I ezi sé IGYT, SO6 VT ash 461 R8 73 ENT vi 1 él. 1 miny MANNNNANt GALLIA [TTCS TTLTOGYARKÁSTO KLTE TULZOTTAN TTL HATART TTL! SZT me TATE MV GS Tt MTA SNS ttÉes "B ÉV. kötet 1897. junius. 6. füzet. Wi ae . ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA nigger egy fegggyanarákagy gtgmtntes ún 1 ui frngyyággíjeeret a HAKI A ÚJ [/ [1 1 ledetetetzteretererersseretesese ONNAN ve zarttNKÁNN, THEN ! nattll Enni MNNNa Ján 11 amit aki f —— 4 — — d : Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA Dr. CHYZER KORNÉL Dr HORVÁTH GÉZA 2E KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL HT SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF -0 hi -0z SAW 207 JE 2E Hi) 3ke z 4 S0s 243 K-2 BUDAPEST z A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32. 2Y e E se és vart ultöse cellal s 9. hess I 1 28 5 ka goz 4.1 yBA will nilg gel a LU a: al E got úgy Gő HL Sb le 14 5 ÜGÉTEN 24 ea ágggágbtteeatj .- .- . .G..€PB EGB ri a nin HI ha mer [Te s 17 a Titi fi mel " Ji f aÚ Mn 11 Mn TERT ALLT LTTYNTALALLT TAO [/ ut nutll fi TALÁLT LLATERETZÁL AL LLTNYETTL LL ELATEES Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 4 Írt, a Természettudományi Társulat tagjainak részére 3 Írt. Tartalom. Az első hazai entomologiai mű. I. Abaji Aigner Lajostól . . . ... . 0 A répabogár (6 ábrával) . . . . . .. 3 2 stk KE ESRÁNRNNT A Botys palustralis életmódja. Viertl Jünlber ttő JI. 3 A OKágr alá) EAST NET AR Jellemző magyarországi coleopterák, I. Dr. Kaufmann Evnőtöl 2... 7 Nagy-Tapolcsány lepke-faunájáról. Abafi Aigner Lajostól . . . . .. . ét kihaló: bogártaj szenet NEITetőt dog eges Ea BTs e ask SS E ÉSE S ÉSÉT Különfélék : Poloska-faj tömeges megjelenése. Dr. Chyzer Kornéltól . . . . . Aeidacés lovasa; BIKÓ Aa jaS tóba RÉS elitre te ETET KÓ S tŐ Ja vözZ ES KRNTTNT JAG yapjas spilles heznyójáróló ús éji tstu S TeKS Se Age Mt NEsESE ESREKG NAZ TO VATOK LETŐ ES el áe eleteket si KebLA TASK zsak e éta tötte KEN AL OKÉRSSÉSÉS Bovazkikészítés £50—200"év "előtt. sz ss Vé. Fat ESTÉKEN ADOTTA S OTAtAO 01, a [/dertuáAdálberitől sss énetd tet aztéss used Száz Szá TÉS BE A lepkész teendői junius, julius, augusztus kölöpokban szi szazaktetákts Bibio Marci jésáhortúlanus, Vellay Imretot ass shelter KE NEZNS TÉS TNESSÉ Abúdapestirentomologús ok, SOM ETELÜS VŐ liar ass TEN á TTSMTKÉTENTTTESTtG NN ES ÉGSÉSTÓ Magyarországi új szitakötő, Dietl Ernőtöl . . . . . § tás A rovargyűjtemények jelzésmódjáról s a gyűjtési jegyzéketeől TETT NN TONÉOL S izt EZT eti Nee elt get e sát kétett ésstet SERA SÉSÉS Magyarországi új bogár . . . . SÜEG Zo avl ta aa tra 4. ALOSAO Báltet fisztsát a TRENT Herkulesfürdői Mil volehidottarók ER AOL KON AT d KÖV 16 ÁZ" eúTÓ pad lepkékzikéziköny ye vs éz téekásit éz os ötet at őgtéue Ül a ete [zalláe SáONRÉS Kezdő: DoSATAy új tóknek ő sa soa eat ezezted ko et ÁL AeN TELS KOSSZ TET Belhivás ez UKGÜTMENN ZET Ötöt a iz táztáet vésett aa KERESE ESNE tetézte Set FM ENSÍSZBKE ÉNŐ hess s Ketel ze, e Te KENE Va ea ASK tlkeLyÉs e ARATS NAN TS SNS ÉTSNES Az első hazai entomolosiai mű. [. Grossingernek Magyarország természeti viszonyairól írt nagy műve, egy emberélet gyümölcse, megérdemli a szakember figyelmét, és senki, aki hazánk természeti viszonyainak vagy egyes állat- s növényfaj hazai tenyésztésének s előfordulásának vagy történetének tanulmányozásával behatóbban foglalkozik, ne mulasz- sza el azt forgatni. Mert habár az minden tekintetben túl is van szárnyalva, ha elhagyatott álláspontot foglal is el, sőt egyes állítása talán mosolyra is késztenek; előadási modora oly élvezetes és tanulságos, saját tapasztaláson s a hagyományból és történeti írók - ból merített adatokkal annyira változatossá, érdekessé van téve, hogy a kortársaknak alighanem ugyanazt az élvezetet szerezte, mint a későbbi nyomnak Brehmnek az állatvilágról írt népszerű nagy műve. Megjelent kötetei közül, a melyek censurai kézirati példánya a Nemzeti Muzeumban őriztetik, — bennünket csupán a negyedik, az entomologiát (Entomologia, vive Historia Inseectorum) tartalmazó érdekel közelebbről. Grossinger e téren nem volt első írónk. Már 1637-ben értekezett Horváth András a rovarokról (Disputatio physica de insectis. Wittenbergae 1637), de csupán 10 lapra terjedő jelen- téktelen művecskében. Horváth kortársa Miskolczi Gáspár lefordította Franzius latin természetrajzát (Egy jeles vadkert, avagy az oktalan állatok . . . . teljes historiája 1702) s igyekezett a megfelelő, lehetőleg népies magyar elnevezéseket feljegyezni, a miben őt Segesváry István követte, aki Derham angol művét lefordította (Physico-theologia, azaz: az Isten lételének és tulajdonságainak a teremtés munkáiból való megmutattatása. Bécs 1793) és miként az előbbi, a rovarvilágot is elég bőven tárgyalta ; Rovartani Lapok IV, ja] 114 de egyiknek műve sem eredeti. Conrad József, soproni főorvos- nak idevágó értekezése (Bemerkungen über die Entomologie über- haupt: Ungarisches Magazin II. 1782. 5—16. 1.) csak a Linné- és Fabritius-féle rendszerek egybevetésére szorítkozott, míg Scopoli János Antal selmeczbányai akadémiai tanár (Annus historico- naturalis. V. 1TT2) és Tüurzer Károly oszlányi földbíttokos (Beitrag zur Entomologie von Ungarn: Nenes ungarisches Magazin II. 1792) csupán egyes magyarországi rovarokról tesznek említést, szintúgy mint Piller Mátyás és Mitterpacher Lajos egye- temi tanárok ,Iter per Poseganam" (1783) czímű útleírásukban. Az első eredeti, önálló tanulmányokon alapuló rendszeres művet Grossinger adta. Hogy azt latinul írta meg, az jelentő- ségéből mitsem von le; hiszen a tudományok terén hazánkban akkorában dívott a latinínyelv, s e művében a magyarországi viszonyokat külföldön akarta ismertetni, de a hazában való haszná- latra is alkalmassá tette azáltal, hogy Miskolczi elnevezéseinek tekintetbe vételével és sok esetben kiegészítésével és helyreigazí- tásával a magyar nomenclaturát igyekezett megállapítani. 5 e szempontból felettébb érdekes, előadását közelebbről szemügyre vennünk. Tárgyalásában azt a rendet követi itt is mint minden kötetben, hogy a nagyobbakról a kisebbekre, a nevezete- sebbekről a jelentéktelenebbekre s a hasznosak és kártékonyakról a kevésbbé fontos állatokra tér át. Az entomologiai részt ma is igen megszívlelendő intéssel és tanácscsal nyitja meg. , Nekem — úgymond — az egyszerű tudáson kívül semmi hasznomra nincs a rovarok ismerete, talpalatnyi földem sem lévén; ti kerttulajdonosok, szőlősgazdák, erdőbirtokosok azon- ban legyetek rovarászok, hogy méhészeitek, erdőőreitek, vinczellérei- tek és kertészeitek tőletek tanulhassanak; mert a természet iskolá- jában örökön kell tanulni". A bevezetésben az entomologia fogalmát, a rovarok fejlődé- . sét, beosztását fejtegeti és beszámol forrásairól, felsorolván a hazai és külföldi szakírókat, kik közül leginkább Linnét követi. Az első fejezetben a rovarokról általában ír, megjegyezvén, hogy a magyar ember azokat közönségesen csúszómászó állatoknak nevezi és háromfélét különböztet meg: bogarakat, férgeket és legyeket. I Í Ezek után attér a hasznos és kártékony állatokra. Ezek közül első sorban a méh s a selyembogár, selyemféreg vagy selyemfonó leírását, történetét és tenyésztés módját adja. Majd a légyről, pók- 115 ról, ptrücsökről (itt is mint mindenütt az ő elnévezését használva), molyról (Tinea) és különösen a famoly vagy szúról (Teredo). Két fejezetben tárgyalja a külső és belső parasitákat, minők a tetű és serke, a vak- vagy lapostetű, balha vagy bolha, poloska, palaczka vagy büdösféreg, kuláncs vagy eblégy, ebagya vagy szőrféreg (Crino), geleszta vagy féreg és laposgeleszta (Taenia). Leírja még a szúnyo- got, a marha-, fulánkos vagy csípőlegyet és bugalegyet vagy gubacs- darazsat. Külön fejezetet szentel a hangyaállam leírásának. Ezeknél is fősúlyt fektet az országban való előfordulásuk körülményeire, a történeti és statistikai adatok részletezésére, saját közvetlen tapasztalatainak ecsetelésére s általában véve arra, hogy mindent összegyűjtsön s elmondjon, a mi pl. a hazai méh- és selyemtenyésztésre, a fejlődés vagy hanyatlás fokozatainak fel- tüntetésével is érdekes lehet. Abaji Aigner Lajos. A répabogsár.) A takarmány, de kivált a czukorrépa termelésének nagyobb mérvű fellendülésével két olyan bogár lépett fel, a melynek kár- tétele eddig legfeljebb helyi jelentőséggel bírt. E két bogár a lisztes répabogár (Cleonus punctiventris (Germ.) és barázdás répabogár (Cl. sulcirostris L.). A czukorrépa nagyobb arányokban való termelésé- vel nagy mérvben elszaporodtak ezek a bogarak, de kivált a lisztes répabogár, a mely mint ormányos bogár a répatermelők előtt nagy kártételei miatt csaknem mindenütt ismeretes. E bogarak kártétele : a kifejlődött bogarak tavaszszal a kikelő répapalántákat megrágják, míg a fejlődő álczák a répa földalatti törzsét támadják meg. A répabogarak körülbelül a répavetés idején mutatkoznak : melegebb tavaszi időjárás esetén azonban korábban is, úgy, hogy nem ritka dolog, hogy e bogarak már a répa kikelése előtt vígan járnak-kelnek. A gyakoribb faj — a Cleonus punctiventris — (I. az ábrán a-t) a testéhez tapadt földtől szürkésnek látszik, valójában fekete s felületén fehér pikkelyzet van, a mely egyszerű kézi nagyító üve- gen át nézve, szőrnek látszik, dé erősebb nagyítás mellett vizs- gálva kitünik, hogy olyan lemezkékből (pikkelyekből). áll,. a melyek $ Útmutatás a répabogarak (Cleonus punctiventris" Germ. és Cleonus sulcirostris L.) irtására. Kibocsátja a m. kir. Rovartani Allomás. 14 116 két-három-négy, sőt olykor öt foggal bírnak. Feje igen keskeny (u. n. ormány), felső felülete hosszában két barázda húzódik (I. c-t), melyet egymástól egy kis kiemelkedés elválaszt; csápja térdalakú : első íze majdnem olyan hosszú, mint a többi együttesen, mely az első íz irányától többé-kevésbé min- dig elhajló szög alakjában eltér, tehát a csápnak valósággal egy kis ostor-alakot ad. Mellkasa elől kes- keny, hátrafelé kissé szélesedik. Lába szürkés, szárai végük felé meg van- nak kissé vastagodva. Szárnyfedője (mind a kettő együttesen) a mell- kasnál szélesebb, felülete szürkés, hosszúságának közepe táján van egy, valamivel feketébb haránt sáv (lásd b-nél 1-t); e sáv itt-ott meg van szakítva és nem mindenütt egyforma ! ; széles, legszélesebb a szárnyfedők eredt TLLYSÁKE ELET al külső szélei felé. E haránt sáv mögött gyítvaj; c) feje (nagyítvaj; d) van egy kis pontszerű kiemelkedés TEÁS lyel SH lt AE (lásd b-nél 2-t), közepe rendszerint répabogártálcza (term. nagyság- — fehéres-szürke, kifelé eső része fekete. ban.) változik; akadnak példányok, a melyek kinyujtott fejjel 7—19 mm. hosszúak, de nem ritkák a 12—18 mm.-esek sem; legtöbbje 16—17 mm. Az ország minden répatermelő részében előfordul. A másík bogár — Cloenus sulcirostriz — termetre hasonló. az előbbihez, de nagyjában véve valamivel karcsúbb. Főbb bélyegei a következők. Feje felületén nem két, hanem három barázda van (I. d-nél 1—3), a mennyiben kettő a szárnyfedők hosszúságának első és második harmada végén, a harmadik, legkisebb sáv pedig rendszerint a szárnyfedő kiemelkedő hátsó pontján át húzódik. A sávok színe e bogárnál nem annyira feltünő, mint az előző fajnál, a mennyiben az a szárnyfedő alapszínénél csak kevéssel feketébb. Végül a szárnyfedőknek szürkés színt kölcsönző finom bevonat e fajnál nem pikkelyekből, hanem egyszerű sertékből áll. Ezeket is csak erős nagyításnál lehet jól megkülönböztetni. Hosszúsága — szintén kinyujtott fejjel — 16 mm., de van 9—10 mm.--es is. Ez: inkább az ország délnyugati, Ausztriával határos részeken for- dul elő. A test alsó fele szürkés. Nagysága. éa lit HAT A répabogarak kártétele abból áll, hogy a kikelt répát, ha az már körülbelül két- vagy. három levélpárral bír, nem ritkán annyira mohón ellepik, hogy azt egy-két nap lefolyása alatt nagy területeken egészen lerágják. S e rágás veszedelme annyival na- gyobb, mert megismétlődhetik az ugyanabban az évben egymás- után kétszer-háromszor is s a gazda, hogy repája legyen, kény- telen néha kétszer, sőt háromszor is vetni. A veszedelem csak akkor szünik meg, hogy ha a répa már nagyobb levelekkel bír, tehát ha annyira megnőtt, hogy jut a bogárnak is és marad még annyi belőle, hogy életben maradva nemcsak tovább fejlődhetik, hanem a szenvedett rágást ki is pótolhatja. Ha kétféle, korábbi és későbbi vetésű répa van egymás mellett, a bogár inkább a későbbit, a fejletlenebbet bántja. E bogártól leginkább azok a répatáblák szenvednek, a melyeknek szomszédságában az előző évi répaföldről eleinte csak átvándorol, dé később kivált párzás idején, a melegebb napok déli szakában nagy tömegben át is repül az új répaföldre. Hideg, esős időkben félre húzódik s elbujik a testéhez majd- nem hasonló színű föld felületén, sőt visszahúzódik sekély mély- ségbe a talajba is, s akkor úgy látszik, mintha e bogár teljesen eltünt volna. Melegebb napokban azonban ismét előbujik és déli időben serényen futkos idestova, miközben még serényebben hozzá lát a répalevélfaláshoz. E bogár legtömegesebben körülbelül május hó közepén mutat- kozik. Akkor folyik javában a párzás; mire előbb a hímek, utóbb a peték lerakása után a nőstények is elpusztulnak. De azért elvétve akadnak egyes répabogarak még későbben is, csakhogy azok a már ugyancsak meglevelesedett répában feltünő kárt nem tehetnek többé. A nőstény petéjét, mely valamivel nagyobb, mint a már meg- barnult, de egészen éretlen mákszem, egyenként közel a répa- palántákhoz a földbe tojja. — Egy nőstény keveset petél, körül- belül 10—15-öt. A kikelő álcza (I. f-t) a répa alsó részére húzódik s azt kikezdve azon addig rágódik, míg teljesésen ki nem fejlődik. Egy palántán azonban nemcsak egy áléza tartózkodik. Vannak esetek, hogy julius hó végén két egymás mellett lévő czukorrépán 84 db. álczát és bábot is találni. Ahol e rovar ilyen alakban mutatkozik, ott a kártétel nyilvánvaló, és nem csoda, ha az ily növény telje- sen fejletlen, apró és sárga levelű márad. Annak a répának a 118 súlya, melynek karógyökerén ezek az álczák élősködnek, julius végén 3-5 grammtól 18 vagy több gramm között váltakozhatik, akkor, a mikor a középszerű fejlődésű répa gyökere 200-tól 250 vramm, a teljesen ép és kifogástalané pedig 430, sőt 690 gramm is lehet. E számok világos jelei ezen álcza jelentékeny kártételeinek. Augusztus közepe táján már csak elvétve akad egy-egy álcza, akkor már javában folyik a bábozódás, sőt a korábbi bábok már bar- nulni is kezdenek és szeptember vége táján, vagy egyáltalán répa- szedéskor már teljesen kifejlődött (rendesen kiszíneződött) boga- rakat is lehet látni, a melyek a telet a földben húzzák ki, hogy tavasszal a kártevéshez ismét hozzá fogjanak. E rendkívül kártékony bogár irtásának eddig csak az a módja van elterjedve, hogy amint az tavasszal a répaföldeken mutatkozni kezd, kézzel összeszedik. A szedéshez legjobb fiatal munkaerőt, gyermekeket alkalmazni, mert egyrészt olcsóbb, másrészt pedig nem unja meg oly hamar a sok hajlongással járó munkát. — Maga a szedés igen egyszerű, a szedő a gyűjtött bogarakat övéhez kö- tött, nem nagyon széles szájú üvegbe dobja, a melyben tiszta, vagy kis benzines víz van. Ez a szedés azonban még az olcsó munkaerő alkalmazása mellett is holdanként 30—50 krtól kezdő- dőleg nem ritkán 3—4 frtba kerül, a mi pl. 100 holdas répatáb- lánál 300—400 frtnak felel meg. A szedés megkönnyítésére emberi munkaerő helyett egyes helyeken a pulykát is használják. A puly- "kának a kihajtás előtt otthon, egy kis szemes eleséget és elengendő friss vizet kell adni. Az előbb meghengerezett répa-táblára kihajtott pulykákat a répasorok irányában lassan kell terelni, hogy a boga- rakat felszedhessék. E munkába a pulyka egy-két nap alatt teljesen beletörődik, s később a felvigyázat semmi fáradsággal nem jár. A pulykával való szedetés addig tart, a míg csak a bogarak mutat- koznak, 5 a veszély még nem mult el. A bogaraknak ez az irtása lassú és költséges. Helyette újabb időben a mérges anyagokkal való permetezés kerül alkalmazásba oly módon, és kis mértékben, hogy attól a bogarak elpusztulnak anélkül, hogy ezzel akár emberi, akár állati élet veszélyeztetnék. Ilyen mérges anyagok következők: Az első az arzén méreg. Ez kétféle alkalmazásban kerül használatba, vagy úgy mint az amerikaiak használják, vagy mint azt legújabban Gailott teszi. Mint a két esetben az arzénsavas réz használandó, a melyet rovar- irtási ezélokra a droguisták és gyógyszerészek csak hatósági (szolgabírói vagy községi előljárósági) engedélyre adnak ki. 119 Első esetben e mérges anyagból 100 liter vízre csak 50 gramm arzénsavas rezet használunk, a melyet — minthogy a tiszta : víz- ban nem oldódik — előbb vagy egy fél kgr. roszabb minőségü (rozs) liszttel szárazon összekeverünk, s aztán kis szitán át, a csomósodás kikerülése végett, vízbe belemosunk. E hozzáadott lisztnek hivatása az is, hogy a kipermetezett méreg jobban hozzátapadjon a megvédendő növénybez. Ilyen módon tehát ezen anyagból csak emulziót kapunk, a melyet használatkor mindig fel kell kavarni. Ezzel az így előállított anyaggal be kell permetezni, az ismert peronospora permetező segélyével a megvédendő répát. Ha.a répa már kikelt és szép az idő, a permetezéshez azonnal hozzá kell fogni, s a répa fejlődéséhez képest meg kell azt a bogárjárás tartama alatt kétszer, néha háromszor is permetezni, kivált ha közbe jön az eső is, mely a mérget a répáról lemossa. Gailott eljárása bonyodalmasabb és csak nagyobb gazda- ságokban kerül akalmazásba, E szer előállításához először három anyaoldatot készítünk. a) Arzénsavoldat. Tiz liter vizet felforralunk, ahhoz egy kgramm 6 arzénsavas rezet és egy kgramm közönséges szódát (natriumcarbonat) adunk. Ezt körülbelül egy óráig kell forrásban : tartani, míg az összes anyag felbomlik. Minthogy ez az oldat igen mérges, tanácsos lesz annak színét egy kis anilin festék hozzáadásával feltünő színűvé festeni, és a munkásokat felhívni, hogy erre a veszélyes oldatra különösen vigyázzanak. Ezt az anya- got használatig legtanácsosabb agyag- vagy kőedényben tartani. b) Kékgáliczos oldat. 60 liter meleg vízhez 10 kgr. rézgálieczot (kék követ, kék gáliczot) adunk; ezt az oldatot fakádban lehet eltartani. c) Meszes oldat. 20 kgr. jól megsűrűsödött oltott mész- hez, melyet előbb sűrű szitán áteresztünk, 40 kgr. melászt adunk s azt összekeverve felszaporítjuk az egészet egy hektoliternyire. Ezt a három anyagot már előzetesen elkészítjük, bár jobb, ha az utóbbit le. alattit] csak közvetlenül a használat előtt állítjuk elő és belőlük a permetezéshez szükséges oldatot következő módon készítjük: 90 liter tiszta vízhez hozzá adunk, folytonos kavarás közben először, a kékgáliczos oldatból (tehát a fentiek közül b-ből) 6 litert, azután 1 litert az arzénsavas oldatból (az a-ból) és leg- utoljára 5 litert a meszes oldatból (a c-ből). Igy kapunk körülbelül egy hektoliter permetezéshez való kész oldatot, a melynek színe most kékes zöld. Ezzel ép úgy kell bepermetezni a megvédendő répát, mint az előbbi esetben. Hogy ezekből az anyagokból mennyit kell készíteni, zsinór- 120 . mértékül szolgáljon az, hogy egy magyar hold répa bepermetezé- séhez körülbelül 80—100 liter folyadék kell, a szerint, hogy milyen a permetező és milyen ügyes az azt kezelő munkás. A másik ez idő szerint ajánlott méreg chlorbarium (barium- chlorid), melyet e bogarak ellen első izben Moravek János urod. intéző hozott javaslatba. Eljárása az, hogy a mikor a répa kikelt, eleinte csak a tábla széleit és pedig 29/9-os ehlorbarium- oldattal bepermetezzük, s ha a bogarak már a táblák közepén is mutatkoznak, akkor bepermetezendők ezek is. Az oldat készítése egyszerű, a mennyiben a chlorbarium a vízben könnyen oldódik s a permetezés. is úgy történik, mint más anyagokkal, de mindig csak száraz időben. Egy magyar holdra ebből az anyagból körülbelül 100—120 liter szükséges Ha szüksé- gessé válnék még egy másodszori permetezés, ezt akkor már 39/9-os oldattal lehet tenni. A chlorbariummal fentebb közölt arányban bepermetezett répa nem veszélyes sem a vadállományra, sem a házi állatokra. Egyetlen rosz oldala, hogy a zsenge répapalánta levelének hegyét egy keveset megtámadja. Ez a bántalom azonban csekély, mert a, növény azt csakhamar kiheveri. Minthogy ezek, az utóbb ajánlott anyagok (árzénsav és chlorbarium) a répának való megóvására Magyarországban csak most kerülnek nagyobb gyakorlati alkalmazásba, igen kivánatos, hogy a gazdák az ezekkel az anyagokkal elért eredményről vala- mint az alkalmazás módjáról a m. kir. all. Rovartani Állomast (Budapest V. ker. Nádor-utcza 28.) értesítsék. A Botys palustralis Hb. életimódja. E rítka molypille tudtommal csak déli Oroszországban, a Balkánfélsziget északi részén, Magyarországon és Galicziában, a hol gyakoribb, fordul elő. Életmódjára Brodyban akadtam rá, a hová az 1866-ki hadjárat befejezése után századommal áthelyez- tettem. Üktóber végén odaérkezvén, decz. 83-án is, mint egyébkor szabad időmben, a környékre kirándultam, hogy azt entomologiai szempontból megismerjem és flóráját lehetőleg tanulmányozzam. Északnyugati irányban haladtam, egy vízárok mellett, a melyet a mocsarakon át húztak. A föld keményen fagyva volt, de hó még nem esett. JANG ARATTA TART NN 72 9 AAL tn 121 Bogarakat és lernyókat kerestem nádszálakban stb. E köz- ben feltünt előttem, hogy a Rumex hyprolapathum Hnds. erősebb szálai majdnem egyenlő (20—40 em.) magasságban le voltak törve, míg a gyöngéb szálak épen álltak. Nagyobb bokrot, több letört szállal, közelebbről vizsgálván, feltünt az is, hogy a törés nagyon egyforma, amiből azt gyanítottam, hogy a törést valami álcza kirágás által okozhatta. Ez iránt meggyőződést szerzendő, ketté- vágtam egy szálat, s íme ott volt valami állatnak kirágott menete és csak akkor vettem észre, hogy a törés felületén a fúrtlyuk, belevegyített rágási forgácsokkal van befonva, miáltal a törés fel- ülete egyszínűvé, a lyuk pedig láthatlanná vált. Az álcza nyomán ka E. És rás de Fő g E; z $K fa Eszes, sszzzeálál tr 1. ábra. levén, mind tovább vágtam, egészen a jégig, s ezt késem- mel nagynehezen áttörve, a jég alatt meg nem fagyott föld alól a gyökérbütyköt előszedtem, s abban tovább vágva, megtaláltam a hernyót, melyet a Gortyna ochracea Hb. hernyójának néztem. Másnap, alkalmasabb eszközökkel ellátva, ismételtem a kirán- dulást; minthogy azonban a hernyót mindig csak a gyökérben találtam, a további megfigyeléseket tavaszra halasztottam, feltéte- lezvén, hogy az elbábozás a szálban a fúrtlyuk közelében fog meg- történni, mely gyanításom hélyesnek bizonyult, 1867. május 21-én tűztem fel a Botys palustralist. A hernyó valószínűleg egyéves, és miután őszkor a szálat átrágta s a kibuvó lyukat befonta, a föld alá, a gyökérbe megy, a hol áttelel. Márczius végén vagy áprilban megint feljön, mene- tét lefelé elzárja s azonkívül maga fölött is három egymásra illő lapocskát sző, melyek mint valami szellentyű, felülről a legapróbb rovar lejövetelét gátolják, míg alulról a legcsekélyebb nyomásra is kinyílnak, úgy hogy a kifejlett pille rajta könnyen átbujhat s a felső zárt is áttörheti. 2. ADTA: 3. ábra Az 1. ábra Rumex-bokor 3 letört szállal, a melyekben leg- alább: "három, -hezmyózívan: A 2 ábradasmagyítotteletont szál, mely mindig (a-nál) nehány át nem rágott rosttal a tővel összefügg; b. a kissé domborúan befont fúrtlyuk; c. a menet a gyökér felé. — A 3. ábrán a. az elzárt fúrtlyuk; b. a szellentyű ; c. a báb; d. az alsó elzárás. A hernyó többnyire a töréstől 10 em.-nyire bábozik el, oly- kor kettő is egy szálban. Rendesen a felül levő fejlik ki előbb; ellenkező esetben mind a két pille elromlik. Viertl Adalbert. Jellemző magyarországi coleopterák. 1 A rovargyűjtők rendesen négy csoportra osztják a rovarokat forgalmi értékük megállapításakor. Az első csoportba a közönséges fajok tartoznak, a második csoport a ,jó" fajtákat foglalja magá- ban, a harmadik már ,igen jó" tehát keresettebb fajokról beszél, míg a legfelső csoport a ,ritkaságokat" emlegeti. Vannak ugyan még ,unicumok", vagy , világritkaságok" is, ezek azonban a köz- napi forgalomban nem fordulnak elő s csak egyes rovar-nábobok- nak a gyűjteményeiben szerepelnek. Ezek az értékfokozatok a legszorosabban vett tudományra nézve teljesen közönbösek, annál fontosabbak azonban monographiai, gazdasági, — faunistikai, de különösen csereüzleti szempontból. Európában a rovarok gyűjtése az utóbbi évtizedekben oly óriási lendületet vett, hogy a számos tudományos szaklapon kívül ma már több, tisztán rovarüzleti folyóirat is hirdeti az adás-vétel és csereüzleteket. Az ily üzletek azonban igen sokszor, mégis hatá- rozott szolgálatot tesznek a tudománynak is s ha néha a tudomá- nyos szaklapokban jó, igen jó, vagy épen ritka, de különösen jel- lemző fajok felsorolására bukkanunk, nem kell azt mindjárt holmi irodalmi viszketeg megnyilatkozásának, vagy laptölteléknek tekin- teni, mert épen az ilyen, különösen megjegyzésekkel ellátott felso- rolások szolgáltatják a legértékesebb adatokat oly nagyobb művek létrehozásához, melyeknek azután minden tekintetben maradandó becsük szokott lenni. A következőkben csupán egy szemernyivel akarom hazánk bogárfaunájára nézve az adatokat gazdagítani s teszem ezt azon óhajtással, bárha e törekvésem egy nagyobb mű megalkotásánál csak némi támogatásul is szolgálhatna. Az elnevezéseket és a sorrendet a Heyden, Reitter és Weise által szerkesztett , Catalogus coleopterorum Europae et Caucasis czímű katalogus (Berlin, 1883) szerint kell közzétennem, minthogy gyűjteményem az ezen katalogusban felvett sorrend szerint van rendezve s a megfelelő commentár szintén ezen sorrend szerint van vezetve. Cicinrela soluta Dej. — Pestmegyében a hajósi homokos le- gelőkön, szintúgy a vele szomszédos kélesi pusztán és a jankovácz határban (Bácsm.) 1876-ban nagyobb mennyiségben gyűjtöttem a C. hybrida társaságában s nem is tartom önálló fajnak, hanem ez utóbbi válfajának. . Calosoma auwropunctatum Payk. — A kélesi pusztán (Bácsm.) 1879-ben juniusban a luczernán igen nagy mennyiségben találtam s itt látszólag a Phytodecta rufipes álczáit pusztította. Az ott ka- száló béres , gyöngyösbogár"-nak nevezte; hogy ezen jellemző el- nevezés e vidéken általános-e, nem bírtam kipuhatolni. Carabus clathratus L. — Hajóson (Pest-m.), midőn 1876-ban 124 a Duna kiöntött, a rétekben álló vizek szélein az ott felhalmozó- dott dudvában nem volt ritka. Itt egy óriási példányát találtam, mely kézbevételkor erős hangyasavat lövelt ki védőmirigyeiből, Hogy e maró folyadékot a bogár nemcsak hátra és oldalt fecs- kendezi ki, hanem előre is, ez alkalommal sajnosan tapasztaltam, mert szemeim közé is kaptam belőle, noha a bogarat fejjel tar- tottam felém. Szerencsére az ott levő vízzel kimoshattam azonnal szemeimet. Carabus Ullrichi Germ. — A Mecsek déli lejtőjén, közvetlenül Pécs fölött, különösen az Ignácz-kútnál s annak környékén néha nagy mennyiségben és szép példányokban található e jellemző bogárfaj. Carabus Scheidleri var. praecellens Palld. — Egész Pécs kör- nyékén, különösen azonban homokos szántóföldeken, némely év- ben nem ritka e szép bogár. Kétlem, hogy azonos volna a Pal- liardi által így nevezett erdélyi válfajjal, e név alatt azonban sokat hoztam belőle forgalomba s a meghatározás ellen még jeles ento- mologusok sem tettek kifogást. Carabus Scheidleri var. Kollari Pxualld. — A mánfai Kölik- völgyben két példányát találtam s azt hiszem, hogy a Mecsek északi lejtőjén mindenhol előfordul, de nagyon ritka. Notiophilus rufipes Curt. — A Mecsek összes öreg erdeiben a lehullott lomb alatt csaknem egész éven át rendkívül közönséges jellemző faj. Omophron limbatus Fabr. — A mánfai Kölikvölgy kijáratánál a patak szélén, vizes kőtörmelék közt 1879-ben egy példányát ta- láltam. E rovar itt különben a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Adialampus arenarius Bon. — Hajóson s északi Bácsmegyé- ben, homokos vízállások partjain, különösen legelőkön, nem ritka. Chlaenius sucicollis Payk. — Hajóson, 1876. áprilisban röpté- ben fogtam egy példányát. Ditomus clypeatus Rossi. — A Pécstől keletnek fekvő szabolcsi Ujhegyen s az itteni téglaházak körül, kövek és tégladarabok alatt összesen négy példányát találtam. 3 Ophonus mendax Rossi. — A szabolcsi Zsigmond- akna kör- nyékén kő alatt találtam egy alkalommal. Acinopus ammophilus Dej. — A hajósi homokos legelőkön, földbe fúrt lIyukakban található, de sehol sem gyakori. Legtöbbször kolo- niákban tanyázik s 3—4 négyszögméternyi területen 8—10 dara- bot is találni a homokban s azután megint több kilométernyire 125 sem találjuk. "Temesmegyében a egrebenáczi homokon szintén előfordul. Laemostenus tauricus var. punctatus Dej. — Pinczémben né- mely évben a Sphodrus leucophthalmus társaságában elég gyakori, de álczáját eddig még nem bírtam felfedezni. Laecmostenus terricola Hbst. — A szabolcsi gátban, egy kőhíd tövében 18r/8-ban egy példányát találtam. Agonum antennarium Dft. — A szabolcsi erdőkben szórvá- nyosan fordul elő tavaszkor. PFolystichus fasciolatus Rossi. — Hajóson a rétségben, a mo- csarak szélein felhalmozódott dudvában nem ritka. Drypta dentata Rossi. — A mánfai Kőlik környékén a patak mentén kövek alatt nem ritka. : Brachynus bipustulatus (Juens. — Hajóson a Póstadülőn, 1876-ban egy példányát rostáltam fűzfa tövéről. Dr. Kaufmann Ernő, Nagy-Vapolcsány lepke-faunájáról. Az állattan egyik fontos részét képezi a fauna, — valamely országban előforduló állatok lehető pontos felsorolása és kimuta- tása annak, mely országrészben minő állatok tenyésznek. Minden újabb adat kitágítja ebbeli ismereteink körét. Ennélfogva az efféle adatok közlése mindenütt az illető szakférfiak elismerésével talál- közik. Különös elismeréssel tartozunk az ily közleményekért mi magyarok, kiknek hazája faunistikus szempontból, kivált a rovaro- kat illetőleg, még oly kevéssé van felkutatva. Viszont " tartozunk minden adatot vagy adatok sorozatát, különösen ha az utóbbi egyes vidék teljes faunájának igényeivel lép fel, kritikai szemmel, vizsgálni arra nézve, vajon a felsorolt állatok a vidék teljes fau- nájának képét nyujtják-e, — azok mindegyike ott előfordulhat-e. és minő viszonyban áll az ismert hazai faunához. Ily szempontból óhajtunk faunistikai irodalmunk egyik újabb termékével, a nagy-tapolcsányi bogár- és lepke-fauna lepkészeti részével foglalkozni.") Szerzője, Kelecsényi Károl y, nem- ") NyitravármegyeGi) Nagy-Tapolcsány környékének bo- gár- és lepke-faunája. Közli: Kelecsényi Károly. (Különlenyomat a nyitravármegyei orvos-gyógyszerészi és természettudományi egyesület évkönyvéből.) Nyitra, 1896. Huszár István könyvnyomdája. 8-r. 23 I. 126 csak lakhelyén, Tavarnokon, hanem Bajna, Cbrabor, Krencs, Kul- hány, Podhrágy, Prasicz, Szolcsány, Nagy-Tapolcsány, Teszér és Zerdahely környékén is, tehát elég tág körben gyűjtött, de annak daczára, saját feljegyzése szerint csak 500 macrolepidopterát (a fajeltéréseket beleszámítva), tényleg azonban 508 fajt és 62 faj- eltérést képes felsorolni. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az alaposabban átkutatott termőhelyek, mint Budapest, Pozsony, Eperjes, Nagyág mintegy 800—800, Pécs pedig mintegy 700 nagy lepkét (eltérések nélkül) mutatnak fel, kétségtelen, hogy Nagy- Tapolcsány környékén legalább még 200—250 lepkefaj várja elő- fordulásának constatálását, főleg a noctuák és kivált a geometrák rendjéből, mint a melyek aránylag leggyengébben vannak kép- viselve. A nagytapolcsányi lepke-fauna egyébiránt a pozsonyinak jellegével bír. ! Az egyes fajokra áttérve, hadd vizsgáljuk első sorban azokat, melyek előfordulása kétes, vagy ha kétségbe vonhatatlanul elő- fordultak már, egészen új adatokként lennének hazai faunánkba sorozandók. Ilyenek : Lycaena Baton var. panoptes Hb. és bellargus var. punctigeru. Az előbbi Spanyolországban és déli Francziaországban, általában délnyugati; az utóbbi pedig déli Europában honos. — Bombya guercus ab. callunae Pal., Skótiában, Svédországban és északibb Németországban honos. — Setina Kuhlweini Hb. Északkeleti Német- országban, Livlandban, de déli Oroszországban is honos, nincs tehát kizárva, hogy nálunk is előfordulhat. — Pararge Aegeria L. Délnyugati Európában, Svájczban, Északi Afrikában és Sziriában; délkeleti Európában csak átmeneti alak, transitus a nálunk is honos v. egerides Esp. fajeltéréshez. A törzsfaj Magyarországon nem fordul elő. — Luperina virens 7. Közép-Európában, déli Svédországban, Livlandban és Finnországban, de Piemontban is; nálunk is elő- fordulhatna tehát, de eddig csak v. immaculata Stgr. észleltetett s ide tartoznak összes hazai példányaink. Ezekkel szemben áll két eltérés, mely eddig csak Eperjesről, egy pedig, mely csak Pozsonyból volt ismeretes. Ezek a követke- zők: Anthocharis cardamines ab. turritis O., leginkább Olaszország- ban honos; Zygaena pilosellae v. nubigena Ld., főleg a Magas- Alpeseken és Irországban; Lasiocampa pini var. montana Stgr., leg- inkább Svajezból ismeretes. Továbbá felemlít Kelecsényi két eltérést, mely hazánkban még nem találtatott, valamint egyet, melyet Kelecsényi fede- 127 zett fel. Ugyanis: Folyommatus Dorilis v. subalpina Spr., főleg az Alpesekről ismeretes. .Melitaea parthenie v. varia Mey. A Magas- Alpeseken honos; állitólag Pécsett is találtatott, de ez adat igen kétes értékü. Zygaena pillosellae ab. latoconfluens Kel. Cak egyet- lenegy példánya ismeretes. Megjegyzem még, hogy Deilephila euphorbiae ab. paralias K. újabban nem tartatik elfogadható eltérésnek; Leucophasia sinapis v. lathyri pedig a törzsfajhoz vonatott. Végül figyelmeztetni kivánok arra, hogy a fajnevek leírásánál nagyobb pontosságra törekedjünk. Igy p. o. a Pulla Esp. nem a Psyehe, hanem az £pichnopteryx-genushoz tartozik; Daplidice, Bellidice végül nem ae-val irandó; a populifoliát, ilicifoliát egy szóban írjuk. Ugyanaz áll a lepkék röpülési idejére nézve, a Zanc- laeus p. 0. nem röpül junius-juliusban, hanem junius végétől (23.) augusztus közepéig; a fajok nevét pedig következetesen vagy mint az angolok kivétel nélkül kis betűvel, vagy mint többnyire a néme- tek nagy betűvel, avagy — mi a leghelyesebb — a tulajdonnevek- től származókat nagy, a többit pedig kis betűvel írjuk. Kel e- ecsényi általában az angolokat követi; annál feltünőbb aztán, ha egyes nevek kezdő betűvel ékeskednek. Egészben véve K el e- csényi igyekezetének teljes elismeréssel adózunk. Vivant seguentes ! Abafi Aigner Lajos. Két kihaló bosárfaj, Hazánk számos speciális bogárfaja közül a Tentyria Iri- valdszkyi Kr. és a Daptus v. Kominecki Bielz. különösen meg- érdemli figyelmünket; mindkettő azért, mert termőhelyük nagyon . korlátolt, de az első még azért is, mivel honunknak kétségtelenül egyetlen bogárfaja, melynek mai előjövetele helyéről bizonyos men tetben hazam ke ükroltrábnbar s grergl orgata mt VANSiztos nyaira is lehet következtetni. A Tentyria-nem mai élő képviselői ugyanis kizárólag a tengerparti vidékek lakói, hol a humussal kevert homoktalajon önásta lyukakban tartóz- kodnak. Ha a geologia nem is állapította volna meg, hogy a mai Alföldet a harmad-korban egy nagy beltenger borította, úgy a Tentyrin Frivaldszkyi tenne bizonyságot arról, hogy e beltenger Fehértemplom: vidékéig terjedt, hol azonban valószínűleg föld- 128 nyelvek által volt megszaggatva, melyeken akkor e bogár már minden esetre élt. A mint e beltenger a Báziásnál kezdődő hegyeken keresztül magának utat mosott és lefolyt, a Tentyria visszamaradt és magát a megváltozott viszonyokhoz alkalmazva, mind e mai napig fentartotta faját a grebenáczi homoktalajon. A Daptus-nem sóstalajok lakója és eddig Európából csupán egy faja, a Daptus vittatus Fisch. és egy válfaja, az említett Dapius v. Kominecki ismeretes. Ez utóbbi válfaj Déván, mondhatni alig egy holdnyi területen él s bár hazánkban számos sóstalaj létezik, mégis máshonnan eddig nem ismeretes. A kihalás vesze- delme fenyegeti úgy a Tentyria Frivaldszkyi-t, mint a. Daptus v. Kominecki-t ; az elsőt azért, mert szűk lakhelye már is erdősítésnek és szőlőültetésnek van alá vetve; s ha az erdő és szőlő ott meg- fogamzik, a mint ez biztosan várható, akkor e fajnak kihalása is okvetlenül bekövetkezik, mert a napfényhez, a forró léghez és a homoktalajhoz szokott bogár a megváltozott talajviszonyokhoz aligha fog alkalmazkodhatni. A Daptus v. Kominecki kihalása is meg van pecsételve, mert azon igen szűk terület, a dévai honvéd-laktanyával szemben, hol eddig a bogár élt, gyakorló térnek lett felhasználva s így csak rövid idő kérdése lehet, hogy a honvéd-bakancs mikor tapossa. össze e bogárfajnak utolsó képviselőjét. Merkl Ede. Különfélék. Poloska-faj tömeges megjelenése. E tavaszon márczius hó 12-ikén Veleneczéből a közel fekvő Mogliano-Veneto községbe kirán- dulván, s ott a velem kirándult társasággal egy csinos parkban sétálván, társaim egyszerre a meglepetés hangján kiáltottak fel, midőn egy terebélyes, de egészséges hársfa törzsén egy poloska- fajt — mit ők hangyának tartottak, — roppant tömegekben vettek észre. Az idő bár igen szép tavaszi, de hűvös lévén, az állatok kevésbbé élénkek voltak s egymáson nyüzsögve 1—2 czentiméternyi vastag igen terjedelmes foltokat képeztek, mely foltok a fa törzsé- nek ember magasságot meghaladó részétől a földig voltak látha- tók. A fa alján a földszíne is tele volt ugyan e fajú poloskával. A példányok száma bizonynyal több száz ezerre rugott. Az itt. tömegesen látott és gyűjtött poloskát dr. Horváth Géza bará- tom Oxyearenus Lavaterae Fabr. nevű fajnak ismerte fel, melyet nálunk idáig csak Fuzsinén Korlevié tanár s Fiuméban Pável János 1—1 példányban gyűjtöttek. Ily mennyiségben egy fajú rovart együtt még soha sem láttam s ezért elég érdekesnek tar- tom ezen tapasztalatomat feljegyezni. Dr. Chyzer Kornél. 129 Asilida és lovasa. E rablólégy Berlinhafenben Szeleo szigetén vágásokban,. tisztásokon, a tenger partján, egyáltalában napsütötte nyilt helyeken, elég gyakori. Rendesen száraz ágak végére ül, vízszintes helyzetben. Nappal nagyon óvatos, már messziről fel- repül, de naplementekor könnyen megközelíthető, és lehálózható az ág hegyéről, hol az éjszakát is tölteni szokta. Igy alkonyatkor vadászgattam rájok, mikor egyik rablólégyen, mely körülbelül a fejemmel egyforma magasságban levő ág végén ült, két piczi fe- kete legyet pillantottam meg. Ott ültek a nagy légy szárnyai közt a hátán, egymásnak hátat fordítva, úgy hogy egyik a feje felé, másik a potroha felé nézett. Hogy nemcsak esetlegesen kerültek oda, arról mindjárt meggyőződhettem, mikor a többieket is figye- lemmel néztem meg. Az utánna következő 8 példány Ásilidán hatnak ott ült a hátán a kis légy, mindig a torán, mindig páro- san, mindig egvmásnak hátat forditva és mozdulatlanul A piczi őrállóknak fele kerülhetett csak gyűjtő üvegembe, mert míg egyiket megfoghattam, a másik már kibujt a háió lyu- kain. Ezért nem állíthatom, hogy mindig hím és nőstény volt-e együtt, vagy óöó-mel és ?§?-nyel is? Feljegyeztem, a mint láttam Megfejtését egyelőre nem tudom adni. Nappal is ott lova- golnak-e ? Vagy csak éjjeli szállásul használják ? Vajon nem com- mensalisták-e ? Vajon nem csak gyors szállító eszköznek használ- ják-e a sebesebben repülő nagy legyet? Azt nem merem feltenni, hogy a nagy Asilidának őrszolgálatot teljesítenének s a veszély közeledtére figyelmeztetnék. A rablólegyek úgy is elég szemesek. De talán majd azt is megfigyelhetem — a jövőben. iró Matás A gyapjas pille hernyójárói. Carrie Gordon kisasszony, Fernald Ch. H. tanár ,assistense" Maldenben (Amerik. Egyes. Állam.) 1893-ban megfigyelte, hogy mesterségesen kiköltött és salátán fölnevelt Ocneria dispar hernyói közül a hímek ötször, a nőstények pedig hatszor vedlenek. Egy másik assistens-kisasszony, Rose Davis, megfigyelte ugyanabban az évben a vedléseket a rendes kelésű hernyóknál s azt találta, hogy tizenkét hernyó közül hét nőstény vedlett ötször, egy drb hatszor, míg ellenben a négy hím-hernyó- csak négyszer Fernald tanár megtette 1894-ben ugyanezt a vedlési kisérletet 52 hernyóval, s következő adatokat jegyzett föl: egy nőstény hernyó vedlett hatszor, 29 ötször, és 9 négyszer; 7 hím-hernyó megvedlett ötször, 6 pedíg négyszer. Ezek az adatok tehát a mellett bizonyítanak, hogy a mesterséges vagy siettetett tenyésztés nem szaporítja a vedlések számát. A mi pedig a vedlési időközöket illeti, arra nézve Miss Gordon 1893-ban febr. 3-án a következőket jegyezte. A petéből való kike- léstől az első vedlésig eltelt 6 nap, azután a második: védlésig 7, 8 sőt 9 nap, a harmadikig 6—7, a negyedikig 5, 6, (, az ötö- dikig 6, 7, 8, a hatodikig 8 nap; Davy kisasszony szerint 1893-ban a május 8-án kikelt hernyók pedig e következő vedlési adatokat adták: a kikeléstől számítva az első vedlésig eltelt 8—11 nap, Rovartani Lapok IV. 12 130 ettől a másodikig 7—8. továbbá a harmadikig (— 8, a negyedikig 6— 8, az ötödikig 7—9 nap. Fernald végre az 1894. évi ápril 28 —29-én kikelt hernyókról következőket jegyezett föl: a kikeléstől első vedlésig eltelt 9—11 nap, ettől a másodikig 11, majd a har- madikig 5—7, a negyedikig 10—11, az ötödikig 8—10, végül a hatodikig 183 nap. E szerint a korai mesterséges és kései (tehát rendes) kelésű hernyók vedlési ideje nem mutatott valami hatá- rozott ellentétet. 3 Vizi rovarok. Ismeretes dolog, hogy a sok rovar közül csak kevés akad, a mely vízbe is bemegy. A vízi bogarakról tudjuk, hogy a vízszínén magukhoz vesznek levegőt, hogy abból aztán víz alatt is elélhessenek. Ugyanezt látjuk a vízben élő poloskáknál is. De itt nem ezekről akarok megemlékezni, hanem azokról, a melyek egyéb körülményeknél fogva víz alatt tartózkodnak s egyik-másik esetben szárnyaikat evezőképen is használják. Egy futóbogár (Aepus), a mely tengerparton lyukakban vagy kavics alatt él, apály idején, mikor tehát mellette szárazság van, vígan futkos ide s tova, de dagály idején nem menekül a víz elől, hanem az alá kerül és mikor levegőjét elfogyasztotta, akkor elalél, hogy apálykor ismét feléledjen. A Donncin-nemhez tartozó bogarak lárvái és bábjai is sajátszerű módon segítenek magukon. A lárva teste végén van két behajlott karmocska, a melyet az a vízi növények gyökeréhez illeszt, hogy azután azon át a növényből levegőt szívhasson, Későbben ugvanilyen helyre jut a báb is, vagyis a hol a növényt a lárva már kikezdte, hogy levegőjét szintén a növényből vehesse. A tegzes rovarok (Trichopterák), mikor a bábból kibujnak, szár- nyaik segítségével eleintén a vízben uszkálnak s a mikor a víz felszínére kerülnek, szárnyra kapnak. Lárváik vízben élnek ugyan, de nyugalmuk itt sincs, a mennyiben az dAgriofypus-darázsban üldöző ellenségre találnak: e darázs nősténye még víz alá 15 merül, hogy petéit a /richopterák lárváiba tojhassa. Vannak külön- ben darázs-fajok (igy a Mymaridá/), a melyek több óráig is kitar- tanak a víz alatt s míg egyesek lábaikkal uszkálnak, addig mások szárnyaikkal is eveznek, mintha azok csakis arra volnának teremtve. A Proctorrupida-darázscsaládból is akad egy nem — a Polynema — a mely víz alatt szintén szárnyaival uszkál s -úgy látszik, hogy ki sem megy a vízből. Petéit a szitakötök petéibe tojja s minthogy ez nagyon is kimért eleség, siet is e darázs álczája, hogy már nehány nap mulva bebábozódjék. Egy másik darázs (Prestwichia) szintén a víz alatt él s lábaival evez. S ha már szokatlan, hogy a darazsak vízben tartózkodnak, akkor bizonyára még feltünőbb, hogy akad lepke is (Acentropws), a melynek nősténye nem ijed meg a víztől, hanem abba száll le, a hová párzás idején a hímje is követi. Még több efféle adatot is lehetne felhozni, de e nehány példa is eléggé mutatja azt, hogy a rovarvilágban is nehéz a meg- élhetés: kínlódni kell az életért s egyes rovarok beletörődnek még a víz alatti életbe is, csakhogy a létért való küzdelemben köny- nyebben boldogulhassanak. Lgh. É (TT ezl ként, Rovarkikészítés 150—200 év elött. Egy 1742-ben megjelent franczia műben megemlíttetik több nevezetes gyűjtemény közt a Reaumuré is, melyben a rovarok két üveglemez közt megszá- rítva, a puhábbak pedig, különösen a hernyók és férgek külön- böző nagyságú üvegcsövekben és palaczkokban , ligueur-"ben őriz- tettek. Ez a ligueur azonban (Reaumur új találmánya) vízzel higított és czukorral vegyített szesz volt, melyet e czélra különö- sen ajánlott. — Swammerdam pedig, a 17. század legjelesebb entomologusa, rovarait úgy praeparálta, hogy vékony csövecskével vizet fecskendezett beléjök, és ha tiszták voltak, kifujta s így szá- rította s azután még némi gyantával kevert olajjal bekente. A férgeken hátul kis nyilást csinált s azon át minden nedvöket ki- nyomván, viaszkkal töltötte meg. Rösel 1747-ben ez eljárást a hernyókra nézve is ajánlja, először pendítvén meg azt a gondola- tot, hogy szépen kikészített hernyók gyűjteménye bizonyára ép oly érdekes lenne, mint valamely lepkegyűjtemény. Az Aporia crataegi L. pillangója 1896-ban Pécs környékén tömegesen lépett fel, anélkül, hogy azt megelőzőleg a hernyó nagyobbmérvű pusztítása észrevehető volt volna. Estende ezer- számra lepték el a szőlőm közelében levő Salvia pratensis virá- gait, a honnan alkonyatkor leszedtem és megöltem. Most 1897. ápril hó végén a hernyók az összes szilva s egyéb gyümölcsfákat teljesen lekopasztották, holott szőlőm közvetlen környékén a fák épen maradtak. A tavalyi csekély fáradság tehát busásan meg van jutalmazva. Vver tAE A lepkész teendői junius hóban. Az évad delelőjén vagyunk ; bárha az időt mindig kedvünk szerint felhasználhatnók! A lepkét már nem keresni, hanem válogatni kell, hogy túl ne terheljük magunkat. A pillangók közűl újra megjelennek : Papilio Machaon (II. ivadék), Thecla W.-album, acaciae; Polyommatus Alciphron ; Lyaena Admetus, Alcon; Argynnis Daphne, Aglaja, Addipe és Pandora; Melanargia v. Suwarovius; Satyrus Circe; Pararge Achine; Epinephele Lycaon; Coenonympha Oedipus; Spilothyrus lavaterae stb. A zúgó pillék közűl megjelennek: Smerinthus guer- cus; Sesia iehneumoniformis, uroceriformis, stelidiformis, bibioni- formis ; Ino ampelophaga, chloros, tenuicornis; Zygaena cynarae, laeta; a szövők közűl: Zeuzera pyrina ; Hypopta Caestrum ; Lasio- campa pruni, guercifolia; Phalera bucephaloides. A noctuák sere- gestől jelentkeznek; kivált : Mamestra Leineri; Dianthoecia luteago, silenes; Caradrina Kadeni, gluteosa; Cosmia abluta; Thalpocha- res Dardoini; Toxocampa lusoria és számos Geometra. Ezek legnagyobb részét csalétek útján, de még inkább és könnyebb szerrel a villamos világítás mellett lehet zsákmányul ejtenünk. Hasonló bőségben találhatók a hernyók pl. a sok közül: Papilio Machaon; Phais Polyxena; Lycaena Jolas; Acherontia Atropos ; Deilephila livornica; Macroglossa fuciformis; Íno ampe- lophaga; Orgyia ericae; Laelia coenosa ; Ocneria rubea ; Cratero- nyx dumi; Lasiocampa ilicifolia; Saturnia pyri, spini, pavonia ; 195 ú32 Harpya bifida; Stauropus fagi; Hybocampa Milhauseri; Simyra nervosa ; Clidia geographica ; Neuronia cespitis; Valeria oleagina: Hydroecia lunata; Calocampa exoleta; Caiophasia casta; Cleo- phana antirrhini; Cucullia verbasci, balsamitae, xeranthemi ; Chariclea delphinii, purpurites; Thalpochares communimacula ; Pseudophia lunaris; Catocala fraxini, puerpera, hymenae a; Toxo- campa limosa és számos (teometra, melyek itt fel nem sorolhatók. Julius huvábun a teendők mindinkább halmozódnak; a lep- kék legiója népesíti erdőt és mezőt. A juniusban megjelenteken kivül egész serege az új fajóknak és II. ivadékban röpülőknek köti le figyelmünket. Ilyenek: Papilio Podalirius (II. iv.) ab. Zanc- laeus; Colias Chrysotheme (II. iv.), Mvrmidone (II. iv.); Thecla betulae, spini; Polyommatus Thersamon (II. iv.); Lycaena" Orion (I. iv.), Hylas (II. ív.), Meleager; Satyrus Arethusa, Dryas; Epine- phele Tithonus; Gyelopides Morpheus; Deilepbila porcellus (IL. ív. ; Paranthrene v. brosiformis; Lithosia ab. pallifrons; Deiopeia pul- chella ; Callimorpha Hera; Bombyx castrensis; Bryophila strigula, ereptricula, algae; Agrotis baja; Luperina virens; Cloantha hype- rici; Mania Maura; Tapinostola musculosa; Caradrina lenta; Amphipyra livida; Eurhipia adulatrix; Heliothis cognatus, cardui ; Thalpochares arcuinna ; Catocala sponsa, promissa ; Ecerita ludicra ; Acidalia Pecharia ; Eilicrinia cordiaria ; Gnophos variegata ; Eubolia arenacearia ; Bupithecia denticulata stb. Nem csekélyebb ama hernyók száma, melyekre különösen figyelni érdemes. Ilyenek a juniusbelieken kivül: Papilio Podali- rius ; Lycaena Orion ; Deilephila galii, elpenor, porcellus; Smerinthus guercus; Pterogon Proserpina; Macroglossa stellatarum; Callimorpha Hera; Arctia casta; Harpyia furcula ; Notodonta tritophus, trepida, guerna, argentina ; Phalera bucephaloides; Moma Orion; Diant- hoecia luteago, albimacula, irregularis ; Cloantha hyperici, radiosa ; Orrhodia fÍragariae; Epimecia ustula; Cucullia serophulariae, absinthii, argentea; Eurhipia adulatrix; Thalpochares Dardoini ; Metoponia flava ; Catephia alehymista ; Phorodesma smaragdaria stb. áugusztus hóban a helyzet alig változik; a juliusi lepkék még röpülnek, vegyest II. ivadékbeliekkel, minők Pieris rapae és napi; Anthocharis sinapis; Colias Edusa; Lycaena argiolus; Pararge Megaera és egerides; ujonnan Satyrus statilinus. — A zúgók közül: Acherontia Atropos; Sphinx convolvuli; Smerinthus guercus; Sesia leucopsidiformis. — A szövők képviselői: Arctia caja; Hepialus sylvinus; Cnethocampa processionea stb. — A Noctuák közül meg- jelennek, hogy csak a javát említsük: Bryophila muralis; Agrotis neglecta, xanthographa, cohaesa, margaritacea, eruta, vitla, crassa; Episema scoriacea; Polia polymita, flavicincta; Dryobota mono- chrama; Dichonia aeruginea, Jaspidea celsia; Caradrina terrea; Cirrhoedia ambusta; Epimecia ustula és a Catocalák. — A Geomet- rák közül csak kevés új faj röpül. Az éjjeli pillék fogására 83 mód kinálkozik: a villamos lámpák- nál, a mi eléggé nem ajánlható ; lerakott galyakból, rőzséből eser- kztása : látásának áll k 8 138 nyőbé kopogás; leginkább azonban csalétekkel, s erre nézve dr. Czekelius á sör, méz, liszt és kovásznak egyenlő részekben való vegyítékét mondja legjobbnak. Hernyó nagy számban gyűjthető, még pedig: Lycaena Icarus (Ononis spinosán); Cyllarus s egyéb fajok Genistán és Trifoliin, Jolas is található még; úgyszintén Vanessák stb. — Deilephila nerii ; Smerinthus guercus. — IEmydia striata; Spilosomák; Stau- rópus fagi; Gymatophora octogesima. — Clidia geographica ; Dian- thoecia capsincola, cucubali; Chariptéra viridana ; Cloantha hyperici, radiosa ; Gortyna ochracea; Leucania evidens; Cucullia balsamitae, gnaphalii; Heliothis cognatus, cardui; Chariclea delphinii; 10xo- campa limosa és számos (reometra-faj. Bibio Marci L. nevű legyet küldtek be hozzánk Kolozsvárról, a mely ott a kürnyéken és megyében igen nagy mennyiségben fellépvén, a gazdák azt valami új veszedelmes ellenségnek tartják. Pedig e nyulánk 11—13 mm. hosszúságú fényes fekete szőrös légyfaj, mely tavaszkor rajzik és mezőkön, de kivált csererdőkben millió számra röpköd, nem kártékony. mert nem rágó, hanem szívó szájszerve van, álczája pedig korhadó anyagokból, alom- ból él. A légy a gyümöicsfák, kivált az almafák virágait is ked- veli s azok nektárját szívogatja. De ha ezekben kár mutatkozik, azt nem ő, hanem az Anthonomus pomorum vagy lihynehites Buc- ehus nevű ormányos bogarak okozzák. — Ellenben kártékony a légy rokonfaja, a Bibio hórtulanus L., melynek hímje 8 inm. fekete, nősténye pedig 9 mm. fekete, de melle sárgáspíros, és szintén ápril—májusban nagy mennyiségben rajzik. Ez korhadó anyagok- ban bővelkedő földbe rakja le petéit, s álczája leginkább a zsönge sárgarépát, pastinákot és köményt támadja meg, ha a melegágyak- ban is nagyon elszaporodik. Kártétele azonban nem jelentékeny, s ennélfogva irtani nem érdemes. Ez különben csak a legynek főleg borus napokban való összeszedésével s az által történhetik meg, hogy a zöldség ágyak földjét őszkor vagy korai tavaszkor új földdel cserélik fel. Vellay Imre. A budapesti entomologusok f. é. márcz. 12. és 19-ki össze- jövetele alkalmával Pável János nehány érdekes muzeumi lepkét és bogarat mutatott be, még pedig a többi közül a mela- nismust feltüntető két pillangót, t. i. az Argynnis Niobe L. példá- nyát, melynek minden szárnya csaknem fekete, úgy, hogy a rozsda- bárna alapszín alig látszik; s ugyan oly sötét eltérését az Argynnis Paphiu-nak is; továbbá egy Saturnia pyri albinót, melynek alap- színe a rendes szürké helyett csaknem fehér, mihez dr. Madarász Gyula megjegyzi, hogy tudomása szerint ennek a pillének a her- nyója lisztes ládába kerülvén, alighanem liszttel táplálkozott, míg ugyanott bebábozódott. Tény, hogy némely hernyó szükségből liszttel is táplálkozik, de vajon ez a körülmény albinismust ered- ményez-e, az még bebizonyítandó. Bemutatta Pável még a nálunk ritkábban előforduló Bombyx guercus ab. callunae Palm., valamint Pararge Janirat és hyperanthust copulában, a mi bizonyítéka annak, 131 hogy a különböző fajok párzása nemcsak mesterséges úton érhető el, hanem a természetben is előfordul. Mult évben Tomala Nándor is fogott egy Zygaena filipendulae és Ephialtes ab. coronil- Iaet copulában, a nyert petékből kikelt hernyók azonban kifejlődés előtt elpusztultak. — Ugyanakkor előadta dr. Uhryk Nándor, hogy hazánkból jelenleg- 1246 faj és 28 eltérésű Microlepidoptera ismeretes. Apollinus Magyarországi új szitakötő. 1897. május hó 83-án a budapesti m. kir. állatorvosi akadémia -díszkertjében egy szitakötőt gyűjtöt- tem, melyet meghatározva kiderült, hogy. Magyarországból eddig ismeretlen volt, t.i. az Epithecu bimacnlata Charp, melylyel a magyarországi szitakötők fajainak száma 60-ra emelkedett. Az állatot, mint első magyarországi példányt, a Nemzeti Muzeumnak adományoztam. Dietl Ernő. A rovargyűjtemények jelzésmódjaíról s a gyűjtési jegyzékekről tartott Dr. Horváth Géza előadást a Természettud. Társulat állattani : szakosztályának f. é. ápril 3-iki űlésén. Különösen ki- emelte, miképen kell rovargyűjteményt úgy rendezni, hogy az az aesthetika kivánalmainak is megfeleljen, tudományos szempontból is. értékes legyen. Erre nézve okvetlenül szükséges, hogy minden egyes rovar oly eczédulkával legyen ellátva, mely ne számot, hanem a lelőhelyet és dátumot tüntesse fel pl. Budapest 97. V. 8. Köze- lebbi lelőhely (Sashegy stb.) nem szükséges, azt a rendesen veze- tendő napló mutatja ki. A sorozatra nézve kétségkívül a leghelye- sebb a függőleges irány, felülről lefelé. Ugyanakkor bemutatta Pável János azokat a lepkéket, melyek gróf Wass Béla gyűjtéséből a hazai faunára nézve újak. Dr. Uhryk Nándor. Magyarországi új bogarat ír le Reitter E. a , Wiener Ent. Zeitung 1897. 2. füzetében, ugyanis Alexia tatrica, a car- pathica-hoz igen hasonló, de sötétebb, valamivel hosszabb, kevésbbé szőrös és sűrűbben pontozott; az egész Tátrában a subalpin regió- ban lehullott lomb alatt. Megemlíti egyúttal, hogy Antsoplia clypeulis Rttr, melyet Chersonból írt le, Orsován . is . előfordul, ahol Wachsmann Fereneéz több példányban találta; továbbá, hogy Zoufal W. tanár Pozsonyban a Dorcadion aethiops ó és fulvum ? már két ízben copulában találta. Microlepidopterákat gyűjtött Herkulesfürdőben Hedemann W. kopenhágai entomologus 1896. május 27-től jun. 28-ig, s azok jegyzékét a , Verhandlungen der zool.-bot. Gesellsehaft in Wien" 1897. 1. füzetében közli, összesen 186 fajt és fajeltérést sorol fel, s ezenkívül két új fajt fedezett fel, "melyeket dr. Rebel. H. fog leírni. Az európai lepkék sikerült ábráit tartalmazza Hofmann E. műve: , Die Sehmetterlinge Europas", mely mult évben jelent meg második javított kiadásban Stuttgartban (C. Hoffmann), még pedig negyedrétű 71 táblán 2000 ábrát, melyek az első kiadásban foglaltak- nál határozottan hívebbek, habár helylyel-közzel kissé élénkebb színekkel ékeskednek is mint az eredetiek. Minthogy azonban 135 számos esetben a szárnyuk al-lapját is ábrázolja, a gyűjtemény nagy részét ennek segítségével könnyen és biztosan meglehet hatá- rozni kivételével némely Sesiáknak, Psychidáknak, s Eupitheciák- nak, melyek jellemző vonásait az apró rajz s a színnyomat töké- letesen vissza nem adta. Több nevezetes fajeltérés, hermaphrodita és hybrida ábrája csak növeli a mű érdekes és használható vol- tát. A szöveg 281 lapra terjed. Különös figyelmet érdemel a. beve- zető rész (4l lap 47 fametszettel), melyből még a tapasztalt gyűjtő is sokat tanulhat. Behatóan tárgyaltatik a lepkék fejlődése pete, hernyó és báb állapotában, továbbá egész morphologiája, petézése, ellenségei és betegségei, földrajzi elterjedése, hasznos és káros" volta; ezeket követi a lepkék rendszere s a legfontosabb irodalmi művek ismertetése. Majd útmutatást ad a lepkék és her- nyók gyűjtéséhez s az utóbbiak tenyésztéséhez, a lepkék és hernyók kikészítéséhez és gyűjteményük berendezéséhez, végül entomologiai napló mikénti vezetéséhez, és a lepkék szállításához. A különös részben a családok és nemek pontos leírása s az európai fajok felsorolása foglaltatik Az utóbbiak leírását nem adja, úgy véle- kedvén, hogy még gyarló ábra is többet ér a legjobb leírásnál; a fajeltéréseknél azonban megemlíti a jellemző vonásokat. Az egyes fajoknál adja a röpülési időt és földrajzi elterjedést, a hernyó rövid leírását, megjelenését és tápnövényét, a mennyire az isme- retes, s utalást a Hofmann-féle hernyóműre, mi által az egymást kiegészítő két mű használata meg van könnyítve. Nagy előnyére szolgál a műnek az, hogy szerzője az összes családok, nemek és fajok elnevezésének etymologiai származását és értelmét, valamint helyes kiejtésének jelzését adta, mi által a régi nyelvekben nem jártas gyűjtőnek nagy szolgálatot tett Több ezer névnek magyará- zatáról lévén szó, nem csoda, ha imitt-amott hiba vagy tévedés történt. Igy pl. a Nemeophia Metelkanát, mely nevét felfedezőjé- től Metelka Fereneztől kapta, a görög meta (vele, bír) s elkos (seb) szókkal magyarázza azzal, hogy ezt a nevet a felsőszárnyán levő sebhelyszerű petty után nyerte. Ebbe a tévedésbe szerzőt azonban Glaser sodorta, aki (Catalogus etymologicus 1887) hasonló magya- rázatát adta ez elnevezésnek, mely szerinte a meta (vele) és elkanos (sebesülve vagyok) szókból ered s arra vonatkozik, hogy alsó szárnya piros! Nem kevésbbé mulatságos, hogy — alighanem ugyanazon forrás nyomán — az Acidalia Pechariát (a felfedező Pech után elnevezve) a görög pechos-tól (könyök) származtatja. Egészben véve a munka igen használhatónak mondható, és minden gyűjtőnek melegen ajánlható, kivált árát is tekintve, mely igen olcsó, t. i. fűzve 15 frt, díszes vászonkötésben 16 frt 80 kr. Kezdő bogárgyüjtőnek kézikönyvül igen ajánlható Hofmann E. műve ,Der Köüfersammler", mely nemrég negyedik javított kiadásban jelent meg Stuttgartban (C. Hoffmann). Kitünően színe- zett 20 táblán 502 természethű ábráját adja a Közép-Európában gyakrabban előforduló bogaraknak, elhagyásával az egészen apró fajoknak, melyekre a kezdő úgysem szokott nagy figyelmet fordi- 136 tani. A bemutatott fajokat röviden írja le, kiemelésével a jellemző tulajdonságoknak, megemlítve fejlődésüket és életmódjukat. A bevezetésben röviden ismerteti a bogarakat s alkatrészüket, tenyész- tésük, gyűjtésük, megölésük és kikészítésük módját, és bogárgyűj- temény berendezését. Az igen használható kézikönyvnek ára vászonkötésben 2 frt 40 kr. Felhívás! Hazánk bogárfaunájából a Ceutorrhynchini és Apio- nin: csoportokat tüzetes tanulmányozás tárgyává akarom tenni. Felkérem tehát hazánk tisztelt rovarászait, szíveskednének az ügy érdekében, e bogárcsoportokra vonatkozó adataikat velem közölni. Högyúttal arra is kérem a tisztelt kartárs urakat, hogy e csopor- tokból vidékükön minél többet gyűjtsenek s a gyűjtött bogarakat , en block" beküldeni szíveskedjenek. A praeparálás és determiná- lás nehéz munkájára készségesen vállalkozom, a szállítás költsé- geit is viselem, a jelentkező t. kartárs uraknak pedig a gyűjtés- hez utasításokkal és a szállításnoz szükséges eszközökkel azonnal szolgálatára állok. E munkálatok eredményét a t. segédkező kar- társ urak teljes figyelembevételével annak.idején e b. folyóiratban közölni fogom. Tisztelettel: Dr. Kaufmann Ernő Baranya- Szabolcson. Írevélszekrény. Viertl Adalbert úrnak. Nagybecsű ezikkeit köszönettel vettük, s a fauna közlését a nyári szünet után kezdjük meg. — Bordan István úrnak. Az Atroposokat köszönöm. Erdekelni fog, hogy a troppaui ter- mészettudományi egyesület figyelmeztetésem folytán elhatározta, hogy Sziléziának entomologiai irodalmát összeállítja. A.,— — Dahlström Gyul a úrnak. Közleményének folytatását kérem. A Podaliriusról lesz még 35. czikk is, melyben az Ontől kapott ab. underimlineatusról is szó lesz —— Ambrózy Agoston úrnak. Az állatok kikészítésére s eltartására gya- korlati útmutatást ad az , Allatmuzeum". Irta Kárpáti Endre, ára 70 kr. c ga té kád ENTOMÖLÖGISÜHE REVÜE. Auszug der Aufsátze der in ungarischar $pracha erscheinenden ER ÉDMZZSK SEOZNS e EZ CD ES Entomologische Monatschrift mit besonderer Berüksichtigung der Schüdlinge. Unter Mitwirkung von DeSABió ddő DTS GhiyszeT SDr. 6 Eimrt zeümedl Dr GyAEtotr viá th :redigirt von L. Abafi-Aigner und J. Jablonovvski Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. Preis jöhrliech 8 M. IV. Band 1897. Heft 5—6. aadddsttták ANYA Nr. 5. — Mai. 5. 93—95. R. Francé: Pílanzenfeinde der Insecten. Beschreibung der insectivoren Pfílanzen. 5. 95—99. J. Dahiströra: Beitráge zur Schmetterlings-Fauna des Comitats Sáros. III. Abarten von Apatfura Iris: 1 ő normale Form, jedoch mit blauem Schiller, wie Lycaena cyllarus; 2. ó nor- male Form, Grundfarbe jedoch nicht sehwáarzlieh, sondern braun, mit zahlreichen schwarzen Pünktehen; 4. ó wie ab. Jole, auf der Ünterseite am Rande rothe Flecke; 5. ó Uebergang zu ab. Jole, die Binden durch kleine weissliche Flecke angedeutet, blos Ober- flügel oder Unterflügel ganz schwarz; 6. ő Oberflügel schwarz, Unterflügel rechts normal, links sehwarz; 7. ab. fole ganz schwarz oder mit weissen Flecken an der Flügelspitze. — Abarten von Apatura [Iia: 1. ö normal, linke Seite violett, rechte Seite blau schillernd; 2. ó. mit zahiílosen Pünktehen; 3. ó die rostrothe Aussenrandsbinde setzt sich auf dem Ünterflügel fort; 4. ó ohne weisse Mittelbinde, auf dem Unterflügel nur halb; 5. ab. astasioides Ster. ohne alle Binden. — Abarten von a). Clytie: 1. ó mit zahl- lósen Pünktehen; 2. Unterseite wie bei Ilia, jedoch gelblich; 9. var. dilutior Stgr. Grundfarbe lichtgelb; 4. Grundfarbe goldgelb ; 5. Uebergánge zu ab. astasioides, ohne Auge auf dem Oberflügel und auf dem Unterflügel statt der Binde einige gelbe Punkte; 6. ab. astasioides Ster., ohne Binden und Augen, blos mit weissen Flecken an der Flügelspitze, zuweilen Auge des Unterflügels sichtbar, oft fehlt auch dieses; 7. ab. Clytie Hermaphrodit, links ő , rechts ?. — Vanessa xanthomelas Abarten: 1. der schwarze Aussenrand sehr breit mit kleinen blauen Flecken, die schwarzen Flecke sehr gross; 2. die blauen Flecke sehr gross, der ganze Saum blau angelaufen; 3. ohne blaue Flecke im breiten sehwarzen Aussenrand ; 4. der breite scehwarze Aussenrand und alle sehwarzen Flecke versehwommen, auf dem Unterflügel unten blos zwei blaue grosse Flecke; 5. der schwarze Aussenrand zerfílossen, mit gelb Entomologischo Revue, HA 10 gemischt, die zwei grossen Vorderrandílecke vereinigt ; Mittelfleck auf dem Unterflügel sehr gross; Unterseite zeichnungslos. — Vanessa Antiopa Abarten: 1. ó Grundfarbe schwarz, gelbe Saumbinde sehr sechmal und fast braungelb, gleicht der ab. Artemis Fisch.; 2. ó unter den zwei gelben Flecken amVorderrande des linken Oberflügels noch drei grosse weisse Flecke; 3. Hermaphrodit, links ó, rechts 2. — Vanessa 0-album in drei Generationen I. Mai-Juni Ober- und Unter- seite lichtgelb ; II. Juli und III. August-September oben und unten dunkel, darunter auch liehtere, deren Unterseite zeichnungslos dunkelbraun ist, mit kaum sichtbarem C. oder F., bei einer andern Abart ist der Aussenrand zerflossen, mehr aus Strichen bestehend, der Oberílügel durch einen zerfílossenen grossen schwarzen Fleck ausgefüllt; Unterseite lichtgelb oder braun mit deutlichem C. S. 99—101. C. Chyzer : Die Orthopteren des Comítats Zemplén. Verzeichniss der hier vorkommenden Arten. S. 101—102. A. Langhoffer: Massenhaftes Auftreten von Gitonia distigma Meig, welche sich zu Eszék und Agram an Fenstern fanden, ohne dass es erklárlieh wáre, woher sie kamen. S. 102—104. L. Abafi-Aigner: Papilio Podalirius II. Beschrei- bung der Variationen und Aberrationen. S. 104—107. J. Pável: Schmetterlings-Fauna der Mezőség. Aufzáhlung von 276 Lepidopteren, welche Graf Béla Wass in St. Gotthard und Mező-Záh (Siebenbürgen) sammelte; derselbe sammelt mit grossem Eifer und erlangte bereits vier Arten (Nola albula, Cucullia gnaphali, Erastria obliterata, Lygris ab. musauaria, Eupithecia oblongata), welche für Siebenbürgen, und drei Arten (Agrotis speciosa, Agrotis hastifera, Eupithecia togata), welche für ganz Ungarn neu sind. S. 107—108. A. Mocsáry: Die Ameisen von Neu-Guinea. Unter den von L. Biró eingesandten Ameisen befinden sich 15 neue Arten, welche K. Emery beschreiben wird. s. 108—112. Kleinere Mittheilungen. R. Kohaut constatirt das: Vorkommen von vier für Ungarn neuen Floh-Arten, darunter der seltene Typhlopsylla dictenus Kol. Bisher sind aus Ungarn 16 Arten bekannt. — Die Haus-Insecten Amerikas. Be- sprechung des Werkes von Howard und Marlatt. — Die. A uf- saben,des Lepidopterologen am Mai., — PTocerús gigas Cr. findet seine arctische Grenze bei D.-Bogsán in Süd- ungarn. — Dr. K. Kertész berichtet über die von Dr. J. Madarász auf Ceylon gesammelten Fliegen, darunter 14 neue Arten, welche van der Wulp. besehreibt. — Zudringliche Lepidopteren. Lycaena astrarche ö ó attikiren ein frisch gesechlüpítes ? von Scoria lineata; Copula wurde jedoch nicht beobachtet, kam auch sicherlieh nicht zu stande. — Anzahl der bisher bekannten Káfer- lasvem d.d:. IS00-eúnopaisehe: bagy] ar szál a as álkín sss] al aláí sásdn tt Maud kösz zá 4 JÚ Út HÁLÓ r t j k x 11 Nr. 6. — Juni. S. 113—115. L. Abafi Aigner : Das erste entomologische Werk in Ungarn. I. Schon 16837 schrieb A. Horváth eine Abhandlung über IMsecten; G. Miskolczi übersetzte 1702 Franzius" Naturgeschichte, St. Segesváry 1793 Derham"s Physico-theologia ; J. Conrad verglich 1782 die Systeme von Linné und Fabritius ; M. Piller und L. Mit- terpacher beschrieben 1783 einige slowenische Insecten, wührend K. Turzer 1792 die erste Local-Fauna publicirte; — das erste, auf Ouellenstudien basirte systematische Werk aber bot J. Gros- singer 1794. Nach einer allgemeinen Einleitung bespricht er die nützliehen und schádlicehen Insecten, um sodann zu einer syste- matischen Aufzáhlung und Beschreibung überzugehen. S. 115—-120. Der Rübenkáfer (Cleonus punctiventris und sulci- rostris). Biologie und Anleitung zur Vertilgung desselben. (Heraus- gegeben vom k. u. Ackerbau-Ministerium). Der Köülfer greift die jungen Rübentriebe an, die Larve desselben aber die Rübe selbst. Zur Vertilgung des höchst schüdliehen Insects wird arsensaures Kupfer oder Chlorbarium empfohlen. s. 120—122. A. Viertl : Biologie v. Botys palustralis Hb. Verf. ent- deckte die Raupe in der Wurzel von Rumex hydrolapathum, wo sie über- wintert ; im Frühling kommt sie in den Stengel, wo sie sich verpuppt. s. 122—125. E. Kaufmann: Charakteristische Coleopíeren Ungarns HI. Cicindela soluta Com. Pest und Com. Bács, hült Verf. für Abart von C. hybrida. Calosoma auripunctatum Com. Bács an Klee. Carabus elathratus C. Pest an stehenden Wüssern unter auf- geháufítem Unkraut; C. Ullrichi bei Pécs; C. Scheidleri var. prae- cellens bei Pécs auf sandigen Aeckern. Notiophilus rufipes bei Pécs unter Laub. Omophron limbatus bei Mánfa, höchst selten. Adialampus arenarius C. Pest und Bács auf Hutweiden. Chlaenius sulcicollis C. Pest. Ditomus elypeatus und Aphonus mendax bei Pécs unter Steinen. Acinopus ammophilus C. Pest auf Weiden in Erdlöchern, meist in Colonien. Laemostenus tauricus var. punctatus bei Pécs in Kellern; L. terricola bei. Pécs unter einer Steinbrücke. Agonum antennarium bei Pécs in Wldern. Polystichus fasciolatus. ":Drypta dentata. Brachynus bipustulatus. 5. 125—127. L. Abafi-Aigner : Ueber die Schmetterlingsfauna von Gr.-Tapolcsány von C. Kelecsényi, der 508 Arten und 62 Abarten von Macrolepidopteren verzeichnet, darunter, wenn wirklich dort vorkommend, neu für Ungarn: Lyeaena Baton v. panoptes und bellargus v. punctigera; Bombyx guercus ab. callunae; Setina Kuhlweini ; Pararge Aegeria (wohl nür v. egerides) und Euperina virens (wahr- scheinlich v. immaculata). Für Ungarn unbedingt neu sind : Polyom- matus Dovilis -v. subálpina ; : Melitaea partheni? v. varia und Zygaena pilosellae ab. latoconflnens, von Kelecsényi entdeckt und besechrieben. 53. 127—128. E. Merkt: Zwei aussterbende Káferarten, u. zw. : Tentyria Frivaldszkyi und Daptus vittatus v. Kominecki; welche aüf sehr beschránkten Gebieten vorkommen, welche in neuerer Zeit durch Culturen und Bauten als Fundorte verdorben werden. gr S. 128—136. Kleinere Mittheilungen. Dr. C. Chyzer: Massen- haftes Auftreten von Oxycarenus Lawvaterae, bisher blos bei Furine und Fiume in je einem Exemplar gefunden, fand Verf. bei Venedig Mitte Márz an einem Baumstamm in zahlloser Menge. — L. Biró: Der Asílus nnd sein [Heiter. Verf. beobachtete in Neu-Guinea eine Asilus-Art, welche tags wild fliegt, gegen Abend aber ruhig auf Zweigen sitzt; auf seinem Rücken (gegengestellb) sitzen meist öó und ? einer kleinen Fliegenart. — . Bei der Raupe von Ocneria dispar ward in Nord-Amerika beobachtet, dass dieselbe 4—6-mal hüutet. — Wasser-Insecten. Aufzáhlung derjenigen Insec- ten, welche theils als Larven im Wasser leben. — Insecten- Prapavation vor 150—200 Jahren. Beschreibung des Verfahrens von Reamur und Swammerdam. — A. Viertl: Aporia crataegt trat 1896 bei Pécs als Falter massenhaft auf, ohne dass Raupen- frass beobachtet worden würe, welcher jedoch 1897 empfindliech eintrat. — Dir Aufgaben des Lepidopterologen im Juni, Juli und August, mit Aufzáhlung der betreffenden Arten. — E. Vellay: Bitio Marci trat im Frühling bei Klausenburg in grosser Menge auf, ist aber nicht sehüdliek, wie Bibio hortulanus. — Den Buda- pester Entomologen legte J. Pável einige interessante Falter aus dem National-Museum vor u. zw. Argynnis Niobe fast sehwarz, so. dass die rothbraune Grundfarbe kaum zu sehen ist, sowie ein ebenso dunkles Exemplar von Argynnis Paphia ; ferner einen Albino: von Saturnia pyri. dessen Raupe in eine Mehlkiste gerathen war und wahrscheinlieh von Mehl sich nöhrte, bis sie sich verpuppte ; sehliessliceh: die hier selten vorkommende ab. calltunae von Bombya gyercus und Pararge Janira mit hyperanthus in copula. Auch F. Tomala fand 1896 Zygaena filipendulae mit Ephialtes ab. coronillae in copula, die Zucht ist jedoch verunglückt. Sodann trug Dr. F. Uhryk vor, dass aus Ungarn bisher 1246 Arten ünd 28 Abarten von Microlepidopteren bekannt sind. — E. Dietl: Neue ungarische Libelle: HKpithcer bimaculata, am 3. Mai 1897 zu Budapest erbeutet. — Dr. F. Uhryk: Ueber Anordnung von Insec- tensaummlungen hielt Dr. G. Horváth einen Vortrag, worin er die beste Art der Anordnung, Etiguettirung etc. besprach. — Newuer ungarischer Köüfer : Alcxia tatrica. — Microlepidopterén von Hedemann in Herkulesbad gesammelt. — Die europaischen Lepidopteren. Empfehlende Besprechung des KE. Hofmann" schen Werkes; es wird jedoch bemerkt, dass bei der etymologischen Erklárung mancher Írrthum einsehlich, z. B. wird Nemeophila Metelkana aus meta und elkos abgeleitet, wáhrend das Thier nach dem Entdecker Franz Metelka benannt ist, ebenso wie Acidalia Pechariu nach dem Ent- decker Josef Pech, fölschlich mit pechos erklürt. — Jungen Kafer- sammlern wird das Handbuch von E. Hofmann empfohlen. — Dr. E. Kaufmann: Awujforderung, ihm Ceutorrhynchini- und Apionini-Arten einzusenden. Em. zmsszzsaai ) Az általam szerkesztett és már megjelent , Nyitramegyei lepkék és bogarak" czimü füzet nálam kapható. . EBurópai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld KELECSÉNYI KÁROLY Tavarmok via N.-Kapolcsány. Káta aA É Bovar-Goleoptera-kereskedés. 18 Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy- í számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeket $ : olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. kén Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merkl Elide fe: J Német-Bogsánbar. (Krassó-Szörény megye.) Pot Ein / ú 4 a. v? 4 KESRA Szi 2 EAKGYBÁN B EZÉ KC I MELSRRR] EAT AY É A ÜE ROTTEN HLTEELSZT BRT LT [Száz tv enné d sza I ÉVES; je ss Jáva poz áá Rovarbiologiai József főherczeg és Ö királyi Fensége praeparatumok; ETO A SzAsAZOBUTA rovarfejlődések Gothai herczeg udvari szállítója. spirituszban; rovargyüjtemé- HEZ ba goa OL nyek;eszközök, elismerések ; aranyérmek , diszoklevél stb. stb. minis- mikroszkópok. teri ajánlások. g RT Részletes árjegy- Ajánlkozik D) rf. Lend i Ad 0 If gékek JE ETZÉSA we emlősök és madarak ü és ingyen. természethü. tanár EZT Hvószi Kés, ötaTrtás Különböző tansze- kitömésére; praeparatortuma rele, Kífözn. AlANÓN csontvázak, anatom, s. Jutányos árak. 5 Élek praep., papirmaché Az állatok íriss álla- tanszerkészitő: intézete modellek, mikrosz- potban elöleges prae- kópi készítmények paratio nélkül kül- BUDAP EST, dendök be. esszel II., Donáti-Uutcza 7. mezatmeszttmmmei EZGEBEN stb.raktáron vannak 2-2 dol Tafeln u. Text enthaltend, a Mk. 2,80. Die einzelnen Familien hieraus auch in kart. Bánden apart: Papiliones (Mk. 32,50), Bombyces (Mk. 18,50), Sphinges (Mk 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae (Mk. 15,75), Microlopidoptera (Mk 24.75). Grosses Raupenwerk von §$. v. Praun, durchgesehen und ergüánzt v. Dr. E. Hofman. Kompl. in 9 Heften in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, a Mk. 6. Hieraus apart in kart. Bánden: Macrolepidoptera (Mk. 40), Microlepi- doptera (Mk. 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz Die Köáfer EBuropas. Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei- trügen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Káfern auf 100 Blátt- chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildungen v. Gattungsreprásen- tanten enthült. Preis eines Heftes in Futteral 3 Mk. Ergünzungeu und komplette Exemhlare liefern zu den billigsten Preisen Hauer £ HRaspe in Nürmberg. eGDG.D0SUDDEGEBGESBSEGDE:DPBGPE BE BÁL] , Vörösmarty" HD SSA LÉ Budapest. Künn" Mizanan nen HEeEem Ni vom Schmetterlingen umd IKüferm, empfehlen wir : j Grosses Schmetterlingswerk ti von §. v. Praun. Komplett in 42 Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte ij :a a a ú8 Dagi § 99 Kt ek Él SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES MNNNNNNNDNNINNIKININ 088 01426 9