OL 461 .R873 ENT /O / / mm f— / / II 5 2. fü zet 1903. február. ME "ÖR: BEDŐ ALBERT BIRÓ LALOS :DR..-CHYZER KORNEL DRSÉNTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR. KÖZREMŰKÖDÉSÉV EL SZERKESZTIK: — A. AIGNER LAJOS s. CSIKI ERNŐ. tá . BUDAPEST, 1903. "A RÓVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE Es KIADÓHIVATALA IVSMOLNÁR-UTCZA 24 orovyo Gy Előfizetési ára egész évre : 8 kor. 6 4 KER EL EE EK TELEL ERETES Megjelenik S LJéK hónap első. napján, julius és augusztus havak kivételével pr 4: 78 u 5925 Ek JA av he Av [/doAUTh be váv J v été 7 d oZd Di :58 ke : sie 4v Kv Av bv Cá be 6; 7 EE S kv 469 v4v J4v "6 4 EETETT be 44e gé Tartalom. Frivaldszky János. Irta Csiki Ernő "9... ESZ ÜZ EL EN FE ÖK ÉSLeteaág át FISÜSÉS Egy fürkészdarázs életéből. Irta Lósw józ Sef 9 TR ÁBE S SA SEN ÉKE ERAT: ZT a ne th 25 A mimicryről. Irta A. Aigner Lajos I. . EZÉ SÉKSEN KÓ Ő PG ZTKÉ SÉT ÖT EA Set AM, N.-Muzeum Orthopterái. Irta Kuthwv Dezső EZ ESO ASE TÁS S EK BOSS A.M. -N" Múzeum Neuropterái; Irta Mocsárv- Sándor 9 szasa (eze esezebb Adalék Szerbia lepkerfaunájához: Jrta: VAL JÓZSÉTS S zta Rá elég zást HZ RNS Pgyiliodes: Wacbsmanniról. Irta: Csikt: ETNO SAS ee iga AN NRERÉer inek őz 2á 3 adi RNS Különfélék : Z A SMagyar Malacolopia története se s Ul é e etés ha (LOB all ágyó vá sie akét MÁSÉ AZ-koltmbácsi Jégytő Lé sz sül ztás s ri AE ÖTYek ae SK ak sk, sZ ASK VA RÉKESTÉSS A Husz Ármin . . EZAZ EZ EÉ atz LEO E AEK zo ESSÉK EE ÉÉZÉE Eladó gyűjtemény ak EME BÉRES REL s EZ SNS ATÓ tek e Orttopterazgy Űjteménye s erk e e EL VK vén gek as a, NA ÉL KZZZERK EV HINÉTÁLE [Irodalom : Langhoffer Ágost és Csiki Ernő közleményeinek ismertetése . . . . 44 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy- j B utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. i KIKkedvezmény. Az 1897., 1898., 1899 , 1900 , 1901. és 1902-iki teljes rfolyamaj 3 még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: 1 kötet I0 kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- 7 tet készpénzben visszaváltjuk. I ; Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV; Molnár- utcza 3 Hja 24.) czímzendők. Coleoptera-duplumaimat leginkább Székes- sz fehérvár környékéről, óhajtanám más bogarakra elcserélni. Szives. ajánlatokat kérek. 5 Székesfehérvár. Chinorányi Ede, cist. főgymn. "tanár, Melléklet: Niepelt W. és Ortner árjegyzéke. Frivaldszky János. Visszaemlékezés a M. N. Muzeum 100 éves jubileuma alkalmából. Irta Csiki Ernő. Ha végig pillantunk a M. Nemzeti Muzeum. állattárának és főleg a rovargyűjtemények fejlődése történetén, azt látjuk, hogy annak felvirágzása egy névhez, Frivaldszky János nevéhez fűződik. A legutóbbi évekről, a máról, jelen alkalommal nem szólok. Frivaldszkyv János előtt az akkor még természetrajzi osztály élén ott találjuk ugyan még az ismert entomologust Frivaldszkyv Imrét, ki talán több tudással, szélesebb látókörrel rendelkezett, mint rokona Frivaldszky János, de az állattannal inkább üzletszerűen foglalkozván, kevesebb odaadással viselhette a muzeumi gyűjtemények gondját, a mi azok fejlődésére csak bénítólag hathatott. Rovartani Lapok 1903. február. 94 Csiki Ernő. Frivaldszky János eleinte mérnöknek készült, tanul- mányait el is végezte, de Frivaldszky Imre házánál a rova- rokkal való foglalatoskodást annyira megkedvelte, hogy mérnöki gyakorlatot egyáltalában nem kezdett, hanem eleinte Budapest kör- nyékén, majd a Bánságban és végre két ízben európai és ázsiai Törökországban gyűjtögetett. Igy töltötte idejét Frivaldszky Imre mellett, míg annak nyugalomba vonulása után 1852-ben elérte régi vágyát azzal, hogy helyét a muzeumban . elfoglalhatta. Frivaldszky János 44 évig, eleinte mint segédőr és őr, majd 1870-ben a külön állattári osztály felállítása óta, 25 évig mint igazgató-őr működött, 1895-ben bekövetkezett haláláíg. A sok administrativ teendő mellett behatóan tanulmányozta a hazai állatvilágot, minden tudását, fáradozását egyedül a muzeumi gyűj- temények fejlesztésére fordította. A mi az állattárban az ő idejében történt, majdnem mind saját munkája, mindent maga szeretett el- végezni. Gyűjtött amellett továbbra is szorgalmasan az ország majd- nem minden részében, gyűjtéseivel a muzeumi gyűjteményeket nemcsak gyarapította, hanem a legtöbb rovarrend gyűjteményének alapját is megvetette; a kettős példányokkal pedig élénk csere- összeköttetést folytatott, így is elősegítvén a gyűjtemények fejlő- dését, tudományos emelését. A gyűjtemények az ő idejében majd- nem megtízszeresedtek, az ötvenes évek elején volt 40 ezer állat száma felszaporodott körülbelül félmillióra. Az ő nevéhez fűződik az állattári osztály kézi könyvtárának alapítása is, melynek alapja csak az volt, mi Frivaldszky Imre gyűjteményével együtt vásároltatott. A könyvtár szükséges volta nyilvánvaló volt, hiszen annélkül a gyűjtemények feldolgozá- sáról szó sem lehetett és ha végig tekintünk az akkori muzeumi tisztviselők irodalmi működésén, azt találjuk, hogy bizony az is tulajdonképen csak a könyvtárral együtt kezdődött, azzal együtt fejlődött. A mi azelőtt íródott, legnagyobbrészt hiányos volt, sok munka csak kézirat maradt és pedig talán nem is annyira az akkori viszonyok, mint inkább a szerzők önérzete miatt. Ezekből, : . láthatjuk, " mekkorák "ETr1v alid szik ye ármtotss nak a Magy. Nemzeti Muzeum és gyűjteményei körül szerzett érdemei. Egy hibáját azonban nem hallgathatjuk el és ez az volt, hogy nem hogy nevelt volna, sőt maga mellett coleopterologust nem is tűrt s a ki e rovariend tanulmányozásával (nem gyűj- tésével) foglalkozni akart, azt lebeszélte, kedvét elvette, hogy szavaival éljek ,Öcsém, hagyja azt, jobban mint én "sohse váj iv Egy fürkészdarázs életéből. 25 fogja tudni". Különben nála ezt sem lehet rosz néven venni, hi- . szen abban a korban nevelkedett, mikor ez divatos volt. Azt hiszem a legújabb kor ennek is végett vetett, a tudás . nem privilegium, tanítanunk is kell, úgyis. nagyon kevesen vagyunk és kötelességünk nemcsak a nemzetnek, hanem a tudománynak is minél több munkást szerezni. Egy fürkészdarázs életéből. Irta Lósy 7ózsef. (8 A mult év őszén a Küküllő mentén a Hánságon egy tölgy- erdőt talaltam, a melynek minden ága hegyén ökölnyi levél-gomo- lyok meredtek az égnek. A sárgafarú pille (Porthesia chrysorrhoea L.) hernyó fész- kei voltak azok. Egy fán a gyér lomb között százat is meg lehetett olvasni, az erdőben milliókat. Haza hoztam a hernyófészkekből egynehányat és üvegbura alá téve lestem, a leveleket összefogó selyemtakaró alól mikor bujnak elő a kis hernyók. A szoba melegének és a napsugárnak csiklandozására megcsalódtak és már február hó 3-án 6 fészekből 1440 apró hernyó tújt elő. Piczinyek voltak, a legkisebb 4, a legnagyobb 8"ie lehetett. Mindnyájukat egy törekvés vezette: napfény felé siettek és ottan az üveg falán, a mint azt a szabadban a fán tenni szokták, nagy hálót szőt- tek és ebben nyüzsgött az egész sereg. A lankadtja, betegje ma- radt. csak az üvegnek árnyékba eső oldalán. Amint így terelem és figyelem a kelepczébe jutott sok levél- pusztító férget, hát látom, hogy egy pár kis fémdarázs is előbújik és szökdécselő járással motoz a raj között. Az egyik feltünik ismerős alakjával, a picziny 3 "hm hosszú Pteromalus fürkész darázs és visszaemlékezve a sok mesére és valóra, a mit erről az állatról csak olvastam vagy halottam valaha, kiváncsian fürkésztem mit fürkész ő kelme. A fürkész darazsak életéből fölötte keveset tudunk és minden ellesett apró mozzanata az ő életüknek érdekes és tanulságos; az . általános szólam fogalmat pótol ott, a hol hiányzik. az alapos meg- figyelés. És e helyen el kell ismernünk, az érezhetően , hiányzik. Taschenberg, Wehr, Stuben és :Ratzeburg, — a ki le is rajzolta amint "egy bábba rakja a. petéit. —. ellestek "nehány -fontos "mozzanatok e parányi. jóltevőink. . életéből; Ezeket 26 Lósy József idézik derűre-borúra s általánosítják azok, a kik a dolog könnyebb végét fogják, a kik keveset tudnak, de annál többet hisznek, a kiknek szükségük van a csodákra. A tudomány, ha hitet rombol, álmot tép össze, tudást és öntudatot ad helyébe. A mi kis jóltevőink életéből minden min- ket érdeklő jelenséget csak úgy kell ismernünk, mint ahogy apróra ki kell tapasztalnunk apró ellenségeinket is. A természetben, itt alkalomszerű hogy kimondjam, nincs nagy és kicsiny, rút és szép, és minden igaz megfigyelés, essék az közelebb vagy távolabb az ember szűk érdekkörétől, tanulságos és hasznos az emberre nézve. i Az én hernyórajomban felfedezett darazsat úgy nevezte el régen a tudomány, hogy a lepkebábok pusztító darazsa (RPtero- malus puparum). Először azt vették észre, hogy a káposzta-, a répa-pillangó és a ,szöglenczek" (Pieris, Vanessa) bábjaiból száz apró piczi nyiláson száz apró fürkészdarázs bújt ki és a bábnak csak a burka maradt meg, lepke belőle soha sem lett. Később hozzátették a búvárok, hogy ezek a darazsak a hernyókból is kikelnek és a hernyó is elpusztul. Ezt azonban nem vallották általánosan, mert nem figyelték meg soha biztosan, ez a darázs volt-e vagy másik a sok, körülbelül 2000 apró faj közül. Ha megkérdezték volna őket igaz szóra: ki látta, hogyan látta és melyikét látta, kevés tudott volna rá megfelelni. Nagy örömmel lestem azért az én fürkészem minden moz- dulatát, mert ha kicsinység is az a mit gyanutlanul elárulhat előt- tem, a végczélt tekintve, mindig érdekes és fontos dolog. Február 3-án 11 óra felé látom, hogy az egyik picziny hernyó előtt mint a czövek mozdulatlanul-áll. A hernyó az üveg árnyékos oldalán tapadt meg és fáradt, mozdulatlan. Sokáig, negyed óráig lesi ebben a helyzetben a hernyót, a mikor ez végre bágyadtan megmozdul. Abban a pillanatban a darázs a fejére szökik, és térden csukló tapogatóival gyorsan ütögeti, kalapácsolja a hernyó fejét. A darázs szüntelenül forog a hernyó fején, csápjával folyton szimatolja, ez renyhén hánykódik, karikázik, majd dobálni kezdi fejét, hogy a darazsat lerázza magáról. : A míg ez a vonaglása tart, a darázs meghőkölve felágas- kodik, majd hirtelen lelapul és úgy nézem, a nyaka táján állkap- csaival megsebzi a hernyót. Ezután elhagyja azt, félre áll és vára- kozó állást foglal el. A hernyó rövid ideig kinyújtózva fekszik, aztán kapaszkadó lábait és hátsó toló lábait kimeresztve vonaglik 27 Egy fürkészdarázs életeből. 28 Lósy József. és állkapcsait széttárva ívalakban meghajlik, görcsösen rángatódzik, majd mozdulatai mindig lassúbbá válnak, aztán megszünik minden mozgás és bénán elterül. A darázs addig szüntelenül szemmel tar- totta áldozatát, most hozzá megy, figyeli és őrzi. Kis vártatva a hernyó megint bágyadtan megemeli testét, a darázs ezt észre- véve rárohan, végig tapogatja és a hasa táján beleharap. A hernyó. ezután görbe testtel megmered és teljesen béna lesz. A darázs a hernyó fejére ül és lesi benne az életjelt. Körül tapogatja, végig járja, helyet keres rajta, ami sokáig tart, végre tojó csövét ki- meresztve a hernyó testének hátsó tájába mélyeszti. A míg petéjét rakja, ívesen meggörnyed és aztán teljesen mozdulatlan csáppal fáradtan elül a hernyón, a potroha remeg, a vége lüktetve meg- megnyúlik, a szárnya kétfelé csapzik és egész testében törődöttnek látszik. Azt kell hinnem az anyai gondok igen megviselték. Nehány percz telik, a míg rendbe szedi magát, és előbbi testtartását vissza- nyeri. Ekkor leereszkedik, a hernyó testéhez lapul és "Ügyes pÍnen rajta Jó" ideig. PBihem és őrzi a hernyót: "Vogre delemelkedíeütési tipegetve megindul. Szűk körben csavarog. Tipegetése közben néha-néha szökik egyet és megnéz minden útjába akadó picziny hernyót. Most kedvére valót talált, megérinti csápjával, de a hernyó erélyes mozdulattal a fejével hozzá kap. A kis darázs e nem várt támadásra megugrik és odébb áll. Majd égy lomhára talál, előbb melléje, majd félre áll és úgy leselkedik rá. Egy perczre más felé tekint, mire visszajön, a hernyó tovább mászott. Megismeri a helyet tipeget-tapogat, körüljárja, keresi. Végre megúnja a keres- gélést, megindul és egy negyedik hernyót szemelt ki magának. A hernyó épen olyan nyugodt, nyavalyás, mint a milyen az. első volt; két perczig időzik nála, tapogatja, marja, aztán elhagyja. A mint elmegy, véletlenül ismét útjába akad az az első hernyó, a melybe már petéit belerakra. Megismeri, végig vizsgálja, egy darabig mellette marad és azután visszza megy az előbbi hernyóhoz és rövid tétovázás után petéit rakja belé. A peterakás után 9 perczig időz nála, azután tovább megy. A mim 1 6$E váró I Irta A. Aigner Lajos." I A mimicry-elmélet kétségkívül nagyon érdekes és szellemes . elmeszülemény, mely úgy a dilettánsok, valamint a tudósok kö- " Felolvasta a szerző a Termtud. Társ. szakosztályának 1902. évi febrúár 7-én tartott ülésén. Először az , Állattani Kőzleményekben" jelent meg. A mimteryróől. 29 , rében egyaránt nagy hódítást tett és általános népszerűségnek örvend. ) Mimicry, azaz: álruházkodás alatt tudvalevőleg azt a jelenséget értik, a midőn valamely állat, kivált lepke, más, nagyon élterjedt és bizonyos sajátságok által , védett" fajhoz alakban és színezetben az összetéveszthetésig hasonlít, illetve azt , utánozza". Példaként említik a Heliconidákhoz tartozó Zhwridia fsidii Linn. nevű braziliai lepkét, melyet a Pieridák családjából való Dismorphia Orise Boisd. nevű lepke meglepő módon , utánoz," abból az ok- ból, mert amannak teste kellemetlen ízű és ennélfogva a madarak nem eszik s így nem is üldözik, vagyis ,védve" van ellenük, holott a Pierida teste jóízű, tehát nincs , védve". A mimicrynek más alakja, a midőn a rovarok bizonyos nö- vényrészeket, különösen faleveleket vagy ágacskákat , utánoznak" (alakmajmolás) Némely nappali lepke, melynek szárnya a felső oldalán pompás színezetű, üldözői elől gyors röpüléssel me- nekül, azonban ültében, szárnyát összehaítva, teljesen valainely falevélhez hasonlít, melynek nemcsak alakját és színét, hanem még erezetét is feltünteti. Ilyenek pl. a keletindiai Kallima parallecta Horsf. és inachis Boisd., a délamerikai Siderone strigosus Gmel., valamint az ugyancsak délamerikai Anaea phantes Hopff. Ilyen továbbá a Doleschallia bisaltide Cr. is, melynek egyik fajváltozata, a var. nacar B. Uj-Guineában fordul elő. Ez utúbbiról Biró Era rols e Erima ag bssmovi 219.) rasskövetkezőket " jegyezte föl: , Ha leül a bokorra, " úgy eltűnik az ágon, hogy ha fel nem rö- pülne, észre sem lehetne venni. Száraz levélhez lesz hasonlóvá. Szárnya vége a levél nyele, melyből a sötétebb középér ered. A foltok mintha a levelet tarkító ragyafoltok volnának." A sáska- félék közt pedig olyan faj is akad, melynek egész alakja a falevél- hez hasonlít, ilyen a Phyllinm scythe Gray és siccifolium Linn., míg mások száraz ágacskákat , utánoznak," mint pl. a Phasma- fajok. Ismét más alakja a mimicrynek az, midőn a rovarok, neve- zetesen a lepkék, környezetük színét viselik s abba beleilleszked- nek, hogy ezáltal ellenségeik ellen ,védve" legyenek (szí mn- majmolás.) Mindez többé-kevésbbé áll, de csak addig, amíg az úgyne- vezett míimelő állatokat emberi szemmel tekintjük. Ámde kérdés : vajjon a lepke az embert akarja-e tévedésbe ejteni s az ember elől rejtőzik-e? Es ennek a kérdésnek kapcsán a további kérdéseknek egész sora merül fel. melyek közül itt csak kettőre 30 A. Aigner Lajos. fektetünk súlyt, t. i.: tudatában van-e a lepke annak, hogy ellen- ségei vannak és ismeri-e azokat? Öntudatosan rejtőzik-e előlük, azaz: ha mímel, tudja-e, hogy színezeténél fogva védve van vala- mely más fajnak vagy környezetének rokonszíne által ? Kétségtelenül minden állat ösztönszerűleg sejti, hogy vannak ellenségei és ha a természet nem ruházta fel valamilyen hatásos fegyverrel, a közelgő ellenség elől szökéssel igyekszik menekülni, esetleg elrejtőzik, avagy a földre ejti és holtnak teteti magát, más esetekben pedig bűzt ereszt, hogy elriaszsza üldözőjét. Ha pedig nyugalomra tér, vagyis abba az állapotba helyezkekik, amelyben legkönnyebben válhat ellenségeinek prédájává, természetesen lehe- tőleg rejtett helyet keres, azaz : természetének megfelelően, magas fák lombja, vagy sűrű fű között, kinyúló szikla vagy valamely növény széles levele alatt, barlangoan vagy faoduban, száraz lomb, . alom és kövek alatt, vagy fatörzshez és sziklához tapadva húzó- dik meg. De vajjon ismerik-e a lepkék ellenségeiket ? Bizonyára nem ! A lepke látása általában gyönge, úgy hogy az állat bizonyos távolságból csak az alak körvonalait képes megkülönböztetni, de annak mivoltáról nem tud magának tiszta képet alkotni. Ennél- fogva a nappali lepke minden feléje közeledő alakban vagy annak ráeső árnyékában ellenséget sejt, mely elől gyorsan elillan. Viszont az éjjeli lepke szinte vakon rohan a perzselő világosság, a tűz felé, nem sejtve, hogy az neki kész veszedelme. De kik és mik a lepke ellenségei? Ilyenekül tekintik az emberen kívül főleg a madarakat, a denevért, a békát és gyíkot, a szitakötőket, a rabló legyeket (Asilus) és a pókokat. Nézzük mindenek előtt sorra, hogy az itt említett ellenségek minő veszedelmet hoznak a lepkeseregre. Az ember, mint a lepkék ellensége, alig jöhet számításba. A nem lepkész a virágos réten meglátja a röpködő lepkéket, de a virágokon, fatörzsön vagy sziklán ülőket bizony nem veszi észre s eszeágában sincs azokat felkeresni vagy üldözni. Az a sereg iskolás gyerek pedig, mely alkalmilag egy-egy fehér vagy kardos pillét űzőbe vesz, vagy az a 10—20 lepkész, a ki Magyarországon hetenként egyszer-kétszer egy-egy darab földet bejár és nehány száz lepkét összefogdos, a lepkék sokaságához képest sem nem pusztít, sem a lepkéket óvatosságra nem inti. Jártam már oly he- lyeken, hol talán még nem fordult meg lepkész s azt tapasztaltam, hogy a pillangók ott épen úgy elmenekülnek az ember elől, mint oly helyeken, a hoi sűrűbben üldözik őket. De szintúgy tova száll- A mimicryról. 31 nak, ha valami állat közeledik feléjük. A szokatlan alak ijeszti meg őket, de az embert nem ismerik ellenségként s az éjjeli lepkék sem rejtőznek előle. A madarakról, mint lepkeellenségekről, legújabban hosszas polémia folyt a német szakirodalomban, a mely elég határozottan kiderítette, hogy a madarak alkalom adtán elfognak ugyan egy- egy szálló pillangót, de rendszeres lepkevadászoknak teljességgel nem mondhatók. Egyébiránt ez a vadászat rájuk nézve alighanem nagyon körülményes is, mert a nagyobb pillangóknak, mielőtt fel- falnák őket, előbb le kellene nyesniök vagy kitépniök a szárnyát, a kisebbeknél pedig, melyeket szarnyastul kaphatnak be, több a csont mint a hús, azaz: az apró testhez képest fölötte nagy az emészthetetlen szárny. Magam húsz évi gyakorlatomban egyetlen egyszer sem láttam, hogy valamiely madár szálló lepkét fogott volná el, pedig nemcsak gyűjtöm, hanem meg is figyelem a lep- kéket. A fatörzseken meghúzódó éjjeli lepkékben pl. az éleslátású harkály bizonyára tetemes pusztítást visz véghez, a varjakról pedig megfigyelték, hogy Mexikóban s alkalmasint egyebütt isa ra villamos lámpákhoz csapódott s a földön elterülő éjjeli lepkékben reggelenként nagyban lakmároznak s ugyanazt teszik nálunk a verebek is; ezeket azonban csak a kinálkozó alkalommal élnek, de nem üldözik a lepkét, — a harkály pusztítása pedig aránylag alig esik latba. A madarak inkább a hernyók pusztítóiként szerepelnek s ez a működésük számot is tesz, azonban a lepkék bizonyára nem rejtőznek el előlük és ellenségül sem ismerik őket. A denevérek tömérdek éjjeli lepkét fogyasztanak el. Alkal- mas padlásokon rakásszám lehet találni azoknak a Noctuáknak a szárnyait, melyek testét befalatozták, de mégis csak a röpködő Noctuákat üldözik és ezeknek semmi okuk előlük nappal rejtőzni, mikor ellenségeik is pihennek. A béka is nagy lepkefogyasztó, de leginkább azokra a Noctuákra szorítkozik, a melyek éjjel a fehér falnak ütődve, le- potyognak s a lent leskelődő békák prédáivá lesznek, — mint ezt Dr. Madarász Gyula Ceylonban is tapasztalta. De nappal a béka is elrejtőzik. A gyik és pók nappal elfogdossa a közelébe, illetve hálójába tévedő kisebb-nagyobb lepkét, de azt se nem keresi, se nem nem üldözi. 32 A. Aigner Lajos. A szitakötők és rabló-legyek nagyon sok szálló lepkét csen- nek el a lepkész elől, de ezek csak nappal és csupán repülő kisebb levpkékre vadásznak, a melyek úgy bennük, mint az előbbeniekben aligha gyanítják veszedelmes ellenségüket. Szóval, meg vagyok győződve arról, hogy a lepkéknek egyáltalán nincs tudomásuk arról, hogy ki az ellenségük, vagyis annak tekintenek minden náluknál nagyobb élő lényt. Kerülik őket, de nem rejtőznek előlük. Tehát ki vagy mi elől rejtőznek a lepkék? Nézetem szerint legelső sorban, sőt alighanem kizárólag elemi ellenségeik: az eső, szél és napsugár elől. A nappali lepkék eleme-a napfény, de ha pl. forró nyári napon a déli órákban nagyon erősen tűz, akkor számos faj, kivált az Epinephelék, fák és bokrok árnyékában húzódnak meg. De délelőtt, ha a virágos réten szinte hemzseg a sok lepke és hirte- len elborul a nap, vagy váratlanul szélroham keletkezik, a lepkék egyszerre eltünnek, mintha a föld nyelte volna el őket. Ilyenkor hirtelen elrejtőznek a lomb alá, a füvek közé, vagy fatörzsekre szállnak, a honnan azonban azonnal előtünnek, mihelyt a nap újra . felragyog, vagy eláll a szél. Szintúgy eltünnek a lepkék, ha zivatar közeleg s már fél órával előbb jelzik a figyelmes lepkész- nek az idő változását, a ki ilyenkor fedél alá igyekszik jutni, tud- ván, hogy a lepke megérzi a zivatart megelőző hűvösebb. szellőt. Borús, esős vagy szeles időben pedig a lepkék nem jönnek elő rejtekükből. Rettegnek az esőtől, mely ha szárnyukat éri, nem tudnak röpülni és féjnek a széltől, mely tovaragadja őket. Derűs időben éjjelre nem igen rejtőznek el; fentebb említett helyeken kívül virágszálakra vagy falevelekre telepszenek s úgy aluszszák az igazak álmát. Azért a tapasztalt lepkész ilyenkor szedi össze a Lycaenákat és Melitaeákat, melyek már délután 3—4 órakor nyugalomra térnek. ; Az éjjeli lepkék eleme viszont az éj. Alkonyatig lomb vagy kő alatt, barlangban vagy faoduban, sziklához, falhoz, keritéshez vagy fatörzshöz tapadva rejtőznek, de mindig úgy, hogy a déli napsugár ne érje őket, tehát rendesen északnak vagy keletnek fekvő helyeken; ha pedig kivételesen napos helyre ültek és pl. "a szikla hűvössége már nem ellensúlyozza a nap hevét, akkor he- lyet változtatva, az árnyékos oldalra húzódnak. Szél vagy Zivatar alkalmával is ugyanúgy keresik a védett helyet. Az emberi szem gyakran valóban meglepődve tapasztalja, meanyire alkalmazkodnak a lepkék nyugvó helyük környezetéhez. Példa erre a Gnophos variegata Dup., Cidaria frustata Tr, az A minmieryről. 33 Eupithecia graphata Tr., a Polia var. nigrocincta Tr. és számos más éjjeli lepke, mely úgy hozzá tapad a színezetével sok eset- ben teljesen hasonió színű sziklához, hogy gyakorlott rovarász- szem legyen, a mely még keresve is meglássa. Ezt azonban ezek a lepkék nem azért teszik és tették, mielőtt még az ember rovart gyűjtött, hogy ennek szemét megtéveszszék, hanem hogy a forró apsugár elől védve legyenek és a sziklán hűsöljenek. Hogy azután a szikla színe gyakran megegyezik a szárnyukéval, az alighanem csak annak tulajdonítható, hogy minden korhadt vagy mohos szikla hasonlít eme lepkék színéhez és semmiésetre sem tör- ténik öntudatosan. Jó példa erre a Valeria oleagina F. és a Dichonia aprilina L. Az előbbi többnyire úgy ül a mohos sziklán, hogy egyhamar észre sem veszszük, de akárhányszor már távolról látjuk, a minta fehér falhoz tapad. Ugyanígy van ez a Dichonia aprilina-val is, melyet minálunk a mimicry kiváló példájaként szoktak idézni. Sokszor úgy ül a mohos tölgyfán, hogy a gyakorlatlan szem nem veszi észre, de a gyakorlott entomologus már távolról megpillantja, sőt olykor 10—15 lépésről biztosabban mint közelről. Csak kivé- telesenh helyezkedik el úgy, hogy a környezetbe beleolvad, de leg- gyakrabban találomraa moha közé, vagy oly fára telepszik, melyen moha nincs ; olykor fejjel oldalt fordul s ilyenkor könnyen felötlik, de minden körülmény közt árnyékos helyet választ. Ugyanezeket a jelenségeket észlelhetjük a Catocaláknal is, a melyek szintén kiváló míimelőknek vannak kikiáltva. És valóban azoknak is tekinthetjük óket, ha nappal a fűzta törzsének árnyékos oldalán alusznak, de sokkal gyakrabban találjuk őket fehérre me- szelt folyosókon, vagy házereszek alatt. Ezzel pedig azt tanusítják hogy nem rejtőzni, hanem hűsölni akarnak. Jeles mímelő a Perigrapha cincta F. is, de az sem rejtőzik mély árkokba, hanem nedves helyeken hősöl. Hasonló czélból ül a tölgyfa törzsének árnyas oldalára a két mímelő : Asphalia ridens F. és Acronycta euphorbiae F., valamint számos más Noctua, Geometrida és Microlepidoptera. Az alom alá is csak a nap heve elől menekülnek a lepkék. Tapaszlaljuk azt, ha rőzsét rakunk, azaz: ha egy marékra való íriss lombú ágat úgy. illesztünk a fák törzséhez, hogy egy fogásra felmarkolhassuk és az esernyőbe kirázhassuk. Az éjjeli lepkék ugyanis reggel felé az e közben megszáradt lomb közé rejtőznek, de amint a napsugár érinti őket, elhagyják helyüket és mélyebbre vonulnak az alom alá. 34 A. Aigner Lajos. Mindezekből kitűnik, hogy a lepkék elrejtőzésénekx főoza az elemek ellen való védekezés, vagyis a tőlük való óvakodás. E mellett másodrendű fontosságú az, ha sok esetben úgy ,helyez- kednek el, hogy állati ellenségeik ne akadjanak rájuk egykönnyen, ámbár pl. a fatörzsön ülő Noztuát vagy M crolepid)p-erát a fü-32 fakúsz éles szeme és szimatja mindig megtalálja, bármilyen mes- ter is legyen a mimelésben. Akárhány lepkefaj akad, mely környezetétől különváltan is, ülő helyzetben, sajátságds, szemtévesztő alacot ölt. Ilyoana La1sio campa guercifolia L., mely száraz levélhez, — a Phalera buce- phala L., mely összetört ágacskához, — Calocampa exoleta L., mely korhadt fadarabkához hasonlít, vagy a trópusok fentem ített lakói, melyek szakasztott olyanok, mint az élő vagy Száraz falevél. Ez a tulajdonságuk az emberrel szemben ními védelmet okvetlen biztosít nekik, de vajjon a madarak ellen is, az nagy kérdés. Ennél a kérdésnél azonban fontos az a már fexatebb is érin- tett tény, hogy a lepkék, úgy mint más rovarok, korántsem bírnak tudatával annak, hogy külső megjelenésük által védve lehetnek. Erre nézve igen érdekes példát említ Dönitz berlini lepkész, sa ki Japánban megfigyelte, hogy az ott fenyőn élő sáskaféle Acan- thoderus-faj, mely teljesen olyan, mint a fenyő tűlevele, az ember közeledtére az ágról a földre ejtette magát és csakis ezáltal voata magára a figyelmet, holott, ha. veszteg marad, ezer ember is el- halad mellette a nélkül, hogy észrevegye. Hasonló jelenséget ész- lelt Schweinfurt Arábiában a Cicadákon és orrmányos boga- rakon. Hasonló viselkedést tanusít nehány hazai pillangónk is. [gy a Satyrus Hermione L. és Satyrus Circe F. ültében szárnyának szí- nezetében nagyon hasonlít a mohos fatörzshöz, melyen pihenni szokott. Azonban ha megközelítjük, nem marad meg ebben a vé- dett helyzetben, hanem felröppenve, más közel levő fa törzsére ül. De ez által figyelmessé teszi a lepkészt, kinek immár könnyen zsákmányul esik. A Satyrus statilinus Hfn. viszont elhagyja az Eryngiumot, melyen ülni szeret és nehány lépéssel odáb5, homo- kos helyre száll, a hol a száraz fűszálak közt nagyon jól van meg- védve s alig vehető észre, de ezt a védett helyet a lepkész kö- zeledtére elhagyja és könnyen hálóba kerül. Mindez azt tanusítja hogy a lepke nincsen tudatában védett voltának. s sk A M. N. Muzeum Orthopterát. Irta: Kulhy Dezső". kovargyűjteményünk kiváló gyöngyét képezik két külön gyűj- teménybe foglalt Orthopteráink. Az egyik gyűjtemény a magyar Birodalom, a másik az egész földkerekség faunáját képviseli. Magyarországi gyűjteményünkbe a legelső Orthopterák báró Ocskay Ferencz jeles magyar zoologustól kerültek, a ki 1847- ben természettárunknak három érdekes magyarországi fajt (Chry- sochraon brachwpterus Ocskay, Stenobothrus crassipes Ocskay és Barbitistes Ocskayi Charp.) ajándékozott. A gyűjtemény tulajdon- képeni alapját Frivaldszky János vetette meg, ki már 1852- ben igyekezett Orthopteráinkat részint gyűjtés, részint csere és vétel útján szaporítani. A vételek között legbecsesebb volt Fuss Károly gyűjteménye, a mennyiben ez királyhágón-túli faunánk hézagait " kitölté. Frivaldszky János példáját követve, hasonló buzgalommal működtek a hazai fauna kutatásában és dol- goztak gyűjteményünk gyarapításán mások is, nevezetesen: Anker JENNTOKSKÉS RTL EKONÁTÁSE ESETRE e ES RKort mel SET em man ottó, d ENOT vra t Ces a s aMVOIGiSrár S andor "Pável János és dr. Török József. Ezek Magyarországnak csaknem minden vármegyéjében gyűjtvén, felfedezéseikkel faunánk képét mintegy megfestették. A magyar Birodalom területén eddig felfedezett 182 Orthop- tera fajból gyűjteményünkben 157 faj 520 példányban van kép- viselve, Az általános gyűjtemény az öt világrész faunáját tartalmazza. Mégalkotását s fejlesztését ez is Frivaldszky Jánosnak kö- szöni.. Még inkább gyarapították e gyűjteményt ajándékaikkal messze földön utazó s idegen világrészekben tartózkodó hazánkfiai. E nemes adományozók voltak: dr. Doleschall Lajos 1856-ban jávai és amboniai, dr. Nendtwich Károly 1856-ban északamerikai, dr. Duka Tivadar 1861-ben keletindiaii Verebélyi Imre 1868-ban mexikói, dr. Frivaldszky Imre 1870-ben kisázsiai dr. Gerster Árpád 1874-ben északamerikai, Ónody Berta- lan 1876-ban középázsiai, Sarkady Károy 1876-ban braziliai, gróf Széchenyi Béla 1879-ben keletázsiai, dr. Machik " 5A M. N. Muzeum multja és jelenee czimű műből. 36 Mocsáry Sándor. (e y ula 1879-ben szumatrai, Stockinger Ferencz 1886-ban kelelindiai, Vadona János 1386 —89. években amerikai, ázsiai és afrikai, Flesch Aladár 1891-ben és 1900-ban keletindiai, dr. Procopp Jenő1892-ben mexikói; Hopp Ferencz1894. ben seychelles-szigeti, dr$. Almásy György 1897-ben dobrud- zsai s 1901-ben türkesztáni, gróf Zichy Jenő 1899-ben Csiki Ernő gyűjtötte kaukazusi, szibériai, mongoliai és khinai Orthop terákkal. Az osztrák ,Novara" expeditió kiselejtezett anyagán kívül ajándékba kaptunk Károly szász-kóburg-gothai herczegtől kelet- ázsiai, Emieh Guúsztáv-ól ! spanyolországi: rare rak enMe József-től pedig szerbiai fajokat. De értékesebb és gazdagabb lett gyűjteményünk ama hazán- fiai révén, kiket zoologiai anyag gyűjtése végett a magyar kormány küldött ki, vagy Muzeumunk segélyezett. Első volt közöttünk Xántus János, a. ki 1867 —70-ben Kelet-Ázsiában s a maláji szigetcsoporton rendkívül .gazdag anyagra tett szert. Fenichel Sámuel 1891—92-ben Uj-Guineában gyűjtött. Biró Lajos az utolsó 6 év alatt (1896 —1901) Új-Guineában s a környező szige- teken, valamint mellesleg a maláji archipelagusban és Ausztráliában rendkívül becses és gazdag anyagot szerzett össze. Magyar és általános gyűjteményünk, mely 1895-ben még csak 2500 példányból állott, az utolsó 6 év alatt annyira gyarapodott, hogy példányaink száma most a 7000-et meghaladja. Tudományos szempontból legbecsesebbek közöttük azok a typikus példányok, melyek a következő szakemberektől származnak: Ign. Boliv ar, Brünn er v.o ni: Warttkenw yis Va Go Tara GRAN dát ET váldszky lános . Eermansot tó a bes OZe s Kary JEKEM emi és Padewieth M. A M. N. Muzeum Neuropterát. Irta Mocsáry Sándor". Az összes rovarrendek között a Neuropterák- és Pseudo-Neu- ropteráknak van a legkevesebb míivelője az egész világon. Áll ez hazánkra nézve is, hol ezeket eddig tüzetesen még senki sem ta- nulmányozta. Pedig általában véve igen érdekes és hasznos állatok, s nemzetgazdasági szempontból fontos tényezők ; mert legnagyobb részben a vízben, sokszor milliárdnyi mennyiségben fejlődvén ki, halainknak kedvencz és bőséges táplálékot nyujtanak. "DA M. N. Muzeum multja és jelenex czímű műből. § i 3 i A M. N. Muzeum Neuwuropterdat. 37 Meghatározásuk igen nehéz lévén — mint mondottuk - kevés a míivelőjük, kevés a gyűjtőjük is. Maguk a rovarkereskedők is e miatt a Neuropterákra nem nagy súlyt fektetnek. Ha akarnánk is ilyeneket szerezni, vásárolni nagyobb számmal alig lehet, s reájuk a Nemzeti Muzeum költségadományából eddig csak igen keveset fordítottunk. Ezek egyszersmind okai annak, hogy rovargyűjtemé- nyünk ezekben a rovarokban aránylag a legszegényebb, mert alig tartalmaz többet, mint 500 fajt 6200 példányban. De e szegénysége daczára is egyés részeiben gazdagnak mond- ható. Mert bizonyára bármely muzeumnak díszére válnék ama gyűjtemény, mely a Nemzeti Muzeum tisztviselőinek, Pável János gyűjtőnek s egyeseknek ügybuzgalmából, a hazánkban előforduló és szabatosan meghatározott 153 nemben 365 fajt foglal magában. Ez oly nagy szám, mely a szomszédos Ausztria területén nem fordul elő, s így faunánknak már meglehetősen hű tükrét adja. Az idegenföldi fajokat illetőleg is, aligha van muzeum, mely Biró Lajos hazánkfiának gyűjtése alapján, az újguineai és ausztráliai Psocidákban és szitakötő-félékben a miénknél gazdagabb volna. A már jobbára rendezett szitakötő-gyűjtemény 210 meghatá- rozott fajt tartalmaz 1360 példányban és 80 meg nem határozottat fajt 420 példányban, összesen tehát 290 fajt 1780 példányban. Leggyöngébb a gyűjtemény afrikai és amerikai fajokban. A magyarországi gyűjtemény első alapját Frivaldszky János vetette meg, midőn 1850-ben 80 faj, illetőleg 190 példány magyar- és törökországi, s 1851-ben ismét 36 faj, illetőleg $2 pél- dány magyar- és dalmátországi Neuropterát és Pseudo-Neuropterát ajándékozott. A későbbi években is mindig örömére vált, ha a Nemzeti Muzeum ilynemű gyűjteményét gyarapíthatta. A következő évben kívüle még Vidra Ferdinánd festő (1853), dr. K o- vács Gyula (1855) és Májer Mór tanár (1865) ajándékoztak ilynemű állatokat. Az első exotikus Neuropterákat, 7 fajt, Il példányban dr. Doleschall Lajos hazánkfia küldötte ajándékba Jávából 1856- ban; de 1870—71-ben Xántus János keletázsiai gyűjtéséből már 77 fajt, illetőleg 211 példányt helyeztünk a gyűjteménybe. 1876-ban Sarkady Károly küldött Braziliából 10 fajt 15 pél- dányban. Nagyobb számmal kaptunk Neuropterákat és Pseudo- Neuropterákat, 60 példányt, a Zichwy-féle expeditióból Csiki Ernő szaktársunk gyűjtéséből. Egyeseket Fenichel Sámuel után is örököltünk Új-Guineából, de a legnagyobb számot Biró L a j o s szolgáltatta, ki Új-Guineából, Ausztráliából, Malakka-, Borneo- és Singaporcból eddig 1587 példányt küldött. 38 Uh Tózsef 1864-ben Frivaldszky Imre rovargyűjteményével 211. faj magyar- és törökországi Neuroptera és Pseudo-Neuroptera is került gyűjteményünkbe 698 példányban, melyek egy részének kiváló becset ád ama körülmény, hogy közöttük Kolenati- és Hagentől vannak egyes typikus példányok. Ezeken kívül ilyen typikus fajokat bírunk még: Brauer, F. Förster, ed paty és Klapálek spetialistáktól. A mi a gyűjtemény jelen állapotát illeti, az európai faunához tartozó fajok csaknem mind meg vannak határozva; de az idegen- földi Neuropterák még szakemberükre várnak. Adalék Szerbia lepke-faunájához. Irta Uhl Tózsef. A Magyar Nemzeti Muzeum állattári osztályá nak igazgatója, Dr. Horváth Géza az 1902. év szeptember havában állattani kutatások végett Dél-Szerbiába utazott, a hová mint praeparatort engem is magával vitt. Főnököm azért kereste fel épen Dél-Szerbiát, mert annak rovarfaunája eddig meglehetősen ismeretlen volt. A Balkán-félszi- getnek délibb részei entomologiai tekintetben aránylag jobban van- nak atkutatva, mint annak középső része; a mi abból magyaráz- ható, hogy a legtöbb entomologus, ha egy balkáni utazásra szánja el magát, inkább a gazdagabb és érdekesebb zsákmánynyal kecseg- tető déli tájakat keresi fel, a Balkán-félsziget középső részén pedig csak a vasúti vonattal keresztül rohan. De ha az állatok földrajzi elterjedését pontosan akarjuk ismerni, az ilyen közbeeső területet sem szabad elhanyagolnunk. E Budapestről egyenesen Nisbe, Dél-Szerbia legnagyobb váro- sába utaztunk s ott ütöttük fel főhadiszállásunkat, főleg azért, mert onnan a vasút három felé elágazik, u. m. Belgrád, Szofia és Szaloniki felé. Gyűjtéseink színtere első sordan Nis környéke volt. Azonkívül kisebb-nagyobb kirándulásokat tettünk vészint vas- úton, részint kocsin vagy lóháton Dél-Szerbia kálönféle pontjaira. Az általunk meglátogatott helyek voltak : Kutina, Sveta-Petka, Pirot, Vranja, Ruplje és Topolnicza. Mindenütt szorgalmasan gyűjtöttünk és fáradozásunknak meg is volt a kellő eredménye, mert az előhaladott évszak daczára alig két hét alatt (szept. 11—23.), más állatokon kívül, 3000 darabnál kélke a s Adatok Szerbia lepke-faundjahoz. 39 több rovart gyűjtöttünk. A gyűjtött rovarok között természetesen sok ritka és érdekes faj akadt, sőt a Hemipterák közül nehány egészen új fajt is sikerült felfedeznünk. Főnököm utasítása folytán különös figyelmet fordítottam a lepkékre ; mindazonáltal csak kevés fajt figyelhettem meg, mert az idő már őszies volt s a lepkék nagy része ilyenkor már nem ta- lálható, éjjeli fogással pedig nem tehettem kisérletet. Minthogy azonban Szerbia lepke faunája csaknem teljesen is- meretlen, azt hiszem nem lesz érdektelen, ha felsorolom mind- azokat a fajokat, melyeket ezen gyűjtő úton Szerbiában megfigyeltem. Alábbi jegyzékembe felvettem azon kívül azt a nehány. lepke- fajtuis; melyet. Czech Károly czvenibregi bányaigazgatónal láttam és melyek mind Ruplje környékéről származnak. Felvettem továbbá azokat az adatokat is, melyeket Caradja Arisztid romaniai lepkékről szóló dolgozatában (Iris VIII. IX.) mellesleg Szerbiából felemlít. Ime itt adom a megfigyelt fajok jegyzékét. Pieris rapae L. (Nis) ; Daplidice L. (Nis, Vranja, Pirot). Coltas ilyyale ME INIS) 5 Edítsat we (NIS5 Sv Betkaj sEgramets cardut CE. (Pirot). Melitaaa Didyma var. occidentalis Stgr. (Sv. Petka) ; Trivia OJChitt. (Sv. Petka). Argynnis TCatonia L.:t(Pirotyi " Fararge Egeria Var egetdess Star. . 0NIS3a Megaeta. L. (NIS; vo. Retkajs Hiera FF. . Caradja). Epinephele Jurtina L. (Nutina) ; Tithonus L. (Caradja). Coenonympha Leander Esp. (Caradja) : Pamphilus L. (Pirot). Zephirus Betulae L. (Nis). Ciwrysophanus Thersamon Esp. (Nis, Sv. Petka) ; Dispar v. Rutilus Wernb. (Nis) ; Dorilis Hufn. (Nis). Lycaena Icarus Rott. (Nis, Vranja) ; Bellargus Rott. (Nis). Carcharodus alceae Esp. (Nis.) Hesperia sidae Esp. (Caradja). ; Acherontia Atropos L. (Ruplje, Czech). Dilina tiliae L. (Ruplje, Czech). Detlephila euphorbiae L. (hernyó, Nis). Chaerocampa éldenor Es (Rüplje, Czech); Saturnia pyri Schiff. (Ruplje, Czech). Aglia tau L. (Ruplje, észech). Acronycta rumicis L. (Sv. Petka.). Calophasia casta (hernyó Nis). Cucullia umbratica L. (hernyó, Nis). Chariclea Victorina Sodof, (Caradja). Acontia lucida Hufn. (Caradja), luctuosa Esp. (Nis). Thalpochares Velox -Hb. (Caradja). Erastria obliterata Rbr és ve- nustula Hb. (Caradja). Cale capucina Esp. (Caradja). Telesilla amethystina Hb. (Caradja). Plusia gamma L. (Nis). Euclidia tri- guetra F. (Caradja). Leucanitis stolida F. (Caradja.) Pseudophia lunaris Schiff. (Caradja). Aedia funesta Esp. (Caradja). Catephia alchymista Schiff. (Caradja). Herminia derivalis Hb. (Caradja.) 40 Csiki Ernő. Acidalia consanguinaria Ld. (Caradja); subsericeata Hw.. (Caradja) ; rubiginata Hufn. (Nis); marginepunctata Gőze. (Nis). Rodostrophia calabraria var. tabidaria Z. (Caradja.) Sterrha sacra- ria L. (Caradja.) Odezia atrata L. (Caradja). Siona decussata Bkh. (Caradja). Lithostege farinata Hufn. (Caradja). Lygris prunata L. )Caradja). Larentia tristata L., candidata Schiff. és tersata b. (Caradja) ; bilineata L. (Nis). Metrocampa margaritata L. (Caradja). Amphidasis betularia L. (Caradja). Boarmia selenaria Hb. (Caradja). Gnophos furvata F. (Caradja). Fidonia fasciolaria Rott. (Caradja) Eubolia arenacearia Hb. (Caradja). Scodiona fagaria var. favilla- cearia Hb. (Nis) ; conspersaria F. (Nis.). Nola cucullatella L. (Caradja). Dysauxes punctata F. (Nis.) Arckia "caja " IL." (Ruplje, (Czech). (Coscimiaistnata mes Sv TRGEvaN Lithosia caniola Hb. (Sv. Petka). no ampelophaga Bayle. (Caradja) . Acanthopsyche Zelleri Mn. (Caradja). Sesia culiciformis L. (Caradja) ;. leucopsiformis Esp. (Vranja, Sv. Petka); ehrysidiformis Esp. (Nis). Hepialus sylvina L. (Pirot). Psylliodes Wachsmanni, egy új levélbogár a magyar tengermellékről. Leírta Csiki Ernő. Psylliodes Wachsmanni n. sp. Elliptica, convexa, nitida, ferruginea, sterno piceo, antennis, palpis, pedibus anticis meduüsgue et tarsis posticis dilute-ferrugineis. Capite tuberculis frontalibus distinctis, elongatis, minus elevatis, medió. separatis, "usgue ad ocuúlos sextensis, "irontesata öeantiós minus angustata, laevi et nitida, ab oculis sulcis separata, inter oculos disperse subtilitergue punctata, intermixtis punctis aliguot majoribus, sulcis frontalibus subtilibus. Prothorace longitudine duplo latíiore, crebre simplicitergue punctata, nitido, ad lateribus basin foveolis duabus longitudinalibus, lateribus rotundatis, antice valde angustatis, post oculis carinulis lateralibus. Elytris glabris; basi prothorace latioribus, ante medium latissimis, callo humerali distincto, lateribus rotundatis, postice convexis et angustatis, pro- funde, postice evanescenter punctato-striatis, . interstitiis subtilissime vix visibiliter sparsim punctatis. Alata. Femorious posticis latissimis, tibiis posticis brevibus, margine interiore fortiter convexo, ante apicem arcuatis, lateribus carinatis, carinulis postice dente curvo 5 ézdő Fa Psylliodes Wachsmannmi. 541 armatis, carinula interna plus-minusve recta, intus vix elevata et edentata. Metatarso in §/3 parte tibiarum sito, recto, apicem versus minus dilatato, articulo secundo longiore. Long. 2-8 "/m. Psylliodes luteolae Müll. proxima ; sed multo latior magisgue convexa, colore saturate ferrugineo, prothorace elytrisgue concolo- ribus, pectore toto piceo, antennis dilute-, ventre tibiisgue posticis magis ferrugineis, elytris fortius punctato-striatis. Habitat ad urbem Novi Littoralis Hungarici ; ibidem a Dom. F, Wachsmann, rei viarum ferrearum Status Hungarici prae- fecto superiore et Faunae Hungaricae scrutatore indefesso detecta, in eiusgue honorem denominata. x Tojásforma, domború, barnás-vörös, fénylő, melle szurok- barna, csápja, alsó ajak- és alsó állkapcsi tapogatója, elülső és középső lába és hátsó lábfeje világos barnás-vörös. Fején szembe- tűnő csápgödörrel, homloka széles lefelé kissé keskenyedő, sima és fénylő, a szemektől barázda által elkülönített, a szemek között elszórtan finoman pontozott, közben nehány nagyobb ponttal, a homlokrovátkák finomak, a homlokdúdorok hosszúkások, kissé kiemelkedők, a közepén egymástól elválasztottak, oldalt a szemekig érnek. Előtora kétszer oly széles, mint hosszú, oldalt kerekített, előre erősen keskenyedő, elül jobban, hátul kevésbbé domború, sűrűn egyszerűén pontozott, fénylő, tövén kétoldalt egy-egy rövid hosszant gödröcskével, elül a szemek mögött kis oldalléczczel. Szárnyfedői csupaszok, tövükön az előtornál szélesebbek, a válldúdorok eléggé kiállók, oldalaik íveltek, közepük előtt legszéle- sebbek, innen hátrafelé keskenyedők, felületükön erőteljesen, hátul kissé sekélyebben pontozva rovátkoltak, közterecskék igen finoman, alig láthatóan gyéren pontozottak. Szárnyak teljesen kifejlődöttek. A hátulsó czombok igen szélesek, a hátulsó lábszárak rövidek, alsó szélük erősen ívelt, a csúcs előtt felül árokszerű bemélyedés- sel, ennek kétoldalán szegélyléczczel, melyek mindegyike hátul hajlott hegyes tüskével végződik, a belső szegélylécz eléggé egye- nes, befelé csak kissé emelkedő, nem fogazott. A lábfej a lábszár- nak körülbelül kétharmadrészében elhelyezett, első íze egyenes, csúcsa felé kissé szélesbedő, hosszabb a második íznél. — Hossza 28 "m. A Psylliodes luteola Müll. legközelebbi rokona; de ennél sokkal szélesebb, domborúbb, sötétebb barnás-vörös, előtora és szárnyfedői egyenlő színüek, egész melle szurokbarna, hasa barnás- vörös, szárnyfedőinek pontozott rovátkái erőteljesebbek. 43 Kiilönfélék. Előfordul a magyar tengermelléken Novi. körül, a hol Wachsmann Ferencz, államvasuti főfelügyelő, a magyar bogárfauna lelkes kutatója fedezte fel, kinek tiszteletére ezt a fajt elneveztem. Különfélék. A magyar Malacologia történetét ismertette Csiki Ernő a kir. m. Természettudományi Társulat állattani osztályának 19083. évi jan. 2-iki űlésén. A régi írók és kutatók közül felemlíti Mis - kötozi (Grálsipra tits MEGFE a ZA Fa OSS SEFOTÓL SETETOTS ÍS ÁAK ÉG K. Jánost és az első magyar malacologust, a gyulafehérvári szüle- tésű Born Ignáczot, ki Mária Terézia idejében a bécsi Muzeumhoz került és vaskos kötetben megírta a muzeum . csiga- gyűjteményének jegyzékét. Linné szellemében azonban, tehát a modern systematikai zoologia követelményeinek megfelelően, csak az elmult század első felének közepe táján kezdi működését Láng Adolf nyitrai gyógyszerész, ki elsőnek állította össze Magyar- ország csiga-kagylóinak jegyzékét, az , Index Molluscorum Panno- niae"-t, de az csak 1849-ben látott napvilágot, midőn Hanák , AZ állattan története és irodalma Magyarországon" czímű művé- ben kinyomatta. Ugyancsak abban az időben Sadler József a pesti egyetem tanára és nemzeti muzeumi őr, a Buda és Pest környé- kén előforduló csigákat gyűjtötte, ezekről írott munkája azonban csak kéziratban maradt meg (Synopsis testaceorum circa Budam et Pestinum occurentium). Az erdélyi részek csiga-kagylófaunáját főleg BSZ Nora yaés HAMnaAk Mas "Bree Beke setető o est kutatták és ismertették. Utóbbinak számos értekezésén kívül különösen ,Fauna der Land- und Süsswasser-Mollusken Sieben- bürgens" czímű munkája említendő meg, mely második kiadásban 1867-ben jelent meg. Ez az első munka, mely hazánk egy részé- nek Molluskafaunáját leírja. A hazai gyűjtőktől nyert anyag alap- ján a külföldi szakemberek is kezdenek Magyarország faunájáról írni: igy az olasz Pellesrtino Strobei 1350 ben dadjatta , oötudi su la Malacologia ungherese" czímű munkáját. A mult század második felében jelenik meg az első magyar nyelven írott értekezés Magyarország csiga-kagylófaunájáról Frivaldszky I mré-től; ugyancsak ő közli egyes jellemző fajok előfordulására vonatkozó megfigyeléseit. Utána Brusina Spiridion és NOC Sáry .Srájd OT maja atáa EV eze AN e ikzeMkSéSZENVTANKOTO neveivel találkozunk. A nyolczvanas évek elején Hazay Gyulá- ban a magyar Malacologia kitünő munkást nyert; munkái nagy elismerésben részesültek és különösen biologiai megfigyelései még mai nap is egyedül állók. Sajnos, munkáit akkoriban magyar nyel- ven nem adhatta ki és legnagyobb munkája , Die Mollusken-Fauna von Budapest" is egy német folyóirat két kötetét tölti ki. A fran- Különfélék. 43 MISZTAS te VLAN US ai Balaton ei üt lega Karszt" Rimakowicz Erdély és Brancsik Trencsénmegye faunáját, legújabban pedig emsacze wsiMúnkács környékén "Szép, Köszeg. és Pozsoniy, K.eT- tész Miksa Biharmegye és Dr... Daday Jenő a Balaton faunájának megismertetésében buzgólkodtak. A külföldi szakembe- TELS Kközü peda Tőle BO e ee Te ele S Ssztés Westerlund nevei említendők. A kolumbácsi légyről közöltük (R. L. IX. 209. 1) Rzehak Emil nézeteit, fentartva magunknak, hogy azokat legközelebbi alkalommal helyesbítsük. Szerző ugyanis teljesen elavult és téves álláspontból írt a légy fejlődéséről és kártételének mivoltáról. Egész életmódját voltakép csak 1883-ban dr. Tömösváry Ödön figyelte meg és írta le. Vizsgálódásaiból kiderül, hogy a légy az egész Aldunán csak a tiszta hegyi patakok és folyók vizébe tojja le petéit, s az álczák és bábok is a vízben fejlődnek ki, a mely- től tavaszkor a kész légy kikel. A légy tehát nem a golubáczi barlangban és csakis itt fejlődik ki s ennélfogva kár lenne a pénz- ért, ha az abban levő vizet petroleummal meg akarnák mérgezni. Az, hogy a legyek a marha száján és orrán hatolnának a lélekző- csőbe, — teljesen téves. A legyek azzal válnak veszélyesekké, hogy a marhákat egyszerre tömegesen ellepik és minthogy a vándorló légyrajok kizárólag csak vérszopó nőstényekből állanak - a megtámadott állatok vérét rohamosan kiszipolyozzák. A szegény állat ekként háromféle káros behatásnak van egyszerre kitéve, t. i. gyorsan beálló vérefogyottságnak, a tömérdek bőr- szúrás következtében támadó visszaható (reflex) idegingerlésnek és a legyek szúrásával együttesen járó vérmérgezésnek. Ez okok közül akármelyek oly hatásos, hogy egymagában képes volna az állatot megölni ; minthogy pedig mind a három egyszerre működik, nem csoda, hogy a megtámadott állatt gyakran alig egy pár óra mulya elpúsztul, A mi pedin ta légy, nevétzülleti azon, Rzehak E. alig fog változni; ő ugyanis azt akarná, hogy a legyet xgolu- baczix légynek nevezzük, azon vár és barlang szerint, a hol az szerinte kizárólag tenyészik. Ámde kérdés, vajjon régebb-e a várnak szerb neve: Golubacz, vagy a hajdani magyar elnevezése : Galambócz, melyből lett az elferdített Kolumbács. De még ha a szerb név prioritása ki is derítetnék, meg fog maradni a légynek az az elnevezése, mely alatt Schönbawuer pesti egyetemi tanár 1795-ben magyar népies neve után ,columbaczensis"-nek leírta, a mivel különben concessiót tett a német kiejtésnek, tudván, hogy Németországban a cz-t általában cs-nek olvassák és mondják. (V. ő. Dr. Horváth Géza, A kolumbácsi légy : Rovartani Lapok I. 1884. 195. 1) ÜÖrthoptera-gyűjtemény. Brunner-Wattenwyl gyűjteménye, mely J4 szekrényből (7—800 fiókkal) áll s az első rangú szaktudós műveihez számos typust tartalmaz, a bécsi udvari múzeum tulaj- donába ment át. 44 Irodalom. Husz Ármint, az eperjesi collegium tanárát, kiváló lepkészt, mint nagy részvéttel értesülünk, az 19]2. év folyamán szél- hűdés érte: Eladó gyűjtemények: 1. Husz Ármin (collegiumi tanár Eper- lesen) nagy és , becses, lenkegyűjteményez sa ER rardrasós VANNA tekintélyes bogár-gyűjteménye, kisebb terjedelmű hernyó-gyűjte- ménye és számos exota lepkéi. (Bővebbet özvegyénél Rákosfalván). 3. Weiszmantel Vilmos nagyobb lepkegyűjteménye. (Bő- vebb felvilágosítást ad fia: Hungaria trágyagyár, Budapesten). Irodalom. Langhoffer, August, Dr.. Mandibulae Dolichopodidarum:. Verhandl. des V. intern. Zoologen-Congresses, 1902. A szerző kutatásai alapján, melyek 22 nemhez tartozó szá- mos fajra vonatkoznak, arra az eredményre jut, hogy a mit a szerzők labrumnak tartanak, az tulajdonképen labrum -—- mandi- bulae (Oberlippe -- Oberkiefer). A lelet alapján négy csoportot lehet megkülönböztetni: Medelerus, Dolichopus, Porphyrops és Ortochile, melyek 4 ábrában be is vannak mutatva. Minthogy a szájrészek egy és ugyanazon családban valódi rokonság jelének tekintendők, a szerző ezt systematikai. értékűnek tartja, mert az ide-oda hányt nemek természetes beosztását elősegíti. A. ragi Csiki E.. Catalogus Endomychidarum: Természetrajzi füzetek melléklete. Budapest, 190995305. Erről a munkáról Dr. Schröder (Allg. Zeitsechr. für-Entona. VI. p. 95.) következőleg nyilatkozik: Az eddig egyáltalában ismert Endomychidáknak ez a lelkiismeretes összeállítása annál nagyobb elismerésre számíthat, mivel Gemminger-Harold katalogusához (1876) még pótkötet sem jelent meg. Az alcsaládok elnevezésében szerző Ganglbauert, egyébként Chapuis-Gerstaecker-Gorhamot követi; a fajok elrendezése lehetőleg rokonsági viszonyokon alapul. A nemek, fajok és ssmonymák betűrendes indexe rekeszti be a művet. Míg Gerstaecker 1558-ban csak 224 fajt, Gorham 1873-ban 302 fajt ismert, Gemminger-Harold pedig 366 fajt sorol fel, addig szerző 585 fajt és 63 varietást mutat ki, a melyek 78 genusra szétosz- lanak. 4. IRÓOVARTANI LAPOK: Heft 2. Februar 1903. . S. 23. E. Csiki: Johann Frivaldszky. Bei der Rückschau über die Entwickelung der Insektensammlungen des ungar. Natio- nal-Museums begegnet uns auf Schritt und Tritt der Name dieses Mannes, als eigentlicnem Begründer der meisten Sammlungen einzelner Insecten-Ordnungen. Von Haus aus lIngenieur, arbeitete er an der Seite seines Onkels Emerich und ward nach dessen Tod (1852) Custos der zoologischen Abtheilung bis zu seinem Ab- leben (1895). Als Coleopterologe machte er sich einen europáischen Namen. Dabei sammelte er bei seinen Reisen in der Türkei und Klein-Asien, sowie zahlreichen Excursionen im Lande auch die übrigen Insecten-Ordnungen, so dass er die Anzahl der Insecten von ca 40,000 auf nahezu 500,000 brachte. S. 25. ]. Lósy: Aus dem Leben einer Sechlupfwespe I. Aus dem Raupenneste von Porthesiu chrysorrhoea L. zog Verfaásser eine Anzahl von Pteromalus, deren Benehmen der Raupen gegen- über er einer eingehenden Beobachtung unterzog. (S. Abbildung.) S. 28. L. v. Aigner-Abafi: Uber Mimiecry I. Wendet sich gegen die: Mimiery-Vheorie." Bereits, in "der . Illustr.. Zeitschr. für Entom." erschienen. S. 35. D. Kuthy: Die Orthopteren-Sammlung des Ung. Natio- nal-Museums (über 7000 Exemplare) besteht aus der ungarischen und allgemeinen Sammlung. Erstere záhlt 157 Arten in 520 Exem- plaren. Die Sammlung wurde durch J. Frivaldszky angelegt und durch die mehrfach genannten ungarischen Reisenden mehr oder minder bereichert." Besonders reichhaltig waren die Resultate der Hixpedítionen von J, "Xántús (Asien), A. Feniehel und. LU. Biró (Neu-Guinea), namentlich letzterer hat ein sehr umfangreiches und werthvolles Material zusammengebracht. S. 36. A. Mocsáry: Die Neuropteren-Sammmlung des Ungar. National-Museums (ca 800 Arten in 6200 Exemplaren) wurde eigentlich erst 1850 durch J. Frivaldszky gegründet und erhielt den ersten bedeutenderen Zuschuss durch Erwerbung der Samm- lung von E Frivaldszky. Zur Vermehrung der Sammlung trugen in der Fremde reisende Ungarn redlich bei, so: Dr. L. Doleschall, J. Xántus und E. Csiki (Asien), K. Sarkady (Brasilien), A. Fenichel (N.-Guinea) und insbesondere L. Biró, der aus Neu-Guinea, Aus- tralien etc. an 1600 Stück einlieferte, so dass in dieser Hinsicht das ungarische Museum wohl eines der reichsten ist. 5. 38. J. Uhl: Beitrag zur Lepidopteren-Fauna Serbiens. Mit seinem Chef Dr. G. Horváth, Director der zool. Abtheilung dés des Ungar. National-Museums unternahm Verfasser eine Excursion nach Serbien, wo sie namentlich bei Nis, trotz der vorgerückten Jahreszeit (11—28. Sept. 1902.) ausser anderen Thieren über 3000 Insecten sammelten, darunter zahlreiche seltene und interes- sante, auch einige neue Arten von Hemipteren. Verfasser widmete seine Aufmerksamkeit auch den Lepidopteren; die beobachteten Arten záhlt er auf und erwáhnt auch einige Arten, welche er bei K. Czech, Director des Bergwerkes von Czvenibreg " gesehen: sowie auch diejenigen, welche A. Caradja in Seiner Fauna Rumániens (Iris VIII. IX.) nebenbei aus Serbien aufführt. S. 40. E. Csiki: Psylliodes Wachsmanni n. sp. Die lateinische Diagnose dieses neuen Káfers siehe im ungarischen Text. Kleinere Mittheilungen. S. 42. Die Geschichte der ungarischen Malacologie trug E. Csiki vor in der Sitzung der zool. Abtheilung der Naturwissen- schaftl. Gesellschaft vom 2. Jan. 1903. Von den altesten Forschern werden Miskolczi, Graf Marsili und Grossinger, als erster Malacolog J. Born aufgeführt. Im. Sinne CLinnés arbeiteten erst Aitáng and J. Sadler in der ersten Hálfte des vorigen Jahrhunderts. Von spa- tern Forschern sind hauptsáchlich M. Bielz und dessen Sohn E. A. Bielz, letzterer Verfasser der ,Fauna der Land- und Süsswas- ser-Mollusken Siebenbürgens", E. Frivaldszky, K. Brancsik, Sp. Bruúsina, E. Daday, .Erjavec, Hire, " IK.: Jickeli, MM: Kimaköviez; Prof. Margó, A. Mocsáry, R. Szép, k.Traxler, und "bEeSondetsikle Hazay zu nennen, die Arbeiten des letzteren, hauptsáchlich die biologischen Beobachtungen, sind bis heute noch einzeln dastehend. Ausserdem sind auch Auslánder zu nennen, die theils im Lande sammelten, theils durch ihre literarischen Arbeiten viel zur Kennt- niss unserer Molluskenfauna beigetragen haben; so unter ande- ren: Boettger, Clessin, Jetschin, Kobelt, Rossmássler, Schmidt, Wagner, Westerlund etc. S. 43. Über die kolumbacser Fliege. Berichtigung der Mit- theilung von E. Rzehak. Die Biologie dieser Fliege verdankt man E. Tömösváry (1883), der nachwies, dass die Larve nicht in Höhlen, sondern in den Bergbáchen lebt. Die Schádigung der Fliege erfolgi dadurch, dass dieselbe die Hausthiere massenhaft überfaállt und das Blut in grosser Menge aussaugt, zugleich auch eine Vergiftung bewirkt. Literatur. S. 44. Besprechung der Publicationen von Dr. A! Mt anige hiozf er sumnas neg ess ikes 1 ú8 XXII. számu legujabb és több ezer §3 COLNHHOPNERA HAJT tartalmazó árjegyzékem megjelent, s azt kivánatra postán ingyen elküldöm. úg) Ha Tavarnok u. s. N:-Tapolcsánv. Kelecsényt Károly. VESSZESEZEZEZE ZS ZEZESE EZÉ SESE JESSZE REESE BE KS Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá- szoknak és erdészekuek 8(00 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajbó álló rovar-készletemet. Honi taunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre! nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) SET kl Ede. Magyatonszás KÁN PAK A Hasgöt jiszttti íg Hivessjéészsének VEZÉT - fonala. Nta: Dr Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az 1—7., füzet; az első füzet a szisztematikai részszel kezdődik s az FEneklők rendjének négy családját, ugymint : a varju-, sárga-rigó-, seregély- és binty- féléket; a második füzet a pacsirta-, billegtető- és boszátaféléket; a har- madik a vizírigó-, ökörszem-. és rigóféléket; a negyedik pedig a pzhóke- czinege-, küllő-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapóféléke az ötödik a rikácsolókat, kakuk-, harkály- és bagoly-féléket, a 6, a - ragadozókat. a 7., mely. most jelént meg, az evezőlábtakat és lúdalukúaka tartalmazza. A munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és színes táb- lákkal, guart formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az álta- lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a tárgymu- tatóval egyetemben jelenik meg. Előfizetési ára:-1—1 füzetnek 3 kor, az- egész munkának €£0 korona. Az előfizetési pénzek:a Magyar Nenzzeti Muzeum Igazgatóságához vagy a Kovartani Lapok szerkesztőségébez czímzendők. § az me a maz mmm mm ——— zi CCANAKKH OG tel a DER Lepidopteren des palaearctischen Faunengebietes. Von Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. SIZE 9.Theile in einen , Band . febunden. Preis 20O Kronen szerkesztőségünk útján is megrendelhető. Entomologiai művek. Általános. A Magyar "Birodalom Állatvilága: (Fauna Regni Hungat - riae). III. kötet. Arthropoda: Kiadja a k. m, Természettudományi Társula- Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor: — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás állasz tok kitömesére s eltartására, és csonti ázak . készitésére, ábrákkal 1 "kor sit "40 BILL —- Beür K.A rKkis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megísme- — résére és gyűjtéséré 2 kor, — Szekeres. F. Ö. A rovargyűjtő 1.kor. 60 fll. — Lejtényi S. . Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ].A rovarok világa. 16 ábrával 80 fil. — Kírándulók zsebkönyve: 70 rajzzal, kötve 3 kör. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fit. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60. All. — Hoffer, Praxis" der: Insektenkünde. 3 kor. fin Kolbe; Einführung in die Keénntniss der Insekten 17 kor. e szaka ús Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar. fauna fémdarazsai 2 kor. 40 Alk A magyar fauna imásnejű darazsal 2 táblával 1 kor. 20 fil Adatok Magyaror- 588 szág fürkész darazsainak ismeretéhez [. 1 kor. 20 -fill. Földünk témdarazsainak magánrajza 40 kor. ; : ; ; 3 7 Jé bE s Lepidoptera. BeinK. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner"L. A lepkészet története Magyarországon 3. kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 ké Es Ber ge, Schmetterlingsbuch 8. AuA. 1800 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25" kor 20 fil. — Hofmann, Die Groóss- Schmetterlinge Europas 2. AuA. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der. Gross-Schmetterlinge . Europas 1900 Abb. aut 50 Tafeln 30.kor.. HE ZZS E ÖS ZÉNT esta, Diptéra. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duná mellékéiről 3 tábl. 60. (II.—- Kertész K. Gatalogus. Tabanidavum orbis terra- "rum" üniversi 6 kör. ; 5 ző sz togt tét Coleoptera. . Török" P. Bogár-határozó 2 kör, 80 All. — Bezn K. A kis: bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése . és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kaferbuck 5 Auf mit 48 color. Tateln 21 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváih G., Adatok. a. hazai félröpűek ismeréetéltez . 40 (I. A magyarországi Psyllidákról 40 filL Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl.:60 All. ; £ 3 : ESZE VŐ ES Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy: A magyaror: szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaút R. Magyarország 1. szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ll. b ; CÉ les Myri poda. Dr: Daday J. A. . magyarországi Myriopodák magánurajza 7 4 táblával-4 kor. : ELSE SES "" Araechnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungariae 3 kötet 24 kor. — Heérman-O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a: 3.8. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálós pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék: Magyarország atkafaunájához. 8"táblával.2 kor. ) ST ZS Crustacea: Dr. Daday J. A Magyarországban" eddig talált szabadón élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus- s fajok átnézete: 1 kor. A - magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Catalogus EBndomychidarum. ; Conscripsit ES S LÉT Ernestus. Csiki. A Műsaeo Nationali: Hungarico editus. Budapestini 19017. 3 Ára 3 korona. SZ Zlán el E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. "SAridl Sándor könyvnyomdája Budapest; VI., Szerecsen-u 6. . 7 d a ,i ( ű fi 3 ( ú o M jú ls ke u8 £ i Ú B c fj s ő . Ni re d A 4 ű [ s k8 lj j 44 ( j Ja ! 1 úr 1 mi s z kes k . § fi 8 a he fs 1 1 1 u f fi A ű c j § j 1 1 íj 2 1 [4 ( c j 4 ÉS űj 354 f e 1 SES $-z ÉS KN i- pe 5. iz Él mi Fe Ji vi : d j ! SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES KSE Sá: KNNNNNNIKNNNNNNNANA - tek 3 9088 01427 0417 Le,