OL 461 .R873 ENT 3 306060 Ú1T427 0714 ap -e Ter Rn EG céta , tt Ca et 14 e OL ER 461 R8 / 3 [/ ú dsA gyz ag ja aA Évi a CA [/ ENT pfszésetszésztsets zés es ets ete zés es zs etetés zés zést: SET Hé XIII. kötet. — 1906. Szeptember 7. füzet. BR ROVARTANI LAPOK. HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. FE 4lv Av TEEERSETS is AA Al] Av DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR ya Av KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. Jv Jdv Av be bv g ez s 4v TV Bv Av dv Av sáv byg BSKola BUDAPEST, 1908 . a ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII.. FŐHERCZEG SÁNDOR-UTCZA 19. Nr SNS TELEL IEYIETI EL TTI BEI GÉ SI YI GYI YI TIBETI ÉTELT ETI GY kés sie CZ CZ Av bv 4 a) 4v 4 CZ Mibe 4 KZ 4JAv 1dv Sv Év Av vÁv 4 e Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor k SET GTI ETTE ET ETTSÉTETI TEO ZT e] Pp ÍJ artalom. . Jablonowski József: A répalevelet pusztító paizsos bogarak. (Retsábrával jesz szesszel a SEL e Éz OR E Vt eB Bartal Alajos: Adalék Magyarország légy-faunájához II. .. 140 A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói XIV. .-. .. 2. 144. Dr. Fischer Herminius: Adalék Kassa környékének lepke-c "07 faunajanoz aes ses ERTS SÁR VE E S S sa 2 zó LA Csiki Ernő: Magyarország" szú-féléi. TI 2 s BB [rodalom. Reitter Edm. Übersicht der paláarkt Aromia. ; Bespróchen von B: CSIKi szét tár é tá zá é e a Ae ON A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. . . A budapesti entomologusok minden bénteken estea Kaszás- féle (Muhr- utóda) vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. EKKedvezmény. LÜSÉGEEBR Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 5 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele Ages áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. ; Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII., Fh. Sándor- utcza 19.) czímzendők. haz És A répalevelet pusztító paizsos bogarak. Irta Jablonowski József!) TE Hz a bogáresoport, "a mely a zsenge koron túl, de az erősödés elején levő, vagy a már félig megerősödött répát bántja, a libatopfélék (Chenopodium) révén kerül a répára, mert az itt figyelembe jövő leggyakoribb faj, a paizsos labodabogár (Cassida mebulosa 1.) fiatal korát határozottan az említett és nálunk — fájdalom! — a legközönségesebb útszéli gyomon elete: A paizsos labodabogár (Cassida nebulosa L.). Lapos testű, felül rozsdás vereses, kissé szennyes-zöldes színárnyalatú, 4-5 mm. hosszú. Feje nem látszik, mert a mellkas paizsa mindig eltakarja; csápját pedig csak a járkáló bogáron láthatjuk; vége kissé bunkós, szürkés-barnás színű, fehéres szőrű, töve pedig olyan vereses-rozsdás színű, mint a test többi része. A meilkas felső része nagy, elül félkör-alakú, hátul ívelt, felszíne közepén kissé domborodó, széles paizszsá alakult át; felszíne tele van kisebb-nagyobb, kerekded és meglehetősen sűrű bemélyedéssel. Fedőszárnya — együttesen —— valamivel szélesebb a — melkas paizsánál, elülső külső sarka kissé előre nyúlik, felszíne együt- tesen kissé domború, de külső széle köröskörül lapos karimaszerű, oldala hajlott és ívalakban domborcdik. A fedőszárny mindenik felén kilenez-tíz bemélyedő pontsor és közte egy-egy kiemelkedő borda van; legtöbbször azonban úgy látszik, hogy két pontsor két kissé jobban kiemelkedő borda közé esik s a két pontsort egymástól elválasztó harmadik borda olyan alacsony, hogy alig vehető ki; a fedőszárnyak felszíne veres-s-zöldes, — szinte annyira elmosódott, hogy méltán kijár neki a deák jelző-név, 1 Mutatvány szerzőnek ,A eczukorrépa állati ellenségei" ezímű művé- ből, megjelent Budapest, 1906. Rovartani Lapok XIII. 1946. szeptember. 136 Jablonowski József Sayttkl 8. hogy ködös (nebulosa); ezen elmosódott Alánszín bet látható több- kevesebb, kisebb-nagyobb és szabálytalanul szerte szét szórt fekete folt, vagy pont is. Lábán a czomb hegye, a szára S A lábízek veresek. Potroha fekete, de széle szennyes- vörhenyes színű. Cassida deákul paizsot jelent. ; Lárvája lapos testű, tüskés testszélű, igen élénk zöld színű fehér foltos, noha a hátát takaró piszok miatt e szín olykor süt látható. A lárvánál is, kivált az öregebbnél, szintén alig látszik meJe2czüér élek. , 1. ábra. A — a paizsos labodabogár. B — lárvája. C — bábja alulról, Ci — ugyanaz felülről. (Nagyítva ) a fej, mert a mellkas paizsa takarja. A mellkas lapos paizsa elül két iker, oldalt két-két ágas és hosszú tüskével van ellátva ; az iker-füske egy tőből ered s úgy látszik, mintha két tüske volna, mely annyira közel egymáshoz eredt, hogy töve összenőtt. Ugyan. 2 csak ilyen ágas oldalú tüskével van felszerelve minden testsze vény oldala. A tüskék sárga színűek. Az utolsó testszelv hátán két hosszú, villaszerű nyúlvány van, a melyet az élő lár A répalevelet pusztító paizsos bogarak. 137 hátra és teste fölé hajlít, hogy így hátán a nedves piszkot (leved- lett bőrét és ürülékét), a mely bizonyára némi védelmet nyújt neki üldöző ellenségei ellen, a lecsúszásban megakadályozza. Lába rövid. hegye egy-egy erős, de rövid hajlott karommal vég- ződik. A lárva, ha megnőtt, (—o mm., villás nyúlványa pedig 35—4 mm. nosszú. 3 Bábja, a mely szintén feltünő alakú s a lárvával egy helyen él, lapos testű, a lárvánál rövidebb és nem olyan feltünően villás farú, bár testhegye szintén két, de rövidebb nyúlványnyal vég- ződik. Színe zöld, de szélei fehéresek, hátán két sárgásfehér sáv van. A mellkas paizsa nagyobb a lárváénál, olyan nagy, mint a bogáré, de széle elül és oldalt tüskés. A potroh első öt szelvé- nyének oldalán egy-egy előre álló, szárnyszerű lemez van, köztük az első a legnagyobb, a többi fokozatosan kisebbedik. Más labodabogarak. A paizsos labodabogárral egyidejűleg előfordulhat a répán a zöld labodabogár (Cassida viridis 1), a mely 9—10 mm. hosszú, tehát hosszabb és szélesebb az előbbi- nél, domborodottabb hátú és zöldszínű; fedőszárnyán nincsenek fekete foltok és felszíne sűrűn, rendetlenül pontozott; pontsorok, bordás pontsorközők szintén hiányzanak róla. Lárvája szakasztott olyan alakú, mint a paizsos labodabogáré, de valamivel nagyobb és vilagosabb színű, hátán egy sötétebb sáv van, a mely két fehér sáv között halad s a mely a test negyedik szelvényén a legszélesebb; a két fehér sáv befelé tekintő széle zeg-zugos; a mellkas tüskéje hosszabb, mint ama fajnál, a rajta levő ágak hosszabbak és számuk is nagyobb. Hátán a levedlett bőrmara- dékok között lévő ürüléke nem csomós, hanem fonalas. Nem annyira labodán, mínt inkább az erdei tisztes-fűvön (Stachys silvatica) él, a mely neve ellenére nemcsak az erdőben, de Alföldünk rónáján is közönséges; hogy akad-e a mi szántóföldi és szintén közönséges tarlóvirágunkon (Stachys amnua) 18, nem tudom. A hosszukás labodabogár (Cassida vittata Vill., vagy más- ként oblonga Illig.) a paizsos labodabogárnál kisebb, csak 38—4 mm. hosszú és keskenyebb. Az élő bogár színe zöld; fedőszár- nyáról a fekete foltok és pontok hiányzanak; fedőszárnyának felszíne pontsoros ugyan, de a pontsorközök nem bordásak. E bogár kártevéséről és lárvájának megbízható leírásáról nem találok megemlítést. Az eset, a mely Cassida vittata V.-t a répa- pusztítók irodalmába juttatta, 1870-ben történt. Róla a bécsi es. k. állat- és növénytani társaság ezen év jun. 1.-i ülésén s kéz Ő ú 4. y 1 Ez 7 138 Jablonowski József € d . 2 bé Erauenfeld lovag tett jelentést. Jelentésének!) okául egy lev szolgált, a melyet ő Pardubitz mellől kapott. ,A mellékelt boga- rak, írja a levél írója, annyira nagy mértékben pusztítják itt a ezukorrépát, hogy az egészen tönkretettnek tekinthető, ha a bajon nem segítünk. Nehány nap multán semmi sem marad meg, k 2 E Ze 2 AY b JÉ 5 a És NE ET ez az ÉNEK ÉS e SE ÁET MTA 7 ÉTATS 55, sé 3 4 AE BEE átáll Kohl E ESŐ ŐNZT LT SL oszt Best ÉL an ÁR SL e ENÉE KÓ ks ÚEzg lt sz végg a ea ÉRVE e EE EL ABÓ ÖGÉSÉB as is lnS AE; VERES ÉS IALn 6 néző fevszá 39 4 s] pa 7; Í tő 4] sa 5] ! ESERSáb SEEN 4 És SZET ÉL SS ási DET szi 2. ábra. A paizsos labodabogártól megrágott levelű líbatop (fél nagyságban.) csak a gyökér." Az igaz, hogy a küldött bogár a Cassida vittata V. volt, de kérdés, hogy vajjon ez volt-e a kártevő? A tres SE módja, hogy t. i. a répából csak a gyökér marad meg, valószí- ki nűvé teszi, hogy itt más állat is lehetett a pusztító, a mely a 7 répát csakugyan a gyökérig teszi tönkre, holott a labodabogarak Ú . 1) Verhandlungen der k. k. 2Zool.-Bot. Gesellschaft in Wienl70. ai Sitz. 44—45. I. s ésáo sál KEST 52 szüz A répalevelet pnsztitó paizsos bogarak. 139 (Casstda) annyira jellemző levélrágásáról, a melyről alább lesz szó, hallgat. Valószínűnek tartom, hogy az illető, mint az már annyi sok más hasonló esetben megtörtént, futólagos keresés után más bogarat nem talált s így a kezeügyébe véletlenül jutott bogarat (Cassida vittata Vill.) vádolta meg a kártevéssel Kaltenbach szerint ez utóbbi bogár a csalányon és más munkák szerint az aczaton (Cersium arvense DL.), a csibehúrón (Spergula) s a fekete búzavirágon (lentaurea migra) él.?) Minthogy tehát számottevő kárt csak a paizsos labodabogár okoz, az alábbiakban csak ő róla lesz szó. . — Életmódja. A paizsos labodabogár kora tavaszszal mint bogár jelenik meg s eleinte, míg gazdanövénye megnő, ezéltala- nul bolyong. Majd lassankint gyűlekezni kezd a fejlődő, levelesedő libatopon. Május elején párosodik. Puszta-Poón (Almássy Imre gróf uradalmában) 1903-ben a ezukorrépában sűrűn kihajtó liba- . topon május 4-én sűrűn párosodott és vígan röpködött egyik növényről a másikra; ugyanez év május 26-án Nagyhortobágyon a tavaszi búzában hatalmasan megnőtt libatopon szintén javában folyt a párosodás, de a libatop levelén már sok volt a letojt tojás is. Két évvel korábban pedig Puszta-Varsányban feljegyez- tem, hogy június 10-én a libatopon még igen kevés tojás van és igen sok parányi lárva között akad egy harmadnyira felcserepe- dett nagyobb lárva is, a mely a libatopnak (valószínűleg Cheno- podium album L.) levelét annyira lerágta, mint a miként azt az akkor szedett s itt bemutatott egyik példány : felére kisebbített képén láthatjuk. De június 27-én volt ugyanott teljesen kifejlődött bogár is. Ezekből az adatokból tehát nyilvánvaló, hogy a labodabogár lassan gyűlekezik a labodán, tojás lerakásának ideje pedig elhú- zódhatik egészen június végéig. ; Tojasát a libatop levelének fonákjára tojja, de ha e gyom, teszem — azt — sűrű, árnyékos búzában, bükkönyben vagy nagyobb gaz között terem, látható a tojása a levél színén is. Tojását kis csomóba tojja. EK csomó közülbelül olyan nagy, mint a bogár fél teste. Egy csomóban 6—10—15 tojás van és sűrű, ragadós, kocsonyás anyaggal annyira be van takarva, hogy a tojás alakja csak kevéssé látható. Tojása hosszukás, 1 mm hosszú és szennyes zöldes-fehér. A tojás egymás mellett és egymás fölött két rétegben fekszik a csomóban. A frissen letojt 2) Kaltenbach J. H.: Die Pflanzenfeinde. 1874. — 64. és 527. i. 140 Jablonowski Józset tojáscsomó olykor halavány hússzín-veresnek látszik. A hol eddig figyelemmel kisértem, akad a libatopon mindenütt. Magyar-Óvá [ libatopos utczájától kezdve le egészen Brassóig s a mező minden útja, gyomos földje, ha terem rajta a libatop, fertőzve lehet e. bogár tojásával. gi A kikelő lárva keskeny, de nagyjából már is olyan alakú, / mint az egészen megnőtt lárva. Ilyenkor még karcsú és farnyúl- ványa igen hosszú. A tojásból kikelt lárva teste 0-8, a nyúlványa pedig majdnem 1 mm. hosszú, idővel a test 1"15, a farnyúlvány 1 mm., míg későbben a farnyúlvány aránylag rövidebb lesz, mert a test 16, a nyúlvány pedig 1838 mm. Ez az arány azután sak majdnem állandó marad. § 1-at s Adatok Magyarország légy-faunájához. Írta Bartal Alajos.) II. ] Fam. Conopidae. Myopa sttgma Mg. Bp., Kőhid. — occulta Mg. Kőöőhid. Glossigona, bicolor Mg. 0-Buda. Z/odion cinereum F. Tisza-Alpár, Kőhid. Conops vesicularis L. Bp. Physocephala .pusílla Mg. Kőhid. Fam. Muscidae. . Meigema bisignata Mg. Kőhid. Masicera silvatica FI. Bp., Viseg. — seutellata Rendi. Bp. Parexorista rutila . Rndi. Viseg. Ceromasta ferruginea Rndi. Bp. Phorocera cilipeda Rndi. Koroncs. Bothria pascuorum Rndi. Bp., Kőhid., Tata. Setigena caesifrons Schin. Viseg. Goma fasciata Mg. Bp. — ornata Mg. Félegyháza. Cnephalia, bisetosa BB. Kőhid. Baumhaneria gomiaéformis Mg. Bp., Ó-Buda. Macguartia chalybeata Mg. Bp., Kőhid., Terehova. Sesiophaga ghirina Rndi. Köhid. Demoticus frontatus Bohem. Kőhid X) Dolgozat a budapesti Paedagogium biologiai laboratorlumából. 1) E jegyzékben a legsűrűbben előforduló helyneveket esetleg Tövi- ditve is használjuk, pl. Budapest — Bp., Köhidgyarmat — Köhid., Tata- Tóváros — Tata., Visegrád — Viseg, PEREN KESZ Adatok Magyarország légy-fannájához. 141 Aphria longirostris Mg. Kőhid. Leskia aurea FI. Koroncs. Oliveria lateralis F. Bp., Kőhid. Oeyptera bicolor Oliv. Tisza-Alpár. — pilipes Lw. Kőhid. — brassicaria FU. Kőhid. — interrupta Mg. Kőhid., Pécs. Fabricia ferox Mg. Viseg., Terchova, Mehadia. Pelleteria tesselata Mg. Kőhid. . — Tachina fera L. Félegyháza, Harta, Hatvan, Viseg., Köhid., Terchova. Plagia ruralis FU. Bp., Kőhid. OCyrtophlebia nigripalpis Rndi. Viseg. . Síphona cristata F..Kőhid. — geniculata Mg. Kőhid., Libád. Gymmosoma rotundatum L. Bp., Hatvan, Viseg., Tisza-Alpár, Kőhid. 3 Stylogymnomyia mitens Mg. Kőhid. Cercomyia curvicauda Fil. Viseg., Libád. Besserita melanura Mg. Viseg., Kőhid. Psalida, simplex Fil. Kőhid. Phasia analis F. Kőhid., Tata. — cerassipenmis Mg. Mező- kövesd, Terchova. Ananta lateralis Mg. Kőhid. Allophora, pusilla Mg. Bp., Kőhid. Hyalomyia, obesa F. Kőhid. Olytia continua Pz. Kőhid. — helvola Mg. Kőhid. Phyto melamocephalus Mg. Bp. — parvicornis Mg. Bp., Kőhid. Styloneurta Mami BB. Bp. Tephromwyia grisea Mg. Koroncs Cynomyia mortuorum L. Bp. Onesia, sepulcralis Mg. Bp., Viseg., Tata., Terchova. — florahts R. Desv. Bp., Terechova. Sarcophaga coerulescens Rndi. Terchova. — v. carnaria héndi-: Bp., Harta, Viseg., Kőhid. — atropos v. filia Rndi. Bp., Viseg- — var. noverca Rndi. Bp, — v. agricola Mg. Bp., Viseg., Kőhid. — v. privigna Rndi. Bp., Kőhid., Tata., Terehova. — melanura Mg. Bp — clathrata Mg. Bp. — erythrura v. consanguinea Rnd. Bp., Viseg., Kőhid. — haemorrhoa Mg. Harta, Hódmező- Vásárhely, Mehádia. — arvorum Mg. Bp., Viseg. — affinis FU. Bp., Viseg. Agria hungarica BB. Kőöhid. Miltogramma, oestracea Mg. Kőhid. Nemorea maculosa Mg. Kőhid. Dexia rustica FU. Kőhid., Tata. Dinera grisescens FI Kőhid. Myiocera, carinmtifrons FU. Terchova. Stomogys calcitrans L. Bálványos. Pollema rudis F. Bp., Harta, Köőhid., Tata., Terchova. — vespíllo Mg. Terchova, - : [Myiospila meditabunda F. Bp. Gramphomyia maculata Scop. Koroncs, Mehádia. Bartal Alajos. Musca domestica L. Kőöőhid. — cortina F. Bp., Kőhid., Plaxemyia vitripenms Mg., Kőhid. Cyrtoneura pascuorum Mg. Bp., Kőhid. Mesembrina mystacea L. Terchova Pyrellia serena Mg. Koroncs. -— aenmea Ztt. Koroncs. Luciha regina Mg. Bp. — caesar L. Bp., Viseg., Félegy- háza, Harta, Kőhid. — rujficeps Mg. Bp. — sericata M9. Bp., Tata., Kassa. — cormicina FU. Terchova, Koroncs. a Calliphora vomitaria L. Bp., Terchova. — -erythrocephala "9 Mg. Bp., Kóőhid., Bálványos. — grönlandica Ztt. Bp. Zé Aricia lucorum FU. Bp. — serva Mg. Bp. — errvatica FÜ. Harta. — pallida F. Köhid. Spilogaster vespertina FU. Bp., Viseg. — duplicata Mg. Bp., Kőhid. — wbana Mg. Viseg. — pagana TF. Bp. — separuta Mg. Hydrotaea dentipes PF "Bp. Kőhid. — scambus Ztt Bp. Ophyra leucostoma FI. Köhid. Homalomyia canicularis L. Bp., 0-Buda, Kőhid., — scalaris F. Bp., Tata. — serena Zett. Bp., Terchova. Hybemyia variata FIl. Kőhid. — strigos: Fül. Bp., Viseg., Kőhid. — cinerella Mg. 0-Buda, Kőhid. — coarctata FU. Kőhid. — erimiveníris Ztt.. Bp., , Libád. — setterura Rndi. Köőhid. — pen- nicilaris Rndi. Kőhid., Tata. — cardui Mg. Libád. Anthomyia, pluwialis L. Bp., Kőhid. — v. procellaria Rndi. Bp. — albicincta FU. Koroncs. — sulciventris Rn. Köőhid. — cihcrura Rndi. Bp., Kőhid. — radicum L. Bp., Viseg., Köhid. — rufipes Mg. Bp, Kőhid. Hylephila buccata FU. Bp. umlimeata Ztt. Bp. — ceur- vicauda Ztt. Bp. — scpia Mg. Bp., Terchova. — jfloccosa Mcg. Bp.r— cilicrúra Amdi "Vata. Coenosia nigridigtta Rndi. Bp., Viseg., Kőhbid. — tigrina F. . Bp., Viseg., Kőhid. — villipes Rndi. Bp. — agromuijzella Rndi. k Bp., Viseg. 82 Schoenomyza litarella FU Kőhid. Iaspe melaleuca Lw. Kőhid. a Cordylura pubera L. Kőhid. ; Amaurosoma flavipes FU. Bp. f Scalophaga stercorarta L. Bp., Kőhid. — merdaria F. Bp., gi TEerehowas B. Helomyza univittata v. Ross. Kőbid. ; É Blepharoptera flavicormis Lw. Bp., 0-Buda. 8: Cormoptera limbata Mg. Bp. Ég Limma ungwicornis $cop. Kőhid., Libád. 18 Bp. — ruficeps Mg. Bp., Viseg., Libád, Rivellia svngenestae F. Kőhid. Platystoma, seminattoms FF. Hatvan, Tata. 12988 Uhdia erythrophthalma Mg. Kőhid, ér Sapromyza plumicornis Fall Kőhid., Libád., — obsoleta Fall. Ortalis centralis F. Viseg. — ruficeps L. Bp:, Viseg., Kőhid. Z ú Adatok Magwarország légy-faunájához, 1145 Lauxamoa aenea Fall. Kőhid. Lonchaea vaginahs Fall. Bp. Ozxyphara miharia Schrk. Bp. Tephritis pulchra Lw. Bp. — conjuncta Law. Köhid. Urellia, stellata, Fuessli. Köhid. s Sepsis cynipsea L. Félegyháza, Kőhid. — pectoralis" Meg. Könid. Nemopoda cylindrica F. Bp., Viseg. — stercorarta R. Desv. Kőhid. Themaira putris Mg. Bp., 0-Buda. Piophila casei L. Terechova, Szegimalom. Madaiza glabra Fall. Bp. Calobata ephippium F. Kőöőhid. Maicropeza corrigiolata L. Köhid. Psila rosae F. 0-Buda, Kőöhid. Platycephala umbraculata Mg. Kőhid. Meromyza vartiegata Mg. Köőhid. — saltatriv L. Kőhid., Libád. Centor. bereris Fll. Kőhid. — mvyopinus Lav. Kőhid. Haplegis divergens Law. Köhid., Libád. Chlorops taemiopus Mg. Viseg., Kőhid. Oscinis maura Fall. Bp.. Kőhid. — frit L. Bp., Kőöhid. — humeratis Lw. Bp. i Siphonella pum lhionis Bjerkand. Kőhid. — tralineata Ztt.Kőhid. Gymnopa subsultans F. Bp. Hydrelha griseola Fall. Bp, Kőhid. Stegana curapenmis Fall. Köhid. Gitona distgma Mg. Bp. Dyosophala tramsversa : Fall. Köhid. — " funebris F. . Bp., Libád. — fenestratum v. melanogaster Mg. Bp. — graminum vu. griseola Zett. Bp., Kőhid. Opomyza germinatioms L. Köhid. — /lorum P. Kőhid. Balicptera tripunctata Fall. Kőhid. Geomyza combinata L. Kőhid. Oehthiphila polystigma Mg. Kőhid, — aredella . Fall. Köhid. Lobtioptera speciosa Mg. Bp. : Agromyza wgripes Mg. Bp., Kőhid, — pulicaria Mg. Kőhid. — carbonari Ztt. Kőbid Phytomyza affinis Fall. Bp. — obseurella Fall. Köhid.. Borborus gemculatus Mcg Bp., Kéhid. — miger Mg. Bp. — eguinus Fall. Bp. Sphaerocera subsultans F. Ó-Buda, Kőhid. — pusilia F. Kőhid. Limosina pumilio Mg. Bp. — entosa Stenh. Bp. Microphorus ve utinus Meg, Bp., Kőhid. Platypalpus flavipes €.Bp., Köóhid. — bicolor F. Viseg., Kőhid. Pegomyia sebaria Wd. Viseg. /Zett. Köhid. Fam. Hippoboscidae. Hippobosca eguina Lan. Kőhid. ző Magyarország pillangót. Irta A. Aigmer Lajos. XIV. 14. Vanessa polychloros F.!) Ginné, Systema Naturae. Bd. X. 477" (1158); ENSper "DISSÉ europ, Sehmetterk ans Abbilas Te tab selő sktosssekelérénbe "ő Alapszíne sárgás vörös, fekete foltokkal. A felső szárny 0. elülső szegélyén 3 fekete folt all, melyeket egyimástól s" aza apextól sárga foltok különítenek el; a szárny közepén 2, belső 3 szegélyén : szintén 2 fekete folt van. Az alsó szárny — elülsSÖs szegélyén nagy fekete, mellette kifelé sárga folt jelentkezik. Alul feketés barna, világosabb és sötétebb vonalakkal; az alsó j szárny közepén sárgás pont műtatkozik. A lábak sötét barnák. 9" Hazánkban országszerte igen gyakori, jun. közepétől jul. kö- 7 zepéig. A budapesti példányok többnyire igen nagyok (50—61 k mm.) Igen ritka a kisebb és élénkebb színű ab. pyromelas Frr.?), 00. melyet eddig csak Eperjesen és Malomvizen figyeltek meg. fe. Petéje hordó alakú, a nőstény nagy csoportokban (200-ig) 5 mm. hosszú; május közepétől junius közepéig társasan ér követ- kező növényben: Ulmus campestris (szilfa), Sala alba (fűz), Populus tremula (rezgő nyárfa), Cerasophora dulcis és acida (cseresnye és meggyfa), Pyrus communis, malus és eydomia (körte-, alma- és birsalmafa), kivételesen Cornus mas (somfa), délszakon Celtis australison (ostorfa) is. attó Bábja barna, feje kéthegyű, hátán nehány fémes folt mu- tatkozik. jő Parasitái: Tachina omnivora Brischke, Jzxorista imelinata Mg., Eutachina larvarum Htg. Díptera-fajok ; Pteromalus puparum (L.) Swed , polychlori Rtzb. Chaleidida-fajok ; Microgaster fossulata Bouché, Braconida-faj; Amblyteles camelinus Wesm , JIehneumon luctatorius 1. Iehneumonida fajok. . TEERRB Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A- és RA usztria. és s Szilézia ÜTETV eV EV S Rana I. VII—VIII., Morvaország IV , VII, Csehország, Galiezia HEV VII.. Bukovina és Románia VI—VIN. KEZÉS 4 1) Polychloros : igen sárga, 2) Pyr: tűz, melas: fekete. Magyarország pillangói. 145 Etterjedési köre: Stockholmtól Algirig 69—300 (Ázsiában a Himalajáig 20") és Spanyolországtól Japánig 10—1600. 15. Vanessa xanthomelas KEsp.!) Szemed eüropssSehmetterlsan Abbila, E tab .63.-n (17TT7.) A szárnyak alapszíne élénk sárgás vörös; a felső szárny 4. 42 . csúcsa előtt kis fehér harántos folt áll. Különben igen hasonló az előbbi fajhoz, csakhogy alapszíne élénkebb színű, külső sze- gélye csipkésebb; az alsó szárny elülső szegélyén a sárga folt alig látható, külső szegélye szélesen fekete; a lábak barnás sárgak. Alsó lapja világosabb színezésű. Kifeszítve 55—62 mm. A Tengermellék kivételével egész Magyarországon, de aránylag kevés helyen fordul elő és nagyobbára ritka, csak helyenkint és főleg hernyó alakjában olykor gyakori. Fűzek körül szokott repkedni junius juliusban, Eperjesen, ahol némely évben igen nagy mennyiségben tenyésztették, többféle eltérését figyelték meg. Ilyenek: 1. Nagy fekete foltokkal és igen széles fekete szegélylyel, melyben a kék pettyek igen aprók; 2. A szegély kék tünetű, kék pettyei igen nagyok ; 3. Kék pettyek nélkül; 4. A szegély igen széles és valamint csaknem az összes fekete foltok elmosódott, az alsó szárnyon csak alul van két nagy kék petty; 5. Az ab. Chelys Mitis?), melynek felső szárnyán a costális 3 nagy folt egybefolyt, azonkívül tövén és közepén egy-egy fekete petty áll; az alsó szárny középső foltja a rendesnél kétszerte nagyobb. A törzs- alakhoz úgy. viszonylik, mint az ab. testudo a polychloros-hoz. Dahlström Gy. Eperjesen 1899-ben hermaphroditát is tenyész- tett: balta 2 jobbrawi. Hernyója fekete, hátán két fehéres hosszanti vonal fut le, a tüskék feketék, 45—50 mm. hosszú. Május elejétől junius elejéig társasan él Salir caprea, acuminata, glauca és vitellinán (fűzfélék), UImus campestrison (szilfa) és Populus (nyárfa) féléken. Bábja vöröses barna, femes foltok nélkül. Parasitái : Machaxra serriventris Rdi., Blepharidea vulgaris Mg. Diptera-fajok; Amblyteles camelinus Wesm. lehnemonida-faj. Előfordul a következő szomszédországokban: A.-Ausztria VII., Salzburg, Cseh- és Morvaország VI—VII., Szilézia VII—IV., Bukovina VI—VII. V., Bulgária, Románia VII —VIII. IV. 1) A vöröses fekete. ?) Chelys, csalány. 146 A. Aigner Lajos. Elterjedési köre: Szt.-Pétervártól Kis- Ázsiáig 60—400 és FL szásztól Japánig 25—160". ; 4. nem. Polygonia Hb.!) (Grapta Kirby.) A felső szegély hajlítottabb, a belső zug kiállóbb mint az előbbi nemnél; csak az egyik fajnal (L-albuwun) egyenesebb a belső szegély. A tapogatók sűrűn pikkelyzettek, a rövid pikkelyek - közt kevés a puha szőr; középső ízük nem megvastagodott, végső ízük rövid. A hernyó hengeres, ágas-bogas kemény tüs-. kékkel borított. A báb púpos, többnyire fémfényű, feje kéthegyű. 1. Mindkét szarny elülső szegélyén "feher foltra Sem eset sss Mindket szárny elülső szegélyén nincsen fehér folt DESZÉGk Ta 2. az alapszín sárgás vörös; az alsó szárnyon alul L- vagy V-alakú fehér Tajz vam ze az zza zs L-albüisni 3. Az alapszín sárgás vörös; az alsó szárnyon alul C-alakú fehér Tajz vam sz a Ez éz esz E-at Dá Az alapszín rozsdás DETNAt az alsó szárnyon alul 2 apró fehér vonal van, mely szöget alkot 7. s-asEdea 61 16. Polygonia L-album Esp.) Hszpre-r Die eúrop. s5enmétteri rem setttoton ete alsz gen Et teetr et torstta El fig. 3 a, b (1780); V-album Fabricius, Mantissa Inseetorum HE 50 (ATS e ámzatbunm Na s hr all SZSzSENAKEKe HV TélEG8 Butterfílies of Idia II. p. 236 (1885). A szárnyak alapszíne sötét sárgás vörös, a fekete rajzolat olyan mint a Vanessa polychloros-é; a felső szárny elülső szegé- lyén, a szárny csúcsán háromszög alakú fehér folt van, Mindkét szárny szegélye fekete, mögötte befelé sárgás pettyek sorakoznak. Alul 7 szürke és barna színnel márványozott, fehéres középső sávval; 7 az alsó szárnyon fehér L- vagy V-alakú rajz áll Kifeszítve 59 69 mm. : A. Tengermellék kivételével csaknem egész Magyarországon, . de aránylag kevés helyen található jun.-juliusban. Hernyója feketés barna vagy kékes szürke, hátán széles sárga sávval és sárgás tüskékkel, 45—50 mm. hosszú. Május- juniusban társasan él következő növényeken: Betulus alba (nyírfa), Salin (fűz), Ulmus campestris (szilfa), Hippophat rhammnoides (kipófa), Alnus (égerfa), Oroszországban Ribes grossularián (egres) is. Bábja barnás szürke, 4 ezüst folttal. 1) Polus : sok, gono : térd, szöglet. 2) A fehér L. Magyarország pillangói. 147 Parasttája : Argyrophylaz pupiphaga Rdi. Diptera-faj. Előfordul a következő szomszédországokban: A.- és F.-Ausz- tria IX., Cseh- és Morvaország VI—VII., Szilszia VII — VIII, Bu- kovina. VII—IX , Románia VI— VIII. Bulgária. Elterjedési köre: Kasantól Kasmirig 56—5350 és Karlsbadtól Japánig 31—1600. 17. Polygonia C-album L.!) binié, Systema Naturae. Ed. X. 477 (1759); .Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 13. fig., tab. 59. fig. 3. Ül) Alapszíne sötét rozsdás barna vagy sötét sárgás Vörös, a szegély sötét barna. Felső szárnyán az elülső szegélyen 3, közepén 3 és belső szegélyén 1 fekete folt áll. Az alsó szárny középterén 2—3 fekete folt van, a széles barna külső szegélyen barna pettyek sorakoznak, alsó lapján C-alakú fehér rajz látható. Hazánkban országszerte két ivadékban fordul elő (jun. közepé- től jul. végéig és aug. közepétől okt. közepéig s kitelelvén május végéig) ; kivált szilfák közelében szokott röpködni. Az I. ivadék sza- bályos nagyságú (40—46 mm.) Ennek két alakja különböztethető meg:1. Az egyik vöröses barna, erőteljes rajzolattal, alul egyszínű barnás szürke vagy tő felől feketés barna, külső felén barnás szürke ; 2. Világosabb, csaknem sárgás barna, megfogyatkozott rajzolattal; alul is: világosabb, azaz: tő felől szürkés barna, külső felén pedig világos barnás szürke. Közte ritka az ab. falbum Esp.), melyen a felső szárny costalis fekete foltjai, olykor az alsó szárny foltjai is egybefolytak, alul pedig némely- kor C helyett f mutatkozik. (Pozsony, Eperjes, Nagyág), Buda- pesten Anker Lajos fogott egy példányt, mely egészen fekete s teljesen rajztalan volt. A II. ivadék, a var. Hutchinsoni Young?) (war. lutcscens Harcourt)), nagyobb (48 mm-ig); alapszíne sárgás barna, fekete foltjai aránylag kisebbek; alul barnás. (Budapest, Puj.) Petéje hosszukás, fölül lapos, kékes zöld színű. Hernyója barna, hátán az első 6 gyűrű vöröses sárga, a többi fehér, 55 mm. hosszú. Május-juniusban és augusztusban következő növé- nyeken él: Urtica dioica és urens (ecsalány), Uhmus campestris 1) A fehér C. 2) A fehér f. 3) Hutchinson angol lepkész után. 1) Az aranysárgás. 148 A. Atgner Lajos. (szilfa), . Humulus lupulus (komló), Padus vulgaris (zelmieze), Corylus avellana (mogyoró), Lonicera gylosteum (loncz), Ribes rubrum és grossularta (ribizke és egres), Rubus idacus (málna), Carduus (bogács). Bábja vöröses barna, fémes foltokkal. Parasítája : Pteromalus puparum (L.) Swed. Chalcidida-faj. Előfordul az Összes szomszédországokban, még pedig: 8; A.-Ausztria VI— VII, VIII—IV., Karinthia III—X., Morvaország ést "e a V.:EX.5 Galtoziatvsz Bülrosnya a Ne saves VeT TEVET BNNTRKESSSN Elterjedési köre: Lapphontól Kis-Azsiáig 68—40" és Spanyol- országtól Japánig 10—1609 és Észak-Amerikáig. § 18. Polygonia Egea Cr.!) Ér CT-am er, PBapillons-exotigües.: Tab, 78. he CD (778) ZERENbISi g Jablonsky, Natursystem aller. Inseecten. Tab. 160. fig. 5. 6. (1784) ; triangulum Fabricius, Entomologia syste- matica III. 1. 125 (1793); Vau album Esper, Die europ. SéNMEttér s 1NESATÓ OLAS SEGa0 E 2 Ket ESETT E Alapszíne világos rozsdás barna; rajzolata olyan mint az előbbi fajé, a foltok azonban jóval kisebbek. Alul barnás vörös, sárga vegyülettel, sötétebb színű finom harántos vonalakkal és foltokkal; az alsó szárnyon két apró fehér vonal van, mely szöget alkot. Kifeszítve 40—55 mm. Hazánknak csakis délibb fekvésű vidékein, ott is meglehe- tős ritkán fordul elő 3 ivadékban. (ápr.— máj., jun.— jul. és okt.) As A nyári ivadék az ab. 7-album Esp.?), melyen a felső szárny ív szegélyterén levő két fekete petty hiányzik. A var. autumnabis Bé Stef."?) élénkebb, vörösesebb, pettyei nagyobbak. Ezen két alakot jö csak Fiumenál, Portorén és Losinján figyelték meg. Ez a faj 07 hazánkban éri el elterjedésének legészakibb határát. Hernyója kékes szürke vagy halvány fekete, sárga és fekete aA harántos sávokkal. Tápláló növényei: Partetaria diffusa (falfű), ei Salo (fűz), UlMmus (szilfa), Urtica (csalány), .Ribes ribiszke), BE Lomcera (lonecz) és Corylus (mogyoró). Bábja tüskés, barnás E színű, olykor ezüstös foltokkal. zs. Előfordul a szomszédországok közül csupán Krajnában Tt VII—VIII. és Bulgáriában. : 3 Elterjedési köre: Nagyváradtól Cyprus.g 47—359" és a Pro- 7" vencetól Persiáig 23—70". SEGA 1) Aegea, Aphrodite mellékneve. 2) A fehér j. 3) Az őszi, Magyarország pillangót 149 6. nem. Arachnia Hb.) Az alsó szárny középséjtje riyitott; a bozontos szőrös tapo- gatók középső íze nem megvastagodott, a csáp bunkója tojás alakú. A hernyó hengeres, tüskés. A báb feje kéthegyű. Burópá- ban csak egy faj él. 19. Arachnia Levana L.? tn nsés s Systema Naturae." Hd. X.. 480 (1758); Espemr, "Die éuTop. Sehmetterl. in Abbild. [//tab..15. fig. 2.(1777). Szárnyainak alapszíne vöröses sárga, számos fekete pettyel, bennük hálószerű világos vonalak vannak; a felső szárny csúcsán 3 apró fehér petty áll. Alul a barna, sárga, fekete és ibolyás "színnek hálózatos rajzolata látható. Hazánkban országszerte két ivadékban gyakori, márc. — ápril. és jul.—aug. Az I. ivadék 25—33 mm., a második jóval na- gyobb, 30—42 mm. Az I. ivadéknak szép eltéréseit figyelték meg Eperjesen, ilyenek: 1. oly példányok, melyeken a két szárny középterén levő foltok számra és terjedelemre nézve megfogyat- koztak vagy teljesen hiányoznak, a tőtér ellenben sötétebb, csaknem egészen fekete; 2. olyanok, melyegen mindkét szárny elülső és külső szegélye és tőtere egészen fekete, csupán a középtér világos színű, minden rajz nélkül; 3. olyan példányok, melyeken a középtér szintén rajztalan. a szegély előtt elhúzódó fekete sáv azonban igen keskeny, a. tőtéren pedig nehány nagy négyszög alakú fekete folt áll. A II. ivadék, a var. prorsa L.?) alapszíne fekete, a két szárnyon végig húzódó középső szalag többnyire keskeny, olykor széles, fehér vagy részben halvány barnás, a tőtér apró pettyei fehéresek, a szegélyen vöröses barna vonal fut le, mely a felső szárnyon csak a belső szegély felé tisztán látható, az alsó szár- nyon pedig kettős. Rendszerint a törzsfajnál gyakoribb. Herma- phrodítáját (balra ?, jobbra 3) Dahlström Gyula fogta Eperjesen. A IT: ivadék közt, inkábbrósz felé, lép fel. a ritkabb ab. porima 0.§, mely színben a ZLevana-hoz áll közel, azaz: összes sávjai és foltjai sárgás barnák, kivéve az apicalis pettyet, mely fehér marad ; rajzban ellenben a prorsa-hoz hasonlít, csakhogy 1) Arachmia pók, a Levana rajza miatt. 2) Római istennő neve. 3) Prorsus: egyenest. , 4 Porionus: taiálékony. 150 A. Aigner Lajos, az alsó szárnyon levő kettős vonal egy széles sávvá alakult át, melyben részint egybefolyó fekete foltok sora áll. Ennek meg- felel az a rajz, melyet Hofmann (Gross-Schmetterlinge 2. kiad. tab. 7. fig. 8 c) adott. Másik alakja az, melyet Spuler (Sehmet- terlinge t. 5. f. 3 c) ábrázol. Kz utóbbi egészben közelebb áll a prorsa-hoz, de tarkább, a mennyiben a fekete alapszínen az előbbi alaknak rajzolatait viseli ugyan, de középső szalagja igen halvány barnás, olykor fehér, a szegélysáv pedig élénk sárgás barna (szélesebb mint az említett rajzon). A porima-t csak Tavarnok, Torna, Parád, Eper- jes. Szilágy-Cseh, Nagyág. Puj és Lipik környékén figyelték meg. Petéje hosszukás, fölül lapos, zöides színű. Hernyója fekete vagy barnás sárga, fekete sávokkal, 30—34 mm. hosszú; május- ban és szeptemberben Urtica dioicán (csalány) él. Bábja barna; olykor fémes foltokkal. A báb kitelelő, ellentétben a többi Vanes- sákkal, melyek lepkéje kitelel. Parasttáz 1. a Levana-nak: Machaira serriwventris Rdi., Phorocera vernalis R. D., Slepharidea vulgaris Mg., Phryxe puella R. D. Diptera-fajok ; 2. a prorsá-nak. :. Phryxe" Vamessae RK... DI Argyrophylax pupiphaga Rdi., Machaira serriventris Rdi. Diptera- fajok. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- Ausztria IV—V., VIII-IX., F.-Ausztria 1V—V., VIL, Szilézia IV—V., V5I— VIII., Bukovina 1V—V., VII —VIII., Románia V—VI., VII—IX. Elterjedési köre: Szt.-Pétervártól a Kaukazusig 60—400 és Páristól Koreáig 29—1600. Adalék Kassa környékének lepke- faunálához. Összeállította Dr. Fischer Herminius. III. Pseudoterpna pruimata Hufn., igen gyakori. Geometra Pamhonarta L. ritka. Euchloras smaragdaria F ritka. Nemoria. porrinata 1. igen gyakori. Thalera fimbrialis Se. nem ritka. Adalék Kassa környékének lepke-faunájához. 151 Hemithea strigata Müll. ritka. Acidalha trilineagta Sec. közönséges; — — similata Thnbg. gyakori; -— ocArata Sc. nem ritka ; — "rufaria Hb., — dimidiata Hufn. ritka; — aversata L. és ab. "spoliata Stgr.. nem ritka; — "imornata Hw. ; — immorata L. közönséges; — rubiginata Hufn. gyakori ; — "marginepunctata Göze; —- incanata L. gyakori; — strigtlaria Hb. nem ritka; — immutata L. nem ritka; — ornata Sc. gyakori. Ephyra pendularia Cl., pumnctaria DL. és ruficiliaria H. OD." Titka, Rhodostrophia vibicaria Cl, gyakori. Timandra amata L. nem ritka. Lyihria purpurarta 1. és g. v. rotaria F. gyakori. :"Orthottthi plumbaria F. közönséges; — "eervinata Sehiff; — hmitala Se. közönséges ; — moemata Sc. gyakori ; — bipunc- tarta Sehiff. közönséges. Minoa murinata Sc. gyakori. Lathostege ?"griseata Schiff. Anaitis praeformata Hb. ritka, csak magasabb pontokon; — plagiata L. közönséges. Lobophora polycommata Hb. ritka. Cheimatobia boreata Hb. és brumata L. gyakori. Triphosa dubitata L. ritka. Eucosmia undulata L. ritka. Scotosia Rhamnata Sehiff. ritka. Lygris "prunata L.; — populata L. gyakori. Larentia dotata L. és ocellata L. gyakori; — juniperata L. ritka ; — síterata Hufn., miata L. és aptata Hb. nem ritka; — fiuctuata LL közönséges ; — montamata Schiff. és guadrifasctarta Cl. nem ritka; — jferrugata L., unidentarita Hw. és dilutata Bkh. gyakori ; — verberata Se. és rivata Hb. ritka; — sociata Bkh. gyakori; — unangulata Hw., alaudaria Frr. és lugubrata Stgr. nem ritka; — "falbicillata L.; — tristata L. gyakori; — bilineata L. közönséges ; — badiata Hb. ritka; — comitata L. gyakori. Tephroclystia subnotata Hb. ritka Abraxas Grossulartata L., marginata L. és adustata Schiff. gyakori. Bapta temerata Hb. nem ritka Dedimia pusarta L. és ex nthemata Se gyakori. Metrocampa margaritata L. és honoraria Sehiff. ritka. Ennomos autumnaria "Wernbg. meglehetős gyakori; — 152 Dr. Fische" Herminius guercinaria Hufn., ab. infuscata Stgr. és ab. carpinaria Hb. nem ritka ; — fuscamtaria Hw., ab. effusaria és ab. destrigaria ritka; . — erosarta Hb. ritka. Selema bilunaria Esp. és tetralunarita Hufn. ritka. Therapis Tvonymaria Sehiff. ritka. Himera pennaria [L. nem ritka. Angerona Prunarta L. nem ritka. Urapterge Sambucarta L. nem ritka. Eurymene dolabraria L. nem ritka. Opisthograptis luteolata L. nem ritka. Emone parallelaria Schiff. ritka. Hypoplectis adspersaria Hb. gyakori. Caustoloma flavicaria Hb. ritka. Vemhia macularia L. közönséges. s Memothisa "notata L. Hibermia, rupicapraria, Hb. ritka; — leucophacarta Sehift., aurantiaria Esp., marginaria Bkh. és defolharia Cl. gyakori. amisopteryx Aceraria Schiff. és Aescularia Schiff. gyakori. Pmgalia pedaria F. gyakori. : Biston "hispmdaria F.; — pomonaria Hb. ritka; — Mhirtaria Cl. igon gyakori ; — stíratarta Hufn. nem ritka. Amphidasis betularia L. gyakori. Boarmia cinctaria Sehitf. és gemmarta Brahm. nem ritka ; — repandata L., roboraria Schiff. és v. imfuscata Stgr. és sele- naria Hb. ritka ; — erepuscularia Hb. közönséges; ab. defessaria Frr. ritka ; — punctularia Hb. nem ritka. Gnophos dilucidarta Hb. ritka. Fidoma "fasciolaria Rott.; — roraria F. gyakori. Ematurga atomaria 1. közönséges. Thamnonoma wauaria 1. és brunmeata Thnbg. ritka. Phastame peltrarta Hb. nem ritka ; — clathrata L. és glarearita Brahm. gyakori. Eubolia arenacearia Hb. és g. ae. flavidaria kv. rítka. Scoria hneata Sc. igen gyakori. Nola "ceicatricahs Tr. májusban. Hylophia bicolorana, Fuessl. ritka. 3 Syntomis phegea közönséges. Spilosoma, mendica, CI., lubricipeda LL. és menthastri ESsp. gyakori. Phragmatobia fulhginosa L igen gyakori. Parasemia, Plantagims L. és var. hosptta Schiff. ritka. Adalék Kassa környékének lepke-faunájához 158 Diacrista Samo L. gyakori. Arctiaa Caja L. és auhca L. igen gyakori. Pericallia matronula L. a Csermely völgyben, a Kassai hegyen és Aboson, ritka. Calhmorpha . dominula L. és guadripunctiria Poda gyakori Haipocrita Jacobaeae L. gyakori. Nudaria mundana L. ritka. Maltochrista miniata Worst. nem ritka. Endrosa irrorella Cl. nem ritki Cybosia mesomella L. nem ritka. Oenonisttis guadra 1. igen gyakori. Lathosta deplana Esp. és lurideola Zinek. nem ritka; -— complana LL. ritke Zygaena, purpuralis Brunnich., Scaliosae Secheven., Aciullae Esp., Meltloti Esp. és Trifoli Esp. gyakori; — Lonicerae Scheven igen gyakori; — Filhwpendulae L. gyakori; — "áAngelicae 0.; — § Ephaltes UL. ab. Co:onillae Esp. és ab. Trigonillae Esp. gyakori; i — Carmolica Se., ab. diniensis H. S., ab. [edysari Hb. és v. berolinensis Stgr. igen gyakori. § Ino Prumi Schiff. nem ritka; — Globulariae Hb. és Staticis é L. gyakori. Ete Cochlhodon limacodes Hufn. nem ritka b: Fachytelia úmicolor Hufn. gyakori; — "villosella O. Trochilhium apiforme Cl. gyakori. Sciapteron "tabamiformis Rott. : Sesta tipulhformis Cl., vespiformis L., "empiformis Esp. és 11 Md egavulttorns Fir. ritka. Cossus cossus L. gyakori, a világosságra is jön. Zeuzera Pyrina L. nem ritka. Hepialus sylnina [L. ritka ; — hecla L. nem ritka. Crambus "chrysonuchellus Se. — Schönobtus ?"gigamtellus Sehiff. — Phlyciaenodes "palealis Schiff. — Pyrausta "cespitalis OCchiff. és "nubialis Hb. — Cheimataphila "tortricella IIb. — IEpiblema "mendiculana Tr. és "Pflugiana Hw. — Epigraphis sa "Steimkellneriana Sehiff. — Depressaria "applana F. "2RRA Ez a nagyon is hézagos jegyzék kivált az Acidalia-, Laren- tia- és Tephroclystia-nemre nézve, valamint a IMicrolepidopterákra nézve, melyeket egyáltalán nem gyüjtöttem, — nagy mértékben Iz bővíthető lesz. Ezek pótlására különösen felhívom a későbbi gyüj- ; tők figyelmét, a mi rám nézve — Kassáról való távozásom miatt — Sajnos már nem volt lehetséges. a bark 6 ia sákápülété sé Bál tatás eeát ik köl köz flsdáetá bak peesgie e. § az Magyarország szú-féléi. Irta Csiki Ernő. III. Árad aj KONG SlKe MEANSZARE 1. Eccoptogaster Ratzeburgi Janson (destructor Ratzb., Thoms.) Fekete, fénylő, a csápok és a lábak feje vöröses sárgás- barna, a szárnyfedők és a lábak némelykor vöröses-barnák. A homlok kissé homorú, gyöngébb (6) vagy erősebb hosszanti lécz- ezel. Az előtor háta kissé hosszabb, mint a milyen széles, finoman pontozott, a pontozottság oldalt erősebb mint a középen. A szárnyfedők hátul alig keskenyedők, pontozottan barázdások, a közterecskék laposak, szélesek, finoman pontozottak, a pontok többnyire egy vonalban sorakoznak. Nemi különbség észlelhető a harmadik haslemez szerkeze- tében, a hímek 3. haslemezének közepén szemölesszerű kiemel- kedés van (lásd a 15. rajzot a 73. lapon), a negyediknek hátsó széle pedig élszerűen kiemelkedő, a nőstények ezen két has- lemeze egyszerű. Hossza 45—535 mm. Előfordul egész Kurópában és a Kaukázusban, faunaterüle- tünkben a ritkább fajok közé tartozik. Termőhelyei: Buda- pest, Kalocsa, Boglár; Szlavonország: Dubokoj, Pleternica ; Bosznia : Vitez, Cajnica és Praca, A monophag fajok közé tartozik, a mennyiben csak a nyírfa (Betula alba és pubescens) törzsén és nagyobb ágain található, ezeken él és ezekben fejlődik. Rajzása májustól augusz- tusig tart. Egyetlen nemzedékben lép fel évenként, lárvái a kéreg alatt telelnek ki. Rágványában az anyamenet függőleges, több szelelő nyilással, a lárvamenetek két oldalt vizszintesen állanak, de felül és alul elhajolnak és mindinkább a függőleges irányt veszik fel. Többnyire beteges nyírfákat támad meg. El- lene iegezélszerűbb úgy védekezni, hogy a megtámadott fákat kivágatjuk. 2. Eccoptogaster scolytus Fabricius (Geoffroyi Goeze, destructor Oliv., Ratzeburgi Thoms , sulcifrons Rey.) Fénylő fekete vagy szurokbarna, a csápok és a lábfej sár- gás-vörösek, a szárnyfedők barnák, némelykor fekete foltokkal tarkázottak. A fej rövid és széles ormánynyal végződik, a homlok rövid sárga szőrökkel sűrűn fedett, lapos (5) vagy kissé dom- . y 9. d 89 Ád he Wa Et él L OSS Magyarország szú-féléi. 155 ború (?). Az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, finoman és szétszórtan pontozott. A szárnyfedők hátrafelé keskenyedők, pontozottan rovátkások, a közterecskék szélesek, laposak, szabály- talanul és szétszórtan pontozottak. A harmadik és negyedik has- lemezen egy-egy szemölesszerű dudorkával. . Nemi különbség van a homlok alkatában, a mennyiben a hímeknél lapos, a nőstényeknél kissé domború, azonkívül a himek hasa hosszú sárga szörökkel fedett, a nőstényeké esupasz. Hossza 4—0" mim. Előfordul egész Burópában. Termóőhelyei: Budapest, Kalocsa, Mezőkovácsháza, Boglár, Brassó, Pecsenyeska; Szlavon- ország: Vinkovece, Kunjevci, Bok, Otok, Rajevo, Drenoveci; Bosz- nia : Treskavica planina. Szilfákon él (Ulmus peduncuwata Foug., U. montana With., U. glabra Mill. és var. subderosa Bhrh.), május vége felé rajzik és ritkán évenként két nemzedéket hoz létre. A kártételt a szilfák esúcsan kezdi, itt a hajtásokat rágja meg, majd a nyár folya- mán lejebb halad és a nőstény hozzálát a 3—10 em. hosszú anyamenet fúrásához, melyből sűrűn indulnak ki a lárvamenetek. Az anyamenet alulról halad fölfelé. Bz a faj különösen a gyön- gébb fákat támadja meg, olyanokat, melyek a talajból nem nyer- nek kellő táplálékot, így különösen utczák két oldalán és sSéta- tereken ültetett fak esnek áldozatául. 3. Eccoptogaster laevis Chapuis. Fénylő fekete, a csápok és a lábak szára és feje vöröses- sárgák, a szárnyfedők és a czombok barnások. A homlok lapos, hosszirányban finoman karezolt (3) vagy erősen domború, a fej- tetőn hosszanti barázdával (9), elül két oldalt egy-egy sárga szórcsomóval (d) vagy csupasz, sárga szőrecsomók nékül (9). Az előtor háta a tövén kissé szélesebb mint hosszú, elül erősen keskenyedő, felülete szétszórtan finoman pontozott. A szárny- fedők oldalai párvonalasak, pontozottan-rovátkások, a közterecs- kék szélesek, rajtuk egy igen finom pontsor. A haslemezek közül a harmadiknak hátsó széle megduzzadt, a negyediken harántdudor emelkedik ki (3) vagy az összes haslemezek simák (?). Hossza 4 mm. Közép-Európat lakja (Stájer- és Bajorország, Ausztria, Pyreneusok.) Faunaterületünkön Erdélyben (Coll Fuss; közelebbi termőhelye ismeretlen) és Boszmiá-ban (Igman és Treskavica planina) fordul elő. Szintén a szilfák lakója, Boszniában az Ulmus montana 156 Csiki Ernő. With.-ban fejlődik. Az anyamenetek 5 em. hosszúságot is érnek el és mélyen a külső fakelmébe mélyedő egyenes hosszmenetet alkotnak, melynek kezdete kissé ferdén álló és párzási üregsze- rűen kiszélesedett. A lárvamenetek sűrűn indulnak ki egymás mellett. Márczius végétől április végéig rajzik. 4. Eccoptogaster pygmaeus Fabricius (noxrius Ratz., armatus Com.) Fénylő fekete, a csápok, a szárnyfedők és a lábak vöröses- barnák. A homlok köröskörül sárga szőrökkel fedett ($), domború és karczolt (P). Az előtor háta domború, olyan hosszú mint széles, elül kissé keskenyedő, oldalai kerekítettek, felülete sűrűn. oldalt elmosódottan pontozott. A szárnyfedők oldalai párvonalasak, pon- tozott barázdáik sűrűn állanak egymáshoz, a keskeny közterecs- kék símák, a varrat a paizsocski mellett kissé mélyített. A ne- gyedik haslemez hátsó szélének közepén széles dudorka van (3) vagy teljesen sima (9). Hossza 3—3-5 mm. § Előfordul Közép- és Dél-Hurópában és a Kaukázusban. Termőhelyei: Kalocsa, Mezőkovácsháza, Nagyvárad, Vratna- völgy, Nagyszeben, Nagy-Csűr, Szent-Erzsébet, Brassó, Bodza ; Szlavonország : Cerna (Grabarje). A szilfák felső galyait és ágait támadja meg, életmódját még kevéssé ismerjük. Irodalom. Reitter, Edm. Übersieht der mir bekannten, palae- 3 4 SSE a et arktischen Arten der Gattung A Tomita S etve (Wiener Entom. Zeitg. XXV, 1906, 215—211). A paljarktikus pézsmaezinezérek meghatározására szolgáló kulcs, melyben a következő fajok tárgyaltatnak: Tea heitt. (Azori szigetek), moschata L. (Európa, Kis-Azsia, Kaukazus és keletre Japánig), Bungi Fald. (Mongolia, Khin:Ó, pruimosa , Reitt. (Kuldsha) és Faldermanni Saund. (Kelet-Szibérta, Mongolia, Khina). A mi pézsmaezinezérünknek (A. moschata) fajvaltozatn közül az ab. migrocyanea Schilsky., melynek teste fekete, gyenge fem- fénynyel, Közép-Magyorországból való. Csikai. Ernő. KEN 1 13 ,. ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 7. Heft. September 1906. S. 133. J. Jablonowski: Die Schildkáfer als Schüd- linge der Rüben. I. (Aus dem Werke , Die tierisehen Feinde der Zuckerrübe.") Verfasser bietet eine eingehende Beschreibung des Schildkáfers (Cassida nebulosa L.), seiner Larve und Puppe, sowie seiner Lebensweíse. Der Köáfer erscheint zeitlich im Früh- ling, paart sich im Mai und legt-seine KBier en Chenopodium, an welehem anfangs auch die Larve lebt. Die Schádigung seitens eines andern Sehildkáfers (Casszida viridis L.) ist zweifelhaft ; 383 die von (Cassida vittata Vill.) stellt Verfasser als Irrtum hin. In s der Zoolog.-bot. Gesellschaft in Wien wurde 1870 aus Pardubitz . berichtet, dass dieser Köfer grossen Schaden an den Rüben an- richte, die Art und Weise der Schüdigung aber lüsst anmuten, dass der Schaden von einem andern Tier herrührte, der Beobach- E ter aber beim Suchen nach den Attentátern zufállig einen ganz a unsehuldigen Schildkáfer fand und diesen für den Schüdling hielt. 38 ; S. 140. A. Bartal: Beitráge zur Dipteren-Fauna § ; von Ungarn. ÍI. Sechluss der Enumeration. fi; 5. 144. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XIV. Vanessa polychloros ist im Juni—dJuli überall hüufig, die ab. pyromelas sehr selten; V. zxamthomelas ist in ganz Ungarn ver- " breitet (Juni — Juli), kommt aber nur an wenig Orten vor, ist aber allda meist sehr háufig, die ab. Chelys nur bei Eperjes, wo ein Hermaphrodit (links ?, rechts á) bei der Zucht erzielt wurde. Polygoma L-album kommt im Juni—dJuli im ganzén Lande, aber an wenig Fundstellen vor; P. C-album erscheint in 2 Genera- tionen, die im Sommer ist var. Hutchinsom, die ab. f-album sehr selten; ?. Egea nur in den südliehsten Landteilen ín 3 Genera- tionen, die 2. Generation ist ab. 7-album, die dritte var. autum- naltis. Arachmia Levama, ist in 2 Generationen (Mürz-April, Juli— 14 August) hüufig, besonders die Sommer-Generation var. prorsa , die ab. porima erscheint mehr gegen Herbst und ist im Verhált- niss recht selten. S. 150. D. H. Fischer: Beitráge zur Lepidopte- ren-FHauna von Kassa. III. Sehluss der Enumeration. S. 154. E.-Csiki: Die Borkenkaáfer Ún gatmsszi Es wird mit der Besehreibung der Eccoptogaster-Arten begonnen. Behandelt werden E. Ratzeburgi Jans., E. scolytus F., E. laevis Chap. und E. pygmacus F. Jede einzelne Art wird kurz besehrie- ben, dann folgt die geographische Verbreitung, speziell Auf. záhlung der ungarischen Fundorte und 9:xologisene Mitteilungei Literatur. S. 156. E. Csiki besprieht Reitters , Übersieht der mir bekannten, palaearktisahen Arten der Gattung Aromia Serv." . GENERA ÍNSECTORUM PUBLIÉS SOUS LA DIRECTION DE P. WYTSMAN a 9, ——— . ——— OUVELOUES EXEMPLAIRES COMPLETS ÉTANT DEPAREILLÉS, LES. FASCICULES SUIVANTS SONT EN VENTE SÉPARÉMENT : THE FOLLOWING PARTS ARE SOLD SEPARATELY : COLEOPTERA FR. Fam. Gyrinide, par M. RÉGIMBART . . . 2... . . Epuisé. Out of print: farm Lathridíide; pat:M. J: BEBEON 578 alan s 7. Epüisé, Out of print. ARA DEGeotrúpide, par A. BOUGCOMONT [40 s. 1 Eptisé. Ott of print. SZT AÍSAKOTOAn bike Esze eleten USE SA EE Erőt att STRIN S EAST KBETTS to EBEÉ SST SES STT 6.— MELOKESÉLESE par GO IKERREMAÁNS E Steel ea da a e 1 000 ENGEM DATE KSGETEN KEEN S a áá lek ML Ta ö0es ETET e e 6e 148. 50 eösaereesi par M. JACOBY Ji TED E-E KOMA E Lt tat Vlek 9479 am. Donacide, par M. JAcosy et H. Et SEAT át Bee Eat etet LN Áe ke 6.25 § ; Fam. Crioceridze, par M. AGOBYZELSBE E EÁVARTATU éz ÉT TT 2290 . Fam. Carabidee, Subfam. Mormolycine, par E. RoussEau . . . . . 3.75 — SUTA ATHDTTÜ S PAT Es ROÚSSBÁ (e ját a 9 9.75 ESEami Blatypeyiitdse par Ji DESNEVK a Va tt Tee el as Fg/5) . Fam. Lampyridae, par E. OLIVIER. . . ESR et SJOÚSÍPTESSÉS Fam. Clythridee, par M. JAcory et H. CSÁ AÉSRT LA EZEL EZÉ JOMS I DRESSBE Fam. Meégascéelidze, pár M. Jacoby et H. CLAVAREAU 2. 0... ; VSE Bam: Megalopíidoai: par M. Jacogy etil CLAVÁREAU Tsi eg TE EROS SEK EE NEG TES NE EKÉ jét ESEN e esteket a zet eno TB 50 TYLER AL ÉSE TJELE OG HNZÁR ZET ma e S SÖUS DTESSE: MELZKELS BASSZ TELE DATANET E EÜ Já ese e LE eto a SOUS Préssei LEPIDOPTERA Fam. Papilionidz. Subfam. Leptocireinze, par P. WYTSMAN. . . . . 2.60 —- Subfam. Papilioninee, par R. RiIPPON . Epuisé. Out of print. ist ET Dstheldze (par A. PAGENSTEGEER (a ás átt ezeket eg Vál ai d 5.— se Bam:s Epicopítdze par. A. JANET et[P. WYISMAN.. SMN ga 7225 k Fam. Hesperide, par P. MABILLE. . . St ee ére atz elése NODE Fam. Nymphalide, Subfam. Brassolinze, Bá H. EEG ESS ds ere tbége ki SEBŐ — Subfam. Dionine, par H. STICHEL. . . . . Sous presse. —- HSúblani Discophorirze;, par BH. STICNEL s ala a, 08 — Subfam. Amathusiinz, par H. STICHEL . ... . . 30 — — Sübtanás Heliconiiüz; par H. STIÓHEBE sé al 4850 — Stbian Elyanthine, par HASTICHEE. . 1 pa 6.75 . Sphingidae, par W. ROTHSCHILD et W. JORDAN . . . . . Sous presse. ENNRÉKEEKEÉNRENEKEKEKEEES SEEK Ét ete ek, I ST NÉ VAN VERTENEUIL £ DESMET, IMPRIMEURS-ÉDITEURS, A BRUXELLES. HYMENOPTERA Fam. Evanidee, par J. J. KIEFFER. . s Epülsé, Ot ot"prrnts Fam. Cynipide, par K. W. vor DALLA TOR ej jé KIEFFER 225 SS tSz2BBB Fam. Mutillidze, par E. ANDRÉ. . . KERESSE E SEEK E Se önt ző Fam. Vespidee, par K. W. vi DALT A OKE ETET Ta Ta 145, A NEATRRESGENARTRRETESEEE Fam.:Braconidze, par V:SZÉPLIGETI a 0.0 0409 JT TÉS REN SNTÁNARRRÉSZSRZBE Fam. Tenthredinide, par W. F. KoNow. -. .. .. . tg 1 TÉVE EAT SANRASATREE TAG BEE VRÉSTÉBB Harn., Síricide PAt WV. dB JKONOWI Bt 0 EGNSET Jot Nel ad a NKÉTÁNSSTANETKRBBB 6.— Fam. Lydide, par W. F. Konow . . 57 LA tÁkÉB 8.25 Fam. Ichneumonide. Gruppe ÖAMESATE Ha 4 SZEPLIGT es La. S ABÉZAS Fam. Ichneumonidze, Subfam. Ichneumoninze, par V. BERTHOUMIEU. . 26.75 ORTHOPTERA Faám: Bümastacidae; Par MEMBURR a 20 fs NANE SETS S SSE TELT ESZTSER 8.25 HEMIPTERA Fam. Pentatomide, Subfam. Scutellerinze, par H. SCHOUTEDEN . SZERET SZTE - Subfam. Graphosomasine, par H. SCHOUTEDEN . . — 19.— DIPTERA Be eg ab , Pam (Culicida; par: k.GÉHEOBATOI Zár et tstátétt ai eltek ött eméssze 17.50 Fam. Chironomide, Dag] s if. ZRTBERBERÁNE "SG za ae aSK ET BESE ERTÉNNSEZEÉST Fam. Muscaride, Subfam. Oestrine, par A. Bár 1. úg Sous presse. w ISOPTERA Ham. Termitide par] A DESNEVK ér tie dés ta atát LSNSENES KÉNE Priére d"adresser les demandes a M. P. WYTSMAN, 43, rue St-Alphonse, BRuUxELLEs ( Belgigue). NEW ENGLISH, FRENCH 8 GERMAN EDITION OF HÜBNER"S EXOTIC BUTTERFLIES by W. F. KIRBY Vols. 1-2-3 with 460 hand coloured plates, have issued, with letterpress. PRICE £ 18.8.0, BOUND HALF MOROCCO Apply VERTENEUIL £ DESMET, Publishers £ Printers. BRgussELs (Belgium) Entomologiai művek. Általános. 4 Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga- riae). III. kőtet. Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. Ára 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitörésére s eltartására, és csontvázak készitésére, ábrákkal 1 : korona 40 Till, —- Bein K. A kis rovargyűjtő. Utasitás a kiválóbb rovarok megism résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovatok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár I kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Ínsekten 17 kor. 3 Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna flémdarazsai 2 kor. 40 fil!. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával I kor. 70 (ill. Adatok Magyaror. szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak magánrajza 40 kor. ; ű Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor, — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1800 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 fill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb, auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der LT ld Europas 1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömösváry Ö.Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiréi 8 rák! BO fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bezn K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez .40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza- -2 tábl. 60 All. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. 3 Myriopoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. ; Araehnoidea. Dr. hyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Leudl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus fajok . átnézete. .1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. SVG NY NNNNA AY AYANT IZ Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak terü- letén előforduló bogarak megismerésére. IRTA CSIKI ERNŐ A Magyar Nemzeti Muzeum. segédőre. xk A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai " részen kívül a Caraboideákat: é LE TSRKSTESÉ ETTÉK gaz Staphylinoideákat, a második kötet a TAT USSZATÁS E j kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat a na- Ss . 388 dik kötet pedig a Phytophaga, Tihenafkikárés €7 ú Lamellicoinia családsorozatokat fogja tar atni . Me atos 8 1 A- munka 5 íves füzetekben ajelenik egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bol aj 2 kor, 40 fill. TEA pa ZVANANTÁNZNANYZN ZAN 50 Megjelent az I. kötet első és masodik füzete Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők. Melléklet : Wytsmam, Genera Insectarum. a TK RE AENÉT KET ARAZT ATA ÁVÁLZR TGV AVALVAVÁV AVAT ATS AGATUNÖNN ES EZAANZANTANTÁLNZÁNZÁNYNNSZNYINTZÁNTZNNTZNTZRTZÍNYZÁNYZNZONZÁNYÁNYZINZNZNOSS Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3. S SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES MUNNNNOKNNININNLNONI 3 9088 014