Be HE Ha HEHE BEE UK a. ea oka eZa ee elo ga SEGÉSÉ S isesetsetsetszés ts zészés tés ÉS? setsetsetsetse j sz 4 füzetet ak : kötet. 1905. Április 4. füzet. le ela tk Ent. Sor. Wash. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT Egg különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. Al A ete megl Tt kave 4 2 7 sb sző A a at Eg SET kb a 9. (4 fe é 5 s v f vazt dal see e z d e e LA a XX ———— DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL k- éz sört ps 7 21 agz o agz ag ös zés a És Ja 54 DR- ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR MBE g KA 44 dá p.hv 7 kget E bg KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ; si HJA ZA Eva SZERKESZTIK 18 2.6 € a ] ő ; ; Öö B Érás A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNO. j e De a — 5 : sk LB sáv Sv 4 a 7 44v wvyo 49 be ar We k4 BUDAPEST, 1905. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I. MOLNÁR-UTCZA 24. ött 1 A 9gOÖYODGDYJA YE 252 Sás K EFK £ fs SRE. sk vis sie út sie st Sk T 47 Sá 4 di 53 . Megjelenik minden hónap 0ize napján, julius és FÁREAKÁL havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. -n MOTAS Lt ORAL "Tadom. Biró Lajos: Rovarrostálás Uj-Guineában III. JINÓZESISÁBBOR Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. Le doptera III. Szét VHS ELS ZENO SEL v A. Aigner Lajos : "Mégyarokszát pillangói Tv AE Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bOGAT faunájához mI Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XX. sEzülbbi és ést Zilahi Kiss Endre dr.: Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban Különfélék. A AGTACHATA HO TISEHÁNOL E Út 5 ESLTRÉ KT e ANN ARO CÉL, EGYET VAJ KAS E pttra ton ANN TÜRK Stt NÉV la Oszt KÜ e elenk ÁE TZle s LZERNÁSSÁN JEGET MŰLLZEÜLTTNÓ Ír staret KEST EL AAS SA vot LAK VÉRE A ZENENÉ " Entömologúsok "általános MéVjJegyzeke "leeső s átkánt att ZATA MOLYKAGTÁSA 14 ik Ez o EZ EAHHG E NEL AT rég TE NUR HELO EÁÉLÉSS ELTÉRÉS Irodalom : Reiter E., Bestimmungs-Tábelle des Tenebrioniden-Unterfa- milen. Ismertett Csikél Bmő s vénér ab dát TB Müller J. dr. Beschreibungen neuer dalmatinischer Koleop- : téren. ismerteti. GSteiz KÜ sas dá Mezdt kt ételed téteses alk őotaláthágta A ést isa SEAN ANENENÁTÓKARKÁTYA MKSDAT tn utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen 1 lát. A budapesti entomologusok minden énéeken este a m féle vendéglőben (Kerepesi- út 44.) találkoznak. IKedvezmény. 83 Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 19043 94.) czímzendők. Rovarrostálás UJ-Guineában. Irta Biró Lajos nr. Skorptó-féie nem igen van olyan kicsi, hogy azt rostával kelljen gyűjteni, így legfeljebb néha kerül bele valamelyik nagyon fiatal példány. Új-Guineában különben sincsenek óriási nagy Buthus- félék, csak olyan nagyságú valódi skorpiók, mint a magyarországiak. Az újguineaiak se nem sokfélék, se nem számosak. Nagytermetű Telyphonus is ritkán fordul elő, korhadt fatörzs alatt, mindössze háromszor találtam három különböző vidéken. Annál inkább meg- örültem egy kis állatkának, melyből az elsőt 1901. május 28-án találtam s ott helyben Soltfuga-nak tartottam, erről pedig tudtam, hogy teljesen ismeretlen az ausztraliai regióból. Csalatkoztam ugyan, mert azóta rájöttem, hogy ez a Ceylon szigetéről ismert s ott is ritka Schzonolus crassicaudatus, vagy hozzá nagyon hasonló új faj, de még most se sajnálom a fáradságot, hogy hasonló termé- szetű helyeken, sötét sűrű erdőben, korhadt fákat rostálgatva, végre aug. 2-án megkerítettem második példányát is. A tropikus vidékeket lakó Taranlulida szintén ritkán akad rostába, mert . inkább fatörzseken és kéreg alatt él, honnan szedtem is. Annál alkalmasabb, sőt nélkülözhetlen gyűjtési mód a rostálás, akár csak nálunk, a Pseudoskorpiók gyűjtésére. Egyéb rovarhoz képest aránylag sok kerül elő a rostából, a mi abból is kitünik, hogy alig hiszem hogy hiányozzék egy is az 1000-ből abban a kis üvegcsében, a melybe az 1901. julius havi rostálásomból kikerült álskorpiókat szedtem. Azt hiszem azonban, hogy a fajok száma nem igen lesz változatos, talán egy fekete fejű és fekete ollós fajon kivül mind meg is lesz azok között, a miket gyűjtésem fel- dolgozásában Uj-Guineából eddig ismerünk. Úgy alakjával, rend- kívüli picziségével és feltünő serény futásával kiválik közülök a Chthomus Wlassicsi, a mely épen nem is ritka; egy külön üve- gecskébe összeszedtem belőle juliusi rostálásaim folyamán vagy száz darabot. - Rovartani Lapok. XII. 1905. április. 68 Biró Lajos. [d Epen úgy, mint idehaza, feltünő sok a rostált gazban az Acarida, avval a különbséggel, hogy Uj-Guineában rendesen ott találjuk a Trombidium piros színű atkákat is. Egy havi rostálá- somról vezetett naplóm szerint átlag 15 darab került ki egy rostá- lásból, de szó sincs róla, hogy atáblázatomba felvett szám azt mutassa, hogy nem lett volna több is, ha mind kifogni akartuk volna. Gyűjtés közben az apróbb termetűeket külön szedtem. Osztályozáskor nagyon figyelmesen kellett elbánni velök, mert sok közte az olyan piczi atkaalak, melyeknek a nagyságát csak a milliméter tört részeivel lehet kifejezni. Nehány napig használatba vettem egy saját-szerkesztette bogárfuttatót, evvel fáradság nélkül nagyobb számban kaptam meg a mikroskopikus kicsiségű at- kákat is. Atkák után nem is kell sokszor rostálni se, a nélkül is szed- heti akaratlanul is mindenki, a ki a sűrűségben megfordul, gyűl az magától is, a lábaszárára. Minden Uj-Guineában lakó európainak réme a , Buschmukesz", mert rövid séta után erős viszketegséget kap a bokáján, a térdén, sőt . . sőt . .. hogy is mondjam? egyebütt is. Minél jobban vakarja, annál jobban viszket, úgy hogy sok türelmetlen ember gonosz sebeket kapar magáu ; hallottam olyan esetről is, hogy ilyen elmérgesedett seb miatt a lábat amputálni kellett Az atka támadását fehérbőrű emberen bolhacsípéshez hasonló udvaros kis vörös folt jelzi, közepén puszta szemmel alig látható piczi vérpiros pont : maga az állatka, mely a felbőr legfelsőbb rétege alatt húzódott meg. A sötétbőrű pápuán nem látszik a bőrön udvaros folt, de gyakorlott szem ott is könnyen meglátja a sötét alapon pirosló állatkát. Az én apró rovarokhoz szokott szemein mindíg és azonnal . meglátta a busmukeszt, sőt alig volt benszülött is, a ki nem ismerte volna, de sajátságos, hogv európai ember, még a legtöbb orvos is, csak akkor vette észre, ha nagyitó üveggel megmutattam ; azt is furcsának találtam, s csakis a megfigyelésben való járatlanság- nak róhatom fel, hogy egynek se jutott eszébe akár csak kézi nagyítóval is ránézni, míg én meg nem mutattam, pedig soknak ott volt a zsebében a nagyitó. Eszembe jut róla a fillokszera fel- fedezésének története, pedig az még a busmukesznél is nagyobb; Francziaországnak egész hegyvídékét tette már tönkre, egész sereg bizottság vizsgálta a baj okát, még a bacillusokat is gyanuba fogták, mégis csak a rovarász Planchon látta meg, hogy rovar ül a gyöke- reken. Sőt hogy példáért ne menjek a szomszédba, azt a furcsa- ságot is felemlíthetem, hogy a szárnyas fillokszerát nálunk is egy figyelmes parasztgazda, a peéri albíró fedezte fel elsőnek. Uj- Rovarrostálás Uj-Gnineában. 69 Guineában is sok tudós vakargatta a busmukeszt. de természetben még se látta soha, annál kevésbbé hozott belőle. Pedíg van elég, a mi abból is kitünik, hogy a Hermita-szigeteken alig egy órai séta után 62 darabot szedtem gyűjtőüvegembe lábszáraimról, csupán hozzáférhető helyekről. A legtöbb európai fürdés útján akar megszabadulni a réácsi- peszkedő busmukesztől, de hiába mossa, szappanozza, spongyázza, akkor már biztos helyen ül a felbőr alatt, azt onnan víz le nem viszi. Ellenben biztosan elpusztítja akármi zsír vagy olajféle, ha avval bekeni a lábat. fHurópai ember még legszívesebben használta a perui balzsamot, már talán csak azért is, mert erős szaga miatt könnyebben hitt orvosi hatásában s nem féltette ruháját annyira a zsirosodástól. A ki ilyen módon el nem pusztította a busmukeszt, annak a lábain másnapra apró pattanások nőttek a piros folt helyén, köze- pén kis gombostűfejnyi gennyedéssel, növekedő fájdalmas viszketés kiséretében. Csak a ki ezeket elkaparta, kapott sebet a helyébe, egyébként elmult magában rövid időn, a jóllakott állatka ott ma- radt és elpusztult a később képződő piczi sebes varban. Azokhoz az ú. n. klimatikus kelésekhez, a mik a benszülötteken oly gya- koriak, s a melyeknek a helyéből magam is szép gyűjteményt aoztam emlékül, ezeknek az állatkáknak semmi közük. Sokszor kipróbáltam magamon, a busmukeszeket el nem pusztítottam, ne- hány napi kellemetlen viszketés után minden nyomuk s. ma- gától, egyből se fejlődött ú. n. klimatikus kelés. Az én gyengén nagyító mikroskopommal ezeket a busmuke- szeket mindig hatlábúaknak, tehát lárváknak néztem. Ez is az általános felfogás, a hol csak az irodalomban ezekről: van szó, mindig atkalárvákról írnak. Azonban egy alkalommal, mikor egy praeparált darabot megnéztem az Uj-Guineában időző hírneves bak- teriologusnak, dr. Noch Róbertnek az erős mikroskopján, úgy láttam, hogy 8 lába van, tehát kifejlett Acarida, csakhogy a két első lábát néztem én is, más is, palpusoknak. Különben nemsokára részletesebb vizsgálat alá veszem, úgy is van belőle borszeszben különtéve kellő mennyiségű anyagom. Egyéb atkafélémet Canestrini paduai egyetemi tanár kezdte feldolgozni, de igazi gyászunkra e jeles szakember kora halálával a munka félbeszakadt s így még nagyon sok anyag vár feldolgo- zásra. Canestrini a Természetrajzi Füzetekben megjelent három közleményében §0 újguineai Acarida-fajról ad számot, ebből 63 új faj került ki gyűjtésemből. Utolsó közleményében mint jellemző tanul- 70 Biró Lajos ságot, a következő négy tételt állítja fel: 1. hogy némely újguineai atkafaj elterjedése oly nagy, hogy egyaránt feltalálható Európában, Amerikában és a maláj szigetségben is; 2. hogy némely újguineai alak annyira különböző az eddig ismertektől, hogy új családokat lehetne részükre felállítani; 3. hogy a tőle leírott új nemek nem különböznek kevésbbé az európaiaktól, mint ezek egymástól ; 4. hogy Uj-Guinea faunája rendkívül gazdag új alakokban, gyakran igen feltünő különlegességekben. Myriopodák közül a rostában túlnyomók voltak a Geophilus formák ; nagyobbára apró alakok, de azt hiszem, azért nagy részük ivarérett. Némelyiknél csak a fej, másnál a test jó része fekete, jeléül, hogy fajváltozatosság van köztük. Scolopendra-formák aránylag ritkábbak voltak, ezek közül is a Cryptops-alakok kerül- tek elő gyakrabban, valódi Scolopendra a rostált anyagban alig akadt. Lithobius-féle természetesen nem is akadhatott bele, mert ezek még Ázsiában elérik földrajzi elterjedésük határát. Polydes- mus-félékből piczike alakokhoz segít a rosta, egy részük fehér, rózsaszínű, vagy sötét ibolya, ritkán feketés-karna; lehet, hogy ezek is ivarérett törpe fajok, de ezt majd csak az anyag feldol- gozója fogja eldönteni. Külön üvegecskébe meglehetős számú gyűlt egy tejfehér Scolopendrella-fajból, de azért nem kell azt kö- vetkeztetni belőle, hogy gyakori, mert csak egyenként kerültek elő sötétes helyekről, földből és korhadt fából. Sok keresés után tudtam ráakadni a második példány Polyxenus-ra is, melyből he- tekkel azelőtt találtam meg az elsőt. Pauropus-félét a legnagyobb figyelemmel se tudtam rostálás útján se felfedezni, pedig ugyancsak nagyon kerestem. Úgyszintén nyomát se találtam semmiféle Glo- meris-nek, ha csak egy még meg nem vizsgált piczi alak nem bizonyul a Gervaista-nem fajtájának. Az Isopodák azonban Uj-Guineában se hiányoznak, s bár meglehetős egyöntetűség van köztük, úgy 5-6 féle alak tünt fel belőlük. Nagyobb tigyelemmel csak egy alakra vadásztam, egy gombostűfejnyi piczi varcsokos hátúra, mely zavartatva zárt gömbre húzta magát össze; meglehetősen ritka és igen nehezen tünik szembe. Csigák gyűjtésére Uj-Guineában nem érdemes használni a rostát; napokon át rostálva is alig lehetett benne találni effélét. Van azonban mégis egy igen különös alakú apró csigám, . melyet rostával tudtam csak nehány példányban megszerezni. Látnivaló ebből a helyszínén készült jegyzetek szerint való rövid felsorolásból, hogy Uj-Guineában s talán más hasonló ned- Adatok Magyarország-rovarfaunájához. gal ves trópusi vidéken is, a rovarrosta nem az a változatos és gazdag gyűjtést biztosító szerszám, mint Európában. De a tüzetes zoologiai kutatáshoz mégis nélkülözhetetlen, mert egész sereg olyan apró rovar és más alsóbb rendű állat él a rejtett helyeken itt is, olyan körülmények közt, hogy más gyűjtésmód mellett csak ritka vélet- len juttatná a zoologus kezébe, s e nélkül aligha volna lehetséges bármely vidék faunájának tervszerű és következetes tanulmányozása. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera III. Sphinges. Acherontta AÁtropos L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Szintye ; — II. Perkáta, Keszthely ; — III. Margitfalu, Dobsina, Li- pótvár ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin, Bégaszentgyörgy. Séhinx Conmvoluuli L. I, Budapest, Kecskemét, Szintye ; — II. Per- káta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Dobsina, Margitfalu ; — V. Maros- kecze ; — VI. Nagybecskerek, Baja, Apatin, Karánsebes ; — VIII. Fiume, Castel Muschio (Veglia sziget), Cirkvenicza. — Ligustri L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye; — II. B.-Füred, Csák- tornya ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. Detdephila Gali Rott. III: Margitfalu ; — VI. Baja. — Euphor- biae L. I. Budapest, Dánospuszta, Csongrád, Szintye, Hatvan ; — II. Perkáta, Keszthely ; — III. Lipótvár, Dobsina; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin, Szabadka. — livornica Esp. II. Perkáta. — Elpenor L. I. Budapest, Hatvan, Szintye, Csongrád, Kecskemét, Dáncspuszta ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Dobsina, Putnok ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — VIII. Fiúme. — porcellus L. 1. Szintye ; — V. Szováta, Maroskecze ; : — VI. Apatin; — VIII. Fiume. — Merti L. II. Perkáta. Smerinthus Tiliae L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Margitfalu, Selmeczbánya; — VI. Maroskecze. — ocellata L. SsSüdapest I Eerkátas — MIS Páltalu s: Margitfalu. — Bopuli CL. 1. Budapest, Hatvan, Kecskemét; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. 72 Vángel Jenő dr. Macroglossa stellatarum L. I. Budapest, Kecskemét, Dános- puszta, Félegyháza, Szimtyes — 1 Perkata, " Köszeg, Komlódí ás III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina, Leibicz ; — V. Szováta, Maroskecze, Predeál, Bálványosfürdő, Ko- vászna ; — VI. Zenta, Apatin, Baja, Nagybecskerek, Zsombolya, Karánsebes ; — VIII. Fiume. — bompbyliformis O. III. Helpa. — fuaformis L. II. Visegrád. Sciapteron tabaniforme Rtt. III. Margitfalu Trochilium apiforme CI. I. Budapest ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu. — ab. tenebrioniforme Esp. I. Budapest. Sesia tipuhformis CI. I. Budapest ; — II. Perkáta. Bembecia hylaeiformis Lasp. I. Budapest, Szintye. Thyris fenestrella Sc. II. Perkáta ; — — VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). Ino ampelophaga Bayl. II. Perkáta. — statices L. I. Szintye ; "7 [6 Berkata Kömlőds sz NE Tpotvar, Paltatú Marsgittalú sseáve Maroskecze, Szováta. Zygaena " Pilosellae Esp. I. Budapest, Szintye. ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — IV. Felsőbányav; — V. Maroskecze, Szováta; — Zenta, Apatin. — Brizae Esp. I. Szintye. — Scabiosae Schey. I. Dánospuszta, Félegyháza, Csongrád, Szintyes; 7 II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pállalas; — . V..SZovátas — VI. Baja, Apatin, Zenta. , — dAechitleae Esp. MIT. Pálfalússemézge bellis Hb... JI. Margitfalu; — VI. Apatin. e- J9afoli Esp. AÓEMEES gitfalu, Pálfalu. — Lonicerae Esp. !. Hatvan, Szintye; — II. Perkáta ; — Ih. Lipótvár, Pálfalu, Putnok, Dobsina, Margitfalu; — IV. Felső- bánya; — V. Maróskecze, Szováta; VI. Zenta, Apatin, Zsombolya. — Fihpendulae L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecskemét ; — II. Perkáta, Köszeg ; "— III. Pálfalu, Miargitfalu, Putnok, Dobsínas Lipótvár ; -—: V. Maroskecze, Szováta ; 7" VI. Zenta, Baja. — dages hcae 05 1. Szintyes sa VI. Apatim. a, Ephialtes MI. ESZAnbyettse ab. Trigonillae Esp. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — VI. Baja, Apatin. — ab. Medusa Pall. I. Budapest, Szintye. — carmohca Se. 1. Szintye ; 5 II. Berkáta, Kömlőd. "KöSZeB Syntomis Phegea L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit- falu, Putnok, Dobsina ; — ; V. Maroskeeze, Szováta ; 7 VI. "SZentes Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja. Naciia ancitta L. T, . Szintyes 7 1. Perkátas "7 III Mipolyaró Bombyces, Hylophila bicolorana Fssl. I. Szintye, Adatok Magyarország-rovarfaunájához 73 Setina irrorvella Cl. II. Perkáta, Visegrád ; — "III. Pálfalu. — mesomella L. I. Szintye. Lithosia griseola Hb. I. Szintye. — Mutarella L. III. Lipótvár. Gnobhria guadra L. I. Szintye; — III. Lipótvár, Pálfalu, Mar- ajtalu ; —— 14, (Bánfa.; — .V.:szovátar; sz.Mhuápatin; Deiopeia fulchella L. I. Szintye. Eucheha facobaeae L. I. Szent-Endre. Nemeophla russula L. I. Szintye; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Leibicz, Dobsina ; — VI. Apatin. — Plantaginis L. III. Pálfalu. Callimorpha. dominula L. III. Pálfalu, Helpa, Margitfalu, Sel- meczbánya. — Hera L. I. Budapest, "Szintye; —- II. Perkáta, Kő- szeg; — III. Lipótvár, Margitfalú, Pálfalu; — IV. Kassa; -— V. Maroskecze ; — VI. Apatim. Pleretes matronula L. III. Margitfalu. Archa Caja L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pál- falu, Leibicz, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta, Ko- vászna; — VI. Zsombolya, Karánsebes, Apaátin, Zenta, Baja; — VIII. Fiume. — villiíca L. IT. Budapest, Szintye; — III. Selmecz- bánya. —— //ebe L. I. Búdapest; — AM. Lipótvár; "— VI. Resicza. — aulica L. I. Budapest; — II. Visegrád. — maculosa Gern. II. Kőszeg. Spilosoma fuliginosa L. I. Budapest; — II. Perkáta; — III. JÉlBőtváG eMaroittalú s; 5" Vis Résicza.1— Üucnjera Eisp. 15 T.Bálint, Szintye:; — II. Kőszeg; — III. Margitfalu. — mendica CI. I. Buda- pest; — II. Perkáta. — Iubricipeda Esp. I. Budapest; — III. Li- pótvár, Margitfalu, Pálfalu. — menthastri Esp. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta; — Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Apatin. Hepialus Humuh L. III. Pálfalu ; — V. Fogarasi havasok. — sylvinus L. III. Pálfalu, Margitfalu; — V. Fogarasi havasok, Re- sicza. — lupulmus L. III. Margitfalu, Leibicz, Dobsina. Cossus cossus L I. Budapest, Szintye, Hatvan, Félegyháza ; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg ; — III. Léva, Selmeczbánya, Dob- sina, Putnok; — VI. Zenta, Apatin, Baja. Zeuzera Pyrina L. I. Budapest, Kecskemét; — II. Perkáta, Kőszeg; — VI Apatin. Endagria ulula Bkh. II. Kőszeg. Psyche unicolor Hfn. I. Budapest. — flumifera O. I. Budapest. Fumea nitidella Hofm. I. Budapest. 74 Vángel Jenő dr. Penthophora morio L I. Budapest, — II. Visegrád, Perkáta ; SAV: NÁTOMSZEK: Orgyia gonostigma F. III. Margitfalu. — antigua L. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Lipótvár. Dasychira pudibunda L. I. Szintye ; — III. Margitfalu. Leucoma salicis L. I. : Budapest, Kecskemét, Dánospuszta, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Margitfaiu, Dob- sina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. Porthesta chrysorrhoea TC. T Szintyes — II. Perkáta SSüHe Pálfatu; Lipótvár, Leibicz, Margitfalu; — WV. Maroskecze; :— VI. Apatin, Zenta. — similis Fssl. I. Szintye. Psilura monacha L. I. Szintye. Ocneria disfar L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Dobsina ; — VI Zsombolya,"aApatint Bombyaz crvataegi L. III. Margitfalu. — neustria L. I. Szintye ; "7 I. Berkátas — III. Iipótvár, Pálfalu, Margitfaluj s MSEMATOSE kecze. — lanestris L. III. Dobsina; — V. Maroskesze. — Trifolii Esp. II. Kőszég; — III. Margitfalu. — Ouercus L. II. Nagykanizsa. majus a Budapesto— , II6Marsítfal: Crateronyxz Taraxaci Esp. III. Margitfalu. Lasiocampa Pruni L. VI. Apatin. — guercifolia L. I. Buda- pest, "Szintye ; — II. B. Boglár, Perkáta; — V: Háromszék : üszatávak Apatin. Endromis ucrsicolora L. III. Margitfalu. Saturma Pyri Schiff. I. Budapest, Szintye; — II. Perkáta, Kőszeg ; — Ül Cipotvár, Dobsina, Putnok: — V: iMaroskecze stk VI. Apatin, Zenta. — Spini Schiff. I. Szent-Endre. — pavonia L. III. Lipótvár, Dobsina. Aglia tau L. II. Visegrád ; III. Margitfalu, Cilix glaucata Sc. V. Maroskecze. Harpyia bifida Hb. Il, Budapest ; — III. Margitfalu. — vinula CSI öBúdapest Uropus Ulmi Schiff. I. Budapest ; — II. Visegrád. Lophopteryxz camelina L, I. Szintye. Pterestoma palpina L. I. Budapest; — III. Margitfalu. Cnethocampa processionea L. V. Maroskecze. Phalera bucephala L. I. Budapest ; — III. Pálfalu. Pygaera curtula L. II. Perkáta; — III. Lipótvár. — pigra Hfn. I. Budapest, Szintye ; — III. Dobsina; — V. Maroskecze, —i 91 Magyarország pillangói. Irta A. Aigner Lajos. IV. 2. Papilio Alexanor Esp.!) Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen. Suppl. tab. 110. Fig. 1. (1805). — Pohdamas Prünner, Lepidoptera Pede- montana 69. (1798) A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárnyon a fekete tő és szegély közt 2 hosszú s ezek közt 2 rövid fekete harántsáv fut le; a hosszabbak egyike, a szegély előtt, széles és kékkel be- hintett, úgy hogy oszlottnak látszik, a belső szegélyig húzódik, szintúgy mint a tő felől levő, mely az alsó szárnyon folytatódván, a középsejtet átszeli s a fekete belső szegélylyel egyesül, de a szem- foltot el nem éri. A szemfölt kicsiny barnásvörös, kék és fekete hátárolja. A fogazott alsó szárny meglehetős hosszú farkszerű nyujtványban végződik, széle fekete. Mögötte a felső szárny külső sávjának folytatásaként széles, közepén kékkel behintett fekete sáv húzódik a szemig. A középsejtet erős fekete folt zárja le. A csáp bunkója fekete, hegye sárga. A test fölül fekete. Nagysága 60—70 mm. A magyar korona területén csupán Dalmácziában fordul elő májustól juliusig. Az idevaló példányok megközelítik a görögor- szágiakat, melyek a francziaországiaknál nagyobbak, sávjaik is szé- lesebbek. Hernyója fehéres zöld, minden gyűrűt fekete és sárga. pettyek tarkáznak ; 40—42 mm. hosszú, augusztusban él Seseli dioicum- és montanumon. Bábja szürke, fölül valamivel sötétebb. Előfordul még: Görög- és Olaszországban, déli Francziaországban, Kis-Ázsiában és Perzsiában. 3. Papilio Machaon L.) Linné, Systema Naturae Ed. X. p. 462. (1758): Esper, Die Sehmetterlinge; in rAbbild.. I. tab. 4. Fig.. A4(U4779- A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárny töve szélesen fekete, sárga behintéssel, az elülső szegélyen 3 sávszerű fekete folt van, melyek a széles fekete ereket érintik, a tő felől álló alatt kis fekete petty van, a fekete szegély mögött széles fekete sáv, mely belül sárga behintésű, és az alsó szárnyon folytatódva, sárga 1) Alexanor: görög hős neve. 2) Machaon : Asklepios fia, Podalirius testvére. 76 A. Aigner Lajos félholdacskák sorát zárja körül ; az alsó szárnyon ez a sáv szélesebb, kékkel kitöltött, a szemfoltig ér; a nagy vörös és barna szemfoltot befelé részben kék és feketeszín veszi körül; az alsó szárny fark- szerű nyújtványban végződik. A csáp bunkója és a test felülete fekete. Egész Magyarországon található, Budapesten április 8-tól május 29-ig, junius 10-től julius 28-ig és augusztus 11—27-ig, de nem oly gyakori mint a P. Podalirius, Nagyságra, színezetre és rajzolatra nézve igen változó. Hazai példányaink átlag 65—75 mm. szélesek, de találkozik példány, mely csak 60, és viszont olyan is, mely a 92 mm -t is megüti. Az első ivadék rendszerint halvány kénsárga, a II. általában sötétebb, vöröses sárga, de akad az előbbi közt sötétebb, zz utóbbi közt világosabb színű példány is. A II. ivadék felső szárnyán a fe- kete szegélyvonal az erek mentén a rojtba belenyúlik, miáltal az némileg hullámos lefutásuvá válik; az I. ivadéknál ez a hullámos rajz gyakran hiányzik, úgy hogy a szegélyvonal egészen egyenes Jefutású s a rojt alig vehető észre. Egy rendkívül negy példányon (Aradról) az alsó szárny kék sávja igen széles s a fekete erek által alig megszakított, a rendesnél világosabb kék. Az eltérő példányok közül legfeltünőbb az élénk okersárga színű var. aurantiaca Spr.1) Szemfoltja, a typus szerint a törzs- alaknál kisebb, olykor homályosabb is. Az előttem levő 3 példányon (Arad-, Zala- és Hunyad megyéből) a szem sem nem kisebb, sem nem homályosabb mint a szabályos példányokon, melyeknek szeme szintén hol kisebb és sötétebb, hol nagyobb és világosabb ; fehér rajza azonban a sötét alapszínből igen élénken kiri. Ezt a fajvál- tozatot nyáron Budapesten is fogták. Határozottan kisebb a szeme az ab. Drusus-nak!), melyet Fuchs a II, ivadék nősténye után állított fel, és mely a törzs- alaktól csak potrohának sekkal keskenyebb fekete hosszanti sávja révén különbözik A törzsalakhoz úgy viszonylik, mint a Zanclaeus a Podalirius-hoz. Ez Budapesten a hímen is előfordul. Az ab. Sphyrus Hb.?) (a typus szerint) a törzsfajnál kisebb (54—60 mra.), rajzolata erősebb sávjai szélesebbek, farka rövidebb, felső szárnyának szegély sávja széles fekete, az alsó szárny sötét sávjában sok a kék szín. Ily példányt Tomala Nándor fogott tavaszkor Budapesten. 1 A narancsszínű. 1) Drusus, római hadvezér. 2) Sphyrus : fecskefaj. ag Magyarország pillangói Az ab. bimaculata Eim.!) a törzsalaktól csak abban külön- bözik, hogy a felső szárny csúcsán levő fekete petty alatt má- sodik kisebb petty (olykor csak pont) is mutatkozik. Egy-egy pél- dányát fogták Aradon és Eperjesen. Ennek ellentéte az ab. im- maculata Schulz.?) melynél mind a két petty hiányzik. Ezt egy- egy példányban Eperjesen és Pujon (Hunyad megye) fogták. Az ab. rubromaculatus i. 1.?) alsó szárnyán szabálytalan vörös toltok mutatkoznak. Ilyent többször fogtak Budapest környékén. Ezekhez sorakozik az ab. tenuivittata,) melyet legújabban Spengel állított fel (Z001. Jahrb XII. 364) ; submarginalis sávja a rendesnél jóval keskenyebb, miáltal az alsó szárny szegélybeli holdjai te- temesen megnagyobbodnak. Egybevágó hím példány Budapesten bábból kelt ki nálam. Az Alpescken 1700 m. magasságig röpül, a Himalaján 3000 m.-ig. Petéjét, mely gömbalakú, szürkés-fehér színű, egyenkint, de egymáshoz közel álló növényekre rakja le. Hernyója rendszerint két ivadékban fordul elő: az egyik május végétől junius végéig, a másik julius közepétől augusztus végéig, szórványosan III. ivadék is fellép szeptember közepétől végéig, sőt kivételesen egy ízben november elején is találtam. 45—48 mm. hosszú. Tápláló növényei: Pimpinella saxifraga és magna (pimpinella), Daucus carota (murok) Anethum graveolens (kapor), Foeniculum officinale (harmatkása), Heracleum spondylium (tápsir), Ruta graveolens (ruta), Peuce- danum oreoselinum és chabrei (kocsord), Apium graveolens (zeller) Carum carvi (kömény), Angelica sylvestris (angyélika), Fragaria vesca (szamócza) és kivételesen Dictamus albus (ezerjófű) és Pet- roselium sativum (petrezselem). A hernyó színezése, a fekete ha- rántsávok megszélesbedése folytán változó ; igen ritka az egészen fekete, minőt Tomala Nándor 1898-ban kettőt talált, mely szabályos lepkét adott. Kifejlődve 4—45 cm. hosszú. Változatosabb a báb színezése. Az I. ivadéké sárgás zöld vagy világos zöld ; belőle lesz a sötétebb színü tőrzsalak, valmint az ab- aurantiaca és Drusus. A II. (és III.) ivadéknak kitelelő bábja el- lenben egyszínű világosbarna vagy fekete hát- és oldalsávokkal, többnyire azonban sötétebb barna ugyan oly rajzzal, mely olykor az alapszínt csaknem teljesen elnyemja. 1) A kétfoltú. 2) A foltatlan. 3) vörös foltu. 1 A keskeny sávú. 18 Dr. Zilam Kiss Endre Parasiítái: Eusathina larvarum L., Tachina pafilionis Brisch- ke, Euptogona setifacies Rdi. és Peleteria tesselata F. Diptera- fajok ; Pteromalus eminens Först. Chalcidida és Psilomastax lapi- dator WFabr. lchneumonida-faj. Az utóbbi különösen elkeseredett ellensége; midőn a bábozodó hernyó bőrét leveti s a báb még egészen puha, a fürkész még a tenyésző házikón levő hálószövetet is átrágja, és petéit úgy rakja le a bábba. A darázs kikeléskor mindig a szárnyak hüvelyét fúrja át. Elterjedési köre: A kanári szigetektől Japánig (1—1509) és Lapphontól Afrikáig, indiáig (68—259), sőt Észak-Amerikáig is. Adatok Szilágy megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. 144 Dermestes Frischi Kug. Hadad, Zilah; lanzarius III. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; — undulatus Brahm. Hadad ; — lardarius TZálaha Hadad Tasnádő Sz. (Csele Attagenus Schafferi Hbst. Hadad; — mpiceus Ol. Zilah, Ha- dad, Uasmaáad, "Peér, Bogdánd: — pellto, IE. szála, Hadad s basnaas Anthrenus pimpinellae F. Hadad ; — scrophulariae L. Hadad. Orpmilus niger Rossi. Hadad. § Syncalypta spinosa Rossi. Tasnád. Seminolus luniger Germ. Hadad; — pilula L. Zilah, Peér, ilasnád me ascvatis ass adadó Cistela sericea Forst. T. Szántó. Platysoma compressum Hbst. Hadad, Zilah. Hister inaegualhis OI. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; —. 4-macu- latus L. Zilah, Tasnád, Peér ; — cadaverinus Hoffm. Zilah, Ha- dad, M. Goroszló ; succicola Vhoms. Hadad: "— " 4-notatus a Setisas Zalán — úuncimatus Ül zilahy kladad: Paromalus flavicormis Hbst. Peér, Tasnád, Szakácsi. Saprinus nitidulus Payk. Hadad, Zilah, Tasnád ; — amoenus Er. Hadad. Platycerus cervus L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; v. capre- olus Fuessl. Zilah, Hadad. Dorcus parallelepipedus L. Hadad, Zilah, Tasnád, M. Goroszló Systenocerus caraboides L. Zilah, Pele. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 79 Aesalus scarabaeoides Sz. Hadad. Gymnopleurus cantharus Er. Hadad, Tasnád. Copris lunaris L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér, — v. cornmicu- latus Muls. Hadad. Onthophagus Amwyntas Oi. Tasnád, M. Goroszló ; — taurus schreb. Hadad; Zilah, Sz. Cseh. Tasnád; verticicormis Laich. Ha- dad ; — vacca LL. Hadad, Tasnád; — coenobita Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád; — /fracticorms -Preyssli; Zilah, Hadad, Sz.-Cseh. Nagyfalu ; — camelus F. Zilah, Hadad ; — ovatus L. Zilah, Ha- dad,. Sz.-Cseh, Tasnád; — Schreberi L. Hadad, Zilah, Tasnád, Sz.:Cseh. Oniticellus fulvuus Goeze. Hadad, Zilah, Tasnád. Afphodius erraticus L. Hadad, Zilah; — scrutator Hbst. tladado zta ; — ! subterrameus 1... Hadad. — Jossor, , LL. alHadad, Zilah, Tasnád, T.-Szántó ; — haemorrhoidahs L. Hadad; conju- gatus Sz. Hadad ; — foetens F. Tasnád, M. Goroszló ; — grana- rius L. Hadad, Zilah, Tasnád; — ater Deg. Zilah; — sordidus to Hadad; — rujus Moll. Zilah ; — Imgens Creutz. Zilah, Tasnád; — miftidulus F. Zilah, Hadad ; — immundus Creutz. Hadad, Tas- nád ; — merdarius F..Hadad, Tasnád; inguinatus F. Zilah, Ha- dad, Tasnád ; — v. centrolineatus Panz. Hadad; — sticticus Pr. Hadad ; — tessulatus v. umbrosus Muls. Sz.-Cseh; — limbatus Germ. Zilah; — prodromus Brahm. Zilah, Hadad, Tasnád; punc- latosulcatus Strm. Hadad. Zilah; — consputus Creutz. Hadad, Sz. Cseh ; — obscurus F. Zilah; — scrofa F. Zilah; — tristis Pr. Hadad ; pusillus Hbst. Hadad, Zilah; — guadriguttatus Hbst. Ha- dad ; — varians Duft. Hadad, Tasnád; — alpinus Scop. Zilah; — maitus Villa Zilah ; — rufipes L. Hadad, Zilah ; — luridus F. Hadad, Zilah, Tasnád; — v. nigripes F. Hadad; —- v. apicalis Muls. Hadad; — brevis Er. Hadad; — rhododactyius Marsh. Tasnád. Oxyomus sylvestris Scop. Hadad, Zilah. Pleurophorus caesus Pr. Zilah, Tasnád. Trox hispidus Pont. Hadad; — sabulosus L. Hadad: — SGtber IS Hadad, Geotrupes stercorarius L. Zilah, Hadad, Tasnád ; — spiniger Marsh. Hadad ; — mutator Marsh. Hadad, Tasnád; — sylvaticus Pz. Hadad, Tasnád, Zilah, M. Goroszló. Lethrus cephalotes Pall. Peér, Tasnád, Pele. Oryctes nasicornis L. Zilah, Hadad. RMmzotrogus aeguinoctialis Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád; — 80 Dr. Zilahi Kiss Endre. solstitialis L. Hadad, Zilah, Tasnád; — v. Fallem GyII. Pele, Szarvad. Polyphyila fullo L. Zilah. Melolontha vulgaris F. Hadad, Zilah. Amsoplia segetum Hbst. Tasnád ; — austriaca Hbst. Hadad; — tempestiva Er. Peér, Pele; — lata Er. Tasnád; — flavipenmis Brull. Zilah. Hotha praticola Duft. Zilah. Epicometis hirta Poda. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Leucocelis funmesta Poda. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád. Cetonia aurata L. Zilah, Hadad, Peér; — v. piligera Muls. Tasnád, Hadad; — v. purpurata Heer. Hadad; — v. lucidula Fieb. Hadad; — v. bilucida Reitt. Hadad. Potosia marmorata F. Zilah, Hadad, Tasnád. M. Goroszló ; — speciosissima Scop. Zilah, Hadad, Tasnád; — affims And. Hadad; — v. pyrochrous Reitt. Hadad ; — floricola Hbst. Hadad, Peér, Tasnád ; — v. obscura And. Hadad ; — metallica F. Hadad; — v. Fieberi Kr. Hadad. Valgus hemipterus L. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád Osmaderma. eremita Scop. Zilah, Hadad. Gnorimus variabilis L. Hadad; — nobilis L. Zilah, Hadad. Tricmus fasciatus L. Zilah, Hadad; galhcus Heer. Zilah, Hadad. Aurigena lugubris F. Hadad, Tasnád. Dicerca berolinensis Hbst. Tasnád. Anthaxia cichorit Ol, Hadad ; — umbellatarum F. Tasnád, Pele ; — salitcis F. Hadad; — fulgurans Schrank. Hadad, — gyrammica Lap. Hadad; — nitidula L. Hadad, Tasnád; — v. signaticolhs Krn. Zilah; — guadrpunctata L. Hadad. Plosima 11-maculata Hbst. Zilah; — v. sexmaculata Hbst. Zilah. Acmaeodera degener Scop. Hadad; — flavofasciata Pill. Tasnád. L9 Magyarország Cerambycidái, Irta Csiki Ernő. XX. 76. nem: Anaesthetis Muls. Fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, sokszor az előtor is barnás-vörös. Feje fino an, előtora erősen és a szárnyfedők legerősebben pontozottak ; sárgás-barna szűrökkel fedett. Hossza 5—10 mm. — Előfordul egész Furópában, a Kau- kázusban, Szibériában, Kis-Ázsiában és Syriában, nálunk 81 nem ritka. (hvida Herbst, teutonica Gmel.) 1. testacea Linn. 77. nem: Saperda FHabr. Aeahoniok "a csápok között mélyen barázdált: 4 uz ae A homlok a csápok között lapos, mély barázda nélkül... A szárnyfedők a csúcson kis hegygyel végződnek. 1. alnem : Anaerea Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga, a nőstények sárga molyhos szőrözettel fedettek, a szárny- fedőkön csupasz kiálló szemecskékkel. Az első csápízek csúcsa fekete. Hussza 22—-31 mm. — Előfordul egész Európában ; egész faunaterületünkben található, de sehol! sem gyakori. (punctata De Geer, grisescens Muls ) 1. carcharias Linn. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekíte tek. 2. alnem: Amilia Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga sző- rökkel sűrűn fedett, az előitoron és a szárnyfedőkön fe- kete és csupasz gödröcskékkel. A csápokon az összes ízek csúcsa fekete, csak az utolsó íz csúcsa fehér, előtte fekete gyűrűvel. A test hátrafelé alig keskenyedik. Hossza 15—21 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk riika;: termőhelyei: I. Budapest, II. Pécs, V. 19 Szászrégen. (phoca Broly LT 2. similis Lálch. A homlok a csápok előtt hosszirányban kissé domború, E SZATNYTSTOKSSÚVUN DONtozottak" "az IT TETT TS A homlok egészen lapos, a szárnyfedők szétszórt pont- HANESULŰ, MOLYMÁS "SZÓTOZET TUTI DEE Mt EL A szemek elülső része másfélszer oly távol fekszik egy- mástól, mint a hátulsó részük. Fekete, a szárnyfedők szürke szőrökkel gyéren fedettek, rajiuk 5 sárga-szőrű MEL Zu égesse és ke ELÉ agy det jea ő ezt dagi Eöltagött fett egett ke 40.K ele E BE éz bbs 4. 8 82 Csiki Ernő — A szemek elül, a csápok előtt, kétszer oly távol állanak egymástól, mint hátul a csápok mögött. Fekete, az előtor köröskörül, a szárnyfedők varratja, nehány vele össze- függő és több különálló folt zöldessárga molyhos szőrö- zettel sűrűn fedett. Az állat mustrázata a következő: a tej a fejtetőn levő háromszögalakú és kétoldalt hosz- szúkás fekete folt kivételével egészen Sárgás-zőld, az elő- tor közepén egy nagy, elül behasított folt és oldalt két kerek folt fekete, a fekete szárnyfedők, a varrat, öt vele összefüggő többé-kevésbbé .kampós folt, három hosz- szúkás folt az oldalszéi mellett és három kerek folt a kö- zépen sárgás-zöld. A test alsó oldalát és a lábakat szintén sűrű sárgás:zöld szőrözet fedi. A csápok szürke szőrökkel sűrűn fedettek, csak az egyes ízek vége fekete vagy fe- ketés barna. Hossza 13—18 mm. — Előfordul Európá- ban, a Kaukázusbaa és Szibériában, nálunk a hegyvidék lakójás ott nemi ritkás zszonea erei eze E OLESGATATÍS ZTA 5. A potroh haslemezeinek oldalán nagyobb csupasz foltok nélkül. Az előtor közepén keskeny, kétoldalt széles sáv és a szárnyfedőkön hosszirányban elhelyezett öt kisebb- nagyobb kerek folt sárga. Hossza 8—10 mni. — Elő- fordul Earópátan és Szibériában, nálunk közönséges. (10-punctata. De (Gee) e zza ozat szu 8. POPUNBASNS — A potroh haslemezeinek oldalán egy-egy kerek csupasz és bemélyedt folttal. A szárnyfedőkön csak három az oldal- szélhez közelebb elhelyezett hosszúkás sárga folttal, Hossza 14—16 mm. — Hazánk jellemző és felette ritka faja termőhelye az Allion-hegy Orsovánál. 4. guercus Charp. 6. A csápok szürkek, a csápízek vége fekete. Az egész test igen finom sargás-szürke, ritkán szürkés-fehér molyhos szőrözettel sűrűn fedett, az előtoron négy kerek folt a korongon és kettő-kettó az oldalakon, a szárnyfedőkön öt kerek folt a középen, két hosszúkás folt a vállvonal mentén és ezek között egy kerek folt az oldalszél mellett fekete, Hossza 18—20 mm. —. Előfordul Észak- és Kö- zép- Európában : náiunk ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Ujpest, Dabas, Kalocsa, Debreczen, Székelyhid. V. Kolozs- vár, Fogaras, Segesvár. Szászrégen, (Seydli Fröl., Ru- dolfi Cederhj., punctata Payk., 12-pumctata Brahm.) — ... 6. perforata Pall. — A csápok egyszínűek, a szárnyfedőkön csak fekete foltok Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban 83 vannak RE ELÉRE E LNN ok ZS tar ett Vet VÉ 7. A potroh haslemezein oldalt fekete csupasz foltok nélkül. Mindegyik szárnyfedőn egvenes vonalban elhelyezett há- rom vagy négy fekete folt van. Világos zöld molyhos szőrözettel fedett, a szárnyfedők fekete foltjain kívül még az előtor közepe mögött két és kétoldalt 1—1 fekete folt van. Hosszal4—16 mm. — Előfordul Észak- és Közép- Európában, "nálunk elég ritka Termőhelyei: I. Buda- pest, Ujpest, Kalocsa, Székelyhíd. II. Kőszeg, Pécs, III. Pozsony. V. Nagyszeben, Szászrégen, VI. Resicza, Her- kulesfürdő, VII. Eszék. (tremulae F., punctata Laich.)... 7. octopunctata Scop. — A potroh haslemezein oldalt egy-egy fekete csupasz folt van. Világos-zöld molyhos szőrözettel fedett, az előtoron négy fekete folt van felül és egy-egy oldalt, a szárnyfe- dőkön levő 6—8 fekete folt szabálytalan vonal alakjában van elhelyezve. Hossza 12—17 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk ritka. Termőhelyei : I. Kalocsa, III, Nyitra, VI. Janova, Herkulesfürdő, VIII. Eszék, ... 8. punctata Linn. sz ATroynnis Laödice Pall" Hazánkban. Irta Dr. Zilam Kiss Endve. Mióta az entomologiával foglalkozom, főtárgyam, a Hymenop- terák mellett mindig gondot fordítottam a többi rovarrendekre is, hogy Szilágy-megye faunájához adataim legyenek. A gyüjtött rova- rokat rendesen átadtam a velök foglalkozó szakembereknek s így tettem a lepkékkel is. Ezeket csak egyszerűen papirzacskókba gyüjtve, abban az időben mint orvostanhallgató minden év őszén megjelenvén Budapesten, átadtam a Nemzeti Múzeumban a már megboldogult Pável Jánosnak. Több évig bizony nem igen akadt valami nevezetesebb dolog s alig egy pár adat szerepel Peér név alatt a , Magyar Birodalom állatvilága" czímű műben; a többi a , freguéns" és ,communiső gyüjtő nevek alá került. Csak egyszer történt — 1893 széptemberében, hogy a kis Pável ragyogó arcz- czal, katonásan szalutálva jött hozzám a másik asztalhoz, a hol én egyébbel foglalatoskodtam és ,köszönet az első magyar Laodi- ceért" szóval kizavart nyugalmamból. Daczára, hogy mint azt maga 84 Dr. Zilahi Kiss Endre bevallotta, ezen fajt soha sem gyűjtötte, rögtön reá ismert, s a mint a múzeumi általános gyüjteményben levő példánynyal történt összehasonlítás igazolta is — nem tévedett. Ez az első példány ma is ,Z. Kiss, Peér" jelzéssel van meg a Nemzeti Múzeum magyar gyüjteményében. Azután évente a mint a szünidő után megjelentem a mú- zeumban, Pável első szava az volt: , Hozott-e Laodicét ?" azonban körülményeim változván sohasem tudtam őt megörvendeztetni még nehány példánynyal. Csak 1902-ben, mostani állomáshelyemre Hadadra kerülvén jutott eszembe, hogy a Laodice után nézzek. Hadadot Peértől, az első példány fogási helyétől, légvonalban mintegy 30—40 kmeter távolság választja el. A fogási helyek geo- graphiai alkata nagyjában megegyezik ; tudniillik mindenik alacsony dombos vidék. Hadadon május havától kezdve folyton kerestem s végre 1902. julius 10-ikén reá is akadtam egy egészen észak-ke- letnek húzódó, — országutat szegélyező, — erd5 szélén. Későbben jelent meg mint az Adippe és Paphia, de jóval hamarább mint az Aglaja. Egészen szeptember elejéig folyton található; ha nem is gyakori, de 10—20 példányt könnyen lehetne gyüjteni, sőt egy kis utánjárással valószínűleg többet is. Ellentétben a Paphia-val, n:iely az ott nagy mennyiségben termő Rubus virágot és bokrot látogatja, ez inkább a Carduus, Eryngium és Dipsacus fajokat ke- resi fel. Repülése jóval lassúbb s nem oly nyilalló mint a Paphidé- Egyszer felkergetve csakhamar leül s könnyen fogható. Kis gya- korlattal az ember már repüléséről megismerheti. Reá akadtam ezenkívül Szilágy-Csehben, a Völcsöki erdőben és a Csikói szo- rosban is. Elhatároztam, hogy felkeresem a hernyóját is. Felfedezője, G. Kimov, azt írja róla (Schrift. der phys. oek. G. Königsberg 1872. 146. old.), hogy május és juniusig a Viola caninán él. Nálunk ezen növény nem fordul elő, ellenben a Viola odorata igen nagy meny- nyiségben tenyészik, de azon a szorgos keresés daczara sem ta- láltam. Különben is ott, hol a píllangó repül alig van ibolya. Így elhatározásom egyelőre dugába dőlt, de talán a sokszor oly SZe- rencsés véletlen erre is reá vezet. Komoly meggyőződésem, hogy Erdélyben sokkal közönségesebb mint gondoljuk, de mindenütt csak kis területekre szorítkozik. Itt, — értesülésem szerint — Nagy-Sze- benben, Szénaverősön (Nagy-Küküllő m.) és Segesvárt is gyüj- tötték. Az A. Laodice egyébiránt úgylátszik azon fajok közé tartozik. melyek szűk területen fellépve, nehány évig ott előfordulnak s K ülönfélék ; 85 azután, olykor hosszú évek során át szinte eltünnek. Igy említi egy kurlandi buzgó gyűjtő, hogy Mitaunál 1878-ban fogta első ízben, de csak 20 év mulva (1898) találta újra, 1899-ben pedig nagyobb számban gyüjtötte, holott a csak kevéssel nyugatibb fek- vésű Königsbergnél 1899-ben egyáltalában nem észlelték. Különfélék. A Gracilaria Syringelláról. A Gracilaria Syringella a Tinei- dák családjába tartozó lepke, felső szárnyai barnák; a hernyók zöldes színűek, sárgás fejjel. A fiatal hernyók rágják és csak ké- sőbben csavarják össze a leveleket. A csavarodás szabályosabb; mint a Botys-fajoknál, mert csak egy levelet használnak és azt le- felé csavarják. Hogy a tekercs erősebb legyen, szálakkal is meg- erősítik, azonkívül pedig az összesodródás megkönnyítésére a levél alsó felén a főérbe — egymástól bizonyos távolságra — 5—6 lyukat rágnak. A tekercs két végén csúcsban végződik. Egy te- kercsben a Gracilaria Syringella hernyóinak száma rendesen 2—8, de néha 12 is és rendszerint a tekercs alsó végén tartózkodnak. Van. rá eset, bár nagyon ritkán, hogy a hernyók a tekercshez még egy levelet erősítenek, de ezt a másik levelet nem sodorják össze, hanem táplálkozásra használják és nemcsak az epidermist rágják le, hanem az egész levéllemezt is megeszik. A hernyók a bebábo- zódás előtt a tekercset elhagyják, s kissé megsárgulnak. Megtör- ténik, hogy egyes hernyók a tekercsből való eltávozás előtt egy- két napig nyugtalanul mozognak ide és tova. Azt is tapasztaltam, hogy egyesek, mikor bebábozódnak a rendes burkon kívül, még két fonalcsomót is szőnek, ezen fonalcsomóval még jcbbaa biztosítják bábállapotuk nyugodalmát. A ki nagyon sok hernyót vizsgált, rá- akadhatott olyanra is, mely nyugadalmi állapotba, illetőleg bábálla- potba ment át, de védő burka alig képződött. Az ilyen, vagy na- gyon vékony, vagy nem egész burokkal bíró bábokból nem fej- lődtek ki a lepkék. A hernyók közül is többen elpusztulnak, ha azon hernyók, melyeknek bebábozódása hamarább történik, lyukat rágnak a tekercsén, mert ilyenkor nincsenek az esőtől megvédve. A Grácitlaria hernyóinak ellensége valamely fürkésződarázs lárvája, mely a hernyók közelében tartozkodik és nedveiket szívja. A lárva táplálkozására szánt hernyó mumiaként fekszik a lárva mellett és 86 Különfélék addig míg táplálékul szolgál, teljesen mentes a rothadástól. A te- kercseken található lyukakat nemcsak a hamarább távolodó her- nyók rágják ki, hanem a Polistes galhca nőstényei is. Nagyobb területen, különösen a reggeli órákban 30—40 Polistestfis láthatunk, a mint a Gracilaria Syringella hernyóit fogyasztják. Több évi meg- figyelésből azon következtetésre jutottam, hogy a lepkének her- nyói nagyobb mértékben pusztítják azon orgonabokrok leveleit, melyeket minden tavasszai megnyesünk. Ezen tényt abból magya- rázhatjuk, hogy a megnyesett bokrokon bővében vannak az eledelnek. TD Hopffgarten M. Gy. A német bogarászok egyik régi alakja, nemes Hopffgarten Miksa György, mult évi november 23-án ős kastélyában Mülverstetben, 80 éves korában elhunyt. Már fiatal korában hozzá fogott a bogarak gyűjtéséhez és most körülbelül 14.000 rajt és mintegy 90,000 példányt számláló palaearktik us gyűj teményt hagyott hátra. Gyűjteménye gyarapítása kedvéért sokat utazott, így gyűjtött hazánkban is, majd bejárta Szerbiát, Bulgáriát,- Oláhországot, Montenegrót, Olaszországot, Dél-Francziaországot, de északon Svéd- és Németországban is gyűitött. [rodalmilag keveset működött. Ránk nézve legfontosabb a ,Stettiner Entomologische Zeitung 1877. évfolyamának 221—2532. lapján megjelent , Entomo- logisehe Reise nach Südungarn, Siebenbürgen und dem Biharer Comitate" czímű közleménye. Nagy gyűjteménye, melyet sok typus tesz becsessé, eladó és megvételre a Magyar Nemzeti Múzeumnak is felajánlották. tést A bécsi muzeumból. Brauer Frigyes udvari tanácsos nyugalmazása és elhalálozása folytán üresedesbe jött nevezett intézet állattári osztályának igazgatói állását, Ganglbauer Lajos a hírneves bogarász nyerte el. Ganglbauer neve nálunk is eléggé ismert, úgyszintén tudományos érdemei is, melyek révén aránylag még fiatal korban jutotte szép polczra. Cs. Entomologusok általános névjegyzékét adta ki legújabban Junk W. berlini kiadó. Az osztályok szerint rendezett jegyzék mintegy 9000 czímet tartalmaz. Ára 5 márka. Az almamoly irtása. Valamennyi kártékony rovar, melyet Európából Észak-Amerikába áthurczoltak, ott kitünő talajra talál és csakhamar ott is épen úgy garázdálkodik, mint régi hazájában. Ilyen az almamoly (Carpocapsa pomonella L.) is, mely körülbelül 25 év előtt honósodott meg az Egyesült Államok északkeleti ré- szében és már is milliónyi károkat okozott. így például 1890-ki Irodalom 87 kártételeit egyedül Illinois államban közel 2!/2 millió dollárra be- csülték. Legújabban Simpson C. B. monográphiában foglalkozik vele, kimutatván, hogy a pille a petéket tavaszkor többnyire a Vi- rágba, második ivadéka pedig a gyümölcs oldalaira tojja. A. kifej- lődés 55—58 napot vesz igénybe, ennélfogva kedvező körülmények között nincsen kizárva három ivadék előfordulása sem. Hogyha ir- tását elmulasztják, az egész termést veszélyezteti. Az irtásra legal- kalmasabbnak bizonyult a daróczból vagy efféléből, nem szalmából készült sodronyövek és arzénsavas permetezések alkalmazása. Az arsénsavas kalium és szódával való permetezés által a 40—609/0- nyi támadás 109/0-ra apasztható, és ha ezt több évig folytatják, a csaknem 1009/0-nyi támadást 5—109/0-ra lehet leszállítani. A sod- ronyöveknek úgynevezett schweinfurti, vagy párisi zölddel való it- tatása hatástalan maradt. Ugyanaz a szerző előbbi jelentésében a párisi zölddel és londoni pirossal, de különösen az arzénsavas ólommal permetezést ajánlja, mely szereket azonban nem szappa- nos, hanem gyönge enyves vízben kell higítani, mert az előbbi az almának is árt. A permetezésre legalkalmasabb azon idő, midőn az almavirág kelyhe még be nem zárult. A megtámadott almát le kell szedni a fáról miáltal ennek termőképessége fokozódik, a megmaradt gyümölcs minősége pedig javul. Az ily leszedett, s a hullott gyümölcsöt minél hamarabb el kell ásni nedves helyen, S egyáltalában az egész gyümölcsöst is nedvesen tartani. Nagy ve- szedelemmel fenyegetnek a míivelés alatt nem álló gyümölcsösök. Az almamoly új hazát talált Ausztráliábanis, a termés felét szokta tönkre tenni. Itt még épen úgy védekeznek ellene, mint Európában. Sz SÉSE SH 98 Irodalom. Reitter Edm., Bestiminungs-Tabelle der Tenebrio- niden-Unterfamilen: Lachmogyini, Akidini, Pedimni, Opatrini und Trachyscelini aus Europa und den angrenzenden Lüándern. (Verhandil, naturf. Vereins in Brünn. XLII. p. 25—189. [190£] ). Szerző, ki a palaearktikus "Tenebrionidák megismertetésével már eddig is gazdagította a bogarászati irodalmat, újabban a Lach- nogyinmi, Akidini, Pedinini, Opatrini és Trachyscehmi nemzetsé- 88 Irodalom gékbe tartozó nemek és fajok jó meghatározó kulcsát adta közre, Munkáját a palaearktikus régióban előforduló alcsaládok meghata- rozó kulcsával nyitja meg. Faunaterületünkből a következő fajokat említi: Pedimus balcanmicus Apfb. (Bosnia mer. or.), "meridianus Muls. ( Magyarország, Dalmáczia), helopioides Ahr. (Dalmáczia), Ulrichii Seidl, (Magyarország), hmngaricus Seidl. (Mármaros), Dend a r us (Pandarinus), Seidlitzi Reitt. n. sp. (Dalmáczia : Budua, Castelnuovo), dalmatinus Germ. (Dalmáczia, Bosznia) Phulax picipes Oliv. (Dalmáczia) és var. dalmatinus Reitt. n. var. (Lesina), Cnemeplatia Atropos Costa (Magyarország), Melanimon (Mic- rozoum) tibialhs F. (Európa). Gonocephalum pygmaeum Stev. (pesthiense Bess., $edestre Rosh, pusillum Küst., Sturmi Küst., viennense Küst.] (Magyarország), costatum Brul. (Meleda), pusillum Fabr. (Közép-Európa), Opatr um verrucosum Germ. (Közép-Ma- gyarország), sabulosum L. (Európa), "lucifugum Küst (Horvát- ország, Dalmáczia), Lichenum picium F. (Magyarország, Dal- máczia). A felsoroltak közül a "-gal jelölt két faj Magyarországra új. Csiki Ernő, x Műiler, Dr. Jos. Beschreibungenneuerdalmatinischer Koleopteren. II. (Münch. Koleopt. Zeitschr. 1I, 1904, p. 208—210.) Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bythinus heterocerus Kistanjeről, Alphitophagus obtusangulus Meleda szige- téről és Ohorrhynchus cardimger brattiensis Brazza szigetéről. Csiki Ernő. HV AK LAN LAPOK" XII. Band. 4. Heft. April 1905. S. 07..L. Biró: Insektenfang mit dem Káfersieb in Neu-Guinea III. Scorpio-Arten giebt es in Neu-Guinea nicht viele und auch diese sind nicht háufig. Selten findet sich eine grössere Telyphonus-Art und ebenso selten ist Schizonorus crasst- caudatus, auch aus Ceylon bekannt. Auch Tarantuliden stellen sich selten ein, sie sind mehr unter Baumrinde zu finden. Wich- tiger ist das Sieb für das Sammeln von Pseudoscorpionen, Verfasser sammelte deren ca. 1000 St. meist ausserordentlich kleine Arten, darunter auch Chthonius Wlassicsi. Auffallend háaufig finden sich im Sieb die Acariden, besonders oft eine kleine rothe Trombidium- Art, zumeist sind es ausserordentlicnh winzige Arten. Acariden braucht man nicht zu suchen, die sammeln sich von selber an den Beinen desjenigen, der im Dickicht umher wandelt, sie verursachen ein heftiges Jucken und je mehr man kratzt, umso árger wird der Schmerz, selbst Wunden entstehen, die nicht selten zur Amputa- tion führen. Die Papua sind dagegen nicht gefeit, nur bemerkt man an der braunen Haut die Bisse nicht. Die Tiere, , Buschmekess" nennt man sie, bohren sich nach Art die Zecken unter die Haut und sind nur durch Oel oder Fett zu tödten. Die vom Verfasser ge- sammelten Acariden hát Canestrini bearbeitet, leider — wegen seines Hintritts nicht alle. Von 80 neuguinesischen Arten hat er 63 als neu beschrieben. In seiner letzten Publication ságt er, dass manche Arten weit verbreitet und auch in Europa, Amerika und auf den malayischen Inseln vorikommen, manche Arten dagegen sind von den bisher bekannten derart verschieden, dass man für sie neue Familien aufstellen sollte. An Myriopoden zeigten sich über- wiegend Geophilus- und Scolopendra-Formen. Nicht selten waren die winzigen Polydesmus-Arten, selten dagegen Scolopendrella- und Polyxenus-Arten, Von Isopoden waren blos 5—6 Arten zu finden. Schnecken sind mit dem Sieb selten zu erlangen. Aus all- dem geht hervor, dass das Sieb in Neu-Guinea und wahrschein- lich auch in anderen tropisch feuchten Gegenden bei weitem kein so reiches Ergebniss liefert, wie in Europa. Zur eingehenden zoologischen — Forschung aber ist es — geradezu unentbe- licn, denn eine ganze Schaar von winzigen Arten lebt auch hier sehr verborgen; die dem Sammler sonst nur ganz zufállig in die Hand kommen, so dass eine planmássige und conseguente Erforschung der Fauna irgend eines Land ohne dem Káfersieb geradezu unmög- lich waáre. S. 71. Dr. E. Vángel: Beidtrage zur ln sektermndíradma von Ungarn. Lepidoptera III. Fortsetzung der Enumeration. S. 75. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns IV. Papilio Alexanor Esp. kommt im Gebiet nur in Dalmatien vor. Papilio Machaon L. erscheint in 2 Generationen (4. 5. 6. 7.), aus- namensweise auch in dritter Generation (8). An Abarten kommen vor: v. aurantiaca Spr., ab. Drusus Fuchs, ab. Sphyrus Hb., ab. bimaculatus Eim., ab immaculata Schulz, ab. rubromaculatus i. und ab. tenuivittata Spengel. Die Raupe wurde ausnahmsweise auch an Dictamnus albus gefunden. S. 78. Dr. E. Zilahi Kiss: Béitrage zur Káferfauna des Komitates Szilágy III. Fortsetzung der Enumeration. S..81./E.CsikisDúe GCGerambyevden ; Ung arms üket Bestimmungstabellen der Gattungen Andesthetis und Saperda. S. 83. Dr. A. Zilahi Kiss: Argynnis Laodice Pall. in Ungarn. Verfasser schildert, wie er zuerst im Sommer 1893 diese für Ungarn neue Art in Peér (Komitat Szilágy) gesammelt hat. 1902 traf er sie auch in Hadad und Szilágy-Cseh, in demselben Komitate, wáhrend Andere sie auch bei Nagyszeben, Szénaverős und Segesvár in Siebenbürgen gefunden haben. Laodice erscheint am 10. Juli, fliegt schwerfalliger als die anderen grösseren Argyn- nis-Arten und bevorzugt Carduus, Eryngium und Dipsacus Kleinere Mittheilungen. S. 85. E. D. Gracilaria Syringella. Beschreibung der Art und Weise, in welcher sich die Raupe ihre Behausung anfertigt u. z. aus Bláttern, die sie zusammendreht. S. 86. MWecrolog von M. G. Hopffgarten, des bedeütenden Coleopterologen. 5. 86. L. Ganglbauer 5 Ernenung zum Leiter der zoolog. Abth. des k. k. Hofranuseums in Wien S. 86. Allgemetimes entomologisches Adressbuch. S. 86. Carpocapsa pomonella L. Bekámpfung in Nord-Amerika Literatur. S. 87, 38. Besprechung von Publicationen von E. Reitter und J. Müller. Entomologiai művek. ; J Alvalána A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung ae). IN. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- ra 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- ok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 0 fill. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- ésére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— tényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai iíjuság számára, kötve .1 kor. — Kriesch J]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók . zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás . a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J. Rovar- "tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Inseéktenkunde. 83 kor. — Kolbe, Einführúng in die Kenntniss der Insekten 17 kor. 3 Hymenoptera; Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. . A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk irémdarazsainak . magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és yűjtése 2 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története. Magyarországon .8 kor. — Aigner-Pável- Unryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor, DEL — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas . 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. szá Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiré. 2 1"! 60 GII! — Kertész K. Catalogus Tabanidatum otfbis terra- . rum universi 6 kor. ; Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck 5: Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, rve Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 (ill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. bh 2 tábl. 60 fil. jegeét ts Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Puugur Gy. A magyaror- .szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország pentakotó- féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (1. ú Myri poda. Dr. Daday ]J. A magyarországi Myriopodák magánrajza . 1 táblával 4 kor. 3 Arachnoidea. Dr. Chwzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a .2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab adon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus. ginbók : átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Legújabb árjegyzékem, nely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen ; pe vorszási bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. "Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány § Kelecsényi Károly Magyarország bogárfaunája. f/ ! ij Vezérfonal a magyar korona " országainak terü- letén előforduló bogarak megismerésére. ág. x" IRTA bi j Aú CS IHKRI ER NOV A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. k A három kötetes munka első kötete a bevezető ! —morphologiai részen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a második kötet a: Palpicorniá- kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- §! dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A". munka . 5. íves." füzetekben: jelemik : meg: egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ara 2 kor. 40 fill. Megjelent az I. kötet: első. füzete, mely. az"áltas lános (morphologiai) részt tartalmazza. Előjegyzések és előfizetések a szerző czímére (Buda- pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. S! rid! Sándor könyvnyomdája Budapest. VI.. Uj-utcza 8. NY SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES MNNNNTNNNINAMIILANI 9088 01427 061