I A. SMITHSC 7 e A 2 vő kot 14 fuzet MINI OL 3 9 461 Vé ETI ASE Tk .R873 ENT al I SAZARS X/A MEYAT REI K RKAS g , 3994 pá Va 74 eV! Het red . 0. JARBK 84 30c. adr OLDA SRÉSGÉS RÉS ÉL es zése gzése o gé XIV. Kötet 1." .1907-5Szeptember. JA. s GY9T 4bv kV sr 48v me bi etes ) — a mes asz 5 meat] ui EB) e SZA SZ EZEmm szan 3 e. 4áv rév sáv s. i HAVI ELÜSZéttelk 4 9 HEHE B , különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. BEZ 2 ay a 24 "E ( ae DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS "DR. CHYZER KORNEL DR- ENTZ GÉZA . MOCSÁRY SÁNDOR ki 1 agfz age a a e L AAR VE (We úg 3 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 7 ej tkátz 4) tk EL ANT Aa bis 7 s SZERKESZTIK . a ő o agy pAa A. AIGNER LAJOS és. CSIKI ERNŐ. gi pá £. (s sk sk sk ek Av dív -áv J8Áv ad safe 14o Dá a. KA 7 No 549 ht ad A a 57 v DER SAL elte T1ENNAB Ao(O AGYA: ka 2 3 szlli 5 Áv aW.C A 8 €. sz p.a vá ag.G Dyz Be ses DA ag He BUDAPEST, 1907 p ay o. s s s ós s A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE es KIADÓHIÍVATALA ; IX., ÉRKEL-UTCZA 12. ét RK ENENCEI CKA] B[dejOBYIBYIB[dvysvVFrI0j9vyooyJDv, vYoG ..—— Megjelenik minden hónap első napján, kat; és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor szisziztő 4dv Bv ZAvt 5 s Bese si EPES dív dáv sv -ráv Adv Av sáv sáv év ; HEC 90 4 Va b GYEN § HÉ, z tf tt VVATBIRI § ézet 57 TLAN sZEZSRTTE Sgt Tartalom. Csiki Ernőz Gergor"Bde.:ATCZKeppel zat testé zeti SS kes A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói b. 8.0 ág KNÉLONE 61 LEN Sertz A. : Az amerikai lepke-faunáról . 2... 2 --- A. Aigner Lajos : Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyüjteményeből III. Egy ábrával IA BELE TÉNY SSE LELNEK STÉT Csiha Ernő: Magyarország! szúfelér VIII Fagerbrsseő s at Különfélék. Linné-ünnepély . tést zax TT. Vas NGSSARÁTÁRR A. Aigner Lajos : . Mehádiai és Orsovai lepkék regéket ás ÉTSNÁRT Bútomolofiai előadások 485 s tató ő é ess e Stt a tig zés V EZÉRT D. E.: Rovarok egyidejű TÖDGJÖSÉTŐT SITE z ORLLNÉS Se AAN YSEB Dahlström Gyula: A Papilio Podalirius herüyójá elejt aést ő A: digner Lajos; Parnassius, Mmenlösyne sss szet e ts Szedlacsek István rés": Danlstron GyYül asztat e jat ad ot Irodalom. Lampert, K., Die Grosssehmetterlinga und Raupén Mitteleuropas; Ismertetr A SATSNVÉTÉ TA TO SZ SE EA ZS E NSAÁT BEREN NESEÉ e VESEEÉSER A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- : utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomólogusok minden pénteken estea. Kaszás- féle (Muhr utóda) vendeglőben (Rákóczi-út 44.) találkoznak. IKXedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1901 öizse 2 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele 4 áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható; É Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk LN Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX.. Erkel- utes 12.) czímzendők. vípságztázöztágedjás flgnséstrésísttadje Eladó bogár-gyüjtemény. Magyarország területén előforduló bogarakból ca 4000 fajból ál! 14. gyüjtemény pontosan meghatározva, skatulyák nélkül, darabon ként 4 fillérért eladó. Minden fajból csak egy darab van a gyü 4 teményben. Bővebbet -a ,Rovartani Lapok" szerkesztőségént ete mat X aZ Vgn e 2 én vs Gerger Ede. 1838—1907. Irta- Csak Ernő. Nem hivatásos rovarász emlékezetének szentelem e soro- Kate Gérger Kde, a. -ki "T " évi- április" 25-én húnyt el Sarajevoban, érdeme, hogy 1875-ben elsőnek mutatta ki az azóta hirhedté vált filokszerát Magyarországról. Már azelőtt is szabad idejében sokat foglalkozott mikroszkópiával és így egyebek között a hetvenes évek elején Francziaországból hozatott mikrosz- kópi készítményeken a Phylloxera vastatrir-ot is tanulmányozta. § Egyidejűleg éveken át vizsgálgatta a délvidéki szőlők gyökerét, 8 de filokszerát nem talált. Végre 1875. évi augusztus 30-án Pan- . — csováról beküldött szőlőgyökeren megtalálta, miről a m. kir. üa . földmivelésügyi miniszteriumot és a temesvári főkapitányságot is azonnal értesítette. Ugyanakkor Temesvárott népszerű előadást tartott a filokszeráról s ezen előadását a Délmagyarországi Ter- mészettudományi Társulat ki is nyomatta és terjesztette. Azután is sokat foglalkozott a filokszera tanulmányozásával, készített több ezer mikroszkópi készítményt, ezeket pedig a hazai taninté- zetek és érdeklődőknek díjtalanul küldötte meg. Rovartani Lapok. XIV, 7. (1907. IX. 1.) . x ISZ ES ZONTA Esze 7? 1. AYTOSEETTÉ 140 Csiki Ernő Életrajzi adatai a következők : Született 1838. junius 7- -én Körmöczbányán, hol atyja János a pénzverő intézet osztály főnöke volt. IsSkoláztatását szülővárosában kezdte, majd 1851-től kezdve Bécsben folytatta, itt az orvosi pályára lépett, elvégezte azonkí- vül a képzőművészeti akadémiát és a conservatoriumot is. Mielőtt " 53 orvosi tanulmányait befejezhette volna, 1859-ben állami szolgá latba lépett. Az országos filokszera-bizottság felállítása alkalmával kö. annak tagja lett és 21 éven át volt Temesvár városának filok- szera-biztosa. Érdemei elismeréséül 1884-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Állami szolgálatban mint távírdatiszt működött, míg 1897-ben mint távirda-felügyelő vonult ny ugalomba. Mive Sarajevoban 1900 óta lakott. Mikroszkópi készítményeinek gazdag gyűjteményét a körmöeczbányai gymnásiumnak hagyományozta. E Boldog házaséletének gyümölcse két gyermekes; fiában a 78 magyar bogárfauna lelkes gyűjtőjét ismerjük. Magyarország pillangót. Irta A. Aigner Lajos. XII. IV. alcsalád : Satyrinae. 7) Ez az alcsalád az előbbivel közel rokonságban áll, de míg 7 a Nymphalinák csápja hosszú és erős, a Satyrináké rövid és gyönge; mindkét ivar lábai ecsenevészek; a szárnyak lekereki- tettek, részben fogazottak; a felső szárny tövén 1, 2 vagy 8 ér duzzadt, az alsó szárny körülfogja a potrohot. Többnyire sötét- színű pillangók, a szegély előtt fehér pupillás szemekkel, melyek olykor világos szalagokban állanak. A kernyó közepén megvas- tagodott, hátul ellapult és két hegyben végződik; legnagyobb- részt füveken él, nappal rejtőzik és kitelel. A bábok fején két hegyes kis tüske van; részint fejjel lefelé függők, részint fű alatt a földön, vagy a föld alább; olykor. laza szövedekben alakulnak át. £. A S-rtyrinák a palaearctikus körben 11 nem által vannak képviselve, ezek közül 7 hazánkban is él. c 1. A felső, szárny tövén 2 vagy 3 ér duzzadt... 2"... SZAR 1) Satyrok: Bachus kisérői Magyarország pillangói : 141 A felső szárny tövén csak a costalis ér vagy az se duzzadt 2 . A csáp fokozatosan bunkóvá megvastagodott; az első lábak rendkívül aprók, a tapogató fekete, oldalt kissé szőrzött, hegyes, csupasz; a szárnyak lekerekítettek, a szegély kissé hullámos. Az alapszín fehér, fekete rajzokkal. : 1. nem Melanargia Meig. csáp nem — fokozatosan összenyomott, meg- nyúlt tojásalakú bunkóvá megvastagodott .: . -. 5 czomb kissé rövidebb a tarsusnál; a szárnyak lekerekí- tettek, fogazatlanok, alápszínük fekete vagy feketés- barna, többnyire rőtszínű szalagokkal vagy foltokkal, a melyekben gyakran pontok vagy fehér pupillájú szemek FÜBVZNRÜ KSS zt ie si: --. . 2. nem Erebia Daim. felső szárny tövén 9 € ér r duzzadt: a két szárny, kivált az disOSSzatnyátobbe- kevésbbé togazottz azaz sz aga felső szárny tövén 3 ér duzzadt, a szárnyak fogazat- VEÖTE 5 ESET E ELS zott E aa Zé EN Sk st eAGLLNOST ORSETE SE ESSEK ÁSÓ es szem csupasz, a csáp bunkója összeny omott, fojásalakt ; a középtibia erősen tüskés, végén egy karommal fegyver- zett, rövidebb a tarsus felénél; a rojt többnyire kétszínű. A szárnyak szélesek, barna, vagy fekete alapszínűek, vi- lágos szalaggal vagy szemfoltokkal díszítettek. 3. nem Satyrus Latr. A Szem SZŐTÖS SJ OS e Tá SJ EZÉSE Cváös ék csáp hirtelen bunkóvá, megvastagodott ; a 77 ítő bbnyire kétszínű; az alsó szárny szegélye kevéssé hullámos. A szárnyak sötétbarnák, vöröses-sárga szalagokkal vagy sárgás foltokkal és szemekkel díszítettek. 4. nem Pararge Hb. csáp — fokozatosan — bunkóvá megvastagodott; a NEL ETT SS ARENA izt ön eze ött NT CSTERÉ EE NEE SÖRT ENEESÉBET . Az alsó szárny belső: szegélye kimetszett ... --- --- --- 8 Az alsó szárny belső szegélye nem kimetszett ; az első lábak kivált a hímnél nagy mértékben csenevészek; a tapo- gató hosszú, végső íze. hosszú. A szárnyak lekerekítettek, rojtjuk egyszínű fehéres; feketés barnák, szemekkel díszítettek. — --. -.- --. --- 5. nem Aphantopus Wallgr. 8. A középtibia valamivel rövidebb a tarsusnál. A szárnyak barnák, szemekkel ékítvék; az alsó szárny szegélye fo- ÉKES E s es e oz sz B. nem Epinephele: Hb. 142 : A. Aigner Lajos. A középtibia oly hosszú mint a tarsus; a csáp vékony, fokozatosan megvastagodott, valamivel rövidebb a felső szárny elülső szegélyének felénél. A szárnyak fogazat- lanok, barnák, vöröses-sárgák vagy okkersárgák. i 7. nem Coenonympha Hb. . 1. nem Melanargia Meig. Középnagyságú pillangók, alapszínűk fehéres vagy sárgás fekete szalagokkal és foltokkal díszítettek; szemök esupasz, a csáp rövid, fokozatosan. megvastagodott; a costális ér duzzadt; mindkét. ivar elsőlábai erősen csenevészek, alig 1 mm. hosszúak, végső ízük csaknem csupasz. A hernyó vastag, orsóalakú, fino- 7 man szőrözött, kitelelő, rejtőzve él füveken és szabadon a földön bábozódik. A báb tojásalakú, hosszú szárnyhüvelyekkel. A Melamargiák csaknem kizárólagosan a palearctikus körre szorít- koznak (16 fajjal) s a mediterrán területen leggazdagabban van- nak képviselve; hazánkban csak ö faj él. 5 1. Mindkét szárny töve fekete vagy sötét-szürke, fehér foltok- kál:ékésítétbe ze Esz vosz üt ete ezeték CKSaN TE salt Ageöt Ni KEGYES Mindkét szárny töve szürke, fehér folt nélkül, a: felső szárny középsejtje tő felől félig sötét-szürke vagy fekete, közepén túl harántos csíkkal sz b ezvt za tETÉOTISS ÁSRA A felső szárny középsejtje tövén és csúcsán fekete, közepén fekete harántos esik nélkül — 0. 2. 0.5. Galatóm tsa A felső szárny középsejtje tövén nem fekete, közepén feketés csipkés harántos csik van ... ..-- --. Japygia Gr. 1. Melanargia Galatea L. " aA Linné, Systema Naturae. Ed. X. 474. (1758); Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. Taf. 7. Fig. 3., Taf. 25. Pig. L. A szárnyak alapszíne sárgás-fehér, tövük és szegélyük fe- kete; az utóbbin fehér foltok sora áll; a felső szárny fehéres, középsejtje tövén és csúcsán fekete; közte 8 a szegély közt egy- befolyó két nagy fekete folt van; az alsó szárnyon szabálytalan fekete középsáv mutatkozik. Alsó lapja a ?-nél fehéres-sárga — vagy barnás; felső szárnya csúcsán egy szemfolt jelenkezik, mely olykor fölül is látható ; az alsó szárny szegélyén 5—6 fehér ni pupillás szem van, ezek fölül közönséges világos foltokként mu- tatkoznak. ; 1) Tengeri nimfa neve. Magyarország pillangót. 18 Hazánkban országszerte igen gyakori hegyi s erdei réteken ; többnyire 45—58 mm., elvétve csak 36 mm. széles, általában valamivel nagyobb a németországi példányoknál. Színe rendszerint fehér, gyakran azonban, kivált Isaszegh és Peszér homokos talaján oly sárgás -tünetű, mint az olasz példányok. Nagyobb az eltérés a többé-kevésbbé kiterjedő fekete rajz tekintetében. Ez a kiterjedés számos esetben az összes rajzele- mekre hat ki, gyakran azonban a szegély fehér foltjai s hold- jainak elnyomásában is nyilatkozik A 7 alsó lapján a színezés a világos sárgás-barnából a kávés-barnáig váltakozik, sötétebb barna (nem fekete) rajzzal, úgy hogy alul fekete rajzú fehér áj aránylag igen ritka. Gyakrabb jelenség az oly, valamivel később megjelenő ? melynek alsó szárnya alul egyszínű fehér vagy halvány sárgás: az ab. leucomelas Esp.) Sötétebb példányok, melyeknél a fekete szegélyek és sá- vok szélesebbek, a var. Procida Hobst.-hez?) tartoznak, mely- nek rajza Fiuménál inkább feketés-barna mint fekete. Ez az alak északon ritkább, déli tájakon mind gyakoribbá válik, elannyira, hogy ott a törzsalakot szinte helyettesíti; különösen. sötét pél- dányok fordulnak elő Mehádiánál és Orsován. Mindkét helyen, úgyszintén Nagyszeben és Fiume környékén is akad közte oly 2, mely alul ép oly fehéres és rajztalan, mint az ab. leucomelas : ub. dibrichi . Aig. Még inkább elsötétedett példányok, melyeken a fehér szín még jóval inkább el van nyomva, az ab. turcica 0.-hoz?) vezet- nek, amely csak Carlopagonál, Dalmácziában és Boszniában lép fel. A törzsalak közt igen ritkán jelenkezik az ab. (Galene 0.1) az alsó lapon szem nélkül, vagy csak 2—3 szemmel. Csupán Lipiken, Pécsett, Esztergomnál és Szolnokon figyelték meg. Pécsett Viertl] A. 1882-ben oly Galateát fogott, melynél az alsó szárny fekete szegélye rendkívül széles, s abban fehér pontok és háromszögek nem. álltak. Petéje gömbalaku, fölül s alul kissé lelapított, fényes fehé- 1 Leuco : fehér, melas-: fekete. 1) Sziget, Nápolynál. 2) A török. 1) Nimfa neve. EP Ev 2 MIN e 0 1. TEARS SANNÉEZÉ 144 A. Aigner Lajos. res. Hernyója élénk zöld vagy sárgás-szürke, hátán sötét vonal, 24 oldalt sárgás sáv fut le, 39 mm. hosszú. Aprilis-májusban él a következő növényeken : Triticum repens (taraczk búza), Phleum -. pratense (perje), Brachipodium pinnátum (kurtatopp). Napközben c füvek alatt rejtőzik, de mindjárt naplemente után felmászik a 0. fűszálakra és meringetés útján könnyen gyüjthető. Bábja ető "28 alakú, síma, sárgás. Parasitája : Apanteles nothus Marsh. Braconida-faj. Előfordul az összes szomszédországokban: A. Ausztria V—-VIII. F.-Ausztria VI—VIII, :Kaárinthia . VI—VIN, Isztria, égt Má /oszbkáta VII—VIII, Csehország, Szilézia VII, Galiczia" s V-VIII, Bukovina: VI - VIII, Románia VI— VIII. j Elterjedési köre: Livlandtól Szicziliáig 57—370 és Spanyol- országtól az Uralig 10—- 770. 8 2. Melanargia Japygia Cr. var. Clotho Hb.) Japygia Cyrilli, Entomologia Neapolitana I.tab. 3. fig. 5 7 (1787). Suwarovius Herbst € Jablons ky, Natursys- 38 tem, aller Insecten VIIL. p. 13. tab. 182. . fig. 5-7 (A(80áA Clotho Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 190—ÓTa (1799); Arge Russiae Esper, Die europ. Schmetterl. im 8 Abbild. Taf. 84. Fig. 2. (1777). aölő A szárnyak alapszine fehér, a nőstényen kissé sárgás. Raj- "Aa zai egészben összevágnak a Galateá-éval, csakhogy már a 0" Japygiá-n jóval keskenyebbek. kisebbek, de még mindig sáv sö88 szerűek ; a két szárny szemei azonban tisztán láthatók, a szegé- lyen álló pettyek háromszög alakúak s a felső szárny közép sejtjét közepén csipkés harántos sáv osztja ketté. A var. Clotho- (8 3 nál az összes rajzok vonalszerűek, a szegélyen álló pettyek mindig magasan íveltek, az alsó szárnyon lekerekített csúcsuk 4 befelé irányuló ; itt a szemek sora a szegélylyel nincsen össze- Éz kötve és többnyire elkülönített szemekből áll, melyeknek füstös 8. x színű kerete olykor érintkezik egymással. : 4 "ós8l FPS Szerfölött lokális. Budapest közvetlen környékén évek előtt fogtam egy példányt, — az egyedüli, mely feljegyezve van. Ellenben A déli irányban. P. Peszér homokos talaján, erdei réteken gyakori egész junius havában, és bizonyára előfordul hason talajú és n Japygia: a mai Kalabríia; Clotho a párkák egyike. 28 s áz r NAA AE, "riaikat (45 Magyarország pillangói. 145 növényzetű más alföldi helyeken is. Példányaink kifeszítvé 50—56 mm, nagyság dolgában tehát a dél-oroszországi és szibé- 50 mm.) meghaladják. Rajzuk is sokkal! kevésbbé erőteljes, . ennélfogva azoktól (var. Swwarovius Hbst.) külön- választandók. — Hernyója ismeretlen. Elterjedési köre: Dél-Oroszország, nyugati Szibéria, Altai, Tarbagatai, Ala Tau. A törzsfaj csak Kalabriában és Sziczilián. 3. Melanargia Larissa H. G.) Hübner, Saml. europ. Sekmetterl , fortgesetzt von Geyer. Fig. 096—99 (1027 ?) A. szárnyak alap zíne sárgás fehér, tövük szélesen barnás- szürke; fehér folt nélkül; a felső szárny közepén keskeny fekete harántos esik fut le: rajza egyébként a MM. Galatea-éhoz hasonlít, csakhogy szemfoltjai az alsó szárnyon kék vagy fehér pupillájúak. Alul az alsó szárnyon fekete keretben fehér középső szalag és a szegélyen 5 szemfolt van. Kifeszitve 45—55 mm. Hazánkban junius-juliusban Fiume és Portoré környékén és a Velebitben Carlopagóig és Dalmácziáig található. A jóval világosabb és nagyobb var. /erta H. G. ?) Carlopagónál és Dalmácziában fordul elő május végén. Fiuménál éri el mind a két alak elterjedésének véghatárát nyugat és észak felé. Hernyója ismeretlen. Előfordul a törzsalak a " Balkánfélszigeten, Kisázsiában, Armeniában és Kurdisztánban; fajváltozata csak Bulgáriában és Görögországban. I Elterjedési köre: Fiumétól Kurdisztánig 45—380 és 34—609 Az amerikai lepke-faunáról. Dr. Seitz" A. nyomán.") A cireumpolaris elterjedésű arctikus faunából kifejlődöt egész fauna Déli-Kanadától Texasig teljesen az európai és közép- 1) Város Thessaliában. ?) A skandinávoknál a föld istennője. rt) Exotisehe Grossschmetterlinge. Lief. 1. 146 Dr. Sejtz A. ázsiai állatvilágot megközelítő jelleget ölt. Nemcsak hogy a mérsé- kelt éghajlatú Észak-Amerikában domináló állatok nagyobbrészt oly csoportokhoz tartoznak, melyeknek az ó-világ azonos éghaj- latú területein a főszerep jut, hanem a földrajzi elterjedésben is itt a legfeltünőbb analógiák mutatkoznak. A lepkék közül mind Európában, mind Észak-Amerikában az Arctidák s az Argynnis, Melitaea, Vanessa, Apatura és Catocala nemek a vezérlő alakok, és egyedüli lényeges különbségként, már felületes áttekintésnél . is szembeszökő a /esperidák túlsúlya Amerikában az 6ó-világ Satyridátval szemben. A megfigyelt alakok teljes száma azon-. ban a két félgömb mérsékelt éghajlatú északi részében csaknem ugyanaz, vagyis a keleti rész szárazulatán, melynek kiterjedése. az összes nyugati rész területének körülbelül megfelel, csaknem — ugyan annyi. lepke, t.i. mintegy 6509 faj- és fajváltozat for- dul elő. ; Mindez változik, mihelyt Amerikában delnek haladva, elér- jük a meleg zónát. Csaknem egy csapásra eltünt minden hason- latosság az ó-világgal. A Morpho, Ithomia, Melinaea és Heliconius, 23 a Castma és (Glaucopis, a Pericopis és Cyllopoda nemek sajátsá- 9 gos és jellemző alakjainak, az Erycinidák sajátságos formáinak, a hosszú farkú Hesperidáknak stb. az ó-világban nem leljük pár- ját. Ezek a délamerikai faunának oly sajátos jelleget kölesönöz- nek, hogy azt földünk legsajátosabb faunájának tekinthetjük. Hogy ennek daczára szerző az észak- és délamerikai fauná- nak szorosan vett különválasztását nem alkalmazza abban az irányban, melyet a zoographia eddig a neotropikus és nearektikus fauna elkülönítésében követett, azt azzal indokolja, hogy éles határnak alapja itt épen úgy hiányzik, mint az indiai és ausz- tráliai faunaterület között. Miként érvénytelennek bizonyul a Wallace által a lepkékre nézve megallapított határ, azon- képpen Amerikában is cserben hagynak azok az elvek, melyek a faunaterületek elkülönítésére különben alkalmazhatók. Ha pél- dául összehasonlítjuk az amerikai viszonyokat a sokkal tömörebb Afrikáéival, azt tapasztaljuk, hogy a Szaharától délre nincsen Aporia, Euellog és Procris, nincsen Vanessa, Pararge és Ocnogyna sú és nincsenek valódi Zygaenák sem, szóval hiányzanak éppen azok a fajok, melyek Afrika északi részében a lepkevilág leg- gyakoribb, legközönségesebb képviselői. Viszont nincsen Észak- Afrikában Euphaedra, Cymothoö vagy Euryphene, szintúgy hiá-c nyoznak a többi tropikus Afrikában előforduló Papilio- és Pierida- ; Amerikai lepke-fanunáról, 147 csoportok s az egész tropikus Afrikára fölöttébb jellemző Amawuris- fajokat hiába keresnők stb. Oly áthághatatlan gát, minő a növényzet nélküli Szahara, Amerikában teljesen hiányzik. Ennek következtében a határozot- tan délamerikai Neotropidák Kaliforniában s a /Heliconidák Flori- dában északi irányban hatolnak fel, viszont az Argynnis-, Colias-, Catocala-fajok stb. az Andesek mentén délnek nyomulnak előre; szóval a két fauna annyira folyik egymásba, hogy va- Jami mesterséges határnál jobb, semmiféle határt vonnunk. Az amerikai fauna rendkívül gazdag fajokban. Igaz ugyan, hogy a tömör és többnyire határozott esőidény nélkül való Dél- Amerikának lepkealakokban való túlsúlya tetemesen esökkent, mióta az ó-világ fajait annyi helyi varietásra, subsperciesre, esSő- és szárazsági formára, havasi és síksági lakókra szétforgácsol- ták. Hogyha azonban megfontoljuk, hogy bármily fajta lepke Amerikában voltaképpen Kanadától a Hoornfokig repülhetne, anél- kül, hogy közvetetlen is áthághatatlan akadályba ütköznék, azaz nem találkoznék sem oly élesen elzáró sivataggal, mint az Eszak- Afrikát Közép- és Dél-Afrikától elkülönítő Szaharával, sem oly széles tengerrel, mint az, mely Ausztriáliát Indiától elválasztja, — akkor egyáltalában nem könnyen érthető, mi az oka annak, hogy a Castniák, Neotropidák. Hesperidák vagy Catagram- mák-nak csaknem minden armmerikai területen sajátos, több- nyire semmiféle átmeneti alakkal össze nem kötött formáival találkozunk, : Szerző bővebben ismerteti a délamerikai lepkéknek rikító és ragyogó színekben pazarul pompázó ruházatát s a különös és sajátos modificált módon feltünő mimikryt, mely bizonyos vidé kek abbeli hajlamának felel meg, hogy lakóit uniformizalja, egy- öntetűvé tegye. Rámutat továbbá arra, hogy a délamerikai lep- kék, valamint az emlősök faunája is nélkülözi az összes - gigan- tikus alakokat. A lepkék mérete közepes határok közt mozog s alakjukban sem mutatják azt a grotteskre, az érthetetlenségre való hajlamot, melyet az ó-világ faunáiban számos faj, pl. Lep- tocirrus, Seritcinus, Drurya stb. tanusítanak. Az alsó szárny far- kiczáira nézve az amerikai lepkék ritkán haladják meg a barokk formák határát. Az amerikai faunának emé nehezen magyarázható sajátosságaihoz járul még néhány más is, melvnek oka érthetőbb- pl. a horodimorphismus a déli részen, ahol tulajdonképpeni eső- és száraz évszak nincsen. 148 Dr. Seitz A. Amerikában a lepkék bősége szorosan helyhez kötött, ami a növényzeti viszonyok sajátossagával magyarázható. Valamint az Ó-világ steppeterületei, azonképpen az északamerikai praeriák s a délamerikai pampasok nem képesek nagy alakbőséget vagy akárcsak imposáns vagy elegáns fajoknak csak mérsékelt számát is létrehozni. Ennélfogva a Morphók, a nagyobb Nymphalidák, a Castmák meglehetős közvetetlenül eltünnek, mihelyt a dél- és középamerikai nagy erdőséget elhagyjuk. S az az oka annak is, hogy az erdőkben szegény, vagy erdőitől megfosztott nyugatin- diai szigetek 1:pke-faunájuk tekintetében annyira elmaradnak a szomszédos szárazulat faunája mögött, holott viszont Keletindia szigetei lepkékben különösen gazdagok. A lepkészre nézve, ali az amerikai kontinens különböző pontját meglátogatja, nagyon meglepő az a nagy hasonlatosság, mely az északi s a déli területek lepkéi közt mutatkozik, terü- letek, melyeket hozzájuk egyáltalában nem hasonló hatalmas szárazulat választ el egymástól. Az argentiniai pampasokban egészen analog, sőt gyakran ugyanazok a lepkék talalhatók, mint az Egyesült-Államok nagy praeriáin, oly fajok, melyek a közbeneső egész neotropikus őserdőben nem tenyésznek. Csak- nem ugyanazon szélességi foknál, melyen az utolsó Morpho elhagy bennünket, fellépnek mind észak, mind dél felé a Pyra- meis Carye, a Colias-, és Deiopeia-fajok. Az Euptoteta Claudia alig különböző alakjai előfordulnak az Egvesült-Államokban éppen úgy, mint Uruguayban, holott ez a faj a közben elterülő tropikus Dél-Amerikában egyáltalában nem található, illetőleg itt a lénye- gesen eltérő fuptoieta Hegesia helyettesíti. Mindezek megállapíthatók, de nehezen magyarázhatók Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyüjteményéből. Irta A. Aigner Lajos. 14 Melanargia Galatea L. ab. Framzenawmi Aig. (?, 52 mm.). Összes rajzolata, alul is, fakóbarna. (Frivaldvszk y:gyüjte Lefke-eltérésék a Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményéből. 149 mény). Hasonló példány (s, 45 mm.). (Sziget-Csép, 1899. jul. 2 Cerva Frigyes). Erebia Medusa F. var. Psodea Hb. (£, 48 mm.). Fölül is, alul is nagyon elfakult, szürkésbarna. (Treitschke-gyüj- temény). Erebia Nerine Fir. (8, 48 mm.). Alapszíne nem vöröses barna, hanem szürkésbarna, a felső szárny igen széles szalagja, vala- mint az alsó szárny keskeny szalagja nem sárgás vörös, hanem fakó barnás. (Treitschke-gyüjtemény.) Satyrus Dryas Sc. (2, of mm.). A felső szárny két nagy szemfoltja között, a 5. sejtben még egy apró, kék pupillás szem- folt jelentkezik. (Eperjes, 1895. jul. 29. Dahlström Gyula.) Esper példánya (Il. c. I. Taf. 40. Fig. 1.) egészen hasonló, de sokkal világosabb színű. Ezt az. eltérést ezennel, utólag, ab. cellata-nak nevezem el. Pararge Achine Sc, ($, 53 mm.) felső szárnyának szemfolt- jai igen aprók, keretük nagyon halvány; az alsó szárny szem- foltjai is kisebbek a rendesnél. (Treitschke-gyüjtemény). Aphamtopus Hyperanthus UL. (s, 45.5 mm.) Fölül összes szemfoltjai fehér pupillások. Alul a felső szárny felső szem- foltja pupillástul hosszúkás, az alsó kettős szemfolt igen kicsiny ; az alsó szárnyon az elülső szegélyen levő, meglehetős nagy szem- folt pupillástul hosszúkás. Más példányon (8, 45 mm.) a felső szárny szemfoltjai aprók, az alsó szárnyon gyöngén pupíllások. Alul hiányzik a felső szárnyon az alsó harmadik szemfolt; az alsó szárny elülső sze- gélyén levő szemfolt mellett apró fiókszem jelentkezik. Harmadik példányon (ó, 44 mm.) a szemfoltok aprók, alig pupillások. Alul az alsó szárny elülső szegélyén levó szemfolt mellett második szemfolt kezdete van jelen. Mind a négy példány a Treitsch ke-féle gyüjteményben. Coenonympha Arcamia L. (ó, 36 mm.) Felső szárnyának fonákján hiányzik az apicális szemfolt, az alsó szá:ny szegélyén csak egy nagyobb és két egészen apró szemfolt jelenkezik. (Dreitsehke-gyüjtemény). Nemeobius Lucina, L. (3, 28.5 mm.). Fölül egészen feketés barna, csupán a megfogyott belső sáv és a megtogyott submargina- lis foltsor tartotta meg az alapszínt, amelynek különben csak nyomai mutatkoznak; az alsó szárnyon ez a szín esupán két pettyben s a szegélypontok keretében látható. (Eperjes 1880. máj ax ja út Kb) és 150 A. Aigner Lajos 2. Dahlström Gyula). Ez a példány sokkal sötétebb" azok- nál, melyeket Herrich-Schüffer (I. ec. I. Taf. 34. Fig. 156) és Esper (il c. I. I. Taf. 16. Fig. 1.) ábrázoltak. "Bzeket a többé-kevésbbé feketés példányokat ab. obscura-nak neveztem el. (23. ábra). 23.-ábras Más, albinotikus példánynak (?, 32 mm.) alapszíne egészen világos barnás. (Treitsc hk e-gyüjtemény). Chrysophanus dispar Hm. var. ritilus Wernb.(z, 32.5 mm. Albinotikus példány. Felső szárnyának belső és külső szegélye fehéres sárga. (Ulma, Frivalds zky-gyüjtemény). : Ohrysophanus Alciphron Rott. (?, 37 mm.). Alsó szárnyának 7 szegélye előtt egy sornyi meglehetős nagy világos kék petty 7 jelenkezik (Magyarország, Frivaldszky-gyüjtemény). Lampides balcanica Frr. (£, 20 mm.). Szürkés barna, ném kék csillámmal. Welső szárnyán széles barna szegélyű "suga- rak futnak a fehér középterén a szárny töve felé; alsó szárnyá- nak fehéres közép- és tőtéren az összes foltok efféle sugarak helyettesítik. (Törökország, Frivaldszky-gyüjtemény.). Ezt az érdekes eltérést Frivaldszky I mr e tiszteletére E ald- szkyi-nak nevezem. é Lycaena árgiades Pall. (£, 29 mm.). Fonákján hiányzanak a szemfoltok, melyeknek csak fehér kerete maradt meg. (Eperjes, 22 1592. jul. 30. Dahlström Gyula). Ez az eltérés - ab. caeca- nak nevezhető. E Gen. vern. Polysperchon Berg. (£, 20 mm.). Felső jenellze nak töve és közepe, valamint a gyönge szegélysáv kék tünetű, az alsó szárnynak csak a töve és szegélye kék. (Eperjes, 183468 ápr. 10. Dakl!ström Gyüta). :4gd Más példánynak (?,.23 mm.) egész felülete kék tünetű.. csak az alsó szárny elülső szegélye fekete. (Ugyanott 1891. máj, 14.). Ennek az eltérésnek az viz jodina nevet adom. tig vyy ! bi sa a 32 sz 7 Bi; fe me. ; a, VA Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyüjteményéből. 151 felső szárny felső öt szemfoltja megnyújtott. (Budapest, 1891. Pável dáno s). Lycaena orbitulus Prun. (£, 25 mm.). Fonákján a felső szárny korongsejtjében és középterén levő foltok igen homályosok. Mind- két szárnynak egyéb foltjai csak nyomokban vannak meg. (Frivaldszky-gyüjtemény). Lycaena, Icarus Rott. (?, 31 mm.). Alsó szárnyának szegé- lyén hat fekete folt mutatkozik. (Eperjes, 1895. jul. 31. Dahl- ström Gyula). Ez az eltérés ab. punctigera-nak nevezhető. Más példány (£, 31 mm.) Fonákján a felső szárny korong- sejtjében levő belső folt, valamint a szegélybeli pontoknak egy része megnyújtott, a középső pontsor hiányzik; alsó szárnyán néhány szem megnyújtott. (Treitsch ke-gyüjtemény). Lycaena Amanda Schn. (?, ö4 mm.). Felülete, a felső szárny elülső és külső szegélyének kivételével, élénk " aczélkék tünetű. (Ochsenheimer-gyüjtemény). Ez az elérés az ab. cyanea nevet viselheti. Lycaena Hylas Esp. (ó, 34 mm.). Alsó szárnyának fonákján a szemfoltoknak, az elülső szegélyen levőn kívül, csak némi nyoma: van meg. (Treitschke-gyüjtemény). Lycaena. Bellargus Rott. (s, 32 mm.). WHFonákján a felső szárny összes foltja többé-kevésbbé megnyújtott, úgyszintén az alső szárny elülső szegélyén levők. (Treitschk e-gyüjtemény). Lycaena Damon Schiff. (?, 54 mm.). Az alsó szárny belső zugában 3 kékes fehér petty jelenkezik. (DOchsenheimer- gyüjtemény). Lycaena Semiargus L. ($, 30 mm.). Felső szárnya fonákján" a foltok részben igen megnyújtottak. (TD reits c h k e-gyüjtemény). Lycaena Arion L. (?, 46 mm.). Fölül rendkívűl gazdag raj- zolatú. A felső szárnyon a középtér 6 foltja igen erőteljes, na- gyon megnyúlt, a koronysejtben van két s a belső szegély felé egy fekete folt; az alsó szárny középterén meglehetős nagy négy folt van. (Treitschke-gyüjtemény. Hesperia, Carthami Hb. (?, 32 mm.). Felülete egészen "vilá- gos fakó barna, a felső szárny alul szintolyan. (Sziget-Csép 1899. jul. 4. Cerva Frigyes). Egészen hasonló példány (2, öl mm.), foglaltatik a Treitsehke-gyüjteményben. ; Acherontia Atropos L. (?, 116 mm.) Asymmetrikus példány. A külső csipkés vonaltól a külső szegély fele elterülő terület a 152 A. Aigner Lajos, jobb felső szárnyon sokkal világosabb és szélesebb, mint a bal- oldali. (Eperjes, 1893. okt. 10. Dahlström Gyula). Más asymmetrikus példány. (?, 111 mm.) baloldali felső szárnya szabályos, a jobboldali ellenben keskenyebb és tövétől a szegélyig egészen abnormális: az összes sávok és csipkés vo- nalok, sőt még a jellemző fehér középfolt is hiányzik, az elülső szegély középső részlete világos szürke, a korongsejt szürke, ehhez csatlakozott a középtéren nagy fekete folt, amelytől 3 fekete sugár fut a szegélyhez, a szárny töve s a belső szegé- lyen egy nagy folt fekete. (Eperjes, 1893. okt. 12, Dahlström Gyula.) Dilina Tiliae L. (ó, 65 mm.). Asymmetrikus példány. Jobb- oldali felső szárnyán a középső sáv közepén kissé megszakított (ab. maculata Wallgr.), a baloldalin hiányzik a sáv alsó része (ab. cosüepuncta Clark) (Treitschke-gyüjtemény). Drymomia, trimacula Esp var. Dodonea Hb. (zi, 35 mm.). A felső szárny külső fele egészen lisztszínű. (Előpatak, Clement Róbert). Elég jól vág Herrich-Schüffer (I. c. II. Taf. 16. Fig. 84.) és Esper (I. c. III. Taf. 46.) ábrájával. Ptlophora plumigera Esp. ($, 35 mm.). Alapszíne nem rozs- dás barna, hanem sötét szürkés barna, a hullámvonal s az api- kális folt sárga. (Szent-Gothárd, gróf Wass Béla). Porthesta. simhs Fuessl. ($, öl mm.). A felső szárny elülső szegélye közepéig, a korongsejt s a középtér felső része barnás, a belső zugban barnás apró kettőspont van (Eperjes, 1895. jul. 0. Dahlström Gyula). Lymanmtria, dispar 1. (?, 68 mm.). Rendkívül erőteljes rajzo- latú. A felső szárnyon három barna csipkés vonal fut le, t. i. egy a szegélytéren és kettő, mely a középtér külső és belső ha- tárát alkotja, a középtér közepén széles barna árnyéksáv húzódik az elülső szegélytől a belsőig, e sávok kezdete az elülső szegélyen, valamint a középpont, a korongsejt kampós záruléka s a szegély- beli pontok feketék; a barnás alsó szárnyon az igen gyönge harántvonal barna, ugyan olyan a szegélybeli holdak széles kerete s a korongsejt kampós záruléka, a szegélybeli pontok. feketék. (Eperjes, 1895. jul. 30. Dahlström Gy ula). Ugyanoly erőteljes rajzolatú példány (kt, 70 mm.) foglalta- tk a Treitsechke-féle gyüjteményben. Mind a kettő hasonlít Sepp ábrájához (Nederl. Inseeten III. Taf. 3.). Ezt tartom a faj. : nősténye eredeti rajzolatának. Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyiüjteményéből. 153 Rendkívüli gyér rajzolatú példányon (?, 52 mm.) csak a középpont, a kampós harántér, néhány pont az elülső szegé- lyen, s a szegélypontok sora feketésbarna; az alsó szárnyon a . szegély pontoknak csak nyoma van meg. (Budapest, 1888 § TAVe EJ 4ámos): Malacosoma castrensis L. (3. 28.5 mm.). Egész felülete fehér, ú kissé barnás, rajztalan. (Budapest, Pável János). Ez az elté- I rés ab. designata nak nevezhető. Más példányon (£?, 39 mm) a felső szárny középső szalagja két keskenyebb sávvá oszlott, az egész szegélytér világos sár- gás barna; az alsó szárny egyszínű barna. (Freitschke-gyüj- temény). : Tasiocampa Nuercus L. (2. 69 mm.). Felső szárnyának tőtere, elülső szegélye és összes erei élénk okkersárgák, ez a színezés a közép és szegélytéren vöröses barnába megy -át, a széles sze gély egészen áttetsző; az alsó szárny belső fele vöröses barna, külső fele áttetsző. (Treitschke-gyüjtemény). Más példány (?, 65 mm.) egyszínű okkersárga, mindké- szárny középső sávjának csak nyoma látszik. (Treitsehke- gyüjtemény). Saturnia Pyri L. ab. Abafii Bord. (?, 150 mm.). A felső szárny egész középtere tejszínű, közepén az árnyéksáv s a csip- kés vonal barna; az alsó szárny középtere világos vörös-barna, a csipkés sáv vörösesbarna, a tőtér barnás szürke Alul mindkét szárny tő- és középtere tejszímű. (Nyék, 1890. Meszlényi Blemezejékesmer (1. c. ME Tar. 1) ábrája elég jól: egyezik ; Bordanés W a g n e r példányai (Rovart. Lap. VII. p. 125, VIII. 17.) valamivel sötétebb színűek. Magyarország szűfélét. 1. Irta Csiki Ernő. 87 6. nem: Myelophilus Eichhoff. ( Blastophagus KBichh. ol.) ék A test felül és alul szórványosan szőrös és szétszórtan — — pontozott. A csápostor fonálforma, hat ízből álló, bunkója hegyes . tojásrorma, ízeit egyszerű gyűrűk választják el. A szemek hosz- "XI 154 Csiki Ernő szúkás tojásformák, belsö szélük nem öblös. a homlok közepén gödröcske van. Az előtor háta harántos, fénylő, egyszerűen pon- tozott, elül befűződőtt, elülső széle a közepén nem öblös. A szárnyfedők felhajló fogacskázott tőéle-a paizsocska felé erősen befelé hajló és itt megszakított, felületükön sorokban elhelyezett 70. szőrökkel, a csúcsuk meredeken domború. A melltő rövid, az összeálló elülső csípőkig kimetszett; a has vízszintes. Az első lábfejíz hosszabb mint a többi, a harmadik íz széles kétkaréjú. A fajok meghatározó kulcsa: ; ; l. A szárnyfedők második közterecskéje a csúcson mélyi- 7 64 ; tett és itten szemcsesor nélküli 1. piniperda. — A szárnyfedők második közterecskéje a csúcson nem mélyített és itten úgy mint a többin szemcsesorral is díiszítet. za minor. B. AT arok Lernrüsa s a 1. Myelophilus piniperda. Linné (testaceus Fabr., analogus Legjá s Teste hosszúkás, majdnem hengeres, fekete vagy sárga, É. ritkán fekete, rozsdabarna szárnyfedőkkel, fénylő, finom szürke 38 szőrökkel fedett, a csápok és a lábfejízek világos barnák. A fej 44 szétszórtan mélyen pontozott, ormányán felül éles kiemelkedő léczezel. Az előtor háta szélesebb mint hosszú, kúpforma, elül se. befűződött, felül szétszórtan és nem mélyen pontozott, hosszanti középvonala sima. A szárnyfedők pontozottan-barázdások, a köz- terekben finoman pontozottak, elül ránczoltan szemecskézettek, 7 hátul sörtétviselő szemecskesorral. A hímek kisebbek, a BEÁTOSÉ 3 fedőcsúcs barázdája mélyebb, a nőstényeké sekélyebb. Hossza 4— 4.5 nem. des ps Előfordul majdnem az egész palaearktikus tájban és. Észak- 10 Be: Amerikában. Ismeretes egész Európából, a Kanári-szigetekről, Algirból, a Kaukázusból, Szibériából és Japánból, legészakibb — termőhelye Lapphon. Termőhelyei: Szegzárd, Mátyásdomb — (Vas vm.), Trencsén, Poprád-völgy, Bártfa, Nagy-Mihály, Nagy- bocskó, Hadad, Maroshegység, Brassó, Kis-Talmács ; Bosznia sáti Vucjaluka, Romanja planina, Semec, Rogatica, Kalindvik két Tápnövénye az erdei fenyő (Pinus silvestris), továbbá Bi 3; strobus, cembra, pinea, maritima, austriaca, és ritkán Picea erelsa, Larix euwropaea. Az erdei fenyő nagy ellensége, ilyen fenyvesben — óriási károkat okoz. Rajzása sokszor már áprilisbeu kezdődik. xs 9 nőstenyek ilyenkor megkezdik a menetek befúrását a kéregbe és ekkor történik a párzás is. Évenként két nenzédékő erös 14 a. "av ési $02 vie een pee Laj . hét "1 . ft Magyarország szúféléi. 155 teljes átalakulás 7—9 hét alatt megy végbe. Ősszel a kifejlődött bogarak a fák tetején levő hajtásokat támadják meg "és azokat a hidegebb időjárás bekövetkeztéig pusztítják, azután a törzs alján a kéreg alatt telelnek át. ő anyamenet függélyesen halad és egyszerű, hossza 8—10 em., belőle 1—2 szelelő nyílás nyílik, a lárvamenetek eleinte vízszintesen haladnak, majd minden irányban szerteszéjjel. Nagyon közönséges és rengeteg nagy mennyiségben fejlődik ki, mindazonáltal meglehet vele kűzdeni. Első sorban a fenyvesnek a beteges fáktól való megtisztításával és fogófák . alkalmazásával mindig számíthatunk eredményes védekezésre. 2. Myelophilus minor Hartig. Teste hosszúkás, majdnem hengeres, fénylő fekete, finom szürke szőrökkel fedett, a szárnyfedők vöröses- vagy Sszurokbar- nák. A fej szétszórtan és mélyen pontozott, az ormány bordás. — Az előtor háta szélesebb mint hosszú, kúpforma, elül befűzödött, felül szétszórtan és nem mélyen pontozott, síma, hosszanti közép- . vonala elmosódott. A szárnyfedők finoman pontozottan-barázdá- . .sok, tövükön ránczolva-szemecskézettek, a második és harmadik közterecskén a csúcson is van sörtétviselő szemcsesor. Hossza 30—4 mm. Előfordul Hurópában és Ázsiában Japánig, nálunk ritkább ; termőhelyei: Pop-Iván; Bosznia: .Pesurici, Rogatica, Starigrad ; Herczegovina : Ruiste. Szintén az erdei fenyő (Pinus silvestris) e tápnövénye, de megtalálták még a következő fenyőfajokon: P. austriaca, pinaster , leucodermis, strobus, cembra, pínea, montana. és ritkán Picea exelsa-n is. Életmódja az előbbi fajéhoz hasonló. Közép-Európában két nem- zedéke van, északon és hidegebb vidékeken, valamint kedvezőtlen rossz esztendőkben csak egyetlen nemzedéke fejlődik ki. Rágványa kettős vizszintes anyamenetből áll, melynek közös belépőcsatornáját a hím rágja. A szelelő nyilások sűrűn állanak egymás mellett. Az előbbi fajjai együttesen lép fel, külön-külön alig találjuk. Elő- szeretettel támadja meg az erőteljes nedvdús fák ágait. 7. nem: Dendroctonus Erichson. A test finoman szőrös és pontozott, a csápostor öt ízből áll, a csábbunkó kerekített és lapított, ízelt.. Az alsó ajaktapo- gató első íze hosszú, tövén keskenyedő. A szemek nagyon kes- 156 Csiki Ernő. keny tojásformák, a homlok közepén (gddzöGékő ő van. SZŐg elő háta elül öblös. A melltő az elülső csípők előtt rövid. Egyetlen faj tartozik ide. 1. Dendroctonus micans Kugelann (ligniperda bot. ufipen vá nis Kirby, obesus Mannh ) Fekete, hosszú sárga szőrökkel fedett, a csápok éa ába d barnások, teste nagy és hosszúkás, battstalb gyengén "szélésédó. 18 A fej sűrűn pontozott. Az előtor háta felényivel szélesebí ől int hosszú, előrefelé erősen keskenyedő és itten befűződött, elül baz 2 78 öblös, felül mélyen szabálytalanul pontozott, síma Hós zanti sú középvonala csak elül kifejlődött. A szárnyfedők szélesek, hen- : gerdedek, finoman pontozottan-barázdásak, a közterek szélesek, szabálytalanul ránczolva-szemecskézettek. Az első lábfejíz hosz- szú, a harmadik széles, szgk HoKssb sz mm. ps t-a 78 tátsáső és Szibériában. Tégmóneljéő: Szeléé; Tiénesén, vm.) Tátrafüred, HE HELBRS és géjs áá és ÖPOGGEOSHAE : fejlődik, a lárva állapot majdnem egy esztendeig tart, azuti bábbá alakul át. A nőstény a kéreg alá rövid menetet fúr, mely ből tőbb szelelő nyilás nyílik, ebbe rakja azután egy csomób Da 100—150 petéjét, az ezekből kikelő lárvák azonnal hozzáfogi a rágáshoz és a gödröt tolyton nagyobbítják. Ezen család ta kamra teles van lisztszerű anyaggal, az állatok ürülékével. Kán nösen a nagyobb fák tövét lepi el és ha kamrái a fa / kerületén találhatók, azt néhány hét alatt eigusztttaat sát mennyiségben nem lép fel, de azért kártétele így is mindi nagy. Védekezni ellene leginkábh úgy lehet, hogy az általa n támadott fákat eltávolítjuk s 8. nem: Hylastinus Bedel. A test szőrös, a szemek belső széle nem öblös. bunkó tojásforma, ízelt. Az előtor. háta szélesebb mint hossz előrefelé keskenyedő, sűrűn ránczolva pontozott. A szárnytdól felhajló tőéle fogacskázott, a paizsocska felé befelé hajló — itten szélesen megszakított, pontozott barázdái erőteljesek, 87 két belső barázda mélyebb, a közterek alig olyan szélesek n n a barázdák, felületük. finoman szőrös, hosszabb kiálló szórsorral. . mellközép és mellvég oldalai ezüsttehér szőrökkel fedettek. is 4 Ne av Magyarország szúféléi. i 157 gyetlen hazai faj tartozik ide, egy-egy másik faj az Alpok- Fankhauseri Reitt.) és Algirban (M-4. Achillei Reitt.) § KZle S. obscurus Marsham (trifolü Müll., erenatulus Teste. TD öszúkás tojásforma, szurokbarna, gyengén fénylő, pok és lábak sárgák. A felsőtor háta nem hosszabb mint s oldalai kerekítettek, FALÁN OS sűrűn EÁ a AES ZÉRRET ven kegútozott barázdáakkal, a közterül keskenyek szettek, a tőél rovátkos. Hossza 2—2:5 mmr E fordul Közép- Hurópában, a Pyreneusokban, Madeitában; a less zén ZAK Termőhelyei: Budapest, . sül-zanót (Ulex europaeus), mindezek gyökerében él, állí- , nemzedéke van. Helyenként meglehetős kárt: okozott. Különfélék. -inné-ünnepély. A kir. m. Természettudományi Társulat ytani szakosztálya f. é. május 23-án megünnepelte y születésének kétszázadik évfordulóját. Az éza emlékbeszédet tartott Linnéről. Magvas e. A a kort, Age iss 1 né szülótte sult Is ! Ek B étnekként világítanak be az akkori idők MMÉNétE Ő nagy szelleme, tehetsége és tudása ennél sokkal )ra tört. Lelke vágyódása már megközelítette azokat a éket, melyek a mi korunkat mozgatják s ha tisztult SEL Kis h aa 4 kü "ils és E ág - 7 158 Különfélék. világnézete mégsem tudott műveiben határozott. alakot ölteni, annak oka nem benne, hanem korának kevéssé emelkedett szín- vonalában rejlett, amely még nem tudta volna az ő nagy esz- méit befogadni. — Ennek utánna Horváth Géza jellemezte Linnét mint zoologust, végül pedig Klein GYAR mintő botanikust. zs böl 1 rnájuk szögét julius elejéig S esSkgdött ott. lerándult junius közepén 10 napra Jones Albert Há doni entomologiai társulat pénztárnoka, ki előzőleg Budapast és Peszéren is gyüjtött. Junius utolsó napjaiban felváltotta ű báró Rothschild Walter, a Tring-muzeum tulajdonosa, — ezen muzeum igazgatójának, Dr. Hartert Ernő társaságát julius végéig rendkívüli búzgalommal gyűjtötte a lepkéket. Hozzájuk csatlakoztak julius elején Sehmidt Antal, a nem. íz zeti múzeum segédőre s öccse és az alulírott is, kik nem kevesebb buz. galommal gyüjtöttünk. A társaságot egy-egy alkalommal kieg szítették Habetin János és Raichl] Sándor orvosai készek. A gyüjtésben segédkeztek Dr. Pártos Sán. fürdőorvos és Braun J., a villamos telep igazgatója. Da annak az igen hátrányos körülménynek, hogy a Lymant. dispar hernyói a környék erdőit kopaszra rágták és ezer lepkéje folyton alkalmatlankodott, egészben mégis mindnyájan szép eredménynyel gyüjtöttünk. Villamos lámpán fogta Dr EF s e her jul. 18.-án a rendkívül ritka Acronycta pontica hímjét, mely 1905-ben nőstényjét fogta (L. Rov. L. 1905. 208.), amiből ai következtethető, hogy ez a faj állandóvá lett faunánkban. ESA többi gyüjtő néhány oly fajt és fajváltozatot figyelt. "meg, melyet erről a területről eddig még senki sem jegyzett f MA: p. o. Parnassius Mnemosyne. ab. melazna,. Pieris " 1 v. — meridionalis, . Chryusophamus Alciphron v. . Gordius Ezeket az eredményeket felülmúlta Raichl Sánd aki az utóbbi években Orsován villamos lámpán a Periso- S mena cacecigenat fogta és csakhamar azután megtalálta annak her- nyóját is, úgy hogy ezt a fajt, mely hazánkban eddigelé ti Fiuméről, "Cattaroról és a Fruskagórából volt ismeretes, orsovai fáunában honosnak tekinthetjük. Ugyancsak Raici fogta az Allionhegyen acetylenlámpa mellett a Lemonia bal caniza Kilönféléh. 159 . néhány példányát, mely fajt eddig csak Bolgár- és országból ismertünk és mely eszerint faunánkra egészen új. j A. Aigner Lajos. Entomologiai előadások. A kir. m. Természettudományi Tár- t állattani osztályának 1907. márcziusi ülésében Csiki ő , A bogarak elterjedése a Kárpátokban" czímű előadásá- Holdhaus a bogaraknak a középeurópai havasokon való e ( és különösen a Kárpátokra . vonatkozó adatait ismertette, rámutatva arra, hogy a bogarak- . nak életmódjuk szerint való csoportosítása merőben téves gon- dolat s a magassági övek megállapítása nem szabatos. — Az áprilisi ülésen Szilády Zoltán ,A függélyes elterjedés kér- dése, a Retyezát ízeltlábú faunájából vett példákkal" eczímen a . gyér irodalom (Heer, Pagenstecher stb.) bírálata és össze- foglalása után saját retyezáti gyüjtéseire tér át, amelyek nagyob- . bára igazolják az Alpokban eddig szerzett tapasztalatokat, de új írányt óhajtana szabni a további kutatásnak. A régiók felállí- ása czéltalan és Zje SETOCSE álló KÖSÉELEKEMES selyuól A rovarok ögyidejű röpüléséről. A Ribeseknél egynéhány- SZOT tápasztaltam, hogy ha egy időben virágoztak, az Apis mel- . tifica kerülte azon Ribeseket, amelyekre az Anthophorok szállot- tak. Figyelemmel kisértem két egymás mellett levő Ribes auranti- . umot, ha az egyikre az Anthophorok szállottak, a Polistesek a má- — sikra és megforditva. Ha a Polistesek elröpültek, akkor az, Antho- ÉS phorák azonnal átröpültek a Polistesek helyére. Nevezetes az is, . hogy azokra a helyekre, melyeken Polistesek voltak, a Syrphusok szívesebben szállottak, mint oda, ahol Anmtophorák voltak. D.. E. A Papilio Podalirius hernyóján igen érdekes megfigyelést A-TEtfent. Az:1905-év nyarán ugyanis a kökényen, többnyire külön- . álló apróbb bokrokon találtam a. kifejlődött hernyót, olykor kettőt AA egy hajtáson. Az egyik világos zöld volt, a másik sötétebb zöld, . Sárga mee kel Mind a kettő , egyidőben bábozódott, a a másik hernyó sárgás barna bábbá 160 Különfélék. lett s a lepke belőle csak tavaszkor kelt ki. Pedig : bústet a , kél ) kétségtelenül egy anyától származott. . Dahlström Gy da. Parnassius Mnemosyne [L. új fajváltozatát írta le újabba n Stichel H. (Berl. Ent. Zeitsech. 1906. p. 58.) Athene n — alatt, mely a törzsalakot a var. nubilosus-szal köti össze. "Felső. szárnyá- ; nak üveges szegélyében 4—5 fehéres foltocska sorával, mel kiv ált sőtét háttér mellett jól látható, 061 nem még nejlkts EESÁNEK SK 8 és Ösekörszkétes is. AZA EbÁN elég . eddig a var. mnubilosusnak tartották, melynek helyébe teen. ( A. Aigner La T Szedlaczek István és Dáhlström Gyula, e két buzgó lel- kész, elhunyt 1907. jun. 16 án, illetőleg aug. 13-án. "Kegközele ebb közöljük életrajzukat. 129788 Irodalom. Lampert, K.. DieGrossschmetterlinge und Mitteleuropas mit besonderer Berücksieh biologisen Verhültnisse. Esslingen, Schreiber. Lie Az egész munka 95 színes táblán 2000 rajzot és vegközti ábrát fog tartalmazni. Az egésznek ára tehát aránylag elég jutányos munka lesz, . súlyt helyez a lepkék morphologiájára, fejlődésére. É jára s azt foglalja magában a 9 füzetre terjedő " Ennek egyes fejezetei: Arovarok alkata. Alepke a! a lepke, a pete,-a hernyó, a báb. A-lepk ék, h erny bábok rajzolata; a nedvesség befolyása : a hőn befolyása; alkalmazkodás (védőszín, mimikry); nemi és. dimorphismu s ; melanismus és albinismus. A lepkék é nyók.ééletmódjas a bábállapotot: a herm módja; a báb. A lepkék és hernyók élettartama, a vándorlások. A lepkék jelentősége a természe - tartásában: haszon és kár; ellenségek és beteg sége lepkék elterjedése és rendszertana ég MOM EALe La GŰ AA va 3 üjtés éskiké szü Az egyes fajok leírása igen rövid s az eltérésekre kin Ajánlható a munka oly kezdőknek, kik a magyar 38 bírják. j 34 TEXT : : dee há áá ét zs vitt VR LÖG S at s Sás. VESE LT sár es ÉN LÁB E , ROVARTANI LAPOK" XIV. Band 7. Heft. September 1907. Szalag ES Csiki: Eduard Gerger, geb. 7. Jum 1838 zu Körmöczbánya, gestorben 25 April 1907 zu Sarajevo, hat . sich durch die Entdeckung der Piylloxera vastatrix 1875 in Ungarn . an Reben aus Pancsova und Studium derselben verdient gemacht. . Wurde Mitglied der Landes-Phylloxera-Comission und war 21 . Jahre hindureh Phylloxera-Comissár der Stadt Temesvár. Viele . tausende von mikroskopischen Práparaten der Phylloxera, die er anfertigte, sandte er unengeltlieh an die Sehulen des Lan- des. Für seine Verdienste wurde er 1384 mit dem goldenen Ver- dienstkreuz mit der Krone ausgezeichnet. Sein Vortrag über die Phylloxera wurde von der Siüdungarischen Naturwissenschaft- lichen Gesellschaft. herausgegeben. 5. 140. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns XXI Der Bestimmungs Tabelle der Satyrinen folgt das (Genus Melamargia. M. Galatea überall sehr háufig, darunter háufig die ab. leucomelas, dagegen sehr selten die ab. (Galene; die dunklere — — var. procida mehr im Süden des Landes, daruntnr ziemlich sel- . — ten die ab. Ulbricm Aig. mit weisser Hinterflügel- Unterseite ; die . ganz dunkle ab. furcica nur bei Carlopago, in Bosnien und Dal- matien. M. Japygia var. Clotho Hb., die Verfasser der Grösse und weit liehtern Zeichnung wegen von var. Szwarovius trennt, üur in Peszér. M. Larissa bei Fiume, Portoré, Carlopago und mean Dalmatien die var. Herta nur bei Carlopago und in .Dal- . matien. is S. 145. A. Seitz: Über die Scehmetterlingsfauna . von Amerika. Auszug. S. 148. L. v. Aigner- Abaf: Sehmetterlings-Aberratio- nen der Sammlung des Ung. National-Museums. III. Beschrie- ben wird u. A. Satyrus Dryas mít einem dritten Auge in Zelle 3. und a hier nachtráglich den Namen ab. ocellata Aig. a . 153. E. Csiki: Die Borkenküfer Ungarns. Fort- KERS : JITASEA der Bearbeitung der Ipiden. Es werden die Gattungen tés. Myelophilus, Dendroctonus, Hylastinus und Kissophagus behan-. at. delt. Diese Gattungen werden charakterisirt, dann Sehlüssel zur — — Bestimmung der Arten gegeben und diese beschrieben, nebst Angaben über deren Verbreitung und Biologie. MET Kleinere Mitteilungen. sg s. 157. Linné- Freier. Die Naturhistorische Gesellschaft zu Budapest feierte am 23. Mai den 200. Geburtstag Línnés. Nach einer Eröffnungsrede der Prásidenten W. Wartha hielt G. Entz eine Denkrede über Linné. Hierauf eharakterisirte G. Horváth Linné als Zodlogen, J. Klein aber als Botaniker. ki 10 S. 157. L. v. Aigner-Abafi. Lepidopteren von Mehas Í dia und Orsova. Das reizend gelegene Herkulesfürdő wurde diesen Sommer von mehreren Lepidopterologen besucbt. sammelten hier General-Stabsarzt Dr. -H. Fiseher, A. H Jones, Cassier der Londoner ent. Gesellschaft, Baron SW Rothsehild, Besitzer des Tring-Museums und Dr. E. HáT-a8 tert, Direktor jenes Museums, sowie A. Schmidt, Custos- Adjunkt des Ung. National-Museumsund sein Bruder, sowie derUnter zeichnete. Die Gesellschaft wurde zeitweiligergánzt durch dieSaminle J.Habetin und A. Raiechl aus Orsova. Beim Fang waren auc Badarzt Dr. A. Pásztor und J. Braun, Director der elektri schen Anlage, behilflich. Trotzdem Millionen von Lymamtria disp das Sammeln ersehwerten, wurden befriedigende Resultate erz ; Dr. Fischer fing am Licht die seltene Acronycta pontica és. das ? schon 1905., die Art ist somit als hier stabil zu betrachten, Die übrigen Sammler fingen einigesbis dahin hier nicht beobachtet Formen, wie Parnassius Mnemosyne ab. melaina, Pieris Naj Var. meridionalis, Chrysophanus Alciphron var. Gordius etc. Die Erfolge übertraf A. Raichl, der in den letzteren Jahren Orsova am Licht Perisoma caecigena fing, auch die Raupe fand. Ebenso fing derselbe Lemomia balcamica, für Ungarn ne 6 S. 158. Entomologische Vortráge. In der Naturhistoris Gesellschaft hielt E. Csiki im Márz 1907. einen Vortrag ü die Verbreitungder Káferinden Karpathen; er einen Aufsatz von Holdhaus besprach und darauf hinweis eine Gruppirung der Káfer nach ihrer Lebensweise sehr verfei — Im April 1907. hielt Z. Szilády einen Vortrag über die ve Verbreitung derInsekte n. Die Aufstellung von Regi ZW ecklos ind auf sehr SChLW ankender Basia beruhend, siGíjésee jól Art zu beg áner, fi S. 158. E. D. Gleichzeitiger pig dor TS zwei Ribes-Stráuchen sah Verfasser, dass wenn die Antopho einen Strauch flogen, die Polistes auf den andern zusteuer umgekehrt. Wenn letztere davon flogen, bezogen ers verlassene Stelle. S. 158. J. Dahlström beobachtete, dass von zwei, Strauch gleichzeitig gefundenen Raupen von Papiho i die sich gleichzeitig verpuppten die eine (blassgrüne) ein: Puppe und nach kurzer Zeit ab. Zanclaeus, die andere (ge eine braune Puppe und nach der Überwinterung die Stam ergab. S. St. Szedlaczek und J. Dahlström, zwei eifrige lopterologen sind am 16. dJuni, bez. 13. Aug. sestösösse Biographie derselben folgt. Literatur. Lampert Kis. Bie Grossséhmetterlini Raupen Mitteleuropas. Empfeblende Begprech Ta SL A ÉG LR KÉS ze 2 Ékes szé la a delet ká SÉMÁT kk dos rat ÖL A Ez Te AAL TÉT ay sű d a sás Aa" ma llmdal d 9 kal sam Lá CÉ s iss 00 szd LÉ MÉG ÉBE Entomologiai művek. Általános. A Magyar — Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung- riae). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. "Termézet udományi . Társulat. Ára. 35 k., "társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona 40 fill, — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasitás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö.. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai iíjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 flI. — Dr. Daday ]. Rovar- ani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis : der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntiss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry. §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 NI. A magyar launa másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill Adatok Magyaror szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 All. Földünk témdarazsainak magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Aigner. Magyarország lepkéi 51 szines táblával. Diszkö- tésben 30 kor, — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 3U kor. Dic Raupen der Gioss-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. i Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeirői 2 rábl. RO Mill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaiuum orbis terra rum universi 6 kor. ; 77 Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 9 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kaferbuck 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 21 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kör. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 10 (ill. A magyarország! Psyllidákról 40 Aill. Az Eremocoris-fajok magánrajza- 2 tábl. 60 fil. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magvaror szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléj. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fll. Myri poda. Dr. Daday J.A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. Arachnoidea. Dr. hyzer K. és Kulczynskt L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 8 kötet, csak a 9- 3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. § Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. Jott IN. a . LYA Vg MY ezé er Tf h. ; [d y Fi é1 y 1 ég E digyerürteág bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak at, letén előforduló bogarak megismereséfe, 7 6 x , j a IZZSA HNEA kz Hé a A 9 ér. C ss XI EXKI úri ús A vizű A Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. 9." tt ak 98 ú t f /) , Bt zása A három kötetes munka első kötete a" bevezet to morphologiai részen kívül a Caráboideálkat . és Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- 7 kat, Diversicorniákat ". a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytój saga, Khynehophora . És" a Lamellicornia — családsorozatokat fogja tartalmáznic ; Egy-egy kötet 5 füzetből áll, , . egy-egy füzet előtizetési ára 2 korona, bolti 2 kor, 40 fill. Megjelent az I. kötet 1—4. füzete. vazátálegi sás Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda pest, VIIIL., Nemzeti Múzeum) küldendők. 0 0/ VAA NN AZ ZAY YE S [/ JN Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, vi. Úatoza 4 ke A? ér ká aa év y r he ép? 4 ITHSONIAN INSTITUTION SM! 3 9088 01427 Li 0 l MI 1 77