OL 461 :R873 ENT 63 aj SMITHSONI MINI erzi k Eg pé 9 Pn A a cet, É 992) 3 4 x ho. vi vátt vét" bek gr H Jő TAN T teve HO ey e 5 49 $3 gátat vre Vé pú 9 4 JA Enrt HT, / ne 9. gi KÉS A vizs Tá Bi, 5 00. WVach v öle £: o Afy Afz Agy afz agy agy agy agy o agz agy agy agy 4 3jú sa Má lá sú s sú HÉ SZEREN iszészéset És VES LÉS RÉS VI Es zés zös et Ss vésés véső: a ZCAt TENNETENKENDMEENEGG EGEN TT TEK EKKEKETTKEKEEEEKKKE EL Ta eat... VI. kötet. 1899. január hó. 1. füzet. ROVARTANI LAPOK. HAVI FOLYÓIRAT 4 o 9 44v 4 ZEN HABEN PA zza S ZTÉDOSK ásás rás KILE ÁBE denk szi SZ, OG S KESÁNRÁNAK i LESRÉS zés zös zés ezés és zés és ai hagy a DAa.6 késés eés zés zést LESzés vös e különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra DR. BEDŐ ALBERT DR, ENTZ GÉZA DR. CHYZER KORNÉL DR. HORVÁTH GÉZA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Áj 3 9" Ake KA 4 ve úgyi LGA 24 o 4e ak Égi 9 av Av SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS, JABLONOWSKI JÓZSEF es CSIKI ERNŐ. o VaGY e ve éj vke zzztrésea . BUDAPEST tart i 5 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ES KIADÓHIVATALA IX. EÓNYAYSUTCOZA TORKÁT 4. 28 mUEZET Úsaee Eger t - E... .. £ je s IVYIJ .:. e. JT OLIJ OLY VI KAVE . sit s et ei et se eb or Av JAv -Ay Av JAV sAv —4 Av O VÁv vi új: sát 5a elenik minden hónap első napján, julius és augusztus havat 9; Előfizetési ára egész évre 4 Írt, KEND o a hl be €, ny. 9 l-1 x-jól És G Mé Falee VAS Ma áfád sé test táz vi ÁK Tartalom. Az almafa paizstetvei. Tablonowski Jízseftől. 2 ábríival . . . . Lepkevadászat Magyarországon. Fountaine Margiítól. I. . . . . Penthophora morio: Vécsey elStn ató Let s ls (E a hrga VAS TANONES A "myrmekoptulaPseélaphidák: CszkiETNŐLÓL ss a VI SSSE TESSEN R Lepkék sSzínváltozása. Abajy A. Lajostól a sa sa Különfélék : Saturnia pyri. Hudák Ede Ágosttól. . Az őszibaraczkfa rontója. . bels Az Oxytrypia orbiculosa történetéhez. Bádel 18; inastóg Tat SEVEN Méhetölő Jáczint. Vánky Józseftől s Az Aporia crataegi eltérése. Abafi A. Lajostól; : ábísal A negyedik nemzetközi zoologiai congressus . : Általános entomologiai társulat. . . . . Csiki Ernő . SNS TA al a ő. 2ak jövegás zek ét sos TENY ESTK NENT Ar yértetű 1ttásSas read kele ev sa Ta og 0 Tákó iget kget de TÁN Sz ASZEt SEEN Argynnis eltérések . ? ZA TLG ND SONT KAJA Ő iz stee nel VAS TTGROe e 1 tal d el e S VT E SALO NÓAS ALLE NEOS BHtomoólogiai ÉVKÖNYV et lö (1 Felpuhított lepkék Cóoleopterák meghatározásai: 24 st eől AZSAltJAMOLY JAN EÁSA bis tes Egész se Éte EE KS ET lts EGe VEOSZRTÉNTTA Az első lepke 1899-ben A palaearktikus makrolc SEttGtÉKál Mira legszebb a rovargyűjteményben?. . . : . . . . Az Ocneria dispar Észak-Amerikában . . ; Sáska-érmek. Levélszekrény . A budapesti entomologusok minden bénteken este a Muhr- BA ő féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Az 1897. és 1898-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX. szje Lónyay - utcza 11.) czímzendök. Az almafa paizstetvet. Mióta Európa gyümölcstermelését a kaliforniai paizstetű fe- nyegeti, azóta az európai entomologusok is nagyobb figyelmet szentelnek az európai gyümölcsfákon előforduló paizstetveknek. És mióta Hamburgban megállapították, hogy a kaliforniai paizs- tetűt elevenen és minden alakjában át lehet hozni a tengeren és pedig át lehet azt hozni az almafa gyiümölcsén, azóta itt Euró- pában is felmerült az a kérdés, hogy vajon az almagyümölcsön csakis a kaliforniai paizstetű szokott-e előfordulni, vagy van-e más paizstetűfaj is, mely hasonló életmódot követ? Mert a honi fa- jainkról ez időszerint az az általános hit, hogy csakis az illető fa fás részein, tehát a törzsön és annak föld feletti elágazásain élnek. Igy véve a dolgot, könnyű volna a helyzetünk akkor, hogy ha tényleg fölmerülne az az eset, hogy egy paízstetves gyümölcsről véleményt kellene mondanunk, vajon mitől fertőzött az meg ? A dolog azonban nem olyan könnyű, mert a fentebb emlí- tett általános hit" csak üres és alaptalan hit, a mely már ed- dig is tévedésre adott okot. Így Frank és Krüger 1898-ban !) kap- tak Tirolból egy olyan almát, a melynek felszíne paizstetves volt s minthogy a paizs külsö alkotása szerint a kaliforniai paizstetűre enilékeztetett, azt egyszerűen ,európai ál-San-José-paizstetű"-nek nevezték el. S e paizstetűről azt is mondták, hogy eleveneket 1) Deutsche Landw. Presse 1898. évi 39. sz. 422. old. , Rovartani Lapok. VI. 1899. január hó. 1 2 Jablonowski József szül: a mi — ha fontolóra veszszük a kaliforniai paízstetvek élet- módját — azt jelenti, hogy a mi európai rovarunk és az ame- rikai között csak olyan megkülönböztető bélyegek vannak, a me- lyek alapján e két rovart csakis mikroskópiumi vizsgálat útján le- het egymástól megkülönböztetni, és azt is csak akkor, ha rendel- kezésünkre teljesen kifejlődött rovarok állnak. Ez a praxisban nagy nehézség volna, mert sok gyümölcstermelőtől nem lehet kivánni, hogy az tudjon egyúttal a mikroskópiummal is ügyesen bánni. A mi pedig azt illeti, hogy a vizsgálatra csak teljesen kifejlődött ál- lat volna alkalmatos, az még a szakembernek is bajt okozhatna. Hivatkozom csak a fenti , európai ál-San-José pazzstetű"-re. A kaliforniai paizstetű felbukkanása alkalmával a német csá- szári egészségügyi hivatal kiadott ugyanis egy emlékiratot (,, Denk- schrift"), mely ezt a rovart kellőképen ismertette. Maga a mun- kácska, mely 46 oldalas, csak napok alatt készült és összeállította azt a fentebb említett Frank és Krüger, továbbá az egészségügyi hivatal igazgatója Moritz dr., valamint a geisenheini kertészet igaz- gatója, Goethe Rudolf. Ezen munkácska 12—13. oldalán van szó a Frank-Krüger-féle tiroli származású paizstetűről, mely az almán fordul elő s a melyet szerzők akkor a San-José paizstetű , valószi- nű változatának" tartottak: ellenben ugyan e dolgozat 14. és a következő oldalokon van szó az Aspidiotus ostreaeformis-ról, mely daczára az ott adott részletes ismertetésnek mégis annyira ismeretlen, hogy senki sem sütné ki róla, hogy az itt ismertett Asp. ostrede- formis és a Frank-Krüger-féle tiroli állat egy és ugyanaz! Már mostan, hogyha az megesik az u. n. világ-kapacitásokkal, mit kezdjen az a szegény ördög, a kinek a fenti , Denkschrift" nyo- mán és egyúttal felelőség terhe alatt tovább kellene haladnia? Es sajnálattal látom, hogy német szaktársaink még továbbra is ilyen sötétségben fognak botorkálni. Mert az épen a kaliforniai paizstetűtől való félelem miatt rovartani osztálylyal kibővített csá- szári egészségügyi hivatal entomologusa, Dr. Reh most is azon töprenkedik, hogy vajon milyen paízstetű élhet az almafa gyü- mölcsén? Hogy az amerikai fajok köztl melyek ezek, azokkal tisz- tában van: de hogy az európaiak közt van-e ilyen faj, azt még kutatandónak tartja. — Felveti azt a kérdést, vajon az Aspt- diotus ostreaeformis Curtis, a Diaspis fallax Horv. és a Mytzlas- pisp omorum Bouché, ellepheti-e a gyümölcsöt, vagy nem : ha nem, akkor az , szerfelett nevezetes" volna ! Erre a szerfelett nevezetes dologra könnyű a válasz. 1. Az Aspidiotus ostreageformis Curtis, nevezzük azt magyarul, a sárga 3 Az almafa paizstetvei. alma faizstetű-nek, igen is reá telepszik úgy az alma- mint a körtefa gyümölcsére és pedig teljesen azokra a helyekre, a hová a kali- forniai paizstetű is szokot, tehát a csésze és a szár táján levő be- mélyedésekbe. Azoknál a körtéknél és almáknál, a melyek szemem előtt voltak, nem láttam a letelepedés helyén semmi elszíneződést, sem semmiféle bemélyedést sem, a mint az némely esetben a ka- liforniai paizstetvek letelepedésével vele jár. A Diaspis piricola Del Guercio (fallax Horv.) )) — vagyis a biros almafaizstetű, ez ideig még nem akadt semmiféle termésen. 3. Mytilaspis bomorum Bé. — a kagylós almapaizstetű vi- szont gyakran fordul elő az almán. Dr. Lovassy Sándor kedves bará- tom már mintegy 5—6 évvel ezelőtt küldött Keszthelyről a Rovar- tani Állomásra egy kis almát, a mely tele volt e paizstetűvel s ugyanazt láttam ez idén is: sőt egy ilyen fertőzött almafácskánál láttam még azt is, hogy a kagylós almapaizstetű nemcsak a gyü- mölcsre, hanem a levél szárára, sőt az annak folytatásául szolgáló levélgerinczre (levél főbordájára) is igen tömegesen telepedhetik le o o ) tehát e tekintetben épen olyan természetű, mint az Aspidiotus perniciosus — kaliforniai paizstetű — a mely a levélre szintén letelepedik. Azt hiszem azonban, liogy honi paizstetveinknél ez a letelepe- dés csak véletlen, vagy talán helyesebben mondva a kényszer hely- zet folyománya. Mert, hogy ha pl. a kaliforniai paizstetű letelepszik az almára, a nyár folyamán nem jár reá nézve semmi veszélylyel : hiszen 38—40 nap alatt kifejlődik és egy éven belül 4—5 ivadéka lehet : tehát míg a gyümölcs a fáról, vagy levélről lekerül, addig 3—4-szer lekerülhet a paizstetű is róla. Nem így áll a dolog ide- tartozó honi fajainkkal; ezeknek évente csak egy ivadékuk van és a telet vagy mint fejletien álczák (Asp. ostr. és Diasp. piricola) 1 Az Európában előforduló s egyúttal két legközönségesebb pauzstetű- laj neve (Asp. ostreaeformis Curt. és a fenti D. biricola) Signoret óta tel- jesen össze van zavarva S e zavarás már magától Signoret-től származik, a ki egy név alá két fajt (Asp. ostr. hímet és D. pir. nőstényt) vont össze; e Za- Jaron nem segített az 1875-iki javítás sem, midőn az Asp. Mit aj 10 hímével ESSZÉT TEKESTEROTSÉ SZEN téveéSÉGET rámutatott ugyan már 1881-ben Lichtenstein, de ő a bajt nem javította, hanem növelte egy újabb névvel. Douglas és kiv ált Morgan adatai alapján ma már bizonyos, hogy a Curtis- (Ruricola)-féle A. ostreaeformis mi legyen ; míg a Signoret-féle D. ostreaefor- mis elesik és helyébe jön a Del Guercio-tól 1894-ben adott Asp. piricola név azzal, hogy e pai-stetű nem Aspidiotus, hanem valóságos Diaspis; az ugyanerre a fajra vonatkozó D. fallox Horv.-féle név, mely 1896-ból való, csak mint synonym jön tekintetbe. Sőt azt látom, hogy Del Guercio elneve- zése is aligha marad tenn, mert nagy a gyanúm, hogy a Colvée-fléle 1881. évi Diaspis piri szintén héle tartozik, bár ezen leírásnak van némi hiánya, és előbb ki fog kelleni mutatni, hogy vajon a spanyol állat tényleg egyazo- nos-e az itt szóban levő állattal. 131 a Fountaine E. Margit vagy peték alakjában (Myt. pom.) húzzák ki s így ha azok is alma-, vagy körtetermésre vagy levélzetre telepednének le, az reájuk nézve a levélhullás és .a gyümölcs leszedése idején egyazonos volna teljes elpusztulásukkal. S innen van, hogy például a sárga alma- paizstetű leginkább a 4—5 éves-ágakat kedveli, a piros a 2-—8 évesek könyökhajlású részeit és bármilyen bemélyedéseket, míg a kagylós paizstetű az egy éves hajtástól fel a legkorosabbig addig, míg azt vastag héjkéreg nem borítja. Ámde ha ezek a paizstetvek igen elszaporodnak, pl. annyira, hogy az illető megtámadott fának nincs egyetlen egy pontja sem, mely nem volna borítva ezen álla- tok paizsaitól, akkor az újabb — vagy későbbi — kelésű rovarok rámennek: at ioeyümölesre késéílevelreüs; És ha egy nap az almán vagy körtén a. piros almapaizstetűt is találom majd, az azok után miket már eddig tapasztaltam, nem fog meglepni: végre is élni — muszáj valahogyan ! : Jablonowski József. Lepkevadászat Magyarországon." ) j Miután két egymást követő nyarat nagyobbrészt Auszriában és Magyarországon töltöttem, azt hiszem, az , Entomologist" olvasóira nézve hasznos és érdekes lesz, ha az ott főleg előforduló nappali lepkékről egyetmást elmondok. A mult 1897. évben három hóna- pig tartózkodtam Ausztriában, vagyis nevezetesen Bécsben, melynek környékét Dr. Staudinger nekem különösen ajánlott volt. Itt szeren- csém volt megismerkedni Kalchberg báróval, a ki a környéken található érdekesebb lepkék jegyzékét, a termőhely megnevezésével, velem közölte. A tavasz azonban oly hűvös volt, hogy csekély eredménynyel gyűjtöttem. Julius 12-én Bécsből Herkulesfürdőbe utaztam. Ez gyönyörű magyar fürdőhely Mehádia vidékén. Itt nehány igen érdekes fajt gyűjtöttem. Minthogy azonban az évszak előhaladott voltánál fogva, a látott fajoknak nem mindenikéből kaphattam üde példányokat, augusztus 7-én Bécsbe visszautaztam azzal az eltökéléssel, hogy a következő nyáron ide visszatérek. A folyó 1898. nyáron csupán Magyarországot látogattam meg. Május végén érkeztem Budapestre, a hol számos magyar entomo- logussal ismerkedtem meg, akik a legnagyobb előzékenységgel segítségemre voltak. Meghívtak, hogy összejöveteleikben részt vegyek, a melyeket minden pénteken tartanak, a mikor az ento- 7) Az , Entomologistx czímű londoni folyóirat 1898. deczemberi füzeté- ben közli szerzőnő két évi tapasztalatait az osztrák-magyar fauna körül. Er- demleges reszét ezennel közöljük. Lepkevadászat Magyarországon 5 mologia különböző ágazatait vita tárgyává tették s egyúttal a követ- kező hétre kirándulásaikat állapították meg, a melyekben nagyobbára magam is részt vettem. Junius közepén Herkulesfürdőbe utaztam és julius közepén Budapestre visszatértem, miután visszatérőben nehány napot Kavaran-Szakul, Krassó-Szörénymegyei faluban időz- tem volna. Budapesten maradtam augusztus közepéig. Immár áttérek gyűjtésemnek eredményeire. Papilio podalirius var. zanclaeus Z. Ezt a fajváltozatot augusztusban fogtam Budapesten, de potroha nem oly tiszta fehér, mint a siciliai példányoké. Thais polyxena S. V. Budapestnél gyakori, de későn érkezvén, csak hernyóját szedhettem. Parnassius mnemosyne L. Közönséges, de már kopott, jun. 5-én Szaáron, Budapesthez k. b. 70 klim. Pieris napi var. flavescens Stgr. Ez különösen érdekes faj- változat, mely, a mennyiben megállapíthattam, csupán Bécshez közel Mödlingen fordul elő. A tavaszi ivadék nem volt egyéb a var. bryoniae elég halvány kiadásánál. Juliusban azonban nehány igen jellemző nőstényt fogtam; ezek alapszíne többé-kevésbbé élénk okersárga, melyről a fekete rajz igen tisztán kiemelődik, még pedig koromfekete, nem oly szennyes, mint a bryontae-é. De fogtam oly példányt is, mely a typikus faj rajzait mutatta, habár okersárga alapszíne igen szép volt. A hím mind a törzsfajhoz tartozott. Colias chrysotheme Esp. Májusban Mödlingen nem láttam, és kisérőm Kachlberg báró mondta, hogy tavaszi ivadéka mindig sokkal ritkább, kisebb és halványabb a nyárinál. Augusztusban azonban ugyanott gyakran találtam. Budapest környékén is elő- fordul s itt nagyobb és szebb, mint az osztrák alak. Én, sajnos nem fogtam, habár a velem levő Aigner úr aug. 7-én a kamarai erdőnél 3—4 darabot fogott, köztük egy különösen élénk rajzú nőstényt is. C. myrmidone Esp. Ezt az igen szép lepkét Budapestnél több helyen fogtam, így Csepelszigeten, a Hidegvölgyben és a Far- kasvölgyben. Az eiőbbivel ellentétben, itt úgy látszik az első ivadék a nagyobb és szebb, a második pedig gyakoribb. Sajátságos, hogy Mehádiánál ennek a nemnek csak közönséges fajait: hyalet és edusát láttam. Thecla betulae L., spini Schiff., w- album Kn.; acaciae F., guercus L. (és var. bellus Gerh., de ritkán) és rubi L. mind előfordul a budai hegyek közt. Fountaine E. Margit Polyommatus virgaureae L. különösen szép alakja juniusban a mehádiai Wasserwaldban található. P. thersamon Esp. Augusztusban a kamaraerdei réteken és Budapest környékének egyéb helyein elég közönséges, de több- nyire kopott. Julius végén Kavaran-Szakulon is fogtam, de itt a példányok még kopottabbak voltak, — talán az első ivadék végé- ről valók voltak? P. dispar var. rutilus WDbg. Igen apró alakja julius végén Kavaran-Szakulon közönseges volt. A Kamarai erdőnél augusztus- ban a példányok jóval nagyobbak ; a szaári erdőben juniusban is. fogtam egy hímpéldányt. P. alciphron Rott. Iszaszegnél (Budapesthez k b. 50 klim.) bizonyos helyen az erdő szélén junius 2-án nehány igen szép tiszta hímet fogtam s egy héttel utóbb ugyanott a nőstény is röpült, de jóval gyérebben. A herkulesfürdői Csernavölgyben is előfordul, de odaérkezésemkor mind a két ízben elmult már az ideje. Lycaena amanda Schm. Budapesten, a Szép Juhásznénál jun. 14-én fogtam két hímet, ugyanakkor ott Aigner úr is nehány hímet; de nőstényt nem láttam. L. meleager Esp. Ez a szép lepke Magyarországon és Ausz- triában többé-kevésbbé mindenütt előfordul, de nősténye ritka. Röpülési ideje egész julius hava, de még augusztusban is lehet jó példányokat fogni. L. jolas O. Ez az óriás kéklepke Budapesten a Farkasvölgy- ben julius második felében nagy számban fordul elő; midőn azon- ban augusztusban ott voltam, röpülési idejének már vége volt, csak nehányat láttam, de oly kopottan, hogy nem volt érdemes. elvinni. Kifeszítve oly nagy mint a M. galathea. I. arion L. Mehádiánál ez egyike a legközönségesebb kék- lepkéknek. Kavaran-Szakulon is fogtam nehány példányt, köztük a var. obscura Frey egy példányát is, de az nem volt oly sötét, mint a svajczi alak. Itt megemlítem, hogy ennek s az előbbi nemnek közönségesebb fajai, úgy mint pl. P. dorilis, phlaeas, L. icarus, orion, argiolus, corydon stb. egész Magyarországon gyakoriak. Libythea celtts Esp. Ennek a lepkének úgylátszik széles elter- jedési köre van, de sehol sem gyakori. Gyűjteményem négy pél- dánya a következő helyekről származik : Granada (Spanyolország), Aix-en-Provence (Francziaország), Sondrio (északi Olaszország) és. Herkulesfürdő, — az egyedüli példány, melyet ott egyáltalában láttam. Lepkevadászat Magyarországon 7 ZD ÉNYa "S TE SAS UTAS KÉS VÁKÜSELY TES [SA ktsaz Apaturákat látni akarja, a mint minden más lepke között feltünnek, az menjen julius első felében a Rohrwaldba, Bécshez m. e. 20 klim. Soha sem fogom elfelejteni, miként hemzsegtek az efajta lepkék ennek a gyönyörű erdőnek útjain. Clitie volt a leggyakoribb, törzs- laja az ilia pedig aránylag ritka. Kérdeztem egy entomologustól, akivel véletlenül találkoztam, és szerinte a rovaroknak ez a sokasága ebben az időben évenkínt változatlanul lép fel, a mi annál feltü- nőbbnek látszik, minthogy nem szünetel az az üldözés, melynek ily nagy lepke kitéve van. Minden parasztfiúnak volt valami háló- féléje, sőt láttam egy fiút, kinek a kalapja telidesteli volt ezzel a szép lepkével, a mennyi kiterjesztett szárnyakkal egyáltalában a kalapra tűzhető volt; ez a fiú egymaga 30-nál több állatot fogott össze. Hogy az élénk üldözés kipusztítással nem jár, annak okául csak azt vehetem, hogy mind ezen lepkerajok csupán hímekből állanak. Elhagytam Bécset, mielőtt a nőstények kikeltek volna, és midőn augusztusban visszatérve, a Rohrwaldba újra kimentem, a virgoncz seregből egyetlen egy példány sem maradt fenn és saj- nosan kellett víg játékukat nélkülöznöm. Az Apaturák, bár ritkáb- ban, Mehádia környékén is előfordulnak. Limenitis populi L. A két országnak különféle helyén fordul elő, de nem gyakran. Egyetlenegy példányát láttam juliusban a Rohrwaldban — más gyűjtő dobozában. L. camilla S. V. Szép hímpéldányt fogtam 1898. julius havá- ban az Allionhegyen Orsovánál. Még csak egy sérült nőstényt láttam juniusban Herkulesfürdőnél. L. sibylla L. Junius, juliusban közönséges a két országnak csaknem valamennyi helyén, melyet felkerestem. Neptis Iucilla S. V. Közönséges tuniusban a schönbrunni parkban és junius, juliusban a herkulesfürdői erdőben. N. aceris Lep. Ennek a kedves kis lepkének a röpte kissé fáradt és bús, a mint meteorszerű mozgásaival az erdőnek sötét zöldjében elé és vissza, ide-oda surran. Csakis Európa távol kele- tén fordul elő, ott azonban elég gyakran. Második ivadékát Her- kulesfürdőnél 1897. julius hó végén észleltem, még pedig igen számosan. Az idén a második ivadék már julius elején kelt ki s az állatkák már kopottak voltak abban az időben, a midőn az előző évben üde példányokat fogtam. Vajon lehetséges-e, hogy az aceris-nek nyáron át 3 ivadéka is van? Ezt a fajt nem találtam nyugatibb ponton, mint Kavaran-Szakulon, a hol nagy mennyiség- ben röpült. Fountaine E. Margit. Penthophora morio L. , Tenyészeti térköre délkeleten terül el, nyugatéjszakon híány- zik; hazánk melegebb vidékein kivált a hullámzatos hegyalj tájait kedveli, hol hernyója a kaszálókon néha kártékonyan lép fel " Ebben a három sorban adja Frivaldszky Imre") a P. morio elter- jedéséről ismert adatokat, jelzi kártékonyságát s egyben reámutat életmódjára is. Az állat bővebb leírását mellőzi, ami majdnem fölös- leges is, lévén a P. morio egyike azon állat-alakoknak, melyek a Kárpátokon túl csak gyéren, vagy sehol; nálunk ellenben annál bővebben, — s amint azt a most megjelent magyar fauna-kata- logus kimutatta — mindenütt előfordul. Hazánkon kívül, keletre a Kaukazus, nyugatra Bécs, északnyugatra majnai Frankfurt kör- nyéke a határpontok, ahol gyakrabban előfordul. Inkább a rétség lakója, de megél a dombokon is, sőt maga- sabb hegyeinken szintén előfordul. 1896. junius 13-án több példányban gyűjtöttem a Zsarnócza fölött emelkedő hegyek rétjein, míg a lapályon áprílis 24-ike a legkoraibb dátum, melyet feljegyzésem között találok. Leírását én is mellőzöm. Életmódja, átalakulásának első fokai eléggé ísmeretesek ahhoz, hogy minden ismétlés elkerülésével az irodalomra utaljak. De az irodalom — nagyobbára német művek — állattunkról a leírásokon kívül alig jegyeznek meg mást, mint hogy Ausztria, Magyarország lakója, egy-két példányban látták, esetleg nevelték, de hogy kártékony is lehet, arról csak Frivaldszky tud. Mivelhogy alkalmam volt a P. moriot több generatión át megfigyelni, egyszer rendes, máskor ismét rendkívüli, állatunknak különösen kedvező életkörülmények között, s láttam a kárt is, a melyet az utóbbi esetben elkövethet, úgy nem lesz érdeknél- küli, ha ez utóbbiról szólok. A történetileg is nevezetes Zzitva folyó Barsmegyében nagy ki- terjedésű rétséget öntöz. Évente kétszer, tavaszszal és őszszel kiárad, s bár gyakran viszi el a sarjut, de azután a rétek annyira termé- kenyek is, hogy egy-egy holdat alig lehet megfizetni. A századok óta rendesen bekövetkező áradások annyira fel- emelték a rétek niveauját, hogy a víz, a hogy jött, úgy le is folyik, csak itt-ott képződnek mocsarak, mint például Verebély vidékén a , Csukás". Itt régenie csukáztak is a réten, innét van a neve. 7") Jellemző adatok Magyarország faunájából. Nécsey István 9 Az egész rétségen mindenütt előfordul a P. morio, néha sok is van belőle, de észrevehető kárt soha sem tett. 1892-ben történt, — az előző évben nem volt árvíz — hogy a Csukásba küldött kaszások avval a Hiób-hírrel jöttek vissza, hogy nincs mit kaszálni, a rét pedig el van lepve féreggel. Bármily hihetetlenül hangzott is a hír, felkerekedtünk atyám- mal, hogy meggyöződhessünk, mi van a dologban ? Kiérve a máskor mindíg buja Csukásba, kietlen látvány tárult szemeink elé. Amennyire csak ellátott a szem, sehol nyoma sem volt a fűnek, le volt kaszálva. Csakhogy, míg a kasza után még zöld marad a rét, addig ez a hernyójárta terület inkább valami kiégett, szíkes legelőhöz hasonlított, semmint réthez. Csak a sáska pusztíthat ennyire! De ezt nem a sáska tette. A gyalogjárókon keresztül-kasul, egymás hátán hemzsegtek a tarka hernyók. kicsinye-nagyja; a rétet átszelő csatorna vize, máskor rugdalódzó szöcskéket, ma szöcske helyett, mert nem volt, a belé esett hernyók hulláinak ezreit szállította. Ami a fűből itt- ott kevés megmaradt, az össze-vissza volt fonva, s csomónként lógtak le róla a Liparidákat jellemző tarkafoltos, szőrös bábok. De repült már a kifejlett pille is, a Penthobhora morio. Az előző év szárazsága elcsábított nehány gazdát s a rét magasabb helyeit feltörték, bevetették. Hol búzával, hol árpával, de zabbal is. Máskor ez a kisérlet jól sikerült, de most bezzeg a rét megboszúlta magát. Miután a hernyó elpusztította a rétet, rávetette magát az árpára s megette első sorban azt. Azután a búzát legelte le. A zabhoz nem nyúlt — talán már nem volt reá szüksége. Az egyik táblán kihúztam a földből egy bokor árpát. Körül- belül arasznyi maradt meg belőle, épen annyi, mint a mire szük- sége van a hernyónak, hogy kényelmesen befonhassa magát. Össze-vissza, egymás hátán lógtak ezen a szomorú csutakon a bábok, negyven s egynehányat számláltam meg belőlök. Haza vittem, s otthon ki is kelt mind. A nagy kár, amit akkor a hernyók tettek, három község gaz- dáit töltötte el félelemmel, s bár tanácsoltam, hogy disznóval vagy borona és hengerrel, vagy más akármivel, de pusztítsák, még sem tettek semmit. A pillék kifejlődtek békében, a párzás is végbement. többé már védekezni — emberileg — nem volt iehetséges. Azt hittem, hogy a következő évben ez a pusztítás talán még nagyobb arányokat fog ölteni. Kiváncsian vártam a következő nyarat s gyűjtő kirándulásaim alkalmával gyakran jártam a rét- 10 Penthophora morio L. séget, de hernyó alig volt; Bár várakozásomban kellemesen csalód- tam, a dolog magyarázatára csakhamar reá kellett jönnöm. Az árvíz úgy őszszel mint tavaszszal pontosan beköszöntött, és helyreál- lította a rét és a P. morio között a szükséges egyensúlyt. Nedves rét az egyik életföltétele a PF. morio-nak, kopár helyen nem. igen szaporodhatik el, de a pete, hogyha huzamosan kerül víz alá — elpusztul. A víz gátat vet a hernyó tovaterjedésének; de. a pillének is áthághatatlan akadályul szolgál. Ugyanis a nős- tény teste. oly nehéz, szárnyai oly gyöngék, hogy nem röpülhet s így elterjedése szűk korlátok közé van szorítva. Hiszen leg- többnyire nemi is volt egy arasznyi sem az a távolság, a mely az üresen hagyott bábhüvelyt a lerakott petecsomótól elválasztja. Most már aztán beláttam, hogy sem a borona, sem a sertés nem tett volna bennük nagy kárt. Mit is pusztított volna el belő- lük? De ha még egyszer s ennyire elszaporodnék, ám tudnám az orvosságát : Elöntetném a rétet, úgy, hogy a P. morio-bólcsak ento- mologus gyönyörűségére maradna meg mutatóul egy-kettő.!) Nécsey István. A myrmekophil Pselaphidák. Tavasz kezdetével igen érdekes rovarokat találhatunk a han- gyák fészkeiben, bolyaiban. Sok közülök fejlődése minden szakát tölti a hangyafészekben, de van olyan is, mely csak álcza korá- ban tartozkodik benne. A legkülönfélébb rovarrendek képviselőit találjuk itten, leg- nagyobb részben pedig a Coleopterák rendjéből. A myrmekophil rovarok tanulmányozásával nagy érdemeket szerzett Wasmann megkülönböztet khomophil és heterophil vendé- geket. Homophilok azok, melyek egész életüket, tehát álcza és ki- fejlődött állapotban is, a hangyafészekben töltik. Meterophilok pedig azok, melyek az egyes fejlődési időszakban más-más hangyafajok fészkében találhatók. 1) Megjegyzem, hogy a P. morio hernyójának Magyarországon kártékony v.ltát már több esetben figyelték meg. Igy p: 0. Nagy-Gőczön (Ung m.) 1884-ben egy 120 holdnyi legelő-területet 10 nap alatt egészen letarolt. Figye- lemre méltó körülmény, hogy az illető hely megelőzőleg körülvelül egy hóna- pig víz alatt volt. — Német-Sztamorán (Temes m.) körülbelül 50 holdnyi .. term iszetes réten lépett fel s a réti fűveket, : de leginkább a komócsínna x levelét támadta meg. A fűsen áprilisban 449/9 kárt okozott, májusban pedig a legelőről a szomszédos búzákra húzódott és azokat is károsította. (Jelentés gazd rovarkárokról. Rovart, Állom. 12. 1.) A myrmékophítl . Pselpbahidák 11 Ezekről az igen érdekes állatokról sok mondani valónk volna, de azt más alkalomra hagyjuk, most még csak azt akarjuk meg- említeni, hogy megkülönböztetjük a hangyák vendégeit magatartásuk szerint is. Így vannak úgynevezett valódi hangyavendégek, melyek vi- szonya a hangyákhoz barátságos; a hangyák anyai gondot is fordítanak ezekre. Nem valódiak azok, melyek magatartása a han- gyák irányában ellenséges és végre indifferens vagy megtűrt ven- dégek, azok, melyek testalakjuk kicsinysége vagy más oknál fogva tűretnek meg. Ez alkalommal a hazánkban előforduló myrmekoóphil . Psela- phidákat akarjuk az egyes hangyafajok szerint felsorolni. I. Ponera contracta Latr. Trichonyax sulcicollis Reichő. Amauronyax Maerkeli Aubé. 2. Myrmica laevinodis Nyi. Amauronyx Maerkeli Aubé. Claviger longicornis Müll. 3 testaceus Preyssl. 3. Tetramorium . caespitum . L. Amauronyx Maerkeli Aubé. Chennium bituberculatum Latr. 4. Lasius alienus Först. Claviger testaceus PreyssIl. 5. Lasius brunneus Latr. Trichonyx sulcicollis Reichb. Batrisus formicarius Aubé. A venustus Rkeichb. 8 Delaportei Aubé. 5 adnexus Hampe. § oculatus Aubé. 4 exsculptus Hampe. Claviger longicormis Müll. fi nitidus Hampe. Csiki Ernötől 6. Lasius flavus Deg. Batrisus Ormaywi Reitt.!) Claviger testaceus Preyssl. 7. Lasius niger L. Batrisus venustus Reichb. j8 Delafortei Aubé. 8 adnexus Hampe. Claviger longicornmis Müll. v3 testaceus Preyssl. 8. Lasius umbratus NyIl. Claviger longicornis Müll. 9. Formica rufa L. Eubplectus Fischeri Aubé. Csiki Ernő. Lepkék színváltozása) Azok a pompás színek, azok az aranyos-ezüstös pettyek, azok a gyönyörű rajzok, melyekkel szemünket a lepke gyönyörködteti, azok kétségkívül az egész állatnak életphasisaival lépést tartanak, azaz már a hernyóban kezdenek fejlődni s annak táplálkozásával szoros összefüggésben állanak; fejlődésüket a bábban folytatják s a kikelő lepkében érik el tökélyüket. Ez hosszú processus, mely olykor nehány hónap alatt folyik e, gyakran azonban egy, sőt 2—3 évig és tovább tart. Ez alatt a hosszú idő alatt sokféle esélynek lehet kitéve az állat, és túlságos nedvesség vagy szárazság, hideg és meleg, a táplálék hiánya vagy bősége, valamint külső mechanikus okok (nyomás, bevágódás, szú- rás stb.) befolyással lehet és van a lepke alakjára, rajzára és színére, Hogy a mondott tényezők melyike idézi elő az elszínezést, az még nincsen kiderítve, de máris tudjuk, hogy a legtöbb lepke színé- nek főanyaga a húgysav s ennélfogva ki lesz talán mutatható, hogy ezen savnak élő állatban megbontását vagy legalább gyön- gítését mi okozza. 1 A Batrisus Ormayi Reitt.-t. eddig csak a Vőröstoronyi szorosból ( Lotriora és Riuvadului völgye) ismertük, újabban Wachsmann Ferencz úr a Herkulesfürdő környékéről is hozta. 2) Előadta a szesző a kir. m. Természettudományi Társulat álattani S zakosztályárak 1898. okt. 7-én tartott ülésében, édssA ki vöded Se Abafi A. Lajos. 13 Addig csakis a hatást, az eredményt látjuk, és . valamint az aesthetikus igyekszik a szépnek megnyilatkozásait bizonyos törvé- nyekre visszavezetni, úgy ez esetben mi is csak arra szorítkozha- tunk, hogy az ismeretessé vált . jelenségeket bizonyos rendszerbe hozzuk. Az elszínezésre s eltérésre általában Standfuss (Handbuch d. paláarkt. Gross-Schmetterlinge) három kategóriát állít fel : I. Tör- vények, melyeknek többé-kevésbbé minden lepke alávetve van, (albinismus, melanismus) II. Törvények, melyek alá nagyszámú, részben nem is rokon faj esik (színváltozás, helyi fajváltozatok vagy lokális variatiók, és évszaki változatok — Saison-Dimorphismus) III. Törvények, melyek egyes fajokra, vagy rokon fajok csoportjaira vonatkoznak. Az albinmismus abban áll, hogy a festőanyag (pigment) a pik- kelyekben el nem éri a rendes kiszínezést, hanem többé-kevésbbé .a mögött elmarad, sőt némely ritka esetben látszólag teljesen hiány- zik. Oka valószínűleg individuális belső megakasztásban rejlik, a mely a minden irányban való rendes kifejlődést gátolja. Némely esetben az albinismus az egész állatra terjed ki, de úgy, hogy a rajz többnyire még akkor is tisztán felismerhető. Ez a typikus albinismus soha sem támaszkodik bármi módon az ere- deti rajzra pl. azáltal, hogy valamely részben fehér vagy egyéb- ként igen világos rajzú fajnái ezek a rajzelemek a rendes mértéken túl terjeszkednének. Ilyen a bemutatott Coenonymbha bpamphilus L., melynek ere- deti sárgásbarna színe sárgás fehérré vált. a rajzot azonban: tel- jesen megtartotta. Ezt a példányt Budapesten 1898. aug. 22-én fogtam, s ugyanaz időtájt Pável János is fogott hasonló példányt. yi az eltérést jóval sárgásabb példány után az utóbbi időben ab. urnea név alatt Habich O. írta le. Ide tartozik a Satyrus Are- iíhusa Esp. azon gyönyörű eltérése is, melyet ab. peszérensis név alatt leírtam s a mely az eredeti rajzot szintén megtartotta, csu- pán sötétbarna színe vált fakóvá. Ilyen továbbá a bemutatot Bom- byx castrensis L., melynek színe az eredeti sárga és barna helyett egészen fehér, csupán némi sárgás vegyületet s a felsőszárny mellső szegélyén a rajz némi nyomát mutatja. Ezt a feltünő pél- dányt Pável János fogta Budapesten. Kevésbbé feltünő a színvál- tozás a bemutatott Polyommatus dispar Hw. var. rutilus Wnb. nöstényén, mely a pirosból a sárgásba megy át; nevezetesebb a Peszérről került hím, mely az Angliában élt s ott kiirtott törzsfaj minden characterével bír. 14 Lepkék szinváliozása Ide tartozik végül, a Zygaenáknál a piros Színt rajznak te- kintvén, a bemutatott Z. carniolica Sc. három példánya, melynek kettejénél csakis a szegély fekete, míg a többi fekete alapszín szennyes fehérnek engedett helyet ; ezt Budapesten, 1898 jul. 22-én fogtam. Más példánynál a piros rajz majdnem elfödi az elfakult alapszínt. Ezt a nevezetes eltérést az elhunyt Vellay Imre a Sváb- hegyen fogta 1897. nyarán. Sokkal nagyobb a részleges albinismus, mely a test egyes részén, olykor csupán az egyik oldal szárnyain, sőt egyik szárnyon is mutatkozik. Ilyennek az Ephinepele Janira ab. semialba Brd. pél- dányai, valamint az Abraxas grossulariata L., melynek bal felső- szárnya határozott elhalványodást mutat. A részleges albinismust valószínűleg a bábot váratlanul ért nagy nedvesség okozza, tehát bizonyos elsatnyulást jelez. Az albinismusnál sokkal ritkább az ellentéte, a melanismus a színézés elsötétedése, mely csaknem tiszta feketévé fokozódhatik de mindennemű átmenetet is felmutat, egészen le a rendes színe- zésig. Alighanem individuális hajlamon alapul és túltengésben, az erőnek túlságos mértékén alapszik, a mint az ily melanistikus alakok nagyság tekintetében is a rendes példányokat többnyire felülmulják. A melanismus sem áll a faj rajzával bármi összefüggesben. A faj rajztypusához nem támaszkodik s ép úgy mint az albinismus önálló jelenség, törvényszerű módosulás. IIv kiválólag szép és jellemző melanistikus alak a bemutatott Aporia crataegi L., mely mintha teljesen korommal volna behintve. Orsováról származik, ahol az idén Habetin J. fogta. Melanistikus alak az a két példány is, melyet tavaly Dr. Uh- ryk Nándor bemutatott és leírt, t. i. Epichnopteryx undulella F. R. áb. Páveli és Lithostege griseata ab. Abafii. Más két typikús alakról alább lesz szó. 3 A második csoport három részre oszlik : 1. Oly esetekre, melyekben csupán egyszerű színváltozás ész- lelhető, a nélkül, hogy az állat rajzának jelleme lényegesen változ- nék. A színváltozást feltüntető alakok a törzsfaj közt lépnek fel mint eltérő, aberráló példányok. Ilyenek pl. a sárga Colias Edusa F. fehér nősténye, ab. Helice Hb,, és a Thais Folyxena ab. "ru- fescens Obtb., melynél a törzsfaj piros pettyei sárgák. Ennek szép c példányát Némzeti Muzeumunk bírja Aradról, a hól Szontágh Gyula . fogta. , ES SZ c Re) A 99 Abafi A. Lajos ; 15 2. Helyi. alakok, helyi fajváltozatok, melyekre nézve általában mondható, hogy a faj, minél délibb tájon fordul elő, annál világo- sabb és nagyobb, viszont észak felé mind sötétebb és kisebb lesz. Ide tartozik a rajzban rendesnél sötétebb ugyan, de színben, vilá- gosabb Melitaea Phoebe Kn., melyet 1898. jul. 1-én Herkulesfür- dőnél fogtam, a hol úgylátszik az uralkodó alak. 3. Évszaki. eltérések, Saison-Dimorphismus, egy fajnak. két különböző ivadékát jelenti. A különbözőség lehet háromféle, a) alak- beli, pl az ab. Zanciaeus Z., melynek hosszabb a farkiczája, mint a. törzsfajé (Papilio Podatlirius; L.), b) nagyságbeli, pl. a var. Bel- lidice O. jóval kisebb törzsfajánál (Pieris Daplidice L.), c) szín- beli, pl. a Lwytihria. burpuraria L. II. ivadéka jóval világosabb a var. rotaria F. I. ivadéknál, és viszont, a rendestől eltérőleg, a Vanessa levana. L., melynek II. ivadéka, var. prorsa L. sokkal sötétebb színű. A harmadik csoportot képezik az eltérések, aberratiók. Ezek lényege, a rajznak ugrásszerű eltolódása, a mely gyakran nem szorítkozik csak egy rajzellemre, hanem többre is kiterjed, sőt egészen újakat is tüntet fel; legnagyobb részt azonban abban nyilatkozik, hogy a rajz ellemei a rendesen messze túl mennek, vagy amögött messze elmaradnak. Ilyen a bemutatott Zwgaena Ephi- altes L. ab. coronillae Esp, melynek fehér pettyei a rendesnél jóva! nagyobb tért foglalnak el. (Czerva Frigyes fogta a Csepel- szigeten.) Az ellenkező iránynak kiváló képviselője a bemutátott három Argynnis-faj, ugyanis Paphia L., Dafhne Schiff. és lato- ma L., valamint Melitaea didyma O., mind a négy. példánynál tetemes a rajz eltérése, mely azáltal , keletkezett, ; hogyi "a fekete pettyek, részben csak a felső szárnyon egybefolynak, úgy, hogy a discus csaknem fekete, mely elszínezés alul is észrevehető. Ugyanoly rajzbeli eltérést mutat a variabilis Abraxas grossulariata L. példánya, melyet Dr, Vángel Jenő-nek köszönhetek. Szabályo- sabban mutatkozik az elfeketedés az Emydia striata L.-nél abban, hogy az ab. melanoptera Brahm. alsó szárnya tiszta fekete. Még nagyobb mértékben történik az elfeketedés az Amphi- dasis betularius L. ab. Doubledayaria Mill.-nél, mely a törzsfaj összes rajzait eltüntetve és magába foglalva, egészen feketévé lett, s ugyanazt észleljük a Psilura monacha L. ab. eremita O-nál is. Végül említem ezt a kettőt, mert a mellett, hogy typikus melanistikus alakok, nagy hajlamot tanúsítanak arra, hogy állandó fajváltozattá váljanak. Az ab. erecnita valamikor a legnagyobb rit- 16 Lepkék színváltozása kaságok közé tartozott, ma Németország több helyén szinte állandó eltérés, melyet tenyésztés útján ís előállítanak. S ugyanaz áll az ab. Doubledayariá-ra nézve is, mely állandóságra törekvését abban tanusítja, hogy a Rajna mentén szabadban talált megtermékenyí- tett nősténye után a következő ivadék közt még nehány törzspél- dány fordult elő ugyan, de harmadévre már csakis az eltérés mutat- " kozott, . holott máskülönben ily tenyésztéseknél a visszatérés a törzsfajhoz mind erősebben szokott mutatkozni. Szabadban 15 mind nagyobb tért hódít. Alig 30 év előtt az ab. Doubledayaria csakis Arigolországból volt ismeretes, 15 év óta mutatkozik a Rajna mentén s itt a törzsfajt már csaknem felére szorította le, 1887-ben feltünt Hannoverben és Gothában, 1892-ben már Sziléziában is, és ma van szerencsém átmeneti alakját bemutatni, melyet az idén Gabriely György Ujpesten fogott; jele annak, hogy terjedési körét kezdi Magyarországra is kiterjeszteni. Abafi A. Lajos. Különfélék. A Saturnia pyri barna hernyójából lett báb, melyről a R. L. IV. 197. I. megemlékeztem, sehogy sem akarván kikelni, gubóját felvágtam s azt találtam, hogy a hernyónak csak fejerésze volt bábalakú, a többi elszáradt hernyó alakú volt; a hernyó nem birt bábbá alakulni. Ebből azt következtetem, hogy a hernyó vagy már akkor is beteg s azért barna volt, mikor találták, vagy a kiméletlen bánásmód miatt később lett beteg. A Saturnia spini- bóCASER ASSE 99 s kikeltemégé vagy 12 darab, de valameny- nyinek mellső lába szintén fejletlen volt. Ennek okáról alkalmilag elmondom véleményemet. Hudák Ede Agost. Az öszibaraczkfa rontójaként az utóbbi években az északame- rikai Egyesült Államokban lépett fel az Anarsia lineatella Z. nevű . molypille, mely már Európában is kártékonynak bizonyult. Való- színűleg Ázsiából származik s az őszibaraczkfával elszármazott hoz- zánk és tovább is. Ujabban Marlatt C. L. a washingtoni rovartani hivatal assistense (Publications of the U. S Departement of Agri- eulture, Division of Entomology. 1898. X. 7. l.) tanulmány tár- gyává tette a pillét, mely petéjét május végén a baraczkfa levelé- nek tövébe rakja le. Itt a kikelő hernyó az ágba furakodik s itt kitelel. Áprilisban, midőn az ősszibaraczkfa kihajt, innen kiindulva a fahéj alatt menetet készít a fiatal hajtások felé, miközben átrágja a sejtrészeket, melyeken át a hajtás a törzstől táplálékot nyer, úgy hogy a fiatal levelek, virágok és ágak elhervadnak s elszáradnak. Minthogy a hernyó a héj alatt folyton vándorol, az okozta kár 194 ÖL NESAST AETR des Különfélék. 17 igen jelentékeny. Az egyedüli óvszer ellene az, hogy az elszáradt ágrészeket levágják s elégetik. Január és február havában a kite- lelő hernyót meglehet ölni, ha az ágakat petroleum emulsióval vagy egyéb olajfélével bekenjük. A. Az Oxytrypia orbiculosa történetéhez magam is kívánok adat- tal hozzájárulni. Tudomásom szerint Anker Rudolf 1862. október havában a Chondrosoma fiduciaria gyűjtése végett a budai kincs- tári erdőbe kimenvén, feltünt neki egy különös módon röpülő lepke, melyet üldözőbe vett és szerencsésen meg is fogott. Minthogy azt azonban nem ismerte, meghatározás végett elvitte Frivaldszhy Imré-hez, ki az állat nevét megmondván, a rosz karban levő pél- dányt két aranyért magához váltotta A szerencsés felfedezőnek bátyja, Anker Lajos, azonban ezt az árt keveselte s ennek folytán Rudolf a lepkét visszavette. Arra következő évben Ankerék több szép. példányt fogtak, de a ritka fajnak termőhelyét nehány évig titokban tartották. Az 0. orbiculosa előfordulása természetesen Pech János budai lepkésznek is tudomására jutott s annak termő" helyét minden áron kíkutatn] óhajtván, felkereste Zimmermann Henrik katonai törzsorvost, kiszintén lepkészettel foglalkozott, és e czélra pénzbeli támogatást kért tőle. Zimmermann ráált és havi 10 frtnyi segélyt állapított meg. Ezzel a költséggel Pech a nejét és fiát a kincstári erdész lakásában elszállásolta tavasztól késő őszig, megbízván őket azzal, hogy Ankerék minden lépését a kincstári erdőben tartsák figyelemmel, s őket különösen az 0. orbiculosa gyűjtése közben lepjék meg, a mi nekik sikerült is. Így vált azután a becses lepke termőhelye közismeretessé. Pável János. Méhetölő jáczint. A , Rovartani lapok" V. k. 7. sz.-ban , Méh- ölő virágok" czím alatt Hudák Ede Ágost azt állítja, hogy az abla- kában levő jáczintvirágok megmérgezték a méheket, ezek vastag rétegben borították az ablaktáblát, legnagyobb része el is pusztult. Meg kell jegyeznem, hogy nézetem szerint Hudák úr nagyon té- ved. Azok a méhek nem a jáczint által, hanem az ablak által ölet- tek meg. A méh ha ablaktáblához kerül, nem igen szokott onnan eltávolodni, hogy egy körülröpülés után újra szerencsét kisértsen a megszabadulásra, míg a légy, mely ha ablakba ütődik, egypár- szori kisérlet után elrepül onnan, hogy újra az ablakhoz üsse fejét. A méh még az ablakkeresztfáján sem tud átmenni, addig kínlódik az ablakon, míg erejét elvesztvén az ablakdeszkán pihen és bi- zony ott el is pusztul. Ha Hudák úr tiszta mézzel csalogatja a méhet ablakába, ugyanazon eredményre jut, különösen tavaszszal és öszszel. Vánky József. Aporia crataegi L. eltérése. Nőstény, szélessége kifeszítve 68 mm. Feje, tora és potroha koromfekete, szintúgy a csápok is, me- lyek fehéres bunkós vége annál élérkebben kiri. Egész felülete fistös fekete, olyan mintha fenyőkorom ellepte volna, kivéve a rendes pillangónál szürkés kis helyeket a szárny külszegélyén, a melyek szürkék maradtak, és a rendes nösténynél a felső szárnyon üvegesnek látszó elég nagy középtércsét, mely gyér fekete pikke- lyezést mutat ugyan, de a ferde oldalnak fehér pikkelyezése foly- Rovartani Lapok. VI. 1899. január hó. 2 18 Különfélék tán, tejes fehérfényűnek látszik. A felső szárny erezete sötétbarna, az alsó szárnyaké fekete, az alsó lapon is, a melyen a felső szárny közép tércséje finom fehér pikkelyekkel van ellepve, a külsze- gély felé azonban szürkés, úgy hogy a felsőszárny szürkének lát- szik az alsó szárny mellett, mely kivált a tő és belszegély felé koromfekete. Ezt a nevezetes példányt 1898. május havában Ha- bettn J. Orsován fogta. , Abaji: AS Ganos: A negyedik nemzetközi zoologiai kongressust 1898. aug. 23- ától 27-ikéig Cambridge-ben tartották meg Számosan vettek részt benne; hazánkat Dr. Horváth Géza, muzeumi igazgató-őr képvi- selte. Sokan most látogattak el előszőr Angolországba s éltek az alkalommal, hogy ismereteiket a Britisn Museumban és más nagy nyilványos és magángyűjteményekben gyarapítsák. Valamennyien megelégedésüket fejezték ki a fogadtatásért, melyben részesültek. A felolvasott entomologiai értekezések száma nem volt nagy. A nomenclaturáknak ,égető kérdését" némelyek megelégedésére, mások csalatkozására elhalasztották. 27-én, délután fogadták a con- gressus tagjait az állatkertben, a Regents Parkban, ugyanazon este pedig az elnök, Sir John Lubbock, fogadta a tagokat a ter- mészetrajzi muzeumban. 29-én a congressusnak mitegy 150 tagja látogatta meg Rothschild Walter muzeumát Tring-ben, hol vendég- szerető fogadtatásban részesültek. A legközelebbi congressust 1901-ben Németországban (talán Berlinben) fogják megtartari. Altalános entomologiai társulat alakult Németországban, a melynek czélja: az általános és alkalmazott entomologiának és rovarbiologiának előmozdítása. Tagja lehet mindenki, aki az entomologia iránt érdeklődik, A tagsági díj évi 12 márka (7 frt 20 kr), melynek fejében a három. év óta Neüdatimban megjelenő ,Illustrirte Zeítschrift für Entomologie" díjtalanul jár. A tagok azonkívül díjtalanul használhatják nevezett folyóirat szer- kesztőségének könyvtárát (több ezer kötet) és az annak járó folyó- iratokat, és állatjaikat is díjtalanul határoztathatják meg. Végül minden számban 10 sornyi hirdetést (évenkint tehát 240 sort) kö- zölhetnek díj nélkül. A társulat élén 12 tagú elnökség áll; ennek tagjai betűrendben: Abafi Aigner Lajos, Dr. Bastelberger, Cholod- kowsky N. A. tanár, Dr. Eckstein K. tanár, Dr. Escherich K.,. Dr. ae e. VER MEZRET ÉT s Különfélék 19 kErank tanár, Friese H., Grote A. R. tanár, Dr. Hofmann O., Dr. Kathariner L. tanár, Kiefjer J. J., Dr. Knuth P. tanár, Kolbe H. J., Kulagin N. tanár, Lehmann U., Dr. Linden M. grófnő, Dr. Meli- char L., " Mennier Fstanár, Dr. Ounudemans J. T, Dr. Reh L., Rübsamen E. H., Dr. Schvödevr C., Dr. Tümpel R. és Wiskott M. Csiki Ernő, lapunk társszerkesztője, kilenczhavi ázsiai útjából, gróf Zichy Jenő kiséretében, 1898. deczemberhó 18-án érkezett vissza. A keleti pályaudvaron a lelkes grófot és tudós kisérőjét számos barátjuk és tisztelőjük várta, a többi közt a Nemzeti Mnzeum- nak csaknem teljes tisztikara, a melynek nevében Szalay Imre ministeri tanácsos és muzeumi igazgató, s utána Dr. Erődi Béla kir. tanácsos a földrajzi társulat részéröl a grófot üdvözölték. Csiki Ernő tiszteletére a kir. m. Természettudományi Társulat állattani osztályának tagjai dec. 20-án társas vacsorát rendeztek, a melyben a fiatal tudóst ismételten felköszöntötték, aki viszont érdekes részleteket mondott el hosszú és minden akadályoknak daczára eredményekben nem szegény utazásáról. Ezeknek egy részét lapunkban fogja közzétenni. A vértetű irtása Hosszú évek óta foglalkozik Ligniéres M. J. a hirhedt Schizoneura laningera életmódjának tanulmányozá- sával, s ezek alapján közebb (Bulletin du Ministére de lIAgricul- türelbans: Mol XT) annak ; irtására új szert! ajánlott. A: Szo- kásos szerek közül mellőzendők mindazok, melyek nem képesek a vértetű tehér viaszváladékán áthatni és magát az állatot érinteni, bármennyire tartsák azokat különben méltán rovarirtóknak, minők a réz- és horganysulfát oldatok, hamuzsír, szappan, kénsav, sósav, salétromsav és dohánylúg. Az utóbbiba dobott vértetűt hosszabb idő mulva mint élőt ki lehet venni, mert a viasz a lúgtól meg- óvja. Az alkohol ellenben azonnal keresztül hatja a viaszt, s ennél- fogva a félig vízzel elegyített alkoholt alkalmazzák az irtásra, hatása azonban inkább csak látszólagos. A bemeszelést, a növény károsí- tása nélkül, csak télen és csak vékony rétegben lehet alkalmazni, Így pedig el nem hat a vértetű búvó helyéig ; azonkívül eső és fagy a meszet elrontja, úgy hogy ott a vértetű tavaszkor baj nélkül előjöhet. Benzin, petroleum, ásvány- és terpentinolaj és szénkéneg bár feltétlenül rögtön öl, a növényi szervezetre való veszélyes hatása miatt alig használható. Csupán különféle szerek vegyüléke vezethet EZÉlhOZ Ily vegyülékként ajánlja Ligniéres : A. Víz 100, alkohol (600/9-os) 150, hamuzsír 5 rész; B. Dohánylúg 1, 600/0-os alkohol 3 rész ; C. Alkohol 100, fekete szappan 100 rész, az utóbbinál az alkoholt a borszesz égetésénél fenmaradt részekkel is lehet pótolni. . Télen azután, legczélszerűbben az egész almafákat permetezik ezzel a szerrel, mely használat előtt 9 rész vízzel higítandó. A fa közelében a föld is permetezendő és ásóval felforgatandó. Végül a fakéregnek minden része és hasadéka a következő szerrel : kátrány 100, benzin 15 rész, ecsettel bekenendő, de nem túlsá- gosan, nehogy a fa szenvedjen tőle. Ez a szer szintén a legszű- kebb résekbe behat és megszáradván tartós hatással van az élős- dire. Daczára annak nem lehet annak összes példányait megölni, 90 Különfélék. és ha azt nem akarjuk, hogy a megmaradottak, bámulatos szapo- raságuknál fogva, az előbbi állapotot vissza idézzék, szükséges ezeket is. irtani . s . ezt legjobb! akkor tenni, ha a wvwértetü, mesímt az ágakra felment, a hol viaszválladéka folytán könnyen felismerhető. Tavaszkor a fenti szert 15-szörös higítás mellett használjuk, mert még így is elégerős s a fejlődő virágra és levélre nézve ártalmat- lan. Ugyan ezt az oldatot használják oltványok és beszerzett új. növények tisztítására is, legczélszerűbben permetezés útján. A Argynnis eltéréseket ír le Sahlberg J. finn tudós (Einige nor- dische A berrationen der Schmetterlingsgattung Argynnis F. Berlin, F. L. Dames. Színes táblával ára 96 kr.), ki Finnországban fogott igen érdekes melanistikus alakjait az Aphirape (kétféle), a Frigga (két- féle) és Palesnek írja le, valamint az Aphirapenak egy csaknem tiszta fehér eltérését is. Az ábrák igen szépek. Vajon szükséges-e minden ily egyes eltérést külön névvel ellátni, az kérdéses. A. A méh munkája. A nektar, mely azon növények virágjában találtatik, a melyek megtermékenyítése rovarok által történik, tud- valevőleg arra való, hogy azokat vonzza. Ebből a nektárból táp- lálkoznak a kolibrik és számos rovarfaj, a méh pedig abból készíti a mézet. Egy angol tudós kiszámította, hogy a Fuchsia virágja át- lag 7.59 milligramm, a borsóé 9.53, alóborsóé 0.158, a vörös lóhere egyes virágja 0.132, egész virágcsomója pedig 7.983 milligramm czukortartaiommal bír, tehát 100 ily virágcsomó körülbelül 8 deci- grammot vagy 125 csomó 1 grammot és 125,000 csomó 1. kilo- grammot ad. Minthogy minden ily virágcsomó m. e. 60 egyes virágból áll, a méheknek arra hogy egy kilogramm czukrot összegyűjtsenek kerek 7!/2 millió virágot kell felkeresniök, és minthogy a méz csak k. b. 759/o0 czukrot tartalmaz, tehát egy kilogram méznek 5!/2 millió virág felel meg. Valóban bámulatos munka ! Entomologiai évkönyv 1899-re, szerkeszti Dr. Krancher O. (Lipcse, Frankenstein és Wagner, ára kötve 96 kr.) Ez új folyam még elődeinél is gazdagabb tartalmú, a mennyiben 22 kisebb- nagyobb entomologiai értekezést foglal magában, némelyik tudo- mányos értékkel bíró, míg mások a gyűjtőnek figyelemre méltó ujjmutatást nyújtanak a rovarok tenyésztésére, kikészítésére s el- tartására, valamint a gyűjtemény conserválására nézve. Azonkívül találunk általánosabb értékű közleményeket is, faunistikus adato- kat, úti élményeket stb., valamint az újabb entomologiai művek és közlönyök ismertetését. Becsesek a havi utasítások a Dipterák, Orthopterák és Cicadinák gyűjtésére. Mindezeket tekintve, a mű- vecske megszerzését melegen ajánlhatjuk. Felpuhítottlepkék. Mielőtt papirzacskóban csomagolt lepkét a pu- hítóba tennénk, czélszerű testét a szárnyak tövén igen kevéssé bor- szeszszel és cs k azután ecsettel vízzel is megnedvesíteni, köz- vetlenül a feszítés előtt pedig ugyan ezt a helyet hal-enyv sűrű oldatával bekenni, mi által elejét veszszük annak, hogy a szárítás után a szárnyakat lelógatja. /7a2kárAéd Ae al ; " A Különfélék 2 2 t Coleopterák meghatározása. Dr. Petri Károly, segesvári tanár, jeles coleopterologus, jelenleg a Hypera genusszal foglalkozik, a melynek képviselői szerinte a legtöbb gyűjteményben hibásan van- nak determinálva. Szívesen ajánlkozik arra, hogy bárkinek is, aki Hyperáit bérmenresen. megküldi neki, azokat revideálja és helyesbíti. Az almamoly irtása. A Carpocapsa pomenella L. irtására Északamerikában a vízben feloldott úgynevezett párisi zöld festéket használják, a melylyel az elvirágzás után a fa leveleit permetezik. Ez a zsönge gyümölcsöt igen finom réteggel borítja el és miután magába a gyümölcsbe nem hat be, veszélytelen is, ellenben elegendő arra, hogy az almát a hernyótól megóvja, a mely a párisi Zzöld- től elpusztul. A. Az első lepke 1899-ben. Uhl Károly úr januárhó 9-én Tárno- kon vadászaton lévén, ott a Colias Edusá F. egy kopott nőstény- példányát fogta. Nyilván elkésett példány, melyet az eddig enyhe tél még meg nem ölt. A palaearktikus makrolepidopterákat tárgyazó nagy mű, sesmelyet Riihl F. megkezdett és Fleyne A. folytatott, "és. mélynek . első kötette (a nappali lepkék) már négy év óta jelent meg, immár "folytatatni fog, a mennyiben Heyne munkatársul Bartel Miksát nyerte meg, a ki jelenleg a Sphingidákat dolgozza fel. Ebben a közelebb megjelenő részben a magyar termőhelyek is fel lesznek említve. Mi a legszebb a rovargyűjteményben ? Hírneves párisi tudós entomologust meglátogatott egy vidéki franczia úri ember, a ki a tudósnak gyűjteményét nézegette és nem győzte dicsérni, hogy az mily érdekes és szén No de mégis, mi benne a legszebb? kér- .dezte a tudós. A laikus erre, némi habozás után azt felelte: , A. legszebb az, hogy az a sok ezer gombostű mind oly szépen egye- nesen van tűzdelve!" A tudós ezt maga mondta el az őt felkereső Dr. Horváth Géza muzeumi igazgató őrnek. Az ő útján tudjuk most, hogy a rovargyűjteményben mi a legszebb. Az Ocneria dispar Eszak-Amerikában 1886-ig teljesen isme- retlen volt. Ekkor egy tudós Massachusetts államában kisérlete- zés végett Európából meghozatta petéit. A kikelt hernyók nehánya valahogyan a szabadba kimenekült, itt az új viszonyokhoz csak- hamar alkalmazkodott és minden védekezésnek daczára annyira el- szaporodott, hogy az ország faállományára nézve már 1890-ben valóságos ragálylyá vált. Azóta k. b. 200 angol négyszögmértfölünyi területet foglalt el s abban iszonyú kárt okozott. Végre az állam- Mm "nak kellett "közbelépnie és a rovar irtására k. b. másfél millió fo- . — rintot kiadnia, mihez még az Egyesült Államok congressusa is . 80 000frtot adott. Kisebb összegekkelis beérték volna, hogy ha azok megszavazása s az ennek folytán eszközölt irtások idejekorán tör- ténnek. Az irtásnál a lombot arzénsavas ólomoldattal permetezték s azonkívül a petéket creosottal elpusztították és a fatörzseket enyves gyűrőkkel látták el. Ily óriási erő megfeszítésével sikerült a hernyóknak mintegy 9 tizedrészét megsemmisíteni. Biztosra Ve- . hető azonban, hogy a megmaradtak csakhamar újra elfognak sza- 29 Különfélék. porodni, hogyha újabb pénzáldozattal ellenük nem folytatják a küzdelmet. — Magyarországon igen közönbösen nézzük az 0. dispar garázdálkodását, bárha tudjuk is, hogy az egész országban kártékonyan lép fel. Némely helyen kezdték ugyan irtani a peté- ket és hernyókat; általában azonban a nép felfogását osztják. Minő a nép nézete, azt 1887-ben Törökbálinton laktomban tapasz- taltam. Látván az ottani tölgyesben az O dispar lepkenek elsza- porodását, figyelmeztettem a parasztokat, hogy a pe éket szedessék vagy pusztítsák, mert különben jövő évben a hernyók az egész erdőt lefogják kopasztani. Erre a legnagyobb nyugalommal azt fe- lelték, hogy az mindig úgy volt, és hogy a hernyók maguktól elfognak pusztulni. Es i azuk volt, de minő áron? A következő évben a hernyók az egész erdőt seprűvé kopasztották, és mikorra már eledelt nem találtak, tömegesen elvándoroltak egy órányira. levő szomszédos erdőbe. Tavaly ugyan azon a helyen ismét hasonlő kárt tettek, valamint a budapesti kincstári erdőben is, de pusztításukat itt is az időjárásra és az O. dispar rovarellenségeire bíz- ták. Ohajtaadó lenne, hogy a kormány a peték szedését ország- szerte rendelje el. A L. Sáska-érmek. Az 1693. évi augusztushó 14—17-én Szászor- szágban, Plauen környékén óriási sáskahad mutatkozott, mely a napot elhomályosította. A rovarok ,csúnya szag hátrahagyásával" Thüringia felé vonultak. Erre a sáskajárásra öt érmet is készítet- tek és egy prédikácziót is kinyomattak. Az 1693. és 1748. évi sáskajárásra Sziléziában is készültek érmek, a melyek egyik olda- lán sáska látható, másik oldatán pedig erre vonatkozó enilékvers. Egykorú tudós pap azt állította, hogy a sáskák szárnyfedőjén latin és arab betűket látott, a melyek bekövetkező éhinséget hirdettek. Ievélszekrény. Hudák Ede Ágost úrnak. A nappali lepkékre nézve ajánlható Rükl- Heyne ? Grossschmetterlingex czímű műve (11 fil. 50 kr.), melyben az összes eltérések bő leírása foglaltatik. Legközelebb meg fog jelenni a Sphingidákra vonatkozó rész is. Ezeknek és a többi lepkecsoportok variatióinak leírása még nincsen összegyűjtve. Györke Lajos tanár úrnak. Kérjük az 1393. gyűjtési jegyzékét; a . bizonytalanokat szívesen meghatározzuk. Koca György úrnak. Legközelebb küldjük vissza a meghatározott lepkéket és bogarakat. Van köztük nehány igen érdekes. Kelecsényi Károly (Tavarnok) Coleoptera-jegyzéke (XVIII. sz.) legközelebb jelent meg. Több ezer fajt tartalmaz, JE doVÁ UA ÁSZ ÉN SEL RE ES "ROVANTANE LAPOK: Auszus der Áufsátze dieser in undar. Sprache erscheinenden entomologischen Monatschrift Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Horváth redigirt von L.Abafi-Aiogner J.Jablonowskiu. E.Csiki. Budapest IX., Lónyay-Gasse 11. 1899. Januar E VI. Band. ú — Heft 1. S. 1. J. Jablonowski : Schildiáuse der Apfelbáume. Seit dem Auftreten der San-Jose-Schildlaus untersucht man auch, ob die Schildláuse unserer Obstbáume nicht etwa eine áhnliche Lebens- weise führen. Nun haben Frank und Krüger 1898 Schildláuse auf Tiroler Ápfeln, ihrer Abnlichkeit wegen, für eine Variation der San-Jose-Schildlaus erxlárt und die Frage aufgeworfen, ob die heimischen Arten, wie Aspidiotus ostreaeformis, Diaspis piricola und Mytilaspis pomorum das Obst selbst angreifen. Diese Frage beantwortet Verfasser bezüglich der ersten und dritten Art beja- hend, die zweite Art fand er vorláufig auf dem Obste nicht. S. 4. M. E. Fountaine : Schmetterlingsjagd in Ungarn I. Ver- fasserin hat zwei Sommer in Oesterrcich und UDngarn Tagífalter gesammelt und bringt nun im , Entomologist" eine Schilderung ihrer diesbezüglichen Erfahrungen, indem sie dánkbar der Íreund- lichen Aufnahme und Förderung gedenkt, deren sie von Seite der Budapester Entomologen theilhaít wurde. 5. 8. St. Nécsey: Penthophora morio L. Verfasser schildert . einen Fall, wo P. morio als Schádling auftrat, indem die Raupen desselben eíne grosse Wiese vollstándig kahl Írassen, aber auch die Gerste und den Weizen arg mitnahmen. S. 10. E. Csiki: Die myrmekophilen Pselaphiden. Zusammen- stellung nach Ameisenarten der in Ungarn vorkommenden Arten dieses Kaáafergenus. S. 12. L. Abafi-Aigner : Farbenabánderuegen der Lepidopteren. Ausführung der Ursachen, welche die Farbenabánderungen her- vorbringen und Schilderung einiger bemerkenswertherer Fülle na- mentlich von Albinismus und Melanismus, in letzterer Hinsicht auch einer Übergangsform von Amphidasis var. Doubledayaria, wel- che 1898 in der Náhe von Budapest gefunden wurde, ein Beweis dafür, dass diese Form immer weiter gegen Südosten vordringt. Kleinere Mittheilungen. A. 16. E. A. Hudák. Eine braune Raupe von Saturnia pyri (R. L. IV. 197.) verpuppte sich zwar, verkümmerte jedoch; da- gegen schlüpften 12 Saturmia spini, bei welchen sámmtlich die Vorderfüsse unentwickelt waren. 5. 12. Ein Schadling des Pfirsichbaumes, Anarsia lineatella, nach Marlatt. 5. 17. J. Pável: Beitrage zur Geschichte von Oxytrypia or- biculosa, welche im J. 1862 zuerst bei Budapest gefangen wurde. 5. 17. J. Vánky áussert die Ansicht, dass Bienen nicht durch Hyacinthen getödtet werden, wie (R. L. V. 142.) behaup- tet wurde. 5. 17. L. Abafi-Aigner. Scnilderung einer schwarzén Aber- 9 ration von Aporia crataegi. S. 18. Der vierte internationale zodlogische Congress in Lon- don 1898 und dessen Verlautf. S. 18. Allgemeine entomologische Gesellschaft, ihre Ziele und. Statuten. 5. 19. E. Csiki langte, nach einer neunmonatlichen asiati- schen Reise im Gefolge des Grafen E. Zichy am 18. Dec. 1898 in Budapest an, wo beide festlich empfangen und vielfach fetirt wurden. S. 19 Bekampfung von Schizoneura laningera nach Ligniéres. 5. 20. Argynmis-Aberrationen beschrieben von J. Sahlberg, kurz besprochen. 5. 20. Die Arbeit der Biene. Nachweis, dass die Bienen um ein Kgr. Honig zu sammeln 5!/2 Millionen Blumen besuchen müssen. —. 5. 20 Entomologisches Jahrbuch 1899. red. von Dr. O. Kran- cher, wármstens empfohlen. 5. 20. Ditenfalter vor dem Aufweichen an der Flügelwurzel mit Spiritus zu befeuchten. 9. 21... Dr. K. Fetri studirt derzeit das (Genüs Elyperasúnek ist bereit, ihm zugesandte Arten derselben einer eingehenden Re- vision zu unterziehen. KÖZE 5. 21. Carpocapsa pomonella und deren Bekámpfung. 448 5. 21. Der erste Falter im fahre 1899, ein Colias edúsa, wurde am 9. Jan. unweit Budapest von K. Uhl erbeutet. S. 21. Mittheilung, dass Rühl-Heynes Werk fortgesetz wird und demnáchst die Abtheilung ,Sphingiden" erscheinen soll. s. 21. Was ist das schönste in einer Insektensammilung ? Ein Herr aus der Provinz besuchte einen berühmten Pariser En- tomologen und ward nicht müde zu versichern, wie interessant und schön die Sammlung desselben sei. Aber dennoch, was ist das schönste? frug der Gelehrte. Nach einigem Zaudern entgeg- nete der Laie: , Das schönste ist unstreitig, dass diese vielen Tau- sende von Nadeln alle so schön senkrecht eingestekt sind." Der 7 Gelehrte erzáhlte dies dem ihn besuchenden Dr. G. Horváth, Cus- tor-Director des ung. National-Museums. S0 wissen wir denn nun, was in einer lusektensammlung das schönste ist. S.22.Ocneria dispar in Nord-Amerika, die Scháden welche er an- . gerichtet und die Unsummen, welche seine Bekámpfung verschlang. — S. 22. Denkminzen, welche im Jahre 1693 nnd 1748 in Sachsen und Schlesien auf die Heuschreckenschwárme gepragt wurden. VESSÉK LE E ÁIG he dtsdttésk a A Nyitravármegyei teimészettudományi egyesület 1896., nem- különben Magyar orvosok és természetvizsgálók 1897. évi trencséni vándorgyülésének évkönyvében megjelent dése Eb] 8 AA Za RŰ Szal Ze , Nyitramegyei lepkék és bogarak j enumeratiója, úgyszintén európai, de különösen magyar- É országi —— Coleopterák árjegyzéke EE— kapható a szerzőnél, KELECSÉINYI KÁROLYNÁL TAVARNOK, u p. N.-TAPOLCSANY. ő Superbe exotische ék. 3 Lepitopteren u. Coleopteren £. 243 verkauft einzeln oder in Centurien in la. Oualitát zu enorm §fe sz billigen Preisen cl 3 H. FRUSTORFER, Berlin N. W. §- 43 Thurn-Strasse 37. ége 9 CATALOG POSTEFREL cg b ATA eb BEEE EPPPPPPP TP pp PPE PPP BEEE EKKAKKEE EKE Ek A KKI Ő xy ax pú eti KÖl ú ! 49 44 k jiÚ l d pú : — Kitünő művek fele áron. : x Brehm, Thierleben, 10 kötet. — Neumeyr, Erdgeschichte, hő st 2 kötet (1887). — Ratzel, Völkerkunde, 83 kötet (1886). — jr pti Ranke, Der Mensch. 2 kötet (1887). — Meyers Conver- x sations-Lexikon, 16 kötet. 4. kiadás (1888). cz t Mind félbőrben és igen kevéssé használt ő VALE zés ro az Az eladást szerkesztőségünk szivesen közvetiti. 8 " x x ME KHKNIKKEIR KEKE KEE KKE E KE Szakkiállitásokon mindenütt az első dij. — A legmagasabb elismerések. Miniszteri, szék. főv. tanácsi- s egyéb hatósági ajánlatok. Iskolai rovarraktár. Iskolai-, erdő-, mező- és kertgazdaságra kártékony vagy hasznos rova- rok, rovar-biologilai tárgyak, a Hymenopterák, Lepidopterák, Dipterák, Coleopterák, Neuropterák, Pseudoneuropterák, Orthopterák, Dermatop- terák és Thysanurák rendjeiből dús választékban. Tankönyv szerínt rendezett teljes, mint kivonatos rovar- És rovar: biologiai gyüjtemények, nyomatott etiguettákkal diszes kiállitásban, s minden a rovarok fogásához, kikészitésehez való eszközök stb. Iskolák s tanulók 509/0 kedvezményben részesülnek. Az országban az egyedüli s legnagyobb szakkereskedés, igy tehát nemcsak a legkisebb, hanem a legterjedelmesebb gyüjtemények szálli- tását is a legjutányosabban eszkőzli Neuroptera, Pseudoneuroptera és Orthoptera gyüjtőkkel csereössze- köttetés kerestetik. Kivánatra árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgál Gammel Alajos, ; ; Budapest, IX. ker. Lónyai-uteza 18. MENZEKTZETTEP TETTE ZTTK VST OK CCT BAKENremorrsesaaa; JE) 188 Coleoptera-kereskedés. 8 Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj - donosa, ajánlom magángy üjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 9040 hibátlanul megbatározott honi és külföldi lajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteménye- a .ket olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldJök. MerkI Ede Német-Bogsánban (Krassó-Szörénymegye). KERT PEPEREKEPBEPBBBBRTT a Balkáni lepkékkel és bogarakkal jutányos árou, jegyzékkel pedig ingyen szolgál Haberhatter slársei e Slivno — Buigária. Ka EESBES EPP bo Schmidl H, könyvnyomdájá Budapest, szerccsen-utcza 7. 4), 881 E TÁST) 8 ÉV 4) ss sé káás ré 2 38 A MINNUNTNTANNAAI 3 9088 01427 00