EE FS ES
3 ESB a SA a el s ÉS a Bzé3 Na e

. 1904. október E tő 8. ze

BE BEDŐ , ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL
"ÖRS ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR 3

.KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

SZERKESZTIK

hé AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ.

. BUDAPEST; 1904.

T nök áleot Gé jinoláta. vs SELENA
Csiki Ernő: Adatok Szerbia Hogádautájaltoz ÍL.
SE ő "Aigner Lajos: A lepkék szaporodása. 2
Csiki Ernő : Magyarország Cerambycidái XIV. 0
35.53 Új aAnóphtiialmús Magyarországból 55 seg
-i Különfelék. 48
—" Tcimala Nándor: Darazsak mint a telefon- kábel rongálói
da Esős találós zdátázsszűtás s es s ér ss áá a ;
"Csiki Ernő: Pinczékben élő bogarak .. ös
"- D. E.: A Libellula depréssaról : -
ESEL ESET AU ES: TS MOOKÓISKÓL a zzz ék Azt he zeáráa
Sz Cszki Ernő: Külföldi rovarász Budapesten
Irodalom :

Ze Born, Zwei interessante Carabcáséndüneot aus Österreich
Ungarn — Ismerteti szt Ernő

"1smerteti Csiki IEynő sé EZREK ESET sőt S7ALES
Verhoeff, Über Tracheaten- Beine VI... — ÉV csili
; TOT ŐS SZE Sze s KELET EZ 8 SE: aZ
Strobl, lchneumoniden Steuer marks (Schluss) - — - Ismerteti
Csiki Ernő A SEL VS GEZA ÉSE ;

A kir. magy. Természettudományi Társulat állatt
szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterház
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. i

Ekedvezi mény.

Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes évfolyammal
még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi
kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő
áron kaphatók: ! kötet IO kor.,-II. kötet 6 kor., Az I. és 11. köt
tet készpénzben visszaváltjuk.

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár- utcza
81.) czímzendők.

EHE BE H BE HIE MEME HÉ HE ME HE

e.

4 Hogárgyűüjtöknel-!

I Matusovits Péter . szabadalmazott bogár-praeparáló A
st folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbildösödés- :
1 től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, at
5 5 (az 1092. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kitün- 8
EL HRES ! 1. tetve) kapható Budapesten, IV. ker., Muzeum: körü ész:
és ; mé Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 fi- :
1. A léres és 9 kor. 40 HL palaczkokban; s S
ré ki Tgrtbgra

Sésia annellata Z.
; Irta Tomala Nándor.

"c Még nincsen feldevitve, miként keletkeznek ennek az igen
variaSilis Sésiának feltünő módon eltérő példányai. Jelen sorok
czéljá:: , elmondani a Sesia annellata tenyésztése körül szerzett ta-
pasztálataimat, másrészt ezirányú vizsgálatokra mások figyelmét
. isi felhívni.

Minthogy a Sesia amiellatat eddigelé csupán a Ballota nigra L.
gyökerében:tálálták. s az illerő szerzők (Prinz J. és Prékoda. K. :
Janhresbericht des Wiener Entom. Ver. XI. 1900 és XIII. 1902)
esetleg tenyésztett eltérésekről említést nem tesznek, és minthogy
az idén Ballota nigraból tenyésztett példányaim semminemű jellemző
eltérést nem mutatnak: nem tartom kizártnak azt, hogy ennek a
Sesiának hernyói más, a Ballota nigrához közelálló növényekben,
Pp. o" Lamiúm maculatum L., Teucrium Seordiun ,E;; 15"! élhetnek:
Bz-adná meg a jellemző eltérések, nevezetesen a külön névvel je-
lölt aberratiók előfordulásának magyarázatát.

Hogy a különböző tápláló növények, még ha azok közel is
állanak egymáshoz, valamely Sesia-faj lepkéire nézve befolyással
vannak, az az Euphorbia lucida Kit. gyökerében élő Sesia empi-
formis var. hungarica Tom. (Rovartani Lapok VIII. 1901.) tekin-
tetében teljesen bebizony ítottnak látszik. A Sesia empiformis ugyanis
szintén; igen variabilis faj, melynek hernvója, a fent említetten
kívül, más Euphorbia-fajok gyökerében is; található. Alig tévedek,
ha nemcsak ennek a Sesia-fajnak számos fajváltozatát, hanem több,
még el nem nevezett és nem is vizsgált eltérését is részben annak
az átalakító befolyásnak tulajdonítom, melyet a különféle Euphor-
bia-fajok a gyökerükben élő hernyókra gyakorolnak, részben pedig
a tápláló növény többé vagy kevésbbé kedvező elhelyezésében
látom.

Ezt a feltevést igazolni látszanak ez irányban Euphorbiákban
élő: Sesia-hernyókkal tett kísérleteim, a melyekre más alklommal
szándékozom visszatérni. A következtetések pedig, melyeket e te-
kintetben. a Sesia amnellata-ra nézve levonok, arra szolgálhatnak,

ceRovartani Larok:, 1904. október hó.

156 Tomala Nándor

hogy a figyelmet ezen Sesia eltérésének esetleges előfordulására.
nézve a Ballota nigrához hasonló más növényekre tereljem.

Langerth József budapesti lepkész feljegyzése alapján,
mely szerint Sesiánkat a mostani Kelenföldi pályaudvar területén
fosta Ballota nigrán, én annak gyökereit már évekkel ezelőtt meg-
vizsgáltam, de eredménytelenül. Sem a pályaudvar közelében gyéren
előforduló, sem a Svábhegyen, vagy a Rókus-, József- és Mátyás-
hegy lejtőin gyűjtött növényekben nem volt található a hernyó.
Végre az idén, márcziusban és áprilisban sikerült nehány hernyóra
akadnom oly növényekben, melyeket a Svábhegy déli lejtőin s az
előttük elterülő dombokon, valamint a Kelenföld felé húzódó árkok-
ban szedegettem. Azt hiszem, eddig terjedt Langerth területe,
mely az ő ideje (1873—1878) óta, a kultura folytonos terjedésével
igen megváltozott, úgy hogy ott a növény kiirtásával alighanem
Sesiánk is csakhamar teljesen el fog tünni. A magasabb helyeken,
p. o. a Svábhegy déli lejtőin levő növényekben. védett helyzetük
daczára, csak igen ritkán akadt hernyó.

Ez a körülmény arra indított, hogy a hernyót sík területen,
nevezetesen Békásmegyeren és Budafokon keressem. Itt a délnek
nyíló sekély völgyekben és árkokban, de csakis napos helyeken,
csakugyan akadtam számos hernyóra, holott a fák árnyékában álló
növényekben egyáltalában nem.

A gyökerekben levő hernyók a fejlődés legkülönbözőbb sta-
diumában voltak, a mi abban leli magyarázatát, hogy a lepkének
röpülési ideje rendkívül hosszú ideig tart (junius—augusztus) s ennél-
fogva a petézés is hol előbb, hol utóbb történik meg

A lepke, úgy látszik épen úgy mint a Sesia stelidiformis és
S. empiformis var. hungarica, melyeken azt megfigyeltem, a táp-
láló növény szárára rakja le petéit. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy
a Ballota nigra szárát a hernyó felülről lefelé, m. e. 10—12 cm.
hosszúságban kirágja. A petéből kikelő hernyó azonnal behatol
a szárba, ezt azután a gyökérig kirágja, a hol kitelel s a következő
tavaszszal átalakulásáig tovább éldegél.

Hogy a tápláló növény kedvező elhelyezése, azaz hogy
a napsugár érje és kellő nedvességben részesüljön, az állat
gyors fejlődésére befolyással lehet, azt igazolta az a körülmény,
hogy a márczius és április foryamán gyűjtött s a fejlődés igen kü-
lönböző fokán levő hernyók után május elejétől junius végéig a
lepkék kivétel nélkül kikeltek a fogságban, kiváló gondozás mellett,
vagyis hogy a legkisebb. hernyók fejlődését is, a. melyek után. -sza-
badban a lepke alig kelt volna ki julius-augusztus: előtt, rendkívül

Adatok Szerbia bogárfannájához. 157

előmozdította a megfelelő tenyésztés. Az igaz, hogy az ily úton
nyert számos lepke elég kicsiny volt, a minek oka részben abban
keresendő, hogy az erőszakolt külső befolyások hatása alatt a her-
nyóknak úgyszólván nem volt idejük arra, hogy megfelelő táplál-
kozás folytán elérjék rendes nagyságukat, vagyis teljes kifejlődé-
süket.

Számos Sesla-fajnál a szabad természetben is akad jól kifejlett
nagy példányok mellett akárhány igen apró példány, még pedig
ugyanazon termőhelyen. Ennek oka valószínüleg a kellő nedvesség
és a tápláló anyag hiánya, ha tt. i. a hernyó alig tengődő . vagy
még igen fiatal növénybe került.

. Az előbb emlírett kisebb példányok egy része, nem számítva

korai fejlődésüket, bizonyára szintén abba a kategoriába tartozik,
mert a gyűjtött növények közt volt több gyönge vagy beteges is,
a melyek az átültetés folytán gyakran tönkre mennek, a mi a
bennük élő hernyók pusztulását vonja maga után.
; Ennélfogva nem czélszerű május előtt meggyűjteni a hernyókat,
illetőleg a Ballota nigra, vagy az esetleges eltérések szempontjából,
más rokon növények gyökereit. Mert ha netalán az illető növény
tönkre is megy, mégis a hernyó akkorra a legtöbb esetben már
annyira kifejlődött, hogy minden baj nélkül bábbá, majd lepkévé
átalakulhat.

Adatok Szerbia bogárfaunájához.
Irta Csiki Ernő.
ÚJ
án ho mu ssepunetieollis: Bayk. — Vr.
Ossmaculicornis: Dült — A.
OSS pnbesesns MŰNSe—BE 1
ONES SÜSBATZ ME LV S INST
Elerpalus distingüendús Duft. — KR.
EeSmaragdinüs: Düfi — 60k
Wietsa bitet tes tmimneéatets a X.
DEO mátés e ÜNGAtis a Ov e NEG SE VT
GY in dissshumeralis BOUter sk:
EINAST pls elaminatúss Seal a AT
a minsalis IDE Cas —— I
Bildte s szú ségemínűs üsse.

158

Csiki Ernő 1
a 4
Hily dir o po r-u:s: halensis: F.. — P. . 17 éz VARBAN
Agabus bipustulatus L. -—— P. fi
ÍG erüre op any penrúrss silphojdesy E — SES ves
TT achiypó wüssi maeroptenus Steph 4 psi

E. ruficollis Grawvh. — Vr.
OG ypü s Esínalis 8B S av
01. picipennis "Bv — KR:
Orcophiíhalmieus St0p.—- K.

Piilonthus concinnus Gravh. — SP.
Ph. lepidus: Gravh. — KR.

Stilicus subtilis Er. — NR.

St. similis Er. — R.

Paederus sanguinicollis Steph. — SP.

P.zfuscipes Cart — NM. Fe 3
P. litoralis Gravh. — KR. 3 fi
Stenus solutus Er. — 2.

St. cicindeloides Schall. —— P.

N:e-ewop h.ora:s interrüptus. Steph... — JN.

Anacaena limbata F. var. ochracea Steph: — B.
Limne bius papposus: Muls. — P.

Cercyon granarius Er. — PF.

Limnichus pygmaeus: Strm. — P.

Dermestes Frischi Kug. — N.

D. undulatus Brahm. — N.

Platycis minuta F. — K.

Malthodes guttifer Kiesw. -— N.

Necrobia violacea L. — N.

Drasterius bimaculatus Rossi — 7.

Hypnoidus minutissimus Germ. — N., SP.
Trachys pumila III. — P.

Sinoxylon perforans Schenk. — N.

Cis bolei F. — KR.

Psammoecus bipunctatus F. — 7

Uleiota planata L. — R.

Cryptophagus acutangulus Gyllh. — 7.

Olibrus bicolor F. —- SP.

0. affinis Strm. — SE. . ül
Corticaria (Melanophthalma) transversalis GyIlh. — zet 14
C. (Corticarina) gibbosa. Herbst. — M. 8
Typhaea fúumata L E:
Ditoma crenata Fabr. — R.

Adatok Szerbia bogárfaunájahoz. 159

ÜFtiNorce ruis " clavicorisi E. ér.

E ndrő mise us re0cemets" [. 1.

Lasia vigintiguatuorpunctata L. — SP.

L. vigintiguatuorpunctata L. ab. meridionalis Motsch. — BP.
L. vigintiguatuorpunctata L. ab. zonata Heyd. — N.
Scymnus subvillosus Goeze var. juniperi Motsch. — N.
HCUÍtontalts Kalb — WV.

Sc. frontalis Fabr. var. guadripustulatus Herbst. — NM, Vr.

Sc. Apetzi Muls. — .SP.

Sc. rubromaculatus Goeze

Sc. biguttatus Muls. — P.

ChiVocosúszbipustúlatúis aes MM.

Exochom us flavipes Thunbg. — MN., SP

Micraspis sedecimpunctata L. var. duodecimpunctata
EN;

Halyzia (Propylaea) guatuordecimpunctata L. var. 1leo-
patdina (WSesE de

H. (Thea) vigintiduopunctata L. — N.

Coccinella guatuordecimpustulata L. — .N. K. Vr.

Adalia bipunctata L. — SP.

Hippodamia (Adonia) variegata Goeze var. :-constellata
Goesze— e.

Hylophilus populneus Panz. — N.

H. (Olotelus) pruinosus Kiesw. — N.

Formicomus pedestris Rossi — N.

A nthrec us santherinüs L. — .-P.

Mordellistemn a micans Germ. — .MN. SE.

Opatrum sabulosum L. — SP.

GCOrtiece Us castaneusi B. 8— 1g.

Donacia limbata F. — P.

Crioceris 14-punctata Scop. — N.

C€ optocephala ünifasciata Scoop. . — N., SE.

C. rubicunda Laich. — N.

Cryptocephaluss aureolus Suffír. — SP.

CE connexus "Ol. —-K., N.S ASP Vr.

(hét yis ornyerla haemopteta. 15. — :R., (SI.

Chr. goettingensis L. — K.

Chr. cerealisalL. var. mixta. Suútfir. — Vr.

Chr. coerulans Scriba — P.

Ch tastúosan Esz eN a ES:

Chr. polita L. — 2.

N.

"160

Csiki Ernő

Piagiodera versicolora Máichs e ül
Galerucella luteola F. — N.. Vr.,
Adó om 1 as tamacttt aló 88 me se

D6r ny lajhalensíis asse é

Crepidodera ferruginea Scop. — 8.

E pitti x attopaesotndte— ét

Chalcoides chloris Foudr. — N., F.
Hippu riphila Modeeri E. — F.
Chaetocnem a ehlorophana Date
Ch. semicoerulea Koch var. saliceti Wse. — Vr.
Ch. concinna Marsh. — SP., Vr.

CH hortensis BOUurer.— PF.

EVal cica. támaricis Schrak. — d.

H. oleracea L. —- R., SP.

PinydVotretas váttula Kedtb. AM,

Phi. atra F. — PF.

Aphthona cyparissiae Koch, — N., P., SF., 7.
[/0 gi tarsuús oblíterátiszkosh. EN, Va.

L. apicalis Beck. —. R.

L. curtus All. — M., P.

EL1.S Della atra Jé se NB SE El

Laria luteicornis III. — MN.

L. bimaculata Oliv. — N., Vr.

L. varia Oliv. — P.

OD ET MODON S SAN SON 6 E EVE klet
Strophomorphúus porcéllus Schonm — S
Sitona flavescens Marsh. — N.

OSS Umoras SSlephs s

S. lineatus L. —- A., Vr.

s, sulcifrons Thunb. — Vr.

CieGais mnierósúturatus Göesze — 5

Dix uüssbrevipes Bris. — B.

Larinus immitis Gyllh. — SB.
Phytonomus punctatus F. — SF.
Cryipiorrhyin ehúús "lapathitase et
Geuthorrh v nchus pleurostigma Marsh. — P.
Limnobaris T-album L. — .F.

S Í bi nya. Hopfigarteni Totura.— KSS
Orchestes guercus L. — SP.

O. avellanae Don. — §P.

O. stigma Germ. JV

A lepkék szaporodása. 161

DSpdonyatomadume Kirby NN.

A. flavimanum GyIlh. — Vr.

A. hungaricum Desbr. — Vr.

A. urticarium Hbst. (vernale F.) — WM, P.

A. aeneum F. — P.

A. seniculus Kirby — P.

A. elongatum Germ. — N.

A. flavipes Payk. — P.

da pteans HET DStettsszs 248

A. minimum Hbst. — P.

A. pavidum Germ. — P.

A: miniatum Germ. — MM PF.

A. Írumentariúm L. — Vr. li
ASp More tésí ten bratus" Brulá s var " púrpütipennis "Reitts — ek.
On Vino pilnrarerüss e taurús als ig.

O- farcatuss EL K. SP

Ciyámnyorp Fe ütsz pnúlatmus és us:

A lepkék szaporodása.
Irta A. Aigner Lajos.

Az a tétel, hogy-a szaporítás az élő lények legfontosabb
ténykedése, minden szerves lényre áll egyaránt. A nemi ösztön a
legsürgetőbb, elannyira, hogy még az önfentartási ösztönt is felül
mulja s az egyént elég gyakran veszélybe dönti, és maga a nemzési

actus a legsúlyosabban hat a kedélyre.

Ámde az egyes organismusokra nem egyenlő a szaporítás re-
lativ értéke, azaz: az a fok, melyben a többi életfunctiókat meg-
haladja és visszafojtja; annálinkább eszközli ezt, minél egyoldalútb
a faj abbeli érdeke, hogy egymáshoz hasonló ivadékoknak életet
adjon; s annál kevésbbé, minél élénkebben nyilvánul az új gene-
ratiók nemzése mellett még az egyes egyénnek tökéletesedésre való
irányzata is.

Ennek tolytán kimondható, hogy a lepkéknél, melyeknél a
tulajdonképeni tökéletesedés csupán az alkalmazkodás irányában
lehetséges, a szaporítás, a többi életjelenséggel szemben, határtalan
fölényt gyakorol.

Ámde a lepkéknél ingadozik az az intensivitás, melylyel a
szaporítás a többi életfunctiót visszafojtja. A legrégibb lepkéknél a

162 "A. Aigyer Lájos

nemzési actus a tökéletes rovar egész életét kitölti, holott a szár-
mazásra nézve legfiatalabb lepkefajoknál sokkal csekélyebb a szerepe.
A Cossidák, Hepialidák és számos Microlepidoptera (a legrégibb
lepkék) egész imago-életét a szaporítási actus foglalja el, a mely-
nek megtörténte után nyomban elhullnak ; holott a legfiatalabb ala-
koknál a játéknak és táplálkozásnak nagy mellékszerep jut, ilyenek
Európában az Apaturák, melyek hímjei olykor hetekig röpködnek,
míg a nőstények megjelennek, és még akkor is csak nehány nap-
pali órát fordítanak a párzásra, és szintúgy a nőstények a pete
lerakására.

Azon lepkék közül, melyek miheiyt kifejlődtek, azonnal a
párzáshoz látnak, első helyen állnak a Psychidák, Sesiidák és számos
Bombycida. Ezek egyik részénél az élet tartama igen rövidre van
kimérve és táplálkozásuk a szájszervek csenevész voltánál fogva
ki van zárva. A nőstény természetesen előbb párzó képes mint a
hím, még szárnyainak teljes kifejlődését sem kell megvárnia. Sőt
néha a hímek összegyűlnek oly helyen, hol nőstény megjelenése
várható, a melynek vonzó hatását a bábhüvelven át is megérzik.

Ezzel szemben állnak azok a megfigyelések, melyekből arra
lehet következtetni, hogy számos lepkefaj közvetlenül a kikelés után
még nem hajlandó a párzásra. Megfigyelték, hogy több napi esőt
követő szép időben számos újonan kikelt Papilionida és Pierida jelent
meg a virágokon a nélkül, hogy fajtársaikra ügyet vetettek volna,
és csak harmad nap kezdték meg a párosodást, mintha az állatok
erre nézve előbb táplálkozás, útján erőt gyűjtöttek volna. Úgyszintén
a Papilionidáknál, melyek párzási hajlamukat az úgynevezett nász-
röpülés (lakodalmi röpülés) által jelzik, azt a sajátságos lebegést
csak akkor lehet észrevenni, ha az illető faj már némi ideig röp-
ködött. A Sphingidák is csak azután párosodnak, miután éhségüket
csillapították, és csak az éjnek későbbi órájában, mint a mikor
virágok körül láthatjuk őket.

A kitelelő lepkék párzására nézve szétágazók a vélemények.
Sokáig azt hitték, hogy ezek őszkor párosodnak, de a nőstény a
petét csak tavaszkor rakja le. Ezzel a kevés valószínűséggel bíró
nézettel szemben mindinkább érvényesül az a vélemény, hogy a
kitelelő nappali lepkék csak tavaszkor párosodnak. Megfigyelték pl..
hogy julius végén újonnan kikelt Rxodocera Rhamni csak a virágok
körül röpbköd és nem figyel sem nőstényére, sem a Pieridákra, mely
utóbbiakat tavaszkor, tévedésből oly nagy makacssággal üldöz. Már-
cziusban pedig a hímek annyival korábban jelennek meg a nős-
tényeknél, hogy szomjúságukat már csillapíthatták, midőn emezek

A lepkék szaporodása. 163

előkerülnek. A Vanessáknál ez a jelenség kevésbbé van kifejlődve,
sőt ezeknek őszkor való párosodását ismételten megfigyelték. Magam
azt hinném, hogy az ily esetek kivételesek és ivadéknak életet nem
adnak; mert az, hogy a nőstény megtermékenyített petét 6—7
hónapig magánál tartsa, egészen természetellenes volna, hiszen a
párosodást közvetlenül követi a pete lerakása minden rovarnál.
Sokkal valószínűbb, hogy ez állatok nagyobb része őszkor nem
. párosodik ; a mennyiben hűvös ősszel a lepkék hamar elrejtőznek
és a párosodást melegebb napokra — a tavaszra — halasztják, a
midőn ivadékuk megélhetése biztosítva van.

A párosodás végzésére a lepke különféle testi és értelmi tu-
lajdonsággal van felruházva, a melyek az egyes fajoknál különféle-
képen vannak kifejlődve és minden faj életmódjának teljesen meg-
felelnek. A Psychidák nőstényei pl., melyek imago alakjukban hely-
változtatásra nem képesek, s ennélfogva a kereső hímeknek elejébe
sem mehetnek, erre nézve jó eleve, még hernyó alakjukban gori-
doskodnak, a mennyiben zsákjukxat oly helyen erősítik meg, a hol
a hímek könnyen megtalálhatják, holott ezek zsákjukat az elbábo-
zódásnál lehetőleg rejtett helyhez erősítik. Gyakran tapasztalni, hogy
a két nem mintegy találkát ad egymásnak, így a Papilionidák és
Vanessák hegyek tetején. A Perigrapha cinctát egy ízben cso-
portban találtam a földön ülve: nyilván nőstényért versengtek, vagy
a mi valószínűbb, nőstény kikelését várták.

Számos lepkénél, kivált a Bombycidáknál, a szaglási érzék oly
rendkívül éles, hogy a nőstény nagy távolságról magához vonzza
a hímeket. Oly Bombycidák, melyek kizárólag az erdőt lakják, szá-
mosan röpülnek be a városba s oly ablak előtt gyűlnek össze a
mely mögött nőstényt tenyésztettek. Így fogtam Budapest kellő kö-
zepében levő lakásomban az Ocneria dispar hímjeit, melyek nálam
kikelt nőstényt legalább félórányira megéreztek. Némely Hepialida-
faj hímjei tömegesen rohannak oly hely felé, a hol fűszálra fel-
mászik a nőstény, melyért valóságos küzdelmet fejtenek ki, a mely-
ben egyik a másikat akadályozza a párosodásban.

Más fajok, mint pl. számos nappali lepke, a Catocalák és
a Sphingidák egy része úgylátszik inkább a szemben bízik, és hozzá
hasonló lepkét nősténye gyanánt véve üldözőbe, míg annak faja és
neme iránt tisztában nincsen. Az Argynnis Aglaja hímjei ágakon,
bokrokon ülve lesik az arra röpülő nőstényeket, és vak sietséggel
esnek utána minden mellettük elvonuló rovarnak, még Libellákat,
Tabanidákat, sőt néha apróbb bogárkákat is űzőbe vesznek. A
Macroglossa bombyliformis és fuciformis hímjei olykor szinté

1

164 A. Aigner Lajos

készülnek a másfajbeli nősténynyel párosodni, de alig másod-
percznyi megközelítés után visszavonultak. Errare humanum est !

A párosodás tartama és intensivitása a fajok szerint igen kü-
lönböző. A nappali lepkék, veszély közelgésével rendesen azonnal
szétválnak, de van rá eset, hogy még a halálban is együtt marad-
nak; így gyűjteményemben egy szerelmes Satyrus Dryas-pár.
Némely Saturniidát semmiféle kínzással sem lehet a megkezdett
párosudás félbeszakítására bírni. Ugyanazt tapasztaltam számos
Zygaenánál, sőt az Eupithecia oblongata-nál is. A párosodás olykor
csak másodperczekig, sokszor azonban 24 óráig, sőt tovább is el-
tart.

Míg az éjjeli lepkéknél, különösen a Bombycidáknál, rendesen
a hím választ magának nőstényt, addig ez a nappaliaknál nem
szabály, sőt egyes Ornithoptera és Hestia-fajoknál a nőstény veszi
át az activ szerepet, a mennyiben a hímet űzőbe veszi s ugyanezt
tapasztaltam a Colias Hyale-nál is. De választás és versengés közt
különbség teendő. Argynnis Paphia-nál pl. a hím a kérő; ő keresi

nőstény a választó rész, és a versenyző hímek közül csak annak
kedvez, mely a kellő perczben közeleg; hajlandóságát azzal tanu-
sítja, hogy a nászröpülést elfogadja, a melynél a szerelmespár leg-
inkább csak felső szárnyait lebegteti. A nászröpülés azonban nem
általános szokás; elég gyakran látni pl. a Melitaeáknál, hogy a
virágon űlő nőstény a hím közeledtével szárnyát jobban kiterjeszti,
potrohát pedig lebegteti, illetőleg fel-felbillentgeti, és a hímet ott
nyomban magához is bocsátja.

Az itt említett viszonyok normális párosodásokra vonatkoznak,
még ha egyes esetekben némi sajátságot is feltüntetnek, s a rova-
roknál általános szabály is, hogy hím és nőstény csak egyszer pá-
rosodnak, minek megtörténte után a hím csakhamar kimúlik, a
nőstény pedig a petézéshez lát. Ámde a lepkéknél a bigámia úgy
mint a biandria sem ritka. Minthogy tenyésztési kisérletek után
tudjuk, hogy a nősténynek egyszeri párosítása az összes peték
megtermékenyítésére elegendő, ennélfogva a biandriát abnormításnak
tekinthetjük, és nevezetes. hogy a többhíműség esetei kivált a sok
generatión át a fogságban tartott, meghonosított selyem szövőknél
fordulnak elő.

Ebből a kétségkívül helyes feltevésből azonban egyáltalában
nem az következik, hogy a bigámia is rendellenes. Tudjuk, hogy
némely állatoknál a nőstény csak egyszer közösül, holott a hím
többször is párosodik. S ezt normálisnak kell tekintenünk minden

A lepkék szaporodása 165

vagy megfigyelhetjük, hogy a hím, nem nagyobb száma mellett is,
különös veszedelemnek kiteszi magát.

Egy hímnek többször való párosodását a nálunk honos Satur-
nináknál, az 4Aglia tau., Endromis versicolora és a Drepana binaria-
nál is, kivált pedig az Asteroscopus nubeculosus-nál is megfigyelték,
mely utóbbinak hímje háromszor is párosodott. Mind a négy faj
kora tavaszszal jelenik meg, a midőn a szép idő, milyent röpülé-
sükhez igényelnek, igen bizonytalan; a fajra nézve tehát csak ha-
szonnal járhat, ha egy hím többet helyettesíthet ; és hogy ez tény-
leg megtörténik, abból tünik ki, hogy két Drepanulida-nőstény,
melylyel ugyanaz a hím párosodott, termékeny petét rakott.

Ismételten megfigyelték a bigamiát a Psychidáknál is, habár
ezek meleg időben, junius-juliusban röpülnek. lit a fent említett ok
nem lehet érvényes, de ebben az esetben a nőstények rendkívüli
túlsúlya ilyen kiegyenlítésre kényszerít; már a gyakrabban előfor-
duló szűzen nemzés is a mellett bizonyít, hogy a Psychidáknál az
összes nősténveknek egy-egy hím által való megtermékenyítése fel
Sem téte:eztetik.

Egy s ugyanazon párnak ismételt közösülése minden körül-
mények közt abnormisnak tekinthető. Az ily esetek azonban alig-
hanem rendkívül ritkák és csak akkor bírnának jelentőséggel, ha
az első és második közösülés közt megtermékenyített peték lera-
kattak. Megjegyzendő, hogy ily esetben a második párosodás köz-
ben mindkét állatnak halála bekövetkezett.

Megfigyelték, hogy hímlepke holt nősténynyel is közösült. Erre
vonatkozólag megjegyzendő, hogy az Aglossa pinguinalis potroha,
miután a tortól elszakadt, még petét rakott, még pedig nagy gyor-
sasággal és nagy számban. Ha már most ily :szívós tevékenységű
potroh megtermékenyíttetnék, terméketlen pete helyett számos élet-
képes hernyó eredményeztetnék.

Közösülést inter mares is már több ízben figyeltek meg, va-
lamint azt is, hogy az ugyanúgy jön létre, mint némely különböző
lepkefaj keresztezése, melyről más alkalommal lesz szó. (Seitz W.
nyomán )

166 Csiki Ernő

Magyarország Cerambycidát.
Irta Csiki Ernő.
XIV.

5-7. nem: MNeoelytus "Nhoms.

(Rhopalomerus Cherr,)

— Barnás-vörös, az előtor elülső és hátsó széle, a szárny-
fedők korongja és a czombok belső oldalá sötétebb barna.
A szárnyfedőkön négy harántcsik (az első elül a tövükön
van) és a mellközép és mellvég külső oldallemeze sárga
szőrőkkel fedett. A szárnyfedők külső csúcsszöglete éles
szöget képez. Hossza 8—14 mm. — Hazája Észak-Ame-
rika. Fiuméba és Triestbe fával importálták; a magyar
tengerparton új hazát talált. Termőhelyei: VIII. Fiume,
Buccari, Portoré. (acuminatus F., aspericollis Germ.,
ambulator Sturm.) --- 0. 9--- --- 1. erythrocephalus Oliv.

J8. nem: Anaglyptus Muls.

I. A szárnyfedők külső csúcsszöglete hosszú, hegyes tüské-
vel végződik. Fekete, a csápok részben, a czombok töve,
a lábszárak vége és a lábfejízek vörösbarnák. A szárny-
fedőkön szürkés-fehér szőrök által képezett csíkokat talá-
lunk és pedig egy a varrattól hátra és kifelé irányult íves
csíkot, egy széles harántcsíkot a középen, melynek elülső
széle az íves csíkkal párhuzamosan fut, a csúcs, továbbá
a szárnyfedők töve és oldalszéle elül szőrös. Hossza 9—14
mm. — Előfordul Dél-Európában, nálunk csak Dalmá-
cziában. KENNY ss ek 0. 0 4. uibbosus Fabr.

— A szárnyfedők a csúcson ferdén lemetszettek, a kül-ő
csúcsszögletek kerekítettek. Fekete, a szárnyfedők elülső
fele vörösbarna, a lábfej sárgás-vörös. A paizsocska, a
szárnyfedők csúcsa és három harántcsík ezeken sűrűn
fehér szőrökkel fedettek. A szárnyfedők három csíkja kö-
zűl az első félköralakú és a varrattól az oldalszélig terjed,
a második a varrattól ferdén hátrafelé halad a szárny-
fedők közepéig, a harmadik eleinte a varrat mellett, azután
egyenesen a szárnyfedőkön keresztül és a közepükön túl
hátrafelé irányul. — Hossza 9—14 mm. — Közép-Euró-
pában honos, nálunk nem ritka. (guadricolor Scop.)

2. mysticus Linn.

Magyarország Cerambycidái

Változata:
Némelykor a szárnyfedők egyszínű feketék (elülső
felük nem vörösbarna). A szárnyfedők fehér mustrá-
zata olyan, mint a törzsalaké. — A törzsalak tár-
saságában található, nálunk nem ritka (monachus
DTorre, albofasciatus De Geer, rusticus Scop., litte-

167

ratus Gmel.) ... ——. ———— var. hieroglyphicus Herbst.

kai
3 .

2. alcsalád: Lamiinae.
AN menek, smere harag oz 6. Ku he sa

Az "előtör: két" oldalán ötüskéemel zel a, sát da e

Az előtor két oldalán tüske nélkül, legfeljebb apró dtésái 16
Az első csápíz vastag, a csúcsán oldalt élesen határolt
MNSZ TONZA a els festés s eletese: (ZSEBE EZRES ERTSE Pet ejt HÉT.
Az első csápíz rendes, a csúcsa mellett élesen határolt
TNGZÉES BERTA ÚR ésa Zs (e EE ke ezzek Út
Az elülső csípők ízvápája BÉKÁT zárt, a mellvég rövid 4.
Az elülső csípők ízvápája hátul nyitott, a mellvég hosszú,
a második csápíz hosszabb az elsőnél. .. 65. Monochammus.
A szárnyfedők a varraton összenőttek, szárnyak hiányza-
j IZU Te SEHRR TNESÉRTKESŐ evét HÉ ENNE Eng e filler SANS E
A szárnyfedők a varraton nem nőttek össze, szárnyak
kifejlődöttek, az első csápíz olvan hosszú, mint a harma-
eNZSENTEZ E ESETE EE SS eg zők geo ST ozni 7 zés ös Eamia
A csápok a testnél rövidebbek, az első ízük hosszabb,
mint a harmadik íz. .-. .-- 0... .. --- 63. Dorcatypus.

A. csápok kissé (f) vagy jóval hosszabbak (tk) a testnél,

az első csápíz sokkal rövidebb a harmadiknál — 63. Morimus.

AMICSÁDOKSelállonszótok nélkül jet ls den ez érüt, ed e
A csápok elálló szőrökkel fedettek ... .. Mg szeg a
Az elülső csípők ízvápája oldalt nyított, a E éban lát-
ható a sarkantyú (trochantinus), a czombok egyszerűek,
SZÁRA ÁTNSIZAMAK PETE es ze EZT LD Nesze 8
Az elülső csípők ízvápája oldalt ETET teljesen zárt, a
csípők sarkantyúja nem látható ; a czombok bunkószerűek,
SZAMANAK ÉVET EN KZttSSA tg ése NT KEST Le ESZÉT ES a KT ELTART
A fejpaizs elül a. közepén előrehúzott 60. Borcadjun.
A fejpaizs elül egyenesen lemetszett .. — . . 61. Neodorcadium.

Az. előtoron többnyire négy kisebb szőrös dudorkával, a

csápok a testnél sokkal hosszabbak .. ... 67. AÁcanthocinus.

168

TIE

Vas

14.

Csiki Ernő

Az előtoron nincsenek szőrös dudorkák, a csápok a test-

nél "csak: kissé hosszabbak sz Tepes seen EROS ARON
Az elülső csípők izvápája oldalt nyitott, mély nyilással,

a csípők egymással nem érintkeznek. 69. Hoplosia.
Az elülső csípők ízvápája oldált csukott 4--I 2.4 .." [EEERAB

AZ elülső csípők érintkeznek, egymás mellett tekvők,
előtor oldalán levő tüske a közepe mögött van elhelyezve
és kissé hátrafelé irányult. A csápok egyszínűek.
10. Exocentrus.
Az elülső csipők nem érintkeznek, az előtor oldaltüskéje
a középen elhelyezett és kissé egyenesen kifelé irányult,

a csápízek feketék és fehéren gyűrűzöttek 9..." ... "SENMÓI
A mellvég rövid, a középső csípők közelebb fekszenek a
hátsó csípőkhöz, mint az elülsőkhöz... ... ... 59. Parmena.
A mellvég hosszú, a középső csípők közelebb fekszenek
az elülső csípőkhöz, mint a hátsókhoz .. .. . 0 .. 13.

A mellközép hátrafelé kiszélesedik, az első csápíz a vége
felé bunkószerűen megvastagodott. A lábfej első íze más-
félszer oly hosszú, mint a második. A csápok harmadik
íze rövidebb a negyedik íznél 8... .. ... 66. Acanthoderes.
A mellközép hátrafelé hegyesedő. Az első csápíz egyszerű

Az előtor szélesebb, mint hosszú, a szemek finoman re-

a csúcson nem megvastagodott

czézettek. A test felülete elálló szőrökkel és szőrcsomókkal
fedett 71. Pogonochaerus.
Az előtor hosszab B mint széles, a szemek durván reczézettek.
A test felületén nincsenek felálio szőrök és szőrcsomók.

72. Deroplia.

Askarmok egyszerűek , a- MBES a she E ES aaa" ED
A karmok kettéhasítottak vagy hegyesen fogazottak. ... 21.
Az első csápíz vastag, a csúcsán kis élesen határolt felü-

lettel. A csápok 11 ízből állanak --- 73. Haplocnemia.
Az első csápíz csúcsán határolt felület nélkül... -. 550 ANZE
A csápok 12 ízből állanak; a mellvég külső oldallemezének

oldalai párvonalasak .-. o. 22. (02 22 0 (227 2. 0 8 ESAG!

A csápok dúl" ázből állók, 22. sához I.E S
A csápok nem szőrösek, egyes izét HENEZEN különböz-
tethetők meg. Az állat teste nagyon nyulánk, a hátsó
czombok alig érik el az első haslemez hátsó szélét.

74 Calamobius.

merem —
"Zzítsotába ák

Magyarország Cerambycidát. 169

— A csápok szőrösek, ízeik élesen elkülönítettek. Az állat
teste hosszúkás, a hátsó czombok elérik legalább is a
második haslemez hátsó szélét. -— -- 45. Agapanthia.

19. A szemek durván reczézettek. A fekete csápok első íze

sokkal rövidebb a másodiknál. . ——— ——— 76. Anaesthetis.
— A szemek finoman reczézettek. A mellvég külső oldal-

lemézershátratelé ikeskenyedőlei ALESI 0 e AT e 90
20. A szárnyfedők a csúcson kerekítettek. A karmok egy-

DZSSÜGK Set ett e A EZ Pete za MSAT A:

— A szárnyfedők a csúcson kikanyaritottak. A karmok tövén
tompaszögű kiszögelés van. .-- 78. Menesia.
21. A karmok tövén egy kis hegyes fogacska van, a szemek
egészen osztottak. Az előtor a tövén befüződött, a szárny-
jedőkspárnuzaműsíászelüele sr esem a, 2 Et apo" Tetróps;
— A karmok kettéhasítottak, azaz legalább a középig érő
fogacskával. A szemek többnyire nem osztottak. SRE 2
22. A potroh olyan hosszú mint a fej és a mell együttvéve

;
a hátsó czombok a harmadik vagy negyedik haslemez
MALSOSSZELÉT EEEN est VAS ÉETNS BA ZAB, ASE n BERAKDDS

— A potroh hosszabb mint a fej és a mell együttvéve, a
hátsó czombok alig érnek a második haslemez hátsó szé-
lén túl 83. Oberea.

23. A csápok vékonyak, a szárnyfedők a csúcson egyenként
kerekítettek, oldalaik párvonalasak, a karmok fogacskája
kissé a középen túl terjed 80. Stenostola.

— A csápok erősebbek, a szárnyfedők a csúcson lemetszettek,
hátrafelé többé-kevésbbé keskenyedők, a karmok fogacs-

kajdemajdnemsa nhegyükig sét , sE5 es, én REI ES 24
24. A szárnyfedők foltosan szőrösek. A felső álkapcsok hegye
JELÁJKOJETDLET SE a AZA SE es LEGE SO ÉP ilomias

— A szárnyfedők egyenletesen (nem foltokban) szőrösek. A
felső állkapcsok hegye egyszerű vagy kétfogú §$2. Phytoecia.

59. nem: Parmena hl.atr.

I. A test felületén és a csápokon hosszú elálló szőrözet nél-
kül. Barna vagy vörösbarna, a fej és az előtor sárga
molyhos szőrözettel fedett. A szárnyfedők erőteljesen pon-
tozottak, a pontok különösen a szárnyfedők tövén nagyok,
gödörszerűek. A szárnyfedők közepén egy zegzugos szé-
les sötét-barna molyhos harántcsíkkal, melyet elűl és
hátul keskeny sárga színű szőrökből álló csík szegélyez.

170 Csiki Eynő

Hossza 5—9 mm. — Közép-Európai faj, nálunk előfor-
duló alakja elég ritka; termőhelyei: VI. Herkulesfürdő,
Plavisevicza ; VIII. Fiume, Carlopago. (balteata F., fasciata
VIID 0 0... — 1. balteus Linn. var. unifasciata Rossi.
— A test felületét és a csápokat hosszú elálló szőrözet fedi. 2.
2. Az előtor finoman pontozott és úgy mint a fej elálló sző-
rökkel szétszórtan fedett. Barna, szürke szőrökkel fedett,
az előtoron három sűrűbben molyhos folttal, a szárny-
fedők széles barna harántcsikját két hullámos keskeny

fehér csík szegélyezi. Hossza 5 —9 mm. — Eddig ssak
Dalmácziából ismeretes... ... ... ..-. --. 2. bicincta Küst.

— Az előtor erőteljesen és mélyen pontozott és úgy mint a :
fej felálló szőrökkel sűrűn fedett. Barna vagy vörösbarna,
a szőrök vékonyak, a szárnyfedők szürke molyhos szőrö-
zete egész felületükön egyenletesen eloszlott. Hossza 5—10
mm. — Előfordul Dalmácziában.
3. pubescens Dalm. var. hirsuta Küst.

Uj] Anophthalmus Magyarországból.
Irta Csiki En

Anophthaimus Sziládyi n. sp.

An. paroeco Friv. similis, sed differt: capite "me
nore, temporibus minus comwvexts, artíireültsszaos
bus ultimis palporum maxillarium ret ram items
tenuioribus, prothoráce minus longiore áaámgmisi
tioreguüe,. angulis-posticis acutis et , METERES]
margine laterali aúgusto bene refl-ex:o, "ely
ram angulis humeralibus mon rórttúmnidsatts sestegd
öDbtüsesampülatis: s roma "0 mm
nominato prope urbem Nagyenyed

4

Habitat in antro , Pilis"
Hungariae orientalis. Speciem novam in honorem detectoris DriS
Z. Szilády denominavi. Specimina duo typica per donationem
in Museo Nationali Hungarici asservantur.

Fénylő sárgás-barna. Feje keskenyebb és a felső állkapcsok
nélkűl is hosszabb az előtornál; a szem helyén egy kis határolt
mezőcske van; a homlokbarázdák teljesek, elűl mélyebbek. A csá-

a

Kiilönfélék. Hz

pok a testhossza felénél hosszabbak, a harmadik csápíz felényinél
hosszabb mint a második íz, az egyes csápízek vékonyak. Az elő-
tor első ötödében szélesebb mint hosszú (1725 mm. : 1 mm.), ol-
dalai ívesek, a hegyes és felhajló hátsó szögletek előtt öblösek, az
elülső szögletek alig előrenyúlók, kerekítettek, az oldalpárkány kes-
keny, a hosszanti középvonal éles, a tövi bemélyedések és az
elülső íves mélyedés hosszirányban finoman rovátkolt. A szárny-
fedők tojásalakúak, a csúcson egyenként kerekítettek, a vállszög-
letek tompaszögűek, oldalaik ívesek, a rovátkák pontozottak, az első
négy rovátka mély, a többi sekély, de az oldalszélig jól láthatóan
pontozottax. Az első barázda a csúcson visszakanyarodik és körűl-
belűl az ötödik rovátka irányának megfelelően végzödk. A har-
madik közterecskében három sörtét viselő nagy pont van, három
pedig az oldalszél mellett. Hossza 6 mm.

Előfordul a Pilisi barlangban Nagyenyed mellett, a hol Szi -
lády Zoltán dr., nagyenyedi kollégiumi tanár fedezte fel két
példányban. Az új fajt felfedezője tiszteletére neveztem el, ki a
typikus példányokat a M. Nemzeti Múzeumnak volt szíves áten-
gedni. Bi

Az új faj legközelebb áll az An. paroecus Friv.-hoz, attól
azonban a következőkben ter el: Feje kisebb, a halánték kevésbbé
domború, a felső állkapcsi tapogatók utolsó két íze sokkal véko-
nyabb, a csápok vékonyabbak, az előtor hosszúkásabb, hátsó szög-
letei hegyesek és felhajlottak, az oldalpárkány keskeny, de erősen
felhajlott, a szárnyfedők vállszöglete nem kerekített, hanem tomipa-

.. td

szögű.

Különfélék.

Darazsak mint a telefonkábel rongálói. Az .. Electrical World"
44. kötetének 3. füzetében a , The China g Japan Telephone
Company of Shanghai" több illustratíót tartalmazó czikkét közli,
melyben azt írja, hogy a földalatti és földfeletti telefon vezetékeket
összekötő, s erős ólomburkolattal ellátott kábelrészek sok helyt
apró likacsokat tüntettek fel, mintha azokat seréttel átlőtték volna.

Miután a likacsokon átszivárgott s a kábelek belsejébe hatolt
víz ígen súlyos, nehezen reparálható zavarokat idézett elő, a telefon
társulat 50 tael (356 korona) jutalmat tűzött ki, a kár okának fel-
derítésére, Ezzen a ráven azután kisült, hogy eme likacsokat a da-
razsak munkája okozta.

Ezek a darazsak julius és augusztus havában röpülnek és

172 Különfélék.

rendes körülmények között a közelben lévő élő bambusznád
kemény falát átfúrva, abba rakják le petéiket. Oly helyeken, hol
bambusz nem volt a kábelek közelében, ott a darazsak sem for-
dultak elő s a kábelek ily helyen épen maradtak.

A társulat a további sérüléseknek oly formán vette elejét,
hogy a szóban forgó kábeleket, kijavításuk után valami olajkeve-
rékbe mártott csepűfélével beburkoltatta, melynek ,lágy felületébe"
a darazsak többé nem rakták le petéiket, mert a bambusz kemény
falához, vagyis a kemény kábel burkolat átfúrásához voltak szokva.

Eddig az , Electrical World" czikke. A tanulságul mellé:
nyomatott photographiai felvételekből azonban látható, hogy az em-
lített likacsok oly helyeken fordulnak elő, hol a kábel ólomburko-
lata nyilván már előbb valami külső sérülést szenvedett. Valószínű
tehár, hogy a burkolat eme sérült részein már voltak apró likacsok
vagy repedések, melyekbe az illető darázs petéit lerakta és melyeket
a tápláló anyag könnyebb elhelyezése véget kitágított, arra mutat
az, hogy mindezen helyeken, ahol a kábel ólomburkolatán likacsok
találhatók, ott mindenütt nagyobb norzsolások és benyomások lát-
hatók.

Annyi bizonyos, hogy a kábel anyaga az álczák táplálkozá-
sára nem alkalmas, és nem valószínű, hogy a darázs e végett
rakná le a petéit a 2—53 mm. vastag ólomburkolat alá, mert ama
szokása, hogy a kemény bambusznádat keresztül fúrja, arra utalná,
hogy petéit mindig valami kemény anyagba rakja le.

Arról nem szól az , E. W" czikke, hogy a sérült kábelekben
álczákat találtak-e vagy sem és mílyen darázsfajról van Szó ;
ennélfogya csak gyanítani lehet, hogy valamely Odynerus-, Eumenes-,
Discoelius- vagy Pterochilus-genusbeli fajról lehet szó, a melyek a
tápanyagot az általuk előkészített vagy már meg lévő üregekbe
hordják be. Ez azon oknál fogva is valószínű, mert a kábel izo-
latió anyaga, mint emlitettem, nem szolgálhat a kifejlődő álczák
táplálékául.

Az említett angol folyóirat közleményét átvette a magyar
, Polytechnikai Szemle" is (1904. 25. szám), de azon cz mmel, hogy
, Denevér mint telefon kábel rongáló", vagyis itt a darázs angol
nevét a denevér nevének olvasták s a hibát még akkor sem vették
észre, midőn említik, hogy ezen ,rovarok" ellen úgy védekeztek
stb...., mert a , dcnevérek" puha anyagba nem rakják tojásaikat.
Hasonló hibát követett el , Az Ujság" czímű hirlap, mely ugyanezt
a közleményt tálalta fel olvasóinak azzal a különbséggel, hogy
denevérek helyett szúnyogokat szerepeltet ! Tomala Vándor.

Különfélék. 173
z

Halálos darázsszúrás. Svájczban, Schaffhausen környékén a
minap megfult egy férfi, kinek borivás közben darázs jutott a tor-
kába. A halált a darázs szúrása következtében keletkezett daganat
okozta. Hasonló eset történt nehány évvel ezelőtt Dél-Németor-
szágban, Hersbruckban. Itt egy méhkaptár kiürítésekor egy gyer-
meknek a kivett lépnek egy darabját adták. Ebben egy méh volt
és midőn a gyermek a lépbe harapott, a méh a nyelve tövébe
szúrt, a minek folytán annyira megdagadt a nyelve, hogy a gyer-
mek megfult. Még a holt darázsnak és méhnek a fulánkja is bajt
okozhat, amennyiben ha megnyomják a potrohot, a fulánk kitódul.
A darázs szúrása ellen állítólag a leggyorsabban és legbiztosabban
ható szer a frissen felvágott vöröshagyma nedve, a mely nemcsak
a fájdalmat azonnal teljesen megszünteti, hanem még a daganatnak
is elejét veszi. Valószínűleg ugyanaz a hatása van a hagyma ned-

vének a méh szúrása ellen is. AAA ós
Pinczékben élő bogarak. Penecke átvizsgálta a Graz vá-
rosán keresztül folyó és beboltozott patak (Kroisbaca) alagutszerű
kanálisát. A gyűjtött bogárfajok száma nem volt nagy, ami annak
tulajdonítható, hogy nem régen azelőtt kitisztitották a Kkanálist. A
gyűjtött fajok részben olyanok voltak, melyek nevezett patak rendes
parti faunáját kepezik (Bembidium ustulatum L.. B. decoratum
Duft., Platynus ruficornis Goeze és Lesteva longelytrata Goeze),
részben pedig a világosságot kerülő, a város pinczéiben is élő fajok
(Atheta. svelaea Er., Ouedius mesomelinus Marsh., Mwycetaea hirta
Marsh., Cryptophagus pilosus GyIIlh. :.Cr. cellaris Scop. és Cr.
subfumatus), száraz patkány tetemeken Sciodrepa Watsoni 5p.,
Omosita colon L. és O. depvessa L. éltek. — Szorgalmasan kutat-
ták a grazi bogarászok városuk pinczefaunáját is. Régi pinczékben
üvegeket helyeztek el, melyek fenekét rothadó vérrel készített gipsz-
lepénynyel öntötték ki. Ezen üvegekből a következő fijokafl szed-
ték ki: Trechus austriacus Dej., Atheta spelaca Er., Ouedius ful-
gidus F., Ou. mesomelinus Marsh., Xylodromus concinnus Marsh.,
Mxycetaca hirta Marsh., Cryptophagus pilosus Gyllh., Cr. cellaris
Scop., Cr. distinguendus Strm., Cr. scutellatus Newm., Cr. den-
tatus Hbst., Cr. sagiuatus Strm., Cr. subfumatus Kr., Atomaria
munda Er., Lathridius Bergrothi Reitt., Niptus crenatus F., és
Blaps mortisaga L. Különösen az egyes Cryptophagusok némelykor

jagy mennyiségben voltak jelen. mr
A Libellula depressaról. Vizsgálván e fajt, azt tapasztaltam,
hogy a nőstények gyakóriabbak mint a hímek és pedig a nőstények
száma körlübelül a hímekének háromszorosa. Érdekes a Cibeilula

174 Irodalom

depressa egy példánya, melynek jobboldali elülső szárnya a töb-
binél sokkal kisebb, eltorzult. A torzszárny nodusa alig látszik, az
erek vastagok, a szegélyér hullámos, a szárnyháromszög és a
szárnyhártyácska kicsiny. Ezen példány potrohának szőrözete is
gyengébb volt. TDK

A Heriades nigricornisról Ezen méhből két éven át a Bras-
sica rapa virágzatán sokat figyelhettem meg. Érdekes volt, hogy
ennél a fajnál is tízszer annyi volt a hím mint a nöstény. Társa-
ságukban megfordult két élősködőjük is, ezeket megfigyeltem a
mint a Heriades fészkébe besurrantak. Az élősködői a Stelis ater-
rima és Sapyga prisma, mely utóbbiból kétszer annyi volt a hím
mint a nőstény. TD,

Külföldi rovarász Budapesten. A szerb koronázási ünnepélyek
elkalmával Belgrádban muzeumot is alapitottak. Most pedig azon
fáradoznak, hogy a már meglevő gyűjteményeket feldolgozzák és
felállítsák. Ezen czélból a szerb királyi kormány Nedeljko
KosSanin urat Budapestre küldte, hogy a Magyar Nemzeti
Muzeum bogárgyűjteményét tanulmányozza és az új szerb muzeum
bogarair, melyeket legnagyobbrészt maga gyűjtött feldolgozza.
KosSanin egyelőre három hétig időzik Budapesten. Bírjuk
ígéretét, hogy érdekes gyűjtéseinek eredményét a Rovartani Lapok-
ban fogja közzétenni. sí" —IÓI

A m. kir. állami Rovartani Állomás új helyiséget nyert a
Szőlőszeti Állomás egyik pavillonjában (Budapest II. Debrői-út,) a
fogaskerekű vasút állomásával szemben.

Irodalom.

Born Paul... Zwei interessante Carabensendungen

aus Österreich-Ungarn. (Insekten-Börse. XXI, 1904,

p. 92—983 és 100—I101.)

Szerző, aki csak a nagy futóbogarakat (Carabini) gyűjti és
tanulmányozza, ezen dolgozatában ismerteti azon küldeményeket,
melyeket Meschnigg J. Sátoristyé-ről (Mohács mellett) és 50 -
kolár a Balaton mellékéről és a Lajta-hegységből küldött neki.
Minket közelebbről csak a hazai küldeményekről közöltek érdekelnek.
A Procrustes coriaceus L. sátoristyei példányai hasonlók a v. ba-
naticus-hoz, sculpturájuk azonban durvább, testalakjuk pedig nyu-
lánkabb. A Carabus violaceus L. példányai Sátoristyéről az obliguus-

.

Irodalom. IZ5

hoz. tartoznak, ez igen érdekes, mert az obliguus elterjedési terüle-
tének legkeletibb pontja. A C. camcellatus Íllig. sátoristyei egyetlen
példánya az emarginatus-csoporthoz tartozik. A C. Ullrichi Germ.
Sátoristyéről igen érdekes alak, melynek példányai a törzsfajtól
nyulánkabb testalakjuk, élénkebb színeződésük (zöld és rézvörös) és
nagyobb fényük által különböznek, jellemző erre az alakra, mely egé-
szen a Lajta-hegységig fordul elő, még az is, hogy a: homlokon. a:
szemek között két hosszúkás és mély gödröcskéje van. Born az Ull-
richi ezen alakját (, geographische Rasse") C. Ullricm Sokolari-nak
nevezte el; termőhelyeiként pedig a Lajta-hegységet, a Fertő-tó
környékét, Pécset és Sátoristyét említi. A €C. Scheidlert Panz. sá-
toristyei példányait prdaecelleus Pallrd-nak tartja, mely a typikus
Scheidleri és a horvátországi var. [lligeri közti átmeneti alakot ké-
pezi. A Veszprémből származó példányokat Born szintén a prae-
cellens kisebb és rövidebb, kevésbbé erősen sculpturájú pél-
dányainak tartja, melyek mind feketés-kék színűek rézvörös sze-
gélylyel. A többi Carabus-fajok (granulatus, glabratus és convexus)
megjegyzésre okot nem szolgáltattak. Csiki Ernő.
Born, Paul... Die Caraben der Kaferfauna der Balkan-
halbimsel von Victor Apfelbeck 1904. (Insekten-

Börse.: 21. Jahrg.. 1904. p. 162—164)

Szerző: ismerteti Aptelbeck könyvéti eki Carabusait, az
egyes fajokra pedig megteszi megjegyzéseit és gyűjteményének
anyagára vonatkozó adatokat közöl. A szerbiai violaceus-t a Krajna
nevű kerületből violaceus krajnensis-nek, a Carabus cancellatus feke-
tecsápú boszniai alakját, melyet Apfelbeck migricornmis Dej.-nak
tartott Apfelbecki-nek nevezi. Még egy új alakot is nevez el és pedig a
C. montivagus egyik boszniai alakját a Jablanica melletti Plassa-ról
montivagus Leonhardii-nak. Csiki.

Verhoeff, Karl W, Über Tracheaten-Beine. 6. Aufsatz:

Hüften und Mundbeine der Chilopoden. (Archiv

für Naturg, 70. Jahrgang. I. Bd. 1904. p. 123—156.)

Szerző ezen dolgozatát, mely a Chilopodák lábainak morpho-
logiájával foglalkozik, egy utóirattal látta el, melyben elmondja, hogy
a rovarok szájrészeit is vizsgálata tárgyává tette és ennek folytán
arra az eredményre jutott, hogy a két állkapcsi párról, a maxillák-
ról és a labiumról, mostanában érvényben lévő nézetekkel merőben
ellenkező viszonyárol győződött meg. Eddig az alsó állkapcsot
az elülső, az aisó ajakot a hátsó állkapocspárnak tartották. V er-

Irodalom. 176

hoeff mostan kifejti, hogy az alsó állkapocs a hátsó, az alsó
ajak pedig az elülső állkapocspár. Németor-zágban szokásban
van minél több új és lehetőleg furcsa elnevezést használni, ez elől
nem zárkózhatott el Verhoeff sem, ki az általánosan használt
, Unterkiefer" és , Unterlippe" szavak helyett az új ,Maxillo-
poden", illetőleg ,Labiopoden" kifejezéseket vezeti be. Ezek
ugyan nem rosz nevek, mert rámutatnak a szervek eredetére, de
azért azt hiszszük általánosan nem fog ezek használata elterjedni.
CSüküs
x
Strobl, Prof. P. Gabriel... Ichneumoniden Steiermarks

(und der Nachbarlánder) Schluss. (Mitth. JdssNas

turw. Ver. f. Steiermark. Jahrg. 19083. p. 43 - 160.)

Szerző befejezi evvel a negyedik közleménynyel a stájerországi
fürkészdarazsakat tárgyaló munkáját, melyben számos magyarorszási
fajt is említ, ezeket főleg Thalhammer kalocsai tanártól kapta.
Strobl Stájerországból 1206 fajt és 697 fajváltozatot említ,
ezekből új volt 169 faj és 411 fajváltozat, azonkívül 653 ismeretlen
ivart is irt le. A stájerországi álatok mellett 323 fajt és 140 faj-
változatot említ a szomszédos országokból. Az utolsó részben is
találunk magyarországi adatokat, ezek a következők: Exetastes for
nicator F. (Szt.-Endre), Opheltes glaucopterus L. (Hung.), Enicos-
pilus ramidulus L. (Hung.), E. merdarins Gr. (Nalocsa), Anomalon
Jfibulator Gr. var. 2 Holmgr. (Ialocsa), A. canaliculatum Ratz
(Kapornak), A rufum Hlg. (Kalocsa), Campoplex mitidulator Hlg.
(Kapornak), C. stragifex Frst. (Kapornak), C. alticola Gr. (Orlát),
C. aemulus Frst. var. discrepans Thms. (Erdély), Sagaritis zonata
Gr. (Hung., Erdély), Casinaria alboscutellaris Thms. (Fiume),
Limneria albida Gmel. (Hung.), L. difformis Gmel. (Fiume), An-
gitia fenestralis Hlg. (Erdély). A. chrysostica Gr. (Erdély), A.
cerophaga Gr. (Erdély, Fiume), A. majalis Gr. (Fiume), A. com-
binata Hlg. (Erdély), Anilasta rufocincta Gr. (Kapornak), Porizon
laeviceps Thms. (Erdély). Thersilochus minator Gr. (Hung.), Th.
xranthopus Hlg. (Erdély), T/7i. moderator Gr. (Erdély), Mesochorus
orbitalis Hlg. (Hung.), M. confusus Hlg. var. 3. és 4. Hlg. (Erdély),
M. rufipes Br. (Erdély), Aperilebtus inamoenus Frst. (Erdély), A.
infuscatus Frst. (Erdély), A. notabilis Frst. (Erdély), Plectiscus
vollaris Gr. var. 2. és 3. (Erdély), Proclitus spectabilis Frst, (Erdély)
és Pr. melanocephalus Frst (Erdély). Csiki.

,.ROVARTANI LAPOK:

XI. Eand. 8. Heft. Oktober 1904.

s. 155. F. Tomala: Sesia annellata Z. Verfasser veröffentlicht
seine bei der Zucht dieses Schmetterlings gemachten Beobachtungen.
Fiam z u Prekoda fanden die Raupen. in der Wurzel von Bal-
lota nigra, die daraus gezogenen Exemplare zeigten keine Abwei-
chungen. Die vom Verfasser aus Baliota gezüchteten Exemplare
zeigten ebenfalls keine Abweichungen und so ist es wahrscheinlich,
dass sich die mit besonderem Namen bezeichneten Aberrationen in
anderen Pflanzen, wie z. B. Lamium maculatum, Teucrium Scor-
dium entwickeln. Dass die verschiedenen Náhrpflanzen auf die
Schmetterlinge der Sesien irgend einen Einfluss ausüben, hat Verf.
bei der in den Wurzeln von Euphorbia lucida lebenden Sesia em-
piformis var. hungarica (Rov-Lap. 1901. VIII.) schon festgestellt.
Am Kelenföld bei Budapest, wo Langerth in den 70-er Jahren
die Raupe von S. amnellata fand, konnte Verf. heuer das Thier
nicht finden, ebenso auf den höher gelegenen Theilen der Südseite
des Schwabenberges, er fand die Raupe aber am Fusse des Schwa-
benberges und an den zum Kelenföld laufenden Graben. Nun
suchte Verf. in der Ebene bei Békásmegyer und Budafok nach der
Raupe, wo er sie auch fand. Nachdem die Flugzeit des Schmaet-
terlings lángere Zeit dauert (Juni bis August) so sind immer Kaupen
in allen Entwicklungsstadien zu finden. Der Schmetterling scheint so
wie 5. stetidiformis und S. empiformis var. hnungarica die Eier
auf den Stengel der Náhrpflanze abzulegen. Eie Raupe frisst den
Stengel von oben nach unten in einer Lánge von 10—12 cm durch.
Die ausgekrochene Raupe dringt gleich in den Stengel hinein, frisst
diesen dann dis zur Wurzel du:ch, hier über wintert und lebt
darin noch im Frühjahr bis zur Verwandlung. Auf die Entwick-
lung hat der Standort der Pflanze grossen Einfluss, ist der standort
genug feucht und immer der Sonne ausgezetzt, so entwickelt sich
aas Thier schneller. Aus Pflanzen von weniger geeigneten $tan-
dorten erhalten wir klemere Schmetterlinge. Nachdem beim Ua:-
setzen die Pflanzen oft zu Grunde gehen, ist es rathsam die Rau-
pen nicht vor Mai einzusammeln.

e etsztegáte etű

16

S. 157. E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Serbiens. il. Ver-
fasser bringt das Verzeichniss der von Dr..G. Horvá th mssüdő
serbien gesammelten Coleopteren zum Absehluss.

S. 161. L. v. Aigner-Abafi : Die Foripflanzung der Lepidopteren
Verfasser bespricht die Fortpflanzung der Schmetterlinge nach Seüz,
führt aber auch seine eigenen Beobachtungen auf.

S. 166. E. Csiki: Die Cerambyeiden Ungarns. XIV. In der Fort-
setzung der Bestimmungstabelle werden. die Cerambycinen mit den
Gattungen . Neoclytius und ÁAnaglyptus abgeschlossen. Von . den
Lamiinen wird die. Tabelle der Gattungen gegeben und die Gattung
Jarmena behandelt.

S. 170. E. Csiki: Ein neuer Anophthalmus aus Ungarn. Be-
schreibung. des Anophthalmus Sziládyi Csiki aus. der Grotte Pilis
bei Nagyenyed. Die lateinische Differentialdiagnose . siehe. im
ungarischen Text.

Kleinere Mittheilungen.

S. 171. F. Tomala benachrichtet über Wespen als Zerstörer
des Telefonkabels in Shanghai.

S. Í783. 4: A. L: . berichtet, über , einen. : tödliehen; "Wespens
stich.

S. 1453. E. Csikd beriehtet , über die (Kellerfauna . von (Graz
nach den Mittheilungen von Penecke.

s. 173. D. E. berichtet über ein Exemplar.von Libellula
depressa mit montströsem rechten V orderflügel und S. 174. übe
Heriadis nigricornis und deren Schmarotzerbienen.

5. 174. Herr N. Kosanin vom neu gegründeten Museum in
Belgrad studirte die Coleopterensammlung des Ung. Nat. Museums

o 64... Die Kg1.. E mtormordro gyvse he .S rar ÜOSTAMNENTET
neues Heim im Ampelologischen Institut (Budapest, II. Debrői-út)
erhalten.

Literatur.

5. 174. E. Csiki. bespricht Arbeiten von Born, Verhoefíf und.
Strobl.

éz AZ NE KÉSE ő
. Entomol

ogiai művek. il
5. ———— Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungat
." —" riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula-
. "Ara 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla-
— — tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 los
40 fill. — Bein K. A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok meszsme-

"résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. £0 fill.—
. Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv : a középiskolai ifjuság számára, kötve
"1 kor. — Kriesch ]. A rovarok. világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók
..." zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3-kor. 50 tüll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás
"2 a természetrajz: gyűjtemények konzérválásához 80 fil. — Dr. Daday ]. Rovar-
.— tani műszótár 1 kor, 60 ll. — Hoffer, Praxis der Insektenkúnde 3 kor —
. Koölbeé, Einführung in die Kenntniss derInsekten 17 kor.

is Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 All.
A magyarfauna másnejű darazsat 2 táblával! kor. 20 fill. Adatok Magyaror-
szág fürkész darazsainak ismeretéhez I.:1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak
" magánrajza 40 kor. 8 : ;
Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék. ismertetése rés
TEGEZÉS gyűjtése 2 kor. — A. Azgner L., A lepkészet története Magyarországon
50" 3 kor. — dAiwner-Pável-Unhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. —
SSE Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor
20 fll.-—— Hofniann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. ÁGA. 2000 Abb.
SZÁR auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterliuge Europas
— 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor, I ; SS
ESES ÉS Diptera. Tömösváry Ö.Egy tömegesen tenyésző. légyfaj az Alsó
TESTES ös mellékeiről 3 tábl. 60 (ill. — Kertész K. Catalogus Tabanidatum orbis
AAD RÉÉS TA ÉM -UNIVETSLOSKOT rész a 3
Coleoptera. Török .P. Bogár-határozó..2 kor. 80 fill; — Beijn K. A
bogárgyűjtő. . A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káfeéerb
5, Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kór. — Seidtitz, Fauna Transsylvanica 12 L
3 Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a házai félröpűek ismeretéhe.
40 fill. A magyarországi Psylhidákról 40 All. az Eremocoris-fajok magánrajza.
:2 tábl. 60 fill. :
Orthoptera, Pseudoneuroptera; és Neuroptera. Pungur Gy.
szági tücsökflélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohn

n

A magyaror
aatt KR. Magyarország

WV — — szitakötő-féléi. 8 színes tábl. 2 kor. 60 fill. :
ks Myricpoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza
Jég 4 táblával 4 kor. 5 ;
/ VES Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulcsynski L. Araneae Hungari
Me "3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaünája 3 kötet, HE ÉAKS

ETÉtsE b kapható 16. kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló-
pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karbeles L. Adalék M 98z
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor; tá FOSZÁGASZAB

.Crustacea : Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált bad
élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A [MAGY árórszási Branóbinuls
. fajok átnézzte. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete £ kor

Cjatalogus Eindomyechidarum.
É E É Conscripsit :
; kirrnestus Csiki.
A Musaeo Nationali Hungarico " editus. Budapestini 1901.

Ára 3 korona.

155, 7 "5" B művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetők.

za s. : Schmid! Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6.

MEÓKEZEEBEBEEZEZEZEZESEZEZEZEZEBESEZEZEBEBETE 5.
Eht und Centurien exotischer Insekten

mnit jelen Schaustücken und Selténheiten, SorzüBhek bestimmt und erhalten, die
Schmetterlinge und Libellen in Dűüten) :

100. Kátor in ca. 50 Arten von Bolivia (Yungas de la Paz, 1(0 m.) :Mk. . 15. —
TOO - ss os 2... Nord-Indien:- (Darjeeling. Assam,) HEZZOKZOSSZÉ EN

TOO és S HÜ 5. Nord-Borneo (Kinabalu) . SZTN]

1902 5553 55909 )... Deutsch-Ost-Afrika (Tángá, Tangamjika- 3: ;
See, USaramio. etc.) KERESE 987, 2
TON Sz sss NEON 5 Deutsch-Ost Ahűka (Xgúélo; Üisaabát Sa T2-

( 90 Orthoptera aller Ordnungen -und Gegenden SZÉ SA es Ea az elik et PEST OS EZÉR
100 Wanzen 3 3 5 5 SSE Ess Sz ESR NOSE a ST
4 100 Homoptera -5 LÉ 3; ZER a Te KÉK ÉS ŐÚS
100. Hymenoptera 5 zkt 5 ) ENEK ML S S a ie
diese nur theilweise bestimmt ! 7; őz
90. Libellén verschiédener. Gegendem . . . s8 10. —

50 Sehmetterlinge von Bolivia mit Papilio setvillei BONviznls; harmo-

dius, Catopsilia menippe, " Cátagramma aegina, Callíthea lepriedri,

Morpho deidamia, feinen Ancylmis, Diorhina etc etc 3 20 E
50. Stück wie vorher mit dem riesigen " opalfarbigen " Morpho Sodatta d. 30. —
40 schöne . vapilio mit servilléei, harmodius, leucaspis, ascalaphus, milon,

d, Jarara, paris, iswara sataspes, gígon, fuscuscastaneus, poly-

Hóonteszédíeánor speránthus etess s sz ess kék ess át KEL a

HO Hit: PAptó JENEeUSZÁEt FDÍTMNST tv zlksas ek ztés NN bot OV S

dto mit 5 — androcles ? s. 3 28—
feine Morphiden und Brassolidén mit M. ánrattonts, dilis; dérdeíhia, f

achilles, achillides etc. TEZSSZ E KESO Setét SZ ALK NET ÉKES te Te

dto- mit Morpho godartii . . . 5. 30.—

etias , isis (phánomenales Thier) Mk. 95. — -Engma latepiota (sehörske Arctiide von

Afrika) Mk. 6.—, Agrias lugens (herrlich) Mk. 25.— Papilio ascalaphus. (Riésen

sk 2.—. Ornilthoptera priamus Stammform (gezogen !) dá u. 2? 20.—, hippolyptu.

—, d J£—, hephaestűs süperb. $ 2.:-. 2.3.—. — Porto und Packung extras

ET át Ni 4 NY KR O K.K. E

Entomoólogisches Institut,

BERLIN S. W, Königrátzer-Strasse Nr. 89.

SEZESESESESEZESEZERZE SE SSL VEZE SEZESEZEZÉKESESEBB

CADTANT OG s ;
ZAN i 5
Lepidenteren des palaegarctischen Faunengebietes.
Von
Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel.
SSSSSzszs ét ok hejdez 10" eimen Band : SeDbÜNd etesse ;
Preis 2O Néronen

Szerkesztőségünk útján is megrendelnető.

4