OL 461 .R873 ENT Es és ztszts zá 2. füzet. I 4őv 4 dbv Sv Av ge, dans hattad a dna ís Tirtékany marka Hl § fisús ; Hi "a EZ és É 8 99- ERETSTS BIRÓ LAJOS kis CHYZER (aA ja Í KÖZMENDKÖDÉSÉVEL. 3 SZERKESZTI TK sz ési C$ ZA sé (a Sás a. Ci gőz; e asgl 9. a Szt zösztszts zs S TOTT Ek gvoyd k7 bes De di Los . BUBAPÉST, 1904. I A "ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHÍVATALA ta vV., MOLNÁR-UTOZA 24 HÉ 34 j ! ! je ,atéttézi SEAESRRBR Ji ee esel. Eg Es AGARAK A Regen 58 Bs s vw 9oxs L ök 4 ús jó ej Sz s sb det av 4Bv 4 ae Megjelenik minden mész első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. gt pé " Zöld lepkék fofpahútása tk ... Hosztinszky Károly Tartalom. A hernyók táplálkozása. Irta 4. Ainger Lajos. . GY LÁgBA lk EE ÉREK Irta Dr sg Zoltán Waágner János, Dr. Erőss Tájas Fzkögtébes án éjt Hz Magyarország Cerambycidái VIII. Irta Csiki Ernő 287 Küilönfélék : Lepke-hiány. Irta Dahlström Gyula ks EVÉS e EST a at A trópusi TÁKOKTÓL zs TÉS EKE K NÉLOS ve ÖNÉt S Smerimthus populi L. ab. subflavás HESS SE ÉS EE ZS Arany s Cicadaáása se 42 hi, HZ jó Azjembeti "ürülék: TAnnaja: ree age kő ee Berlin nagy epét sas u Zasi áz l ÉeetS Irodalom : ; 168 § MASSA EE Él Annales historicó; naturales Musei Nat. Hiágatia 1 site "A: Sze aaa. Vollnhofer Pál, Rovartani megfigyelések: Irta CSIRV Ernő e a § Formánek R., Zur Kenntnis der Gatt. Barypithes und Omias. Irta Csiki AG EOSZÁBI rovarászok névjegyzéke . . KET SEÉST SÍR ESTEÉN A kir. magy. . Természettudományi . Tátsúlat: 1 illatt szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., E Áá Veza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. Me kt savós ás . Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teles vfolya még szolgálhatunk. Új előfizetők. fele áron .kaphatják. Az kötetekből csak egyes " példány áll rendelkezésre : ezek áron kaphatók: ! kötet 10 kor., II. kötet 6 kor., Az I. és tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóbivatálunktoóz Gw , Mol 24.) czímzendők. e to söt - E: B estét ae t. e. 8. Bozárásó űj jtői knelr! Matusoyíts Péter szabadalmazott s riöánipel as jé í ige adéka, mely megóvja a bogarakat a megbiüdösödés- Tt: J től , penészedéstől és : főbb. ízeiben "hajlíthatókká " teszi, 5 (ds 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kitün- d tetve) kapható Budapesten, IV. ker., Muzeum-körut €., [ 7 Lux ke drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 fil vill . léres és 9 kör. 40 filléres ARA EZRET 5 A hernyók táplálkozása. Irta A. Aigner Lajos. I. Míg a kifejlett lepkénél a táplálkozás a legnagyobb mérték- ben változik, sőt facultativ életfunctionak tekintendő, addig ez a hernyónál nagy szabályossággal esik meg, habár a táplálkozás mind a felemésztett anyagok összessége, mind az egyes adagok tekintetében a hernyónál inkább változik, mint bármely más rovar álczájánál. A hernyók kisebb vagy nagyobbmérvű falánksága azon- ban sokszor az illető fajtól, valamint különösen az időjárástól függ. Tudjuk, hogy tartós szép meleg idő több ivadékot érlel meg, mint a zord vagy a hideg és nedves időjárás. Minthogy pedig a báb nyugalma bizonyos mértéken túl meg nem rövidíthető, csupán a hernyónak gyorsabb növekvése okozhatja a több ivadék elő- fordulását. Falánkság és gyors növekvés együtt járván, itt azokra a pél- dákra hivatkozunk, melyeket alább, a növekvésről szóltunkban fel fo- gunk említeni. Többnyire oly esetekre vonatkoznak azok, melyekben már rendes körülmények köztis igen nagy a felemésztett táplálék mennyisége. De a mint az fokozódhatik, úgy olykor bekövetkez : hetik tetemes csökkenése is. A Cossidák, Syntomydák és Sesiidák igen sokáig daczolnak az éhséggel, ha a szomjúság csillapításáról gondoskodva van s alig van oly faj, mely a táplálék megvonását el nem bírná; két-három napig csaknem minden hernyó tud koplalni. A táplálékhiány első következménye az, hogy a hernyó láthatólag összezsugorodik; bőre fonnyadtá és ránczossá, sőt foltossá is lesz ; ezek a foltok azonban új táplálék nyújtásakor többnyire eltünnek és további jó gondozás mellett, kárt nem okozhatnak. Csak ha tartós a táplálék hiánya, mutatkoznak a végkimerülés káros tünetei. Ez eleinte a vérnek, majd a zsírrészek s alighanem más szövetrészek elenyészésében nyilatkozik. Előhaladott stádium- , Rovartani Lapok", 1904. február hó. 24 A. Aigner Lajos. ban a bél nyálkahártyájának némi merevsége következik bes a béltartalom utolsó maradéka a végbélnyilásban megakad és meg- szárad. Ily stádiumba jutva, a hernyó az utólag nyujtott táplálékot már el nem fogadja; eszik ugyan egy keveset, minthogy azon- ban a garat szintén merev állapotban van s az első nehány falat a felső részében összegyülemlik, de tovább nem jut, a jól- lakás érzete következik be s a hernyó a táplálékhoz már nem is nyúl, hanem beszárad, elpusztul. Hiányos táplálkozás által sokáig meg lehet akasztani a hernyó fejlődését, sőt ha a koplaltatás és új táplálkozás nyujtása rend- szeres időközökben történik, a hernyó élettartamát meg lehet kétszerezni. Viszont tapasztalható az ellenkezője is. Némely szövő- pillének a hernyója, mely az első, nedvben dús lombbal él, oly gyorsan fejlődik pillévé, hogy az még a téli bábból lett tavaszi ivadék utóseregével találkozik. Ismeretes dolog, hogy az elbábozáshoz közellevő hernyó, ha táphiányt érez, az átváltozást siettetis" A heinyónak ez a képess sépe, mely a fajok szerint változik, a legnagyobb fontossággal bír a faj fentartására. A hernyó rendszerint, mihelyt a petéből kikelt, azonnal kezd táplálkozni, de addig aránylag sokáig bírja ki a koplalást, mitől közönségesen megóvja az, hogy peteburkát felemésztheti. Minemű az első tápláléka, az a körülményektől függ. A legtermészetesebb az, hogy már rendes tápgnövényén lát napvilágot s így hiányt nem érez. Némely hernyó azonban, "pl. az Agrolis castaneaé, mely áfonyán él, már télen, t. i. deczemberben vagy januárban kel ki, a mikor szotyvas táplálékot alig találhat ; ily esetekben sokszor idő- leges táplálékhoz nyúl. Kora tavaszkor, midőn még kevés a nö- vény, némely Noctuának a hernyója, minő a Xauthiaké, a fűz- és nyárfa barkáiban él és csak miidőn ezek lehullnak, keresi fel a közben kifakadt állandó tápnövényét. § A táplálék keresésében a hernyó a sSzagló érzékét követi, de ez csakhamar cserben hagyja. Arra mutat, hogy ha friss növény- hez ér, ázt megízleli, olykor két-három helyen is kikezdi, míg végre meggyőződik róla, hogy az nem neki való. Tapasztalást kell szereznie neki is, hiába, igaz az a közmondás : , Saját kárán tanul a magyar." Míg a legtöbb hernyófaj szárazföldi növényekkel él, akad elég olyan is, mely vízi növényekre van utalva. A nádban, káká- ban és sásban élő Nonagriák, Leucaniák stb. a növényszálban a víz színéig, sőt az alá is lemennek. Ily vízi életmód (kivált a vízi tllnárnálátnánti átsnétéblíln tslladnálltsa kás ékes 19 üt A hernyók táplalkozása. növényeken szabadon élő hernyóknál) egyéb változásokkal is jár ; a Laelia coenosa pl. úszóképességgel bír. Némely hernyófaj kevés különbséget tesz abban, hogy a nö- vény melyik részével él s ennek főoka az, hogy nem szeret egyik növényről a másikra átmenni, a mi mindig némi veszélylyel is jár. Ha már most sok táplálékot igénylő hernyó kisebb példányú nö- vényre jut, hogy a vándorlást elkerülje, annak nemcsak. . leveleit, hanem virágját és szárát is felemészti, mint pl. a Papilio Machaon ea gyönge kaporr, Cucullia balsamitae a Chondrilla junceát stb. De ez egyáltalában nem a szabály, sőt a legtöbb hernyó igen válogatós ; így a T halpochares respersa és Thalpochares furfurina csakis a Carduus, illetve a Cirsium zsönge középhajtásával él. Valóságos ínyenczeknek mondhatók némély molypillék hernyói, melyek ételüket először mesterségesen elkészítik, azáltal, hogy a levél szárát felényire átrágva, azt hervadásra bírják és csak ily fonnyadt állapotban táplálkoznak velük. Deé némcsak a növény fajára, hanem helyheztetésére nézve is különbséget tesz a hernyó. Bizonyos fajok csak homokos, mások csakis meszes talajon találhatók; de egészben véve csekély azok száma, melyek bizonyos talajnemhez vannak kötve. Számos hernyófajnak csak egy tápnövénye van, mást nem érint ; így az Apatura Iris csak Salix capreán él, míg legközeiebbi rokona, az Apatiura Ilia kizárólagosan csak Populus tremulán fordul elő ; Thnalpochares pamnonica csupán csak a Gnaphalium arvensen található, holott fajrokona, a húsevő Thalpochares com- miunimacula csakis a gyümölcsfákat rontó Coccidákkal táplálkozik. Némely hernyónál a tápnövény még nagyon közel álló rokonfajjal sem pótolható, mint p. o. Melitaea Cynthia-nál, mely Pedicularis rostra- tán él, de a Pedicularis palustrist el nem fogadja. Ez.a határozott monophágia azonban nem igen gyakori. A legtöbb hernyó, még ha nem is fogad el bármily ételt, tápnövé- nyének nemén belül, sok esetben rááll a cserére. A gyászfűzőn élők más fűzet sem vetnek meg. A Populus nigrán előfordulók a Populus pyramidalis-szal is tenyészthetők. Más ily monophag her- nyók bizonyos növénynemhez kötik magukat. A Brunfelsia nevü dél- afrikai növénynemet hosszú ideig a Scrophulariákhoz számították. Történt azonban, hogy ezen a növényen egy Neotripida-hernyót találtak, a melynek összes fajrokonai Solaneákon élnek. Utóbb fel- ismerték ama növényről, hogy csakugyan ide tartozik, a botaniku- sok azonban hibásan osztályozták. 26 A. Aigner Lajos. Az ily monophag hernyók állhatatosságából gyakorlati hasznot is lehet húzni. Ha külföldön oly hernyóra akadunk, melynek ha- zánkban vannak fajrokonai, nyujtsunk neki, ha tápnövényét nem ismerjük, olyant, melyen azok élnek és ritkán fogunk csalatkozni. Külföldön utazókat ily módon utasítottak és sikerrel, hogy az ott előforduló lepkék ismeretlen hernyóit mily nemű növényeken ta- lálhatják. Minden esetre természetesen az ily combinatió nem állhat. A kaporon, sárgarépán stb. élő Papilio Machaon hernyójának élet- módja után nem következtethetünk számos amerikai rokonának táplálékára, mely Aurantiaceákból áll. Sőt ebben a tekintetben igen meglepő kivételek fordulnak elő. Mérsékelt zónánk összes Pteris-fajai Cruciferákon élnek, ho- lott az északamerikai Pieris menapia a fenyőfát támadja meg. Sőt még egy s ugyanazon faj különböző helyeken más-más visel- kedést tanusít. A nálunk monophag Deilephila celerio a trópusok ban polyphag ; Deilephila nert Cadixnál Rumexen, nálunk csak Oleanderen él; Deilephila galii Karinthiában kutyatejet eszik, a melyet másutt megvet, ellenben ott vonakodott, voltaképreni táp- növényét, a Galium verumot, elfogadni. Mesterséges tenyésztéssel sikerült ezen heterogen viselkedés magyarázatához jutni. E szerint oly hernvó, melynek egyedüli tápul idegen növényt adtak, ahhoz nemcsak hogy hozzászokott, hanem eredeti tápnövényét többé el sem fogadta. Ez a tény új fajok keletkezésére nagy fontosság- gal bír. Az egyik hernyófaj miért keresi vagy " kerüli épenseztma másik amazt a növényt, annak megállapítása a physiologia feladata. Gyakran egészen külső az ok, pl. az állkapocs sok esetben a táp- növényhez van alkalmazva s a hernyó ennélfogva nem képes az idegen növényt megrágni, kivált ha az a szokottnál keményebb ; pl. a puha fűből élő hernyó a nádat vagy affélét még csak ki sem bírja kezdeni. Más hernyók bizonyos növényt visszautasítanak, mert nincsen inyükre s ebben a tekintetben velük ép oly kevéssé lehet vitatkozni, mint az emberekkel. Némely Cucullia-faj határo- zott hajlamot tanusít keserű táplálék iránt, holott a növényt keserű volta talán épen óvja más fajok ellen. Számos hernyó a növényben alíg tesz különbséget. Az Acherontia Atropos valami 60-féle növényen él, a burgonvától és Lyciumtól a kecskerágóig és somíg ; a Saturmia sbini Prunus- féléken épen úgy mint fűzön és Populuson ; a képosztaféléken élő Mamestra oleraveat a külföldről került Begoniákon,. Pelargoniákon A hernyók táplálkozása. 21 is találták. Némely fajnak bizonyos növények iránt való hajlama csak látszólagos, vagyis más körülmények által okozott. Az Arctia cajat pl. apró növényeken szokták találni, ritkán fákon, a minek . az oka az, hogy a hernyó rosz mászó létére nem igen bír kapaszkodni s ennélfogva minden erősebb szél leveri a fáról ; meg- figyelték, hogy bizony megeszi a fák rügyeit is, sőt különféle fák lombjaival fel is nevelték. Tapasztalati tény, hogy számos állat némely növényt elő- szeretettel keres fel, mást meg kerül, a nélkül, hogy az egyiken a tápanyag különös bőségét, a másiknál annak észrevehető hiányát megállapíthatnók. Nyilván valami benső tulajdonsággal, kellemet- len ízzel, mérges nedvvel bírnak, mely őket ellenségeik ellen megóvja. Efféle óvszerek első sorban azon ellenségek ellen irányulnak, a melyek a növény hazájában honosak. Minthogy pedig, ha a növényt másutt meghonosítják, ott új ellenségei is támadnak, meg- lehet, hogy az addig hathatós óvszer egyszerre értéktelenné válik s a növény oly állatok martaléka lesz, a melyek addig mással táplálkoztak. Igy midőn Kaliforniában meghonosították a Fuchsiát, ezt egyik Deilephila-faj hernyója erősen megtámadta, a mely eiőbb főleg Epilobiummal élt. Az Acherontia Atropos a burgonyára Sszo- kott rá, holott előbb számos más növénynyel is megelégedett. Az ellenkezőjét is tapasztaljuk, ha meghonosított fát össze- hasonlítunk olyannal, melynek elterjedési központja Európa. A kö- zönséges Platánt csak igen kevés nagyon polyphag hernyó keresi fel, minő az Orgyia antigua és Amphydasis belularia, holott a már régebben honos ákáczot ezeken kívül az Ocneria disfar, a Biston hirtarius és Z/euzera fyrina is megtámadják. Ezekkel szem- ben a fűzfa egész sereg hernyófajt táplál. A legtöbb hernyó a növények levelével él ugyan, de az em- lített Cuculliak némelyike csak a virágot emészti meg, mások gyö- kereken táplálkoznak (Hepialidae), fában (Cossidae, Sesiidae) vagy gyümölcsben (Carpocapsa) élnek stb. Ily esetekben a hernyó az életmódja szerint alakul; a fában élők rendkívül erős rágószer- vekkel bírnak ; a leveleket belül keresztül-kasul kirágó molypille- hernyók teste igen lapos stb. Sokszor szokásaik is okozatos össze- függésben állnak a táplálkozás módjával. Egy indiai L£ycaenida hernyója a gránátfa gyümölcsében él s azt kirágja, minthogy azon- ban ennek folytán a gyümölcs idő előtt lehullna s a meleg-nedves éghajlatban rögtön rothadásnak indulna, a hernyó azt szárán az ághoz erősíti. Oly hernyóknál, melyek vízalatti növényeken élnek, 28 A. Aigner Lajos természetes, hogy az egész belső szervezetnek, kivált a lélekző szerveknek megváltozniok kell. A táplálékcsere a rovaroknál nem ritkaság. A csigát öldöső Carabus violaceus-t már látták almát is megrágni s a dögön élő Silpha olykor a vetéseket támadja meg. A Tortrix pilleriana Bécs környékén közvetlenül a szőlők mellett él különféle növényeken, de szőlőn magán nem fordul elő, holott Franczia- és Magyarországon a szőlőben nagy károkat tett. Ugyszintén az apró növényekkel élő Agrotis-hernyók olykor a vetéseket, szőlőt, sőt kukoriczát, dohányt is erősen károsítják. Ennek a jelenségnek oka még nincsen kiderítve. Sokkal érthetőbbek az oly esetek, midőn a helyek, melyeken a hernyók különbözően viselkednek, éghajlati eltéréseket mutatnak. Lygris populata északi tájakon nyárfán, Déli Németországban pedig áfonyán él. A gyér növényzetű Patagoniában más hernyókat fal fel sok oly fajta hernyó (pl. Pyrame:is), mely másutt eztsa najlamot nem tanusítja, még pedig kellő növénytáplálék hián. A táplálékhiány különféle módon keletkezik s ehhez képest a hernyóra különféleképen is hathat. Argentiniában ló- és marha- trágyán láttak rágicsálni oly hernyót, mely másutt csak növény: nyel él. Nálunk a kora tavaszkor téli búűvóhelyéből előjövő hernyó sok esetben kénytelen rövid ideig tavalyi lombbal táplálkozni. De nyáron is bekövetkezhetik a hernyók között éhinség, ha t. 1.t0- megesen fellépvén, tápnövényüket teljesen felfalták. Ilyenkor aztán az ehhez igen távol álló növényre is rálanyalodnak. Midőn 1879- ben a Halia brumnneata az erdőben minden áfonyabokrot lekop- pasztott, bükkfára ment át. A Dasychira pudibuuda és Orgyia antigua hernyója sokszor megy át lombos fáról fenyőfára és Dasy- chyra selenitica, mely különben lóhere-féléken él, ugyancsak a fenyőfát támadta meg. Másféle kényszer is okozhatja ezt a. változást. 1879-ben a Pyrameis cardui lepkéje töméntelen mennyiségben jelenvén meg, ivadéka, miután a bogáncsot felemésztette, a csalányra mient át S arról elűzte a Vanessa urticae hernyóit, melyek erre füveken s egyéb szokatlan növényeken tengődtek. Olykor az emberi közbelépés kényszeríti a hernyót a táplá- lékcserére. Egy oroszországi hernyó első ivadéka (május, junius- ban) gabonaszálakban él s ezáltal tetemes kárt okoz. Az ezekből kifejlett lepke augusztusban petézik, a mikor a gabona már le- kaszálva lévén, a második hernyó-ivadék kénytelen más növényen Népgwilés rovarországban. 29 tartani fenn életét; ennek ivadékai tavaszkor megint gabonában jelentkeznek. De nem mindig a szükség kényszeríti a hernyót az ily táplálék-, cserére. Caradrina guadripunctata szabadban rendszerint apró nö- vényeken él; úgylátszik azonban, a lepke felhasznál minden alkal- mat arra, hogy emberi lakásba jusson. És minthogy lakásokban egész éven át lelhető, valószínű, hogy itt petézik is és hogy hernyója állati hulladékokból él. Ha ez a feltevés helyes, ez a hernyó nem az egyedüli, mely az émbert kiséri, hiszen több molypillénk hernyója él lakásaink- ban, pl. Ephestia Kihniella lisztben, Ephestia elutella törött papri- kában, Ephestia interpunctella konyhákban és fűszerboltokban, a hová az apró aszalt szőlővel kerül. Állati anyagokon számos Microlepidoptera hernyója élős- ködik; így Tinea pelhonella szűcsárúkban és ruhaszövetekben ; Tinea tapetzella gyapjúszövetekben, rongyokban s ezekből készült kéregpapirban ; Blabophanes rusticella bőrökben ; Tineola biselliella más holt rovarokon él s a gyűjteményekben olykor nagy kárt okoz ; a Tinea orientella pedig még a bivaly szarván . is megél. Mások élősdi módon. élnek, pl. a Galleria melonella, mély a mé- heknél viaszon él. Zsíradékkal is táplálkozik többféle hernyó, pl. Asopia farinalis és Aglossa pinguinalis vajjal, szalonával, zsírral stb. Még élő állaton is élnek, így valamely /Zinea a lomhár szőre közt. Sőt sok hernyó a vedlés után, a saját maga előbbi bőrét is felemészti. Népgyülés rovarországban. Irta Dr. Szilády Zoltán. A rovargyűjtők jól ismerik és örömmel hihasználják az olyan alkalmakat, mikor egy helyen nagy tömegben sok és sokfajta ro: vart lehet találni. — Mesterséges úton csalétkekkel is előidéznek ilyen csoportosu- lásokat, de a természet maga is érdekes esetekkel kinálkozik. Pél- dául kitünő szolgálatot tehet a rovargyűjtőknek az árvíz. Egy lejtős, növénydús árterület lassú elárasztásakor az egész terület rovarai kimenekülnek, vagy kivetődnek az előrenyomuló víz szé- lére, hol aztán a menekülőket falánk rabló hadak : étkes futóbo- 30 Dr. Szilády Zoltán. garak, parti Carabidák és Cicindelák fogadják. Több napig meg- figyeltem egy ily kiöntést a budai Kelenföldön, a vasúti gáttól délre eső réteken, a kilenczvenes évek egyik tavaszán; emlékeze- tem szerint 40—50 fajt különböztethettem akkor ott meg, köztük sok apró ormányos és futóbogarat: Sitoncsek, Bembidionok, Calo- soma auropunctatum Herbst, Harpalusok stb. Néha nyári estén a lámpafény csalogatja össze a szárnyra kelt vándorok ezreit, a melyeknek váratlan megjelenése nem egy kerti vacsorának lőn. bosszantó megrontója. A millennáris év juliusát Miskolcz mellett, Görömböly-Tapolcza nevű kis fürdőhelyen töltöttem. Egy este a tornáczon elköltött vacsora után tömérdek rovar érkezett a lámpához. Az asztalól mindent eltávolítva gyűjtő hálómhoz kaptam, melyet egy félóra alatt színültig megtöltöttem a folyton érkező rajokkal. Gyors ki- végzésük után ismételtem a fogást, mert a rovarok még folyton özönlöttek. Másnap megállapíthattam, hogy 50 különböző fajta ro- var : reczésszárnyú, bogár, Hymenoptera, Hemiptera és lepke volt ott, a legtöbb egy apró Afhodius-faj, többféle SzZaphylinida és a Corixa hieroglyphica Spin. ezrei, több fajta a (meghatározhatatlan- ságig tönkre ment) lepke és tegzes, szitakötő. Azt is elárulhatom, hogy egy kiváló tanszerkészítő ismerősöm Budapesten jó pénzen veszi meg a városligeti kávéházakban a villanyos ívlámpák alá akasztott zöld kosarak tartalmát. Igy magában csak curiosum-értékű ez a jelenség ; de az or- szág különböző pontjain időnként végzett ilyenféle ívlámpa-gyűj- tésekkel a rovar-phaenologia nem egy értékes .tapasztalattal gya- rapodhatna. De nem ilyen mesterséges úton, külső hatásoktól kénysze- rítve, hanem az egyének önkéntes akaratával keletkezett az a rovar-népgyülés, a melyről itt szólni akarok. 1901. szeptember elején egyedül sétálgattam végig egy nagy- enyedi kertnek szász-módra hosszúra szabott telkén a gyümölcsös fasorban. Szokásom szerint fürkészve nézegettem a faleveleket s a hervadó virágokat, a midőn egy törpe mandolafa körül rendkí- vüli élénkség kötötte le figyelmemet. Sok mindenféle légy röpkö- dött ott zsongva-búgva s koronként lecsapva, vagy leülve egy fakuló levélre. Az egész fa betegnek látszott és nem sox fárad- ságba került rajta felfedeznem a gyülekezés egybehívóit, okozóít : a leveleken , töngörtelen" levéltetű üldögélt, mint a székely mon- daná s a fából szítt táplálék fejében annyi édes nedvet izzadtak, hogy minden levél ragadós volt tőle. Ezért az édes váladékért Néfgyilés rovarországban. ző 31 lettek a hangyák a levelészek állandó kisérőivé, úgy, hogy-a le- véltetveket a hangyák teheneinek is szokás nevezni. Természetesen itt sem hiányzott a hangya; ott sürgölődött mindenfelé a fán, melyet szinte védelmezni látszottak. Meghatározásom szerint a Lasius egyik faja volt. Ez a hangyatehenészet volt az: édesség- kedvelő legyek és darazsak csalogatója s ezeket követték a külön- féle tolvajok, útonállók, rablók és zsebmetszők. Ez a mesterség pedig annál veszélyesebb rovarországban, mert a kedves útonállók a meglepetteket saját petéikkel ajándékozzák meg. a melyek aztán a megajándékozott életébe kerülnek, mert annak belsejében kikel- ve, belülről megeszik szerencsétlen gazdájukat. Ilyen ajándékozó kedvű útonálló pedig volt ott bőven: fürkésző darazsak, meg hernyólepő legyek, Tachinák. Ezek lehetnek légyország legszemte- lenebb népei, mert nemcsak élettelen anyagokba, hanem a leghú- sosabb eleven hernyókra tojják le petéiket, hogy a kikelő nyű- vecskék hamar jó falathoz jussanak. De lássuk közelebbről e jeles és vegyes társaságot! Három napi ismételt látogatásaáíimmal a következő tagjait volt szerencsém megismerni és gyűjteményembe bevezetni. A bogarak rendjéből csak a csinos keresztes hátú Bala- nobius crux F., meg a Scymnus frontalis F. volt ott. A Hemipterák rendjéből se találtam többet a vendéglátó leve- lész-had mellett, mint egy termetes, széleshátú poloskafajt, neve Arma custos Fabr. Annál több volt a kétszárnyú és hártyásszárnyú. A. közönsé- ges szúnyog, Culex pipiens L. vezetése alatt legalább 5 fajta hosz- szúcsápút számlálhattam, a melyek közt a gubacslegyek (Cecido- myiddae), Bibionidak és Culicidákon kívül a kolumbácsi légy rokon- sága is szerepelt (Simutiidae). A rövidcsápú legyek csoportjából ott találtam a vérszomjas Haematopota pluvialis L. fajt és azt a csinos kis zöld legyet, melyet Microchrysa polita L. névvel határozhattam meg Dr. Ker- tész Kálmánnak a hazai Notlacanthákról adott táblázatából. A légy- társaság óriása a barnabundás Bompbylius discolor Mg. volt. Megkülönböztethettem továbbá a Conchoplteridák és a Doli- chopodidák egy-egy faját, a Syrphidák 3 faját (nagy számmal) és a Muscidae-családnak legalább 17 különböző faját, melyek közül eddig csak a házi legyet nevezherem meg. Talán még több volt a Hymenopterák száma. Gyakori volt a fadarazsak családjához tartozó Athalia Rosae és Athalia glabricollis Thoms., egy kis gubacsdarázs (Cwnipida), 31 D. E., Herbst Arpád, Bordan István, Wagner jános. egy Proctotrupida, egy kis fémdarázs, a Chrysis cyanea L. és a mézelő méh (Apis mellifica). A darazsak (Vespidae) családjából a német darázs, Vespa germanica L., a Polistes gallica L. és két fajta Odynerus járt ott jelentékeny számmal. Hálómba került még két kisebb Apida, és 8 fajta Braconida, ezek közt 3 Bracon, a Microgaster tibialis Nees és az Athanmacolus siguatius Nees. A Chalcididák 5 faját láttam, de legtöbbet foghattam azon sajátos, vastagczombú, sárgaíoltos fekete alakokból, a melyek aránylag nagyok e család parányi fajai közt; meghatározásom szerint Chalcis femorata Dlm. Legalább 10 különböző fajt találtam (Bas- susok, Phygadeuonok) a fürkésző darazsak családjából s végül a levelészeket pártul fogó hangyákkal (Lasiuws niger L. ?") zárom e sort. Mindezt összegezve 70 faj (30 Diptera és 36 Hymenoptera) vett részt a nagyenyedi mandolafán tartott rovargyűlésben. De hány kerülte ki figyelmemet és hálómat ? A bogáncspille vándorlása. Negyedik közlemény. DAC A nagy szünidőnek egy részét 1903-ban Alsó-Tátrafüreden töltvén, alkalmam volt, a Pyramceis cardui vándorlását több ízben megfigyelni. Julius 24-én pénteken volt a fővándorlás, úgy délelőtt mint délután, de a délutáni vándorlás sokkal nagyobb, tömegesebb volt, mint a délelőtti. Délelőtt körülbelül 10 órakor kezdődött. A lepkék, Tátra-Lomnicz felől az országút mentén a három Tátra- füred felé röpültek. Délután 1—3!e óra között nagy tömegben röpültek azon a gyalogúton, mely Tátra-Lomnicz felől a vízesések felé vezet. 302 —40 darabból álló csoportokban mutatkoztak és hol jobbról, hol balról le-leszálltak a földre, leginkább a nedvesebb helyekre, vajmi ritkán egyes növényekre. Délelőtt az országút mentén inkább a növényeket keresték fel, tehát a nedves helyeket kerülgették. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a délutáni magasabb hőmérsék hatással volt a lepkékre. A lepkéknek nagyobb tömegben való megjelenését nehány napi nagyobb esőzés előzte meg. Julius 27 én meglehetős sok lepkének megjelenését láttam, még pedig azon az úton, mely Ó- A bogáncspille vándorlása. 383 és Alsó-Tátrafüredről vezet Poprád felé. Úgy az első, mint a má- sodik felvonulás után esős idő következett. Feltünt továbbá az is, hogy a röpülés magassága nem volt túlságos nagy. A lepkéknek vonulási irányát tekintve, a lepkék julius 24-én délkeletről észak- nyugat-, julius 27-én délkeletről nyugat-északnyugat felé röpültek. Julius hó 24-én a lepkéknek főnyugvó pontja a víz partja volt, és a mennyire megfigyelhettem, élénk vörös és halványabb színű pél- dányokat láttam. A zuhatagok felé vezető úton inkább élénk színűek üt öttek szemembe. Az Ó- és Alsó-Tátiafüredről Poprád felé vezető úton egy különálló Sanguisorba officinalison megtelepedett lepkék majdnem kivétel nélkül sötétebb színűek voltak. Megjegyzem, hogy a San- guisorba officinalis igen magasra nőtt és rajként lepték meg. Minthogy a röpülés, a mint ezt a , Rovartani Lapok"-ban olvastam, a legtöbb esetben nyugat felé történt és a mint én is tapasztaltam, a röpülés előtt és után eső esett, nem leheine-e azon következtetésre jutni, hogy a röpülés több oka mellett, a: nap hatása, a légkörnek nyomása is érvényesülhetett. A röpülésnél ugyanazt tapasztaltam, a mit Ulbrich Ede is, t. i. hogy gyors és bizonyos tekintetben nyugtalan volt. JO1 2 XVII. A Rovartani Lapokban olvasván a bogáncspille vándorlásáról, értesítem, hogy nálunk Füleken (Nógrádmegye) 1903. julius 12 én szivén volt vonulás. A Pwyrameis cardui előfordulása Füleken nem mondható gyakorinak ; tavaszszal, május végétől junius végéig lehet egy-két példányt imitt-amott látni, és ismét augusztus végétől szeptember 10-éig. De a két lepke, t. i. a tavaszi és nyárinak színe- zete között meglehetős különbség van, az utóbbi ugyanis élénk piros színű, a tavaszi ellenben halványabb, sárgásatb piros. Julius 12-ike derült verőfényes meleg nap volt, csendes nyugati szél fujdogált, mely ép hogy a fák leveleit mozgatta meg. Délelőtt kint jártam a határban, de nem láttam bogáncspillét. Dél- után 2 óra tájban a hőség a maximumát érte el 25" C félárnyék- ban. Ily melegben a hűvös szobából nem igen akartam kimozdulni, de hogy a hőmérőt leolvassam, kimentem s feltünt a kert fölött észnélkül rohanó lepkesokaság, mely úgy látszott mintha valamely czél felé törekednék. A látvány megfigyelő természetemet igen felcsigázta és napernyőt véve kimentem a határ több részébe, hogy a dolgot megfigyeljem. Tapasztalataim a következők : 21 D. E., Herbst Árpád, Bordan István, Wágner jános. A vonulás északról déli irányban történt. A vonulás nem hasonlított a költöző madarak költözéséhez, vagy hogy még köze- lebbről vegyem a példát a cserebogarak rajzásához, hanem a lepkék egymásután röpültek épen úgy, mintha valaki valahonnan egyenkint kieresztette volna. A lepkék körülbelül mily mennyiségben vonultak, azt a kö- vetkezőkép állapítottam meg. Kimértem magamnak egy 12 méter hosszú vonalat, melyet a vasúti töltés képviselt és megfigyeltem, hogy egy másodpercz alatt hány lepke röpül rajta keresztül: az átlagos szám minden másodperczre két lepke. A vonuló lepkék 5 méternyi sebességgel röpültek (5 méter másodperczenkint). Saját- ságos volt még a lepke testének állása a vonulás irányára. A vo- nulás iránya ugyanis csaknem derékszögben szelte a nyugati szél irányát. A lepke teste a szél irányában állott, vagyis feje keletnek tekintett; ennélfogva, északról délnek vonulván, folyvást oldalt szállt. Midőn az est leszállott, az elmaradt lepkék a fák leveleinek alsó részén húzták meg magukat. Másnap már alig lehetett lepkét látni. Feltünő még az a körülmény is, hogy a lepke hernyója a határban nem fordult elő oly mennyiségben, hogy az embernek feltünt volna. Herbst Árpád. XVIII. 1903. évi julius 22-én Pozsonyban a ligetben jártamban észrevettem, hogy a Pyrameis cardui meglehetős nagy esopor- "tokban röpködött, különösen nagy rajokban a letarolt erdő helyén, "a hol sok a különféle virág. Julius 26-án pedig, kis utazásról visszatéróben Bakony-Szent- László állomáson és azon kívül, a réteken, igen nagy csapatokban "röpült a pillangó, akár csak 1897-ben Pujon, Hunyad-megyében. Hogyha Budapesten átvonultak, azt hiszem, a Bakony felé tartottak, ámbár nincsen kizárva, hogy a Duna völgyén haladtak észak- nyugati irányban. Bordan István. XIX. Kérdésére értesítem, hogy a begáncspille vándorlását nem láttam. Julius elején Arad- és Hunyadmegye határvidékén gyűj- töttem és ott valahol az úton láttam szokatlan mennyiségű bogáncs- lepkét. Ugyancsak augusztus végén, a mikor kocsin tettem nagy körutat Verseczről Szredistyén, N.-Zsámon át Szurdokra, szintén sok bogáncspillét észleltem, de azok csak virágról-virágra szállva töltötték idejöket. Ismétlem, számuk feltünt, de vándorlást nem észleltem, nem vonultak semerre. Wágner jános, Magyarország Cerambycidat. 39 SZE Az 1903. év nyarát Nagy-Maroson (Hontmegye) töltöttem, a § mely Nógrád-Verőczétől délnyugati irányban fekszik, szintén a t/ Duna mellett. Feltehető, hogy az utóbbi helységben észlelt vonuló ! bogáncspillék erre vették útjokat, de biz én azt nem vettem észre. Azt azonban megfigyeltem, hogy ez a feltünő pillangó augusztus közepén nagy tömegben mutatkozott. Dr. Erőss Lajos. Magyarország Cerambyecidát. Irta Csiki Ernő. VIII. ") 4. nemzetség : Gerambycini. A mentekrmeghatátrozó kulcsa: 1. Az elülső csípők ízvápája hátul teljesen zárt. A czombok a végük felé mindíg bunkószerűen megvastagodottak . ... — Az elülső csípők ízvápája hátul többé kevésbbé nyitott, sohse teljesen zárt A ÖN ESZ KÉTES es alk ME LSGNEST a SY 2. A szárnyfedők meg nem rövidültek, Tegteljebb a BELON VégGBA Nád o álcetedot ET eke ea hasz teat MAZ see sze — A szárnyfedők igen rövidek, alig fedő be a potroh felét. A csápok 3. és 4. íze rövid, alig félakkora mint az ötödik csápíz. 35. Leptidea. 3. Az elülső csípők gömbölyűek, egymástól elválasztottak. Ár szelmekő fitomán feczőzették ő ob aa Vini ők — Az elülső csípők csapszerűen kiállók, érintkézőik A szemek durván reczézettek, mélyen kikanyarítottak 34. Obrium. 4. Az előtor nem hosszabb, mint a milyen szélés, oldalt vagy a korongján dudoros. A csápok az egész test félénél hosszabbak. A hátsó czombok oly hosszúak, mint [es 02 a potroh. E EKÜ ÉS ére PE ZET ETTTEK NET et e. — Az előtor hosszabb, mint e ssöles földek kerekített. A Szabo k rövidek. A hátsó czombok a potrohnál rövidebbek. 33. Dilus. 1) Az I.—VII. rész, mely a Spoudylini, Priomini és Lefturini csapatokat tartalmazza, a :Rovartani Lapok? 1903. évi X, kötetében jelent meg. 36 5. 6. co 15 14. Csiki Er nó. A szárnyfedők hátrafelé keskenyedők, a korongon hossz- irányú bordával KERESNE MENÉS SE za SES tte az [Ő A szárnyfedők hátrafelé alig keskenyedők, a korongon kiemelkedő borda nélkül. 39. Callimus. A csápok vastagok, a 3. csápíz a negyediknél rövidebb. 30. Stenopterus. A csápok vékonyak, a ö. csápíz olyan hosszú, mint a negyedik 31. Callimoxys. Azsrelülsőmesípöktizvápaja 10 elda Tate izzása jee ett ETTE ST SERNÉKON Az elülső csípők ízvápája oldalt nyitott, szögletesen ki- szélesedett B E HEZ ÜNYBEZÉT 01 Az NSÁOT SE SZ RRÉK ENTEZSE ST KORE SE LG A ihátúlsogczommbokstöviedelk sát kátéye Ettek E ERRE éjt SERT A hátulsó czombok hosszabbak, a potroh végét többé- kevésbbé elérik sera étko WEE A ÉRá e EN Ta TATE SA ESROANK Lt) A szemek majdnem kettécsztottak. A harmadik csápiz az ötödiknél rövidebb. Az előtor csak hátrafelé keskenyedő, 36. Gracilia. A szemek mélyen kikanyarítottak. A harmadik csápíz az ötödiknél hosszabb. Az előtor előre és hátrafelé kes- kenyedő. 34. Liagrica. Az előtor oldalán tompa dudor vagy hegyes tüske van. 11 AZ relőtorsoldaláa mincs: dúdor "vagy" tüske e Set ttassesg EB . Az előtor oldalának közepén tompa dudorral 38. Axinopalpus. Az előtor oldalának közepén hegyes dudor vagy tüskével 12 . A szemek durván reczézettek; a felső állkapcsok tövéről távol elhelyezettek. Az előtor harántul ránczolt. 39. Cerambyx. A szemek finoman reczézettek. Az előtoron nincsenek harántránczok. ERNNNNNNNNTENNNÉ KEZES ANNO SAL E Tt ep eze SZŐ zi ló Az első csápíz végének szegélye éles, a csápízeken a har- madiktól kezdve 3 éles hosszanti él van. Az előtor olda- lán erős tüske van. 51. Aromia. Az eiső csápíz végén kerekített, az összes csápízek hen- geresek. Az előtor oldalainak közepén levő hegyes dudor igen apró. 95. Purpuricenus. A hátulsó lábak első lábfejíze sokkal hosszabb, mint a következő kétáztrégyiüttt méne A57éth9 ÚT JANABA HJA E HÉNAST SES se fkeeátátEi A hátulsó lábak első lábfejíze csak kissé hosszabb a kö- vetkező , két . íznél. Al szárnyfielőkön a háromszogűú paizsocska két oldalán dudor van, 58. Ánaglyptus. 1919 ) 9. e DD [61 Magyarország Cerambycidat. 91 A hátulsó czombok végén nincsenek tüskék. 56. Clytus. A hátulsó czombok végén két tüskével. Az előtor köze- pén kiemelkedő harántléczekkel és szemecskékk el 57. Neoclytus. Arszemek durván éreszézettek Ad ULT A TUL ERMGATÉg A eszemek , ANOMIAan teszezettek TT a ab MAGMA ZT Az előtor oldalán nincs düdor vagy tüske -.. IS Az előtor oldalán hegyes tüskével. A melltő csúcsán ki- szélesedő. 43. Saphanus. A mellközép epimeruma nem terjed a középső csípők ízvápájáig, ezt kívülről a mellközép nyúlványa határolja. Az előtoron három hosszanti síma kiemeikedés van, 40. Jcosium. A középső csípöők ízvápáját kívülről a mellközép nyúlvá- nyán kívüljaz epimerumok "is: határolják isi ..t 2. 0 —. 19 AzTelótot hatulsótszógletemkerekítettek se 2 5 sz 70 Az előtor hátulsó szögletei tompaszögűek, kissé kiállók. A csápok 2. íze félakkora, mint a 3. íz 47. Alocerus. Az előtor domború, bemélyedések nélkül. A szemek mé- Ienakikanyaritottal Sás e e a b súz onzes, AL Az előtor lapos, bemélyedésekkel. A szemek csak kissé kikanyarítottak 414. Criocephalus. . A szárnyfedők csúcsán a varrat szöglet hegyben végződő. A csápok homlokcsapja a belső oldalon dudorszerűen kiemelkedő, 41. Stromatium. A szárnyfedők a csúcson kerekítettek. A csápok homlok- csapjának belső oldalán dudor nélkül. 42. Hesperophanes Az előtoron nincs oldalt tüske; a csápízek végén szőr- GSOMÓLSRÉÜKÜl ee Bag Eb eut Sela ee zs ZO Az előtor oldalán hegyes tüskével; a KAZEÓT végén sűrű szőrcsomókkal, 553. Rosalia. A czomkok töviktől kezdve vastagadók SE aE A aleut 2 A czomboknak csak a vége bunkószerűen megv SZasntat 20 A csápok oly hosszúak vagy hosszabbak mint a test. A szemek mélyen kikanyarítottak. 48. Anisarthron. A csápok féltest hosszúak. A szemek gyengén kikanyarí- tottak. 45. Asemum. A csápok második íze a harmadik íz felénél kissé hosz- szabb. Az ajaktapogató hosszabb az állkapcsi tapogató- nál. A melltő és mellközép háirafelé hegyesedő. 46. Tetropium. zi 65 Csiki Ernő. A" harmadik csápíz kétszer vagy többször hosszabb a má- sodiknál. Az ajak- és állkapcsi tapogatók egyenlő hosszú- ak vagy utóbbiak hosszabbak. c. lg los zat ERR Argmelltő. széles, az elülső csípőket TETÉSE elválasztja. A mellközép a középső csípők között széles és párhuzamos. 27 A melltő az elülső csípők között végződik vagy keskeny lemez alakú. 49. Caliidium. A :melltő az, elülső. csípők , között . keskenye ! 02-. SNSNES A. melltő az elülső csípők között igen széles, az elülső csípők átmérőjénél sokkal szélesebb. 51. Hylotrupes. A harmadik csápíz olyan hosszú vagy rővidebb a negye- diknél. Az előtoron 3—5 fénylő kiemelkedés van. 50. Semanotus. A harmadik csápíz a negyediknél hosszabb. 52. Rhopalopus. k 30. nem: Stenopterus Steph. (Necydalis Illig.. Lacord.) Az, első ,csápíz külső oldalán. nincs mély barázda... . ..2 Az első csápíz külső oldalán mély barázda van. Fekete, a hímek szárnyfedői sárgásbarnák, legfeljebb azok csúcsa fekete; a nőstények egészen feketék vagy a szárnyfedők barnák fekete csúcscsal, vagy sárgásbarnák és a paizsocska körül is feketék. A csápok feketék, a középső ízek töve sárga. A lábak sárgásvörösek, a czombok bunkós vége, a lábszár vége és a lábfej fekete. Hossza 9—-12 mm. — Déleurópai faj, mely faunaterületünkben ritka; termőhe- lyeiként Nagyszebent és Brassót említk. Eddig közelebbi termőhelylyel megjelölt hazai példányt még nem láttam. (praeustus F., auriventris Küst.) 3. ater Linn. Az előtor korongjának kétoldalán 1—1 fénylő kiemelke- dés van. Fekete, az előtoron elül és hatul egy széles csík, a" paizsocska, a melltő és mellközép nagy része és a pot- roh két oldalán 4 folt sűrűn aranysárga szőrökkel fedett. A szárnyfedők sárgásbarnák, csúcsuk fekete A csápok és lábak sárgás-vörösek. Hossza 11—14 mm. — Közép- Európa déli részében és Dél-Európában, hazánkban a déli vidékeken. főleg a tengermelléken fordul elő. (procerus Costa). 1 flavicornis Küst. Az előtor korongján nemcsak kétoldalt, hanem a paizsocska előtt is-.van. egy fénylő : kiemelkedés. Fekete, az előtor elülső és hátsó szélén levő sárga szőrökből álló csík a Különfélék 39 középen megszakított. A szárnyfedők sárgásbarnák, tővük és csúcsuk fekete. A csápok első két íze és a többiek vége fekete. Hossza 9—14 mm. — Közép és Dél-Euró- pában és a Kaukázusban fordul elő, hazánkban nem ritka. (dispar Schőnh., attennatus Fourcr.) 2. rufus Linn. Különfélék. Lepke-hiány. Az 1903. évi kedvezőtlen nyár folyamán úgy mint egyebütt, Eperjesen is igen sok lepkefaj úgyszólván csak- nem teljesen hiányzott, és még a legközönségesebb fajokból is alig lehetett nehány példányt összefogdosni. Igy p. 0. szükségem lett volna Vanessa Antiopa-ra, de csak nehány hernyóját voltam képes találni, holott máskor ugyan oly nagy mennyiségben volt található, mint az idén a V. polychlorosé, mely csaknem minden második-harmadik fűzfán volt lelhető ; de ezeket, a mennyiben még nem voltak kifejlődve, nyolcz napig tartó esőzés teljesen tönkre tett. Gonofteryx rhamnmi is kellett volna, de alig 10—-15 pél- dányára tudtam szert tenni. Ellenben igen bőven képviselve volt, mint rendesen, az Afualura-nem és különösen sok eltérését találtam: Négy hétig Resiczán tartózkodtam (április—májusban) s ott is nagyon kevés röpült, Geometrida elég volt látható, azonban azt tapasztaltam, hogy áz odavaló lepkék jóval kisebbek az eper- jesieknél. Dahlström Gyula. A trópusi rákokról. A Csendes tengerben levő Jaluit- szigeten igen gyakori remeterák csaknem " minden kertben található, nagy kedvelője az édességnek és az erős illa- toknak ; így például a Pandanusnak erős illatú virága, ha a szél leveri a földre, számos ily rákot szokott odavonzani, sőt egy fél tuczatot rajtakaptak azon is, hogy daczára a magukkal czepelt nehéz kagylónak, valamely jóillatú liliomnak métermagas szárára felmásztak s az ujjnyi hosszú virágokat, melyek nyilván valami nektárt tartalmaznak, tövig levágták. — Uj-Mecklenburgban a Pagurusok állítólag a kókuszdióra rájárnak ; annak zsiradéktartal- mától a rák farkában nagymennyiségű zsír gyülemlik meg. A benszülötteknek ez a rák kedvelt ételük, az europaiak azonban nem eszik, de farkát a napon szárítják s a zsírt főzésre vagy csúz bántalmak ellen használják bedörzsölés alakjában. 40 Kirlönfélék. Smerinthus populi L. ab, subflava név alatt leírja G illmerM (Allg. Zeitschr. f. Entom. 1902. p. 375) az ismert" szendernek, csaknem agyagsárga, rajztalan .1I. ivadékú alakját, a melyet már Espegrwsis (1779) lerajzolt és Borkhausen , 1793:ban 3 1 e mú da e-nek (nec 5. des 1830). mevezett ely "Behetühősy ez az elnevezés ejtette: tévedésbe Wed sszomia m te LSVÁnNOT sát midőn hasonló példány után azt állította (R. L. VII. 196.), hogy Bécsnél a Sm. tremulae F. de W.-t találta — Ehhez a sárgás eltéréshez közel áll az ab. rufescens Selys, melynek alapszíne sárgásbarna és mely szintén a II. ivadékhoz tartozik. Arany Cicada. A Parnasusson, Pan barlangjában közelebb ásatásokat eszközöltek, :s ez alkalommal egyébtárgyak közt arany- ból készült Cicadát is találtak, — az egyedülit, mely eddigelé Görögországban elékerült. A lelet különös jelentőséget nyert az- által, hogy Attika első telepesei, megkülönböztetésül és a benszü- löttség jeléül Cicadát viseltek fejdíszként. Ezt Thukydides és Strabo mint tényt említik, mindazonáltal kétségbe vonták a tudósok, míg eme lelet által indokolatlannak bizonyult kétkedésük. Zöld lepkék felpuhítására, úgy hogy azok színe el ne fakul- jon, Pilcher J. G. (The Entomologist 1902. febr.), abból indul- ván ki, -:hogy az elszínezést szabad ammoniak okozza, kezdett ellenszerül illő savakkal kisérletezni. Legczélszerűbbnek bizonyult a jég-eczetsav, melyből a puhítóba kis edénybe 60—90 csöppet tett s azt ha elpárolgott ismételte. Puhítóul üveget használt, ebbe des- tillált kevés vizet (1.27 cm.) töltött s azt Bunsen-láng fölött legalább öt perczig forralta. Néhány óra mulva a szorosan záró csiszolt födéllemezt levette, és a hengerbe kis állványra ráhelyezte a savat és a felpuhítandó lepkéket. Az emberi ürülék faunája. Kiindulva abból a tényből, hogy Amerikában katónai táborokban a legyek terjesztik a typhust, melyek az alig eltakart ürülékekről a konyhahelyiségekbe eljuthat- tak, Howard O. (Prov. Washingt. "Acad. Sciences 1900. 541.) megvizsgálta, : hogy mily légyfajokról lehet szó. Az. általa és munkatársai által megvizsgált ürülékekből 36 légyfajt tenyésztettek és további 41 fajt fogtak azokon ; azonkívül megfigyeltek 44 bogár-, 14 darázs- és egy lepkefajt. A legyek jegyzékét a szerző egyálta- lában nem tartja kimerítőnek. Viszont összefogdostak a konyhák- ban és éléskamrákban 23087 legyet annak kipuhatolására, hogy a terjesztésben mily légyfajok a legfontosabbak ; ezek első sorban a közönséges légy, Mnusca domestica (az összesnek 98-991,-a), /oma- lomyia camzcularis, Muscináa stabulans és Drosophila ampelophaga. Irodalom. 41 Berlin környékének nagy-lepkéirő! adottki Bartel M. és A. kézikönyvet (Berlin, A. Böttcher), melyben 833 fajt sorolnak fel, mindegyikről feljegyezve a röpülési időt s a fontosabb biologiai adatokat. A nappali lepkék száma épen százra rug. Megemlítendő, hogy a Cosmotriche potatoria ab. berolinensis Heyne (világosabb alak), mely előbb igen ritka volt, újabban gyakoribb jelenség. A zsebkönyv-alakú művecske kiránduláson jó szolgálatokat tehet. Hosztinszky Károiy, előkelő lengyel nemes emigráns, ki a szabadságharcz után Német-Czernyán (Torontálmegye) mint jegyző nyert alkalmazást, ott elhunyt 1902. végén. Szabad idejében szen- vedélyesen foglalkozott bogarak gyűjtésével, melyekből szép gyűj- teményt hagyott hátra, a melyben körülbelül 4000 faj van képvi- selve m, e. 25,000 példányban. Irodalom. , Annales historico naturales Musei Nationalis Hungarici. A Magyar Nemzeti Muzeum természetrajzi . osztályainak folyóirata." Ezen czímmel indult meg 1903-ban a M. N. Muzeum folyóiratá- nak új sorozata Dr. Horváth Géza szakavatott szerkesztése alatt. A folyóirat iránya és czélja marad ugyanaz, melyet követett a régi sorozat, a , Természetrajzi Füzetek", melyekből 1877—1902. 20 ikötet jelent meg. Ez a czél: a M.: N. Muzeum. természetrajzi osztályaiban őrzött tárgyaknak tudományos feldolgozásának elő- mozdítása és tudományos ismertetésük közvetítése. A terjedelmes kötet (575.1. 17 táblával) rovartani tartalma a következő: B ol i- v ar J. ismerteti a Biró áltai gyűjtött Mecopodinákat, felállítva 5 új nemet (az egyik Biróa) és Jeírva 10 fajt (az egyik Phyllophora Horváth. Brauns H. új Chrysida-nemet. állít fel egy új fajjal: searnopidea :Mocsáryi "681 kú E rmóő két czikkben leír :: 14. hároni magyarországi új Clausiliát (dubia v. JTJraxleri, f$rocera v. Fasz- lavszkyi, millenaris) ; 2. magyarországi új bogarakat (Anophthal- mus hungaricus, A. Denubelianus, Cantharis hungarica, Ochina bicolor). Enderlein G. monographikusan dolgozza fel az indo- ausztráliai faunaterület Copeognatháit és számos új családot, nemet és fajt állít fel (az utóbbiak közt: Psocus. Birói, Stigmasojatus Horváthi, Perientomum Biróianum). Förster F. ismerteti Biró gyűjtéséből az újguineai Odonatákat s felállít 4 új nemet (egyik Irodalom. se 02 Birónides és leír 11 új fajt és fajváltozatot. Friese H. ismertet nehány Euglossát. Dr. Horváth Géza 6 czikkben ismerteti : 1. Szerbia: Hemüiptera-faunáját (040 "aj, Sköztüles atálj) kis áz aN Eta phosoma-nem fajait (2 újat is) ; 3. új Pentatomidákat, új nemet. is állítván fel; 4. a Jassidák családjához tartozó Doratura-nem fajait, több új fajnak leírásával ; 5. leír öt hazai Homopterát (Cica- dula halophila, Athysanns pellax, Jassus alticola, Anoterostemma corvinum, Eurysa maculiceps) ; 6. adalékot nyújt a Hemipterák synonymiájához. Dr. Kertész Kálmán-tól négy közlemény van : 1. Az acalyptrata Muscidák új családját (Tachinmiscidae) és új nemet (Tachinisca) állít fel délamerikai példányok alapján ; 2. leír néhány új délamerikai Ceria-fajt, 5 újat is; 3. ismerteti a dél- ázsiai és újguineai Pipunculus-fajokat, 6 újat is, köztük P. Birói; 4. adalékot nyújt a Heteroneuridák ismeretéhez, felállítván 2 új nemet (Meriza, Monorrhexa) és leírván több . új fajt. Licht- wardt B. ismerteti az Antiphrisson légy-nemiet s ez alkalommal. két új fajt ír le, köztük A. Thalhammeri. Mocsáry Sándor ismerteti a Synagris-nem nehány új vagy kevéssé ismert faját, az újak közt 5. Horvátht-t is. Montamdomn A. E leírja "a Belőss toma- nem új és kevéssé ismert tajait SIDE Brett SS ado HGyzeletija8 a Malihodes spathifer nevű hogár nemző szerveit. Raffíray A. feldolgozza a Biró által gyűjtött újguineai Pselaphidákat s ez al- kalommal "nem" kevesebb, " mint 10 "új " nemet "állítsetelssteg ye Birónia) és számos új fajt ír le, köztük: Cyathiger Birónis. Jione nk bun ges leírekétsüj strópíkússelemdátssoibiatostttÉNOSzE szefoglalását adja az Uj-Guineából ismert Cassidáknak, a genuai és M. N. Muzeum gyűjteménye alapján s ez alkalommal számos új fajt asírJe, köztük" Hoplionota " Birőz, SEL Csiket ESZ er pükeret Viktőr: 2! közleményt ad: 1. "új: Evanidáksa MM." NEFENŰZÉGMK gyűjteményéből, mely alkalommal új nemet állít fel és nagyszámú új fajt (hazait is) ír le, köztük: Gasteruptlion Birói, Aulacinus Bírói, Tetraconus Mocsáryi; 2. ísmerteti a M. N. Muzeum új Joppa-féléit, nehány új faj leírásával. Ime, gazdag tartalma eme. kötetnek, mely entomologiai irodalmunkban esemény számba mehet és fennen hirdeti a szerkesztő gondosságát. — A. Aismer Lajos. x Vollnhofer Pál, Rovartani megfigyelések Selmecz bánya környékén az 1902-ik évben. (Erdészeti Ki- sérletek. V. 1903. 3—4. füzet. 8 szövegközti képpel.) Szerző összeállította megfigyeléseit az 1902-ben Selmeczbánya környékén fellépett kartékony rovarokról, felvette azonkívül azon Irodalom. él fajokat is, melyek nagyobb mennyiségben jelentek meg, ha kárt nem is okoztak. Érdekesebb jelenségek a bogarak közül a Ply!lo- fertha horticola L., mely a fák leveleinex elfogyasztása után a mogyoró- vagy diónagyságú almákat kezdte ki és 5—109], kárt okozott. Ilyen kirágott almát bemutat a szerző az első képen. Az Anthonomus fomorum L. 409],-át tette tönkre a gyümölcsfák virág- rügyeinek. A lepkék közül a Stilpnotia sacitis L. okoz a jegenye- nyárfákon kárt; a 2. kép bemutatja a hernyója által lerágott ágat, a 3. kép pedig összefont galyat bábokkal. Eriogaster lanesíris L. melynek hernyófészkeit a 4a és 4b képeken látjuk bemutatva, szintén mutatkozott. Szembetünő kárt okozott a vörösfenyőn a Coleophora laricella Hbn. (5. és 6. kép). Ugyancsak a vörösfe- nyő ellensége az Argyresthta laevigatella H.-Sch., ez Felső-Rónán okozott némi kárt; a kárt csak a másoáik évben lehet észrevenni a galyakon (7. kép.) Észrevehetően károsított még az Evetria Buoliana Schitft. és Yponomeuta padellnus L. A hártyásszárnyúak közül a kártékony Lyda campestris L. és a hasznos Rhissa fer- suasoria L., a Rhynchoták közül Chermes Abietis L. és strobilo- bius Kb. Coccus Fraxini Kltb. és Schizoneura lanuginosa Th. Htg. vannak felemlítve. Megjegyzendő, hogy a lepkék nevét a leg- újabb rendszer szerint említem itt. Csiki Ernő. x Formánek R., Zur náheren Kenntnis der Gattungen BaKypithes "DD úrv ad un dus Omias s ehönherrt sensu Sededrezs elűműnenekolespítss Zeitsehr. II, 1904, p. 16—28, Fig. 1—13). Az ormányos bogarak Barypithes és Omias nemeinek mo- nographiájából szerző ez alkalommal az azok két alneméről (Urome- tobus és Khinomias) szóló részt közli. Az új Urometopus alnem minket közelebbről nem érdekel, az ide tartozó fajok a Kaukázus lakói. A másik tárgyalt alnem, a Rhinomias, hazánkban is képvi- selve van. Legközönségesebb faj a Rh. forticornis Boh. (gracilibes Boh., rugícollis Boh, validicornis Márkl., illotus Hochh.) A Rh. Viertli Weise hazánkon (Bánság ; Croatia: Golubovec) kívül Stájer- országban is előfordul. Csak Erdélyből (Nagyszeben) ismeretes a Kh. pyrorhinus K. gk J. Dan. Jó fajnak bizonyult a magyar fauna- katalogusban kétesnek tartott J/eh. maxillosus Petri 1891, melynek synonymájaként a Rh. biharicus Reitt. 1894. bevonandó; e faj termőhelyeként Segesvár és Hagymádfalva van említve. Csiki Ernő. 44 Magyarországi" rovarászok névjegvzeke. Magyarországi rovarászok névjegyzéke. 4 ató Albertini Géza, igazgató, Bükszád (Háromszék mi.) Lep. Bie ZS TUTASS ama migyvéd sitassast eni GCiimotányi Ede, fögymn. tanár Székesfehérvarsióois Jombay Kornél im. á. v. hivatalnok, BúdápestelssEot túdasu sú 28en DE ETŐ S se Tt ajos, "polg; "iskolai "tanát sz búdapestasavátttea József-körut 383. Lep. Dr. FisckherHerminius, ny. vezérkari orvos, Kassa. Lep. Frank Sándor, műegyetemi hallgató, Budapest. Len. Cyrór Mm yzd en ő tanárjercltaBüdapestaatol: Hermann Alfréd, százados, a katonai reálískola tanára, Kassa. Col. Dr. Jaákabffy Ernő, megyei alügyész, Temes-Kubin. Lep. Jakó Géza, Szentes, Petőfi-utcza 1. Col. Kendi Károy, gyár-igazgató, Zavidovic (Bosznia) Col. Kneffel Sándor, műegyetemi hallgató, Budapest. Lep. Dr. László Perenmnecz, tanár, Sepsi-szteGyötom a MENNÜSEETEte Márosy Arnold, főgymn. tanár, PÉCS. TSZOtt. Porkoláb Zoltán, joghallgató, Budapest. Lep. Silbernagel Emil, kiír. járásbirósági jegyző, Brassó. Igazságügyi palota. Lep. Szomor József, nevelő, Tükrös-puszta u. p. Kis-Velen- cZe. ED Gy TETTEKRE VITT ZO SAR 66 sádavítákáláta ká Vé d § Mai ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 2. Heft. Februar 1904. S. 23. L. v. Aigner-Abafi : Die Ernáhrung der Raupen. I. Ver- fasser bespricht zunáchst die Art und Weise der Ernaáhrung bei den Raupen überhaupt, übergeht dann zu den polyphagen und monophagen Raupen, berührt den Nahrungswechsel, sowie Ursache und Wirkung desselben, den Nahrungsmangel und die Folge davon etc. S. 29. Dr. Z. Szilády: Volksversammlung ím Reiche der Insec- ten. Verfasser erWwaáhnt zunáachst einer Massenansammlung von Insecten, die er gelegentlich einer Überschwemmung bei Budapest beobachtete und die Anwesenheit von 40—50 Insectenarten, meist Coleopteren constatirte; sodann einen Massenanfilug ans elektrische Licht in einem kleinen Badeorte bei Miskólcz, wobei er an einem Abénd 80 Insectenarten erbeutete, manche Káfer in sehr grosser Anzahl ; schliesslich beschreibt er eine solche Ansammlung, veran- lasst durch Blattláuse, die einen siechen Mandelbaum massenhafít befallen und alle Blátter mit ihrer süssen Ausscheidung völlig übersat hatten. VÉlier nuún fánd . sich" eme "Unzahl von Isecten ein, die den als rechtliche Besitzer sich fühlenden Ameisen die Nutzniessung dieser ihrer Milchwirthschaft streitig machten. Nach dreitátiger Absammlung zeigte es sich, dass 70 Arten, darunter 36 Hymenoptera-, 30 Diptera-, sowie einige Coleoptera- und Hemip- tera-Arten sich an der Versammlung betheiligt hatten. S. 32. Wanderungen des Distelfalters IV. Fernere. Mittheilungen über das Auftreten und Wandern des Falters von E. D., Á Herbst, SIEMVOKTA DSE áSO ÁST, And Des IE JE 1-6 ss. Im allen "Fallen wird das saririche Auftreten von PFyrameis cardui betont, eine eigentliche Massen-Wanderung aber nur bei Fülek (Komitat Nóg- rád) constatirt. Hier beobachtete Á. Herbst, dass die Falter am 12. Juli bei grosser Hitze in der Richtung von Nord nach Süd wanderten u. z. mit einer Schnelligkeit-von 5 M. in der Secunde. Auf einer Strecke von 12 M. Lánge zálilte: der Beobachter 120 Falter in der Minute. Die Flugrichtuag durchschnitt die Richtung des Westwindes fast im rechten Winkel, so dass die Falter eigentlich immer senlich fliegen mussten. S. 35. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. VIII. Die achte Fortsetzung der Bestimmungstabelle der Cerambyciden Ungarns enthált den Schlüssel zur Bestimmung der Gattungen des Tribus Cerambycini, ausserdem wird die Gattung Stenopterus behan- delt, die im Faunengebiet durch drei Arten vertreten ist. Kleinere Mittheilungen. S. 39. J. Dahlström constatirt; dass zufolge der ungünstigen Witterung im Sommer 1903. auch in Eperjes sehr viele Schmet- terlingsarten nahezu gánzlich fehlten und sogar die háufigsten Arten nur in wenigen Exemplaren zu erlangen waren. So fand er blos einige Raupen von Vanessa Antiopa, die sonst in solcher Menge zu finden waren, wie dies Jahr die von [. folychloros, die aber, imsofern noch nicht entwickelt, zufolge eines Dauerregens zu Grunde gingen. Von Gonopterya rhamni vermochte er mit Mühe 10—15 Exemplare zu erbeuten. Dagegen war die Gattung Apatura in vielen Aberrationen reichlich veitreten. Auch in Re- sicza (Südungarn) ist im April und Mai wenig geflogen, er fand jedoch, dass die Schmetterlinge Cort weit kleiner sind als in Oberungarn. S. 39—40. Notizen über tropische Krebse, Simerinthus populi ab. subflava, eine goldene Cicade, über das Awfmeichen grüner Geometriden, Famnna der menschlichen Eaxeremente. S. 41. Schmetterlinge der Umgebung von Berlin. Bespre- chung des Handbuches von B art el. S. 41. Karl v. Hosztinszky, ein vornehmer polnischer Emig- rant, der nach dem ungarischen Freiheitskriege (1848149.) in Német- Czernya (Komitat Torontál) als Notar Anstellung gefunden hatte, ist Ende 1902 gestorben. Als reifriger Coleopterolog hinterliess er eine ziemlich reichhaltige Sammlung, ca 4000 Arten in 25,000 Exemplaren. Literatur, S. 41. , Annales historico naturales Musei Nationalis Hunga- rici." Unter diesem Titel ist unter Redaction won Dr. "G. "Hor váth der I. Band der neuem "Serie der Zeitschriiterderaogats National-Museums . erschienen, welche früher unter dem Titel , Természetrajzi Füzetek" von 1877. bis 1902. in 25 Bánden erschien Der auserordentlich reichhaltige Band enthalt Beitráge von: J. B 0- liwar, H.Brauns, E. Csiki 2.G.Enderledm "ES EKOMESTGENA H. Friese,Dr. G. Horváth 6; Dr. K. Kertész 4... B. JETEN wardt, A. Mocsáry, A. L Montam o mr drszAs SAttkettákől A. Raffray, B. Spaeth, M.S zépdi g ezt d 1. a "IR ezi SZAZ OO SSE At ogabt a S. 42. P. Vollnhofer, Enlomol. Beobachtungen in Selmecz- bánya (ungarisch) über die Schádlinge der Gegend. Ref. E. Csiki. S. 43. R. Formánek. Zur Kennimiss der Galt. Barypithes nnud Omias S ReTa ESE Sá KE S. 44. Verzeichniss der Entomologen Ungarns. IV. , Entomologiai művek. -. .Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungat "riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- "tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fill.. —- Bein . K. A kis rovargyűjtő, Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- ."— résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— . . Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch J]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók .. zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fill, — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás . a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fill,. — Dr. Daday ]J. Rovar- ." tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Inseéktenkunde. 3 kor. — .Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill, .—. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill Adatok Magyaror- . — szág fürkész darazsainak ismeretéhez I, 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak ." magánrajza 40 kor. . . Lepidoptera. Bein K. A- kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és . gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon . — 8 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — . — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. — —— 20 (ill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000. Abb. . — auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas . 1900 Abb.auf 50 Tatfeln 30 kor, á Diptera. Zömösváry Ö.Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiről 3 tábl. 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- "rum universi 6 kor. . ; fi £ Coleoptera. Zörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis . — bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, KáferbúcF . 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. .. .. — Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 (ill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. . 2tábl..60 fil. ; j : .. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- . ——— szági tücsökfélék- természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut BR. Magyarország . szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynuski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman, O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. LendZl A. A pókok, különösen. a kerekháló- . pókok természetes: osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához: 8 táblával 2 kor." FESS : ; EZ : " —— Crustacsa: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon . —. élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus . fajok. átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor (Catalogus BHndomychidarum. ] Conscripsit Ernestus Csiki, A Musaeo Nationali. Hungarico editus. Budapestini 1901. - Ára 8 korona. . E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhétők. Sci mid! Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6. Loose und Centurien exotischer Insekten (mit vielen Schaustücken und Seltenheiten, vorzüglich bestimmt und erhalten, die 4. Schmetterlinge und Libellen iri Düten) : 3 100 Kafer in ca. 50 Arten von Bolivia (Yungas de la Paz, 10 m) I Mk.45.— űl 100 MS TÉL VA , " Nord-Indien (Darjeéling. Assam) . . 2 12— 7 100 ) TEA So ATS KESOI) EANÉSS S 3. Nord-Borneo (Kinabalu) .- . VÁLA EZ Ké; 100. 94735 90. ) Duútsök Ost-Afrika (Tanga, Tan Bani té See, Usaramo etc.) gek DZÁKOB HZ ÉT FO0S: 3 sg 300 2s ; Deltech Ost Afrika (Ngueo, Usambara) MEZ JDEESERE 50 Orthoptera aller Ordnungen und Gegenden É ZA ÖVE TON AZÉTSA 1(0 Wanzen 5 p 3 ) Ses br ÜL? S ASNÉSE TÉS 4 100 Homoptera 5 h3 3 v ES ás s ELESEN AT j 100 Hymenoptera 5 ) p 4 SZE SEN SES SÓ aie diese nur theilweise bestimmt ! ; ss 50 Libellen verschiedener Gegenden . . BESTE CET ANNE LA 50 Schmetterlinge von Bolivia mit Pápiliocs serv -illei bolivianus; harmo- dius, Catopsilia menippe, "Catagramma aegina, Callithea lepriedri, ZEKE. Morphio deidamia, fetnen Ancylmis, Diorhina etc. etc see 3 90 — 50 Stück wie vorher mit dem riesigen . opalfarbigen " Morpho godartii px 89 — 40 schöne Papilio mit servillei, harmodius, leucaspis, ascalaphus. milon, dasarada, paris, iswara sataspes, gigon, fuscuséastaneus, poly- tig HAJAS plióntes, nicanor, "Beranthús etess etesse a késeel d Sa Sáska ALONE e dto--mit Papiio-Jendeús Hdt BUM et sets e éz sk a ses t ál és DEV dto mit " 5 — androcles ; S! öt ss 10 feine Morphiden und Brassoliden; mit M amathonté, didiüs; FEET S ; áchilesz: achillidést ete Úr ak ezrével Sás lelő ak TÁ LAKÓ ee SZÁNTA LE EZE dto mit Morpho godartii . . I p- 30.— Actias isis (phánomenales" Thier) Mk. "95. — 5 Eligma latepicta Éséttőnéte Arctüde von Afrika) Mk. 6.—, Agrias lügens (herrlich) Mk 25.—, Papilio ascalaphus (Rie en). Mk. 2.—. Ornithoptera priamus: Stammform (gezogen ).§ u. ? 20 —, hippolyrtus d 4.—, d Jk.—, hephaestus superb. § 2.- -. ? 3—-..— Porto und Packúng extra. HIINORMANNROELE Entemologisches Institut, ; BERLIN S. W , Königrátzer-Strasse Nr. 89. BEJEZEZEZEZEBESEZEZEZE ZSEBES TEZEBEZEZEZEZEZEZE € : AT A K.O CG . IDDISR Lepidopteren des palaearctiscehen Faunengebietes. Von Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. IEEE d Bienezán zenén Band. : gebüunden. . sss 3 Preis 20 Níronem j Szerkesztőségünk útján is megvrendelnető. : 1994. feb MONNNTNNTNNNNI 3 9088 01427