SMITH hot. 6 füzet 4 MI ENT (ve. x OL j aZ 461 R873 ENT EGEGEGESETTGK HEVKUÉGR EGK VÉN 855] (4 B... Ma kötet I598..ÁAÁpcilis 1 .. A. füzet. ; 0 § 19 ij Ű 3 ; új Aa HAVI FOLYÓIRAT ; 4 KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA? 3 JP TLSŰSTEZ E Ét: Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA 38 ő Dr. CHYZER KORNÉL Dr. HORVÁTH GÉZA . KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL § j et d SZERKESZTIK ve ! [/ ABAFI AIGNER LAJOS, JABLONOWSKI JÓZSEF ; és CSIKI ERNŐ. úÚ $ b; 21 Kés 3 14 y . 81 BUDAPEST Et A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE. és KIADÓHIVATALA fy p VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32 at E 4. kese jetebetetetzvekétetttel eső Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 4 frt. Igevélszektónyi tis tasén okt uja Mata ett 4 fs ZTA His tal S ÁREGÁNÉZNONNTTBÁTSÁNÁTRNN EK ÉREZ AEK alt ea LZESSYRRÉBS "Tartalom. A magyar lepke-fauna gyarapodása, I. Abajfi A. Lajostól. (1 ábrával) . Torzképződmények Coleopteráknál. Csiki Ernötöl. (8 ábrával) Pécs környékének araszló pilléi I. Viertt Adalberttől Deilephila livornica. Weissmantel Vilmostól Adalék a magyarországi Bassus-félék ismeretéhez. Szépligéti Gyüzőtöl Két Geometra-hernyó. Viertl Adalberttől Különfélék : : A lepkék ízlelő szerve Gorka Sándortól . ; Hangyakedvelte Lycaena-hernyó. Abaji A. Lajostól . 1 A Coleopterologus teendői május hóban. Ehmann Ferencztől . Ragadozó hernyók . sz RAN rel ; Lasiocampa pruni. Meiszner Ahárolytól . A hazai Hemipterák faunája. A. L.-tól Csiki Lajos felolvasása és búcsúja. A. L.-tól Biró Lajos újabb küldeményei. A. L.-tól Aporia crataegi. Zilahi Kiss Endrétől Brotolomia meticulosa. Dr. Baudisz Antaltól Saturnia spini. Dr. Uhryk Nándortól Ójjeli fogásbeli törzsvendégek. Cerva TASEZÁN Uj hazai állatok . A budapesti entomologusok minden REL 2., 3, 4. s esetleg Bi BÉR " tekén Muhr-féle vendéglőben (Kerepesi-út 44) filálkozdák Az 1897-iki teljes évfolyam mal még szolgálkatankó Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz 47. isi Rökk-Szilárd-utcza 32.) czímzendő ők. SZT ERRON AREAS HJ magyar lepke-fauna $yarapodása. Macrolepidopterák.") lé Lepke-faunánk örvendetes gyarapodását látjuk, ha fauna- katalogusunk megjelenése óta, vagyis nagyobbára az 1897. év folyamán irodalmilag ismeretessé vált hazai lepkefajokon és faj- változatokon végig tekintünk. Ezek legtöbbje a R. L. IV. kötetében lőn megemlítve, ugyanis a következő 3 faj és 9 fajváltozat : Leuco- phasia. sinapis v, sartha i. 1. Eperjes (58. 1.); Lacuena argides v. decolor Stgr. Eperjes (71. 1.) : L. Icarus v. glauca Maassen. Eperjes (72. 1); L. Eumedon v. fylgia Spng. Eperjes (72. 1.); Melitaea didyma; v. persea Koll. Tengermellék (202. 1.); Apatura Ilia v. dilutior Stgr. Eperjes (97. 1.); Syrichthus malvae ab. taras Meig. Pécs (174. 1.) ; Deilephila vespertilio Esp. Tengermellék (215. 1.) ; Sesia aerifrons Z. Szegszárd (157.1.); Bomybx guercus ab. callunae Palm. Budapest (133. I.) ; Agrotis Molothina Esp. Budapest (157..5): és Eupithecia togata Hb. Szt Gothárd. (107. 1.) Ezekhez járul az a 3 faj és 2 fajváltozat, melyeket a , Ter- mészetrajzi Füzetek" XX. kötetében Pável János felemlített, úgymint: Agrotis hyperborea v. carnica Her. Deményfalva, Zólyom- megyében (72. 1.) Thalpochares candidana F. St. Giorgio (74. Il.) ; Erastria venustula Hb. Kalocsa (74. I.); Sterrha anthophilaria Hb. . Velebit (75. I.) és Cidaria frustata v. fulvocinctata Rbr. Budapest (75. I.) Ezt a sorozatot kiegészíti az a nehány adat, melyet külföldi íróknak köszönhetünk. Ezek a következők: Colias hyale v. sarep- tensis Stgr. Magyarországon előfordulását említi Rühl, Grossschmett. 726. 1.; C. Erate ab. pallida Stgr. (— ab. flavescens Garb.) Ca. radja szerint a Bánságban is található.(Deutsche Ent. Zeit. Iris VIII. 32. 1.) és Nemeophila plantaginis r. floccosa Graes. Caradja a csíkmegyei Nagy-Sándor havasról kapott hernyókból tenyésztette (Ú. o. VIII. 79. 1915 7") Felolvasta a szerző a kir. m. Természettudományi Társulat Tzovéga a szakosztályának 1893. febr. 5-én tartott ülésében. Rovartani Lapok V. 1889. április 1, ; 0 68 ABAFI A LAJOS Eszerint egy évnek lefolyása alatt Macrolepidopteráink száma 7 fajjal és 18 fajváltozattal gyarapodott, úgy, hogy azok összes száma — a fauna-katalogusbeliékkel együtt — immár 1389 fajt és 334 fajváltozatot tesz ki, vagyis a palaearctikus faunának csak- nem fele képviselve van hazánkban, a minő gazdag faunával egyet- lenegy európai ország sem dicsekedhetik. Hátha még Dalmátország faunáját is ideszámítanók, amint azt voltakép jogszerint tehetnők ! Ezt a számot öregbíti az a két fajváltozat, melyet újabban Dr. Uhryk Nándor (R, L. V. 7. 1.) leírt; t. 1. Epichnopterya undulella ab. Páveli és Lithcstege griseata ab. Abafii; továbbá az a nehány fajváltozat, melyekről — legújabban leiratván — kide- rült, hogy hazánkban is előfordulnak, végül azok, melyeket úgy saját, mint barátaim gyűjteményeinek átvizsgálása alkalmával! már leírt fajváltozatoknak felismertem. Ezek a következők : Papilio Podalirius v. undecimlineatus Eim. A törzsfajnak felső szárnyán 8 fekete sávja van, a tőbeli igen keskenyt is számítva ; ezek közül hazai példányoknál a tőtől 5. és 7. helyen levők gyak- ran ketté válnak. Ebből az — Eimer szerint visszaeső — alakból válik az új fajváltozat az által, hogy a 4. és 5. sáv között még egy sáv kezdete mutatkozik, mely Eperjesről Dahlstrőm Gyula úrtól kapott példányokon igen szépen látszik, holott budapestieken csak pont alakjában jelentkezik. Papilio Machaöón ab.bimaculata Bim. A törzsfajtól csak abban tér el, hogy a felsőszárny (7. mezejében levő rendes fekete pont alatt, a 6. mezőben is, annál jóval kisebb fekete pontot mutat. Mintegy ; 30 budapesti példányom közt akadt egy Machaon v. bimaculata. — ilyen. Úgy mint az előbbit, eddig csak igen kevés helyen, leginkább Németországon, figyelték meg. Pieris rapse L. Ezen igen változó fajnak több oly eltérésével bírunk, mely a leírásokkal többé-kevésbbé összevág. Ilyenek: v. s?- milis Kroul., I. ív., melynek felső szárnya hegyén a fekete folt szürkés, a discusbeli pettyek kicsinyek, szürkék s a hímnél gyak- ran hiányoznak ; a 0 olykor halványsárgás. Röpül Kazanban (déli Oroszország) és Bukovinában. Budapesti s példányaim ezzel tel- . jesen összevágnak. — Var. minor Costa, kisebb alak, mely csak 37—39 mm. szélességet ér el. Toscanában röpül. Budapesten 1897. szeptember hóban fogtam három példányt, melyek 33, 36 és 37 . mm. szélességűek, sőt egy tenyésztett példány csak 30 mm. széles- égű. — Var. leucotera Stef., melynél a felső szárny hegyén levő fekete- A MAGYAR LEPKBE-FAUNA GYARAPODÁSA, 69 folt vagy egészen hiányzik, vagy igen kicsiny és csak szürke Röpül Tuniszban és Oláhországban. Budapesti példányaim közt. nehány egészen megfelelőt találtam. Átmeneti alak is akadt a var. orientalis Obth-hoz, melynek felső sszárnya, kivált a nősténynél, egészen feketésen be van hintve, s a mely Mongolországban és Japánban fordul elő. Csak egy 2 példányom van, melynél a fekete behintés igen erős, de az egész szárnyra ki nem terjed. Cholias Chrysotheme Esp. Több budapesti, de kivált peszéri 1897-ki példányom igen élénk ibolyásszínű irizálást mutat; úgy- szintén a UC. Myrmidone Esp. nehány peszéri példánya is, valamint — de sokkal csekélyebb mértékben — a C. Edusa F. sztrígymel- léki példányok némelyike is. Az utóbbi fajnak egyik budapesti nőstényénél az összes szárnyakon a széles fekete oldalsávban különben látható sárga pettyek teljesen elenyésztek. Ezt a rendkívül érdekes eltérést, melyet Uhl Károly barátomnak köszönhetek, valamint az előbbieket, nem kivanom külön névvel jelölni. Ugyan- ezen fajnak eltérése, az ab. Aukuissoni Car., mely az ab. Helice-hez átmenetet képez, Hunyadmegyében, hol Bordan István barátom fogta, különféle színárnyalatban röpül. Eddig csak déli Franczia- Országban, a Rivierában Malagán, Algírban, Kis-Ázsiában, déli Oroszországban és Macedoniában figyelték meg. Thecla rubi ab. immuculata Fuchs, mely azt a fehér pontsort, mely a törzsfaj alsó szárnyának allapján (gyakran igen homályosan) mutatkozik, teljesen nélkülözi. Eddig csak a Rajna mentén ész- lelték. Van egy-egy budapesti és ungvári példányom, melynél ama. pontsornak csak egyetlenegy pontja látható (a 7. mezőben), s a melyek ennélfogva legalább is átmeneti alakoknak tekintendők. Polyommatus Thersamon v. Omphale Klg. II. ivadék, melynél az alsó szárny 2. ere fehérhegyű, finom fekete farkiczában végződik. Röpül: Perzsiában. Turkesztánban, Szíriában, Anatoliában és Bol- gárországban. Budapesti átmeneti példányaim közt van 3 nőstény, . melyeknél ama nyúlvány némileg mutatkozik; az egyiknél, mely sárgásabb színű, a felső szárnynak tő felé eső fekete pontsora csak egészen apró pontokból áll, sőt az első mezőbeli kettős pont egészen hiányzik; egy másik pedig aranyszínű. Polyommatus Dorilis v. orientalis Stgr. A 0 egészen sötét, a fekete pontsorok azonban tisztán láthatók s a szegélybeli fekete pontok csaknem teljes barnás vörös körrel vannak körülvéve; . allapja a rendesnél sokkal sárgább; a hím azonban alig külön- bözik a törzsfajtól. Egyik HGADESÉ ? példányom tökéletesen. ide vág. Elterjedési köre : Közép-Ázsia, Kaukazus, Bukovina és Oláhország. Rovartani Lapok V 1889. április 1. 4" 70 CSIKI ERNŐ. Polyommatus phlaeas v. caeruleopunctata Stgr., melynek alsó szárnyán számosabb s élénkebb kék pettyek mutatkoznak. Nécsey . István barátom barsmegyei II. ivadékú példányai teljesen egyez- nek. Egyébként csak Közép-Azsiában röpül. Lycaena Orion v. ornata Stgr. I. ivadék, a rendesnél több- nyire kisebb. mind a két nemben a kék szín az uralkodó, a sze- AAA gélybeli fekete pontok fehéres kék keretben állnak ; felső. szárnyán za a fekete középhold mögött gyakran többé-kevésbbé teljesen fekete pontok sora látható, a mely olykor az alsó szárnyon is igen elmosódva mutatkozik. Röpül az Amur. vidékén ; csaknem teljesen " aa egybevágó példányok előfordulnak Közép-Ázsiában, Dalmátországban és Rühl szerint (755. I.) Magyarországon is. Budapesti példányaim azonosak, csakhogy az említett pontsor a felső szárnyon vagya épen nem, vagy homályosabban, az alsó szárnyon pedig tisztábban MT tünik fel. . Lyenena Icarus v. Iphis Meig. Felső szárnyának allapja csak egy tőbeli fékete pettyet mutat : a törzsfaj közt gyakori, pl. Elber- feldnél. Mintegy 100 példányom közt akadt 5 .budapesti és L 7. ungvári ó példány. De találkozott két ő, mely a rendes tőbeli két petty helyett hármat láttat, sőt az egyik példánynál az egyik oldalon a mellső petty fölött még egy, szintén fehér keretű fekete pont áll. Ezt az eltérést v. tripunctata-nak neveztem el. — Var. arcuata Weym., melynek felső szárnya allapján az 1b mezőben (ritkán az alsó szárny 1lc mezejében is) a tőbeli petty a középsor pettyével fekete ív által össze van kötve. A törzsfaj közt Elberfelden észlelték. Gyüjteményemben két példány (ő 2) foglaltatik. — Toó- vábbá van átmeneti alak a v. persica. Bien.-hez is, a melynek al- lapja csaknem fehér, középső pontsora homályos, a szegélybeli (AN fekete pontok alig, a szegélybeli vörös holdacskák pedig csak igen 188 a elmosódva mutatkoznak, s az alsó szárny 3. és 4. mezejében " levő fehér folt alig vehető észre. Röpül Perzsiában, átmeneti alakot azonban találtak a Rajna vidékén is, és ilyen van gyüjte-. s ményemben is. dl? aAbafi A. Lajos. Torzképződmények Coleopteráknál. — Irodalmunkban már több szerzőtől találunk leírásogat bogár- . torzképződményekről. Különösen Frivaldszky János írt két nagyobb dolgozatot ezekről (Természetrajzi Füzetek X. és XII. kötet). Alábbiakban én is akarok egynehány érdekesebb alakot 278 ismertetni, melyek részben a M. Nemzeti Muzeum gyűjteményéből, — részben saját gyűjtéseimből származnak. : piviséső , , § ü [98 Ne TORZKÉPZŐDMÉNYEK COLBOPTERÁKNÁL, 71 A 1. ábra egy Hygrocarabus variolosus Fabr. mellső bal vég- tagját mutatja; ennél csak a czomb látható és ez háromágú. A két oldalsó ág nem mozgatható, daczára annak ízűlés helye lát- szik. Az állatot a vöröstoronyi szorosban gyüjtöttem. 1. ábra, 2. ábra. 3. ábra. /A 2. ábra a Pterostichus nigrita Fabr. egy oly példányának szárnyfedőit ábrázolja, melynél a különben sima szárnyfedők mindkét oldalán, közel a külső szélhez két-két kiemelkedés van. A példány a karánsebesi -havasokról való. A csápok érdekes eltorzulását egy anatoliai Purpuricenus Koehleri L. (3. ábra) mutatja. Leírását fölöslegesnek tartom, a mennyiben a rajz megadja a kellő magyarázatot. 4. ábra. 5. ábra. 6. ábra. 4. ábra. ú A 4 és 5. ábra a Carabus Ullrichi Germ. var. fastuosus Pall. két példányát mutatja, melyeknél féloldali, illetve mindkét . oldali szárnyfedő-rövidülés észlelhető. Herkules-fürdő környékéről valók. t . A "6. ábrán szintén jobboldali szárny-rövidülés látható a Carabus Ullrichi s Germ, var... arrogans Schm.. egy szerbiai példá- nyán: A szárnyfedő alapján egy haránt- lécz fejlődött ki, a vége pedig egyenesen lemetszett Ugyanezen fajváltozat egy másik példánya (7. ábra) szintén Szerbiából való ; ennél a baloldali szárny fedőfurcsa alak- ján kivül még az. is szembeötlő, hogy a rendes sculptura helyett csak pontozott. A szárnyfedők rendellenes kifejlődé- sét az OÖryctes nasicornis L. képe is mu- tatja (8. ábra). Azt hiszem, erről sem szükséges bővebb- magyarázatot adni, a. jó rajz, melyet Fráncé Rezső bará- tomnak köszönhetek, eléggé illustrálja az eltérést. Az állat külön- ben Magyarországból származik. Csiki Ernő. TAESRÉRATÁNL E 8. ábra. . Rovartani Lapok V. 1898, április L. 152agy est KN IZZNNLAG Tt sz RAL EN T ÁRA ez! 1 VIERTL ADALBERT, 337 7 HLN ÁLAR Pécs környékének araszló pilléi.") 1 S ; Pseudoterpna pruinata Hfn. X gy. VI. 27. sa ybl DOÉ V8 -ig Genista- EGT A fajtákon; tized napra kel ki a petéből. Bea Geomelra papilionaria L. X Nem. észleltem, — Vernaria E. X n. ts VI. 21.—VII. 4, A hernyó 14 nap mulva kel ki a petéből, j Phorodesma pustulata Hfn. r. V. 830.—VI. 19. H. IV. 29 V.. 28. SZEM ARI cuson, úgy tavaszkor, mint a nyári hajtásnál a levélnek könnyen hulló sárgás burkolatát eszi, és ha ez a burkolat lehull — aug. 6-ika körül — a. J hernyó téli álma is kezdetét veszi. Gyakran találtam "a Pürkölólevélden 8 23 71 ak tölgyfa végső ágaihoz hozzáfonva. — Smaragdaria F. n. r. V. 11.—IX. IL. H. kifejlődve IV.—IX. 11. leginkább Artemisia camphoratán, ritkábban absin- thium és vulgarison vagy Achillea millefoliumon; 8-ad napra kel ki a petéből. ; ; w.hzák átes ! Nemoria. viridata L. xx r, — Porrinata 2. Tr. V. 26 EVII. 20. — Pulmen: laria Gn. "gy. .ÍV. 21.— VI. 23, VII. I. — VIE, 22. H. VII. 56-ig, és. IX. 29-agzs az I. ivadékú többnyire Verbascum virágján, az Eupithecia pumilata hernyó- " jával együtt, a II. ivadékú leggyakrabban Umbelliferákon, de HE VEJÉNESPÍOJEZÁROSB s94 és Artemisiákon is stb. - Thatera. fimbrialis Se. Xn. r, VI. 21: pálya 26. Junius Gá Torakott 105 petékből VI!. 12-én keltek ki a hernyók és IX. 7-én teljesen ki voltak Mg lődvo, sőt részben már el is báboztak, A lepke íx. 21.—X. 18-ig kelt ki... Jodis pútata 1. n: gy. V. 20.— VII. 6. — Lactaearia L. X Nem észleltem. ése Acidalia trilineata Sc. k. VI. 1.— VII. 2. — Oehrata Sc. X k. V..20— VII. 9. — Rufaria Hb. X r. — Sericeata Hb. X Nem észleltem. — Moniltata. EF. X n. r, VII. 6.—VII. 27. már kopott. — Dimidiata Hífn. r, IX" A IX; 9-én lerakott petékből a hernyó nyolczad napra kelt ki. — Virgularia Hb. X r, — Pallidata Bkh. k, VI. 17.—VII. 183. — Sxwbseértceata Hb. n. Tr." V. 28., VIT. . ZdszaMl 205 ELM 5 Herbátriala : BAD ey veg Me VÉLrE száraz növényeken, sőt herbariumokban is. — Trigeminala Hw. Tr. V. 29.— VII. 16. — Filicata Hb. r. VII. 27. , . — Rusticata F. x és ab. vulpinaria H. S. V. 28-ig, VÍI. 15.—IX. 9. " . A IX. §-án lerakott petékből a hernyó IX. 17-én 7 kelt ki. — Humiliata Hfn. X gy. VI 17. — VI. 28. már kopott. — Holosericeata , Dup.n. r. VI. 17.—-VI. 28. —. Degeneraria Hb. gy. V. I.—VI, 28, VIII, 24 —IX 6. --. A IX. 6-án lerakott petékből IX. 15-én kelt ki a hernyó, áttelelt ész már V., 1-én kelt ki az első lepke. — Inornata Hw. és v. deversaria H. Sze V. 31.—VII. 7, A VII. 13-án lerakott petékből VII, 21-én kikeltek a ÖL E : IX. 7-én ki voltak fejlődve és IX. 16.—X. 14. adták a lepkét. — Aversata L. A és ab. spoliata Stgr. r. — Immorata Hfn. k. V. 30.—VI. 14. és IX. 16. s e napon lerakott petékből a hernyó IX. 30-án kelt ki. — Rubiginata HR x n. gy. V. 30.— VII, 20..— Marginepunctata Göze X gy. V. 4. szrzVal áz ") Fentebb idézett közleményében említi Nendtvich, hogy a nérszeshb felsorolt 4-6 lepkén kívül van még 153 Geometra, 42 Pyralida, 66 Tortricida.. és 58 Tinea, melyeket csak sommásan említ meg, Azon jegyzékben, mely- lyel Nendtvich Károly 1862-ben elhunyt atyja gyűjteményét a Nemzeti Mu: zeumnak átadta (1863. 185. sz.) a pécsi Geometrák aláhúzás által vannak megjelőlve. Ilyen azonban csak 139 van, s ebből is elesik 3 meg nem álla- pithiató vagy tévesen megjelőlt állat. A többi 136 állat neve a jelen jegyzékbe fel van véve, illetve a Nendtvich által emlitetteké osiNaggAt (at) zassi FEYeSi ; PÉCS KÖRNYÉKÉNEK AVASZLÓ PILLÉI. 13 VIT 8$ETXo5 zs BH VI E Incanatar Ló x9— [mmnutata L. X Nem észlel- tem. — Nemoraria Hb. X" Nem észleltem. — Szfrigaria Hb. X n. r. V. 11.— VI. 19. — Szfrigilaria Hb. X Nem észleltem — Emutaria Hb. X Nem észleltem Oruata Sc. X gy. V. 4.—VI. 28. és VILI. 20. — Décorata : szd attó A sza oltsa Al 18 28-ig é: VIII. 20. Zonosoma" annulatá Sehulz r. V. 12.--VI. 7. és VII. 22..- Albiocellaria Hb. Xx Nem észleltem. —- .Pupillaria Hb. x Nem észleltem, — Punc- FNALTAN AGY VSE ee V LETE NV E 17-ig és. X. Ab. suppunciaraa 2. és ab. vificillaria H. S. n. r. — Lineria X Hb. n. r. VAM, 31., VI. 29. — VIII. 2. BH. V. 26. — VI. 27. és X. 6-ig. Var. sirabonaria EJHA Tinandra anata U. X n. gy. V. 27. és VIII. 26. Pellonia vibicaria Ül. X k. V. 29.— VI. 19. H. V. 14-ig; a VI, 11-én lerakott petékéől 11-ed napra keltek ki a hernyók, VIII. 4-én már. mind el volt bábozva, a lepke pedig VIII. 15. — IX. 6. kelt ki. Ab sírigata Stgr. Tr. Abraxas grossulariata L. X gy. V. 28. — VII 27. HB. V. 5-ig. 1892-ben igen széles fekete segélyű alsószárnynyal ellátott példányt neveltem. — Adustata Schiff. X gy. IV. 19. — VI. 10., VI. 28. —. VIII. 53. Ez 1887. IX. 5-én még ex larva fogtam. H. IV. 26-ig, V. 21. VI. 5. — Marginata L. Xxr WV. 8. — VI. 18 és VII. 25. Itt csak a Szénvölgyben leltem. Orthostizis cribraria Hb. X Nem észleltem. Bapta pictaria Cl. — Temerata Hb. X Nem észleltem. Slegania dilectaria Hb. r. V. 51. Csak a csatornán nyártfákon, Cabera pusaria L. X n. gy. VI. 3. — Exanihemata Sc. Ellopia prosaptiaria L. X Nem észleltem. Metrocamba margaritaria L. n. r. V. 21. — VI. 7. és VIII. 27. -5. H. VII. A V. 22-én lerakott petékből a hernyó VI. 38-án kelt ki és VIII. 27-én adta a lepkét. i Eugonia guercinaria Hfn. és ab. carpinaria Hb. r. VIT. 3. — VII. 16 — ÉErosaria Bkh. X gy., ab. tilaria Hb. n. r. és ab. wnicolcraria Esp i. r. E fajnak kétségkívül két ivadéka van, de ezek határát alig lehet megvonni ; feljegyzéseim szerint körülbelül így következnének egymás után: H. VI-ig, ettől lepke VI. 9. — VIII. 1, ettől H. VI. 23. — VIII. 7. ettől lepke VII. 1 — EX. 12. Onercarta Hbunsgy.. VII523: — VIII. 4. Selenia bilunaria Esp. és ab. juliaria Hw. n. gy. V. 6. és VII. — " Lunaria Schiff. és var. delunaria Hb. n. gy. VII. 28. — Telralunaria Hín. X Megy 7 MOGE MAN ÖS AMEL SZÜ EVÉ VELT Pericallia. syringaria L..X r. H. V: 11. Theraspis evonymaria Schiff. x gy. VIII. 6.—IX. 25. H. IV. 19.—V. 23. Himera pennaria L. X n. gy. IX. 18.—X. 17. H. V. 14.—-VI. 25. Orocallus elinguaria L. X gy VII. 7.—ÍX; I. H. IV. 25.—V. 23. Eurymene dolabraria L. i. r, VI. 11.—VIII. 16. Angerona prunaria L. X r. VII. 7.— VII. 15. Urapteryx sambucaria L. X r. VI. 19. Rumina Mteolata L. X n. gy. IV. 24.—V: 22. Caustoloma flavicaria Hb. X r. VI. 16-ig. Venilia macularia L. X k. IV. 5.—V. 307 és VIII. 27. Hybernia rupicapraria Hb. X Nem észleltem. — Bajaria Schiff. X gy. X. 18.—XI. 28. H. VI. 1-ig. — Leuncophaearia Schiff, Xx gy. II. 18.—IIK. 28. — Rovartani Lapok V. 1898. április. l. 74 " 1." WBISSMANTBEL VILMOS, Í 88 Ax Aurantiaria Esp. n. gy. X. 20.—XI, (. H. VI-ig. — Margínaria Bkh. n. r. III. 25-ig. — DefoliariaL. X k. X. 22.—XI. 13. H. V. 26.—VI. 9. Gyakrabban neveltem igen sötét, csaknem egyszínű eltérést. : Anisofteryx accrarta Schiff. gy. XI. 2.—II. 19. — Aescularia Schiff. gy. XI. 18.—III. 19. Phigalia pedaria F. X r. III. 6. seb Biston hispidarius F. X r. III. 26.—IV. 14. H. V. 14.—VI. 1. 1885-ben a a hernyó közönséges volt. — Pomonarius Hb. alighanem kiásott bábból nálam a szobában 1883. I. 27-én kelt ki egy 8 — Zonarius Schiff. xX Nem észlel- tem. — Hirtarius Cl. X n. gy. III. 6-ig, H. VI. 10. — Stíratariús Hín. k. III: 9.—IV. 12. H. V. 19.—VI. 25. ú Amphidasis betularius L. X r. VI. 11,—VII. 3. H. X-ig; j: ; Viertl Adalbert. Deilephila livornica Esp. Ezen szép zúgó pille, mely leginkább déli Európában honos, nem tartozik a közönséges állatok közé, és Frivaldszky is (Jell. adatok 41. és 851.) a szórványosan előforduló lepkék közé számítja. Némely évben azonban nagyobb mennyiségben található. § Első példányát 1854-ben Brünnben, azután csak 1878-—1879. Karánsebesnél 3 példányát, 1887-ben pedig a Vlaras-szorosban . egy példányát fogtam. Ez utóbbin a vasút, a Vág völgyében Tren- csén-Teplánál elágazván, Nemsován és Felső-Szinyén át Brünn felé vezet. Gyönyörű vidék, kivált rovarászra nézve. Váltakoznak itt mindennemű lomb- és fenyőerdők, bokros és kopár sziklalej ők, gyümölcskertek, legelők és buja rétek. Felső-Szrnyén egy ízben a Hybocampa Milhauseri F. és Harpyia bicuspis Bkh. hernyóját is találtam. A Zygacna Ephialtes L. különbözö eltérései gyakoriak, egy ízben az ab. Aeacus Esp. is előkerült; s " Livornicát pedig délelőtt bogáncson fogtam. Az utóbbira tehát 38 évi gyűjtésem alatt 3 ízben akadtam rá, még pedig nagyon távol egymástól fekvő vidékeken. Ennél fogya nem kevéssé meg voltam lepve, midőn mint vasúti mérnök 1892-ben Rahóra áthelyeztetvén, fiam itt is fogta. Az a völgy, melyben e község a Tisza forrásától 35 kmnyi távolságban fekszik, délnek. 340 m., északnak pedig 530 m. ma- gasan terül el az Adria tenger színe fölött. A völgy igen érdekes. Valamikor az egész környék csupa őserdő volt; mintegy 150 év óta azonban a Tisza mentén minden fenyőt kivágtak és a folyón leúsztattak. Manapság már a távolabbi mellék völgyekből kell azt hozni, mindazonáltal évenként vagy 20,000 szál fát szállítanak innen. . Az összes, olykor igen meredek hegyoldalon buja rétek és . bokrok, öreg bükk- és gyertyánfák, némi juharfa és eperfák, nyár- . és fűzfák keveréke. A tölgy és nyírfa már ritkán és csak igen £180 av ATOK A MAGYARORSZÁGI BASSUS-FÉLÉK ISMERETÉHEZ. úd elszortan fordul elő. A gácsországi határ felé van még fenyőfa is bőven. Az itteni Kárpátok legmagasabb csúcsai a Pop Iván1940 m., a Pietrosz 2022 m. és a Hoverla-havas 2058 m. magassággal. A Tisza partján elterülő faluban volt a házam, s annál egy kis virágos kert. Itt fogott fiam 1892. szept. 10-én egy Livornicát, a mely déltájban Impatiens balsaminaen röpködött. Este Delphi- niumon és Jalappán ismét 3 darab került hálóba, s így egy hét lefolyása alatt szept. 17-ig mintegy 40 darabot fogtunk, köztük 15 olyant, mely már nem volt használható. Ez idő alatt a lepkétszabadban mindenütt s a napnak minden szakában láttam mindennemű virágzó növényen. Tömérdek sok lehetett, hiszen udváromban a csibék szemem láttára tíznél többet fogtak el olyant, mely a keritésről lecsüngő hajnalka és tökvirág körül röpködött. : Szinte megfoghatatlan, honnau került az állat második ivadéka oly nagy számban, holott első ivadékának egy példányát se láttuk, daczára annak, hogy kertemben akkor Verbenák, Petuniák, Hesperis matronalis stb. már teljes virágzásban álltak, és közel más virágos- kert nem volt. Mindazonáltal nem képzelhető, hogy a látott sok példány mind csupa hospes, délről ide költözött állat volt volna s ennélfogva utóbb a gyakori Galiumot szorgalmasan vizsgáltam, de soha egyetlen hernyóját nem találtam. Érdekes, hogy — mint Hormuzaki (Sor. Ent. VIII. 35. I. írja, a Livornica ugyan abban az időben a Kárpátokon túl, a Bukovi- nában is igen gyakori volt, sőt — Caradja szerint (Deutsche Ent. Zeitsch. 1895. 64. I.. — 1889—92-ben Romániában is. Azóta ott is, másutt is megint ritkább. De 1894—95-ben Csikmegyében Szépvizen, a hová Rahóról jöttem, fiam a nyáron ismét 7 darabot fogott. A lepké sok helyen bizonyára gyakoribb, mint azt általában hiszik. ; Weiszmantel Vilmos. datok a magyarorszási Bassus-félék ismeretéhez. Subfam. Bassoinae Först. Bassus laetatorius Fb. Bp., Pápa (Wachsmann), Bodajk, Duna-Pentele, Ujbánya, Borosznó, Szeged (Wachsmann), Siófok, Ecsegh (Vellai). — B. albosignatus" Grav. Bp. Var.b. Thoms. Bp. Var. e. Thomson. Bp., Borosznó. — B. nemoralis Holmgr. var. Rovartani Lapok V. 1898. április, 1. 76 SZÉPLIGETI GYŐZŐ 1 j § c., d., e. Thoms. Bp. — B. multicolor Grav. Bp — B. varicoxa Thoms. Budapest. ; Promethes areolatus Holmgr. Bp., Duna-Pentele, Pilis-Maróth, Borosznó, Göd, Siófok, Pápa (Wachsmann). Bodajk D. -Pentele. — P. pul-chellus Holmgr. Borosznó. Fax. d. Thoms. Bp., Pilis- Maróth. Var. Scutellum rufuam: Bp. P. albipes m. Öö. Nagyon fénylő ; a szájpajzs módosan TAZMNB az arcz sima és fénylő, középrésze könnyedén kiemelkedő ; a csáp 24 ízű, a homlok és a toroldalak símák és fénylők; az utótor érdes és tagolt, a felső-középterecske négyszögű, az alsó nagy és síma; a potroh első íze jóval hosszabb a szélességénél, közel" párhuzamos oldalú, érdes, a töve vájt, a bordák hiányzanak, a szájnyílások kiállók; a második íz jóval hosszabb mint széles, töve felé keskenyedő, karczolt, a gastrocoelisek fejlettek; a har- madik íz négyszögletű és mint a következők, sima és fénylő. A nervellus mélyen a közepe alatt van megtörve. Fekete; az arcz egészen, a csáp első íze alól, a váll sarkai, a szárnypikkely és alatta egy. vónalka, a tor oldalainak hátsó varratai, a csípők és tomporok, a mellső és középső czombok, a potroh harmadik ízé- nek tövén egy a középen szűkülő szalag, a negyedik és ötödik íz tövén egy-egy keskeny szalag, sárgák; a csápok alsó oldala és a lábak sárgás-vörösek, Hossza 5 mm : Bp. Liopsis festivus Grav.: Bp., P.-Maróth, D.-Pentele, Pápa (Wachs- . mann), Borosznó, Ujbánya. dZooltrephes lateralis Grav.: Bp. Kertész Kálmán úr, légybábból tenyésztette (1896. ápril 14.) 3 Z. compressus ? m. Sima, fénylő. Az arez finoman ponto- zott és fényes, a homlok alig mélyített, a fej háta kissé öblös; a csáp 27 ízű; a középtor síma, varratai hiányzanak; az utótor alig érdes, fénylő, az area posteromedia kicsiny, az a. superomedia keskeny és csak gyenge léczeeskék által van határolva. A potroh síma és fénylő, a 3. íztől kezdve oldalt összényomott, késalakú ; az első íz: másfélszer hosszabb hátsó szélességénél s tövén csak fél oly széles, mint a végén, -oldalai egy-egy tökéletlen barázdá-. val, tarajkái gyengék és az íz középtáján elenyészők; a 2. és 3. íz egyenlő s csak kevéssé hosszabbak mint szélesek; a tojócső igen rövid. A szárnyak víztiszták, areola hiányzik, a nervellus ferde és nem megtört, az erezet barna, a szárnyjegy fekete. Fekete; a szájrészek, a váll foltjai, a pikkely és előtte egy-egy pontocska, a . has, a csípők vége, a mellső és középső tomporok, fehérek. A lá- § L rzés "ré e ő vé té kszséz ék NETTO azrt Sk ADATOK A MAGYARORSZÁGI BASSUS-FÉLÉK ISMERETÉHEZ, (7 bak vörösek; a mellső és középső csípők töve, a hátsó csipők, a hegyük kivételével, a hátsó tompor felső íze, feketék; a hátsó szárak feketések, a belső oldaluk és a hegyük testszínű, a tarsusok feketék. A csápok vörösbarnák, gyűrűzöttek. Hossza 5 mm. : Bp., Svábhegy, 1897. junius hó 12-én. Összenyomott potroha és síma, fénylő teste által jellemzett faj; a tökéletlenül tagolt utótora miatt a Zootrephes-nembe állítom. 4 4. tricolor ? m. Fénylő, pontozott. A fej torszélességű ; a száj- pajzs lapos, keskeny," mellső széle a közepén kis fogacskával bír ; az arcz lapos és pontozott; a középtor barázdái elől fejlettek; az utótor megnyult és pontozottan érdes, area superom. alig fejlett, az area posteromedia kicsiny és félköralakú. Az első potrohíz hosszabb mint széles, a tövén módosan keskenyebb és 2 tarajkával van ellátva ; a 2. és a 3. íz harántszéles, az 1—3. íz pontozottan érdes, s csak a hátsó szélük síma ; a potronvége nincsen összenyomva. A . szárnyjegy barna, az areola hiányzik, a nervellus a közepe alatt van megtörve. A tojóeső rövid. Fekete ;a szájrészek, az: arcz közepe, a belső szemkeret, a fejtetőn 1—1 foltocska, az előtor pereme, a pikkely és alatta egy vonalka, a bütyök, a hátsó lábszár belső oldala, a has, az összes potrohízek hátsó szélei és a tomporok, fehérek; a mell, a középső és hátsó toroldalak, a középtor háta, a pajzs, a lábak és a csápok vörösek; a csápok 1—2. ízé fekete, alul 1—1 vörös folttal; az előtor és a hátsó tarsusok feketék; a hátsó szár töve feketés, vége kiterjedten fekete. Hoszsza 5—5 mm Színruhája a B. pectoratorius-ra emlékeztet, de megnyúlt utótora, ennek jól. kifejlődött felső, középterecskéje és kicsiny hátsó közép- terecskéje, továbbá vörös csápjai, félig fekete hátsó szárai és fekete tarsusai által különbözik. . — Z. bizonuarius Grav. (cingulatus Holmgr.): Bp., Szaár, Pápa (Wachsmanm). Var. 1, d. A vállfoltok pontalakúak " vagy hiányzanak, a szemkeret belső oldala csak pontalakú folttal.: Bp. Var. 2. 7. — 1: A potroh harmadik ízének hátsó széle és a negyedik hátsó sarkai vörösek. : Budapest. Syrphoctonus pectoratorius Grav. Var. c. Thoms.: . Bp. — S. exsultans : Grav. : Bp. 05 Var. b. et c. Thoms. : Bp.—-— 5. bimá- — culatus Holmgr. : Bp. — 5. insignis Grav. : Bp. — S. rujfipes Graw.: Budapest, Pápa (Wachsmann.) Enisemum ornatum Gr.: Budapest Var. 1. Tboms.: Bp- HHomotropus signatus Grav.: Bp. Var. a Thoms.: Bp. —. H: pictus Grav.: Budapest — H. strigator Fb. Bp. Var. 1. d Rovartani Lapok V. 1898. április 1. 78 SZÉPLIGETI GYŐZŐ Holmgren" I. c. p. 363.: Bp. — Var. 2. ag. A harmadik íz töve két oldalt foltos, a egyedik szalaggal vagy a nélkül. Ezt Gravenhorst is említi, más változással (p. 331.): Bp. A H. dimidiatustól, a második potrohíz alakja által különbözik (hátrántszéles). — H. nigritarsus Grav. Var.1. c. A toöroldal varratai sárgák, különben mint a tőalak. : Budapest. H. affinis m. £. Fénylő, pontozott; a szájpazs kelteni és lapos; az arcz és a homlok finoman és sűrűen pon- tozott; a csáp 21 ízű; a toroldalak pontozottak és fénytelenek ; az utótor érdes és nem tagolt; a potroh hosszabb a fej és tornál, a harmadik íznél a legszélesebb, csak a vége összenyomott; az első íz a hátsó szélességénél csak kevéssé hosszabb, érdes, töve vájt, a szájnyílások kiállók; a második íz harántszéles, érdes, a töve közepén karczolt. A sugárér külső ága egyenes, az areola háromszögű és ülő. A nervellus mélyen törött. Fekete; a száj, a szájpajzs, az arcz közepén egy folt, a szárnytő előtt és alatt egy-egy vonalka, a szárnypikkely, a toroldal hátsó varrata és a pajzs hegye, sárgák. A lábak vörösek; a csípők, a tomporok és a hátsó lábízek feketék; az elsőpotrohíz vége, a második és harmadik. egé- szen és a negyedik töve, vörösek, — Hossza 5.5 mm.: Bp. A Homotropus elegans (Grav.)-tól, mélyen törött nervellusa és bőr- nemű toroldalai által különbözik. H.haemorrhoidalis m. ? . Fénylő, pontozott ; a szájpajzs módosan benyomott ; az arcz, a fejtető és a toroldalak pontozottak ; a csáp 22 ízű ; az utótor háta érdes és elenyészően tagolt, a felső-középterecske csak alig látható ; apotroh egyenlő a fej és tor hosszával és a második íz végénél a legszélesebb ; az első íz négyszögű és érdes ; a második íz kevéssel szélesebb mint hosszú, érdes, a töve közepén karczolt, a hátsó részén elszórtan pontozott; a harmadik íz töve érdes, azontúl — mint a következők — finoman pontozott és fénylő ; a su- gárér külső ága a végén könnyedén hajlott, az areola szabály- talan háromszögű és nagyon rövid nyelű, a nervellus mélyen törött, a szárnyjegy világos barna. Fekete; a száj, a szájpajzs, az arcz közepén egy hosszúkás és fönt elágazó folt, a váll sarkai, a. szárny töve és ez alatt egy vonal, a szárnypikkely, a pajzs oldalai és vége, az utópajzs és a mellette levő varratok, a toroldal hátsó varrata, a lábszárak és a térdek, fehérek; a toroldalak, a mell, az utótor oldalai, a pajzs és a lábak, vörösek; a hátsó lábízek, a hátsó szárak hegye és az összes szárak felső éle (többé-kevésbbé) feketék. Hossza 6 mm. : Bp. Szépligeti Győző. tg B t VI 4 tf 9! 81 bazze zt ln n ez zzz az Ea ka 4 ( z a: CEx töri ris 6 zizato my BZ tata ást avat gő 24 ss 2 s sg 88 vett As! gy Tat Sa 744) $, vett té ÉGE Két Geometra-hernyó. A Boarmia Viertlii-nak, melyet 1883-ban Pécsett fedez- tem fél, már nehány év óta nem találtam hernyóját, minthogy az pedig mind ez "ideig leírva nincsen, a Nemzeti Muzeum- nak ajándékoztam példányok után adom leírását. Kifújva 8 em. hosszú, alakra nézve a Consortaria-ére, színre pedig az Abietaria- . ére emlékeztet. Feje vöröses, finoman szőrzött, arczban két függő- leges, világosabb sávval. Teste rozsda-barna (vöröses-barna) sötét- barna hátsávval, s ugyanoly melléksávokkal, melyek azonban mind . (kivált az útóbbiak) igen homályosak, és csak az első szelvénye- " ken tisztábban láthatók. Minden szelvényen oldalt világosabb (fehéres) folt van. Az első szelvény s a torpaizs fehéres, az utolsó szelvény sötétebb-barna mint a testszín, két erősebb bütyökkel. A szemölcsek kicsinyek, világosabbak az alapszínnél, mindegyi- ken nehány szőröcske. Az 5., 6. és 7. szelvényen oldalt egy-egy nagyobb, kissé hegyes bütyökkel, melyik épen oly sötét-barnák, mint ez egész szelvények, melyek a háton 2—2 fehéres pontot láttatnak. Ezek a bütykök a szintén valamivel sötétebb s oldalt kissé kiálló 8., 9. és 10. szelvényen csak jelezve vannak. Tulajdonképeni stigmavonal hiányzik ; a stigmák kerekded alakúak, fehéresek, fekete kerettel. A has s a lábak az alapszínnél valamivel világosabb színűek. Az Eupithecia Gueneata Mill., mely sokáig csak déli Franczia- országból volt ismeretes, Magyarországban először AnkerRudolf fogta, mint azt a bécsi udv. muzeumnak az a két példánya ($ 9) bizonyítja, mely , Buda 1874" lelőhely-ezédulával tőle származik. Hernyója azonban eddig ismeretlen volt. 1893-ban nálam, figye- lembe nem vett hernyóból kikelvén a lepke, sikerült azt több ízben tenyésztenem. A Pimpinella saxifragán szept. 5-től okt. 6-ig . előforduló hernyó eleinte piszkos, sárgás-zöld, fekete atomokkal . behintve. A kifejlődött hernyó 15—17 mm. hosszú, hengeralakú . és csak hátul igen kevéssé megkeskenyedett. Rajza igen jellemző, t. i. csak három első lábpárja és feje fekete, az útóbbinál kivé- telével "a homlokon levő, többnyire háromszögű fehér foltnak, mely olykor a szem egy részére is kiterjeszkedik. Egyébként a hernyó alapszíne fehér, a szelvények bevágásában pedig piszkos sárga vagy sárgászöld.. Az Euchelia jacobaeae hernyójánál is vál- takozik a fekete és sárga szín, de a kettő élesen el van külö- . nítve egymástól, holott a Gueneatánál a sárga és fehér szín las- sankint egymásba folyik. Azonkívül a teste számos fekete foltokkal, petyekkel és pontokkal van behintve, melyek alakja és nagysága Rovartani Lapok V. 1898. április 1. § j é t 80 ? KÜLÖNBÉLÉK igen változó, melyek azonban mégis többé-kevésbbé világosan következő hosszanti sorokat képeznek: középső sor a háton s a hasi részen, az előbbí erősen markirozott hosszúkás, kup-, kereszt, vagy más alakú foltok által, az utóbbi pedig egyszerű fekete vona- lacskák által képezve. Továbbá van a hátán két oldalt két-két oldalbeli hosszanti sor, melyek a végtag oldalán közös fekete pontban végződnek; a fekete pettyek a test mellső részén, a fej felé belül egymást megközelíteni igyekeznek. Végül van hasán két oldalt egy-egy hosszanti sor, többnyire egyszerű apró fekete pont, és miután a stigmák is fekete pontsort képeznek, összesen tíz hosszanti sor számlálható. Az elbábozás a föld színén történik meg, igen finom fonadékban, melybe göröngyöcskék vannak beleszőve, . H. és mely oly gyönge, hogy a legcsekélyebb érintés a bábot a védő burokjától megfosztja. Bábja piros-barna s a lepkét, eddigi tapasz-. (0 B talás szerint, jul. 17-től okt. 6-ig, olykor csak a második vagy harmadik, sőt negyedik évben adja meg; az első évben többnyire csak Ichneumonidák kerülnek ki belőle. . Fiertl Adalbert. Különfélék. A lepkék ízlelő szerve. Az ízlelő szerv jelenlétét kimutatni a lepkéknél s általában a rovaroknál vajmi nehéz, mert közvetlen, kisérleteket nem igen tehetünk, s így egyes-egyedül az anatomiai szerkezetből kell következtetnünk az élettani functióra, pedig ez, sokszor tévútra vezethet, mert pl. a. szagló- és ízlelő- szervek is mily nagybar. hasonlítanak. egymáshoz? Hogy azonban soknál ki van fejlődve, abból sejthetjük, hogy a rovarok nagy része rendesen sk kiválasztott, jellemző tápanyagokkal él. A régi szerzők ennek alapján. feltételezték az ízlelés szervét, de annak helyét physiologiai és anatomiai vizsgálatok alapján nem jelölték meg. Will 1885-ben a Hymenopteráknál és Dipteráknál, Gazagnaire 1886-ban pedig a Coleopteráknál mutatta ki az ízlelés szervét. . Ujabban (1894) Nagel Villibáld a rovarok főb6 rendeinek ízlelés szervét tanul- mányozta s arra az eredményre jutott, hogy a szájrészek kifej- lődése szoros kapcsolatban -áll az ízlelés szervével; így a szívó szájrészekkel bíró rovaroknál (Sugentia) a szájüreg nyilása mellett levő ízlelő végkészülékek sokkal nagyobb mennyiségben vannak kifejlődve, mint a szájüregben levők; a rágószájúaknál (Masticautia) pedig épen ellenkezőleg áll a dolog. Nagel ezután speciálisan a lepkékre. terjesztette ki vizsgálatait s ezek eredmé- nyét közölte most a Zoologischer Anzeigerben (1897. XX. köt.,. ús 405. 1.) E szerint a lepkéknél belső (szájüregben levő) és külső (szájüreg nyilásánál elhelyezett) ízlelő szervek vannak; előbbiek 7. kisebb, az utóbbiak pedig nagyobb mennyiségben vannak jelen. A belsők — a többi rovaroktól eltérőleg — nem a szájüreg háti, há ; [/ § KÜLÖNFÉLÉK : j 81 . hanem hasi részén foglalnak helyet. Egyszerű kiemelkedő ízlelő kúpot képeznek, melyet 12 (a Macroglossa stellatarumnál 24) kúpocska alkot egymás mellé tömörülve. A kúpocskák bőven finom idegros- tokkal vannak ellátva s ugyan olyan szerkezetet mutatnak, mint a többi rovaroknál levők. Külső ízlelési szervül — valószínűleg a a szípóka végén levő csapocskák szolgálnak. Gorka Sándor. . . Hangyakedvelte Lycaena-hernyó. A hangyakedvelő állatokról írt kitünő művében Wasmann (Kritiscehes Verzeichniss der myrmekophilen und termitophilen Arthropoden. Berlin 1894.) jegy- zékét adja azon lepkéknek, melyek hernyói teljes átalakulásukat hangyabolyban végzik, vagy a hangyák által felkerestetnek (melyek édes váladékukat nyalogatják) és gyakran hangyabolyban bábozód- nak. Az előbbiek közül csak egy amerikai és két európai mikrolepi- "doptera (Myrmecocela ochraceella. Tgstr. és danubiella Z., valamint az. Orrhodia rubiginea F. nevű macrolepidoptera ismeretes, mely utóbbinak hernyója és bábja a Lasius fuliginosus Latr. nevű han- gya bolyának pitvarában oly gyakran találtatott, hogy ez a jelenség alighanem törvényszerűnek tekintendő. Sokkalta nagyobb a hangyák által látogatott hernyók száma, kivált Európán kívül, a hol 20 fajt ismernek, holott Európában csak kettőről bizonyos, .ugyanis két Lycaenáéról, melyek a hangyalátogatáshoz alkal- ." mazott szervvel bírnak, t.i. a 11. szelvény háti részén kis nyi- lás, melyen mézféle váladékot bocsátannak-: ki. Ily szerve van a Lycaena baetica L., Icarus L., argiolus Pall., aegon L. és Astrarche Bgsir. hernyóinak is, de ezeket még hangyák társaságában nem figyelték meg. Ilyent csak kettőt ismertek eddig t. i. Lycaena argus "L., melyet hangyák társaságában, bábját pedig a Lasius niger UL. bolyában találták ; és Lycaena hylas Esp., melyet Anthyllis vulnerarián csaknem mindig hangyák társaságában észleltek. — Ezekhez csat- lakozik immár Lycaena orion Pall., mely egész hazánkban el van . terjedve, és többnyire két ivadékban fordul elő ; Budapesten, ápril hó közepétől junius hó közepéig, és julius hó közepétől augusztus hó közepéig. Határozottan késő volt tehát, midőn 1896: jun. 28-án és jul. 5-én hernyóját kerestem. Találtam ugyan még, de már csak szórványosan. A keresés kissé fárasztó is, a mennyiben a hernyó a Sedum telephinmnak s állitólag a Sedum albumnak is csupán csak a vastag levél alsó felén található, a hol a levél húsos" részeivel táplálkozik, anélkül, hogy az a levél felső részén észrevehető volna; olykor a növény szárába is bele rágódik. A félig hervadt leveleket meg kell tehát forgatni, hogy a hernyót . megtalálhassuk. E közben azt tapasztaltam, hogy a mely növényen hernyó volt,-ott bizonyosan nehány hangya is lézengett, a melyek a hernyót nem bántván, csupán annak váladékát gyűjtögették. Ezt a jelenséget annyira jellemzőnek találtam, hogy a végin oly növényt, melynek szárán hangya nem futkosott, meg se néztem; mert ott biztosan nem volt hernyó. Az őt kedvelő hangya nevét fel nem . — jegyeztem; ezt az idén reménylem pótolhatni. Abajfi A. Lajos. . A coleopterologus teendői május hóban. Május hóban meg- indul az igazi élet; gyűjthetünk mindenütt, csak győzzük, Gyűjtésre ; R Rovartani Lapok V. 1898. április 1. 82 KÜLÖNFÉLÉK leginkább figyelemre méltó: Cicindela campestris, Gyehrus semi- granosus, balcanicus, attenuatus, Calosoma inguisítor, Procerus gigas, Procrustes coriceus, Carabus Linnei, violaceus v. Méhelyi, glabratus, variolosus, granulatus, cancellatus, Rothi, Leistus piceus, rufomar: - ginatus, Omophron limbata, Tachypus flavipes, Bembidion littorale, Molops picea, Agabus bipustulatus, Hydrous aterrunus, piceus, Sphaeridium scarabaeoides, chrythropterus, Xylodrepa 4-punctata, Necrophorus germanicus, Triplax aenea, Endomychus coccineus, thoracicus, Nitidula bipustulata, Ipidia 4-notata, Montandonia la- tissima, Cistela sericea, Platvsoma compressum, Saprinus nitidulus, Systenocerus caraboides, Copris iunaris, Onthophagus coenobita, ovatus, Aphodius inguinatus, Geotrupes vernalis, mutator, Trox sabulosus, Melolontha vulgaris, hipnocastani, Pentodon idióta, Po- tosia marmorata, Lethrus cephalotes, Capnodis tenebrionis, Anthaxia nitidula, Archontas murinus, Ludius signatus, purpureus, Opilo- mollis, Otiorrhynehus bisulcatus, iritans, Jussi, orbicularis, Phyllobius . urticae, Liophloeus Herbsti, -Alophus triguttatus, Hipera oxalidis, Cleonus sulcirostris, 4-guttatus, Lixus iridis, Balanobius ecrux, Cionus serophulariae, Orchestes populi, Rhinoncus pericarpius, Ceutor- rhynchus erysimi, echfysanthemi, Baris carbonaría, Attelabus nitens, Milabris pisorum, Stenocorus sycophanta, mordax, Brachyta eclath- rata, Gaurotes nigricollis, Callidium violaceum, Clythantus varius, Cerambyx Sceoplii, Neodorcadion bilineatum, Morímus funereus, Lamia textor, Saperda populnea, Crioceris 12-punctata, Crypto- cephalus biguttatus, Pachybrachis haliciensis, Adoxus obscurus, Phytodecta rufipes. Ehmann Ferencz. Ragadozó hernyók. A hernyók általában megrögzött vege- tarilanusok ; mindazáltal akad köztük elég olyan. a mely, ha szerét teheti, előnyben részesíti a hústáplálékot, másokat meg csak a szükség teszi húsevővé, s e tekintetben követik a magasabb rendű állatok példáját. A keleti tenger partvidékein száraz években nem- csak a disznót, hanem a marhát is halakkal táplálják és tudjuk, hogy ezt némely partvidéki népek már az ókorban is gyakorolták. Ennélfogva a Diomedes lovairól szóló mythos, mely szerint azokat emberhússal kellett táplálni, physiologiai szempontból nem lehetetlen. Némely száraz év az őrlőket és madarakat is a hús táplálékra szorítja. [gy állítják, hogy az Ausztráliában nagyon elszaporodó tengeri nyúl aszály idején egymást pusztitja. Ujzeelandi papagájról mondják, hogy rászokott arra, hogy a juhnyájakat megtámadja s a védtelenek testéből húsdarabokat tép ki; rigónkat pedig azzal gyanusítják, hogy apróbb madarak fiókáit felemészti. 5 állítják, hogy oly állat, mely egyszer húsételre rászokott, ritkán tér vissza a növény táplálékhoz. Ily átpártolást a hús eledelhez a rovaroknál is számos esetben figyelték meg, még méheknél is, melyek húsevő növények által szipókáikon megfogott élő Plusia-fajta éjjeli pillék testét marczangolták. Különösen az éjjeli pillék hernyói tanúsítanak nagy hajlandóságot arra, hogy kellő táplálék hiányában más fajta her- nyót, sőt szükség esetén egymást is felfalják. Egy patagoniai utazó írja, hogy az odavaló hernyók nagy barátai a húsnak, még pedig nem- KÜLÖNFÉLÉK; 83 . csak az éjjeli pilléké. Fogságban egymást falják s ritkán fogadják . —— el a tápnövényt. Szövők hernyói, mi hihetetlennek látszik, szőröstől- . . "bőröstől felemésztik egymást, sőt az elbábozottak gubóit fel- . szakítva, azokat is megeszik. Az éjjeli pillék hernyói közül a . Heliothis armigeré rendkívül falánk: 24 óra alatt b—7 társának . — vetett véget. Egyik pillangó (Pyrameis Carye) hernyója is követte . — e példát, de jobban szerette a friss növénytáplálékot. A patagoniai . "hernyók e tulajdonsága egyébiránt könnyen magyarázható. Nyáron ott nagy hőség és aszály van és száraz szelek járnak, úgy hogy az amúgy is szegényes növényzet teljesen elpörzsölődik. Minthogy a hernyók ilyenkor nem találnak táplálékot, a létért való küzde- lemben más élelmet keresnek: egymásnak támadnak. Í tulajdon- ságuk átöröklődik s utódaik később gyakran akkor is követik, a midőn tápnövényben nincsen hiány. A Lasiocampa pruni-ból Fiuméban egyik évben három iva- dékot tenyésztettem, melyek úgy színben és rajzban, mint nagy- . ságban lényegesen különböztek. Ugyszintén volt; a Lasiocampa guercijoliából is három ivadékom. Gyanítom, hogy Fiume gazdag faunájában a C/araxes Jasius is előfordul, még pedig Buccariban, a hol juliushó végén kellene utána kutatni. Meiszner Károly. ; A bazai Hemipterák facnájáról értekezett Dr. Horváth Géza, f a m. t. akadémia f. é febr. 14-iki ülésében. Előadta, hogy Magyar- . országon összesen. 1540 Hemiptera-fajt sikerült biztosan megálla- Ü pítania. Ezek jegyzéke meg fog jelenni a , Magyar birodalom állat- 9 világa" czímü nagy munkában, melyet a kir. m. Természettudományi b; Társulat kiad, s a melynek eddig körülbelül fele jelent meg, ő . — 10.000-nél több állatfajt sorolva fel. Ebből következtetve, a hazánk :" ——— területén élő állatok száma mintegy 20.000-re tehető. A Termé- . ——— szettudományi Társulat állattani szakosztályának márcz. 5-ki ülésén . pedig , A Hemipterák szerepéről a népnyelvben és szépirodalomban" ! ——— értekezett, igen érdekesen és szellemesen fejtegetvén azokat a d nézeteket, melyeket a magyar nép a poloskáról, tetüről s a rokon Í34 ,kedves" állatkákról táplál; végül pedig felolvasta Arany Jánosnak 18 a. poloskáról írt remek makaméját. BEDŐ 08 Csiki Ernő a kir. m. Természettudományi Társulat állattani szakosztályának márcz. .5-ki ülésén ,uj colcopterákat a magyar faunából" mutatott be. Az ülés után társas vacsora volt. melynél Szalay Imre, a nemzeti muzeum igazgatója és mások poharat emeltek "a fiatal tudósra, aki gróf Zichyt fogja ázsiai utazásában kisérni. Miután 11-én az entomolgusok körében is felköszöntötték volna, másnap ebéd után a gróffal útra kelt. Kettejök tiszteletére . több mágnás és képviselő; valamint a Nemzeti Muzeumnak csaknem . teljes tisztikara, köztük Szalay Imre igazgató és dr. Horváth . Géza, dr. Fejérpataky László, dr. Hampel Józset és dr. Krenner József igazgató őrök, vegül Csikinek nehüny barátja, kik mind- nyájan tőle ép oly érzékenyen, mint a nemes gróftól: szívélyesen búcsúztak, a magyarok istenének áldását kérve ezen, eredményei- ben remélhetőleg sikerdús expeditióra. ÁxL. Egg .—— Rovartani Lapok V, 1598. ápriis 1. ; 5 84 KÜLÖNFÉLEÉK. Biró Lajos újabb küldeményei. Biró Lajos, Uj-Guineában tartózkodó hazánkfiától az 1897. év folyamán a Nemzeti Muzeum- boz összesen 13.599 állat példány érkezett. Ezek közt van 11,726 példány a következő rovarokból: Hymenoptera (30 példány és 14 fészek, Coleop"era 6006 példánv, Lepidoptera 900, Diptera 440, Neuroptera 165, Orthoptera 963. Hemiptera 2522, Myriopoda 171" Arachnoidea 1122, Crustacea (1, Mollusca 500, Vermes 8 éjt 88 Kehinodermata 1 példány. Allatokon kívül érkezett számos ethno- graphiai tárgy is, így legújabban (f é. január havában) is nagyobb küldemény; de minden értesités nélkül. Legújabban azonban érke-.— zett tőle levél, melyet jan. 30-án írt Kuala Lumpurból, Singapore közelében, a hol egészségének helyreálítása végett tartózkódott és barlang kuttatásokat végzett. Frről Abafi A. Lajos a k. m. Természettudományi Tara állattani szakosztályának utóbbi ülé- B 8 sében jelentést tett, mely a lapokba is kiszivárgott Ennek folytán a Dr. Fanzler Lajos hajósorvos közölte, hogy 1897. okt. havá- B ban Birót Singaporeban betegen találta, Jáválól visszautaztában, " . decz. havában már egészséges volt, és tömérdek jegyzetének feldolgo- jú zásával foglalkozott, égve a vágytól, hogy megkedvelt Tamoljai : közé visszamehessen. As Az Aporia craiaegi hernyója a 80-as évek végén Zilahon és környékén oly óriási mértékben lépett fel, hogy lekopasztotta a . környék összes kökény-, vadalma és körte bokrait. Ezek eltartot- ja 1 ták az utolsó vedlésig, akkor az éhségtől űzetve, a fiatal tölgy két bokroknak esett neki s azok levelét is lepusztította. Azon évben, 7" mint valóságos hóesés tünt fel a rettentő sok lepke. A következő és évben alig volt egy is. Tudtommal éz az! első eset, hogy az Aporia crataegi tölgyfa levélre fanyalódott. 4. Kiss Endre, v§dA Brotolomia meticulosa L. 1896-ban Verbenán találtam Noctua- 0. hernyót, melyet fel is neveltem: bábjából, nagy csodálkozásomra. B. meticuloósa kell ki. Ezen a növényen tudtommal még nem ta- lálták a hernyót. Dy.. Bnadisz santa osi Saturnia spini hernyóját 1895-ben a Római fürdőnél Agrimonia . pratensisen találtam, miután a közelben levő Salix caprea bokrot. alaposan lekopasztotta volna. Egyébiránt találtam már Populus — nigrán, Prunus machalepon, Bhamnus eatarticán és Ulmus cam- pestrisen is. Egyúttal megemlítem, hogy nehány évvel ezelőtt az Ocneria, dispar polyhag hernyóját a Dreher-palota udvarán Thuján is láttam. Dr. Uhryk Nándor." Ejjeli fogásbeli törzsvendégek. Midőn 1897. aug. 10-én . háromheti gyűjtőutamról Boszniából visszatértem, igyekeznem kel- " lett, hogy a távollétem alatt elmulasztottakat pótoljam. Nappal aj gyűjtésem eredményének feldolgozásával s egyéb ügyekkel el- foglalva levén, újabb gyűjtésre főleg az éjre voltam szoritkozva. Igy tehát hazatértem napjától, szeptember hó végéig csaknem minden Te TENGEZTEE éjjeli fogást, még . pas a házamnál Kz Bat KÜLÖNFÉLÉK, 85 e két tárgyat csalétekkel bekentem, s a sötétség beállt, máris két csinos leveli béka (Rana arborea) helyet foglalt, az egyik a körte- fán, a másik a czöveken, még pedíg zsákmányt varó helyzetben. . Mindíg pontosan megjelentek, s ennélfogva bizvást nevezhetem Őket törzsvendégeknek. Ejjeli fogásaim eredménye, ha nem is valami fenyes, de kielégítő volt, annál inkább, mível lakásom mellett nem járt semmi fáradsággal. A csalétekre nem csak lepkék, hanem egyéb HE rendbeli rovarok is jöttek. A lepkék közül a főszerep a Catocalák- z . TA A ety 9ti RK nak jutott, u. m. elocata és puerpera nagyszámban, fraxini, sponsa és electa ritkábban jöttek; azonkívül B receptricula, Agr. janthina, Ök. pronuba, ab. innuba, v. cohaesa, putris, exclamationis, segetum, KA , . depuncta, vestigialis, Mam. trifolii, Had. strigilis, Leuc. pallens, 1-album, Car. guadripunctata (kétszer), Th. batis, Cym. octogesima, GUZA Dimpl. rectalis, Acid. flaccidaria, ornata, Boar. gemmaria, külön- ssal böző microlepidoptera, és szőcske, forficula, szúnyoe, hangya, stb. 78 Törzsvendégeimre visszaterve, be kell vallanom, bogy soha sem vettem észre, hogy lepkét. vagy másféle rovart. akár az odarepülésnél, akár ülve elcsentek volna. Sőt még a Catocalák § felriadásánál, — a melyek közül egy ízben az egy körtefán 48-at tő számláltam, s a melyek a lámpás fényétől felriadván, valóságos ; rajt képeztek, — még akkor is mozdulatlanul maradtak vendégeim, Bv . de a mellett elfoglalt helyükön mindvégig kítartottak. Végre meg- győződést szerzendő a felől, vajon csakugyan nem fognak-e el lepkéket, s csupa kedvtelésből és tisztán mint jámbor nézők jelen- nek meg minden este az előadásra. egyik este a békák egyikének odanyujtóttam egy Segetumot, mely szárnyát még mozgatta: a béka félelem nelkül kivette a kezemből s elnyelte. Megpróbáltam ezt a másik békánál is, s ügyanazzal az eredménynyel. S mint- hogy nekem a dolog tetszett, közönséges noctua pedig nagy szám- Ea mal volt, többször ismételtem a megvendégelést. Más alkalommal ..! — . — nagyobb állatokkal tettem kisérletet, s e czélra kopott Catocalát É tartottam élve az egyik béka elé; nagy csodálkozásomra ez után is kapott; minthogy azonban hozzá képest a zsákmány nagynak bizonyult, ez a kisérlete nem sikerült, s azóta meg sem próbálta azt, hogy ily terjedelmes csemege után kapjon. Vajon két békám azalatt, míg én a fogott állatokat lakásomban feltűzdeltem, nem tartottak-e a csalétekre jövő rovarokra kis orvvadászatot, azt meg nem állapíthattam. De ha az úgy van, a mint fel is tehető, akkor nem lehetetlen, hogy sok ritka lepke, a helyett, hogy Gyan-üvegembe potyogott volna, törzsvendégeim tág gyom- rába került. Cerva Frigyes. . Uj hazai állatok. A , Természetrajzi Füzetek" újabb 3 füze- tében (XX. 4. és XXI. I., 2.) Dr. Horváth Géza 35 új magyar- országi Homopterát ír le u. m.: Uixius granulatus, U. pallipes v. fumipennis, Kelisia Henschii, Eurysa clypeata, Delphax minus- cula, D. palliceps, D. Mocsáryi, Stiroma montana, Idiocerus hu- milis, Macropsis scutellaris v. purpurata, Pediopsis vícina, Aco- cephalus fuscofasciatus v. vicarius, Parvabolocratus arvenarius, Paramesus veticulatus, Cicadula tetrasticta, Doratura impudica 86 KÜLÖNFÉLÉK, ó cik Aconura pallifrons, A. margaritaced, cidus,. Deltocephalus Phvagmitis v. lugens, D. formosus v. gütti- collis, D. fugax, D. pugmaeus, D. ornaticeps, D. Chyzeri, Typhióeybá ficaria, Zyginella albifrons, Z. ochroleuca, Z. dorsalis, Z. discolor, Aphalara Kochiae, Fsylla suturalis, Trioza fraudatrix és 5TA Gyeisigeri ; Schizocera Syrmiensis, Ephialtes longicauila, Chrysis millennaris, Ch PFáveli, és Nomada elegans ; Thalhammer János Ela- chiptera. pubescens új légyfajt ír le ; Dr. Kertész Kálmán Asphondytlia. Rübsaameni névvel új Cecidomyiát; — Szépligeti Győző pedig 7 új Chelonus-fajt u. m. Ch. pulchricormis, a Sesia stelidiformis bábjából, Ca. sculpiuratus, Ch. suturatus, gatus, Ch. Schmiedeknechti, Ch. minutus és Ch CompressSiSCapus, továbbá Cephaloplhtes Mocsáryi név alatt új genust állít fel és új: speciest ír le. — Ugyanott ismerteti Friese HT. a Megachile genus. s az Eulema méh-genus új fajait; Van der Waúlp az ASS Herculest; Kertész K. a Diplocentra Anust s a Logoneura " factalis új fajt, a Psilocephala, laticornis leírását pedig innágásló t o ell GNU HI UA szá ató Ket új Veutorrhynchust; testro R. pedig "három új Hispidát ír le; Konow F. W. az Oryssini tribus kritikai fel- dolgozását adja; Séh miedekneeht 0. pedig a HRLOLKEÉSE nem ismertetését fejezi be... Írevélszekrény. Kelecsényi Károly úrnak. Bunyitay Vincze, kanonok Nagyváradon lakik. A. biologiai csoportokra alkalmas növényeket Cerva Frigyes gyönyörűen praeparalja, nemrég a Termt. Társ. állatani szakosztályon be lőnek mutatva ét s általános tetszésben részesültek, — Dr. Czekelius Dániel úrnak. A Nonagria neurica Hb, melyet Ön Nagyszeben környékén talált, Anker! Lajos jegyzetei szerint Budapest környékén is előfordul. Szerinte a hernyót juniüs hó elején kell oly nádszálakban keresni, a melyek hegye elszáradt ; az ilyent únúky ate alul kell levágni ; tenyésztése nagyon fáradságos. Levél közelebb MOGYZ 5 Bordan István úrnak. Újabb hírt vára várok, A , Lepkészet története. Magyarországon" sajtó alatt van és legnagyobb része már ki is van szedve; remélhetőleg pár hét mulva meg fog jelenni. — Haberhauer József úrnak. A szlivnoi lepkedauna folytatását kérjük ; kezdhetjük. Thammotettix Lauri, Th. bla- 4 — Mocsáry Sándor 5 új Hymenopterát ír le: Ch... elon- I előbb a közlést meg nem ie tá " " ROVARTANILLÁPOK huszug der Aufsátze disser in ungarischer Sprache erseheinenden.. sntomologischen Monatsschrifi A Unter Mitwirkung von IDESÁUB 8 Ő YTDPs TÓ OÁVyi 28, e. De (Gr Eat 2 ünd Dr. GJ Bonrwvátn redigirt von L. Abaf-Aigner, J. Jablonovvs ki und E. Csiki : Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. KEL AAA NA KAKÁNAA NAAA NR RÁNANA RÁK NAÁN NYÁL ARAKBBT ÁBAN ORAN ÉN ÁSÁNNNANGYYANRARAN DN ON NNNNYÁNYY KN N KBT YA TÉN Tv 1898. April VII. Band Heft 4. KEL R ALKAR KAK ÁAK ARANKA NANÁ RANDA NYÁSYNSÁRAN ÁRBAN ÓRÁRA RSÁRNYÍNSÁKRONYÍR KORAN KÁNYYONKÍ NN BADONNNÍNÖN N NNYNIN YEN 3 AT TT gs. 83—66. Kleinere Mittheilungen (aus Heft 3.) 4. Gorka : Die Köülte und das Leben. Besprechung der Experimente Pictets über das Maximum von Költe, welehes die Thiere auszuhalten vermögen. — St. Muhos: Fporficula als Honigdieb. Vert. bemerkte in den Bienenkörben Forficula und tödtete ais jedem Korb im Verlauf von 200 Tagen tüglieh 10 Stüeck derselben, und berechnet den Schaden, welchen ein Exemplar verursacht, auf 20 kr., also pro Korb bei 10 Exemplaren auf jáhrlich ASZ BE GSÜGÜN 418 Köfer Europas" von Küster und Kratz. Empfehlende Besprechung dieses trefflichen Werkes. — B. Páter: Futomoscoelis adonitis und seine Schádliehkeit. — Von , 4Araneae Hungariae" von K. Chyzer und L. Kulezvynski ist soeben Band II. Heft 2. (Schluss) ersehie- nen. — L. Koösztka: Brephos puella bereits 12. Febr. 1. J. be- obachtet. — E. Csiki: Neue Futterpílanze von Saturnia Dyri, B Gingko biloba, aus Japan stammende Taxinea. — K. Meiszner : ga Versuch, die Raupe von Hypopta caestrum in Ságemehl ver- —. . —— schiedener Báume zu züchten, was jedoch misslang; dagegen ge- FRÍSASB diehen dieselben in Weinreben ganz gut. — E. Csiki: Agenden EG sztó des Coleopterolegen im April. i öt. Heft 4. S. 67. L. Abafi-Aigner: Die ungarische Lepidopteren- Fauna I. Aufzáblung der aús Ungarn bisher nicht bekannten und im neuesten Fauna-Katalog nicht verzeichneten Arten und Varietáten, u. z. Colias hyale v. sareptensis Stgr. (Rühl 726); C. erate ab. pallida Stgr. und Nemeophila plantaginis v. floccosa Graes. (Iris VIII. 32. 79.): ferner: Papilio podalirius v. undecimlineatus Eim.; P. Machaon ab. bimaculata Eim.; Pieris rapae v. similis Kroul , v. minor Costa, v. leucotera Stef. únd Transitus zu V. orientalis Obth.; Corias Edusa ab. Aubuissomi Car ; Thecla rubi ab. imma- culata Fuchs (trans.); Polyommatus Thersamon v. Omphale Klg. (trans.) : P. Dorilis v. orientalis Stgr.; P. phlaeas v. caeruleopunctíta Stgr.; Lycaena Orion v. ornata Stgr.; L. Icarus v. Iphis Meig., v arcuata Weym., v. persiea Bien. (trans.) und v. fripunctata nov. var., mit 3 weiss gerandeten schwarzen Wurzelflecken auf der Unterseite der Oberflügel S. 70: E. Csiki: Káfer-Missbildungen mit Abbildungen. S. 72: A. Viertl : Geometra der Umgebung von Füntkirchen. I. ű S 74: W. Weissmantel: Deilephila livornica Esp., hüufiges gb; Vorkommen der II. Gen. in Siebenbürgen im J. 1892. CSÁ éa Pak / z s 75. V. Szépligeti: Beitráge zur Kenntnisg der ungarischen Bassoiden. Promethes albipes m. c. Glánzend. Clypeus ziemlichaus- gehöhlt, Gésicht glatt und glánzend, die Mitte etwas : erhaben, Fühler 25 gliedrig, Stirne und Pleuren glatt, glánzend ; Metanotum rau, gefeldert, Area superomedia viereckig, inferomedia gross, glatt, glánzend; das erste: Hinterleibsegm bedeutend lünger als breit, mit fast parallelen Seiten, runzlig, mit ausgehöhlter, nicht gekielter Basis, Stigma vorstehend ; 2-te 5egm. gegen die Basis verschmilert, lánger als breit, nadelrissig, Gastrocoelen ausgebildet; das dritte ist 4-eckig und wie die übrigen glatt, glánzend. Nervellus tief gebrochen. Schwarz ; Gesicht ganz, Schaft unten, Schulterflécke, Tegula und darunter eine Linie, die hinteren Náhte der Thorax- seiten, die Coxen und Torchanteren, Vorder- und Mittelschenkel, an der Basis des 3. Segmentes ein an der Mitte verengtes Band, an der Ba-is des 4. und 5. Segm. je ein sehmales Band, sind gelb; die Unterseite der Fühler und die Füsse gelbroth. Lünge 9 mm. Zootrophes bizonarius Grav. Var.1. 2? Sehulterílecke sind" nur punktförmig oder fehlen, die innere Seite des Augenrandes nur mit einen punktförmigen Fleck. — Vur 2. ? —I, der Hinter- rand des 3. Segm. und die Hinterecken des 4. sind roth. — 4. compressus ? m Glatt, glánzend; Gesicht fein punktirt, Stirn kaum ausgehöhlt, Hinterkopf schwach gebuchtet. Fühler 27 glied- rig, Mesonotum glatt, Notaulen fehlen; Metanotum kaáum runzlig, Area postero-media klein, A. supero-media schmal und nur mit sehwachen Leistehen begrenzt. Hinterleib vom Ende des 3 Segm. an compress, glatt, glánzend; 1. Segm. anderthalbmal lánger, als seine hintere Breite, an der Basis nur halb so breit, als am Ende, Kanten schwach und reichen nicht über die Mitte ; 2. und 3. Segm. sind gleich. nur etwas lünger als breit; Bohrer kurz. Flűgel hyalin, Areola fehlt, Nervellus schief und nicht gebrochen, Nervatur braun, Stigma schwarz. Schwarz ; Mund, Schulterflecke, Sguamula, Tegula, Bauch. Spitze der Coxen, Basis der V.- und Mittelsehienen weiss. Füsse roth; Basis der V.- und M.-Coxen, die H.-Coxen (die Spitze ausgenommen), Hintertrochanteren an der Basis schwarz. Fühler rothbraun geringelt Lünge 5 mm. Besondere Merkmale : der stárk comprimirte Hinterleib und der glatte, glün- zende Körper. Wegen dem unvollkommen gefelderten Metanotum, stelle ich die Art zur Gatt. Zootrephes. — 2. tricolor ? m. Glánzend, punktirt; Kopf so breit, wie der Thorax;. Clypeus flach; die Mitte am Vorderrand bezahnt. Gesicht flach, punktirt; . Notaulen . fehlen; Metanotum verlángert, punktirt- runzlig, Area supero-media kaum begrenzt, postero-media klein, halbkreisförmig. Hinterleib nicht compress: 1. Segm. lánger als breit, an der Basis etwas schmüler und mit 2 Kanten versehen; die 2. und 3. guerbreit, die 1—3. Segm. sind runzlig punktirt nur am Hinterrand. glatt. Stigma braun, Areola fehlt, Nervellus unter der Mitte gebrochen, Bohrer kurz. Sehwarz ; Mund, Gesichts- mitte, innere Augenründer, am Oberkopf je éin Fleckchen, Band des Prothorax, Sguamula und unter demselben eine Linie, Tegula, 99-én AT ETET ÉZSBR A e ni ös Natú vá a 2 ea ez szüsáá ge e e tt z b) die innere Seite der H.-Schiene, Bauch, Hinterránder der Segmente . und Trochanteren gelb ; Brust, M.- und H.-Thoraxseiten, Metanotum, . Scutellum, Füsse und Fühler roth; Schaft unten schwarz, mit je einem roihen Fleck; Prothorax und hintere Tarsen schwarz ; . Basis der H.-sehienen schwárzliech, das Ende derselben ausgedehnt . sehwarz. Lünge 5-5 min. Die Fárbung erinnert an B. pectora- torius; das verlüngert", gefelderte Metanotum, die kleine Area posteromedia, der rothe Fühler, die bis zur Hálfte schwarzen Schienen und schwarze Tarsen kennzeichnen diese Art. — Homofropus strig:tor Fb. Var. 2. ő. Die Basis des 3. Segm. . — beiderseitig gefleckt, das 4. mit oder ohne Band. Diese var. er- — — wühnt mit anderen Varianten Gravenhorst í(p. 331) Verschieden ; von H. dimidiatus, durch die Form des 2. Segm. ( guerbreit). — [omo- tropus nigritarsus Grav. Var. 1. ö. Die Náhte der Thoraxseiten gelb.— H. affinis m. g. Glánzend, punktirt; Clypeus schmal, flach, Gesicht und Stirne fein, dicht punktirt, Fühler 21-gliederig. Pleuren punktirt, 908 matt, Metanotum rauh und nicht gefeldert ; Hinterleib lünger als Kopf b. und Thorax, derselbeist beim 3. Segm. am breitesten, an der Spitze at -comprimirt ; das erste Segm. ist nur etwas lánger, als hinten breit, rauh, 8 Basis ausgehöhlt, Stigma vorstehend ; das 2. guerbreit, rauh, an der Basismitte nadelrissig; das 3. ganz, das 4. an der Basis nadel- rissig. Der üussere Absehnitt der Radialader ist gerade, Areola 1 RA dreieckig und sitzend, Nervellus tief gebrochen. Schwarz; Mund, a Clypeus, ein Fleck in der Gesiehtsmitte, vor-und unter der Flügel- basis je eine Linie; Tegula, die hintere Naht der Thoraxseite und die Spitze des. Schildehens gelb. Füsse roth; die Coxen, Trochan- tereu und die hinteren Tarsen schwarz; das Ende des ersten Segm., das 2. und 8. ganz, die Basis des 4. roth. 55 mm Ver- schieden von H. elegans Grav., durch den tiefgebrochenen Ner- vellus und. durch die lederartigen Thoraxseiten. — H. huemorr- hordulis m. 7. Glünzend, punktirt; Clypeus schwach eingedrückt; ; Gesieht, Scheitel und Pleuren punktirt; Fühler 22-gliedrig ; pl Metanotum runzlig und undeutlicen gefeldert, Area supero- sa att media kaum wahrnehmbar; Hinterleib beim Ende des 2-ten . — Segm. am breitesten und solang wie Kopf und Thorax; das erste Segm. viereckig und rauh, das 2. nur wenig breiter als lang, an der Basalmitte nadelrissig, das Ende zerstreut punktirt; die Basis des 3. ist rauh, im Uebrigen wie die folgenden, fein punktirt, glünzend; der aussere Absehnitt der Radialader am Ende leicht , gebogen, Areola bildet ein unregelmássiges Dreieck und ist sehr kurz gestielt, Nervellus tief gebrochen, Stigma hell- braun. Schwarz ; Mund, Clypeus, an der Mitte des Gesichtes ein lánglicher, oben gegabelter Fleck, Schulterflecken, Flügelbasis und 17 darunter eine Linie, Tegula, die Spitze und Seiten des Schildechens . ——— Postscutellum und die nebenliegenden Náhte, die hinteren Nühte . — der Thoraxseiten, die. Schienen und Kniee sind weiss; Pleuren, Brust, Seiten des Metanotum, Scutellum und Beine roth; die 9pitzen der hinteren Tarsen und Schienen, die oberen Kanten sümmtilicher Schienen (mehr oder minder) sehwarz. 6 mm. 10 S. 79. A. Viert: Zwei Geometra-Raupen (Boarmia Viertlii und Eupithecia Gueneata) beschrieben. ; 53. 80. Kleinere Mittheilungen. 4. Gorka: Geschmacks-Organ der Lepidopteren, über die Studien von W. Nagel. —-L. Abafi- " Aigner : Nyrmekoplule Raupe von Lycaena Orion. Bisher waren blos L. Argus L. und L. hylas Esp. als myrmokophil bekannt, Verf. beobachtete dies auchvon L. Orion, kann aber die Ameisenart nicht bezeichnen. — F. Ehmann : Agenden des Coleopterotogen im Mai. — U-ber Mordraupen, Registrirung der Thatsache, dass manche Rau- pen von Haus aus, viele aber durch die Noth gezwungen, Fleisch fressen und sich dann auch daran gewöhnen. — K. Meissner :- Lasiocampa. pruni und guercifolia hat in Fiume III. Gen. — Dr. G. Horváth hielt einen Vortrag über die Rolle der Hemipteren in der Volkssprache und Dichtung; ebenso einen Vortrag über die He- mipteren-Fauna von Ungarn mit 1540 Arten, deren Verzeichniss in , Fauna regni Hungariae" erscheint, wovon bisher die Hálfte mit ca. 10.000 Arten erschien, so dass die Anzahl der in Ungarn lebenden Thiere auf 20.000 veransehlagt werden kann. — 4. Csikis Vorlesung üper neue Coleopteren der ungarischen Fauna. Hierauf Bankett zu Ehren des jungen Gelehrten, der mit Graf Zichv eine Reise durch Asien antritt. — Neuere Sendungen von.L. Biró in N. Guinea, im J. 1897. an das Museum. eingelangt : 13.599 Exem- plare von Thieren, darunter Insecten: 730 Hymenopteren und 14 Nester, 6006 Coleopteren, 900 Lepidopteren, 440 Dipteren, 165 Neuropteren, 963 Orthopteren, 2522 Hemipteren, 171 Myrio- poden, 1122 Arachnoideen, 71 Crnstaceen, 500 Mollusken, 8 Ver- mes und 1 Echinodermata; ausserdem zahblreíche ethnographische Gegenstánde. — E. Kiss: Aporia crataegi Raupe nach Vertilgung aller Obstbáume an Eichen sich nührend.-— Dr. A. Baudisz: Broiolomia meticulosa Raupe an Verbeuen beobachtet. — Dr. F. Uhryk: Saturnia spini Raupe an Agrimonia pratensis, Populus nigra, Prunus machalep, Rhamuns catartica und Ulmus campestris : die Raupe von Ocneria dispur aber auch an Thuja. — F. Cerva: Stammgásle beim Nachtfang, d. i. 2 Laubírösche. die sich beim Ködern stets einfanden, aber anscheinend keine Falter versehlangen, als blos die ihnen gereichten. — Neue ungarische Thiere be- schrieben: Dr. G. Horváth 35 Homopteren; J. Thalhammer 1 Dipterenart; Dr. K. Kertész 1 neue Cecidomya; V. sSzépligeti T Chelonus-Arten etc. hd a Éz a ha Ca s - a hosi a hel heg me - e he ev .- 2 Superbe exotische Lepidopteren u. Coleopteren verkauft einzeln oder in Centurien in la. Oualitát zu enorm billigen Preisen H. FRUHSTORFER, Berlin N.W. "TRurmi:Sírasse 37. KZT OL ESZÉT ÉN OEK EROS TER EG ÜL ÉKET ezggyo - ke ed a. be Kon ző hez heg a be bed esd kedd ke ap heg ap be he he ed .- a 9 a Rm atlilÖDeem al enm al tn ÉL Ezm et Da azt met Done IZ AZ on satlt tn et Den tf ZDm el ETT enm at Tam ezen. etÉDEzn ata ín LEE A ELLE ELLEN L EL NEL LL SEL ELESÉS C. Hoffmann"sche Verlagsbuchhandlung (A. Bleil) Stuttgart. Profi, EB. Hofmann, Die Raupen der Schmetterlinge Europas, deren Nahrungspílanzen, Puppen und Eler. 50 Tafeln in Farbendruck mit über 1600 Abbildungen von Raupén und Puppen und 13 Bogen Text. Komplett brosch. 27 Mk., geb. 30 Mk. Ein wirklich schönes, brauchbares Raupenwerk mit farbigen Abbildungen zu müssigem Preise gab es bisher zum Leidwesen aller Sammler und Naturfíreunde nicht; diesem Mangel ist nun durch obiges Werk abgeholfen worden, undzwar in einer technisech so vollkommen Ausführung, dass das Werk selbst sehr hohen Ansprüchen genügen wird. .- mm -- a llöza eafR eMÖERe $28 Prot. E. Hofsmaxm, Die Schmetterlinge Huropas. 2. Auflage. 71 Taf. in gr. Folioformat mit über 2000 natny getreuen farb. Abbild. und 35 Bogen Text mit 47 Holzscnitten. Brosch. 25 Mk., eleg. geb. 28 Mk. Die Verlagshandlung bietet hier für einen ausserordentlich billigen Preis dem Schmetterlingsíreunde ein Werk, welches in seiner gediegenen Ausstattung von keinem andern entomologi- schen Werk erreicht wird. — Das Bestimmen der Gross-Schmet- terlinge ist für den sammler an der Hand dieser naturgetreuen Abbildungen süámtlicher europáischen Arten ausserordontlich er- leichtert, zumal solche Schmetterlinge, bei welchen die beiden Gesehlechter versehieden, oder wo die Unterseite charakteristisch ist, mehrfach abgebildet sind. — Der Text, welcher alles Wesent- liche für den Sammler enthült, ist genau nach dem ausgezeich- neten Katalog von Dr. 0. Staudinger, nach welchem derzeit die meisten grösseren Sammlungen geordnet sind, verfasst. ELLE EEEE EL E ELETTEL LELET E E EE EE EE ETETETT [1-1 ) HETETEEEETET ETTE ETET EE ETETETT TÉTETETT TT ELLE EL ELLE ET LETELTE ETTE EL EE E EE LELT ELÉ ETET E il BA DA tEz d haz VEVGEEVEVGELEVESGLEVEDPOEGOVVVEZLELOVEOSSOEEGOOSGOESESOA Szakkiállitásokon mindenütt az első dij. — A legmagasabb elismeré- € sek. Miniszteri, szék. főv. tanácsi- s egyéb hatósági ajánlatok. v iskolai rovarraktár $ Iskolai-, erdő-, mező- éskertgazdaságrakártékony vagy kasznos rova- h rok, rovar-biologiai tárgyak, a Hymenopterák, Lepidopterák, Dipterák, 6 Coleopterák, Neuropterák, tseudoneuropterák, Orthopterák, Dermatop- 6 terák és Thysanurák rendjeiből dús vátasztekban. ; - Tankönyv szerint rendezett teljes, mint kivonatos rovar és rovar- .g biologiai gyüjtemények, nyomatott etiguettákkal diszes kiállitásban, s 6 minden a rovarok fogásához, kikészítéséhez való eszközük stb. 8 Iskolák s tanulók 509/0 kedvezményben részesülnek. King aa 18 Az országban az egyedüli s legnagyobb szakkereskedés, igy tehát 6 nemcsak a legkisebb, hanem a legterjedelmesebb gyüjtemények szálli. a tását is a legjutányosabban eszközli. eV 8 h Neuropterc, Pseudonourtera és urthoptera gyüjtőkkel CSereössze- 4 köttetés kerestetik. ; ő ] ; § Kivánatra árjegyzékkel igyen ÉS bérmentve szolgál 8 6 6 6 e e Gammel Alajos, ; Budapest, HX. ker. Lónyai-u. 18. CELLSEELGEGLEEOIGLEGOLESEVSSGSEGGVEEGEECEEV.E.GSESEDGBE ERZES SENNNNINDSOSNNTOSNÖÖNSÉÖN MM NS BRBovar-(Goleoptera-kereszedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és kültöidi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritlkkább fajai nagy ( olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Mers1l kae Német-IBBogsámbarn. (Krassó-Szörény megye.) va a ék aA AA A A zza ésákesszóátye ége ost sze Áe Áe kÖáSL 0 70 Sa FÁNK GEL ÓT ÁOTÉE TOTLT : Balkáni lepkékkel és bogarakkal " ; jutányos áron, ; ; jegyzékkel pedig ingyen szolgál ; ; 3 § ő ; Haberhauer József ; é Slivno— Bulgária. § Vat S TOT LÁSS DS ő leki a kés lat ee ee § kente té NT e VES A 1 izék zéktkaszók szklélszétékei , Vörösmarty" nyomdai és kiadói részvénytársaság Budapest, József-körut 14. számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeket f 4 tágas ese e KS [110111 27 0011