m Mn - b 461 Va 2 1GrG c .R873 ENT 161 MT Ren li ee E: iszászts zés zése seisese aa ui kötet. 1903. márczius 3. füzet.. D ——zzziip EEFET Av. sv 7 he 9 "age geg SE SES 29. 2 Í ROVARTANI LAPOK eke eke Av Av HAVI FOLYÓIRAT c be ei age ELÉRE; po) eg a a Av különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra 2 ös I IKREK 38 z ig 4 DRLBEDŐ: ALBERT : "BIRÓ LALOS? "DR. CHYZER KORNEL 88 DR: ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR; mass am ; 3 KA KÖZREMŰKÖDEÉSÉVEL 0 mv Sy2 ász Asz ASZ ÁSz 4 öl ő 7 a sees etszés zés zés zés zés dés éÉS ÉS E agi agz age 6 iseégyéseős D g6Yot k 25 SZERKESZTIK a a . AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. vo) : vk e de SA s Szakok ER ERETT JAv (Ar vAv 4hv Av sv BUDAPEST, 1903. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE ES. KIADÓHIÍIVATALA EEE3KT 4hv Av s8v Av IV. MOLNÁR-UTOZA, 24 Kol De 1805; d! — EKEZETES EETKETITTETTETSK HAS Megjelenik minden. hónap első napján, julius és augusztus havak. kivételével Kg ; Előfizetési ára egész évre 8 kor. sz : sé : sik sásx vás (bv s4- sáv Tartalom. . mimicryről. Irta A. Aigner Lajós ) A Kötő ELESEK NE SEN A KÉST S e tie Té A délamerikai termiták. Írta Silvestri Fülöp KAL ÉEN els esse fészek át S ZDÁ ST 49 Egy fürkészdarázs életéből. Irta Lósy józsef. MM. .-. . BZÁBYAÉ I [De Százlábúak és pókfélék a M. N. Muzeum gyűjteményében Irta Csiki Eynő EOK 78 Ujabb adatok a magyar lepke-faunahoz Irta dr. Uhryk" Nándor SöS S KZNÉZŐBI Pidónia"lurida; Kabr.-tól. Irta CSa 1zEMŐ vazás El Válás zt aba Különfélék : ; A"mágyarotszági pillangók magánrajza ezszets s eösk ekO SEGA 8: Armagyatsbiródalonm dISZDÓBÁLAL ZA osz sulés e ÜZsi ka Ap ka ESOE 28 Biró Lajos . SELEZASZÉRB ES HÉT Y AN KE SEN AZÉ VÉ Ze A" fovarok társulásáról. Teta D. E. FEST ÉSZTEK NAT ÜL Et ell bg Z Légyálczák eleven lépkében Irta A. Aigner "Lajos, KO OR ESZO [rödalom : Schultze A. és Daniel K. közleményeinek ismertetése. Irta Csiki. Ernő: 63.66 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. HEKedvezmény. Az 1897., 1398., 1399 ., 1900., I901. és 1902-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- tet készpénzben. visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czímzendők. Coleoptera-duplumaimat léginkább Székes- fehérvár környékéről, óhajtanám más bogarakra elcserélni. SZÍVES 5. ajánlatokat kérek. I Székesfehérvár; BÉG ez Chinorányi Ede, " cist. főgyrman. tanár, ZSRTO LT NYET YÓ] Irta A. Aigner Lajos. II. Hasonló jelenségeket észlelünk a hernyóknál is, melyek rész- ben szintén nagy mímelő-mesterek hírében állnak. Ezek ellenségéi közül bizonyára az ember az, a aki bennük legkevesebb kárt tesz. Sokkalta nagyobb ama hernyók száma, melyeket a gyík és béka s kivált a szorgalmas madárkák fogyasz- tanak el. De legveszedelmesebb és legelkeseredettetb ellenségeiket kétségen kívül az Ichneumonidák és Braconidák megszámlálhatat- lan serege szolgáltatja. Pedig ezek elől hiába rejtőzik a Noctua- hernyó az alom alá, vagy a fakéreg repedései közé, hiába utá- nozza a Geometrida-hernyó a faágacskát, hiába él a Cossida- és 5Sesia-hernyó mélyen a fakéreg alatt, hiába ölt magára a Psyche- hernyó faházat, mert az lIchneumon halálos biztossággal megta- lálja mindenütt, pedig nem is szemmel keresi, hanem százszorta élesebb szervvel, melyhez foghatóval az ember nem rendelkezik. És épen az ember szemét akarnák ezek a hernyók megté- veszteni, melyek jó része éjjel a falevek közt lakmározva, reggel felé aláereszkedik s a fakéreg között rejtőzik? Alig hihető! A le- jövetelre bizonyára az indítja a Noctua-hernyókat, hogy először ne érje őket a napsugár, melyet nem tűrnek, másodszor pedig az, hogy a szél az egymáshoz csapodó ágakról le ne sodorja őket. Szeles vagy esős időben pedig el sem hagyják rejteküket és nem táplálkoznak, valamint hogy ilyenkor más hernyók, pl. a Sphingi- da-hernyók is koplalnak, melyék valami levelen vágy ágacskán csüngve várják az enyhébb idő bekövetkezését. Reggelre a leg- több Noctua-hernyó a nedves alom alatt, vagy a földön keres menedéket ellenségei, de leginkább a napsugár elől. Aránylag igen kevés hernyófaj az, mely a forró napsugarat keresi, vagy legalább nem rettegi s ezek többnyire kártékonyak és épenséggel nem mímelők, pedig épen ezek szorulnának leginkább erre a mester- ségre. Bizonyos lepkefajoknak nem rejtőző hernyója, pl. némely Sphingidáé, a védő színezetnek épen az ellenkezőjét mutatja s azon- kívül még alakja is nágyon feltünő. . Rovartani Lapok 1903. márczius 46 j A. Aigner Lajos. Ezekkel a mimicry hivei sokáig nem tudtak boldogulni. Végre kisütötték, hogy azok dacz-színt viselnek, még pedig annál az oknál fogva, hogy ellenségeiket elriaszszák. [gy pl. a Deilephila euphorbiae L. a riaga rikító színével mintegy óva inti a madarakat hogy : Engem fel ne falj, mert húsom bűzös, vérem keserű." A Deilephila nerii L. és Deilephila elpenor L. pedig a harmadik, illetve negyedik testgyűrűjén levő fenyegető szemrajzzal riasztja el a madarakat. Meglehet, hogy volt rá eset, — nekem nincs róla tudomásom, — de nagyon tapasztalatlan madárfióka lehet az, a mely ily módon megfélemlítteti magát; a tapasztalt madár alkal- masint kikezdi a fenyegető hernyót és fei is emészti, hiszen any- nyira nem finnyás, hogy még a hosszúszőrű hernyót is felfalja Az lIchneumont és Tachinát pedig hiába ijeszti, riasztja a hernyó ; nesztelenül száll az le rá és megszúrja. Bezzeg csapkod azután a hernyó testének mellső részével jobbra-balra, csakhogy mar késő ; belőle már nem lesz lepke (vagy csak nagyon ritkán), csupán a fürkészdarázs vagy a légy ivadékának szolgál ezentúl táplá- lékul. A mimicrynek más, valójában legfőbb alakja az az állítóla- gos tény, a midőn egyik lepkefaj a másiknak színezetét és rajzo- latát utánozza, még pedig abból a czélból, mert az utánzott faj testének kellemetlen íze által védve van, holott az utánzó, mely már elejétől fogva némileg hasonló külsejű, ellenségeinek izlése szerint való, a melyek csak azokat a példányokat kimélték meg melyek a védetthez leginkább hasonlítottak. Ily úton azután év- ezredek folyamán, két egymástól távol álló, az összetévesztésig hasonló faj jött létre. Bizonyos, hogy e theoria nagyon szépen, sőt szellemesen van kieszelve, de más kérdés, hogy megállja-e a kritikát. Helyes- ségének beigazolásául mindenek előtt chemiai úton kellene kimu- tatni, vajjon csakugyan elütnek-e az egyik lepkefaj testének alko- tó részei a másikáétől, nevezetesen a védettéi a védetlenéitől. Ennek lehetősége nincsen teljesen kizárva, hiszen minden állat teste mintegy chemiai kohó és lehet, hogy a védett lepke her- " nyója mérges növénynyel táplálkozván, annak íze az imagora is átszarmazik. De még ha ez ki is volna deríthető, az elmélet a maga egészében, nézetem szerint, alighanem tarthatatlan, mert a nappali lepkéknek — és leginkább ezekről van szó — általában kevés az ellenségük és ha a madarak (egyéb ellenségek számba sem vehetők) csakugyan nem bántják a védett lepkét, a védetlent sem fogják kiirtani, ha nem is hasonlít amahhoz. Hiszen mint A mimtiteryről. 47 már említve volt, a madarak egyáltalában nem nagy lepkevadá- szok, valószínűleg a trópusokon sem, ahonnan az idevágó példák kizárólag származnak. Az utánzás sok esetben czéltalan is lenne. Igy pl. tény ugyan hogy a csibék az Euploeákat és Danaidákat, alighanem valamelyes kellemetlen ízük miatt nem bántják; de ennek az íznek undorító voltáról egyenként győződnek meg, vagyis csak tapasztalás útján szereznek róla tudomást. Fruhstorfer említi, hogy Jáva szigetén számos használhatatlan lepkét, köztük nehány Euploeát is szórt a csibék elébe, a melyek habozás nélkül nekik. estek, az Euploeákat is fölszedték, de ismét eleresztették és nem ették meg őket. Ebből az tünik ki, hogy a lepkét a ruhája nem óvja meg a támadás ellen és ha a kisérletnél jóízűnek és élvezhetőnek bizonyul, akkor a felfalatástól seramiféje védő vagy dacz-szín sem menti meg. Egyébiránt az a körülmény, hogy két lepkefaj egymáshoz hasonlít, még korántsem bizonyítéka annak, hogy az egyik védett, a másik pedig védetlen s amazt utánzó. Erre példa a braziliai Semnia auritales és a kameruni Caryatis viridis, mely utóbbi az előbbinek tökéletes hasonmása. Pedig ebben az esetben, a mimicry értelmében, védő hasonlatosságról szó sem lehet, mivel a két lepkefaj más-más világrész lakója. Miként erőlködnek a mimicry-elmélet hívei bizonyos jelensé- geket, puszta hasonlatosságokat addig forgatni, míg nézeteik kere- tébe valahogyan beletalálnak, mutatja a következő eset: Az Elymi- nias undularis Dru. nevű lepke Singaporeban nem mutat ivari dimorphismust, Indiában azonban a nősténye más, ugyanazon he- lyeken röpülő lepkefajt , utánoz". annyira, hogy hímjétől teljesen elüt. A mimiecry hívei nem haboznak azt úgy magyarázni, hogy az utánzott indiai lepke mérges vagyis védett, holott a singaporei példányok azon oknál fogva nem változtathatják meg színüket, mert nekik oly védett , modelljük" nincsen! Feltehető, hogy az el- változás csak Saison-dimorphismus és hogy az egyik helyen az első, a másikon a második ivadékot nem figyelték meg, különben igazán szégyen lenne az Elymnias undularis hímjeire nézve, hogy nem képesek arra, a mit nőstényeix gyakorolnak azáltal, hogy védő köntöst öltenek magukra. Tényleg ebben az elmaradottság- ban leledzik a Hypolimnas Misippus Linn. nevű pillangó hímje, mely kék tünetű fekete és fehér díszruhában jár, holott nősténye barna köntöst visel, melylyel a védett Danais Chrysippust (Linn.)] utánozza. Legalább azt állitják a mimicrysták, meg nem gondolva, 48 A. Aigner Lajos. hogy ily egyszerű ivari dimorphismus igen számos lepkefajnál fordul elő, pl. a hazai Polyommatusok és Lycaenidáknál is. Mellesleg megjegyzem, hogy a lepkéknél!l általában a nőstény képviseli a conservativ elemet, míg a hím inkább hajlik a válto- zásra és ha ilyenről szó lehet, az első sorban a hímről volna föl- tehető. A mimicrynek még egy jelenségét kivánom végül Szóvá tenni; azt ugyanis, hogy bizonyos lepkék más rovarrendhez tartozó fa- jokat , utánoznak", mint pl. Sesiáink a darazsakat, ugyancsak a Vé- delem szempontjából, hogy azáltal ellenségeikkel, t. i. a madarakkal elhitessék, hogy bizony ők jól felfegyverkezett darazsak. De hiszen ezek maguk is rászorulnának a védelemre, mert a darázsölyv és. a fecske őket is elkapja, sőt a rovarászó vöröslábú vércse még a hatalmas Bombust is szőröstül-fulánkostul bekebelezi. Az állítólagos mímelés ebben az esetben különben sem valószínű, mert a Sesi- ákról, életmódjuknál fogva, biztosra vehető, hogy alakjukat és. színezetüket ősidőktől fogva nem változtatták. A Sesiáknak a darazsakhoz való hasonlatossága s az abból vont következtetés élénken emlékeztet a mult század elején élt némely tudákos nyelvész erőlködéseire, a kik egymáshoz távol álló két nyelvnek nehány hasonló hangzású szava alapján a két nyelv rokonságát vagy azonosságát hirdették. Igy pl. Dobrowsky slavista kimutatta, hogy Homerosz a büszke Ilion romlását ékes. tót nyelven énekelte meg; egy magyar tudós kisütötte, hogy a Themse partján és Skóczia hegyei közt magyar szó hangzik; a , nagy magyar" Horvát István pedig komolyan állította, hogy Ádám és Éva a paradicsomban magyarul társalogtak. Az ily elmejátékok fölött a nyelvtudomány természetesen egyszerűen napirendre tért. Szintúgy hiszem, hogy a természettu- domány az állatoknak egymáshoz, vagy egyes tárgyakhoz való hasonlatosságát mindenkor igen érdekes jelenségül fogja tekinteni, de az egész mimicry-elmélet fölött előbb-utóbb napirendre tér. Jól tudom, hogy ezen nézetemmel nagyon elszigetelten állok, de hogy nem állok egészen egyedül, annak bizonyságául két gy a- korlati entomologusra hivatkozom, pedig az ő szavuk ennek a kérdésnek eldöntésénél nagy nyomatékú. Az egyik: Stichel H. kiváló német lepkész. , A mimicry-elmélet — úgymond — külö- nösen a természetbölcselőre nézve érdekes és tág tér, melyen a képzelet féktelenül csaponghat, a figyelmes gyakorlati rovarász azonban az elmélet combinatióiban többnyire téves, vagy be nem bizonyított következtetések lát, a melyek a tényeket legalább is szerfölött túlozzák." sa A Délamerikai Termiták. 49 Hasonlóképen nyilatkozik Dr. Karsch F. jeles entomo- mologns is. Hivatkozván Milne Edwards mondására, mely szerint a természet, bármennyire találékony is teremtményeinek alakváltozásaiban, mégis mindig önmagát ismétli, (amit egyébiránt már Oken is vallott) — így szól: ,Így a különben nagyon szel- lemes mimicry-elmélet is alighanem a képzelet üres játéka". A délamerikai termiták. Irta Dr. Silvestri Fülöp.) Délamerikai utamban (1900), melyen Argentiniát, Paraguayt és Matto-Grosso. tartományát bejártam, főleg a termitákat tanulmá- nyoztam és gyűjtöttem a Caloterminae és Termitinae családhoz tartozó 53 fajt. A termiták társaságban élnek. egyéneik azonban nem egyidőben fejlődnek és nem egyalakúak. A termita állam kasztokból áll, ugyanis szárnyasok-, katonák- és munká- sokból (a legtöbb Termitinaenél, vagy csak akét előbbiből (Calo- terminae), vagy csak szárnyasok- és munkásokból. Ezek lárvái eleinte egyformák, csak később fejlődnek azzá, amivé a különböző tápláltatás szerint szánták. Ha az államnak több katonára, mely nem szaporítóképes, vagy ivarérettekre szüksége van, akkor a fé- szekben levő álczák megfelelő számát azokká nevelik. A szánya- sok a szaporítók; a katonák és munkások, melyek tápláltatása a fejlődés bizonyos fokán megszünik, a kisebbek, szárnyatlanok ; a katonák állkapcsai igen kifejlődöttek. Minden termita államban csak egy-egy ivarérett hím és nős- tény van, a király és királyné; az utóbbi a Calotermináknál alig nagyobb a királynál, a Termitináknál azonban rendkívül nagy. Ha a királyi pár baleset folytán tönkremegy, a colonia megfelelő táp- lálkozás útján olykor több pótkirályt és királynét nevel magának. A coloniákban az egyének száma nem egyforma ; a Caloter- mesnél lehet 500-1000, a valódi termitáknál azonban sok ezer, az utób- biaknál k. b 1000 szárnyas fejlődik; a lakosság legnagyobb része munkás, ezeknél a katonaság száma 10-80 szor kevesebb. A ter- miták életkorát nem tudjuk, a királyné nagyságához képes azon- ban feltehető, hogy 10 évig is él. Ha a szárnyasok elérték fejlödésük tetőpontját (nyáron és őszkor), kirajzanak, még pedig hol nappal, hol éjjel, hol verőfé- ") Kivonat a szerző nagyobb tanulmányából. 50 Dr. Silvestri Fülöp. nyes, hol esős időben, A szülői fészekhez közel földre bocsátkoz- nak, és levetik hosszú szárnyaikat. Azután találkoznak hímek és. nőstények és párosan járva, keresnek alkalmas helyet az új colo- nia számára. A termiták rajzása hasonlít a hangyákéhoz, csak hogy a párzás nem a légben, hanem a földön vagy bokrokon történik és hogy a hím nem nyomban elhal, hanem ép oly sokáig élhet mint a királyné. Az új coloniában a királyi pár maga foglalkozik azzal, hogy fészket épít, s utódait óvja és táplálja. Ha egyszer munkások vannak, tisztán csak a szaporítással foglalkozik. A munkások ki- építik a fészket, szállítgatják a petéket és álczákat, táplálják úgy ezeket, mint a katonákat és királyokat, gondoskodnak táplálékról az egész colonia számára, tisztogatják a királyokat, katonákat, az álczákat és kölcsönösen önönmagukat. Némely fajnál, a hol van- nak nagyobb és kisebb munkások, az előbbiek a külső teendőket végzik, azaz növeny részeket hordanak be, holott a kisebbek a házi teendőket intézik. A katonák feladata a colonia megvédése, mely czélra többnyire erős, éles állkapcsokkal bírnak, mások fején cső van, melyen át a fejben levő mirigynek nyálkás váladékát kilö- velik; ismét másoknál megvan mindkét védőeszköz; de talál- koznak olyanok is, melyek azok egyikével sem rendelkeznek, állkapcsaik azonban oly alkotásúak, hogy azok segítségével nagyot ugorhatnak hátrafelé s ezek úgylátszik előőrsök, melyek a közelgő veszélyt a coloniának bejelentik s egyszersmind saját irhájukat is biztonságba helyezik. A termiták sohasem fogadnak be más fészekbelit, még ha az saját fajtájú is. Ellenben él velük számos más rovarfaj, az úgynevezett termitophilok. 3 A Caloterminák minden egyéne képes hangot adni azáltal, hogy lábaival a töldre terpeszkedik és potrohát . lefelé moz- gatja, még pedig különböző gyorsasággal és gyakorisággal, ugy hogy a hang aiighanem megfelelő jelentőséggel bír. A Termitináknál a katonák azonkívül még külön hangot is adhatnak, ha fejüket a torhoz súrolják, vagy állkapcsaikat csattogtatják. Ezen az úton meg- értik egymást. i Különös tisztelet és figyelem tárgya a Termitináknál a 1i- rályné; egész sereg munkás szokta környékezni, csápjaival cziró- gatni, tisztogatni, szóval kiszolgálni. Ellenben dívik náluk a canni- nibalismus is, de csak a fölös számú királyokat, beteg vagy el- nyomorodott állatokat eszik meg, valamint álczákat, ha a colonia nagyobbítása fogyatékos táplálék miatt nem kivánatos. Rendes táp- A délamerikai termitáak. 51 lálékuk bármi állat-, vagy növényrész, még száraz fa is, továbbá a többiek nyálkája, kiböffent .gyomortartalma és ganéja, mely utóbbit csak a kinőtt egyének élvezhetik. A Termes-fajok gombák után élnek, melyeket a fészkükben felhalmozoti leveleken és nö- vényrészeken tenyésztenek. A fészeképítésben nagy változatosság mutatkozik a termi- táknál. A Calotermináké a legegyszerűbb : menetekből áli, melyeket száraz fában kirágnak, -a mi egyszersmind táplálékuk is. A Leucotermes és Amitermes-fajok a fészküket száraz fában vagy földben vájják, vagy egyszerre mind a kettőben; ezek már saját készítette anyagból kis folyosókat építenek, s azokat vékony falak- kal kisebb helyekre osztják és kisebb nagyobb résekkel össze- kötik egymással; ezek a nyilások többnyire oly kicsinyek, hogy csak egyes termita fér át; ezekben a fészkekben nincsen se táp- lálékraktár vagy készlet, se királyi lakosztály. Az összes termitafajok vagy a földben csövet vájnak, vagy külön fészket készítenek hel a föld alatt vagy a föld színén, hol fákon. A föld alatti síma falú egyszerű csövet helylyel-közzel ki- tágítják, másutt meg igen szűkre szabják; belsejében kevés a folyosó és királyi lakhelye nincsen. A föld színén épített fészek nagysága és belső szerkezete igen változó; többnyíre labyrinthus számos folyosókkal, melyek keresztül-kasul átszelik egymást; belső részében tartják a felhalmozott táplálékot. Ily fészek van kétféle: az egyik nagyobbára oly anyagból készül, mely az illető fajnak táplálékul is szolgál, s itt a tápiálék készlete nagy, sűrű tömeg, me- lyen számos folyosó vezet át; a másik nem táplálkozásra szolgáló anyagból áll; építése csaknem mindig egyforma, úgy hogy a kész- lete mindig a fészek belsejében van, A fák derekán, ágaihoz vagy bokrokhoz erősített csőszerű fészek bejárata alul van fedett folyosón át, mely a földszínéig levezet s itt tetszés szerint meghosszabbított lehet; holott a földszínén készí- tettnél nem látható semmiféle nyilás, a mely a föld alatt van. Ezen fészkek legtöbbjének közepén van a folyosóknál jóval nagyobb, csaknem kerek alakú, egyenes és síma aljú helyiség, a ki- rályi pár lakosztálya, melyet azon oknál fogva készítenek oly for- mán, mert a királyné, rendkívül nagy potrohával a rendes folyo- sókon csak nagynehezen vagy épen nem férne keresztül. A többi fészekben fölösleges lenne a királyi lakosztály, mivel folyosóik elég tágasak arra, hogy a királyné azokat bármely irányban be- járhassa. Végül még néhány szót arról a haszonról és kárról, melyet a termiták az embernek okozhatnak. 52 Dr. Silvestri Fülöp. Déli Európában csak két fajta termita él, a trópusokban; ellenben . mindenütt hemzsegnek. Ily vidékeken túlzás nélkül mond- ható, nem lehet követ és a földön heverő darab fát vagy görön- gyöt felemelni anélkül, hogy alatta nem lenne termita. És alig találni ritkás erdőt anélkül, hogy nem látna az ember a fákon nehány termitafészket, — vagy kis síkságot, melyen ne emelked- nének más fajok magas fészkei. Számuk épenséggel tömérdek, és tömérdek a kár, melyet okozhatnak, ahhoz képest elenyésző csekély az a haszon, a melyet tehetnek. Haszon csak azoktól a fajoktól várható, a melyek mocsaras helyeken élnek, az által, hogy a talaj emeléséhez hozzájárulnak. Ha ugyanis a vihar fészkeiket egészben vagy részben feldönti, ezen a víz fölött álló kis szigeten növények, sőt fák is gyökeret vernek, melyek idővel, ha ezek a szigetek összeérnek, nagy terü- letetek kiszárítanak és használhatóvá tesznek. Minden egyéb termita kártékony. A lapályban lakók a talajt rontják, a föld alattiak a fák gyökereit fosztják meg tápanyagától és gyakran a fák kihalását okozzák; a fákban és fákon élők a fát pusztítják ; a legveszélyesebbek azonban azok, melyek fészküket állati és növényrészekből készítik, mert ezek nem elégednek meg száraz levelekkel vagy hasonló növényi hulladékkal, hanem egyéb anyagot is felhasználnak, mint p. o. papirt, posztót, fát, bőrt vagy szárított húst. Sőt Kelet-Indiában él oly termitafaj, mely még az élő fát is megtámadja s elpusztítja az által, hogy m. e. két méternyi magasságig földdel borítja s így a fa belsejébe behat s azt megöli. Azonkívül alig van tárgy a lakásban, melyet a termiták fel nem emésztenének vagy elhurczolnának, sőt maga a ház sem biztos előlük. Kifogyhatatlan az utazók ebbeli panasza. Szudáni utazónak pl. egy éjjelen egész földrajzi atlaszát és távcsövének felét rágták össze; de tönkre tesznek ott minden fából, bőr- vagy papir- s efféléből készült tárgyat is. Mexikóban több fontos levél- tárt, Kelet-Indiában pedig az Európából első ízben odaszállított zongorákat. tették tönkre. Fort. Belga fegyvertárában 4—5 nap lefolyása alatt az összes puskatusokat rágták ízzé-porrá. Forbes utazásról visszatérve, el- zárt lakásának minden bútorát összoroncsolva találta, még a falon függő képek keretei is eltüntek. 1814-ben elpusztították a kalkuttai kormányzó palotáját, melyre a keletindiai -társulat tenger pénzt költött. A Bombay kikötőjében horgonyzó , Albion" angol hajóra is eljutottak a termiták s azt teljesen tönkre tették. Számos utazó említi, hogy este levetközvén, reggel csak ruháik foszlányait ta- eg vase Egy fürkészdarázs életéből. 53 lálták meg, sőt egy arabsról mondják, hogy véletlenül termiták fészkére dőit le alvásra és mikorra felébredt, ruhájátőól teljesen megfosztva látta magát. Mostanában, midőn a trópusok minden vidékét gyarmatosí- tani igyekeznek az európaiak, fontos lenne a termiták kiírtása, a mi teljesen lehetetlen, még egy fészek lakóit sem lehet tökéletesen kiírtani. De lehet számukat tetetemesen csökkenteni, hogyha fész- kük felét letörve, abba 10—15 gramm chloroformot vagy . szén- kéneget, vagy 39/0-os petroleum vagy benzinoldatot beleöntünk : ettől a bentlevők elpusztulnak. Ezen rovarok támadásai ellen való védekezésül igen előnyös lenne a trópusok lakóira nézve, hogyha lehetőleg kerülnék a fa alkalmazását, úgy épitkezéseknél, mint értékpapirok, levéltárak könyvek, posztó és bőrtárak, növény- és állat-gyűjtemények meg- őrzésére szolgáló szekrények és dobozok készíttetésénél. Aszta- lokra és egyéb butorokra talán lehet ugyan fát használni, hogy ha meggyőződtek arról, hogy annak belsejében már eleve nincsen termita, vagy ha az egész felületet alul és fölül vastag firnisz ré- teggel bevonják. Hogyha ezeket az óvóintézkedéseket, kivált új ház építésénél elmulasztják, mindíg abban a veszedelemben forognak, hogy akkor, amikor legkevésbbé várnák, összedől fejük fölött a ház, vagy eltünnek értékpapirjaik s egyéb becses tárgyaik, mert a termita képes a legcsekélyebb résen behatolni és befész- keli magát mindenütt, a hol valami rágni valót és fészekre alkal- mas helyet talál. Egy ftikészdarázs ; életéből Írta LóSY ES fÖZSÉjE II. Ideje már ezek elbeszélése után, hogy a sok kusza ide-oda menés és jövésből végre kimutassam azt, ami megfigyelésemnek új eredménye. Észrevettem, hogy a kis darázs azt a hernyót választja ki, va melyet le tud győzni. A fürgét, az elevenjét, a gyors mozgásút nem bántja, csak a nyavalyást. Ezt mielőtt peté- jét belerakná, megbénítja és csak miután a hernyó megdermedt, szúrja bele a tojócsövét. A nagyobb fürkészekről tudjuk, hogy hasonló eljárással élnek, de a Pteromalus-ról nem tudom, fel van-e SzüMmaÁT A ESYSZVE. 54 JOsA TIözsel Aa hernyó bénulásái valószínűleg a fürkésznek a testürben szivárgó vérbe kerülő nyálváladéka okozta, melyet a rágókkal ejtett sebbe, lágy szájrészeinek kitolásával csorgathatott bele. Erre a föltevésre késztet az a nagy idő, a mely alatt a hernyót mozdulat- lanságba tudta dermeszteni. Eddig némelyek véleménye az, hogy a rürkész rágóinak a hernyó tora táján levő valamely idegcsomóra gyakorolt nyomása okozza a hernyó megbénulását. Én most úgy figyeltem meg, hogy egyszer a test mellső, másszor hátsó részén sebezte meg a hernyót; igaz, mindig a has oldalán. Akkor is a nyálváladék az idegrendszerre bénítólag hathat. Az időt tekintve, amíg egy hernyóval végez, az sokáig tart. 11 óra volt, mikor az első hernyót kémlelve leste, 1 óra és 15 percz telett el, amíg azt megtudta bénítani, 20 perczébe került amíg a petéit belerakta és azután még 3 perczig időzött rajta. Összesen — amíg én figyeltem — 1 óra 49 perczig időzött az elsőnél. A negyediknél már jóval rövidebb ideig, alig "/4 óráig. A többi nap csak megerősítette azt, amit az elsőn megfigyel- tem. Másnap 10 óra 28 perczkor látom, hogy egy bénult hernyón ül a darázs, ki tudja mióta? Ujra látom, hogy marja, hogy ejti hatalmába, hogy őrzi és nála marad több mint egy óra hosszat. Az összezsugorodott hernyó ekkor az üveg faláról leesik és mert nagyítómmal már nem tudtam elérni, a kis darazsat egy szűk üvegbe zárom két apró lusta hernyóval Negyed egyre volt, midőn az üvegbe tettem és hosszas mászkálás után az egyikbe két óra elmult már, mikor belemélyesztette a tojócsövét. A szűk kis üvegben a peterakás mozzanatát jobban lehetett megfigyelni. A Pteromalus darázsnak a hasa közepén mély árok van és ebbe fekszik bele a tojócső, a mely a has közepe felől kezdődik. A végéből a potrohon túl nagyon picziny része kiáll, olyan picziny, hogy szembe sem tünik, de mégis olyan nagy, hogy a peterakásnál a kis darázs végigsúrolva potroha végét a hernyón, oly formán nyitja ki ezt a tojócsövet, mint a hogy a túl hosszú kés kiálló pengéjét lehet kicseklenteni. És ha egyszer a tojócsövet a záróból kiszabadította, az már a közepén megcsúcso- sodó hasból egyenesen kimered, és vissza nem csuklik. A vékony tojócső a petézés alatt kissé ívesen előrehajlik; az állat első két pár lábára nehezedik, míg a hátsókat rendesen telemelve tartja. Egyik hernyónál megfigyeltem azt is, hogy a míg a darázs peté- jét rakta, lágy szájszerveit a testéhez tapasztotta. Talán a nyál váladékát öntötte a hernyóba. A tojócsőnek a szerkezete adja okát annak, hogy miért bénítja meg a hernyót. A szőrös eleven Szazlabuak és pokfélek a M. N. Muzeum gyűjteményében. aA hernyóhoz nem tud oly közel férkőzni, nem tud úgy hozzá dör- gölődni, hogy tojócsövét a hernyón beakasztva kinyissa. És ez magyarázza meg azt is, hogy mért keresi a lepkebábokat. Magam Pteromalus fuparum-ot, mely a káposztalepke bábjaiban - közön-. séges, egyszer a csíkos hátú búzalégy : Clorops taeniopts Meig. nyári bábjában is megtaláltam. Harmad napra két eleven virgoncz hernyót és egy reny- hét adtam a darázs mellé; szüntelenül az utóbbinál sürgölődött, a másik kettőt pedig kikerülte. A negyedik napon már a darázs is alább hagyta a szusz- szal, ő is olyan lankadt bágyadt lett mint az ő beteg hernyói. Sajnáltam, hogy a végit járja. Betelt az ő hivatása. Jól roszul gondoskodott az ivadékáról, jól a maga módja szerint, roszul én miattam, mert az idő előtt kibújt hernyók elpusztultak az ő iva- dékávul együtt. Másnap kimult. Nyugtalan fürkésző szelleme a Pteromalus-ok túlvilágában ébredt fel, és kihült tetemét terpentinbe, majd kanadába balzsamozva átadtam az örökkévalóságnak. Százlábúak és pókfélék a M. N. Muzeum gyűjteményében. Irta Csiki Ernő. A százlábúak gyűjteménye jelenleg 4364 példányból áll. Az első Myriopodákat Frivaldszky János ajándékozta 1853-ban számszerint 2 mehádiai faj 7 példányát. A mult század 50-es és 60-as éveiben Frivaldszky Jánoson kívül Petényi §S a- NE E NÁKIKOZSKÉS KUT a Ze EKTOT nyél magyarorszáoi dr. TÜZGAMEZSESt Nat SKAN LOTS AVAlNTÉS Kedes VK as isvza dőaszrakelet indiai százlábúakkal gyarapították a gyűjteményt. Xántus Já- nos Dél- és Kelet-Ázsiában gyűjtött anyaga 1870-ben nagyban hozzájárult a százlábúak gyűjteményének nemcsak mngnagyobbo- dásához, hanem tudományos becsének emeléséhez is, a mennyiben azt dr. Tömösváry Ödön és később dr. Daday Jenő fel dolgozta és belőle sok új alakot leírt. A mult század 80-as éveinek végéig dr. Gerster Árpád Eszak-Amerikából, d.Machik Gyula Szumatrábólés Vadona János földkörüli útjából küldött nehány százlábú képviselte az összes gyarapodást, míg 1888-ban a Kir. M. Természettudománvi Társulat a 2657 példányból álló T ömö s vá r y-féle magyarországi 56 Csiki Ernő százlábú-gyűjteményt a Nemzeti Muzeuninak nem ajándékozta. E gyűjteményt a következő években a Muzeum tisztviselői, főleg dr. Dadav Jenő jelentékenyen gyarasították és az utóbbinak e gyűjtemény szolgált alapul , Magyarorsszág Myriopodáinak ma- gánrajza" czímű munkájának megiírásánál. A 90-es években Herman Ottó és dr. Lendl Ald od norvégiai, a Kir. M. Természettudományi Társulat különféle kül- földi, dr. Hrorváth G éz a francziaországi és-dr. Proc 0 pp Jlemró mexikói százlábúakat ajándékoztak. 1896-ban dr. Madarász Gyula Ceylon szigetén és 1898-ban Csiki Ernő európai és ázsiai Oroszországban és Khinában gyűjtött százlábúi, utóbbiak Zichy Jenő gróf ajándéka gyanánt, kerültek a gyűjteménybe, majd pedig Biró Lajos új-guineai gyűjtései is. A Myriopodák gyűjteményének tudományos becsét nagyban emeli typusokban való gazdagsága; ilyenek vannak Attems, dr. Daday Jenő, "Bali prpro SÜEWe s titre KON sos BV katt Ödön és idr C:Verhoeti-tól. jávai skorpió. A pókgyűjtemény, mely jelenleg mintegy 24,700 példányt tartalmaz, három gyűjteményből áll. Ezek: az általános pókgyűj- temény, a Kir. Magy. Természettudományi Társulat által ajándé- kozott Herman Ott ó-féle gyűjtemény. és dr. Chyzoers Rome nél gyűjteménye. A pókfélék gyűjteményének alapját azaz egy pók és. öt sskor- pió képezte, melyet Semene Antal kairói konzul 1830-ban ajándékozott. 1846-ban került a gyűjteménybe az első magyaror- szági pók ; ezt Petényi Salamon János gyűjtötte sbáttas füreden. A mult század 50-es és 60-as éveiben a pókfélék gyűj-. teménye alig gyarapodott; egyes példányok ajándékozása az egész Százlábúak és pókfélék a M. N. Muzeum gyűjteményében. 5 7- oyarapodáss eV 1 dirva Be rdümánd, Efrivaldisszak ys Já ntos Kőolviaro sí sánmn os sdr..Kov ács Gyula, Met ejrliksa PF éeremezs ISDN RBKEN Sie z. rdn Cayiz e TARZo Tanel R rá vae 14 Ja nos és a Kir. Magy. Természettudományi Társulat magyarországi, MeGNkvealtassszik ve kmintes kiszázstai e dsakiDrolressresh sas eNÉta jkörs jávai és d. Duka Tivadar keletindiai pókfeiéket ajándékoztak, Xántus János pedig Dél- és Kelet-Ázsiában gazdag anyagot gyűjtött. Nagyobb lendületet vesz a gyűjtemény gyarapodása a 70-es évek elején. Ekkor a muzeumi tisztviselők kirándulásaik alkálmá- val több gondot fordítanak a pókok gyűjtésére. Az általuk gyűjtött anyag vetette meg tulajdonképen a magyar pókgyűjtemény alap- ját, mely azután 1875-ben Herman Ottó pókgyűjteményével, mint a Kir. Magy. Természettudományi Társulat ajándékával gya- rapodik. Herman Ottó pókgyűjteménye az ajándékozó tár- sulat kikötésének megfelelőleg mint külön gyűjtemény kezeltetik és 399 üvegben felállított 215 fajból áll, közöttük több typussal. Ugyanez évben került vétel útján a muzeum tulajdonába dr. Böckh György pozsonyi orvos 1345 példányból álló gyűjte- ménye is. A 80-as években alig mutat fel a gyűjtemény némi gyara- podást. Vétel utján és a Királyi magyar Természettudományi Tár- sulat ajándékaképen álskorpió-gyűjtemény került a Muzeumba, legnagyobbrészt dr. Tömösváry Ödön gyűjtéseiből. A 90-es "években "a : pokgyűjtemény dr. E emdds Aton segédőr személyében speczialista kezelése alá jutott, ki azt főleg értékes kaszáspók-gyűjteménynyel egészítette ki. Az ország kü- lönböző vidékein ekkor újra gyűjtik az an$fagot, ajándék utján pedis drChy zer Korn é lmagyatországi, dé: P r0-er0rpp 1 emő mexikói, dr. Horváth Géza "kaukázasi és Bornemisza fvzardta rbáró novajaszemljai, végresSzéchenyieBélar és Zichy Jenő grófok ázsiai expediczióinak anyaga kerül a gyűj- teménybe. Ebbe az időszakba esík Biró Lajos gazdag gyűj- teményeinek megérkezése Dél-Ázsia-, Uj-Guinea és Ausztráliából ; tőle az utolsó hat esztendőben összesen 3599 pókféle érkezett. 1900-ra. esik a gyűjtemény igen jelentékeny gyarapodása ; ekkor, került ugyanis a Nemzeti Muzeum birtokába dr. Chyzer Klorniél: nagylelkű ajándéka folytán ennek nagy magyarországi pókgyűjteménye. E gyűjtemény 890 üvegben elhelyezett 771 fajt és mintegy tízezernél több példányt tartalmaz; sok benne a typi- kus példány, de eltekintve attól, nagy becse kivált abban áll, hogy 91 9.8) Dr Uhrvk Nándoi dr Cnyzer "s orneéli lés 7 u ezy nes ki B [ drszíósss Attánéde Hungariae" czímű munkája föleg e gyűjtemény alapján íródott, Typuúsaink főlegdr-Chyzer Körnél dr. DadayJenő ELÁSTA TES ONE ŐZ IKES 26 77 VETÉS AZ RAK EP ÁSÁS EZT ENE TETTESEK ZEKE termetét ál Adolf, E. Simon Sőrenseri és dr. T öm ö swáry Ő drö n- től vannak. Ujabb adatok a magyar lepke-faunához. Irta dr. Uliuyk Nándor. Hogy mennyire nem tökéletesek még azok az adatok, melyek a magyar birodalom faunájára vonatkoznak, bizonyítjak leginkább ama közlemények, melyek évrőlévre különféle szakfolyóiratokban megjelennek és melyek arra mutatnak, hogy a zoologosuknak e té- ren még. nagy feladatuk van Különösen áll ez a rovarokra nézve, melyek mindenütt képviselve vannak. Daczára annak, hogy hazánkban is a rovartan körül már régibb idők óta volt sok kitünő kutató"), kik tapasztalataik feljegy- zése .által hozzájárultak a magyar fauna rovartani részének ismer- tetéséhez, mégis "ez alkalommal is több gyűjtő támogatásával abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a magyarországi Microlepidopterák számát tetemesen felemelhetem, habár a kikuta- tott vidék az országnak vajmi csekély részét képezte. Az adatok a következők : Il. Crambus pyramidellus Tr. V. Déva. Ezt a fajt Mallász József az 1902. év nyarán Déva környékén ejtette zsákmányul. Ugy- látszik ott is felette ritka, mert csak egy példány akadt. Eddig egyes egyedül az Alpesekből volt ismeretes. 2. Nephopteryx albicilla H.S. IV. Igló. Ezt a ritka fajt, mely eddig, csak Svajcz, Német- " és Francziaországból volt ismeretes, Ulbrich Ede barátom, ki szorgalmas és szerencsés gyűjtései alkalmából már sok ritka fajt fogott Magyarországon, még 1899. évi julius 30-án Igló környékén gyűjtötte több példányban. 5. Cryploblabes bistriga Hw. I. Budapest (Széchenyi-hegy ) 1597. junius 17-én két példányban gyűjtöttem. 4. Scoparia cembrae Hw. I. Péczel. 1899. junius 20-én egy példányban fogtam. 7) 1. Abali Aigner Lajos, A magy. lepkészet története Kiadja a kír magy Term. Tud: Társ. Ujabb adatok a magyar lepke-faundhoz. 59 5. Pionea (Botyvs) dispunctalis (n. 1. Budapest. Ezen Euró- pában és Kis-Ázsiában honos fajból 1902. jul. 20. és aug..7-én az Adalakban (Svábhegy) egy-egy példányt gyűjtöttem. ÖL AGOZE a IS (ONÍT 17). nderiferana HAS IV. Tornai Ezt a ritka fajt, mely eddig csak az Aipesekből, Déli-Francziaország-, Szilézia- és Japánból volt ismeretes, A.-Aigner Lajos 1901-ben Torna környékén gyűjtötte. T1. Conchylis udana d€Gn. I. Budapest VII. Raduó. Pável János még 1894-ben Radut mellett és 1897. máj. 20-án Buda- pesten több példányban gyűjtötte; Gabrielli Györg v Ujpesten szintén több példányt fogott. 8. Szteganoptycha rubiginosana H. S. I. Budapest. Ezen északnyugati Európából, úgymint Franczia-, Német- Svéd- és Angol- országból, — Hollandia-, [Livónia- és Galícziából ismeretes fajt Gabrielli György Kkákos-Palota körül fögta. : 9. Pamene (Phtihoroblastis) fimbriana Hw. I. Budapest. Ezt a ritka és többnyire északnyugati és Közép-Európában tenyésző fajt A.-Aigner Lajos gyűjtötte 1902 márczius 23-án a Sváb- hegyen. l0. Lita sesterciella H. S. I. Budapest (Adalak Svábhegy), 1902. julius 19-én este a lámpához jött. 11. Anacampsis albipalpella H. S. IV. Tátraházán 1897 jul. 17-én és VI. Deliblaton 1897. jun. 25-én Dr. Kertész Kálmán gyűjtötte több példányban ezen északnyugati Európában honos fajt. 12. Epithectis (Brachmia) Mouffetella Schiff. I. Péczel. UIb- rich Ede még 1896. jun. 15-én fogott a Péczel környékén levő erdőben egy szép tiszta példányt. 18. Paltodora (€Cleodora) anthemidella Wck. I. Budapest. 1898. jun. 95-én az Adalakban és a Széchenyi-hegyen; Gábrielli György újpesti gyűjteményében 8 példányt találtam. 12. Cosmopteryz Druryella 7. I. Búdapest,. Gábrielfli György négy példányban találta Ujpest környékén. Egyébként Német- és Angolországban-, Ausztriában, Valliszban és Livoniában fordul elő. 15. Blastodacna (Laverna) Hellerella Dup. I. Budapest, (Adalak, Svábhegy ) 1595 május 25-én fogtam egy példányát. 16. Elachista albidella Tgstr. (rhynchosporella Hb.) I. Buda- pest (Rákos-Palota) 1901. máj. Sán Gábrielli György gyűj- tOtte. 60 Dy. Uhrwvh Nandor. 17. Gyrácilaria omustella Hb. T. Budapest Ezt a ritka fajt a Csepel szigeten találtam, Gábrielli György pedig Újpesten gyűjtötte. 18. Solenobia Mannii 7. 1. Budapest. Ezen faj eddigelé bíz- tosan csak Ausztriából és Oláhországból volt ismeretes; Tomala Nándor barátom azonban 1902. május elején a budai hegyekben nagy számban gyűjtött bábokat, melyeket valami Psyche-báboknak tartott, mivelhogy ezekhez nagyban hasonlítanak. Miután a kifejlődött lepkét látta, meggyőződött róla, hogy ez az állati nem lehet Psyche s az egész anyagot rendelkezésemre bocsátotta. Csak hosszas ta- nulmányozás után sikerült az állatot helyesen determinálnom. Meg- jegyzendőnek. , tartom " ítt még. : azt as körülményt, "Sn0ogyi jóval a Magy. Birod. . Állatvilág lepidopterái részének összeállítása előt A.-Aignei L a jos nekem nehány száz Microlepidopterát engedett átt s ezekből többi között van a gyűjteményemben Solenobia tri- guella F. R. név alatt két példány. Ebből azt következtetem, hogy valaki már előbb gyűjtötte a Sol, Manniit, mert A.-AignerLajos annak idején arról biztosított, hogy ezek mind magyarországi álla- tok s ezzel e fajnak magyar honossága még bizonyosabbá vált. Különben érdemesnek találom itt Anker Lajos feljegyzéseit idézni, a melyeket szintén A.-Aigner Lajos-nak köszönhetek : , Psyche(r. Solenobia) triguetrella mint báb Budapest minden te metőjén található : 1856. ápr. 10—20., 1871. ápr. 24-én. Mihelyt tavaszkor kizöldül, a báb a krisztinavárosi temetőben a keresztfá- kon lóg: a kis-Svábhegyen köveken; a nagy-Svábhegyen a kőbá- nyában lelhető. A széles zsák a hímé, a keskeny a nőstényé" Ebből kitünik, hogy Anker Lajos ezt a fajt már 1856- ban gyűjtötte és ismerte mint Solenobia trignetrella-t és mindig annak tartotta is; de vizsgálataim alapján ez Sol. triguetrella sem- mi esetre sem lehet, mert ez sokkal kisebb ; amivel azonban köny- nyen fölcserélhetné az ember, az csak a 501. clatrella F. R. lehetne, mely sok tekintetben legközelebb áll a Sol. Mannti-hez. 19. Narycia (Xysmatodoma) astrella H.. S. II. Pápa, Dr. Kertész Kálmán már 1897. ápr. 4-én gyűjtötte ; később 1902. jul. 18-án Gábrielli György 10 példányt fogott. Ezen csak Sziléziában és Morva- Csehországban tenyésző faj Újpest környé- kén nem ritka. 20. Euplocamus monetellus Ld. 1. Budapest. II. Szaár. Ezt a telette érdekes és nálunk nem ritka fajt többen már többször gyűj- tötték, csakhogy mindig az Euploc. anthracinalis Sc-nak tartották, mert fölülről tekintve nagyon hasonlít ahhoz, úgy színben mint Pidonia lhurida Fabr.-ról. 61 rajzban is, sőt a Staudinger-féle katalogus második kiadásában még az anthracinalisnak varietásaként szerepelt és csakis az új Stau- dinger-Rebel-féle katalogusban foglal helyet mint önnálló külön faj, még pedig igen helyesen, a mennyiben a monetellus sokkal nagyobb és fehér mustrázata sokkai dúsabb mint az antihracinálisé, de kü- lönösen szembe tünik a különbség, hogyha a szárnyaknak alsó felületét vizsgáljuk. Szaáron 1898. jun. 5-én több példányt gyűj- töttem, úgyszintén Budapesten (Lipótmező) 1898. jun. 15-én és 1901. jun. 6-án. A.-Aigner Lajos is fogta Budapesten. Ámbár ez a kis sorozat nem tüntet fel oly nagy eredményt, mint az előző években, mindazonáltal igen kielégítőnek mondható. Ez az eredmény nagyban csak az által vált lehetségessé, hogy a Nemz. Muzeumban évek óta felhalmazott anyagot nekem volt szerencsém determinálni s a közt igen becses adatokat talál- tam, valamint Gábrielli György gazdag molylepke-gyűj- teményében is, a. mely színtén meghatározás végett nálam volt; nemkülönben Aigner, Mallász és Ulbrich gyűjtései mind hozzá járultak, hogy a lepke-fauna tökéletesebb legyen. Ezen rövidke, de elég érdekes enumeratio folytán a magyar- országi molylepke-fajok száma 18392-re emelkedett, a fajváltoza- toké pedig 31-re szaporodott. A Magy. Birodalom Állatvilága lepi- dopterái füzetében 1246 faj és 26 fajváltozat van kimutatva, a hat évi gyarapodás tehát 146 faj és 5 fajváltozat, ezekhez hozzá szá- mítva a Macrolepidopterákat, melyek száma legutoljára 1427 faj és .526 fajváltozat volt, valamint a dalmát macrokat (Rov. Lap. VIII. 150. 68 faj és 48 fajváltozat) az ismert hazai fajok száma 2887 faj és 597 fajváltozatra rúg. Pidőonia iúrida: Fabr:ról. Irta Csiki Ernő. Az utolsó évtizedek coleopterologiai irodalmában ezen bogár elnevezése- s értelmezésében nagy zavar van, többnyire egyik fajváltozatát tekintik a törzsfajnak, illetőleg a Fabricius- tól leírt alaknak, sőt Fabricius-nak 1792-ben leírt Leptura lurida- ját legújabban külön névvel jelölték. Mindezek arra bírtak, hogy az erre a Cerambycidára vonatkozó irodalmat átvizsgáljam és a kérdést a mennyire lehet tisztázzam. ENANDE EGE S e(Entom koyste aZ patadó H92) eléításaió a következő : 62 Csiki Ernő. ,28. L. ferruginea clytris testaceis, Habitat in sylvis Herciniae Dom. Helwig. Praecedentibus minor, Caput k thorax rufa, immaculata. Elytra testecea. Corpus rufum, femoribus apice nigris." Egyik később (1801) megjelent munkájában (Syst. Eleuth. II., p. 359.) Fabricius fenti diagnosisának első két sorát közli, azonfelül fenti munkáját és Panzer leírását és rajzát (Faun. German. 69; tab. 16.) is idézi. Wabiráarcius és, Banzer leírása és útóbbínak: sszímezett ábrája alapján tehát törzsfajnak a Pidonta lurida azon alakját kell tartanunk, mely egészen vörhenyes, csak szárnyfedői barnás- sárgák és a czombok vége feketés. Ormay Sándor 1888-ban (Adatok Erdély bogárfaunájá- hoz. p. 45, és Wiéner Entom. Zeitg. VII, p: 168.) elválasztja "a törzsfajtól var. Ganmglbaueri név alatt azon Közép-Európában sokkal közönségesebb alakot, melynek feje, előtorra, középső és hátsó lábai (a czombok tövének kivételével és két hosszukas folt a szárnyfedők oldalszéle mellett fekete. Pic (Matériaux p" serv.. Vétúdej d. ongicorűésselő perdssts9nőb a var. Ganglbaueri Ormay-t a Leptura suturalis Oliv.-vel syno- nymálja, később pedig (Matér. Longic. IV, 1., 23, 1902) a suturalis leírójaként már Fabriciust említi. Utóbbi állítás határozottan téves, mert Fabricius Leptura suturalis-a a mostani Cortodera humeralis var. suturalis, ennélfogya Fabricius süturalis-át még egy másik fajra is (Pidonia) alkalmazni nem lehet és ha ez mégis megtörténik, az a használatos nomenclatura-szabályokkal merőben ellenkezik. A mi pedig Olivier Leptura suturalis-át (Entomologie. IV. No. 73, Leptura, p. 383, t. £ Tf. 49., 1795.) illeti, sazsatleírásmésmas ábra alapján Pidoniá-nak bizonyul és nagyjában a var. Gangl- banert-nek meg is felel, de mivel Olivier nem mint újakat közli, hanem Fabricius leírását idézi, annak Leptura suturalis-át azonban felismerte, ennélfogva a suturalis Oliv. (nec Fabr.) csak a var. (Ganglbaueri synonymájaként idézhető. Fentiek alapján a Pidonia lurida két alakját különböztetem meg, ezek a typikus alak és a var. Ganglbaneri. Leírásuk a következő : lurida Fabr.: Feje, előtora és némelykor a mell is vörhe- nyes, csápja, lába, szárnyfedője és teste alul barnássárga, a kö- zépső és hátsó czombok vége és ritkán a fej hátulsó, szűkített része, a csápízek töve és a torpaizs is feketés. Aú ali Pidonia lurida Fabr.-ról. 63 var. Ganglbaueri Ormay: Feje, előtora és teste alul szür- késfekete, barnássárga szőrökkel fedett. Csápja fekete, az egyes ízek vége azonban rendesen vörhenyes, némelykor az első ízek egészen vörhenyesek is lehetnek. Szárnyfedőinek varratja, (de nem mindig) két hosszukás folt az oldalszél mentén és középső és hátsó lába (a czombok töve és a lábfejízek barnássárga talpa kivételével) feketék. A typikus Pidonia hurida Fabr. faunaterületünkben ritka. A M. Nemzeti Muzeum gyűjteményében nehány régi magyarországi példányon kívül, csak 1—1 mehádiai (Frivaldszky) és dévai (Mal- lász) példány van. A var. Ganglbaueri Ormay nem ritka, előttem a következő helyekről származó példányok vannak: I. Bihar. III. Koritnicza, Tátraszéplak, Tátrafüred, Barlangliget. ÍV. Mármaros (Hoverla gát). V. Vöröstoronyi szoros (Lotriora völgye), Cibin- hegység. VI. Herkulesfürdő. A faj synonymiáját a következő összeállítás mutatja : juttatta Dre tés; EntomauSyst, "2 par aza (179295 SYsSE EST a első o 08019 TE al. — Panzer, Faun. Gena tod et lon teeptirelesse Ké üls tere Kaler Buropás; IX, p. 79. (1847) [Grammoptera]l. — Bach, Kaferfauna Noid- und Mitteldeutschl. III, p. 53 (1856.) [grammoptera.] s (én are dola ureés Merherzook-bots GeseWien XXX p. MAO (1882.) [Pidoniá.] — Seidlitz, Fauna Transsyiv. p. 836. ÜISJNHEHozdonad s Pie seMatér., tVongie. " Tép: "6. (1891) [Pidonia.] ELVOLT KON KEZE sa Matés Loneies a VS SS pe 231902) [I Pidonta.] var. Ganglbaueri Ormay, Adatok Erdély bogárfaunájához. p. 45. (18388.) ; Wiener Entom. Zeitg. VII, 1888, p. 168. [Pidonia.] — Seidlitz, Fauna Transsylv. p. 836. (1891.) [Pidonia] suturalis Olivier (nec Fabr.) Entomologie. IV, No. 73, p. 30. (Mo) iepturajr— Pie Matér. Gongie. Tp. 95 (AS9196 Catal. bibl. synon. Longic. p. 24. (1900); Matér. Longic. IV, EPS ZBSE LÖ0Z A non Réaoir)" Bezdonia) . lurida Bach, Káferfauna Nord u. Mitteldeutschl. III, p. 58. (1856.) part. [grammoptera] — Mulsant, Coléopt. de France. Longicornes. p. 571. (1863.) [Pidonia.] lurida var. a Küster, Káfer Europas. IX, p. 79. (1847.) [Grammoptera.)] Különtélék. , A magyarszági pillangók magánrajza." Irta A.-Aigner Lajos. Ju- talmazott pályamü. A kir. m. Természettudományi Társulat 1902- ben a Bugát-alapból valamely állati nemnek, kisebb családnak vagy rendnek monographiájára pályázatot hirdetett, a melyre három pályamű érkezett be s ezek közt volt két entomologiai, melyek közüi egyiknek kiadták a jutalmat, a másikat pedig dicséretben részesítették. Az előbbiről a pályabírák (Dr. Daday Jenő, FL-es mean ONOS Tés TU GEkEott vá ta EG észda) VraskoMetkező véleményt mondották ki egyhangúlag: , E pályamű 226 írott lapon a ná- lunk eddig megfigyelt nappali lepkék kimerítő természetrajzát adja. A szerző rövid általános bevezetés után részletesen leírja az egyes nemeket, fajokat, fajváltozatokat és eltéréseket, ismerteti hernyó- ikat, éltmódjukat, földrajzi elterjedésüket és hazai termőhelyeiket. A nemek és fajok könnyebb meghatározására analytikus táblá- zatok szolgálnak. Az egész munka a tudomány mai színvonalán áll, és irodalmunkban valóban hézagot fog pótolni, mert nem cse- kély számú hazai lepkészeink eddig csak idegen nyelvű kézi könyvekre voltak utalva. Haszonnal fogják forgatni e munkát nemcsak a szakbeli lepkészek, hanem a kezdők is, kivált ha a munkához jellemzőbb alakok bemutatására még nehány színes tábla is imellékeltetnék." A másik művet ,A magyar birodalom díszbogarai" írta Csiki Ernő. Erről a pályabírák következőleg nyilatkoztak ; , E pálvamű afauna területünkön eddig fölfedezett összes Buprestidák monographiáját akarja adni; de a benyujtott rész csak az első 8 genust tartal- mazza. A szerző maga bevallja előszavában, hogy ez az egész munkának csak mintegy hatodrésze; munkájának többi része is készen van ugyan, de ezt nem nyujthatta be. A benyújtott rész arról tanuskodik, hogy a szerző tárgyát s annak világirodalmát tökéletesen ismeri s avatott kézzel fogott monographiájának meg- írásához. Ha munkájának többi része is oly szakszerű alapos sággal van megírva, mint a benyujtott rész, akkor az bizonyára megérdemelné a pályadíjat." Biró Lajost, a kiváló természetbúvárt, szerkesztő bizottságunk tagját, Ő Felsége a Nemzeti" Múzeum tiszteletbeli őrévé nevezte ki. Birótrez az örvenderes hír smátonem a: hazában éri HAZzetdeI kemény tél nagyon megviselte egészségét, úgy hogy orvosai és barátai unszolására melegebb éghajlatot keresett fel: január 29-én Tuniszba utazott és jelenleg Sfax tengermelléki városban tartóz- kodik. A rovarok társulásáról. Nemcsak a vízi állatok egynémelyikénél bámuljuk a csendesebb magatartást, midőn életenergiájuk csökken, midőn mintegy készülődnek a téli alvásra, vagy érzik, hogy el- pusztulnak, hanem a szárazföldi rovaroknál is tapasztaljuk, hogy Különfélék. 65 azok mielőtt életenergiájuk teljesen kialudnék, vagy téli álomba merülnének, türelmesebbekké, szelídebbekké válnak, egymás mellett vagy közel egymáshoz maradnak, megpihennek, különösen ha közös búvóhelyre találhatnak. 1902. szeptember hó 27-én két a pók által összeszőtt levelet tataláltam, melyeket: három napig a pókon kívül a Coccinella gninguepunctata és az Oncotylus decolor használtak búvóhelyül. A Coccinella és az Oncotylus az egyik oldalon mentek ki, a pók a másikon. Az orgonafán Gracilaria syringella hernyói által készített fé- szekben és a körül Coccinella gninguepuncata, Thyphlocyba rosae, Hemiteles fulvifes voltak, továbbá Gracilaria syringellá- nak egy hernyója és egy bábja burok nélkül, valamicskével na- gyobb a szövetben lévő rendes báboknál, Tropicoris rufipes, Lim- nophilus decipiens és Limnmophilus vibex. Az említett állatok közőtt roppant sok Thyphlocyba rosae volt és röpült is. A 7Thyphlocyba rosae tömeges fellépése megelőzte a nagy esőt, mely vagy 3 napik tartott. Az elősorolt állatok között latható még az Oncotylus decolor és a 7rombidium holosericeum. Jóllehet a legheterogenebb elemekből állott a társaság, mégis meglehetős jó viszony volt közöt- tük. November elsején már teljesen megbomlott a társaság, az említett állatok közül egyetlen egy sem volt látható. A Coccinella jelenlétét meglehetett némileg magyarázni, mert a közelben Chry- santhemumok voltak, melyeket nagy számmal leptek el a levéltet- vek. A Phryganeidák oda való tömeges röpülése, úgy látszik szintén a Chrysanthemum hatása alatt állott, minthogy a növénynek kelle- mes illata valószínűleg a hely felé vonzotta. A Tichocoris azon- ban nem talált volna bő lakomát, mivel csak egy hernyó volt a fészekben. Hemitelesnek sem vo:t keresni valója, minthogy hím volt, és mi lett volna a czélja a Zrombidium és Oncotylus meg- jelenésének, ha csak nem az életviszonyok megváltozása az ősz beálltával. 105 dés Légyálczák élő lepkében. Az Acherontia Atropos L. egyik példányán még tavaly észrevettem, hogy a 8—10 nap óta kifeszí- tett, különben csaknem megszáradt állatnak a potroha megnyúlt s igen puha. Ebből a szokatlan körülményből azt következtet- tem, hogy potroha tele van Tachina-álczákkal és hogy ezeket megöljem, a potrohot alaposan leöntöttem benzinnel. Az eredmény meglepő volt, a potroh csakhamar a rendes alakjára visszahúzó- dott és nehány nap alatt teljesen megszáradt. Ugyanezt értem el az idén három ízben, a midőn megnyúlt puha testű példányokat mind- járt a kifeszítés alkalmával benzinnel leöntöttem. A.-Aigner L. Irodalom. Schultze, A. ZurKenntniss derbis jetzt beschriebe- nen Allodactylus-Arten des paláarktischen Gebie:s, (Münchener koleopterolog. Zeitschr. I. 1903, p. 174—177.) 66 Irodalom. Az Allodactylus-fajok meghatározására szolgáló kulcs. E genus újonnan van körülírva és egynehány eddig idesorolt faj belőle kiküszöbölve. A magyarországi fajok közül ide tartoznak : A. exiguns Oliv., affinis Payk. és asperatus Gylih. (macrasper Reitt., Buda- pest, Horvátország.) A többi 6 faj legnagyobbrészt szibériai. Csiki Ernő. 3E Schultze, A... Bemerkungen zur Uebersicht der Coe- larordte s Art en aus dem CIotero pite em e oskbioteő nus cidnortrhinus Th oms. (Münchener koleoptesolges ZENSGAKNLESDOST EDE KÉL Reitter nem régen (Wiener Entom. Zeitg. XX, 1901, p. 86— 88) összeállította a Coeliodes-genus egyik alnemébe (Cidnorrhinus) " tartozó fajok meghatározására szolgáló kulcsot és ez alkalommal két új fajt írt le. Schultze most kimutatja, hogy két faj (radula Hochh. és asperulus Faust) nem ide, hanem az Allodactyilus nembe tartozik, az új Cidnorrh. Kaufmanni, melyet Szabolcson gyűjtött Kaufmann Ernő dr, pedig nem más mint Homorosoma validirostris Gylih. (Speiseri Friv.) és a Scleropteridákhoz vagy inkább a Rkhinoncidákhoz tartozik. Csiki Ernő. xk Daniel, Dr. Karl... Bestimmungstabellen der europái- sehen. Koleopteren CII. (Nebriimi NOEL pdae eni ep archyp a c nyari zkt Duarte tdtán at ssá tsz ot hUKSáTStaái und. Lorocerini) BEBine Vorarb elit ölMŰNcH8ASE koleopterologiséhe Zeitschrift. I, 1903, p. 155-—173.) Szerző a lent felsorolt futóbogár-nemzetségek meghatározó táblázatán dolgozik, ez azonban nagyon nehéz munka és még sok időt fog igénybe venni, ennélfogva jegyzetek alakjában közli tanul- mányainak eredményét. E dolgozatban Nebriinikről van szó és pedig főleg alpesiekről. Nehány új faj leírásán kívül említendő a Nebria genus újabb felosztása; új alnemek a következők: Oreo- nebria és NMebriola, ezekhez járulnak még a régibbek közül Nebria s. str-. Helobia Steph. és Altaeus Bon. A Reitter-féle Nebria velebiticola-ról, (croatica Dan. i. I.) mely a Velebitben él (leg. Padewieth), kimutatja szerző, hogy az nem a N. atrata Dej. rokona, hanem a bosnica, illetőleg .Hellwigi és Dejeani csoport- jába tartozik; Reitter leírása némely pontban még ki lett egészítve. — A szárnyak kifejlődése alapján a Lezstus-nem is új beosztást nyer. Fajaink közül az egyes alnemekbe a következők tartoznak : 1. Leijstus (Fröhl.) Dan. — -ferruginéus L. és rufescens ES 2: Pogonophor ns (Latr.) Dan. — spinibarbis F., fulvibarbis, mon- taunus Steph. rufomarginatus Duft. és nitídus Duft., 3. Oreobius Dan. — gyacilis, Büss., A Te VS b árdi S MD Ana st —, MITSEM SMESEÉS alpicola Fuss. Csiki Ernő. ROVARTANI LAPOK" Heft 3. Márz 1903. S. 45. L. v. Aigner-Abafi: Über Mimicry II. (Schluss.) S. 49. Dr. F. Silvestri: Die südamerikanischen Termiten. Auszug der diesbezüglichen Publicationen des Verfassers. S. 53. J. Lósy: Aus dem Leben einer Schlupfwespe II. Pteromalus greift nur matte, schwache Raupen an und legt sie vor der Eierablage lahm, indem er sie am Bauch beisst und in die Wunde aus dem Munde eine Ausscheidupng trauft. Hierauf erfolgt die Eierablage. Die Legeröhre liegt in einer Bauchrinne únd nur ein kleiner Theil ragt über den After hinaus. Mit diesem : fáhrt Pteromalus über die Raupe hin und dadurch wird die Legeröhre befreit, hierauf in die Raupe gesenkt, wobei das Thier sich auf die vorderen zwei Fusspaare stützt, die Hinterfüsse aber frei hált. S. 55. E. Csiki: Die Myriopoden und Árachniden des Ungar. National-Museums. Den Stock der Myriopoden-Sammlung bildet die Sammlung von Dr. E. Tömösváry (2697 Exemplare), welche die Ungar. Naturhistorische Gesellschaft spendeje. Dieselbe wurde durch vers-hiedene Sammler, namentlich Dr. E. v. Daday, J. Xan- (Asien) und L. Biró (Neu-Guinea) ansehnlich bereichert und záhlt bereits über 4000 Exemplare. Die Arachniden-Sammlung war, trotz mancher Spende ziemlich belanglos, bis 1875 die Ungar. Naturhistorische Gesellschaft die Sammlung von 0O. Herman (215 Arten in 399 Fláschchen) und spáter die Sammlung der Pseudo- skorpionen von Dr. E. Tömösváry spendete. Durch Kauf kam die Sammlung von Dr. G. Bóckh hinzu. Dem Custos-Adjunkt Dr. A. Lendl verdankt man die werthvolle Sammlung von Kreuzspinnen. 1890 aber spendete Dr. K. Chyzer seine reiche Sammlung unga- rischer. Spinnen (771 Arten in ca. 10000 Exemplaren). Durch weitere Zuzüge, namentlicn von L. Biró. (3600 Stück) wurde eine Gesammtzahl von ca. 24,700 Exemplaren erreicht. S. 58. Dr. F. Uhryk: Neuere Beitráge zur ungarischen Lepi- dopteren-Fauna. Aufzáhluug der für Ungarn neuen 20 Microlepi- dopteren-Arten, mit welchen die Anzahl derselben nunmehr 1392 Arten mit 31 Variationen; die Zahl aller Lepidopteren Ungarns aber auf 2887 Arten mit 597 Variationen gestiegen ist. S. 59. E. Csiki: Uber Pidonia lurida Fabr. Es wird darauf hingewiesen, welch Durcheinanderin der Synonymie dieses Káfers herscht. Als Typus (lurida Fabr.) hat jene Form zu gelten, die ganz rothgelb ist, einfárbige gelbbraune Flügeldecken und schwarze Spitzen der Mittel- und Hinterbeine besitzt. Alle dunklen, grau- schwarzen Exemplare, deren gelbbraune Flügeldecken neben dem Seitenrand zwei lángliche scnwarze Flecke und manchmal auch eine schwarze Naht besitzen, deren schwarze Fühlerglieder an der Spitze meist röthlich sind und deren Beine, mit Ausnahme der gelbbraunen Basis der Mittel- und Hinterschenkel und der Tarsensohle, schwaárzlich sind, gehören zur var. Ganglbanueri OÖrmay. — M. Pic. (Mat. Longic. 1, p. 29 resütuirt füg sOsESamsis baueri Ormay Oliviers Leptura suturalis, neuerdings (Mat. Long. IV, 1. p. 23) aber führt er nicht Ol1v. sondern őEraib rwals ssátatani der suturalis auf.. Dies ist nicht richtig, denn Leptura suturalis Fabr. ist die heutige Cortodera humeralis var. suturalis, also kann der Fabricius sche Namie nicht noch auf ein zweites Thier (Pidonia) verwendet werden. Auch der Oliviersche Name besitzt vor var. Ganglbaueri Orm. nicht Prioritat, da Olivier (Entom. IV. No. 73; Leptura p. 30.) Fabriciúss Citat aufführt, also" "kein neues Thier beschreibt. Nachdem aber Olivierrs Thier thatsáchlich der var. Ganglbaueri entspricht, er also die Fabricius"sche Art verkannte, so ist suturalis Oliv. (nec Fabr.) nur als Synonym der var. Ganglbaueri aufzuführen. Die ganze Synonymie ist auf pag. 63. im uúungatisehen iext zúletsehen Kleinere Mittheilungen. 5. 64. Monographie der [JTJagfalter Ungarns. Von L., v. Aigner-Abafi. Preisgekröntes Werk." Die""kgl. ungar. "Natur- wissenschaftliche Gesellschaft schrieb 1902 aus dem Bugát-Fond einen Preis aus für die Monographie irgend einer Thiergattung, kleinere Familie oder Ordnung. Unter den eingelaufenen Concur- renzarbeiten befanden sich zwei entomologische, deren eine den Preis erhielt, dieandere aber mit Belobung ausgezeichnet wurde. Uber erstere gabén die"Preisriechter, (Dr: Ev. MD aday NOS EVE maar DG skleétgve Horváth) folgende einstimmige Meinung ab: , Dies Werk giebt auf 226 Ouartseiten (Schrift) eine eingehende Naturgeschichte der in Ungarn bisher beobachteten Tagfalter. Nach einer kurzen Ein- leitung beschreibt der Verfasser die einzelnen Gattungen, ÁArten, Varietaten uud Aberrationen, die Raupen und ihre Lebenweise, die geographische Verbreitung und die ungarischen Fundorte. Zur leichteren Bestimmung der Gattungen und Arten dienen analytische Tabellen. Das Werk steht auf dem heutigen Niveau der Wissen- schaft und wird in der ungarischen Literatur eine Lücke ausfüllen" etc. — Das zweite : Werk ist: , Die Buprestiden Ungarns". Von E. Csiki. Hierüber ward folgende Ausserung abgegeben: , Dies. Werk will eine Monographie aller Búprestiden Ungarns bieten ; allein der Verfasser hat nur den sechsten Theil der fertigen Arbeit eingereicht. Dieser Theil bekundet, dass der Verfasser seinen Gegenstand und dessen Weltliteratur vollstándig kennt und mit berufener Hand an die Abfassung dieser Monographie schritt. Wenn auch der übrige Theil des Werkes mit solch fachmánnischer Gründlichkeit verfasst ist, wie der eingereichte Theil, so würde inhm sicherlich der Preis zuzuerkennen sein." ú s. 64. L. Biró, der ausgezeichnete Naturforscher wurde zum Ehrencustos des ungar. National-Museums ernannt. Zur Herstellung seiner Gesundheit ist derselbe Ende Januar nach Tunis abgereist. I BEBEZSZEZEZEZEBEZEBSZEZEZEBEBEZEZEZEZEZEBEZE S SA XXII. számu legujabb és több ezer Ki 5 GCOLBEGOPTERA WAJT tartalmazó árjegyzékem megjelent, s azt kivánatra postán ingyen elküldöm. Tavarnok u. 7". N.-Tapolcsány. " ; Kelecsényi Károly. — EREZEZEZEZEZEZEZEZEZEZE ZET SEBE ZEJEZEZEZESEÍS Coleoptera: -kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb " rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, " iskoláknak, gazdá- szoknak és erdészekuek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajbó álló rovar-készletemet. Honi taunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményéket - olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. ; Megkereésésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Kraássó-Szörénymegyeé:) Merkl Ede. : Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- : fonala: Irta: Dr. Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az 1—T. füzet: az első füzet a szisztemátikai részszel kezdődik s az Eneklők rendjének négy családját, ugymint: a varju-, sárga-rigó-, seregély. és pinty- "féléket; a második füzet a pacsirta-, billegtető- és poszátajéléket; a har- madik a vizirigó-:, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a bipőke- " czinege:, küllö-, famászó-, gébics-, selyemfark-, . fecske- és- légykapóféléke az ötödik -a rikácsolókat, kakuk-, harkály-" és bagoly-féléket, a 6, a ragadozókat a .7., mely most jelent meg, az fevezőlábúakat : és : Midalukúaka . tartalmazza. i A munka díszes kiúllításban, a szérző eredeti rajzaival, és színes táb- lákkal, guart formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az álta- lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az útolsó füzetben a tárgymu- " tatóval egyetemben jelenik meg. 6 Előfizetésiz árd 1—1 füzetnek 3 kor, az egész munkának £0 korona. Az előfizetési pénzek a Magyar Nemzeti. Muzeum; Igazgátóságához vagy a Rovartani Lapok szerkesztőségéhez czímzendők. CADTAKOG DER : Lepidopteren des palaearctischen Faunengebietes. Von Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. SES ese sk a a NEHOL EMEN Band eedünden? zs Preis 525£O Kronen Szerkesztőségünk útján is megrendelnető. ! ( A § Entomologiai művek. . Altalános. A Magyar Birodalom Állatvilága, (Hanna Regni. Jun riae). TII. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. "Természettudományi Társu Ára 35 ikor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. JÁatá zén utátikés SU tök " kitömesére: s eltartására, "és: csontvázak készítésére, ábrákkal F ko 40 AI. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok: megism .résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. OS A rovargyűjtő" 1 kor, 60 ll. Legtényi §.. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjusági számára, kötve. ií kor. — Kriesch ]. A róvarok" világa. 16 ábrával 80 ll. — Kirándulók zsebkönyve: 70 rajzzal, kötve 3. kor. 50 ll. — Dr. Lendl A: Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények. konzerválásához 80 fil. — Dr Dáday ].Rovar- tani műszótár; 1 kor. 60 (ll. — Hojjer, Praxis der Inséktenküunde. 8 kör, - Kolbe, Eintührüng in die Kenntniss der Insekten 17 kor. ose deto ÉTÉ Hymenoptera. Mocsáry S. A. magyar fauna fémdarazsai 2 kör. 40-AN. A magyar launa másnejű darazsai 2 táblával1 kor. 20 (ill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kör. 20 fill. Földünk témdarazsáinak magánrajza 40 kor. ; § TTL ÉS Lepidoptera. Bein KR." A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése; és gyűjtése 2 kor. — JA, Aigner E.CA -lépkészet története Magyarországon 3. kor. —. Aigner- Pável- Ülivyk, Magyarország lepkéinek jegyzéke HI kor sé Be: ge, Schmettérlingsbuch . 8. AuA.. 1800 .Abb. auf 50 farb. Taféln 25. kor 90 fll, — Hofmann, Die Gross- Sehmetterlinge Europas 2. AuA. 2000. Abb áuf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der: Gross-Schmetterlinge. Europas " 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. : kés É KEKSZ NLÉ OS Diptera. Zömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékéiről 3 tábl. 60. (ill; — Kertész K.:Catalogus Tabanidavum orbis terra- " rum. universi. 6. kor. Ve 4 Hi Mesa kél VESZETT ALKES JEGET A Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor, 80 fill; — Bein K.A kiss bogárgyűjtő.. A: bogarak ismertetése és gyűjtése 2 "kor. " — GCatier, Káferbuck 5, Aufi. mit 48 color. Tateln 24 kör. — Seidlitz, Fauna Transsyivanica" 12 kor." Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek " ismeretéhez 40. fill.. A: magyarországi Psyllidákról 40. fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza: 2 tábl. 60 fill. ; SSA I AZÉ ÉS Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Puugur Gy. A magyaror: szági tücsökfélék terinészetrajza 6 tábl. 5 (kor. — Kohaut: R. Magyarország 4 szítakötő-féléi. 8-színes tábl. 2 kor, 60 fil. lek MEGÁ AZZÁ Hesg jé i Myri poda. Dr.:Daday "]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. ; Feszt TS UGN, MANN ZÉS ET 8 Arachnoidea. Dr. Clwzer "K. és Kulczynski E. Araneac- Hungariae 8 kötet 24 kor, — Herman O., Magyarország pókfaunája 2 kötet, "csak a. 2— 3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kérekhálós " pókok természetes osztályozása 1 kör. Kávpeles L." Adalék Magyarország. atkalaunájához. 8: táblával 2 kor. vélt E LEE EK NALA JEA (EN SSBÓSI ES Crustacea : Dr.. Daday ]. A Magyarországban "eddig, talált szabadon" élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl, 3. kor. A magyarországi Branchipus- "(ajok átnézete. 1. kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 ko Catalogus EHndomyechidarum. éeebssktő í Conseripsit HEGYÉRE SZ MÓRA ÉS KÖNÉ . .Ernestus Csiki. —. E AZGTNBK TÁESÉK A Muúsaego. National! . Hungarico editus; Rudapestini 1901. 88 ; "Ára 8. korona. a adbugk te f5e SIREN x Li E művek -szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. Ha ESZA KS AZ s Ko S.bhridl Sándor könyvnyomdája Budapest. "VI. Szerecsen-u 6. SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES MGM [111111