mij E Áe ágy gané ANgggaáeee ere meággggageeeoeágggába a eaágg gene eraggatése eaaggpdj gyakor rzegaggggáetaeezenüggg gaton zemágggaabere1eőeenaggpgabeneomsaggpgabaane ÉN NT MÁÁ zdáágggeneree egeema ggg een gpytaner d vena gytee uyen VS . PVPP.VVPRVEGVVEVEDZEVPVE.VE.V.GVGÉLPEES$S EE Ál f TT TTTERNKSERETT L TTARYAÁRYET LL EERÉRNEREETT TLLORÁRNARETUJ I LEERONRERTL LL LERAORRRNY A LOB llett KÜTrvas szart tha vsssnitINNtvas szett tNtvaaz sérti Iltéfves zs ezett ÜNtóvas az zanttl ét KET LÁLTEANAERSYTT] (LÉNY ULZERRENTRTTTL LL ZORNRETT ULT sut e Ji IV. kötet 1897. április. 4. füzet. . . 6. 5. 6 4( TT p 6 PB] iocszszenit els I ROVARTANI LAPOK : HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, 83—— Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA Dr. CHYZER KORNÉL Dr HORVÁTH GÉZA a KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ;; SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF § ht a BUDAPEST E j A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA 8 VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32. , rö Aeeezzeeezágygyávee ereny mságg pján ve aggggyáeáe zerg emságggyatáse en mnggggyenyeezensnággyeneó vajas tag maétog soeáaggpítés e eeekaggggybent ene f tab Vö jet kebel at ee beste kezte velzése ág e nuotaet vetetett yttszé tet eíytást ae Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évré 4 Írt, a Természettudományi Társulat tagjainak y részére 3 Írt. Tartalom. Grossinger János élete. Abaji Aigner Lajostól . . . EE E Adatok Sárosvármegye lepke-faunájához II. DuAlström KElGZT A Pattogó hangyák." Binoteajostóla ask TET ataz tte vzst ls KAALRONRTEZTTOÉSZBK . A Sesia stelidiformis életisméjéről Tomala Nándortól. Ábrával . A Garabussálezák színes Merjet Bétő tíz ultetett aaa ta ha 6 KE MBA A Cheimatobia brumatáról. Nécsey Istvántól. Ábrával. . . . . Adatok Erdély bogárfaunájához. Dietl Ernöőtöől. . . . . . . . AM KAPdospile A SAbaj egner Lajostól a zattal skostt rakatott as tos Különfélék : ASeDKésZÜteehdői áprib havában etset sast szád Kecskemét rovarfaunája. A. A. L. . . . .. a A lepkének régi magyar elnevezései. A. A. Te ve A bécsi entomologusok egyesületének évi jelentése A bogarak röpülése. Merkl Edétől ; A méhnek új ellenségei. . . . . A budapesti entomologusok köre. AE YADJ AS MOTOAN as e GATE . Fonálférgek hernyókban. . . . . A rovarok kedvelt színei kés DOKMIMŰSÉL lő ll ha Hevélszékrény sra Grossinger dános. ax — 1728—1803. — Entomologiai irodalmunk megalapítójának emlékét idézzük fel olvasóink előtt, midőn Grossinger János életével és működésével megismertetjük, a ki egy hosszú életnek minden szabad pillanatát hazánk természeti viszonyainak kutatásával töltötte. Grossinger János született 1728. szept. 25-én Komárom- ban, a hol atyja a hentes mesterséget űzte, és mint tekintélyes polgár utóbb senator is lett. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdvén 18 éves korában Nagyszombatba került, ahol azokat folytatta s 1744—45-ben Trencsénben befejezte. Itt 17 éves korában a jezsuita- rendbe lépett s már a következő évtől 1748-ig Ungvárott a rend iskolájában a classica philologiát s a humaniorákat adta elő. Innen Nagyszombatba ment, a honnan a bölcsészeti tanulmányok hallgatá- sára Gráczba, majd 1754-ben a theologiai cursusra ismét Nagyszom- batba küldetett, s 1759-ben Beszterczebányán a harmadik proba- tiót is végezve, a nagyszombati convictusban praefectus lett, s ez állásában három évet töltött. A haza természeti viszonyai iránt gyermekkora óta élénken érdeklődvén 1743-ban bejárta az összes bányavárosokat és Váczott is megfordult. Utóbb pedig Győrött négy évig tanárkodván, onnan a Balatonhoz s a velenczei tóhoz rándult ki, mindenütt gyűjtve és kutatva. Később Trencsénben tanított és búvárkodott. Majd a kassai convictus igazgatója és theologia tanára lett. Innen Bécsbe hivatott, a hol a Teréziánumban a görög és magyar nyelvet tanította. Itt kinálkozott az alkalom arra, hogy az Olasz- országban állomásozó Haller-féle ezred tábori papja lehessen, s örömmel foglalta el ez állást, csak azért, hogy Mantua, Cremona, Milano s egyéb felsőolaszországi városok muzeumait tanulmányozhassa. Elutazása előtt egész természetrajzi gyűjtemé- nyét a kassai rendháznak ajándékozta. Nehány év mulva az ezreddel Magyarországba jött s azzal 1771-ben huzamosbban idő- zött Tolna- és Bácsmegyében, a honnan — rendje 1772-ben fel- oszlatván — már mint az esztergomi egyházmegyébe kebelezett világi pap követte az ezredet Zilahra. Innen 1773—14-ben bejárta az egész Szilágyságot, a következő évben pedig, egyedül-e vagy 70 az ezreddel? a Meszes-hegység, a váradi fürdő, s a távolabb Kapnikbánya vidékét, majd 1776-ban Krasznát és Dobokamegyét. 1778-ban Zilahról Cseh- és Morvaország beutazására indult, hogy a rákövetkező évben (ezredével jövén ?) Világoson, Borosjenőben s Erdélyben kutasson s gyűjtse az anyagot egy nagy műhöz, mely- nek megírását élte eczéljául tűzte ki, t. i. Magyarország természet- rajzi leírása. Ennek érdekében nyugalmasabb állást keresett s már 1730-ban a komáromi Ó-Vár lelkészévé választatott meg. Három év alatt annyira haladt művével, hogy annak előhirnökét világgá bocsát- hatta, mutatványaként közölvén a hazánkban 1040-iől 1733-ig észlelt földrengésekről szóló fejezetet. (Dissertatio de terrae motibus regni Hungariae, excerpta ex Universa historia physica regni Hun- gariae manuscripta. Comaromii 17383. 4-r. 41 1.) De habár ekkor adatai nagyjában már egybe voltak is állítva, ernyedetlenül azon fáradozott, hogy azokat folyton tökéletesbítse. Igy 1785-ben Komáromtól Péterváradig tett fárasztó utazást a Dunán, s közben Neszmélyre és Csókavárra is kirándult. Hivatala és művé- nek sajtó alá rendezése azonban annyira elfoglalták, hogy ezentúl nagyobb útra már nem indulhatott; mindazáltal a környéket, mint pl. 1790-ben a Zsitva vidékét, sűrűn felkereste. Csak 1793-ban járhatta be ismét a Balaton tájékát és a Bakony erdőségeit. Ekkoron teljesen elkészült nagy művével is, melynek 591 lapra terjedő első kötetét (az állattanról általában) , Universa historia physica regni Hungariae secundum tria regna naturae digesta" czím alatt (Posonii et Comaromii 1793) nyomatta ki. Összesen csak 76 elő- fizetője akadt, ezek közt volt azonban maga a király, II. Ferencz is. A második kötet (a madarakról, 462 lap) még ugyan azon évben jelent meg. Addig még 483 előfizető jelentkezett, s így együttvéve sem többen 119-nél, úgy, hogy a 147 ívnyi mű kiadása valószínűleg csak a szerzőnek anyagi áldozatával vált lehetővé. A harmadik kötet (a halakról s amphibiákról, 400 I.), valamint a negyedik (a rovarokról, 416 I.) 1794-ben, az ötödik (a botanika első része, 344 1.) pedig csak 1797-ben jelent meg. Ennek utolsó lapján kijelenti, hogy most már a növényország többi kincsére tér át. Fájdalom, nem tehette. 9 kötetre tervezett művének 4. utóbbi kötetét (VI. a botanika befejezése; VII. oryctographia ; VIII. mine- ralogia; IX. hydrologia) már ki nem adhatta, minek oka — bio- graphusa Márki Sándor gyanítása szerint — a költség elfogyásá- ban vagy a szerző öregedéséből származó bajokban rejlik. Kéz- iratban maradtak, szintúgy mint számos egyházi beszédei - s magyar és latin költeményei, mely utóbbiak közül csupán nehány alkalmit bocsátott közre. Műve: befejezetlen, sírja pedig, melybe 1803-ban szállott, jeltelen maradt, csak hálás :"megémlékezésünk lengi körül. ; 5 Művének és különösen az entomologiáról írt vaskos köteté- nek méltatása s ismertetése külön közlemény tárgyát képezi. Abafi Aigner Lajos. Adatok Járosvármegye lepke-faunájához. z Pp J II. Lyeaena argiades Pall. E fajnak az a lepkéje, mely csak juliusban mutatkozik, már a II. ivadékból való ; hímje ibolyáskék, nősténve fekete, de körrajza (discus) néha kék; az alsó szárnyak alsó felének hátsó szögletében levő vörös szemfoltok egy ivarnál sem bírnak olyan ezüstös foltokkal, mint az I. ivadék. Lycaena argiades ab. Polysperchon Bergst. Első ivadéka az előbbinek; hímje szintén ibolyáskék, nősténye néha majdnem egészen kék, de az argiades-nál felével kisebb és már ápril végén és május havában röpül. De előfordul még mint III. ivadék akkor, a mikor az argiadesnek ideje elmult s a mikor az már csak megviselt példányokban akad, tehát augusztus és szeptember hónapokban. Ez az új ivadék épen olyan nagyságú, mint az I. ivadékú Polysperchon és az alsó szárnyain levő vörös szemfoltok szintén oly ezüstös zöld csillámmal bírnak mint amaz. Ennélfogva Turatinak, kinek állítását Rühl (i. m. 229. 1.) tagadja, telje: sen igaza van. Lyecaena argiades ab. Coretas 0. Hímje ibolyáskék, míg a nőstény szárnyainak felső lapja egészen fekete. Előfordul az I. ivadék idején, valamivel a Folysperchon után, úgy május közepe táján, de röpül II. ivadékban is, augusztus elején, tehát valamivel későbben, mint az argitades. Ezen ivadékból való példányok nagyob- bak az I. ivadékúaknál. Ezt a megjegyzést azért teszem, mert a mi vidékünkön előfordul a Coretas-nak az a két alakja is, a melyet Rühl (i. m. 229—230 I.) mint Lycaena argiades var. decolor Stdgr. és ab. decolorata Stdgr. felemlít. Az előbbit, mint :Turkesztánból valót leírja bőven, míg a másikat csak röviden a nélkül, hogy a szárnyak felső lapjának színét közölné. Ez alak szintén két iva- dékban fordul elő az ab. Coretas-szal együtt; színe nem ibolyás, 72 hanem zöldeskék, mint a Lycaena Amandaé; alsó szárnyainak alsó felén semmi nyoma sincs a vörös foltoknak. Ezt az alakot ab. deco- loratá-nak tartom. Lycaena Argus L. két ivadékban röpül; az elsőnél, mely május-juniusban mutatkozik, a hím nagyobb, kékesebb ; valameny- nyi szárnyán a fekete szegély keskenyebb, míg az alsó szárnyak felső lapján levő fekete pontok egészen világosan láthatók; a szárnyak alsó fele kékesfehér a hímnél is; valamennyi pont nagyobb és a szemcsékből képzett világosabb sáv szélesebb, s a kerek szemcsék nagyobbak. A II. ivadék kisebb, hímjének színe inkább ibolyáskék, a fekete szegély szélesebb, úgy, hogy az alsó szárnyon a fekete pon- tok (háromszög alakban) láthatók. A hím valamennyi szárnyának alsó lapja barnászöld, a nőstényé kávésbarna; a fekete pontok apróbbak ; a szemcsés sáv keskenyebb, de vörösebb, a melyben a szemcsék hosszasra nyomottnak látszanak. Lycaena Icarus var. glauca Maassen. Ámbár előfordul nálunk az ab. Icarinus Scr., valamint az ab coerulea Fuchs is, azért gyak- rabban lelhető itt az ab. glauca is. Ez egészen kék színű, olyan mint öellargus var, ceronus Esp. A felső szárnyak fekete szegélyében meg vannak ugyan a nagy vörös kerekfoltok, ellenben az alsó szárnyak felső lapján levő piros szemfoltok az egészen a szegélyig érő kékszínű alapon vannak. Lycaena Eumedon var. fylgia Spang. Ez az alak előfordul ítt törzsalakjával. A hím alsó szárnyának alsó lapján a hosszú fehér csík hiányzik; egyébként is egészen olyan, mint a hogyan azt leírták. Lycaena Eumedon ab. Speyeri Husz. Noha Husz tanár ezt az itt előforduló alakot már leírta, R ühl munkájában, a melyben több tarthatatlan aberratió is fel van sorolva, említés nem törté- nik róla, csupán csak a 305. lapon, a hol az ab. caecina-ról van szó. E lepke valamennyi szárnyának felső lapja mindkét ivarnál olyan, mint a törzsalaknál; ellenben alsó felén hiányzanak — a középső folt kivételével — a szemfoltok; az igen szétfolyt vörös- sárga színű külszegélybeli foltok, valamint az alsó szárnyon a fehér és hosszú csík azonban láthatók. Ez az alak juniusban csak igen nedves erdei réteken fordul elő. Lycaena cyllarus Rott. Rühl említi, hogy Tunisban ennél a fajnál az alsó szárnyak alsó felén a szemfoltok hiányoznak. Ez alaknak meg vannak nálunk is képviselői mind két ivarban és pedig mindig szép, nagyra és szabályosan nőtt példányokban. Ezek a felső szárnyak alsó felén csak 3, legfeljebb 4 szemfolttal, az alsó szárnyak alsó felén pedig semmiféle szemfoltokkal nem bírnak. Dahlsíröm Gyula. Pattosó hangyák. Messze bent a lemieni őserdőben, Új-Guineában, Berlinhafen mellett, szeptember 29-én sajátságos hangyákat gyűjtöttem magas fáktól félhomályossá árnyékolt sűrűségben, korhadt faágak és lehullott lomb alól rostálva. Úgy látszik, fészkükre találtam, mert a sok nőstény közt több szárnyas hím is előkerült. Ha e hangyákat zavarjuk (a rostált föld mozgatásával vagy a papirra tett föld rázása útján), mozdulatlanul meglapulnak. Ha a veszély elmult, perczekig várnak még, míg végre lassan, óvatosan megindulnak. Rágóik, szertelenül szétnyitva, védelemre készen állanak, annyira hátrafelé, mint másféle hangyáknál s egyéb rovaroknál a csápok. Amint nedvesített gombostűvel vagy faszálkával köze- ledtem felé, halk pattanás hallatszott s a hangya abban a pillanat- ban eltünt, bolhaként elugrott. Nem is láttam ezt többé, ha földre vagy a barna asztalra esett. Vadászásuk csak akkor vált sikeresebbé, mikor az egész asztalt teleraktam fehér papirral. Így aztán nem volt nehéz meg- látnom, hogy hová estek és hogy az ugrás után miért lettek láthatatlanná? A nem jól sikerült ugrások példát szolgáltattak. Ha ugrás után a papirra estek, összehúzódva mozdulatlanul maradtak, de sohasem hason fekve, hanem mindig oldalt, mert rágóiknak sajátságos állása sima felületen csakis ilyen helyzetet enged meg; ellenben földön vagy poros helyen a hangyának a környezet színéhez való alkalmazkodását tökéletessé teszik, mert csupán a fénylő rágókat kell még elrejteniök, hogy fénytelen barna testük a földszemecskék közt teljesen észrevehetetlenné váljék. Ez pedig csak egy mozdulatba kerül, amint a rágókat a test hossz- tengelyére derékszögűen eső irányban lehajtják. Ezért esnek a papiron mindig féloldalra. Ép így hajlik le a potroh is, mely fényességével árulója lehetne. Az az ugrás, melyet e kis hangya így rágói segítségével megtenni képes, aránylag rendkívül nagy. A legtöbb 20—35 ecm.- nyi ugrást tett, de egynél 47 cm. távolságot mértem meg. Ha a legtöbb ugrás középszámának a 30 cm. veszem, akkor ez a 3 mm. 74 hosszú hangya teste hosszának a százszorosára pattant el, a leg- nagyobb ugrás pedig meghaladta 150-szeresét.! B A nőstények közül egy se ugrott el. Egy ideig mozdulatlanul maradtak, majd neki-neki iramodva gyors futásba fogtak, de veszély közeledtére mozdulatlanul a földhöz lapultak. Ilyenformán viselkedik egy más hangya is, csakhogy ez rágóit vízszintesre tátja.ki s csak 2—4 annyira pattan: vissza s mindig talpra , esik: , 3 Biró Lajos. A Sesia stelidiformis életisméjéről. Mult év ápril havában és május hó elején a Sesza stelidiformis Frr. szabadon összegyűjtött hernyóival nagyobbszabású kisérletet tettem, miután már előbb, az 1893. és 1894. években sikerült ezen csinos Sesia pilléjének nehány példányát a budai hegyekben meg- lehetősen gyakori kutyatej-növény egy nemének, az Euphorbia epithij- moides terjedelmes tőgyökeréből jelentékeny nehézség nélkül tenyész- tenem. Tavaszkor, midőn a fák még alig, az alacsony cserjék pedig még igen gyéren kezdik lombozatukat kifejteni, a nevezett kutyatej-növé- nyek a haragoszöldből a világossárgába fokozatosan átmenő virág- fejei a délnek fekvő napfényes hegyoldalon, máris barátságosan pislog- nak elő a bokrok közül. De a hernyók csakis a napos helyeken, külö- nösen a szabadon, kőhányókon vagyis alacsony szétszórt bokrok között álló növények gyökereiben tanyáznak. Miután ezen Sesla hernyója ismeretes, újabb leírását mellőzöm. Az ápril havában a tápnövénynyel együtt behozott hernyók bebábozódván, már a reá következő hónapban, vagyis májushó 20-tól junius közepéig kikelt a pille, még pedig a legkorább reggeli órák- ban. Május hó 29-én reggeli 8 óra tájban egy ugyan e reggel kikelt párocska copulába bocsátkozott s együtt maradt másnap reggelig. A nőstény május 30. és 31-én petéit meglehetős magosan rakta le a virágzó tápnövény szőrös szárára, még pedig vagy egyenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban, melyek legnagyobbját, mely mintegy 12 petét tartalmazott, nagyító üveg segítségével lerajzoltam. Az idecsatolt 1. ábra ezen petecsoportot tetemesen nagyítva mutatja. Hány petét rakott le mindössze ezen nőstény, azt nem voltam képes kipuhatolni, miután a növényzet sűrűségében a peték java része látható nem volt, tehát megfigyelésemet elkerülte. A pete lapos, főméretei 0-35 és 0-30 milliméter, de inkább ab (0 ennél még valamivel kisebb. Az alakja a széles oldalát tekintve, . teljesen elyptikus (2. ábra); a keskeny oldalról nézve tojásdad és a lapos oldalok közepén kissé benyomódott, úgv, hogy ezen öldalról szemlélve piskóta alakúnak látszik (3. ábra). A peté- nek a petecsoportban felfelé irányuló vége gödröcskeforma mélye- dést mutat (4. ábra); az ellenkező alsó vége gömbölyded (5. ábra). lIgyébiránt nagyító üvegen keresztül észlelhető, hogy a pete egész felületén vas egyformán apró sej- tecskékkel van borítva, melyek mindegyike egy mélyedést foglal magá- ban, és mely sejtecs- kék olyanok mint bizo- nyos gombák felülete, például a Morchella es- culenta-é, csakhogy a sejtek sokkal szabályo- sabban és diagonális irányban elhaladó sza- bályos sorokban van- inak elrendezve: A sejtecskék kiemel- kedő sélei a napfényben aranyosan — csillognak. A pete színe azonban nem mint azt egy leírás- ban (Nachtráge zu den Raupen der Schmetter- linge Europas von E.. Hofmann) olvastam szurokfekete, hanem sötét csokoládészínű. A kibúvó hernyócska a pete kérgét vagy héját a felső végen, az ott levő gödröcske terjedelmében rágja ki. Á sajtsárga hernyócska ezen szépen kereken kirágott nyiláson kiszabadulva, a száron lefelé mászik, hogy alkalmas helyen a kevésbbé dúsnedvű tőgyökérbe furakodhassék. Ez azonban valószínűleg nem mindig és nem minden esetben fog bekövetkezni, mert szabadban külön- böző magas szárú és erős kutyatej-növényekben juniustól augusztusig a fiatal Sesia-hernyókat nemcsak kizárólagosan a gyökérben talál- tam. Találtam ilyeneket, különösen a Sesiu empiformis fiatal hernyóit, 16 Zeant város közelében egy a Tisza partján előforduló mintegy 2 méter magas kutyatej-növény (E. palustris ?) több centiméter vastag szárában különféle magasságban a föld felett egész "2 sőt 1 méter magasságban, a honnan a bélben lefelé haladva egész a gyökérig hatoltak lefelé. Ez más Sesia fajoknál is előfordulhat, mi mellett jelen esetben a petének a száron való magas elhelye- zése is bizonyít, és az ebbeli következtetést teljesen nem zárja ki. Ez azonban kétségen kívül a szárnak többé-kevésbbé fás minőségétől függ. Ezen körülményt csupán azért említem fel, mert fenti megfigyelésemet szem előtt tartva, nem állítom, hogy a Sesia stelidiformis frissen kikelt hernyója a szár felsőbb részére lerakott petéből mindig kívülről mászik le a száron, a mint azt most leírt kisérletemnél észleltem, hanem hogy ezen fajnál ép- úgy mint más fajnál lehetséges és tapasztalásom szerint elő is fordult, hogy a hernyócska a petéből kibújva közvetlenül is a szárba furakodik. t Az említett copulában levő hím junius 4-én, tehát 5 nap mulva elpusztult. A nőstényt, mely ekkor még élt, petéket azonban már le nem rakott és nagyon el volt kopva, junius 5-én öltem meg, mire mindkettőt, a faj kimutatása érdekében, gyűjteményembe elhelyeztem. 1896. junius 14-én, tehát a peték lerakása után körülbelül két hét mulva, a hernyócskák a fent leírt módon kikeltek és további megfigyeléseim alól magukat elvonták. A hernyók tenyésztése semmiféle különös fáradsággal nem jár; főleg nedves melegnek, a mellett azonban élénk légáramlásnak, lehetőleg sok napfénynyel, soha sem szabad hiányoznia és szüksé- ges a káros gombák képződését is megakadályozni. Magától érte- tődik, hogy legyeket és más élősdieket, valamint más, a gyökérben élő bogár és egyéb álczákat a behozott gyökerekből lehetőleg el kell távolítani, nehogy a Sesia-hernyók ellenségeik által pusztít- tassanak vagy idegen kosztosok őket tápgyökerüktől megfoszszák. Az általam ez úton nyert Sesiák nagyobbrészt szép és erősen kifej- lett állatok. Igen kellemes meglepetésemre szolgált, midőn a mult évben tenyésztett s/elidiformis pillék között a var. icteropus H.-S. két példányát találtam, mely fajeltérés Magyarországon eddig még nem fordult elő. További 9 példánynál pedig a Sesia stelidiformis Frr. és var. icteropus közötti átmenet jelei világosan felismerhetők, mely körülmény kísérletemet annál értékesebbé teszi. ESEN ez ag Reménylem, hogy ezidén is sikerül ezen ritka Sesiának tenyész- tése, mi a velem csere viszonyban levő barátaim örömére is fog szolgálni. Tomala Nándor. A Carabus-álczák színe. A gyűjtéssel foglalkozó bogarász előtt mindig ritkaság számba. megy, ha véletlenül egy-egy Carabus-álczára akad. Az álcza is úgy mint a kifejlett bogár, esti és kora-reggeli életet folytat, nappal pedig lehullott levelek, földön fekvő fatörzsek és kövek alatt, de főleg önalkotta földüregekben tartózkodik s így felette ritkán kerül szem elé. Hogy az ily álczalelet ritkaságát feltüntessem, elég lesz megemlítenem azt, hogy az általam eddig gyűjtött 10—12,000 kifejlett Carabusra alig esik 10 álcza. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy sok Carabus-fajnak álczája még maig sem ismeretes. A fogva tartott Carabus-álczát felnevelni, hogy abból báb legyen, eddig még nem sikerült, de talán csak azért, mert nem bírták megadni neki azon hely- és táplalékbeli szükségleteket, melyeket a szabadban feltalál. A Carabus-álcza számos műben már le van írva, de hogy a leírás minden egyes Carabus-faj álczájára illik-e, azt a fenti okoknál fogra nem merném határozottan állítani. Az eddig olvasott valamennyi leírásból azonban hiányzik az álcza színének megemlítése, miből arra következtetek, hogy, miután az eddig ismert Carabus-álczák színe fekete, ők azt külön megemlíteni nem tartották érdemesnek. Pedig ez hiba! Hiba pedig azért, mert nem minden Carabus-álcza fekete, amint azt saját biztos észleletem után határozottan állíthatom. Amint a bogarakkal gyakorlatilag foglalkozók előtt ismeretes, valamennyi bogár között a Carabus-nem (genus) az, melynek egy és ugyan- azon faja sokszor 10—12 színben és színárnyalatban fordul elő. Ilyenek hazánkban a Carabus v. euchromus, v. carpathicus, v. Kollari, v. jastuosus, v. Superbus és v. eupreonttens. A kérdés már most az, vajon az álcza is bírja-e a kifejlett bogár színét vagy sem? E kérdésre igenlőleg nem válaszolhatok, sőt merem állítani, hogy a rikító színű Carabusok álczái egyáltalában nem lehetnek oly rikítók, mint a kifejlett bogár, de hogy kevésbbé feltűnő színű Carabusok álezái is ugyanazon színnel bírhatnak, mint a kifejlett bogár, arra van saját észleletem s ez észlelet e tekintetben mindenesetre az első. Egy időben Szerbiában gyűjtöttem s ekkor leltem egy teljesen kék Carabus-álezát, melyet természetesen magammal is vittem. 78 Gyüjtésem helyén csupán két faj kék CGarabus fordul elő és pedig a Carabus intricatus és a Carabus v, serbicus. Hogy az álcza melyik fajé, illetve válfajé, azt nem tudhatom, de előttem kétségtelen, hogy a kettő közül az egyiké. S e leletből nem ok nélkül következtetem, hogy némely fajnál a kifejlett állat színét már az álcza is bírja. Hason megfigyelés közzététele annyival is kivánatosabb, mivel a bogárálczák természetrajza még nagyon is el van hanyagolva. A kérdésben forgó álcza a sarajevói országos muzeumba került. Merkl Ede. A Cheimatobia brumataról. Egy annyira ismert állatról, mint a Cheimatobia brumata L., szinte fölöslegesnek látszik írni. Ismeri az erdész, a pomologus, mint fáinak egyik legnagyobb ellenségét s az entomologus, mint az utolsó pillét az évben. Nem is annyira a lepkéről, mint inkább a védekezés módjairól s túlságos elszaporodása meggátlásáról akarok szólani. A hím gyengéd szerkezetű szárnyainak átmérője 28 mm. Színük fövénysárga, egész a szür- kéig, az alsók világosabbak. A felső szárnyak belső szögletén és a középtéren három-három pár- huzamosan futó sötétebb zeg-zug vonal egy-egy harántszalagot ké- pez; a külső szél felé még egy ilyen : szalag van del az mát csak két vonalból áll. Az alsó szárnyakon csak két ilyen ív van, még pedig a szélefelé eső félen. A szárnyrojt az alapszínnél vala- mivel világosabb. Röpülése ha- tározatlan, tétovázó , tanezolás" s nincs más czélja, mint az el- csenevészett szárnyú, röpülni nem bíró nöstény fölkeresése. .. A majd minden erdei és gyümölecsfán élő hernyó, a tavasz első meleg napjain búvik ki a petéből, zöld, s májusban érik meg az átváltozásra. Leginkább a nedves időjárás tizedeli sorait, . de ha a tavasz száraz, hihetetlen mennyiségben lép föl s kezdve a rügyeken, folytatva a virág s a levélen nagy pusztításokat visz véghez a fákon. (5) A. kedvezőtlen időjárás mellett sokat szenved még parasitáitól, melyek leginkább az apró. légyfélék és Microgasterek soraiból kerülnek ki. Védekeznek is tőlük telhetőleg. Amint egy ilyen apró légy vagy darázs közeledik, ahány hernyó csak észreveszi, mind nagy izgatottságba, valóságos dühbe jön: felágaskodik és valami zöldes nedvet feccsent a tolakodó felé, mire ez rendesen odébb is áll. Az átalakulás a földben megy végbe. Késő őszszel, levél- hullás után jelenik meg a pille, rendesen november elején. Én rendesen november 7—10-ik napján fogtam. Ez az idő az egyedüli alkalom, a mikor az ember sikeresen védekezhetik ez ellen a kártékony kis állat ellen. Annyi bizonyos, hogy a védekezés nem terjedhet ki mindenre, így például a cserjéket megvédeni nincsen hatalmunkban, de arra van mód, hogy legalább a gyümölcsfákat megvédjük. Mindenek előtt az állat életmódjának helyes ismerete és meg- figyelése tanít meg bennünket azon módokra, hogy miként gátoljuk meg túlságos elszaporodását. Novemberben este felé megélénkül a gyümölcsös, az erdő széle; a levegő tele van tánczoló, keringelő apró pillangóval, mintha csak forgó szél szedte volna fel a lehullott leveleket. Nem röpülnek magasan, csak nehány arasznyira a fű és gaz fölött, le-lebuknak a fű közé, majd ismét fölmásznak egy fűszálon, elszáll- nak, belevegyülnek a keringelők tömegébe. Ezek a párt kereső hímek. Amint egy-egy nőstény kibúvik a bábból, a hímek valóságos ostrom alá veszik. A legszerencsésebb, vagy a legügyesebb a fű között marad, a többi újra kezdi a hajszát. A párzás lent a földön, a fű között történik. Ezután a hím elhull, a nöstények pedig mind a fák törzsei, a bokrok ágai felé veszik útjokat, hogy ott petéiket lerakhassák. Ilyenkor az ember könnyű szerrel ejtheti őket hatalmába. A legelterjedtebb mód, hogy kátránynyal egy gyűrűt fes- tenek a fák törzsére, hol azután a nöstények ott ragadnak s el- pusztulnak. Treitsehke, az ő , Schmetterlinge von Europa" VI. kötete II. részének 26. lapján azt írja, hogy ilyen módon, egy helyen és egy hónak folyamán nem kevesebb mint huszonkétezer nöstényt pusztítottak el, nem számítva a kátrányban elmerült mintegy hat- ezer nöstényt és igen sok hímet. . Ugyanott azt is írja, hogy jó volna ezt az eljárást tavaszszal 50 ismételni, a midőn a frissen kikelt hernyókat lehet megakadá- lyozni abban, hogy a fára mászhassanak. Barsmegye majd minden vidékén, hol a gyümölcsfát gondoz- zák s nem bízzák a termést a ,jó istenre", a fák törzsén mintegy embermagasságnyira szalmából csavart köteleket (,provjeszle") kötnek koszorúba, hogy jó termés legyen. Babonából, karácsony napjára hagyják ezt a külső teendőt, mert — a néphit szerint — csak akkor van foganatja. Bármint kérdezősködtem, többet nem bírtam megtudni, de annyi bizonyos, hogy a mi másutt a kátránygyűrű, az itt a szalma- kötél. Csakhogy a dátumban nagy tévedés van. Valamikor korábban, talán szüret után köthették ezeket a koszorúkat a gyümölcsfákra, a mikor lehetett is foganatja. Ugyanis a szalmakötelék össze-vissza álló, borzas szálai között a nöstények eltévednek, nem tudnak keresztül menni, végre is szorultsá- gukban petéiket a szalma közé rakják, maguk pedig elhullnak. (Ez ugyanaz, mint a mikor az ágy lábára kóczot kötnek, hogy a poloskák ne tudjanak azon keresztűl menni. 5 nem is tudnak. Mert mihelvest egy szálra rámásznak, alig haladnak valamire rajta, a kócz szála elhajlik alattuk, lelóg s a poloska előlről kezdheti.) Ujévkor azután, leszedve a köteleket, feltüzelték, s velök együtt a peték millióit pusztították el. A hernyók sem tudnak ilyen szalmakötélen átmenni. Ez a babona tehát éles megfigyelésben gyökeredzik s épen mivel babonából ma karácsony napjára halasztják, a mikor a nös- tények már gondoskodtak petéikről, nincsen többé semmi foganatja. Nem akarok itéletet mondani, hogy melyik mód jobb : a szurok- ból mázolt gyűrű, vagy a szalmakoszorú-e, de ez utóbbinak könnyű kezelése, és az, hogy a fákat nem ékteleníti el annyira, minden esetre emez mellett szólnak. Nem lenne érdektelen megtudni, hogy más vidékeken, a hol a gyümölcsfákra szintén kötnek ilyen koszorúkat, nem tévednek-e úgy, mint a barsiak a dátumban ? Nécsey István. Jdatok Erdély bosárfaunájához. szabad időmben bogarak gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkozva, sikerült Erdély déli részében több olyan fajt gyűjtenem, melyek... Bielz B. A. Méhely. EAT ago, Fett lke és Seidlitz G. munkáiban e faunaterületből felemlítve még BR 2... 81 nincsenek, azért helyén valónak tartom azokat termőhelyeikkel együtt közölni. Cicindela campestris L. var. coerulescens Schilsky. GCódvölgye Riuszadului mellett (Szeben vm.); C. littoralis F. var. nemoralis 017. Vizakna (Alsó-Fehér vm.) és Szamosujvár; 0. littoralis F. ab. Ragusai Beuth. Vizakna; C. germanica L. ab. obscura Fabr. Nagy- Szeben (fiatal erdő) és Szent-Erzsébet (Szeben vm.) ; C. germanica L. ab. cuprea Westh. Szent-Erzsébet. — Carabus Linnei Panz. var, Ludovicus Dietl (Wiener Entomologische Zeitung 1896 XV. Jahrg. p. 197.) Vurfa mare, regio alpina (Szeben vm.) ; C. intricatus L. ab. tiburnicus Haury. Verestoronyi szoros ; C. Ullrichi Germ. ab. viridulus Krtz. Verestoronyi szoros; C. Ullrichi Germ. ab. superbus Krtz. Riuvadului völgye (a verestoronyi szoros mellett); C. Hampei Küst. var. nova Liebli Dicső-Szent-Márton (Kis-Küküllő vm.) és Gyula- fehérvár (Alsó-Fehér vm.). Nagyobb mint Hampei Küst., sötétkék, selyem- MENY ga öö mya ki prarizi si rés ssízrá tai Ge drők kv. vor kass zám szegélylyel. A rovátkák száma 18—20. A primaer rovatkákban jól látható pontokkal, tehát megfelel ANGYALA A UÁNOIS ENG ess Tt zannya kes akh ojgyeme m szol d vagy érezfényű, hanem; sötétkék színű Hossza 30—32 mm. Valószínűleg ide tartozik Bielznek (Siebenbürgens Kaáferfauna. " Hermannstadt, 1887. p. 16.) csak névleg említett var. Marusii-ja is. Ormay Sándor , Újabb adatok Erdély bogárfaunájához" (Buda- pest, 1890. 26. I.) czímű művében a var. Marusii Bielzre ugyan ajánl elfogadásra egy diagnosist, de csak 16 rovatkát említ, tehát nem C. Hampei, hanem €C. Rothi-val volna dolgunk. Gyula- fehérvárról C. var. Marusii Bielz néven kapott példányaim is 18—20 rovátkások, tehát ide tartoznak. Kedves barátom és collegámnak, Liebl Gyulának, ajánlom e válfajt, ki azt a Kis-Küküllő völgyében Dicső-Szent-Márton körül gyűjtötte sok mással együtt és így meglehetős szép számú adatot tudtam összeállítani a faunistikailag eddig majdnem teljesen i15sme- retlen Kis-Küküllő vármegyéből. Alkalom adtán közölni fogom ez adatokat. Anophthalmus Dietli Ganglb. n. sp. (Verhandl. der zool. bot. Gesellseh. Wien. XLVI. 1896. p. 459.) Ezen új fajt 1896. évi július hó 17-én fedeztem fel 4 példányban, a szebenmegyei Vurfu mare havason nagy és mélyen beágyazott kövek alatt. Egy példányt 82 a Magyar Nemzeti Muzeumnak, kettőt a bécsi udvari Muzeumnak ajánlottam fel. — Scarites terricola Bon. Dicső-Szent-Márton. — Badister bipustulatus F. ab. lacertosus Dej. Dicső-Szent-Márton. — Orescius Hojjfmannseggi Panz. ab. nebriordes Hoppe. Vale Capra rece (szebenmegyei határszéli havasok). — Poecilus cupreus L. ab. ery- thropus Fald. Dicső-Szent-Márton. — Panagaeus crux major L. ab. Schaumi Gangtb. Dicső-Szent-Márton. — Acupulpus luteatus Duft. Nagyszeben. — Graphoderes cinereus L. ab. simulator West. Nagy- szeben (Lazareth). — Altochara lata Grüúvh. Verestoronyi szoros; A. brevipennis Gravh. Verestoronyi szoros. — — Neobisnius villosulus Steph. Szent-Erzsébet (Szeben vm.). — Staphylinus ( Tasgius) ater Gravh. Dicső-Szent-Márton. —- Agyrtes bicolor Lap. Lotriora völgye (Verestorony mellett). — Liodes ovalis Schmidt, Lotriora völgye; L. hybrida Er. Lotriora völgye. Aphodius fossor L. var. sylvaticus Muls. Nagyszeben. — Copris lunaris L. var. 6" corniculatus Muls. Szent-Erzsébet (Szeben vm.) és Dicső-Szent-Márton. — Coróebus aeneicollis Vill. Szent-Erzsébet (Szeben vm.). — Niptus hololeucus Fald. Nagyszeben. — Ceuthorrhynchidius pulvinatus Schh. Sellem- berk (Szeben vm.). — Callidium variabile L. var. fennicum L. Nagyszeben (fiatal erdő). — Pachybdrachys suturalis Weise. Dicső- Szent-Márton. — Phytodecta (Goniomena) 5-punctata Fabr. Veres- toronyi szoros és (wötzenberg (Kisdisznód mellett, Szeben vm.) Dietl Hi nő. A kardospille. — — Papilio Podalirius L. — IZ A kardospillét vagy a hogyan népünk még nevezi ,katona- pillét" mint kártékony állatot kivánom bemutatni, egyszersmind életmódjára, elterjedésére és fajeltéréseire is kiterjeszkedem. k szép pillangó egész közép- és déli Európában Kis- és Közép- Ázsiában Sináig, délen pedig Indiáig, Algirig és Marokkóig van elterjedve. 3 Zöld petéit egyenkint, a levelek alsó felére rakja le. Hernyója Németországon rendszerint csak egy ivadékban julius — augusztusban leginkább kökényen és kőrisfán, de cseresznye- és meggyfán, szilva-, baraczk- és körtefán, Sorbus aucuparián és Cotoneaster vulgarison s állítólág tölgyfán is él, sőt Wiesbadennél (Rössler, Schuppenílügler 1881. 16. I.) egy ízben kivételesen Scrophu- laria vulgarison is találtatott. Áttelelő világos fehéressárga, barnás- sárga, vagy barnásfekete bábból május—juniusban lepkévé fejlődik. Déli vidékeken mandula- s őszi-baraezkfán és Aronia rotundifolián, sőt czitrom- és narancsfán is két ivadékban él. Megérintetvén, nyakszirtjén két sárgásbarna puha szarvacskát lövel elé, mely erős, de nem épen kellemetlen bűzt terjeszt, a melylyel .ellen- ségeit elűzi. A hernyónak színe fiatalon haragos zöld, növekedvén világosabb zölddé s elbábozás előtt világosbarnává lesz. Halványsárga háti vonala és rézsútos oldalvonalai olykor alig vehetők észre, némely- kor egészen eltünnek. Az őszi hernyó testét piros pettyek ékesítik, melyek öt pontsort képeznek; ezek ketteje a háton végig, kisebb kettő oldalt, kettő pedig a stigmák fölött húzódik végig; azonkívül is sok kisebb-nagyobb petty mutatkozik, kivált a 4. szelvényen, a hol fölül 4 van, mely olykor egybe is folyik. Akad azonban oly hernyó is, melynél fölül csupán -a 2., 3. és 10. szelvényen 2—2, a 4-diken pedig 4 petty látható. A tavaszi hernyónál a pettyek némelykor alig vagy épen nem mutatkoznak. Nálunk leginkább kökényen, galagonyán és szilvafán él, de meg nem veti :az őszibaraczk:, cseresznye- és mandulafa leveleit sem, sőt egy ízben körtelán is észleltem. E növényeken Buda- . pest környékén május közepétől junius utolsó napjáig, s ismét, hosszantartó második ivadékban julius közepétől októbernek csak- nem közepéig található, olykor nagy mennyiségben. Igy pl. három ízben (1893, 93, 96) szeptember havában a Svábhegy egyik ültet- vényében a zsönge cseresznye- és szilvafákat lepte el, s az előbbieket jócskán, az utóbbiakat pedig teljesen lekoppasztotta, elannyira, hogy a fiatalabb hajtások elszáradtak. És minthogy valószínűleg egyéb ültetvényeket sem kímél meg jobban, határozottan kárté- konynak mondható, habár talán nem oly mértékben, hogy e miatt irtóháborút kellene neki izennünk. j A hernyónak e nyári ivadéka kizárólag világosabb vagy sötétebb barna bábbá, a tavaszi pedig általában smaragdzöld és csak rit- kábban barna bábbá alakul, mely utóbbi azonban, szintúgy mint a nyári s illetve őszi barna báb áttelel. 5 ebben határozott mimicrys- mus nyilatkozik, mert míg a tavaszi zöld báb a zöld lombozat közt, addig az áttelelő barna báb a száraz lomb és haraszt közt nehezen vehető észre. A barna báb kora tavaszszal adja a pillangót, a . typikus Podaliriust. Ellenben a zöld bábból sokkal világosabb, némileg rajzban is eltérő jóval nagyobb lepke kel ki, a melynek potroha a 04 törzsfaj intensiv fekete széles hossz-sávját olykor csak alig jelzi, sőt némelykor csaknem fehérnek látszik. Eddigelé a pillangó e nyári ivadékát a leginkább csak déli Európában, kivált Szicziliában észlelt ab. Zmctaeushoz közel álló eltérésnek, transitusnak tartották; minthogy azonban Caradja (Lepidopt. Mittheilungen aus Rumünien: Societas Entom. VII. 1892. 125. I. és Die Grossschmetterlinge von Rumünien: Deutsche Ent- Zeitschr. 1895. 28. 1.) és Hormuzaki (Saisondimorphismus des Papilio Podalirius: Societas Entom. VIII. 1893. 2. Il.) a Romániában s illetve Bukovinában julius augusztusban fogott s a nevezett uraktól kapott példányok után itélve, a mi nyári ivadékunkkal teljesen megegyező eltérést, — az előbbi épen Staudinger gyűjteményében tett összehasonlítás után — határozottan ab. Zanclaeusnak mond- ják, és több hazai lepkész (Dahlström, Viertl, Kelecsényi) e nézetet osztja: mi ok sem forog fenn arra nézve, hogy hazai eltérésünket is annak ne tekintsük, annál is inkább, mert Standfuss (Saisondimor- phismus bei Podalirius: Stettiner Ent. Zeit. 1883. 233. l.), ki a bábokkal nagyban kísérletezett, úgy tapasztalta, hogy a zöld bábból kivétel nélkül többé-kevésbbé typikus ab. Zamclaeus fejlődött ki, a mely mentül nagyobb meleg hatott a hernyóra és bábra, annál világosabb alapszínűvé lett, annál hosszabb és karcsúbb a farkiczája s ennek hegye felé világosabb, — s annál fehérebb a tora és potroha. E fajeltérés leírója, Zeller, (Isis 1847. 213—214. Il.) annak következő diagnosisát adja: , Fronte breviter pilosa; alarum pos- teriorum cauda longiore in apice latius pallida; abdomine flavido fere toto, subtus nigro-bilineato; vagyis: homloka röviden szőrzött ; az alsó szárnyak farkai hosszabbak, hegyükön halványabbak; a potroh csaknem egészen sárga, alul két fekete vonallal. Ennek indokolásául bővebben adja elő, miben tér el a törzs- fajtól : 1. A Podalirius tora a hímnél sűrű és hosszú szőrzetű, a nősténynél csak hátulsó felén, legalább oldalt jócskán hosszú szőrzetű. Homloka fekete, felfelé és lefelé sárga szőrökkel sűrűen ellepve; a nősténynél a szőrzet rövidebb, sárga és csak a közepén fekete. — A Zanclaeus hímnél az utótor szőrzete olyan mint a törzsfaj nőstényeé, a nőstény pedig még kopaszabb. A fej szőrzete feltünően rövidebb; a törzsfaj hímjének erős csombókja teljesen hiányzik; a szőrzet s annak színe mindkét nemnél egyforma, t. i. világos sárga, széles fekete sávval, mely a tortól az egész fejen 85 végig futván a felsőarcz felső szegélyénél végződik; csupán a szem szegélyénél láthatók némi fekete szőröcskék. 2. Alapszíne fehéres sárga, de csak a két szárnyon végig húzódó harántsávokig, melyeken túl az alapszín jóval sárgább s annyival feltünőbb, a mennyiben a fehéres rész a világosság felé tartva némi harmatos csillámlást mutat. A felső szárny elülső szegélye, valamint az alsó szárny hátszegélye valamivel sárgább, oly ezitromsárga mint a törzsfajnál. A fekete sávok az elülső szegély- től kiindulva valamivel keskenyebbek, mint a Podaliriusnál és lefelé mindinkább megkeskenyednek, elsejük a median-ér első ágát éri, a második pedig a haránt ereken végig húzódik, de sokkalta gyön- gébben mint a törzsfajnál. A két sáv elseje majdnem ugyanoly szélességgel éri el a belső szegélyt, a hová a Podaliriusnál igen megkeskenyedve érkezik. A széles fekete külső szegélyt hosz- szabbán ketté szelő sárga vonal vagy sáv olykor mint a törzs- fajnál végig húzódik, többnyire azonban fele úton elenyészik. — Az alsó szárny belső szegélye a Podaliriusnál széles fekete sávot mutat, a mely a szemfoltig ér s olykor keskeny sárga vonal által részben meg van osztva. E megosztás a Zanclaeusnál rendszeres, a mennyiben a széles fekete sávnak csupán a szemfoltig le nem érő külső keskeny oldalai maradnak meg, a közben eső tér pedig az alapszínt viseli, de feketés behintést mutat. Als alsó szárny farkszerű. nyujtványa tövén keskenyebb, hegyén pedig több sárgás tért mutat mint a törzsfajé. 3. A Podalirius potrohának hátrésze koromfekete és felső felén hosszú fehér szőrrel bőven be van borítva; hasrésze sárga, mindegyik oldalon két széles fekete hosszvonallal, melyek a vég- szelvény szegélyéig érnek; a has alaprésze sűrűbb, de rövidebb sárga szőrzetű mint a hátrész. — A Zanclaeusnak ellenben az egész potroha sárgásfehér, hátán azonban a fekete alapszín áttetszik és csak a torfelőli részén mutatkozik szabadon háromszögű folt alakjában, a mely folt dörzsölés által hosszabbra lenyúlik. A hátnak amaz alaprésze igen ritkás szőrzetű, sőt csaknem kopasz; a has pedig rövidebb fehéressárga szőrzettel van gyéren ellátva. A felső fekete oldalvonal teljesen hiányzik, az alsó vonal pedig igen vékony, fölül sárgaszegélyzetű. A nősténynél mind e jellemvonások gyak- rabban és határozottabban észlelhetők, mint a hímnél. A Zanclaeust Zeller szicziliai példányok után írta le, de gyakoribb a római Campagnában, Palermóban, Toscanában és a Kaukazusban, Romániá- ban és Bukovinában. Abajfi Aigner Lajos. Különfélék. A lepkész teendői ápril havában halmozódni kezdenek. Már kezd röpülni az áttelteken kívül a Papilio Podalirius és Machaon, Thais Polvxena, a Pieris rapae, napi és bellidice, Leucophasta. sinapis és Anthocharis cardamines, a Coliasok, Poly. Thersamon, valamint a Lycaenák közül kivált argiolus és cylarus, úgyszintén Vanessa levana, Argynnis Lathonia, Selene és Euphrosvne, Pararge v. egerides és Megaera, Syrichthus orbifer stb. A szövők közűl megjelenik az Endromis versicolora (olykor már márcziusban is), Saturnia pyri és pavonia, Aglia tau, Drepana tfalcataria és curva- tula, a Psyche muscella, Epich. undulella és bombycella, Fumea nüdella és pulla, valamint Harpya vinula, Stauropus Tagi, Noto- donta ziczac, trepida, torva és echaonia, Lophopteryx camelina; Asphalia flavicornis és ridens stb. A noctuákat még a fűzfa virágján foghatjuk, s azonkívül is Simyra nervosát, Moma Oriont, Euclidia triguetrát, Pseudophia lunarist ; számos Geometra kezdi röpülését, kivált a Selenia-, Cidaria- és Eupithecia-fajok, különösen Eilinerinia Roeslerstammaria, Boarmia v. defessaria, Cidarla Írustata, Eupithecia graphata és pumilata stb. Mindazáltal most még hálásabb dolgot művelünk, hogvha főfigyelmünket a bábok és hernyók keresésére fordítjuk. Az Arctia aulica és Hebe a hó elején már kezdenek gubózni, villica és Bombyx rubi nehány héttel utóbb :; Callimorpha dominula főleg szederen található. A Laria L-nigrumot és Ocneria rubeát ne fejejtsük kopogni s a Sesiákat és Psyche-zsákokat össze- szedni. Leghálásabb a hernyók keresése lámpásfénye mellett, mert az áttelelt Noctua-hernyók csak éjjel táplálkoznak csalányon, vak csalányon, rügyező bokrokon stb. Így találhatók az Agrotis-, Mamestra-, Leucania- és Plusia-fajták ; de egyes Rhopalocera-hernyót is kaphatunk. A ki inkább nappal gyűjt, a hernyókat a tápnövények közelében lom alul, de homok és földből is gereblyével szedi elé. Az Agrotis fimbria, janthina, fugax, crassa, praecox stb. bábozásra készek, úgyszintén a Caradrina-hernyók. Geometra-hernyókat is nyerhetünk kopogás útján. Kecskemét rovarfaunája. A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából és emlékére kiadja Kecskemét város közönsége a város történetét és természeti viszonvainak leírását. Ez emlékműnek imént megjelent első, bevezető része!) többek közt Kecskemét faunáját is tartalmazza, a melyet Biró Lajos állított össze, ki arra felkéretvén, egyik levelében így nyilatkozott: , Engem erre a mun- kára különösen az buzdított, hogy én, — ellenkezőleg a többi zoologusokkal — hazánk egész területén a legérdekesebbnek és legjellemzőbbnek nem a havasokat tartom az ő gazdag faunájukkal és flórájukkal, hanem épen a hozzá képest szegényes homokot és szíket. Epen úgy, mint a Karszt és magyar tengerpart kopárságain, hogy az a legfeltünőbb, ami ott nincs, pedig ott kellene lennie. 1) Kecskemét multja és jelene. Szerkesztette ifj. Bagi László. I. rész. Kecskemét 1896. N. 8-r. 214 1. ábrákkal. LJAO 0 87 Pe e Epen annak a megmagyarázása adja meg a helynek az ő érdekes- ségét és jellemző voltát, hogy miért nincs az úgy ? Micsoda körül- mények és befolyások idézik azt elő, hogy azok a növények és állatok, melyeket ott találni kellene, ott meg nem, élnek ? Miért van ez így? Miért léptek fel más fajok? A. szokott fajok miért vannak a kellőnél kisebb tömegben, miért nagyobban? Az állatok . megjelenése szabályozza-e a növények megjelenését, vagy meg- megfordítva? Vagy a talaj okozza mindezt, vagy a meteorologiai viszonyok? Az ember munkája befolyásolja-e itt a természetet, vagy a természet az embert? E kérdéseknél úgy tolulnak fel az érdekes problemák, melyeknek mindenike egész külön tanulmányt érdemelne. Hozzá még a kecskeméti viszonyok az összekötő kapcsot képezik a rákosi homokpuszták s a deliblati közt. Mind a kettőből van benne valami, de egyik sem voltaképen." E nehány sorból is kitetszik, mily emelkedett szellemben. fogta fel Biró Kecskemét állatvilágának ismertetését. Sajnos. hogy sokféle más munka s új- guineai útja megakadályozták a mű befejezésében és különösen az összefoglaló, bevezető rész megírásában. A rövid előszót is Dr. Hollós László írta meg, a kitől a kötet Kecskemét növény- zetének és geologiai viszonyainak leírását is tartalmazza. Tőle tudjuk meg; hogy Biró. a, kézirat java részét elutazása előtt, sőt még útközben a hajón készítette el, de már a Neuropterák, Hymen- opterák, Lepidopterák és Dipterák rendjét ki nem dolgozhatta, a Coleopterákat is csak részben ; úgyszintén hiányzanak a Gasteropodák s az alsóbb rendű állatok. De így csonkán. is becses e mű, mert tanuskodik arról, hogy — Hollós szavaival — ,a magyar fauna ismeretében Kecskemét lényeges szerepet visz, a mennyiben egész sereg állatfaj hazánkból csupán csak innen ismeretes. Vannak azonkívül új fajok is, melyek városunk faunájának sajátjai. Mind- ezt Biró buzgó kutatásainak köszönjük." Alább felsorolunk nehány oly ízeltlábú állatot, melyek hazánkban csak Kecskeméten fordul- nak. elő, . s a melyek egy részét Biró fedezett Jel. Ilyenek: Orthoptera (egyenes szárnyúak): Sminthurus lusteri, Lepidocyrtus affinis, Entomobrya maritima és Sira pallidipes. Colropterák (bogarak) : Atheta macrocera, Neuglenes tenellus. Hemiptera (ftelemásszárnyúak) : Siphonophora. Absinthii, Lecanium Aesculi és Tiliae, melyeket Dr. Horváth Géza gyűjtött először hazánkban. Araneae (pókok): Yllenus arenarius és Horváthii, Diectyna Szabói, Gongylidiellum murcidum, Dr. Chyzer Kornél feljegyzései után. Acaridue (atkák) : Gamasus fucorum és coleoptratorum var. lunaris, Bdella erassicornis és maculata var. pilosa, Actineda pallescens, Dr. K ar- pelles Lajos nyomán. Crustacea (héjasok): Diaptomus bacillifer, Dr. Daday Jenő után. Van továbbá számos oly állat, mely Kecskeméten kívül csak igen kevés helyről ismeretes. — Biró munkálatának kiegészítését képezi a kecskeméti , legegyszerűbb növények és állatok" jegyzéke Francé Rezsőtől, ki 43 maszatot és 38 véglényt sorol fel. ; SA A ETÉ 00 (s 5) A lepkének régi magyar elnevezései. Érdekes tudnunk, mily nevek alatt ismerték eleink a lepkét. Hajdanában minden rovart bogárnak vagy féregnek neveztek. Idővel azonban kezdték azokat megkülönböztetni, és kétségkívül az írók, a tudósok voltak azok, kik a bogár nevet a rovarok egyedekben leggazdagabb rendjének meghagyva, a lepkék részére új nevet csináltak. A legrégibb elnevezés alighanem a lövöldék, melyből idővel a leppendék, és ennek rövidítéséből a lepke elnevezés keletkezett; mások meg alkalmasint a latin Papilio után faragták a pillangó nevet, melyet népünk is elfogadott, de megrövidített: ma általánosan pillének nevezi a pikkelyröpüt. Az előbbi négyféle elnevezést már a XVI. század végén felváltva használták, míg a pille név csak a XIX. század elején lép fel az irodalomban. Calepinusnál (1592) a Papilio : lövöldék, leppendék, pillangó vagy lepke. Molnár Albertnél (1604) a Hepiolus : lövöldék. Apáczai Csere János (1655) leppendéket említ, a Bombyx morit azonban , selyem-eresztő bogárnak" nevezi. Lippai Jánosnál (1664) a lepke: ,leppendék, a hernyóknak nemzője vagy szülője". Szilágyi J. Benjámin (1673) ,Gyertyára szökellő lövöl- dékeket" emleget, de a lepkét is ismeri. Cseh Márton (1676) csak a leppendék nevet használja. Landovics István (1689) szerint ,a pillangó-férgek kedvelik a gyertyavilágot". Miskolezy Gáspár (1702) pillangó és gyertyai lepke; Ember Pál (1702) leppendék vagy lepke névvel él. Páriz-Pápainál (1708) Papilio: lövöldék, Hepiolus pedig , Gyertyára repeső lövöldék". Faludi Ferencz (1748) a lepkét hol lövöldéknek, hol leppendéknek nevezi. Baróti Szabó Dávid (1803) pedig leppentyű vagy pille név alatt ismeri azt, mely utóbbi név azonban már korábban a népies Vitézi énekekben (Thalynál II., (0 I.) is előfordul. A kis-lepkét, úgy látszik, ősi időktől fogva molynak nevezték. Már a Bécsi s egyéb Codexek, valamint Comenius egyik fordítója (1697) is ezen a néven említik. Az utóbbi a Tineát érti alatta, a melyet Páriz-Pápai (1708) moly-féregnek nevez. Féreg alait azonban inkább kukaczféle állatot értettek; pl. a Cossust fa-féregnek nevezi Páriz-Pápai (1708) s ugyan ő az atkát pap- macska-féregnek és papmacskájának, mely utóbbi név alatt ma az Arctia cajának hernyóját értik. A hernyót Páriz-Pápai, úgy mint a nép némely vidéken ma is hirnyónak mondja; de már sokkalta régebben a Bécsi Codex, az 1579-ki nagyszombati Kalendárium, Káldi Gáspár (1626), Szilágyi J. Benjámin (1673) stb. hernyónak nevezték s így nevezik manapság általában. E lapokban mi, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, azaz hogy a népies elnevezést is, az irodalmilag megállapított elnevezéseket is használjuk, a Lepidopterákat általában lepkéknek; a Rhopalocerákat (nappaliakat) pillangóknak; a Heterocerákat (éjjelieket) pedig pillek- nek, s az utóbbiak egyes osztályait: a Sphingidákat zúgó pilléknek, a Bombycidákat szövő pilléknek, a Noctuákat bagolypilléknek, a Geometridákat araszló pilléknek, a Microlepidopterákat pedig moly- pilléknek fogjuk nevezni. VA AKK 89 A bécsi entomologusok egyesülete az imént bocsátotta ki T. évi 1896-ki jelentését. Ebben s illetve a csatolt színes két táblán May H. rajzát adja a Cleogene niveata hernyójának, Wagner F. pedig a Caustoloma flavicaria hernyójának rajzát és leírását; báró Kalchberg A. az Anthocharis cardamines var. phoenissa és var. turritis rajzát; Habiech 0. Coenonympha pamphilus ab. Eburnea új eltérésének; Dr. Rebel H. pedig a Parnassius Appolo és Delius hermaphroditáinak rajzát és leírását közli. Metzger A. folytatja a fÍriesachi lepke-fauna közlését, míg Trexler T. az Oetscher területének lepke-faunájához adalékot nyujt; a felsorolt lepkék legnagyobb részét villamos fénynél fogta : nem ártana, ha hazai lepkészeink is nagyobb figyelmet fordítanának arra a jelenségre, hogy a villamos fényt tömérdek sok lepke keresi fell. Tomala Nándor németül közli a Sesia bibioniformis élet- módját, mely már, a R. L. 1. fűzetében, (19. k) , megjelent; ez alkalommal megjegyzi, hogy a Sesia hernyóját Dr. Nickerl Prágában már 20 évvel ezelőtt megkapta Anker Rudolftól, aki azt Euphorbia Girardianában találta; egyszersmind azt is megjegyzi, hogy az Evonymusból tenyésztett Sesia nem cephiformis, hanem tipuliformis C1. — A kisebb közleményekben megemlíttetik, hogy Bécs környékén is megtalátták 1896-ban a Heliodes rupicolát és Sesia bibioniformist; a Sesia colpiformist már az előző évben fogták ott először. Sajátságos véletlen, hogy Alsó-Ausztriában (Schneeberg) tavaly először akadtak az Agrotis speciosára, ugyan- akkor, amidőn gróf Wass Béla azt a kolosmegyei Magura hegyen találta először Magyarország területén. Az egyesületnek 62 tagja van és 123 munkából álló könyvtárral rendelkezik. A bogarak röpülése. Hogy a röpülőképességgel felruházott bogárfajok nagyobb elterjedési területtel bírnak és bírhatnak, mint azok, melyek röpülni nem tudnak, azt mindenki természetesnek fogja találni. De csodálatosnak tünhetik fel az a jelenség, hogy röpülő faj igen szűk határra szorítja röpülését és bizonyos, majdnem mértani vonalon túl, habár mi sem akadályozza őt röpülésében, s bár az általa át nem röpült, az előbbivel kö z- vetlenül összefüggő területen mindama táplálkozási, helyi és klimatologiai viszonyok megvannak, mint az általa beröpült területen, röpülését mégis amannak csak egy éles határáig terjeszti ki, melyet szorosan meg is tart. Ezen jelenséget figyeltem meg mult évben több napon át a Retyezát-hegység egyik völgyében. Epen a szép Leptura virens L. röpülési ideje volt és én egy ernyős növény nagy mat ARI IE ELÉ 4 és ugyanazon virágok nőttek az előbbivel összefüggő területen is. Miután ezen terület hason virágjai alig 10—12 méter távolban voltak az előbbi terület virágjaitól és a röpülést mi sem akadályozta, ennélfogva csak azt lehet következtetni, hogy általunk észre nem 90 vehető légköri körülmények működtek közre a röpülési tér oly szigorú határolásában. MerHl Ede. A méhnek új ellenségei. Ilyennek ismerték fel újabban a Tabanus bovinus nevű nagy marhabőgőlyt, mely különösen erdőkben gyakori. Németországban többször figyelték meg, midőn mézelő méheket megtámadott, szipókájával az előtorban megszúrván meg- ölte s azután nedvöket kiszívta. Állítólag a méhesek körül is röp- ködve, megtámadja a hazatérő méheket. A méh ellenségei az dAsilus germanicus és Asilus crabroniformis is, a melyek mindenféle rovart megfognak és kiszipolyoznak. Izomzatuk oly erős, hogy kinőtt Stenobothrus szőcske-fajokat könnyű szerrel röptükben magukkal visznek, s ennélfogva méhekkel is könnyen elbánnak. Ha valamely méh, mézet gyűjtvén, szipókáját a virágba bocsájtja, akkor oda sompolyog az dst/us, áldozatának hátára ugrik s egy szúrással megölve azt, azonnal kiszipolyozza vagy biztos helyre viszi. [gy orozva azonban csak erdőszéleken röpködő egyes elszéledt méheket támad meg; méhkasok közelében ezt még nem figyelték meg. A budapesti entomologusok körének febr. 12-ki összejövetelében Dr CA zteiT HK 6 IE DES ETO Ty át TAN ELS EZ el VE KONE TE TÁ TENYákSltstta dor és Dr. Madarász, Gyula is, részvettek, "valamint SSTót Wass Béla, ki évek óta nagy előszeretettel foglalkozik a. lepke- gyűjtéssel... A társaság szónokai felköszöntőkben melegen üdvözöl- ték őt. mire a gróf megigérte, hogy e kedélyes társaságot szívesen fogja felkeresni jövőben is, ha bokros elfoglaltsága azt megengedi. Ezután bemutatta Pável János a gróf által gyűjtött s a Nemzeti Muzeumnak átengedett lepkék közül a ritkábbakat, minők pl. Agrotis speciosa Hb. és hastifera Donz. stb. Bemutatta továbbá az Anaitis simpliciatát Tr., melyet Dr. Madarász Hunyad megyében fogott; ezt a fajt Frivaldszky Imre tévesen Anaitis Poisduvaliata- nak tartotta, amely csak Kis-Azsiában és déli Oroszországban fordul elő. — A febr. 26-ki összejövetel alkalmaval ugyancsak Pável mutatott be nehány ritkább bogarat, mint: Atranus collaris iMén., Trechus subdterraneus Mill. , Bathyscia Reitteri Briv., B. Páveli Frtv. és Adelina turcica Reitt., melyek leginkább csak Herkulesfürdő környékén fordulnak elő. Ezután bemutatta nehány lepke biologiáját, u. m. Agrotis fümbriola Esp. és signifera F., Episema scoriacea Esp., Caradrina, terrea Frr. és lenta Tr., valamint Epimecia ustula Err., mely utóbbi ritka fajt Kindermann Szerém megyében fedezett fel, de Szegeden is talált, míg Frivaldszky a Farkasvölgyben, Pável pedig a Csepel-Szigeten is ráakadt. — Majd Dr. Uhryk Nándor az Arctiák rendjéből nehány fajt és eltérést mutatott be, minők: Emydia striata L. és ab. melanoptera Br., melyeket petéből tenyésztett; Nemeophila plantaginis L. és ab. matronalis Frr., ab. hospita Schiff. és egy nőstényeltérést, melynek alsó szárnya narancs- sárga alapszínt mutat; ezeket Lőcse környékén gyűjtötte; továbbá Spilosoma menthastri, urticae, mendica Cl. és ab. rustica Hb., ab. Standfussi Esp., mely a mendica és rustica közt foglal helyet. Végül A. Aigner Lajos ismertette a hazai nagy-lepkék név- 47 atát TAB) 91 jegyzéke nyomán, amelyet Pávellel összeállított, azok számát, kimutatván, mely nem hány fajjal és fajeltéréssel van képviselve ; e szerint Magyarország területéről eddig 1382 faj és 321 fajeltérés ismeretes. Apollinus. A gyapjas pillének erdészeti és kertészeti szakkörökben tudo- mányos neve (már tudniillik azoknál, a kik tudományos név szük- ségét érzik) Ocneria díispar L. Ehhez az elnevezéshez csat- lakozik a lepidopterologiai irodalom is. Ujabban Ch. H. F evr- nald, a massachusettsi Mezőgazdasági Collegium tanára a gyapjas pillének amerikai kártételéről szóló munkájában (Tr gypsy Moth. A report of the work of destroying the insect. By Ed. H. Forbush:. and "Ch. HB. Wernald. Boöstön 1896.) , az Vcneria. helyett a Porthetriu nevet használja. Eljárását következők- kel igazolja. Linné ezt a lepkét (Sys/. Nat. 1758.) Phalaenu (Bombyx) dispar-nak nevezte el; Schrank (Fauna Boica 1801.) a genus-nevet Luria-ra változtatja; O ehsenheimer (Schmett. von Európa 1810.) felállítja a Liparis; majd Hübner (Verzeich. bek. Schmett. 1822.) megteremti a Porthetria nemet és ide sorolja a gyapjas pillét és hozzá még három exotikus lepkét: 8.hei phens (Illustr. of. Brititish Entomology 1829.) szintén alkot . új genus nevet s így ez most Hypogymnu lesz. E sok név közül, tekintetbe véve a prioritást s azt, hogy egyik-másik új név már egyéb állat-genusra volt lefoglalva, (Luria. Liparrs) Fernald az 18292. évi Hübner féle Porthetria-t tar tja annak, a melyet a prio- ritás-elvénél fogva az érvényesség megilleti. Mert szerinte St a u- dinger eljárása, ki a Hübner-féle Öcneria genusba a rubeu Fabr.-hoz czatolta a dispart, nem helyes; ő hozatott európai rubea példányokat s azokból kiderült, hogy a dispar és ruben egy genusba nem illeszthetők. E felfogáshoz csatlakozott a brémai Grote és Hernaitdsegyik ökartátsas 1: BEA eh midt tanávr.as: — , A kérdés bizonyára megérdemelné, hogy é vizsgálat ne csak a rubeára, hanem arra a három exotikus lepkére is kiterjesztessék, a melvet H ü b- ner 1822-ben a dispar-ral együtt a Porthetria-nembe helyezett. Mert a fentiek szerint Fernald e kérdésnek csak felét birálta meg s ez nem igazság. ; Fonálférgek hernyókban. Carabidákban és sáskákban már gyakran találtak fonálférgeket, de hernyókban csak újabb időben. Egyik bécsi iepkész 1895. julius havában a Üucullia scrophulariae számos hernyóját vitte haza, és nehány nap mulva észrevette, hogy azok egyike elpusztult, mellette pedig két csomó fonálféreg fekszik. Nehány hernyót szeszbe tett, hogy kikészítés előtt megölje. Ez alatt mindegyik hernyóból 2—2 mintegy 1 dm hosszú fonálféreg jött ki, még pedig hol a stigmákon, hol a végbélnyilásból. Hasonló tapasztalatra jutott más gyüjtő a Smerinthus ocellata és populi hernyóinál, melyekből (1894 őszkor gyűjtetvén) 12—15 cm. hosszú fonálférgek jöttek ki a végbélnyiláson. A rovarok kedvelt szinei. Kétséget sem szenved, hogy a rovarok bizonyos színeket különösen kedvelnek. Igy a Pieridák, 92 fehér pillék, gyakran röpködnek papirszeletek után vagy a boltok czímtábláinak fehér betűi felé. A Rhodocera rhamni, cezitrom pil- langó, különös hajlamot tanusít a Cirsium oleraceum sárga virága iránt. Macroglossa stellatarum, ha viruló virágágyhoz ér, első sor- ban a piros virágok felé fordul. A méhekről pedig Lubbock szá- mos pontos megfigyelés után megállapította, hogy legkedveltebb színök a sárga és narancsszín, és csak azután következik a fehér, zöld, piros, kék; az a körülmény, hogy a méz behordásánál több- nyire egyféle virágot keresnek fel, szintén arra mutat, hogy a méhek csak színbeli ösztönüket követik. Sokhíműség. Lang, bajor erdőtanácsos észlelte, hogy oly évben, midőn a Bupalus piniarius tömegesen fellépett, és feltünően több hím, mint nőstény lepke volt, gyakran egy-egy nősténynyel 15—20 hím is egyszerre copulában volt, s úgy potyogtak le a földre. xrevélszekrény. Dr. Langhoffer Ágost úrnak. Nagyon igazak azon szavai, hogy , Váll- vetett munkának biztos az eredménye!" S ennélfogva köszönettel vett két czikkét biztosítékául tekintjük annak, hogy a mi törekvéseinket is a siker fogja koronázni. — Kezdö lepkésznek. Kezdetben csakugyan elégséges Emich-nek , Kis lepkegyűjtő" czímű művecskéje, ábrákkal (2 Írt 40 kr.), és Berge , Schmetterlingsbuch"-ja, jó ábrákkal (10 Írt); de ha behatóbban akar kedvelt állataival foglalkozni, okvetlenül szükséges nagyobb mű meg- szerzése, minő Hofmanné , Die Schmetterlinge Europas" és , Die Raupen der Schmetterlinge Europas", amaz 71, emez 50 gyönyörű táblával, az is ez is m. e. 15 frt, vagy Praun hasonczímű művei, melyek február füzetünk boritékján hirdetve voltak. Ezek szerint a lepkék és hernyók nagy részét meg lehet határozni; a melyeket pedig nem sikerül ezek nyomán pontosan meghatározni, azokat tessék hozzánk beküldeni: szivesen fogjuk meg- határozni. — Györke Lajos úrnak. Lepkéit kézhez vettük, és meghatározásukba már bele is fogtunk; rövid idő mulva útban lesznek — hazafelé, — Pilz Ottó úrnak. Köszönet lapunk terjesztésében kifejtett buzgalmáért; bárha minden erdész és gazda úgy tenne! — Merkl Ede úrnak. Újabb czikkeit köszönettel vettük: sorra adjuk! — Haberbauer József úrnak. A várnai lep- kék jegyzékét köszönettel vettük, és várjuk a bulgáriaiakét is. Minden- esetre érdekes ránk nézve a szomszédos országok faunáját ismerni. Élő Atropos pillére, bábra és hernyóra lévén szükségem, felkérem a t. szaktársakat, ha náluk akad, szíveskedjenek nehány példányt fadobozban, mint minta érték nélkül" (5 kr. bélyeggel) hozzám beküldeni. A pillét kérném, mézzel megetetve, úgy megkötözni, hogy szárnyait ne moz- gathassa; a hernyó mellé pedig burgonyainda csatolandó; a báb vatta közt küldhető. A: AGA Az előfizetési pénzek A. Aigner Lajoshoz (VIII. Rökk Szilárd utcza 32.) cezímzendők. Az általam szerkesztett és már megjelent ; , Nyitramegyei lepkék é bogarak" : czimü füzet nálam kapható. Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld di öl : € KELEGSENYI KAROLY Tavarnok via N.-NVapolcsány. ; 0? KRovar-Coleoptera-kereskedés. ; donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy- számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjtemény eket olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merkl Ede Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- 3 Német-Bogsámban. (Krassó-Szörény megye.) té né d O cs. cs kir. Fensége József főherczeg és O királyi Fensége Fülöp Szász-Coburg- Gothai herczeg udvari szállítója. Legmagasabb és magas "elismerések ; aranyérmek, diszoklevél stb. stb. minis- teri ajánlások. Ajánlkozik emlősök és madarak természethü. művészi és tartós kitömésére. S. Jutányos ával. 2 Az Állatok friss álla- potban elöleges prae- nélkül dendök be. paratio kül- Dr. Lendl Adolf tanár praeparatoriuma fanszerkészitő. intézete BUDAPEST, II., Donáti-utcza 7. Rovarbiologiai praeparatumok; rovaríejlődések spirituszban; rovargyüjtemé- nyek; eszközök, mikroszkópok. Részletes árjegy- zékek bérmentve és ingyen. Különböző tansze- rek, kitöm. állatok, csontvázak, anatom. praep., papirmaché modellek, mikrosz- kópi készitmények stb.raktáron vannak JJF" út mm" Wzeman man I en" von Schmetterlingen umd Küflern, empfehlen wir : Grosses Schmetterlingswerk S. v. Praun. Komplett in 42 Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte Text enthaltend, a Mk. auch in kart. Bánden apart: 2,80. Fapillonés: (Mk. 32,50), Mk. 9), Microlopidoptera (M 6 10 Nootuae (Mk. Grosses Raupenwerk durchgeesehen Kompl. in 9 Heften in gi Hieraus apart in kart. Bánden: Die Káfer EBuropas. Die Frazjolktáti Familien hieraus Pi HE "ometrae (Mk. 15.75), Macrolepidoptera (Mk. 40), Microlepi- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Káfern auf 100 Blátt- chen, Kegister und bis 3 Tafeln m. Abbildungen v. Gattungsreprásen- tanten enthült. Preis eines Heftes in Wutteral 3 Mk. Ergünzungeu und komplette Exemhlare tiefern zu den billigsten Preisen Bauer £ Raspe in Nürmberg. Tafeln u. i rt. Bánde ili Bombyces (Mk. 18,50), Sphinges () von S. v. "raun, gesehen und ergánzt v. Dr. E. Hofman. C ga! ; in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, a Mk. 6. 3 doptera (Mk. 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei- trágen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- JÉVöLő ösmar 1 § Ono v vny on a Budapest. § T ha ha. § a SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES NjNKÁKÜNt