R. FRIEDLÁNDER 8 SOHN Buchhandlung Berlin N.W. 6. 11. Carlstrasse 11. HARVARD UNIVERSITY. JET BESZARI A OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. sz ; 9) dea N ARE ) 9 ? ta jú G A magyar lepkészet fejlődése.) I. A lepidopterologiának művelése hazánkban a mult század második feiében vette kezdetét. ScopoliJános Antal1/66—1776-ig a selmeczi akadémia tanára volt az első, ki nálunk tudományos szempontból gyűjtötte a lepkéket ; őtkövettékMitterpacher János és Piller Mátyás, a budai egyetem tanárai, kik ebbeli észleleteiket Pozsega megyéről írt művökben ,Iter per Poseganam Slavoniae provinciam" 1783-ban bocsátották nyilvánosságra. Egy évtizeddel utóbb Budapesten találkozunk egy baráti kör- rel, mely a rovarászattal, főleg a lepkészettel foglaikozott. E fér- fiax: Koy Tóbiás és Böhm Mór János, a m. kir. udvari kamara tisztviselői, valamint Holzer és Frenreisz valószínűleg szintén hi- vatalnokck. Vezérök és fejök Koy volt, ki több új fajt is fedezett fel. Gyűjteménye, 1800-ban kibocsátott jegyzéke -szerint, igen te- kintélyes volt. A bécsi, sőt németországi hírnevesebb gyűjtőkkel sűrű összeköttetésben állván, azok ő általa lőnnek a magyar fauna gazdag voltára figyelmessé, és kezdtek sűrűbben hazánkba át. rándulgatni. Ilyen volt gróf Hofmannsegg János, drezdai lepkész, ki 1793/94-ben Budapest, Pécs, Szeged, Titel és Mehádia vidékein gyűjtött; Germar E. Frigyes, hallei tanár, ki a Tengermelléken búvárkodott ; Dahl György, bécsi rovarkereskedő, ki 1812-től fogva több ízben járta be hazánkat és több új fajt fedezett itt fel, szintúgy mint versenytársa, Stentz Károly, bécsi rovarkereskedő, ki a 20-as évektől kezdve Felső- és Délmagyarországot, Erdélyt s a Tengermelléket kereste fel; Kollar Vincze, a bécsi cs. k. muzeum őre, ki Szerémben és Mehádián járt ; báró Wimmmer József, ki a 20-as évek óta huzamosb ideig tartózkodott Budán ; és Kindermann Albert, ki 1820-ban Csehországból Budára jött lakni s itt ép oly buzgalommal, mint szerencsével folytatta a gyűjtést és rovarkeres- kedést, s ennek érdekében fiát sok évig a Keleten utaztatta. Mindkettőnek nevéhez igen számos új felfedezés fűződik. Báró Wimmer-nek külföldi ügynöke volt bizonyára dr. Waltl József 7) A fauna-jegyzék lepidopterologiai részének bevezetése 15 182 Passauban, ki 1834-ben egy franczia szaklapban magyarországi lepkék árjégyzékét tette közzé. : Ezalatt támadtak újabb magyar lepkészek is. Ilyen volt Rumy Károly György, iglói tanár és PidayJános egyetemitanársegéd, ki új fajt fedezett fel; utóbb pedig kivált Farkas Ferencz és Frivaldszky Imre. Az előbbi, budai ügyvéd, ki a 20-as évek óta gyűjtvéu, Bács- és Szerémmegyében új fajokat fedezett fel és ne- hány fajnak magyar honosságát állapította meg. Frivaldszky Imre orvosdoktor, 1822 óta a Nemzeti Muzeum természettudományi tárának a hivatalnoka, majd őre, a ki egész életét az állattannak szentelte, a lepidopterologia terén is a legkiválóbb helyet foglalja el. Gazdag rovar-gyüjteményének jegyzéke már 1831-ben látott napvilágot. Egykorú buzgó gyűjtő volt Rau, cs. k. dohánygyári hivatalnokok Fiuméban, a ki ott a többi közt a szép Saturnia caecigená-t fedezte fel. A 30-as és 40-es években Frivaldszky dominált ugyan a lepkészet terén, mindazáltal tisztes helyet vívott ki magának Nátly József postafőtiszt is, ki Budán, Varasdon, Sopronban és Temesvárott gyűjtve, több érdekes felfedezést tett. Kiváló lep- kész volt Nendtviech Tamás pécsi gyógyszerész is, ki 1846- ban bocsátotta ki Pécs faunájának jegyzékét. Kortársa volt Pr a z- novsky Ignácz, a Károlyi grófok ügyésze, ki igen tekintélyes gyűjteményre tett szert s egy-két állatot először fogott Magyar- országon. Kiránduló társa, Eckstein János, pesti aranyverő, a Rákoson a róla elnevezett Psyche-fajt fedezte fel, Nagyobb felkaroltatásban részesült a lepkészet az 1848 49-ki szabadságharczot követő évtizedben. Első sorban említendő Franzenau József a nagyági aranybánya igazgatója, ki Hunyadmegyét alaposan átkutatván, ott mintegy 900 Macro- és 400 Microlepidoptera fajt gyújtött, köztük számos hazánkra nézve új, sőt nehány egészen új fajt is. Szép gyűjteménye halála után az Erdélyi Muzeum-Egylet bírtokába jutván, Herman Ottó készítette el és bocsátotta közre róla a jegyzéket. Sokkal általánosabban foglalkozott az állattannal Fri- valdszky János, a Nemzeti Muzeum természeti osztályának igazgató őre, a ki habár leginkább a coleopterologia terén vált tekintélylyé, több hazai és keleti utazásában a lepidopterologiának is nagy szolgálatokat tett. Rajta kívül Budapesten, valamint vidéken többen buzgólkodtak a lepkészet ügye körül. Ezek közt első helyen állanak az Anker-testvérek, Anker Lajos, a budai takarék-. pénztár könyvelője, és Anker Rudolf, utóbb monori vadőr, a kik 183 Budapest környékéről több új fajjal gyarapították hazai faunánkat, szintúgy mint Pech János, a német színház zenekari tagja is. A vidéki gyűjtők közül kiemelendők: Metelka Ferencz, dabasi gyógyszerész, ki róla elnevezett új fajt fedezett fel; dr. Török József, ref. collegiumi tanár. Debreczenben, ki e vidék faunáját állította össze; Vidák Özséb és Simonics Gábor, sz. benedekrendi gymnasiumi tanárok Sopronban, kik e varos kömnyéket dúvasoláka 68 Head rnh ans JT OZzSoat ! ki eleinte Mehádián és Pécsett gyűjtve, az utóbbi helyen új Cucullia- fajt fedezelt fel. Az ezidétt hazánkban járó idegen gyűjtők közül Mann József, a bécsi cs. k. muzeum felügyelője, hazánkat több ízben kereste fel, és nevezetesen Mehádia, Fiume, s a horvátor- szági josipdol környékén a magyar faunára nézve számos új fajt gyűjtött. A következő évtizedben (1860—70) a budapesti lepkészek közt tisztes helyet foglal el Emich Gúsztáv, Az Athenaeum igazgatója, kinek az első magyar lepkészeti kézikönyv s az első kisérlet Budapest lepkefaunájának rendszeres összeállítására kö- szönhető. Dok kitartással és buzgalommal foglalkozott e téren Pável János, 1863 óta a Nemz. Muzeum preparátora és gyűjtője, a ki részint a két Frivaldszk y-val, részint egyedül, keresztül-kasul, beutazta hazánkat, sőt Törökország és Kizázsia némely vidékét is, s így bő alkalma nyilt a magvar faunát számos új fajjal gyara- pítani. Kiváró érdeme, hogy dr. Horváth Géz á-val szövetkezve , legelőször állította össze a hazai Macrolepidopterák rendszeres jegyzékét, utóbb pedig Délmagyarország lepkefaunáját külön is kibocsátotta. A haza különféle vidékein is támadtak lelkes lepkészek. Ilyenek a következők: Geyer G. Gyula, főgymnasiumi tanár Rozsnyón, majd Iglón, ki e két helyen, valamint a magas Tátrá- ban gyűjtve, igen pontos jegyzeteit több ízben bocsátotta közre ; Kempelen Radó, m. kir. pénzügyi tanácsos, ki az egri faunát ismertette először; Rothe Lajos, a felső-lövői evang. taninté- zet tanára, ki Vasmegye ez érdekes zúgát búvárolta; Viertl Adalbert, nyug. cs és kir. százados, ki előbb Morva- éz Gács- országban gyűjtött, 1867-ben pedig Pécsett telepedett le s e vidék kutatása közben új fajra is bukkant. Nagy lendületet nyert a lepkészet a 70-es években. Az újabb gyűjtők közül első helyen említendő Bohatsech Ottó, bécsi kereskedő, ki, bár nem hazánk fia, lepkefaunánk érdekében e kor- Ia 184 szakban mégis legtöbbet tett, a mennyiben egy negyedszázad óta az ország sok helyén gyűjtve, a magvar faunát számos új adattal bővítette. Budapesten ezidőbenLangerth József, vasúti hivatal- nok, Jámbory Kálmán, a m. kir. honvédelmi . ministerium tisztviselője és dr. Söteffek Adolf kerületi orvos gyű tött; a hazai fauna ismeretéhez mind a hárman több új adattal járultak. MGKeIS áá TdkO ms ta: mm emzet mzeti a rájlarttáláltajatkesáon seek et lepkékre is kiterjesztette figyelmét és több megyére nézve érdekes adatokat nyujtott. Faunistikai irodalmunk gyarapításához hozzájá- rultak a következő vidéki gyűjtők is: Méry Etel, sz. benedek- rendi főgymnasiumi tanár Győrött; Kardos Károly, lyceumi tanár Máramaros-Szigeten; Rózsay Emil, főgymnasiumi tanár Pozsonyban; Farkas-Vukotinovic Lajos, körösmegyei főis- pán, és Herman Ottó, ki Erdély némely vidékén lepkéket is. gyűjtött. Országszerte terjedő felkarolásban részesült a lepkészet az utóbbi három lustrum alatt (1880—1895). Biró Lajos búvárlásai közben a Velebit-hegységben új Psyche-fajt fedezett fel; dr. Vángel Jenő Trencsén- és Árvamegye s a Magas Tátra fauná- jának ismeretéhez járuit becses adatokkal. Az újabb budapesti gyűjtők közül kiemelendők dr. Uhryk Nándor, orvos és Abafi-Aigner Lajos, kik Pável János- sal egyült a magyarországi Macro-, illetve Microlepidopterák jegy- zékét állították össze; Tomala Nándor mérnök, és Cerva. A. Frigyes lithographus. a kik Budapest faunáját nehány új adattal gyarapították. Továbbá Ülbrich Ede, tőzsdei titkár, Uhl Károly, hivatalnok, Dr. Baudisz Antal, főorvos, Sártory A. László, számtiszt, Kováts Lajos, ref. vallás-tanár stb. A vidéken élő gyűjtők közt az első helyet Husz Ármin, evang. collegiumi tanár Eperjesen, foglalja el, a ki a környék faunáját búvárolván, nehány új fejváltozatot fedezettfel és számos. állatnak magyar honosságát először mutatta ki. Ebbeli publicatióiba. felvette Dahlström Gyula, eperjesi takarékpénztári hivatal- nok nagybecsű megfigyeléseit 13. Szepesmegyében Hudák Ede Ágost, tanító, majd takarékpénztári igazgató, Gölniczbányán búvá- rolta át a környéket. Nógrádmegyében gyűjtött Kosztka László. gácsi gyógyszerész; Barsmegyében Nécsey István; Nyitrame- gyében pedig Hutten-Klingenstein Mór, földbirtokos Nagy- Bossánban, Bossányi Józef, nováki plebános és főleg Kel e- csényi Károly, körjegyző Tavarnokon. Pozsony gazdag faunáját Bogseh János, főreáliskolai tanár búvárolja; Fertő mellékén, 185 Krassóban és Erdélyben dr. Madarász Gyula gyűjtött ; Zalamegyé- ben Redl Gusztáv, felső népiskolai igazgató kutat; Pápán Wacasmanmn dJámos mjúd. ura — üsziierós " Csállayarott Pauülimy Béla um ispán Szegeden V ellaxz mee miwas talnok gyűjtött; Kalocsán Thalhammer János, jézus-rendi főgymnasiumi igazgató ; Kisújszálláson dr. Daday Jenő, egyetemi m. tanár ; Aradon Simonkai Laj os, gymn. tanárésSzontaghGyula, magánzó; Délmagyarországon dr. Kertész Kálmán, muzeumi segédőr; Temesvárolt dr. Szalkay Gyula, főreáliskolai tanár, Nagyváradon gróf Neuhaus Emil, Debreczenben Pruzsinszky Zoltán, orvosjelölt ; Szilágymegyében Zilahi Kiss Endre, orvosje- lölt; máramarosi Bustyaházán Pisó Kornél, kir. erdész ; Kolozs- várott dr. Pachinger Alajos, kegyes r. főgymnasiumi tanár ; Nagyszebenben Laitzner Mór, tűzértábornok " és főleg dr. Czekelius Dániel, főorvos; Fogarason Györke Lajos, tanár; Hunyad-megyében Bordan István és Buda Ádám; Kovásznán Kohaut Rezső, főreáliskolai tanár ; a Mezőségben gróf Wass Béla; Eszéken, Károlyvárosbanés RumánHenschaáAndor, ezredorvos ; Fiuméban Meissner Károly, gyári tisztviselő, ki már több új adattal növelte a magyar fauna körét. Az említett gyűjtők, a mennyiben még életben vannak, nagyobbára készségesen rendelkezésünkre bocsátották gyűjtéseik jegyzékét, melyek alapján — a nyomatott műveket beleértve — munkálatunk — dr. Staudinger Ottó rendszerének köve- tésével — készült. Nekik s általában mindazon szakférfiaknak, kik művünket bármi tekintetben előmozdították, e helyen is hálás "köszönetet mondunk, kivált Bohatseh Ottó-nak, ki nemcsak összes idevágó jegyzeteit volt szíves átengedni, hanem még a bécsi cs. kir. muzeumban található magyar lelőhelyeket is kijegyezte részünkre, és bennünket " becses útbaigazításokkal is támogatott. A közlemények és jegyzékek némelyikébe téves vágy : kétes adatok csúsztak be, a melyeket mellőzendőknek: véltünk, ezélünk nem az lévén, hogy bármi adat felvétélével a magyar lepkefaunát minél bővebbnek mutassuk be, hanem egyedül az, hogy teljesen megbízható adatok . egybeállításával a további "kutatások számára biztos alapot teremtsünk és lepkefaunánk hű képét adjuk: A szi- "gorúan megrostált anyag összegezése még mindig igen gazdagnak :tűnteti : fel. lepkefaünánkat. Ki van itt tüntetve a. Nagy. lépkék (Macrolepidoptera) csoportjából "1882 faj és 821 fajváltozat, "az Apró lepkék CEZ ges 651 por ejtő] 1246 faj és 26 faj- ETÉEEOZATS ZO g uz úsis ed xöjbajokignen Tajosy 186 Adalék Biharmegye bogár-faunájához. It Mocsáry . Sándornak — Biharmegye Coleopteráit ismertető művei után, melyek közűl különösen a , Biharmegye téhely- és pikkelyröpűi" ezímű (1874 bő adatokat nyújt e tekintetben, — nem lehet szándékom, oly adatokat felsorolni, melvek Mocsáry műveiből már ismeretesek, hanem csupán azokra szorítkozom, melyek részint az említelt művekben nem fordulnak elő, részint újabb gyűjtések és kutatások eredményei és hazai entomologiai irodal- munkból hiányoznak. Az adatok száma, melyekkel Biharmegve bogárfaunájának ismertetéséhez hozzájárulhatok, nem nagy ugyan, de mégis nehány sor azon mű lapjaira, melyeken egykor e megye természetrajzi tárgyainak monographiája megirandó lesz. Három ízben gyűjtöttem Biharmegye területén. Első két gyűjtési útam csak igen rövid napokra terjedt és majdnem kizáró- lag az ottani barlangokra és azok fedeles szárnyú lakóira szorítkozott, míg a harmadik, 1897. junius 17-től julius 6-áig tartott kirándulásom változatosabb eredményhez juttatott, melyről e sorok útján kivánok a tudománynak beszámoini. Hogy a három heti gyűjtés bő eredményt nem nyujtott, az az akkor uralkodott szokatlanul hideg és esős időjárásban lel; magyarázatát. Majd minden kirándulásom esővel végződölt, és ha az esőnek, hidegnek és szélnek fittyet hányva, derekasan kitartot- tam a gyűjtésben, úgy az eredmény mégsem lehetett kielégítő, mert sem a vászonmerítőt, sem a szitát, de még az ernyőt sem igen használhattam és csupán a földön heverő fák és kövek for- gatására és a fakérgek lefejtésére kellett szorítkoznom. Gyűjtésem kiterjedt Rézbánya, Pestere és Mező-Telegd vidé- keire, továbbá a Petrosz község feletti havasokra, nemkülönben a fonáczai, oncsáczai, fericsei és a pesterei ugynevezett , Igricz" barlangra, valamint a Magura község határában fekvő , József főherczeg barlangjára." I A nevezett barlangokban természetesen nem találtam más bogarakat, mint a melyeket azokból a tudomány már jó régen, vagy a közelmultból ismer, de sajnosan tapasztaltam, hogy a fonáczai barlangban előforduló két vakbogár egyike, az Apro- peus leptoderus Friv., az oncsáczai barlang lakója, a Pholenon angusticolle. Hampe, és fericseiben élő Drimeotus Kraatzi Friv. évről-évre kevesbednek és előbb-utóbb csak a gyűjteményekben 187 lesznek találhatók. De ezen nincs is mit csodálkozni, ha az ember saját szemeivel látja a nevezett barlangok belsejében, épen ott, hol ez állatkák tartózkodnak, a néphít szerint. elrejtett kincsek után történő ásatásokat. A barlangok mélyében, hol az agyagos talaj erre alkalmas, nincs talpalatnyi föld, melyeta kincs- kereső ásója meg nem bolygatott volna. 1 egész 1/2 méter mély- ségű és sokszor ugyanily átmérőjű gödrök állják el az ember útját és az ezekből kikerült agyagos föld több méternyi területet borít el a gödrök szomszédságában. Ha az emlitett barlanglakó fajok petéiket a barlang falának repedéseibe rakják is le és átala- kulásukat is ott végzik és így, ez idő alatt az embertől védve vannak is, de mint kifejlett állatok életük nagyobb részét mégis a nedves talajon töltik el, ennélfogva az ásatások következtében bizonynyal számos állat veszti el életét a szétszórt agyaggal való betemettetés folytán. Az annyira szűk határok közé szorított állat- káknak ily módon való bolygatása azok szaporodására csakis károsan kaphat. Szerencsésebb helyzetben vannak az Anophthalmusok, melyek a barlangok elején, félhomályban, kőtörmelék között élnek, hol a kincskereső ásója őket nem bolygatja, továbbá a barlang mélyében mészkő-talajjal bíró kalotai és , József főherczeg barlangja" lakói, a Pholenon gracile Priv. és az Apropeus Hazayi Friv., mert ezen . barlangokban a mészkő-talaj miatt kincsek után nem ásnak és így a kis állatkák sincsenek kitéve a reájok nézve abból eredő többféle veszélynek. A pesterei ,Igricz" barlangban előforduló Anophthalmus Redtenbacheri Friv. is ritkulni látszik e termőhelyén, (hol különben is csak nagyon gyér számban él), mert bár a bar- langi Anophthalmusokra . alkalmas időben — június vége felé, — voltam az idén a nevezett barlangban, mégis, sem ez alkalommal sem három év előtt, midőn e barlangot szintén átkuttattam, nem fogtam belőle egy példányt sem. A Mocsáry-féle műben e faj lelő- helye gyanánt említett pesterei és meziádi barlangokon kívül elő- fordul még az alsó-fehérmegyei Remete község közelében fekvő barlangban is, hol én azt sok évvel ezelőtt egy példányban fog- tam, mely a nemzeti muzeum gyűjteményében van. Az idén ismét szerencsés valék e felette ritka fajból egy példányt kézrekeríteni, még pedig nem barlangban, hanem a petroszi havason, egy a földbe mélyen beágyazott fatörzs alatt, hol azt egy Anophth. cognatus Friv. társaságában találtam. Hazánk vak bógarai között — tudtommal — csak két faj létezik, mely úgy barlangban, mint a szabadban is él; és pedig 188 az Anophih. Redtenbacheri Friv. és az Anophth. Milleri Friv., mely utóbbi fajt mélyen fekvő kő alatt kívülem még Dr. Szmolay Virmos is fogta; én Resicza mellett a szekuli, ő pedig a tomesti erdőben. Barlangokról lévén szó, egy már régen nyilvánításra szánt és tapasztalataim után megokolt kéréssel fordulok azokhoz, kik a jövőben oly barlangokat fognak megvizsgálni, melyek entomo- logiai szempontból még megvizsgálva nem voltak. Én legalább úgy teszek, és ezt minden eoleopterologusról feltételezem, hogy ha barlangokat rejtő vidékre érkezem, akkor felkeresem mindama barlangokat, melyeket sűrű kérdezősködéseim útján kipuhatolhatok. Igen ám, csakhogy nem minden barlangban fordul elő barlanglakó bogár, és hányszor történt meg velem, hogy elég hosszú barlangokat e tekintetben siker nélkül kutattam át! Az ilyen barlangok felkeresése pénzbe, időbe és sokszor nagy fáradságba kerül, míg mindezt megtakaríthatná az ember, s idejét, pénzét és fáradságát sikeresebb kirándulásokra fordíthatná, ha "az entomologusok nemcsak azon barlangok neveit említenék fel gyűjtési útjok leírásában, melyekben vakállatokra bukkantak, hanem azokét is, melyekben ilyenek nem laknak. Igy, hogy példát idézzek, a , József főherczeg barlangja" meglátogatása alkalmával értesültem arról, hogy boldogult Huzay úr, az Apropeus Hazayi Friv. felfedezője, megvizsgált egy másik, a fentihez közel eső és köznéven , Drakoe", az az ördögök bar- langjának nevezett barlangot is. anélkül azonban, hogy annak megvizsgálását közölte volna. Ennek hiányában mit volt mást tennem, mint hogy a barlangot nagy fáradsággal, szakadó esőben magam is meglátogattam, de sajnos, minden eredmény nélkül, mert á barlang belsejéből: hosszabb esőzés idején annak égész szélességét befogó víz folyik ki, minél fogva a bar! 218 vak [Dőjgdve s megélhetésére nem is alkalmas. "7 ú Mellesleg megjegyzem, hogy e barlang belül mi különöset sem nyujt a szemnek, de szádája oly impozans széles és magas; mint. akár. a budapesti keleti indóház homlokzata ! s A hegynek ugyanazon oldalán, melyen a ,Drakoe" van, létezik egy ennél magasabban és ettől mintegy 1/2? órányira fekvő másik barlang is, melynek nevét meg nem tudhattam, de azt is meglátogattam. E barlang vakállatokat nem rejt maszában, mert teljesen száraz volta miatt ezek megélhetésére nem alkalmas. Ezek -után most. már .áttérek azon fajok megnevezésére, 189 melyeket Biharmegye bogár-faunájára nézve újaknak, érdekeseknek vagy lelőhelyre nézve megemlítendőknek tartok : Procrustes v. vugifer kr. a rézbányai és a határos közép- hegység erdeiben nem ritka és úgy látszik, hogy a fenti genust a Biharhegységben csupán e fajváltozat képviseli. Carabus v. Escheri Pall. a Petrosz feletti havasok erdejében több példányt fogtam, melyek nagyságukra nézve felülmulják úgy a délmagyarországi, mint az erdélyi példányokat. Carabus obsoletus v. fossulifer KI. Ileischer brünni orvos által csak az újabb időben felállított eme fajváltozat jól megkülönböz- tethető jellegekkel bír arra nézve, hogy olyanul elismertessék. Különösen röptyűi lánezszemeinek szemerkéi, valamint rovátkáinak élesebben kidomborodott felülete által első tekintetre megkülön- böztethető az obsoletustól. Rézbánya és Pe:tere erdeiben ibolya- kék, zöldes és bronzszínű példányokban gyűjtöttem. Az obsoletus varietásai között ez a legnagyobb. Merkl Ede. A fülbemászó kártételéről. A fülbemászó (Forficula auricularita L.) nem annyira kárté- tele, mint inkább a hozzáragadt és — valljuk be — nagyon is túlzott hírneve miatt nagy nevezetességre tett szert. Mert hogy a fülbemászó valóban kártevő, arra nézve akad még sok tamáskodó ember, de hogy az az alvó ember fülébe mászik, hogy befura- kodik az agyvelejéig, az még mai nap is olyan hit, melyről még a legműveltebb emberek, a kik tehát zoologiából is bírhatnak némi tisztult fogalommal, nem tudnak egészen lemondani. Ez utóbbi ellen nem kell már oltalmazni a fülbemászót. Azt, hogy az alvó ember fülébe véletlenül nem megy be, nem mond- hatjuk, mert hiszen a bujkálás természete neki, és épen úgy, mint a hogy belehatol a kéreghorpadásba, mélyedésbe, repedésbe, ép úgy bemehet a fülbe is, ahol egy kis ideig nyugodtan maradhat. Hogy az alvó ember orrába, vagy esetleg nyitva maradt szájába nem megy be, azt a folytonos lélegzés okozza. : 5 ezen túlzott hit azután iegtöbs esetben annyira befolyásolja az ember ítéletét, hogy e rovarnak, melyet e szerint valóságos gyilkosnak tart, kisebb bűnt nem is tulajdonít. Igy vannak legin- kább a kertészek és a műkedvelő gyümölestermelők. Ha meg- rágolt gyűmölcsöt találnak s a rágás helyén fülbemászót, a kárt inkább a hangyának, darázsnak, méhnek, vagy madárnak tulajdo- nítják, mintsem a fülbemászónak. 190 Pedig hát azoknak, akik e rovart gyümölespusztítás miatt vád alá helyezik, nagyon igazuk van. A lefolyt őszszel magam is meggyőződtem arról, hogy e rovar csakugyan érzékeny károkat okozhat, mert a budapesti kir. kertészeti tanintézetben magam láttam a kártételeit. A panaszok eddig is gyakoriak voltak, hogy e rovar legin- kább az u. n alakfák gyümölcsét bántja, holott a magas fákat, melyeket a kertész kése szabad fejlődésükben nem igen korláto. zott, kikerüli és gyümölcsüket bántatlanul hagyja. És épen abban a I kártételben is kimutatja a fülbe- mászó, hogy természetéhez hű és hogy életmódjában mindíg kővet- kezetes. Láttuk, hogy a fülbemászás históriája folyománya a fülbe- mászó természetének; s ugyan ide vág a kártétele is. Mert e ro- var nem bántja az alakfák összes gyümölcsét, hanem kiválasztja épen azt, amely a levélzet sűrű- jében, továbbá a galyak és az alaklécz, vagy a galyak és fal közé annyira be van szorítva, el- dugva, hogy a kereső szinte alig akad reá. Ezen rejtett helyen kivált ha annak homályosságát nehány arrahajló levél még fokozza is, húzódik meg a fülbemászó és kikezdi a termést. Az ilyen ki- kezdett gyümölcsön, ha a kártevőt meglepjük, 18—20-ával akad s aztán természetes, hogy a rágott seb is jelentékeny lehet. Így az említett kertészeti intézetben akadtunk két ökölnyi nagy kal- vill-almákra, a melyeken a rágott seb a régi négykrajczárosnál is nagyobb volt. Az ilyen almának, — a kalvillnak — melynek ér- téke épen télen igen nagy, semmi vagy alig lehet valami hasznát venni, mert ha azonnal nem értékesítik, rövid idő mulva elrothad. De nemcsak ezen természetes helyzetben, hanem még egyéb oknál fogva is tehet kárt. Tudjuk, hogy a hírnevére kényes ker- tész nemcsak sok, hanem szép gyümölcsöt is óhajt termelni, s e szépség nemcsak a gyümölcs tetszetős alakjára, hanem annak egyenletes színére is vonatkozik. Ez utóbbi oknál fogva, de néha egyes rovaroktól (jelesül a darazsaktól) való: megóvás végett szokás az 191 egyes gyümölcsfajok termését az éredés stádiumának megkezdése előtt ujság- vagy egyéb papirossal bekötözni. Az igaz, hogy az ilyen gyümöles színe egyenletes, minden oldala egyforma zöldes, s talán békében hagyta a darázs is; de annál inkább ártott neki a — fülbemászó. Persze! A kertész semmi roszat sem gya- nítva, maga készített tanyát a gonosztevőnek: hiszen a papirosba csavart alma épen arra jó, hogy a fülbemászó belőle háborítat- lanul lakmározhassék. Azt hiszem, hogy az előadott esetnek már eddig is meg van a maga tanulsága: s ez az, hogy nem elég az embernek kertész- nek lenni, hanem hasznos dolog, ha az ember egy kissé — nem bogaras, hanem bogarász is. Mert az egyes állatok életmódjának előzetes ismerete sok csalódástól mentené meg a kertészt. De menjünk tovább. Vajon jellemző-e a fülbemászó rágása, hogy azt más rovar, vagy egyéb állatétól megkülönböztetni lehes- sen? Azt találom, hogy eléggé jellemző. A fülbemászótól rágott seb ugyanis széles, de nem mély és mindig csak a letakart, tehát védett oldalon található; a darazsaktól okozott seb kicsi, keskeny bejáratú, mély s a gyümölcs héja alatt annyira tág, hogy az űr néha a gyümölcs egész belsejét kitölti; a madárragta gyümölcsök- nél mindig láthatók a csőr nyomai; a rózsabogaraktól (Cetoniák- tól általában) rágott seb mindig legalább olyan nagy, hogy abba egy bogár félig vagy egészen, de néha három bogár egyszerre is beleférhet, tehát az tág is, mély is. Egyéb rovarok (Rhynchiti- dák, Grapholithák) kívülről sértik meg a gyümölcsöt ugyan, de kárt a gyümölcs belsejében okoznak, s így az egészen elüt a fülbemászóétól. 114 Oskar Kirchner a darazsak kártételéről . szólva?) azt mondja, hogy a gyümölcsnek a darazsaktól megsérült helyein szívogat és rág számos más rovar és pedig leginkább a fülbe- mászó. Ez a megjegyzés csak akkor talál, ha a gyümölcs bel- seje már nagyon is ki van vájva és pedig annyira, hogy az valóságos kis barlang, amelynek belsejében a fülbemászó teljesen el van zárva; máskülönben azonban, ha a rágás kifelé a világos- ság felé vezet, vagy a seb kicsi, akkor a fülbemászó nem igen marad benne. Bonyodalmassá tehetik a fülbemászó rágását a kis meztelen csigák (Limax-fajok) ís, mert a fűülbemászóktól rágott helyekre le- telepszenek néha ezek is s akkor együttesen pusztítanak. Ha t) Die Krankheiten und Beschádigungen unserer Kulturpflanzen., Stuttgart, 1890. p. 273. :192 azonban a széles és sekély seb táján a csigák járásat-kelését jellemző : nyálkás, vagy megszáradás esetén már csak fénylő nyo- mok hiányzanak, akkor a kártevő bizonyára csak egyedül a fülbemászó. Ami a kártétel nagyságát illeti, az a fülbemászók számától függ s ez utóbbi néha óriási. Igy tudjuk mar a Rov. Lapok 1885-iki évfolyamából (III. köt. p. 17.), hogy Kreyszky Venczel nyug. al- ezredes, Budapesten, a külső-statió- (mostani Baross-) utczában egy félholdnyi kertben 1884-ben augusztus 20-tól november 4-ikéig 8145 darab, 1885-ben pedig május 1-étől október 831-eig 71,186 darab fülbemászót fogott össze olyanformán, hogy májusban na- ponként átlag 20, juniusban 678, juliusban 7831, augusztusban 326, szeptemberben 461 és októberben 81 darab került tőrbe. S így tehát kertgazdasági jelentősége miatt szükséges, hogy :a kertész e rovart se hagyja figyelmen kívül. A hol lehetséges, olt le kell mondani az alakfákról, amelyeknek sokszor természet- ellenesen növő törzse amúgy is sokat szenved egyéb parazitáktól. A hol az pedig bajos volna, ott egyenesen a fülbemászó ellen kell fordulni és pedig olyan módon, mint a milyenre ő tanít. Ő szeret bujkálni, e szerint tehát a bujkálás lehetőségét telhetőleg elő kell mozdítani. A törzs töve kerül már április kőzepe táján lazán összecsomózott rongyokat, bőrdarabokat kell kötni, hogy a fülbemászó ezekbe húzódjék, ahol azt másnap könnyen össze le- het szedni. A rongyok kötögetését azután ismételni keli naponkint a gyümölcs teljes megéréséig. Az igaz, hogy nagy területen na- ponta ezt megismételni nehéz, és néha drága is: ámde ha figye- lembe veszszük a keletkezhető kárt, akkor ez a védekezés arány- lag véve nagyon is olcsó. A fán éredő gyümölcsnek papirosba való kötögetését csak különös óvatossággal ajánlanám és pedig akkor, ha nyáron át valamennyi fülbemászót,, vagy igen sokat " sikerült összefogdosnunk és ha a gyümölcsöt bekötözés után is állandóan figyelemmel kísérjük, vajon nem esett-e még benne utóbb is valamelyes kár. Jablononski Jógsef. Pécs környékének zúsó pilléi. Acherontia . Aíropos L. r. VII. 1419—IX. 25, HB. VI. 21—IX. 29. 1y- cium barbarumon stb. 1882. VII. 24-én Harkány fürdőhely parkjában dísz- növényként ültetett Daturán 2 fekete hernyóját találtam, a melyekből IX. " 15. rendes színezetű pillék keltek ki. Sphinx comowui L. X n. r. VII. 8—VIII. 28. H. VII. 10—X. 2. Con- 198 volvuluson. — Ligusiri L. X gy. IV. 29— VI. 25, VII. 7—VII. 27. H. VI. 17—VI, 2/, VIII. 11—X 5 (olykor még kicsiny is) Ligustrumon. 1874. X. 5. Prunus domesticán találtam 2 hernyót s azzal fel is neveltem. — Pinastri L. 1895. IX. 14-én kaptam az első kifejlett hernyót Suha Rezső városi er- désztől. A pille alighanem csak most telepedett meg nálunk. Deiephila galii Rott. X Nem figyeltem meg. — Euphorbiae L. X k, V. 26—-VI. 18, VII. 22— VIII. 12. H. VI. 18—X. 2. Euphorbián. — Livornica Esp. X Én nem találtam, de Hegyessy barátom Pécsváradon VII. 16. és 17. alkonyatkor Petuniákon több példányt fogott. — Celerio L. 1861-ban fog- tam egy példányát a pillének, mely valószinűleg csak vendég nálunk. — Elpenor L. X n. r. V. 19-ig, és VII. 8. — VIL1.18. A. H. VII. 17—VILI. 9. Epilobiumon és Galiumon. — Porcellus L. x n. r. V. 25—VII. 15. H. VII. 31—IX. 11. Galiumon. — NertiL. 1. r. VIII. 13—IX.3. H. VII.-0—30. Nerium oleanderen, 1874-ben gyakori volt, de mivel korcsmák és kávéházak előtt már nem tartják az oleandert, 1884 óta nem láttam a hernyót. Smerinthus tíriaa L. X n. r. ÍV. 5—VII. 13. H VII. 24—VIII. Tilián. A. petéből 7 nap mulva kel ki a hernyó és további 31 nap mulva a hernyó bebabozás czéljából föld alá megy. — Ouercus Schiff. x u. r. IV. 29—VII. - 8. H. IX 25-ig Ouercuson, többnyire a fa tetején vagy oly ágakon, melyek utakra vagy rétekre kiterjednek. A petéből 11 nap mulva kel ki a hernyó, s ez további 50—52 nap mulva föld alá megy. A párzás rendszerint éjjeli 1/211—1/ 12 óra közt történik. — Ocellata L. .. gy. V. 12—VI. 14. H. Salixon. — Populi L. A gy. IV. -6—VI. 5. BH. Populuson. Mellesleg megjegyzem, hogy 1867-ben Erodyban és 1868-ban Stanislauban, tavaszkor ásott bábokból véletlenül mind két évben ugyanazon a napon t. i. VIII. 3. fejlődött ki a pille; vajon ebből II. ivadékra következtethető-e ? Ptlerogon Proserpina Pall. A r. IV. 30—VI. 7. H. VII. 158—VIII. 9. Epilobiumon. 3 Macroglossa stellatarum L. A gy. ÍV. 5—VI. 24, VII. 18—X. 22. H. VI. 10—VIII. 27. Galiumon. — Bombyliformis 0. X Nem találtam — Fuci- formis L. X Szintén nem. észleltem. Trochilium apiforme Cl. X r. VI. 19—VII. 5. Populuson. Sciapteron tabaniforme Rott. X Nem észleltem. Sesia tipuliformis Cl. X VI. 2-ig. H. IV. 30-ig a Ribes rubrum mult évi hajtásaiban. — Concpiformis Esp. X r. VII. 2. A. — Asyliformis Rott. X gy. IV.25—VIX. 19. A H. V. 25-ig az előző évben kivágott €uercus tönk lehámlott héja alatt. — Mjopaeformis Rott. X r. VI. 12— VII. 28 a Ligustrum vulgare virágain és /M. H. V. 30-ig Pirus-fák héja alatt, többnyire ágak . hóna alatt. — Siomogyformis Hb. i. r. 1875. VI. 21-én egyetlen példány? Brünnben nem ritka, 1869. VI. 3-án 3 párt találtam copulában. — Ichneu- moniformis F. és Anellata Z., a datumot fel nem jegyeztem. — Empiformis Esp. X V. 29—VI. 27. H. V-ig Euphortiák gyökerében, a földszínéhez közel. — Stelidiformis Err. és Bibioniformis Eisp., a datumot fel nem jegyeztem. — Muscaeformis View. X Nem észleltem. Paranthrene tineiformis var. brosiformis Hb., a datumot fel nem jegyeztem. Thyris fenestrella 5ec. X gy. IV. 24—V. 20, VI. 26—VII. 15. Ino cmpelophaga Bayl. X r. VI. 9—VII. 14. B. VI. 9-ig Vitis viniferán, a fakadozó rügyekbe belerágva magát. 1886-ban nálunk kártékony volt, úgy hogy a hernyókat összeszedni s elpusztítani kellett; m. e. 300 darabból 194 melyeket tenyésztés czéljából megtartottam, VI. 28-án egy Hermaphrodita kelt ki. A párzás reggel kb. 7 óráig történik. — Pruni Schiff X n.r. VI. 9—VII. 9. H. IV. 25—V. 27 Prunuson és Ouercuson — Gilobulariaa Hb. X Nem észleltem. — Sxubsolana Stgr. n. r. VI. 8—VII. 4. H. VI. 2-ig Echinops sphaerocephalumon. Korán reggel párzik. — Sftatices L. X n. r. VI. 8—VII. 11. H. V-ig Centaureán a levelek felső s alsó Epidermise közt, csak a Mem" branból táplálkozva. Zygaena pilosellaa Esp. X gy. VI. 3—VII. 18. Az ab. Polygalae Esp., ab. Pluto O. és ab. Interrupta Stgr. r. Itt megemlítem, hogy Brünnben 1871-" VII. 31-én oly példányt fogtam, melynél a piros pettyek világos kénsárgák voltak. — Brizae Esp. r. VI. 25. — Scabiosae Schev. x Nem észleltem. — Punctum O. n. r. VI. 16—VIIL. 14. H. VI. 25-ig Eryngium campestrén ; 1890 VII. 7. Z. Achillaevel copulában találtam. — Achillaa Esp. X k. V. 31—VILI. 13; az ab Viciaz Hb. i. r. — Cynarae Eisp. X nem észleltem — Meliloti Esp. X r. VI. 21—VII. 9. — Lonicerae Esp. X n. r. VI. 16—VII. 11. — Filipen- dulae L. X gy. V. 31—VII. 24. Brünnben 1869. VII. 28-án ebből is fogtam egy példányt, melynek piros pettyei sárgák voltak. Ennél a fajnál észleltem a legtöbb keresztezést, ugyanis 1886. VII. 19, 1887. VII. 12, 1888. VI. 21. 1892. VII. 19. és 1895. VII. 16-án Syntomis phegea $-mel; 1887. VII. 16. 1889. VI. 26. és VII. 38-án Zygaena ab. trigonillaevel ; 1862. VII. 19. és 1896. VII. 24-én pedig Z. ab. coronillaevel. A Synt. phegea hímekkel párzott nőstények legtöbbje a már kimult hímet magával czipelte s nem bírt tőle szabadulni; bár nem kiméltem semmi fáradságot, még sem sikerült e nős- tényektől petéket kapnom. — Azgelicae 0. X gy. VI. 5—VII. 9. Ennél a fajnál csak két kerésztezést észleltem t. i. :.874. VII. 38-án Synt phegea ó-mel és 1874. VII. 21-én Z. ab. trigonillaa 3-mel. — EphialtesL. X Nem észleltem, csupán az ab. Coronillae Esp. és ab. Trigonillae Eisp., mindkettő gy. — Carniolica Sc. X K. VI. 12—VIII. 12. H. VI. 17-ig Lotus corniculatuson- Syutomis Phegea L. X K. VI. 5—VII. 26. H. V-ig. Ab. Phegeus Esp.; ab. Cloelia Esp. és ab. Iphimedia Esp. némely évben pl. 1875-ben n. r. Néze- tem szerint ez a legváltozóbb lepkefaj, a melynél nemcsak a fehér pontok elhelyezésében a legkülönbözőbb combinatiók lépnek fel, hanem azok any- nyira nem symetrikosak is, hogy pl. az egyik szárny a törzsfajé, a többi 3 szárny pedig a nevezett 3 fajeltérésre esik. 1874. XII. 2-án verőfényes napon dr. Kaufmann Ernővel a Lapisnál erdei tisztáson, kórókon a Phegea- hernyók nagy mennyiségét láttuk. A párzás a késő esti órákban történik s az eltérések akkor keresendők, mert a párok csendesen ülnek virágokon vagy fűszálakon. Nactia ancilla L. X VI. 25—VIII. 2. H. V-ig. Lichenesen, de apró növényeken is. A petéből 11—13 nap mulva kel ki a hernyó. Viertl Adalbert. A rovarok mint haltáplálék. Az entomologia a zoologiai disciplinák sorában nagy hata- lom már most is, s még egyre hódít oly téren, a hol nem is gon- dolnók. Legújabban beállottak a rovarászok sorába a haltenyész- tők is, t. i. azóta, hogy megismerkedtünk a halak voltaképeni ter- 195 mészetes táplálékával. Németországból indult ki ez a mozgalom, mely a tudományos kutatást ezen irányba terelte; az utolsó évek- ben nagyon sokan foglalkoztak ezzel a tárgyal s kiderítették, hogy az állóvizeket millió számra népesítő férgecske, rákocska, meg rovarálcza voltaképen természetadta tőke, melyet halhússá lehet átváltoztatni s akkor dúsan kamatozik. Természetes, hogy rationális haltenyésztő arra törekszik, hogy minél több s minél jobb ilynemő csemegével kedveskedhessék ápoltjainak s könnyen érthető, hogy nagyon is fog érdeklődni az istenadta ,természetes táplálék" iránt is. Németországban a halas- gazgák máris tudományosan megbecsültetik annak mennyiségét és mineműségét s ezzel, mint fontos factorral számolnak a hal- tenyésztésnél. Hazánk lépést tart a művelt nyugattal. Földművelésügyi ministeriumunk megbízása folytán, nálunk is tanulmányozták ezt az ügyet s e napokban hagyta el a sajtót egy vaskos kötet"), mely- nek tartalmáról, amennyiben t. i. az entomologust érdekli, akarok e sorokban rövidesen beszámolni. A munka szerzője, Dr. Daday Jenő, évek hosszú során foglalkozik hazánk állóvizeinek zoologiai kutatásával. Bejárta egész Magyarországot, minden haltenyésztésre alkalmas tó faunáját meg- vizsgálla s ezen 45 tó állatvilágát írja le munkájának második részében. A modern haltenyésztéshez szükséges zoologiai előmun- kálat ezzel meg van. Munkájának első részében (1—232. lapon) pedig áttekinthetően s könnyen érthető módon vezeti be az érdeklődőt a kutatás (a bonitálás) módszereibe, általánosságban megismerteti az édesvíz moszatnövényzetét s azon állatcsoportokat, melyek mint haltáplá- lék fontosak. Ilyenek nevezetesen a véglények, a férgek és az ízeltlábúak nagy serege, mely utóbbiak egyszersmind a legfonto- sabbak is. Leírja minden csoport gyakoribb fajait s azokat képpen is mutatja be. A munka gazdagon van illustrálva, s 1583 víziállat képét tartalmazza. Munkájának egyik fejezete (217—225. 1.) foglalkozik a hal- táplálékot szolgáltató rovarokkal. Ilyenek elsö sorban — csaknem kizá- rólag — a szúnyogfélék álczái, ama, minden természetbarát előtt jól ismert idétlen fejű, fürge lényecskék, melyek kora tavasztól késő ") Dr. Deési Daday Jenő: A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka. Budapest, 1897. 8-r. XIII. és 481 I. 62 szövogközti ábrával. 196 őszig, (néha enyhe télen is) ezerszámra népesítenek be minden korhadó anyagokban dús állóvizet. Ime az eddig csak alkalmatlan szúnyog szerepet változtatott ! Kétszáz évvel ezelőtt a tudós jezsúita Kirecher azt irmaólas hogy az isten a bűnös emberiség megfenyítésére s örökös zakla- tására teremtelte szúró s csípő rovartársaival együtt, — az isten telen XIX. század végén pedig felhagyott a , Gottes-Geissel" hálátlan Szunyog-álezák, Mutatványul az idézett műből. szerepével, ő is practikus lett, beállott a , nemzetgazdasági facto- rok" sorába s az várja, hogy most már nem üldözik, hanem majd tenyésztik. Ezt ajánlja is a zoologus a haltenyésztőnek, ki ha érdekét szem előtt tartja, meg is fogadja a tanácsot. A tudomány Culew, Corethra, Chironomus és Tanypus névvel illeti ama négy genust, melynek számos faja a halgyomor közve- títésével, halhús alakjában válik közgazdasági ,jav"-vá. Ennyi is elég mutatóba Daday könyvéből. Nincs ugyan a nagy közönség számára írva, de a természetbarát, ha némi állat- tani ismerettel bír, sok érdekest s meggondolandót talál benne; 197 modern haltenyésztőnek meg nélkülözhetlen. A magyar rovarászok pedig annyiban is örülhetnek e műnek, mivel újabb barátokat hódít ügyüknek, de széles körnek is bizonyítja, hogy actuális s az emberiségre nézve fontos minden természettudományi tanul- mány, még ha csak szúnyogokra is irányul. Fvancé hezső. Különfélék. A lepkék rendellenes megjelenéséről. 1895. "szeptember hó 16-án hozott nekem egy vasgyári munkás egy teljesen kitejlett Saturnia pyri hernyót, — e faj nálunk nagyon rilka — melynek színe azonban a rendestől annyiban elütött, hogy az állat egészen szép világos kávébarna volt. Eltérés volt hát a megjelenés idejé- ben is, az állat színében is. A dolog engem meglepett; látni akartam, mi lehetett e hernyó tápnövénye, mely talám a szín- változást okozhatta, de ott közönséges pázsitfű, éger (Alnus gluti- nosa), mogyoró és kökény bokrokon kívül mást nem talaltam. Azt gondoltam azután, vajon ez nem már olyan színváltozás-e, mely a hernyóknál bebábozás előtt bekövetkezik; de a hernyó még egészen friss volt s nem látszott rajta az elbábozásra készülő állatoknak zsugorodó öreges kinézése. Táplálékul nem fogadott el semmit. Tiz nap mulva még barnábbra változott s egészen ren- desen befonta magát. Azóta alszik, rendes alakú, szép, de a közönségesnél kissé barnább szövetben. Alszik-e örökre, vagy kikél-e még s ha kikél, rendes forma, vagy valami aberratió lesz-e, ki tudja? Ez évi márczius hó 5-én kaptam egy egészen Íriss, bábjából épen kibujt Dezdephiln elpenort, a mi szintén nem a szokott időben való megjelenés. Huszonkilenez év óta foglalkozom lepkékkel (1868. óta), eddig még Lasiocampa pinit nem találtam e vidéken. Mult évi junius 8-án találtam egy e fajbeli hernyót véres fenyőn (Fichte), pár napig tápláltam ezzel, a hernyó elbábo- zódott és julius 6-án kikelt egy Lasiocampa pini ab. brunneánas nagyon sötét. gyönyörű példánya; — az aberratio meg van hát, de a törzsfajnak az erdész urak nagy örömére, e vidéken eddig még semmi nyoma. " Hudále:. Bide. Agost. Két biologiai tüneménynek voltam az idén — Ungváron vaká- cziózva — tanuja; olyan tüneményeknek, melyek gendolkozóba ejtik az embert, mert nem tudja vajon" az ösztönnek, vagy pedig az ész működésének tulajdonítsa-e. Szőlőnk verandájában ülve, egyszerre csak azt veszem észre, hogy a falon levő durván festett Phlox és Verbena virágoknak teljes erővel nekirepül két Deilephila Elpenor L.; minden áron igyekeznek szipókájukat a nektárba mé- lyeszteni, azonban mind hiába, mert természetesen nem sikerül nekik. A balsiker azonban nem esüggeszti el, még egyszer neki- mennek, egyideig kitartó táneczot járnak körülöttük; majd csaló- dottan elhagyják s sajnálatomra tovarepülnek az est homályában. Ezen szép eset is a mellett bizonyít, hogy a repülő pillangók látják 198 a nyugvó tárgyakat, de körvonalaikban nem elég világosan ; továbbá, hogy az éjjeli rovarokat nemcsak az illat igazítja útba, hanem a szín és a rajzolat is. — Körülbelül három hónapig tartó megfigyelé- seim eredménye gyanánt közölhetem, hogy a méhek a legjobb meteorologusok, mert ők a legnagyobb biztonsággal, minden hygro- s barométer nélkül, tudják megállapítani a közelgő vihart. A méhek a közelgő vihar előtt — habár még egy felhő sincs az égen — már órákkal előbb izgatottak, hangos zümmögéssel sürögnek-forog- nak kaptáruk körül, sehol sem lelik helyüket ; majd lecsendesednek, de lecsendesedésüket csakhamar követi a természet háborgása. Máskor felhők borítják az eget, a méhek azonban folytatják köz- mondásos szorgalmukkal nayi munkájukat, mert tudják, hogy ziva- tar nem lesz ! Gorka Sándor. Erdély myriopodái. Folyó évben három dolgozat jelent meg erdélyi százlábúakról. Az első dr. Verhoeff Károlytól: Beitrage zur vergleichenden Morphologte, Gattungs- und Ártsystematik der Diplopoden, mit besonderer Berücksichtigung derjenigen Sieben- bürgens. (Zoolog. Anzeiger. XX. 1897, (8—88, 97—125); ezen dolgozatában számot ad újabb morphologiai tanulmányairól és leír több új fajt; Erdélyből a következőket: Polydesmus hamatus (Magas csurgó); Microchordeuma transsvylvanicum (Nagyszeben, Brassó); Heteroporatia transsylvanicum (Nagyszeben, Brassó); H. alpivagum (Csindrel, Bucsecs); Bielzia Kimakowiczi (Götzenberg) ; Brachyiulus rosenauensis (Rozsnyó, Brassó); B. transsylvanicus (Bongárdi erdő, Kisdisznód); B. bosniensis (Kisdisznód); B. pro- jectus (Segesvár, Nagyszeben, Brassó, Bucsecs, Tömös); B. pro- jectus var. atticolus (Csindrel, Bucsecs) ; Julus (Leptoiulus) ciliatus (Magas csurgó, Brassó, Királykő, Bucsecs); J. (Leptoiul.) Adensa- meri (Brassó, Götzenbergi, J. Deubeli (Bucsecs); J. alpivagus, J. (Microiulus) Mocbiusi (Brassó, Götzenbenberg); Mieropodoiulus (Haplophyilum) Méhelyi (Brassó, Götzenberg) ; Stenophyllum Her- manni-Mülleri (Brassó); St. primitivum (Brassó). — A má:odik dolgozat Kimakowicz Maurus, a nagyszebeni természetrajzi muzeum igazgatójától ered, ki , MWyriopoden Siebenbürgens." (Verh. u. Mitth. maturw. Ver. Hermannstadt. XLVI. p. 97— 102) . eczím alatt saját gyűjtésein kívül dr. Daday Jenő , 4 magyarországi myriopodák mayánrajza" és , Fauna regni Hungariar. III. Arthro- poda. Classis: Myriopoda" és Verhoeff említett dolgozata alapján összeállította az erdélyi százlábúak jegyzékét. — Legújabban dr. Verhoeff Károly is közli jegyzéküket: , Diplopodenfuuna 57e- benbürgens." (Verh. zool. bot. Ges. Wien. XLVII. 1897. p. 454— 472). Ezen dolgozatában felsorolja rendszeresen a fajokat lelőhe- lyeikkel együtt, azután észleleteket közöl a diplopodák élethosszá- ról és leír három új fajt, ezek: Glomeris europaea, Eimeri (Vörös- toronyi szoros); Blaniulus Phlepsii (Nagyszeben) ; Julus (GCylindro- iulus) Horváthi (Brassó). Erdély diplopodáit is megkisérlette biologiai csoportokba osztani; ezeket a 10 európai közül csak 7 csoportba tartozóknak találta. Osszesen (0 fajt és fajváltozatot közöl, ezek közül azonban 9 fajt kérdésesnek tart, tehát további vizsgálatot 199 szükségelnek. A fajok száma családok szerint következőképen osz- lik meg: Polyzoniidae 1, Polydesmidae 10, Chordeumidae 10, Julidae 36, Glomeridae 12, Polyxenidae 1. Dietl Ernő. A lepke mint táplálék. Nem érdektelen, hogy a pille nem a legjobb élvezeti czikke az emlősöknek. Lehet, hogy mint surrogatum jó, de tisztán bevéve — mint az embernek a Frankkávé elrontja a gyomrát. Egyik ismerősöm kertjében az idén többször Convolvuli vadászatra mentem. Rendesen már ott találtam a házi gazda macs- "káját, mely a sűrűn röpködő pillék után kapkodott, néha oldalba is vágott egy egy pillét, de ez minden baj nélkül tovább állott, faképnél hagyván az utánna pislogó macskát — s biztos vagyok benne, hogy megbotránkozásának adott kifejezést a fölött, hogy már nem csak minden két lábú azt hiszi, hogy entomologus, hanem már a négy lábúak is — hódolva a tudománynak — sza- bad idejüket boneztani tanulmányokra használják. fel. Egy este végre a macska egy hatalmas ? pillét fogott és azonnal annak elfogyasztásához fogott és ezt valóságos gourmanderiával végezte is. Más napra azonban alaposan beteg lelt. Enni nem evett sem- mit, a neki nyujtott tejet, melyet máskor eléggé elzárni nem lehe tett, érintetlenül hagyta. Gazdáje nagyon szeretvén az állatott, , laxative" kezdte kezelni, beadott neki kénvirágot és antimoniu- mot. Ez a bajon valamicskét könnyített, de a macska mind az által csak igen lassan javult. Négy nap alatt nagyon lesoványodott és három heti folytonos tejben-vajban fürésztés után is azt lehet az azelőtt jó húsban levő állatra mondani, hogy a lélek hálni jár belé. Bordán István. Saturnia spini hernyójából 1894. nyarán szedtem (0—80 darabot, és kaptam 66. rendesen fejlődött bábot; ezekből kikeltek : 1895-ben 2 jó lepke, 1896-ban 2 lepke, s 1897-ben 12 darab, nagyobbára hím és 9 roszul fejlett lepke, melynek mellső lába nem volt kifejlődve, vagy hajlíthatlan merev volt, úgy, hogy a lepke nem tudván sehol megkapaszkodni, verte szárnyát, míg egészen elromlott. A többi báb még megvan; kikel-e még s minő állapotban, az a jövő titka. Hudák E. Agost. Bíró Lajosról. Szilágy-vármegye lapjában a , Szilágy"-ban (38., 39., 41. sz) Pungur Gyula igen érdekes dolgokat közöl Biró Lajos diákéletéből, a kivel 1875-ben. mint 2 éves hittan- hallgatóval előbb írásban, 187/(8-ban pedig személyesen is . megis- merkedett. E ezikksorozatból megtudjuk, hogy Birónknak apja, szintén Lajos és zilahi asztalos-mester, kétszer nősült és e két- szeri házasságból 17 gyermeke lett. Lajos az első házasságból való és édes anyját Kapusi Agnesnek hívták. Pungur soraiból meg- tudjuk, hogy mennyi küzdelembe került, míg Lajos elvégezte a középiskolát és mint fenyegette a nyomor, hogy őt is a , festék törőkő"-höz kösse. Lapunk szűk tere nem engedi, hogv e ezikk- sorozatból sokat átvehessünk, de van két dolog, a melyet okvetet- lenül föl kell említenünk. Az egyik elpusztíthatatlan kedélyét, a másik a szerető fiú jó szívét jellemzi. Theologus korában egy pesti profeszora, ki nem igen szerethette Birót, csípős gúnynyal kérdezte 200 tőle: Önnek az apja talán ügyvéd volt? Apám, — válaszolt Biró, — asztalos, nagyapám pedig csizmadia, születet . . . . politikus ! Erre nemcsak Biró társai, hanem a tanár is elnevette magát és jó embere tett neki. Mi, kiket Biróhoz baráti viszony fűz, tudjuk róla, hogy hű barát, tanítványai pedig emlékeznek reá, hogy jó és szerető tanító volt s az a maréknyi föld, melyet az olasz határon a határszéli fináncz tubáknak nézett, tanubizonyság, hogy Biró szegény, de a javából való magyar ember. 5 mind ehhez teszek egy kis levéltöredéket, egy kedveset, a minőt csak egy szerető gyerinek, a szeretett szülőnek ír még akkor is, ha az nem az ,édes", hanem csak mostoha anyja neki. Íme a levéltöredék : , Kedves Anyám! Ma jutott a kezembe Bertánalkő) Zágora sógorhoz írt levele, melyben elmondja, hogy arra a hírve, hogy messze földre utazom, nem tudom, hogy kicsodák, nem tudom, mi mindenfélével ijesztgetik Anyámat. Jletek kedves Anyámat meg- nyugtatni s megírom, mi igaz abból. . .. . Az igaz, hogy nyáron elutazom, de az nem igaz, hogy én azt a kis házacskát eladni akarnám; az a pénz, mennyit én azért kapnék, rajtam nem sokat segítene. Anyámnak pedig sokat ártana. Hát semmi esetre sem eladó; az a kedves Anyámé. Hogy majd elutazásom után is efféle hírek fel ne merüljenek s Anvámat senki semmi tekintetben ne zaklathassa, elmenetelem előtt nevére iratom. . . . . Hogy eddig véglegesen ált nem adtam, az csak azért történt, mert akartam, hogy maradjon meg az a kunyhó menedéknek, hogy a legnagyobb nyomor se kényszeríthesse ara ahogy attól mmeg valljon zessskéme SISEGT Erdélyi legyek. Erdély légyfaunája Bálint és Herman egynehány adatán kívül teljesen ismeretlen volt. Strobl Gábor mostan , S-ebenbürgyische Zweijlüjler" czím alatt (Verhandil. u. Mitth. naturw. Ver. Hermannstadt XLVI. 11—48.) a saját, valamint dr. Czekelius és Kimakowicz gyűjtötte kétröpűek jegy- zékét adja. Felsorol 299 nemből 799 fajt és 58 fajváltozatot, számos kritikai és biologiai megjegyzéssel, és leír két új fajt, ezek : Dynatosoma inaegunle és ÖKET KE Kimakowiczi; mindkettőt a" Kis- disznód melletti Götzenbergen gyűjtötte. 2 Dietl Ernő. Erdéiy lepke-faunájához új adatokkal járul dr. Czekelius D. (Beitráge zur Lepidopteren- und Odonaten-Fauna Siebenbürgens : Verhandl. .u. Mitth. d. siebenb. Ver. f. Naturw. XCVI. 82— 88 ) A Macrolepidopterákra "nézve megjegyzi a gróf Wass Béla által talált állatokra, hogy az Erastria obliteratát és Lygris ab. musauariát 1896-ban Nagyszebennél is fogta, az Eupithecia oblon- Satat pedi már SE tanzenaáu is említi. Nagyszebennél fogott Microl lepidopterát 88-at sorol fel, köztük 30 Erdélyre. új, kettő pedig olyan, melvre nézve ő nyujtja. az első magyar lelőhelyet, a meny- nyiben Wocke csak általában megjegyzi, hogy Magyarországon előfordulnak, ezek: Melissoblaptes "bipunctatus és Steganotycha signatana. Végül felemlit 7 fajt, mely á magyar faunára nézve :). Biró Lájos növére. 20£ egészentúj, es as ort "Biorsterana B. Benthima rufama 9Se., Pb. palustrana Z., P. bipunclana F., Grapholilha diseretana Wk.,. Ar- gyresthia cornella F. és Chrysoclista bimaculella Hw. Ez adatokból is látnivaló, hogy a mierolepidopterákkal nagyon 15 érdemes nálunk foglalkozni HAS sszha [EK A lepkész teendői november havában. A hirhedt Chimatobia brumata és boreata, valamint nehány más Geometra, mint pl. az annyira variáló Defoliaria, az év.utolsó új jelenségei, melyekhez. az előző hónapokból fenmaradtak és álttelelendők járulnak. — Her- nyókban a zsákmány némely évben igen tekintélyes, kivált sok az apró, áttelelendő hernyó, melyek főleg kopogás által nyerhetők vagy csalány, sóska, komló és apróbb növényekről szedhetők. Ezek hideg szobában tartandók s étetendők, a meddig ételt elfo- gadnak és moha stb. alá nem húzódnak, s olykor megnedvesíten- dők. Enyhébb időben kevés káposztafélét kell nekik adni. Bombyx rubit csak szabadban lehet álteletni; az Arctia Hebe és Aulica tenyésztése is legritkábban sikerül. A rovarok népszerű ismertetését tartalmazza ,A természet , köréből" czímű, a nagyközönségnek szánt népszerű olvasmányokat magában foglaló és gazdagon illustrált vaskos kötet, melyet többek közreműkődésével Grosz Lajos szerkesztett. Dr. Lendl Adolf a kis eczinke temetésénél elfoglalt rovarok érdekes képét vázolja. Dajó Károly két czikkben a méhek és darazsak fulánkjáról s a kártékony , bogárságról", s annak irtásáról értekezik. Jablonowski Jözsef a ,bogárság tanyáiról" ezím alatt számos kártékony állatot ismiertet, minők: Tortrix Pilleriana, Rhyncehites betuleti, Lethrus cephalotes, Gymnoleurus mossus, Ateuchus sacer, Chali- codoma muraria, Eumenes pomifermis, Pelopaeus destillatorius stb. Az érdemes szerkesztő, ki a Victoria regia virágzását saját észle- letei alapján bőven leírja, a ,rovarok " helyett a ,bogárság" szót használja, szerintünk igen helytelenül. A változatos tartalmú kötetet. a főváros szorgalmas tanulók közt való szétosztás cezéljából ezer példányban rendelte meg. A , Természetrajzi Füzetek." XX. köt., 3. füzete azon nehány közleményen kívül, melyet Biró Lajos életrajzában már meg- említettünk, még a következő rovartani cezikkeket tartalmazza : uayr GC. IEmeEtgül a Bizó Laj) os 68 0 e ere merez Gyula által Ceylonban és Singaporeban gyűjtött hangyákat és két új . fajt a nevezett két tudós után nevezte el. Biró Lajos három új vak bogarat (Drimeotus Chyzerr, D. Entzii és D. Horváthi) ír le biharmegyei barlangokból. Dr. Horváth Géza a Galeatus Curt. genus meghatározási táblázatát adja s egyúttal egy új spanyolor- szági s egy új hazai fajt (G. sirmiensis [Hordó ar 186. BePro5sE JEL az Anthiduum Fabr. genus új vagy kevesebbé ismert fajait írja le, köztük magyarországi: A. punctatum Latr. var. fulvipes n. var. és á. mocsáryi n. sp. Maga a szerkesztő Mocsáry Sándor az Euglossa Latr. genus hét új exota faj leírását nyujtja. "A Természet" czím alatt f. é. szeptember hó óta állattani és vadászati folyóirat jelenik meg kéthetenkint, szerkesztik dr. 202 Lendl Adolf és Lakatos Károly. A díszesen kiállított és illustratiókkal ellátott eddigi számoxban a rovartan keretébe vág dr. Kertész Kálmán közleménye a bögölyökről, valamint egy bevezető czikk a rovarok ismeretére ís [fontos mimikryről. Kelle- mes meglepetésül adja a- Magyar Nemzeti Muzeum zoologusainak (dr. Horváth Géza, Mocsáry Sándor, dr. Madarász Gyula, dr. Daday Jenő. Kuthy Dezső, dr. Kertész Kálmán és Pável János) arczké- peit rövid életrajzokkal A lap tartalma leginkább vadászati. A budapesti entomologusok nyári kirándulásái. A budapesti entomologusok közül a nyáron többen Budapest környékén kívül is gyűjtöttek; úgy dr. Horváth Géza a Mezőségben, Tolnában s a Tengermelléken, a hol több új fajt s egy lepkeeltérést (Meli- taea v. Persea) talált, mely a hazai faunára nézve uj; Mocsáry vamtor ég Dz6 0 tg 6 E VON ISKOKO kora 9 WV a elm § mm E im ni Ferencz Pápán, Kürthön, Körmöczbányán, Szaáron és Perecseny- ben (Ung.-m.); Dietl Ernő N.-Küküliőben, Szebenben és a déli havasokon, legérdekesebb lelete: Cordulegaster annulatus nevű szitakötő, mely faunánkra nézve új; Pável János Mehadián és Besztercze-Naszódban, a honnan faunánkra új fajokkal tért vissza ; dr. Daday Jenő Kisújszálláson (rovarokat 15), dr. K ertész Kálmán Deliblaton s a Tátrában (érdekes légyfajokat), Nécsey István Barsmegyében; Ehmann Feren cz Oszödön (Somogy- mü)a éle Dans z ag ab ögolozialkár s éke Un pyk Námeor Lunkán (Hunyad-m.); Ulbrich Ede Portorén, Ikán és Sopron- ban; Abafi A. Lajos az előbbi kettővel Szaáron és P.- Vacson, s ugyanazokkal és Vellay Imrével P.-Peszéren, a hol a 5Sa- tyrus Arethasának szép eltérését találták. Íkevél szekrény. Husz Ármin úrnak. Örömmel üdvözöljük munkatársaink tömörülő sorá- ban. Az alatt a 16 év alatt, mely utolsó közleménye óta eltelt, bizonyára számos oly állat került gyűjteményébe és számos oly observatiót tett, a mely- nek leírása hazai lepkészeinket kétségkívül érdekelné. — Mallász József úrnak. lellemes volt ránk nézve, lapunk iránt való érdeklődéséről értesül- nünk. Közleményeinek beküldését kérjük. — Dr. Bálint Sándor úrnax. Kül- földi lapok érdekesebb közleményeinek átdolgozásban vagy kivonatban való beküldését mindig köszönettel fogjuk fogadni. FOK OTÓÉTSCRE REVUE, Auszug dor Aufsátza der in ungarischer $pracha erscheinenden ESA OV AS Ige 1D ASIN JU IL AT JE 0) JAT Entomologiscne Monatschriít mit besonderer Berüksiehtigung der Schádlinge. Unter Mitwirkung von IDa, AG 186 elő, Dia (0 Ginny ze 18 ID5 (6 JB am d; sz mel: 1D65 (is I8É0ss 7 64 (In redigirt von L. Abafi-Aigner und JJ. jablonowsiki Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. kadddad Preis jührlieh 8 M. IV. Band 1897. Heft 9. Nr. 9. — November. 5. 181—18535. L. Abafi-Aigner: Entwickelung der ungarischen Lepidopteroiogie. I. Kaurzehistorisehe Skizze der Entwickelung der Lepi- dopterolozie in Ungarn, wo J. A. 5copoli((1706-/6) zuerst wissen- sechaftlich sammelte. Der bedeutendste Lepidopterolog war Emerich v. Frivaldszky, der sich eines europáisehen Rules eríreute. 5. 186—189. E. Merk!: Beitrag zur Káferfauna von Bihar. I. Verf. besuchte die Höhlen des Comitats Bihar drei Male und beklagt das Schwinden der Höhlenthiere, weil die Schatzgráber alles Erdreich aufwühlen. Als für die Fauna von Bihar, bzw. von Ungarn neu oder sonst bemerkenswerth, werden erwáhat: Procrustes v. rugifer Kr., Carabus v. Escheri Pall., und Carabus obsoletus v. fossulifer FI. s. 189—-192. ]. Jablonowski: Die Scháden von Forficula auri- cularia. Verf. weist nach, dass der Ohrensehlüpfer dem Obst, namentlich den Aepfeln viel Schaden zufügt, u. zw. aussehliesslieh an geschützten Stellen d. 1. da, wo das Ob:t an das Laub oder eine Latte udgl]. anliegt, oder wo man es, um dasselbe zu schützen, mit Papier umwickelt hat. An solchen angegrilfenen ötellen fand man bis 189—20 Ohrensehlüpfer, deren ein Budapester Görtner in einem Jahre r1,186 Stück in seinem Garten zusammenfing. Als Mittel gegen die Schádigung wird das Umhüllen der Baumstámme bis zur Reife des Obstes mit Fetzen, Lederabfállen etc. empfohlen, aus welchen die Ohrensehlüpfer jeden Moörgen entfernt werden müssen; bei dem Kkinwickeln in Papier müsste fÍleissig nachgesehen werden, ob kein Schaden vorkam. 5. 192—194. A. Viertl: Sphingiden der Umgebung von Fünf- kircnen. Aufzáhlung der vorkommenden Arten mit genauer Angabe des Erscheinens der Falter und Raupen, sowie mit biologisehen Bemerkungen. : 3. 194—197. R. Francé : Insecten als Fischnahrung. Empfehlend Besprechung des jüngst in ungarischer Sprache erschienenen Werkes über die natürliche Nahrung der Fische der Teiche Ungarns von Dr. E. Daday, welecher zu diesem Behufe 45 Teiche und Jeen durchforscht hat. Kleinere Mittheilungen. S. 197. E. A. Hudák: Ünregelműssíiges Erscheinen von Lepidopteren. Mitte September 1895 brachte man dem Verfasser eine licht kaífeebraune Raupe von Saturnia pyri, welche sich nach 10 Tagen verpuppte, aber den Falter noch nicht ergab. Deilephila elpenor fand er am 5. Márz frisch geschlüpft und nach 29-jáhrigem Sammeln 1896 zum ersten Male Lasiocampa pini. S. 197—198. AI. Gorka: Zwei biologische Erscheinungen. Auf der Veranda eines [Landhauses umschwármten zwei Deilephila elpenor die ziemlich roh gemalten Blüten von Phlox und Verbena, woraus Verf. sehliesst, dass die Falter nicht nur durch den Dutt, sondern auch durch Farbe und Zeichnung sich leiten lassen. — Auch beobaehtete Verfasser, dass die Bienen das Herannahen eines Gewitters mit Sicherheit fühlen, an trüben Tagen aber oft ihre Arbeit ik a él wissend, dass kein Regen erfolgen werde. . 198—199. Dietl: Myriopoden Siebenbürgens. Besprechung der ketll von M. Kimakovicz und C. Verhoeff, der 70 Arten und Varietáten aufzáhlt. ; S. 199. St. Bordan: Schmetterlinge als Speise. Eine Katze fing und verzehrte einen Sphinx couvolvuli, erkrankte aber davon und ist, trotz aller angewandten Mittel, völlig abgezehrt. S. A99E. A Madák Sztüurnin spini sammelte Sever 1894 — T70—80 Raupen und erhielt 66 Puppen. Hieraus sehlüpften 1895. und 1896. je 2, 15897 aber 12 gute Falter und 9 Krüppel, die übrigen Puppen sind noch gesund. 5. 199—200. J. J. Uver Ludwig Biró. Aus dem Vorleben dieses ungarischen Reisenden in Neu- Guinea werden einige Cha- rakterzüge mitgetbeilt. 9 "900. E. Dietl: Die Fliegen Siebenbürgens. Würdigung eines diesbezüglichen Aufsatzes von G. Strobl, der (99 Arten und 58 Aberrationen aufzábhlt. 5. 200—201. L. A. A.: Zur Lepidopteren-FHauna von Sieben- bürgen. Besprechung einer Enumeration siebenbürgiseher Micro- lepidopteren, insgesammt 88 Arten, darunter 7 für die Fauna. von Ungarn neue ÁArten. Í 5. 201. Die Au/fgaben des Lepidopterologen im November, mit Aufzahlung der betreffenden Arten. S. 201. Line Populare Beschreibung von Insecten enthált das ungarische Lesebuch von L. Grosz u. z. Aufsátze von Dr. A. Lendl, K. Sajó und J. Jablonowski über nützliche und schaádliche Insecten. 5. 201. , Természetrajzi jüzetek". Inhaltsangabe von " Band XX. Helt 3. dieses reichfaltigen naturhistorisehen Organs des un- garischen National-Museums. 5. 201—202. , Természet". (Natur). Besprechung der seit Sept I. J. ersehienen Nummern dieser neuen Zeitschrift. " S. 202. Sommer- Excursionen der Budapester Entomologen mit Angabe der erbeuteten interessanteren Arten. ! RL , Ny 362 mű b tása tál. A Bs A 8 je mt ). ? LTTTTTTTTEZKTTTUTT LELET? 10 LTE TA TTIZAOZOT TUL OSAKTTT TTLLLÓ ATTI LLSTTT NT LZT KTTTTALLSTTT TT TO KOTSZTTTT LL TLCTTTKTLTOZOT TT TTTEESÉT TTL TT TT TETNT TT ZST TLAN TOKET ÉLT TNTOÓ Ten ke. . E.Ee.. ej éb ) 705 ip V.EDDREGEEeEGEBE.-EEEE PEPE PE BE YTPE PB EG EG-G.BE ea. 8 SÓ roller té ANttsazdlfl mnit tiurentttülll [dna TTLLETTÉRKOK TT TEGEZTYETEL TTL OGYESSTLE TTTLTTÉN TE LLNTTTTTSS TT LTTÁT TESTET ETT TEKERT TTYRATTTTÁL TA TTTYYTTTL TTKÉRÉKEEETTT LL LETETT TTLÉTOLTAETKAT TLTTETTÉREETTLNTT ÉLETÉN LT LETTTRTTKE TTL IV. kötet " 1897. novernber. ," 9. füzet. HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HISZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVROKAL KETSSZ NT "Dr. BEDŐ ALBERT. Dr. ENTZ GÉZA" Dr. CHYZER KORNÉL . DF HORVÁTH GÉZA" KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL" " HE A a SZERKESZHIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII, RÖKK. SZILÁRD-UTCZA. 32. Ba fő zi st Megjelenik minderi hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével: Előfizetési ára. egész évre í; frt, a Természettudományi Társulat tagjainak ú részére 3 Írt. "Tartalom. A magyar lepkészet fejlődése. I. Abaji Aigner Lajostól. Adalék Biharmegye bogár-faunájához. I. Merkl Edétől. A fülbemászó kártételéről. Jablonowski Józseftől. Ábrával Pécs környékének zúgó pilléi. Viertl Adalberttől . A. rovarok mint haltáplálék. Francé Rezsőtöl. 4 ábrával Különfélék : A. lepkék rendellenes megjelenéséről. Hudák Ede Ágosttól . Két biologiai tünemény. Gorka Sándortól . Erdély myriopodái. Dietl Ernöőtől A. lepke mint táplálék. Bordan Istvántól. Saturnia spini. Hudák Ede Ágosttól Biró Lajosról. J. J.-töl . Erdélyi legyek Dictl Ernőtöl. . Erdély lepke-faunájához. A. A. L.-tól. A lepkész teendői november havában A. rovarok népszerű ismertetése A , Természetrajzi füzetek" 5, A Természet" . § A. budapesti öntomólogusok a nyári kirándulása; Levélszekrény . . . . , 181 186 189 192 194 197 197 198 199 199 199 200 2J0 201 201 201 201 202 202 Za Zan. A0 A AZA KEN ADD LD, : Az általam szerkesztett és már megjelent , Nyitramegyei lepkék és bogarak" ? czimü füzet nálam kapható. Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld : KELECSENYI KÁROLY i . Tavarnok via N.-Vapolcsány. ksszszászárszársza szasságó] NY j Hovar-Goleoptera-kereskedés. ; Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagyt számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeke- olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merkl Eide ; Német-Bogsánban. (Krassó-Szörény megye.) 3 ANSI Ó" cs. és kir. Fensége József főherczeg és Ő királyi Fensége Fülöp Szász-Coburg- Gothal herczeg udvari szállítója, ; gvazealo ei praeparatumok; 5. rovarfejlődések ő spirituszban; hé ű i ; : rovargyüjtemé- Legmagasabb. 68 magas a hat 1. ú; ét elismerések ; aranyérmek , 1 yek; eszközök, Ún zÉS RNI diszoklevél stb. stb. minis- mikroszkópok. ül teri ajánlások. Vt ; , Részletes számjegye Jó veze, Dr. Lendl Adolf őző emlősök és madarak 3 0; és ingyen. v természethü. 7 HAKK tanár 096 TELS BA SRE Ytőt SEN KÜNÉSZÜ ús 0 tattos Különböző tansze- ütéméséres Pragparatoriuma is töm. állatok, § sébutvázák sgátbek a Se Jutányos úrak. 2 el praep:, papirmaché sas MAS ENE tanszerkészitő. intézete irán igen potban előleges prae- l 7 " kópi: készítmények KÖRLZ Ének ÉBE BUDAPEST, ) "ESZLAGtB] raktáron vannak 2 EKEIMESZENZZZEKEESI EE Donáti-utcza 1. ESSZOEZESEEZEYEK EMEZTŐKEN 4 — Win gk úr Sösatan san Áe s VS von Bekietiseltaros, und Kü fern, empfehlen wir : új -GrOSSeS . Schmetterlingswerk von S. V. Praun. Komplett in. 42- Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte j . Tafeln u. Text. enthaltend, a Mk. 2.80. Die eimzelnen Familien hieraus f[. . auch in kart. Banden érté Papiliones (Mk. 32,50), Bombyces (Mk. 18,50), Sphinges (Mk. 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae CE 415. 194 s Miecrolopidoptera. (Mk 24 15). : ) Grosses Raupenwerk "von S. v. Praun, durchgesehen und ergánzt v. "Dr. B. Hofman. Kompl. in 9 Heften in gr. 4, mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, A Mk. 6.5 hd Hieraus apart in kart. Bánden: Macrolepidoptera (Mk. 40), Mierolepí , ő doptera (Mk: 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz d; let kt Die Köáfer Europas8. 3 FHoörtgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur besehrieben, mit Bel ; írágen mehrerer Entomológen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte ersehie-. nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100. Kaáfern. auf 100 Blatt- § chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildung en v. Gattung sreprásen- tanten enthált. Preis eines Heftes in Futteral 8 Mk. Ergünzungeu und komplette- Exemhlare liefern zu den billigsten Preisen Bauer kk Kaspe in Nürmberg. , Vörösmarty" kons rnüyomda Budap est. KT keel gb; VAK MG