FIARVARD ÜNIVERKSITY. JET ABER A" RV OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. sast 0 Háától ; GB Vg Ji N IC vvumbov 16 ALK R. FRIEDLÁNDER €. SOHN Buchhandlung Berlin N.W. 6. 11, Carlstrasse 11. JJesosoma scabriuscula Scop. A mily figyelmet igényel az Aegosoma scabriuscula gyűjtése, ép oly érdekes ennek a szép és nem épen gyakori czineczérnek az életmódja és fejlődése is. Az Aegosoma tudvalevőleg többnyire csak öreg fákon, főleg korhadt fűz- és nyárfákon fordul elő, de álczája és bábja egy ízben ákáczfában is találtatott, ez azonban rendkívül ritka kivé- telt képez. Röpülési ideje általában jul. 20-tól aug. 20-ig terjed, egy ízben azonban már jul. 13-án találtam épen kikelt hímet, de ez csak kivétel. Napközt a ezinezér lomhán ül a régi fatörzsek különböző részein, és gyakran kerüli ki a gyűjtő tekintetét, mivel sajátságos színénél és mozdulatlan tartásánál fogva nem könnyen tünik fel, kivált azért is, mert tartózkodási, illetve rejtek helye nappal igen különböző. Gyakran találni a fa héjának hasadékai közt, és a héj nagy kidudorodásai alatt, gyakran pedig a kivájt fa belsejében, vagy egészen szabadon a kérgen is. Ép úgy mint rejtekhelye, változó a tartózkodásának magassága is, ugyanis a földtől fogva embernyi magasságig, sőt némelykor oly magasan is ült, hogy csupán hálóm nyelével peczkelhettem le. Az ágakon nappal nem láttam soha. Mihelyt azonban homályosodni kezd, felélénkül az állat és rejtek- helyéből előmászik; a teljes sötétség beálltával pedig észlelhető, miként röpköd a fa ágai körül, a hol alighanem párzik is. Nehány év előtt kaptam egy úrtól hímpéldányt, mely valamely kávéházban éjféltájt vállára röpült. De áttérek az állat fejlődéséhez. A megtermékenyített nőstény — őt nőstényen tett megfigyelésem szerint, a melyek a peték egyrészét a fogságban rakták le, másik részét pedig megölvén én vettem ki testökből — 140—260 fehér, mindkét végén kúpszerűen keskenyedő 3 mm. hosszú petét tojik, még pedig a fának külön- böző helyére, a kéreg közé, vagy csupasz helyekre is, melyekről a kéreg lehámlott. Soha egy fán tíznél több ily petét nem találtam, 17 204 pedig nehány éven át különös figyelemmel vizsgáltam át oly terü- leteket, ahol az Aegosoma előfordul. Mintegy három hét mulva a petéből kikel az álcza, és többnyire a már meglevő fúrt lyuka- kon keresztül a fa belsejébe iparkodik jutni. De addig hány.pete pusztul el! Hasonlólag az álcza is különböző veszélynek van kitéve. A Csepelszigeten pl. egy évben az összes állat pusztult el, mert az a terület, a hol a régi fűzek állnak, az árvíz miatt egész éven át ki nem száradt: csak nehány év múlva akadt megint imitt-amott egy-egy Aegosoma. Némi része meg úgy pusztul el, hogy a bábból kikelő bogár nem bír a fából kijutni, mivel az álcza nagyon is mélyen berágódott, és menetét rágóporral eltorlaszolta. Számos ily esetet láttam álcza és báb keresés közben; mert midőn e czélra egész fákat szétapríttattam, ott találtam a bogarat korhadt álla- potban, úgy hogy a legcsekélyebb megérintésnél széthullt, — vagy gyakrabban penészszel egészen elborítva. Azonkívül a bogarat, nap- pali tehetetlensége folytán, számos ellenség üldözi, leginkább valami nagyobb fajta hangya, mely nemcsak a haldokló és holt állatot, hanem a legjobb erőben levőt is megtámadja épen úgy, mint némely Silpha-fajok is. A bábnyugalom ideje julius elejétől kezdve mintegy három hétig tart. Előnyös körülmények közt jul. 20-ka tájt az egész fej- lődést, azaz bogarat, bábot és legkülönbözőbb stadiumokban levő álczát lehet észlelni, a mely kifejlett állapotban 8 cm. hosszúságot is elér, míg a legkisebb bogár, melyet valaha találtam 25 mm., a legnagyobb pedig 65 mm. hosszú. E két szélsőség közt minden nagyságban található. A nőstény általában nagyobb a hímnél, mely utóbbi mindig nagyobb mennyiségben fordul elő; úgy viszonylik a nőstényéhez mint nyolcz a kettőhez. Cerna, SEGNLNI A magyar lepkészet fejlődése. TE E fajok földrajzi elterjedését tekintve úgy látjuk, hogy szá- mos faj úgyszólván az egész földön tenyészik, a mennyiben mind az öt világrészben előfordul, északon is, a meddig ember lakik ; némelyik pedig csupán Ausztráliában hiányzik. Sok faj az egész palearctikus területen el van terjedve; faunánk jó része pedig, a sarkvidék kivételével, egész Európában és Szibériában az Altai hegységig, gyakran az Amurig, vagyis Ázsia keleti határáig, sőt Japánig is honos, sok esetben Észak-Afrika és Kis-Ázsia érintésével. Lepkéink zöme azonban a mérsékeltebb éghajlatú Európát (a 60-ik és 37—40 fok közt) Portugalliától az Uralig lakja, olykor 205 Angliában hiányozván, viszont Észak-Afrikát és Kis-Ázsiát érintvén. Nagy azok száma is, a melyek csupán a mérsékelt éghajlatú európai continensen, olykor Dél-Anglia érintésével, vagyis egyrészt Németország északi határától (55) Genuáig vagy Corsicáíg (43—459), másrészt Francziaország keleti részétől a Volgáig előfordulnak. Lepkéink többi része még szűkebb körre szorítkozik s e fajok a magyar faunát jellemző állatoknak tekintendők. Közülök némelyek kizárólag az európai havasokat, nevezetesen az Alpeseket és a Kárpátokat lakják, mint pl.: Erebia Epiphron, melampus, melas, Gorge, Goante, Pronos; Hadena illyrica; Gnophos serotinaria ; Psodos trepidaria; Triphosa sabaudiata stb. Ez alpesi fajokhoz sorakoznak azok, melyek az északitb vidé- kek lakói, s a melyeknek Magyarország a legdélibb állomásuk. Ilyenek pl.: Argynnis Pales, Amathusta; Trochilium melanocepha- lum; Nudaria senex; Pleretes matronula; Fygaera Timon; Panthea coenobtíta; Agrotis hyperborea, Dahlii; Chimatobia boreatá stb. Viszont vannak déli fajok, melyek minálunk, vagy közel hoz- zánk érik el észak felé való elterjedésöknek végpontját; mint pl. : Pieris Ergane; Anthocharis belia; ELycaena jolas; Libythea celtis; Vanessa egea; Sesia stomogyformis, masariformis ; Zygaena punctum ; Paida obtusa; Hypopta caestrum: Agrotis cos; Cucullia celsiae; Ánophia leucomelas; Zethes insuluris; Leucanitis stolida; Grammo- des algira; Spintherops spectrum, cataphanes; Boarmia perversarta ; Eupithecia fenestrata stb. ; A déli fajok egy része belevegyül a keletiek közé, a meny- nyiben Kis-Ázsiában is előfordulnak. Tisztán keleti állatok, azaz olyanok is vannak, melyek nyugat felé Magyarországon túl vagy épen nem, vagy alig vannak elterjedve, mint pl.: Argynnis Laodice ; Melanargia Larissa, Suwarovius; Pararge Roxelana, Clymene; Lasi- ocampa otus; Saturnia caecigena, Mamestra cavernosa; Praestilbia armeniaca Caradrina lepigone; Amphipyra micans; Gnophos Stevenaria stb. A keleti fajokkal szemben áll számos nyugatti- faj, melyek kelet felé való elterjedésének az erdélyi Kárpátok szabnak határt ; ilyenek pl.: Coenonympha Oedipns; Laelia coenosa; Hybocampa Milhauseri; Hadena Maillardi; Habrynthis scita; Omia eymbala- riae; Eupithecia Gueneata stb. Végül van nehány faj és fajváltozat, mely Magyarországon kívül vagy épen nem, vagy csak igen szórványosan fordul elő. Ilyenek pl.: Melitaea v. mehadiensis ; Nemeophila Meteltana ; Psyche Ecksteinii, Zelleri, undulella; Epichnopteryz Sapho; Agrotis transyl- TET 206 vanica ; Oxytripia orbiculosa; Cucullia dalsamitae, formosa; Thal- pochares — pannonica; Acidalia Pecharia; — Eilicrima cordiaria ; Hybernia Ankeraria; Chondrosoma jfiduciaria; Boarmia Viertli ; Eupithecia alliarita, graphata stb. A fajok elterjedését illetőleg ugyanaz áll természetszerűen a Microlep:dopterákra nézve is. Itt is úgy tapasztaljuk, hogy számos délvidéki faj nálunk éri el elterjedésének északi határát. Ilyenek ; Burycreon sulphuralis, Crambus eandiellus, Nephopterya Metznert; Cochylis impurana, pudorana, salebrana, Pygolopha lugubrana, Petalea festivana, Grapholitha albidulana, Eidophasia syenitella, Lita inus- tella, Parasia intestinella, Stomopterya detersella, Pterolonche inspersa, Hypatima inunctella stb. Különösen szembeszökő az a hasonlatosság, melylyel faunánk s a keleti vidékek, és kivált a déloroszországi Sarepta-vidéke faunája közt uralkodik. Idevonatkozó fajaink: Myelois deserticola, Aphelra Sareptana, Grapholitha Wimmerana, Atychia pumila, Ateliotum Hungaricellum, Depressaria venesulella, Glyptechia Sareptensis, Teleia anguinella, Megacraspedus lagopellus, Chilopselaphus fallax stb. A magasabb hegyi, úgynevezett alpesi fajokból felsorolhatók : Grapholitha mendiculana, Melasina lugubris, Scardia boletella, Gelechia perpetuella és melaleucella, Glyphipteryx v. Pietruskii stb. Végre vannak oly fajok, melyek kizárólagosan Magyarorszá- gon fordulnak elő, és másutt alig észleltettek. Ily speciális magyar fajok a következők: FEnnichia Ledereri, Grapholitha lacteana és anserana, . Steganoptycha Hnungaricana, Dichrorampha cinerosana, Tinea Ankerella, Gelechia Hungariae, Cladodes rasilella, Simmoca designella, Glyphipteryx loricatella, Butalis Emichii, és Platyptilia capnodactyla. ; Mindezek oly fajok, melyek Magyarország faunájának jellem- zésére szolgálnak. Habár az apró lepkéknek e jegyzékben felsorolt száma cse- kélynek látszik is, mégis elég tekintélyes számban látjuk hazánk- ban képviselve eme pilléket is. kivált ha meggondoljuk. hogy nálunk régi idők óta voltak ugyan kedvelői és művelői a lepidop- terologiának, de alig akadtak olyanok, kik a mierolepidopterákkal is behatóbban foglalkoztak volna: Az elért eredmény azon férfiaknak is köszönhető, kik a miec- rolepidopterák névjegyzékének szerkesztőit adatok gyűjtésével támogatták. E férfiak: Abafi Aigner Lajos, ki a haza több pontjáról igen bő anyagot gyűjtött, Bohatsch Ottó, ki Pável János-sal a bécsi udv. muzeumban a hazai mierolepidopterákat. 207 összeírta, Cerva Frigves, dr. Czekelius Dániel, Gab- riely György, dr. Horváth Géza, Kohaut Rezső, Kosztka László, dr. Madarász Gyula, Meiszner Ká- roly, dr. Rebel H., Szépligeti Győző, Tomala Nán- dor, Uh] Károly, dr. Vángel Jenő, gr. Wass Béla, Wachsmann Ferencz é Wachsmann János. Abajfi Aigner Lajos. Adalék Biharmegye bogsár-faunájához. ÜL Carabus glabratus v. extensus Kr." bihari példányokról leírt fajváltozat, mely a törzsfajtól csupán gyöngébben reczézett és így sokkal fényesebb röptyűi által különbözik. Az újlaki erdőben két példányt fogtam. 3 Carabus arvensis v. alpicola Heer, a petroszi havasokon gyűj- töttem s úgy vélem, hogy Mocsáry arvensise helyébe e fajvál- tozat teendő, mert a typikus arvensis havasokon nem fordul elő. Carabus comptus Dej. a petroszi havason több példányban. Cyechrus v. elongatus Hoppe az újlaki erdőben egy példányban. Cyehrus semigrancsus Fall, a rézbányai és a közelvidéki erdők- ben nem ritka. Lerstus piceus Fröhl. a rézbányai erdőkben közönséges. Anophthalums cognatus Friv. Ezen, általam felfedezett fajt a Petrosz feletti havasalji erdőben, mélyen fekvő kövek és fatörzsek alól többes számban gyűjtöttem. Anophthalmus Redtenbacheri Friv. ugyanott az előbbi faj tár- saságában egy példányban. Patrobus guadricollis Mill. ugyanott az előbbi két fajjal együtt ritka. Pterostichus Bielzi Fuss. régebben a Ft. brevis Duft. válfajául tekintetett, ma önálló faj, ugyanott kövek, heverő fák és lehullott lomb alatt nem épen ritka. Pterostichus Etelkae Örm. ezen, csak későn felismert új fajt Ormay 1890-ben írta le erdélyi példányok után ; a petroszi hava- salji erdőkben elég közönséges. Dromius longulus Friv. Krassó-Szörény megyében fedeztem fel és eddig csakis onnan volt ismeretes, míg az idén az oncsáczai barlang melletti fenyőerdőben fákról két példányt gyűjtöttem. Apropeus leptoderus Friv. eddig csak a fonáczai barlangból volt ismeretes; én e fajt egy másik, Magura községtől egyenesen 208 keletre, mintegy két órányira fekvő, előttem , Magurai barlang"- nak nevezett barlangban elég nagy számmal gyűjtöttem. E barlang fekvését azért látom czélszerűnek közelebbi adatokkal megjelölni, mert a nép előtt a , József főherczeg barlangja" szintén ,Magurai barlang" név alatt ismeretes. Poecilonota decipiens Mnnh. a nagyváradi járdákat beszegő hársfákon fogtam egy példányt. Helops coeruleus L. az újlaki erdőben két példányban. Otiorrhynchus Deubeli Glb. ezen, szép nagy és az Ot. Kolla- rihoz hasonló új fajt Deubel csak az imént tedezte fel Erdélyben, én az oncsáczai barlang közelében fenyőfáról fogtam egy példányt. Otiorrhynchus v. villosopunctatus Schh. és Otiorrhynch. chry- somus Boh. e két fajt, melyek közül az utóbbi hazánk kizárólagos sajátja, csak azért említem fel e helyen, mert mindkettő az oncsá- czai barlang közelében levő fenyőfákon nagy mennyiségben tenyé- szik. Az utóbbi fajnak ily magas regioban t. i. havasi tájon való előfordulása előttem annál különösebbnek tünik fel, mert én a fajt a Herkulesfürdő melletti Pecseneska községnél is — tehát hegy- alji tálon — többes számban, TES pedig nem is tűlevelű bokrok- ról gyűjtöttem. Otiorrhynchus opulentus v. Weberi mihi, var. nova. Az 07. gemmatus Scop. csoportjához tartozó emez új fajváltozatot az idén fedeztem fel és azt, mint újat leírni annál kevésbbé habozom, miután Ganglbauer, kinek ez állatkából több példányt kül- döttem, azt szintén új válfajnak ismerte el. E fajváltozat nemcsak a geminatus csoportjának, de az egész Otiorrhynechus genusnak eddig ismert fajai legszebbikének mondható és némileg emlékez- tet a forró égöv brilláns pikkelyekkel ellátott Corculionidáira. Jellegei a következők: Külalakra nézve a törzsfajhoz hasonló, de nagyobb és elnyúltabb. Feje meglehetősen széles, homloka lapos, közepén egy kis gödröcskével, az erősen kiálló szemek között ránczos és a ránczokban pontozott ; a szemek mellett élénk zöldes és vöröses pikkelyek vannak, melyek néha a szemek körül koszo- rút képeznek. Ormánya rövid, egyenes, végén erősen kiszélesedett, közepén, egész a homjáig nyúló széles hosszbarázdával s abban végig érő emelkedett vonalkával. A hosszbarázda ormói a homlok felé egymáshoz fordulnak és az ormók oldalairól egy félholdalakú, a szemek mellett a hosszbarázdát alkotó ormós vonallal összeérő mellékvonalt bocsájtanak ki, mely mellékvonal e válfaj különös jellegét képezi és a törzsfajnál teljesen hiányzik. Csápjai feketék és a törzsfajétól annyiban különböznek, hogy az ostor 3—€-ik ízüléke 209 tompább kúpidomú mint a törzsfajnál. Torja szélességénél hosz- szabb, oldalvást előrefelé jobban, mint hátrafelé, kissé szélesbedett, a korongon mérsékelten domborodott, oldalai előre kerekítettek, hátrafelé az egyenközühöz közeledők. Felülete szemerkélt, minden szemerke egy ponttal és abban egy szőröcskével ellátott. A sze- merkék melletti mélyedések élénken fénylő aranyzöld, gömbölyű pikkelyekkel sűrűen fedettek. Röptyűi feketék, hosszas tojásdadok, elnyúltak, oldalvást kerekítettek, hátrafelé inkább mint előre kes- kenyedők, hátul oldalvást összelapítottak és függőleges irányban levágottak közösen elkerekített bütűvel. Felületük elől kevésbbé, hátul inkább domborodott széles, mélyen pontozott barázdákkal és erősen kiemelkedő szemercsés köztércsékkel; minden egyes sze- mercse hátra és lefelé irányuló merev szőrrel van ellátva. Lábai feketék, czombjai a végükön erősen vastagodottak és egy-egy erős, többé-kevésbbé hegyes foggal ellátottak. Czombjai és lábszárai ritkább serteidomú, kocsái pedig sárgás-szürke pillás szőrökkel sűrűen fedettek. E fajváltozat főjellege azonban legfeltünőbben torjának és röptyűinek pikkélyezésében nyilvánul, mely abban tér el a törzsfaj pikkelyezésétől, hogy míg ennél a pikkelyek csak egyes színes, szabálytalan foltokat alkotva csak kevéssé a tor és röptyűk korong- jára és inkább azok oldalaira szorítkoznak, addig a v. Weberi- nél az amazéinál sokkal élénkebb színben pompázó és teriméjükre is nagyobb aranyzöld pikkelyek az egész tort és röptyűket sűrűn befedik úgy, hogy csupán a szemercses emelkedésekről hiányoznak. E gyönyörű fajváltczatot nemzetünk és nyelvünk lelkes barátjának, a jeles Coleopterologus, dr. Weber Lajos cassel-wehlheideni gyakorló-orvosnak tiszteletére nevezem el. Lelőhélye: a Petrosz község melletti és a , József főherczeg barlangja" alatt elfutó pata- kocskák partja, hol azt csalánon és bodzabokrokon fogtam. Chrysomela marcasitica Germ. a typikus fajtói nagyságra és némileg színre nézve is elütő példányokban a ,József főherczeg barlangja" alatti patak mentén növényekről gyűjtöttem. Chrysomela orichalcia Müll. v. Dieneri mihi var. nova. Idei gyűjtésem e második új fajváltozata az újlaki erdő melletti patak partjain virító ernyős-növényekről került többes számban hálómba. A törzsfajtól, melynek színe kékes-ibolya vagy sötétbarna, csak színében különbözik, a mennyiben e válfaj fénylő aranybronz- színű (aureocupreus). Miután a mai entomologia az újonnan fel- fedezett színvarietásokat is külön névvel szokta megjelelni, azért én e szép színválfajt hazánk egyik búzgó coleopterologusa, Diener Hugóról nevezem el. 210 Mint jelen közlemény elején említém, az adat, melylyel Biharmegye bogár-faunájához ezennel hozzájárulok, nem sok, de reménylem, hogy úgy a tudomány, mint a gyűjtő talál közötte nehányat, melyet hasznára fordíthat. Egy füst alatt s e czikkely keretébe tariozólag helyreigazítani akarok még egy tévedést, melyre ÖOrmay Sándornak , Újabb adatok Erdély bogár-faunájához" czímű művében akadtam. Abban ugyanis az áll, hogy az Anophthalmus paroecus Friv. a tudomány kárára oly korán elhunyt Fenichel Samu által fe- deztetett fel. Ez tévedés! Mert e faj az Apropeus leptoderussal együtt — melylyel a fonáczai barlangot közösen lakja, — már az ötvenes évek végén ismeretes volt és mai nevén — csak hogy akkor mint fajváltozat, — már 1865-ben a ,Mathem. és termé- mészettud. közlemények III. kötetének 41. lapján fel van említve. Ha e fajt Fenichel Erdélyben is találta, az csak új adat annak elterjedésére nézve. Merkl Ede. Pécs környékének szövő pilléi. Sarrothripa undulana Hb. n. gy. VI. 10—VIII. 5. H. V. 31-ig Ouer- cuson; az ab. Dilutana Hb., ab. Degenerana Hb., ab Punetana Hb. és ab. ramosana Hb. r Hylophila prasinana L. n. gy. VI. 10—VIILI. 5. H. 5-ig Wuercuson. — Bicolorana Fssl. n. r. VI. 9—VIII. 5. H. V. 29-ig és VI. 18. duercuson. Nola iogatulalis Hb. r. VI. 10—VIII. 14. H. V. 11—VI. 22 alacsony Auercus-bokrokon. — Cicatricalis Tr. n. r. VI. 20—VIII. 11. A. — Szírigala Schiff. k. III. 31—IV. 26 H, VI. 9—VI. 25 Ouerecuson. Calligena miniata Worst. X r. VII. 1I. Selina roscida Esp. X Nem észleltem. — Mesomella L. X n. r, VI. 3—VI. 25. Lithosia muscerda Híin. X; Grisceola Hb. X; Deplana Esp. Nem észleltem. — [Lurideola Zinek. előfordul, de datumot nem jegyeztem fel. — Complana L. X gy. VI. 24— VIII. 8 A. H. VI. 9-ig Ouercusbeli zuzmohon. — Unita Hb. és var. Palleogla Hb. X k. VII. 24—IX. 1. H. VII. 25-ig kövekbeli zuzmo- hon. —. Sororcula Hín. n. r. V. 13—VII. 13. Gnophria Gguúuadra UL. X n.r. VI. 6—VII. 31. A B. IV. 30—V. 27; zuzmohon. Emydia striata L. X n. r. V. 25—VI. 24 és IX. 11. Deiopeia pulchella L. X i. r. X. (. egyetlenegy példányban. Euehelia jacobaceae L X K. V. 20—VI. 19. H. VI. 16—VII. 19. Senetio jacobaeán. Nemeorhila russula L. X gy. V. 13—VI. 14 és VII. 830. — Planlaginis JESZTÉST ELVE Callimorpha dominula L. X n. gy. VI. 12. H. V. 10-ig Rubuson, Urticán, " Lamiumon stb. — era, LU. 5Xx VII 2-— VANI 10 E VÉE3OSt e polya phag, a petéből 10—12 nap mulva kel ki. 211 ATGLÜG E GATT a e VET 23 VALT 296 E Vt 2 10712 nap mulva kel ki a petéből. — Viliica L. X k. V. 7—VI, 23. H. V-ig, 11—183 nap mulva kel ki a petéből. Ab. angelicae Bns. és ab. confluens Rom. i. Tr, — Purpurata L. X n. gy. VI. 10—VIII. 18. H. VI. 83-ig Galiumon. stb. kívül Ulmuson és uercuson is. — Aulica [.. XX n. gy. V. 26-tól. H. V-ig. Brünnben 1866-ban egészen fekete alsó szárnyú eltérést tenyésztettem. Ocnogyna parasita Hb. X r. II. 5—V, 1. H. VI. 3—VII. 15, polyphag, némely évben igen gyakori, de többnyire elősdik által megszúrva, a peté- ből az időjáráshoz képest, olykor csak 25 napra kel ki. A pillét 1875. III 20-án Spilosoma luctuosa Ó-mel párosítottam, de a peték terméketlenek voltak. Spilosoma fuliginosa L. X gy. III. 31—VI. 6, VII. 19—VIII. 9. B. V €-ig és VI. 23. — Luciuosa H. G. n. r. III. 31—V. 18. H. VI. 9—IX. 19 polyphag, leginkább Verbascum alatt keresendő; 10 nap után kel ki a petéből. 1890. X. 2-án kelt ki áttelelendő bábból a lepke. — Mexnzdica L. X gy. IV. 20—V. 24. BH. VI—VII. 28. Sambucus ebuluson, 1875. III. 21-én Sp. luctuosa hímmel párosítva, de a pete magtalan volt. — Lubricipeda Esp. X gy. ÍV. 24—VII. 4. H. X. 6. — Menthastri Esp. X nem figyeltem meg, de Szigetvártt 1862-hen fogtam. — Urtieae Esp. X nem észleltem. tieptalus humuli L. X nem észleltem. — Syivinus L. X r. ÍX. 3—IX. 13. H. ÍV. 9. Planbugo major gyökerén. — Lupulinus X nem észleltem. — Hecta L. X nem észleltem. Cossus cossus L. X n. r. VI. 11—VII. 24. A. H. V. 24-ig. A Schirl- féle csapdában a ? a petéket gyakran a csalétekkel telt edény alá rakja. Zeuzera pyrina L. X r. VI- VIII. 10. szeret a világosság felé repülni. H. Tiliában, Ulmusban stb. Endagyia ulula Bkh. n. gy. IV. 28—V. 21. a világosságra röpül; H. hagymaiélékben. Heterogena limacodes Htn. r. VI. 4—VII. 7. Psyche unicolor H-n. X gy. VI. 9—VII. 1. -—— Viciela Schiff. r. V. 21—VI. 7. H. fürkészdarázs által legtöbbször megszúrva; 1883-ban 100-nál több zsákból egyetlenegy hím kelt ki. Epichnopteryx pulla Eisp. X n. r. V-ben, — Helix Sieb. A csigaszerű zsák mindenütt i. gy., de hímet én se tenyésztettem belőle. Fumza nudella O. X n. r. V. 20. már kopott. A 3 reggeli 5—7 óra közt röpköd. — Intermediella Brd. csupán előfordulását jegyeztem fel. Pentophora morio L. X k. IV. 23—VI. 29. H. VI-ig. Orgyia gonostigma X n. gy. H. V. 28. még apró. — Autigua L. X n. gy. VII (60 5 WIUL 6. JEL VILL 2Eié Dasychira selenitica Esp. X nem észleltem. — Fascelina L. X n. gy. VI. 16—VII. 50. H. VI-ig Genistán. — Pxudibunda L. X n. gy. V-ig, H. VIII. 25 még apró is. Laria L. nigrnum Müll. X nem észleltem. Leneoma salicis L. X gy. VI. — VIII. 2. H. VI. 8. Olykor még kicsiny Porthesia chrysorrhoea L. X k. V. 15—VI. 24. H. VI. 8-ig. Kártékony. egyesével még Vitis viniferán is találtam. — Similis Fssl. X n. gy. VII, 2-ig. H. VI. 38-ig. Psilura monacha L. r. VI. 25—VIII. 11. H. VI-ig. Úgy látszik újabb jövevény; első példányát (kopott 6) Horváth Antal ügyvéd úrtól kaptam 1886. VIII. 11. 18 212 Ocneria dispar L. X k. VII. 10—VIII. 3. BH. VII-ig. Három egymást kővető évben (1883—1890) igen kártékonyan lépett fel és nemcsak gyü- mölcsfákat, hanem nagy erdőrészeket is lekopasztott. 1890. őszén az összes fatörzsek tele voltak a gyapjas borítékkal ellátott petékkel, úgy hogy indo- kolt volt az a feltevés, hogy a következő évben a hernyó kártétele még nagyobb mérveket fog ölteni. A nedves tél s a hőmérsék hirtelen nagy változása azonban alighanem nemcsak a dispar petéit, hanem más fajokét is tönkretette, mert 1891-ben kopogás útján alig lehetett hernyót kapni, az erdő pedig szűzies zöld mezben díszlett. — Ruwbea F. X gy. VII. (—VIIL. 14. H. Vi. 30-ig Ouercus-bokrokon; nappal a bokor alatt levő tavalyi szá- raz lomb alá rejtőzik, este azonban a földhöz közel levő vagy a lombot . érintő ágakra mászik és onnan nagyobb mennyiségben szedhető, ha az ágakat óvatosan felemeljük s az ernyőt alájuk tartjuk, 1875. és 1894 ben igen gyakori volt. Bombyx crataegi L. X n. r. VIII. 20—IX. 29. HB. VI. 1-ig. — Populi L. X n. gy. X.21—XI. 16. H. VI. 83-ig. — NewstriaL. X k, VI. 2-től. H. VI. 13-ig, ép oly kártékonyan lépett fel, mint 0. dispar. — Lanestris 4. X gy. MESEOSt e Et Vt 239. — Catax IL, X k. DX125—XI 3 EKERYZSEESMKOE körtefákon is. — Rimicola Hb. X gy. VIII. 27—XI. 3. H. V. 1—VI. 5. — Trifoii Esp. X gy. VII. 20—VIII. 30. H. V. 17—VII. 15. Ab. m-dicaginis Bkh. n. r. — Ouwercus L, X gy. VI]. 30—VIILI. 24. H. VI. 26-ig Syringán és Genistán is. A Kárpátokban a Sewulahegyen, a Pleiska-menház közelében 1868. VII, 16. alig félig fejlett hernyót találtam, a melyből csak 1869. VI. 30. fejlődött ki a lepke. Feltehető tehát, hogy ezen faj alpin bábjai át is telelnek. A hernyó 12. napra kel ki a petéből. — Rubi L. X K. V. 21—VI. ikes laló Wo ee Crateronyx taraxaci Esp. X nem észleltem. — Dumi L. X i. r. IX. 29. H. VI. 21-ig Leontodon taraxacamon. Lasiocampa poltatoria L. X Nem észleltem. — Pruxi L. XX Nem ész- leltem. — Owercifolia L. X VII. 2—VILII. 7. H. VII. 21-ig. Ab. alnifolta O. X Nom észleltem. — Populifolii L. X Nem észleltem. — Tremutifolia Hb. pemáegyis Vag ÉL VE 2 Sto e Tcifota IE ze memiitészteltent sStanislauban 1868. VI. 18. számos hernyóját találtam Cy.isus berolinensison, annak virágját rágva, melyekből szobai tenyésztés útján 1869. II. 6. nyer- tem a lepkét. Salurnia pyri Schiff. X gy. III. 26—Vv. 20. H. VII, 7—VIII. 7. Jun- glans regia, Fraxinus excelsior, Ulmus campestrisen is. 1887. IV. 30-án lepke kelt ki 3 éves bábokból. — Spini Schiff. gy. II. 12 V. 13. E. V. 17—VII. 1. Prunust, Rosat, sőt Salix bokrokat is lekopasztva. 1589. V. 8. szemem láttára röpülve jövő Spini § egy S. pavonia nősténynyel copulált a petékből azonban csak 3 hernyó kelt ki és negyednapra ezek is elpusz- tultak. — Pavomia LL. X gy. IV. 12—V. 8. H. VII. 22-ig. A ? a petéit gyakran Spiracea filipendulaere rakja le, melyet aztán a társaságban élő apró hernyók teljesen lekopasztanak s úgy aztán tovább vándorolnak. Aglia tan L. X n. r. III. 19—VI. 6. Hi 1874. VI. 2. Ulmus campes- trisen is még kicsiny. Az utóbb Nigerrimának elnevezett fajváltozatot már 1867. V. 6. fogtam Herkulesfürdőben. Drepana fálcataria, 1. xx em Tr. WV. 8-WML 8. — Binariai Ta szet netet V. 22-ig és VII. 14—VII. 20. H. V. 22—VII. 14. és VIII 3-tól Oduercuson ; 213 nyolczad napra kel ki a petéből és további 39 nap múlva kezd bábozni. Az egy petecsomóbeli hernyók nem egyformán fejlődnek, úgy hogy az el- sőnek bábozottak már a lepkét is adták, míg testvérei még hernyóalakban vannak Cvlix glaucata Sc. X gy. III 31—V. 13 és VI. 15—VII. 8. H. V. 28. — VI. és VIII. 8. Prunus-féléken. Haroyiaurenai Eb mem észleltem: — Bíjida Elb. xX r. Vág E VI. 4- VI. 25. Populoson. — Vinula L. X r. IV. 19—VI. 1. H. VI. 23 -VII. 16., olykor akkor még kicsiny, tized napra kel ki a petéből. Szauropus fagi L. X 1. r. id. VIII. 12- VIII. 22. Hybocampa Milhauseri F.i. r. V-ig és VII. 14—VII. 22. H. VI. 23— VII. 31. és III. iv. X. 6-ig, ekkor olykor még igen apró. Nolodonta tremula Cl. X r. V. 10-ig. H. VI. 1€-tól. — Dictaeodes Esp. A( nem észleltem. — Ziczae L. X mem észleltem. — Trepida Esp. X r. ÍV. 1—W, 85 J8L VIG 19-kük SEGA 1800 54 e egy IVa BE VIS 84 18 VIG 4—VIII 25. 1886. V. 14-én 2 lepke kelt hi kétéves bábból. — Owerna F. 34 ma V. 29—VIL 15 É3. WEUT X9-I2G 2 181 VIG 28 VIG 28 éG AVULT 26 — X. 6. — Trimacula Esp. n. r. IV. 12—V. 4 és VI. 1-től. H. V. 26—VI. 25. és VIII. 25-től. Av. dodonca Hb. n. r. — Argentina Schiff. n. r: V. 6—VI. 28. már kopott és VII. 11—VIII. 19. H. VI. 18— VII. 17 és VIII. 25—X. 7. 11-ed napra kel ki a petéből. Lophopterjx cametna L. — Nem észleltem. — Cuculla Esp. X Nem észleltem. Pterostoma palpina L. X Nem észleltem. Pttiophora plumigera Esp. gy. X. 5—XI. 20. H. V. 1—VI. 1. Acer campestrén. Cn-thocampa processioncea L. X n. gy. VII. 28—VIII. 21. H. V. 15—VIL. 9. — Pihcoampa Schiff. XX Nem észleltem. Phalera bucephala L. X gy V. 16- VI. 6. és VII. 20—VIII. 25. BH. VI. 18—VII. 26 és VIII. 3—IX. 25. Megfigyeltem, hogy ennek s a legtöbb két ivadékú fajnak áttelelő bábjai nem mindenkor kelnek ki tavaszkor első ivadék gyanánt, hanem egyik részük a II. ivadék röpülési idejekor kel ki s e szerint, úgyszólván, alternáló I. ivadékot képez. Vajon ez a tünet nem alapszik-e a természet abbeli bölcs gondoskodásában, hogy az I. és a II. ivadék keverése által az utóbbinak maradéka megerősödjék? — Bucepha- loides 0, X gy. VI. 2- VIII. 6. H. VII. 25—X. 6. Kivetelkép egy lepke 1896-ban már V. 9-én kelt ki, vagy lehetséges lenne II. ivadék is? Pygacra curtula L. X Nem észleltem. — Axachorela F. X Nem ész- leltem. — Pigra Hfín X Nem észleltem, Gonophora derasa L. X r. VII. 4—VIII. 15. A H. Rubus-féléken. Tyesora odás 14 sZ pm WILD 83. AVI00S A6s A JEG WIUUG SKém amée EhoŐ- Cymatophora oclogesima Hb. X Nem észleltem. — Or F. X Nem ész- leltem. Ásphatia ruficolus B. X gy. II. 13-ig A. H. IV. 26—V. Guercyson, 1882-ben rendkívül gyakori volt, de azóta csaknem ritka. — Diluta FW. X n.gy. VIIL9 x 10. A H. V. 6-ig. — Flavicornis CL" X Nem észleltem. ma kidens a BESZ eye EV 13 UV. 24. EI V. 16-tól. Viertl Adalbert. 214 A tensermellék állatvilása. A Magyarország vármegyéit és városait leíró díszmunkának most megjelent kötetében: Fiume és a magyar-horvát tengerpart" (Budapest, 1897.) Matisz János tanár e, vidék állatvilágát mutatja be. Itt csupán a rovarokra vonatkozó részt akarjuk ismertetni, mert sok állat van felsorolva, mely faunánkra új volna. A vidék bogarait Padiewieth M. zenggi tanár és néhai Hoffmann A. fiumei térparancsnok, a hemipterákat dr. Horváth Géza és Korle vie Ar az orthopterálkait at saikétstatsses A. (Tübingen) kutatta. Szerző 4 zónát különböztet meg, ezek: a Karszt, az erdők, a kertek és a tengerpart zónája. Áttérve az egyes rendekre azt látjuk, hogy csak a bogarak, hemipterák és arachnoideák vannak bővebben tárgyalva, a többiek csak általá- nosan jellemezve. . Kár, hogy a szerző csak puszta névsort ad a lelőhelyek közelebbi megjelőlése nélkül. Coleopterái; közül csak azon fajokat vette fel, melyek közönségesen másutt nem fordul- nak elő. Majdnem 100 faj volna a felsoroltak közül faunánkra új, a mennyiben a ,WFauna regni Hungariae: Coleoptera"-ban nem szerepelnek. Ezek a következők: Procrustes var. angusticollis Mot., Cyehrus attenuatus var. carniolicus Motsch., Leistus fulvibarbis Dej., Notiophilus substriatus Wtr., Scarites laevigatus F., Tachypus Rossii Sch., Bembidion Küsteri Sch., B. Steinbühleri Gaglb., B. normannum Dej., B. vicinum Luc., Trechus subnotaltus Dej., Pogo- nus gilvipes Dej., P. littoralis Dst., Calathus glabricollis Dej., Pterostichus Ziegleri Dft., Ditomus calydonius Rossi, Ophonus ditomoides Dej., Stenolophus marginatus Dej., Licinus silphoides Rossi, L. granulatus Dej., Lebia fulvicollis F., Lionychus Sturmi Gené, Gymindis coadunata Dej., Brachynus exhalans Rossi, Dero- nectes luetuosus Aubé, Gyrinus urinator III., Oehthebius adriaticus Reitt., 0. Steinbühleri Reitt., Riolus sodalis Er., R. subviolaceus Müll., Leptusa Ludyi Epph., Ouedius (Raphirus) virgulatus Er., Dolicaon . illyricus Er., Glyptomerus cavicola Müll., Acrognathus mandibularis GylIl., Pselaphus Stussineri Saulcy, Bathyscia Freyeri Müll., Pria pallidula Er., Laemophloeus juniperi Grouv., Hister graecus Brullé, Aegialia arenaria F., Potosia angustata Germ. var. putpurascens Reitt., Buprestis cupressi Germ., Anlhaxia sepulchralis var, istriana Rosh., Acmaeodera bipunctata Oliv., Sphenoptera gemellata Munch , Sph. lapidaria Brull., Agriotes infuscatus Desbr., Luciola italica var. illvrica Küst., Malthodes montanus Kies., Dasytes tardus Sehf., Dolichosoma simile Brull., Clerus 4-maculatus Schall. 215 Ochina hederae Müll., Xylopertha trispinosa Oliv., "Stenosis angus- tata Hbst"), Dendarus lugens Muls., "Trachyscelis aphodioides Latz., Melandrya var. Goryi Lap., Stenalia testacea F., Emenadia praeusta Gebl., Otiorrhynehus v. scabricollis Germ., 0. v. istriensis Germ.., 0. elathratus Germ., 0. sulcifrons GyII., Sciaphilus vittatus Gyll., Barypithes scydmaenoides Seidl., "Caulostrophus subsulcatus Boh., Anisorrhynehus bajulus Ol., Coeliodes pudicus Rottl., Nanophyes 4-virgatus Costa, Scolylus amygdali Guér., S. var. rufipennis Brancs., Toxotus var. chrysogaster Schr., Leptura var. chamomillae F., [.. verticalis Germ , "Exilia timida Mén. (Tersatto), "Cyamophthalmus moesiacus Friv. (Tersatto), Purpuricenus var. cinctus Villa, Clytan- thus pilosus Forst., CI. speciosus var. Ganglbaueri Pad., Anaglyptus gibbosus F., Agapanthia lineatocollis Don., "Stylosomus tamaricis H. Sch., St. minutissimus Germ., Chrysomela atra H. 5Sch., Chr. var. lesina Weise, Phytodecta viminalis var. bicolor Kr., Ph. Kaul- manni Mill., Luperus carniolicus Kies., Crepidodera norica Weise, Cocceinella var. rosca Deg., Chilocorus flavipes Thunb. — Hymenop- terák közül csak egynehányat említ, így pl. Apis ligustica, Vespa erabro, Gynips hungarica, C. caput medusae és Sirex gigas. A hangyák közül említésre méltót nem talált a szerző, pedig itt található a forró földövi Pharao-hangya (Monomorium pharaonis L.), melynek Fiume az egyedüli magyarországi lelőhelye. — A lepkefaunát is csak rövid vonásokkal ecseteli. Megemlítésre érdemesnek találta a következőket: Vanessa L-album, V. xantho- melas, V. Antiopa, V. Atalanta, Sphinx econvolvuli (nem convo- lenti a mint a szerző írja) gyakori; Acherontia Atropos, Deilephila livornica, Celerio és Elpenor sem ritka, de csak egyszer sikerült gyűjteni D. Vespertilio-t, mely ha helyes a meghatározása, fau- nánkra szintén új volna. Némely évben nagy számmal repdes (két nemzedékben is) a Sphinx nerii. Előfordul a Kis-Ázsiában és Görög- országban hónos Lasiocampa Otus is. — Dipterák közül gyakoriak a Stenopogon sabundus, Dasypogon teutonus, Laphria ephippium; déli fajok közüli Lecania aenea stb. A denevérek lakta barlangok- ban és odukban találhatók a szárnyatlan Nyeteribia fajok. — Hemipterál már rendszeresen s szép számmal vannak az irodalom alapján felsorolva; kár, hogy szintén közelebbi lelőhely nélkül. Összesen 271 faj Geocorisa és 11 faj Hydrocorisát enumerál. A cicadák (tücskök!! a Cicada orni L., C. fraxini Fb. (plebeja 5cop.), Centrotus cornutus L., Phylloxera vastatrix, Lecanium 7) "-gal jelőlt nemek eddig Magyarországból hiányoztak. 216 hesperidum és L. persicae által vannak képviselve. (Szép rend- szer !). — Említ még nehány Neuropterát is, így a Myrmeleon tetragrammicus-t, Palpares libellaloides, Ascalaphus macaronius Scop. és Mantispa styriaca Poda. — Az Orthoptera rendet csak a Saga serrata és Bacillus Rossii képviselik. — A pókok jegyzékét Chyzer és Kulezynski , Fauna regni Hungariae. Arachnoidea" sze- rint közli és megjegyzi, hogy sem ő sem Damin Narciss tanár nem tudták megtalálni a Tarentula Apuliae Walck. fajt, melyet dr. Lendl Kosztrénanál talált és Chyzer és Kulezynski is említenek. A magyar faunában a felsoroltak közül még nem szerepelnek a VIII. kerületből (regio adriatica) a következők : Dictyna arundinacea L. (ló. V. 17. Dam. Buccari), Epeira angulata Clerck., E. gibbosa Walck., Xysticus striatipes L. Koch, Clubiona phragmites CG. L. K., Micaria formicaria Sund. és M. fulgens Walck. Az egész faunára újak: Micaria chalybeia Kulecz. (Ch. D.) és Textrix vestita C. L. Koch (Dam.); azonban a Chyzer és Kulezynski által enumeráltak közül 26 faj és 3 fajváltozatról nem tesz említést a szerző. A pseudoscorpiók közül említendő a Blothrus spelaeus K. Az acari- nák Jablonowski nyomán soroltatnak fel (Fauna regni Hungariae. Ordo: Acarina). — Ezekből látható, hogy sok szép alakot gyűj- töttek a magyar tengerparton, azonban mindent nem fogadhatunk el teljes biztossággal, míg az illető állatok kezeink között is nem lesznek. Feltünő, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum gazdag gyűjte- ményében a felsorolt fajok e vidékről nincsenek meg, pedig a. muzeum tisztviselői, kik hónapokon át gyűjtöttek a tengerparton, bizonyára ezeket is, ha nem is mind, megtalálták volna. Vegül a mű kiadójának ajánlhatjuk, hogy az ezentúl meg- jelenő kötetek számára ismert szakemberek által irassa meg az állatvilágról szóló fejezeteket, hogy a díszes kiadásnak megfelelő legyen a tartalom is Könnyű az irodalom alapján, minden szak- ismeret és kritika nélkül, sok adatot összeírni az olvasó közönség szemfényvesztésére ; szakembernek azonban azonnal szemébe tűnik a turpisság, mit legjobban illustrál az, ha az ember azt írja: , dr. Krauss-Tübingen Hermann", pedig szegény orthop- terologust csak dr. Krauss H.-nak hívják és Tübingen-ben lakik. Kell-e ennél jobb példa az irodalomban való járatlanság kimu- tatására ? — azt hiszem nem, és szakembertől csak elvárhatjuk, hogy efféle botlásokat ne kövessen el. Dietl Ernő. 217 Különfélék. A lépkész teendői deczember hóban a szabadban enyhébb napokon és védett helyeken kizárólag hernyók szedésére szorít- kozik. Annál több a dolga odahaza. A készlet rendezése, megha- tározása és tanulmányozása sok idejét veszik igénybe. De marad mégis annyi ideje, hogy kissé pihenjen s erőt gyűjtsön a jövő év vállalkozásaihoz. Mert a virágok újra kifakadnak, az erdő újra ki- zöldül és számtalan lakóinak tápot nyújt. Nemsokára itt a tavasz, s akkor a lepkész újra siet ki — a szabadba! Uj magyar microlepidopterák. Megemlítettük már (IV. 1834.), hogy Hedemann W. 1896-ban 832 nap alatt Herkulesfürdő kör- nyékén 183 microlepidoptera fajt gyűjtött. Ezek közt van 6, melynek első biztos lelhelyét ő adja, t. i. Penthina lapideana H. 5., P. capreolana H. 5., Grapholitha inguinatana H. 5., Hypomeuta sta- nellus Thnb., Oecophora tripuncta Hw. és Coleophora coronillae Egan továbba 2aj mely "hazai taumánkra mézyve új, t 1: Botys funebris Ström. var. octomaculata L., Oxyptilus leonuri Stange, Cochylis pallidana Z., Penthina nigrocostana Hw. var. Remvana H. S., Eudemis lugdunana (Gn., Grapholitha expallidana Hw., G. subocellana Don., Cerostoma radiatellai Don., C. paren- thesella L., Eidophasia messingiella F., Oecophora luetuosella Dup , 0. Panzerella Stgh., Gracilaria roscipenella Hb., G. Hofmanniella Schleh., Ornix fagivora Stt., O. carpinella Frey, Coleophora milvi- pennis Z., Antispila Treitscheiella F., Elachista luticomella Z., Lithocolletis geniculella Rag. és Micropteryx rablensis 2. Azonkívül bevezet faunánkba még két genust u. m. Eccopsis latifasciana Hw. és Cosmopteryx Sehmidiella Frey, sőt egy új famitliát is : Teicho- bidae, Teichobia verhuellella Stt. Végül megemlítendő, hogy a fel- sorolt állatkák legnagyobb része a VI. regióból még említve nem volt. Oly eredmény ez, mely annál meglepőbb, mert félszázad óta legjelesebb lepkészeink több ízben jártak ott, pedig Hedemann felemlíti, hogy csakis az előnytelen időjárás miatt gyűjthetett oly keveset. JÁLEMSZNE AD A Phryganeidák álczáinak tegzéről. A Phryganeidák álczái tudvalevőleg tegezben vannak. A tegez védelmezi őket és vagy szabadok, vagy nem. Az anyag, melyet az álczák a tegez készí- téséhez használnak, különböző pl. növényanyag a phryganeáknál, homokos a sericestomáknál, kavicsos a hydropsychénél, homok- kagylók-csigákból és növényekből álló a limnophilusoknál, de lehet coconszerű is. A növények, melyeknek részeit a tegezben találtam sokfélék; minők: Butomus umbellatus L., Phragmites communis Trin., Typha angustifolia L, Sparganium ramosum Huds., Sagit- taria sagittaefolia L., Alisma plantago L., Scirpus lacustris L., Corex stricta. Good., Veronica Anagallis L., Utricularia vulgaris L., Nas- turtium amphibium Br. Nagyon ritkán találtam umbellifer növé- nyeknek részeit. Kagylók közül előfordulnak: Calyculina lacustris Müller, Calyculina lacustris var. Steini, Calyculina lacustris var. Hazayana, Sphaerium corneum Linné var. Sandbergeri Clessin, 218 Sphaerium corneum Linné var. firmum Clessin, Pisidium Fossarinum Clessin, Pisidium pusillum Gmelin. Csigákból találtam: Fiatal Coretus corneus Linné, fiatal Tropodiscus marginatus Drapernand, Gyrorbis vortex Linné, Gyrorbis spirorbis Linné, Gyraulus glaber Jeffreys, Segmentina nitida Müller, Gulnaria peregra Müller, Lym- nophysa palustris Müller var. maximella Colbeau, Limnophysa palustris Müller, var. ventricosa Mogu., Limnophysa palustris Müller, var. turritis Clessin. Fiatal Vivipara vera Frauenfeld. Fiatal Limnaeuso- kat, sőt szárazföldi csigákat is találtam. Nem ritkák a tegezeken a Fraticicolák sem. A szíkes vizekben élő álczák tegezeiben egyike a legnevezetesebb csigáknak a Gyrorbis spirorbis Azon álczák tegezeiben, melyek oly vizekben tartózkodnak, hol sokféle növény nő egymás mellett, nem ritka a Gyrorbis vortex L., sőt még a Physa fontinalis sem. Dudinszky Emil. Entomologiai évkönyv. Az idő feltartózhatatlanul vonul szi- gorúan kimért útján, s elfoglaltságunkban nem is veszszük észre, hogy már csak egy pár rövid hét választ el az új évtől. Ez év- változásra figyelmeztetnek különösen a most megjelenő s a követ- kező évre szóló évkönyvek és naptárak, melyek közül az ento- mologust kiváltképen .érdekli a Krancher-féle , Entomologisches Jahrbuch für 1898:" Hetedszer jelenik meg ezen munka s elődei- hez méltóan most is igyekezik az összes entomologusok igényeinek megfelelni. Telve van érdekes értekezésekkel, practikus tanácsok- kal s elsőrangú entomologusoktól származó megfigyelésekkel. A szokásos naptári rész mellett a lepkész havi teendőit tárgyalja S itt kiterjeszkedik a lepkék megjelenési idejére, fogási- és praepa- rálási módjaira. Azonban nem feledkezik meg a többi rovarrendek kedvelőiről sem, s ezeknek is sikerült értekezésekkel kedveskedik. Ezek közül különösen kiemelendők: Betrachtungen über (Gespinste anfertigende Insekten (von Dr. Rudow): Die Sing-Cikaden (Dr. Melichar); Massenhaftes Ersecheinen einiger Insektenarten (Dr. Rudow); Bombycidae und Endromidae (Dr. Pabst); Tonerzeu- gende Schmetterlinge, Raupen ete. (Voelschow); Varietáten und Aberrationen in der Gattung Vanessa (Speiser); Biene als Koch und Konsument (Schönfeld) stb. Különösen említésre méltó azon körülmény, hogy szakítani igyekezik az ilynemű munkákban divatos iránynyal, s biologiai megfigyelések tételére buzdítja az olvasókat, mert csak így lesz a gyűjtő természetbúvárrá s az entomologus igazán entomologussá; — ne törekedjék — szerinte az entomo- logus pusztán az élettelen anyag felhalmozására, hanem arra, hogy az állatvilág ezen kedves gnómjainál is felfedezze az általános természeti törvényt. Végül megemlítem, hogy az év- könyv még színes táblával, fametszetekkel, kisebbszerű czikkek- kel és irodalmi ismertetésekkel van ellátva s hogy ára kötve 1:60 márka. Gorka Sándor. MINAÉOKTEEKGSÉ RE REVUE Auszug dor Aufsátze der in ungarischar $pracha erscheinenden ROVARTANI LAPOK Entomologische Monatschrift : mit besonderer Berüksiechtigung der Schádlinge. Unter Mitwirkung von Dia A I3aG Óó IDE 0 Olin z or IDE (Cs ID möz ue IDÍ8 (én JELOrz E B la redigirt von L. Abafi-Aigner und J. Jablomovwvskzi Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. Preis jührlieh 8 M. IV. Band 1897. Heft 10. Nr. 10. — December. S. 203—204. Fr. Cerva: Aegosoma scabriuscula. Lebens- weise und Biologie dieses Küfers. Das ? legt 140—260 Eier, nie mehr als 10 an einen Weidenstamm. Nach ca. 3 Wochen kriechen die Larven aus und trachten durch vorhandene Bohrlöcher in das Innere zu gelangen; manche bohren sich so tief ein, dass der Kafer nicht auskriechen kann und erstiekt. Derselbe wird von Ameisen und manchen 5Silpha-ÁArten arg verfolgt. Die Larve erreicht eine Grösse von 8 Cm.; der kleinste Káfer misst 25 Mm., der grösste 65 Mm. Flugzeit 20. Juli bis 20. August. És kommen bedeutend mehr ó ő vor, als ? 2, im Verhaltniss von 8: 2. 5. 204—207T, L. Abafi-Aigner: Entwickelung der ungarischen Lepidopterologie II. Zeogeographische Uebersieht der Falter der ungarischen Fauna. I S. 207—210. E. Merkl: Beitrag zur Káferfauna von Bihar. II. fortgesetzte Aufzahlung der hier gefundenen bemerkenswertheren Kafer, darunter auch zwei neue Varietáten, u. zw. Otiorrhynchus opulentus v. Weberi, welche sich von der Stammart hauptsáchlieh durch die Beschuppung des Thorax und der Flügeldecken unter- seheidet; dieselbe bildet bei der Stammart blos einzelne farbige, unregelmássige Flecken und beschránkt sich mehr auf die Seiten des Thorax und der Flügeldecken, wáhrend bei der v. Weberi die viel lebhafter gefárbten und grösseren goldgrünen Sechuppen den ganzen Thorax und die Flügeldecken dicht bedecken und blos an den kleinen Erhabenheiten fehlen. Chrysomela orichalcia v. Dieneri unterscheidet sich von der bláulich-violetten oder dunkelbraunen Jtammart blos durch ihre glünzend Goldbronce-Farbe. 5. 210—-2183. A. Viertl: Die Bombyciden der Umgebung von Fünfkirchen. Aufzáhlung der vorkommenden Arten mit Angabe der Fundzeit. 5. 214—216. E. Dietl: Die Thierwelt des Littorale (Fiume und der Seeküste). Besprechung der diesbezügliehen Zusammen- stellung von J. Matisz, der u. A. nahezu 100 Káferarten aufzahlt, "welche für die Fauna von Ungarn neu sind An Lepidopteren ist blos Deilephila vespertilio für Ungarn neu. Unter den Spinnen (/ 20 sind mehrere, welche aus diesem Gebiete Ungarns noch nieht bekannt waren. Kleinere Mittheilungen : S. 217. Aufgaben des Lepidopterologen im December. 5. 217. Neue ungarische Microlepidopteren. Aufzáhlung der von W. Hedemann 1896. bei Mehadia gesammelten und für die ungarische Fauna neuen Mierolepidopteren, sowie derjenigen, für welche hier der erste positive Fundort beigebracht ist. 5. 217—218. E. Dudinszky: Ueber die Köcher der Phryga- neiden-Larven. Aufzáhlung der Pílanzentheile und $Sehnecken, welche an den Köchern gefunden wurden. 5. 218. A. Gorka: Entomojogisches Jahrbuch. Empfehlende Besprechung des JEE Büándchens des Krancherschen Jahr- buches. LCOZZLTTTTTTLKEZTT TT TTOEZOTI LTE F.B... 8... TELLETT TT LTTTEREETYT ATA TANA] [j MTU IV. kötet 1597. deczember. 10. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, $ Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA Dr. CHYZER KORNÉL Dr. HORVÁTH GÉZA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL " SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF Ka BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32 (af MENNEL ANDET e rag ag YEDAAE moon tag ga ppáoe nag ENID .-. ...- e... al 1A1N aztatölttmua esett AEK Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével. Előfizetési ára egész évre 4 Írt, a Természettudományi Társulat tagjainak 3 részére 3 Írt. vk! ad . Tartalom. . Aegosoma scabriúscula. Cerva Frigyestől . . 7 SZ zőpellékás A magyar lepkészet fejlő 5dése II. Abaji Aigner Lajostól ZA ZET . Adalék Biharmegye bogár-faunájához II. Merkl Edétől . . . ./ § Pécs környékének szövő pilléi. Viertl Adalberttől . . . . . . . A tengermellek állatvalájdaszet SEK ÖL OL e eze telne ERNE Különfélék. EZÉ ; EÁTGTA A" lepkész teendői december hóban o. s S. Ma SS Új magya mierőlepidopteráko 4 VA TSA A Ehrysancidákralezámnakte9zérőles ss töka See ez EN Entomologiai évkönyv. Gorka Sándortól . . . . . . . tst05 BOD VDEMGEÉBGBDÉBÜEGLBG , a fa Za a : Az általam szerkesztett és már megjelent , Nyitramegyei lepkék és bogarak" czimü füzet nálam kapható. Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld KELECSENYI KÁROLY ! Tavarmok via N.-Napolcsány. a. b he Hovar-Goleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagyt számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeke- olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merkl Ede Német-Bogsánban. (Krassó-Szörény megye.) MV ONVENYENN NN NONNNNONYON aA AA AA AA ADATA A EA BAY Ya SB 7 vermsmsesmsms mmm merem mee. Balkáni lepkékkel és bogarakkal : jutányos áron, ; jegyzékkel ingyen szolgál ő A ( Haberhauer József ; . Slivno—Bulgária. v ú DICDCLEILDI.DID.ILDIDILDILEILDILBDIDLGILDILGIBDLGLBIBGILGIBGIBGIG 0 cs. és kir. Hensége Rovarbiologiai József főherczeg és Ö királyi Fensége praeparatumok; TR Ze te tEN SET e rovarfejlődések Gothal herczeg udvari éz: szállítója. spirituszban; TIZ rovargyüjtemé- e VAN ASAN Cséteades nyek; eszközök, elismerések ; aranyérmek , ; diszoklevél stb. stb. minis- mikroszkópok. teri ajánlások. ; ze6a ; Részletes árjegy- A ön evete D) r Le n d I Ad 0 If gzékek bérmentve B . emlősök és madarak 5 és ingyen. természethü. z tanár ZETÁTE EZÉR Se tág öLáLtÓS Különböző tansze- ÉuLOmáSÉT e. praeparatoriuma . rek, kitöm. állatok, csontvázak, anatom. Se Jutányos árak. 2 : A 4 BA 8 praep., papirmaché aa ánatok miss ama. tanSZerkészítő-infézefe modenex, mikrosz- potban elöleges prae- : kópi készítmények aratio nélkül kül- ) VS : 3 E AZZÁ GÉÖL b BUDAPEST, stb.raktáron vannak ONE a II., Donáti-utcza 7. EHZTTSEBBETTT TOZISYONI p.-3g-gd 6 von Schmetterlingen und Küfecrn, empfehlen wir : Grosses Schmetterlingswerk von S. v. Praun. Komplett in 42 Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte Tafeln u Text enthaltend, a Mk. 2,80. Die einzelnen Familien hieraus auch in kart. Bánden apart: Papiliones (Mk. 32,50), Bombyces (Mk. 18.50), Sphinges (Mk 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae (Mk. 15,75), Microlopidoptera (Mk 24,75). Grosses Raupenwerk von S. v. Praun, durchgesehen und ergüánzt v. Dr. E. Hofman. Kompl. in 9 Heften in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, a Mk. 6. Hieraus apart in kart. Bünden : Macrolepidoptera (Mk. 40), Microlepi- doptera (Mk. 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz Die Kaáfer EBuropas. Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei- trágen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Káfern auf 109 Blátt- chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildungen v. Gattungsreprásen- tanten enthült. Preis eines Heftes in Futteral 3 Mk. Ergünzungeu und komplette Exemhlare liefern zu den billigsten Preisen Baucr £ KRaspe in Nürnberg. e s s se el ezt lm ető a 2 Üen 6) JJF ún" Sza man nan En" Vörösmarty nyom lai és don részvénytársaság Budapest. Nt GÁT a: sel Mesa ]