XII. kötet. 1905. Februárius ib. füzet. § Eint. dócc S aéhő : ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT be EEE 4 ate I ov ag Szt a SZAESD a Ő. Av SB 78. 7. ag 91) he fú 1. agz ayz Az ayz ös zészt 9.0Aa.e .GAAOAGOA " Ko különös tekintettel a HASZNOS és kártékony rovarokra. xx bed "D8. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK ks §. AIGNER LAJOS És ÖSIKI ERNŐ: gb HERK 6 Sol 9. a CAO £41 d JA pe De BUDAPEST, 19065. s IGA 23 JA ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA (pr IV... MOLNÁR-UTCZA 24. ÜLÉRGN SZETT € ez vel ks s 90 Sás se ek Sosgsi sz. sit els sie ps Eszes Bese R jet s Fa polg] Ér B7 Sász SÉé7 vi 44v Av JÁv Av SAV sAv Av bv Sáv sáv sáv se eje bj - Wegjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egészsévre 8 kor. gel EREEEEEREREREEEEKEN ; e LV agz DARA. kisse JAV 18 1..§ Tartalom. Szilády Zoltán dr.: Rovarokon élő atkák és legyek A. Aigner Lajos : Magyarország. pillangói 1 Zilahi Kiss Endre. dr.: Adatok Szilágy-m. bogár- faunájához JB Vángel Jenő: dr.: Adatok I TET ETTÉK rovarfaunajához, Le dópteras is Zeke sztk tása átt kese e EB 3a Csik Ernő: Magyarország, Ceramby SEA XVIII 3 A. Aigner Lajos: A sárgafarú pille kártételei .-. Kilönfélék. Kártékony araszoló hernyó ... Hasznos paizstetvek SETS ASE El el ESSEN aa é áe St A DOKOK aAvadékgondozása : es ee sets See elsz et EE sgt kest [Irodalom : Luze, G.. Revision der Gattung Olophrum. Ism Csiki Ernő. Luze, G, Revision der Gattung Lathrimaeum Ism. Csiki Ernő. s SORSUK kir. magy: - Teőmészettütományi : Társulat áll atta féle TETT (Kerepesi. it 44.) találkoznak. Fedvezmény. SZE ÜK Az 1897., 1398., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és mk l Az I. és III. kötetet készpénzen visszavaltjuk ; Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár- 24.) cziímzendők.. 4 Rovarokon élő atkák és legyek. Irta Dr. Szilády Zoltán. Minden bogarász ismeri azokat a sárga kis atkákat, a melyek a galacsinhajtó, vagy temető-bogarakon élnek, — a Gamasusokat. Ezeknek a rokonságához tartoznak azok az új fajok, a melyeket Oudemans A. C. írt le újabban), Greenia Perkinsi és Greenia Alfkeni névvel. E Greeniák életmódjában az a meglepő, hogy a mi nagy violaszín dongóméhünk, a Coptorthosoma (Xylocopa) violaceum közeli rokonain, a Sunda szigetek Coptorthosomáin élnek, és pedig gazdájuk potroha tőszelvényének egy, talán épen e czélra alakult melléküregében vagy zsebében. A leíró ez alkalommal megemlíti, hogy a régebbi hollandus irodalommban még több hasonló életmódú darázs-atkának többé- kevésbbé hiányos leírását találta."?) A felfedezés tehát nem is épen új, de eldöntetlennek tartom, vajjon csakugyan symbiosisról van-e szó, és hogy a méh említett zsebének mi a fejlődéstani je- lentősége ? Oüdemans. említett czikkének olvasására közli Schulz A. W. az ő délamerikai megfigyeléseit a lepkéken élősködő le- gyekről?). Ismeretes dolog, hogy a kétszárnyúak rendjében nem egy faj él más állaton, mint annak külső parasitája (a belsőkről nem is szólva) vagy asztaltársa. A lónak épenoly közönséges kisérője a Hippobosca., mint a juhoknak a csimbe, Melophagus vagy a mé- zelő méhnek a Braula, a melynek gazdájához való viszonyát nem régen Lósy József ismertette behatóan. Még. a madaraknak is megvannak a maguk kisérői: a Hippoboscával rokon madárlegyek : Ornithomyiák. Biró Lajos megfigyeléseiből tudjuk, hogy a sebesröptű rablólegyeknek, az Asilusoknak is vannak asztaltársai, apró Ag- VTijdschrift der Nederlandsche Vereeniging 1901. Ser, 2. v. 7. p. 52—53, 60. és Entom. Berichten 1902. p. 37. továbbá Tijdschrift voor Entomologie 1903. v. 45. p. 126. 2) Zool. Anzeiger XXVII. 4. szám p. 137. 3) Zool. Anzeiger. XXVIII. 2. szám p. 42. Rovartani Lapok. XII. 1905. februárius. 24 A. Aigner Lajos romyzák, a melyek velük együtt, sőt hátukra kapaszkodva élnek s vérengző gazdájuk szájából lopják ki a falatot. Ezek jutnak eszembe Schulz felfedezésére, noha az ő apró (11/4 mm.) barnás legyecskéi szerinte valószínűleg a Phoridák csa- ládjába tartoznak. Belem do Para (Brazilia) közelében mocsaras vi- dékeken találta őket a Morfpho Achilles L., elicopis Acis F. és H. Cupido L. nevű lepkék szárnyain, a hol a szárnypikkelyek közt valóságos járatokat csináltak e legyek, vagy talán álczáik. Egy ottani rovarkereskedő szerint, a papirtokokban árult Morpho Achilles mellet rendesen találhatni ilyen legyeket is. Ezen az úton talán még megelőzhetné valaki az ismertetésben azokat a német búvárokat, akik a Schulz által hozzájok küldött példá- nyokat leírni elmulasztották. Magyarország pillangó. Irta A. Aigner Lajos. II. IV. Szaporodás és fejlődés (folytatás). A pillangók hernyójának 16 lába van, 6 ízelt torláb és 10 hasláb, mely utóbbiak kapaszkodásra szolgálnak. A hernyó csupasz, máskor szőrök vagy különböző tüskék s egyéb kiemelkedések borítják. Az Argynnisek és Vanessák hernyói tüskések; a Melitaeákéin tüskeszerű húsos kiemelkedéseket vagy áltüskéket; az Apaiura hernyók fején két szarvszerű nyujtványt; a Lt- menitisekén pedig tompa, ágas-bogas tüskéket találunk ; a Satyridák hernyóin az utolsó gyűrűn van két hegyes nyujtvány, a Lycaenidákétt dudorok fedik. Színük és rajzolatuk szintén igen változó; az utóbbi hosszanti és haránt sávokból, pontokból és szemekből áll, Színük a fej- lődés folyamán változik, p. o. a Papilio Machaon hernyója eleinte csaknem egészen fekete és csak többszörös vedlés után válik zölddé. A vedlés akkor következik be, mikor a gyorsan növekvő allat már nem fér meg bőrében, azt leveti S új ruhában fejlődik tovább. A vedlést 3—4-szer megismétli. A hernyó ilyenkor nem táplálkozik, lan- kadttá lesz. A bőr a vedlés végső szakában felreped s ekkor az állat addig hánykolódik, míg mindenestül le nem veti. A kemény tüskék és szőrök a vedlés alkalmával lágyak lesznek s csak akkor keményednek meg, a mikor ismét megszáradnak. Magyarország. pillangói 25 A hernyók nagyobbára a növények leveleivel, virágaival és " csíráival, némelyek meg (nehány Lycaena-fajéb magvakkal élnek. Az utóbbiak egész életüket magtokokban töltik. Legtöbbjük ma- gánosan él, nappal elrejtőzik és csak éjjel jön elő táplálkozni, mások társasan élnek (p. o. Pieris Brassicae) és nappal látnak eledel útán. . Egyik részük; íiiely: őszkor" Kel ki; (a telet" erre: a czélra készített közös szövedékben húzza ki (p. o. Aporia Crataegi), mások kövek vagy moha alatt telelnek át. Némely faj léte bizonyos növényhez van kötve és máson meg nem él, mások egyes növénycsaládra szorítkoznak, ismét imások pedig mindennemű apró növénynyel táplálkoznak. A hernyóállapot tartama igen különböző. A tavaszkor letojt petékből kikelő hernyók n:iég abban az évben érik el teljes nagy- ságukat és bábbá, majd lepkévé lesznek; az őszkor letojt petékből azonban csak a rákövetkező évben fejlődik lepke. A hernyók meleg időjárás mellett gyorsan, hidegben lassabban fejlődnek. Ennek tu- lajdonítható, hogy némely faj, mely a lapályon kétivadékú, hegyes vidékén csak egyivadékú. A legtöbb hernyó 3—6 heti táplálkozás után bábozódik be, A hernyó a bebábozódás előtt nyugtalanná válik és addig futkos ide-oda, míg megfelelő helyet nem talál a bebábozódásra. Szá- mos pillangótaj hernyója fargyűrűjét ekkor valaini tárgyhoz erősíti, úgy hogy a báb szabadon lóg alá (pupa suspensa); mások övet fonnak derekuk köré s annálfogva erősítik magukat — fejjel fölfelé — ághoz, falhoz stb. (p. succincta). Némely faj laza kis szövedékben, egyesek pedig egyszerűen az avar alatt bábozódnak be. Ilyenkor ismét szétreped a bőr, melyet a báb folytonos moz- gatás által teljesen lehány magáról. A báb alakja herigeres vagy zömök, gyakran éles kiszögelé- sekkel. A chitin takarón tisztán látható a pillangónak feje, csápja, szárnya stb. Színe többnyire barnás, gyakran aranyszínű pety- tyekkel ékesített. A bábnyugalom rendszerint 10—15 napig tart. Ez idő vége felé elszíntelenedik a báb és takaróján át látható a pillangó színe és rajzolata. A bábburok végre a hátoldalon megreped, a pillangó testének mellső részével kivergődik belőle, azután lassanként kiszabadítja lábait, szárnyait és potrohát, majd valamely közellevő tárgyra kapaszkodva várja meg, míg szárnya teljesen kifejlődik és megszárad. Ekkor a pillangó szárnyra kél. V. A pillangók elterjedése. Pillangók csaknem az egész földkerekségen találhatók, a mennyi - ben az növényzettel bír, de nem egyforma mennyiségben. Európá- . 96 A. Aigner Lajos ban a legtöbb faj hegyvidékeken fordul elő, a tengerek partjain ellenben jóval kevesebb a számuk ; így p. o. a. 281 európai faj közül Svájczban 164, Tirolban pedig 168 faj honos, holott Angolországban csak 70, Irországban pedig csak 39 fordul elő. Észak felé is tetemesen gyérül a fajok száma. Míg Finnországban még 57 faj tenyészik, Lapp- hon csupán 81 s az Északi fok csupán 10 fajjal bír. Ellenben dél- szak felé az inkább északi fajok számát a keleti és déli fajok né- melyike gyarapítja Az állatok földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete czéljából föltétlenül szükséges ismerni azok függőleges és vízszintes irányban való eioszlását. A függőleges regiókat a lepkékre nézve a következőkép álla- pították meg : 1 1. Az alsó regió, az Alpesekben 900 m.-ig, vagyis a diófa határáig, Svájczban. 164 fajjal. 2. A hegyi regió, 1200 m.-ig, vagyis a bükkfa határáig, 122 fajjal. 3. A havasalji regió 1800 m.-ig, vagyis a fenyő határáig, 39 fajjal. 4. A havasi regió, 2250 m.-ig, vagyis a fák határán fölül, 34 fajjal. I 5. subnivalis regió, 3000 m.-ig, vagyis a hóvonalig, sőt azon még valmivel túl is, 20 fajjal. A vízszintes elterjedési körök terjedelme s az azokban élő. eddig ismert pillangófajok száma hozzávetőleg a következő : 1. A palaearctikus kör : Európa, Kis-Ázsia, Közép- és északi Ázsia Japánig és Észak-Afrika, 700 fajjal. 2. Az aethiopiai kör: Közép- és Dél-Afrika, (00 fajjal. 3. A palaeotropikus kör: déli Ázsia s az indiai szigetek, 1200 fajjal. 4. Az ausztráliai kör: Ausztrália, Új-Guinea, 700 fajjal. 5. Az antarctikus kör: Észak-Amerika, 500 fajjal. 6. A neotropikus kör: Dél-Amerika, 4200 fajjal, vagyis kerek számban 8000 faj ismeretes, de bizvást : feltehető, hogy összesen legalább 10000 pillangófaj létezik. I A fajok előfordulására nagy és döntő befolyással van a talaj minősége és a flórának ahhoz képest gazdagabb vagy szegé- nyebb volta. A havasalji és havasi regióban egyebütt is, hazánk- ban is más fajok tenyésznek (RParnassius Apollo, Erebiák stb.), mint a lapály mocsaras talaján (Coenonympha Oedipus, Chryso- phanmus riitilus stb.); a homokos vidék külön fajokkal rendelkezik, . Magyarország pillangói 27 (Carcharodus lavaterae stb.), viszont a magyar tengerpartnak is vannak oly fajai, melyek bgyebüt hiányzanak (Pieris Ergane stb.) Az efféle fajok többnyire oly növényeken élnek, a melyek az illető vidékre jellemzők és másutt ritkábban tenyésznek. Számos faj igen közönséges a termőhelyén, mások ritkák; némelyik csak olykor, kedvező években mutatkozik nagy számban, azután pedig sok évig igen gyéren. Az éghajlat és talaj igen gyakran van hatással a pillan- gók színezésére és rajzolására, a mennyiben számos faj északon sötétebb színű vagy több rajzú, viszont mások világosabb színűek vagy kevesebb rajzúak mint a délszakon. Igy állnak elő azok az alakok, melyeket fajváltozatoknak (variatio) és fajeltérésnek (aber- ratio) neveziink. Ha valamely faj keretében az egyik részén eltérő, de lényeg- telen jellegek mutatkoznak, melyek külső vagy belső okokból ke- letkeztek, de ez okok megszüntével el is tünnek, akkor előáll az eltérés (aberratio), és ha ama jellegek állandók s az utódokra is átszármazók, a fajváltozat (varietas); példák erre a bizonyos vidé- keken állandóan előforduló úgynevezett helyi változatok, melyek másutt ritkábban és csak mint eltérések lépnek fel. A pillangók verőfényes napokon röpülnek és leginkább virá- gos réteken, mezőkön és erdei tisztásokon találhatók. VI. Rendszertan. A lepkék legrégibb rendszere Linnétől való, aki a csáp alakja szerint három: csoportot különböztetett meg : Papilio, Sphinx, Phalaena. A Papiliokat vagyis pillangókat 6 csoportra osztotta : JESE guues (a mai Baptlio), 2.5 Hedic omni (Eeliconza, Neoiro: pida), 3. Parnassi (Parnassius), 4. Danai: a) Candidi ( Pieridae), b) Festivi (Danaidae), 5. Nymphales: a) Gemmati (Satyrus), b) Phalerati (Nymphalidae), 6. Plebeji: a) Rurales (Lycaenidae), b) Urbicolae (Hesperidae). Ez a felosztás nagyjában ma is érvényes, csupán egyes csa- ládok s ezeken belül a nemek s ezek keretében a fajok elrendezé- sében történtek utóbb változások. Schiffermiller és Denis közösen a hernyó alakjára alapították rendszerüket, mások, mint BO kra uúise nat sper, 0chnsenheimter "B os d úuwval Duponchel stb. a Linné-féle rendszert javították, míg végre Élerrich-Schaifer és Lederer a bordák és egyéb jel- legek tekintetbe vételével alkotta meg azt a rendszert, melyet Staudinger (1871.) általános érvényre emelt. 28 A. Atgner Lajos j; E szerint a palaearctikus pillangók felosztása a következő volt IK "Papilionidae ::1 .Bapilio, 2. Thais, 3. Ismene, "4. DOVitisa 9. Parnassiusa: MM. Pieridae: 6. Aporia, "1. Bieris, SOMA tocharís, 9. Zegris, 10. Leucophasia, 11. Idmais, 12. Callidryas, 13. Coltas, 14. :Rhkodocera; MI. Lyeaenidae: 15. Thecla eéG Thestor, 17. Folyommatus, 18. Cigaritis, 19. Lycaena; W. E c ye cinidae: 20. Nemeobius; V: Libytheidae 5 21.SEI6yYIhaas VI. Apaturidae :: 22. Charaxes, 23. Apatura ; VII. Nyimipihras lidae : 24. Limenitis, 25. Neptis, 26. Vanessa, 27. Thaleropis, 28. Melitaea, 29. Argynnis; VIII. Danaidae: 30. Danais; TX" Satyridae: 31. Melanargia, 32. Erebia, 33. Oeneis, 34. Satyrus, 3D. Pararge, 36. Epinepbhele, 37. Coenonympha, 38. Triphysa; X. Hesperidae: 39. Spilothyrus, 40. Syrichthus, 41. Nisoni- ades, 42. Hesperia, 43. Cyclopides, 44. Carterocephala. Egyidejűleg (1871.) az e tekintetben mindig külön utakon haladó angolok az öszes pillangókat a következő családokra és. alcsaládokra osztották, melyek közül a csillaggal jelöltek Európá- ban nincsenek képviselve. I. Nymphalidae: 1. Danainae, 2. Satyrinae, 3. Elymniae?, 4. Morphinae?, 5. Brassolinae", 6. Ac- racinae", (. Heliconinaec?, 8. Nymphalinae ; II. Lemoniidae: [. Libytheinae, 2. Nemeobinae, 5. Enselussinaeé?, 4. Lemoniinaé"; IN. L y caenidae; IV. 5Bapuliomi da e sag Pievanaeta MIRE pilontnae:; V. Hesperidae. Ez a rendszer határozottan gyarlóbb, logikátlanabb a Stau- dinger-félénél, mely azonban szintén javításra szorult. Ezt a javí- tást maga a szerző, Rebel-lel szövetkezve legújabban (1901) eszközölte. Javított rendszerük a következő: 1. Papilionidae; 2: Pieridae; 3. Nymphalidae: a) Nymphalinae, b) Danainae, c.) Satyrinae; 4. Libytheidae; 5. , Erycinidae: 6. Lycaenidae; 7. Hesperidae. Látnivaló, hogy a javítás leginkább a Lycaenidák elhelyezé- sében nyilvánul, mely tekintetben a szerzők visszatértek Linné felosztásához. Ez a rendszer jelenleg a palaearctikus pillangókra nézve ál- talános érvényű s ezt követi a jelen dolgozat is, tekintetbe véve egyik-másik módosítást, melyet legújabban Spuler eszközölt rajta Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre I. Aristus clypeatus Rossi. M. Goroszló. Ophonus sabulicola Pz. Hadad, Sz. Cseh, M. Guroszló ; — obscurus F. Hadad, M. Goroszló ; — diffinis Dej. Hadad, Zilah; — punciatulus Duft. Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — rupicola Strm. Hadad, Sz. Cseh, Zilah; — rufibarbis F. Hadad ; — pumcticollis Payk. Hadad ; — dazureus F. Hadad, Zilah; — signaticornis Duft. Hadad; — f$ubescens Müll. Hadad, M. Goroszló; — griseus Pz. Hadad, M. Goroszló ; — hospes Strm. Sz. Cseh; — v. Sturmi Dej. Hadad ; — calceatus Duft. Zilah, Peér. Harvpalus aeneus F. Hadad, Zilah ; — v. confusus Dej. Hadad, Zilah; — v. semipunctatus Dej. Zilah, Sz. Cseh, Tasnád; — psit- taceus Fourcr. Tasnád ; — cutreus Dej. Hadad; — smaragdinus Duft. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — rubripes Duft. Zilah ; — honestus Duft. Zilah; — fygmaeus Dej. Zilah; — dimidiatus Rossi Hadad; -—— autumnalis Duft. Hadad; — tardus Pz. Hadad, Zilah, Tasnád ; — flavicormis Dej. Hadad ; — anxius Dej. Hadad, Zilah. Amisodactylus v. spurcaticornis Dej. Zilah, Sz. Cseh; — sig- üatmsaszeikadad, Beer Nasnád, "Zilah. Diachromus germanus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Stenolophus teutonus Schrk. Zilah, Tasnád, Hadad, Meszes ; — skrimshivranus Steph. Zilah, Tasnád ; — v. affinis Bach. Zilah; — discophorus Fisch. Hadad ; — mixtus Hbst. Hadad. Acupalpus suturalis Dej. Zilah; — dorsahs F. Zilah, Tasnád ; — meridianus [L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Badister bipustulatus F. Hadad, Peér, Tasnád; — peltatus Pz. Tasnád. Licinus cassideus W. Hadad; — Hojfinanseggi Pz. Zilah. Chlaenius v. melanicornis Dej. Zilah; — nitidulus Schrk. Zalak seVeszes Re ét km NYESttŰs Bay kés Zilah S aMESZes ss SMESTÜVÜS F. Zilah. Chlaenites spoliatus Rossi Zilah. Callistus lunatus F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád. EGNASAGUSTGKŰN SÍNGJOK AE Zahn Sz. Cseh, "Beét— DIpús- tulatus F.. Zilah, Hadad. Lebia crux minor L. Zilan; — humevalis Dej. Zilah. 30 Dry. Zilam Kiss Endre Metabletus obscuroguttatus Duft. Zilah, Tasnád, Peér, Szakácsi ; —! pallipes, Dej: Peér, "Nasnád"skeles Blechrus glabratus Duft. Hadad. Dromius guadrimaculatus L. Hadad; — guadrisignatus Dej. Tasnád ? (Biró) Demetrias imferialis Germ. Zilah, Tasnád; — atricapillus K. Hadad, Tasnád. Cymindis cingulata Dej. Hadad. Drypta dentata Rossi Sz. Csen. Brachinus crepitans L. Zilah, Hadad, Tasnád, Sz. Cseh; — psophia, Dej. Hadad, Tasnád; — explodens Duft. Hadad, Tasnád" Elalobus felv Ki dadads s jvicottts Era Hadad Hygrotus inaeguahs F. Zilah. Coedlambus impressopumctatus Schall. Zilah; — conjluens F. Zilah. Bidessus geminus F. Tasnád. Hydroporus hneatus F. Hadad; — palustris L. Hadad; — planus F. Hadad. Laccophilus obscurus Pz. Hadad. Agabus mtidus F. Zilah ; — bipustulatus L. Zilah, Hadad, S. Cseh. Iilybius fuhginosus F. Zilah, Hadad; — obscurus Marsh. Zilah, Szakácsi; — guttiger GyIlIl. Rézhegység. liopterus ruficolhs Schall. Hadad. Rantus notatus F. Hadad, Cymatopterus fuscus L. Zilah. Gyaphoderes cimereus L. Hadad. Acihus sulcatus L. Hadad Zilah, M. Goroszló ; — marginalis L. Zilah, Hadad; — dimidiatus Bergs. Zilah, Tasnád, Peér. Cybister laterimargimahs Deg. Zilah, Tasnád. Gyrinus natator Ahr. Zilah, Hadad. — Fydrous aterrimus Eschsch, Zilah, Tasnád ; — piceus L. Zilah, Tasnád. Hydroplilus carabotdes L. Zilah, Tasnád; — flavipes Stev. Hadad. ILimnoxenus oblongus Hbst. Tasnád. Hydrobius fuscipes L., Zilah, Tasnád, Pele. Helochares hvidus Forst. Tasnád. Phyhiddrus testaceus F. Tasnád; — grisescens GyIll. Tasnád ? (Biró) ; — melanocephalus Ol. Lampért ; — migricans Zett. Hadad. Enochrus bicolor Payk. Tasnád. Anacaena globulus Payk. Tasnád. Laccobius mgriceps Thoms. Hadad. Adatok Szitlágy-megve bogdr-faunájához 51 Acanthoberosus spinosus Stev. Peér. Berosus luridus L. Hadad ; — -signaticolhs Charp. Hadad Cercyon flavipes F. Tasnád. Megasternum obscurumn Marsh. Peér. Cyypiopleurum atomarinm Oliv. Peér. Sphaerudhtum bipustulatum F. Peér, Hadad, Zilah; — scara- baecordes L. Zilah, Peér, Tasnád, Hadad. Coelostoma orbiculare F. Tasnád. Helophorus nubilus F. Peér; — griseus Hbstr. Szakácsi; — aguaticus L. Hadad ; — aegualhs Thoms. Hadad; — eranularis L. Zalah, Szakácsi, Balla. Parwus lutulentus Er. Zilah; — proltfertcornmis F. Tasnád :; — auriculatus Pz. Tasnád. Ischnoglossa corttcina Er. Peér, Pele. Oaypoda hvidibenmis Steph. Zilah, Pele. Microglossa suturahs Sahlb. Tasnád. Aleochara fuüscipes F. Hadad, Zilah, T. Szántó; — laevigata GyII. Szakácsi. Myrmedoma humeralis Grav. Hadad. Drusilla canaliculata F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád, S. Újlak, e lSSSSSSZÁntós Colpodota sordida Marsh. Zilah; Jo Gxawi , Peér e fuscipes Heer. Szakácsi. Amischa anahs Grav. Tasnád. [iogluta gyamgera, Kiesw. Pele. Athela trinotata Kr. Peér, Szakácsi, Tasnád, Pele; — crasst- cormis F. Hadad ; — nigritula Grav. Szakácsi ; — elongatula Grav. illasmádFélsele: Falagria nigra Grav. Ér-Kávás; — obscura Ér-Kávás. Bohtochara obhgua Er. Hadad. Gyrophaena fasciata Marsh. Tasnád, Pele. Brachida exigua Heer. Tasnád, S, Ujlak. Tacmnus laticollis Grav. Hadad; — collarmis Grav. Hadad, Bele: i Tachyporus formosus Matth. Tasnád, Szakácsi, Hadad; — chrysomelinus L. Hadad ; — hypnorum F. Hadad; — pusillus Grav Hadad ; — mittdulus F. Hadad, Zilah. Conurus httoreus L. Hadad, Zilah; — pubescens Payk. Hadad — pedicularius Grav. Hadad. Bolitobius huwmulatus L. Hadad ; — $ygmaeus F. Hadad. Mycetoporus v. longulus Mannh. Tasnád; — sglendens Marsh 32 Vángel fenő.dr. Hadad; — clavicornis Steph. Hadad. i Ouedius fulgidus F. Tasnád; — cinctus Payk. Hadad; — fuliginosus Grav. Tasnád; — limbatus. Heer. Hadad; — boops Grav. Balla. ü Creophilus magxillosus L. Zilah. Leistotrophus nebulosus F. Zilah ; — murinus L. Hadad. Staphylinus pubescens Deg. Hadad; — chalcocephalus F. Hadad; — caesareus Cederh. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Ocypus olens Müll. Hadad ; — brunnipes F. Hadad ; — mitens Schrk. Tasnád, T. Szarvad, Hadad, Zilah ; — fulvipennis Er. Zilah, Szakácsi ; — falcifer Nordm. Hadad; — edentulus Block. Hadad, Zilah ; — compressus Marsh. Hadad. Plionthus splendens F. Hadad; — $oltus L. Hadad, Zilah, Sz. Cseh; — corruscus Grav. Hadad ; — ebentnus Grav. Hadad, Szakácsi ; — inmundus GyII. Peér ; — sanguwunolentus Grav. Tasnád; — splendidulus Grav. Peér; — migritulus Grav. Hadad, Peér; — femorals Hochh. Hadad; — vernalis Grav. Pele ; — decorus Grav. Hadad ; — varius GyII. Tasnád; — v. bimaculatus Grav. Hadad, Zilah. Othius fulvipennis F. Peér, Zilah. Leptacimus batychrus GyIll. Peér. Xamntholinus punclulatus Pk. Hadad, Peér, Tasnád ; — decorus Er. Hadad, Zilah; — tricolor F. Hadad, Zilah; — linearis Oi. [adadőtiseér: Lathrobium geminum Kr. Peér, Tasnád; — castaneipenne Kol. Hadad, Zilah; — terminatum Grav. Zilah. Medon Bramcsiki Epp. Hadad ; — imelanocethalus F. Hadad Adatok Magyarország rovartaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera. I A lepkék gyűjtésében az összes harmadéves hallgatók segéd- keztek, de különösen tisztük volt a lepkékkel való foglalkozás Jraltoweezikey Nerértte mr (MH ON KEN n vé] d TE DÓ OO ZD ASS meter ET ÖIZ Se se AAN A NK TÉK sE TE Tre ESZ ANTNNE A ANOK SH Adatok Magyarország rovarfaundjához " 30 Gyula, Szemerey Ferencz és Varga Gyulá-nak (1904. A hallgatók 1901-ben 540 drb., 1902-ben 625 drb., 1903-ban 640 drb. és 1904-ben 2850 drb., vagyis összesen 4655 drb. lepkét gyűjtöttek és dolgoztak fel. Az egyes fajokat összehasonlítás útján határozták meg, a kétes fajokat pedig a Nemzeti Muzeumban voltak szívesek meghatározni. A gyűjtött lepkék különben a következő fajokhoz tartoznak, megjegyezvén, hogy a fajokat Abafi-Aigner, Pável és Uhryknak a , Magyar Birodalom állatvilága, -czímű munkában 1900-ban megjelent . jegyzéke szerint állítottam össze. I. Rhopalocera. Fapilio Fodalirius L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, 4. Bálint, Szintye; — II. Visegrád, Kömlöd, Perkáta, Keszthely, Kőszeg ; — III. Margitfalu, Pálfalu, Dobsina, Putnok ; — ÍV. Mun- kács; — V. Maroskecze, Szováta, Bálványos fürdő; — VI. Apatin, Baja, Karánsebes ; — Machaon L. I. Budapest, Kecskemét, Félegy- háza, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta, Keszthely, Kőszeg, Kömlőd, Tara ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Predeal; — VI. Baja, Apatin, Szabadka, Zsombolya, Domogled ; — VIII. Castel muschio (Veglia sziget). Thais Polyxena Schiff. I. Budapest; — II. Tihany; — III. MaroittalassiRassaj Selmeczbányas — IV. S! A: Ujhely ; — VI A patin. Pavrnasstus Apollo L. III. Margitfalu, Hodrusbánya, Vichne, Pálfalu; — V. Ünőkő. — Mnemosyne L. I. Budapest; — II. Vi- segrád; — Margitfalu. Aporia Crataegi L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye :" — II. Perkáta, Kömlőd, Köszeg; — " III. Lipótvár, "Margit- falu, Pálfalu. Pieris Byasstcae L. I. Bpest, kecskemét, Szintye, Dánospuszta ; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu, Pálfalu, Putnok ; — V. Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Zsonbolyia, Baja, Apatin; —— VIII. Castel Miűsehio: — Rapae TC. I. Budapest, Kecskemét, Fülöpszállás, Mesterszállás, Dánospuszta, Szintyes— IN Berkáta, Kömlőd " Visegrád, " Keszthely, "T."Bálint; — III. Lipótvár, Helpa, Hodrusbánya, Selmeczbánya, .Pálfalu, Mar- HJA RÜtmoksz ásza VEstassa tesz avsseMatoskecze, is Etedealaszt Anna tó ; — VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta, Karánsebes. — Napi L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye; — II. Per- káta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — V. Maros- kesze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. — var. napaede Esp. 34 i Vángel Jenő di E":Budapest , "— "MI Iépótvar, Matgittatus sze Bajas osztá este Daplidice L. I. Budapest, Szent-Endre, Kecskemét, Dánospuszta, Sziütye ; 17 1 Visegrád; Komlőd, Berkáta Röszes SEMI Selmeezi bánya, Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Eelpa: — V. Maros kecze; — VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Karánsebes. — var. Bel- Hdiceco JI Bűdápest a "Eipótvár S SeMatsit tala esz atos keszes Kovászna. Anthocharis Cardamines L. I. Budapest, T. Bálint, Dános- puszta, Félegyháza, Sz. Endre; -— II Perkáta, Visegrád, Nőszeg; III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya ; — V. Maroskecze ; VI. Apatin. " Teucophasta ssinapis E. "Budapest, Szintyes SMS VisSestads Perkaátas sz MI Lipótvás "Matcsittalu Báltalas METelbas sz eVEMakosa keczes sz VI Apatn "zZsombolyaj Baja: Cohas HyaleL. 1 Budapest, T. Bálint, Dánospuszta, Sz. Endre, Hélegyháza, Szintye:; — II. Perkáta, Visegrád, F ömlödő KÖSZegsES ME potvárssselmeszbánűma se Miarottfatas st atSalts Tt mo kes etmeztt láv Kassa; — V. Maroskecze, kovászna, Predeal, Bálványosfürdő ; VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Karánsebes, Mehádia, Orsova, Sza- badka, Zenta. — Myrmidone Esp. 1. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu. — Edusa F. I. Budapest, Dánospuszta, Fülöpszállás, H. M. Vásárhely, Félegyháza, Szintye, Szeged; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Kőszeg, Sopron ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, sel- meczbanya; : [lelpa, Pútnok, Dobsina ; — IV. Kassa 5 s VS AMatoss kecze, Kovászna; - VI. Zsombolya, Zenta, Apatin, Baja, Karán- sebes, Szabadka. Rhodocera Rhamm L. I. Budapest, Sz.-Endre, T. Bálint, Dánospuszta, Szintye;: II. Berkáta, Kömlőd:; - "1. ILipótvaáió Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina; — WV. Maros- kecze, Kovászna, Predeal; -- VI. Mehádia, Apatin, Zenta, Baja Karánsebes. Thecla "Betulaezsst "Budapest: Szintye sss II KŐszegés ezt Lipótvár, Pálfalu, Margittalu; — WV. Maroskecze; — VI. Mehádia, Baja, Apatins — Szem Send E Budapest: "Sz.-Endte, SSZÍütyek I Visegrád — /MERÁltatús Margittalús MDODSÍM a s se KE tENBTK szintyes; — , [ll Lipótvar, Margittal, "Bálfam: — VII Zenta: aBaja Apatm. 7 Onercus L. 1 Budapest, Dámospúszta; — II. Köszegü e I Cipótván Margitfala; — VI Apatims ász éeebi a sSzintyes Polyommatus Virgaureae L. I. Szintye; — II. Kőszeg ; — III. Hegybánya, Helpa, Dobsina, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Háromszék, Szováta; — VI. Szászkabánya. — Thersamon Esp. Il. Budapest sáá szuszt ásza ze 19 gt Adatok MagwarorszáJ rovarfauwnájahoz Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd ; — II!. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — ValMaroskeczes "7 VIN/Baja, Apatin. — dispar Aw. var. " rutlús Wern. I. Budapest, Szt. Endre, Szintye ; — III. Margitfalu, Pálfalu, Selmeczbányai ea OV SSzováta ez VI TApatin "garáns ebese -— Tppothosn ss assszintyes 57 IE TEipótvaár, Pálfalus s "TV" Belső: banya es VI.eKaránsebes: 5 Doris Him. "TT" Bűüdapest; SZINLYEe ; II. Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, Margit- faltásattalasátez eves Matoskesze mesz tephiaeas am sss Büdapest Félegyháza, Szintye; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — VI. Baja, Apatin. Mgcdendmarszadesztsall e B üdapest as Szent Emdnetz tsa III. Selmeczbánya, Lipótvár. — var. Polysperchon Bgst. I. Buda- pest ; — III. Margitfalu. — Aegon Schiff. 1. Budapest, Szent-Endre, Dánospuszta, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze, Szovátai ui MI Apatin, Szabadka, Baja. — 4árgus LL. I Budapest, Szent-Endre, Szintye, Mesterszállás; — III. Lipótvár, Pálfalu, Put- nok; "— VI. Karánsebes, Baja, Apatin. — Astrarche Bgstr. I. Szintje ; SZAM Ráltalus se [cars Rott. TV Budapest, "Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás, . Félegyháza; — II. Perkáta, Kömlőd ; — II. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Dobsina, Putnok; — IV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeal; — VI. Zsombolya, Baja: Apatin, Szabadka, Karánsebes, Mehadia. — bellargus Rott. I. Buda- DESLetozntje akecskeméta ses TÉipótvár sz VII s Baja; Apati; Mehádia. — Corydon Poda. I. Budapest, Szintye ; — III. Lipótvár, Pál- falu, Putnok. — hylas Esp. UI. Pálfalu. — Meleager Esp- 1. Hatvan ; sé kütnoká-- Damonssentta IS Búdapest, Szintye ; — III. Páltalu: — argiolus L. I. Budapest, Szintye ; — II. Visegrád ; — III. Lipótvár: — mmnmma FEssl. I. Budapest; — III. Putnok, Dobsina; — VI. Apatin. - Cyillarus Rott. I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pál- fals — "VI Maroskecze; " "VI. Baja, Zenta, Karánsebes. — Alcon F. I. Szent-Endre, Szintye; — II. Visegrád; — III. Lipótvár, Pál- falu, Selmeczbánya, Margitfalu, Putnok; — IV. Felsőbánya — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Karánsebes. — Arion L. I. Szintye ; — II. Visegrád ; — IU. Pálfalu, Margitfalu. ju Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XVIII. 70. nem: Etxocentrus Muls. A szárnyfedőkön három vagy négy sorban elhelyezett apró fehér molyhos foltok vannak. Barna, a szárnyfedők szürkés- fehér testhez simuló szőrözettel fedettek, csak egy zegzugos harántcsik a közepük mögött és oldalaik elül csupaszok. A szárnyfedők pontsorainak egyes pontocskáiból barnás-fekete hosszabb sőrték emelkednek. Hossza 45—8 mm. — Elő- fordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban. Ná- lunk helyenként nem ritka ; termőhelyei: I. Budapest, Pé- czel, Isaszegh, Dabas. feszér, Kalocsa, Hagymádfalva ; IV. Bártfa, Homonna, 5S.-A.-Ujhely, Szinna. V. Szászrégen, Héviz, Fogaras, Malomviz ; VI. Herkulesfürdő ; VII. Vrdnik. (Clarae Muls , Revelterei Muls.) ... ... 1. adspersus Muls. A szárnyfedőkön nincsenek hosszanti sorokban elhelyezett fehér foltokYiL sss vez ez szd log ST LN SÉSREKÁNÁRRSSSRR EZ Barna, a szárnyfedők szürkés-fehér szőrökkel fedettek, csak egy folt az oldalszél mellett az első harmadban és egy ha- rántcsík a közepük mögött csupasz. Az előtor másfélszer oly széles mint hosszú. Hossza 4—5-5 mm. — : Előfordul egész Európában, nálunk a hegyvidék lakója és nem ritka. (lnsttanicus Oliv., balteatus F., creimitus Pz. lusiítanus Muls. NEG Tr zet sza e AST aza zet e te zo el eoDAlteusáőinni Barnás-vörös, a szárnyfedők testhez simuló fehér szóő- rökkel fedettek, csak egy háromszögalakú folt a paizsocska körül, egy mindegyik szárnyfedőn félholdalakot képező ha- rántcsík a közepük mögött és egy folt a csúcs előtt barna szőrökkel fedett. Az előtor kétszer oly széles mint hosszú. Hossza 4--6 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk ritka. A Nemz. Muzeumban csak egy hiteles magyarországi példány van, melynek közelebbi termőhelye ismeretlen, Petri Károly dr. Segesvárról említi. .. --. .-- 3. $Stierlini Ganglb. 1) Ebbe a csoportba tartozik az Ex. punctipenmis Múuls. is, mely faj fau- nánkból törlendő, mert az e név alatt közölt példányok balteus L.-nek bizonyultak: Ugy szinténmegerősítendő Dalmácziában (Zara) való előfordulása. Magyarország Cerambyciddi T1 nm: PFogonochaerus (datr.) Gemm. (Pogonocerus Zett., Pityophilus Muls.) A szárnyfedők külső csúcsszöglete hegyes foggal végződik A szárnyfedők csúcsa egyenesen lemetszett vagy kerekített. A szárnyfedők varratszöglete hegyes foggal végződik. Feje és előtora vörösbarna, fehér szőrökkel tarkázott. A szárny- fedők töve mögött széles, sűrűn fehér-szőrös harántcsikkal, melynek hátsó szélét fekete csík szegélyezi, tövük és hátsó telük vörösbarna, fekete és fehér molyhos foltokkal tar- kázott. A csápízek töve ésa negyedik íz első fele fehér. Hossza 6—7 mm. — Előfordul Észak- és Dél-Európában, nálunk a hegyvidék egész területén taláható, de elég ritka. 01 (mspidus F., bidentatus Thoms.) . . 1. hispidulus Pill. £ Mittp. A szárnyfedők varrat szöglete derékszögű. SS ate ete A test felülete hosszú és felálló szőrökkel borított. Barna, a fej és az előtor világos barna és fehér molyhos sző- rözettel fedett, a szárnyfedők elülső része inkább fehér, hátsó részük barna és fehér szőrözettel fedett. A szárny- fedők tövén kissé kiemelkedő csupasz dudorral. Hossza 6739—T mm, — Előfordul Dél-Francziaországban és nálunk 8. Dalmácziában Lesina és Meieda szigetén. . . 2. Perroudi Muls. A test:felületén nelyenként kevés felálló rövid szőr van, Barnásvörös, a fejen, az előtoron és alul kisebb-nagyobb fekete foltokkal, a szárnyfedők rézsutos bemélyedése mögött fekete harántcsikkal és a csúcs is fekete. Az elő toron kétoldalt kiemelkedő csupasz és fénylő dudorral, a szárnyfedők töve mögötti dudoron fekete szőrcsomó van, . mögötte rézsutos bemélyedés, melyet szürkés-fehér molyhos szőrözet borít. A szárnyfedőkön három hosszanti borda emelkedik ki, ezek közül a legbelső a legerősebb, ezt két fekete szőrcsomó díszíti. Hossza 45—65 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk is közönséges. (pilosus F., den- CETELŰS BENKOG 8 188 EK KIKEL ata ses hispidús " Cinn. A fejtetőn két fekete-szőrös dudor van. Barnás-vörös vagy barna, szőrös, a szárnyiedők első harmadában széles fehér harántcsíkkal, mely a varrat mellett többnyire megszakított, hátul barna vagy fekete szegélylyel. A szárny- fedők barna és fehér szőrözettel tarkítottak, tövük mögött sűrűbben szőrös dudorral, a három hosszanti borda közül a külső elenyésző, a két belső hátul erőteljesebb, a leg- belsőn két vagy három fekete szőrcsomó van. Hossza 45 A. Aioner Lajos —7 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk közönséges (setifer Müll., fascicularis Panz.) 4. fasciculatus De Geer A fejtetőn nincsenek fekete-szőrös dudorok. Világosabb vagy sötétebb vörös-barna vagy barna, felülete felálló szó- rökkel és testhez simuló molyhos szőrözettel fedett. A szárnyfedőkön egy kívülről befele futó rézsutos szurok- barna vagy fekete csík van, mely az első harmadnál kez- dődik, előtte fehér csík vonul keresztül; a belső hosszanti bordán három szőrcsomó van Hossza 45—5 mm. — Elő- fordul Közép- és Eszak-Európában, nálunk ritka. Termő- helyei: I. Budapest; III. Trencsén; IV. Bártfa, Sátoralja- uijhely ;. VII. Fuzine. (ovalis Gmel, Schlumbergeri Duf., multipunctatus Georg., subovatus Muls., seutellaris Muls.) 5. ovatus Goeze 72. nem: Deroplia Rosh. (Belodera Thoms., Blabinotus Wollast., Stemosoma Muls, Stenidea Muls.,) A szárnyfedők a csúcson lemettszettek. Barnás-vörös, a csápízek vége a negyedik íztől kezdve feketés-barna, feje és előtora a középen vastag sárgás, kétoldala pedig úgy mint a szárnyfedők és testének alsó oldala finom szür- kés-fehér szőrökkel fedett. A szárnyfedők szórözete helyenként foltokká tömörül. Hossza 65—-9 mm. — Elő- fordul Közép-Európa déli felében, nálunk ritka. Termő- helyei: I. Budapest, Szent-Endre, Péczel, Isaszegh ; — II Pécs; V. Nagyszeben, Kisdisznód; VII. Pétervárad. (Foudrasi Muls., obliguetpunctata Ross.) ... ... 1. Genei Arag. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. Barnás- vörös, a fej és az előtoron két széles hosszanti sáv sár- gás-fehér vagy szürkés-fehér molyhos szőrökkel fedett. A szárnyfedők erőteljesen pontozottak, a fehér szőrözet az első harmadban sűrűbb, ennélfogva egy elmosódott ha- rántcsik tünik fel. Hossza 85—115 mm. — Előfordul Dél-Európában és a mi faunaterületünkben Dalmácziában ( Trau ree te a ego fol ke I ee VALDE TORO ÉLÉNK SI A sárgafarú pille kártételei, Irta A. Aigner Lajos. Az Ewuproctis (Porthesia) chrysorrhoea L. régtől fogva ismert kártékony lepke, melynek hernyója némely évben Budapest kör- nyékén is nagyobb mennyiségben található, itt azonban, mint sok más helyen is, arra szorítkozik, hogy a szilvafákat letarolja s a termést tönkre teszi. Hogy hazai erdőinkben is okoz olykor érzékeny kárt, arról először Dr. Horváth Géza jelentéseiből") értesültünk, a ki hivatalos adatok alapján mutatta ki, hogy a pille különösen az ország déli megyéiben szokott tömegesen fellépni és nemcsak a gyümölcsösökben, hanem helyenkint az erdőkben is tetemes kárt tesz. Hernyója 1883-ban még fel se tünt, 1386—89-ben azonban többnyire az Ocneria dispar L. társaságában megtámadta ugyan a tölgyeket, de kártételei sehol sem voltak valami nagyok, 1890- ben pedig Pozsega-megyében nagy területen kopaszra rágta a tölgyeseket, Szerém-megyében meg egy 60 éves bükköst egészen letarolt s azután rávetette magát a gyertyánra- és szilre is. A következő években egyre növekedtek kártételei. 1591-ben Arad-megye egész . csálai kerületében fellépett s ezt azzal a megjegyzésse! jelentették, hogy 1881 óta nem lépett fel oly töme- gesen. Krassó-Szörényben a makktermést semmisítette meg S a bükkfát is megtáinadta. Temes-megyében 1700 holdnyi területen jelentkezett, de lényeges kárt nem tett. Szerém-megyében 400 hol- don a makktermést tette tönkre. Pozsega-megyében 12,000 holdon a tölgy és bükkön kívül a kőris- és szilfákat is megtámadta. A következő 1892. évben Bács-Bodrog-megyében 4,600 holdon a cserebogárral együtt 509/0o kárt tett a tölgyállabok évi fatermésében. Szerém-megyében nagy mennyiségben lépett fel s a tölgyben és szilfában nagy kárt tett. Arad- és Temes-megyében szintén a tölgyesekben jelentkezett. Pozsega-megyében pedig a bükk lombját is megrágta. Őszkor azonban már észrevehető volt a gyérülése és 1893-ban már csak elvétve mutatkozott. Hogyha .az 1891-ben Aradon tett észleletet zsinórmértékül veszszük, a sárgafarú pille minden 10—11-ik évben lép fel töme- gesen. Ezzel összhangban áll az, hogy 1902 juliusában nekem is feltünt Háromszék-megyében a lepke nagy sokasága. Szint- úgy Csiki Ernő-nek is, ki 1902-ben Kis-Küküllő-megyében 1) Jelentés 1883, 1886—89 és 1890—983. években felmerült erdei rovarkárokró!. 40 A. Aigner Lajos a lepkének nagy rajait látta és 1904-ben nemcsak ott, hanem Nagy- Küküllő és Alsó-Fehér-megyében, valamint Nagyszeben környékén is nagy mennyiségben figyelte meg a lepkét, mely különösen a nagyszebeni nagy-tér villamos ivlámpái alatt nagy rakásban, sok ezernyi példányban volt látható. Ezeket az adatokat megerősíti Pfundtner Károly") is, a ki a sár- gafarú pillének Nagy-Küküllő-megye medgyesi járásban való kár- tételét tárgyalva megemlíti, hogy 1901 óta évről-évre nagyobb tö- megben mutatkozik, még pedig nemcsak Nagy-Küküllő-megyében, hanem Alsó-Fehér-, Kis-Küküllő-, Maros-Torda- és Szeben-megye területén is. A milliónyi hernyó ellepte a gyümölcsösöket és erdőket egyaránt és nem csak a tölgyet pusztította, hanem megtámadta a szil-, bükk- és gyertyánfát is, sőt még a fűzeket sem kimélte meg, a galagonyva-, kökény- és csipkerózsa bokrokat pedig tel- jesen behálózta fonadéka. A lepkerajok maguk julius elején kü- lönösen az alma-, körte-, és szilvafák körül röpködtek. Legérzékenyebb volt a hernyók garázdálkodása 1904-ben a medgyesi járásban, hol az erdőknek mintegy 360 holdját támadták meg, pedig irtását már az 1901/2. év telén megkezdték, a meny- nyiben a hernyófészkeket az erdőben is lenyesték és felperzselték. Ez a módszer azonban csak; a! fiatal fákon vált : be, annak daczára, hogy a hosszú póznára erősített viharlámpást és a galyazó ollót is alkalmazták. Ennek folytán a Rovartani Állomás tanácsára kisérletet tettek azzal, hogy a hernyókat, ezeknek nagy tömegekben való együtt" tartása által előidézhető megfertőzése útján irtsák. Ezt, költ- séget és fáradságot nem kimélve, a képzelhető legnagyobb gonddal és körültekintéssel vitték véghez; de a fertőző betegségek nem je- lentkeztek s ennélfogva az egész kisérlet eredménytelen maradt. Másként védekeztek a hernyó ellen Észak-Amerikában, a hol körülbelül 10 év előtt honosodott meg és míg 1897-ben csak 158 négyszög mértföldön terjedt el, 1902-ben 1500 négyszög mértföldön jelentkezett. Különösen a körte-, alma- és cseresznyefákban okozott nagy kárt, de megtámadott más fákat és bokrokat is és. még a málnát és szamóczát se kimélte meg. Az állam közegei 1599-ben mintegy félmillió fát vizsgáltak meg, 2500-at permeteztek és körül- belül 900 ezer hernyófészket semmisítettek meg; minden hernyó- fészekben átlag 263 hernyót találtak. A hernyófészkek szedésén kívül jó sikerrel alkalmazták az arzénsavas ólommal (1 font (00 liter vízre) való permetezést. ") Erdészeti Lapok 1904. 12. füzet. Különfélék 41 A védekezésben hathatósan segítkeztek : a Chalcididák, Pimpla tenuicormis, Phoecogenes Hebe és kivált Diglochis ommivora, a da- razsak, az Euphorocera claripenmis nevű Tachinida és a Podisus seriventris nevű Hemiptera, valamint a kakuk és rigó. A lepkéket pusztították még a békák és denevérek, a légykapó és gébics is, különösen pedig az Európából meghonosított veréb. Számos lepke pusztult el a villamos ívlámpákon is. Második ivadékát Észak-Amerikában csak ritkán figyelték meg épen úgy mint hazánkban is. Megfigyelték egyébiránt azt is, hogy a hernyó szőrei közül csak azok az aprók okoznak gyuladást, melyek az 5— 12. testgyűrűn levő szemelcsökön emelkednek s azok is csak az utolsó két vedlés alatt. Különfélék. Kártékony araszoló hernyó. Hazánk minden vidékén, a hol az erdei fenyő (Pinus sylvestris) tenyészik, különösen a Felvidéken, de Budapesten és Isaszeghen is évről-évre elég nagy számban mutat. kozik a Bupalus pimarius L. nevű araszoló lepke, melynek hernyója olykor nagy kárt okoz a fenyvesekben s egyáltalában nincsen ki- zárva annak lehetősége, hogy a közel jövőben nálunk is kárté- konyan fog fellépni. Nehány évvel ezelőtt a Rajna mentén, Mann- heim környékén tömérdek mennyiségben pusztította a fenyőerdőket. A világos vagy sötét zöld színű, három fehér hosszanti sávval dí- szített hernyó nem fogyasztja el az egész fenyőtűt, hanem annak csak oldalrészeit rágja le, s ennélfogva kártétele eleinte fel sem tünik, mert a tűegy ideig még tovább is zöld marad és csak később válik barnássá, szóval a tűk elszáradnak, minek folytán a fa is elpusztul. A veszedelmes rovar irtására még eddig nem találtak megfelelő és olcsó szert. Tettek kisérletet az enyvezéssel, vagyis a fa derekát enyvvel kenték be, de az nem vált be, époly kevéssé használt a hernyók és bábok szedése, a mellett hogy sok költségbe került. Még a legnagyobb eredményt érték el azáltal, hogy a fákat körül ásatták, minek következtében a föld alatt levő hernyókat és bá- bokat megölték. Ez az írtási mód is drágának bizonyult (hektáron- kint 100—120 korona), de azzal az előnynyel jár, hogy az ily- formán trágyázott helyeken utólag buja növényzet mutatkozott. AZ irtásban hathatósan segítettek a hernyó rovar-ellenségei, u. m. a Calathus fulvipes és a Calosoma sycophanta bogárfajok, valamint számos pók. Ezek a hernyót megfogják és kiszívják. Szászor. 49 Különfélék szágban, a hol a hernyó szintén nagy pusztítást vitt véghez, kora tavaszkor tyúkokat és sertéseket hajtottak az illető erdőbe, azok a fák körül levő moha alatt s a talaj felső rétegében levő .her- nyókat és bábokat felkutatták. Hasznos paizstetvek. A paizstetvek általában tenyésztett fáinkra és bokrainkra nézve kártékonyak. Van azonban ezek között is egyne- hány oly faj, mely becses anyagokat szolgáltat az embernek. Ilyen pl. Dél-Európában a Chermes (Lecamum) ilicis L., mely a Ouercus cocci- fera hajtásaiból piros festőanyagot készít, melyet már az ókorban is drá- ga kelmék festésére használtak és mely napjainkban is egyik kiviteli czikkét képezi Görögországnak és Spanyolországnak, mg északi ro- kona, a Margarodes (Porphyropbhora) polonicus L. már alig szerepel a kereskedelemben. Ilyen továbbá a mexikói [Llaveia (Coccus) cach L., mely 1526 óta ismeretes, s finom karminfestéket készítenek be- lőle; a kelet-indiai Tachardia (Coccus) lacca Kerr., mely a Ficus- félék levelein nedvkifolyást idéz elő, mely megsűrűsödve a sellakot és a lakdye név alatt forgalomban levő piros festéket szolgáltatja ; ilyen a Gossyparia (Coccus) mannifera Hardm., melynek szúrására a Tamarix manniferából édes nedv folyik ki, mely a levegőn czu- korrá keményedik és a beduinok táplálékul használják. Vannak végül olyanok is, melyek viaszt készítenek. Ilyen a kelet-ázsiai fajok közül a japáni Ericerus pela Char., melyet legutóbb Sasaki vizsgált behatóbban. Ligustrum ibota, Fraxinus pubinervis s más növényeken él. A májusban letojt, megtermékenyített petékból ju- niusban kelnek ki az apró álczák. Ezek elszélednek a fa ágain s augusztusban a második fejlődési stádiumban megtelepednek, a mikor aztána potruh hátulsó gyűrűinek porusaiból nyúlós, nyálkás folyadékot választanak ki, melynek czédrus-olaj szaga van. Ez megkeményedve az ágakon nagy fehér rétegeket alkot. Ezt össze- gyűitik és gyertyák stb. készítésére használják fel. A pókok ivadékgondozása. Lécaillon A. érdekes megfi- gyeléseket tett a Chiracanthium carnifex nevű pók ivadékgondo- zását illetőleg. Ez a pók Francziaországban igen közönséges a zab- földeken. A nőstény juliusban mintegy galambtojás nagyságú selymes fehér szövedéket készít s azt száraz levelekkel igyekszik ellen- ségei elől elrejteni. A szilárd szövedék egyúttal a pók fészke is, a melybe a nőstény belekültözik, arra a nyílást elzárja és külön re- keszben tojja le mintegy 600 petéjét. A világtól elzárva így örzi két hétig, esetleg tovább is étlen szomjan a petéket tartalmazó szövedéket, míg fiókái ki nem kelnek. A kicsinyek eleinte nyilván a peték anyagából táplálkoznak, mert a fészek még kikelésük után is Irodalom 43 zárva marad nehány napig. Ha ezen idő alatt megsérül a fészek, az anyapók azt gondosan kitatarozza. A szövedék czélja való- színűleg az, hogy a fiatal pókokat a talaj nedvessége és a forró napsugarak, valamint az ellenségek ellen megóvja. Később az anya- állat maga nyitja meg a szövedéket, mire a fiatalok elhagyják a fészket s így alkalmuk nyilik a kalászokon levő kisebb rovarok elfo- gására. Sokkal fontosabbak ezen megfigyeléseknél azok a kisérletek, melyek czélja annak a megállapítása volt, hogy vajjon az anya- állatt öntudatosan cselekszik-e vagy csak ösztönszerűleg, automatice. Lécaillon felmetszett egy-egy szövedéket, kivette belőle a pókot és más szövedékbe helyezte át, melynek lakóját előzőleg eltávolította ; a beléje helyezett pók megmaradt az új fészekben, sőt azt saját- jaként meg is védelmezte. Más nőstény még napok mulva is ráismert eredeti fészkére és minden áron igyekezett abba behatolni. Csak huzamosb idő után szünt meg benne a költési ösztön s akkor a fészek iránt nemérdeklődött többé. Ez a fészekhez való ragaszkodás oly nagy, hogy egvik. nőstény fészkének szétrombolása után, miután az kijavít- hatatlanná váit, nehány napig elült rajta, sőt bánatában ott is pusztult. De ez az ivadékgondozás a faj összességére irányul, nem pedig a saját magzatokra; mert fiókáival egyáltalában nem tö- rődött az anyapók. Viszont fiókái is ép oly kevéssé ragaszkodtak hozzá. Ez megfelel annak a régi tapasztalásnak, hogy a szülők iránt való szeretet, nem velünk született ösztön, hanem csak a tapasztalt gondoskodás folytán keletkezet tulajdonság. Irodalom. LO REVÜSILOM 88: mENéE Pe EME SÍNB TE SNBA ÖLE Sáttatotanyzalámikeke mé (Gate töm go ose tsm E E (Mermandik ZOGÉDOLSEÁGESSÁW Len TEVE 905 E pSZ9 4) Szerző, kinek már több Staphylinida-nem palaearktikus fajainak feldolgozását köszönhetjük, újabban az Omalümi nemzetségbe tar- tozó Olophrum nemet tanulmányozta és vizsgálatainak ered- ményeit tette közzé. A nem általános jellemzése után a 11 pa- laearktikus faj meghatározó kulcsát és az egyes fajok részletes le- írását adja a szerző. A tárgyalt fajok a következők: O. piceum Gyllh. (blattoides Ahr.) caucasicum Fauv., "fuscum Gravh. (latum Makl.), brevicolle Bernh., transversicolle Lutze n. sp. (Tirol), "assi- 44 Irodalom mile Payk., "puncticolle Epph., "boreale Payk., "alpinum Heer. (al- pestre Er.), consimile GyIIh., (minor J. Sahlbg., Himbatum Mákl.) és rotundicolle J. Sahlbg. (comvexicolle Lec.). A csillaggal jelőlt fajok hazankban is előfordulnak. Hazai termőhelyeket csak az egyik fajnál találunk felemlítve és pedig a Dél-Magyarországból le- írt 0. puncticolle Epp.-nel (Fertőtó, Horvátország, Bosznia), mely faj azonkívűl Alsó-Ausztriában (Stockerau), Kis-Ázsiában és Svriá- (Akbes) is előfordul. Csiki Ernő. Cuze G5 Revisromn den spradkaranik ta serte mi AGG dAGti Staphyliniden-Gattung Lathrimaeum Er. (Verhandl. zool.-bot. Ges. Wien. LV, 1905, p. 53—69.) Az előbb ismertetett közleményhez hasonló feldolgozása az Omalum nemzetség egy másik nemének, a Lathrimaeum Er.-nak Ez a nem a paláarktikus és nearktikus régióban fordul elő és előb- biben II fajjal van képviselve. Paláarktikus fajok: L. "melanoce- bhalum Illig. (athrocephalum Heer), hamatum Luze n. sp. (Kau- kázus), tenue Epph,, "uwumcolor Marsh. és ab. diabolicum Luze növ. var. longicorne Kauv., metalhcum Luze n. sp. (Syria), atrocephalum GyIllh. (melanocephalum Marshb., ruficolle Steph., Baudm Kr., cicatrix key, Pawveli Pic), "Ganglbaueri Luze n. sp. (Herkulesfürdő), 9gra- cilicorne Luze n. sp. (Észak-Afrika), fusculum Er. és reflecum Reitt. mely utóbbi részére uj alnem (Prionothorax) felállítása vált szük- ségessé. Megjegyzendő, hogy az O.umicolor új változata (diabo- hcum JT uze) valószinüleg magyarországi, mert Merkl-től származó példány Eppelsheim gyűjteményéből közelebbi termőhely nélkül. Csiki Ermő. Cuze Ge Revisio meder pala ark tis eh enter mkdket St a pinyzismdrerve GC arttsmegi KAetdota SSL e pa META zool,-bot. Ges. Wien. VL. 1905. p.) Előbbiekhez hasonlő feldolgozása az Acidota-nem 6 paláark- ticus fajának : "erenata Fabr. (rufa Gravh., castanea Gravh., sertata Lec.), "eruaentata Mannh. (rufa GyIllh., ferruginea. Boisd., et Lac.), "elandestina Luze n. sp. (Horvátorszag: Sljeme-hegység Zágráb mellett), minuta Luze n. sp. (Görögország), sculpturata Luze n. sp. (Kaukázus) és guadra Zett. és var. major Luze nov. var, (Szibéria : Irkut). Csiki Ernő, "ROVAR TANI LAPOK" XII. Band. 2. Heft. Februar 1905. SSZANDTSSZSESZÍÁUY SzAtneémis ek tre nm lkelbre mnrdre AV aorema und Fliegen. Jeder Coleopterologe kennt jere kleinen gelben Milben (Gamasus), welche an Ateuchus und Necrophorus leben, Sehr nahe zu denselben stehen jene neue ÁArten, welche in jüngster Zeit Oudemans unter dem Namen Greenia Perkinsi und Gree- mia Alfkem beschrieben hat. Dieselben leben auf den Sunda-Inseln an OCoptorthosoma-Arten, u. z. in einer vielleicht gerade zu diesem Zweck eingerichteten Tasche am abdominalen Basalsegment des Wirtthieres. Im Anschluss veröffentlichte A. W. Schulz seine Be- obachtungen über die an Lepidopteren parasitisch lebenden Fliegen. Die winzigen (1, 25 mm.) bráunlichen Fliegen gehören wahrscheinlich zu der Familie der Phoriden. Schulz fand sie bei Belem do Para (Brasilien) in Sunpfgegenden an den Flügeln von Morpho Aciulles L, Helicopis Acis F. und Helicopis Cupido L., an welchen die Fliegen oder deren Larven zwischen den Flügelschuppen förmliche Minen anfer- tigten. Nach der Versicherung eines dortigen Insektenhaándlers findet man bei in Düten aufbewahrten JMvpho Achilles háufig derlei Dipteéren. S. 24. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns 1/. Fortsetzung des einleitenden Theiles. SZO De A. zilahi KISS: Beitrágé znr Kaferiáüna des Komitates Szilágy [1. Fortsetzung der Enumeration. SZKOZNDTE SES Vángel Bé ürage züc Umsekten Hana Kon GTa ezartnsélepidop téren 15 "Die Előrer des Merfassets haben 1901—1904 in allen Landestheilen im Ganzen 4655 Lepi- dopteren gesammelt, Die Enumeration erfolgt -nach dem altern Staudinger"schen System. SZONESGSIkiésDáre (Cetramib ye irdje n Ún ga taste VIII. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der Cerambyciden. Es werden die Gattungen Ezocentrus, Pogonochearus und Deropha behandelt. S. 39. L. v. Aigner-Abafi: Massenhaftes Auftreten von Euwproctis chysorrhvea L Dieser Falter ist auch in Ungarn laángst als arger Schaádling bekannt. Derselbe erscheint jedoch wie alle solche Massenthiere in gewissen Intervallen. So auch hier. 1883 ist die Rkaupe nirgens im Lande aufgefallen, 1886—1389 bemerkte man, dass sie in Gemeinschaft mit Ocneria dispar die Eichen be- fallen hatte, der Schaden aber kein betraáchtiger gewesen ist. Alleinm schon 1890 wurden in einigen südlichen Komitaten die Eichen- und Buchenwalder bedeutend angegriffen und dann auch die Ulmen be- fallen. Noch grösser war der Schaden 1891 ln den meisten süd- lichen Komitaten wurden ca 20000 Morgen Waldes angegriffen, zumeist die Eichelernte vernichtet, aber auch die Buchen, Eschen und Ulmen heimgesucht. Gleich intensiv war der Raupenfass. 1892 und verursachte in manchen Komitaten einen Verlust von 509/0, im Herbst aber zeigte sich eine merkliche Verminderung der KRampen und 1898 zeigten sich diese nur noch spárlich. Aus Arad hatte: man 1891 berichtet, dass die Raupen seit 1881 nicht so massen- haft aufgetreten seien. Nimmt man dies zur Richtschnur, so wáre alle 10—11 Jahre ein Massenfrass von E. crysorrhoca zu erwarten. Dies stimmt ziemlich überein mit neueren Daten. Verfasser beobach- tete namlich 1902 im Komitat Háromszék an der Grenze von Ru- mánien, sowie E. Csiki 1902 und 1904 im Komitate Kis-Küküllö. dasmassenhafte Auftreten des Falters, der auch anderwárts auftrat und. besonders in Nagyszeben unter den elektrlischen Bogenlampen in. grossen Haufen lag. Diese Angaben werden bestátigt von K. Pfundtner, der 1904 berichtet, dass F. chrysorrhoea seit 1901 in Siebenbürgen von Jahr zu Jahr in grösserer Menge auftrete ;. speciell im Komitate Nagy-Küküllő befielen die Raupen alle Obst- und Waldbáume und bedrohten namentlich díe Eichenwálder mít vollstándiger Devastation, trotzdem man die KRanpenester mög- lichst vernichtet hatte. Auf Einrathen der Kgl. Entom. Station ver- suchteman es, durch Zusammenhalten einer grossen Anzahl von Rau- pen"Seuchen unter denseiben hervorzufen, dies wurde mit grösster. Um- sicht ausgeführt, ergab jedoch nicht das gehoffte Resultat. Verfasser führt zum Schluss die Art und Weise an, wie man bei der Vertil- gung der Raupen in N-Amerika vorgegangen sei. j Kleinere Mittheilungen. S. 41. Der Fichtenschüdling Bupalus pimarius L. S. 42. Nützhiehe Schidlüuse. Kurze Schilderung des Nutzens. S. 42. Brutgflege bei den Spinmen, nach Lécaillon. Literatur. S. 43. Publicationen von G. Luz e, besprochen von E. Csiki. e e ur BÓL ae 5 kor .— :" Kviesch .]. A rovarok: világa: 16 ábrával 80. fll. — Kizándulók 5; zsébkönyve.-70 rajzzal, kötve 3. kor. 50 BII. — Dr. Lendl A, Rövid útmutatás" ermészet ajz; gyűjtemények konzerválásához 80 ill. — Dr. Daday ]. Rovar- 1 műszótár "1 kör, 60 NI. — Hoffer, Praxis der Inseéektenkunde. 8 kor. —- Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. : . Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 AIl. gyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill. Adatok Magyaror- ürkész: darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak ánrajza 40 kor. I . . Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és se 2 kör. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon — Aigner-Pável-Unryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — ce, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor ül. — Hofmann, Die Gross- Seclhmetterlinge- Europas 2. Auf. 2000 Ah gi farb. Tafteln 30 kor. Die Raupén der Gross-Schmetterlinge Europas "Abb. aut 50 Taleln 30 kor. Diptera. Tömösváry Ő. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna irC. 4 vo! BO NII. — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 fill. — Beis K. A kis eg ltő; A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, Hemiptera. Dr. Horváth (G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez ülI. A magyarországi Psyllidákról 40 fil. Az Eremocoris-fajok magánrajza. tábl. 60. All. 5, . Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- zági tücsöklélék természetrajza 6 tabl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország zitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. 5 3 — — Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magáurajza val 4 kor. Í raechnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L: Araneae Huncaria tet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a . kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- . természetes; osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország talaunájához. 8 táblával 2 kor. ) . — Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab ado. ő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl., 3 kor. A magyarországi Branchipusn jok " átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Ccatalogus Eindomyvyechidarum. Conseripsit ; Ernestus Csiki. (A Musaco. Nationali Hungarico edítus. Budapestini 1901. Ara 83 korona. SSE művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök. Legközelebb megjelenik sa :; aa 2 a. Vezérfonal a Magyarország, Horvát- és. Szla országok, Dalmáczia, . Bosznia és Herczego területén előforduló bogarak megismerésére IRTA I ös CC EIXSKE ER NO nemzeti muzeumi I. oszt. segédőr. ] x A három kötetes munka első köteté a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat . Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorni kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harm dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora é Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni 3 ! A munka 5 íves füzetekben fog megjele egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 3 i korona. 3 Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Bu pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. 3 IGC AzÉS xz 0 CANEOZOTT EME ÁZAT ZTE SES EKE OK ET ZEN TBI TET E ő Scbmid! Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-