4501 0 Tuzef EC 8. KEZÉBE [/ 461 KA S A tála .R873 ENT (98 ; vi vá 2 ú ? T i 4 S ( agz ag áge in agy age gp rült ér 2 Aagz agz agy age 3 agy agy agy agy Let LES ő sa ötös zös evés vis zés zése G3 ILLÉS LES LES TÉS TÉS ZS ZÉS is eős ap nöszészt GB ETTT S z Ete ee ee eg Ezsi sie ztzázeka 5e De. 44 Vg 5 a CL arol 77A8I:X. kötet. 1903. junius 6. füzet. PV e —— ROVARTANI LAPOK Aaa AG 0 kaja 3 ba a SAAPRaDAa PA a ela Aa Aa FEK 447 Kv Av LIVYI sie ah ag sa V ta 9 ke : sára Sd bv Bv de tk HAVI FOGYÓIRAT ha 9 gk 96 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra [8E sel I ágÉS aa PA DR. BEDŐ ALBÉRT " BIRÓ LALOS. . DR. CHYZER KÖRNÉL "DR:-ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR ar agy Ja oko. a oj. u ci Bg 3 54258 T 44v Bv bv she Ar BOT 2 7 vit KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL AWE AY LNZ gr ag áj Ég ESZS RÉS LÉSZÉSI SZERKESZTIK Ő szt - Ld vis s4Avr v Yv sZ vá A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. TEGN Ze 41 ad Í ól ak Gy ii ng pi ag HA az 4) A A 4 Gy] AA KS AS 1 ig. vga! S; HZ HSZ kest GYA Í05 fa és 1 2.4 alj els a 270 v te 4 ps rtl Pitt SBEN [sat élés A vis a afa e a.2 sa )apkapkadst a JOY te . a ho) BGYHV TEDW zt. éj A sáv sze v é Ve be ej BUDAPEST; 19083. A ROVARTAND LAPOK SZERKESZTŐSÉGE es KIADÓHIVATALA VS MOLNÁR-UTOZA 24 4 af af a 9 ua A a eza e a zó sszemámztat Éz — tg zészsázszmzárá sssttzászét —zz 2 4v zt zokog £ d st sás. köze se sa szesszel sze sa égő ele sie sg ae ek cz Bs [A BE elt se ejt sé jé-ele ss je te vie ete pjt öt v úg it ejt sie je sie se jr see Megjelenik minden hónap első napján, julius és augúsztus havak kivételéve Előfizetési ára égész évre 8 kor. ú4 GYI 0 Vg VI uo GYÖTT ís vkv ej 71 se 4 v s CE LÉESE E Tartalom. ks takes Sk mag var opál TRC gyarap) dása 4910 ben; jét ÉT Aigner SZÉ "Magyarország Cerambycidái, IE írta. Csiki Ernő. sás "A fepkék földrajzi elterjedése. [6tá A. digner Lajos. : ; 7. Tampides boetiéus; Irta URryk: Tipadatz EZÉSE SZSÉLAN SZ "-Goleopterologiai jegyzetek. TI. Irta Csiki Ernő, 5. sé : 1; bj magyar molypille ÉERLSÉBÜS Uhry e ER Irta. 5 Ai ígner Lájós BSZ keze "Kiönfélék : 6 SZERELÉS KÓR ; Trzketss Macroglossá steltatarum,; Irta 85; E 8 ő KEGNSZE ETÉNT KSE 4 , A Tövarevő növ ényekről LASSAN TEK ŐÉS ZT VER ÉR S ZT BNO SL EZÉ ve. "Anyamének- mesterséges tenyésztése; S érsz bő Álczákat szülő DOBALNEM NAT BENT Ög A ÉS S ÉÉÉSÉÉ ette SERASANŐ KÖ LSZGNÉTAÉTÓJ A zi tó ztés él EZ K S ia AkA Ti féta lán T KEST ÉNI INTÉ E a Rovarálczák forró: vizben. SáZ 35 é COZÉRAESÓ AZ SZET ÉS Irodalom a : ; g Petri. K- és" Reitter E. "közleményeinek ismertetése : Irta Csiki Er, A kir: magy. — Természettudományi Társulat "aatta T szakosztálya minden " hónap első ZEKE GW. Eszterházy- , utcza 16.) ülést tant V éndégeket . szívesen lát EZEL éz SERA hudapástt öltomoludusái jntadat pénteken este a -M — 7.5 féle ELME E ESSÉK 8 HRJRTKOZTÉKE JEGES ESZES St EN si Hedvezmény. még szolgáltatnak Új előfizetők fele áron - jáápkatjákó TAZAONK kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre ; ezek kövi EGK . áron kaphatók: 1. kötet 10 kor, AL kötet. 6 kor. Az 1. és 5. ; tet készpénzben visszaváltjuk. - Sales Az előfizetési Ps kiadóhívatalinkhoz w, Molnár 88. czímzendők. ; ; ft 65 : Cöléoptera-daplumímáat . eginkább. e ám atát azt A x3 ú féhérvár RAS ró e más bogarakra elcserélni. ! 5 ájátlatókat kérbk a Seas ee e Székesfehérvár: z E e Ös3 éra je szé ÖSSZ RÉS. SÁS ES a SE kt ELSE MÉ Ne Észt 209 TÖBYESA A magyar lepke-fauna gyarapodása 1902-ben. Irta A. Aigner Lajos. Lepke-faunánk 1901-ki szaporulatának felsorolása alkalmával (R. L. IX. 37.) a hazánkból ismeretes Macrolepidoptera-fajok számát 1523-ra tehettem, 589 fajváltozattal. Az ugyanott Sarajevóról említett Cossus bulcamicius-ról utólag kiderült, hogy az csak Cossus terebra volt. Ezzel tehát csökken a szám.!) Enhez járul az az új fajváltozat, melyet Argynnis Paphia ab. Marillae név alatt írtam le (R. L. IX. 141. I.), továbbá az a 28 faj és 10 fajváltozat, melyeket pótlólag Dalmácziából aR.L IX.535—657. lapján felsoroltam. Ezzel az alkalommal fejeztem ki abbeli nézetemet, hogy Dalmáczia, valamint Bosznia és Herczegovina faunája még egyál- talában nincsen kellően felkutatva. Ezt igazolja két újabb közle- mény. Az egyikben Galvagni Egon bécsi lepkész?) beszámol 1901-ben dalmát szigeteken tett 3 heti (máj 17.—jun. 11.) gyűjtéséről, melynek eredményéből bennünket három, faunánkra új alak érdekel, t i. : Gonopteryx Cleopatra gen. aest. italica Gerh. Lagosta szigetérül, Melitaea Didym 1 var. dalmatica Stgor. Lesináról; az új katalogusban var. fersea-hoz van vonva, a melytől azonban alul az alsó szárny meg- szakított submarginális sávja által különbözik, és Xylina lapidea Hb. Lissa szigetéről. Az egyúttal megfigyelt Microlepidopterákról más helyen lesz szó. A másik közleményben Dr. Rebel H.?) leír egy egészen új fajt, melyet Herczegovinában Gacko (Metohia) helység mellett felfe- dezeti, t.i. Acidalia metohtiensis, mely legközelebb áll .4. cerventaria, illetve annak szürkés elléréséhez, a var. depressari1-hoz. Ugyanaz a szerző a Colias Myrmidon -nak a rendesnél na- gyobb s élénkebb színű boszniai alakját var. balcanica-nak nevezte 1 Levonandó Plusia ehalcítes (már Fiuméból említve) és Larentia flavo- fasciata Thnb. (decolcrata Hb.) is. 2) Beitrüge zur Kenntniss der Fauna einiger dalmatinischer Inseln : Verh. zool- bot. "Ges. Wien 1902. 362—388. 3) Acidalia Metohiensis n. sp. U. o. 1900. 451— 452. 112 A. Aigner Lajos el. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1901. 134.; Más alkalommal pedig megemlíti, hogy Leucania Andereggi B. Boszniában is előfordul, a Heterogynis penella Hb. pedig Herczegovinában is. Ugyancsak arról a vidékről írt le Szichel H. (Insekten-Börse 1899.) új fajváltozatot: Parnassius Apollo var. bosmiensis, mely közel áll a var. carpathicus-hoz, de alapszíne sárgásabb, rajzolatai kevésbbé erőteljesek, A dalmát lepkékre nézve Werner O.! is nyújt nehány, eddig még figyelembe nem vett adatot, úgymint : AXylina lapidea var. cupressivora PFtr. Spintherops spectrum var. phantasma Ev. Khodostrophia calabraria ab. taeniaria Frr. Gnophos variegata var. cymbalariata Mill. Ide sorakoznak még a következő dalmát alakok, melyek rész- ben az új lepke-katalogusban említve vannak Dalmácziából is, úgy mint: Coenonympha pamphilus ab. Thyrsides Stgr. Agrotis leucogaster Frr. Pseudophia Tirhaea Cr. Tephroclystia uuedonata Mab.; és 7. Mnemosynata Mill. Biston stratarius ab. terrarius Weym. Tephronia opposítaria Mn. (Zygaena dalmatina B., melyet Rebel-Staudinger kérdőjellel Z. scabiosa v. Orion-hoz vont.) Ezek után áttérek azokra a fajokra és fajváltozatokra, melyeket újabban megfigyeltem, vagy a melyekről kiderült, hogy hazánkban s előfordulnak. Ezek a következők : Dapilio Machaon var. tennivittata Spengel. Submarginális sávja megkeskenyedett , apicális foltja kicsiny. Egyik budapesti tenyész- tett kis hím példányomon az apicális folt a rendesnél alig kisebb, a szegély előtt lefutó sáv rendkívül keskeny, sárga behintés nélkül, az alsó szárny sávján csupán gyér kék behintés mutatkozik. Aporia crataegi ab. alepica Cosin. A nőstény szárnyai csak- nem egészen üvegesek, ritkábban a hím felső szárnya is. Az az állítás, hogy ily példányok csak koportak lennének, nem áll, mert tenyésztés útján is így kelnek ki. Budapesten és Délmagyarországon nem ritka. Pieris brassiae var. (gen. aest.) catoleuca Röber. Kisázsiai példá- nyok, melyek után szerző ezt az eltérést leírta, a rendesnél átlag ! Bericht über die auf der Halbinsel Sabioncello gesammelten MacrosrLepidopte- ren : Wiss. Mitth. aus Bosnien und der Herzegovina 1897. 521—526. A magyar lepke-fauna gyarapodása 1902-ben. 1183 nagyobbak, apicális foltjuk kevésbbé fehér behintésű, tisztább fekete, az alsó szárnyon alul kevés vagy semmi sötét behintés. Budapesti rendkívül nagy augusztusi példányaink egészen ide vágnak, legalább is nagyon közel állnak ehhez az alakhoz. Euchlot cardamines ab. imtmaculata Pabst. Felső szárnyán fekete pont nélkül. Budafok (Aigner), Gölniczbánya (Hudák), Eper- jes (Dablström.) ?) Melitaea Aurelia var. dictynnoides Horm. A törzsalaknál több és erősebb fekete rájzzal. Szaáron (1899. jun. 4.) fogott pél- dányom csaknem fekete. Argynnis Selene ab. Thalia Hb. fölül többé-kevésbbé mela- notikus, N. Lévárd (Zahradka.) A. Pandora var. paupercula Rag. Alul alsó szárnyán ezüstsávok nélkül, vagy azoknak csak jelzésével. Budapesti példányaink jó része ehhez az alakhoz hajlik. Thecla ilicis var. aesculi Hb. A törzsnél kisebb, alul a felső szárnyon a fehér vonalak csaknem teljesen eltünnek. Példányomat Eperjesről kaptam ab. cerri gyanánt, de ez a törzsalaknál nem kisebb. Chr. phlaeas ab. suffusa Tutt(tramsiens Fuchs). A gen. aest. Eleus-nak fark nélkül való példányai. Budapesten és a Felvidéken csak kivételesen található. Eycaena Semiargus ab. Spadae Hcllw. Alul a középfolton kivül minden szemfolt nélkül. Az ab caeca Fuchs, melyen alul csak a felső szárny folt nélkül való, átmenet ehhez. Eperjes (Dahl- síröm). I. Antevos Err. Mamúudovac, Arbe (Pável) Dilina tiliae ab. maculata Wllg. A felső szárny középsávja megszakított, két foltra osztott. Verebély (Nécseyv). Pterogon Gorgoniades Hb. Zengg (Padewvieth). Eupvoctis chrysorrhoea ab. bunctigera Teich. A felső szárnyon fekete pontokkal. Magyarországon gyakori. Lymantria dispar var. disparoides Gasch. A nősténynek kicsiny alakja Ily alighanem csak elnyomorodott példányok (hímek is) nálunk is akadnak. Lasiocampa a tevrcus ab. spariti Hb. A sárga sávokigen kes- kenyek. Egyik budapesti példányom ide vág. Cosmotriche potatoria var. berolinensis Heyne. A törzsalaknál világosabb sárgás barna; hernyója is sokkal sárgább s úgy viszony- 1) Avatura Ilia ab. Iiades Mitis 1898, (— ab. Phrvne Aig.1900. R. L. VIII 168.) A var. Clytie ab. a"fasioides és Iris ab. ole-nek megfelelőleg fehér közép- sáv nélkül. Eperjesen és Novákon (R L. ÍV. 97, VIII. 195.) 114 A. Aigner Lajos. lix a törzsalakéhoz, mint a Lasiocampa trifolii-hoz az ab. tied cagimisé. Dabas, Ócsa. Lasiocampa guereifolia gen. aest. Hogei Heuack. Igen kicsiny, másod ivadékú. Eperjes (Dahlström). 1 L. populifolia gen. aest. obscura Heuáck. Kisebb, sötétebb I őszi ivadék. Eperjes (Dahlström). . Saturnia hybr. hybrida major O. (Spini ó X pyri ?). Sat. hybr. media Stgr. (Pyri dó X pavonia ? ). Anker Lajos mind a kettőt tenyésztette, sőt talán szabadban is fogta. Agrotis collina B. Ezt a ritka fajt Gyulafalván (Háromszékm.) fogtam 1902-ben. Szórványosan előfordul: Románia, Bukovina, Galiczia, Szilézia, A.-Ausztriában, az Alpokon, Livónia és Svédor- szágban is. . Mamestra glanuca ab. Farkasii HS. Világos színű eltérés, hazai példány után rajzolta Herrich-Scháffer (III. fig 390) Scopelosomta satellitia ab. brunnea Lampa. Felső szárnya fehér folt nélkül. Budapest, Bustyaháza (Piso). Plusia chrysitis L. Ezt a fajt újabban négy alakra szedték szét: 1. chrysitis megszakított zöldes sávokkal; 2. ab. iumcia Tutt egybefolyó zöldes sávokkal; 8. var. disíunctu Schulz, megszakított arany sávokkkal; 4. ab. auzrea Huene, egybefolyó arany sávokkal. Mind a négy Budapesten, Gyulafalván, Szt.-Gothárdon, Pújon. Hypena rosíralis L. ab. uuicolor Tutt. Felső szárnya csak: nem egyszínű szürkés-barna. Pápa, Eperjes, Szt.-Gothárd. Thalera fimbrialis ab. albaria Esp. Világos, fakó-barnás, Budapest, Peszér. Acidaliu marginepunctata ab. pastoraria Joan. A törzsnél jóval világosabb színű és kevés rajzú. Budapest, ritka. KRhodostrophia vibicaria ab. intermedia Kempny. Középsávja a törzsalakénál szélesebb piros, de nem annyira mint az ab. vroseata- nál, melyhez átmenetet képez. Budapest, Szkiező. Lythria purpuraria ab. Mevesi Lampa. Felső szárnya szürkén sávozolt ; ab. abstinentiaria Euehs.: Söjeét, "rajztalami "Sentökaestó lutearia Stgr. Felső szárnya csaknem egyszínű sárgás-barna, a biborszínű sávok csaknem vagy teljesen eltünnek. Budapest, Peszér, Isaszeg. Lithostege griscala ab. obscurata Srgr. Felső szárnya sötét- szürke. Peszér, Ujpest (Gabriteli). : Larentia caestala ab. " glaciala : Germ. A " törzsalaknál jóval sötétebb. Csorbai tó (Bogsch). A magyar lepke-fauna gyarapodása 1902-ben. 115 Tebhroelystia fwyreneata Mab. (digitaliata Dietze) Eperjes (Dahlström). T. denotata Hb (campanulala HS.) Eperjes (Dahlström). T. canchyata Dup. Eperjes. Ellopia porsapiaria ab. grisearia Fuchs. Szürke színe a test- színűbe megy át. Isaszeg. Syntomis Phegea ab, Pfiuemeri Wacg. Felső szárnyán csak öt fehér folt van. Török-Bálint. Callimorpha Dominula L. var. bilhynica Stgr. A felső szárny összes foltjai sárgásak vagy barnásak. Eperjes (Dahlström), Preszáka (Csiki); ab. hamelensis Pflüm. Az összes foltok fehérek. Tata (Pável), Szováta (Csiki). Lithosia cereola Hb. Nagyszeben (Czekelius). Zygaena punetum var. contamineoides Stgr. Zengg (Pável. Mindezen adatok tekintetbe vételével a magyarországi Mac- . rolepidopterák száma (beleértve a dalmát, boszniai és herczegovinai- akat is) immár 1537 fajra és 637 fajváltozatra rúg. Végül megjegyzem, hogy Schultz legújabban (Berl. Ent. Zetatg02 pedző. tab 2. üg. .31) ab. veductus néy alatt; írjai le a Papilio Podalirus-nak azt a nálunk gyakori alakját, melyet Eimer ideiglenesen ab. 10-lineatus-nak nevezett el; Neuburger W. pedig) a Z7hais Polyxena budapesti eltérését ab. bella néven írta le, a mely azonban a rendkívül változó törzsalaktól oly lényegtelenül tér el, hogy elkülönítése egyáltalában nincs indokolva. Oberthür (Études VIII. p. 22.) az Erebia Melas új fajvál- tozatát, var. Astur-t leírván, amannak alakjait következő sorba állítja: 1. Astur (aAsturia), 2. Melas hungarica (Magyar- és Görög- ország), 3. Melas pyrenaea (Pyreneák, 83. a. Melas intermedia (Pyreneák), 4. Lefeburei. A Polygonia Esea Cr-:ról a Rebel-Stau- dinger-féle katalogus azt állítja, hogy Déli Európában honos, kivéve Déli Oroszországot, Spanyol- és Magyarországot, holott nálunk több helyen is található, úgy mint: Nagyváradon, Mehádián, Orsován, Fiumén, Dalmácziában s az egé-z Tengermelléken. 1 Drei neue ThaiseAberrationen aus Digne und Budapest: Societ. Eatom, XVII. p. 151. I IV Magyarország Cerambycidát. Ieta (CSzö erat: mi 15. nem: Eevodinus K.ec. (Brachyta Fairm.) A hátulsó lábak lábfejének első íze legfeljebb olyan hosszú, mint a következő két íz együttvéve. Fekete, a szárnyfedők sárgák, egy közös folt a paizsocska körül, három az oldalszél mellett és egy íves sáv a középen fekete, a csápok és lábak feketék ; felületén sűrűn pon- tozott és sárga vagy Sárgásszürke szőrökkel fedett. Hossza 11—15 mm. — Európa északi részében, Szi- bériában és az Alpokban fordul elő, nálunk eddig csak a Tátrában (Tátrafüred, Kézsmárk) gyűjtötték. ... 1. interrogationis Linn. Változata: Ritkán a szárnyfedők is feketék, csak a varrat és két vagy több folt az oldalszél mellett sárga. ermóhnelye tt KSZSNTÁTk (eve VONNÁ A TRE za) TELEN AASÉSA ELLÁNRONÁRBB ab. margineila Fabr. A hátulsó lábak lábfejének első íze karcsú és sokkal hosszabb, mint a következő kettő együttvéve... 1. .. 8 A lábak vörösek, csak a térd fekete, a lábszár vége és a lábfej barnás vagy feketés a ELVÉT UN zs AAB ENÁAANTNABENÉNÉKSE A lábak feketék, úgyszintén a szálas tedőfé IS KESSSZER feketék, vagy több-kevesebb sárga folttal vagy reczézettel díszítettek, vagy sárgák, fekete harántcsikkal és foitokkal. Előfordul a szebenmegyei Cibinhegységben (Vurfu mare, Vale Capra rece, Tommnatik, SZASRNEZS EE KEETÁNTN RÉS s 2.b. ab nigrescens Gredl. A szárnyfedők feketék, több-kevesebb sárga folttal vagy reczézettel. Hossza 10—12 mm. — Előfordul a Kárpátok egész területén. c. 1-2 2. zs ez DrelalhrataN tató A szárnyfedők Sággák két feket haránt és több apró fékete folttal. — Termő helyei: V.-Tusnád, Lotri- Magyarország Cerambyciddát. 117 ora völgye, Vurfu mare, Vale Capra rece, Nagyvizvölgy (Hunyad m.); VI. Mehádia .. ... 82.a. ab. signata Panz. 16. nem: Gaurotes Ll.ec. . Potroh vörös, különben az állat fekete, a szárnyfedők zöld-, kék vagy ibolyás-kék színűek. Előtora fekete. Felületén szőrök nincsennek, feje sűrűn, előtora gyéren, a szárnyfedők durván ránczolva pontozottak. Hossza 9—12 mm. — Egész Európában és Szibériában van el- terjedve, hazánk hegyvidékeinek különösen havasalji tájá- ban nem ritka, (violacea De Geer, vidía Muls., nmigricol- TSÉG BTETZNES ETEL A TT at ét fegaés akna ZT VIrOinea ENE Változata: Némelykor az előtor is vörös. (virginea Panz., nupta Muls.) — Termőhelyei: III. Koritnyicza, N.-Rőcze; V. Vöröstoronyi szoros (Ticera petrilor); VII. ELSŐT ENEK NEMEST N e e ea abethatassína"SChTnk: A potroh úgy mint az egész test fekete, a szárnyfedők kék, ibolyás-kék vagy zöldes-kék színűek. Előbbi fajnál nagyobb. Hossza 12—15 mm. — Nagyon ritka, termő- helyei: Vrátna völgye, Óhegy, Koritnyicza, K.-Poruba. ... 2. excellens Brancs. 17. nem: Acmaeops K.ec. A csápok a szemek elülső széle előtt állanak, az előtor elül erősen befűződött, a szárnyfedők csúcsa lemetszett ; a fej, az előtor és a lábak feketék. (1. alnem: Acinaecojs EESDJOW S ZÖME al ez gés sea EKE etet T e A csápok a szemek elülső szélével egy irányban állanak, az előtor oldalt kerekített, elül befűződés nélkül (2. al nem: Dinoptera Muls.) — Fekete, előtora vörös, a szárnyfedők feketés- kék színűek, a potroh vörös ; felületén sörét szőrökkel fedett. Hossza 7—9 mm. — Egész Euró- pában és így hazánkban is közönséges. (ruficollis De Geer, carneola Schrnk., silvesíris Fourcr.) ... 3. collaris Linn. Máltoza ta: Némelykor: selőtoras ís. fekete: — A törzs: faj társaságában fordul elő ; ritka. Termőhelyei : Budapest ÉSSEÜSZMAGOt hee látá zést elé aa ni ericollis aMuls 2. A szemek a felső állkapcsoktól olyan távol állanak, mint a milyen hosszú az átmérőjük, a pofák tehát hosszabbak. 118 Csiki E) nő. A hátulsó lábfej első íze hosszabb, mint a következő kettő együttvéve. Fekete, sárgás-szürke szőrökkel fedett, a szárnyfedők barnás-sárgák, a vállon rézsutos többé-ke- vésbbé hosszú fekete csíkkal, mely némelykor a feketés csúcscsal is összefüggésben van. Hossza 7—11 mm. — 0Nús és Észak-Európában fordul elő, hazai termőhelyei : . Tátrafüred, V. Sebesi- és Cibinhegység. (sirigilata 6éle ) EGERET VMS TE z 45 s are gal pratónsis: kalehi SZA szemek granelső állkapcsoktól átmérőjük kétharmad hosz- szában állanak, a pofák ennélfogva rövidek. Beketessa szárnyfedők szintén feketék és csak oldalszélük sárgás- barna, ritkán egészen sárgásbarnák. Hossza 8—9 mm. — Észak-Európában és az Alpokban fordul elő, hazánkban eddig, csak Méhely "Bajos gyűjtötte. Gyulafalvaánai (Háromszék m.). (marginata Naez.) — ?. septentrionis Thoms. Változata: Szárnyfedői ritkán egészen feketék. Ritka, előfordul az Alpokon kívül a Magas Tátrában is... . a ab. simplonica Stierl. A lepkék töldrajzi elterjedése Irta A. Aigner Lajos. Midőn alepkék földrajzi elterjedését általáncs nagy vonásokban vázolnók, azt háromféle szempontból . tehetjük ; úgy, hogy vagy — mint Wallace tevé valamely faunának bizonyos jellemző tulajdon- ságait magában véve tekintjük s azoknak az egyes területrészekhez való viszonyát ecseteljük; vagy hogy bizonyos állatcsoportokat kiragadunk s a többiek mellőzéséve!, elterjedésükre földrajzi rend- szereket állapítunk meg ; avagy hogy Koch nyomán!) egy területnek egyes sajátos vonásait kiemeljük s azokkal a más világrészek azonos jelenségeit szembeállítjuk. Ez utóbbi talán a leghelyesebb. A földet öt faunaterületre esztották (palaearktikus, aethiopiai, indo-ausztráliai, neotropikus és nearktikus), a melyek azonban annyiban nem felelnek meg az öt földrészre való felosztásnak, a mennyiben Európa önálló faunával nem bír, ellenben Amerika 1) Die indo-australische Lepid-Fauna 1865 ; Verbreitung d. europ. Schme- terlinge in anderen Welttheilen 1854. A lepkék földrajzi elterjedése. tr9 kettővel, egyikkel délen a másikkal északon. Továbbá nem felel meg ez a határvonás a földrajzinak abban, hogy Észak-Afrika Európa-Ázsiához tartozik, Arábia Afrikához, Mexikó Dél-Amerikához, India és Ausztrália pedig egybe foglaltatott. Ezen faunaterületek terjedelme természetesen igen különböző ; mert míg a nearktikus regió Észak- Amerikának csak egyik részére szorítkozik, addig a palaearktikus regió három földrésznek nagy részét foglalja magában. A palaearktikus fauna Európa, Ázsia és Afrikának közel egymás mellett levő fekvésének köszöni nagy kiterjedését. -Több mint 180 hosszúsági fokra elnyúlva, távol fekvő országokat, mint Angliát és Japánt egyesít, és több lepkefaj csakugyan mindkettőnek sajátja. Megjegyzendő azonban, hogy a hőfoki ellentétekben gazdag északkeleten mások a viszonyok, mint az : egyenlően enyhe nyugaton. Igy pl. a Satyrus Arethusa és Oeneis Tarpeja Európában több Száz mérföldnyire laknak távol egymástól, de elterjedésük határa kelet-felé mindinkább megközelíti és Kuldjánál már érinti egymást, a hol ugyanis a két pillangó együtt röpül. A mely faj nyugaton hegytetőn lakik, az északon és keleten a síkságba száll alá (Parnassius, Erebia) stb. Ennek a faunának körülhatárolása csupán délen okoz némi nehézséget, az aethiopiaival szemben, mivel az atlanti tenger partján nagy kiterjedésű átmeneti terület fekszik. Kelet felé a határ mind élesebbé válik és északi India felé a palaearktikus fauna oly hirtelen megy át az indiaiba, hogy kijelölhető az ahegység, melynél az egyik végződik, a másik meg kezdődik. A két amerikai fauna átmeneti területéül Texas és Arizona vehető; a többi határt a természet vonta. Ha már most a földet öt területre osztottuk, mindegyikének határain belül még egymástól elütő tájakat kell megkülönböztetnünk, a melyek saját jellemző faunával is bírnak; így pl. a Colias /yale nem röpül az erdőben, a Pararge Achine nem a szabad mezőn. Nem ritkán tapasztalható, hogy a hason alakú vidékeken hasonló typusok fordulnak elő; így az Alpeseken és a Kárpátokon röpülő Pavrnassius Apollo analog alakokban megvan úgy az örmény és altaji hegységekben, mint a Himalaján, sőt még a Rocky-Mountains és a délamerikai havasokon is. Épen úgy mint déli Németországban vagy Magyarországon gyér gyepű réteken együtt találjuk a Vanessa carduit és Deiopeia pulchellát, hasonló területeken Észak-Afrikában és Dél-Ausztráliában is előfordulnak, sőt még Braziliában hasonló localitásokon mindénütt egymás mellett röpül a két analog alak, a Pyrameis Huntera és a Deiopeia ornatrix. 120 A. Aigner Lajos. Önként értetődő, hogy az ily analogiák csakis a természettől alakított vidékekre vonatkozhatnak ; ott, hol a kultura távol tájakon ily hasonlóságokat teremtett, hiába keresnők e jelenséget. Ez igen szépen megfigyelhető a dohány ültetvényekben; ezek Braziliában minden rendbeli rovarok kedvelt helyét képezik, Indiában kevésbbé keresik fels a gyűjtésre nem alkalmasak, Németországban a dohányon alig akad rovar, de már Magyarországon nagy mennyiségben fogták rajta a Sphinx comvolvulait. Hogy a különböző fauník mai összeállításukban miként keletkeztek, az a részletekben már el nem dönthető, de az európai faunára nézve többféle vélemény merült fel. Hofmann?) szerint Európa főként Ázsia felől lőn lepkékkel megnépesítve ; Az indiai kivándorlók elfoglalták Ausztráliát, Észak-Amerika pedig lepkéit részint délről kapta, egy része pedig a Behring-tengeren az ó világból jött át. Arra, hogy valamely speciális faunáról világos képet nyerjünk, egyáltalában nem elégséges az onnan ismert lepkefajok jegyzékét bírnunk ; mert abban a fajok az illető faunára nézve egyenérté- kűnek látszanak, a mi pedig nem áll. De még ha sikerül is az egyes fajok előfordulását gyakoriságuk és viszonylagos egyénszámuk szerint megállapítanunk, még akkor sem vagyunk képesek, ama fauna — kimerítő leírását adni. Minden helynek lepkevilága időlegesen is változik, más-más májusban, juliusban, októberben. Minden faj, ha megjelenik, eleinte ritka, majd gyakoribb lesz, eléri culminatióját s ismét eltünik, olykor hirtelen, olykor fokozatosan. Ez tekintetbe veendő: a jegyzéknek minden hónap faunáját kellene feltüntetnie; szintúgy kivehető legyen belőle, vajon valamely faj huzamosb időn át található és hosszú ideig röpül-e. Ezek oly adatok, melyek okvetlenül szükségesek a sikerrel való összehasonlító tanulmányozáshoz. Az aránylagos lepkebőségre, vagyis a bizonyos térre eső lepkék számára nézve az egyes főfaunák így következnek: Első helyen áll a neotropikus (délamerikai) fauna, a mely csaknem ugyan- annyi lepkefajt mutat fel, mint a többi faunák együtt véve; utána következik az indo-ausztráliai, az aethiopiai, a nearktikus és végül a palaearktikus fauna. A lepkéket általában a növényzettől függőnek tartjuk S ez a legnagyobb részre nézve áll is; de nem abban az értelemben, mintha a növényfajokban leggazdagabb tájak egyszersmind lep- kékben is a leggazdagabbak lennének, hanem inkább a növényzet tömörségétől függ ez, mint a fajok számától, a melyből az áll. sk azatátatű A lepkék földrajzi elterjedése. 121 Ennélfogva igen természetesnek fogjuk találni, hogy a jár- hatatlan braziliai őserdők, India bozótos csungeljai vagy Madagaskar óriási erdőségei a lepkéknek, kivált a nappaliaknak szerfölött nagy mennyiségét hozzák létre. A mi ellenben csodálatba kell ejtsen, ez az a tény, hogy a turani. sivatagban és Szibéria bense- jének sok helyt gyér növényzetű síkságain több a lepke, mint az igen bő és sűrű növényzetű Irország szigetén; sőt hogy a hó és jégtől borított, csaknem növényzet nélküli Novaja-Semlján még három pillargófaj fordul elő, holott Izlandon, mely részben még a faregión belül terül el, a nappali lepkék teljesen hiányoznak. Ha minden ez irányban megállapított tényt egybevetünk, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy valamely lepke-fauna bőségét feltételező elemek az összes melegebb tájakra vonatkozólag össze- esnek ugyan a növényzeti maximum előidézőivel, de a lepkeraj, minél magasabb a szélességi fok, annál inkább a növényzettől való függésen felülemelkedik, sőt a sarkvidékeken azzal határozott ellen- tétben áll. Ebből az következik, hogy azok a mozzanatok, melyek a nö- vényzet bőségét előidézik sa trópusokban gazdag pillangó-fauna fejlődésének kedveznek, észak és délfelé hatásukban gyöngülnek, a legmagasabb szélességekben pedig hátrányosnak is bizonyulnak. Azok a mozzanatok pedig, melyek a különféle regiókban íly ellentétes eredményekhez vezetnek, nem mások mint — Seitz szerint — a paszatszél következményei. A" "paszat a" 40! északi rés! 30. déli fok "között " nedves, annál nedvesebb, minél negyobb vízterületen át jön, s annál mele- gebb, mennél inkább közelíti meg az egyenlítőt. Az említett fokok táján kezd igen változni; kivált az évszak az, mely meleg voltára nézve határoz, és mivel a meleg szél a hidegnél több nedvességet hord magával, víztartalmára is befolyással van. Még magasabb fo- kokban végre egészen elveszti a szél jellegét és csupán lassan vonuló jégáramlatként lép fel, a mely annál hidegebb, minél ter- jedelmesebbek a jéghegyek és hideg tengersíkok, melyeket utjában érintett. Minthogy pedig tudjuk, hogy a nedves melegség a pillangó- fajok fejlődésére nézve kedvező, a hideg pedig hátrányos hatású, — képesek vagyunk földünk valamely vidékének pillangókban való gazdagságát vagy szegénységét következtetés útján megálla- pítani. Ez azonban természetesen csak általánosságban történ- hetik; az egyes helyi faunák e mellett még mindíg igen függnek a talajviszonyoktól, kulturától stb. 122 A. Aigner Lajos. Ha tehát a paszatszelek északkelete és délnyugati irányát figyelemmel kisérjük, arra következtethetünk, hogy lepkékben gaz- dagok azok a tájak, melyeket a meleg: paszatszé: közvetlenül érint, (Nyugat-India, Venezuela, Guyana, :Madagaskar, Kelet-India fés az indiai archipelagus, Ausztrália keleti partja és Uj-Guinea) ; a leg- gazdagabbak pedig azok, melyekben mind a két irányú meleg szél találkoz:k (az Amazon . folyamtól Bahiáig); viszont legszegényebbek azok, melyek a hideg paszantnak kitéve vannak (Izland, Labrador, Patagonia, Kamcsatka és Andra Peguana.) S ezeknek a következ- tetéseknek teljesen megfelelnek a tényleges állapotok. Csak akkor, ha a paszatszél befolyását teljesen . méltatjuk, válik érthetővé az a tény, hogy hidegebb tájakon a lepkék száma a növényzet buja voltával nyilvánvaló ellentétbe jut, holott mele- gebb országokban a növényzettel határozott parallelismus nyilvá- nyul: a növényre ugyanis a paszatnak nedvés melege épen úgy hat, de az északi légáramlat iránt nem oly érzékeny mint a lepke. Habár a felhozott tények eléggé mutatják, hogy a paszat- szél hatásának törvénye minden faunára érvénynyel bír, azok mindegyike mégis specziális sajátságok által, minőkkel minden te- rület bír, lényeges módosítást szenved. Különösen valamely. or- szágnak természettani mivolta gyagorol ebben a tekintetben nágy befolyást. A hegységekre nézve általában állítható, hogy a dombrégió gazdag lepkevilág fejlődésének kedvező, a magas hegység pedig hát- rányos ; ámde azért a havasi fauna annál sajátságosabb. Az európai havasi faunát alighanem teljes joggal:a jégkorszakból származtat- ják), alkalmasint ugyanaz áll az északamerikaira is. Tudva van, hogy több földrész hegységein : előfordulnak analog alakok, a mi a palaearktikus faunával való bizonyos ro- konságra vall. A palaearktikus területen azonban számos esetben . északi alakokkal való bizonyos megegyezőség is mutatkozik; a mely gyakran a havasokon és az arktikus zónában előforduló fa- jok tökéletes azonosságáig terjed (Parnassius, Erebia, Oeneis). Az arktikus lepkék észak felé rendkívül messzire hatolnak elé; Amerikában -pl. egy Dasychira-faj a 821/2 fokotéri el; Novaja- Smelján még 3 pillangó röpül; legészakibb határa az európai lepkéknek Spitzberga, ahol még egy molypillét találtak. Hasonló jelenséget tapasztalunak a havasokon, melyeken a lepkék igen nagy magasságban fordulnak elő. A Chimborazzón 1) Petersen, Die Lepid.-FPauna des arkt. Gebietes von Europa und die Eis- - zeit 1897. A lepkék földrajzi elterjedése. 123 6000 m. magasságban még láttak lepkéket, a Himalajában pedig még 6300 m.-nél is. Az említett redkívül tág határok közt a lepkék elterjedése nem egyforma. Az egyenlítőtől a sarkvidék felé a fajok és egyedek száma — nemcsak a lepkéknél, hanem minden , állatcsoportnál — folyton fogy. A csökkenés nem mindenütt egyarányú. Pl. Teruel spanyolországi kerület és Amázia Kis-Ázsiában csaknem ugyan- azon fokon fekszenek, úgy mint északibb irányban Glasgow és Moszkva; de míg Moszkva az amáziai pillangóknak több mint felét telmutatja, Glasgowban a terueli pillangóknak nem is egy- harmada található. A mint minden egyes faunára nézve bizonyos jellemző vonások észlelhetők, úgy egyazon fauna-területen oelül is egyes, szűkhatárú helyiségek is bírnak kiváló sajátságokkal, minő a bizonyos színek iránt tanusított előszeretet; így Ceylonban meglegő, hogy a leg: több rovarnak, de egyéb, még tengeri állatoknak is a főszíne a züld. Ugyanígy akadtak Braziliában oly erdőrészletre, melyben az összes rovarok kék színben ékeskedtek. Tapasztalati tény, hogy földrajzilag egymáshoz közel eső helyiségekben nagy. hajlandóság mutatkozik hasonló typusok ki- fejlesztésére. De az ily hasonló alakok egyáltalában nincsenek min- dig azonos helyiséghez kötve, hanem olykor messze eső pontokon is feltalálhatók. Igy pl. Argentiniában két egymással játszadozó pillangót figyeltek meg, a melyek egyike a Vanessa levaná-nak, a. másik: pedig , a V.-prorsá-nak szakasztott mása, csak: a tüzetes: vizsgálat derítette ki, hogy mind a kettő a Phyciodes-nem- hez tartozik. De nemcsak egyes typusokat látunk földrajzilag távoleső pontokon ismétlődni, hanem egyes faunákban is feltünik ez az is- métlődés, kivált ha azok hasonló éghajlat befolyása alatt állnak. S itt végül rámutatunk arra a nagy hasonlatosságra, mely Ma- gyarország és Sarepta déloroszországi város környékének faunája között szembeszökő, daczára annak, hogy hasonló szélességi fek- vés mellett, 200 mértföldnyi távolság választja el egymástól, és daczára annak, hogy a közbeeső országrészek ezt a hasonlóságot fel nem tüntetik. (Főleg Seitz nyomán.) ILampides boeticús [.. Irta Uhryk Jivadar. Ezen szép lepkefajról a Staudinger-Rebel-féle katalogos azt állítja, hogy hazája csaknem egész Afrika, Ázsia és Ausztrália, vala- mint Francziaország, holott a többi Déli és Közép-Európában csupán mint jövevény (advena) fordul elő. Az állítás utóbbi részét, legalább hazánkra vonatkozólag, megczáfolják a tények. Már Frivaldszky Imre (Jellemző adatok Magyarország faunájához) tesz említést ezen fajnak Magyaroszágon való honosságá- ról, hivatkozva Praznovszkyra, a ki ezt a fajt a Margitszigeten fogta, sőt , az első kori alakjaiban is volt alkalma észlelni." Azóta megfi- gyelték azt Budapest más részein is, így a Római fürdőnélrV án gel és a Sashegyen (A ig n e r, okt. közepén), Eperjesen, Fiuménés Pécsett is. Az utóbbi helyen Viertl A. figyelte meg, ugyanis talált aug. 25-én a Colutea arborescens magtokjában nehány hernyót, melyeket elkésett L. Jola s hernyóknak tartott, meglepetésére azonban szept. 27-én kikelt belőlük az első. L. boeticus. Úgyan ily módon magamnak is volt alkalmam megfigyelni. Tavaly ugyanis a Svábhegy déli lejtőin a Lycaena folas hernyóit gyűjtöttem, mely a dudafürt (Colutea arborescens) magvaival él, a melyekkel tudvalevőleg a Lampides boeticus hernyójais táplálkozik. Ezekkel hoztam haza L boeticus nehány hernyóját is, de a nélkül hogy gyanítottam volna. A bebábozásuk után következő két hétre az ablak között, a hol a hernyókat tenyésztettem, egy L. boeticus lepkét vettem észre. Nagyon meg voltam lepetve, mikor láttam a lepkét, de csak- hamar rájöttem, — miután egy bábot üresen találtam, — hogy csakis a "olas-hernyókkal hozhattam haza annak hernyóját is. Hogy erről egész bizonyosan meggyőződjem, újra felkerestemagyűjtési helyet és sikerült is még nehány boeticus-hernyót találnom, de most már a hernyók közti különbséget határozottan felismertem, mely különbséget szükségesnek is tartom itt közölni. A L. boeticus hernyója alakra nézve, megegyezik valamennyi Lycaenáéval, t.i. nyű formájú, alsó oldala lapos. Leginkább hasonlít a Lycaena folas hernyójához, melylyel közösen él a dudafürt mag- tokjaiban. Különben sokkal karcsúbb mint a L. olasé, "melytől Lampides boeticus L. 125 leginkább színe által különbözik, mely nem oly viasz rózsaszínű, mint amazé, hanem sötét ibolya színű, olykor halvány zöld színű. Különbözik az által is, hogy a mustrázata jobban tünik ki, mint a L. Jolasé, különben a rajzuk majdnem egyforma. Feje, melyet az első gyűrű alatt elrejtve tart és csak táplálkozás alkalmával nyújt ki, barnás fekete. Lábai áttetsző szürkés ibolyaszínűek, a zöldnél szürkés zöldek. A stigmák aprók, szürkés feketék. Leginkább a dudafürt magtokjában szeret bebábozni. Bábja ugyancsak a £. folas- éhoz hasonlít, de nem olvan tömör és nagy, hanem kisebb vala- mivel és jóval karcsúbb, vékonyabb. A báb feje és a váll kiálló részt képez. Színe nem oly viasz színű mint a L. Jolas-é, hanem sötét sárgába átjátszó, mely szín a feje körül világos barnába megy át. A pettyek élénkebbek és jóval számosabbak. A lepkének leírását mellőzöm, mert azt már többen leírták és lefestették. Még csak azt említem meg, hogy az említett bábok- ból a lepkéket még azon évben megkaptam, körülbelül október első hetében, bár jó felét a szintén a dudafürt magjaival élő Etiella Zinckenella és Grapholiítha nebritana hernyója tönkretette. Ezek után határozottan állíthatjuk, hogy a Lampides boeticus hazánkban nem mint vendég, hanem mint állandó lakó fordul elő. Coleopterologiai jegyzetek. III. Közlemény .") Irta: Csiki Ernő. 9. , Magyarország Cicindela-féléi" (Pótfüz. Termtud. Közlöny- höz. 1900., p. 133) czímű közleményemben. a Cicindela soluta Latr. Dej. két színváltozatát említettem Magyarországból, a zöld ab. Kraatzi Beuth. és a sötét, vagy ibolyás-kék ab. violacea Csiki-t. Ezekhez mostan egy harmadik járul, a fekete ab. nigra Beuth., mely eddig csak Dél-Oroszországból volt ismeretes. Chinorányi Ede főgymn. tanár gyűjtötte e ritka fajváltozat egy példányát Székesfehérvár környékén és mint az első hazai példányt a Ma- gyar Nemzeti Muzeumnak engedte át. "elyásdötovartani izapok, VIK, 1901... pr 99.-(4.y; IX, 4902 a p:..35.. (2) 196 Csiki Ernő. 10. Wachsmann Ferencz államvasuti főfelügyelő . szi- vességéből érdekes futóbogárka került a Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményébe és pedig a Plocionus (Dej.) pallens Fabr. Ezen Carabida elterjedése igen. nagy, eddig Senegal, Mauritius, Jáva, Formosa, Polynesia, az Északamerikai egyesült államok, Kalifornia, Közép-Amerika, Kolumbia és Braziliából ismerjük. Európába aten- geri hajókkal került, de eddig csak a francziaországi Rouen és Marseille környékén gyűjtötték. Fent említett példány magyaror- szági: Wachsmann János gyűjtötte Pápán. Gal I. Küthy Dezső muűzeúmi" őr "Tf. évi "május sihösselején nehány napot töltött a szlavoniai Vinkovczén ésott Koca György főerdész társaságában több kirándulást tett a környéken. A gyűjtött bogarak között több érdekes faj akadt, közöttük két faunánkra, új orrmányos bogár is. Ezek a Nanophyes annulatus Arrag. és Anthonomus sorbi Germ., előbbi eddig csak a Pyreneák, Dél-Fran- cziaország és Olaszországból, utóbbi Észak-Németország és Svéd- országból volt ismeretes. b: 12. A Cucujidákhoz tartozó L1emophloeus nemzetségből két ala- kot találtam a Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményében, mely eddig faunánkból ismeretlen volt. Ezek a Laemophloeus monilis Fabr. var. bucephalus Ganglb. Mehádiáról (Pável, melyből egy példány Rákos-Keresztúrróll Ehmann Ferencz gyűjteményében is van és L. nigricollis Luc. Pécsről. xk 13. Dr. Z. Kiss Endre orvos, : Szilágymegyében gyűjtött coleopteráinak egy részét meghatározván, azok jegyzékét e helyen teszem közzé. Azt hiszem ezen adatok közlése már csak állat- földrajzi szempontból sem lesz felesleges. A fajokat a három termőhely szerint csoportositottom. Zilah: Poecilus cupreus ab. erythropus Fald., Harpalus tardus :Panz., Stenolophus teutonus Schrnk., "(Coelambus impressopunctatus Schall., Agabus nitidus F., Ilybius fuliginosus F., Conurus littoreus L., Philonthus varius var. bimaculatus Grav., Lathrobium castaneipenne Kol., Bothrideres con- tractus F.. Cynegetis impunctata L., Pseudocistela ceramboides var, serrata Chevr. Melandrya caraboides L., Apion subulatum Kirby. M-G orosz lió: Phyllodecta vitellinae "L." — Hadad; -Leistús rufomarginatus Duft., Trechus guadristriatus Schrnk., Platynus assi- milis Payk., Platyderus rufus Dutt., Boecilús cúpreuss les ssal sets thropus Fald., Pterostichus strenuus Danz., Molops ovipennis Chd,., Coleopterologiai jegyzetek. 127 Dromius guadrimaculatus L., Cymindis cingulata Dej., Hydroporus planus F.. Rantus notatus F., Myrmedonia humeralis Grav., Astil- bus canaliculatus F., Atheta crassicornis F., Bolitochara obligua Er, Tachinus laticollis Grav., Tachyporus chrysomelinus L., niti- dulus F., Conurus pubescens Payk., Bolitobius lunulatus L., pyg- maeus F., Mycetoporus splendens Marsh. clavicornis Steph., Oue- dius cinctus Payk., limbatus Heer., Staphylinus chalcocephalus F., Ocypus olens Müll., Philonthus aeneus Rossi, ebeninus Fr., femo- ralis Hochh., Xantholinus punctulatus Payk., decorus Er., Medon Brancsiki Epp., Stilicus orbiculatus Payk., Stenus ater Mannh., similis Hbst., Oxytelus complanatus Er., tetracarinatus Block., Les- teva longelytrata Goeze, Lathrimaeum atrocephalum GyIIh., Oma- lum caesum Grav. Protinus brachypterus F., Trimium brevicorne Rchb., Neuraphes angulatus Müll., Euconnus pubicollis Müll., Lio- des dubia Kug. Agnihidium badium Er., Sacium brunneum Bris., Scaphidium guadrimaculatum Ol., Sphaerosoma elobusum Strm., Cryptophagus scanicus L., Atomaria pusilla Schnh.,, gibbula Er. Antherophagus nigricornis F., Diphyllus Irater Aub., Enicmus mi- nutus L., transversus O1, Corticaria serrata Payk., Melanophthalma gibbosa Herbst, Mycetophagus fulvicollis F.. Nitidula rufipes L., Omosita discoidea F., Meligethes. brassicae Scop., obscurus Er., ovatus Strm., Cryptarcha strigata F., Cerylon ferrugineum Steph.. Silvanus unidentatus Ol., Byturus fumatus F., Saprinus nitidulus Payk., Oxyomus sylvestris Leop., Trox sabulosus L , Opetiopalpus scutellaris Panz., Ptinus fur L., Cis nitidus Hbst., Platydema Deje- ani Lep., Hypulus bifasciatus F., Mordellistena abdominalis F., Melo€t brevicollis Panz., Formicomus pedestris Rossi, Asclera coe- rulea L., Sitona tibialis Hbst., nigrirostris F., arator L., Dorytomus Dejeani Est., Smicronyx Reichi .Gyllh., Acalles denticollis Germ., validus Hmpe., Ceuthorrhynchus puncticollis Boh., contractus Marsh. millefolii Schultze, Anthonomus Chevrolati Desbr., pomorum L Gymnetron villosulum GyIllh., Tropideres sepicola F., Laria piso- tün E. seminaria L., Orsodacne líneola ab. fava Csiki. Lema, lichenis Voet, Plagiodera versicolora Laich., Psylliodes chrysoce- phala L , Longitarsus exoletus L.. Cassida subferruginea Schrnk., Scymnus interruptus Goeze. ) Új magyar molypille (Depressaria Uhrykella Fuchs.)" Irta: A. Azgner Lajos. Az: 1896. vagy 1897-iktévb ends Tatát gyz dee TAN áLHaMelkottálíeő hazai Microlepidoptera-fauna buzgó kutatója, a Svábhegyen oly molypillét fogott, melyet nem ismert s ennélfogva meghatározás végett Potsdamba, Dr. Hinneberg-nek küldte, a kitől azonban ismételten visszaérkezett, először mert nem volt kifeszítve, máskor mert nagyon kopott. Végre, miután Uhryk 1900-ban a lepke hernyóját is felfedezte volna, tenyésztés útján nyert tiszta példá- nyokat is" kapott , kézhez. "Etre azután razteitta tinogyazóaljat valószínűleg új faj, mely legközelebb áll a Dapressaira marcella Rbl.-hez, el is akarta küldeni Rebel-hez egyeztetés végett, de ebben korai halála megakadályozta. Utóbb UNryk az állatot Fuchs" A drá mi bormentárets lelkész és kiváló lepkésznek küldte véleményadás végett. Fuchs azt új fajnak felismerte s a felfedezőt felkérte arra, hogy azt leír- hassa. Miután erre az engedélyt megkapta volna, az új faj leírását közzé is tette." Következőleg írja le az újfajt Depressaria Uhrykella név alatt. Színe vörösesbarna, gyéren fehérrel vegyített, határozatlanul körvonalazott fekete foltokkal és vonalakkal s a szegély előtt hegyesen megtört világos harántsávval. A tapogató végső íze tövén és hegye előtt sötétebb. A hím kiterjedése ll mm., a nőstényé 9 mm. Az új faj, zömök s erőteljes voltánál és felső szárnyának sötét, vörösesbarna színénél fogva legközelebb áll a Depressaria Heydenti 7.-hez, melytől azonban eltérő alakja és felső szárnyának másként hajló szegélye, hegyesen megtört harántsávja és nem vöröses rojtja által különbözik. Felső szárnya aránylag rövid, kifelé kevéssé íves, hegye leke- rekített, szegélye rézsutosabb lefolyású, szóval egész alakja igen elütő a Heydenii-étől. Színezése ugyanaz, de kevésbbé vöröses " Előadta szerző a k. m. Természett. Társ. állattani szakosztályának 1903. máj. 1-én tartott ülésén. ! Stettiner Ent. Zeit. 19085244S2AJ Új magyar molypille, 129 nkább barna, fehér vegyüléke is gyérebb és homályosabb, korántsem oly szembetünő. Nem tisztán látható elmosódott fekete foltok (2) jelentkeznek a szárny tövén s az egyik hím és nőstényen az elülső szegély alatt is, a mely az egyik nőstényen gyöngén fehéres be- hintésű, csekélyebb mértékben mint a Heydenii nőstényén. A közép- téren levő kerekded fehér pontok (53-ig) nem tisztán kivehető fekete hosszanti vonallal vannak összekötve; rövid fekete vonal mutatko- zik a ráncz elején is. Azonkívül láthatók homályos tekete harántos vonalak az elülső szegély alatt a szárny hegye előtit, végül a harántos sáv és szegély közt is nehány homályos fekete hosszanti vonal, melyek olykor némi fehér mellék vonalat mutatnak. A széles harántos sáv, úgy mint Heydenii-nél, fehéres behintésből áll, a mely azonban gyérebben lép fel mint amannál. A szegélyen apró fekete foltok állanak. A rojt barnás, sárgás pikkelyes szőrökkel fedett és széles sötétbarna vonal által ketté osztott; kifelé, a rojt hegye felé második, de határozatlan vonal látható. Alsó szárnya nyulánkabb és keskenyebb a Heydeniiz-nél, sötétszürke, tővén kevéssé világosabb. Feje, tora és vállfedői a felső szárny színét viselik ; potroha szürke, tapogatójának végső íze világos, tövén és hegye előtt sötétebb. Íme az új lepkefaj leírása. A következőkben adom hernyójá- nak leírását és életmódját, melyet a felfedező velem közölt. A hernyó fiatal korában orsó alakú, színe viaszsárgás, feje és utolsó lábának paizsa fekete. Kifejlett állapotban 20 —28 mm. hosszú, szürke, a hátán valamivel sötétebb s egy vékony zöldesbarna ha- ránt vonallal ellátott, melynek mindkét oldalán áll három, csaknem derékszögben elhelyezett szemölcs, melyeken 1—2 apró szőr emel- kedik. Az oldalsáv alig világosabb és fölötte egy fekete szemölcs van. A stigmák fehérek, fekete kerettel. Feje aránylag kicsiny, lapí- tott, barnásfekete közepén szürkés sárga vonallal. Mellső lábai feketék. Az utolsó lábpárnak felső oldala tekete paizsocskákkal fedett. : A hernyó, mely május végével éri el a kifejlett állapotot, a föld fölött mindenféle szemcsés anyaggal körülrakott fonadékban bábozódik. Bábja zömök, világos rozsdabárna színű, mintegy 12—15mm. hosszú. Három hét mulva kel ki belőle a lepke. A hernyót Uhryk eddigelé csakis Budapesten, a Svábhegyen találta Hypochoeris maculata-n, melynek levélbimbójában laza fo- nadékkal összefogott levelek közt tartózkodik s azokon különböző irányban meneteket rág. Megjegyzendő azonban, hogy a pille elő" 130 A. Aigner Lajos. fordult oly h.lyen is, a hol az említett növény egyáltalában nem található. Abban a felfedező megegyezik Dr. Hinneberg-gel, hogy ez az új faj a D. Heydeniti-n kívül a D. marcella-hoz is , hasonlít, de atiól leginkább tekintélyesebb nagysága és vörösesbarna színe által kölönbözik. Nagyon hasonlít az új fajhoz még egy molypille is, melyet Ulbrich Ede még 1889-ben gyűjtött Iglón egy. pél- dányban, de ez attól abban különbözik, hogy tapogatójának . alsó és, kifelé álló" szörzete, mem "feketeselhanén " szürke. eVajjomáez ugyanaz a faj-e, vagy annak fajváltozata, azt csakis a helyszínén teendő . kutatások dönthetnék. el, . mert " egyetlen . példányra tánaszkodva, lehetetlen helyes itéletet mondani. Különfélék. A Macroglossa stellatarumnak 1900. január hó 18-án találtam egy példányát, mely egy napig élt hideg szobában és erősen röpült. Szipókája hosszabb, mint a rendes időben röpülő állaté. A tor alsó részén és a potroh első gyűrűjén aránylag kevés a szőr. A télen talált lepkének feje valamicskével keskenyebb és a csápok közelebb vannak tövükben, a potroh általában fénylőbb és a gyűrűk a háti oldalon szélesebbek. A télen talált állatnak utolsó potrohgyűrűi a háti oldalon egyszínűek, míg a rendes időben mutatkozó lepkének potrohán tudvalevőleg fekete fehér színű foltok is vannak. A felső szárnyon az elülső fekete sáv alsó része igén széles, felső része hegyes, a szárny hátsó része majdnem . egyforma színű. Az alsó szárny közepén elég jól látható sötét színű rész van. JD a 28 A rovarevő növényekről értekezett újabban Möbius M. Eddigelé körülbelül 400 ily növényfaj ismeretes, s ezek közel állanak ama növényekhez, melyek az állatoktól más módon hasz- not húznak, p. o. a hímpor átvitele vágy a magvak széthordása által. Valamint emezer, úgy ők is bírnak különös csábító szerekkel, milyenek az illat, a szín és a méztartalmú anyagok. Különösen feltünő fejlettségűek fogó készülékeik, ámbár találkozunk egysze- rűbbekkel is, amelyek csupán az álatok ellen való védekezésül szolgálnak. Jellemző ezekre a növényekre, hogy a megfogott és megölt állatokat meg is emésztik és nedvüket táplálékul felhasz- nalják. Hogy ez a táplálék, előnyös Támik mézve , sazesalktegyüe hány esetben volt kimutatható, más esetekben azonban lehet arra következtetni ama nagy s olykor igen complicált készülék után, melyet a rovarok fogására alkalmaznak. Biologiai szempontból 3 csoporira oszthatók, úgymint: 1. olyanok, melyek csupán ragasztó készülékkel felszerelvék; 2. olvanok, melyek tőrt alkotnak; 8. pedig olyanok, melyek tőrrel és mozgató készülékkel is bírnak. "A V Különfelék. 181 Az első csoport képviselője a Jrosofplyilum lMusitanicum, melyet Portugálban szobában légyfogónak használnak. Ehhez csatlakoznak az oly növények, melyekről nem biztos, hogy az elfogott rovaro- kat fel is emésztik, s a melyek átvezetnek oly növényekhez, me- lyek a kocsányokon lépes vesszőket fejlesztenek ki, hogy ezzel a gyalog rovarokat megakadályozzák a virág felkeresésében. A má- sodik csoportból először is említendő nehány gomba, kivált egy sajátságos kis penészgomba, melynek szálai Nematodákat fognak és felemésztenek. Ide tartozik továbbá egy Aronvessző-féle, mely virág hüvelyében üstszerű tőrrel bír; mindenek előtt :" azonban a kelyhes — növények sajátságosan átalakult " leveleikkel, a Sarraceniák, Heliamphora, Darlingtonia, Cephalotus és a Nepen- thes-fajok. Ezeknél a tőr vízmedenczéből áll, a melybe az állatok beleesnek és többé ki nem jöhetnek. Másnemű tőrrel bírnak a Genliseák t.i.varsához hasonló készülékkel, az Utriculariák pedig — csapdaszerű " szervvel. A legtökéletesebbek a harmadik csoportbeliek. A /inguicola levelei gyönge mozgást fejtenek ki; a Drosera ragadó mirigyek és leveleinek behajtása útján fogja el az apró állatokat, Aldrovanda és Dion. a ellenben a levél két felének hirtelen összecsapása által, még pedig érintési izgatás foly- tán, a melyet különösen érzékeny szőrök közvetítenek. Mindnyá- jának vannak bomlasztó hatású mirigyei, ezek váladéka azonban némelyiknél csak az izgatás után változik át, a mennyiben csupán megemészthető tárgy okozza, hogy savanyúvá válik és pep-insze- rűleg hat. A peptonizált részek vagy a rothadás folytán előállott termékek felszívódása ismét mirigyek, még pedig oly mirigyek úrján történik, melvek kizárólag a felszívódásra s egyúttal kivá- lasztásra szolgálnak, mint p. o. némely Sarraceniáknál, avagy a fogó készülék egész felülete végzi a felszívódást. Anyaméhek mesierséges tenyésztésével foglalkozik huzamo- sabb idő óta Bohm E Potsdamban, kit a kormány méhészeti tan- folyamok tartásával bízott meg. Sikeres törekvése oda irányul, hogy oly .anyaméheket tenyészszen, melyek népei a méznek lehető nagy mennyiségét készítsék és a tenyésztő akarata nélkül ne rajzanak. Kipróbált rendszerével mult év folyamán 27 kaptárból 1217 font mézet kapott. Tapasztalatait most füzetkében bocsátotta közre, mely minden méhészt érdekelhet. Az álczákat szülő bogárnem Orina-ról közöl Champion és Chapman (Trans. Entom. Soc. London 1901.) érdekes megfi- gyelésekct. A vemhes nőstény rendkívültestes. A lárvák a petefészek alsó végén képződnek, a hol fokozatos fejlődésük . megfigyelhető. A nőstények 3—6, sőt több álczát szülnek egyszerre, s ezt napjában 1 —2-szer :teszik meg, még pedig több napon át, nehány napi időközök- ben. Az áczákk. b 2 mm. hosszúak, áttetszők, nehány óra mu va azonban sötét színűekké válnak; eleinte összezsugorodva ülnek a levélen, melyen születtek, de aztán 1—2 percz mulva megmozdul- nak s a levélbe lyukat rágnak. Ily formán szaporít az Orina vitti- gera, cacaliade és gloriosa ; ellenben az Orina tristis petét toj, a melyben azonban a teljesen kifejlődött álcza megvan, csak burok veszi körül. 132 Kiilönfélék. A rákok regeneratióját tanulmányozta újabban Przibram H. Igen érdekes az Alpheus-nemhez tartozó fajok viselkedése. Ezek két ollója különböző; az egyik kapaszkodásra szolgál, a másik bunkóalakú és hang előidézésére alkalmas. Ha eltávolítjuk a ka- paszkodó ollót, akkor a következő vedlésnél az eredetileg hangot adó olló kapaszkodó ollóvá alakul át és viszont. A levágott olló helyében mindíg a másnemű olló fejlődik ki Rovarálczák forró vízben. Libellulidák álczáit találták Kali- forniában egy meleg forrásból származó vízmedenczében, melynek hőfoka azon a részén, a hol a forrás sziklából fakad, csaknem a forrpontot érte el, holott ellenkező végén csak mintegy 40. foknyi volt. Csak az utóbbi oldalon mutatkozott az erősen ásványtartalmú vízben némi növényzet. A kisebb álczák a legforróbb vízben éltek, míg a nagyobbak a tó hűvösebb részét lakták. Összesen 10—12 álczát figyeltek meg. A fiatalabbak azonnal elpusztultak, mihelyt tartályuk vizét lehűtötték. ká 6 ela slzésötis Reitter. Edm. VeGersremt der mir bekanntemn GColerains terensAárten "det, Gattmdai Gadletr üúca sine (osatans Wiener Entom. Zeitg. XXII, 1903, p. 133— 139. Reitter az előtte ismeretes Galeruca-fajok meghatározó kulcs it állította össze, ebben a következő alnemek szerepelnek: Galerima (új), Galeruca i. sp. Emarchopa Wse., Galerotoma (új), és Hap- toscelis Wse. Magyar- és Horvátországból csak a G. Dahli Joann. van említve. Csiki Ernő. x Petri. Dr. "Karl. Agabus regalis,eime mene At ramts der Mer wandtsehatt . edes :DIVpUSEÚ TAN üss NÉL daKal Solieri A ubé. (Wiener Entom. Zeitg. XXII. 1903. p. 48—50.) Az erdélyi Kerczi hegységből kimutatott Agabus Solieri Aub.- ról kimutatja szerző, hogy az nem azonos a norvég 21. Soliert-vel és így azt A. regalis név alatt mint új fajt írja le. Az 4. Solteri Aubé azért faunánkban még fentartandó, mert kérdéses vajjon a tátrai (Tátrafüred) példányok is az új fajhoz tartoznak-e. Csiki EVNŐ. 4 Petri, Dr. Karl. Einiges zur Synonymie des Dory- tomús armatus m. (Wiener; Eaton. Zene xx AAD SMN Szerző a nem régen újpesti példányok alapján leírt Dorytomus armatus bevonja, maga is meggyőződvén, hogy az a D. tremulae Payk.-től el nem különíthető. Csiki Ernő. BOVARTANI LAPOK" Heft 6. Juni 1903. S. 111.L. v. Aigner-Abafi: Bereicherung der ungarischen Lepi- dopteren-Fauna im J. 1902. Aufzáhlung der aus Ungarn (mit Dal- matien und Bosnien) im Laufe des Jahre 1902 constatirten oder neubeschriebenen Arten und Varietáten. Die ungarische Fauna umfasst nunmehr 1537 Arten mit 637 Varietáten von Macrolepidop- teren. sS.116. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns III. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der in den Landern der ungarischen Krone vorkommenden Bockkáfer. Hs werden die Gattungen Evodinus, Gaurotes und Acmaeops behandelt. S.119. L. v. Aigner-Abafi: Die geographische Verbreitung der Schmetterlinge, hauptsáchlich nach W. Seitz, S.119. Th. Uhryk: Lampides boeticus. Im neuem Katalog von Staudinger Rebel heisst es, dass genannte Art in ganz Afrika, in Asien und Australien, sowie in Frankreich heimisch sei, im üb- rigen Süd- und Mittel-Europa aber nur als Gast erscheine. Dies wird hinsichtlicnh Ungarns entschieden in Abrede gestellt. Der Falter wurde bei Budapest (wiederholt), bei Epérjes,; Fiume und Pécs be- obachtet, an letzterm Ort auch aus Raupen gezogen. Ebenso gelang es dem Verfasser, den Falter bei Budapest in Anzahl aus Raupen zu züehten. Die Raupe ist der von Lycdaena Jolas sehr. áhnlich, aber dunkel lilafarben, zuweilen blass grün, auch tritt die Zeichnung mehr vor. Die Puppe ist gleichfalls wie die von Jolas, aber mehr gelblich, gegen den Kopftheil lichtbraun. s. 125. E. Csiki: Coleopterologische Notiren III. — 9. Cicindela soluta ab. nigra Beuth, die bisher nur aus Süd-Russland bekannt war, hat E. Chinorányi bei Székesfehérvár im Frühjahr 1. J. gesammelt und das betreffende Exemplar dem Ung. National-Musem überlas- en. — 10. Von der weit verbreiteten Carabide Plocionus pallens Fabr., die durch den Schiffsverkehr nach Europa gebracht wurde, bisher aber nur aus Frankreich (Rouen, Marseille) bekannt war, wurde nun auch in Ungarn bei Pápa gesammelt. F. Wachsmann war so freundlich das von seinem Bruder gesammelte Exemplar dem Ung. National-Museum zu überlassen. — 11. Custos D. Kuthy sammelte Anfangs Mai mit Oberftörster Koca in der Umgebung von Vinkovcze in Slavonien und erbeutete unter Ánderen auch öZzwei für die Fauna Ungarns neue Curculioniden, den südeuropáischen Namophyles annulatus Arrag. und den aus Nord-Deutschland und 12 Schweden bekannten Anuthonomus sorbi Germ. — 12. Bei Durchsicht einiger Cucujiden fand ich zwei für unsere Fauna neue Formen : Lacmophloeus monilis var. bucephalus Ganglb. (Mehádia) und L. nigricollis Luc. (Pécs). — 13. Aufzáhlung einiger Cleopteren aus dem Comitate Szilágy, die von Dr. E. Kiss gesammelt Wwurden, als Beitrag zur Kenntniss der geographischen Verbreitung der Arten in Ungarn. 5. 125. L. v. Aigner-Abafi. Ein neuer Kleinschmetterling aus Ungarn (Depressaria Uhrykella). Der eifrige Sammler ungarischen Microlepidopteren Dr. F. Uhryk, erbeutete bei Budapest einige Exemplare eines Falters, welchen K. Hinneberg und nach dés- sen Tode A." Fuchsin Boörnich für eine neue Art erklarten. Letzterer nun beschrieb diese Art unter obigem Namen in der Stettiner Ent. Zeit. 1903. p. 244—45. Die Raupe lebt an. Hypos choeris maculata in losem Gespinnst. Kleinere Mittheilungen. . S. 150. E. D. Von Macroglossa stellátarum ist ein im Januar 1900 gefangenes Exemplar etwas abweichend von normalen Stücken z , § 24 (4 Eren $7 as e 1 8 ű É namentlich ist der Saugrüssel etwas lánger, der Leib weniger behaart S 180. Über pflanzenfressende Pflanzen, kegene- Tat 1om der Kr.e bS(esetes Literatur. 5.152. E. Csiki: Besprechung der Publicationen von L. Gangi- DAUet IS. Pet and Es REIter. BEBEJEZEZEBEZEBEZEBESEBEZEZE ZEBEZEBEBESEBESEKI 81 . XXII. számu legujabb és több. ezer s 1:gás "COLEOP TERRA HAJT $i tartalmazó árjegyzékem megjelent, s azt kivánatra postán Msgcsezgző 3 YO. elküldöm. 2 8 Tavarnok u, p. N. -Tapolcsány. :Kelecsényi "Kürolgs. . KLZEZEZEBESEZEZEZESEZEZEZEZEZESEZEZEZEBESEZESEBS $ Coleoptera- -kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és ieéraztokb . rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom. magángyűjtöknek, iskoláknak, gazdá: BSZ "szoknak és. erdészeküek 8(00 hibátlanul meghatározott honi és küllüldi fajbró SZ álló rövar:készletemet. Honi faúnánk közönséges ésLlegritkább fajai nagy SZ Ét - számban, - továbbá több száz exotikus : faj. Iskolák részére gyűjteményeket: ? SZEGSÉ öz olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszony ba: IZÉ "Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök; Német-Bogsán: (Krassó-Szörénymegye.) ; Men kl Ede: Magyarország TÁS ERLES A hazat mudárúilág megisméréséneék Vezér- . fonala. Írtás JÖrseNb at A áss zs (Xx 0 ba si. A munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és színes táb- lákkal, guart: formátumban, . német kivonattal, a Magyar Nemzeti "Muűzéuni kia- . dásában jélent meg és a ,kovartani Ldpok"" szerkesztősége utján is. megrendelhető " Xb Ára 40 kor. ; RÉSÉS c: ATATOG DER . Lepidopteren des palaearetischen seuüetgélietes. öz ; zskSő Se Ven RA jvzéső Dr. .(O. Staudinger und Dr. H. Rebetk. NÉ Ses sze üz E NÉNe Sin einen. Band "gebütiden. sss 3 ú T ; ; Pveis 2O NHroncxi t Szerkesztőségünk útján ís megrendelnető. Í 7 Szó . Entomologiai mű Ezé fualhája A Magyar Birodalom Sádáttása (Fauna Regn ke — " riae). TIL kötet. Arthropoda, Kiadja a k. m. Természettüudományi T 5 5. Ára 85 kor., társulati tagoknak 20-kor. — Kárpáti E. Állatmuz m, ut 728 tok . kitómesére "s eltartására, és csontvázak "készítésére, ( sé 40PAII Bein K.A ckis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok ." TÉSÉTE ÉS ; gyűjtésére 2 kor, — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 ko " Lejtényi"§. Rovargyűjtő. Segédkönyv a "középiskolai ifjuság: t kor. — " Krieschv]. A rovarok. világa. 16 ábrával 80 fil. — Ki zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 8Il; — Dr. Lendl A. "Rövid a: természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 Hill. — Dr. Dada "tani műszótár 1 KÖT 60. AIR — HojJ er, Praxis "dér "msektenkunde. "Kolbes; Einführung in die Kennimiss der Imsekten d rág de ási ; : Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar fauna fémdarázsai 0 kór : A magyar fauna "másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fl1- Adatok Magyaror- szág fürkész darazsáinak ismeretéhez I. 1 kor. 20 AI. Földünk , jérmdátázkeíjak s magánrajza 40-kor.. Fé. Lepidoptera. BóVNSA ARIA Jepkézyüjtől A léptél ismertetése és. Srüj tése 9 kor. — A. Aigner: E. A lepkészet története Magyarország n 3. korn— Aigner-Püvél- Uhvyk, Magyarország lepkéinek jegyzéke Bi ge, Sehmetterlingsbuch 8. Auf. 1300- Abb. "auf 50 farb, Tafeln 20. All. — Hofinann, Die Gross- Schmetterlinge" Europas . 2. Anf. 2000 auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen. 056 . Gyoss- SERA KSE 53 § opa 1900 Abb. aut 50. Talel 80. kor. ápiz . Diptera. Tömöszváry Ö. Egy tömegesen todyészb ES az éz mellékéiről 36 tab: 180 Ne Ül ÉT Ke szVEhSSS EZORMÁSUUN A új rum. universt 6 kór. ség bogárgy űjtő. A hogakák ismertetése és egüjtése. 2 kot. — Chvén ; 5. Aufl. mit .48-color. Tafeln 24 kor, — Seidtitz, Bauna Trágsyivágits Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ism. eté 40 AI. A magyarországi Psyilidálról 40 11. Az Eremocoris- ak "magánrajz 2 tábl. 60 AL 18 ; Orthoptera, Pseudoneuroptera és ln SELtGK ÉZESÉT Gy. JE Háök Tr szági tücsöklélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut " R. Magyaro SZ ,szitakötő-félét. 3 színes tábl- 2 kor, 80 NI. vs Myri: poda. ti Daday J. Va em magy arországi Ályriopodák je 4. táblával §£- köv ső ; ű úttest ő DE Chyzer K. és , Külcgynski L. . Arancáe H bkalkávájá 102. Üintácésa e ESÉS jó. A Műgyarországban eddig talált. szánt élő evezőlábú rákok magánrajza. d tábl. 8 kor. "A magyarországi Br : fajak-—átnézete. "1 kor. "A magyarországi Diáptómus- "fajok " átnézéte ; E oak a ko Bs va jeg sat ZEJÉTÁSÜTÉS? CL ked Szó tú ELS KE E. 2 SESSSZÁZS tg Msgae MAAS p ágst eNk ÁB BD Lgszl ős AANEÉRÉS ET AT Muszeo- Nationali : Hungarico. -edjtus. - Budapestini- 1901. Ára 8 korona. " E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhet Séehrérdis Sándor " könyvnyomdája Budápcst, VI: SSE rec: sen-u Ke. NYNNNLNNNINNNNINN (ZD b Ld 3 9088 01427 0458