Er1. Soe. "Vaeh. , ROVARTÁNI LAPOK H ss FH OLYÓIRAT . BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL (DR. ENTZ GEZA MOCSÁRY. SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK ——— A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. t BUDAPEST, 1904. . ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA ., MOLNÁR - UTCZA 24. egjelenik minden je élső napján, Hetényi és . ApBSEtiS havak kivételével " s A SZELEN táplálkozása MI Írta 7 Ehet Lajos . Magyarország Cerambycidái,.XI. Irta Csiki Ernő. A lepkék nagyar elnevezése. II. Irta A. eletet Lajos Kiülönfélék. : " A" Teüx subulata . alakváltozatairól, TEtAtW0S SE Sat A lepkék cselfocása i 2. GAtoCAlAKRÓL SZER EteS ESSZÉ Tára SZÁN E ÉSE TÉS A. British Museum lepkéi Irodalom. Gy Et Reiter Edm. Bestimmungs- Tabelle der Coléopiéren Gattun; Cionus Clairv. aus Europa und den GEES ERZBT Lándert Ismerteti Csiki Ernő.-. ös a elk fake aj -- . Petri, Dr. Karl, Beschreibung . cinigér neuer r Lixus- Arten. ds. teti Csiki Ernő HAGÉGST [A ckir magy; tunnszeltedomtányi Társulat sű : szakosztáiya mind n hónap első péntekén. CVIII. utcza 16.) ülést tart. ; ealS HE szívesen élni hi . Kedvezmény. Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki feljes évfo még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron : "kaphatják. Az el kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek köv áron kaphatók: I! kötet 10 kor., IL kötet 6 kor. Az L és uk tet készpénzben visszaváltjuk " 85 Az előfizetési összegek kiadohivatalunkhoz testé Mol ár 24.) czímzendők. ECHTE ME MKE BEEE RO ő a HBogárgyűjtóő knelk 2 fi ". Matusovits Péter Szadadalájazótt bogár-praeparáló tetve) kapható ZETA RER IV. ket Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 -dar léres és 9 kor. 40 ! filléres palaczlkokban si . a ESEK 2 epe jei N Lm 9 e) co tes) ps sZppeó us o NN n se es Ne e d ad, e jatt 2 o [so ) s vő) aj Szá 38DT 8 fm) e üsse mt A körtefának egy különös ellenségéről. (Janus compressus Fb.) Irta Jablonowski József. IE A hajtáshervasztó darázs tojása hoszukás, orsóidomú, mind- két hegye gömbölydött, közepén a legvastagabb és kissé, de nagyon kis mértékben, ív alakban hajlott. Színe olyan, mint a hajtás : belének egy kiszakított darabkája, tehát fehéres, de nem átlátszó Körülbelül 1 mm. hosszú. E tojást a csavarodó vonalnak legtöbb- ször a középső furkálásainak egyikében találtam. . A tojásból kikelő lárva a hajtás felső, tehát a hervadt része felé indul s itt csak a belet eszi; a már megfásodott részt érintet- lenül hagyja. Általában a felső hervadt részben a lárva csak addig hatol felfelé, a meddig a hajtás meg van fásodva és még felfelé áll ; a fejletlen s így hervadáskor lekonyuló részbe nem hatol. Úgy látszik, hogy a fiatal lárva igen falánk, mert május végén és junius " elején már teljesen kiette a felső részt és átvergődve a mögötte maradt és kiszáradt ürülékén és a hajtás bélmaradékán, lefelé indul, hogy elérje a még meg nem rágott, tehát a csavarodó vonaltól lefelé terjedő belet. Ebből táplálkozik s ebben él azután a nyár és az ősz hátralevő részében. Ilyenkor is csak a belet eszi meg, a fát, a külső fás réteget pedig, majdnem bántatlanul hagyja, vagy csak igen keveset rág el belőle. Erdekes, hogy a lárva miként bánik el a megemésztett béllel. Minthogy rágása közben mindig a hajtás belsejében marad és falát seholsem töri át, természetes, hogy az ürülékét s a bélmara- dékot nem dobhatja ki innen. Hogy pedig útjában se legyen s nagy helyet sem foglaljon el az amúgy is szűk hajlékában, a lárva, mely rágás közben fejjel lefelé halad, közbe-közbe meg- fordul s a teste végén felgyülemlő piszkot és maradékot hátra, illetőleg a hajtás hegye felé tömi, még pedig meglehetős erővel. Az így összetömött ürülék annyira szilárdra és keményre szárad össze, hogy ezt úgy lehet kifejteni a hajtásból, mint akár a bodza- hajtásból a fehér belet. , Rovartani Lapokc, 1904. május hó 90 Jablonowski józsef" S mert a lárva a felgyülemlő piszkot csak bizonyos kis idő- szakonkint szokta így összetömögetni s azután mert e munkában tömő szerszámul a gömbölyded fejét használja, azért ez az össze- száradt ürülék sajátszerű rétegezettséget fog mutatni, a melyben az egyes rétegek hol vastagabb (3 mm.), hol vékonyabbak (1 mm.) ; ily egyes réteg alsó fele világos, a felső fele sötét színű s mind- kettő fahéjszín barna. Ezenkívül a rétegek nem vízszintesek, hanem felfelé domborodott a szerint, a mint a lárva gömbölyded fejével azokat fel-fel tömögette. Hogy a tömögetés nem könnyű munka, azt megtudhatjuk onnan is, hogy a lárvának a hajtásban való megfordulása is már kemény munka lehet. E lárva, mint látni fogjuk, 6—7 mm. hosszú, a kirágott ürének átmérője pedig csak 2—2:5 mm. széles. E szerint tehát ugyancsak rugalmas és hajlékony testűnek kell lennie, hogy e szűk helyen annyira megfordulhasson, hogy feje, mely rágás közben alul volt, most fölfelé kerüljön. Egy hajtáson, mely 77 mm. hosszú volt s a melyből a darázs kibujt, 45 réteget számláltam meg. Ebben az esetben a lárva 459-ször fordult meg. S minthogy pedig a lárvának ebben az esetben azt az útat május végétől október végéig kellett befejeznie, tehát 20 hét, vagy 140 nap kellett hozzá, azért átlag minden harmadnap meg kellett fordul- nia, vagy az ő helyzetét tekintve, valósággal fel kellett fordulnia. Pedig láttam én olyan kirágott hajtásokat is, a melyek hosszúsága 100 mm. is volt! A hajtáshervasztó darázs lárvája a nyár derekán már körül- belül teljesen ki van fejlődve, de azért őszig s esetleg enyhe télen még későbben is rág tovább. E lárva csontszín fehér, kissé sárgás feje valamivel sötétebb, igazán csontszínű, mert halovány sárgás árnyalat hiányzik a színezetéből. A szája és fara hegyén levő csonka és zömök tüske barnás feketék. Feje gömbölyded, többi teste hengeres és igen ránczos. Lába igen piczi, és csak két ízes, csücsökszerű; a tő íze igen vastag, az utolsó íze pedig igen rövid és majdnem négyszerte keskenyebb ; hegye karom nélkül és 3—4 gyenge sertével végződik. E láb annyira piczi s a mellkas ránczós- zsíros szelvényeibe annyira belesülyed, hogy csak igen nehezen található meg. Állábnak nyoma sincs. Potroha hegye, mint mondtam, zömök rövid (körülbelül 07-25 mm. hosszú) és csonka, kissé hátra- hajló tüskével végződik, mely közül egyrészt az utolsó testszelvény két redőjéből eredő fogsor, részint nehány serte látható. Az utolsó testszelvény két redőjén, mely a csonka és vastag tüskét körül- veszi, a fogsor igen parányi, de aránylag veve, erős fogakból áll. E fogak csak mikroskópiummal láthatók. A lárva hosszúsága 59—7 mm. között változik. A körtefának egy különös ellenségéről. 91 Ha kiveszszük a házából rögtőn S betű alakjára hajlik. E szerint valóságos Cephida-természet van benne, a mely különben ezen állatok életmódjával velejár. Láttuk, hogy a hajtáshervasztó darázs lárvája keskeny helyen él; úgy él a szalmadarázs a szalma- szálban is. Nekik tehát mindkét esetben úgy kell mozogniok, hogy hasonlattal éljek, mint a kéményseprőnek a: kémény kotrása közben, ha a kéményben felfelé kúszik, vagy lefelé bocsátkozik. E mun ká- jában kezére, hátára és térdére támaszkodik s szükséghez képest ezeket szorítja a falhoz. Szakasztott olyan módon boldogul a Cephidák lárvája is. Mellkasa első és második szelvényét hátra- szegzi, potroha középső szelvényeinek egyikét előre veti, míg a fara hegyén levő erős tüskét ismét hátra hajlítja, tehát valósággal S-sé görbül s ha kell, neki is feszül, hogy a bélből, fából harapjon; ha pedig takarító munkájában van, akkor neki támaszkodik, hogy a laza piszkot felfelé és keményre tömje. S minhogy az a munkája állandó, nem csoda, hogy azután ha börtöne szűk zúgából kisz a- badítjuk, bizony ismét csak — §S-sé görbül. Mikor októberben vége szakad a lárva rágásának, begubózódik. Rágott csatornájának alsórészében olyan tág és hosszúkás helyet készít, hogy abban elférhessen a báb is és majd a kifejlődött darázs is. A kis kamara falát vékony és átlátszó réteggel béleli ki, mely kiszáradva finom s hajlékóny hártyává lesz. Ez a kis hártya- tömlő nem tapad erősen a hajtás belsejéhez, mert attól könnyen leválasztható. Mielőtt azonban ez a gubónak szánt tömlő teljesen el- készülne, gondol ám a lárva a jövőre, arra az időre is, mikor ő már darázs lesz! E végből tehát még annyira kirágja kamarájának egyik oldalát, hogy onnan leszedi az összes fát s keskeny ajtót (2 mm. széles, 4—45 mm. hosszú) készít, a melyet a külvílágtól csak a hajtás egy éves vékony héja választ el. Minthogy e vékony héjon áttörhet majd a gyönge darász is akkor, a mikor itt lesz az jdeje, ezért a lárva az ajtórés kirágása után bevégezte a maga pályá futását, gubóját befejezi, fejjel fölfelé áll, hiszen eddig úgy is eleget állott — tótágast, és csendes nyugalommal várja, hogy mi lesz? Elébb a téli álom éri. Majd felébred, mert tavaszodik. Azután bábbá alakul, hogy rövid idő mulva karcsú, de gyönge darázszsá váljék. Szabadban ez az átalakulás könnyen halad, de nem így a szobában tartott hajtásokban. M a g y ar főkertész szívességéből kaptam 1902-ben vagy kétszáz fertőzőtt ágat, melyek mindegyikében benne volt a lárva. Már eleve is örültem, hogv mennyi szép dara- zsat nevelek én abból. Valóban neveltem is két évi várakozás után 92 Jablonow"ki József. egyet! Hiába óvtam én a hosszúra vágott hajtásokat a szárazságtól, híába tüzdeltem a földbe s gondoztam a földjét, hogy ki ne száradjon. A lárvák nem pusztultak el; vígan éltek még 1903. évi tavaszán, a mikor várva-vártam a jelentkező darazsakat. De hiába vártam. Elmult a május, — a lárvák nem gondoltak a bábbá való átalakulásra. Itt volt a julius — még mindig semmi változás. Vége volt az ősznek s a lárvák még mindig élnek noha ugyancsak összezsugorodtak. Mi lesz velök? A hajtások pedig már régen fel- mondták nekem a barátságot. A sok öntözés folytán tövük pené- szedni, rothadni kezdett. Sok hajtást ki kellett dobnom, mert a tönkrement fájában elpusztult a darázslárva. De még akkor sem szánta magát egy sem reá, hogy bábozódjék be. Pedig azonközben már nemcsak egy év folyt le, hanem más- fél év is. Midőn pedig e sorokat írom, február eleje táján, már 20 hónap telt el, hogy a darázslárvák fogságban vannak s még mindig csak lárvák. Itt, úgy látszik, valami csendes, be nem vallott obstruktióval van dolgom. Mert míg szabadban, 1903. tavaszán rendesen rajzottak a darazsak és ez évben is csúnyán bántak el a margitszigeti körtefákkal, addig az én ápolt, beczézett lárváim helyből sem mozdulnak. S ha a jó sors máskép nem segít rajtam, akkor megtréfál az az én bábozódni nem akaró lárvám annyira, hogy három évi várakozás után még most sem láttam volna e darazsat, hogy milyen az? A jó sorsom az volt, kogy a Szt.-Margit- szigetről hozott ágak egy részét egyszerűen a napon megszáritottam, hogy a levél rajtuk maradjon, s így tettem el az intézetem gyűj- teményébe. A gyűjteménynek ezt a részét, ha jól emlékszem szeptember vagy októberben raktuk át; a darazsas ágak helyére a marokkói sáskától sérült növényeket s általában olyan dolgokat rakattam, a melyek e rovarra vonatkoztak. A szekrényt gondosan megvizsgáltam, hogy nincs-e benne valami. Nem volt semmi. A helyökből kiszorult darazsas körtehajtásokat azután új tiszta, eddig nem használt szekrénybe téttetem el. Most midőn e sorok irásakor egyik-másik okból ezeket az 1902-ben szedett hajtásokat vizsgál- gattau., találtam végre valahára egy hajtáshervasztó darazsat, a mely csakugyan Cephida s a mely a Fabricius adta leírásnak megfelel. E szerint a darázs is 18—20 hónapi várakozás után kelt ki. Habár e darázs lárvája aránylag véve testes, izmos, a belőle kifejlődő darázs bizony gyönge, vékony dongájú legényke : kisebb és gyengébb termetű a szalmadarázsnál. Csak 7—9 mm. hosszú; és szárnyának terjedelme 15 20 mm. Feje, csápja, mellkasa feke- A körtefának egy különös ellenségéről. 93 ték; a mellkason a szárnyak tövétől eredve, mintegy a mellkas felső felének széle körül, keskeny és czitromszín-sárga vonalak vannak (legalább az előttem lévő hímnél így van ez) s azon kívül a mell- kasa hátulsó részén (metanotum) van ugyanilyen színű 3 folt is: közepén egy hegyes háromszög alakú és tőle oldalt is szintén egy- egy kisebb háromszögű folt; mind e szögek hegye előre irányul. Lába fehér, a czombok czitromszín-sárgák ; a lábízek szennyesek, szür- kés-fehérek ; szárnya átlátszó, szivárvány színekben játszik. Potroha narancsszín-sárga, de eleje (első és második szelvénye) és hegye (talán csak a nősténynél ?) feketék. Hogy kikelése után milyen virágon tartozkodik és vajjon követi-e a szalmadarázs példáját és felkeresi-e az akkor már nyíló ernyős-virágokat, nem tudom, mert szabadban még nem figyeltem meg e darazsat. Hogy a körtefa hajtásait miként fertőzi meg, azt a látott sérülések alapján írtam le. A darász életmódjának többi része tehát egyelőre homályos. Ugy látszik ritkább kártevő, mert kevés az ellene hallható panasz. Magyarországról csak az itt elmondott esetet ösmerem. Ámde ha ritkább is az előfordulása, azért ahol akad, sok bajt okozhat, mert a hervadó, száradó hajtásokból következtetve, igen sok haj- tást tesz tönkre. A kár jelentősége nagy. Mert ha nem is fenyegeti a fa élet- erejét és közvetetlenül nem bántja a fa termését, a közvetett kár nagy. Láttuk, hogy a hajtást miként pusztítja el. E hajtás pusz- tításnak első következménye az, hogy a fa koronája nem úgy nő, miként azt a kertész akarja, hanem a miként az a darázs-bánta- lom folytán lehet. Ennek szembeötlő következménye az, hogy az egyes gallyak hegyei jövő évben igen elvillásodnak, mert a tönkretett hajtás alatt lévő száradt részhez közvetetlenül eső rügyekből 2—3 is hihajt. Ebben az így keletkezett három hajtásban azonban megint nincsen öröme a kertésznek, mert a darázs jövő évben tönkre teszi ezt is. Hogy ez a kár így ismétlődik és hogy azon a gallyon" a mely az előző évben, tehát hajtás korában, e darázstól szintén szen" vedett, szenvednek az újabb hajtások is, azt több esetben láttam. A megelőző évi sérült, s így elszáradt hajtás, mint valami nyárs, ott meredez az ez évi hajtások között, a melyek már szintén hervad- nak, száradnak. Kihat e kár, ámbár csak közvetve, a terméshozamra is. Hiszen sok rügy, mely idővel termő rügygyé fejlődhetett volna, e -darázs bántódása folytán fás rügygyé változik. S ez már a termő- 94 A. Aigner Lajos. rügyek s ezen a soron a termés apasztásához vezet. E szerint így is, úgy is, kártékony. Szerencse, hogy. a kertész ura lehet a helyzetnek, bal arra kerül a sor, hogy védekezzék ellene. Láttuk, hogy a lárva mit mivel és hogy nyomát már májustól kezdve a hervadó, majd későb- ben a száradó hajtáshegyek árulják el. S e száradó hajtáshegyek- ben elvesztegel e lárva egészen a jövő év április végéig, május elejéig. E szerint tehát elég érkezése van a kertésznek, hogy a fertőzőtt hajtáshegyeket a bennök élő lárvákkal együit még idejé- ben leszedhesse és feltüzelhesse. De a fertőzött hegyek szedésekor ugyancsak nyitva legyen a szeme, mert ha több fertőzött hajtás rajta maradt a fán, úgy lehet, hogy munkája teljesen hiába való lesz. A megmaradé nehány állat, mint azt 1903. tavaszán láthat- tam, sok galibát okozhat s a fákon azután meg sem látszik, hogy itt a darazsat előző évben irtották. Hogy pedig e darazsat egyik helyről át lehet hurczolni a má- sikra, az bizonyos. Ha a kiásott és eladott fácska vagy oltvány koronájából az eladó is, a vevő is több ágat le is metsz, azért mégis megtörténhetik, hogy a hajtások fertőzőtt részei, a melyek száraz hegye bizonyára letörődött, kikerülik a metsző ollót. Azért a ki e tekintetben ügyel, meg kell néznie az elültetendő fácska előző évi növésű gallyak összes hegyeit, kivált a letörött gallyakét, hogy belül nem gyanus-e? Ha gyanus és ki van rágva, akkor vizsgálja meg e gallyat, hogy nincs-e benne lárva? S ha van, tá- volítsa el. Igy még megelőzheti a későbbi bajt. A hernyók táplálkozása. Írta d. , digner Lajos. (IV. Több hernyófajról tudjuk, hogy más hernyókat megtámadnak és felfalnak. Ezen gyilkos hernyófajok száma azonban csekély, és. még csökken is, ha azokat megkülönböztetjük, a melyek csupán fogságban, vagyis természetellenes körülmények közt válnak gyil- kosokká. Igy pl. megfigyelték, hogy az Orthosia pistacina hernyói békésen élnek egymás me-ilett, a meddig vízcsöppeket vagy meg- nedvesített táplálékot kapnak, de ha ez elszárad, egymásra. támadnak. A hernyók táplálkozása. 95 A legtöbb hernyófaj, mely a szabadban is más hernyónak ront, azt nem minden körülmények közt teszi. Calymnia trapezina rendszerint nem keresi a más hernyót, hanem lombot eszik és csak ha valamely hernyó útjába kerül, falja azt fel. Minthogy azonban a trabpezina-hernyót, mely roszul bír kapaszkodni, min- den erősebb szél a fáról leveri, az alatt, míg a fa törzsén ismét felkúszik, sováron megtámad minden hernyót, a melylyel találkozik. Annak bizonyságául, hogy a hernyónak más hernyókkal való táplálkozása csak facultativ, szolgál az, hogy az Orrhodia fraga- ride-ról hol azt állítják, hogy igen veszedelmes gyilkos hernyó, ho! azt, hogy sohasem öl. Némely fajról azonban kétségtelen, hogy mindenkor és min- den körülmények között, a mikor csak szerét teheti, más hernyó- kat felemészt, így pl. Xvlina ornithobus és Asphalia ridens. Még a legkisebb közt is akad ily vérengző hernyó; a Gelechia pseu- dacaciella pl. üldözi a Lithocelletis robiniellat s az apró Eupithecia coronata-ról megfigyelték, hogy többük háromakkora Noctua- hernyót megtámadott és megevett. A természetes körülményekről, melyek közt a hernyók gyil- kosokká fajulnak, Patagoniából nyerünk érdekes felvilágosítást. Ott számos gyilkos hernyó él, még olyan is, melynek családbeliei másutt sehol sem tanusítanak ily hajlamot. Ez a nevezetes jelen- ség csak úgy érthető, ha fontolóra veszszük, hogy amaz ország helyenkint szerfelett gyér növényzetű, az illető faj ( Pyrameis carye) pedig gyakran rendkívül tömegesen jelenik meg. Akad azonkívül oly eset is, hogy nem másfajta hernyók, hanem egyéb állatok képezik a lepkehernyó táplálékát; így a Talaeporia pseudobombycella mohákon s egyéb növényeken él, de élő és holt rorarokat is eszik; Senta maritima lisztféreggel is fel- nevelhető, szabadban nádban tartózkodik, ott azonban úgylátszik csak rablásból él; Erastria scitula és Thalpochares communima- cula a Coccidákat pusztítja, s egy exota Lycaenida-hernyó, Feni- seca Targuinius az Aphidákat eszi meg, és tönkre megy, ha oly lombot nyujtanak neki, melyen nincsenek levéltetvek. A gyilkolástól a cannibalismus szorosan elkülönítendő. AZ irodaiomban számos esetet tévesen említettek fel cannibalismus czímén, a melyben csak megölésről van szó, a mennyiben a megtámadt és támadó állat nem ugyanazon iajhoz tartozott, oly gyilkolásokban pedig, minőket az imént említettünk, nem rejlik a legkisebb természetellenesség sem. Ha ez az élet fentartásához bármi elképzelhető módon hozzájárulhat, nem forog fenn semmi 96 A. Aigner Lajos. ok se arra, hogy ilyenkor miért kiméltessenek épen a rend- társak. Végre is a Calymnia trapezina-hnoz a Geometrida-hernyó csöppel sem áll közelebb, mint bármely más állat; sőt a faj fen- tartásának czélját a Calymnia-hernyó ama szokása által, mely szerint egyazon növényen élő más hernyófajt felfal, kettős irány- ban szolgálja, a mennyiben ezen az úton nemcsak pillanatnyi éh- ségét csillapítja, hanem egyszersmind ellenséget tesz el láb alól, a mely a táplálékra nézve versenytársa. A cannibalismusnál ellen- ben a hernyó annyiban követ el természetellenes dolgot, hogy bár az egyik egyed éhségét pillanatra csillapítja, egyúttal azonban egy másik egyed áldozatul esik, úgy, hogy az előbbinek fentar- tása által a faj mitsem nyer. Ilyen, philosophiai elvénél fogva fontos és érdekes kérdésnél helyén valónak látszik, hogy mielőtt azt rovarrendünkre alkalmaz- nók, az egész állatvilágra futó pillantást vessünk. Mily körülmények közt fordul elő egyáltalában a cannibalis- MUS ENSZ SzHaNKETÜÉSI A ragadozó állatok, kivált a ragadozó madarak vívnak olykor párbajt, melynek befejeztével a győző megölt ellenét felfalja. E viaskodás czélja azonban nem az, hogy végeztével a győztes ellenfeie hulláján lakmározzék, hanem egeszen más oka van; az állat megöli ellenesét féltékenységből, kenyéririgységből stb. Miután már hullává lett, a győzőnek nincsen oka arra, hogy a hullát tovább fel ne használja. A cannibalismus a ragadozó halaknál is gyakori, még pedig valóságos cannibalismus, a mennyiben a nagyobb halak saját fajuk kisebb egyedeit megtámadják, a hol és a mikor csak. szerét ejthetik. Megjegyzendő azonban, hogy az ebbeli megfigyeléseket többnyire haltenyésztésekben jegyezték fel, a hol az állat már nem él természetes viszonyok közt. A halak cannibalismusa egyéb- iránt talán számos ragadozó halnak túlságos nagyétkűségéből származotinak tekinthető, mint a melyek csak úgy tudják magukat fentartani, ha vak dühvel neki rontanak minden kisebb halnak, mely útjokba kerül, a nélkül, hogy sokat vizsgálnák, vajjon a zsákmány saját családjukhoz tartozik-e, vagy sem. A pókoknál is dívik a cannibalismus. Ámde itt is van egy kis bökkenő. Az időpont, midőn a hímet a mindig erősebb nős- tény megragadja, rendszerint a posi coitum. Ennek megtörténté- vel a pókoknál a hím a faj fentartására nézve amúgy is haszon nélküli s ennél fogva a más esetekben a cannibalismussal szem- ben álló elv erre az esetre nem alkalmazható. A hernyók táplálkozása. 97 Teljes mértékben természetellenes azonban az, ha — a mint megfigyelték — az Aeschna cyanea alczája a vízből kimászik és saját fajának frissen kikelt szűzeit felfalja. A lepkékhez visszatérve, megjegyzendő, . hogy a cannibalis- must szabadban még meg nem figyelték ; fogva tartott hernyókról ellenben számtalanszor. E szerint az Agrotis ritae és valamely Dianthoecia hernyója saját fajabelieket fogyasztott el, annak daczára, hogy mindkét esetben jó minőségű táplálék állott rendel- kezésére. Ezeket tehát az éhség nem bírhatta a cannibalismusra, de vajjon nem a szomjúság okozta-e azt, az már más kérdés. Sőt valószínűvé válik ez, ha tekintetbe veszszük a fentebb emlí- tett észleletet, mely szerint az Orrhodia fistacina nem bántotta egymást, a meddig volt mit innia. Hiszen még magasabbrendű állatoknál is gyakrabban a szomjúság, és ritkábban az éhség okoz efféle természetellenességeket. Sőt még az ember se tesz kivételt : emlékezzünk csak azokra a ritkán bejelentett, de kétségkívül gyakrabban előfordult esetekre, midőn a sík tengeren kis csolnak- ban hánykodókat a szomjúság a cannibalismusra . vitte. A cannibalismus olykor igen magas fokban fejlett ki és kalit- kában tartott hernyók nagy dühhel rohanják meg egymást. Igy az Erastria venustula 50 hernyója, melyeket bő táplálékkal láttak el, rövid idő alatt annyira gyilkolta egymást, hogy csak hat maradt meg közülök. Az Arctiidák szintén bősz gyilkosok. Egy alkalom- mal a Zygaena laeta-nak elég számos hernyoját találtam, ám a közös tenyésztő házikóban ezeket az Arctia caja hernyói az utolsó szálig felfalták, sőt a már elgubózott példányokat is, ki- rágván a gubót, felfalták. De az Arctiák egymást is támadják Mihelyt egyikük a közelgő vedlés vagy bábozódás miatt meg- merevedik s tehetetlenné válik, társai megtámadják és felfalják, a mi nem történt meg, a meddig egészzégesek és védeni tudták magukat. Egyáltalában úgylátszik, hogy a bábozódó félben levó hernyó és még inkább a friss báb, igen csábítja a hernyókat, ha azok különben a kreatophagiára hajolnak. Az Arctia purpurata-nál figyelték meg, hogy elbábozódott fajbelieik szövedékét átrágták s a puha bábokat elfogyasztották. Hasonlót észleltek Callimorpha dominula-nál, mely szabadban sokszor közös szövedékben vedlik. Azok a hernyók, melyeknél a cannibalismus úgyszólván rendszeres, leginkább bizonyos családokhoz tartoznak, mint pl. az Orrhodiák, Hadenidák, Arctiákhrz. A jelenséggel azonban talál- 98 Csiki Ernő. kozunk olykor oly csoportokban is, melyekben húsevő ritkán, vagy sohasem kerül ki, így az Anthocharis eupheno-nál, holott a gyakran tenyésztett, igen közel álló A. cardamines-nél ilyesmit még nem észleltek. Van még egy neme a cannibalismusnak, mely a kölcsö- nösségen alapszik. Egyik Epeirida-fajnak igen testes nőstényeit rajtakapták, midőn az egyik a másik vérét szivogatta, a támadott a támadót szintén kikezdte s így egymást pusztították. Tévesen számítják olykor a cannibalismushoz a nekropha- giát, mi alatt itt csak az azonos faj hullái rak elfogyasztását értjük. Az állati maradékokon élődő rovaroknál, mint számos bogárnál s egyes Tineáknál, ez azonban igen erthető s egyáltalában nem tartozik ide. Mindazáltal felemlítjük, hogy az Aporia crataegi hernyójának több példányátlátták, a mint megdöglött társukon lak- mároztak. Ugyanazt tapasztaltam az Arctia caja és Arctia pur- purvata tenyésztésénél is, a mennyiben a gyarlón táplált hernyók betegségben kimult társaikat kikezdték, a mitől aztán ők is -el- pusztultak. (Seitz W. nyomán.) Magyarország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő p.és 49. nem: Caliidium Habr. IL GAzrelőtor saldalataketekítettek ő c ése gyök — Az előtor oldalai szögletesen kinyúlók. 6. jlésse Pyrrhidium. Fairm. — Wekete vagy feketés-barna, a szárnyfedők. és a potroh vége vörös, felül bársonyszerű vörös szőrözettel fedett. Hossza 7—12 mm. — Előfordul a parlaearktikus regió legnagyobb részében, nálunk is közönséges. 12. sanguineum Linn. A melltő lemezalakú nyulványa elválasztja egymástól az elülső csípőket 5 eze szödkl 4 s gy EN ESSERE — A melltő nem nyúlik a étek: Közé. alta nem valasztja el egyinástól, tehát érintkeznek z 3. Az előtoron síma kiemelkedések vannak . . . . . .d4. D9 OT Magyarország Cerambycidái. — Az előtor minjáenütt sűrűn pontozott, síma kiemelkedések nélkül. A czombok vékonyak, nem bunkósak. 2. ainem: Lioderina Gangib — Vöröses-sárga, hasonló szinű sző- rökkel sűrűn fedett, a szem fekete. A szárnyfedők erőtel- jesebben pontozottak mint az előtor. Hossza 6—8 mm. — Előfordul Korfu szigetén, Görög- és Törökország- ban, Alsó-Ausztriában és Boszniában: X. Domanovic. 99 (Henschi Put.) 2. linearis Hampe. 4. A mellközép oldalai hátrafelé összetartók, csúcsa enneél- fogva keskeny, lemetszett és kissé kikanyarított. 1. alnem : Protocallidium m. — Barnás-fekete, a fej fekete, az elő- tor sárgás-vörös, a szárnyfedők feketés-kékek. Az előtor finoman és szétszórtan pontozott, három síma kiemelke- déssel. Hossza 9—10 mm. — Előfordul Bajorországban és nálunk a Szebenhegységben Czód mellett, Bereczken, Tusnádon és Borszéken. 1. angustum Kriechb. — A mellközép oldalai párhuzamosak, csúcsa szélesen lemet- szett és mélyen kikanyarított. 3. alnem : Lioderes Redtb. — Sárgás-vörös, finom világosabb szőrökkel fedett, szeme fekete. A fej és az előtor szétszórtan pontozott, az elő- toron 3—5 síma kiemelkedés van; a szárnyfedők töve bemélyedt. a bemélyedés ferde irányban a válltól befelé halad. A czombok bunkósan megvastagodottak. Hossza 9—13 mm. — Előfordul Német- és Francziaországban, Ausztriában és nálunk ; termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Isaszegh : VI. Herkulesfürdő. (testaceum Redtb.) 3. Kollari Redtb. 9. A csápok harmadik íze olyan hosszú vagy rövidebb, mint a negyedik csápíz. 4. alnem: Phymatodes Muls. 340 A harmadik czápíz sokkal hosszabb a negyediknél . . 12. fs 6. A szárnyfedők sűrűn és erőteljesen pontozottak . — A szárnyfedők szétszórtan és finoman pontozottak, a pontok között igen finoman bőrszerűen ránczoltak. Az előtor közepén szétszórtan pontozott, oldalt szemecské- zett, három síma kiemelkedéssel. Hossza 7—17 mm. — Az egész paláarktikus regióban elterjedt, nálunk is közön- séges, színben nagyon változó faj, melynek alakjait a következőképen választhatjuk széjjel: A! A szárnyfedők legalább részben sárgák vagy sárgás- barnák. 100 Csiki Ernő. b! A szányfedők egyszinű sárgák vagy sárgis-barnák. c! A fej és a lábak sárgás-vörösek. 8. testaceum Linn. c? A fej és alábak feketék. ab. melanocephalum Ponza. b? A szárnyfedők csúcsa sötét, kékes. A fej, az előtor és a lábak sárgás-vörösek, ritkán a fejtető és a czombok sötétebb barnák vagy feketések. ab. praeustum Fabr. A? A szárnyfedők kékszínűek. d! Az előtor sárgás-vörös, legfeljebb 1—-2 sötétebb folttal. el A czombok egyszinű sárgás-vörösek. ab. rufipes Costa. e? A czombok bunkósan megvastagodott része feketés. ab. variabile Linn. ab. fennicum Fabr. . A mellközép a középső csípők között a mellvégig terjed 8. d? Az előtor fekete. A mellközép a középső csípők közepéig terjed, a mell- véget mem érvel . Világosabb vagy sötétebb sárgás-barna, a szárnyfedők némelykor kékes fémfényűek. Az eltőtor olyan széles mint a milyen hosszú, sűrűn és erőteliesen pontozott. AZ egész test hosszú szőrökkel fedett. Hossza 6—10 mm. — Közép-Európában és Görögországban előforduló ritkább faj, teemőhelyei: 1. Kalocsa, V. Kolozsvár, VI. Ulma, Herkulesfürdő. (castaneum Redtb., Deltili Cherv.) j 4 glabratum Chevr. Barna vagy barnás-fekete, gyakran kékes-ibolya fémfény- nyel, a szárnyfedők a vállon és az oldalszél mellett sárgás- vörösek. Az előtor kissé szélesebb mint hosszú, erőteljesen pontozott. Hossza 5—9 mm. — Közép- és Dél-Európá- ban fordul elő, termőhelyei : I. Isaszegh, Péczel, II. Pécs, üt V.:-Mikola, Putnok," VI. Szent-Erzsébet, , Köhalon VI. Orsova, Herkulesfürdő. (Iuridum Ol.. abdonimale Bon., barbipes Küst.) 5. pusilum Fabr. . Az előtor pontozott Az előtor finoman szemecskézett. Kék, a csápok és czom- bok töve, a lábszárak és a lábfejízek sárgák. Az egész test hosszú szürkés-fekete szőrözettel szétszórtan fedett, egyes hosszabb szőrök felállók. Hossza 6—8 mm. — Közép-Európában és Oroszországban fordul elő, nálunk közönséges. (coeruleus Goez", amethystinus F.) 9. rufipes Fabr. 8): vás 0 zeskssaazátzásáésaláttll 10. Magyarország Cerambycidai. 1013, Asszátnyiedők segyszínűeks AN SMEet szja hő — A szárnyfedők közepén fehér fárántesíikkak KVöröses. Mt Túl 13. a szárnyfedők a fehér csík előtt és mögött kissé sötétebb barnák; a fehér csík a varrat felé keskenyedik és azt nem éri el egészen. Hossza 5—6 mm.— Előfordul Közép- és Dél- Európában; termőhelyei: I. Budapest, II. Pécs, Zala-Tapolcza, VI. Herkulesfürdő, X. Bosznia. (unifas- ciatum OIL.) S. fasciatum Villers. A szárnyfedők szérszórtan és mélyen pontozottak. Egy- színű sárgás-vörös. Az előtoron őt síma kiemelkedés van. Hossza 7—13 mm. — Magyarországon kívül csak Dél- Oroszországban fordul elő; nálunk csak Herkulesfürdőnél gyűjtötték. 6. punctícolle Muls A szárnyfedők sűrűn ránczolva pontozottak. Barna kékes fémfénynyel vagy ibolyakék, a fej barna, az arcz sárgás- vörös, a szélső síma kiemelkedések többnyire barnák. Hossza 7 -10 mm. — Közép- és Dél-Eurépában élő faj, mely Brancsik szerint Trencsén megyeben Beczkó-nál is gyűjtetett. (melancholicum F.. brevicolle Schh., thora- cicum Com.) 7. lividium Rossi . Az alsó állkapcsi tapogatók végíze hengeres. 5. alnem : Poecilium Fairm. — Fekete vagy feketés-barna, a csápok és a szárnyfedők töve és a lábak (a czombok kivételével) sárgás-vörösek. 4 szárnyfedőkön két íves, fehér szőrös, harántcsík van. Hossza 4—6 mm. — Előfordul egész Európában és a Kaukázusban, hazánkban közönséges. (globifer Voet, pedisegua Voet, biarcuatum Pill. őr. Mit.) 11. alni Linn. Változata : Némelykor a szárnyfedők töve nem sárgás- vörös, hanem úgy mint hátul, feketés-barna. — Előfordul a törzsfaj társaságában; termőhelye : VIII. Fiume. ab. infuscatum Chevr. Az alsó állkapcsi tapogatók végíze háromszögű. 7. alnem. Callidium s. str. (Meridion Gozis) . . a701 in Kék vagy ibolya-kék, a csápok a lábféjszek és a ; hee bek nák kék fémfénynyel. A fej és az előtor erőteljesen ránczolva, a: szárnyfedők egyszerűen és erőteljesen pontozottak. Hossza 8—18 mm. — Előfordul Európában és Szibéri- ában ; nálunk közönséges. 13. violaceum Linné. Fémfényű zöld, alul barna. Az előtor sűrűn pontozott, a pontok között finoman bőrszerűen ránczolt, a szárnyfedők elül 102 Csiki Ernő. ránczolva pontozottak, a hátulsó két harmadban a ránczok erőteljesek es többé-kevésbbé összefolynak. Hossza 9—15 mm. — Észak-Európában és Közép-Európa magasabb hegyei között fordul elő; termőhelyei: III. Tátrafüred, Barlangliget, ÍV. Bártfa. V. Gyulafalva, Brassó, Szeben- hegység, Vurfu mare (Verestorony melleti). (dilatatum Payk.) 14. aeneum De Geer 90. nem: sSemanotus Muls. (Symptezocera Luc.. Xenodorum Mars.) 1. A szárnyfedők egyszínű sárgás-barnák, az állat különben sötét barna, némelykor zöldes vagy rézszínű fémténynyel. Előtora és szárnyfedői ránczolva pontozottak, sárga szőrö- zettel fedettek. Hossza 10—14 mm. — Észak-Európában, az Alpesekben és a Kárpátokban fordul elő: II, "Tátra- füred, V. Brassó (Czenk), Segesvár, Czód (Presba). ? 1. coriaceus Payk. - A szárnyfedők sötétek sárga harántcsíkokkal, vagy sárgák fekatedrajzolattalá áttett gő 2. Fekete vagy szurokbarna, a Száray édökön KÉL zegzugos sárgás-fehér harántcsíkkal, melyek a varratot nem érik egészen el. A lábak a czombok bunkójának kivételével világosabb barnák. Hossza 7—14 mm. Előfcrdul Európa északi és középső részében, nálunk ritka : II. Pécs, V. Páké, Brassó, Keresztényhavas, Segesvár, Kerczihegység. (sul- fhuratus Voet.) 2. undatus Linn. — Fekete, a szárnyfedők élénk sárgák, egy kerek folt a közepükön és a csúcs barnás-fekete. Hossza 9—16 mm. — Nagyon ritka faj, melyet hazánkon kívül Dél-Orosz- országban, Ausztriában és Algirban gyűtöttek; termő- helyei: II. Pécs, VI. Német-Bogsán, Báziás, XI. Dalmáczia. Merkl szerint Juniperus Sabina és Pinus silvestris-en isrélk 3. russicus Fabr. 51. nem: Hiylotrupes Serv. (Hylotrypes Bedel.) Szurok-barna vagy barna, szürke szőrözettel fedett. Az előtor másfélszer hosszabb mint széles, oldalai kerekítettek, felülete sűrűn pontozott, csak két nagy kerek kiemelkedés t) Ezt a fajt újabban a Callidium-alnembe sorozzák, a széles melltő miatt azonban csak a Semanotus nemben helyezhető el. Magyarország Cerambycidát. 103 síma, kétoldalt hosszú fehér szőrözettel sűrűn fedett. A szárnyfedőkön rendesen két zegzúgos harántcsik alak- jában sűrűbben tömörül a szürkés-fehér szőrözet. Hossza 3—24 mm. — Az egész palaeartíkns öv lakója, fenyő- fában él; nálunk közönséges. (cawdatus De Geer, similis Marsh., affinis Sav.. lividus Muls., puzllus Villa, Kozi- orowiczi Desbr.) 1. bajulus Linn. 52. nem: Rhopalopus Muls. . A szárnyfedők fémfényű zöld, kék vagy ibolya-kék színűek 2. A szárnyfedők feketék . . . ? 3. . Fekete, a szárnyfedők fémes-zöld szttikek, szab hkéstkktul ránczoltak, a ránczok a szárnyfedők első harmadában erőteljesek. szélesek és harántul összefolynak, hátrafelé mindinkább finomodnak. Az előtor korongja egészen síma. Hossza 18—24 mm. -- Közép-Európában és Dél- Oroszországban előforduló ritka faj, hazai termőhelyei : I. Budapest, II: Beszterczebánya, Hermánd, Deménfalva, IV. Vihorlat, V. Czódvölgye, Kolozsvár, VI. Szászkabánya, VII. Velebit, Stalak. (pannonmicus Gmel.,? Fischerí Kryn.) 1. hungaricus Herbst. Fekete, a szárnyfedők fémes kék, kékes-zöld vagy Zöld színűek, erőteljesen, hátrafelé finomabban, de szabályosan ránczoltak. Az előtor korongjának síma felületén nehány nagyobb ponttal. Hossza 17—26 mm. — Közép-Európa lakója; termőhelyei: I. Budapest, Kalocsa, II. Pécs, Keszthely, VI. Jeselnicza, Orsova, Herkulesfürdő, VII. Crni- Dabar, Stalak, Károlyváros, Velebit (Bratanije és Konjsko), VIII. Carlopago, IX. Dalmáczia, X. Bosznia. 2. insubricus Germ. ME baátekelékéste SMéee UNE A s lssabok zös EE na vá A lábak vörösek . Bár . A csápok 3—10 íze a csúcson kétoldalt tüskével végződik. Fekete, feje, elötora és a szárnyfedők töve ránczolva pontozott, utóbiak hátrafelé igen finoman bőrszerűen rán- czoltak és sűrűn szőrösek. A paizsocska csupasz. Hossza — 23 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk közön- séges. (nigricans Gmel., nigroplanus De Geer.) 3. clavipes Fabr. 104 A. Aigner Lajos. — A csápízek vége egyenesen lemetszett, kétoldalt nem vég- ződnek tüskével. Fekete, feje és előtora erőteljesen rán- czolva pontozott, a szárnyfedők tövükön erőteljesebben, hátrafelé finomabban ránczolva szemecskézettek. A pai- zsocska is, úgy mint az előtor és a szárnyfedők, szőrösek. Hossza 6—13 mm. — Elfordul Közép- és Dél-Európában, nélunk is eléggé elterjedt faj. (pilicollis Toms.) 4. macropus Germ. 5. A csápízek vége kétoldalt nem végződnek tüskével. Fekete, nem fényes, a lábak barnás-vörösek, a czombok bunkója világos-vörös. Az előtor és a szárnyfedők töve erőteljesen ránczolva pontozottak, utóbbiak hátul finoman ránczoltak. Az előtor, a paizsocska és szárnyfedők töve hosszú fel- álló szőrökkel fedett. Hossza 9—12 mm. — Egész Euró- pában található, nálunk ritka ; termőhelye ; V. Nagydisznód. (punctatus Fabr., $unctuosus Fourcr.) 5. femoratus Linn. A csápok 3—10 íze kétoldalt tüskével végződik. Fénylő fekete, a lábak vörösek, a czombok töve, a lábszárak és a lábfejízek barnás-vörösek. Az előtor kétoldalt szőrös, a paizsocska csupasz. Az előtor erőteljesen ránczolva pontozott, helyenként síma kiemelkedésekkel. A szárny- fedők külső fele erőteljesen, hátulsó finoman ránczolva pontozott. Hossza, 12—15 mm. Dél-Európai faj, mely hazánkban " ritka. 1. Budapest, Péczel "IV" Homonna (Varini Beg.) 6. spinicornis Ab. [ón] A lepkék magyar elnevezése. Irta A. Aigner Lajos. 1 Második csoport. Heterocera. Különböző csápúak. Éjjeli lepkék. I. nemzetség. Sphinges: szenderfélék. I. Sphingidae: zúgó pillék, 1. Acherontia : boszor, Atro- pos: halálfejű pille, v. halálfő boszor; 2. Sphinx : szender, Con- volvuli : szulák, Ligustri, fagyal, Pinastri: fenyő SZ. 3. Deilephla : zúgó pille. Vespertilio: szürke, Galii, galaj, Euphorbiae : fűtej, Livornica : sávos, Celerio : csíkos, Elpencr: szőlő, porcellus: piros ssszindsztszmtásttezaatábi A lepkék magyar elnevezése. 105 Nerii : oleander z. p. 4. Smerinthus: denevér pillék, Tiliae : hárs, Ouercus : tölgy d.p., ocellata: estelipávaszem, Populi: nyárfa d. p. 5. Pterogon : lappantyú pillék : Proserpina : zöld, Gorgoniades : törpe l. p.: 6. Macroglossa: ormányos pillék: Stellatearum: kacsafark, Croatica: horvát o. p., bombyliformis: dongószerű, fuciformis : pöszörszerű c. p. II. Sesiidae: szitkárok ; 1. Zrochilium : üveges pillék, api- forme : méhszerű, crabroniforniis : lódarázsszerű, melanocephalum : fekete fejű ü. p.: 2. Sciafteron: félüveges szitkár: tabaniformis : bögölyszerű f. sz. 3. Sesia: szitkár, spheciformis : égerfa, mesiaefor- mis : orosz, andreniformis: német, cephiformis : boróka tipulifor- mis : tipolyszerű, conopiformis : tölgyfa, vespiformis: darászszerű, myopiformis: almafa, culiciformis: szúnyogszerű, stomoxiformis : vörösövű, formicaeformis : hangyaszerű, ichneumoniformis : fürkész- szerű, uroceriformis: dalmát, masariformis: magyar, annellata : gyűrűs, empiformis : közönséges, astatiformis : fűtej, triannuliformis : ; lórom, colpiformis : görög, stelidiformis : fekete, bibioniformis : fehér, muscaeformis : légyszerű, leucomelaena : fehér-fekete, affinis : törpe, aerifrons: fémfejű, leucopsidiformis: őszi, alysoniformis : bolgár, ehrysidiformis : fémdarázsszerű, chalcidiformis : török sz. 4. Bem- becia: dongószitkár, hylaeiformis : málna d. sz. 5. Paranthrene : légyszitkár, tineiformis: molyszerű Il. sz. EE vesttdtares álszítkárok; 2. IT hiy ris: sálsziítkár, " fenés- trella: ablakos á. sz. IV. Zygaenid a e : kospillék, I. [no : fémpillék, ampelophaga : szólő, pruni: szilvafa, chloros: aranyos, tenuicornis: magyar, Globulariae : nagy, subsolana: keleti, Budensis : budai, Statices: közönséges, Geryon : északi, obscura: füstös f. p. 2. Zygaena : kospillék, purpuralis ; biboros, Brizae: magyar, Scabiosae : ördögszem, punctum : pontos, Acnilleae : közönséges, Cynarae: homoki, exu- lans : havasi, Meliloti: somkóró, Trifolii: lóhere, Lonicerae : loncz, Filipendulae: aczélos, Angelicae: vérpettyű, transalpina: alpesi, Ephialtes : változó, laeta: vörös, Fausta: gyászos, Carniolica : kraj- nai, occitanica: nyugati kp. j V. Syntomida e: fehérpettyfélék, 1. Syntomis : fehérvetty, Phegea: öves. 2. Dysauxes: üvegpetty, ancilla: közönséges, punctata : keleti ü. p. II. nemzetség. Bomby ces: szövőlepkék. I. Nycteolidae: bagolyszerű szövők, 1. Sarrothripus : szürke lipe, Révavana : Révay-szövő ; 2. Earias : zöld lipék, vernana : tavaszi, chlorana : fűzfa z.1. 3 //ylophila: Erdész szövő, prasinana:: ékes, bicolorana: kétszínű; 4. Nycteola: kuvik lipe, falsalis : csalfa kuvik lipe. II. Lithosiidae: zuzmószövők. 1. Nola: bujósdi lipe, togatu- lalis : palástos, cucullatella : csuklyás, cicatricalis : tölgyfa, strigula : barázdás, confusalis: felhős, ancipitalis: kétes, chlamydulalis : előkelő, cristatula: búbos, albula : fehéres, centonalis : tarka. 2. Paida : 106 A. Aigner Lajos. förpepille, obtusa: kerek tp. 3. MNudaria : csupasz pillék, senex: avit, mundana : halvány, murina : szürke. 4. Calligena: ezerszép pille, miniata: piros e. p. 5. Setina : molyszövők, irrorella : pettyes,. roscida: harmatos, Kuhlweini: havasi, aurita : aranyos, mesomella ; csontszínű m. sz. 6. Lithosia : zuzmószövők, muscerda : egérszínű,. deplana : lapos, griseola : szürke, lurideola : fakó. complana : közön- séges, caniola: hamuszínű, unita : egyszínű, marcida : délszaki, luta- rella: sárga, pallifrons: halvány, sororcula: aranyos, cereola: viaszszínű z.sz. 7. (Gnmophria : aczélmoly, rutricollis : vörös nyakú, guadra : pettyes a. m. III. Arctiidae: medveszövők, 1. Emydia.: araszló szövő, striata: csíkos, cribrum: pettyes a. sz. 2. Deiopera : harkelin szövő, pulchella : szépséges h.sz.; 3. /ipocrita (Euchelia) : kétszínű pille, Jacobaeae: véres kp.; 4. Nemeophtla : nappali szövők, russula : piroscsíkú, Metelkana : Metelka-szövő, Plantaginis : havasi n. sz. 5. Calli- morpha: szepike, Dominula: változó, guadripunctaria : zászlós Sz. : 6. Pleretes (Pericallia): óriás medve, matronula : német ó. m. ; 7. Arctia : medvék, Caja : közönséges, Villica : fekete, purpurata : bíbor, Hebe : díszes, Aulica: barna, maculosa : foltos, casta: tarka, Ouenselii : havasi m. 8. Ocnogyna: felemásszövők, parasita: tavaszi f. SZ. 9. Spilosoma: pettyes szövők, fuliginosa: füstös, luctifera : osztrák, luctuosa: gyászos, mendica: felemás, lubricipeda: sár- gás, menthastri: tejszínű, urticae: hószínű p. Sz. IV. Hepialid ae: gyökérrágók. 1. Hepialus: gyökérrágó, humuli: komló, syívinus: erdei, fusconebulosa: havasi, carna: barna, lupulinus : közönséges, hecta: északi gy, V. Cossidae: Farágók. 1. Cossus : farágó, Cossus: ztás rontó, Terebra: nyárfarontó. 2. Zewzera : fafúró, Pyrina: almafa- rontó vagy kékpetty ; 3. Phragmatoecta : nádlakó, castanea : barna, n. vagy nádi szövő; 4. Hypopta: spárgarontó, Thrips: barna, Caestrum : fehér sp.: 5. Dwyspessa (Endagria) : hagymalakó, ulula : szürke h. VI. Cochlididae: kagylólakók; 1. Heterogenea: kagyló- szövők, limacodes : nagy, asella: kis k. VII. Psychidae: toklakók; 1. Psyckhe: toklakó, atra (opa- cella) : fekete, Zelleri : hazai, unicolor: egyszínű, villosella: bolyhos, Ecksteini: magyar, muscella: légyszerű, mediterranea: délszaki, angustella : keskeny, plum:fera : tollas, Viciella: bükköny, viadrina : német, hirsutella: borzas tl. 2. Apterona: csigalakó, crenulella : nyűszerű cs.; 3. Epichmopteryx: zsáklakók, Sappho: dalmát, surientella: boszniai, plumella : tollas, nudella: szürke, pulla: kis, undulella: reczés, bombycella: szövőszerű, pectinella : fésűs zs. 4. Fumea : tegezlakók, crassiorella: potrohos, casta: közönséges, betulina : nyír, sepium : fenyves t. VII Lymantriidae: lomhárszövők; 1 Hypogymna : gyászszövő, morio : közönséges; 2. Orgyia: ecsetszövők, gonos- tigma : bélyeges, antigua: közönséges, Ericae: hanga e.; 3. Dasy- chira : ramatszövők, selenitica : fekete, fascelina : tarka, pudibunda: sárga: 4. Porthesia: aranyszövők, chrysorrhoea : káros, simílis : ah enálss áá té ár AE A 3 A lepkék magyar elnevezése. 107 gyapjas a.; 5. Laelia : nádszövő, Coenosa : szennyes n.; 6. Arctornis : KEEKENÉ a ZET ÜT: " 1EKEte E OMDSELLDNOMAAN az h a, Salicis : fűzfaszövő; 9. Lymantria : . lomhárszövő, dispar: taplószövő, monacha: apáczaszövő; 10. Ocnerta: cserszövők, detrita : füstös, rubea : vörös cs. IX. Bombycidae: szövőfélék. 1. Bombyxz : szövők, neus- ria, gyűrűs, castrensis : fűtej, crataegi : galagonya, popuii : nyárfa sz. Ertogaster: gyapjasszővők, rimicola: vörhenyes, catax: sárga, laméstis: Darna." Ouercus : tölgyszövő; : ,Trifoljus lóhere, . tubi: rálna sz. 2. Gastrobacha: pókok, potatoria: szomjas, lunigera : holdfeltú, ilicifolia: cserlevél, tremulifolia: nyárlevél, guercifolia : tölgylevél, populifolia: jegenyelevél, pruni: szilva pohók, pini: tenyosotus: füles p:; 3. Lemonia: . vás, Dáráxacis "pitypang, Dumi: hölgymál sz. X. Endromididae: bundásszövő, versicolora : tarka bsz. XI. Saturniidae: Saturnia : pávaszem, CGCaecigena: vak, Pyri: nagy, Spini: középső, pavonia: kis p. 3. Aglia : tau: T. szövő, vagy szegfoltú sz. XII. Drepanidae: sárlós szövők, falcataria: nyárfa, curva- tula : egerfa, harpagula : hársfa, lacertinaria : nyárfa, binaria : tölgyfa, cultraria: bükkfa s. sz.: Cilix: törpeszövő, glaucata: fénylő. XIII. Notodóntidae: púposszövők ;.1. Harpyia : hárpiák, bicuspis : erdei, furcula : szürke, bifida: kis, erminea : fehér, vinula: hagy h. 2. Sianropus: pókszövő, Fagi: bükkfa p. sz. 3. E4e- veta : villaszövő, Ulmi: szilfa v., 4. Hoplitis (Hybocampa) : . . . . . ., Milhauseri : pergamenszövő ; 9. Gluphista : . ., crenata : rovátkás "6. Neotodonta: púposszövő, guerna: tölgyfa, trima- cula: bélyeges, chaonia: cserfa, tremula: nyárfa, dictaeoides nyírfa, ziczac: zegzúgos, Dromedarius: dromedár, Phoebe (trito" phus) : tarajos, tritophus (torva) : nyerges, trepida : füstös, argentina ezüstös, bicoloria: kétszínű; 7. Ochrostisma (Drynobia): . . . . ? . . ., velitaris: havasi, melagona : erdei; 8. Lophopteryzx: bóbitás" szövők, Camelina : tevehátú, cuculla: csuklyás, Carmelita: kámzsá b., 9. Pterostoma : sisakszövő, palpina : csőrös s.; 10. Ptilophora5 toliszövő, plumigera : bozontos t.; 11. Phalera : holdfoltú szövők: bucephala : közönséges holdfolt, bucephaloides: magyar h.; 12: Pygaera: levélszővők, Timon: csíkos, anastomosis: Zavaros, Cur" tula : kurta, anachoreta : remete, vigra: lomha ; 13. Thaumatopoea : 52 búcsússzövők, processionea: tölgyfa, pityocampa: lenyő b. sz: XIV. Cymatophoridae: álszövők, 1. [dabrosyne : . . : KEKteletasz Málna. 2 ET Yt Kt és 1 a DATIS : JTÓZSÁSZ 8. Cymatophora : álszővők, or: jeltelen, octogesima: nyolczvanas, duplaris : pettyes, fluctuosa: hullámos; 4. Polyploca (Asphalia) : diluta: homályos, ruficollis: vörösnyakú, flavicornis: sárga- szarvú, ridens : sereghajtó. 108 Különfélék, A Tettix subulata alakváltozatairól. A Tettix subulata tudva- levőleg az Acridák családjába, az Orthopterák rendjébe tartozó állat és a tapadó korongok hiánya, nem különben a nyakpaizsnak fel- tünő hosszúsága által válik ki. Köztudomású dolog, hogy a Tet- íyx subulata többféle eltérést mutat; én a Nagykálló vidéken talált és általam megvizsgált példányokon a következő nevezetesebb eltéréseket állapíthattam meg : I. A leghosszabb (15 mmm.) Tettix subulata nyakpaizsa világos szürke, a lábak kétféle színűek, az első és a második láb- pár sötét színű, a hátsó lábpár kétféle színű, a czomb külső része világos sárgás szürke, lefelé és felfelé sötétebb színű. A czomb felső hosszúsági vonala mellett végéig bevagdalt, tehát nemcsak a térd előtt. A csáp világos, a szárnyak kékesbe játszók, a nyak- paizsnak mellső felén a jobb és baloldali rész világos. II. A lábak sötét színűek, a csápok világosak, a nyakpaizs lapos, sárgásfehér, a carina vagyis a hosszúsági vonal elül maga- sabban áll, azaz kiemelkedik, közepén és végén nagyon kicsiny. III. A lábak sötétszínűek, a nyvakpaizson a harmadik lábpár fölött mindkét oldalról, tehát jobbról és balról sárgás háromszög- alakú folt áll, a háromszög majdnem egyenlőszárú, a háromszög- foltoktól, hátrafelé sárgás sáv húzódik. IV. A legkisebb (10 mm.) sötétszínű, a nyakpaizsot szegélyző oldalvonalak a szem hátsó tövétől végig sárgák, a nyakpaizs alig ér túl a potrohon, ott hol a nyakpaizs kiszélesedik, oldalt egy-egy mélyedés van. V. A lábak sötétszínűek, a nyakpaizsot szegélyző vonalak elül sötétszínűek, a kiszélesedett résztől hátrafelé sárgásak. VI. Sötét színű, a nyakpaizsot szegélyző vonal sötétszínű, a szárnyak átlátszók, a kék színbe való játszás alig vehető észre. VII. A lábak sötétszínűek, a nyakpaizs sötét szürke, a nyak- paizsnak vonala elégé nagy, az oldalszegélyek jelentéktelenek. VIII. Csíkozott, a nyakpaizsnak vonala törött, illetőleg meg- szakgadozott, a részek színre nézve változnak, hol világosabbak, hol sötétebbek, fekete foltokkal. IX. A nyakpaizs jobbról-balról három-három fehéres szegé- lyű fekete csík mutatkozik. D2E ás s Különfélék. 109 A lepkék cselfogására nézve figyelmeztet egy tapasztalt lep- kész, hogy ennél nagy befolyása van a szél irányának és erejének. Szeles idő még nem akadályozza a sikeres fogást, hacsak az erős , szélhez nem járul még hűvös idő is : legkedvezőtlenebb különben az északi és északkeleti szél. A holdvilág sem akadály, cssk ha egyúttal hűvös, szeles idő van. A legjobb eredmény várható szárazabb meleg nyugati szél mellett és ha zivatar közeleg. Igen fontos a hely választása ; legalkalmasabb a csalétekkel való fogás- ra: erdőszéle, buja növényzetű rétek határán; erdei tisztás vagy vágás, a hol sok a bozót, málna és szeder-bokor; kökény sövény és mocsaras rét. Kevésbbé fontos a csaléteknek használt keverék mineműsége; egészen mindegy akár a sörhez mézet, czukrot vagy szörpöt keverünk, de használat előtt okvetlenűl szükséges jó adag alma- vagy körte aethert hozzá vegyítenünk ; a lisztnek vagy kenyér- morzsának hozzá vegyítése előmozdítja az erjedést. Elég ha a keveréket 24 óráig hagyjuk erjedni. A fogásnál tapasztalható, hogy sok lepke azonnai elszáll vagy földre ejti magát, mihelyt a lámpás. fénye éri; minélfogva czélszerű az erre a czélra hasznalt lámpásba zöld üveget tétetnünk : az nem riasztja el a lepkéket. A Catocalákról érdekes megfigyeléseket tett Slevogt B. kurlandi lepkész. A Catocala fraxini-s a nem egyéb fajaira nézve megerősíti azt a megfigyelést, hogy ezek a pillék megszelidíthetők. Egy alkalommal számos Catocala-nőstényt fogván, nehányát alkal- mas házikóban helyezte el lepetezés végett; minthogy ezt azon- ban olykor 5—7 nap mulva végzik, kénytelen volt őket a csalé- teknek szánt keverékkel etetni, s ezt mindig a napnak bizonyos órájában tette. Valahányszor erre a czélra benyitott a szobába, a pillék kezdtek nyugtalankodni és mihelyt a házikót kinyitotta, kinyújtották szipókájukat, várva a táplálékot. — Catocala fraxini, mely különben nesztelenül szokott röpülni, némelykor sajátságos pattogó hangot ad, de úgy látszik csak akkor, ha más nembeli fajtársával találkozik. — Ha a Catocula s$onsa hernyóját fajának más példányai nyugtalanítják, testének felső részét erősen lóbálja jobbra-balra, mi által gyöngébb társait elbódítja s azután felfalja. Ennélfogva nem tanácsos, sok hernyót tartani egy házikóban. A British Museum lepkéi. Midőn 1899-ben a zoologusok nemzetközi congressusa alkalmával dr. Horváth Géza, a M. Nemzeti Muzeum osztály igazgatója Angolországban járt s. a British Museumot is meglátogatta, annak igazgatójához azt a kér- dést intézte, vajjon a lepke-gyűjtemény hány példányt foglal magában? Erre nem tudott felelni, mert azt nem tudta senki : meg- 110 Irodalom. bízásából azonban egyik tisztviselő hozzávetőleg kiszámította a lepkék számát úgy, hogy egy-egy fiókban átlag 56 drb. lévén, a 2580 fiókban összesen mintegy 145.000 drb. van a gyűjteményben. Ezzel a M. Nemzeti Muzeum gyűjteménye természetesen nem vetekedhetik, a mely, beleértve a fölös példányokat is, összesen mintegy 60.000 példányt foglal magában. Irodalom. Reitter Edm., Bestimmungs-Tabelle der Coleopte- ren-Gattung Gionus Ciairv, aus E úüTos atta den. angrenzenden Lanmndern. (Wiener Entonzee tung. XXIII. 1904. p. 47.—64.) Szerző a paláarktikus Cionus-fajok meghatározására kulcsot állított össze, melyben nehány új alak leírását is találjuk. Újak : C. scrophulariae v. ferrugatus Dalmáczia, Kisázsia és Syriából, hortulanus v. anriculus a Kaukázusból, €C. Schultzei és var. Tiefenbachi Görögország, Törökország és Kisázsiából, C. thapsi var. nigritarsis Galicziából és az Alpesekből, v. semialbellus Sarepta környékéről, C. simblex v. bipunctatus Közép-Magyar- ország, Bulgária, Podolia, Dél-Oroszország, Volga-torkolat és az Örmény hegységből, v. uniformis a waukázusból, C. subalpinus az Alpesekből, C. Helleri Japánból, C. pulverosus v. densenotatus Erivan mellől, v. albopubens Orosz-Örményországból és fraxini vu. obscurus Németországból. Csiki Ernő. kai Petri, Dr. Karl, Beschreibung einíiger mewer ! Edes A rten. (Wiener Entom, Zeitung. XXIII. 1904. p. 65— 77.) 18 paláarktikus új Lixus-faj leírása, közöttük a Lixus Apfel- becki, mely a Fekete tenger mellett Burgas-nál és hazánkban Ujpest-nél fordul elő. Csiki Ernő. Levélszekrény. Gy. úrnak K.-n. — Azt nagyon jól tudjuk és azt hiszem nincs bogarász, a ki evvel nem volna tisztában. Az Amarini, Zabrini és Harpalini nemzetségekbe tartozó fajok ha nem kizárólag, de főleg nővényi anyagokkal táp- lálkoznak. A czikkek tartalmáért a szerzők felelősek, mi nem változtatunk azokon. É 4 a á "ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 5. Heft. Mai 1904. S. 89. J. jablonowski : Ein eigenthümlicher Feind des Birn- baumes. II. Beschreibung des Eis, der Larve und der Lebensweise der Wespe. Die eben geschlüpfte junge Larve steigt nach oben, gegen .den welken Theil des Triebes, frisst aber hier blos das Mark und lásst die holzigen Theile unberührt. Ende Mai, Anfang Juni hat sie hier alles Mark verzehrt und dringt nun durch die Markreste und ihre eigenen Excremente hindurch nach unten, um auch hier das Mark auszunagen. Ihre Excremente schiebt die Larve von . Zeit zu Zeit nach oben und macht sie fest. Verfasser zahlte 45 und mehr solcher Abfallischichten. Das ist eine grosse Arbeit für die Raupe, die 6—7 mm. lang ist, waáhrend die Breite ihrer Mine blos 2—-2.5 mm. betrágt. Die Larve ist im Hochsommer ziemlich ent- "wickelt, frisst aber bis zum Herbst noch weiter und verspinnt sich dann, verpuppt sich indessen erst im Frühling. Wann die "Wespe schüpfe, könnte nicht festgestellt werden. Verfasser erhielt . ca. 200 inficirte Aeste, die jedoch trotzt aller Sorgfallt verschimmelten oder sonst verarben und erst nach 2 Jahren eine einzige Imago ergaben. Janus compressus tritt, wie es scheint, seltener schád- lich auf, der Schaden aber, den seine Larve verursacht, íst be- tráchttich, denn indem sie die jungen Triebe angreift, verhindert sie .die freie Entwickelung der Aeste, die mehr oder weniger verkümmern, ebenso wie auch die eventuell fruchtbringenden Triebe und Knospen. Zur Verhütung des Schadens empfiehlt der Verfasser, die vertrockneten Astenden zwischen Mai und April des náchsten Jahres sorgfalltig zu entfernen. S. 94. L. v. Aigner-Abafi: Die Ernáhrung der Raupen. IV. Über Mordraupen, Cannibalismus, Nekropkagie etc. S. 95. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XI. Fortsetzung .der Bestimmungstabelle der ungarischen Ceramoyciden, u. z. der Gattungen : Callidium, in welchem für angustuim Kriechb. einneuesSub- . genus: Protocallidium Csiki aufgestellt wird , ferner : Semanotus, Hylo- Írupesund Khopalopus. Callidium angustum Kriechb. wurde bisher zu Phymatodes gestellt, wegen des flach zusammengedrückten und zwischen die Vorderhüften reichenden Prosternums ist die Art aber "neben Lioderina und Lioderes in eine neue Untergattung zu stellen 10 (Protocallidium m.) Von Liodernia ist Protocallidium durch das. Vorhandensein von glatten Schwielen am Halsschild, von Lioderes durch nach rückwárts convergierende Seiten des Mesosternums, dessen Spitze demgemáss dünn, abgestutzt und schwach ausgeran- det ist, verschieden. — Semanotus coriaceus wurde des breiten Prosternums wegen wieder hieher und nicht zu Callidium gestellt. S. 104. L. v. Aigner-Abafi: Die ungarische Benennung der Schmetterlinge II. Fortsetzung der in Vorschlag gebrachten. Namen. ; Kleinere Mittheilungen. S. 108. E. D.: Formverándungen von Tettix subulata Verfasser hat beabachtet, dass diese Orthoptere bezüglich einzelner Körpertheile vielfach variirt; erzáhlit 11 solcher Abweichungen auf, S. 109. Über den Köüderfang der Schmetterlinge. Kurze Anleitung. S. 109. Beobachtung über Catacola-Arten nach Slevogt. S. 109. Anzahi1 der Schmetterlinge im British Museum. Waáhrend des internationalen Zoologen-Congresses 1899. besuchte Dr. G. Horváth, Director der zoologischen Abtheilung des Ungar. National-Museums auch das British Museum und richtete an den Director desselben die Frage, wieviel Schmetterlinge die Museal- Sammlung enthalte. Hirauf kannte derselbe keinen Bescheid er- theilen, denn das wusste Niemand; er beaufragte jedoch sofort einen Beamten, der die Anzahl ungefahr berechnete, u. z. derart, dass er in einem Kasten durchschnittlich 56 Stück záhlte; in samtlichen 2580 Kasten befinden sich daher ca. 145,000 Stück. Literatur. S. 110. Reitter E., Bestimmungs-Tabelle der Celeopteren- Gattung Cionus aus Europa etc. Besprochen von E. Csiki. S. 110. Petri, Dr. K., Beschreibung einiger neuer Lixus-Arten. Besprochen von £. Csiki. f Éj: § 3 b k Te EK az Hdeztiss ad adtéltmaiti ZAGÍOSTEN ha ar átok a IREZEZE IE ZS SEB 636858 IGaGR DTIVVIVDDLÁG EKB und Centurien exotischer Insekten Schaustücken ünd Seltenheiten, vorzüglich bestimmt und. erhalten, die Schmetterlinge und Libellen in Düten) : 00 Kafer in ca. PO Arten von Bolivia (Yung as de la Paz, 110 m.) Mk: 15.— BO ELÉ SÁT 08 a. Nord-Indien (Darjeeling. Assam.) .. . 2? 12— pz BÜTI s) Nord-Borneo (Kinabalu) . . , p.4 AB EZ ; 3..50 5-0 s Deutsch-Ost-Afrika (Tanga, Tangadjika A ... See, Usaramo. etc.) jkgág 1 VEZET ASK NA Át Vátsáe tg VENA AL ÁRAS ZAK 8 SÖZE DÓ ék Lé: p e ÖGÚÉSBÁA Öst Afrika; (Nguelo, Usambara) . 12.— : 150 Orthoptera aller Ordnungen, und (Gegénden 7 2 5. 205... 2, 15.— . 4100 "Wanzen D SAL SK b y MEA ENZ TT NIO VETTE RA Nt ZA ELNE ASZÉA bei ere " 100 Homoptera " 5 3 DÉZSI 3 CZESÉ JE EKG ÜDV SZAMA Ba EZ att VMI NAE ) e . 100 Hymenoptera 5 5 ) HEr ; JÖZÖKÖSLATS NN SZA SÁV Va e diese nur. theilweise bestimmt ! ; 0 Libellen verschiedener" Gegenden . . EL KADAR BAZE 50 Schmetterlinge von Bolivia mit Papilió ser illei bolívianus, harmo- BE BÁ dius, Catopsilia menippe. Catagramma aegina, Callithea leprieuri, tt "Morpho: deidamia, feinen Ancylmis, Diorhina eté etc y. 20. — 50 Stück wie vorher mit dem riesigen opalfarbigen Morpho godartii 2. 30.— 40. schőne" Papilio. mit servillei, harmodius, leucaspis, ascalaphus, milón, § dasarada, paris, iswara sSataspes, gigon, fuscuscastaneus, poly: HONYNLESZ SA NOT : DETADTHÚSSBLOS tk rEZ At vá gébee ) . 18 — öttosnitbapino Jenaeús oder: DÍGMEei kt s Elzett e KÖZÉ ESA BÁSA gk énse "dto mit 5 — androcles VARLÁKAT 4 ; . 28.— -feine Morphiden und Brassoliden mit M: amathonte, didius. deidamia, j . achilles, achillidés etc. LSE ESZA ELS ÉNEK OSZ KON ZEN GNU ez VELE) ELÖL ze ."dto mit Morpho géedartii .... Da Ü S NGtiás isis Éphágámenales Thier) Mk. 95. - , Eligma latepicta tögtönéke Arctiide von " Afrika) Mk. 6.—, Agrias lugevs (herrlich) Mk 25 — , Papilio FSAZGATS (Riesen 72MKk. .2.— . . Ornithoptera priamus Stammform (gezogen ) d u. ? 20.--, hippolyptú. a (ÓT a, ds JE ; hephaestus superb 5 ps SS EVERA Porto und PáGkuüg extras HERMANN R O XK.I. Ke Entomologisches Institut, BERLIN $. W . Königrátzer-Strasse Nr. 89. BEZEBEZEZEZEZEZSZEZEZEZEZEZEZEZEZEBEZEBESEBEBEBE TCSANAK OG DER — Lepidopteren des palaearctischen Faunengebietes. Von Dr. O. Staudinger ünd: Jar. H.: Rebel 2 Theile in einen Band gebunden. a Preis 2O NIHáronecn Szerkesztőségünk útján is megrendelhető. 40 fill. — Bein K.A rKkis rovargyűjtő. 8 (6. Lejtényi $. Rovargyűjtő. Segédkönyv a"középiskolai ifjuság "számára, k .-1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kiránd , .magánrajza . 40 kor. 8 : .- 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. nú na Tár-olá- "Ára 35 kor., Á ál Hb "tok kitömesére s eltartására, Aze Jess Kegni B jét; résére és gyűjtésére 2 kor. —, Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útm a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 8II. — Dr. Daday ].Rc tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hojfer, Praxis der Insektenkünde. 3 ko , Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Imsekten TEkor ELSE b KVkéss ; Hymenoptera. Mocsáry S. A. magyar fauna fémdarazsai 2. kor. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill. Adatok Magya szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdaraz ainak Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarország "3 kör. — Aigner-Pável- Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — tiz Bes:ge, Schmetterlingsbuch §8.: Aufl. 1300 Abb. auf-50 farb. Tafeln 2 "90 fll. — Hofinann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb. "auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der : Gross-Schmetterlinge, Europas Diptera. Tömösváry Ő. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Al mellékeiről 3 tábl. 80 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidárum orbis teri rum universi 6 kor. EV RÁ ja j s . Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése ÉS gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kálerbuc 5. Aufl mit 48 color. Tateln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 ; Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek. ismere 40 fill. A magyarországi Psylilidákról 40 filI. Az Eremocoris-fajok magá ra 2 tábl. 60 All. i : Hz TÁDNZSEISAT ERROR Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyar szági : tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarors: szitakötő-féléi. 5 színés tábl. 2 kor. 60 (ill. : Bé SZZRSRÉN Myricpoda. Dr. Daday J.A magyarországi Myriopodák magánrajza. 4 táblával £ kor. s ; gz kf kő. Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczsynski L. Araneae Hun: -aria X . 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, és sas 2-3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magy: örs ág atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. EönEte elég ást vált SEANŐI 8A él Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadoi . "elő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus fajok. átnézete. 1 kor. A- jpnáyakörozási Diaptomus-fajok átnéze a Cvatalogus EKindomyehidarum Conscripsit Üstel CSK Ernestus Csiki. : FZZNAK "A Musaeo" Nationali Hungarico editus: Budapestini 1901 SZNZZÁtA 8 KöroNa, JSSZÉSESEES ÉN SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES Bot "uzet5 KNNINNLNNNNNINNA Jee VET 8 Lé