1610983 199 Av Igy ot OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. 353544. JV SE VASAT LEE ES NDER g SOHN landlung ! e SG NTEGNA YA EE fd v 3819 , KEGY TN 449 pé f KStáléyi ( hw ; ÉELTKE A § TEGEENTÉTT, 12 9590 MATEHLNKAL HÁLÓ pg EHTTŰOD MTE RŐR TAT JEE LTVRER TSAK RÁ POLK. EAN OTLY ÖV EXT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÁROS ÉS HASZNOS ROVAROKRA, ——B8—— SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK BIRÓ LAJOS LENDL ADOLF VÁNGEL JENŐ. HARMADIK KÖTET. EGY TÁBLÁVAL, TIZENHAT ÁBRÁVAL ÉS FRANCZIA KIVONATTAL. BUDAPEST, 1886. -—. HANDA JÓZSEF NYOMÁSA —je (Váczi-utcza 20. sz.) TZLEITEHK I. Tartalomjegyzék. Nagyobb csikkek. Lap Biró Lajos, Miért szünt meg Magyarországon a selyemtenyésztés ? 31 — — A zsizsik (2 ábrával) ESETERE za ÉN E TAPS ELSE ÉS 59 Chyzer Kornél dr., Adatok a felső-nagyarországi százlábuak TR ÜDÁTJÁDOZ Zé se Elek, áfa eyes e alá seket eat T — — Zemplén vármegye méhféléi (I—IL[) ..... éz KONTÁSA LÉ Firbás Nándor, A méh ellenségei (2 ábrával) I—II ..... . 159, 177 Friese Henrik, Rövid áttekintése a Magyarországban az 1886. évben tett gyüjtéseimnek 5 lle SZÉK 2 A iz szEEL ÉS Éve 217 Horváth Géza dr., A magyarországi kéregpoloskák ........... 1558 Hudák Ede Ágost, Adatok Gölniczbánya lepkefaunájához . . . . . . 235 Kane IRSZ AA hdolnar el redlorényad) as ek er elsrldtóló elb 68a ő dséteféls té 25 Lendl Adolf, Hogy másznak a rovarok sima felületen? .. . . . . . . 35 JöÖRA SZA VK PÓKOKköSZAJLÉSZEL TÉS [táp TA UKOZÁSA Ste see rleleeee stét 98 — — Argyope Brünnichii (Scop.) életmódja ...... . az tebeet 129 — — A rovarok összetett szemeiről (4 ábrával) ........ . 199 Mocsáry Sándor, A magyarországi fa-rontó darázsok I. (1 ábrá- VAD JÚL AN ES AL e ee edge sékek 009 , eles LAB PÁTA JÁNO3 A IGN zó AVE E(AL ENO ES 6 öl eget MEA IBENÉNYE TÓZSE TAT SAS EsnYók: CONSEPVÁLÁSA elek ses alá se sálat s 167 Pisó Cornél, Az 1885. évben Máramaros megyében előfordult KáVOSZ ROVAROKAT SÉRTSE Ae atot s ajá tels sé 223 Pungur Gyula, Adatok egy kevésbbé ösmert szöcskefaj természet- Jn. (ső GÁD dia 6 Iáoro-5 3 elda got élól ae . 49 Szigethy Károly, A folyami rák (Astacus fluviatilis L.) élet- MISZONYANÉS TS NYÉSZTÉS ENEKEL EAST SS tel tETS 206 Vángel Jenő dr., A lepkék SZEVOJAT KENKSÉNE S VE LEE E LV EGT ete ELETE 13 — — A szüznemzés (Parthenogenesis) s ese TA ÖTEN EAT ATÁT A TEBÉÉT 56 — — — A Nemeophila Metelkana életmódja .............. 123 — ! — — Adatok Trencsénmegye lepkefaunájábhoz ...... . . . .189 Vasváry Géza, Adimonia rustica III. életmódja (1 ábrával) .. .187 Wény János, A. szőlőnek egy ismeretlen ellensége ............ 3 Apróbb közleményete. Angyal Dezső, Gyümölcsfa-pusztító hernyók a budai vinczellér- képezde kertjében, ......... KELNE ALANT DTS (0 Biró Lajos, Hogy fogják meg a budavidéki svábok a csajkót a SA AVENMEDEN SS ea zet LEE dett Ohzt 80 IV Lap. Biró Lajos, Adatok a Malachius viridis F. életmódjához . ... . . . 108 Chyzer Kornél dr., Torzcsápú fürkésző-darázs (1 ábrával) .. . 44 Chyzer Béla, A Gnaptor spinimanus Zemplénmegyében .. . . . . . 44 — — Kannibál katiczabogár-álczák (1 ábrával) ......... 107 IDAKRIStromuüGyúla sElermapázodatas OÚANSÓ Ses tt etete Kettete ek e táT ES SKBtE 62 Firbás Nándor, Burgonyának egy uj ellenségéről.............211 — "A méh fulánkjánakoszerepéről . osz atás eto a e EZ — — Egy kevésbbé ismert méhellenségről . . . . . . . . . . . 208 " Horváth Géza dr., A! hangyák szellemi életéből. 5...8. ...... 18 — — — Magpusztitó FÜTKÉSZÖZTATÁZSÓ TS dttz NE SSE az — —— A phylloxeravész állása hazánkban 1885 SZD OT LNEBÉKÉNE 188 e EL LÜSZÜKSÉGY TÖTVÉDNYE TOM 2 elért elebe kek E ete B 210 ln szé SAN DVD TOYÖKÉTTEL VETŐ LE Ek átt stele féle eke á Ee eNél eve EHEN 225 Hudák sEderAvost, Gölniezbányai ilepkéke ő esta ette ét ete att 61 ek de LL ODKÉSZET JEGYZÉSE S teás ELS EKE A STes See 146 Kertész József, Kártékony rovarok Borsodmegyében......... . . 79 — — — — Rovarkárok Borsodmegyében 1886-ban ............ 226 Koörlevié Antal, Forró földövi hangya Magyarországban... .... . 18 Krécsy Béla, Az ákáczfa levél-tetü tömeges megjelenéséről... . . 148 ILLATA Mk ART DE TNS te TT EIRÜL o e e eagle es s nebogi5e 16 s A Trochosa infernalis Motch. elterjedéséről . . . . . . . . 148 Pável János, A Hylotrupes bajulus mint butorrongáló. .. . . . . . . 49 Pisó Kornél, Néhány kártékony erdei rovar Máramarosmegyében 42 BOhOSZks El s sár vare gyei DOS AT als 38 Ezgt ESZTET let 43 — Aldatok Somogymegye bogártaumajához testeteket lés 146 —:- — Adatok az erdős kárpátok bogárfaunájához ........ 257 Schilberszky Károly ifj., Diastrophus Rubi Hart.............. 61 Vadászfy Jenő, A Coraebus bifasciatus Ol. mint hársfa-pusztító 15 VANSE Jenő dr., Ritka zúgó BÜTe s etel test e eisteizéeseete 86 —- Eltérő Szünezetüslepkek et sz ask zetek eke GÉ SATAD — — A halálfejü pillangónak egy kevésbbé ismert ellensége 189 ses SS ÜGDKÉKTESVA dd ASZó HÓDI c ae Sk ér elte ssts Citsáe SES SÉ 210 zet a Liepkék Aa8léÉSZIVÓSSÁG AK S ESÉS ele ele ette EL Wény János, A szőlő-iloncza kártételei Fehértemplom és Versecz környe ként s s tejév tetelek eszt sast Jeee ee EE KÉSÉS 406 Különfélék. Kemneitermészettüdományaitánstül út tis este estet ettsteeték 20, 45, 62 Magy. tud. Akademia ója éz tés Vévátej s te AS Ment ekén ett gt tS E. 20, 45, 63 Tudosítások az 1885-ik évben fellépett kártékony rovarokról.... 20 Vüdéki. felolyasás sad etekto bat arte sets torzak eka s kes KEREKES 45 Figyelmeztetés a kölumbácsi legyek tárgyában ................ 45 SZer,a. szólömoly ellentétét Kékes et eSt ke S Ne ese ele ze BB Halászó it bókatss ság éji gilt eg e Szt RÉS EE ÜNÉT a S SEG ÉSERE 46 A. Gastropacha Rubi hernyóinak átteleltetése................. 47 A. selyemhernyók járványos betegségének okozója (2 ábrával)... 63 La Kártékony penészgombák és rovarok irtására szolgáló készülékek Í nemzetközi kiállítása Olaszországban... ..... KS BOTZBN Miniszteri rendelet a selyemtenyésztés biztosítása ügyében...81, 225 ESSNderműgb ost: DBDTOCZENDEN e: s séletálgágt a egdugá siélá sale e óvó 109. 218 KNKOLNODÁCGAÚ BEKES SE Nt a KA a étte EE éhe aa én ál avesá él 110 ET SKOGY erdei rovarok e bejelentéső s. aus eds gak sel masíjéa gát s 110 NIGDTOLKOlés a BABKÁK "ELLOM de RA, se esne s va et élal vs a kbls e 082 ba ét Hogyan lehot a juhokat a kullancsoktól megszabadítani... ....127 NN ZTE LG NY ÍGSEZLT ÜSS PETE ÉN Ze ee etet e 1 ő éz ksk kLT alto el ag Ek OZ ee éa a 128 KEEERT EVNEL SÁGI BÉKA MÉ éts ee ete Ke teát Ask be A mÉNök"betelétőse s va TET tát Else ése zetett tá setr má 149 RSS YOGYSZELEKEt E DÜSZVÍTŐ P TÖVATOKTÓL szt E B Lá A 171 KRSTT GO SRONt A lTAAZASA "TGV ÖM ÉVE LL LA TAT TAN a sea EEEN EL e ET EE AA, 175 AG magy. orv. és termész. vizsg. X.XIII. vándorgyűlése: ........ 173 A. lótetü pusztításáról . . . . . AAN ETSO JO TEÁG NÉL TE KÉKEN ETEL EZORLÁNYEÉ BT TE 174 TE sültet aaz ön e JE SEGA ae E LAT ALÓ ök Ét rra KÉL E VENNÉ SEN TET A ÁCS KKT KOSÁTE 175 FOSSSZSAZS ÜK TELVE DÜKÖVÖSZENE Én, S KTB E LR Y b ANNE NEM [dé IE VT 175 HEmovénynázak haaat zeltén őst savat ster ate a Ea stsáy EBA SEAN TT E BÉSa 175 MECSSTODOGATAkA tömeges Tellépéséről? ők sert N AE Bő egz SA, FANS OTA TUTIN OL LGYát SALE ÉS lett els B TE AL EN b A ETV ság tet TÁRA da boa] SENLOSSSÍDOSÁTAYŰJVENNÉNYE TU ÉSNET zek KENT E ERETT sem tak 192 Magyar rovarászok Turkesztánban.......... KELET SEM TYE 3, VAS HE THESE NA 192 AWILGGOlSÓI magyar darázse ése méngyűjteménpyi. . só aMa ESA 215 SIGSZOE LÜL ADI ZETA ETATS O Tt zt ttzt a AKI TETŐK TESZENLTS EEEN ÉS 214 Személyes hits... VEZEKÉL ERÉLÉSÉ SZT kö RO GŐZ KELNE ÁK SSL ESEK ZÉNÓ 228 KEGYES OV TVT ÉKE EE KE AZ EAT MEL N EE ELET ez EMB KAESZ ABLE. vetek RON ESZO 260 ÚESZÁSOSÍTbáy a logeTrasbÍZÓVtSÁ o. ete et AAA LA BEL ZÁAK AT HS 260 AMtOYATOLküpetémektmovekvésérő Va b Erd átA s 1 dok a ző INNEN EA NSA 260 A selyemtenyésztés előmozdítása czéljából stb.... ..... tte sZ60 Irodalom. (A szerzők nevei után a megfelelő lapszámok állanak, melyeken dolgozataik ismertetve vannak.) Becker 35, $6; Berger 151; Blatch 45; Brancsik 152; Daday 23, 151; Dobiasch 111; Földmiívelési Miniszterium 48; Frivaldszky 112, SOS e ündes tes er klorvaáth 170. 2195. duba 245 Jumnac 216; Kar- pelles 63; Karsch 48; Konow 64, 215; Kosinski 86; Krammer löl:; Krauss 89; Kuwert 152, 216; Lendl 151; Löw 85; Mocsáry 47; Örley 112; Paszlavszky 23; Petrogalli 152; Preudhomme de Borre 111; Reitter 216; Richard 64; Sajó 24; Schletterer 85; Tömösváry 92: Wángel 151. Levélszekrény. (A kérdezők nevei után a megfelelő lapszámok állanak, melyeken kérdéseik közölve vannak.) Bodnár 24, 216; Dezső 64; Horváth 176; Kertész 87; Rácz 112; Szmolay 24; Zlinszky 87. II, Tárgymutató. Insecía. a) Hymenoptera. Allantus costatus 64; Andrena atrata 219, 220, atratula 185, albi- cans 185, aeneiventris 219, apicata 186, 218, albicrus 186, argentata 193, austriaca 187, Braunsiana 219, bucephala 218, bisulcata 219, 220, cineraria 185, 218, Cetii 186, 222, chrysos- celes 193, cingulata 187, convexiuscula 193, croceiventris 187, combinata 220, curvungula 187, dubitata 193, decorata 219, dubitata 220, dilecta 220, 224, erythrocnemis 193, extricata 187, fulvago 186, fulvescens 186, fulvicrus 193, fucata 186, funebris 221, forea 187, Genevensis 187, 218, Gwynana 186, 218, hun- garica 220 Hattorfiana 187, 219, hypopolia 222, Julliana 218, labialis 193, lapponica 186, lucens 193, 220, limbata 219, mono 185, 222, Morawitzi 185, 218, mitis 218, mucida 186, minutula 186, nana 219, nasuta 185, 219, 220, nyecthemera 218, niveata 219, nitida 185, nigriceps 193, nigrifrons 193, 218, nigroaenea 186, niveata 193, 220, nana 186, nobilis 219, ovina 185, 218, Paveli 218, pilipes 185, 219, 2240, pectoralis 185, praecox 186, propingua 193, parvula 186, piceicornis 187, rufohispida 1386, rutula 218, servicata 186, 218, Shawella 193, spinigera 187, Suerinensis 219, scita 187, 220, 222, Schencki 187, Sisymbrii 219, thoracica 185, tibialis 185, 220, Trimmerana 186, 218, tenuis 229, Taraxaci 186, truncatilabris 187, 219, varians 186, ventralis 186, 218, xanthura 193; Anthidium florentinum 196, laterale 196. manicatum 196, nanum 196, oblongatum 196, punc- tatum 196; Anthophora aestivalis 183, albigena 183, 222, crinipes 183, flabellifera 183, furcata 183, garrula 183, intermedia 183, nidulans 183, 222, pilipes 183, pilipes var. retusa 183, guadri- maculata 183; Apis mellifica 60, 173, 181, 227, 250. Biastes brevicornis 198: Bombus agrorum 182, cognatus 182, confusus 182, confusus var. fallax 183, confusus var. atratus 183, fragrans 182, 222, hortorum 182, laesus 182, 222, lapidarius 182, Latreil- lellus 182, mastrucatus 182, pomorum 182, pratorum 182, Rajellus 182, Silvarum 182, Soroénsis 182, terrestris 183, 60, variabilis 182. Camptopocum fÍrontale 185; Cemonus unicolor 64; Cephus analis KOZEL at undmistat0Szatösteompressüsü KOZOS Himichi0 5 adolon aOZzssAK OS KAKZÉKEMTOSS ÁT 03 SEK TÉRT KIKB linearis 1025 100, 105, nigrinus 102, 101, 114, niger 103, 101, 116; pallipes 102. 101, 114, pumilus 103, 101, 116, pulcher 104, 102, 119, pygmaeus 102, 118, similis 103, 101, 116, vagabundus 103, VII 116, variabilis 103, 101, 115; Ceratina callosa 184; Cheilostoma maxillosum 196; Cilissa dimidiata var. hungarica 185, leporina 185; Coelioxys acuminata 198, atra 198, 222, aurolimbata 198, brevis" 198, 222, erythropyga 222, haemorrhoa 222, rufescens 198, rythropyga 222, vectis 199 ; Colletes cunicularius 195, nasutus ]95, punctatus 221, succinctus 195; Crocisa scutellaris 197. Dasypoda hirtipes 185, braccata 221, 222, varians 222; Diastrophus Rubi 61; Dioxys tridentata 198; Dolerus 4-notatus 48; Dufourea vulgaris 185. KEpeolus tristis 198; Ephialtes mediator 64, 109; Eucera chrysopiga 219, curvitarsis 219, elypeata 219, 184, cinerea 220, cognata 221, difficilis 219, 184, favosa 184, longicornis 184, nitidiventris 219, Perezi 216, 184, paradoxa 219, parvicontris 219, pannonica 220, 184, interrupta 219, 220, 184, tomentosa 220; Evania appendi- gastre 85. Formica 175, 113. Habropoda zonatula 220; Halictoides dentiventris 185, inermis 185 ; Halictus affinis 194, albipes 195, abdominalis 195, aerutus 195, ecylindricus 195, elegans 195, fasciatellus 194, flavipes 195, gem- meus 195, interruptus 194, laevigatus 194, leucozonius 194, luci- dulus 194, morbillosus 194, maculatus 194, malachurus 194, minutulus 195, mucoreus 195, morio 195, patellatus 194, politus 195, puncticollis 195, pleuralis 195, punctulatus 195, guadrist- rigatus 194, guadricinctus 194, guadrinotatus 194, rubicundus 194, rufocinctus 194, sexcinctus 194, Scabiosae 194, sexno- tatus 194, Smeathmanellus 195, tumulorum 195, villosulus 194, varipes 195, Xanthopus 194, 218, Zonulus 194, Heriades nigri- cornis 196. Macrocera scabiosae 221, Malvae 221; Macropis labiata 184; Mar- schamella bifida 218, ruficornis 218; Megachile apicalis 195, 291, argentata 195, centuncularis 195, Dacica 221, genalis 221, hungarica 221, lagopoda 195, maritima 195, melanopyga 221, octosignata 195, pilicrus 196, 221, pacifaca 221, Wil- loughbiella 195; Melecta armata 197, funeraria 220; Meliturga elavicornis 184; Monomorium pharavnis 18; Myrmecocystus via- ticus 78. Nematus hypobatius 48; Nomada alboguttata 198, corcyrea 198, cinnabarina 198, distinguenda 198, Fabriciana 198, flavoguttata 198, fucata 197, immaculata 198, Jacobeae 197, lineola 197, Marshamella 197, nobilis 197, guinguespinosa 198, ruficornis 198, sexfasciata 198, succincta 197, trispinosa 198, zonata 198 ; Nomia femoralis 222, diversipes 222, 195; Nomioides minutissimus 24, 195, pulchellus 24, 195. Oryssus abietinus 49; Osmia adunea 196, aenea 196, andrenoides 196, aurulenta 196, bicornis 196, bidentata 196, 221, cornuta 196, claviventris 196, caementaria 196, fulviventris 196, leuco- melacna 196, Lepelletieri 196, melanogastra 196, Panzeri 196, VIII Papaveris 196, 220, rufohista 196, 218, spinulosa 196, villosa 196, dentiventris 218, gallarum 218. Panurgus ater 185, calcaratus 185 ; Phassaloecus gracilis 64; Phiarus abdominalis 198; Polistes gallicus 19; Prosopis annulata 197, elypearis 197, confusa 197, obscurata 197, pictipes 197, propingua 197, rhodius 197, signata 197, subfasciata 197, variegata 197 ; Psithyrus Barbutellus 197, campestris 197, rupestris 197, ves- talis, 197. ; Rhadinoceraea nodicornis 215, thoracica 215; Rhophites guinguespi- nosus 184; Rhophitoides canus 185. Saropoda bimaculata 183; Sirex augur 68, 69, 70, gigas 12, 69, 224, fantoma 66, 70, juveneus 12, 68. 69, 71. noctilio 68, 69, 71, spectrum 11, 68, 69, 71: Sphecodes ambiguus 197, ephippius 197, fuscipennis 197, gibbus 197, reticulatus 197, subguadratus 197; Stelys brevincula 198, phaeoptera 198; Syntomaspis druparum 125; Systropha curvicornis 184, planidens 184. Tenthredopsis opacipleuris 48; Tetralonia basalis 1834, dentata 184, graja 221, Malvae 184, nana 184, ruficollis 184, ruficornis 184, Salicariae 184, Scabiosae 184, tricincta 184; Tremex fuscicornis 72, magus 13, 73; Trypetes truncorum 196: Tryphon vulgaris 44. Xylocopa valga 184, violacea 184; Xiphydria annulata 12, 13, came- lus 41, dromedarius 41, longicollis 41. b) Lepidoptera. Abraxas adustata 144, 271], grossulariata 144, 251, 171, marginata 251. ab. pollutaria 251; Acherontia Atropos 142, 189, 224, 241 ; Acidalia aversata 147, 251, ab. spoliata 251. decorata 144, dilu- taria 251, dimidiata 251, emarginata 144, fumata 251, immorata 251, 144, incanata 251, inornata var. deversaria 251, margine- punctata 251, 144, ochrata 251, ornata 251, 144, pallidata 251, perochraria 144, 251, rufaria 144, straminata 251, trilineata 144, 251, virgularia 251, 144; Aciptilia pentadactyla 145 ;- Acronycta abscondita 245, Aceris 143, 245, auricoma 143, 245, Euphorbiae 143, 245, leporina 245, ligustri 143, megacephala 143, 245, psi 245, Rumicis 143, 245, strigosa 245, tridens 169; Adela Dege- crella 145, sulzeriella 145, violella 145, viridella 145; Aglia Tau 144, 244; Aglossa pinguinalis 145; Agrotis baja 143, brunnea 143, 246, candelarum Staud. 246, comes 143, C.-nigrum 246, 143, .exclamationis 143, 246, fimbria 245, 143, forcipula 143, lucipeta 246, obelisca 143, 246, obscura 143, orbona 143, plecta 143, 246, pronuba 143, 245, ab. innuba 143, 245, putris 143, 246, recussa 246, saucia 246, segetum 143, 246, 21, simulans 246, triangulum 143, tritici 143, 21, 22, ypsilon 143, 246; Ammoconia caecima- cula 247; Amphidasys betularius 144, 253: Amphypira livida 144, pyramidalis 144, tragopogonis 144; Anaitis plagiata 254, IA praeformata 61, 254; Anarsia lineatella 108; Anarta Myrtilli 249; Angerona prunaria 144; 252, ab. Sordiata 252; Anisopteryx aescularia 253; Anthocharis Cardamines 14], 236; Apatura Ilia 1215 2385rab.solytie 141; 238, Iris 141, 238, ab. Jolée 1415 238 ; Aporia Crataegi 141, 146, 224 236; Arctia aulica 243, cajn 59, 143, 243, Hebe 143, villica 59, 143, 243: Argynnis Adippe 142, 239, ab. Cleodoxa 1425 239, Aglaja 242, 239, Dia 142, 239, ab. Eris 142, 239, Euphrosyne 142, 239, Hecta 142, Ino 239, Lathonia 142, 239, Niobe 142, 239, Pandora 142, Paphia 142, 239, Selene 142, 239; Asopia rubidalis 145; Aspilates gilvaria 254; Asphalia flavicornis 245, ridens 143; Asteroscopus nube- culosus 248; Atychia appendiculata 145, pumila 145. Bapta bimaculata 144, 251, temerata 251; Biston hirtarius 44, 253 ; Boarmia abietaria 144, 253, cinctaria 144, 253, consonaria 253, consortaria 253, crepuscularia 144, 353, gemmaria, lichenaria 144, 253, punctularia 258, repandata 253, ab. conservaria 253, secun- daria 253, selenaria 144; Bombyx Crataegi 143, Castrensis 143, lanestris 143, 225, 244, mori 159, 61, 144. 256, 260, neustria mA Kopuli 244 Gűereus "59" 143. 52A4N Rúbi 445 98. 5957143, 244; Botys aurantiacalis 145, hyalinalis 145, purpuralis 145, nubialis 145, sambucalis 145; Brephos nothum 250, parthenias 144, 250; Brotolamia meticulosa 144, 247; Bryophila algae 143, perla: 245, raptricula 143, strigula 143; Butalis retigerella 145. Cabera exanthemata 252, pusaria 144, 252; Calligenia miniata 143; Callimorpha dominula 143, 242, Hera 143, 242; Calocampa exoleta 248, vetusta 248; Calymnia affinis 144, pyralina 248, trapezina 248; Caradrina alsines 144, ambigua 144, guadripunc- tata 144, 248; Carcocapsa" amplana 172, pomonella 145, 172; Carterocephalus Palaemon 142; Catocala elocata 144, 249, Fra- Xini 144, 249, hymenea 144, nupta 144, 2749, paranympha 144, puerpera 144, sponsa 144; Chariclea umbra 249; Chariptera viridana 143; Cheimatobia boreata 254, brumata 42, 225, 254; Cidaria albicillata 255, alehemillata 144, 256, adaeguata 256, albulata 144, 256, aptata 61, bicolorata 144, 255, bilineata 256, 144, caesiata 144, 255, candidata 256, ehenopodiata 210, comi- tata 256, 144, dotata 144, 254, "didymata 255, designata 255, dilutata 255. dilutata ab. obscurata 255, decolorata 256, fulvata 255, fluctuata 144, 255, ferrugata 144, 255, ferrugata ab. spadi- ceasia 255, galiata 255, hastata 144, 256, hastata v. subhastata 256, luetuata 256, luteata 256, miata 255, montanata 144, 255, molluginata 256, ocellata 144, 255, olivata 255, obliterata 256, pomoeriaria 255, guadrifasciaria 255, rivata 255, rubidata 256, rubidata v. fumata 256, siterata 255, salieata 255, sociata 255, silaccata 256, tersata 145, tophaceata 255, tristata 144, 255, tri- fasciata 256, unifasciata 256, variata 144, 255, variata ab. stra- gulata 255, vespertaria 255, vitalbata 145: Cilix glaucata 143; Cleodobia angustalis 145, connectalis 145, honestalis 145; Clidia geographica 143; Cloantha Hyperici 143, polydon 143, 247; Cnethocampa processionaena 1453; Cobcophora Chamedryllus 145; Cochylis ambiguella 46, amiantana 145, margaritana 145, purga- tana 145; Coenonympha Arcania 142, 240, Iphis 142, 240, Pam- philus 142, 240, var. Lyllus 240; Colias Chrysotheme 141, Edusa 141, 236, Hyale 141, 236, Myrmidone .141; Cossus Cossus 143, 243; Crambus hortuellus 145, pascuellus 145, pertellus 145; Crocallis elinguaria 252; Cucullia asteris 249, Chamomillae 249, Lactucae 249, Lichnitis 249, Scrophulariae 249, umbratica 144, 249, Verbasci 144, 249 ; Cyclopides Morpheus 142; Cymatophora or 143, 245, Dasychira fascellina 143, 243, pudibunda 143, 224, 243; Deilephila Celerio 16, Elpenor 142, 241, Euphorbiae 142, 241, Galhi 142, 241, Livornica 61, 241, Nerii 224, Porcellus 142, 241; Demas Coryli 245; Depressaria Artemisiae 145, depressella 145, veno- sulella 145; Dianthoecia capsincula 143, 247, compta 247, cucu- bali 143, nana 247 ; Dichonia aprilina 143 ; Dichrorampha montana 145; Dicrorampha petiverella 145; Diloba caeruleocephala 143, 225, 245; Dioryetria abietella 145, gregella 145; Drepana fal- cataria 143, 244, culturaria 143, lacertinaria 143, 244; Dypte- rygia scabriuscula 247; Dysochorista issipuncta 144. Ematurga atomaria 144, 253, ab. unicoloraria 253: Endrormis ver- sicolora 143, 244: Epichnopteyx pulla 143, 243; Epinephele ab. arete 142, Hyperanthus 142, 240, Janira 142, 240, var." Hispulla 240, Lycaon 142, 240; Epione apiciaria 252, paralellaria 252; Erebia aethiops 142, 239, Euryale 142, 240, vr. Hippomedusa 239, Ligea 142, 239, vr. leucotonia 142, 239, Medusa 239, ab. ocellaris 6], 240, vr. Psodea 239; Eromene bella 145; Eucarphia illignella 145; Euchelia Jacobaeae 143, 242; Euclidia glyphica 144, 249, Mi 144, 249, triguetra 144; Eucosmia cerlata 254, undulata 254; Eugonia autumnaria 252, erosaria 144, 252, guer- cinaria 144, 252, guercaria 144; Eupithecia abietaria 140, 145, absinthiata 256, castigata 256, innotata 256, linariata 145, 256, oblongata 256, pusillata 145, rectangulata 145, 256; Euplacanus anthracinalis 145; KEuplexia lucipara 61, 247; Eurymene dola- braria 252. Fidonia roraria 61, 144. 253; Fumea intermediella 143. Gelechia cerearella 172; Geometra papilionaria 144, 250; Glophisia crenata 244; Gnophoria guadra 143, 242; Gonophora derasa 245; Gnophos dilucidaria 144, 253, glaucinaria 253; Grapholita terdella 145. Hadena abjecta 143, adusta 143, 247, basilinea 247, lythoxylea 143, monoglypha 143, 247, strigilis 247, ab. latruncula 247; Halia brunneata 253, wauaria 253; Harpyia bifida 244, Erminea 244, furcula 244, vinula 143, 244; Helia calvaria 144, 250; Heliaca tenebrata 249; Heliothis dipsaceus 144, 249, scutosus 144, 249 ; Hepialus Hecta 243, sylvinus 143, 243; Herminia tentacularia 144, 250; Hesperia Comma 142, 241, lineola 142, 240, Sylvanus 142, 241, Thaumas 142, 240; Heterogena Limacodcs 243; Hi- XI bernia defoliaria 42, 253, leucophaearia 253, rupicapraria 252; Himera pennaria 144; Hydroecia nictitans 143, 247, ab. erythro- stigma 248 ; Hylophia bicolorana 143 ; Hypena rostralis 144, 250, pro- boscidalis 144, 250 ; Hyponomeuta malinella 108, 145, variabilis 145. Ino Globulariae 142, 241, Pruni 142, 241, Statices 142, 242, tenui- cornis 142. Laverna sulvescens 145; Lasiocampa ab. alnifolia 214, Pini 59, potatoria 59, Pruni 244, guercifolia 59, 143, 244; Leucania albipuncta 144, L-album 144, 248, pallens 144; Leucoma Salicis 143, 169, 243 ; Leucophasia vr. Diniensis 141, 236, vr. Erysimi 141, 236, ab. Lathyri 141, 236, Sinapis 141, 236; Leioptilus tephra- daectylas 145: Limenitis Populi 142, 238, ab. Tremulae 61, 238, Sibylla 142, 238; Liparis dispar 59; Lita terella 145; Lithosia complana 143, 242, deplana 143, lurideola 242, lutarella 242, vr. palleola 142, sororcula 143, 242; Lithostege griseata 144; Lobophora carpinata 254, halterata 144, 254, sexalisata 254; Lophopteryx camelina 244; Luperina matura 1-13, virens 143; Lycaena aegon 141, 237, vr. aestiva 141, Alcon 141, 238, arcas 238, arion 141, 238, Argiades 141, 238, Argus 111, 238, argiolus 141, 238, astrache 141, Bellargus; 141, ab. coretas 111, 238, Corydon 141, 170, Cyillarus 141, 237, Damon 141, Euphemus ME SS238 Elylas 237 Jolass 1415 Tearus d41 23705 abrelcarimnus 237, Meleager 141, minima 237, vr. Polysperchon 241, 238, Orion 237, Semiargus 237; Lygris populata 254, prunata 254: Lythria purpuraria 144, 254, purpuraria v. rotaria 254. Macaria notata 252, signaria 252; Macroglossa bombyliformis 61, 142. 241, fuciformis" 149, stellatarum 142, 241: Mamestra Brassicae 143, 246, chrysosona 247, dentina 247, dissimilis 143, 246, Genistae 143, 247, leucophaea 143, 246, nebulosa 143 246, oleracea 246, Persicariae 143, 246, Pisi 143, 246, reticulata 143, serena 247, thalassina 246, trifolii 143; Mania Maura 247; Me- lanagria galathea 142, 239, ab. leucomelas 142, vr. procida-142 : Melitaea Athalia 142, 170, 239, Aurina 61, 142. 239, Didyma 142. 239, Cinxia 142, Phoebe 1492, Trivia 142; Mesogona ace- tosellae 144; Metasia ophialis 145; Metrocampa margaritaria 6! , 144, 252; Mimaeseoptilus mianthodactylus 145, pterodactylus 145, stigmatodaetylus 1425; Minoa murinata 254; Miselia Oxya- canthae 143, 247; Moma orion 143; Myelöis eribrum 1435. Naclia ancila 142; Nacnia typica 247; Nemeobius . Lucina 141, 238 ; Nemeophila ab. hospita 143, 242, Metelkana 123, 170. Plantaginis 143, 243. russula 143, 242, 170; Neptis Aceris 141, Lucilla 298 ; Neuronia cespitis 143, 246, 146, ab. grisea 246, popularis 123, 946; Nisoniades Tages 142, 240; Notodonta chaonia 143, Dro- medarius 143, ziczac 143, 244; Numeria erepuscularia 252, pul- veraria 259. Ocneria dispar 110, 143, 225, 244; Ocnogyna parasita 58, 59—; Odesia atrata 144, 254; Odontopera bidentata 252; Orgya antigua 43, 143, 243, gonostigma 57, 243; Orrhodia erythrocephala 248, XII ab. glabra 248, ligula 248, ab. polita 248. ab. subspadicea 248, Vaccinii 248, ab. spadicea 248; Orthosia litura 248, lota 141; Ortholitha bipunctata 144, 254, cervinata 25£, limitata 144, 254, moeniata 254, plumbaria 144, 254; Oxyptilus didaetylus 145. Papilio Machaon 141. 236. Podalirius 141, 236; Pararge vr. adrasta 61, 240, vr. Egerides 142, 240, Hiera 142, 240, maera 142, 240, megaera 142, 240; Parnassius Apollo 141, 236, Mnemosyne 14, 141, 236; Pallonia vibicaria 144, 251; Pempelia albariella 145 ; Pentaphora morio 21, 143, 243; Penthina stibiana 145; Phalera Bucephala 143, 245, Bucephaloides 143; Phasiane clatrata 253, petraria 253; Phigalia pedaria 253; Phorosdesma pustulata 14t, 950, smaragdaria 144, 250; Pieris Brassicae 21, 22, 43, 141, 146, 224. 2936, vr. Bellidice "121, 236, ab. Bryoniae 2415 236, Daplidice 1£1, 236, Napi £3, 22£, vr. Napaeae 236, Rapae 141, 936; Plastenis retusa 248; Pleretes Matronula 242; Plusia chry- sitis 144, 249. Festucae 249, Gamma 144, 249, gutta 144, 249, jóta 249, tripartiíta 144, 249, triplasia 144, 249; Polia chi 247, polymita 143, 247, xanthomista 247, var. nigrocincta 247; Poly- omattus Alciphron 237, ab. confluens 61, Dorilis 141, vr. Eleus 2975. Eüppothos 2374 "Bhlocas 14 237. öv kutius ete her samon 141. 237, virgaureae 141, 237; Porthesia echrysorrhaea 43, 143, 243, similis 22. 43, 143, 243; Prothymia viridaria 249 ; Pseudoterpna prunaria 144, 250; Psilura monacha 243; Psyche Ecksteini 57, 59, helix 60, plumifera 143, unicolor 59, 14.3, 243, Viciella 143, 243, vilosella 143, zelleri 5, 8, 59; Pterostoma palpina 143, 244; Pygaera anachoreta 245, anastomosis 143, curtula 143, pygra 143, 245. Rhizogramma detersa 143; Rhodocera Rhamni 141, 236, 237; Rivula sericealis 144, 250; Rumia luteosata 252. HSarrothripia undulana ab. dilutana 242; Saturnia pavonia 143, 244 , Poliphemus 59, PFyri 58, 59, 143, 169, 244, Spini 143, 244; Satyrus Arethusa 142, Briseis 1492, 240, Circe 142, 240, Drya5S 142, Semele 142, 240, statilinus 142; Sciapteran Tabaniform? 142; Scoliopteryx libatrix 144, 248; Scopelosoma satellitia 248 ; Scoria lineata 61, 144, 253; Scotosia badiata 254£, rhamnata 144, 254, vetulata 144, 254; Selenia bilunaria 144, 252. v. juli- ama 259 únata 252 tetralúnamat azaz vi aestiva u 2SaK ESÉST a annellata 132, asiliformis 142, astatiformis 142, cinipiformis 142, formiciformis 141, myopiformis 142, 241, tipuliformis 142; Setina irorella 143, 242, mesomella 143, 242, roscida 143; Smerinthus ocellatus 21, 59, 142, 241, Populi 59, 62, 142. 221, Tiliae 142, 241; Szlenobia lichenella 60, triguetrella 60, 145; Sphinx Con- volvuli 142, 244, Cigustri 142, 241, 169, Pinastri 142, 92921; Spilosoma fuliginosa 143, 243, lubricipeda 243. mendica 143, 243, menthastri 57, 58, 59, 143, 243, Urticae 143, 243; Stauropus Vagi 244; Swammerdamia caesiella 108, 145; Syntomis Phegea 142, 242; Syrichtus alveus 142, 240. carthami 145, ab. Eucrate 240, vr. fritillum 142, Malrae 142, 240, Serratulae 142, Sao 240. XIII Taeniocampa gothica 2418, incerta 141, 248, pulverulenta 141, 248, stabilis 248; Talaeporia politella 145; Talis guercella 145; Teras abietana 145; Thalera fimbrialis 144; Thays vr. Cassandra 141, Polyxena 14, 141; Thecla Betulae 141, 237, Pruni 141, 237, Auercus 141, Rubi 141. 237, Spini 141 ; Thyatira batis 143, 245 ; Thyris Fenestrella 142; Timandra amata 251; Tinea granella 191, misella 145, parasitella 145, pellionella 145; Tortrix asinana 145, pilleriana 922, 1C6, 145, viridana 492, 111, 145; Toxocampa craccae 144, 250; Trachea Atriplicis 143, 247; Triphora dubitata 144, 254; Trochilium apiforme 142. Urapteryx sambucaria 225. Valeria oleagina 143; Vanessa Antiopa 142, 238, 239, Atalanta 149. 939, C-album 142, 238, Cardui 142, 239, Jo 14, 142, 238, ab. Joides 238, Levana 238, var. Prorsa 142, 238, polychloros 14, 142, 9224, 9238, Urticae 14, 142, 238, xanthomelas 142; Venilia macularia 144, 252. Xanthia flavago 144, Gilvago 248, sulphurago 144; Xilina ornithopus 144, socia 248. Zeuzera Pyrina 243, 243; Zonozoma linearia 2951, punctaria 144, 951; Zygaena Angelicae 242. Carniolica 142, Brizae 142, Cynarae 149, Ephialtes 9242, Filipendulae 142. Lonicerae 142, 242. Meli- loti 142, 249. Pilosellae 142, 242, ab. Pluto 142, 242, punctum 1492, Scabiosae 142, ab. trigonellae 152. ; c) Diptera. Asilus erabroniformis 210. Braula coeca 178. c Cecidomyia Brassicae 21, Coryli 172, Hieracii 85, Salicis 111; Cera- topsyllus canis 29; Chlorops taeniopus 11. Musca domestica 128. Phora incrassata 177: Psiloconopa 264; Pulex irritans 25. Sarcopsylla penetrans 30; Simulia maculata 174; Simplecta grata 254. d) Coleoptera. Abraeus globosus 147; Adalia bipunctata 107, vr. 6-pustulata 107; Adelocera punctata 147; Adimonia capreae 223, rustica 137, Ta- naceti 187; Agathidium rubicundum 257; Agnathus decoratus 257; Agonum viduum 147; Agrilus viridis 223; Agriotes linea- tus 21, 112, 79, 88; Amara apricaria 147, lucida 147; Anisoxya fuscula 260; Anobium pamceum 172; Anomala aenea 22; An- thonomus cinectus 21, pedicularis 147; Anthrenus castoreum 172, varius 172; Aphodius alpinus 44, mixtus 43; Apion apcicans 148, filirostre 118, holosericeum 147, laevigatum 147. longirostris 147, meliloti 172, nigritarse 147, pisi 148, punctigerum 148, radiolus 147, validum 147, virens 148; Athous porrectus 44; Attagenus pellio 172. Bembidion articulatum 147, biguttatum 147, glaciale 44, 4-guttatum 147, 4 maculatum 147; Bidessus minimus 147; Bolitobius spe- XIV ciosus 147; Bolitophagus reticulatus 147; Bostrychus typographis 223, chalcographus 223, dactyliperda 172; Broscus cephalotes 147: Pisorum 89, Atomarius 91, Lenti 91, rufimanus 93, Cisti Sa 0ó Calathus metallicus 44; Callistus lunatus 147; Calopterus fossulatus 44; Calosoma inguisitor 150; Carabus cancellatus 43, 147, cate- natus 150, granulatus 48, scabriusculus 157, scheidleri 147, UII- richii 177; Cerambyx Scopolii 151; Cerechus chrysomelinus 45; Chaenius azureus 147; Chaetocarabus intricatus 117: Chryso- bothrys affinis 22; Chrysomela fimbrialis 152; Cicindela cam- pestris 147, hybrida 147, germanica 147, litteralis 147, vr. si- nuata 147; Cis Alni 147, Jaguernarti 147, noctiluca 147, pyg- maeus 147; Cleonus albidus 20, punctiventris 20; Clivina fossor 147; Clytus arcuatus 151, detritus 148, semipunctatus 148, spe- ciosus 148; Coccinella variabilis 197; Conorus bipustulatus 147, pubescens 147 ; Coraebus bifasciatus 15, 23 ; Corymbites aeneus 458 ; Croceris 14-punctatis 148; Chrypomela haemoptera 648; Crypto- phagus cellarius 172 ; Cryptorrhynchus Lapathy 111 ; Cyrtrotriplax bipustulata 147. Deltomerus tatricus 44; Driops striatopunctata 264; Dermestes lar- dorius 172. Emenadia larvata 24; Epilachna globosa 21; Eryx ater 147 ; Eumicrus russus 147; Euplectes Karsteni 147, nubigena 48. Falagria sulcata 147. Geotrupes mutator 150; Gnaptor spinimanus 44. Haliplus ruficollis 147; Harpalus latus 147, rubripes 147, rufitarsis 147, smaragdinus 147; Helophorus croaticus 216€, conírater 216, elongatus 216, granulatus 216, 147, griseus 216, vr. montene grinus 216, strigifrons 216, granularis 147; Heterocerus fenestra- tus 147, fusculus 147; Homalium caesum 147; Homalota aeguata 257, basicornis 257, cauta 258, cavifrons 258, celata 257, cori- aria 257, incognata 257, liturata 157, myrmecobia 258, palustris 257, picipes 147, pilicornis 258, sordida 147, vicina 257; Hydro- philus piceus 147, 151; Hylesinus Fraxini 111; Hylesinus pini- perda 123; Hylotrupes bajulus 79; Hyperaspis erythrocephala 24. Ischnoglossa corticina 147. Lampyris noctiluca 147 ; Leiustus ferrugineus 147; Leptura virens 44 ; Lethrus apterus 80; Lina populi 223; Lochmaea capreae 42; Lon- gitarsus pusillus 148; Lucanus vr. capreolus 150; Lydus trima- culatus 147. Malachius aeneus 108, unicolor 108, viridis 108; Megadontus viola- ceus 147; Melanocarabus glabbratus 44; Melot cicatricosus 180, variegatus 180; Melolontha Hippocastani 190, vulgaris 42, 190, 110, 79, 223; Metoecus paradoxus 44. Nebria tatrica 44. Onthophagus fÍracticornis 147; Opatrum sabulosum 21; Ophonus azureus 147; Orchesia acicularis 260; Orinocarabus glacialis 44, XV. vr. Milleri 44: Otiorrhynehus alpinus 44, vr. ebeninus 44, ligustici 0, 21, nigritus 5, hirticornis 109, populeti 3, 5, 21, raucus 5, signatipennis 147, singularis 5, sulcatus 5, unicolor 44. Paromalus flavicornis 147; Pedilophorus transylvanicus 44; Peritelus hirticornis 109, familiaris 109, 213; Philonthus concinnus 147, debilis 147; Platpoma frontale 147; Platus calceatus 147; Pla- tyehrus irregularis 44; Podagrica malvae 148; Pseudophonus eriseus 147, pubescens 147; Pterostichus maurus 44, strenuus 44, subsinuatus 44, cylindricus 147, foveclatus 483, metallicus; Ptinus brunneus 172. Rhopalodortus perforatus 147; Khynchites auratus 21, Betuleti 22. Saperda carcharias 37, 44; Scaphisoma agaricinum 147, assimile; Scolytus ringulosus 22; Scydmaenus pusillus 147; Scymus Apetzi 148, frontalis 148: Silpha obscura 20; Sinodendron cylindricum 43; Sitona flavescens 147 ; Spermophagus vari olosopunctatus 148 ; Staphylinus caesareus 147, mus 147, oleus 147; Stenus ater 147 ; Stilicus orbiculatus 247; Strongylus ater 147; Subcoccinella 24- punctata 210; Synebitodes erenata 148. Tachyporus hypnorum 147; humerosus 152: Tenebrio molitor 171 ; Tomicus curvidens 111, chalcographus 11I; Tom:cus 6-dentatus 147; Trechus 4-striatus 147, striatus 44; Trichodes alvearius 1850, apiarius 179. Zabrus gibbus 21, 22, 87, 226. e) Hemiptera. Amblyrhina maculata 216: Aneurus laevis 159; Aphis Labursi 148 ; Aradus annulicornis 155, 157, Betulae 158, 156, betulinus 155, 157, Brenskei 155, 158, cinnamomeus 158, 154, 155, 156, cor- ticalis 155, 157, depressus 155, 156, dilatatus 155, 157, distinectus 155, 157, lugubris 155, 158; Aradus sordidus 155, 658, trun- catus 155, 156, varius 155, 153, versicolor 155, 156; Aspidiotus Nerii 60. Brachyrhynchus Tremulae 159. Floria Horváthi 216. Lecanium hesperidum 60, Pyri 22. Monanthia veniculifera 152. Phtirius inguinalis 151; Phylloxera vastatrix 32, 60, 81, 113, 180, 260; Piezosthetus cursitans 152; Plinthisus brevipennis 264, hun- garicus 264, mehadiensis 264, pusilus 264. Schizoneura lanigera 214, 22: Scoloperstethus affinis 152; Thomsoni. Teninosthetus pusillus 152; Tetraneura Ulmi 22; Toxoptera grami- num 22, 79, 226; Trapezonotus agrestis 152; Trioza Horváthi 216; Trioza Centranthi 86; Tropistothetus holosericeus 152; Tyechea Phaseoli 211, 225. Ulopatrivia 152. XVI f) Orthoptera. Forflcula auricularia 16, 17 Gryllotalpa vulgaris 111, 174; Gryllus campestris 78. Poecilimon Schmidti 49. Stenobothrus biguttulus 86. bicolor 86. Troglophilus cavicola 216. Arachnoidea. Argyope Brünnichii 129, 150, 131, 174. Cyrthophora conica 135. Diapontia Kochii 46. Epeira diademata 151. Glyciphagus cursor 172, spinipes 172. Ixodes 127. Mygale 46. Philodromus poecilus 132. Tarentula inguilina 97; Tarsonemus intectus 20, 22, 64; Trochosa infernalis 98, 148; Trogliphus longior 172, siculus 172. Myriopoda. Cryptops hortensis 75, Savignyi 75. Geophilus electricus 76, flavidus 75, longicornis 76, paradoxus 75, pygmaeus 76 ; Gervaisia transsylvanica 76 ; Glomeris hexasticha 77 ; Isobates varicornis 77. Julus albiges 77, ferreus 77, foetidus 77, muscorum 77, nemorensis 77, punctatus 77, sabulosus 77, terrestris 77, unilineatus 77. Lithobius aeruginosus 75, borealis 75, crassipes 75, cyrtopus 75, dal- maticus 74, erythrocephalus 75, forficatus 74, lapidicola 85, luci- fagus 75, mutabilis 75, peregrinus 75; Lithobius piceus 75. Mecistophalus carniolensis 75. Polydesmus acutangulus 77, collaris 77, complanatus 77, macilentus 77; Polyxenus lagurus 76; Polyzonium germanicum 77. Schendyla nremorensis 76; Scolioplanes acuminatus 76, crassipes 76; Scolopendrella anacanta 76; Scotophilus illyricus 76; Strongylo- soma pallipes 77. Crustacea, Apus 61; Astacus fluviatilis 206. Canthocanystus ornatus 23; Cyclops alpestris 23, nivalis 23; Cypris hungarica 112. Daphnia Kahlbergiensis 23, 61. Notodromas Madarászi 112. Porcoelio politus 111, serialis 111. KOVARTANTLAPOK III. kötet. 1886. január. Lt .füzet VANAK KNT NN NNNNA NNA KTK KKN NNNNA NNAK N EN NANA NAN NT NNNNA NNAK NAN KNK N NNNNA NNAK ANNK ANNK KKN NNNNA KKN NAN NANA KN NAN NNAK NAN AN KAN NNNNA NNNNA NN NK NNNNA NAN NNA . Olvasóinkhoz. A 5 Rovartani Lapoknakx két évfolyama fekszik olvasóink előtt. Dús és válogatott tartalma bizonyságot tesz arról, hogy e folyóirat kitűzött czéljának megfelelt, utat tört, irányt mutatott és az e téren működő szakembereket fokozott tevékenységre serkentette. Össze- gyűjtötte közös czélra a magyar entomologusokat, kik búvárlataik eredményét magyar szaklapban közölhették és nem kellett ezekkel, mint eddig, külföldi folyóiratokat keresni fel. Alkalmat nyujtott ere- deti, szorgalmas kutatásokon alapuló tanulmányok és kisebb-nagyobb értezéseknek magyar nyelven való közzétételére, melyek azért nem maradtak a külföld előtt ismeretlenek, mert a Íranczia nyelvű melléklet módot nyújtott arra, hogy tartalmukat külföldi szakem- berek is megismerhessék és méltányolhassák. A mellett gondos figyelemmel munkálkodott e folyóírat a rovartani ismeretek nép- szerűsítésén, különös gonddal ápolta a hasznos és káros rovarok fontos ügyét és így jó szolgálatot tett a kártékony rovarok ellen védekezni kívánó gazdaközönségnek is. Egy szóval, hiányt pótolt a magyar irodalomban. Sikeres működését csak iÍokozta az, hogy mindenütt teljes elismeréssel és méltánylással találkozott. A nagyméltóságú föld- mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszterium e folyóiratot a rovarkárok bejelentésére ajánlkozott valamennyi állandó gaz- dasági tudósító, valamint az összes gazdasági tanintézetek és vin- czellériskolák, továbbá a kerületi phylloxera-felügyelők és borászati vándortanítók számára megrendelte és valamennyi m. k. erdőhiva- talnak megrendelésre ajánlotta; a nagyméltóságú vallás- és köz- oktatásügyi m. k. miniszter úr pedig az elmult évben valamennyi tankerületi főigazgatósághoz és kir. tanfelügyelőséghez intézett kör- levélben volt kegyes a felügyelete alatt álló intézetek figyelmébe ajánlani. És most megszűnjék e szépen indult vállalat, melyet más hasonirányú nem helyettesit, hogy a hézagot, melyet betöltött, annál 1 inkább érezhessük? miután legyőzte a kezdet nehézségeit, biztos alapra helyezkedett és az összes magyar szakemberek által lelkesen támogatva hasznos téren működhetett, megszűnjék ? Fiatal erőnkben eleinte még nem bíztunk, de buzdított az eddigi közreműködők szíves igérete, hogy nem vonják meg tőlünk jóakaratú tanácsaikat és közreműködésüket és bizalommal vettük át a :" Rovartani Lapokc szerkesztését. Az eredeti programmot nem változtatjuk meg, mert immár két éves tapasztalat tanuskodik annak czélszerű és hasznos voltáról, azért követjük azt és iparkodunk megfelelni minden pontjának. Czélunk hasznára válni a magyar közönségnek és szolgálatot tenni a tudománynak. Felkaroljuk az összes izelt-lábú állatokra vonatkozó érdekes biologiai és faunistikai adatokat, épugy mint azoknak nép- szerű nyelven tárgyalt boncztanát, fejlődés- és élettanát ; hozunk eredeti nagyobb értekezéseket és kisebb közleményeket és módot nyújtunk különösen a hasznos és káros rovaroknak és az ellenük alkalmazható védekezésmódoknak szélesebb körben való ismerteté- sére. Szóval, terjesztjük és népszerűsítjük a tudományt, miáltal a gyakorlati, különösen a gazdászati czélokat mozdítjuk előre. A mennyire e folyóirat kerete engedi, a rovartan egyes alkalmazott ágaira, a méhészetre és selyemtenyésztésre szintén kiterjeszkedünk. Ha sikert aratunk, azt leginkább t. munkatársainknak fogjuk köszönni, kik között Dr. Chyzer Kornél, Dr. Entz Géza, Frivaldszky János, Dr. Horváth Géza, Kohaut Rezső, Kriesch János, Mocsáry Sándor és Faszlavszky József urakkal dicsekedhetünk. Nagybecsű támogatásuk, melyben részesíteni fognak, elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy a :Rovartani Lapokc továbbra is fenntartják jó hír- nevüket. : Nagy feladatot tűztünk ki magunknak és hogy ezt teljesít- hessük, szükségünk van, nemcsak a szorosabb értelemben vett szak- emberek, hanem a természet minden barátjának támogatására. Biza- lommal felkérjük ennélfogva a rovartannak valamennyi mívelőjét és kedvelőjét, hogy vállalatunkat szellemi és anyagi támogatásban része- síteni sziveskedjenek. A seerkesetők. A szőlőnek egy ismeretlen ellensége. Aligha van a kártékony rovarok között a szőlőpusztító phyllo- xerán kívül olyan, mely bizonyos helyhez kötötten ugyan, de oly kitartóan és szívósan támadta volna meg a lakosság keresetforrását szolgáltató kulturnövényt, hogy miatta az ember kénytelen volt odahagyni lakóhelyét, és száz esztendő multán, mikor már az apró ellenséget mindenki elfeledte, ujra elkezdje a harczot, hogy talán ismét ugyanolyan végzetes eredménynyel fejezze be. Ez a kártékony bogár az Otiorrhynchus populeti Boh. nevű bogár, melyet eddig ártalmatlan, sőt ritka bogárnak ismertek a rovarászok, a mely pedig tömeges elszaporodásával most már har- madszor igyekszik tönkre tenni egy krassó-szörénymegyei község szőlőit. FE bogár a legközelebbi években, különösen pedig az elmúlt 1885-ik év tavaszán vonta magára kártékonyságával a lakosok figyelmét. A tavasz kinyiltával ugyanis milliónyi számmal lépett fel Langenfeld község szőlőiben s megtámadta és elpusztította a fakadó rügyeket; majd később a gyenge szőlőleveleket és bimbókat tarolta le, úgy hogy némely helyen a szó szoros értelmében véve lekopasztotta a szőlőtőkét minden levelétől. A lakosság néhol eré- lyesen hozzálátott e szőlőpusztító ellenség. leküzdéséhez, és a meny- nyire a nappalra elbúvó bogárhoz hozzáférhetett, nagy mennyiségben szedte össze és ölte meg, de mégsem birta megvédelmezni a töme- gesen fellépő rovaroktól termését, a melyet ezek még csirájában megsemmisítettek. Langenfeld község szőlőinek ez a csapása nem egészen új keletű. A község lakosainak szóhagyomány útján még élénk emlé- kezetében van az, hogy e bogár már egyszer annyira tönkre tette e vidékbeli szőlőket, hogy e miatt a lakosok kiköltözni voltak kénytelenek és így a község teljesen feloszlott. A szóhagyomány erre nézve természetesen nem szolgáltatott biztos adatokat, annálfogva az érdekes eset felderítésére illetékesebb helyre fordultam és csakugyan sikerült egy barátom útján a bécsi katonai levéltárból oly hivatalos adatok birtokába jutnom, melyek a lakosok ajkán élő szóhagyományt teljesen megerősítik és törté- neti hitelességüvé teszik. Összevetve most már a tudomásomra jutott történeti adatokat a szóhagyománynyal, a mostani Langenfeld község multját és benne a szóban forgó bogár nevezetes szereplését a következőkben állíthatom össze. 1158 Langenfeld mostani helyétől délnyugatra feküdt Kruglicza vagy Ó-Kruglicza község, mely meglehetős régi eredetű és már a török uralom idejében fennállott. A természettől is megerősített, erdőkkel környezett falu abban az időben a legnagyobb valószínűség szerint szerbek által lakott rablófészket képezett. A bécsi Josefinum Archivumnak egy 1717-ből származó hivatalos okmánya szerint ebben az időben 24 házból állott Kruglicza községe. A mint később a közel fekvő Fehértemplom, Salhausen, Langenfeld stb. alapíttatott, Kruglicza is megnövekedett az oda települő német lakosokkal, a kik az erdőkből egy jó nagy részt kiirtottak és a kedvező fekvésű domb- oldalokat szőlővel ültették be. Az 1738—1739-ki török háború idején azonban a hadjárat szinteréül szolgáló helyről Kruglicza lakosai menekülni voltak kénytelenek és mikor a háború elmultával visszatértek, szőlőiket bogaraktól meglepve találták, melyek évről évre oly nagy mértékben jelentek meg, hogy végtére lehetetlen volt miattuk szőlőt mívelni. Ez volt az oka, hogy 1753-ban, midőn a határőrvidék felállíttatott, a krugliczai lakosok folyamodtak, hogy Salhausen községgel egyesíttessenek. Ez a kérelmük meg is adatott, — és így e bogár volt közvetetlen oka annak, hogy Kruglicza község feloszlott és mint község megszünt létezni. Hogy ez a szőlőpusztitó bogár csak az OÖtiorrhynchus popu- leti lehetett, az abból is világosan kitünik, hogy Fehértemplomban még ma is beszélik, hogy 1830 körül, a midőn a hajdani Krug- licza volt szőlői helyére ujra szőlőt ültettek, egy szürke, földszinű orrmányos bogár pusztításai miatt azzal nemsokára fel kellett hagy- niok. A bogár tehát másodszor is kipusztította innen a szőlőt. Tény, hogy bár e lejtők szőlőmivelésre kiválóan alkalmasok, most is csak szántóföldeknek használtatnak. j E veszedelmes helyen nem is mernek azóta szőlőt mivelni, hanem legujabban, 1860 óta a volt krugliczai szőlőktől mintegy 5 kilométer távolságra Langenfeld község határában kezdtek szőlőt telepíteni. A szőlősgazdák beszélik, hogy már eleítől fogva sok bajuk volt e bogárral, de soha még itt olyan tömegesen nem lépett fel, mint a mult esztendőben, úgy hogy ha e csapás valamiképen nem gyengül, Langenfeld község szőlői szintúgy meg fognak semmi- sülni, mint a hajdani Kruglicza szőlői. Maga a bogár minden kártékonysága mellett is csak 1840 táján került legelőször rovarász kezébe és csak akkor nyerte mos- tani nevét. A legelső példányokat Frivaldszky Imre a bánsági hegyeken gyüjtötte s felismerve, hogy az egy eddig ismeretlen bogárfaj, valószinüleg arról a helyről, a hol nagyobb számban találta, populeti-nek nevezte el?) Leirását azonban nem közölte, hanem csak ezzel a névvel ellátva küldött nehányat Germar E. F. német rovarásznak. Ezek a példányok kerültek később Bo he- man C. svéd rovarász kezébe, a ki e bogárfaj leírását 1843-ban az orjas-bogarakról többek által irt Schoenherr-féle klasszikus munkában "") a Frivaldszky Imre által adott név mellett tette közzé. Jó ideig ugy ismerték azután a rovarászok e bogárfajt, mint kizárólagos magyarországi specziálitást, később azonban felfedezték, hogy ritkaságképen Tirolban, Stájerországban és Svájczban Genf környékén is tenyészik. Tulajdonképeni hazájának mindamellett is tsak Magyarországot lehet tekinteni, mert itt a bánsági magasabb dombokon és a vele szomszédos erdélyrészi megyék magaslatain bőven tenyészik. De tenyészési köre nem szorítkozik kizárólag csupán Magyarország déli részére, mert nehányat már a budapesti Svábhegyen is találtak. Az Otiorrhynchus populeti az orjas-bogarak nagy családjába tartozik és meglehetős nagy rokonsági összeköttetéssel dicsekedhetik, mert csak magából az Otiorrhynchus-nemből 519 európai rokonfaja van. Ezek közől már több fajról ismeretes volt, hogy kártékonynyá is válik a szőlőben, ha nagyon elszaporodik, nevezetesen külföldön az Otiorr- hynchus lVigustici L., raucus Fabr., singularis L. (picipes Fabr.), sulcatus Fabr. és nigritus Fabr. tett a szőlőben jelentékeny károkat. Nálunk Magyarországban csak az Otiorrhynchus ligustici és raucus lépett fel némely helyen kártékonyan és tett csekélyebb károso- dásokat, de seholsem szaporodott el annyira, mint az eddig ártal- matlannak hitt Otiorrhynchus populeti a langenfeldi szőlőkben. Az Otiorrhynchus populeti nagy számú hasonló fajrokonától nem igen kövnyen különböztethető meg, a mit könnyen megérthe- tővé tesz az, hogy csupán hazánkban is e nemből 80 faj tenyé- szik. Maga a szóban forgó bogár 8—8!/2 mill. hosszú, 2!/2 3 mill. széles, rövid vastag orrmánynyal, tojásdad alakú és fényes szemer- kékkel borított mellkassal, hosszukás tojásdad alakú potrohhal. Egész teste szűrkés, szőrforma, vastag, fehéres szinű és kissé érczes fényű pikkelyekkel van borítva, melyek a különben fekete bogár- nak száraz földszinű kinézést kölcsönöznek; a hozzá leginkább $) Populetum — nyárfás, nyárfaliget. sz) C.J.Schoenherr, Genera et species Curculionidum cum synonym:s hujus familiae. Parisiis et Lipsiae, 1843. VII. 1. p. 378. hasonló rokonfajoktól legszembetünőbben egy-egy hosszú, hegyes foggal fegyverezett czombjai, csápjainak első izülékénél másfélszerte hosszabb második izüléke, hosszában kissé benyomott és egy finom középbordával ellátott orrmánya által különböztethető meg, mihez még ismertető jelekül a testét egyenletesen fedő rítkás pikkelyek és a szárnyfedőin végig vonuló barázdák közepén szabályos sorban álló hegyes szemerkék járulnak. Az Otiorrhynchus populeti életmódjáról még igen keveset tudunk. Azt, hogy tápláléka nem csupán a szőlőrügyekből és leve- lekből áll, nem csak rokon fajainak életmódjából lehetett következ- tetni, hanem tapasztalásból is mondhatom, mert magát a kifejlő- dött bogarat magam is szedtem másféle növényekről is; Fri- valdszky Imre e bogár tápláló növénye gyanánt a többi közől névszerint a sisakfüvet emliti meg") Maguk a bogarak már április vége felé kibujnak a földből, hol átalakulásaikat végezték és kite- leltek és ettől kezdve egész tavaszon át életben maradnak, hogy jövendő ivadékaikról gondoskodjanak. Hogy azonban petéiket miként és hova helyezik el és hogy álczáik egy vagy többféle és mely növényekkel élnek, --- arról még egyáltalában semmit sem tudunk. E kártékony bogarak ellen ez idő szerint annyival kevésbbé tudunk sikeres védekezési módot, mert még életmódjukat sem igen ismerjük, pedig meglehet, hogy ha tüzetesen ismernők petéik el- helyezése módját, álczáik tartózkodási helyét, tápláló növényét és kifejlődési idejét, sokkal könnyebben és sikeresebben védekezhet- nénk ellenök, mint most, a mikor csupán a kifejlődött bogarak irtására lehet szorítkoznunk. Mert ezeknek összeszedését és meg- semmisitését, daczára tömeges megjelenésüknek, igen megneheziti az a körülmény, hogy a bogarak éjjel látnak kártékony munká- jukhoz, nappalra pedig legnagyobb részük göröngyök alá, a föld repedéseiben vagy a porhanyós talajban, lehullott levelek vagy fa- darabok alatt vonul meg. Ezért legczélszerübb volna talán éjjel lámpavilág mellett fogdosni össze őket. Felleges, borult időben, a mikor azonban eső nem esik, a bogarak többnyire nappalra is fenn- maradnak a szőlőtőn, azért ilyenkor alkalmasint legtöbbet lehetne összefogni belőlük egy botra kötött vászon-lepkehálóval, melyet alá- joktartunk és a melybe a magukat holtnak szinlelő bogarak azonnal leesnek. E nélkül az eszköz nélkül alig boldogulhatnánk, mert az £) Frivaldszky Imre, Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest, 1569. p. 32. ember közeledtére azonnal a földre vetik magukat és minthogy csalódásig hasonlítanak a száraz föld szinéhez, nagyobb részük könnyen kikerülheti figyelmünket. A mult tavaszszal észrevettem, hogy a bogarak nappalra ki- váló előszeretettel huzódnak az oly göröngyök alá, a melyek fák árnyékában feküsznek. Ezért azt a tanácsot adtam a szőlősgaz- dáknak, hogy helylyel-közzel lombos faágakat szurjanak le a szőlő- sorokba és ezek tövéhez nagyobb darab száraz göröngyöket helyez- zenek el; ily módon mesterségesen készült gyülekező helyekre csaljuk őket. A kisérlet várakozáson felül jól sikerült, mert reggelre ezerszámra menő Otiorrhynchus populeti gyült egy-egy ilyen göröngy- halom alá, a honnan könnyű szerrel összegyüjthetők és megsemmi- sithetők voltak. A bogarak nagy számát és egyúttai e gyüjtési mód ezélszerüségét jellemzi az a tény, hogy egy vinczellér a feleségével együtt két és fél óra alatt ily módon 5 liternyit volt képes össze- gyüjteni a középszerű borsószem nagyságát meg nem igen haladó rovarokból. Az összeszedett bogarakat aztán a baromfiak jóizü csemege gyanánt fogyasztották el. Mig azonban a langenfeldi szőiősgazdáknak már ugyancsak meggyült a bajuk a hajdani Krugliczáról örökségül reájuk maradt kártékony bogárral, a közelebb és távolabb lakó szőlőbirtokosokat is gondolkodóba ejtheti az a kérdés, hogy vajjon megmarad-e ez a kártékony bogár mostani lakóhelye állandó csapásának vagy tovább terjedhet a távolabbi községek szőlőibe is, egyáltalában pedig, hogy vajjon nem félhetünk-e attól, hogy idővel az egész magyarországi szőlőtermelésnek állandó csapása válik belőle? Azt hisszük, hogy nem. És ezt a következtetésünket a bogár életmódjára és csekély terjeszkedési képességére alapítjuk. Szerencsére az Otiorrhynchüs populeti nem kizárólagos élősdije a szőlőtőnek, hanem többféle növényt is eszik, ennélfogva nem kényszeriti őt a fajfenntartási törekvés természetes törvénye arra, hogy lehetőleg kiterjessze tenyészési körét mindenüvé, a hol egyedüli tápláló növénye tenyészik. Épen azért a szőlőben való kártékonysága is csak esetlegesnek tekinthető. Az Otiorrhynchus populeti ugyanis Dél-Magyarországon mint eredeti hazájában tenyészik és a mennyire a bogarat tápláló, kivált pedig az ivadékaik felnevelkedésére alkalmas növények bősége engedi, el is szaporodik. Szaporaságának azonban mindig határt vetettek a táplálékul szolgáló növények, mert ha a bogarak nagyon elszaporodtak és tápláló növényeiket igen meg- kevesbitették, maguknak a bogaraknak is számban meg kellett apadni és csak akkor szaporodhattak ismét, ha tápláló növényeik szintén időt nyertek a szaporodásra. Ekképen természetes egyensúly állott fenn a bogár és tápláló növényei között, a mennyiben egyiknek bősége tette lehetővé a másik elszaporodását és viszont annak elszaporodása okozta emennek megkevesbülését. Ez a természetes egyensúly mindig és mindenütt fennáll a növényevő állat és tápláló növénye közt, csakhogy másféle tényezők, péld. a ragadozók elszaporodása miatt, többé-kevésbbé módosul. Az Otiorrhynchus populeti 18 csak annyira szaporodhatott, a mennyire tápláló növényeinek bősége engedte. A mint azonban a szőlőnövény odatelepítésével maga. az ember megzavarta ezt a természetes egyensúlyt, a mernyiben nagyban és tömegesen termesztett egy olyan növényt, a mely a bogár tenyé- szésére kedvező, az Otiorrhynchus populeti-nak is alkalom nyílott az elszaporodásra. És ez meg is történt, oly mértékben, hogy a mult században már felemésztette a krugliczai szőlőket. Ezzel azonban maga a rovar bősége is a régi természetes korlátok közzé szorult. A 30-as években, a mikor a volt krugliczai szőlőket ujra telepítették, ismét alkalma nyilt a rovarnak az elszaporodásra, ennek elpusztulásával aztán megint megfogyatkozott. A rovar és kultur- növény e küzdelme most már harmadszor a langenfeldi szőlőkben ismétlődik. A természetvizsgáló szempontjából tekintve a dolgot, a bogár tehát itt is csak a természeti törvényt hajtja végre, a mikor a természetes egyensúlyt megzavaró növényen erőt venni igyekszik. Nagyjából ez az oka annak, hogy a rovarok valamely kultivált növényen kártékonyakká válnak. Maga az ember bontja meg a természetes egyensúlyt, midőn ezeknek tömeges termelésével alkalmat nyújt a velök táplálkozó rovaroknak a tulságos megszaporodhatásra ; ennélfogva nem marad más hátra, minthogy kűzdelemmel védje meg a neki szükséges növényt a rovarok seregétől, a melyek az általános szabályt ezzel szemben is igyekeznek érvényre emelni. Hogy e küzdelemben az apró ellenségek ellen nem mindig a hatalmas ember marad győztes, azt nemcsak a kétszer elpusztult krugliczai szőlők esete mutatja. A lomha járású, lassú Otiorrhynchus populeti nem igen képes arra, hogy rendes lakhelyéről távolabb vidékekre is elterjedhessen. Ezt a czélt elnyomorodott, visszafejlődött szárnyai sem igen segit- hetnék elő, mert ezeket a végükön egymáshoz nőtt két szárnyfedő miatt ugysem használhatná. Petéit és álczáit, melyek a növények 9 gyökerein élnek ugyan, de sem azokba belefuródva, sem valami- képen rá erősítve nincsenek, a forgalom utján is aligha lehetne, másfelé elhurczolni magukkal a növényekkel Épen ezért nem igen tarthatunk attól, hogy országos csapássá válhasson a magyarországi szőlőkben. E feltevésünket megerősiti az a körülmény is, hogy nem igen tudott magának tért hódítani az alatt a másfél század alatt sem, a mely idő alatt e bogár már nagyban szerepelt. Dél-Magyarországban azonban, a meddig e bogárfajnak tenyé- szési köre terjed, reá nézve kedvező viszonyok között könnyen válhatik kártékonynyá. Langenfeld község szőlősgazdáinak már is van elég okuk a panaszra e kártékony rovar ellen, mely szőlőiket valószinűleg az elpusztult Kruglicza szőlőinek sorsára juttatja, hacsak ellene valamely alkalmas védekezésmódot vagy irtószert nem lesz lehetséges alkalmazni. Ezt azonban csakis akkor remélhetjük, ha alaposan ismerni fogjuk e rovar életmódját és szaporodási viszonyait. . Addig pedig nem ajánlhatunk e szőlőpusztító ellen más védekezési módot, mint maguknak a kifejlődött bogaraknak összegyüjtését a fentebb említett háló vagy mesterséges gyülőhelyek segélyével. Wény János. A magyarországi fa-rontó darázsok. 4 II. A termetes fa-rontó darázsok (Siricidae) jobbára a fenyvesek lakói és méltó társai ezek rongálásában a bogaraknak, a melyek közől a legtöbb fa-furkáló rovar kerül ki. Tekintélyes nagyságuk maga elég volna arra, hogy feltünővé tegye őket, ha ügyetlen repülésük hangos zummogásával nem költenék is fel az emberek figyelmét. Még feltünőbbé teszi őket a nőstény potroha végéből kiálló tojócső, melylyel eléggé meg tudják ijeszteni azokat, a kik ezt a darázs tulánkjának nézik, s épen ezért nem is csoda, ha hajda- nában azt hitték róla, hogy ennek a szúrásával az embert is meg- tudja ölni ez a darázs, melyet a közönséges lódarázsnál veszedel- mesebbnek tartottak. Azóta eloszlott ugyan ez a gyanu, mert kiderült, hogy ez nem fulánk és vele az embert megsérteni nem képes, de mégsem állanak jó hirben, mert egyúttal az is kitünt, hogy veszedelmes farongálók és furkálásaikkal kárt tesznek a fákban, amelyekben álczáik darázszsá szoktak kifejlődni. Legtöbbet szenvednek tőlük a fenyőfafélék, kü- lönösen a lucz- és jegenyefenyő (Pinus picea és excelsa), melyekben 10 a leggyakoribb és ennélfogva legkártékonyabb fa-rontó darázsok élnek. De vannak olyan fajok is, melyeknek álczái vadkörte-, tölgy-, bükk- és diófákban stb. szoktak élni. Rendszertani tekintetben a fa-rontó darázsok a tojócsöves hártyásszárnyú rovarok alrendjében a növényevők (Hymenoptera phytophaga) csoportjába tartoznak és a levélevő-darázsok (Tenthre- dinidae) családjával közeli rokonságban állanak s velök együtt azzai a közös jellemvonással birnak, hogy potrohuk töve egész szélessé- gében a mellkassal össze van nőve, tehát sohasem függ vékony nyelen, tömporaik kéttaguak, csápjaik egyenesek és nem térdesek, felső szárnyukon lándzsaalakú sejt van; álczáik pedig lábakkal birnak és bélcsövük alfelnyílásban végződik. A kifejlődött darázsok a juniustól augusztusig tartó időszak- ban jelennek meg és párosodás után a nőstény azonnal ivadékai elhelyezéséről kezd gondoskodni. Legelőször is alkalmas fát választ ki, mely több éven át fejlődő álczáinak eledelt szolgáltat; azután meglehetős erőkifejtés között a fába szúrja a két védő hüvely közől elővont hegyes tojócsövét, és azon keresztül minden ilyen szúrásba egy, ritka esetben két petét csúsztat. Ez erős munkában utolsó petéi lerakásakor már annyira kimerül, hogy tojécsövét már a fából kihúzni se bírja, ezért sokszor lehet találni a fatörzsön így elpusztult nőstényeket. A nőstény fa-rontó darázs igazi anyai gondoskodással igyekszik alkalmas tanyát kiválasztani jövendőbeli nemzedéke számára. Egész- séges, jó erőben levő fába csupán szükség esetén tojja petéit, jóformán csakis akkor, ha csupán magánosan álló egyes fát találhat. Ha azonban terjedelmes fenyvesben van, a hol kedvére válogathat, szivesebben választja a beteges fatörzseket vagy a nemrégiben ledön- tötteket. Mihelyt egy megsértett fenyőt talál, melyet valaki fejszével megvagdalt, vagy a vadállatok megsértették, vagy akár csak a vihar szakította le valamelyik ágát, a sebhely közelében azonnal tojik nehány petét. A teljesen egészséges fákat azért kerüli, mert ezek dús nedvű belsejében az álczák nem találnak eléggé alkalmas otthonra. Nehány nap mulva kikel a fába rejtett pete és a kikelő kis álcza azonnal a fa rágásához lát. A kirágott alagútak az álcza nö- vekedő nagyságához képest folyvást szélesednek, de nem haladnak bizonyos szabályos irányban, hanem kigyózó vonalban, mely télre kissé a fatörzs belseje felé, a melegebb évszakokban pedig a kéreg felé közeledik. A gyakorlott erdész szeme azonban a szabálytalan 11 irányú fúrásról is képes megismerni a garázdálkodót, vagy a majd- nem szabályos köralakú lyuk után meg tudja különböztetni a fa- rontó darázsok álczáinak menetét a meglehetősen hasonló ezinezér- rágásoktól. Maguk az álczák féregalakuak, hengeresek, fehéres, vagy kissé sárgás színűek. Szemük nincsen, mert a sötét lyukban különben sincs arra szükségük. Fején az egy tagú csápdurványokon kivül a száj a legszövevényesebb szerkezetű, mert abban a két jól kifejlődött erős állkapcson kivül, legalább durványosan kifejlődve, a darázs szájrészeit mind feltalálhatjuk; ezek közől az állkapocs-tapogatók csak egy tagból állanak, vagyis inkább az állkapcsok mellett karély- alakú kinövésekként tűnnek fel, az ajak-tapogatók azonban jól kive- hető három aizülékből állanak. A mellkasnak megfelelő gyűrükön há- rom pár láb van, melyek- nek mindenike három izülékű. A nyolcz szel- vényből álló po rohon segítő-lábak nincsenek, mint a levélevő-dará- zsok álczáinál ; ezek he- lyett az álcza a potroh végéből kiálló, három tüskével fegyverzett szarunemű fartövisét TÉK használja a mozgás elő- segítésére, járás közben ugyanis ezt a fában fúrt lyuk oldalához feszíti és vele testét előretolja. Az álczák kifejlődése 2—3 évig tart és csak ekkor válik bábbá, melyből néhány hét mulva a kész darázs búvik elő. Ez alatt az idő alatt azonban sokszor már távoli vidékre szállítják, vagy feldolgozzák azt a fát, melyben az álczák laknak. De azért nem pusztulnak el, hanem tovább fejlődnek és darázszsá válva, kirágják magukat és kirepülnek. Ezért van az, hogy a feny- vesekben élő fa-rontó darázsokat a legkülönbözőbb vidékeken lehet találni, a hol fenyőfák épen nincsenek. Hogy a darázsok a már feldolgozott fából jönnek ki, az nem is épen ritka eset és ilyenre magam is emlékezem. Ugyanis 1872-ben Budapesten egy rokonomat látogatva meg, ki egy új házban lakott, egy szép Sirer spectrum 1/ L. példányt vettem észre, a mikor épen a szoba fenyőfa-padozatából előmászott ; nem messze tőle a szoba egyik zúgában egy Sirex gigas L. (1. ábra.) vonta meg magát. E két különböző fajú darázs még 1870-ben, mikor a házat építették, került a padlódeszkával a szo- bába. — A mult évben pedig a budapesti országos kiállítás fenyő- fából készült ideiglenes pavillonjaiból különösen sok fa-rontó darázs fejlődött ki, melyekből Kardos Arpád úr csupán a mezőgazda- sági pavillonban száznál több Sirex gigas L. és spectrum L. pél- dányt gyűjtőtt össze. — Biró Lajos úr pedig 1882. július végén Szilágymegyében Tasnádon fogott a szobában nehány Aiphydria annulata Jur. példányt, melyek egy száraz vadkörtefából készült asztal lábából bujtak elő. Az ilyen feldolgozott fában a fa-rontó darázs álczája nem mindig talál elég tápláló anyagot, azért a belőle kifejlődő darázsok sem igen érik el a normális nagyságot és gyakran csak felényire nőnek meg. Az ilyen kis példányok tehát nem fiatalok, melyek még nőhetnek, mint azt sokan gondolják. A táplálék szűkében levő ál- czákat aztán az éhség bámulatos tettekre kényszeríti; ugyanis megtörtént már, hogy a gerendákon át az útjokat álló ólom — vagy horgany lemezeken is keresztűl rágták magukat. Sőt Vaillant tábornagy a franczia akadémiának nehány oly kartácsgolyót mutatott be, melyeket a Sirex juwencus L. álczái keresztül furkáltak. A fa-rontó darázsokat határozottan a káros rovarok közé kell számítanunk. Igaz ugyan, hogy kártevésöket nagyon mérsékli az, hogy teljesen egészséges fákat nem igen támadnak meg és így nem tekinthetők oknak, mely miatt a fák elpusztulnak, hanem csak okozatnak, mert a beteges fatörzsek vagy kiszáradásnak induló ledöntött fák csalják magukhoz az ivadékaik számára alkalmas helyet kereső darázsokat; de még ez sem menti ki őket, mert a helyett az építésre vagy ipari czélokra használható, sőt épen e ezélra ledöntött fákat rongálják és így azoknak értékét tetemesen csökkentik. Igy e rovarok rövidítik az erdők jövedelmét, mindaddig a míg csak a fa el nem adatott, sőt kártevésöket azután is folytatják, de már a vevők rovására. Az ellenök való védekezés módját kitalálhatjuk már magából e rovarok életmódjának ismeretéből. Ez ugyanis nem állhat másból, mint hogy az olyan helyekről, hol a fa rontó darázsok nagy számmal fordulnak elő, a ledöntött fatörzseket még a kifejlődött darázsok megjelenése előtt eltávolítani. Az olyan fákat ellenben, melyekről a darázs nagyságának megfelelő köralakú lyukak mutatják, hogy 15 abból már fa-rontó darázsok repültek ki, és a melyekben valószí- nüleg még több álcza is él, tüzi fának kell elhasználni, és különösen őrizkedni kell attól, hogy épületfának ne alkalmaztassanak, mert az ilyenekből készült gerendákat a darázsálczák furkálásaikkal annyira meggyengítik, hogy épen nem felelnek meg a czélnak, melyre használtatnak. A fa-rontó darázsok álczáit, ha már egyszer befészkelték magukat, a fatörzsekből kipusztítani alig lehetséges, mert hozzájuk nem igen férhetünk, a mellett pedig elég szivós életűek. Ennek jellemzésére szintén saját tapasztalásomból hozhatok fel egy esetet. A m. nemz. muzeum állattári osztályában levő kitömött orang-utang állványául egy vadkörtefa-törzset állítottak fel, melyben véletlenűl épen fa-rontó darazsak álczái fészkeltek. E szekrényekben a kitömött állatok nagy mennyiségű arzenikummal vannak praeparálva, melyből a zárt üvegszekrényben annyi mérges arzenikum-gőz gyül össze, hogy talán az ember pár hétig sem élhetne meg benne. Minda- mellett a darázsálczák nem pusztultak el, sőt 1873 nyarán mintegy 70 darab Tremex magus F. és Aiphydria annulata Jur. darázs jött ki a fatörzsből. Sőt a szekrény feneke egész 1876 szeptember haváig fűrészporral volt belepve, jeléül annak, hogy az uj nemzedék álczái még ekkor is éltek. Csakis akkor pusztultak el végképen, mikor az össze-vissza furkált fatörzs több ízben erős arzenikumos oldattal lett beáztatva. j Mocsáry Sándor. A lepkék szaga. A rovarok közől igen soknak van bizonyos sajátságos szaga, a mely némelyeknél olyan jellemző, hogy már csak ennélfogva is azonnal reájuk lehet ismerni. A házi poloska kellemetlen szaga, a butorok alatt mászkáló poszogó-bogár undorító bűze mindenkinek eléggé emlékezetébe idézheti ezen tényt, ha sohasem is lett volna alkalma a büdös mezei poloska által megmászott málnát vagy epret venni szájába. A körisbogár még ezeknél is áthatóbb szagot ter- jeszt, ugy hogy az általuk meglepett fa közelébe érve azonnal méglehet érezni szagukat. A futrinkák, a katicza-bogár, a hangyák, némely tücsök és légy meglehetős átható szaggal birnak. Számos más rovarnak és ezek között épen a lepkéknek a szaga azonban sokkal gyengébb, ugy hogy csak az elevenek megfogásánál, kivált pedig feltűzésénél vehetjük észre. A legtöbb lepkénél többé-kevésbbé meg van valami abból a szagból a mit általában poloskaszagnak 13 mondunk, de vannak ezen kivűl olyan sajátságos szagkeverékek is, melyeket észrevenni és megkülönböztetni igen, de leirni alig lehet. A Parnassius Mnemosyne L. szaga határozottan a karamel szagára emlékeztet, de csak akkor válik erősebben érezhetővé, ha ujjaink között az egész rovart szétdörzsöljük. A Thais Folyxena 5. V. szaga puszta megfogásra nem épen kellemetlen, feltűzésekor azonban némi poloska szagot áraszt. A különféle Zygaena-fajoknál megfogás nélkül is lehet érezni bizonyos erős poloskaszagot, melybe sajátságos mellékszag vegyűl, a mi hasonlit az ujjaink között szét- dörzsölt ezitromlevél szagához. A zúgó-lepkék (Sphingidae) kivétel nélkül különféle illatot árasztanak, másféle lepkéknél pedig ismét más és más szagot érzünk. A poloskáknál és másféle bűzös rovaroknál a kellemetlen szag védelműl szolgál a ragadozók ellen. — A Zygaenák és némely Noctuák is kellemetlen szagukban és a holtnak szinlelésben keresnek mene- külést. De ezen a körülményen kivül van még egy sokkal fontosabb ok, mely őket e sajátságos szag kiválasztására ösztönzi és ez — tapasztalásom szerint — az, hogy e szag után az ugyanazon fajhoz tartozó rovarok egymást annál könnyebben felismerhessék. A lepkék szaga tehát nevezetes szerepet játszik az illetők szaporodásában. Hogy ez igy van és hogy még az olyan lepkének is van szaga a melynél már épen nem vagyunk képesek ilyet megkülönböztetni, azt a következő kisérleteim eléggé bizonyítják. Az 1882-ik év tavaszán hernyónevelő-szekrényemben egyszerre kelt ki többiéle nappali lepke, u. m. Thais Folyxena §. V., Vanessa Folychloros L., Urticae L. és Jo L. Kisérletképen minden egyes lepkének a szemeit oly erősen bekentem olajos festékkel, hogy azokkal épen nem láthattak és még csak a legcsekélyebb világosságot sem vehették észre. E szokatlan műtét után eleinte vaktában ide s tova repkedtek, később azonban nyugodtan leültek, mindenik a hova épen véletlenül ért. Jó ideig nyugodtan maradtak, később azonban csápjaikat mozgatva óvatosan bizonyos irányban megindultak. Az irány épen az volt, a melyben a legegyenesebb vonalban egy-egy ugyanazon fajbeli lepke ült. Megtörtént, hogy különböző fajú lepkék utjai kereszteződtek; ilyenkor csápjaikat mindenfelé forgatva óvatosan kikerülték egymást. Valóban igen érdekes volt nézni, a mikor mint a vakok úgy tapogatóztak csápja- ikkal és alkalmasint szimatoltak. Igy hagytam őket másnap reggelig, a mikor nagy csodálkozásomra valamennyit a saját fajabelijével párosodva találtam. Világos tehát, hogy a jelen esetben az illető fajok jellemző szaga vezette őket egymáshoz, hogy életük legtőbb feladatát, a fajfenntartást biztosítsák, mert ha szaguk nem lett volna, így megvakitva nem lettek volna képesek egymást felismerni. Hogy a lepkéknél melyik szerv választja ki a szagot terjesztő anyagot, az még nagyon kétes. Szagmirigyeket náluk nem ismerünk. Lehet, hogy a mint Hartig hiszi") a GCynipidákról, a párosodási szervek szolgáltatják e szagos anyagot; vagy a mi még. valószínűbb, hogy ezen illékony anyag képeztetésével a pikkélyek finom, mikrosko- pikus nagyságú csövecskéi vannak összefüggésben. A lepkék anatómiája azonban még oly kevéssé van mivelve, hogy ezt a kérdést az eddigi vizsgálatok alapján eldönteni nem lehet. Ez érdekes kérdés tanul- mányozását nem is fogom elmulasztani és szeretem hinni, hogy mostani előleges és hézagos közlésemet alapos és minden tekintetben meg- álló vizsgálatokkal bővíthetem ki. Vángel Jenő. APROBB KÖZLEMÉNYEK. SZERET A Coraebus bifasciatus OI. mint hársfa-pusztító. — A Coraebus bifasciatus Ol., melynek életmódját és kártételeit Paszlavszky József ur e folyóirat mult évi folyamának 232--238-ik lapjain ki- merítőn ismertette, úgy látszik, hogy nem szorítkozik kizárólag a tölgyfára, hanem álczája esetleg másféle fában is megél és azokban hasonló kárt tesz. Az 1883-ik év julius elején ugyanis Budapesten a Vallás-alapítványi faraktár közelében fekvő kertemben egy szép Coraebus bifasciatus példányt fogtam, melyről könnyen észrevehető volt, hogy csak mostanában fejlődött ki tökéletes bogárrá és nem rég hagyta el kifejlődési helyét. Mintegy 8 nap mulva pedig egy szép 12 éves hársfám (Tilia parvifolia) derékban kitörött. A törés helyén azonnal fel lehetett ismerni a rovarálcza rágását, mely teljeszn megfelelt annak a leírásnak és képnek, melyet Pasz- lavszky úr e bogárról közölt. Minthogy magát a bogarat már nem a furt lyukban találtam meg, a két esetet nem hozhattam összefüggésbe egész határozottan, csakis a rovar életmódjának leírá- sából tudhattam meg, hogy a Coraebus bifasciatus volt szép hársfám megölője. Vadászfy Jenő. $) V. ö. Germars Zeitschrift für die Entomologie 1841. III. p. 329 ; továbbá ugyanezen folyóirat 1843. IV. p. 397. 16- Ritka zugó pille. — A Földközi-tenger környékén tenyésző ritka zugó-pille Deilephila Celerio L., mint vendég, néha hazánkba is ellátogat. Erről már irodalmunkban is találunk nehány esetet feljegyezve. Igy e század elején Koy Tóbiás e ritka vendéget a Margitszigeten vad szőlő fonadékain találta "), Rózsay Emil tanár úr pedig Pozsony környékén fogott egy példányt ""). A mult évben elhunyt Metelka Ferencz jegyzetei között pedig ráakadtam, hogy neki többször sikerűlt találnia, illetőleg a lepkét hernyóból felne- velnie. Nevezetesen 1869-ben a pestmegyei dabasi szőlőből három hernyót hoztak neki, melyeket, mint hogy előtte ismeretlenek voltak, gondosan elkülönítve nevelt fel s kellemesen volt meglepetve, mikor még ugyanazon év őszén három szép Deilephila Celerio kelt ki a bá- bokból. Ugyancsak a dabasi szőlőkből 1872-ben ismerősei egy rongyos szárnyú lepkét hoztak neki. Nekem magamnak is sikerült 1879-ben e ritka zugó-pille hernyójára ráakadnom a kőbányai szőlőkben, de ez, daczára a legnagyobb gondozásnak, még lepkévé kifejlődése előtt elpusztult. Vángel Jenő. A fülbemászók irtásáról. — A közönséges fülbemászó (For- ficule auricularia L.), melyet sok ideig azzal gyanusítottak, hogy a fűben alvó emberek fülébe szeret bebujni, némely vidéken annyira elszaporodik, hogy a gyümölcsösökben és virágos kertekben szembetünő károkat okoz. Budapest környékén, kivált a budai hegyek némely részén, különösen feltünő mennyiségben fordul elő és így nem csoda, ha a kertészek és virágkedvelők irtó háborut viselnek a kártékony fülbemászók ellen, melyek a sürű levelű virá- gokban, kivált a georgina, rózsa, szegfűben és a kajszin-baraczk, körte, alma, szőlő megérett édes gyümölcsében lyukat rágnak, hogy ott eledelt és nappalra sötét búvóhelyet találhassanak maguknak. Épen ez a bujkáló természetük okozza aztán vesztüket is, mert a kertészek mesterséges búvóhelyeket készítenek számukra, melyekbe az éjjel kalandozó fülbemászók nappalra maguktól behuzódnak. A búvóhelyekben nem igen válogatósak, jónak találnak minden oly tárgyat, melyben sötét helvet találnak; gyanu nélkül elhelyezkednek a fák ágai vagy virágok közé tett régi rongyok ránczaiban, szalma- csutakban, rosz ezipőkben stb., a honnan aztán nappal egyszerűen kirázatnak és megöletnek. ") Frivaldszky Imre, Jellemző adatok Magyarország faunájához. Budapest. 1865. 65. 1. "k) Kempelen Radó, Pozsony környékének lepkéiről (Rovartani ADOK STSEKOt90 a) 17 Hogy ily módon mennyi fülbemászót lehet elpusztítani, érde- kesen mutatják Kreyszky Venczel nyugalmazott ezredes úr fel- jegyzései, a ki a Külső-Stáczió-utczában fekvő félholdnyi területű virágos kertjében, melyben 60 darab georgina, 40 baraczkfa, 6 megyfa és egy nagy szőlőtőke volt, az 1884-ik évben augusztus 20-kától november 4-kéig, azaz 47 nap alatt 8145 fülbemászót pusztított el.) Az ezredes úr az 1885-ik évben még buzgóbban folytatta a fülbemászók irtását és pontos jegyzéket vezetett a naponként elpusz - títottak számáról. KE feljegyzései szerint május 1-étől október 31-éig, tehát hat hónap alatt 71,186 darab fülbemászót ölt meg kertjében. Érdekesnek tartom e feljegyzéseket közölni egy részt azért, mert élénk világosságot vet e közönséges rovar phaenolo- giájára, másrészt pedig, mert számokkal illusztrálja, hogy csak e kis helyen is mily számos fülbemászó volt található, mindamellett, hogy naponként oly sok pusztult el belőlük. Az elpusztítottak számát a következő táblázat tünteti fel : A hónap napja: Május — Junius — Julius Augusztus Szeptember Október 1 — 215 607 323 1231 — 2 fi 1798 726 219 1156 —— 3 1 460 867 435 870 251 4 1 256 874 385 804. 584 9 1 340100... 17777 389 869 214 6 2 JOLMERB 354 675 193 7 1 325 1556 340 491 — 8 2 980741292 354 597 144480 S 5 238 785 546 660 105 10 8 411 466 288 754 80 11 94. 645 915 904. 690 121 12 28 804. 7125 221 507 113 13 22 903 688 234 725 , 1 14 24 899 618 193 482 104. 15 144 908 600 237 313 — 16 11 344 884 232 344 138 177 12 HZ EOKO 384. 229 — 18 21 383 665 478 291 147 119 26 1109 8/5 416 265 — 20 6 932 HAOA99 254. —— $) A fülbemászóról. (Természettudományi Közlöny. XVII. köt. 125. 1.) 2 18 A hónap napja: Május — Junius — Julius Augusztus Szeptember Oktáber 21 23 694 591 350 961 60 22 1177 989.4412358 471 237 48 23 Tal SIZZTZN NESZÉT 408 228 94. 14. 137771 313 D84a e 2904 25 2 1177 490 352 144. 70 26 5 614. 482 296 7/65 27 5 742 5//63 JI 225 54 28 40 659 2998 3753 150 — 29 94 759 415 446 ; — 16 30 108 704. 977 587 — Ü 31 113 — 430 387 —- 3 Átlag tehát naponként májusban 20, juniusban 678, juliusban 731, augusztusban 326, szeptemberben 461, októberben S1 darab fülbemászó lelte halálát. Könnyen elképzelhetjük, hogy ha egy nyáron át csak egy félholdnyi területű kertben 71,186 ily hivatlan vendég fordult meg, mily nagy számmal lehettek és mennyi kárt okozhattak azok Buda- pest egész határában! Kiirtásuk nehézségét pedig eléggé mutatja az, hogy habár julius 6-án 1123 fülbemászó esett áldozatul, más napra már ismét 1556 került elő. Lendl Adolj. Forró földövi hangya Magyarországban. — A hangyák tudva- levőleg rendkivűl tudnak alkalmazkodni idegen viszonyokhoz is, ezért ha valamiképen nagy távolságra, idegen klima alá kerülnek, hacsak a körülmények nem egészen kedvezőtlenek, megbirnak élni és tovább szaporodnak. A távoli világrészekből faneműekkel és üvegházba szánt exoticus növényekkel sokszor jutottak már Euró- pába olyan idegen vendégek, melyek tulajdonképen a forró éghaj- latot vallják hazájuknak. Itt természetesen nem élnek meg a sza- badban, hanem csupán a lakásokban és üvegházakban, a hol hazájuk forró éghajlatát némileg pótolja a mesterséges melegítés. A kozmopolitaságra legtöbb hajlamuk van a Tetramorium és Monomorium nembe tartozó hangyafajoknak, melyek földben, falakban és száraz faneműekben szoktak tanyázni. Ezekből néhány fajt már régebben is találtak-külföldön a nagyobb városok üvegházaiban és tengeri kikötő-városokban, melyek a távoli világrészekkel egyenes összeköttetésben állanak. Magyarországon az első ily exoticus hangyavendég a .Mono- morium pharaonis L., melyet 1885 julius havában Fiuméban sikerült 19 kézre kerítenem. Ez az apró, 2—3 mill. hosszú, sárgaszínű hangya a tropikus és subtropikus földöv alatt az egész világon el van ter- jedve, a hol beszállásolja magát a házakba is, és sokszor nagy kárt tesz a butorokban és faneműekben, a melyekbe apró alagútakat rág és onnan tesz aztán kirándulásokat és bele nyalakodik a szobában tartott ételneműekbe. Ez alkalmatlan szokásukkal vonták magukra az én figyelmemet is. Ugyanis julius elején három Folistes galticus-fészket hoztam haza, melyeknek elzárt sejtjeiből nem annyira a darázsokat, mint az álczáikban élősködő rovarokat vártam. Jobb hely hiányában a fiumei horvát gymnázium első emeletén levő iskolai muzeum kettős ablaka közzé tettem. A darázsok nagyobb része julius 20-ikára már teljesen kifejlődött és kirepült a fészekből, e naptól kezdve azonban egy se jött ki többé a bezárt sejtekből. A mint ennek okát kutatni kezdtem, azonnal észrevettem, hogy nehány sejten kicsiny lyukak vannak rágva, melyeken apró sárga hangyák hatoltak be és megölték a darázsbábokat. A hapngyákat azonnal megöltem és azt hittem, hogy ezzel végképen megszabadultam az alkalmatlan vendégektől. De már julius 22-ke éj- jelén a hajgyák oly nagy számmal jöttek elő az ablakráma és fal repe- déseiből, hogy reggelre minden bábot megöltek és részben fel- emésztettek. A hangyák egy részét ekkor borszeszbe vetettem és hogy további kártételeiktől megszabaduljak, minden kis nyilást cementtel betömtem. Ugy látszik, hogy ez által sikerűlt tőlük vég- képen megmenekülnöm, mert azóta egyet sem vettem észre közülök. A Monomorium pharaonis-t Fiuméban nem épen most találtam először, én legalább igen jól emlékszem rá, hogy azelőtt ií5 többször láttam már az ablakok között. De e hangyafajt nem ismertem és csakis e télen figyelmeztetett reá Biró Lajos úr, kihez eddig gyüjtött hangyáimat meghatározás végett elküldöttem, hogy mily érdekes vendéggel van dolgunk. A jövő nyáron azonban tüzete- sebben megfigyelem e hangyafajt, melyről azt hiszem, hogy nem- csak a horvát gymnázium épületébe, hanem Fiuméban más házakba is befészkelte magát, és kártékony terinészetéhez hiven, a butoruk rongálásával sok kellemetlenséget okozhat a magyar kikötő-város akoóinak. (0 jé lakcinak Korleviéó Antal. 20 KULOÖONFELEK. — ti A k. m. természettudományi társulat január 13-iki szakülésén Lendl Adolf műegyetemi tanársegéd úr értekezett a keresztes pók (Epeira diademata) párzásáról, melyet többször volt alkalma meg- figyelni. — A január 27-iki ülésen pedig Dr Horváth Géza úr az orsz. phylloxera-kisérleti állomás főnöke tartott érdekes előadást a kártékony rovarok irtásáról. A tanulságos előadás különösen a sáskák, vetemény- és gyümölcsfa-pusztító hernyók és növénytetvek, a csere- bogarak és az alföldi buzatermésben oly nagy kárt okozó szipolyok irtását és ellenszereit tárgyalta. Bemutatta magukat e kártékony rovarokat és az ellenük használható alkalmas szereket és eszközöket részint hü képekben, részint valóságos és kisebbitett mintákban. Különösebb érdeklődést keltett a phylloxera gyéritésére használható szénkénegező-eke, a phylloxera nemzedékeit regeneráló téli pete irtá- sára szolgáló aczél sodrony-kesztyű, a Riley-féle petroleum-emulsió és permetező-készülék, mely folyóiratunk I. kötetében már ismertetve volt, a Tortrix-forrázó gép, szipolyfogó és szipolyirtó-készülékek, melyekkel legközelebb beható kisérletek fognak tétetni. A magy. tud. Akadémia III. osztályának január 18-án tartott ülésén két rovartani tárgyú értekezés is volt, melyeket Dr. Horváth Géza úr olvasott fel. Az egyik saját értekezése, melyben ismertettc a kabóczafélék családjába (Homoptera) tartozó magyarországi Psylla- féléket, melyek közől ez ideig 68 fajt talált meg a hazai faunában. — Ugyancsak ő terjesztette elő Karpelles Lajos bécsi tanár úr értekezését : Egy érdekes uj atka fajról.s E szabad szemmel alig lát- ható atkák romániai és déloroszországi gabonával többször impor- táltattak Magyarországba és a gabona kirakásával foglalatoskodó munkásoknak erős viszketést és bőrgyuladást okoztak. Az 1885-ik évben ugyancsak romániai árpával kerültek Köbányára, s a munkások itt szintén megkapták a viszketeget. Innen hozott árpával együtt eleven példányokat kapott Karpelles úr, s ezeket megvizsgálta sőt párzásukat is észlelte. Ezzel bebizonyosodott, hogy e kis atkák, a melyeket eddig kifejletlen alaknak hittek, ivarérettek és egy eddig isme- retlen fajhoz tartoznak, mely ezuttal Tarsonemus intectus nevet nyert. Tudósítások az 1885-ik évben fellépett kártékony rova- rokról. — A mult év folyamán a földmivelés-, ipar- és kereskede- lemügyi m. k. miniszteriumhoz, illetve az orsz. phylloxera-kisérleti állomáshoz a következő kártékony rovarokról érkezett jelentés: a) a rovarkárok rendszeres megfigyelésére vállalkozott gazdasági és rovar- tudósítóktól: Barsmégye Nyir községéből Rovara Frigyes úrtól a Cleonus punctiventris Germ és albidus F. és a Silpha obscura L. álczáiról, melyek a répában tettek kárt; — Békésmegyéből Kondo- rosról Zlinszky István úrtól a (Gonioctena 6-pumctata Panz. és Epilachna globosa Schneid. luczerna-pusztító rovarokról; — a bihar- megyei Nagy-Rábéról Szabó Ferencz úrtól és a fehérmegyei Gyuró 21 községből Vasadi Balogh Lajos úrtól ugyancsak a luczerna- pusztító Epilachna globosa Schneid. bogárról és álczáiról; — Kehér- megye Bicske és Mány határán szintén RKovara Frigyes úr jelentése szerint az Agriotes lineatus L. és Zabrus gibbus Fabr. bogarak álczái a fiatal buza és rozsvetésben, a Ohlorops taeniopus Meig. légy kukaczai az öszi buzavetésben, az Epilachna globosa Schneid. és álczái a luczer- násokban, a levéltetvek pedig a kerti borsóban tettek jelentékeny ká- rokat; — Hevesmegye Kápolna községéből Koppély Géza úr levél- tetvektől rongált cseresznye-, mandula- és almafaágakat küldött; — Kolozsmegyéből Kolozs-Monostorról Vörös Sándor úr küldött nagy- számú repczepusztító Cecidomyia Brassicae Winn. álczát, melyek később legyekké fejlődtek; — Bandl Antal úr a krassó-szörény- megyei Langenfeldről szőlőpusztító Otiorrhynchus populeti Boh. boga- rakat, — Liptómegyéből Thuránszky István és Joób István urak levéltetvektől megtámadott borsószárakat küldöttek; — Pisó Kornél úr a máramarosmegyei Nagy-Bocskó környékén észlelt rova- rokról tett jelentést; — Nógrádmegye Kozárd községéből a Berze- viczy Béla úr által küldött Agrotis tritici L. élő hernyói érkeztek : — Pozsonymegye Bőős községében Nagy Elek úr jelentése szerint a cserebogár pajorjai az árpavetést, a földi bolhák a répát rongálták ; — Weber Samu úr értesítése szerint Szepes-Bélán a káposzta leve- leit a tömegesen fellépő Pieris Brassicae L. hernyói falták fel: — Szilágymegye Ördögkut községében, mint Pungur Gyula úr jelenté, az Agrotis segetum 5. V. lepke hernyói tizedelték meg az őszi rozs és tisztabuza vetést; — a temesmegyei Német-Sztamoráról ifj. G ü n- ther József úr a legelőket és kaszálókat megsemmisítő Fentaphora morio L. hernyóit és Rhynchites auratus Scop. által megtámadott éretlen szilvákat, — "Tolnamegyéből Simontornyáról Lipovniczky Gábor úr a szőlőrügyeket rongáló Otiorrhynchus ligustici L. bogarat, Pleszky Antal úr pedig ugyane megye központi járásából számos Opatrum sabulosum L. bogarat, mely szerinte több község határában nagy kárt tett a lóherében, bükkönyben és legelői füvekben; való- szinű azonban, hogy a kártevők nem ezek a rendszerint korhadt növényrészekkel táplálkozó bogarak voltak, hanem valami másféle, jobban rejtőzködő rovar; — a torontálmegyei Zsombolyáról Hekler Antal úrtól eleven Agrotis segetum 5. V. hernyók érkeztek, melyek később lepkévé nevelkedtek; e hernyók Zsombolyán a kukoricza- és dohányszárakat rágták meg; — szintén Torontálmegyéből Nagy-Szent- Miklósról Bartók Béla úr luczerna-pusztító Epilachna globosa ál- czákat és körtefarügyekben számos Anthonomus cinctus Redt. bogár- álczát, melyekből kifejlődött bogarak nevelkedtek; — Ungmegye Nyárád községéből Dr. Mijó Kálmán úr Smerinthus ocellatus L. hernyókat küldött, melyek az almafaoltványok leveleit ették le; — Dr. Chyzer Kornél úr jelenté, hogy a zemplénmegyei Legyes-Bénye szőlőiben az AÁgrotis tritici L. hernyói pusztítanak; ugyan ő tőle kaptuk S.-A.-Ujhelyről a szőlőlevél alsó lapján tartózkodó Smynthurus luteus Lubb. rovarkát, melyet kicsinysége és sárga színe miatt sokszor a hirhedt phylloxerának tartanak. b) A közgazdasági előadók közől Forster János úr Eszter- gommegyéből a repczepusztitó Baris coerulescens 5cop., Anthomyia- és Athalia-álczák kártételeiről, Jurenák Sándor és Lukács Dénes urak a jász-nagy-kun-szolnok- és hajdumegyei szipolykárokról tettek kimerítő jelentést. c) Törvényhatóságok és községi előljáróságok utján jutottak tudomásra Alsó- Fehérmegyében a kölumbácsi legyek, Dopronmegyében és a pestmegyei Szent-László községben a Pulvinaria Vitis L., Vácz környékén a kukoricza-phylloxera ( Tetraneura Ulmi L.), Köbányán a Tarsonemus intectus Karp., Dömsödön az Anomala aenea Deg., Hódmező-Vásárhelyen a pókhernyók (Hyponomeuta) és Toron- tálmegyében a Tortrix pilleriana garázdálkodásai. Ezeken kivül hiva- talos felszólításra a szipolykárokról Bihar, Békés, Hajdu, Heves és Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyék 19 járásából 24 jelentés érkezett. d) A földmivelési miniszterium alá rendelt intézetek és közegek útján szintén számos adat gyült össze a káros rovarokról, neveze- tesen: a magyar-óvári gazdasági akadémiától a vértetűről ( Schizo- neura lanigera), a puszta-péklai rizstermelő-telep intézőségétől a zab- pusztító . Joxoptera graminum Rond. levéltetűről, Dr. Horváth Géza urtól a Tarczalon kárt tevő Rhynchites betulei Fabr. és Tortrix pillertana: ról; — a kerületi phylloxera-felügyelők közől Biró Lajos úr utján a budai szőlőket pusztító Rlwnchites betuleti és Tortrix pilleriana garázdálkodásairól, az Anthonomus cinctus Redt. körtfarügy pusztító bogárról, a fővárosi fenyőültetvényekben kárttevő Ohermes Abietis L. gubacsképző levéltetűről, a szent-endrei szőlőket rongáló Anomala aenea Deg., — Lehner Vilmos úr utján a nagy-marosi körtefákon tömegesen tanyázó Lecanium Pyri Schrk. pajzstetű, — Lehoczky Dezső úr utján a fehérmegyei buzavetésekben káros Deltocephalus striatus L. és a kukoriczán élő Tetr aneura Ulmi L., — Máriássy Antal úr útján pedig a biharmegyei EÉr-Keserűben körtefákon tömegesen tanyázó PFsylla-álczákról érkeztek becses adatok. c) Magánosoktól szintén számos rovar kártevéséről érkezett jelentés, magával a káros rovarral együtt, különösen Pável János nemzeti muzeumi gyüjtő úrtól, ki a budapesti káposztás kertekben tömegesen fellépő Pieris Brassicae L. hernyókról, az almatán élő Cnethocampa guercifoliu és Hyponomeuta- Jem denk a gyümölcsta- rongáló Ührysobothrys affinis Fabr. és Scolytus rugulosts Rtz. bo- garak álczáiról és a muzeumkert lombos fáin nagy számmal tartóz- kodó Porthesia similis Fuessl. hernyókról tett jelentést. Ezenkivül Csepregi Ignácz úr a tolnamegyei Ozoráról a gabona-futrinkát ( Zabrus gibbus F.), — Dánielik Károly úr Uj-Kécskéről az akáczfa- hajtásokon tömegesen tanyázó Leannium Pyri pajestetűt, — grót Keglevich Imre úr az éretlen szöőlőszemeket károsító Eumolpus Vitis Fabr. bogarat, — Rácz Sándor úr a ménesi fűz-ültetvényekben káros Melasomákat, — Vörösmarty Kálmán úr Ujszászról szőlő- venyigével és akáczfaágakkal a Lecanium Pyri pajzstetűt és Zalay István orsz. képviselő úr a legyes-bényei szőlőket pusztitó Agrotis tritici L. számos hernyóját küldték. Az ekként összegyült adatokat az országos phylloxera-kisérleti [0 állomás főnöke Dr. Horváth (Géza úr fogja a megelőző évben be- szerzett tudósításokkal együtt részletes jelentésben összefoglalni, mely annak idején külön fűzetben i8 napvilágot lát. A m. nemzeti muzeum gyarapodása. — A m. nemz. muzeum gyüjteménye Biró Lajos úr ajándékából gazdag hangya-gyüjtemény- nyel gyarapodott, melyben 60 faj magyarországi hangya van képvi- selve 605 példánynyal. Az ajándékozó már több év óta gyüjti és tanulmányozza a hazai hangyákat s ez idő alatt a 49 eddig ismert fajhoz 18 más faj felfedezésével gazdagította hazánk faunájának i8me- retét, úgy hogy csupán 4 faj hangya tenyészik még Közép-Kurópában, mely eddig Magyarországból még meg nem került. Az eddig össze- gyült adatok gazdagságára enged következtetni az, hogy csupán a most ajándékozott gyüjtemény 35 megye 108 községe határán gyűüj- tetett. IRODALOM. ozttáe cege] PFaszlavseky József. Egy ritka bogár kártételéről hazánkban. (Erdé- szeti Lapok. XXIV. p. 1188—1197. 6 ábrával). Szerző ismerteti a Coraebus bifasciatus Oliv. életmódját és kár- tételeit, melyet folyóiratunk II. kötetének 232—238. lapjain már szintén közöltünk. Dr. Daday Jenő, Adatok Magyar- és Erdélyország nehány édes- vizű medenczéjének nyilttükri faunájához. (Orvos- természettudományi Értesítő. X. Természettudományi szak. p. 227—250). Valamint a tengerek partjain, nyilt felületén és különböző mély- ségeiben más és más állatalakok élnek, ugy az édesvizű tavakban is nagy különbség van a parti-, nyilttükri és fenéki szinttáj faunájában, mert vannak olyan állatalakok, melyek a három szinttájnak csupán egyikében otthonosak. Szerző igen nagy számú tavat, tócsát és álló- vizet vizsgált meg, de ez alkalommal csak a tekintélyesebb tavak nyilttükri szinttáján élő állatokra vonatkozó adatokat közli. E szinttáj aránylag szegény állatalakokban, de rendkivül gazdag az egyének számában; ezek legnagyobb része a kis Héjjasokból kerül ki, melyek nappalra 10—-20 50 méternyi mélységbe vonulnak le és csak éjjel jönnek fel, ha a viz fölülete nem erősen hullámzik. Szerző a hazai nagyobb tavakban iRetyezáti tavak, mező-záhi nagy tó, kolozsvári Pokoltó és muzeumkerti nagy tó, Szent-Anna tó, apahidai nagy tó, budapesti városligeti tó és a Balaton) a Héjjasok osztályából 9 faj szabadon élő Evezőlábú-rákot, (Copepoda) talált, melyek közöl a Cyclops alpestris Dad , nivalis Dad. és Canthocamptus ornatus Dad. a retyezáti tavak nyilttükri faunájának jellemző alakjai. Az Ágas- tapogatójú-rákokat (Cladocera) 15 faj képviseli, melyek közől kivá- lóan érdekes a Daphnia Kahlbergiensis Schoedl., melyet a Balaton 24 nyilttükri faunájának egyik legjellemzőbb alakja gyanánt kell tekin- tenünk. Sajó Károly, A hímek és nőstények számaránya a rovarok között. ( Természettudományi Közlöny. XVIII. p. 12—17). A hímek és nőstények számaránya a különféle rovarfajoknál a lehető legnagyobb különbségeket, sőt ellentéteket mutatja. Szerző az eddig ismert adatok összeállítása mellett saját phaenologiai jegyze- teiből közöl érdekes adatokat e kérdés megvilágosítására, melyekből kitünik, hogy a Nomioides pulchellus Jur. kis méhfajnál kilenezszer annyi a him, mint a nőstény, mig a Nomioides minutissimus Rossi rokonfajnál már csak három és félszer, az arató-bogárnál ( Folyphylla jfullo L.) pedig háromszor annyi a him, mint a nőstény. Az Emenadia larvata Schrk. bogárnál már megfordítva áll a dolog, mert ennél csak tizenegy nőstényre jut egy hím. A ritka Hyperaspis erythro- cephala. F. bogárból is kétszerte több nőstényt talált mint hímet. Juba Adolf. A baczillusok szerepéről a fillokszerának tulajdonított pusztításokban. ( Természettudományi Közlöny. XVIII. p. 36 - 38). Szerző közli Louis de Andrade Corvo franczia természet- buvár felfedezését, mely szerint a szőlőgyökerek kóros elváltozását nem a phylloxera, hanem egy baczillus idézi elő, mely tökéletesen független a phyllcxerától, mért alkati és átörökölhető baj és a föld contagiuma által a tőkék gyökereibe átoltható. A. rovar e szerint csak másod- lagos szerepet, a terjesztőét játsza, a gyökérszálakba oltva a mérget. LEVÉLSZEKRÉNY. 5-5 Kérdések. (1.) Mikor éltek a rovarok első rendszeres leirói; Linne és Pabrieiuse Bodnár Jenő. (2.) Kérem sziveskedjék tudomásomra adni, hogy vajjon Emich Gusztáv könyve 5A mező- és kertgazdaságra káros rovarokc melyik könyvárusnál kapható, és mi az ára? Dr. Szmolay Vilmos. Feleletek. (1.) Linné Károly született 1707 május 24-én. megh. 1778 január 10-én; Fabricius János Keresztély szül. 1745 január 7-én, megh. 1808 márczius 3-án. Jálsi (Gr (2.) Emich Gusztáv munkájából, melyet a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszterium ad ki, eddig csak az 1-ső rész jelent meg; ez könyvárusi úton még nem kapható s eddig csak a rovarkárok rendszeres megfigyelésével megbizott állandó gazdasági tudósítók között lett belőle bizonyos számú példány kiosztva. EH. G ROVARTANI LAPOK MÉR Ötet 1886. február. 2. füzet. a9a9i VANNAK NNKK KKN NNNNA NNAK KN NAK KNK NN K KNK NK EN NK AKK TT K NNAK NA KAN TNN NN NAK KNK K KN KN KENT KN NN N NN KEN KKN NEK N NAA NAN NN TETT N AT NAN NNNNA NNNNA KAN NAK NaN A bolha. Ki ne ismerné ezt a kis vérszivó zsarnokot, mely nem kimél senkit, szegényt és gazdagot egyaránt megtámad, a rossz gunyhóban ép oly otthonos, mint a palotában. Behatol e fürge kis állat a leg- tiltottabb helyekre és nem sokat törődik sem az illem, sem az udvariasság szabályaival. Hogy vakmerősége és vérszomja még a koronás főket sem kiméli meg, arról ékesen szól a történelem és az a kis ágyucska, mely a stockholmi arzenálban látható és melylyel Krisztina svéd királyné a bolhákra lövöldözött. Kivált a o:gyengébb nemx és a gyermékek iránt viseltetik előszeretettel, talán azért, mert ruhájuk miatt könnyebben megtá- madhatók, vagy talán, mert vérük sédesebbce. És sajátságos, míg fehérszinű élősdi társa, mely a hajat választotta lakóhelyül, bennünk mindig undort kelt, — addig ezta barna legényt nevetéssel fogadjuk, mert tudjuk, hogy társasága szégyent nem hoz reánk. Legkellemetlenebb forró nyári éjszakákon, midőn a tikkasztó hőségtől alig tudunk aludni. Fáradtan érkezünk haza és angyali kéjjel sietünk lefeküdni — pihenni. De alig oltottuk el a gyertyát, valami kezd rajtunk ugrálni, mászkálni, most itt van a lábunkon, majd megint a hátunkon vagy a kezünkön. Gyorsan odakapunk s — nem fogunk semmit. Igy megy ez fél éjszakán át, eleinte csak türjük, türjük; de hiába, lehetetlen e pokoli incselkedéseket tovább kiállani, fel kell kelnünk s ha ugy tetszik, — sétálhatunk a szép éjszakán. Ilyenkor azután elismeri a mindent meghódító ember ezen kis állatok hatalmát. Igy jártam nemcsak otihon, hanem utazás- közben is, Erdélyben ép ugy mint Ausztriában, kivált pedig Szer- biában és Dél-Magyarországon. No de szenvedéseimen okultam már s most utazási kellékeim közt első helyen van egy csomó rovar- irtó por. De nézzük csak közelebbről, hogy -miféle állat ez a bolha? Üssünk fel valami zoologiai tankönyvet és csodálva fogjuk látni, hogy a Kétszárnyuak vagyis a Legyek rendjébe van sorolva; de miért? — fogja mindenki kérdezni, hisz a bolhának 9 .0 26 nincs is két szárnya, meg nem ís légy! Igen ám, de a zoologus azon rovarokat nevezi legyeknek, melyek a két szárnyon kivül szívó- és szúró-szájrészekkel birnak és átalakulásuk tökéletes; mivel a bolha ezen két utóbbi követelménynek megfelel, legjobban itt lehet elhelyezni. A bolha feje csupasz, elől erősen domború s egy pár egyszerű szem van rajta, melyek mögött kis gödörben az apró 3 tagú csáp látható; a fej alsó oldalán vannak a szájrészek, melyek közől a felső ajak egyenes, hegyes, tőralakú; a 2 felső állkapocs: szintén egyenes, de fürészelt szélű, — ezek a szúróeszközei. Az alsó áll- kapcsok és az alsó ajak rövidebbek és szivásra szolgálnak; az . utóbbinak van még egy pár négytagú tapogatója is, melylyel a szivásra alkalmas helyeket fürkészi ki. Mellkasa három, aránylag keskeny gyürűből áll, mindegyik gyürűn van egy pár láb. Az erősen szőrös lábak -csipői meg- nyultak, czombjai pedig erősen kiszélesedtek; a tarsus öttagú és két karomban végződik. A lábak, különösen az utolsó pár, a mely egyszersmind leghatalmasabban van kifejlődve, igen erősek és ugrásra nagyon alkalmasak. Ha minket embereket az önfenntartási ösztön két kezünk munkájára szorított, ugy e könnyű lábú barna bandita ugyanazon ösztön által két hátsó lábára van utalva s ha- talmas szökésekkel keres magának táp-adó gazdát. Valóban bámu- latos, hogy milyen erőt tud lábaival kifejteni. Alig hinnők, hogy mily roppant szökések ezek. Egy bolha 8—200-szor akkorát ugrik, mint a mennyit a test hossza teszen. Mily roppant izomerő kiván- tatik ehhez! — Ha mi például ily arányban tudnánk ugrani, a pesti Dunapartról nagy könnyedén egy szökéssel a budai Gellért- hegy tetején lehetnénk. Testének 80-szoros sulyát birja továbbhúzni, mig a 8—10 mázsa nehéz ló csak 10—12 mázsát bir ; így tehát, ha a bolha a lónak nehézségével birna, nem kevesebb mint 800—1000 mázsát lenne képes tovahúzni. A potroh 8 gyürűből áll s a himnél az utolsó gyürűk felfelé hajolnak, mert a párzásnál a nőstény ül a himen. Az egész test összenyomott ; szine sötét-vörös, feketés-barna. A bolhák gyors szaporodása mindnyájunk előtt ismeretes. Igaz ugyan, hogy a megtermékenyített nőstény csak 10—12 petét tojik egyszerre, de a petékből 4—6 hét alatt ismét uj ivarérett egyének származnak és tovább szaporodnak. A hosszúkás szürke szinű petéket leginkább a padló hasadékaiba, a szobának sarkaiba, piszkos zugokba, söpredékbe rakja, hol mindig szokott maradni csekély mennyiségű vb 7 por rés szemét." Innen magyarázható amaz általánogan elterjedt nézet, hogy a: bolhák hugygyal leöntött szemétből maguktól származnának. Belátható, hogy a gyermekszobákban; hol. a nedves és piszkos helyeket többnyire fürészporral takarják be, vagy az uj épületekben, melyek fürészporral . telvék, — bolhákban nem lesz hiány. Az álcza nyáron hat, télen pedig fütött szobában 12 nap alatt buvik ki a petéből. Az álcza (2. ábra b.) kinőtt állapotban 3:5 mill hosszú, fehéres .féreghez hasonlít, melynek elég sűrűn szőrözött teste — a fejen kivül — 13 gyűrűből áll. Fején 1. pár apró csápot, rágó szájrészeket és szeme- ket találhatni, a test hátsó részén pedig egy pár kis nyulványt, mely a test kigyószerű moz- gásait segíti elő. Tizenegy napig tart . az álcza élete, ezután a körülötte lévő anya- . gokból apró tokot ké- szít magának, melyben bábbá változik át. A báb zömök, teste hátsó részén két fogóalakú nyulvány látható s. ál- talában a leendő állat § egész. alakját kivehetni : ZTE rajta. . Eleinte fehér, A közönséges bolha (Pulex irritans). a — kifejlő- majd barna. Ug gyancsak dött: rovar ; al.:— szájrészek ; f. — fej.; sz. — szem ; 11 nap mulva a báb "5 — csáp; m", m", m? — elő-, közép-, utómellkas ; jee injüsolh: bsstazkálczas tokja felreped s: ki- ugrik belőle a fiatal ujszülött bolha s a romlatlan g gyomor üressége által hajtva azonnal alkalmat keres most vérszomjának csillapítására. Alkalomban nem lesz hiány, hisz ott ahol született, emberek is vannak, így tehát kezdheti vig életét, : míg az: esténkint rendezett hajtóvadászatoknak nem esik áldozatul. § A bolha kifejlődése nyáron 28 napig tart, míg télen, vagy hüvösebb időjárás alkalmával, az egész átalakulási folyamat hosszabb ideig tart. 26 A bolhák legkellemetlenébbek nyáron, különösen pedig Augusz - tus es Szeptember hónapokban ; déli tartományokban inkább, mint nálunk. Kaszárnyák, klastromok, kórházak, egyáltalában oly helyek, hol számos ember együtt él, kedvencz tartózkodási helyük. Ami a bolha elszaporodásának meggátlását és kiirtását illeti, legtanácsosabb a szobát, az illető helyet tisztán tartani. Gyakori felmosások által mindenféle portól, piszoktól, szerves és szervetlen hulladékoktól megtisztítani, sőt e czélból igen ajánlatos a padlót festékkel beereszteni. Ha nagyon elszaporodnak, a padlót illékony olajjal (petroleum) lehet feltörülni, melynek erős illata a légző lyukakon át testükbe hatolván, megöli őket. Sajátságos irtási módról emlékszik meg Becker Károly "). A legutóbbi Íranczia-német háború alkalmával 1870-ben a lipcsei barak-kórház egyik osztályában igen sok franczia fogoly volt elhelyezve, kik temérdek bolhát hoztak magukkal, a mely rovarok olyannyira elszaporodtak, hogy tőlük alig lehetett maradni. Mindent megpróbáltak, de semmi sem hasz- nált. Végre azon elmés gondolatra jöttek, hogy a padlót illékony olajokkal bekenték és katonákat, kiknek lábukra egészen a térdig brumata-enyvvel bevont papir volt kötve, sétáltatták. E szokatlan szag érzésére a bolhák elkezdtek ugrálni s így majdnem mindnyájan lépre kerültek. A műüvelet többszöri végrehajtása után a bolhák végleg ki voltak irtva. Mint általánosan ismeretes, a bolhát idomítani is lehet. Nem nagyon régen azelőtt egy ilyen bolhaidomító bejárta müvészcsapa- tával egész Európát. Budapesten is volt és akkor mindegyikünknek lehetett alkalma ezen kis rovarokat négyesével, hatosával apró kocsik vagy ágyuk elé fogva láthatni. A bakon büszkén ült egy bolha-kocsis, hátul meg annak rendje szerint állott két bolha-szolga — egyenesen. Ilyen idomításnál első dolog az, hogy az ugrálásról szokjanak le. E czélból hosszú időre lapos szelenczékbe helyeztetnek, hogy fejüket minden ugrálási kisérletnél keményen a födélbe kop- pantsák. Az idomitó mindaddig otthagyja, míg az ugrálással vég- képen felhagynak s csak ezután idomíttatnak az emlitett mesterfo- gásokra. Minden jól véghezvitt produkczió után avval jutalmaztatnak meg, hogy az illető impresszárió meztelen karjára engedi mászni, a hol azután annyi vért szivhatnak, a mennyit csak akarnak. Valóban nem tudom, hogy mi érdemel itt nagyobb csodálatot, a tanító tü- 3) Küchenmeister und Z ürn, Die Parasiten des Menschen. Leip- zig. 1879. — p. 556. 29 relme vagy a tanítványok tanulékonysága. — Eszembe jut ezekről az idomított bolhákról egy kis történet, melynek igaz voltáról azonban nem kezeskedhetem. Valamely kisebb udvarnál külön előadást tar- tottak, minden pompásan sikerült, de egyszer az egyik bolhaművész megfoghatatlan merészséggel egy herczegkisasszony bájos keblén termett; a herezegnő ájuldozni kezdett s udvarhölgyeivel rögtön visszavonult. Nemsokára megint kijöttek s dicsekedve hozták vissza a szökevényt. A bolhaidomító örömmel kap utána, s nézi-nézi s végre is sajnálattal jelenti ki, hogy — biz ez nem az ő bolhája. Az eddig elmondottak mind az emberi bolhára (Pulex irritans L.) vonatkoznak, mely a legelterjedtebb és legismeretesebb. Hiven követi az embert mindenhová és valódi kosmopolitaként egyaránt feltalálható a sarki tájak jéghegyei közt a lappok és eszkimók- nál és az egyenlítő égöve alatt a szerecsenek és indiánok guny- hóiban. Legnagyobb mennyiségben tanyázik természetesen a meleg éghajlat alatt s úgy látszik, hogy a rovardús Dél-Amerika kis " hősünknek is Eldorádója. Általában véve csak egyféle emberi bolha van, habár Dugés irja, hogy Montpellier környékén a Középtenger homokos partján igen gyakori egy bolhafaj, mely sötétbarna, majd- nem fekete, rendkivül kifejlődött és majdnem kétszer oly nagy, mint a közönséges bolha. Hogy ez is emberi bolha, azt eléggé mutatja tolakodó természete, mert kellemetlen látogatásaival az ottani fürdőközönséget megtiszteli. Alkalmasint ez az a bolhafaj, melyet Linné Fulex ater név alatt írt le. ") Majdnem minden emlős állatnak van saját bolhája. Igy létezik egy kutya, macska, sündisznó, nyul, egér, denevér, madár (galamb, tyuk) stb. bolha, melyek alkalmilag az emberre is átmennek, de rajta sohasem tartózkodnak huzamosabb ideig. Legközönségesebb a kutya- bolha (Ceratopsyllus canis L. vagy C. serraticeps), mely fejének hátulsó szélén és első mellkasgyűrűjének háti részén lévő 14—18 erős kup- alakú tüskéjéről, mélyek fésüfogak módjára állanak egymás mellett, ismerhető fel. Hogy a gyakorlati életben is némelykor mily fontos az emberi bolhát a kutyáétól megkülönböztetni, azt a következő eset eléggé bizonyítja. Berlinben két kisasszony kibérelt egy szobát s ha elmondom, hogy a behurczolkodásnál mindegyik jött egy ku- tyával, t. olvasóim a kisasszonyok kora felől is tájékozva lesznek: Nehány nap mulva a szobát ott akarták hagyni; eljárásukat avval indokolva, hogy a szoba bolhákkal van telve. A bérbeadó a fel- ?) Van Beneden, Die Schmarotzer des Thierreichs. p. 135. 30 mondást nem fogadta el, mert — mint mondta — a szobát teljesén tisztán adta át és így benne nem is lehettek bolhák, hanem igenis kutyáik a bolhásak. Pörre került a dolog s a szakértők megálla- pították, hogy a talált bolhák csakugyan kutya- és nem emberi bolhák voltak s avval hölgyeink pörüket el is veszítették. Bármily kellemetlen is néha a bolha csipése, mégsem oköz komoly bajt. Egészen másképen áll a dolog egyik rokonánál, mely Dél-Amerikában él. Ha ennek élethistóriáját elolvassuk, megnyug- vással fogjuk továbbtürni a mi bolhánk kinzásait s hálát fogunk adni a gondviselésnek, hogy e rajtunk élődő kis barna kalandort ily, noha kissé csipős, de mindamellett egészben véve ártatlan életmóddal ru- házta fel. Neve fehér vagy homoki bolha /(Sarcopsylla penetrans L.). A benszülöttek Cichaa, Jiger, Nigua vagy Bichonak nevezik. A mi bolhánktól abban különbözik, hogy kisebb, világos sárga, majd- nem fehérszinű, továbbá, hogy szájrészei és a nőstények légző- készülékei is másfélék s végre, hogy ugrólábai nincsenek olyan jól kifejlődve. Dél-Amerikában mindenhol előfordul a lakások körül, különösen száraz és meleg homokos helyeken. A himek ugy élnek, mint a mi bolhánk; a megtermékenyített nőstények azonban fel- keresik a melegvérű állatokat, nevezetesen az embert s annak bőrébe fúródnak. Különösen a lábujjakon a köröm -alatti helyeket kedvelik. A befúródott nőstény tetemesen felduzzad, néha borsó nagyságot is elér, miáltal a bőrt rossz indulatú fekélyek képző- désére ingerli. Ilyen módon igen veszedelmes fekélyek, genyedések származnak, melyek némelykor a lábujj levágását is maguk után vonják. Ha a seb nem volt ulyan rossz indulatú, úgy a nőstény mindaddig ott marad, míg petéit lerakta, azután elhal s hullája a gyógyuló seb által kitaszíttatik. A szabadban rakottjpeték alkalmasint úgy fejlődnek, mint a mi bolhánknál. Ha a befúródott nőstény helyzetében nem háboríttatik; egy kis megvörösödött viszketésen kivül semmi más tünetet nem idéz elő. Azért tanácsos a befúródott s már tömlőszerűleg megduzzadt állatot a bőrből vigyázva kivágni. Kohaut hMezső. 31 Miért szünt meg Magyarországon a selyem- tenyésztés ? Nem ismerek oly háziiparszerű foglalkozást, mely a köztu- datban annyira népszerű volna, mint a selyemtenyésztés. Mindenki, a ki csak hirét hallotta, meg van győződve annak kétségtelenül hasznos voltáról; elismeri azt, hogy serdült gyermekek, nők és öreg emberek munkaerejét haszonnal és czélszerüen lehet érté- kesíteni; senki sem vonja kétségbe, hogy a selyemtenyésztés jöve- delmező foglalkozás, sőt ha nagyobb mértékben űzik, fontos nemzet- gazdasági tényező. Én részemről nem beszéltem még olyan magyar emberrel, a ki a selyemtenyésztés hasznos voltát kétségbe vonta volna, sőt mindig azt tapasztaltam, hogy népünk tudatába vésődött be a jóindulat e hasznos rovarok iránt. De csak elméletben. A valóságban azonban az ország leg- nagyobb részében. csak hiréből ismerik. . Hogy a közvélemény a selyemtenyésztés iránt olyan jól van hangolva, az nem csupán esetleges dolog, nem csupán onnan ered, mintha a selyemtenyésztés hasznos volta annyira nyilvánvaló volna, hogy azt kétségbe vonni se lehetne; ez a meggyőződés elmult idők maradványa, abból a korból, mikor már a selyemtenyésztés általá- nosan felkarolt háziiparág kezdett lenni, mikor egyesek és ható- ságok egyaránt buzgólkodtak annak fenntartásán, terjesztésén. Nem is olyan nagyon régen volt az, a magyarországi selyemtenyésztés legvirágzóbb kora, alig egy emberöltő. Öregeink még emlékeznek arra az időre, mert még az ő gyermek és ifju korukban volt csak, a mikor hazánkban mindenfelé tenyésztették a selyemhernyót és majd minden nagyobb városban beváltották a gubót és ismeretes név volt a ofilandac, melyekben magán vájlalkozók gombolyíttatták le a gubókról a selyemszálakat. Áz 1842-iki első magyar ipar- műkiállításról szóló jelentés szerint Magyarországban a határőrvi- dékkel együtt 856072 bécsi fontra rugott a megelőző évben be- váltott gubómennyiség, melyért 400000 forint beváltási ár folyt a termesztők kezeibe s 40, többnyire magánosok kezeiben levő filanda dolgozott a gubók lebonyolításán. De azóta a selyemtermelés nálunk nagyon megcsökkent, sőt mondhatni teljesen megszünt, úgy hogy 1879-ben már az egész országban nem. termeltek többet 2507 kilogramm selyemgubónál, melynek értéke csak 2809 frt 80 krt tett ki. A selyemtenyésztés akkori fénykorából pedig nem maradt ránk egyéb, mint népünk 32 jóindulata a selyemtenyésztés iránt, meg a nagyobb városok szélén megmaradt epreskertek elöregedett, megritkult fái, egy-egy epresnek nevezett puszta hely vagy a még most is eperfás temető. S mi volt e hanyatlás oka? Más selyemtermelő országok ver- senye döntötte-e meg, a selyemszövetek mentek-e ki a divatból, a selyemtenyésztés nem fizeti ki most talán a fáradságot, vagy pedig az erre fordított munkaerő más czélra jövedelmesebben értékesít - hető ? Nem, a selyemtenyésztés azóta is csak olyan jövedelmező foglalkozás maradt. Hanem egy járványos betegség terjedt el a selyemhernyók között, mely nehány nap alatt a legegészségesebbnek látszó tenyésztéseket is megölte, még pedig épen akkor, mikor már két-három nap mulva begubózták volna magukat s megfizették volna a nevelésükre fordított munkát és fáradságot. Ez a hernyó-betegség más selyemtenyésztő országokban is . óriási károkat okozott. Franéziaországnak századok óta nagyban űzött selyemprodukcziója három év alatt (1853—1856) e betegség következtében 26 millió kilogramm évi gubótermésről 6 millióra csökkent. Még nagyobb kárt szenvedett Olaszország, mely az európai államok között a legnagyobb selyemtermelő. De mig ezek selyem- termelése a betegség leküzdése után annyira helyre állott, hogy péld. a hivatalos adatok szerint 1874-ben az ottani fogyasztáson kivül Francziaország 96 millió, Olaszország pedig 249 millió frankot vettek be csupán a kivitt nyers és fonott selyem elárusításából, a mi fejlődésben levő selyemtenyésztésünket teljesen megsemmisítette. A selyemhernyók e veszedelmes betegsége a foltkór vagy szemcsekór (la Pébrine), melyet régóta ismertek már azok között a betegségek közt, a melyek a selyemhernyókat többé- kevésbbé megtámadják és elpusztitják; járványossá azonban csak a negyvenes évek vége felé kezdett válni, úgy hogy alig egy évtized alatt európaszerte megsemmisítéssel fenyegette e jövedelmező kere- seti forrást. A foltkórt parányi, tojásdad alakú szemecskék okozzák, me- lyeket közönségesen Cornalia-féle szemecskéknek szoktak nevezni. E szemecskéket beteg hernyók vérében legelőször Osimo, Vit- tadini és Cornalia olasz természetvizsgálók vették észre és ismertették meg. A franczia Guérin-Méneville (1849), ki ezeket valódi ázalék-állatkáknak tartotta, hématozoides nevet adott a szemecskéknek; Lebert (1858) ellenben egysejtű mo- szatnak hitte és Fanhystophyton ovatum névvel ruházta fel. A ké- 39 sőbbi vizsgálók, különösen A. )úatrefages (1860) kiderítették , hogy határozottan a legalsóbb: rendű gombák körébe tartoznak. A górcső alatt is csupán erős nagyításnál látható szemecskék 07004. mill. hosszú és 07002 mill. széles gombák, melyek egyetlen, tojásdad alakú sejtből állanak és a selyemhernyók belsejében a szervezet rovására élősködnek. Szaporodásuk akképen történik, hogy a sejt megnyúlik, kétszer akkora hosszú lesz, oldalai köröskörül befűződnek, úgy hogy lassanként 8-as szám alakját veszi fel és végre ketté válik. Ily módon nagyon gyorsan szaporodnak, a hernyó testének minden részét áthatják és végre megölik. I . A foltkórságos hernyót már külsőleg is meg lehet különböz- tetni azokról a jellemző fekete foltokról, melyek a hernyó testén különösen a mellkasnak megfelelő részeken és a sarkantyú táján láthatók. A foltok eleinte aprók, homályosak, később folyvást na- gyobbak, fényes feketékké válnak, széleiken világosabb szinű udvarral. A foltkórosság, ép úgy mint a többi selyemhernyóbetegség, legelső tüneteinél csak abban nyilvánul, hogy az egyenlő korú hernyók nem egyformán növekednek, a betegek nem igen esznek, kisebbek maradnak és vedlésük nem egy időben megy végbe. Az ilyen késedelmeskedők azok, a melyeket a betegség legerősebben megtámadott ; ezeket tehát azonnal meg kell semmisíteni, mert a betegség hihetetlen gyorsasággal ragad át az egészségesekre és legtöbbször csakis a gubózás előtt pár nappal, tömegesen elpusz- tulnak. A selyemhernyók foltkórsága általánosan elterjedett pusztitó betegséggé vált már, mikor a íranczia kormány a 60-as évek elején a tudós Pasteurt bizta meg a betegség tanulmányozásával. A hirneves tudósnak sikerült is a betegség okozójának, a gombáknak szaporodását és életmódját a legapróbb részletekig felderíteni és oly eljárást javasolni, melynek keresztülvitele után a betegség le- győzöttnek tekinthető. Megállapította ugyanis, hogy a gombák sejtjei nem csupán a hernyóban, hanem már a pille petéjében, sőt magokban a pillékben is feltalálhatók és górcsövi vizsgálat utján felismerhetők. A betegség tehát örökösödés utján terjed és a következő nemze- dékeken hovatovább nagyobb erővel tör ki. Tenyésztésre tehát csak olyan selyempille-párok petéi használhatók, a melyek a betegségtől mentesek. A tudomány ezen eredményének értékesítése végett csupán a gyakorlati és olcsó eljárást kellett még megtalálni, az egyes pille- párok által rakott peték elkülönítésére. 34 Fzt az eljárást, melyet szintén Pasteur talált fel, de a melyet Haberlandt Frigyes a görczi selyemtenyésztési intézet igazgatója s volt magyar-óvári tanár vezetett be a gyakorlatba, rekeszpetézésnek nevezik s a betegségtől mentes petéket a következő módon nyerik : A párosodást a lepkék szabad hajlamára hagyják, de minden párosodott pillepárt külön kis tüllzacskóba raknak és igy kénysze- rítik, hogy petéit külön rekeszben rakja le. Ezután a lepkéket gór- csövileg meg vizsgálják, s a melyikben a szemecskéket megtalálják, azt a letojt petékkel együtt megsemmisítik s tenyésztésre csupán az egészségesek petéit fordítják. Ez eljárás telfedezése óta a veszedelmes hernyóbetegség le van győzve, nem az által ugyan, hogy a hernyók betegsége meg- gyógyittatik, hanem hogy a betegséget egészséges hernyó-nemzedék nevelése által kikerülik. A foltkórság a selyemhernyók között annyira elterjedett, hogy mai időben már a selyemtenyésztés rekeszpetézés nélkül nem is lehetséges. Épen azért minden selyemtenyésztő országban törvények tiltják azt, hogy a tenyésztők saját maguk által termelt petét fordit- sanak a tenyésztésre, a mint ez régebben általánosan történt. A petetermelés ma már mindenütt szigorú állami ellenőrzés mellett folyik. Olaszországban a paduai selyemtenyésztő intézet ellenőrzése alatt több mint 40 ilyenféle állami hivatal van, melyeknek feladata a magántenyésztők által készített petemennyiséget górcsövi vizsgálat alá venni. Mióta a selyemhernyó-petét ily szigorú ellenőrzés mellett ter- melik, mindinkább ritkábbá lesz a foltkórság járványos fellépte s a selyemtenyésztés kiheverte azt a nagy csapást, melyet a veszélyes élősdi gomba általános elterjedése reá mért. A selyemtenyésztő orszá- gok ma ismét annyi, sőt még több selymet termelnek, mint azelőtt. De Magyarországon mindent teljesen előlről kellett kezdeni. A selyemtenyésztést nagy részben elfeledték, az eperfa-ültetések, Tolna és Bácsmegyét kivéve, a legtöbb helyen elpusztúltak, ujakkal nem igen szaporodtak. Az 1880-ik évtől kezdve azonban e tekintetben mi is sokat haladtunk. A selyemtenyésztés ügyét a földmivelési miniszterium vette kezébe, s meghatalmazottja Bezerédj Pál úr a szegszárdi selyemtenyésztési felügyelőség élén buzgón működik a selyemte- nyésztés ujra felvirágoztatásán. Selyemtenyésztésünk ez idő óta fokozatosan halad előre, melyet legszembetünőbben az évenként 35 termelt gubó mennyisége tüntet fel. A hivatalos jelentések szerint ugyanis a felügyelőség felállítása előtt 1879-ben termett 25 méter- mázsa gubó helyett már a következő 1880-ban 101 m. m., 1883-ban 731 és 1885-ben már 1763 m. m. termeltetett, melyeknek leg- nagyobb része Tolna és Bácsmegyére esik. Hogy a járványos foltkórság selyemtenyésztésünkben ismét erőt ne vehessen. biztosítékul szolgálnak az 1885-ik évi törvények, melyek a selyempille-pete termelését nálunk is állami ellenőrzés alá helyezik. A selyemtenyésztés ma már valamivel nehezebb is, mint régebben, mert most nem termelhet a. selyemtenyésztő petét a saját tenyésztése számára, hanem minden évben ujólag kell vagy megvizsgáltatni az általa termelt petéket, vagy pedig teljesen friss petéket szerezni be. A termelők azonban minden lehető kedvez- ményben részesülnek a hazai selyemtenyésztés terjesztésével meg- bizott szegszárdi selyemtenyésztési. felügyelőség részéről. A selyemhernyók járványos betegsége immár a rekeszpetézés utján teljesen el van hárítva, s bizton remélhetjük, hogy e hasznos házi iparágat népünk ismét érdeme szerint felkarolja és selyem- tenyésztésünk oly mérveket vesz, hogy népünk erre felhasználható munkaereje benne jövedelmező foglalkozást talál. Biró Lajos. Hogy másznak a róvarok sima felületen ? Hosszú vita folyt a felett, hogy a rovarokat mi képesíti sima felületen mászni, mely vita nem régen nyerte — úgy látszik — befejezését. Érdekes és mindaddig kevéssé bolygatott kérdés volt s Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy egyszerre annyian szóltak hozzá és iparkodtak eltérő nézeteiket érvényre juttatni. Ily közelfekvő, mindennap látható jelenség, hogy is kerülhette el oly soká a szakemberek figyelmét és kutató tekintetét? — A nyugtalan házilégy virgoncz futással mászik fel az üvegtáblán, hogy zümmögve hátán ismét lecsuszszék ; az apró éjjeli pille órákig ül az üveg fényes síkján ; üvegbe zárt bogarak felszaladnak az üveg falán, le- esnek, ujra fel lemásznak s fáradtság nélkül emelik lábaikat, mintha meg sem éreznék, mily csúszós alapon járnak. Sőt a vízszintes üveglemez alsó oldalán szintoly ügyességgel futkosnak. Vagy a szabad termé- szetben egyik levélről a másikra ugrálnak, a legsimább kövön sietnek és sohasem . csúsznak el. 36 Régente ugyan volt már erről szó ; azt hitték, hogy a rovarok apró karmai, picziny szőrei a láb talpán még a legesekélyebb ba- rázdába, gödröcskébe kapaszkodva is képesitik a rovart a látszólag sima felületeken felmászni, sőt vízszintes üveglap alsó oldalán is tartózkodni. De hiszen az üveglap simaságán a legerősebb nagyí- tással sem vagyunk képesek bármily mélyedést észrevenni, melyben a rovar még oly finom szőrei vagy karmai megakadhatnának. S így már első látszatra sem fogadhatjuk el a régiek ezen magyarázatát. Utána hosszantartó hallgatás legalább nem bonyolította a később megfejtendő kérdést. : Az ujabb vizsgálók közől első volt Dewitz, ki egyik felol- vasásában e tárgyra tért. )) Nézete szerint a rovarok eme képessé- güket csakis kiválasztott ragadós folyadéknak köszönhetik. Ugyan ezt állította Black wall?) is, de ellentmondott Tuffen West3), ki a rovarlábak talpán szivótárcsákat gondolva, a főszerepet a lég- nyomásnak tulajdonította. Dah11) szövettani tanulmányai alapján kimondotta, hogy a talp hajlékony szövete az illető tárgy felüle-. téhez simulva nem is igényel valami ragadós folyadékot az oda- tapadásra, mennyire az a rovar sulyának megfelelő, hanem a talp finom szövetén átszivárgó vérfolyadék máris elegendő s így csakis az adhaesio jön tekintetbe és nem szükséges a lábnak — úgyszólván —- odaragasztása, mint azt Graber és Dewitz hitték, kiktől meg is kérdezték: :hogy szabadulhat meg ismét a rovar, ha hosz- szabb ideig egy helyen nyugodtan ült és lábai a ragadós folyadék beszikadása következtében erősen odatapadtak ?- Rambouts e kérdésnek fizikai oldalát tekintette és kiszá- mitotta, hogy a légy magát az üvegtábla alsó felületén a víz vagy az olaj közreműködésével három lábán tarthatja. Sőt Dewitz ujabb kisérletekkel kimutatta, hogy egy láb is elegendő a légynek ily síkon való tartására, miből az következik, hogy víz vagy olaj adhaesiója nem volna elégséges, hanem még ragadós folyadék is kivántatik hozzá. A légnyomás befolyásáról szóló nézetet csakhamar el kellett ejteni, mert a légszivattyú burája falán a legyek még akkor is sétáltak, mikor már a, levegő erősen ritkítva volt; azonkivül a láb- talp szövettani szerkezete sem támogatta e nézetet. 1) Sitzungsberichte d. Gesellsch. naturforsch. Fr. 7. Berlin 1882. 2) Ann. and Mag of. Nat. Hist XV. 1844. 3) Transact. of the Linn. Soc. of London. XXIII. 1862. 4) Ueber d. Bau d. Insektenbeines Zool. Anz. 1884. Nro 158. 37 Még többen keveredtek a hosszú, néha a személyeskedésbe hajló vitába, melynek végeredménye az volt, hogy Dahl") terje- delmes és szépen kidolgozott értekezésével magyarázta meg e talányt. Belátja saját tévedését és rámutat a mások hibáira is. Igaza egészen neki sem volt, mert a tapadást nem a kiszivárgó vérfolyadék esz- közli, hanem még a lábtalp szövettani szerkezete is fontos sze- reppel bir. A számos rovaron eszközölt vizsgálódások közül itt röviden csak egy-két példát sorolok fel. . A Saperda carcharias L. tarsusainak talpa egyforma, finom, gyen- gén s alakúan hajlott szőrökkel sürün van benőve. KE szőrök vé- gükön igen kiszélesednek s vékony kitinréteggel vannak fedve mely igen finom, olykor alig észrevehető hártyává lesz. E szőrök szivótárcsákként nem működhetnek, mert végük domború. Az egyes szőrök belül üresek vagy jobban mondva igen laza szövettel vannak kitöltve. A szőr végén nyilás soha sincs, mint azt Dewitz hitte, ki ezen átalakult kitinszőröket nyilt csöveknek tekintette. Legtöbb bogárnál hasonló szerkezetű szőröket találhatni, de a Carabidák és Dytiscidáknál legszebben tünik elő, hol kiváló sze- reppel is birnak, kivált a párzás alkalmával. A Dytiscus-him mellső lábain előforduló s eddig szivótárcsáknak nevezett tapadási korongok szintén csak átalakult szőrök, csakhogy itt a kiszélesbülés sokkal nagyobb mérveket öltött. A Dytiscus-him öt izűlékü tarsusánál a három első íz igen széles és együtt egy nagy korongot képeznek, melynek alsó felületén szivótárcsákhoz hasonló, kisebb tapadási korongok vannak ; ezek mindegyike egy-egy átalakult kitinszőr. A belső laza szövet ily nagy korongoknál kitines pálczikák és léczek által van támasztva, mi a kevésbbé kiszélesbült szőröknél nem található. A belső laza szöveten könnyen hat át folyadék. Az egyes tapadú szőrök a kitin-külvázon átható csatornák felett állnak és mindegyik csatorna a kitin-külváz belső felületén fekvő mirigysejteknek kivezetője. Ezek jóval nagyobbak szoktak lenni, mint a matrix sejtjei; részben egyes sejtek, részben sejt- csoportok. A matrixban találhatók még más mirigysejtek — bőr- mirigyek — is, de ezek nincsenek csatornák által a szőrökkel ösz- szeköttetésben, szabadon nyílnak a felületre. A tapadó szőrök mirigyei a matrix sejtjei közzé vannak he- lyezve s kötőszövetsejtekből keletkeztek; csak azon rovaroknál 3) Archiv für mikrosk. Anatomie. 1885. II. p. 236. 38 TAZMESÉÉT E t2SÉ EKET a 4. padlós 7350 I9bÉRT TRRNL ÉSA s; a. GT sejtek la A KER : A rovarok többi osztályainál sincs Mésléslg eltőrőst A miri- gyeket nagy részben a matrix szolgáltatja, "sőt a talp felett fekvő egész matrix-réteg összes sejtjeiis együttesen egy folyadék kiválosz- tásán működhetnek, mely a csatornákon át az egyes kitinszőrökbe szi- várog le. A légynél mert éppen a fölületet csak lábai végével érinti, két lebeny fejlődött ki, melyek tapadó szőrökkel ellátvák. A mirigyek által kiválasztott folyadék lefolyik a csatornán és bemegy a szőrökbe; ezek belseje, mint említettem, laza szövettel van kitöltve és a végük felé, hol kiszélesednek, kitinfaluk igen vékony, alig észrevehető. A mirigyváladék a laza szövetbe behatol, mint a víz a szivacsba, de még a szőrvég igen vékony kitinfalán is kiszivárog. A kitinfal azáltal, hogy ama laza szövet folyadékkal . van telve, duzzadttá, puhává lesz és azon felülethez könnyen símúl, melyen a rovar mászik és minthogy egyszersmind folyadék is. SZi- várog hi, igy a tapadás igen könnyen létesülhet. HOGY milyen vegyület ezen tapadási szőrökön mintegy kiizadt folyadék, azt nehéz megmondani. Vérfolyadék nem lehet, mert mirigyek választják elés Leydig szerint a mirigyek oly szövetek, . melyek a vérnek csak bizonyos. alkatrészeit bocsátják át; így a kiválasztott folyadék csak a vérből alakított vegyület lehet. Víz- szerű folyadéknak tekinteni azért nem lehet, mert a rovarok leg- inkább köveken, síma leveleken stb. másznak, hol a víz nem igen fog és a rovar azon nem is tarthatja magát. Legvalószínűbb, hogy olaj vagy zsirnemű anyag az, melynek segítségével a tapadó szőrök síma felülethez tapadnak és ez képesíti a rovarokat síma felüle- teken futni, mászni. Lendl Adolf. A magyarországi fa-rontó darázsok. lt Az alcsaládok átnézete. A fa-rontó darázsok négy alcsaládra oszthatók, u- m. 1. A csápok sok izülékűek (16 - 22), végeiken többnyire vastagabbak ; a mellkas előrésze lejtős; a potroh oldalról .többé- kevésbbé össze van nyomva, a tojócső a végső szelvényekből ered s többnyire rövid; a hátulsó lábszárak végén két tövis van; a karmok alul foggal fegyverzettek. Cephinae. 49 2. A csápok sok izülékűek (16— 258), fonálidomúak, végeiken nem vastagabbak; a mellkas elülről csonkítottan lejtős; a potroh hengeres vagy kissé lapos, a tojócső a potroh közepéből ered és többnyire hosszú; a hátsó lábszárak végén két (Sirex) vagy csak egy tövis van (Tremex); a karmok alul erős foggal fegyverzettek. Siricinae. 3. A csápok sok izülékűek (13—22), fonalidomúak, végeiken nem vastagodnak; a mellkas előrésze középen rövid, elülről mélyen kimetszett; a potroh oldalain hosszában párkányos, a tojócső a has közepéből ered, oldalról összenyomott és csak kevéssé kiálló; a hátsó lábszárak végén két tövis van; a karmok alul foggal fegyver- zettek. Xiphydriinae. 4. A csápok rendellenes alkotásúak, rövidek, csak 10—11 izülékűek s. alul, mindjárt a rágók fölött vannak beillesztve; a szemek felül összeállók: a mellkas elülről kerekded; a potroh . oldalain görgeteg; a tojócső az ötödik hasszelvényből ered s igen rövid; a hátsó lábszárak végén csak egy tövis van; a karmok alul fogatlanok. Oryssinae. I. Az Oryssinae alcsalád, Ez alcsaládból csak -egy nem ismeretes 13 fajjal, melyek Európán kivül Afrikában (2), az Aru-szigeteken (1) s Amerikában (9) vannak elterjedve. Európában csak egy faja él, mely hazánkban is tenyészik. 1. Nem: Oryssus Fabr. Feje olyan széles, mint a mellkas, homloka dúdoros; rágói erősek, csaknem fogatianok, felső ajka kic-iny, keskeny, szemei hosszasak, a fejtetőn egymáshoz közeledők. A nőstény csápjai szabály- talan alkotásúak s kivételesen 10, a himé 11 izüléküek. Felső szárnyai egy sugár- és két könyöksejttel; a lábszárak kivülről csipkésen fogasok ; a tarsusok karmai alul fogatlanok ; a potroh mind a két ivarnál kivételesen 8 szelvényű ; az első lábpár tarsusa csak három izülékű. Álczája még ismeretlen. — , 1. Oryssus abietinus Scop. (coronatus Fabr.) Fekete, fénytelen, rítkás fehéres szőrű ; egy-egy sáv a homlok mindkét oldalán, csápjai felülről a töve előtt, a hímnél az elő- mellkas szögletei, a czombok vége, a lábszárak hátulról s a hímnél az utolsó potrohszelvény háti oldalán egy hosszas foltocska, szeny- 40 nyes-fehérek ; a tarsusok vörhenyesek; potroha hengeres, "világos vörös, a két. első erősen redősen pontozott szelvény. s -az. - utolsó alul fekete; szárnyai átlátszók, végeik felé füstösek, a felsők vé- gükön s egy foltocska a szárnyjegy (stigma) mögött, átlátszók. Hossza 11—17 mill. : E szép fajt, mely a fenyvesekben nem gyakori, piros potro- háról könnyű megismerni. Egész Európában el van terjedve. Hazánkban előfordult : Budán (Kuthy); a Herkulesfürdőnél ápril végén (Pável) s a Domogleden a fenyvesekben (Frivaldszky); Nagyfalunál a Szilágyságban (Pungur) és Szlavoniában (Frivaldszkvy). II. A Xiphydriinae alcsalád. Ez az alcsalád három nemet foglal magában, u. m. a Derecyrta Sm., Brachyaiphus Phil. és Xiphydria Jur. nemeket. Ezek közől . az első négy fajjal Dél-Amerika lakója; a Brachyxaiphus-nemből három faj ismeretes, kettő Chiliből s egy Uj-Zeelandból. A Azphydria- nemből 16 faj van leirva : három Európából, tiz Észak-Amerikából, egy Ceylonból, egy Amboinából s egy az Aru-szigetekről. Az Euró- pában élő három faj nálunk is található. 1. Nem: Xiphydria Jur. Feje a mellkasnál valamivel keskenyebb, gömbölyű csápjai fonalidomúak, vékonyak, 13—22 izüléküek. Felső szárnyain két sugár- és négy könyöksejt van, a melyek közől a második és a harmadik mindegyike egy-egy visszafutó eret vesz magába; a lándzsa-alakú sejt ferde ér által két részre van osztva. Potroha hosszas, vége felé hegyes, a hímnél 8, a nősténynél 9 szelvényből áll, melyek közől az utolsó a legnagyobb; a tojócső meglehetősen kiálló s oldalról összenyomott. : Az Aulacus-nem fajai a Xiphydriák álczáiban élősködnek. A magyarországi fajok átnézete : 1 (2). A potroh fekete, a középső szelvények rőtszinüek, sárgás-fehér foltosak; a csápok 13—15 izüléküek .... . dromedarius Fabr. 2 (1). A potroh fekete, oldalain sárgásfehér foltos. 3 (4). A lábak a nősténynél egészen, a himnél ésak a hátsó czombok és a lábszárak barnásak és sárgásfehér foltosak; a csápok egészen feketék, 16—18 izüléküek ........ . longicoltis Latr. 4. (3). Valamennyi; lába és a csápok két első izüléke rőtszinüek ; a csápok 18—22 izüléküek ...... ....... . . . .camelus L. 41 1. Xiphydria dromedarius Fabr. Fekete, potrohának középső szelvényei és lábai rőtszinüek, amaz sárgásfehér oldalfoltokkal és hasonló szinű kettős párhuzamos sávval és foltokkal a fejen s az előmellkas hátsó oldalain. Csápjai 13—15 izüléküek. A nőstényl: potrohának két első és utolsó szelvénye fekete : lábszárai felül sárgásfehér foltosak. Hossza 13—15 mill. A hím: potrohának két első és két vagy három utolsó szel- vénye fekete, hasa 5—6 szelvényeinek a közepén rőtszinű, rövid sörteszálakból egy-egy folt van; lábszárai nem foltosak. Hossza 10—12 mill. Álczája, Giraud megfigyelései szerint, a fehér fűzben él. Egész Európában el van terjedve. Nálunk előfordult: Buda- pestnél (Frivaldszky), Kalocsánál (Thalhammer), Nagyvárad körül (Mocsáry), Makó mellett (Fodor) és Resitzánál (Mer kl]). 2. Xiphydria camelus Linn. Fekete; csápjainak két első izüléke és lábai rőtszinüek ; potroha 3—8 szelvényének oldalfoltja, fejének kettős, párhuzamos sávja és foltjai, valamint előmellkasának hátsó oldalai sárgásfehé- rek; csápjai 18—922 izüléküek. Hossza 15—17 mill. Álczái, Frauenfeld észleletei szerint a nyirfában élnek. Egész Európában lakik. Nálunk előfordult Ungvár körül (Vidra), Jászónál Abaujmegyében (Mocsáry) és Selmeczbá- nyánál (Anker Rudolf. 3. Xiphydria longicollis Latr. (Aunulata Jur.) Fekete; potrohának oldalfoltjai, fejének kettős, párhuzamos sávja és foltjai, valamint előmellkasának hátsó oldalai sárgásfehé- rek ; csápjai feketék, 16—18 izüléküek. A nőstény: potroha 2—6 és a 8-ik szelvénynek oldalfoltjai sárgásfehérek ; lábai barnásak, a lábszárak és a tarsusok tövön fehér foltosak. Hossza 17---18 mill. A hím: mellének oldalai elül és hátul, a czombok vége s a lábszárak töve sárgásfehérek; potroha 2—7 szelvényének oldal- foltja, a két első lábszár czombjai, lábszárai és tarsusai, valamint az utolsó lábpár tarsusai vörhenyesbarnák, a hátsó czombok és a lábszárak barnák; a has 4—6 szelvényének a középen rőtszinű, rövid sörteszálakból egy-egy folt van. Hossza 11—17 mill. Bouché szerint redves nyárfában él; a m. n. muzeumban a vadkörtefából kelt ki nagy mennyiségben. 42 Hazája: Német-, Olasz-, Francziaország és Svájcz. - Nálunk eddig csak Budapestnél, Debreczen mellett (Török) és Tasnádon Szilágymegyében (Biró) fordult elő. Mocsáry Sándor. APROBB KÖZLEMÉNYEK. EST Nehány kártékony erdei rovar Máramaros megyében. — Mára- maros megyében Nagy-Bocskó környékén már régebb idő óta figye- lemmel kisérem a káros rovarokat, különösen pedig épen azokat, a melyek az erdőkben tesznek szembe tünő rongálásokat. Ez alka- lommal csupán azok elősorolására szorítkozom, a melyeket az 1884-ik évben láttam nagyobb számmal; nem fogom azonban el- mulasztani az alkalmat, hogy időnként e nemű megfigyeléseimet - közzé ne tegyem, remélve, hogy erdésztársaim is követni fogják példámat és a hasznos ügy iránt való buzgóságból ők is nyilvános- ságra hoznak sok érdekes adatot, melyeknek az erdész többnyire akaratlanúl is tudomására jut, és a melyek, mind a mellett, hogy sokszor jelentékteleneknek látszanak, érdekes adalékokat szolgál- tatnak a magyar erdei káros rovarok ismeretéhez. Az 1884-ik évben első helyen állott kártékonyság tekintetében a cserebogár (Melolontha vulgaris L.), mely az egész megyében, különösen pedig Huszt, Körtvélyes, Máramaros-Sziget, Fejéregyháza, Bocskó és Lonka határán oly nagy mennyiségben jelent meg, hogy a tölgyfákat sok helyen tökéletesen megfosztotta leveleitől. Egy másik bogárfaj, a Lochmaea (Adimonia) capreae L. a Tisza partján levő füzesekben Bocskótól egész a máramaros-szigeti határig bámulatos mennyiségben volt látható. Bocskón a szóda- gyárhoz vezető úton ezer meg ezer bogár hevert, melyeket a járó- kelők tapostak el, a mint a bogarak az úton keresztül egyik fűz- fáról a másikra vándoroltak. E kétféle bogaran kivül a hernyók voltak a legkárosabbak, melyek közől a Hibernia defoliaria CI., Cheimatobia brumata L. és Tortrix viridana L. hernyói szerepeltek túlnyomó számmal. A Hibernia defoliaria hernyói Lonka és Trebusa községek közt mindennemű lombos fán meglepő mennyiségben voltak talál- hatók, s a fákat egészen megkopasztották leveleitől. — Ezek közől egy juharfán (Acer campestre) több olyan hernyót találtam, a melyek a rendesnél sötétebb szinűek voltak; a belőlük kifejlődött lepkék. 45 a melyeket most is gyüjteményemben őrzök, szintén eltérő szi- nezetűek. A Chemaatobia brumata hernyói a vörösmarti, bocskói és lonkai tölgyesekben és gyümölcsös kertekben léptek fel. Októberben és novemberben a himlepkék alkonyatkor, a mikor a fatörzseken ülő szárnyatlan nőstényeket keresték fel, oly rendkivüli nagy szám- mal repkedtek az erdőkben, mint a szél által kergetett hópelyhek. A nőstény C4. brumata-lepkék, eddigi tapasztalatom szerint nem a levél-, hanem a virágrügyek közelében tojják le petéiket, bizonyára azért, mert a kikelő hernyók alkalmasabb eledelt találhatnak a gyöngébb virágszirmokban és csak ha kissé erősödtek, akkor fog- nak a virágnál durvább szövetű levelek falásához. A Tortrix viridana levélsodró hernyói a Tisza mentén levő tölgyesekben már évek óta nagy kárt tesznek és egészen letarolják a Hibernia dejfoliaria társaságában a fákat. Ha a fekete fejű sötét- zöld hernyók egy-egy fa leveleit felemésztették, a szájukból kibo- : csátott selyemszálon leereszkednek a földre és más fához vándorol- nak. A fa leveleit csak derült, meleg és szélcsendes napokon falják, miközben ürüléküket folytonosan a földre hullatják és ez által permetező csendes esőhöz hasonló zajt okoznak. Ez a halk perme- tezés könnyen zavarba hozza az avatatlant, a ki folyvást hallja e zajt, de sehogyse birja meglátni annak okozóját. A gyümölcsös kertekben ezeken kivül szembetünő kárt okoztak Orgya antigua L., Porthesia similis Iuessl. (auriflua 5. V.) és chrysorrhaea L. hernyói, melyek szórványosan minden esztendőben előfordulnak ugyan, de 1884-ben a szokottnál is károsabbak voltak. Végül említésre méltók a Pieris Brassicae L. és Napi L. hernyói, melyek a házi kertekben igen nagy számban mutatkoztak és a gazdasszonyoknak nem csekély kárt és fáradságot okoztak. Piso Kornél. Árvamegyei bogarak. — Árvamegye rovarvilágának ismerete még igen hézagos ; lepkékről meglehetős bő ismertetés jelent ugyan meg e folyóírat II-ik kötetében, de bogarakról mindeddig nagyon keveset tudunk. Azért a hazai rovarfauna érdekében jónak látom közzé tenni azon jellemzőbb bogárfajok neveit, melyeket Vángel Jenő barátom 1884 julius havában Árvamegyében gyüjtött és nekem ajándékozott. E fajok közől a Carabus granulatus L. és cancellatus IU., Pterostichus foveolatus Dujt. és metallicus Fabr., Ceruchus chrysomelinus . Hohenw., Sinodendron eylindricum L. és Aphodius ht 44 migtus Vill. a megye éjszaki részén fekvő Babia-Gura hegyen gyüjtettek. Érdekesebb bogárfajok kerültek azonban elő a megye déli részén elhúzódó Liptói-Havasokon a Bánovka havason, u. m. Platychrus irregularis Fabr., Orinocarabus glacialis Mill. var. Milleri Thoms , Melanocarabus glabratus Fayk., Bembidion glaciale Heer, Trechus striatulus Putz., Calopterus fossulatus Schh., PFterostichus maurus Dft., strenuus Panz. és subsinuatus Dej., Calathus metal- lticus Dej., Öuedius pediculus Nordm., Fedilophorus transsylvamicus Suffr., Aphodius alpinus Scop., Athous porrectus Thoms., Corym- bites aeneus L., Metoecus paradomus L., Otiorrhynchus unicolor Herbst var. ebeninus Gyil. és alpinus fTicht., Leptura virens L. és Saperda carcharias L. Legérdekesebb azonban a Nebria tatrica Mill. és Deltomerus tatricus Mill. havasi futrinka-fajok, melyeket eddig csupán a Magas-Tátrából ismertünk, s a melyek e szerint a Liptói- Havasok megfelelő magasságú helyein szintén tenyésznek. Folinszky Emil. Torzcsápú fürkésző-darázs. — Torzképződésű rovarok egy- általában a ritkább jelenségek közé tartoznak, a hártyásszárnyú rovaroknál azonban a legnagyobb ritkaságoknak tekinthetők. Egy ilyen abnormis csápú fürkésző-darázs, Tryphon vulgaris Fabr. (3. ábra) került gyüjteményembe 1880 ju- nius havában a 5§.-A.-Ujhely mellett elterülő réten. A torzképződés abban áli, hogy a darázs baloldali csápja vége felé megvastagodik s mindjárt a legelső vastagabb izülék belső oldalából egy 7 izülékből álló mellékcsáp ágazik ki. Az ezután következő 4 izülék a 3. ábra. Tozscsápú fürkésző-da- rendesnél kétszerte szélesebb lett; az rázs (Tryphon vulgaris Fabr.) ötödik megvastagodott izülék ismét két részre oszlik, melyek közöl a külső hosszabb ág a csáp szabályszerű folytatásának felel meg, a belső izülékű rövidebb ág pedig a mel- lékágat képezi. Dr. Chyzer Kornél. A Gnaptor spinimanus Zemplénmegyében. — A Gnaptor spinimanus Fallas nagy poszogó-bogár, mely csak Európa déli országaiban tenyészik, a budai hegyeken egyike a legközönségesebb rovaroknak, de az ország más részeiben csak nagyon ritkán fordul elő. Zemplénmegyében, daczára hogy határozottan vadásztunk rá, He et öt év óta hiába kerestük. A mult évi deczemberben azonban 6 éves kis unokaöcsém S.-A.-Ujhelyben udvarunkon fogott a hó tetején egy megdermedt eleven példányt, melyről valóban nem tudhatjuk, hogy honnan került oda. Ez az eset is világosan mutatja, hogy míly véletlenül jut némely ritka rovar a bogarász kezébe. öhyzer Béla, KÜLÖNFÉLEK. ét A k. m. természettudományi társulat február 26-ki szakülésén dr. Örley László m. n. muzeumi segédőr és egyet. m. tanár úr érdekes előadást tartott a tengeri rákok életéről s egyszersmind ez alkalom- mal bemutatta az illető izeltlábúakat, valamint azon állatokat is, a melyeken némely tengeri rák tartózkodni szokott. A magy. tud. Akadémia III. osztályának február 15-én tartott " ülésén dr. Horváth Géza úr előterjesztette Pungur Gyula úr dol- gozatát egy ritka szöcskefaj életmódjáról, melyet a szerző sziíves- ségéből adandó alkalommal közölni fogunk. Vidéki felolvasás. — A soproni irodalmi és művészeti kör február 2-án tartott felolvasó estélyén dr. Mika Károly reáliskolai tanár úr érdekes felolvasást tartott :"A hangyák rabszolgatartása és hadviseléséről. c Figyelmeztetés a kolumbácsi legyek tárgyában. — A föld- mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszterium azoknak a megyéknek, a melyekben a kolumbácsi legyek kárt szoktak okozni, az egyes községekben való kifüggesztés végett a következő magyar, német, szerb és oláh nyelven irott figyelmeztetést küldte: 2: A kolum- bácsi legyek ellen czélszerűnek bizonyult védekezésmódokat és óvó eljárásokat már elejétől fogva mindjárt alkalmazni kell, még mielőtt a legyek nagyobb rajokban megjelennének. E mátdbezósűlkt ke és ÓVÓ eljárások közől leginkább a következők ajánlhatók : a) Még mielőtt a legyek nagyobb tömegekben mutatkoznának, a marhákat csak este nap lemente után kell a legelőre hajtani és onnan már napfelkelte előtt ismét hazaterelni. b) Nappali istállózás ideje alatt az istálló ajtaja elé ganéjból, nedves rőzséből stb. erősen füstölgő, lassan égő tüzet" kell rakni, melynek füstje a legyeket az istállóba való betolakodástól visszatartja. c) Ha a marhát a sürgős mezei munka miatt nem nélkülözhetjük s a kolumbácsi legyek daczára is a szabadba kell hajtanunk, akkor az állatnak kevébbé szőrös részeit vagy a hol a szőr kevésbbé simán lapul le, pl. fejét, nyakát, lábait, szügyét, hasát és ivarszerveit petroleummal, zsirral (akár friss, akár avas), olajjal vagy másféle 46 zsiros anyagokkal kenjük be; a bekenésre különböző bóditó növénye- ket és azoknak főzeteit (péld. beléndek, nadragulya, dohány stb). is fel lehet használni. d) Ha a marhák nappal is a szabadban legelnek, akkor azokat a bekenésen kivül, — melyet semmi esetre sem szabad elmulasztani, — szétszórva kell legeltetui és pedig a mennyire lehet patakok közelében itt-ott erősen füstölgő tüzeket is tanácsos rakni, a melyeknek sűrű füstjét a legyektől kinzott marhák ösztönszerüleg felkeresik. A mi a kolumbácsi legyektől megtámadott marhák gyógykeze- lését illeti, erre nézve egészen biztos szerrel nem rendelkezünk; de mindamellett vannak némely könnyen alkalmazható szerek, a melyek az összecsipett marhák kezelésére és megmentésére gyakran czélszerü- aknek bizonyulnak. Ilyen szerek: a hideg víz, mely borogatás vagy fürdé gyanánt alkalmaztatik, valamint mindenféle zsiros és olajog anyagok, ha tiszták és nem avasak. E zsirokat vagy olajokat 1—290/9-os carbol- vagy salicylsavval kell keverni s a keverékkel az állat testét bedörzsölni, különösen ügyelve a legyek csipésétől támadt daganatokra és sebekre. . Ajánlatos szer továbbá a mészvíz és olaj, egyenlő arányokban elkeverve, melylyel a megtámadott állat az előbbi módon kezelendő. E mellett a beteg állatnak jó táplálékot kell adni és azt hideg friss vízzel gyakran megkinálni. Szer a szőlőmoly ellen. — Neszler német tanár a szőlő- moly (Cochylis ambiguella) ellen oly. szert ajánl, mely olcsósága mellett igen kitünő hernyóirtó hatással bir, a nélkül, hogy a szőlőnek ártalmára volna. A szer 21 gramm lágy szappanból, 20 gramm vagy 26 köbcentiméter kozmaszeszből (amylalkohol) és 15 gramm dohány- levélnek a főzetéből áll, és pedig oly higításban, hogy az egész épen egy liternyi folyadékot képezzen. Legczélszerűbb a szappant előbb égy kis vízben feloldani, a kozmaszeszt hozzáadni és 1/, liter vizzel felhigítani s aztán e folyadékot 15 gramm dohánynak 1/, liternyi főzetével összekeverni. Halászó pók. — Valamennyi pók rabló; egyesek világos nappal nyiltan üzik mesterségüket, elzárják az állatkák utjait és dúsan szedik be a vámot, mások pinczék, gödrök homályában] támadnak, vagy elbújva, lesben ülve a pihenésre szállt, semmi rosszat sem sejtő rovarokat meglepik, sőt nappal, midőn élénk az élet, sötét zugba huzódnak vissza, hogy ott mozdulatlanul bevárva az estét, a kedvező sötétségben észrevétlenül rátörhessenek ijedező prédájukra. Ilyen s több efféle jelenetek a természetben gyakran láthatók. A forró égövi nagy Mygale-pókról még azt is mondják, hogy apró ma- dárkákat fogna, de hogy halászni is járjon vízre egy pók, az talán nem oly ismeretes; azért elmondom Prof. C. Berg a "Kosmosc- ban megjelent czikke szerint, ki Uruguayban tartózkodva észlelte, hogy egy, a Lycosidde családba tartózkodó pók-faj, Diapontta Kochii Keys., miképen halászott. Ez barangoló pók. "Tavaszkor leginkább pa- 47 takak, árkok és más sekélyebb vizek . partján tartózkodik és ilyen helyen építi a földbe mélyedt és selyemmel bélelt lakását is. Abból kirohan az elhaladó apró állatkák megfogására, sót nagyobb vadá- szatra is indul. De ezzel még nincs megelégedve, kilátogat a vízre is, hogy abból is szerezzen táplálékot. Nagy előszeretettel fogdossa az ügyes és sikamlós békaporontyokat. A víz sekélyebb részein vagy kövek között, hova ezek a békaporontyok sütkérezni járnak, feszíti ki a pók két leveles vagy tölcséralakú hálóját, mely a víz tükre alá is merül, különösen ha esőzés következtében a víz emelkedik. Nagy ügyességet fejt ki, csakhogy a jó falatot sikerüljön hatalmába keritenie. A. békaporontyok nem sejtve az üldöző gyilkos terveit, a háló közzé is bebujnak. Erre a pók a víz színén szaladgálva hátulról ijesztgeti, kergeti beljebb-beljebb, míg végre a szegény poronty a hálóba akad, mire a pók megfogja. A háló mellett fekvő nagyobb számú kiszáradt álczabőrök tanúskodnak arról, hogy mily sikerrel üzi a pók a halász- mesterséget. Valószinűleg más apró vízi állatokat sem kimél. Könnyen futkos a vízen és ekkor magasra emeli potrohát. A megfigyelt nőstények petezacskóikat, melyeket különben szárazföldi vadászatuknál magukkal hordanak, ha a vízre készülnek . menni, mindig lakásukban hagyják; a petékből kibújt fiatalok pedig, melyek az anyaállat hátán szoktak hosszabb ideig tartózkodni, a parton maradnak, nehogy a vízen kárt szenvedjenek. A Gastropacha Rubi hernyóinak átteleltetése. — Ezek a bársony- barna és vöröses szőrökkel mezelt hernyók őszszel nem épen ritkák és meglehetős nagy számban találhatók. Budapest környékén a Sas- hegyen, októberi verőfényes napokon száz számra láthatók, de áttelel- tetésük igen nagy bajjal jár és ha tavaszszal még néhány hernyó él is, azok bebábozás előtt többnyire eldöglenek. Múlt évben Havus- mann német rovarásznak sikerült ezen hernyókat nagyobb számban átteleltetni, úgy hogy legnagyobb részük még lepkévé is kifejlődött. Eljárása a következő volt: vett egy nagyobb, de alacsony üvegfedelű ládát, melynek fenekére különböző nagyságú köveket rakott, melyekre azután mohot és közönséges Callunát (Calluna vulgaris) rakott körül- belöl 6—10 centiméter vastagságban. A hernyók betéve elbújtak és egész télen át úgy maradtak. Ha szebb idő volt, friss levegőt eresztett be és gyakran vízzel locsolta. Ily módon a hernyók egészen jól, minden baj nélkül kiállották a telet s tavaszszal keveset ettek, azután bebábozták magukat és pillévé fejlődtek kt. IRODALOM. Al. Mocsáry, Species aliguot Tenthredinidarum novae. (Entomolo- gische Nachrichten. XII. p. 2—3. Szerző 3 új levélevő-darázsfajt ír le, melyek közől kettő a Kauk ízus vidékén, egy pedig Görögországban és Dalmatiában tenyészik. 46 k. Karsch, Verzeichniss der im DLaufe des Jahres 1884 als neu beschriebenen Arten, Varietáten, Aberrationen euro- páischer Insekten. II. Hymenoptera. I. ( Entomologische Nachrichten. XII. p. 65—76.) E folytatólagos közleményben szerző azokat a levélevő- és für- késző-darázsfajokat állítja össze, melyeket az 1884-ik év folyamán az európai rovarfaunára nézve új faiokként írtak le. Magyarországból 3 fajt említ, u. m. Dolerus 4-notatus Biró (Rov. lapok. I. p. 57.), Ne- matus hypobatius /addach (Schrift, d. Physik. Oeconom. Gesellsch. Königsberg. XXIV. p. 154.) és Tenthredopsis opacipleuris Stein (Ent. Nachricht. X. p. 301.), melyek eddig csupán hazánkból isme- retesek. j W. G. Blatch, Notes on the british species of the genus Euplec- tus, including a description of E. nubigena, Reitter, a species new to Britain. (The Entomologist"s Monthly Magasin. XXII. p. 203—209.) Szerző az Angolországban tenyésző Euplectus-fajok leírását kö- zölvén, a 208-ik lapon felemlíti, hogy az ott mostanában felfedezett Euplectus nubigena Reitt. ritka bogárfaj Magyarországban is él. (runde Henrik, Hazai selyemtenyésztésünk multja és jelene, ki- váló tekintettel Bácsmegyére. (Az ujvidéki kir. kath. magyar főgymnásium Ertesítője az 1884. —1885-diki tanévről. Ujvidék 1885. p. 1 . 22) Szerző ismerteti a selyemtenyésztésnek hazánkban, különösen pedig Bácsmegyében való fejlődése történetét és jelenlegi állapotát. Kiváló gondot fordít az egyes selyemtenyésztésre vonatkozó törvényekre és azok chronologiai sorrendjét adja. Végül az ujvidéki selyemgombo- lyító gyárról emlékszik meg, melynek belső berendezését részletesen leirva, keletkezését ií8 elmondja. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium jelentése a phylloxera-ügy állásáról az 1884. évben. (Köz- gazdasági Ertesítő. V. évf. 7. sz. p. 219—2530. 1 térképpel. E hivatalos jelentés kimerítően ismerteti, hogy mily elterjedést vett a szőlőpusztító-phylloxera Magyarországon és a többi bortermelő európai országokban az 1884-ik év végéig, s elősorolja azon intézke- déseket, melyeket ez év folytán a vész terjedésének gátlása, a meg- támadott szőlők megmentése és az elpusztultak újjáalakítása czéljából tett. A. jelentéshez mellékelve vannak a kerületi phylloxera-felügyelők részletes jelentései a fertőzött vidékek szőlőinek állapotáról, a kül- földdel való érintkezés közben követendő elővigyázati rendszabályok és végre Magyarország térképe, mely a phylloxera elterjedését tünteti fel. ROVARTANI LAPOK VANNALNKENN ENNEK NT EN NN NNNNT III. kötet. 1886. márcezius. 3. füzet. NANKNNKNN NNAK NN KKN KAN NK NN TN KKK KAN NEKETEK NANA K TANK KN KAN KAN KAN N NN T ETT N KAN TAN KAN K NN NAK EK TK NNNNA NNA NN NAN TK ANN AN ET AN NAN NN NN TAN TANK N NAN KKN NNA NAN NN 941 Adatok egy kevésbbé ismert szöcske-faj természetrajzához ?) — Egy táblával. — A Foecilimon Schmidti Fieb. nevű szöcskefajról, melyet Fie- ber?) a magyarországi származású Schmidt Ferdinánd tiszte- letére 1853-ban Barbitistes Schmidtii név alatt vezetett be a tudo- mányba, és melyet Brunner?) legújabb nagy munkájában a Phaneropteridák csoportjának Foecilimon neméhez sorozott, eddig csak annyit tudtunk, hogy az Krajnában, Mehádia vidékén és Erdélyben fordul elő, és hogy szederbozóton és páfrányon él. Minthogy e rovarra Szilágy- és Szatmármegyében szintén reá akadtam, alkalmam nyilt azt közelebbről tanulmányozni és életmódját tüzetesebben megfigyelni. Beható vizsgálatom tárgyává tettem kivált szárnyainak alkotását, valamint énekelésének és járásának módját. Mielőtt ebbeli vizsgálatom eredményeinek előadásához kezde- nék, még előre bocsájtom, hogy e szöcskefajt Szilágymegyében a Meszes- és Réz-hegységben, Szatmármegyében pedig a nagybányai hegyeken sikerült felfedeznem, a hol mogyoró- és szedercserjéken él és azoknak leveleit táplálékúl is használja. Előfordul e rovar azonkivül. még a tokaji hegyen, a hol Dr. Chyzer Kornél úr találta 9 ; sőt — a mint hiteles forrásból értesülök — újabb időben a budai hegyekről is megkerült. A Foecilimon Schmidti, mely fajrokonai közt az által tünik ki, hogy a hím prónotuma a hátulsó részen magasan feldomborodik .és ott közepén egy hosszúkás rövid bütyökkel, hátulsó szélén pedig barnás szegélyzettel van ellátva. Fejletlen korát törpe növényeken és a föld. közelében tölti. 1) Előterjesztetett a magy. tud. Akadémia III. osztályának űlésén 1886. február 15-én. 2) Synopsis der europáischen Orthopteren, p. 77. 3) Prodromus der europáischen Orthopteren, p. 262. 8. 1) Biró Lajos, A Keleti-Kárpátok vidékének jellemző rovarfajai. (A. ma- gyarországi Kárpátegyesület Évkönyve. XI. p. 127.) § 9) A fennebb említett bokrokra csak teljesen kifejlett korában mászik fel, és pedig minél magasabbra. Ez abból magyarázható, hogy csak a rovar utolsó vedlése után érik el tökéletes fejlettségüket a há- tulsó lábszárak alsó ormain azok a szúrós serték, melyek a rova- roknak a levelek lapján szilárd állást biztosítanak. Augusztus hóban már nagyobbára bokrokon és magasabb cserjéken találhatók ; való- színű, hogy a fák koronáin is tartózkodnak. Minthogy jelen közleményemben első sorban e szöcskefaj zenéjét akarom ismertetni, czélomnak megfelelőleg mindenekelőtt bemutatom a hímnek felső szárnyait és összehasonlítás kedvéért a nőstényét is. ") A felső szárnyak úgy a hímnél, mint a nősténynél meglehe- tősen hasonló alakúak, a mennyiben mind a két ivarnál kerekded szabásúak. A nőstény felső szárnyai mindenütt ép szélűek; a hím felső szárnyai azonban belső szélükön egy nagyobb félkörös ka- - rélylyal és egy kisebb öblös kimetszéssel birnak. A többi 90 1: ségek a következő leirásból fognak kiderülni. A hím jobb és bal felső szárnyai alakra nézve szintén hason- lítnak egymáshoz, a mennyiben kerekdedek, elő- és utószéleik épek, belső szélükön egy-egy kis öböllel és egy-egy jól kikanya- rodó karélyal vannak ellátva ; felső lapjukon domborúan duzzadtak, alsó lapjukon pedig homorúan kivájtak, s ebből a homorúságból a szabálytalan érnek (vena irregularis) limás (reszelős) része ormósan emelkedik ki. Mind a két felső szárnyon jól vannak ki fejlődve az elő- főerek, u. m. a kar-ér (vena subcosta), a kartő-ér (vena me- diana), a belső kar-ér (vena interno-mediana) és a hosszú-ér (vena longa) és mind a két felső szárnyon a vállbütyökből (callus awxillaris) veszik eredetüket. De míg a baloldali felső szárny kar-ere csak addig van jól kifejlődve, a meddig a külső széllel párhuzamos futása tart, azon túl pedig felismerhetetlenül oszlik el a végszélen levő transversalis erek között, addig a jobb oldali felső szárny kar-ere tovább is megtartja önállóságát és még a végszéllel is párhuzamosan haladva egy belső keretet képez és csak a bog (nodus) közelében enyészik el, sőt gyakran a bogra reá fut. A hátulsó főerek elsője a szabálytalan ér (vena irregu- laris) mind a két felső szárnyon a hónaljbütyökből (callus §) A felső szárnyak erezetének tárgyalásánál ugyanazokat az elneve- zéseket használom, melyeket a hazai tücskök felső VENÉÁÉS irt dolyozatom- ban alkalmaztam volt. ( Természetrajzi Füzetek. I. köt. p. 223.) 51 cubitalis) indul ki és ferdén görbül a belső szélen a bogra, a hol a szárny széle öblöt képez, innen megtörve kanyarodik vissza a belső területre; a jobb oldali felső szárnyon tompán végződik és csak jelzi az irányt, hol a lant (/yra) és a dobhártya (tym- panum) határai vannak; a bal oldali felső szárnyon azonban a szabálytalan érnek bog utáni része, mely igen vastag és sötét színű, két-három vékony, áttetsző és a hosszú-ér felé kanyarodó ágat bocsájt hátra s ezekkel a lyrát és tympanumot egymástól elválasztja. A lyrának nevezett téren a szabálytalan érnek limás részéről egy elmosódó ágerecske — a húr (corda) — fut a hosszú- érre. A baloldali felső szárny szabálytalan ere általában igen vastag, de különösen vastag és durva a bog előtti részén, hol a reszelő (lima) van. Ez az ér a jobboldali felső szárnyon gyen- gébb alkotású. ; A két következő hátulsó fő-ér, u. m. a belső hónalj-ér (vena interna) és a hónaljtóő-ér (vena submediana) gyenge és enyészetes alkotású. A hónalj-ér (vena postcosta) pedig a belső szélen huzódik és erős szegélyt képez nemcsak ezen, hanem a végszélen is, sőt a jobboldali szárnyon gyengébb s az általa képzett ivecske (arculus) csak kis görbületű; de annál erősebb a másik szárnyon, melyen az élesen felormósodó arculus egy hatalmas, fél- körű karélyt szegélyez A jobboldali felső szárny belső területe, melyen a dobhártya és húr nélküli lant egymástól nincsenek elvá- lasztva, üvegtiszta, átlátszó és vékony; a többi rész áttetsző vagy sötétes. A baloldali felső szárnyon, mely egészben véve durvább alkotású, ilyen átlátszó üvegtiszta rész nincsen, mert itt még a lyra és tympanum is durvábbak és csak kissé áttetszők, a legtöbb rész pedig nem átlátszó és színére nézve füstös vagy barna Ez a kétféle szerkezet a felső szárnyak különböző rendelte- tésével függ össze, tehát a munkafelosztás elvén alapul. A felső szárnyak hivatása ugyanis a zenélés. A hang létre- hozásában mind a két szárny részt vesz ugyan, de csakis a jobb- oldali felső szárnynak felfelé türemlett élű ivecskéje és baloldali felső szárnynak limája együttesen képesek hangot adni, míg a jobb- oldali lima és baloldali arculus erre a czélra nem használhatók. Az említett képződmények segélyével létrehozott hangok erősebbé tételét különösen a jobboldali szárny üvegtiszta lyrája és tympa- numa eszközlik; viszont a durvább alkotású baloldali felső szárny ráborulván a jobboldali szárnyra, jó védelmet nyujt nemcsak a maga reszelőjének, hanem a másik szárny kényesebb részeinek is. Hi 52 A nőstény felső szárnyai, mint említettem, kerekdedek, lapo- sak, nem duzzadtak, hanem a potrohra ráborulnak és egymást csupán belső szélükön kissé fedik vagy többnyire (élő példányoknál) csak érintik; általában finom alkotásúak és szerkezetükre nézve egyformák, egészben véve áttetszők, élőszélükön átlátszók. Szabály- talan erük alig van meggörbülve és a hátulsó főerek közől leg- jobban van kifejlődve. Az alsó lapon, a szárny végén, a transversalis erek és némely főerek végei sajátságos, apró, hegyes vagy tompa csúcsú bibircsekkel vannak megrakva, melyek szabálytalan girbe- görbe sorokat képeznek, úgy a mint azt a 6. ábrán láthatni, mely a nőstény jobb felső szárnya alsó lapjának végső felét sokszoros nagyításban tünteti fel. Ilyen bibircsek a hím felső szárnyainak végső szélén labyrinthszerűleg bonyolódó transversalis erein is talál- " hatók, csakhogy ezek kevesebb számmal vannak és kevésbbé is fejlettek. Hogy a nőstény felső szárnyain mutatkozó és aránylag jól kifejlett eme bibircseknek mi lehet a rendeltetése, azt most még nem lehet tudni. Nem lehetetlen, hogy azok a pronotum kiálló ormócskái által dörgölve finom hangot hozhatnak létre, melyeket az emberi fül észre nem vehet, de a melyeket a nősténynek hím- társai meghallhatnak és megérthetnek. A hímnek mind a két szárnyán van ugyan reszelő (lima), és ez a szabálytalan ér bog előtti részének mintegy kétharmadát foglalja el, és pedig a bütyök felől való kétharmadát; a bog felőli harmadon tehát egyáltalában nincsenek : fogak. A lima egyik végén apró enyészetes fogakkal kezdődik s erre fokozatosan mind- inkább tiagyobbodó fogakkal folytatódik, míg végre teljesen kifejlett nagy fogakkal végződik (jobban mondva talán hirtelen megszakad) ; e szerint egészen eltér a legtöbb szöcske-fajnál észlelhető azoktól a limáktól, melyeken a bog felől is fokozatosan apadó fogak, — mondhatnók befejező fogak találtatnak. A Poecilimon limáját tehát ugy nézzük, mintha csonka volna; s ezen elnevezést, minthogy máskor is lesz szükségünk rá, megtartjuk. A baloldali felső szárny reszelőjének fogai t. i a teljesen kifejlettek, hosszúk, prizmatikusok, fél hosszúságnyi ma- gasak, a tövükön egymáshoz közelednek vagy egymást csaknem érintik s e szerint meglehetős tömötten következnek egymás után. Összes számuk .35—40 között változik; a tő felőliek nagyon el- aprósodnak. A jobboldali felső BÉE ata reszelője az előbbinél 53 sokkal keskenyebb, a fogak rajta prizmatikusak ugyan, de tövükön keskenyebbek, a mennyiben élükön hosszabak mint tövükön; egy- mástól akkora távolságban állanak, mint a mekkora egy-egy fog szélessége (vagyis minden két fog közé még egy harmadik is elfér- hetne). A fogak mind átlátszók, számuk 24—26, s a reszelő töve felé fokozatosan kisebbednek. A hím zenéje nagyon rövid, egy-tagú hangokból áll, me- lyeknek létrehozásánál a jobboldali felső szárny ivecskéje (arcu- lusa) a baloldali felső szárny reszelőjének (limájának) a csonka vége felőli 3—2 fogát dörzsöli. Ezeket a hangokat az ember két lábnyinál nagyobb távolságra nem hallhatja meg, olyan gyengék. Legjobban utánozhatjuk, ha egyik körmünket a másikkal halkan perczegtetjük. Szóbeli imitátiója (pk, pk) hangoztatás lehet. E zenét a 7-ik ábrán hangjegyekben tüntettem fel, és pedig az A sor a zenélés kezdetét, vagy mondjuk bevezetését, — a B sor pedig a zene tüzesebb folytatását adja, a mikor t. i. az állat már bele van melegedve a zenélésbe. A tempo: g — 72, vagyis egy perczre 72 negyed ( )) számítandó. Minden hang után szünet követ- kezik, mely sohasem rövidebb tartamú, mint a hang maga. Ezek a szöcskék nem képesek repülni, mert alsó szárnyaik hiányzanak, felső szárnyaik pedig csökevényesek, fejletlenek. Mozgá- saik tehát csak járásból és ugrásból állanak. A lábai vékonyak, gyengék, nyulánkok, hajlékonyak és könynyen megtörhetők ; leginkább áll ez a nagyon hosszú hátulsó lábakról. Ilyen alkotású lábakkal természetesen a mozgás nem lehet más, mint lassú. Ugrása rendesen csekély magasságú, nyúlt ívet ír le. Ha az állat ugrásközben nem érkezik biztos alapra s e miatt a bokrok közé alá kell hullania, egyik vagy másik lába, az ágakban meg- akadván, a súlyos test gyorsuló esése következtében könnyen kisza- kad izületéből. A rovar járása lomha és lépései igen vontatottak. Alig van a hazai rovarfajok között olyan állat, melynél a lábak lépéseinek módját és rythmusát jobban és kényelmesebben lehetne szemlélni, mint épen ennél a lassú mozgású szöcskénél és közeli rokonainál. Tudvavelőleg a hatlábú rovaroknál míg az egyik oldal két végső lába (mellső és hátsó) és a másik oldal középső lába támaszul szol- gálnak, addig az ellenkező oldalokon levő többi lábak lépnek. De a lépéseket a három lépő láb nem egyszerre, hanem egymás után kezdi, és a melyik korábban indult. korábban is végzi. 54 Mikor az első jobb láb indul, a bal középső láb még vár egy nyolczadot, s ez után egy nyolczaddal későbbre, illetőleg az első után két nyolczaddal megkésve, mozdul a jobb hátulsó láb. Ezek a későbben kezdő lábak ugyanannyival később is végzik a lépést. Mikor a bal oldalon levő középső láb megállapodott, indul ugyan- azon oldal első lába, és midőn a hátsó jobb láb lépést végzett, kezdi az előtte való középső láb. Az egyik hátsó láb lépésének vé- geztével az ellenkező oldal első lábának indulása egyidejűleg történik. Az itt jelzett lassú tempóban az állatok akkor lépegetnek, mikor nyáron a napot sokáig felhők fedik s azok mögül a nap- sugarak hirtelen és melegségük egész erejével tüznek le a növény- levelek felső lapján tartózkodó állatokra. Fogságban tartott példá- nyok, ha árnyékos helyről meleg napfényre vitetnek, még lassab- ban rakják lábaikat. Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy, ámbár a meleget nagyon szeretik, a hőmérség hirtelen magasra emelke- dése reájuk nézve mindamellett csaknem olyan kellemetlen, mint a hideg. Rendes, egyenletesen meleg hőmérséknél azonban lépéseik-. nek tempója sokkal gyorsabb. A fogságban tartott példányok sokáig, talán még tovább élnek, mint a szabadban levő társaik. Legalább az enyémek közől az utolsók csak október közepén pusztultak el, a mikor pedig már a szabadban e fajbeli egyének nem voltak találhatók. Fogságban megeszik a málna, fodorménta, vadzsálya és lóhere leveleit; még kedvesebb táplálékul szolgálnak a szurkoz zsálya (Salvia glutinosa), két-iksz-repkény (Glechoma hede- race a), mely utóbbinak különösen a virágait és nedvdús hajtásait szeretik ; azonban a mogyorófa leveleit mindennek elébe teszik. A vízcseppeket nagyon megkövetelik. Ha kellő mennyiségű és minő- ségű Íris táplálékuk, vizük és szellős levegőjük van, és napfényben is részesülnek, nagyon jól találják magukat. Egymással szépen és békességesen megélnek és egymás ellen erőszakos támadásokat nem intéznek. De a vedlésben levő tehetetlen társat, úgy szintén a kimultakat is felfalatozzák. Idegen, békés fajokkal összezárva csendesen megférnek. Némelyik rokon fajbeliekkel, — ha termetük mekkoraságban nem aránytalan — még párzanak is. Igy a Foecilimon Schmidti hímét nem egyszer kaptam rajta az Isophia brevipennis Br. nőstényével való párosodáson, jóllehet ugyanabban a szekrényben volt saját fajabeli nőstény is. És itt megemlítem, hogy egy esetben, künn a szabadban szin- tén találtam egy hímet ez utóbbi faj nőstényével coitusban. Dr I. Tábla. a TELE eset EA SSZÁT RLE MESE EHEZ L SS Ess 7. A pk pk pk ak B. 3 Mer után rajz. Pungur. bobb. DD. b. b.D. DD szd pk. nk pk mk nk ük DK. mod ük nk ÜNNTAEZESSSZÉN ESR et (éa VA EKEÉVJ B SZT SE eti IN NENT ONT E V. -DUGADESL. 71 péal Ez pedig igen figyelemre méltó. Először azért, mert ezek az esetek bizonyítják, hogy a Phane- ropteridák csoportjába tartozó nemeknek némely fajai, ha egy társaságba kerülnek, könnyen lépnek vadházasságra, a mit való - színűleg mozgási képességük korlátozottsága és lomha természetük, valamint az evvel járó irtózás attól a fáradságtól, hogy saját fajuk- beli hitestárs után járjanak, segít leginkább elő. És figyelemre méltónak tartom ezt másodszor azért is, mert ilyen rendellenes coitusban talált egyének nem egyszer ejthetik tévedésbe a rovarászt ez állatok felismerésében és fajbeli összetar- tozandóságuk megitélésében. Az I. tábla magyarázata. 1. ábra. A. Poecilimon Schmidti hímjének baloldali felső szárnya : ca, vállbütyök (callus axillaris) ; cc, hónaljbütyök (callus cubitalis) ; sbc, kar-ér (vena subcosta) ; inm, belső kartó-ér (vena interno-mediana) ; md, kartő-ér (vena mediana) ; lg, hosszú-ér (vena longa) ; irr, szabálytalan-ér (vena irregularis) ; int, belső hónalj-ér (vena interna) ; sbm, hónaljtő-ér (vena submediana) ; pstc, hónalj-ér (vena postcosta) ; nd, bog (nodus) ; arc, ivecske (arculus) ; L, lant (lyra) ; crd, húr (corda) ; T, dobhártya (tympanum). 2. ábra. Ugyanannak jobboldali felső száraya; a betűk magyarázata ugyanaz, a mi az 1. ábránál. 3. 5: — A hím baloldali szárnyának reszelője (limája), erősebben nagyítva. £. 5 A him jobboldali szárnyának reszelője, erősebben nagyitva. 5 — s A nőstény baloldali felső szárnya; a betűk magyarázata ugyanaz, a mi az 1. ábránál. 6. 5 A nőstény baloldali felső szárnyának végső része, erősebben nagyítva, a betűk magyarázata ugyanaz, a mi az 1. ábránál. 7. 5 A hím zenéje. Pungur Gyula. 56 A szüznemzés (Parthenogenesigs). Minden élő lény élete kisebb-nagyobb határok közé van szo- rítva, melyeken — ha akarna is — túl nem terjedhet. A szervek szabályszerű felbomlása azonban az ugynevezett természetes halált nem szabja meg, mert az állatok legnagyobb része a folytonos létért való küzdelemben kidől, elvérzik, hogy más áilatoknak adjanak helyet és így közőlük kevesen érik el a természetes halált. De hogy a természet háztartásában a rend végképen fel ne bomoljék, és hogy a szerves élet belőle végképen ki ne vesszen, maga a természet gondoskodik a fajok fennmaradásáról és ezen igen nevezetes, legfőbb czélját azáltal éri el, hogy a szerves lényeknek főfeladatává tette, miszerint, ha bizonyos érettségi kort elérnek, magukhoz közvetlen vagy közvetve hasonló egyéneket hozzanak létre. Egy pillantás a rovarok változatos világába azonnal meggyőz azon óriási létért való küzdelemről, a mely egyes tagjai közt van. Nincs állatország, hol a fajfenntartási harcz oly heves, oly elkeseredett lenne, mint a rovaroknál. Körülbelől egy millió fajban vannak a sarkvidékektől egészen az egyenlítőig elterjedve és mind- egyik faj minden lehető és tőle kitelhető módon iparkodik saját faját biztosítani. E téren a legmegragadóbb képekkel találkozunk. Majd merészen síkra szálló harczosokat látunk, majd furfangos, alattomos politikusokra bukkanunk, majd pedig leggyöngébb bánás- mód, határtalan gondoskodás s elővigyázat tárul vizsgáló szemeink elé. Erre a rovarokat valóban a szükség kényszeríti, mert rengeteg az ellenséges lények száma, melyek szaporodásuknak gátat ipar- kodnak vetni. Ezer és ezer állat kizárólag rovarokkal táplálkozik, sőt még számtalan rovar is ragadozó és így nem lehet csodálkozni, hogy náluk az utonállás, rablás, gyilkolás, vérengzés nem napi, hanem :pereznyixc renden vannak. Ily körülmények közt a rovarok változó seregeiben igen könnyen hézag állana be, s már régen le- tüntek volna az örökké tartó végnélküli küzdőtérről, ha a természet őket mindenféle védő eszközökkel s oly módokkal fel nem ruházta volna, melyekkel saját fajuk fenntartását némiképen biztosíthatják. Számos petét képesek rakni vagy némelyek évenként nem egy, hanem még több nemzedékben is képes felnevelkedni. Sőt igen sok rovar nősténye minden előre ment termékenyités nélkül, tehát szűz állapotban képes oly petéket létrehozni, melyekből életképes nem- zedék fejlődik és ezt a szaporodási módot nevezik szüzn e m- zésnek vagyis Parthenogenesisnek. A szüznemzést már a XVII. és XVIII. században ismerték s a szorgalmas és elfogulatlan észlelők a szűznemzésnek megállapítá- sára az utat is megtörték. Igy Goedartius 1663-ban tesz említést Orgyia gonostigma F. szűz petékből fejlődött hernyóiról. Albrecht hidesheimi orvos 1701-ben már önálló értekezést adott ki ily czím alatt: 5De Insectorum ovis sine praevia matricum foemella conju- gatione nihilominus nonnunguam foecundise és különösen egy fehér pillangót említ, mely minden megtermékenyítés nélkül petéket rakott ; e rovar alkalmasint a Spilosoma Menthastri Fsp. volt. Kisérletén számos természetvizsgáló felbuzdult, úgy hogy igen sokan, mint: Snekow, Réaumur, Pallas, Bernouilli stb. tettek kisér- leteket különösen Sphingidák, Noctuák és Bombycidák családjába tartozó pillangókon. Mindezen észleletek — mint Denis, 5che- ven stb. — határozottan állítják, tévesek, mert kisérleteik végre- hajtásában, észleletük kivitelében hiányzott a kellő pontosság és a megkivántató elővigyázat. A mi korunkban kivált Speyer, Reutti, Siebold, Leuckart, Hoffmann, Dzierzon stb. kitünő ész- lelők foglalkoztak e szaporodási mód felderítésével és tisztázásával. Különösen Siebold műüncheni tanárt illeti meg a szüznemzés tanának szilárd alapokra való fektetésének dicsősége. A szüznemzés eddigi észleletek nyomán leginkább az Arthro- podák phyumában van elterjedve s különösen a rovarok osztályában, a holis csak bizonyos Hymenopterák, Lepidopterák és Hemipterák szaporodnak így. Náluk a szűz nemzés lehet vagy egyedüli állandó szaporodási mód — legalább az egyik ivarra, himre vagy nőstényre nézve — néha ugyan csak időszakonként, mert ivaros szaporodás is váltja fel; — vagy csak kivételesen, elszigetelve fordulhatnak elő egyes esetek olyan rovaroknál, a melyek különben szabály szerint ivaros nemzés útján szaporodnak. E szerint megkülönböztetünk állandó és kivételes szüzpemzést. A kivételes szüznemzés különösen a pillangók közt van elterjedve, a melyek legnagyobb contingensét szolgáltatják. Nekem is nem egyszer volt szerencsém ez életjelenséggel talál- kozni. Mindössze hat lepkefajnál 14 esetben észleltem a kivételes szűznemzést és pedig : 1. Psyche Ecksteini Ld. fajnál. Az 1879-ik év ápril hó elején bábszekrényembe több nőstény bábot helyeztem el, a melyek kibujva, nemsokára petét raktak, s ezekből pár nap mulva zsákhordó hernyók fejlődtek ki. Teljesen felnevelnem azonban nem sikerült, mert a megkivántató feltételeket, melyeket csak szabadban tudnak feltalálni, 50 megadni nem tudtam, azért lassanként elpusztultak. De mégis a mennyire megállapíthatám, mindnyájan nőstények voltak. Ugyanezt észleltem 1881 és 1882-ben is több esetben. 9. Hasonló eset fordult elő a Psyche Zelleri Mn.-nél is az 1880 és 1881-ik évben, összesen 4 esetben. Ennél is tehát a nőstény való- színüleg parthenogenesis útján csak nőivarú lepkét képes létrehozni. 3. Sokkal érdekesebb volt azon eset, melyet az Ocnogyna para- sita Hb. lepkénél! találtam. E kiváló fajnak, mely hazánknak csak- nem kizárólagos sajátja, a korcs szárnyú nősténye a földön mászva nem ritkán található ; a budai hegység déli lejtőin, kivált vízmosásos árkokban jön elő. Egy ilyen nőstényt 1878-ban hazavittem s petéket rakott, melyekből kibujt hernyókat felneveltem. A hernyók egy része bebábozta magát és a következő évben lepkévé fejlődött ki. Mindössze három lepkém jött ki, melyek mind nőstények voltak s melyek a nélkül, hogy himekkel érintkezésbe is jöhettek volna, petét raktak, melyekből nemsokára hernyók keltek ki. Ezek be is bábozták magukat s nagy csodálkozásomra 1880-ik év tavaszán, ápril hóban hat darab kelt ki belőlük, melyek csupa nőstények voltak. 4. Az 1880-ik év őszén a budai Sashegyen a Bombya Rubi L. hernyója igen nagy mennyiségben volt található. Magam is október 15-én körülbelől 100 drb hernyót vittem haza, melyek közől né- melyek a moh alatt átteleltek és be is báboztak magukat. Legelőször 1881. ápril 29-én egy nőstény példány kelt ki, a mely már másnap petét rakott. A tojásokat félretettem s nemsokára apró hernyók keltek ki beiőlük, melyeket azonban felnevelnem nem sikerült. 5. Az 1881-ik év tavaszán bábszekrényemben egy Saturnia Pyri §. V. nőstény kelt ki, mely pár nap mulva 50 petét rakott, melyek közől csak 10-ből kelt ki hernyó, de ezek sem érték el teljes kifejlődésüket. 6. Végre 1879 és 1882-ben a Spilosoma Menthastri-nál is ta- pasztaltam. Igaz, hogy ezen lepkefajnál sem voltam szerencsés két generatiót előállítani; de azért a lehetőség nem hiányzott. Látjuk tehát, hogy az észleleteimül szolgáló lepkék mind a Bombycidák rendjébe.tartoznak. Többen észlelték még e rendből, sőt némely buvár a Sphingidáknál és Noctuáknál is talált hasonló esetet. Szabadjon itt saját észleleteimmel kibővítve. azon lepkék név- jegyzékét közzétenni, melyeknél eddig tudtommal szüznemzést tapasztaltak: - 59 I pepe új "Az észleletek ! ÖTEN ezt ; Szám A lepke neve szánna Az észlelők nevei 1 Sphinx Ligustri 1 . Treviranus. 2. " Smerinthus Populi. több , Többen. aj 5 ocellatus több , Többen. 4. ] Eüprepia caja több , Többen. 5 , ——— villica 1 ) Stowell 6. ! Spilosoma Menthastri 1 ) Vángel. 7. — Ocnogyna parasita 1 Vángel. 8. — Psyche KEcksteini 4 Vángel. juszdkus s a szeMeri 4 Vángel. 140140 5 unicolor több Többen. ! 11. ) Liparis dispar 1 Carlier. . 12. Orgyia pudibunda 1 Werneburg, , 18. ! Bombyx Rubi 2 Vángel. 14. s . Anercus 1 Burmeister. 15. " Lasiocampa guercifolia 1 Basier j ho 5 potatoria 1 Plieninger. j j 147c tl Pini 3 Scopoli, Sackow, Lacordaire ! 18. — Saturnia Pyri I il Vángel. j ST het9 5 Poliphemus j 1 Curtis. 20. ! Bombyx Mori több Többen. Ezeken a lepkéken kívül még csak egyes eseteket tudunk a Hymenopterák osztályából, s ez a Nematus ventricosus KI., melyet Kessler észlelt, a ki a szüzen lerakott petékből csupa himeket nevelt; Paszlavszky írja, hogy a szüznemzés a Fhodites Rosae-nél szintén előfordul, csakhogy az így létrejövő generatió egyénei csak félakkorák mint azok, melyeket a szabadból gyüjtött gubacsokból nevelt fel. Végre nehány pókfajról birunk még kétes adatokat. Az állandó szüznemzés igen sok rovarfajnál rendes tenyészési mód, még ellenben másoknál csak időnként található. A rovarok közől különösen a Hymenoptera, Hemiptera és Lepidoptera . rendekben fordul elő. Nagyon sok izeltlábú állatot kellene előszám- lálnom, ha mindazon rovarokat fel akarnám e helyen sorolni, a melyeknél az állandó szeplőtlen fogamzást már észlelték, azért lehetőleg csak a főbb esetekre fogok szorítkozni. 1. Hymenopteráknál legelső helyen van a méh. A kifejlődött nőstényét, mint ismeretes, sanyaméhc-nek, :királynéx-nak hívják, mely életében csak egyszer, az úgynevezett nászmenet alkalmával — még pedig röptiben — párosodik, mely alkalommal 5—6 évre is megtermékenyül. Igen nevezetes, hogy az anyaméh ondótartója akaratának hódoló izmokkal áll összeköttetésben, mi által képes az ondótartó kivezető csővének nyílása mellett elhaladó petéket meg- termékenyíteni, vagy szűz állapotban hagyni. A megtermékenyített petékből mindíg munkások és királynék, a szüz petékből pedig 60 himek jönnek létre. Ez azon elmélet, melylyel áz ötvenes években Dzierzon a méhészeket meglepte és melyet báró Berlepsch, Siebold stb. újra, meg újra megvizsgálván, nemcsak helyben- hagyták, hanem még ki is bővítették, illetőleg szilárdabb alapra fektették. — Némileg hasonlóan áll a dolog a többi társaságban élő hártyásszárnyuaknál is. A mi méhnél fordul elő, ugyanaz található péld. a földi poszméhnél is (Bombus terrestris), csakhogy ennél a himek alkalmasint szabályszerűieg a dolgozók által rakott szüz petékből származnak, ép ugy mint Leuckart szerint a hangyák és a társas darázsféléknél is, habár a szüz petékből származott nemzedék iva- dékairól mindeddig még teljes s biztos tudomásunk nincs. A gubacsképző darázsok közt igen soknál ismeretes e fejlődési mód. Adler, Lichtenstein kiderítették, hogy ezeknek rendesen kétféle életmódjuk van u. m. egy földalatti és egy földfeletti, a melyek közől az egyik — többnyire a földfeletti — mindíg szüz- nemzés útján jön létre. És nevezetes, hogy e kétfélé életmőd által létrejött gubacsok és rovarok olyannyira eltérnek mind alak, mind szerkezet tekintetében egymástól, hogy azelőtt külön fajnév alatt ismerték, s csak a nevezett buvárok kutatásai és vizsgálatai alapján tudtuk meg, hogy azok egy és ugyanazon fajok különböző fejlődési stádumai. ") 9. A Hemipterák osztályában különösen a levéltetveknél (Aphi- dina) fordul elő, a mely család valamennyi tagja igen bonyolult átalaku- lású. Roppant szaporák, a mi szüznemzési szaporodási képességükkel áll összeköttetésben. A Chermes-nemnél vagy a pajzstetvekhez tartozó Lecanium hesperidum és Aspidiotus Nerii-nél ilyen úton kizárólag csak nőstények származnak. Azt hiszem, felesleges felemlítenem az oly gyászos hírnévre szert tett Piylloxera vastatrixz szaporodását, mely kifejlődési menetében — nevezetesen földalatti életében — szintén ide tartozik. 3. A pikkelyesszárnyuak közől a molyfélékhez tartozó Solonobia lichenella L. és S. triguetrella Fich., — továbbá némely zsákhordónál mint Fsyche helix Sieb. fordul elő, a mely fajoknál e szaporodási mód Schrank, Réaumur, Pallas, Siebold, Speyer, Leu- ckart, Hoffmann s mások által több ezer példányon észlelte- tett. Mindezen fajoknál a himivarú egyének igen ritkák, a Fsyche helixe-nél csak a legújabb időben Claus által fedeztetett fel, míg £) V. ö. Reuter 0. M, A legujabb felfedezések a rovarok fejlődés- tanában. (Rovartani Lapok, II. köt. p. 89—95 ) 61 Solonobia lichenella himje mindeddig ismeretlen. Mint ismeretes, mind a Psyche, mind a Solonobia nőstényei szárnyatlanok, pondró kinézésűek, de el vannak látva ivarszervvel, és azon felette nevezetes tulajdon- sággal felruházvák, hogy petéket rakhatnak közösülés nélkül is; de ekkor ezen petékből kizárólag csak nőstény állatok fejlődnek, vagy párosodva és akkor — mint ezt többen észlelték — a megtermé- kenyített petékből vegyesen himek és nőstények is lesznek. Végül kiegészítésűl megjegyezhetem, hogy némely alsóbbrendű rákfajnál is található. Schaeffer már a múlt században ismeré e tényt nehány Phyllopodá-nál mint Daphnia és Apus egyes fajainál, mely sajátságuk e század tudósai által is igazoltatott, a mennyiben sikerült nekik a kellő elővigyázat mellett a szüznemzést több nem- zedékeken át folytatni. Vángel Jenő APROBB KÖZLEMÉNYEK. Gölniczbányai lepkék. — Gölniczbánya környékén a Gölnicz folyót szegélyző hegyek lejtőin 1129 méternyi magasságban mult év folyamán ismét több érdekes lepkefajt sikérült felfedeznem. Ezek hazánk más vidékein is észleltettek már ugyan, itt azonban mond- hatom elég ritkák: Folyommatus Hippothoe L. ab. conjluens Gerh.-; Limenitis Fopuli L. ab. Tremulae Esp. ; Melitaea Aurinia Rott. forma obscura, transitus ad Meropen Prun.; Erebia Euryale Esp. ab. ocel- laris Stgr. ; Fararge Maera L. var. Adrasta Hb. ; Macroglossa bombyli- Jormis "0.; Euplexia lucipara L.; Metrocampa margarttaria L.; Fidonia rorariu F.; Scoria lineata . Scop. ; Anaitis praeformata Hb. és Cidaria aptata Hb. I 1885. évi julius 20-kán este udvaromban a Petunián mint vendégfajt a Detephila Livornica Esp. egy nőstény példányát fogtam. Ez a ritka zugólepke Felső-Magyarország éjszakról délfelé nyuló völgyeiben ugyan már magasabb szélességi fok alatt is elszórva észleltetett, péld. Eperjes vidékén; de eddig tudtommal délről oly teljesen elzárt völgyben, minő a Gölnicz folyóé, még nem találták. Hudák Ede Ágost. Diastrophus Rubi Hart. — E gubacsdarazsat Paszlavszky József úr Puszta-Peszér vidékéről, Ungvár környékéről és Va- "rannóról Rubus Íruticosusról kapta; a főváros közelében eddig még nem volt ismeretes. Azért érdekesnek tartom felemlíteni, hogy 62 a mult év nyarán a Pilis-hegyen és környékén P. Szántón e hosszukás, sima külsejű gubacsot több izben sikerült találnom még pedig egy másik szederfajnak, a Rubus corylifoliusnak az indáján. Schilberszky Károly. Hermaphrodita pillangó. — A rovarok szervezete már igen tökéletes és így az állatország fejlődési sorozatában már meglehetős magas fokon áll. Erre mutat a többi közt az is, hogy a rovarok mind különivaruak és így a him- és nőstény-ivarszervek mindig külön-külön egyénekben vannak elhelyezve. A himek és nőstények közt lévő különbség azonban nem szorítkozik esupán csak az ivar- szervek boncztani viszonyaira, hanem még többé-kevésbbé a test külső jellemvonásaira is kiterjed. Igy a rovarok egyes ivarai nagyság, szín és alak tekintetében többnyire különbözni szoktak. A himnősség — hermaphroditaság — a midőn mind a him, mind a nőstény ivar- szervek és sajátos külső különbségeik egy és ugyanazon egyénben egyesítve és ugyanazon egyénen kifejlődve vannak, a rovaroknál állandóan sohasem fordul elő és. így az illető hermaphrodita. rovarpéldányok mindig csak unicumok és méltán a legnagyobb rit- kaságok közé tartoznak. Ilyen himnős lepke jött ki nálam 1885 ápril hó "0-én a Smerinthus Fopuli L. bábjából. A jobb oldali fél sokkal kisebb és felülről tekintve him, a baloldali pedig nagyobb s nőstény. A szárnyak nemcsak rajzuk, szinük, hanem még alakjuk által is határozottan mutatják a különböző nemet, mely különbség még a testre és csápokra is kiterjed. [Igy a jobboldali csáp, vala- mint a mellkas, illetőleg a potroh jobboldali része himjellegű és a jobb szárnyakkal együtt sötétszürke, zöldesbe hajló, míg a baloldali részek nőstényre vallanak s erősen rózsaszínüek. A potroh utolsó gyürűi és az állat alsó része ellenben himalakuak. Hogy a him- nősség az ivarszervekre is kiterjed-e? — azt nem tudom, mert a lepke kikészítve jelenleg gyüjteményemben van elhelyezve és annak egyik becses díszét képezi. Dahlström Gyula. KÜLÖNFELEK. A k. m. természettudományi társulat márczius hó 17-én tar- tott szakülésén Dr. Örley László egyetemi m. tanár úr érdekes előadást tartott az alsóbbrendű tengeri rákok élet- és fejlődéstanából ; különösen pedig az egyenlő-lábú és kacs-lábú rákok életmódját ismer- tette. Előadását a nápolyi-zoologiai állomás útján beszerzett s jelenleg 63 a nemzeti muzeum gyüjteményében lévő tanulságos készítményekkel világosítá fel. A magy. tud. Akadémia III. osztályának márczius 15-én tartott ülésén Kriesch János műegyetemi tanár úr bemutatta Lendl Adolf úr "A pókok végtagjainak értelmezésecx czímű értekezését. Szerző boncz- és fejlődéstani tanulmányok alapján kimu- tatja a homologiát, mely a végtagra nézve az izeltlábú állatoknál talál- ható. A pókok embryonális állapotban 7 pár végtaggal bírnak. Az első megfelel a rovarcsápoknak, habár a kifejlődött póknál inkább a táp- lálkozásra szolgál, miért is eddig rendesen rágóknak nevezték; a má- sodik végtagpár (mandibula) olyannyira elsatnyúl, hogy a kifejlődött állatnál található két kis dudor enged csak jelenlétére következtetni. A harmadik pár a maxilla-pár; a negyedik, mely a rovar alsó ajká- nak vagyis a második maxilla-párnak felel meg, a pókoknál még helyváltoztatási szervűl szolgál és képezi az első járó lábpárt, míg a következő utolsó három végtagrár a rovarok mellkaslábainak felel meg. A csáppár alatt fekszik az ajak mint kis kitinlemezke. Az eddig alsó ajaknak nevezett rész tulajdonképen a sternumnak egy része. " Mindezeket boncztani és fejlődéstani adatokkal bizonyítja be. A selyemhernyók járványos betegsé- gének okozója. — Folyóiratunk februári füzetében Biró Lajos úr ismertette a se- lyemhernyók legveszedelmesebb járványos betegségét, a foltkórt vagy szemcsekórt, mely a legfőbb okozója volt annak, hogy e század első felében virágzásnak indult selyemtenyésztésünk teljesen megszünt. Ez alkalommal az orsz. selyemtenyésztési fel- ügyelőség szivességéből bemutatjuk egy ilyen betegségben szenvedő selyemhernyó képét (4. ábra), melyen a betegséget jellemző foltok világosan kivehetők, és magának a 5. ábra. — Foltkóros selyem- betegség okozójának ábráját (5. ábra), mely hernyó szemcse-gombái(Pan- a beteg hernyók vérében és minden test- ; hystophyton ovatum részében nagy számmal található piczi gom- Leb.) 600-szor nagyítva. pákat 600-szoros nagyításban tünteti fel. o hernyó. IRODALOM. Dr. Karpelles Lajos, Egy érdekes új atkafaj. (Tarsonemus intectus n. sp.) (Mathem. és Természettudományi Ér- tesítő IV. köt. p. 58—73. Egy tábla rajzzal.) E kis értekezésben a szerző egy egészen új, szabad szcmmel alig látható atkát ír le, a mely hazánkban is a romániai és délorosz- országi gabonával behozva többször észleltetett. Különösen a gabona kirakásával foeglalataskodó munkásokon fordul elő, a kiknek erős 64 viszketést és bőrgyuladást okoznak. Karpelles úr ezen izeltlábúakat megvizsgálva, tüzetesen s behatóan leírva Tarsonemus intectus-nak nevezé el. (V. ö. Rov. Lap. III. köt. 20. 1.) Fr. W. Konow, Ueber mehrere neue und einige schon bekannte Blattwespen. (Wiener Entomologiseche Zeitung. V. Jahrg. p. 37—41.) A szerző több új és kevésbbé ismert levélevő-darázs közt leírja az Allantus costatus KI. hímjét, mely eddig ismeretlen volt s melyből a szerző egyetlen példányát is Magyarországból kapta. Dr. Richard R. v. Stein, Synonymisches über Blattwespen. (Wiener Entomol. Zeitung. V. p. 62—64.) Szerző reájött, hogy az általa Magyarországból kapott levélevő darázs, melyet Tenthredopsis opacipleuris név alatt írt le, nem más, mint Tenthredo tarsata, melyet Fabricius már 1804-ben leírt volt. LEVÉLSZEKRÉNY. —5i-— Kérdések. (3.) Ide mellékelve küldöm a megtámadott szőlővenyigékkel együtt e kártékony rovarálczákat, melyek a pécsi kisérleti szőlőtelepen a múlt évben és 1884-ben a kiültetett új síma vesző ültetvénynek mintegy 20—309/9-át elölték. Kérem sziveskedjék e káros rovarnak, melyre eddig itt senki figyelmet nem fordított, nevét és irtási módját közölni. Dezső Miklós. Feleletek. (3.) A beküldött száraz venyigékben a Cemonus unicolor Fabr. apró fekete darázs rakott fészket, melyből a bábok a napokban lettek kifejlődött rovarokká. Az egyik sejtből pedig egy példány PFassaloecus gracilis Curt. fajhoz tartozó, amannál kisebb fekete darázs bujt elő. Az egyik venyigebél a Cemonusok közől a hosszú tojócsöves, tarka Ephialtes mediator Fabr. fürkésző-darázs pár pél- dánya is kikelt, melyek e szerint ezeknek élősdijei, s álcza korukban a Clemonus unicolor álczájának testét emésztették fel. A levéltetvekkel élő Cemonus-darázs puha bélű száraz ágakba és kórókba szokta rakni fészkét, a milyen péld. rózsa, málna, szeder, bodza, bogács, keserü-lapú stb. és a jelen esetben a szőlővenyige ; élő növényeket azonban meg nem támad. Épen azért fel se tételez- hetem róla, hogy ezeket a venyigéket ő pusztította volna el. Én részemről azt hiszem, hogy a sima vessző gyanánt elültetett venyigék akármi más ok miatt meg nem fogantak, vagy pedig felső végök elszáradt; a kis darázsok ekkor alkalmasnak találták arra, hogy belüket lefelé kirágva, sejtjeiket beleépítsék és így kerültek Ön előtt rosz hírbe. Biró Lajos. KOVARTANL LAPOK I TTTTTTTTTTTTTENETTTT NEKETEK ENTETENTTETENETTTÉNTÉBETK EN TTTKLTTT TTL TTL LTTTALTTTTT ETETTEK ETET TETT ÉNTTTTTTT TETTETETT LETÉT ETET TT TELT ETT ETT III. kötet. 1886. április. 4. füzet. KETTTTTTTTTETT TETTETETT TTET TETT TETTETETT EKET TETTEKET ENNE T NET EL ETT ETETETT ETET ETETETT ETET N TETTETETT ET ET EE TETTETETT ETET TT ETETETT TETT TT TETTETETT] A kártékony erdei rovarok rendszeres megfigyelése Magyarországon. ti Folyóíratunk első kötetében már ismertettük azokat az intéz- kedéseket, melyeket a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszterium tett, hogy a mezőgazdaságban károsan fellépő rovarok országszerte egyöntetű terv szerint, rendszeres megfigyelésben ré- szesüljenek. Ez intézmény teljesen meg is felelt feladatának, mert fennállásának három éve alatt, a rovarkár-tudósítók búzgalma folytán számos rovarkár felől gyüjtött adatokat, melyeknek értéke nemcsak gyakorlati, de tudományos szempontból is megbecsülhetetlen. Ez a siker buzdította a földmivelési miniszteriumot arra, hogy az erdei kártékony rovarokat is hasonló megfigyelés alá vonja. E tekintetben nem is volt szükséges más intézkedés, mint az eddigieket rendszeresíteni, tökéletesebbé tenni. A terjedelmes állami erdő- ségeket kezelő hivatalos közegek már eddig is jelentést tettek arról, ha valahol nagyobb mérvű rovarkárok fordultak elő; ezt az intézkedést teszi rendszeressé az alább közlendő miniszteri rendelet, mely az állami erdőségeket kezelő erdőgondnokságoknak köteles- ségévé teszi, hogy évenként hat hónapon át havonként: egyszer jelentést tegyenek az esetleg kisebb kárt okozó erdei rovarokról is. A megfigyelések egyöntetűsége és megkönnyítése végett valamennyi erdőgondnokság portómentes nyomtatott levelező - lapokat kapott, melyek havonként rendesen kitöltendők és felterjesztendők. E le- velező-lapok a következő kérdőpontokat és rovatokat tartalmazzák : 1. Miféle rovar okozza a kárt? (bogár, sáska, hernyó, kukacz stb.) , 2. Miféle növényt, fát vagy cserjét és annak melyik részét rongálja a káros rovar? 3. Hol és mikor lépett fel a ba)? 4. Mekkora területen észlelhető a károsítás ? 5. Körülbelől hány százalék veszteséget okozott vagy fog előreláthatólag okozni a. fatérmésben vagy csemetekertben ? 6. Minek tulajdonítják ott a kártékony rovarnak nagy mérvü fellépését ? (rendellenes időjárás, használati vagy mivelésmód, stb. ?) 66 7. Történt-e eddig már valami a baj leküzdésére vagy csökkentésére? ha igen, minő módon és minő eredménynyel? Meg volt-e akadályozva az erdei legeltetés ? 8. Észlelték-e ott e kártékony rovart már máskor is? ha igen, mikor ? mekkora volt az akkor okozott kár ? mit tettek ellene és minő eredménynyel ? 9. Ismeri-e ott a nép az illető kártékony rovart? és miféle néven ? 10. Egyéb észrevételek : E tudósítással egyidejüleg beküldetik : Egyúttal illető erdőhatóságaik útján valamennyi erdőgondnok- sághoz 19744. szám alatt a következő rendelet küldetett : " Az erdőgazdaságban előforduló fák, cserjék és növényeken rovarok által okozott károkról részletes adatok gyüjtése és azok ta- nulmányozása végett, ezen károk bejelentésére szolgáló (70—200 drb) levelező lapot ide mellékelve azon meghagyással küldök meg (a czímnek), miszerint azokat a kerületében levő erdőgondnokságok között egyenlően felosztván, utasítsa azok kezelőit, hogy kerüle- teikben esetleg felmerülendő kártételekről, az erre vonatkozó jelen- téseiket a küldött. levelező lapon — április havától kezdve hat hónapon keresztül — havonként ide közvetetlenül beterjeszteni el ne mulaszszák. ; A bejelentés egyöntetűsége és megkönnyítése végett a nyom- tatványlapokon azon főbb mozzanatok, melyek a felmerülendő ro- varkár bejelentésénél figyelembe veendők, 9 kérdőpontban vannak felsorolva, mely kérdőpontokra nyerhető adatok lehetőleg hiven és kimerítően jegyzendők be. Egyéb észrevételek és tapasztalatok fel- jegyzésére egy külön rovat szolgál, a mely különösebben azon esetben. is kitöltendő, ha az illető hónapban semmi károsítás nem fordult elő. Óhajtandó egyébként az is, hogy minden tudósítással egy- szersmind maga a kártékony rovar is beküldessék, valamint esetleg a megrongált növényrészek, u. m. gyökér, kéreg, ágak stb., még pedig a meghatározás pontossága érdekében lehetőleg több pél- dányban. Hernyók és lepkék mindig kis dobozban, másféle rovarok pedig borszeszes üvegecsékben küldendők. A borszeszes üvegcse gya- pottal vagy kóczezal begyöngyölve szintén kis dobozban teendő postára. A rongált növényrészek és rágványok az esetleg még rajtuk vagy bennük levő rovarokkal együtt hasonlóan dobozban csoma- golva, a bejelentésre szolgáló levelező-lapon idézett postai rendelet értelmében portómentesen szállítandók. 67 Ha a tudósítással együtt a kártékony rovar vagy rongált növényrész szintén beküldetik, a küldemény neme a tudósítás meg- felelő helyén odajegyzendő. A nyomtatványlapok kifogyta esetén azok a czímnek jelentése után a kellő számban újra meg fognak küldetni:c Hasonló tartalmú rendelet intéztetett a drávántúli részekben levő kir. erdőgondnokságokhoz, melyek német nyelvű levelező-lapon küldik be megfigyeléseiket. Az erdei kártékony rovarok felől érkező tudósítások feldol- gozásával és összeállításával, a beküldött rovarfajok tűzetes meg- határozásával és ellenök alkalmazható ellenszerek és óvó rend- szabályok közlésével az orsz. phylloxera - kisérleti állomás lett megbízva, mely azokról, szintúgy mint a mezőgazdaságban káros rovarokról, az év végén egy összefoglaló jelentésben fog számot adni. Ez az intézkedés már életbeléptetésének legelső havában is fényesen igazolta a hozzáfűzött reményeket, a mennyiben már április hóról 120 jelentés érkezett be, melyek közői 2£ jelentés 36 rovar- káresetről ad számot. E károsításoknál 15 faj káros rovar szerepel, melyeknek nagyobb részét természetesen a bogarak s ezek közől különösen a szúfélék teszik. Erdész olvasóink iránt való tekintetből nem mulasztjuk el, hogy e jelentések eredményéről időnként számot ne adjunk a Kü- lönfélék rovatában, melyben ezentúl a bejelentett másféle káros rovarok fellépéséről is hozunk tudósításokat. A magyarországi fa-rontó darázsok. III. III. A Siricinae alcsalád. Ez az alcsalád három nemet foglal magában: $Sirex Linn., Tremex Jur. és Theredonia Kirb. nemeket. A két első Európában és hazánkban is képviselve van, míg a TAheredonia, melyből két faj ismeretes, csak Ejszak-Amerika lakója. A nemek átnézete : 1. A felső szárnyakon négy könyöksejt van, a visszafutó-erek a második és harmadik könyöksejtbe futnak; a csápok hosszabbak, sokszor kétszer olyan hosszúak, mint a fej és a mellkas egvütt- 0t 68 véve, rendesen több mint tizenhat (18—28) izülékűek; a hátsó lábszárak végén (a Sirex spectrum kivételével) két tövis van. ; Sirex Linn. 2. A felső szárnyakon három könyöksejt van, mind a két visszafutó-ér a második könyöksejtbe fut; a csápok rövidek, alig hosszabbak, mint a fej és mellkas együttvéve, rendesen 13—15, ritkán 16 izülékűek; a hátsó lábszárak végén csak egy tövis van. Tremex Jur. 1. Nem: $Sirex Linn. A felső szárnyakon két sugár- és négy könyöksejt van, a visszafutó-erek a második és harmadik könyöksejtbe futnak, a lándzsaalakú sejt egy ferde ér által két részre van osztva. A csápok hosszabbak, sokszor kétszer olyan hosszúak, mint a fej és a mellkas . együttvéve, fonálidomúak s rendesen 18-28 izülékűek. A hátsó lábszárak végén (a 5. spectrum kivételével) két tövis van; a hátsó lábszárak és a hátsó tarsusok a hímeknél szélesedettek. A potroh . hengeres, hosszas, a hímeknél kissé lapított és 8 szelvényű, a nőstényeknél 9 szelvényű s a végszelvénynek felül szarúnemű tőr- alakú vagy háromszögű nyújtványa van. Kizárólag a fenyvesekben élnek, a honnan a levágott fákkal néha oly vidékekre is elkerülnek, a hol fenyvesek egyáltalán nin- csenek; a táplálék minősége szerint nagyságuk igen változó, néha csak félakkorák, mint a milyenek a teljes kifejlődésűek. 38 faja ismeretes, melyek közől 6 Európában, 5 Ázsiában, 1 Ausztráliában és 26 Éjszak-Amerikában lakik. Az Európában élő fajok hazánkban is mind előfordulnak. A magyarországi fajok átnézete : I. A hímek. 1 (2). A hátsó lábszárak végén csak egy tövis van; a csápok és a potroh: egészen , feketék. vs sees szeket etetés spectrum Linn. 2 (1). A hátsó lábszárak végén két tövis van; a potroh részben sárga vagy rőtsárga. 3 (1). A csápok egészen feketék; az előmellkas szögletei nem NAgyon KIAlTÓKk sast jet léretes tére etek sás tstste kö TÉs noctilio Fabr. 4. (3). A csápok tövön rőtsárgák; az előmellkas szögletei erősen KIALÓK EA te Eset erot ezé okes get LE ges a ESEN S TK Jjuvencus Linn. 5 (6). A csápok és a fej hátsó része egészen sárgák, valamint rendesen a potroh két első szelvénye is ...... . augur Klug. 69 6 (5). A csápok egészen, de a fej hátsó részének csak oldalai sárgák; a végtest két első szelvénye barnásfekete. gigas Linn. II. A nőstények. 1 (2). A hátsó lábszárak végén csak egy tövis van; a csápok és aupotrohyiegészen feketék ez ges erzetá se (a: -. . spectrum Linn. 2 (1). A hátsó lábszárak végén két tövis van; a potroh kék vagy sárga és barnásfekete. 3 (4). A csápok egészen feketék; az előmellkas szögletei nem nagyon kiállók ; a potroh sötétkék .......... . noctilio Fabr. 4. (3). A csápok tövön rőtszínűek; az előmellkas szögletei erősen kiállókssanpotronssotétkólk: 458 e tát a VANAK Jjuvencus Linn. 5. A csápok egészen sárgák; a potroh sárga és barnásfekete. 6 (7). A fej hátsó része egészen sárga; a mellkas sötétebb vagy világosabb tozsda barma ort sttana sa Cateye Al ÉTnETt augur Klug. 7 (6). A fej hátsó részének csak az oldalai sárgák, középen fekete ; a mellkas, legalább a közepén, fekete. 8 (9). A potrohnak 3—6 szelvénye és a czombok részben barnás- TOKE ST NYA GATS ELLENE Az Ot Ál estel. E gigas Linn. 9 (8). A potróhnak csak a 6-—-7 szelvénye barnásfekete; a lábak GGÉSZEMÉSÁT S ÁK SEK erat ZAK en MT tek ezel SRE fantoma Fabr. 1. Sirex gigas Linn. Fekete, fénytelen, fekete szőrös, 22—28 izülékű csápjai és halántékai sárgák, szárnyai sárgásan átlátszók, a szárny jegye kissé barnás. A nőstény: potroha sárga, az első és gyakran a kilenczedik szelvény töve, 3—6 egészen, a 7—8 mellső oldalai és hasa selyem- szerűen barnásfeketék, a végszelvény többé-kevésbbé sárga ; tőre, térdei, lábszárai és tarsusai sárgák ; tojócsöve csaknem olyan hosz- szú, mint a potroh, tőre pedig, mint a nyolczadik hátszelvény. Hosz- sza 20—30 mill. A hím: potrohának hátszelvényei rőtsárgák, a 3—7 hátsó részén keskenyen barnásan szegélyzett, az első egészen s a második nagyrészt fekete, a 3—7 vagy a 4—6 oldalain s a nyolczadik nagy- részt barnás foltos, hasa, czombjai, hátsó lábszárai és az első tarsusíz nagyrészt barnásfeketék, tövön s a lábak többi része sárga. Hossza 23—32 mill. Egész Európában el van terjedve, sőt Algirban is találtatott. E nem legközönségesebb faja. Nálunk előfordult: Budán ápr. 21. 70 és aug. 2. (Emich), a Gellérthegyen (Mocsáry), a Svábhegyen és a Duna partján (Biró), a pesti katonai kórháznál (Horváth), a városligetben (Kardos), Nagyvárad és Belényes mellett (M o- csáry). Debreczennél (Török), a szádellői és hermaneczi völgy- ben (Frivaldszky), Korytniczán (Mocsáry), Sárosmegyében Bártfán (Chyzer), Zemplénmegyében 5$.-A-Ujhely, Sárospatak, Tolcsva és Nagymihálynál (Chyzer), Mármarosban: a Lazescsinai völgyben (Pável), a Lungacsászánál (Frivaldszky), Bocskó mellett (Pisó), Erdélyben Torda mellett julius 10. (Mocsáry) és Fiume megyében Fuzsinénél (Korlevió). t 2. Sirex augur Klug. Feje és mellkasa sötétebb vagy világosabb rozsdabarna 5 ritkás barna szőrű ; 24—26 izülékű csápjai, fejtetője és halántékai . sárgák ; szárnyai sárgásan átlátszók, az erek és a jegy rozsdabarnák. A nőstény: potroha felül sárga, a 3—5 szelvény egészen, a 6—8 hátsó részén s a has szelvényei (az utolsó kivételével) bar- násfeketék, selyemszerűek; tojócsöve csaknem olyan hosszú, mint a potroh, a lándzsaalakú tőr pedig, mint a nyolczadik szelvény: lábai világos rozsdabarnák, a hátsó lábszárak vége csaknem a köze- péig barna. Hossza 30—34 mill. Vannak példányok, a melyeknél a 3—7 szelvény csak hátsó részén barnásfekete, vagy csak az 5—8 hátsó része s a 3—4£ ol- dalai barnásfeketék. A hím: potrohának hátszelvényei sárgák, selyemszerűek, csak néha az első tövön s az utolsó barnásfeketék, valamint ilyenek a czombjai, lábszárai csaknem egészen s a hátsó tarsusok. Hossza 17—19 mill. Hazája Franczia-, Német- és Oroszország, Svájcz és Ausztria. E fajból, mely nálunk igen ritka, Mármarosmegyében Kolazy József bécsi mérnök úr talált egy példányt, míg Fiumemegyében Fuzsine mellett Korlevié Antal fiumei tanár úrnak 4 példányt sikerült kézrekeríteni. 3. Sirex fantoma, Fabr. Fekete, fénytelen, ritkás fekete szőrű; 22 izülékű csápjai, szemeinek belső szélei, halántékai, előmellkasának vállszögletei és összes lábai sárgák; potroha rőtsárga, a 6-7 szelvény selyem- szerű barnásfekete széles szalaggal s a has 4—5 szelvényének mindkét oldalán egy-egy kis fekete folttul; tojócsöve a potrohnál 71 valamivel rövidebb, a lándzsaalakú tőr sárga s körülbelől olyan hosszú, mint a nyolczadik hátszelvény; szárnyai sárgásan átlátszók, széleiken kissé füstösek, ereik és a jegy rozsdabarnák. Hossza 29 mill. E szép és ritka állat hímje eddig még ismeretlen. Hazája: Franczia-, Német- és Görögország. Nálunk eddig csak amaz egy példányban fordult elő, melyet Pisó Kornél úr Márma- rosban Kőrösmezőn talált s a muzeum gyüjteményének ajándé- kozott. 4. Sirex juvencus Linn. Feketés buzavirágkék, itt-ott kevés ibolyakékes tünettel: fekete szőrös; 20—22 izülékű csápjai tövük felé rőtszínűek; elő- mellkasának vállszögletei erősen kiállók, a középmelloldalak közepén széles, kissé síma barázda van; szárnyai sárgásan átlátszók, végeiken " kissé füstösek. A nőstény: potroha egyszínű feketés buzavirágkék, kevés ibolyakékes tünettel; lábai egészen rőtszínűek. Hossza 24—30 mill. A hím: potroha rőtsárga, a két első szelvény s a harmadik csaknem egészen, néha az utolsó szelvény is s a hátsó lábszárak és tarsusok feketés-kékek; a lábak többi része rőtszínű. Hossza 14—20 mill. Egész Európában és Sziberiában el van terjedve ; nálunk elő- fordult a Kárpátokban (Frivaldszky), Szilágymegyében Zilahon (Pung ur) és Erdélyben (F us 5). 5. Sirex noctilio Fabr, (melanocerus Thom5). Az előbbenihez egészen hasonló, de csápjai egyszínűek, feke- ték; előmellkasának vállszögletei csak kevéssé kiállók; a közép- melloldalak közepén a barázda nem annyira széles. Szintén egész Európában honos. Nálunk előfordult: Buda- pestnél (Frivaldszky), Trencsénmegyében Rajecz mellett (Fr i- valdszky) és Zemplénmegyében Varannónál (Ühyzer). 6. Sirex spectrum Linn. Hosszas, fekete, fekete szőrös; fekete csápjai 22-24 izü- lékűek; egy-egy kerekded folt a fejtető mindkét oldalán s elő- mellkasának oldala hosszában meglehetősen szélesen szennyessárgák ; a hátsó lábszárak végén csak egy tövis van; szárnyai átlátszók, a bordaér szennyessárga. 12 A nőstény : lábai rőt- és szennyessárgák ; tojócsöve olyan hosszú, mint a potroh. Hossza 20—30 mill. I A hím: lábszárai és hátsó tarsusai részben barnásfeketék. Hossza 16—24 mill. Szintén egész Európában és Szibériában ismeretes s nálunk sem ritka. Előfordult: Budapestnél a városligetben (Kardos); Vaskoh mellett Biharmegyében (Mocsáry); Ferenczfalva és Ora- vicza mellett Krassó-Szőrénymegyében (Frivaldszky); Turócz- megyében (Frivaldszky); Korytniczánál juliusban (Mocsáry); Zemplénmegyében 5S.-A.-Ujhelynél (Chyzer) Mármarosmegyében Zsihovecz mellett (Pável) Fiumemegyében Fuzsine mellett (K o r- lovió). 9. Nem: Tremex Jur. A felső szárnyakon két sugár- és három könyöksejt van, a visszafutó erek a második könyöksejtbe futnak; a lándzsaalakú sejt haránt ér által két részre van osztva. A csápok rövidek, ol- dalról összenyomottak, alig hosszabbak, mint a fej és a mellkas együttvéve, rendesen 13—15, ritkán 16 izülékűek. A hátsó láb- szárak végén egy tövis van. A hátsó lábszárak és tarsusok a hímeknél szélesedettek. A potroh hengeres, a hímeknél kissé lapí- tott s 8 szelvényű, a nőstényeknél 9 szelvényű s a végszelvénynek egy szarúnemű, háromszögalakú nyujtványa van; a nőstény tojó- csöve a végszelvényen nem sokkal túl terjed. E nem fajainál élősködnek a Jhalessa-fajok. Tizenegy faja ismeretes, melyek Europában (2), Ázsiában (4), Ausztráliában (2) és Ejszak-Amerikában (3) laknak. Az Európában élő két faj hazánkban is előfordul. 1. Tremex fuscicornis Fabr. A hím és nőstény színre nézve nagyon különböznek. Kékesfekete; fejét, mellkasát s a nőstény potrohának első, a hímnél a két első hátszelvényt sűrű, barnás, a nősténynél főleg a homlokot rőtbarna molyhos szőrözet fedi; szárnyai sárgásan át- látszók, ereik és a jegy rozsdabarnák. A nőstény: csápjainak töve és a vége, halántékai, előmellkasa, pajzsa s a két első lábpár czombjai rozsdabarnák; lábszárai és tarsusai barnás szennyessárgák; potroha agyagsárga, az első szel- vény egészen, a 3—8 hátsó szélén s a 9-ik oldalain barnásfekete, selyemszerű. Hossza 21—34 mill. 73 A hím: csápjainak négy első izüléke, halántékai, a két első lábpár egészen, a közbülsők lábszárai és tarsusai s a hátsó lábak czombjai, szárai és a három első tarsusiz barnába hajló feketék, kissé fényesek ; 2—.3 hátszelvénye közepének mindkét oldalán egy- egy hosszas sárga folttal; hasa erősen pontozott s minden egyes szelvény közepén a hátsó szél előtt rozsdabarna foltocska van. Hossza 19 - 30 mill. Álczája Heyden és Brauns szerint a bükkfában (Fagus sylvatica) él, a melyből augusztustól október közepéig számos példányban nevelték. A hím nagyon sokáig ismeretlen volt. Hazája: Német-, Franczia-, Orosz- és Svédország, Ausztria és Svájcz. Nálunk meglehetősen ritka; előfordult Budapestnél (Mocsáry), Dabas mellett (Metelka) és Nagyváradnál a fáczá- nosban (M ocsáry). 9. Tremex magus Fabr. Kékesfekete, feje és mellkasa fekete; szárnyai füstösek, néha tövön világosabbak, jegyök sárgás. A nőstény: csápjai feketék, a 6—7 végső íz halványsárga vagy szennyes-fehér, valamint ilyenek a has és a tarsusok első izülékének töve s az utolsó tarsusizek (var. alchymista mihi.) Hossza 90—96 millió. i Ilyenek a magyarországiak; de vannak példányok, melyeknél a potroh szelvényein több-kevesebb sárgásfehér kisebb-nagyobb oldalfolt látható. Ilyenek a typicus példányok. A hím: csápjai vagy egészen feketék vagy csak az utolsó izek halványsárgák, valamint ilyenek néha a két első lábpár szárai és tarsusai is; potroha és lábainak többi része egészen sötétkék. Hossza 18—15 mill. Hartig szerint szintén a bükkfában él; a m. n. muzeumban vadkörtefából 1873 juliusában nagy mennyiségben kelt ki. Hazája : Franczia-, Német- és Oroszország s Svájcz. Nálunk előfordult Budapesten (Mocsáry) és S.-A.-Ujhelynél (Chyzer). Mocsáry Sándor. 74 Adatok a felső-magyarországi százlábúak faunájához. Magyarország százlábú faunájának ismertetésére kevés adat " került még a nyilvánosság elé. C. L. Koch, Sill Viktor, H. Grube és Paszlavszky József műveiben található egyes vagy csekély . számú adatokon kivül legtöbb fajt említ még fel hazánkból és társ- országaiból Dr. Latzel Róbert, ismeretes nagy munkájában, sajnos azonban, hogy a részletesebb termőhelyek elősorolását teljesen mellőzte. A hazai százlábúakkal legnagyobbb buzgalommal és legtöbb sikkerrel foglalkozott ifjan elhunyt természetvizsgálónk Dr. Tö-. mösváry Ödön. Az ő általa gyüjtött részletes adatok nagyobb része azonban még kézíratban van és csupán csak kevés van kö- zölve az elhunyt író azon munkáiban, melyek a :Rovartani Lapokc . 1885-ik évi II. kötetének 12—14. lapjain elősorolva vannak. E kevéssé ismert izeltlábúak gyüjtését én 1880-ban kezdtem el Zemplénmegye különböző részein és Sárosmegyében Bártfa kör- nyékén Ezeken kivül alkalmilag Tátrafüred körül gyüjtöttem nehány Myriopodát. Abauj-Tornamegyében Áj, Görgő, Szádellő és Torna határán Raisz Gizella kisasszony volt szives gyüjteni számomra azokat a fajokat, melyeket az alábbi fajok elősorolásánál Torna termőhelylyel jelöltem meg. Az így gyült adatok feldolgozására Dr. Tömösváryt kértem fel, kit betegeskedése meggátolt ugyan abban, hogy valamennyi birtokomba került százlábút meghatározzon, s így azoknak egy része feldolgozatlanúl maradt; mindazonáltal a már meglevő ada- tokat annyival érdemesebbeknek tartom a közlésre, mert hazánknak egy oly területére vonatkoznak, melynek százlábuiról alig volt még ez ideig valami ismeretes. E fajok a következők : JA. GCNúLOp oda. I. Lithobiidae. 1. Lithobius forjicatus L. Egész Európában közönséges. S.-A.- Ujhely, Szinnaikő, Rabaskala. 2. Lith. dalmaticus Late. E fajt 1880-ban Latzel Dalmá- tiából Ragusa környékéről írta le. Annyival csodálatosabb, hogy e déli faj az 1097 méter magas Szinnaikő zemplénmegyei hegy olda- lán is előfordult, hol egy példány került kezeim közé. 3. Lith. peregrinus Latza. E faj Görz vidékéről egyetlen pél- dányról lett leírva. Én Zemplénmegyében Szomotornál több példányt találtam. 4. TDith. piceus L. Koch. Ausztriában nem ritka. Én S.-A.- Ujhelynél találtam. 5. Lith. nigrifrons Latz. et Haase. Nem ritka. Tolcsvánál. . 6. Lith. borealis Mein. Éjszak-Európában honos ritka faj. A Szinnaikőn. 7. Lith. cyrtopus Latza. A Szinnaikőn nem ritka. . 8. Lith. mutabilis L. Koch. A közönségesebb fajok egyike, mely- nek törzsfaját S.-A.-Ujhelynél, Homonnánál és a Szinnaikőn találtam. A Latzel által Magyarország nyugati részéből leírt válfaj, var. hungaricus, 5.-A.-Ujhelynél fordult elő. Raisz Gizella kisasszony a törzsfajt és változatát Tornán gyüjtötte. 9. Lith. lapidicola Mein. Homonnánál. 10. Lith. erythrocephalus €C. Koch. Meglehetősen elterjedt faj, melyet S.-A.-Ujhely, Tolcsva, Szomotor és Homonnánál találtam. 11. Lith. lucifugus L. Koch. A Szinnaikőn, gyakori. 12. Lith. aeruginosus L. Koch. Elterjedt faj. Szomotor, Ujhely és Szerencsnél. 13. Lith. crassipes L. Koch. Gyakori. Tolcsván és Szerencsen. ; II. Scolopendridae. 14. Cryptops hortensis Leach Gyakori faj. 5S.-A.-Ujhely és Szomotorról. - 15. Crypt. Savignyi Leach. 5.-A.-Ujhelynél nem ritka. III. Geophilidae. 16. Mecistocephalus carniolensis C. Koch. A Szinnaikőn és a Vihorlaton. 17. Geophilus paradoxus Tömösváry.) E faj csupán hazánkban él, és eddig csupán az a két példány ismeretes, melyet §S.-A.-Uj- helyen és Szomotoron találtam, és a melyekről e faj le is íratott. 18. Geoph jlavidus C. Koch. E faj eredetileg hazánkból lett ?) E. Tömösváry, Beitrag zur Kenntniss der Myriopoden Ungarns. I. Die Chilopoden. (V. Carus, Zoologiscker Anzeiger. III. 1880. p. 619.) 76 ismeretessé; az egész országban gyakori. Előfordult Tornán és Zemplénmegyében Szerencsnél és a Szinnaikő alján. 19. Geoph. longicornis Leach. 3.-A.-Ujhely és Kis-Azarnál. 90. Geoph. pygmaeus Latz. Az adriai tenger környékéről nem rég leírt faj, melyet Zemplénmegye határán a Simonka hegyen gyüjtöttem. 91. Geoph. electricus L. Tokaj és Nagymihálynál, közönséges. 99. Scolioplanes acuminatus Leach. 5.-A.-Ujhelynél és a Szinnaikőn; ezenkivül Tátrafürednél is reáakadtam. 23. Scol. crassipes C. Koch. Czéke és Szerencsnél; ezenkivül Ugocsamegyében Királyházánál. 94. Schendyla nemorensis C. Koch. Tokaj, Tolcsva, S.-A.-Uj- hely és Homonnánál. Nem gyakori. 95. Scotophilus illyricus Mein. Szerencs, Kis-Azar és Homonnán. B. Symphyla. I. Scolopendrellidae. 96. Scolopendrella anacantha Tömösváry.") Ez érdekes kis fajnak, mely csupán Magyarországban él, első példányait Zemplén- megyében a kis-azari erdőkben találtam. Még ugyanazon évben Dr. Tömösváry Déván is felfedezte. C. Diplopoda, a) Pselaphognatha. I. Polyxenidae. 27. Folyxenus lagurus Lin. Száraz fakéreg repedéseiben min- denütt közönséges. b) Chilognatha. I. Glomeridae. 28. Gervaisia transsyivanica Tömösváry"") Eddig csupán a biharmegyei Oncsásza barlang mellől volt ismeretes. Nehány pél- dány Sárosmegyében Bártfán lehullott nedves lombok alól került birtokomba. x) Dr. Tömösváry Ödön, Adatok a Scolopendrellák ismeretéhez. (Orvos-természettudományi Értesítő. VIII. p. 7.) tr) Dr. Tömösváry, Hazánk erdélyi részében talált Glomeris fajok. (Orvos-természettudományi Értesítő. V. p. 31—32.) T7 99. Glomeris hegxasticha Brandt. A s.-a.-ujhelyi és bártfai erdős helyeken gyakori. Bártfán a törzsfajjal együtt a var. ornata Br. is tenyészik. II Polydesmidae. 30. Folydesmus complanatus Lin. Tokaj, Erdőbénye, Ujhelynél és a Vihorlaton. 31. PFP. macilentus C. Koch. Erdőbényén és S.-A.-Ujhelynél. 32. F. collaris C. Koch. A Szinnaikőn, nedves helyeken. 33. P. acutangulus Menge. A Szinnaikőn és a Simonkán. 34. Strongylosoma pallipes Brandt. Erdőkben nedves helyeken a Simonkán és a bánszkai völgyben. A var. jferrugineum C. K. Bártfáról került elő. III. Julidae. 35. Isobates varicornis C. Koch. Tolcsva, 5.-A.-Ujhely és Ho- monnán. ; 36. Julus punctatus C. Koeh. Bártfán. 37. J. foetidus C. Koch. S.-A.- Ujhelynél. 38. J. unilineatus C. Koch. Tokaj, Szomotor és Varannónál. 34. J. ferreus C. Koch. §S.-A.-Ujhely, Erdőbénye, Szomotor és Bártfán. 35. J. albipes C. Koch. Zbojna környékén. 36. J. terrestris Lin. Szerencsnél. 37. J. sabulosus Lin. Tokaj, S.-A.-Ujhely és Király- Helmeczen. 38. J. nemorensis C. Koch. Homouna-Olyka környékén. 39. J. muscorum Leach. S.-A.-Ujhelynél és Bártfán nem ritka. IV. Polyzonidae. 40. Polyzonium germanicum Brandt. Folyóparti erdőkben és ligetekben §S.A.-Ujhelynél és kivált a szent-máriai erdőben közön- séges. Dr. Chyzer Kornél. 18 APROBB KÖZLEMÉNYEK. SZHT A hangyák szellemi életéből. — Általánosan ismeretes, hogy szellemi fejlettség dolgában valamennyi rovar között a hangyák állanak aránylag a legmagasabb fokon. Számos meglepő és tanul- ságos adat van erre vonatkozólag Huber, Forel, Lubbock, Moggridge és más buvárok munkáiban feljegyezve. A hangyák és pedig a kifejlettebb agyvelővel (garatfeletti idegdúczezal) biró szárnyatlan dolgozók valóban gyakran olyan dolgokat követnek el, melyek már kombinácziót és logikus gondolkozást feltételeznek, és melyek e miatt semmiképen sem tulajdoníthatók az u. n. ösz- tönnek. f Az 1881-ik év nyarán magam is szerencsés voltam Farkasd pestmegyei pusztán ez irányban nehány érdekes megfigyelést tehetni. A megfigyelt faj a Myrmecocystus viaticus Fabr. nevű délvidéki hangya volt, mely a magyar Alföldön a tokaji hegytől le egész a bánsági homokpusztáig nem ritkán fordul elő, és melynek sürgését- forgását kivált földalatti fészke közelében gyakran hosszabb ideig figyelemmel kisértem. Egy ilyen alkalommal észrevettem, hogy egy hangya egy mezei tücsök (Gryllus campestris) hátulsó czombját és lábszárát hozza valahonnan a fészek felé, melynek bejárata 1 cent. átmérőjű kerek lyukat képezett egy meredek partoldalban. A hazatérő hangya zsák- mányát állkapcsai között keresztben tartotta, úgy hogy az egye- .nesre kinyujtóztatott állapotban mereven összeszáradt tücsökláb a hangya testének tengelyével derékszögben állott. Minthogy azonban a mezei tücsök hátulsó: czombja és: lábszára igy kinyujtóztatva összesen mintegy 112 cent. hosszú, nyilvánvaló volt, hogy az illető hangya nem fogja zsákmányát igy keresztben tartva a fészekbe bevihetni; kiváncsi voltam tehát, hogy vajjon miképen fog magán segíteni? — A hangya a fészeknek 1 cent. átmérőjű bejáratához érve, kétszer vagy háromszor csakugyan megpróbálta keresztben tartott zsákmányávalbehatolni ; de miután ez nem sikerült, a fészek- ből gyorsan kijött egy másik hangya és akkor aztán a tücsöklábat ketten — az egyik az egyik végét, a másik a másik végét áll- kaocsai közé fogya — hosszában szépen bevitték. E hangyáknak tehát több volt a ssütnivalójukc, mint azoknak az egyszerű parasztoknak, a kik, mikor egy erdő közepén egy 79 odvas fában felfedezett madárfészket ki akartak szedni, keresztben tartva vitték a létrát az erdőbe és e miatt kénytelenek voltak a létra előtt előbb minden fát kivágni. DC SHoroáth EZ Kártékony rovarok Borsodmegyében. — Szendrőn és környékén Borsodmegye felső részében, hol az őszi vetések különben sem teleltek volt ki kielégítően, 1885 tavaszán jelentékeny kárt okozott a drótféreg (Agriotes lineatus L.) és cserebogár-pajor ( Melolontha vulgaris L.) kivált a lazább talajú s rétekkel határos dülőkön, úgy annyira, hogy az őszi vetést több helyütt ki kellett szántani. Nyárban pedig mindenütt, de különösen a hasonló fekvésű répaül- tetésekben, a cserebogár pajor oly mennyiségben lépett fel, hogy pusztitása, melyhez a rendkivüli szárazság is járult, a rendes répa- termést felére, néhol egy harmadára szállította le. A zabvetéseken a Toxoptera graminum Rond. nevű levéltetű . nyárban annyira megszaporodott, hogy még a jó erőben lévő talajba vetett zab termésében is 2—10"/9 veszteséget okozott, a sovány talajuéban pedig 20—309 , kárt tett. Láttam igen sovány talajban zabtermést, melyről tulajdonosa azt mondta, hogy a vetőmagért oda adná; ha ez esetben a levéltetű által okozott kár nem is volt oly nagy, de a termés 509/9-ra bizonyosan rugott. A zabot pusztitó levéltetüt ezen a vidéken, pár évvel ezelőtt, úgy szólván nem is ismertük. Az 1883-ik évben észleltem először Rudobányán, hogy szembetünő, de jelentéktelen kárt okozott; 1884-ben már a soványabb talajon majdnem kivétel nélkül tett kisebb-nagyobb károkat s a mult évben még a legszebben álló zabvetéseken is, melyek távolról azt el nem árulták, találtam tüzetesebb vizsgálat alkalmával, nagyobb mennyiségű Toxopterát. Kertész József. A Hylotrupes bajulus mint butorrongáló. — E czinczérfajt, melynek áleczái a ledöntött fenyőfákban élnek, elég gyakran talál- hatjuk olyan helyeken is, a hol fenyvesnek híre sincs. Ide fenyő- gerendákkal, deszkákkal, léczekkel stb. kerülnek álczái, melyek gyakran a feldolgozott fából rágják ki magukat. Az ekképen idegen viszonyok közé került Hylotrupesek aztán fenyves hiányában a vi- szonyokhoz alkalmazkodnak. Minthogy álczái csak olyan fenyőkben találnak kedvező helyet, a melyikben még van valami nedvesség, az anya-czinczér úgy segít magán, hogy olyan használt fenyődarabokat keres ki, a melyeket az eső is áztathat. Igy aztán a fa természetes 80 nedvessége némileg pótolva van. Hogy azonban az egészen száraz deszkában is képes megélni, azt a mult évben a nemz. muzeumban tapasztaltam. Egy Hylotrupes-nőstény valahogy épen a rovartári osztályba került be és petéit egy rovarszekrénybe tojta. A sokáig nem bolygatott szekrényben az álczák olyan jól találták magukat, hogy mire észrevettük, a fióknak két oldalát és fenekét a szó szoros értelmében összerágták, úgy hogy sok helyen csupán a"belül ragasz- tott papiros helyettesítette a deszkaoldalt. Egy párt a kártevők közől még ott találtam, valamint egy élettelen példányt is a kifej- lődött ezinczérből. GZYALAK NÁL Hogy fogják meg a budavidéki svábok a csajkót a saját ver- mében ? — A csajkó (Lethrus apterus vagy cephalotes) nemcsak a budai szőlőkben gyakori, hanem jól ismerik e szenvedélyes szőlő- metszőt e hegység tulsó oldalán levő községeknek, Budakesz, Jenő, Páty és Torbágynak szőlősgazdái is. Nemcsak ismerik, de gyülölik és épen azért vadászszák is. Ha aztán vagy egyet elcsiphetnek, még szerencsésen jár, ha rögtönitélet útján egyszerűen eltapossák ; a legtöbbször az irgalmat nem ismerő szőlősgazda a szőlőkaró vala- mely hasítékába szorítja a csajkó nagy fejét, úgy pusztul el kinos halállal. Még a biztos várába, földalatti lyukába menekülő csajkó se viszi el szárazon, csakhogy ez fogsággal lakol. Torbágyon voltam tanuja a tavaszon ez eljárásnak, mely mondhatom elég praktikus. Ugyanis a csajkó lyukának nyilásánál késsel körülbelől tenyérnyi széles és ugyanily mély gödröt kanyarítanak ki, úgy hogy egy kis függőleges falazatú verem áll elő, melyből aztán a csajkó kimászni nem tud. Kés hiányában esetleg ezt a vermet csizmasarokkal vagy szőlőkaróval is elkészítik. Ha már a csajkó annyi szőlőhajtást hordott be lyukába, a mennyi ivadékainak elegendő, akkor természetesen ez a verem- csinálás is késő. Ellenben ha még azelőtt sikerült megfogni, akkor ha nem is pusztul el, de legalább ártalmatlanná van téve; csak az a kár, hogy nem véglegesen, mert a legelső eső betöltheti a vermet és szabaddá teszi a csajkót. — Érdekes vonás azonban népünkről, hogy sokszor milyen ügyesen feltalálja magát. Biró Lajos. 81 KÜLÖNFELÉK. ee. Kártékony penészgombák és rovarok irtására szolgáló ké- szülékek nemzetközi kiállítása Olaszországban. — Az olasz föld- mívelési miniszterium ez évi márczius 12—20. napjain a határainkhoz nem messzire fekvő Coneglianoban nemzetközi kiállítást rendezett olyan gépek- és készülékekből, melyek kultivált növényeken élő kár- tékony rovarok és élősdi gombák irtására szolgálnak. A magyar kor- mány e kiállításban hivatalosan nem vett ugyan részt, de tekintve azokat a nagymérvű kártételeket, melyeket a rovarok és növényi parasiták hazánkban is okoznak, valamint azt, hogy a coneglianoi kiállítás e téren a legujabb és legtökéletesebb vivmányokat szándé- kozott egybegyűjtve feltüntetni, Dr. Horváth Géza urat, az orsz. phylloxera-kisérleti állomás főnökét küldte ki, hogy az ott kiállított irtókészülékeket kivált működésük közben tanulmányozhassa. Dr. H o r- váth úr, kit az olasz kormány azzal tisztelt meg, hogy biráló bizott- . sági tagnak kinevezte, több napon át tanulmányozta a kiállított külön- féle rovar- és penészgomba-irtó készülékeket és szereket, s miután az orsz. phylloxera-kisérleti állomás az ide vonatkozó dolgokkal is be- hatóan foglalkozik, alkalma lesz e kiállításon szerzett tapasztalatait gazda-közönségünk érdekében értékesíteni. Miniszteri rendelet a selyemtenyésztés biztosítása ügyében. A nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és. kereskedelemügyi miniszterium f. évi 17,094 szám alatt valamennyi törvényhatóságnak a következő rendeletet küldte : A. selyemtenyésztés ügyének biztosításáról szóló 1885. évi XXV. törvényczikk végrehajtása érdekében a következőket rendelem : 1. Rész. A selyemtenyésetésről. 1. A törvény 1. § a értelmében csak egészséges petéből lévén megengedve a selyembogár tenyésztése, a 3. §. pedig kimondván azt, hogy a földmivelési miniszter tartozik gondoskodni arról, hogy a kellő mennyiségű alkalmas pete rendelkezésre álljon: ezen kötelezettségem- ből kifolyólag figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy ily alkalmas peték készítésével a szegszárdi m. k. selyemtenyésztési felügyelőséget biztam meg, mely egyszersmind a petéknek a kérvényezők között való kiosztását is eszközölni fogja. A) A petekiosztásról. 2. A kiosztás mikénti eszközlése tárgyában a következő eljárást állapítom meg: a) Mindazok, a kik selyembogár-tenyésztéssel foglal- kozni kivánnak, a törvény 3. §a értelmében alkalmas peték meg- nyerése czéljából, — legkésőbb az illető termelési év jánuár hó 15-ig — az illetékes községi előljáróságnál, városokban a tanács e czélból megbizott tisztviselőjénél, a fővárosban a ker. előljáróságnál tartoznak jelentkezni. Az előljáróság kötelezettsége a hozzá e czélból évenkint 7 82 megküldött összeirási ívben az illetőket előjegyezni. b) Ezen pontosan kitöltött összeirási ív az előljáróság által legkésőbb január hó végéig a szolgabirókhoz, illetve a polgármesterhez és a városi tanácshoz, ezek által pedig ez összegyűjtött kimutatások, legkésőbb február hó 15-ig az illető törvényhatósághoz fölterjesztendők, a mely köteles a törvényhatóság területéről beérkezett összes kimutatásokat legkésőbb február hó végéig a selyemtenyésztési felügyelőséghez Szegszárdia beküldeni. c) A községi előljáróságokon kivül jogosítva vannak, még a. selyemtenyésztési felügyelőség és annak e czélból megbizandó közegei 18 — kiknek nevei mindenkor jó eleve kellőleg közzététetnek — je- lentkezéseket elfogadni. d) A jelentkezés felvétele az a) pontban említett és "//. alatti mintában mellékelt összeirási ívek, illetőleg azokhoz csatolt petekiosztási lajstromok rovatainak betöltésével történik. e) Miután az ország nem minden részében folytattatik, illetőleg folytat- ható sikerrel a selyemgubó termelés, ennélfogva azon megyéket és vidékeket, melyek községei a fentérintett összeirási ivekkel láttatnak el, évről évre a miniszterium állapítja meg. Ha oly községekből, melyek összeirási ivekkel nem láttatnak el, jelentkeznének, a kik selyembogár-tenyésztéssel foglalkozni kivánnak: kötelességében áll az illető előljáróságnak azokat — ezen összeirási ív nélkül is — a jelentkezés után azonnal közvetlenül a szegszárdi selyemtenyésztési felügyelőségnek bejelenteni. 7) A miniszterium a selyemtenyésztési felügyelőség útján intézkedik arról, hogy a szabályszerű időben jelent- kezett termelőknek a kért egészséges pete a tenyésztésre jogosító igazolványt magában foglaló könyvecskével együtt kezeikhez juttattassék. B) A gubó beváltásáról. 3. A ki ily módon. a miniszterium által kiosztott petékben részesül, kötelezettséget tartozik vállalni a következőkre nézve: a) Hogy a selyemtenyésztési felügyelőség, illetőleg közegeinek utasításait mindenben pontosan teljesiti. 0) Hogy a nyert összes petemennyiséget kizárólag gubótermelésre forditja és petetermelésre semmi szin alatt sem. c) Hogy a termelt gubómennyiség beszolgáltatása alkalmával, a kapott petékkel kiadott selyemtenyésztési könyvecskéket (1. alább az 5. pontot), valamint a petét tartalmazó dobozokat, a selyemtenyész- tési felügyelőséghez visszaküldi. Azon tenyésztő, ki ezt tenni elmulasztj ", minden be nem szolgáltatott dobozért 10 krajczárt, az igazolvány- könyvecskéért pedig 5 krajczárt tartozik a selyemtenyésztési felügyelő ségnek megtériteni. : 4. A beváltási árak a miniszterinm által évenkint megálla- píttatnak s azok, valamint a beváltási állomások, a községek útján közzététetnek. 5. Az állam által petével ellátott termelő az iránti igazolásául, hogy valóban a miniszterium engedélyével s a miniszterium által adott egészséges petéből tenyészt selyembogarat, a 2. /) pontban említett és "/-/. alatti mintában mellékelt selyemtenyésztési könyvecske adatik ki. A selyemtenyésztési könyvecske első lapján következő igazolvány foglaltatik : 89 Sselyemtenyésztési igazolvány. Megye Járás Község (város) Tenyésztő neve Tenyésztő foglalkozása Kapott selyempetét grammot. Minő fajt? 4 nagy Hány dobozban ( Éz Kelt ; Felügyelő aláirása : Kiosztó közeg aláirása : II. rész. Selyempete-árulásról vagy kiosztásról. (A. törvény 2. §-ához.) 6. Selyempetét árulni vagy kiosztani oly községben, melyben . a miniszterium osztat selyempetét, egyáltalában tilos. 7. Más községekben petét árulni vagy kiosztani szándékozó egyének- nek 50kros bélyeggel fölszerelt kérvénynyel közvetlenül a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumhoz kell fordulniok. Ezen kér- vényben — okmányokkal igazolandó — következő adatok sorolandók fel : ag) folyamodó neve, lakhelye, foglalkozása; b) a kiosztani vagy elárusí- tani kivánt pete mennyisége, faja és eredete (saját termelés? vagy vásárlás ? ;) c) igazolása annak, hogy a kérdéses pete a törvény 1. §-ának megfelelően egészséges, tehát hogy egészséges hernyóktól származik ; d) a községek névsora, melyekben a peték kiosztása vagy elárusiítása szándékoltatik, miután ez csak oly községekben engedhető meg, melyekben a miniszterium petét nem osztat ki. 8. A miniszteriumnak jogában áll, a kérvényben előadottaknak elbirálhatása végett, folyamodótól a kiosztani vagy elárusitani kivánt petékből mutatványt követelni, illetőleg a készletet saját közegei által folyamodó költségére megvizsgáltatni, s abból megfelelő mennyiségű mutatványt vétetni. 9. Ily kérvények, a petekiosztást megelőző évnek legkésőbb de- czember 31-éig, a miniszteriumhoz benyujtandók. A kérvények elin- tézéséről legkésőbb február hó végéig, az illető törvényhatóság utján folyamodók értesíttetnek. III. rész. Selyemgubó-beváltás-, vásárlás- és eladásról. 10. Selyemgubót beváltani, vásárolni vagy eladni oly községekben, melyekben a miniszterium osztat selyempetét — és vált be selyem- gubót — egyáltalában tilos. 11. Más községekben selyemgubót beváltani, vásárolni vagy el- adni szándékozó egyének ez iránt 50 kros bélyegköteles kérvényeikkel mindenkor évről-évre, a beváltási évet megelőző év végeig, a minisz- teriumhoz. kell hogy folyamodjanak. A kérvényben okmányilag igazo- landó: a) folyamadó neve, lakhelye, foglalkozása; 5) mely községben Vág 04 szándékozik gubót beváltani, vagy vásárolni, minthogy ez csak oly köz- ségben engedtetik meg, hol a miniszterium petét nem osztatott ki; c) osztatott:e ki petét ? és ha igen; mennyit, hol, mily számú miniszteri engedély alapján? d) ha csak vásárlásról és nem. beváltásról van szó, igazolandó az, hogy a b) szerint megnevezendő községekben, kiktől és mennyi gubót kiván vásárolni, és ezen termelők, kitől szerezték a termelésre szükséges petéket? e) hová kivánja a szerzett gubót szál- lítami és azzal mi czélja van. 12. Ezen kérvények alapján a miniszterium az illető engedély fölött határozatát február hó végéig, illetékes törvényhatósága útján, a folyamodónak tudtára adja. IV. rész. Szállítási igazolási eljárás. 183. A selyempetének kiosztása és árulása, a gubók beváltás a vásárlása és eladására stb. nézve kikötött miniszteri engedélyek ellen- őrzése czéljából, a nevezett tárgyaknak szállítása is, úgy az ország belsejébe, valamint az országba való bevitele vagy az országból való: kivitele is, csak külön miniszteri engedély mellett eszközölhető. 14. Ily szállítási engedélyért, ha a pete vagy gubó belföldi vasut-, hajó: vagy posta állomáson feladni szándékoltatik, a feladónak, ha pedig az az országba bevitetni ezéloztatik, a magyarországi czimzett nek: kell folyamodnia. 15. Ha az illető folyamodó, az első pontokban foglalt intézke- dések folytán, selyempete-kiosztásra, árulásra és eladásra jogosult- ságot nyert: a miniszterium a szállitási engedélyt megadja, ha a kér- vényben igazoltatik: a) a pete-kiosztásra, árulásra, selyemgubó-bevál- tásra- vásárlásra és eladásra nyert engedély; b) a szállítani kivánt pete vagy gubó mennyisége; c) a származási és rendeltetési helyek, illetőleg a feladó és leadó posta- vagy vasuti állomások. . 16. Az engedély megadása alkalmával, bárom darab szállítási igazolvány állitratik ki, melyek közől egyik a feladási állomáson marad, másik kettő a küldeménynyel továbíttatván, megérkezés után ezek egyike, a czímzettnek igazolásául kiadatik, másik pedig a leadási állomás által visszatartatik. Í 17. Ezen igazolási eljárás nem "alkalmazandó azon esetekben, ha a szállítmány a m. kir. selyemgyárak, vagy a m. kir. beváltó állomá- sok valamelyikének van czímezve. V. része. Büntető határozatok. 18. Azon hatósági közegek, kik jelen rendelet I.rész, A fejezet, 2. pont a), b), d) és e) pontjaiban foglalt kötelezettségeknek meg nem felelnek, az 1876. évi V: és VIII. törvényczikkek értelmében, fegyelmi úton büntettetnek. 19. Mindazok, kik jelen rendelet egyik intézkedése ellen véte- nek, kihágást követnek el, és az 1885. évi XXV. törvény 4. §-a értel- mében közigazgatási úton 100 forintig, ismétlés esetén 200 forintig terjedhető pénzbüntetéssel fenyíttetnek. 20. A pénzbüntetés behajthatlansága esetén, elzárás is alkal- 85 mazandó, melynek megállapításánál, 2 frtig 12 órai elzárás, 10 frtig egy nap, azontúl minden 10 fÍrt után egy-egy napi elzárás mon- dandó ki. 21. A felmerülő kihágási esetekben mint elsőfokú hatóság: a) megyékben a szolgabirák; 5) törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban a kapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő; c) Budapest mindenik kerületében az illető kerületi kapitány (1880: XXXVII. t.-cz. 42. §.) járnak el. Másodfokú hatóságok: 4) megyékben és rendezett tanácsú vá- rosokban az alispán; b) törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács; c) Budapesten a főkapitány. Mint harmadfokú hatóság a m. kir. belügyminiszter biráskodik. 22. A birságpénzek esetről-esetre az illető kir. adóhivatalnak kiszolgáltatandók. GYNSSZÉG Kent IRODALOM. Dr. Franz Löw, Beitráge zur Naturgeschichte der gallenerzeugenden Cecidomyiden. (Verhandl. der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. XXXV. p. 483—510, egy táblával.) A szerző által itt leírt új gubacslegyek közől a Cecidomyia ericina, mely az Erica carnea csúcshajtísain idéz elő. gubacs- forma eltorzulásokat, a horvát Velebiten is előfordúl; ugyanott te- nyészik még a Cecidomyia Hieraci F. Löw nevű gubacslégy is. Léon Becker, Diagnoses de guelgues Arachnides nouveaux. (Annales de la Société entomologigue de Belgigue. XXX. Compt. rend. p. 23—27.) Négy amerikai és egy magyarországi új pókfaj leírása; a ma- gyarországi faj a Hahnia Chyzeri, melyet Dr. Chyzer Kornél úr Zemplénmegyében a Szinnaikőn több példányban fedezett fel. August Schletterer, Ueber die Hymenopteren-Gattung Evania Fabr. (Verhandl. der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. XXXVI. p. 1—46, egy táblával.) A csótánokban élősködő Evania-darázsoknak eme magánrajzi vázlatában hazánkból csak a kozmopolita Evania appendigaster Fabr. van felemlítve, mely gazdájával, a keleti csótánnal (Feriplaneta orien- talis) már az egész földkerekségén elterjedt. Dr. Hermann Krauss, Beitráge zur Orthopteren Kunde. (Verhandl. der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. XXXVII. p. 137—148, egy táblával.) 80" A szerző a többi között a Stenobothrus biguttulus L. és bicolor Charp. között található különbségeket fejtegetvén, felemlíti, hogy az előbbi faj magasabban hatol fel a hegyekre, mint az utóbbi, és hogy péld. míg Fiume körül csak a St. bicolor tenyészik, addig a mehádiai Domogled csúcsán csak a Sz. biguttulus fordul elő. Dr. Franz Löw, Neue Beitráge zur Kenntniss der Psylliden. ( Ver- handl. der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. XXXVI. p. 149—170, egy táblával.) Az itt leírt új Psyllida-fajok közől az Amblyrhina maculata, melyet Dr. Horváth Géza úr Rákos-Palota mellett fedezett fel, kizárólag hazánkban tenyészik. A Trioza Centranthi Vall. ugyaucsak Dr. Horváth úr felfedezése szerint a magyarországi Kárpátokban 18 honos. Kosinski Viktor, A phylloxera és . phylloxera elleni védekezés. 9 ábrával. Pozsony. Ára postai szétküldéssel együtt . 50 kr. Szerző tapasztalva azt, hogy szőlőmívelésünknek e legveszedel- mesebb ellenségével szemben még a leginkább megtámadott vidékek lakói sem birnak elég tájékozottsággal, rövid ismertetést irt a phyllo- : xeráról és az ellene foganatosítható védekezési módokról, melyben röviden kiterjeszkedik a phylloxera ellen való védekezés legsikeresebb módjaira, különösen pedig az amerikai szőlők szaporítására és keze- lésére. LEVÉLSZEKRÉNY. S Kérdések. (4.) Mellékelve küldök nehány rovarálczát, melyek egyik; körül- belől 25 holdas, őszi búzával bevetett táblámból, mintegy 4 holdat már tökéletesen elpusztítottak. Mint a mellékelt búzacsemetéken látható, az álczák nem a gyökeret, de a szárat bántják, össze-vissza rágják, úgy hogy a növény tökéletesen elszárad; néhol kezd ugyan a búzacsemete újra fakadni, de éz oly kivételes jelenség, hogy tekintetbe sem vehető. Az álczák szétszórva, kisebb-nagyobb foltokban vannak a búza- táblán, mely foltok napról-napra terjednek. Az álczákat nappal csakis a föld alatt 1—5 hüvelyknyi mély- ségben lehet találni, néhol egy kapavágással 3—6-ot is, pusztításukat tehát éjjel végzik; nappalra pedig testök terjedelmének megfelelő hen- geres lyukakat vajmi A táblában, melyen a kárt észleltem, tavaly és harmadéve ló- here volt. Ezek után bátorkodom kérdeni,. miféle rovar álczái a küldöttek 87 s mikor válnak bábbá és rovarrá? Érdemes-e az elpusztított területet ujra bevetni vagy beültetni és esetleg minő irtásmódl lenne legjobban czélravezető Az említetten kivül, több helyen, eddig még nem vettem észre a különben jól kitelelt őszi vetésekben szembetünő kárt. Kertész József. (5.) Ide mellékelve van szerencsém két fajta férget beküldeni, kérve, hogy a , Rovartani Lapokc-ban sziveskedjék azok nevét közölni. Mi itt Békésmegyében a sárgát tartjuk az u. n. drótféregnek vagy drótkukacznak; ámde a legtöbbször a feketével együtt fordul elő és közösen pusztítják öszszel és kora tavaszszal búza- és rozsvetéseinket. Ezeken kívül küldök még nehány ollós-bogarat, melyek a kon- dorosi fiatal répásokat nagyon pusztítják s ez évben feltünően nagy számban jelentek meg. Kérem ezek leirását is közölni. Zlinszky István. Feleletek. (4.) A beküldött álczák a gabona -futrink a (Zabrus gibbus Fabr.) álczái, melyeket a felületesen vizsgálók a legtöbbször össze- tévesztenek a szintén vetéspusztító drótféreggel, úgy hogy annak púsztításait is a drótféregnek róvják fel; pedig a két rovarnak színe, alakja és életmódja egészen elüt egymástól, csupán tápláló növényük és megjelenési idejük egyezik némileg. Epen ezért jónak látjuk alkal- milag e két rovart összehasonlítva ánGyETai A. kifejlődött gabona-futrinka mintegy 14 mill. hosszú, fényes fekete színű bogár, fonalalakú csápokkal; lábai, gyakran hasa és melle is, sötétbarna színűek ; teste igen domború. Junius végén, kivált borus napokon, gyakran található a kalászokon, a mint a zsenge sze- meket :eszik. A nőstény a gyepföldbe vagy a gabonavetés földjébe rakja petéit; a kikelt álczák aztán a buza vagy rozsvetésből, vagy a kalászos vad növények gyenge leveleiből élnek. Mig az álczák ki- csinyek, az okozott kár sem feltünő; de a mint növekednek és több táplálékra van szükségük, a kár is mind szembetünőbb lesz. Hosszú őszkor, száraz és meleg időjárás mellett a vetés nagy részét semmivé tehetik a futrinka-álczák, ha nagyon felszaporodtak. Éjjeli állatok lévén, nappal a földbe rejtőznek, úgy hogy jelenlétöket csak a tövig lerágott levelek itt-ott megmaradt darabkái mutatják. A telet meg- dermedve töltik el, de a legnagyobb téli hideg sem igen árt nekik ; teljesen megfagynak, de a tavasz melege, mintha semmi sem történt volna, ismét életre kelti őket. Ekkor aztán ujra elkezdik káros élet- módjukat. Május elején elérik teljes nagyságukat, mely körülbelől másfél centiméternyi. Alakjuk hosszukás, kissé lapos, szinük sárgás- fehér és mindenik testgyűrűjök hátán egy-egy sötétbarna színű kemé- nyebb szarulemez van, mely szinüket eléggé tarkává teszi; farukon két hátrafelé álló háromra izülékű húsos nyulványt viselnek. Rágó szervük erősen kifejlődött, állkapcsuk nagy és erős; lábaik aránylan 88 elég nagyok, serény futásra alkalmasok. Május első felében az álczák eltünnek, a földbe ássák magukat, hol még egyszer megvedlenek és tiszta fehér színű bábbá válnak, melyen már a leendő bogárnak minden része kivehető. Junius második felében aztán felreped a báb hátán a bőr, és kimászik hüvelyéből a teljesen kifejlődött gabona- futrinka. A valóban drótalakú, egyforma sárga színű drótflérget, melynek feltünően kicsiny lábai és állkapcsai vannak, már puszta leírás után is nehezen lehet összetéveszteni a gabona-futrinka fehér- feketetarka, nagylábú és erős állkapcsokkal fegyverzett álczáival, melyet e miatt találóan neveztek el a tolnamegyeiek ollóskuk a cz- nak. De meg már magáról a károsított növényről meglehet ismerni, hogy melyik volt a kártevő, mert a gyökérpusztító drótféreg csupán a vetés földben levő tövét rágja, közvetetlenűl a gyökerek felett, a leveleket pedig bántatlanúl hagyja; az ollóskukacz pedig a leveleket darabolja fel, úgy hogy sokszor csak az erősebb erezet marad meg. A gabona-futrinka álczája vagy ollóskukaez ellen legjobb óvszer a mivelési ág megváltoztatása és a késő vetés. A hol már megelőző évben is tett kárt, oda kalászos növényt vetni nem szabad, haném csak másféle növényt, melyet ezek nem esznek meg és így. táplálék . hiányában elpusztulnak, vagy ha fűves hely, kaszáló van közel, oda vonulnak. A: már meglevő álczák ellen alig tudunk sikerrel védekezni, mert nappal a földbe rejtőznek s össze is nehezen szedhetők; a ki- szántott álczák pedig hamarosan ismét elbujnak. Ha a vetés, a mint legtöbbször történik, csak a szélein és foltonként van megtámadva, legczélszélszerűbb ezt a. helyet felszántani és kapás növénynyel vagy bükkönynyel vetni be. A felszántott helyet aztán fél méter mélységű, meredek falú árokkal kell körülvenni, melybe az eledelhiány miatt költözni kezdő futrinka-álczák beesnek és az árok fenekén naponként összetiporhatók:. Biró Lajos. (5.) A sárga színű a vonalas pattanó bogár ( Agriotes lineatus L.) álczája, melyet az Önöknél is használatos néven országszerte drót- féregnek hínak. A fekete színű pedig a gabona- fűteni (Zabrus gibbus F.) álézája. Mindakét rovarral fögelinem foglalkozunk az előbbi teleletben. E két:iéle bogár álczáját semmi künkönés barátság nem (űzi egymáshoz, csupán a közös élelem csalja őket egy helyre. A. répapusztító bogár az orjas-bogarak családjába tartozó Otiorr- hynchus ligustici L., mely a Szpábát és a szőlő fiatal hajtássiban gyakran tesz károkat. Életmódja jobbára olyan, mint azé a rokon- fajáé, melyről folyóíratunk ez évi 1. füzetében (3—9) lap) egy na- gyobb czikket közöltünk. Biró Lajos. FOVARTANI" LAPOK III. kötet. 1886. május. 9. füzet. VAGEKKNEKNNKK KKK KKT NN NAK TK NK NK KAN K KKN KE NNAK NNNANKEEN KEK NN NE KENT NT NAT LENN NNNNLLET ETI NEVEKEN KKNN KEK GAS AN NT LEGENNNNLNENNETLETT TET] MIttttta LNN tttti A zsizsik. Sokat törtem rajta a fejemet gyermekkoromban, mikor édes anyámnak a zsizsikes borsót vagy lencsét szemelgetni segítettem, hogy hogy juthatott az a kis bogár a borsószembe, mikor azon semmi iyuk nincsen? Az igaz, hogy van a kis borsólakásnak ajtaja, de ezt csak egyszer lehet kinyitni, azután aztán nincs az a mester, . a ki a borsószemet úgy összefoltozza, a hogy volt! Végre meg- nyugodtam benne, hogy a zsizsik bizonyosan benne termett. Ha aztán arra gondoltam, hogy mennyi kis zsizsiket megehettünk mi már eddig! megvigasztalt az a tudat, hogy úgyis borsóból lett, hát épen úgy megenni való, mint maga a borsó. Sok borsó- és lencsefogyasztó van még most is ebben a bol- dog hitben, a miből én már persze azóta kiábrándultam. Elmondom hát nekik e talány megfejtését, nem azért ugyan, mintha akár- kinek is elakarnám venni a kedvét kedvelt főzelékétől, hanem csak azért, hogy tudja legalább az ember, hogy mit eszik. Mert bizony nemcsak a lencsével, hanem a száraz vagy zöld borsóval is sok zsizsiket megeszünk. Hozzá meg megkimélem a felesleges fárad- ságtól azt, a ki télire a borsót vagy lencsét, a megzsizsikesedéstől való féltében, különféle módon tartogatja. Mert bizony a zsizsikes mag már a szedéskor így kerül a kamrába ! A ki erről saját tapasztalása utján meg akar győződni, annak a borsót már virágzáskor kell szemügyre venni. Ott látja sürgölődni a zsizsikeket a verőfényen; serényen futkároznak a borsó szárain, levelein és szerelmi kalandokkal töltik az időt, a míg a legelsőben nyíló virágok elhullanak. Akkor aztán az anpya-zsizsik a borsó kis beczőjét keresi fel és arra tojja piczi fehér petéjét. Jól ért ahhoz, hogy meg tudja becsülni, hogy hány borsószem fog majd abból a beczőből kifejlődni, ezért inkább egy párral kevesebbet tojik rá, mint a hány szem lesz benne, hogy jusson minden zsizsik-álczának egy-egy szem. Ezzel aztán eleget tett anyai kötelességének, mert a kikelő álcza azután az alkalmas helyen maga is megél. Az anya fa 90 azonban nem pusztul el mindjárt, sőt meglehet, hogy tán új házas- társat is. keres ; legalább a nyár végéig mindig lehet élő zsizsiket találni és a késői borsóban is akad zsizsikes. A kikelt piczi álcza aztán a borsóhüvelyen át a magig rágja magát és abban éldegél, a kis lyuk pedig, a melyen bement, ma- gától benő. Mikorára azután a borsószem ennek daczára megérik, vele együtt kerül a kamarába a teljesen kinőtt álcza is, mely ekkorára a mag tartalmának nagyobb részét felemésztette. A mit megevett, azt olyan teljesen is felemészti, hogy szűk szobája teljesen tiszta marad. Az álcza természetesen még nem hasonlít a kifejlődött zsizsikhez, hanem féreg alakú, lábatlan, egészen fehér színű, csupán feje sárgás. Ilyen alakban marad egész télen, csupán tavasz felé válik bábbá és azután bogárrá (6. ábra). A zsizsik azért még továbbra is bölcsőjében marad, de csakis a melegebb napok beáll- : tával nyitja fel az ajtóját és jön a napvilágra. Ha azonban a zsizsikes bor- sót télen meleg helyen tartják, a . zsizsik még a tél folvtán teljesen kifejlődik, sőt elő is mászik. Hzért képzeli sok gazdasszony, hogy borsója azért lett zsizsikes, mert 6. ábra. — A borsó-zsizsik (Z3ruchus Meleg helyen tartotta. Benne volt Pisorum LE.) felülről és oldalt nézve, biz abban már azelőtt is, csakhogy kissé nagyítva; egy megrágott borsó- a lyukat fedő borsóhéjon át nem szem és a bogár femműszees hosz- lehet észrevenni a fehér álczát, AEK a míg a sötét színűvé vált bogarat az áttetsző héjon át könnyű észrevenni. A hideg kamara tehát leg- fölebb annyit használ, hogy az álczát a tört borsóban észrevétlenül fel lehet tálalni. A zsizsikes borsót bajos megkülönböztetni az egészségestől. A legszokottabb eljárás, hogy a borsót vízbe vetik és a mi a víz felületén marad, az zsizsikesnek nyilváníttatik. De ezzel még nincs teljesen segítve a bajon, mert a tapasztalás megmutatja, hogy a zsizsikes borsónak egy része is lemerül a víz alá, e helyett a tőlük mentes borsószemekből"is sok úszik a víz színén. Különösen kevés hasznát lehet venni a vízpróbának addig az ideig, míg a zsizsikek álczaállapotban vannak; ellenben tavaszszal, mikor már bogárrá válik, a borsószem is könnyebb lesz, és legnagyobb része a víz tetején úszik. De ilyenkor már ez a válogatás nem ment meg bennünket a zsizsik-evéstől, legfölebb arra jó, hogy a zsizsiket nem ú1 visszük ki: magunk a szabadba, hogy alkalma legyen a jövendőbeli borsótermést is megrontani. A zsizsik nagyobb része a betakarított borsóból még a vetés előtt kerül a szabadba, vagy az elvetéskor viszi ki az, aki az elvetendő magot nem szemelte ki. A földben aztán a zsizsik a lágyuló borsóhéjon át könnyebben kimehet a szabad levegőre. A megrágott borsó mindamellett is kikél, hacsak a csirát is fel nem emésztette a zsizsik. A borsó-zsizsik kizárólagosan csak a zöld borsón táplálkozik, s abból, a mint láttuk, előbb kiveszi a maga részét, mint a ki vetette. Ha aztán elmulik a zöld borsó-saison, inkább nem is eszik többet, mintsem más lenézett eledelhez nyuljon. Ilyen inyencz a borsó-zsizsik fajrokona, a lencse-zsizsik is, mely csupán csak a lencsét tartja inyére valónak. Ellenben a közönséges zsizsik (7. ábra) . nem olyan válogatós, leginkább kedveli ugyan a bükköny magvát, de megelégszik a lóbab és a vad lednek magvával is. Már ebből is láthatjuk, hogy a borsó-zsizsiknek, melyet tudo- mányos néven Bruchus Piso- rum L. vagy Br. Pisi L.-nek hívnak, több rokon faja is Í van. E rokonság meglehetős terjedelmes is, úgy hogy csu- pán Európában 146 zsizsik- 3 7 188 k ÉLüse 2 . 7. ábra. — A közönséges zsizsik (Bruchus faj tenyészik, melyből csakis ha His ; A jú Ő atomarius L.) kissé nagyítva, a bogár ter- 6 faj tartozik a Spermogha- mészetes hosszúsága és álczája. 9gus-nembe, a többi pedig mind valódi zsizsik (Bruchus) ") A nemzeti muzeum. gyüjteményében 30-féle magyarországi zsizsik van. E sokféle zsizsik közől azonban kevés van, a mely kultur- növényeink magvát rongálja, ezért nincsen is ránk nézve különös gyakorlati jelentőségük. Ezekről tehát- bizvást hallgathatnánk, ha köztük nem volna a lencse-zsizsik (Bruchus Lentis Boh.) is, melyet nem mellőzhetünk hallgatással, mert épen olyan, sőt tán még na- gyobb kárt tesz a lencsében, mint a másik a borsóban, és csakúgy az asztalra kerülhet a lencsével, mint a másik a borsóval. Ez, bármily hasonlónak látszik is első tekintetre, egészen más fajta t A tudományos rovartani irodalomban pár év óta a zsizsikeket a Bruchus név helyett, melyet Linné adott nekik, Mylabris néven nevezik, minthogy e nevet egy franczia orvos, E. F. Geoffroy már régebben adta nekik. Épen ezért aztán a Bruchus név a Ptinus név alá foglalt bogarakra szállott. A kőrizsbogárral rokon Mylabrisok pedig a Zonabris nevet nyerték. 7 . 92 zsizsik. Életmódjuk egészen hasonló, csakhogy, mintha ismernék egymásnak a gonosz természetét, nem akarnak egymásnak konkur- rencziát csinálni, így aztán szépen megosztozkodnak a két izletes főzeléken, s miután már a másik a borsót tartotta meg magának, ennek a lencse jutott. Ez a hallgatólagos egyesség aztán olyan szépen fennáll köztük, hogy egyik sem bántja a másik eledelét. És ez még szerencse a borsó és lencsetermelőkre, mert így külön is nagy kárt tesznek a zsizsikek, de ha e két ártalmas zsizsik-faj egyesülten támadná meg valamelyik vagy mind a két főzeléket, talán még ennek termesztését is lehetetlenné tehetnék. Hogy ez könnyen megtörténhetnék, arra már eddig is mutatott . példát épen a lencse-zsizsik, mely tömeges fellépésével már egy vi- deken végképen megszüntette a lencsetermelést. A Párizstól nem messze fekvő Eure-et-Soir départementban ugyanis mintegy 30 év óta nagyban termesztették a lencsét és jó hire volt a párizsi piaczon a gallardoni lencsének, mely Francziaországban is igen kedvelt fő- zelék. De a 70-es években a lencse-zsizsik úgy elszaporodott e. vidéken, hogy a termelt lencsének legalább három negyedrésze zsizsikes lett, és a vásárra vitt zsákokból csakúgy özönlött ki a zsizsik, kivált ha a lencsét kézzel kissé megforgatták a zsákban és könnyeben kijöhettek. Azok a termelők, a kik a rovarok tömeges fellépése daczára is erőtették e jövedelmező főzelék termesztését, igyekeztek vásárra vinni és eladni a lencsét, mielőtt még az álczák bogárrá fejlődtek volna, vagy pedig 50 C. foknyi melegnek tették ki a lencsét, melyben az álczák elpusztulnak, a nélkül, hogy a lencse elvesztené csirázó képességét. De e mellett az eljárás mellett a vevők épen annyi zsizsiket ettek meg, mint a nélkül, legfölebb hogy nem vették észre és így étvágyukat nem rontotta el a zsizsik látása. Ma már. Gallardon vidékén teljesen megszünt a lencseter- mesztés, és a francziák is Ausztriából és Németországból bevitt lencsét fogyasztanak. A lencse-zsizsik tehát itt azt a szerepet játszotta, a mit a phylloxera a szőlőben, midőn teljesen lehetetlenné teszi egy kultur- növény mívelését. Ez is egy példát szolgáltat arra, hogy nemcsak egy importált rovar, de valamely nálunk itthonos rovar is képes kedvező körülmények között úgy elszaporodni, hogy végzetessé válik. Már előbb is megemlékeztünk nehány szóval a közönséges zsizsikről (Bruchus atomarius L. vagy granarius L.) (7. ábra), mely gazdasági tekintetben kevésbbé fontos, mert daczára annak, hogy több mívelés alatt álló hüvelyes növényünk magvában élősködik, 93 tömegesebben nem igen szokott elszaporodni. Evvel egészen meg- egyezik a vöröslábú-zsizsik (Bruchús rufimanus Boh.) és a sárga- lábú Bruchus affinis Fröhl. vagy jlavimanus Boh., melyeket a többi zsizsikfajok közt a szabadban repkedve gyakran találhatunk. A baltaczim (Onobrychis sativa) mag-termelőkre nézve pedig fontos lehet a Bruchus Cisti F., mely nálam ennek a magvából kelt ki. Biró Lajos. A pókok szájrészei és táplálkozása. Gyakran lehetünk tanuja annak a jelenetnek, milyen ügyesen fogja el áldozatát a hálós pók. Kifeszíti remekművét, hálóját, azután példás türelemmel várja meg, míg az ügyetlen légy vagy bogár nekirepül és beleakad lába vagy szárnya. Erre előrohan a pók és " igyekszik hatalmába ejteni a rovart; vagy körülfonja vastag szá- lakkal, hogy a kétségbeesett áldozat menekülési kisérleteit meg- gátolja és lenyügözhesse, vagy ha prédája nem nagy, egy csipéssel mozdulatlanná teszi és kiszívja nedvét. A természet barátja ilyenkor nem távozik el közönyösen, ha- nem figyelemmel nézi a tovább történőket is. A pók szájába veszi a fogott prédát és nyomja, préseli, míg a kifolyó nedvet kiszívta, mire hosszabb-rövidebb idő mulva ismét eldobja a száraz hullát. Miért szívja ki az a pók csak a nedvét vagy mondjuk vérét annak a légynek? Hiszen úgy látszik, hogy a póknak jó nagy és erős rágói vannak és azokkal, kivált a gyenge testű legyet, könnyen meg is rághatná és egészen megehetné. A helyett pedig megma- radnak a légynek még a lágyabb testrészei is, legfölebb összerán- ezosodnak, de magát a legyet a pók még a legnagyobb eledelszük- ségben sem eszi meg. Olyan vérszopó-e az a pók, hogy neki csak az áldozat vére kell, vagy talán nem is tud belőle egyebet megenni ? Megkisértjük megadni a feleletet ezekre a kérdésekre. Előbb azonban, hogy azt megértethessük, meg kell ismertetnünk a pókok szájrészeit és azt a szerepet, melyet azok az evésnél játszanak. A pókok szájrészei sok tekintetben hasonlók a rágó rovarok szájrészeihez, mindamellett lényegesen elütnek azoktól. A legnagyobb különbség magának a fejnek másforma alakulásából állott elő. A fej ugyanis a pókoknál nincs önálló testrészként kifejlődve, mint a rovaroknál, hanem a mellkasba olvadt, úgy hogy azzal egy osztatlan egészet, a fej-mellkast (cephalothorax) képezi. A pókok fej- 94 mellkasán ennélfogva mindazokat a lényeges morphologiai részeket megtaláljuk, a melyeket a rovar feje és mellkasa együttvéve visel; a különbség csak az, hogy a pókoknál a fej önállóságát veszté. Az embryonalis állapotban levő kis pókot vizsgálva, azt találjuk, hogy összesen 7 pár végtaggal! bir, míg a kifejlődött póknak csak 6 párja van, mert az egyik pár functióját vesztvén elsatnyult, és pedig az a végtagpár, mely a rovarok rágóinak felel meg. I A fejnek visszafejlődése és egybeolvadása a mellkassal, de a különös táplálkozásmód is nagyban befolyásolhatták a végtagoknak, főképen a szájrészeknek és csápoknak másforma alakulását. E visz- szafejlődés következtében vannak a szájrészek és a járólábak a fej- mellkason úgy összetömörülve, hogy közvetetlenűl egymás mellett állanak és tövük egészen összeér. Ez alól csupán a csápok képeznek kivételt, mert ezek távol az utánuk következő végtagoktól, egészen külön helyről nőnek ki, a hátpajzs mellső széle alatt, miáltal em- lékeztetnek a rovaroknak és rákoknak néha majdnem a hátoldalon eredő csápjaira. Nagyon csalatkoznék azonban az, ki a pókoknál a rovarok csápjaihoz hasonló typikus alakú csápokat keresne. Ilyeneket a pókoknál nem lehet találni, mert náluk a csápok annyira a száj- részekkel együtt működnek, hogy sok természettudós még a leg- ujabb időben is rágóknak (mandibulae) tartotta és tartja, különösen mert. a fejlődés alatt, mint feljebb említém, a rágóknak megfelelő végtagpár elsatnyul, és így a kifejlődött póknak nincs rágója, me- lyeknek szerepét az e czélnak megfelelően átalakult csápok vették át. Ezért az irodalomban is többnyire rágóknak vagy csáp- rágóknak nevezik. Ezt a nézetet fogadta el Herman Ottó is, ki Magyarország pókfaunájában szintén rágóknak nevezi a csápokat. Ugyane véleményen voltak régebbi hires buvárok is, mint Dugés, Erichson, Carus, Dufour és mások, míg Latreille, Oken;, Siebold, Blanchard felismerték bennök a csápokat. G er- stácker boncztani érvekkel támogatta azt, hogy e végtagpár a csápoknak felel meg, Balfour pedig fejlődéstani vizsgálatai alapján a rovar-mandibuláknak megfelelő részeknek tekintette. Pontos fej- lődéstani és boncztani tfanulmányozások azonban kiderítették, mint én azt nem régen kimutattam, ") hogy ezt a legelső pár végtagot csápoknak kell tekinteni, mely a mandibulák szerepét végzi, míg a $) Lendl Adolf, A pókok végtagjainak értelmezése. Akad. Értes Budapest, 1886 95 mandibulák csak embryonalis állapotban ismerhetők fel és később eltűnnek. Igy a Balfour és a vele egy párton levők nézete téve- desen alapult, mert azok az aránylag nagy, tollkésformán becsap- ható és kinyitható karomizzel ellátott, rágóhoz hasonló végtagok csakugyan a pókoknak csápjai. Közvetetlenül a homlok alsó széle alatt vannak beizesülve és többnyire függőlegesen lefelé állnak és éltakarják a mögöttük fekvő szájrészeket. Izeltségük csak az által nyer kifejezést, hogy két izülékből állanak, egy nagyobb, többnyire vaskos kúpalakú, felső oldalon domború és alól laposabb alapizü- lékből és a vele mozgékonyan izesülő és becsapható karomizből. Mindkét íz belsejében végig vonúl a méregmirigy kivezető csator- nája, mely a karomíz hegye mellett a külső oldalon korsószerű kiöblösödés után nyilik. A két csáp töve között kis pálczaidomú tengely fekszik, mely körül a csápok szétterpeszthetők vagy össze- . hajthatók; e tengely a csápokkal együtt mozog, mikor a pók azokat fel vagy behúzza. A csápok izmai egész másképen vannak kifejlődve, mint a többi végtagokéi, és világosan mutatják, hogy a rágásra nem használhatók, mert azok az izmok vannak leginkább kifejlődve, melyek a csápokat behúzzák az állkapcsok felé. Legfontosabb boncz- tani érvűl szolgál azonban csápvoltuk mellett az, hogy idegeiket a garatfeletti idegduczból (ganglion supra-oesaphageum) nyerik, vala- mint az is, hogy a felső ajak alattuk fekszik. A pókok második pár végtagját a rágó k (mandibulae) képeznék, . . de ezeket csak az embryónál lehet felismerni, később pedig apró du- dorokká fejlődnek vissza, melyek egymással s részben a felső ajakkal vannak összenőve. Azért is kerülték ki a tanulmányozók figyelmét. A pókok felső ajkát, mely egy kis lemezke, nem igen könnyű észrevenni, mert rendesen hosszú szőrök takarják el, épúgy mint az elsatnyult rágók dudorodásait is; rendesen nyelvecskének nevezték e dudorokat a felső ajakkal együtt véve. Ezek alatt van a szájnyilás két oldalán a harmadik pár végtag, az állkapcsok (magillae), melyeknek belső szélén rendesen a szájnyilás felé vezető két szőrkefe, alsó szabad szélén pedig néha fürész van. Az állkap- csok sem használhatók rágásra, mint az izmaikról látható és meg- figyelésből is tudom. Az állkapcsok viselik a tapogatókat (palpi maaillares), melyek igen hasonlók a járólábakhoz, habár rendesen sokkal kisebbek. Maguk a maxillalemezek többnyire lapátalakúak, a belső sík felülettel a csápok felé fordulnak; egy-egy izületet képeznek az úgynevezett salsó ajakkalc, melynek két oldalán, ille- tőleg fölötte vannak elhelyezve. 96 A pókoknak tulajdonképeni alsó ajakuk nincsen, mert az amit eddig annak neveztek, nem más, mint a mellvértnek (sternum) egy része. A rovarok alsó ajka ugyanis egy végtagpárnak össze- olvadásából keletkezett, mely végtagpár a rákok második, alsó állkapocspárjának felel meg. Igy a pókoknál az alsó ajak szintén csak végtagpár vagy abból összeolvadt lemez lehetne. Amit eddig a pókok alsó ajkának tekintettek, az, mint fejlődéstanilag kimutat- ható, a sternum mellső része, tehát nem végtagpár és így nem lehet alsó ajak sem. Azért én ezt a részt prosternum névvel jelöl- tem meg. h88 Az most tehát a kérdés, hogy a pókok melyik végtagpárja felel meg hát a rovarok alsó ajkának, vagyis a rákok második maxillapárjának ? Minthogy a pókoknak egy párral több lábuk van mint a rova- . roknak, már ez rávezet arra, hogy a pókok első pár járó-lábát tekintsük annak a résznek, mely a rovarok alsó ajkának megfelel. Ismervén az alsó ajak keletkezését, mely a második maxillapár . összeolvadásából áll elő, állításunkat fejlődéstanilag is igazolhatjuk, mert az a körülmény, hogy époly alkotású mint a többi járóláb, nem bizonyít ez állítás ellen, mikor még a maxillák alkotása is nagyon hasonló ezekéhez. Az sem czáfolja meg, hogy rágólemeze nincs, mert a lemez, arányítva a tapogatóhoz, még a maxilláknál is igen gyenge, és még ennél is túlsúlyban van a tapogató a maxillalemez felett. Igy tehát meg lehet fejteni, hogy miért van a pókoknak egy párral több lábuk, mint a rovaroknak? Azért mert a pókoknál az első pár láb megmaradt a helyváltoztatás szolgálatában és nem csatlakozott a szájrészekhez, mint a rovaroknál, melyeknél ez alsó ajakká alakult. Miután ekképen megismertük a pókok szájrészeinek alkotását, nézzük meg, hogy milyen szerepet játszanak azok működés közben, szóval, hogy hogy eszik a pók? A mint már láttuk, sem a csápok, sem az állkapcsok nem alkalmasok a rágásra, csupán a megfogott rovar nedveinek kipré- selésére használhatók. A: csápok a pókoknál tehát azt a szolgálatot teszik, hogy a csápok nyomják a kiszivandó rovart az állkapocshoz, melyek a prosternum által szilárd támpontot nyerve, elmozdíthatatlan alapul szolgálnak. A felső ajak és azok a dudorok, melyek a rágókat jelölik, minthogy a felső ajak és a két dudor a maxillák mellső, alig homorú felületével majdnem egy síkban feküsznek, 97 nem akadályozzák a pókot abban, hogy prédáját ebbe a présbe szoríthassa. Az így bepréselt rovar nedvei kifolyhatnak, és a rágók, állkapcsok és felső ajak szőrkeféi utján mintegy csatornákon foly- hatnak a szájnyílás felé. A folyékony tápszert aztán a külön szivó- készülékkel ellátott szivógyomor veszi magába. A pókok szájrészei tehét nem úgy működnek, mint általában a rágó szájszervekkel biró rovarokéi, s nem aprítják fel és rágják meg prédájukat, hanem csak kipréselik. Ezért maradnak meg a maguk épségében a pók által kiszívott rovar szilárdabb testrészei, melyeket aztán a pók, mint hasznavehetetleneket, ott hagy. Némely fajta pók csak a csápok között préseli ki áldozatát, kivált ha az lágytestű és nem nagy. Ilyenkor a csápok izmai is másforma alkotásuak, úgy hogy a két csáp a kellő erővel szorítható egymáshoz. Eszerint a pókok prédájuknak csak folyékony nedvét, vérét, . használhatnák fel táplálkozásra. De vajjon elegendő-e ez a csekély mennyiségű táplálék? Nem emészthetnék-e meg a rovarnak lazább, ha nem is folyékony szöveteit, az izmokat, belszerveket és a mirigyet is ? Igen, ezek egy részét is felszívja a pók, de csak azután, ha már átalakíttattak és fel lettek oldva. Igy tehát nem csak a száj- részek és csápok által kifejtett mechanikus erő, de vegyi erők is szerepelnek, melyeknek azonban legújabb időben, azt hiszem, nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint kellene. Nem régen fedeztek fel mirigyeket az állkapocsban, melyek azok belső (mellső) felületén nyilnak s így váladékuk könnyen jön érintkezésbe a felveendő táplálékkal. Ezeket nyálmirigyeknek te- kintették, daczára annak, hogy nem választanak ki a nyál chemiai szerkezetével biró folyadékot; a keményitőt nem változtatják át eczukorrá, mit a nyálban levő diastaticus ferment okoz. De hiszen miért is hoznának létre ezek a mirigyek oly váladékot, mely főképen a keményitőre birna hatással, mikor a pókok úgyszólván kizáró- lagosan állati anyagokkal táplálkoznak és ezekben keményitő nem fordul elő? Bertkau") kisérletekkel igyekezett annak nyomára jönni, hogy milyen hatásuk van ezen mirigyek váladékainak az állati szövetekre. Két Tarentula inguilina (2) összemorzsolt áll- kapcsait kevés destillált vizzel öntötte le, hogy a mirigyváladék a 4 1 Bertkau, Seve das Verdauungsapparat der Spinnen. MENNE für mikr. Anatomie. XXIV. p. 98 vizbe menjen át ; azután egy légy mellkasának a felét fekteté bele és ellenőrzés czéljából a mellkas másik felét destillált vizbe tette. Tizenkét óra lefolyása alatt az előbbi folyadékban fekvő mellkas- darab izmai szétválni kezdtek és ismét 12 óra mulva kásás, sürű folyadékká változtak át, míg a tiszta vizben levő darab izmai még ekkor is épek maradtak. Ezt másféle pók állkapcsaival is megki- sértette, hasonló eredménynyel. Igy hát látható, hogy az állkap- csokon nyiló mirigyek váladéka az állati szövetekre oldó hatással bir. Ne csodálkozzunk azon, hogy a kisérletnél ily hosszú idő volt szükséges az izmok teljes átváltoztatására, az élő póknál minden- esetre concentráltabb és hathatósabb a mirigyváladék, a miben a chemiai hatást még a szájrészekkel való nyomkodás, dörzsölés is elősegítheti. Tehát a rovarnak nemcsak vérét szívhatja fel a pók, de még izmait és talán más lazább szövetit is felemésztheti, ha azok feloldódnak a mirigyváladékban. Egy nőstény Jrochosa infernalis 4—5 percz alatt rendesen kiszív egy közönséges házilegyet, sőt. még rövidebb idő alatt is, így fel sem lehet tenni, hogy nehány percz alatt sokat oldana fel a légy izmaiból; mikor egy már egészen kiszivott, eldobott légy maradványait megvizsgáltam, találtam is benne ép izmot eleget. Lehetséges, hogy a pókoknál fajuk szerint a mirigyváladéknak különböző hatása van, mégis azt tartom, fonto- sabb a szájrészek mechanikus munkája, a nyomkodás, préselés és kiszívás, mint a váladék oldó képessége, habár hiszem, hogy ez is hozzájárul s így a pók a rovarnak nem csupán csak nedveit, ha- nem még más szöveteit is felemésztheti kis mennyiségben, mikor már folyadékká alakultak. Lendl Adolj. A magyarországi fa-rontó darázsok. IV. IV. A Cephinae alcsalád. A Cephus- fajokat ujabb időben több ujonnan felállított nembe sorozták, a szerint, a mint a csápok végük felé vagy végeiken vas- tagodnak vagy vékonyodnak, hány izülékből állanak, vagy tojócsövük egyenes vagy görbe, hogy az előmellkas domború, elől kevéssé vagy nagyon lejtős, a középső és hátsó lábszárakon a középen alul hány tövis van és végre a szerint, a milyenek szájrészeik. Igy állottak elő aztán az egyetlen Cephus-nemből a Janus Steph., Fhylloecus 99 Newm , Cerobactrus Costa, Ephippionotus Costa, Fachycephus Stein, Macrocephus Schlcht. és Cephosoma Gradl. nemek. E nemek azonban nem állják ki a kritikát, mert a hártyás- szárnyú rovarok rendszerében, hol a nemek főjellegeit leginkább a veszik, a fentebb elősorolt különbségek csak a rokonfajok megkü- lönböztetésére, egyes csoportok vagy legfeljebb a nem keretében egyes al-nemek felállítására szolgálhatnak. Épen ezért a Cephus- fajoknak kisebb nemekre osztását nem volna czélszerű elfogadni ; én is csak egy nemnek vettem fel, csakhogy két csoportra osztot- tam, a szerint, mint a csápok végük felé vékonyodnak (Janus Steph.), vagy vastagodnak (Cephus Auct.). André Eduárd franczia hymenopterologus az európai levél- evő és fa-rontó darázsokról írt nagy munkájában a Cephidákat a fa-rontó darázsoktól különválasztotta és külön családdá emelte. . Részemről azonban ezt nem tartom indokoltnak, mert ezt sem testök alkotása, sem életmódjuk nem teszi szükségessé. Ebbe az alcsaládba tehát szerintem csak egy nem tartozik. 1. Nem: Cephus Latr. A fej kerekded, a nyakszirt homorú. A csápok az arcz kö- zepén vannak beillesztve, fonal-idomúak, sokizülékűek, végeik felé többnyire vastagodnak, néha végeiken vékonyodnak, az első iz meglehetős nagy, a 2-ik igen kicsiny, csaknem kúpalakú, a 3—4-ik izülék meglehetősen hosszú és változó nagyságú, a következők las- sanként rövidülnek. A szemek tojásdadok, a pontszemek kicsinyek és a fejtetőn háromszög-alakban vannak elhelyezve. A mellkas hosszúkás; az előmellkas nagy, hátul sokkal széle- sebb mint elől, hátsó széle gyakran kimetszett. A lábak hosszúk, vékonyak, a czombok vastagok, az első pár láb szárain alul csak egy tövis van, a középsőkön egy vagy kettő, a hátsókon pedig mindig kettő; ezenkivül a középső lábszárak közepén alul egy, a hátsókon egy vagy két tövis látható, mely a fa-rontó darázsok többi nemeinél hiányzik. A szárnyak közép-nagyságúak, a potroh végéig nem érnek, átlátszók, vagy többé-kevésbbé sötétek; a felső szár- nyakon két sugársejt és négy könyöksejt van, mely utóbbiak közől az első sokkal nagyobb mint a második; a második és harmadik könyöksejt egy egy visszafutó-eret vesz magába. f; A potroh hosszas, a nőstényeknél a legtöbb esetben oldalról összenyomott, csak ritka esetben kissé lapos, a himeknél többnyire 100 hengeres, az első szelvény meglehetősen rövid és a végén egy széles, hártyás, világos színű csupasz hely van; felülről 9, alulról csak 6 szelvény látható; a himek végszelvénye tompa, a nősté- nyeké ferdén csonkított, a tojócső egyenes vagy kissé hajlott. A kifejlődött Cephusok a virágokon, főleg a fűtejféléken tar- tózkodnak és a virágok nedvével táplálkoznak; itt párosodnak is. Álczáik különféle növények száraiban vagy cserjék és fák fiatal ágaiban élnek, féregalakúak, fehérek, simák, hat lábuak, ha- sukon segítő-lábaik nincsenek ; fejök kicsiny, kerek, testök törzsétől jól különvált ; testök törzse keskeny, § alakra hajlott. . A legtöbb Cephus-faj álczája még ismeretlen. Az eddig is- mertek a szalmás fűvek és nád száraiban, a szeder indájában, a rózsa, körtefa és tölgy fiatal hajtásában élnek, de rejtett életmódjuk daczára sem mentesek a fürkésző-darázsok élősködésétől. 3 A Cephusok egész Európában el vannak terjedve, de a leg- több faj mégis a déli tájakon él. Eddig mintegy 62 faj ismeretes, melyek közől 46 Európában él; ezenkivül 2 faj Japánból és 14. Éjszak-Amerikából van leírva. A legismeretesebb faj a szalma- darázs (Cephus pygmaeus L.), melynek álczája a buza és rozs szalmájában él s hazánkban is több helyen okozott már nagy károkat. Magyarországban 16 Cephus-faj él, melyeknek könnyebb meg- különböztetésére a következő táblázatot állítottam össze. I. 4 himek. I. A csápok végeiken lassanként vékonyodnak (Janus Steph., Phylloecus Newm.). 1 (2). Potroha narancssárga színű, a két első szelvény fekete, a 9-ik hátsó szélén keskenyen narancssárga; lábai is egészen SÁTGÁK sétát e zóezSkeuvás Ede EM See ke ke SET elek t ázst 1. compressus Fabr. 2 (1). Potroha fekete, a 3—9-ik szelvény hátsó szélén meglehetős széles sárga szalag van; lábai rőtsárgák, de a czombok TERELTÉK E sztk ete St őt oeslőlla el ML ELÉBE a át ISSÉETÓ 3. linearis Schrk. II. A csápok végük felé többé-kevésbbé vastagodnak. (Cephus Auct.) fi 3 (4). A hátsó lábszárah közepén alul csak egy tövis van. — Arcza egészen, potroha és lábai pedig nagyrészt világos narancs- sárgák ; mellkasa (thorax) nagy része, pajzsa és a csápostor feketék 181 ARO OGNE e KE EVÉ EHE ARG ENSÉK AS N ÁGAT 4. idolon Rossi, 4 (3). A hátsó lábszárak közepén alul két tövis van. 101 5 (8). A potroh egészen fekete ; lábai részben sárgák. 6 (7). A hátsó lábak tarsusai és lábszárai egészen feketék. EE Nee td barááetj ata ss ist ian 7. analis. KI. 7 (6). A hátsó tarsusok töve és a hátsó lábszárak töve szélesen SÁKO AA YAR Soó KEN Tés S BEÍSÁ s áe élők 5. nigrinus Thoms. 8 (5). A potroh nem egészen fekete, vagy legalább nehány szelvény hátsó részét narancssárga, czitromsárga vagy zöldessárga sza- lag ékesíti. 9 (10). A potroh 4—5, vagy 4—6, vagy 4—7-ik szelvényének hátsó szélét meglehetősen széles halvány narancssárga szalag éke- síti; a hátsó lábszárak és ezek tarsusai feketék. Cor, ÖL OKOS S KÖSMESS SO ES ELEN ÉSEÁS 8. vartabilis Mocs. (uj faj). 10 (9). A potroh 4— 6-ik szelvényének hátsó szélén meglehetősen széles halvány narancssárga szalag van; a hátsó lábszárak és tarsusok sárgák, végükön kissé barnásak.... . . 6. pallipes KI. 11 (12). A potroh 3-ik szelvényének a végén két oldalt egy-egy sárga folt van; lábai egészen feketék; csápjai 29 izülékűek. oo. szá okoló Eetb azás ták VENNE a OTC e KÁN E 9. Mocsáryi Kirby. 19 (11). A potroh 3-ik és 7- ik szelvényének oldalain egy-egy folt, a 4-ik és 6-iknak hátsó szélén meglehetősen széles sárga szalag van; a lábak legnagyobb részt rőtsárgák; csápjai 22ZEzüléktte kente ás ÖSEe tag etsieeteyk ezé elkel ölte 10. niger Harr. 13 (16). A potroh 4-ik és 6-ik szelvényének hátsó széle zöldes- sárga, a 7-iknek oldalai és felül egy folt a középen, valamint az utolsó szelvény sárga színűek. 14 (15). A belső szemkörökön alul egy-egy kis sárga folt van s ilyen színű az állkapcsok és a szemek között levő tér is ; csipői, tomporai és a hátsó czombok töve sárga foltos ; csápjai 20 izülékűek. Hossza 71/7—8 mill...14£. similis Mocs. (uj faj). 15 (14). A belső szemkörök és az egész arcz feketék, valamint feketék "a csipők, tomporok és a hátsó czombok töve is; a a csápok 19 izülékűek. Hossza 6 mill....13. pumilus André. 16 (13). A potroh nem csupán 4£-ik és 6-ik szelvényeinek hátsó szélén zöldessárga vagy czitromsárga. 17 (18). Potroha a 4-ik és 6-ik szelvénye hátsó szélének széles, az 5-ik és 7-iknek keskeny, néha megszakított szalagja zöl- dessárga, valamint ilyen "színűek a 2—3 szelvény oldalfoltjai is; vagy pedig a potroh 2—3-ik és 5-ik, vagy legalább a 2-ik és 5-ik szelvényen az oldalfoltok hiányzanak ; a fej felső része, a csápostor, az előmellkas, a pajzs és czombjainak 102 hátulsó - oldala feketék ; szárnyaikon a bordaér és a jegy. bar- násfeketék ; a csápok 22 izülékűek. ..... . 15. pygmaeus Lin. 18 (17). Potroha 3- 8 szelvényeinek hátsó szélén czitromsárga, többnyire széles szalag van; a 2-ik szelvényt épen ilyen színű oldalfolt ékesíti; a belső szemkörök egészen, halántékai, a csápostor, az előmellkas oldalai, a pajzs és mindenik lába czitromsárga, valamint ilyen a szárnyakon a bordaér és a jegy is; a csápok 20 izülékűek. . . . . . . . . . 16. pulcher Tischb. II. A nőstények. I. A csápok izülékei végeiken vékonyodnak. 1 (4). A potroh narancssárga vagy némely szelvény hátsó szélén czitromsárga. 2 (83). Potroha narancssárga, első és utolsó szelvénye fekete. CROSS TO OKE Tk OKOKKAL GB MÉ OSS ÉG o DSE 1. compressus Fabr. (2). Potroha fekete, 2—3 és 5—6-ik szelvényének hátsó szélét . csaknem mindenütt egész, czitromsárga szalag ékesíti. ESÉS elle talalálje al SS EAT es fett sas ELNÉZÉSÉT l s 3. linaris Schrk. 4 (1). A potroh egészen fekete. . . . . . ....2. Emichii Mocs. (uj faj). 9 II. A csápok izülékei végeik felé többé-kevésbbé vastagodnak. OT (6) A hátsó lábszárak közepén alól csak egy tövis van. (8). A potroh és a lábak nagyrészt narancssárgák; a pajzs fe- KOLESe ts ét ek azás eT KE as zel sle ENSELAE LE 4. idolon Rossi. 6 (5). A hátsó lábszárak közepén alól rendesen két (a C. vaga- bundus-nál kivételesen egy) tövis van.") 8 (7). A potroh vagy egészen vagy részben fekete; vagy legalább a szelvények egy részének hátsó szélét narancssárga, czitrom- sárga vagy zöldessárga szalag ékesíti. 9 (12). A potroh egészen fekete. 10 (11). A csápok egészen feketék, a lábak nagyrészt sárgák, de a czombok elülről feketék; a hátsó tarsusok barnásfeketék. szánsz gélt Van sé Hee szelték éges te ds Le É és 5. nigrinus Thoms. 11 (10). A csápok feketék, de a 8—10 utolsó izülék barnássárga; a lábak nagyrészt sárgák, a czombok elülről is sárga színűek, a hátsó tarsusok barnássárgák............... 6. pallipes KI. 1 $) A Cephus Arundinis és Mocsáryi-nál a fajok leírói nem említik e tö- viseket, s minthogy én e fajokat természetben nem ismerem, nem tudhatom, hogy egy vagy két tövisük van-e? 103 12 (9). A potroh nem egészen fekete. 13 (14). Potrohának csak az utolsó szelvényén, felül, van egy na- rancssárga folt; középső és hátsó lábszárai feketék. ENE est ÉR SÉTÁL Ala T Ra z ök ea 7. analis KI. 14 (13). Potrohának 5 —7-ik szelvényeit felül egy rövid, az olda- lakra nem érő narancssárga szalag ékesíti; középső lábszárai is narancsszínűek, csak a hátsók feketék. E éke záts afelé örs étdBS 7. variabiltis Mocs. (uj faj). 15 (16). Potroha 3-ik szelvényének a végén két oldalt egy-egy sárga folt van; lábai egészen feketék; csápjai 29 izülékűek. 5. EGEN BZTKÉtone ó KEN NOT Ek TE E S OTOS 9. Mocsáryi Kirby. 16 (15). Potroha 3-ik és 7 ik szelvényének oldalain egy-egy sárga folt, a £-ik és 6-iknak hátsó szélén pedig meglehetős széles sárga szalag van; lábai nagyobbrészt rőtsárgák ; csápjai 22 NZÜNE KÜ KS ettek S ERKOSES ER a ft Bő MÉNE S BELLL 10. niger Har. 17 (18). Potroha 2-—6-ik szelvényének hátsó szélét zöldessárga szalag ékesíti ; teste fényes. Hossza 10 mill..11. Arundimis Gir. 18 (17). Potroha 3—7-ik szelvényének hátsó szélén zöldessárga szalag van; teste kissé homályos. Hossza 12 mill. ESETE E EKE ey eses TT Sb a 12. vagabundus Mocs. (uj faj). 19 (22). Potrohának 4-ik és 6-ik szelvényei hátsó szélükön zöldes- sárgák, a 7-iknek oldalai és felül egy folt a közepén sárgák, valamint ilyenek a csipők, tomporok és a hátsó czombok is. . 20 (21). A belső szemkörökön alul egy-egy sárga kis folt van, s ilyen szinű az állkapcsok és a szemek közt levő tér is; a csipők, tomporok és a hátsó czombok töve sárga foltos; a hátsó láb- szárak vége és tarsusai barnásfeketék ; csápjai 20 izülékűek. Hossza 7"/2—8 mill. ZEKE CE Ae EGEKET 14. similis Mocs. (uj faj). 21 (20). A belső szemkörök és az arcz egészen fekete, valamennyi lábszára és tarsusa sárgaszínű, de az utóbbiak végükön kissé barnásak ; csápjai 19 izülékűek. Hossza 6 mill. BESTE TA ar ŐR TÁZNAEN S ET NEVE KE ET TE 13. pűmilus André. 99 (19). A potrohon nem csupán a 4-ik és 6-ik szelvény hátsó széle zöldessárga vagy czitromsárga. 23 (24). Potroha £-ik és 6-ik szelvényének hátsó szélén széles, az 5-ik és 7-iknek keskeny, néha megszakitott zöldessárga szalagja van, valamint ilyen szinűek a 2—3-ik szelvény oldaltoltjai is ; vagypedig a 2-3 és 5-ik, vagy legalább a 2-ik és 5-ik szel- vényen az oldalfoltok hiányzanak; feje, mellkasa és hátsó 104 lábai feketék ; szárnyain a bordaér és a szárny jegye barnás- feketék ; csápjai 22 izülékűek. ........... . 15. pygmaeus L. 24. (23). Potroha 2—3-ik szelvényének oldalait egy-egy czitromsárga folt, a 4—7-ik szelvények hátsó szélét széles czitromsárga szalag és a 8-iknak két oldalát ugyanily színű folt ékesíti ; feje, az előmellkas egy része, és lábai ezitromsárgák ; rendesen czitromsárga a pajzs is, ha pedig ez fekete, ebben az esetben csak a potroh 6-ik szelvénye sárga szalagos, míg a 2—5 és 7—8-ik csak oldalain sárga; a szárny jegye és borda-ere czitromsárga ; csápjai 20 izülékűek. . . . . . . 16. pulcher Tischb. I. A csápok végeiken lassanként vékonyodnak. 1. Cephus compressus Fabr. Fekete, fényes, rövid szürkés selyemszerű pelyhes szőrű ; csápjai feketék, 22 izülékűek, meglehetősen rövidek; mellkasa fekete, az előmellkas hátsó szélén, kivált a hímnél, igen keskenyen . sárga szegélyű; a hátsó lábszárak közepén alul két tövis van; állkapcsai és szárnyai töve sárgák; szárnyai átlátszók, szivárvány- színbe játszók, ereik és a jegy . barnásak. A nőstény: potroha narancssárga, az első és utolsó szelvény fekete; lábai feketék, az első és középső pár szárai fehéressárgák, hátulsó lábszárai végükön fehéresek. — Hossza 7 mill. A him: potroha narancssárga, a két első szelvény fekete, az utóbbinak hátsó széle keskenyen sárgával van beszegve; lábai sárgák, az első pár láb csipői és a hátsókon egy folt, feketék. — Hossza 6 mill. Elsőkori életmódját G o u r e a u (Annal. S0c. Entom. de France. Sér. 3. tom. VI. 1858. Bullet p. CCXXXI.) és Rogenhofer (zool.-bot. Gesellsch. XIII. p. 1335.) ismertették meg. Szerintök e darázs kártékony áleczája a körtefák egy éves hajtásában él és annak belét eszi meg. Hossza 7 mill., sárgás, feje kissé sötétebb, alul barnás, állkapcsai barnák, végeiken feketék, háromfogúak; a háromszögalakú szájvédő mellett egy kicsiny, látszólag két izülékű csáp látszik s e mellett egy kis, kerekded, fekete szem. Áprilisban bebábozódik és a darázs május közepén kel ki. Élősdije a Pimpla stercorator Grav. fürkésző-darázs. Hazája Franczia-, Olasz- és Németország, Svájcz, Ausztria, Dalmátország és Afrikában Berberia. Magyarországból csak egy him példányunk van, mely valószinüleg Budapest környékéről való. 105 2. Cephus Emichii Mocs. (uj faj). Fekete, fényes ; állkapcsainak a töve, a szemek és állkapcsok között levő terű, az első pár lábszár és tarsusai, a középső pár lábszár és a hátsók töve fehéres szennyessárgák, a tarsusok végeiken kissé barnásak; a hátulsó lábszárak közepén alul két hosszú, szennyessárga tövis van; vállgümői és a közepén meglehetősen szélesen kimetszett előmellkasnak hátulsó széle keskenyen czitrom- sárgák ; feje nagy, gömbös, a mellkasnál csaknem szélesebb, feje teteje mélyen kimetszett, halántékai szélesek; csápjai feketék, 22 izülékűek, középen meglehetősen vastagok, végükön vékonyabbak ; potroha egyszinű fekete, oldalról összenyomott, tojócsöve hosszú, egyenes ; szárnyai átlátszók, ereik és jegyök szurokfeketék, a bordaér töve szennyessárga. — ? ; hossza 8 mill. A C. nigrinus-hoz hasonló ; de feje nagy, mellkasánál csaknem szélesebb, halántékai szélesek, vállgümői és előmellkasának hátsó része keskenyen czitromsárgák és különösen az által különbözik attól, hogy csápjai a középen meglehetősen vastagok, végükön vé- konyabbak. E fajt ifj. Emich Gusztáv úr nevéről neveztem el, ki a magyar faunát már is sok új adattal gyarapította, s ezt a fajt is május 22-én Budapest mellett a Lipótmezőn felfedezte és nekem ajándékozta. 3. Cephus linearis Schrank. (faunus Thoms.) Fekete, fényes, ritkás fekete pelyhes szőrű ; csápjai meglehe- tősen rövidek, 25—27 izüléküek, tövűkön szőrösek, vastagok, vé- geiken kissé vékonyabbak ; előmellkasának hátsó széle szögletesen kimetszett és sárgás szegélyű, középmellkasa sürűn pontozott ; térdei, lábszárai és tarsusai rőtsárgák, a karmok feketék, a hátsó lábszárak közepén alul csak egy tövis van; szárnyai csaknem átlátszók, a bordaér és a jegy barnássárgák, az erek barnák. A nőstény: homlokán a szemek mellett egy foltocska és elő- mellkasának hátsó széle homályosan szennyessárgák ; potroha fekete, a 2, 3, 5 és 6-ik szelvény hátsó szélét csaknem mindenütt egész czitromsárga szalag ékesíti. — Hossza 10—12 mill. A him: arcza és állkapcsai rozsdasárgák, amaz három fekete sávval jelölt, melyek közől a közbülső néha igen rövid, csak hosszas folt alakú; a homlokon levő foltocska rőtsárga; csápjai alul kissé csipkések ; potroha 3—9 szelvényeit hátsó szélükön meglehetősen széles czitromsárga szalag ékesíti, melyek közől az 5-ik szelvényen fuj 106 levő szalag felül néha meg van szakítva, a 2-iknak pedig mindkét oldalán a hátsó szélén egy-egy kis sárga folt van ; a hátsó csipőkön kis sárga foltocska látható. — Hossza 10—12 mill. Nálunk egyike a legnagyobb Cephus-fajoknak. A himet ar- czáról és csápjairól könnyű felismerni; a nőstényt azonban termé- szetben nem ismerem, mert nekünk csak 3 him példányunk van. Hazája Svéd- és Angolország s Ausztria. Magyarországban csak Frivaldszky János úr találta Budapestnél a Lipótmezőn junius 18 án, Pécs vidékén és a mehádiai Herkulesfürdőnél. . Mocsáry Sándor. APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. átt A szólő-iloncza kártételei Fehértemplom és Versecz környékén. — A szőlő-iloncza (Jortrix pilleriana 5. V.) hernyói évenként állandó csapásként pusztítják a Fehértemplom és Versecz környéki szőlőket. A mult 1885-ik évben a hernyók ismét nagy károkat tettek, úgy hogy a szőlőbirtokosoknak e csapás miatt az adóból is tetemes részt kellett elengedni. A kár nagyságáról világos képet nyujt az a kimutatás, melyet a temesvári m. k. adófelügyelőség volt szives a területén e miatt elemi károk czímén leírt adóról összeállítani. E szerint. a kimutatás szerint Témésmegye verseczi és fehértem- plomi járásában 1885-ben a következő adóleirás történt : 1. A verseczi járásban: 1, Kudriez községben 5,688 ft 90 kr. földadóból elengedt. 2.063 ft 13 kr., tehát 369/, 2. Kustély 5 14 2O8Ít5ákr. 5 ; 2.984 ft 73.kr., 5 219, $. Jabuka KESO ON KET 5 2.353 ft62kr, 5 400/, 4. Messics ; 2,813 ft 27 kr b f. 974ít4ökr, s 349 5. K.-Szredistye: 1,599ít 11 kr. b ; CAT [ELÁB 06) [egg 11 S 6. N -Szredistye 2 9,787 ft 44 kr. 5 5 1546íÍt 60kr, : 159 7. Szolcsicza 5 3,170 Ít 66 kr. p 5 TAT As atása 5 5 8. Versecz sz. k. vár. 71,362 ft 38 kr. hi FS 18,516ftu7kr., 2: 25"/, 2. A fehértemplomi járásban : 1. Fehértemplom város 14,166 ít48 kr. földadóból elengedt. 5,083 ft, —kr., 2 3599 2. Vöröstemplom közs. 5,7321t57 kr. ; b 3, 184ft,0£4kr., 5 56"/, 3. Vracsevgáj , 5 164ft 66 kr. p 5 VZOMTt OKÉ, 15. 14301 E kimutatás szerint a verseczi járás 8 községében összesen 30.408 frt 29 krra, tehát az 1885-ik évre előirt földadónak átlag 969/,-ára rug a Tortrix-kár czimén elengedett adóösszeg. Aránylag még nagyobb a veszteség a fehértemplomi járás 3 községének sző- 107 lőiben, a hol az előírt földadónak átlag 42"/,-át teszi az e miatt elengedett 10,521 frt 68 kr. Az egyes községek elősorolásánál fel- tüntetett százalék bizonysága szerint az iloncza-hernyók a szőlő- termésnek átlag harmadát, sőt néhol felét tették tönkre. Mennyi lehetett hát tényleg a termelők kára, a hol csupán az adóban mintegy 40 ezer forint veszteség érte az országot! Wény János. Kannibál katiczabogár-álczák. — A katiczabogarak és álczáik tudvalevőleg igen hasznosak, mert a növényeken sokszor roppant számmal megjelenő levéltetveket felfalják és azokat elpusztítják. Ezt a hasznos feladatukat teljesítették a katiczabogarak álczái ez év május havában a nemzeti muzeum kertjében is, a hol egy szilfát a levéltetvektől úgy megtisztítottak, hogy azoknak csak a bőre maradt a levelek alsó lapján. De mikor már a táplálék elfogyott, j a nagyszámú katiczabogár-álcza a tengeren bolyongó hajótörtek sor- sára jutott és a végszükségben a saját fajtáját kezdte pusztitani. Az álczák maguk sokkal fürgébbek voltak, hogysem magukat meg- öletni engedjék, igy hát a véd- VO dan, S DETSS katiCzáPOSÁT telen bábokral támadtak, -Rzek a Meget Tlkeeég KEL MANNA 11 TALÁN 19 levélhez lévén ragadva, gyors bil b bábja, c ugyanaz elülről, nagyítva. ? legéssel védték ugyan magukat, de a fürge támadók rendesen potrohuk végénél ragadták meg, melynél fogva a levélhez voltak erősítve. A számos megölt báb tanuskodott róla, mily nagy volt a küzdelem a létért. A haza hozott álczák, mig levéltetveket kaptak, nem bántották egymást de azután megint a báboknak estek. Legerősebbek voltak a 7-pettyes katiczabogár álczái, melyek különben is legnagyobbak voltak, igy a haza hozottakból is a legtöbb példány ebből kelt ki (8. ábra). A szereplők ezeken kivül a Coccinella variabilis IIl., Adalia bipunctata L. és var. 6-pus- tulata L. álczái voltak. Maguk a kifejlődött katiczabogarak, minthogy ezek alkalmasabb helyre repülhe-itek, nem voltak ennek az inségnek kitéve, sőt a fogságban is elpusztultak inkább, hogysem egymás felfalására vetemedjenek. Chyzer Béla. Gyümölcsfa-pusztító hernyók a budai vinczellérképezde kert- jében. — A budai vinczellér-képezde gyümölcsös kertjében 3—4 év óta gi 108 többféle aprópille hernyója tesz érzékeny károkat. Az őszi és kaj- szinbaraczk, ritkábban a mandulafa hajtásait az Anarsia lineatella Zell. támadja meg, s első sorban a vezérhajtásokat, körülbelől a közepe táján átrágja és annak a belét eszi, mindaddig mig az illető hajtást el nem lepte a mézga, vagy a bebábozás ideje el nem érkezik. Károsításuk legszembetünőbb április utójától május " köze- péig, a mikor bebábozzák magukat. Az almafákon tavaszszal mindjárt a nedvkeringés megindulá- sakor a fakadó rügyeket a Hyponomeuta malinella Zell. sodrópille hernyói lepik el és a leveleket a sodrópilléket jellemző módon sodorják össze. Május vége feléig tart pusztításuk, ekkor pedig száraz levél és rügy maradványokba burkolóznak és bebábozzák magukat. A Hyponomeutákat az almafa pusztításában jelentékenyen segíti a Swammerdamia caesiella Hb. aprópille hernyója is, mely. szintén május második felében éri el kifejlődését és válik lepkévé. Angyal Dezső. Adatok a Malachius viridis F. életmódjához. — Virágzó buza- kalászokon és méginkább a kaszálókon virágzó fűvek bugáján gyakran találhatjuk májusban és juniusban a lágytestű kis zöld Malachiusokat, melyek a fűvirág himporával táplálkoznak. A legszembetünőbb rajtuk az oldalukon és torkuknál levő hólyagforma piros zacskó, melyek, ha a rovart bántják, azonnal megtelnek és felduzzadnak, épúgy mint a mérges kakaspulyka taréja. E kis bogarak elég feltünő helyen tartózkodnak és épen ezért fajaik és életmódjuk meglehetősen ismeretesek a rovarászok előtt. Annál kevésbbé ismerik azonban álczáikat és azok életmódját, minthogy azok már rejtett helyeken, más rovaroknak a fészkében élnek és azoknak álczáit eszik meg, vagy az álczamenetbe tolakodó apró rovarálczákra vadásznak. Annak a pár Malachius-fajnak (M. aeneus, bipustulatus), melyeknek életmódját eddig megismertették, álczái az apróbb vadméhek és darázsok fészkeiben élnek. Ugy látszik ilyenforma életmódot folytat a M. viridis is, melynek eddig isme- retlen álczája szintén apró darázsok fészkével kérült cirtokomba. A folyó év márcziusában ugyanis Dezső Miklós borászati vándor- tanár úr Pécsről száraz venyigedarabokat küldött hozzám, melyek- ben a Cemonus unicolor Fabr. apró darázs fészkelt. Az egyik fészek- ben volt a Malachius viridis-nek egy álczája, mely már féligmeddig be is bábozódott. A kettéhasított venyigét a fel nem ismert álczával ismét összekötöztem s abból 15—20 nap mulva a kifejlődött bogár 109 mászott elő. Nagy sajnálatomra az egyetlen álczát nem irtam le, nem is sejtve, hogy az egy eddig nem ismert bogár-álcza. Csak annyit tehetek közzé ennélfogva róla, hogy a Cemonus wuwnicolor fészkében élt és a bebábozódáshoz a kifejlődött bogár testénél más- félszer hosszabb, ritkás szövedéket készített magának. — Ugyanez alkalommal a Cemonus fészkéből egy pár Ephialtes mediator Fabr. fürkésző-darázs is kelt ki, mely e szerint e darázsnak álczáiban élősködik. Biró Lajos. KÜLÖNFÉLÉEK. EZAZ A kendermagbogár Debreczenben. — Május közepe táján a napilapokat is bejárta az a vészhir, hogy a debreczeni homoki szölőket. egy ismeretlen bogár oly nagy mértékben rongálja, hogy azokat vég- pusztulással fenyegeti. Levélbeli tudakozódásunkra azt a választ nyer- tük, hogy a kártevő az Otiorrhynchus hirticornis Hbst. bogárfaj, mely szembetünő kárt tesz ugyan, de mégsem olyat, hogy a miatt a debre- czeni homoki szőlők sorsa fölött kétségbe esni lehessen, a mint a lapokban hiresztelték. E tudósításban bajos volt megnyugodnunk, miután tudjuk, hogy e bogár, melyet ujabb nevén Feritelus hirticornis- nak neveznek, tesz ugyan kárt Közép-Európa nyugati felében, de nálunk már eléri földrajzi elterjedése véghatárát s olyan ritka, hogy eddig csak a budai hegyek közt és a Bakonyban Zircz környékén sikerült nehányat kézrekeriteni ; de meg saját tapasztalásunkból és Dr. Török József tanár úr sok évi kutatásának eredményéből is tudjuk, hogy ez Debreczen környékén elő sem fordul, legalább tömegesen nem. Fel lelietett tehát tennünk, hogy a kártevő bogár amannak fajrokona, akendermag bogár ( Feritelus familiaris Boh.), mely Debreczennél is nagyon közönséges. E feltevésünket megerősítette Debreczen város közgazdasági előadója Dr. Király Ferencz úr, a ki e bogárról a földmivelési miniszteriumnak jelentést tett s egyúttal a bogár nehány példányát is beküldötte. S ez csakugyan a PFeritelus familiaris Boh. volt, mely a debreczeni homoki szőlőkben foltonként a szölőtermés 15 - 209/9-át elpusztitotta, vagy legalább veszélyeztette; a kötöttebb talajú szőlős- kertekben azonban pusztításának semmi nyoma sem volt észrevehető. A kendermagbogár csupán Magyar-, Török- és Dél-Oroszor- szágban él, de a szőlőben kártékonynak csupán hazánkban észleltetett, úgy hogy épen ezért specziális magyar kártékony bogárnak tekínthető. Ezért nem lehet ennek a nevét külföldi, főként a német kéziköny- vekben megtalálni. Magyarország alföldi tájain egyenként mindenfelé elég gyakran találhatni, leginkább pedig futóhomokos helyeken, a hol a szőlőkben néha tömegesen elszaporodik és kárt tesz. Kártevé- séről eddig csupán a nagy-kőrösi és kecskeméti szőlőkből ismerjük 110 hol a nép is jól ismeri és kendermagbogárnak hivja, a mely név a színére és nagyságára nézve kendermaghoz hasonlító bogárra nagyon találó név. A. kendermagbogár kifejlődött korában sokféle növénynyel táp- lálkozik és nem él csupán a szőlő fiatal hajtásával. Kifejlődése és álczáinak életmódja ez ideig még nem ismeretes. Épen azért nem is ösmerünk módot arra, hogy tömeges fellépésének elejét venni lehessen. Az ellene való védekezésnél e szerint csupán a kifejlődött s a szőlő hajtásán megjelenő bogarak összegyűjtésére és megölésére lehet szo- rítkozni. Ez a védekezési eljárás azonban igen kevés sikert igér, mert a bogarak nagy része nappalra a szőlőhajtáson marad ugyan, de annak alátartott rovarhálóba vagy felfordított esernyőbe verésekor a gyönge hajtások is könnyen letörhetnek. Ily módon a kendermag- bogárból sokat lehetne ugyan összefogdosni, de még sem annyit, hogy kártékonyságukat kellőkép csökkenteni lehetne. A kolumbácsi legyek. — A kolumbácsi legyek már régóta nem jelentkeztek oly nagy mennyiségben és nem hatoltak oly messzire, mint az idén. Rendes tartózkodási helyökről, az Alsó-Duna mellékéről május vége felé nagy tömegek jelentek meg Aradmegyében is, Gyorok, Kuvin és Kertes községek határán s utóbbi helyen lő darab házi állatot megöltek. Sőt egyes rajok nemcsak a biharmegyei Vaskóh, Nagy-Szalonta és Beél környékére vetődtek el, hanem áthatoltak a Királyhágóntuli részekbe Hátszeg vidékére, sőt kisebb rajok Alsó- Fehérmegyébe is. Megjelenésük méltán okozott aggodalmat, mert az állatokat egész nap istállóban voltak kénytelenek tartani s nemhogy hasznukat ném vehették, hanem még legelni sem ereszthették és igy drága szénával kellett őket étetni. A legyek elüzésére füstölgő, nehéz szagú tüzeket gyújtottak. A meglepett vidékeken sok kárt tettek a kolumbácsi legyek a vadak közt is, melyek előlük sokszor alig mene- külhetnek. Kártékony erdei rovarok bejelentése. — Az erdei kártékony rovarok kártételeiről ez év április havában 118 erdőgondnokságtól 120 jelentés érkezett a földmivelési miniszteriumhoz, illetve az orsz. phylloxera-kisérleti állomáshoz. Ezek közől azonban 96 jelentés csak negativ eredményt tüntet fel, miután ott rovarkár nem fordult elő. Ellenben 22 erdőgondnokság területén 36 esetben okoztak károsítást a rovarok, melyek a legtöbb esetben csak szórványosan léptek fel. Jelentékenyebb kár történt azonban a deézsi erdőgondnokság faiskolájá- ban, hol a cserebogár ( Melolontha vulgaris) pajorja az akáczcsemeték közől mintegy 309/9-ot elpusztított ; Temesmegyében Rékason ugyancsak a pajor a katonás-czinczér (Cerambya miles Bon.) álczájával együtt a tölgycsemeték 2090/0-át rágta el. Ezeken kivül a gyapjas pille ( Ocneria dispar L.) hernyója tett kárt a temesmesmegyei Dentán, hol a kocsáncs tölgy gyenge hajtásait és virágait tarolta le, s ez által a makk termésnek legalább egy tizedrészét már virágjában elfogyasztotta. A kisebb rovarkároknál a legtöbbször ismét a pajor szerepelt, mely a fenyőcsemeték gyökereit rágta el. 5ok helyen társul szegődött a pajorhoz ala a lótetű ( Gryllotalpa vulgaris) is. Szórványosan volt észlelhető a Cryptorrhynchus Lapathi L.a Salix capreán a drávántúli Lipovl- janén, a Hylesinus Fargini F. a körizsfán Orsova körül Ohába-Bisztrán ; a Pityophthorus micrographus L. alucz és jegenyefenyőn O. Bisztrán és Zólyommegyében Sziklatelepen; a Tomicus curvidens Germ. szintén e kétféle fenyőn 0. Brisztán és az ungmegyei Sztavnán; Tomicus chal- cographus L. ugyancsak lucz és jegenyefenyőn, Sziklalepen ; Xyleborus monographus F. a kocsános tölgyben a bródi kerület Njemci és Vrbanje község erdeiben, utóbbi helyen vele együtt a Ayl. dryographus Htz. szórványosan. A Trypodendron lineatum OI. 0. Bisztrán a lucz és je- gényefenyő kérge alatt élt, mig rokona, a Tryp. domesticum L. Sztavnán a beteg bükkfák kérge alatt tanyázot. A hős czineczér (Cerambyex cerdo L.) Lipovljane, Njemci és Vrbanje tölgyeseiben volt gyakori. A Tortrix viridana L. hernyói Njemcin a tölgy lombozatát falták. Kevésbbé volt káros a Cecidomyia Salicis Schrk. gubacsképző légy, mely Lipovljanén a Salix Caprea fiatal hajtásait torzította el gubacsaival. Népfölkelés a sáskák ellen. — Bagdad határán a tavaszszal — márczius vége felé —- oly tömérdek sáska lepte el a vetéseket, hogy az egész határ összes termését végpusztulás fenyegette. A. sáska- járás ellenében megfujták a riadót és általános népfelkelést rendeztek. Hydajat pasa a város összes lakosságát nem- és korkülönbség nélkül kirendelte a pusztító háborúra. Kora reggeltől késő estig a harcz- téren volt a város lakossága, a katonákat, papokat és tanárokat sem véve ki, és pusztította a félelmes ellenséget. Csupán a fekvő betegek és szopós gyermekek maradhattak otthon. 10 napig tartott az óriási küzdelem, mi alatt naponta minden lakosnak legalább 21/, kilogramm elpusztított sáskával kellett beszámolni. IRODALOM. A. Preudhomme de Borre, Crustacés Isopodes recueillis par feu Camille Van Volxem, pendant son voyage en Por- tugal, en 1871. (Annales de la Société entomolo- gigue de Belgigue XXX. Compt. rend. p. 112—1153). Rövid jegyzéke kapcsán a szerző 2 többi között felemlíti, hogy a brüsszeli kir. muzeumban Magyarországból a következő két száraz- földi Isopoda-faj van meg: Forcellio politus Koch Varannóról és PF. se- rialis Koch Pécsről és Simontornyáról; mind a kettő Dr. Horváth Géza úrtól került oda. Eugen Dobiasch, Adressen-Buch europáischer Coleopteren- und Lepidopteren-Sammler. Buziás, 1886. (60. lap). E czímtárban, mely a rovarászok között való érintkezés és csere előmozdítására jó szolgálatokat fog tenni, hazánkból összesen 51 bogár és lepkegyüjtő van felsorolva. 112 Dr. Örley László, Budapest és környékének alsóbbrangú (Ento- mostraca) rákfajai. (Természettudományi Füzetek. Sköti pa 14) Szerző a néhai Madarász Zsigmond Ede hagyatékából a nemz. múzeumba került alsóbbrendű rákfajokat ismertetvén, 42 fajt sorol fel, egyszersmind az eddig Cypris hungarica név alatt leirás nélkül szerepelt rákfajt Notodromas Madarászi uj név alatt vezeti be a szakirodalomba. Joannes Frivaldszky, Lepidoptera nova et varietates, in expeditione ad oras Asiae orientalis comitis Belae Széchenyi, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludovico Lóczy collecta. (Természetrajzi Füzetek X. köt. p. 39—40. Tab. IV. Fig. 1—5). Öt új ázsiai lepkefaj és faj változat latin leirása. LEVÉLSZEKRÉNY. —5i— Kérdés. (6.) A ménesi vinczellér-iskola anyaszőlőjében egyes tőkék a májusi napokban sinlődni kezdtek és némelyek teljesen elpusztultak Mai napig a legfigyelmesebb kutatás után sem tudtam semmi oly gombát vagy rovart felfedezni, melyről feltehető lett volna, hogy az okozza a pusztulást. Ma azonban felbontván egy oly tőkét, melynek koronája már egészen leszáradt, a gyökérből jövő uj hajtásban az ide mellékelt rovar álczát találtam, mely az alig egy centiméternyi hosszú hajtást hosszában végig fúrta. Feltehető-e, hogy ez a rovar pusztította el a szőlőtőkét, mely május elején szépen fejlődésnek indult? mi a neve? hogy lehet e rovart kipusztítani ? Búcz Súndbi, Felelet. (6.) A beküldött rovar-álcza a pattanó bogarak (Klateridae) családjába tartozó Agriotes-faj álczája, ennélfogva a drót-féreg név alatt ismert vonalas-pattanó bogár (Agriotes lineatus) álczájának leg- közelebbi rokona. Hogy azonban az Agriotes nemnek hazánkban élő 7 faja közől melyik, azt, miután e fajok álczái közől nagyobb rész még ismeretlen, meghatározni csak akkor lehetne, ha sikerülne kifej- lődött bogárrá felnevelni. Annyit biztosan meg lehetett tudni, hogy nem a fentebb említett közönseges drótféreg. Biró Lajos. Fk OVARTANI LAPOK III. kötet. 1886. junius. 6. füzet. LONG KNNNNNNEKENNNENEN NET] LENN NNNEEN Ki (GE KENN] (NNNKENEK I LNN NENNSEN! karara LENKE NNNKENN NEK NN EKNN ENNEK NN N ENNE NN ENTTT] A magyarországi fa-rontó darázsok. V. II. A csápok végeik felé többé-kevésbbé vastagodnak (Cephus Auct.). 4. Cephus idolon Rossi. Fekete, fényes, pelyhes fekete szőrű; csápjai 922 izülékűek, végeiken vastagabbak, feketék, az utolsó izülék sárgás; a szájvédő sárga, alul fekete szegélyű; a hátsó lábszárak közepén alül csak egy tövis van; szárnyai átlátszók, ereik feketék, a bordaér és a szárny jegye világos sárgák. A nőstény: arcza, halántékai, belső szemkörei, állkapcsainak töve, előmellkasának mindkét oldala szélesen, vállgümői, egy folt a szárnyak alatt és lábai nagyobbrészt narancssárgák ; összes csipői, tomporai, két első pár czombjának töve és a hátsónak vége, valamint a hátsó lábszárak és két hátulsó pár láb tarsusai feketék vagy sötétbarnák ; potroha narancssárga, a két első és az 5-ik szelvény fekete, ez utóbbi oldalain sárga, a 7-iken a mellső szél közepén egy fekete folt van, a 8-ik fekete, a legvége sárga ; hasa fekete. — Hossza 10—12 mill. A hím: arcza, belső szemkörei, állkapcsainak töve, vállgyümői, egy-egy folt a szárnyak alatt, csipői és lábai világos narancssárgák, tomporai, a hátsó czombok és lábszárak töve és vége, valamint a hátsó tarsusok feketék vagy sötétbarnák ; potroha világos narancs- sárga, a két első szelvény, az 5, 7 és 8 ik fekete, az utóbbi négy, hátsó szélén, többé-kevésbbé narancssárga; hasa részben sárga. — Hossza 10—12 mill. E szép déli faj hazája Portugalia, Spanyol- és Olaszország, Szi- cilia, Kaukázus, Syria és Algir. Magyarországi példányunk nincsen ugyan, de a bécsi cs. múzeumban láttam egyet, mely állítólag Dél- Magyarországból származik, hol azt Kollar Vincze még 1820-ban találta. 9 5. Cephus nigrinus Thoms. Fekete, fényes; hátsó lábszárainak töve szélesen s a két első pár láb térdei, lábszárai és tarsusai sárgák, ez utóbbiak végső ízeiken barnásak ; csápjai vékonyak, végik felé vastagabbak ; a hátsó lábszárak közepén alul két tövis van; szárnyai átlátszók, erezetük és a jegy feketés. — ga 9; hossza 6—7 mill. A hím : utolsó-előtti hasszelvényén rövid, durva, csaknem fekvő serteszálak s a végén aranysárga pillás szőrök vannak. 3 Hazája Svédország. Nálunk Budapestnél a Lipótmezőn máj. 5-én (EF mi c h), Kelenföldön máj. 29-én (Biró), Mehádiánál (P á vel), Szilágymegyében Peéren ápr. 30-án (Biró) és Zemplénmegyében Varannónál máj. 15-én (Horváth) fordult elő. 6. Cephus pallipes Klug. Fekete, fényes, fekete pelyhes ; csápjai vékonyak, végeik felé vastagabbak, 18 izülékűek, feketék, a 8—10 végső íz barnássárga ; mellkasa fekete, csak a szárnyak töve alatt van egy kis sárga folt ; állkapcsainak töve, czombjai elülről, térdei, lábszárai és tarsusai sárgák, ez utóbbiak végeiken sötétbarnák ; a hátsó lábszárak közepén alul két tövis van ; szárnyai kissé füstösek, átlátszók, erezetök és jegyök barna, a bordaér szennyessárga. Hosza 6—7 mill. Á nőstény : potroha egészen fekete ; a hímnél azonban a 4— 6-ik szelvényt és a 9-ik hátsó szélét széles halványsárga szalag ékesíti, a 7—8 oldalain sárga foltos. Csaknem egész Európában el van terjedve. Nálunk előfordult : Budapesten a kincstári erdőnél május 10-én és a Zugligetben máj. elején (Frivaldszky); Szent-Endrénél (Frivaldszkwy); S.-A.-Ujhelynél (Chyzer); Mehádiánál (Pá v el) és Fiume környé- kén (Korlevió). 7. Cephus analis Klug. Fekete, fényes, ritkás fekete pelyhes; csápjai feketék, 20 izü- lékűek, vékonyak, végeiken vastagabbak ; mellkasa fekete, egy kis folt a szárnyak alatt sárga; a hátsó lábszárak közepén alul két tövis van, a tüskék fehéresek ; szárnyai kissé füstösek, átlátszók, erezetőök és a jegy sötétbarnák. — Hossza 7—8 mill. A nőstény: potroha fekete, az utolsó szelvényen, felül, egy narancssárga folt van; lábai feketék, az első pár láb térdei, szárai és tarsusai, és a közbülső térdei rőt szennyessárgák. A hím: potroha egészen fekete, csak a pelczék sárgák ; lábai 115 feketék, a két első pár láb térdei, szárai és tarsusai sárgák, ez utóbbiak végső izülékei kissé barnásak. Hazája Angol-, Franczia-, Német-, Olaszország és Svájcz. Nálunk meglehetősen ritka. Előfordult: a Herkules-fürdőnél (Fri v. és Pável:; :Szilágymegyében Peér ápr. 30, Pele máj. 8. és Tasnád-Szántó mellett máj. 18. (Biró ; Zemplénmegyében S.-A.- Ujhelynél máj. 21, Nagymihály és Tolcsva mellett rChy zer). 8. Cephus variabilis Mocs. (uj faj.) Fekete, fényes, gyöngén pelyhes; csápjai 19—20 izülékűek, vékonyak, végeiken vastagabbak, feketék, a 8—10 végső íz alul rőtsárga ; állkapcsai töve és egy foltocska a szárny alatt sárga; középmelloldalai sárgásszürke pelyhesek; hasa fekete; hátsó láb- szárain a közepén alul két halványszinű tüske van ; szárnyai meg- lehetősen füstösek, erezetök és jegyök barnás. A nőstény; potroha fekete, oldalról összenyomott; a potroh szelvényei közől az 5—7 hátsó szélét megrövidült keskeny narancs- sárga szinű szalag ékesíti, az utolsónak több mint fele narancssárga, tojócsöve rozsdabarna, egyenes; lábai feketék, az első pár czomb alsó részén több mint fele, valamint szárai és tarsusai, meg a középső párnak térdei és szárai narancssárgák, a két hátulsó pár tarsusai rőtbarnásak. — Hossza 9 mill. A hím: potroha fekete, oldalról összenyomott; a £—5 vagy 4—6 vagy 4—7 szelvény hátsó szélét meglehetősen széles halvány narancssárga szalag ékesíti s ilyen szinű az utolsó szelvény is; lábai feketék. A nőstény a C. analis nőstényéhez, a hím a C. pallipes hím- jéhez hasonlít. Ez új Cephus-faj Kecskemétnél (Madarassy), a Herkules- fürdőnél (F ri v.), Nagy váradnál (M ocsáry), Szilágymegyében Tas- nádon máj. 11 és 28, Tasnád-Szántó mellett máj. 18 (Biró), valamint 5.-A.-Ujhelynél máj. 8 (Chyzer) került kézre. 9. Cephus Mocsáryi Kirby. Fekete, csápjai, mellkasa és lábai feketék, ez utóbbiak és a potroh szurokszinű tünettel; mellkasa és potroha finomúl pontozott ; a 3-ik szelvény végén két oldalt egy-egy sárga folt van; csápja körülbelől 29 izülékű, inkább rövid és vastag; szárnyai fü tösen átlátszók, erősen szivárvány színbe játszók, erezetük szurokszinű. — 7 9; hossza 16—24 mill. E szép és nagy fajt Kirby angol rovarász hazánkból kapott gr 116 példányok után az én tiszteletemre nevezte el. A nemz. múzeumban még nincs példány. 10. Cephus niger Harr. (iroglodyta Fabr.) Fekete, fényes, ritkás fekete pelyhes szőrű ; csápjai feketék, 22 ízülékűek, rövidek, végeiken kissé vastagabbak ; állkapcsai töve, egy kis folt a szárnyak töve alatt, hátsó mellkasának mindkét oldalán egy nagyobb folt, térdei, lábszárai és tarsusai rőtsárgák ; a hátsó lábszárak vége feketés és rajtuk a közepén alúl két tövis van; potroha fekete, a 3—7 sze lvénynek oldalai és a 4 és 6-ik hátsó része meglehetősen szélesen sárga; szárnyai sárgásan-átlát- szók, erezetük barnás, a bordaér és a jegy szennyessárga. — Hoszsza 12—14 mill. Vannak olyan nőstények is, melyeknél a potroh 4 és 6-ik szel- vényének szalagja szélesen meg van szakítva s oldalain inkább foltalakú. ; A hím : hasa 6—7 szelvényein szívforma bársonyszerű fekete folt van. Hazája Angol-, Svéd-, Franczia-, Olasz-, Németország és Svájcz. Nálunk a fűtejfélék virágján fórdúlt elő. Budapestnél a Lipótmezőn máj. 1, 4, 23 és 27-én, (Emich), §S.-A. Újhelynél (Chyzer), Nagyváradnál(M o c s), és Mehádiánál (Friv. és Páve). 11. GCephus arundinis Gir. Fekete, fényes, finom pelyhes; . csápjai feketék, vékonyak, végeik felé kissé vastagabbak ; állkapcsai töve rőtsárga ; lábai feke- ték, két első pár lábszára és ezek tarsusai rőt-szennyessárgák, a középső tarsusok kissé barnásak, a hátsó lábszárak barnásfeketék ; potroha fekete, a 2—6 szelvényt hátsó szélén zöldessárga szalag ékesíti; szárnyai kissé barnásan-átlátszók, szivárványszínbe játszók, erezetük és a jegy sötétbarna, a bordaér szennyessárga. — ? ; hossza 10 mill. Hímje még ismeretlen. Álczája, Giraud szerint, a közönséges nád szárában él. Hazája VFrancziország és Ausztria. André szerint Magyar- országon is él.") "JA Frivaldszky János által (Adatok Temes- és Krassómegyék fauná- jához. Math. és Term tud. Közlemények. XIII. köt. 349 lap.) Oraviczán talált és C. arundinis. név alatt felemlített Cephus-faj a 0. vagabundus Mocs. új faj- hoz tartozik. 12. Cephus vagabundus Mocs. (Új faj). Fekete, meglehetős fénytelen, ritkás pelyhes szőrü; csápjai feketék, 24 izülékűek , vékonyak, végeik felé vastagabbak ; állkap- csaiknak közepe és falámjai legnagyobb részben szennyessárgák ; mellkasa fekete, előmellkasa meglehetős hosszu, felül kissé lapos; egy kis folt a szárnyak alatt, térdei, két első pár lábszára és tar- susai rőt-szennyessárgák ; hátsó lábszárai és tarsusai feketék ; potroha fekete, fényes, a 3—7-ik szelvényt hátsó szélén keskeny zöldes- sárga szalag ékesíti; többi szelvényei és hasa egészen fekete; a hátsó lábszárakon a közepen alúl csak egy fehéres tövis van; szárnyai kíssé füstösen átlátszók, erezetük és a jegy barnás, a bordaér szennyessárga. — ? ; hossza 12 mill. A C. arundinis-hez hasonló, de meglehetősen fénytelen, potroha 2—7 (nem pedig 2—6) szelvénye hátsó szélének van zöldessárga szalagja. Himjét nem ismerem. Frivaldszky János úr találta Krassó-Szörény megyében Oraviczán (Nagy-völgy.) A magyarországival tökéletesen megegyező példány van a n. múzeumban Szibériából, melyet ott a magyar születésű Kindermann Albert gyüjtött. 13. Cephus pumilus (Mocs.) André. Fekete, fénves, finom pelyhes: csápjai 19 ízülékűek, vékonyak, tehérek, végeik felé vastagabbak, és rőtbarnák; állkapcsai töve, egy egy foltocska a szárnyak alatt, a czombok, térdei meglehetősen szélesen és két első pár lábszára és tarsusa sárgák; a hátsó láb- szárakon a közepén alúl két tövis van ; potroha fekete, a 4 és 6-ik szelvény hátsó szélén zöldessárgával szegélyezett, a 9 egészen s a 7 oldalai és felül a közepén egy folt sárgák; szárnyai kissé szür- késen átlátszók, a bordaér és a jegy barnás-szennyessárga, az erek barnásak. -— Hossza 6 mill. A nősténynél: a hátsó lábszárak és tarsus izei egészen sárgák, utóbbiak végei kissé barnásak. A hímnél: a hátsó lábszárak vége és valamennyi tarsus izei barnásak. Hazánkban és Finnországban él. Előfordult Budapest körűl (Pável), és Szilágymegyében Tasnádon jun. 12. (Biró). 14. Cephus similis Mocs. (Új faj.) Fekete, fényes; fejét és mellkasát felül fekete, melloldalait és potrohát pedig hamvasszürke pelyhes szőrözet fedi; csápjai 20 118 izülékűek, a végső 12 14-ik barnásvörös ; állkapcsai töve szélesen, a szemek és állkapcsok közt levő terű, a szemkörök foltja alúl és egy foltocska a szárnyak alatt sárgák; potroha barnásfekete, a 4 és 6-ik szelvény hátsó szélét meglehetősen széles zöldessárga szalag ékesíti, a 7-ik oidalt és felül sárga foltos, az utolsó csaknem agyagsárga ; lábai feketék, a két első pár láb csipői és tomporai elülről világossárga foltosak, a czombok elülről egészen sárgák, a hátsók csupán tövükön felül s alúl sárga foltosak, két első pár lábszára és tarsusai egészen, a hátsók legnagyobb részt sárgák, ez utóbbiak végeiken és a hátsó tarsusok egészen feketék; a hátsó lábszárakon a közepen alúl két fehéres tövis van; szárnyai kissé füstösen átlátszók, ereik barnásak, a bordaér és a jegy píszkossár- gák. — c" ? ; hossza 71/2—8 mill. Vannak olyan hímék is, melyeknél a potroh 3—24 és 6—7 szelvényeinek hátsó szélét meglehetős széles zöldessárga szalag ékesíti, a 8-ik pedig oldalain és felül sárga foltos; a hátsó czom- bok felül sárga vonalasok. ; A pumilus-hoz hasonló; de nagyobb és vaskosabb, csápjai 20 izülékűek, vastagabbak ; a szemek és állkapcsok közti terű és szem- körökön alul levő foltja sárga; a hátsó pár láb csipőinek és tom- porainak, valamint czombjainak a töve alúl-felül sárga foltos és a hátsó lábszárak mind a két ivarnál végeiken barnásfeketék. K omárommegyében az ácsi erdőnél máj. 17 (Biró), Baziásnál (Frivaldszky), a Herkulesfürdőnél (P á v e 1) és Szilágymegyében Tasnádon jun. 12 (Biró) gyüjtetett. 15. Cephus pygmaeus L. Fekete, fényes, kevéssé pelyhes ; csápjai feketék, 20 — 922 izü- lékűek, vékonyak és aránylag rövidek, végeik felé erősen vastago- dottak ; állkapcsai töve, falámjai (az utolsóik kivételével) s egy fol- tocska a szárnyak töve alatt, sárgák ; potroha fekete, a 2—3 szelvény kis oldalfoltjai, a 4—6 hátsó szélének széles, az 5 és 7 keskeny, néha megszakított szalagja zöldessárgák ; a végszelvény a nősténynél csak a végén, a himné: egészen agyagsárga; a lábszárak tüskéi fehéreések, a hátsókon a közepén alul két tövis van ; szárnyai kissé füstösen átlátszók, ereik és jegyök barnásfeketék. — Hossza 7 — 8 mill. A nőstény: szájvédője és mellkasa egészen fekete: lábai feketék, térde és két első pár lábszára és tarsusa rőtsárgák, a hátsó lábszárak elülről barnásak, hátulról feketék. Vannak nőstény példányok, melyeknél a potroh 2—3 és 5 vagy 119 legalább a 2 és 5-ik szelvényen az oldalfoltok hiányzanak, sőt a mi legtöbb példányunk ilyen. A him: szájvédője csaknem egészen, két kis folt alul a szem körökön, a rágók és a szemek közötti keskeny terü, melloldalai, a ecsipők és tomporok, úgy minden czombja előlről, a két első pár láb, lábszárai és tarsusai czitromsárgák, a hátsó lábszárak elülről szennyessárgák, hátulról barnásak, valamint a hátsó tarsusok is; az. utolsó előtti hasszelvényen rövid, durva, csaknem fekvő sörte- szálak s a végén aranysárga pillás szőrök vannak. Ez a legközönségesebb Cephus-faj, mely szalmadarázs név alatt eléggé ismeretes. A. nőstény késalakú tojócsövével a gabonatélék szárainak felső csomójába tojja petéjét s a kikelt álcza azt felülről lefelé végig rágja. A gabona- szárat, melyben a szalmadarázs álczája tartózkodik, fehéres száráról és ugyanily . szinű üres kalászáról könnyű felismerni. Ha az ilyen szalmát végig hasítjuk könnyen megtalálhatjuk a 10-15 mill hosszú, tejtehér, csupasz, fényes álczát melynek feje barnás, kis szemei feketék. A szárból kivett álcza S alakra görbül. Aratás felé az álcza már többnyire ki van nőve és a szár alsó részébe fészkeli magát, úgy hogy aratás után a tarlón marad. Ekkor takarót sző magának és az egész telet így tölti, csupán a következő tavaszszal változik bábbá, melyből két hét mulva a darázs kirepül. E kártékony darázs Európaszerte gyakran okoz szembetünő károkat Nálunk is jelentékeny kárt tett Ferenczy urnál, a sz.-györöki urodalom- ban 1870-ben. ") Temesmegye Folya- és Károlyfalva községeiben, hol az őszi buzának 7/, részét tette tőnkre 7) és az idén Kor buly György úr értesítése szerint Csanádmegyében a. bánhegyesi pusztán. Ovszer ellene a rövidre vágott tarló, ennek felégetése és mélyre szántása. Természetes ellensége a Pachymerus calcitrator Graw. fürkésző-darázs mely álczáiba rakja petéjét Hazája egész Európa, sőt a Kaukázusban és Syriában is él. Nálunk is közönséges. Egyes példányokat találtak Budapesten, Rákospalotán, Farkasdon, Kecskeméten, és Kalocsán; Zombornál és a csanádmegyei Derékegyházánál, Mehádia Nagyvárad, Debreczen Szilágymegyében Tasnád, Nagyfalu és Zilah, Szatmármegyében N.- Károly és Gencs, Máramarosban Korniareva, Zemplénben S.-A.-Uj- hely, Szomotor, K.-Azar és Orosz-Ruszka határán, ezenkivül Sajó- Szent-Péter és Nyitránál. 16. Cephus pulcher Tischb. Fekete, fényes, ritkás pelyhes szőrű; csápjai vékonyak, aránylag rövidek, végeik felé kissé vastagabbak, 20 izüléküek ; feje, :) Emich Gusztáv, A mező és kertgazdaságra káros rovarok. I. füzet Budapest, 186£. 140 Il. tt) Dr. Horváth Géza, Jelentés az 18853. évben Magyarország területén fellépett és megfigyelt kártékony rovarokról Budapest, 1884. 12. 1. 120 mellkasa, potroha és lábai nagyrészt ezitromsárgák; a hátsó láb- szárakon a középen alul két tövis van ; tarsusai szennyessárgák, az izek végeiken s a karmok barnásak; szárnyai átlátszók, erezetük barnás, a bordaér és a jegy eczitromsárga. — Hossza 7—8 mill. A nőstény: csápjai egészen feketék ; szájvédője (a végén és oldalain is barnás szegélyű), belső szemkörei, halántékai alul, egy kerekded foltocska, a fejtető mindkét oldalán állkapcsai töve, elő- mellkasa oldalai szélesen, pajzsa, szárnytöve, két folt a szárnyak alatt és egy másik hosszas középmelloldalakon, czombjai és lábszárai czitromsárgák ; a czombok töve, a tomporok és a csipők feketék az utóbbiak a két hátsó iábpáron sárga foltosak ; potroha fekete, a 9—3 és 8 hátszelvényt oldalt egy-egy czitromsárga folt, a 4 — 7-iknek nek pedig hátsó szélét ugyanoly szinű szalag ékesíti, az utolsó szelvény vége agyagsárga; hasszelvényei feketék, hátsó széleiken keskeny sárga szalagosak. 5 Vannak nőstény példányok, melyeknél a pajzs fekete és csak a 6-ik hátszelvényen van czitromsárga szalag, mig a 2-5 ésa 7—8 csak oldalain sárga. A him: csápjai feketék, az ostor alul ezitromsárga; egész arcza a belső szemkörökkel és a halánték alsó részével együtt (csak szájvédője két oldalán van egy kis fekete pontocska), csaknem egész előmellkasa, pajzsa, melloldalainak hosszas foltjai, szárnytöve csipői és tomporai (ezek fekete foltosak), czombjai és lábszárai ezitromsárgák ; potroha fekete, hátszelvényei közől a 3—8 hátsó szélén eczitromsárga, többnyire széles szalag,. a másodikat hasonló szinű oldalfolt ékesiti, a szalagok a 3 és 5 szelvényen a többi- eknél sokkal keskenyebbek, az utolsó szelvény vége aranysárga, has szelvényei feketék, hátsó széleiken széles eczitromsárga szalaggal. A nőstény eddig még nem volt megismertetve. E szép tarka faj Magyarországból lett először ismeretessé, az után a him példány útan, melyet leirójának Frivaldszky Imre küldött. Nálunk a fűtejen él s nem épen ritka. Előfordult Budapestnél a Gellérthegyen május 28 (M 0c€s) és jun. 7 (Biró), a Sashegyen jun. 8. Frivaldszky), a Nádorkertnél június 5. (Pável), Szegszárdon máj. 29. (Biró), S.-A.-Ujhelynél junius 15. (Chyzer) és Baziásnál (Friv. és Horváth). — Francziaország- ban is megtalálták. Mocsáry Sándor. A hernyó kifujás. A jó rovarász mai időben már nem elégszik meg a különféle rovarok gyüjtésével, biologiai megfigyelésekkel, hanem iparkodik a gyüjtött anyagot minél szebben kikészíteni, ugy hogy annak nem- csak természetes nagysága, alakja, hanem még szine is megmaradjon egy szóval minden tekintetben élethű legyen. Ezt aránylag igen könnyen, kevés vesződséggel lehet elérni a kifejlődött rovarnál, de annál több gondot és nagyobb figyelmet igényel a különféle hernyók conserválása, a mely mesterség kevésbbé ismert s ujabb eredetű, azért szélesebb körű ismertetésre szorul. . Régente egy- szerűen finom ollóval a hernyó hasát felvágva vattával tömték ki; . valamivel tökéletesebb volt már, ha száraz fürészporral, vagy homokkal töltötték meg, — de ily módon bármennyire is ipar- 9. ábra. — A hernyó kifujó készülék. kodtak a hernyó eredeti alakját és természetes állását visszaadni, nem tudták, mert a hernyóeltartás igazi módját nem ismerve valódi torz alakot kaptak. Arra a kérdésre tehát, hogy miként tarthatjuk el legjobban a hernyót? — bátran felelhetjük, hogy kitömjük, de nem vattával vagy fürészporral, hanem — levegővel és hogy miben áll e kikészítés lényege, azt a következő sorokban bátorkodom megmagyarázni. E ezélből veszünk egy készüléket") melynek legfőbb része egy 24 cent. hosszú, 8—10 cent. széles, üres pléh henger. Ennek Xx) Minden bádogos 1—1 frt 50 krért elkészíti az egész készüléket. 122 egyik alapkör sikja hiányzik s vizszintesen felül egész hosszában egy 3—4 cent. széles szalag van belőle kihasítva és mindkét ol- daláról széles, kissé meghajló és lefelé haladó pléh ellenzővel van ellátva (9 ábra). A henger mindkét végén alkalmazott pléh- lemezek segítségével van egy 14 cent. széles és 28 cent. hosszú pléhlemezhez erősítve. Ezen lemezlábak közől az, mely a henger nyilt végét támasztja alá, két, egymástól két ujjnyira lévő lemezből van alkotva, melyek az arcznak melegtől való megvédésére szol- gálnak. Szükségünk van továbbá egy, a végén hegyesedő üvegcesőre, a melyet magunk is készíthetünk. Veszünk körülbelül 4 dec. hosszú és 3/, cent. átmérőjű üvegcsövet, ") melynek közepét a gázlángban, vagy ha nincs akkor borszeszlángban fulyton forgatva megolvasztjuk és azután a cső két végét egyenletesen széthuzzuk. A legvékonyabb végű üvegcsövet állíthatjuk így elő. Kihülés után a csövet ketté törve, annak hegyes vékony részére a hernyóbőrt a kifordított végbelének segítségével rá huzzuk és ott hagyjuk száradni. Ennek megtörténte után, az üres henger alá égő borszesz lámpát helye- zünk és a fejlődő - hőt jobbról-balról alkalmazott ellenző még inkább fokozza. Ha a henger belsejében már meglehetős meleg van, fogjuk az üvegesőre erősített hernyót és óvatosan a hengerbe tesszük oly formán, hogy a cső és a hernyót hossztengelye a henger hossztengelyével essék össze. A cső szánkban levő végét azonban nem szabad kibocsátanunk, nehogy a hernyó levegő hiányában összeessék, hanem folyton, de lassan fujnunk kell ugy, hogy a hernyóbőr levegőben, mely őt a lehetőségig kitölti, ne szükölköd- jék. Hasonlóan nem tanácsos erősen fujni, mert akkor a hernyó megnyulva természetes nagyságát szintén elveszíti. A hernyófuvás időtartama meghaladja a" negyedórát és néha még tovább is tart. Ha a hernyó a kivánt alakot levegő befujása nélkül is megtartja, az még muukánk sikerült bevégzéséről nagyon csekély bizonyíték, hanem iparkodnunk kell a hernyó fejét gyengéden benyomni, mi ha nem sikerül, ugy a fujás be van fejezve. Ezután az üvegesőre száradt belet óvatosan körültördelve a hernyót az üvegcsőről le- vesszük s száraz ágat, vagy falevelet veszünk s arra gummi ara- bicum segítségével felragasztjuk, vagy szalmaszálat dagunk a végbél nyilásán bes ugy gombostüre feltüzve gyüjteményünkbe helyezhetjük. Végül meg kell emlékeznünk a hernyó belső részeinek eltá- x) Calderoni és társánál (Budapest Kishid-utcza) egy méter hosszu üvegeső ára 10 kr. volításáról is. A higított borszeszben - körülbelől a kereskedésben . kapható 1 rész borszeszhez 2 rész vizet teszünk — öljük meg a hernyót, s nem hagyjuk bent sokáig állni, mert a borszesz a hernyót nemcsak megkeményítve törékenynyé teszi, hanem még sok esetben szinét is elveszi. Az ily hevenyében megölt hernyót közönséges itatóspapirra fektetjük, hosszú hengerrel (legjobb e ezélra vékony üveg pálczika) az állat fejétől nem messze kezdve végbeléig gör- ditünk, óvatosan nem tulságos nyomással inkább többször, mire a bél minden egyes gördítésnél jobban és jobban végre egészen ki- fordul, mig erős nyomásnál az elszakadván a hernyót többé nem használhatjuk. Majd a gördiítést közvetetlenül a fejnél kezdjük s folytatjuk a végbélnyilás felé mindaddig, mig az összes belső részei az itatós papirra ki nem nyomatnak. Szőrös hernyóknál óvatosság annyiban ajánlatos, a mennyiben a szőrszálak igen töré- . kenyek: A zöld hernyók pedig részben belső részüktől nyerik szi- nüket, azt elveszítvén pótolnunk kell. E czélból a fujócső végére gummi arabicum porral kevert zöld festék port teszszünk s azt szá- ritás közben a még mindig elég nedves hernyó bőrébe fújjuk. Ily mó- don részben belső szerveitől megfosztott hernyónak kifordított bele igen hosszú ugy hogy abból bátran 2/5-át levághatjuk s a megmaradt részt huzzuk fel csak az üvegcső meghegyesített végére. Igen természetes, hogy. ily módon nemcsak a lepkék hernyóit hanem bármely rovar álczáját is kifujhatjuk. A hernyó kifujásnál sok aprólékos dologra is kell vigyázni, de azokat mind le nem ir- hatjuk, mert minden alkalomkor változnak s így azokra egyedül a tapasztalás s a gyakorlat tanit meg. Pls júnos A Nemeophila Metelkana Ld. életmódja. Metelka Ferencz, dabasi gyógyszerész, 1859-ben egy hím példány szövőpillét nevelt, melyet először Pestre, majd később Bécsbe küldött Lederer osztrák rovarászhoz, a ki az ő nevéről Nemeophila Metelkana-nak nevezte el. Nemsokára nőstényét is si- került felfedeznie s azóta évenként több példányban találta. Azonban ez igen érdekes fajnak életmódját, nemkülönben átalakulási viszo- nyait a legnagyobb titokban tartotta. A mint 1878-ban vele meg ismerkedtem, köztünk oly barátságos és szivélyes viszony fejlődött ki, hogy féltve őrzött titkát is közölte velem, de csak oly feltétel mellett, hogy a míg ő é!, addig senki előtt fel nem fedezem. Me- 124 telkának mult év tavaszán bekövetkezett halálával felmentve éreztem magamat adott szavam alól s már folyóiratunk mult évi folyamában megigértem olvasóinknak, hogy alkalom adtán nyílvánosságra hozom ennek az endemikus lepkefaj előfordulásának és felnevelésének titkát. Ezalatt azonban az oly sokáig titkolt felfedezésnek más is nyomára jött, a ki nem csinált belőle titkot, hanem nevezetes felfedezését sietett közkinecsesé tenni. E felfedező L. Demaison franczia lepkész volt, a ki 1885. május vége felé Francziaország déli részében a Reim mellékén, Silleri falutól nem messze, nedves réteken két Nemeophila Metelkana-hernyót . talált, melyeket sikerült lepkévé is felnevelnie, s ezen igazán érdekes és a franczia faunára felette nevezetes fel- fedezését 1886-ban Bulletin entomologigue eczimű folyóiratban (pag. LIV.) közzé is tette. Semmi okom sincs e felfedezés valódiságában kételkedni, mert a mint tenyészik Dabas környékén, ép úgy előfor- dulhat a Reim mellékén is, a melynek növényzeti és égalji viszonyai igen sokban megegyeznek a dabasi viszonyokkal és igy csupán csak a jelen sorok megjelenését siette, illetőleg segítette elő. Ismeretes, hogy hasonló kinézésű, csakhogy egészen más rajzú és világosabb szinű faj tenyészik Amur mellékén, a melyet Bremer 1860-ban felfedezve (tehát egy évvel később, mint Metelka találta) 1861-ben Nemeophila jflavida-nak nevezte s írta le.") E két tenyésző helyről kapott példányok közt a különbség azonban oly szembetűnő, hogy ugyanazon fajnak tartani nem lehet és a szakértő azonnal meg- tudja különböztetni, hogy ez Dabas, az pedig Amur mellékéről való, azért leghelyesebb volna, a mint már Demaison is igen helyesen megjegyzé, ha az ázsiait var. amurensis-nek hívnánk, el- hagyván a jlavida elnevezést. Ennélfogva jelen soraim csupán csak a Dabas környékén előforduló és joggal Nemeophila .Metelkana-nak nevezett lepkefaj első életviszonyaira vonatkoznak, elhagyván még a nevezett lepke részletes leirását is, melyet olvasóink Frivaldszky és Lederer munkáiban ugy is megtalálhatnak. "") A hernyó kifejlődött korában 35—40 milliméter hosszú, szőrös s mind kinézésre, mind pedig alkotára nézve a Nemeophila hernyókhoz oly nagyon hasonlít, hogy első pillanatra alig lehet megkülönböz- tetni. Barnásfekete, sárgásbarna színű; világos sárga keskenyebb s szélesebb határvonallal és két hasonló szinű, de sokkal szélesebb oldalsávval. Alul valamivel világosabb, háta sötétbarna vagy fekete. j 1) Acad. Imp. des Scien de St. Petersburg kiadványaiban. -x) Frivaldszky Imre: Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest, 1865. p. 146. — Lederer: Wien. entomol. Monatschrift 1861 p. 162. Hat sor szabályos sorrendben álló (2—2 oldali és 2 háti) sárgás szemölcescsel, a melyek hosszú halványsárga szinű, tömött ecsett- szerűen elhelyezett szőrökkel vannak ellátva. Feje fényes fekete, kicsi, kerek; két sárga oldali vonallal, — lélegző lyukai fehérek. 8 pár feketés lábbal. Az egyes szinek árnyalatában általában igen változnak, úgy hogy két teljesen, mindenben megegyező hernyót találni igen bajos, alapszinezetük azonban állandó. Igen élénkek és fürgék. . Május vége felé s junius elején Dabas körül elterülő vizes réte- ken többféle növényen található ; a ho! különösen a mocsári gólyahír — vagy mint ott nevezik kácsa virág —- (Caltha palustris), a sáslevelű nőszirom (Iris pseudaacorus) virágjain, Euphor- bia, Plantago stb. él sőt fogságban tartva még a salátát sem veti meg. Általában polyphaga és ezen tulajdonsága okozza, hogy a kifej- lődött állat oly igen különböző szinű. Június közepe táján bábozza be magát s piszkos sárga fehéres színű, laza szövetbe elhelyezett bábját növnyekre erősíti. Bábja barnásveres, feketébe hajló, 18 21 mill. . hosszú zömök. Az utolsó gyürű és a potroh gyürűk szélei veresesek, Az utolsó gyürű kis tüskeszerű csúcsban végződik. Az egyes gyü- rűkön az apró, alig látható sárgás szőrök csomókban, egy körben vannak elhelyezve, különben az egész báb csupasznak látszik. A báb rendes körülmények közt husz nap múlva változik át lepkévé. Dr. Vángel Jenő. Él - .—. APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. EZZS Magpusztító fürkésző-darázs. — A fürkésző-darázsok, mint tudjuk, valamennyien élősdi rovarok, melyek más ízeltlábú álla- tokban, kivált rovarokban, vagy azoknak petéiben, álczáiban vagy bábjaiban élősködnek és melyek épen e miatt a kártékony rovarok elpusztításával az embernek nagy hasznára vannak. Mindamellett vannak ritka kivételképen egyes fürkészfajok, melyek a többitől eltérőleg növényi anyagokkal táplálkoznak. Angyal Dezső úrnak, a budai m. kir. vinczellériskola se- gédtanárának szivességéből alkalmam volt egy ilyen eltérő élet- módot folytató fürkésző-darázszsal és kártételeivel közelebbről meg- ismerkedni. Az eset a következő volt. A budai vinczellériskola 188£. őszén a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszteriumtól mintegy 20 kilogr. alma- 126 magot kapott oly ezélból, hogy ezt az intézet kertjében elvesse és belőle magcsemetéket neveljen. Az összes magkészlet valamelyik erdőhivataltól származott és egészen Íriss szedésű volt; erős eczet- szaga elárulta, hogy eczettörkölyből lett kirostálva. A magvak a szokásos módon még azon az őszön elvettettek, de a következő tavaszon csak felette hiányosan keltek ki. Nagy részük ott feküdt ugyan a földben, csakhogy oldalukon egy-egy gombostűflej nagyságú kerek nyilás látszott, belsejük meg egészen üres volt; — tartal- mukat nyilván valami rovar rágta ki. Vajjon miféle rovar volt itt a tettes? Eleinte nem lehetett megtudni, de utóbb mégis csak kiderült. Az 1884-ben kapott magból ugyanis a vinczellériskola mag- gyüjteménye számára szintén megtartottak némi mutatványt s azt egy parafadugós hengerüvegbe tették. A vinczellériskola maggyüj- teménye és vele együtt az illető almamag is egy zárt üvegszek- rényben az 1885-diki budapesti országos kiállísáson volt kiállítva s onnan csak az év vége felé került ismét vissza. Angyal Dezső. úr ekkor átnézvén az összes magvakat, ama bizonyos almamaggal telt üvegben azonnal észrevette, hogy az almamag nagy része ha- sonlóképen meg van fúrva és belül egészen üres; de ezúttal ott voltak nagy mennyiségben maguk a kártevő rovarok is, mert a dugóval elzárt üvegből ki nem szabadulhattak és fogságukban elha- láloztak. Efféle rovarok pusztították el tehát a szabadban elvetett almamagot is. Az illető rovarok, melyeket Angyal Dezső úr közelebbi megvizsgálás végett a megfúrt almamagvakkal együtt hozzám kül- dött, 3! mill. hosszú és cesillogó zöld érczfényű apró darázsok voltak a fémes fürkészek vagyis Chalcididák családjából. Minthogy e parányi darázsok tüzetes meghatározása nagy nehézségekkel jár, teljes biztosság okáért a legilletékesebb szakemberhez: Dr. Mayr Gusztáv bécsi tanárhoz fordultam velük. Tőle megtudtam azután, hogy a kis kártevők a Torymidák alcsaládjához és pedig a Synto- maspis druparum Boh. nevű fajhoz tartoznak. ") -a Boheman e kis fémes fürkészt a svéd berkenye (Sorbus a 5) E Chalcidida-fajt első leírója a svéd Boheman eredetileg a Tory- mus-nemhez sorozta (Vet.-Akad. Handl. 1835. p. 361); ugyancsak a Torymus- nemhez van az sorozva Mayr Torymida-monographiájában (Verhandl. der k. k. zoolog.-botan.-Gesellschatt in Wien. 1874. p. .05), a mi azonban téves, mert e faj Mayr tanár úr szives közlése szerint tulajdonképen nem a Torymus-, hanem a közeli rokon Syntomaspis-nemhez tartozik. / B scandica) magvaiból nevelte fel — bizonyságául annak, hogy ez is ama nehány kivételes faj közé tartozik, mely fajoknak álczái a más rovarokban fejlődő Chalcididák élősdi természetétől elütőleg, nö- vényi anyagokkal táplálkoznak és növénymagvakban végezik átala- kulásaikat. A budai eset egyébiránt nemcsak Boheman ebbeli észleletét megerősíti, hanem még más két okból is érdekes: elő- ször azért, mert az illető rovarfajnak egy új tápláló növényével ismertetett meg, másodszor pedig azért, mert ez volt az első eset, hogy a különben csak kevéssé ismert rovar valahol tényleg kár- tékonynak bizonyult. Dr. Horváth Géza. KÜLÖNFELEK. s Hogyan lehet a juhokat a kullancsoktól megszabadítani ? — A bárányokat annyira kínzó kullancsok ellen Angolországban álta- lában elterjedt szokás a következő szerekből készült fürdőt alkalmazni : 500 gram arzenikum, 200 gramm zöld szappan és 250 liter vízből, mely fürdő körülbelől 200 darab bárány fürösztésére elegendő. Mielőtt benne a bárányokat megsfürösztenék, a fent leirt keveréket addig kell főzni, míg az arzenikum benne teljesen felolvad. és midőn ez megtörtént, tiszta vízzel addig kell felhigítani, míg egy juhból kivett kulancs belemártva nem rögtön, hanem ugy 50—60 másodpercz alatt meg- szünik élni. Ekkor a folyadékot a kádba öntvén a bárányokat egyenként oly módon fektetjük hanyat benne, hogy az egyik ember a bárány első lábait, a másik a hátsókat fogja, a harmadik pedig az állat fejére ügyel, hogy a mérges folyadékból valami a bárány szájába vagy szemébe ne menjen. Ily helyzetbe marad 6—10 perczig. Mikor az állat ily módon meglett fürrösztve, bundájából egy — a kád mellé helyezett — asztalon a felesleges folyadékot kinyomkodjuk, hogy az a kádba visszafolyjon és így minél több bárányt lehessen abba megfüröszteni. Brasch német állatorvos 0:5—07V/9-os karbolsav- oldatót ajánl e czélra. A kristályos karbolsav kilója 1 frt 92 kr., a miből a kérdéses fürdőt a következőleg csináljuk. A fürdő készítése előtt a karbolsavat tartalmazó palaczk dugóját kihuzzuk, s az üveget nyakig forró vízbe mártjuk. Nemsokára a sav felolvadván, folytonos keverés közt a kimért vízbe öntjük és pedig 0-5, 0-6, 0.7 százalékos oldat készítése végett minden 100 liter vízbe 500, 600 illetőleg 700 gramm karbolsavat öntünk. Nagyobb számú juh fürösztésére legczél- szerűbb a fürdőt 200 liter vízből készíteni, miből a fürösztésre a körülmények szerint, fejenkint 1—2 liter elegendő. 0-5—0-70/9-os oldat minden körülmény közt elég erős, ugy hogy erősebbet alkal- mazni nem ajánlatos, sőt veszélyes. A fürösztés itt is úgy történik, mint fentebb le volt írva, ügyelni kell itt is, hogy a folyadék az állat szemébe vagy szájába ne menjen. A fürdővizet minden egyes juh fürösztése után czirokseprűvel fel kell kavarni. A fürösztés után 128 egy óra múlva valamennyi kullancs eldöglik. A fürösztés legczél- szerűbben május végén vagy június elején történik. Ily fürdő által nem csak a kullancsok, hanem még a riühatkák is kipusztíthatók. Végül felemlíthetjük, hogy egy gazda azt állítja, hogy ő Zacherl-féle rovarport lenmag olajjal összekeverve a legjobb sikerrel alkalmazta, bekenvén azzal a megnyírt állatot. De e mellett ajánlatos, egy-két napra a juhakolból minden almot eltávolítani, vagy pedig azt higított kénsavval jól megöntözni, hogy az alomban található kullancsok is megsemmisüljenek. A házi legyek irtása. — A szobában oly annyira alkalmatlan legyek biztos és könnyű kiirtása oly problema, melynek gyökeres megoldása mindeddig még nem sikerült. Mivel a baj általános, annak ,elháritására már számtalan mindenféle módot javasoltak és kisérlettek meg, de még egyre ajánlanak ujakat, mi annak a jele, hogy az eddigi módok nem valami nagy eredményt mutattak fel. Legtöbbjük hatás- talan, sok mód pedig más szempontból nem alkalmazható. Az utóbbiak közé tartoznak mindazon anyagok, melyek az emberekre vagy más állatra nézve is mérges hatásuak. Ilyenek pl. a különféle légypapirok. Ezeket eltekintve attól, hogy hatásuk a legyekre nézve is sok esetben bizonytalan, már csak azért sem lehet ajánlani, mivel tudjuk, hogy. az ily megmérgezett legyek nem hullanak el azonnal, hanem könnyen beleesnek az ételbe és italba igy a mellett, hogy undoritók még veszé- lyesekké is válhatnak. Legjobbnak bizonyultak még eddig az üvegből készült légyfogók, melyeket minden üvegesnél olcsón lehet kapni s melyekbe czukrot meg szeszt szokás tenni (pl. sört). E mechanikus eszközön kivül a gyógyszertárban kapható porrá tört guassia-fa (lig- num guassiae), mely jól és gyorsan hat s ezenfelül a rovarokon kivül más lényeknek sem ártalmas. Ezt vagy ugy használjuk, hogy a faport egy lapos tányérban czukros vizzel vagy tejjel leöntjük és időnként pótoljuk az elpárolgolt folyadékot, vagy pedig következőleg készítjük el: 66 gr. guassiafát és 383 gr. tört borsót 0-5 liter vizben felényire befőzzük és 16 gr. szirupot teszünk hozzá, esetleg borszeszt is s ezt lapos tányérra öntjük ki, a melyre előzetesen egy iv vastag itatos papirt teritettünk. A zöld borostyán olaj egy tányérra öntve szintén jó szolgálatot tesz, valamint a helyiség kifüstölése parázsra hintett száraz töklevéllel is. Határozottan kárhoztatandó azonban a lépes vagy enyves vesszők alkalmazása, mely nemcsak állatkinzással jár de undo- ritó látvány is. Némi tekintetben az ujabb időben oly nagy hirnévnek örvendő Zacherlin-féle rovar por is mellőzendő, mert beszorva az ablakokat a levegő tele lesz vele s levegővel belehelve az emberi organizmusra kellemetlen sőt kártékony hatású is. Hegyes vidékeken pl. Sziléziában a parasztok nagyon egyszerű módon tartják tisztán szo- báikat a legyektől azáltal, hogy egy vagy két szelid vörös begyet tartanak, a melyek azután a legyeket feleszik. A legyeknek a szobától való távoltartására a rhicinus növényt is alkalmasnak mondják. Tény azonban, hogy rhicinusra szálló légy eldöglik. Ültessünk tehát egy- két cserépbe néhány rhicinust s állítsuk az ablakokba. KROVARTANI LAPOK III. kötet. 1886. julius. 7. füzet. LELET ONNEK ENENE NEEE ET] LLLLLNLLENNEK ELETENEK ENNE NN NE NEL ENN ENNE NEE KKN TENNEK E L LENE N NENT KEN NN ENNE NN ENNE N ENE EN NN E NNNNA TT T NN TTTT TET TTTTTTTT Argyope Brünnichii (S$cop) életmódja. Nem-e feltűnő hogy gyakran egészen ártatlan, apró állatok megpillantásánál sajátságos, kellemetlen érzes lep meg bennünket, .gyenge borzadályt vagy undort érzünk és visszataszítónak utála- tosnak tartjuk az illető állatot. Kiváltképen a kigyódzó, féregszerű vagy gyors futású, hosszú lábú állatot nem látjuk szivesen, mert az előbbi utálatot gerjeszt, az utóbbi pedig bennünket megijeszt s kellemetlenül érintve tőle visszariadunk. Hozzá járul még az állat testének keménysége vagy puhasága; — így a kemény szárnyú bogarat mindenki egész közönynyel fogja kezébe, míg a puha testü, vastag potrohú pókot még nézni is alig tudják s csuf állatnak c tartják. Különösen a pókok látásánál igen sok emberben gyermek- kori kellemetlen és homályos emlékek egész sorozata támad, melyek még fokozzák az undort. Még igen jól emlékszem, hogy dajkám hogyan ijesztett mérges pókkal és hogy fenyegetése még hatá- sosabb legyen, össze is tiport egy-kettőt, vagy a falon meglapult kaszás pók hosszú lábait kitépve megmutatta a földön fekvő lábak illeges rángatodzását, kaszalását. Igy igen sok ember gyermek ko- rából hozza magával azon utálatot, mely megmaradva — mintegy második természetévé válva — e szegény állatokat sujtja. A gondol- kodó megfigyelő azonban e dolgokat egészen más szemmel nézi, mert ha irántuk utálattal is volt eltelve azt hosszú szemlélésben legyőzte; — a természetbuvár pedig a :csuf, utálatosxc állatot maga nemében szépnek és érdekesnek találja. Tekintsünk csak közelebbről egy ily pókot, pl. az Argyope Brünnichii (Scop)-t s megfogunk győződni, hogy — eltekintve szép díszes külsejétől, és belső szerkezetétől, — életmódjában sok olyan mozzanat van, a mi méltán figyelmet érdemel. Argyope Brünichii hazánkban déli vidékeken fordul elő s ott helyenként nem is igen ritka. Számos helyen gyűjtöttem, s a hol elő fordul, ott mindig nagy számban található. A nyirkos, ár- 10 130 nyékos, hűs helyeket kedveli és szeret tartozkodni a mocsarak szélén, árkok mentén. A vizes, nedves területek buja nővényzetében feszítik ki néha igen terjedelmes kerek hálóikat, gyakran oly közel egymáshoz, hogy hálóiknak keretei majdnem összeérnek. Példáúl említem csak Rékason a vasuti állomástól délre elterülő vizes rétek árkaiban oly sűrűn laknak évről-évre, hogy minden lépésnyi távolságra biztosan egy-egy példányt lehet számítani, de előfordul az is, hogy egy lépésre 5—6 háló van kifeszítve. Valamely árok, vagy álló vizzel telt mélyedés szélén a sötét- színű sáslevelek között, vagy az árnyékot vető bokor alján van kifeszítve a többnyire elég nagy, erősszálú nem nagyon szabályos kerek hálója. Ha nem nagyon széles az árok és a vize kiszárad a háló, rendesen a két part közt az árkon keresztül terjed míg szé- lesebb vizek mellett csak az egyik oldalon levő nővényszárak között - lebeg. A háló nagysága egy kifejlődött, ivarérett nősténynél átlag 30— 40 em. átmérőjü, egyes esetekben jóval nagyobb is. Hálójáról rögtön rá lehet ismerni, mert oly jellemző sajátságok tüntetik ki, melyek részben ugyan más kerek hálósoknál, és a közel rokon keresztes pókok hálóinál is előfordulnak, de egyszersmind határo- zottan meg is különböztetik. Az Argyope Brünnichii hálóját mindig közel a föld vagy víz színéhez építi s ez rendszerint két részből áll, először egy kerek- hálóból küllőkkel és csiga fonalakkal, másodszor egy az ez előtt, vele párhuzamosan rendetlenül, össze-vissza húzott szálakból alkotott ritka, de erősszálú hálóból, mely előbbinek védelméűl szolgál. A kerekháló kifeszítésénél csak úgy jár el, mint a keresztes pók ; — előbb készíti a háló keretét, erős, hosszú fonalakkal körülhatárolva a háló szélét. Ebbe huzza a küllőket, melyek körülbelül a középen össze- futnak s úgy képezve a háló tércséjét, melyet a pók számos vékony fonállal apró-likacsos mezővé alakít át; ebből indulnak a küllők, mint a kocsi kereknél, a sugarak irányában. A küllők száma nagy, sűrün egymás mellett haladnak szét és egymás között nem hagynak nagy tért. A legtöbb esetben 32—37 küllőt számoltam meg egy kifejlett nőstény hálójában, néha azonban e szám felemelkedett 47-re is. A spiral fonalak közel a tércséhez szabályosan vannak húzva, a háló széle felé pedig rendetlenebbűl és ritkábban. Hogy mi- képen jár el a pók mindezen fonalak huzásánál s hogy hogyan bajlódik különösen az elsőknél azt itt leírni fölöslegesnek tartom, mert inár több helyen lett ismertetve, így Hermann pókfaunájában is igen érthetően és részletesen tárgyalja a keresztes pókoknál. Az Argyope 131 Brünnichii pedig egész hasonló uton-módon csinálja. Ha a spiral fonalakat kifeszítette a tércsétől felfelé és lefelé haladó czikczakos, széles, fehér szalagot készít két-két küllő közzé, mi néha igen fel- tünő különösen frissen szőtt hálóknál. Némelykor ezen zög-zugos fehér szalag 7—8 cm. hosszú, mind felfelé mind lefelé 10—15 sőt több szögletet képez. A hímeknél, melyek általában kisebb, gyengébb, de szabályosabb hálót szőnek, a czikczakos szalag helyett rendesen egyenes igen széles szalag található, mely a hálót szintén csak oly feltünővé teszi mint a nősténynél a zög-zugos szalag. Más kerek- hálósaknál is előfordul az, hogy a háló tércséjétől fel és lefelé függőleges irányban ily szalagok vannak kifeszítve, de ily feltünő módon egyik sem alkalmazza, mint az Argyope Brünnichii. Rendesen kissé dült helyzetben van a háló másik része, a rendetlenűl huzott fonálból áll, melyek nem is képeznek egy egé- szet, hanem csak összekötik az egyes sás leveleket, nővényszárakat stb. A kerekháló alsó oldala előtt tartozkodik a pók még pedig azért, hogy ezen oldalon védve legyen és hogy ezen oldalról a nagyobb ro- varok be ne repülhessenek a kerek hálóba, s így megérezhesse azt is ha a védőháló megrezzen. Kezdetben azt hittem, hogy valamely más fajta, rendetlen hálót kötő pók készíti e védő hálót azon ezél- ból, hogy talán az Argyope zsákmányából neki is jusson valami, vagy hogy ennek kerekkálója elől elfogja a prédát, míg végre meg- győződtem hogy maga az Argyope készíti azt saját védelmére. Csakis erős fonalakat használ ezen védő hálóra, olyanokat mint a kerekháló kereténél és minnél több növényszárt, levelet, vagy más tárgyat fonn abba, hogy minnél több támasztéka legyen, mert annál erősebb és szilárdabb a háló. Ezen védő háló, valamint a kerekhálóban levő fehér le és felfelé haladó czikczakos szalag jellemzik különösen az Argyope Brünnichii hálóját. Közel a víz szinéhez, hova a nap hő sugarai nem oly könnyen jutnak, hol a magas fű vagy sáslevelek és bokrok állandóan hűs árnyékot tartanak, ott ül a hálója közepén a díszes, fehér selyem- fényű Argyope. A sötét háttérből feltünően emelkedik ki az erős fehér szalaggal díszített háló a fényes, élénk színű nagy pókkal, mely a tércsén függve, hosszú lábait négy irányban szétterjesztve mozdulatlanul lebeg. Fehér selymes fejmellkasa, élénk sárgaszínű potroha sűrűn álló fekete sávokkal; a kinyujtott, sárga, feketén gyűrűzött lábak és a háló. zög-zugos feltünő szalagja együttvéve oly képet alkotnak, mely kiríi a sötét környezetből. 1005 182 És mégis ember ember után halad el hálója mellett "anélkül, hogy észrevenné; utak melletti árkokban háló háló mellett van kifeszítve feltünően alig egy lépésnyire a gyalogösvénytől és az arra- menők nem látják. Más különösen az apróbb állatok — mondhatom — védelmet nyernek szinezetük, alakjuk, tartózkodásuk stb. által ; szinük többnyire olyan, mint a környezeté és így nem igen vehetők észre, alakjuk hasonlít valami tárgyhoz,. levélhez, faághoz, rügyhöz stb., miáltal nem tünnek fel, vagy rejtett helyet keresve elbujnak a nagyobb állatok vagy emberek fürkésző szemei elől és így mene- külnek meg. A pókok legtöbbje hasonlóan védi magát; a fölaön tartózkodók földszínüek, a fatörzsen meglapult Fhilodromus poecilus színezete . annyira megfelel a fa kérgének, hogy azon még a leg- gyakorlottabb szem is alig pillantja meg; a keresztes pókok valami: rejtekbe vonulnak vissza, a hol egyhamar nem találhatók fel. A 7ro- chosa földbe ássa magát, mások ismét kövek alá húzódnak. E szerint mindegyik igyekszik elkerülni a figyelmet, hogy életét biztosítsa. . De az Argyope Brünnichii nem iparkodik magát elrejteni, ha- nem százával található az út melletti árokban; az ember köz- vetlen mellette megy el és feltünősége daczára még se látja, mert mozdulatlanul ül hálójában. Sokszor, ha gyüjtöttem ilyen helyen és az arra menő parasztok meglátták az üvegcsékben a szép pókot, csodálkoztak, hogy még ilyent is lehet ezen vidéken találni s midőn megmutattam nekik a közvetlenül mellettünk levő hálóban egy ily példányt, még nagyobb csodálkozással nézték, mert már sokszor mentek el mellette, de soha sem vették észre. Hol nem oly dús a növényzet s a száraz talajból nád vagy sás nem nő ki s hol nem takarja sötét árnyék élénk szinüket, ott több elővigyázattal is birnak. Igy réteken, ahol magasabb fűszálak közzé kénytelenek hálójukat kifeszíteni, ott az egész háló gyengébb, feltünő czikczakos szalagja sokszor nincsen, a védő hálója hiányzik s a pók maga nem is tartózkodik a hálóban, hanem lebocsátkozik a fű aljára és annak szárai között bujik el nappal s csak alkonyatkor vagy éjjel bátorkodik hálójára felmenni. Abban ülve nyugodtan, mozdulatlanul vár naphosszat példás türelemmel. Ha veszedelmet sejt nem bocsátkozik le rögtön a földre, mint azt a legtöbb keresztes pók teszi, hanem bizva magában ijesz- tésre fogja a dolgot, vagy talán csak haragját akarja kifejezni, de oly erővel rezzenti meg hálóját, hogy az majd beszakad, néhány perczig vagy még tovább is úgy rángatja azt és himbálódzik benne 133 néha oly gyorsasággal és erővel, hogy szinte visszariasztja az em- bert; ha ez.sem javít helyzetén és látja ellensége további törek- vését ő is futásban keresi menedékét, hirtelen lebocsátkozik, mintegy leejti magát egy szálon és eltünik a fűben. Ha ismét nyugalom állott be, lassan vigyázva tér vissza elhagyott lakásába. Visszatérve a hálóján esetleg történt hibát kijavítja s odaül ismét mint azelőtt annak közepére szétterpesztett lábakkal, fejjel lefelé. A megrongált hálót, nagyobb szakadást, vagy eltépett küllőket csak alkonyatkor vagy este szokta helyreigazítani. Nappal csak kényszerítve mozog; veszedelemben, ha hálóját vagy őt magát meglökik, akkor mozog, különben nem, mert jól tudja, hogy mozdulataival magát könnyen árulhatja el. Ha hálóját elszakítják rendesen ugyanazon helyre építi fel ujra és felhasználja lehetőleg a megmaradt szálakat. De a fonás- szövés mesterségét nem birja annyira, mint keresztes pók; már a második hálót ritkán köti oly szépen, mint az elsőt, s ha kétszer egymásután kell hálóját elkészítenie, bizony kimerül és már csak egyes szálakat képes húzni; csak hosszabb idő mulva, mi- közben táplálkozott is, épít fel ismét rendesebb kerek hálót. Fej- lődése alatt többször változtatja lakását, mert a hálók használat folytán — a bennakadt rovarok vergődése következtében — meg- rongálódnak, s így rövidebb vagy hosszabb idő mulva már nem alkalmasak ; ilyenkor a fiatal pók otthagyja e rozzant lakást, más helyre költözködik és új hálót, erősebbet és nagyobbat épít. Ezt többször is ismétli, míg teljes nagyságát és ivarérettségét el nem éri; de azután már csak kényszerítve hagyja el hálóját, hogy másutt ujat kössön és ezen utolsó már soha sem oly szép és rendes, mint az előbbiek, a zögzugos szalag, sőt igen sokszor még a védő háló is hiányzik; azért ősz felé, midőn már csupán kifejlett példányok vannak, melyek nagy részének vándorolni kellett, a hálók ritkán épek, össze vannak szaggatva, rendetlenül vannak kifeszítve, úgy hogy nem is hasonlítanak azokhoz a szép tiszta, rendes hálókhoz, melyeket a pók tavaszkor épített. Mindíg hálója egyik oldalán és pedig alsó oldalán tartóz- kodik a pók, s így előtte van kifeszítve a védő háló. Ott várja nyugodtan, míg valami rovar berepül. Az apró rovarokkal nem törődik ; szunyogok, legyecskék nem kellenek neki, hanem csak nagyokat, szitakötőket, sáskákat, méheket stb. kiván; ezek képezik leginkább táplálékát. Az Argyope szomszédja a nádi keresztes pók (Epeira co- 134 rnuta Cl.) és a kisebb Tetragnatha extensa L. Mindkettő igen gyakori s szintén mocsaras helyeket kedvelik, minthogy ott az alsóbbrendüek, nevezetesen a rovarok közül a légyfélék serege leg- előnyösebb létfeltételeiket találják, így roppant számban ott rep- kedve a pókoknak igen alkalmas táplálékul szolgálnak. Itt uralkodik a nádi keresztes pók a nádbojtok csúcsától le a vízszinéig, minden magasságban, minden hézagban, a mint a körülmények kivánják úgy feszíti ki hálóját, függőlegesen, dülten, sőt vízszintesen; szép, rendes és erős kerekhálót sző. Este működik és szorgalmával, míg a nap lealkonyodik, nagykiterjedésű hálóját elkészíti. Visszavonul ügyesen épített lakásába, hogy onnét a hálóba esett rovarokra ki- rohanva hatalmába ejthesse. Néha azonban hiába ül lesben, mert valamire való rovar, melyet megfogni érdemes lenne, nem akar a hálóba repülni. Szunyogok ezrével, a legapróbb legyecskék tömérdek sokaságban repkednek ott játszva a légben, felemelkednek, leszállnak és beleesnek az észre nem vett hálóba, egyik a másik után, mindig több és több, míg el van lepve a háló ily apró rovar- kákkal, néha oly sűrün, hogy egészen fehérnek látszik és így igen feltünő. Mire reggel lesz, ott hagyhatja a nádi keresztes pók a még csak tegnap kötött hálóját, ujat szőhet, mert a szunyogokkal és apró legyecskékkel ellepett hálóban hiába várna prédára, azt látja és kerüli már most minden rovar. Ujat készít helyette talán több szerencsével. Az Argyope Brünnichii ilyesmit nem ismer. Miért, hiszen az ő hálója is ott van a tó partján, sás között; hol az előbbié, csak úgy sietnek az apró lények a vízből előtte is, csak úgy hemzsegnek hálója előtt és mégse esnek bele. Miért? Az Argyope hálójában húzott feltünő czikczakos fehér szalag és az ott ülő hatalmas pók eléggé jelzik a veszedelmet, intve intik a szunyogsereget s ezek ijedten hagyják el a háló közelét. Szunyogokkal és apró legyecs- kékkel ellepett Argyope-hálót én soha sem találtam, mert észre veszik és kerülik a feltünő hálót s így a sok alkalmatlankodó apró- ságtól feltünőségével védi magát az Argyope Brünnichiis hálójának ragadós szálai tisztán maradnak. Hálójába leginkább szitakötők kerülnek; ezek egymást hajtva pontról-pontra repülnek, kóróról-kóróra, egyik feltűnőbb virágról a másikra. Valamelyik ügyetlen társát kergetve végig repül az árkokon és nem látja a keresztben feszített hálót, persze éle- tével fizeti vigyázatlanságát. Láttam midőn egy szitakötő a háló- nak azon oldaláról jött, melyen a vídőháló volt kifeszítve, abban 135 megakadt, de egy pár szárnycsapkodással ismét kiszabadult, mert ezen háló szálai erősebbek ugyan, de nem ragadósak; most meg- kerülte a hálót és a másik oldalról jött vissza, éppen a pókra tartott, mintha csak arra akart volna ülni s mert ezen oldalon védőháló nem volt, a kerekháló ragadós fonalaihoz ért és a mindig éber póknak zsákmányul esett, daczára vergődésének és erejének, mert a pók hirtelen megkapta megforgatta lábaival és fonósze- möleseiből vastag szálakat bocsátva megkötötte úgy, hogy mozogni se tudott, erre egy csipéssel mérgét beeresztette mire ez csakhamar megszűnt élni. Ez alatt be is burkolja, befonja egészen fehér se- lyemmel és most felviszi a fehér coconhoz hasonló prédát hálója közepére, hogy ott előbbi helyzetét ismét elfoglalva, vérét kiszív- hassa. A nálunk előforduló legnagyobb Aeschna-fajokkal is csak ily könnyen bánik el. Nagy előnyére van a póknak az, hogy ezen aránylag sokkal erősebb és nagyobb rovarok csak egyik oldalról repülhetnek a hálóba, nem pedig arról az oldalról, melyen a pók tartózkodik, így a rovar csapkodása a háló erős és feszes szálain keresztül nem érheti a pókot. A szitakötők, melyeknek hosszú, keskeny potrohuk nem alkalmas a beburkolásra, kénytelenek még azt is eltűrni, hogy a pók miután már megvannak fogva és kötve, potrohukat felhajlítja és hátukhoz köti, miáltal rövidebbek lesznek és könnyebben vonhatók be burokkal. A préda megkötésénél és befonásánál szélesen, szalagszerűen ereszti a fonómirigyei vála- dékát a prédára, melyet hátsó lábaival forgat addig, míg az egészen be van burkolva; néhány percz alatt bevégzi munkáját. Ott, hol ez történik, természetesen a háló szálai elszakadnak, mi által hézag támad, a melyen áldozatát átbuzza és felczipeli a tércsére, hol megerősíti. Azután vérét szivja ki akként, hogy a burokban hagyott kis nyiláson benyomja szájrészeit. Csak a rovar folyékony nedveit, vérét képes felszívni, a szilárd részeit pedig nem használ- hatja. Ha jól lakott, még el nem dobja a hullát, haném másnapra is meghagyja, hogy szükség esetén tovább szívhassa. Ha bőven jut a zsákmányból, sokszor lehet látni, hogy három-négy ily beburkolt rovar csüng a háló tércséje alatt függőleges sorban egymás fölött, mi több külföldi keresztes pókra és a nálunk előforduló Cyrthophora comcára emlékeztett. A szitakötőkön kivül más nagyobb rovarokkal is táplálkozik. Bogarakat és éjjeli pilléket ritkábban, de sáskákat és méheket igen gyakran fog meg. Menge, ki a pókok életét ritka buzgósággal és szép sikerrel tanulmányozta, említi, hogy a keresztes pókok 136 hálójukba akadt méheket és darázsokat nem fogják meg, félve azok- nak fulánkjától, sőt megmenekülésüket a hálóból azáltal segítik elő, hogy eltépik azon fonalakat, melyekre az illetők ragadnak. Az Argyope Brünnichii úgy látszik e tekintetben nem oly félénk, nem tart a méhek szurásától, mert bizony meg fogja és be is fonja ugy mint bár- mely más rovart még pedig oly gyorsan és ügyesen, hogy szurni nem is jut ideje. Az Argyope, ha kellően táplálkozhatik, igen gyorsan fejlődik. Julius közepén még aprók a példányok és későbbi nagyságuk felét sem érik el, julius végén már kifejlettek és ivarérettek. Ha már kifejlődöttek akkor tünik elő szép szinezetüknek sok- félesége. Vannak egész világos fehéres-sárgás példányok, melyeknél a fekete sávok alig látszanak oly keskenyek; ismét sötétebbek, végre olyanok, melyeknél a fekete szin az uralkodó és a sárga vagy narancsszin csak egyes keskeny vonalakra és foltokra szorít- kozik, de még a lábak is majdnem tiszta feketék. A legtöbb pók- fajnál találhatók szinezetben variatiok, de ily feltünő változatosságban — és sokféleségben más pókoknál nem igen fordul elő. A himek, melyek külömben sokkal apróbbak, szinezetben inkább egyeznek meg egymással, legfeljebb nagyság tekintetében mutatnak nagyobb eltéréseket. Nem oly díszesek és más alakuak mint a nőstények. Julius közepéig egyenkint élnek, de már ezen hónap vége felé elhagyják hálóikat és nőstények felkeresésére indulnak. Julius végére és augusztus elejére esik a párzás ideje. Erről azonban itt nem akarok bővebben szóllani s csak röviden említem, hogy az Argyope Brünniéhii szerelmi élete sokkal élénkebb mint a közel rokon keresztes pókoké, mi magyarázatát a hímek nagy számában találja. Sokkal nagyobb a vetélkedés, néha két-három hím valóságos harczot vív egy nőstényért, a mi nem ritkán életébe vagy egy-két lábába kerül. Aki ép, hibátlan hímet akar fogni, az még a párzás ideje előtt gyüjtse azokat, mert későbben már alig talál épet, legtöbbnek hiányzik egy-két lába sőt találtam olyat is, melynek 8 lába közül csak három maradt meg, de azért fel nem hagyta a harczot, még nem mondott le minden reményről, hanem ott csüngött habár csak féloldalt a nőstény hálóján és ujból támadt győztes ellen- felére. Egy esetben találtam öt hímet egy nőstény hálóján, többször négyet vagy hármat, rendesen pedig kettőt. Többnyire a nőstény védőhálóján foglalnak helyet, ott küzdenek egymás ellen, miközben sokszor leesnek, de ujból felmászva folytatják a viadalt; vagy meg- fut az egyik és csellel igyekszik magának előnyt kivivni. Nyugodtan várja míg a másikat észrevétlenül megkerülheti és közeledhetik a nőstényhez. A koronás keresztes pók hímjei csak legnagyobb elő- vigyázattal és folytonos halál félelmek között közeledhetnek a nős- tényhez ; itt pedig nem nagyon félnek a hímek. Futkosással ingerlik a nőstényt, hogy párzásra bírják, ha ez nem sikerül, várnak há- lóján, pár napig is míg ez végre a közeledést megengedi. A nőstény mindig megtartja nyugodtságát, bárhogy ránczi- gálják is a veszekedő hímek hálóját, azért meg nem mozdul. Ha rovar repül ez idő alatt hálójába azt csakugy fogja meg mint máskor és kiszívja. Külömben is hálátlansággal fizeti meg a hím fárado- zását és küzdelmét, mert elfogadja egyik után a másiknak udvar- lását is, mi percze ujabb harczra ad okot. Párzás után — néha még előbb is — a nagyszámú peték gyors fejlődése következtében a nőstény potroha vastagodik. Augusztus utolsó napjaiban kezdődik a peterakás ideje. Peterakás után hamar pusztulnak el a nőstények, a hímek pedig még előbb vesztik életőket. Fogságban mint általában a keresztes pókok nem jól tarthatók, kerekhálót nem szőnek és így éhen halnak, mert csak a hálóban képesek rovarokat megfogni. Ellenségeik is varnak, eltekintve a nagyobb állatoktól egész apró parasíták élősködnek rajtuk, és néha halálukat is idézik elő. Nevezetesen van egy atkafaj ( Dermapsus), a melyet rajta nem egyszer találtam. Lendl Adolj. Adimonia rustica III. életmódja. A bogarak első átalakulási viszonyai még igen sokban héza- gosak és ismeretlenek. Igen sok bogár van, melyeknek életmódját nemkülönben átalakulásának viszonyait nem ismerjük. Igy a Chryso- melidae családba tartozó Adimonia rustica-ról 15 csak azt tudjuk, a mit Kaltenbach ír, hogy: :die schwarzen kurzstacheligen Larven sind denen von A. Tanaceti L. bis zum verwechseln aáhnlich. Sie Íressen im Juni die wurzelstándigen Blátter von Centaurea jacea, Cirsium palustre und Scabiosa succisa. Zur Verwandlung gehen sie in die Erde und erscheinen Mitte Juni als vollkommenes Insect..") Nekem f. évben sikerült a nevezett bogár álczáit nagy mennyiségben találni és felnevelni, azért erre vonat- £) Kaltenbach: Die Pflarzenfeinde aus der. Classe der Insecten. 1872. JD. 90 138 kozó tapasztalataimat, nemkülönben az álcza és báb leírását, a melyek mindeddig még ismertetve nincsenek, a következőkben adhatom. Az álcza 10 mm. hosszú, hatlábú és fekete színű. Hátán helyenként fényes. Minden szelvény háti részén két harántsor fényes, fekete szemölecs látható, a melyek harántul futó mély barázda által vannak egymástól elválasztva. A mellső sorban négy kisebb szemölecs van, a hátsót ellenben nyolcz nagyobb szemöles alkotja ; I e j TT 10. ábra. — Adimonia rustica álczája és bábja 10-szer nagyítva. A.) álcza, — B.) a báb felülről tekintve, — 0.) a báb alulról nézve. legapróbbak azonban a mellső sorok oldalsó szemölcsei, legnagyobbak pedig a hátsó sorok legalsó szemölcsei. A három mellkas gyűrűn a hátsó sor kétoldali szemölcsei igen közel állanak egymáshoz ; a háti sor kétoldali szemölcseit ellenben mély árok választja el egy- mástól (lásd a 10. ábrát). Minden szemölesből több hosszú, merev, világossárga szőr áll ki; különben a fej és lábak kivételével az egész testen szőr nem található. A hasi oldalon az egyes szelvé- nyeken szintén található két harántsorban apróbb szemölesök, a 139 hol a mellső sorban lévők egy dudorrá folytak össze. a hátsósoriak pedig alig látható 4 szemölcsből állanak. A fej fekete, kicsi, kerek és felső részében fényes. A szemek pontszerűek, a tapogatók kúp- alakúak és négyizűek. Az álczákat május elején nagy menniségben találtam Arte- misia Absynthi-in a főváros közelében lévő István-telken, a hol különösen a nevezett növény levelein él. Május hó vége felé bá- bozza be magát; piszkos sárga laza szövetbe elhelyezett bábját a növényre vagy a szekrény oldalszegleteire erősíté. Bábja 68 mm. hosszú, 45 mm. széles; sötét sárgásbarna egyszínű. Az álcza leírásánál említett szemölcsök közül csak a szel- vények háti részén lévő hátsó sorok oldali szemölecsei vannak meg, míg a középsők igen aprók, alig láthatók; az egyes szemölcsökön rövid merev szőrök állnak. A pronotumon sok rövid sötétfekete- szinű serte található, melyek leginkább a pronotum karimáján vannak elhelyezve. Az utolsó szelvényen számos szőr van csopor- tosan elhelyezva (lásd a 10. ábrát). A szemek nagyok, a csápok tizenegyizűek. A felső ajak nagy, részben eltakarja a rágókat. A topogatók négyizűek. A báb rendes körülmények közt két-három hét alatt változik át bogárrá. Vasváry Géza. Adatok Trencsénmegye lepkefaunájához. Magyarország lepkefaunája már meglehetős ismeretes. Hazánk különböző pontjain történtek eredménydús s szorgalmas gyüjtések és kutatások, melyek felhasználásával képesek vagyunk az illető helyek lepkefaunájának legalább vázlatos képét is összeállítani: — de ezen figyelmesen átvizsgált vidékeken kivül fájdalom, még igen sok hely, egyes vidékek sőt egész megyék vannak, melyeknek természetrajzi viszonyairól csekély vagy épen semmi adattal sem birunk. Ilyen lepkészileg elhanyagolt vidékek közé tartozik Tren- csénmegye is. E nagy, 1959 ( ) kméter kiterjedésű megye lepke- faunájáról alig tudunk valamit. Elvétve találunk ugyan egyes köz- leményeket ") és adatokat, de azok sokkal csekélyebb számúak, xx) Dr Horváth Géza és Pável János: Magyarország nagypikkely- röpüinek névjegyzéke. — Vángel Jenő: Adatok Kocsócz és környékének lepke- faunájához. (Trencsénmegy. Termégszett. egyl. évkönyv. 1885. p. 73—78). 140 semhogy e természeti kincsekben oly gazdagon megáldott vidék lepkefaunájáról legalább némi képet is adhatnának. Pedig a hazai fauna érdekében, a különböző fajok földrajzi elterjedésük tekinte- tében felette kivánatos és érdekes volna, hogy ezen nagy vidék lepkevilága legalább részben is felkutatva és ismertetve legyen. Ezen körülményeknél fogva nem vélek hiába való munkát elkövetni, ha az 1883., 188£., 1885. és 1886 ik években a megye különböző helyein gyüjtütt lepkék névjegyzékét a jelen alkalommal közzéteszem. : A szép és kincsekben gazdag Magyarországnak csak kevés oly vidéke van, mely vetélkedhetnék hazánknak ez éjszaknyugati ré- szével. Közepén a Vág folyik csavargós menetben, két oldalról nyu- gatról és keletről hegyek határolják. Legdélibb része még a kis magyar Alföld legéjszakibb része; de minél gyorsabban haladunk a Vág folyón felfelé, látó körünk annál szükebbre szorul, úgy, hogy nem messze a megye déli részétől — Beczkónál — közvetlenül a Vág völgyét szegélyző hegyek szomszédságában vagyunk. Ezentul a Vág vidéke kellemes völgygyé szükül össze. A szántóföldeket a Vág két oldalán huzódó hegysorok — nevezetesen a Kis-Kárpátok és a Kis-Fátra — közvetlen a folyó partjaihoz szorítják és csak itt-ott — Trencsén, Illava és Zsolna vidékén — találkozunk ismét szélesebb völgymedenczékkel. A szegélyző hegységek magassága karöltve jár a Vág völgyének szükülésével; így tehát a szegélyző hegységek magassága délről éjszak felé menve mindinkább növe- kedik. A megye déli részén alig érik el a 300 méter magasságot, míg a megye éjszaki részében találkoznak 1000—1900 méter magas csúcsok is. És ez igen nevezetes körülmény, mert szoros össze- függésben van Trencsénmegye változó és gazdag állat- s növény- világával. E többnyire mészkő és dolomitból álló csúcsokon a megye déli részén még tölgyfaerdőket találunk, addig felfelé menve a bükkerdő, sőt a megye éjszaki részében nagykiterjedésű fenyvesek is vannak. ? Valamint Trencsénmegye földrajzi tekintetben összekötő kapcsul szolgál az Alföld és a Magas-Tátra vidéke közt, ép úgy természet- rajzilag véve a havasi, illetőleg az havasalji faunát a dombos hegy- vidékek és lapályos ronák faunájával köti össze. A megye déli részében határozottan középhegyeink sőt melegebb vidékeink fau- nájára emlékeztető fajok röpkednek és tenyésznek mint pl.: Sesza tipuliformis Cl., Ses. Myopiformis L., Ses. empiformis Esp., Ses. asiliformis Fab., Sciapteron Tabaniforme Esp., Thyris fenestrella Scop., Zygaena punctum stb. A megye éjszaki részét pedig a havasalji fajok jellemzik, milyenek: IErebia aethiops Iésp. és var. leucotania New., Er. Ligea L., Er. Euryale Esp., Hepialus Humuli L., Boarmia abietaria 5. K., Cidaria montanata §. V., Bupithecia abietaria L., Steganoptycha. corticina Hb. stb. stb. A következő névjegyzékben, melynek öszeállításánál a St a u- dinger-féle rendszert és általánosan elfogadott nomenclilaturát követem, a gyakrabban előforduló helyek a következő rövidítésekkel vannak közölve Bel. — Bellus. Szul. — Szulló. Driet. — Drietoma. Sífecsi — Strecsnó. ében előfordul. Tem. — TED EKE] várrom. Ivan. — Ivanovhegy. Terch. — Terchova. Kik. — Kikulahegy. Tren. — Trencsén. Kocs. — Kocsócz. Tepl. — Trencsén: Teplitz. Orosz. — Oroszlánykő. Ver. — Vereskő. Raj. — Rajecz-Teplitz. Zsoln. — Zsolna. 4) Macrolepidoptera. I. Rhopalocera. Papilio Podalirius, Kocs ; — Machaon, Driet., Kocs., Raj.; Thais Polyxena, Kocs., Tren.; — Polyxena vr CzEom ft, Kocs.: Parnassius Apollo, Tren., Óv., Sztrecs., Tepl.; — TŰmEmöEyTTE Kocs., Kik. Aporia Grease Pieris Brassicae, — Rapae, — Napi, eg. megy. mind. köz.; Napi ab. Bryoniae, Kiskriván; — Daplidice, — vr. Bel- lidice, Kocs.; Anthocharis Cardamines, Kocs., Driet., Tren.; Leuco- phasia Sinapis,-eg. megy. mind. köz. — Sinapis vr. JEgtiset — §SI- napis vr. Denis; — Sinapis vr. Erysimi, Kocs.; Colias Hyale, eg. megy. mind. köz.; — Chrysotheme, Kocs.; — Tseműűlémé Tren., Kocs.; Rhodocera Rhamni, Driet., Kocs., Tem. Thecla Betulae, Ivan., JEG ke Zsol., — $Spini, Kocs., Kik., — Ilicis, Kik., — Pruni, Kocs., — NESZE NÉ, Há Tem., — Rubi, Kocs. ; Polyommatus virgaureae, Óv., Tepl., Terch.; — "Thersamon, Driet., Kocs., — Dispar vr. Rutilus, Kik., — Dorilis és Phloeas, Kocs. ; Lycaena Argiades, Kocs., Zsol.; — Argiades ab. Coretas, var. Polys- perchon, Driet., Tepl., Tem., Kocs.; — Astrache, Icarus, Bellargus és Corydon, eg. megy.; — Meleager, Kocs.; — Admetus, Kocs., Szul., Zsol.; — Damon és Argiolus, Kocs., Driet. ; — Icarus vr. Aestiva, Kocs., Kik.; — Minima, Bell., Driet., Kik., Kocs.; — Cyllarus, Kocs., Orosz. ; — Jolas hernyója a Colutea arborescens termésében Kocsóczon az urasági kertben. — Alcon Tepl.; Arion, Zsol., Szul., Tep. Nemeobius Lucina, Kocs., Kik. Apatura Iris a Vág partján az egész megyében, — Ilia és Ília ab. Clytie, Kocs. 14 Limenitis Populi Kocs., Zsol., — Sibylla, Raj.; Neptis Aceris Lietava várrom körül; Vanessa Levana ab. Prorsa, Kocs., Zsol.:; — C. album, Antiopa, Cardui és Polychloros eg. megy.; Xanthomelas, Driet.; — Atalanta, Kocs.; — Jo, Kocs.; Melitaea Cinxia, Atha- la, Kocs.; — Phoebe, Driet., Kocs., Tepl., Trencs.; — Trivia min- denütt az erdőkben; Didyma, Kik.; — Aurelia mindenütt az erdei réteken; Argynnis Selene, Strecs.; — Euphrosyne, Ó-vár, Kocs.; — Dia és Hecate, Kocs.; — Lathonia, Aglaja, Niobe, Niobe ab. Eris, Kocs., Kik.; — Adippe, Tepl., Terch.; — ab. Cleodoxa, Kocs.; — Paphia, Driet., Kik., Tren.; — Pandora, Kocs. 3 Melenargia Galathea, eg. megy.; — Galathea ab. Leucomelas, Kik., Kocs. ; — Galathea ab. procida, Kocs. ; Erebia Manto kis Kriván ; Aethiops, Terch., Strecs.; —- Aethiops vr. leucotania, Strecs.; — Ligea és Euryale, Strecs.; Satyrus Hermione Kocs., Zsol.; — Alcyone, Tepl.; — Circe, Briseis és Semele, Kocs.; — Arethusa, Beczko; — Statilinus, Kocs.; — Dryas, Kik., Kocs.; Pararge Maera, Kocs.," Kik.; — Hiera, Szul.; — Megaera, Egeria vr. Egerides, Kocs, Tepl., Zsol.; — Dejanira, Kocs.; Epinephele Lycaon, Kocs.; — Janira, eg. megy. ; — Janira ab. Arete, Kocs.: — Hyperanthus eg. megy., Coeno- nympha Iphis, eg. megy.; — Arcania és Pamphilus, Driet., Kik., Kocs. Spilothyrus Alceae, Driet., Kik., Zsol. — Lavaterae, Kocs. ; Syrichtus Carthami, Kocs.; — Alveus és Alveus vr. Fritillum, Kik.. Kocs.; — Serratulae, Kik. ; — Malvae, Kocs.; Nisionides tages, Driet., Kocs.; Hesperia Thaumas, Kik., Kocs.; — lineola, eg. megy.: — Sylvanus és Comma, Kocs., Tep.; Cyclopides Morpheus, Kocs,; Car- terocephalus Palaemon, Tepl. II. Heterocera. 1. Sphinges. Acherontia Atropos, Kocs.; Sphinx Ligustri, Kocs.; — Convol- vuli hernyója Kocsóczon a Convolvuluson; — Pinastri, Zsolna: Dei- lephila Galii, Euphorbiae, Elpenor és Porcellus, Kocs.; Smerinthus Tiliae, Kik., Kocs. ; — Ocellata és Populi Kocs.; Macroglossa Stellata- rum, Kik., Driet., Kocs. ; — Fuciformis, Kocs.; — Bombyliformis, Kik. Trochilium Apiforme, Kocs; Sciapteron Tabaniforme Ivanov hegyen; Sesia Tipuliformis, Kocs., Driet.; — Asiliformis és Myopi- formis, Kocs.; — Annellata, Kocs.; — Empiformis és Astatiformis, Driet., Kocs.; Thyris Tenestrella, Kocs. Ino Pruni és Globulariae, Kocs.; — Tenuicornis, Kik. ; — Sta- tices, Driet., Szul., Kik., Kocs., Zsol. Zygaena Pilosellae, eg. megy.; — Pilosellae ab. Pluto, Kocs. ; —. Brizae, Kocs.; — Scabiosae, Kik.; — Punctum, Achillae és Me- liloti, Kocs.; — Cynarae, Kocs.; Lonicerae és Filipendulae eg. megy. ; — Ephialtes és ab. Trigonellae, Kocs.; — IEphialtes ab. Coronillae, Strecs.; — Carniolica, Kocs. j Syntomis Phegea és Naclia Ancilla Kocsócz. 143 2. Bomby ces. Ilylophila bicolorana, Kocs. Calligenia Miniata, Tepl.; Setina Irrorella, Roscida és Meso- mella, Kocs.; Lithosia Deplana, Tepl.; — Unita vr. Palleola, Complana és Sororcula, Kocs; Gnophoria Ouadra, Kik., Kocs., Zsol. Euchelia Jacobaeae, Kocs. ; Nemcophila Russula, Kocs. ; — Plan- taginis, Trencs.; — Plantaginis ab. Hospita, Kik.; Callimorpha Do- minula, Szul., Liet., Ó-vár; — Hera, Kocs.; Arctia Caja, Vilíca és Hebe, Kocs; Spilosoma Fuliginosa, Kocs.; — Mendica és Menthastri, Tepl.; — Urticae, Kocs. Hepialus sylvinus; Cossus Cossus és Zeuzera Pyrina, Kocs. Psyche Unicolor és Villosella, Kocs.; — Viciella, Kik; — Plumifera, Epichnopteryx Pulla és Fumea Intermediella, Kocs. Pentaphora Morio, Kik.; Orgya Antigua, Kocs.; Dasychira Fascelina, Kocs.; — Pudibunda Tepl.; Leucoma salicis, eg. megy. ; Porthesia Chrisorrhoea és similis, Kocs.; Ocneria Dispar, Driet., Kocs. Bombyx Crataegi, Castrensis, Neustria és Lanestris, Kocs. ; — Ouercus, Tepl.; — Rubi, Kocs., Lasiocampa ONuercifolia, Kocs.; En- dromis Versicolora, Tepl.; Saturnia Pyri, Spini és Pavonia, Kocs. ; Aglia Tau, Zsol. Drepana Falcataria és Culturaria, Bell.; Cilix Glaucata, Kocs. Harpya vinula és Uropus Ulmi, Kocs.; Notodonta Ziczaz, Zsol. ; — Chaonia és Dromedarius Kocs. ; Pterostoma Palpina, Kocs. ; Cnetho- campa Processionaea, Kocs.; Phalera Bucephala és Bucephaloides Tren; Pygaera Anastomosis és Curtula, Kocs.; — Pigra Tren. Thyatira Batis, Tep.; Cymatophora Or és Asphalia Ridens, Kocs. 3. Noctuae. Diloba caeruleocephala, Kocs.; Clidia geographica, Kocs. ; Aeronycta Aceris, Kocs. és Kik.; — Megacephala, Tridens és Auri- coma, Kocs.; — Euphorbiae, Tepl.; — Rumicis, Driet., Kocs.; — Ligustri, Kocs. ; Bryophila Raptricula, Strigula és Algae, Kocs.; Moma orion, Tep.; Agrotis Fimbria és Obscura, Kocs.; — Pronuba és ab Innuba, Kocs., Zsol., Tepl.; — Comes, Kocs.; — orbona, triangulum és baja, Kocs.; — C. nigrum, Kocs. Tep., Tren.; — brunnea, exlama- tiones, obelisca, plecta, putris és forcipula, Kocs.; — Tritici, Driet., Kocs.; — Ypsilon és Segetum, Kocs.; Neuronia Popularis és Ces- pitis, Kocs. Mamestra Leucophaea, nebulosa és dissimilis, Kocs.; — Pisi, Zsol.; — Brassicae, eg. megy.; — Persicariae, Kocs.; — Genistae, Trifolii és Reticulata, Kocs. Dianthoecia capsincola és Cucubali, Kocs, ; Polia polymita, Orosz. ; Dichonia Aprilina, Kocs., Chariptera viridana, Trencs. ; Myselia Oxya- canthae, Kocs.; Luperina matura és virens, Kocs; Valeria olea- gina, Kocs. Hadena monoglypha és abjecta, Driet.; — lythoxylea, Kocs. ; Adusta, Tren.; Rhizogramma detersa, Kocs.; Cloantha Hyperici és 144 polyodon, Kocs.; Trachea Atriplicis és Brotolomia meticulosa, Tepl.,; Hydroccia micacea és nictitans, Kocs.; Leucania pallens és albipuncta, Kocs. ; — L-album, Tep.; Caradrina Alsines, Ambigua és Ouadrima culata, Kocs.; Amphypira Tragopogonis, Orosz.; livida és pyrami- dea, Kocs. Thaeniocampa pulverulenta és incerta, Tren.; Mesogona Aceto- sellae, Calymnia affinis és Dysochorista fissipuncta, Kocs.; Orthosia lota, Tep.; Xanthia sulphurago és flavago, Kocs. ; Scoliopteryx libatrix, Driet., Kocs., Zsol.; Xylina Ornithopus, Kocs. Cuculia Verbasci és umbratica, Kocs.; Plusia triplasia, tripar- thia és Chrysitis, Kocs.; — Gutta, Tepl.; — Gamma, Driet.; Kik., Kocs.; Heliothis dipsaceus és scutosus, Kocs.; Acontia luctuosa Driet., — lucida, Kocs.; Agrophila trabnalis, Driet., Kocs., Tep.; Eucledia Mi, Kocs., Kik., Tepl.; — Glyphica, Tepl., Kocs.; — triguetra, Kocs. ; Catocala Fraxini, elocata, nupta, sponsa, puerpera, paranympha és hymenea, Kocsocz. Toxocampa Crocae, Driet., Kocs.; Helia Calvaria, Herminia. tentacularia és Hypena rostralis, Kocs.; -—- proboscidalis, Tep.; Ri- vula sericealis, Kocs.; Brephos parthenias, Tren. Í 4. Geometrae. Pseudoterpna pruinata, Kocs., Zsol. ; Geometra papilionaria, Kocs., Tepl.; Phorodesma pustulata és smaragdaria, Kocs., Zsol.; Nemoria viridata, Kocs.; — strigata, Strecs.; "Thalera fimbrialis, Kocs; Aci- dalia triliniata, perochraria és rufaria, Kik., Kocs.; — virgularia, aversata és emarginata, Kocs; —- immorata, Tepl.; — marginepunc- tata, ornata és decorata, Kocs. Zonosoma punctaria Kik.; — linearia Kocs.; Pellonia vibicaria, Abaraxas grossulariata és adustata Kocs.: Bapta bimaculata Tepl. ,; Cabera pusaria Kocs. ; Metrocampa margaritaria Kocs.; Eugonia ONuer- cinaria és ONuercaria Kocs.; — erosaria Driet.; Selenia bilunaria, Therapis evonymaria és Himera pennaria Kocs.; Angerona prunaria Tepl.; Venelia maculata eg. megy.; Biston hirtarius Kocs., Aphi- dasis Betularius Kocs.; Boarmia Cinctaria Kocs.; — Abietaria Strecs. ; — Gemmaria és repandata Kocs.; — selenaria Terch.; — crepus- cularia Kocs., Tepl.; Gnophos dilucidaria Zsoln. Ematurga Atomaria, Kik., Kocs., Tepl.; Phasiane clathrata Kocs.; Scoria lineata, Kik., Driet., Kocs; Lythria purpuraria Kocs. ; Ortholitha plumbaria, limitata és bipunctaria Zsoln., Strecs; Odezia atrata Stecs., Óvár. N Lithostege griseata Kocs.; Lobophora halterata Tron.; Triphora dubitata Kocs.; Scotosia vetulata és rhamuata Szull., Strecs., Zsoln. ; Lyeris prunata, Tepl.; — populata. Raj. Cidaria dotata, ocellata és bicolorata Kocs.; — variata Strecs. ; — fluctuata Kocs.; — montanata Tepl.; - ferrugata Ovár; — cacsiata Tren.; dilutata, cucullata és galiata Kocs.; — rivata Driet; — tristata és hastata Kik., Kocs., — Alchemillata Kocs.; — albulata 145 Tepl.; — biliniata Kocs., Kik., Zsoln.; — comitata eg. megy. — vi- talbata és tersata Kocs. Eupithecia linariata, pusillata, Kocs.; — abietaria Strecs.; — rectangulata Kocs. B. Microlepidoptera. 1. Pyralidina. Cleodobia connectalis, Kocs. ; — angustalis, Tepl.; — honestalis, Kocs.; Asopia rubidalis, Kocs.; Aglossa pinguinalis, Tren.; Talis guercella Kocs.; Botys fascialis, aurantiacalis és obfuscata, Kocs. ; — purpuralis, Kocs., Tren.; — hyalinalis, Tepl., — sambucalis és nubialis, Kocs; Metasia ophialis, Kocs.; Asopia rubidalis. Tepl. Crambus hortuellus és pertellus Kocs. Tepl. — pascuellus, Kocs. Dioryctria abietella, Strecs.; — gregella Tepl.; Eromene bella, Kocs., Dicrorampha petiverella, Kocs. Pempelia albariella, Kocs., Tepl.; HEucarphia illignella, Tepl. ; Eurrhypara urticata és Myelöis cribrum, Kocs. 2. Tortricina. Teras abietana, Strecs.; Tortrix viridana és asinana Kocs. ; Carcocapsa pomonella Kocs.; Cochylis margaritana és amiantana, Kocs.; — purgatana Tepl.; — Penthina Stibiana Kocs. Grapholita terdella, Kocs.; — Hohenwartiana, Tepl.; Dichro- rampha montana, Strecs. 3. Tineina. Atychia pumila és appendiculata, Kocs.; Euplacanus anthraci- nalis Tepl.; Solenobia triguetrella Kocs.; Talaeporia politella, Kocs. ; Adela Degeerella Tepl. : — violella és viridella, Tren.; — Sulzeriella, Kocs.; Tinca pellionella Kocs.; — misella és parasitella Tepl. Hyponomeuta variabilis és malinella Kocsóczon, hernyói az almafa levelein; — evonymella Kocs; — padellus, Tepl.; Swam- merdania caesiella Kocs.; Depressaria depressella Kocs.; — venosu- lella és Artemisiae Driet. Colcophora Chamedrylla, Kocs.; Lita terella, Kocs. és Tren. ; Butalis retigerella Kocs.; Laverna fulvescens, Zsoln. 4. Pterophorina. Oxyptilus didactylus és Aciptilia pentadactyla eg. megy.; Mi- maeseoptilus pterodactylus, mianthodactylus és stigmatodaectylus, Kocs., Tepl.; Leioptilus tephradactylus, Zsoln. DA Vángel JE Lal 146 . APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. S Lepkészeti jegyzetek. — Az 18833-ik év szeptember közepe felé egy éjjeli lepkét fogtam, melynek meghatározásával semmikép sem tudtam boldogulni. A Hadenidae család általános ismertető jeleit határozottan ki lehetett venni rajta, dehogy melyik nembe és fajhoz tartozik? — azt kisűtni nem tudtam. Végre látván, hogy fejtörésem czélhoz nem vezet Dr. Staudingernek küldtem ki meghatározás végett. Ő röviden ennyit irt: Neuronia Cespitis §? aberatio, egyszersmind kérte, hogy e ritka példányt saját gyüjte- ménye számára engedném át, — a mit meg is tettem. Azóta eleget kerestem, de hozzá hasonlót mindeddig nem sikerült fognom. A lepke valamivel kisebb, mint a közönséges Neuronia Cespitis nős- . ténye; — mellső szárnyai egyforma hamúszinű, eltünő foltokkal és alig kivehető sávrajzokkal, úgy hogy az egész szárny egyszinűnek látszik. A hátsó szárnyak pedig világos hamuszinűek és nem barna — mint a typikus fajnál — hanem valamivel sötétebb hamúszinű szegélylyel ellátottak. Az 1884-ik év tavaszán a galagonya pille (Aporia Crataegi L.) vidékünkön Göllniczbánya környékén oly nagy mennyiségben volt található; hogy este felé kertembe kimenvén, valóságos ha- vazást véltem látni, oly nagy számban hullott a fákról a szél által földre rázatva az épen bábjukból kibuvó galagonya pille. És sajátságos, hogy a következő év tavaszán pedig valószinűleg az ilyen esetben rendesen elszaporodó fürkésző-darázsok puszti- tása következtében alig volt látható egy-egv példány. Ezen eset szintén elég tanuságul szolgálhat arra nézve, hogy a rovarvi- lágban némely faj néha rögtön roppant mennyiségben mutat- kozik, de ép oly gyorsan — a laikusok szemében, kik a rendesen nem csoportosan tanyázó fürkészeket nem veszik észre, minden szembetünő ok nélkül — meg is fogy. A galagonya pille helyett 1885. év ősze felé a káposzta pille (Pieris Brassicae L.) hernyója lépett fel oly roppant számban, hogy a népnek méltó oka volt ültetmé- nyeinek végpusztulása felett panaszkodni. — Hudák Ede Ágoston. Adatok Semogymegye bogárfaunájához. — Somogymegye eddig rovartanilag az ismeretlen vidékek közé van sorolva; habár területe épen nem mondható egyhangunak. Egyfelől a Balaton tava, a nagy homok területeivel és kiterjedt mocsaraival, másfelől a Dráva erdő boritotta partjai és az ezt kisérő halmos-dombos vidék már 147 előre is leköti a rovarász figyelmét. Az elmult években szerencsém volt rövid ideig Boglár és Szigetvár környékén tartózkodni és azon idő alatt futólag gyüjtött bogarak névjegyzéket jelen alkalommal bátorkodom a bogárfajok földrajzi elterjedése érdekében közé tenni, megjegyezvén — mint a mint alább felsorolt fajokból is kitinik, hogy a megye faunája általában véve a Baranya megyéhez illetőleg a Szlavon országéhoz sorakozik. A gyüjtött fajok a következők : Cicindela campestris L., hybrida L., vr. sinuata F., littoralis F. és germanica LD. ; Calosoma sycophanta L. és inguisitor L. Procrustes cortaceus L.; Chaetocarabus intricatus L.; Megadontus violaceus L. ; Carabus Ullrichi Germ., cancellatus III., Scheidleri F. és scabri- usculus Oliv.; Leistus jferrugineus L.; Bembidion minimum F., articulatum Fanz., 4-maculatum L., 4-guttatum L. és biguttatum F.; Trechus 4-striatus Sch.; Broscus cephalotes L.; Clivina fossor L ; Callistus lunatus Fab. ; Chaenius azureus Dft. ; Ophonus azureus KFab.; Fseudophonus pubescens Müll. és griseus Fanz.; Platus cal- ceatus Dujft.; Harpalus rujitarsis Dft.; smaragdinus Dft., rubripes Dft. és latus L.; Amara lucida Djt és apricaria Payk.; Pterosti- chus cylindricus H.; Agonum viduum P.; Haliplus ruficollis Def. ; Bidessüs minimus Scop.; Helephorus granularis L.; Hydrophilus- piceus L.; Helochares lividus F.; Heterocerus fenestratus Th. és fusculus Ki.; Ischmoglossa corticina Er ; Falagria sulcata Fayk.: Homalota picipes Thom. és sordida Mar.; Tachyporus hypnorum F.; Conurus pubescens Fayk. és bipustulatus Grv.; Bolitobius spe- ciosus Er.; ÖOuedius xanthopus Er. és boops Grav ; Staphylinus caesareus Cedr., oléus Müll. és mus Bull. ; Philonthus debilis Grav. és concinnus Gr.; Stilicus orbiculatus Fayk.; Stenus ater Mam. ; Homalium caesum Grav.; Euplectes Karsteni Hech.; Scydmaenus pusillus Müll.; Eumicrus rufus Müll.; Scaphisoma agaricinum L. és assimile Er.; Cyrtotriplax bipustulata F.; Strongylus ater Herb. ; Synchitodes crenata Fab.; Platysoma jfrontale Fayk.; Faromalus flavicornis Her.; Abraeus globosus Her. ; Onthophagus frvacticornis P. és ovatus L.; Oncticellus pallipes F.; Adelocera punctata H.; Lampyris noctiluca L.; Cis mitidus H., Jaguemarti Müll., Alni Gyll. és pygmaeus M.; Rhopalodontus perforatus G.; Bolittophagus reticulatus L.; Hoplocephala haemorrhoedalis L.; Corticeus ame- tarius H.; Anthracias cornutus Fas.; Erya ater F.; Lydus trima- culatus F.; Zonitis praeusta F.; Otiorrhynchus signatipennis GyL. ; Sitona flavescens IMarsch.; Anthonomus pedicularis Lin.; Apion holosericeum Gyll.; validum, (Grerm., radiolus Krb., longirostris ÖL., 1515 1468 apricans Herb., nigritarse Krb., punctigerum Fayk., virens Herb., filirostre Kirb, pisi Fab.: és laevigatum Payk.; Spermophagus vartolosopunctatus OL., Tomicus 6-dentatus Boer.; Clytus semi- punctatus Fab., detritus L. és speciosus Sch.; Croceris 14-punctatis Scop. és .AÁsparagi L. ; Chrypomela haemoptera, L. ; Fodagrica malvae HI. ; Longitarsus pusillus Gyll. ; Scymus frontalis Fab. és Apetei Müll. Folinseky Emil. A Trochosa infernalis Motch elterjedéséről. — E szép állat egyike a legérdekesebb pókjainknak. - Előfordulási viszonyairól kevés megbízható adattal bírunk. Déli Oroszország és Délmagyarország számos helyéről ismeretes ugyan, de Budapestnél északabbra fekvő helyen mind eddig nem találták. Csak a legújabb időben — f. év junius havában — sikerűlt a Mátra hegységben, Hat- vanon, Gyöngyösön és Pászton feltaláinom. Gödöliőn igen gyakori, hasonlóan Budapest közvetlen környékén is, a hol egy délután — a gubácsi határon a Dunaág partján — 20 példánynál többet ástam ki a homokból. Csepel szigeten, Rákos több pontján nem- különben Szent- Endre szigeten (Biró) szintén előfordul. Kiváló elő- szeretettel tartózkodik a homokos talajban a gyér fűvel benőtt lankás lejtőkön. Lendl Adolf. Az ákáczfa levél-tetű tömeges megjelenéséről. — F. évi junius 17-én d. e. Kecskemét városának utczái mindenütt, a hol azokat ákáczfák szegélyezik, a gyalogjárokon sűrűen tele voltak hintve sötét színű apró rovarkákkal. E rovarkák mintegy 2 mill. hosszú fekete testű és ugyancsak feketével tarkázott sárga lábú levéltetvek voltak. Közelebbi szemügyre véve a dolgot, azonnal reá :jöstem, hogy a földet boritó rovarkák tömege nyilván csak az ákáczfákról hullottak le; mert az ákáczfáknak különösen fiatalabb zöld ágai sűrűen lepve voltak ugyanilyen levéltetvektől. Az illető levéltetű-fajt tüzetesebb megvizsgálás végett Dr. Horváth Géza úrhoz küldtem, a ki azt az Aphis laburni Kalt. nevű fajnak ismerte. E faj, melyet Kaltenbach 1843-ban a Cytisus laburnum és Sarothamnus scoparus cser- jékről írt le, juniustól augusztusig pillangós virágú fák és cserjék csúcshajtásain tenyészik s hazánkban kivált a közönséges ákáczfán meglehetősen el van terjedve. Dr. Horváth Géza úr a piros ákáczfa (Robinia hispida) és a Sophora japonica var. pendula hajtásain is észlelte. Krécsy Béla. 149 KULÖNFELEK. IATA A Kameruni eledelek. — Kamerunban, a német közép-afrikai gyarmat belsőbb vidékein benszülöttek legelőkelőbb eledele a szárított hangya, a melyet levesnek főznek meg, s a szunyog-kalács, a melyet a Kungó nevű óriási tömegekben repülő szunyogok összetört masz- szájából sütnek. A méhek betelelése. — A mint tavaszszal a méhek melegebb idő által nagyobb tevékenységre, a fiasítás gyarapítására serkentetnek, ép ily irányban csökken az őszkor, a mikor a napok már rövidülnek, hüvösödnek és a méhek nyugalomra készülnek. A természettől ösztö- nözve, őszszel betapasztanak minden fölösleges nyilást, mint: a kaptár- repedést, az ablak és oldalfalak közt levő tért, sőt némelykor a kirö- pülő lyukat is szükítik. Szóval a léghuzam távoltartása ezéljából minden nyilást ragaszszal vonnak be s csak a röpülőlyük marad nyitva lég- tisztításra. E munkában támogatni kell méheinket. A. délmagyarországi méhészegylet kaptára igen alkalmas a sikeres teleltetésre. A mint a mézhordás megszünt, és a méztérben és költőürben levő fölösleges méz kiszedetett, akkor be kell rendezni a költőürt; ez rendesen augusztus hó második felében, vagy szeptember hó elején történjék. A betelelésnél a következő négy pontra kell figyelnünk és pedig : a) az anya állapotára, b) a család népességére, c) a téli mézkészletre és d) a téli fészek berendezésére. Az anyáról tudnunk kell, hogy milyen idős és hogy képes-e a következő tavaszon megfelőleg petézni" Kivételesen 3 éves anyát csak akkor vegyünk telelőbe, ha igen jónak és termékenynek mutatkozott. Általában pedig 2 éves are idősebbet ne teleljünk be. Őszkor, ha az elöregedett anyát elpusztítottuk, a család szivesen elfogadja a fiatalt. Ha "tehát az anyát reggel kifogjuk és este (mi mindig csak este történjék) az uj anyát szoktatóba téve adjuk be a csádnató az minden veszedelem nélkül elfogadtatik. Igen czélszerű, ha a méhész anyanevelőket is tart, mert azokból a legjobb és legalkalmasabb fiatal anyákat adhatja a betelelendő családnak. A betelelendő családok oly népesek legyenek őszszel, hogy legalább is négy léputczát befödjenek. Gyengébb családok kitelelése már nem biztos az ilyenek tehát egyesítendők. Az egyesítés őszkor nem jár nagy veszedelemmel, mivel az egyenlő természetű méhek — ha óvatosan járunk el — szivesen tűrik egymást. Ilyenkor 1 —5 éves anya különb- séget nem tesz. Az egyesítendő család anyját reggel elpusztítván, népével éreztetjük az anyátlanságot, mire — különösen őszkor — egy nap elegendő. Az est beálltával rakjuk az egyesítendő családot az erősbítendő család mézürébe, mely az éjjelen át az anyát érezvén a költőürbe vonul le és veszedelem nélkül egyesül. Ezen eljárásnál figye- lémbe veszszük a jobb és fatalabb anyát. A téli mézkészletre nézve igyekezzék a méhész, hogy annyi méz 150 legyen, miszerint azzal a család minden körülmény között május hó 1-ig kitelelhessen, mert. nem ritkán történt már, hogy a legnépesebb anyával biró család — mivel igen nagy tevékenységet fejtett ki a tavaszi rossz idő következtében — a méhész hanyagságnak áldozatául esett és éhenhalt. A téli készlet mindenkor elég, ha országos méretű keretet mézzel tökéletesen megtöltve adjuk a kaptárba. Rossz időjárás alkalmakor mesterségesen etessen a méhész és pedig augusztus hóban, hogy ezzel bepecsételt mézet készíthessen a méhcsalád télire. Hogy pedig a méhek a mézzel telt lépek mellett el ne pusztuljanak, helyezzük a mézet oda, a hol természetüknél fogva keresik és így áttérünk a a téli méhfészek berendezésére. A téli méhfészek berendezését nem szabad a méhekre magukra hagyni, hanem intézkedjünk ugy, hogy az mindig a téli mézkészlet alatt legyen. Tudjuk, hogy a méhek a téli fészket ott rendezik be, hol az őszi utolsó fiasítás van. Ha esetleg az utolsó fiasítás a költőür felső keretein lenne, akkor fölöttük elegendő méz nem volna; rakjuk tehát a fiasításos lépeket a költőür alsó sorába olyformán, hogy azok egy harmadrészben mézzel legyenek megtöltve; ezek fölé pedig egészen telt lépeket akgassunk. A röpülő lyuk jelöli (homlokfal) oldalon az alsó és felső vésésbe egy egy üres lépet adunk utánuk, következnek többi lépek, fölül a mézzel egészen, alul a harmadrészben teltek ; végül pedig nem árt, ha utolsóknak alul-fólül egy-egy üres keretet teszünk, azután az ablakot egészen a keretekig toljuk be. Az üres méztérben levő fedő-deszkácskák fölé 4—5 rétegű papirt terítünk, mely a melegséget visszatartja. Nemzetközi kiállítás Flórenczben. — Az olasz kir. földmüvelés-, i1par- és kereskedelemügyi ministerium a kultivált növényeket károsító penészgombák és rovarok irtására szolgáló fecskendők és más készü- lékekből a jövő hónapban Flórenczben nemzetközi kiál- lítást és versenyt rendeztet. A kiállítás október hó 16-án nyilik meg a flórenczi gyümölcsészeti tanintézetnél. A kiállítást programmjával és bővebb felvilágosításokkal szolgál az érdeklődőknek dr. Horváth Géza, az országos phylloxera- -kisér- leti állomás főnöke Budapesten (földmüvelési ministerium). IRODALOM. SZET Joannes Frivaldseky, Difformitates et monstrositates Coleopterorum. ( Természetrajzi Füzetek. X. köt. p. 43—580. Tab. IV. fig. 6—13. Szerző 8 rendestől eltérő testalkatú vagy torzképződésű bogarat ír le, melyek közöl egy Carabus catenatus Fang. him Fiume vidé- kéről, a Calosoma HALMAZ L. him Pestmegyéből a Lucanus cervus L. var capreolus Sul. 7 Szebenmegyéből, Gcotrupes mutator Marsh. , 151 Olytus arcuatus L. és Cerambya égbalői Fiissl. Budapest környé- kéről származnak. Dr. Daday Jenő, Az Evadne tergestina, Claus barnászöld festék- sejtjei. (Orvos-természettudományi Értesítő. II. Ter- mészettudományi szak. VIII. köt. p. 1—5). Szerző közli vizsgálatainak eredményei, melyek! a Cladecora rákok csoportjának egyik, tengerben élő képviselőjére vonatkoznak. Berger Ede, Védekezzünk a vértetű ellen. (Természettudományi Füzetek. IX. köt. p. 31—86). Szerző ismerteti a vértetüt ( Schizoneura lanigera) és az ellenük alkalmazható óvszereket. Lendl Adolf, A koronás keresztes pók (Epeira Diademata CI.) pár- zásáról. (Természetrajzi Füzetek. X. köt. 2—3. füzet, p. 151—141. VII. tábla § ábrával és egy rajz. a nyomt. között.) A szerző először a párzási szervek leírását és értelmezését tárgyalja részletesen boncztani s részben szövettani vizsgálatok alap- ján s csak azután tér át az Epeira diademata párzásának leírására, a melyet több izben volt szerencsés elejétől végig kisérni és minden apró részletében meglesni. Krammer Nándor, A fantetű szájrészei. Pozsony, 1886. (32 lap.) Daczára azon számos vizsgálatoknak, melyek a Pediculida-k száj részeire vonatkoznak még is vannak egyes mozzanatok, melyek ujabb megfigye" éseket és ismételt vizsgálódások tárgyát képezhetik. Ez okból tehát a szerző mindenek előtt ismételte Swammerdamm és Leeuwenhoek vizsgálatát Phtirius inguinalis-on. E czélból a fantetű száj részeit mejttgsk bonczolásnak veté alá, hanem nagy buzgalommal iparkodott azok élettani működését is tanulmányozni. Észleteit fej- lődéstani kisérletekkel bizonyítja és végre azon eredményre jut, hogy a Phtirius inguinalist, melynél — habár az alsó ajak teljesen elenyé- szet és a felső valamint az alsó állkapcsok szokott működésüket el is vesztették, mégis más részek segítségével a Hemipterákéhoz hasonló szuró és szivó csör jött létre; — és így egész joggal sorolható a Hemipterákhoz. Figyelmet érdemlő értekezéshez egy tábla boncztani rajz — 9 hű és pontos ábrával — van csatolva. Vángel Jenő, Adatok a vízibogár (Hydrophilus piceus L.) tápláló csövének boncz-, szövet- és élettanához. ( Természet- rajzi Füz. X. köt. p. 110 —126. V. tábla 13 ábrával. A szerző önálló vizsgálatok alapján, melyeket a m. kir. tud. egyet. állattani intézetben végzett, mindenekelőtt Hydrophilus piceus tápláló csövének makroskoposan is észrevehető külső sajátságait írja le, majd áttér annak szövettani szerkezetére, melyet tüzetesen és rész- letesen ismertet. Vizsgálódásainak eredményeit élettani kisérletekkel is támogatja. Legvégül a Malpighi edényekkel foglalkozik s szintén kimutatja, hogy azok hugykiválasztási szervek. 152" Dr. Brancsik Károly, Allat- s növénytani megfigyelések a rajecz- tepliczi fürdőben. ( Trencsénmegyei természet- tudományi egylet évkönyvében VIII. évfolyam. 1886. p. 20—26.) A szerző röviden vázolja a Manin hegység tövében fekvő Rajecz fürdő környékének floráját és faunáját. Az Izeltlábúak közől külö- nösen a bogarakkal foglalkozik, a melyekből a közönségesebbeket — számra nézve harminczat — nemcsak felemlíti, hanem még biologiai jegyzetekkel is ellátja. Fetrogalli Artur, Kirándulás Trencsén közvetlen környékére. (Tren- csénmegyei természettudományi egylet évkönyvében. VII. évfolyam. 1886. p. 92 : 99.) E rövid közleményben a szerző egy kirándulást ír le közvetlen Trencsén környékéről. A bogarak közől Chrysomela jimbrialis Küst. és JTachyporus humerosus fajokat mint ritkábban előfordulókat említi fel. Ezeken kivül felsorol még 32 közönségesebb bogárfajt; — Tropis- thetus holosericeus Scholtz, Ischnocoris hemipterus Schall, Trapezo- notus agrestis Fall, Scoloperstethus affinis Schill, Sc. Thomsoni Re. Monanthia vesiculifera Fib, Teninosthetus pusillus H. §., Piezos- thetus cursitans Fall. Heteropterákat és Ulopa trivia Germ. nevű Cycadeat. A. Kuwert, Beitráge zur Kenntniss der Helophoren aus Europa und den angránzenden Lándern. (Wien. Entomolog. Zeitung. V. p. 169.) Hosszabb czikksorozatának befejezéseül a szerző Helophorus confrater név alatt egy új vízi bogárfajt ír le Délmagyarországból. Dr. Tömösváry Ödön, Délmagyarország állattani tekintetben. (Hely- rajzi emlékmű a magyar orvosok és termé- szetvizsgálók Buziás- Temesvárott megtartott XXIII. vándorgyűlésére. Temesvár. 1886. p. 124—165.) Az elhunyt szerző nagy gonddal jelesebb hazai szakbuváraink segítségével a természeti kincsekben oly gazdagon megáldott Bánság faunáját állította össze. Mindenek előtt tárgyalja Délmagyarország faunáját általános tekintetben s felemlíti mindazon jellemzetes rovar- fajokat, a melyek hazánkban csak e vidéken élnek. Majd áttér az egyes állat osztályok és rendek részletes felsorolására, azonban ez enumeratióba csak e vidékre jellemző vagy hazánk faunájában elő- forduló érdékesebb fajok nevei és lelőhelyei vannak felsorolva. A Rovarok közül a Hártyásszárnyuakat (Hymenoptera), a Legyeket (Diptera), a Reczésszárnyuakat (Neuroptera) és az Egyenesszárnyuakat (Orthoptera) Mocsáry Sándor, - a Pillangókat (Lepidoptera) Pável János, — a Félszárnyuakat (Hempitera) Dr. Horváth Géza állították össze, — míg az Izeltlábú állatok többi osztályait és rendjeit maga Tömösváry állította össze. KOVARTAN I LABOÓK III. kötet. 1886. augusztus. 8. füzet. ÜELLNNNTNNNEELEET NEEE ELEN NN NE ENNE E ETEK ELEN TEN N KETTEN TEN ET ENNE NETEN KETTEN TEN NN T ETETETT TT T NETEN EKET TT ETET NETEN ETETETT ENTTTTTTTTTTT TT A magyarországi kéregpoloskák. A környezethez való alkalmazkodásnak egyik legszebb példáját mutatják a rovarok között az Aradidák vagyis kéregpolos- kák. A kéregpoloskák alakja, színe, rajzai és általában egész kül- seje mindenben találnak azokhoz a viszonyokhoz, a melyek között e rovarok élnek. Fák kérge alatt tartózkodván, testük ennek megfelelőleg mindig erősen lapított. Színük igénytelen szürkésbarna, sötétbarna vagy fekete, legfeljebb némi jelentéktelen szürkés vagy sárgás elmosódott foltokkal tarkázva. E mellett testük felső lapján hol gyengébb, hol erősebb bordákat vagy ormókat viselnek, míg fejük, mellkasuk és potrohuk szegélye többé-kevésbbé ki van csipkézve. Eme jellem- vonások együttvéve olyan külsőt adnak e rovaroknak, hogy azok inkább valami korhadó vagy száraz kéregdarabkához hasonlitanak. Több faj annyira mimeli a fák kérgét, hogy az ilyen rovart, ha valamely fa derekán pihen, még a gyakorlott szem is alig veheti észre. A kéregpoloskák családjának főbb ismertető jelei különben a következők : A test lapos és hosszúkás vagy tojásdad. A fejcsápok között hosszan előre nyulik. A szemek oldalvást kidülledtek; a mellék- szemek hiányzanak. A csápok négy, a szipóka három izülékből állanak. A szárnyfedők többnyire mindig tökéletesen kifejlettek. A lábak rövidek; a bokák két-izüléküek. E rovarok élő vagy elhalt fák kérge alatt és hasadékaikban élnek s azoknak nedveivel táplálkoznak. Elvétve a fák derekán vagy ágain is találhatók, Nem valószínü, hogy a fák kérgének le- válását ők maguk idéznék elő; sokkal hihetőbb, hogy rendesen csak ott telepednek le, a hol a háncsréteg más okok miatt elhalt s a kéreg és a fás rész közötti összefüggés meglazult. E szerint a kéregpoloskák voltaképen nem tekinthetők kártékony rovaroknak. Csak Altum állíja, hogy az Aradus cinnamomeus PFanz. silány 12 ha 154 talajon álló fenyvesekben Németországnak már több vidékén szem- betünő károkat okozott. ?) A kéregpoloskák különféle lombos és tűlevelű fákon élnek, minők : a tölgy-, bükk-, nyir-, fűz-, diófa stb., meg az erdei fenyő, lúczfenyő stb. Az egyes fajok a fák tekintetében nem igen válo- gatósak és ugyanaz a faj néha a legkülönbözőbb fákon található ; sőt megesik, hogy valamely faj lombos és tűlevelü fákon egyaránt tanyázik. Kivételt képez e tekintetben a már fennebb is említett Aradus cinnamomeus, mely kizárólag az erdei fenyőre szorítkozik. A mi a szaporodási viszonyokat illeti, ismereteink még igen fogyatékosak. Csak annyit tudunk, hogy az álczák szintén a kéreg alatt élnek, ott végezik vedléseiket, ott változnak nymphákká és végre ivarérett rovarokká. A fejletlen álcza- és nympha-alakok több- nyire az őszi és tavaszi hónapokban találhatók, tehát valószínüleg ilyen állapotban telelnek át. De maguk a kifejlett rovarok is átte- lelnek és rendesen egész éven keresztül előfordulnak ; e miatt nem lehet évenkénti nemzedékeik számát sem egykönnyen megállapítani. A kéregpoloskák, egy pár faj kivételével, általában nem tar- toznak a közönséges rovarok közé; a gyüjteményekben legalább ritkán vannak nagyobb számban képviselve, a mi részben rejtett életmódjuknak is tulajdonítható. Egész Hurópában 4 nemmel és 45 fajjal vannak képviselve; ezek közől hazánkban eddig 3 nembe tartozó 16 fajt, tehát az összes európai fajoknak több mint egy harmadrészét sikerült felfedezni. A Magyarországban képviselt 3 nemet a következő táblázat segélyével lehet megkülönböztetni : ; a) A szipóka hosszabb mint a fej és hátrafelé a fejen túl nyulik. — Aradus Fabr. b) A szipóka rövidebb mint a fej és hátrafelé a fej tövén túl nem nyulik. a) A pajzsocska háromszögű; a szárnyfedők hártyája rendes alko- tással és jól kivehető erezettel bir. — Brachyrhynchus Lap. b) A pajzsocska csúcsán tompán elkerekített; a szárnyfedők hártyája igen nagy, minden erezet nélkül. — Aneurus Curt. Aradus Fabr. (1803). Ez a nem, mely a kéregpoloskák családjának törzsét képezi, leginkább Európában van elterjedve, ámbár a többi világrészekben is vannak képviselői. A 40 európai faj közől Magyarország terü- t) Dr. B. Altum, Forstzoologie. 2. Aufi. III. 2. p. 346. 155 letén eddig 14 faj találtatott; ezeknek felismerésére a következő táblázat szolgálhat : 1 (2).. A harmadik csápizülék hosszabb, mint a második. — A. ver- sicolor H. Sch. 2 (1). A harmadik csápizülék rövidebb a másodiknál. 3 (8). A második csápizülék csak kevéssel hosszabb a harmadiknál. 4. (5). A csápok körülbelől akkora hosszuak, mint a fej. — A. cin- namomeus PFana. 5 (4). A csápok sokkal hosszabbak, mint a fej. " 6 (7). A mellkas előszögletei egész az oldalszögletekig széles fehér szegélyzettel. — A. depressus Fabr. 7 (6). A mellkas előszögletein belűl legfeljebb egy-egy elmosódott világos folt foglal helyet, de maga a mellkas széle mindenütt fekete vagy sötétbarna. — 4. truncatus Fieb. 8 (3). A második csápizülék szembetünően hosszabb a harmadiknál. 3 (22). A csápok meglehetően vastagok; második izülékük nem hosszabb, mint a két utolsó izülek együttvéve. 10 (19). A második csápizülék mindenütt egyenlő vastagságú. 11 (12). A második csápizülék fehér. — A. distinctus Fieb. 12 (11). A második csápizülék sötét színű. 13 (18). A harmadik csápizülék szintén sötét színű. 14 (15). A. csápok szürkésbarnák; utolsó izülékük csak egy ötöd- résznyivel rövidebb, mint a harmadik izülék. — A. dilatatus Duf. 15 (14). A csápok feketék; utolsó izülékük egy harmadrésznyível rövidebb, mint az utolsó előtti izülék. 16 (17). A pajzsocska csucsa szélesen sárgásfehér. — A. betulinus Fall. 17 (16). A pajzsocska egészen fekete. — A. corticalis L. 18 (13). A harmadik csápizülék nagyobb része fehér, csak tövén fe- "kete. — A. annulicornis Fabr. 19 (100. A második csápizülék töve felé szembetünően elvékonyodik. 20 (21. A corium külső széle töve felé karélyosan kiszélesedik; a csápok egészen feketék. — A. sordidus Horv. 21 (20). A corium külső széle egyenes; a harmadik csápizülék vége felé fehér. — A. lugubris Fall. 22 (9). A csápok karcsuak; második izülékük hosszabb, mint a két utolsó izülék együttvéve. 23 (24). A pajzocska közepén lapos; a második csápizülék és a lábak fehér színű és hegyes csúcsú apró bibircsek nélkül. — A. va- rius Fabr. 24 (23). A pajzocska közepén egy hosszukás dudorodás emelkedik ; a második csápizülék, a czombok és a lábszárak hegyes csúcsú és rendesen fehér színű apró bibircsekkel vannak behintve. 25 (26). A szipóka második izüléke hátrafelé az előmell elülső szélén túl nyúlik; a hím második csápizüléke hosszabb, mint a feje; a nőstény potroha vége felé meglehetősen elkerekített, oldal- szélei a csúcs előtt nem öblösek. — A Brenskei Reut. Za 156 26 (25). A szipóka második izüléke hátrafelé nem nyülik túl az elő- mell elülső szélén; a hím második csápizüléke csak akkora hosszú, mint a feje; a nőstény potroha hegyes csúcsban vég- ződik, melynék oldalszélei kissé öblösek. — A. Betulae L. 1. A. versicolor H. Sch. (1839). Közép- és Dél- Európában tenyésző ritkább faj, melyet márczius, április, május, julius, szep- tember és november hónapokban Magyarország több vidékén gyűj- töttünk. Álczái és nymphája márczius végétől május elejéig és november végén észleltettek. Ismerem a következő megyékből : Abauj-Torna (Körtvélyes), Baranya (Pécs), Krassó-Szörény (Resicza, Mehádia és Orsova), Lika-Krbava (Goszpics?, Pest (Péczel, Pilis- Szántó és Torbágy), Zemplén (S.-A.-Ujhely, Szőllőske, Szécs-Ke- resztár és Csicsva). - 2. 4. cinnamomeus Panz. (1809). E dimorph faj az. erdei fenyő kérge alatt él és Európa többi országaiban többnyire mindenütt meglehetősen gyakori, hazánkban azonban úgy látszik igen ritka. Korlevics Antal tanár úr Modrus-Fiume megyében Fuzsine . mellett akadt reá. Dr. Brancsik Károly úr találta Trencsén körül odvas sővényeken.") Fuss Károly szerint e faj Szebenmegyében is tenyésznék ; "") de a magy. nemz. muzeum birtokában levő F uss- féle gyűjteményt átnézve meggyőződtem, hogy az, a mit Fuss e fajnak tartott, nem egyéb, mint az Aradus dilatatus Duf. álczája. 3. A. depressus Fabr. (1894). Egész Európában el van terjedve és elég gyakori. Kifejlett alakja nálunk februáriusban és áprilistől augusztus végéig találtatott; nymphája és álczái pedig február végén és április elején gyűjtettek. Eddig ismert hazai termő- helyei a következő megyékben fekszenek: Fogaras (Felső-Kercz), Hunyad (Hátszeg), Krassó-Szörény (Orsova, Mehádia, Korniareva, Stájerlak és Ferenczfalva), Máramaros (Hoverlasza), Modrus- Fiume (Fiume, Orehovicza) Nógrád (Kékkő), Pest (Buda és Péczel), Sáros (Bártfa), Szeben (Presbe-hegy), Trencsén (Szoblahó), Zemplén (Be- reczki, Czéke, Szinna és a Szinnaikő). 4. A. truncatus Fieb. (1861). Franczia- és Németországból ismeretes ritka faj, melyből több példányt ismerek a mehádiai Herkulesfürdő mellől; "e példányok május- és juliusban lettek gyűjtve. Biró Lajos úr több példányra akadt reá 1882. október 28-án Kolozsmegyében Sztána mellett s ez alkalommal nympháját ) A trencsénmegyei természettudományi egylet Évkönyve. III. 1880. p. 26. 3) Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgisehen Vereins für Naturwissenschatten zu Iermannstadt. XII. 1862. p. 6 157 is kézrekerítette. Nympháját azonkivül még Krassó-Szörénymegyéből Stájerlak környékéről is kaptam. . 5. A. distinctus Fieb. (1861). Második csápizülékének fehér színéről könnyen felismerhető, de igen ritka dimorph faj, mely gyakran csonka szárnyfedőkkel fordul elő. Hazánkon kivül csak Németországból és Ausztriából ismeretes; de azért már Po- doliából is kaptam. Nálunk Mocsáry Sándor úr 1872-ben Nagy- váradon a Rhédey-kerthen fedezte fel; Kuthy Dezső úr 1884. május 12-én Péczelen fogott egy elsatnyult repülő szervekkel biró nőstényt, Raisz Gizella úrnő pedig 1885. november 1-én Szin abauj-tornamegyei községben gyűjtőtt belőle egy pár példányt. A magy. nemz. muzeum gyűjteményében is van egy magyarországi példány, a melynek közelebbi termőhelye azonban ismeretlen. 6. A. dilatatus Duf. (1844). Európaszerte nem ritka. Ha- zánkban május közepétől julius végéig és szeptember elejétől novem- ber végéig találtuk ; nymphája és álczái április elején, meg október- és novemberben észleltettek. Tenyészik a következő megyékben: Baranya (Pécs), Borsod (Szendrő), Hunyad (Hátszeg), Krassó-Szörény (Mehádia, Szászka és Krassova), Modrus Fiume (Fuzsine), Pest (Vi- segrád), Szeben (Presbe-hegy), Szilágy (Tasnád), Trencsén (Szoblahó), Zemplén (S.-A.-Ujhely, Szinna, a Szinnaikő és a Rabaszkala). 7. A. betulinus Fall. (1829). Földrészünk legtöbb orszá- gában honos. Hazánkban a ritka fajok közé tartozik; eddig csak három magyarországi példányát ismerem: az elsőt 1859-ben Mann József találta Mehádia környékén, a másodikat 1872-ben Mocsáry Sándor úr Nagyvárad mellett, a harmadikat pedig 1886. julius 7-én Dr. Chyzer Kornél úr Borszéken. 8. A. corticalis L., (1761). Egész Európában el van. ter- jedve: nálunk sem ritka. Nymphája junius elején észleltetett. A kifejlett rovar maga április végétől szeptember végéig gyűjtetett a következő megyékben : Abauj-Torna (Körtvélyes), Bihar (Nagyvárad és Pestere), Heves (Eger), Szepes (Igló és Késmárk), Szilágy (Nagy- falu, Zsibó, Egrespatak és Paptelek), Trencsén (Trencsén), Zala (Keszthely), Zemplén (Tokaj, Tolcsva, Erdőbénye és Nagymihály). . 9. 4. annulicornis Fabr. (18303). Ez a mindenfelé elter- jedt faj válunk sem tartozik a ritkaságok közé és eddig május, junius és október hónapokban került elő. Nympháját junius közepe táján találta Dr. Chyzer Kornél barátom. Jelenleg már a követ- kező megyék területéről ismerjük: Bihar (Nagyvárad), Gömör (Putnok), Hajdu (Debreczen), Heves (Eger), Kolozs (Kolozsvár), 158 Krassó-Szörény (Orsova, Mehádia és Oravicza), Szeben ( Veresmart), Szilágy (Zilah), Trencsén (Szkala) és Zemplén (S.-A.- "Vjheigs 520- motor, Mád, Gesztely és Nagymihály). 10. A. sordidus Horv. (1874). E ritka fajt, mely hazán- kon kivül már Alsó-Ausztriában is felfedeztetett, a magy. nemzeti muzeum gyújteményében levő négy magyarországi példány után írtam le. Három példány közelebbi termőhelye ismeretlen; a ne- gyediket Frivaldszky János úr találta 1860. április 27-én a budai Sashegy táján. 11. 4. lugubris Fall. (1829). Földrészünkön amiműeTéele el van terjedve, de mindenütt ritka. Nálunk fenyő- és bükkfakéreg alatt találtatott egyes példányokban Szent-Márton baranyamegyei pusztán, Czód és Kis-Talmács szebenmegyei községeknél, továbbá Mehádia és Trencsén körül. 12. A. varius Fabr. (18398). Ezt az egész Európában honos fajt nymphájával együtt Lucski liptómegyei fürdőnél 1885 augusztus 4-én lúczfenyő kérge alatt gyüjtöttem. Dr. Brancsik Károly úr . Trencsénmegyében Szoblahón fatuskók kérge alatt, Fuss Károly pe- dig Szebenmegyében Nagy-Csűr mellett bükkfakéreg alatt akadt reá. 13. A. Brenskei Reut. (1884). Ez a görögországi faj, me- lyet azonban már Francziaországban is felfedezték, hazánkban szintén tenyészik. Biró Lajos úr, 1882. január 21-én Szent-Márton bara- nyamegyei pusztán egy himet és egy nőstényt talált belőle bükkfa- kéreg alatt; Thalhammer János tanár úrnak 1886. május 20-án sikerült Kalocsán az érseki kertben egy nőstényét röptében elfogni. 14. A. Betulae L. (1761). Európaszerte előfordul; nálunk sem ritka és eddig február elejétől juliusig, valamint szeptember- és novemberben különféle fák kérge alatt találtatott. Álcza- és nympha-állapotban áprilistól . juliusig és októberben került elő. Tar- mőhelyei a következő megyékből ismeretesek: Bihar (Nagyvárad), Brassó (Brassó), Hajdu (Debreczen), Hunyad (Déva és Hátszeg), Kolozs (Kolozsvár), Krassó-Szörény (Orsova, Mehádia és Ferencz- falva), Pest (Kis-Szent-Miklós), Sáros (Bártfa), Szeben (Kis-Disznód és a Presbe-hegy), Szilágy (Zilah és Pele), Ung (Ungvár), Zemplén (Nagymihály, Varannó, "Simonka, Orosz-Poruba, Nagy-Kemencze, Szinna és Szinnaikő). Brachyrhynchus Lap. (1832). E nem fajainak túlnyomó része a többi világrészekben, kivált azoknak forró földövi tájain honos; Európában csak 3 faja él és pedig egy faj Spanyolországban, egy faj Francziaországban, míg a harmadik faj Éjszak-Németországtól egész Szibéria keleti széléig van elterjedve. 1. B. Tremulae Büttn. (1817). Ámbár e faj földrajzi el- terjedése két világrészre terjed, azért mégis mindenütt ritka. Igy van ez Német- és Oroszországban, a Kaukazusban és az Amur vidékén, valamint Magyarországban. Hazánkból legelőször B ur- meister írta le a Bánságból. Később az azóta elhunyt Kend e- resy Dénes akadt reá 1876. márczius és április havában Hunyad- megyében Hátszeg és Felső-Farkadin mellett; majd Dr. Brancsik Károly úr Trencsén körül találta odvas fában; végre pedig Dr. Chyzer Kornél barátom gyüjtött belőle két példányt 1884. no- vember 4-én a zemplénmegyei Szinnaikőn. ") Aneurus Curt. (1825.) Az egyetlen faj, mely e nemet Európában képviseli, Magyar- országban sem hiányzik. 1. A. laevis Fabr. (1794). Egész Európában el van ter- jedve és nem ritka. Nálunk eddig május közepén és juliustól szep- tómber végeig tölgy- és bükkfakéreg alatt találtuk a következő megyékben : Abauj- Torna (Komjáti), Baranya (Villány), Bihar (Nagy- várad), Brassó (Brassó), Fogaras (Felső-Kercz), Hajdu (Debreczen), Krassó-Szörény (Mehádia, Oravicza és Trenczfalva), Máramaros (Hoverlasza), Pest (Péczel), Szeben (Nagy-Csűr és Kis-Disznód), Temes (Temesvár) és Trencsén (Trencsép). j - Dr. Horváth Géga. A méh ellenségei. I. Az emberiség egyik legnagyobb kedvencze a méh; mert az ember és a természet háztartásában felette fontos szerepet játszik és nem egy embernek, sőt családnak biztosítja egész lételét. Tisztelt olvasóink közt bizonyára lesznek szenvedélyes méhészek, azért nem lesz felesleges s érdektelen, ha azon állatokról röviden megemlék- szünk, melyek a szorgalmas méhikének ellenségei. Ez állatok leg- nagyobb része a méh közel álló rokonai, a mennyiben többnyire 4) :Rovartani Lapokc II. p. 137 160 ugyanazon állatkörbe — az ízeltlábúakhoz — és ugyanazon rendbe — a rovarokhoz — tartoznak. A méh egyik legnagyobb ellensége a méhfarkas — Fiilanthus triangulum Fabr. Régóta ismerik, — Latreille franczia tudós már e század elején emlékszik meg róla egyik munkájában: : Mémoire sur un insecte gui nourrit ses petits dabeilles domestigues.c Német- országban e század közepén lépett fel és a méhek között valóságos vandali pusztítást vitt véghez. Hellebusch a következőket irja: : A méhfarkas nyolcz hét óta az itteni oldenburgi homokos vidékeken oly nagyon pusztított, hogy az összes méhbarátok figyelmét magára vonta. Ez évben oly nagy méhellenségnek bizonyult, mint én azt negyven évi gyakorlatom alatt még sohasem tapasztaltam. A költés- rothadástól s más efféle betegségtől nem félek annyira, mint épen ő tőle, mert ezeknek a mindenesetre veszedelmes betegségeknek a - tapasztalt méhész mégis némileg elejét veheti, de a méhfarkas pusztításait — főleg, ha oly nagy mérvben lép fel, mint az idén — lehetetlen meggátolni. c A méhfarkas a hártyarö- püekhez — Hymenoptera — tar- tozik, még pedig a Rapientia — rablódarázsok — csoportjába. Hossza 10—24 mm. Nagy fejé- nek alsó része halványsárga. Háta pontozott, potroha sárga, az egyes gyűrűkön egy fekete háromszögalakú középfolt látható. Végtagjai igen erősek — színre nézve sárgák — s a végízek erősen hajlottak. Egész testpánczéla a méhénél sokkal erősebb, úgy hogy a méh fulánkja testét meg nem sértheti. Ha a méh meg akarja szúrni, úgy fulánkja a méhfarkas testéről egyszerűen le- csúszik, de ha ő szúrja meg a méhet, úgy ez menthetetlenül oda- vész. Midőn a nőstény megtermékenyíttetett, rögtön hozzáfog a fő életfeladatához, a peterakáshoz. E czélból a földbe körülbelül egy lábnyi mélységű s a végén kigömbölyödött lyukat fúr, melynek aljára egy petét rak s ilyen lyukat, melybe egy-egy petét toj bele, néha 50— 60-t is készít. A munkával elkészülve, a fejlődő álczáknak való táplálék után néz s eme anyai gondoskodása nem egy méhecs- kének életébe kerül. Rendszerint méhek által gyakran látogatott virágokat keresi fel s ott lesbe áll. A mitsem sejtő méhecske oda- 11. ábra. — A méhfarkas (Philanthus triangulum) . 161 száll a virágra, hogy a kehelyből az édes nedvet kiszívja. Egy- szerre hátulról reácsap a méhfarkas és erős fulánkját belemélyeszti testébe még pedig egymásután háromszor, a mellkasban három fekvő idegdúczba. A méh látszólag hirtelen halva összerogy, mozogni sem képes, ellensége fölkapja s röpül vele a már készen álló lyukba, melynek aljában a fiatal álcza van. Erre vagy gyakran ez alá fekteti első zsákmányát s ujra útra kél, hogy még két-három méhet hozzon. Felette érdekes ez egymásután látszólag megölt méheket vizsgálat alá venni. A vizsgálatok kimutatták, hogy a másodízben elejtett méh csak kétszer, a harmadízben elejtett csak egyszer van meg- szúrva s így az utolsó méh csakis kábult s csak huzamosabb idő mulva hal meg. 5 ezt épen nem ok nélkül teszi a gondozó anya, — az elsőnek elejtett méh első sorban emésztetik fel a fejlődő álcza által, addig a kétszer megszúrt méh elhal és még mindig friss táp- anyagul szolgálhat, az egyszer megszúrt méh pedig természetesen legtovább birja ki s míg reá kerül a sor, szintén elpusztúl. A fiatal álcza 5—6 nap mulva kel ki és 12 mm. hosszú, s midőn a táplá- lékul szolgáló méheket felemésztette, bebábozza magát s nemsokára mint imago a földön keresztül fúrja magát. Eldddigelé ellene még nem sikerült pusztító szert feltalálni, egyedüli védőeszköz az, hogy ahol látjuk s birtokunkba ejthetjük, öljük meg. Rablótermészetük gyakran vakmerő szemtelenséggel fajul, mert nem egy méhész — mint azt például Kleine és Ouentel irja — tapasztálta már, hogy még a méhkasokba is betolakodik s külö- nösen a királynőket pusztítja, miáltal a méhésznek nem csekély gondot okoz. A méhfarkasnál kevésbbé vérengző méhellenség a darázsok általában. Könnyen felismerhetők orsóalakú potrohuk által, mely a mellkassal egy vékony nyelecske által van összekötve. A nálunk közön- séges fajok többnyire feketék, potrohuk gyűrűinek hátsó kerületén sárga szinüek. A mellső szárnyak sokkal nagyobbak a hátsóknál és hosszában egyszer vannak ránczba fektetve. A hazaiak közt leg- nagyobb faj a Vespa crabro L. — lódarázs — melynek nősténye 94 - 32 mm.-nyi nagyságot is elér. Potroha sárgásvörös szalagokkal, a középmellkas két egymáshoz közel álló barna sáv által van jelle- gezve. Erős fulánkja van, szúrása igen fájdalmas. A lódarázsok életmódja igen érdekes s sok tekintetben a méhek életmódjához hasonló. Többnyire odvakban fészkelnek s rendszerint egy egész kolonia köszöni egy anyadarázsnak létrejöttét. Az idevágó dolgozatok közül Müller és 0uent el lelkészek 162 buvárlatairól fogok megemlékezni. Különösen Müller volt az, ki az 1811-ik év nyarán tanulmányozta a lódarázsok életmódját s érdekes tapasztalatait közzé is tette.") Ő ugyanis május havában, midőn egyszer méhesében foglalatoskodott, egy nőstény lódarazsat vett észre, mely a kasok között vigan röpdösve egy üres szalmakasba repült. Rögtön utána nézett s csakhamar meggyőződött, hogy a kas felső részében egy darázsfészek alapja van megvetve. A fészek körülbelül tallér nagyságú s üres félgömb alakú volt, belsejében már az első költés volt látható, mely petéket tartalmazó hét sejtből állott. Midőn a kast fölemelte, a darázs nyugtalankodni kezdett s fészke körül röpdösve csakhamar eltünt. Néhány perecz mulva vísz- szatérve, a fészek kibővítéséhez fogott s az e ezélból magával hozott építőanyag, többnyire összerágott fából állott. Valóban mesterileg végzik munkájokat, mint azt a papirfinomságú fészkek is eléggé . mutatják. A darázs eleintén a kas fölemelése miatt folyton nyug- talankodott, de később a szemlélőt annyira megszokta és annyira megkedvelte, hogy egészen megszelidült, sőt a czirogatásnak sem állt ellent. Egy reggelen a lelkész urat azon nem csékély öröm érte, hogy a darazsat tojni láthatta, mit ez akként végzett, hogy eleintén a sejtet — fejét és tapogatáit beledugva — megvizsgálva megfordult s potrohát bcemélyesztette, a mely állásban vagy tiz perczig maradt; midőn potrohát kihúzta a pete már ott volt a sejt fenekén s így folytatta tovább. Időközben néhány petéből már álcza fejlődött ki s így táplálék után is kellett néznie. Észre lehetett venni, mint rágja szét a darázs a magával hozott gömb- alakú tápanyagot s abból egy darabot leharapva, a sejtbe bujt be, rátevén azt az álcza fejére, mit ez mohón elfogyasztott. Vizsgálat alá véve a tápanyagot, a szemlélő nem csekély fájdalmára kitünt, hogy ez többnyire összeaprított méhekből állott. Mint ezt azonban magam is tapasztaltam, ezen darázsfaj nem annyira az élő, mind- inkább a méhkasokból kidobott holt dolgozókat pusztítja, ezek hiányában azonban az élőket sem kiméli meg, tehát mégsem olyan vérengző, mint a méhfarkas. A dolgok folyását tovább szemlélve a lelkész úr maga segédkezett az etetésnél a darázsnak. E czélból egy vékony fanyelecskén sűrű folyó mézet adott neki, melyet el is fogadott s rögtön az álczáknak nyujtotta. Később időtlen méh- költést, sőt élő méheket is adott neki, melyeket szintén elfogadott s elébb alkalmas tésztává gyurva adta át az álczáknak. A darázs hi) , Germans Magazin für Entomologies Bd. III. pag 56. 163 ezen etetést annyira megszokta, hogy midőn a szemlélő hozzá köze- ledett, rögtön hátsó lábaira s potrohára támaszkodva, száját feléje nyitva tartotta, hogy a nyert falatot elkapja. Az álczák legidősbbjei — sejtjeik nyilt részét befödve — csak- hamar magukat bebábozták. Junius közepe táján elérték teljesen kifejlett — imago — állapotukat s elhagyták sejtjeiket. Néhány nappal később kirepültek s építő anyagot magukkal hozva hozzá- lönben szintén olyan szelidek voltak, mint az anyadarázs, mert a lelkész úr kikelésüktől fogva szoktatta őket. A későbbi generátiók — melyeknek kifejiődését különös figyelemmel kisérte — dolgozókból és hímekből állottak. Ugyanis a még üresen álló sejteket egy kis olajfestékkel jegyezte meg s azt tapasztalta, hogy már junius 15-én petékkel voltak telve, melyekből öt nap mulva álczák keltek ki. Jun. 29-én bebábozták magukat s két hétre reá az egyes sejtekből mint kész darázsok bujtak ki, mit úgy végeztek, hogy a sejt fedelét kirágva, lassan kimásztak, mellső lábaikkal és tapogatóikkal testüket tisztogatva a sejtbe ismét belebujva, azt a hátramaradt piszoktól megszabadí- tották, mely munka 15 perczig is eltartott. Ezután rögtön a do- loghoz fogtak hozzá, a mi abból állott, hogy a náluknál idősebb testvérektől átvették a kivülről hozott tápanyagot s a fejlődő ál- czákat etették. Két nap mulva szintén kirepültek s építő anyagot magukkal hozva folytatták fészkük kibővítését. Az anyadarázs az üres sejtekbe petéket rakott s a nálánál kisebb dolgozókkal idő- közben a második költéstér építéséhez fogott, mely a régi alatt foglalt helyet és kis tányérnagyságú volt. Midőn Müller érdekes megfigyeléseivel annyira haladt volt, az a baj támadt, hogy az anyadarázs kirepülve, többé vissza nem tért, valószínüleg véletlen szerencsétlenség: érte. Ugyan e tünemé- nyeket tapasztalta ekkor, melyek anyátlan méhkasoknál fordulnak elő, a dolgozók csakhamar elpusztultak s végre az egész fészek kiürült. Annál érdekesebb felfedezést tett Ouentel lelkész 1884-ben egy ilyen darázskoloniánál. ") U. i. azt tapasztalta, hogy az anyadarázs elpusztulása után nemsokára egy új anyadarázs jelent meg, mely az anyátlan kicsinyeket édes gyermekei gyanánt ápolta s fel is nevelte, szóval az elpusztult anyadarázst tökéletesen helyettesítette 7) 5Biene. Organ des Verbandes der Bienenzüchter-Vereine in beiden Hessen, Nassau und Kreis Kreuznachc 1886. 1., 3. és 4. sz. 164 és munkáját folytatva a fészket a megsemmisüléstől mentette meg Bizonyára érdekes eset, mely határozottan az állatok magasfokú szellemi életére mutat. A darazsak tehát a méhekhez hasonló életet folytatnak, minden koloniában van egy anyadarázs, mely a királyné szerepét viszi, azután vannak hímek, nőstények és dolgozók. A hímek és nőstények fulánknélküliek és a rendes munkán kívül a fajfentartásra, míg a dolgozók csakis a munkára rendelvék. A tél közeledtével a nőstények nagyobb része: a dolgozók és a hímek, midőn utóbbiak fajfentartási kötelmeiknek megfeleltek, elpusztúlnak. A megtermékenyített nős- tények kisebb része megmarad, mely alkalmas buvóhelyeket föl- keresve áttelelnek, tavaszszal ismét életre ébredve új koloniákat alapítanak. : Egy másik kisebb darázsfaj a Vespa vulgaris L. — közönséges darázs — mely a lódarázshoz hasonló életet folytat. Fészkét a földbe építi, mely czélra már kész nyílásokat, illetve vakond, egér s másféle állatok lyukait keresi fel. Ezen darázsfaj igen gyakori s főleg a gazd- asszonyoknak igen kellemetlen vendége, mert rendszerint az éléskam- rákat látogatja, hol húst és édességeket talál, de gyümölcsös kerte- ket is felkeresi s főleg almákban, körtékben s más gyümölcsökben tesz negy kárt. Szőlő iránt is nagy előszeretettel viseltetik. Ezen 12—16 mm. hosszú, világossárga potrohgyűrűkkel biró darázsfaj, melynek sárga fejpajzsa fekete hosszsávval van ellátva, tehát nem- csak mint méhellenség bir jelentőséggel, hanem a természet ház- tartásában is káros szerepet játszik. — Azon darázsfajokat, melyek földbe építik fészküket, többféleképen lehet pusztítani. A legegyszerűbb mód az, hogy a földben levő buvóhelyeiket kikutatjuk s azt vízzel, melylyel kevés terpentinolaj vagy petroleum van keverve, kiöntve jól elrekeszeljük. Puskaporral is szokták felrobbantani, ennél azonban kevésbbé veszedelmes irtási mód a kikénezés. Forró vizzel rend- szerint .czélt nem érünk, legfeljebb azon esetben, ha egy lyukba 90 liter vizet öntünk. A lyukak egyszerű betömésétől tartózkodjunk, mert ez is czélszerűtlen, a mennyiben rövid idő mulva új kibuvó helyet találnak. X Azon darázsfajokat, melyek fákra vagy más földfeletti helyekre építenek, nehezebb írtani. Legjobb, ha a fészek alá égő szurkot tartunk, vagy zsákot helyezünk alája s a fészket a darázsokkal együtt leseperve, forró vizzel leöntjük. Mindeme pusztítási módszereket tanácsos éjjel végezni, egy részt, mert akkor fészkükben vannak, másrészt meg nappal — 165 méhészsapka és jó vastag keztyű nélkül — bajos hozzájuk férni, mert csoportosan is megrohanják az embert. Szurásuk igen fájdalmas; legjobb fájdalomcsillapító szer az ammoniak, melylyel a megszúrt testrészeket kezelve a fájdalom rögtön megszünik. Ha az nincs kéznél, ajánlatos a sebnek dohány- lével való bedörzsölése, vagy még egyszerűbben tehetjük, ha egy égő szivar szájban tartott részével a sebet jól bekenjük. Az említettekből láthatjuk, hogy a darazsak általában a mé- .hekre nézve a káros rovarok közé tartoznak, irtásukat minden ren- delkezésünkre álló eszközzel kell foganatosítani. A Lepidopterák közül nem mint közvetlen méhellenségek, hanem mint a méznek igen jó barátja első sorban említendő a halálfejű pille — Acherontia Atropos L. Hossza 5—6 em., kiter- jesztett szárnyhossza 11—13 cm., s így Európa egyik legnagyobb pillangója. A szenderek — Spingidae — családjába tartozik. Hátán halálfőhöz hasonló rajzot visel s főleg azáltal nevezetes, hogy testének mellső részével hangot képes adni. Repülése züm- mögő, hasonló a denevérnek repüléséhez. Rendes tápláléka nedvek- ből áll. Gyakran vehetjük észre, hogy szép őszi estéken — jóval a naplemente után — a méhes előtt ide s tova repülve valamely kas röpülőlyukára száll s azon keresztül hatolva a kas belsejébe tolakodík. Az őrt álló méhek kétségbeesetten harczolnak ellene s őt visszaszorítani igyekszenek, de minden fáradozásuk hiábavaló munka, mert folytonos mozgásban levő szárnyaival s erős izomzatú lábaival könnyen veti vissza őket. Eg es méhek szőrébe kapasz- kodva igyekszenek őt megszúrni, de ez nem sikerül, mert erős kitines pánczéláról a fulánk lecsúszik s a pille testén sebet nem ejt- hetnek. Midőn a méhek dühe legnagyobb fokát eléri, a kas összes lakói támadják meg s a szószoros értelemben agyonkínozzák. Fe- lette érdekes a halálfejű pille által már egyszer meglátogatott kast közelebbről megvizsgálni, valóban bámulatra méltó a méhek hadá- szati tehetsége, látni lehet minő védősánczokat építenek a röpülőlyuk elé, vagy szűkebb járatokat, melyeken keresztül a halálfejű pillének hatolnia csaknem lehetetlen, a védősánczok és járatok erős volta és testének vastag potroha miatt. A halálfejű pille nem közvetlen ellensége a méhnek, hanem igen is nagy barátja a méznek, miről igen könnyen meggyőződhetünk, ha egy ilyen pillét a méhkasból kijövet elfogva bonczolás alá ve- szünk. Nagyobb példányoknál a gyomor gyakran egy kávéskanálnyi 166 folyékony mézet tartalmaz, melyet igen gyorsan szí magába, mert ily látogatás — mely ha sikerül neki — legfeljebb 2—5 perczig tart. A mi a halálfejű pille származását, fejlődését és szaporodását illeti, egészen biztos adatokkal még nem rendelkezünk. Valószínű, hogy Amerikából a burgonyával származott át hozzánk, mert her- nyója azon él. Közép- és Észak-Európában nem oly gyakori mint a délibb vidékeken, hol két generatiója is ismeretes. Az első május végén és junius elején, a második julius végén és augusztus elején lép fel. Ez utóbbi generatió szülöttjei volnának azok, melyek Európa északibb vidékeire is eljuthatnak, főleg akkor, ha az időjárás és szél állítólag igen kitartó repülési képességüket nem gátolja. Sokan a buvárok közül eme állításban nem osztozkodnak, nevezetesen dr. Hesz véleménye szerint föl nem tehető, hogy egyrészt a halálfejű pillének csupán második generatiója vándorolna, másrészt hogy e nehéz potrohú pille oly kitartó röpülési képességgel birna. Nevezett buvár ugyanis 1870-ben Northeimban julius közepén két kifejlett hernyót kapott, s azonfelül még julius végén is találtak hármat Hannovera közelében burgonyamezőkön. Mindkét esetben e hernyók nem származhattak az előbb említett második generatióból, továbbá pedig a fogságban tartott bábokból a pille már ápril-májusban kel ki. Ezen megfigyelések alapján hajlandó dr. Hesz kimondani, hogy mindkét generatió Európa északibb részein is kifejlődik s hogy a második generátió bábjai aikalmas körülmények között át is telelnek, amit lepkészeink is tapasztalásból igazolnak. Irtása nem nehéz a mennyiben nem lépnek fel tömegesen, a burgonyán talált hernyókat egyszerűen leszedjük s megöljük. A kifejlett pilléket pedig egyszerű készülékek segítségével akként szok- ták fogni, hogy azokat estefelé a méhkasok röpülőlyukai felé helyezik. Ezen készüléket könnyű és egyszerű módon akként állíthatjuk elő, hogy a röpülőlyuk hosszának megfelelő két lúdtollat vesszünk, me- lyekbe egymástól 4 mm.-nyi távolságban vékony gombostűket szú- runk. Igy létrához hasonló készüléket nyerünk, melynek egyes fokai között a méhek átmehetnek, de a halálfejű pille legfeljebb fejét dughatja be, ha mellső lábaival oly erőt fejt ki, hogy a hajlékony gombostűket szétnyomja. Ha fejével behatolt a gombostűk vissza- pattanak és így a gombostűk között fejével megakadván, vastag mellkasa már nem fér keresztül. Sokkal nagyobb bajt okoznak a méhésznek a viaszmolyok. Ezeknek egyike a Galleria mellionella L., melynek hernyója mézből, másika az Achroi aalvearia Fabr., melynek hernyója viaszból él. Ez 167 utóbbit a 12. ábra felső képe mutatja. Nyugvó állapotban könnyen felismerhető azáltal, hogy szárnyait teste körül tekerve szokta tar- tani, mint azt az alsó képen látható. Mindkettő a Microlepidopterákhoz tartozik és pedig a PFyralidae családba. Achroia alvearia nőstényének hossza 1-6 cm., kiterjesztett szárnyhossza 3-4 em. Színe sötétszürke, mellső szárnyai biborvö- rösen porozottak, hátsó szárnyai szürkésfehérek. A hím sokkal kisebb, világosabb színezetű, mellső szárnyai szélén biborvörös foltokkal. Tojócsővel petéit a méhes sőt a méhkas repedéseibe is kis csomók alak- jában rakja ; a peték kicsinyek, gömbölyüek és világos vörös színűek. A petékvől kibuvó hernyók a kas alján helyezkednek el, hol eleintén apró viaszmorzsalékokkal is megelégszenek, ké- sőbb azonban a viaszlépekbe hatolva — 5 Tájká s stlgásáás KG NÉ TE . ábra. viaszmoly főleg, ha nagy számban lépnek fel — rop- (Achroia alvearia Fab.) pant pusztításokat visznek véghez, s ilyenkor nem ritka eset, hogy egész kasokat tönkre tesznek. Az első védőeszköz ellenük az, hogy a kasok legkisebb repe- dését is jól kell elzárni, nehogy a nőstények petéiket belerak- hassák. Ha a viaszlépek már megtámadvák legjobb azokat kikopog- tatni s kénnel kifüstölni, miáltal a hernyók elpusztulnak. Egész ép lépeket molymentesen eltartani Hammer méhész utasítása szerint akként lehet, hogy légmentesen záró ládákba rakjuk és azokba kis csészét úgy helyezünk el, hogy a lépeket ne érje. E csészében ként égetünk el, melynek füstje a hernyók kifejlődését lehetetlenné teszi. Ez a legbiztosabb írtási mód. TED ON ETL DTő A hernyók conserválása. A természetrajzi oktatáshoz szükséges praeparált állatok elő- állítására, valamint a szakférfiak gyüjteményeihez szükséges conser- vált állatok helyes és czélszerű kezelésére számos eljárás (methodus) létezik. A mi az állatok kitömését és csontváz-kikészítését, továbbá a rovarvilág száraz conserválását illeti, ezeknél, mondhatnám, bizonyos megállapodott módszer szerint szoktunk eljárni. Ezek sokkal inkább ismeretesek, minthogy ezekről bővebben kellene szólani. 168 Azonban kissé bonyolultabb . eljárást követelnek olyan állatok conserválása, melyeknek testállománya rendkivül lágy, ilyenek a meztelen csigák, hernyók, medusak stb. Ezeket vagy egyszerűen borszeszszel, vagy különféle vegyi folyadékkal kezeljük s mint borszeszes készítmények a gyüjte- ményekben eléggé ismeretesek. A mily előnye van a borszesz- készítménynek, époly nagy hátránya is van, a mennyiben az illető állatok szinüket, sok esetben alakjukat is megváltoztatják rövidebb- hosszabb idő alatt. Különösen a boncztani készítményeknél tapasz- talható ez szembetünően, úgy hogy ujabb időben arra a helyes gondolatra jöttek, hogy a boncztani készítményeket hasonlóan ke- zeljék, mint a lágytestű állatokat szokás. Sőt még tovább mentek, t. i. a lágytestű állatokat oly folyadékokkal kezelték, melyekben megkeményedtek, s így vagy borszeszben vagy mint legujabb időben időben szokás megszárítva helyezték el a gyüjteményeikbe. Ezen utóbbi eszmétől vezéreltetve kisérleteket tettem oly állatok conserválására nézve, melyek puha testállományúak, külö-. nösen pedig hernyókkal, mely eljárás, reménylem, bizonyára érde- kelni fogja szaktársaimat annál is inkább, minthogy lapunkban Pável János úr a hernyók kifujásáról szóló czikkével úgyis felkel- tette ezekre a figyelmet. Ismeretes a Müller-féle folyadéknak, chromsav és ketted chromsavas kalioldatnak, valaminta Kleinenber g-féle folyadék- nak megkeményítő hatásai, a melyeknek nagy hasznát veszi a Szö- vettani és fejlődéstani búvárai. Csakhogy az ezen folyadékokban megkeményített tárgyak -el- vesztik valódi szinüket s majd barna, majd sárgásfehér szinűek lesznek. Legujabban a Semper-féle boncztani készítmények nagy ke- lendőségnek örvendenek, a melyek szintén chromsavoldattal vannak kezelve s megszárítás után pedig terpetinnel. Eltekintve, hogy a szervek teljes alakjukban mutatkoznak és befestés után hasonló színt kapnak, a Semper-féle készítmények drágaságuk mellett még igen törékenyek is. Néhány év előtt fejlődéstani készítmények elő- állítására, különösen békapeték megkeményítésére egy folyadékot állítottam össze, mely légenysavból, chromsav és borszeszből áll, s melynek fősajátsága mellett, hogy igen jól keményit, még azon tulaj- donsága is van, hogy nem fest. Már akkoron megjegyeztem, hogy ezen keményítő folyadék") makroskopikus fejlődéstani készítményekre, ébrények száraz való kezelésére igen alkalmasnak kinálkozik. . 7) Dr. Perényi Józset, Egy uj folyadék. Orvosi hetilap 1852. 164 Ez évben iskolai kertünkben nagyon sok hernyó volt, külö- nösen pedig Arcronycta tridens, Leucoma Salicis, Saturnia Pyri stb. Ezeket leszedve alkalomszerűnek találtam a kisérletezésre, főleg pedig a száraz conserválásra. Kisérleteimnél azonnal észrevettem, hogy keményítő folyadé- komat erősebb összetételben kell használni, ha a kivánt eredményhez akarunk jutni. Ennélfogva a következő összetételt ajánlhatom : 9090/, légenysavból 3 részt. 19/,; chromsavból 3 részt. közönséges alkoholból 4 részt. . — Ezen keverék kis idő mulva lilaszinü folyadékká válik, melyből . 100 grammnyi mennyiség 5- 6 hernyóra elegendő. Ugyanis az élő hernyókat a megfelelő mennyiségű folyadékba helyezve, körül- belül 12-24 óráig hagyjuk benne. Azért említek 12—242 órát, mert a kisebb hernyókat rövidebb, nagyobb hernyókat hosszabb ideig kell a folyadékban tartani. Megyjegyezvén, hogy az élő her- nyókat ne nyomjuk valamiképen össze a csiptetővel, mert ekkor összenyomottan fognak maradni, hanem ájánlatos kis tollsöprővel besöpörni a folyadékba. 12—94 óra leforgása után a hernyókról leöntjük óvatosan a keményítő folyadékot az utolsó cseppig s aztán helyette vastag eliczerint öntünk rájok, még pedig annyit, a mennyi a keményítő folyadék volt. A gliczerinfürdőbe a hernyók 3—4 hétig maradnak, mig valamennyien az üveg fenekére le nem sülyednek. . A megfelelő idő után vigyázattal öntjük ki ismét a gliczerint a hernyókkal együtt egy tányérba és kis lapátgkával egyenkínt ki- szedjük s jó itatós papirra helyezzük. Az itatós papir minden felesleges gliczerint leszí a hernyókról, úgy hogy egy-két nap mulva, különösen, ha még napos helyre teszük, szárazon maradnak. Ily módon kezelve a legkülönbféle színű és alakú hernyók oly formában mutatkoznak, mint élő állapotuk- ban voltak. Némi nehézséget támasztanak még a teljesen zöld színű her- nyók, a milyeneket Dr. Vángel Jenő kollegámtól kaptam, ilyen p. o. a Sphinx Ligustri; a mennyiben a megkeményítés után kissé megsárgulnak. Azonban reményem van, hogy a zöldszínü hernyók is megfogják tartani szinüket a folyamatba vett kisérletezés után, melyet Vángel úr foganatosít. Végül methodusomnak még egy nevezetes előnyéről kell em- 13 170 lítést tennem. Lendl Adolf, műegyetemi tanársegéd collegámnak bemutatva az általam conservált hernyókat, örvendve adta tudo- másomra, hogy folyadékommal kisérletezve, hasonló siker igérkezik a pókok conserválására nézve is, melyeket eddig csak borszeszben volt lehetséges eltenni. Mindezekről, valamint más állatok conserválásáról a folyamatba vett kisérletek után a jövő évben vissza fogok térni. Dr. Ferényi József. APROBB KÖZLEMÉNYEK. Sz Eltérő színezetű lepkék. — Igen jól tudjuk, hogy a szerves lények körében egy és ugyanazon fajnál nemcsak csekélyebb egyéni eltérések fordulhatnak elő, hanem gyakran nagyobb és lényegesebb különbségek is. És ez igen nevezetes tény, mert határozottan az egyes fajoknak átmeneti alakokkal való összeköttetését bizonyítja. Különösen a lepkék közt fordulnak elő, a hol egyes példá- nyok színezetében nyilvánulnak. E fajta lepkék elég ritkák, épen azért érdekesek is, mert rendesen egy-egy példányban előfordulva lepkegyüjtemények féltett kincseit képezik. Jelen alkalommal gyüj- teményemben levő nevezetesebb eltérű szinezetű lepkékről szán- dékszom megemlékezni. Egyike a legérdekesebb példányoknak azon Lycaena corydon Scp., melyet 1883 junius 22-én Kocsócz mellett (Trencsén megye) SkKalka nyugoti lejtőjén fogtam. Az állat him, szárnyai a rendesnél valamivel világosabb kék szinüek, alul fehéres sokkal kevesebb ponttal. A hosszúkás félkörben elhelyezett pontok helyett pedig hosszú, meglehetős vastag s egymásba összefolyó vonalakat látunk, ugy hogy az állatot bátran ab. conjfluens-nek lehetne nevezni. 1880. évben a budapesti Sashegyen fogtam egy Melitaea Athalia L. példányt, melyet igen sokáig nem tudtam helyesen meghatározni. Mellső szárnyain az egyes fekete barna foltok alig láthatók, szélei felé pedig sárgásbarna foltokkal, ugy hogy az állat az ab. Navarina-hoz közeledik, csakhogy valamivel kisebb és sokkal világosabb. I Boldogult Metelka Ferencz mult években egy him Nemeophila Metelkana Led.-val lepett meg, a melyet 1881-ben hernyóból nevelt. 171 E példány a Nem. Metelkana és russula jellemző tulajdonságait magá- ban egyesítve, a nevezett fajok közt valóságos átmeneti alakul szolgál. Mellső szárnyai csaknem egészen kénsárgák, a szárnyszélektől befelé haladó fekete pontozatot, a kör- és vesefolt helyét elfoglaló igen világos veresbarna hosszukás folt külső és belső oldalán fekvő egy-egy, de valamivel kisebb fekete pont helyettesíti. Hátsó szárnyai halvány sárgásveresek és közepén elmosódó alig kivehető fekete folttal; a szárnyak alul eltérést nem mutatnak, csakhogy meg- felelően kevesebb folttal és ponttal ellátottak; a rojtozat pirosló, sárgába hajló. Feje, vállfedője, mellkasa kénsárga szőrökkel, a potroh kénsárga és nincs fekete foltokkal ellátva, hanem egészen egyszínű. Még megjegyezhetem, hogy Metelkának hasonló kinézésű aberratiot sikerült már 1875-ben is nevelnie, csakhogy az nagy be- . tegsége alkalmával úgy elkeverődött, hogy többé nem találta meg. Végre - 1884-ben kőbányai kertünkben egy him Abraxas grossulariata L.-t fogtam, melynél a szárnyak alapszíne fehér. A mellső szárnyak szélükön kivülről befelé haladó és majdnem a szárny közepéig érő vastag, egymásba olvadó fekete sávokkal, — hasonlóan a hátsó szárnyakon lévő pontok is — a széleken vastag vonalakká olvadtak össze, a mely sávoktól befelé, mindegyik előtt — mintegy a szárny közepén — félkörben elhelyezett egy-egy pont található. A potroh háti részén lévő fekete pontok is egyhosszant futó sávvá egyesültek. Különben a lepke többi része egészen rendes színezetű. Dr. Vángel Jenő. KÜLÖNFELEK. IS A gyógyszereket pusztító rovarokról. — Az élő növényeket megtámadó rovarokról már számos tanulmány jelent meg, de a száraz droguákat pusztító rovarakra mindeddig igen kevés figyelemmel voltak. Legujabb időben különösen Lojander, strassburgi egyetemi tanár foglalkozott velük és észleleteit az 5 Archiv der Pharmaciec folyóirat idei évfolyamában közzé is tette. Lojander e figyelmet érdemlő értekezésében mindenek előtt ki- emeli, hogy a oszúettec (wurmstichig) kifejezés épen nem helyes, amennyiben a lárvák nem kukaczok, hanem ez alakban a bogarak bonyo- dalmas fejlődési menetének egy phasisát képezik. Igen jó példa erre nézve a Tenebrio molitor bogár lárvája, a melyet közéletben sliszt- kukaczc (Mehlwurm) neve alatt ismernek. A droguákat nemcsak külön- böző bogarak álczái, hanem még kifejlődött rovaroká, sőt még atkák ) Gui 172 is megtámadják, mire nézve a sajtatkák családja — Tyroglyphidae — is példát nyujt. A rovarok különböző nemei és fajai izlés dolgában igen változók, ugyhogy bizonyos rovar nemcsak egy és ugyanazon droguát támad meg, hanem még igen sokan különböző dolgokban is pusztítanak. Az Anobium pamceum bogár a körisbogarakban — melyekkel gyakran együtt gyüjtetnek — épugy tartózkodhatik, mint az Agaricus al- bus gombában. E rovar már régóta ismert ellensége ugy az állat- mint a növénygyüűjteményeknek. Hasonlóan gazdálkodik a szalona bogár -— Dermestes lardorius, — a mely bogár a szárított köris- bogarakat szintén nem veti meg. Különben a körisbogarakban leg- nagyobb pusztításokat az ÁAnthrenus varius, — custoreum továbbá Ftinus, Cryptophagus cellarius, ÁAltagenus pellio bogarak és Tyrog- lyphus longtor, T. siculus, Glyeiphagus cursor, G. spimpes és Chey- letus eruditus nevű atkák tesznek. Az először említett atkát a szerző által megvizsgált mindenhonnan kapott körisbogarakban találta, a második a siciliai, negyedik és ötödik a franczia körisbogarakban fordult elő, míg a legutolsó a trieszti körisbogár küldeményben ész- leltetett. Egy másik atka a Tyroglyphus sacchari a nyers czukron éldegél, a melyen jelenlétét apró fehér pontok árulják el. A PFtinus brunneus bogár a fahéjat s a paprika gyümölcsét kedveli; a Larioderma serricornis a dohány barátja; a Silvanus fru- mentaritus-t az Anthem1s-fajok virágjaiban leljük fel. A mák fejben (Papaver somniferum) a mákszemet a Ceutorhynchus alborittatus és C. abreviatus keresik fel. A Trypeta arnicivora mint tudjuk, fiatal fekete álcza alakjában az Arnica virágokkal gyüjtetik s a gyógy- szertárban a tartályban fejlődik ki. Az édes mandulában a Bostrichus dactyliperda bogarat találjuk. Az Apion .Meliloti a Melilotus officinalis szárából szokott kijönni. A Corylus avallana, Juglans regia és Castanea vesca magjai a Carpocapsa amploma kis lepke hernyóinak nyuj- tanak lakó helyett; a Sztophilus oryzae-t keletindiai gabnával hozták be hozzánk s a rizsben és más gabnanemüekben tartózkodik, valamint a megőrlött és égetett makkban is. E faj legközelebbi rokona a Sitophilus granartus szinte a lisztes gyümölcsöket keresi fel. A. bu- zában és az árpában a Gelechia cerearella hernyója tartózkodik s minthogy a magba furt lyukai igen kicsinyek, a hernyó jelenlétét alig észlelhetjük. Egy másik, a Iyelois ceratoniae hernyója a Ceratonia siligua s Castanea vesca gyümölcseit kedveli; a Íriss mogyoró pedig a Cecidomya coryli légy kukaczának és bábjának szolgál lakó- helyül. Francziaországban és Olaszországban az olajfák gyümölcseiben egy légynek Dacus oleae lárvája él. A gyümöles megérése után az olajfát elhagyják, mindazonáltal a nyert olaj általuk be lesz szennyezve. Az olajgyümöles magjában az Oecophagus oliviella lárvái laknak, me- lyek a gyümölcsök lehullását, valamint a rossz és kevés olaj kinye- rését okozzák. Ahol azonban nagy mennyiségben jelennek meg, rendesen fel- 173 lépnekalchneumonideak, a melyek pusztításuknak némileg gátat vetnek. Ez állatok ellen védekező szerek alig vannak, részben oka ennek, hogy e kérdéssel eddig alig foglalkoztak. Ajánlják ugyan az erős magú, illékony szereket, milyenek a chloroform, kámfor, naphtalin stb., mely szereket meg is próbálták és az állatkák közül ugyan némelyek elpusztulnak, de ezt nem lehet mindig az alkalmazott szer hatásának tulajdonítani. Igen sok rovarra alig hatnak, mert elkábulásukból rövid idő mulva ismét felélednek. A ehloroformot különösen a szárított körisbogarakat pusztító állatkáknál használható kiváló sikerrel, ahol egy kicsiny nyitott ehloroformmal megtöltött edényt az anyagtartó üveg felső részébe tesszünk, mire a chloroformgőz az egész anyagot folytonosan át- meg átjárja. Oly szereknél pedig, amelyek kiállják a hőt, legezélszerűbb, ha tartós meleg hőnek tesszük ki. A méhek oltalmazása télen át. A téli hideg viharoknak a méhekre nagy hatása van s valahányszor csak ily vihar tör ki, a kasban mindig nagy mozgalom uralkodik. Nem kevésbé veszélyes a méhek gyönge légző szerveire nézve a hideg sűrű köd is, mely télen és öszszel oly gyakori, a köd ugyanis a légnyilásokba behatolván nemcsak azok légutait zárja el és okoz nehéz légzést, de a kas falait és a sejteket is megnedvesíti, a mi a száraz helyet kedvelő állatkák egész- ségére igen ártalmas. A vihar és köd azonban, ha hosszú csatornán hatolnak a kasba, erejöket vesztik és méheknek bajt nem okoznak. Ezen alapszik az apró előkamarácskáknak a köpü elé való alkalmazása, melyek deszkából vannak készítve és 19 cm. hosszúak, 1 és fél cm. magasak s 10 cm. szélesek. E kis kamra úgy állítandó a köpü elé, hogy nyilása a kaséval pontosan összeessék aztán szeggel erősíttessék meg. A kas nyilása elé két bádogszelet szögeztetik, ezek feladata az egerek bejutását megakadályozni. Ezen berendezés mellett a méhek télen ís szabadon járhatnak ki a kasból, továbbá a téli nap sem süthet a kas nyilására s a méhek folyton sötétben lehetnek; e kis kamrácska megtöri a vihar erejét s meggátolja a köd bejutását. Télen át minden kas nyilása elé kellene tenni egy ily kamrácskát, mert ez képes az egész kas népét az eldögléstől megvédeni. A magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXIII. vándor- gyülése. — Az 1884. kolera miatt elhalasztatott vándorgyülés f. é. augusztus hó 22—26. napjaiban tartatott meg Buziás-Temesvárott több mint 200 tag részvételével. Mellőzve az üdvözlő és egyéb beszé- deket, itt csupán csak azon szakelőadásokról fogunk megemlékezni, a melyek tárgya az izeltlábú állatok köréből vannak véve. Legelső elő- adó Dr. Chyzer Kornél, zemplémegyei főorvos úr volt, ki Zemplén- megye méh-félétről értekezett. A. hazánkban eddig ismert 500 méhfaj közül Zemplémmegyében eddig körülbelül 250 fajt gyüjtött, a melyek közül igen sok olyan is van, melyek eddig hazánkból nem voltak isme- retesek. Ez érdekes s tanulságos értekezést a szerző szivességéből legkö- zelebb egész terjedelemben közölni is fogjuk. 3 2. Frivalszky János úr észrevételeket tett Tömösváry :Dél- magyarország állattani tekintetbenx czimű s általunk a juliusi füzetben ismertetett közleményére, a melyben sok jellemző faj ki van hagyva 174 s igéri, hogy azokat össze fogja irni s adandó alkalommal közzé is fogja tenni. 3. Lendl Adolf úr az Argyope Brünmichii Scop életmódjáról értekezett. Ismertette e jellemző pókfaj tartózkodását, hálóját, elő- fordulási s:szaporodási visszonyait. 4. Merkl Ede úr , Természetrajzi és népismertető tanulmányok a Balkán félszigeten" czimű előadásában a Balkán-félszigeten gyüjtött bogarak névjegyzékét és coleopterológiai felfedezéseit ismertette. A Bal- kán hegységben 14—15 a tudományra nézve új fedelesszárnyú rovart ta- lált és ezek között egy egészen új nemet (genus) is. A Rhilo-Daghban kevesebett gyüjthetett ugyan, de e hegylánczban mégis sikerült neki a tudományra nézve 5 uj fajt felfedeznie. Az új fajokat névleg is felsorolja. 5. Báró Ambrózy Béla úr , A méhészet felvirággásáról Ma- gyarországon" czimű felolvasásában vázolja ez irányú mozgalmakat s egyszersmind bemutatta műsejtjét és törkölyön erjesztett mézborát. 5. Dr. Szalkay Gyula úr , A kolumbácsi legyekről" szóló érte- kezésében összegezte az idevágó kutatásokat. A szakosztály szűkebb körű bizottságot küldött ki, hogy a kolumbácsi legyek ügyében a kormánynál lépéseket tegyen. . A lótetű (Gryllotalpa vulgaris Latr.) pusztításáról. — Az idei száraz és meleg év nemcsak a növényzetre hatott kártékonyan, hanem e mellett még a kártékony rovarok elszaporodását is nagyban elősegítette. Különösen a kertészek panaszkodnak, hogy mily kelle- metlenségeket okoztak a lótetűk. Igaz, hogy a lótetű többféle apró állattal táplálkozik, és. hosszan elterülő földturásai s lyukai által s főkép pedig minden utjába eső gyökérnek elrágása által úgy is elég kárt okoz, de idén nagyon elszaporodott még a dísz- és veteményes kertekben is, főleg pedig a gyepesekben. A budapesti vinczellériskola kertjében május végén egy, körülbelül 2 köbméter nagyságú gödör ásásánál nem kevesebb mint 240 lótetűt fogtak, tehát könnyen el- képzelhetjük, hogy az egész területen mily nagy számban pusztítottak. Esténként, mikor lyukaikat elhagyják és a hím a tücsökéhez hasonló csiripelő hangon szól, meglehetős mennyiséget pusztítottak el. Irtá- sukra igen szép sikerrel a higított petroleum-emulsiot használták. E ezélból a túrások mentén vékony karóval lyukakat vájtak, melyekbe azután a higított elmulsiot öntötték be. A gyepes helyeket pedig jól megöntözték s azután deszkával takarták le és miután a lótetűk a tömöttebb nedves földet kerülik, feljöttek a deszka alá, a hol másnap mindig elég szép számban voltak találhatók. Hasonló lótetű pusztításokat jelentettek az ország számos vi- dékéről. Különösen az erdészek panaszkodtak, hogy e rovarok az erdei facsemetékben sok kárt tettek s még a fenyőcsemetéket sem kimélték. Érdekes felemlíteni, hogy mult évben Francziaország déli részében oly annyira elszaporodtak, hogy egész kertek növényzetét kellett elégetniök, minek következkeztében a lótetűk többnyire elpusz- tultak. Ugyanott a trágyát előbb megégetik, csak azután használják és azt tapasztalták, hogy ilyen földekben sokkal kevesebb lótetű van, mint az olyanban, a melyre rendes trágyát használnak. 175 Külföldi vendégek. — Julius hó második felében Rados- kowszky A. J. orosz tábornok és ismert nevű hymenopterolog ne- hány napot töltött Budapesten és a magy. nemz. muzeumban a hár- tyásszárnyú rovarak gyüjteményét tanulmányozta Mocsáry Sándor museumi őr Ur kalauzolása mellett, kinek azután nagybecsű Chrysida- gyüjteményt is adott át. Friese Henrik, ismert német rovarász, aki már mult évi szeptember óta Magyarországban időzött, nemcsak a főváros környékén, de távolabbi vidékeken is tett rovarászati kirándulásokat és szép eredménnyel, dús zsákmánnyal tért vissza e hó elején Németországba. Főképpen Apidákat, de e mellett más rovarokat is gyűjtött, melyek között számos becses példány jutott birtokába. Nagyobb excursiók- ban felkereste 5. A. Ujhelyt, Erdély egyes részeit (Borszék), Temes- megyét (Temesvár, Orsova, Herkulesfürdő, Deliblat) Fiume városát és környékét. A zsíizsik elleni óvó szer. — A zsizsik ellen egy német gazda a kendermagot ajánlja, melynek szagát ezen bogár állítólag nem bírja álla Ő neki 200 hektoliter buzáját a magtárban nagyban pusztította a zsizsik. Véletlenül ugyane magtárba közvetlen a buza mellé kendert is rakott, a melyben még magvak 18 voltak. A kender egy része a buzára hányódott. És mit látott már másnap ? Azt, hogy a magtár teteje tele volt zsizsikkel. Ide menekültek ugyanis a bogarak a énder szaga elől. Ekkor megforgatta a buzát, mire az alól volt zsizsikek kezdtek elmenekülni míg egy sem maradt a buzában. A növényházak hangyái ellen. — A hangyák a növényhá- zakban olykor réndkívül kellemetlen vendégek és legtöbbnyire sem féregpor, sem kánfor által teljesen el nem üzhetők, a W. L. Z. igen egyszerü eljárást ajánl, t. 1. azon helyeket, hol.a hangyák nagyobb számban megjelennek, kenjük be petroleummal. Az eredmény bizo- nyítani fogja, hogy a petroleum szaga a hangyákra nézve oly annyira kiállhatatlan, miszerint ott többé egyetlen egy sem fog jelentkezni. Ha az úgynevezett hangya-utra egy csepp petroleumot agégusztmak azonnal észreveszszük, mint futnak szerteszét a hangyák keresve mellékutakat, hogy kikerüljék a nekik annyira visszataszító szagot. Hasonlóan oly virágcserepeket, melynek szélét petroleummal kenjük be a hangyák egyáltalában nem látogatják meg. IRODALOM. Dr. Horváth Géza, Jelentés az országos phylloxera kisérleti állomás 1885. évi működéséről, 1886. (80 lap.) E hivatalos jelentés az országos phylloxera kisérleti állomás ötödik évi jelentése, a mely egyrészt hű képét adja a phylloxera vész állásának hazánkban 1885 végeig, másrészt pedig számot ad azon sokoldalú tevékenységről, melyet kormányunk a szöőlőpusztító phylloxera és a többi kártékony rovarok ellen tett. A kisérleti állo- 176 más tanulmányozása kiterjedt nemcsak a phylloxera életmódjának folytatólagos megfigyelésére, haném egyszersmind azoknak a módoknak és eszközöknek elbirálására is, melyeknek segítségével a phylloxera vész ellen hol több, hol kevesebb sikerrel védekezni lehet. Ezen, az 1885-ik év folyamában a phylloxera ügy terén tett kisérleteket és tapasztalatokat tartalmazó jelentéshez mellékelve vannak a fehér- templomi, székesfehérvári. szendrői és peéki amerikai szőlőtelepek vezetőinek részletes jelentései. Végül az egészet a farkasdi phylloxera telepen 1884-ben megindított komlómívelésről szóló jelentés zárja be. LEVÉLSZEKRÉNY. SSE Kérdés. (7.) Kérem szíveskedjék tudomásomra hozni, hogy a pókokról magyar és német nyelven megjelent művek közül, melyek a főbb és jobb munkák ? Horváth Ignácz. Felelet. (7.) Az araneologia terén magyar és német nyelven megjelent főbb művek a következők : Hermann Ottó 5 Magyarország pókfaunája.c Budapest, 1876. a m. k. term. társ. kiadv. A legtöbb. magyar faj leirásával, szép biologiai részszel, számos és jó ábrával. — Hahn C. N. és Koch C. L., -Die Arachnidenc. Getreunu nach der Natur abgebildet und besehrieben 16. kötet Nürnberg 1831—1848. Számos jó ábrával és pontos leirással. Az egyes fajok meghatározásánál nélkülözhetetlen. — Koch C. L., :Uebersicht des Arachnidensystemsc. Nürnberg, 1837—1850. 5. füzet. — Menge A. 5 Preussische Spinnenc. Neueste Schriften der Naturforscher-Gesellschaft in Danzig, 1866 — mostanáig. — Menge A. :Ueber d. Lebensweise der Arachnidenc. Danzig 1843. — Ohlert E. :.Die Araneiden oder üchten Spinnen der Provinz Preussenc. Leipzig, 1867. A meghatározásnál igen jól hasz- nálható. — Ausserer A., 5Die Arachniden Tyrols nach ihrer horizontalen und verticalen Verbreitungc. Verhandl. der K. K. Zool.- bot. Gesellsch. Wien Bd. XVII. 1867. — Ausserer A., : Beitráge zur Kenntniss der Arachnidenfamilie der Territelariaec. Verhand. d. K. K. Z.-bot. Gesellseh. Wien. Bd. XXI. 1881. fiáját irta meg, a melyek különböző folyóiratokban jelentek meg. pl. : Die Arachni- den-Familie der Drassidenc (Nürnberg, 1886. 7 füzet, befejezetlen) czímű magánrajza a legkiválóbb művek sorába tartozik. Keyser- ling E. V. és Karsch D. A. különösen a külföldi pókokról irtak számos értekezést a Verh.d. K. K. Zool.-bot. Ges. Wien czimü folyó- iratokban. 3 Végül megjegyezhetem, hogy e munkákon kivül különösen Thorell svéd- és Simon fíÍranczia nyelven megjelent művei a meghatározásnál ugy szólván nélkülözhetetlenek. L. A. OVARTANIT LAPOK III. kötet. 1886. szeptember. 9. füzet. LLNLLELEENENEEEEN NENT NN ENEK N NN NETEN TETTETETT [ELLLLELELELEELELELEL LL LÜL LE LELET ÉLLEL ELETE EKET TT TET TT ETET ETET ETETTEK TT TT TT ETETETT TÉTETETT A méh ellenségei. ; II. A Dipterák közül mint méhellenség említendő a Phora incras- sata Meig., mely a Phoridae-család főképviselője. Eddigelé Német- . ország , Skandinávia- és Oroszországban észlelték, nálunk tudtommal még nem mutatkozott. Oroszországban Dr. A s zm us által észleltetett főleg Smolensk és Moszkva vidékein s szerinte a Phora álczái egyes esetekben a iméhköltés rothadás okozói volnának, mely nézetben azonban Dr. Hesz nem osztozik, okul adván, hogy oly rovarok, me- lyekben parasita él, a halál bekövetkezése után nem indulnak rot- hadásnak, hanem egyszerüen kiszáradnak. Szerinte a költésrothadás mint minden rothadás a bakteriumok. pusztító erejének tulajdoni- tandó s lehetséges, nogy a Phora álczái, melyek a méhálczákban élősködnek, azokhoz a bakteriumokat hozzáférhetőbbé teszik, tehát közvetve okozói lennének a költésrothadásnak. A Phora incrassata Meig. leírását és kifejlődését mint nálunk még teljesen ismeretlen méhellenséget azért csak röviden említem meg. Hossza 3—4 mm., kiterjesztett szárnyhossza 5—7 mm. Szár- nyai csaknem átlátszók, igen finomak, tövükön sárga szinüek. Alap- szine fénylő fekete, testének hátsó része halványszürke. Jellemző reá nézve, hogy háta igen görbült (Bienen-Buckelfliege), a tapo- gatók és végtagok feketék. Ritkán repül, a növények levelein igen gyorsan szalad. A megtermékenyített nőstény rendszerint a méhkasok költéseit keresi fel, nevezetesen azon álczákat, melyeknek sejtjei még fedet- lenek. Tojócsöve segítségével az álczát megszúrja s egy petét rak belé, mely már néhány óra alatt álczává válik. Igen gyorsan fej- lődik és nő s csakhamar a méhálcza halálát okozza. A méhálczából illetve a sejtből kibujva, körülbelül 3-2 mm. hosszú és 12 mm. széles, ekkor azután vagy a kasban, vagy abból a röpülő lyukon át kimászva s magát a földbe ásva bábbá lesz; a bábból tizenkét nap mulva fejlődik ki a légy. 14 178 Mint külélősdi, mely néha igen nagy számban lép fel s a méhészek által ismeretes méhellenség nevezetes a Braula coeca Nite. a méhtetű. A Braulidae-család főképviselője. Szárnytalan, harántirányban tojásdad feje szemnélküli, tapogatói rövidek s két izűek, végtagjai hosszú sűrűn fogazott karmokkal, a potroh ke- rekded s öt gyűrűből áll. A nőstény nagyobb a hímnél. A méhtetű kizárólagosan a méhen mint külső parasita él, rend- szerint egyenként, de nem ritka eset, hogy egyes méheken tömegesen jelentkeznek, így például Dr. Dönhoff egy királynén 187 méhtetűt talált, ezekből letisztítva, alig néhány nap mulva ismét 64-et észlelt rajta. Ugy a dolgozókon, a heréken, mint a királynén is élnek, ez utóbbin állítólag különös előszeretettel tartózkodnak, még pedig a mellkas alsó és felső részén. Ha a méh repül igen ügyesen tartják magukat s le nem esnek; ha a méh nyugszik, igen gyorsan sza- ladgálnak rajta. Táplálékuk méhek nedveiből áll. j Szaporodásukról biztos adataink nincsenek, valószinű, hogy a párzás a méh testén történik. A megtermékenyített peték az anyatestében fejlődnek ki s a fiatal álczák egy különös mirigy váladé- kaiból táplálkoznak, — csak később bujnak elő s a kas fenekére mennek le. Ilyenkor 0-5 mm.-nyi hosszal birnak s fehéres szinűek. Csakhamar tojásdad alaku s sötétsárga színű bábokká lesznek. Két hét mulva teljesen kifejlődve nyugodtan feküsznek kifejlődésük helyén. Ha a méh hozzájuk közeledik, könnyedén reámásznak. Méhtetűk által ellepett méhek eleintén lomhák, kedvetlenek, nem dolgoznak, sőt sokan el is pusztúlnak. Sajnos, hogy az irtás czéljából oly nehezen lehet őket megközelíteni, kénezési s más füstö- lési módokat nem alkalmazhatunk, mert gazdáikat is tönkre tennénk. Legjobb, ha a kasok tisztán tartatnak, azok feneke a piszoktól és viaszmorzsaléktól jól megtisztíttatik, miáltal sok báb el is pusztúl. Közvetlenül a méhen előforduló tetűket egyszerűen tollal söpörjük le s jegyezzük meg, hogyha eme procedurát egész méhcsaládnál akarjuk végezni, első sorban a királynét vegyük elő, mert csak ennek jelenléte és egészséges volta biztosítja az egész család lételét és jövőjét. Kühne Ferencz hazánk elismert méhésze óvszerül ajánlja, hogy a méhlakok kakuk-fűvel — Thymus serpyllum — bedörzsöl- tessenek, vagy e növény néhány levele a kasba tétessék. Az OÖOrthopterák közül eddigelé még csak mint valószínü méh- ellenség egyedül a Forjicula auricularia L. — fülbemászó — sze- repel, mely a Forficulidae-családba tartozik. Neve után itélve azt 179 hinné az ember, hogy csakugyan fülbemászó rovarral van dolga, ami a valóságnak azonban sohasem felel meg. Szine sötétbarna, feje vörösbarna, végtagjai, 15 tagú tapogatóinak töve, mellpajzsának széle, valamint hátsó szárnyainak vége piszkossárga. A mellső szár- nyak mint szárnyfedők szerepelnek s csak részben fedik a potrohot, melynek végén olló van. Főleg ez utóbbi különbözteti meg azonnal a különben hozzá hasonló Staphylineaktól. . A fülbemászó általában egyike a leghaszontalanabb és leggyako- riabb rovaroknak. Némely évben óriási nagy számban lép fel") s ilyen- kor a gyümölcsösökben és veteményesekben nem csekély kárt okoz. Megfigyelésekből kitünt, hogy nem csupán növényi alkatré- szekből, hanem állati táplálékkal is él. Főleg rovarok bábjait pusztítja s mivel méhkasokban több ízben feltalálták, valószinű, hogy a méhek álczáit és bábjait is megeszi. Ha valamely méhesben vagy annak közelében tömegesen mu- tatkozik, a következő irtási mód ajánlható. Mohával telt virág- cserepeket veszünk s azokat megfordítva a méhes előtt, de a kasok mellett is elhelyezzük, a fülbemászók a sötétséget kedvelve azonnal belemásznak s így naponta többször is kirázhatjuk e cserepeket s a kihulókat gyorsan széttapossuk. A Coleopterák közül első sorban említendő a 7richodes api- airus L., körülbelül 16 mm. hosszú, igen szép szinű bogár. Alap- szine sötétkék, teste hosszú fekete és fehér szőrökkel van fedve, a szárnyfedők hátrafelé szélesedettek és haragos vörösek durván pon- tozva még két sötétkék keresztsávval birnak. Az előmellkas henger- ded s hátrafelé összeszűkül. A csápok 11 tagúak. Ezen bogár főleg május és junius havában található különböző Spirea fajokon, de Compisitákon is. Felismerhető még azon sajátsága által is, hogy ujjal való megérintéskor földre veti magát s végtagjait összehúzva halottnak teteti magát. Egyaránt növényi és állati táplálékot vesz magához, a növények levelein mászkálva főkép a virágokat keresi fel s a hímport szedi le, de ez alkalommal az oda érkező rovarokat mellső végtagjaival megfogja s erős rágóival széttépve azok belsejét is megemészti. Különböző rovarok álczáinak pusztítása által még hasznossá válik, csakhogy párzás után kezdődik káros volta. A megtermékenyített nőstény fölkeresi a fadarazsak fészkein kivül a méhkasokat s azoknak repedéseibe, de sőt azok fenekére $) Lendl Adolf 5A fülbemászók irtásárólc Rovartani Lapok 1886. I. füzet. A tülhemászóról, Természettudományi Közlöny XVII. köt. 125. l. 147 180 is — mint azt Dr. Aszmusz 1863-ban észlelte — lerakja petéit, melyek mákszemnyi nagyságúak egész gömbölyüek s sárga színűek. Julius havában kibujnak az álczák, melyek hússzinüek, hosszuk 10 mm. , szélességük 35 mm. Rendszerint a kas repedéseiben s szögleteiben tartózkodnak s csak akkor bujnak elő, ha táplálék után néznek, mely a méhek bábjáiból s álczáiból áll. Rendesen csak azokat pusz- títják, melyek a méhek által mint betegesek a kas fenekére ledo- batnak, de szükség esetén a költést is megtámadják, főleg a szegény népeknél. Igy folytatják éltöket egész őszig s midőn már méhköltés nincs, buvóhelyeikre térnek vissza s téli álmot alusznak. Tavaszszal új életre ébredve ismét pusztítanak s csakhamar teljesen kinőve, ott hagyják a kasokat s földbe ásva magukat bábokká lesznek. A bábok színe fehéressárga, testük hosszú mess bat szőrökkel van fedve. Négy-öt hét mulva kelnek ki. A Trichodes apiarius L. és Ir. alvearitus OI. — mely utóbbi való- színűleg szintén a kasokba rakja petéit — gyakran összetévesztetik a. Clerus formicarius-sal L., mely azonban éppen nem kártékony, sőt igen hasznos s főleg azért ajánlható az erdészek figyelmébe, mert álczája a nagyon is kártékony Bostrychus álezáit pusztítja, a ki- fejlett Clerus pedig ugyancsak különböző fák törzsein mászkálva, más kártékony rovart pusztít. A Clerus szárnyfedőin levő két fehér harántsáv által ismerhető fel; míg a Jr. alvearius OZ. nálánál na- gyobb és szőrösebb, előmellkasán kékes fekete folt van. A mi a Tr. apiarius L. Ir. és alwveartus OL. irtását illeti, határozott szerünk. még nincs. Azon körülmény, hogy nem lép fel oly gyakran — de ha fellép nagy károkat is okozhat a méhésznek — csak azon tanácsot adja nekünk, hogy a méhest igen tisztán tartsuk s annak valamint a kasok tisztántartására nagy gondot for- dítsunk, ezáltal a méhész nem csupán tőle, hanem számos más méhellenségtől is megszabadul. A méhes és kasok tisztántartása tehát az első és legjobb védőeszköz. Több méhellenségről kellene még megemlékeznem s ezek között első sorban ugyancsak a Coleopterákhoz tartozó Ielot cicatricosus Leach. és Melot variegatus Don.-ról, melyek kifejlődé- süknek ismerete és a méhekre való káros voltuknak kimutatása csakis ujabb idő vívmánya. Méhely Lajos úrnak erre vonatkozó alapos tanulmányai s megfigyelései értekezés alakjában legközelebb e lapok hasábjain fognak megjelenni, miért is magam részéről e két, szintén többé-kevésbbé fontos méhellenségről megemlékezni felesle- gesnek tartom. ! Firbás Nándor. 181 Zemplén vármegye méhféléi. AV DEKONat ee GFO ma tastüt szé nap Vé (Hungariae superioris.) Előadott a m. orvosok és természetvizsgálók XXIII-ik Buziás- Temesvárt tartott nagygyűlésén. Zemplén vármegye faunáját kutatva ") figyelmemet a méhfélék sem kerülték ki. Több éven át folytatott gyűjtéseimnek eredményét van szerencsém a következőkben bemutatni. A gyűjtésben nagy segítségemre voltak Biró Lajos és Mathiász József urak, kiknek ezért hálás köszönetemet kife- jezni itt is kedves kötelességemnek tartom. Névjegyzékem megbizhatóságának igazolásáúl szolgáljon azon körülmény, hogy gyűjteményemet legnagyobb részben Mocsáry Sándor úr határozta meg; továbbá Friese Henrik Schwe- rinből és Dr. Scehmiedeknecht Ottó urak pedig voltak szi- vesek részben megnevezni, részben revideálni. Hazánk a többi eddig átkutatott európai államokhoz viszo- nyítva, aránylag nagyon gazdag a méhfélékben, épen így a nagyon változatos fekvésű Zemplén vármegye is. A több mint 500-ra menő eddig már meghatározott magyar méhfélék fajainak felét már is megtaláltam Zemplén vármegyében s birom gyűjteményemben. Ezek közt van több olyan is, mely előbb Magyarországról nem volt ismeretes. Miután a méhfélék élete gyakran nemcsak egyes növényhez, de sokszor még szigorúan megszabott idősza- kokhoz van kötve, a mi néha még az egyes ivarokra is kiterjed, hogy faunáink elősorolásai csak némileg is értékkel birjanak, elke- rülhetetlenül szükséges, hogy fogásuk ideje is meg legyen jelölve ; miért is alábbi felsorolásban, melyet a Schenck által felállított ésSchmiedeknecht által nagy művében követett rendben adok, ezen körülményre is kellő figyelemmel voltam. Eddig gyűjtött Zemplénvármegyei Apidáim a következők : Apis mellijica L. Közönséges. k) Az első rovarászati közleményt lásd a m. orvosok és teérmészetvizs- gálók XXII-ik Debreczenben tartott nagygyűlésének munkálataiban: Biró Lajos: Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez. Zemplénmegye bo- garai és Kowarz Ferdinánd: Zemplénmegye legyei. Továbbá Chyzer Kornél: Ujabb adatok Zemplénmegye bogárfaunájához. :Rovartani Lapokc 1885. 5. 6. és 7. számaiban és Adatok a felső-magyarországi százlábuak fauná- jához. U. o. 1886. 4. füzet. 182 Bombus Latr. A Bombus nemnek 23 magyar fajából eddig a következőket gyűj- töttem : B. hortorum L. Közönséges. B. Latreillellus Kirby. S.-A.-Ujhely. Nagymihály 30. 6. 1881. B. pratorum L. Közönséges. B. Rajellus Kirby. 5.-A.-Ujhely19 .3. 81. Szőllőske 12. 5. 83. — 23. 7. 84. — 90. 6. 86. Szomotor 22. 6. 81. P. silvarum L. Közönséges. B. agrorum Fabr. Közönséges. B. cognatus Steph. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. 5.-Patak 1. 7. 832. 5Sz0- motor 22. 6. 81. és 17. 6. 82. Nagymihály 30. 6. 81. B. variabilis Schmied. Közönséges. ; B. laesus Moraw. — B. Mocsáryi Kriechb. Ezen leginkább Turkesz- tánban előforduló fajt a hazánkban talált első példányok után Kriechbaumer müncheni hymenopterolog B. Mocsáryinak nevezte. Csak később jöttek rá, épen Mocsáry, hogy ugyanazonos a Mo- rawitz által Turkesztánból valamivel előbb leírt B. laesus fajjal. Dr. Sagemehl dorpati tanár szerint az északi tenger környékén is előfordul; de mindenfelé a legritkább. Példányaimat Szomo- toron 22. 6. 81. és Páczinban 1. 7. 82. fogtam. B. fragrans Fallas. Úgy nagysága, mint szép színe, de leginkább sajátságos vándor- lása által feltűnő faj. Legelső Pallas által leírt példányai a Volga folyam hegyes vidékéről kerültek elő. Azóta úgylátszik, mintha nyugatfelé vándorolna. A nyugateurópai gyűjteményekben található példányok többnyire magyarországiak, hol a 70-es években gyűj- tettek. Legújabban már Bécs környéken is találták. A Bombus fajok közt ez a legnagyobb, egyes példányokban és csak rit- kábban fordul elő. Hime idáig csak kettő találtatott s ez a m. nemzeti muzeum birtokában van. Az én két példányom s.-a.-uj- helyi a 80-as évek elejéről. B. pomorum Panz. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. Szomotor 9. 5. 83. B. lapidarius L. Közönséges. B. soroönsis Fabr. Szomotor 5. 7. 84. B. mastrucatus Gerst. Havasi állat, melyet Gácsország határán a Beszkédhegységen Zbojnál 9. 7. 81. és Orosz-Ruszkánál 10. 7. 84. fogtam. B. confusus Schenck. S.-A.-Ujhely 26. 7. 83. és 14. 6. 86. Nagy- mihály 12. 9. 84. 183 B. confusus var, fallan Mocs, — paradoxus Dalla Torre. Nagy- TMNAYSEGÁCZNÚ. 7980; B. confusus var. atratus Mocsáry in litteris. Utóbbi érdekes, tiszta fekete válfaját én fedeztem fel a tokaji hegyen szeptember 1-én 1883-ban. A példány a n. muzeum gyűj- teményében van. És sajátságos, hogy az Apidák mély belátású és nagyérdemű buvára Schmiedeknecht ezt mintegy megjövendölé, midőn Hoffer tanárnak a B. confusus-ra vonatkozó biologiai ész- leleteit bírálva, ezt mondja, hogy -"nem csudálkoznám ha idővel ezen fajnál is tisztán fekete potrohu példányok, különösen himek találtatnának, mint a soroénsis faj megfelelő sepulcralis válfajánál. Hasonló fekete válfajokat észleltek már a pratorum és Latreil- lellus fajoknál is. B. terrestris L. Közönséges. Nem lesz érdektelen itt megjegyezni, :hogy fenti 16 fajon kivül hazánkban még a következők találtattak: B. distinguendus Mor., vorticosus Gerst., Scrimshiranus Kirby., hypnorum L., alticola Kriechb., arenicola Thoms. és zonatus Smith. Saropoda bimaculata Ltr. S.-A.-Ujhely 5. 7. 82. Szőllőske 23. 7. 84. Anthophora albigena Fab. Tokaj. 5. 8. 8£. A. garrula Rossi. 5.A.-Ujhely. A. nidulans . Fab. Szőóllőske 23. 7. 8£. Szomotor 27. 6. 82. A. crinipes Smith. Szinna 6. 7. 81. 3 A. intermedia Lep. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. Tokaj 4. 5. 81. Te- rebes 7. 6. 81. A. guadrimaculata Fab. 5.-A.-Ujhely 30. 6. 82. és 24. 7. 82. 0-Ruszka 10. 7. 84. A. furcata Fanz. Imreg 28. 6. 82. Homonna. A. aestivalis Fanz. 5.-A.-Ujhely 6. 5. 82. és 3. 6. 82. Szomotor 27 or Aa kej A. filabelhfrera Lep. 5.-A.-Ujhely 4. 7. 82. Páczin 1. 7. 82. A. pilipes Fab. S.-A.-Ujhely 15. 4. 81. és 25. 3. 82. Szomotor 13. 4. 81. N.-Tárkány 25. 5. 82. A. pilipes var. retusa Fabr. 5.-A.- Ujhely, Tokaj. Tetralonia Spin. — Macrocera Latr. 3 Ezen nem épen úgy mint a következő az Eucera hazánk külön- legessége. Ugyanis míg a többi közép-európai országok ezen nemek fajait illetőleg nagyon szegények, például Németország alig három fajt képes felmutatni, nálunk már eddig 17 faj ismeretes. Eucera Németországban csak két faj található, míg nálunk idáig már 184 22 faj gyűjtetett s valószínű, hogy további kutatások még több faj felfedezésére fognak vezetni. T. Malvae Rossi. Tokaj 1. 7. 82. — 5. 8. 84. Lelesz 7. 7. 82. Sz0- motor 3. 7. 84. Szőllőske 20. 6. 86. T. ruficollis Brullé. Szomotor 1. 7. 82. — 17. 6. 86. . dentata Ev. S.-A.-Ujhely 5. 7. 82. Szomotor 3. 7. 84. — 17. 6. 86. . (ricincta Er. Szomotor 22. 6. 82. — 27..6. 82. — 3. 7. 82. basalis Moraw. Szőllőske 23. 7. 84. — 17. 8. 86. Tokaj 5. 8. 81. rujicornis F. Szőllőske 25. 7. 82. . Salicariae Lep. Szőllőske 25. 7. 84. — 28. 7. 84. . nana Moraw. Szöllőske 3. £. 84. T. Scabiosae Mocsáry. Tokaj. 5. 8. 84. Szőllőske 17. 8. 86. Sz.-Ke- resztur. Eucera longicornis L. S.-A.-Ujhely 19. 5. 81. — 29. 5. 82. E. difficilis Dufour — linguaria Latr. S ELTEÉSS 5. 9. 81. Nagy- mihály 30. 6. 81. K.-Azar. E. Ferezi Mocs. Tokaj 4. 5. 81. E. interrupta Bier. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. — 3. 6. 81. — 13. 6. 86. : Szőllőske 12. 5. 83. — 20. 6. 86. Szomotor 22. 6. 81. Nagymihály E. favosa .Mocs. (chrysopyga Perez). Junius 17-én 86. fogtuk Friesevel Szomotoron. E. pannonica Mocs. Ritka, csak Carduuson élő faj, melyet S.-A.- Ujhelyben az úgynevezett Borsiháton fogtuk Friesevel jun. 16. 86. E. clypeata Er. Szomotoron fogta Friese 17. 6. 86. Meliturga clavicornis Latr. Tokaj. 1. 7. 82. Szomotor 27. 6. 82. — Do fo itel Systropha planidens Gir. Homonna 5. 7. 81. H.-Rokitó 15. 7. 81. Tolcsva 22. 6. 82. Szomotor 8. 8. 84. Nagymihály. 5. curvicornis Scop. S.-A.-Ujhely 13. 6. 86. Szomotor 22. 6. 81. — 3. 7. 84. — 7. 8. 84. Macropis labiata Fe. §.-A.-Ujhely. Tokaj 1. 7. 82. Beszkédhegy Zbojnál 9. 7. 81. és 0-Ruszkánál 10. 7. 84. Simonkacsúcs 2. 7. 81. Vihorlatcsúcs 14. 7. 81. Ceratina callosa F. 5.-A.-Ujhely 7. 5. 81. Szőllőske 3. 7. 84. Xylocopa violacea" L. 5.-A.-Ujhely 17. 5. 85. Tokaj 4. 5. 81. Erdő- bénye 21. 6. 82. X. valga Gerst. 5.-A.-Ujhely 5. 6. 82. — 1. 6. 84. Tokaj 4. 5. 81. Szomotor 27. 6. 82. Rhophites guinguespinosus Spin. S.-A.-Ujhely 13. 6. 86. Szőllőske 3. 7. 84. — 28. 7. 54. Sz.-Olyka 15. 7. 84. B.-Szögh. szeb öze dys ze] ds ten] 185 4-1 a /AÁNABAAI canus Ev. Tokaj 1. 7. 82. Szomotor 22. 6. 81. — 27. 82. Szőllőske 3. 7. 84, ág raz dentiventris Nyl. 8.-A.- Ujhely 29. 7. 84. Tolcsva 30. 7. 81. H. inermis Nyl. §.-A.-Ujhely 29. 7. 84. Dufourca vulgaris Schenck. Vihorlatcsúcs. Fanurgus ater Latr. 0-Ruszka 10. 7. 84. PF. calcaratus Scop. Szőllőske 25. 7. 84. — 15. 8. 86. Szomotor 7. 8. 84. Tokaj 11. 7. 82. Camptopoeum frontale F. Tokaj 5. 8. 54. Szőllőske 30. 7. 84. Vilissa leporina Fa. — tricincta Leach. §S.-A.-Ujhely. Szomotor 17. 6. 86. —. 27. 6. 82. 0. dimidiata var. hungarica Mocs. Tokaj 1. dat 82. Dasypoda hirtipes F. Szomotor 3. 7. — 7. 8. — 8.8. 8 12. 8. 86. 84. Szőllőske . Andrena Fabr. A méhféléknek eme gazdag neméből, melyből Schmiedeknecht 186 európai fajt ír le nagy művében, hazánkból idáig 105 és Zemplénvármegyéből a következő 58 faj ismeretes. Utóbbiakból 7 új a magyar faunára. A. morio Brüllé. Tokaj 5. 8. 84. A. atratula Friese in litt. Csak hazánkból ismert faj. Szomotor 17/6105 tos A. pilipes Fab. Nagymihály. A. nasuta Gir. Nem közönséges faj, mely a futóhomokon az Anchusa officinalison Szomotoron gyakori 22. 6. 81. — 27. 6. 82. — 3. 7. 04. — 17. 6. 85. A cinerarta L. S.-A.-Ujhely 15. 4. 81. Szőóllőske 7. 4. 85. Nagy- mihály 15. 4£. 85. A. thoracica Fab. Szomotor 13. 4. 81. — 27. 6. 82. A. pectoralis Ferez. 5.-A.-Ujhely. Tolcsva 30. 7. 81. Tokaj 1. 7. 82. A. nitida K. 5S.-A.-Ujhely 926. 4. 81. Szomotor 13. 4. 81. Nagy- mihály 15. £. 85. A. ovina KI. Szőllőske 13. 4. 84. Szomotor 13. 4. 81. A. albicans TR keze — haemorrhoa Kh S.-A.-Ujhely 15. 4. 82. — 10. 4. 84. Czéke 2. 5. 84. Szőllőske 29. 3. — 7. 4. 84. Nagymihály 25. 4. 84. 11. 4. 86. Vihorlatcsúcs 7. 6. A. tibialis Kb. S.-A.-Ujhely. Tokaj 1. 7. 82. Szomotor 1. 7. 82 — 25. 4. 84. Nagymihály 11. 4. 86. A. Morawitei Thoms. Kora tavaszkor füzeken Szőllőske 7. 4. 85. Szomotor 13. 4. 81. 186 A. nigroaenea Kb. Simoónkacsúcs 2. 7. 81. A. Trimmerana Kb. S.-A.-Ujhely 15. 4. 81. Nagymihály II. 4. 86. Gálszécs 7. £. 86. A. apicata Smith. Északi áliat. Angliában, Dániában gyakoribb, nálunk ritka, kora tavaszszal a legelső Andrenák egyike. Az általam Szől- lőskén fogott példány a nemzeti muzeum gyüjteményében látható. A. fulvago Christ. Tolcsva. A. fulvescens Smith. Tokaj 4. 5. 81. Simonkacsúcs 2. 7. 81. Terebes. A. Taraxaci Gir. Déli állat, mely Bécsnél magasabban még nem észleltetett. Nálunk s Délfrancziaországban gyakori. Tokaj 4. 5. 81. Varannó 17. 4. 84. Szőllőske 7. £. 85. Nagymihály. A. rufohispida Dours. Az első magyar példányt S -A.-Ujhelyen fog- tam 13. 6. 81. Olasz, Spanyol és déli Francziaországban gyakori. A. Gwynana K. A tulajdonképeni faj első példányát fogta Friese Szomotoron 17. 6. 86. Azelőtt csak az aestiva válfaja volt isme- retes S.-A.- Ujhelyből. 3 A. praecox Scop. S.-A.-Ujhely 10. 4. 8£. Gálszécs 7. 4. 86. Nagy- mihály 11. 4. 86. Szomotor 13. 4. 81. Szőllőske 13. £. — 6. 5. 84. A. varians K. Tavaszszal nagyon közönséges. A. lapponica zZett. Havasi állat, melyet néha a középhegységekbe is találni. Az első magyar példányt a Beszkéd hegység Raba- szkala nevű harárcsúcsán fogtam 9. 7. 81. A. fucata Smith. A Rubus fajokon található ritka faj. Vihorlatcsúcs 14. 7. 81. Beszkédhegy Rabaszkala 9. 7. 81 és 0.-Ruszka 10. 7. 84. A. albicrus Kb. Szomotor 13. 4. — 9. 5. 83. A. mucida Kriechb. A nemzeti muzeum gyüjteményében levő egyetlen magyar példányt Erdőbényén fogtam 21. 6. 81. A. parvula Kb. Igen korai közönséges faj. A. minutula Kb. S.-A.-Ujhely 30. 7. 84. A. nana Kb. Szőllőske 10. 8. 86. A. sericata Imhojrj. E ritka faj idáig csak Svájczból és Ausztria egy pontjáról volt ismeretes; de Magyarországon gyakoribbnak lát- szik. Mocsáry, Friese Budapest környékén a Rákospatak partjain ápril elején számos repdeső példányt fogtak a Salix incana és purpurea körül. Találtatott e helyen kivül a budai kincstári er- dőben, Duna-Örsön és Komárom mellett. Az én példányom Szőllős- kéről való 7. £. 85. A. ventralis Imhojj. Szőllőske 7. 4. 85 — 18. 4. 86. Varannó 17. 4. 84. A. Cetii Schranck. Scabiosán élő, legkésőbbi Andrénák egyike: Szől- lőske 9. 8 — 28. 7. 84. — 17. 8. 86. 187 A. spinigera KI. Kora tavaszszal Salixon, Szőllőske 7. 4. 85. Va- rannó 17. 4. 84. A. florea F. Piros potrohú szép nagy faj, mely délen gyakoribb, de Közép-Európában csak egyes ritka példányokban és pedig csak a Bryonia alba és dioica virágain fogható. Nálunk Szőllőskén fogott nehány példányt 18. 6. 86. Friese s nehány nappal később szintén Bryonián B.-Szöghön fiam Béla igen számos példányt. Mocsáry . Nagyváradnál és Budapest mellett Promontoron is gyüjtötte még pedig az Eleagnus angustifoliuson. A. austriaca Fe. Nem közönséges faj. S.-A.-Ujhely 25. 7. 85. Szól- lőske 12. 5. 83. Szomotor 27. 6. 82. A. scita Ev. Délorosz, török és görög faj. Nálunk a Sisymbrium Columnaen gyakrabban található. Zemplénben az első példányt Friese fogta Szomotoron 17. 6. 86. A. Hattorfiana F. 5.-A.-Ujhely 15. 6 — 23. 6. 82. 0.-Ruszka a Beszkéden 10. 7. 84. A. Schencki Mor. 5.-A.-Ujhely 21. 5. 81 — 29. 5. 82. Tolcsva 22. 6. 82 A. cingulata F. S.-A.-Ujhely 20. 5 — 3. 6. 81. Nagymihály. A. Genevensis Schmied. Ezt az új fajt egyidejüleg gyüjtöttük és küldtük Schmiedeknechtnek Frey-Gessner tanár Genfből, Schul- thess-Rechberg Zürich környékéről és én a tokaji hegyről, hol 4. 5. 81. gyüjtém. Azóta találtam §S.-A.-Ujhelyben is és sokkal későbben július 11-ikén 1883-ban. Ezen magyar lelhelyein kivül találta még Friese és Biró Buda-Örsön áprilban a Potentilla vernán. A. crocetventris Mor? Ezen nagyon ritka csak délről ismert fajnak első és egyetlen S.-A.-Ujhelyben 3. 6. 81. fogott példányát kérdő- jellel küldé nekom vissza Schmiedeknectht. A. truncatilabris Mor. Déloroszországi, de hazánkban keresztes virá- gokon nem ritka faj. Az első zempléni példányt Szőllőskén fogta Friese 18. 6. 86. A. curvungula Thoms. 3.-A.-Ujhely 3. 6. 81. — 24. 5. 84. — 7. 5. 85. Simonkacsúcs 2. 7. 81. A. piceicornis Dufour. Ritka déli faj. Szőóllőske 25. 7. 84. Tar- czal 9. 6. 85. A. extricata Smith. 5.-A.-Ujhely 26. £. — 20. 5. 81. Tokaj 4. 5. 81. — 5. 8. 84. Nagymihály 15. 4. 85. Gálszécs 7. 4£. 86. Sz0- motor 7. 8. 84. Czéke 2. 5. 81. Dr. Chyzer Kornél. 188 APROBB KÖZLEMÉNYEK. tt A phyiloxeravész állása hazánkban 1885-ben. — A phyllo- xeravész Magyarország szőólőiben az 1885-ik év folyamában ismét jelentékeny háladásokat tett. A phyilloxeralepett községek száma 146 újabb községgel szaporodott, úgy hogy a phylloxeravész 1885. végeig — beleértve a sikerrel kiirtott helyeket is — már összesen 396 községben lett konstatálva. E községek összesen 35 megye területén fekszenek és az egyes megyék között a következő arányban oszlanak meg : I. Dunáninnen. tslPestmegye 455 EE 52 község 9. Hontmegye 5. 1.5. 9 község 2. Bácsmegye . ..... HST ESB 6. Nyitramegye .. . . . . TEGYE 3. Nográdmegye....28 5 Ül: KOZSONYMEGYE Sato 4. Esztergommegye..283 : II. Dunántúl. 3. Komárommegye.. 6 község 12. Somogymegye ... 3 község 9. Fehérmegye . . . . . 24 5 , "185. Polnamegye . sss 970 10. Veszprémmegye..26 5 ,! 14. Baranyamegye... 2 : Tt Zalamegye tü séte 2040 w III. Tiszámnnen. 15. Hevesmegye. . . . . 11 község ] 19. Abauj- Tornamegye 183 község 16. Jászkun-Szolnokm. 6 5: : 20. Zemplémmegye...15. 5: 17. Borsódmegye ....831 5 SZAG ASÁHOSMELyze KENE EHEN Tb 18. Gömörmegye .... 2 5 I 22. Beregmegye , . . . . JET IV. Tiszántúl. 23. Szatmármegye . . . 7 község 27. Aradmegye .... . 2 község 24. Szilágymegye . ...20 . : 28. Torontálmegye... 8 5 20. Biharmegye 2 5.181 29. Temesmegye . . . .. IE7ÉSS S 26. Csongrádmegye... 1 5: 30. Krassó-Szörénym.. 3 5 V. Királyhágon túl. fed sé) -— . Kolozsmegye ... 1 község VI. Drávántúl. 32. Zágrábmegye....11 község ] 834. Szerémmegye.....2 község 33. Varasdmegye.... 5 5 30. Péterváradi ker. ..3 5 Össszesen 396 község. E megyék közül a phylloxeravész Nyitra-, Tolna-, és Sáros- megyében az 1885-ik év folyamában lett először felfedezve. 189 A 396 község közül 1885. végén összesen 390 község tényleg phylloxeralepett volt. Négy helyen, u. m. Pécs, Baranya-Szent-György, Hódmező-Vásárhely és Kolozsvár határában a phylloxera már az előbbi években kiirtatván. a vész sikeresen elfojtottnak tekinthető. Sikeresen fertőzetlenített községek voltak 1884-ben még Pozsony valamint Kis-Keszi Hontmegyében és Tálya Zemplémmegyében. De a két utóbbi község a szomszédos nagyobb vészterületektől újabban fertőződvén, ismét a phyloxeralepett községek sorába lépett. A Pozsony házi kertjeiben alkalmazott teljes irtás nem. bizonyult sikeresnek, mert a vész, mely több év óta elfojtottnak látszott, 1885. nyarán ismét felütötte fejét. Minthogy azonban a vész itt szerencsére nem a szőlőhegyeken, hanem ismét egy házi kertben lépett fel, a fertőzött szőlőtőkék szénkéneggel teljesen kiirtattak. Teljes irtás ezenkivül még csak Kis-Bári zemplémmegyei községben lett elrendelve, a hol a phylloxera szintén egy házi kertben konstatáltatott. Az 1885-ik évben felfedezett fertőzések közül bizonyára leg- fontosabbak a Tokaj-Hegyallyának több pontján felmerült infectiók, melyek hazánknak emez első rangú borvidékét immár szintén komolyan veszélyeztetik. A már előbb inflciált többi borvidéken a phylloxeravész szintén jelentékeny haladásokat tett, úgy hogy 1885. végén a phylloxerátó: megtámadott szőlőterület hazánkban összesen mintegy 28,000 hek- tárra vagyis közel 50000 kat. holdra volt becsülhető. E megtá- madott területnek csaknem felén a szőlőmivelés már tényleg meg is szünt a mennyiben a szőlőtőkék vagy maguktól elpusztultak vagy a tulajdonosok által kivágattak. DEZHGGZÉK (EV A halálfejü pillangónak egy kevésbé ismert ellensége. — Az elmult években több izben lepkésztem Peszéren, a hol esténként a vadászlak mellett lévő méhes előtt nagy előszeretettel fogdostam a halálfejü pilléket (Acherontia atropos L). Nagy számban röpködtek a méhkasok előtt, de nem mindegyiket sikerült megfognom. Saját- szerü zömmögő repüléséről azonnal fellehet ismerni és párszor fel és alá repülve valamelyik kas előtt hirtelen megfordul és egye- nesen a méhkas lyukján iparkodik behatolni. Az őrt álló méhek kétségbeesetten harczolnak ellene, de hiába! — mert erős lábaival és szárnyaival igen könnyen bánik el velük. A mint azután mézzel megrakodva a méhek dühe a legnagyobb fokot éri el, együttesen támadják meg és szószoros értelemben agyonkinozva kidobják. A 190 halálfejü pille ilyenkor kissé elalélva leesik és e pillanatot használják fel a kas alatt lesben lévő varangyok. Hirtelen utána kapnak, bámu- latos ügyességgel megfogva odább állanak. Több napon át xisértem figyelemmel és tapasztalásom szerint a halálfejü pillék 5 százaléka esik igy a varangyok pusztításainak áldozatul. Sokszor megtörténik, hogy a varangy elhibázza és nem tudja megfogni a lepkét, akkor szépen vissza ugrik helyére és vár türelemmel. Ha megfogja akkor egy-kettőt nagyot ugorva odább áll és nagy mohossággal egyszerre költi el egész zsákmányát. Nem egy ilyen állatot fogtam meg, de a lepkét tőle alig tudtam elvenni, oly erősen tartotta fogva szájában. Dr. Vángel Jenő. KÜULÖNFELEK. EZT A cserebogarak tömeges fellépéséről. — A kártékony bogarak között bizonyára a Melolontha vulgaris F. és társa a M. ELopocastani F. első helyen állanak. Vannak á7el5 midőn oly roppant számban lépnek fel s oly rettentő pusztitást visznek véghez, hogy egész vidékek terméseit tönkre teszik. A gyümölcsös kertekben főleg a szilvafákat" egyéb fáink közül pedig a vad gesztenyét, tölgyet, nyárfát, juhar- és füzfát, a vetemények közül a repczét és répát pusztítják különösen. Ezen kívül azonban minden más növényt is megtámadnak s élelmeségük annyira megy, hogy nem csupán szükség esetén, hanem rendes körülmények között is — még rothadófélben levő növényeket sem vetnek meg, — szóval tömeges fellépésük valóságos csapás valamely vidékre. Hogy csak némi fogalmat szerezhesünk magunknak tömeges fellé- pésükről szolgáljanak itt a következő statisztikai jádato felvil- ágosításúl. 1868-ban Szászországban olyan tömegesen léptek fel a csere- bogarak, hogy a kormány kénytelen volt hivatalos úton azok pusz- títását elrendelni. Az eredmény az lett, hogy körülbelül 30,000 mázsa cserebogár lett elpusztítva; egy fontra körülbelül 530 darab esvén, összesen 1590 millió cserebogár volt a zsákmány. S bizony arra felette nagy szükség is volt, mert ha fölvesszük, hogy e nagy összegnek csak fele — azaz 795 millió — nőstény volt, melyeknek mindegyike után csak 10 álczát is számítunk (rendesen 30—40 petét rak egy-egy nőstény), úgy ezáltal 7050 millió álczának kifejlődését gátolták meg s egész vidékek terméseinek s gyümölcsfáinak elpusztulását mentették meg, mert épen az; álczák azok, melyek földalatti menhelyekben élve minden növény gyökerét megrágják. Guedlinburg sban 1836-ban külön e czélra cserebogarakat pusztító társaság alakult, mely 802 márkányi (körülb. 410 Írt) költsétgel 33 mil- liót s a Lipcsei kerületben példáúl 1864-ben 378 millót pusztítottak el. Érdekesek egy Normandiai (Franczia orsz.) földmívelő adatai, ki egy cserebogarakban bő esztendőben megvizsgálván földjeit azt 191 találta, hogy négyzetméterenkínt 23 és még ennél is több álcza van a földben. Tudván azt, hogy mily veszély fenyegeti termését, földjeit háromszor : szántatta") fel 15—20 emnyi mélységig s összeszedte az álczákat. A zsákmány 334 kg. azaz 172,000 álcza lett hektáronként. Összes költségei 12 frankra (4 frt 80 kr.) rugtak, de tekintve azt, hogy kitünő termőföldet nyert, úgy költségei 3 fÍrankkal (1 frt 20 kr.) kevesbültek, — így tehát a tényleges irtási költség csak 9 frank volt. Jó repcze termése lett, mic szomszédjainak termése — kik semmit- p o 1] sem tettek — teljesen tönkrement. Francziaországban ugy a kormány mint a földbirtokosok részéről igen gyakran díjak lesznek kitüzve a cserebogarak pusztítására, mé- termázsánként 10 ífranccal fizetik. Igy például az alsó Seine departe- mentben egy alkalommal 1449 millió cserebogár lett elpusztítva, — mily rettentő kárt okoztak volna ezek utódai! Az összeszedésnél s egyszerű megölésnél egyéb pusztítási mód sajnos eddigelé nem ismeretes. Az állatok közül bizonyára a. varjúk (főleg a Corvus írugilegus L. és C. monedula L.) azok, melyek az álczákat nagyban pusztítják, :tavasz kezdetén szántáskor ellepik a szántóföldeket s végzik hasznos munkájokat. Sajnos azonban, hogy egyes vidékeken már pusztuló félben vannak a sok indokolatlan üldözés miatt, pedig elvégre is biztosítani kellene — ha kell törvényileg is — ezen hasznos madarak teljes s okszerűtlen kipusztítását. A gabonamoly. — A gabonamoly (inea granella) igen vesze- delmes ellensége a magtárakban és padlásokon fekvő gabonának. Bizonyosan mindenki ismeri magtárak ama ellenségét, melyet a télen át garmadában fekvő gabonán, ha ez kellő gondozásban nem része- sült, tavaszszal észlelhetünk, midőn mindenfelé mintegy pókhálóval beszőtt, megrágott gabonaszemekből alkotott apró csomócskákat talá- lunk, melyek rövid időn megrontják, dohos, kellemetlen szaguvá teszik az egész garmadát. E jelenség okozója a gabonamoly. Ez állat a lep- kékhez tartozó kis állatka, melynek hossza csak fél cm. s szétterjesztett . szárnyainak szélessége 15 miliméter. Szárnyai keskenyek, a mellsőszár- nyak barna vagy fekete rajzolattal fehér vagy szürkés alapszínnel birnak. Nyugalomban szárnyait fedél alakulag hajtja össze, mi mellet azonban azok végei kissé felfelé görbültek. A lepke igen gyakori és minden- felé található ugy élő fákon, különösn a taplóval ellepett öreg fákon, mint padlásokon a gerendázat hasadékaiban stb. A párosodás után a nőstény petéit kizárólag csak gabonapadlásokon, magtárakban rakja le a mi rendszerint május és junius hóban szokott történni, midőn is nem igen válogatva a gabona minőségét, a buza-, rozs-, árpa- vagy zab-garmadákra rakja azokat. Peterakás után a nöstény elpusztul. Ilyenkor oly elhanyagolt magtárakban, ahol a baj el van terjedve, szanaszét igen nagy számban található az életeczélját betöltött lepkék hullája. A petéből kibujt hernyó sárgás fehér szinű, feje sárgásbarna $) A fölszántást legjobb április és október havában végezni, akkor az álczák közelebb vannak a felszínhez, az év többi hónapjaiban — főleg télen jó mélyre furakodnak. 192 és 16 lábbal bir. Megszületésekor a hernyó igen apró, aránylag azonban gyorsan nő és kifejlődésekor hossza 10 mm. Fejlődése kezdetén már behálózza a gabonaszemet, melyen a petéből kibujt s a maga körül vont hálózat védelme alatt a gabonaszemekből táplálkozva - fejlődik: Ezen hálóval átszőtt és részben megrágott gabonaszemekből, részben a hernyó ürülékéből álló csomócskák azon jelenségek, melyek a gazdát rendszerint a baj jelenvoltára figyelmessé teszik s melyekről föntebb megemlékeztünk. Augusztus s szeptember hónapokban a her- nyók ki vannak fejlődve és Zjkkős elhagyva a gabonát, melyen eddig éltek, elbujnak a deszkázat vagy a gerendázat hasadékaiba s ott bebábozzák magukat. Néha kivált gabonaszemek üregeiben is találunk ily bebábozott állatkákat. Ily állapotban telelnek át, mig tavasz felé már- czius és április hónapokban a sárgásbarna csucsos fejü bábokból a fön- tebb leirt lepkék bujnak elő, melyek párosodnak és ismét petéket raknak. A tulajdonképeni kárt tehát a hernyók okozzák, nemcsak az: által, hogy a gabonaszemeket megrágják, a mi magában véve is sok- szor igen nagy vesztesség, hanem közvetve az által is, hogy az ily módon megrágott és ez által ürülékével keveredett gabona romlásnak indulva, kellemetlen dohos szaggal hatja át az egész garmadát s" piaczképtelenné teszi azt. A baj ellen, ha még igen nagy mérveket nem öltött, nem nehéz védekezni. A. megtámadott gabonát ápril hóban, mikor a rovarok már petéből kibujnak, a peterakás pedig bevégződik, részletenkint sütő kemenczébe rakjuk s oly hőfok mellett, melynél a gabona még nem sül meg, a peték és rovarok életkepességét megöljük. Le wis azt ajánlja, hogy kora tavaszszal, mikor a lepkék bábállapotból kezdenek kivet- köződni, a garmadákat gyengén nedvesített zsákokkal vagy ponyvákkal fedjük be, az igy leterített garmadák mellet pedig vékony rétegben szórjuk padozatra a gabonát. A lepkék akkor nem a garmadára, hanem a vékony réteg "fedetlen gabonára rakják petéiket s ezzel együtt kevés veszteséggel dmsz tetők Legsikeresebb óvszer a baj elhara- pódzása ellenében a magtár tisztántartása s a gabona gyakori forga-. tása, rostálása stb. Schlosser bogárgyüjteménye. — Néhai Dr. Schlosser K. József horvát-szlavon tartományi főorvos nagy bogárgyüjteményét, mely körülbelül 6000 fajból és mintegy 17.700 példányból áll, a zágrábbi állattani muzeum 400 forintért megvásárolta. Magyar rovarászok Turkesztánban. — Haberhauer József pécsi rovarász f. évi szeptember elején érkezett haza keleti Turkesz- tánból, a hol harmadfél évet töltött rovargyűjtéssel. Különösen szép és gazdag zsákmányt szerzett az Alai-hegységben. A gyüjtött rovarok túlnyomó része gyönyörü pillangókból áll, melyek közt számos ritka és több érdekes új faj találkozik; de becses dolgok vannak a hozott bogarak között is. — Haberhauer József hasonnevű fia, a ki szintén rovargyüűjtéssel foglalkozik, állandóan letelepedett Turkesztánban és jelenleg Szamarkandban él. KOVARTANI LAPOK III. kötet. 1886. október. 10. füzet. kelttttöLELELLELLELLELELEL ETEL ELL ELTETT ETEL EL EE LELTE ÉLLEL TETEL EL ELET ELET ELET TETT ETEL ÉKET TT ÉLETET TÉTETETT TETT T TT ET ETT TETTETETT TETTE TTT TT TT Zemplén vármegye méhféléi. JAS ate eto tarts ziieimaip 16 nm (Hungariae superioris.) II. A. fulvicrus Kb. 5.-A.-Ujhely 27. 5. 82. — 10. 4. 84. Nagymihály 15. 4. 85. — 25 4. 84. Szomotor 13. £. 81. Szőllőske 29. 3. 84. A. labialis Kb. S.-A.-Ujhely 13. 6. 86. Szomotor 22. 6. 81. — 17. 5. 86. — 927. 6. 82. K.-Azar. Szőllőske 20. 6. 86. A. argentata Sm. Szomotor 13. 4. 81. — 9. 5. 83. — 27. 6. 82. A. Imcens Imhoff — nitidiuscula Schenck. H.-Rokitó. §S.-A.-Ujhely 12. 7. 82. Szőllőske 12. 5. 83. — 15. 8. 86. A. chrysosceles Kb. Ritka faj, mely Közép-Európában csak itt-ott egyes példányokban található. S.-A.-Ujhely. Szőllőske 30. 7. 84. Erdőbénye 21. 6. 82. A. Shawella Kb. Vihorlatcsúcs 14. 7. 81. Szőllőske 17. 8. 86. A. erythrocnemis Mor. Délországi faj, mely hazánkban eddig csak Zemplénből, Tályáról és Tasnádról, hol Biró gyűjtötte, ismeretes. A. propingua Schenck. Nálunk nagyon gyakori. A. dubitata Schenck. S.-A.-Ujhely 7. 5. 81. Szőllőske 28. 7. 84. Sz.-Olyka 15. 7. 54. Szomotor 17. 6. 86. Nagymihály. A. xanthura Kb. S.-A.- Ujhely. K.-Azar. A. niveata Friese n. spec. in litt. Ezen új, csak hazánkban és Mecklen- burgban talált fajt maga Friese fogta keresztes virágokon Szo- motoron 17. 6. 86. A. convexriuscula Kb. Nálunk egész nyáron nagyon gyakori. A. nigriceps Kb. Ezen rendkivül ritka középeurópai fajnak első magyar példányát én gyűjtöttem a Beszkéd Rabaszkala nevű határcsúcsán Zbojnál 9. 7. 81. A. nigrifrons Sm. Tavaszkor a Muscari-n. §S.-A.-Ujhely 1. 5. 81. Czéke 2. 5. 81. Halictus Latr. A méhfélék ezen idáig kevésbbé tanulmányozott és kevesek által 19 194 jól ismert neméből mintegy 50 faj ismeretes hazánkból. Ezekből Zemplénvármegyében mostanáig 38-at gyűjtöttem, melyek közül . 3 hazánkra új. H. sexcinctus F. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. — 14. 6 86. Szomotor 4245 100 kelle 11770 (ős seebgy seg 085 őlo 0 H. guadristrigatus L. Tokaj 1. 7. 82. Nagymihály 12. 9. 84. H. Scabiosae Illig. Szomotor 27. 6. 52. — 3. 7. 84. H. patellatus Mor. Szomotor 7. 8. 84. H. xanthopus Kb. Szomotor 4. 5. 81. H. rubicundus Kb. Tokaj 1. 7. 82. Sz.-Olyka 15. 7. 84. 0-Ruszka 10. 7. 84. Nagymihály 15. 9. 85. Szőllőske 15. 8. 86. K. 4-ricinctus F. S.-A.-Ujhely 23. 6. 82. — 30. 7. 84. Szőlőske 3. §. 84. — 15. 8. 86. Tolcsva 28. 9. 83. Nagymihály 15. 4..85. Szinna. . H. rufocinctus Sichel. 3.-A.-Ujhely 26. 4. 81. —- 1. 5. 81. Tokaj 4. 5. 81. Homonna 26. 4. 81. Nagymihály 15. 4£. 85. Szől- lőske 18. 4. 86. H. sexnotatus Kb. 5.-Patak. H. zonulus Nyl. S. A.-Ujhely 1. 5. 81. Erdőbénye 21. 6. 82. H. morbillosus Krb. Zemplén 18. 6. 81. Szőllőske 17. 8. 86. Tolcsva 22. 6. 82. — 30. 7. 81. Tokaj 1. 7. 82. Nagymihály 12. 9. 84. Tarczal 9. 6. 85. H. guadrinotatus Kb. §5.-A.-Ujhely 15. 6. 82. Czéke 2. 5. 81. Tolcsva 22. 6. 82. H. maculatus L. 5.-A.-Ujhely 4. 7. 82. Imreg 23. 6. 82. Tokaj 5. 8. 84. Mád. H. interruptus Fe. §.-A.-Ujhely 26. 4. 81. Szomotor 3. 7. 84. Szől- lőske 17. 8. 86. H. laevigatus Schenck. S.-A.-Ujhely 26. £. 81. — 29. 7. 84. Czéke 2. 5. 81. Szőllőske 25. 7. 82. Ezen fajból a nemzeti muzeumban egyetlen budai sashegyi példány volt. Zemplénvármegyében gya- korinak látszik. H. fasciatellus Schenck. Ausztriában ritka, nálunk közönséges faj. S.-A.-Ujhely 10. 4. 84. Szőllőske 12. 5. 83. — 13. 4. 84. H. leucozonius Kb. Az első magyar példányt régebben S.-A.-Uj- helyben gyűjtöttem, azóta találtam Szomotoron és a Beszkéden 0-Ruszkán 10. 7. 84. H. malachurus Kb. Tavasztól őszig közönséges. H. affinis Schenck. S.-A.-Ujhely 26. 4. 81. H. villosulus Kb. S.-A.-Ujhely 1. 5, 84. H. lucidulus Schenck. S.-A.-Ujhely 1. 5. 84. Szomotor 27. 6. 82. 195 . politus Schenck. 5.-Patak 26. 6. 84. . minutulus Kb. Szőllőske 3. 7. 84. — 25. 7. 82. . elegans Lep. Tokaj 1. 7. 82. Szomotor 8. 8. 84. . albipes F. Tavasztól őszig nagyon közönséges. . abdominalis Kb. Szöllőske 25. 7. 82. . eylindricus F. Nyáron közönséges. ! . mucoreus Eversm. 5.-A.-Ujhely 23. 6. 82. Erdőbénye 21. 6. 82. Tolcsva 22. 6. 82. H. gemmeus Dours. Schmiedeknecht levele szerint ugyanazonos a H. cephalicussal Mor., de Doursé az elsőség. Déleurópai faj. 5.-A.-Ujhely 16. 10. 81. Czéke 2. 5. 81. Monok. Mád. H. tumulorum L. N.-Tárkány 2. 10. 82. §S.-A.-Ujhely. Szerencs. H. varipes Mor. 5.-A.-Ujhely 15. 6. 82. — 12. 7. 82. Tarczal 9. 6. 85. Tolcsva 28. 9. 83. Erdőbénye 21. 6. 82. Szőllőske 20. 6. 86. H. flavipes Fabr. 0-Ruszka 10. 7. 81. Mezőlaborez. H. Smeathmanellus Kb. S.-A.-Ujhely 12. 7. 82. Szőllőske 3. 8. 84. H. aeratus Kb. S.-A.-Ujhely 1. 5. 81. Szomotor 8. 8. 84. H. morio Kb. S.-A.-Ujhely 25. £. — 1. 5. 81. Szőllőske 31. 7. 84. Ladomér 7. 7. 81. S.-Patak. K.-Azar. H. puncticolhis Mor. 8.-A.-Ujhely. Első magyar példány. H. pleuralis Mor. Tolcsva 22. 6. 82. Első magyar példány. H. punctulatus Kb. 3.-A.-Ujhely. Szőllőske 7. £. 84. Colletes cunicularius L. Szőllőske 7. 4. 85. Szomotor 13. 4. 81. C. nasutus Sm. Délorosz és magyar, Zemplénben közönséges faj. Szomotor 22. 6. 81. — 27. 6. 82. C. succinctus L. Szomotor. Nomia diversipes Latr. Tokaj 1. 7. 82. Szőllőske 3. 7. 8£. Szo- motor 27. 6. 82. Nomioides pulchellus Jur. Szomotor 22. 6. 81. — 7. 8. 84. N. minutissimus Rossi. Szomotor 99. 6. 81. Megachile centuncularis L. Nyáron és őszszel közönséges. M. argentata F. Az előbbivel közönséges. M. apicalis Spin. 5.-A.-Ujhely 30. 6. 82. K -Azar 15. 7. 82. Tokaj íló 77 te TEÉKGZM e M. octosignata Nyl. 5.-A.-Ujhely 8. 6. 83. M. lagopoda. L §Sz.-Olyka. Szomotor 3. 7. 84. M. Willoughbiella Kb. Tokaj 5. 8. 84. M. marittima Kb. Szomotor 29. 6. 81. — 1. 7. 82. Lelesz 7. 7. 82. Szőllőske 20. 6. 86. Nagymihály. M. ericetorm Lep. Nyáron közönséges. ef tanj jan saj es jan jot 15" 196 M. pilicrus Mor. 5.-A.-Ujhely 18. 7. 84. Osmia Panzer. Az Osmia nemnek Schmiedeknecht által felsorolt 88 európai fa- jából hazánkból eddig 33 és Zemplénvármegyéből 18 ismeretes. 0. bicornis L. 5.-A.-Ujhely. A.-Bereczki 17. 4. 84. 0. cornuta Latr. 5.-A.-Ujhely 15. 4. 81. Szőllőske 7. 4. 85. Tokaj. 3 0. aenea L. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. — 8. 6. 83 Mád. Tokaj 4. 5. 81. Szőllőske 17. 8. 86. 0. melanogastra Spin. 3.-A.-Ujhely 4. 7. 82. — 8. 6. 83. Szőllőske 3. 7. 84. Nagymihály 30. 6. 81. Homonna 5. 7. 81. K.-Azar. 0. jfulviventris Fz. 5.-A.-Ujhely 4. 7. 82. — 18. 7. 84 B.-Szögh 18. 5. 86. 0.-Ruszka 10. 7. 84. Szőllőske 20. 6. 86. 0. Fanzeri Mor. S.-Patak 26. 6. 81. 0. andrenotdes Spin. 5.-A.-Ujhely 20. 5. 81. 0. rufohirta Latr. 5.-A.-Ujhely 13. 6. 86. 0. claviventris Thoms. 5.-A.-Ujhely 13. 6. 86. 0. leucomelaena. Kb. Tokaj 1. 7. 82. Szőllőske 3. 7. 84. 0. villosa Schenck. Rabaszkalacsúcs a Beszkéden 9. 7. 81. 0. adunca Latr. 5.-A.-Ujhely 4. 7. 82. — 25. 7. 84. Szőllőske 3. 7. 84. — 23. 7. 84. 0. caementaria Kerse. S.-A.-Ujhely 3. 6. 81. — 4. 7. 82 — 8. 6. 83. Szőllőske 3. 7. 84. O0.-Ruszka 10. 7. 84. 0. Lepelletieri Ferez. Az első magyar példányokat 0.-Ruszkán a Beszkéden fogtam 10. 7. 84. 0. aurulenta Pa. §S.-A.-Ujhely 7. 5. 81. — 8. 6. 83. Szőllőske 3. 7. 84. Tarczal 9. 6. 85. 0. Fapaveris Latr. 5.-A.-Ujhely 13. 6. 86. 0. spinulosa Kb. §.-A.-Ujhely 4. 7. 82. 0. bidentata Mor. Lelesz 7. 7. 82. Anthidium manicatum L. Egész nyáron közönséges. . laterale Latr. Szomotor 8. 8. 84. . oblongatum Illig. 5.-A.-Ujhely 13. 6. 86. . punctatum Latr. Tarczal 9. 6. 85. S.-A.-Ujhely. nanum Mocs. §S.-A.-Ujhely. Tokaj 1. 7. 82. Szőllőske 3. 8. 84. 4 filorentinum F. Szőllőske. Trypetes truncorum L. közönséges. Cheilostoma magillosuam L: közönséges. Heriades nigricornis Nyl. S.-A.-Ujhely 31. 5. 82. — 29. 7. 84. Erdő- bénye. fh. fa ha Ha 197 Sphecodes subdguadratus Sm. §.-A.-Ujhely 7. 5. 81. Tokaj 1. 7. 82. Sz.-Keresztur 6. 5. 84. S. reticulatus Thoms. Tokaj 1. 7. 82. Tarczal 2. 10. 82. Szomotor 224 Ag telle 5. gibbus L. 5.-A.-Ujhely 20. 5 81. — 10. 4. 84. Szőllőske 15. 8. 86. 5. ambiguus Mocsáry nov. sp. in litteris. S.-A.-Ujhely 1. 5. 81. 5. ephippius L. 5.-A.-Ujhely 7. 5. 81. Szomotor 22. 6. 81. 5. juscipennis Germ. Szomotor 13. 4 — 8. 8. 84. Tokaj. Prosopis pictipes Nyl. Tolcsva. P. vartegata F. S.-A.-Ujhely 5 7. 82. Szőllőske 30. 7. 84. — 3. 8. 84. — 31. 7. 86. — 17. 8. 86. Szomotor 27. 6. 82. . rhodius Lep. Tokaj 1. 7. 82. j . elypearis Schenck. 5.-A.-Ujhely 30. 7. 84. . anmnulata Kb. 5.-A.-Ujhely 30. 7. 84. Mád. 0.-Ruszka 10. 7. 84. signata Pe. S.-A,-Ujhely 30. 6. 82. — 25. 6. 84. subfasciata Schenck. Szőllőske 3. 7. 84. confusa Nyl. Szerencs. . obscurata Schenk. K.-Azar. . propingua Nyl. 5.-A.-Ujhely 30. 6. 82. ReÜlyáüs rupestris F. S.-A.-Ujhely 3. 10. 80. Erdőbénye 21. 6. 82. Szőllőske 20. 6. 86. P. campestris Fe. 5.-A.-Ujhely. Tálya. Szinna 7. 7. 31. P. vestalis Fourcr. §.-A.-Ujhely 2. 7. 81. Tolcsva 30. 7. 81. Szo- motor 22. 6. 81. Vihorlatcsúcs 17. 7. 81. P. Barbutellus Kb. S.-A.-Ujhely 21. 8. 85. Szőllőske 25. 7. 82. Szo- motor 17. 6. 85. Melecta armata Pe. §S.-A.-Ujhely 29. 5. 82. — 6. 5. 83. Tokaj 4. 5. 81. Nagymihály. Crocisa scutellaris Fabr. 5.-A.-Ujhely 22. 6. 86. fogta Friese. Nomada Fabr. Az élősdi méhfélék eme nagy neméből, melyből Schmiedeknecht 96 európai fajt ír le, hazánkban eddig 58 fajt találtak. N. succincta Fe. Czéke 2. 5. 81. Tokaj 4. 5. 81. N. lineola Pz. S.-A.-Ujhely 25. £. 81. Szőllőske 7. 4. 85. Tokaj 4. 5. 81. Nagymihály 15. 4. 85. N. Marshamella Kb. Nagymihály 15. 4. 85. N. nobiis H. Sch. Tarczal 9. 6. 85. N. fucata Fe. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. Borsi. Málcza 7. 5. 81. To- kaj 4. 5. 81. N. Jacobeae Fe. 5.-A.-Ujhely. Szőllőske 10. 8. 86. Jas eaof as as gods ea és teln 2 (e e] . sevfasciata Pz. 5.-A.-Ujhely 19. 5. 81. Szomotor 17. 6. 84. . trispinosa Schmied. Nagymihály 25. 4£. 84. Szőllőske 12. 5. 83. guinguespinosa Thoms. Szomotor 9. 5. 83. zonata Pane. Szőllőske 17. 8. 86. ruficornis L. S.-A.-Ujhely 26. 4. 81. Czéke 2. 5. 81. Szőllőske " 7. 4. 85. Nagymihály 11. 4. 86. N. ruricornis var signata Jur. Czéke 4. 5. 81. N. alboguttata H. Sch. Páczin 1. 7. 82. Lelesz 7. 7. 82. N. flavoguttata Kb. Nagymihály 15. 4. 85. N. distinguenda Mor. 8.-A.-Ujhely 19. 5. 81. Tolcsva. N. corcyrea Schmied. Szerzője csak Corfuban fogta ápril hóban. Bécsben van 1 példány Livornóból. Az egyetlen magyar példányt Tolcsván fogtam 22. 6. 82. Schmiedeknecht maga annak ismerte el. N. immaculata Mor. 5.-A.-Ujhaly 19. 5. 81. Szomotor 22 6. 81. N. cinnabarina Mor. Ritka faj, melynek első magyar általam Szől- lőskén fogott példánya a n. muzeum gyüjteményében látható. : Szőllőske 20. 6. 86. N. Fabriciana L. Tolcsva 30. 7. 81. A Nomada nemből fogtam még egy rendkivül ritka fajt a Zem- plénnel szomszéd Sáros vármegyében Bártfán a N. obtusifronst Nyl. Epecolus tristis Sm. S.-A.-Ujhely. Tokaj. Biastes brevicornis Fe. Szőllőske 16. 6. 85. Phiarus abdominalis Ev. Délorosz és magyar állat. Szőllőske 16. 7. — 23. 7. — 98. 7. 84. Stelys phacoptera Kb. S.-A.-Ujhely 8. 6. 83. Páczin 7. 7. 82. Szinna CG AGZÉNASŰ ÉS S. breviuscula Nyl. Tolcsva. Coeliogys vectis Curtis. Lelesz 7. 7. 81. Szőllőske 2. 8. 84. C. aurolimbata Först. 5.-A.-Ujhely 4. 7. 82. — 20. 8. 84. Nagy- mihály. C. rufescens Lep. — fallax Mocs. S.-A.-Ujhely 3. 6. 81. — 4. 7. 82. C. acuminata Nyl. S.-A.-Ujhely 4. 7. 82. Páczin 1. 7. 82. Toka 5. 8. 84. Erdőbénye. Nagymihály. C. brevis Ev. Páczin 1. 7. 82. Szőllőske 25. 7. 82. C. afra Lep. Tokaj. Diogys tridentata Nyl. Ritka faj ; a harmadik magyar példányt fogtuk Friesével Szőllőskén 20. 6. 86. szolsz Dr. Chyzer Kornél. 199 A rovarok összetett szemeiről. Az összetett, vagy helyesebben mondva reczézett szemek csakis az izeltlábú állatoknál találtatnak, melyeknél azonban egy- szerű szemek is előfordulnak. Az ujabb, ezen reczézett szemek élettani functiójának kiderítését czélzó vizsgálatok azon eredményre vezettek, miszerint ezen szervek nem a tulajdonképeni látásra és . nem a tárgyak megismerésére szolgálnak, hanem inkább csak orientálásra, minthogy nem idéznek elő képet; színek és mozgások észrevevésére képesítik az illető állatot, megmondják az állatnak azt, hogy vajjon van-e előtte valami tárgy, vagy sem; de hogy mi ezen tárgy, azt a rovar összetett szemei segítségével megkülöm- böztetni nem tudja. i ; Különösen Plateau?") tett ujabban számos kisérletet a leg- különbözőbb rovarokkal, melyeknél figyelmét arra is fordította, hogy csakis a látás érzéke vezethesse az illető állatokat és következő eredményekre jutott. 1. hogy a nappali rovarok lehetőleg a ÁK világosság felé repülnek, a ho- ff mályt pedig nem keresik fel ; 9. hogy a nappali rovaroknál az összetett szemek mellett elő- forduló egyszerű szemek alig [7 ábra. — 4 méh feje, melyen a nagy összetett szemeken kivűl még az egyszerű jönnek használatba és nézete szemek is láthatók. a) csápok. A) B) a szerint joggal tekinthetők visz- a facetták külön ábrázolva. szafejlődött szerveknek, 3. hogy az összetett szemek által a rovarok a tárgyak alakjait alig, vagy talán nem is külömböztethetik meg. Ezektől kissé eltérnek Dr. J. Notthadft nézetei, ki szintén foglalkozott e tárgygyal és azt állítja, hogy az egyszerű szemek a tárgyak alakjainak észrevevésére, a tárgyak megismerésére szol- gálnak. Ha az összetett szemekkel ellátott izeltlábú állatok soraiban végig tekintünk, csakhamar azon meggyőződésre jutunk, melynek már Johannes Müller is kifejezést adott, hogy az összetett szemek kifejlődése egyenes arányban áll a repülési képességgel. $) Recherches expérimentales sur la vision chez les Insectes etc., Extrait des Bulletins de VAcademie royale de Belgigue. 1885. 3 série, tom. X., §., pag. 22. 200 A pókok és ezerlábúak, minthogy nem repülnek, sohasem bírnak összetett szemekkel; a rákok közül is csak egyes fajok vannak ellátva ily szemekkel, de ezeknek gyors mozgásai a vizben mintegy párhuzamba állíthatók a légi rovarok repülésével. Igy tehát a rovarok nagy seregében vannak elterjedve e szemek, de itt is csak a ki- fejlődött, repülő állatoknál. Az álczák (eltekintve egynehány légy- álczától) nem bírnak összetett szemekkel, ép úgy azon kifejlődött rovarok sem, melyek repülni nem tudnak, vagy legalább kevésbbé fejlődnek ki utóbbiaknál reczézett szemek. Sőt még tovább mehe- tünk és mondhatjuk, hogy a csekélymérvű repülési képességgel biró rovarok összetett szemei durvább szerkezetűek és kevesebb 14. ábra. — Az összetett szemnek szer- kezete. a) facetták; b) kristályrész ; c) retinula, mely a rhabdomot körül- zárja ; d) c) a látóideg szálas és sej- tes folytatásai; g) a látóideg. — A) egyik szemecske külön előtüntetve. 15 ábra. — A rovarok összetett szeme. C) keresztmetszet; n) a látóideg ; m) az egyes pyramlsalakú szemecskék. — B) A hatszögletes facetták erősebben nagyítva. — A) két pyramisalakú sze- mecske 800-szorosan nagyítva. facettából alkotottak, míg a legkítünőbb repülők a legnagyobb és tömérdek sok facettából álló szemekkel vannak ellátva -- hisszen tudja mindenki a szitakötők, a dongó legyek és szenderek stb. szemei mily nagyok. § Már az eddigiekből is kiviláglik, hogy a rovarok a repülési képesség növekedésével csakugyan jobban kifejlett összetett sze- mekkel is bírnak és így ezek szemei physiologiai tekintetben mintegy összehasonlíthatók a madarak szemeivel, mert mindenesetre oly szolgálatot tesznek a rovaroknak összetett szemeik, mint a mada- raknak egyszerű szemeik: kellő orientálásra képesítik az állatot, a térbeli külömbség felismerését, a távolságok és irányok megité- 201 lését segítik elő. A madaraknál hozzá járul azonban még az is, hogy szemeikben a kép bámulatos hűséggel és élességgel idéztetik elő, mire a madarak életében előforduló jelenségekből biztosan következtethetünk s ezt fokozza még a nagy emlékező tehetség is. Hogy a természet két ily külömböző szerkezetű szemmel ugyan azon czélt eléri t. i. az orientálást a térben, okát mindenesetre abban bírja, hogy az egész szervezet egymástól annyira eltér összességében és részeiben és hogy oly megmérhetlen fokozatbeli külömbség létezik az arthropodák és madarak között szellemi tehet- ségeik tekintetében. Hogy a madarak vagy általában a gerinczesek szemében éles határú és hű kép keletkezik, míg a rovaroknál az nem történik, az éppen a szemeknek külömböző alkotásából magyarázható ki. Az többnyire igen nagy összetett szemek külső felülete a leg- több esetben erősen kidomborodó és számos egymást érintő facettát mutat; ezek hatszögletesek vagy más alakuak, egyeseknél néha ugyanazon szemben külömbözőek mind alak, mind nagyság tekin- tetben, sőt oly összetett szemek is vannak, melyeknél a cornea sík és nem képez facettákat. A cornea közvetetlen folytatása a külbőr kitinrétegének és egyes facettái vagy sík felületűek, vagy többé-kevésbbé domborúak, minden facetta mögött találjuk a fény- törő gyanánt szolgáló kristálykúpot, mely szélesebb alapjával a cornea felé fordul, csúcsával az összetett szem központja felé irá- nyul. Eredetileg többnyire négy sejtből képeztetik, melyek együtt- véve kúpalakkal bírnak és a corneát ís kiválasztják, csúcsaikkal az idegvégződéshez s látó pálczikához érnek, vagy vékony nyujtvány köti ezzel össze; igen finom véggel bírnak; néha összeolvadnak alapjukon a corneával, nem ritkán oly annyira térnek el kúpalaktól, hajlottak, hogy bizonyára nem hatolhat keresztül sugár az ideg- végződésig anélkül, hogy megtöretnék. Néha domború a kúpok alapja, máskor ismét nem esik össze a kúp tengelye a cornea lencse tengelyével. Minden idegpálczika — rhabdom — körül van véve rendesen 7 sejtből képezett retinulával és ép úgy, mint a kristály kúp is, fénysugarakat elnyelő pigmenttel, miáltal az egyes szemecskék látópálczikái egymástól el vannak különítve és csak az illető facettán áthatott fénysugár érheti azokat"). Belső felületén vékony hártyával van körülvéve az összetett szem, mely hártyán a látó ideg hatol át. £) Carriere, Die Sehorgane d. Thiere, München u. Leipzig 1885. 202 Az egyes facetták sokszor pigmenttel egymástól mintegy el vannak választva, különösen a nappali rovaroknál, de a szem látó- tengelyébe eső részek mindig színtelenek. A cornea facettái, ha domború felületüek és így kis képet elő is idéznek, az mindig meg lesz zavarva a kristály kúp által, melynek nagysága szerint vagy a kúpon belül, vagy messze a szemen is kivül keletkezhetik csak a kép; de ha a kúp hegyén vagy a rhabdom határán is létesülne, akkor sem volna észrevevése lehetséges, mert a kúp finom hegyű a körüle levő pigment pedig elnyeli az összes a kúpból kilépő sugarakat s így hiányzik a kúp hegyén a kép keletkézéséhez szük- " séges tér és úgyszólva csak egy fénypont sugara érheti a látópál- czikát, eltekintve még a sokféle rendetlen törésektől is. Eszerint egy szemecskében kép nem keletkezhetik. Élettanilag megfelel egy ily szemecskének idegpálczikája a retirulájával együtt egy pálczi- kának a gerinczesek szemében, mely magában még nem foghat fel képet, hanem az számos pálczikára esik. Ha az összetett szem számos egy irányba fordított szemecskéből állana, a közel fekvő tárgyaknak képét meglehetős élességgel és hűséggel nyerné az állat, de tudjuk, ha még oly számosak is a szemecskék az összetett szemben tényleg mégis csak a sugarak irányában haladnak szét, miért a kép határai aránylag kevés pont által meghatározva élességük mind inkább eltünik, amint a tárgyak távolsága nagyobbodik és a sze- mecskék száma kisebbedik, sőt azon állatok, melyeknél ezek száma csekély, még az egész közel fekvő tárgyak alakjait sem ismer- hetik meg, mert csak kevés szemecske lesz érintve a fénysugarak által. Pontos mikroskopi mérésekből kítünt, hogy a rovarok össze- tett szemeiben a látóideg végződései, az idegpálczikák, nem csak aránylag, de absolute is sokkal vastagabbak, mint példáúl az em- bernél s már énnélfogva is a képnek határai sokkal kevésbbé élesek és hűek a rovarok szemében. A sok számadat és hosszadalmas magya- rázat helyett álljon itt a 16. ábra; a felső azon kép határait tün- teti fel, melynek keletkeznie kellene, a másik pedig az alsó azt a képet mutatja, melyet a rovar tényleg lát. A kép határainak eltorzulását még az is fokozza, hogy az összetett szem rendesen igen domború és így a sugarakat felvevő felület aránytalanúl na- gyobb mint példáúl az embernél. Az ember szeme gömb, kétszer domború lencsével és homorú ideghártyával ellátva, az összetett szem pedig erősen kidomborodó, érző idegpálczikái domború felü- letet képeznek; továbbá szemünk ideghártyájának azon része, 203 mélyen a képnek keletkeznie kell, hogy észrevehessük, nagy ür- gömb homorú belfelületének igen csekély kis része, míg az össze- tett szemnek" minden facettája egy aránylag kis gömbnek nagy szakasza és úgy az idegpálczikák által képezett domború felületnek igen nagy részén keletkezik a kép, ha egyáltalában keletkezik, mi szintén csak a határoknak elmosódottságát és nem hű visszaadását eredményezi. Végre hozzájárul még az is, hogy az összetett szem csak ritka esetben közelíti meg a gömb alakját, "legtöbbnyire igen eltér attól miáltal szintén eltorzulnak a képek. Mindezekből lát- ható, hogy az össze- : tett szemeik segítségé- vel alakokat nem kü- . lömböztethetnek meg a rovarok, legalább nem olyan határozottsággal, mint az ember, sőt attól nagyon is messze álla- nak a legtöbb esetben. Azonban más előnyt nyujtanak ezen szemek a rovaroknak, mire na- 1 gyobb szükségük is van, mint az alakok pontos megismerésére. Míg az ember sze- mei segítségével a tár- gyaknak térben való Ő kiterjedéséről főképpen csak két irányban sze- rezhet magának meg- győződést, a hosszúsá- 16. ábra. — Képek az összetett szemben. got és szélességet ismerheti meg és csak e két irányban itélheti meg pontosan a tárgyak alakját és nagyságát, a harmadik irányban pedig — mélység, távolság — csak gyakorlás és tapasztalás által képes némileg eligazodni — addig a rovarok összetett szemeikkel ép- pen ez utóbbit érhetik el könnyen, vagyis más szavakkal, könnyen ismerhetik fel a körüllevő tárgyak távolságait, a mélységben való 204 kiterjedést is, minden irányban, a sugarakban szétálló szemecskéik segélyével. Tudjuk a gyermeknek mily hosszú és a térben tett mozgá- sokkal egybekötött tapasztalásra van szüksége, hogy a tárgyak távolságát, illetőleg a testek harmadik irányban való kiterjedését megkülömböztethesse. A fiatal madár, mely már heteken, hónapokon át tapazztalatokat nyert lassankint, eleinte csak a fészek szélén repülget és nagy elővigyázattal ugrik ágról-ágra, jól megnézve a távolságot és csak miután már számtalan észrevételt gyűjtött és a nézésben és megitélésben kellő gyakorlottságot szerzett, csak akkor meri a gyors és határt nem ismerő utat megtenni. Pedig könnyebbíti ezen tanulását mindenesetre a fejlett emlékező és meg- itélő tehetsége is. A szender azonban, alig hogy kibujt bábruhájából és alig hogy megszáradt már is képes a sebes és látszólag tervnélküli repülésre, miközben nagy ügyességgel és hirtelen kerüli ki mindazt mi utjában van — repülésében legkevésbbé sem külömbözik már idősebb fajrokonaitól, úgy látszik nem kellett tapasztalnia és nem kellett tanulnia, hogy szemeit használhassa távolságok gyors és he- lyes felismerésére. Látjuk mindebből, hogy a rovar összetett szemének, mely az alakok képeinek előidézésében oly annyira hátramarad az ember, vagy még inkább a madarak szemeitől, tulajdonképen más feladattal kell bírnia. Ez pedig annak helyes és gyors felfogása, hogy miként vannak a tárgyak a tér minden irányában, a mélységben is, el- rendezve, vagy más szavakkal, feladata ezen különös alkotású sze- meknek az, hogy a körüllevő tárgyak távolságát a tér minden irányában a sugarakban szétálló szemecskék segélyével észre vegyék, mert csak így képes a rovar néha roppant gyors mozgásaiban az akadályokat elég korán kikerülni. Hogy miképen felelhet meg a reczézett szem ezen feladatának azt könnyen megérthetjük, ha tekintetbe veszszük, hogy a legjobban kifejlett ilyen szemekben gyűjtő, gömbszerűen domború közegek nem fordulnak elő és így a tárgyakról jövő sugarak párhuzamosan hatolnak azon facettákba, illetőleg szemecskékbe, melyekre esnek, nem úgy miut a gerinczesek szemébe, hol a lencse által törve és gyűjtve mintegy kúpalakban egy pont felé irányulnak a sugarak. Ezen utóbbiaknál a sugarak kúpja annál nagyobb átmérővel bír, minél közelebb áll a tárgy a szemhez és fordítva, eszerint a kép nagyobb vagy kisebb, élesebb vagy elmosódottabb lesz s így a tárgy távolsága eszerint itélhető meg a tapasztaltság és gyakorlottság 205 igénybe vételével. Az összetett szembe csupán párhuzamos sugarak nyomulnak (legalább közel párhuzamosak, mert gyűjtő készülékek hiányzanak), habár eredeti irányuktól eltérítettek a cornea és kristálykúp által, de azon sugarak, melyek ezen fénytörők rendetlen alakjai miatt igen eltérnek, el lesznek nyelve a pigmentrétegben. Igy a képnek nagysága, határainak élessége szerint nem itélheti meg a rovar a tárgy távolságát, annál kevésbbé, mert mint előb- biekből kítünt tulajdonképeni hű alakkal bíró kép úgysem keletkez- hetik az összetett szemben. De tudva azt, hogy a fény erőssége a távolság négyzetével fogy, könnyen belátható, hogy a rovar össze- tett szemével a tárgy alakját és nagyságát ugyan kevésbbé veheti ki, mégis jól megkülömböztetheti a távolságát, mert hiszen 10-szer távolabb álló tárgyi 100-szor homályosabb képet ad itt meg nem jelölhető határon túl a tér bizonyosan már üresnek fog tetszeni " előtte, míg a közel álló tárgyak annál világosabb, vakítóbb, de nem éleshatárú képet fognak nyujtani. Már csekély tapasztalás után is rájöhet a rovar, hogy a világos képet szolgáltató, tehát közel álló tárgyakat kerülnie kell, nehogy beléjük ütközzék, hanem oda kell irányítani a sebes repülését, a hol sötétebb vagy semmilyen képet sem lát. Repülése tehát foly- tonos kikerülése a tárgyaknak ; úgy jár mint az ember sötétben, ki tapogatódzva tovább halad — mindazt a minek jelenlétéről meg- győződött tapogatás segélyével, azt kikerüli, anélkül, hogy jobban megvizsgálná. Ez egyszersmind legegyszerűbb neme az orientálás- nak is, mely nem igényel több tapasztalást és gyakorlottságot, mint a mennyivel az egész fiatal szender bír, hogy oly felfoghatlan gyorsasággal, oly merészen és sebesen mint a nyíl hasítsa a levegőt — és még sem ütközik semmibe sem. Ezzel látszólag ellentétben áll az, hogy a rovarok éjjel mindig a lámpafényhez sietnek. De talán nem kételkedik abban senki, miszerint az nem normalis és nem czélirányos mozgás, hanem a túlságos inger által előidézett, beteges állapot. Szintúgy nincs ki- zárva azáltal, hogy úgyszólva kitérve repülnek a rovarok, az sem, amit igen sokszor tapasztalni lehet, miszerint t. i. világos színek által kitüntetett tárgyakra, virágokra stb-re repülnek. A reczézett szemek mellett még egyszerű szemek is fordulnak elő, rendesen ezek közelében elhelyezve. Leginkább az intelligenczia magasabb fokán álló rovaroknál találjuk a szemeknek mindkét alakját együtt, így a hymenopteráknál, a ragadozó szitakötőknél stb-nél, míg a bogarak és lepkéknél az egyszerű szemek hiányzanak. 206 A munkafelosztás szép példájának tekinthetjük e jelenséget, mert míg az összetett szemek nem elég hű képet adnak, de megkön- nyítik az orientálást a térben — addig az egyszerű szemek az em- lített rovaroknál éppen a tárgyak megismerését teszik lehetővé s így az előbbieket mintegy kiegészítik. Lendl. Adolf. A folyami rák (Astacus fluviatilis L.) életviszonya és tenyésztése. Talán nem végzek háladatlan munkát, ha folyami rákunk tenyésztése kérdéséről s ezzel szoros összefüggésben levő életvi- szonyairól némeiy dolgot elmondok. Azt hiszem nem . háladatlan ez, ha azt vetem a mérlegre, hogy a tengerparti lakosoknak ezen állatok elárusítása által a természet százezrekre — milliókra menő jövedelmet adott keresetül s különösen, ha azt veszük tekintetbe, hogy a természeti viszonyoknak okszerű s egyszersmint könnyű utánzása által a rák-tenyésztés utján jelentékeny jövedelmi forrás volna megszerezhető hazánknak számtalan vidékén s ha már meg van az anyag, akkor azt úgy feldolgozni s kereskedésbe hozni, mint a külföld sok részben boldog tengerparti lakosai s újabban több te- nyésztő is teszi, az már könnyű dolog; az anyagi sikert biztosítja az, hogy a rák conservek a csemege eledeleknek, talán mondhatni, legnagyobb részét képezik. A folyami rákot talán majdnem minden ember ismeri, ha máskép nem, a naptárból; hiszen ott láthatni a hónapok ezím- képei és csillagászati jegyei között juniusnál és egyebütt is két nagy ollóval, behajlított farkkal, két hosszú csápját előre nyujtó méltóságteljes alakot, a folyami rákot. Különösen kedvencz tartózkodási helyei a patakok, de nagy számmal élnek folyamainkban, ugy szintén azon tavakban is, melyeknek vize lefolyással bir (Balaton). Az állandóan zavaros vizeket nem szeretik. Lakásaikat mmdenki ismeri: a viz partjába lyukat fúr s a hely megválasztásában nagyon okszerüen jár el, mert kemény s így vajmi kevéssé omlékony agyagos talajt, avagy épen sziklahasadékot választ magának. Omlékonyabb talajt csak kényszerűségből választ lakóhelyűl s itt kiválasztja azon helyet, hol a bejáratott egy kő, fagyökér, vagy ilyes keményebb tárgy védi többé-kevésbbé a be- temettetés veszélye ellen. Lakásaiknak általában véve csoportos 207 elhelyezése részben némi társas életre vall, részben pedig a fentebb említett talajválasztásból következik. Lakása csak egyszerű lyúk, melynek irányára sem egyéb alakjára általában szabályszerűséget mondani nem lehet; mélysége különböző valamint tágassága is ; rendszerint egy kinyujtott s hosszában lehetőleg hengerített lyuk. Ezen magányában meghúzódva ollóit ellőre szegezve, mindenkor védelemkész; télen át valamint vedléskor is itt vonul meg, a nőstény állat még ezeken kivűl az ivarzás második fázisát is itt tölti, mikor a termékenyitő ondó töltényeket, melyeket a him több- nyire a harmadik járó lábpár alapi részletén levő petevezeték nyilás mellé rakott. felveszi. A petékkel egyidejüleg bizonyos nyúlós szür- kés nyákot bocsájt, melynek oldó hatása folytán a spermatozóák a fehérnye boritékból kiszabadulnak. Zsákmány után nézendő szeret a sás vagy nádszálak között, " valamint egyes vizbe nyuló gyökerek s ágak mögött meghúzódni, ha azok őt, mondhatni, teljesen eltakarják. Oly patakokban, me- lyeknek kisebb zuhogói vannak egyes helyeken, nagyon gyakran látni fényes nappal is a zuhogó fenekén egy kő mellett meglapulni előre nyujtott ollókkal. De azért nem kell hinni, hogy zuhogó csapásai alatt elszédűlt kis halacskákkal él kizárólag, ez esetleg csak csemegéje, mert vizbe jutott állati hullákon látni gyakran oly lakmározásokat, hogy a rákok nagyszámától alig látni a hullát. Ha a hus elede- lekből esetleg nem jut ki a részük, akkor megeszik a sás, a nád a nym- phaeak, a vizi liliom stb. vizi növények puhább hajtásáit, gyökereit továbbá a moszatok közől különösen a Chara-t. Én fogságban aguariumban körülbelől 10 napon át tartottam több rákot saláta és káposzta levelekkel, Íriss békahússal, gyakran adtam nekik egyéb konyhai zöldségek húsos gyökerét s mondhatom, kiváló egészséggel s erővel jutottak mikroskopi vizsgálat végett bonczolókés alá. Sauvadon franczia tenyésztő főleg Íriss húst, sárgarépát, tököt tesz a tó vizébe, a hol rákjait tenyészti s azonkivül nagymennyiségű Charát, továbbá meszesásványi trágya anyagokat is juttat a vizbe s mint mondja, szükség esetén a vizbe hányt tojás héját is meg- eszik. Ezt magam is tapasztaltam, csakhogy keveset fogyasztottak belőle, lehet; hogy a vedlés idejében több meszet igényelve szer- vezetük, több tojás héját ennének. A vedlésre vonatkozólag Chantran a. következőket észlelte : , A fiatal rák nem kevesebb mint nyolczszor vedlik az első 12 hónapban. Az első vedlés a kikelés után 10 nappal történik, a 2—5-ik 20—25 napi időközben, ugy hogy állat 90—100 nap alatt Julius, Augusztus és 208 Szeptember hónapokban ötször vedlik. Szeptembertől pedig Ápril vé- geig egy vedlés sincs. A 6-dik következik Májusban, a 7-dik Juniusban, a 8-ik Juliusban. Élete második évében a rák ötször vedlik, nevezete- sen Augusztusban Szeptemberben és a következő Május-, Junius- és Juliusban. A harmadik évben rendszerint csak kétszer vedlik u. m. Juliusban és Szeptemberben. A: magasabb korúak közől a nős- tény évenkint csak egyszer vedlik, Augusztus és Szeptember között, míg a him kétszer: Junius és Julius között. :A külváz kemény- sége nagyon természetesen változik a vedlés időszakai szerint, leg- keményebb a vediést megelőzőleg, (némelyek szerint a vedlés előtt a külváz mészsó alkotórészei legnagyobb részben felszivatnak ; ezt teljesen tagadni nincs okunk.) s legpuhább, mikor az uj váz kezd fejlődni. A hypodermalis sejtréteg kitint választ el (C.5 HoG. N2 0o Ledderhos vegyelemezése szerint), melynek időszakonkint történő gyarapodást a decalcisált vázból készített mikroskopi metszeteken látható legváltozatosabb képet nyujtó rétegzetesség is bizonyit. A kitin kiválasztással parallel az uj rétegben mindig mészsók is rakodnak le. Huxley szerint a mészsók "/e-a sósavas mész és 1/2-a phos- phorsavas mész. Mikor a kitin réteg még vékony s a mészsók is kis mennyiségben vannak, akkor a külváz feltünően hajlékony, gyenge nyomásra már behorpad; ezen időben nevezi a köznép a rákot ovajráknak.c Azt mondják, hogy vannak helyek, a hol a rák külváza mindig ily puha; lehet hogy a mészsókban szegény vízben ilyen előfordulhat, de én ilyen példányokat még sehol sem találtam s azt hiszem, hogy ezen állítás téves s csakis onnan eredhet, hogy az életkor szerint változatosan oszlik el a vedlés ideje. A mészsókon kivül a külvázban barna, zöld, kék, piros és még többféle szerves festőanyag is rakódik le, melyek a piros kivétel bor- szeszben, forróvízben, vagy hevítés alatt elváltoznak, feloldódnak ; innen van a főtt, vagy a borszeszben tartott rák piros színe. A festő- anyag tartalomra a localis viszonyok különös befolyással bírnak, épen úgy mint a madarak s más egyéb állatok szinéről tudjuk. A sötét szinű talajok vizében élő rákok szine sötét szennyeszöldes barna, míg például a Balatonban s más mészvidék vizeiben élők sárgásfehérek a sárgásbarna szín elegyülésének különböző árnya- latával. Egyes vidékeken ritka példányokként találnak piros szinű rákokat is; évekkel ezelőtt Tihany környékén ezen úgynevezett , cseresznyerákoknakc több példányát fogtam magam is. A folyami rákok nagyságát és súlyát Soubeirau a követ- kező sorozatban állítja össze az életkor szerint. : 209 közép hossz középsuly Blsősévében ey TAK os itoveseeie sjesa lstayo DOL ASZ TE e ae dol 050 gr. izével GÖTEgeEDDEYák tsz lá este e s VADUL at ázznenék et ee 150 : oz 8 9 ÖT ÁSZRKEN E KÉS 7 TÉT MOAD OZ EE tek ZNDÜNÉS 3) bd p E LÉS ÍZ ezöket ua det eláár s táts VO905 ön ag ád 650 4 ) b STT S a el aaa erte ee] OVO: 8 sétány V750 a 5 ) y LENT E ta TÉK ÉK e DEO RV ÁT GZ Az tá ése 1850 : határozatlan korú öreg rák...... FSIOABO Söze egszts szts 30-60 : NAaNYONd ÖTeg TAK eyes ee tk etéss ze SZSOJÜ ly vászee ja ús 19500 3 A tenyésztésre vonatkozó adatok ezen fentebbi megfigyelésekből következnek, részben pedig már benne is foglaltatnak. ; A víznek tisztának, többé-kevébbé mozgónak kell lenni, gon- doskodni kell, hogy a víz tükrét a moszatok óriási tömege el ne borítsa, főleg pedig azért, mert a rákok u. n. kolerájá a Saprolegnia nevű gomba, mint azt többen kimutatták. A víz mélysége kűlön- böző lehet, váltakozhatik 0-5—1-5 m. között; s ha tóról lenne szó, úgy nagyon ajánlatos lenne míg egy oldalról tiszta s friss víz . vezettetik be nagyobb mennyiségben, addig másoldalról a leve- zetés olyan legyen, hogy a tó vizében az állás alatt termelt, fertőzmények biztosan eltávolodjanak. Ha mesterséges medenczét akarunk készíteni, akkor az legjobban megfelel a czélnak, ha leg- alább is 3 öl hosszú s 1!/2 öl széles. Alapja lejtős, hogy ezen me- denczében a víz 05 meter mélytől 1 meterig váltakozhassék. A medencze falainak többé-kevésbbé meredeknek kell lenni s ha a talaj omlékony, "akkor ajánlatos az oldalfalakat téglával kirakni oly módon, hogy 2—2 tégla között egy féltéglányi hézag maradjon. E hézag természetesen a felsőbb tégla sor által, mely hasonlóan van elrendezve, lyukakká alakúl. Ily módon a telepítésnél a tenyésztendő állatok már is alkalmas lyukakat találnak, a hol magukat oltalmaz- hatják. Az ily módon készített kőfalakat szokták az u. n. rözse fonásokkal pótolni; hiszen ez sem rosz, de korhad s megronthatja csakhamar a vizet s különben is kevésbbé jó tanyát nyujt. Lyukas kőfal rakások még azon természetes tavakban is ajánlatos, me- lyeknek talaja különben jó volna természetesen csak helylyel-közzel, mert egy tó partját így kirakni kőfallal vajmi kevéssé volna jö- vedelmező. A tenyésztés többi részletei pl. a táplálás stb. a fentebb már elmondottakból önmagától következik. ; Szigethy Károly. 16 210 APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. SE Lepkékre vadászó légy. — F. é. julius hóban Kocsóczon az urasági kertben sajátszerü jelenségnek voltam szemtanuja. Egyes kisebb Geometrida családba tartozó lepkék középnagyságú, vö- röses sárga szárnyú legyek által üldöztetve iparkodtak menekülni. A legyet megfogva vizsgálat alá vettem s Asilus crabromiformis-nak határoztam meg. Amint egy ilyen mitsem sejtő lepke felrepült, egy ilyen gyilkos s a levéllemez alsó részén lesben álló légy hátulról hirtelen reácsap, erős ormányát bemélyeszti s megöli. Ha a lepke a halálos megrohanás elől kimenekült és levélre repült, akkor a légy onnan is kiüzte s üldözte folyton addig, míg zsákmányául nem esett. A lepke ilyenkor látszólag hirtelen összerogy, szárnyai leesnek, mozogni sem képes, ellensége pedig felkapja s buvó helyére röpül vele. A nyugvó helyén a meglehetős erős s szuró szipókáját tes- tébe mélyeszti s nedvét szívja ki. Az egész műtét egy pillanat műve s némelyik oly ügyességet sajátít el e mesterségben, hogy rövid negyed óra alatt 6 drb Cidaria chenopodia-t fogott meg s pusztított el. Ugy látszik, hogy a lepke halála ilyen alkalommal rögtön be- következik, mert az Asilustól elvett lepkék közöl egyiknél sem észlelhettem bármi csekély életjelt, még akkor sem. ha azokat a légygyel együtt fogtam el. Alkalmasint a lepke mellkasában fekvő idegduczai szuratnak meg s ez okozza gyors kimulását. Dr. Vángel Jenő. Szükség törvényt ront. — F. é. junius közepén a budai m. k. vinezellériskolából az a panasz érkezett hozzám, hogy az iskola bérlett kertjében a burgundi répát körülbelül 40 négyszögméternyi területen mintegy 10—14 nap óta -valami ismeretlen rovarok nagy számmal meglevték s -a répa leveleit nagy mértékben rongálják. A panaszos levélhez az illető rovarok is mellékelve voltak. Nagy volt a meglepetésem, midőn azokban a luczerna-pusztító katiczabogarat Swbcoccinella 24 - punctata L. — Epilachna globosa Schneid.) és álczáit ismertem fel. Erről a bogárról eddig csak azt tudtuk, hogy álczájával együtt a luczernán, baltaczimen, lóherén és esetleg bükkönyön él s gyakran kárt is okoz; de a burgundi répán tudtommal még sehol sem észlelték. 211 Érdemesnek tartottam ennélfogva a jelzett kártételeket a hely- szinen is megtekinteni. Meglátogattam tehát Angyal Dezső segéd- tanár úr szíves kalauzolása mellett az említett kertet a budai Gel- lérthegy alatt és azonnal nyitjára jöttem, hogy miért szorult ott ez a bogár a neki szokatlan táplálékra. A megtámadott burgundi répa, melynek levélzete valóban erősen meg volt kopasztva és melyen még mindig elég sok bogár (de már kevés álcza) tanyázott, egy két hét előtt lekaszált nagyobb luczernatábla szélén feküdt s annak mentén 2 méter széles szegélyt képezett. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a katiczabogarak és álezák . eredetileg a luczernán élősködtek és az éhségtől hajtva csak akkor lepték el a közvetlen szomszédságban levő burgundi répát, mikor a luczerna lekaszáltatott, elhordatott s így élelmük elfogyott. E magyarázat helyessége mellett szólt még az a körülmény is, hogy ugyanabban a kertben a burgundi répának ott, a hol nem állott közelében luczerna, vagy a hol szomszédságban a luczernát még le nem kaszálták nem volt sehol semmi bántódása; a még kaszálatlan luczernatáblák azonban mindenütt erősen el voltak lepve katiczabogarakkal. Az egész dologból az a tanulság meríthető, hogy hasonló ese- tekben a burgundi répa megóvására tanácsos a répával határos lu- czernatáblákat a répa felé eső szélükön le nem kaszáltatni, hanem ott legalább egy méternyi széles szallagot kaszálatlanul bagyni. Ilyenkor aztán a lekaszált területről valamennyi katiczabogár — nem levén kénytelen más táplálékhoz folyamodni — a meghagyott lu- czernára fog tódulni s arról bogárhálóval könnyen lesz összegyüjt- hető. : Dr. Horváth Géga. Burgonyának egy uj ellenségéről. — A burgonyának egy uj ellenségéről akarok néhány szóval megemlékezni, mely ha tö- megesen föllépne ugyancsak egy oly félelmetes állattá válnék, mint a szőlő Phylloxerája. Neve: Zychea Phaseoli Fasserini. Tartozik az úgynevezett növénytetvekhez; főleg őszszel a Phaseolus és A marantus gyökerein él, télen az Euphorbia és különösen a kelkáposzta illetőleg virágkel (Brassica oleracea L. var. botrytis) gyökerein élősködik. Először mint burgonya ellenség 1885-ben Beckler nördlingai tanár által lett felfedezve, s ő már akkor ama gyanujának adott kifejezést, hogy ez a burgonya földalatti ellenségeinek legvesze- delmesebbike, mely felfedezést Dr. Karsch vizsgálatai alapján meg- 16" 212 erősítette s nézetének "Die Erdlaus, eine neue Gefahr für den Kar- toffelbaux?) czimű munkájában kifejezést is adott. Rövid leirását eme veszélyes parasitának a következőkben adjuk. Az egész test körtealaku, potroha fehéres szinű s végén kihegyzett, szőrözete sárgás, végtagjai és tapogatói szürkék, a kitingyűrűk világosszürkék. Fején két, öt ízből s vízszintesen álló tapogatót visel, melyeknek bunkós formájú végize a leghosszabb, a második a legrövidebb. A fején továbbá két fekete szemfoltot találunk A fej alsó oldalán találjuk az izeit, alúl kihegyezett szi- pókát. A hátrafelé szélesedő mellkas rövid s gyöngén hajlott. A potroh golyóalaku s pontozott mélyedésekkel bír. Három végtag- párának végén kettős karmot találunk; az első végtagpár igen rövid s a szipóka közvetlen kezdete mellett jobbra és balra ered ; a második végtagpár a szipóka közepe táján fekszik, míg a har- madik végtagpár jó hosszú s közel a szipóka hegye mögött a hasnak egy harántmélyedésben — mely a mellkast a potrohtól elválasztja — kezdődik. A hason látszik az izeltség, az izek mindegyik oldalán, egy-egy hosszanti kidomborodás vehető észre, melyen összesen hat pár légzőlik (stigma) van. Nevezetes végre azon tény is, hogy a nőstény eleveneket szül. Szerencsére ezen burgonya ellenség eddigelé csak szórványosan lett észlelve, nevezetesen Németországban. Nálunk tudtommal eddig még nem észlelték; mindazonáltal, hogy esetleges elterjedését jó eleve meg lehessen gátolni. Dr. Karschnak következő védekező módjait ajánljuk : 1. A burgonyatetű eddigelé ismert gazdáit: Phaseolust, Ama- rantust, kelkáposztát és Euphorbiát lehetőleg távol tartsuk a bur- gonyaföldektől. 9. A hol birtokunkba ejthetjük azonnal pusztítsuk el. 3. Szükséges, hogy a burgonyatetű fejlődéstani viszonyai ta- nulmányoztassanak és 4. Ha valamely burgonyaföldön észleltetik, az semmi áron sem titkolandó el, hanenrminden rendelkezésünkre álló eszközzel pusz- títandó s ha tömegesen fellépne okvetlen a hatóság is értesítendő, hogy ez a további lépéseket megtehesse. Turbó s NYA TO :) Berlin, A. Friedlánder u Sohn 1886. 213 KÜLÖNFÉLEK. it A kendermag bogárról — Ez évi májushavi füzetünkben a kendermagbogár (Feritelus familiaris Bol.) előfordulásáról és kárté- konyságáról kis czikket közöltünk, melyre vonatkozólag az : Erdészeti Lapokc IX. és X. füzetében Illés Nándor tollából következőket olvashatjuk. A kenderke bogár iendesen a faiskolák fiatal csemetéit, a szőóllő és gyümölcsfák hajtásait rongálja; az ákácz csemetekertben az 1884. év tavaszán figyeltem meg; ugyanis a Szabadka város közelében telepített, mintegy 12 kat. holdnyi faiskolában, az ott kiültetett s 15 cm-re megcsonkított ákáczcsemetéket a kenderke bogár igen meg- rongálta. A rongálást arról lehetett észrevenni, hogy a csemeték törzsecskéi felülről lefelé rohamosan elkezdettek száradni. Miután a városi erdész a rágás minőségéről felvilágosítást nem tudott adni, magam fogtam annak megvizsgálásához. Ott a hol kenderke bogarat munkában láttam, a földre hasaltam s először szabad szemmel, azután pedig loupeval kisértem munkáját. Ez pedig következőleg történt. Hosszú ormányát a bogár bedugta az ákácz rügygödrébe s az ott készen lévő finom levél és hajtás képződményeket (a tenyésző kúpot) tisztára kifalta, illetve lerágta. A növény ilyen állapotban megszünt érintkezni a levegő tápláló anyagával s a törzsecske a legközelebbi alsó rügyig elszáradott. A bogár meglehetősen falánk és szapora voltánál fogva nagy kárt tesz. Ez esetben vagy 8 holdnyi ákácz- csemetét rongált meg. Az óvószer az volt, hogy a csemetéket egészen tövig (földig) levágták, minélfogva azok a föld alá került rügyekből ismét kihajtottak és szép s a következő tavaszon kiültethető csemetékké váltak. Részemről pusztitására legjobbnak tartom a baromfit, kivált- képen a pulykát és még inkább a gyöngytyúkot, a mely fürge és nem kaparászik; ezek a királyhalmi m. kir. erdőőri szakiskola (Szeged város határában) nagyterjedelmű csemete kertjeiben (20 kat. hold) a mult évben igen jó eredménynyel alkalmaztattak a kenderke bogár pusztítására. A legelső magyar darázs- és méhgyüjtemény. — Ez évi augusztus hóban a nálunk járt Radoskowsk y orosz tűzértábornok beszélte, hogy a varsói muzeumban egész kis gyüjtemény magyar méhfélét talált, melyet valaki e század elején (18085—1806 körül) hazánkban gyüjtött és a lengyel muzeumnak ajándékozott. Ez is- meretlen rovargyüjtő, kinek a nevét azonban nem jegyezték fel, oly szerencsével gyüjtötte a darazsakat és méheket, hogy igen sok, csak azóta felfedezett .és leírt faj több példányban is kezeibe került. Radoskowsky — mint említé— Mocsáry Sándor jeles hyme- nopterologusunk pontos leírásai után ezeket mind felismerte. Ez a gyüjtemény bizonyára a legelsők egyike volt, mely ilyenféle rova- rokból hazánkban gyüjtetett. 214 Schizoneura lanigera Hartg. — Az almafára az állatországból való élősdiek közül legnevezetesebb a vértetű — Schizoneura lanigera Hartg. Hazája ugy látszik — Iszak-Amerika. De jelenleg Európa több országban is meglehetősen el van terjedve. Hazánkban is több helyen fellépett már és fellépte veszélyes alakot öltött, minek követ- keztében a kormány az illető törvényhatóságok és gazdasági egyesü- letek figyelmét is felhívta ez élősdire.?" ) A mintegy 15 milliméter hosszú kis állat szintén a levéltetvek csoportjához tartozik; magyar elnevezését onnét vette, hogy ha szét- nyomjuk, piros nedv jő ki testéből. Legtöbbnyire a fiatal almafákat támadja meg, különösen a széltől védett nyirkosabb levegőjű ker- tekben; a fáknak vékonyabb, leginkább egy éves hajtásain nagyobb csoportokban foglal helyet es szívócsöve segélyével a növény nedvét szívja. Az ilyen helyeken aztán puha és leves daganat támad, Vénebb. fákon már ritkábban jelennek meg; leginkább csak akkor, ha a fagy által vagy más módon megrongáltattak. — A fán ejtett sebek be- gyógyulását akadályozzák és rendesen ezekben vonják meg magukat, hol az üldözés elől biztos helyet találnak. ; Könnyen felismerhetők arról, hogy a rézvörös vagy szürkés- vörös szárnyatlan alakoknak potrohvégük fehér gyapjúszerű anyaggal van borítva. Ugyancsak ily szőr borítja a fénylő fekete és barna potrohú szárnyas alakokat is, melyeknek vékony áttetsző lábaik vannak. Jelenlétüket elárulja az, hogy az ágaknak az a része, melyen a vértetűnek gyarmata tanyázik, szintén fehér gyapjúnemű snyezzol van bevonva. Az ág azon részén, hol a vértetű helyet foglal, egy kis dudorodás látható, melynek folytonos és gyors nővekedése kővetkez- tében az ág felreped. Az így származott sebhely mindig nagyobb lesz, végre az egész ágat átfogja, kérgétől megfosztja és egészen tönkre teszi. józes is gyorsan szaporodnak mint a levéltetvek általában; ta- vasztól kezdve 8—9 ízben is eleveneket szülnek. ŐÖszszel a szárnyas alakok is előtünnek és mihelyt petefészkökben 5— 7 pete megérett, tovább vándorolnak, hogy uj államot alakítsanak. Ezek közöttő való- szinűleg hím és nő egyének vannak. A nőstények télre olyan tojá- sokat tojnak, melyekből tavaszkor csak nőstények fejlődnek. Eg gyik fáról a másikra hihetőleg az őket környező gyapjúnemű burok segé- lyével jutnak, melybe a szél könnyen belekapaszkodik és az sas állatot tovább viszi. A földművelési miniszteriura fentebb idézett rendeletében a következő óvó és irtó eljárást ajánlja a vértetű ellen: 1. Azokról a helyekről, melyeken a vértetű már fellépett nem kell almafát vásá- rolni. Ha nem puhatolható ki, hogy mely helyről valók az almafák, abban az esetben az elültetís előtt czélszerű azokat kefével jól meg- dörzsölni; azokat az érdes helyeket pedig, melyeket kefével elérni nem lehet, fakenőcscsel "") bekenni. 2. Irtószerűl ajánlható: dohánylé, eczet, gázvíz, hamulúg, borszesz, petróleum és különösen a 12 liter 3) Földművélési minisztérium 1878, 3488. sz. a. körlevele. 77) " , agyag, ?/. szarvasmarha trágya, "/; mész vagy hamu. 215 víz-, 1 liter petróleum- és !/, kilo szappanból álló keverék. Ezeket a szereket, kefe vagy ecset segélyével a megtámadott helyekre má- zoljuk. A bekenés 3— 4 heti időközökben ismételni kell. Taschenberg ajánlja," hogy a megtámadott növényt meszes vízzel több ízben fecskendezzük be, mivel a meszes víz a növény testén támadt seben keresztűl minden irányban elhatol. Czélszerű a talajba is bizonyos mennyiségű meszet hinteni a fa körül. — A Gazdasági Lapok?) irtó szerűl azt az eljárást ajánlja, melyet a Wűrtenbergi bor és gyümölcstenyésztők Schorndorfban 1874, szept. 1-én tartott gyülésükben ajánlottak és a mely következő: Ha az élősdi még nincs nagyon elterjedve, czélszerű a fát gyakrabban meg- kefélni, a fiatal bajtásokat lemetszeni és elégetni. A száraz kérget minden héten vakarjuk le, a sebeket kenjük vagy meszeljük be. Mint- . hogy a peték a földben kelnek ki, és az állat a földről jut a fára: czélszerű a fa törzsét bekátrányozni, a földet ősszel jól felásni és mészszel jól megkenni. Legbiztosabbnak mondja a schorndorfi gyűlés is a petroleummal való kenést. Dr. Nyári Ferencz egy rész szitált anyag, 3 rész víz és egy rész tejpéntinolaj keveréket ajánlja a fa bekenésére, melylyel mindannyiszor be kell kenni, valahányszor uj tetvek jutnak reá. IRODALOM. —3i 5 Fr. W. Konow, Die europáischen Blennocampen (soweit dieselben bisher bekannt sind). (Wien. Entom. Zeitung. V. P.S TBB MAT STB IASESZÁG TESZ ELATAN) A Blennocampa-csoporthoz tartozó levéldarázsok között még sok érdekes felfedesés vár a kutatókra, a mint az e dolgozatból is ki- tünik, melyben a szerző a régebben ismert fajok tüzetesebb ismerte- tésén kivül több új fajt és nemet állít fel. Egy ilyen új nem a többi között a Rhadinoceraea, melynek egyik új faját, a Rh. nodicornis-t Korlevics tanár úr a Rh. thoracica [Tischb. fajjal együtt Fiume környékén fedezte fel. Horváth Géza, A magyarországi Psyllidákról. (Mathem. és termé- szettud. Közlemények. XXI. p. 291—320.) A szipókás rovarok (Rhynchoták) közé tartozó Psyllidák csa- ládja a szerző eddigi kutatásai szerint hazánkban összesen 64 fajjal van képviselve. A szerző előrebocsájtván e rovarcsalád általános jellemzését, nevezetesen a hazai fajok orismologiai és biologiai vi- szonyainak, valamint földrajzi elterjedésének ismertetését, részletesen felsorolja a magyarországi fajokat; pontosan közli minden egyes 7") Gazd 1940. 05 SZ. 216 faj termőhelyeit, életmódját, tápláló növényét és egyéb eddig felfe- dezett adatokat. A felsorolt 64 faj közől 3, u. m. Floria Horváthi Scott, Amblyrhina maculata Löw és Irioza Horváthii Löw a magyar fauna kizárólagos sajátságait képezik. A. Kuwert, General-Uebersiecht der Helophorinen Europas und der angrenzenden Gebiete. (Wien. Entom. Zeitung. V. p. 221— 228, 247—250 et 281—285.) E dolgozat jó szolgálatot fog tenni a bogarászoknak, a mely segélyével képesek lesznek a különben nehezen megkülönböztethető Helophorinákat pontosan meghatározni. A meghatározó táblázatok szövegében hazánk területéről említve vannak: Helophorus griseus Hbst. var. montenegrinus Kuw. és H. strigifrons Thoms. var. croa- ticus Kuw. Horvátországból. H. granularis L. var. elongatus Motsch. és H. confrater Kuw. Magyarországból. j Edm. Reitter, Ueber die mit Abraeus Leach verwandten Coleopteren- Gattungen. (Wien. Entom. Zeitung. V, p. 271—274.) A szerző a többi közt felemlíti, hogy a Bacanius Soliman Mars. nevű délkeleti Histerida-faj Horvátországban is tenyészik. A. E. Jurinac, Faunistiéni pabirci po. okolini Krapinskoj. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga druztva. I. p. 145—153.) Szerző Varasdmegyében Krapina környékén tett állattani kirán- dulásai alkalmával az izeltlábú állatokra is kiterjeszté figyelmét. Ennek eredménye gyanánt jelen dolgozatában felsorol 3 pókot. 1 ál- skorpiót és 11 rovart. A rovarok között legérdekesebb a Jroglophilus cavicola Koll. nevű szöcskefaj, melyre két barlangban akadt és melyet előbb már Ogulin környékén is felfedezett. ZENET E Kérdés. (8.) Kérem sziveskedjék tudomásomra hozni, hogy Frivaldszky Imre: s Jellemző adatok Magyarország faunájáhozc czimű munka kap- ható-e egyáltalában és mi az ára? Bodnár Jenő. im alolak (8.) A kérdéses munka, mely a M. T. Akad. évkönyv XI. 1865-ben jelent meg, az akadémiai könyvkereskedésben kapható. APA ÉTt HÖOK [AGA E ONVARTANL LAPOK MENNEL ENTELNNNTNN [j III. kötet. 1886. november. 11. füzet. ke LLLLLLLLLL LELETET LL LEÜL ELL ELL LEL LELETET ELTELTE TET TELENTE TELE TELEL TELET ETET TET TÉTETETT ETTEK ETETETT ETET ETETETT TETTETETT TETTETETT TÉT Kövid áttekintése a Magyarországban az 1886. évben tett gyüjtéseimnek.") Magyarországban való egy évi tartózkodásom alatt elég gyakran fordíthattam időmet és figyelmemet kedvenczeimre, az Apidákras minthogy gyüjtéseim oly eredménydúsak és sikeresek voltak mint eddig az általam látogatott országok egyikében sem, nem hagy- hatom anélkül, hogy azokat legalább rövid sorokban meg ne ismer- tessem, daczára annak, hogy Mocsáry Sándor, a jeles hyme- nopterolog tollából már számos az Apidákra vonatkozó adat jutott a nyilvánosság elé. Már a tavasz első napjaiban (1886. márczius 22.) Fiuméba indultam magyar szaktársaim tanácsára, hol Dr. Horváth Géza és Biró Lajos urak társaságában több napot töltöttem. Ottani kirándulásaim rendkívül dús zsákmányt szolgáltattak, miről azonban bővebben számot fogok adni a zágrábi természettudományi társulat közlönyében. Több mint 700 képviselőjét az Andrenáknak, közöttük 4 uj fajt, gyüjtöttem ott. Fiuméból, illetőleg Triestből visszatérve már a legszebb tavaszi időjárás uralkodott a fővárosban s ebből valamint más tapasztala- tokból következtetve, csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy az óhajtott igen korán repülő Andrenák már költési munkájukat $) A külföldön is jól ismert fiatal hymenopterolog Friese Henrik, ki körülbelül egy évig tartózkodott hazánkban s tanulmányainak élve, legtöbb idejét a magy. nemz. museum állattárában töltötte, de amellett a szép tavaszi és nyári napokat a főváros környékén, a budai hegyekben épúgy mint a Rákoson és hazánk messzebbfekvő vidékein (Fiume, Erdély, Zemplén, Dél- magyarország) tett kirándulásaiban főképen gyüjteményének gyarapítására hasz- nálta fel — nem régen Párisból levelet intézett hozzám, melyben rövid áttekin- tésben magyarországi gyüjtéseiről és észleleteiről értesít s így ezen levele ide- vágó részét szabad forditásban itt közölni hasznos munkának tartom, anpál is nkább, mert számos uj adat foglaltatik abban a magyarországi Apidákra L. A. 17 vonatkozólag. 218 elvégezték, amiért is ezen fajokat nem szerezhettem be - nem titko- lom azonban óhajomat, mely szerint ezekért is az ébredő tavasz első napjaiban, márcziusban ismét visszatérni szeretnék Budapestre. Az azután a főváros környékén rendezett kirándulásaim fő- képpen a gazdag tfHorája által kitüntetett budai hegyekbe irányultak s ott is leginkább a Sashegyet kerestem fel. Ott találtam An- drena nigrifons Sm. és parasitája Nomada verna Mocs. (— balteata Mocs. g) mellett még a pompás Eucera PFerezi Mocs. (— ampli- tarsis Mocs. 7)-t is, mely utóbbit különösen a Sashegy utolsó kupján (a Farkasvölgy felé) sokszor volt alkalmam. Muscari racemosa-ról gyüjteni. A többi Apidák közül különösen kieme- lendők még Andrena Julliani Schmied., Halictus obscuratus Mor., fasciatellus Schenck. és a valamivel későbben repülő Osmia denti- ventris Mor., gallarum Spin, és rufo-hirta Lep. Tovább haladva Buda-Eörs felé az előbb felsoroltakon kivül előfordultak még Andrena Genevensis Schmied. Potentilla ver- ná-n és Osmia pilicornis Sm. Viola odoratá-n. ANomada- fajok közűl találtam ott 3-spinosa Schmied. és Fabriciana Linn. Két az ördögárok mentén tett kirándulásom alkalmával birto- komba kerültek : Osmia dentiventris Mor. és bicolor Schrank. Viola odoratáról, továbbá Anxdrena bucephala §Steph., rufula Ferez., Gwynana G., Irimmerana K., mitis Ferez. és számos Nomada, me- lyek succincta, Marshamella, ruricornis és bijida fajokhoz tartoztak és a teljes virágzásban levő Acer pseudoplatanus-ra repűl- tek. A sszép kilátásc-hoz eczimzett villa alatt megtaláltam a Ha- lictus xanthophus K. himjeit és pedig a nőstényekkel egy időben repűlve. Azonban meg vagyok győződve arról, hogy a hímek már őszszel is kifejlődnek és csak egyes vidékeken telelnek át a nős- tényekkel együtt. Németországban még soha sem találtam hímet, daczára annak, hogy ott a nőstények mindenfelé gyakoriak. Április havában a Rákosra tettem számos kirándulást, de csak itt-ott értem el kedvező eredményt. Igy példáúl a katonai gyakorlótér mögött két nap alatt (április elején) igen dús zsák- mányt gyüjtöttem Salix cinerea- és purpurea- ról; ehhez hasonló siker csak Siders mellett (Ct. Wallis) jutalmazta fárad- ságomat (juliusban). Több mint 500 szép, kifogástalan Andrenát fogtam ott, eltekintve a számos Hallistus, Colletes, Osmia, Bombus, Nomada és Dolerus nemektől. Elsők közül ki kell emelnem a nigri- frons Sm., cineraria Linn., ovina Klg., sericata Imh., ventralis Imh., apicate Sm, Morawitei Thoms., Paveli Mocs., nycthemera Imh., 219 Trimmerana K.; a Nomadák közül különösen zonata Panz., guttulata Schenk. és 5-spinosa Schmied. érdemelnek emlitést. Májusban, a meleg időszak beálltával, az Eucera nem kép- viselői fejlődnek ki, melyek Magyarország faunájának különleges - ségei ; ekkor jelentkeznek továbbá a pompás, nagy Andrenák úgymint iruncatilabris Mor., decorata Sm., Suerinensis Fries., no- bilis Mor., limbata Gir., Sisymbrii Fries.; azonkívül egyenkint mu- tatkozott Osmia bisulca Gerst. is, mely előbbiekkel együtt mindig Sisymbrium Columnae-ra repült. Mint a magyar fauna sa- játságos képviselőit ki kell emelnem az Eucerák közül paradoxa Mocs., parvicornis Mocs., chrysopyga Perez (favosa Mocs.) és niti- diventris Mocs. Mindezek általában a Boragineákat, Anchu- sát, Nonneát, Boragot stb. látogatták, azonkivül egyesek Vicium és Trifoliumot is; leginkább Csepel szigetére vezető töltés oldalán találtam ezen fajokat s ugyanott egy uj faj is kerűlt birtokomba, ÁAndrena Braunsiana, melyet Linum austriacum virágjain fogtam. A Nomada és Halictus fajok közül is igen érdekes példányok jutottak gyüjteményembe ugyanazon lelőhelyről. Mondhatom, hogy ezen töltés, valamint Csepel község környéke legjobb gyüjtőhelyeim közzé tartozott és lejebb még vissza kell tér- nem ezen helyekre. A Rákos tájairól május havában kevesebbet gyüjtöttem és inkább csak a lóversenytér és az állatkert szomszéd- ságában fekvő területeket kerestem fel, hol Eucera JTetralonia, Andrena és Osmia fajokat találtam ugyan, de nem oly nagy szám- ban, mint a Rákos messzebb fekvő részein. Májusban kirándultam továobá Kelenföldre és a kincs- tári erdőbe is. Első helyen találtam ezen hónap közepén, nem messze a vasuti állomástól következőket: Andrena bisulcata Mor., tenxis Mor., aeneiventris Mor., truncatilabris, továbbá két még eddig ismeretlen fajt niveata és atrata. Valamennyi együttesen repült az ott előforduló sárga virágú Cruciferákra (talán Sina pis). Ezekkel együtt fogtam egy apró, fekete Nomadát is, melyet azonban még nem határozhattam meg. A kincstári erdőben számos igen becses példány jutott birtokomba. Ott találtam, habár csak két példányban, a Pável által felfedezett és Mocsáry S. által leírt FEucera curvitarsis-t, továbbá gyüjtöttem ott nagy mennyiségben Eucera clypeata Er., interrupta Baer és dijfficilis Duf., melyek leg- inkább Salvia és Stachys-félékre repűltek, de Boragineá- kat is felkerestek. Az Anárenák közül csak a kicsiny nana K. és Hattorfiana Fabr. fordultak elő, egyenkint azonban már nasuta Zs 220 Gir. pilipes Fabr. és scita Er. is. Élősdi méheket is fogtam ott és pedig egy-egy példányt a következő fajokból: Nomada melanopiga Mocs. és Dioscys 3-dentata Nyil. Junius kezdetén ismét a Rákosra tértem, mert a forró napok alatt a növényzet egészen kisült, csak Rákos talajában tenyészett még buja növényzet és így az állatok is oda vándoroltak. Ott uj alakok is tűntek elő; Rákos-Keresztúr és Czinkota között Habropoda zonatula Smith-re és parasitájára Melecta funeraria Sm.-re bukkantam. Ezeknek majdnem valamennyi példányát az akáczfák ágairól fogtam; a nőstényeket leginkább az utak szélén, fészkeik közelében találtam és parasitájukat szintén a fészkekhez közel, vagy Viciumra repűlve. Ezen két faj eddig csak a joniai szigetekről volt ismeretes és Mocsáry szerint Albániából; előbbit felfedezte. Dours azonkívül még Hyéres szigetén is (Dél-Francziaország). Az Andrenák közül felfedeztem a hungarica hímjét szintén akáczfákról szedve; társaságában előfordúlt scita, morio, pilipes és dilecta, melyek a forró napsugarak elől a hűvös faágak "közzé me-. neküűltek. Sisymbrium Colum ae-ról gyüjtöttem scita Er., trun- catilabris és tibialis fajok kisebb nyári . alakjait; továbbá még a hypopolia Ferez-t is, mely tudtommal eddig nem volt ismeretes Ma- gyarországból. Ugyanezen helyeken fordultak elő a Nomada anni, scita, chrysopyga, 3-punitata ; azonkívűl Nomada nobilis Mor. gazdá- jával együtt Anchusa és Salvia pratensis virágjain. Egyes Phiarus és Pasites példányokat is fogtam; a ritka Nomada o- csáryi Schmied. fajból azonban csak egyetlen egy állatot tudtam utol- érni. Az Eucerák ideje ekkor ugyan már elmúlt, de azért még találkozott a Rákoson FEucera cinerea nagy számban M elilotis-re repűlve, (nőstényeik magashangú zümmögésükről könnyen felismer- hetők) és interrupta Baer., Eucera pannonica Mocs. egy-két példá- nyát is fogtam ott. Tovább Kis- Tarcsa felé szintén gyüjtöttem az előbb em- lített kicsiny Andrena-fajokat, úgy mint miveata, atrata, bisulcata és tenuis, azonkívűl számos példányban Andrena nasüta, pilipes, morio, dubitata és combinata stb. Az Osmia Fapaveris főképpen Centaurea Gyanus L. virágjain volt található, míg Con v.o l- vulus-ról két Systropha-fajt szedtem. Ezen hónap vége felé még Colletes nasutus is mutatkozott igen nagy számban az Anchusa virágjaira repűlve. Juliusban alig változott a hymenoptera fauna a budai oldalon, habár egy-két ujjonan fellépő és ritka fajt mégis feljegyezhetek. 221 Így példáúl Eucera tomentosa Dours. parasítájával a Nomada pec- toralis Mor.-val együtta Gellérthegyen kerűlt birtokomba, hol egy magas, vörösvirágú Centaur ea-ra repűltek ; a Farkasvölgyben találtam Osmia díves Mocs.-t, mely a szép, sárgavirágú Centaurea solsticialis-t kereste fel. Lithurgus két faja számos példányban mindenütt mutatkozott, leginkább Centaureákat (solsticia- lis, Bibersteinii) és Carduus-t látogatva. Azonban legszor- galmasabb két vendége a Centaurea Bibersteinii-nek az Osmia bidentata Mor. (affinis Friv.) és a Tetralonia graja Mor., melyeket a Gellérthegyen százával lehet gyüjteni. A számos, Ma- gyarországból ismeretes Megachille fajokra nézve azonban sajnos nem érhettem el a kívánt sikert, mert csak egyes példányokban találtam . pillicrus Mor.-t a Gellérthegyen, továbbá apicalis Spinn-t és paci- fica Fanz-t, melanopyga Costa csak két példányban jutott gyüjte- ményembe, ezeket a Rákoson Centaurea-ról fogtam. Az annyira óhajtott Megachille hungarica Mocs., genalis Mor. és Dacica Mocs. fajokat azonban nem tudtam beszerezni. A mia Rákost illeti, mondhatom, hogy a lassanként csökkenő zsákmány arra kényszerített, hogy kirándulásaimat mindinkább távo- labb fekvő helyekre rendezzem, hogy így a gyüjtési területeimet kiterjeszszem. Végre Péczelig és Issaszegh-ig jutottam, honnét mint igen érdekes és sajátságos magyar fajt Colletes punc-. tatus Mocs.-t kell említenem első sorban, mely élősdijével együtt (Epeolus transitorius Ev.) repűlt és számos, igen szép Certeris-fajok társaságában a Nigella arvensis virágjait kereste fel, melyek Isaszegh és Péczel között levő hasadékban gyakoriak voltak. Ugyan- ott találtam Sinapis virágjain a csakugyan déli jellegű Andrena funebris Fanz-t is legelőször. Scabiosákra repűltek Dasypoda braccata Ev. és az ép oly szép Macrocera scabiosae Mocs. A Malva Alcea virágjaiban egészen elbujva előfordúlt Macrocera Malvae Rossi. Trifolium- és Salvia-ról fogtam az Eucerák még egy faját, melyet. első tekintetre paradoxra Mocs.-nak tekintettem, Mocsáry Sándor azonban cognatá-nak nevezte; hímjeit nem birtam kézre keríteni és így határozottan nyilatkozni fölötte nem akarok, de reménylem, hogy az Eucerák és Macrocerák ezen érde- mes és kitünő ismerője csakhamar tisztába hozza ezen fajt. Július közepén nagyobb útra indultam, Erdélyt és Dél- Magyarországot látogatottam meg. Egyes helyeken tartózkodtam rövid ideig így Nagyváradon, Kolozsvártt, Piskin, Aradon, Temes- vártt, Rékason, Orsován, Herkulesfürdőn (Mehadia), Fehértemplo- 222 mon, hol mindenütt lehetőség szerint gyüjtörttem, végre Deliblaton időztem 6 napig, ahol szorgalmas gyüjtéseim igen szép eredményre vezettek, de erről más alkalommal bővebben fogok értekezni. Visszatérve folytattam excursioimat a főváros környékén ; ezek között különösen azok érdemelnek említést, melyeket Cse- pel szigetére és Issaszeghre tettem. Csepel szigetén most is oly sikerrel gyüjtöttem mint tavaszkor; számos .Macrocera An- drena dilecta, morio, scita, hypopolia stb., melyek részben már a második generatiot képezték, továbbá Nomada Manni és brevicornis Mocs. gazdájával, az Andrena Ceti Schok-val együtt került hálómba Scabiosá-król; pompás Dasypoda-fajok, ugy mint braccata Ev. és varians (Mocs. i. 1.) lepték el a Scabiosák ingó virágfejecskéit, . közöttük repültek a mély hangu Bombusok, fragrans Fallas (egy § is) és a szép laesus Mor., melyek Anchusa bokrokat kerestek fel ; Anthophora nidulans és albigena Echiumról voltak gyüjthetők. Az. egész terület a sziget keleti oldalán, a holt Dunaág és a futóhomok- mezők között, csupa élet, csupa zsongás volt és számos hibátlan példányt szolgáltatott gyüjteményembe most is épúgy, mint tavaszkor. Péczel és Issaszegh között szintén ily szerencsével jártam; még igen sok szép Andrenát hoztam onnét haza, igy például pectoralis PFer. funebris, dilecta stb., melyek most Erymn- gium virágjait látogattak. Echium- és Anchusa-ról nagyszámú Anthidium és Macrocera jutott birtokomba. Itt megtaláltam ujból Dasypoda varians és braccata-fajokat is, melyek Scabiosa Och- roleuca-ra repültek. Thymusserpyllumon fogtam Fasztes maculatus Jur.-t és gazdáját a Nomia femoralis-t és diversipes-t. A Gellérthegyen gyüjtöttem augusztus elején a szép és igen ritka Ammobatus vinnetus Gerst.-t — Centaurea Biber- steinii-ről, Thymus- és Salvia-ról pedig Coeliogys brevis Ev., erythropyga rythropyga Först., haemorrhoa Först., atra Lep. stb. Augusztus 10-én el kellett hagynom ezen országot, melyet annyira megkedveltem, melyben oly otthonosan és jól éreztem ma- gam, hol oly bő zsákmányt és dús tapasztalatot szereztem ; el kellett hagynom, de él bennem azon remény, hogy visszatérhetek majdan és több ismerettel és tájékozottsággal folytathatom kutatásaimat. Friese Henrik. u u e Az 1885. évben Máramaros megyében előfor- dult káros rovarokról. Az 1885. évben a káros rovarok Máramaros megyében nem léptek tel oly nagy mennyiségben és oly pusztítólag mint az előtti években — sőt a mult években nagy tömegekben előfordultak közül egynehány u. m. JZortrig viridans, Hybernia defoliaria, Adimonia capreae — egészen eltünt azon helyekről, hol azelőtt nagy károkat okozott. Mely körülmények és tényezők voltak azok, melyek ezen eltünést okozták, az időjárás, valamely ragályos betegség vagy pedig a hasznos fürkész darázsok láthatlan és bámulatra méltó munkája, megállapítani nem lehetett. Az időjárást tekintve s a tavaly hirtelen egymásután bekövetkezett légváltozások nem csekély befo- lyással lehettek ezen körülményre. Igen valószínünek tartom továbbá azt is, hogy kora tavasz- szal valamely szép nap kicsalta petéből a hernyókat, melyek aztán táplálék hiányában és a nyomban bekövetkezett hideg folytán elpusztultak. Egyes fajok szerint következőleg sorolhatók fel a nevezett évben előfordult káros rovarok. I. Coleoptera. 1) Melolontha. vulgaris előfordult szórványosan egész Mára- marosban ; nagyobb mennyiségben helyenként csak a tölgy- és bükk- fákon volt észlelhető, melyek leveleit felfalta. 9) Lina populi nagy mennyiségben fordult elő a kabolapo- jánai ut melletti füzfákon. Továbbá szigetkamarán az ugynevezett , Bedő-füzesben. c 3) Adimonia capreae az 1884. évben rengeteg mennyiségben lépett fel Bocskón a szódagyár körül s a Tisza folyó mentén Bocs- kótól szigetkamaráig, az 1885. évben azonban e helyeken alig volt számbavehető, de Rómapolyána és Trebusa körül a füzesekben nagyobb. mennyiségben mutatkozott. 4) Agrilus viridis nagy mennyiségben fordult elő a rónaszéki pagonyhoz tartozó sZaopcsinac nevü erdőrészben a bükkfákon, továbbá aflonkai és trebusai ut mentén. 5) Bostrychus typographus, chalcographus és Hylesinus piniperda a rendesnél nagyobb mennyiségben a rónaszéki pagonyban és az 224 erdészvölgy fölött elterjedő fenyvesekben lépett fel. Továbbá nagy mennyiségben hozatott le Bocskóra és szigetkamarára a tutajokba kötött szálfákkai Kőrösmezőről, Luhi- és Bogdánból, Rahó- és Trebusáról. Ebből következtethető, hogy a nevezett vidéken is a szokottnál nagyobb mennyiségben szaporodott el. II. Hymenoptera. 6) Sirex gigas igen nagy számban bujt ki a bocskói és sziget- kamarai fürészek körül felhalmozott szálfákból és tönkökből. Továbbá a kabolapojánai fürdő körül a fürdőházakba beépült luczfenyő-ge- rendák és padló-deszkákból. Ú E rovarral egyidejüleg megjelent az érdekes Ichneumon per- tuasortus is, melynek álczája tudvalevőleg a Sirex gigas álczáiban élősködik.Ez ellenség ellen a gigas álczája hasztalanul rejtőzik mé- lyen a szálfa belsejébe, mert a pertuasorius nősténye ezt is kíku- tatja s több cm hosszú tojócsőjével beléje illeszti a petét, honnét a gigas darázs helyett azután a szép partuasorius bujik ki. III. Lepidoptera. 7) Fieris brassicae és napi a házi kertekben és réteken a káposzta-féle növényeken meglehetős nagy számban lépett fel. 8) Aporia crataegi a gyümölcsfákon mindenütt, de évről-évre mindinkább ritkább, mert a hernyófészkek őszszel és tavaszszal most Máramarosban is szorgalommal gyüjtetnek s megsemmisittetnek . 9) Vanessa polychloros igen nagy számban a szil-, füz- és cseresznyefákon mindenütt. 10) Acherontia Atropos Bocskón a kolompér-burgonya-mezőkön sok helyütt oly nagy számban fordult elő, hogy hernyója nemcsak a leveleket faltafel, hanem a kolompér indákat is megtámadta. Szórványosan minden évben mutatkozik ugyan, hanem ily nagy mennyiségbeu e helyen még soha nem észleltetett. 11) Deilephila nerc. E szép és Máramarosban eddig csak mint ritka vendég észlelt szender, az 1885. évben M.-Szigeten a Leander fákon több helyen érzékeny kárt okozott. — Csak egy udvarban több mint 50 drb. hernyó szedetett le a Leander fákról, melyekkel a tudatlan cselédség ruczákat étetett. Magam is több hernyó birtokába jutottam, melyekből a ritka szépségü pillét sikerült fölnevelnem. 12) Dasychira pudibunda nagy mennyiségben a bükkfákon, a 2259 kertekben pedig a szilvafákon jött elő. Több a szabadban szedett hernyónak szép sárga alapszine a fogságban feketébe ment át, de az ezekből nevelt lepkéknél a szin eltérést vagy változást a ren- destől nem szenvedett. E falánk hernyót a szép exoticus Attaeus Cynthia hernyó- jával együtt a Ricinus növényen is sikerült felnevelnem. 13) Ocneria dispar mindennemü lombfán, sőt helyenként a a luczfenyőn is nagymennyiségben jött elő. 14) Gastropacha lanestris a kökényfa bokrokon (Prunus spi- nosa) és nyirfákon minden évben bő mennyiségben jelenik meg. 3 15) Diloba coeruleocephala Bocskó és Lonka községek közt az országut mentén levő alma- és körtefákon nagy számban lépett föl. 16) Cheimatobia brumata igen nagy számban mutatkozott tölgy- és gyümölcsfákon. Élő himlepke példányokra még deczemberben is akadtam. : Piso Oornél. APROBB KÖZLEMENYEK. sze A bab gyökértetvéről. — Firbás Nándor úr e folyóirat legutóbbi füzetében ismertette Dr. Karsch Ferdinand német rovarász közleményét a bab gyökértetvéről ( Iychea Phaseoli Pass.), mely 1885-ben Németországban egy burgonyaföldön kártékonyan lépett fel. A közlött eset annyiban bir kiváló érdekkel, a meny- nyiben a bab gyökértetvének sem ez a tápláló növénye, sem kár- tékonysága addig még nem voltak ismeretesek. A Tychea Phaseoli különben hazánkban szintén előfordul, sőt 1886. nyarán Esztergom határában valósággal kárt is okozott — nem ugyan a burgonyán, hanem eredeti tápláló növényén, a babon. Az eset megfigyelője Vitál Kornél borászati vándortanitó úr, a ki az előtte ismeretlen rovarokat megvizsgálás végett beküldte, erre vonatkozólag a következőket jelentette : : A bab ültetvényeken észlelt rovart legnagyobb mértékben a szőlők közé ültetett bab gyökerein észleltem. A bab virágzása buja volt, de termést nem hozott majd semmit, pl. az én szőlőm sorai közé ültettem babot, melyből rosszabb termés esetén számitottam 1 hektolitert s lett 10 liter vagyis alig a magot kaptam vissza. — A bab levélzete igen korán kezdett sárgulni, virága elhullott, s ezt látva azt hittem, hogy a hőség és szárazság az oka ;kihuztam egy tövet s ezen mintha agyag szemcsék lógtak volna, úgy tele volt a fent- 226 említett rovarokkal. Ezen észlelet alapján elmentem más szőlőkbe, valamint szántóföldekre keresni, mivel sokaktól hallottam. hogy a nagy szárazság folytán a bab kivész, s a hol csak reá találtam e rovarokra, vagyis a hol csak láttam a növény sárgulását, mindenhol felleltem a rovart egész tömve a gyökérzeten. A bab szórványosan van ültetve, de azért mintegy 20—25 holdat kitenne legkevesebb az elpusztult babnak együvé vonása, minthogy itteni szokás szerint a babot kukoricza közé és szőlő sorok közé ültetik. c 544 Ez volna tehát e szerint a második, eddig megfigyelt eset, hogy a JZychea Phaseoli valóban kártékonyan lépett fel. Sajnálom, hogy a dolgot a helyszínén meg nem vizsgálhattam és végére nem járhattam, hogy mennyi része volt a bab elsilányitásában a gyö-. kértetünek, mennyi az ez idei rendkivüli szárazságnak. Minden esetre kissé túlzottnak tartom azonban azt az aggo- dalmat, hogy ez a gyökértetű valaha olyan veszedelmes ellenségévé válhátnék akár a babnak, akár a burgonyának, mint a minő vég-. zetes a szőllőre nézve a phylloxera. A bab és a burgonya nem évelő, hanem egynyári növények, melyek minden tavaszszal ujra veteményeztetnek; a rovarok tehát nem szaporodhatnak gyöke- reiken nemzedékek hosszú során át háborítatlanul. Ez oknál fogva az okszerű vetésforgás mindig a legjobb biztosíték lesz arra nézve, hogy a TZychea Phaseoli túlságosan el ne szaporodjék, és hogy esetleg kártételei a kellő határok közé szoríttassanak. Dr. Horváth Géza. Rovarkárok Borsodmegyében 1886-ban. — Borsodmegye felső részén a gazda ez idén nem igen panaszkodhatott a rovarkárok miatt; drótféreg és cserebogárpajor igen kevés kárt okoztak s alig érdemelnek említést. Tavaszszal a gabona-futrinka (Zabrus gibbus Fabr.) álczái okoztak itt-ott észrevehetőbb kárt, kivált az őszi búzavetésekben ; de nem annyira, hogy különös panaszra adtak volna okot, bár egye- seknek, lazább talajban"s rétek mellett lévő vetéseit !2—4 hold- nyi területen is elpusztították. A kifejlett rovar, alkalmasint a junius közepéig tartó nagy szárazság miatt, csak akkor bújt ki a földből, mikor az őszi legnagyobb részt már le volt aratva s így a sze- mekben is alig esett kár. Nagyobb pusztítással fenyegetett a zabon élő levéltetü (70- xoptera graminum Rond.), mely a nagy szárazságban rendkivül elszaporodott s már azt véltük, hogy zabvetésünknek 15—259/9-a 227 oda vész; de a junius közepétől julius közepéig tartó gyakori és bő eső a Toxopterat majdnem egészen elpusztította s zabvetéseinket annyira " helyrehozta, miszerint körülbelül 5"/, kárral megmene- kedtünk. A bükkönyön is találtam, de csak igen szórványosan 1—2 lépés átmérőjü, levéltetvek által okozott foltokat; de ezen, általam e vidéken először észlelt kártévő rovar pusztításáról, mivel későn vettem észre, csak annyit jelezhetek, hogy a megkárosított helyen a bükköny fejlődésében tetemesen hátramaradt s a foltok úgy néztek ki, mintha korommal lettek volna behintve ; mit, véleményem szerint, a levéltetvek hátramaradt fekete-barna bőre okozott. A satnya bükkönynövényeken még akkor is tanyázott a katicza-bogár ( Cocci- nella. septlempunctata L.), de kivált ennek sok bábját lehetett azokon találni. Kertész József. A méh fulánkjának szerepéről. - Ismeretes dolog, hogy a méh magát fulánkjával védi, azonban a fulánknak nemcsak védő sze- repe van és nemcsak fegyverül szolgál, hanem mint az újabb vizs- gálatok kideritették, más feladattal is bir. Minden méhész tudja, hogy a méz a kék lakmus papirt meg- vörösíti, tehát a méz savtartalmú. Ezen sav, mint az elemzések kimutatták, hangyasav és ez okozza, hogy a méz nem romlik meg olyan gyorsan és hogy huzamos ideig eltartható. Sokáig tana- kodtak azon, hogyan juthat ezen sav a mézbe, míg végre meg- tudták, hogy maga a méh eszközli azt fulánkjának segítségévél. A fulánk — mint ismeretes — a méregmirigygyel áll összekötte- . tésben, a mely folyton választja el azon nedvet, mely ha a méh az embert megszúrja, annak azt a kellemetlen, maró, égető fájdalmat okozza. És ezen nedv a hangyasav A méh a mint az egyes sejtek mézzel telve vannak, fulánkjának végén az u. n. méregcsepp alak- jában összegyülemlő hangyasavat az egyes sejtekbe folyatja, s így a méz a hangyasavval összekeverődvén, a romlás ellenében hosszabb időre biztosítja. Hogy a hangyasav a mézet csakugyan konzerválja, arról könnyen meggyőződhetünk, ha a mézet meleg vízzel tisztítjuk ; — . ekkor a hangyasav a viz által kivonatik, s a méz sokkal hamarabb romlik meg. Ha valamely méhkast a mézhordás idejében kinyitunk, orrunkat azonnal megcsapja a hangyasav marós szaga. A haragos népnél a a méz sokkal több hangyasavat tartalmaz, mint a nem szúrós és nem haragos méhcsaládnál. Innen van az, hogy a liguriai méhek, 228 melyek tudvalevőleg nem szúrnak, méze nem oly állandó. Ezáltal igen jól kimagyarázható, hogy miért gyűjtenek a fulánk nélküli dél-amerikai méhek olyan kevés mézet? Egy bas ENGNTÓ KUÜULONFELEK. SZT STT ; Nemzetközi kiállítás Flórenczben. — A nemzetközi kiállítás, melyet az olasz kormany a kultivált növényeket károsító penész- gombák és rovarok irtására szolgáló készülékekből, eszközökből, sze- rekből stb, Flórenczben rendeztetett és melyet már folyóiratunk juliusi füzetében jeleztünk, október 17-én nyílt meg és október 26-ig tartott. A kiállítás, melyen Msgyarországot Dr. Horváth Géza úr képviselte és ott mint a jury tagja is közreműködött, igen érdekes és tanulságos volt. A kiállítók száma mintegy 150-re rúgott; hazánkból két kiállító vett részt: az orsz. phylloxera-kisérleti állomás, kiadványaival, és Schönbeck Imre Esztergomból gabonaüszög ellenes csávázó szerével.. A kiállítás berekesztése alkalmával Grimaldi olasz földmívelési miniszter egyszersmind kiosztotta a jury által megítélt következő díjakat és jutalmakat : 1. Díszoklevéllel lettek jatüntetye az olasz földmívelés-, par- és kereskedelemügyi kir. miniszterium, a washingtoni földmíivelési miniszterium entomologiai osztálya, a budapésti orsz. phyl- loxera-kísérleti állomás, a flórenczi entomologiai állomás és a montpellieri felsőbb gazdasági tanintézet. 2. Aranyéremmel jmtolmeztatotss Vermorel franczia gyáros ( Villefranche-sur-RKhőne) : Excelsiors szénkéneg-fecskendőjéért. 3. Ezüst-érmet nyertek: Zabeo Antal (Pádua) poralakú irtó- szerek alkalmazásához való fuvóért, Garolla József (Limena) fecs- kendőjéért, Vermorel (Villefranche) permetező készülékeért, Perrin ( Liergues) szénkéneg fecskendőért, Cabal (Nissan) szénkénegező-ekéért, Rietti Victor (Florencz) szénkéneg gyártásért, a Societa anonima Miniere solfuree (Albani) és a Cesena Sulphur Company (Cesena) kén-terményekért. 4. Bronzérmet összesen 15 kiállító kapott. Személyes hír. — A román király Dr. Horváth Géza úrnak, az orsz. phylloxera-kísérleti állomás főnökének a román koronarend tiszti keresztjét adományozta. Selyemtenyésztők figyelmébe. — A földmívelés-, ipar- és keres- kedolemügyi magy. miniszter a selyemtenyésztés emelése czéljából a következő rendeletet tette közzé, melyet a selyemtenyésztéssel foglal- kozó, vagy azzal foglalkozni dzáműlk figyelmébe ajánlunk. 17,094. sz. Rendelet valamennyi törvényhatóságnak. A selyemtenyésztés ügyének biztosításáról szóló 1885.évi XXV. törvényczikk végrehajtása érdekében a következőket rendelem: 229 I. RÉSZ. A. selyemtenyésztésről, 1. A törvény 1. §-a értelmében csak egészséges petéből lévén megengedve a selyembogár tenyésztése, a 53. §. pedig kimondván azt, hogy a földmívelési miniszter tartozik gondoskodni arról, hogy a kellő mennyiségű alkalmas pete rendelkezésére álljon : ezen kötelezettségemből kifolyólag figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy ily alkalmas peték készítésével a szegszárdi magyar királyi selyemteny észtési. felűügyelő- séget bíztam meg, mely egyszersmind a petéknek a "kérvényezők között való kiosztását is eszközölni fogja. A) A petekiosztásról. 2. A kiosztás mikénti eszközlése tárgyában következő eljárást állapítom meg : a) Mindazok, a kik selyembogár tenyésztéssel foglalkozni kívánnak, a törvény 8. §-a értelmében nyerendő alkalmas peték megnyerése czéljából, "— legkésőbb az illető termelési év január hó 15-ig — az illetékes KözSégŰ előljáróságnál, városokban a tanács e czélból megbízott tisztviselőjénél, a fővárosban a ker. előljáróságnál tartoznak jelentkezni. Az előljáróság kötelezettsége a hozzá e czélból évenkint meg- küldött összeírási ívben az illetőket előjegyezni. b) Ezen pontosan kitöltött ősszeírási ív az előljáróság által leg- később január hó végeig a szolgábírákhoz, illetve a polgármesterhez és a városi tanácshoz, ezek által pedig az összegyűjtött kimutatások, legkésőbb február hó 15-ig az illető törvényhatósághoz fölterjesz- tendők, a mely köteles a törvényhatóság területéről beérkezett összes kimutatásokat legkésőbb február hó végeig a selyemtenyésztési fel- ügyelőséghez Szegszárdra beküldeni. c) A községi előljáróságokon kívül jogosítva vannak még a selyemtenyésztési felügyelőség és annak e czélból megbízandó közegei is — kiknek nevei mindenkor jó eleve kellőleg közzététetnek — jelent- kezéseket elfogadni. d) A jelentkezés felvétele az a) pontban említett és "//. alatti mintában mellékelt összeírási ívek, illetőleg azokhoz csatolt petekiosz- tási lajstromok rovatainak betöltésével történik. e) Miután az ország nem minden részében folytattatik, illetőleg folytatható sikerrel a selyemgubó-termelés, ennélfogva azon megyéket és vidékeket, melyek községei a fentérintett összeírási ívekkel láttatnak el, évről-évre a miniszterium állapítja meg. Ha oly községekből, melyek összeírási ívekkel nem láttatnak el, jelentkeznének, a kik selyembogár-tenyésztéssel foglalkozni kívánnak : kötelességében áll az illető előljáróságnak azokat — ezen összeírási ív nélkül is — a jelentkezés után azonnal közvetlenül a szegszárdi selyemtenyésztési felügyelőségnek bejelenteni. J) A miniszterium a selyemtenyésztési felügyelőség útján intéz- kedik arról, hogy a szabályszerü időben jelentkezett termelőknek a kért egészséges pete a tenyésztésre jogosító igazolványt magában foglaló könyvecskével együtt kezeikhez juttattassék. 230 B) 4 gubó beváltásáról. 3. A ki ily módon a miniszterium által kiosztott petékben részesül, kötelezettséget tartozik vállalni a következőkre nézve: a) Hogy a selyemtenyésztési felügyelőség, illetőleg közegeinek utasításait mindenben pontosan teljesíti. b) Hogy a nyert összes petemennyiséget kizárólag gubóterme- lésre fordítja és petetermelésre semmi szín alatt sem. c) Hogy a termelt gubómennyiség beszolgáltatása alkalmával, a kapott petékkel kiadott selyemtenyésztési könyvecskéket (1. alább az 5. pontot), valamint a petét tartalmazó dobozokat, a selyemtenyésztési felügyelőséghez visszaküldi. Azon tenyésztő, ki ezt tenni elmulasztja, minden be nem szol- gáltatott dobozért 10 krajczárt, az igazolvány-könyvecskéért pedig 5 krajczárt tartozik a selyemtenyésztési felügyelőségnek megtéríteni. 4. A beváltási árak a miniszterium által évenkint megállapít. . tatnak s azok, valamint a beváltási állomások, a községek útján közzé- tétetnek. ; 5. Az állam által petével ellátott termelő az iránti igazolásául, hogy valóban a miniszterium engedélyével s a miniszterium által adott - egészséges petéből tenyészt selyembogarat, a 2. 7) pontban említett selyemtenyésztési könyvecske adatik ki. II. RÉSZ. Selyempete-árulásról vagy kiosztásról. (A törvény 2. §-ához.) 6. Selyempetét árulni vagy kiosztani oly községben, melyben a miniszterium osztat selyempetét, egyátalában tilos. 7. Más községekben petét árulni vagy kiosztani szándékozó egyé- neknek 50 kros bélyeggel fölszerelt kérvénynyel közvetlenül a föld- mívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumhoz kell fordulniok. Ezen kérvényben — okmányokkal igazolandó — következő adatok sorolandók fel : a) folyamodó neve, lakhelye, foglalkozása ; b) a kiosztani vagy elárúsitani kívánt pete mennyisége, 118 és eredete (saját termelés" vagy vásárlás?) ; c) igazolása annak, hogy a kérdéses pete a törvény 1. §-ának megfelelően egészséges, tehát hogy egészséges hernyóktól szár- mazik ; d) a községek névsora, melyekben a peték kiosztása vagy elárú- sítása szándékoltatik, miután ez csak oly községekben sz5elneT meg, melyekben a miniszterium petét nem osztat ki. 8. A miniszteriumnak jogában áll, a kérvényben előadottaknak elbírálása végett, folyamodótól a kiosztani vagy elárús tani kivánt petékből mutatványt követelni, illetőleg a készletet saját közegei által folyamodó költségére megvizsgáltatni, s abból megfelelő mennyiségű mutatványt vétetni. 231 SG kérvények, a petekiosztást megelőző évnek legkésőbb deczember 31-éig, a miniszteriumhoz benyújtandók. A kérvények elin- tézéséről legkésőbb február hó végeig, az illető törvényhatóság útján, folyamodók értesíttetnek. III. RESZ. Selyemgubó-beváltás-, vásárlás- és eladásról. 10. Selyemgubót beváltani, vásárolni vagy eladni oly közsé- gekben, melyekben a miniszterium osztat selyempetét — és vált be selyemgubót — egyátalában tilos. 11. Más községekben selyemgubót beváltani, vásárolni vagy eladni szándékozó egyének ez iránt 50 kros bélyegköteles kérvényeikkel mindenkor évről-évre, a beváltási évet megelőző év végeig, a minisz- teriumhoz kell hogy folyamodjanak. A kérvényben okmányilag igazolandó : u) folyamodó neve, lakhelye, foglalkozása ; b) mely községben szándékozik gubót beváltani, vagy vásárolni, minthogy ez csak 9 községben engedtetik meg, hol a miniszterium petét nem osztatott ki ; c, osztatott-e ki petét? és ha igen: mennyit, hol, és mily számú miniszteri engedély alapján? d) ha csek vásárlásról és nem beváltásról van szó. igazolandó az, hogy a b) szerint megnevezendő községekben, kiktől és mennyi gubót kiván vásárolni, és ezen termelők, kitől szerezték a termelésre szükséges petéket ? €) hová kivánja a szerzett gubót szállítani és azzal mi czélja van ? 12. Ezen kérvények alapján a miniszterium az illető engedély fölött határozatát február hó végeig, illetékes törvényhatósága útján, a tolyamodónak tudtára adja. IV. RÉSZ. Szállítási igazolási eljárás. 18. A selyempetének kiosztása és árulása, a gubók beváltása, vásárlására és eladására stb. nézve kikötött miniszteri engedélyek ellenőrzése czéljából, a nevezett tárgyaknak szállítása is úgy az ország belsejébe, valamint az országba való bevitele vagy az országból valt kivitele is, csak külön miniszteri engedély mellett eszközölhető. 14. Ily szállítási engedélyért, ha a pete vagy gubó belföldi vasut-, hajó- vagy posta-állomáson feladni szándékoltatik, a feladónak, ha pedig az az országba bevitetni czéloztatik, a magyarországi czím- zettnek kell folyamodnia. 15. Ha az illető folyamodó, az előző pontokban foglalt intéz- kedések folytán, selyempete-kiosztásra, árulásra és eladásra jogosult- ságot nyert: a miniszterium a szállítási engedélyt megadja, ha a kér- vényben igazoltatik : a) a pete-kiosztásra, árulásra, selyemgubó-beváltásra, vásárlásra és eladásra nyert engedély; 232 b) a szállítani kivánt pete vagy gubó mennyisége; c) a származási és rendeltetési helyek, illetőleg a feladó és leadó posta- vagy vasuti állomások. 16. Az engedély megadása alkalmával, három darab szállítási igazolvány állíttatik ki, melyek közül egyik a feladási állomáson marad, másik kettő a küldeménynyel továbbíttatván megérkezés után ezek egyike, a czímzettnek igazulásul kiadatik, a másik pedig a leadási állomás által visszatartatik. 17. Ezen igazolási eljárás nem alkalmazandó azon esetekben, ha a szállítmány a m. kir. selyemgyárak, vagy a m. kir. beváltó állo- mások valamelyikének van czímezve. Hirdetmény. Kik a magas kormánytól ingyen selymérpetét, a folyó évi tenyész- tésre, annak idején kivánnak, jelentsék magukat azonnal a városi tanácsnál, illetve a községi előljáróságnál, jegyeztessék fel az ott levő ívekre neveiket, úgymint, hogy mennyi petét kívánnak. A ki ez alkalommal elmulasztaná magát jelenteni, az utólagos jelentkezéskor csak kevesebb petét fog kaphatni, mintsem kivánt volna. A kik jelentkeznek, kötelezik magukat a pete átvételére. A ki ingyen petét elfogad a kormánytól, kötelezi magát a követ- kezőkre : ; 1. Kötelezi magát mástól petét el nem fogadni. 2. Kötelezi magát minden gubóit beszállítani azon hozzá leg- közelebb eső királyi beváltó-intézethez, mely neki a pete-kiosztás alkelmával tudtára fog adatni és pedig a gubónak I. osztályát, töké- letes, egészséges, kemény gubót 1 frt. 20 jával — II. osztályát, mocskos, puha és dupla gubót 50 krjával kilogrammonként. 3. Azok, kik termelt gubóikat bárki másnak, kereskedőnek, házalónak stb. eladnák, meg fognak büntettetni később meghatározandó összeg erejéig. Szigorúan meghagyatik, hogy ezen ív a község érdemes elől- járósága által pontosan és teljesen kitöltve, f. é. február hó 28-án a szegszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőséghez czímezve okvetlen póstára adassék. Azon esetre, ha tenyésztésre vállalkozók nem jelentkeznének, az iv mégis beküldendő és ezen körülmény arra feljegyzendő. KOVARTANI LAPOK III. kötet. 1886. deecezember. A2eüzet VANNAK KAK KAT KKK K KNK KKN KEKE KEN KA KKN NNAK AT KAN TANK KTK KNK KAN KKT KT ÉN KKT AKK KT NANE N NT TK KATA NNAK TES KT KAN NKN KKN NAN NAN NAN K 991 DELETE TELETTi DEGTTNTNNTETTET] Adatok Gölnicebánya vidékének lepkefaundájához. 85187 Kassától Abosig éjszaki, onnan pedig éjszaknyugati irányban hozza a Kassa. Oderbergi vasút az utast a szük, de a természeti . kincsekben gazdag Hernád völgyben Margitfalvára, az első vasúti állomásra Szepesmegyében. Itt a völgy kissé kitágúl, mert ide . nyílik a délnyugat felé vonuló ép oly szép, de a Hernád völgyénél kevésbé vadregényes Gölniczvölgy. Közvetlen Margitfalu alatt egyesűl 320 meter magasságban — a tenger színe felett — a Hernád és a Gölniez folyó. Ez a hely Szepesmegyének legmélyebben fekvő vidéke, a honnét mind a Göl- nicz, mind a Hernád folyó mentében a talaj emelkedni kezd, úgy, hogy odább délre fekvő Gölniczbánya már 3572 meter magasságban van. A Gölnicz völgye Szepesmegyének legmelegebb része. A völgyet szegélyző hegyek -— a Szepes-Gömöri érczhegység — nem emelkednek feltünő magasságra, kevés csúcs haladja meg az ezer metert s kivált palás közetekből állanak. E mellett mészkő, szerpentin és asbest csak a Gölnicz folyó balpartján fordul elő, mint Jekelfalva Magitzán helységek határában, a 6283 meter magas úgy- nevezett Jekefalvi Vapeniczán, a Gölnicz- Hernád közti hegység utolsó tagján található, a mely tisztán mészkőből áll. Legmagasabb csúcsok : a Trochanka (1129 meter), Kloptán (1155 meter), Kojsoi Hola (1248 meter), a melyek felső része kopár; különben az egész hegység erdős. Az erdők részint fenyvesek, részint lomberdők. A völgy alsó részében — Gölniczbánya környékén — túlnyomó a lomberdő, a mely kivált nyirból — Betula alba —, bükkből — Fagus sylvatica- és gyertyánfából — Carpinus Betula — áll: helyenként különböző tölgyfákkal — uercus cerris, sessili- flora et peduneculata; — juharífíával — Acer campres- tris —, körisfával — Fraxinus excelsior —, berkenyével — 16 234 Sorbus aucuparia, aria et torminalis —, kutya ben- gével — Rhamnus Írangula —, különböző nyár , füz- és éger- fákkal — Populus alba, tremula, Salix caprea, Alnus incana és glutinosa— van keverve. Gölniczbányán felűl túlnyomó a tűlevelü erdő s ez részint lúcz — Abies excelsa — és jegenye fenyőből — Pinus sylvestris — áll, a melyeken kívül még szorványosan fekete fenyő — Pinus austriaca — és veres fenyő — Larix europaea — is található. A Gölmicz folyó völgyébe tőbb mellék völgy is nyílik, a melyek azonban a fővölgygyel egyforma természetüek. Ilyenek a Grelleséfi és a regényes Hüttgrundi völgy. i Rovarászati tevékenységem csak e csekély térre szorítkozott, a Hernád völgytől kezdve egészen Prakfalváig, mint egy a Gölnicz völgyben 16 kmeter hosszúságban, ide számitva a mellék völgyeket is. Kis föld ugyan, de általam 1868-tól kezdve sokszorosan megjárt, és átkutatott vidék, a melynek faunáját általában havasalji fajok jellemzik, mint: Parnassius Apollo L., Pieris Napi L. ab. Bryoniae 0., Erebia Medusa S. V., Er. vr. Psodea Hb. és vr. Hippomedusa 0., Er. aethiops Esp. és var. leucotaenia New., Er. Ligea L, Er. Euryale Esp. és ab. ocellaris Staud., Callimorpha dominula L , Hepialus Carna Esp., Hep. Humuli L., Geometra papilionaria L. Boarmia abietaria 5. V., Cidaria montanata 5. V. — Eupe- thecia. abietarta L. stb. De e havasalji fajokon kívül számos olyan lepke faj is található Gölniczbánya vidéken, a melyek határozottan középhegyeink, sőt melegebb vidékeink faunájára emlékeztetnek. Ilyenek : Deilephila Livornica Esp, Deil. porcellus L. — Macro- glossa bombyliformis O., Sesia myopiformis Bk., Ses. formiciformis Esp., stb. A ritkább fajok közül, a melyek közül nem egy uj faj van a Magyarország lepkefaunájára nézve felemlíthetem a következő fajokat : Folyomattus Hippothoe L. ab. coníluens Gerh., Folyom. Phlaeas L. vr. Eleus Fabr., — Apatura Iris ab. Jole S. V., — Epinephele Janira L. vr. Hispulla §. V., — Pleretes Matronula L., — La- siocampa gyercifolia L. ab. alnifolia 0. — Acronycta leporina L., — Plusia Jota L., — Abaraxas marginata L. ab. pollutaria. Hb. — Selemia bilunaria Esp-vr. Juliaria és tetralunaria vr. aestiva, — Ura- pterya sambucaria L. stb. stb. Végre mint a tudományra nézve is egészen uj állatot Neuronia Cespitis F. ab. grisea-t kell felem- lítennem. Majdnem husz évig gyüjtöttem e vidéken. Ezen idő. alatt leg- 235 pontosabban vezettem naplót s ennek az alapján gyüjtéseim ered- ményét van szerencsém a következőkben bemutatni. Magyarország a többi eddig átkutatott európai államokhoz képest, aránylag igen gazdag a lepkékben; épen így (rölniczbánya vidéke is. Hazánkban eddig már körülbelől 310 nemben több mint 1000 faj Macrolepidopterát fedeztek fel, a melyek közül már eddig is több mint felét sikerült vidékünkön feltalálni s birom gyüjte- ményemben. Névjegyzékemben 138 nemben összesen 512 fajt vettem fel; és pedig : SAR hopalotenas as s des at ask e 27 nem 116 faj II. Heterocera : AJESPÁINEÉS Láz kezd s EBBE 9 as SZAT ASS DJ BOMBIGESEZE Ete MS SÜ ék Má: MD CENOCÉAO Et At kettesek HOSE ZONÉS MEGSOMÉÉBAS Fr KN EAST L 5UNAza Ű65ÉS Összesen 138 nem 512 faj. Igen természetes e szám további kutatások által még tete- mesen növekedni fog, annyival is inkább, mert jegyzékembe számos olyan fajt nem vettem fel, a mely iránt legcsekélyebb kétségem volt, vagy a melyeket még nem sikerült helyesen meghatároznom. E lepkefajok helyes és biztos meghatározásáért kezeskedhetem, mert gyüjteményemet legnagyobb részben külföld első lepidoptero- logai, mintlStaudinger, Ribbe, Heine stb. voltak szivesek részben meghatározni, illetőleg határozásaimat felülvizsgálni. Miután a lepkék élete, nemcsak helyhez és növényhez, de igen sokszor még szigorúan megszabott időhöz is van kötve, hogy névjegyzékembe felvett fajok elősorolásai hazánk faunájára nézve nemcsak az egyes fajok földrajzi elterjedése, hanem még biologiai megfigyelése tekintetben is csak némileg értékkel birjanak, azért elkerülhetetlen szükségesnek tartottam, hogy fogásuk ideje is meg- legyen jelölve; amit annál is inkább tehettem, mert 12 évi folytonos gyüjtésem eredményét közlöm. Névjegyzékemben, melynek össze- állításánál a Staudinger-féle katalogus rendszerét és nomenkla- turáját követtem, az egyes fajoknál az első nagyobb szám a hónap, az utána következő kisebb szám pedig a nap számát jelenti. Az eddig Gölniczbánya és környékén gyüjtött lepkefajaim a következő táblázatos. kimutatás mutatja : 187 236 or plegel 95 FE tg ene MERETE EB 89 aha s GES P9 06"G GIGI 6I PF 91-42 J6IG JOT"G 0 GleGpIGGpF ! zs GNSEGYE FEE — — )GIg 60"§] — Ez eg TORT ug] $GP leg PF IGt-G] $I"9 ] — zZr-a 0GTF 99 PF 6GF ate Kküsep! eg OG MTE GIGI G GGEGENEzz g KEAGe ST AG eg 1879 Fer2g [Ae 00 /a szi Úsz dog d STEG TETATaeS 9881 KET VST ] t j ] 1 $§G es dns ss 166 Te pI06PF cGPpIGLp tt u99 I "TT iuueyy vagsopogy salts ] 89" j) éesős zéyét JETT 28 98" ai pot Ke ESÉS OTA KOLT ONT ÉTT Ő A esnpy 1 rt, ] TE"G 9" 6 La, aT"G IST "e bag BEREN ASE] sÓ OZ A OZÓ FOTO OSOL OS OO Ú r 9I2ÁH SPI[09 Za ER ÁE e ad s] 0 eyyg tunsáur I a tzzőbe zen Vess S le e Se eg ee Mn: d sIsueurg 3 TÉSSE zás kzt ő SALE OK SOLA dass ő SEGA E ESO ETÉTTÁUNEGTSSZTA c H8Sg FEREG Eg eg ) GFAG seg h hg KOGELZ AS se dák 2 SETÉT "TT siIdeuig eiseydosnorT JELEI EST TERE ÉGTE MEZÉT SAE TELET REGE ZA lsTZ [ES SO MS OSRTZEROITBE GET SÉRE "IT SSUIWRDIJR) SIJRYIOYJUV SZ TR s [JR ez E — 9) EAN JOE an c e LEGE [46 EG 16 TOLE OH [E Le es G eV RB Be TT 90dIpIdeg c 08-27] c] [ B AGYI E [ES EEG es jedő at O oeluoÁgg "g8" c c [0892 8-2 GI"2] — Zs lez ee et] zol "dsg ABOBÁBN JA c c FOG [ 7 [19 ee h GR ag [5 lrazosz [osorg [ao sss sohse TTÁUNE SE sz I — 18 s SSESES 06" 8 — TESB SEN TE OSOZO ZO ŰLTO € "TI 7 BG G I E [d a GES ét 8 AGG! (g [e— esz dl öz €5 I gr eMHN c 0 97 1) 09"2 ez-lő e ŐSZRE 6 9ra) szt s nezz: j OOO INOG fd "1I K 4 KSS ESÉS TNS G ESETED G E Sze GE EGIEG ÁB TET egál eg Uu99 "TI "IT 909ISS£IG SIJ9IG 819 /86-e 99] — ]eT 9 ]o0gG] — TTI:9] — )álzzas DET ába nE "I 19983049 eIJodv KGS9 ge hop JA ke [of "T 9UÁSOUAUTT a MEGSE KOBYE SESS SA OZOTT TON SB E ] 5 d Ea rT ollody snisseuxeg Ra ; 5 ssp e 09 gaz — [o I BG asz GERE A MOHNRAM c — FŐJTNESA — — — G§6 "2 —z — szzttlkó ) cen Eslás £ "TI e k o e je 1 G — 164-G erga JEGG KOZ Mk "U98 "TT "T SNUHMEpOg ortdeg ja 88 / TB8T 088I 6L8I ) SL8I ! L8T 9287) ! SZ8I kösszztsmtltmm———.———.——.———...———.———..—.——.————————.—... zt zzz tart "DAJOOJVdOYAT TT t—- NN MG szt EEt s dezát! ezút [ Vat caani nane küzd [6 ésa lo Össze e HNOY SNILIÁJ -z SES EGE SOSG SK OGEGYET ZO ÉGEGSKOZ TOK E —- — TESZátál e JOY SNSIAVIUI9G a KE lé DEE [2 EKE EGE EGE ez KE AG KMKB SD GAEG Fö hez [dogo öigérolsrös ISSN VUNIUIUI 2 c egres ES VE GEKKO Ah OLE 6 gaz I E GAGE ÍS SEK "urT SNJOTSIV (3 reg szt lete] 678 [ EE mM] JG] 9 (gs e OG) ÜSS SPOT JESSSA ESA FEE el, KÖNNS IS] SSEL [ES E eszégsege[[ été SNUMVIT GR c a ÜGNEG NEZO ÁG EGESZ R KSS EE GKK EN KÜ GSÁÉGEK SSE GEES ONOK ETTEK TENGTTEZG EN ERTSEK TETT TESSEK a s Joy SnIR9T € TJLRRST a ETATS TANA EGIE CHB EEOSSÁGL EST PERRO ÉG TOO GIGA HE SÍTÉSE TEN TET EGYE SL COST TARTÁTTÉS CGI GÉ SZÓ TAKES ESZES ÁSE ETT " " SEIIEd UONHO c KSS az 2 TI Ete geza au feszt 6I"9 íTT"9 , ZS Ede pese ( SMlliaerer festette tesszeyte tes ee RÉS rT sn$1V ő; Gödel 00 tao TE 1 S TÁV Tan — szzezjől ú (NAG OS SA Elet UU9g UO0S9Y - e szász eh öze a e IG OL OKOT EGE met esztje sm e UOYJJAdSÁTOg JA c a ALESINYESEN NEM zat ét Jt ASZT Et s áre I Sa E e S GITTET ET SSE [SZE ÉS ETANOL VEÉR Fa Bee] 7 a ed DE [d EZ AAA EZ HOSE lsz] e 0 0D0t Med S9ptlSiy mra] LE d IGN VS sad] E — Sz TERT O TNS TAN EE c SENSU S EKE ES0S8 008 [EGG KOGEL 9068 TM AGG E TT] c c ÜGFEGYEKOT EG ST EGE EG GTA SÁT O GETG a EE EY GAG SG EG ZLG TT ERTEG E geg e 1 "98 "I "TI S290fUyg c Ül GSZ Pssz sk RK aztt öz sss ÜSSE OOO ETTSZ GON SS jeez E yog uogydiojy a EG S A I jen e 9 FO RUONNTG DJ águ c FL e TA aa FG Tjaop e — !£I"2 ] — —— SE 3 ERO OZOSE D :rT goyjoddig c — VOR VES [— [— ha JR ff ng ETT, c 900 1 sz E OS MA JR TM Mae E I [os rg r 9RAANVSITA SNJEUWÁ[OG HÉA [ANNA JEG [566 bee TI (ete [ezeG BT 1G 619 Jen j8— e sos TIgny c E KE e ESETBE Igg:9 SVG) DS O [e [ebedet Mm ng c KSS ölég é8SAET szt apo 56 8] FEE SS YEÉN 049 EA VE ege sz ezsezté T 9emog eIpoyJ, LENE át Se BESTE 8 A rES öl 668 jó JT 99 ha ége he ":Ú98 IT "TT tuueyy 4I19J0pOUygy 988I ! ESET ! F8ST ! EST ! Z88T ! IS8T 0887 6.87 9L8T ELST ! 928T ! SL8T 1 Li Li h j Spiile (on) (en! 98 2 s E GONGN ei et etetűeai Sea 7 Er en e st 2 [ LK hetészeltb fess Aze A 9 szk (OS ; kn z 99] Mo EE OLT OGINIO HO ri Ó a] ved [/ HE űz jó mo 3 3 sz aj Sz 1. 69 GY ey ed 369 el cg HE na mi jo hag szszetb il 10 a éa éva KEEÉE 9 ] ES te SALOT r- e9 r- 10 DD OMDON i 4 J 5 a 5 a a a e e HT : Szteg ce Se a 28 95 20 ad. s. o eJ 7 : 5 o I [ 9 3-)A95 I ) rvaezét set a KÉS eg SES 10 E ESO r—- E HO Z 88 3 E a sesloy kk AAjJAZáoájn8-at8 asse 3] TETÉSE 1! oo ) OD 10 OD SH TE SHE SHE ti s) 9." Na IBa 5 [5— Sa (50 83 aga 5 § Eza § (ap) es § 63-ed eg ca a ea e E ed (eni NE Tal 7 IET AE ÉRE 1 éa E SZÁRA 88 KE 0 HE HOTOMDO Sá Eco 09 E o BE s sztó 17] Eren ik a osazdmorsj A eli jaj sájásajáj p persz §5ee CSE VGS ANÉE RT KÉ E ) (So [Es 10 DD HODO SHE zH Esés ES ND TOT E kOVE ESO : LES elseje SP Fejes zag ese 60 es Ta : 1144OS 17) 150 az OI VO 68 1 1 AMEEÉS E] ha o 10 be shi E HOD DO rö ű li z co )Ya (5) GE ea a) ey Ba BO ir 09 €9 ar Zé EE IT. c0 je OG EGO G—- D Se) . ve RA DNESTA sH 00 "ajó "zta das s o co IZASAdaA S [A Ég EE AJKÁN ER EK BENE Ess ca EE ESESLŐ EE ai et jee alj aa e is E S epit Szj az as s 00 1 : S 1 I. te E. 10 o sHE. HE Go REG li 1. jé e (so 105 HE . . e ., e . . e eEád elo s 1 3 o HEMO H S to sH E co LO o sH zi § oO S ag Aa 6) S a A St azér hő 5 Eső s ts 5 [60 jae TELKE Tee] (KE SSL veze HO -HOMDEMO 5 10 cö sti 3. 8 Er ere emel I een a Term IZE et io ÉLRE ESB Edie EE bel edz EB MI . . e, §2 Bé 8 5 A : . " m op ze N a 5 os keré á d BAL B ása l z a EL SS. REL AD a 2 : ELÉ Lá e a áá TELESSABASE egek Mese ie SSE 84 Mizs fless 41 o ie KÜZZ SSE SZ EGEN] Ni . 2 GY mo a 8 5 - j ej EDHALKa ra dei orild e) s sz DD SI ÉHES aes za : go] 3 cö 3 z c ; s 8, dé z ee] "oz ez a S 2 mg 2 S s ai o h ao na SZT E ASS sok el a a IS USES RS Se te 82 eke SSE SE SG 5 ojat ag et íz NEK eüssles SZAG ÜNK E [osi ES h.§ a e s KNIZTT FE ELNEZEM éa JAKENGDI DDE ERVAlz EREDT AA a AVES NODE a ZNENOK ! FESZ EY GY ES a.s gya ss s 5. NEE D a .S og 1] ma - ] jj ! ! li ! jj li Ji cső gt HNE S ESN AE ÁE KOTRGYA TKOTVSZ ges Ete GT edes gos s ség ői di VASI BSZ OL ER VT jeg jr pl ] mo N eetjoNa[ JA c ÜSISZARKTT TESZ EGT TES OS SZ RB ESSEK ÖTEN GVIS SZÁN EGE VAA KG NTE ÉT KG OKE EK NEZETT EGG TESTE TEMESSÉK OT SSE ds sdoryjot € DOG AE e ETSO BAD [ES S MESE E [es TOL SZSONTTL JEEZ a c HEG A SETS GOES ks MESE [GT 9; jossz "AH Voposd " c 63" CG 08-G a IL iso 1 So ég Sza] kg 419 horse I] eves es "A KETEEBSESK Grad c [ef 62) — JT — J84I — MERT MRI CI — Teneg [2s2090s "TT LAIUWJVIRD VIJJRUVIAIN Ig Csi 698! 624 10896) 08 Go 9") 90 64"9 ] 90). EGie 0-0 0-0 a0 00 2 ú OÚ Ő r eiydeg 73 — J8I2 [et zZ]— ] — — [2 - Jeg R] — [— ]— [ag Gandan am c a 3077 mözérsű 617 er 4 [[0EEz Mg 8") Ms Ej ú9) sző ZEN aról alao a 5 oo ú aaa rT oddipy íz geg MED] 252 629 Tat hl es 2 ee eme) aa Fo —— " "SI9JA SUM 8? 990IN c 99 nezet KÖdE duo 03" 4 ége: 920 19) 1795 1) S-t HEZ aa sza ó d 970 co a "rT vlejőv És 99. [eh lő 9 BR IN TERT 88 ME TEA 3eg ] — [00005 u99 "TIT c c —— EGZ] — JOLGJOEG [ 5 fe 9 fasz zeg ggesz [/ 929 s rf PIUOJPT c SZT! GJ ee SZ RE szőt EST ZG Bjt BE Ft EHE RZE SZŐ odaat d CAK. ő ds 0uT 4 089 l9r:e] — 5 Hlaee! ezleg men igen] megh fo fo td £ 59 meg jaee eg e eg lag eg ge TT FT oVASOIÁNT 66"G ! — — fd — Jet eg [1628 JOGI 99) GC [0 [999952 "A Gg 9U9[g Sá Eg 09 LLLG ] 492 JOLSG 170 TeL 20 TOL ELSO EGG NAGY [c /dooezegos at Hogy PIJLYIV ci E gÉz zeEs SE) Es sk ae 01"2 T6T"- 6 sz és zzz oo biar ő 0 a DA DG o VUIÁPIT 7 modora JE mien GZ) ] — — ]— ] — [ — ff — j — ] — TD 5 " I0Mmosgo oj og PULINY PARIITOIN 2 san iaeg — S [3 mg lar a lee ] eg 7 c "TI c c Ze saTzE] I"G [otp] — — — — J9I PFP] — — EE öz sznztks "ug T "T IMPJARNX c e f— 1 [e [ag male lag] MT VIUVIIV KOSZ LEGE HE FO SRE ete J 46 jeg 1064 ho 2 10" hez I 992290 u95 "TI tdoODUuYy BSSOURA 988T , G88I / T88T / E88T ) Z88T ! T8ST ! 088T . 6281 . 8281 LL81 9L8T 9481 ] [j ( ÉSÉRE mttaatm azaz ammmge..———————-—nm.m..—.—.—e.t..—..— e size sát aze zá f ! ] EI e 62 Hb 9"g — — ös 1 17aaj Ét aÓ Ó 0200 dl6. 09 JÓ "0 VI09uM 7. ÜGGAZAR KG GR KERESTE ZO ESSEK Eeen EN FOS OT TOGEKOZ KE EE ETELE E ET REU TT "EAST VISS STZTKEG ESO SAGA MEGSZ SSE KONG KONG EKG KEGYE TE SG LT KGTKEG tente T S95B]T SADBIUOSIN eze asse GAZSI TSZ E MÓZOT e ges NOSE bezár ld s td s OJ OJLIJÜNTÉL ÉT 6 szt I — ME ösze et "9 izé mák Man 98 9 FÁRA GÉG BELA HÉ: E ee KO ELSÖÜS 17 39 9 [eaz 0 GAGE GY TU G TAL G ] 062G I 009) [1790 KAL ag [dés 9g dee TT IRÁN a 1672 17-08 BI LŐSZ lzáeszz Fe EGE he BEER E Shal al TAGOK SUJUJIÁS I — TG eg E S IO — — J]itT6] — — ] — — "tt ostdsr snijárr s. c (063 IMG Gye IST [2898 64G I91ea reng heg [99] La] — sszeg Í nk ő k ös g I S I ] 121069 1029 — Ideg hag gaz fs [ 929295 "TT eluv9iy 3 100-g) 84 0-9 [469 [0679 [EL AT 8 OGY TAL SE Ze Fée "A S siudj eyduiáuousan HG S JB 994 I — IN94y da AL 4 a doh 674 fs snyjuvsodág c 86 [0824 SE] [Me e 9 fen c 9 64 aG [629 [16G [629] v2 Jd69) 8-2 ú24 [de 019 Is eeese s o eg ART c HE s] egen mea] zal — éghez üli S Ef 4041 UOVJÁT eljoydouidg ha6 sz dass 29 [ai 9 haza E — ]J06Gg] §2]ct 9] — 99195 7a9g Sepu99g "JA c 9-Gg 1 gog EY [ 09 Jeg ) 978 [EY JAY NGÉ 29-09 [57895 "T VAAVSAJN c CEGE SETOTETG E KoGES E S STEG TS ETGE ET EGE E SEG — T 9 BREE ÉGE 1 ja e [821 — 8 2ZJE9gI e [— IRD JD OLD] — 052 eg "AH Bjseapy cse c (eg aal e2Té2! eagle 9 sirglea 9 20 a [0829 MED st VIAVIN 9SARIRA — 1824 I — [063] —— STT ERTE MALEV KEGKEZ OTA NIZOSST E Esz sé; IROJTSSZTR MESÉS E ET MESSIAS ESNEK — [9 LILI 6g] — Vh fake Is e SRE SOL IS KER 7] SToSIJe ék ES teh Fk veg DTM a ES as Sze AES See ST sg e 155920 6AN0) EMÁNAG — [— ]— [— ] — josz] — ]— jesz z] — ] — [ — PNtIg SHIEI[290 GY e a — AI [E ] — Iz] — I] — 100218 2] — — ESZT SETÉT EKÉ een ek VIG hé SES esése E ege Szet , 988) 9887 ( TSBI ] 881 ( S88I ! ISBI " OSBT ! 6L8T ( SZ8T ) LL8T ! 9L8T ! ALBI zh e GI "2 ] — Tögt hezag OCSI I Tét: TE) SG ÜESETGEA eszt só zza et "4H 9VIIVINGOID - SESES ISEE JEGSHÉTE SZ GE EE EE e ETET OTT Tee RA egg A "g tunad ou sszrmdottó] gun za Arm TV 392 a [ssp [c I Es [527 [/d00085907 "ÁST SIUNJOJJIUIIOJ c SESIG EKOT GTV MESE EE — jaj-jaj Gő ja li GC fddchtttttt J4g SIuojidoAuI tIS9G —.. ] — HEG KA hee 9-9 fg a e a : ÜNBE 665 FdGSGAOGE 9SZGÁL SES OG [E ZO GOBBI EE SAS "TIT NIVIRI[[935 RSSOJSOIDRIN FSGEKÜGBON ES GINA ezét HEG G KG GAGE FEZÉSROZ TA ölszzző EN TTEZG E I GBAG E FOGSZ ÉGEN JESSE Ez "T "mdog c KOSAG ZEF ESSOBÜ SIZGSHÜGSÉG ROKON SES 4 et ET ETOSZOV [I ZOS ORAS TGVIG HE ESe éget etkse rf VJVI[920 c — ] — — I 04 Jeg] — )— TI 24 I 9 ag] — [925990 "T PIT SNYzurJ9uug SZE hisze elis $9] — ]ISI 9 [eI"GI80 9] — TETÖKI Esze zt ELAÉSA Ae KsA rT SNI[[9940g c DILAELG ESKÜ AKÁC Ek KEGYET BESTÁELG EB KÜGEEYE EZ OSAGE EGEROT [/OSAG E KONÉGE TES TT OGEGE ESET EE ES rI Jou9dim e FEJ ASKT KILE TS GETE OSAN e OG [e FR "ÁST PIIUJOATT c 88 ILG:G [ 879 669 $09 [I — JO069g 0008 692 [eag [aa sees "T 9eigsoydny c EE EE SH ESETG E ES IGEN ESTE EGT SE 9 98 ERBE EE og HD ellydorea e vél Fo" G L"9 ; — 6-9 97 9y TI G GISAG SZÉÉt a $6 "e 22 ezét [eses leten ezezsészets ts Zelte rT TAJS8UIg 4 me ! GOD J per JA B 93" a 9 4 ÉS út — ] — S2Z6 TI 0 ára aa o TÓZSE a a 10 r IISNSIT z 3 TT6 él BE FEGS SÜTÉS TESTBE [E HB Ever DF g 099] — EES3 e Esés etés "tt orr Wmnaroauog xurydga TOTESZOT KE eOGEG ISTENT GTEBE 6-6 FESÜ [dug sz TES [S [dee et "T SOdoxjV PIJUOIAZUJV j "sozutudg (v "9499049199T TI I jé im Gaheg 69 fess HE J — T 9 NT Me zek j L g LE zs d oo G Dad EA "T VUIUIOJ 03 SZ EEE] E E Sz) — 1999 TEL 19 za) — [Doc -ds4 snutvajág Rá 665] ! ! ] ] 988I ! SS8I F8ST ESST c8BI 1 6L8t 818 ELST §.8I ISSI VST 9281 dó 4 EAT IS [gy EZ ESET IL EESTB I KÉZ EKEGEL ROZOTT "TT PINUOIJRIA S939J9Ig —zn ci 9 zzz peng ST 2 63 9 SÉNEK e 9) BeBté En ESEN I SOÓ OG TOT OT OTTÓVO TO rT VJ9H € 09 Te NY AD NE EY FE HIYg Foster A ÜNTTD NOTA ag haz 41 998 S — —— TIT"9 (LIZ! — E. "Ag egidsog"g8 c c s JT AR] 069 S 2 ÜSD [ete 64] 5 JdgoT s20095t rT SIULSRIUVIg a d"2 1869] 9 SI AL: 9 1 99 MŰ Jeten g E [ SANJEZÉSOGTASKA rT elmssna eritydoguaN Le G 9 G MIG ég ]06GG]I96G]ISG [IG "G ]06-G J0G"F 23 "e SÉVEGSZÁGOT "TIT 9BALGOIJRL PIfgYANY AGAS LATE fe 0 OÁTSES ga eszme [eőa Iötg rra essézezzeet A GINO ezt s ROS ő esze el ls ee ": "T expenb enuydoug ge OL Ge ] I IIA I9IEBG] c "GDP reg [ S [ 19900590- UJ BINJJOJOS c AL E 6 8 29 874 s Ta EZ AS ÉTÉ GEN ESÉSE KÖT SÁGYE SZE A "TT RITRIRINI c S OG 2 MEG Fe SEGtsez kk EN KORJ BOL Sz ERPE9 le E event ezette eki rT enerdurog c aeeg [ ees JOL ARI a4I BR P-— JBL 2] — [] — [ 923020 "YIUIZ VIO9PIINI VISOUJVT ÜZE SZTÁR KEOZEKO TA KEGEKZEN STEREO Esz ASOR ESEZE E ESSEN EE is Ses SZE rT eIl9Uuosam c 9-0 Fájl "p érési VIS pszt SES) He) 498) 3 b PL szezk dd [/DOCAUOKOZOEOTO OS O TOO ÖZÖT Ő 1 VI[2JOJI PUIJOG Sa] — ] — [AR 2] — —. ] — ] — ] — "H VTeNT tp euemmpun edinyzoxxeg "sooÁgwog (g eg Th 7 62 [809 [039 72 I HELO) [ESO [ege ga ze Fsge 0) I 9999 90 ": "TIT V9S9YUJg SIUIOJUÁG 2] 9I MÉSZ Bis: T.8 1077, st 83" 7 MZZEE sz SZLEZ JA orosz a-bzBTG 0 AOL GŐ gi sogjerydT 2 — VE KOST S EE tS E d ezés a IZ tej ess AS lsz sg ae "0 9tol9sUy c — —— ze [0822 1 080R Es GON WWF S [dor [ E [ 99999990- ÁST 98I9IIUOTT c — 1$I"2 JOI"2 ]! — — — ]t6 2] — J]eG"2] — ESÁZ RÍ aA ÜLÉS E KÉNE dsT TJOTMTOIA c sz fogl JOY 0 OJMId 44 a G; HUS eg 0" 40eG) JOSO [ SIM 7 GY EE áj otteee zt 4 BE "ÁST 9BII9SOII4 ?U9RSÁZ er:9] 8-8 [gi ) 8. AT ay ree [c Fasza ] geg [ossz szzössös TT 899JeJg ou íj I A88T T88I ! EBBI ( GBBI ! ISBT ! O88T " 6Z8I ( SZ81 ! LL8T 9.81) 9281 j I I I j l j j JAKE OTT ETO SEA AS ÉRN za st seat ldszzt ÜL szant [EA AZT I IBRRTSEETÉBE HE S "I EUJBUOU PANTISXG ZREZÉG E TERT TAK GYENGE ÉTATS SOTET KOLESZÁR ESZ] EK ETO G) eszt ODA tést szék tá ISS90 SIJTUIS §8 MGSKCYÉ TE ENTEZ E JER SESZÁ JE A ON ENNE GST feFTTÉSKOJ a KERT ODVAS AZ ESÉSE OTA TÖK TESZT E ese e SRE st "T POUJIOSÁJY) PIS9YJIOg GTEZGIKÜ GEO S ZESZOTST GITSSZAN TESZ Ő E E SISTO S KOZT MGO A KOGEKG E EGON [EVENT EE WS "I SIPIHES euosnarT HTSEGYM EST GE KG GE NB KELG ETT OS ÉT MEG AGEKSZOSÉRTZEN TES GY EG NB MISTTEÁGGE NMR EGKA ST KSE 5 rT epuugipnd a b" 2 Jet 9)90"9 19 919872] — sz sz óta se BET Az [za z es "T euro9sej extydÁsed 188 et) j pej LEV be 85 she bánod es gs SES A sora olazá: 620. 675. de rT enbnue sé EM ZTEZOB KGTEK OKK I — 6-2] $2] — ]2I 9] — — NEEE ZEZ ÉTÉ A PUSHSOUOS VIÁSIO 03"G ÍGI"G jer"g 168-Gg [887 ; — MRNTSSKGT ENIKO GEKT HINESSS szog 7 SE I 99220 0R Ra? rf OolJour esoydojusg KOTI KZTNR LNB KGST 5 ÍS CMSS ER e E OG 1 9G zs sü Vé FALÁN ÖZG TA ds ellmd xázozdouyotdg 6TéG j Sazt lgetá JSSSSS ÉSE jeT"g 6"G tis; HE. Kös £3"G ÉBE; GAVE OZATOT ALO OS Úr0 A 9 VIJDDIA A B ge SES geg] Sh 09 er9 [ — [deeg] — [/éS5S059 "ujnnH Jorjosun 9y9 sg fe — [egg etej — [regjerge] — [ — ] — ESB "tt UjnH S9podewmIrT tu99019j9g a j VERA j g:g leg) ) 2E J — ] — AA Es [6 AZ TESz zSz OL OZÓ HOL Ő 0D ő T VULJÁG LAGYÁGY et") 6"L 3 ; 28 Ba gl 108" Se Ét —z ST"9 FT"9 6I"9 GE OZOSÖTÖG ÖLE O LO OZOZÓT I ÁG r SNSS0 SMSS009 SE: gtso. Hál dd greg Jeeé [ggh el SZE EB ege] sz esse ESB: r[ to 3. SSEL kés ES eg E] EE JE [geg ES [e [/sze "TT SDUIATÁS snjerdor Ci 8 GARAT Z-T ERY Ez TIL Y9 e [fp SZsoltál ale dsg 9e911n k Sk NOS ON EG EE e EEG SZELES 9 OLT) [ED s ds HSEYIU9TKT ; SISZGNÍKO SSE EROS SS GÉ e MOMO E S FCS LOS GEO SSE ET "sg epodronani a BLEDA s OO ász [TEA zsé] EL kém az ÜT EENÉS 19 elt £ Hg ag] 802 Te9iz ÖL (6957 E A Esz KÖLT "T esoutsínz eurosorids szád er9 LT: G 63" 6 oz sei ES KB 03" G és ; züteéz £9I! ÖÖ OTC ÖGOF OO OTTO ZOKOKOTO 010 rT VIN? 3 Sa skeet szeg Sá] s DI lag] [dc Tf VONNIA 9 826" G:g 08" 18 ÉS 08") TI:8 939") Gy") "FI 9 eT hb 0.0. A 0.0. úl0 OZÓTÓ/ 050 00 a "T elv VIJ9IV 989I ! GSZT ! FEST I. ESSI ! cSSI ! T88I ] 0881 628I 828] LL8T 9281 GL8T SSReee.............eeeeeeeee.e............———m——"-———————ööÚ..———————— s] 244 ! ; I azzá e NOEL SKAN szaz esz 085 1— I 998a E — kh] PE) S [sp See tág Fe E ggóe noe [e eight eeg [ae g hPa e I Mg TR [ggg 6 ME ERSZ KÖSOÓ SZTR keres ds ESVE ETO ET E MT GEEG e Keezaj —- - ZEK TE Vh n e EBÉT Él ZTÉSI EZÉ a zRLd UGERT S ÖSSZ ó öazílői si 1 Jeg JAV E THEY I OVO [160 [ize neg 1 ze pe gi MRD DE MEG ge eg 6 I. EGES Mesélt s hé KÖV EGS EE DEGEN S ló S Ze] Sz e] [Eg JEG [lg [o — E h— fdeg I [eg] a] GE [.-—. ev oÍme! — HOG [ES eza FM OSAGg e es ag [es [S KOSSZ ES KO es zi PET Tt SG KGI PF hogy jor adi S LE [d [MEG [dos] — [dosz JOLSSz ] 8 57 hane; h assz vesz I — I [JOT 5 ! gp [ez Jaz [ — lem Iizassz [e s I [9 RG — [— IG [—- [gegf— Hoz et zh [E] 6Gf- I [gap [— I 307 hess —— 09 [ooeg SZ Fe Pe E IE I—- Ímal — 88 OS E [e] ae ta Lp [7 ROI EZ] j— ]— IRD Jarai — [e I96G] GIGI] G9]g]9gG TU G] T9 TI G] 99] 69] rp9 JEKOÁKZTE EG SEL KG FOGAS S Kate 0 MO ES ege G ero hez ITT 919r 7 OL 8 06 [6 4 76rtR Jeg Og zen el og geza kar sre T ener TT 9 12959) Te) [6 21 4 089 áaeg [e 004 har he) Fo TT EGET 5 Szt Ez KE a E BLSZ SL SIHUG E-Z s 9020 KG 1 s [a709 09 a ae) — E DIGIGNONSZONONS "ÁST VIRU9JI VISIYdOLD ÖÖ OTTÓ Ó-ÓLÓ LG "T turdjed BUIOJS0I914 5-07G-stb-vi B "T PUIAURI xAgozdoydorT ÖLTŐ OZOTO Óva b I IJBZIIZ VIUOPOJON ke TT 1580g sndoxnejg Jt SÉG Öö Ta rT elnura z; tetsszen "ASH PAULUIITT e ÖÖ Ő OO Ó SOÓ TO OG "gH tpyulg K SzoovsyraB ob "LT ejmdznyj etádsem Ő ÖTÓLOZOL ÓÓ [0 "T VIJVUIJI9IRT kt CEGE NNNOSN NN SONT rf VIABJBIIVJ tuedo1g TA ré, ézzslel tal tessek lle e VEGES rI nej VI[őV 50.09 509 Go 6Ó "T VIUOARd x OZÓ TOZÓZO ÓT O GO Ő "A G midg Ké SZKST lesel e ÉS EG MÁd PIUJNIJVG MCEGNKNENON "I BIJOTJOJISA9A SIWIOIDUT "0 PITONUTR B e 5 Ha Ó ÖÓ Ő "T eIroztdJonb € Ö.60.-0-D-OI0 006 "rT tumig BdUIRJ0ISErT Ő STSO 0 0 ADK OO UI :T Igny kt MEGNCEONCELNE NONO NENT rI snd49nyY) ús 57000. r07a 951000 rT SIIJS9UR[ € ETO E OZÓ SÓ rT. el1)snau li sás erászálsa értel sé És r tndog xÁgurog AJ OZOTO LÓ TOO ÖT OLOT ÓÓ "T xedsip PIA9U90 ] ! ! ! hi aze ESZE SSGTZ SES SŐÉSTE ree] Fa ! TT 05 (RG SET ezt Úr 7BEzT zi 988T ! LS8SI ! FAST , SSSI / cS8I IS8I " 088T 6L8I ] SZ8I LLE81 9Z8T ) SZET ] l [j [j I ! ! [j ] ! ESEK ; 3 ! ! J 1 FI 9 [44 [ 64]— jetg]— ] §-2 669 Mtr9 [—. ] — ]— ] "" ag egnuur ge c c 0) E RL MNO) [E kg KEZDJE ON EST 5 TREE) OGY [e 2 /DSSOKESZS ezzel TM egnuosd c páli e égo 350 I — MET 89 c Tod — vs: S/özoroza ajá, ar al0 HOL rT egugy SIJO19Y Peor alle lsz E eszük TOL a óez tét [eszhez] öss JÉ ászt [Kea 84500 JJ elod erlydokag ! 10628) ELÁAKE ETSEL ETET JEŐOAEA RO EÉTE TÖSE 6 lee] SETA ELO KLESEÉ B ST tá SEK T sony § MESZSZE LG ST TE ÉGET EGY S EZÉS] OOSGE ES TT G NYTSZGEZ TES SZAZ ezt [ez ete A 9eigsoydny a 1— [2trg ( — ][ — 18I§[— SE Tsz LÓG AG KOST VSE t ee e. "AT, 9JIpuossge c OT ZS TESTE Ete TNS ZTE eTG [ogáás D2h TT — EEZSES ET SSE OZ TON ÉSÉ A VUIOJIANB fé ék 2T"9 326) [8r0 e 280 rag) Esztozs 6-9 5 sa $T"9 mé ZS SEZOGO OROK Lose DÓ ES i Isd 8 SI G SS 128G IeT"9 920 I 069 TF 9 Ess fe KIS 07" e S ELESIK ÁVO EROS ÜLC UZÓ "a BSOJIIJS Zz 260 620 eDrG OSD [esz lessz sz EE JA OV KOSRGZEZ ze A elgydodgőogur c EIT SRNCENSTTÉT ÉKES TEKERI TESTE E EG IGET ET KOZEG TS Ez eztét "TT SIJ99V c söze Eza leszz ls e jissz ss e szar SS) AOL ÓT B e I BÜVÓNLS A JEKESK ES AES 0 r[ PulJodot 839ÁU0J9y a St J Nezz I — Ézs ES Ed [6T"G er: FI G KS sr LE EE E SOL OKOZO OZOTT OZÓ TOGO Ca 0 ":rT IIÁJ0D S?U9T DA EDS ÉNŐ] sz ZONE EDINA ÉGES sz e] "T eIgUd99091nJ9?I GOTT j i j ! 3 3 "SeN390N (0. E Ta za logol albeáze ei ee leá see ee E "TT SIUJOJIARI] BIJgydSV oz zási e KOSZ ásza: eláts hog sen KG 06957 [97 ss E 99 eza "A § "40 vJoOYdoJtuIÁn veg Bem — AEG] — MA MY — BY ADI — IE aaa rT S)eg VINRÁUL EE ER esz se 40 cz: 9 SZEE ÁE ezét ESET St ÁK rT eseJop eloydouon Ét: szét J — 8-7] — sed — 8 EZ ze E s S s Ujn ii va8id £ FL (B 2 e ASE Mg — ]LT"2 [IG G ] — ZS EEa] ÉÉt A ?J9JOYIRUR PIDPSÁG HRGZÉBTÉSG TEGEKSS LG ja GI"9 / — ! — EN ELESIK DGÉON EZ E EKB "TT ejeydesnyg tI9IRUud ; j i ] ! 1 9381 ! S88I [ FSBI [ SZ3I / GBYI / ISST ) 088T / GZ8T ) SZ8T ( LL8T ) 9281 3 GL8T ! 3 ! [j [j 246 GED ISSTA indsál 9 ] cdzzt orba 1 DE CO E K k lj ! ! kg a Hg USE Je BRG E E) KG EE s] "TT 839VJ9IO (aLog [szg Reg PE] Ea Frege MEg paste "Tf 98IABIISJ9J 08 [8079 Jeg) 970 ROY [— s [9 jog TERE ástál e stsá 2 rf[ 989I3591€ NT" G 84 G G("G z lés 086-G 1 $"9 66"G 96" G w h százan psz szasa stl d OSSZOLOTÓ ON Ö IT ÖT Ó "rT ISI4 aza Fe og] eg S IG0 9 AD) sz E Ne "U9OUY SITIUISSID ESSEK E KO d ÜZ GT s TD OENG E TEO [s "JOY VUISSRILU] TE S S ROSS 8 FOGAD e OG 9 7 sast ujnig esojngau Sang] EGT MG OAI I BOD] po] fg AA] NH I jugur aggáusus ín AS JoSUuIpneig "ag ÁURpIi9d Jat AU 9] S9UI SIPp9 ) "7" BosIJS GB c eg] e I je G] — [—./] [GB I esszé ezé S VAS "a snidsa9 AB TAG LG RB IB 9 ig VÉG EL EBE "a sirerndod. PIUOINAN s sül) GT . h 6 . A GAZ c . [A $6 e 9 Í mezt ett TI 38 Vetés OLT ZSZ A a] 9 VAA el ETL XD A G WUnJ959s Hah Pp 4. gyi 82 — EE ELÉ ÉTS Éetezez SZOL NÉ E TELE MASSA B, ÖS jog uojisdá S . OT e I — G . 6 heg B, ESZ éb B. af FELÉR i eze jdszdaje Sadelzela keskeltezréte gH eines 6 GT ), jj vntzlő ses B . 2 SEA PG e a ) ssözk NETRZS JASEESET NETES sze jüés űl Egg 7aks El e jále jele ia köte éle "aH VISI[99g0 G"7 ] — ] — S —— ES e —— -- —— ! SÉTA ÉRSZ E TÁLÉS "gH essn99I MgtG TO OL 9 AT9 I [7 ei r[ SIUONJRUIVIDXA 166" G Becs eétéső je) ézet tár sitót 9T"G VEG LASER MERÉZ TŐ ee ! ÖSŐSÖ OO OGÓ JOL ÜLÁLÓ FA 65] Allan EST ák [EE S KE ET E zs tes "A S Bjodi (DJ ES S- B Ze — — IST Ezaz tt EE eze ók te ÉSE ujnH SUL[NUIIS $"G fej 6 ME ÉSéz 96 "G Ses fó 6 969 sé GT a ZÉSSZT esse zol "Tf void 1 GT 04) 06" 9 SADÜKSES pl St cG 9 eza ML ÉS ces ! S Ale élet ezdet zet essen e A S HÁTA AEEBA] UBB), [ŐS 1 SZET ST SÉRE SETS sg HE Tee EGE E Tas EE ; SZOT HIRE UL N8g e [7] GY psz HM NEY e Fo "7 (CA S enbestt : . -9puw9) "Pntjg WInIe[9puvI shoggy EZZEL EL e TESSZNE I ] kez ; SS SZJ EST ! TSSI ! éS8T ) cs3T [ TEST ! 088T 6ZSI ( SZ81 j LL8T ) 9281 j SL8I ( j j ja ÜSS B zs] 2 SESZESÉÉE ee szet szd tet? tá ) DO 10 LU j íj ss JE fd6 4 hi a [ — [Doc YIg SURINDIU VIDJOIPÁH ! 69 g"G TA ST" 9 OAOO EÁ OL ÁS OL OT ÁSÓ rT vIId 4) VIUJEN KIÉ KEZÜKRE tés EG ebe TE 120 [1 [7 2 ebe S0SJ0 a iororOkAzD rT VANPIJA PIUBIA GAS s e S ZSEN E AG VALE lass 21 isz El 2 ég "Tf ESOJMIIJAUI PIUIRI0J0I1g FO en SAD KG EEG NBEE SEGGE ÉS Mo ASZ "T egedion] erxojdny GE EL 9) Aze) 09) [099 [ejrze) [// 7999028 920 "I SIDNduJy P9UDBAT, S ENNOTSSZ s EEG ET ETTE KOJTÉTS ESET a ze STB e ID uopoÁAlod eyjuton ga absz Og — I gp [20293 "T ejn9sniage9s SZESRÁ Ő she ERGA ee 77 SW edH VIESODAJET gy c GEO ÉST TOT KEST ES zs 10 SHIESIS e e. BEST KG zAG E ES A] aaz [sas EHE E [extras "A VOUINISLa c So EY fo fd [üg on c 326 haz Oh [Sgr] — [090250 055s -dsf VISNPE PNOPPH ÖSS Esz ossze I MOZAAEO a szi ze] Vá "T ORYUJUBIRÁXO BIJBSIJA SES [S Tee 9 SI [s LSE "TT ID s g ITT g] — I — ) "AT ?]J9UIJOJSIU "JA PISIWIOYJUBX c ST") EE Me osgig 9-0 05 60 a vo 791 v3IurÁTod erod — [ — [geg] — ] fs BAD BE A BINIVUIIIIRI VIUOJOUUIY sg [— ] 879 JT 192g Fog [ S [o esés gH tI09uIsdBa c fin (OT G ee Ta G elek Esés Esz zetése "a tJdu1o) (a osz OS [s va ASS zzteő ÉS ET "JAH PURU PIJJOYJUBIG Meg [I sé "] tUgJoS 7 G] 891— j— j]— J9IG) — ÍJ " " yyg teuozoságya e HANS LOB TEN BOSO TE GEO ES E sz "ds eunusp e TGYAHSETTÉKET SEAT COURS E Et "UYg 98I5SIU9DO BIJSAUBIN ST / 088I [ 6L8T [ 8L8T ( LL8T [ 9287 ( SL8T [ds snsommm9gnu sndogsoJajsv j OOO LÁZOSOTG TÓ 0 r] VJ910XI (3 SZE SZTÁ S "aH ?Jsnj9A tduIvJoren ess ASE JOT BIDOS VUILY SES SSAS SZ léSÉS "T Xxujegn x4Axozdorjosg AZ OSÉLBES "T PIJII9IES PUOSOJ9d09g :"dng v99ipedsgns "ge c e BESSEeK 4gH elod gy e c ÖKAKÖLÖZÓL SKOLO DEZO ds eimsri 4 "gH Vodipeds "ge. c c EZEZÉRN Della kese TT HUIDJBA 2 A S exgeld gt e s MZOSÉRS PI2Yd990JUJÁI9 VIPOUJIO HERER ee üle "A "g OSBAJID BIUJURX rT VANJIT VISOUJIO ÖÖÖÖ LÜL ÖÖLÖVÖTE T BSNJ9I SIU91)SPId CAO ALA JOLOGOZOLOL rT tulizoadeJ] c "TA "S VUI[RJÁd PIÁT ÖS ÁLÓÓ "ujnH )J99UI / Kg [/DOOCAUTAOOSI[I4B38 § "" "ds eguojnaaa nd fi FEE E AS r[ 8214J0G BÁURIOIUDRT, "tt" "go ejejoundíijpenb eumpexen SZEREZ "T umg[e-T VULIN "MH PUSDSOJY]JÁJO "GB BIDJOJPÁH . 246 249 J j sz e KESO TSÉG KOSER S ZB MEs a OKB IGGZBE OB s eget [ES ET TÉT] T vdnu 8 —— —— — Ja 8] — s GB ÁEH] S028-] Jgeg ke 997999297905 "ÁST ?JRIOI[9 c —- — —- b 6YSE 6 [SZOT — JET-OT — Féő I — MASH ZZZTTE ZÖNEEE KgANY S Sá "JT IUIX2IH V[890399 ES Tt 1 eza JAG SVG Mg fee ze lesi OG BEST deze :rT vgiydáAja c 6I "c ez G 9 fa) $"9 97 G sze J 88 ezek 109 9 8T "e ERÉSS JELBESEES ESSERE 4 eni [ 1 ITAT PIPIN — .[— jog] sg] — ILI"-9]et-a I SG E EME PÍN OÁT JOTT —— [o] — JO 2 — 0 I92gI 69! — FOg d CI e [o [259907 ny exgun voanoaeyn E Sa mgTeh ae A "g SnSOjn9s z ef [7 ED fh ye fo jeg f— [fő e HÜ HOT — [8970 4 Ig heg OS G I 6 [ARG I BEG [go [ — ] — [ 999099279559 9G VJRIJ9UI) PIPIN dák BEK Sá 23 KEK pé E ped ALTE a EE SES ezé T IIJÁTA VJALUV 2 82 haeehaez T 8 TF SLG heg aa a kereg "Ne ete ses osgoge 915 "T tUURAa c bezs 319 hato ien I valos Ag lera ! — SSE 2. ai ÍS ee OZ OT OKK DS LÉ ajb r vol £ T8"4.19679] — [6Lg] —- 109] — — ITL8] 9] — SZAT e e BESE RK ug end c [aa pr 6I"8 06" EE BÉ Sr ale sz azé A 454. SL Ma öl ÓZ OOO: 9 Ca rT 9vaMISoT íz; KÜSSG TSZ EGN KEZE GR NSB GE GE GB FEEG JEG ONE [ds EE rf SIJISÁJYI c TE SEB Eszek KOGESK ESZO Mese ze e VOT BEST s 8] Szet ELOBB; "ujnyH einsedig c 31] 8-2 88 Tete2 I 9teg TF oza Fine! — ige SEEN SOT S TOZÓ ÓT rT vISed11) VISNId SK ee dei E ÉSE Ti a 02Gg 06 71 — 504] — JEG] — "A "G dejlluouey) c — 6I"G [era ] — 086 ro — JörGel — hig) — [— [/DocA ott "As 9BoMDBT c e mg AD] — 72 NEH acel eg [ee ke To] Ag Nee T voneagum c BEká 4438 VEG HED JÉG sen ÉS k. 28 93 G SÜk j JER EZT Ea hszestejie, e) jeszsjleltestejeizta N "G SII9358 va 1 — 09 — 09 [dog [d Ef. Igy SHIUUDIT c — 1 IIA heg ff] fő an ung SET ESTE E ag VGEG KSS OB EK BEGE AS EG USOK Sze EGO Sea "TT IS2gJ9A BIN 9881 ; S88T j TSSI ! €88I c88I 1 I88I ] 08:T ] 6Z8I ! 8.8I [ddátoj t 9281 ]! Sz8T 19 250 $ 9 — — Ic6 9 BE. 17 Oo geg Th aa Mag EG e Zztdát ASE et véte "T VIIB9JDJB[ c DG Gr g [ — —— — 106"G [GT"9] 8 GIGI Gg] — — kzszőő [e BöÁZSSZRg oks ora és "sz ernregrejnd sInor (6r"4] — ] — JÖVEJÍSEJELO JJ EZESESEL gt NO 2 vaz G JE IE EE e hG E 81a IEZGEB 0 Ole "9 g SIJeguny VIao ey, MESSZE Rea T ERTL FENSTST TE E KOSÁLE S FREE 7 [E GEEL SEz eb esz élné s éz áss I9TININ, ?I29IIS € eg Aral] — [egi s ]— [ag Je — I geg — [999975950 "TT BJBDIJIA PIIOUIAN Ch BR ff 9 ff ff — E d A BIIBPSVAVUS VUISAPOJOUJ ! SZ OG ETEL A KOLSE0 Ez e 1 [06 Ge ESO [E Sy "gH PIAVUJDA c 649 099 TART S [ — Tav2] pe Já [— f— [DDD rI. elgeuorded t1J8UI09XD "96139UI09D vsz AI S [I IG] AG] af ff fo] 999 "gH unyjou c vo. 8908 [ 957 — 1 0 Iasz [o ] go ges] goz] — [/ 899020 ":T seiuoyzjaed soydaig S. BI 0EGg TAR FE To 9 [eg 9 fp [0 "Ig SI[t991495 PINAIY az JI — [ — [-/ ]-— [LOIS GY] [d fo [/ DD rf SIeptosogoad c mez eg fp ja] ff fo) — je ek 06 c c s eg hag S [o [67 I az halsz] — e [d 99 "T SI[2xJ801 eugdírn S TS ID ODZIRGI e TI DI BA9PE [Do [d f[/DDCt 1 stegyeg uosodrydogd 605 97 e— 2— BY] — . [98 9 [-— TT ESEG [SG [—— [o [— foszt eze gH SIUPAIJop c c [—- Tde9gj [— I ah [d JOY] — Jeg] — [5 "IT PLIVIN983U93 PIUIUJOH SGI [09Ggh—a [d [DO] Fe BY e E 99 "A "S SITBOIIES PdOPRIN : S ff izeg] — [— [62] 6L[.— j[— [— [—-— "A "§ SIfemoua c j BIEY SSH9 — 9I— [9 TT 9g— — "J9OUY SIJEUIJISIR] PUJRUSOTDURZ DEZGS TEÁS E 9 he fa GZE9 [ee] — [fd rT PIJRULAINI VIgOJ9]JOg zek gr — Jah ag a PS a] RRt rT eyduráuezed c — ] — — Ig MEG EB JAR EZ GR [BG [dd uyg ?329[e c — 16EZ 1egts [E [E ]— f— Ja [—- f—- [Do t rT esuods t[490jeI ij 2 j fi 9881 G8SI TSSI 581 cs8I ! TISZTI ] 038T I SZST ! SZ8T ! AL8I ] 9£8I ] SZ8I 251 jseatta HLCRE VE Szató a LGTEA esne E asz 0) sááz 1] CSTV gálsk ló késes BB kösag tti ze I "A "Gg BJRADUI9] c LE ee 7 det I LEGI [e 817 ag s [7 sz EZÉ ké "Aa ejelmdeuig vdeg Sza esszé éa E eszart a EE szt EV JRE e kát keszen "aH eleznjjod "ye c c 1.0 Ae AZA E FE 1209) ER E öl OG [e E [a 99 oore "TT VJRULSIVUI c I! — IGIG Ge MS AB 52 koo [120 1. — zi kat SA SSE "A "g tjejsnpe íg ág) AD) 2 Re) [E MD ÓN 0) fgaegy Font 8 aa 9 [- — SEHÉN ő zs NÉ "TT PJELIVINSSOJS SVXBIGY 1.7 AZ Eg eszet JAMES e e esae IBLSG SS S [s Ne "TD BVIJRIIUIA BIUOT[RA I ZGSÁTAN KE SSE Esz MESS IZETO a jdtssze Szá GES HUGE ÁB EGG ezt le E gets "TI 2JRUB VAPURUIT, [E ES sat A ez S nai zat EE SEO OT KE 15 [[ 89299 9000 "AH PLIV9UN 8 E [- Sea ld] Lm AZ A a 1D vixemmpuod eurozouoz 18874) aa [859 [eg] — T 5791 ao T8G [at2g [2823 [E [920599 Ig VJRUJO a HEDIT EEG OT IG CARL NT RLRINSSEGY ES E szal ta KOJL AGY VERJE NSKSREEz NÜG SOR ESZZSES IE ház SAN ÉRÉS "Ud)G BJRUINJ c [E E ROD AR [e] — RA [E KS e ae a9eg eves "T RJRUVIUL 2 c [— jeg] — ] — [966] — ] — ISI GJ — ]— ]— ] — f "" azo9g evjegdundoutőneu c I — — 9.9) o] B S 9] — OAI ES KBO SZÓ BE TESZESt]) bslsesz g ENE ztés "T BIJRJOUWUUILI c "— [— [Are 09) — [969] / eg I eVG] ag] — [ ag man ol3 B c c Te ), ts alő veze sz át fe) trees 01"9 stb 9 sét DÜG $"9 OSOROKÓZÓKOSOTÓLCTO ÍTÖ rf VJOSIJAR 4 a MEDgPFae [ 84] — — ]GG"4L] — ] — JOT: 2] — ! WIRIIBSIZA9p "A PJEUJOUI c EE One tan e E KOTESTG) HE e eze s eg ötne éz "AH PLILIIP £. i BEL 8 da (08 "G 69 zkt 196:G ! 19 BEL; E. 4 €"9 GEAG BO G OS ÁCS SZONOEZO 00 A "g vjepíjed € ps IR JE D ZD ED JE EE Ka A) [ERO KE [ae "AT VIRUIUBAIJS c 26 he ALSO 4 AG GTEG TON 2 hd6- 9 Eg zs e S E] "GH VIIeINőJIA gi j IEEKSENÁZÉB KE EG EGO ETEK ÁGNES TO GEe S ea e Vh te hp UJNH RIRIPLUIND a 1952 he d 122662 0872 1-e 19379 MD S Jeg [7 [e aes "9g BJ8IYI0 ci 8 DELET Jee E er 829] — E Jet [9 osegabss A VIIBAYDOIAd TETŐT JEGET SEEK OSS ET Feg[—- [ez geg jeges 99 BIVAUILI) VIJEPIOV I 9981 SS8I [ FSI / 3891 ) c8s8I ] IS8I ] 0881 6LSIT ! 8.81 ZL81 9281 ) SL8I LG ÉSSKEKÉS————.—..—— a a a 8 8 8 8 8 8 a a e a aa aa a ee zása samt mát ezét ztztttészztzmm.—.—;.——.—..e]—.—..—]—]—e——]—.—.—e.]—.mmtmmié 1955 252 NEEE GB ő S GÁT; Gee NE KE eg eF ezt [779 507 A S eresdesidni tiuJx9gimHn GIF SIP] — ti 03" a has MG zs ÉS ZD IÁRÉIT érti Zeé 2R-e JESSE [ llelesz esze za nen ösze le kettes aH VIAVUSIS (2 j css heve Aéog KZT e ES a EKOT Eszsa es tezlk (ő Li r[ ?JWJOU VIIPIBIA DNEGN STEG KOVSGE og e 198 So ég] DG] EY AY [e [dot "T ELILIMILUI BIJTUBA SAE G OSZ S dt sej e AE e e DET S pg A S PIRI[OIRABÁ e s fesz SZERTE E ze — ] Lot] — ] — — SE vád EZÉS "A "§ RIRDIÁR 9ÚOIdT SEREGÉT s-t 63" G TT9G ÉSE VáDSÉ szent 9-6 6G" G es (gap [29905 900 00 pb gi VIVJO9INI ein EZT EE TOR SGe ik EM E o PEh e JE o rT eleongueg xárodeIn BEN SESSSESS ZO RE — GT G E ISSN RJEIDJOSÉGB a AG 0650 Be A EY NAT A TA JOVO Ta EE ea Esze T PURUNIG PUOJASUY EESENÉSESE Gnsée HEG EGS EZ SE E SE EGES Hg si szeéászza d 79 zse "T PIIBIGRIOT 9UDUÁINY c. Jer 2] — lok es 62 j — [— jdo4 ff ff "rT eigenDurr9 SI[12904) ) sz ez] geg be HE I geg] — [S [JEG [DC ID ejejugpig SEdOSLÓ SSE as ag] SEAN NEE ze a zet d e EME BÁN SORA — IG! 96] — E az 9:"G ] — CERG EEG esse SÉGEK Bé ujnH eigeun teja] c J ELORE 2 lan 1 la] veg S [do "Ag BUBUM c CSOKI ZESDE ae Gá 08 ME MOZSO s 9 AT ETV [NOTA 3 § MG ep] — [6] ] 66] — jerg[— [gp je [9 ds PIJRUNIIG BVIU9[9G j mg Se] SES hutt KESZ] ESTI Hl 3 pe sek ÉRZEL etés a A "S VIIVS0J9 7 sag! c ime S hag] geg] hp [om ek a —. (HV 3g] — 083] — [MR] f-— :— ún slssj MESS ék ujny emeurdzony) emmosny mehr Se I TRI 2] — 1GG"9] — -— — — — "" tt Tf PIALJIIVSIRU VÁUIBIOJJAIN EESGZEGA ON — [GEN — szerk ATOK Tess Tz zzz] SAE "I PIIEI091dRI R j sz ezgi c [ egb—a jeegi ep JT RŰ RO Sh [— [99 GgI 9 GŐ F— JOG] EK ZGE JE BEST e Ess 95 BJEMOUJUBRI s J Eg I! 162] 89] AG Idorő JELE EG IE EST E ST ETT al ergesnd BI9GED J — ———————— z Éz z Í EE - S —— ESNE ANG MES ESO ELSE ee AE NEET JA gö a kzszzrelágszsz sra esne szsszse s isszzzgtót eges gets tett "9g VIR9UIT PII09G GE GYE TEST KG ESTE S 7 STB ZER S ELH LE KSS EG TE LT TAZGEKG ESTVE GE EGES E ME Sz e "I PeJje[y? ő J ÜTSIG ÁT GTA KO TSEGE ESTE IME 79] — JJ — — — tése o SRE EL gH elsegjad 9ueIsRug 20) MESE EBRD ALA szk Iözzzzt EL ÓT B ágE — sztó dl Ieádesi ztás EZÉSE guuj ejeguunig c J OROK S KEZE VELE GOT FESS EGZ KOTSOK RUGEY STO B EGG ÉGT BEST EE st es SE HASÁN "I PIJenem PIJeN — e 1— jeg] ja ja jo j— f—- [d [d [gnú a c 3 h . TGI02GT 69 a [DEGIZEG [DEGÉBSLG [— Jég] [257 ":" "T VIARUOJR VSINJRUITT — 0 e [ág] a4 GY [// sé eki - CEE Sszi SE geza E SEOSÉR EZ ts EVA SGE EE ZDSA A PIJBJOI VPIUOPIL Sk EE OS LSE e VIS (d 2gy Haz —— zzz elül EDES ESÉS "A "g elgeptonjip c IB a eh ése E sze a eza a KG ÜLE kaéetszdl sál kákeel S áEÁgsza s ERT d Kálezti T Ee étbt a "aH eleutoneis soydoug KOTESza AES Ze BO EGT ITT SÓS EDS hi/ászz V az 0eg [e [/9999900 "gH elgejmgdund c IESS NT SESSÉTR KELLO TB EGT JE E 1) TO PEPE EGG Ek ÉSA ES TS je "aH RIAIRUOSUOI c [72 op aa 600 080 86 én or FT KOSSZ Té Az ST Fe A "9 etejnosndaJ9 a E JKES eela kej e szgeő: ölekszetrt a eláls ale tá éseziő a kelme 2 ÓL Za közel eszt sm ép át "UJNH PIALUDYNIT c (61"§ [81AaJI-EY] 6-G AG [AJ — $£"G ! — — ] — EE zSz E TERE S HA RII?JIOSUOI c SG ÜSS et TÖRÉSE e Ez Ezé eg "AH PIABSIDAUOI "B c c PERRO es 46 2 hö k öE9 [S 99 166-G / — a" LL] — SB Be set si AARTOa rf eepuvdaI c ALSÓ gizi TD A szet ta lsez E ty szek jelezz TAO JAS ma lle "A "g eIIBJRIGgV c SES en IMG EY SEKI EE ARS — ] — ] — 792 9 ey ag HAHBADOS a ösze szá LO E OL GET egz SOS LG Ezé [ES] ) EE ee "A "g VIIRJ0UID VIUIIVOG 65) aze [JEG Fe JET a es 9 00 Tea a SZÉ "T sniuuemzeg SISepiydurv (0026 ga N62R IL e 06R OSZ OKB MAST ART zs Me zs JO snixejgiy uolsig I A LAB AE Sz [ÖVES Éz El esze Tk A tsa e d E t "ga emepod oífesíydg he [av 6) c hüzze ein o aes] J098 daag g h ee Ft. A "g tIJeimosog XÁJOJdOSÍUY 08" OT Ézs HT gi — — : EZ Z:NT — GT 46 eszőjit ÉR SZEMERE ROSE EL OKOTA TO OT 1D VIALIT0J9p 4 EE o AES ek kágz Ez álása sze ae áltásze ete "A "g elxgoegydosno[ VIUJ9aIH 988T ! CSST ! TSBI [ ESST [ 83 ! T8ST./ 0881 ( 6L8T 1-SZ8T [ 4L8T ! 9481 . GL8I 1 [j sért) MÓR ee ee sáleeegSeeEN SZEENEENEENENNKKEKKKKKKKKKKKKTTKtKTtttttitttítlTTTu ö : a ezzen yes tzzm eze ésa egdedtoal ( (del szál hl hdk öl Jad kállelál kel tl átlkálásll Jádtád [74 t)ejop BIJBDI/) tegéjeeeeir-eref SSE ez 90 V" 7 Ü5 ág eke atója 8il vi T6l MESA TEBRI [7 HÁG LOUNÁKS SS etet 7 szgl[/ essere 881 me ndod 34 ezt — 1— I ezlorglereler9 [eg 9leg9] 84] — [- SZEM ÉT hg E 5 dts sz 99 ME hú ESZRE SRE S EME ASE Me a ve A "g ejeuueygy c raj! Já WZ e ed 9 e Hesk EE el" 07 9 ZA g"9 SE szzsdt [ EOSON OKOTOK OT TT ÉVŐ 7N g 4Je[m9a BIS0J09G ek jösz sz6 8 GT"9 07 9 ] — 29) h.s- lg ed ERAT SA or E ESÉSE "LT ejejnpun ké ! GT 9 8I"9 ek ] BSzSzi (7 ki LT: a MEZk SZŐ $I"9 e OZÓ TO TOO LETT TŐ gH 31199 VIUISOJNT sss VEGE TES TER Ed sss — 06"G ha a 88 0852 Hál KÉSO a IZE ONOS SÉGÉT " rT ejegignp VSOYdIAT, AA 6" ), YI 9 37 zt éj 29 1t val fas TT 93" 0T e SZA Á Zaza DO TOZt És Ő "aH €J29109g 4 j 08"OT 18 "OT 4 3 LL KEZE EE ee TT: 1 03" OT 89" TT 0£70T Le re SET Ál TE EST OLOKÓ OSAN "TI vjeunig VIGOJLUI9UN Í BIONESTO SET ZT TOGO 0176 ; E áSSTA RB 4 aezziei 9 ke E mege ea Faso geg) 7 — JI — d HI eJeSI[ex9S 3 1888 es TES Egesz károce 4 EP az osz égsz I 0 bes "UJNH RJRI9IRU c 3 EGG ROSZ ze e ggüay 8 7 geesz [ef Joss uyg ejeutdavd vsoydogor ! —-n fest 06 PF EZT EZ SES E 7 p"9 s ÉSI éerzzödt ik TES HO TOTOSÁSOKS TIL OFOJ A 191 ejersejd [4 EEEN ES e lee] ESÉST Mo TA ME öt SE AG e SS fc őn aesse gH ejeuozjaead snieuy eT: ), 97 9 TI) 2 GT 4 — es J4 át vi 31") sz 93" 9 2 az 0 90 ő ara ol 0 Göz0 HA 6 pe 191 VJRIJR VIS9PO - 6" 9 61 9 Én EE fc) .L sa T. 3 é"9 FI"G 91 Gg Eza jÍh ozda oka 00 a 40 9g VIRUIANUI VOUTTAT ES EST EÁ LARKZBE 57 26 E teret EE eg] ET e ego [doch ra "a eigejdund c áz 8 ra c c SSEERS ZOTT KT EEG ETO NE szan ES4 A 5 ER) [d j VE dor VAA AG e A LEÁASB feetttá oz [EOK EZT E sees kÜGAlp 0 és ELŐ LAT ZÉRESZÁRA TE szag MESS E LLESZÜ KEGNÉESERE 4 ÖS, IG BVIRIUJOUI k adll VA AS S s] ee e e [7 — e mét Es j ] 2 Év § A a 1" et" el Cases SE) mx0 0 YODA [ [ k aZ) Der taráer Téka pe ts 1670 379 Mé SZE ZÁS ZSA S e ARE N A "S VJRUIA199 g me ELS NESZE B ze R Tr em seget gb éoő A] 9 E [ee A emegmnid eYHNOUIO ús HETES ÉS 12 18) EZT ESOZátg SARA HESS BESE ESABt esz AtGbN KÉKES ÉS I ergejox "ga rá erk] lez ZT tését KÖRE HERÉK : j72ej 1 E 9 ae r[ eteandamd ey SÜN ZTE e Ter lő as A TETÉSE et E AGSZ Le SÁR FE gat] TGRNNARÉKETÉTTE "A :-G PLIRATIS S9JeIIds ör ZRA se — ALGI 62) s [d 242] EE akét CS jé eztt [ászt MISÉRE ales VESLB 2 9881 I eggT ! ( FSI ESTI ! c8S8ST ! I88I OSSI ! 6Z8T ! SZ8T I ZL8I [ 9281 ] SZ8IT eü... ee SSSŐÓŐ/7..—..———————.——e......e. ze ee] o a or CD CO CD ra 01. lési JESSE GR] LO 10 CO HÓ sH DD e 5 200 co RÉ NA Wall (ezd iss GOT oO 00 —- 1 - pig] kai 85 1E 161 o NET usa TEGEKEKEGE TT egel[Iorae /deczot ve. "uyg ?32R1D0S I Őát e ÖT TOO LŐ ÖTŐ gH VIPAIJ esd az ene age A "g egerteő IsGr5 2 og ö JAG 930992yd0) ! . .. ÖÖ GNI "Gg BIRIS9RI ] aA ejeamosgo ge c IEEE le S ny "G EJVINIIp ELESETT "ujnH ejeusisop )..8.440-0-9-040l6 "AM elgetggouod "A S PIIV99IpRds gB c I/oőa5S0doassa 1 ejesnaJe] [őst "TO emelosenapenb EGES OZ ÉSÉT] "4 AG BIRUBJUOUI ZOLEE OS OTO ÁZ 0) rT eJemINny $6/0garo ő "A "g RIMV3I9ds9A ajajks ejdajto: ny (avlatsika 171 tjeUuIÁpIp ! la a OOO 0 90 a "gH eJe9I[eg [EGÉSZET SZEN TER ete KENT ezA "Jag BIJEATJ[O TELISOTO ES ÜL OKOS Ő OZ] 191 BJPIUI DTOLO TO jotöNa 10 "ujnH BJ8J9)1S "aH ejejmSvegjs gB c ! EOK ÓSOT OLTÓ; 00 NA g VIRIIBA [/88592250 "ujnyH R3eIJo[09Ig [Set dta száslotáSk Ot E rT RJe[[990 A A A A A A A R A A ai A A A A A A I SőSL OOO DR ÁLOSOZÓ JSJOT VIRATN] PIALPID JSOGY BT APPNH j "eg — SALO JEE hőse ÜSSE ésaz essz karót PT SSZGAL RSS A KNSSKŐ EGG TEgASZgazesbe ate. "D ejeryutsge e hez EDS EZÁ VE tTTRE GOES Késes Fée Mtssztó éges el) lat] özestli EGT ÉS a H 450549 c GLNÁGH SZO SZT ETÉSOT sz e VA on E EB EA ga TÓ "T ejegouul c 106"G ] — 974 TNS TE Gage TT Öe9g [e geg [e —z Za NE ézet rf 4Jejn5123991 c EG LE pg] S T9g Pe] E [64 zs BM [E et "A "G VJeNRUTT a NOTA SSE E EZ ESÁTNN EEG OT EITB SS BLSZ da z d eg guu]l ejesuojgo erdsyyidny 1862 GO 0T"9 SS (61"§ Le 9 b tését 919 tg 170) SÉRE TESTE e 1 (sin övéi kes tál SÁT TBA TAL, rf 88109 F 1— 819 [Tog][ — CEZ ő HT KOS ÉT ENE ar —— — —z —— d cAtT em TA És e hAg agy le ES E HAB BCK EK (s ATS 1(GL GO ES [Ea st NEE sze 60 ze Na AVAS pe SS ZTE JOKES Ty ése e JP S tej ő tét) E LÁEEE Szet ra EG SALA 1 I REESE SERT ÁNEESS "7 AH PIR99eTIS c [08967 89: [SES heg hel E e EA E ER zt jól ET a TA ELET Uyd PIRIJSBJM] s 3 89 2 Tee [Vg [ete hg Th eareg Teng aeé/k EBBE NEE e Ke e m/egesüig e] KÖJSAGELAKTAKON FESS EGTON (DORA Ssa KET Me e Az e" UNH BIVIAJNA0 e igaz: 196-G tá [299 "É elé LT" 9 Ezaz e SZÉ g"9 ek 11" GFOTÓT ONNLOSOTÁN JZEDŐ NA "g VIVA NI £ ! KÖZG) ET E — — — 7 HE S. AY] E Ez HTV SSÉAÉSŰ Tel "a H tJRIJOJ[099p c ] TF 9 4 A FG" G B svT e / NEG [ szek STI "g vizzái sző 1 rotjorása á0ZOLO "A "g ejepipuea k Fe [La PE OZ BD je 1 MOL SŐ eaz EST Fe A S ejeimd[? c MESE LEON EE ESKO A st GT E Glen sz e ug egenbatpe c INTÉS B OSALE ez ás EL LE áz az SK [a OG adsz E zi gy] MH ejelssejlün c KESZEN OZ zni EKG DOS9E sr laz 19 E REJAE EKELÜSZÉS E HAONUÁS 0) lt zet S0 et "T EJEIMUOUNJ[8 c e atő F— FDI RSA Oz FELÉN KOTÉS E; ZAK ja S "GH BjeutőNnII0UI c GAL E e o h. ATS E elre ES Ezé d zsé Te GNRZE seőseti a 19T-e FI-G OT G 3" 63" G .— ait 1891 99] geg [E Tia! Ö-ÖLGt azo 0 0 ÖL OL ŐZOLGT 0 1 VJ8ISIJ1) té ! [027G TAG MÉG [d [v3 8iralega]— 1 — 1 — ]— o 3IoN esesseugns ma c x mag IK eeg TB TD ES E ÜGG IZNO EEE TT Bese ELP , 9881 ) 988T (BBI . ES8T [2881 I88I ) 0S8T ) 6.81 8LSI ULT ) 9L8L S28I) APROBB KÖZLEMÉNYEK. Sz Adatok az erdős kárpátok bogárfaunájához. — Több ízben nyári hónapokban bejártam Magyarország észak-keleti részét, a hol főleg Zemplén, Bereg, Ung és Máramaros megyékben gyűjtöttem bogarakat. És daczára, hogy e terjedelmes vidék legnagyobb részét Dr.Chyzer Kornél, Frivaldszky János, Pável János, Biró Lajos stb. átkutatták és felette érdekes adataikat közzé is tették") mégis sikerült több olyan fajt találnom, a melyek nemcsak a nevezett megyék, hanem még Magyarország faunájára nézve is újak. [gy különösen a zemplén-megyei Mező-Laborcz vidékén gyűjtőttem olyan fajokat, a melyek uj adatokul szolgálnak. A többi közt felemlít- hetem a következő fajokat: Agnathus decoratus Grm.-t, a mely hazánkban eddig csak Arad megyéből volt ismeretes egy példányban és ez a nemzeti muzeum birtoka. Itt elég nagy számban található. — hhizophagus aeneus Richter csak Erdélyből volt ismeretes, itt az előbbivel fatörzsökön él. Agathidium rubicundum R. lehullott fenyőfa levelei közt fordul elő őszszel. Hasonlóan szitálva a következő Staphylinidakat találtam, a melyek részben Dr. Chyzer jeles munkáiban már Zemplén megye más helyeiről fel vannak említve: Homalota sodalis Er. és basi- cornis hey., — H. aeguata Er., — palustris Kiew., — vicina Steph., — coriaria, Kr., — pilicornis Thon., — liturata Er., — celata Er., — és incognata Sharp. Hasonlóan ujjak Zemplén megye faunájára nézve: Tachyusa constricta Er. és coarctata Er. ; Chilopora rubicunda Er ; Gyrophaena Foweri Crats.; Trogophloeus arcuatus Steph. és Homalium pusillum Grav. fajok Is. A Laborcz folyóban OÖrectochilus villosus Müll. nevü ritka bogarat is megtaláltam. — Bolitochara Mulsanti Rey a beregme- gyei Beszkiden bükkfa gombáján él. — Serropalpus barbatus Shall. Hukliván (Bereg m.), Otiorrhynchus replectus Boh. és Laena hReitteri Weis. Huszton (Máramaros m.) fordultak elő. t) Dr. Chyzer Kornél: Ujabb adatok Zemplénmegye bogárfaunájához (Rovartani lapok ; LI. köt.) — Biró Lajos: Adatok Zemplénmegye természet- rajzi ismeretéhez. — Friválszky János: Adatok Máramaros megye faunájához és Jellemző adatok Magyarország Téhelyröpüinek faunájához. — Mocsáry Sándor: Adatok Zemplén és Ungmegye faunájához. —- Julius Weise : Coleopte- rologische Ergelenisse einer Bereisung der Cernahora. stb. A magas Tátrában a moha alól a következő fajokat szitáltam : Homalota caula Er., — cavifrons Gyll, — inyrmecobia Kr., Öuedius cincticolltis Kr., — attenuatus Gyll., — picipennis §r.; Tachynus marginatus Gyll. és Megarthrus sinuatocollis Ér. Polinszky Emil. Egy kevésbé ismert méhellenségről. — A : Rovartani Lapok-c 8. és 9-ik füzetében a fontosabb méhellenségeket ismertettem meg röviden, — jelen alkalommal pedig vagyok bátor pótlólag még egy állítólagos méhellenségről megemlékezni, a melynek ugy rend- szertani állása, mint biologiai s fejlődési viszonyai még igen sokban hézagosak sőt ismeretlenek. Maga Trapp is,") ki ezen állatot felfe- dezte, csak annyit mond, hogy mint a Braula coeca Nitz, a méh testén él és az Acaridae családba sorolva Dermodectus nak nevezte. A méhnek feje, a melyen találta, ugy nézett ki, mintha ki lett volna rágva s a kirágott mélyedésben 50—60 fehér pont látszott. Mikroskoppal nézve azonban, minden egyes fehér pont egy-egy élő atkának bizonyúlt. — Benendet") a kérdéses állatikáta Gamasidae családba sorolván nem teljesen kifejlődött, hanem átalakulásban lévő izeltlábúnak hiszi. Dr. He sz""") Benende nézete ellenében kimondja, hogy a kérdéses atka nem álcza, s nem 1s tartozik a Gamasidae családba, mert e család főjelleme az öttagú csáp hiányzik nála. Ennyit tudunk összesen ezen új, állítólagos méhellenségről. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem azonos a többi atkákkal, a melyeket észleltek a méh testén, mint a Hypopus alicola Duj., a melyet Dujardin a méh szárnyán talált, s a melyről később kitűnt — mint Dr. Haller bebizonyítá — hogy a 7yroglypha sajátságos fiatalkori álczájánál nem egyéb és Dr. Hesz által a méh testén felfedezett sárgás fehér színű Gaimasus coleopterorum L.-nál. Hasonlóan különbözik azon atkától is, melyet Tanos Pál, az orsz. méhészeti egyesület titkára felfedezett, a mely állatok egy anyátlan méhcsaládot megleptek és tönkre tettek. Mindezeket pedig azért említem fel, hogy tisztelt olvasóinkat, kik közül bizonyára számosan foglalkoznak méhészettel — egész tisztelettel felkérjem, — miszerint, ha netán a méheken ilynemű atkákat észlelnének, azokat szíves- ") Bulletin de la société dagriculture d"Alsace — Loraine, — Sept. Nov. füzet 1884. 8) Benende : Sthlesische Bienenzeitung 1884. 12. szám. 73k) Dr. Hesz: Die Feinde der Biene 1887. 259 kednének bővebb megvizsgálás végett hozzám (műegyetem, —- méhé- szeti egyesület) felküldeni, mert az atkák élete nagyon változatos annak felderítése sok tekintetben nemcsak érdekes, hanem a méhé- szekre nézve is kivánatos sőt hasznos lenne. KÖ Hs SIN A lepkék életszivóssága. — Ismeretes, hogy vannak olyan lep- kék, melyek fa hasadékokban, vagy barlangokban áttelelnek. Ilyenek különösen a Vanessa, Pieris, és Gonopteric nembe tartozók, a melyek télen, midőn melegebb nap van, akárhányszor elhagyják buvó nyugvóhelyeiket és a napon röpködve láthatók. 1881 deczember hó 15-én kint voltam a hársfahegyi Ilona barlangban, a hol bent a falon nem kevesebb mint 21 dr. Scoliopterix libatrix-ot és 3 dr. Vanessa polychlorust találtam, daczára, hogy kint 8 fok hideg volt s hogy mindent fehér lepel takart. Valóban megdermedteknek látszottak, mert alig, hogy hozzájuk nyúltam, leestek és több órán át úgy maradtak. Haza vivén meleg szobában csakhamar maguk- " hoz tértek, mozogtak, sőt röpülni is kezdettek. Több napig tartottam bábszekrényben, később azonban megsajnálva megöltem őket. Hasonló érdekes eseteket olvashatunk az :Isis:c folyóirat múlt számában is. Erkner németországi helységben 11" R. hidegben egy Gonopteryx Rhamni L. nappali lepkét fogtak ülve tölgyfa levelen. Egészen dermedtnek látszott, — kézbe véve azonban annak melegétől kissé áthatva néhány percz múlva magához tért és tova repült. — Egy másik érdekes esetet közönséges fehér pillangónál (Pieris Napi) észleltek. Deczember elején fogták az erdőben. Haza vitték, hol csaknem teljes három hónapon át ült az ablakon. Ha a nap sugarai reá sütöttek, szárnyait szétterjesztette, különben teljesen mozdulatlan volt. Egyszer azonban oldalt fordúlva találták s azt hitték, hogy kimúlt; de midőn a nap sugarai ismét átmelegí- tették, lassanként magához tért s a véletlenűl nyitva hagyott ablakon át a még fehérbe burkolt természetbe röpült ki. Dr. Vángel Jenő. 260 KÜLÖNFÉLEK. S Országos phylloxera-bizottság. — Az orsz. phylloxera-bizottság deczember 21-én Matlekovics Sándor államtitkár úr elnöklete alatt ülést tartott. Az űlés tárgyait adminisztrativ természetü ügyek képezték. Gyászrovat. — Az 1886-ik év folyamában elhunytak a követ- kező rovarászok: Harold Edgár báró, coleopterologus és a nagy bogár-katalogus (Catalogus Coleopterorum huiusgue descriptorum) egyik szerzője, Possenhofenban augusztus 1-én; — Dr. Becher [duárd dipterologus és a bécsi cs. k. természetrajzi muzeum segédje, 30 éves korában Bécsben, november 12-én; — Jules Lichtenstein, a Hymenopterák és Aphidák biologiai viszonyainak buzgó tanulmányozója, 68 éves korában jon alísdtá november 30-án; — Maurice G i- rard, 64 éves korában, Lyon-sur-mer, szept. 16-án. A rovarok petéinek növekvéséről. — Érdekes azon körülmény, hogy némely rovar petéi a lerakás után térfogatnövekvést söt alak- változást is mutatnak. Észleletek útján kitűnt, hogy az eredetileg lapos peték lerakás után felduzzadnak s félgömb alakot NYELEK — a tojásalakú peték pedig csaknem gömbalakuakká lesznek olyannyira, hogy kerületük eredeti alakjuk kerületének két harmadávál is növekszik. A Lophyrus nemnél, nevezetesen a Lophyrus pini L.-nél is észlelték már a peték ilynemü növekvését, a mi annál is érdekesebb, mert ezek többé-kevésbbé kemény héjuak, s csakis némi mechanikai erő segítségével lehet ezeket szétnyomni. Rühl Frigyes ujabb időben a Cecidomia saliciperda Duf. nösté- nyének petéinél is észlelte e változást, mely szerinte a pete tartal- mának kiterjedésén alapszik. Erre vonatkozó észleleteit kisérletekre alapítja, melyeket akként végzett, hogy a Sal ix-félék külbőrén talált Cecidomia petéket egyenként kissé megnedvesített finom selyem- papirra helyezte s ekként lenyomatokat készített. Már harmadnap mulva azt vette észre, hogy az egyes peték kerületei nem illettek össze előbbi lenyomataikkal, hanem jóval nagyobbak voltak. A selyemtenyésztés előmozdítása czéljából a föld m ível és-, 1 par- és "ker esikredíte Ve mogyi mó ikü rem neszre nal alrosántas ZMNE KOSSNV e SZÍ De made Baranya 9. Búács- Bodrogyi6 Temes, 7. Torontál, 8. Krassó-Szörény megyék közön- ségéhez f. éé. november hó 29-én 62,704. sz. a. a következő leiratot intézte:" I miniszterium részéről már 1879-ben rendszeresen foganatba vétettek azon intézkedések, melyeknek cezélja az volt, hogy a közgaz- dasági szempontból fontos selyemtenyésztésnek, — mely hazánkban e század közepéig meglehetősen virágzott, azóta azonban majdnem tel- jesen elhanyagoltatott, — új lendületet adjanak. 261 E czélból állíttatott fel 1880-ban Szegszárdon Bezerédy Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott vezetése alatt a selyem- tenyésztési felügyelőség. Intézkedés történt az iránt, hogy a selyemtenyésztés főfeltételét képező egészséges : peték, továbbá kiültetésre alkalmas szederlacse- meték elegendő mennyiségben rendelkezésre álljanak s a termelők közt kiosztassanak. Az 1880-ik évtől kezdve évenkint több heiyen selyemtenyésztési előadások tartattak, petekészítésben számos egyén kiképeztetett, a termelők folytonos felügyelet alá helyeztettek, évről-évre fokozatosan több gubó-beváltási állomás létesíttetett és Szegszárdon, Pancsován, Ujvidéken, Fehértemplomban és Kameniczán gubóraktárak és fojtó- kemenczék, Ujvidéken és Pancsován pedig a raktárak mellett selyem- fonógyárak állíttattak fel, s végül a selyemtenyésztés ügyének bizto- sítása végett megalkottatott az 1885 : XXV. törvényczikk, melynek végrehajtása iránt folyó évi május hó 5-én 17,094. szám alatt kiadott rendeletemmel") intézkedtem. Hogy az itt röviden előadott intézkedések folytán a selyem- : tenyésztés mily örvendetes és fokozatos haladást mutat, arra nézve könnyen áttekinthető tájékozásul a következő kimutatás szolgálhat : Azon köz- A termelt A. termelők- ségek szá- Akiosztott A be- gubó nek kifize- Az év ma, me- — A selyem- pe-emeny- váltó mennyi- tett be- megne- — lyekben tenyész- nyiség 25 állo- sége váltási ár vezése selyem- tők száma grammos mások tenyésztés unciákban számi kg. dkg. frt. kr. üzetett 1879 ; 3 ; c ZOOO 2.808 89 1880 172 1,059 480 10 1831 71 11,134 67 1882 433 9,674 1,968 24445 87 .26.267 211/ 1883 462 6,260 4.182 13 72.142 86. 48.778.60 1884 557 9.892 6,44.2 118) 122,133 01 130498 838 1885 751 13.859 8,523 21 176,200 88 189420 56 1886 883 MASZAT KO TÖOSZ ZO SOZ AS VONZÁS SZO E 0 VESZZJAN 444 a MVINBD Ua DD 591] Az 1885-ik évben az újvidéki selyemfonódában már 140, a pan- csovaiban pedig 60 orsó volt működésben s a két gyárban azon évben 416 munkás talált foglalkozást; az elkészített selyem meny- nyisége pedig 1882-ben 1,179 kilogrammot, 1883-ban 2598 kilogram- mot, 1884-ben 4,116 kilogrammot, 1875-ben pedig már 12,318 ki!o- grammot tett. Számbavéve e gyárak forgalmát is, a selyemtenyésztési felügyelőség fennállásának rövid ideje alatt a tenyésztőknek és gyári munkásoknak közel másfél millió forint keresetet nyújtott. Ezen közgazdaságilag igen fontos termelési- és iparágat, mely Franczia- és Olaszországban századok óta virágzik és százezreknek 2 ÜSSKNEZZZE 1 92970 I5DIO0ON EB) 2-AÁSBTD04 5 042287.981 6 4) L a s5Közg. Ért.c V. évf. 19. sz. 609. I. 262 legfőbb keresetforrását képezi, hazánknak erre alkalmas vidékein is meghonosítani szándékozom. Hogy azonban az e végből rendszeres módon foganatba velt intézkedések fokozatosan és sikerrel folytathatók legyenek s hogy ezek folytán a szegényebb nép jólétének előmozdítására szolgáló selyem- tenyésztés biztos alapon meghonosítható legyen, erre nézve okvetlenül szükséges, hogy a selyemtenyésztés lendületének főtényezőjéül tekint- hető szeder[a-anyag kellő időben, kellő eszközökkel és kellő módon biztosítva legyen, miután a nélkül a kormány legjobb igyekezete sem vezethet a kivánt eredményre. Azért intézkedéseink első sorban oda irányozandók, hogy az arra alkalmas vidékeken minél kiterjedtebb szederfa-ültetvények álljanak a selyemtenyésztéssel foglalkozó azon szegény emberek rendelkezésére is, a kik mincsenck azon helyzetben, hogy a szükséges szederfákat saját birtokukon tenyészthetnék. Ily szederfa-ültetvények mielőbb létesítését s a már meglévők fentartását és megóvását ennélfogva a törvényhatóság különös figyel- mébe ajánlom. : Teszem pedig ezt annál is inkább, mert selyemtenyésztési meg- hatalmazottamtól arról értesültem, hogy a községek jelentékeny része a szederfák kiültetése, gondozása és megóvása tekintetében számos panaszra ad okot. Nevezetesen számos község a rendelkezésére álló fiatal szederfák kiültletésétől vonakodik, különféle, de többnyire azon ürügyet hozván fel, hogy a fák kiültetésére alkalmas helye nincs. Értesültem továbbá arról is, hogy azon községekben is, a hol a kiültetés megtörténik, ez — daczára a selyemtenyésztési meghatal- mazottam által e tárgyban kiadott s minden egyes községnek meg- küldött utasításnak —- gyakran oly helytelenül történik s a kiültetett fák gondozása is oly hibásan eszközöltetik, hogy e miatt az ültet- vények nagy része elpusztul. Sőt a már meglévő régibb szederfáknak a szederfalomb szaporítása czéljából szükséges rendszeres csonkí- tása is oly hibásan hajtatik végre, hogy e miatt sok régi fa is tönkre megy. Továbbú gyakran tétetik panasz az iránt, hogy a községekben még teljesen ép és egészséges szederfák kivágatnak. A selyemtenyésztésre szerfelett bénítólag ható ezen körülmények megszüntetése czéljából, a következő intézkedéseket tartom szüksé- geseknek, u. m. : a) a községeknek-kötelességévé tétessék, hogy a járási faiskolai felügyelő által megjelölt, kiültetésre alkalmas fiatal szederfákat a meg- határozott időn belül okvetlenül ültessék ki, még pedig a kiültetés első sorban a község utczái és határszéli utak mellé történjék; a hol az útak szélei már be vannak fásítva, ott a meglévő fák fokozatosan szederfákkal helyettesíttessenek; ezen kívül a községekben lehetőleg szedreskertek létesíttessenek. Ez utóbbiak létesítése annyival is inkább 263 minden nehézség nélkül eszközölhető, mert alig van község, melynek határában használatlanul ne hevernének olyan területek, melyek szed- reskerteknek alkalmasak s ez úton értékesíthetők ne lennének. Azon esetben azonban, ha a községek a kiültetésre szükséges területtel még sem rendelkeznének, szükségesnek tartom, hogy ezen körülményt a járási szolgabírói hivatal által igazoltassék s a nyert igazolványt Bczerédy Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazotthoz Szeg- szárdra terjeszszék be. b) Utasíttassanak a községek, hogy a szederfák kiültetésénél pontosan kövessék azon eljárást, mely a nevezett miniszteri megha- talmazott által minden községnek megküldött utasításban részletesen és világosan előírva van. c) Köteleztessenek a községek arra, hogy a miniszteri megha- talmazott által elrendelendő szeder[(a-csonkítást a tőle nyerendő uta- sítás értelmében minden tekintetben foganatosítsák. d) Kötelességükké tétessék a községeknek, hogy erélyesen őrköd- jenek a felett, hogy az utczán, közlekedési útakon, általábun közhe- lŰyeken álló szederfák — habár azok kornadt állapotban vannak is, — a járási szolgabírói hivataltól előzetesen nyerendő írásbeli enge- dély nélkül ki ne vágattassanak. A kivághatásra adandó engedélyben határozottan megjelölendő a fa, melynek kivágatása engedélyeztetik; az engedély kiadása pedig a miniszteri meghatalmazottnak hivatalosan tudomására hozandó. Továbbá utasíttassanak a főszolgabírák, hogy az egészséges sze- derfák engedély nélküli kivágását kihágásnak tekintsék és ahhoz képest büntessék s a közigazgatási tisztviselők e tekintetbeni mulasz- tásai fegyelmi vétségnek tekintessenek. Ad 1—4. és 6—8. Elvárom a törvényhatóságtól, hogy a szük- ségeseknek jelzett teendők foganatosítása iránt a megye területére nézve, a megye lakosságának érdekében, megfelelő modon kellő erély- lyel intézkedni fog és intézkedéseiről ide jelentést teend. Végül értesülvén arról, hogy sok községben a faiskolák kellő ápolásban nem részesülnek, felhivom a törvényhatoságot, hogy intéz- kedjék az iránt is, hogy a községi faiskolákra a legnagyobb gond fordíttassék. Ad 5. Értesülvén arról, hogy a törvényhatóság a c) és d) pontban foglaltakra nézve, selyemtenyésztési meghatalmazottammal már meg- állapodásra jutott, elvárom, hogy a többi pontban szükségeseknek jelzett teendők foganatosítása iránt is, a megye lakosságának érde- kében megfelelő módon, kellő erélylyel intézkedni fog és intézkedé- seiről ide jelentést teend. 264 IRODALOM. SSE Dr. G. Horváth, Nouvelle révision du genre Plinthisus. (Revue d" Entomologie. V. p. 215—222.) A szerző a félfedelű rovarok rendjéhez tartozó Plinthisus-nem fajait kritikai vizsgálat alá vevén, összesen 25 fajt — közöttük több ujat — különböztet meg és gondosan szerkesztett analytikus táblá- zatokban jellemez. Az egyik táblázat a csonka szárnyfedős, a másik a tökéletesen kifejlett repülő szervekkel biró alakok meghatározására szolgál. A tárgyalt fajok közül hazánkban is tenyésznek: FPlinthisus pussilus Scholte, hungaricus Horv., mehadiensis Horv. és brevi- pennis Latr. Josef Mik, Dipterologische Miscellen. III. (Wien. Entom. Zeitung. VP STÉT) A szerző a többi között abbeli véleményét fejezi ki, hogy az 1873-ban a Fertő mellékéről leirt és általa szintén ugyanott nagyobb mennyiségben gyűjtött Symplecta grata Lw. légyfaj tulajdonképen a Psiloconopa Zett. nemhez tartozik. Lendl Adolf, Adatok a pókok boncz- és fejlődéstánáttoz. különös tekintettel a végtagokra. (Értek. a természett. köréből. XVI. köt. 1. sz. Akad. kiadás.) A szerző a pókok végtagjait fejlődéstani és boncztani tekintet- ben tárgyalja és azok morphologiai értékének magyarázatát adja, számos ábrával illustrálva. Edm. Reitter, Coleoptorologische Notizen. XXI. (Wien. Entom. Zei- tung. V. p. 347—351.) Jegyzetei során a szerző leírja a Orchesia acicularis új fajt a sziléziai Beszkidekből és Máramarosmegyéből Rahóról, mely utóbbi helyen az Anisorya fuscula IIl.-rel együtt száraz sövényeken találta- Az európai Driops Oliv. (Parnus Fabr.) fajok meghatározó tábláza. tában a többi között közli, hogy a Dryops striatopunctata Herr. Hor- váthországban is előfordul. Dr. Entza Géza, Az erdélyi sósvizekben élő Artemia salináról. (Or- vos-természettudományi IErtesítő. II. Természettud. szak. VIII. p. 101—112, egy táblával.) SUPEPFPLÁÉÁMEHENT contenant la revuc des articles publiés dans les ROVARIANI LAPOK (Feuilles Entomologigues) Bulletin mensuel d.EEntomologie pure et appliguée., rédigé par L. Biró, Ad. Lendl et E. Vángel. LTTTTTTTTETTTTTTEKK ÉKEK TEN TETT TETT TT ETETETT ETET EKET NNNNA TELET Tome III. — 1886. AVIS. — Pour gue le contenu de notre journal soit accessible aussi aux étrangers, nous donnons dans cc supplément la revue des articles et en méme temps de courts résumés des communications nouvelles ou intéressantes. Prix de Vabonnement 4 florins — 10 francs par an. Tous les envois doivent étre adressés á M. L. Biró a Buda- pest (au palais du ministére de Vagriculture). Nr. I. — Janvier. (P. 1—2 du texte.) A nos lecteurs. Le fondateur des :Rovartani Lapokc M.le Dr. G. Horváth étant forcé par ses autres occupations de se démettre de la rédaction de ce journal, ávait annoncé a la fin de Vannée passée gue ce Bulletin entomologigue allait cesser de paraitre avec le dernier nu- méro du tome II. Cependant les 3: Rovartani Lapokc ont bien rempli leur programme pendant les deux années de leur existence, ils ont contribué au progres des études entomologigues en Hongrie, et ce serait une véritable perte pour le pays de laisser disparaitre ce journal. Convaincus de lutilité dune telle publication, trois jeunes ento- mologistes hongrois MM. L. Biró, Ad. Lendl et Eug. Vángel se sont réunis et se sont décidés a continuer la publication des :kKo- vartani Lapokc. Ils les publieront en se conformant au programme gui a été fixé au début par le fondateur du journal et gui a été bien accueilli les deux premieres années. Les meilleurs entomologistes hongrois, ainsi MM. C. Chyzer, GYESETNEtz SA BET davzvlgdés iz ky Ge ET onsya th. R4.KSo man ba set Kriesch, J. Paszlavszky etc. ont promis leur collaboration ; cest la plus sűre garantie gue les sRovartani Lapokc conserveront dignement aussi sous la nouvelle direction leur position dans la littérature entomologigue. (P. 3—9 du texte.) J. Wény, Un ennemi inconnu de la vigne. 17 Otiorrhynchus populeti Boh. a été réputé jusgu? a présent pour une espéce assez rare. Découverte il y a presgue un demi-siécle par feu E. Frivaldszky dans la Hongrie méridionale, elle a été observé depuis lors aussi en Tyrol, Styrie et en Suisse, mais le centre de son existence restait néanmoins dans les contrées montagneuses du Bas-Danube. On ne savait 4 peu prés rien de la biologie de VOtiorrhynchus populeti. Iauteur décrit dans son article ce Curculionide comme un ennemi redoutable de la vigne gui semble étre sur le point de détruire déja pour la troisieme fois les vignes dune commune de la Hongrie méridionale. Cest la commune Langenfeld (dép. Krassó-Szörény) dont les habitants remarguaient depuis guelgues années et surtout en 1885 gue ce Coléoptére avait attagué en énormes guantités des le printemps leurs vignes; il avait détruit dabord les bourgeons, puis les jeunes pousses et les feuilles tendres de sorte gue par places les ceps étaient tout-a-fait privés de leur fenillage. Les paysans ont fait leur possible . -pour recueillir Vinsecte dévastateur, mais leurs efforts étaient sans résultat et ils ne pouvaient pas sauver le produit de leurs vignes. II semble gue la vigne ne peut pas prospérer longtemps sur les collines des environs de Langenfeid, bien gue le sol et lexposition y soient tres - convenables; VOtiorrhynchus populeti y rend la viti- culture impossible. De vieux documents prouvent guil y avait dans le siecle passé une commune voisine, Kruglicza, située a 5 kilo- metres des vignes actuelles de Langenfeld, mais gue cette vieille commune sest dissoute en 1753 parce gue des insectes ont attagués dune année a Vautre les vignes de la commune de telle sorte gu" ensuite il devint impo ssible d"y cultiver la vigne. Ces insectes dévastateurs appartenaient sans doute a la méme espece güi dévaste a présent les vignes de ces collines. Entre ces deux épodues il y en a encore une troisieme ou VOtiorrhynchus populeti a ravagé ces vignes. Les paysans se souviennent encore gue vers 1830 guand on avait fait de nouvelles plantations sur le terrain des anciennes vignes de Kruglicza, on a été bientőt forcé djy abandonner la viticulture 4 cause des ravages dun Curculionide grisátre. Cest pourguoi on navait plus osé replanter ce terrain et les vignes actuelles de Langenfeld ont été installées vers 1860 a une distance de 5 kilométres. L Otiorrhynchus populeti est donc un ennemi réellement sérieux de la vigne dans ces localités ou il retrouve tous les avantages pour se propager et se multiplier en telles guantités guil détruit totalement lés vignes. Cet ennemi inconnu jusgula présent est dautant plus dan- gereux pour la vigne gulil ny a pas un moyen assez efficace pour le combattre. L/auteur a fait Vobservation gue ces insectes se cachent pendant la journée sous des mottes de terre, surtout sous celle gui se trouvent dans Vombre des arbres. Cest pourguoi il a conseillé aux m viticulteurs dinsérer dans le sol des rameaux pourvus de feuilles et de mettre a leur base des grandes mottes seches. Ces pitges arti- ficiels ont donné de trés-bons résultats parcegue les insectes se sont rélügiés par milliers sous les mottes ou le lendemain on pouvait les ramasser et détruire en grande guantité sans beaucoup de peine. Ainsi un vigneron en appliguant ce procédé avait récolté avec sa femme dans 2!/9 heures 5 litres des insectes ravageurs. (P. 9—183 du texte,) Al. Mocsáry, Les Siricides de la Hongrie. I. (Fig. 1.) [/auteur donne dans cette partie de son travail des généralités sur la biologie et les moeurs de la famille des Siricides. (P. 183—15 du texte.) Eug. Vángel, Lodeur des Lépidoptéres. Les odeurs exhalées par beaucoup de Lépidoptéres peuvent servir a deux buts différents. L"odeur désagréable des Zygénes et de certains Noctuélites, accompagnée de la propriété de simuler la mort, est un moyen de défense contre les ennemis. Mais la sécrétion dune odeur a chez la plupart des Lépidoptéres une cause plus importante ; cdest gue Todeur aide les deux sexes dune espece a se rencontrer plus facilement. L/odeur exhalée, souvent imperceptible pour nous, est donc le guide des sexes pour lVaccouplement. L/auteur s7en est convaincu aussi par lexpérience. En 1882, plusieurs espéces de Rho- paloceres, Thais Folyxena, Vanessa Polychloros, Urticae et 1o, sont sorties en méme temps de leurs chrysalides dans une caisse pour Vélévage des chenilles. Il avait enduit avec une couleur a lhuile les yeux de ces papillons assez fortement guils ne puissent abso- lument rien voir. Immédiatement apres cette opération, les. pa- pillons voltigaient ca et a sans aucune direction, puis ils se repo- saient et restaient assez longtemps immobiles. Mais apreés un certain temps ils commencaient a marcher, en mouvant les antennes, avec précaution dans une certaine direction: la direction était toujours celle gui amenait le plus direetement a un autre papillon de la méme espece. Dans le cas oü les routes de deux individus appartenant a des especes différentes sjentrecroisaient, les deux papillons tournaient leurs antennes dans toutes les directions et s"évitaient attentivement Vun Vautre. Cétait en effet fort intéressant de voir comme ces pa- pillons aveugles tátonnaient et guétaient avec leur antennes. Le len- demain chague papillon était accouplé avec un individu de sa propre espece. Cétait donc exelusivement lorgane olfactoire et par conséguent Vodeur exhalée par les papillons gui avait rendu possible dans ce cas aux sexes de se retrouver et s"accoupler. 18 IV (P. 15 19 du texte.) Petites communications : Eug. Vadászfy, p. 15, Le Coraebus bifasciatus OÖlív. ne se borne pas exclusivement aux chénes et accomplit sa métamorphose parfois, peut-étre seulement par hasard, aussi dans le tilleuil. Un exemplaire de ce Coléopteére est éclos en juillet 1883 dun jeune Tilia parvifolia planté dans le jardin de Vauteur; huit jours apres le tronc de ce tilleuil s"est brisé justement au niveau oü la larve avait creusé sa galérie circulaire. Eug. Vángel, p. 16, La chenille de Deilephila Celerio L. a été trouvé déja plusieurs fois dans les vignes de la Hongrie centrale. Fr. Metelka en a fait lVélévage a diverses reprises avec succés et a obtenu le papillon. Ad. Lendl, p. 16, Le perce-oreilles (Forficula auricularia) est un hőte assez désagréable de nos jardins oü il attague les fleurs et les fruits műrs. Nul autre moyen pour combattre cet insecte gue de le recueillir a la main et de Vécraser. Pour exécuter plus avan- . tageusement ce combat, les jardiniers suspendent aux branches des arbres et entre les íleurs des vieux chiffons, des petites bottes, de paille etc, dans lesguelles Vinsecte nocturne se réfugie pendant la journée; on peut en prendre ainsi de grandes guantités a la fois. Un . colonel en retraite a Budapest avait appligué dans son jardin occu- pant 28 ares environ, ce procédé et avait dressé un journal exact des perce-oreilles capturés chague jour. Il avait pris et détruit ainsi du 20 aoüt jusgutlau 4 novembre 1884, soit pendant 47 jours 8145 perce- oreilles. L/année suivante il a continué cette chasse gui lui a donné des résultats encore plus abondants. Il résulte de ses annotations journalieéres gujil avait pris du 1 mai jusgulau 831 octobre, cest a dire pendant six mois 71,186 exemplaires de lVinsecte combattu. Le nombre des exemplaires trouvés était en moyenne en mai 20, en juin 678, en juillet 781, en aoüt 326, en septembre 461, en octobre 81 par jour. A. Korlevió, p. 18, Apparition du Monomorium Pharaonis L. a Fiume. Lauteur avait observé cette petite fourmi cosmopolite pour la premiere fois en juillet 1885 au musée du gymnase oü il conser- vait trois nids vivants du Folistes gallicus. Les fourmis ont commencé a visiter ces nids et a vider les cellules desguelles les guépes ne sont pas encore éclos. ; (P. 20—253 du texte ) Notes diverses. (P. 23—24 du texte ) Bibliographie entomologigue. (P. 24 du texte.) KRenseignements entomologigues. Nr. 2. — Février. (P. 25—30 du texte.) R. Kohaut, La puce. (Fig. 2.) Description populaire de la biologie et des moeurs de la puce commune et de guelgues autres parents de cet insecte bien connu. (P. 31—35 du texte.) L. Biró, Sur la cause de la décadence de la sériciculture en Hongrie. Les commencements de la sériciculture datent en Hongrie du siecle passé. Cette industrie s"y est développée de plus en plus. En 1841 la récolte des cocons se montait déja a 479,451 kilos pour lesguels les cultivateurs avaient recu 400,000 florins. Mais malheureusement cétait justement a cette épogue gue la terrible maladie des vers a soie, la pébrine sest répandue dans les magnaneries d"Europe et gue lindustrie sérigéne avait subi par- tout les plus dures épreuves. Il est donc facile a comprendre gue . cette industrie se soit trouvée presgue anéantie en Hongrie vu gyelle y était dune date plus récente et assise sur des bases moins solides gue dans les autres pays éminemment séricicoles. En 1879 la récolte des cocons est tombée chez nous a 2507 kilos dune valeur de 2809 florins 80 kr. seulement. Cest en 1880 gue le gouvernement hongrois a pris de nouveau en main le développement de la sériciculture en nommant M. P. B e- zerédj inspecteur général de la sériciculture et en organisant un Institut séricicole a Szegszárd. La sériciculture du pays a fait depuis ce peu de temps de grands progres; la guantité des cocons produits s" est élevée en 1880 a 10.181 kilos, en 1888 a 72.142 kilos et en 1885 a 176,300 kilos. On peut espérer gue cette progression se maintiendra aussi dans Vavenir et gue Vindustrie sérigene deviendra de plus en plus floris- sante en Hongrie. Les grands désastres causés par la maladie des vers a sole sopt prévenus par la loi de 1885 daprés laguelle la production et la distribution des graines est reservée exclusivement au gouvernement. (P. 35—368 du texte.) Ad. Lendl, Comment peuvent marcher les insectes sur des surfaces lisses ? En signalant les diverses hypothéses émises a ce sujet par MM. Dewitz, Dahl, Rambouts et autres, Vauteur fait connaítre les plus récentes recherches de M. Dahl daprés lesguelles la faculté des insectes de marcher sur les surfaces lisses s"expligue par une struc- ture spéciale des poils adhésifs gulon trouve a la face inférieure des tarses. (P. 38—42 du texte.) Al. Mocsáry, Les Siricides de la Hongrie. II. Apres un tableau synoptigue des sous-familles des Siricides auxguels Vauteur adjoint aussi les Céphides régardés jusgula présent comme une famille a part, cette seconde partie du travail commence Vénumeration et la description des espeéces observées en Hongrie. Les deux premieres sous-familles des Oryssines et des Xiphy- driines y sont représentées par toutes leurs espéces européennes. I. Oryssinae. i 1. Oryssus abietinus S§cop. (coronatus Fabr.) Dans le centre et midi de la Hongrie. II. Xiphydriinae. 1. Xiphydria dromedarius Fabr. Dans le centre et le midi du pays. 2. X. camelus L. Dans le nord. 3. XA. longicoltis Latr. (annulata Jur.) Assez rare, en Hongrie centrale. (P. 42—45 du texte.) Petites communications : C. Piso, p. 42, Les insectes nuisibles observés par Vauteur en 1884 dans le dép. de Máramaros (Hongrie septentrionale) étaient: Melolontha vulgaris, Lochmaea ( Adimonia) capreae, Hibernia defoliaria, Cheimatobia brumata, Tortrix viridana, Orgyia antigua, PForthesia similis (auriflua) et chrysorrhoea, Pieris Brassicae et Napi. E. Polinszky, p. 43, Coléopteres recueillis par M. Eug. Vángel dans le dép. d Árva (Hongrie septentrionale!. Dr. C. Chyzer, p. 44, Un Hyménoptére monstrueux (Fig. 3.) Dauteur possede un JIryphon vulgaris Fabr. pris en juin 1880 a S.-A.-Ujhely (Hongrie septentrionale) gui présente une monstruosité intéressante de Vantenne gauche. Cette antenne est un peu plus épaisse vers Vextrémité et la ou les articles commencent a sépaissir, il se détache du premier article devenu plus épais une branche supplé- mentaire a 7 articles. Les 4 suivants articles de lantenne sont deux fois plus larges gue djordinaire ; le cinguieme article suivant est aussi doublé et se bifurgue en deux branche dont lune est la continuation normale de Vantenne, Vautre une seconde brache supplémentaire. B. Chyzer, p 44, Capture du Gnaptor spinimanus Fall. en décembre dans la cour dune maison de §S.-A.-Ujhely. L/exemplaire engourdi, mais vivant a été trouvé a la surface de la neige. (P. 45 - 47 du texte.) Notes diverses. (P. 47 48 du texte.) Bibliographie entomologigue. VII Nr. 3. — Mars. (P. 49—55 du texte.) J. Pungur, Notes pour servir a bhistoire natureile ddun Orthoptére peu connu. (Planche I.) Le Locustien PFoecilimon Schmidti Fieb. dela tribu des Phané- ropterides, se trouve non seulement en Carniole, mais aussi dans le sud-est de la Hongrie. II a été observé aussi a Tokaj et a Buda. L/auteur Va découvert dans les départements de Szilágy et de Szatmár (Hongrie orientale) sur le coudrier et la ronce dont les feuilles lui servent de nourriture. Les jeunes individus se tiennent sur des plantes basses prés de niveau du sol;.ils ne montent sur les arbustes men- tionnés gulapres avoir accompli leur dernieére mue. On trouve en aoüt les inseectes parfaits ordinairement au sommet des hauts buissons. L/auteur a étudié plus exactement le chant de cet insecte ; pour cela il a examiné dabord la structure des élytres du mále et de la femelle. La forme des élytres esíi chez les deux sexes a peu prés la méme, c est a dire presgue circulaire; cependant les élytres du műále présentent a leur marge intérieure une échancrure et sont . assez convexes a leur face supérieure. Les nervures antérieures savroir: la vena subcosta, la vena mediana, la vena interno-mediana et la vena "longa sont bien développées dans les deux élytres du mále et prennent naissance du callus axillaris. Mais tandisgue la ven a subcosta de Vélytre gauche n7est bien développée gue pendant sa course paralléle avec le bord antérieur et plus loin elle se confond avec les nérvures transversales de la partie apicale, la vena su b- costa de lélytre droite conserve son indépendance aussi plus loin et restant paralléle aussi avec le bord apical forme un cadre inté- rieur et ne se perd gue prés du noeud (nodus) et souvent sur le noeud méme. La premiere des nervures postérieures, la vena irregu- laris, naissant du callus cubitalis, se courbe obliguement sur le noeud au niveau de Véchanerure du bord postérieur et puis se recourbe sur le champ intérieur. Sur Vélytre droite elle se termine obtusément et indigue seulement la région de la limite entre la harpe (lyra) et la tymbale ((ympanum); mais sur Vélytre gauche sa partie trés-forte et foncée située au dela du noeud, émet deux ou trois branches minces, transparentes et se courbant vers la vena longa par lesguelles elle sépare la harpe et la tymbale. Une faible nervure, la corde (corda), se dirige de sa partie antérieure a travers la harpe vers la vena longa. La vena irregularis de Vélytre gauche est trés forte et épaisse, surtout dans sa partie située avant le noeud et portant la lima; elle est un peu plus faible sur Vélytre droite. Les deux suivantes nervures postérieures, la vena interna et la vena submediana sont faibles et obsolétes. La vena postcosta se trouve au bord postérieur et forme une forte marge VIII gui se prolonge aussi au bord apical; elle est plus faible sur Vélytre droite et aussi Vlarculus gufelle forme, est moins courbé, mais elle est dautant plus forte sur Vautre élytre dont Varculus est bien saillant et semicirculaire. Le champ intérieur de lélytre droite ou la tymbale n est pas séparée de la harpe gui est dépourvue dune corde, est diaphane et mince; le reste en est transpareat ou foncé. Sur Vélytre gauche gui est en général dune structure plus grossiere, il ny a pas une telle partie diaphane puisgue méme sa harpe et sa tymbale sont plus épaisses et peu transparentes, et ses autres parties sont pour la plupart opagues et dun brun plus ou moins foncé. Cette différence dans la structure des élytres du mále dépend de leur destination différente, elle est donc fondée sur la division du travail. La destination des élytres est la production du chant. Le chant est produit par le frottement de Varculus saillant de lVélytre droite sur la lima de Vélytre gauche. Les élytres de la femelle sont circulaires, moins convexes, plus transparentes et en général dune structure plus fine et plus uniforme. Leur vena irregularis, la plus forte de leurs nervures posté- rieures, est a peine courbée. Les nervures transversales a la partie apicale de Vélytre et la partie apicale de guelgues nervures princi- pales sont munies a la face inférieure de Vélytre de singuliers petits tubercules aigus ou obtus dont Vauteur ne peut encore donner une explication suffisante. On remargue sur les nevures transversale a la partie apicale des élytres du mále de pareils tubercules guoigue moins nombreux et moins développés. Apreés la description de la structure de la lima du mále gui porte sur Vélytre gauche 385—40, sur Vélytre droite 24—26 dents s affaiblissant vers la base, lauteur décrit le chant du mále. Ce chant consiste dans des sons monosyllabigues trés-courts gui sont si faibles guon ne les entend plus a un distance duun metre. On peut les imiter par le son: pk. É Ces insectes étant apteres et par conséguent incapables de voler, leur locomotion est effectuée uniguement par lentremise de leurs pattes ; ils sautent et marchent. En sautant, ils décrivent un arc peu haut, mais large; en marchant, leurs mouvements sont trés-lents et permettent d"étudier a son aise le mode et le rhythme de leur marche. Tauteur gui communigue le résultat de ses études respectives, a fait ses observations sur des exemplaires tenes en captivité ou il les nourrissait avec les feuilles de diverses plantes. Ils y mangaient les feuilles du framboisier, de la menthe erispée, de la sauge sauvage et du trefle, et avaient une prédilection particulieére pour la Salvia glutinosa et les fleurs et les pousses tendres de Glechoma hederacea, mais avant tout pour les feuilles du coudrier. (Nuel- gues gouttes d eau sont indispensables a leur prospérité. -Ils ont un tempérament paisible et ne se combattent pas, bien guils mangent leurs compagnons ocecupés a la mue ou morts. Ils se conduisent pai- siblement aussi avec les individus appartement a une autre espece voisine et ayant le méme tempérament pacifigue, et de plus ils s-ac- IX couplent. parfois avec ceux-ci. [/auteur avait observé chez lmi plusieurs fois Vaccouplement du mále de PFoecilimon Sehmidti avec la femelle VIsophya brevipennis Br. guoiguil ait en dans la méme caisse la femelle de sa propre espece. Un cas dune telle mésalliance a été observé par Vauteur aussi dans la nature libre. Explication de la Planche I. Fig. 1. Élytre gauche du mále de PFoecilimon Selmmidti. ca, callus axillaris; cc, callus eubitalis; sbec, vena subcosta ; inm, vena interno-mediana; md, vena mediana; lg, vena longa; irr, vena irregularis; int, vena interna; sbm, vena submediana; gwstc, vena postcosta; nd, noeud (nodus): arc, arculus; L, harpe (Ilyra); crd, corde (cordaj; 7, tymbale (tympanum). , 2. Élytre droite du méme ; la signification des lettres est la méme gue dans la fig. 1. , 3. Lima de Vélytre gauche du mále, plus fortement amplifiée. , 4. Lima de Vélytre droite du mále, plus fortement amplifiée. , 5. Élytre gauche de la femelle; la désignation est la méme gue dans la üg a , 6. Partie apicale de Vélytre gauche de la femelle, plus fortement amplifiée; la désignation est la méme gue dans la fig. 1. ,) 7. Le chant du male: A, introduction; B, le chant méme. (P. 56-61 du texte.) Eug. Vángel, La Parthénogénése. L/auteur apres avoir donné la définition de la Parthénogénése en général et un court relevé historigue de la découverte de ce mode de reproduction, s"occupe spécialement de la Parthénogénése chez les Insectes. La Parthénogénése chez les Insectes est exceptionnelle ou normale., On rencontre la Parthénogénése exceptionnelle surtout chez les Lépidopteres; Vauteur lui-méme en a observé 14 cas chez six especes de Bombycides gui sont : 1. Fsyche PEcksteini Led. Plusieurs femelles obtenues de chry- salides ont pondu des oeufs parthénogénétigues desguels sont éclos des chenilles; Vélévage des chenilles probablement toutes femelles, na pas réussi. 2. Psyche Zelleri Mn. La méme observation avec le méme résultat. 3. Ocnogyna parasita Hb. Iauteur avait fait en 1878 Vélévage des chenilles gui lui sont écloses des oeufs pondus par une femelle sans accouplement préalable. Une partie de ces chenilles s7est trans- formée en ehrysalides et a donnée lannée suivante les papillons, 3 exemplaires femelles. Ces femelles ont pondu a leur tour aussi des oeuls parthénogénétigues; les chenilles issues de ces oeufls se sont bien développées et chrysalidées; tous les 6 papillons gui sont éclos en avril 1880 de ces chrysalides, étaient femelles. X 4. Bombyx Ruti L. Unc femelle élevée de chenille a pondnu des oeufs parthénégonétigues gui ont donné des chenilles; mais Vélévage de ces derniéres na pas réussi. 5. Saturmia Pyri §. V. La méme observation avec le méme résultat. 6. Spilosoma Menthastri Esp. La méme observation avec le méme résultat. En donnant la liste des especes de Lépidoptéres chez lesguelles des cas de Parthénogénése ont été observés jusgua présent, Vauteur cite encore le Nematus ventricosus KI. et le Rhodites Rosae comme exemples des Hyménopteres chez lesguels la parthénogénése exception- nelle est aussi connu. La parthénogénese constante se trouve chez certains Hyménop- teres (Apis mellifica, Bombus terrestris, Cynipides), Hémipteres (Aphi- des) et "Lépidopteres (Solenobia lichenella L. et triguetrella Fisch. , PFsyche helixz Sieb.) comme un mode normal de reproduction. La génération parthénogénétigue se retrouve aussi chez guelgues Crustacées-Phyllopodes des genres Daphnia et Apus. (P. 61—62 du texte ) Petites communications : E.-A. Hudák, p. 61, Lépidoptéeres recueillis dans les environs de Gölniczbánya (Hongrie septentrionale). Ch. Schilberszky, p. 61, Découverte des galles du Cynipide Diastrophus Rubi Hart prés de Budapest sur Rubus coryli- TOJVa s: ; J. Dahlström, p. 62, Un papillon hermaphrodite. L/auteur a obtenu le 10 avril 1885 dune ehrysalide de Smerinthus Fopuli L. un individu hermaphrodite, d! a droite et ? a gauche. Notes diverses. (P. 63—64 du texte.) Bibliographie entomologigue. ; (P. 64 du texte.) Renseignements entomologigues. "Nr. 4. — Avril. (P. 65—67 du texte ) Sur [organisation du service de VEntomologie forestitére en Hongrie. Nous avon déja publié dans le tome I. de notre journal un court résumé sur Vorganisation du service de lEntomoligie agricole en Hongrie, établi en 1883 par le Ministeére de Vagriculture, de 1in- XI dustrie et du commerce. Ce service a été étendu dés le printemps de Vannée 1886 a I Entomologie forestiére. Les fonctionnaires forestiers de VÉtat ont été obligés de faire pendant six mois (avril — sep- tembre) de Vannée des rapports mensuels sur les dégáts causés par les insectes dans les foréts de leur district. Pour gue ces rapports soient aussi complets gue possible et gue Vobservation des insectes nuisibles soit plus facile et sur un plan uniforme, les agents fore- stiers ont recu des cartes postales en blanc sur lesguelles ils doivent inserire leurs observations et les adresser a la fin de chague mois au Ministere. Ces cartes portent les guestions et rubriguecs suivantes imprimées a remplir selon la possibilité : 51. 0uel insecte cause le mal ? (charancon souterelle, chenille, larve ete.) 2 (0uelle plante, arbre ou arbuste et guelle partie de la plaute endom- mage Vinseecte unisible ? 5. Oü et guand s7est montré le mal ? . Sur guelle étendue peut-on observer les dégáts ? ; 5. Combien de pour-cent des pertes a peu pres causent ou causeront-ils dans les produits des bois ou dans la pépiniére ? 6 A guoi attribue-t-on la nombreuse apparition de Vinsecte nuisible? (couditions météorologigues, mode dusage on de culture ete.) 7. A-t-on fait deja guelgue chose contre le mal ? au cas affirmatif, gua-t-on fait et avec guel succös ? était-il interdit de páturer dans la forét ? $ [/insecte nuisible, a-t-il déja été observé une autre fois? au cas affir- matit, guand ? guelle importance ont eu alors les dégáts causés ? gua-t-on fait contre et avec guel succés ? 9. Tinsecte nuisible, est-il connu du public? et sous guel nom vulgaire ? 10. Autres observations.c Les rapporteurs sont engagés a joindre toujours a leurs rapports guand il est possible, Vinsecte lui-méme et des morceaux rongés de la plante attaguée. Tous ces rapports sont soumis a lexamen de la Station phyl- loxérigue de VÉtat gui en fait Vétude, indigue les mésures A prendre contre les ravageurs et réunira toutes les dates, avec celles sur les insectes nuisibles a Vagriculture, dans un Rapport annuel général. He (P. 67—13 du texte.) Al. Mocsáry, Les Siricides de la Hongrie. III. III. Siricinae. Dans cette troisieme partie est traitée la sous-famille des Siri- cines dont toutes les especes européennes se trouvent aussi en Hongrie. Ces especes disposées par Vauteur en tableux synoptigues et carac- térisées par des descriptions complétes, sont: 1. Sirex gigas L. Commun. 2. S. augur Klug. Rare, dans Vest et le midi du pays. 3. S. fantoma Fabr. Un exemplaire découvert par M. C. Pisó dans le dép. de Máramaros. . 5. juvencus L. Dans la nord et Vest de la Hongrie. . S. noctilio F. (melanocerus Thoms) Dans le centre et le nord. 3r OL He XII 6.. S. spectrum E. Pasrare dans le centre, le nord et Vest du pays. 7. Tremex fuscicornis F. Rare, dans la Hongrie centrale. 8. T. magus PF. var. alchymista n. var. 9 Les exemplaires hongrois trouvés dans le centre et le nord different du type par Vab- domen entierement noir, sans taches páles sur les cőtés. — Beaucoup dexemplaires sont éclos au Musée national de Budapest djun poirier souvage. (BP. 74-77 du texte.) Dr. C. Chyzer, Notes pour servir a la faune des Myriopodes de la Hongrie septentrionale. 5 L/auteur donne Vénumeration des Myriopodes recueilles par lui- méme dans diverses contrées de la Hongrie septentrionale et y ajoute aussi les captures faites par Me G. Raisz dans le dép. dAbauj- Torna. Tous ces Myriopodes ont été déterminés par le feu Dr. E. Tömösváry si prématurement enlevé a la science. (P. 78§ - 80 du texte.) Petites communications : Dr. G. Horváth, p. 78, Sur Vintelligence des fourmis. L7/auteur a observé un JIyrmecocystus viaticus Fabr. gui apportait 4 son nid la patte postérieure déssechée d"un grillon. La fourmi tenait trans- versalement entre les mandibules son fardeau de sorte guil formait un angle droit avec Vaxe longitudinal de lVinsecte. Celui-ci arrivé a Ventrée du nid cherchait 2 ou 3 fois dy passer, mais sans succes parce gue le diameétre de Ventrée était plus petit gue la longueur de la patte apportée. Mais alors une seconde fourmi sourtait du nid et venait a Vaide de sa compagne ; Tune des fourmi prenait Dune, Vautre extrémité de la patte de grillon et les deux lVintroduisaient le plus facilement de son long dans le nid. J. Kertész, p. 79, Insectes nuisibles observés en 1885 dans le dép. de Borsod. étaient les larves de V.Agriotes lineatus L. et de Melolontha vulgaris L. et le puceron Joxoptera graminum Rond. J. Pável, p. 79, Les larves de Hylotrupes bajulus rongaient au Musée national de Budapest une armoire dinsectes et y ont effectué toute leur métamorphose. L. Biró, p. 80, Le Lethrus apterus coupant avec ses mandi- bules les pousses tendres de la vigne, fait parfois de dégáts assez considérables aux environs de Budapest. Les paysans y connaissent tres-bien ce Coléoptere et le combattent de tout leur possible. Une méthode originale consiste en ce guils enlevent le sol dans un dia- métre de 10 cent. autour de lentrée de la galerie souterraine du Lethrus et construisent ainsi un petit piége A parois verticales do le Coléoptére ne peut plus sortir. XIII (P. 81—85 du texte.) Notes diverses. (P. 85—87 du texte.) Bibliographie entomologigue. (P. $6. 55 du texte) Renseignements entomologigue. Nr. 5. — Mai. (P. 89 - 93 du texte.) L. Biró, Les Bruchides. (Fig. 6—7.) Traité populaire sur les mocurs et la biologie des Bruchides attaguant le pois, la lentille et autres plantes légumineuses. L/auteur a obtenu des graines de Vesparcette Onobrychis sativa) léclo- sion du Bruchus Cisti F. (P. 95— 95 du texte ) Ad. Lendl, Les organes buccaux et le mode de nourriture chez les Araignées. L/auteur donne díabord la deseription des buccaux des Araig- nées et confirme par ses propres recherches gue leurs smandibulesc repondent aux antennes des Insectes tandis gue les vraies mandibules ne se trouvent chez les Araignées gua Vétat embryonnaire et de- viennent tout-a-fait rudimentaires a Vétat parfait. Le menton manguc chez les Araignées et la piece désignée jusguja présent comme telle, n est guune partie du sternum; pour cette raison lVauteur la nomme prosternum. Cest la premiere paire des pattes des Araignées gui est homologue au menton des Insectes. Les Araignées se nourissent presgue execlusivement du suc liguide de leurs victimes lesguelles elles tuent avec leur venin et puis pres- sent et sucent avec leurs organes buccaux. (P. 95-106 du texte.) Al. Mocsáry, Les Siricides de la Hongrie. IV. IV. Cephidae. L/auteur commence dans cette partie de son travail la sous- famille des Cepbines dont il nadmet gue le genre unigue Cephus. II donne les tableaux analytigues des máles et des femelles des 16 espeéces hongroises et décrit ici les especes a antennes plus greles vers Vextrémité, formant le sous-genre Janus Steph. gui sont: XIV 1. Cephus compressus Fabr. Un seul exemplaire provenant pro- bablement des environs de Budapest. 2 Chephus Emichii n. sp. Niger, nitidus; mandibulorum basi, genibus, tibiis tarsisgue auticis, tibiis item intermediis et posticorum basi albido-testaceis, tarsis apice parum infuscatis; tibiis posticis spinis duabus longis testaceis iníra medium armatis; callis humera- libus et pronosis margine postico in medio sat late exciso anguste citrinis; antennis nigris, 22-articulatis, medio crasiusculis, apice atte- nuatis ; capite magno, globoso, thorace fere latiore, vertice profunde emarginato, temporibus latis; abdomine unicolore, nigro, compresso, terebra longa, recta; alis hyalinis, nervis et stigmate piceis, costa basi cordide-testacea. — 9; long. usgue ad terebrom 8 mill. Cepho nigrino Thoms. similis; sed capite magno, thorace fere latiore, temporibus latis, callis humeralibus et pronoti margine postico anguste citrinis et praesertim antennis medio crassiusculis, apice atte- nuatis, distinctus. Speciem hanc eximiam in honorem Domini Gustavi Emi ch Ju- niori denominavi, Hymenopterorum faunae hungaricae cultori sassidui, gui etiam hanc speciem ad Budapestinum die 22 Maii 1884. detexit. 3. C. linearis Schrank (faunus Thoms.) Rare dans le centre et le midi de la Hongrie. (P. 106 109 du texte.) Petites communications : J. Wény, p. 106, La pyrale de 1 vigne (Tortrix pillertana) est un fléau constant du vignoble des environs de Fehértemplom et Versecz (Hongrie méridionale). Les dégáts causés en 1885 étaient aussi treés-considérables. On peut les évaluer per le montant de lim- pót foncier dont les vignes attaguédes ont éte exonérées a cause des ravages de la pyrale. Dlapreés les documents officiels Vimpőt foncier remis a ce titre dans 8 communes de larrondissement de Versecz avait atteint en moyenne 269/, (30,408 fil. 29 kr.), et il montait dans 3 communes de Varrondissement de Fehértemplom en moyenne a 429/9 (10,522 fi. 68 kr.) de Vimpőt foncier total des vignes. B. Chyzer, p. 107, Cannibalisme chez les Coccinelles. (Fig. 53.) L/auteur a observé sur un ormeau dans un jardin les larves de plu- sieures espéces de Coccinelles gui aprés avoir mangé tous les puce- rons existant sur larbre, dévoraint, poussées par la faim, leurs propres nymphes; cependant elles ne s/attaguaient jamais entr" elles. D. Angyal, p. 107, Insectes nuisibles aux arbres fruitiers de VÉcole de Viticulture de Budapest : les Microlépidoptöres Ánarsta lineatella Zell., Hyponomeuta malinella Zell. et Swammerdamia eaesiella Hb. L. Biró, p, 108, L/auteur a fait Vélevage de la larve du /Ma- lachius viridis Fabr. dun nid du Oemonus unicolor Fabr. logé dans un sarment de vigne. II a obtenu du nid du méme Hyménoptere VIchneumonide Ephialtes mediator Fabr. XV (P. 109—-111 dn texte.) Notes diverses. (RÁTA CEKÉG ) Bibliographie entomologigue. (P. 112 du textze.) tensejlgnements entomologigue. Nr. 6. — Juin. (P. 119—120 du texte.) AI. Mocsáry, Les Siricides de la Hongrie. V. Liauteur finit son travail avec la description des vrais Cephus gui ont les antennes plus ou moins épaisses vers lextrémité. 4. Cephus idolon Rossi. TDL unigue exemplaire hongrois a été pris par V. Koller dans la Hongrie méridionale. 5. C. nigrinus Thoms. Dans plusieures coutrées du pays. 5. C. pallipes Klug. Pas trés-rare dans le centre et le midi. 7. C. analis Klug Espece assez rare, dans Vest. 8. Cephus variabilis n. sp. Niger, nitidus, parce pubescens ; antennis 19—20 articulatis, tenuibus, apicem versus incrassatis, nigris, articulis 8—10 ultimis subtus rufo-testaceis; mandibularum basi et macula parva infra alas rufo-flavis mesopleuris fulvo-cinereo pubes- centibus; ventre nigro; tibiis posticis infra medium spinis duabus pallidis armatis; alis subfumato-hyalinis, venis stigmaregue fuscis. Femina: abdomine nigro, compresso, segmentis dorsalibus: 5—7 supra in margine postico fascia angusta abbreviata aurantiaca ornatis ; ultimo ultra dimidium aurantiaco, terebra ferruginea, recta; pedibus nigris," femoribus anticis ultra dimidium apicali, tibiis item tarsisgue et genibus intermediis tibiisgue his aurantiacis, tarsis posterioribus rufobrunneis. — Long. 9 mill. Mas: abdomine nigro, compresso, segmentis dorsalibus: 4—5 vel 4—6 vel 4—7 margine postico fascia sat lata ultimo toto pallide- aurantiaca ornatis; pedibus nigris, genibus tibiis tarsisgue duobus anterioribus et femoribus anticis basi antice flavis, tarsorum ante- riorum articulis ultimis parum infuscatis. — Long. 6—7 mill. Femina feminae C. analis KIl., mas mari C. pallipedis KLl. miles sunt. Hungariae centralis, septentrionalis, meridionalis et meridionali — orientalis incola. — Kecskemét (Madarassy), Mehadia (Fri v.), N.-Várad (Mocs.), Tasnád et Tasnád-Szántó (Biró), §S.-A.-Ujhely (Chyzer). 9. C. Mocsáryi Kirby. Espece décrite de la Hongrie. 10. C. niger Harr. (troglodyta Fabr.) Assez répandu dans tout le pays. — XVI 11. C. arundims Gir. Se trouve djaprós M. André aussi en Hongrie. ; 12 Cephus vagabundus n. Sp. Niger, subopacus, parce pu- bescens; antennis nigris, 24 articulatis, tenuibus, apicem versus in- crassatis; mandibulis in medio palpisgue maxima parte testaceis; thorace nigro, pronoto sat longo, subdepresso; macula minuta infra alas, genibus tibiis tarsisgue anterioribus rufo-testaceis; tibiis tar- sisgue posticis nigris; abdomine nigro, nitido, segmentis dorsalibus 3—7 margine postico anguste virescenti ílavo-fuscatis, religuis et ventre toto nigris; tibiis posticis infra medium spina nnica albida armatis; alis subfumato-hyalinis, venis et stigmate fuscis, costa testa- tzüg 2 long 12 mi Cepho arundini Gir. similis; sed subopacus, abdominis seg- mentis dorsalibus 3—7 (nou 2—6) margine postico anguste vivescenti flavo fasciatis. In Ilungariae meridinnalis montibus Joanne Frivaldszky detectus. Specimen nostro penitus simile habemus etiam e Sibiria, olim ab Alberto Kindermanno hungaro inventum. — Oravicza (Rasáv) i 18. C. pumilus (.Mocs.) André. 14. Cepaus similis n. sp. Niger, nitidus; capite thoracegue supra nigro —, pectoris lateribus abdominiegue cimereo-pubescentibus ; antenuis 20 articulatis, tenuibus, apicem versus parum incrassatis, articulis 12—14 ultimis fusco rufis, basalibus nigrus; mandibularum basi late, genis, maculis utrague orbitali subtus, palpis maxima parte, macula item infra alas flavis: abdomine brunneo-nigra, ventre con- colore, segmentis dorsalibus 4 et 6 margine apicali sat late virescenti flavo-fasciatis, 7-mo lateribus et supra flavo-maculatis, ultimo fere toto luteo; pedibus nigris, coxis et trochanteribus anterioribus antice totis flavis, posticis tantum basi supra suptusgue flavo-maculatis, ti- biis tarsisgue anterioribus totis, posticis maxima parte flavis, his apice tarsisgue posticis nigris; tibiis posticis infra medium spinulis duabus albidis armatis; alis subfumato-hyalinis, venis fuscis, costa stigmategne fusco-testaceis. — $ 9; long; 77"/, — 8 mill. Mas variat: abdominis segmentis,3, 4, 6, 7 margine apicali sat late virescenti-flavo fasciatis, 8 lateribus et supra flavo-maculatis ; femoribus posticis supra flavo lineatis. Cepho pumilo Mocs. André simillimus; sed maior ac robustior, antennis 20 articulatis (C. pumilus habet enim 19 :rticulos et 6 mill. longitudinis), ecrassioribus, genis (spatio inter mandibulas et oculos) macula utringue orbitali subtus flavidis, coxis ac trochanteribus fe- moribusgue posticis basi supra subtusgue luteo-maculatis et in sexu utrogue tibiis posticis apice brunneo-nigris. k In Hungaria occidentali, meridionali et orientali inventus. — Acs (Biró), Baziás (Base Mek adiakB A vel mtasn ád tübós ÚJ kt) Cephus philosulus Thoms. (André, Spec Hym. 1 p 548) non est Hungariae incola XVII 15. C. pygmaeus L. Commun partout et souvent nuisible. 16. C. pulcher JTischb. (Tischbein, Stetr. But. Zeir. XIII. p. 139, n. 49. e. (18529. — Armndré, Spec. "Hym. I. p.. 5945. 911 (1881). — Ci luteo- marginatus Giraud, Verhandil. zo01.-bot. Ges. in Wien. VII. p. 584. 7. (1857). Niger, nitidus, parce pubescens; antennis tenuibus, proportionaliter brevibus, apicem versus leniter incrassatis, 20 articulatis; capite, thorace, abdomine pedibusgue maxima ex parte citrinis, tibiis posticis iníra medium spinis duabus armatis, tarsis testaceis, articulis apice et unguiculis brunneis; alis hyalinis, venis brunneis, costa stigimi- tegue citrinis. — Long. 7—8 mill. Femina: antennis totis nigris; elypeo (apice et saepius etiam . lateribus brunneo-limbatis), orbitis internis et temporalibus subtus, macula utringue rotundata in vertice, mandibularum basi, pronoti lateribus late, scutello, radice alarum, maculis duabus infra alas et alia elongata mesopleurali, femoribus item tibiisgue citrinis, femorum ima basi, trochanteribus coxisgue nigris, his pedum duorum posticorum macula citrina notatis; abdomine nigro, segmentis dorsalibus 2—5 et 8 lateribus macula, 4—7 vero margine postico fascia integra citrina ornatis, ano apice luteo; segmentis ventralibus nigris, margine apicali auguste citrino-fasciatis. Variat: scutello immaculato, tantum segmentis sexto dorsali fascia, 2—5 et 7—8-o macula laterali citrina ornatis. Mas: antennis nigris, scapo subtus citrino; facie tota cum or- bitis internis et temporalibus subtus (tantum puncto parvo utringue in clypeo nigro), pronoto fere toto, seutello, maculis elongatis in pleuris, alaram radice, coxis ac trochanteribus (his nigro maculatis), femoribus tibiisgue citrinis; abdomine nigro, segmentis dorsalibus 5—8 margine postico fascia plerumguc lata, secundo macula laterali citrina ornatis, fasciis in segmentis 3 et ő ceteris multo augustio- ribus, ano apice luteo; segmentis ventralibus nigris, margine apicali late citrino-fasciatis. " Ín Hungaria centrali ad Budapestinum et in meridionali in florenti Euphorbia glareosa, mense junio, non rarus. — Buda- pest; Szegszárd (Biró), S.-A.-Ujhely (Chyzer), Baziás (Friv. et Horváth). :P. 121—123 du texte.) J. Pável, La préparation des chenilles. (Fig. 9.) Renseignements pratigues sur le meilleur mode de préparer les chenilles pour les collections. Lauteur indigue les précautions a prendre pour vider le contenu mou du corps des chenilles préalable- ment tuées dans lalcool faible et donne la description et la figure du petit appareil ehauffoir dans leguel on met les chenilles vidées et leur donne la forme et tenue naturelle en les gonflant avec de Vair. XVIII (P. 123—125 du texte ) Dr. Eug. Vángel, La biologie de Nemeophila Metelkana Ld. Cette Chélonide a été découverte en 1859 dans la Hongrie centrale par feu Fr. Metelka gui en faisait dés lors chague année Vélevage, mais sans communiguer a personne son secret. Ce nétait gwen 1878 guil Vavait confié a Vauteur sous la condition nen pub- lier rien avant sa mort. Metelka étant mort Vannée passée, Vauteur est délivrée de sa parole donnée et décrit maintenant la chenille, la ehrysalide et la biologie de cette curieuse espece découverte en 1885 aussi en France, aux environs de Reims. [ La chenille adulte est 35—40 mill. de long, hérissée et res- semble beaucoup aux chenilles des autres especes du genre Nemeo- phila. Sa couleur en général trés-variable est en dessus djun brun plus ou moins obscur, avec une ligne dorsale jaune et avec deux bandes latérales plus larges de la méme couleur; dessous djun brun plus pále. Dessus couverte des verrues jaunátres disposées en six rangées longitudinales réguliéres et densement garnies de poils jau- nátres. Téte noire, brillante, avec deux lignes latérales flaves; stig- mates blancs; pattes noirátres. Ces chenilles se trouvent vers la fin du mois de mai et au commencent du juin dans les prairies marécageuses de Dabas (dep. de Pest) sur diverses plantes, surtout sur Caltha palustris, Iris pseudoacorus, Euphorbia, Plantago etc.; nourries en captivité, elles mangent méme la salade (Lactuca sativa), elles sont donc bien polyphages. Mi-juin les chenilles se transforment en chrysalide. Celle-ci en- veloppée dans une toile láche dun ílave grisátre et fixée sur les plantes, atteint une longueur de 18—21 mill.; elle est brune et presgue entieérement glabre, la marge postérieure des segments abdo- minaux et le dernier segment gui se termine en une pointe aiguü, sont rougeátres. Le papillon en sort ordinairement en 20 jours. s (B. 1257 12//du texte.) Petites communications : Dr. G. Morváth, p. 125, LÉcole de Viticulture de Budapest soccupe aussi de la production du sauvageons des arbres fÍruitiers. En automne 1884 on y semait dans ce but 20 kilogr. de pépins de pomme, mais lannée suivante la germination n/était gue trop défec- tueuse et la plupart des graines sont restées dans le sol sans germer. La cause en était le petit Chalcidien Syntomaspis druparum Boh. dont les larves faisaient leur métamorphose dans les graines semées. Les graines attaguées étaient entitérement vides et un petit trou in- diguait la voie par laguelle linsecte parfait avait guitté son berceau. XIX Boheman a décrit cette espéce comme vivant des graines de S0or- Hü Bea adi ea ! 7 aj 7 48 FA (P. 127—128 du texte.) Notes diverses. No. 7. — Juillet. (P. 129—137 du texte.) Ad. Lendl, Les moeurs de VArgyope Brünnichii Scop. Cette belle Araignée habite la Hongrie méridionale et se trouve assez abondamment dans certaines localités. Elle construit surtout dans des endroits humides sa grande toile gui est étalée pres du niveau du sol ou de leau entre les plantes. La toile se compose ordinairement de deux parties: dune toile orbiculaire dont le diamétre atteint souvent 30—40 centimetres ou méme plus, et dune toile protective a fils irréguliers, mais forts. La toile orbiculaire est pourvue dune large bande soyeuse de couleur blanche gui a parfois .41—8 cent. de long chez les femelles adultes et parcourt verticalement en zigzag le disgue de la toile. Cette bande blanche et la toile pro- tective sont des caracteres gui font facilement reconnaítre la toile de VArgyope Brünnichii. L/animal se repose toujours a la face inférieure de sa toile un peu inclinée et y attend immobile ses victimes gui sont exclusive- ment :de grands insectes, des Libellulides, sauterelles, abeilles etc. Les victimes tombées sur la toile sont enlacées en guelgues minutes des fils forts de laraignée, de sorte gue méme les plus grands Li- bellulides du genre Aeschna sont incapables de sen délivrer, et gue les pauvres abeilles ne peuvent pas se servir de leur aiguillon. L/Argyope atteint vers la fin de juillet son parfait développe- ment. Cest alors gue Vépogue des amours commence. Les máles sont toujours plus nombreux gue les femelles et se combattent avec achar- nement autour des femelles. Celles-ci commencent dans les derniers jours daoüt la ponte apres laguelle elles meureut bientőt. Les máles disparaissent encore plus tót. (P. 157—189 du texte.) G. Vasváry, La biologie de PAdimonia rustica Ill. (Fig. 10.) [/auteur donne la deseription et les figures des premiers états du Chrysomélien Adimonia rustica Ill. dont il a trouvé au mois du mai 1886 en grande guantité les larves sur Artemisia absin- thium aux environs: de Budapest. La larve hexapode (A) est noire et a 10 mill. de long. Chague segment dors:] porte deux rangées transversales et séparées par un fort sillon, de verrues luisantes ; la rangée antérieure est composée de guatre verrues plus petites, la rangée postérieure de huit verrues plus grandes. Les verrues sont garnies a leur sommet de longs poils raides dun jaune pále; les plus petites sont les verrues latérales de la rangée antérieure, les plus grandes les verrues latérales de la rangée postérieure. Sur les segments du thorax les deux verrues latérales des rangées postérieures sont tres rapprochées. Chague seg- ment est muni aussi a la face ventrale de deux rangées de verrues plus petites; les verrues de la rangée antérieure y sont fondées en une seule tandisgue la rangée postérieure n7/est représentée gue par guatre verrues a peine visibles. La téte est noire, petite, arrondie et luisante en dessus. Yeux ponctiformes; palpes maxillaires conigues et guadriarticulés. Ces larves élevées en captivité se sont transformées en nymphe vers la fin du mai; avant de se transformer, elles se filaient sur la plante nourriciere ou sur les parois de leur cage un cocon láche dun jaune sale. j La nymphe (B, C) a 6-8 mill. de long et 45 mill. de large; sa couleur est un brun jaunátre unitorme. Les verrues dorsales dé- erites chez la larve ont presgue entieérement disparu et on ne Trc- margue gue les verrues latérales des rangées postérieures; les verrues médianes sont devenues trés-faibles et a peine visibles; les verrues portent guelgues raides et courts poils. Le pronotum est garni surtout prés du bord de nombreux poils courts noirs; le dernier segment abdominal est pourvu de nombreux poils. Yeux grands; antennes composées de. 11 articles; la leévre supérieure est grande et couvre en partie les mandidules. La durée de la nymphose est denviron deux 4 trois semaines. (P. 139—145 du texte.) Dr. Eug. Vángel. Contributions a la faune des Lépidoptéres du dé- partement de Trencsén. ; La faune lépidoptérologigue du dép. de Trencsén situé dans le nord-ouest de la Hongrie, était jusguja présent presgue inconnue. On nen connaissait gue guelgues indications isolées. L/auteur donne une énumération de ses capfures faites pendant les années 1883—86 dans différents points de ce département gui peuvent donner une idée du caractére de la faune des contrées explorées. Il en résülte gue la faune lépidoptérologigue de ce département relie la faune- de la Hongrie centrale avec la faune alpine des Carpathes centrales. Dans le midi du département se trouvent: Sesia tipuliformis Cl., myopiformis L , empiformis Esp et asiliformis Fabr., Sciapteron tabaniforme Esp., XXI Thyris fenestrella Scop., Zygaena punctum etc. tandisgue le nord est caractérisé pas des especes subalpines, ainsi: Erebia aethiops Esp. et var. leucotaenia New., Er. Ligea LD. et Euryale Esp., He- pialus Humuli L , Boarmia abietaria 5. V., Cidaria montanata 5. V., . Eupithecia abietaria L., Steganoptycha corticina . Hb. etc. (P. 146—146 du texte.) Petites communications : E.-A. Hudák, v. 146, Notes lépidoptérologigues. L/auteur a pris en septembre 1883 une femelle de Neuronia Cespitis gui repré- sente une aberration intéressante. Elle est un peu plus petite gue dordinaire et ses ailes supérieures sont djun gris cendré avec des . taches obsolétes et des dessins a peine visibles de sorte gue les ailes semblent entierement unicolores. Les ailes inférieures sont djun gris clair et leur bord au lieu détre brun comme chez le type, est d un gris un peu foncé. — I/Aporia Cratdegi était extrémement abondant aux environs de Gölniczbánya (Hongrie septentrionale) au printemps 1884, mais le printemps suivant on ny voyait gue guelgues rares individus. En automne 1885, les chenilles de Fieris Brasicae y ont fait de grands dégáts. E. Polinszky, p. 146, Liste des Coléopteres recueillis dans le dép. de Somogy (Hongrie méridionale). Ad. Lendl, p. 148, La JTrochosa infernalis Motch. a été ob- servée jusguja présent dans beaucoup de localités, citées par Vauteur, de la Hongrie méridionale et centrale. Cette belle araignée décrite pour la premiere fois de la Russie méridionale habite surtout les lieux sablonneux couvert de gazon rare. B. Krécsy, p. 148, L.Aphis laburni Kalt. est apparu le 17 juin 1886 en énormes guantités dans la ville de Kecskemét; le sol était couvert de pucerons dans toutes les rues gui sont plantées de Robinia pseudoacacia, leur plante nourriciéte, (P. 149—150 du texte.) Notes diverses. (P. 150—152 du texte.) Bibliographie entomologigue. XXII No. 8. — Aoút. (P. 155—159 du texte.) Dr. G. Horváth, Les Aradides de la Hongrie. Apres des indications générales sur les caracteéres morpholo- " gigues et biologigues de la famille des Aradides, lVauteur donne dVabord un petit tableau synoptigue des trois genres (Aradus, Bra- . echyrhynchus et Aneurus) représentés en Hongrie et puis un autre tableau des especes hongroises du genre Aradus. Le nombre total des especes d Aradides observées jusgua pré- sent en Hongrie est de 16 dont Vauteur indigue les localités pré- cises, et gui sont: 1. Aradus versicolor H.-Sch. Peu commun, mais répandu dans tout le pays. 2. A. cinnamomeus Pe. Rare; on nen connait gue deux loca- líités authentigues, Vune dans le xaord-ouest (Trencsén), Vautre dans le sud-ouest (Fuzsine). : 3. A. depressus Fabr. Assez répandu partout. ; 4. A. truncatus Fieb. Espece rare, recueillie en plusieurs exem- plaires dans les régions montagneuses de lest: Mehadia, Stájerlak et Sztána. 3 5. A. distinctus Fieb. Ouelgues individus brachyptéres et ma- cropteéres de cette espéce rare ont été trouvés dans le centre et le nord de la Hongrie. 6. A. dilatatus Duf. Assez répandu dans tout le pays. 7. A. betulinus Fall. On nen connait gue trois exemplaires hongrois pris a Mehadia, Nagyvárad et Borszék. 8. A. corticalis L. Pas rare dans le nord et lest. 9. A. annulicornis Fabr. Peu rare dans les mémes régions. 10. A. sordidus Horv. Cette espece tres-rare a été découverte par M. J. Frivaldszky dans les montagnes prés de Budapest. 11. A. lugubdris Fall. Rare dans le nord, le midi et Vest de la Hongrie. 12. A. varius Fabr. Observé seulement dans guelgues loca- líités du nord et de Vest. 13. A. Brenskei Reut. Deux exemplaires trouvés sous lécorce du hétre a Szent-Márton (dép. de Baranya) par M. L. Biró; une femelle prise au vol a Kalocsa par M. J. Thalhamm er. 14. A. Betulae L. Assez commun partout. 15. Brachyrhynchus Tremulae Büttn. Tres-rare; on ne lerconnait gue de guelgues localités du nord-ouest, du nord et du sud est. 16. Aneurus laevis Fabr. Répandu dans tout le pays. XXIII , (P. 159—167 du texte.) Ferd. Firbás, Les ennemis de Vabeille. I. (Fig. 11—12.) Li auteur fait passer en revue les insectes ennemis de labeille mellifére, décrit leurs moeurs et indigue les moyens de les combattre. Les ennemis traités dans cette partie du travail sont: le Philanthus apivorus, le frelon ( Vespa crabro), la guépe commune ( Vespa vül- garis), le sphinx a téte de mort (Acherontia Atropos), la pyrale du miel ( Galleria mellonella) et la pyrale de la cire ( Achroia alvearia). (P. 167—170 du texte.) Dr. J. Perényi, La conservation des chenilles. L/auteur a fait des essais avec un liguide de son invention destiné a préparer et conserver pour les collections les chenilles sans altérer leur forme et leurs couleurs. Ses essais ont donné des résul- tats bien satisfaisants. Le liguide employé se fabriguc d"apres la formule suivante: 3 parties d/acide nitrigue de 209/, 3 9 d acide chromigue de 19/, 4 5 dalcool ordinaire. Le mélange de ces substance devient bientőt un liguide de cou- leur lilas dont 100 grammes suffisent pour 5 ou 6 chenilles. On met les chenilles dans ce liguide et on les y laisse, selon leur dimension, 12 a 24 heures; apreés ce temps on décante avec attention tout le liguide et on le remplace par une égale guantité de glycerine dans laguelle les chenilles restent 3 a 4 semaines, jnsgula ce gulfelles tom- bent au fond de la glycerine. Alors on verse avec la méme attention la glycerine avec les chenilles dans une assiette de laguelle on enléve les chenilles Dune aprés Vautre a Vaide dune spatule courbée et les dépose sur un bon papier brouillard. Le papier extrait des chenilles toute la glycerine superflue de sorte gue les chenilles deviennent séches déja apres 1—2 jours surtout si on les a exposées au soleil. Les chenilles ainsi préparées conservent parfaitement leur forme et leurs couleurs; seulement les couleurs vertes sjaltérent un peu et tournent un peu au jaunátre. Mais Vauteur espére gue les essais gulil continue, donneront aussi a cet égard de bons résultats. Le liguide indigué peut étre employé avec succes aussi a la préparation et conservation dautres Articulés a corps. mou. Ainsi les essais préliminaires démontrent gujon pourra bien ainsi conserver les Araignées. (P. 170—171 du texte.) Petites communications : Dr. Eug. Vángel, p, 170, L/auteur possede dans sa collection plusieurs aberrations de Lépidopteres dont les plus intéressantes sont: XXIV Un mále de Lyedena Corydon Scop. capturé le 22 juin 1883 a Kocsócz (dép. de Trencsén) différe du type par ses ailes en dessus dun bleu plus clair et en dessous blanchátre avec moins dé points. Au lieu des points rangés en demi-cercle oblong des ailes supérieures on voit des lignes longues, assez épaisses et confluentes de sorte guon pourrait désigner cette aberration par le nom ab. confluens. Chez une Melitaea Athalia L. prisc een 1880 pres de Budapest, les taches obscures des ailes supérieures sont a peine visibles et vers leur bord externe se trouvent des taches djun brun jaunátre; le pa- pillon se rapproche par ce caractere de Vaberration Navarina, mais il est un peu plus petit et plus clair. Un mále de Nemeophila Metelkana Led. élevé en 1883 par feu Metelka, réunit les caractéres de Nem. Metelkana et russula et constitue une forme intermédiaire de ces deux especes. Les ailes supé- rieures sont presgue entieérement d un jaune de soufre, la ponctuation prés du bord externe est remplacée par deux points noirs plus petits dont lun est situé prés du bord externe, Vautre prés du bord interne dune tache oblongue díun brun rougeátre trés-pále occupant la place des taches orbiculaire et réniforme. Les ailes different: peu en dessous du type, seulement les taches et points y sont moins nombreux; les franges sont rougeátres avec un ton jaunátre. Labdomen est dun jaune de soufre, ünicolore sans taches noires. Metelka avait obtenu. déja aussi en 1875 léclosion dune semblable aberration. Un mále d Abraxas grossulartata L. pris par Vauteur en 1854 aux environs de Budapest présente sur les ailes supérieures a fond blanc des bandes noires larges et confluentes gui se dirigent du bord externe vers le disgue et se prolongent presgue jusgujlau centre de Vaile; les taches des ailes inférieures se sont ausssi fondues pres du bord externe en stries épaisses et prés de lextrémité intérieure de chague strie se trouve un point noir de sorte gue ces points noirs sont disposés en demi-cercle au centre de laile. Les taches noires du dos de Vabdomen sont fondues en une bande longitudinale. (P. 171—175 du texte.) Notes diverses. (PE. 175—176 du téxté:) Bibliographie entomologigue. - (P. 176 du texte.) Renseignements entomologigues. XXV No. 9. Septembre. (P. 177—180 dn texte.) Verd. Firbás, Les ennemis de Vabeille. II. [/auteur continue la revue des ennemis de Vabeille, en donnaut des renseignements sur les Dipteres (FPhora incrassata Mveig. et Braula coeca Nitz.), les perce-oreilles (Forjicula auricularia L.) et les Co- léopteres ( Irichodes apiarius L. et alvearius OL.) nuisibles a Vapi- culture et en indiguant les moyens de sen défendre. (P. 181—187 du texte.) Dr. C. Chyzer. Les Apides (Melliféres Latr.) du département de Zemplen (Hongrie 8-ptentrionale). I. Lauteur donne Vénumeration de cette famille des Hyménop- teres représentée par plus de 500 espeéces en Hongrie dont il a trouvé plus de la moitié dans le département sus-nommé. I] suit le systeme et Vordre de Schenck adopté par Schmiedeknecht. La faune des Apides de ce département est une des plus intéressantes. Du genre Bombus Latr. excepté les especes: B. distinguendus Mor., vorticosus Gerst, Scrimshiranus Kb., hypnorum L., alticola Kriech, arenicola Thoms. et zonatus Smith., il 5. trouvé toutes les autres espeéces du pays, au nombre de 19, méme B. laesus Mor. (— B. Mocsáryi Kr.), B. fragrans Pall. et une nouvelle variété tout a fait noire de B. confusus Schenck var. atratus .Mocs. (in litt.) dont M. Schmiedeknecht a déja prédit lexistence. Les genres Jetralonia Spin. et Eucera Latr. sont trés riches en especes en Hongrie, tandis gue les autres pays de b Europe nen ont gue tres peu. Ainsi, on na trouré gue trois especes de Tetra- lonia en Allemagne, tandis gue la Hongrie en compte 17. Le genre Hucera nest représenté en Allemagne, gue par deux especes; en Hongrie on en a trouvé 22. Le département de Zemplén compte 9 especes du Tetralonia et 7 especes d" Eucera. Le genre Andrena Fabr. est trés riche en especes aussi bien dans toute I! Europe (186) guten Hongrie (105). Dans son département Vauteur en a trouvé 58, dont les 7 suivantes sont nouvelles pour la Hongrie: A. rufohispida Dours., Gwynana K., lapponica Zett., mu- cida Kriechb., Genevensis Schmied., croceinvetris "lor, nigriceps KI. (P. 188—190 du texte.) Petites communications. Dr. G. Horváth, p. 180, Sur la Situation phylloxérigue en Hongrie en 1885. Linvasion du phylloxera a fait de grands progres XXVI dans le vignoble hongrois aussi pendant lVannée 1885. Le nombre des communes phylloxérées sest augmenté de 146, de sorte gue le total des communes sur le territoire desguelles la présence du phyl- loxera a été constatée, avait atteint a la fin de 1885 le chiffre de 396. Ces communes sont comprises 35 départements. — Les foyers phylloxériaues isolés de 4 communes ont été détruits, il y a guelgues années, avec succes; de pareils traitements extinctifs ont été exécutés en 1885 dans 2 communes. — Le plus sérieux accident de Vannéc 1835 était la découverte du fatal puceron sur plusieurs points du célébre vignob"te de Tokaj. — La surface des vignes envahies en Hongrie par le phylloxera était a la fin de Vannée 1885 dénviron 28,000 hectares dont prés de la moitié est déja détruite par le phyl- loxera ou arrachée par les propriétaires. Dr. Eug. Vángel, p. 189, Un ennemi peu connue de VAche- rontia. atropos est le crapaud. On sait gue Sphingide est un grand amateur du miel et gue pour sen procurer, il penetre méme dans les ruches. Les abeilles le combattent alors avec acharnement et le chassent de leur ruche. Le papillon chassé tombe a demi-évanoui. devant lentrée de la ruche sur terre et cest a ce moment gue le crapaud se précipite sur le pauvre voleur chassé, sen empare et lTemporte. [/auteur a pu observer guc 59/, des papillons deviennent ainsi la proie des crapauds. (P. 190—192 du teéxte.) Notes díverses. No. 10. — Octobre. (P. 195—198 du texte.) Dr. C. Chyzer, Les Apides (Mellifeéres Latr.) du département de Zemplén (Hongrie septentrionale). II. Du genre Halictus Latr. on connait 50 especes en Hongrie. L/auteur en a capturé sur son territoire 38, dont 3 nouvelles pour le pays: H. leucozonius Kb., puncticollis Mor. et pleuralis Mor. Des 88 espeéces européennes du genre Osmia on a trouvé en Hongrie 533 et dans le département de Zemplén 18, dont les plus intéressantes sont 0. villosa Schenck et O. Lepelletieri Fereg, celle ci nouvelle pour la Hongrie. Parmi les espéces du genre Nomada Fabr. il faut mentionner N. corcyrea Schmied. connue jusguja présent seulement de Víle de Corfou et de Livourne, N. cinnabarina Mor. nouvelle pour la Hongrie, enfin" une espece extrémement rare N. obtusijrons Nyl. capturée a Bártfa dans le département voisin de Sáros. XXVII (P. 199—2?206 du texte) Ad. Lendl, Sur les yeux comwvosés des Inseectes. (Fig. 13—16.) [/auteur décrit, daprés les recentes recherches de M. Platea et dautres, la structure et la fonction des yeux composés ehez les Insectes. (P. 206—209 du texte.) Ch. Szigethy, La biologie et Véducation de bécrevisse. Indications générales sur la biologie et les moeurs de Vécrevisse (dstacus fluviatilis) et sur son éducation artificielle. (P. 210—212 du texte.) Petites communications. Dr. Eug. Vángel, p. 210, L ÁAsilus crabroniformis est un ennemi redoutable des petits Géométrides dont il fait la chasse avec activité. Lauteur a observé un de ces Dipteres gui a capturé et tué dans le délai djun petit guart dheure 6 Cidaria chenopodiata. Dr. G. Horváth, p. 210, La Swbcoccinella 24-punctata L. (— Epilachna globosa Schneid.) est connue comme vivant et faisant des dégáts souvent bien considérables sur la luzerne, Vesparcette, le trefle et parfois méme sur la vesce. Lauteur a observé en juin 1856 aux environs de Budapest un cas oü ce Coléopteére et ses larves ont attagué des betteraves plantées dans le voisinage immédiat d"un champ de luzerne. Les ravageurs sont arrivés de ce champ aprecs le fauchage de la luzerne; cjétait donc la faim gui les, a forcé de changer leur plante nourriciere et dattaguer les betteraves. Ferd. Firbás, p. 211, Un nouvel ennemi des pommes de terre est, dapres les recherches du Dr. Karsch dont lVauteur donne une courte analyse, VAphidien radicicole 7ychea Fhaseoli Fass. observé en 1835 en Allemagne. j (P. 213—215 du.texto.) Notes diverses. (P. 215—216 du texte.) Bibliographie entomologigue, XXVIII (P. 216 du texte.) Kenseignements entomologigues. Nr. II. — Novembre. (P. 217—222 du texte.) H. Friese, Relevé de mes captures faites en Hongrie en 1886. L/auteur, de Schwerin (Mecklembourg), a séjourné pres dune année en Hongrie et y sest occupé avec grand succeés de Vétude et de la chasse des Hyménoptéres. Ses excursions faites dans diverses régions du pays ont donné des résultats fort intéressants surtout en Apides. Le présent article contient Vapercu des especes recueillies par lui aux environs de Budapest. (P. 223—225 du texte.) C. Piso, Les Insectes nuisibles observés pendant Vannée 1885 dans le département de Máramaros. — Les Insectes nuisibles observés par Vauteur pendant lannée 1885 dans le dép. de Máramaros (nord-est de la Hongrie) étaient : Coléopteres : Melolontha vulgaris, Lina populi, Adimonia capreae, Agrilus viridis, Bostrychus typographus et chalcographus, Hylesinus piniperda. Hyménopteres : Sirex gigas. Lepidopteres: Pieris brassicae et napi, Aporia crataegi, Vanessa polychloros, Acherontia Atropos, Deilephila nerii, Dasychira pudi- bunda, Ocneria dispar, Gastropacha lanestris, Diloba coeruleocephala, Cheimatobia brumata. Petites communications. Dr. G. Horváth, p: 225, La TZychea Fhaseoli Fass. a fait des dégáts assez considérables en été 1886 dans les champs de féves 4 Esztergom (Hongrie centrale). Pour obvier aux ravages de ce puceron radicicole, Vauteur recommande de faire alterner rationnellement la culture des féves avec celle djautres plantes. J. Kertész, p. 226, Les Insectes nuisibles observés en 1886 dans le dép. de Borsod (Hongrie septenrionale) étaient: les larves XXIX de Zabrus gibbus Fabr. dans les champs du blé dautomne et le puceron Jogxoptera graminum Rond. dans les champs davoine. Dr. Eug. Vángel, p. 227, Lauteur a trouvé le 15 décembre 1881 dans une grotte prés de Budapest 21 exemplaires de Srolio- pterya libatrix et 3 individus de Vanessa polychloros, tous engourdis, mais vivants. Ferd. Firbás, p. 228, Le venin des abeilles ne sert pas seu- lement a la défense de Vinsecte, mais par Vacide formigue guil contient, il sert aussi 4 la conservation du miel. (P. 228—232 du texte.) Notes diverses. Nr. 12. — Décembre. (P. 233—256 du texte) E.-A. Hudák, Notes sur la Faune lépidoptérologigue de Gölnicz- bánya. La petite ville de Gölniczbánya est située dans le sud-est du dép. de Szepes (Hongrie septentrionale). La contrée y est montag- neuse et couverte de foréts gui se composent surtout de bouleaux, de hétres et de charmes et dans les parties plus élevées de sapins et de pins. [L/auteur gui avait étudié depuis 1868 les Lépidopteres de cette contrée, donne dans son travail la liste des 542 espéces observées en indiguant pour chague espece dune année a Vautre la date exacte de la capture. La contrée explorée est caractérisée par les especes sub-alpines : Farnassius Apollo L. — Pieris Napi L. ab. Bryoniae 0, Erebia Medusa §. V., — var. Psodea §. V. et var. Hippomedusa Tret., aethiops Esp. et var. leucotaenia New., Ligea L., Euryale Esp. et ab. ocellaris Esp. — Callimorpha Dominula S. V. — Hepialus Carna Esp., Humuli L., Geometra Papilionaria 5. V. — Boarmia abietaria §. V. — Cidaria montanata 8. V. — Eupithecia abietaria L. etc. Cependant il y en a aussi des especes de la plaine et méme méridionales, comme: Deilephila Livornica Esp, Deil. porcellus L. — Macroglossa Bombyliformis O., — Sesia Myopiformis Bk, Ses. Formiciformis Esp. etc. Comme especes djun intérét plus particulier on peut citer: Folyomattus Hippothoe L. ab conjluens 5. V., — Folyom. Alciphron Rott. var. Eleus 5. V., — Apatura Iris ab. Jole S. V, — Epinephele Hyperanthus L. var. Hispulla §. V., — Fle- retes Monda L., — Lasiocampa Ouwercifolia L. ab. "Alnifolia JÓN Vege Acronycta leporina L., — Plusia Jota L., — Abraxas XXX Sylvata Scop. ab. poltutaria Scop, — Selenia bilunaria Fsp var. Juliaria et tetralunaria Hufn. var. Aestiva Scop., — Urapteryae sambucaria L. etc. Mais la plus intéressante découverte de Vauteur est une nouvelle aberration, la Neuronia Cespitis S. V. ab. grisea. (P. 257—259 du texte.) Petites communications : E. Polinszky, p. 257, Liauteur signale des captures inté- ressantes de Coléopteres gulil a faites dans les Carpathes du nord-est. Ferd. Firbás, p. 258, ONuelgues mots sur les Acariens pa- rasitaires de Vabeille. (P. 260—263 du texte.) Notes diverses. (P. 264 du texte.) Bibliographie entomologigue. sommaire de ce Supplément. Pag. Biró (Louis), Sur la cause de la décadense de la séricul- j VÜLSVEN ELOD AtL e ESSEK eletebe será taal kata gála 36 VA kt E ES E BTÜGNIT ES el széee a se TE en éla ee ése áfsvelane bd e XII Chyzer (Corneille, Dr.), Notes pour servir a la faune des Myriopodes de la Hongrie septentrionale . . . . . XII — — Les Apides(Melliféres Latr.) du département de Zemplén (Hongrie septentrionale) I—II.. XXV, XXVI Kivbás (Werd.), Les. ennemis de Vabeilles. I—II. .... XXIII. XXV Friese (Henri), Relevé de mes captures faites een Hongrie 1886. XXVIII Horváth (Géza Dr.), Les Aradides de-la Hongrie... .......XXII Hudák (Edouard), Notes sur la Faune lépidopter-logigue deNGolmiezbányat zt s ötlete sets en eáts els es eza ILNSRÁTÉR olna (Rökk) Ha BENNT TES EANSSES TE ZRSE Ot ÉSSEEÉSE e Vv Lendl (Adolphe), Comment peuvent marcher les insectes SÜKdESÉSÜTTÜCES SSE SÍK Met te ree etes vi — —— — Les organes buccaux et le mode de nourriture ehezmlesí8ÁTSaTonee SE MÉ KE Sá ÜZE eat É SL ÉSÉS XIII me Les moeurs de lArgyope Brünniehiü Scop......... XIX -—— — Sur les yeux composés des insectes............XXVII Mocsáry (Alex.), Les Siricides de la Hongrie. I—V. VI, XI, XIII, XV Pável (Jean), La préparation des élenülles za tten XVII Perényi (Joseph, Dr.), La conservation des chenilles.. . . . . . . XXIII Pisó (Corneille), Les insectes nuisibles observés pendant Vannée 1885 dans le département de INTÁTTÁNTOS LAZA SS EOTS zletA eztsza elátatotels iz eü ÉS XXVIII Pungur (Joseph), Notes pour servir a EThistoie naturelle díunozthopterte KDE CONnue eeteette AI Szigethy (Charlesi, La biologie et léducation de Vécrevisse. . XXVII Vángel (Eugén, Dr.), jemeni Haz ILŐ DMA KA S S go zo sógonb a 0 III szú CLA PATLNÉNÖDÉNESŐ Usa aes ls E ÉS elszall eeESk e ela IX — —— — [La biologie de Nemeophila Metelkana Ld. ......XVIII — Contributions a la faune des Lépidoptéres du dépaztementádesÜTenes én te ette esete teste este Sá SÉT Vasváry (Géza), La- biologie de VAdimonia rustica III. ...... XIX Wény (Joseph), Un ennemi inconnu de la vigne....... ....... II Petites communications : par MM. Angyal, Biró, Chyzer, Dahlström, Firbás, Horváth, Hudák, Kertész, Korlevics, Krécsy, Lendl, Pisó, Polinszky, Schil- berszky, Vadászíy, Vángel, Wény. 714 VA vm NEK ÉLI d ki pe vál Ez ülé 3 vé " ; medrét: 1 92 8" zd tl BOAT A MHSZ eke vsz d VÁRTTRE 2.6. 8 5 EZREK § EŐGENTŐT KT EJE TI b fú: talá baj 144 1 Xi 9 e, JRE 29 ! 1 Gy EEEN! té kar ssök wie my 24? y A dá 1 í k fi fú s E 376 gő KÉRZTÉHELE 4 rég LENG Tab tá ál 54 pégtan 11 ANAL DES ZRÓLÚTSALI TÖNEZAT ; Hg ÉÜLYTT Z EEG post e ESETBE LELI UYHMRHÁON ezés ; Vet hé! ú ij Xg b vak zt LT? . d ra f1 pa [988 i Va 7 app KEDEÉL RÉL i : kés 1 íj Ms ég ; [3 , E na. 77 er $ taX / ú 4 4 7. V I "Ú " ( í Hg ok 4 ) :§ gitt y a 414 ; 1: 4 f § a ágot tagas ös Poa, TANNINANINILKNLNI