ar 


Fibrarp of the Museum 


OF 


COMPARATIVE ZOÖLOGY, 


AT HARVARD COLLEGR, CAMBRIDGE, MASS, 


Founded bp private subscription, in 1861. 


nnnnnnnnnnG 


Deposited by ALEX. AGASSIZ. 


| No. /2,023 
Yu uhr /3, 888 


> 

2 
=; 

#+ 


TANULMANYOK 
AVEGLENYEK KÖREBOÖL. 
A KIR. MAGYAR TERMESZETTUDOMÄNYI TÄRSULAT MEGBIZÄSÄBOL 


IRTA 


INDIZ ECRZA 


A KOLOZSVÄRI M. KIR. FERENCZ JÖZSEF-EGYETEMEN AZ ÄLLATTAN ES ÖSSZEHASONLITÖ BONCZTAN NY. R. TANÄRA. 


ELSÖ RESZ. 
A VEGLENYEK ISMERETENEK FRJLÖDESE. — TÖRTENETI ES KRITIKAT ÄTPILLANTÄS. 


STUDIEN ÜBER PROTISTEN. 


IM AUFTRAGE DER KÖN. UNG. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT 


VERFASST VON 


GEZA ENTZ 


0. Ö. PROFESSOR DER ZOOLOGIE UND VERGL, ANATOMIE AN DER KÖN. UNG. FRANZ JOSEFS-UNIVERSITÄT ZU KLAUSENBURG. 


I. THEIL. 
ENTWICKBLUNG DER KENNTNISS DER PROTISTEN. — EIN HISTORISCH-KRITISCHER ÜBERBLICK. 


ÜBERSETZT VON 


ALADAR ROZSAHEGYI 


0. Ö. PROFESSOR DER HYGIENE AN DER KÖN. UNG, FRANZ JOSEFS-UNIVERSITÄT ZU KLAUSENBURG, 


A 


BUDAPEST. 


KIADJA A KIR. MAGYAR TERMESZETTUDOMÄNYI TÄRSULAT. * VERLAG DER K. U. NATURWISSENSCHAFTL. GESELLSCHAFT 


rigss, 


YARREII 
in 1408, Fi 
- ar LI EROIGEITK 


RE ‘ 14 
{ LEN Ru 
° 


ee, 


SEMSEY ANDOR 


Ernten, 
legöszintebb tisztelete jeleül, 


aJjanlja 


a SZerz6. 


Ten IND OT. v. SENMESHP 


als Zeichen aufrichtigster Hochachtung 


gewidmet 


vom Verfasser. 


Tärsulatunk tiszteleti tagja, SEMSEY Anpor ur, 1875-ben 1000 frtot bocsätott a k. m. Termeszettudo- 
mänyı Tärsulat rendelkezesere, oly ezelböl, hogy az az ällattan köreböl kitüzendö pälyakerdesek dijazäsära 
fordittassek. A valasztmany a nyilt pälyazatra beerkezett ajäanlatok ügyeben 1875. junius 16-än tartott ülesen 
hatäarozott es egyik munka megirasäval dr. Entz Gxza egyet. tanärt bizta meg. 

Midön e munkät ezennel közrebocsätjuk, egyuttal a Tarsulat neveben köszönetet mondunk SEnsEy 
Anvor üurnak, ki a rendelkezesünkre adott pälyadıjon kivül nemes äldozatk6szsöggel a munka kiadäsänak 
költsegeit is viselte. 

Budapesten, 1837. deezember haväban. 

Lengyel Bela 


e. titkär. 


Herr Anpor von Semsey, Ehrenmitglied der Königlichen Ungarischen Naturwissenschaftlichen Gesell- 
schaft, stellte dieser im Jahre 1875 Eintausend Gulden zur Verfügung, damit diese Summe zur Prämiirung 
von Preisfragen aus dem Gebiete der Zoologie verwendet werden möge. Der leitende Ausschuss der Gesell- 
‚schaft beschloss in seiner am 16. Juni 1875 abgehaltenen Sitzung auf Grund der in Folge offener Preis- 
ausschreibung eingelangten Anerbieten Herım Dr. Güza Enxrz, Universitätsprofessor zu Klausenburg mit der 
Ausarbeitung des nun in seinem ersten Theile vorliegenden Werkes zu betrauen. 

Indem wir dasselbe der Oeffentlichkeit übergeben, ergreifen wir die Gelegenheit, um Herrn Anpor 
von SEMsEY im Namen der Gesellschaft unseren Dank dafür auszusprechen, dass er ausser der obbenannten 
Preissumme auch noch die Verlagskosten des Werkes mit edler Opferwilligkeit bestritten hat. 

Budapest, im Dezember 1837. 


Bela Lengyel 


Secretär. 


Ac tandem, ut verbo dieam, quo altius nos in Naturae are 
insinuare conamur, eo magis patet, nos ad ultimum ejus. 
unquam perventuros; licet multi, eum bono utuntur 
stulte arbitrentur, nil jam visum effugere posse. 


ELÖSZO. 


A munkäk elöszava voltakepen azoknak utö- 
szava. — Igy ertelmezendö ez az elöszö is, mely az 
1879-dik ev közepen megkezdett s 1882. elejen jelen- 
legi alakjäban befejezett munkämnak utöhangja. 


Midön a kir. magyar Termeszettudomanyi Tarsu- 
lat megtisztelö megbizasänak eleget teendö, több &vre 


terjedö vizsgälataim eredmenyeinek feldolgozäsahoz i 
| Jahre lang fortgesetzten Untersuchungen aufzuarbei- 


fogtam, ebredt fel bennem azon kerdes: vajjon — kü- 
lönösen hazai szakirodalmunknak allasat veve tekin- 
tetbe — erdemes munkät vegezek-e, ha olyan terület- 
röl közlök reszletes tanulmäanyokat, a melyeknek nä- 
lunk ügyszölvan alig volt m&g mivelöje, s melyröl 
irodalmunkban hiäba keresünk a tudomäny jelenlegi 
allasäröl tajekoztato munkat? De nemcesak hazai iro- 
dalmunk, hanem a külföldnek gazdag szakirodalma 
sem diesekedhetett abban az idöben olyan munkäval, 
mely a szertelenül szetszört adatokat egybesyüjtve, 
ertekök szerint meltänyolva s kellöles feldolgozva 
nyujtana. Az egyedüli, ily tekintetben szämot tevö 
munka Bronn-e,! mely azonban csak az 1857—5S-ig 
terjedö ismeretekre tämaszkodik. CLAPAREDE Es LacH- 
MAann-nak 1858—61-ig megjelent nagyfontossagü ta- 
nulmanyai? csak a gyökerläbüakra, csillöszörös äza- 
lekällatkakra megreszben az ostoros azalekallatkakra 
szoritkoznak, sazon kivül, hogy a haladö kor tülszar- 
nyalta, az wrodalmat esak oly mertekben veszik tekin- 
tetbe, a milyenben azt a szerzök tanulmänyai epen 
megkivantäk. Stem-nak 1859-t6l kezdve megjelent 
nagyszabasü publicätiöi,® melyeknek utolsö kötete a 
tudomany nagy kärära, fajdalom, cesonkan maradt, 
* L. irod. jegyz. 


21-00: 
>],u, 0. i 


VORWORT. 


Das Vorwort eines Werkes ist eigentlich dessen 
Nachwort. — So ist auch dieses Vorwort aufzufas- 
sen, — es ist ein Nachklang zu meinem um die Mitte 
des Jahres 1879 begonnenen und in seiner vorlie- 
genden Form zu Anfang des Jahres 1882 vollendeten 
Werke. 

Als ich dem ehrenden Auftrag der Königl. Ungar. 
Naturwissenschaftlichen Gesellschaft Folge leistend 
mich anschiekte, die Ergebnisse meiner mehrere 


ten, stellte sich mir die Frage entgegen: ob ich 
wohl — besonders mit Rücksicht auf den Stand un- 
serer vaterländischen Fachliteratur — eine lohnende 
Arbeit verrichte, wenn ich Detail-Studien über ein 
Gebiet mittheile, welches hierzulande der Mitarbeiter 
sozusagen gänzlich entbehrte, und für welches man 
in unserer Literatur nach einem über den gegen- 
wärtigen Stand der Wissenschaft orientirenden Werk 
vergebene Umschau hält? — Aber nicht nur unsere 
vaterländische Literatur, auch die reichhaltige Fach- 
literatur des Auslandes konnte sich zu jener Zeit 
keines Werkes rühmen, welches die weithin zer- 
streuten Angaben gesammelt, nach ihrem Werth 
gewürdigt und entsprechend bearbeitet dargeboten 
hätte. Das in dieser Hinsicht als Einziges in Betracht 
kommende Werk war das Broxx’sche,! welches aber 
blos auf den bis 1857—58 reichenden Kenntnissen 
fusst. Die in den Jahren 1858—61 veröffentlichten 
hochwichtigen Studien von CrarartpEe und LacH- 
mann? beschränken sich blos auf die Rhizopoden, 
Ciliaten und zum Theil auf die Flagellaten, und 
ausserdem dass dieselben durch den Fortschritt des 
Zeitalters überholt sind, findet dort die Literatur 
nur insofern Berücksichtigung, als die Verfasser die- 


1 S. Liter.-Verz. 
? Ibidem. 


VIII 


monografiäk, melyek mint ilyenek, a veglenyeknek 
csak egyes osztälyaival, vagy rendjeivel foglalkoznak 
s csak a legelsö kötet nyujt ältalanos ätpillantäst a 


veglenyeknek azon idöbeli ismereteröl. 


A szakirodalomnak jelzett allasat tartva szem 
elött, hatäroztam magamat arra, hogy tanulmanyaim 
bevezetese gyanant, Összefoglaljjam a veglenyekre | 
munkatervem megvältoztatäsäig vonatkozö ismerete- 
ket s azokat, sajat buvärlati eredmenyeimet is tekin- 
tetbe veve es felhasznälva, valamint — 68 erre nagy 
sulyt fektettem, s kivalö gondot forditottam — a na- 
gyobb reszt egyes ertekezesekben szetszört adatok 
pontos megjelölesevel feldolgozzam. 

Hogy egy olyan altalänos ättekintest nyujtö 
munka, a milyen szemem elött lebegett, a szak- 
köröknek abban az idöben tenyleg közöhajtäsa volt 
legjobban bizonyitja az a körülmeny, hogy munkam 
megkezdesevel esaknem egyidejüleg (1580) kezdette 
meg SavILLE Kent nagy kezikönyvet,! mely a vegle- 
nyek egy reszeröl, t. i. az ostoros &s csillöszörös aza- 
lekällatkakroöl valö összes eddigi ismereteinket felöleli ; 
Bürschuı pedig ugyanakkor (1850) vällalta magära, 
hogy a Broxw meginditotta encyclopx=dieus munka 
szamara az Összes ällati veglenyeket üjra kidol- 
gozza;” Bausıanı vegre a College de France-ban tar- 
tott elöadasi sorozatban kezdette meg a veglenyeknek 
a tudomäny ujabb allasa szerint valö tärgyaläsät.’ 
Mindezek között Bürscaui-nek meg folyamatban levö 
munkaja bizonyära a legnagyobb fontossägu, s telje- 
sen elkeszüilve, oly beeses kezikönyv fog lenni, mely 
az ujabb nemzedeknek teljes täjekoztatäst nyujtand 
mindarröl, a mi megjeleneseig a buvärkodäs ezen te- 
rületen törtent. — Hogy ezen befejezese fel& közeledö 


' A Manual of the Infusoria: ineluding a description 
of all known Flagellate, Ciliate, and tentaculiferous Proto- 
zoa, british and foreign, and an Account of the Organisa- 
tion and Affinities of the Sponges. Vol. I-III. London, 
1880 — 82. 

® L. irod. jegyz. Lief. 1—34. Hätra vannak meg a csil- | 
löszörös äzalekällatkäk. | 


® Les Organismes unicellulaires. Les Protozoaires, Jour- | 
nal de Mierographie. 1881—1884, 


selbe zu ihren Studien benöthigten. Die seit 1859 
erschienenen gross angelegten Publicationen von 
Sreın,! deren letzter Band zum grossen Schaden der 
Wissenschaft leider unvollendet geblieben ist, sind 
Monographieen, und behandeln als solche blos ein- 
zelne Classen oder Ordnungen der Protisten; nur 
der erste Band liefert einen allgemeinen Ueberblick 
von der damaligen Kenntniss der Protisten. 

Den gekennzeichneten Stand der Fachliteratur 
vor Augen haltend, entschloss ich mich als Einlei- 
tung zu meinen Studien die bis zur Abänderung 
meines Arbeitsplanes reichenden Kenntnisse von den 


\ Protisten zusammenzufassen, und mit Berücksiehti- 
, gung und Verwerthung meiner eigenen Forschungs- 


ergebnisse, sowie — worauf ıch ein grosses Gewicht 
leste und besondere Sorgfalt verwendete — unter 
genauer Angabe der grösstentheils in einzelnen Ab- 
handlungen zerstreuten Daten aufzuarbeiten. 

Dass der Mangel eines solchen, einen allgemei- 
nen Ueberblick gewährenden Werkes, wie es meinen 
Augen vorschwebte, zu jener Zeit in Fachkreisen 
wirklich allgemein empfunden wurde, wird am besten 
durch den Umstand bewiesen, dass beinahe gleich- 
zeitig mit der Inangrifinahme meines Werkes (1880) 
SavILLE Kent sein grosses Handbuch? herauszu- 
geben anfıng, welches alle unsere bisherigen Kennt- 
nisse über Flagellaten und Ciliaten umfasst; zur 
selben Zeit (1880) übernahm Bürsckur die Neube- 
arbeitung sämmtlicher thierischen Protisten für das 
von Bronx begonnene encyclopädische Werk®?; end- 
lieh hat BausIant in einer im College de France 
gehaltenen Reihe von Vorlesungen die Behandlung 
der Protisten nach dem neueren Stand der Wissen- 
schaft begonnen.* Von allen diesen Werken ist das 
noch im Zuge befindliche von Bürschuı gewiss das 
bedeutsamste, und wird im vollendeten Zustand ein 
so werthvolles Handbuch abgeben, aus welchem die 
jüngere Generation über das auf diesem Forschungs- 
gebiet bis zu seinem Erscheinen Geschehene eine 


' Ibidem. 

® A Manual of the Infusoria: including a deseription 
of all known Flagellate, Ciliate, and tentaculiferous Proto- 
zoa, british and foreign, and an Account of the Organisa- 
tion and Affinities of the Sponges. Vol. I—III. London. 
1880—82. 

® S. Liter.-Verzeichn. Liefg. 1—34. Es fehlen noch die 
Ciliaten. ı 

* Les organismes unicellulaires. Les Protozoaires. Jour- 
nal de Mierographie. 1881—1884, 


nagyszabäsu munka mellett az en szükebb hatärok 
között mozgö ätpillantäsomnak mennyiben van let- 
jogosüultsäga s mennyire közeliti meg a ezelt, mely- 
nek elerese szemem elött lebegett, — ehhez nem en 


vagyok hivatva hozzäszölani. 


Szüksegesnek tartom e helyen szämot adni arröl, 
hogy ezen ätpillantäs mily terjedelemben foglalja ma- 
gäban a veglenyeket. 

Hogy a legalsöbb allati es növenyi szervezetek 
mily szoros Összefüggesben ällanak egymassal, erre 
munkaäm böven nyujt felvilagositäst, s en ezt a 
felfogäsom szerint vita targyat nem kepezhetö, sza- 
kadatlan összefüggest tartya szem elött, fogadtam el 
a 'közvetitö szervezetek megjelölesere a HaEcKEL ajan- 
lotta kifejezest ( Protista). Mindazonältal ezen mun- 
kämban a növenyekkel szorosabb viszonyban allö 
veglenyeket (Protophyta ) csak annyiban vettem fisye- 
lembe, a mennyiben az 6 ismeretök a gyökerläbuak 
meg ostoros azalekallatkak megertesere okvetetlenül 
szükseges s munkäm tulajdonkepeni täreyät az ällati 
veglenyek (Protozoa) szabjäk meg. Ki kell toväbbä 
emelnem, hogy büyärkodasom kören tullepni nem 
akarvan es kivalölag hazai buvärok szüksegleteit 
tartvan szem elött, a veglenyeknek kizarölag ten- 
gerekben elö kepviselöit esak oly terjedelemben illesz- 
tettem munkam keretebe, a milyenben az ällati 
veglenyeknek ältalanos ismeretehez szüksegesnek lät- 


szott. 
* 


Munkam kidolgozäsanak jelzett idejet veve tekin- 
tetbe, nem tehetem, hogy a veglenyeket illetö ismere- 
teink legüjabb idöben, mondhatnäm napjainkban 


tett haladasanak legfontosabb teteleit legaläbb ne- 
‚ nisse von den Protisten wenigstens in den wichtig- 


hany szöval ne erintsem. 


Az ällati mödon taplalkozö veglenyek n&melye- | 
ben, valamint bizonyos alsobb metazoum testeben 


elöfordulö «levelzöld-testecskek» meg «särga sejtek» 
termeszetenek kipuhatolasära Branpr KArorLy igen 
behato tanulmänyokat tett, melyek lenyegökben 
ugyanazon eredmenyre vezettek, a melyet ezen mun- 
käaban kifejteni alkalmam volt, azaz: arra az ered- 
menyre, hogy ezek a testeeskek a veglenyek (illetöleg 
bizonyos alsöbb metazoumok) testebe befeszkelödött 


Entz G. Veglenyek. 


IX 


vollkommene Orientirung schöpfen kann. Inwiefern 
neben diesem, der Vollendung zueilenden grossange- 
legten Werke meinem in engeren Grenzen sich be- 
wegenden Ueberblick eine Existenzberechtigung zu- 
kommt, und wie weit es mir gelungen ist das mir 
vorschwebende Ziel anzunähern, — darüber bin nicht 
ich berufen zu entscheiden. 

Ich erachte es hier für nothwendig über den Um- 
fang Rechnung zu legen, in welchem dieser Ueberblick 
auf die Protisten sich erstreckt. 

Wie innig der Zusammenhang zwischen thieri- 
schen.und pflanzlichen Protisten ist, darüber liefert 
die vorliegende Arbeit reichliche Aufklärung, und ieh 
habe diesen, meines Erachtens unbestreitbaren un- 
unterbrochenen Zusammenhang vor Augen gehalten, 
als ich zur Bezeichnung der Vermittlungs-Organis- 
men den von HasckeL vorgeschlagenen Ausdruck 
( Protisten) acceptirte. Indessen wurden in dieser 
Arbeit die inniger mit den Pflanzen verbundenen 
Protisten ( Protophyten) nur insofern berücksichtigt, 
als deren Kenntniss zum Verständniss der Rhizopo- 
den und Flagellaten unbedingt nothwendig ist; den 
eigentlichen Gegenstand meiner Arbeit bilden die 
thierischen Protisten ( Protozoen). Ich muss ferner 
hervorheben, dass ich den Kreis der eigenen For- 
schungen nicht überschreiten wollte, und hauptsäch- 
lich die Bedürfnisse der vaterländischen Forscher 
vor Augen hielt, die ausschliesslich im den Meeren 
lebenden Repräsentanten der Protisten daher nur 
soweit in den Rahmen meiner Arbeit einfüste, als es 
zur allgemeinen Schilderung der thierischen Proti- 
sten nothwendig erschien. 

* 

In Anbetracht des Zeitpunktes, in welchem das 
vorliegende Werk ausgearbeitet wurde, kann ich . 
nicht umhin, die in der jüngsten Zeit, sozusagen in 
unseren Tagen erzielten Fortschritte unserer Kennt- 


' sten Details mit einigen Worten zu berühren. 


Um die Natur der in einigen nach Art der Thiere 
sich ernährenden Protisten, so wie im Leib gewisser 
niederer Metazoen vorkommenden «Chlorophyll- Kör- 
perchen» und «gelben Zellen» zu ergründen, hat 
Kart Brannr sehr eingehende Studien ausgeführt, 
welche im Wesentlichen das von mir im vorliegenden 
Werke dargeleste Resultat ergaben, nämlieh dass 
diese Körperchen in die Leiber der Protisten (be- 
ziehungsweise gewisser niederer Metazoön) einge- 
drungene und zu ihrem Wirth in einem symbioti- 

b 


X 


es gazdäikkal symbioticus viszonyban ällö egysejtü 
moszatok, melyek közül Branpr a zöldeket Zoochlo- 
rella, a särgäkat Zooxanthella nevvel jelöli.! 

A többi ostoros äzalekallatkatöl esillöszörövük 
jelenletevel annyira különböz6 Cilioflagellatumok- 
röl ujabb büvärok (Kıezs,? Dapay,’ BürschLı®) ki- 
mutattäk, hogy az allitölagos esillöszörkoszoru volta- 
kepen vagy egyszerlien fonalszerü, vagy szalagszerü- 
leg ellapült ostornak felel meg, mely rendes helyze- 
teben az ostoros testet övezö egyenlitöi barazdaba 
mintegy esiptetve van, s kigyödzö mozgäsaival esillö- 
szörkoszorut szinlel. Ezen magäban jelentektelennek 
latszö tenyalläsnak kideritese ezeket az ostorosokat, 
melyeket Bürscntr ezutän a jellem utän Dinoflagel- 
latumok-nak nevez, sokkal szorosabb kapesolatba 
hozta a többı ostorosokkal, mint annak elötte voltak, 
s eddigele ketes rendszertani helyöket &lesebben je- 


lölte meg. 


Srtein-nak® 6s Bürschur-nek tanulmäanyai kimu- 
tattäk, hogy a Noctilucäk ( Oystoflagellata Bütschli) 
szervezetöket tekintve — mint ezt mär Dusarvın gya- 
nitotta — igen közel allanak a Dinoflagellatumokhoz 
s ezeknek kapesän az ostoros äzalekällatkäk ( Mossi- 
gophora Bütschli) esoportjäba osztandök be. 


! K. Branpt, Ueber das Zusammenleben von Thieren 


und Algen. Sitzungsber. d. Gesellsch. naturforsch. Freunde | 


zu Berlin. 15. Nov. 1881. — U.a. ezim alatt, Biolog. Cen- 
tralbl. I. Jahrg. 15. Dez. 1881. — Ueber morphologische und 
physiologische Bedeutung des Chlorphylls bei Thieren. 
AAP. 1882. — Ueber Synbiose von Algen und Thieren. 
U. o. 1853. — Ueber die morphologische und physiologi- 
sche Bedeutung des Chlorophylis bei Thieren. 2. Arti- 
kel. Mittheil. aus der zoolog. Station zu Neapel. IV, Bd. 
1883. 

® Ueber die Organisation einiger Flagellatengruppen 
und ihre Beziehungen zu Algen und Infusoriengruppen. 
Unters. aus d. botan. Institut zu Tübingen. Bd. I. 1883. 

° Adatok a Cilioflagellätok ismeret6hez. Ert. a term. 
tud. kör. M. tud. Akad. III. oszt. XIII. köt. XV. sz. 1883. 
Ueber eine Polythalamie der Kochsalztümpel bei Deva in 
Siebenbürgen. ZWZ. XL. 1884. 

* Einige Bemerkungen über gewisse Organisationsver- 
hältnisse der Cilioflagellaten und der Noctiluca. MJ. X. 
1885. 

° Der Organismus der Infusionsthiere. III. Abth. II. 
Hälfte. Die Naturgeschichteder arthrodelen Flagellaten. 1883. 

° Id, &rt. 


schen Verhältniss stehende einzellige Algen sind, 
von welchen Branpr die grünen Zoochlorella, die 
gelben aber Zooxanthella benannte.! 

Bezüglich der von den übrigen Flagellaten dureh 
das Vorhandensein des Ciliengürtels so sehr verschie- 
denen Ütlioflagellaten haben neuere Forscher (Kues,? 
Dapay,” Bürscatr*) nachgewiesen, dass der angeb- 
liche Cilienkranz eigentlich einem entweder einfach 
fadenförmigen, oder bandartig abgeflachten Geissel- 
faden entspricht, welcher bei seiner gewöhnlichen 
Lagerung in die den Leib des Flagellaten umgür- 
tende »quatoriale Furche gewissermassen eingeknif- 
fen ist und durch seine Schlangenbewegungen einen 
Cilienkranz vortäuscht. Durch die Klarstellung die- 
ses für sich unbedeutend erscheinenden Sachverhalts 
werden diese, von BürsLauı in Folge dieses Charak- 
ters Dinoflagellaten benannten Flagellaten in einen 
viel engeren Zusammenhang mit den übrigen Fla- 
gellaten gebracht, als sie früher waren, und es wird 
ihnen die bislang zweifelhafte Stelle im System schär- 
fer angewiesen. 

Ferner haben die Studien von Stein? und von 
Bürschuı® nachgewiesen, dass die Noctilucen ( Cysto- 


Flagellaten Bütschli) hinsichtlich ihrer Organisa- 


tion — wie das schon von DuJarpın war vermuthet 
worden — den Dinoflagellaten sehr nahe verwandt, 
und hiernach in die Gruppe der Flagellaten ( Masti- 
gophoren Bütschli) einzureihen sind. 


! K. Branpt, Ueber das Zusammenleben von Thieren 
und Algen. Sitzungsber. d. Gesellsch. naturforsch. Freunde 
zu Berlin. 15. Nov. 1881. — Unter demselben Titel, Biolog. 


| Centralbl. I. Jahrg. 15. Dez. 1881. — Ueber morphologiscehe 


und physielogische Bedeutung des Chlorophylis bei Thieren. 
AAP. 1852. — Ueber Symbiose von Algen u. Thieren. Ibid. 


\ 1883. — Ueber die morphologische und physiologische Be- 


deutung des Chlorophylis bei Thieren 2. Artikel. Mittheil. 
aus der zoolog. Station zu Neapel. IV. Bd. 1883. 

2 Ueber die Organisation einiger Flagellatengruppen und 
ihre Beziehungen zu Algen und Infusoriengruppen. Unters. 
aus d. botan. Institut zu Tübingen. Bd. I. 1883. 

3 Beiträge zur Kenntniss der Cilioflagellaten. Abhand- 
lungen der III. Classe der ung. Akademie d. Wiss. aus dem 
Bereich d. Naturwissenschaften. Bd, XIII. No. 15. 1883. 
(Ungarisch.) Ueber eine Polythalamie der Kochsalztümpel 
bei Deva in Siebenbürgen. ZWZ. XL. 1884. 

* Einige Bemerkungen über gewisse Organisationsver- 
hältnisse der Cilioflagellaten und der Noctiluea. MJ. X. 1885. 

° Der Organismus der Infusionsthiere. III. Abth. II. 
Hälfte. Die Naturgeschichte der arthrodelen Flagellaten. 
1883. 

® Diss. eit, 


A csillöszörös äzalekällatkäk eqybekelesi folyama- 
tanak tanulmänyozäsa a legujabb idöben ismet több 
buvärt foglalkoztatott (Jıckeuı,! Prare,” GRUBER,’ 
MaAupas,*) mely azonban sem a folyamat reszleteit, sem 
masyarazatat illetöleg az ohajtva vart megegyezesre 
nem vezetett. Mindezen buvarlatok között a legna- 
syobb fontossag felfogasom szerint MaupaAs-nak igen 
behatö 65 terjedelmes — fajdalom, eddigel&e meg esak 
rövid, elöleges jelentesekben közölt — vizsgälatait 
illeti, melyek azon vegeredmenyre vezettek, hogy az 
egybekeles, mint bizonyos jogosultsäggal mar a ko- 
rabbi vizsgälatokböl is következtethetö volt, lenyege- 
ben a pete termekenyitesevel megegyezö folyamat, 
melynel a termekenyitö elem szerepet az egybekelt 
päroknak kölesönösen kicserelt nucleolusr6szletei 
letek a pete termekenyitesönel szerepelö him pro- 
nucleusszal teljesen egyenertektiek, s a nöi pronucle- 
usszal, azaz annak az egyennek, a melybe behatoltak, 
egyik nucleolusreszletevel egygyeolvadnak, Azily mö- 
don vegbe ment termekenyitest, ugy mint EnGer- 
MANN-nak es Bürschui-nek e munka utolsö fejezete- 
ben tärgyalt vizsgälatai is bizonyitjäk, az egybekelt 
pärok megifjodäsa, teljes szervezeti reorganisatiöja 
követi, melynek elmaradäsäval, azaz, ha a több nem- 
zedekben oszläs utjän szaporodott äzalekällatkäk 
egybekelesehez nem järulhatnak, a kimerülesi haläl 
okvetetlenül bekövetkezik. E szerint a vöglenyek hal- 
hatatlansagat, melyet Weısmann több 6rtekezeseben 


oly szellemesen fejtegetett,’° Mauras fontos vizsgäla- 


! Ueber die Kernverhältnisse der Infusorien. ZA. 1884. 
No. 175—176. 

? Untersuchungen einiger an den Kiemenblättern des 
Gammarus pulex lebenden Ektoparasiten ZWZ. XLIII. 
1886. 

® Ueber die Bedeutung der Conjugation bei den Infu- 
sorien. Berichte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg i. B. 
II. Bd. 1. Hft. 1886. — Der Conjugationsprocess bei Para- 
mecium Aurelia. U. o. II. 2. Hit. 1886. 

* Sur la conjugaison des Infusoires eilies. CR. 27 juin. 
1886. —— Sur la conjugaison des Parameciens. CR. 6 sept. 
1886. — Sur la conjugaison des Cilies. CR. 18 juillet, 1887. — 
Theorie de la sexualit& des Infusoires eilies. CR. 16. aoüt, 
1887. 

° Ueber die Dauer des Lebens. Jena. 1882. — Zur Frage 
nach der Unsterblichkeit der Einzelligen. Biolog. Centralbl. 
IV, 1885. No, 21—22, 


XI 


Mit dem Studium des Conjugationsprocesses der 
Ciliaten waren in neuester Zeit wieder mehrere For- 
scher (JıckEL1,! PLartE,? Grußer,? Maupas*) beschäf- 
tigt, ohne dass hinsichtlich der Details des Processes, 
oder dessen Erklärung die erwünschte Uebereinstim- 


| mung wäre erzielt worden. Von allen diesen For- 


schungen kommt die grösste Wichtigkeit, meines 
Erachtens, den sehr eingehenden und umfassenden, 
leider aber bis jetzt blos in kurzen vorläufigen Mit- 
theilungen bekannt gewordenen Untersuehungen von 
Mavpas zu, welche als Endresultat ergaben, dass die 
Conjugation, wie das mit einer gewissen Berechti- 
gung schon aus den älteren Untersuchungen zu fol- 
gern war, ein im Wesentlichen mit der Befruchtung 
des Eies übereinstimmender Process ist, bei welchem 


ı die Rolle des befruchtenden Elements durch die ge- 


jätszäk. Ezek a kölesönösen kieserelt nweleolusresz- | genseitig ausgetauschten Nucleolus-Partieen der con- 


Jugirten Paare getragen wird. Diese gegenseitig aus- 
getauschten Nucleolus-Partieen sind dem, bei der 
Befruchtung des Eies thätigen männlichen Pronu- 
cleus vollkommen gleichwerthige Gebilde, welche mit 
dem weiblichen Pronucleus, das heisst einer Nucleo- 
lus-Partie des Individuums, in welches sie einge- 
drungen sind, verschmelzen. Auf die in dieser Weise 
verlaufende Befruchtung folgt, wie auch die im letz- 
ten Kapitel des vorliegenden Werkes besprochenen 
Untersuchungen von ENGELMANN und BürscHur be- 
weisen, eine Verjüngung und vollständige Reorgani- 
sation der conjugirten Paare, ohne welche, das heisst, 
wenn die in mehreren Generationen durch Theilung 
sich fortpflanzenden Infusorien nieht zur Conjugation 


| gelangen können, der Erschöpfungstod sicher ein- 


tritt. Hiernach wäre also die von WEISMANN in mehre- 


ren Abhandlungen® so geistreich dargestellte Un- 


! Ueber die Kernverhältnisse der Infusorien. ZA. 1884. 
No. 175—176. 

® Untersuchungen einiger an den Kiemenblättern des 
Gammarus pulex lebenden Ektoparasiten. ZWZ. XLIIT. 1886. 

® Ueber die Bedeutung der Conjugation bei den Infu- 
sorien. Berichte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg i. 
B. II. Bd. 1. Hft. 1886. — Der Conjugationsprocess bei 
Paramecium Aurelia. Ibidem II. Bd. 2. Hft. 1886. 

* Sur la conjugaison des Infusoires eilies. CR. 28 juin, 
1886. — Sur la conjugaison des Parameciens. CR. 6 sept. 
1886. — Sur la conjugaison des Cilies. CR. 18 juillet. 1887. 
Theorie de la sexualit& des Infusoires cilies. CR. 16 aoüt, 
1887. 

5 Ueber die Dauer des Lebens. Jena. 1882. — Zur Frage 
nach der Unsterblichkeit der Einzelligen. Biolog. Centralbl. 
IV. 1885. No. 21—22. 

b* 


Xu 


tai, — melyek reszletes kifejtesenek bizonyära min- 
den szakferfi feszült erdekkel nez eleje — megezäa- 
folnak. 


Mauras vizsgälatainak eredmenyei, melyeknek 
veleje az, hogy az egybekeles a pete termekenyı- 
tesevel lenyeg&ben megegyezö folyamat, igen örven- 
detes tämaszt nyer Rosoz Zovrän-nak a Gregarina 
flava egybekelese körtil tett tanulmänyaiban, me- 
lyekben kimutatja, hogy a Gregarinak egybekelöse- 
kor lenyegeben hasonlökepen ugyanaz a folyamat 


mesy vegbe, mint a pete termekenyitese alatt.! 


Mindenki elött, ki a sejttan haladasät figyelem- 
mel kiseri, ismeretes, hogy FromMann, HEITZMANN, 
KuPprrErR, ScHhmrrz, FLEMMING, LeypIG 6s mäsoknak 
vizsgälatai a sejt körüli buvarkodäsnak uüj területet 
nyitottak meg. A protoplazma a mai buvärlati mödsze- 
rekkel vizsgälva, nem az a folyekony, egynemü, vagy 
szemecsk£&zett ällomäny többe, a milyennek ScHuLTze 
Mıxsa idejetöl kezdve ältalaban felfogtäak. Bär- 
mennyire elterök is meg jelenleg a reszletekre nezve 
a buvarok felfogasai, abban valamennyi megegyezik, 
hogy a protoplazmanak sajatsagos finomabb szerke- 
zete van, hogy a sejt, az «elemi szervezet», maga is 
bonyolödott szervezet. A szöveti sejtek finomabb szer- 
vezetenek felismeresere törekvö büvarlatok uj iranyt 
jelöltek a veglenyek buyärai szämära is. Fzen iräny- 
ban BürscHLı1,? SCHUBERG,? FABRE-DOMARGUE * s ezen 
sorok iröja? megtettek az elsö lepeseket, melyek azt 
bizonyitjak, hogy a veglenyek testet alkotö proto- 
plazma is ügy, mint a szöveti sejteke, ketfele reszböl 
all: t. i. az alakult röszböl (protoplasma Kupffer, mi- 
toma Flemming, spongioplasma Leydig) s az alakült 
resz fonälközeit vagy hälözatänak hurkait kitöltö egy- 


ı Adatok a Gregarinäk ismeretehez. Ert. a term. tud. 
kör. M. tud. Akad. III. oszt.. XVI. köt. 4. sz. 1886. 

® Einige Bemerkungen ete. 1. f. — Kleine Beiträge zur 
Kenntniss einiger mariner Rhizopoden. MJ. XI. 1885. 

® Ueber den Bau der Bursaria truncatella; mit beson- 
derer Berücksichtigung der protoplasmatischen Strukturen 
MJ. XII. 1886. 

* Sur la structure röticulde du protoplasma des Infu- 
soires. CR. 14 mart, 1887. 

° Adatok az Amoebäk finomabb szervezetönek ismere- 
töhez. Orv. term. tud. &rt. Kolozsv. 


' sterblichkeit der Protisten durch die wiehtigen Unter- 
suchungen von Maupas — deren ausführlicher Pu- 
blieation gewiss jeder Fachmann mit gespanntem 
Interesse entgegensieht — widerlegt. 

Das Ergebniss der Maupas’schen Untersuchun- 
gen, wonach die Conjugation dem Wesen nach als 
| ein mit der Befruchtung des Eies identischer Process 
aufzufassen ist, gewann eine sehr willkommene 
Stütze in den Studien von Zoutän v. RoBoz über die 
Conjugation bei Gregarina flava, welche nachwie- 
sen, dass auch bei der Conjugation der Gregarinen 
im Wesentlichen der nämliche Process abläuft, wie 
während der Befruchtung des Eies.! 

Einem Jeden, der die Fortschritte der Zellen- 
lehre mit Aufmerksamkeit verfolgt, ist es bekannt, 


dass durch die Untersuchungen von FROMMANN, 
Herrzmann, KuPFFER, SCHMITZ, FLEMMING, LEYDIG und 
Anderen für die Forschung über die Zelle ein neues 
| Gebiet eröffnet wurde. Mit den heutigen Forschungs- 
mitteln untersucht, ist das Protoplasma nicht mehr 
die halbflüssige, homogene oder granulirte Substanz, 
als welche sie seit Max ScHuutze allgemein war auf- 
gefasst worden. Wie sehr auch die Forscher in der 
Auffassung der Details heute noch von einander ab- 
weichen mögen, darin sind sie Alle einig, dass das 
| Protoplasma eine eigenthümliche feinere Structur 
besitzt, und dass die Zelle, der «Elementarorganis- 
mus» selbst ein complicirter Organismus ist. Die auf 
die Ergründung der feineren Organisation der Ge- 
webszellen abzielenden Forschungen haben auch für 
die Protistenforscher eine neue Richtung ausgesteckt. 
Die ersten, von BirschLı,? ScHuBEre,’ FABRE-Do- 
| margun! und dem Verfasser? in dieser Richtung ge- 
thanen Schritte ergaben, dass auch das den Proti- 
stenleib bildende Protoplasma, wie jenes der Gewebs- 
zellen, aus zweierlei Substanzen besteht, nämlich der 


! Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. Abhandlun- 
gen der III. Classe der ung. Akademie d. Wiss. aus dem 
Bereiche d. Naturwissenschaften. Bd. XVI. No. 4. 1886. 
(Ungarisch.) 

® Einige Bemerkungen, loc. sup. eit. — Kleine Beiträge 
zur Kenntniss einiger mariner Rhizopoden. MJ. XI. 1885. 

® Ueber den Bau der Bursaria truncatella; mit beson- 
derer Berücksichtigung der protoplasmatischen Strukturen. 
MJ. XII. 1886. 

* Sur la structure reticulee du protoplasma des Infu- 
soires. CR. 14. mart, 1837. 

5 Beiträge zur Kenntniss der feineren Organisation der 
Amoeben. Medie.-Naturwiss. Anzeiger. Klausenburg. 1887. 
(Ungarisch.) 


nemü, szerkezetnelküli, folyekonyabb ällomänyböl 
(paraplasma Kupffer, paramitoma Flemming, hyalo- 
plasma Leydig). Az üj iränyban megindult büvärla- 
toknak elörelathatölag nagy a jövöje, mert az ismere- 
teknek azon magasabb regiöi fele egyengetik az utat, 
a melyröl az elöallomany mivoltäba majdan melyebb 
bepillantas tehetö. 


Mikent a protoplazmanak, üsy a pihenö, azaz 
oszlasban nem levö, föleg pedig az oszläsban levö 
sejtmag-nak finomabb szerkezete kivälö tärgyät ke- 
pezi a mai szövetbüvärlatnak, mely oly lenyegesen 
tökeletesitett mödszerekkel rendelkezik. Az ezen 
iranyban büvärkodök, kiknektekintelyes soräböllegyen 
el&g STRASRURGER-t, FLEMMING-et, KrLein E.-t, E. van 
BENEDEN-t, Rertzıus-t, PFITZNER-t, RABL-t, GuIGNARD-t 
es Juränyı-t kiemelnem, lenyegeben mind ara az 
eredmenyre jutottak, hogy mikent a protoplazma, 
ügy a sejtmag is ketfele allomanyböl all: ügymint a 
gomolyszerü fonalat vagy halözatot kepezö, festek- 
anyagokkal szinezhetöen alakült ällomänyböl (chro- 
matın Flemming ), meg a nem, vagy esak gyengen szi- 
nezödö, egynemü alapällomänyböl (achromatin Flem- 
ming), s hogy e kötfele ällomänyon az anyamag 
oszläsakor a ket fiöükmag lenyegeben valamennyi sejt- 
nel ugyanazon jellemz6 alakvältozasok között lefolyo 
mödon osztozkodik. A veglenyek magjänak szerke- 
zetere iränyitott üjabb tanulmanyok (Jıcketı,! GRU- 
BER,” BürscHLı?) ha ez idö szerint meg nagyon töre- 
dekesek is, sminden tekintetben kielegitö eredmenyre 
nem is vezettek, megis hatärozottan kimutattäk, 
hosy a veglenyek magkepletei szerkezeti összetete- 
lökre nezve a szöveti sejtektöl lenyegesen nem kü- 
lönböznek. Hogy tovabba a karyokinesis — melynek 
felfedezesere az äzalekallatkak egybekelese alatt a 
nucleoluson eszlelt s oly hosszü ideig hamisan ma- 


ı Id. ert. 

? Ueber Kerntheilungsvorgänge bei einigen. Protozoen 
ZWZ. XXXVII. 1883. — Ueber Kern und Kerntheilung 
bei den Protozoen. ZWZ. XL. 1884. — Studien über Amoe- 
ben. ZWZ. XLI. 1884. ; 

? Einige Bemerkungen ete. 1,f. — Kleine Beiträge ete. 1. £. 


XII 


geformten Substanz ( Protoplasma Kupffer, Mitom 
Flemming, Spongtoplasma Leydiy) und aus der die 
Faden- oder Maschenräume dieser geformten Sub- 
stanz ausfüullenden homogenen, structurlosen flüssi- 
geren Substanz ( Paraplasma Kupfler, Paramitom 
Flemming, Hyaloplasma Leydig). Die in der neuen 
Riehtung begonnenen Forschungen haben voraus- 
sichtlich eine grosse Zukunft, da sie den Weg zu 
jenen höheren Regionen der Kenntnisse ebnen, von 
welchen aus einstens ein tieferer Einblick in das 
Wesen der lebenden Substanz kann gewonnen werden. 

Neben dem Protoplasma bildet der feinere Bau 
des ruhenden, das heisst nicht in Theilung begritte- 
nen, insbesondere aber die des sich theilenden Zell- 
kerns einen hervorragenden Gegenstand der mit so 
sehr vervollkommneten Methoden arbeitenden mo- 
dernen histologischen Forschung. Die in dieser Rich- 
tung thätigen Forscher — aus deren stattlicher Reihe 
es genügen möge STRASBURGER, FLEMMING, F. Kueın, 
Rerzıus, E. van BENEDEN, PFITZNER, RABL, GUIGNARD 
und JurAnvı hervorzuheben — sind Alle wesentlich 
zu demselben Ergebniss gelangt, nämlich dass nicht 
nur das Protoplasma, sondern auch der Zellkern aus 
zwei verschiedenen Substanzen besteht, u. zw. aus 
der einen knäuelartigen Faden, oder ein Netzwerk 
bildenden, Tinetionsmittel annehmenden geformten 
Substanz (Chromatin Flemming), und aus der nicht 
oder nur schwach färbbaren homogenen Grundsub- 
stanz ( Achromatin Flemming), ferner dass die zwei 
Tochterkerne aus diesen zwei Substanzen bei der 
Theilung des Mutterkerns in einer Weise betheiligt 
werden, welche im Wesentlichen bei allen Zellen 
unter denselben Formveränderungen abläuft. Die 
auf die Structur des Protistenkerns abzielenden neue- 
ren Studien (von JIckeEur,! GRUBER,” BürschLı?) sind, 
wohl derzeit noch sehr fragmentarisch, und haben 
zu einem in jeder Hinsicht befriedigenden Ergebniss 
noch nicht geführt: so viel wurde aber durch diesel- 
ben als sicher erwiesen, dass die Kerngebilde der 
Protisten, ihren Bau betreffend, von jenen der Ge- 
webszellen nieht wesentlich verschieden sind. Dass 


! Diss. eit. 

2 Ueber Kemtheilunesvorgänge bei einigen Protozoen. 
ZWZ. XXXVII. 1883. — Ueber Kern und Kerntheilung 
bei den Protozoen. ZWZ. XL. 1884. — Studien über Amoe- 
ben. ZWZ. XLI. 1884. 

® Einige Bemerkungen. loc, sup. cit, — Kleine Beiträge, 


| loc. sup. eit. 


XIV 


gyaräzott vältozasok tudvalevöleg lenyeges befolyäs- 
sal voltak — lenyegeben ugyanolyan mödon foly le, 


mint az ällati es növenyi sejtekben, ezt GRUBER-nek! 


6s Herrwie Rıcnarv-nak ? az Actinosphaerium Eich- 


hornüi, de különösen Prrrzwer-nek ? az Opalina Ra- 


narum magjainak oszlasan tett tanulmanyai bizo- 
nyıtjak. 


A magkepleteknek az ujabb buvärlati mödszerek- 
kel valö tanulmänyozäasa arra a becses felfedezesre 
vezette Brass-t* es Zopr-ot,’ hogy a sejtnek ezen 
lönyeges alkotöresze nem hianyzik oly veglenyeknel 
sem, melyeknel mindeddig elkerülte a buvarok figyel- 


met: igy a Protamoebäk-at egy, a Vampirelläk-at 


pedig, melyeket Kıerın Gyurä-nak terjedelmes vizs- 


gälatai utan® meg magnelkülieknek kelle tartanunk, 
egy, vagy epen szämos mag jellemzi. Ha tekintetbe 
veszszuk meg, hogy GruBER a Mywastrum liguricum- 
näl, mely igen közel äll Hıscrker magnelküli My- 
wastrum radians-ahoz, söt evvel esetleg azonos, szin- 


ten nagyszämüu magot fedezett fel,” ugy mindinkabb 


nyer valöszinüsegben az a felfogäs (l. 35. 1.), hogy 
magnelktili egysejtüi lenyek, azaz Monerek ninese- | 
nek. — A magoknak festömödszerrel valö tanulma- | 
, nicht gebe(vergl.S.255), immer mehr an Wahrschein- 


nyozäsa a csillöszörös azalekällatkäknal is meglepö 


eredmenyre vezette Maurpas-t ® es GRUBER-t”, arra 


! Ueber Kerntheilungsvorgänge ete. 1. f. 

® Die Kerntheilung bei Actinosphaerium Eichhornii. 
Jena. 1884. 

® Zur Kenntniss der Kerntheilung der Protozoen. MJ. 
XI. 1885. 

* Die Organisation der thierischen Zelle. I Heft. Halle. 
1583. 

° Zur Morphologie und Biologie der niederen Pilzthiere 
(Moneren). Leipzig. 1885. 

% A Vampyrella fejlödese &s rendszertani älläsa. Ert. a 
term. tud. kör. M. tud. Akad. III. oszt. XII. köt. V. sz. 
1882. 

” Die Protozoön des Hafens von Genua. Halle. 1884. 

® Contribution & l’&tude morphologique et anatomique 
des Infusoirss cili6s. Arch. de Zool. exper. et gener. II. 
Ser. I. 1883. 

° Ueber Kern und Kerntheilung ete. 1. f£ — Die Pro- 
tozoön des Hafens von Genua. — Ueber vielkernige Pro- 
tozoen. Biolog. Centralbl. IV. 1885. Nr. 23. — Weitere Be- 
obachtungen an vielkernigen Infusorien. Berichte d. natur- 
forseh. Gesellsch. zu Freiburg i. Br, IIT, 1887, 


ferner die Karyokinese — zu deren Entdeckung die 
bei den Infusorien während der Conjugation am 
Nucleolus beobachteten, und so lange Zeit falsch 
ausgelegten Veränderungen bekannter Weise von 
wesentlichem Einfluss waren — im grossen Ganzen 
auf die nämliche Weise verläuft, wie in den thierischen 


| und Pflanzenzellen, das wird durch die Studien über 
| die Kerntheilung bewiesen, welche Gruser! und 
Rıcuarnp Herrwig? an Actinospherium Bichhornü, 


insbesondere aber Prıtzwer® an Opalina Ranarum 


| angestellt haben. 


Durch Anwendung der neueren Forschungs- 
methoden auf das Studium der Kerngebilde machten 
Brass* und Zorr? die werthvolle Entdeckung, dass 
dieser wesentliche Bestandtheil der Zelle auch sol- 
chen Protisten nicht abgeht, bei welchen er der 
Aufmerksamkeit der Forscher bislang entgangen 
war; so sind die Protamoeben durch einen, die 
Vampyrellen aber, welche nach den umfassenden 
Untersuchungen von J. Kuemm® noch für kernlos 
mussten gehalten werden, durch einen oder gar zahl- 
reiche Kerne charakterisirt. Nimmt man noch in 
Betracht, dass Gruser bei dem, dem kernlosen 
Harcrker’schen Myxastrum radians sehr nahe ste- 


‚ henden, vielleicht sogar mit diesem identischen 


Mywastrum liguricum ebenfalls zahlreiche Kerne 
entdeckte”: so wird die Ansicht, dass es kernlose 
einzellige Wesen, das heisst Moneren überhaupt 


lichkeit gewinnen. — Das Studium der Kerne mittelst 
Tinetionsmittel führte Mauras® und GRUBER”? auch 


' Ueber Kerntheilungsvorgänge loc. sup. eit. 

?2 Die Kerntheilung bei Actinosphaerium Eichhornü. 
Jena. 1884. 

® Zur Kenntniss der Kerntheilung der Protozoen. MJ. 
XI. 1885. 

* Die Organisation der thierischen Zelle. I Heft. Halle. 

° Zur Morphologie und Biologie der niederen Pilzthiere 
(Moneren). Leipzig. 1885. 

° Vamyrella, ihre Entwicklung und systematische Stel- 
lung. Eine zoologisch.-botanische Abhandlung. Botan. Cen- 
tralbl. Jahrg. TI. Bd. XI. No. 5—7. 1882. 

” Die Protozoön des Hafen von Genua. Halle. 1884. 

® Contribution & l’etude morphologique et anatomique 
des Infusoires eili6s. Arch. de Zool. exper. et gener. II. Ser. 
I. 1883. 

° Deber Kern und Kerntheilung loc. sup. cit. — Die 
Protozo@n des Hafens von Genua. — Ueber vielkernige Pro- 
tozoen. Biolog. Centralbl. IV. 1885. Nr. 23. — Weitere Be- 
obachtungen an vielkernigen Infusorien. Berichte d. natur- 
forsch. Gesellsch. zu Freiburg i, Br. III, 1887, 


t. i. hogy szämos — különösen tengeri — azalekällat- 
känak igen nagyszämu magja van, melyek nemelyek- 
nel rendkivül aprö reszletekre oszolva, az egesz pro- 
toplazmatestben szet vannak szörva. 


* 


A mi mondani valöm meg van, kedves köteles- 
seg csupän. Kedves kötelessegem meles köszönetet 
mondani a kir. magyar Termeszettudomanyı Tärsu- 
latnak, valamınt azon nagyerdemü ferfiunak, ki nem- 
zeti kulturänk felviräagozäsaert oly nemesen hevül, s 
kinek szereny munkamat ajanlhatni szerenesemnek 


tartom ! 


Kolozsvartt, 1887. november 19. 


Entz Geza. 


| 


xV 


bei den Ciliaten zu einem überraschenden Frgebniss : 
zum Ergebniss, dass mehreren — namentlich mari- 
nen — Ciliaten sehr viele Kerne zukommen, welche 


| bei manchen in sehr kleine Partieen getheilt im gan- 


zen Protoplasmaleib zerstreut liegen. 


* 


Was ich noch zu sagen habe, ist mir eine ange- 
nehme Pflicht. Einer angenehmen Pflicht komme ich 
nach, indem ich meinen wärmsten Dank der Kön. 
Ungar. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, sowie 
dem hochverdienten Manne ausspreche, der sich für 
das Erblühen unserer nationalen Cultur so edel be- 


' geistert, und dem mein bescheidenes Werk widmen 
| zu können ich mich glücklieh schätze ! 


Klausenburg, 19. November, 1887. 


Geza Entz. 


eye 
[2:5 


ELSÖ IDÖSZAK. 


Leeuwenhoek es Müller Ottö Frigyes kora. 


«A term6szettudomänyok haladasät gätlö legna- 
syobb akadälyoknak egyike abban keresendö, hogy a 
regiek egeszen az ertelem fejlesztesevel leven elfog- 
lalva, az örzekekkel valö ismeretszerz6st elhanyagoltäk 
s a dolsok lenyeget inkabb szerettek kitalälni, mint 
meslätni. Mär pedie, minthosy a lelek mitsem ismer, 
mit a test szervei nem közvetitenek, az erzekek mü- 
ködese ep oly szükseges a termeszet teljes megismere- 
senek elerösere, mint az esze... Ezen hiänyt pöt- 
landök a mai tudösok az erzekek müködesenek töke- 


letesitösen faradoznak, különösen a latäsen, mely | 


valamınt mindannyi között a legnemesehbb, usy a leg- 
szuksegesebb is, s feltalaltak ketfele latöszert:: a telesz- 
köpot oly tärgyaknak közelitesere, melyek tävolsaguk 
miatt lathatatlanok, s a mikroszköpot a kiesisegök 
miatt ki nem vehetöknek naeyıtäsära; s ezen ket 
eszközzel keves &v alatt többet fedeztek fel, mint a 
mennyit a regiek több evszazad lefolyasa alatt minden 
okoskodasukkal sem voltak kepesek. Ezen eszközök- 
kel az egesz termeszet üjnak tünt fel: a teleszköppal 
sikerült az egen üj mozgäsokat, uj cesillagokat s Uj 
meteorokat lätnunk; a mikroszköp pedis fölfedezett 
a földön egy egeszen üj aprö vilägot s mindenütt 
aprö teremtmenyek vegtelen sokasägät engedte eszre- 
vennünk, melyek nem kevesbbe esudalatosak, mint 
mindazok, melyek ezideig ismeretesek voltak».! Ezen 
szavakkal fostak 1666-ban a «Journal des Scavans» 
szerkesztöi azon mai nap igenytelennek lätsz6 vizs- 
galatok ismertetesehez, melyeket Hooke RÖBERT azon 
eszközzel vegezett, mely hivatva lön a biologiai tudo- 
maänyokat reformalni. 


1 JogBLoT, 1—29. 


Entz G. Veglenyek. 


melyik ringatta bölesöjet a halhatatlan Homeros-nak : 
üsy ket nemzet, az olasz s ahollandi követeli ma- 
gacnak azon diesöscget, hogy az összetett nagyıtö 
(mikroszköp) feltalalöjat szülte ; az olaszok Fontanä-t 
es GALILEO GALILEI-t, a hollandiak DreRREL-t es 
JANSSEN JAnos-t, meg fiat ZARHARTÄS-t tartjak a nasyıtö 
feltalalöjanak. 

A vitas kerdes mai nap Harrına kutatäsai ältal 
eldöntöttnek tekinthetö s ezeix szerint ket middelburgi 
szemüveg-köszörülö, JANSSEN JAnos €s fia ZARHARTÄS 
kombinältak 1590 körtl a leneseket összetett nagyı- 
tova s keszitettek az elsö nagyıtöcsövet.! 
Az elsö nagyitök termeöszetesen meg igen tökelet- 
lenek voltak s ha nagyobb kepet adtak is, de bizo- 
nyära nem adtak tisztäbbat, mint a «vitrum pulica- 
rium», azaz bolhakukueskalö-üven gunyos elnevezes 
alatt ismeretes s azon idöben mär hasznälatban levö 
egyszerü nagyıtök. Osak mikor a nagyıtökat ezel- 
szerü, kenyelmes &s könnyen kezelhetö äallvanynyal 
s 1715-t6l kezdve a tärgynak alulröl valö ätvilagıta- 
sära.szolealö tükrökkel lattak el; föleg pedig, mikor 
szamos, teljesen kielegitö eredmenyre nem vezetö 
kiserlet utän, vegre SELLIGUR-, illetöleg CHEVALIER- 
nek 1524-ben sikerüult EuLer elmeletenek realizala- 
säval a sphaerieus es chromaticus aberratiöt mel- 
lözni, vagy helyesebben, lehetöles minimumra redu- 
kälni s erös nagyıtasoknal is mes tiszta 65 eles kepet 
elöällitani: esak ekkor lett a nagyıtö azza, a mi mai 
nap: a termeszetbuvarnak, — mint Humzouor SAN- 
por igen talälöan 6s szepen fejezi ki, — Üj szerveve, 


| mely egy nem sejtett viläg rejtekeibe vezetett. 
Mikent het görög varos versenygett a felett, hosy 


ı P. Harrıng, Das Mikroskop. III. Bd. Geschichte. 
Deutsche Originalausgabe. Braunschweig. 1866. - 


A kik az ujonnan feltalalt eszközt csupan a kivan- 
esisagkielegitösere, vagy szemetes kedelyt ayönyörköd- 
tetö idötöltesül, nemesebh jätekszerül hasznälgattäk, 
azoknak hosszu soraböl kiyalnak, kimagaslanak egyes 
ferfiak, a kik a nagyıtöknak, mint a buvärkodäs eszkö- 
zeinek nagy fontossägat belätva, tervszerti tanulmä- 
nyokat kezdtek meg, üutat törve s wänyt jelölve az 
utönemzedek szamara. 

Ezen buväarok sorät megkezdi a römai «hiüzok» 
akademiajanak (Academia dei Lyncei) egyik tagja, 
FRANCESCO STELLUTI (FRANcISCUsS STELLUTUS), ki 
1625-ben nagyıtöi vizsgälatok alapjän ismerteti a 
mehek testreszeit.! Ezt követi Marcrıno MarricHt, 
koranak egyik legnagyobb termeszettudösa, kinagyi- 
töval vegzett vizsgalatait kiterjeszti az ällat- &s növeny- 
orszagra. Maupigmi-nek az agy, a nyelv, a tapintö 
erzck, a tüdök es zsigerek finomabb szerkezetet 
tärgyalö dolgozatai nem kevesbbe uttörök es fontosak 
a tudomany toväbbfejlödessre, mint a esirke petebeli 
fejlödese körül tett tanulmänyai, melyekben sokkal 
messzebb ment, mint ezen teren müködö elödei, 
VOLCHER, COITER 68 FABRICIUS ab AQUAPENDENTE, vagy 
a selyemeresztöröl (Bombyx) irt mintaszert bonez- 
tani monografiäja, mely elöször adja egy gerinez- 
telen allat teljes boneztanät, s mai nap is haszonnal 
olvashatö ; növenyboneztanäval vegre, melyet GrEw 
NennamrAs-nak ugyanazon tärgyu dolgozatäval egy- 
idejtileg 1671-ben nyujtott be a londoni kirälyi tärsa- 
sagnak (Royal Society), Gruw-val esyütt mesvetette 
a növenyboneztan alapjat s kimondotta, hogy a növc- 
nyek szöveteinek legkisebb egysögei tömlöcsk6k vagy 
zacsköcskak (utrieuli seu sacculi), azaz sejtek, — 
mit különben Hooxz Rogerr is sejtett, ki a növeny- 
sejteket mär 1665-ben «cells», vagy «boxes» neven 
nevezte. 

Az olasz Marpi@nr-vel esyidejüleg munkälkodott 
a hollandi Swammervam JAnos, bämulatunk s szä- 
nalmunkra egyarant meltö rendkivüli ferfiü, ki az 
elöbbit s kortärsait egyältaläban sok tekintetben 
messze meghaladta, s ki — mint Barr KArony Ernö 
mondja? — a tudomänynak esett äldozatül, mert 
felette korän s felette buzgön hatott elöre oly üton, 
melyet a nagy tömeg meg azon idöben esztelennek s 
fonaknak tartott. Swanmervan buvärkodäsänak süly- 
pontja az izeltläbuak, különösen rovarok, tovabba a 


" Carus, Geschichte der Zoologie, München 1872, p- 39%. 

® Reden, gehalten in wissenschaftlichen Versammlun- 
gen und kleinere Aufsätze vermischten Inhalts. I. Th. St. 
Petersburg. 1864. p. 31, 


bekak boneztananak s atalakuläsänak s nehäny lägy- 
testü (Mollusca) boneztananak szabad s fegyverzett 
szemmel valö tanulmänyozasara esik; oly terre, mely 
elötte eg6szen parlag volt s melyen a nyomdokaiba 
lepök az övenel gazdagabb aratäst alig vegeztek. 
A möhnek, szunyognak, Ephemeränak, lesyeknek, 
pillangöknak, tetünek, skorpiönak, esigäknak, Sepiä- 
nak, bekäknak sth. Swammervam adta boneztani 


es fejlödestani leiräsaıi az ällattanı irodalomnak 
örökbeesü remekei. Ugyanö volt az elsö, ki a beka- 
petek barazdalödasanak folyamatät, melyet tüze- 
tesen esak a jelen evszazadban tanulmanyoztak ismet, 
megfisyelte; fiatal bekaembriök leiräsanal pedig 
emlitest tett arröl, hogy testök kezdetben esynemü 
rögöcskekböl (klootkens), azaz sejtekböl van Öössze- 
teve; — oly felfedezes ez, melyet esak a legujabb idö 
buvarlatai erösitettek s mely, ha fontossäga felismer- 
tetik, bizonyara koran elvezetett volna az ällatok 
szövetfejlödesänek ismeretehez. 

Mindjart az uj iranyban megindult büvarkodasi 
aramlat kezdeten, ugyanazon idöben, melyben Mar- 
PIGHI a2 Összes elölenyek fmomahbb szervezetere ter- 
jesztette ki tervszerü s eszmek vezerelte buvarko- 
dasät, Swammervam pedig szüikebb körre szoritkozva, 
a legreszletesebb s reszben esak az utökortöl meltä- 
nyolt pontos tanulmänyait vegezte, azutöbbinak honfi- 
tärsa, VAN LREEUWENHORK ANTAL, egy vagyonos deltti 
magänzö, 'a tudomäanynak szentelt hosszu elete alatt, 
laszölag ugyan minden rendszer nelkül, de amnal 
nagyobb kitartässal s lelkesedessel melyedt az önmaga 
keszitette nagyıtöknak segitsögevel a szervezetek 
titkainak fürkeszesebe. LrEUWENHORK nem volt ezeh- 


szerli tudös, mint Maurıenı 65 SwAmMERDAM, hanem 


dilettäns a szö valödi, de nemes ertelmeben, ki buvar- 
kodö szenvedelyetöl vezereltetve s mint a meh, 
valogatäs nelkül virägröl virägra szällva, majd ezen, 
majd azon termöszeti tärgynak nasyitöi vizsgalasaval 
foglalkozott; a mihez azonban hozzäfogott, abba 
melyen behatolt s az ällatok &s növenyek finomabb 
boneztani szerkezetere vonatkoz6 tömerdek felfedeze- 
sei, melyek öt kora mikroszköpistäi között a legelsö 
rangra emelik, örtekökre nözve felülmuljäk mindazt, 
mi az egesz XVII, szäzadban, — melyben a rend- 
szerezö iskola &letbelöptevel a nagyitöval valö vizs- 
gälatok felreismerhetetlenül hanyatläsnak imdultak, — 
a mikroszköpia teren törtent. 

LERUWENHORK buyärlatainäl nem összetett nagyi- 
töt, hanem mint emlit6m, üvegböl, vagy hegyi kris- 
talyböl sajat maga esiszolta lencseket hasznal, melyek 


Harrına szerint, alkalmasak voltak egesz 270-szeres 
nagyıtasra. Hagyatckäban nem kevesebb, mint 247 
kesz nagyıtöot s 172 leneset talaltak, melyek közül 
vegrendeletiles a londoni kiralyi tarsasagnak hagyott 
26 darab, mai napig kesyelettel öriztetik.* 

Azon szamos felfedezes közül, melyet LeEuwEn- 
HosK-nak köszönünk, bizonyara egy sem keltett alta- 
länosabb feltünest s egy sem szolgaltatott több anya- 
got egesz napjainkig terjedö filozöfiai spekulaeziökra, 
mint a szabad szemmel lathatatlan paranyi «allatocs- 
kak»-nak ( Animalcula ) felfedezese. Az 1675-ik ev 
aprılis havaban LesuwEnuosr nehäny csepp esövizet, 


mely negy napig allott üj esercpfazekban, nasyıtoval | 
vizsgalvan, csodalkozassal lätta, hogy a vız eleven 


s benne paranyı ällatocskak legnagyobb elenkseg- 
gel mozognak. Valöszinüles Vorticella microsioma, 
Stylonychia Mytilus, Halteria Grandinella s Oyeli- 
dium Glaucoma voltak az elsö veglenyek, melyeket 


LesuwENHoEk lätott. Kösöbb pocsolyäk vizöben, külon- 


böz6 azalekokban (infusio), rothadö osztrigäkröl leön- 
tött vizben, az emberi fogak között 3 a bekak kloaka- 
jaban szinten tömerdek mennyisegben talalta «dlla- 


locskaitv, s azokat felismerhetölesg leirta s le is raj- 


zolta. 
A kerekallatkäakat, Anevilluläkat s egyeb aprö 


fergeket, atkakat es apro rovarälezäkat nem tekintve, 


melyeket Lexwuwenumork mind «Animaleulav nev | 


alatt foglalt össze, mintegy 28 veglenyt figyelt mes. 
Ezek a következök : ! 

Dacterivum Termo, Bacillus Ulna, Vibrio Rugula, 
Leptothrix buccalis, Monas (v. Cercomonas) sp.?, 
Trichomonas ( v. Stereomita ) sp. ?, Anthophysa Muel- 
leri, Ohlamydomonas Pulviseulus, Buglena viridis, 
Enuglena sangvinea, Volvox Globator, Synedra Ulna, 
Peridinium sp.?, Vorticella microstoma, Carchesium 
polypinum, Epistylis Anastasica, Vaginieola erystal- 


“= Minthogy LERUWENHORK maga keszitette leneseit, me- 
lyekkel nagy feltündst keltö felfedezeseit tette, sokan öt 
tartottak a nagyıtö feltaläalöjänak : igy Bory De Sr. Vincent 
(Dietionnaire elassique d’ histoire naturelle. D. 10. Paris 1826. 
p. 535.), valamint Oken is (Allgem. Naturgeschichte. V. 
Bd. I. Abth. Stuttgart. 1835. p. 12.); Porısnac kardinälis 
pedig 1747-ben Anti-Lucretiusäban igy enekelt röla: 

«Mieroscopium, Batavis quod nuper in oris 


Divina sapiens reperit Lewenhuckius arte 
Perspicuamque facem tenebris dedit esse profundis.» 


A DLEBUWENHOEKR szerkezetenek 
pontos leiräsa Harrıng-näl talälhato. (Das Mikroskop. III. 
Bd. p. 36—39.) 


* Conf, EHRENBERG, Infusionsthierchen, p. 18.” 


hasznalta nagyıtök 


lina, Halteria Grandinella, Kerona Polyporum, Sty- 
lonychia Myiilus, Stylonychia pustulata, Balantidıum 
entozoon, Nyetotherus cordiformis, Parameeium Au- 
relia, Ohilodon Cucullulus, Colpoda Queullus, Glau- 
coma scintillans, Coleps hirtus. 

Ha tekintetbe vesszuk, hogy LERUWENHOER az 
altala eszlelt veglenyegeket a kerekällatkaktöl (Ro- 
tatoria), Ansvillulafelektöl, apro atkaktöl, söt rova- 
roktöl sem valasztotta el: könnyen belathatjuk, hogy 
analogia utjan indulva, nalok is okvetetlenül magas 
foku szervezettseget kellett sejtenie; az EurenBErRG-fele 
teves felfogas tenyleg mar LEEUWENHOEK-nel is meg- 
volt. Ha mär a nagyıtö segitsegevel tett elsö vizsgäa- 
latok is oly nagyszamu, nem sejtett reszleteknek, egy 
ü) e16 vilägnak felfedezesere vezettek : bizonyara közel 
volt az a felteves, hogy ezen paränyi lenyeknek szint- 
oly elkülönült, de mär nagyitöval sem läthat6 szer- 
veik vannak, mint a szabad szemmel lathato leg- 
kisebb ällatoknak, pl. bolhäknak, tetveknek, stb., me- 
lyeknek magas szervezete a nagyıtök alkalmazasa 
elött szintön rejtve, s teljesen ismeretlen volt. A fegy- 
verzett szem lätäsänak hataramn tul kell meg reszletek- 
nek lenni, melyeket sejtenünk igen, de kifürkesznünk 
nem lehet, s erre vonatkozölag mondja rezignäcziöval 
LsEuwEnuork: «dc tandem, ut verbo dicam, quo altwus 
nos in Natur@ arcana nos insinuare conamur, eo 
magis patet, nos ad ultimum ejus mysterium nunquam 
perventuros ; licet multi, cum bono utuntun microsco- 
pio, stulte arbütrentur, nil jam visum effugere posse».' 

A megszokottaktöl bärmely iranyban elterö ara- 
nyok mindig erösen hatnak az emberre, s LuBuwEn- 
monk felfedezesenek mär csak ezert is rendkivuli 
hatäst kellett kelteni. Midön 
allitja, hogy a legtisztäbb szaj fogai között küulönbözö 
fajıı elö ällatocskäk (azaz Bacteriumok, Vibriok) hem- 
zsegnek, melyek köztl a legnagyobbak a viz- vagy 
nyäleseppben a Lupusnak nevezett hal (Labrax Lupus) 
mödjära fürgen üszkälnak, a kisebbek pedig mint a 
esürök (turbo) tengelyük körül peregnek, majd meg- 
megällanak, majd ismet nekilödulnak ; a legkisebbek 


LEEUWENHOEK azt 


vegre, melyek mär csak egy paranyi pontnak latsza- 
nak, mintha tänczolö szunyograjt latnank, Öössze- 
vissza hemzsegnek ? s hogy sajät szajäban, — bar 
fogait igen tisztän tartja, — több ällatoeska &l, mint 
ember Nemetalföldnek mindket esyesült tartomanya- 
ban;° vagy, ha azt ällitja, hogy a nehäny napig tar- 

ı 591. Arcana Naturx. 

2 43. 

” 46. 


tott esövizben ketfele allatocskäk jelentek meg, me- 
lyek közül a szämos labu nagyobbakböl (nyilvan 


Stylonychiak vagy Oxylrichak) 30,000 együtt veve 


alig ert el egy homokszemnyi nagysagot, a kiseb- 
bek pedig (Oyelidium Glaucoma?) alig voltak hu- 
szadresznyiek, s mindezeknek közösüleset oly vilägo- 
san lätta a nagyitö alatt, mint a hogy szabad szem- 
mel a szärnyasoket lehet läatni!: kepzelhetö, hogy 
ezen es hasonlö esodalatos eszleletek mily ältalänos 
szenzäcziöt kelthettek ezelött 200 evvel; mily kapva 
kaptak rajtok a tiszta indukeziö helyett spekulativ 
iranyt követök; valamıint az is termeszetes, hogy 
skeptikusok sem hiänyoztak, kik a nagyıtöval tett 
felfedezeseket merö koholmanynak vagy hiäbavalö 
jateknak tartottäk, vagy, minttöbbek között VoLramre 
is, nevetsögesekke igyekeztek tenni.* 

Azondötesteeskeknek (Animaleula in semine, Ani- 
malcula spermatica, Zoospermia, Spermatozoa, Sper- 
matozoida) a veglenyekevel csaknem egyidejü felfede- 
zese igen bonyolitoan hatott a veglenyek valödi terme- 
szetenek ertelmezesere, s azon szamtalan elmelet, mely 
a veglenyck elsö törtenetet oly misztikus fatyolba bur- 
kolja, reszben legaläbb, abban leli magyaräzatät, 
hosy a veglenyeket s az ondötestecskeket Összezavar- 
täk, mihez a zavaros felfogäs tovabbi bonyolitäsara, 
mint mär emlitem, meg az is hozzäjarult, hogy a 
veglenyek szervezetere magasabb allatkörökbe tartoz6 
allatok szervezeteröl vontak analogiät. 


Eey, a tudomäny törteneteben különben ismeretlen | 


orvostanulö, Hamm (Haunıvs, vagy LupviG v. HamnmeEn, 
ällitölag danzigi szärmazäsu hollandi konzul fia), 


az 1677-ik ev november hayäban egy gonorrhoeaban | 


EITTE 


= A «Mikroszkopiai kedely- es szemgyönyörködtetesek» szer- 


zöje sok helyen vesz magänak alkalmat ezen estfolödökat 


a maga mulatsägos modoräban ostorozni; igy pl. több te- 
lepben &lö 
leiräsät s felkeresösökre ütasitäst advän, ezen szavakkal 


fordul a gimyolödökhoz: «Finstere Spötter! Lachen Sie 


nur nicht über diese Anweisung! Ich glaube noch im- | 


mer, dass derjenige, welcher ein unbekanntes Geschöpf 
zur Ehre seines Schöpfers entdeckt und in demselben eben 
den wunderbaren Bau gleich in den Menschen, zugleich 
aber die unbegreifliche und ohnendliche Allmacht und 
Weissheit des Ewigen Alls dabei in tiefer Ehrfurcht be- 
wundert, eine weit nützlichere Arbeit unternommen, als 
ein solcher, welcher nach vielen schlaflosen Nächten und 
zerbissenen Federkielen, die unvergleichliche Frage beant- 
wortet hat: Von welchem Zeug oder Stoff Methusa- 
lem seine Schlafmütze getragen habe ?» LEDERMÜLLER, 


I. 175. 


Vortieellafelenek s a Stentor polymorphusnak | 


szenvedö ferfi ondöjat vizsgalvan, abban nasyıtoval 
tömerdek önallö mozgäsu, fejjel es farkkal ellätott 
testecskeket talalt, melyeket köros elfajulas termekei- 


nek tartott; LewuwENHoEK, kivel Hamm felfedezeset 


közle, ez iranyban tovabbi vizsgälatokat tett, s mar a 
következö evben közölhete a londoni kir. tärsasäggal, 
hogy egeszen egeszseges ferfiak, kutyak es tengeri- 
nyulak ondöjaban szubadszemmel lathatatlan, nemileg 


a bekaporontyokhoz hasonlö elölenyek hemzsegnek, 
melyekröl aranylag pontos rajzokat is közölt; kesöbh 
meg szamos mäs gerinczes ällatban s nehany rovar- 
| ban is felfedezte az ondötesteeskeket; mäs egykorü 
buväroknak vizsgalatai pedig esakhamar kideritettek, 


hogy a szoban forgö allatocskak az ällatok ondöjanak 


allando alkatreszei. LEEUWENHOEK azon velemenyben 
volt, hogy az ondöban elöfordulö allatocskak az ällat- 
nak valödi esirai, magvai, melyek a nöstenybe be- 
hatolva, ebben, mint a földbe vetett mag, kikelnek 


s magzattä fejlödnek * ; az ember es kutya ondöjaban 


, pläne ketfele ondötestecskeket velt felismerni, tudni- 

| illik himeket es nöstenyeket. ** 

| Az ondötestecskek feladatanak ezen elsö magyara- 
zata, mint läthatö, nem igen ällott messze attöl, me- 

| Iyet Pr£vosr es Dumas, a szilärd alapokon äallö mai 


termekenyitesi tan elöharezosai, 1824-ben allitottak 
fel; csakhogy ezen buvärok a talajt az ällati peteben 
keresik, melyben a behatolö ondötesteeske az embrio 
idegrendszereve fejlödik. 

Felfogasahoz hiven LEEUWENHOEK termeszetesen 


az ondötesteeskeknek is magas szervezetet tulajdoni- 
tott, mit vilägosan kifejeznek a következö szavai: 
«Midön latjuk, hogy az ondöallatocskak mozydas 
közben farkukat összehüzzäk, meltan következtetjük, 
hogy ezen fark nem kevesbbe nelkülözi az inakat, 
izmokat es izületeket, mint egy pelenek vagy patkany- 
nak a farka; es senki sem fog ketelkedni, hoyy 
azon többi dällatocskak, melyek a mocsarok vize- 


* «Sed mihi videtur, si sequentia solum in rei fidem 
allegentur, sufficere ea posse, ad probandum, ex solo mas- 
eulino semine fruetum prodire, feminam vero instar natur 
agri fruetum tantum fovere, alere atque augere. (V.ö. H. A. 
PAGENSTECHER, Allgemeine Zoologie. I. Th. p. 59. 

’=* «Sed jam, ubi etiam in seminibus masculinis ani- 
malium, avium, piseium , imo etiam inseetorum reperi 
animaleula, multo certius esse statuo, quam antea, homi- 
nem non ex ovo, sed ex animaleulo in semine virili, oriri; 
ac praesertim cum reminiscor me in semine masculino ho- 
minis, et etiam eanis, vidisse duorum generum animaleula. 
Hoc videns mihi imaginabar, alterum genus esse mascu- 
| linum, alterum faemininum.» Arcana Naturae, 30, 


ben üszkalnak s nagysagra megegyeznek az ondoalla- 
toeskak farkäval, ep oly szervekkel vannak ellatva, 
mint a legmagyobb allatok. Mily esodalatos az ily 
ällatoeskaba zart szervek jelenlete.»! 

LEEUWENHOEK eszingje felkaroltatvan, nem hiäny- 
zottak termeszettudösok, kik tulesapongo fantäzıia- 
juk esudaszülötteivel mulekony hirnevre tettek szert. 
Esy hollandi tudös, HArTsoskeRr, ki azt ällıtja, hogy 
mar 1674-ben felfedezte az ondoban elöfordulö älla- 
tocskakat, de nem merte felfedezeset közzetenni, 
1694-ben az ondötesteeskek fejebe kisded emberi 
alakot rajzolt;?* hasonlö rajzot közölt DeLamparsus 
(Francoıs PLantAne, montpellieri akademiai titkär) ;? 
ki mär azt is läatta, hogy mily mödon bujik ki fej- 
jel, törzszsel s vegtagokkal a homuneulus az ondötes- 
teeskeböl; * ugyanily meset bocsätott vilägga Jac- 
QUES GAUTIER D’Acory, franezia festö &s anatomus 
1750-ben.* Hasonlö fantasztikus s naiv reszleteket 
veltek latni nemely regi buvärok a veglenyeknel s 
egyeb mikroszkopi ällatoknal is; ıgy Josror pl. az 
Angvilluläkat valösagos kısyöfejjel äbrazolja, ° egy 
Euglenanak tarthato veglenynek pedig ® szeles szajat, 
orrmänyt s jöl formalt emlösällati szemet rajzol, ügy, 
hogy igen hasonlit egy miniature tengeri elefänthoz 
(Macrorhinus proboseideus); .egy kis vizı atkänak 
tarthato fantasztikus ällatoeska tovabbä, marczona 
ferfi arczot visel,” haragos homlokkal, orral, szajjal, 
beretvalt ällal s akar egy huszärnak is beesületere 
valö respektäbilis bajuszszal ; a Paramecium Aurelia 
rajzolasänal vegre,® szemlätomäst sajät papuesät vette 
JosrLor mintakepül ! 

EIcHHoRN JAnos KonkAvor, a derck danzigi lelki- 
päsztort, neha szinten el-elragadta köpzelödese ; ıgy 
pl. egy veglenyröl, melyben az Kuglena viridist lehet 
felismerni, jöhiszemü naivitässal ezeket mondja: 


* LEBUWENHOEK, Epistol. physiolog. XLI. p. 393. Cont. 
DuJsarDın, 922. 

® Essai de dioptrique 1694. Conf. Mınnz-Eowarps, 
Lecons sur la Physiologie ete. 18565 VIII. 339. 

® Nouvelles de la republique des lettres. 1699. p. 552. 
Conf. EHRENBERG, 466. 2 

= MıLnE EDwarDs szerint PLantaps közlemenye valö- 

szinüleg satyra akart lenni, mindamellett azonban nömelyek 
komolyan vett&k s elhittek. Op. ec. VILL. 356 (1). 

* Zoogenie ou gön6ration de l’homme. Conf. Enren- 
BERG, 466. 

SIE 

13: 

610, 

° +4. 10. 23. 


5 


| 


«Egyike e2 a legesudalatosabb ällatoknak, olyan 
nint az atlatszo nyalka s megis valosagos szerves 
test, mely egeszen szabad akarattal köpes mozogni, 
taplalekat felkeresni, megrägni es lenyelni, — — 
szerfelett tiszta es dtlätszö, feje akkurate olyan alakuı 
volt, mint egy ökörfej, rendes ökörszäjjal, orranal s 
ott, hol fülenek kellett volna lenni, egy nyilasa volt, 
mely sokkal vilägosabb, mint a többi reszek — — : 
legesudalatosabb az volt, midon taplalckät lenyelte, 
mit lehetetlen leirni, avagy szavakkal kifejezni ; ügy 
latszott, mintha mindket ällkapesät, mint egy ökor 
összeszoritotta s kerödzött volna.»! 

Joun Hırv volt az elsö, ki 1751-ben az ondötes- 
tecskeket az ällatrendszerbe felvette? s a Vorticellak- 
kal együtt a Macroceros nembe sorolta; Pauuas szin- 
ten ällatoknak s a Volvox-szal rokonsägban ällöknak 
tartotta;® Münter Orr6 Frieyes, ki, mint maga 
mondja, az allatok ondöjät nem vizsgälta, hajlando 
az ondötesteeskeket Cercaria Gyrinus nevvel az äza- 
lekällatkäk Cercaria nemebe foglalni, egy chaotikus 
nembe, melyben valödı Cercariadk, azaz Distomeäk 
älezäi, Urocentrum Turbo, Buglenak, Oeratium, 
Ooleps, Ichthydium s különbözö kerekällatkäk van- 
nak egy kalap ala foglalva. 

Linn® ifjabb eveiben nagy skeptiezizmussal visel- 
tetett a mikroszkopiai felfedezesek wänt, tagadta az 
ondötesteeskek ällatisagat s azokat, valamınt Lrxv- 
WENHOEK ällatoeskait is passzivan mozgö olajos 
reszecskeknek (partieule oleosw) deklarälta; elete 
alkonyän ellenben az elöbb ignorält veglenyekhez, a 
öt követte BLumEn- 


E 


Chaos infusoriumhoz, sorolta ; ? 
BAcH, ki® 1791-ben Uhaos spermaticum elnevezes 
alatt szinten az azalekallatkak köze soro]ja. 

Bory pe Sr. Vincent 1824-ben az äzalckällat- 
kak között külön esalädot jelöl ki az ondötestees- 
kek reszere, Üercarices, melyben Zoospermos nemi 
nev alatt foglalja össze.” Baer K. E. Burvack Phy- 
siologiajaban 1526-ban, ugy, mint Müuver JAnos is 
1527-ben meg äzalckallatkäknak tartja; az elöbbi 
azonban mär 1827-ben, ügy mint a vertesteeskeket, 
az önallö elet alacsony fokan allö szervezeti elemek- 


! EICHHORN 53. t. V. O. P. R. 

® Historia animalium Conf. EHRENBERG. 

® Parras, Elenchus Zoophytorum, 416. 

* MüıLer O. F., 190, 

° Conf. Syst. Naturae, edit. XII. 

‘ Handbuch der Naturgeschichte. V. Aufl. Göttingen. 
1797. p. 475. 

? Dietionnaire classique d’ histoire naturelle. Tom. 16. 


nek tekinti,! s az etimologiailag helytelen Zoosper- 
mos vagy Zoospermia elnevezes helyett elöször hasz- 
nalja a Spermatozoa kifejezest. Cuvier Regne ani- 
mal-änak 1838-iki kiadäsäban ismet Üercaria nev 
alatt az azalekallatkakhoz sorozza. EHRENBERG vegre 
meg 1835-ban is Trematoda Pseudopolygastrica el- 


2 


nevezes alatt a Trematodok köze osztja be,? melyek 
ep oly sajatlagos allati termeszetü elösdiek, mint a 
csigak mäjaban elöfordulö Cercariäk. 

Ezen rövid törtenelmi ätpillantasbol elegge kitet- 
szik, mily szorosan össze van fonodva az ondötestecs- 
kek törtenete a veglenyekevel, s könnyen beläthatö 
az a zavaro hatas, melyet ezen bonyodalom a veg- 
lenyek valödi termeszetenck kifürkeszesere gyakorolt, 
mely bonyodalom hosszas vajudas utan veglegesen 
joforman cesak az utolsöo 25 evben szunt meg, miutan 
Barry-nek 1840-ben közölt eszlelete, mely szerint 
ondotestecskeket latott a tengerinyul petejebe beha- 
tolni, eleinte semmi hitelre sem talält, az 50-es evek 
elejen ellenben Newson, Newport, KEBER, Meıss- 
Nur, BiscHhorr s mäsok bebizonyittottäk, hogy az 
ondötesteeskek termekenyıteskor tenyleg behatolnak 
a petebe s nem az ondöban elö parazitak, hanem, 
mikent Prevosr &s Dumas 1524-ben, SPALLANZANI 
pedig mär a mult szazadban pontos kiserletekre 
tämaszkodva aällitotta, annak legfontosabb elemei, 
melyek, mint Baur mär ki is emelte, legtalalöbban a 
vertestecskekkel hasonlithatök össze. 

A LEEUWENuOEK-tol felfedezett paranyi allatocskäk 
ismeretet a muült evszäzad vegeig Harrıs, JoBuor, 
BAKER, TREMBLEY, RoESEL, LEDERMÜLLER, BoNNET, 
WRISBERG, PALLAS, MÜNCHHAUSEN, SAUSSURE, GOEZE, 
WaAGLER, RoFFRERDI €&8 TERECHOwWSKy, HERMANN, 
SPALLANZANI, EICHHORN, GLEICHEN (genannt Russ- 
WORM), különösen pedig elsö rendszerezöjük, MÜLLER 
Orı6 Frıcves, tetemesen syarapıttotta. Mindezen 
vizsgälatok a veglenyek szervezetenek szabatos fel- 
fogasara ugyan nem vezettek, de annal dusabb anya- 
got szolgältattak a mult szäzadbeli termeszettudösok 
spekuläeziöira. A rothadö allati- es növenyi rösze- 
ket tartalmazo öntelekekben 6p üugy, mint tiszta esö- 
vizben bamulatos nagyszamu s gyors megjelendsük ; 
ällatocskäknak tartott mozgö testecskeknek az ondö- 
ban valö ällando elöforduläsa ; egyes ällatocskäknak, 
melyeket mainap termeszetesen több& nem sorolunk 
a veglenyek köze, föbb vonäasaiban könnyen felismer- 


' Acta Leopoldina. Vol. XIII. Conf, EuRknBeurG 467. 
® EHRENBERG, 467. 


‚ hetö magas szervezete: mindezek oly körülmenyek, 


melyek azon idöben, melyben az mdukezionak utja 
kevesse voit meg megtörve, melyben elsö sejtelme 
ebredt annak, hogy a magasabb szervezetek szövetei 
apro elö egysegekböl vannak Öösszeteve, melyben 
SWAMMERDAMN, kesöbb Rtaumur s mäsok vizsgalatai a 
rovarok ätalakuläsaröl oly bamulatos kepet tartak 
fel, a fejlödes-, elet- es körtan pedig meg iranytü 
nelkül ingadozott, — mindezek oly körülmenyek, 
ismetlem, melyek reszben egeszen bizarr es kalandos, 
reszben a valönak sejtelmet magaban rejtö szellemes 
feltevesek üutvesztöjebe vezettek. 

A betegsegek okait puhatolö körtan esakhamar 
nagy lelkesedessel vonta spekulacziöinak körebe a pa- 
ranyı allatoeskakat s az ältalok törtenö fertözesrölszölö 
tan ep oly ältalanosan elterjedt közvetetlenül a veg- 
lenyek felfedezese utän,mint mainap a MRerococcusok-, 


\ Bacteriumok- s egyeb Schizomycetek-töl törtenö fertö- 


zes tana. A humoralpathologia, mely a nyavalyak 
okait a nedvek megromläsäban kereste, szintugy fel- 
taläalta a veglenyekben a nedvek megromläsanak 
okozöit, mint a Paraczusus-fele tan, mely szerint a 
nyavalyak oly mödon fejlödnek ki a szervezetek 
belsejeben, mint ezek maguk, azaz esirakböl. — 
Egy magät meg nem nevezö angol mar 1676-ban 
ajäanlotta, hogy järvanyos betegsegek dühöngese 
alkalmaval trombita-, dobszöval es agyudörgessel 
riasztassanak el a levegöben lebegö, betegseget 0koz6 
ällatoeskak. Lancısı 1717-ben az Olaszorszagban 
pusztitö malaria okat a mocsärok aprö ällatocskaiban 
keresi; Horrmann Frıcyes 1720-ban arröl tesz emlı- 
test, hogy Berlinben järvanyos betegsegek idejeben 
nagy mennyisegü paranyı fergeket talält a vizekben ; 
VALLISNIERI, GRIFFON 68 LEBEGNE a mult szazad elsö 
tizedeiben dühöngö pestisnek okozöiul szinten mi- 
kroszköpi ällatocskakat tartottak ; egy 1726-ban Pa- 
risban megjelent könyvben pedig le is vannak irva 
es rajzolya azon paranyi ällatocskak, melyek ajuläst, 
hasrägäst, könyfisztulät stb. okoznak.! Linwn® hasonlö- 
köpen nagy jelentöseget tulajdonitott a paränyı alla- 
tocskäknak mint körokat s bomläst okozöknak, 8 
Systema Naturae-jänak XII. kiadäsäban kiemeli, 
hogy a Chaos infusorium-on kıvül meg valöszinüleg 
vannak 616 lenyek, melyek csupän hatasuk utan isme- 


‚ retesek; ilyenek nevezetesen azok, melyek a kiüte- 


ses betegsögek &s forrölazak ragalyanyagät, valamint 
a bujakör (Syphilis) merget kepezik; nemkülön- 


' EHRENBERG VILI. Conf, 


ben idesorolja a LerEUwENHoEkK-tol felfedezett ondö- 
ällatocskäkat, valamınt azon ködszerti ällomänyt, 
mely tavaszszal a levegöben lebeg s vegre azt, mely a 
rothadast es erjedest okozza.! Valoban meglepö, mily 
közel ällott a mely belatäsu Linn&-nek a ragalyos be- 
tegsegek, az erjedes es rothadas okoz6iröl formalt 
velemenye az ujnak velt mai felfogashoz, mely e 
szerint korantsem a lesujabb idö vivmanya, mint 
rendesen felteszik, hanem csak ujra feleledt, minthosy 
EHRENBERG tekintelye egy ideig elnyomta, s tanulsa- 
gos peldajat kepviseli azon sajatsagos hullamzasnak, 
mely bizonyos tanoknak felmerüleseben, elenyeszese- 
ben s ujra valö felmerüleseben all s eleg syakori a 
tudomanyok törteneteben. 

A mült szazadbeli termeszethöleselök szinten gyor- 
san felkaroltäk alathatatlan viläag felfedezeset s ügye- 
sen hasznältäk fel az elet titkainak magyarazasara. 

A regi görög, böleselönek, az abderai DEMORRITOS- 
nak atomtanät a hires Descartes (CARTESIUS) 
1630-ban ujra felelesztette, mely nagyban foglalkoz- 
tatta a XVI. es XVILI. szazad sondolkodöit. Ezen tan 
szerint a szervezetek kisebb-nagyobb sömbökböl, ösre- 
szeeskekböl, atomokböl vannak összeteve, melyek 
szuntelen mozgäsban, örvenyzesben vannak; masa 
az @1ö szervezet leleknelküli gep, melyet az atöomok 
örvenyei mozgatnak. — Vajjon nem ällott-e igen 
közel annak feltevese, hogy LERUWENHOoER felfedezte 
az clö atömokat, hogy az Öntelökekben gyorsan fel- 
lepö veelenyek nem egyebek, mint azon &lö atömok, 
melyek a szetesö szerves testböl kiszabadulva, eletöket 
önällöan folytatjäk? Ezen felteves helyessegenek 
valöszinlisege mindenesetre igen nagy volt, a speku- 
läcziök tere igen szep eredmenyekre valo kilätässal 
kecsestetett, melynek nem lehetett ellentällani; igy 
fejlödtek ki egesz mesteriles kidoleozott elmeletek, 
melyek köztil bizonyara legerdekesebb s konezepeziöjä- 
ban valöban nagyszerti a Burron-e, melynek egyes 
tetelei napjainkban ismet feleledtek s mely a mai 
sejtelmeletnek — ha szabad e kifejezest haszmäl- 
nom, — minteey jöslatät rejti magäban. 

Burron szerint? a szervezetek, a növenyek &s 


! Conf. Ritters Carı von Linnt, königlich Schwedi- 
schen Leibarztes ete. vollständiges Natursystem, nach der 
zwölften lateinischen Ausgabe von PrıtLıpp LUDWIG STATIUS 
MÜLLER. VI. Th. II. Bd. Nürnberg. 1775. p. 928. 

® Histoire des Animaux. 1748. Conf. Oeuvres com- 
pletes de Burron. Par M. Flourens. Paris. 1853. Tom. I, 2 
partie. Histoire gdnörelle des animaux. Különösen Chapitre 
III. De la nutrition et du developpement, 65 Chap. IV. De 


ällatok, apro elöreszecskekböl, szerves molekuläkbol 
(moleeules organiques, parties organiques, parties 
vivantes) vannak Öösszeteve, melyek se nem növenyek, 
se nem ällatok, hanem valamely közepett ällök: az- 
az a növenyek es allatok szerves egysegek tärsasägä- 
böl, ällamaböl ällanak, melyek eletenek összesäge 
kepezi a növeny vagy allat eletet. Ezen szerves egy- 
segek igen sokfele mödon esoportosulhatnak s a eso- 
portosülasok különbsege szerint kepzödnek a külön- 
bözö növenyek s allatok; a esoportosulasok mödjatöl 
függ toyabba az egyes szervek elettani müködese is. 
Az, a mit a szervezet halalanak nevezünk, voltak&pen 
nem esyeb, mint azon folyamat, melynel a szerveze- 
tet alkotö &lö molekuläk, melyek fölött a halalnak 
nincs hatalma, esoportosulasaikat elhagyjäk, minek 
következteben az összelet megszünik usyan, a halha- 
tatlan molekuläk * ellenben egyenkint önallöan foly- 
tatjak eletöket s ezek azok az «ällatoeskäk», melyeket 
LEBUWENHOoRk felfedezett; vagy pedig uj esoportosu- 
läsokba egyesülve mas &s mas összetett szervezetek 
kepzödesere vezetnek. Az ällatok es növenyek tap- 
lalkozasa oly mödon törtenik, hosy az elöbbiek köz- 
vetetlenül vagy közvetve a növenyekböl, ez utobbiak 
pedig a talajböl elö molekuläakat vesznek fel, melyek 
a mar meglevök köze iktatödnak, sa szervezet ennek 


la Generation des animaux p 447—A53, A54—4194. ; vala- 
mint összefoglalva (Recapitulation) p. 655—659. 

"= BuUFFON a molekuläk halhatatlansägät nyilvan NeeD- 
HAM-nek reszint mär 1743-ban tett azon szenzäcziös fel- 
fedezesere alapitotta, mely szerint az Anguilluläktöl meg- 
tämadott buzäban (bl& nielle) a lätszölag holt Anguilluläk, 
meenedvesitös utän, esakhamar ismöt &letre &brednek, 1&- 
szint ugyanesak NEEDHAM-nek azon Ö6szleletöre (p. 565), 
hogy sült hisböl keszitett öntelekben is fejlödnek älla- 
toeskäk, mit Burron hey maeyaräzott, hogy sütessel a 
hist alkot6 molekuläk nem öletnek meg. Különben Burron- 
nak eg6sz felfogäsät valöszinüleg Lerenıtz is befolyasolta, 
ki a szervezeteknek szinten &lö egysegekböl (molekuläakböl) 
valö összeteteldt tanitotta, mely egysögeket egy köz&pponti 
elö eeysög (Central-Monade) kormänyoz. 

BurFon nagyszerü eszmejet a molekuläk halhatatlan- 
sägaröl s azoknak a termöszetben val6 forgalmäröl röviden 
lesvilägosabban adja elö a tulkot - tärgyalö ezikkeben: 
«— — Ezen röszecskek egyik testböl a mäsikba ätmennek 
s a valödi eletre, ennek folyamatära, a testek fenntar- 
täsära s növekedesere valamennyien esyaränt szolgälnak. 
Valamely testnek felbomläsa s porrä &s hamuvä vältozäsa 
utän tulelik azt a szerves reszeeskek, melyeken a haläl- 
nak nines hatalma. Szerte bolyongnak a vilägban s ismet 
mäs lenyekbe hatolnak, hogy nekik täplälekot s &letet ad- 


janak.» 


következteben egyre növekedik ; az €16 molekulakkal 
vesznek ugyan fel a szervezetek eletteleneket is (mo- 
lecules brutes), ezeket azonban a kıyälasztö szervek 
ismet kiküszöbölik. Az eletnek azon szakäban, mely- 
ben a növeny vagy ällat fejlödesenek tetöfokat el- 
erte, a szerves molekuläk, melyeket a täplalekkal 
folytonosan felvesz, nem fordittatnak több&e a szer- 
vek tovabbfejlödesere, hanem csupan az elhasznäl- 
taknak pötlasära, feleslegök pedig a testnek minden 
reszeböl egy vagy több külön szervben, az ivar- 
szervekben gyül össze; ezek kepezik azutan az ivar- 
väladekokat, melyek e szerint a test összes reszeinek 
mintesy kvintesszeneziajaböl allanak s vagy közvetet- 
lenül, vagy, a vältivarü allatoknäl, a him es nösteny 
ivarvaladekänak keveredese utan, a szulekkel egeszen 
megesyezö üj szervezetekke esoportosulnak. Az ivar- 
väladekokban, Burron szerint, a nöstenynel is elö- 
fordulö «allatoeskak» nem egyebek, mint a test min- 
den reszeiböl összegyült szerves molekuläk. — A bel- 
fergek kepzödeset, mely egesz a legujabb idökig oly 
szamos hipotezisre adott alkalmat, Burron elmele- 
tevel teljesen összhangzölag oly mödon magyaräzza, 
hogy ezek, ugy mint az allatnak szervei s magzataı, 
szerves molekuläk esoportosulasa altal jönek letre, 
tehät magäban a gazdaban kepzödnek.* 

Burronnak ezen genialis elmelete, habär mai nap 


következteteseinek egesz lämezolatat elhibazottnak 


kell is tartanunk, reszleteiben ketsegkivül több oly | 


felfogast tartalmaz, melyet az utökor vizsgälatai he- 


lyeseknek bizonyitottak. Burrox-nak nevezetesen 


azon felfogasa, hogy a szervezetek elö molekuläk- 
böl vannak összeteve, nem puszta spekuläeziö ered- 
menye, hanem megfisyeleseken alapszik. Hosy a 
növenyek teste sejtekböl van Öösszeteve, erröl, mint 
fenntebb emlitök, mär Hoore-nak, Grew-nak s MAr.- 


* A fergeknek Burron telfogäsa szerinti k&öpzödese ellen 
alapos tudomänyos köszültsöggel, szällott sikra egy talän 
szaktärsaim elött is kevöss& ismert nevü multszäzadbeli ha- 
zänkfia, CstWrı VERESTÖI SÄMUERL, a tudomäny akkori szin- 
vonalän ällö meglehetös terjedelmes doktori ertekez6söben 
(Speeimen annotationum helminthologiearum, quae natu- 
ralem speetant historiam Lumbrieorum et cet. A Samuele 
Verestöi de Cs6r, transylvanico hungaro. Franequerae. 1772.), 
mely oly nagy jelentösögüinek tartatott, hogy GmeLIN Linnt 
term6szetrendszerönek XIII. kiadäsäban VERESTÖI-t mint 
anetoritäst idezi. («De intestinalium historia meruere Pal- 
las (1760), Verestöi de Özer (1772), Hopp (1780) Goeze 
(1782), Bloch (1782), Werner (1782), Retzius (1786) Schrank.» 
Conf. Carotı A Linne Systema Naturae. Tom I. Pars VI. 
1788. p. 3023.) 


PIGHT-nak is volt nemi fogalma, NEEDHAMm TURBERVILL 
pedig, kivel Burrox igen szoros tudomänyos össze- 
köttetesben allott, szamtalan vizsgälatra tämasz- 
kodva, közölhete Burrox-nal, hogy a növenyeknek 
minden resze aprö elö reszeeskekböl van Összeteve ; ! 
ezen vizsgalatokra tamaszkodva ältalanosıthata Bur- 
ron tetelöt, mely szerint minden szervezet &lö mole- 
kuläknak, azaz mint a mai münyelven mondjuk, sej- 
teknek összeteteleböl (sejtällamböl) all. Legalabb is 
ugyanolyan jogosultsäggal mondhatjuk Burron-röl, 
hogy elmelete a sejtelmelet jöslatät foglalja magäban, 
mint a minö jogosultsäggal reklämälta magänak 
ÖKEN, SCHLEIDEN € ScHwAnN fellepese utän 1843- 
ban azon 6rdemet,” hogy az «Öshölyagocska»-rol 
(Urbläschen) &s Infusoriumröl s26l6 hipothezisevel 
mär 1505-ben megvetette alapjat a sejtelmeletnek ; 
egy oly hipothezissel, mely voltakepen nem egyeb, 
mint a Burron-enak mas münyelven valö reproduka- 
lasa.* A mult szazad szamos termeszettudösa, isy pl. 


! Burron Op. eit., 566. 

* Lehre der Naturphilosophie. Dritte, neu bearbeitete 
Auflage. Zürich, 1843. p. III. 

* Besteht die organische Grundmasse aus Infusorien : 
so muss die ganze organische Welt aus Infusorien entste- 
hen. Pflanzen und Thiere können nur Metamorphosen von 
Infusorien sein. 

Ist dieses, so müssen auch alle Organisationen aus 
Infusorien bestehen, und sich bei ihrer Zerstörung in die- 
selben auflösen. Jede Pflanze, jedes Thier verwandelt sieh 
bei der Maceration in eine schleimige Masse ; diese verfault, 
und die Flüssigkeit ist mit Infusorien angefüllt. 

Das Fanlen ist nichts anders als ein Zerfallen der 
Organismen in Infusorien, eine Reduetion des höheren Le- 
bens auf das Urleben. 

Die Organismen sind eine Synthesis von Infusorien. 
Die Erzeugung ist nichts anderes, als eine Zusammenhäufung 
unendlich vieler Schleimpunkte, Infusorien. 

Es sind nämlich die Organismen nicht schon im klein- 
sten ganz und vollständig gezeichnet, präformiert enthalten 
sondern nur infusoriale Bläschen, die durch verschiedene 
Combinationen sich verschieden gestalten und zu höheren 
Organismen aufwachsen. Id. m. p. 155. $. 940—943. 

Hasonlö, söt nagyobb jogosultsäggal, mert eszme&jet 
vilägosabban fejezi ki, lehetne GorTHE-t a sejtelmelet elö- 
hirdetöjekent tisztelnünk, 1807-ben irt következö szavai 
utän: «Jedes Lebendige ist kein Einzelnes, sondern eine 
Mehrheit; selbst insofern es uns als Individuum erscheint, 
bleibt es doch eine Versammlung von lebendigen, selbständi- 
gen Wesen, die der Idee, der Anlage nach gleich sind, in der 
Erscheinung aber gleich oder ähnlich, ungleich oder un- 
ähnlich werden können.» (Morphologie. Sämmtliche Werke. 
Mit Einleitung von Karl Goedeke IX. Bd. Stuttgart. 1875. 


WRIsBERG,! söt maga Linse is osztozott a Burron-fele 
felfosäsban,hogy a magasabb allatok es növenyek teste 
aprö ällatoeskäk milliöiböl van összeteve, melyeknek 
összessege kepezi az egesz allatot.” 

A mi Burron elmeletenek azon reszet illeti, hogy 
a LERUWENHoRR ällatocskai az ällat- es növenyszöve- 
tek szetes6se következteben kiszabadult molekuläknak 
felemek meg, ez nem egyeb, mint a generatio aequi- 
vocänak szellemes magyarazata, mely daezära Repr, 
VALLISNIERI, REAUMUR s mäsok uttörö kutatäasainak, 
meg mindig ältalänos hitelben ällott. Hogy a veg- 
lenyek generatio @quivoca utjan szaporodnak, EHREN- 
BERG-Ig esak egyesek (JOBLOT, SPALLANZANI) vontak 
ketsegbe, eg6szen termöszetesnek s biztos alapon 
nyugvö tantetelnek tartottäk ; a «corruptio undus gene- 


ratio alterius» vegı mondäs közhitelben ällott; maga 


MÜLLER OrTT6 Frıieves is ezen nezetnek hödolt, mit 
vilägosan fejez ki munkajanak Ovıpıus Metamor- 
phosisaiböl välasztott jeliggje : 

Nonne vides, quaeeunque mora YHuidoque liquore 

Corpora tabuerint, in parva animalia verti? 

Azon különbözö szerves testekböl keszitett azale- 
kok, melyek a mült szäzad vegleny-buyärait különösen 
foglalkoztattäk, mind azt lätszottak bizonyitani, hogy 
az azalekallatkäk a szetes6 szövetekböl generatio wqui- 
voca utjan jönnek letre, s a veglenyck elsö külön 
elnevezese: «azalekallatkäk, * Infusionsthierlein ** 
animaleula infusoria»,*** melyet 1761-ben Lever- 
MÜLLER hasznält elöször, WRISBERG-töl pedig elfo- 


p- 324.) Tovabb& 1820-ban irt «Hpirrhema» ezimü vövid 
költemönyenek következö szavai utän: 


Freuet Euch des wahren Scheins, 
Euch des ernsten Spieles: 

Kein Lebend’ges ist ein Eins, 
Immer ist’s ein Vieles. 


S GoRDERE a «Morphologie»-hoz irt bevezeteseben, meltän 


mondhatja GorTHE-röl: «Közvetetlenül ott all azon magyara- | 


azert 
tök6- 
letesitve, hogy a növenyelet (s az ällatelet) tulajdonk&pi 
szervet, a sejtet felfedezze.» (Op. eit. p. XXII) Mindezen 
eszmek esiräi azonban hatärozottan Burron-ra vezethetök 


zatnäl, melyet a kösöbbi tudomäny szoleältatott, s esak 
nem akadt reä, mert a mikroszköp nem volt elegs& 


vissza, kinek munkäit GorTHE, mint több helyen maga 
megjegyzi, erdekkel tanulmänyozta. 

! WRISBERG 89. 

® BuFFon, op. eit. VL, 928. 

* Azalökförgek. Förnı Jinos, Termöszethistöria stb. 
Pozsony. 1801. p. 425. 


® «Diese Kreaturen (t. i. die Würmer im Henwasser) 
gehören mit in die Classe der Infusions-Thierlein.» I. SS. 


= Observationum de Animalenlis infusoriis satura. Got- 
tingae. 1765. 


Entz G. Veglenyek. 


gadva esakhamar altalanosan elterjedt, szinten magä- 
ban viseli azon felfogäst, hosy äzal&kokban kelet- 
keznek. 

Ujabb idöben JARGER GuszrAv közölt igen cso- 
dalatos vizsgäalatokat az edesvizi Hydra szöveteinek 
szetes@seröl,! melyek ha valöknak bizonyulnänak, a 
res; elfelejtett Burron-fele felfogäs mellett bizonyita- 
nanak. Nevezett buvär szerint ugyanis, a Hydrak bizo- 
nyos körülmenyek között latszölag önkenyüles szet- 
esnek sejtekre, melyek Amoebak alakjäban önallo 
eletet folytatnak, täplalkoznak s vegre betokozzäk ma- 
gukat. — Mi egyebek ezek, mint Burron szabad eletre 
jutott molekuläi? — JAEGER, ki meresz hipotezisek 
felallitäsaval, mint elegge ismeretes, leskevesbb& sem 
fukarkodik, ezen folyamatban a Hydranak esy sajät- 
sagos szaporodasäat velte felfedezni, melyet diasper- 
mogenesıs nevvel jelelt, melynek letet azonban senki 
meg; nem erösittette. 

Burron elmeletenek azon reszet, mely anövenyek 
taplälkozasara vonatkozik, s mely röviden oda megy 
ki, hogy azok a talajböl elö molekulakat (melyek mint 


ı lattuk, Burron szerint azonosak a LEEUWENHOEK 


felfedezte ällatocskakkal) vesznek fel, 1567-ben ne- 


| miles eltörö alakban megujittotta Rungr,” ki azon 


elmelettel lepte meg a vilagot, hogsy a talaj) humu- 
sat a veglenyeknek egesz &lö vilaga nepesiti, me- 
lyeknek szetfolyt testet a növenyek oyökerei, mint 
aplalekot, felveszik. A szervezetek täplälkozasa e 
szerint tehät, ügy mint Burrox näl, a veglenyekre 
vezethetö vissza; a kis &1lö molekulak tartjäk fenn az 
eg6sz elö termöszetet. Igen szep, bar, mint lättuk, epen 
nem eredeti eszme, melyböl azonban nyilvan csak 
annyi felel mes a valönak, hogy a humusban tenyleg 


‚ igen nagy mennyisögli esysejtti moszatokkal, &s Schi- 


, zomyeetekkel esyütt különösen nagyszamü es pompäs 


syökerlabuak 
szolgältatnak a növenyeknek taplalckot s nemelyek- 
nek, peldäul a szikläkra telepedett mohoknak, täpläl- 


tenyesznek, melyek közvetve bizonyära 


kozäsänäl mindenesetre isen fontos szerepet jatsz- 
hatnak. 

Burron elmeletenek azon resze vegre, mely a test 
minden reszeböl az ivarmirigyekben összegyulö &elö 


! Ueber das spontane Zerfallen der Süsswasserpolypen, 
nebst einigen Bemerkungen über dem Generationswechsel. 
(Sitzungber. d. math. naturwiss. Classe d. Kais. Akad. der 
Wissensch. Bd. 39. Wien 1860. p. 321. 

2 V. ö. Krıesch JAnos. A Runge-fele növeny täplalko- 


zäsi elmelet. A k. m. term. tud. tärs. közlönye VII. köt. 


| Pest. 1867. p. 147—151. 


10 


molekuläkra vonatkozik, lenyegeben ismet feleledt 
Darwın-nak 1S6S-ban az örökles magyaräzatära fel- 
ällitott pangenesis hipoteziseben. 

Maäs termeszettudösok ketsegkivüul azon elenk be- 
hatäs befolyäsa alatt, melyet SwAmMmeErpam-nak a 
rovarok ätalakuläsäröl feltärt bamulatos felfedezesei 
elöideztek, a paränyi vilägot a rovarokkal hoztak vi- 
szonyba. foy HARTSorkER ! 1694-ben azt ällıtotta, 
hogy LERUWENHoEk ällatocskäi nem egyebek, mint a 
levegöben röpkedö läthatatlan szunyogok älezai ; mely 
nezethez 173%-ben Rkaumur is cesatlakozott, s ez 
utöbbinak nagy tekintelye azt szelesebb körben is el- 
terjesztette. Ezen meröben elhibazott felfogäs kezzel- 
foghatölag reszint szunyogok, reszint a muszliezäk 
(Drosophila, Essigfliege) fejlödeseböl vont hamis követ- 
keztetesen alapszik; amazoknak vizben elö älezäit 
ugyanis azon idöben meg termöszettudösok is Össze- 
tövesztettek a veglönyekkel, az utöbbiakat pedig az 
EHRENBERG idejeig altalanosan azalekallatkäknak tar- 
tott Angvilluläkkal; s ezert mondja Mürzer 0. F.: 
«(Infusoria) inseetorum more metamorphosin subire 
nullo nititur fundamento; vermesque aceti in mu- 
scas mutati vere larve sunt ab Angvillulis diver- 
sissimi.»? Különben a rovar (Inseetum) kifejezeshez 
mög Lt termeszetrendszerönek megjelenese utän 
is, mondhatjuk az egesz XVIII. szäzadban, igen 


ingadozö fogalom fonödott; a tudösok is körtilbelöl | 


‘p oly önkenytleg hasznältäk, mint pl. mai nap 
nöpünk nyelven a fereg kifejezest, s ebben kere- 
sendö annak magyaräzata, hogy szämos szerzönek, 
mint pl. a hires Tremeuey-nek, RorsEL-nek, LEDER- 
MÜLLER-nek s mäsoknak munkäiban a veglenyek 
öpen ügy, mint egyeb aprö vizi ällatok, Hydräk, 
gytrüsförgek, kerekällatkäk, mohällatok es aprö esi- 
gäk alkalmilag, vagy egesz következetesseggel rova- 
roknak neveztetnek, a nelkül, hogy ezen tudösok 
csak tävolröl is arra sondoltak volna, hogy a veg- 
lönyek s egyeb aprö vizi ällatok a szoros ertelemben 
vett rovarok fejlödeskörebe tartoznäanak. 

Mindazon vizsgälatok, melyeket a veglenyek körtil 
a mült szäzadban vegeztek, nem vezettek ezen paranyi 
lönyeknek esak nemileg is kielegitö ismeretehez ; de 
terme6szetszerüleg nem is vezethettek mindaddig, 
mig a nagyitö keszülökeket tetemesen nem tökeletesi- 
tettek, mig azon chaotikus fogalmat, mely az Infuso- 


ı Essay de Dioptrique. 226—230. v. ö. EHRENBERG 


p. VII. 


2 Mürrer 0. F. p. XVF. 


rium nevvel jelölt aprö szervezetekkel ällott kapeso- 
latban, legaläbb nemileg nem tisztäztäk, s mig a fino- 
mabb boneztan teren tett felfedezesek a buvärok lätö- 
köret jelentekenyen nem szelesbitek; mindez pedig 
esak a legujabb idöben törtenven, esakis napjainkban 
Juthattunk közelebb a vöglenyek szervezetenek meg6r- 
tesehez, bär minden iränyban valö kielegitö ismere- 
tüktöl meg mindig tävol, reszben igen tävol ällunk. 
Mindemellett azonban mär a mült szäzad is sok oly 
becses anyagot sylijtött össze, mely a toväbbi buvär- 
latok ütjät hathatösan elök6szitette; s valöban nem 
tagadhatjuk meg a tiszteletteljes elismerest azon 
buzgö ferfiaktöl, kik elömunkalatok teljes hianyäban, 
s a maiakhoz kepest igen tökeletlen nasyıtö keszü- 
lekekkel igyekeztek behatolmi a läthatatlan lönyek 
titokszerli vilägaba ! 

Az alakok ismerete gyorsan öregbedett, usy, hogy 
az azalekokban €1ö veglenyek föbb alakjai: Schizomy- 
cetek, Monddok &s csillöszörös azalekallatkak, a po- 
cesolyakban 6s tiszta vizekben teny6szök közül pedig az 
Euglenäk, a Volvox Globator, a Vorticellafelek jel- 
lemzöbb kepviselöi, szintelen, zöld es k&k Stentorok 
mär a mult szäzad közepe elött ismeretesek voltak. 
Rozseu 1755-ben leirta s aränylag igen jöl le is raj- 
zolta a bämulatos alakvältoztatasaröl csakhamar ne- 
vezetess& vält Proteus-t, azaz az Amoeba diffluenst,! 
melyhez GLEICHEN 177S-ban eey kisebb, äzalekokban 
tenyeszö alakot sorolt; MÜLLER O. Fr. 1777-ben fel- 


| fedezte az Actinophrys Solt? (Triehoda Sol), me- 
lyet, vagy ehhez közel allö mas alakot JopLor mär 


17 12-benlätott;? Ercmeorn pedig 1783-bancsillag (der 
Stern) elnevez6s alatt ismertette a kesöbb EHrREN- 
BERG-tÖl felfedezöje tiszteletere megnevezett Atcino- 
sphaerium Eichhornüt.* Ezek voltak az elsö edesvizi 
gyökerläbuak, melyeknek ismerete esak kesöbb gya- 
rapodott üjabb felfedezesekkel. A tengerben &lö gyö- 
kerlabuak közül a Foraminiferek üres h&jai, melyek 
oly nagy mennyisegben fordulnak elö a tengerparti 


 fövenyben, mär koran magokra vontäk ugyan a 


termöszetbuvarok figyelmet : igy Breyn mär 1732-ben, 
Prancus 1739-ben, LRDERMÜLLER pedig 1761-ben ® 
több alakot irt, le s az utöbbi igen csinos raj- 


' Der kleine Proteus. Inseetenbelustigungen. III p. 
621. Taf. 101. A. W. 

= 164. 

364..4. 7.615. 

' Beitr. zur Kenntniss d. kleinsten Wasserthiere. Zu- 
gabe p. 15. 

® 1.8.1. 14, ebld ct. VI. 


ala 


zokat is közölt; minthogy azonban a hejak lakoit 
senki sem vizsgälta tüzetesen, ältalaban paranyı 
esigäaknak, D’ORBIGNY-töl pedig meg 1826-ban Kepha- 
lopodoknak tartattak, mig Dusarpın 1835-ben azon 
fontos felfedezest tette, hogy a hejat lakö para- 
nyi leny, összehuzöd6 nyalkäs allomanyböl, sarcode- 
böl äll, melyben szervek ninesenek elkülönülve, s 
erre alapita a veglenyek ismeretere annyira fontos 
sarcode-tanät. Az alakok ismerete lassankent any- 
nyira eyarapodott, hogy Mürzer O. Fr. 1786-ban 
megjelent munkajäban 378, reszint mär mäsoktöl is 
leirt, reszint szämos evre terjedö büvarkodasa alatt 
önmaga felfedezte fajt irhatott le, melyeknek mint- 
egy negyedresze azonban nem tartozik a mai erte- 
lemben vett Protozoumokhoz. 

A veglenyek szervezetenek ismerete joval elma- 
radt az alakok ismerete mögött s mivel oly külön- 
bözö apro szervezetek keverekeböl ällott az azalek- 
ällatkak esoportja, mär csak ezen egy körülmeny 
következteben sem fejlödhetett ki a valödı veglenyek- 
nek helyes es egyseges felfogäsa. 

A veglenyek magasan elkülönült, vagy egyszerü 
szervezete körül forgö vita, mely jelen szazadunkban 
eoyreszt EHRENBERG, 68 mäsreszt Dusarvın felfogäsa- 
ban oly eles ellentett& fokozödott, s melynek utöhul- 
lämai az egy- vagy többsejtliseg kerdöseben egesz 
napjainkig terjednek, mär a veglenyek ismeretenek 
elsö szakaban vette kezdetet. Hogy az elölenyek 
isen egyszerü szervezetekkel veszik kezdetöket, ezt 
mar a regi böleselök is allıtottak, s Arısroreues fel- 
fogasa szerint az elölenyek sorozatanak legalso lep- 
esöjen egyszerü vazlatok (repryparvo.) allanak; ily 
egyszerüi vazlatoknak tekintettek Burron es NERDHAN 
LEBUWENHOEK ällatocskait, nemkülönben mäs melyen 
sondolkozö termeszetbuvarok, mint Linn&, PALLas, 
kesöbb pedig, a MÜLLER utani idöben, GRUITHUISEN, 
LaMARcK, (UVIER 68 DUJARDIN a szorosabb ertelem- 
ben vett äzalekallatkakat. A buvarok lesnagyobb 
resze azonban hamis analogiäkbol indulva ki, magas 
szervezetet gyanitott s keresett, mely felfogäst EuREn- 
BERG-nek nagy lelkesedessel fogadott vizsgälatai ideig- 
lenesen diadalra is emeltek. 

Mirrer 0. Fr., az äzalekallatkäkat, szerveze- 
tökböl kiindulva, ket csoportra osztja; az egyikbe 
(Infusoria sensu strietiori) azokat sorolja, melyek 
minden meskülönböztethetö szerv nelkül valök; a 
mäsik esoportba ( Bullaria) ellenben azokat, a me- 
lyek külsö es belsö szervekkel ellätottak.! 

ip. VIH. 


A kulsö szervek alatt föleg a esillöszörök erten- 
dök, melyek közül az erösebbek, különösen az Oxwy- 
trichafeleknek horgai es sertei korän magokra vontäk 
a fisyelmet. Mär LssuUwEnHoer felemlit esy äzalek- 
ällatkat, nyilvan egy Stylonychia- vagy Oxytricha- 
fajt, mely nagyszamu labai segelyevel üuszott 6s 


| mäszkält.! Az Oxytrichafelek &s Stentorok perem- 


koszorujat nagyjaban szinten koran felismertek, 
nemkülönben a Vorticellafelek örvenyzö szervet is. 
Gyenge nasyıtäsoknäl persze e szervek magok nem, 
hanem esupän az ältalok elöidezett örvenyek latha- 
tök s ez örvenyekhböl következtettek a kerekallatkake- 
val megegyezö szerv jelenletere, mely a taplalekot a 
szajba sodorja. Ezen lathatatlan szervektöl elöidezett 
örveny reszben kalandos felfogasokra vezetett; ıgy 
WRISBERG azt mondja, hogy bizonyos Polypok (azaz 
Vorticellafelek) tätott szäjjal värjak a zsäkmänyt, 
aprobb ällatocskäkat, melyek sajatsagos unszolat- 
töl vezettetnek a Polyp körüli Charybdisbe, hogsy 


ı ennek melyebe sodortassanak;? egy masik helyen 


pedig a következö költöi fantaziaval ecsetelt kepet 
tarja fel: «Varium vidimus animalium sregem: 
a) Minima sunt rotunda fere, ad magnitudinem se- 
minis papaveris accedentia, copiosissima, qu:e nihil 
aliud sunt, quam parv»e molecule in omne infuso 
consvet, vivificate, et in motum constitute. Hac 
procul dubio reliquis nutrimento sunt, nam prieci- 
pue ambiunt animaleula maiora, imprimisque poly- 
pos, a quibus avido consummuntur gutture. Singula- 
rem vidi motum, dum infelices morti hz traduntur 
victimae. In distantia enim ab orifieio polypi aliquot 


| Imearum celerrimum asitantur m motum rotatorium, 


sub quo momentanee cursu a polypo quasi attrahun- 
tur, etin os eiusdem incidunt. Eodem fere modo prouti 
sciurum legimus, animadversa ad radices arboris, cui 
insidet, proeumbente vipera caudisona, quaeque illum 
radiantibus oculis rietuque hiante, felis instar murem, 
contemplatur, consternatum arborem eireumeursare, 
effugia quzerere, tandemque vero velut faseinatum in 
os angvis insilire.»® 

A finomabb esillöszöröket es ostorokat, melyeket 
erösen nagyıtö s eles kepet adö lenesekkel is esak 
eyakorlott szem vehet ki, keves regibb buvar latta 
egyik-mäsik veglenynel; ez az oka annak, hogy csak az 
üjabbkori buvarok konstatalhattak gyakori elöfordula- 
sokat. A fürge ostoros es apröbb esillöszörös azalekal- 

268: 


SRE 


2 52. 


12 


latkäk helyvältoztatasa valösagos rejtelynek latszott, s 
anyagot szolgältatott küulönbözö meddöspekuläcziökra. 
Igy Roxzsen pl. 1755-ben a Volvox Globator mozgäsät 
oly mödon masyarazza, hogy a golyö belsejeböl a 
vegleny akaratatol függö wanyokban finom esöveken 


at lathatatlan vizsugarak lövelltetnek ki, melyeknek | 


visszalökö hatäsa azt, mint a Segner-fele kereket, 
sördulö mozgasba hozza. 

A mi a belsö szerveket illeti, melyekröl MüLver 
emlitest tesz, ezekre nezve ki kell emelnünk, hogy 
alattok j6 reszt csupan a kerckällatkäk könnyen meg- 
különböztethetö bele es petefeszke ertendö ; a tulaj- 
donkepeni veglenyek belseje MÜLLER szerint szem- 
eses, nyalkäs allomäanybol (materia mueida, mera 
gelatina) azaz: mint mai nap mäs mükifejez6ssel 
mondjuk, protoplazmaböl all, mely könnyen szetfoly 
s molekuläkra bomlik fel. A veglenyek szetfolyt pro- 
toplazmajaban elöfordulo rögöeskeket GLEICHEN! epen 
ugy, mint kesöbb Eurenserg, peteknek tartotta; 


ugyanezen felfogässal kesöbb meg egyszer talalkozunk 


Perry-nel, kinek blastiai szinten nem egyebek, mint 
a veglenyek protoplazmajaban elöfordulo különbözö 
termeszetü rögöcskek. 

A csillöszörös äzalckallatkak szäjnyiläasat mär a 
legregibb buvarok is ismertek ; 1gy JosLor mär 1716- 
ban leirja, hogyan nyeldesik bors-azalekban a nagy 
Oxytrichak (araignces aquatiques) a kis Kolpoda Cu- 
cullusokat (Cornemuses);? Tremzuey lätta a Vorticella- 
feleknel &s Stentornäl; SpaLLanzanı igen jöl meg- 
különböztette a Vorticellafeleknel s a Paramecium 
Aurelianal; Gueıchen pedig különbözö mäs csillö- 
szörösöknel is,nevezetesen a Kolpodandl, söt a Glau- 
coma seinlillans-nal a szäjnyiläst szegelyzö rezgö här- 
tyat is megkülönböztette;? nemkülönben ugyanö az 
alfelnyilast is latta nemely csillöszörösnel. 

Az utöbb emlitett buvar azon cezelböl, hogy az 
äzalckällatkäk belsö szerveit läthatöbbakkä tehesse, 
mär 1781-ben azon gondolatra jött, hogy täpläalö esa- 
tornajukat, melynek elöfordulasat gyanıtotta, szines 
taplalekkal megfesse; ezen ezelböl az äzalekba finom 
karmint vagy indigöt kevert, melyet az äzalekällatkak 
csakugyan mohön nyeltek el; &s lätott belsejökben piros 
vagy kek gömböket, melyeket bizonyos idö mulva az 
alfelnyilason kiüritettek s melyeket GLeıcmen petck- 
nek tartott.* GLEICHEN ezen kiserlete a veglenyck 


ı 180. 
° II. partie du Tome I, 14 
22919: 


* 197—199. 


| feltevesenek konzekveneziai vontak maguk 


 szervezetenek megertesere a jovöben vegzetesse lön, 


a mennyiben EurEnBERG ugyanezen mödszert al- 
kalmazva, a protoplazmäban fellepö ideiglenes üröcs- 
keket, melyek a behabart karminnal, indigöval vagy 
mäs festekszemecskekkel megtelnek, külön belesön 
fürtösen függö ällando gyomroknak tekintette. Ezen 
bonyolödott szerkezetü, sok gyomru emesztökeszülek 
utan 
EHrengBerG-nek többi teves nezeteit s vezettck öt a 
tevedesek egesz ütvesztöjebe. 

Sajatsagos, a kor naiv elettani nezeteire azonban 
igen jellemzö Mürzer O. F. azon felfogasa, hogy 
az azalckällatkak esupän csak vizböl elnek s szilard 
taplalekot egyaltalaban nem vesznek fel; különben 
Mürverszerint a Nais-, Hydrachnaf elek, Entomostra- 
kok es folyövizi kagylök szinten csak vızböl elnek.! 

A veglenyek legjellemzöbb szervei, a magkepletek 
3 lüktetö üröeskek nem kerültek ugyan ki egeszen az 
elsö buvarok figyelmet, de a rajok vonatkozö egyes 
eszleleteknek nagyobb jelentöseget nem tulajdonit- . 
tottak, s e szerint nem is vezethettek e szervek 
ertekenek teljes meltatäsara. Egyes Vorticellafelck 
szalagalakü magjäat mär Rosen €S LEDERMÜLLER 
is megkülönböztette.”? Müuter hasonlökepen ismerte 
aVaginicolak 63 Cothurnidk szalagszerü magjät, nem- 
különben igen szamos. mäs csillöszörös azalekallat- 
käct,s azokat düczoeskaknak( noduli ), ätlatszo pontok- 
nak vagy gömböcskeknek (puncta pellucida, globuli 
hyalini )nevezi; legpontosabban irja le a Loxophyllum 
Meleagris ( Kolpoda Meleagris Müll)? es a Stentor 
polymorphus ( Vorticella polymorpha Müll )* olvasö- 
szerüi maglänezolatät, melyet a Loxophyllum Mele- 
agrisnal gyomomak vagy belnek megfelelö szervnek 
tekint. A lüktetöüröeskeket szinten szamos azalckallat- 
kanal megkülönböztette MüLter, s majd dtlätszo kör- 
nek (eirculus hyalinus), vagy kerek nyilasnak (apertura 
eireularis), majd ismet atlätszo gömböeskenek (globulus 
pellueidus) nevezte, s a magkepletekkel gyakran 
összetevesztette. SpaLLanzanı volt az elsö, ki a Pura- 
mecium Aureliänak kiürüleskor esillagalakot öltö ket 
lüktetö üröeskejet felfedezte, megligyelte tovabba ezek- 
nek valtogatva törtenö ütemes lükteteset? s azokat le- 
lekzöszerveknek tekintette. GLEICHEN SPALLANZANI-tÖl 


p. XII—XI. 

LEDERMÜLLER, 174. t. SS. 

> 100. t. XIV 1—6 et XV. 1—5. 

2 360 t. X. XXXVL 1—13. 

” LazzaRo SPALLANZANI, Opuseuli di fisica animale e 


vw 


vegetabile. Milano, 1826. p. 224. t. I £. 18, 


13 


egeszen függetlenül, egy mäs äzalekallatkanal, melyet 
«pelit ovale» nevvel jelöl s melyben a Glaucoma 
seintillanst lehet felismerni, szinten felfedezte az 
tiröesk6t s annak lükteteseit. Erdekes felfedezösst ezen 
szavakkal adja elö: «Itt valamı egeszen ujat es hallat- 
lant lattam, az a-val! jelölt hölyag (bulle) egymäsutan 
többször mint tizszer összehüuzödott s ismet kitägult; 
vajjon ez-e az ällatocskanak a szive? nem tudnek ra 
feleletet adni ..... »2 EuRENngerc-et illeti az erdem, 
hogy a magkepleteknek 6s lüktetö üröeskeknek altala- 
nos elöfordulasät kimutatta, bar mindket szervnek 
elettani feladatät teljesen felreismerte. 

A szaporodäst illetöleg nem egy erdekes, resz- 
ben a legujabb vizsgalatoktöl megerösitett eszleletet 
köszönunk a veglenyek elsö buvarainak, esakhogy 
ezen vizsgälatok is sok valötlan feltevestöl vannak 
eltorzitva. A generatio swquivoca ugyan, mint mär 
emlitöm, közhitelben ällott s ellene esak kevesen 
emeltek szöt, 18y JoBLoT &s SPALLANZANT, kik azt allıt- 
tak, hogy az äzalekokat gyorsan benepesitö mikro- 
szkopi lenyek mindenütt elterjedt paränyı petekböl 
fejlödnek ki. A szülek nelküli elsödleges keletkezes 
hipothezisenek daczara azonban esyes äzalekallatkak 
szaporodäsi mödjait is korän felismertek. TremsLey 
Änramim, az edesvizi Hydränak meltän ünnepelt 
vizsgälöja, mär 1745-ben remek leiräsät adta a Vorti- 
cellafelek es Stentorok oszläsanak, melyhez csak a 
legujabb idö szolgältathatott kiegeszitö reszleteket ; 
Bonner, BAKER, GOEZE, SAUSSURE, SPALLANZANI, GLEI- 
CHEN 68 Mürusr O. Fr. a Vorticellafeleknek 65 szämos 
mas äzalekallatkänak oszläasat ismertettek. 

SPALLANZANI egy merevkocsänyü Vorticellafele- 
nel, melyben az Opercularia coarctatät velem felis- 
merhetni, sajatsagos szaporodäst 6szlelt; az äzalek- 
allatka testenek also reszeböl egy testeesket lätott 
kinöni, mely kesöbb az anyaröllevalvan, azt sebes 
rajzassal elhagyta,? hogy k6söbb letelepedve, hozzä 
hasonlova fejlödjek. 18512-ben 
GRUITHUISEN, k6söbb pedig Eurensurg, es sarjadzäs- 
nak tekintette. S annak is tekintettek a legujabb idöig, 


Ugyanezt &szlelte 


mig Stein bebizonyitotta, hogy ezen lätszölagos sar- 
jadzäs egy neme azegybekelösnek, az u.n. sarjudzds- 
vagy rügyszerü egybekeles (kmospenförmige Conjuga- 
tion). A kia Vorticellafelek ezen erdekes egybekeleset 
valaha lätta, Sparvanzanı, durva, de jellemzö rajza 


utan könnyen felismerheti, hosy tenyleg sarjadzas- 


2 u SOIDRT N 
2213. 
Opec, 2109. 1. t. DR, 


szerü egybekelest lätott, bar azt egeszen tevesen ma- 
gyarazta. 

A szabadon mozgo azalekällatkak paronkent valo 
egybekelesenek (conjugatio, coitus) ismerete oly regi, 
mint magok& az apıo äAllatocskäke; ezen &rdekes 
folyamatot mar LEnwUWENHOEK, JOBLOT, WRISBERG Es 
GLEICHEN mesfisyelte sa ket utöbbi reszletesebben le 
is irta. Minthogy azonban MÜLLER az egybekelest 
hossziranyu oszlasnak tartotta* s ezen felfogason 
EHRENBERG is 05ztozott, altalanosan elterjedt azon tan, 
hosy az azalekällatkäk harant es hossziranyu oszlässal 
szaporodnak; csak a legujabb idöben Barzıant kez- 
demenyezese utan lön bebizonyıtva, hogy a hossz- 
iranyban egsymäst megfekvö azalckällatkak nincsenek 
oszlöfelben, hanem a közösüles egy sajatsägos nemere 
keltek össze, mint azt a legregibb büvarok allıtottäk. 

A Volvoxw Globatornak ivartalan szaporodäsa, 
melynel az EHRENBERG-ig egyetlen ällatnak velt anya- 
telepböl a fiöktelepek kirajzasat mar LewuwunHosk 


z 


is s utäna szämos mas buvär eszlelte, azon felfogasra 


vezetett, hosy a veglenyek egy resze elevenszülö.” * 


* MÜLLER, ügy lätszik, hogy tulajdonk&pen ellentmon- 
däsban van önmagäval, a mennyiben nagy munkäjänak priefa- 
eziöjaban (p. XI) a hossziränyban egyesült äzalekällatkäkröl 
azt äAllitja, hogy hatärozottan oszläsban vannak, s öva int 
azon felfogäs ellen, mely ezen päronkenti összefüggest egybe- 
kel&snek tekinti. A Paramecium Aurelidnak leiräsanäl ellenben 
(p- SS), miutän reszletesen tärgyalta &szleleteit a päronkent 
egyesült Parameciumokrol, azon hatärozott, többi felfogäsaval 
ellenkezö velemenyhez jut, hogy ezen egyesülös tenyleg 
közösüles: «Vera dehine copula est, Aureliaeque maturae, 
et ante plenam magnitudinem, Veneri litare amant,» Az 
ellentmondäs MÜLLER 17S6-böl kelt nagy monografiäjanak 
geneziseben leli magyarazatät. Ezen fontos mü ugyanis 
nem egyeb, mint a veglönyek azon rendszeres feldolgoza- 
sänak, melyct MÜLLER az összes szärazföldi s &desvizi för- 
gek törtönetet täıgyalö 1773-böl kelt müveben adott, to- 
vabbi vizsgälatokra alapitott, tetemesen bövitett ätdolgo- 
zäsa, melyet 17S4-ben bekövetkezett halala miatt Mürrer 
maga nem rendezlıetett sajtö ala, hanem szetszört ixezira- 
taiböl baratja, Fagrıcıus, äAllitott össze, ki az elsö kiadäs 
praefacziöjät, melyen MÜLLER az tjabb 11 &vre terjedö vizs- 
sälatok következteben szükseges vältoztatäsokat, ndläny 
jelentektelen kihagyason kivül, m&g nem tette meg, vältoz- 
tatäs nelkül vette At az ij mübe, minden tekintet nelkül 
arra, hosy a Paramechunnak ätdolgozasa lenyegesen kü- 
lönbözik az elsö kiadäsbelitöl. Igy jött l&ötre azon lätszo- 
lagos ellentmondäs, mely az elsö kiadäsban elö nem fordul. 

"== Ismeretes, hogy a Volvow Globator fiöktelepeinek 
belsejeben az unokatelepek nagy anyasejtjeit mär gyenge 
nagyitäsnal is jöl meg lehet különböztetni, meg is különböz- 
tettök mär a Volvoa Globatornak elsö &szlelöi is. Ezen 
sokat esodält felfedezes BonNET-t az Ügynevezett beskatu- 
Iydzdsi elmelet (Theorie d’emboitement) felällitäsara vezette, 
melynek lenyege abban äll, hogy az összes ällatokuäl az 
anya belsej&ben, mint a Volvoxw Globatornal, az utödok mär 


14 


GLEICHEN az elevenszülesnek ket erdekes esetet 
irja le röviden a Vorticella mierostomändl s egy pon- 
tosan meg nem hatarozhato mas csillöszörös äzalek- 


allatkanal. Mindket esetben az anya belsejeböl göm- 


bölyüded embriök bujtak ki, melyek a Vorticellat 
eleg elenk mozgassal hagytak el, a mäsik äzalek- 


ällatkäval ellenben latszölag merev fonalakkal össze- 


füzve maradtak.! Ezen elevenen szült fiatal azalek- | 


ällatkäkban, daezära a leiräs rövidsegenek s a vizs- 
gälat hiänyossägänak, nem nehez az Ugynevezett 
acinetaalaku embriokat felismerni, melyek az azalck- 
ällatkak buvarait ujabb idöben oly sokat foglalkoz- 
tattäk s oly küulönbözö felfogasban reszesultek. 

Hosgy a veglenyek meg petek ältal is szaporodnak, 
senki sem vonta ketsegbe; a tulajdonkepi veglenyek- 
kel összetevesztett kerekällatkäk nagy peteit csak- 
hamar felfedeztek. Iey mär Jostor igen hü kepet 
adta a peteit ezipelö brachtionusoknak («des Grena- 
des aquatiques, couronnees et barbu6s»)”; analogia 
utjan következtetve, peteket atöbbi veglenyeknel is fel 
kellett tenni, s a könnyen szetfolyo protoplazma- 
nak leskülönbözöbb termeszetü zaradekait peteknek 
tartottäk. GLEICHEN meg a karminnal megtelt emesztö 
uröcskeket, valamınt az ürülekeket is peteknek vette 
s azt hitte, hogy nemely azalekallatka, mint a bekak, 
zsinegben rakja le peteit, a Vorticelläk kocsänyät 
pedig tojöcsönek deklarälta. * 

Az elsö büväaroknak a veglenyek keletkezesere 
s szaporodäsara vonatkozö felfogasat ezek utan rövi- 
den a következökben foglaljuk össze: a veglenyek 
generatio aequivoca utjan keletkeznek, osz- 
las, sarjadzäas es petek ältal szaporodnak, 
nemelyek elevenszülök. Azoknak, kik a hossz- 
irinyban egymäst megfekvö, azaz egybekelesben levö 
azalekallatkakat oszlöfelben levöknek tartottak, a veg- 
lenyeket következetesen hermafroditäknak kellett 
tekinteniök. Ezen felfogast tudtommal SpaLuanzanı 
mondta ki elöször hatärozottan : «Piu animali infusori 


egeszen kiköpezve bennfoglaltatnak, s hogy a paränyisäguk 
ıniatt läthatatlan nemzedekek vegtelen sora mintegy egy- 
mäsba van skatulyäzva s bizonyos nagysägot elerve az anyai 
testet vögre egymäs utän elhagyja. Ezen elindletet, bärmily 
kalandosnak lätszik is a Wourr megällapitotta mai kifej- 
lödestanba beavatottnak, a mült szäzad legnagyobb fizi- 
ologja, HALLER ALBRECHT is elfogadta, söt mint MiLxeE- 
EDwArns megjegyzi, maga ÜUVIER is ezen nezetet tartotta 
a szämos fejlödöstani hipotözis között a legvalöszinübbnek. 
(Lecons sur la Physiologie ete. VIII. 947.) 

217 als. 

268, 1 9. 


sono ovipari; alecuni vivipari: tutti nel senso piu 
stretto ermafroditi»! EurEnbere is 0sztozott benne. 

Mielött Lınn& a binaris nomenklaturät megalapı- 
totta, s ez a leirö termeszettudomanyokban altalano- 
san hasznälatos lett, az egyes veglenyalakokat vasy 
egyszertien körülirtäk, vagy pedig önkenyüleg välasz- 
tott, a mai szisztematikusnak fület sertö külön ne- 
vekkel jelöltek. Ilyenek pl. JosLornän: Carnemuse 
(= Kolpoda Oueullus ), Ovale (= Glaucoma seintil- 
lans), Poule hupee (= egybekelt Oxytrichafele), 
Nawette de Tisseraud (= Oxytricha sp.) stb.; Trem- 
zuEv-nel: Polipes a bouget (= telepeket alkotö Vorti- 


\ celafelek), Polype en entonnoir (= Stentor ); Guxı- 


CHENNEL: Jeu de nature, trembleur, petit trait 
(= Monas), flamme, informe (= Ameba), pan- 


‚ touffle( = Paramecium Aurelia ), pendeloque ( = Kol- 


poda Oueullus ), cloche (= Vorticella) ; Ercnmorn-nal: 
Baum (= Carchesium polypinum), Wasser-Schwan 
(= Lacrymaria Olor ), Trompeten-Thier es Wasser- 
Krucken (= Stentor ), Mauer-Seege (= Stylonychra 
Mytilus ), Stern (= Actinospherium Eichhornüt) stb. 

Hırı volt az elsö, ki 1751-ben a veglenyeket, me- 
lyeknek ismerete ez idöben mär mintegy 50 fajra 
terjedt, rendszerbe foglalta. Ö az ällatoeskäkat (Ani- 
maleula), ez elnevezesen veglenyeket, ondötestecs- 
keket, kerekällatkäkat stöbb mas aprö ällatocskakat 
ertven, külön ällatosztäly kepviselöinek tekintette, 
s härom esoportba osztotta: I. tagnelküliek, G@ymnica, 
9. farkkal birök, Cercaria, 3. tagokkal birök, Arth- 
ronia. Linn& a Systema Natur» 175S-beli X. kiada- 
säban az ällatorszag zärkövet kepezö allatnövenyek 
(Zoophyta) vrendeben elöször vett fel nehäny veg- 
lenyt, t.i. 5 Vorticellafelet, melyek közul 7-et, követve 
TrEMmBLEY-t, Reaumur-t s Rosser-t s ältalaban az 
akkori felfogäst, a Hydra-nemmel egyesitett, egyet 
pedig, a Carchesium polypinumot, a Sertularıa nembe 
sorolt; ugyancsak a Hydraval egyesitette a Baker, 
Roxseı, föleg pedig Treusıey vizsgälatai utän isme- 
retes Stentor polymorphust ; felvette tovabba meg a 
Volvox Globatort; az összes többi veglenyeket pedig 
egy, az akkori zavaros fogalmakat kitünöen jellemzö 
geniälis kifejezössel, Volvox Chaos nev alatt foglalta 
össze. A Syst. Naturs XII. kiadäsäban (1767) a Vorti- 
cellafelöket, melyek Linx& szerint a Hydraktol azon 
örveny* ältal különböznek, melyet virägszerti harang- 


ı Op. eit. 195. 

* Vortex, inndt Vorticella FöLpı JAvosnäl Örvenyke. — 
En az örvönyke elnevezest, Marsör követve, a Turbella- 
telekre hasznälom, 


jaık kıtarasa alatt a vizben elöideznek, mär elvälasz- 
totta a Aydra-nemtöl, melynel a veglönyek köztil 
esak a Stentor polymorphust ( Hydra Stentoria L.) 
hasyta, s külön nembe foglalta, melynek 14 faja 
közül azonban esak 9 a Vorticellafele (a mai Vorti- 
cella, Zoothammion, Carchesium, Epistylis es Oper- 
cularia nemek kepviselöi) ; a Vorticella Enerinus 
(= Pentacrinus Caput Medus«@) ellenben a Crinoi- 
dokhoz, a Vorticella urceolaris (= Brachionus urceo- 
larıs) a kerekällatkäkhoz, a Vorticella stellata. pedig 
nyilvan a Hydroidokhoz tartozik; a Vorticella ovifera 
vegreesyleiräsautäanegeszen felismerhetetlen amerikai 
tengerfeneki szervezet (talän szinten Crinoid 2). A Vol- 
vox-nembe a Volvox Globatorral köt Ctenophor, a 
Volvox Beroö (= Beroö ovata,) 68 Volvox bicaudata 
(= Uydippe Pileus) van egyesitve, s tovabbä Volvox 
dimidiatus elnevezes alatt egy a bekaälezäk &s Trito- 
nok farkän gyakori &lösdi, mely kötsegkivül nem eoyeb, 
mint esy peritrich äzalekallatka, a Trichodina Pedi- 
culus. A Chaost vegre a XII-ik kiadäsban külön nem 
Lmne. «Ezen 


rangjara emelte lesutolsö 


— mondja Mütter F. L. Srarıus, List nemet 


nem, 


kiadöja,! — oly teremtmenyeket tartalmaz, melyeketa 
mikroszkopon at különbözö vizekben es nedvessegek- 
ben sajatsagos mozgässal lehet üszni lätni, s melyek- 
röl alig lehet tudhatni, hogy mit tartsunk felölök. 
A lovag ezen nemet Chaosnak nevezi, vagy azert, mert 
a zürzavar chaoszät latja bennök, vagy pedig azert, 
mert valamely ösanyagnak tekinti, melyböl tovabbi 
kepzödmenyek fejlödnek.» Ezen Chaös-nembe Linn& 
a következö fajokat sorolja: 1. Chaos rediviwum 
(= Angvillula aceti et Angvillula tritiei), 2. Chaos 
Proteus (= Amoeba diffluens), 3. Chaos fungorum, 
mely elnevezes alatt a barö MüncHHausen ältal gomba- 
äzalekokban nevelt Monädok ertendök, melyeket 
MÜNCHHAUSEN a gombak allati eletre ebredt magvai- 
nak tekintett. «A lovag erre ezen megjesyz6st teszi: 
hosy valamıint a ällatnövenyek ätvältozäs utjäan a 
növenyorszagbol az allatorszagba mennck ät, hasonlö 
mödon mennek ät a gombak az ällatorszägböl a 
növenyorszägba».” Roos JAnos KArouy, Linn® tanit- 
vanya pedig nagynevü tanaranak elnöklete alatt 
elöadott doktori ertekezeseben ugyanesak a MüncH- 
HAusen-fele eszleletek megbeszelesenel igy kiält fel: 
«Quwstio Jam oritur, utrum Fungi ad vegetabilia, 
an vero ad amimalia veferri debeant? vel etiam 
an novum Jormari debeat vegnum natur@, quod 
! Op. eit. VI. 917. 
® Op. eit. 921. 


or) 


4. Chaos Üstı- 
lago, a gabonaüszög: «Ezen por egy ideig meleg 


neutrum seu chaoticum  vocetur v1 
vizben äztatva, Münchmausen ür vizsgälatai sze- 


rint, hosszudad ätlätszö ällatoeskakkä vältozik, 
melyek, mint a halak a vizben, jätszadoznak, ha 
a nagyitöuveg alatt nezzük».? Vegre 5. Uhaos in- 
fusorium, mely alatt az összes többi veglönyek 
ertendök s melyhez Linx&, mint mär fennebb eml- 
tem, meg bizonyos betegs6geket, erjedest 6s rothadäst 
letrehozö hipotetikus lönyeket sorolt. 

Ezen elsö rendszertani kiserletet, mely a Chaos 
ködeben foszlik szet, jelentösegere nezve messze tul- 
haladta a mär sokszor emlitett kitüno dan tudös, 
MüLLeR Orro Frieyes, a v6glenyeknek 20 evnel 
többre terjedö tanulmanyozäsän alapulö rendszeres 


feldolgozäsäval. A veglönyek valödi Linneje nem 


ı Liwn& volt, hanem Mütter O. Fr. «Ha megfontoljuk, 
ı mily keves hasznalhatö elömunkälatra tämaszkod- 


hatott MÜLLER, — mondja Stern ? — s mily tökelet- 
lenek voltak azon eszközök, melyekkel vizsgälatait 
vegezte, ugy az ö mlüiködeset igen magasra kell beesül- 
nünk. Mürter volt mindenesetre az äzalekallatkä- 
kat tärgyalö tudomäny területen az elsö korszakot 
alkotö 176, neki köszönjük azon alapokat, melyeken 
ezen ällattanı diszeziplinanak egesz öpülete nyugszik. 
Az äzalekallatkak valödi termeszetebe valö bepillan- 
tast az akkori optikai segedeszközökkel term6szetesen 
nem lehetett eleni; ezert MüLtEr-nek ezen ällatok 
tulajdonkepeni szervezeteröl, täpläalkozäsaröl, szapo- 
rodasaröl s fejlödeseröl valö összes nezetei felette eleg- 
telenek s többnyire tevesek. » 

Miutän MÜLLER nezetet a veglenyek szervezeti 
es szaporodaäsi viszonyairöl a fentebbiekben alkalmam 
volt mär tärgyalhatni, e helyen csupän rendszer6röl 
akarok megemlekezni. 

Ismeretes, hosy Lmns, szemlätomäst a nöpies 
felfogäst követve, mindazon gerineztelen ällatokat, 
melyek nem Arthropodok, azaz Lixn& szerint nem 
rovarok (Insecta), rendszerenek VI, azaz a fergek 
(Vermes) osztälyaba sorolta, azon ällatesoportba, mely 
tagadhatatlanul meg mai nap is oly ällatok tarka 
kevereke, melyek nemelyiket egsymässal esupän ne- 
gativ jegyek kapesolnak össze.* MüLter, Linn&-t 


? Roos J. C., Dissertatio academieca Mundum invisibi- 
lem breviter delineatura. Upsaliae 1767. 12. 

2 Op. eit. 992. 

3 STEIN, I. 2. 

= Be kell vallanınk, hogy a fergek kördnek mai körül- 
ivası sem sokkal preezizebb, mint a Mürterde: «Vermis 


követve, az azalekällatkäkat szinten a feregosztälyba 
sorolta, mint ennek külön rendet, melyet kortärsainal 
valamivel szorosabban irt ugyan körül, mindemellett 
egyes Diatomeäkkal s Desmidiaceakkal, a Volvo- 
cineäk — s egyeb Flagellätokkal, Schizomycetekkel, 
Rhizopodokkal es Ciliatokkal együtt a kerekallatkä- 
kat, Cereariäkat &s Anevillulafeleket, söt egy fiatal 
Urystatella 
Mucedo) is felvett äzalekällatkäi köze, melyeket szer- 


Bryozoumot ( Leucophra heteroclisa 
vezetök szerint köt esoportra osztott. U. m. 1. Infusoria 
(sensu strietiori), fegyverzett szemmel is igen 
paranyiaknak läatszö, az ondöban elökkel 
legközelebb rokon, egynemü, nyälkas s min- 
den megkülönböztethetö szerv nelküli älla- 
toeskäk; 2. Bullaria, szinten legnagyobbreszt 
mikroszköpi, különnemü, belsö &s külsö 
szervekkel ellätott vizi allatocskäk.! Az elsö 
esoportban 10 g6nuszt (Crassiuseula: Monas, Pro- 
teus, Volvox, Enchelys, Vibrio, — Membranacea: 
Uyelidium, Paramecium, Kolpoda, Gönium, Bur- 
saria), a mäsikban pedig 7-et, (Nuda: Üercaria, 
Trichoda, Kerona, Himantopus, Leucophra, Vorti- 
cella,? — Testa teeta: Brachionus ); összesen tehät 
17 genuszt s mindössze 378 speezieszt különböztetett 


mes. Valamennyi genusz közül esupän az utolsö, a 


brachionus, mely tisztän esak kerekällatkäkat foglal | 


magäban, felel meg termeszetes esoportnak; s egy 
futölagos megjegyzesböl, mely szerint a Brachionus 
a Bullariumok legtökeletesebb kepviselöje,? arra lehet 
következtetni, hogy mär Müuter hajlandö volt az 
aranylag magas szervezetü kerekällatkakat a szoros 
ertelemben vett azalekallatkäktöl egeszen elvalasztani, 
miben talan esak munkäjänak teljes ätdolgozasa elött 
bekövetkezett halala akadälyozta meg. MÜüLLer-nek 
valamennyi többi genusza ellenben több6-kevesbbe 
eoyüve nem tartozö elemek tarka kevereke; igy 
pl. Vibrio genuszäban Schizomycetek, Diatomeäk, & 


Desmidiacedk egy kepviselöje (Vibrio Lunula 


Closterium Lamula ) s Angvillulafelck vannak szämos 
Fönchelysfelövel es Tracheliusfelövel egyesitve. 

A mi Mürner munkäjät a vöglenyek ismeretere 
oly nagyfontossäguvä tette, az, felfogasom szerint, a 


omne animans, quod nec inter Mammalia, Aves, 
Amphibia, Pisces,nec inter Inseeta loeum obtinet.» 
(Vermium ete. historia. Havniae et Lipsiae. 1773. Vol. imi 
pars ima. Praefatio.) 

ı Op. eit. p.: VIII. 

2 Ib. XXVI. 

SE 


99% 
333. 


16 


nagyszamu alakoknak, a mennyire csak nagyitöi 
engedtek, pontos es reszletes, tovabba minden fan- 
tazıatöl ment jozan €&s lelkiismeretes leiräs. — 
«Nihil facilius quam animaleula videre, eorumque 
motu et ludo delectari, differentias vero in bestiolis 
simplieissimis, aqılissimis, mutabilibus, in area mi- 
nimi campı paucissimis luminis raduüs ilustrati con- 
spectum omni momento efjugientibus, percipere, per- 
ceptas variosque eujusvis motus verbis significantibus 
exprimere, hic labor, hoc opus.» ! Ezen nehe6z feladat 
megoldasa Mürter-nek mesterileg sikerült minta- 
szerü monografiäjaban, melynek beeset s haszna- 
vehetöseget meg különösen emeli a fivere Mütrr (C.F. 
rajzolta &s metszette 30 igen tiszta kivitelü, remek 
tabla, mely a leirt ällatoeskäkröl ritka hüseggel adja 
vissza mindazt, a mit Müruer lätott &s, — a mi bizo- 
nyära nem utolsö erdeme, — soha sem többet, 
mint a mennyit nacyıtöival läthatott. 

MÜLLER munkaja az elsö szaz evnek, mely a veg- 
lenyek felfedezese öta legördült, valöban meltö zar- 
követ kepezi. A nagyreszt terv nelkül, kapkodva 
sytjtött s fantasztikus spekulaeziökkal eltorzitott 
töredekes adatok, melyek a Müuter fellepese elötti 
idöt jellemzik, nem elegithettek többe ki sem a szer- 
vezeteket minden iranyban tanulmänyozö biolögot, 
sem pedig a termeszettudomanyoknak azon idöben 
oly tülnyomö szamt egyoldalüu mivelöit, kik, a nagy 
Linnt uttörö munkajanak ezeljät meröben felre- 
ismerve, a tudomäny egyedüli feladatät az alakok 
ismertetö jegyeinek registräläsäban, körülirö katalo- 
gusok szerkeszteseben kerestek. MÜLLER munkäja- 
ban mind a biolög, mind a szisztematikus megtalälta 
azon alapot, mely a tovabbepitest lehetöve tette; s 
50 even keresztül, egesz EHRENBERG fellepeseig, üey- 
szölvan az egyedüli alapmunka maradt, melynek 
rendszertani reszet GmELIN a Linn& termeszetrend- 
szerenek XII. kiadasaba (1788) beveven, ebböl pedig 
szamos kezikönyvbe ätvetetven, esakhamar szeleskörü 
elterjedösben reszesült. 

A MüLtER 65 EHkenBerG közötti idöben az ala- 
kok ismeretet több buvar szelesbittette, kık között 
az elsö hely ketsegkıvül Schrank P. Ferenez lands- 
huti egyetemi tanärt illeti meg, ki Bajororszäg fau- 
najat täreyalö munkajaban ? szamos uj alakot pon- 
tosan irt le. Az alakok ismeretenek szelesbitesere 


iränyulö törekvöseknel azonban sokkal fontosabbak 


ıJ b. p. XVIII-ATIX. 
” Fauna boiea. 1798—1803. 


il 


7 


azok, melyek a veglönyek szervezetenek erteket igye- | ki, ältalänosan elterjedt. Ezen tan szerint az 


keztek tisztäzni s ezzel az azaleckallatkak (Infusoria) 
sylijtöneven összefoglalt szervezetek termeszetesebb 
esoportositäsära egyengettek az utat. 

MÜLLER maga, ügy mint elödei es kortarsaı, az 
äzalekällatkäk cesoportjänak körüliräsanal a termetre 
6s nagysägra fektetven a fösulyt, kenytelen volt az 
egynemü nyälkas ällomanyböl allö,szorosabb ertelem- 
ben vett äzalekällatkakat az elkülönült szervekkel 
ellätott Bulläriäkkal egyesiteni. Ezen sarkalatos hibät, 
mely következmenyeiben a velemenyek szervezetenek 
megertes6re oly vegzetes volt, s EHRENBERG felfo- 
gäsära is lenyegesen befolyt s öt a teves felfoga- 
sok ütvesztöjebe vezette, a mely belatasu LAaMmarck 
ismerte föl elöször s mär 1809-ben «Philosophie Zoo- 
logique»-jeben ! elvalaszta a Bulläriakat az Infusori- 
umoktöl s «Polypes cilies» elnevezessel a Polypok 
osztälyaba, azaz a Bryozoäkkal együtt a mai nap az 
üirbeltiek köze sorolt Anthozoumok &s Hydroidok melle 
iktatt. Ugyanıgy taläljuk elvälasztva a Bulläriäkat az 
az Infusoriumoktöl Lamarcrnak a gerincztelen älla- 
tokat täreyalö nagyfontossagu munkajaban is.” Vala- 
mint azonban Mütter Bulläriäi, ügy Lamarck esillö- 
szörös Polypjai sem kepeznek termeszetes csoportot, 
a mennyiben a kerekällatkakkal eeyütt az összes 
azon idöben ismert peritrich äzalekällatkäk, tovabbä 
Stentor- 63 Bursariafelek egy kalap al& vannak 
foglalva; de mindennek daczara nagy jelentösegti 
ezen kettevalasztäs, a mennyiben azon fontos teny- 
allasnak felismeresen alapszik, hogy a szervezetek 
lesalso lepesöjet oly 
melyek a magasabb 


eeyszerü lenyek foglaljak el, 
ällatokeivel homolog szervek- 
kel ninesenek ellatva, s hogy az elö lenyek länczolata 
lepesröl-lepesre egyszerüsül s oly alakokkal vegzödik, 


melyekben mintesy az egyszerliseg idealja van meg-: 


testesülve. 

Ezen emelkedett termeszetnezetet, melyet mär 
a nagy ArıstoTELes hirdetett s melyhez Linns, Pa- 
Las Ss több nagynevü termeszetbuvär esatlakozott, 
a leskisebb lenyeknek Lamarck vegezte szorosabb 
körthrasa usy läatszott szilard alapokra fektette, s a 
jelen szäzad elejen, különösen miutän azt GRUITHUISEN, 
TREVIRANUS, SCHWEIGGER, ÖKEN 68 QUVIER is elfogadta, 
s miutan Durrocaer 1S19-ben a kerekallatkak arany- 
lag magas szervezeti viszonyait tüzetesebben mutatta 


* Zoologische Philosophie von JcAN LAMARcK. Aus dem 
franzözischen übers. von ArnorLp Lang. Jena 1876. p. 
149 —151. 

® Histoire naturelle des animaux sans vertebres. I—II. 


Entz G. Veglenyek. 


| je . D z 
Infusoriumok — (Cuvıer szavait! hasznälva, 


a legegyszerübb, nyälkäastestü ällatok, me- 
lyeknek belsö szervei nincsenek s gyakran 
meg sz4jok is hiänyzik. 

Bory de Samr-Vincent, ki 25 &y alatt gyüjtött 
s reszletekben eleg gazdag, de nem mindie meebiz- 
hatö eszleleteinek eredmenyet 1826-ban az «Eney- 
elopedie methodique &s «Dietionnaire classique 
d’ histoire naturellev hasabjaiban tette le, ismet a 
Müuuer-fele felfogäs fel& hajlik, sa « Mieroscopiques» 
nevvel jelölt lenyeknel, —— mely elnevezes alatt a 
telepeket alkotö Vorticella- s Monasfelek, valamint 
a Diatomeäk kizäräsäval, ugyanazon terjedelemben 
foglalja közös csoportba az azalekällatkäkat, kerek- 
allatkakat, Cercariäkat &s Spermatozoumokat, mint 
MÜLLER, — magas &s egyszerli szervezetü mi- 
kroszköpi lenyeket különböztet meg. Amazo- 
kat a kerekallatkak kepviselik, az utöbbiakat a többi 
mikroszköpi lenyek, melyeknek teste lätszölag egy- 
nemü ugyan, mindamellett azonban nem tartja lehe- 
tetlennek, hogy ezek is el vannak läatva elkülönitett 
szervekkel, melyek esupan naey ätlätszösaguk miatt 
nem vehetök ki. Bory de Samr-VIncent a mikro- 
szköpi lenyeknek egeszen önallö, üj osztälyozäsät is 
meskisertette, melynek azonban mai nap esakis histo- 
riai beese van. Ezen osztälyozas®? 5 rendben ( G@ym- 
nodes, Trichodes, Stomoblöphares, Rotiferes, Crusto- 
des) 17 esalädot ( Monadaires, Pandorinces, Volvo- 
ciens, Kolpodiences, Bursarices, Vibrianides, Cerca- 
rices, Urodiees, Polytriquees, Mystacinces, Urodees, 
Urecolariöes, Thikidees, Rotiferes, Brachionides, 
Gymnostomees, Citharoidees ) s S2 nemet különböztet 
meg; a leirt üj fajok közül azonban esak keves allja 
ki a kritikät, a «Diet. elassique»-hez mellekelt rajzok _ 
pedig leenagyobb reszt nem esyebek, mint Mürtuer 
rajzainak köpiäi. Emlitem mar, hosy Bory de Saınt- 
Vincent a telepeket köpezö Vorticella- es Monad- 


‚felöket (Anthophysa), valamint a Diatomeäkat nem 


osztotta be a Microscopiques nevvel jelelt lenyek 
köze; ezeket ugyanis az Anthozoumok, Hydroidok, 
Bryozoumok, Spongiäk s a moszatok egy reszevel 
eoyütt, a k&t szerves orszägot Összekapcsolö külön 
közvetitö orszägba, a Reqne psychodiaire-be osztotta 
be, mely harmadik szerves orszagra alabb meg visz- 
szaterek. 


' Regne animal 1817. 


® Dietionnaire elassique d’histoire naturelle. X. 53: 
22} 
[>] 


MASODIK IDÖSZAK. 


Ehrenberg &s Dujardin kora. 


Az elöbbiekben meskisertettem lehetöleg hiven 
ecsetelni a veglenyek ismeretenek azon idö elötti 


allaspontjäat, melyben EHrengerG Kereszr&uy GotT- | 


vrıep (1795— 1876) korszakot alkot6ö mtüködeset 
megkezdette, s az ujabb idö tetemesen tökeletesitett 


nagyıtök6szülekeinek segelyevel, &vek hosszu sorän 


at esendes berlini dolgozöasztalanal, Lybia tikkasztö | 


ege alatt, a Vörös-tenger sivar partjain s Szibiria 
zordon pusztäin egyaränt csüggedetlen kitartässal 
färadozott a läathatatlan viläg titkainak kifürkösze- 
sen, melynek eredmenyei az 1838-ban «Die Infu- 
sionsthierchen als vollkommene Organismen. Kin 
Blick in das tiefere organische Leben der Natur» 
czim alatt megjelent, 64 remek rezmetszetü s szine- 
zett folio täblaval illusztrält, monumentälis diszmti- 
ben vannak leteve. 

«A vizsgälandö tärgyaknak esupän pontos reszlet- 
ismerete (Spetialkenntniss) vezethet eredmenyekre, «a 
mi magabol a termeszetböl s nem könyvekböl sajatit- 
hato el, — ez köpezi szüksegkepi tervöt a termeszet- 
historiaval valö foglalkozäsomnak.»! A mely gondol- 
kozasu buvärt jellemzö s minden valödi term6szet- 
tudöstöl követendö ezen iränyelvehez hiven, EurEnx- 
BERG Önallöan ätkutatta az azalekällatkäk egesz terü- 
letet, s buyärlatänak meglepö föbb eredmenyeit mär 
1530-ban közölhet6 a berlini akademiäval, eg6esz 
terjedelmeben pedig 8 evvel kesöbb az összes äzalck- 
ällatkäkröl, illetöleg összes vöglönyekröl irt s idözett 
monumentälis munkäjäban. 

EHrENnBERG büyärkodäsänak sülypontjät az äza- 
lekällatkäk szervezetönek kifürk6sz6sere iränyozä. — 
Mikent a fenntebbiekben alkalmam volt kifejteni, 
Eurengenrg fellepese idejeben a legilletökesebb ter- 
möszettudösok az äzalekällatkäk elmevezsse alatt 


! Flora. Regensburg. 1820. p. 535. 


összefoglalt paranyi lenyeket, szervezetöket tekintve, 
ket esoportba foglaltäk, melyeknek egyikebe elkü- 
lönült szerviiek tartoznak, — ezek a kerckallat- 
käk; mäsikäba pedig elkülönült szervek nelküli, 
elö nyalkaböl allö lenyek, — a szorosabb ertelemben 
vett dzulekällatkäk. EurenBerG ezen ket esoportot, 
mint az allatorszäg ket külön osztälyat, szinten meg- 
különbözteti, a különbseget azonban nem a maga- 
sabb ällatokeval megegyezö szervek jelenleteben, ille- 


| töleg hianyäban, hanem a ket esoport kepviselöindl 
‚ valö különbözö voltaban keresi. Azon veszelyes szir- 


tet, melyen az äzalckällatkak szervezetere iranyulö 
buvärlatok ismetelten hajötör6st szenvedtek, EHREN- 
BERG sem hajözhatta szerenesesen körül. A kerekällat- 
kaknak aranylag magas szervezeti viszonyait, melyek- 
röl mar Lamarox-nak, söt MürLer-nek is volt homä- 
lyos fogalma, s melyeket Durrochzr pontosabban ki- 
fürkeszett, EuRENBERGIgen röszletesesnagyfontossagu, 
reszben mai nap sem tül szarnyalt tanulmänyaival 
minden ketseg föle emelte, s az elert sikertöl elra- 
gadtatva, analog szerveket keresett s akart talälni az 


.azalekällatkäk mäsik esoportjanal is, s azokat meg is 


talälta. Mivel pedig mär a tiszta indukezi6 utjaröl 
letevedve, sikamlös lejtöre jutott, feltartöztathatatla- 
nul ragadta magäval fantäzisja, s ezentul, fajdalom, 
mikent a «Journal des Scavans» szerkesztöi a regi- 
ekröl mondjäk, inkabb kitalälni, mint meglätni, 
akarta a dolgok l&enyeget, minek következteben 
szämos, s cpen a legfontosabb reszletre az ellenkezöje 
all annak, mit vizsgälatainak s közleseinek jellem- 
z6s6re mond: «Törekvösemet s büszkesegemet abba 
helyeztem, hogy, a mennyire lehet, schol se lässak es 
adjak elö tülsägos sokat, hanem inkabb mindenütt 
tülsägos keveset».. 


x. XIV; 


Hosy lelkiismeretes s avatott büvaroknak teve- 
desei, mint az erjedestöl elöidezett fermentumok 
gyakran eltetön s tisztäzöan hatnak a tudomänyra, 
ezt. a törtenet szamos peldäaval bizonyıtja; teljes 
mertekben äll ez EHRENBERG-nek egeszben ugyan 
teves, de bizonyos tekintetben megis tagadhatat- 
lanul az igazsag magvyät magaban rejtö felfogasa- 
röl, mely mis egyreszt a biolögia egyik legerde- 
kesebb fejezetet kepezi, mäsreszt hatalmas impul- 
zust adott arra, hogy az ö nyomdokaiba lepö el- 
fogulatlan büvärok, a mester tevedeseit kifürkeszve 
s gondosan kikerülve, a valöt megközelitsek. Nem 
szenved semmi ketseget, hogy EHRENBERG vas SZor- 
galma nelkül a veglenytan nem juthatott volna a je- 
lenlesi, aränylag magas tökeletesseg fokara ; s csakis 


az vethet nemi ärnyekot EurEnBerG nagysägära, hogy | 
| ertelemben vett dzaleka’latkäk közötti különbsegeket ; 


kedvelt eszmejetöl, melyet a tudomänyos viläg egy 
ideig päratlan lelkesedössel karolt fel es tapsolt meg, 
az ellene nyilatkozö nyomatekos ervekkel szemben 


nem tudott, kesöbb pedig, eletenek alkonyän, az agg- | 
kor makacssägäval, mintha nem is akart volna többe | 
| tatoria, Polygastrica) vangjära emelte. A Müuzer 


mesvalni s idöröl-idöre feltekenyen s növekvö izga- 
tottsaggal utasitott vissza minden ellenervet..... 
Noli turbare circulos meos! 

EHrenserG tananak alapkövet azon tetel köpezi, 
hogy a mär Arısroreues-töl hirdetett böleselöi fel- 
fogäs, hogy a szervezetek sorozata fokozatosan esysze- 
rüusüul s a legegyszerübb szervezetü lenyekkel vegzö- 
dik, meröben teves; hogy ellenkezöleg, az felel meg a 
valonak, hogy meg a fegyverzett szemmel valö lätäs 
vegsö hatarain allö lenyeknel is megfelelö kifejlödött 
szervek s szervrendszerek fordulnak elö, mint a legma- 
gasabbaknäl, s e tekintetben az ember es a legparä- 
nyibb Monas között nines különbseg. Az äzalekällat- 
käk mind magas szervezetü valödi ällatok, melyek 
ket termeszetes ällatosztalyt kepeznek, t. i. a kerek- 
dllatkaket ( Fotatoria, Räderthiere) s a gyomoralla- 
toket( Polygastrica, Magenthiere). Az utöbbiak, melyek 
itt esyedül erdekelnek, következölee allithatök szembe 
a tobbi ällatosztälyokkal.* A gyomorällatkäk szivo- 
fergek sok gyomorral, önoszlässal 6s sarjadzässal ; 
laposfergek sok gyomorral 68 sarjadzässal; Meduzäk 
sok gyomorral, önoszlässal vagy sarjadzassal; kerek- 
allatok sok gyomorral, sarjadzässal vagy oszlässal; 


"= EHRENBERG ällatrendszere. 1835. 
I. Myeloneura Közepponti idegrendszerüket agy- 
s gerinezvelö kepviseli. 
[1- Nutrientia, haikat täpläljäk. (Mammalia, Aves.) 


|2. Orphanozoa, «nem « (Reptilia, Pisces.) 


19 


örcenyfergek sok gyomorral &s sarjadzässal, lätszö- 
lagos izeltseg (Scheingliederung) nelkül ; fonalfergek 
sarjadzässal vagy lätszölagos izeltseggel (2?) s egyesült 
kettös ivarral ; gyürüfergek (Naidina) izeltseg 6s pulzus 
nelkül; csıgak sziv nelkül s önoszlässal ; rovarok 
izeltseg s edenylüktetes nelkül, esyesült kettös ivar- 
ral, sarjadzässal es önoszlässal; halak gerinezvelö es 
sziv nelkül, sok gyomorral, esyesült kettös ivarral 
sarjadzassal vagy Önoszlässal.! Ezen sajätsägos paral- 
lelläböl legjobban kivehetö, mily magas s összetett 
szervezetet tulajdonitott EHRENBERG az äzalekällat- 
kaknak. 

EHRENBERG az äzalekällatkäk fö esoportositäsäban 
sa csoport terjedelmenek körülirasaban egeszben veve 
MÜLLER-re tämaszkodott. Az utöbbi is felismerte mär 
a kerekallatkak (Bullariumamak egy resze) sa szoros 


EHrEngBere tökeletesb optikai keszülökeivel vegzett 
sajat tanulmänyaira, meg DurrocHkr-eire tämasz- 
kodva, elesebben ismerte fel a szervezeti különbsäge- 
ket s a ket esoportot ket különbözö ällatosztäly ( Ro- 


szoros ertelemben vett azalekällatkainak megfelelö 
gyomorallatkai közül egeszen kiküszöbölte azt a ne- 
häny kerekällatkät, melyeket MürLser-nek Oercarıa- 
63 Trichoda-neme tartalmaz ; MüLLer chaoszszerü 
Vorticella-nemenek azon kepviselöit pedig, melyek 
a mai felfogäs szerint reszint a Ctllioflagellätok, xe- 
szint a Oklialok es Aeinetafelek köze osztandök be, 
kivalasztotta az ugyanezen nembe foglalt szämos 


II. Ganglioneura. Közepponti idegrendszeröket du- 
czok kepviselik. 

1. Sphygmozoa s. Cordata. Szivvel vagy lüktetöede- 
nyekkel. 

[ Artieulata. Izelt testtel 63 duczrendszerrel. 


I 


2. Asphyeta s. Vasculosa. Sziv nelkül, edenyekkel. 
«) Tubulata. Izeletlen testtel, belük egyszerü 


A mai ertelemben vett Arthropodok &s An- 
nelidek. 

Mollusca. Izeletlen testtel 6s duezrendszerrel. 
A mai terjedelemben vett lägytestüeck. 


esö vagy zacskö. 
Bryozoa. Polypi (pro parte) Vermes (pro 
parte) Echinodermata (pro parte). 
P) Kacemifera. Izeletlen testtel, belök osztott, 
villaszerü vagy elägazö. 
Asteride. Medus&. Anthozoa. Trematoda. 
Cestoda. Turbellaria. Rotatoria. Poly- 
gastrica. 
Conf. Carus, Gesch. d. Zoologie p. 671. 
pa 


ı 


kerekällatka közül s megfelelö helyöket a gyomoräl- 
latkäk osztälyaban jelölte ki. Kiküszöbölte tovabba a 


Bryozoumokhoz tartozö Leucophra heteroclität, vala- | 


mint a MüLter-töl a Öercaria nembe foglalt ondö- 
testeeskeket s a Distomafelek alezait, a tulajdonkepi 
Oercariakat s vegre a Vibrio-nembe foglalt Ansvil- 
lulafeleket. Ellenben, MüLLeEr-t követve, 6 is felvette 


syomorällatkäi köze a Schizomyvcetek egy reszet (Vib- 


rionta), tovabba összes levelzöld-nelküuli &s levelzöl- 


det tartalmazö Flagellätokat ; vegre szämos, illetekes 


szaktarsanak azon velemenye elleneben, hogy ezen 
szervezetek a növenyorszagba tartoznak (Acarpn, DE 
ÜANDOLLE, FRIES, GRUITHUISEN, HookEr, Kürzıng, 
Meyen, MorREN, NEES Von ERsENBECK, Turpin, TRe- 
vıranus stb.), a Olosterinäkat sa Diatomeäkkal egye- 
sitett többi Desmidiaceakat ( = Bacillaria Ehbg) ; 
ez utöbbiak köze sorozä, függelek gyanäant, az Acı- 
netafelek egy reszet is (Acineta Lyngbeyei, A. tube- 
rosa, A. mystacina), mig a Podophrya fixdt az Acti- 
nophrys 63 Trichodiscus melle az Einchelysfelek köze 
iktata. A Rhizopodok közül aranylag keveset irt le 
EHRENBERG nagy munkäjaban; mindössze n&häny 
Amoeba-fajt, mint eey külön esalädnak, az Amoeba- 
felek esalädjänak, tovabbä nehäny Arcella es Dif- 
flugia-fajt, mint az Arcellafelek esalädjänak kepvise- 
löit ; tovabba n&häany Heliozoumot az Actinophrys 3 
Trichodiscus nembe foglalva, melyeket a Podophrya 
fixa kivötelevel esupän holotrich äzalekallatkäkat tar- 
talmaz6 Einchelysfelck esalädjäaba osztotta be. A Poly- 
thalamiumokrol Eurengere azt velte, hogy a Bryo- 
zoumokkal vokonsägban ällanak; a Radiolärokat 
(= Polyeystina Ehbg.) vögre, melyeket esupan e1ö &s 
kihalt fajok kovapänczelai utän ismert, majd a Poly- 
gastrieumokkal rokon esoport (1838), majd ismöt egy 
külön ällatosztäly k6pviselöinek tekintette.* 

Mikent ismereteink jelenlesi ällasa mellett bizo- 
nyossäggal ällithatö, ezen szervezetökre igen le- 
nyegesen különbözö veglenyek, EHRENBERG felfogäsa 
szerint, paranyisaguk mellett is magosan kifejlödött 
s egyöntetü jellemzö szervezettel vannak ellätva, me- 
lyet a következö rövid kepben megkiserlek väzolni. 

FHRENBERG-et vizsgäalatai mindjärt kezdetben 
az azalekallatkak bonyolödott szerkezetü taplalkozö 
szerveinek feltevesere tereltek, s az elert, helyesnek 
tartott eredmenyek tovabb vezettek ö6t a magasabb 


" A Durour L£on-töl 1826-ban (Annales des Scien- 
ces naturelles t. VIII.) elöször leirt Greyarinafeleket, me- 
lyek azon idöben ältaläban fergeknek tartattak, EnrunBerG 
egeszen figyelmen kivül hagyta, 


allatoknal elöfordulö egyeb szervek keresesere, vegre 
pedig a magas szervezetet hirdetö tannak tagadha- 
tatlanul mesteri kifejtesere. Eurenzeng edles meg- 
figyeleset nem kerülhette ki Mürver-nek azon sar- 
kalatos tevedese, hogy az azalekallatkak egyaltala- 
ban nem vesznek magukhoz sziläard täaplalekot; a 
nagyobb azalekällatkak belsejeben könnyen megkü- 
lönböztethetök az elnyelt idegen testek s keves beke- 
türessel a nyeles aktusa is megfigyelhetö. EurenBERrG 
nem esupän a nyelest s a különbözö szerkezetü gara- 
tot, hanem, mint elötte mär GLEICHEN, az em6szt- 
hetetlen täplälekalkatreszek kiüriteset is megfisyelte s 
azon eredmenyre jutott, hogy az alfelnyiläs majd ösz- 
szeesik a szajjal, majd ismet töle kisebb-nagyobb tä- 
volsägban, n&ha pen a test ellenkezö röszen, foglal he- 
lyet. Feltünt tovabbä Eureneere-nek, hogy a tapla- 
lökalkatreszek, a szajtol az alfelnyilasig valö haladasuk 
közben, bizonyos szabälyos palyät irmak le, mely ncha 
egyenes, mäskor pörgen csavart, vagy patköalakulag 
hajlott. Ha van szajnyiläs, neha meg jöl megkü- 
lönböztethetö, s finomabb szerkezetere igen külön- 
bözö garat s többnyire külön alfelnyilas is, melyhez az 
emeszthetlen alkatreszek bizonyos szabälyos lefutasü 
pälyän jutnak, vajjon nem valöszinü-e, hogy az epen 
emlitett pälya lefutasäban, fnomsäga miatt közvetet- 
lenül ki nem vehetö belreszlet is van, mely a szajat, 
illetöleg a garatot az alfelnyilassal összeköti? Ezen ker- 
dest ällitotta fel maganak Eurengere 8 oly mödszert 
keresett, melylyel azt megoldhassa, azaz a läthatat- 
lan bölesatornät läthatövä tegye. A sikerrel kinalö 
mödszert kitalälta mär elötte GteicHen, ki azalekal- 
latkäit (12.1.) karminnal etette. Ezen mödszert alkal- 
mazva, azt talälta Eurengerg, hogy a karmin-, in- 
digö-, vagy esyeh festekszemecskek, melyeken az aza- 
lekällatkäk mohön kapnak, a szäjon, illetöleg a gara- 
ton ät a test belsejebe habartatva, gömbölyüded üröcs- 
köket töltenek ki, melyeket mär GLEICHEN is latott es 
megfoghatatlan mödon az azalekallatkak megfestödött 
peteinek tartott; anyelös pillanataban gyakran egöszen 
vilägosan kivehetö a szäjon, illetöleg agaraton tül azon 
esöszerü pälya, melyen ät a szines szemecskek az &pen 
emlitett gömbölyüded üröeskekbe jutnak, ez utöbbiak 
pedig azon szabälyos pälya menteben vannak elhe- 
lyezve, mely a szäjtöl az alfelnyiläsig huzödik. A kar- 
min-etetes utjän nyert reszleteket EurenBere a kö- 
vetkezö mödon igyekezett teljes k&pp& kiegesziteni: 
azon sömbölyüded üröcskek, melyekbe az elnyelt tap- 


‚ lalek jut, nem egyebek, mint megannyi (egesz 200) 


härtyäs falu, prweformält gyomrok (Magenbläschen 


21 


Magenzellen, Speisebeuteln), melyek midön üresek s 
összelohadtak, vegtelen finomsaguk miatt ki nem ve- 


hetök s esak megtelöskor lesznek läthatökka. Ily | 


nacyszamu apro gyomor valamennyı äzalekallatnal 
elöfordul, ezert nevezte el Eurunwere sokgyomrü- 
vagy gyomorällatkaknak (Polygastrica, Magen- 
thiere). Az eme6sztö keszülek egyeb reszleteit tekintve, 
lenyeses, különbseg van a syomorällatkak közt; 
ezek egyik r6szenel ugyanis (belnelküliek, Anentera) 
a szd) egyszersmind ürıtö nyılasul is szolgäl, tulaj- 


donkepi belök nincsen, hanem nagyszamüu syomraik 


läthatatlan fmom csöveeskekkel közvetlenül a szajjal 


közlekednek, s e szerint egesz emesztö keszülekük egy 


ernyös viragzat alakjaval bir, melyen az egyes virä- 
gok helyst a hölyagszerü gyomrok foglaljäk el; ezek 
pedisg egy közös pontban esyesülö kocsanyaikkal, a lät- 
hatatlan finom csövekkel, a szajböl indulnak ki. A oyo- 
morallatkäk mäsik föesoportjanak ellenben, finom- 
saga miatt csupan nyeleskor kivehetö, majd esyenes 
(Orthocoela), majdpörgen csavarodott (dampylocoela), 
majd patköalakulag visszahajlö ( Oyclocoela) külön 
belesövük van (bellelbirok, Einterodela ), mely majd 
külön alfellel nyilik ( Ortho- es Campylocoela), majd 
ismet a szäjhoz visszavezet (ÜUyelocoela) s ezen, 
mint a boeyök az egyszerü fürtön, ügy lögnak egesz 
lefutasaban az elnyelt taplalektöl egsymäsutän pasz- 
szirozott hölyagszerü gyomrok. A szaj- es alfelnyiläs 
helyenek, valamint a szä) es garat eddig egeszen is- 
meretlen finomabb szerkezetenek pontos kifürkeszese 
EuRenBerG vizsgälatanak bizonyara lesfontosabb 
eredmenyei köze tartozik, mivel ezeknek ismerete 
nelkül az alakok tüzetes megkülönböztetese esaknem 
lehetetlen &s szamos esetben nem egyeb merö tapo- 
satödzasnal. 

Az emesztökeszülek EHRENBERG szerint, nemely 
äzalekallatkanal emesztö valadekot szolgaltatö kü- 
lön szervekkel van kiegeszitve. A Nassuläknal — 
mondja ! — egy egeszen uj szervrendszer lett lätha- 
töva, mely ugy lätszik több mäsnal is, talan valamennyi 
eyomorällatkänal elöfordul, esakhogy kevesbbe tisz- 
tän vehetö ki. Ezen szerv a Nassuläkndl viola- 
szinu sszemläatomast az emesztesre szolgälö, tehät az 
epehez hasonlö nedvnek elvälasztäsat vegezi, s a 
Nassuläkon kivül, egeszen igy meg esak a Chilodon 
ornatusnal 68 a Chlamydodonndl fordul elö; hozzä 
hasonlö azonban a BDursaria vernalisnal es Trache- 
lvus Meleagrisnel is eszleltetett, melyet a ker&källatkäk 


* 389. 


| gyomran lögö, gyakran hölyagszerti mirigyekkel lehet 


összehasonlitani.— Az emesztö üröeskeket kitöltö szi- 
nes folyadek, mely halvany rözsaszintöl violaszinen 
at elenk kekig, a leskülönbözöbb szinärnyalatokban 
valtozik, csakugyan mesvan a Nassulinaknal, me- 
lyek oyakran ugyanazon esyenben elöfordulö, külön- 
bözö gyenged szinek ältal a lespompäsabb lätvany- 
nyal kedveskednek; ha azonban ezen szinek eredetet 
keressuk, könnyen meggyözödhetünk arröl, hogsy biz’ 
azok nem valamely külön mirisynek valadekai, hanem 
azon Oscillariaktöl erednek, melyekkel ezen äzalek- 
allatkak esaknem kizärölag tapläalkoznak s melyeknek 
kivont festöanyaga az emesztes alatt különbözö szin- 
valtozasokon megy ät. Usyanily eredete van ketseg- 
kivül a Ohlamydodon Mnemosyne es Bursaria verna- 
lis (= Uyrtostomum leucas Stein, Frontania leucas 
Olap. et Lachm.) emesztöüröeskeiben foglalt szines 
folyadeknak; az Amphileptusok es Trachelius Meleag- 
ris halvany rözsasznü üröcskei ellenben bizonyara 
lüktetö üröcskeknel nem egyebek, melyeknek szınte- 
len tartalma nem egeszen achromatikus lenceseken te- 
kintve, halvany rözsaszinünek lätszik. 

A valönak a költöttöl valo ilyeten szellemes ki- 
egeszitese utjan megällapıtott, bonyolödott emesztö- 
köszülek, melyhez az elsö eszmet taläan Müsrer-nek 
egy oda vetett megjegyzese szolgältatta,*“ EHRreNBERG 
szerint, mint mär emlitök, valamennyi syomorallat- 
kara jellemzö; s 6 elöfordulasukat meg azoknal is 
feltette, melyeknel, mint pl. a Bacillaridknal, Olos- 
teriumoknal vagy a Vibrio-teleknel, nyomait sem 
lathatta, s kibuvö ajtoul az illetö szervezeteknek szer- 
feletti paränyisägära vagy vizsgalatanak hianyossa- 
gäara hivatkozott. EurenBerg gondjät termeszetesen 
azon körülmeny sem kerülhette ki, hogy az aältala 
kinyitott kibuvo ajton gyomoräallatkai köze ketseg- 
kivuli könnyen beesempeszhetök növenyek is, ezert 
alkalmat vesz egy helyen ! tüzetesen tirgyalnı azt, 
hogy miert nem tekinthetök a Conjugatäk (Spiro- 
gyräk, Zygnemaäk) ällatoknak ! 

Az emesztö keszülek ily tökeletesnek kepzelt fej- 
lettseg6vel megesyez6, külön edenyrendszer elöfordu- 


‘= MÜLLER ugyanis a Kolpoda Meleagris (= Amphileptus 
Meleagris Ehbg., Lowophyllum M. Duj.) leirasäröl ezeket 
mondja: «Intra utrumque limeae longitudinales subtilissi- 
mae, ac versus postica in medio sphaerulae majores tres; 
hae in paueioribus conspieuae forte vices stomachi aut in- 
testini agunt, haec enim viscera, dum vacua sint, in Bulla- 
rlis et Planarlis minus conspieua sunt.» 100. 

2.99. 


lasa sem lehetetlen, söt valöszınü, s EHruNBERG csak- 
ugyan feltette, hogy gyomorallatocskainak, minthogy 
egyeb szervrendszereiknek a nagyobb ällatokeival ana- 
log a fejlettsegük, kell edenyrendszerrel is birniok, 
mely azonban, ezen szervezetek paränyisagaval ara- 
nyos vegtelen finomsägu, s a ver szintelensege miatt, 
a rendelkezesunkre ällö legerösebb nagyıtasoknäl sem 
vehetö kı. 

EuRENBERG szerint az Összes gyomorallatkäk, ugy- 
szinten a kerekällatkak is, himnösek. — A nagy 
szorgalommal kifürkeszett reszleteknek egeszen te- 
ves magyarazasa az ivarszerveket illetöleg is oda 
terelte EHRENBERG-et, hosy kifejlödött iverszerve- 
ket tulajdonitson gyomorällatkainak. A nöi ivarszer- 
vet valamennyi gyomorällatnal az egesz testben szet- 
osztott, nyilvan halözatot kepezö petefeszek kepviseli, 
mely maga, finomsäga miatt, nem vehetö ugyan ki, 
a benne kepzödö petek ellenben többe-kevesbbe vilä- 
gosan kivehetök ; peteknek tekintette ugyanis Enren- 
BERG a protoplazma-testnek igen küulönbözö alak- s 
elettani ertekli zäradekait: a levelzöld-gömböcske- 
ket s a festö anyagokat ältaläban, paramylon-testecs- 
keket s a protoplazma szemeseit; ezen kepzelt petek 
pedig majd az alfelnyıläson ät, majd ismet az elhalt 
gyomorällatka testenek szetfolyasakor szabadulnak ki. 

A nöinel sokkal bonyolödottabb szervezetet tulaj- 
donit EHurenberG a him-ivarszervnek, mely egy vagy 
több hereböl s egy vagy ket ondöhölyagböl all.* 
Hereknek tekinti EHuREnBerG a magokat, mely kep- 
letek kimutatäasa neki 
köszönhetö. Nemely Euglenafelenel (pl. az Euglena 


altalänos elöforduläsänak 


spirogyränäl), melynek magja kikerülte figyelmet, a 
nagy paramylon-testeket veli a hereknek megfelelö 
«mirigyes szervek»-nek. A here, vagy herek läthatat- 
lan finomsägü vezetekekkel ällanak egy, vagy több 
ondöhölyaggal összefügg6sben, mely utöbbiak üteme- 
sen lüktetve, a felvett ondöt a petek megtermekenyi- 
tesere a testben szetosztjäk. Ezen sajäatsägos lüktetö 
ondöhölyagok persze nem egyebek, mint az ügyneve- 
zett lüktetö üröcskek, melyek ältalänos elöforduläsa- 
nak kifürkeszese ismet EurengerG 6erdeme. A him- 
ivarszervek ilyeten bizarr felfogäsa EnrenBerg ere- 
dendö büneben, a gyomorällatkäk szervezetenek a 
kerekällatkäk6val valö parallellizäläsäban s helylyel- 
közzel homologizäläsäban leli magyaräzatät. Enren- 


elöfordulö lüktetö üreseket 
EHRENBERG eg6szen önkönyüleg gyomroknak tartotta (pl. az 


=" A nasyobb szämmal 


Amphileptus- &5 Trachelius-nem nehäny köpviselöjenel), mig 
az egyenkönt vagy pärosan elöfordulökat ondöhölyagoknak. 


| BERG ugyanis a kerckällatkäk ket vizedenyenek tör- 


zset ondövezeteknek, mellsö testvegi gomolyos vegeit 
hereknek, a lüktetö hölyagot pedig, melybe a vizede- 
nyek nyilnak s mely tartalmat idönkint lüktetve a 
kloakan at kiüriti, ondöhölyagnak tartotta s hamis 
homologiäkra tämaszkodva, jutott azutän a gyomor- 
allatkäk him ivarszerveinek fennebbi csodälatos ma- 
oyaräzatära. 

A viszonyossägi szervek a fenntartäsi szervekkel 
megesyezöleg hasonlököpen magas elkülönüleseket 
mutatnak. A gyomoraällatkäk külsö ingerek irant leg- 
kevesbbe sem közönyösek. Hömerseki vältozäsokra, 
idegen testek erintesere epen ügy reagalnak, tehät 


 erzekenyek, mint a magasabb ällatok; csillöszö- 


reikkel s fonalas orrmänyaikkal (azaz ostoraikkal a 
mai terminologia szerint) szemlätomäst tapogatnak. 
A fenyt nagyobb reszök felkeresi, mig mäs reszök 
a homälyt kedveli; a fenyt tehät ketsögkıivül ere- 
zik. Tekintetbe veve mär most azt, hogy szämos Fla- 
gellätnäl s nehäny csillöszörös azalekällatkandl (pl. 
Ophryoglena ) a test mellsö reszen, ugyanazon helyen, 
hol magasabb ällatok a szemet viselik, egy többnyire 
elenk rubinpiros, ritkän fekete (Ophryoglena atra), 
elesen körülirt gömbölyüded, vagy tojasdad folt taläl- 
hatö, mely alig különbözik a kerekallatkäk, Turbella- 
felek s nemely Entomostracum szemetöl: bizonyara 
igen közel ällt annak feltevese, hogy a kerd6ses szervek 
valösagos lätöszervek, szemek. Minthogy pedig szem 
idegrendszer nelkül nem kepzelhetö: EurenBerG 
szorgosan keresett a szemfolt mellett oly szervet, mely 
idegdüeznak volna tarthato s meg is talalta azt az 
Amblyophis viridis nevüu Astasia-felenel,! egy «miri- 
gyes, göombalakıu tömeg» alakjaban, melyen a piros 
szemfolt &pen oly mödon ül, mint a kerökällatkäak es 
Entomostracumok agy-, illetöleg garatfeletti düezan. 
Ezen szerv bizonyära nem egyeb, mint egy lüktetö 
üröcske ; EHRENBERG azonban idegdücznak tartotta s 
ezen egyetlen hiänyos 6szleletre tämaszkodva, ältala- 
nositott s kimondta, hogy a gyomorällatkäk idegrend- 
szerrel is birnak, mely egy, vagy talan több elszört 
duezböl äll s melyet a belöle eredö vegtelen finom 
idegekkel együtt mindeddig nem sikerült valamennyi- 
nel kimutatni. 

A helyvältoztatö szervek pontosabb ismerete körül 
igen nagy erdemeket szerzett EurenBerc. Valameny- 
nyi csillöszörös äzalökällatkänäl (Enrensere Entero- 
delei) kimutatta a helyvältoztatäskor müködö csillo- 


2 104, 


szöröket s ezek nagysägära s elhelyezesi viszonyaira 
vonatkozö pontos tanulmanyai ha nem is egeszen 
tökeletesek, de mindenesetre megtörtek s kijelöltek 
az ütat a k6söbbi büvärok sikeres haladasara. A mai 
nap Flagellata nev alatt összefoglalt veglenyek hely- 
vältoztatäsa EHRENBERG elött jo reszt egeszen misz- 
tikus, megmagyaräzhatlan tünemenynek lätszott; 
EHRENBERG szerencsösen välasztott mödszerrel, tudni- 
illik a veglenyeknek syors beszäritäs ältal valö fixiro- 
zasaval kimutatta, hosy a rejtelyes helyvaltoztatäst 
egy, vagy neha több, fnom örvenyzö fonäl, orrmany 
(Rüssel=ostor) vegezi. A Peridinium-teleknel az 
ostoron kivul meg finom csillöszörök is fordulnak elö, 
melyek ezek testet közepett körülövezik. Pontosan 
leirja toväbbä;, hogy a Proteuszszerüleg alakjokat foly- 
tonosan vältoztatö Amoeba-felek nyulös &s összehu- 
z6d6 testök bärmely pontjaböl, läbak mödjara müködö 
nyulvänyokat, alläbakat bocsätnak ki, s ezekhez ha- 
sonlö mödon az Arcella-telek is. A Bacillariak vegre 
pänezeluk hossziranyu resen kitolt esigatalpszertü 
nyulvanyon esuszkälnak; olytelfogäs, melyet ScHuntze 
MixsAa ujabb vizsgälatai megerösitettek. 

De vajjon mi lehet az, mi ezen szerveket mozgäsban 
tartja? Ezen kerdesre EHRENBERG ismet egyes meg- 
fisyelö&seken epülö aältalanosıtas utjan igyekezett 
egyeb felfogäsaval összhangzö feleletet adni, s ter- 
meszetesen ismet tevedett. Az összepattano kocsa- 
nyü Vorticella-teleknel megkülönböztette a csöves 
koesanyon vegis huzödöo Összehuzödöo szalagot, a 
Stentoroknal pedig az 
mabb esillöszörök lefutäsaban tekvöket; ezen szala- 


egesz testet boritö fino- 


gok termeszetesen esak izmok lehetnek, s ezen ala- 
pon feltette, hogy a syomorallatkäknak altalaban 
magasan kifejlett izomrendszerük van s hogy meg a 
esillöszörök s ostorok is lathatlan finomsagu izmok- 
töl mozgattatnak. 

A eyomorällatkäk köztakarojat majd finomsaga 
miatt szerkezet nelkülinek lätszö, lagy, nyulekony, 
majd ismet kemeny, szarunemü s neha kovasav bele- 
raködäsätöl igen merev pänezel k6pezi, mely a Bacil- 
lariaknal s a Peridinum-teleknel jellemzö finom 
szkulpturäval van ekesitve. Az elhalt gyomorälla- 
toeskäk panczelai gyakran egymagokra hatalmas köze- 
teket kepeznek s fontos szerepet jatszanak a földkereg 
alakulasaban. Nemely gyomorallatkak testet vegre, 
különbözö alakü, merey vagy rugekony, szarünemü 
hüvely vagy tok környezi.“ 


= EHRENBERG rendszereben a pänezel jelenletere vaey 


A gyomorällatkäk, mint mär emlitök, mindnya- 
jan hımnösek, a nagyszamu peteken kivül azonban 
meg sarjadzässal es oszlässal is szaporodnak, mely 
utöbbi szaporodasi mödnal majd haränt-, majd 
hossziränyban oszlanak kette; a päronkent hossz- 
tengelyök iränyaban összefüggö gyomorällatkäk nin- 
csenek közösülesben, mint mikent LEFUWENHORK s 
mäsok aällitottäk, hanem hossziränyu oszläsban, csu- 
pän a Closterinäknal van egybekeles (Copulatio), 
melynek azonban valöszinüleg ninesen ivari jelen- 
tösege. 

A gyomorällatkak meses szaporasägänak illuszträ- 
lasära szamitäsokat tett EHRENBERG, melyeknek ered- 
menyei meltan bamulatra ragadtäk kortärsait. «Mint- 
hogy egy Vorticella vagy Dacillaria egy öra alatt meg- 
oszlik s közbe esö egy öra mulva ism6t oszlik, tehät 
3 öra alatt oyybolA, 5 öra alatt 8, 7 öra alatt eqybol 16 
lesz, lehetseges, hogy 24 öra alatt 4096 egyen lesz 
egybol, 48 öra, azaz 2 nap alatt pedig S milliö s 4 
nap alatt 140 billiö. A bilini csiszolö paläban körül- 
belöl 41,000 milliö Gallionella tesz 1 köbhüvelyk, 


| tehät mintegy 70 billiö egy köblab (1728 köbhü- 


velyk = 1 köblab) követ. E szerint lehetseges volna, 
hogy egyetlen ällatocska, csupän Önoszlässal 4 nap 
alatt 2 köblab követ kepezzen. — Az Infusoriumok- 
nak az Öönoszläs utjän törtenö szaporodäs oly meg- 
maradast es elterjedest biztosit a tengerben es levegö- 
ben, mely az egyenek elpusztuläsanak minden lehet- 
seges aranyat ellensülyozza s mely eleg költöiles halha- 
tatlansaggal s örök ifjusaggal hataros. Kepzeljük, hogy 
mi magunk szämtalan mindig uj reszre oszlunk, hosy 
szamtalan evig eljünk s ifjak maradjunk.»? Ezen öriäsi 
szamokhoz vezetö ivartalan szaporodashoz hozzajarul 
meeg a tömerdek, aprö peteknek tartott szemeeskek 
utjan törtenö szaporodäs; minthogy pedig ezen veg- 
telen paränyi peteket a kiszaradt pocsolyakböl a leg- 
äramläsok könnyen szethordjäk s mindenhova sz6t- 
szörjak: könnyen mesmagyaräzhato az äzalekallat- 
käaknak a folyadekokban valö gyors mesjelenese, s 
nem szükseges a generatio aequivoca feltevesehez for- 
dulni. Ezen alapra tamaszkodva, EHRENBERG a szülek 
nelkül valö elsödleges keletkezest egesz hatärozott- 


z 


saggal elvetendönek tartotta. 


hiänyära nagy sülyt fektet, a pänezel kifejezest azonban 
nem hasznälja következetesen, a mennyiben majd a szi- 


‘ lärd köztakaröt, majd ismöt a testtöl elällö hüvelyt, tokot 


nevezi pänczelnak. 
89. 
SNÜnHE, 


24 


EHRENBERG a gyomorällatkäk 


tartalmazö rendszert alapitä: 


szervezeti viszonyaira a következö, 


92 esalädban 123 nemet s 553 fajt 


Ehrenberg rendszere (1833).! 


Polygastrica, gyomordllatkak. 


oszlök, 


Függelek (läb) nel- testalak 


kiliek, 


tökeletlenül (resz- 


allandö, 


ben) oszlök (Monas- 
( zymmic a: 


telepek), 


Közös szäaj- s alfel- 


nyilässal, pänczeltalanok _.. --- --. _. 
(Esy nyiläsuak) panezelosak —.  __ 2 "22, 
Anopisthia : 
Ellenes alläsu 


(szäj-alfel)nyilässal, ana elle 


Bellel ellätottak, Enterodela 


nn a LE, 


| 
| 
Mia: | 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 
| 


tökeletesen (egöszen) | pänezeltalanok __- --- -— -— 1. 
\ipämezslosaken er ee 2. 
minden iränyban elek: 


egy iranyban oszlök | pänezeltalanok 4. 


Momadina. 
Uryptamonadina. 
pänezelosak 
ne Ve: 


(sömbkeöpzödes).__ __. Volvoeina. 


Vibrionia. 


E 
E (fonälk&pzödes), | pänezelosak___ 5. Ulosterina. 
R testalak- |; panez&losakı zur et _ „u Ser 6b... tasiaea. 
3 vältoz6, | pänezeltalanok __ --- -__ ._. =. -.. 2. 2. 2. .2....7. Dinobryima. 
5 pünezeltalanolk 2, Sms Zee Er BE Em ec de 8. Amoebaea. 
= Vältozö 'labuak, , 4 | sok r&szre osztott lab eayatlen nyiläsböl ee RITA CENT 
23) Pseudopoda : Dan egyszerü (nem osztott) lab egyetlen nyiläsböl, vagy a szä- 
rl: | mos nyiläs mindegyik&böl ___ --- --- --- -—- --- ....10. Baeillaria. 
Szörözöttek, Panczeltalanok = Tel eur 1 Prag 2 EEE 11. Oyelidina. 
Panezelonak, - et ME ET 1 Me re 2 u u 0.12. Poridinaga: 


Vortieellina. 
. Ophrydina. 


rg es PEN. pr a 15. Einchelina. 


Tan Hanczelosuke > 2, Lu een. ee ee EHE EHENUTERR 
Vältozö helyzetü | pänezel- [ orrmäny alapjan l&vö szäjjal, fark nelkül__ __ __ .. 17. Trachelina. 
szäj-alfelnyilässal, \ talanok, | mellsö szäjjal, farkszerü hasveggel__ __ -—. 18. Ophryocereina. 

Allotreta : pänczelasakı V .=4-, BEE er a 19. Aspidiseina. 
Hasoldali pänezel- | esupän esillöszörökkel mozgök SEES TAN = 20. Colpodea. 
szäj- s alfelnyilässal \ talanok, | többf&le mozgato szeivekkel__L __ 0... 21. Oxytrichina, 
Catotreta : pänezelosak 2... Le en . . --- 22. Euplota. 
1 p. Ik 


A veglenyek ismeretöre MüLter O. Fr. tette meg 
az elsö nagy lepest, Eurensere pedig az ujabb kort 
inauguräalö mäsodikat; mindkettö az utökor haläjät 
erdemelte ki färadsagos vizsgälataival, melyekkel 
a tudomänyt gazdagitä; mindkettö nagy szämü Uj 
alakot s tömerdek elötte ismeretlen szervezeti reszle- 
tet fedezett fel, irt s abräzolt le pontosan; mind- 
kettö szereneses felfedezö, de nem mindig 
szerencs6s ertelmezö, mert felfogäsukban sarka- 
latos hibakat mutatott ki az utökor. Az uttörök t6ve- 
desei ezek, melyek a tudomäny azon älläspontjän, 
melyre MÜLLER €s EHnrengere tämaszkodhattak, alig 
voltak elkerülhetök ; mär pedig a tudomäny minden 
termeke igazsägosan esakis azon kor tudomänyos 
allaspontjaböl itölhetö meg vagy el, mely azt teremtette, 
s tagadhatatlan, hogy Eurengere mainap kalando- 


soknak lätszö felfogäsai azon idöben, mely azokat 


letrehozta, melynek a sejtröl s a magasabb allatok s 
növenyck szöveti összeteteleröl, valamınt az alsöbb 
ällatok boneztanäröl esak töredökes es homälyos, a 
legalsöbb növenyek alaktani s fejlödestani viszonyai- 
röl pedig me&g jöreszt &pen nem voltak ismeretei, nem 
ellenkeztek az uralkodö nezetekkel, söt azokhoz telje- 
sen hozzäillettek. Uj jtanok esak azon esetben tarthat- 
nak szamot elfogadhatäsra, ha a kor tudomänyos nc- 
zeteivel nem ellenkeznek, ha ügyszölvän maga a kor- 
szellem teremtette azokat. EHRENBERG-nek az Azalck- 
ällatkak magas szervezetet hirdetö tana ily termeszetü, 
s ezert fogadtatott esaknem minden oldalröl osztatlan 
lelkesedessel s taläalt közhitelre. 
kezikönyvek, tudomänyos-, nepszerüsitö- es esaladi 


Tantermek, tan- es 


folyöiratok, valamint a napisajtö elragadtatassal hir- 
dettek EmRENBERG uj tanät s diesöitettek az ün- 
nepelt ferfiut, ki felfedezte, hogy az embertöl 


a lesparanyıbb Monasig mindenütt magas 
szervezet van.“ Nem maradt el vegre a tudo- 
sok azon fajtaja sem, mely sietni szokott mäsok 
felfedezeseit utändolgozas ütjan megerösiteni; ezek 
hangosan hirdettek, hosy önallö kritikai buvarkoda- 
suk meggyözte EHRENBERG tananak helyessegeröl! 
Nem hiänyoztak azonban egyes melybelatäsü terme- 
szetbuvärok sem, kik EHRENBERG magas szervezetet 
hirdetö tana ellen azonnal, lelkesült felkaroläsanak 
elsö idejeben szöt emeltek s EHRENBERG nagy tekin- 
telyevel szemben az äzalekällatkak szervezetere vo- 


natkozö ellenkezö felfogasukat lassankent ervenyre | 


emeltek s a mainap uralkodö nezeteknek utat törtek. 

Ezek között az elsö hely ketsegkivül Dusarpın 
FELIX, rennesi tanärt illeti meg, ki 1835-t61 kezdve 
több kisebb ertekezesben, 1841-ben pedie az összes 
äzalekällatkäkra kiterjedö s önällö buvärlatokra tä- 
maszkodö nagy munkajaban a leenagyobb hatärozott- 
saggal szallt sikra EHRenBerc felfogäsa ellen, s maga- 
nak a lesalsobb lenyekkel foglalkozö tudomäanyszak- 
ban diesöseges nevet biztositott. 

A fennebbiekben erintem, hogymär a mült szäzad- 
ban ismeretesek voltak bizonyos Rhrzopodok, illetöleg 
ezeknek esinos meszh6jai, melyeket Brevn 1732-ben 
Polythalamia nevvel jelölt.! A esigäk &s bizonyos 
elö es kihalt kephalopodokeäira (Nautilus, Ammoni- 
tes) emlekeztetö paränyi hejacskakat lak6 ezen lenyek 
szervezeteröl a regibb buvarok semmi biztosat sem 
tudtak ugyan, hanem azert feltettek, hogy nem lehet- 
nek egyebek, mint igen paranyi esigäk; D’ORBIGNY 
volt az elsö, ki 1826-ban legelöször ırta le a hejak 
laköit s azokat paränyisaguk mellett is, a kephalopo- 
dok jellemzö szervezetevel birö valösagos lägytestück- 
nek (Mollusea) ällitotta, melyeket aprö likacsoktöl 
ättört hejaiktöl kölesönzött növvel Foraminifereknek 
nevezett.? Kilenez evvel D’Orzıcny-nek nem minden- 
napi fantaziaröl tanuskodo leirasa utan Dusarpın 


"= EHRENBERG felfedezöseinek magyar nyelven adott 
legelsö (s talän egyedüli) ismertetöse, tudtommal, a Kolozs- 
värt megjelent «Termeszetbardt» 1846. &vi folyamäban fog- 
laltatik, melyben GAspir JAnos EHRENBERG elöadäsai utän 
4 ezikkben tärgsyalja EHRENBERG vizsgälatainak eredmenyeit. 
(A läthatlan munkälö letmtives (organieus) &let, vagy az 
azacsviläg, (Infusorienwelt). Egy keppel. Termöszetbarät, 
termöszettudomänyi folysirat. Szerkesztök Brrpe Aron 6s 
Tarics JAnos. Kolozsvärt. 1846. I, &vfolyam. 5. 6. 7. &s 9.sz.) 

" Dissertatio de Polythalamiis, nova testacearum elasse. 
Gedani, 1732. Conf. SchuLrze. Polythalamien. 

” Tableau methodique de la elasse des Cöphalopodes. Ann. 
d. seiene. natur. Tom. VII. Conf. ScnuLtze, Polythalamien. 1. 


EnTz G. Veglenyek. 


28 


| 


azon közlemenyt tette,! hogy a francziaorszagi par- 
tok elö Foraminiferein tett vizsgälatai arra az ered- 
menyre vezettek, hosy a Foraminiferek lestävolabb- 
röl sem birnak azon magas szervezettel, melyet 
D’ORBIGNY nekik tulajdonit; ellenkezöleg üusy älla 
dolog, hogy a harant valaszfalaktöl egyes rekeszekre, 
kamaräkra osztott likacsos hej, külön szerveket 
maegäban egyältalaban nem foglalö, nyalkas elö- 
allomanyböl all, mely a hej likacsain ät finom, fona- 
las, eläagazö nyulvanyokat bocsäthat ki, melyek 
visszahuzödva, nyomtalanul elenyesznek. «Az igen 
finom fonalak (az üvegen mäsz0 Polythalamoknäl) 
lassan nyomulnak elöre egyenes vonalban az üveg 
felületen ; az elöbbi utan szakadatlanül üj tömeg foly, 
mely szabalytalan golyocskakkal kevert, s ezek a fonal 
atmeröjenek egyenlötlen vastagsägot adnak; a fonal 
lassankent megvastagodvan, oldalt ägakat bocsät ki, 
melyek öpen ügy növekednek, mint az elsö ; csakha- 
mar megszüntk a hozzafolyas s a mozgas megfordül, 
a fonäl visszahüzödik s vegre az ällatnak közös 
alapallomänyäba olvad be, hogy mas nyülvänynak 
kepzödesere szolgäljon. Ezen fonalakat nem lehet 
valödi tapogatöknak tekinteni, egyszerü allati 0s- 
allomäny az, mely mintegy qyökerek mödjära terjed 
ki s tolja magät odäbb». — Hogy az ily egyszerli, 
ällandö szervek nelküli, elönyalkaböl allö lenyeket 
nem lehet a lägytestüek (Mollusca) köze, vagy bär- 
mely mas magasabb allatesoportba beiktatni, ez nem 
szorul hosszas bizonyitgatäsra, s Dusarpın külön 
esoport kepviselöinek tekintette, melyet elöbb a hej 
esymästfeletti rekeszeinek jelölesere Symplectomeres, 
kesöbb pedig, miutän nem rekeszelt hejuakat is fel- 
fedezett, gyökerszert, vältozö nyulvanyaik utan Kthr- 
zopedes, azaz gyökerlabü nevvel jelölt s az äzalek- 
allatkak köze osztott be. 

Dusarpın-t az azalekallatkakra kiterjesztett foly- 
tatölagos vizsgäalatai azon fontos eredmenyre ve- 
zettek, hogy az összes äzalckallatkäknak ‚ ugy 
mint a Rhizopodoknak teste egyszerü szervek nel- 
külı allati ösällomäany, melyet sarcodenek neve- 
zett.” A sarcode — Dusardın szerint — kisebb- 


! Bulletin de la societe des seienees de la France. No. 
3. 1835. kivonatban: Ann. de seiences natur. 1835, 2. ser. 
Tom. III. 108. Conf. ScHuLtze, Polythalomien, 2. Toväbbä 
folytatott vizsgälatainak eredmenye: Annales des seiences 
natur. 1835. Tom. III. 312. 

” Recherehes 


des sciences natur. 1835. Tom. V. 343. 


sur les orsanismes inferieures. Ann. 
Tovabba 1841-ben 


kiadott nagsy munkäja. 


nagyobb szemecskeket, rögöcskeket tartal- 
mazö, de alapjaban egynemü, ätlätszö, a 
fenyt a viznel erösebben, de az olajnäl sokkal 
syengebben törö, ideg nelkül ingerlekeny, iz- 
mok nelkül összhüuzödö, rugalmas, nyalkas 
allomäny. — Azaz: a sarcode azon elöällomäny, 
melyet a növenyszövet-buväarok a növenyi sejtben 
a von Mont Hucö ajänlotta ! kifejezessel mar 1546 
öta, az äAllatszövet-buvarok pedig ScHuLTzE MıRSsA 
kezdemenyez6sere ? 1863 öta protoplazmanak (eyto- 
plasma KöLLıker, bioplasma BEALE) neveznek.* 

A sarcode az azalekallatkak egy reszenel, t. i. a 
Rhizopodoknäl, melyekhez Enkengere Arcellafelei 
is tartoznak, valamint a közel rokon Amoeba- vagy 
Actinophrysfelöknel, felületen csupasz, azaz härtya 
nem burkolja azt; s ennek megfelelöleg ezek kü- 
lönböz6 alakü ideiglenes nyulvänyokat, allabakat 
kepesek kitolni, mit tenni a többi azalekallatkäk, t. 1. 
a Vibriofelek s az ostoros 68 esillöszörös äzal6källat- 
kak, leven sarcode-testök vekonyabb vagy vastagabb 
hartyaval burkolva, epen e miatt nem kepesek. 

Azon vilägos gömböknek, melyek az äzalekalla- 
toknal az elnyelt täplalekot befogadjak s melyeket 
EHRENBERG egy bonyolödott emesztök6szülek ällan- 
döan elöfordulö kiegeszitö röszeinek tekintett, a valö- 
nak teljesen megfelelö igen egyszerü masyarazatät 
adta Dusarnın. Nem egyebek ezek, mint a sarcodeban 
fellepö ideiglenes, saj&t falat nelkulözö dröcskek (va- 
cuoles), melyek oly mödon jönnek lötre, hogy az 
ideiglenes vagy ällandöan elöfordulö szäjnyiläson ät a 
sarcode-test belsejebe nyomult szilärd täpläalek s a 
behabart viz a lägy sarcodeben öblöket, üröket väj 
ki, melyeknek kepzödeset indisöval vagy karmin- 
szemesökkel valö tapläläsnal közvetetlenül meg lehet 
fisyeni. — A Parameciumnäl, Kolpodändl vagy 
Vorticellänal peldäul, igen vilägosan läthatö, mily 
mödon väj ki magänak a karminszemeeskeket tartal- 
mazö behabart viz a garat alsö nyilt vegen a sareode- 
ban egy kezdetben orsöalaku, k&esöbb elgömbölyödö 
röesket, mely bizonyos nagysägot elörven, a garat 
vegeröl levalik, a sarcodeba toväbb nyomül s egy 
ujabban kepzödö üröcsk6ötöl mindegyre odäabb &s odabb 
tolatik; ** öpen igy meglehet arröl is közvetetlenül 


* Vermischte Schriften botanischen Inhaltes. 1846. 

* Das Protoplasma ete. 

* Nem hagyhatom e helyen emlit6s nelkül, hooy a 
veglenyek sarcod6jät PEerTy mär jöval Scaußrze elött (1852) 
nevezte protoplasmänak. (Die kleinsten Lebensformen. 56.) 


26 


gyözödni, hogy ezen üröcskek nem függenek a kep- 
zelt belesön vagy a sza) alatt, hanem egeszen szaba- 
dok, s a sarcode összehüzödasai alkalmaval majd ide, 
majd oda tolatnak, s hogy nem pr&formält hölyagok, 
ezt kezzelfoghatölag bizonyitja az, hogy ket vagy több 
üröeske egymässal egy nagyobba összefolyhat.— Ezen 
pontosan ellenörzött mesfisyelesekre tamaszkodva, 
egesz hatärozottsäggal allıthata Dusarpım, hogy az 
EHRENBERG-tÖöl leirt sokgyomru emesztök6szü- 
lek nines meg. 

Az összehüzödo hölyagocskakat, vacy lüktetö 
ürecsköket, melyeket EnrengerG ondöhölyagoknak 
deklarält, Dusarpın a sarcode keresretegeben levö 
üröcskeknek tekinti (vacuoles contractiles, vesicules 
contractiles ), melyek felvältva vizet vesznek fel s üri- 
tenek ki, s mint elsö felfedez6jök, SPALLANZANI, gya- 
nitotta, a lelekzes szolgalatäban allanak. 

Hogy edenyrendszer, mely EHRrENBERG szerint 
csupan vegtelen finomsäga miatt nem vehetö ki, 
fizikai okokböl kepzelhetetlen a paranyi testü azalek- 
allatkaknäl, ezt megdönthetetlen ervelessel bizonyitja 
Dusarpın «— — A folyadek, — mondja,! — meg 
erös nyomas alatt is megszünik folyni oly kapilläris 
csöben, melynek ätmeröje elegge kiesiny. Oly älla- 
toknäl azonban, melyeknek szive a legeröteljesebb, a 
legvegsö hajszaledenyek meg legaläbb V/ıso millime- 
ter atmeröjüeck: fel akarnank-e tehät meg tenni Y/w 
millimeternyi äzalekallatkaknal Y/ıo0000 millimeternyi 
edenyeket ?» 

Valamint edenyrendszer nem tehetö fel az äza- 
lekallatkaknal, ep oly kevesse erzi magat Dusarpın 


indittatva ides- &s izomrendszer feltevesere; a sar- 


codet, azon Ösallomänyt, mely az azalekällatkäk tes- 
tet kepezi, epen azon elettani tulajdonsäg jellemezi, 
hogy idegek nelkül is mgerlekeny s izmok nelkül 
összehuzödö. — A protoplazmaröl sz6l6 mai felfogäs 
ugyancsak ezen tetelt vallja. 

Dusarpın nem zärja ki annak lehetösdget, hosy 
az azalekällatkäk ivaros üton is szaporodhatnak; az 
egyedül biztosan ismert szaporodasi mödot azonban 
egyedül az oszläs kepviseli. Az EHRENBERG-töl leırt 
bonyolödott ivarkeszülek bizonyara nines meg. Hogy 


| a sarcodeban elöfordulö majd szines, majd szintelen 


szemecskek, melyek a sarcode szetfolyäsakor szabadda 
lesznek 3 sz&tszörödnak, peteket köpviselnek, oly eg6- 


hiien van visszaadva Dusarpın naey munkäjäban a 4 8. 
14. &s 16. täbläkon. 
194. 


szen önkenyes felteves, melynek helyesseget egyetlen 
eszleleti adat sem tamogatja. Az EurEnBErG-töl he- 
reknek tartott kepleteket, melyek a sarcode szet- 
folyäsakor hosszasabban ellentallanak a viz behatäsa- 
nak, szämos äzalekällatkanal Dusarpın is ismerte 
ueyan; miyel azonban elettani feladatukat ep oly 
kevess&e sikerült megoldania, mint EHrenBerg-nek, 
az objektiv buvär ovatossägäval tartozkodik e kepletek 
feladatänak talalgatasaba valö bocsatkozastöl. Hogy 
EurengerG-nek a lüktetö üröcskek feladatat magya- 
räz0, semmi megfioyelesre sem tämaszkodö, kalandos 
nezetöt Dusarvın egeszen elvetette, ezt mära fenneb- 
biekben felemlit&m ; s ugy hiszem, mainap nem szen- 
ved kötseget, hogy az ezen szervek feladatära vonat- 
koz6 SPALLANZANI-DUJARDIN-fele nezet sokkal közelebb 
all a valöhoz, mint az EHRENBERG-e. 

Dusarvın az äzalekällatkak köret szükebbre vonta, 
mint EHrengere. A kerekällatkakat, mint mar emlı- 
t6m, EHRENBERG is elvalasztotta ugyan az äzaleck- 
ällatkäktöl, azaz gyomorällatkaktöl, ennek daczara 
azonban megis azon vegzetes hibaba esett, hogy 
az äzalekällatkäk tanulmanyozasanal folytonosan a 
kerekällatkak magas szervezetet tartotta mintegy 
mintakep gyanänt szem elött. Dusarpın-nak elegge 
alig meltänyolhatö kivalö nagy erdeme abban van, 
hogy ezen vegzetes hibät szerenesesen elkerülte; s 
ha a mainap is ketes helyzett, de bizonyara nem a 
veglenyek köze tartozö Ichthydiumfeleket, mint a 
kerekällatkäkhoz (Systolides Duj.) vezetö ätmenctet, 
ideiglenesen a Coleps szomszedsägaba, a reszaränyos 
testüu äzalckällatkäk köze sorozta, ezen ellentmondäs 
abban leli magyarazatät, hogsy, Dusarpın az Ichthy- 
diumok szervezetevel egyaltalaban nem volt tisztä- 
ban. Eurengerg Olosterinait es Bacillaridit, azaz a 
Desmidiaceakat 63 Diatomeäkat Dusarpın egeszen 
kiküszöbölte az azalekallatkak köztl; 6 volt ellenben 
az elsö, ki a Spongidkat, mint Amoebäk- es Mona- 
sokböl alakult telepeket, függel&k gyanant az Amoeba- 
es Monasfelek mell& sorolta.! Oly felfogäs ez, mely 
tudvalevöleg, egy ideig altalanosan elfogadtatott, 
kesöbb ellenben, minthogy a folytatott buvärlatok a 
Spongiak es Coelenteratok közötti rokonsägi viszo- 
nyok felismeresere vezettek, elvettetett, bar mainap 
is vannak illetekes vedelmezöi, mint CvArk, lesujab- 
ban pedig Ste.” Különben, velemenyem szerint, a 
ket nezet legkevesbbe sem zarja ki egymäst okvetetle- 


" 305. 306. 
= ul. 110) 


2 


a 


7 


nül; mert hiszen a Spongiak a mellett, hogy a Coe- 
lenteratok legalsöbb osztälyat kepviselik, mas irany- 
ban a veglenyekkel is szoros es bensö rokonsagban 
äallhatnak, s legegyszertibb alakjaik azon, lesyen szabad 
mondanom, elsö kiserleteket kepviselhetik, melyek az 
esysejtü lenyek, Protozoumok, laza, polymorph tele- 
peitöl a szorosabb Összefüggesü sejtallamot kepviselö 
Metazoumokhoz vezetnek ät, mely phylogeniai tekin- 
tetben igen nagyfontossagu tetel eldöntese tovabbi 
speezialis tanulmanyoktöl varhato. 

Dusardın vizsgälataira tamaszkodva, kulön rend- 
szert allıtott fel, melynek 21 csaladja (21-diknek veve 
reszaranyos testalaku äzalekallatkait), ketsegkıvul 
sokkal termeszetesebben van csoportositva, mint 
EHRENBERG csalädjai, mi az osztalyzası alapjellemek 
(altalanos testalak, helyvaltoztato szervek) eles ıtelet- 
tel valö kiszemelesenek tulajdonıtando s az allat- 
orszägba sorolt veglenyek härom föesoportja: Krhrzo- 
poda, Flagellata, Ciliata voltakepen mär megyan 


Duysarvın rendszereben. 


Duwjardin rendszere (1841). 


1) Nem reszaränyos, assymmetricus testü 


äzalekällatkäk. 
I. REND. 
Läthatö helyvältoztatö szervek nölkül. 
1. Csaläd. Vihrionina. 


II. REND. 
Vältozö nyülvänyokkal (älläbakkal). 
. 1. Nyülvanyok összehuzödök, egyszerüek, vagy gyakran 
elagazök. 
. Csalad. Amoebina. 
. Csaläd. Rhizopoda. 
.2. Nyüulvänyok igen lassan összehuzödök, mindig egy- 


2) 
B} 
6 


szerliek. 
4. Csalad. Aetinophrma. 
III. REND. 
Egy vagy több helyvältoztatäsra szolgalö ostoralaku fo- 
nällal. Szaj nelkül. 
$. 1. Burok nelkül. 
5. Csaläd. Monadina. 
. 2. Burokkal. 
= Csoportosak. Lebegök vagy rögzitettek. 
6. Csaläad. Volvocina. 
7. Csalad. Dinobrıma. 
== Boyenkint &lök. Uszök. 
S. Csaläd. Thecamonadina. 
9. Osaläd. Buglinina. 
10. Csaläd. Peridinina. 


IV. REND. . 
Csillöszörösek, összehuzödö burok nelkül. Uszök. 


* Pänezeltalanok, 


> 


28 


11. Csaläd. Einchelyna. 
12. Csaläd. Trichodina. 
13. « Keronina. 
** Pänczelosak, 

14. Csaläd. Plaesconina. 


15. « Ervilina. 


V. REND. 


Csillöszörösek, laza, halözatös, összehuzödö burokkal, 


[4 ” ’ | 
vagy legalabb a esillöszörök soronkent valö elhelyezese 


utal burok jelenletere. 

* Mindig szabadok. 
16. Csalad. Leueophryna. 
li 
18. « 


"== Rögzitettek, ındg pedig vagy akaratlagosan, vagy külön 
o- ’ {o} t fe} OJ fo} Ol 


Paramecina. 


Bursarina. 


szervek ältal. 
19. Csaläd. Urceolarina. 
DIE ER Vorticellina. 


b) Reszaränyos, symmetricus äzalekällatkäk. 
* Különbözö typus egymäsközötti viszony nelkül. 
— Planariola. 
— Coleps. 
— Chaetonotus. 
— Ichthydüina. 

Dusarpın-nak, mint az elöadottakbol kivehet6ö, 
nagy erdeme abban all, hogsy minden preokkupalt 
velemeny nelkül hatolt be a paranyi vilag rejtelyeibe, 
s ennek alapjän EHrengerG-nek sokat bamult s lel- 
kesedessel fogadott nezete ellen higgadt objektivitas- 
sal batran sikra szallott. A tudomäny mai älläaspont- 
jarol visszatekintve, hatärozottan mondhatjuk, hogsy 
az azalckällatkäk szervezetenek helyes felfogäsa nem 
a különben nagyerdemü berlini tudös dicsösege, 
hanem «azon pärisi fiatal embere, — mikent 
EHRENBERG meltö elleneset kiesinylöleg nevezi,! — 
ki oly elitelöleg tolta fel magat az äzalekallatkak szer- 
vezetenek elleneseül.» Mäsröszt azonban ki kell emel- 
nünk, hogy Dusarvın ket iranyban lött tul a ezelon: 
az elsöben azzal, hogy az Öösällomänynak — a sar- 
codenak — minden finomabb szervezettseget tagadta, 
s ezzel az äzalekällatkaknak a valödinal egyszerübb 
szervezetet tulajdonitott; a mäsodikban pedig azzal, 
hogy a belfergeknek s Hydroidoknak testet szinten 
egyszerü sarcodeböl alakultnak allıtotta, mi ältal az 
äzalekällatkäk es a szövetekböl alakult Metazoumok 
között levö eles hatärt lerontotta. 

Eurengere felfogäsa ellen Dusarvın-töl egeszen 
függetlenül, lepett fel Fockz WALDEMAR, RYMER JONES, 
MEyvEn es von SIEBOLD. 


UT, 


Focke, ki különben meg 1847-ben megjelent 
munkajaban ! igen szorosan esatlakozik EHrenBERG- 
hez s meg a Desmidiaceikat s Diatomaceakat is a 


, sokgyomrü ällatkak köze sorolja, s EuRENBERG-nek a 


magas szervezetröl szölö tanat egeszben helyesnek 


| s esupän egyes tevesen felfogott reszleteiben tartja 
| mödositandönak, a 


nemet termeszetbüuvaroknak 
1835-ben Bonnban s 1842-ben Mainzban tartott 
vändorgyülesen ? azt az igen erdekes, azöta minden 
ez wanyban büvarkodötöl megerösitett közlemenyt 
tette, hogy a P’arameeium Bursariänal s egy Vagini- 
colanal (nyilvan Vayinicola eristallina ) a test belsege 
szabalyos körkörös keringesben van, melyben a fel- 
vett indigöreszeeskek ep ügy reszt veszuek, mint azon 
zöld gömböcskek, melyeket EmrexgerG peteknek 
tartott, mely eszlelet egy sokgyomruü belkeszülek jelen- 
lötet egeszen kizärja. A Parameeium Aureliändl 
eszlelt ugyanily körkörös keringesröl tett jelentest 
RyumeEr Jon&s az angol termeszetbüvaroknak 1838-iki 
newcastlei gyülesen.* Eusengers a ket büvartöl 
leirt egeszen azonos &szleletet ket különbözö hipote- 
zissel igyekezett felfogasaval összhangzasba hozni. 
Fock& elleneben azt allıta ugyanis, hogy a szemecskek 
keringese csak lätszölagos: «Fip oly tevedes ez a 
latottnak megiteleseben, mint a syermekek ollö- es 
fogöjatekanal, melynel ugy latszik, hogy a halöszerüleg 
összekötött ollökarokra erösitett fäcskak vagy häzak 
helyöket vältoztatjäk, a nelkül, hogy valödi es rögzitett 
helyökböl nemileg is kiternenek.» * Reymer Jones 
elleneben ellenben a newcastlei gyülesen, melyen sze- 
melyesen reszt vett, azon uj hipotezishez folyamo- 
dott, hogy az äzalekallatkäk bele neha a gyom- 
rok roväsära annyira kitägulhat, hogy az egesz test- 
ürt kitölti, s ez esetben az elnyelt täpszerek, melyek 
gyomorzacskökhoz igen hasonlitanak, az egesz test- 
ben keringeni lätszanak.’ 

Ugyanezen idö körul Meyen a Parameciumo- 
kon es Vorticellafeleken tett vizsgälatokra tämasz- 
kodva, igen pontosan irta le® a nyelest sa test bel- 
sejebe jutott täpszereknek tovatolatasat. Muyen ege- 
szen a Dusarvın-fele felfogashoz csatlakozik s a sok- 


! Physiologische Studien. 

® Conf. Isis. 1836. p. 785, &s Amtl. Bericht über die 
20. Versammlung deutscher Naturforscher und Aerzte in 
Mainz. 1842. p. 227. Stein I, 28. 

®A AP. (1839) 80. 

* Stein. I. 29. 

° STEIN. 1. c. 

SAAP., (1839) 75. 


29 


gyomrüu belkeszülek letet tagadja; szerinte az aza- 
lekällatkäk nyalkas allomanytol kitöltött hölya- 
gocskäk, melyek bizonyos tekintetben a növenyi 
sejtekkel egyeznek meg. 

Az äzalekallatkak morfologiai ertekenek biztos 
alapra valö fektetesere a legfontosabb lepest ketseg- 
kivül von Sızsouo tette meg, a mär Muyun- &s Owen-! 
töl futolagosan erintett eszmenek hatarozott kifejtese 
altal, mely hivatva lön, hogy a veglenyek szervezetet 
a biologiänak mai alaptanäval, a ScHLEIDEN 68 SCHANN 
längszellemetöl epen megteremtett sejtelmelettel össz- 
hanszäasba hozza. SmBoLnp a gerineztelen ällatok 
összehasonlito boneztanät tärgyalo kitünö s mai nap 
is nelkülözhetetlen kezikönyveben,? a kezikönyv ter- 
meszetevel megesyezö rövidseggel targyalja ugyan 
az azalekallatkak szervezeti viszonyait, mindamellett 
vilagos es hatärozott vonäsokkal adja elö az äzalek- 


allatkak szervezeteröl vallott nezetet, mely egeszben | 


veve DUsARDIN-Eval megesyezik; csak a lüktetö üröcske 
feladatära nezve ter el Dusarvın-töl, amennyiben ezen 


szervet, mik&nt, mint fennebb elöadtam, mär a mult | 


szäzadban GLEICHEN, a kering6esi rendszer kezdetle- 


ges szervenek tekintette, mely felfogasban k&söbb Sır- 
BoLb tanäanak legelkeseredettebb ellenesei, CLAPAREDE 
es LAcHMAnN is osztoztak. Ellentetben Dusarvın-nal, 
ki az Eurengerc-töl hereknek tartott kepletek elö- 
fordulasara nem nagy sulyt fektetett, SımsoLn arra 
utal, hogy a legtöbb azalekallat es gyökerläbu belse- 
jeben van egy &lesen körülirt tömöttebb test, melyet 
magnak (nucleus) nevez; ennek belsejeben, vagy 
mellette pedig eleg gyakran egy kisebb testecske, a 
magocska vagy magtestecske (nueleolus) van; s 
a sejtelmelet ällaspontjäböl igyekezven meghatärozni 
az äzalekällatkäk s gyökerläbuak alaktani erteket, arra 
az eredmenyre jut, hogy azok egyetlen sejtnek 
felelnek meg. Ezen Protozoa elnevez6s alatt összefog- 
lalt egysejtü ällatokat a gerineztelenek (Arthropoda, 
Mollusca, Vermes, Zoophyta = Coelenterata et Echi- 
nodermata Leuckart) külön föesoportjänak (Haupt- 
gruppe) kepviselöi gyanänt tekinti, melyek az ällat- 
orszäg legalsö lepesöjen foglalnak helyet. SıeBoup 
szerint, az ällatok ezen vegsö föcsoportjäba 
tehät oly ällatok tartoznak, melyeknel a 
szervek különbözö rendszerei nincsenek &le- 
sen kivälva, smelyeknek szabälytalan alakja 


" The Edinburgh new philosophieal Journal Nr. 69. 
(1843.) 185. Conf. SızsoLp, Bericht. A A P. (1845) 116. 

* Lehrbuch der vergleichenden Anatomie; I. Berlin 
(1845—18) S—95, 


s egyszerü szervezete egy sejtre redukäl- 
hatö.! Miöta Scuwann a növenyek es ällatok szöveti 
esfejlödesimegegyezeset kimutatta, — mondja talalöan 
SIEBOLD, — nem okozhat többe megütközest, hogy a 
legalsobb növenyi es allati szervezetek összetetelökre 
nezve egy egyszerü sejttel egyeznek meg.? 

Sızsoup fellepese idejeben a legalsöbb növenyek 
szaporodäsänak ismeretet a legnagyobb fontossägu 
felfedezesek gazdagitottäk, melyek SımBonp-ra a Pro- 
tozoumok esoportjanak körulirasaban lenyegesen be- 
folytak. NzEpmam €s BurFoN, GIROD CHANTRANS $ 
IngGENHouUss mär a mult szäzad vegen ismertek es 
ismertettek, hogy bizonyos moszatfonalakban neha 
kis gömbök kepzödnek, melyek a fonälböl kiszaba- 
dulvan, azöld äzalekällatkäaktöl semmiben sem külön- 
böznek s mint ezek, lätszölag egeszen szabad aka- 
rat szerint, fürgen uszkälnak ; söt InGenHovss azt is 
megfigyelte, hogy a Conferva rivularıs ezen ällat- 
nemzedekeböl ismet moszatfonalak fejlödnek. Hasonlö 
eszleleteket közölt Bory pe Sr. Vincent 1800-ban, 
Marrens 1S05-ben; Trenteroun pedig 1807-ben a 
Vaucheria clavata bunkösan duzzadt fonälvegeiböl 
aränylag nagy, zöld äzalekällatkäkhoz hasonlö mozgö- 
testeket lätott kiosonni, melyek egy ideigtarto üszkäläs 


utän az edeny szelere gyültek, s mozgäsuk megszün- 


tevel lassankent Vaucheriakka nöttek ki. TRENTEPOHL 
eszleleteit 1814-ben Nrus von Esenguck megerösi- 
tette. Majd GrurtHursen, GAILLON, HoFFmann, Bang, 
Acarpu, MeEyen, RorH, CHAUvINn, TREVIRANUS es Kü- 
ızına tettek hasonlö 6szleleteket a Draparnaldia 
plumosa, D. conglomerata, Ulothrix zonata, U. com- 


| pacta, Conferva rivularis, Ö. annulina, Eetocarpus 


tomentosus, E. siliculosus, Enteromorpha clathrata, 
Bryopsis arbuscula, Saprolegnia ferax fajokhoz 
tartozö moszatokon.?” Ezen eszleletek esodalatos mö- 
don hosszüu ideig nem vezettek azon igazsäg hatäro- 
zott felismer6sere, hogy a moszatok egy resze (az 
ü. n. Zoosporeäk) szabadon mozgö spöräk, azaz: 
mint mai nap mondjuk, rajzöspröorak ( Zoocarpa 
bory, Sporidia Agardh, Gonidia Kützing, Sporo- 
zoida Solier, Zoospora Decaisne) ältal szaporodik. 

ur 

=u7: 

® Conf. EHRENBERG, 65, 108, Trevıranus, Physiologie 
der Gewächse. I. Bonn (1835.) 20. Dietionnaire universelle 
d’histoire naturelle. X. Paris. 1849. CamıLLe MonTAGNE 
Phyeologie ezimü ezikke. 

Unger, Die Pflanze im Momente der Thierwerdung, 
Wien (1843) II. &s XIV, Brief, 

Stein Ill. 12, 


30 


Vagy egeszen teveseknek tartottak azokat, — s INGEN- 
Houss meltan panaszkodik, hogy nemely termeszet- 
buvar annyira meg van syözödve a dolog lehetetlen- 
segeröl, hogy megvizsgäläsära meg esak färadsagot 
sem vesz maganak,! — vagy pedig könnyelmüen ügy 
magyaraztak, hogy a moszatok bizonyos körtlme- 
nyek között azalekällatkakka s ezek ismet moszatokka 
vältozhatnak, mely felfogäas ellen Eurungerg meltan 
emelt erelyesen szöt.? 

Unger, ki mär 1827-ben foglalkozott a Vaucheriu 
clavata szaporodasaval, szinten nem jutott elödemel 
sokkal több eredmenyre, s csak 1842-ben, midön a 
Vaucheria tanulmanyozäasät ismöt megkezdette, sike- 
rült kitünö Prössen-fele mikröszköpjanak erös lenesei 
alatt a jöddal megölt rajzösporäk egesz felületen finom 
csillöszöröket felfedezni s konstatälnia, hogy ezen 
rajzöok a esillöszörös äzalekallatkakkal, valamınt a 
Hydroidoknak es Medusäknak Mxven, Loven, EHREN- 
BERG, SIEBOLD es Sans epen felfedezte embriöi- 
val egeszen megegyeznek, miböl azutän azt követ- 
keztette, hogy a Vaucheria s a többi moszatok mozg6 
esirai valösagos Allati embriok, melyek azonban az 
allati eletnek ezen kezdetleges foka föle nem emel- 
kedhetnek, hanem rövid ällati elet utan ismet ällan- 
doan visszaesnek az alsöbb növenyi eletbe, melyböl 
kiindultak. «Ezen felfogas szerint tehät a növeny 
s ällat közelebb all’ egymashoz, mint mikent rendesen 
feltesszük, s en legalabb semmi ellentmondöt nem 
talalok abban, hogy az ällatviläg a teremtö erö ma- 
sodszülöttenek tekintendö, melyet a növenyvilägnak 
meg kellett elöznie. — A növenyviläg, — mint OKEN 
talalocan mondja, — az allatviläg mehe.» ® Nem szen- 
vedhet ketseget, hogy azon elenk, ragyog6 irälya- 
val hödıtö s lelkesedesevel magäval. ragadö tizen- 
nyolcz level, melyben Uncer vizsgälatainak syönyörl 
eredmenyeit a «növenynek ällatta välasarol» 
közzetette, daczära a bennök elöfordulö kisse tulsägos 
vermes spekulacziöknak, a moszatok rajzösporak ältal 
valö szaporodasanak ismeretehez az elsö alapmunkät 
kepezi. 

A Phycologia teren halhatatlan erdemü Tuurer 
meg ugyanazon 6vben megerösite Unger felfedezeset, 
s egyuttal azt is közölte, hogy az Oedogonium-tajok 
rajzöspöräi egy esillöszörkoszorut, a Oonferva rivula- 
ris- es glomeratä-6i pedig ket finom ostort s egy piros 


" Conf. TREVIRANUS, op. c. 22. 
le 
296. 97. 


szemfoltot viselnek s hogy e szerint a moszatok sza- 
balyszerü fejlödesmenetehez tartozo szabadon mozgö 
spöräai minden tekintetben megesyeznek EurknBerG 
szamos äzalekällatkajaval.! 

Eizen egyre szaporodö s lassankint szelesebb kör- 
ben helyeseknek ismert felfedezesekre tamaszkodva, 
SIEB0LD nem esupän a Dacillariakat es Olosterinakat 
zarta ki, mint Dusarvın, a Protozoumok közül s uta- 
sitottaa növenyorszägba, hanem egyszersmind Euken- 
BERG belnelküli äzalekallatkai közül mindazokat, me- 
lyek a moszatok rajzöspöraitöl lönyegesen nem külön- 
böznek: tehät az összes Monadinokat, Uryphomona- 
dinokat, Volvox-, Vibrio- 68 Dinobryiumfelöket s 
esupäan az Astasia- es Peridiniumfeleket fogadta be. 
SIEBOLD azon elvnek hödolt, hogy az ällat- es növeny- 
orszäg között szoros hatär van, s a legalsöbb äAlla- 
tok s növenyek közötti különbseg legföbb belyeget 
a test összhüzekonysägäban, illetöleg merevsegeben 
velte felismerhetni. Bärmennyire hasonlitanak 
is az egysejtü növenyek bizonyos Protozou- 
mokhoz, megis elesen különböznek ezektöl 
az ältal, hogy testök merev, mig az ällati 
test összhuzödo.* Hogy a legalsobb lenyeknek 
összhuzödasbeli kepessegre, illetöleg ennek hianyara 
alapitott kettevalasztasa önkeny alkalmazasa nelkül 
nem vihetö keresztül, ez ismereteink jelen ällasanal 
alig szenvedhet ketseget. Az altalänosan s meltän nö- 
venyeknek tartott Chytridiumfelek nemely kepviselöi- 
nek rajzöi &p oly összhüzödök, mint az Amoebak ;? 
a Volvox termekenyitö rajzöinak szüntelen alakväl- 
toztatäsai eg6szen megegyeznek az Astasiafelekevel, 
a Myxomycetek rajzöi, föleg pedig Amoebäi 65 plas- 
modiumai összhüzödäs tekinteteben a gyökerläbuak- 
kal versenyeznek stb. De Smsoup-nak sem sike- 
rült, hogy elvet következetesen ervenyesitse; mig 
ugyanis az egeszen merev Chlorogonium euchlorumot 
s a szinten merev testti Peridiniumfeleket, Ohatomo- 
nasokat a Protozoumok köze felvette, addig a Dino- 
briumfeleket, melyek ep oly összhüzödök, mint az 
Astasiafelök, 3 voltaköpen nem is egyebek tokot lak6 
s egyenkint rajzö, vagy telepes Astasia- vagy Euglena- 


! Recherches sur les organs locomoteurs des Algues, 
Ann. des sc. nat. Botanique. 1843. II. Ser. XIX. 266. 

* Az idezett müvön kivül tüzetesebben kifejti ezt Sır- 
BOLD k6öt Ertekez6öseben : Dissertatio de finibus inter regnum 
animale et vegetabile constituendis. Erlangs. 1844. 6s Ueber 
einzellige Pflanzen und Thiere. ZWZ. I. (1849) 270. 

®2 ScHENK A. Ueber das Vorkommen contractiler Zel- 
len im Pflanzenreich. Würzburg. 1858. 


felöknel, szämos, szinten összhüzödö testti, szintelen | alaki egyseg erteken maradnak eg6esz eletö- 
Monasfelövel együtt a növenyorszägba utasıtotta; ha- | kön ät, melyböl a többi ällatok kiindulnak: 
sonlökep növenyeknek deklarälta a Spongidkat is, | azaz mindvegig egysejtliek. KöLuıer tanat a 


minthogy a Grant felfedezte embriöik, mint lättuk, | Gregarinafelek tanulmanyozäsära alapitä s kifejte, 


a Vaucheriäk esillöszörös rajzöival n&emi tekintetben | hogy ezen meg kevesse ismert &lösdi szervezetek okve- 


megegyeznek. Az idegen elemektöl meglehetösen meg- | tetlenül elvalasztandök a belfergektöl, melyektöl, szer- 


tisztitott Protozoumok köret Sımzoup következöleg | vezetökegyszerlseget tekintve, lenyegesen különböz- 


osztalyozza.! nek, a mennyiben egesz testök egyetlen sejtböl all, 
Pro10204. s mint az äzalekällatkäknak egy üj, egysejtti lenyek- 

A) Azalekällatkäk (Infusorien) osztälya. , t61 kepviselt esaladja, az azalekallatkak köze soro- 
Mozgöszerveik föleg esillöszörökböl ällanak. \ zandök. Leskevesbbe sem ketelkedik tovabba Kör- 


LIKER, hogy a Gregarinafeleken kıvül meg mäs egy- 


I. REND. ASTOMA. Se ER Dr 
sejtli äzalekällatkäk is vannak, minök a Bodo-, 


Monas-, Spirillum-, Vibrio-nemek s több mäsok.! 
\ 2 Bir: En Dana , MAP, n D 7, TER 
Osalädok: Astasiaea, Peridinaca, Opalinaeca A Gregarinafelck egysejtüsege ellen a Frantzıus 


IT. REND. STOMATODA. es Hrnur emelte ellenvetesekre, KöLLirer az ältala 


Szajnelküli äzaldkällatkäk. 


St-a80 ua 2 o 3 ; | s az egysejtüsesi ta sik Tu 160] SIEB 
Szäjjal s nyelöesövel ellätott azal&källatkäk. ‚5 az egysejtüsegi tan mäsik megalapitöja, SmBoLp 


Osalädok: Vorticellina, Ophrydina, Enchelia, Trache- ältal 1848-ban meginditott s az öta oly nagy tudo- 


lina, Kolpodea, Oxytrichina, Buplota. mänyos tekintelyre emelkedett folyöiratnak, a «Zeit- 
{ schrift für wissenschaftliche Zoologie»-nak legelsö 
b) Gyökerläbuak (Rhizopoden) osztälya. \ nr e : ö SE 
ertekezeseben,? melyben a Gregarinafelekre vonat- 


Mozeäsi szerveik elägazö, mindig vältozö &s teljesen Ro SR 2 2 Br RR 2 

; a : kozö összes vizsgälatait közli, nyomös ervelkel szäl- 
visszavonhato nyUlvanyokböl ällanak. ; r > h 

3 lott sikra s szerenesevel vedelmezte s tartotta meg 


I. REND. MONOSOMATIA. | älläspontjät. A következö evben Körnirer az Aety- 
Csalädok : Amoebea, Arcellina. nophrys Solt (helyesebben Actinospherium  Izich- 


horniit) tärgyalö, meltän hiresse vält ertekezeseben 
II. REND. POLYSOMATIA. ( = POLYTHALAMIA.) Kö N 
nem cesupän ezen 3 a többı gyökerläbuaknak, hanem 


Nemek: Vorticalis, Geoponus, Nonionina. 
esyszersmind, mint elötte SızBoLn, az Összes Aza- 

Elsö pillanatra läthatö, hogy Sıezoun egysejtüiseg- | lekällatkäk, legfontosabb jellemenek az egy- 
röl sz60lö tanänak ele a «mindenütt egyenlöen | sejtüseget ällitja, mondvan: «Ein abböl indulok ki, 
tökeletes fejlettsög elve» cellen iränyüul; s | hogy az äzalckällatkäk, (melyekböla kerckällatkäkat s 
EHrenBerg, ki ezt igen j6l erezte, mint a tudomany | a növenyekhez tartozö Bacilläriäkat, Volvocinedkat 
toyäbbi fejlödes&böl kitetszik, nagyon tevedett, ha azt | £s Olasterindkat kizarom) kivetel nelkül mindnyajan 
hitte, hogyazüjeretnektant, ellenörvek helyett, esupän | egyetlen sejtböl ällanak. Azt hiszem ugyanis, 
tekintelyere tämaszkodva, esipös rendreutasitässal | hogy a mit a Gregarinafelekre nezve bebizonyitot- 
elejtheti, midön SırrowL» ellen ezen szavakra fakad: | tam, minden tulajdonkepi äzalekallatkära all, mint 
«A szorgalmas szerzönek megis esak Övatosabban kel- | ezt v. SımLonp Öösszehasonlitö boneztanäban a leg- 
lett volna a tudomänyt a mikroszköpi szervezetek | szebben kimutatta. Az en felfogasom szerint 
organizacziöjära vonatkozö oly üj velemenyek ellen | minden äzalekällatka egy sejttel egyenlö, 
oltalmazni, melyek könnyen jutnak be, de nehezen | mely egyik reszöknel egeszen zart (Grega- 
irthatök ki; mert tudvalevöleg a lestöbb irö nem az | rina, Opalina, Euglena stb.), a mäsiknäl pedig 
igazat, hanem a hamisat tärgyalja hosszu beszeddel s | szäjjal, vagy k6öt nyilässal is el van lätva. 
szuksegtelen iromänyokkal».? Hosy ez igy van, annak, ki egy Opalinät, Bur- 

Sıesonp-dal egeszen egyidejüles, de töle függet- | sariafelet, Nassulät stb. esak kisse pontosabban vizs- 
lentil, KöLLıker is azon eg6szen u) 68 fontos nezetet 


Dr : 0 5 
hangoztatta, hogy vannak ällatok, melyek on Die Lehre von thierischen Zelle und den einfachen 


thierischen Formelementen nach neuesten Fortschritten dar- 
gestellt. Schteimen und Näerur's Zeitschr. f. wissenschaftl. 
= 10) Botanik. II. Heft. Zürieh (1845.) 97—99. 

* Monatsb. d. Berliner Akad. (1848.) 235. 2 Beiträge zur Kenntniss niederer Thiere, 


gal meg, legkevesbbe sem lehet ketsege; talalni 
fog ugyanis többnyire összehuzöodö s csillöszöröket 
viselö, szerkezet nelküli sejthartyät, tovabba reszben 
syakran összhuzödö sejttartalmat, mely szemecskeket 
es uröcskeket zar magaba s esaknem mindig egynemü, 
syakran sajatsagosan alakult magot.» ! 

A magas 6s egyszerü szervezet kerdese, mely, mint 


39 


' szämos ältala leirt Utliat egeszen felismerhetetlen. 


az elöadottakböllathatö, a legalsöbb lenyekkel foglal- 


kozö tudomäny törteneteben ismet es ismet felme- 
rült, soha sem ällott egymässal oly elesen szemben, 
mint az utolsö harminez ev kezdeten ; ezen kor büvä- 
rainak jutott azon fontos feladat, hogy a vitäs ügyben 
veglegesen döntsenek, mit nem egyedüla veglenyeken 
tett direkt tanulmanyok, hanem a fennälläsänak elsö 
tizedeben esak keveset haladt, ezutän azonban roha- 
mosan virägzäsnak indult sejttan vivmanyai tettek 
lehetöve. 

Mielött azonban az utolsöo harminez ev meglepö 
felfedezesekben igen gazdag müködesenek tärgyalä- 
sara atternek, szüksegesnek tartom Prrrv-nek hazaja, 
Svajez, összes paränyi vilagät felölelö, nagyobbszabäsu 
munkajaröl? megemlekezni, mely, mint Stem nem 
igazsägtalanul jegyzi meg,” sok tekintetben elmaradt 
koratöl; mihez azonban az igazsag erdekeben szük- 


segesnek tartom nyomban hozzätenni, hogy sok tekin- | 


tetben ismet tülszarnyalta korät. PErrry, mint egyeb 
sokoldalü irodalmi müködöse is bizonyitja, igen ön- 


allö gondolkozasu tudös, ki az önmaga ältal kjjelölt | 


ösvenyen haladva, a hol szüksegesnek tartja megälla- 
podik s melyen behatol a dolog lenyegebe, mig a 
masoktöl fontosaknak tartott reszletek nem erdeklik 
s ezek felett könnyü szerrel toväbb halad. Ez az oka 
annak, hogy Perry vizsgalatai igen különböz6 ertektiek 
s hogy az ertekes adatokat a pontossägnak s felüle- 
tessegnek sajätsagos keverekeböl igen nehez kivalo- 
gatni. PERTY igen nagyszamu alak ismeretere tämasz- 
kodik, mely alakok között szämos egeszen üj; vizs- 
galatai közül különösen azok, melyek a Phytozoidok 
finomabb szervezetere, az alakok pontos megkülön- 
böztetesere s a szaporodasra vonatkoznak, igen nagy 
becsü reszleteket tartalmaznak;; ugyanez äll a Rhi- 
zopodokröl is; a Oirliatokra vonatkozö adatai ellenben, 
minthogy, mint Dusarpın, a magkepletekre, a lüktetö 
üröeskekre sa esillöszörözöttseg finomabb viszonyaira 
nem nagy sülyt helyezett, hatärozottan felületesek s 


ı ZWZ. I (1849) 210—211. 

* Zur Kenntniss kleinster Lebensformen ete. 
1852. 

SI 34: 


Bern. 


Perry egeszben veve, ugy lätszik, Dusarnın-ra tämasz- 
kodik; ennek sarcode-elmeletet azonban, bär mint mär 
fennebb kiemeltem, helylyel-közzel, nevezetesen a Phy- 
tozoidoknäl a testet protoplazmaäböl ällönak mondja, 
következetesen mög sem teszi magäsvä. Ösällatainak 
( Archezoa ) kören belül, velemenye szerint, nemesak a 
szervezettseg többje vagy kevesebbje tekinteteben, ha- 
nem meg a szervezettseg tipusära nezve is küulönbseg 
van, s ezert a tökeletesebbeket közöttük nem egy 
sejttel, hanem több teljes kifejlödesre nem jutott sejt 
kombinaeziöjaval hasonlitja össze.! E mellett Enren- 
BERG tanäaböl ätveszi a peteket, melyeket blastiumok- 
nak nevez, s ezen kifejezes alatt, ügy mint EHrEN- 
BERG a petek alatt, a protoplazmanak legkülönbözöbb 
ertekü zaradekait erti, melyeknek tovabh fejlödesevel 


 azonban, ügy mint EHRENBERG, teljesen adös marad. 


Jö rendszer csak helyes s egyöntetü alaktani ismere- 
tek alapjan epülhet fel, ezek pedig hianyozvan PErTy- 
nel, rendszereben sok eredetiseget talälunk ugyan, 
de keves követni valöt. Ime ez a rendszer: 


Subregnum: Archezoa. Ösdllatok. 
I. Osztäly. Infusoria. Äzalekällatkäk. 
1. Ciliata. Osillöszörösek. 
SECTIO I. LENGÖ CSILLÖSZÖRÖKKREL. 


A) Spastica. Összepattanök. 
Testöket, s ha koesänyon ülnek, gyakran ezt is k&pe- 


ı sek göresösen összehtizni, mi közben meenyült testük többe- 


kevesb& gömb alakot ölt, koesänyuk pedig pörgen cesava- 
rodik. (N&mi tekintetben a moh- &s kerekällatkäkkal roko- 


| nok.) 


Csalädok. Vaginifera, Vorticellina, Ophrydina, Urceo- 


larina. 


B) Monima. Alakjokat megtartök. 


Bär összhtizödök, egeszben veve megis megtartjäk alak- 


| jokat, sem össze nem pattannak, sem alakjukat nem väl- 


toztatjäk. 

Csalädok: Bursarina, Paramecina, Holophryina, De- 
cteria, Cinetochilina, Apionidina, Topina Tra- 
cheliina, Oxytrichina, Cobalina, Euplotina, 
Colepina. 

U) Metabolica. Alakvältoztatök. 
Igen összhuzödök s alakjokat proteusszerüleg vältoz- 
tatjäak. (Csillöszöreik alig vehetök ki; esupan a nyakszerü 
nyulvänyaik feltünök.) - 


Csalad: Ophryocentrina. 


Die 


SECTIO. U. NEM LENGÖ, KEVESSE ÖSSZHÜZÖDO SZÖ- 
RÖKKEL (VAGY FONALAKKAL). 


SECTIO. II. SPOROZOIDIA. 


Csalad: Actinophryina (Heliozoumok es Acineta-felek 


I 

| 

| 

| 

| - - 

| A Chlamydomomas es Hysgium (— Chlamydocoeeus A. 
| Br., Haematococeus v. Fl.) nemen kivül ide sorolja PrrTY 


egyesitve). a moszatoknak az elöbbi esoportoktöl kenyszer nelkül el 
nem välaszthatö rajzöspöräit. 
I. Osztäly. Phytozoidia. Növenyällatok. 


x SECTIO. . LAMPO . 
SECTIO. I. FILIGERA. EGY VAGY TÖBB MOZGATÖ- 2 m NEOAOIDER 


FONÄLLAL. | Szintelenek, ritkän k&k, särga, pirosas (de nem zöld) 
4) A mozgatöfonäl a test közep&böl indul ki | szinü ösällatkäk, speezifikus szervek nelkül. Mozgäsuk lät- 
” eg 7 £ 


Csaläd: Feridinida. 


| szölag önkenyes, valöjäban automatikus. Haräntoszlässal 
szaporodnak s länezokat s fonalakat köpeznek. 


B) Egy vagy több mozgatöfonäl a test mellsö r&szeböl, 


f Csaläd: Vibrionida. 
vagy ennek közeleböl indul ki. 


Csaladok: Uryptomonadina, Thecamonadina, astasiaea II. Osztäly. Rhizopoda. Gyökerläbüak. 


Monadina, Volvoeina, Dinobryina. Csaladok: Arcellina. Spongillina, Amoebina. 


Entz G. Veglenyek. 6) 


HARMADIK IDÖSZAK. 


Az utolsö harmincz ev büvärkodasänak eredmenyei s a veglenyek 
ismeretenek jelenlegi älläsa. 


I. AZ ALAKOK ISMERETENEK GYARAPODASA S A VEGLENYER KÖZÖTTI ROKONSAG. 


Az utolsö harom evtizednek igen gazdag ered- 
menyeit, könnyebb ättekinthetes vegett, ezelszertinek 
tartom eyes fejezetek ala foglalva elöadni. 

A kulönbözö esoportokba tartozö nagyszamu, ujon- 
nan fölfedezett nemeket s fajokat nem tekintve, esupän 
azon fölfedezesekre akarok szoritkozni, melyek a veg- 


Jelek a Protozoumok köze szämitandok. 


lestöbb buvar megegyezik abban, hogy a Gregarina- 
Daezara 


‚ azonban annak, hogy a Gregarinafeleknek a Rhizo- 


lenyek köret üj, jellemzö esoportokkal gazdagitottäk, | 


vagy a korabbi buvaroktöl kevesbbe tanulmanyo- 
zott egyes csoportok reszletesebb ismeretehez ve- 
zettek. 

Gregarinafelek. 

Mint mär emlitem, Köuuırer volt az elsö, ki a 
hosszasan belförgeknek tartott Gregarinafeleket, egy 
sejt ertekevel birö egyszerü szervezetükre tämasz- 
kodva, az äzalekällatkäk köze iktatta. Stein ! szin- 
ten fölvette ezen szervezeteket a Protozoumok köze, 
mög pedig, elöbb, mint egy külön osztäly kepvise- 
löit (Symphyten); üjabban azonban, különösen a 
Monoeystis - fajok tamulmänyozäsära tämaszkodva, 
mint külön rendet, a Rhizopodokkal veli egyesiten- 
döknek;? mely beosztäs helyessege6t, ugy lätszik, hogy 
LieBERKÜHN, üjabban pedig föleg van BEnEpen FR. 
fontos fejlödestani vizsgälatai ? erösen tämogatjäk. 
Harcren a Gregarinafelöket az Amoebakkal együtt 
a Protoplastok esoportjäba. sorolja,* s altaläban a 


991 


zl. 


‘ Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. (1848) 

2 II. 6—7. 

” Recherches sur l’&volution des Gregarines. Bull. de 
l’Acad. roy. des sciences. 39. Annde. 2. ser. XXI. Bruxel- 
les. 1871. 

* Studien über Moneren. Öl. 


podokkal valö rokonsäga ketsegbevonhatatlan, meg 
sines helyök a Protozoumok között altalanosan el- 
ismerve ; igy Craus kezikönyvöben a Schyzomycetek-, 
Myxomycetek-, Monadok- es Flagellätokkal eeyütt, 


, mint ketes szervezeteket esak függelek gyanant emliti 
‚ fel a Protozoumok mellett.! Oravs-szal, ki a Grega- 


rinafelekben meg annyi ällatisägot sem taläl, hogy 
a Protozoumok köze iktathassa, &eles ellentetben all 
ScHmarpa-nak tankönyve, melyben a Gregarinafelek 
ügy, mint megjelenöse elött több, mint egy negyed 
szäzaddal, meg mindig a fondlfergek bekeszeretö tär- 
sagaban foglalnak helyet.? 


Radiolarok. 

A oyökerlabuaknak leskivalöbb, bonyolödott szer- 
vezetli s fajokban szerfelett gazdag kepviselöit, me- 
lyeket Mürter JAnos elnevezesevel mai nap ältalä- 
ban Radioläroknak ( Radiolaria ) neveznek, EHREN- 
BERG mint fentebb emlitem, esupän finomszerkezetü 
kova väzaik utän ismerte, s rostölyallatkak ( G@ütter- 
thierchen, oder Zellenthierchen, Polyeystina ) elneve- 
zese alatt az allatorszäg egy külön osztälyanak kepvi- 
selöiül tekintette. MEyENNER me6g 1834 böl szarmazö 
vizsgälatai, melyek szerint ezen lönyek a Palmellafele 


' Grundzüge der Zoologie. II. Aufl. Marburg u. Leip- 
zig (1872) 102. 
2 Zoologie I. Bd. Wien. (1871) 314. 


35 


moszatok köze iktatandök, a Radiolarok szervezetere 
semmifelvilägosıtäst sem szolgaltatnak ; annal fonto- 
sabbak azonban Huxvey-nek 1S51-ben, Münzer 
JAänos-nak 1S58-ban közlött vizsgalatai, melyek kide- 
rıtettek, hogy ezen erdekes lenyek a Protozoumok 
körebe tartoznak ; meg pedig Huxtey szerint, a Fora- 
miniferek es Spongiak között kepeznek ätmenetet, 
MÜLLER JAnos szerint pedig mint valödi gyökerlabuak 
( Rhizopoda radiolaria, vagy egyszerlien Radiolaria ), 
ezek köze sorolandök. CLararkpDs es LiCHMANN, nem 
különben Hascker, fenyesen kiällitott nagyszerü 
monograliajaban,! s egyebeken kıvül Hrrrwıc Rı- 
CHARD? ezen felfogäst minden ketseg föle emeltck, 
s ıgy a Rhizopodok egy üj, felette erdekes esoporttal 
gazdagodtak. 


Heliozoumok. 


Acanthometrafelekre bizonyos tekintetben emlekez- 
tetnek, här sokkal egyszertebb szervezetüek, bizo- 
nyos gyökerlabuak, melyek közül az Actinophrys, 
Actinosphaerium es Acanthoeystis nemek nehäny 
kepviselöi, az u. n. napallatocskak (‚Sonnenthierchen ) 
mär EHRENBERG, söt regibb buvärok elött is ismere- 
tesek voltak. Ezen csınos kis szervezeteknek, külö- 
nösen FOocCkE, GREEFF, CIENKOWSKI, ScuuLze E. Fr- 
RENCZ, CARTER, WALLICH, HERrıwıG 68 LEssER Vizs- 
galatai utan, 1868-t61 kezdve igen nagyszämu k6pvi- 
selöi lettek ismeretesek, melyek ödesvizi Radiolarok 
(Fock& 65 GREEFF) * vagy helyesebben Heliozoumok 
(HaEckzı) elnevezese alatt a gyökcrlabuak egy külön 
csoportja gyanant ismertettek el. 


Monerek. 

Mig az üjabb vizsgälatok egyreszt igen bonyolö- 
dott szervezetli gyökerläbuaknak (minök a Radiolä- 
rok s reszben nemely Heliozoumok is) tölfedezesere 
vezettek, mäsreszt ismet az egyszerlseg eszmenyke- 
peinek, 
men ohne Organe), a Hazcken-töl Monereknek 
nevezett legegyszertibb elölenyek ismerätere; ezek- 
nek ket esoportjät, a Labomanereket &s Rhizomonere- 
ket, felfogäsom szerint az Amoebafelcktöl es Helio- 
zoumoktol, melyeknek legegyszerübb alakjaitöl esupan 


«szervnelküli szervezetek» (Organis- 


a mag hiänya, tehät esupan negativ jegyek ältal ter- 


“ Die Radiolarien. Berlin. 1862. 
* Zur Histotogie der Radiolarien. Leipzig. 1876. 
* Vannak azonban tengeriek is, 


nek el, alig lehet elvalasztanı. Ezen legegyszertibb 
lenyek, melyek tengeri es edesyizben eeyarant elö- 
fordulnak s majd a nagyıtoi latäs vegsö hatäran älla- 
nak, majd ismet aranylag tekintelyes, egesz 1 mm-nyi 
nagysägot ernek el ( Protogenes primordialis, Proto- 
myza aurantiaca), elö ösanyagböl, sarcodeböl, pro- 
toplazmaböl ällanak, melyben semmi elkülönült resze- 
ket nem lehet megkülönböztetni; s majd az Amoe- 
bakehoz hasonlö karelyos, vagy hengeres, ujjalaku, 
majd ismet, mint a Heliozoumok, finom sugaras, 
el nem agazo, vagy elagazo s hälözatokat kepezö 
allabakat nyujtanak ki; mint a Rhizopodok, ällati 
mödon täplalkoznak s majd egyszerü oszlässal sza- 
porodnak, majd ismet, miutän magukat betokoz- 
täk, aprö gömböeskekre esnek szet, melyek a tok 
megpukkantäval kiszabadulva, egy ideig Monas- 


, alakban rajzanak, de csakhamar ismet visszaternek 
A kizärölag tengeri Radiolärokra, különösen az | 


a Rhizopod-alakba. A szaporodäs tekinteteben is 
megegyeznek tehät a Rhizopodokkal. Az elsö Mo- 
nert ( Protogenes primordialis) Hazckeu fedezte fel 
1864-ben Nizza mellett a Közeptengerben,! melyhez 
a nevezett buvärtöl es Crunkowskı-töl leirt több uj 
alak (Protomoeba, Protogenes Protomonas Vam- 
pyrella) järult.2 Hareren üjabban® Tachymonera 
elmevezes alatt a Schyzomyvceteket is a Protistaorszäg 
elsö osztälyat köpezö Monerek köz6 szämitja, miben, 
tekintetbe veve a Schyzomyvceteknek a többi Monerek- 
töl (Lobamonera €s Rhizomonera) esupän cesak a 
mag hianyaban megesyezö, de különben lenyegesen 
elterö alaktani viszonyait, bizonyära nem fog köve- 
tökre talalni. 

Legujabb idöben Scuumrzz, ki hematoxylinnel valö 
festessel a sejtmagot szamos oly növenyi sejtben mu- 
tatta ki, mely eddigele magnelkülinek tartatott, kiemeli 
annak valöszintiseget, hosy tovabbi vizsgalatok a sejt- 
mag. jelenletet a Monereknel is ki fogjäk mutatni.* 
S esakugyan, ha tekintetbe vesszük, hogy ujabb vizs- 
galatok a sejtmag jelenletet oly gyökerlabuaknal is 
kiımutattäk, melyeket mindeddig magnelkülieknek 
tartottak, — igy nevezetesen a Foraminiferek, Hexrr- 
wIG RICHARD &s SCHULZE BR. F. vizsgälatai szerint, több 
magot rejtenek protoplazma-testükben —; ha tekin- 
tetbe vesszük, hogy az üjabban fölfedezett legegysze- 


ı zWZ. XV. 360. 

2 HAECKEL, Studien über Moneren, 

® Das Protistenreich. 87. 

* Ueber die Zellkerne der Thallophyten. Separat-Abdr. 
aus den Sitzungsb. der niederreihnischen Gesellsch. f. Natur- 
u. Heilkunde zu Bonn, 4. Aug. 1879. p. 29. 


SI 


36 


rübb gyökerläbuaknäl is kimutattäk a magot: esak 
ugyan nagy valöszinüseg szöl Scuauitz föltevesenek 
helyessege mellett — Ein röszemröl, bär igyekez- 
tem a magnelküli gyökerläbuakkal megismerkedni, 
mindannak daczära, hogy nemely Monerek HızckeEu 
szerint közönsegesek, a Vampyrellakon kıvül mas 
Monert nem talälhattam ; vajjon azonban a Vampy- 
relläk esakugyan ällandöan nem birnak-e maggal, 
ez idö szerint meg ketsegesnek latszik; Hirıwıc 
Rıcmarn 6s Lesser ugyanis azt ällitja, hogy a Lep- 
tophrys elegansnak, mely ketsegkivül azonos a Vam- 
pyrella voraw-szal, egy peldanyaban, mely elnyelt tes- 
teket nem tartalmazott, härom halvany magot külön- 
böztetett meg.! 


„14 Bathybiusrol. 

Nem hagyhatom e helyen emlites nelkül a 
rejtelyes termeszetü s oly gyorsan hiresse vält 
Bathybiust, melynek fölfedezese egy ideig lazas izga- 
tottsagban tartotta a tudomanyos köröket, mit nyom- 
ban követett a läz utäni kimerüles. A transatlanti 
telegräf-käbel lerakäsat megelözö tengerfenek-vizs- 
galatok alkalmaval Irland es Uj-Fundland között mar 
1857-ben felfedeztek egy ätlagosan 12,000labnyi mely- 
segben elhuzödö tengerfeneki siksägot, mely egesz 
felületen szerfelett nyulös iszappal van boritva s apro 
meszheju Rhizopodokat, föleg Globigerina-feleket es 
sajätsägos retegzett meszkorongocskäkat, (occolithe- 
ket rejt magäban, ugyanolyanokat, minöket Sorsy a 
kretäböl ismertetett. Ezen sajatsagos nyulös, nyalkäs 
iszapot a helyszinen Sır W vvınue THomson 68 WILLIAM 
CArrENTER vizsgältäk meg 1868-ban s ezt irjak röla: 
«Ezen iszap valoban eleven volt ; egyes rögökbe gyült 
össze, mintha tojäsfeherje volna hozzd elegyitve, 
nagyito alatt a ragados tömeg eld sarcodenak bizo- 
nyült be.»? Huxuey-nek 1868-ban tett pontos mikro- 
szköpi vizsgälatai szerint, melyeket erös borszeszben 
konzervält tengerfeneki iszapon vegzett, az iszap 
reszint igen apro, reszint szabad szemmel is meg- 
különböztethetö, különbözö alaküu rögöcskekböl all, 
mely mikrochemiai kömleles eredmenyei utan itelve, 
protoplazmänak tartandö, s beleje a mär emlitett 
mesztestecskek vannak beägyazva. Huxuey ezen ten- 
gerfeneki &1ö protoplozmät Bathybius Haeckelit nev- 


ı AMA. X. Suppl. (1874) 57. 

® Annals and magaz of nat. hist. 1869. vol. IV. 151. — 
Conf. Hascker, Studien über Moneren; &s: Das Protis- 
tenreich. 


| 
| 
| 
| 


vel jelöle. Hızcker-t terjedelmes vizsgälatai, melye- 
ket szinten borszeszben konzervalt tengerfencki isza- 
pon vegzett, egeszben veve a HuxLey-eivel megegyezö 
eredmenyekre vezettek ; 6 isa Myxomyvcetek plazmo- 
diumaihoz hasonlö, karelyos, hälözatos tömegekben 
talälta a Dathybiust, melyet a Rhizomonerek esoport- 
jaba sorol.! Ezen vizsgalatok szerint bebizonyitott- 
nak lätszott, hogy az öczeän melyseges melyeben veg- 
telen egyszerlisegti, tiszta protoplazmabol allo lenyek 
folytatjäk szämlälatlan evezrek öta titokszerü eletü- 
ket. Taläan azon Ösprotoplozmät fedeztette fel a sze- 
rencses veletlen, melyböl minden &lö eredetet vette, 
azon ösnyalkat ( Ürschleim ), melynek az elet mehe- 
ben, a tengerben valö elöfordulasät mar Oken s az 
öt követö termeszetböleselök sejtettek? Avagy az 
egesz esak hiüu Alom, vermes tudösok csalödasanak 
szülemenye? — A Sır WyvıuLE Tuomson vezetese 
alatt ällott Challenger-expediczio 3V/2 &vre terjedö 
földkörüli buväarutjaban a legszorgalmasabb kereses 
daczära, sem talälta a tenger feneken 616 protoplaz- 
mät. «WyviuLe Tuonson tanär — mondja HuxLey? — 
azt közli velem, hogy a Challenger büvarainak 616 
Bathybius felfedezesere iränyıitott legjobb törekvesei 
meghiusultak, s hogy komolyan azt lehet gyanitani, 
hogy azon valami, melynek en ezen nevet ad- 
tam, nem igen lehet több, mint kensavas 
mesz, melyet czafatos ällapotban csapott le 
az erös borszesz, melyben a tengerfeneki iszap tar- 
tatott. Az egeszben azonban az a legkülönösebb, hogy 
ezen szervetlen esapadek alig különböztethetö meg a 
feherje-csapadektöl.» — A mi a bathybius zarade- 
kait, a (occolitheket illeti, ezek, mint erre elöször CAr- 
TER figyelmeztetett, nyilvan mikroszköpi ugynevezett 
mösz-moszatok. — Huxtev ezek utän a Dathybiust 
mütermöknek s a tenger feneken elö protoplazma 
lötezeset megezäfoltnak tartja. A tengerfeneki ös- 
nyälka letezeseben mär a priori kötelkedök güny- 
mosolya kiseretben eltemetett Bathybiust azonban 
ismet esakhamar feltämasztotta halottaiböl az eszak- 
amerikai sarki ütazäsban mint termeszetbüvär reszt 
vett Brsseus Emır, ki a tengerfeneki elö protoplaz- 
märöl ezeket irja: «Az utolsö amerikai eszaksarki 
expedieziö alkalmäval a Smith-Sundban 92 fonälnyi 
melysegben, nagy mennyisegü egynemt szabad 
protoplazmät talältam, mely a jöl ismert Coe- 


! Das Protistenreich. 87. 
® Nature, Aug. 1). 1875. Quaterly Journ. of mieroscop. 
science 1875.XV. 392. Conf. HAEckEL, Das Protistenreich, 77, 


colitheknek nyomät sem tartalmazta. En ezen 


37 


szervezetet, melyet elve vizsgälhattam, valö- 


ban spartai egyszerüsege miatt, Protobathybius- 
nak nevezem. Az expediczio utleirasäban ezen szer- 
vezetetlerajzoljuk sleirjuk. Itt esak annyit akarok meg- 


s 1—2 lüktetö üröcsket lehet megkülönböztetni; testök 
mellsö reszeböl pedig egy, ritkäbban ket finom ör- 
venyzö fonäl, ostor indul ki, melynek segelyevel, foly- 
tonosan hossztengelyök körtil hömpölyögve, fürgen 


 uszkälnak. Ezen szabad uszason kivül azonban a 


jegyezni, hogy ezen tömegek tiszta protoplaz- | 


mäböl ällottak, melyhez esak törtenetesen voltak 


azon meszböl reszecskek keveredve, melyböl a tenger- 


fenck alakult. Vegtelen ragados, hälöszerü kep- 
zödmenyek ezek, melyek pompäs amoeba- 
szerü mozgäsokat vegeznek, karminreszecs- 
keket, valamint mäs idegen testeket fölvesz- 
nek s elenk szemecsekäramläsokat mutat- 
nak.»! Fzek utän nem lehet ketelkedni, hogy a ba- 


thybuis lete meg sem alom, s hogy, bar körülirtabb 


helyeken, de tenyleg megis rejt a tengerfenek egy- 


szerli protoplazmabol allö elölenyeket; felteve per- 
sze, hosy Besseıs eszlelete nem csalödas, vagy 


szandekos misztifikäeziö, mit feltenni sem okunk, sem 


jogunk nincsen. 


Myxomycetek. 


1858-t6l kezdve ve Bary-nak fontos vizsgälatai ® 
egeszen üj, idegen elemet hoztak a syökerlabuak 
szomszedsägäba s ezeknek a növenyorszäg fele elesen 
körülirtnak velt hatärat lerontottäk. Az egeszen alta- 
lanosan a Gastromycetek köze sorolt ü. n. nyalka- 
gombak ( Myzxomycetes Wallr., Myxogastres Fries) 
fejlödeseröl pe Bary föllepese elött, csupän annyi volt 
ismeretes, s ezt Micuzuuı mar 1729-ben közölte, hogy 
a Gastromycetekevel megegyezö sporangiumaik tej- 
felszerü, nyalkas allomanyböl sarjadzanak ki, mely- 
töl elnevezesök is kölesönöztetett. De Bary-nak a fej- 


lödes tanulmanyozasara tett igen pontos 6s terjedel- 
 könnyebb, mint, nemesak finom, szetosztott festöanyagok- 


mes tenyesztesi kiserletei azon, esakhamar Baır, 
Wıcanp (reszben Horrmann) es Crenkowskı ältal 
megerösitett, igen meglepö eredmenyre vezettek, 
hogy ezen gombäk sporäiböl, ha azok bizo- 
nyosideig (I2—24öräig) vizben tartatnak,elenk 


mozgasu rajzök bujnak ki, melyek semmiben 
| nak, melyek emösztesi folyamatra utalnänak ; ellenkezöleg 


sem különböznek bizonyos Monasoktöl. Szin- 
telen, kisse mesnyuült protoplazma-testökben egy magot 


’ Hxeckelina gigantea. Ein Protist aus der Gruppe der 
Monothalamien. Jenaische Zeitschr. f. Naturw. IX. Neue 
Folge I. 2. H. 277. 

* Bot. Zeit. 1858. Die Mycetozoen. Ein Beitrag zur 
Kenntniss der niedersten Thiere. ZWZ. X. (1859). Regens- 
berger Flora XX. 1862 No. 17, 18. 19. Handbuch der phy- 
siolog. Botanik II, B. I, Abth. Leipzig. 1866. 


Monasokhoz hasonlö kis rajzok sziläard alzaton valö 
mäszkaläsra is kepesek; ez esetben örvenyzö ostoru- 
kat visszahuzzäk, ellapulnak s hesyes allabakat nyuj- 


' tanak ki, üsy, hogy mindenben megesyeznek bizonyos 


aprö actinophrysszerü Rhizopodokkal; mäasok ismet 
ostorukat visszahüzva, olvadö cseppkent folynak s 
mindenben megesgyezni lätszanak az Amoeba guttula 
es 4. Limax elmevez6s alatt ismeretes Amoeba-telek- 
kel. Igen meglepö az, hogy a monasszerli rajzök, 
mintha esak önallo Monasok volnänak, oszläs ältal 
szaporodnak. A tenyeszet haladtaval a Rhizopodok- 
hoz hasonlö kepzödmenyekböl, az ü. n. Myxoamoe- 
bakböl, nagyobb, protoplazmahböl allö tömegek fejlöd- 
nek, meg pedig, mint CıenkowskI igen pontos vizs- 
gälatai bizonyitjäk,! oly mödon, hogy több Myxoa- 
moeba egymässal összefoly splasmodiumot kepez. Ezen 
plasmodiumokban, melyek az összefolyt Myxoamoe- 
bak protoplazmäjaböl äallanak, magokat nem lehet 
többe megkülönböztetni; hyalin keregretegökben ellen- 
ben Cienkowskı nagyszamu, vältogatva összehuzodo 
es kitägulo üröcskeket különböztetett meg. A legmeg- 
lepöbb azonban az, hogy a Rhizopodok mödjara mäsz- 
kalö Myxoamovebak es plasmodiumok epen ügy, mint 
a valödi Rhizopodok, idegen testeket kebeleznek be s 
azokat nyilvän meg is emesztik.” A plasmodiumok 


: Zur Entwieklungsgeschichte der Myxomycetes und 
das Plasmodium. Prınssueim’s Jahrb. f. wiss. Bot. III. 1563. 

® Mecsnıkov erre n6zve ezeket mondja: «Mi sem 
nak &s kemönyitö szemeesköknek, hanem meg oly durva ı 
testeknek is, minök a fözött szikszemeesk6ök s a különbözö 
ällatoknak haräntesikolt izomrostjai, a plasmodiumok bel- 
sejöbe valö felvötel&t megfigyelni. Mindezen testek azonban 
94 öräig ds meg hosszasabban is maradnak a plasmodium- 
ban a nelkül, hogy hatärozottan oly vältozasokat mutatna- 


a felvett testek nagyobb resze ismet kivettetik. Jobb ered- 
mönyeket adtak a Physarum vilägossärga plasmodiumainak 
a Phloebeomorpha rufa megpuhitott selerotiumsejtjeivel tett 
etetesi kisdrleteim. Ily sejteket a plasmodium nem csak 
könnyen vesz fel, hanem oly vältozäsokat is tesz rajtok, 
melyek emösztesre vallanak. A sejtek halvanyak lesznek 
es lassankint elkisebbednek, mig vegre nem lehet több& meg- 
különböztetni.» Schriften der neurussischen Gesellsch. d. 
Naturforscher in Odessa. V (1877) 2. Conf. Zool, Anzeiger 
V. (1882) 311. 


38 


több kisebbnek összefolyäsätöl egyre növekednek | 
s bizonyos fajoknäl gyakran egesz ökölnyi nagysägu 
s meg nagyobb tömegek fejlödnek ki, melyek halö- 


zatosan összefont protoplazmäböl ällanak, melyeknek 
finom fonalas nyulvänyaiban, mint a Rhizopodoknäl, 
elenk szemeseäramläs läthatö ; e mellett lassan mo- 
zognak, helyöket vältoztatjäk s meg függelyes iräny- 
ban is pl. nedves fatörzseken felmäsznak. A plasmo- 
diumokböl vegre igen rövid idö lefolyasa alatt spo- 
rangiumok sarjadzanak, melyekben belsö sejtkepzödes 
ütjän fejlödnek kia spöräk, s ezeken kivüla Myxomy- 
cetek egy röszenel meg egy sajätsägos rugalmas fonäl- 
halözat, a capillitium kepzödik, mely a sporangium 
megpukkantäval a spöräkat minden iränyban szet- 
szörja. Ds Barv vizsgälataimak meglepö eredmenyei 
utän azon következtetest vonja, hogy a Myxomycetek, 
bärmennyire hasonlitsanak is sporangiumaikkal a 
gombäkhoz, tekintetbe veve eletöknek azon szakät, 
melyben egeszen megegyeznek bizonyos Protozou- 
mokkal, a növenyorszägbäl az ällatorszägba helyezen- 
dök ät,s ezert Mycetozoumoknak, azaz gombaällatok- 
nak nevezi; együttal kimondja annak lehetöseget, söt 
valöszinüsegetis, hogy az Amoebäk talan valamennyien 
a Mycetozoumok fejlödeskörebe tartoznak. Ugyanezen 
velemönyben, azaz a Myxomyceteknek a Rhizopodok 


köz6 valö beosztäsäban, osztozik Bar is.! De Bary 
alläspontjänak Horrmann es Wıncann ellen valö ve- 
delmez6seben a Crenkowskı ältal leirt Monas para- 
siticanak? s a Gregarinafeleknek a Myxomyvcetekkel 
lenyegeben megegyezö fejlödesmenetre hivatkozik s 


a következö parallellät allitja fel :® 


Myxogastres Monas parasitica. Gregarinafelek. 
Spöratömlö ___ -.. tok (Cyste) .... tok, | 
Spöräk -_- -.-. --- rajzöspöräk __- psorospermiumok, | 
Rajzösejt --- --- rajzöspörak -.. [növekedö amoeba- | 
Amoebaällapot  ._.- | Amoebaällapot |szerü testek. 

Nagy összehlzödö 
fonalak I __ ... .... Greganinak 
Spöratomlo, 2 toker er tok. 


Cırnkowskı-nak a Monadok tejlödessre vonatkozo 
igen nagybecsü vizsgälatai, melyek egyikere az epen 
idözett parallelläban or Bary is hivatkozik, azon ered- 
menyre vezettek, hogy ezen ällati mödon täplalkozö 
paränyi mikroszköpi szervezetek fejlödesmenete a 


! Ueber die Myxogastres Fr. (Myxomycetes Wallr.) Ver- 
handl. der K. K. Zoolog. bot. Gesellsch. (1859) 34. 

® Die Pseudogonidien. Pringsheim, Jahrb. f. wiss. Bot. 
I. (1857) 371. 


> Flora XX,. (1862) 305. 


Myxomycetekevel annyira megegyezik, hogy ältalok a 
Myxomycetek es Protozoumok közötti kapocs mind- 
inkabbszorosabbra füzödik. Bizonyos Monadok ugyan- 
is,! melyeket Ciexkowskı Monadeae zoosoporeae nev- 
vel jelöl, nevezetesen a Monas (=PProtomonas Haeck ) 
amyli, Pseudospora parasitica( = Monas parasitica ), 
Ps. Nitellarum es Ps. Volvocis, eletöknek elsö szakat 
a Myxomycetekevel egeszen megegyezö rajzök alak- 
jäban( Monas-alak) kezdik meg, melyek egyidei rajzas 
utän a Myxoamoebäktol semmiben sem különbözö 
hegyes ällaäbu gyökerlabuakka, mint Cienkowskı 
mondja, actinophrys-szerü Amoebakkd valtoznak &t 
(.Imoebaalak), söt a Monas amylinel több rajz6 
összeolvadäsa ältal kis fonalas plasmodiumok fejlöd- 
nek; az Amoebak, illetöleg plasmodiumok vegre 
sgömbbe huzödnak s tokot valasztanak ki, melyen 
belül rövidebb vagy hosszabb pihenes utän egyes raj- 
zökra esnek szet, melyek a tokot elhagyva, az epen 
väzolt tenyesztesi menetet üjra kezdik. Ugyanezen 
teny6sztesi menetet követi a Harcrzn Monereinek 
egy resze, igy a Protomyzxa aurantiaca s a Protamoeba 
Huxleyi ; mäs Monadoknäl ellenben, nevezetesen a 
Crenkowskı Oolpodella pugnaxändl, kiesik a fejlö- 
desmenetböl az Amoeba-alak, mig a ÜIENKowskı- 
töl Monadeae tetroplastae nevvel jelölt esoportnäl 
(Vampyrella, Nuclearia) ellenkezöleg a Monas- 
alak nines köpviselve. Ezen vizsgälatokra Cıen- 
Kowskı bizonyära jogosan alapıtja azon allıtäsät, 
hogy a Monadok es Rhizopodok köze sorolt bizonyos 
alsöbb Protozoumok a legközelebbi rokonsägban älla- 
nak a Myxomycetekkel ; mindezekhez hozzäjarul meg 
azon ujabb vizsgälatoktöl elert eredmeny, hogy a 
Heliozoumoknak is ügy, mint Cmenkowskı Mona- 


' dainak fejlödssmeneteben Monas- es Rhizopod-alak 


vältakozik, söta Radioläroknak fejlödesmenetet, mint 
Herrwıe Rırmarn mondja, szinten a Myxomycete- 
kövel lehet legjobban összehasonlitani.? 

Mig azonban az ujabb buvärlatok a Myxomyveetek 
6s Rhizopodok közötti közel rokonsägot mutattäk ki, 
mäs iränyban tett vizsgälatok eredmönyei ismet sz0- 
rosabbra füztek a kapesot a Myxomycetek s a többi 
gombäk között. Brerenp ugyanis a Dictyostelium 
mucoroldesben egy összekötö alakot fedezett fel a 
Myxomycetek 65 Mucorineak között, Famınczin €s 
Voronix pedig kimutattäk, hogy az Isarieak köze so- 
rolt Ceratium hydnoides s a Hymenomycetek Polypo- 


! Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. 1. 1865. 
: Zur Histologie der Radiolarien, 81, 


39 


rus nemenek alnemebe tartozö Polystica reticulata, | 


fejlödesmenetet tekintve, a Myxomycetek köze tarto- 
zik, miböl azt következtethetnök, hogy a Mywomyce- 
tek között a gombäk különböz6 tipusai vannak kep- 
viselve.! 

A botanikusok azon mai nap ältalänosan köve- 


tett felfogäsa ellen, hogy a Myxomycetek a gom- 


bäk köze osztandök be, ugyanesak egy botanikus, 


Schmitz, emel lesüjabban ismet szöt, ki visszaterven 


pe Barv-nak älläspontjära, azt hangsulyozza, hosy a 
Rhizopodoktöl sokkal nehezebben välaszthatök el, 
mint a gombäktöl.? 

Az elöadott buvärlati eredmenyek lätszolag ugyan 
bonyodalmat ideztek elö, tenyleg azonban tisztaztäk 
a biolögiänak egy sarkalatos es meg mindig vitäs 
alaptetelet, a mennyiben kimutattak, hogy agyöker- 
labuak, melyek magasabb alakjainal az äl- 
latisagot egyältaläban nem lehet ketsegbe 
vonni, a Myxomycetek veven a növenyektöl el 
nem välaszthatö gombäkkal szakadatlan so- 
rozat ältal vannak összekapesolva s hogy, mint 
Perry mondja:? «Az elet lesalsöbb lepesöjen 
allö lönyekre az allat es növeny populäris fo- 
salma többe nem illik.» A kiezen igazsäggal meg- 
baratkozni nem akar, annak nem marad egyeb hätra, 
mint Nagy Sändorkent kette vagni a megoldhatatlan 
esomöt, azaz a termeszetes hatärvonalak hianyaban 
önkenyüleg välasztottakhoz tartani magät, mi ter- 


meszetesen szubjektiv felfogasok mezejere s mint oly 


tartomanyoknal, melyeknek termöszetes hatärai nin- 
csenek, örökös hatärvillongasokra vezet. 


Labyrinthulafelek. 


Meg kell e helyen emlökeznem a Cienkowskı-töl 
felfedezett sajätsagos Labyrinthula-felekröl,* melyek 
uey lätszik, hogy a veglenyeknek esy külön esoport- 
jät kepviselik, bär nemi tekintetben a Monadokra s 
Myzomycetekre emlekeztetnek. A Labyrinthulafelek a 


! Ceratium hydnoides Ab. et Schw. und Polystiea retieu- 
lata Fr. (Polyporus reticulatus Nees) als zwei neue Formen 
von Schleimpilzen. Bot. Zeit. 30. Jahrg. (1872) 613. 

® Untersuchungen über die Zellkerne der Thallophyten. 
Sitzungb. der niederrhein. Gesellsch. f. Natur und Heil- 
kunde zu Bonn. 4. Aug. (1879) 21. 

® Ueber die Grenzen der Siehtbaren Schöpfung, nach 
den jetzigen Leistungen der Mikroskope und Ferngläser. 
Sammlung gemeinverständlicher wissensch. Vorträge. Von 
K. VıRcHow und Fr. von HoLTZENDoRFF IX. ser. Berlin 1877. 

* Ueber den Bau und die Entwickelung der Labyryn- 


thuleen AMA. III. iii. 1867. 


tengerben alämerült tärgyakra vannak telepedve s 
csoportosan Elö orsöalakü sejtekböl ällanak, melyek 
buroktalanok, egy-egy magot tartalmaznak, s alakjukat 
vältoztatjak. Ezen sejtek sajatsägosan esüszkälnak eoy 
altalok kivalasztott finom hälözatokat kepezö fona- 
lakböl allö palyan, mintesy sinhälözaton, melyet a 
legkülönbözöbb kerülö utakon kalandoznak be; ke- 
söbb esoportokba egyesülnek s közös tokot valaszta- 
nak ki, melyen belül az egyes sejtek külön-külön 
tokozzak be magokat s egy idei pihenes utan negy 


fiöksejtre oszlanak, mely utöbbiak tokjaikat elhagyva, 


ujonnan lerakott esalädi sinhälözaton kezdik mes 
esuszkäalö mozgäsaikat. 


Flagellatok. 
Az ügynevezett ostoros azalekallatkäk, Flagella- 
tok, azaz a veglenyek azon nagy csoportja, melyet 
Dusarvın legelöször egyesitett egy külön rendbe, 


\ melynek kepviselöi egy vagy több ostoralaku örvenyzö 


fonal ältal («filaments flagelliformes») jellemeztetnek 
s melyeknek megjelölesere Conn ajanlotta elöször 
1850-ben az azöta ältalänosan elfogadott Flagellata 
elnevez6st,! —— a veglenyek többi esoportjaihoz kepest 


| meglehetösen elhanyagoltattak s esak a legujabb idö- 


ben röszesült alakjaiknak ismerete tetemesebb gyara- 
podäsban. CLAPARKEDE 68 LACHMAnN nagy munkajok- 
ban esak a Oilioflagellatokat, Enrengers Peridinium- 


‚feleit dolgoztäk fel s a többi Flagellätokröl esupan 


egyes elszört megjegyzeseket közölnek, a Peridinium- 
feleket azonban több erdekes tengeri alalkkkal (szamos 
Dinophysis faj s az uj Amphidinium nem) gazdagitot- 
täk. Fresentus 1858-ban? Monas consociata elnevezes 
alatt kocsonyäs, nyalkas allomanytöl összetartott, 
Monadindt 
melyet kesöbb Cırwkowskı? Phalansterium consocia- 
tum nevvel jelölt s egy rokon alakkal, a Phalansterium 


korongalaku telepeket alkoto irt le, 


intestinummal együtt ismertetett, melynek telepei viz- 
ben lebegö elnem ägazö fonalakat kepeznek. — Ugyan- 
esak Fresenzus Anthophysa solitaria elnevezese alatt 
merev koesänyon ülö esoportos Monadindkat rt 
le, melyek nyilvan azonosak az EHrenBerc-töl a 
Vorticellafelekhez sorolt Epistylis botrytis-szel. Egy 


! Nachträge zur Naturgeschiehte der Protococeus plu- 
vialis Kützing. Nova acta acad. Cs. Leop. Carol. Nat. Cur. 
XXIL ii. 1850. 

® Beiträge zur Kenntniss mikroskopischer Organismen. 
Frankfurt a M. 1858. 

® Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. iv. 1870. 


amerikai buvär, James-CLArk, ugyanezen Flagellätot 


AO 


' a Flagellätok pontosabb ismeretet lenyegesen elömoz- 


Codosiga pulcherrima nevvel jelölte s egyszersmind | 


szämos mäs vele közel rokon, eddig ismeretlen szin- 
telen Flagellätnak ( Bicosoeca, Codonoeca, Salpigoeca) 
adta pontos leiräsät. Mindezen Flagellätok szervezeti 
viszonyaikat tekintve, egeszen megegyezni lätszanak 


jätsägos gallerral (collar) vannak ellätva, melynek | 


James-CLark 15 Flagellätnak, toväbba egy meszszi- 
vacsnak, a Leucosolenia ( @rantia) botryoidesnek, * 


tanulmänyozäsära tämaszkodva, azon felfogäshoz 


jutott, hogy a szivaesok, melyeknek ostoros sejtjei 
mindenben megegyeznek az ältala leirt Flagellätok 
szervezetevel, nevezetesen ältalänos alakjokon s galle- 
rok közepeböl kiindulö ostorukon kıyül meg az altal 
is, hogy 2, szabälyos idöközökben valtogatva lüktetö, 
üröeskejök s szäjnyiläsuk van, melyen ät nem csupän 
vizet, hanem meg evvel együtt aprö idegen testeket 
is fölvesznek, tehät esznek, hogy a szivacsok, ismet- 
lem, Monad-telepeknel nem egyebek. JamkEs- 
ÜLARK szerint ugyanis a szivacstest legjellemzöbb s 
egyedül lenyeges reszet a jaratokat kibellelö, azaz az 
entodermät k&pviselö Manadokbol alakult reteg( Mo- 
nadigerous layer) kepezi; a spiculumokat tartalmazö, 
de különben szerkezetnelküli külsö reteg ( Uytobla- 


dıtö ertekezeseben.! Mindazon dolgozatok közül azon- 
ban, melyek Enurrxgere öta a Flagellätokkal foglal- 
koztak, a legfontosabb ketsegkivül Stein 1859-ben 
megkezdett nagyszabäsü monografikus munkajanak 
1878-ban megjelent III. resze,? mely az összes Flagel- 


a Spongiäknak ostoros sejtjeivel s mint ezek, egy sa- läatokkal foglalkozik s ezeknek ismeretet minden iräny- 


ban egy hatalmas lepessel elöre viszi. E nagy terje- 


közep6böl indul ki az egyetlen, hosszu, fonalas ostor. | delmü munkäböl, melyet Sreın maga egesz elete 


legnehezebb s legfäradsagosabb, de egyszersmind leg- 
jobb dolgozatänak is tekint, eddigele csupan a meg 
befejezetlen ältalänos resz jelent meg, de a mär meg- 
jelent reszböl is, mely a rövid osztälyzäst s a magya- 


‚ razattal ellätott tablakat tartalmazza, kivehetö, mily 


stematons layer) ellenhen, azaz, a mit HaEckEL ecto- 


dermäanak mäsok mesodermänak tekintenek, nem 
egyeb, mint egy «Common dormitory», melyen a 
Monäd-tärsasäg nyugszik. Ezen felfogäshoz hiven 
a szivacsokat a Flagellätok egyes esalädjaiba ( Mona- 
doide, Bicosaecide, Codosigoide, Anthophyside 
ete.) veli be osztandöknak.! 

JAMES-CLARK-nek ezen felfogasa a spongiolögok 
reszeröl, kik mai-nap valamennyien LEUcCKART-nak 
1854 öta követett beosztäsaähoz esatlakoznak s a szi- 
vacsokat Coelenteratoknak tekintik, hidegen utasitta- 
tott vissza s mellette tudtommal csak egy hang 
emelhetett, STEIN-€, ki nem tartja azt egeszen elve- 
tendönek.? 

Szamos üj alakot irt le legtujabban Bürscaur egy 


'" HAECKEL szerint a szöban forg6 szivaes nem Leuco- 
solenia botryoides, hanem valöszinüleg az Ascortis fragilis- 
szal azonos. Die Kalkschwämme I. Berlin. (1872) 25. 

" On the Spongis Ciliate as Infusoria Flagellata; or 
Observations on the Structure, Animality, and Relationship 
>owerbank. Memoirs rend 
before the Boston society of natural History. iii. Boston 1867. 

2>1107,10: 


of Leneosolenia botryoides, 


nagyszamu uüj alakkal s mily tömerdek uj alak- s elet- 
tani adattal gazdagıtandja az utolsö 30 ev legna- 
gyobb büvära a Flagellätoknak ismeretet. 


‚A moszatok es gombak rajzöspöordi meg @ 
Flagellatok közötti viszony. 


A moszatok rajzöspörainak fölfedezese, mint fen- 
nebb kifejtem, Unger 65 Thuurer vizsgälatai követ- 
kezteben mär 1543-t61 kezdve, tetemesen megingatta 
azon felfogäst, hogy a Flagellätok a esillöszörös azalek- 
allatkak melle tartoznak s SıeBoLn-ot arra inditotta, 
hogy az Astasia 6s Peridiniumfelek kivetelevel az 
összes Flagellätokat a növenyorszagba utasitsa. 

A legalsöbb növenyek kifejlödese körül tett ujabb 
tanulmänyok a Flagelläatok egy reszenek a moszatok- 
kal valö legszorosabb rokonsägät esak meg megerösi- 
tettek, s Braun SÄnnor-nak, NÄGELI-nek, Conx-nak s 
mäsoknak vizsgälatai mind azon eredmenyre vezettek, 
hogy a levelzöldet tartalmazö Flagellätok nagy resze, 
nevezetesen a Volvocineäk, a Palmellaceäk rend&be 
tartoz6 egysejtlü moszatoktöl eröszak nelkül el nem 
välaszthatök s velök mint egy külön esaläd kepviselöi, 
okvetetlenül egyesitendök. Ugyanez äll a Chlamydo- 


| monasok- &s Ohlamydococcusokröl ( Haemmatococeus 


Flotow) is, melyek a Protococcaceak esalädjaban lelik 
termeszetes helyöket. Ez utöbbiakkal pedig ketseg- 
segkivül legszorosabb rokonsägban allanak EHRENBERG 
levelzöldet tartalmazö Monasfelei : Monas grandis, 
M. tingens, Uvella virescens, M. Bodo, Mieroglena 


! Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten und einiger 
verwandten Organismen. ZWZ. XXX. ii. 1878. 
” Der Organismus der Infusoriensthiere. III. Abth. 


| Mit 24 Kupfertafeln. I. Hälfte. Leipzig. 1578. 


Punctifera, M. monadina, Doxoccocus ruber, D. Pul- 
visculus), a Cryptomonasfelck &s Astasiafelek tiszta 
vagy mödosult levelzöldet tartalmazö kepviselöi, a 
Dinobryiumfelek, a Cyclidiumfelek köze sorolt Chae- 
tomonas, s vegre meg a zöld vagy barna Peridinium- 
‚felek is, melyek a Volvocineaktöl sa Chlamydomo- 
nastöl alig välaszthatök el; s Lrverart esak követ- 
kezetesen järt el, midön mindezen Flagellätoknak 
helyet a moszatok között jelölte ki.! 

A legalsöbb gombak szaporodasanak jelenlegi 
ismerete toväbba azt tanitja, hogy a Phycomycetek 
rendebe tartozö több gomba-esalad kepviselöi, neve- 
zetesen a Peronosporäk, Saprolegnia- es Chytridium- 
 felck, melyek sok tekintetben a zöld Siphonedäk es 
Protococcaceäk szintelen parallel esoportjait kepvi- 
selik, szinten rajzösporak altal szaporodnak, melyek 
oly viszonyban ällanak a szintelen Flagellätokhoz, 
nevezetesen a Monasfelökhez, mint a moszatok rajzö- 
spöraäi a zöld Flagellätokhoz: azaz tölük alaktani 
tekintetben alig ternek el. 

E szerint tehät oda jutottunk volna, hogy az ösz- 
szes Flagellätokat a növenyorszag tagjai gyanant 
tekintsük. 

Nem, ezt mindaddig nem tehetjük, mig a csillö- 
szörös azalekallatkakat is be nem osztjuk a nö- 
venyorszägba. — Vannak usyanis oly Flagellätok, 
melyek szäjjal, garattal s alfelnyilässal, söt nemelyek 
protoplazmatestuk keregretegeben meg összehuzodö 
rostokkal, myophanrostokkal is birmak (Buglendk 
es Astasiafelek) s a esillöszörös äzalekallatkäktöl 
csupän a cesillöszörözet hianya vagy epen csak az ostor 
elöfordulasa miatt ternek el; meg pedig ezek nem 
valamely külön esoportot kepeznek, hanem eyakran 
meg nemileg is csak nehezen valaszthatök el oly ala- 
koktöl, melyek egeszen növenyi mödon levelzölddel 
hasonıtanak ät, söt ez utöbbiak magok is a esillöszö- 
rös azalekallatkak bizonyos jellemzö jegyeivel bir- 
hatnak. 

Elegge ismeretes, hogy a legalsöbb növenyek kö- 
reben vannak bizonyos parallel alakok, melyek 
egymäsnak valösagos mäsait kepezik, ügy hogy egy- 
mästöl esak annyiban különböznek, hogy az egyik 
alak tiszta vagy mödosult levelzöldet tartalmaz, es a 
zöld növenyek mödjära, mig a mäsik levelzöldet nem 
tartalmaz, s a gombäk mödjäara taplalkozik. OERSTED 
ezen parallel alakoknak következ6ö sorozatät közli: 


! Nachträge und Berichtigungen zu dem I. Bd. von J. 
VAN DER HorvEn’s Handb. d. Zoologie. Leipzig. (1856) 8. 


Entz G. Veglenyek. 


44 


A) Tiszta vagy mödosult levelzöldet B) Szintelenek : 


tartalmazok : 
Osaillamman 2 = 7 77Be0g7at00: 
Spinulnae ee en Spirochaeta. 
Leptothrix 2 4 4 > er f an 
| Hygrocroeis. 
Balmellaceaege a Were 2a Öryptococcaceae. 


Chlamydomonas _-_- --- -- Ch. hyalina. 


Synedra (phycoxanthint taxtalmazö fajai.) Synedra putrida.' 


Söt azt is kimondhatjuk, hogy az összes mosza- 
tok es gombäk szinten csak ily parallel csoportok, 
melyeket NÄeruı a levelzöld jelenleteben vagy hiänyä- 
ban rejlö jellem utän mestersögesen välasztott kette, 
s morfologiai szempontböl feltetlenül helyeselhetö 
szämos illetekes buvärnak, pl. Sachs-nak, azon eljäsa, 
hogy a moszatokat s gombäkat közös esoportba 
foglalja. 

A mi a levelzöldet tartalmazö &s szintelen legal- 
söbb növenyekröl äll, teljes mertekben ervenyes az 
a Flagellätokra is. Ezek között is vannak parellel 
alakok, melyek gyakran m&g nemileg sem välaszt- 
hatök el; mig azonban az egyik alak tiszta vagy mö- 
dosult levelzöldet tartalmaz s növenyek mödjära 
hasonit ät, addig parallel alakja levelzöld nelküli s a 
esillöszörös äzalekallatkäk&val egeszen megegyezö 
szajjal es garattal van ellätva, s eg6eszen az ällatok 
mödjara taplalkozik. Ilyenek pl. a következö Flagel- 
lätok : 


A) Tiszta vagy mödosült 
levelzölddel, növenyi 
Flagellätok : 
Uryptomonas-fajok 
Euglena-fajok--- --- --- 


B) Levelzöld nelkül (v. ennek 
csak nyomaival), szajjal s garat- 
tal, allati Flagellätok : 
Ohilomonas Farameeium. 
Astasia ( Peranema,) fajok. 
Peridiniumfajok  --- --- Gymnodinium fajok.* 

Ide sorozhatö meg az OErrsten-töl is felemlitett . 
Chlamydomonas Pulvisculus, parallel alakjäval, a 
Ch. hyalinäval, mely nyilvän azonos a Polytoma Uvel- 
laval Ehrb., a többi ällati Flagellätoktöl azonban 
garat hiänya miatt különbözik. 

Az epen elöadott sorozat parallel alakjaimak leg- 
bensöbb rokonsägät senki sem vonhatja ketsegbe, s 
megis, ha a szervezeteknek növenyekre s ällatokra 


! OERSTED, System der Pilze, Liehnen und Algen. Leip- 
zig. (1873) 141. 

* STEIN a pänezel nelküli s ällati mödon täAplälkoz6 
Peridiniumfeleket a Gymnodinium-nembe foglalja, melyhez a 
@. Vorticelldt St, G. Pulvisceulust St. (— Peridinium Pulvis- 
culus Ehrb.), @. roseolumot St. (= Glenodinium roseolum 
Sehmarda) szämitja. (TIL. 90.) 

6 


42 


valö populäris megkülönböztetesehez ragaszkodunk, 
nem tehetünk egyebet, mint hogy egyik reszüket a 
növenyorszägba, a mäsikat pedig az ällatorszägba ik- 
tassuk, melyekben a esillöszörös äzalekallatkäk ep 
oly közeli rokonaik, mint amazoknak a Palmellaceäk. 
A ÜUryptomonasok s Euglenäk, epen ügy mint a 
COhlamydomonas Pulvisculus is, rajzö idejök befejez- 
tevel vagy ätlätszö, szintelen koesonyäs burkot vä- 
lasztanak ki ( G@loeococeus-ällapot), vagy pedig szilärd 
ezelluloze burkot ( Chroococcus-allapot ); — a2 elöbbi 
esetben rövidebb, az utöbbiban többnyire hosszabb 
pihenss utän ismötelt oszläs ältal szaporodnak; az 
ifju nemzedek azutän rajzäsra kel, hogy az epen leirt 
tenyeszesi folyamatot ismötelje. Ha mär most ezen 
tiszta levelzöldet vagy ennek mödosulatät tartalmaz6 
s egeszen a növenyek mödjara täplalkozö rajzök sem 
szervezeti s täplälkozäsi viszonyukat, sem teny6sz6- 
suk menetet tekintve, nem ternek el a Palmellafelek 
esalädjäba tartoz6 egysejtli moszatoktöl (Palmella, 
Gloeocystis, Tetraspora, Vacuolaria stb. ), legkevesbbe 
sem akadhatunk fenn azon, hogy ÜrENKowskI a Oryp- 
tomonas ovatät, a Chlamydomonast, s az Euglendkat 
a Palmellaceäk köze sorozza.!* 

A Peridiniumfelek, mint OLAPARkDE 68 LACHMANN 
vizsgälatai bizonyitjäk, levetven pänezelukat, orsö- 
vagy felholdalakü tokokkä vältoznak, melyeken be- 
lülegy üj nemzedek fejlödik. Ugy lätszik, hogy ebben 
az alakban a Peridiniumfelck is megegyeznek bizonyos 
egysejtli moszatokkal s a Palmellaceakkal szinten 
igen közeli rokonsägban ällanak. 

A minö közel jutnak azonban a levelzöldet tar- 
talmazö Flagellätok, pihenesi idejök alatt, az egysejtü 
moszatokhoz, ügy, hogy ezektöl alig välaszthatök el: 
sp oly közel ällanak szintelen parallel alakjaik, — 
vilägosan kivehetö szäjuk s garatuk leven s elnyelt 
idegen testekkel täpläalkozvan, — a csillöszörös 
äzal6källatkäkhoz. Sreın bizonyara jogosan emeli 
ki, hogy bizonyos szintelen Flagellätok egesz szer- 
vezetöket tekintve, felreismerhetetlen analogiät mu- 
tatnak bizonyos esillöszörös äzalekallatkakkal.? Valö- 
ban a legnagyobb mertekben meglepö azon megyezes, 


! Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. (1870) 426. 

* Különben a gömbbe hizödva betokozott Euglenäkat 
mär Kürzıng is a moszatok köz6 sorolta; a Myeroeystis au- 
striaca &s M. Noltii ugyanis az Euglena sengvineanak, & M. 
olivacea &s M. minor pedig az E. viridisnek lätszik meg- 
felelni. 

Zn N 


mely különösen a test ältalänos alakjät s a garatnak 
szerkezetet illetöleg bizonyos szintelen Flagellätok 
es Ciliatok között van, ügy, hogy egymästöl esupän 
az ostor jelenlete, illetöleg hianya következteben ter- 
nek el, s ha e jellemre nagy sülyt nem fektetnenk, 
okvetetlen egymäs melle volnänak a rendszerben he- 
lyezendök. Ezen megegyezes annyira fokozödhatik, 
hogy esak igen erös nagyıtas alkalmazasa s eles meg- 
figyeles mellett lehetseges bizonyos Flagellätokat a 
Ciliatokhoz tartozö szakasztott mässaiktöl megkülön- 
böztetni. Fipen nem lehet azon csodälkozni, hogy 
EHrENBERG pl. az Astasia ( Peranema) trichophorät 
Trachelius trichophorus nev alatt a esillöszörös Tra- 
cheliusfelek esalädjäba, egy Craspedomonasfelet s az 
Anthophysät pedig a Vorticellafelek köze helyezte ; hi- 
szen bizonyos aprö Oraspedomonasfeleket meg 1852- 
ben Stein is fiatal Vorticellaknak tartott;! söt en 
igen valöszinünek tartom, hogy a GREEFF RıcHÄrp- 
t61 Epistylis minutus elnevezes alatt leirt es rajzolt 
paränyi Epistylis-telep, melynek egy&nei 400-szoros 
nagyitäs alatt esak mintegy 4 mm. nagysäguak,” 
sem egyeb az Epistylishez bämulatosan hason- 
litö Dendromonas virgaridnal SrEın, melyet mär 
elöbb Weisse Epistylis virgaria nev alatt irt le. A 
Biecwcafelek esalädjäba tartozö Flagellätok, melyek 
mäs iränyban a Dynobryionf elekkel allanak rokonsäg- 
ban, nemi tekintetben az Ophrydiumf elek, nevezetesen 
Cothurniak es Vaginicoläk szervezetet ismetlik. Az 


| összet6veszthetesig nagy tovabba az a megegyezes, 


mely a Peridiniumok szintelen alakjai, azaz: a @ym- 
nodiniumok s a Oyclodiniumfelek esalädjaba tar- 
tozö Urocentrum Turbo között van. S ismet egy 
cseppet sem lephet meg az, hogy James-CLARK az 
utöbbi esillöszörös äzalekällatkät Peridinium Cypripe- 
dium elnevezes alatt, mint a Peridiniumfelek egy % 
fajät irta le.® A szervezeti elter6s a @ymnodinium 68 
Urocentrum között esak abban äll, hogy az utöbbinal 
a testet kt nem egeszen egyenlö felre osztö, gylirüs 
mölyedest szegelyezö, esillöszörökön kivül, a nagyobb 


! Neue Beiträge zur Kenntniss der Entwickelungsge- 
schichte und des feineren Baues der Infusionsthiere. ZWZ. 
III. 481. 

2 Untersuchungen über die Naturgeschichte der Vor- 
ticellen AN. 36—37. Jahrg. (1870 —71) t. VL f. 5. 

3 Proofs of the Animal Nature of the Cilioflagellata 
Infusoria, as based upon Investigations of the Structure and 
Physiology of one of the Peridini» (Peridinium Cypripedium, 
n. sp.). — Proceeding of the Ameriean Academy of the Arts 
and Sciences. February, 1865. Conf. Sreın II. 148. 


testfel veget kiveve, az egesz test meglehetös hosszu, 
de igen vekony, gyenged esillöszöröktöl boritott,* s 
tovabba, hosy az ostort egy hosszu esillöszörökböl 
összepödört elhesyesedö bojt helyettesiti. Ez az utöbbi 
különbseg alig tarthatö fontosnak, minthogy a Monas- 
felek egy fajokban gazdag nemenel, a rovarok s beka- 
älezak beleben gyakran tömerdek mennyisegben 
elöfordulö Lophomonasoknäl, az ostort szinten hosz- 
szu, finom csillöszörböl pödört bojt helyettesiti. A 
Ohilomonas Paramecium vegre, melyet Pzrry level- 
zöldet tartalmazö parallel alakjaival, a Uryptomonas- 


* Ilyennek talältam en, többször ismetelt vizsgälataim 
utän, az Urocentrum csillöszörözetöt, mig STEın a Oyelodina- 
‚felek-nel ( Urocentrum, Didinium, Mesodiniun) esupän 1 vagy 
9 esillöször-övet különböztet meg (II. 148), mi ha ällana, 
esakugyan nem lehetne az Urocentrumot a Peridiniumfelek- 
tol elvälasztani. 


43 


fajokkal, nem minden jogosultsäg nelkül vont össze 
egy fajba (Oryptomonas polymorpha Psrry), test- 
alakjät s garatjänak szerkezetet tekintve, &pen ügy 
megegyezik a Leucophryisfelek esalädjäba tartozö 
Oolpidium Colpodäval, valamint a Chilomonas legkö- 
zelebbi rokonai az Anisonema- es Entosiphon-nembe 
tartozö Flagellätok az Erviliafelekkel. — E szerint 
tehät a Flagellätok között ismet a Ciliatokkal parallel 
futo alakokra akadunk, üsy, hogy mindent tekintetbe 
veve, a Flagellätokat, ismereteink jelen älläsa mellett, 
tenyleg ep oly kevesse vagyunk kepesek a veglenyek- 
nek — legyen szabad a kifejezest hasznälnom — 
legallatiabb kepviselöitöl, a esillöszörös äzalekallat- 
kaktöl elvalasztani, mint e gyökerläbuaktöl, mosza- 
toktöl s gombaktöl, melyekkel tübbe-kevssbb& szoros 
rokonsägi kapcsokkal vannak Öösszefüzve, mit ne- 
hany Flagellätnak következö, magyaräzatra alig szo- 


rulö, rokonsägi tablazatäval akarok erzekiteni. 


Algae Fungi 


Protophyta 


Cryptomonus. 


Flagellata 


Ciliata 


Rhizopoda 
Protozoa 


Chilomonas _-._.... -| Leucophryina. 


! Anisonema; spe 
i | Aupalgenut 
! T 
Peridinium. ! Gymnodinium.|- -| Cyelodinca. 
® 
Palmellaceae ‘ £ 2 
nn ? H ee Trachelinea. 
Euglenida. ! A 
| 
\ Anthophysa _-- 
s Dendromonasl\____________._. Vorticellina. 
Graspedomona- 
dina 
Dinobryina. Bicoecida ___|-- -| Ophrydina. 


ee 


Heliozoa. 


za 


Ha mindezek utän a Flagellätok rokonsägi viszo- | 


nyait puhatoljuk, nem lehet fel nem ismernünk azon 
igazsägot, melyet Bory pE Sr. Vmmcent 1828-ban 
igen talalöan fejezett ki a következö szavaival: 
«A termeszettudomänyokban a tanulmänyo- 
zäas könnyitesere elfogadott orszägokra, ren- 
dekre, osztälyokra, söt nemekre valö Öösszes 
beosztäas többe-kevesbb& önkenyes. Ha a ti- 
pusoknak tartott tärgyakat tekintjük, igaz, 
hogy megkülönböztetöjegyeik elsöpillanatra 
meglepnek, de meglepnek egyszersmind azon 
arnyalatok is, melyekahatärokon szetmosöd- 
nak. A legjellemzöbbek azegyiknek amäsikba 
valö ätmenetevel vegzödnek; az emlökezö- 
tehetseg segitseg6re köpzelt hatärvonalakat 
vontak, melyeketaterm&szet maga nem emelt 
ki, valamint nem vont hatärvonalakat azon 
különbözö szalagok között sem, melyek a 
szivarvanyt alkotjäk.» ! 

A ki ezen igazsägban megnyugodni nem tud, an- 
nak nem marad mäs hätra, mint az, hogy vagy az 
összes Flagelläatokat a növenyorszägba helyezze, mint 
ezt LEucKART ajanlotta 1856-ban, vagy hogy az älla- 
tokhoz sorolja, de egesz következetesseggel 3 a fatalis 
konzekveneziäk elöl valö kiteres nelkül, mint Dresine 
tette 1866-ban, midön ezeket mondja: «különös te- 
kintetbe vetelt erdemelnek m&g azok a szervezetek, 
melyeket nemely botanikus a moszatok rajzöspöräinak 
tartott 1, 2, & vagy több ostorral s gyakran egy 
piros ponttal. — Azon föltevesböl indulva ki, hogy 
a szöban forg6 szervezetek pontosabb tanulmanyo- 
zäsa ezekn&l is ki fogja jövöben mutatni a szäjnyiläst 
sa Prothelminthek testenek belsejeben annyira jel- 
lemzö összehuzödö hölyagocskäkat, azt hiszem, hogy 
ezen ostoros s többnyire piros foltos rajzöspörak- 
nak velt szervezeteket a növenyorszägböl el kell 
tävolitani, s a moszatokban elösködö s fejlödesö- 
ket ezekben ätelö Monasfelöknek kell tekinteni.»? 
Vagy vegre, oly ältalänos ertekti szervezeti különbse- 
geket kell kimutatni, melyekkel a Flagellätok allati 
esoportja a növenyek rajzöspöraitöl elesen különbözik. 
Ez utöbbit kisertette meg legujabban Ste, de mint a 
priori värhatö, nem juthatott kielegitö eredmenyre. 
STEIN a rajzöspöräk &s ällati Flagellätok kö- 


! Dietionnaire elassique d’histoire naturelle. XIV. Paris 
(1828) 330. 

? Revision der Prothelminthen. Abth. Mastigophoren. 
Sitzungsb. der math. naturwiss. Classe der kais. Akademie 
der Wiss. L. i, Wien. (1866) 2838—89. 


44 


zötti különbsegetabban velte feltaläalni, hogy 
azutobbiaknak minden esetben a esillöszörös 
äzalekallatkäkevalegyenertekü magjuk s lük- 
tetö üröcskejük van, melyek a rajzöspöräk- 
nal egeszen hiänyzanak.! Ezen ällati jegyekre 
tamaszkodva egeszen ugyanazon terjedelemben vette 
be a Flagellätokat az allatorszägba, mint EHRENBERG ; 
azaz: a szajjal es garattal ellätott s ällatok mödjara 
taplalkozö Flagellätok melle meg fölvette a Dino- 
bryion-, Chrysomonas-, Onlamydomonas-, Volvox-, 
Hiydromorium-, Oryptomonas- es Chloropeltisfelek esa- 
lädjait, melyek (a Uryptomonasfelek nehäny kepvise- 
16jet kiveve) mind egeszen a növenyek mödjära täp- 
lalkoznak, azaz tiszta vagy mödosult levelzöldjökkel 
hasonitanak ät. Ismereteink jelen ällasara tämasz- 
kodva azonban egesz hatäarozottsäggal allıthatö, hogy 
StEIN megkülönböztetö jegyeinek ältalanos erteket 
nem lehet tulajdonitani; meg pedig nem azert, mintha 
Stein-nak nem sikerült volna pontos vizsgälatai- 
val a magot s lüktetö üröeskeket az összes, altala alla- 
toknak tekintett Flagellatnäl kimutatni, hanem azert, 
mert mind a magok, mind a lüktetö üröcskek — a 
gombäk- es gyökerlabuakkal egyarant szorosan össze- 
font Myxomyvcetek rajzöit es Myxoamoebäit nem is 
tekintve, — több moszat rajzöinal is tenyleg elöfor- 
dülnak. A mi elöször is a magot illeti, erre' nezve 
Scaurrz lesujabb fontos dolgozata veendö tekintetbe,” 
melyben kimutatta, hogy haematoxylin-festes alkal- 
mazäsä\al- sikerül szämos moszat- 68 gombasejtben 
az eddig ismeretlen magot felfedezni. Nevezetesen : 
a Vaucheridk rajzöspöräinak szintelen keregplas- 
mäjäban több, szabälyos tävolsäagokban allö mag van, 
mely eddig egsszen elkerülte a buvarok figyelmet; 
nemkülönben fölfedezte Scnmirz a sejtmagot a Co- 
dium, Drapalnaldia, Saprolegnia stb. rajzöspöräi- 
ban. Mauras toväbbä, Srzım elleneben kiemeli, hogy 
a Confervafelök esalädjäba tartozö Microspora_ floc- 
cosä-nak, valamint az Oedogoniumok rajzöspöräi 
maggal 6p ügy el vannak lätva, mint a Volvoxfelek 
sejtjei.? Ezek utän tehät igen valöszinti, hogy a toväbbi 
vizsgälatok egy&b moszatok rajzöspöräinak magjät is 
ki fogjäk mutatni. A mi pedig a lüktetö üröeskeket 
illeti, ezekre nezve kiemelendö, hogy Fresenius az 


ı TI. 47. 

2 Untersuchungen über die Zellkerne der Thallophyten. 
Sitzungsb. der niederrheinischen Gesellschaft für Natur- u. 
Heilkunde zu Bonn. 4. Aug. 1879. 

® CR. 1879. Conf. Bot. Ztg. 26. Sept. 1879. No. 39. 
p- 628. 


45 


Apioeystis Drauniana nevü Palmellacea rajzösporäi- 
na] mar 1858-ban kimutatta a lüktetö üröeske jelenle- 
tet,! Crenkowskı pedig fölfedezte a lüktetö üröcskeket 
a Gloeocystis-, Pleurococcus,- Tetraspora-, Palmella-, 
Hydrurus-, Vacuolaria-näl.? Ezen eszleletek ellene- 
ben fel lehetne usyan hozni, hogy csakis azt bizo- 
nyitjäk, hogy a felsorolt Palmellaceak a növeny- 
orszägböl az ällatorszagba teendök ät, mire StEm 
különösen härom Palmellaceära, a Tetrasporara, 
Gloecococeusra &s Dictyosphaeriumra nezve igen haj- 
landönak latszik.” De bizonyara nem lehet ugyanezt 
mondani a Stigeaclonium, Chaetophora es Drapar- 
naldia rajaösporaiol, mely ket elöbbinel Crenkowskr,® 
az utobbinäl pedige Dopeu-Porr ket, szabälyos idö- 
közökben összehuzödo0, lüktetö üröesket fedezett fel;? 
vagy az Ulothrix zonata rajzöspörairöl, melyeknel 
STRASBURGER minden 12—15 mäsodperez alatt lük- 
tetö üröesket mutatott ki,‘ mely fölfedezes helyesseget 
Doper-Porr ezen moszatnak mind makro-, mind 
mikrozoospöräira nezve megerösitette ;” vagy vegre a 
burgonyabetegseget okozö Peronospora infestans 
egeszen a Heteromita nevli Monad-nak szervezetevel 
birö rajaöspöräiröl, melyeknel DE Bary szinten kimu- 
tatta a lüktetö üröeske jelenletet.® Mindezekböl az 
következik, hogy valamint mäsoknak, ügy 
Stein-nak sem sikerült az allati es növenyi 
Flagellatok között altalanos ertekt különb- 
segeket kimutatni, -— meg pedig ketsegkivül 
azert nem, mertily különbsegek egyaltalan 
nincsenek. 


Catallactak. 


Hazoren Magosphaera Planula elnevezes alatt 
egy sajatsagos tengeri veglenyt ırt le, mint egy külön 
esoportnak, a Oatallactäk esoportjänak kepviselöj6t, 
mely eletenek különbözö szakaiban, mint felfedezöje 


ı Beiträge zur näheren Kenntniss mikroskopischer Or- 
ganismen. Abgedr. aus den Abhandl. der senckenbergischen 
nat. Gesellsch. Frankfurt a. M. 1858. 

2 Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. VI. 
(1870) 422. 

® III. 50. 

* Ueber Palmellenzustand bei Stigeoclonium. Bot. Ztg. 
XXXIV. (1876) 70. 

5 Ulothrix zonata, ihre geschlechtliche und ungeschlecht- 
liche Fortpflanzung. Jahrb. d. wiss. Botanik X. (1876) 449. 
° Ueber Zellbildung und Zelltheilung. I. Aufl. 157. 

? Op. c. 448. 

® Huxıey, Az ällat- &s növenyorszäg hatäröve. Ford. 
HorvÄrtH Ge£za. Term. tud. közl. IX. (1877). 70. 


mondja, majd egysejtü moszatnak, majd Volvox- 
‚felenek, majd csilloszörös azalekallatka-nak, majd 
vögre Amoeba-nak volna tarthato.! A Magosphaerak 
eletüknek elsö szakäban mintesy 0:07 mm. ätmeröjü, 
nagy masgal ellätott, gömbölyti, sargas protoplaz- 
mäjt sejtek, meglehetös vastag, atlätszö burokkal, 
mely ott, hol a gömb moszatokra van tapadva, 
egy mycropyleszerli nyilässal van megszakitva. — 
A Magosphaera ily mödon betokozva, igen hason- 
lit egy egysejtli moszathoz, vagy meg inkäbb egy 
ällati petehez. Ezen sejt, mint valamely holobla- 
sticus pete, szabälyos oszläs utjan 2, &....32 fiök- 
sejtre esik szet, melyek a burok megpukkantäval egy 
ideig meg együtt maradnak, s mint egy Volvoxgömb, 
szabad rajzäsra kelnek. A csaladgömb egyes sejtjei 
csengetytialakuak, s a gömb közeppontjan egy-egy 
farkszerti nyülvänynyal &pen ügy függenek össze, 
mint pl. a Synura Uvella sejtjei; a Volvoxfelek egye- 
neitöl azonban a levelzöld teljes hianyan kıyvül meg 
abban is elternek, hogy a cesalädgömb felületet ke- 
pezö esonkitott vegük nagyszamu, finom, hosszu esil- 
löszörökkel boritott. A Volvoxfelek vagy Planula- 
älezik mödjära hömpölygö gömbök, egy idei rajzas 
utän, szetesnek egyes sejtjeikre, melyek egy-egy nagy 
magon kivül meg egy lüktetö üröcsket is tartalmaznak, 
stestük szabäsät tekintve,igen hasonlitanak a peritrich 
äzalekällatkäkhoz, melyek meg egy ideig vigan üsz- 
kälnak s karminszemecskeket mohön nyelnek el; ke- 
söbb azonban visszahuzzäk farkukat s esillöszöreiket, 
valtozö älläbakat bocsätanak ki s egeszen ügy viselik 
magukat, mint valösägos Amoebäk. Ez utöbbiaknak 
betokozödäsät Harcken közvetetlenül nem eszlelte 
ugyan, de fölteszi, hogy a petekhez hasonlö gömbök 
az egyideig szabadon &lö Amoebakböl fejlödnek. Ha 
a leirt fejlödesmenet esakugyan egy önallö veglenye, . 
ugy bizonyära megerdemli azon nagyerdekü esoport, 
melybe tartozik, a Catallacta, azaz közvetitö (narax- 
Aaxens = közvetitö) elnevezest, mert a veglenyek kü- 
lönbözö esoportjait közvetiti. 


Noctilucafelek. 

Mär 1836 öta ismeretesek, Surıary vizsgalatai 
utän, a Noctiluca miliaris elmevezessel jelölt aprö 
tengeri szervezetek, melyek gyakran nagy területeken 
ujjnyi vastag nyalkäs reteg alakjäban vonjäk be a 
tenger felületet, &jjel fenyt arasztanak, s f6 okozöi az 
Euröpa körüli tengerek vilägitäsänak. A Noctilucat 


! Studien über Moneren. 139. 


46 


elöbb a Hydromedusak köze, a Diphydak esalädjäba | 


soroltäk, s ügy lätszik, hogy Dusarpın volt az elsö, ki 
miutän Doy£re a Noctiluca-nak a Gromiäk-kal valö 
rokonsägära figyelmeztetett, az azalekällatkäk köze 
sorozandönak tartotta, mint a Peridiniumfelek roko- 
nait.! Ujabb vizsgälatok megerösitettek azt, hogy az 
egysejtü Noctiluca miliaris egyreszt a gyökerläbuak- 
kal, mäsreszt a Flagellätokkal all rokonsägban s a 


veglenyek egy külön osztälyänak (Noctilucae aut., Oy- 


stoflagellata Haeckel, Myxocystodea V. Carus) kep- 
kepviselöje. A Noctilucd-nak mintegy 1 mm. nagysä- 


got elerö, gömbölyüded vagy vesealaku, szintelen, ät- | 


lätszö teste finom, szerkezetnelküli härtyäval van bur- 
kolva s mint a baraezk, delkörös melyedessel kette 
van osztva. Ezen delkörös "melyedes egyik vegen van 
a szäjnyiläs, mely egy chitinszerü, kemeny, hegyes 
fogalakü kepletet visel; e mellöl egy finom, szerke- 
zetnelküli ostor, s tovabbä egy vastagabb, harantül 
esikolt tapogatöszerü nyulväny indül ki, mely Schur- 
TzE M. szerint feltünöen emlekeztet egy Medusä-nak, 
az Aeginopsis mediterranea-nak, pärkänyfonalaira,? s 
eza Noctiluca tulajdonkepi evezö-szerve. A szäjtöl egy 
töleserszerü melyedes vezeta test protoplazma-töme- 
gebe, melyböl minden iränyban sugaras nyülvanyok 
indulnak ki, s melyek a környek fele& finoman eläga- 
zödva, a test cuticuläris burkät belülröl bevonö pro- 


toplazma-retegen vegzödnek s egeszen olyanok, mint 


a gyökerläbüak allabai, vagy a növenysejtek sugaras 
plasmafonalai, es a test viztiszta nedvvel kitöltött bel- 


Lüktetö üröcskek hiänyzanak, a protoplazma tömege- | 


ben ellenben egy nagy mag foglal helyet. Az elnyelt 
täpszerek, Diatomeäk, Oseilläariak, kisebb hejasok 
(Crustacea) stb., mint az äzalekällatoknäl, üröcskek- 
ben emesztetnek meg. 

A Noctiluca miliaris a Noctilucafelek osztälya- 
nak egesz a legüjabb idöig egyedüli kepviselöje volt, 


nak egy vele közel rokon szervezetet felfedezni a mes- 


Herrwıs mondja, elsö pillanatra bizonyära mindenki 
Medusanak tartana. Mintegy 1'5 mm.-nyi tekintelyes 
nagysägot elerö teste kerek s nyugalomban lapos 
öraüvegalaku, alul väjt, felül domborodott, közep- 
pontjatöl a szelek fel& elvekonyodö. Uszäs közben 
egeszen ügy, mint a Medusaäk, testet összehüzva, ha- 
rangalakot ölt sa harang alöl kinyomott viz visz- 
szalökö erejetöl, mintegy lüktetve, sebesen vitetik 
tova, hogy nehäny gyorsan egymäsra következö 
erös lökestöl ide-oda löketve, ismet kitärt korong- 
gal pihenve lebegjen a viz felületen. A Medusakkal 
valö hasonlatossagot meg kiegesziti az, hogy a korong 
szegelyebe szabälyos tävolsagokban kis sömbölyüded 
kepletek vannak beägyazva, mint a Medusak u.n. 
szegelyszervei (Randorgane, Randkörper), melyek 
azonban esupan kis protoplazma-gömböktöl kepez- 
tetnek. Ezzel a Medusa-testtel valö megegyezes ve- 
get er. A korong belsejeben egy közepsö protoplazma- 
tömegböl, mely egeszen a Spirochona gemmipara-eval 
megegyezö szerkezetü magot rejti magäban, mint a 
Noctiluea-näl, protoplazma-hälözat indul ki, melyet 
finom vegek rögzıtnek a korongot bevonö cutieu- 
lähoz. A korong domborü felületeböl ket exezentriku- 
san elhelyezett s mintesy 135° tompaszög alatt egy- 


| mäs fele futö esö vezet a korong belsejebe; az egyik 


meglehetös täg s nyilvan a garatnak felel meg, a mä- 
sik ellenben szük s ebböl egy finom, szerkezetnelküli, 
fonalas ostor indul ki. Egeszben veve tehät a Lepto- 


| discus a Noctilueätöl alakjän kivül a fog- s haräntul 
sejeben äramlö protoplazma-gerendäzatot kepeznek. | 


esikolt tapogatö hianya ältal ter el. 


Szorosabb Ertelemben vett esillöszörös 
azalekallatkak (Ciliata). 
A veglenyeknek legelökelöbb, legallatiabb kepvi- 
selöi, a csillöszörös azalekallatkak, LEEUWENHOEK-töl 


| kezdve minden idöben a büvärkodäs legföbb tärgyät 
, kepeztek s ennek következteben legjellemzöbb kepvi- 
s esak az 1876/7. ev telen sikerült Herrwıc RıcHsrp- | 


sinai öbölben, melyet Lepiediscus medusoides nev | 
‚ lelettel gazdagitottäk, s a halälaig (1876) tevekeny 


alatt irt le.” Ezen sajätsägos szervezet oly bämula- 
tosan hasonlit az Eucopefelek es Trachynemafelek 
esalädjäba tartozö aprö Medusäk-hoz, hogy mint 


* Dietionnaire universel d’histoire naturelle. Paris 1849. 
VII. 660. 

® Polythalamien 38. 

® Ueber Leptodiseus medusoides, eine neue den Nocti- 
lucen verwandte Flagellate. Jen. Z. XI. Neue Folge IV. 
(1877). 


I 


selöikkel korän megismerkedtek ; az üjabb kor büvarai 
a csillöszörös äzalekällatkäk szervezetenek s szapo- 
rodäsänak ismeretet ugyan tömerdek nagybecsü &sz- 


EHRENBERG, STEIN, CLAPAREDE €s LACHMANN, ENGEL- 
MANN, (OHN, WRZESNIOWSKI &s mäsok, szämos uüj ala- 
kot irtak le; ezeknek tülnyomö nagy resze azonban a 
esillöszörösöknek mär ismert csoportjaiba tartozik, s 
keves közöttök az ismertektöl többe-kevesb& lenyege- 
sen elterö esalädok kepviselöje. Az utöbbiak köze 
tartozik a Srem felällitotta Spirochona-felek csa- 
lädja ket fajjal, a Spirochona gemmipara-val es Sp. 


47 


Scheutenü-vel! Az elöbbit Stem fedezte fel, az oly 
erdekes äzalekallatkäkat viselö edesvizi Gammarus 


Pulex-nek kopoltyülevelein, az utöbbit pedig ScHev- | 


TEN, amsterdami kereskedö, &dessel kevert ten- 


gervizben (Brackwasser) &1ö Gammarusok utöpo- 


trohi läbainak sertein. A Spirochonak rövid, merev | 


koesänyon ülö, az Öphrydiumok vagy a meg- 


nyultabb testü Operculäridk testalakjäval birö, de 


egeszen merev äzalekällatkäk, melyeknek szabad 
felsö testvegeböl egy esillöszöröket viselö, pörgen csa- 
vart lemezszerü galler indül ki ; egyetlen lüktetö üröes- 
kejük s garatjuk, elhelyezeset s az utöbbi szerkezetet 
illetöleg is, meglehetösen megegyezik a Vorticella- 
‚felekevel; egyetlen magjuk ellenben gömbölyödött 
vagy tojasdad, vagy oldalt allö magocskäval. mint sza- 
mos Ozytrichafelenek magja, gyakran resszerü üröcske 
ältal kette osztott. Srem aSpirochona-feleket a Peritri- 
chek rendeben egy külön esaläd kepviselöinek te- 
kinti. Egy mäsik, Srtem-töl felallitott s szinten a 
Peritrichek köze sorolt erdekes csalädot kepeznek az 


Ophryoscolexfelek az Ophryoscolex (©. Purkinjei es | 
O. inermis) es Entodinium-nemmel (E. bursa, E. 


dentatum es E. caudatum).” Az ÖOphryoscolex-felek 
elsö pillanatra igen emlekeztetnek aprö kerekälla- 


tokra s ezekkel nyilvan többször össze is tevesztet- | 
tek,* különben közel ällanak a Spirochona- es Vor- 
ticellafelökhez, de nincsenek rögzitve. Az Ophryosco- | 
lex-nemne&l feregszerüleg megnyült, az Eintodinium- | 


nältojasdad, lapitott test merev eutieulävalvan boritva, 
mellül ingmanchettehez hasonlö kitolhatö s vissza- 
vonhatö erös sertekkel szegelyzett örvenyszervvel; 


ennek alapjan nyılik a szäj, a test hatsö vegen pedig | 


az alfel, mely alatt az Ophryoscolex Purkinjeinel me- 
rev sertektöl kepezett farkszerti tövis nyulik ki; 
az Ophryoscolexeknel a test közepet, a hätat s oldalt 
elfoglalö erös sertektöl kepezett örv övezi, mely az 


Entodiniumoknäl hiänyzik. Magjuk tojäsdad vagysza- | 


lagalaku, oldalt allö magocskäval ; lüktetö üröcskeik- 
nek szäma 2, vagy több. Az Ophryoscolexfelek a Para- 
meciumfelek esalädjahoz tartozö Isotricha intestina- 
lis-szal együtt egeszen ällandö laköi a kerödzök ben- 


* ZWZ. Z. III. (1552) 485. Toväbbä: Die Inf. 206. 

® Lotos, IX. Prag. 1859. Toväbbä. Abh. der k. böhm. 
Gesellsch. der Wiss. X. (1858). Conf. Leuckarr's Bericht. 
26. Jahrg. II. (1860) 250. 

* ZÜRN pl. azt mondja, hogy a 16 vakbeleben kerek- 
ällatkäkat talält (Die Schmarotzer auf und in dem Körper 
der Haussäugethiere. II. Theil. Weimar 187& p. 443.) ; ezen 
lelet ketsegkivül valamely Ophryoscolexfelere vonatkozik. 


| döjenek sa lovak vakbelenek, s olynagy mennyisegben 
fordulnak elö, hogy Weiss szerint, egy gran bendötarta- 
lomra 15—20 egyen esik, es sülyra nezve, mintegy 
1/, reszet kepezik a gyomortartalomnak.! A bendöben 
elö azalekallatkakröl az elsö emlitest DeLarorn &s 
GruBY ugyan mär 1843-ban tettek,? tüzetesebb isme- 
retök azonban, mint emlitök, Steın-nak köszönhetö. 

A Peritricheknek egy harmadik, Stem-töl fel- 
allitott uj csalädjat, a Gyrocorysfeleket, a Gyroco- 
rys oxyura kepviseli, egy kalandos termetü äzalek- 


ällatka, mely mocsärvizekben nem gyakori ugyan, 


de ha elöfordul, mindig nasy mennyisegben taläl- 
hatö.StEın Niemegk Es Präga körül, en magam Kolozs- 
var körül többször talaltam kenhidrogent ärasztö mo- 
esärvizben, melyben Beggiatoak tenyesztek s mikent 
STEIN, ügy en is, mindig a Metopus Sygmoides tär- 
sasagaban. A Gyrocorys teste körte alakü s hosszü 
hegyes farkba folytatödik. A merev testet härtyäs 
parabolaszerü harangalakü köpeny környezi, melyben 
a Gyrocorys teste a harang szivekent foglal helyet, s 
hätül kisse kiäll; ezen harang a hasoldalon egy hossz- 
iranyü, sarlöalakulag hajlott, szük mezöt szabadon 
hagy, melyböl igen hosszu csillöszörök indulnak ki; 
ugyanezen mezö lefutäsaban erösebb s rövidebb esillö- 
szörök egy a szäjhoz vezetö ivet kepeznek. A test 
hätsö vegen egy nagy lüktetö üröcske, belsejeben pedig 
3—4 tojasdad mag foglal helyet. Kiemelendö meg, 
hogy a test mellsö reszenek häti, azaz a szäjjal ellen- 
kezö oldalän sötet szemecskekböl alakult szemfolt fog- 
lal helyet. 

Vegre Ste 1862-ben a nemet orvosok s terme- 
szetvizsgalöknak Karlsbadban tartott 37-ik vändor- 
gyülesen, Peritromus Emmae elnevezes alatt, egy a 
keleti tengerben Wismar mellett felfedezett, a Hypo- 
| trichek rendebe tartozö äzalekällatkät irt le, mely az 
Ozxytrichafeleket a Chlamydodontokkal összekap- 
cesolö üj esalädnak (Peritromina) egyetlen eddig 
ismert kepviselöje. A Peritromus a Kerona Polypo- 


rum alakjaval bir s szäjänak s szäjperemenek szer- 
kezetet, valamint kettös magjät tekintve, az Oxy- 
trichafelekkel egyezik meg, eg&sz hasoldala azonban 
sürün allö, egyenlö nagysagu finom cesillöszörökkel 
boritott, mint a Chlamydodontoknal. Felette feltünö 
s idegenszerü a Peritromusnak viselkedese nyugtala- 
nitaskor; ekkor ugyanis testenek közepe fel& görcsö- 


ı Specielle Physiologie der Haussäugethiere. TI. Aufl. 
Stuttgart (1869) 132. 

® Recueil de Medecine vöterinaire pratique. Paris. 1843. 
Conf. Weıss l. e. 131. 


sen összepattan s összegyürt lemezhez lesz ha- 
sonlöva.! 


Münter JAnos a Pentacrinus Caput Medusae | 


leiräsänäl mär 1841-ben emlitest tett &s le is rajzolt 
igen esinos, templomi szöszek (Kanzel) alakjäval birö 
s kovasavböl ällö pänezelokat, melyeket nagy meny- 
nyisegben talält az Alecto (= Comatula) europaea 
beltartalmäban.” EurenBere ugyanily kovakepzöd- 
möenyekben bizonyos sokgyomrü ällatkäknak, a Di- 
ctyocystäknak hejait ismerte fel, s a nevezett äzalek- 
allatkänak härom fajät irta le 1854-ben igen rövi- 
den.? HaEckEL reszint a messinai öbölben, reszint 
Lanzarote, a Kanari szigetek egyike, körül az EHREN- 
BERG Dictyocystäjaval több közel rokon äazalekällat- 
kät vizsgält pontosabban, melyekre ket üj esalädot, a 
Dictyoeysta- &s Codonellafelöket alapitotta s azokat 
röviden a nemet orvosok s termöszetvizsgälök 1860. 
tartott königsbergi vändorgytilösen, tüzetesebben pedig 
1873-ban ismertette.* Mind a Dietyocysta-, minda Co- 
donellafelek igen közel ällanak a Tintinnusfelökhez, 
melyektöl ugy lätszik, hogy maguk az äzalekällatkäk 
csupän peremkoszorujok bonyolödottabb, demeg Har- 
cREL-tÖl kielegitöleg nem tanulmanyozott, szerkezete 
ältal ternek el. Testük sajatsagos he&j fenekere van 
rögzitve, melybe gyorsan összepattanva, egeszen visz- 
szahuzhatjaäk magukat, s melyet a nyilt tengerben 
valö igen gyors üszäsuk alatt, mint a Tintinnus- 
fel&k legnagyobb resze, magukkal ezipelnek. A Di- 
ctyocystafelek heja a kepzelhetö legelegänsabb alakü 
es szerkezetü, tiszta kovasay, s annyıra hason- 
lit bizonyos Radiolärok, nevezetesen a Cyrtidek 
hejaihoz, hogy, mint HaEckeL mondja, az üres heja- 
kat, mig laköit nem ismerte, a Radiolärokhoz taxrto- 
zöknak tartotta. Ezen h&j valamennyi ismert fajnal 
többe-kevesbbe harang, sisak, vagy finom faragasu szö- 
szekhez hasonlit; elöl tagnyiläsu, hatul többnyire 
hegyesen vegzödö s kisebb, nagyobb ablakok ältal, 
melyek alakjukra, nagysagukra s elhelyezesökre nezve 
az egyes fajoknal vältoznak, a legcesinosabban van 
ättörve. A Oodonella-felek heja szinten harangalaku, 
de ät nem tört, s ugy lätszik, hogy tetemes kovasavtar- 
talmü chitinszerü anyag, mely nemely fajoknäl sok- 
szögletü tereeskek esinos mozaikjara van elkülönülve, 
mäsoknäl mellsö reszen esinosan gyürüzött, a hatsön 
pedig szabälytalan alaka kovarögöcskeket tartalmaz. 


! Der Org. II. 365. 

2 Abth. d. berl. Akad. 1841. p. 233. Taf. XI. £. 6. 

® Monatsber. d. berl. Akad. 1854. p.236. Conf. HacckEL, 1. c. 
* Jen. Z. VII. iv. (1873). 561. 


48 


HaEcKEL valöszinünek tartja, hogy a CLsPArkpe 6s 
LacHmann-töl leirt nagyszämu tengeri Tintinuus- 
felök egy resze a Codonellafelekhez tartozik. 


Szivoazalekallatkak v. Acinetafelek. 

Az ujabb vizsgälatok eredmenyei a csillöszörös 
äzalekallatkakhoz igen közel rokonsägban ällöknak 
bizonyitottak a veglenyeknek egy igen erdekes eso- 
portjät, melynek helyet koräbbi buvärok, keves alak- 
nak hiänyos ismeretere tämaszkodva, majd itt, majd 
ott jelöltek ki a rendszerben. Ertem itt az Acineta- 
feleket, vagy mint ÜLAPAREDE Es LACHMANN nevezi, 4 
szivödzalekaällatkäkat (Suctoria, Infusoires sucteurs). 
EHRENBERG, mint mär fennebb kiemeltem, az ältala 
ismert öt Acineta-fele közül härmat függel&k gyanant 
a Bacilläriakhoz, kettöt pedig az Actinophrys szom- 
szedsägäba, az Einchelys-telek esalädjäba iktatott be, 
de kiemelte annak valöszinüseget, hogy mindezek 
egy esalädban, az Acineta-felekeben lesznek egyesi- 
tendök. Dusarvın s Perry az Acineta es Podophryu- 
nemeket a Rhizopodok között az Actinophrys-felek 
esalädjaba osztotta be, söta Podophrya-felek koesäny 
nelküli alakjat 1854-ben meg SıEın is azonosnak 
velte az Actinophrys Sollal.‘ Lacumann-t illeti az 
erdem, hogy behatö vizsgälatok alapjan kimutatta, 
hogy az Acineta-feleknek majd egesz felület&böl, 
majd bizonyos dudorokböl kisugärzö fonalas s több- 
nyire egy gömböcskevel vegzödß kitolhatö s visszahuz- 
hatö nyulvanyaı, szerkezetüket es elettani feladatu- 
kat tekintve, egeszen elternek a gyökerläbuak ällabai- 
töl s hogy a rajtok, mint lepes vesszökön megakadt 
äzalekällatkäknak kisziväsära szolgälnak, tehät szivo- 
nyulvanyok, szivölabak, melyeknek megfelelö keple- 
tek sem a gyökerlabuaknäl, sem az ostoros es esillö- 
szörös azalekällatkäknal nem fordulnak elö.” Ezen 
felfedezes helyesseget minden k&söbbi buvär megerö- 
sitette. CLAPAREDE 68 LAcHMAnn-nak, valamint STEIN- 
nek vizsgälatai pedig kimutattäk, hogy ezen szivö- 
läbakkal ellätott azalekallatkakhoz igen nagyszamu, 
eddig ismeretlen alakok tartoznak, melyeket Cuara- 
RipE €s LACHMANnN nyolez nembe foglalt * s szamukra 
a Flagellätok &s Ciliatok között egy külön rendet 
jelelt ki, a szivöazalekaällatkäket (Suctoria), az Aei- 
neta-felek cesalädjaval. Srem, miutän Acineta-elme- 
letet, mely az ötvenes &vekben büyärkodasanak közep- 
pontjät kepeze,s egy ideig az äzalekallatkak nemzedek- 

" Die Inf. 140. 


2 AAP. 1856. 
° Eitudes. II. 381. 


49 


valtozäs ütjan valö fejlödesenek feltevesere vezetett, 
1867-ben nyiltan s hatärozottan visszavonta, az Aci- 
netafeleket legaläbb is härom csalädra tartja szet- 
välasztandöknak s ezek a következök : Acinetea (Aeci- 
neta, Podophrya, Urnula, Dendrosoma a CLAPAarkDE 
63 LacHmann-fele Trichophryaval egyesitve, ide tar- 
tozik tovabba meg a Sphaerophrya is, melyet STEIN 
Ozxytrichafelek embriöimak tekint), Ophryodendron 
(Ophryodendron Cl. et Lachm. — Corethria Str. 
Wright), Dendrocometida (Dendrocometes es Stylo- 
cometes ).! 

Ismereteink jelen allasan hatärozottan allithatö, 
hogy az Acinetafelek vagy szivöäzalekällatkäk, mi- 
kent mär fennebb is kiemeltem, a esillösz6rös azalek- 
ällatkakkal a legközelebbi rokonsägban ällanak. 
Nem tekintve azt, vajjon bizonyos körülmenyek kö- 
zött ätalakülhatnak-e a Vorticellafelek, mint Srem 
buvarlatainak kezdeten hitte, Acinetakka, minek le- 


hetöseget ez idö szerint egeszen kizäartnak nem 


tarthatjuk; nem tekintve tovabbä, vajjon a csillö- 
szörös äzalekallatkaäknak u. n. acinetaszerüu embriöi 
valödi Ciliat-embriök-e, miknek Ste meg jelenleg 
is tartja, vagy pedig a esillöszörös äzalekallatkak bel- 
sejebe tolakodott s ezekben gyorsan elszaporodott 
elösdi Acinelak, — mely felfogäs mainap legtöbb köve- 
töt szamit — mindezen vegleges megoldäst meg nem 
nyert kerdeseket nem tekintve, tisztän csak a teljesen 
kifejlödött Acinetafelek s embriöiknak szervezetere 
tamaszkodya, felreismerhetetlen a Ciliatokkal valö 
bensö rokonsäg. Az Acıinetafelek belsö vagy külsö 
sarjadzas utjan fejlödött embriöi a Ciliatoknak Srem 
felallitotta neey rendje közüul harmat, cesillöszörö- 
zetöket tekintve, oly tökeletesen ismetelnek, hogy 
tovabbi fejlödesmenetöket nem ismerve, okvetetlenül 
ezekbe volnänak beosztandök. Vannak Acinetafelek, 
melyek mint körülesillöszörözött, masok, melyek alul, 
s vegre olyanok, melyek, mint egesz testükön cesillö- 
szörözött azalekallatkäk kezdik meg eletüket. A esil- 
löször-Öveket viselö Acineta-embriök, vagy rajzök, s 
a Vorticellafelek szabadon üszö oszläsi sarjadekai 
között oly nagy az alaki es szervezeti megegyezes, 
hogy a legsyakorlottabb szem sem kepes egymästöl 
megkülönböztetni; epen ily meglepö a megegyezes 


az egesz felületökön csillöszörözött Acineta-rajzök s 


az Einchelysfelek, nevezetesen az Einchelys es Ho- 
lophrya-nem között. Lenyeges különbseg e mellett 
persze megis van s ez abban äll, hogy a Vorticella- 


! Der Org. II. 143. 


Entz G. Veglenyek. 


68 Einchelysfeleknel jöl kifejlett s szilärd taplalek el- 
nyelesere szolgälö szäj es garat fordül elö, mely az 
Acineta-rajzöknäl hiänyzik: azaz helyesebben, — 
mivel cesökevenyeben megyan — hiänyzani lätszik. 
Stein ugyanis a Dendrocometes paradozus vajaöinäl 
elhelyezesere, lefutäsära &s szerkezetere nezve eg6- 
szen oly garatszerü szervet fedezett fel, mint a Spiro- 
chona gemiparanak — melynek tärsasägäban teny6- 
szik a (rammarus Pulex kopoltyulevelein, — külsö 
sarjadzas altal kepzödö rajzöinäl,' mely garatszerü 
szervnek jelenletet sajat vizsgalataim utän esak meg- 
erösithetem; nemkülönben kivehetö StEın szerint, 
egy a Vorticellafelek garatjäval megegyezönek lätszö 
szery az Acineta mystacinanak s neha a Podophrya 
fiıxa es liberänak vajzöin. CLArAREDE 68 LACHMANN 
tovabba a Podophrya Trold vrajzöinak leiräsänäl 
szinten egy garatszerü szervröl tesznek emlitest ;? 
vegreHERTWIG RıcHArD, ki az Acinetafeleknek a Cilia- 
tokkal valö rokonsägi viszonyainak puhatoläsänäl 
meltän nagy süulyt fektet az Acineta-rajzök garatjära, 
az ältala igen pontosan tanulmänyozott Podophrya 
gemmipara vajzöinal szinten ällandöan talält egy a 
test belsejebe vezetö garatszerli szervet.” Stein emli- 
test tesz toväbbä arröl, hogy több Acinetafelenek 
( Acineta solaris, A. tuberosa, A. Astaci, A. mysta- 
cina, Podophrya fixa) rajzöja egy sajatsagos szäj- 
alaku szivö korongocskäval van ellätva, melyböl vegle- 
ges rögzitödes utäan akocsany nö ki;* hasonlö mellsö 
testvegi szivö korongoeskäkat talält Sreım a Bursaria 
Iruncatella allıtölagos embriöin,’ en pedig ugyanily 
kidudorodö szemölesszerti s egeszen bizonyos Einche- 
lysfelektfelhänyt ajkära emlekeztetö, korongocskät 6sz- 
leltem az ältalam leirt sösvizi Acineta egesz felületö- 
kön esillöszörözött rajzöinak uszäs közben elöre ira- 
nyulö testvegen® 3 meggyözödtem arröl, hogy e koron- 
goeskät a szilaj mozdulatokkal üszkäalö rajzö, midön 
egy-egy pillanatra megpihen, mint valösagos szivö- 
korongot, rögzitesre hasznäalja. Valamint az elöbb em- 
litett Acineta-rajzök csökevenyes szaja s garatja a 
Spirochonafelek ( Dendrocometes paradoxus ), illetö- 
leg a Vorticellafelek (Podophrya es Acineta mysta- 
cina) es Parameciumfelek megfelelö szervevel, ep ügy 
az utobb emlitett Acineta-rajzök korongoeskäja ismet 


ı ZWZ. III. 495. Tovabbä: Die Inf. 214. 
® Etudes. III. 129. 

® MJ. I. (1875) 44. 

* Der Org. I. 105. 

° Der Org. II. 306. 

® Term. rajz. füz. II. 4. füz, 


az Ennchelysfelek ajakdudoräval lätszik megegyezni. — 
Vajjon mily magyarazatot adjunk ezen csökevenyes 
szäj, illetöleg garat jelenletenek? — Herrwic, azt 
tartom, fejen talälta a szeget, midön e tärgyra vonat- 
kozölag a következöket mondja: «A Podophrya gem- 
miparandl azt 6szleltem, hogy valamennyi rajzönal 
egy egeszen hatärozott helyzetü cesöves betüremles 
fejlödik ki. Ezen kepzödmeny egeszen hasonlıt a 
Ciliatok cystostomjahoz,* s mint ez esillöszörökkel 
s a väzhärtyänak (Skeletmembran, azaz euticula) 
folytatäsäval van boritva. E szerint arra lehet gon- 
dolni, hogy mint oly sok mäs esetben, ügy ebben is 
elöbb meg volt, a kifejlett ällatnäl azonban visszafej- 
lödött szervezeti viszonyokra valö emlekeztetesek 
tartottäk fenn magukat, hogy a eystostommal ellätott 
esillöszörös rajzö ontogeneticai recapitulatiöja egy 
valösagos csillöszörös azalekallatkaval 
ällapotnak, melyet phylogeneticailag egykor az egesz 
Acineta osztäly ätelt.» ! 

Ezen felteves jogosultsäga mellett latszik szölani 
a Srem-töl Actinobolus radians elmevezes alatt 
leirt bizarr szervezetü azalekallatka.” — Ezen aza- 
lekällatkanak gömbölyüded, vagy forditott tojas- 
alaküu teste mellsö vegen szemölesszerü emelkedesen 
nyılö szajjal, hatul pedig az egyetlen nagy lüktetö 
üröeskevel együtt nyılö alfellel van ellätva; meg- 
lehetös hosszu, zsinegalaküu magja szabalytalanul 
görbitett; az azalekallatka egesz felülete vegre egyen- 
löen csillöszörözött. Ezen szervezeti viszonyokat 
tekintve tehät, az Actinobolus semmiben sem ter 
el valamely Enchelysfeletöl ; mindezekhez hozzajä- 


rul azonban egy ketsegbevonhatatlan Acineta-jellem, | 


az t. i. hogy egesz felületen a csillöszörök között 
fonalas tapogatök, szivölabak nyujthatök ki, melyek, 
mint az Acinetäkei, tetemesen megnyujthatök s a 
testbe ismet nyomtalanul visszavonhatök. Hrrrwic 
ezen äzalekällatkät, melyet Sraın az Enchelysfelek 
csalädjaba osztott be, Allandö szajjal ellätott 
Acineta-rajzönak tekinti,’ mely felfogas jogo- 
sultsagat, velemenyem szerint, alig lehet ketsegbe 
vonni. 

Ein magam kiemeltem idezett dolgozatomban azon 
teljes szervezeti megegyezest, mely a söstavakban 616 
Aeineta egesz felületen cesillöszörözött rajzöi 8 egy 
ezekkel együtt el6 valösägos csillöszörös äzalek- 


* Oyelostom = sejtszäj, HArcKEL-töl ajänlott kifejezes. 
Tot 77- 

® Der Org. II. 169. 

SET citı 78. 


50 


ällatka kiemeltem toväbbä annak 
nagy valöszinüseget, hogy ez utöbbi äzalekällatka, 
mely nyilvän azonos a Conn-töl tengervizben talalt 


között van; 


Placus striatus-szal, nem egy&b oly Acineta-rajzönäl, 
melynek esökevenyes szaja valösagos szajja fejlödött, 
tehät az azalekallatkak azon nagyer.lekti kategoria- 
jäbatartozik, mint aSreın Actinobolusa. Utaltam vegre 
annak lehetösegere, hogy az Enchelys es Trache- 


 liusfelek szämos kepviselöje, valamint talän az Opa- 


linafelek is, nem egyebek öndllösägra jutott Acineta- 


ı rajzökndl, melyek egy reszenel, t. i. az Enchelys- es 


Tracheliusfeleknel, a rajzönak egy ideiglenes szerve, a 
esökevenyes szaj, valösägos szajjä fejlödött. Hogy az 
Acıineta esillöszörözetet, mely a rendes fejlödesmenet- 


| ben esak ideiglenesen van meg, megtelepedes utän 
pedig elv6sz, tovabbra is megtarthatja, ez legkevesbbe 
megegyezö | 


sem lephet meg, mivel tudjuk, hogy a kocsänyon 
ülö Acinetak felületen, midön nem j6l erzik mago- 


kat, mint akkor, midön pl. egy eseppben hosszabb 
| ideig tartatnak, a cesillöszörözet ismö6t fellephet s az 


Acineta, koesänyäröl levälva s szivöläbait visszahuzva, 
egesz felületen esillöszörös äzalekallatka alakjaban 
rajzasnak indul, mint ezt Herrwıg-nek ! es Maupas- 
nak a Podophrya fixärol közölt vizsgälatai bizanyitjäk. 
Az utöbbi büvär meltän jegyzi meg, hogy a Podo- 
phrya fixa faji nevet &pen nem erdemli meg, mivel 
kenye-kedve szerint majd köborol, majd ismet rögziti 


| magät s epen ezert oly atmenetnek tekinti, mely a 


esillöszörös äzalekällatkäkhoz vezet.? Az ily Acineta, 
mely egesz felületen esillöszörökkel van boritva, vala- 
mely Enchelysfelötöl s meg inkäbb valamely Opa- 
linafeletöl absolute nem különböztethetö meg, &s 
Steiın-nak azon legujabban hangoztatott nezete, 
hogy a mindeddig majd ide, majd oda beosztott 
Opalinafelöknek termeszetes helye az Acinetafelek 
mellett jelölendö ki,? alig fog ellenvetesre talalnı. 
Az elöadottak utän, ügy hiszem, habozas nelkül 
kimondhatö, hogy az Acinetafelek, vagy szivö äzalek- 
ällatkäk (Suctoria) a esillöszörös äzalekällatkäkkal 
oly szoros &s bensö rokonsägban ällanak, hogy velök 
egeszen helyesen egy esoportba foglalhatök Öössze. 


Az allati veglenyek köre. 


Ha az elöadottakra visszapillantva, tekintetbe 
vesszuk mindazon nagyszamuü, ujonnan felfedezett ala- 


IL. eit. 78. 
2 OR: 83. (1876) 910. 
® Der Org. III. 23. 


kot, melylyel a több-kevesebb jogosültsäggal allatok- 
nak tarthato veglenyeknek, azaz azon legalsöbb szer- 
vezeteknek, melyek regebben ältalaban azalekallat- 
kaknak ( Infusoria), Sımsouo öta pedig Protozoumok- 
nak neveztetnek, ismerete gazdagodott; tovabbä azon 


regebben ismert alakokat, melyeknek a veglenyekhez 


valo tartozasat az ujabb vizsgalatok kimutattak, azon 
eredmenyre jutunk, hogy tulnyomö nagy reszük 


beleiktathatö a Ehizopodok, Flagellätok es Ciliatok | II. Oszt. Rhizopoda Dusaroın. Gyökerlabuak TörH SAnDor. 
kepviselte härom föcsoportba, osztälyba, mely ha- 


bär esak leplezve is, de tenyleg meg volt mär Du- 


JARDIN rendszereben; esak a Gregarinafelek, Nocti- 
lucafelek, toväbbä az igen kevesse ismert Labyrin- 
thuleäk 63 Catallactak helye lehet ketes. Ezek közül 
a Labyrinthuleak, mint külön osztäly kepviselöi, 
talän csak ideiglenesen helyezendök a Khizopodok 
melle. A Gregarinafelek között a Monocystisfelek 
bizonyära igen közel ällanak az Amoebakhoz s az 
összes (Grregarinafelek aläbb tärgyalandö fejlödes- 
menete is ezen rokonsäg mellett szö6l. A Noctiluca- 
felek szervezetükre nezve sok tekintetben a Flagel- 
latokkal es Khizopodokkal lätszanak rokonsägban 
ällani, de mäs tekintetben ismet oly lenyegesen elter- 


5 


1 


az allatok mödjara taplalkozö veglenyeknek követ- 
 kezö rendszeres csoportositäsa felel meg legjobban 
ismereteink jelenlegi ällasanak. 


Kör. Protista animalia, sew Protozoa. Allati 
veglenyelc.* 
I. Oszt. Gregarinae Durour. Falkasok Marc6. 
1- Rend. Monocystida STEIN. 
|2. «©  Geegarinaria Srrım. 
1. R. Polythalamia BreEyn. 
2. R. Manothalamia M. SCHULTZE. 
3. 
4. 


« Radiolaria J. MÜLLER. 


« Heliozoa HAEcKEL. 


[III. Oszt. Labyrinthuleae CIENKOWSKT.] 
[IV. Oszt. Catallacta HarckeL.] 


nek s oly különleges helyet foglalnak el, hogy beosz- 


tasuk akar a Flagellätok akär a Rhizopodok köze, 


eröszak nelkül nem tehetö, s e szerint legezelszerübb 
szamukra egy külön osztälyt jelölni ki az emlitett ket 
osztäly között. A mi vegre a Üatallactäkat illeti, 
ezek egyetlen kepviselöje oly töredekesen ismeretes, 
hogy csak függelek gyanant vehetök fel, veglegesen 


pedig esak akkor, ha kesöbbi vizsgalatok bebizo- 


nyitjäk, hogy a Magosphaera esillöszörös egyen&iböl 
fejlöd6 oyökerläbuak betokozödvan, esakusyan ismet 
Magospherava vältoznak ät, mit HarckeL csak 
gyanit. 

«Rendszereink mindig csupan hü visszatükrözö- 
desei azon ismeretek idöszerinti alläspontjänak, me- 
lyeket az egyes eletalakok Öösszes morfologiai viszo- 
nyairöl szereztünk. Minden melyebb bepillantassal, 
melyhez e teren jutunk, es minden oly üj eletalakok 
felfedezesevel, melyeknem az ismeretesek terve szerint 
epülvek, többe-kevesbbe lenyeges mödosuläst kell a 
rendszernek szenvednie.»! Fzeket tartva szem elött 
s az ujabb idöben oly nagyszamu rendszereket tekin- 
tetbe veve s erdemszerüleg meltatva es felhasznalva, 


° Stein, II. p. 169. 


V. Oszt. Noctilucea (SuURIARY) autor. Tengervilägitök. 
VI. Oszt. Flagellata (Dusarpın) Coun. Ostorosak (Ostoros 
äzalekällatkäk.) 
1. R. Nudiflagellata Harcker. 
(a. R. Cilioflagellata CLAPAREDE et LACHMANnN. 
VII. Oszt. Ciliata (Dusarpın) J. MÜLLER. Csillöszörösek 
(Csillöszörös äzalekällatkak.) 
A) esop.: Suetoria Cuap. et Lacum. Szivök. 
IL. RR 
B) esop.: 


ee 
| 


4. R. 
Ezen csoportok egymässal s a legalsöbb növe- 


Acinetina EHRENBERG. 

Stomatoda (von SIEBoLD). Szajjal birök. 
Holotricha Stein. 

Heterotricha Stein. 

Hypotricha Ste:n. 


5. R. Peritricha STEIN. 


nyekkel valö összefüggesenek erzekitesere szolgäljon 
a következö rokonsägi fa: 


= Röszben synonymäk: Animalcula LEEUWENHOEK ; In- 
fusionsthierlein LEDERMÜLLER; Animaleula Infusoria (Wrıs- 
BERG) O. Fr. MÜLLER; Protozoa GoLpruss; Chaotica, Cryp- 
tozoa autor; Mieroseopiques et Psychodiaires BorY DE ST. 
VINCENT; 
Protozoa voN SIEBOLD; Prothelminthes DiesınGg ; Archezoa 


Polygastriea EHRENBERG ; Infusoires DUJARDIN ; 


Perry; Amorphozoa Bronn; Protoctista Hoss; Primalia 
Wıuson et Cassın; Protista HAEcKEL; Protorganismen J. V. 
Carus; Sarcodea SCHMARDA ; Microzoaires E. DE FROMEN- 
TEL; Protorganismes animaux Maupas. 

Hajszälnyi vizi fergek, läthatatlan apıö förgek Grossın- 
sur (1794) ; Azalökfergek Fönvı JAnos (1801) ; Azalekförgek &s 
Äzaldkok PöLya (1831); Elöällatok, ällatelevek, ällatelök, 
ällatmorzsak (Protozoa) BArRA (1833); Azbaresäk Reisinger 
(1846); Azacsak GAspiR (1846) ; Azalagok Hanix (1845) ; Ös- 
allatok TötH SAnpor (1867); Alaktalan ällatok Mar6ö (1867); 
Elsöczek vagy sokszabänyuak (Protozoa s. Polytypiea) Mar66 
(1868) ; Elsök&ek PaszLavszey (1874), 


Rhizopoda. Gregarinae. Noctilucea. 


N 
\ A a 


Labyrinthulea.. <————\ | 


Y 
Fungi. 


Fungi.<— 


Algae.< 


Catallacta. (?) 


Ciliata. 
4 


% 


> 


Flagellata. 


II. A SZERVEZET ISMERETENEK HALADASA. 


1 veglenyek testenek alaktani ertele. 


FEHrEnBERG-nek magas szervezetet hirdetö tana, 


Dusarvın-nek sarcode, SteBoLp-nak 6s KÖLLIEER-nek | 


egysejtüsegi elmelete, ezen egymässal ellenkezö s egy- | 


mäst lätszölag egeszen kizärö felfogasok, peres örök- 
segkepen szällottak ät a veglenybuvärlat legujabb 
korära s ujabb behatö &s reszletes buvärlatok vegze- 
sevel värtak megoldäst. 

Dusarvın, mikent a fentebbiekben lattuk, a kepha- 
lopodoknak tartott Polythalamok szervezetenek tanul- 
mänyozäsära alapıta sarcode-elmeletet. SCcHULTZE 
Mixsa, kinek a sejt-tan reformälasa körül szerzett 
erdemei el&vülhetetlenek, volt az elsö, ki a sarcode 
feletti vität szinten a Poluthalamok tanulmanyoza- 
sära alapitva, igyekezett eldönteni. Ezen kitünö buvar 
vizsgälatainak nyomatekos eredmenye az lön, hogy a 
Polythalamok teste tenyleg sarcodeböl all, s ugyanily 
elkülönült szervek nelküli sarcadeböl ällönak talalta 
Schutze a többi gyökerlabuak testet is. ! Ugyancsak 
Schuutz&-t illeti azon &rdem, hogy kimutatta, hogy 
a sarcode egeszen azonos az ällat- es növeny- 


’ Polythalamien. 


sejt elö ällomänyaval, a protoplazmäval,! se 
szerint nines issemmi ok arra, hogy oly külön müszöval 
jelöltessek, mely kezdettöl fogva oppozieziöban allt a 
sejtelmelettel, söt kivänatos annak feleserelese egy oly 
kifejezessel, mely magaban rejtia sejtelmeletnek meg 
a legalsöbb lenyek fölötti diadalät is.” Minthogy pedig 
a veglenyek teställomänyät kepezö sarcode egeszen 
azonos a protoplazmäval, a legegyszerübb sejtek pedig 
(pl. az u. n. baräzdolödasi gömbök) koräntsem sejt- 
nedvet s magot tartalmazö hölyagocskak, minöknek 
SCHLEIDEN €8 ScHwann velte, hanem Schuntze defi- 
nieziöjaszerint magotrejtöprotoplazma-tömegeceskek,* 
hatärozottan kimondhatta azt, hogy a veglenyek 
legegyszertbb kepviselöi mintaz Amoebäk es 
Gregarinäk, melyek tenyleg nem egyebek, 
mint magot tartalmazö protoplazma-töme- 
gecsk&k, egysejtü szervezetek. A magasabb 


! AN. 26. I. (1860) Ueber Muskelkörperchen und das, 
was man eine Zelle zu nennen habe. AAP. 1861. — Ueber 
Protoplasma der Rhizopoden und der Pflanzenzellen. 1863. 

2 AN. 26. I. (1860) 302—3. 

* Eine Zelle ist ein Klümpehen Protoplasma, in dessen 
Inneren ein Kern liegt. Ueber Muskelkörperchen. 11. 


83 


gyökerläbuakröl valöszınüunek tartja ScHULTZE, hogy, 
ugy, mint a Myxomicetek plasmodiumai, egygye 
olvadt sejtekböl keletkeztek, melyeket megmaradt 
magjaik jelölnek, s e szerint potentia ugyan több-sej- 
tüek, re vera azonban ninesenek sejtekböl összeteve, 
mert protoplazmajok szemecsk&i ninesenek egy bizo- 
nyos maghoz kötve, hanem az a magtöl b, x, y es 
2 magig vändorolhatnak, azaz egy testet kepezö 
protoplazmä&b6l ällanak. Valamennyi Protozoumra 
jellemzö, — mondja ScHuLtze,! hosy sejtjeik hajlam- 
mal birnak, vagy valamennyien vagy legalabb bizo- 
nyos területeken nasyobb protoplazma-tömegekbe 
valö összeolvadäsra. Neme,y magasabb syökerlabü- 
näl, nevezetesen a hadioläroknäl, esupän a kereg- 
reteg all egygye olvadt protoplazmabol, mig belsejük- 
ben egyes sejtek mestartjak önallösagukat; mas 
Protozoumoknal ellenben a keregretegben maradnak 
tobbe-kevesbbe önallö sejtek, igy az azalekallatkäk- 
nal, mig belsejük teljesen összeolvadt sejtek proto- 
plazmajaval van kitöltve. Az elmelet azonban, — 
mondja ugyanö, — az azalekallatkak esysejtüsegenek 
felteveset is megengedi. Mert egy sejt felületen esillö- 
szörökkel lehet boritva, egy sejt tömörebb keregreteg- 
gels lägyabb belällomänynyal birhat, mely üröcskeket, 
magot, a leskülönhözöbb testeeskeket, festöanyag- 
hölyagoeskäkat sth. tartalmazhat. Esy sejtben, mint 
a fiatal izomrostsejtek bizonyıtjäk, a protoplazmanak 
kerületi resze valödı izomällomanynyä vältozhatik, 
mig a sejt belsejet közönseges protoplazma tölti ki. 
Hosy egy sejt belsejeben lüktetö üröcske keletkezhetik, 
tovabbi vizsgalatokra szorul ugyan, de nem lätszik 
többe valöszinütlennek. S hogy vegre egy sejt, tehät 
ez esetben egy esillöszörökkel boritott s sziläardabb 
keregreteggel birö protoplazma-tömegecske, felülete- 
nek egy vagy ket pontjan a sziläardabb kerget s esillö- 
szöröket nelkülözi, hogy szäja van, melyen ät szilärd 
testek a protoplazma lagy belsejebe nyomatnak, 
tovabba alfele az üritesre: mind ennek lehetöseget 
mes lehet engedni. 

SCHULTZE-tÖl egeszen függetlenüul AUERBACH, az 
Amoebäknak igen behat6 tanulmänyozäsära tämasz- 
kodva, kimutatta, hogy ezek ketsegbevonhatatlanul 
egysejtüek.” Auergach felfogasa ellen lesfelebb a lük- 
tetö üröcskeket lehetne emliteni, mint oly elkülönült 
szerveket, melyek az ällat- es növenysejteknel rende- 
sen nem fordulnak elö, s tebat az egysejtüseg ellen 


"AN. 26. I. (1860) 306. 
® ZWZ. VII. (1855) 


szölanak. Miöta azonban tudjuk, hogy a moszatok es 
gombäk rajzöspörai gyakran (talan mindig?) el van- 
nak latva lüktetö tröeskekkel, miöta tovabba James- 
CLArk ezen Üiröcskek jelenletet a szivacsok entoderma- 
janak u.n. galleros sejtjeiben, LiEBERKÜHN es BürscHLı 
pedig a keteltüek szintelen versejtjeiben kimutatta,! 
a lüktetö üröcskek teljessöggel nem hozhatök fel többe 
ervül az egysejtuseg ellen. 

STEIN az egysejtliseggel szemben mindis igen tar- 
tözkodö älläst foglalt el, s nagy monogräfiäja II, re- 
szenek hazai ismertetöje tevesen mondja, hogy: «STEIN 
regi ällitäsat, mely szerint az äzalagok egy sejtböl 
allö allatok, erelyesen bizonyitja».” Ez oda mödosı- 
tandö, hogy Sreın müködesenek kezdetetöl fogva 
következetesen azt ällıtotta, hogy a veglenyek testenek 
alapällomänyät szövetekböl össze nem tett parenchyma, 
azaz sarcode vagy protoplazma kepezi, de e mellett 
hatärozottan kärhoztatta azon felfogäst, mely a veg- 
lenyeket egysejtüeknek tekinti. Sreın älläspontjät, 
melytöl sohasem tert el, mär 1848-ban a Gregarina- 


‚felek tärgyaläsänäl hatärozottan jelölte ki, midön 


ezeket mondja: «A Gregarinafelek magja a Grega- 
rinafelek testeben bizonyara ugyanazon fontos sze- 
repet jätsza, mint a sejtmag, melyhez külsö tekintetre 
olyannyira hasonlit, a sejtben. Ha megsgondoljuk, 
hogy a Gregarinafelck testburka a sejtburok egysze- 
rüsegevel s äthathatösägäval bir s hogy a szemecesk6s, 
folyekony testtartalom igen jöl eltüri a sejttartalom- 
mal valö összehasonlitäst, ügy igen közel äll a @re- 
garinafelek szervezetet az elemi sejtevel egy fokra 
ällitani. Ezt meg is tette KöLuıker, ki a Gregarina- 
felöket egyenesen «egysejtü allatoknak» tekinti. En 
ezen nözetben, bärmennyire tetszösis s bar- 
mennyire fogadtatott ishelyeslöleg mar több 
oldalröl, nem osztozhatom.»® Egeszen ugyanezen‘ 
ertelemben nyilatkozik az äzalekallatkakat tärgyalo 
monogräfiäjänak mind elsö,* mind mäsodik reszeben, 
mely utöbbiban nezetet a következö szavakban fog- 
lalja össze: «Az äzalekällatkäk eredetüket tekintve, 
hatärozottan egysejtü ällatok, s ha ezen meg- 
jelöles esupän ezen ertelemben hasznältatnek, ügy 
egeszen megokoltnak tartanam, söt felette ajanlatos 


! Studien. 13. 257. 

® Krızsch JAnos, Az ös-Allatok (Protozoa) s jelesen az 
äzalagok (Infusoria) körül tett tjabb tanulmänyozäsok ered- 
mönyei. A kir. magy. Term. tud. Tärs. Közlönye. VII. (1867) 
157. 

5 AAP. (1848) 190—191, 

* p. 55. 


is lenne, mert a leggyökeresebb különbseget igen 
praegnans mödon fejezi ki az azalckällatkäk s a Pro- 
tozoumok kören kıvül ällö ällatok között, melyek elsö 
kezdetüket tekintve, többsejtü szervezetek. A kifejlö- 
dött azalekallatkak egysejtü szervezeteknek valö tar- 
tasa ellen azonban mindig kifogäst kell tenni, mert 
nem egyszerüen tovabb növekedö sejtek, 
hanem az eredeti sejtszerkezet egy lenyege- 
sen mäs szervezetnek engedett helyet, melya 


sejtre, mintilyenre, egeszen idegenszerü.! 


54 


egysejtüseg tananak megbiraläsara,! s vizsgalatai öt 
azon eredmenyre vezettek, hogy: «Az Actinophrysek- 
nel, Amoebaknäl, Arcelläknal es egyeb gyökerläbuak- 
nal teljesen hianyzik a köztakarö, tehät sejthärtya. 
Nem kevesbbe tagadnom kell a esupasz gyökerlabuak- 
nal (legaläbb az Actinophrys Bichhorniüinel, Amoeba 
diffluensnel es A. radiosandl) a mag jelenletet, valö- 
szinüuleg meg a hejas gyökerlabuak is (legalabb az 
Arcella) nelkülözik ezen kepzödmenyt.»* E szerint 


‚ tehat meg egyszerübb szervezetüek a legelemibb sej- 


STEIN epen idezett nyilatkozatänak elsö resze, | 


melynek ele SchuLtze-nak azon velekedese ellen irä- 
nyul, — melyben a Radiolärok monografiäjäban Har- 


CKEL is 08z2tozik — hogy a magasabb gyökerläbuak 6s | 


azalekallatkaktöbb sejt összeolvadäsäabölerednek, esak- 
ugyan erelyesen latszik az egysejtüseget bizonyitani; 
ezt azonban mäsodik resze, melyben SrEın rezervält 
ällaspontjara ismet visszater, teljesen lerontja. Es 
StEIN-nek ezen övatos nyilatkozata bizonyäara telje- 
sen indokolt is volt abban az idöben, midön — egyebe- 


ket egeszen nem tekintve, — bebizonyitottnak lätszott, | 


hogy az äzalekällatkäk magja peteföszeknek felel meg, 


melynek oszläsi reszeiböl embriök, a magtesteeske 


pedig here, melyben ondötesteeskek fejlödnek, mi az | 


egysejtüseggel alig volt megegyeztethetö; s midön 
Harexer-nak a Radiolarok körül tett pompäs tanül- 
mänyai azon eredmenyre vezettek, hogy ezen gyöker- 
labuak sareodejaban különbözö sejtertekkel birö k6p- 
letek fordulnak elö, s e szerint absolute nem tartha- 
tök egysejtüeknek. 

A nagy Mürter JAnos, ki Nemetorszägban a biolö- 


giai tudomänyok teren ket evtizeden ät lobogtatta a 


vezeri zäszlöt, mint Lacumann nak egy megjegyzese- 
böl tudjuk, összehasonlitö boneztani elöadäsaiban 
hatarozottan elitelte az egysejtüseg tanät s ket kitünö 
tanıtvanya, az &pen nevezett LACHMANN ES CLAPAREDE, 
a vezer elveihez hiven, mind külön kiadott dolgoza- 
taikban, mind együtt dolgozott nagyfontossägu tanul- 
mänyaikban, nagy, talän tüulsägos hevvel keltek ki az 
egysejtüseg tana ellen. 

KöLuıker, mint fennebb elöadtam, az Actino- 
sphacrium Eichhornii szervezetenek tanulmänyozä- 
sära tamaszkodva, fejtette ki nezetet a Protozoumok 
egysejtüsegeröl ; ? CLararkoe az Actinosphaeriummal 
közel rokon Actinophrys Sol-t* välasztotta tärgyül az 


’ Der Org. II. 22. 

= ZWZ. I. (1849). 

” A ket jeles büvär sajätsägos t6vedesbe esett. KöLLr- 
KER ugyanis az Actinophrys Bichhornüt Ehrb. vizsgälta s 


teknel, melyeket azon idöben meg aältalaban magot 
es sejttartalmat rejtö hölyagoeskaknak tartottak : 
azaz ULararkoE oly egyszerü szervezeteknek velte a 
gyökerlabuakat, minök HasckEL Monerei. CLAPAREDE 
persze mäskep fosta fel a dolgot, ö6 arra fektette a 
fösulyt, hogy a gyökerlabuak szervezete nem illik bele 
a sejt semäba; e mellett azonban magas szervezetet 
tulajdonitott nekik, melyeknek meg keringesi rend- 
szeruk is van: szivnek tartotta ugyanis a lüktetö 
üröcsket. 

LAacHmann, föleg a Vorticellafelek szervezetenek 
tanulmanyozasa alapjan, azon sajatsagos felfogasra 
jutott, hogy az azalekällatkaäk teste, ugy mint az ür- 
belüeke, emesztö ürt zär körül, mely pepszerü chymus- 
szal (azaz a lägyabb belplasmäval, entoplasmäval) 
van kitöltve.? Ime, egy egeszen uüj felfogas ! Az azalek- 
allatkak tehät megis csak gyomorällatkak ; esakhogy 
nem sokgyomruak, mint EHuRENBERG tanıtotta; hanem 
egygyomruak, mindenestöl egy-egy zacsköt, gyomort 
viselnek, mint a hogy Lachmann tanıtja. 

CLaAPArkDE ezen kalandos felfogast, — melyböl 
csak annyi felel meg a valönak, hogy a protoplazma 
belsö higabb összealläasu reszeben, melyet a tömörebb 


‚ külsö keregretegtöl, keregplasmatöl ( Rindenparen- 


chym Stein, Ectosark Wallich, Ectoplasma, v. Exo- 
plasma Haeckel) valö megkülönböztetesül helyesen 
nevezhetünk belplasmänak ( Innenparenchym SzEım, 
Entosark Waruıcn, Eintoplasma HaeckeL), törtenik 
az emesztes, mikent mar Dusarpın tanitotta, s tehät ez 


azt Aetinophrys Solmak tartotta, CLAPAREDE pedig, ki az 
Aetinophrys Sol-t Ehrb. irta le, ebben az Actinophrys Eich- 
hornüt velte felismerhetni; Ste ismet elöbb a Podophrya 


fivanak koesänytalan alakjät (az ü. n. P. liberat) tartotta 


az äzalekällatkäk fejlödsstörtenetet tärgyalö munkäjäban 
Aetinophrys Solmak; e tevedeset azonban kesöbb helyre 
igazitotta s a sok magü Aectinophrys Eichornii szamäara egy 
külön genust ällitott fel, az Actinosphaeriumot. 

ı AAP. (1854). 

®L. eit. 413. 

® AAP. (1856) 


BR 


a protoplazmatestnek azon resze, mely a mär äthasoni- | 


tott nedvvel. azaz, ha lehet itt is ezen kifejezessel El- 


nünk, — a chymusszal legelöször keveredik, LactH- | 
MANN-nal együtt kiadott nagyfontossägu tanulmanyai- | 


ban egeszen magäevätette. Minthogypedigaz äzalekäl- 
latkak es syökerlabuak ezen felfogäs szerint, valösagos 
gastrovaseularis ürrellennenek ellätva, a tanulmanyok 
nagynevü szerzöi tenyleg visszatertek oda, a hol a mült 


szäzbeli buvarok ällottak: a Protozoumokat a 


Polypok es Hydräk melle helyezik s nem laät- 
nak bennök egyebeket, mint a Coelenteratok 
egy subdivisiöjanak kepviselöit.! 

Mivel CLAparkpE Es LacHhmann a Coelenteratok- 
hoz tartozö aränylag magas szervezetü allatoknak 


tartottak az azalekallatkakat s gyökerlabuakat, ter- | 


meszetes, hogy mikent EHRENBERG, ügy ök is valösa- 


gos iszonynyal fordultak el az eretnek sarcode- s egy- 


sejtüsegi tantöl; ennek megezäfolasara azonban eles 
dialektikajok ügyesen forgatott fegyverein kivül alig 


voltak kepesek meggyözö okokkal sikra szällani. | 


Bizonyara mindenki egyet fog erteni abban, hogy a 


tanulmänyok szerzöi, midön ezen kerdeshez: «Vajjon | 


hol allana a közepponti idegrendszer mikroszköpi 
boneztana a chromsav s mäs hasonlö k&mlelö szerek 
nelkül!» nyomban hozzä teszik : «A gyökerläbuak sar- 


codeja meg nem talälta meg a maga chromsavät,» ? 


egy szemfenyvesztesre szamitö szellemes fräzison 
kivül semmit sem mondottak s abszolut semmit sem 
bizonyitottak, ha esak azt nem, hogy a gyökerläbuak 
alapallomänyät ök is csak egynemü sareodehöl allö- 
nak talaltäk. — Az egysejtüsegi tant hirtelen tama- 
dässal, de szinten csupan a szö fegyverevel igyekez- 
nek egyszer mindenkorra elnemitani. «Az ember 
hajlandö volna himni, hogy az azalekallatkäk egysej- 
tüsegi elmeletenek mai nap mär csupän törtenelmi 
erdeke van, epen ugy, mint a polygastricitäsenak. 
Mindemellett azonban regi vedöi közül van egy igen 


'erelyes bajnoka, KöLLIker, ki egy üjabb iratäban 


bätran emelte fel iskoläjänak ingadoz6ö zäszlajät,? epen 
ügy, mint EHRENBERG is igyekszik ismet kitüzni sajät 
iskolajaet.* Mindkettö sajat eszmejenek utolsö Mohi- 
kanja! Az äzalekallatkak egysejtüsegi elmelete nem 
szorul arra, hogy itt reszletetebben ezäfoltassek. Azon 
mü, mely az olvasö elött fekszik, nem egyeb, mint 


! Eitudes I. 59. 

= Op. eit. IT. 491. 

® Untersuchungen über vergleichende Gewebelehre. 
Würzburg. Verhandlungen. Dez. (1856) 97. 

* Ueber den Grünsand. Berlin (1856) 


55 


egy hosszü tiltakozas ellene. Lapjainknak mindegyike 
egy-egy alapjara mert üj fejszecesapas.»! Ezen fejsze- 
csapäsok azonban puszta fenyegetesek maradtak, 
minthogy tenyleg CLArarkpe-nek &s LaıcHmann-nak 
sem sikerült azt kimutatni, hogy az äzalekällatkäk teste 
szövetekböl van összeteve. Midön vegre CLAPAREDE, 
ı összehasonlityän a Myxomycetek rajzöit a Flagella- 


tokkal, — melyek közül mindazokat valödi ällatoknak 
tekintette, melyek lüktetö tröcskekkel birnak, (epen 
| ügy, mint legujabban ismet Ste), — azon ered- 
| menyre jutott, hogy a legalsobb äallatok &s növenyek 
| között különbsegek ninesenek, s hogy a szervezetek- 
nek külön allat- s külön növenyorszagba valö beosz- 
tasa, eg6eszen mesterseges,” hatärozottan kihullott 
kezeböl a nehez fejsze, ö maga pedig, tudtan kıvül, 
az egysejtüseg területere bukott. Mert hiszena Myxo- 
mycetek rajzöi ketsegbevonhatatlanülegysej- 
tüek,sha ezektölaMonadok, aMyxoamoebäk- 
ı t6l pedig az Amoebäk nem különböztethe- 
tök meg, vilägos, hogy ezek sem lehetnek 
egyebek, mint egysejtüek; minthogy pedig 
CLAPAREDE Es LACHMANN szerint az összes äzalek- 
allatkak es gyökerlabuak egyseges terv sze- 
rint szervezettek, vilägos, hogy a konzekven- 


eziak kerlelhetetlen szigora oda vezet, hogy 
valamennyien egysejtüek. 

A szövettannak egy avatott s ünnepelt mivelöje, 
Lrypiıe, szinten alkalmat vett magänak, hogy az äza- 
lekällatkak s egy&b Protozoumok egysejtüsege ellen 
sıkra szalljon.” Felfogasa szerint barmennyire hibäzott 
is EHRENBERG a reszletekben, alapgondolata, hogy 
t. i. az äzalekallatkäk magas szervezetüek, helyes; 
ezek is sejtekböl vannak felepülve, mint valamennyi 
mäs ällat; esakhogy sejtjeik rendkivül kiesinyek ma- 
| radnak s ezert latszik alapallomanyuk egynemtü sarco- 
denak. Ällitäsänak bizonyitäsära-utal azon aprö sejt- 
magokhoz hasonlö gömböcskekre, melyek különösen 
a Vorticellafelek es Opalinäk eutieuläja alatt gyak- 
ran Jöl kivehetök s eezetsav hozzäadasära feltünöbbek 


lesznek ; tovabba az azalekallatkak keregretegeben 
syakran elöfordulö palezikaalakü testeeskekre, s vegre, 


a Vorticellafelek koesänyäban levö izomra, mi mind 
az egysejtüseg ellen szöl. A mi a Vorticellafelek euti- 
euläja alatt levö sejtmagok habitusaval birö gömböecs- 


ı Fitudes I. 14. 

® Op. eit. III. 32. 

® Lehrbuch der Hystologie des Menschen und der 
Thiere, (1857) 15. $. 14 Vom Bau des thierischen Kör- 
| pers. I. (1864) 15. 


keket illeti, ezekre nezve StEIN a következöket jegyzi 
meg: «Az egesz test felületenek fnom sagrinozott 
külsöt kölesönöznek s oly tömötten ällanak egymas 
mellett, hogy meg nem foghatom, mily mödon lehetne- 
nek ezen finom szemecskek sejtmagok, fölege, minthosy 
az alapanyag, melybe agyazvak, teljesen alaktalan, &s 
sejtekhez hasonlö tereeskekre valö különültsegenek 
lessyengebb nyomait sem mutatja.»! A mi pedig az 
Opalina Ranarum magszerü kepleteit illeti, ezek, 


Be 


86 


Mindezekböl läathatö, hogy Leypıs Ervei, melyekre 


| CraPpaREDE €s LAcHMann, mint igen fontosakra hivat- 


koznak, nem ällhatnak meg s mint döntö erejtiek 
nem hozhatök fel az egysejtüseg ellen. 

Hazckern a Radiolärokat tärgyalö pompäs mono- 
grafiäjaban! a gyökerläbüak 6s äzalekällatkäk között 
szöveti szerkezet tekinteteben ket tipust különböztet 
meg: ü. m. egysejtlieket, minök az alsöobb gyöker- 


‚ läbuak, nevezetesen az Amoebäk, melyekhez valöszi- 
mint ujabban EnGEeLmann kimutatta,? cesakugyan | 


magok, esakhogy nem az Opalina szöveti sejtjeinek, | 


hanem magänak az Opalinänak magjai. Az Opalına 
Ranarum ugyanis, mint szamos mäs csillöszörös aza- 
lekallatka, sok maggal van. ellätva. De a meg mindig 


rejtelyes termeszetü pälezikaalaku testecskek, legye- | 


nek azok bar csalantokocskak (triehoeystek), miknek 
ALLMANN-t követve, lestöbb buvar tartja, avagy ta- 


pint> testecskek, miknek Stein tekinti, szinten nem | 


hozhatök fel az egysejtüseg ellen, mivel a Coelen- 
teratok s nemely Turbellafelek valödı esaläantokjai 
sem sejtek, s nem is sejtmagokböl fejlödnek, mint 
Kötuıker hitte, hanem, mikent KLEINENBERG-nek a 
Hydran, Scuuuzze E. Ferenez-nek pedig a Cordy- 
lophora lacustrison tett tanulmanyai minden ketseg 
föl& emelik, az egyes ektoderma-sejtekben ügy, mint 


pl. a növenysejtek levelzöld-testecskei vagy a petek | 


szektäbläcskäi, nagyobb szämmal, szabadon fejlödö 
kepzödmenyek; a Turbellafelek palezikai pedig, me- 
lyek pl. a Stenostomum leucopsnäl egeszen megegyezni 
latszanak az azalekallatkak pälezikäival, epen tömer- 
dek nagy szämmal fejlödnek ezen fergek szamos kep- 
viselöjenek ektoderma-sejtjeiben. A mi vegre az össze- 
huzödö kocsäanyüu Vorticellafelek ügynevezett ko- 
esanyizmat s Altalaban az azalekallatkak szalagszerti 
izomrostok mödjara összehuzödö rostjait illeti, melye- 
ket, mint fennebb emlitve volt, a Stentorokndal mar 
EHRENBERG is ismert, ezek, mint mai nap hatärozot- 
tan allıthatjuk, nem külön sejtekböl fejlödnek kı, 
mint a valödi izomrostok, hanem egyszertien a pro- 
toplazmatest keregretegenek elkülönülesei. Hogy 
pedig ily összehuzödo szalagok egyetlen sejtben esak- 
ugyan fejlödhetnek s fejlödnek is, ezt leginkäabb 
bizonyitja az, hogy pl. az Euglenaknal is elöfordul- 
nak, melyek pedig az egysejtü moszatoktöl oly kevesse 
ternek el, hogy a Palmelläceakkal, mint ezt Cıen- 
KOWSKI? meg is teve, kenyszer nelkül egyesithetök. 

’ Der Org. II. 9. 

® MJ. I. (1876). 

® Conf. 1. s. eit. 


nüleg az Arcellafelek is sorozandök, valamıint az 
összes ostorosak, — toväbbä olyanokat, melyek 
Schuntzz M. hipotezise szerint, több sejt össze- 
olvadäsa ütjan keletkeznek, minök a magasabb gyö- 
kerläbuak, nevezetesen a Radiolarok s a esillöszorös 
dzalekällatkäk. Ezen szilärd alapokra fektetettnek 
velt ket különbözö tipusra, HArckeL az ällat- 6s 
növenyorszag között GEGENBAUR-tÖöl vont azon üj 
hatärvonalat alkalmazta, hogy a szervezetek, me- 
lyek mindannyian egy sejtböl indulnak ki, vagy 
egysejtüek maradnak, vagy többsejtlüekke fejlödnek ; 
az ällat- es növenyorszag, közötti fundamentälis kü- 
lönbseg pedig abban all, hogy a növenyorszäg mind 
egy-, mind többsejtli szervezeteket tartalmaz, mig az 
ällatorszäg kepviselöi esak ätmenetileg egysejtüek, 
mint petek, teljes kifejlettsegüket elerve azonban 
mindig több sejtböl vannak összeteve;? s ezen szi- 
goru kritikänak ala nem vetett kriteriumra tämasz- 
kodva, az összes egysejtü gyökerlabuakat es äzalek- 
ällatkakat a növenyorszägba utasıtotta, a magasabb 
eyökerlabuakat es äzalekällatkäkat ellenben, mint fel- 
fogasa szerint fejlödesüket tekintve, többsejtli szerve- 
zeteket, az elesen hatärolt ällatorszag kepviselöiul 
ismerte el. 

Meg kell vallanunk, hogy az ällat- es növeny- 
orszäg között vont ezen üj hatärvonal igen eles, &s 
kitüunden alkalmasnak latszik a ket orszag között 
ingadozö legalsöbb szervezeteknek rendszertani be- 
osztäsära, esakhogy egy sarkalatos hibaja van, hogy 
t.i.nem felel mega valönak. Srein-t illeti az az 
erdem, hogy ezen felfogäs teljes tarthatatlansagät ki- 
mutatta.” Tarthatatlan pedig ezen felfogas azert; mert 
hogsy a magasabb gyökerlabuak es azalekallatkak 
több sejtnek összeolvadasaböl fejlödnenek, a mellett 
egyetlen pozitiv adat sem szöl s nem megfisyelesre, 
hanem egyszerüenaMyxomycetek plasmodiuma 


" Die Radiolarien. 

® De animalium plantarumque regni terminis et diffe- 
rentiis. Jenae. 1860. 

® Der Org. II. 14, 21. 


fejlödesenek analogıäjara tamaszkodik. Abböl pedig, 
hogy szamos syökerlabü es azalekallatka több magot 
tartalmaz, koräntsem lehet azt a következtetest vonni, 
hogy ugyanannyi sejt összeolvadasaböl keletkeztek, 
a mennyi magjuk van, mi mellett, mint emlitök, egyet- 
len megfisyeles sem szöl. Mert hiszen több maggal 
birö mäs sejteket is ismerünk, minök pl. a szintelen 
versejtek, melyekben syakran 6—7 mag, különböz- 
tethetö meg; vagy a esontvelö öriäs sejtjei, az u. n. 
myeloplaxok, melyek egesz sereg magot tartalmaz- 
nak, a nelkül, hogy több külön sejt összeolvadasaböl 
keletkeztek volna. De, toväbbä, nem minden csillöszö- 
rös azalekällatkanak van több magja, söt legszamo- 
sabb kepviselöinek &epen csak egy magjuk van; ha 
tehät a magok szama jelzi azt, hogy häny sejt össze- 
olvadasaböl keletkezett egy-esy äzalekaällatka: ugy az 
egy maggal birökat egysejtüeknek, Ss GEGENBAUR 65 
HarckEL felfogäsa szerint, mint ilyeneket, növenyek- 
nek kellene tartani. S vajjon mit tevök lesyünk az 
Amoebäkkal, Arcelläkkal, Difflugiäkkal s sza- 
mos mäs gyökerläbuval, melyek majd egy, majd több 
magot tartalmaznak? Vajjon a fatal, egymagvü Arcel- 
lak esakugyan növenyek, a ket magvhak talän az 
ällatts välas pillanatäban vannak; a sokmagvüak 
pedig mär egeszen kesz ällatok ? — Ime, mily vesze- 
delmes zätonyra vezetnek ezen felfogäs fatälis kon- 
zekveneziäi, melyröl a megfeneklett hajöt bizonyära 


csak ügy lehet megszabaditani, ha az eg6sz felfogäst | 


rezignäczioval a habokba vetjük. 


intezte tämadas, különösen az a nagy hatäro- 
zottsaggal törtent visszautasitas, melyben CLAPARKEDE 
es LAcHMAanN reszesitek azon nagy munkäjokban, 
melynel az összes veglenyekre nezve, Stein dolgozatait 
kiveve, EHRENBERG Ota fontosabb nem jelent meg, 
bar a szigorü biralat elött egyik sem kepes megällani, 
megis annyira megrenditette az egysejtliseg tanänak 
hitelet, hogy a hatvanas evek elejen legtöbbek elött 
esakusyan olykepen tünt fel, mint egy elavult tan, 
melynek mär esupan törtenelmi beese van, esaknem 
ügy, mint EHRENBERG-nek mär-mär mythos-szerüve 
valt tana. Valöban az azon idöbeli tudomänyos äramlat 
közepett meltän mondhata Marc6 SıeBoup-röl, hogy 
sokkal több költeszettel, mint igazsäggal te- 
kinti az azalekallatkäkat önällö sejteknek.! 

A tudomäny törteneteben eleg pelda van arra, 


! Math. term. tud. közl. kiadja a magy. tud. Akad. 
(1865) 78. 


Entz G. Veglenyek. 


57 


hogy valamely kimondott üj eszmet kezdetben lelke- 
sen karolnak fel, azutan lassankent elidesenednek 
töle, elejtik, eltemetik; az igazsägot azonban nem 
lehet eltemetve elfojtani: mint a földbe vetett mag, 
elöbb-utobb kiesirazik ism&t — «kitör es eget ker» ! 
Ezen vegzete volt az egysejtliseg tananak is, mely, 
miutän mär-mär vegkep megdöntöttnek latszott, ujra 
feltämadva, gyorsan diadalra jutott. 

Ezen tan egyik megalapitöja, SIEBOLD, miutän az 
egysejtü äAllatokröl es növenyekröl irt ertekezeset 
1849-ben közze tette, nem vett többe reszt a kifejlödött 


| vitaban ; KöLLıker ellenben többször felszölalt, s neve- 


zetesen 1864-ben a Protozoumok finomabb szerkezetet 
tärgyalö dolgozataban! nagy reszletesseggelfoglalkozik 
a vitäas kerdessel, s vizsgalatainak vegeredmenyekent 
hatärozottan mondja ki, hogy a Gregarinäk &s 
äzalekäallatkäk nem többsejtüek, s habar kü- 
lönösen az utöbbiaknak szervezeti viszonyai 
sok tekintetben sajatsagosan bonyolödottak 
is, mögsem olyanok, hogy ne lehetne egy- 
szerü sejtekkel egyenerteküeknek tartani.? 
A magasabb gyökerläabuakat illetöleg ellen- 
ben, nem tartja lehetetlennek, hogy oly több- 
sejttii lenyek, melyeknek elemei egymässal 
valamennyien összeolvadtak.” Ezt annäl valö- 
szinüibbnek tarthatta KÖLLIKER, mert a szivacsokat 
a gyökerläbuak legközelebbi rokonamak tekintette. 
KöLuırer ujabb publikäeziöinalsokkalnasyobb.nyo- 


| matekkal kellett birniok s nagyobb hatäst kelteniök a 
Az egysejtliseg tana ellen oly sok illetökes tudös | 


nagynevüi speczialis büvar, SE, e tärgyra vonatkozö 


| azon nezeteinek, melyeket nagy monografiäjanak mä- 


sodik reszeben fejtett ki 1567-ben, s melyek, mint mar 
fennebb elöadtam, abban kulminälnak, hogy az azalek- 
ällatkäk (es többi Protozoumok) eredetöket tekintve, 
egysejtliek s szövetekböl soha sinesenek összeteve; a 
magasabb alakoknäl azonban az eredeti sejtszerkezet 
egy lenyegesen mäs szervezetnek engedett helyet, mely 
asejtre, mint ilyenre egeszen idegenszerü. 

Läthatö ebböl, hosy Sreim felfogasa meg közelebb 
all Sıesonps-hoz, mint KÖLLIkER-e, s csakugyan az 
egysejtüseg mellett sz016 erelyes bizonyiteknak tekint- 
het6. Ha äll az, hogy a veglenyek eredetileg egysejtück, 
s hogy ezen egy sejt kereten belül fejlödnek ki szerve- 
zetöknek összes elkülönülesei, legyenek bär ezek a 
szöveti sejtekkel összehasonlitva, meg oly idegensze- 


! Teones histiologiex. I. (1364). 
21. eit. 24. 
"I. eit. 28. 


rüek, megis esak a legnagyobb övatossag mel- 
lett, s mindent jöl mesfontolva, oda kell jutnunk, 
hogy kimondjuk, hogy ämbätor nemelyek kö- 
zöttüuk igen magas elkülönülesekkel tün- 
nek ki, alaktanı erteküket tekintve, megis 
valamennyien egysejtüek. Ha a szövetekböl ösz- 
szetett ällatok s növenyek egyes szerveinek alaktani 
erteket puhatoljuk, arra az eredmenyre jutunk, hogy 
azok vagy egy-, vacy többsejtüek; külön harmadık 
kategöriaba tartozok legfelebb olyanok lehetnek, me- 
lyek vagy több sejt összeolvadasaböl keletkeztek, 
mint pl. a rovarok matrixa ; vagy vegre, magukban a 
többe-kevesbbe atvältozott sejtekben elkülönült reszek, 
melyek nem lehetnek mäsok, mint a sejteknek szervei, 
mint pl. a magkepletek, a sejtburok, a levelzöld- es 
kemenyitö-testeeskek, esalanszervek, huselemek (sar- 
cous elements) stb. A mi az egyes szervekröl all, ugyan- 
az allhat a szervezetekröl is; ezek is ket kategöriaba 
tartozhatnak: azaz vagy egysejtüek vagy többsejtüek 
lehetnek. S ha a veglenyek eredetüket tekintve, egy- 
sejtlüek, 85 egyetlen megfigyeles sem szöl a mellett, 
hogy több sejt összeolvadasa utjan keletkeztek, ugy 
elkulönült szerveiket, melyek sem egy, sem több sejt- 
böl összeteve ninesenek, nem tekinthetjük egyebeknek, 
mint a sejt szerveinek, s ennek következteben hatäro- 
zottan esysejtüeknek kelldeklaralnunk. Emellett elme- 
leti okok sem vethetök az egysejtüseg ellen latba ; mert 
hiszen ezek epen a legalsöobb lenyek egysejtlisögenek 
valöszintisege, söt szuksegkepenisege mellett szölanak. 
Ha tekintetbe vesszük ugyanis, hogy a szervezetek 
mind esyenfejlödesenek (Ontogenia), mind törzsfej- 
lödesenek (Phylogenia) meneteben, egyszerti kezdetböl 
kiindulva, lassankint fejlödnek ki a magas szervezeti 
elkülönülesek, s hogy a törzsfejlödesi sorozatban van- 
nak oly szervezetek, melyek a magasabbak embrio- 
nalis szervezetevel birnak, azaz megällapodtak a fej- 
lettseg azon fokän, mely a magasabbaknäl, esak ät- 
meneti; ha tekintetbe vesszuk tovabba, hogy minden 
magasabb szervezet eletenek kezdeten, mint pete vagy 
spöra atmenetileg egysejtü, erre ideiglenesen nehäny 
kevesszamt, majd nagyszämü egynemü sejtekböl van 
összeteve, melyekböl azutän különbözömödon törtend 
esoportosulasok s atvältozasok utjän jönnek letre a 
szövetek; s hogy vegre, az igen bonyolödott szöveti 
összetetelü szervezetek mellett vannak sokkal egy- 
szerliebbek s vegre olyanok, melyek egyetlen nagy 
belsö-, entodermasejtet bevonö keves szämu ektoder- 
ma-sejtekböl ällanak minök, van Bexepen E. igen 
erdekes vizsgälatai szerint, a Dicyemafelek, melyeket 


58 


nevezett büvära Metazoumokat a Protozoumokkal ösz- 
szekapcsolö Mesozoumoknak tekint!: mindez logi- 
kai kenyszerüseggel vonja maga utän azon 
következtetest, hogy a länezolat legalsö sze- 
met oly szervezeteknek kell elfoglalniok, me- 
lyek ällandöan megmaradnak azon kiindu- 
läasiponton, mely a többieknel cesak ätme- 
neti, azaz egesz eletökön ät egysejtliek. 

De vessünk mär most eey pillantäst azon szerve- 
zeti elkülönülesekre, melyek a sejtre, mint ilyenre oly 
idegenszerüek, hogy azt eredeti ertekeböl kivetköz- 
tetik. Vajjon csakugyan nem egyeztethetök-e meg ezen 
magas elkülönülesek az egysejtüseggel ? 

Az alsöbb alakok nem jöhetnek itt tekintetbe; 
ezek közül az alsöbb gyökerlabuak, minök pl.az Amoe- 
bak, a bizonyosan egysejti Myzoamoebäktöl s a 
szintelen versejtektöl semmi lenyeges belyeggel sem 
ternek el, s ezeknek egysejtüseget StEm is kötsegbe- 
vonhatatlannak allıtja,” ezekhez pedig a legszorosab- 
ban sorakoznak a többi alsöbb gyökerläbuak s a Mono- 
cystisf elek közvetitesevel a Gregarinäk. A Flagellätok, 
melyek naeyresze a bizonyära egysejtli rajz0spöräk- 
nak, egy r&szök pedig a szivacsok galleros entoderma- 
sejtjeinek szervezetevel bir, szinten nem okozhatnak 
nehezseget. A Noctilucafelek egysejtlseget CIERNKOWSKI 
vizsgälatai altal’szinten bebizonyitottnaktekinthetjük. 
Nehezseget csupäan a esillöszörös azalekällat- 
kaknak, valamint a magasabb gyökerlabuak, 
nevezetesen a Radioläroknak szervezeti vi- 
szonyai okozhatnak. Lässuk tehät ezeket. 

Az azalekällatkäk kereg-plasmäjanak elkülönüle- 
seire, nevezetesen az egysejtüseg ellen gyakran fel- 
hozott pälezikaalakü testecskökre 3 az összehü20do 
szalagokra, izom- vagy myophanrostokra mär & 
fennebbiekben reflektältam; mindezek a sejtre nezve 
epoly kevess6 idegenszerüek, mint a lüktetö Gröcskek, 
melyek az egysejtti moszatrajzöknäl s a szintelen ver- 
sejteknel is elöfordulnak. A magkepletek, ha ezek 
közül a mag tenyleg valösägos petefeszek, a magocska 
pedig here volna, minönek BALBIANI, ÜLAPAREDE 68 
LACHMANN, STEIN s mäsok felfogtäk, esakugyan nemi- 
leg ervüil volnänak felhozhatök az egysejtliseggel szem- 
ben; hogy azonban ezen felfogäst az ujabb vizsgälatok 
teveseknek bizonyitottak, ezt aläbb alkalmam leend 


! Recherehes sur les Dieyömides, survivants aectuels 
d’un embranchement des Mesozoaires. Bullet. de l’Acad. 
roy. des sciences de Belgique. 45 annde. Bruxelles 1876. 

* Der Org. 19. 

® AMA. IX. (1872) 


reszletesen kifejteni, s ennek következteben a mag- 
kepletek sem hozhatök fel az egysejtüseg ellen. 

E szerint tehät csupan a taplalek felvetelenek 
mödja, az «eves» lehetne meg azon folyamat, a täp- 
lalek bevezetesere 3 az emeszthetetlen röszek krürite- 
sere szolgälo ällando nyilasok sa garat pedig azon 
elkülönülesek, melyek a sejtre idegenszertiek. Ket- 
segkivül all az, hogy a szöveti sejtek felületüukön be- 
szivargo elökeszitett taplalo nedvböl täplälkoznak, de 


azert szilärd reszeknek felvetele, tehät az eves, koränt- | 


sem tarthatö oly eletmüködesnek, mely a magasabb 
szervezetek sejtjeinel egeszen peldätlan lenne. Tudjuk, 
hogy a szintelen versejtek szintoly mohön nyelik el a 
karmin- vagy indigöszemeeskeket, mint az Amoebak, 
söt neha, mint peldaul a verömletekben s a lep 
pulpajaban, neki esnek a piros versejteknek s azokat 
elnyelik, a szö szoros ertelmeben felfaljäk. James-CLArk 
szerint a szivacsok entodermajanak salleros sejtjei 
szinten esznek s valöszinüleg praeformält szajuyilässal 
vannak ellatva.! 

Mecsnıkov szerint a Turbellafeleknek es leskü- 
lönbözöbb osztälyokba tartozöürbelüeknek entoderma- 
sejtjeia taplalek-alkatreszeket majd Amoebak mödjara 
nyelik el, majd finom ällabakkal veszik fel s belsejük- 
ben emesztik mes; a täplalek felvetelenek ezen mödja 
annyira el van terjedve a Turbellafeleknel es ürbelüek- 
nel, hogy indokoltnak lätszik Mecsnıkov azon fel- 
tevese, hogy ez tekintendö azon eredeti taplälko- 
zası mödnak, mely a jelenleg &lö összes Metazou- 
mok öseinel szabäly volt.” Ugyanesak a gyökerläbuak 
mödjara veszikfeltäplalekokat, Sommer vizsgalatai sze- 
rint, a Distomum hepaticum,? — sajät eszleleteim 
szerint pedig a kerekällatkäk entoderma-sejtjei. Hogy 
vegre meg a gerinczesek felszivö sejtjei, a belbolyho- 
kat bevonö entoderma-sejtek, szinten «esznek», azaz 
bizonyos taplalekalkatreszeket, nevezetesen a zsirt a 
veglenyek mödjara veszik fel, ezt THAnHoFFER Lasos 
t. baratomnak több büvartöl (Forrunarov, LanDoıs 
stb.) megerösitett szep vizsgalatai bizonyitjäk.? 

Hogsy a csilloszörös azalekällatkänal, valamint 
szämos Flagellätnäl, melyeknel a keregplasma euti- 


’ On the Spongise Ciliat». 326. 

2 Ueber die intracelluläre Verdauung bei Coelenteraten. 
Zoolg. Anzeiger. III. (1880) No. 56. 261. 

® Die Anatomie des Leberegels Distomum hepaticum 
L. ZWZ. XXXIV. (1880) 578. 

* Adatok a zsirfelszivödäshoz. Ert. a term. tud. köre- 
böl. Kiadja a m, tud, Akademia. II. köt, X, sz. Budapest. 
1873. 


59 


euläval, neha epen szilard panczellal boritott, vagy 
legalabb ellentallöbb, tömöttebb 
felvetelre s tritesre praeformält szäj- es alfelnyiläs 


retegtöl hatärolt, 


fordul elö, legkevesbb& sem lephet meg; s ezen el- 
különülesekben a szerves termeszetben l&pten-nyo- 
mon nyilvanulö azon elvnek reälizalasät ismerhet- 
jük fel, hogy az alsöbb szervezeteknel helyhez nem 
kötött, kezdetleges vagy epen csak ideiglenes szervek 
a magasabban elkülönült alakoknal lokalizälödnak, 
tökeletesbülnek s allandösulnak. Ezen elv szerint fej- 
lödnek ki peldäul, a lelekzest közvetit6 testfelületen a 
felületet nagyobbitö, egyes szetszört börkitüremlesek, 
melyek ällandösulvastökeletesbülve, alokalizält kopol- 
tyuk kepzödesehez vezetnek. Különben prx&formält 
szajnyılässal, mint epen emlitem, a szivacsok galleros 
sejtjei is el vannak lätva; pr&formält nyiläsok to- 
vabba, mindazon ellenällö burkolatu sejteknel meg- 
vannak, melyek valamely anyagot kiüritenek, vagy 
kivulröl valamit felvesznek: isy ällandö nyilasa van 
az egysejtü mirisyeknek s szämos petenek (miero- 
pyle). Mindezekböl kitünik, hogy az äzalek- 
allatkäk szervezete sokban elter ugyan a leg- 
elemibb sejttöl, mely egy magot tartalmazö 
protoplazma-tömegecske, de egyetlen oly 
szervük sincsen, mely a magasabban elkülö- 
nült sejtekre nezve egeszen idegenszerü 
lenne. 

A csillöszörös äzalekallatkaknal sokkal nagyobb 
nehezseget okoz a Radiolärok alaktani ertökenek 
megällapitäsa. Ezen gyökerlabuak alapallomanya 
ugyan szinten sarcode, azaz protoplazma, ebbe azon- 
ban Huxtey, MÜLLER JANos, ÜLAPAREDE 6s LACHMANN- 
nak, valamint a Radiolarok elsö reszletes tanulma- 
nyozöjanak HaEckeu-nek felfogäsa szerint, kulönbözö 
sejtertekü elemek vannak beägyazva. Ismeretes,hogya . 
Radiolarok protoplazmäja tokonkivülire 6stokonbelü- 
lire oszlik; az elöbbi, melyböl a sugaras ällabak indul- 
nak ki, keregreteget kepez, mely az u. n. közepponti 
tokot ( Oentralkapsel,) vonja be; az utöbbi meglehetös 
vastagfalu s likacskaesatornakkal ättört gömböt ke- 
pez, melynek protoplazma-tartalma az epen emlitett 
likacskacsatornäkon ät közlekedik a tokonkivülivel. A 
központi tok közepeben neha mes egy finom burokkal 
környezett gömbölyti keplet, az u. n. belsö‘ hölyag 
(Binnenblase) foglal helyet. A Radiolär-test sejtes 
elemeit a tokonkivüli es belüli protoplazma nagy- 
szamu alveolusat, tovabba a közepponti tok gyakran 
igen tömötten allo vilagos hölyagocskai, s vegre a 
tokonkiyüli protoplazmaban többnyire, de nem min- 

Sg 


dig elöfordulö u. n. sarga sejtek kepezik. Ezen allitö- 
lagos sejtek közül azonban, Herrwiıs R. igen pontos 
üjabb vizsgälatai szerint! esak is a särga sejtek valödi 
sejtek, a tokon kivüli €s belüli alveolusok ellenben 
nem egyebek viztiszta folyadekkal telt tröeskeknel, 
melyek a protoplazmät &pen mint az Actinosphae- 
riumnäl habossä teszik; a közepponti tok vilägos 
hölyagocskäi ellenben sejtmagoknak felelnek meg, me- 
lyek Herrwiıs szerint, a Radiolaroknak szaporodäsa- 
näl egyenkint körülburkolödnak a tokon belüli proto- 
plazma egy retegevel, s ily mödon sejtekke vältozvan, 
a közepponti tok megpukkantäval monasszerü ostoros 
vajzök alakjaban kiszabadülnak. Ezen magok kelet- 
kezese igen sajätsägos, s eg6szen elter a sejtmagok 
eddig ismert keletkezesi mödjätöl. Hrrrwig szerint a 
belsö hölyaggal birö Radioläroknak tulajdonkepen 
egyetlen igen magasan elkülönült magjuk van, sez az 
ü. n. belsöhölyag, melynek finoman szemecskejü, 
vilägos alapällomänya majd egy, majd több gömbö- 
lyüded, vagy elägazö, gyakran gomba-myceliumokra, 
pl. a Saprolegniäkera emlekeztetö testet, u. n. belsö 
testet ( Binnenkörper ) tartalmaz; ezek tehat a mag- 
testecskeknek felelnek meg, melyeknek sarjai levalvan, 
a belsö hölyagböl a közepponti tok protoplazmajaba 
nyomulnak s itt az ü. n. vilägos gömböket kepezik. 

Meg kell jegyeznem, hogy a Radiolärok testenek 
bizonyos elkülönüleseit, nevezetesen a különbözö 
szerkezetti kovasav-väzakat, valamint a közepponti 
tokban gyakran elöfordulö kristälyos testeeskeket es 
szines olajeseppeket, mint olyanokat, melyekkel meg- 
egyezök az alsöbb gyökerläbuaknäl is elöfordulnak, s 
melyek a Radiolarok alaktani ertekenek megällapi- 
täsära ninesenek befolyässal, szandekosan hagytam 
figyelmen kıivül. 

Az elöadott felfogäs szerint a Kadtolarok szerve- 
zete jöval egyszerübb, mint minönek Harzcker tar- 
totta, s egy magas fejlettsegü, egeszen sajatsägos, igen 
nagy (a nagyobb alakok 4—5 mm. ätmeröjüek) sejt- 
nek felel meg, melynek protoplazmäja egy vastagfalü 
tok külsö, egyen fenntartäsi, €s belsö, fajfenntar- 
tası reszletekre osztja, s mely az igen magasan 
elküulönült tulajdonkepi magot, a belsö hölyagot, s 


protoplazmaäba jutö vilägos hölyagokat tartalmazza. 


Csupän a särgasejtek azon valöban sejtek ertekevel 


birö elemek, melyek az egysejtüseg ellen szölanak. 
Ez utöbbiak gsömbölyüded vagy tojasdad alaku, körül- 


' Zur Histologie der Radiolarien, (1876) 


60 


burkolt, maggal ellätott sejtek, melyeket a level- 
zöld börsärga mödosulata szinez, kemenyitö szemecs- 
keket tartalmaznak s oszlässal szaporodnak; e sze- 
rint egeszen megegyeznek az egysejtü moszatokkal. 
Különben nem egeszen ällandöan, de többnyire elö- 
fordulnak, meg pedig csak a tokon kivüli protoplaz- 
mäban. 

Ha ezen särgasejtek csakugyan a Radiolärok szer- 
vezetenek kiegeszitö reszet kepezik, ügy ezen gyöker- 
läbuak ketsegkivül nem tarthatök egysejtüeknek, s 
jelenlötöket a Radiolär-testnek különben sejtekböl 
össze nem tett protoplazmäjaban cesak ügy magyaräz- 
hatjuk meg, ha Srein-nal! feltesszük, hogy endogen 
sejtkepzödes ütjän jöttek letre. De vajjon nem valo- 
szinü-e, hogy tulajdonkepen nem tartoznak a Radi- 
olarokhoz, hanem önallö egysejtü moszatok, melyek a 
Radiolarok protoplazmajaba tolakodtak? Ha tekin- 
tetbe vesszük, hogy elöforduläsuk nem allandö, hogy 
keletkezesük mödjäröl semmi biztosat nem tudunk, 
s csupän annyira terjed ismeretünk, hogy oszlässal 
szaporodnak ; tovabbä, hogy bizonyos moszatok elö- 
szeretettel tolakodnak mäs szervezetek belsejebe, igy 
pl. a szivacsok mesodermäjäba s itt vigan szaporod- 
nak ; mindezt, valamint az ü. n. levelzöld-testeeskek 
tärgyaläasanal alabb elöadandökat tekintetbe veve, a 
legnagyobb valöszintiseg szöl amellett, hogy a särgase]- 
tek voltak&pen nem tartoznak a Radiolarokhoz. Ezen 
mär a priori igen valöszinünek latszö felfogäs helyes- 
söge mellett szöl CıenkowskI-nak azon 6szlelete, hogy 
a (allozoum inerme särgasejtjei a Radiolär testenek 
szetroncsoläsa s elhaläasa utän tovabb elnek, s foly- 


| tatjäk oszläs ütjän törtenö szaporodäsukat, miböl 


CIENKOWSKI, ügy hiszem, egeszen jogosan vonhatta 
azon következtetest, hogy a sarga sejtek önallö szer- 
vezetek, egysejtli moszatok, s nem tartoznak a Radi- 
olärokhoz.? Herıwis, ki a särgasejteknek a Radı- 
olärok szervezetehez val6 tartozäsät CmmnKkowskı-val 
szemben elöbb hatärozottan ällıtotta,” ujabb vizsgäa- 
latai alapjän a Cıenkowskı-fele felfogas helyessege 
mellett nyilatkozik.* Ha tehät a särgasejtek csak- 
ugyan nem tartoznak a Radiolarok szervezetöhez, ugy 


| semmi sem all annak ütjäban, hogy a Radiolärokat, 
az utöbbiban sarjadzö, azutän pedig a tokon belüli 


epen ügy, mint a többi gyökerlabüakat magas elkülö- 
nüleseik mellett is egysejtü szervezeteknek tartsuk. 


! Der Org. II. 16. 

® AMA. VII. (1870). 

° Zur Histologie der Radiolarien. 19. 

* Der Organismus der Radiolarien. 118. 


A veglenyek szervezetere vonatkozö ismeretek 
ezen iränyban valö fejlödese 6s tisztäzödasa mellett a 
CLAPAREDE &s LacHmann-fele felteves, hogy a veg- 
lenyek sarcodejat alkotö sejtek es szövetek csupän 
az alkalmazott szövetbuvärlati mödszerek tökeletlen- 
sege miatt nem vehetök ki, mindinkabb veszte hite- 
let; azon tan ellenben, mely valamennyi vagy leg- 
alabb lestöbb veglenyt egysejtünek tekint, egyre 
melyebb s erösebb gyökeret vert. Mai nap az ille- 
tekes szakferfiak között egyet sem emlithetnenk, ki a 
veglenyeknek szövetekböl valö összetetelet vitatna; e 


tekintetben esak egy velemeny van, azt.i., hogya| 


veglenyek teste a szöveteket nelkülözi es SıEBoLp-dal 
s KöLLıker-rel, STEIN, ENGELMANN, GEGENBAUR, 


HazcKEL, Huxuey, van BENEDEN E., CIENKOWSKI, 


Craus, SchuLzzE E. F., Bürschuı, Herrwis R. stb, 


osztoznak ezen felfogäsban; velemenykülönbseg esu- 
pän arra nezve van, vajjon a több maggal birök egy- 
sejtüeknek vagy potentia többsejtüeknek, azaz annyi 
sejtböl älloknak tekintendök-e, a hany magjuk van. 


Hogy azonban a lätszölag soksejtli veglenyeknek — | 
minök a Radiolarok — sinesenek tulajdonkepi szöve- | 


teik, hanem testök alapallomanya sarcode vagy 
protoplazma, mint az allat- es növenysejteke, erre 
nezve ismet egyezök a velemenyek. Hogy szöveti 
szerkezet tekinteteben mily eles a különbseg a veg- 
lenyek s magasabb szervezetek között, ezt ep oly ta- 
lalöan, mint szepen fejezik ki Hancreu következö sza- 
vai: «A legtöbb veglenynek egesz teste elethossziglan 
egyetlen sejtböl all. Valödi szöveteket s szerveket 
azonban azon veglenyeknel sem talalunk soha, me- 
lyek kifejlödött ällapotban soksejtüek, sohasem taläl- 
juk näluk a sejteknek azon sajatsagos munkameg- 
- osztäsat es elhelyezödeset, mely a valösagos ällattes- 
tet es valösagos növenytestet jellemzi. Mert ezeknel 
a test összalakja uralkodik azon sejteknek elrendezö- 
desen, kepzödesen, szövetekke &s szervekke valö 
összeköttetesen, melyekböl össze van teve. A soksejtü 
veglenyeknel ellenben a tärsasan összekötött sejtek 
mindig mestartjak többe-kevesbbe önällösägukat ; 
mindig csak igen laza tärsasägokat kepeznek, munka- 
megosztäs nelküli tärsas összekötteteseket, melyeket 
nem lehet ezenträlizalt ällamoknak tekinteni. Ha az 
allatnak es növenynek szervezetet jöl organizalt kultur 
ällammal, ügy ellenkezöleg, a soksejtti veglenyek laza 
sejtesoportjait lesfeljebb a termöszet polgärosulatlan 
fiaimak gyülevesz csordäival hasonlithatjuk össze. 
A legtöbb vegleny azonban, mint mondottuk, meg 
ezen sejtesordäk kepzödeseig, a tärsuläs ezen legalsöbb 


61 


fokaig sem jut; beeri avval, hosy mint remete, önma- 
ganak eljen s teljes önallosagat minden tekintetben 
megövja. A legtöbb vegleny elethossziglan egyszerü, 
izolält sejt marad s mint sejt-remete el.»! 

Hasckeu a soksejtü veglenyek alatt a Radiolaro- 
kat, toväbbä a több maggal birö azalekallatkakat es 
gyökerlabuakat erti. Az elöbbiekröl t. i. a Radiola- 
rokröl mär kifejtettem, hogy soksejtüsegök tulaj- 
donke&pen nem äll, seszerint csak sokmagvüaknak te- 
kinthetök, mint szämos mäs gyökerlabü es sok esillö- 
szörös äzalekällatka. Kerdes mär most, vajjon meg- 
okolt-e oly szervezeteket, melyek protoplazmatestük- 
ben több magot rejtenek, de ezen magok sohasem 
voltak külön sejtek magjai, ugyanannyi sejtnek tar- 
tani, amennyi magot tartalmaznak? Ha dogmaszerü- 
leg ragaszkodunk azon felfogäshoz, hogy minden sejt 
esupän egy magot tartalmazhat, s a szelteben hasznält 
«sokmagü sejt» kifejezest, mint Harcken ismetelve 
hangsülyozza, esakugyan contradietio in adjectonak, 
a sokmagu sejtet pedig eo ipso soksejtünek kell tarta- 
nunk:? ügy a sokmagu veglenyeket eszmenyileg min- 
denesetre soksejtüeknek kell tekintenünk, mind amel- 
lett, hogy protoplazmatestök egy egeszet kepez s hogy 
protoplazma-reszeeskeik ninesenek egyes magokhoz 
kötve. Hanem ekkor azutän soksejtünek kell tarta- 
nunk a szintelen versejteket, a myeloplaxokat s szä- 
mos mäs többmagü ällati szöveti elemet, valamınt 
szämos eddig magnelkülinek velt gombasejtet is, mint 
pl. az Empusa, Achlya, Saprolegnia sejtjeit, melyek- 
ben Mauras® valamint Scumirz * legujabb idöben 
több magot mutattak ki, s melyek eszerint, a magnel- 
küli sejtnek, eytodänak alacsony fokaröl egyszerre a 
soksejtliseg magas rangjära emelkedtek. Reszemröl, 
ha tekintetbe veszem, hogy mind a szövetekke egye- 
sült, mind az egyenkint &16 elemi szervezetek között 
vannak olyanok, melyeknek egyseges erteke semmi 
tekintetben sem vältozik attöl, hogy magjuk meg- 
szaporodik: teljesen osztozom ImErıng -nek azon 
sejt-sema a 


a 


felfogäsban, hogy inkabb eltüri 
mödositäst, mintsem többsejtüeknek tartsunk oly 
alaki egysegeket, melyek több maggal bimak. Erre 


nezve igen taläldan jegyzi meg Imrrıng, hogy vala- 


! Das Protistenreich. (1878) 17—18. 

®2 Die Kalkschwämme. Berlin (1872) I. 105. Tovabbä: 
Zur Morphologie der Infusorien. Jen. Z. VII. (1573) 529. 

° Sur quelques protorganismes animaux et vegetaux 
multinuelees. C. R. (1879) 250. 

* Untersuchung üb. die Zellkerne der Thallophyten. 
Bonn (1879) 


mint a sejtmag alakı erteke nem vältozik attöl, 
akar nines magtestecskeje, akär pedig egy, keves 
vagy epen sok magtestecskeje van: 6pen igy nem 
valtozik a sejt alaki erteke magjainak szaporodäsä- 
töl sem.! Ha mär most a sejt-semän ezen kivä- 
natosnak es szüks6egesnek lätszö mödositäst meg 
tesszuk s megnyugszunk abban, hogy egy sejt több 
magot is tartalmazhat, befejezettnek tebimthetjüuk 
a veglenyek alaktani erteke körül folytatott hosszas 
vitat, s meltän hödolhatunk az elismeres baberäval 
azon melyen gondolkodö termeszetbuvärnak, ki Eu- 
RENBERG magas szervezetet hirdetö tananak diadal- 
napjaiban, ezelött 35 evvel, nem habozott kimondani 
azon fundamentaälis igazsägot, hoey a szervezetek 
sorozata egysejtü lenyekkel veszi kezdetet. 


‚1 veglenyek szervei. 

Minthogy a veglenyek szövetekböl összeteve nin- 
esenek, mindenekelött felmerül azon kerdes, vajjon 
lehet-e nalok egyaltalaban szö szervekröl? Fzen ker- 
desre hatärozott feleletet esak akkor adhatunk, ha 
elöbb azt hozzuk tisztäba, hogy mi a szerv. HAsckEL 
tisztän morfolögiai szempontböl ezen szavakkal irja 
körül a szervet: «Allandö6, egyseges, hatärozott 
alaku terbeli nagysäg, mely több plastidänak 
(eytodanak, vagy sejtnek, vagy mindkettönek) 
allandöan egyesült összegeböl van összeteve, 
s mely aharmadik egesz hatodik rendbe tar- 
tozö alak-egyenek pozitiv belyegeit nem vi- 
seli magan.»*? Fzen definieziönäl, mely reszben ne- 
gativ tartalmanal fogva, mint maga Harckeu is be- 
ismeri, hianyos, rövid szavakkal többet mond Marcö, 
ki a szervet elettani szempontböl is meltatja; szerinte : 
«Szervek alatt ertjük az elemi reszek es szö- 
vetek bizonyos Összeget, mely különös alak- 
kal es müködessel bir.»® Ezen ertelmezesek sze- 
rint, melyek a szerv fogalmäval bizonyos szöveti ösz- 
szetetelt hoznak kapesolatba, a veglenyeknek tulaj- 
donkepi szervei nem lehetnek, s Hawerkn következe- 
tesen mondhatja a veglenyek alaktani erteket körül- 


* Befruchtung 
(1878) 49. 
A Haxcker-töl megkülönböztetett hat alak-egy&n 
a következö: 1. plastidäk (eyclodäk 6s sejtek) ; 2. szervek, 
3. ellenes r&öszek (Antimeren), 4. követö röszek vagy izek (Me- 
tameren), 5. Szemölyek (Personen od. Prosopen), 6. telepek 
(Cormen, Stöcke, od. Colonien) Gen. Morph. I. B. 266. 
® Generelle Morph. I. B. 291. 
° A tudomänyos ällattan k6zikönyve. Pest. (1868) 


und Furchung des thierischen Eies. 


DD. 


1ır6 fennebb idezett szavaiban, hopy valödi szervek a 
veglenyeknel nem fordulnak elö.* De vajjon elegse- 
gesek-e a szerv ezen detinieziöi? Nem szenved semmi 
ketseget, hogy a lestöbb szervre nezve elegsegesek ; 
elegsegesek nevezetesen az u. n. összetett, azaz külön- 
nemü szövetekböl szerkesztett (heteroplastieus), s az 
egyszerü, azaz egyszövetböl allö (homoplasticus) szer- 
vekre. Minden szervre azonban, mint szämos mas, 
jobbnak hianyaban közhasznälatban levö definiezio, 


| nem elegsegesek s nem hasznalhatök; mert hiszen 


vannak az egyszövetböl allö szerveknel meg esysze- 
rüebbek, pl. az egysejtü mirigyek, alsöbb allatok egy- 
sejtü izmai, bizonyos erzeki sejtek, stb. De meg ezen 
egysejtü szervek sem a legegyszerliebbek ; a szöve- 
tekböl összetett szervezeteknel vannak meg sokkal 
egyszerüebbek is, melyek meg esak egyetlen sejt erte- 
kevel sem birnak. Ilyenek pl. a növenyek levelzöld 
testeeskei, az urbelüek csalänszervei, az izeltlabuak 
szemenek fenytörö corneaja, az izeltlabuak szörei, 
pikkelyei, a kerekallatkäk igen bonyolödott szerkezetü 
allkapesai, a fergek horgai, tüskei, sertei stb.; mind- 
ezekre szelteben alkalmazzuk, s ügy hiszem helyesen, 
a szerv kifejezöst, bar a fentebbi definieziö nem illik 
rajok. 

Vilägos ezek utän, hogy a szerveknek közhasz- 
nälatban levö definieziöjahoz ragaszkodva, meg a 
szövetekböl összetett szervezetek bizonyos szervei 
sem tarthatök ilyeneknek, miböl azonban vilägert 
sem következik az, hogy ezek nem valödı szervek, 
hanem bizonyära csakis az, hogy a szerv defini- 
eziöja ki nem elegitö. Hogy a szervnek kielegitö defi- 
nieziöjat adjuk, szükseges, felfogasom szerint, hogy 
annak eredetileg tisztan elettani fogalmabol induljunk 
ki, mely a szervet az elölenyek müszerenek, szerszämä- " 
nak vallja, sesak mäsodik sorban, a szervek osztälyo- 
zäsänäl, lehetünk es legyünk is tekintettel az alaktani 
ertekre. Ezen alapra tämaszkodva, ugy hiszem, min- 
den tekintetben kielegitö definieziöo önkenyt kinalko- 
zik s ezen szavakban foglalhatö össze: A szervek 
elkülönült testreszek, melyek az elölenyek 


* Mäs helyen azonban a Monerekkel szemben maga 
HAEcKEL is szerveket tulajdonit a többi veglönyeknek s 
a sejteknek: «Jede echte Amoebe, jede echte (d. h. kern- 
haltige) thierische und pflanzliche Zelle, jedes thierische 
Ei ist in diesem Sinne bereits ein elementarer Organismus, 
aus zwei verschiedenen Organen, dem inneren Kern, (Nuc- 
leus) und dem äusseren Zellstoff (Plasma oder Protoplasma) 
zusammengesetzt. (Studien über Moneren und andere Pro- 
tisten. 4.) 


63 


bizonyosmunkäinak vegz6sörehivatväk,* mely 
azutän lehet vagy különbözö, vagy egynemt szöveti 
elemekböl szerkesztett, vagy egysejtü, vagy vegre a 
sejtnek resze söt megszilärdult valadeka is (pl. chitin- 
szörök, pikkelyek, allkapesok, horgok stb.). Ily mö- 
don ertelmezve a szerv fogalmat, valödi szerveket 
sem fogunk tagadni a sejttöl, aminthogy nem is taga- 
dunk mindannyiszor, valahänyszor a sejtet Brücke 
talalö kifejezesevel elemi szervezetnek, azaz szerve- 


zettnek, tehät oly 616 elemi egysegnek mondjuk, mely | 


szervekkel el van lätva; mert vegre is csak az lehet 
szervezet, a mi szervezett, azaz szervekkel ellatott. 
Ily ertelemben szölhattam mar fentebb a szöveti ele- 
mek szerveiröl, s ily ertelemben szölhatunk a veg- 
lenyekeiröl. is, mint valödi szervekröl. Mivel pedig 
a szerv elsö sorban elettani fogalom, egeszen fölösle- 
gesnek tartom HaEckEL-nek azon ajänlatät, hogy az 
azalekallatkak szaja es alfele, minthogy nem homolog 
az äallatok megfelelö szerveivel, ezentul sejtszajnak 
(eystostoma) &s sejtalfelnek (eystopyge) neveztessek : * 
hiszen ez ügy is magätöl ertetödik, s a tudomanynak 
üj mtüszökkal valö epen oly felesleges megterhelöse, 


mintha pl. az egy- €s soksejtli mirigyek, a chitin szö- | 


rök, egy- es soksejtli szörök mind külön-külön müszö- 
val jelöltetnenek. 

Vajjon a veglenyek szerveit valödı, vagy nem va- 
lödı szerveknek nevezzük-e, s az äzalekällatkak szajat 
es alfele&t mily mükifejezessel jelöljük, ennel sokkal 
fontosabb kerdes var megoldäsra: az t. 1. vajjon a veg- 
lenyek s a sejtek szervei, valamınt maguk a sejtek 
ninesenek-e ugy, mint a sejtekböl szerkesztett szervek 
s a többsejtli szervezetek önallö eletet &l6 esysegekböl 
összeteve? Brücke az elemi szervezetekröl irt s mel- 
tän hiress6 valt örtekezeseben ? ezeket mondja: «Ein 
a sejteket elemi szervezeteknek nevezem, mint mikep 
azon testeket, melyek eddigele vesytanilag nem bon- 
tattak szet, elemeknek nevezzük. A mily kevesse van 
ezeknek szetbonthatatlansäga bebizonyitva, ep oly ke- 


® Az ü. n. csökev&nyes szervek az egyen dlet&ben 
ugyan munkakört nem vegeznek, de jogosan tehetjük fel 
röluk, hogy a phylogeniai sorozatban ezek is vögeztek bizo- 
nyos munkät, söt egy röszüknel csakis tudatlansägunk pa- 
läastoläasära hasznältatik a «esökevenyes» jelzö, a mennyiben 
vannak «csökevenyes szervek», melyek esak a teljes kifej- 
lödeset elert szervezetben nem müködnek, de müködtek az 
egyeni fejlödes bizonyos szakäban. 

* Zur Morphologie der Infusorien. 547. 

®2 Die Elementarorganismen. Sitzungb. d. math. na- 
turw. Classe d. k. Akad. 44. B. 2. Abt. Wien. 1862. 


vesse tagadhatjuk annak lehetöseget, hogy talan a 
sejtek maguk is mas, meg kisebb szervezetekböl van- 
nak Összeteve, melyek hasonlö viszonyban ällanak 
hozzajok, mint a sejtek az Öszszervezethez; eddigel& 
azonban nines alapunk ezt feltenni.» 

Miöta Brückz ezen szavakat irä, az elemek össze- 
tettsege s szetbonhatösaga sokat nyert valöszinüsege- 
ben; az elemi szervezetek finomabb szerkezetönek ki- 
puhatolasara iränyıtott üjabb buyvärlatok pedig, neze- 
tem szerint, egyre közelebb vezetnek azon felfogas- 
hoz, hogy meg maguk is kisebb szervezetekböl vannak 
összeteve, melyek hasonlö viszonyban allanak hozza- 
jok, mint a sejtek az öszszervezethez. A sejteknek tes- 
tet felepitö ezen paränyi elö egysegek feltevese altal a 
veglenyeknek bizonyos magas szervezeti elkülönüle- 
sei mindenesetre sokat veszitenek fejlödesük  titok- 
szerüsegeböl. Tovabbi vizsgalatok vannak hivatva fel- 
deriteni, vajjon ezen hipotetikus egysegek tenyleg 
megvannak-e. 


‚1 veglenyek testenek alapallomanya. 


Az ujabb vizsgälatok, mikent alkalmam voltterje- 
delmesen tärsyalni, megdönthetetlenül bebizonyitot- 
täk, hogy a veglenyek alapallomanya sarcodeböl, azaz 
protoplazmaböl all, mely a lestöbb veglenynel több- 
nyire egeszen nem szemecskes, üvegszerüleg atlätszö 
keregretegre, keregplasmära (ecto- vagy exoplasma, 
ecto- vagy exosarc, Rindenparenchym) s szemecskes 
belsö ällomänyra, belplasmara (entoplasma, entosarc, 
Innenparenchym) van elkülönülve; ezek azonban 
minden eles hatär nelkül mennek ät egymasba, s az 
utobbi korän sem tölt ki, mikent CLararkpe es LacH- 
MANN fostäk fel, egy preformalt tirt. A tömöttebb 
keregreteg s folyekonyabb belsö ällomany közötti 
különbseget, 
1851-ben.! 

Azon veglenyeknel, 
testnek ketfele ällomanya jöl el van különülve, az 


tudtommal, Cosn emelte ki elöször ‘ 
melyeknel a protoplazma- 


emesztes es äthasonitäs munkajat kizarölag a bel- 
plasma vegezi, mig a keresplasma nem esupän az 
ällateleti müködesek vegzesere, hanem meg; mas fon- 
tos szervek elfogadäsära is szolgäl. A belplasma felig 
folyekony pepszerü ällomäny, mely sürten elszört, 
szerfelett aprö, halvany szemecskeken kıvül nagyobb, 
erösebb fenytöresti, majd szabalytalan alakü rögöcs- 
keket, majd tompitott szelü, többnyire kisse lapitott 


! Beiträge zur Entwieklunesgeschichte der Infusorien, 
ZWZ. III. 263. 


64 


testeesköket tartalmaz, melyek elenken emlökeztetnek 
a petek szöktesteeskeire, s melyek Bürschur szerint, 
feherjenemü amyloid anyagböl ällanak s jod es kensav 
hozzäadasära megk6külnek.! Hogy a testeeskek nem 
kivülxöl felvett idegen zäradekok, ezt vilägosan bizo- 
nyitja az, hogy a szäjnelküli Opalina-, Acineta- es 
Gregarinafelöknel is elöfordulnak; szämos Helio- 
zoumnäl s Radilärnal a protoplazma a rögöcskeken 
kivül szines olajeseppeket, a levelzöldet tartalmazö 
Flagellätokndl amylum- es paramylum-testeeskeket 
tartalmaz. Az &pen emlitett, nyilvan tartalekanyagok 
örtökövel birö rögöeskektöl jö megkülönböztetendök 
azon egöszen mäs term6szetli, nem mindig elöfordulö, 


isen erösen fenytörö testeeskek, melyek majd ritkän, 


majd sürtien szet vannak szörva, majd bizonyos helye- 
ken felhalmozödnak. Ezen testeeskek, melyek erös 
fönytöresük miatt ätesö fenynel egy tömegben feke- 
teknek, egyenkint fekete körvonaluaknak latsznä- 


nak, majd igen aprö, lätszölag gömbölyüded szem- | 


csöket, majd kis pälezikäakat kepeznek. A Paramecium 
Aureliändl azt talälom, hogy e pälezikak gyakran 
kettesövel, härmasäval összenönek s A, K, X betük- 
hez hasonlö alakot mutatnak. Az äzalekallatkäk egybe- 
kelesevel foglalkozö több buvar tesz emlitest ezen 
sötet szemeeskekröl, s en magam is kiemeltem a sös- 
vizi Lionotus Fasciola leiräsanal® s BürscHLı azon 
felfogäsähoz, hogy az egybekeles alatt vegbemenö 
igen &lenk anyagforgalom termekei,” hozzätettem, 
hogy igen valöszintien hügyconcrementumok ertekevel 
birö bomläsi termekek, mi mellett különösen az 
szöl, hogy egeszen megegyezni lätszanak az alsöbb 
ällatoknäl annyira elterjedt hugysavas nätron rögöcs- 
kökkel. E bomläsi termökek nemely azalekällatka- 
näl a protoplazma äramläsäba jutvan, a testvegeken, 
ott, hol az äram elhajlik, lerakatnak s e helyeken 
azutän azon sötet foltokat kepezik, melyek pl. a 
Paramecium Aureliändl s szämos Oxytrichafelenel 
a mellsö &s hätsö testvegen, a Metopus sygmordesnel 
esupän a mellsöon, a Vorticellafelöknel pedig a 
koesänyvögen fordulnak elö. Nyilvan ugyanide tar- 
toznak azon sötet szemecskek is, melyek szämos tokot 


ı Notiz über das Vorkommen einer dem Amyloid ver- 
wandten Substanz in einigen niederen Thieren AAP. (1870) 
365. Tovabbä: Einiges über Infusorien. AMA. IX. B. 4 H. 
(1873) 671. 

2 A szamosfalvi söst6ö nöhäny Azalagjäröl. Term. rajzi 
füz. II. (1878) 229. 

3 Studien üb. die ersten Entwiekelungsvorgänge der 
Eizelle ect. 421. 


lakö Monothalamiumnäl, pl. az Euglyphäknäl, Tri- 
nemändl s Cyphoderiändl a mag elött gyakran övet 
köpeznek, s talän azon kristälyok is, melyek a Radio- 
lärok tokon belüli protoplazmajaban gyakran elö- 
fordulnak. Azon veglenyeknel, melyek szilärd täpla- 
lekot vesznek fel, a protoplazma rögöcskeivel kevere- 
dett idegen zäradekok gyakran igen megnehezitik 
annak eldönteset, hogy mi tartozik a protoplazmahoz 
s mi az, a mi kivülröl jutott allomanyaba. Az emesz- 
tes alatt levö elnyelt testek majd egyszerüien be van- 
nak ägyazva a protoplazmäba, majd vizudvar äl- 
tal környezettek ; ezek azon emesztöüröcskek, melyek 
EHRENBERG-et a sokgyomrü k6szülek felallıtäsara 
vezettek. Ezen emesztöüröeskeken kıvül gyakran nagy 
nedvürök fordulmak elö szamos vegleny belplasmäja- 
ban, melyek között a protoplazma, mint gyorsan 
növekedö növenysejtekben, vagy a Hydroidok ento- 
derma-sejtjeiben hälözatos gerendäzatot kepez ; igy pl. 
a Trachelius Ovumnäl, a esillöszörös äazalekallatkak 
között, sa Noctilucäknäl. Ugyanily nedvürök az Aeti- 
nospharium Eichhornii s több mas gyökerläbunak 
protoplazmäjät egeszen habossä teszik ; HrrTwıe sze- 
rint a Radiolärok tokon kivüli &s belüli protoplazma- 
jäban elöfordulö u. n. alveolusok szinten nedvüröes- 
keknek felelnek meg. 

Fock£e, mint mär fentebb emlitettem, mär 
1836-ban eszlelte a Paramecium Bursariändl a bel- 
plasmänak keringö äramläasat s nyomös argumen- 
tumul hasznälta fel ERRENBERG sokgyomrü keszuleke 
ellen. Ezen äramläst, mely elenkebb a belplasma 
külsö reszeben, mint belsejeben, sokszorosan Össze- 
hasonlitottäik a protoplazmänak azon aktiv ke- 
ringö äramläsäval, mely bizonyos növenysejtekben, 
pl. a Chara-sejtekben oly megragadö pompäs lätvänyt 
nyujt. Ezen felfogäs ellen Steın az äramläasnak ege- 
szen mäs, s mint e jelenseg okanak kipuhatoläsara 
tett szamtalan eszleleteimre tämaszkodva ällithatom, 
a valönak teljesen megfelelö magyarazatät adta.! 
A Paramecium Bursariändl az avamlö tömeg a test- 
nek baloldali, hosszabb &s hajlottabb szelen mellfele 
tart, azutän a mellsö testvegen jobbra kanyarodva, a 
jobb oldali, rövidebb 6s egyenesebb szel hosszaban 
hätrafel& iränyül, s a hätsö testvegen ismet balra &s 
mellfel& kanyarodik. Tekintetbe veve mär most azt, 
hogy a test hätsö felenek jobb oldalän fekszik a rövid 
töleserszerüi garat, melynek a belplasmähoz vezetö 
hätsö vöge balra hajlott, s hogy ezen garaton ät szünet 


57. 


ls 


nelkül erelyes täplalekaram, a garaton vegig ha- 
ladva, bizonyos ällando iränyt nyert; alig szenved- 
het ketseget, hogy ezen äram hozza keringesbe s 
tartja kering&sben a protoplazmat.* Egeszen ily mö- 
don j6 letre egy többnyire sokkal lassüabb keringes 
mindazon csillöszörös azalekallatkaknal es Flagella- 
toknäl, melyeknek allandö szajuk s garatjuk van, mig 
a szajat s garatot nelkülözö veglenyeknel ezen szabä- 
lyos iränyü keringes nem eszlelhetö, mi a Stein adta 
masyaräzat helyessege mellett mindenesetre igen nyo- 
mös bizonyitek. 

Fgeszen mäs termeszetii azon aramlas, melyet a 
Noctilucak hälözatos gerendäzatot kepezö belplasma- 
jän Quarkeraczs mär 1850-ben 6szlelt, s uüjabb bu- 
värok is megerösitettek;! ezen äramlas a proto- 
plazmänak aktiv mozgäsi jelensegeihez tartozik s ege- 
szen megegyezik avval, mely a növenysejtekben, pl. a 
Tradescantia porodaszöreinek hiresse valt sejtjeiben, 
vagy bizonyos gyökerlabuak allabain eszlelhetö, miröl 
alabb meg sz0 leend. 

A belplasma a legtöbb vegleny felületen ellent- 
allöbb, tömöttebb összeällitäsu keregretegbe mesy ät, 
mely többnyire, de nem mindig, egeszen egynemt, 
üvegszerüleg ätlätszö. A hol a köregplasma elesen el 
van különülve, mint pl. a nagyobb Amoebäknal vagy 
szämos csillösz6rös äzalekallatkanal, tulajdonkepen 
ket egymäsba elmosödva atmenö reteg különböztet- 
hetö meg rajta: ecy folyekonyabb, mezgaoldathoz 
hasonlö belsö reteg, mely a helplasmäba folytatödik 
sa vegleny szetfolyasakor duzzado, viztiszta eseppek- 
ben ömlik ki, s egy joval tömöttebb összeallasu küls6 
reteg. Ez utobbinak tömöttsege neha merevsegig 


fokozödik, ügy, hogy a vegleny pänczelzottnak lätszik, | 


a nelkül, hogy elkülönült pänezela lenne. Szetfolyäas 
alatt ugyanis ezen merey hatärreteg is felduzzad, 
mintha esak merey allomänya megolvadna; ezt lehet 


discafeleken, vagy a Flagellätok között a Oryptomo- 
nasokon, mire mar Dusarpın is figyelmeztetett s mit 
STEIN,” valamınt CnLAParüoE &s LacHmann ® egyarant 
kiemelnek. 


* A protoplazma keringesenek ily mödon valö letre- 
jötte &s fenntartäsa igen j6l megerthetö Stein elethü raj- 
zainak megtekintes6böll, mely rajzok fel vannak veve 
Marc6 tud. ällat. közikönyv. 34. 1. 5 äbr. 

* M. ScHurtze, Die Polythalamien. 38. CIENKOWSKI: 
Ueber Noctiluca miliaris Sur. AMA. IX. (1873) 47. 

221006, 

Zmat6: 


Entz G. Veglenyek. 


65 


Cutieula, vazak, hejak. 


EHRENBERG-gel szemben, ki a veglenyekben min- 


| dig a magasabb ällatok miniature-kepeit lätta, snekik 


masgas szerkezetti izomzattal összefuggö köztakaröt is 
tulajdonitott, Dusarpın bebizonyıtotta, hogy a gyöker- 
labuak sarcodeja egeszen buroknelküli ; nemkülönben 
burok nelkülieknek allıtotta mindazon äzalekallat- 
käkat, melyeknek teste könnyen szetfoly, mig töhb 
esaläd kepviselöinek (Leucophryens, Parameciens, 
Vorticelliens, Urceolariens) hälözatos burkot tulaj- 
donitott. — CoHn volt az elsö, ki ez iränyü pon- 
tos vizsgälatokkal kimutatta, hogy az azalekällatkak- 
nak cesakugyan van alkalmas kemlelö szerekkel tel- 
jesen leemelhetö finom burokjuk, melyet cuticulanak 
nevezett.! Tovabbi vizsgalatok CoHn eszleleteinek 
helyesseget megerösitettek, de azt is bebizonyıtottäk, 
hogy a cesillöszörös äzalekallatkak nem mindegyiket 
boritja a cutieula, s epen az u. n. pänczelosak azok, 


, melyeknel, mint epen emlitem, a hatärreteg nines 


külön eutieuläva tömörülve. Ällandöan cuticuläval 
vannak tovabba boritva a Gregarinak es Noctilucak, 
valamıint szämos Flagellatok is. Valödi euticuläröl 
termeszetesen esak azon esetben lehet szö, ha közvetet- 
lenül, vagy k&mlelö szerekkel valö kezeles utän kettös 
körvonalü hartyat különböztethetünk meg, mint pl. a 
Gregarinäknal, mely ha vastagabb s szilärdabb, valö- 
sägos panezelt kepezhet. Minthogsy azonban a cuticula 
vastagsaga aranylag tag korlatok között valtozik, 
egyes adott esetekben vita tärgyat kepezheti, vajjon 
van, vagy nincs-e cutieula. Ez äll pl. az Amoebak- 
röl, melyeket, mint a többi gyökerläbuakat ältaläban, 
eulticula nelkülieknek tartanak, mıg AusrsacH az 
Amoebäk egysejtüseget kimutato ertekezeseben kifej- 
tett azon nezetet, hogy van cutieulajok, bizonyos 


, Amoebäkra üjabb vizsgälatai utan is fenntartja.? 
peldäul öszlelni a Stylonichräkon, Kuplotes 63 Aspi- | 


A eutieula minden esetre vegtelen finom, tömöttebb 
összeälläasu hatärreteggel veszi kezdetet; egeszen az 
egyeni felfogästöl függ mar ezen hatärreteget is cuti- 
culänak tartani, vagy nem tartani; minden e felett 
folytatott vita meddö hajszalhasogatäs, mert mint 
Ferry a sejthärtyaröl igen talälöan megjesyzi: «Nines 
az az ember, a ki mestudna mondani, hogy az ily 
härtyäcska voltakepen hol kezdödik».” A veglenyek 


\ euticuläja nem mindig szerkezet nelküli, neha, mintha 


! Ueber die Cutieula der Infusorien. ZWZ. V. (1854). 
* Organologische Studien. II. (1874) 235. 
® Grundzüge der Histologie. (1875) 8. 


66 


igen paränyi sejtek kepeznek, aprö tereeskek mozaikjä- 
böl van összeteve; ezt talalta Herrwıc a Leptodisceus 
medusoidesnel ; mäskor nagyobb többszögletes täb- 
laeskäkra különült, a mint Peridiniumfelek pänezela, 
melynek tabläi maguk ismet finom hälözatos mozaik- 
böl ällhatnak. Szämos csillöszörös &s ostoros äzalek- 
ällatkänak eutieuläaja egy iränyban, vagy ket egymäst 
szelö iranyban finoman sävolyzott; ezen sävok több- 
nyire többe-kevesbbe pörge lefutästak s mint mär 
1539-ben Meyen is kiemelte,! Coun pedig ismet 
rautalt,? egeszen megegyeznek a növenysejtek euti- 
culäjanak hasonlö fnom sävolyzatäval. A ceuticula 
sävjai neha egyenlö nagysägu aprö gömböeskekböl 
vannak Öösszeteve; mintegy gyöngysorokat kepeznek, 
mint pl. az Kuglena Spirogyrandl, vagy az ältalam 
leirt sösvizi Placus striatusnäl;? mäskor ismet az 
egesz eutieula ily gömböcskekböl all, mint a Herrwic- 
töl leirt Podophrya gemmipara ü. n. vazhärtyäja 
(Skeletmembran).* Ezen röviden erintett rajzokhoz 
meg bizonyos sculpturäk, kiemelkedö tarajok, sze- 
mölesök, tüskek stb. is järülhatnak. 

A mi a veglenyek euticuläjänak vegyi Összetetelet 
illeti, erre nezve Conn vizsgälatai utän annyit tu- 
dunk, hogy közelebb äll a ezelluloz&hoz s a chitinhez, 
mint az ällati sejthärtyähoz ;? pontos vegyi Összetetele 
azonban eddigel& ismeretlen. 

Azon különbözö alaku tokok, elällö pänezelok, 
hejak, väzak, melyek szämos veglenyre annyira jel- 
lemzök, ketsegkivül szinten a eutieuläris kepzöde- 
sek köze sorozandök; nem egyebek ezek, mint a 
vegleny testenek felületeröl leemelödött pänezelok, 
mit legmegsyözöbben bizonyitanak az Acinetäk, me- 
lyeknel, mint Crararüpe es Lachmann igen taläloan 
emlitik fel, a testtöl elallö tok s a testet megfekvö 
pänczel vagy finomabb euticuläris burok között min- 
den atmenetet lehet talälni.® 

Ezen tokoknak, hejaknak valamint alakja, ügy 
finomabb szerkezete is vegtelenül vältozik, s tet- 
szetös alakjuk, gyakran meglepö esinos dessinjeik 
s gazdag seulpturaik, különösen bizonyos gyöker- 
labuaknal, valödi szemüditö kepet tärnak ele, sa mi- 


kroszköpi keszitmenyeknek disztärgyai. Többnyire 


* Einige Bemerkungen über 
der Infusorien. AAP. (1839) 

2 Id. m. 426. 

° Term. r. füz. II. p. 233. 

* Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) 28. 

> Id..m. 4. 

STST. 


den Verdauungsapparat 


egyetlen összefüggö ürt zärnak körül, s esak a Poly- 
thalamiumoknäl van belsejük likacsos rekeszekkel 
több kamrära, a kihalt Nummuliteknel pedig egymas 
felett allö bonyolödott szerkezetü galleriäkra osztva. 
A többnyire jelenlevö egyetlen nyiläst, melyen ät a 
vegleny a külviläggal közlekedik, a Polythalamiumok- 
nälszämtalan aprö likaeskacsatorna helyettesiti, me- 
lyektöl a hej, mint a szita ät van törve, s e miatt ne- 
vezte D’ORBIGNY ezen gyökerläbuakat Foraminiferek- 
nek ; ugyanily likaeskäktöl van ättörve egy ältalam 
leirt sösvizi gyökerläbunak, az Orbulinella smarag- 
d-änak a höja.! A Radiolaroknak s nemely Helio- 
zoumoknak heja nagyobb nyiläsoktöl van ättörve, 
melyek között a hej ällomänya finom hälözatot ke- 
pez, mintha e tokok finom esipkekböl alakultak 
volna; ugyanily szerkezet jellemzi a esillöszörös aza- 
lekällatkäk között a Dietyocystafelek tokjait. 

A tokok s h&jak vagy chitinszerü ällomänyuak, 
mint a testet burkolö euticula; vagy, mint neha a 
pänczelok is (pl. Peridiniumfelck), elkoväsodottak, igy 
pl. az Euglyphäknal, Heliozoumok- &s Radiolarok- 
nal; vagy vegre szensavas mesznek belerakodäsa- 
töl kemenyedtek el, mint a legtöbb Polythalamium- 
nal s a Nummuliteknel. Ezen kemeny tokokkal 
szemben az ellenkezö szelsöseget kepezik azok, melyek, 
mint nemely csillöszörös es ostoros azalekällatkanal, 
szemecskes, nyalkas allomanyuak. 

A protoplazmanak — mikent HasckeL talalöan 
kifejezi — «alakıtö müveszetev? nem esupan a külsö 
felületen kepes vazakat formälni, hanem belsejeben 
is, se szerint a protoplazma belsejeben is kivalhat- 
nak väzreszek. Igy nevezetesen a Radiolärok- es 
Heliozoumokndl kovasavböl ällö, különbözö alaku es 
nagysägu s elhelyezesü tük, spieulumok, vagy pedig 
a leskülönbözöbb finomsasu es szerkezetü csipke- 
szerli rostelyok (innet EurEngBers-nek rostelyällat- 
kak «Gitterthierchen» elnevezese), melyek ügy, mint 
pl. a szivacsoknäl, a lägytestnek tämaszät kepezik. 

A veglenyek euticulajatöl s epen tärgyalt tokjai- 
töl, hejaitöl, letrejöttüket tekintve, alig különböznek 
| azok az egeszen zärt tokok, melyekbe bizonyos körül- 
menyek között, u. n. betokozödasok (Eneystirung) 
alkalmäval, elzarödnak. Ezen betokozödasi folyamat- 
röl s ennek jelentösegeröl azonban aläbb fogok 

| szölani. 


| 

! A szamosfalvi söstöban &lö gyökläbüakröl. Term. r, 
| füz. I. (1877) 164. 

2 Protistenreich. 38, 


67 


A keregplasma ellkülönülesei. — Palezikaalakı 
testeeskek. 

A keregplasma, mint mär emlitem, többnyire, de 
nem mindig üvegszerli, szemeceske nelküli. Gyakran 
amyloid-testeeskeket, a Flagellätokndl, s mint Aurr- 
BacH kimutatta, nemely Amoebändl is kemenyitö- 8 


paramylon-testeeskeket, yagy ismeretlen termeszetti | 


aproö erösen fenylö gömböcskeket tartalmaz, küulönösen 
melyebb rötegeben; ugyanitt foglalnak helyet a nem 
sitkän elöfordulö levelzöld-sömböcskek, melyekre 
aläbb meg visszaterek. A netalän elöfordulö kü- 
lönbözö szint festöanyagok szinten a keresplasmät 
szinezik. 

Nemely csillöszörös azalekallatkanal a kereg- 
plasma felületes retege tömötten egymaäs mellett allö 
s aprö hengeres hämsejtekre emlekeztetö hasabkak- 
böl van összeteve, melyek olyanfele szerkezetet adnak 
neki, mind a-m6hek lepe. Ezen sajätsagos szerkeze- 


tet talälta Bürscruı a bDursaria truncatellandl ; en | 


usyanezen szerkezetet ismerem egy Kolozsvar körül 
igen gyakran elöfordulö Prorodonndl, mely legköze- 


lebb äll Enrengere P. niveusahoz. Hogy ezen hasab- | 
käk nem hämsejtek, ezt elögg6 bizonyitja az, hogy | 


hasonlö elkülönesek nemely sejtek keregretegeben is 
elöfordulnak: iey BürschLı kiemeli, hosy egeszen 
ilyen hasabkak vannak a Pilidium epidermissejtjei- 
nek keregretegeben.! 

Szamos äzalekällatka keresplasmajänak igen fel- 
tünd elkülönüleseit kepezik az ü.n. pälezikaalakü 
testek, vagy trichocystek, Strin tapinto testeeskei, me- 
lyek az azalekällatkäk esysejtüsege ellen oly gyakran 
ervül hozattak fel. EuRENBERG mär 1832-ben ismer- 
tette, hogy a Bursaria vernalisnal (= Oyrtostomum 
leucas St. levelzöld testeeskeket tartalmaz6 vältozata) 
a csillöszörök között kis prizmaszerli pälezikäk van- 
nak mintesy beszurkälva a test keregällomänyaba. 


Ugyanily pälezikäkat fedezett fel Scrnmimr Oszpär | 


1849-ben a Paramecium Aurelianal es P. caudatum- 
nal.” Mainap tudjuk, hogy ezen pälezikäk igen sok 
esillöszörös, kulönösen holotrich äzalekällatkänal elö- 
fordulnak, meg pedis majd egyenletesen az egesz 
ektoplasmäban, majd annak csak bizonyos täjain. 
Arnımann 1855-ben felfedezte, hosy ezen pälezikäk 
eezetsavval valö kezelesre, finom merey fonalat lövel- 
nek ki,s az ürbelliek esalänszerveivel megegyezö 


! Studien üb. die ersten Entwiekelungsvorgänge etc. 
A IX. täbla magyaräz6 szövegeben. 
® V. ö. STEIN I. 61. 


szerveknek, trichocysteknek tartotta,! mely felfo- 
gashoz a legstöbb kesöbbi buvar esatlakozott. STEIN 
ellenben a kilövelt fonalakat a kemlelö szer hozzäadä- 
sara meenyult s megmerevedett csillöszöröknek, a 
szoban forgö pälezikakat, mint SchuLtze M. a Tur- 
bellafelek eg&szen hasonlö pälezikaäit, tapintö tes- 
teeskeknek tekinti, bir nem tagadja azt, hocy bi- 
zonyos äzalekällatkaknal a tapintötestecskekhez ege- 
szen hasonlö pälezikak csakugyan fonalat lövelnek ki,s 
hosy valödi esalänszervek. Mi sem könnyebb, mint 
különösen a KöLLiker ajänlotta chromsavoldat? alkal- 
mazasaval messyözödni arröl, hogy a pälezikäk 
esakugyan fonalakat lövelnek ki, söt az äzalekällat- 
käak, midön a viz elparolgasa következteben a sök 
tömörtilnek, a fedölemez pedig rajok nehezedik, min- 
den k&mszer nelkül is kilövelik fonalaikat, vagy he- 
lyesebben finom merey tüiket. CLAParkpe 6s LacH- 
MANN emlıtest tesz arıöl, hogy egy meg le nem 
irt Kuglena fajban is talältak a esillöszörös azalek- 
ällatkak trichoeystjeivel egeszen megesyezö pälezik&- 
kat;® nyilyan ennek felel meg azon zöld Flagellät, 
melyet Sreın lesujabb munkäjäba Ahaphidomonas 
Semen nev alatt vett fel* s melynek «keregretegebe 
nagy mennyisegü pälezikaalakü testeeske, vagy csa- 
läntok van beägyazya, melyeknek szäma s esoporto- 
suläasa egyenenkent rendkivül vältozik.» Megemlitem 
itt, hogy en igen finom pälezikäkat a zöld Flagella- 
tok között meg a Phacus longicaudaban is eszleltem ; 


 Bürscutı pedig felemliti, hogy moha-öntelekben ne- 


velt szintelen Ohilomonas Parameciumokböl eezet- 
savval valö kezelesre &pen olyan tüket lätott kilöve- 
lödni, mint a Parameciumokböl, bax az &16 Flagellä- 
tokban pälezikäkat nem különböztethetett meg.’ 
Ezen meg mindig ketes termeszetü szerveken 
kivul azonban nemely äzalekällatkänäl az ürbelüeke- , 
vel mindenben megegyezö szerkezetü, valödi esalän- 
tokokat is öszleltek. CLaParkoE &s LACHMANN a nor- 
vegiai partok Campanuläriäin &lödö Ophryodendron 


‚ abietinum nevvel jelelt, bizarr Acinetafeleket több- 


nyire tömye talaltak a Campanulariakeval egeszen 
megesyezö csaläntokokkal;° GRERFF RicHuarn az 
Epistylis flavicans egyes egyeneinek keregplasmäjä- 


ı V. ö. STEIN. u. 0. 


2 Teones histiologiee. 11. 

OR 

° III. Taf. XIII. fig. 6—12. 

5 Beitr. zur Kenntniss der Flagellaten. ZWZ. XXX. 


| (1878) 945. 


® III. 144. 


68 


ban gyakran nagy mennyisegben talält a Hydräk 
kisebb csaläntokjaival egeszen megegyezö tokokat, 
melyek erintesre kiszökelö, pörgen esavart fonalat 
rejtettek ; 1 Bürschur vegre egy tengeri azalekällatkä- 
ban, melyet Polykrikos Schwartziüi nevvel jelölt, szin- 
ten talalt valödi esaläntokokat, melyek bonyolödott 


szerkezetüket tekintve, semmiben sem ternek el az | 


ürbeltiek esaläntokjaitöl.? Vajjon ezen valödi esalan- 
tokok az azalekallatkaknak sajät szervei-e, vagy csu- 
pän kıivülröl vetettek-e fel, mint mikent igen syakran 
elnyeli a polyptetü ( Kerona Polyporum) az edesvizi 
Hydräk csaläntokjait? Oly jogosult kerdes, mely 
tovabbi pontos vizsgälatoktöl varja eldönteset. 


A veglenyek testenek összehtzodo kepessege, vagy 
ennek hianya. Myophanrostok. 

A veglenyek testük alakjat majd ällandöan meg- 
tartjak, majd ismet kepesek azt a protoplazmäanak 
összehuzödasa &s duzzadasa altal többe-kevesbbe väl- 
toztatni. Az alakjukat nem vältoztatö veglenyek vagy 
egeszen merevek, mint pl. a Flagellätok között a 
Peridinium- &s Oryptomonasfelek, vagy a esillöszörö- 
sek közt a Stylonychiäk, Kuplotes- 63 Aspidiscafelek, 
vagy, ha hajlekony euticulaval boritottak, csak pasz- 
szive kepesek alakjukat, valamely külsö nyomäs hatäsa 
alatt, vältoztatni. Ezektöl azutän az alakvältoztatök- 
hoz valö ätmenetet kepezik azon veglönyek, melyek 
csupan lomhän kepesek, fergek mödjara, meenyulni 
6s megrövidülni, mint a Gregarindak legnagyobb r&sze 
s nemely csillöszörös azalekallatka. A tulajdonkepi 
alakvältoztatök alakjukat vagy minden iranyban väl- 
toztathatjak, mint a csupasz gyökerlabuak, neveze- 
tesen az Amoebäk, toväbbä nemely Euglenäk es 
Astasiäk a Flagellätok között; vagy pedig abban all 
az alakvaltoztatäs, hogy a vegleny megnyült testet 
hirtelen, mintegy görcsösen Összepattanva, kepes 
összehüzni, mint pl. a Stentor- es Vorticellafelek. 
Prrry, mint fenn közölt osztälyozäsaböl läthatö, a 
test alakvaltoztatö kepessegenek fokozatait, illetö- 
leg hiänyät hasznälta fel a csillöszörös äzalekällatkäk 
esoportositäsänal, s megkülönböztetett összepattano 
(Spastica ), alakvältoztatö ( Metabolica) es allando- 
alakü ( Monima ) esillöszörösöket. Ezen esoportositäs 
tarthatlansägänak kimutatäsära legyen eleg az Oxy- 
trichafeleknek bizonyära igen term6szetes esoportjära 


" Untersuch. üb. den Bau und Naturg. der Vorticellen, 
AN. 36. Jahrg. I. (1870) 383. 
? Einiges über Infusorien. AMA. (1873) 674. 


emlekeztetnem, melyek között vannak összepattanök 
(pl. Uroleptus,, Stichotricha) , alakvältoztatök (pl. 
Oxytricha) 6 ällandö alakuak (pl. Stylonychia). 

Az összehüzödäs szekhelyenek kipuhatolasära ira- 
nyitott vizsgälatok azon eredmenyre vezettek, hogy 
mindazon veglenyeknel, melyek elkülönült kereg- 
plasmäval birnak, csupän ez utöbbi, mes pedig 
ennek legfelületesebb resze az, mely az összehüuzöda- 
sukat vegezi. Legegyszerübb esetben ezen Öösszehüu- 
z0dö reteg egeszen szerkezet nelküli üvegszerli, ät- 
latszö, mint pl. az Amoebaknal, szamos Gregarinandl, 
ostoros €es esillöszörös Azalekällatkänäl, — ez az a 
viztiszta sarcode, melyet Ecker «formalatlan össze- 
hüzodo dllomäny»-nak nevez; mäskor ellenben 
bizonyos iränyban lefutö szalagok vannak benne el- 
különülve, melyek elettani tekintetben megegyezni 
läatszanak az izomrostokkal, s melyeket HanckeL 
myophanrostoknak (Scheinmuskeln, _Myophane) 
nevez. ° 

Legregebben ismeretesek ezen összehuzödö szala- 
gok bizonyos csillöszörös azalekällatkanal, melyeknel 
többnyire pörgen esavarodö halvanyabb, apröszemecs- 
kejü, szelesebb sävok erösebben fenytörö, szemeeske- 
nelküli, keskenyebb savokkal valtakozva, futnak vegig 
a keregplasmäban ; az elöbbiek kisse kidomborodnak, 
mig az utöbbiak barazdakba melyednek. Nem külön- 
ben r6göta ismeretes az összehuzödö kocsänyü Vor- 
ticellafelek csöves kocsänyänak tengelyeben vegig 
futö ü. n. kocsänyızom, mely a kocsäanynak legerösebb 
megnyulasa alatt is hossztengelye körtil gyengen, 
hullämzatos lefutäsban esavarodott. Ezen kocsany- 
izom halväny, szemecskes keregretegtöl bevont sza- 
lag, mely, mint EnGELMAnN® es WRZESNIOWSKI 
kimutatta, a fenyt a hüselemek (sarcous elements) 
mödjära kettösen töri s majd egeszen egsynemt, majd 
finom fibrilläkböl van összeteve, melyek a Vorticelläk 
testenek küpos kocsanyvegen, a test belsejebe, töl- 
eserszerüleg szetbomolva hatolnak be, s Everrs? &s 
ENGELMAnN ® szerint nemely Vorticellafelenel egesz 
a harang peremeig folytatödnak. Ugyancsak kettös 


! Zur Lehre vom Bau der eontractilen Substanz der nie- 
deren Thiere. ZWZ. 236. 

® Zur Morphologie der Infusorien. 537. 

” Contraetilität und Doppelbrechung. AAP. IX. 444. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. ZWZ. 
(1874) XXIX. 293. 
° Untersuch. über Vorticella nebulifera. ZWZ. (1573) 
XXIII. , 

® Id. mü. 


69 


törestieknek talälta EngEeLmann a Stentorok keskeny 
sävjait is. 

EHRENBERG mär 1831-ben izmoknak tartotta a 
Stentorok keregretegenek szelesebb, szemecskes säv- 
jait, melyek szerinte a esillöszörök mozgatäsara va- 
lök, mig a Vorticellafelek «harant esikolt» kocsany- 
izma a kocsäny összehuzödäsait vegezi. SCHMIDT 
OszkAr volt az elsö, a kı összehasonlitö boneztani 
kezikönyveben ! arra utalt, hogy az azalekallatkäk 
összehuzödäsa mindig a sävok iranyaban törtenik, 
melyek e szerint izmoknak felelnek meg; kesöbb 
pedig tüzetesebben kifejtette, hosy a szelesebb sze- 
mecskes savok azok, melyek az összehuzödäsnal mti- 
ködnek.? Utäna Liegerkünn foglalkozott a Stentorok 
összehuzödo szalagaival s azon ScHmipr-evel ellen- 
kezö eredmenyre jutott, hogy izomrostoknak a sze- 
mecsk6s szalagok közötti keskeny, fenyes sävok felel- 
nek meg.® 

A veglenyek összehuzödo elemeinek az izomros- 
tokkal valö azonositäsära nagy befolyässal voltak Kür- 
n&-nek vizsgälatai,* melyekben kimutatta, hogy az 
izomrostoknak önallö irritabilitäsuk ıs van, minel- 
fogya idegek közvetitese nelkül is összehuzödök, s hogsy 
a Vörticelläk kocsänyizma villamos, hömerseki s vegyi 
ingerek iränt j6 reszt ugy viseli magät, mint az izom- 
rostok. Jö reszt, de meg sem egeszen, mert pl. a V’or- 
ticelläk kocsanyizma a leghathatösabb izom-mereg, 
anyılmereg (Curara) iräntteljesen erzeketlen. Künns- 
vel egeszen ellenkezö eredmenyre jutott Mecsnıkov, 
arra t. i., hogy a Vorticelläk kocsänyizma mind a 
villamossäg, mind pedig vegyi ingerek s izommergek 
irant egeszen mäskep viseli magät, mint az izomros- 
tok,seszerint öa veglenyek összehuzödö rost- 
jaitnem is tekintiizmoknak, hanem egysze- 
rtiien rugös rostoknak.’ 

Mecsnıkov felfogasayal egeszen megegyezö ered- 


ı Vergleichende Anat. II. Aufl, 1852. 

® Spongien des Adriatischen Meeres. I. Suppl. 1864. 
V.ö. Eine Reelamation, die «geformten Sarcode» der Infu- 
sorien betreffend. AMA. III. (1867) 393. 

® Beitr. zur Anat. der Spongien. AAP. (1857) 403. 
Jegyz. a. 

* Ueber direete und indireete Muskelzuekung mittelst 
chemischer Agentien. Ueber die Muskelzuckungen ohne 
Betheiligung von Nerven. Untersuchungen über Bewegun- 
gen und Veränderungen der contractilen Substanz. Mind- 
häromert v. ö. AAP. 1859. 

° Untersuchungen über den Stiel der Vorticellen. AAP. 
1863. Tovabba: Nachträgliche Bemerkungen über den Stiel 
der Vorticellen. U. o. 1864. 


menyre jutott Conn. Szerinte a vöglönyek összehü- 
zödö elemei nem azonosak a magasabb ällatok 
izomrostjaival, melyek nyugalmi ällapotban megnyül- 
nak, müködes alatt pedig megrövidülnek, hanem 
ellenkezöleg, nyugalmi allapotban vannak megrövi- 
dülve, mit igen meggyözöleg bizonyit azon Conn-töl 
felhozott s minden veglenybüvär elött ismeretes 
körülmeny, hogsy az äzalekällatkäk lestökeletesebb- 
nek lätszö izma, a Vorticellafelek kocsänyizma, az 
äzalekallatka elhaltaval vagy kocsanyäröl valö le- 
valasa utän, Összepattanva marad. Bizonyos össze- 
hüzödö növenysejtek, nevezetesen a Cynareäk po- 
rodaszälainak sejtjei, egeszen ily viszonyt mutatnak ; 
ingerekre rugekony cutieulajok összehuzödik, s ezen 
összehüzödas a sejt elhaltäval is megmarad, mig nyu- 
galomban a sejtek megnyulnak. E szerint tehät a 
veglönyek összehüzödäsi jelensegei a rugalmassägban 
talaljak magyaräzatukat s ugyanoly törvenyek szerint 
mennek veghez, mint bizonyos növenysejtek össze- 
hüzödasai.! Ugyancsak rugalmassägra vezette vissza 
üjabb idöben Rouerr? 68 SCHAAFFHAUSEN? a Vorti- 
cellafelek kocsänyizmänak összehüzödäsät. 

Az epen elöadott felfogäs, melyet sajät vizsgäla- 
taimra tämaszkodva, egeszen helyesnek tartok, nem 
igen talält követökre, s a buvärok legnagyobb rösze 
az äzalekallatkak keregplasmajanak szalagszerü el- 
különüleseit, s a Vorticellafelek koesänyszalagät inge- 
rekre aktivan összehuzöd6 izomtermeszetü rostoknak 
tekinti. 

Azon fontos pontra nezve azonban, vajjon a sz&- 
lesebb, szemeeskes szalagok, vagy pedig az ezek kö- 
zötti szemecsketlen fenyes savok tenyezöi-e az Össze- 
huzödäsnak, egeszen elterök a velemenyek. Könuıker,? 
Sram,’ Harcreu ® Schmior OszkAr-ral a szeles sze- 
mecskes szalagokat tekintik összehüzödöknak ; Köuur- 
KER ezeket az elemi izomrostok fibrilläival hasonlitja 
össze s a Stentoroknal haräntesikoltaknak irja le. 
E haräntesikolatok tenyleg igen j6l kivehetök, de bizo- 
nyara nem egyebek egyszerü redöknel, s ep oly kevesse 
felelnek meg az elemi izomrostok haräntesikolatai- 
nak, mint azon zegzugos rajz, melyet Leypıe a Vor- 


! Ueber die contraetilen Staubfäden der Disteln. ZWZ. 
XII. (1862) 

2 CR. (1867) 1204. LeuckAarr Ber. AN. 34. II. 315. 

® Sitzungsb. der niederrhein. Gesellsch. zu Bonn (1869) 
53—54. Leuck. Ber. AN. 36. II. 365. 

* Tcones histiologiex. 14. 

> 

° Zur Morphologie der Infusorien. 535, 


70 


tieellafelek koesänyizmäröl adott,! s mely Wrzes- 
NIOWSKI szerint, nem lehet egyeb, mint azon finom 
fibrillak kigy6zö lefutasanak kinyomata, melyekböl a 
kocsäny összehüzödö fonala össze van teve.” Azon erö- 
sen fenytörö szemecskck, melyek ezen allıtölag össze- 
huzödö szalagokban egeszen szabälytalanul vannak 
szetszörva, bizonyara szinten nem felelnek meg a 
haräntesikolt izomrostok Bowman-fele elemeinek, 
minöknek Srrıy veli. A buvarok mäsik resze ellen- 
ben LiEBERKÜHN-hez esatlakozva, a szeles szemecskes, 
halvany szalagokkal väaltakozö keskeny, nem szemecs- 
kes, kettös töresüi sävokat tartja összehuzödöknak, igy 
GREEFF,? Everts,* EnGELMAnNN,? SımrorH,® WRZE- 
SNIowsKt,? Oraus.® En magam szinten ezen felfogäs 
mellett nyilatkoztam,” s az ellen, hogy a protoplaz- 
mänak szemeeskes resze összehuzödö, ervul emlitet- 
tem fel, hogy az äazalekallatkaknak nemely igen ere- 
lyesen összehuzödö teströsze, nevezetesen az orrmany, 
egeszen 'szemecsketelen üvegszerü allomanyu, s esak 
annyiban terek el az utöbb emlitett büvaroktöl, hogy 
Meosnıkov, CoHN, RoUGET, SCHAAFFHAUSEN-nEl az 
összehuzödas kepessäget rugalmassagra velem vissza- 
vezetendönek. 

Valamennyi buvärtöl egeszen elteröleg fogja fel 
FROMENTEL az äzalekällatkak Összehuzödö elemeit.!® 


Szerinte a Stentorok-näl a szeles szemecsk6s szalagok | 


rejtik magokban az izomelemeket, meg pedigazon kis 
szemölesszerü kidomborodäsok, melyek ezen szalagok- 
nak fennebb emlitett haränt befüzödesei között van- 
nak, a befüzödeseknek megfelelöleg egy-egy paränyi 
izommal ällanaänak összefüggesben, melyeket persze 
FRoMENTEL maga sem lätott, s melyek ketsegkıvül 
nem egyebek, mint ezen elenk kepzelötehetsegü szer- 
zönek kepzeleti szülemenyei. 

A keregplasmänak összehuzödö elemei nem esu- 
pän a csillöszörös azalekallatkäkat jellemzik ; elö- 


" Lehrb. der Histologie. Leipzig. 1857. p. 133. 

® Beitr. zur Naturg. der Infusorien. Z. f. w. Z. XXIX. 
(1877.) 292. 

° Untersuchungen über den Bau und die Naturg. der 
Vorticellen. AN. 36. Jahrg. 1870. 

* Everts. id. m. 

AuTdeerm: 

° Zur Kenntniss des Bewegungsapparates der Infu- 
sionsthiere. AMA. XII. 1876. 

251d.m. 

® Grundzüge der Zoologie. III. Aufl. Marburg, Leip- 
zig. 1574. p. 165. 

° Term. raj. füz. II. k. 4. F. 1878. p. 223. 

\© Etudes sur les Mierozvaires. Paris. 1874. p. 8. 


fordulnak ezek, mint Sreıw kiemeli,! n&mely zöld 
Flagellät-näl is, nevezetesen az Kuglena viridis-nel 
es Amblyophis-nel, melyekhez nemely Astasiäk 
( Peranema.) esatlakoznak. Leipy toväbbä mär 1852- 
ben emlitest tett arröl, hogy nemely Gregarina ke- 
regretegeben hossziränyu izomrostok vannak elkülö- 
nülve,” kesöbb LruckArt, Rey LAäncASTER &s VAN 
Benxeven E. irta le a Gregarinak-nal összehuzödö 
sävokat.” Az utöbb emlitett büuvär szerint, a Hom- 
marusban elödö Gregarina giganted-näl ketfele sävo- 
kat lehet megkülönböztetni: hossziränyuakat, melyek 
tulajdonkepen a cuticula redöi, s gyürliseket; ez 
utöbbiak a tulajdonkepi összehuzödö elemek, me- 
lyek paränyi, erösen fenytörö ovälis testeeskekböl 
vannak olvasöszerüleg összeteve. Ein a Periplaneta 
orientalisban elödö Gregarina Blattarum keregplas- 
maäjaban hossziranyu savokat küulönböztethettem meg, 
melyek egeszen megesyezni latszanak a esillöszörös 
azalekällatkak erösen fenytörö, összehuzödo savjai- 
val; dr. Dapaı Jenö legnagyobb hazai Myriopodunk- 
böl, a Lysiopetalum foetidissimumböl mutatott ne- 
kem Gregarindkat, melyeknel a csillöszörös äzalek- 
allatkakeval megegyezö hossziranyu myophan-rostok 
szinten igen jöl vannak kifejlödve. 


Helyvaltoztatasra valo elkülönülesek. 
A Gregarinak helyvaltoztatäsa. 


A keregplasma leven az összehüzödäs szekhelye, 
a helyvältoztatäst is ez, vagy ideiglenes, vagy ällando 
nyulvanyai es függelekei vegezik. 

Nemely veglenynel,nevezetesen a Gregarindk-näl, a 
keregplasma egeszen a fergek börizomtömlöje mödjara 
müködik, s majd szerfelett lomha, majd amoebaszert, 
elenk alakvältozasokkal jarö fürge helyvaltoztatasra 
vezet; ez utöbbi all a Srein-töl a Monocystis nembe 
foglalt Gregarindk-röl. Söt a Monoeystis tenax (=Pro- 
teustenax Müll., Distigma tenax Ehrb.), alakvältoz- 
tatasai miatt Stein szerint,* annyira megegyezik az 
Amoebäk-kal, hogy Müuter O. Fr. meltän foglalhat& 
az elötte egyedül ismert Amoeba diffluens-szel (Pro- 
teus diffluens Müll.) ugyanazon nembe. E mellett 


TER 

® Transet. amer. Phil. soe. at Philadelphia. vol. X. 1852. 
V. ö. E. van BEenepen: Recherches sur l’&volut. des Gre- 
gar. Bull. de l’Acad. roy des seiene. 39. annede. 2 ser. Tom. 
XXI. Bruxelles. 1871. p. 356. 

* Van BENEDEN. id. m. 

2ITES: 


7 


azonban a Gregarinak helyvaltoztatäsanak mecha- 
nizmusa, mint Frey meltän kiemeli, megis csak 
reszben ismeretes;! van ugyanis az elöadottan kıvül 
meg egy egeszen rejtelyes helyvaltoztato mödjuk, 
mikor megnyult, merev testtel oly mödon sikamla- 
nak meglehetös syorsasaggal, mint a Diatomeak. Az 
ily mödon haladö Gregarindk körületeben vilägos, 
szintelen szegelyt lehet megkülönböztetni, mely kü- 
lönösen feltünöen kivehetö a Müller-fele sarga folya- 
dekba tett Gregarinak körül, melyek ezen kitünö 
indifferens folyadekban több öran, nemelyek egesz 
napon ät eletben maradnak s vigan mozognak. Ha 
mär most a folyadekba festekszemecskeket kevernek, 
ezek a sikamlö Gregarina vilägos szegelyenek men- 
teben, a haladas iränyaval ellenkezö, sikamlö moz- 
gäsba hozatnak, ügy hogy alig lehet azon gondolatot 
visszautasitani, hogy a Gregarinak, mint a Dia- 
tomiäk, a legerösebb nagyıtäsnal is egynemünek laät- 
szö, protoplazmatalp segelyevel vegzik sikamlö hely- 
valtoztatasukat. 

Meg akarom itt jegyezni, hogy ugyanily egeszen 
rejtelyes, m&g pedig isen gyors sikamlö mozgäsban 
lathatok, gyakran az ostorokat visszavont, vagy elve- 
tett Kuglenak is; nevezetesen a pompäs, nagy Ku- 
glena sanguinea, melynel hiäba igyekeztem erös len- 
esekkel s különböz6 wanyu es foku vilägıtäsnal a 
keskeny, vilägos szegelynek, szerkezetet kifürkeszni, 
mely a helyvältoztatas ezen mödjanal szerepelni 
latszik. Hogy pedig ezen keskeny, vilägos szegely 
az Euglenäk testet esakugyan kepes mozgäsba hozni, 
ezt a betokozott, gömbölyü HEuglenak bizonyitjäk, 
melyek kirajzasukat megelözöleg, tokjuk belsejeben 
egeszen ügy, mint bizonyos esillöszörös embriök, a 
peteburkon belül elenken keringenek. 


Allabak. 


Ugyancesak a keresplasma összehuzodo kepesse- 
gere vezethetök vissza az Amoebak s szämos mäs 
elkülönült keresplasmaval biro syökerläbuak alak- 
vältoztatäsai; ezeknel &pen ügy, mikent a szinte- 
len versejtek amoebaszeri mozgäsaimäl, a mozgäs 
szekhelyet Schurtze M. szerint, a köregplasma kep- 
viseli.” A keregplasma nyomja ki a karely- vagy hul- 
lamszerü emelkedeseket, a szeles alapu, hegyes nyul- 
vanyokat, a hengeres, ujjalaku sfonalas, elägaz6 vagy 


! Das einfachste thierische Leben. Eine Skizze. Zürich. 
(1858.) 11. 

* Das Protoplasma der Rhizopoden und der Pflanzen- 
zellen. (1863) $, 


el nem agazö allabakat. Szamos gyökerlabuaknäl el- 
lenben, kivaloan pedig azoknäl, melyeknel a kereg- 
plasma a belplasmatöl elkülönülve nincsen, az egesz 
protoplazma-test összehuzödö, s ezeknel az älläbak 
gyakran a protoplazma belsejebe melyen követhetök, 
mint ezt a Radiolarok-näl, nevezetesen az Acantho- 
metrak-nal mar ÖLarArknE ismerte.! De ugyanez äll 
GREEFF, HerrwiıG es Lesser, valamınt mäs büvärok 
vizsgälatai szerint, a Heliozoumok-röl is, melyeknek 
allabai, nevezetesen ezeknek oyakran elkülönült, me- 
rev tengelye, melyet az Actinosphaerium Eichhornü- 
ne] ScHuLrze M. ismert fel elöször,” a protoplazma 
belsejebe követhetök, s az allabak innet lätszanak ki- 
sugärozni. Ezen allabak azok, melyeken mär Dusarpın 
is ismerte a szemecskeäramläst, ama meglepö moz- 
gäsı tünemenyt, mely elragadö pompäjaban különösen 
a tengeri (romidkon es Polythalamiumokon eszlel- 
hetö, s melynek Scauutze M. ep oly eleven, mint hü 
kepet adja a következö szavakban: «A szemecske- 
mozgäst a fonäl-ällomänyba beagyazott szemecskek 
sikamlasa, folyasa vegezi. Nagyobb vagy kisebb gyor- 
sasaggal huzödnak ezek a fonälban, majd ennek 
szabad vege fele, majd ellenkezö iwränyban, gyakran 
meg a legvekonyabb fonalakon is mindket iranyban 
egyszerre. A talalkozö szemeeskek vagy egyszerüen el- 
vonulnak esymäs mellett, vagy pedig egymäs körül 
mozognak, mig egy kis szünet utän mindkettö eredeti 
iranyat folytatja, vagy egyik a mäsikat magäval vi- 
szi. Mint a szeles üton a setälök, ugy hemzsegnek 
a szemecskek Öössze-vissza a szelesebb fonälon, habär 
neha meg is akadva &es rekedve, de mesis mindig a 
fonal hosszanak megfelelö iränyt követve. Gyakran 
folyasuk közben megällapodnak s azutan visszafor- 
dulnak, a legstöbb azonban a fonalak legvegsö esu- 
esäig jut, s csak itt valtoztatja meg iranyat. Egy fo- 
nalnak nem minden szemeeskeje mozog egyenlö gyor- 
sasaggal, ugy hogy gyakran egyik a mäsikat megelözi, 
egy gyorsabb a lassabbat nagyobb sietesre hajtja vagy 
mozgäsaban a lassubbtöl megakasztatik. Ahol több 
fonal esyesül, läatni lehet, hogy a szemecskek az egyik- 
röl a masikra mint mennek ät. Ily helyeken syakran 
szelesebb lapok vannak, melyek a fonälallomany erö- 
sebb felhalmozödasaböol jöttek letre, s melyekböl az- 
utan mint önallö nyulvanyok, tovabbi fonalak fejlöd- 
nek, vagy melyekbe mäs, mar meglevök, mintesy 


* Berichte d. Berliner Akad. (1855) 674. v, ö. SCHULTZE; 
Das Protoplasma ete. 30. 
® Das Protoplasma ete, 30, 


beleolvadnak. Szämos szemeeske nyilvan a fonalak 
legfelszinön halad, melyböl vilägosan kidudorodni 
lätszik. Talän valamennyinek ilyen felületes elhelye- 
zesuk van. 

Az aprö szemeeskeken kivül gyakran nagyobb 
anyagtömegecskeket is, mint egy fonälnak orsöalaku 
duzzadäsait, vagy oldal-kidudorodäsait, a szemecs- 
kekehez hasonlö mozgäsban lehet lätni. Meg a fonäl- 
anyagra tapadt, s ältala felvett idegen testek is esat- 
lakoznak ezen mozgäshoz. »! 

A gyökerläbuak ällabain eszlelhetö szemeeske- 
äramläs, melynek letet Dusarvın öta oly illetekes bü- 
värok, mind MüLner JAnos, ÜLAPrARkDE, Huxvey, 
Scuuntze M., HasckeL egyarant megerösitettek, heves 
ellenzöre akadt Mürver Jänos tanszeki utödanak, 
Reıc#err Bosumın-nak szemelyeben, ki 1862 öta re- 
szint a berlini akadömia közlemenyeiben, reszint a 
Du 
iratban közzetett több ertekezeseben bebizonyıtani 


maga 68 Boıs-Reymonn szerkesztette folyo- 
igyekezett, hogy szemeeskeäramläs voltakepen nincs, 
s hogy ezen egesz tünemeny egy sajätsägos csalö 
köp helytelen magyaräzäsara vezetendö vissza. — 
REICHERT szerint különben az egesz protoplazma- 
elmelet a «läthatatlanul organizält sejtbelseg hypothe- 
sise» nem egyeb, mint a termeszetböleselök Ösnyalka- 
jänak üjra valö felelesztese, mely hosszasan, «li- 
dereznyomäskent» nehezedett a tudomänyra. Ezen 
«liderezet» azonban elriasztani ep oly kevesse sike- 
rülhetett Reıcuerr-nek, mikent nem sikerült a sze- 
meeske-äramläs nemletet kimutatnia. A gyöker- 
labuak alläbai Reichert szerint tömött, összehuzödö 
fonalak, melyeken összehüuzödö hullämok kis hurko- 
kat emelhetnek, s ezek szemeeskek kepeben ugrälnak 
vögig a fonalakon ; elägazödäsok es Összeolvadäsok az 
älläbakon soha sem jönek lötre, a kepzelt elagzöda- 
sok s összeolvadäsok pedig «esodälatos mikroszköpi 
esalökepek, melyek a vizsgalök fantäziajat gyönyör- 
ködtettek.» Reicherr-nek ezen, egyetlen Polythala- 
miumnak futölagos vizsgäläsara alapıtott felfoga- 
sät, behat6 es pontos vizsgälatokra tämaszkodva, 
utasitotta vissza Scuuutze M.? es HaEckeL.” — 
Felfogäsänak teljes tarthatatlansagät kesöbb ReI- 
CHERT maga is belätta, annak nyilt &s Ööszinte visz- 


szavonäsa helyett azonban ket hosszu ertekezes- 


‘ Das Protoplasma ete. 11. 

- Ro 

® Ueber den Sarcodekörper der Rhizopoden ZWZ. XV. 
(1865) 


72 


ben,! esüires-csavarassal igyekezett felfogasanak a 
többi buvarokeval megegyezö ertelmezest adni, s ügy 
tüntetni fel a dolgot, mintha a gyökerlabüak allabai- 
röl ö adta volna az elsö tiszta kepet, mi miatt meltäan 
megtämadhattäk Schuntzz M.,” különösen pedig 
HazckEL? hevesen, s fanyar kimeletlenseggel. 


Ostorok es esilloszörök. 

A helyvältoztatäsra valö ällandö függelekek a 
Noetilucak es Flagellätok egy vagy több ostora, a 
Orlioflagellatok es Ciliatok esillöszörei, ketsegkivül 
szinten az összehuzödö protoplazma elkülönülesei- 
nek tekintendök. Mär Rorn,* ujabban pedig EnGeL- 
MANN? kiemelte a csillöszörös es amoebaszerü moz- 
gäs közötti közel rokonsägot, s kimutatta, hogy a 
esillöszörös mozgäs elettani tekintetben közelebb all 
az amoebaszerti, mint az izommozgäshoz. Azon finom, 
läthatatlan izmoeskäk, melyek EHRENBERG szerint a 
csillöszöröket s az orrmänyt, azaz ostort mozgatjak, 
bizonyära ninesenek; de egyszerü cutieularis füg- 
gelökek sem lehetnek ezen önallö, a vegleny akara- 
tätöl függ6, mozgäsra alkalmas kepletek, minöknek 
Srem, monogräfiäjänak elsö reszeben tartotta,® ha- 
nem, mint felfogäsät önmaga rektifikälta,’ az Össze- 
huzödö keregplasmäval kell okvetetlen összefüggesben 
allniok. 

Hasen fektetett elöször sulyt arra, hogy szamos 
alsöbb veglenynel a csillöszörökkel, illetöleg ostorral 
vegzett mozgäs amoebaszerü mozgässal vältakoz- 
hatik, pl. szämos, ältala eszlelt Moner-nel, tovabba 
a Myxomycetek vrajaöinal, melyekhez meg szämos 
gyökerläbüt, pl. a CLaparkoe- es LacHMmann-töl leirt 
Petalopus diffluenst s a Cienkowskr-töl leirt Otlio- 
phris infusionumot szamithatjuk ; ugyanez äll a szi- 
vacsok ostoros sejtjeiröl is, melyek, mikent mär James- 
Cuark is leirta, ostorukat behuzva amoebaszerli nyul- 
vänyokat bocsäthatnak. Mindezen esetekben finom 


! Monatsb. der Berliner Akad. 1865. &s Abh. d. Ber- 
liner Akad. 1867. 

2 Több mär idezett ertekez6sen kivül v. ö. Reichert 
und die Gromien. AMA. II. (1866). 

3 Ueber den Sarcodekörper der Rhizopoden ZWZ. XV. 
1865. Toväabbä: Studien über Moneren. Bemerkungen zur 
Protoplasma-Theorie. 

* Ueber einige Beziehungen des Flimmerepithels zum 
contraetilen Protoplasma. VırcHow’s Archiv. 37. B. 

5 Ueber die Flimmerbewegung. Jen. IV. (1868). 

2419968: 

u Bye 


fonalas alläbaktöl semmiben sem különbözö proto- 
plazma-nyulvanyok kepezik az ostort. HAEckEL to- 
väbbä egy Siphonophor barazdolödasi gömbjen & 
esillöszörök fejlödeset következö mödon adja elö: 
«Azon sejtek, melyek az egynemt, buroknelküli ba- 
räzdolödäsi sejtek esoportjanak felületen vannak, el- 
kezdenek az Amoebak mödjara nagyszämu, alakväl- 
toztatö nyulvänyokat kinyujtani. A esupasz amoeba- 
szerüi sejteknek lassan mozgö nyulvanyai azutän egye- 
nesen örvenyzö csillöszörökke valtoznak.» Ezen &sz- 
leletekre tämaszkodva, bizonyära jogosan mondhatja 
HAECKEL, hogy a esillöszörös mozgäs azonos az amoe- 
baszerli protoplazma-mozgässal, s hogy az allabak 
es csillöszörök homolog kepzödmenyek.! 

Azon csillöszörös äzalekällatkaknäl, melyek eutieu- 
val vannak boritya, s melyeknel a csillöszörök a euti- 
cula közvetetlen nyulvanyainak latszanak, HArcrEL 
felteszi, hogy a esillöszörök a cuticulat atfüurjak, s a 
szerint egeszen az összehuzödo keresplasmahoz tar- 
toznak.? Ezen felfogäs bizonyara nem felel meg a va- 
lönak, 6 Sınroru meltän emeli ki,’ hogy az erösebb 
esilloszörök nagy fenye, kemlelö szerek iränti nagy 
ellentällasa, tovabba a vastagabb serteknek s horgok- 
nak szälacskas szetfoszläasra valö hajlama a mellett 
szol, hosy nem protoplazmabol, hanem euticularis 
ällomänyböl ällanak, miröl különösen az Oxytricha-, 
Euplotes- es Aspidiscafelek hatalmas hasoldali ser- 
teinek es horgainak pontosabb tanulmänyozasa utjan 
könnyen meg lehet gyözödni. Sınroru a Oyelasok ko- 
poltyuin elöfordulö esyetlen vastag sertet viselö, aprö 
epithel-sejteknek pontos tanulmanyozasahöl indulva 
ki, mely azon eredmenyre vezette, hogy ezen sejtek- 
nek rugalmas cuticularis ällomanyü serteje, a sejt 
protoplazmajaböl kuindulö plasmafonalat rejt tenge- 
lyeben, azon következtetest vonja, hogy az äzalek- 
ällatkak csillöszörei, habar legnagyobb reszök euticu- 
laris kepzödmeny is, szinten közvetetlen összefügges- 
ben ällanak az összehuzödo keresplasmänak fonalas 
nyulvanyayal, melynek molekuläris akezici ugyan is- 
meretlenek, de bizonyära ezeknek tulajdonitandö a 
rugalmas szöröknek rezgesbe hozasa. Különben az 
azalekällatkak esillöszöreit Carter mär 1856-ban 
a protoplazmaböl kiindulö oly nyulvanyoknak tekin- 


1 Stadien über Moneren. II. Die Identität der Flim- 
merbewegung und 
gung. 197. 

® Zur Morphologie der Infusorien. 534. 

® Zur Kenntniss des Bewegungsapparates des Infuso- 


der amoeboiden Protoplasma-Bewe- 


rien. p. 67. 


Entz G. Veglenyek, 


ns) 


tette, melyeket a felemelt cutieularis reteg mintegy 
hüvely mödjara borit.! 

Az äzalekallatkak esillöszörei közötti alakı küulönb- 
segeket mar a regibb büuvarok is figyelemre meltat- 
täk. EHRENBERG nesyfele esillöszört különböztetett 
meg: u. m. finom, lulajdonkepi esillöszöröket (Wim- 
pern, ciliae), serteket (Dorsten, setae), nyeleket (Griffel, 
styli) es horgokat (Hacken, uneini) ; az Anenterumai- 
nak egy reszenel elöfordulö egy vagy több ostort Er- 
RENBERG orrmany-nak (Ftüssel, proboscis) tartotta. 
Ezekhez sorolhatjuk meg a hosszü, finom esillöszörök 
pamatäaböl pödört bojtokat, minö pl. a esillöszörösek 
között az Urocentrum Turbö-näl, az ostorosak között 
pedig a Lophomonasok-näl fordulnak elö s melyekkel 
Herrwıc leiräsa szerint nemely Radiolar-nak (Disci- 
dae, Sponguridae) ü. n. sarcode-ostorai (sarcode-Geis- 
sel) szerkezetre nezve igen közelällöknak lätszanak. 
Egeszen sajatsagos szerkezetünek irja le Srerkı? az 
Oxytrichafelek szajmelletti (adoral) serteit ; 
ugyanis anevezett buvar pontos vizsgälatai szerint, vol- 


ezek 


tak&epen nem sertek, hanem lemezkek (Membranellen), 
melyek csupan elükröl tekintve, lätszanak serteknek, 
s nemileg a Ctenophorok delkörös sujtäsait kepezö 
csillolemezekkel (Flimmerplatten) 
Ugyanesak STERkı vizseälatai szerint? egy üj edesvizi 


egyeznek meg. 


Tintinnus-fajnak, a Tintinnus semiciliatus-nak szäj- 
melletti sertei szinten nem sertek, hanem szabad ve- 
gökön legyezöszerüleg behasogatott lapos härtyak 
(flache Membranen) , talän helyesebben lemezek, 
melyek oldalröl tekintve szinten serteknek latszanak. 
En sajät vizsgälataim utän pontosan ismerem a Tin- 
tinnus semilineatus-szal igen közel rokon Tintinnus 
Nuviatilis szäjmelletti serteinek szerkezetet s ügy ta- 
lalom, hogy ezek csakugyan nem egeszen hengeresek, 
hanem ket oldalröl ‘összelapitottak, s szabad vegük 
fele, mint a köesagtoll, finom fonalakra bomlottak. 

A csillöszörök melle sorolandök meg azon külön- 
bözö nagysägüu hullämzö härtyak is, melyek szamos 
csillöszörös äzalekällatkanäl a szaj mellett vannak 
kifeszitve s szemlatomast arra valök, hogy a esillö- 
szörök jatekätöl a szä) fele örvenyezö taplalekot, 
melyet a pörge iränyban sebesen keringö örveny 
a szäjtol könnyen tovasodorna, feltartöztassak s 


! Annals of natural History. (1856) 116. v. ö. STEIN. 
1% 8% 
2 Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
31. (1878). 
3 Tintinnus semieiliatus. Eine neue Infusorienart. ZWZ. 
39. (1879). 
10 


74 


megrazködasukkal a kitätott szajba tereljek, s to- 
vabba, hogy az örvenybe jutott, de elnyelesre nem 
alkalmas testeket a szajhoz vezetö örvenyböl kihajıt- 
säk. Azon hullamzö härtyak, melyek, mint pl. az 
Oxylrichafelekei, keskeny szalagokat k6peznek, ege- 
szen azon hullämzö tarajra emlekeztetnek, mely a 
Tritonok s a Bombinator ondötesteeskeinek farkan 
huzödik vegig, mig mäsok teljesen kitärva, szeles vi- 
torlaszerli härtyäknak lätszanak ; igy pl. a Pleuro- 
nema-nemnel, vagy a Oyclidium Glaucomd-näl. Mi- 
vel ezen härtyäk rendkivül fnomak, s fenytöresük 
a vizetöl alig különbözik, egesz terjedelmökben igen 
nehezen vehetök ki, s felületes vizsgäläsnal esupan 
szegelyük atmetszete s egyes redöik vonjak magukra 
a fisyelmet, minek következteben könnyen serteknek 
tarthatök, s szamos büväar azoknak is tartotta. Igy 
pl. a Pleuronema Chrysalis-nak rendesen haränt- 
iranyu redökbe szedett, szeles, vitorlaszerü hullamzö 
hartyajat regibb buväarok ältalaban sertepamatnak 
tartottäk, s esakalegujabb idöben mutatta ki Bürschur, 
hogy a Vorticellafelek kitätott szäjaböl (vestibulumä- 
böl) kiallö sertenek lätsz6 keplet, az ü. n. peczkelö 
serte (Schleuderborste, grosse Borste, Geissel) voltak6- 
pen egy finoman, haräntiränyban savolyozott härtya- 
nak a szegelye.! — E felfogäs helyessegeröl magam 
is meggyözödtem, s ugyanazt ujabban GRUBER is 
megerösitette, bar, ügy lätszik, Bürscaur-nek e tärgyra 
vonatkozö megjegyzeset nem ismerven, maganak tu- 
lajdonitja a Vorticella- es Ophrydium-felek hullämzö 
hartyajanak felfedezeset.® 

STEIN a szöban forgö hullamzö härtyakat a esillö- 
szörök mellett emliti fel,” a nelkül, hogy a latszölag 
annyira különböz6 kepletek egymäs mell& sorolasät 
mesokolna. Vizsgälataim szerint ezen összetartozäs 
teljesen megokolt, mert a hullamzö härtyak teny- 


leg nem egyebek, mint egy vonalban egymäs- | 


melle sorakozott igen finom csillöszörök, 
melyek ügy mint pl. a tollvitorla lemezkei, 


egymässal összefüggenek. A Vorticellaf elek hul- 


lämzö härtyajanak finom savolyzatäröl mar Bürschui | 
is megemlekezik, s kellö nagyıtäs- 6s vilägitäsnäl ezen 


sävolyzat a legstöbb ily härtyan kivehetö, elparolgö 
eseppben pedig a tömörülö sök behatäasäara ezen finom 
esillöszörök szetfoszlanak s egyenkint hullämoznak, 


" Ueber den Dendrocometes paradoxus, STEIN, ete. 
ZWZ. XXVIIl. (1877) 67. a 21. Abr. magy. szövege. 

? Neue Infusorien. ZWZ. XXXIIL (1879.) 460. 

221.872: 


mely körülmenyböl könnyen magyaräzhatö, hogy 
miert lat az egyik buvär hullämzö härtyät ott, a hol 
egy mäsik egy vonalban elhelyezett finom esillöszö- 
rökröl tesz emlitöst. Ioy pl. Gruser az ältala leirt 
Stichotricha socialis-näl, mely ügy lätszik esupän fa- 
alaküu telepeket kepezö esövel ter el a Stichotri- 
cha secundd-töl, a szäj mellett finom esillöszörökböl 
allö vonalat különböztet meg,! mely bizonyära nem 
egyeb, mint azon finom hullämzö szalag, mely nyil- 
van a vizsgälat alatt bomlott sz&t alkot6 elemeire, a 
finom esillöszörökre. A koesänyokröl levällö Vorticel- 
lafelek toväbbä, igen meggyözö peldät szolgältatnak 
annak a bizonyitäsara, hogy a hullämzö härtyäk a 
esillöszörökkel teljesen megegyezö kepzödmenyek ; 
ezeknel ugyanis a test hatso reszen fejlödö esillöszöröv 
kezdetben összefüggö finom hullamzö härtyät kepez, 
mely esak kesöbb bomlik szet esillöszörökre; 3 StEBOLD 
nem minden jogosultsäg nelkül ällıthatta, hogy a 
Trichodinäk hätsö esillöszöröve tulajdonk6pen finom 
hullamzö härtyänak felel meg,? mert itt az övet alkotö 
esillöszörök, mint atollvitorla lemezei, esakugyan ösz- 
szefüggnek s az eg6sz Öv szalagkent hullämzik. STERKI 
vizsgälatai szerint a Vorticellafelek szäjperemet sze- 
gelyezö, pörgen esavarodott csillöszörkoszoru fejlöde- 
sönek koräbbi szakaban, szinten összefügg6 härtyät 
kepez, mely esak mäsodlagosan bomlik szet egyes 
esillöszörökre.® Vegre az ältalam leıirt sösvizi Sparo- 
tricha vexilifernek* szäjmelletti lemeze szinten igen 
szep pelda arra, hogy a hullämzö häartyak esillo- 
szörök soräböl alakultak. — A hullamzö härtyak 
bizonyos tekintetben tehät a sertekkel hasonlitha- 
tök össze, melyek, mint ecsetszerü szetpamatolö- 
däsra valö hajlamuk bizonyitja, voltakepen szaämos 
csillöszörpamataböl allanak, azaz szorosan Összetapadt 


ı esillöszöröktöl kepezett pamatok, hasonlök a fen- 


nebb emlitett esillöször-bojtokhoz, csakhogy ezeknel 
az egyes csillöszörök közötti Összefügges egeszen laza, 
a hullamzö härtyak pedig nem pamatban, hanem sor- 
ban, vonalban elhelyezett s összetapadt finom csillö- 
szöröknek felelnek meg. 

A mozgathatö esillöszörökön s ezekkel rokon kep- 
leteken kivül nemely esillöszörös äzalekallatkänal meg 
sajatsägos igen fmom serteszerü kepletek ismeretesek, 
melyek a cesillöszöröknel többnyire jöval hosszabbak, 


ı Id. m. 446. 

®2 Ueber undulirende Membranen. ZWZ. II. (1850) 361. 
’ Tintinnus semieiliatus. 462. f 

* Termöszetrajz. füz. II. 239. 


75 


nem örvenyeznek, hanem mereven elällanak s ugy | 


latszik, hogy az äzalekallatka akaratäatol függöleg 
nyomhatök ki a keresplasmäböl, melyben azonban 
elökepezve nincsenek. Ezen kitolhat6 serteket nem 
ENGELMAnN irta le elöször a Drepanostoma striatum- 
nal (= Loxodes Rostrum. Ehrb.), mikent GRUBER 


veli legujabban mesjelelent ertekezeseben,! hanem | 


Lacuwann fedezte fel a Stentoroknal s CLAPAREDE- 
del merev sertöknek (seies roides) nevezi; ? ugyanezek- 
nek jelenletet megerösitette Sreın a Stentor coeruleus- 
nal es St. Roeseliinel,? mely utöbbinäl Stein hatäro- 


zottan kiemeli, hogy egymäsutän több ily tapogatöser- | 
tet (Tastborsten) lätott a keregplasmäböl kilövelödni. | 


Ugyanily serteket fedezett fel, mint emlitök Eneer- 
mann a Loxodes Rostrummal bizonyära azonos Dre- 
panostoma striatum® testenek egesz körületeben, s ha- 
sonlökat ırtak le CraparkpE &s LacHManN, STEIN, 
valamınt Wrzesniowskr a Stichotricha s az ezzel 
összetartozö Stichochaeta-nemnel, melyek itt az orr- 
mänyböl indulnak ki. Leshosszabbak ezen sertek a 
Halteria-nemnel, melynel »quatorialis övet köpeznek 
s arra szolgälnak, hogy az äzalekällatkät tova pecz- 
keljek, miert is CLAparkpe 6s LacHmann, kik e serte- 
ket elöször ismertek fel, szököserteknek (svies salta- 
trices) nevezik;°? a Halteria heves ugrändozäsait 
ugyanis oly mödon vegezi, hogy serteit valamely 
tärgyhoz fesziti, azutän pedig hirtelen egyet taszitva, 
magät tovapeczkeli, mi hogy mechanikailag miert 
volna lehetetlen, mint Srerkı ällitja,® alig &rthetö. 
Vegre azon hosszusorokban allo, finom, aktiv mozgäsra 
nem alkalmas sertek, melyeket az &pen nevezett buvär 
az Oxytrichafelck hätoldalän fedezett fel,” valöszinü- 
leg szinten az epen tärgyalt sert&k s nem az önällö 
örvenyezesre alkalmas esillöszörök kategoriäjaba tar- 
toznak. 

Semmi ketseg nem fer ahhoz, hogy a veglönyek 
ostorai es csillöszörei a szövetekböl összetett ällatok 
hämsejtjemek megfelelö elkülönül6seivel egöszen ho- 
mologok, müködesüket tekintve azonban annyiban 
elternek a szöveti sejtek ostoraitöl 6s esillöszöreitöl, 


" Id. m. 448, » 

® Eitudes. I. 293. 

° II. 240 &s 251. 

* Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
(1861) 382. 

5 Eitudes. II. 268. 

® Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
XXXL (1878). 45. 

” Id. m. 49. 


hosy ezek az allat tudatan kıvul s akaratatol egeszen 
független gepiesseggel vegezik lengeseiket, melyeket 
mes az ällat halalan tül is, vagy az allatı test többi 
reszevel valo összefügges megszakıtäsa utän is mind- 
addig folytatnak, mig a sejt maga szet nem bomlik, 
elnem hal. A veglenyeknek ellenben ostoraik &s 
cesillöszöreik (nem különben allabaik es tapogatöik) 
müködese egeszen hatalmukban all, — s ha szabad e 
kifejezest hasznalni, — akaratuktöl függ. A veglenyek 
mintesy öntudatosan s az adott viszonyoknak meg- 
felelö ezelszerüseggel inditjäk s szuntetik meg csillö- 
szöreiknek müködeset ; majd valamennyit müködtetik, 
majd pihentetik; majd ismet esupän egyes csillöszö- 
reik, vagy ezeknek esyes esoportjai müködnek, vagy 
ezeknek müködese az elerendö cezelhoz kepest mödo- 
sul, pl. gyorsabbodik vagy lassubbodik, vagy hirtelen 
ellenkezöre valtozik, ugy, hogy ugyanazon esillöszörök, 
melyek pl. az äzalekallatka testet mell fele mozgat- 
tak, müködesuknek ellenkezöre fordultäval azt hatra- 
fele mozgatjak. Egy szöval a veglenyek egeszen ügy 
hasznäljak mozgathato függelekeiket, mint az ällatok 
vegtagjaikat. Könnyen belathatö azonban, hogy a szö- 
veti sejtek es veglenyek mozgathato függelekeinek 
müködese közötti különbseg esak lätszölagos; a szöveti 
sejtek esillöszöreinek müködese nem all usyan az egesz 
szervezetet kormänyozö idegrendszernek közvetetlen 
befolyasa alatt, s az allat öntudatätöl s akaratatol 
füsgetlenül mesy veghez, mindemellett azonban föl 
lehet, söt föl kell tennünk, hogy a csillöszörök moz- 
gasanak oka nem a esillöszörökben magukban, hanem 
a protoplazmäban van; a protoplazmaban ebrednek 
azon ingerek, melyek a csillöszörök gepies mozgäsät 
igazgatjak. A csillöszörös mozgäs tehät, habar közve- 
tetlenül független isaz egesz allat idegrendszeretöl, de 
bizonyära meg sem egeszen független, nevezetesen | 
nem független a protoplazmatol, mely idegrendszer 
mödjara befoly res, mit minden ketseg föle emel 
azon tenyälläs, hogy a protoplazmara hato külsö 
fizikai es chemiai ingerek a csillöszörök mozgäsat 
lenyegeben szintugy kepesek mödositani, mint az ideg- 


| rendszerre hatö ingerek a beidegzett szervek mököde- 


set. Ha helyes ezen felfogäs, ügy a szöveti sejtek s a 
veglenyek mozgathato füsgelekeinek müködese között 
lenyegesnek latszö különbseget csak fokozatosnak 
tarthatjuk, s hogy a veglenyek ostorai es esillöszörei 
többiranyu müködesre alkalmasak s kevesbbe viselik 
mtiködesükön a gepiesseg belyeget. Szüksegkepi ösz- 
szefügsgesben all azzal, hogy az elemi szervezetnek 
összes egyen-eleti müködeseit nagyobb önällösäg s 
10” 


magasabb fejlettseg jellemzi azon esetben, midön a 
sejt maga egy külön elö szervezet, mint midön nagy- 
szamu egyenböl allö sejtällamnak kepezi tagjät. 

Azon fizikai €s vegyi ingereket, melyek a proto- 
plazmäara hatvan, a csillöszörök müködesere lenyege- 
sen befolynak, igen pontosan tanulmanyozta tjabb 
idöben RossgAcH.! 

Mellözve a Künnsz es mäsok vegezte hasonlö 
czelu korabbi vizsgalatokat, erdekesnek taläalom e he- 
lyen Rossgach# fontos vizsgälatainak vegeredmenyeit, 
a nevezett buvärnak lehetöleg sajat szavaival, vissza- 
adni, megjegyezven, hogy a terjedelmes vizsgälatok 
az Euplotes Oharonon, Stylonychia pustulatän es Chi- 
lodon Cuculluluson vegeztettek. 

Legerdekesebb, reszben igen meglepö eredmenye- 
ket a hömerseki ingerek szolgaltattak, melyeket 
Roszacn a következö pontokban foglal össze.” 

1. Minel melyebben sülyed a hömersek 14° C. 
ala, annal nagyobb lomhasäg äll be az akaratlagos 
mozgäsokban. 4°-nal többnyire mozdulatlanul alla- 
nak az äzalekällatkäk, legfeljebb esak meg. itt-ott 
egyes kisebb exkurziökat tesznek. 

2. Nyaron at 15—25° hömerseknel foly az azalek- 
allatkak rendes elete. Emelkedö hömerseknel gyor- 
sabbodnak a mozgäsok, azonban esak 25°-näl kez- 
denek az äzalekällatkak mint egy varazsesapäsra, 
parancs-szöra nyilsebesseggel ide-oda szaguldozni. 

3. 30—35° között a mar különben is sebes moz- 
gasok meg egyre gyorsabbodnak, a mozgäsok maguk 
azonban elöbbi jellemöket egeszen elveszitik 6s sajät- 
sägos zavarodäst arulnak el. Az äzalekallatkäk ne- 
vezetesen elveszitik kormanyzö kepessegüket, hossz- 
tengelyük körül sebesen s szakadatlanul forogva, több- 
nyire nagy iveltvonalakban szaguldoznak.Csillöszörök, 
horgok &s sertek egyarant egyenlö gyorsasägu, rit- 
mikusan ostorozö mozgäasokat vegeznek s az ältalänos 
testmozgäst többe nem az akaratosan reszint moz- 
dulatlanul ällö, reszint mozgatott esillöszörök iränyoz- 
zak, hanem, minthogy valamennyi helyvaltoztato 


szerv ugyanazon mozgäst vegezi, kizarölag esupan a 


cesillogöo nyülvanyoknak anatomiai elhelyezese. Az 
azalekallatka hossztengelye körül forgö nyılkentrepül, 
folytonosan a hossztengely iränyäban. Ezen haladö 
forgo mozgäsok oly gyorsak, hogy az äzalekallatka 


! Die rhytmischen Bewegungserscheinungen der ein- 
fachsten Organismen und ihr Verhalten gegen physikalische 
Agentien und Arzneimittel. Arbeiten aus dem zoologisch- 
zoomotischen Institut m Würzburg. I. H. 1872, 

2 Id. m, 31. 


76 


többe nem lapszerüen, hanem stereoszkop mödjara 
latszik s bizonyos merevsegnek a behatasat teszi. 

Ha a hömersek meg tovabb emelkedik s a 40 °-ot 
megközeliti, a haladö mozgäs egyre lassabbodni kezd, 
vegre egeszen megszüinik, mig a rotäczio vältozatlan 
gyorsasäggal fotytatödik. Ezen rotäcziö azonban több- 
nyire mäs tengely iranyaban megy veghez, mint elöbb, 
midön meg haladö mozgässal volt összekötve; a Sty- 
lonychiänal pl. a forgömozgäsnak tengelye mellülröl 
s balröl, hätra es jobbra hüzödik. E közben a mozgas 
olyanszerünek lätszik, mintha a Stylonychia mellsö 
testvege iränyaban oldalvast egyre bukfenezeket 
hänyna. Mäskor az äzalekällatka vızszintes sikban 


| gyorsan forgö kerek mödjara kering. Ezen jellemzö 


mozgäsok magas hömersek mellett kivetel nelkül fel- 
lepnek az äzalekallatkaknal. 

4. A rotäcziök az äzalekällatkanak 33 —42° között 
bekövetkezett halalaval megszünnek ; ügynevezett hö- 
tetanus, höokozta megmerevedes, minöt Künne az 
Amoebändl s Actinophrysnel, EnseLmann pedig a 
esillöszörös hämsejteken &szlelt, nem lep fel az azalek- 
ällatkäknäl. 

Egyeb ägensek közül az oxwigen elvonäsa lassitja 
a csillöszörök mozgäsät, az azalekallatka teste lassan- 
kint felduzzad, vegre szetfoly. 

A folyadeknak indifferens anyagokkal valö tömö- 
ritese vizet elvonölag hat, lassıtja az anyagforgalmat 
s ezzel együtt a csillöszörök mozgäsät. 

Savak legkisebb adagokban kezdetben gyorsitjäk, 
majd lassitjäk a esillöszörök mozgäsät, nagyobb ada- 
gok gyorsan Összezsugoritjak a protoplazmät, sa veg- 
lenyt megölik. 

Alkaliäkra gyorsan felduzzad s szetfoly a proto- 
plazma, minek következteben legkisebb adagjai is 
megszüntetik a esillöszörös mozgäst. 

Alkohol kisebb adagokban elöbb gyorsitja a esil- 
löszörös mozgäst, erre rotäcziök következnek be, majd 
lassabbodni kezd a esillöszörök mozgäsa, vegre meg- 
szüunik s a vegleny felduzzadva elhal. 

Alkaloidok kisebb adagai rotäeziokat okoznak, 
majd lassubbä lesz a esillöszörös mozgäs, vegül az 
egesz test szetfoly. 

4 villamossäg erösebb äramaira gyorsan szetfoly 
a protoplazma; közepes erejü äramai tetanizäljäk a 
csillöszöröket, gyenge äramai kezdetben gyorsitjak a 
csillöszörök mozgäsät, majd rotäceziök äallanak be a 
mozgäs lomhäbb lesz, a protoplazma kezd felduzzadni 
vegre szetfoly.! 

ı Id. m. 97—59. 


FM 


Az azalekallatkak esillöszörözetere, azaz ezeknek 
alakjara, nagysagara s elrendezesere stb. vonatkozö 
különbsegek, melyek az egyes alakok meskülönböz- 
tetesenel oly fontos belyegeket kepeznek, a regibb 
büvaroknak sem kerültek ugyan ki fisyelmet: mind- 
ezen viszonyoknak sok nehezseggel järö pontosabb, 
habar tökeletesnek meg mai nap sem mondhatö is- 
merete azonban az ujabb buvaroknak, kivälölag Srteimn- 
nek köszönhetö, ki tudyalevöleg &pen a esillöszörözet 
különbsegeire alapitotta a esillöszörös äzalekallatkäk- 
nak negy rendre: Holotricha, Heterotricha, Hypo- 
tricha es Peritricha, valö felosztäsät,! mely esaknem 
ältalanosan elfogadtatott s követesre talält. 

A holotricheknel, azaz : egeszen csillöszörözött äza- 
lekällatkäknal az egesz test felülete egyenlö finom, 
rövid cesillöszörökkel boritott, melyek hossziränyu, 
vagy kisse pörgen csavarodott säavokban helyezvek el 
s legfeljebb a szaj körül lehetnek valamivel hosszab- 
bak, szajmelletti serteivet azonban nem kepeznek. 
Ide sorolja SrEın a következö esalädokat: 

4. Opalinina,* 2. Trachelina, 3. Enchelina, 
4. Parameeina, [a) Leucophryina, b) Paramecina, s. 
str.]. 5. Oinetochilina. > 

A heterotrichek, azaz kiülönbözo csillöszörözetück; 
az elöbbiekkel megegyeznek abban, hogy testük szin- 
ten egesz felületen finom rövid esillöszörökkel bori- 
tott, melyek hasonlökepen rendesen hossziränyü so- 
rokat kepeznek. Ezeken kıvül azonban egy ivet, vagy 
pörgen csavarodott koszorüt kepezö erösebb esillöszö- 
rök, azaz sertek, az ügynevezett szdjmelletti sertek 
(adorale Wimpern ) vannak meg jelen, melyek a s2dj- 
peremet (Leristom,) szegelyezik s együtt veve a s2dj- 
melletti serteövet (adorale Wimperzone) kepezik. Ide 
tartoznak a következ6 esaläadok: 

1. Bursarina, 2. Stentoria, 3. Spirostomea. 

A hypotricheknel, azaz alul esillöszörözetteknel, a 
hät- es hasoldal között eles különbseg van s csupan az 
utobbi visel vagy a holotrichekehez hasonlö finom 
esillöszöröket, vagy pedig bizonyos szabalyos vona- 
lakban es csoportokban elhelyezett serteket, horgo- 
kat, nyeleket; ez utobbiakat meg a heterotrichekevel 
megegyezö szdjmelletti serteöv (helyesebben SrErkI 
szerint lemezkeöv) is jellemzi. Ezen rend esalädai a 
következök: 


17. 72 es II. 168. 

* Ujabb idöben, mint mär fennebb kiemeltem, Srrın 
az Opalinafelek termeöszetes helyst az Acinetafelek mellett 
jelöli ki. 


1. Peritromina, 2. Chlamydodonta, 3. Ervilüina, 
4. Aspidiscina, 5. Kuplotina, 6. Oxytrichina. 

A peritrichek, azaz körülcsilloszörözöttek, hengeres 
vagy orsöalaku teste mindig esak reszben csillöszörö- 
zött. A többnyire hosszu, nem ritkan serteszerti esil- 
löszörök reszint a test hossztengelyet derekszög alatt 
szelö zart gyürüt, reszint a szäjperemet szegelyezö 
pörgen csavarodott övet kepeznek, melyekhez neha 
meg egyes szetszört csillöszörök, vagy esillöszörpama- 
tok jarulnak. Ezen rendbe, melyet Stein a legmaga- 
sabbnak tart, a következö csalädokat szamıtja:: 

1. Halterina, 2. Tintinnodea, 3. Öyclodinea, 
4. Gyrocorda, 5. Urceolarina, 6. Vorticellina, 
7. Ophrydina, 8. Spyrochonina, 9. Ophryoscalecina. 

A csillöszörözet rendszertani jelentöseget s haszna- 
vehetöseget különben mär Dusarvın is felismerte, 
mint az fennebb közölt rendszer&böl kitünik ; CLara- 
REDE 68 LACHMANN pedig a csillöszörös azalekallat- 
kaknak altalok felallıtott 10 esaladjanal a csillöszörö- 
zetre szinten nagy sülyt fektetnek. 


Az Acinetafelek tapogatoi. 

Mig az allabakban, ostorokban s csillöszörökben, 
bärmennyire különbözzenek is egymastöl, homolog 
kepzödmenyeket lehet felismernünk: addig a szivö- 
äzalekällatkaknak, vagy tagabb ertelemben vett Aci- 
netafeleknek (ide ertve a szäjjal ellätott esillöszörösek 
un. Acinetaszerti embriöit is) tapogatot, vagy szivöfona- 
lat, szivöläbai (Tentakeln, Arme, Fühlborsten, Saug- 


fäden, Saugfüsse, Sucoirs setiformes) a fonalas ällä- 


bak, ostorok &s cesillöszöröktöl több tekintetben olyan 
lenyegesen elternek, hogy alig tarthatök ezekkel ho- 
molog kepzödmenyeknek. STEIN ugyan ügy fogja fel, 
hogy ezen kinyujthato s visszahuzhatö fonalak legkö- 
zelebb ällanak a gyökerläbuak, nevezetesen az Acti- ' 
nophrysek älläbaihoz.! Harcreı szerint szinten nem 
egyebek, mint «a protoplazmaböl kiindulö merev äl- 
läbak, melyeknek nines nagyobb morfologiai ertekök, 
mint mäs sejtek hasonlö (2) nyulvanyainak ;»° ugyan- 
ily velemönyben vannak KöLLıkEr, Carus, Onaus, 
valamınt GEGENBAUR is. Az utobbi szerint a tapogatök 
s esillöszörök különbözö, de egymasba ätmenö kep- 
zödmenyeknek tekinthetök, s az elöbbiek a fejlett- 
seg alacsonyabb fokan allö allabszerü nyülvänyok.® 


ZISTA 

2 Zur Morphologie der Infusorien. 524. 

® Grundzüge der vergleichenden Anatomie. II. Aufl, 
(1870) 93, 


78 


A tapogatök finomabb szerkezetenek figyelembe vötele 
s kellö meltatäsa azonban a homologiat j6 reszt ki- 
zärja s inkäbb Crararkoe &s Lacumann azon felfogä- 
sänak kedvez, hogy az Acinetafelek tapogatoi a 
gyökerlabuak ällabaitöl igen lenyegesen különböz6, 
egeszen sajätsägos szervek,! mely felfogäshoz ujabb 
idöben Herrwıc R.? es Frampont” s több mas büvar 
ismet visszater. 

Az ällabak s csillöszörök tömött nyulvanyok, az 
Acinetafelek tapogatöi ellenben csöves fonalak, me- 
lyeknek finom tengelyesatornäjan, mikent ezt, mint 
fennebb mär kiemeltem, Lacrwann elöször kimutatta 
s utäna minden többi eszlelö megerösitette, a meg- 
ragadott zsäkmänynak plasmäja az Acineta belsejebe 
äramlik. Ezen csatorna a tapogato szabad vegen több- 
nyire elöfordulö gömb- vagy korongalaküu szivötälacs- 
kan nyılik, s ezt nyiläst Zenker igen vilägosan meg- 
különböztette a Oyelopsokon elödö Acıineta Ferrum 
equinumnak aranylag igen vastag tapagatöin;* ezen 
nyiläs CLaParkoe 68 LACHMANN szerint, a tengeri Po- 
dophrya T’roldnäl valösägos szäjja tägulhat, melylyel 
ezen Acinetafele aränylag tekintelyes nagysagu äza- 
lekallatkakat kepes elnyelni. Ugyanezt tapasztaltam 
en egy sösvizi Acinetändl.’ A tapogatökat finom, szer- 
kezetnelküli, szerfelett nyulekony burok vonja be, 
mely Stein 65 Hrrrwic szerint nem kepezi folytata- 
sat a test altalanos burkanak, pänezelänak, hanem ez 
utobbi a tapogatök atbocsätäsara fnom nyilasokkal 
van ellätva. Ezen burkot tengelycsatornät hagyö, 
szintelen üvegszerti plasmareteg belleli, melyet ösz- 
szehuzödo kepessege miatt bizonyara meltän tart 
Herrwic a myophan-rostok ällomanyaval megegyezö- 
nek. Azt azonban, hogy a tapogatök üvegszerü szer- 
kezet nelküli allomänya hossziränyüu s gyürüs izom- 
rostokböl lenne Öösszeteve, mint Zenker ällitja,® esz- 
leleti adatokkal egyältaläban nem lehet tämogatnı. 
Annyi äll, hogy a tapogatök, különösen akkor, midön 
zsakmänyt lesnek, s valamely azalekallatka jut köze- 
lökbe, nagy gyorsasäggal, gyakran valöban bamulatos 
hosszasagra kepesek megnyulni, nem különben ke- 
pesek gyors megrövidülesre is, miközben mint a Vor- 


a 89: 

® Ueber Podophrya gemmipara. 57. 

® Recherches sur les Acinetines de la cöte d’Ostende. 
Bullet. de l’Acad. roy. de Belgique 2. ser. T. 45. (1878) 484. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. AMA. 
II. (1866) 343. 

’° Term. rajz. füz. II. (1878) 250, 

9 Id, m, 344, 


ticellafelek koesänya, dugohüzoalakuan pörgen esa- 
varodnak ; a megnyülast letrehozö külön gyürüs s a 
megrövidülesnel szereplö hossziränyü rostokat azon- 
ban ep oly hiäban keresnenk, mint gyürüs rostokat 
a Vorticelläk koesänyäban ; sokkal valöszinübb, hogy 
a Zunker-töl igen bonyolödottnak kepzelt izom- 
rendszer munkäjät esak reszben vegezi a tapogato ösz- 
szehuzödö kereg retege, t. i. az összehuzödäst, epen 
ügy, mint a myophan-rostok, mig a tapogatök meg- 
nyuläsät magänak az Acıneta testenek összehuzödasa 
hozza letre, mitöl a tapogatök mintegy kiszorit- 
tatnak. Ha azutän a test Összefüzödesetöl okozott 
feszüules megszünik, az összehuzodö tapogatök vagy 
lassankint huzödnak össze s rövidülnek meg, vagy 
pedig, ha a feszüles hirtelen szünik meg, rugalmas- 
säguknäl fogva, mint a Vorticelläk kocsänya, össze- 
pattannak. 

Stein azt veli, hogy az Acinıtafelek tapogatöi a test 
külsö, felületes retegeböl indulnak ki, tehät egyedül az 
ectoplasma elkülönüleseinek tekinti. Hrrrwic ellenben 
kimutatta, hogy azon palyak menteben, melyeken 
sziväs alkalmäval a zsäkmäny teställomänya az Aeci- 
netafelek belsejebe huzödik, a tapogatök messze, esak- 
nem a test közepeig folytatodnak. A tapogatök belsö 
folytatäsainak jelenletet Kocn,! Mauras? es FrAIPonT® 
megerösitettek, en magam pedig a sösvizi Acineta * 
leiräsänäl szinten kiemeltem, hogy szämos Aecinetändl 


ı Zwei Acineten auf Plumularia setacea, Ellis. Jena. 
(1576) 4. FrAIPoNT ut. id. 

® Sur la Podophrya fixa. Arch. de Zoologie exper. et 
gener. V. 416. . 

° Id. m. 250. 

* Az ältalam az Aeineta tuberosdval azonosnak tartott 
szamosfalvi Acinetina leiräsanäl felemlitettem azon zavart, 
mely az A. tuberosa körül ıralkodik. Az EHRENBERG-fele 
rajz es leiräs igen hiänyos s en Srzın leiräsara s rajzaira 
tämaszkodva, tartottam a szöban forg6 sösvizi Acinetdt, mely 
a Srein-töl leirt keleti-tengeri Acinetdtöol bizonyara nem 
ter el, az A. tuberosdval azonosnak. FraIronT azöta igen 
pontosan leirta az Ostendeban vizsgält valödi Acineta turbe- 
rosdt (Id. m. 247. Pl. III), mely a Stein 6s ältalam leirt 
Acinetdtol abban tör el, hogy vekony, karesii kocsänya leg- 
aläbb is a test hosszäval bir, többnyire azonban 3—4-szer 
hosszabb, mig a keleti-tengeri 6s szamosfalvi Acineta ko- 
esänya jöval rövidebb s vaskosabb; toväbbaä meg abban, 
hogy a keleti-tengeri &s szamosfalvi Aeineta testst amnyira 
jellemzö gyürüs befüzödesek a valödi A. tuberosanal egöszen 
hiänyzanak. Maupas vegre a Stein-föle Acinetät a bretagnei 
es algiri partokröl A. foetida n&v alatt irta le (Contribution 
a l’&tude des Atindtiens. Arch. de zool. exper. XX. IX. (1881) 
315.). 


79 


vilägosan megkülönböztethettem! s azon velekedesem- 
nek adtam kifejezest, hogy nem az egesz tapogatö 
folytatödık a test belsejebe, hanem, hogy a szöban 
forgö kepletek a tapogatök testfelületi vegeböl kiin- 
dulö sugaras fonalak (s nem csövek, mint a tapoga- 
tök maguk), melyck lestalälöbban a Helizoumok älla- 
baiböl a protoplazmäba folytatödö tengelyfonalakkal 
hasonlithatök össze, s mintegy sineket kepeznek, 
melyeken sziväs alkalmäval a felvett täpläalek vegig 
esuszik. 

Herrwıs a Podophrya gemmiparanäl ketfele ta- 
pogatökat különböztet meg:: ügymint hosszü hegye- 
sen vegzödö s visszahuzödäskor pörgen esavarodo 
rablöfonalakat (Fangfäden), 63 ezeknel rövidebb, 
szivokorongocskäyal vegzödö s pörgen nem csava- 
rodö szivöfonalakat (Saugfäden). Amazok a zsäk- 
mäny megragadäsara, ezek kiszivasara valok; valö- 
szintnek tartja, hogy ezen a tapogatök alakjara s 
elettani feladatära vonatkozö különbseg az összes Acı- 
netafelek tapogatöira is äll. Kocun ugyanily ketfele 
tapogatökat 6szlelt a Podophrya pusillänäl, Frar- 


ponT pedig a P. Benedeninel,” mig szämos mäs az 


utöbbi buvär ältal igen pontosan vizsgält Acinetafele- 
nel külön szivö s küulön rablöfonalak nem fordulnak 
elö; e szerint Herrwıc ältalänosıtäsa ismereteink 
jelen allasa mellett nem latszik jogosultnak. 


Az elösoroltakböl elegge kitünik, hogy a tapoga- | 
tok, vagy szivöfonalak szerkezetükre az allabaktöl s | 


esillöszöröktöl igen lenyegesen elternek, s hogy meg- 
okolt CLAPArüpEe es LAcHmann-nak azon felfosäsa, 
hosy a tapogatök egeszen sajätszerli s az allabakkal 
es esillöszörökkel nem homolog kepzödmenyek. 


Erzes s az erzes közvetitesere valo elkülömülesek. 


Hogy a veglenyek a külviläg kölönbözö behatäsai 
irant nem közönyösek, hanem azokra gyakran igen 
feltlinöen reagälnak, minden buyär elött elegge isme- 
retes. Bizonyos veglenyek a vilägossagot keresik, s ha 
a vizet, melyben tartozkodnak, összekeverjük, igen 
rövid idö mulva Összegyülnek az edenynek lesvilä- 
gosabb reszen, s ha most az edenyt megforditjuk, ügy 
hoey ärnyekba kerüljenek, elhagyjäk helyüket s rövid 
idö alatt feltalaljak ismet az edeny vilagos reszet. 
Mas veglenyek ismet ällandoan a sötet fenekiszapba, 
vagy lehullott levelek vagy egyeb tärgyak ärnye- 


! Id. m. 250. 
2 Id. m. 


kaba hüzödnak. A belelösdiek az ätvılagitott tärgyle- 
mezen szemlatomäst rosszul erzik magokat s nyakra- 
före igyekeznek a nagy vilagossag kör&böl szabadulni, 
mi közben a szokatlan ingertöl elkäabitva, egy ideig 
egeszen czelszerütlen mozgasokat vegeznek ; pl. egy- 
mäsnak vakon neki mennek, taszigälödnak, mint ezt 
a beka kloakajaböl kivett Opalinak-, Balantidiumok-, 
Nyctotherus- es Trichomonasokon igen szepen lehet 
eszlelni. Mennyire serti a nagy feny s nyılvan ezzel 
együtt az elpärolgö eseppben a sök tömörülese, a fe- 
dölemez nyomäsa, s a eseppnek lelekzesre nem alkal- 
mas gäzokkal valö fertözödese a veglenyeket, ezt leg- 
vilagosabban bizonyitja az, hogy rövid idö alatt mind 
a csepp szelere syülnek. A Vorticellafelck vizsgäläsä- 
nal elegszer boszankodva tapasztalhatjuk, hogy meg- 
sokalva a kellemetlen ingereket, hätsöo testvegükön 
esillöszörkoszorut növesztenek s kocsanyukröl levalva 
a lätöterböl kiszöknek. A gyökerlabüak alläbaikat 
syengedtelen erintesre bevonjäk; szämos Flagellät 
ily körulmenyek között összehuzödik; a gyors össze- 
hüzödäsra alkalmas csilloszörös azalekällatkak össze- 
pattannak; a tokokat lakö veglenyek tokjaikba övato- 
san visszahuzödnak s fenyegetö veszelyt egyältaläban 
valamenyien igyekeznek, ha mäskep nem tehetik, 
helyük vältoztatasäval kikerülni. A veglenyek moz- 
gäsa a hömersek emelkedesevel elenkül, mig esök 
kenesevel lomhäbb lesz. 
rint, az Amoebaäak s csillöszörös azalckallatkak villa- 


Künnez vizsgalatai sze- 
mos ingerek iränt ep oly erzekenyek, mint a maga- 
sabb ällatok. Az evö veglenyek täaplälekuk felvetelenel 
egeszen ugy viselik magokat, mint az allatok. Neme- 


| Iyek mindent felfalnak, mäsok ellenben välogatnak s 


csak bizonyos täplalekot vesznek fel; s hogy a taplal- 
kozasukra alkalmas tärgyakat igen jöl s bamulatos 
gyorsasäggal meg tudjak különböztetni, erre különö-, 
sen azon esillöszörösek szolgälhatnak peldaul, me- 
lyek taplalekukat szäjmelletti esillöszöreik örvenyze- 
sevel sodorjak szäjukba. Ha ugyanis ezen örvenybe 
valamely oly tärgy kerül, mely elnyelesre nem alkal- 
mas, hirtelen megszünteti a vegleny az örvenyzö csil- 
löszörök jatekät, vagy oly iranyt ad neki, hosy az 
idegen test a szäjhoz vezetö örvenyböl kiesik, vagy 
közvetetlen a szajtöl veti azt el hullamzö härtyajaval. 
Mindezen adatok, melyeknek sorät tetszes szerint meg 
hosszabbra lehetne nyüjtani, minden ketseg föle eme- 
lik, hogy a veglenyek &reznek; sazon kerdes lep elö- 
terbe: vajjon van-e az ingerek vezetesere s feldol- 
gozäsära szolgalö külön szervök, azaz idegrendsze- 
rök, s vannak-e külerzekeik ? 


Az elsö kerdesre, a mennyiben külön idegrend- 
szerröl van szö, a tudomäny jelen älläasan hatärozott 
nem-mel felelhetüunk. EHRENBERG, ki az egesz ällat- 
orszägban az egyenlöen magas szervezet elvet hirdete, 
ezen elvehez hiven idegrendszert is kepzelt a veg- 
lenyeknel s ennek közepponti szervet egy päratlan 
idegdücz ( Markknoten) alakjäban, velemenye szerint, 
meg is talälta ket Flagellätnak, az Kuglena ( Phacus) 
longicauda es Amblyophis viridis piros szemfoltja 
alatt.! 

Ezen «agyducz»-nak tartott szerv, melyen a 
szemfolt olyanformaän lätszik ülni, mint a Cyclapsok, 
Daphniäk vagy kerekallatkak szemfoltja az ideg- 
duezon, FockE,? (LaParkpe €s LAcHmann,” valamint 
STEIN szerint is csakugyan megyan; ÜLAPAREDE 68 
Lacumann azonban a szöban forgö szerv elettani fel- 
adatäröl mit sem tudnak, Stein pedig, ki elöbb egy 
zsircsepphez hasonlö gömbölyüded kepletnek tartotta,* 
ujabb vizsgälatok utän megsyözödött a CArTEr-töl 
mär1856-ban közölt felfedezesnek helyessegeröl s lük- 
tetö tiröcsk6t ismert fel benne,? mi sajat vizsgalataim 
szerint a valönak teljesen megfelel. Minthogy e szerint 
a kepzelt «agyducz» valödı ertekere redukaltatott: 
EHRENBERG-nek a veglenyek idegrendszerere vonat- 
kozö toväbbi feltev@sei, melyek mind az Euglena es 
Amblyophis agydüczanak felfedezesere voltak ala- 
pitva, termeszetesen önmaguktöl romba dölnek. Ideg- 
rendszernek tarthatö külön szervet tehät mai nap 
egyetlen veglenynel sem ismerünk, s ambär erzekeny- 
segökben legkevesebb okunk sines ketelkedni, meg- 
sem fordulunk azon hipotezishez, hogy talan vala- 
mely meg eddig ismeretlen, elkülönült idegrend- 
szert tegyünk fel; nem szorulnak ezen hipotezisre : 
mert hiszen oly sejtekböl összetett ällatok is vannak, 
— a minök pl. a Dieyema- &s Orthoneetes-felek — 
melyeknek nines idegrendszerük, hanem eetoderma- 
sejtjeik vegezik az idegsejtek feladatät. Ha tehat oly 
sejtekböl összetett allatok is vannak, melyeknek id:g- 
rendszeret a test felületes retege (melyböl tudvalöleg 
az idegrendszerrel birö ällatoknal a központi ideg- 
rendszer az egyenfejlödes folyamataban különül el), 
helyettesiti; vajjon nem valöszinü-e mär a priori, 


22105. 

2 Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. Bremen 
(1854) 60. a IV. tab. 21 rajzänak magyaräzata. 

221157. 

* J. V. Carus, Icones zootomie#. Leipzig. 1857. Taf. 
These 

>51. 91 &s III. 144. 


&[0) 


 hogy az egysejtü lenyeknek sines külön idegrend- 
szerük, hanem hogy kivalölag a testük felületes rete- 
get kepezö keregplasma, mely mint Frarpant jogosan 
megjegyzi, ! elettanilag az ällatok ectodermajänak 
felel meg, — kepes ingereket felvenni, feldolgozni 
s az egyes szervek miüködeset igazgatö ingereket 
ebreszteni, melyeket minden elkülönült idegek nel- 
ktl, a protoplazma vezet?* A szäjjal ellätott veg- 
lenyeknel a szaj szomszedsägaban elhelyezett fon- 
tos szerveknek komplikalt müködese, valamınt azon 
körülmeny, hogy a haladas lestöbb esetben a szäj- 
veg iranyaban törtenik, igen valöszınüve teszi, hogy 
a testnek a szaj környezeteben s a test mellsö vegen 
levö protoplazmareszlete kivalö mertekben vegezi az 
idegrendszer közeppontjänak szerepe6t, anelkül, hogy 
idegduezezä lenne elkülönülve. 

2oSSBAcH az Azalekallatkak mozgasait szabalyozö 
külön ezentrumokat vesz fel, hatärozottan kiemeli 
azonban, hogy ezalatt nem akarja azt erteni, mintha 
bizonyos kepletek (pl. a mag) ily közeppontok erte- 
kevel birnänak, — bar ezt sem tartja egeszen lehe- 
tetlennek, — hanem cesupan azt, hogy a protoplaz- 
mänak különbözö reszletei különbözö szerepet jat- 


" Id. m. p. 504. 

"= Huxtey az ällat- &s növenyorszäg hatärövet tärgyald 
örtek6zeseben (magyarra forditotta HorvÄrHu Geza, Ter- 
meszettudomänyi közlöny. IX. köt. S9—90 füz. 1877) a leg- 
alsöbb lenyek idegrendszer&re vonatkozölag ezeket mondja: 
«Az ällatok idegrendszerönek szerkezetöröl tett Yjabb vizs- 
gälatok mind arra mutatnak, hogy az idegszövet vögsö ele- 
meit nem az idegrostok köpezik, mint eddig hittek. Minden 
idegrost ügy lätszik szämos, vögtelenül finom szäalböl äll, 
mely szälak oly vekonysägtak, hogy ätmeröjüket meg mai, 
annyira tök&lyesbbitett mikroszkopjaink segely&vel sem lehet 
tisztän kivenni. Egy-egy ideg tenyleg nem egyeb, mintegy 
sajätsägosan elvältozott protoplazma-szal, mely a szervezet 
kt pontjät összeköti, &s melynek közvetitesövel ama ket 
pont egymäsra k&pes hatni. Ebböl könnyen beläthatö, hogy 
mög a legegyszerübb elölönynek is lehet idegrendszere. iey 
ama kördes is, vajjon bimak-e a növenyek idegrendszerrel 
vagy sem, egöszen ij szinben tünik elö, s a szövetbüvär- 
&s 6lettudösnak oly roppant nehez problemät nyüjt, mely- 
nek megoldäsähoz, esak egeszen üj alläspontböl kiindulva 
s egeszen ij mödszereket teremtve, lehet hozzäfogni ... 
Söt könytelenek vagyunk mög azt a lehetösöget is feltenni 
hogy toväbbi kutatäsok a növ6önyeknel talän me&g valami 
idegrendszerfelönek is nyomära fognak bukkanni.» — Amit 
itt a nagynevü angol termeszetbüvär a legegyszerübb elö- 
lenyeknel s m&g anövenyekn&l sem köpzelhetetlen idegrend- 
szerföleröl mond, felfogäsom szerint &pen nem äll ellent- 
mondäsban a fentebb kifejtettekkel, söt azokkal teljesen 
összhangzik. 


81 


szanak s különbözö erzekenysegliek." Ezen felte- 
ves mellett igen meggyözöles szöl azon körtilmeny, 
hogy ugyanazon fizikai vagy vegytani ingerek ege- 
szen mäskepen hatnak a esillöszörökre s mäskepen 
a lüktetö üröcskekre ; mig peldaul bizonyos ingerek 
behatäsara a csillöszörök mozgasa syorsabbodik, addig 
az üröcskek lüktetesei lassabbodnak s megforditva; 
söt bizonyos ingerek befolyäsa alatt tetanızalt äzalek- 
allatkak üröcskei zavartalanul folytatjäk szabalyos 
lükteteseiket. Mindezeknek esakugyan nem lehet mäs 
magyarazatot adni, mint azt, hogy a csillöszöröknek 
es Jüktetö üröeskeknek müködeset külön ezentrumok 
igazgatjak. A csillöszörök mozgato ezentrumät mükö- 
dese tekinteteben, — ha szabad e hasonlattal elnem — 
nemileg a gerinezesek agyänak azon reszevel hason- 
lithatnök össze, mely a helyvältoztatasnal a ezelsze- 
rlien rendezett izommtiködeseket igazgatja ; valamınt 
a helyvaltoztatö mozeäsok ezen koordinätoranak — 
mikent FLourens nevezi a közepponti szerv ezen 
reszet, mely magasabb gerinezeseknel tudvalevöleg az 
agyacskanak felel meg, — szetroncsolasära, alkohol- 
lal, vagy alkaloidokkal valö mergezesere a ezelszerti 
helyvältoztatö mozgäsokat az ällatnak tengelye kö- 
ruli- gyors forgäsa, vagy egeszen ezelszerütlen täntor- 
casa vältja fel: hasonlö mödon veszitik el, RosspAcH 
vizsgälatai szerint, az äzalekallatkak is magas hömer- 
seknek, alkoholnak, s alkaloidoknak a esillöszöreiket 
mozgatohypothetieus ezentrumra valö behatäsära kor- 
mänyzö kepessegüket s czelszerü mozgäsok helyett 
tengelyök körül eszeveszett sebes forgäsokat vegez- 
nek. Ezen mozgasoknak teljes ezelszerlitelensege itt 
is, ep ügy mint amott, arra enged következtetnünk, 
hogy mindazon behatasoknak, melyek ezelszerütlen 
mozgäsokat eredmenyeznek, mindenek elött a czel- 
szerüen rendezett mozgäsok czentrumära benitölag 
kellett hatniok. 

A mi a kerdes mäsodik resz6t, t. ı. azt illeti, vaj- 
jon vannak-e a veglenyeknek külerzekeik ? erre nezve 
feleletünk nem lehet egeszen tagadö, söt a veglenyek 
szervezetenek jelenlegi ismeretere tamaszkodva, bizo - 
nyos jogosultsäggal tulajdonithatunk egyes veglenyek- 
nek kezdetleges külerzeki szerveket. 

A nyomö es hömerseki ingerek felvetelere, mint 
a lägy felületü äallatoknal, a veglenyeknek bizonyäara 
egesz felülete, a mennyiben kemeny pänczellal vagy 
hejjal boritva ninesen, alkalmas; ketseskivül kivalö 
mertekben alkalmasak ezen ingerek felvetelere a veg- 


! Id. m. p. 62—63. 


Entz G. Veglenyek. 


lenyek testeböl kiällö nyulvanyok, az älläbak, ostorok, 
csillöszörök, a csillöszöröseknel syakran elöfordulö 
mozgekony nyak 63 orrmänyszerü testreszek s az Acı- 
netäk tapogatöi; a n&mely esillöszöröseknel a többi 
esillöszörök közül kiemelkedö vagy atestnek bizonyos 
tajain elhelyezett finom, merey sertek pedig egeszen a 
tapogato sertek mödjara szerepelnek. Az ü.n. tricho- 
cystek, a pälezika-alaku testeeskek, szinten kivalöan 
alkalmasaknak lätszanak a nyomäsi ingerek vezete- 
sere s ennelfogya nem egeszen jogtalanul nevezi Srın 
tapintötesteeskeknek. Hogy különben a veglenyek 
tapintasaigen finom, erre idegen testek erintesere be- 
következö elenk reagalasukböl hatarozott következte- 
test lehet vonnunk, s epen erzekenysesük az, mi oly 
kivalöan allati belyeget nyom meg azon kepviselökre 
is, melyek, mint a Flagellätok, az alsobb növenyekkel 
oly szoros s elvälaszthatatlan kapesolatban ällanak. 

A nyomäs keltette ingerhez bizonyara legköze- 
lebb älla hanghullämoktöl elöidezett; s nem tagad- 
hatö annak lehetösege, hogy az allabak es csillöszörök 
a belejök ütközö hanshullämokat az erzö proto- 
plazmäval közölhetik, valamınt, hosy mint j6 hang- 
vezetök, a Radiolarok kovatti (ügy mint a szivacsok 
s viragallatok spiculumai) is elszällithatjak a hangot 
a protoplazmähoz. Mindennek, mire JÄGER figyel- 
meztetett,1 lehetösege nem vonhatö ketsegbe; fel- 
tehetjük, hogy a veglenyek a hanghullämok irant 
nem erzeketlenek, hanem azert pozitiv adatok hiänya- 
ban meg sem mernök magunkevä tenni JÄGErR-nek a 
fennebbi viszonyok lehetösegere alapıtott következö 
meresz ällıtäsat: «E szerint egeszen jöl mondhatjuk: 
egy eyökerlabu, midön valamennyi ällabait teljesen 
kibontotta, a hang irant tetemesen fokozott erzekeny- 
segi, tehät mintesy hallgatödzö ällapotban van».? 

Mürzer JAnos 1856-ban a Lowodes Rostrumnäl 
egeszen sajätsägos testecskeket fedezett fel,’ melyek 
szerkezetüket tekintve, külerzeki szerveknek latszanak 
s nevezetesen mintha egeszen megesyeznenek az Or- 
venyk&k (Turbellaria) nemelyikenel (pl. aMonocelis, 
Convoluta, Maerostomum több fajanal) elöfordulö s a 
büväroktöl majd szemeknek (Örsren, Schmmr O.) 
majd hallö hölyagnak (Frey es LEUcKART, SCHULTZE 
M. CLArAREoE) tartott szervekkel. Ezen kepletek, me- 
lyeknek jelenletet OrLararkpe 6s LAcHMAnNn, valamınt 


" Die Zeitschr. f. einheitl. 
Weltanschauung auf Grund der Entwicklunglehre. I. Jahrg. 
3. H. (1877) 202. 

zEUo: 

3 V. ö. Crap. et. Lacnm. II. 349. 


Organanfänge. Kosmos. 


82 


STEIN, üjabban pedig WRzESnIowsKT! is megerösi- 
tette, a nevezett esillöszörös äAzalekällatkäknäl a test 
jobboldali szegelyenek menteben vältozö szammal 
vannak egy sorban a keregplazmäba ägyazva s vilä- 
gos, gömbölyü hölyagocskaböl ällanak, mely egy erö- 
sen fenytörö gömböesket zar magaba; e szerint ege- 
szen olyanok, mint egy nagy otolithet rejtö hallo 
hölyag. Ugyanily kepleteket irt le Stein &s EnGEL- 
Mann az Oxytrichafeleknel, melyeknel majd szabäly- 
talanul vannak szetszörva, majd a test mindk6t olda- 
lan egy-egy sorban helyezvek el, majd ismet a test 
ket vegen sötet szemecsk&ktöl környezve, esupän egy- 
egy ily hölyagocska foglal helyet; ez äll nevezetesen 
az Oxytricha pellionellaröl. Bärmennyire hasonlitsa- 
nak is azonban ezen vilägos hölyagocskäk otolith- 
szerti tartalmukkal, mely, mint EnGEeLmanN megjegyzi, 
mintegy valödı otolith, többnyire reszketve ingadozik, 
alsöbb allatok hallö hölyagoeskäihoz, a hasonlatos- 
sag megis csak felületes, legalabb esyetlen &eszlelesi 
adat sem szöl amellett, hogy ezen hölyagocskäk hallö 
szervek. STEIN nem is tekinti egyebeknek, mint 
oldödasban levö zsirgömböcskeknek, melyeknek vilä- 
gos udvara, a hölyag, oly mödon jön lötre, hogy az ol- 
dott zsir nem keveredik közvetetlenül a környezö pro- 
toplazmaval, hanem az egyre kissebbedö gömb körül 
összegyül.” Ugyanezen velem&nyben osztozik EngEL- 
MANN 18,? WRZESNIOwWsKT ellenben a Loxodes Rostrum 
hölyagocskäiban levö gsömböknek kenlelö szerek iränt 
valö maguktartäsaböl (savakban felpezsges nelkül 
könnyen oldödnak) azt következteti, hogy nem zsirböl 
ällanak, hanem megegyeznek azon apröbb erös feny- 
töresti testeeskekkel, melyek az äzalekällatkäk test- 
vegein szoktak felhalmozödni 68 Stem-töl is hügy- 
conerementumoknak tartatnak.* 

Ha valahol, ügy bizonyära a veglenyek teströszei 
elettani ertökenek megällapitäsänäl van helyen a leg- 
nagyobb Övatossäag; az elhamarkodott itelet konze- 
kveneziäival a tevedesek egesz labirintusäba vezet. 
Mily könnyen lehetne peldäul szerkezete utän hallö 
hölyagoknak tartani nemesak a fennebbieket, hanem 
meg inkabb a Olosteriumok vegen levö hölyagoeskä- 
kat, melyekre vonatkozölag Frey es Leuckarr a veg- 
lenyek erzeki szerveiröl szölva, ezeket mondja: «Föl- 
teve, hogy a Closteriumok ällati termeszete bebizo- 


" Beobachtungen über Infusorien ete. A. ZWZ. XX. 
(1870) 493. 

2 1.68; 

° Zur Naturgesch. der Infusorien. ZWZ. XT. (1861) 365. 

* Beobachtungen über Infusorien ete. ZWZ.XX. (1870)493. 


nyodnek, mi minden esetre nagyon ketsöges, ügy 
talan nagyobb jogosultsäggal lehetne azon kis göm- 
bölyüded hölyagot, mely ezen ällatok testenek esüesä- 
ban fekszik s nagyszämö aprö szemecskeket tartalmaz, 
hallö hölyagoknak tartani. Szemeeskeinek mozgäsa 
legalabb a Gasteropodok otolithjeinek oseillatiöival 
egeszen megegyezik, a minthogy az eg6sz is az utöbbi 
ällatoknak hallö tokjahoz nagyon hasonlit».! 

Azon erösen fenytörö, egynemü ällomänyböl ällö, 
öraüvegalaku, tömött k&plet, melyet Lieserkünn az 
Ophryoglena flavicans es Bursaria flava (= Pano- 
phrys flava Duj.) szäja mellett fedezett fel,? s mely 
CvaParkoe € LACHMANN szerint nagy valöszinüsöggel 
tekinthetö valamely külerzeki szervnek, bär nem 
lehet eldönteni, vajjon lätäsra, izlesre vagy szagläsra 
szolgäl-e,” SrEin szerint szinten nem bir valamely 
külerzeki szerv jelentösegevel, hanem, optikai tulaj- 
donsägai utan itelve, különösen alakult zsirrögeesk6- 
nek lätszik.* Talan az öraüvegalaku kepletek sem 
egyebek hügyconcrementumoknäl; a Metopus sigmoi- 
des- s Gyrocorys oxyura mellsö testvegen legaläbb, 
mint Ste is kiemeli,’ egy-egy ily öraüvegalaku kep- 
let, epen ugy, mint az Oxytricha pellianelländl a 
gömböt rejtö hölyagocska, szamos aprö, ätvilägitva 
feketenek, räesö fenyben pedig kretafehernek lätszö 
szemecsk6töl van környezve, egeszen olyanoktöl, mint 
a minöket Stein a Parameciumoknäl maga is hügy- 
concrementumoknak tekint.® 

Hogy a veglenyek valamennyien, ha nem is lät- 
nak, de legaläbb erzik a fenyt, ez, mint mär fennebb 
emlitem, különbözö fokü vilägitäsnäl eszlelhetö ma- 
gukviseleteböl következtethetö. «A latäs ez esetben 
nyilvan esupän a vilägossäg es sötetseg megkülön- 
böztetesere szoritkozik, mi egy külön optikai k6szü- 
lek nelkül az egesz test felületetöl erezhetö.»” — 
Ismeretes, hogy a lätäs szervenek elsö nyomait fes- 
tekszemeeskek összehalmozödasa kepezi, mely sze- 
meesk&k halmaza sötet szinenek fizikai tulajdonsägai- 
nal fogva a fenysugarakat elnyeli; ha mär most a 


! Run. Wasner’s Lehrbuch der Zootomie. II. Th. 
Lehrb. d. Anat. d. wirbellosen Th. Bearb. v. H. Frey u. 
R. LeuckarT Leipz. 1847. p. 607. 

® Beiträge zur Anat. der Infusorien. AAP. (1856) 22, 

241.237. 

81.568: 

> IL. 333. 

SL 68: 

” SırsoL. Vergl. Anat. der wirbellosen Thiere. Berlin 
(1845) 14. 


83 


fenysügarak elnyelese ältal a sötet foltban keltett 
molekuläris vältozäsok az ingereket feldolgoz6 közep- 
ponti szervvel közvetetlen, vagy ideg közvetitesevel 
közöltetnek, ez esetben az inger minösegenek meg- 
felelö fenyerzesnek kell letrejönni. Minthogy pedig a 
protoplazma, a sarcode, mikent mär Dusarvın jel- 
lemze, idegek nelkül erez, azaz kepes ingereket fel- 
dolgozni : meltän következtethetö, hogy a veglenyek 
protoplazmateste, az elnyelt fenysugarak ingeret ke- 
pes erzesse valtoztatni. 

Egyszerü festöanyag kepezte foltok, minök al- 
sobb ällatoknäl a legkezdetlegesebb szemeknek fe- 
lelnek meg, s melyek szerkezetüknel fogva csupän 
fenyerzesre s nem lätäsra szolgälhatnak, a veglenyek 
egyik esoportjänäl, t. i. mind a levelzöldet tartal- 
maz6, mind pedig a szintelen Flagellätoknal igen 
gyakoriak, söt azt mondhatni, hogy cesak ritkan 
hiänyzanak. A Flagellätok szemfoltja vagy stigmäaja 
elesen körülirt, päratlan, különböz6 arnyalatüu piros 
folt, mely a test ostorvegen vagy közepett, vagy ol- 
dalra szoritva, foglal helyet s ez utöbbi esetben a test 
felületeböl gyakran kisse kiszökell. EurenBErG ter- 
meszetesen leskevesbbe sem habozott a Flagellätok- 
nak ezen piros foltjait szemeknek tekinteni; ezen 
felfogäst azonban mär Dusarvın is visszautasitotta, 
ujabb idöben pedig esaknem altalänosan elvettetett : 
reszint azert, mert, — mint SıEBoLD mondja, — 
fenytörö keszilleke ninesen s idegmek tarthato allo- 
mänynyal nem fügs össze; ! reszint pedig azert, 
mert, — mint Stem,? valamınt CLAparüupe &s LAoH- 
wmann® is kiemeli, — a Flagellätokeval teljesen 
megegyezö piros folt a moszatok rajzösporainal is 
elöfordul. Az elöbbi ellenvetest illetöleg eleg leend 
kiemelnem, hosy tulajdonkepen, mint szamos alsöbb 
allatnak egyszerli festöanyag-foltjanal, elsö sorban 
nem is latö, hanem csupan fenyerzö (photoscopicus) 
szemröl lehet szö, melyre nezve a fenyt elnyelö sötet 
folt elegseges, az idegäallomänyt pedig az idegrend- 
szer nelküli veglenynel maga az erzö protoplazma 
kepviselheti. A Flagellatok szemfoltja azonban, mely- 
nek helye 3 elöforduläsa egeszen allandö, mär e 
miatt is mäs jelentösegtinek latszik, mint a hallo 
hölyaghoz hasonlö s az öraüvegalaku kepletek, me- 
lyeknek elöforduläsa ugyanazon fajnal sem ällando, 
szamuk pedig es elhelyezesük — legalabb a gömböt 


! Lehrb. der vergl. Anat. d. wirbellosen Thiere. 14. 
2 I. 69. 
57 


rejtö hölyagoke többe-kevesbbe vältozik. E mel- 
lett a Flagellätok szemfoltja erös nagyıtasnal oly 
latast 
(nem esupäan a fenyerzö kepesseget) sem lehet ege- 
szen kizärni. Igy az Anthophysa szemfoltja egy piros 
boritektöl bevont erösen fenytörö viztiszta gömböt 
zär körül; a Volvox, Pandorina es Eudorina szem- 
foltja verpiros ällomänytöl bevont fenyes gömb, mely- 
nek a testfelületböl kisse kiszökellö sarkat gyürüs 
perem szegelyezi; az Euglenake vegre verpiros ällo- 
mänyba ägyazott szämos erösen fenytörö gömböcske- 
böl all, melyek közül a esoport közepet elfoglalö ren- 
desen nagyobb a többinel s ez utobbi viszonyt nem 
tekintve, eg6szen megegyezik azon szemfoltok szer- 
kezetövel, melyet SchuLtze M. az örvenykek nemely 
fajänäl, nevezetesen a Vortex balticus-, V. viridis- es 
Macrostonum Hystrixn&l talält.! A Flagellätok szem- 
foltja e szerint egy vagy több apro fenytörö gömböt 
tartalmaz, s ha Schuutze M. az örvenykek szemfoltja- 
nak erösen fenytörö, paränyi gömböcskeit köpet elö- 
ällitö leneseknek hajlandö tekinteni: hasonlö jogo- 
sultsäggal lehetne ugyanezt a Flagellätok szemfoltjä- 
Reszemröl azonban 


szerkezetü, hogy az ezen szervekkel valö 


nak gömböcskeiröl is tartanı. 
sokkal valöszinübbnek tartom, hogy mind az örveny- 
kek, mind a Flagellätok fenyes gömböcskei, mint 
gyüjtölenesek, egyszerlien csak a fenynek konezenträ- 
läsära szolgälnak, s hogy ezen szemfoltok fenytörö 
paränyi leneseiknek daczära esupan fenyerzest, nem 
pedig latast közvetitenek. 

A mäsik ellenvetes, felfogäsom szerint, szintennem 
ällhat meg az elöitelettöl teljesen ment objektiv birälat 
elött ; kötsegbe vonhatatlan teny, hogy a moszatok raj- 
zöspörainak sa Flagellätoknak szemfoltjai alaktanilag 
egeszen egyenlö ertekü kepletek; mäsfelöl teny az is, 
hogy a szemfoltok a rajzösporäk s a Flagellätok teste- - 
nek azon elkülönülesei, melyek szerkezetüknel fogva 
a fenysugarak konezentralasära, elnyelesere s a feny- 
Ingernek az erzö protoplazmäval valö közlesere kitü- 
nöen alkalmasok. Ioy ällvan a dolog, a kerdes, mely 
eldöntesre vär, nem az, hogy mi lehetseges a növe- 
nyekröl valö hagyomäanyos fogalmaink alteräläsa nel- 
kül, hanem az, hogy a fenyerzesre alkalmas szervvel 
birö rajzök 6s Flagellätok erezik-e a fenyt? A fele- 
let, mivel az összes idevagö eszleletek megegyez- 
nek, mäskep nem szölhat, mint hogy a fenyt igen 
elenken Erzik ; s ezen döntö erejti tenyallasra tamasz- 


! Beiträge zur Naturgeschichte der Turbellarien. Greifs- 
wald (1851) 25. 
11% 


kodva, Hascker-lel bizonyära jogosan mondhatjuk, 
hogy a Flagellätoknäl a festöanyag-folt az, a 
mi a fenyerzest közvetiti;! s hatärozottan meg- 


söget, hogy a feny iränyaban haladö Euglenäk- 
näl a piros folt az, mely a haladasra szükseges folya- 
matokat meginditja.” A mi pedig a moszatokkal mint 
fennebb elöadtam, a legszorosabb kapesolatban allö 
zöld Flagellätok szemfoltjänak ertekeröl all, ugyan- 
ennek kell ällani a moszatok fejlödes körebe tartoz6 
Flagellätok, azaz a rajzöspöräk piros szemfoltjäröl is. 
Ki akarom itt ismötelve emelni, hogy nem latö szem- 
röl van szö0, hanem a rajzö testenek egy körülirt 
foltjäröl, mely szerkezetenel fogva a feny elnyelesere 
a sejt többi reszenel alkalmasabb, s az elnyelt 
sugarak ebresztette ingert az erzö protoplazmaval 
közli; a fenyerzes közvetitesere szolgalö ily kimutat- 
hatö szervnek a feny iränt annyira erzekeny rajzö- 
spöräknäl valö elöforduläsa, felfogasom szerint, mai- 
nap mär nem okozhat megütközest: hiszen a rajzö- 
spöräknak ostorai vagy esillö-szörei, valamint lüktetö 
üröeskei szinten oly elkülönülesek, melyek ezelött ne- 
häny evtizeddel egy növenynel epen oly hihetetle- 
neknek lätszottak, — söt a lüktetö lröcskeket, mint 
fennebb elöadtam, Sreın meg mai nap is, bar ket- 
sögkivül helytelenül, allati belyegeknek tartja, — 
mint az, hogy a teny6szesük lesfontosabb alaptenye- 
zöjenek, a fenynek erzesere egy külön, kezdetleges 
külerzeki szervvel vannak ellatva. — A termöszet, 
— mint GörHE mondja, — a maga utjät követi, 
a minekünk kivetelnek latszik, az a törveny! 

Hogy a moszatrajzök szemfoltja nem lehet ege- 
szen jelentektelen piros pont, hanem hogy a rajzäs ide- 
jenek tartama alatt bizonyos oly fontos feladatot telje- 
sit, mely a rajzäs megszüntevel, midön a rajzö a csi- 
räzasra alkalmas helyet mestalälta, megoldäst nyert, 
erre nezve meg csak azon körülmenyt akarom fel- 
hozni, hogy a pihenesre jutott rajzöknal a hely- 
valtoztatö ostorokkal együtt a piros szemfolt is gyor- 
san visszafejlödik s eleny6szik. A ki figyelemmel 
kiserte pl. egy Ulothrix vagy egy Stigeoclonium rajzö- 
jan a esiräzas alatt bekövetkezö vältozäsokat, bizo- 
nyäara tapasztalta azt, hosy a mint a mozgäs az 
egyszerü plasmafonalak kepezte ostoroknak visz- 
szahuzödäsara megszünik s a rajzönak mellsö test- 


! Ursprung und Entwicklung der Sinneswerckzeuge. 
Kosmos. II. Jahrg. S. H. (1875) 107. 
® Allgemeine Zoologie. I. Th. Berlin 1875) 341. 


84 


vege kezd megnyuülni, a szemfolt szine igen rövid idö 
alatt megvältozik, vagy elszintelenedik, vagy sötetebb 


| lesz s vegre szetesik egyes szemeeskekre, melyek 
erösithetjük PAGENSTECHER azon gyanitäsänak helyes- 


gyakran a csiräzö sejt habos protoplazmäjanak egy 
üröcskejebe kerülnek, melyben molekuläris hemzse- 


' gesökkel vonjäk magokra a figyelmet; — szöval 


esiräzäskor a szemfolt, mint többe nem mtködö 
szerv, dezorganizalödik. Vajjon nem emlekeztet-e ez 
egeszen bizonyos elösdi vagy alämerült tärgyakhoz 
rögzitett äAllatok szabadon mozgö älezäinäl a szem- 
nek a beköltözest vagy letelepedest követö visszafej- 
lödesere, s vajjon nem erösit-e meg meg inkäbb ezen 
megegyezes abban, hogy a rajzök szemfoltjai is feny- 
erzesre szolgalnak? — A moszatspöra rajzäsa alatt 
ket allatias jelenseg vonja magära a fisyelmet: az 
egyik a mozgäs maga, a mäsik a mozgäs iränya, mely 
a spörät a feny fele vezerli; az elöbbit az örvenyzö 
ostoroknak, vagy esillöszöröknek, az utöbbit a feny- 
erzö szemfoltnak jelenlete s munkaja teszi lehetöve. 

A Flagellätok kivetelevel a többi veglenyeknel 
csak kivetelesen fordulnak elö szemfoltok, s ennek 
megfelelöleg a feny iränt bar epen nem közönyösek, 
de hatärozottan nem oly erzekenyek, mint amazok. 
Ezen szemfoltot nelkülözö veglenyek között ismet, 
altalänos fizikai okoknäl fogva, a feny iränt azok 
viseltetnek nagyobb erzekenyseggel, melyeknek pro- 
toplazmäja festöanyagok belerakodäsa ältal tünik 
ki; azonban a szintelenekn&l is meg mindig lehetöve 
vannak teve a fenyerzes csekelyebb fokai azältal, 
hogy a protoplazma ket különbözö töresi index-szel 
birö allomänyböl, t. i. az üvegtiszta allomänyböl s az 
ebbe ägyazott erösebb fenytöresü rögöcskekböl all. 
Szemfolt jelenlete ältal a többiektöl kivetelt esupan 
nehäny esillöszörös azalekallatka kepez, igy peldaul 
az Ophryoglena több faja, melyek testöknek mellsö 
reszen, a szaj elött, mintegy a homlokon, egy elesen 
körülirt fekete, vagy vörös festöanyagböl ällö foltot 
viselnek, toväbba CLAPAREDE Es LAcHMmanN vizsgalatai 
szerint a F'rreiänak tokot meg ki nem välasztott sza- 
badon rajzö egyenei.! Nevezett buvärok szerint a 
Freiänak szabadon rajzö, hengeres testü fiatal egye- 
nei testüknek mellsö reszen, melyen a löfülhez ha- 
sonlö ket hatalmas karely meg nincsen kifejlödve, 
fekete, felholdalaku foltot viselnek, mely mögött 
gyakran egy kristälylenesehez hasonlö igen ätlätszö 
testeesk6t lehetett megkülönböztetniök.? LACHMANN- 


1.18. 
2 v. ö. Pl. fig. 9. 89. 


85 


nak azt is sikerült megfisyelnie,hogy mily mödon fejlö- 
dik ki aszabadonrajz6 szemfoltosegyenböl— ‚melyben 
senki sem volna hajlandö egy F'reidt felismerni, — 4 
helyhez kötött alak. A rajzö letelepedett, lassankint 
tokot välasztott ki, karelyai elkezdtek növekedni, e 
közben a szemfolt mindinkäbb elmosödott, s valö- 
szinü, hogy vegre egeszen elenyeszik, mivel a 
tokot lakö kifejlödött Freiaknal szemfolt nines. Itt 
tehät ismet ugyanazon eset fordul elö, mint szamos 
elösdi, vagy kifejlett ällapotban helyhez kötött ällat- 
nal, melyeknek älezäi, miutän bevandoroltak, vagy 
megtelepedtek, szemüket, melynek szabad kalandoza- 
saik idejeben bizonyära nagy hasznät vettek, mint 
ezentul teljesen fölöslegest, elveszitik. 

Mig a Flagellätok szemfoltjai mindig egeszen ele- 
sen körülirtak, addig a esillöszörös azalekallatkaknäl 
gyakran elmosödva mennek ät a test mellsö reszet, 
vagy az egesz testet szinezö festöanyagba; egeszen 
oly viszony ez, a minö az örvenykeknel ismeretes, 
melyeknek nemely fajanal a mäsoknäl elöfordulö 
körülirt szemeket a test mellsö reszen szetmosödott 


fekete vagy vörös festöallomäny helyettesiti. Ezen | 


viszonyt talältam en az Ophryoglena atränal, melynel 
az aprö szemecskekböl összetett fekete szemfolt nem 
mindis van kifejlödve, hanem e helyett az egesz tes- 
tet szinezö fekete festöanyag a test mellsö resze fele 


egyre sötetebbe fokozödik,sugy lätszik, hogy ezen sötet, | 


de szetmosödott festöanyagböl valnak ki, talän esak 
idösebb egyeneknel, a szemfoltts tömörülö szemecs- 
kek. Ezt talaltam tovabba a sösvizekre annyira jel- 
lemzö s ältalam Chlamydodon Oyclops nev alatt leirt 
äzalekallatkänäl,! melynel az eg6sz testet halvanyabb 
vagy sötetebb teglavörösre szınezö festöanyag a hom- 
lokon egy elmosödott verpiros foltba megy ät, mely- 
nek közepetöl egy vilagos jegleneseszerii gömböcske 
szökell ki kisse a homlok domborulatäböl. Egeszen 
ilyen, a test halväny teglavörös szinebe elmosödva 
ätmenö pompäs verpiros foltot talältam egeszen 
allandöan egy, N.-Szeben körül a Volvox Globator &s 
V. minor tärsasägaban elö, Nassulafelenek, mely leg- 
közelebb äll a Perry Oyclogramma rubensöhez, hom- 
lokan. 

Mindazt, amit ismereteink jelen älläsan a veg- 
lenyek erzeseröl tudunk, a következökben foglalhat- 


" A tordai 6s szamosfalvi söstavak äzalag-faunäja. Magy. 
orv. 63 term. vizsgälök 1875-ben Elöpatakon tartott XVII. 
vändorgyülösenek &vkönyvei. Kül. lenyom. 
14—20. äbr. 


14. L, Täb. } 


hatjuk össze: A veglenyek idegrendszernek 
tarthatö elküulönuüult szervvel nem birnak, ha- 
nem «azideg nelkül erzö sarcode», vagy pro- 
toplazma maga vegezi azidegrendszerfelada- 
tät. A protoplazma különbözö ingerek irant 
erzekeny. A hömerseki es nyomäsiingereket 
az eg6sz testfelület, föleg pedig ennek nyül- 
vänyai es függelekei veszik fel,melyek a bele- 
Jök ütközö hanghullämokat isättehetik, mint 
speezifikus ingert az erzö protoplazmära, el- 
különült hallässzervek azonban nem fordul- 
nak elö. Egyedüli elkülönült külerzeki szerv- 
nek a sötet szemfoltok tekinthetök, 
lyek azalsöbb allatok fotoszköpi szemeivel 


me- 


egyenerteküek s a vilägossägnak es sötetseg- 
nek eles megkülönböztetes6t teszik lehetöve. 


Lüktetö üröcskek. 

A veglenyek testenek keregretegebe ägyazott ügy- 
nevezett lüktetö, vagy összehuzödo üröcskek, nedvtar- 
tök, hölyagok, (pulsirende, contractile, Vacuolen, 
Räume, Behälter, Blasen, vesicules, vacuoles contrac- 
tiles) mint arögibb, ügy az üjabb buvärok reszeröl is 
igen különbözö ertelmezesben reszesültek. 

Ezen viztiszta folyadekot tartalmazö s sziv möd- 
jära szabälyos rhythmusokban összehüzödö s kitägulo, 
elenyeszö s ismet megjelenö üröcskek a mai ismeretek 
szerint, a (regarinak es Noctilucak kivetelevel, igen 
nagy ältalänossägban fordulnak elö a veglenyeknel. 
Elöfordüulnak, a Polythalamok &s Radiolärok kivete- 
level, esaknem az összes többi gyökerlabuaknaäl, to- 
väbbä valamennyi Flagellätnal; a esillöszörös azalek- 
ällatkäk között pedig esupän az Opalinafelek leg- 
nasyobb röszenel hiänyoznak. 

Stein, mint mär fennebb elöadtam, epen ügy, 
valamint mär elötte CLapaREoE, LACHMANN Es SCHNEI- 
DER ezen Jüktetö tröeskeket kizarölagos äAllati belye- 
geknek tekinti, s ehhez kepest hatärozottan az ällat- 
orszägba tartozöknak tartja mindazon Flagellätokat, 
melyek lüktet6 tröcskekkel birnak; ezen felfogässal 
szemben mär fennebb elösoroltam azon moszat- es 
gombarajzökat, melyeknel eddigel& lüktetö üregesek 
eszleltettek, s e szerint ezek az ällat- vagy növeny- 
orszägba valö tartozas megitelesenel nem szolgälhat- 
nak kriterium gyanant. 

A lüktetö üröcskek szamas elhelyezese lät- 
szölag eleg tag korlätok között valtozik ugyan, rokon- 
sägban &ällö esoportoknäal azonban többnyire meg- 
lehetösen ällandö marad, ugyanazon fajhoz tartoz6 


veglenynel pedig esak ritkan van az tröcskek szama 
valtozasnak alavetve. Ez utöbbi kiveteles esetre pel- 
daul szolgalhat az Arcella vulgaris, melynek fiatal 
egyenei allandöan ket, a test szegelyen szemben ällö 
üröcskevel birnak, mig nagy peldänyoknäl vagy meg- 
marad az eredeti szam, vagy pedig ezekhez meg a 
testet körül szegelyzö szamos liröcske jarul. Hasonlö 
viszony konstatälhatö szämos Heliozoumnal s a Dif- 
flugiaknal ; az elöbbieknel az eredeti szäm kettö, az 
utöbbiaknäl egy. A gyökerlabuaknäl altalaban az üröes- 
kek szama egy, kettö, vagy ennek sokszorosa. A kare- 
lyos allabüu gyökerlabuaknäl, az Arcelläk kivetelevel, 
az üröcskek szama rendesen csak egy, ritkabban több ; 
a sugaras alläbuaknak ellenben, nevezetesen a Helio- 
zoumok- es Euglyphaknaklegaläbb k6t üröeskejök van, 
mig a nagyobb Heliozoumoknäl, meg ugyanazou faj- 
hoztartozöknäl is, akisebb peldänyok ket üröcsk&jehez 
rendesen meg több jarül. A tömlöalaku tokokat lak6 
gyökerlabuaknäl, ha csupan egy vagy ket Üröcskejök 
van, ezek mindig a test mellsö feleben foglalnak helyet, 
ha pedig nagyobb szammal vannak jelen, ez esetben 
az eg6sz felületen lehetnek szetszörva. A Heliozou- 
mok- 63 Arcelläknal, ha esupän ket tiröcskejök van, 
ezek mindig szemben ällanak; ha ellenben nagyobb 
az lröcskek szäma, ez esetben meglehetös szabälyos 
közökben vannak szetszörva, ügy hogy az egesz test 
szamos egyenlö nagysagü röcsketerületekre oszthatö 
fel. Az alakjokat folytonosan vältoztat6ö Amoebak 
között csak azoknäl lehet az üröcske helyeröl szö, me- 
lyek megnyült testtel olvadö esepp mödjara folyva ha- 
ladnak; a haladas ezen mödjanäl az egyetlen Gröcske 
mindig a test hätulsö reszeben marad. 

A Flagellätok között a levelzöldet tartalmazökat 
csaknem kivetel nelkül ket üröcske jellemzi, melyek a 
test mellsö vegen az egy vagy több ostor alatt fog- 
lalnak helyet. A zöld. Flagellätok ezen ostor alatti 
ket lüktetö üröcskejere vonatkozö elsö 6szleleteket 
FockE es CoHn egyidejüleg közölte, az elöbbi a 
Chlamydomonas Pulvisculusnäl,! az utöbbi ugyan- 
esak a Uhlamydomonäsnal sa GFonium pectorale egy6- 
neinel mutatta ki a ket Gröcsket.” Ezen felfedezesek 
helyesseget azöta sokszorosan megerösitettek s a többi 
zöld Flagellätokndl is feltalältäk a ket üröcsk6t. Stein 
a Flagellätokat tärgyalö befejezetlen monografiäjä- 


* Physiologische Studien. A. Wirbellosen Thiere. II. 
Bremen (1854) 4. 

® Untersuch. über die Entwickelungsgeschichte der mi- 
croschen Alpen und Pilze. Acta acad. es. Leop. Carol. Vol. 
24. Bonn. 1854. 


Ss6 


ban az Euglenidaknak s meg nehäny ezekkel rokon 
levelzöldet tartalmazö I’lagellätnak esupän egy lük- 
tetö iröesket tulajdonit ugyan, ez azonban, mikent 
alabb, a lüktetö üröcskek feladatänak tärgyaläsänal 
alkalmam leend kimutatni, hatärozottan teves. A level- 
zöldet nem tartalmazö Flagellätoknak vagy szinten 
ket üröcskejük van ostoruk vagy ostoraik alapjan, vagy 
csupän egy,& sz&) szomszedsägäban, vagy kisse aläbb, 
a test közepe tajan, oldalt, vagy vegre, s ez a legrit- 
kabb eset, a test häts6 vege elött. 

A csilloszörös azalekallatkäkndl leggyakrabban 
egyetlen üröcske fordul elö: ıgy Srzın rendszereben a 
Peritricheknel esaknem kivetel nelkül; a Hypotrichek 
közül az Oxytricha-, Euplotes-, Aspidisca- es Peri- 
tromusfelek esalädjänäl; a Heterotrichek között a 
Spirostomum- es Stentor-telck esalädjänäl; a Holotri- 
chek között a Oinetochtlium-feleknel, tovabba a Para- 
mecium-, Enchelys-, 63 Trachelius-felek egy r&szenel ; 
vegre az Acıneta-felek nagy reszenel. Ket lüktetö 
üröcske esak ritkän fordul elö; igy a Paramecium-nem 
fajainäl, nehäny Bursaria-telenel, valamint Bürschuı 
es WRZESNIOWSKI szerint egy-ket Vorticella-telenel. 
Kettöneltöbb, neha igen nagyszamu üröcske jellemzi 
az Ervilia s Chlamydodon-feleket, a Hypotrichek-, a 
Bursaria-felek egy reszet, a Heterotrichek-, a Para- 
mecium-, Enchelys- es Trachelius-felek egy reszet a 
Holotrichek rendeben; vegre nehäny Acineta-felet. 
Ha esupän egyetlen lüktetö üröcske van, ez vagy a szä] 
közeleben foglal helyet, vagy pedig a testnek hätulsö 
vegen; ez utöbbiakhoz tartozik az egy üröcskejti Hete- 
rotrichek egy resze, a Holotrichek közül pedig az 
Ennchelys- es Trachelius-telek, mig a Perütrichek s az 
egy Uröeskejü Hypotrichek mind az elöbbi esoportba 
tartoznak. A ket üröcskejüek üröcskei a test egyik sze- 
len foglalnak helyet. A szamos üröcske vegre vagy egy 
sorban szegelyzi a test egyik oldalat (többüröcskejti 
Holotrichek egy r6sze), vagy vegre az egesz testen 
egyenlö közökben van szetszörva (többtiröeskejüi Hete- 
rotrichek s a Holotrichek egy resze). 

EHRENRERG-nek azon mai napkalandosan hangzö 
nezete, hogy a lüktetö üröeskek ondohölyagok, me- 
lyek az ondöt lüktetve, a paränyi petek termekenyı- 
tesere az egesz testben szetömlesztik, egyetlen üjabb 
büvär r6szeröl sem fogadtatott el. Sok követöre talält 
ellenben Wıesmann-nak mär 1835-ben nyilvanıtott 
azon felfogäsa,' — mit különben GLEICHEN mär a 


! WısgMann’s Arch. (1835) I. 12. v. ö. LACHMANN ; Ueber 
die Org. der Infusorien. 374. 


87 


mült szäzadban sejtett, — hogy a lüktetö tiröeske a 
keringesi, veredönyrendszernek közepponti szerve, 
tehät szivnek felel meg. Ezen &rtelmezeshez esat- 
lakozott SIEBoLD,! CLAPArkpe,? LACHMANN,” LIEBER- 
künn,* Mürter JAnos,? legüjabban pedig FRomENTEL.® 
A lüktetö tröeskek ezen felfogäs szerint a täplälöned- 
vet, a vert, szabälyos äramläsban tartjäk; a diastole 
alatt megtelö tiröcske, midön tägulatänak maximumät 
elerte, összehuzödik, egy pillanatra egeszen elenyeszni 
lätszik, hogy nehäny mäsodperez alatt üujra megtelve, 
ismet systolet kezdjen s tartalmät a vegleny testebe, 
illetöleg edenyeibe nyomja. A pälyak, melyeken a 
keringesben tartott nedv äramlik, többnyire kivehe- 
tetlenek ; n&mely esillöszörös äzalekallatkanal azon- 
ban systole alatt sugarasan elhelyezett edenyek nyil- 
nak meg, melyek a belejük nyomott nedvet elfogad- 
jak s tovaszällitjäk. Legregebben ismeretesek ezek 
a Faramecium Aureliandäl, melynel SPALLANZANT, 
mint fennebb elöadtam, a S—10 sugarosan elhelye- 
zett orsöalaku edenyt mär 1776-ban eszlelte. Usyan- 
ilyen, de finomabb es nagyobb szamü edenyeket &sz- 
lelt Lieserrünn a Bursaria flavanal es Ophryoglena 
flavicansnäl, melyeknel ezen edönyek lefutäsa a kereg- 
plazmaban az üiröcske kepezte közepponttöl mesz- 
szire követhetö. Legfeltünöbb azonban ezen edeny- 
rendszer a Oyrtostomum leucasndl, melynel a nagy- 
szamu edenyek kisyozö lefutästak s elägaznak. 
A Oyrtostomum ezen elägazö edenyrendszerenek bär 
egyszerüsitett, de el&g ht kepet adja JoBarp-MurzAu 
urnd;? az äzalekallatkät azonban, melynek rajzät 
közli, helytelentil nevezi Panophrys Ohrysalisnak. 

Nem hagyhatom mesgjegyzes nelkül, hogy az ezen 
edenyekben valö szabäalyos keringes mär a priori is 
igen nehezen kepzelhetö, mivel ugyanazon edenyek 
szolgälnanak a folyadeknak mind az Gröcskekbe val6 
vezetesere, mind pedig annak az iröeskekböl valö 
tovaszallitäsara. 

A lüktetö tiröeskeknek egeszen uj macyaräzatäval 
lepett fel Schmipr OszrAr 1849-ben,* melyet azon 


? Lehrb. der vergl. Anatomie der wirbellosen Thiere. 19. 

® Ueber Actinophrys Eichhormii. AAP. (1854) 404. 

® Ueber die Organ. der Infusorien ete. AAP. (1856) 
374. Torabbä CLAPrarkoe-del kiadott nagsy munkäjäban I. 49. 

* Beiträge zur Anatomie der Infusorien. AAP. (1856) 26. 

5 Monatsb. der berliner Akad. (1856) 392. v. ö. Stern 
I. 86. 

® Eitudes sur les Mierozoaires. Paris. (1574) 37. 

" FROMENTEL, id. mü. Pl. 16. fie. 5. 

® FRoRIEP’s neue Notizen. V. ö. ZENKER, Beiträge zur 
Naturgeseh. der Infusorien. AMA. II. (1866) 333. 


igen fontos felfedez6sere alapitott, hogy a Cyrtosto- 
mum (Bursaria) leucas &3 Paramecium Aurelia 
tirdeskei finom nyılassal kifele szajadzanak: e szerint 
szivnek semmi esetre sem felelhetnek meg, ellenben 
minden valöszinüseg a mellett szöl, hogy a 
kerekällatkäk, szivö- es egyeb fergek viz- 
edenyrendszerenek ürıtö 
erteküek, a belölük eredö 


hölyagaval egsyen- 
edenyek pedig viz- 
edenyek. 

Schuior felfedezesenek helyesseget CARTER,! Ley- 
dıc,? Srteın,? BALBIANI,* ZENKER,? SCHWALBE, WRZE- 
SNIOWSKI,’ Ray Lancaster,® Roon,? Rossgach, !! 
Bürschuı,!! EnGELMANN,'? reszinta Oyrtostomum- es 
Parameciumnäl, reszint szämos mäs äzalekällatkäk- 
näl megerösitettek. Mindezen büvärok szerint a lük- 
tetö Gröcskek systolejok alatt tartalmukat kifele üritik, 
mög pedig vagy egyetlen minden systole alatt kıha- 
sadö s ismet nyomtalanül elenyeszö ( Actinosphae- 
rium), vaey egy elök&pzett finom, de nemely äzalek- 
ällatkäknäl igen j6l kivehetö kerek nyıläson ät, me- 
lyet Zenker szerint, a Öyrtostomumnäl diastole alatt 
egy finom nyälkäs ällomänyu dugasz, mint egy szelep 
elzär, vagy pedig a cutieulänak az tiröcske felett levö 
több finom nyiläsän szürödik ki tartalmuk ; ez utöbbi 
viszonyt talälta Sraım a Bursaria flavanal es Ophryo- 


1 Annales of natural history. 1856. Vol. 18. p. 126. V. 
ö. STEIN I. S6. 

* Lehrbuch der Histologie. (1857) 395. 

° I 86. 

* Journal de physiologie (1561) 487. v. ö. Wrzesniowski 
ZWZ. XXIX. (1877) 310. ; 

5 Beitrag zur Naturgeschiehte der Infusorien. AMA. 
II. (1866) 322. 

% Ueber die eontraetilen Behälter der Infusorien. AMA, 
II. (1866) 351. 

? Ein Beitrag zur Anatomie der Infusorien. AMA. ve 
(1869) 25. Toväbbä.: Beiträge zur Naturgeschichte der In- 
fusorien. ZWZ. XXIX. (1877) 306. 

8 Quart. Journ. mieroseop. sc. p. 143, LruckArr’s Be- 
richt. AN. 36. Jahrg. II. (1870) 366. 

° Sillim. Journ. 1853. Vol. 15. p. 70. v. ö. WRZESNI- 
owskı ZWZ. XXIX. (1877) 310. 

10 Die rhythmischen Bewegungserscheinungen der ein- 
fachsten Org. u. ihr Verhalten gegen physikalische Agen- 
zien und Arzneimittel. Arb. aus d. Zoolog.-Zootom. Institut 
in Würzburg. 1. H. 1872. p. 9. 

ıı Ueber Dendrocometes paradoxus, STEIN, nebst einigen 
Bemerk. ü. Spirochona genmipara u. d. contr. Vacuol. 
der Vorticellen. ZWZ. XXVIH. (1877) 62. 

2 Zur Naturg. d. Infusorien. ZWZ. XI. (1861) 380. 
Toväbbä: Zur Physiol. d. contr. Vacuol. d. Infusorien. Zoo- 
log. Anzeig. I. 


88 


glena acumımdtäandl, Börschui pedig az Acınela mys- 
tacinandl. 

Azon ellenvetessel szemben, hogy azon esetben, 
ha a lüktetö üröcskek systolejok alatt esakugyan 
kife!& üritenek tartalmukat, aprö targyak a kiaramlö 
viztöl mozgäsba hozatnänak, mi hatärozottan nem 
eszlelhetö, Stein meltän jegyzi meg, hogy, ha meg 
valamely nagyobb kerekällatka, pl. a Hydatina Senta 
összehuzödö hölyagaböl kilövelt viz sem idez elö a 
kloaka környezeteben äramläst, — mär pedig itt a 
hölyag tartalmanak kifele valö ürüle&se semmi ketse- 
get sem szenvedhet, — sokkal kevesbbe värhatö ez a 
veglenyek lüktetö röcskejenek kiürülese alatt.! Min- 
den ketseget kizaroö hatarozottsaggal szöl a lüktetö 
üröesköknek systole alatt valö kifele ürülese mellett 
EnGELMmAnN-nak azon megfisyelese, melyet egy Uj 
Chilodon-tajröl, melyet jellemzöen Chilodon propel- 
lensnek nevez, közze tett. Ezen äzalekallatka egyetlen 
hätsö testvegi üröcsk&jenek mintegy Va pereznyi idö- 
közökben egymäst követö systolei alatt egy-egy lökes- 
sel elöre lödul, mely tünemeny hasonlölag, mint a 
Medusäk es Salpak, vagy a Leptodiscus medusoides 
lüktetö haladäsa, esakıs a kilövelt viznek a testre 
hato visszalökeseböl magyaräzhatö. 

Mindezen eszleletek teljesen kizärjak annak lehe- 
töseget, hogy az Gröcskek szivnek felelnek meg. Stein 
nagy monografiäja elsö reszenek megjelen6se öta a 
WIEGMAnN-töl szäarmazö felfogäst tenyleg egeszen el is 
ejtettek, & FROMENTELA CLAPAREDE &s LAcHmAnNtanul 
mänyainak megjelenese utän közze tett &szleletek- 
nek teljes ignoräläsäval mondhatja esak: «La vesi- 
cule contractile est pour presque tous les observateurs 
actuels le coeur, le centre de la eireulation chez les 
Mierozoires.»? Hiszen maga LacHMmann, ki CLAPAREDE- 
del kindott nagy munkäjaban a lüktetö üröesket meg 
szivnek tekintette, kevössel halala elött közaze tette, 
hogy a Diseophora (Acineta) Ferrum equi- 
nummal közelrokon Discophora speciosänäl 
egesz hatärozottsäggal («mit aller Entschie- 
denheit») meggyözödött arröl, hogy a lüktetö 
üröcske egy finom kivezetö esatornän ät ki- 
fele nyılik.°® 

A fergek vizedenyeiröl a regi felfogäs azt tanitja, 


SIE EIER 

* Id. m. 42. 

® Verhandl. des naturforsch. Vereins der preuss. Rhein- 
lande. 16. p. 91. v. ö. Leuckarr: Bericht über die Leis- 
tungen in der Naturgeschichte der niederen Thiere während 
d. Jahres 1859. AN. 26. II. (1861) 247. 


hogy lelekzö szervek, melyek vältakozva vizet vesznek 
fel s üritenek ki; tehät mintegy a rovarok legesövei- 
nek vizhöl valö lelekzesre szolgalö analogonait kepvi- 
selik. Ezen felfogäshoz kepest Schwer O. az äzalek- 
äallatkäknak a fergek vizedenyeivel egyenertekü lüktetö 
üröeskeit is valtakozva vizet felvevö s kiürıtö lelekz6 
szerveknek tekintette. Minthogy azonban Leyoıc ki- 
mutatta, hogy a fergek vizedenyei kivülröl valö vizfel- 
vetelre nem alkalmasak, hanem esupän a testürben, 
vagy ennek hiänyäaban a test parenchymäjaban össze- 
gyült viznek a vizedenyek lefutäsäban kivalasztott 
bomlasi termekekkel együtt valö kiürıtesere szoleäl- 
nak, s a veglenyek lüktetö tröcskeinek is ugyanezen 
feladatot tulajdonitotta, mäs reszt pedig kıvülröl valö 
vizfelvetel egyaltaläban nem konstatältatott: SrEın es 
mäs büvärok teljesen elfogadtäk ezen felfogast s a 
veglenyek tröcskeit oly kiüritö szerveknek tekintik, 
melyek a bennök összegyült, bomläsi termekeket 
tartalmazö vizet a vegleny testeböl kiküszöbölik. Hogy 
mik a kitiritett bomlasi termekek, ezt eddigele köz- 
vetetlenül nem sikerült kimutatni; legnagyobb valö- 
szinüseggel ällithatö azonban megis, hogy a kiüri- 
tett anyagforgalmi termek a vız ältal abszorbealt 
legnemt anyag: az allati mödon lelekz6 veglenyek- 
nel szensav, a levelzölddel äthasonitöknäl pedig eleny. 
E szerint vilägos, hogy a lüktetö üröeskek a veglenyek 
lelekzesenel, — mit ujabb idöben különösen ZENKER 
hangsülyozott,' — minden esetre igen fontos szere- 
pet jatszanak s hogy bizonyos tekintetben igaza volt 
SPALLANZANE-nak s Dusarnın-nek, kik a lüktetö Gröes- 
keket egyenesen lelekzöszerveknek tekintettek. A veg- 
lenyek reszint egesz testfelületökkel, reszint szaju- 
kon ät folytonosan vizet vesznek fel, mely a plasmän 
vegig aramolvän, azt vegig öntözven, miutan lelekzesre 
szolgalö legnemet szensavval, illetöleg elenynyel cse- 
relte ki, bizonyos, nemely äzalekällatoknäl közvetetle- 
nül lathatö pälyakon összegyül a lüktetö üröcskekben, 
melyek systol&jok alatt kiüritik. Könnyen belathatö, 
hogy az üröeskeknek szaporan egymäsra következö ki- 
ürülesei a viznek a veglenybe valö bearamlasät mint- 
egy beszivattyuzva elösegitik, s ıgy az Gröcskek lük- 
tet6sei a viznek beszivärgäsät s kiäramläsät szakadat- 
lanul fenntartjäk. A lüktetö üröcskek azonban a veg- 
lenyek lelekzesevel legszorosabb összefüggesben allö 
müködesökön kivül, — melyet, mint emlitem, üjab- 
ban különösen ZExkEr fejtett ki, — valöszinüleg meg 
mindazoknäl, melyeknek anyagforgalma az ällatoke- 


ı Id. m. 338. 


val megeeyezik, oldott hügyalkatreszek kiüritesere 
is szolgälnak. Ez ellen esak lätszölag szölhat azon 
körtlmeny, hogy a veglenyek testenek bizonyos re- 
szeiben hügyalkatreszeknek tarthatö concrementu- 
mok välnak ki &s halmozödnak fel, mivel vizedeny- 
rendszerrel birö szämos feregn&l is azt taläljuk, hogy 
a vizedenyrendszer lesfnomabb ägaiban, vagy az 


ezeket körtilvevö szövetekben a hugyalkatreszek kıväl- | 


nak s felhalmazödnak. Ugyanigy kepzelhetjük a hügy- 
alkatreszeknek a veglenyek lüktetö tiröeskejehez vezetö 
finom järatok menteben valö kivalasat is. A vegle- 
nyek lüktetö üröcskeinek s az ezekhez vezetö pälyäk- 
nakezen kettös, lelekzes es husykivälasztäs körül forgö 
feladata bennfoglaltatik mär Leypıs-nek azon magya- 
räzatäban, melyet összehasonlitö szövettani keziköny- 
veben a fergek vizedenyeinek, melyekkel az äzalek- 
ällatkak üröeskeit a hozzäjok vezetö jaratokkal azono- 
soknak tartja, &lettani feladatäröl kifejtett; s HAcckkı, 
ki ujabb idöben ugyanezen felfogas mellett nyilatko- 
zik, tevesen vallja azt sajät, külön nezetenek.! 

Mivel a veglenyek lüktetö Gröeskei vizkiüritesre 
szolgälnak, mindenesetre igen sajatsagos jelenseg az, 
hogy a beällö systole alatt egyes äzalekallatkäknäl a 
mär fennebb emlitett sügaras edenyek folyadekkal 
mestelnek. Ezen jelensöget Stzın oly mödon magya- 
räzza, hogy felteszi, hogy az Üröcskenek nem egesz 
tartalma ürtil ki, hanem annak nagy resze ugyanazon 
pälyakon, melyekaz tiröceskekhez vezettek ,ismet vissza- 
nyomül. Ennek elleneben SchwALer kiemeli, hogy 
pontosabb vizsgälat ütjän meg lehet arröl gyözödni, — 
mit különben mär LieBERRÜHN is megemlitett, — 
hogy a Paramecium Aurelia sugaras edenyeinek 
megduzzadäsa nem a systoleval, hanem mär a dia- 
stole vege fele veszi kezdetet, se szerint szemlätomast 
nem a visszaszökellö folyadek duzzasztja mee. Hogy 
systole alatt a sugarakba nem ömlik vissza a folya- 
dek, — mondja SCHWALBE,” könnyen megmagyaräz- 
hatö abböl, hogy ezen iränyban a netalän benyomulö 
vizet, kettös ellentallas akadalyozza; elsöben tudnül- 
lik azon nyomäs, mely alatt a szajon ät folytonosan 
uj vizfölvetel ütjan szaporodö folyadek az äzalekallatka 
testeben all, tovabba pedig a sugarak falazatänak 
összehuzödösäga. Hogy ezen sugarak egesz lefutä- 
sukban összehuzödhatnak, könnyen eszlelhetö. Mind- 
ket momentum böven elegseges arra, hogy a kihaj- 


! Zur Morphologie der Infusorien. Jenaische Zeitschr. 
VII. (1873) 548. 
2 Id. m. 355. 


Entz G. Veglenyek. 


89 


tott folyadekot regurgitälni ne engedjek. Csak egy ut 
alla folyadek elött nyitva s ez kifele vezet. Ea alatt, 
mint mär a koräbbi büyarok is kiemeltek, igen tisz- 
tan kivehetö, hogy az liröeske belülröl kifele, a euticula 
fele huzödık össze. 

SCHWALBE 6rvel6se, ugy hiszem, hogy egeszen szi- 
lärd alapokon nyugszik, se szerint a lüktetö üröeskek 
sugaras edenyeit kizärölag a viznek a lüktetö üröes- 
kekbe valö vezetesere szolgälöknak lehet tartanunk. 
Ketsögkivül ugyanily feladatuk van a Stein leirta, 
esokor (Rosetta) alakban elhelyezett gömbölyüded, 
egyszeri nedvüröknek, melyek systole alatt szämos 
csillöszörös äzalekällatkänäl, ezeken kıyul azonban 
mes; nemely Flagellätnäl es Rhizopödnäl is az Össze- 
esett liröeske körtil kepzödnek, t.i. a folyadekot össze- 
gylijtik sa roväsukra ismet feldagadö tiröeskenek ätad- 
jäk. Nem különben ugyanazon czelra szolgäl a StEin- 
töl pontosan leirt azon hossziränyü esatorna, mely 
pl. a Stenloroknäl a test hatsö vegeböl, szämos mäs 
Heterotrichnäl pedig a test mellsö reszeböl vezet a 
lüktetö Gröeskehez. Ugyanily hossziranyü esatorna szal- 
litja Wrzesniowskı vizsgälatai szerint a folyadekot az 
Uroleptus Piseis es Loxophyllum Meleagris tiröeske- 
jehez. A hossziränyu edenyek nemely azalekallatkanal 
az edeny lefutäsi pälyäjäban megjelenö eseppek össze- 
folyäsa ältal jönek lötre, igy nevezetesen, STEIN vizs- 
gälatai szerint,! a Stylomichya Mytilusndl. 

A lüktetö üiröeskek vagy külön nyiläassal szajadza- 
nak a vöglöny testfelületen, vagy pedig az alfelnyiläs 
együttal vizkiüritö nyiläsül is szolgäl. A Vorticellafelek- 
nel az üröeske a garatba lätszik ugyan ürülni, ezen 
äzalckällatkäknäl azonban a garat mellsö täg reszebe 
az ü.n. elöcsarnokba (vestibulum) nyılik az alfel 
is; Ss WRZESNIOwWskL, — kı az äzalekallatkak tiröcs- 
kejenek szäjadzäsära vonatkozö eddigi meglehetös . 
nagyszämu adatokat igen pontosan ällıtotta össze,” — 
kimutatta, hogy voltakepen ezeknel is az alfelnyilas 
szolgälalüktetöüröeske tartalmänak kivezetesere. Meg 
pedig nemelyeknel, nevezetesen a WRZESNIOWSKI-tÖl 
igen pontosan tanulmänyozott Ophrydium versatile- 
nel, az alfelnyilästöl meglehetös tävol fekvö üröesketöl 
egy hosszu kivezetö edeny szallitja az összehüzödott 
üröeske tartalmät az elöesarnokba nyilö alfelhez. Ily 
kivezetö esövek a Vorticellafelek kivetel&vel különben 
csak meg nehäny Acineta-, Trachelius- s Enchelys- 
feleknöl ismeretesek. GRERFF a Carchesium polypinum 


Zaso: 
2 ZWZ. XXIX, 311. 
12 


90 


lüktetö üröesk6je mellett meg egy sajätsägos, majd 
megduzzadö, majd lelohadö hölyagocskät fedezett fel, 
mely egesz felületen aprö egyenes pälezika-alakü tes- 
teeskökkel van boritva, s ügy talälja, bär erröl hata- 
rozottan meg nem gyözödhetett, hogy a rejtelyes fel- 
adatu hölyagoeska mind a lüktetö üröcskevel, mind 
pedig az elöesarnokkal közlekedik.! Ugyanezen kep- 
letet Bürscaui is feltalälta több Vorticellafelönel, 
(Carchesium polypinum, Vorticella nebulifera, V. 
montlata, V. citrina es V. sp.?), mig mäsoknäl ällan- 
döan hiänyzik ( Vorticella mierostoma, Epistylis plica- 
tilis, E. flavicaus, Opercularia articulata ).” BürschLi 
szerint ezen keplet, melyet reservoir nevvel jelel, egy 
tömöttebb plasmareteg ältal környezett üröcske, mely- 
nek öble a benne elägazö finom protoplazma geren- 
dazattöl szivacsos szerkezetet nyer, s BürscHLı meg- 
gyözödött arröl, hogy egyreszt az elöesarnokkal köz- 
lekedik, mäsreszt pedig a lüktetö üröcskevel, melynek 
systoleja alatt felduzzad. E szerint az üröcskeböl kinyo- 
mott folyadek a reservoiron ätszürödve, jut az elöcsar- 
nokba, tehät megfelel az Ophrydium kivezetö esator- 
näjänak; e mellett azonban igen lehetseges, hogy meg 
bizonyos anyagok kivälasztäsara is szolgal. A GREEFF 
talälta pälezikaalaküu testeeskek talän hügyconcre- 
mentumok, valamint azon szerfelett paränyi, erösen 
fenytörö pälezikaalakü testeeskek is kivalt hügyalkat- 
reszek lehetnek, melyek WRZESNIOWsKI szerint az 
Ophrydium kivezetö esatornäjänak lefutäsäban fek- 
szenek. 

Valamint a lüktetö üröcskek feladatäröl, ügy szer- 
kezetükröl is elterö volt a felfogäs. Schmiprt O., Car. 
TER, MÜLLER JAnos, CLAPAREDE &s LACHMANN a lük- 
tetö üröcskeket s az ezekhez vezetö nedvjäratokat kü- 
lön összehuzödö, härtyas fallal ellatott szerveknek, az 
üröeskeket tehät hölyagoknak, a jaratokat pedig valödi 
edenyeknek tekintik. CLAPAREDE &s LAcHManN szerint, 
az ältalok szivnek tekintett lüktetö üröcskenek önallö 
fala n&mely äzalekällatkanal egeszen j6l megkülön- 
böztethetö; ilyen nevezetesen az Einchelyodon farctus, 
melynel a hölyag falänak vastagsaga 0‘0013 mm-t er 


el.’ LIEBERKÜHN ellenben hatärozottan kiemeli, hogy | 


egy äzalekallatkänäl sem volt kepes az üröesket s ede- 
nyeket körtilvevö härtya jelenleteröl megsyözödni. 
STEIN pedig, tovabbä SCHWALBE, WRZESNIOWSKIS a2 


! Untersuchungen über den Bau und die Naturge- 
schichte der Vorticellen. AN. XXXVI. (1571) 205. 

® Ueber Dendrocometes paradoxus, STEIN, ete. ZWZ. 
XXVIIL (1877) 63. 

SESBER 


üjabb büyärok ältaläban a SıesoLp-töl elöször kifejtett 
felfogäsban osztozkodnak s azt különbözö eszleleti ada- 
tokkal tämogatjak. Mindezek szerint az üröesk&k nem 
hölyagok, hanem a keregplasmänak külön burok nel- 
küli üröeskei, az edenyek pedig egyszerü jaratok. Hogy 
az üröcskekhez vezetö edenyeknek önällö fala ninesen, 
ezt legmeggyözöbben bizonyitja a Stylonychia Mytilus 
hosszedenyenek fellepese. — Ezen äzalekällatkanäl 
ugyanis, mint fennebb emlitöm, az edeny lefutäsäban 
elöbb egyes cseppek jelennek meg, melyek, esak mi- 
utan a folyadeknak folytatölagos összegyülemlese 
következteben bizonyos terjedelmet &rtek el, folynak 
össze egy läatszölagos edenybe. Härtya jelenlete ellen 
szöl tovabba azon körülmeny, hogy nagyobb ede- 
nyekbe, igy pl. mint Stein kiemeli, a Stentorok terje- 
delmes hosszedenyebe, alkalmilag a belplasmaböl 
egyes kivülröl felvett testek, pl. elnyelt Euglenak, 
belenyomüulnak, mi, ha az edenyek külön hartyaval 
birnänak, alig volna lehetseges. Valamint az edenyek- 
hez hasonlö järatok, ügy a lüktetö üröeskek körtl sem 
sikerült üjabb büvaroknak sem közvetetlenül, sem 
k&mlelö szerekkel valö kezel&sutän külön härtyät meg- 
különböztetni. Schwause felemliti, hogy a Stentorok- 
näl diastole kezdeten az üröesket környezö protoplaz- 
mäk nehäny nyülvänya befele nyulik, a tägulas to- 
väbb haladasa alatt pedig lassankint visszahüzödik ; 
az egesz azt a hatäst teszi, mintha a kiürült üröeske 
összeesett falai összeragadnänak, az Öösszekötö proto- 
plazma-fonalak pedig csak a diastole bealltäval sza- 
kadoznänak lassankint szet. Meg hatärozottabban 
szölanak az üröcskek buroknelkülisege mellett Wrzes- 
NIOWsKI-nak igen pontos vizsgälatai, melyek szerint 
az Ennchelysfeleknel, ezek között pedig megaz Enche- 
Iyodon farctusnäl is, melynel CLaParkoE &s LACHMANN 
szerint a lüktetö üröcske külön burka a legvilägosab- 
ban különböztethetö meg, az üröcske a systole alatt 
kerületen esokorszerü elhelyezesben fellepö esep- 
peknek összefolyäsa, tehät az egyes cseppek között 
levö protoplazma-reszletek szetszakadozäsa utän jön 
letre, azazminden diastole alatt mintegy ujrakepzödik, 
mely eszlelet egy külön burok jelenletevel semmikep 
sem egyeztethetö meg. A Trachelius Lamella, Phia- 
lina vermieularis s Nyctotherus condiformis tröeskeje- 
nek egöszen ily mödon valö letrejöttere alapıtotta mar 
SIEBOLD is azon n6zet6t, hogy az üröeskek, nemkülön- 
ben az edenyek is, a protoplazmaban kivajödö burok- 
talan hezagok,! mely felfogäst az &pen id&zett büuvarok 


' Lehrb. der vergl. Anatomie. 21, 


vizsgälatai helyesnek bizonyitottak. Rosszach, a ki 
lüktetö üröeskek elettani viszonyait puhatolö terjedel- 
mes 6s färadsägos vizsgälataival oly kitünö erdeme- 
ket szerzett, a legnagyobb pontossäggal vegzett eszle- 
leteire tämaszkodva, n&mileg kiegyenliti, vagy legaläbb 
kisebbiti a ketfele n&zet közötti nagy különbseget. Az 
üröcskeket s järatokat burkolö, külön härtya, szerinte, 
sines meg ugyan, hanem igenis van Összeälläsära 
nezve különbözö hatärreteg. Ehhez kepest ketfele 
üröeskeket különböztet meg: olyanokat, «melyeknek 
hatärolö sareoderetege esak igen kevesse van tömö- 
rülve, s az idegen folyadek eltävolodasa utän gyorsan 
kiegyenlitödik a többi sarcodeyal (azaz vele összefoly); 
s olyanokat, melyeknek fala sokkal intenzivebb tömö- 
rülesti, ügy hogy a kitirüles &s kezdödö megteles 
közötti idö nem tart eleg hosszasan, hogy, ha szabad 
ügy mondanom. a tömöttebb sareodenak a test többi 
resz6nek kevesbb& tömött sarcodejatol valö oldasat 
elöid6zze».! Az elöbbi kategoriäba tartoznak peldaul 
az Enchelys-, az utöbbiba az Oxytrichafelek tiröeskei. 
Az tirdeskek ritmusäröl s lükteteseik gyorsasagaröl 
RosssacH dolgozatänak megjelenese elött esak egyes 
rövid adatok voltak ismeretesek. Hogy egyes veglenyek- 
nel’az üröcskek szaporäbb, mäsoknäl lassubb ritmus- 
ban lüktetnek, regöta ismeretes. SrEın kiemeli, hogy 
a tengeri azalekallatkak üröcskei sokkal nagyobb idö- 
közökben lüktetnek, mint az edesvizieke; ? ugyanezt 
tapasztaltam en a konyhasös tavyak äzalekallatkain s 
eyökerlabuin. Stein ezen jelensegnek okät abban 
keresi, hosy a sös viz tömöttsegenel fogva, nehezeb- 
ben szürödik ät a protoplazman, mint az edes viz; en 
ellenben azon tenyällasra tamaszkodva, hogy a sös viz- 
töl abszorbeält levegö több elenyt tartalmaz, mint az 
edesvizben foglalt, sokkal inkabb vagyok hajlandö azt 
tartani, hogy a sös vizeket lakö veglenyek a testükön 
atszürödö viznek ritkäbb megujitäsaval is beerik, s 
ehhez kepest üröcskeik is ritkäbban lüktetnek. 
SCHWALBE ügy talälja, hogy a lüktetesek aunäl gyor- 
sabbak, minel kisebbek az tröcskek s forditva; ket 
perezre a Chilodon Cueullulusnal 13—14, a Parame- 
cıum Aureliandl 1O—11,a Vorticella microstomandl 
1—2 lüktetes esik. Az elenynek szensavval törtenö 
kiszoritäsa kezdetben szaporitja, k&söbb lassitja a 
lükteteseket; magasabb hömersekek alabb szallitjäk a 
protoplazma izgathatösagat s ezzel kapesolatban a lük- 
tetesek szama is csökken.’ 


! Die rhythmischen Bewegungserscheinungen ete. 20. 
272gl. 
? Ueber die econtractilen Behälter ete. 161. 


91 


Ezen töredekes adatokkal szemben igen nagy fon- 
tossägot kell tulajdonitanunk Rosszach terjedelmes 
vizsgälatainak, melyek esyreszt az üröcskek lüktetesi 
törvenyeibe, mäsreszt pedig, — mivel az üröcskek ösz- 
szehuzödäsät, mikent a veglenytest összes mozgäsait 
a protoplazma vegzi, — a protoplazmanak izgathatö- 
sägi törvenyeibe is melyebb bepillantäst engednek s 
ennelfogva ältalänosabb erdekkel is birnak.! 

Rosssacn tervszerüleg keresztül vitt vizsgalataira 
edesvizi Amoebakat s nehäny cesillöszörös azalek- 
ällatkät (Kuplotes Charon, Stylonychia pustulata, 
Ohilodon Queullulus, Vorticella sp.) valasztott, selöször 
is azt konstatälhatta, hogy az Amoebak üröesk6i sza- 
bälytalanül, a csillöszörös azalekallatkak üröcskei 
ellenben egeszen szabälyos ritmusokban lüktetnek. Az 
Amebäknäl a protoplazmaba zärt barmely rögöcske- 
nek az üröcske közelebe valö nyomuläsa, vagy az 
Amoebanak valamely idegen testtel valö erintkezese 
elegsöges ingert k&pez arra, hogy az üröcske barmikor 
összehuzödjek. Azonban ily kimutathatö ingerek beha- 
täsa nelkül is egeszen szabälytalan a lüktetes; igy az 
eszlelesre hasznält hirom Amebanal (ABC) 16° 
C. hömerseknel egyik systoletöl a mäsikig, következö 
szamüu mäsodpercz telt el: 

A 9. 86. 154. 70. 81. 115. 90. 
B 149. 103. 233. 131. 118. 
C 100. 150. 135 150. 
Egy negyediknel 20° C. mellett: 73. 526. 351. 

Megjegyzendö, hogy a härom utolsöo Amaba 
ugyanazon fajhoz tartozott s az A. verrucosaval lät- 
szott megesyezni. 

Ezzel szemben a csillöszörös azalekallatkak lük- 
tetö rıtmusänak nagy szabalyossagat a ket systole 
között lefolyt következö mäsodperezszämok adjak: 


Euplotes Charon: (16° G.), 31. 3%. 33. 31. 31. 32. 
Stylonychia pustulata (16° C.), 10. 9. 9. 10. 9. 
Chilodon Cueullulus (15° C.), 5. 5. 

° « (18°) ©), 5.25.45, 5:5, 5: 
Vorticella sp. U, EN Re 


Ezen szämadatokböl läthatö, hogy az üröcskek 
lüktetö gyorsasäga különbözö fajhoz tartozo azalek- 
ällatkanal valtozik (ugyanazon fajnals ugyanazon hö- 
mersek mellett azonban Rossgıcr ällandönak talalta) ; 
toväbbä, hogy a lüktetö gyorsasäg ingadozasa oly 
minimalis, hogy alig vehetö szamba, föleg ha a hasz- 


nalt Märzeu-fele metronommal valö meg oly gyakor- 


! Die rhythmischen Bewegungserscheinungen ete. 
2 Id. m. 26—39. 
12* 


92 


lott szamlalasnal is elkerülhetlen hibäkat tekintetbe 
veszszuk. 

A lüktetö ritmus azonban csupan ugyanazon hö- 
merseknel s a veglenynek az ältala lakott folyadek- 
ban valö tartäsanal vältozatlan; különböz6 fizikai 
es chemiai hatäsok ellenben oly ingereket kepeznek, 
melyek a lüktetö ritmust bizonyos törvenyek szerint 
lenyegesen mödositjäk. 

A hömersek mödositö befolyäsa mär az Amabäk- 
nak szabälytalanul lüktetö üröcskejen is felismerhetö ; 
esökkenesevel az Öösszehuzödasokat követö pauzäak 
egyre növekednek s a lüktetesek mär + 5° C. mellett 
egeszen megszünni lätszanak. 25° felett az üröcskek az 
egesz Amaba-testtel együttmegkisebbednek; 40°körül 
ellenben ismet megnagyobbodnak, de a hömerseknek 
bekövetkezö esökkenese utan sem lüktetnek többe, 
jeleül annak, hogy az Amaba 40°-näl elhal. 

Sokkal feltünöbbek azon vältozasok, melyeket a 
kulönbözö hömersekek az azalekallatkak szabalyosan 
lüktetö üröcskeinek ritmusaban ideznek elö s Ross- 
BACH ezekre a következö erdekes törvenyeket ala- 
pitja:! 

1. A lüktetö üröcske ritmikus mozgäsainak gyor- 
sasaga a test hömersekevel a legszorosabban össze- 
függ, ugy, hogy ugyanazon azalekällatkafajnak, nor- 
mälis körtlmenyek között, egyenlö hömerseknel, 
mindig egyenlö szamü lüktetesei vannak. 

Ennelfogva a ritmikus összehuzödasok szama- 
böl biztos következtetest lehet vonni az azon pillanat- 
belihömersekifokra. Egyezen viszonyokra megvizsgalt 
azalekällatka a következö idöre nezve a folyadeknak, 
melyben el, thermometere gyanant szolgalhat. 

A hömerseknek tehät egeszen hatärozott befolyasa 
van azon folyamat intenzitäsära, mely ältala ritmikus 
mtüködes letre j6. 

9. A ritmikus mozgäs gyorsasaga 4°C-töl kezdve 
30°-ig egyre öregbedik. 

3. A gyorsuläs nagyobb 4-t61 15°-ig, mint 15-t01 
30°-ig emelkedö hömerseknel. Ennelfogya a 15° ala 
sülyedö hömersek a ritmikus összehuzödäsok szamät 
sokkal nagyobb mertekben apasztja, mint a hogy a 
15° föle emelkedö hömersek szaporitja. 

4. Egy bizonyos magas hömerseki foktöl (30— 
35°) kezdve nem gyorsabbodik többe a ritmikus 
tevekenyseg. Ezen hömerseki fok pedig annäl alan- 
tabban fekszik, minel nagyobb volt mär alaesony hö- 
merseknel a ritmus gyorsasäga. 


2 Id. m. 33. 


9. Lassubb ritmikus mozgäs hömerseki emel- 
kedes ältal erösebben, gyorsabb ritmikus mozgäs 
esekelyebb mertekben szaporodik, azaz: a szapora 
ritmikus mozgäsnak gyorsasägät hömerseki välto- 
zasok sokkal kevesbbe mödositjäk, mint a lassüet. 
Egy äzalekallatkät sem lehetett a hömersek fokozäsa 
altal perezenkent 20-näal (Vorticella) több lüktetesre 
izgatni. 

6. 0° alatt &s 42° felett az äzalekällatka eletevel 
együtt a ritmikus müködes is megszünik. 

7. A lüktetesek szämära nezve egeszen közönbös, 
vajjon egy bizonyos hömerseki fok hosszabb vagy rö- 
videbb ideig hat —, vajjon a hömersek lassan, vagy se- 
besen fokoztatik-e. Ugyanazon hömersek akar 1 per- 
ezig, akar \/2 napig erezteti hatäsat, mindig ugyan- 
azon lüktetesi szamot eredmenyezi. 

Esyeb fizikai €s vegytani agensek közül az 
eleny elvonasa hüditöleg hat a kitagulö üröcskekre. 

A folyadeknak indifferens anyagokkal valö 
tömöritesere tetemesen megkissebbednek az üröcskek 
s a tömörites fokaval lepest tart lükteteseik gyerülese. 

Savak legkisebb adagaı (s csak ezek vehetök 
szamba, mivel a nagyobbak gyorsan megölik a veg- 
lenyt) az egesz testtel együtt a lüktetö üröcskeket is 
megkisebbitik s a lüktetesek szamäat mindjart beha- 
tasuk kezdeten apasztjak. 

Alkaliäk legkisebb adagaira kitägulnak az tiröcs- 
kek s lükteteseik egyre syerülnek. 

Alkohol erös adagainal az üröcskek közepes tagu- 
latokban megszünnek müködni; közepes adagai kez- 
detben esupan alabb szallitjäk az üröeskek lüktetö 
gyorsasägät. 

Alkaloidok közepes 6s kisebb adagai rendkivüli 
mödon kitägıtjak a hüdött üröeskeket. 

A villamossagnal közepes erejü äramainäl az 
üröcskek häboritatlanul folytatjak rendes lüktetesei- 
ket, bar az äram az egesz testre s a csillöszörökre 
tetanizalöan hat.! 

A mi mär most azon kerdest illeti, hogy mi a 
lüktetö üröcskek ritmikus összehuzödasainak alap- 
oka, azaz mi azon inger, mely az röcskeket lüktetesre 
inditja, erre nezve RosspacH vizsgälatai eredmenyei- 
nek következö csoportositäsa adhat feleletet.? 

«A lüktetö üröeskek ritmikus müködesenek letre- 
jöttere eleny okvetetlenülszükseges. Az összehüzöda- 
sok szaporasäga azonban ugyanaz marad, akär legköri 


' Id. m. 57—59. 
271d..m420! 


93 


levegöben, akär tiszta elenyben elnek az äzalekällat- 
käk. A környezö közeg (viz) elenytartalmanak apa- 
däsa esökkenti az összehuzödäsok szamät, teljes eleny- 
hiäny mellett eg6szen megszünik az összehüzödhatö- 
säg. Csupän a hömersek emelkedese kepes a ritmikus 
mozgäsokat gyorsitani, melyeket minden mäs hatä- 
sok (savak, alkaliak stb.) lassıtanak, vagy megszün- 
tetnek. Az összehuzödasok szäma &pen ügy fogy ak- 
kor, ha a lüktet6 tiröesket a benne összegytlö folyadek 
megkisebbiti, mint akkor, ha a folyadek megnagyob- 
bitja. 

Ebböl läthatö, hogsy sem az eleny jelenlete, sem 
annak hiänya, sem fölöslege, sem a benne valö szü- 
kölködes nem tekinthetö a ritmikus tevekenyseg 
ingere gyanänt; valamint az is, hogy sem savak, sem 
egyeb anyagok, sem pedig a lüktetö tröeskeben össze- 
eyülö folyadek feszülese nem szolgäl ingerül, hanem 
ellenkezöles, mindezek hüdıtöleg es gyengitöleg hat- 
nak a ritmikus müködesre. 

Minthosy tehät az inger az eleny jelenlete mellett 
jöletre, maga az eleny azonban nem tekinthetö inger 
gyanant, s minthogy tovabba az inger csupan a hö- 
mersek emelkedesevel l&p fel gyorsabban es gyakoribb 
esymäsutanban : a nehez kerdesek legalabb egy resze- 

nek megoldäsära a következö hipotezis szolgälhat. 

A lüktetö tröcskek ritmikus mozgäsai a proto- 
plazma elenyülesi folyamatamak következmenyei. 

Az összehuzödäsokat feltetelezö es letrehozö ingert 
az elenyülesi folyamat momentuma kepezi. 

Az elenyüles lehetösege elsö sorban maganak a 
protoplazmanak alkatätöl s benne foglalt elenyülesre 
kepes anyagok mennyisegetöl, tovabba a bevezetett 
elenymennyiseg nagysagatol füge. 

A protoplazma elenyülesi kepesseget fokozza a 
hömersek emelkedese, esökkenti alabb szallasa, ege- 
szen megszüntetik az alkaloidok. 

Az elenyfelvetelt fokozza a hömersek emelkedese, 
kisebbiti apadasa, valamınt az endozmatikus folya- 
mat vältozasa. 

Az elenyfelvetelnek szaporodasa csak akkor hatha‘ 
a lüktetesekre syorsitölag, ha a nagyobb mennyisegü 
eleny szämära elegendö oxidalhato anyag is van 
jelen. 

A ritmikus mozgäsok gyorsasagat tehät, nor- 
mälis allapotban, az elenyülhetö anyagoknak, vala- 
mint az elenynek mennyisege s a hömersek magassaga 
eredmenyezi. 

Minden elenyüles elenyülesi termeket (savat) hoz 
letre; mihelyest ez kepzödött, megszünik az inger. 


Ezek szerint a ritmikus mozgäsnak, a väl- 
takozö összehuzödasnak s tägulasnak egy- 
mäst szüksegkepen felvaltö okat az elenyüles 
s az elenyülesi termek k6pezi. 

RosspacH vizsgälatait esupan az Amoebakra 6 
csillösz6rös äzalekallatkakra, tehät kizarölag ällatok 
mödjara taplalkozö veglenyekre terjesztette ki, a nö- 
venyek mödjära levelzölddel äthasonitö Flagellätokat 
ellenben eg6eszen fisyelmen kıvül hasyta. Kerdes, vaj- 
jon ez utöbbiaknäl ugyanazon ingerek inditjak-e meg 
a lüktet6 üröeskek ritmikus müködeset, mınt ama- 
zoknal? Ezen kerdesre idevägö eszleleti adatok hi- 
änyaban hatarozott felelet alig adhatö, tekintetbe 
veve azonban a levelzöldet tartalmazö protoplazma- 
nak a szintelen, azaz levelzöld nelküli protoplazma- 
val egeszen ellenkezö anyag s erö-cserejet, mely vegsö 
elemzesben a kivülröl felvett magasan elenyült szer- 
vetlen vegyületeknek eleven erök lekötese mellett 
valö elenyteleniteseben s a felszabaditott eleny kiva- 
lasztasaban all: bizonyara fel nem tehetö, hogy a 
levelzöldet tartalmazöo protoplazma, ugyanazon inge- 
rektöl indittatva, vegezne lükteteseit; ellenben nagy 
valöszinüseg szöl a mellett, — felteve termesze- 
tesen, hogy all az, hogy a levelzöldet nem tartal- 
mazö protoplazma ritmikus müködesenek ingeret az 
elenyüles s elenyülesi termekek kepezik, hosy a 
zöld Flagellatok üröeskei az elenytelenülesi 
folyamat sa felszabadult eleny ingerere lük- 
tetnek. 

Emlitettem mär fennebb, hogy a levelzöldet tar- 
talmazö Flagellätokat esaknem kivetel nelkül ket 
üröcske jellemzi,* melyek az egy vagy több ostor 
alapjän vältogatva lüktetnek. E k6t üröeske az Kugle- 
näk es Ohloropeltisfelek esalädjäba tartozö Flagella- 
toknal is, melyeknek Sreın esupän egyetlen üröcsket . 
tulajdonit, igen jol megkülönböztethetö s meg is kü- 
lönböztette mindkettöt az Kuglendnal mär Cva- 
PAREDE, s hatärozottabban CARTER, csakhogy ezen 
buvärok az egyik üröcsket nem helyesen fogtäk fel; 
söt magänak Sreın-nak leiräsa is valöszinüve teszi, 
hogy egy mäsodik üröcske is elöfordül, minek lehe- 
töseget StEın sem zarja ki. Szüksegesnek tartom e 
tärgyra — mint mär fennebb jeleztem — visszaterni, 
mivel a ket különbözö feladatra szolgalö üröcske a 
Flagellätok egyseges szerkezetenek, valamint täplal- 


* Kettöndl több üröesk6t talält Cienkowskıa Hydrunus 
s egy Palmella-faj rajzöinäl (Ueber Palmellaceen und einige 
Flagellaten. AMA. VI. (1870) 499. 


kozasänak megertesere, felfogasom szerint, fontossäg- 
gal bir. 

Az Euglenäk egyik tröcskejet tudvalevöleg mär 
EHRENBERG is megkülönböztette, esakhogy valödi er- 
teket teljesen felreismerve, idegdücznak tekintette. 
Focke, ki rajzaiban az Euglenäk egyik üröcskejenek 
vältozö körvonalait igen jellemzöen adta vissza,' da- 
czära annak, hogy kiemeli,* hogy jöddal valö 
kezelesre egeszen eltünik, megis EurENBERG felfogä- 
sähoz ragaszkodva, idegduez (Markknoten) nevvel 
jelöl. 

Lacuwann kiemelven, hogy Ürararkpe felfe- 
dezte az Kuglena Pleuronectes ( Phacus Pleuroneetes 
Duj.) es E. Acus lüktetö üröcskejet, a következö 
megjegyzest leszi: «Az Euglenäknal az összehuzödö 
hely feltaläläsät ezen ällatok mozgekonysägän kivül 
különösen meg az is megneheziti, hogy epen az 
EHrRENBERG-töl idegdueznak tartott vilägos hely fölött, 
vagy szorosan e mellett fekszik».” Minthogy a lüktetö 
üröcske mellett vagy felett fekvö idegdüucznak tartott 
szerv csakugyan megvan, s minthogy, mint elöbb 
CARTER, utöbb Stein is kimutatta, ez sem egyeb, mint 
lüktetö üröcske : vilägos, hogy CLAPAREDE-nek mind- 
ket üröcsket lätnia kellett. 

Carter-nek az Kuglena üröcskeire vonatkozö vizs- 
gälatait Stein következöleg foglalja össze : «CARTER-t 
illeti azon erdem, hogy ezen kepletben (t. i. az EHREN- 
BERG 68 Fockr-töl idegducznak tartott szervben) 
egy összehuzödö üröcsket ismert fel. Kezdetben esak 
a különbözö egyeneknel vältozö alakja es nagysäga 
tünt fel, kesöbb azonban lassankinti, de sohasem tel- 
jes kiürüleseit is megfigyelte. Pontosabb megfigyelest 
esak a pihenö, gömbbe& hüzödott s betokozäasra keszülö 
vagy oly, mär betokozödott Euglenakon lehetett. ve- 
gezni, melyek felpukkantott tokjukböl kiszoritva, lehe- 
töleg laposra nyomattak. Ezen esetben a tulajdonkepi 
lüktetö üröcske mellett egy ezzel összeköttetesben allö 
mellöküröcske( sinus )läthatö, mely folyadekkallassan- 
kint megtelven, igen jelentekenyen kitägul, azutän 
pedig tartalmät a fölrröcskebe ömleszti, mitöl ez duz- 
zadäsig megtelik, mig a mell&küröcske eredeti terfoga- 
tära zsugorodva, igen paränyi hölyagoeskänak laätszik. 
Erre a melleküröcske üjra telni kezd s minel inkabb 
halad duzzadäsa, annal nagyobb a nyomäsa a fötröcs- 
kere; ettöl ennek tartalma legnagyobb reszt kitirit- 


! Physiologische Studien. II. H. 1854. Taf. IV. 
2 p. 60. a 23. Abra magyarazö szövege. 
3 Ueber die Organisation der Infusorien. AAP. (1856) 369. 


94 


tetik, hogy aztän a kiürülö melleküröcsketöl esakha- 
mar ismet megtöltessek.»1 

Stein vizsgälatai szerint az Kuglenäk egyetlen 
tröcskeje a garattal all összefüggesben. Ez utöbb emli- 
tett szervet, t. i. a garatot, MARREN ugyan mär 1843- 
ban fedezte fel az Euglena sangvineändl,® minden- 
esetre azonban Sreın-t illeti azon erdem, hogy ezen 
morfolögiai tekintetben igeu nagy fontossagü szerv 
elöforduläsät az Összes Euglenäknäl es szamos mäs 
zöld Flagellätnäl kimutatta s pontosan €s hiven äb- 
räzolta. A nyiläs, melylyel az Euglenäk garatja a 
külviläggal közlekedik, tehät a szäj, kisded kerek lyuk, 
mely a többnyire egyetlen, ritkän ket ostor alapjan a 
test mellsö, azaz haladas alatt elöre iranyulo vegen 
foglal helyet,azonban csak ritkan epen a cesücson,pl. az 
Euglena viridis- es E. desesnel, rendesen kisse oldalra 
szoritva, s az Muglenänak oldalröl valö tekintesenel 
kis kiesipett melyedesnek lätszik, melyet kiduzzadö 
felsö6 &s alsö ajak hatärol; ezen ajkak közötti kis 
melyedest mär a regibb buvärok, igy EHRENBERG € 
Dusarpın is ismertek s jellemzöen rajzoltäk, söt 
EHRENBERG azon gyanıtäsnak is adott kifejezest, hogy 
itt keresendö a szäjnyiläs.” A szäjnyiläs egy befele 
elkeskenyedö S-alakuan hajlott kürtszerü garatba ve- 
zet, mely a betüremlö euticuläval van bevonva, s nem 


| tekintve azt, hogy csillöszörökkel boritva nincsen, s 


hogy sokkal szükebb &s finomabb, megegyezik sza- 
mos csillöszörös äzalekällatka (pl. a Vorticellafelek, 
Parameciumok, Colpoda, Colpidium stb.) kürtalaku 
garatjaval. Ha ezen, StEın-töl igen pontosan s hiven 
rajzolt szervet, mär egyszer valamely nagyobb Eugle- 
nänäl, pl. az Eurengere ältal Amblyophis viridis- 
nek nevezett aränylag öriäsi testli s lomhän mozg6 
alaknäl, vagy az Euglena Oxyuris es Phacus Pleu- 
ronectes nagy peldänyainal felismerhetjük, könnyen 
megtalälhatjuk a kisebb alakoknäl is. Sem szerint 
az egyetlen lüktetö üröcske ezen garatnak belsö, elmo- 
södott körvonalu vegevel äll egy finom vezetek ältal 
összeköttetesben s e szerint mintegy kocsänyon latszik 
lögni. «Azüröcske — mondja Sreın* — majd fel- 
duzzadt, majd kisebb terfogatra hüzodott össze, neha 
szabälytalan karejos alakot öltött, vegre azonban el- 


' III.p. 144. CARTER, Annals of. natur. History. vol. 
20. (1857) 34&—35. 

® Recherches sur la rubröfaction des eaux. Nouv. 
Memoires de l’Acad. roy. du Bruxelles. v. ö. StEm III. 
p- 66. 

® Infusionsthierehen. 100. 

* TII. 144. 


95 


enyeszett a garattal valö összeköttetese s erre ismet 
egy közönseges üröcskeve gömbölyödött. Melleküröcsket 
mindeddig nem tudtam talälni ; ha ilyen van, ügy 
egyenesen ez tartandö a tulajdonkepeni lükteto Üüröcs- 
kenek.-— Ezen es sok hasonlö eszleletböl az Euglenak 
es arokon Flagellätok üröcskejenek kettös feladatara 
következtetek. Egy reszt ugyanis a szajon s garaton dt 
beömlö folyekony täplalekot fogja felvenni s habär 
tökeletlen összehuzödasai ütjan a környezö teställo- 
mänyba nyomni, mäs reszt azonban a testürböl ( helye- 
sebben testallomanyböl) összeszivargo folyadekot az 
ellenkezö üton kifele szallitani.» 

Ugy hiszem, nem szorul hosszas ervelösre, hogy az 
Euglenäk es rokon Flagellätok tiröcskejenek a STEIN 
felfogäsa szerint valö kettös es pedig egeszen ellente- 
tes miiködese alig kepzelhetö; Stein szemlatomäst 
maga legjobban erezte ezt s ezert nem zarta ki a 
Carrer-fele melleküröcske jelenletenek lehetöseget, 
melyet, ha esakugyan megvan, hajlandö a tulajdonkepi 
lüktetö, azaz üritö röcskenek tekinteni, mig a garat 
belsö vegevel összefüggöiröcske ez esetben termeszete- 
sen esak viznek a Flagellät testebe valö vezetesere 
szolgälhatna. Hosszas es ismetelve vegezett vizsgala- 
tokra tämaszkodva, hatärozottan velem ällıthatni, 
hogy az Euglenäknak, Phacusoknak s mäs rokon zöld 
Flagellatoknak esakugyan ke6t üröeskejök van: 
az egyik, melyet Stein igen pontosan leirt, a garat 
also vegevel all összefüggesben s kizärölag arra szol- 
gäl, hogy a garaton ät beäramlö vizet lomha össze- 
hüzödäsai alatt, mi közben egeszen soha sem ürtil ki, a 
protoplazmaba nyomja, melyben közvetetlentl ki nem 
vehetö pälyäkon terjed el; a mäsik ellenben, Carrer 
mellektiröcskeje, EHRENBERGIdegdueza, melynek jelen- 
letet CLAPAREDE is megerösiti, a garat lefutäsänak 
mintegy közepe tajan, vagy meg valamıvel feljebb fog- 
lal helyet, s tenyleg ez felel meg a esillöszörös äzalek- 
ällatkäk lüktetö türöeskejenek. Az Euglenäk mindket 
üröceskeje a keregretegben fekszik ugyan, de ellenkezö 
oldalon, ügy hogy a lencserendszernek a felületre 
valo beällitäasänal esak az egyik lätszik, a mikrometer- 
csavarnak gyenge fel- &s lecsavaräsakor pedig a ket 
üiröcske egy esalö keppe foly össze, mintha esupän egy 
tiröeske lenne, melynek a mäsik csupäan karejszerü 
kiöblösödeset kepezi. Ketsegkivül ily csalökep utan raj- 
zolta Stem a Phacus Pleuronectes Gröeskejet karejos 
tirnek,! melynek körvonalai egeszen hivek, esakhogy 
a felsö Öböl esak lätszölag van az alsöval összekötve; 


* III. Taf. XIX. fig. 58. 59. 60. 63. 94. 


tenyleg egy külön üröcskenek, a tulajdonkepi lüktetö- 
tiröcskenek felel ez meg, melyet az esyik äbran (64) 
csakugyan STEIN is az alsötöl elvälva rajzol. A lapi- 
tott testü Phacus Pleuronectes epen a legalkalmasabb 
a ket üröeske tanulmänyozäsära. Ezen Flagellät kisse 
feldomborodö lapjanak, melyet hätoldalnak nevez- 
hetünk, hossziranyu közepvonalaböl eles taraj emel- 
kedik ki, mi ältal a test jobb es bal felre oszlik, s igen 
jöl kivehetö, hogy a garat alapjan a hasoldalon van 
az egyik, a garat közepe täjän pedig, a hätoldalon, a 
mäsik üröcske. Ha ezen, az oldalt allö szemfolt altal 
jelelt tulajdonkepi lüktetö üröcskenek mtiködeset 
fisyelemmel kiserjük, mi alomhäbb mozgäsu nagyobb 
Euglenäknal sa Phacusokndl, melyek gyakran hu- 
zamosabb ideig vesztegelnek mozdulatlanul esy he- 
lyen, epen nem jär nehezsegekkel, meggyözödhetünk, 
hogy szabalyos idöközökben teljesen összehuzödik s 
ismet megstelik, s hogy systoleja alkalmäval tartal- 
mät egy szerfelett vekony, de a nagyobb Kuglenäknal 
gyakran igen vilägosan meskülönböztethetö, resszerü 
järaton ät a garat szajvegi reszebe ürıti, hol a jaratot 
körvonala igen elesen lathatö. A nagy Kuglena sang- 
vineanäl a lüktetö Gröcske körületeben a systole kezde- 
tekor esokorszerü öblök jelennek meg, epen olyanok, 
mint szamos csillöszörös äazalekallatkanal. Gömbbe 
huzödott Euglenäknäl härom üröesket lehet megkü- 
lönböztetni; ezek közül az egyik, a viz bevezetesere 
szolgalö, a mäsik kettönel kisebb s a szemfolttal jelelt 
tiröeske systoleja alatt telik meg, azutän pedig aman- 
nak diastoleja alatt eltünik, ketseg kıvül nem egyeb, 
mint az elöbb emlitett kivezetö järat, mely az össze- 
sömbölyüdeskor, midön az Euglena hossztengelye ira- 
nyaban megrövidül, szethüzödik s egy melleküröcsk&ve 
tägul. Ismeretes, hogy a fedölemez alatt meg nem 
ujitott, tehat kielt s bomläsi termekekkel fertözött 
cseppben hosszasan tartott veglenyek üröcskei egyre 
lomhäbban mtüködnek s vegre egeszen kitägulva, 
megszünnek lüktetni; ez eszlelhetö az Euglenakon s 
Phacusokon is, melyeknek garatvegi es szemfolt mel- 
letti üröeskeje ily körülmenyek között megsztnik lük- 
tetni, az utöbbinak kivezetö jarata pedig szinten egy 
gömbölyüded tiröeskeve taguls ekkor a harom üröcske 
härom öböllel ellätott egyetlen üröcskenek tarthatö, 
minöt Stein rajzol a Phacus Pleuronectesnel.! 

Az elöadottak szerint, melyek Srem vizsgälatait 
reszben mödositjäk, reszben kiegeszitik, a CARTER 68 


ı III. Taf. XIX. fig. 60. 64. 


Srem leirasai közötti elterest nemileg kiegyenlitik, az 
Euglenäk &s Phacusok, nemkülönben mindazon zöld 
Flagellätok, melyeket Stzın az Buglena &s Chloropel- 
tisfelek esalädjäba foglal, egy kürtszerü garattal vannak 
ellätva, mely folytonosan vizet vezet a belsö vegen 
levö tröcsk&be, melyet STEIN &s CARTER egyarant meg- 
különböztetett ; ezen üröcske, melyet müködesenek ki- 
emelesere nyeldeklö üröcskenek akarok nevezni, meg- 
telven, tartalmat a protoplazmaba nyomja, mit mär 
STEIN is felismert. A tulajdonkepi lükteto üröcske fel- 
jebb, a szemfolt mellett foglal helyet; ez az, melyet 
CARTER melleküröcskenek nevezett s melyröl Stein, ha 
elöforduläsa bebizonyodnek, felteszi, hogy a valödi 
lüktetö üröcske ; tenyleg az.is, mely a benne összegytilö 
folyadekot egy finom, alkalmilag melleküröeskeve ta- 
gulö jaraton ät kis kerek nyiläson a garat felsö reszebe 
üriti, mely tehät folyadek bevezetesere s kiüritesere 
szolgalö esarnokot kepez. E szerint az ellenkezö mtikö- 
desü tiröeske közvetitesevel a folyadek a szöban forgö 
Flagellatok testet szabälyos &s ällandö äramokban 
järja at: anyeldeklö üröcske a garaton beömlö 
vizeta protoplazmaba szoritja, s ez atesten 
vegig szürödve s taplalö legnemet bomlaäsi 
lesnemmel ceserelve fel, lüktetö 
tiröcskebe gyül össze, mely azt kihajtja. 


vegre a 


Nem tehetem, hogy e helyen ki ne emeljem azon 
meglepö megegyezest, mely a moszatoktöl, nevezete- 
sen a Palmellaceäktöl oly nehezen elvälaszthatö Bu- 
glenak- s a esillöszörös äzalekällatkäknak StEeım sze- 
rint legmagasabb k&pviselöi, a Vorticellafelek garatja s 
lüktetö üröeskeje között szerkezet es elhelyezes tekin- 
teteben megvan. A Vorticellafelek (melyekhez az 
Ophyridium- es Urceolariaf elek is szämithatök) kürt- 
alaktı garatjanak aläfele elszukülö resze, melyet a 
szerzök garatnak, nyelöcsönek vagy bärzsingnak 
(phurynz, oesophagus) neveznek, egy orsö- vagy 
ezitromalaku ärbe nyilik, mely teljesen megfelel 
az Euglenäk nyeldeklö üröcskejenek s a gara- 
ton at felvett tartalmat ritmikus összehuzödasaival 
tova szallitja, meg pedig nem lathatatlan pälyakon, 
hanem a nagyobb Vorticellafeleknel, — mikent 
GRERFF! €s WrzesnIiowskr? vizsgälatai utjan isme- 
retes, — egy igen jöl kivehetö ivelt, finom, resszerü 
järaton ät, mely a nyeldeklö tartalmät a keregplasmä- 


! Untersuchungen über die Naturgesch. der Vorticellen, 
AN. XXXVII. (1871) I. 200. 

® Beiträge zur Naturgesch. der Infusorien. ZWZ. XXIX. 
(1877) 303. 


96 


böl a belplasmäba szällitja. A lüktetö üröcske a Vorti- 
cellafeleknel is a garat mellett foglal helyet s tartal- 
mät vagy közvetetlenül, vagy egy finom jarat, vagy egy 
melleküröcsk&ve tagulö öböl közvetitese ältal juttatja a 
garatnak legmellsö, elöcsarnoknak nevezett r&eszebe. 
Az ezen berendezesnel mutatkozö alaktani különb- 
segek alärendelt erteküek, s reszint egyszerlien a nagy- 
sagra, reszint az elkülönüles fokära szoritkoznak, 
mely magasabb a Vortiellafeleknel, mint az Kugle- 
näkndl ; a garat €s nyeldeklö üröeske feladata ellenben 
ugyanazon mörtekben ter el egymastöl, a mily mer- 
tekben különbözik a levelzölddel äthasonitö Bugle- 
naäk taplälkozäsa a Vorticellafeleketöl. Az Eugylenäk 
ugyanis csupän vizet nyelnek, a Vorticellafelek ellen- 
ben vizzel együttszerves taplalekot is, a lüktetö Üröcs- 
kenek ürıtö nyilasa pedig egyuttal az emesztesre 
nem alkalmas taplälek alkatreszeknek kivezetesere is 
szolgäl. 


‚1 taplalek felvetelere s megemesztesere valo 

elkülönülesek. 

A sokgyomrü emesztökeszülek tana, minthogy tart- 
hatatlansagat Dusaroın, MEYEN &s SıEBoLD kimutatta, 
az ujabb buvärok között nem akadt többe követökre, 
esak maga EHRENBERG kisertette meg meg egyszer, 
eletenek alkonyän tekintelyenek egesz sulyaval, vedel- 
mere szällani.! EHRENBERG ezen felszölalasaban, 
melyben az ujabb buvärlatok ertekeröl sertö kiesiny- 
lessel nyilatkozik, egyetlen uj eszleletet sem közöl, 
hanem egyszerüen beeri avval, hogy regi keszitme- 
nyeit elökeresve, a 27 ev elött üvegre szäritott äza- 
lekallatkäkon fantäziajaval ugyanazon sokgyomrü 
emesztökeszüleket rekonstruälja, melynek letehez 
1530 öta jobb ügyhez meltö szivössäggal ragaszko- 
dott. Az ily keszitmenyek, melyeknel az äzalekaällat- 
känak eltorzulva összeszäradt testebe a r6szletek javät 
bele kell kepzelni, a szubjektiv felfogäs sikamlös lejtö- 
jere vezetnek, s voltak&pen mitsem bizonyitanak; 
mert, mint a fantäzia szeszelyes jäteka kinek-kinek 
pillanatnyi kedelyhangulatähoz kepest mäs &s mäs 
kepeket varäzsol a föllegekbe: epen ügy äll a dolog 
az äzalekällatkäknak beszäritäs utjan elöallitott köd- 
kepeivel is. S ha Srzın megis szüksegesnek tartotta 
EHrengerg felszölaläsät alapos &s hosszas ervelessel 


! Ueber die seit 27 Jahren noch wohl erhaltenen Or- 
ganisationspräparate des mikroskopischen Lebens. Abhandl. 
der Berliner Akad. der Wissensch. aus dem Jahre 1862. p. 
39—74. Mit 3 Kupferta feln. 


SM 


megezäfolni s visszautasitani,! bizonyära nem annyira 
a felszölaläsban foglalt elavult tanok ujabb ezäfoläst 
igenylö term6szetet, mint inkäbb a felszölalö nevenek 
nagy tekintelyet tartotta szem elött. 

A sokgyomrü emesztökeszülek feletti vita ezzel 
veglegesen befejeztetett ugyan, hanem azert a Dusar- 
DIN, MEyEN &s SIEBoLD felallitotta nezetet, bar hozza 
STEIN-nel együtt a buvarok legnagyobb resze esatla- 
kozott, ältalänosan megsem fogadtäk el. 

Bärmennyire terjenek is el egymästöl a vegle- 
nyeknek taplalkozasi szerveire vonatkozö nezetek, 
abban valamennyi buvär egyetert, hogy az emesztest a 
testnek szemecskes ällomanya vegezi ; oly veglenyek- 
nel tehät, melyeknel tömöttebb összealläsu, nem sze- 
meecskes keregreteg s ezt boritö cuticula nincsen elkü- 
lönülve, a testnek minden resze egyaränt alkalmas a 
täplälek felvetelere s megemeösztesere. Legszebb pelda 
gyanänt emlithetök itt fela Polythalamiumok, me- 
lyek likaesos hejukböl messze kinyujthatö, elenk 
szemecskeäramlässal kitünö allabaiknak a zsakmäny 
körül összeolvadö ällomanyäaban emesztenek s haso- 
nitanak at; mäs syökerlabüuak ellenben, mint pl. a 
Heliozoumok, felületük bärmely pontjän ke&pzöd6, 
ideiglenes szajnyıläson veszik be täplalekukat s az 
emesztesre nem alkalmas reszeket szinten egy-egy 
pillanatra kihasadö ideiglenes alfelen ät üritik ki. 

Arra nezye sines elterö nezet, hogsy a Gregarindk 
s a esillöszörös äzalekallatkak köztil az elösdi fergek 
mödjara täpläalkozök, egesz testfelületökkel szivjak 
fe] taplalekukat. 

Mindazon szilärd täplalekokat felvevö veglenyek- 
nel, melyeknel tömörebb összeallasu összehüzödö, s 
gyakran euticuläval boritott keregreteg a pepszerti, 
szemecskes belsö ällomänytöl el van különülve, mint 
a eyökerläbtak egy reszenel, a Noctilucäknäl, Fla- 
gellätoknal s esillöszörös azalekallatkäknal, a kereg- 
retegen behatolt taplalekalkatreszek az utöbbi ällo- 
mänyban emesztetnek meg. Erre nezve sem ternek 
el a velemenyek; maga a vegleny emesztö belseje 
ellenben lenyegesen elterö masyarazatban reszesült. 

Mär azon ket elsö buvärnak, ki EHRENBERG sok- 
eyomruü belkeszüleket visszautasitotta, elterö volt fel- 
fogäsa. Mig ugyanis Dusarnın a veglenyek belsö 


äallomanyät a tömöttebb keregretegbe hatär nelkül | 


ätmend folyekonyabb sarcodenak tartotta, addig 
Mryen az äzalekällatkäk testet, — mint azon idöben 
a növenysejteket, melyekkel ö hasonlitotta össze les- 


1 II. p. 33—40, 


Entz G. Veglenyek. 


elöször, — hölyagnak, tömlönek tekıntette, melynek 
belsö tire nyalkas, koesonyäs ällomänynyal van ki- 
töltve." A Dwsarpin-fele felfogäshoz esatlakozott 
SIEBOLD, STEIN 5 az ujabb buväroknak legnagyobb 
resze, mig CoHn, LAcHMANN, majd CLAPAREDE is, 
toväbbaä CARTER, LIEBERKÜHN, SCHMIDT OszkÄrR a 
Mryen felfogasäban osztoztak s ugyanehhez tert ismet 
vissza üjabb idöben GREERFF. 

A Meryrx-fele felfogast hatärozottabb alakban 
Conn,? majd LacHmann fejtette ki; ez utöbbi szerint 
az azalekallatkäk testet csupan a keregreteg kepezi, 
mely egy terjedelmes emesztölirt, azaz gyomrot zär kö- 
rül, ennek szemecskes, felig folyekony s gyakran &lenk 
keringesben levö tartalma pedig nem lehet egyeb, 
mint taplalekpep, chymus. CLArArkoe ezen felfogäst 
teljesen magäevä tette s LacHmann-nal együtt kiadott 
nagy munkäjäban a csillöszörös azalekallatkakon kı- 
vül kiterjesztette a Flagellatok szäjjal s garattal ellä- 
tott kepviselöire, nemkülönben a gyökerlabüuak között 
az Amoebakra. Könnyen beläthatö, hogy ezen fel- 
fogäsnak, az egysejtliseg tanänak hatärozottelvetesevel 
valö kapesolatban, szüksegkepen oda kellett vezetni a 
konzekvens buvärokat, hogy, mint mär fennebb emlı- 
tettem, kimondjäk, hogy a veglenyek szerve- 
zete lenyegeben megegyezik az ürbelüekevel 
s e szerintezen ällatkör egy alesoportjänak 
kepviselöi gyanänt tekintendök.? 

Nemely esillöszörös azalekallatka azonban, neve- 
zetesen a Trachelius Ovum es Loxodes Rostrum, 
CLAPAREDE € LACHMANN Szerint nem egyetlen tägas 
emösztötirrel bir, hanem härtyäval boritott, elagazö 
valösagos bölesövel, melyet falaitöl viztiszta folya- 
dekkal teli terjedelmes ür välaszt el.® — Cuapa- 
REDE egy kesöbbi dolgozatäban alkalmilag meg meg- 
jegyzi, hogy a Trachelius vum felreismerhetetlenül - 
közvetitö kapesot kepez az azalekallatkak s az eläagozö- 
belü örvenykek (Turbellaria dendrocoela) között, 
epen ügy, valamınt mäs äzalekallatkak ätmenetet 
kepeznek az egyenesbelü örvenykekhez (T. rhabdo- 
coela).° B szerint tehät az äzalekällatkak, örvenykex 


! Einige Bemerkungen über den Verdauungsapparat 
der Infusorien. AAP. (1839) 75. 

® Cohn. Beiträge zur Entwieklungsgeschiehte der Infu- 
sorien. ZWZ. III. (1851) 267. 

® Ueber die Organisation der Infusorien ete. AAP. (1856) 
358—59. 

* Etudes I. 59. 

=E1033: 

% Beobachtungen über Anatomie und Entwickelungsge- 

13 


98 


s irbelüiek egymässal szoros rokonsägi kapesolatban 
ällananak, mit üjabb büvärlatok legkevesbbe sem 
erösitettek meg. Az azalekällatkäk s örvenykek kö- 
zötti megegyezes is esakis arra szoritkozik, hoey, 
mint ULyAnın 68 GRAFF ällitjäk,! az örvenykek ey 
reszenel (Aczla, Ulyanin) a belesö egeszen hiänyzik 
s a täplälek a kisded szäjnyiläson ät egy tiröeskekben 
es zsireseppekben gazdag lägy ällomanyba jut; ezen 
tenyallasböl azonban, felfogäsom szerint, GRAFF, mi- 
kent elötte CLArArkpr, jogtalanul vonja azon követ- 
keztetest, hogy az äzalekällatkäk &s örvenykek köze] 
rokonsägban ällanak, mivel az utöbbiak testüknek 
szövetekböl valö Összetetele altal az elöbbiektöl igen 
lenyegesen különböznek; s Grarr-nak egy rövid meg. 
jegyzeseböl arra lehet következtetnünk, hogy ezen 
lenyeges különbseg az äzalekällatkäk s belnelküli 
örvenykek belällomänya (Marksubstanz) között is 
megvan. GRAFF ugyanis azt mondja, hogy a Schizo- 
prora venenosa belällomänyänak esyes darabjai az 
örvenyke testenek szetszakgatäsa utän amoebaszerü 
mozgäsokat mutattak, miböl az a következtetes von- 
hatö, hogy a belnelküli örvenykek belällomänya 
amoebaszerl sejtekböl van összeteve, mig az äzalek- 
ällatkake egynemü sarcodeböl all, melynek szetszak- 
gatäs utjan izolält darabjai amoebaszerti mozgäsok 
vegzesere nem kepesek. 

Igen nagy hatärozottsäggal nyilatkozott a LacH- 
MANN- 8 CLararüpe-fele felfogäs mellett, miutän az 
STEIN ket monografiäjänak megjelenese öta jöreszt 
elejtetett, ujabb idöben GrEEFF RıcHarp; szerinte az 
äzalekällatkak testlire a 26 szoros ertelmeben gastro- 
vascular-ür, mely az emösztes es keringss munkäjät 
epen oly mödon vegezi, mint az tirbeltieknel, tartal- 
mät pedig reszint emesztes alatt ällö, reszint mär 
folyösitott täpszerek higanfolyö p6pje, azaz chymus 
kepezi, mely uj täpläleknak es viznek a szäjon valö 
bevitele s az äthasonitäsra nem alkalmas anyagok- 
nak alfelnyiläson ät törtenö kiüritese következteben 
folytonos vältozas alatt all.? 

Azon okok, melyeket Sram a LacHmann €s OLA- 
PAREDE em6sztötirröl szölö tananak ezäfolasara fel- 
sorolt,® teljesen elögsögesek a GrEEFF ältal megüjitott 


schichte wirbelloser Thiere an der Küste Normandie ange- 
stellt. Mit 18. Kupfertafeln. Leipzig 1863. 14. 

* Kurze Berichte über fortgesetzte Turbellarien-Studien. 
ZWZ. XXX. Supplem. (1878) 463. 

® Untersuchungen über die Naturgeschiehte der Vorti- 
cellen. AN. 37. Jahrg. I. B. (1871) 191—192. 

3 I. p. 58-60. 


tannak megezäfoläsära is. Testürröl nem lehet ott 
szö, hola test tömöttebb köregretege minden hatärvo- 
nal nelkül elmosödva megy ät a belällomänyba, mely, 
nem tekintve higabb összeälläsät, k6ömszerek iränt 
egeszen ügy viseli magät, mint a k&regreteg. Ha az 
äzalekallatkak esakugyan cehymus-szal telt testürt 
zärnänak magukban, ketsegkivül az volna värhatö, 
hogy az äzalekällatka testenek megsertesere a chy- 
mus kifoly, s a testlüir lathatöva välik. Ha azonban 
kiserlet kedveert valamely nagyobb äzalekällatkät, 
pl. egy Stylonychiät kettemetszünk, meggyözödhe- 
tünk, hogy a metszö lap hosszü ideig vältozatlanul 
marad s egyetlen esepp chymus sem foly ki. Mint a 
testür jelenlete ellen szölö fontos ervet felemlithetjük 
meg, hogy a szäjnelküli Opalinafelek, Acinetafelek 
es Grregarinäk belseje &p olyan pepszerti ällomänyböl 
äll, mint a szäjjal ellätott veglenyek&; mär pedig 
ezeknel, mivel nem vesznek fel emösztest igenylö 
taplalekot, bizonyara nem lehet szö chymusröl. 

Mindezekböl azon következtetest vonhatjuk, hogy 
a veglenyek legtöbbjenek belsejet kepezö higabb 
szemecskes allomäny nem egy külön testürt kitöltö 
chymus, hanem, mint mär Dusarpın s utäna SIEBOLD 
tanitotta, a veglenyek testet kepezö sarcodenak, azaz : 
protoplazmänak azon higabb belsö resze, melyet a 
tömöttebb külsö reteget kepezö keresplasmätöl valö 
megkülönböztetestil, mär fennebb belplasmänak ne- 
veztünk, s mely az emesztö veglenyeknel termeszete- 
sen a chymust is magaban foglalja, a mennyiben az 
emesztes, a chymifikätiö benne megy veghez; ezert 
azonban chymus nevvel ep oly kevesse jelölhetö, 
mint a szöveti sejtek belplasmäja, hacsak nem aka- 
runk — a bennfoglalt resz elnevezeset az egeszre 
alkalmazva — synekdocheval elni. 

A mi a Trachelius Ovum- 6 Loxodes Rostrumnäl 
ällitölag elöfordulö elägazö belet illeti, ujabb vizs- 
gälatok szerint egyszerli protoplazmagerendäzat ez, 
minö pl. a gyorsan növö növenysejteknel oly gya- 
kori, s melylyel egeszen megegyez6, viztiszta ürök ältal 
elvälasztott ; elägazö protoplazmagerendäzat a Nocti- 
lueaknäl is regöta ismeretes, s egeszen helyesen ertel- 
meztetett.1 

Miutän mär azt hihettük, hogy a veglenyek bele- 
nek elöforduläsa szöba sem jöhet többe, legujabb 


! Stein. I. p. 83. GEGENBAUR. Grundzüge der vergl, 
Anat. II. Aufl. (1870) 103. ©. Scaumipr. Handb. der vergl. 
Anat. VI. Aufl. (18572) 85. Haecker, Zur Morphologie der 
Infusorien. Jenaische Zeitschr. VII. B. 4. H, (1873) 546. 


99 


idöben ket buvar ismet a legnasyobb hatärozottsäggal 
emelt szöt az äzalekällatkäk belenek elöfordulasa 
mellett. Ezeknek egyike, Bausranı, a Didinium nasu- 
tumnak tulajdonit belet,' FRoMENTEL pedig az ösz- 
szes esillöszörös äzalekallatkäknak, söt hajlandö meg 
a Flagellätok- es Amoebäknak is belet tulajdoni- 
tani.? 

FromEnTEL, — ki az összes csillöszörös azalek- 
allatkakra, Flagellatokra, Schyzomycetekre es Amoe- 
bakra kiterjedö nagyszabäasu munkaja kidolgoza- 
sänäl JoBarp-Murrau urhöley becses reszleteinek 
daczära, egeszben megis csak dilettänsszerü vizsgala- 
tain kivül esupän a CLAPAREDE €s LAcHmann tanul- 
mänyaiban foglalt adatokra tämaszkodik, a legtekin- 
telyesebb ujabb buvärok vizsgalatait pedig, igy neve- 
zetesen m6g SrEIn-eit sem veszi kellöleg figyelembe, — 
abböl indul ki, hogy meg CLArarkpE 68 LACHMAnN is 
kenytelenek voltak a Trachelius Ovum- es Loxodes 
Rostrumnal a belesatorna jelenletet elismerni; s leg- 
kevesbbe sem törödve avval, hogy ezen allıtölagos 
elägazö belesatorna valödi erteket mär regen kimu- 
attäk, s daczära annak, hogy 6 maga, sajat szavai 
szerint,? ily elägazö belesatornat soha sem lätott, 
megis ezen eg6szen hamis adatböl indül ki altaläno- 
sıtasanal. 

Mai nap, — mondja FRoMENTEL,* — midön a 
Microzoumok belrendszerenek leghatärozottabb ellen- 
zöi is kenytelenek, reszint okoskodas, reszint direkt 
eszlelesek következteben, elismerni, hogy egy kü- 
lön härtyaval ellatott belkeszulek van, nem marad 
egyeb hätra, mint hogy ezen szervnek termeszetet 3 
a különbözö Microzoumoknal valö berendezesst vizs- 
galjuk. 

Különös okoskodas! Cnararune 68 LAcHmAnN a 
Trachelius Ovum- &s Loxodes Rostrumnak külön 
härtyayal burkolt elägazö belesatornat tulajdonita- 
nak, mig a többi äzalekallatkaknak szerintük nincs 
belesatornäjuk, hanem emösztesük a terjedelmes test- 
tirben megy veghez ; FRoMENTEL maga nem talält ily 
elagazö belesatornät, s megis erre alapıtja azon allı- 
tasat, hogy a veglenyek birnak belesatornäval! 

Az äzalekällatkak belesöje, — folytatja Fromen- 
TEL, — majd egyenesen a szajbol, majd az oesopha- 
gus also vegeböl indul ki, s miutan az allat testeben 


ı Sur le Didinium nasutum. Arch. de Zoologie expe- 
rim. et generale. II. (1873) 376—85. 

2 jitudes sur les Microzoires. Paris. (1874) 31—37. 

® Id. m. 36. 

* Id. m. 31. 


többe-kevesbbe hosszu, öblözetes utat futott meg, az 
alfelnyilässal vegzödik, s egy igen ätlätszö, kitunö 
mertekben rugalmas, finom härtyatol kepeztetik. 
Ezen härtyat teljesen körülburkolja azon lägy, ät- 
latszö, igen sürti mezgaoldathoz hasonlö allomäny, 
melyet Dusarpın sarcodenak nevezett. Ezen ällo- 
mäny, mely az azalekallatkaknal a magasabb alla- 
tok sejtszövetet helyettesiti, azon közeg, mely az 
emesztes, keringes 63 szaporodäs Öösszes szerveit magä- 
ban foglalja; ez az, mely a belsö szervek között levö 
minden hezagot kitölt s melyet az izomrostocskäkat 
tartalmazö cuticula borit. 

A belesö altalanos alakja valtozik a különböz6 
Microzoumokndl ; neha täg hasadek alakjäban (sous 
V’aspect d’une large fente) huzödik egyenesen a szäj- 
tl az alfelig, mint a Stylonychiaknal &5 Keroneknel 
stb. A Stentoroknal egyenes vonalban terjed-az oeso- 
phagustöl az azalekallatka hätsö testvegeig, hosy az 
ellenkezö oldalon fölfele kanyarodva, az örvenyzö 
korongon levö alfelnyilashoz erjen. Körülbelöl ugsyan- 
ezen utat követi a Vorticelläknäl, Epistylischnel, a 
Vaginicoläknal stb., esakhogy pörgen csavarodik s 
körülbelöl egy, fölül nyilt 8-ast kepez. A Paramecium- 
felek esalädjat kepezö fajoknäl a belesö az egesz alla- 
tot körülfutja a szajtöl az alfelig, mely gyakran ugyan- 
azon oldalon fekszik, mäskor visszafordul s önmaga 
körul esavarodik, hogy az azalekallatka als6ö vegen 
nyiljek. Szöval, a belesö a legkülönbözöbb alakokat 
veheti fel.! 

Minthogy FRoNENTEL ily nagy hatarozottsaggal äl- 
lıtja a hartyasfalü belesö jelenletet, jogosan követel- 
hetö, hogy az ez idö szerinti felfogastol annyira elter6 
allıtasat meggy6zö mödon be is bizonyıtsa. A bizo- 
nyıtekokkal azonban adös marad; mert ilyeneknek, 
a taplalek-rögöknek az allıtölagos belesatornan valo 
vegigvonuläsäat tärgyalö következö leiräst nem tart- 
hatjuk: 

«Midön a szajmelletti sertektöl elöidezett aram nyo- 
mäsa következteben az cesophagus alapjan kepzödött 
taplalekrög, szetvalasztvan es kitägıtvan a bel falait, 
akıvant nagysägot elerte, a belesö eleje hirtelen ösz- 
szehuzödik a täplalekrög mögött, s azt az esophagus 
alapjatöl meglehetös tavolsagra löki; erre a bel här- 
tyas fala a rugalmas parenchyma nyomasa alatt 
összeesik s azon pillanatban ujra elzarni latszik az 
csophagus veget, mıg uj tapläalekrög nyomasa alatt 
az elöbbi jätek ismetlödik. Az elsö täplälekrög azon- 


ı Id. m. 35. 


100 


ban azalatt, migy az @sophagus alapjäan a mäsodik 
kepzödik, nem marad helyt, hanem peristalticus nyo” 
mäs befolyasa alatt tovabb &s tovabb nyomül a bel- 
csöbe, mely elötte megnyilik, mögötte pedig kimond- 
hatatlan rugalmassäggal elzarödik. A bel hartyäs fala- 
nak s a sarcodieus allomänynak rendkivüli rugalmas- 
saga okozza, hogy a täplälekrög minden oldalröl egyen- 
löen nyomatvän, gömbalakjat az egesz belesatornan 
valö vegighaladäsäban megtartja, s ezen haladasa alatt, 
miközben emösztes alä esik, melynek munkäjat per- 
sze nem ismerjük, egyre kisebbedik, s a szilärd anya- 
gok, melyeket magäba zär, emesztes alatt alakjuk- 
ban, nagysägukban 6s szinezetükben megvältoznak. 
A täplälekrög vegre az alfelhez er s itt gyakran bizo- 
nyos ideig megreked, mielött kivettetnek. Az sem 
epen ritka, hogy ez emesztesi folyamat következteben 
több, tömegeben megfogyott rögöcske ezen helyen, 
mielött kivettetnek, egyetlen tömegbe egyestil.»! 

Ezen leiräs tagadhatatlanül eleg hü kepet adja 
azon pälyänak, melyet a nedvudvartöl körülvett tapla- 
lökrögöeskek, peldäul egyVortisella-näl vagy Parame- 
cium-näl emesztes alatt a belplasmaban megfutnak, 
de nem gyözhet meg arröl, hogy a pälya lefutasaban 
ama vegtelen finom,rugalmas, härtyäsfalu belesö csak- 
ugyan megyan. FROMENTEL ketsegkivül ugyanazon te- 
vedesbe esett, mint EHRENBERG, t. 1. a täplalekrögök 
ältal megfutott palyakba belekepzelte a belet, melyet 
közvetetlenül nem latott; 6 esak annyiban ter el EHREN- 
BERG-tÖöl, hogy ez utöbbi a nedvudvartöl környezett 
taplalekrögöket, u. n. emesztö üröcskeket, a belen lögö 
gyomroknak, FRomEnTEL ellenben a bel lefutäsaban 
kitäagulö öblöknek tekintette. Ugyanazon ervek, me- 
lyekkel Dusarvın a sokgyomru belkeszülekeket meg- 
ezäfolta, a FRomEnTEL-fele öblözetes bel jelenletet is 
kizärjäk. FRoMENTEL tana valöban nem kivän ujabb 
ezäfoläst s itt esak nehany ellenvetes rövid felemlite- 
sere akarok szoritkozni. 

Ha a täplälekrögöeskek külön härtyatol hata- 
rolt szabälyos lefutäsu belesöben haladnänak, egyäl- 
taläban nem lehetne megmagyaräznunk, mily mödon 
juthatnak eme6sztöüröeskek a belplasmänak azon re- 
szebe is, mely a belesö lefutäsän kıvül esik. Igaz 
ugyan, hogy a täplälekrögöcskek igen gyakran esakis 
a Fromenteu leirta pälya menteben fekszenek, de 
azert minden buvär tapasztalhatta, hogy gyakran 
az egesz belplasma zsüfoläsig telve van täplälekrö- 
göcskekkel es emesztötiröcskekkel ; tovabbäa arröl is 


ı Id. m. 33—34. 


könnyen meg lehet gyözödni, hogy a FRoMmEnTEL le- 
irta pälyan haladö üröeskek egymäst helyükböl syak- 
ran kimozditjäk, pl. a plasma külsö reszeböl annak 
belsejebe nyomjak, s hogy a belplasma elenk keringese 
alkalmaval az ennek külsö retegeben levö emesztö 
tröcskeket az ram magäval viszi, mig a belplasma 
ezenträlisreszeben levö emesztötiröcskek vagytaplalek- 
rögök mozdulatlanul maradnak. FRoMENTEL tovabba 
fenn idezett szavaiban azt mondja, hogy a Stentorok- 
näl a belesö egyenes vonalban hüzödik az oesophagus- 
töl az äzalekällatka alsö testvegeig, hogy az ellenkezö 
oldalon fölfele kanyarodva, az örvenyzö korong aljan 
fekvö alfelnyiläshoz erjen. Ha ez äll, ugy termeszetesen 
csak a jelzett lefutäsüu bel hosszaban lehetnek tapla- 
lekrögök, nem pedig szetszörva az egesz entoplasmä- 
ban, s ime, mög a FromEnteL munkajahoz tartozö 
rajzoknäl is! szetszörva vannak a Stentorok täplälek- 


| rögöcskei äbräzolva, mi a termeszetnek ugyan telje- 


sen megfelel, de hangosan protestäl FROMENTEL tana 
ellen! — A Stylonychia-nal, Kerane-nel s több mäs 
äzalekällatkänäl a bel, FROMENTEL szerint, täg hasa- 
dek alakjaban hüzödik a szajtöl egeszen az alfelig. Ez 
meröben kepzelhetetlen s homlokegyenest ellenkezik 
a FRoOMENTEL munkäjänak illuszträeziöjäval is. Az Oxy- 
trichafeleknel ugyanis a szäj, a szäjperem (peristema) 
alsö zugäban van s innen balröl igen rövid garaton 
ät egy, az äzalekällatka jobboldali testfelebe hajlö 
nyeldeklö tröcskebe vezet, mint ezt JoBARD-MUTEAU 
ürhölgy egyik rajza? igen hiven adja vissza; ha mär 
most a täg hasadökhoz hasonlö (mialatt ketsegkivül 
esakis a tenyleg täg hasad&khoz hasonlö nyeldeklö- 
üröcske erthetö) egyenesen vezetne az alfelhez, ügy vi- 
lägos, hogy ennek az äzalekällatka jobb oldalan kel- 
lene lenni; tudjuk azonban, hogy az alfelnyiläsnem 
itt van, hanem a lüktetö tiröcske alatt az äzalekällatka 
testnek ellenkezö, baloldali szegelye menteben. Meg- 
engedve mär most mög azt is, hogy «düreetement» 
alatt nem egyenes lefutäs, hanem azon legrövidebb 
üt ertendö, mely a szäjtöl az alfelnyiläshoz vezet: ez 
esetben a belnek, az äzalekällatka testenek egyenli- 
t6i täjän, kisse lefel& hajlö O alakü- csövet kellene 
kepezni ; de ez esetben is valjon mily magyaräzatot 
adhatnänak azon täplälekrögöeskeknek, melyek Jo- 
BARD-Murzau ürhölgy rajzain 3 reszint szabälytalanul 
vannak szetszörva, reszint a test szegelyenek mente- 


pP, EI. 
2 pl. 14. fig. 6. 
s pl. XIH—XIV. 


101 


ben vannak elhelyezve? — Mindezekböl lathatö, 
hogy FromenteL-nek nagy hatärozottsäggal kimon- 
dott tana az eszleleti t&nyekkel nem äll összhangzas- 
ban, söt meg a sajät munkaäjähoz tartozö rajzok r&sz- 
leteitöl is fenyesen megezäfoltatik. 

Szüksegesnek tartom azonban e helyen Fro- 
MENTEL-nek következö szavaira megis megjegyzest 
tenni. «Azt mondottuk fennebb, hogy a sarcodicus 
ällomäny ältal összenyomott bel hartyaja annyira re- 
dukälva lehet, hogy vegkep kikerülheti a figyelmet; 
mäs esetekben a bel lefutäsa meg üressege alatt is 
läthato marad; ezen tenyalläs különösen könnyen 
konstatälhatö oly äzalekällatkaknäl, melyek festö 
anyagot tartalmaznak, mely a bel szomszedsägaban 
valö gyer elöforduläsa, vagy hiänya miatt vilagosan 
hagyja a belcsö lefutäsät kitlinni.»! S e helyen a XV. 
rajzlap 6. äbrajära hivatkozik, melyen a belesö egesz 
lefutäsaban vilagosan lathato. 

Az idezett rajzon ugyan abszolut semmi belcsator- 
nänak tarthatö reszletet sem lehet fölfedezni, a követ- 
kezö 16. rajzlap ugyanazon (6) szaämmal jelelt äbrajan 
ellenben egy pörgen csavarodott bel van jelezve; e 
szerint tehät hibasnak kell az idezest tartanunk, s 
azt esakis az utobbi rajzra vonatkoztathatjuk. Ezen 
raja egy levelzöld testeeskeket tartalmazö heterotrich 
azalekällatkät äbräzol, melyet Fromenten Leucophrys 
patulä-nak nevez, mely azonban bizonyära azonos a 
STEIN 68 WRZESNIOWSKI vizsgälatai utän igen ponto- 
san ismert Olimacostomum virens-szel.” JoBarD-Mv- 
TEau ürhölgy rajza a Stein es WRZEsnIowskr-töl 
ugyanezen äzalekällatkäröl adott pompäs rajzokhoz 
kepest felettebb tökeletlen ugyan, de azert eleg hi- 
ven adja a szäjhoz pörgen csavarodö serteivet, a täg 
garatotsatest hatso vegen levö lüktetö üröesket. Fro- 
MENTEL 8 szöban forgo äzalekällatka reszletes leir&- 
sanäl, annak magjaröl, mely STEIN szerint: «hosszü, 
egynemü hengeres zsineg, mely igen különbözö mödon 
van hajolva es csavarodva; gyakran 8-as hurok-, vagy 
patköalaku, vagy csakmem pörgen cesavarodott,»® 
semmi emlitest sem tesz; * az idezett rajzon ellenben 


! Id. m. 35. 

® Stem, II. 210. Taf. IV. Fig. 2-9. WRZESNIOWSKI» 
Leucophrys Claparedii. Annal. des sc. natur. 1861. IV. ser. 
Tom. XVI. 327. Pl. 8. fig. 1—4. Toväbbä : WRZESNIOWSsKI, 
Ein Beitrag zur Anatomie der Infusorien. AMA. V. (1869) 
35. Taf. 4. fig. 21—22 Wezesniowskı itt megjegyzi, hogy 
az ältala Deucophrys Claperidii nevvel jelelt s hibäsan üjnak 
tartott äzalekällatka azonos a Olimacostomum virens-szel STEIN. 

> Id. m. 219. 

® Id. m. 295. 


ugyanazon täjon, melyen a magnak kell lefutnia, egy 
a mag vastagsägäval teljesen megegyezö, pörgen esava- 
rodö vilägos zsineg van feltüntetve, mely körül a le- 
velzöld-testeesk&k gy&rebben vannak elhelyezve, s ez 


| az, a mit Fromenteu eg6sz lefutäsäban vilägosan lät- 


hatö belesatornänak tart! 

Mindezekettekintetbe veve, habozäs nelkülkimond- 
hatjuk, hogy a Fromeneer-töl felfedezett bel egy- 
ältaläban nincs meg, FROMENTEL egesz tana pedig 
hiänyos 6s felületes megfigyelösen alapszik, s ha va- 
lakire, ügy bizonyära 6 r& magära leginkäbb alkal- 
mazhatök sajät szavai: «Combien on doit regretter 
que des travailleurs serieux des savants distingues 
se laissent entrainer par une imagination trop ar- 
dente, ou se contentent de continuer & propager des 
erreurs grossieres sans se donner le peine de verifier 
le dire de leurs devanciens !»® 

Az elöadottak utän, ha a valöt a költöttöl lelki- 
ismeretesen elvälasztjuk, vegre megis esak annak el- 
ismerösere kell jutnunk, hogy mindazok a büvärok, 
kik a veglönyeknek emesztö-ürt, egy vagy sok gyom- 
rot s külön belet tulajdonitottak, t&vedtek, s hogy a 
nagyerdemü Dusarnın egyenesen fejen talälta a sze- 
get, midön EHRENBERG sokat bamült tanäval szem- 
ben egesz hatärozottsäggal kimondotta, hogy a 
sareode, vagy protoplazma az, mely az emesztes 
munkaäjät vegezi. 

Azon szilärd täplälekot felvevö veglenyeknel, me- 
lyeknek belplasmäja tömöttebb összeälläsu keregreteg- 
gel, s gyakran cutieulava tömörtilt hatärhärtyaval 
van boritva, a testfelületnek minden pontja termesze- 
tesen nem lehet egyaränt alkalmas a täpläleknak be-, 
az ürülekeknek pedig kibocsätäsära, s ezeknel, me- 
lyekhez a csillöszörös azalökällatkak, Fl ıgellatok es 
es Noctilucäk tartoznak, ällandö szäjnyiläs s több- 
nyire külön alfelnyiläs is van kifejlödve, melyek kö- 
zül az elöbbi egy esaknem mindig jöl kivehetö nye- 
löesön vagy garaton (oesophagus, pharynx a külön- 
bözö szerzöknel) ätvezeti a täpläalekot a vegleny 
belplasmajäba, mig az utöbbi esak az ürites pillana- 
täban nyilik meg. hogy nyomban ismet teljesen el- 
zärödjek. 

A csillöszörös äzalekällatkäk szajanak elhelyezese 
6s szerkezete aränylag igen täg korlätok között väl- 
tozik. A mi az elöbbi viszonyt illeti,lehet a szäj a test 
hossztengelyönek mellsö vegen (pl. Enchelyodon), a 
esonkitott, korongszerü mellsö testveg szegelyen (pl. 


ı Td. m. 921. 


102 


Vorticella, Stentor ), a test mellsö fel6ben (pl. Glau- 
coma, Kolpoda, Stylonychia ), annak közepe täjän 
(pl. Urocentrum), ez alatt (pl. Paramecium), vagy 
vegre meg häträbb, esaknem (pl. Opistomum) vagy 
egeszen a hätsö vegen (pl. Microthorax), ügy, hogy a 
szinten igen valtozö szäjhelyzetü örvenykeknel hasz- 
nält Pro-, Meso-, Opistomea kifejezesek alig volnä- 
nak az äzalekällatkäknal elegsegesek. 

Az äzalekallatkak szajanak környezete többnyire 
feltünöen elter a testfelület többı r&eszetöl; mindazon 
kulönbözö elkülönüleseket, melyek a szäj környeze- 
tet belyegzik, StEın peristoma kifejezessel jelöl,! me- 
Iyet mär a fennebbiekben alkalmam volt szäjperem- 
nek nevezni. A szäjperem legegyszerübb esetben öböl- 
szerlü vagy töleseralaku melyedest k&pez; az elöbbi- 
jellemzi pl. a Kolpodät es Colpidiumot, az utöbbi a 
Paramecium-nemet. Az Oxytricha-, Euplotes- es As- 
pidiscafeleknel, valamint az összes Heterotrichek- es 
Peritrichek-nel, melyeknel a szäjperem a legmaga- 
sabb elkülönülest eri el, a szäjperemet sertek vagy 
esillogö lemezkek szegelyezik, ezek az u. n. szajmel- 
letti sertek (adorale Wimpern Stein), melyek majd a 
test homlokreszeröl a szäjhoz esavarodö ivelt vonalat 
kepeznek ( Oxytrichina, Euplotina, Aspidiseina, Spi- 
rostomea, Bursarina), majd ismet az egesz szäjpere- 
met egyszerü (Stentorina es Tintinnodea) vagy ket- 
tös, neha többszörös (Vorticellina) esigajäratban 
körülfutö pörge vonalat. A szäjmelletti sertektöl 
esak egyik (bal) oldalän szegelyezett szäjperemü 
äzalekallatkaknal a szäjperem ellenkezö (jobb) ol- 
dalät allandöan egy szelesebb, vagy keskenyebb 
hullämzö härtya szegi be. Bürschuı vizsgälatai sze- 
rint, — mint mär fennebb emlitöm, s ezen ällitäs 
helyesseget sajat vizsgälataim utän megerösithetem, — 
a Vorticellafelek szäjäböl kiindulö, ü.n. peezkelöserte 
voltak6pen szinten egy szeles hullämzö härtyänak fe- 
lel meg, mely csupän ätmetszeti k&pben lätszik sert6- 
nek. A szäjperemet szegelyezö sertektöl &s hullämzö 
hartyatöl körülvett majd kerek, majd fülkagylö- 
alaku, majd megnyuült, hosszudad, lapos, vagy väjt 
terület kepezi az ü. n. peremmezöt ( Peristomfeld 
STEIN). 

A szäjperemet neha esupän az igen terjedelmes 
hullämzö-härtya szegelyezi, igy pl. a Oyelidium 
Glaucomä-näl,vagy a Pleuronema Chrysalis-nel. Mäs- 
kor ismet egy folytonosan billegö härtya közvetetle- 
nül a szaj ‚szegelyet futja körül, pörgen esavarodva : 


1.078: 


igy nevezetesen a (rlaucoma sceintillans-näl s a Cine- 
tochilum margaritaceum-näl. A Srem-töl a Holo- 
trichek rendebe foglalt äzalekällatkäk nemely kep- 
viselöinel (peldaul Lionotus, Amphileptus Cig- 
nus) ellenkezöleg esupan erösebb sertektöl kepezett 
vonal köpviseli a szäjperemet; a Holotrichek legna- 
gyobb reszenel vegre a szäjperem egeszen hiänyzik, 
vagy legfeljebb a szaj körül egy övben elhelyezett 
hosszabb esillöszörök kepviselik, melyek elenken em- 
lekeztetnek a szabadon rajzö Vorticellafelek s az 
Aecinetak embriöinak esillökoszorüjära.! 

Mindezen, cesak röviden- erintett fontos elkülönu- 
lesek, melyeknek reszletesebb, bär teljesen kielegitö- 
nek mai nap sem mondhatö ismeretet kivalölag StEın 
kitunö vizsgalatainak köszönjük, az Azalekällatkak 
rendszerezesenel igen fontos belyegeket kepviselnek. 
Diesing meg is kisertette a esillöszörös äzalekällat- 
käkat, vagy mint 6 nevezi, az ostornelküli Prothel- 
mintheket (Prothelmintha amasliga) a szäjperem 
hianya, illetöleg elöforduläsa szerint ket föcsoportra, 
a szäjperemnelküliek (Amaslıga aperistomata) €s 
szäjperemesek ( Amastiga peristomatophora,) esoport- 
jära osztani;? ezen sok tekintetben igen ajänlatosnak 
latszö osztälyzäsi elv azonban Stein osztälyzasaval 
szemben nem akadt követökre. ; 

A szäjnyıläs többnyire közvetetlenül megkülönböz- 
tethetö, esak a Loxophyllum, Lionotus es Amphilep- 
tus-nemeknel zarödnak az ajkak oly szorosan egy- 
mäsra, hogy az äzalekallatka egeszen szajnelkülinek 
lätszik, mint az Opalina. Sajat, mäs helyen közölt 
vizsgälataim szerint,’ melyek a Sreim-eival * teljesen 
megesyeznek, mindezen äzalekallatkäk rendesen esillö- 
szörös äzalekällatkäkböl, leggyakrabban Vorticella- 
fel&kböl allö zsakmanyukra orrmänyuk domboruü sze- 
gelyevel mintegy oda rögzitik magokat; erre összehu- 
zödva, raszoritjak magukat a zsakmanyra, mire legott 
egy hossziränyü res hasad meg a szegely hosszäban, 
mely a zsakmäny nagysagahoz kepest az orrmänynak 
majd hosszabb, majd rövidebb reszere terjed ki. 
A szaj megnyiltäval egyre tolakodöbb lesz a rablö, s 
vegre egy ügyes mozdulattal hirtelen rahuzza magät 
a zsäkmänyra s azt belplasmajaba szoritja. Erre az 
ajkak elzärödnak s aszaj ismet nyomtalanuül elenyeszni 


! Term. rajzi füz. II. köt. IV. füz. (1878) 234. 

® Revision der Prothelminthen. Abtheil. Amastigen. 
Sitzungsb. der math. naturw. Class. d. k. Akad. 52. B. I. 
Abth. Wien. (1866) 509. 

® Term. rajz. füz. II. köt. 4. füz. (1878) 394. 

221.480: 


163 


lätszik ; esak n&ha jelzi meg rövid idöre egy kis me- 
lyed6s azon helyet, melyen a zsäkmäny benyomült s 
esupän nehäny pillanatig läthatö ivelt vonal, mely 
azonban ällandö garatnak nem felel meg, az utat, 
melyen vegighaladt. 

Az epen emlitett s m&g nehany mäs, de bizonyära 
nem igen nagy szämu- äzalekällatkänäl, különfalü 
garat ninesen, hanem esupän a nyeles pillanatäban 
nyilik meg egy esöszerü jarat, mely a täplalekot a 
szäjtol a belplasmäba szallıtja. Legtöbb esetben azon- 
ban a szäjnyiläson ät betüremlik a keregplasma leg- 
felületesebb retege a nyelö jaratba, s ily mödon egy 
külön falu nyelöcsö, garat j6 letre, mely ahhoz kepest, 
a mint rövid üton hatol at a keregplasmän, vagy 
pedig hosszabban fut magänak a keregplasmanak 
ällomänyäban, mielött azt ätfüurna, igen különbözö 
hosszasägot er el. 

Bärmennyire különbözzek is egymästöl a külön- 
bözö äzalekallatkäk garatja, valamennyit megis ket 
csoportba lehet beosztani. 

Az elsö esoportba szamitom azon garatokat, me- 
lyek csillöszörökkel vannak boritva, meg pedig vagy 
egesz felületükön, mint pl. a Stentorok-, a Clima- 
costomum- sa Parameciumoknäl, vagy esupän egy 
vegishuzödo, pörgen esavarodott vonalban, mint a 
Vorticellafeleknel,! vagy pedig vegre esak egy hosszu, 
finom, esillöszörökböl ällö bojt lög az igen rövid garat 
vegen, igy nevezetesen az Oxytricha-, Euplotes- &s 
Aspidiscafeleknel. Mindezen garatok ivelt, vagy 
S alakulag majd syengen, majd erösebben csavart 
lefutäsuk utän vagy közvetetlenül vezetnek a belplas- 
mäba (pl. Stentor, Condylostomum), hol kisse elszti- 
külö also reszök egy kerek nyilässal igen elesen veg- 
zödik, vagy pedig meg a keregplasmäaban vegzödnek, 
ügy hogy a garaton behatolö täplälek €s viz nem jut 
a garatböl közvetetlenül a belplasmäba, hanem a garat 
vegen nyeles alatt mintegy kihasadö, elöbb orsöalakt, 
utobb ezitrom- vagy gömbalakülag felduzzado üröcs- 
kebe, melynek tartalmät a garat alsö vegeböl bele- 
lögö finom, hosszü esillöszörökböl ällö bojt örveny- 
zese szakadatlan keringesben tartja. Ezen tiröcskenek, 
mely mesteltevel összehuzödik s tartalmät a belplas- 
mäba nyomja, s melyet mär fennebb nyeldeklö üröcske- 
nek neveztem, ninesen sajät- fala, hanem, mint a 
lüktetö tiröeskek, mintegy a plasmäba van väjva, vagy 
lesfeljebb egy tömöttebb hatarreteg szegelyezi. Tlyen 


ı V. ö. Biirschuı. Ueber Dendroeometes paradoxus ete. 
ZWZ. XXXVII. (1877) 67. 


nyeldeklö üröeskebe nyilö garat jellemzi az Oxytr icha- 
Paramecium- es Vorticellafeleket (ezek köze sorolva 
az Ophrydium- 63 Urceolariafeleket is). 

Legegyszertibb ezen viszony az Oxytrichafeleknel. 
Ezen äzalekallatkaknal ugyan SzEIN szerint, a szäj a 
peremmezö belsö szegelyenek hosszaban lefutö igen 
tagulekony rest kepez, a garat pedig egeszen hiäny- 
zik,! evvel szemben azonban sajät vizsgälataim utän 
CLAPAREDE 68 DACHMANN,®? ENGELMANN,’ WRZES- 
NIOVSKT * €8 STERKI adatait kell helyesnek tartanom, 
melyek szerint az Oxytrichafelek szäja a szäjperem 
hätsö zugäban van, s bär rövid, de tisztän kivehet6, 
Jobbfele iränyulö ivelt garatba vezet. A garat finom, 
hosszu esillösz6rökb6l allö bojtot visel,’ mely a täp- 
lalek behabarasakor igen j61 läthatö. A behabart 
täplalek es vız vizsgalataim szerint, nem jut azonban 
közvetetlenül a belplasmäba, mikent STerkt ällitja, 
hanem a keresplasmäban kihasadö nyeldeklö tiröes- 
kebe,° sennek összehuzödasa utän nyomul a test bel- 
sejebe. Egeszen ilyen szerkezete van az Aspidisca- 6s 
Euplotesfelek szajänak &s nyelök6szülekenek is. 

A Parameciumok meglehetös hosszü, kürtalaku, 
egesz felületen rövid, also vegen pedig hosszabb bojt- 
szerti csillöszöröket viselö garatja szinten nyeldeklö 
Gröcskebe nyılik, s ezeknek nyelesi folyamatät igen 
elethüen irta le mär SıesoL». «Ha az äzalekällatkänäl 
& GLEICHEN- €&8 EHRENBERG-tÖl sokszorosan hasznält 
etetesi eljaräst alkalmazzuk, ez esetben a vizben lebegö 
festöanyag-reszecskek azon örveny ältal, melyet szamos 
äzalekällatkanak cesillöszörös szajnyiläsa a vizben 
elöidez, a szajhoz sodortatnak s vizzel együtt elnyelet- 
nek. A viz a festöanyag-reszecskekkel együtt lassan- 
kint felhalmozödik az oesophagus also vegen s az 
engedekeny parenchymät hölyagszerüleg szetszoritja. 
Mig a viız az oesophagus alsö vegen: cseppalakban : 
összetart, az egesz egy kocsanyos hölyagnak lätszik ; 
ha azonban ily vizesepp az oesophagusröl levalt, mi: 
vel az utöbbinak Öösszehüzödäasa altal a laza paren- 
chymäba belenyomatott, koesänytalan hölyagnak 


1. p. 142. 

* Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere.: ZWZ. XI. 
(1861) Separatabdr. 39. 

° Beobachtungen über Infusorien ete. ZWZ. XX. (1870) 
472. 

* Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
XXXI. (1878) 36. 

> V. ö. Sterki id. h. 

° Igen biven rajzolja ezt JoBARD-MUTEAU türhölgy. Id. 
mü Pl. 14. fig. 6. 


104 


lätszik, melyben az elnyelt szilärd testek teljesen 


körülzäarva fekszenek.! SreBoLp ezen leiräsa csak 


annyiban kivän kiegeszitest, illetöleg mödositäst, | 


hogy nem a garat hüzödik össze, hanem meg a kereg- 
plasmäban fekvö nyeldeklö üröcskenek összehuzödö 
falai nyomjäk a täplalekot a belplasmäba, azaz: a 
garat egyedül a täplälek bevezetesere, az alatta kita- 
rulö nyeldeklö üröcske ellenben annak tovaszällitäsära 
szolgal. 

A Vorticellafeleknek (tägabb ertelemben veve ezen 


csalidot, azaz az Ophrydium- es Urceolariafeleket is | 


ide szämitva) igen komplikältnak latszö nyelök6szü- 


leke szinten, nemek s fajok szerint vältozö hosszusägu, 


aläfel& elsztikülö kürtalakü, esupän az Operculäriäk- 


näl zacsköszerüleg kitägulö esö, melyen egy pörgen | 


csavarodö vonalban helyezvek el alulröl fel, azaz 
a szä) fele iränyulö hosszu csillöszörök, melyek atmet- 
szeti kepen esupän 3 vagy 4, egymästöl meglehetösen 
täval ällö, esillöször-pamatnak lätszanak. A garat 
mintegy közepe täjänak domborodott oldalaböl indul 
ki az ätmetszeti kepben sertenek latszö hullämzö 
härtya, alsö elkeskenyedö vege pedig egy orsöalaku 
tägulatba vezet, melybe a garaton lehuzödö esillöször- 
sornak egy vegsö bojtszerüi pamata belelög.? Lach- 
mann, kinek a Voticellafelek garatjära vonatkozö 
elsö pontosabb adatokat köszönjük, a garat mellsö 
reszet, mely az alfelnyiläst is elfogadja, az elöcsarnok- 
nak( vestibulum ), atoväbbit nyelöcsönek (@sophaqus ), 
az orsöalakü tägulatot pedig garatnak (pharynzx) ne- 
vezi,* s ezt a terminologiät CLAParEpe is elfogadta; ° 


Sters ellenben az egeszre megtartja a garat (Schlund) | 


kifejezest,® mig BürschLı ism&t elöcsarnokot s nyelö- 
csövet különböztet meg, az utöbbi elnevezest alkalmaz- 
van az orsöalaküu tägulatra. Mindezen buvärok meg- 
egyeznek abban, hogy az orsöalakü tagulat közvetet- 


lenül összefügg a garatesövel, es Srem meg különösen | 


ki is emeli, hogy a Vorticellafeleknel a taplälek-alkat- 
reszek nem vajnak a garat vegen egy hölyagszerüi 
ürt, hanem a garat orsöalaku alsö tagulataban gyül- 
nek össze.” GREEFF-et illeti azon erdem, hogy kimu- 


! Vergleichende Anat. der wirbellosen Thiere. Berlin. 
(1845) p. 16. 

2 V. ö. Bürscauı, Ueber Dendrocometes ete. ZWZ. 
XXVII. (1877) Taf. VI. fig. 21. 

® Ueber die Organisation der Infusorien ete. AAP. 
(1856) 347. 

247780. 

>51. 3. 

® Id. m. 67. 

* Id. m. id. h. 


' tatta, hogy a garat az orsö-alaküu tägulatnal vegzö- 
ı dik s egy külön összehüzödö falu «hasas töleser» -be 
nyilik.! Ezen &szlelet helyesseget WRZESNIOwWsKI meg- 
erösitette s meg hozzeteszi, hogy az Epistylis flavi- 
cans garatjanak vege egy gyürüs, diaphragmaszerti 
redö ältal elzärhatö.*® 

StEm, miutän kiemelte, hogy nyeleskor a garat 
orsöalakü vege hüzödik össze, a nyeles toväbbi folya- 
matät a következö elethü kepbe foglalja: «A garatböl 
a parenchymäba hatolö falat a test hätsö feleben egy 
hosszabb vagy rövidebb ivet ir le, miközben a garat 
vegetöl elöször lefele halad s azutän a hatsö testveg 
közeleben a garattal ellenkezö testoldalra hajlık at 
s itt többnyire meg egy darabig felfele hatol. Ezen 
lefutäsa közben egy mellül gömbölyödött, hatüul hegyes 
zsineget kepez, mely neha mög akkor is összefügg a 
garatveggel, midön mellsö vege mär a test ellenkezö 
oldalara erkezett. Ez esetben a szakadatlan, ivalaku 
, zsineg egeszen a garattal összefüggö belnek lätszik. 
Nehäny pillanat alatt azonban a parenchyma, mely- 
ı nek összefüggeset a falat megszakittotta, a garat- 
vegtöl kiindulölag ismet elzarödik s ez altal a falat- 
nak hätsö alkatröszei a mellsökhöz szorittatnak, sazon 
| helyen, melyet a tovabb nem mozgö falatnak mellsö 
vege foglalt el, egy gömb kepzödik, EHRENBERG 
gyomorhölyaga».? 

CLaPsREDE €s Laucmann szinten emlitest tesz 


| 


arröl, hogy bizonyos äzalekallatkaknal, melyek alatt 
ketsegkivül a Vorticella-felek ertendök, a garatböl 
| kinyomulö täplälek-rögöeskek haladasuk alatt gyak- 
ran egy vilägos baräzdat hagynak maguk mögött, 
melyet könnyen belnek lehetne tartani; * EnGELMANN 
pedig az Epistylis Nymplharumnäl igen hiven äbr&- 
zolja ezen vonalat.° 

Az elöadottak utän nem szorul tovabbi bizonyi- 
täsra, hogy tevesen tulajdonitjäk GREEFF-nek azon 
erdemet, hogy a Vorticellafeleknel a nyel6s alatt lät- 
hatö ivelt järatot, melyen a falat vegig halad, fel- 
fedezte;; ismeretes volt az mär jöval GREEFF vizsgä- 
latai elött is. GREEFF vizsgälataiban ® esak annyi az 
üj, hogy kimutatta, hogy a garat alatti orsöalaku 


! Untersuchungen über den Bau und die Naturgeschiehte 
der Vorticellinen. AN. 37. Jahrg. (1871) 200. 

® Beiträge zur Naturgeschiehte der Infusorien. ZWZ. 
| XXIK. (1877) 297. 
13. 
* 1. 35. 
| ° Id. m. Taf. 31. fig. 18. 
| ° Id. m. 200. 


N en UL LU LLLLLLLDLLLLLLLLLLLLLUDLU u 


105 


tägulat nem tartozik a garathoz, s hogy nagy hatäro- 
zottsaggal nyilatkozott a mellett, hogy a tägulatot 
s az ennek folytatäsät kepezö järatot külön här- 
tyas fal hatärolja, mit Wrzeswtowskı is megerösit.! 
Üj toväbbä azon felfogäs, hogy a garat alatti tä- 
gulat «gyomorkenzödes elsö kiserlete»-nek, az ivelt 
esatorna pedig «primitiv belesö»-nek tartandö,? vala- 
mint az, hogy ezen esatorna a belplasmäban, azaz 
GREEFF szerint a testürt kitöltö chymusban szabadon 
lebeg.”? Ismetelt vizsgälatokra tamaszkodva allıthatom, 
hogy a garat, mint GREEFF &s WRZESNIOwskT ällitjak, 


csakugyan az alatta levö orsöalakü tägulatba nyilik | 


s esillöször-bojtot viselö vege igen viläagosan kivehetö ; 


arrol azonban, hogy ezen tägulat s a folytatäsät ke- | 


pezö jarat külön kettös körvonalu härtyaval lenne 


boritva, — s esak ilyen tekinthetö kulön falnak, — 


nem gyözödtem meg. Az egesz garat utän következö 
resz, mint a lüktetö üröeskek s az ezekhez vezetö jära- 


tok, a keregplasmäba väjt ürnek, illetöleg järatnak 


latszanak, mi terme&szetesen nem zärja ki annak lehe- 
töseget, söt valöszinüseget, hogy a keregplasmänak 
tömöttebb hatärrege környezi. A csö lefutäsäban 
azonban meg ezen tömöttebb hatärreteg is hatärozot- 
tan hiänyzik. — E mellett szöl azon GrEREFF-töl is 


felemlitett körtilmeny, hogy a garat alatti tägu- 


lathöl kinyomott falat majd hosszabb, majd rövidebb 
ivet ir le, azaz: a falat a järat bärmely pontjan ät 


belenyomulhat a belplasmäba, tehät külön fala semmi | 


esetre sem lehet ;s egyedül a garat alatti tägulat össze- 
huzödasanak erelyetöl függ, hogy a falat hosszabb 
vagy rövidebb pälyat vajjon a keresplasmäban. 
GREEFF teljesen erezte ezen ellenvetes fontossägät 
s bizonyitö ereje elöl azon egyetlen &szlelettöl sem 
tämogatott, egeszen Önkentes feltevessel igyekezett 
kiterni, hogy a falatot vezetö esö szabadon belelög 
a testürbe sa chymus nyomäsätöl helyzetvältozäst 
szenvedhet. 

Mindezeket tekintetbe veve, azon eredmenyre 
jutunk, hogy a Vorticellafeleknek igen bonyolödott- 
nak lätszö garatja lönyegeben nem ter el az Oxy- 
tricha-felek es Parameciumok garatjätöl. A garat a 
Vorticella-feleknel is a keregplasmänak egy üregebe 
nyilö kürtalakü esö. Az, a mit Lachmann pha- 
rynznak, STEIN a garat orsöalakü vegenek, BürschLı 
@sophaqusnak, GREEFF elsö gyomorkiserletnek tekint- 


Id mI97: 
=a7d. "m. 205. 
® Id. m. 203. 
EnTz G. Veglenyek. 


| hetötöleserszerü tägulatnak nevez, egeszen homolog &s 
| analog az Oxytricha-felek es Parameciumok nyeldeklö 
üröcskejevel. Az elteres csak abban äll, hogy az Oxytri- 
cha-feleknel es Parameciumknäl a nyeldeklö üröcske 
a falatot közvetetlenül a belplasmäba nyomja, mig a 


Vorticella-feleknel, a keregplasmäban kiväjöodö majd 
 rövidebb majd hosszabb ivelt järatot fut meg, mielött 
a belplasmaba nyomödnek. 

A mäsik esoportba azon garatokat sorolom, melyek 


mint a Holotrichek legnagyobb reszenel, valamint 
Stein Hypotrichei között a Chlamydodon- es Ervilia- 
felek esalädjäba tartoz6 äzal&källatkäknäl, esillöszörö- 
ket nem viselnek. Mindezen garatok közvetetlenül a 


belplasmäba vezetnek s majd sima, merev ( Ervilia- 
| felek), majd többe-kevesbbe terjed&keny härtyäs esö- 
vek. A szükebb hatärok között terjedekeny garatok 
köze tartozik a Chlamydodon-, Nassulafelek s a 
 Prorodon ügynevezett varsaalakü garatja, mely 
finom härtyäs falän hossziränyü savokban elhelyezett 
aläfele elkeskenyedö s a garat belsö ürebe kisse be- 
szökellö tömött, rugalmas palezikakat, fogpalezikakat 
visel. Ezen varsa-alaku garathoz igen hasonlit az 
Einchelysfelek legnagyobb reszenek rendkivül tägule- 
kony härtyäs garatja, mely nyugalomban hossziränyu 
redökbe van szedve, melyek nyeleskor teljesen elsi- 
mulnak. 

Mindazon äzalekällatkaknak, melyeknek szajuk 
van, ketsegkivül van alfelnyılasuk is, esakhogy ezen 
szorosan elzärhatö nyiläs rendesen Epen cesak az ürl- 
tes pillanataban vehetö eszre. A mi elhelyezeset illeti, 
ez ep ügy vältozik, mint szämos alsöbb allatnal, peld. 
a tüskebörüeknel s majd külön szäjadzik (a Hypotri- 
cheknel, a Heterotrichek es Holotrichek egy reszenel), 
majd a garat mellsö reszebe (a Vorticellafeleknöl),majd 
ismet a lüktetö üröeskevel együtt nyilik (a Stentor-, 
| Spirostomum-, egy lüktetö üröceskejü Bursariafe'öknel 
ı sa Holotrichek nagy reszenel). A keregplasma felüle- 


| tes retege, illetöleg a test ceutieularis takaröja, mikent 
| a szäjnyiläson, ügy valöszinüleg az alfelnyilason is 
betüremlik, esakhogy rendkivüli finomsäga miatt esak 
ritkän különböztethetö meg. E tekintetben a Nycto- 
therus-nembe tartozö heterotrich äzalekällatkäk kepez- 
nek igen fisyelemremeltö kivetelt, melyekn&l az alfel- 
nyilason betüremlö cuticula meglehetös hosszü, kisse 
S-alakulag esavarodö, sima, szörözetlen, garatszerü 
alfelbelet kepez, mely a belplasmäba nyılik s a lük- 
tetö üröcske tartalmanak kiüritesere is szolgäl.! 


ı Stein 11.338. 
14 


106 


Hogy az äzalekällatkäknal a szajat, illetöleg a ga- 
ratot az alfellel, ayagy — ha, mikent az &pen emlitett 
Nyctotherusoknäl ki van fejlödve — az alfelbellel ösz- 
szekötö közepbel egeszen hiänyzik, valamint az is, 
hogy chymus-szal kitöltött emesztö ür nines meg, az 
elöadottakban bösegesen kifejtetett. Az emesztes mun- 
käjät, atömöttebb keresplasmaba elmosödva, minden 
hatär nelkül ätmenö szemecskes, pepszerti belplasma 
vegzi s az elnyelt täplälekreszeeskek majd közvetetle- 
ntil beägyazödnak a belplasma ällomänyaba, majd is- 
met elnyelt viz ältal kepezett udvartöl környeztetnek ; 
az ezentäplälekrögöket tartalmazö gömbölyü nedvürök 
a mär többször emlitett ügynevezett emesztö üröcskek, 
melyeknek teves ertelmezese EHRENBERG-et a sok- 
gyomru emesztö k&szülekröl szölö tanra vezette. 

Az äzalekällatkäk, valamint a többi evö veglenyek 
is, täplälekukat epen ügy megvälasztjak, illetöleg meg 
nem välasztjak,mint a magasabb ällatok. Vannak kö- 
zöttuk mindenevök, melyeknek falänk szäja minden 
elöt vagy szerves eredetüi foszlänyt, a mi esak belefer, 
egysejtü moszatokat, ällati s növenyi veglenyeket, 
kisebb sugärällatkäkat, aprö hejasokat stb. elnyel; 
ilyenek pl. a nagyobb Oxytricha-, Stentor- es Spiro- 
stomumfelek , stb. Mäsok ellenben kivälölae, vagy 
ha szerit tehetik, kizärölag egyfele taplalekot vesznek 
fel; igy pl. a Chlamydodon- es Eirviliafelek rendesen 
Diatomeäkböl, a Nassulafelek Oscillariäkböl &lnek s 
cesak ritkän, ügy lätszik csak kenyszerüsegböl nyelnek 
el Palmellaceäkat, mig a kisebb Oxytricha-, Aspi- 
disca- s Euplotesfelek välogatäs nelkül minden Pal- 
mellaceät s egyeb aprö moszatot megesznek; az Enche- 
Iys- es Tracheliusfelek ismet esaknem kivetel nelkül 
esillöszörös äzalekällatkäkat, az Amphuleptusok s a 
Trachelius Ovum különösen Vorticellafeleket nyelnek 
el s ezeknek telepeiben gyakran iszonyu pusztitäsokat 
vegeznek. 

Az äzalekällatkäk igen nagy resze asztalközösseg- 
ben (commensalismus) 6 mäs ällatokkal s ezeknek 
ürüleke, mely felig megemeösztett Palmellaceäk s egyeb 
egysejtli moszatok tarka zagyvalekaböl all, lucullusi 
teritett asztalt köpez szämukra. Ide tartozik a Vorti- 
cellafelek legtöbb k&pviselöje, melyek nagyobb kerek- 
äallatkakra, hejasokra, rovaralezäkra, esigäk es kagylök 
hejära, vagy a vizi növenyeken ülö kerekällatkäk tär- 
sasagäban telepednek le, s a mi ezeknek ürülekei- 
ben meg megehetö, mindazt ertekesitik. Hasonlö asz- 
talközössegben elnek az edesvizi Hydräkon szaladgalö 
tojäsdad polyptetvek (Kerona Polyporum) a Hydrä- 
val, mig a tänyeralaku, keringö polyptetvek ( Trricho- 


dina Pediculus) a Hydräk, kagylök s halak testfelü- 
letet, a Tritonok hugyhölyagaban elök pedig a hölyagot 
boritö nyalkaböl elnek, epen ügy, mint a kagylök 
köpenyen s kopoltyüin sürgölödö Conchophthirusok a 
kagylök nyalkajaböl. 

A pocsolyäk fenekere aprö vizi ällatoeskäk ürüle- 
keböl lerakodö finom iszap szinten gazdag taplälek- 
keszletet rejt magäban, s szamos äzalekällatka, peld. 
a Paramecium Aurelia, az Ophryoglena atra,a Cyr- 
tostomum leucas, a Loxodes Rostrum, a Metopus 
sigmaides stb. különbözö gyökerläbuval s Flagellättal 
együtt ezen iszapon El s ebben keresi taplalekät. 

A maäs ällatok felületere telepedett azalekallatkak- 
töl a legközelebbi lepes ätvezet azokhoz, melyek ällan- 
döan mäs ällatok belesöjeben tartözkodnak s gazda- 
juk etelenek morzsäiböl, vagy esak azon taplalek 
reszeeskeiböl &lnek, melyek emösztetlentl jutottak a 
vegbelbe. Ilyenek az Ophryoscolexfelek, melyek az Iso- 
trichäaval együtt ällandö laköi a kerödzök bendöje- 
nek; ilyenek toväbbä a Balantidium, Nyctotherus 68 
Plagiotoma-nemekbe tartozö heterotrich äzalekällat- 
käk, melyek köztl a Balantidiumok a disznönak s 
alkalmilag az embernek (B. coli), vagy a keteltlieknek 
(B. Entazoon, B. elongatum, B. duodeni), a Nycto- 
therusok a bekäknak (N. cor.liformis) a Periplaneta 
orientalisnak 6s Gryllotalpänak (N. ovalis), a Hydro- 
philus piceusnak (N. Gyerianus), a Julus margina- 
lisnak (N. velox), a Plagiotoma Lumbrici pedig a 
földigilisztänak többnyire veg-, ritkabban közepbele- 
ben tanyäznak, gyakran Opalinafelek s nehäny Fla- 
gellatnak (Cercomonas, Bodo, Trichomonas, Hexa- 
mita, Lophomanas fajok) 63 Amebäk tärsasägäban. 

Mindazon, mäs ällatokban tartözkodö äzalekallat- 
kak, melyek szäjjal, garattal vannak ellätva s magok 
emö6sztenek, ha LEPELLETIER DE SaInT-FARGEAU 
preeziz körüilräsät, hogy csak azon szervezetek 
elösdiek, melyek mäs szervezeteknek äthasonitott 
anyagaiböl täplälkoznak, nem pedig azok, melyek 
gazdäjoknak &teleben osztozkodnak,! elfogadjuk : elös- 
dieknek nem, hanem csakis asztalközösöknek tartha- 
tök. A szäjnelküli Opalinafelek ellenben, melyek ügy 
minta Gregarindk a gardäjok ältal äthasonitott anya- 
gokat eg6sz testfelületökkel szivjäk fel, valödi elösdiek ; 
a keteltliek vegbeleben &lök ugyan gazdäjukat bizo- 
nyära nem igen fogjäk megröviditeni, mäsok ellen- 


ı P. J. van BkneDEn, die Schmarotzer des Thierreichs. 
Internationale wissenschaftl. Bibliothek. 18. B. Leipzig. 
(1873) 7. 


107 


ben, mint pl. azok, melyek a földi giliszta belet ( Opa- 
lina armata) vagy a Planariäk elägazö belenek 
kitüremleseit (©. Planariarum) vagy a Gammarus 
Pulex kopoltyüit (©. branchiarum ) gyakran zsufoläsig 
kitöltik, nem lehetnek gazdäjokra nezyve egeszen kö- 
zönbösek. 

Bizonyos äzalekallatkäk elöszeretettel, mäsok ki- 


z&ärölag rothadö ällati vagy növenyreszeket tartalmazö | 


folyadekokban, äzalekokban, vagy öntelekekben (in- 
fusio) elnek ; sezen csak korlätolt szämu äzalekällatka 
s egyeb vegleny eletmödjatöl kölesönöztetett az äza- 
lekallatka (Animaleula infusoria, Aufgussthierchen) 
elnevezes is. Miutän LERUWENHOER a «viläg elö atom- 
Jjait» felfedezte s figyelmet a läthatatlan viläg titok- 
szerü eletere iränyıtotta, eszebe jutott megvizsgalni, 
hogy mi lehet az, a mi a borsnak csipösseget okozza. 
Ezen czel eler&sere egesz borsszemeket leöntött vizzel 
3 ebben 1676. äprilis 24-en tömentelen ällatocskät, 
paränyi Bacteriumokat s nagyobbtojäsdad ällatoeskät 
( Colpoda Cucullus ) lätott hemzsegni.! LEEUWENHOER 
felfedezese nagy felttinest okozott, mindenki akarta 
latnı acsodälatos borsällatocskäakat, a kiserletetsokszo- 
rosan ismeteltek, majd a leskülönbözöbb azalekokra 
kiterjesztettek s a veglenybüvärlat elsö szaz&vet jöreszt 
az äzalekokban fejlesztett veglenyek vizsgälata vette 
igenybe, melyhez azutän, mint a fentebbiekben kifej- 
tettem, .a legkülönfelebb, mer&szebbnel-mereszebb, 
itt-ott fennkölt &s szellemes, többnyire azonban a 
mai alläsponttöl visszapillantva, gyermekded naivok- 
nak lätszo spekuläcziök füzödtek. Mai nap tudjuk, 
hogy a különbözö növenyekre s ällati hullareszekre 
öntött folyadekban nem lepnek fel különbözö veg- 
lenyek, hanem a rothadäs ugyanazon foka mellett 
mindig ugyanazon aränylag kis szämu veglenyek 
jelennek meg. Btizhödt ällati äzalekban, pl. a hulla- 
aztato edenyekben, — felteve, hogy a rothadäs nem 
felette rohamos, mert ez esetben esupän a rothadäst 
inditö es fenntartöo Schizomycetek milliärdjai hem- 
zsegnek, — vizseälataim szerint a következ6 esillösz6- 
rös äzalekällatkak talalhatök ällandöan: a Oyelidium 
Glaucoma, Glaucoma seintillans, Trichoda carnium» 
Colpidium Colpoda, — a Flagellatok közül pedig 
Oercomonas Termo es Polytoma Uvella. Igen gyakran 
talaltam tovabba az elöbbiek tärsasägaban, mindig 
igen nagy mennyisegben, az Opercularia coarctatanak 
( Epistylis coarctata Clap. & Lachm.), — ket-härom 


* Phil. Transact. 1677. Nr. 133. Vol, XI. p. 827. v. ö. 
EHRENBERG, 521. e 


egyenböl ällö facskäit, valamint egy kis Amabat. Ha 
az ily folyadekban a rothadas alabbhagy, mint midön 
pl. az aztatö kadböl meritett folyadekot hullareszek 
nelkül hagyjuk allani, az elöbbi veglenyek gyorsan 
eltünnek s helyettök Vorticella microstoma, a Ohilo- 
don Oucullulus kisebb alakja (Chilodon uncinatus), 
Oxytricha pellonionella, Stylonychia pustulata jelen- 
nek meg; esak a mindenütt elöforduldö Oyclidium 
Glaucoma s a Cercomonas Termo, valamint az Amo- 
bäak elnek toväbb, melyekhez meg a Monas Guttula 
szegödik. Minthogy e közben Naviculäk s egysejtü Pal- 
mellaceäk (Clorooeoecum infusionum, Scenedesmus) 
is gyors fejlödesnek indultak, a folyadekben pezsgö 
elet teljesen megvältozik. A növenyazalekokban az 
emlitett veglenyek közül mindig hiänyzik a Polytoma 
Uvella s a Colpidium Colpoda ; ez utöbbit ällandöan 
a vele közel rokon Colpoda Cucullus helyettesiti, 
melyet meltän neveztek «szenaallatocskänak» ( Heu- 
thierchen ), mivel a szenaäzalek dominälö alakja. 

A felsorolt azalekällatkaknak s egyeb veglenyek- 
nek a rothadö azal&kokban valö allandö elöfordulasa 
termeszetesen a legszorosabb összefüggesben all täp- 
lälkozäsuk mödjaval, mely a tiszta vizeket laköketöl 
lenyegesen elterönek lätszik. Mindezen veglenyek 
ugyanis — felfogasom szerint, — täplalkozasukban a 
Schizomycetektöl függenek, melyek szämokra a täplä- 
lekot mintegy elökeszitik, a mennyiben ezen a ter- 
meszet häztartäsaban oly nagyfontossagüu szerepre 
hivatott, paränyi lenyek az ältalok inditott s fenntar- 
tott rothadas äAltal egy egesz sereg mas vegleny sza- 
mära ällitjäk elö a täplälöoldatot, azon Bakterium- 
tejet (sit venia verbo !), melyet ezek majd a rothasztö 
Sehizomycetekkel esyütt nyelnek el, majd esupän 
ennek täplälö savöjat veszik fel, mint nevezetesen a 
Polytomäk. | 

Az äzalekällatkaktöl elnyelt taplalekalkatreszek 
nem a legegyenesebb üton hatolnak keresztül a bel- 
plasmän, hosy a szajtöl az alfelig jussanak, hanem 
különbözöleg csavarodö keringö pälyät irmak. le, 
melyet majd esupan az jelez, hogy az elnyelt testek 
a pälya menteben az emesztesnek egymäst követö 
különbözö stadiuman vannak, majd ismet a belplas- 
mänak elenkebb, majd lassübb, de szakadatlan kering6 
äramläsa, mint peld. a Paramecium Bursarianäl, 
Vorticellafeleknel stb. 

Ezen sajatsägos keringest, mint fennebb emlitem, 
a legtöbb büvär, SıesoLv-ot követve, a Characeak 
sejtjeiben s egyeb növenysejtekben eszlelhetö proto- 
plazma-keringessel tartja azonosnak;; egyes büvärok 

14” 


108 


azonban egeszen mäskepen igyekeztek ertelmezni. 
CLAPAREDE 68 LACHMANnN, kiknek felfogasaba a plas- 
maäramlas termeszetesen nem illik bele, jellemzöen 
jegyzik meg, hogy e ket tünemenyben, t. i. a Chara- 
sejtek sa Paramecium belsejeben valö keringesben 
esakis az a közös, hogy egyiket sem vagyunk kepesek 
ez idö szerint kielegitö mödon megmagyarazni.! — 
A nevezett büvärok különben Conn-t? követve, a 
Paramecium keringeset testüri keringesnek tekintik, 
s valöszintinek tartjak, hogy a testürt bellelö, de para- 
nyisaguk miatt közvetetlenül nem lathato esillöszörös 
hämsejtek tartjak a chymust aramlasban.?” CARTER 
ezen hipotetikus esillöszörös hämsejteket, melyeket 
azöta senki sem latott, plane le is irta. BERGMANN &s 
LeuckaArr az elnyelt taplälekok keringö mozgäsainak 
magyarazatat a test parenchymäjanak vältogatva tör- 
tenö összehuzödäsaiban keresi.° Stun vegre, mint 
mär fennebb elöadtam, mindezektöl elterö magyara- 
zatat adja az aramlasnak, s okät abban keresi, hogy a 
garaton ät behabart taplalekaram hozza keringesbe 
s tartja keringesben a belplasmät. Bärmennyire kiele- 
gitönek lassek is ezen magyaräzat a garattal ellatott 
esillöszörös äzalekällatkäkra nezve, könnyen belaät- 
hatö, hogy a tünemenyt meg sem kepes teljesen meg- 
magyaräzni; mert äramläs a szäjnelküli Acinetafelek 
plasmäjäkan is &szlelhetö, a gyökerlabüak elenk 
plasmaäramläsära pedig ezen magyarazat teljesseggel 
nem alkalmazhatö. 

A Flagellätok, melyeknel EuRENBERG az egy vagy 
több ostor alapjan sejtette a szäjnyiläst, ujabb vizs- 
gälatok szerint, az EHRENBERG-töl megjelelt helyen 
esakugyan el vannak latva szajjal, mikent azt Crara- 
REDE &8 LACHMANN, STEIN, CARTER, JAMES-ÜLARK, FRO- 
MENTEL S BürscHLı vizsgälatai egyarant megerösitik. 
Velemeny-elteres esupan arra nezve lehet, vajjon a 
levelzölddel äthasonito Flagellätoknak is van-e szäjuk. 
Ezen kerdessel fennebb a lüktetö üröeskek tärgyaläsä- 
nal mar tüzetesen foglalkoztam s az ott elöadottaknak 
csupan azon lenyeget akarom ismetelni, hogy a ket 
ostorvegi üröeske köztil csupän az egyik felel meg a 
lüktetö üröeskenek, miga mäsik a esillöszörös äzalek- 
ällatkak szamos kepviselöjenelelöfordulö, ältalam n yel- 


21Sm337: 

® Beiträge zur Entwicklungsgeschichte der Infusorien, 
ZWZ. III. (1851) 265. 

250239: 

* Clap. et Lachm. u. o. 

° Anat. physiolog. Uebersicht des Thierreichs. Stuttgart. 
(1855) 184, 


deklö üröcskenek nevezettel azonos, mely n&melyek- 
nel, nevezetesen az Euglenakndl mär regöta ismert 
jöl kifejlödött kürtalaku garaton ät veszi fel a vizet: 
a tiszta vagy mödosult levelzöldet tartalmazö Flagel- 
lätok ugyanis nem esznek, hanem csak vizet nyelnek 
el. A levelzöld nelküli Flagellätok egy reszenel a esu- 
pän nyilaskor kivehetö, finom garat gyakran szinten 
nyeldeklö üröcskebe vezet. Ily nyelö keszüleket ismert 
fel Stern a Menoidium pellueidumnaäl, Atracanema 
teresnel sa Phialonema ceyclostomumnäl.! Az evö Fla- 
gellätok mäsik esoportjänäl a szäjnyiläson betüremilö, 
finom, esillöszöröket soha sem viselö cutieulaval bori- 
tott tagabb, majd egyenes, majd kürtszertileg esava- 
rodott garat közvetetlenül a belplasmaba vezet. Ilyen 
garat jellemzi a Sreın-töl a Oryptomonas-, Astasia- 
es Seytomonasfelek esalädjäba foglalt Flagellätokat. 

Az alfelnyiläsnak, mely aränylag keves Flagel- 
latändl ismeretes, helye ügy lätszik ep ügy vältozik, 
mint a esillöszörös azalekallatkäknal, igy peldaul az 
Astasiafelöknel az alfel a test häteö vegen, a Monas- 
feleknel oldalt a test közepe täjän, vagy ezen alul 
nyilik. 

Ällandö szäjnyilassal vannak meg ellätva a veg- 
lenyek között a Noctzlucak, melyeknek szäjszerkeze- 
tet illetöleg legyen eleg a fennebb elöadottakra ? 
utalnom. 

Hogy azon gyökerläabüaknal, melyeknel kereg- 
plasma elkülönülve ninesen, igy a Polythalamiumok- 
näl, Heliozoumokndl stb. a testfelület minden pontja 
egyaränt alkalmas a täplalek felvetelere, nem szenved 
semmi ketseget. Vannak azonban mind a sugaras, 
mind a karejos alläbakat bocsato gyökerlabuak között 
olyanok is, melyeket tömöttebb összealläsü nem sze- 
mecskes keregplasma hatarol, — ilyenek pl. az 
Euglyphäk, az Arcelläk, Difflugidk, Amoebäak, — 8 
ezeknel a priori nem lätszik egeszen lehetetlennek 
CLAPAREDE 68 LACHMANN azon gyanitäskepen kifeje- 
zett velemenye,? melyet ujabb idöben FRoMENTEL 
teljesen magäeva tett,* hogy a keregplasman egy 
ällandö szäjnylläs van, mely csak a nyeles pillanata- 
ban nyilik meg, hogy nyomban ismet teljesen elza- 
rödjek. Közvetetlen eszleletek azonban ezen gyanitäst 
epen nem erösitik meg; az Amoebak nyelesi aktusa 
legaläbb alegpontosabb megfigyelesnel is azon beha- 


ı III. Taf. XXIII. fig. 30—48. 
2v.o.46. 

?12. 418. 

* 220. 


109 


täst tesziı, mintha az alakjat folytonosan valtoztato 
protoplazmatest täplalekara magat mintegy räöntene 
s mintha a keregplasma bärmely pontjan kepes lenne 
megmyilni s a benyelt täplalek felett ismet összefolyni. 
Az egynyilasu tokot lakö gsyökerlabuak, melyek testük- 
nek egy bizonyos pontjan veszik fel taplälekokat, az 
alakjukat folytonosan vältoztatö Amoebak-nälminden- 
esetre sokkal alkalmasabbak lennenek a szaj kimuta- 
täsara, allando szajnyilast azonban ezeknel sem lehe- 
tett konstatälni. 


Levelzöld-testeeskek s egyeb festöanyagok. 

Minthogy a veglenyeknel elöfordulö festöanyagok 
felfogäsom szerint a legszorosabb viszonyban ällanak 
a veglenyek taplalkozäsäval, legezelszerübbnek tartom 
azokat ezen a helyen tärgyalni. 

A festöanyagok között elettani jelentösegenel fogva 
a legelsö hely a levelzöldet illeti, mely reszint mint 
tiszta smaragdzöld, szoros ertelemben vett levelzöld 
(chlorophyll), reszint pedig phycocyannal, phycoxan- 
thinnales phycoerythrinnal keveredve, mint kökeszöld 
(phycochrom), börszinü (diatomin) &s verpiros (rho- 
dophyll) festöanyag a veglenyeknel igen el van 
terjedve. 

Tiszta vagy mödosult levelzöld tartalmukkal 
különösen kitünnek a moszatokkal oly szorosan össze- 
kapesolt Flagellatok, melyek közt azon 15 cesaläd 
kepviselöi köztil, melyeket Sırın az allatorszag tag- 
jainak tekint, a Dinobryium-, Chrysomonas-, Vol- 
vox-, Hydromorium-, Chloropeltis- es Euglena-telek 
valamennyien, a Chlamydomonas- es Uryptomonas- 
feleknek pedig egy resze tiszta vagy mödosult levelzöl- 
dettartalmaz sa növenyek mödjarahasonität. Ugyanez 
all a Orlioflagellätok legnagyobb reszeröl is. A level- 
zöld ezen Flagellätok legnagyobb reszenel az eg6s2 
sejtet szinezi, legfeljebb -az ostorveg szintelen, &pen 
mint a moszatok rajzöspöräinal, vagy kisebb-nagyobb 
területen a farkveg is szintelen, igy nevezetesen a 
Ohloropeltis- &s Euglena-feleknel. Ritkäbban kepez a 
levelzöld ket oldalt lefutö szalagot, mint pl. a Dino- 
bryium-feleknel s a COhrysomonas- 6s Üryptomonas- 
felek egy reszenel; meg ritkäbban gömbölyüded, ke 
reken lapitott, vagy tojasdad testeeskeket, mint pl. 
nemely Ohloropeltis- 63 Euglena-felenek smaragdzöld 
levelzöldje; vagy vegre szabälytalan alaku, kar6jos 
körvonalü testeesk&ket, mint nemely Peridinium-fe- 
lenek börszinü festöanyaga. 

A Flagellätokon kivül meg szämos csillöszdrös 
äzalekallatka es gyökerlabü is tartalmaz levelzöldet, 


mely azonban sohasem szinezi egyarant a protoplaz- 
mät, hanem sömbölyüded, neha kisse lapıtott, ko- 
rongalaku, elesen körülirt testecskek alakjaban for- 
dul elö. 

A esillöszörös azalekallatkak között levelzöld tar- 
talmukkal kitünnek a következök: Vorticella Cam- 
panula, Epistylıs plicatilis, Ophrydium versatile, 
Vaginicola erystallina, Stichotricha secunda, Euplo- 
tes Charon, E. Patella, Spirostomum ambiguum, 
Climacostomum virens, Stentor polymorphus, St. 
igneus, Bursaria chlorostigma, Oyrtostomum leucas, 
Paramecium Bursaria, Ooleps hirtus, Loxodes Ro- 
strum, Amphileptus longieollis, Holophrya Ovum, 
Einchelys gigas. Ezen sorozatböl läthatö, hogy a level- 
zöld-testeeskek jelenlete az azalekallatkaknak nem 
egy bizonyos cesoportjat jellemzi, hanem hogy a leg- 
különbözöbb esaladokban fordulnak elö levelzöld-tes- 
teeskeket tartalmazök. A levelzöld-testeeskek külön- 
ben ugyanazon fajnal sem fordulnak elö allandoan, 
es Srkın bizonyara jogosan ällıtja, hogy ket azalek- 
ällatka, mely esupän a levelzöld jelenlete vagy hianya 
ältal ter el egymästöl, ugyanazon fajhoz tartozönak 
tekintendö.! Isy pl. az Eurenzerg-töl a levelzöld- 
testeesk6k jelenletere alapitott Bursaria vernalis, Co- 
leps viridis es Vorticella chlorostigma bizonyära nem 
egyeb, mint a Dursaria (Oyrtostomum Stein, Fron- 
tania Olap. et Lachm.) leucasnak, Ooleps hirtusnak 
es Vorticella Campanulanak levelzöld testeeskeket 
tartalmazd vältozata,* a Stentor Muelleriben pedig a 


2712565: 


** STEIN reszeben (28.) 


a Vorticella chlorostigma, mely ki- 


monogräfiäjanak harmadık 
mellesleg felemliti, hog 
zärölag esak tözeges mocsärokban 6, önallö faj; &n ezen 
Vorticellat & Kolozsvar körüli tözeges mocsärokböl igen jöl 
ismerem s összehasonlitvan a nagyobb ällövizekben &16 
azon Vorticella-fajjal, melyet &n EHRENnBERG V. (ampanuld- 
jdval (Die Infusionsthierchen. Taf. XXV. fig. IV.) tartok 
azonosnak, meggyözödtem, hogy, a levelzöld-testeeskeket 
nem tekintve, a köt Vorticella-faj között különbseg egyältalä- 
ban nines, s azert legkevesbbe sem habozhatom ezen k6t 
Vorticelldt, mint azt mär egy alkalommal tettem (Az alsöbb- 
rangüı ällatoknäl elöfordulö levelzöld-testeesk&k termöszet6- 
röl. Kolozsväri Orvos-termeöszettudomänyi ertesitö. 1876. febr. 
25-en tartott szaküles.), egy fajba egyesiteni. Hogy ezen 
faj esakugyan azonos-e a szerzök V. Campanuldjdval, ezt ez 
idö szerint, midön a Vorticella-nem fajainak meghatärozä- 
sanal kizärölag EHRENBERG-nek sok tekintetben hiänyos 
leiräsära vagyunk utalva, a Vorticella-fajok pontos reviziö- 
jaig vöglegesen eldönteni nem lehet; e miatt azonban azon 
tenyälläs, hogy, mint mäs levelzöldet tartalmazö äzaledk- 
ällatkäknak, ügy a Vorticella chlorostigmanak is megvan 
levelzöldnelküli vältozata, mit sem veszit drtekeböl. 


110 


Stentor polymorphusnak levelzöld nelküli alakjät 
kell felismernünk. Mig bizonyos äzalekaällatkak ren- 
desen levelzöld-testeesk&ket tartalmaznak, addig mä- 
sokröl öpen az ellenkezö äll; az elöbbiekhez tartozik 
pl. a Paramecium Bursaria, az utöbbiakhoz a Co- 
leps hirtus, Loxodes Rostrum stb. Ismet mäs äzalek- 
ällatkäk &p oly gyakoriak levelzöld-testeceskökkel, 
mint ezek nelkül, ilyen pl. az Euplotes Patella es 
Vaginicola erystallina ; ugyanazon lelöhelyen azon- 
ban s ugyanazon idöben rendesen csak egyik vältozat 
fordul elö, söt bizonyos lelöhelyeken ällandöan csak 
az egyik. Igy pl. en az Ophrydium versatilet Kolozs- 
vär körül ällandöan levelzöld-testecskek nelkül taläl- 
tam, mig Euröpa nyugati reszeiböl csupan levelzöld- 
testeeskökkel tömött Ophrydium versatileröl tesznek 
emlitest.* A tözeges, zsombekos területek különösen 
gazdagok levelzöldet tartalmazo äzalekallatkäkban ; 
ily területek kisebb-nagyobb pocsolyaiban s mocsä- 
raiban Desmidium-, Palmella-, Volvoxfelek, vitkäabb 
Chloropeltis-, Euglena-, Peridinium- fajok es Helio- 
zoumok tärsasägäban, mindazon äzalekällatkäk, me- 
lyekben levelzöld-testecskek egyätaläban elö szoktak 
fordulni, lev6lzöld-testecskeket tartalmaznak. 

A gyökerlabüak között szamos Heliozoum tartal- 
maz levelzöld-testeeskeket, igy pl. az Acanthoecystis 
turfacea 68 A. aculeata, melyek mindketten levelzöld- 
testeeskek nelkül is elöfordulnak; tovabba meg a 
Oiliophrys infusionum s nemely Amoebäk is tartal- 
maznak gyakran levelzöldet. 

Mindezen veglenyeknel a levelzöld-testeeskek a 
protoplazma-test felületes retegebe vannak ägyazva, 
az azalekällatkäknäl a k6regplasmänak azon szintjebe, 
mely a belplasmäba megy ät, s innet a belplasmäba 
is benyomulhatnak, melynek äramläsa, mint ez a 
Purameeium Bursariändl regöta ismeretes, a testecs- 
keket magäval ragadja. 

Vajjon mily termeszetliek ezen zöld testeeskek s 
mily elettani feladatra szolgalnak azon veglönyeknel, 


* En a Kolozsvär körül elöfordulö levelzöldnelküli 
Ophrydiumrol, melyet több &v öta ismerek, mär 1876-ban 
tettem emlit&st (Kolozsväri Orvos term. tud. ert. 1876. febr. 
95.), azonban esak a következö &vben közölte WRZESNIOWSKI, 
kinek az &n magyar nyelven tett feljegyzesemröl term&- 
szetesen seımmi tudomäsa sem lehetett, a tudomänyos viläg- 
gal, hogy az Ophrydium versatilenek, mely eddigele cesupän 
levölzöldet tartalmazö alakjäban volt ismeretes, Varsö körül 
felfedezte levelzöldnelküli vältozatät, az 0. hyalinumot 
(Beiträge zur Naturgesch. der Infusorien. ZWZ. XXIX 
(1877) 298. 


melyek szilärd täplälekot vesznek fel s nem a nöye- 
nyek mödjäara hasonitanak at ? 

Hogy a szöban forgö testecskek nem petek, mik- 
nek EHRENBERG tartotta, ez mainap minden ketseg 
felett all. SızBoLp adott elöször azon valöszinüsegnek 
kifejezest, hogy az äzalekällatkak, nem különben 
a Hydra viridiss nemely örvenykenek az äzalekallat- 
käkeval teljesen megegyezö zöld testeeskei, ugyan- 
azon festöanyagtöl nyerik szinöket, mely a növeny- 
orszägban annyira el van terjedve, t. i.a levelzöldtöl.! 
Conn mutatta ki azutän mikrochemiai reägensek 
alkalmazäsäval, hogy a Paramecium Bursarianak 
zöld testeesk6i esakugyan levelzöldet tartalmaznak s 
azonosak a növenyek levelzöld-testecskeivel.” CoHn- 
nal egyidejüleg, de töle egeszen függetlenül SchuLtzE 
Mıxsa hasonlök&pen kimutatta, hogy az örvenykek 
(Vortex viridis, Mesostomum viridatum) zöld testees- 
keit, melyek mindenben megegyeznek a Hydra viri- 
disnek s az izalekällatkäknak gömbölyü testeeskei- 
vel, a növenyek levelzöldjevel azonos festöanyag 
szinezi.? — (CoHn vegre egy kesöbbi dolgozatäban 
alkalmilag felemliti, hogy 1867-ben dr. ScHRÖTER- 
rel vegezett vizsgälatai alatt meggyözödött, hogy az 
Ophrydium versatile borszeszes festöanyag kivo- 
natänak szinkepe semmiben sem különbözik a nö- 
venyek levelzöldetöl.* Ezek utän mai nap veglege- 
sen eldöntöttnek kell tartanunk, hogy az äzalek- 
ällatkäknak, valamint a Hydra viridisnek s nemely 
örvenykenek zöld testeeskeit esakugyan levelzöld 
szinezi.* 


! Ueber einzellige Pflanzen und Thiere. ZWZ. I. (1849) 
274. 

® Beiträge zur Entwicklungsgesch. der Infusorien. ZWZ. 
III. (1851) 264. 

3 Beiträge zur Naturgesch. der Turbellarien. Greifswald. 
1851. p. 16. ; 

* Ueber parasitische Algen. Beiträge zur Biologie der 
Pflanzen. II. H. Breslau. 1872. p. SS. 

= A metazoumok között az äzalökällatkäk6övel teljesen 
megegyezö levelzöld-testeesk&k nagy elterjed6sben fordulnak 
elö az örvenykeöknel. ScHuLTzE ugyan hatärozottan kiemeli, 
hogy a Vortex viridisen kivül csupan esak meg a Meso- 
stomum viridatum (= Typhloplana viridata O. Schm.) tar- 
talmaz levölzöld-testeeskeket, azonban mär ScHhmipr OszkÄRis 
ismert egy harmadik zöld örvenykät (Hypostomum viride 
0. ScHm.), melyröl megjegyzi, hogy szep füzöld szine nem 
finoman elosztott festö anyagtöl, hanem, mint bizonyos 
äzalökällatkäknäl, uagyobb zöld gömböcsköktöl szärmazik 
(Die rhabdocoelen Strudelwürmer des süssen Wassers. Jena. 
1848. p. 30.) Scuwarpa Auckland mellett Üj-Seelandban 
talält egy eg6szen zöld Turbellariät (Chanestomum erenu- 


144 


Fzen tenyälläs bebizonyıtasa ältal azonban a 
fennebb felvetett kerdesek megoldva meg &pen nin- 
csenek; ennek meskisertesere lässuk mindenekelött 
ezen levelzöld-testeeskeknek fmomabb szervezetet. 

SCHULTZE vizsgälatai szerint a Vortex viridis level- 
zöld-testeesk&i, melyekkel az äzalekällatkäknal elö- 
fordulök teljesen megegyeznek, majd egyenkint sti- 
rln szetszört, majd cesoportokba egyesült 0:0005— 
0:004#'" ätmeröjli, finom hartya boritotta testees- 
kek; festöanyaguk a tiszta levelzöld reakeziöjäat mu- 
tatja; belsejükben mintesy 0:0003—0:0005'” szinte- 
len gsömbölyli magot rejtenek, mely majd közepett, 
majd oldalt van elhelyezve; szaporodäsuk osztäs 
ältal törtenik, miközben 1—4 befüzödes ältal ugyan- 
annyı fik-gömböcskere esnek szet, melyek az anya- 
testeeskenek nagysägät elerve, ismet oszlanak.! 

BALBIAnNI szerint a Stentor polymorphus levelzöld- 
testeeskei egeszen a növenysejtek levelzöld-testeeskei 
mödjära oszlanak 9—3—4 reszre. Rajzain a burok 
nincs feltüntetve.? 


latum Schu.) s rajza utan itelve, az üj-del-walesi Vortex 
trigonoglena is tartalmaz sze&tszört levelzöld-testeesk&ket 
(Neue Turbellarien, Rotatorien und Anneliden beobachtet 
nnd gesammelt auf einer Reise nm die Erde. 1853 bis 
1857. Leipzig. 1859. p. 4. Taf. T. fig. 13. 6s p. 6. Taf. 1. fig. 6.). 
T. barätom, ParAipı Kirmän, ki több ev öta foglalkozik a 
Kolozsvär körül elöfordulö örvenykek tanulmänyozäsäval, 
szives volt velem közölni, hogy a fentebbieken kivül level- 
zöld-testeesköket mög a Vortex truncatus, Derostomum 
unipunctatum, D. Schmidtianum s egy valöszinüleg egeszen 
tı) Derostomum-faj is tartalmaz. GEDDES toväbbä igen £&r- 
dekes adatokat közölt üjabb idöben a bretagnei partokon 
&16 levölzöldet tartalmazö Planariäkröl, melyek, mint a nö- 
venyek, a levegö szönsavät szetbontjäk, ölenyt välasztanak 
ki 6s sötetben elhalnak. (V. ö. Kosmos. Zeitschr. f. einheit- 
liche Weltanschaung. III. Jahrg. 1879. p. 216.) 

Az örvönyköken s a zöld Hydrän kivül levelzöld-tes- 
teeskek fordulnak me&g elö az &desvizi spongilläban (Sorgy, 
Quatr. Journ. mierose. sc. 1875. Vol. XV. p. 47. v. ö. SEMm- 
PER, Die natürl. Existenzbedingungen der Thiere. I. Th. 
Leipzig. 18S0. p. 257.) 

Vajjon a Bonellia viridis, melyet a lev&lzöldet tartal- 
mazö ällatok soräban szoktak felemliteni, esakugyan level- 
zöldnek köszöni-e szinet, azt egyelöre eldöntetlennek kell 
tartanunk ; SCHENK ugyanis azt ällitja, hogy ezen Gephyra- 
felenek festöanyaga esakugyan levelzöld (Sitzungsb. der 
kais. Akad. Wien. 1875. B. 77.), Sorgy-t ellenben igen ala- 
pos vizsgälatai &pen az ellenkezö felfogäsra, t. i. arra ve- 
zettek, hogy a Bonellia festöanyaga a levelzölltöl l&nye- 
gesen különbözik (v. ö. Semper, id. h.). 

" Id. m. 6s h. 

® V. ö. CLAuDE-BERNARD, Lecons sur les phenomönes 


Fin a vöglenyek levelzöld-testeeskeit, melyek az 
allati mödon taplalkozö veglenyekre nezve &p oly 
idegenszerüiek, mint a szövetekböl összetett ällatokra, 
hosszasan tanulmänyoztam s tanulmänyaimnak e 
targyra vonatkozö eredmenyet mär ezelött n&gy evvel 
kivonatosan közze is tettem.! 

Az azalekallatkäk s gyökerläbtuak levelzöld-tes- 
teeskei (nem különben a Hydra viridis 6s az örveny- 
kek testeeskei is), vizsgälataim szerint, mintegy 
0:004—0'01 mm. nagysägu gömbölyt, ha szorosan 
egymäs mellett allanak gyakran sokszögletes, ritkän 
tojäsdad, neha (pl. az Euplotes Patelländl) lapitott 
korongalakü testeeskek, melyek gyakran szerfelett 
finom, a testeeskeket közvetetlenül megfekvös nehezen 
kivehetö, mäskor ismet meglehetös vastag, viztiszta, 
kocsonyäs burok ältal vannak körülzärva, &pen ügy, 
mint szamos Palmellafelenek sejtjei. A gömböcskek- 
nek többnyire egesz ällomänya tiszta smaragdzöld, a 
nagyobbaknäl azonban syakran megkülönböztethetö 
a zöld keregretegen belül egy szintelen, szemecsk&s 
plasmagömb, a mag ; esaknem ällandöan megkülön- 
böztethetö tovabba egy majd igen &lesen körülirt, 
majd, reagensek nelkül, esupän erösebb fenye ältal 
kittind, többnyire oldalt allö gömböeske. Ez azon 
gömböeske, melyröl ScHuLtze is emlitest tesz s mely 
ketsegkivül azonos a moszatoknäl s több Flagellat- 
nal annyira elterjedt ü.n. levelzöld hölyagoeskaval 
(Chlorophylibläschen NareELı), kemenyitö maggal 
( Amylumkern De Bary), kemenyitö gömbbel (Stärke- 
kugel Stein). A duzzadt burkot s a levelzöld-hölya- 
gocskät SCHULTZE-n kivül GREEFF is felismerte az 
Acanthoeystis turfaceänak levelzöld-testeesk6in.? Na- 
gyobb levelzöld-testecskek meg gyakran nehäny erösen 
fenytörö, szintelen, szilärd szemecsket tartalmaznak, 
melyek egeszen a kemenyitö-testeeskekhez hasonlita- 
nak; jöd hozzäadäsära azonban nem kekülnek meg, 
s nyilvan azonosak az Euglena- es Chloropeltisfelek 
paramylumjaval. A Stentor igneusnak aränylag igen 
nagy levelzöld-testeeskei kisebb-nagyobb mennyiseg- 
ben egeszen olyan ametisztszinü vagy verpirosba 
hajlö szemeeskeket tartalmaznak, mint nemely mo- 
szatsejtek, nevezetesen a Cosmariumok. Ugyanily sze- 


de la vie communs aux animaux et aux vegötaux. Paris. 
(1878) 212. Pl. fie. 1. A. B. 

ı Az alsöbb rangtı ällatoknäl elöfordulö levelzöld-tes- 
teeskek termeszeteröl. 
1876. febr. 25. 

? Ueber Radiolarien und Radiolarien-artige Rhizopoden 
des süssen Wassers. AN. V. Taf. 26, fie. 10. 


Kolozsv. Orv.-term. tud. &rtesitö> 


112 


meeskek nagy mennyisegben szabadon is fordulnak 
elö a Stentor igneus keregplasmäjaban, melyek ennek 
sajätsagos vöröses ametiszt szint kölesönöznek, s mi- 
vel ezen szemeceskekkel egeszen telezsufolödott level- 
zöld-gömböeskeket gyakran szetesesben lehet talalnı, 
alig ferhet kötseg hozzä, hogy a Stentor igneus szinet 
kölesönzö szemeesk6k a — levelzöld-testeeskek ter- 
mökei. A Stentorok levelzöld-testeeskein vegre erös 
nagyitäs s eles vilägitäsnäal vegzett megfigyelesenel 
n&ha meg ket vilägos foltot lehetett megkülönböztet- 
nem, melyek mint a lüktetö szemecskek vältogatva 
megjelentek s ism6t elenyesztek, s melyeket valöszinti- 
leg Baugıant is lätott s vilägos kerek foltoknak rajzolt. 
A testecskek szaporodäsa, ‚mikent Schuntze 68 Bar- 
Bıanı leirta, oszläs üutjän törtenik; meg pedig majd 
egymäs utän oszlanak Q—4 reszre, majd egyszerre 
lep fel 4, de meg sokkal gyakrabban 3, a testeeskek 
közeppontjän talälkozö osztö sik, s az ilyen mödon 
letrejövö 3-as oszläsi esoportok a legsyakoriabbak. 
Az elöadottakböl läthatö, hogy a veglenyek level- 
zöld-testeeskei több röszlet ältal elternek a növenyek 
levelzöld-testeesk&itöl, ellenben nagyon megegyeznek 
a Pallmellaceäkhoz tartozö egysejtü moszatokkal, 8 
meltän ebredhet azon sejtelem, hogy voltakepen 
nem is tartoznak az illetö veglenyekhez, 
hanem külön, önällö szervezetek, melyek 
az illetö veglenyek keregrötegebe (illetöleg 
bizonyos ällatok entodermäjäba vagy mesodermä- 
jäba) esupän befeszkeltek magukat, teszem 
REINKE, JANczEwSKI, CoHN, KnY, STRASBURGER, 
ReınscH &s Schuzze E.F. vizsgälatai szerint, a sz&- 
mos Palmellaeea, Zoosporea, Floridea es Phyeochro- 
macea különböz6 növenyek &s szivacsok szöveteibe. 
Ezen felteves helyessegenek nagy valöszinüsege 
mellett szöl a Radiolärok ü. n. särga sejtjeinek 
ÖtENnkowskı-töl felismert termöszete, mely sejtekkel 
GREEFF 68 mäsok, felfogäsom szerint, annal jogosabban 
tekintik a Heliozoumok zöld testeeskeit homologok- 
nak, minthogy nemely Heliozoum, pl. az Acanthocys- 
tis spiniferanak ? testeeskeit nem zöld, hanem särga 
festöanyag szinezi. — Ezen särga sejtek, melyek 


ı V.ö. ComHn, Ueber parasitische Algen. Beiträge z. 
Biologie der Pflanzen. II. H. Breslau (1872) 87. Rıınsch 
Beobach. üb. entophyte u. entozoische Pflanzenparasiten. 
Bot. Zeit. 1879. No. 2—3. REInke, Zwei parasitische Algen. 
Bot. Zeit. 1879. No. 30. F. E. Schuuze. Untersuch. tb. 
den Bau und die Entwickl. der Spongien. ZWZ. XXXII. 
(1878) 147. 

*” GREEFF. Ueber Radiolarien ete. AMA. V. (1869) 493 


tudvalevöleg bizonyos Radiolärok tokonkivüli sar- 
codejaba vannak ägyazva, meglehetös vastag, szinte- 
len burokkal körülzart mintesy 0:005—0:025 mm. 
nagysägot elerö, gömbölyüded vagy tojäsdad, sargäs- 
barna festöanyaggal szinezett testek, jöl kifejlett 
maggal s gyakran nehäny kemenyitöszemecskevel. 
Szaporodäasuk, mint mar MÜLLER JAnos is ismerte, 
oszlas ütjan törtenik. Crenkowskt azon 6szleletere tä- 
maszkodva, hogy a Sphaerozoumok särga sejtjei a Ra- 
diolär elhalta utän vastag, kocsonyäs burokkal veszik 
magokat körül, melyet egy idei pihenes utän ismet el- 
hagynak s azutän oszläs ütjan szaporodnak s szabadon 
tovabb elnek, bizonyära jogosan alapıtotta azon, mär 
fennebb elöadott felfogäsät, hogy a särga sejtek a 
Radiolärok szervezetenek kieg6szitö röszei nem lehet- 
nek, hanem önällö, egysejtli szervezetek.! Hrrrwıic 
RıkHArp, ki CIEnkowskı felfogasät elöbb hatarozot- 
tan elvetette,? esakhamar fel6je kezdett hajlani,? mig 
legujabban egesz hatärozottsaggal magäevä tette 
azt, meg pedig azon vizsgälatok alapjan,* hogy a 
tadiolärok särga sejtjeivel teljesen megegyezö szer- 
vezetli barna-särga, vagy särga-zöld sejtek egeszen 
allandöan elöfordulnak bizonyos Actiniäk (Anthea 
Cereus, A. einerea, Adamsia diaphana, Actinia auran- 
tiaca) entodermjenek sejtjeiben, mig mäsokban ege- 
szen hiänyoznak, vagy csak szörvanyosan fordüulnak 
elö. «Tekintetbe veve a kimutatott elöforduläsi mö- 
dot, — mondja a ket Hrrrwıs,° — keve6s lätszik a mel- 
lett szölani, hogy a särga sejtek az Actiniäk szövete- 
nek normalis alkatreszei. Hogyan lehetne különben, 
hogy egyes fajoknäl az egesz entodermben el vannak 
terjedve, mas közel rokon fajoknäl egeszen hiänyoz- 
nak, vagy a mi mög kevesbbe magyarazhatöo meg, 
esak egäszen sporadikusan talalhatök. Ellenben oly 
jelensegek ezek, melyek elösdi szervezetek elterjede- 
senel a rendes megfigyelesek köz& tartoznak. Közel 
rokon ällatfajok közül egyesek tudvalevöleg kedvezö 
tanyät szolgältatnak idegen betolakodök szamära, 
mig mäsik ism&t esekelyszerli s nehezen megällapit- 
hatö okokböl immunitässal vannak ellenökben fel- 
ruhäzya». Hogy az Actiniäk särga sejtjei egeszen 
önallö szervezetek, e mellett szöl tovabba meg azon 


! Ueber Schwärmerbildung bei Radiolarien. AMA. VII. 
1871. 

2 Zur Histologie der Radiolarien. Leipzig. (1876) 19. 

° Der Organismus der Radiolarien. Jena. (1879) 118. 

* Oscar und RıcHarp Hrrrwig, Die Actinien anato- 
misch und histologisch untersucht. Jena. (1879) 39—44. 

» Id. m. 42 


4118 


körlilmeny, hogy nagy mennyisegben elöfordulnak az 
Actiniaktöl kivalasztott nyalkaban, melynek fosz- 
läanyaiban toväbb elnek es szaporodnak. Ezen £szle- 
letekre tämaszkodva Herrwıc, elöbbi felfogasät el- 
hasyva, jogosan kimondhatta, hogy az oly külön- 
bözölenyeknek, Radiolärok- es Actiniaknak 
latszölag szervezetehez tartozö särga sejtek, 
betolakodott önällö szervezetek, azaz: az elös- 
diseget tägabb ertelemben hasznälva, egy- 
sejtü elösdi lenyek. 

Ha ezek szerint veglegesen eldöntött tenynek tart- 
hatjuk azt, hogy az Actiniäk entodermjeben s a 
Radiolarok tokon kivüli sarcodejäban elöfordulö 
sarga sejtek önällö, külön szervezetek: vajjon a priori 


nem bir-e a lesnagyobb valöszinüseggel azon felte- | 
ves, hogy a zöld Hydranak entoderm-sejtjeiben, a 
Heliozoumok protoplazma-testenek külsö retegeben 
s a különbözö azalekallatkak keregretegeben, vala- 
mint az örvenykek mesodermjeben elöfordulö zöld 
gömbök, melyeket a Heliozoumok egyes büvärai 
a säarga eejtekkel homologoknak tartanak, szinten 
önallö szervezetek, egysejtli moszatok, s nem tartoz- 
nak az illetö veglenynek vagy ällatnak szervezet6hez ? 
Hiszen ezen ü.n. levelzöld-testeesk&k, szervezeti viszo- 
nyaikat tekintve, megegyeznek a Palmella-felekkel, 
nevezetesen ama a Chlorocoecum infusionummal valö- 
szinüleg azonos Palmella-felevel, mely Reınsch vizs- 
gälatai szerint! gyakran talälhato a Sphagnum lati- 
folium leveleinek sejtjeiben, s mikent &szleleteim 
szerint hozzä tehetem, a Rhaphidium-, Leptothrix-, 
Anabaena- es Nostoc-fajokkal együtt a legkülönbö- 
zöbb vızi növenyek (pl. Potamogetan, Lemna, Chara) 
szöveti elemeiben. 

A mi mellett mär a priori a legnagyobb valöszi- 
nüseg szöl, azt a zöld testeeskeknek a vegleny testen | 
kivül valö tenyesztesere iränyulö kiserleteim minden 
ketseg föl& emeltek. Ezen kiserleteknel a puszta szem- 
mel is jöl läthatö Stentor polymorphust hasznältam, 
melynek több egyenet finom gerelylyel szettöptem s 
tiszta forräsvizet tartalmazö Öraüvegben nedves ka- 
maräba tettem s napröl-napra vizsgälvan, meggyö- 
zödtem, hogy a zöld testeeskek a Stentorok szetron- 
esolt ezafataiban toväbb elnek &s szaporodnak. Az 
eszleles elsö napjaiban a szetszakgatott Stentorokon 
termeszetesen bakteriumok jelennek meg, melyek a 
zöld testeeskek nagy reszet elpusztitjäk, ha azonban 
a vizet idöröl-idöre övatosan leöntjük s frissel eserel- 


1 Bot. Zeitg. 1879. Nr. 2. p. 24. | 


ENnTz G. Veglenyek. 


jük fel, a bakterium-epidemia ismet megszünik s a 
zöld gömbök üde zöld szinüket mestartva, szaporod- 
nak, növekednek s belölük különbözö esysejtü Pal- 
mellaceäk: Scenedesmus- (Rhaphidium-), Palmella-, 
Chlorococeum-fajok, Chlamydomonasok &s Euglenäk 
fejlödnek, söt egyes gömbök meg csiräzäsnak is in- 
dulnak es Stygeoclonium-fonalakkäa nönek ki. 

Ezen kiserlet kettöt bizonyit; elöször azt, hogy 
az ü.n.levelzöld-testeesk&k önällö szervezetek, melyek 
nem tartoznak a vegleny szervezetehez s azert ezeket 
ezentul allevelzöld-testecsköknek akarom nevezni; mä- 
sodszor pedig azt, hogsy különbözö moszatok &s zöld 
Flagellätok kepesek az äzal&källatkäk plasmäjaban a 
Palmella-felek belyegeivel birö igen aprö gömböcs- 
kek alakjaban teny6szni, mi teljes összhangzäsban 
all Crenkowskı-nak azon ällitäsaval, hogy igen 
valöszinü, hogy a Palmelläceäk nagy resze 
mäs moszatoknak csupän egyik tenyeszösi 
alakjat kepviseli.! 

Az ällevelzöld-testeeskeknek faj szerint meghatä- 
rozhatö moszatokkäa valö ätalakuläasät különben mär 
az elö äzalekällatkakban is lehet &szlelni. Legalkal- 
masabb erre ismet a Stentor polymorphus, melynel, 
ha hosszabb ideig tartatik oly vizben, mely idöröl 
idöre nem ujittatik meg, a zöld gömböcskek ätalakul- 
nak, s az ily Stentorok lassankint az emlitett mosza- 
toknak, Flagellätoknak s egy-ket sejböl ällö satnya 
maszatfonalaknak valösagos elö gyüjtemenytäraivä 
valnak s a keregplasmaböl lassankent bele nyomöd- 
nak a belplasmäba, a hol megemösztetnek, s a zöld 
Stentorok vegre egeszen szintelenekk& välhatnak. Az 
sem ritka eset, hogy egyes ily megyältozott «level- 
zöld-testeeskek» a Stentor vizedeny&be nyomülnak, s 
azon vigan uszkälö ket Euglena, melyet Stein egy 
Stentor vizedenyeben äbräzol,? nehezen jutott a bel-, 


| plasmaböl a vizedenybe, mikent Srem veli, hanem 


nyilvan a keresplasmäban fejlödött s innen nyomult 
a vizedenybe. 

Az äzalekällatkak zöld testeeskei termeszetenek 
felismer6ösere igen tanülsägos tärgyat kepez a Sticho- 
tricha secunda is. Ezen äzalekällatkänak azon peldä- 
nyai, melyek tözeges pocsolyakban gyakran tömeny- 
telen mennyisegben talalhatök, sürin allö s egeszen 
egyforma zöld gömböcskeket tartalmaznak, mig a 
nagyobb allö vizekben elö peldanyok vagy szintele- 


! Ueber Palmellen-Zustand bei Stygeoelonium. Bot. 
Zeit. 1876. Nr. 2. u. 5. p. 70. 
® II. Taf. V. fig. 2. X—X. 
15 


En 


nek, vagy esak egyes kisebb-nagsyobb zöldtestecsket 
tartalmaznak, melyek között egyes Scenedesmus cso- 
portok s egyeb Palmella-felek jol felismerhetök. 
Ugyanezt talältam egy örvenykenel, a Vortex trun- 
catusnal is, mely mesodermjeben többnyire gyeren 
elszört, reszint a növenyek levelzöld-testeeskeinek 
nagysägäval s alakjäval birö testecskeket, reszint j0l 
felismerhetö Palmella-feleket tartalmaz. 

Nömely Heliozoumok zöld, vagy särga testeeskei- 
ket neha önkenyt kivetik testökböl; ezt tapasztalta 
GrEEFF az Acanthocystis turfaceänaäl s az A. spint- 
feränal,' en pedig ehhez sajät vizsgälataim utän 
hozzä tehetem, hogy az Acanthocystis aculeata beto- 
kozödäsät megelözöleg ällandöan kiveti ällevelzöld- 
testeeskeit, melyek az Acanthocystis tüskes kova- 
vazan belüil, — melyet az összehuzödott es betoko- 
zödott Heliozoum nem tölt ki egeszen — Palmella- 
alakban addig szaporodnak, mig vegre a vazat szet- 
repesztik. 

Hogy különben a Heliozoumok zöld testeesk&i nem 
tartoznak a gyökerlabu szervezetehez, ennek valöszi- 
ntisöget az Acanthocystis aculeatan tett eszleletekre 
tämaszkodva, mär elöttem kimondotta Hrerrwıe R. es 
Less£r. 

«Ha a taplalkozäsra szolgalö szervezetek nem 
szintelenek, — mondjäk a nevezett büvarok,? — 
hanem zöld növenyrajzök, ez esetben az äthasonitäs 
folyamata magätöl erthetöleg egeszen hasonlö (azaz 
a leirt) mödon törtenik, esupan azon különbseggel, 
hogy a szürkeskek, tojasdad, vagy gömbölyüded testek 
helyett levelzöld-szemeeskek kepzödnek. Igy midön 
egy ältalunk közelebbrölnem ismert moszatböl szäm- 
talan rajzöspöra bujt ki, az addig csaknem szintelen 
Acanthoeystidak rövid id6 alatt sürlin megteltek level- 
zöld-szemecskekkel, mialatt a kis rajzök elkäbulva, tö- 
megesen megragadtak az alläbakon. E szerint jogo- 
san veljük feltehetni, hosy a levelzöld-szemeeskeket 
nem szabadazon Helwzoumok szervezetehez &s lete- 
zesehez szüksegkep tartozöknak tekinteni, melyekndl 
elöfordulnak, s hogy a morfologiailag fontos test- 
zaradekok sorozatabol kitörlendök. » 

Igen nagy bizonyitö erövel szöl tovabbä a mellett, 
hogy a Heliozoumok zöld testeeskei nem tartoznak 
az illetö gyökerläbu szervezetehez, Arcner-nak azon 
äallıtäsa, hogy a zöld testeeskeket kettös ostorral el- 


’ Id. m. 484 6s 493. 
?2 Ueber Rhizopoden und denselben nahe stehende Or- 
ganismen. AMA. X. Suppl.-Heft. (1874) 203, 


läatott rajzök alakjäban latta egy zöld Aetinophrys- 
feleböl elötörni. ! 

A mit Herrwıe R. 6s Lesser a Heliozoumok 
ällevelzöld testeeskeiröl ällitanak, azt az elöadottak 
alapjan ügy hiszem, egeszen jogosan ältalänosithat- 
tam s nem löttem tul a ezelon, midön mär ezelött 
negy evvel kimondottam, hogy a csillöszörös äzalek- 
ällatkak, gyökerläbuak s egyes alsöbb ällatok u. n. 
levelzöld-testeeskei nem tartoznak ezeknek szervezeti 
alkatreszei köze, hanem aprö, gömbölyüded sejtek 
alakjaban tenyeszö, betolakodott moszatok, s valöban 
kellemesen lepett meg, hogy SEmreEr egy legujabban 
megjelent, adatok s eszmekben egyaränt gazdag mun- 
kajaban, az enyemmel teljesen megegyezö felfogasnak 
adott kifejezest.? 

Kerdes mär mostan, milyen mödon jutnak az 
ällevelzöld-testeeskek a veglenybe s az alsöbb allatok 
szöveti elemeibe? E kerdesre, legaläbb a Heliozou- 
mokra vonatkozölag, Hrrrwıe R. &s Lesser fennebb 
idezett szavaikban mär megadtak a feleletet s en 
ehhez csak annyit tehetek hozza, hogy ugyanıly mö- 
don jutnak a esillöszörös äzalekällatkäkba is. Mind- 
azon äzalekällatkäk, melyeket ällevelzöld testeeskek 
elöforduläsa jellemez, vagy mindenevök, vagy olya- 
nok, melyek kivälölag egysejtü moszatokkal es zöld 
Flagellätokkal täplälkoznak, a miböl nagy valöszinü- 
söggel vonhatjuk azon következtetest, hogy a szäjon 
ät vetetnek fel. Hogy esakugyan ıgy äll a dolog, erröl 
direkt eszleletek ütjan is sikerült meggyözödnöm oly 
äzal&källatkäkon, melyek esak ritkän tartalmaznak 
ällevelzöldtesteeskeket. Ilyen pl. a Coleps hirtus s az 
Einchelys gigas, melyek köztl az utöbbi esak keny- 
szerlisegböl elegedik meg esillöszörös äzalekallatkak-, 
különösen Vorticellafelek helyett zöld Flagellätok- 
kal s Palmella-felekkel. Ha ezen äzalekällatkak nagy 
mennyisögti Euglenäkat, Chlamydomonosokat, s Pal- 
mellafeleket nyelnek el, ezek közül egyesek az äza- 
lekällatka belplasmäjaböl egeszen mechanikailag a 
keregplasmäba nyomatnak s a megemesztetes vesze- 
lyet szerenesesen kikerülve, szaporän esymäsra követ- 
kezö oszlas utjän ällevelzöld-testeeskekre esnek szet, 
melyek a keregplasmät teny6sztö helyül elfoglaljak. 

Igen valöszintinek tartom, hogy vagy közvetetlenül, 
vagy elnyelt zöld äzalekällatkäk közvetitese utjän, le- 


! Journ. mier. sc. 1870. p. 307. V. ö. Leuckarrt:. Be- 
richt ete. AN. 38, Jahrg. II. (1872) 343. 

® Die natürlichen Existenzbedingungen der Thiere. I. 
Th. Leipzig. (1880) 87—93. 


115 


nyegeben tehäat ugyan ily mödon jutnak az örveny- 
kek s a zöld Hydra is ällevelzöld-testeeskekhez. 

A veglenyekben s n&mely alsobb ällatba befesz- 
kelödött levelzöld-testeeskek elösdieknek ketsegkivül 
nem tarthatök; en a közöttük es vendegszeretö gaz- 
dajuk közötti viszonyt hasonlö erdekközössegen ala- 
pulö konzorezialis viszonynak tekintem, a minö bizo- 
nyos gomba-hyphäknak, az ü. n. gonidiumokkal, azaz 
bizonyos moszatokkal egy szervezette valö szoros 
összeszövödese utjan, mikent a mai nap csaknem 
ältalanosan elfogadott SCHWENDENER-fele felfogas ta- 
nitja, a zuzmöknak (Lichenes) valtozatos alaku tele- 
peit hozza letre. Ezen felfogast en mär többször ide- 
zett eldadaäsomban kifejeztem,s kellemesen lepettmeg, 
hogy SEMPER-nel is ügyanezen hasonlattal talal- 
koztam.! 

Ezen annyira különbözö szervezetek szövetkeze- 
senel, mindkettö tetemes elönyökben reszesül: az 
ällevelzöldtesteeskek gazdajuk testeben nem esupan 
biztos hajlekot nyernek, hanem a protoplazmatestet, 
illetöleg a szöveteket ataramlö vizben, mely a szinte- 
len gazdänak anyagforgalmi bomlasi termekeit ma- 
gäba felveszi, gazdag s szakadatlan taplalekforvas all 
rendelkezesükre; a zöld zsellerek viszont gazdäik szä- 
mära folytonosan elenyt fejlesztenek s lakber fejeben 
ezen nelkülözhetetlen eltetö elemmel kedveskednek. 

Nem hagyhatom e helyen emlites nelkül, hogy 
azon jelenseg, melyet GEppes a bretagnei partok zöld 
Planariäin eszlelt, melyek, mint a moszatok rajzö- 
spöräi, az aquariumnak mindig a vilagossäg fel& te- 
kintö oldalät keresik,? legkevesbbe sem uj ; feljegyezte 
ugyanezt mär ScHuLtzk M. a Vortex viridisröl,® s 
hosy az ällevelzöld testecskeket tartalmazö veglenyek 
szinten a vilägossägot keresik, ez a veglenybüvarok 
elött r&göta ismeretes s minden esetre abban leli 
megfejteset, hogy a letert valö küzdelemben azoke az 
elöny, melyek a zöld laköik vegezte elenygsyartäst 
lehetöleg elösegitik, mit — mivel a szensavnak a 
levelzöld altal törtenö szetbontatasara s az elenynek 
szabadda tetelere a feny mulhatatlanul megkivän- 
tatik — oly mödon ernek el, hogsy a fenyt igyekez- 
nek felkeresni. Valamint a letert valö küzdelem hozta 
letre a zöld es szintelen szervezeteknek konzorezialis 


’ Id. m. p. 91. 

2 Comptes rendus T. 87. p. 1093. V. ö. Kosmos. 3. 
Jahrg. 3. H. (1879.) 216. Tovabba Termtud. közl. 11. köt. 
121. füz. 1879. p. 357. 

® Beitr. zur Naturgesch. der Turbellarien. Greifswald. 
(1851) 17. 


szövetkezeset: ügy ismet a letert valo küzdelem az, 
mely a mindket felre elönyös szövetseg fennallasat 
biztosıto eletmödi viszonyokat szabalyozza. 

Bizonyos szenzäcziötkeltett Grppes vizsgalatainak 
azon eredmenye, hogy a bretagnei partok zöld Plana- 
riäi a napfeny behatäsa alatt 43—52% elenyt tartal- 
mazo legbuborekokat valasztanak ki, sötetben pedig 


9— nap alatt elhalnak, s e szerint valöban ugy lät- 
szik, mintha a vilägossag behatäsa alatt, mint a zöld 
növenyek «levegöböl elnenek».! Ez azonban min- 
den esetre esak lätszat, mert az elenyt szabadda tevö 
zöld testecskek bizonyara a bretagnei Planäriaknälsem 
a fereg szervezetehez hozzätartozö valödi, hanem älle- 
velzöld-testeeskek, sa sötetben valö elhaläs legfeljebb 
a mellett szölhat, hogy a szöban forgö Planäriak szer- 
vezete annyira alkalmazkodott a szövetein belöl veghez 
menö lelekzeshez, melyre az elenyt a bennök teny&szö 
ällevelzöldtestecskek szolgältatjäk, hogsy azon esetben, 
midön ezek feny hiänyaban a szensayat nem bont- 
hatjäk szet, mint valamely gazdajaböl kivett elösdi, 
nyomorultan elvesznek. Ezen sötetben valö elhaläs 
okät azonban felfogäsom szerint, mäskepen, sokkal 
egyszertibben is lehet magyarazni. Ha ugyanis GeD- 
prs kiserleteingl keves vizben tartotta Planäriäit sötet 
helyen, ez esetben, minthogy a vizben elnyelt levegö 
eleny6t kieltek, termöszetesen el kellett pusztulniok ; 
hasonlö körtülm&nyek között azonban mäs Planäriäk 
vagy bärmely mäs, vizböl lelekzö ällatok is megful- 
nak. A különbseg esak abban äll, hogy a zöld Planä- 
riäk vilägos helyen keves vizben is eletben marad- 
hatnak, mert ällevelzöld-testeeskeik a Planäriaktol 
kilelekzett szensavat folytonosan szetbontvan, a vizet 
elenynyel lätjäk el, mig a zöld testecskeket nem tar- 
talmazö Planäriäk, vagy mäs vızi ällatok, keves viz- 
ben vilägos helyen is elpusztulnak, de mint mindenki ‘ 
tudja, keves vizben is könnyen e&letben tarthatök, 
azonban, mint azöld Planäriäk, csak vilagos helyen, s 
csakis akkor, ha a vizben velük esyütt moszatokat 
tenyesztunk. 

Hogy a zöld Planäriäk sötetben valö elhalasanak 
ezen magyaräzata sokkal valöszinübb, e mellett szöl 
azon körülmeny, hogsy GEDDES szerint a Planäriäk 
sötetben is 2—4 napig eltek; e mellett szöl tovabbä& 
az, hogy Schutze M. kiserletei szerint a Vortex viri- 
disnek negy heten at sötet helyen tartott s egeszen 
elszintelenedett esyenei ällevelzöld-testeeskek nelkül 
is megeltek?, &s sajat vizsgälataım utan allıthatom, 

! Kosmos, III. Jahrg. 1879. 

ZETd Sm idephe 


116 


hogy a veglönyek is minden veszely nelkül kiälljäk 
ällevelzöld-testeeskeiknek bärmely okböl bekövetkezö 
elpusztuläsät, mig a sötetben tartott Euglenäk, me- 
lyeket szervezetükhöz tartozö levelzöld szinez, sötet- 
ben tartva nagy mennyisegüi vizben is elhalnak s 
bakteriumoktöl pusztittatnak el. 

A haszon azonban, melyet az ällevelzöld-testecs- 
kek a vöglönyeknek nyujtanak, nem egyedül eleny- 
fejlesztesre szoritkozik, hanem a lakök gazdäik sza- 
mära mög közvetetlenül täplalekot is szolgältatnak. 
A folytonosan szaporodö ällevelzöld-testeeskek egy 
rösze ugyanis egymäsutän belenyomül az emesztö bel- 
plasmäba, s itt, mint valamely közvetetlentl kivülröl 
felvett täplälek, megemösztetik. A Paramecium Bursa- 
riaröl regöta ismeretes, hogy ällevelzöld-testeeskeinek 
egy resze a belplasmäval együtt aramlık s igen köny- 
nyen meglehet arröl gyözödni, hogy a belplasmäba 
jutott testeeskek esakugyan meg is emesztetnek. Ne- 
mely äzalekällatkäkat ezen könyelmesen szerzett täp- 
lälek teljesen kielegit, kivülrölalig vesznek fel szilärd 
täplalekot s csupän vizet habarnak garatjokon ät 
belsejökbe. Ilyenek nevezetesen a Paramecium Bursa- 
ria, Vorticella Campanula- 6 a Vaginicola erystalli- 
nanak zöld egyenei, melyek csak ritkan tartalmaznak 
idegen zäradekokat, ellenben mindig lehet belplas- 
mäjokban az em6sztes különbözö stadiuman levö älle- 
velzöld-testeeskeket talälni. Ezen äzalekallatkäknal 
az ällevelzöld-testeeskek egeszen azon szerepet jätszak 
a vegleny häztartäsaban, mint a gonidiumok a zuz- 
mökeban: ezek keszitik ugyanis vizben oldott szervet- 
len vegyületekböl azon szerves vegyületeket, melyek 
a zuzmök telepet kepezö konzoreziumban a szintelen 
hyphäkat, a veglenyeknel pedig magät a szintelen 
protoplazma-testet täplaljäk. 5 

Azon különbözö szinti es szinarnyalatü festöanya- 
gokröl, melyek szämos, ällati mödon täplälkozö veg- 
lenynek plasmäjät, meg pedig leggyakrabban (neve- 
zetesen az äzalekällatkäknäl) ennek keregreteget, majd 
egyenletesen, majd szerfelett finom molekuläris szem- 
cs&k alakjaban szinezik, szämos esetben közvetetlenül 
kimutathatö, hogy nem az illetö vegleny sajät terme- 
kei, hanem a täplälekul szolgalö, tiszta, vagy mödo- 
sult levelzöldet tartalmazö moszatoktöl s Flagellatok- 
töl erednek, melyeknek festöanyaga az eme6sztes alatt 
bizonyos szinvältozäst szenvedven, az evö vegleny 
plasmäjaba leraködik s annak bizonyos szint kölesö- 
nöz. STEIN volt az elsö, ki egy csillöszörös azalekal- 
latka, a Nassula ambigua festöanyagänak a täplälek- 
böl valö eredetet kimutatta. Ezen äzalekallatkänak 


testallomänya, — mondja StEem,! — eredetetileg ege- 
szen szintelen, a legtöbb egyennel azonban a feloldott 
taplalekoktöltöbbe-kevesbbe sötet rozsdavörösre van 
szinezve, hasonlö mödon, mint a Chiladon ornatusnäl. 
Ezen ällatok taplaleka ugyanis Oscillatoriakböl all, 


| melyeknek gyakran oly hosszu fonalait nyelik el, hogy 


testök termeszetellenesen megnyulik s szetfeszittetik. 
Emeösztes alatt az Oscillariak szetesnek korongalakü 
ıizekre, melyek elöbb rezrozsda-zöld, kesöbb szennyes 
kek s vegre rozsdabarna szint valtanak, utoljara pedig 
finoman szetoszlö ällomänynyäa oldödnak, mely a test 
tartalmät egyenletes rozsdavörösre szinezi. CoHN & 
Nassula elegansnak különbözö szinü festöanyagairöl, 
melyek reszint a särgäsbarnänak, keknek es ibolya- 
szinnek különbözö ärnyalataiban oldva fordulnak elö 
a belplasmänak emesztö üröeskeiben, s ERRENBERG-tÖl 
külön mirigyek altal elvalasztott epenek tartattak, re- 
szint pedig a keregplasmät szinezik majd halvanyabb, 
majd sötetebb teglavörösre, szinten azt tartja, hogy 
az elnyelt Oscillariak phykochromjatöl szärmaznak, 
mely festöanyagra jellemzö6, hogy reszint mär az 
elö moszatban, reszint pedig annak bomläsa alatt 
rezrozsda-zöld, indigökek, ibolya, bıbor, olajzöld, bar- 
nasärga szinärnyalatokba megy ät.? A Nassuläk, me- 
lyeknek különösen emesztö Gröcskeikben oldott elenk 
szinti festöanyagok oly pompäs szineket kölesönöznek, 
valöban igen tanulsägos tärgyat kepeznek annak be- 
bizonyitäsära, hogy festöanyagaik elnyelt moszatok- 
töl szärmaznak. Srem bizonyara jogosan ällıthatja, 
hogy a legnagyobb valöszinüseg szöl a mel- 
lett, hogy az összes ä&zalekallatkäk szine- 
zete täpszereik bomläsi termekei ältal fel- 
teteleztetik.? 

A gyökerläbüak festöanyagänak eredeteröl esak 
a Vampyrelläkra nezve vannak biztos adataink; ezek- 
röl ugyanis CiENKowskı vizsgälatai utän,* melyeknek 
helyesseget sajat vizsgälataimra tamaszkodva cesak 
megerösithetem, tudjuk, hogy teglavörös szınök zöld 
moszatok, vagy Euglendäk levelzöldjetöl, barnas szi- 
nök pedig elnyelt Diatomeäktöl ered. 

Az elöadottak alapjan, bar a veglenyek festöanya- 
gai ex idö szerint m&g korän sincsenek kielegitöleg 


’ Die Infusionsthiere auf ihre Entwicklungsgesch. un- 
ters. 249, 

2 Ueber Fortpflanzung der Nassula elegans. Ehr. ZWZ. 
IX. (1857) 143. 

DT pDle 

* Ueber einige Rhizopoden und verwandte Organismen. 
AMA. XII. (1876) 26. 


177 


tanulmänyozva, megis kimondhatjuk, hogy a legna- 
gyobb valöszinüseg lätszik a mellett szölani, hogy, 
valamint az ügynevezett levelzöld-testeeskek, ügy a 
festö-anyagok egyältaläban, nem tartoznak az ällatok 
mödjära täplälkozö veglenyek sajat anyagforgalmanak 
termekei köze, hanem minden esetben tiszta, vagy 
mödosult levelzöldet tartalmazö s evvel äthasonito 
veglenyektöl, illetöleg moszatoktöl szarmaznak. 


Magkepletek. 


Miöta SırgoLn 1845-ben kimondotta, hogy azon 
szerv, melyet a Protozoumok egy reszenel, különösen 
a esillöszörös äzalekällatkaknal, mär EHRENBERG is 
megkülönböztetett s him warmirigynek tartott, sejt- 
magnak felel meg, mind az egysejtüsegi tannak köve- 
t6i, mind pedig azok, kik a veglenyeknek szövetekböl 
valö összetetelt tulajdonitottak, kivalö gondot fordi- 
tottak ezen szerv kifürke&szesere; s az ezen iränyban 
tett vizsgalatok aranylag rövid idö alatt azon ered- 
menyre vezettek, hogy egy vagy több mag a Foramıi- 
niferek kivetelevel, — melyeknel a magok csak a 
legujabb idöben mutattattak ki, — az Összes vegle- 
nyeknek rendesen elöfordulö szervezeti alkatreszei 
köze tartozik. Az ismeretek ezen ällasan bizonyos 
szenzäcziöt idezett elö a Harcrer-töl Nizza mellett 
a Közeptengerben 1864-ben felfedezett Protogenes 
primordialıs,! mely gyökerläbuszerü esupasz vegleny 
a magot egeszen nelkülözi s meröben egynemü pro- 
toplazmäböl all. Ezen s több mas, HAEckEL 3 CIEN- 
Kowskı-töl felfedezett magnelküli veglenyre alapıta 
HAECcKEL, mint mär fentebb elöadtam, a veglenyek, 
illetöleg az összes elölenyek legalsöbb fokän ällö Mo- 
nerek esoportjät.? 

SIEBOLD azon felfogasa, hogy a veglenyek szerve- 
zetenek szöban forgö elkülönülese esakugyan a sejt- 
maggal ( Oytoblast Schleiden, Nucleus autor.) egyener- 
teki, mai nap egeszen altalänosan elfogadottnak 
tekinthetö; meg a veglenyek egysejtüsegenek heves 
ellenese, FROMENTEL is azon (felfogasäba, persze leg- 
kevesbbe sem beillö) nezetben van, hogy a veglenyek 
magjaigen közel äll a növenysejtek magjäahoz.° 

Bärmily jelentöseget tulajdonitsunk is azonban 
ezen homologia felismeresenek, mögsem szenvedhet 


! Ueber den Sarcodekörper der Rhizopoden. ZWZ. XV. 
(1865), 360. 

2 V. ö. Generelle Morphologie der Organismen. Berlin. 
1866. Tovabbäa: Studien über Moneren und andere Proti- 
sten Leipzig. 1870. 

° Etudes sur les Microzoaires. p. 79. 


ketseget, hogy ez ältal a veglenyek masgkepleteinek 
ismerete lönyegesen elöbbre nem vitetett; mert min- 
den üjabb vizsgälat daczara joreszt meg mindig allaz, 
a mit STRICKER a sejtmagrölmond: «Miöta Brown R. 
1833-ban a növenysejtek magjät felfedezte, 
neveztesebb haladäs ezen keplet ismeretehez 
nem kapesolödott».! 

Nem ezelom e helyen a veglenyek magjänak igen 
különböz6, reszben egeszen ellentetes felfogasban re- 
szesült &lettani jelentösegeröl s szerepköreröl szölanı ; 
alkalmam leend erre aläbb a szaporodas tärgyalasa- 
näl; itt a magköpleteknek csupän szervezeti s egyeb 
alaktanı viszonyaira szorıtkozom. 

Alig van a szövettannak oly tetele, mely körtl 
a velemenyek annyira elterök lennenek, mint a sejt- 
magnak szerkezete. KÖLLIKER szerint a sejtmag az egy 
vagy több mindig tömörebb magtesteesket, vagy ma- 
goeskät (nucleolus) nem tekintve, mely nem ällandöan 
fordul elö, — vekonyabb vagy vastagabb buroktöl 
körülzärt hölyagoeska, melyet a hig magbelseg vagy 
magnedv tölt ki.? — Aurrsach ügy talälja, hogy 
a mag eredetileg nem egyeb, mint az tiröcskenek 
egy neme, azaz: a protoplazmänak folyadekkal telt 
ürege, vagy vilägosabban kifejezve, a protoplazmaätöl 
különbözö tiszta folyadeknak egy eseppje, mely külön 
burok nelkül egy megfelelö ürt tölt ki a protoplaz- 
mäban; ezen eseppben utöbb egy tömöttebb tes- 
teeske, a magtesteeske lep fel, mely a cseppet 
környezö protoplazmaböl levält finom reszeeskeknek 
egybeolvadäsa ältal lätszik kepzödni; mindezekhez 
hozzäjärulhat meg a maghärtya, mely a eseppet köz- 
vetetlentil környezö protoplazmaretegnek tömörülese 
ütjän jön letre.® Ezektöl egeszen elter Leypıc felfo- 
gäsa, mely a legtöbb követöre talält; ezen felfogäs 
szerint: «A sejt magja vagy hasonlö összeälläsu, 
mint a protoplazma, vagy kisse tömörebbnek lät- 
szik. Ha esupän keregretegenek van nagyobb össze- 
älläsa, ez esetben hölyagocska-alakü magröl lehet szö, 
nem ritkän azonban meröben tömör palaszemeesket 
köpez, mely esetben tömör magnak is nevezik.»* 
Azon büväroknak, kik ketfele (hölyagocska-alakü es 
tömör) magot különböztetnek meg, ismet elterö a 


ı Handb. der Lehre von den Geweben des Menschen 
und der Thiere. I. B. Leipzig. (1871.) 22. 

2 Handb. der Gewebelehre. V. Aufl. Leipzig. (1867.) 18. 

3 Organolog. Studien II. H. Zur Characteristik und 
Lebensgeschichte d. Zellkerne. Breslau (1874) 238. 

* Von dem Bau des thierischen Körpers. I. B, Tübin- 
gen. (1864.) 14, 


118 


velemenyük arra nezve, hogy melyik mag tekintendö 
elsödlegesnek, eredetinek, melyböl a mäsodik mag- 
alak kifejlödhetik. Frey szerint minden mag erede- 


tileg hölyagocska-alaku s ebböl fejlödhetik ki a tö- 


mör mag;! Stricker ellenben bebizonyitottnak 
tartja, hogy a mag fiatal koräban mindig tömör s esak 
kesöbb vältozhatik ät hölyagoeskävä.? A sejtmag alka- 
tara vonatkozö elöadott felfogäsok a magnak netalän 
elöfordulö fmomabb szerkezeti viszonyait figyelmen 
kivül hagyjäk; ezelött legfeljebb a magnak hiänyzo, 
vagy elöfordulö szemeeskezeteröl, a szemeesk&k nagy- 


sägaröl, toväbbä ezeknek gyerebb vagy sürübb elhelye- | 


zeseröl tetetett emlites, csak a legujabb idöben közöl- 
tek a finomabb szerkezetre vonatkozö pontosabb 
eszleleteket. Herrzmann K. volt az elsö, ki az egesz 
eddigi sejtelmeletet halomra döntessel fenyegetö 
vizsgälatai eredimenyeiben azon felfedezessel l&pett 
fel, hogy mikent a sejtek protoplazmäja, ügy a magja 


is finom hälözatos gerendäzatböl äll, melynek üregeit | 


egynemü folyekony allomäny tölti ki.? Ezen gerendä- 
zatnak szämos, mind növeny-, mind ällatisejt magjs- 
ban valö elöfordulässt FRromMAnN, STRASBURGER, 
HerrwıG ÖszkÄr, van BENEDENn, BürscHLı, FLEMMING 
es több mäs büvär megerösittette.t 

A sejtmag allomänyära &s szerkezetere vonatkozö 
ezen különbözö felfogäsok szüksegköpen annak fel- 
tevesere vezetnek, hogy a sejtmag egy bizonyos elsöd- 
leges, indifferens ällapotböl kiindülva, mint a szöveti 
elemek, sa szervezetek maguk különbözö iranyuı elkü- 
lönulödesekre alkalmas, s egetö szüksegkent merül 
fel, hogy a különbözö allomanyu s szerkezetti magok 
ama bizonyos elsödleges ällapotban levö maggal 
összefüggesbe hozassanak. Ezen fontos feladat meg- 
oldasät Herrwie RıcnArn kisertette meg egy dolgo- 
zatäban, mely az ismereteknek jelenlegi, nem minden 
tekintetben kielegitö allasaratämaszkodva, ha abszolut 
6rtekre nem istarthat szamot, de minden esetre alkal- 
mas a felfogäsok közötti különbsegeket kiegyenliteni 
s alapul szolgälhat a majdan kifejlödö egysöges 
felfogäsra.? 


* Grundzüge der Histologie. Leipzig. (1875.) 6—7. 

2 Id. m. p. 24. 

° Untersuchungen über das Protoplasma. Sitzungsb. d. 
math. naturw. Olasse. d. k. Akad. d. Wissensch. 67. B. II. 
Abth. Wien. 1873. 

* V. ö. WALTHER FLemMInG. Beobachtungen über die 
Beschaffenheit des Zellkerns. AMA. XIII. (1876) 693. C. 
FRommann, Beobachtungen über Structur u. Bewegungser- 
scheinungen d. Protoplasma d. Pflanzenzellen. Jena. 1880, 

° Beiträge zu einer einheitlichen Auffassung d. verschi- 
denen Kerne. MJ. II. (1376) 63. 


Herrwig szerint a mag ketfele ällomänyböl all, 


't. i. a magällomänyböl ( Kernsubstanz, Nucleussub- 


stan2) s a magnedvböl (Kernsaft), melyek kü- 
lönbözö magokban különbözökepen vannak meg- 


| osztva. 


A magällomäny, mint a sejt &löällomänya, a 


| protoplazma, a feherjek csoportjäba tartozö anya- 


goknak ismeretlen s a mag eletfolyamatäban ketseg- 
kivül valtozö keverekeböl äll; Öösszetetelere nezve 
mindenesetre igen közel äll a protoplazmähoz; hogy 
azonban evvel teljesen azonos Öösszeteteliinek — a 
minönek AurrgBacH tartja — nem tekinthetö, ezt 
minden ketseg föl& emeli azon ältalänosan ismert 
körülmeny, hogy mikrochemiai reagensek külön- 
bözö mödon hatnak a ke&t rokon Allomänyra. — 
A magnedv, mint a protoplazmat ätitato folyadek, 
összetetelere nezve közelebbröl ismeretlen ugyan, 
de jogosan feltehetö, hogy nem cesupän vizböl s 
oldott szervetlen sökböl all, hanem szerves vegyüle- 
tek oldatät is tartalmazza. 

A ket allomänynak megoszlasatöl függ elsö sor- 
ban a magnak szerkezete. 

A kiinduläsi pontot azon elsödleges mag (primi- 


‚ tiver Kern) kepezi, melyben a magällomäny s mag- 


nedv latszölag egyenletesen van keveredve, legalabb 


| a magallomanytöl különvält nedvet nem lehet meg- 


különböztetni. Az elsödleges mag egynemt, halväny 
s az elö sejtben reagensek nelkül gyakran egeszen 
lathatatlan, mig mäskor szürkes szinevel tünik ki 
a protoplazmäböl. Reagensek hozzaadasara egyenle- 
tesen festödik s alvad meg, legfeljebb felületes retegen 
mutatkozik a reagensek hatäsa fokozottabb mertek- 
ben, mi arra mutat, hogy keregretege, mint a proto- 
plazmäe, gyakran tömörebb allomanyü. Bär az elsöd- 
leges mag rendesen egeszen szerkezetnelkülinek lät- 
szik, minden esetben megsem az: nem ritkan lehet 
ugyanis egynemü alapallomänyban, majd egyenlö kö- 
zökben allö s az alapallomanytöl gyengebb vagy erö- 
sebb fenytöresük altal különbözö aprö szemecskeket, 
gömböcskeket, mäskor ismet egeszen szabalytalan 
alaküu, nagysägü s elhelyezesü zsirfenyt rögöcskeket 
megkülönböztetni. A szemeeskes magok nyilvan oly 
mödon kepzödnek az egynemü elsödleges magböl, 
hogy a magällomäny kisebb-nagyobb közökben allo 
pontokon tömörül, a rögöeskeket tartalmazö magban 
pedig egyes ily szabalytalan alaku tömörült reszecs- 
kek elzsirosodtak. Az elsödleges mag nem ritkän el- 
hasyja az eredeti gömbalakot s egy iranyban törtenö 
növekedese következteben szalagszerüleg megnyülik, 


119 


majd ismet oldalsarjaknak kinövese ältal különbözö- 
kepen elägazöva valik. 

Az egynemt elsödleges magböl vezethetö le vala- 
mennyi többi magalak, melyeknek különbsegei elsö 
sorban a magällomänynak s magnedvnek megoszlä- 
sätöl függenek. Ezen megoszläs pedig igen különbözö 
mödon törtenhetik. Legegyszeribb esetben a mag- 
nedv a magällomanynak egyes üröcskeiben gyülemlik 
össze s igy Jönnek letre közepükben magnedvet tar- 
talmazo vagy különösen meenyult elsödleges magok- 
näl, egy-esy Üröcsk&töl mintegy ketteosztott magok. 
Hasonlö magnedvet tartalmazö Gröcskek nem ritkan a 
magtesteeskeben, vagy magocskäban is fellepnek. 

A megoszläs igen gyakran oly mödon mesy veg- 
hez, hogy a magällomäny közepett gylil össze, mig a 
magnedy a kerületre szorül s a magällomäny ältal 
kepezett gömböt mintegy nedvudvarral környezi. Iey 
Jö letre a hölyagocska-alakü mag, melyet mintegy a 
sejtmag paradigmajaul szoktak tekinteni s melyen 
az, a mit rendesen magnak neveznek, voltakepen a 
magallomänytöl különvalt magnedvnek, a közepponti 
magtestecske vagy magocska (nucleolus ) pedig a tömö- 
rült magällomänynak felel mes. A magällomänynak 
egy resze e mellett nem ritkän a kerületben marad, 
 üsy, hogy a magällomäny tömörülese ältal keletkezett 
gömböt környezö nedvudvar körületeben magällo- 
mänyböl äallö reteggel van boritva. Ezen reteget HrRT- 
wıG magköregrötegnek nevezi. 

A hölyagoeska-alaku mag mellett nem lehet, hosy 
emlitest ne tegyek azon Hrrrwıc-töl ugyan fisyel- 
men kivül hasyott, de azert igen gyakori magalak- 
röl, melynel a mag lesnasyobb reszet igen nedv- 
dus, szerkezet nelküli magallomany kepezi, s ez egy 
tömörebb magallomanyböl allö gömböt zär körül. 
Fin ezen magalakot, mely gyakran esak atmenetileg 
fordul elö, akkor, midön az elsödleges mag hölyagesa- 
alaku maggä alakül ät, atmeneti magnak akarom 
nevezni. 

Közvetetlentil ezen hölyagocskaalaku, vagy egyma- 
goeskäjüu mag melle sorolja Hrrrwıc a keves- &s sok- 
magocskäjuakat (pauci- und multinucleoläre Kerne) ; 
az elöbbieknel a különvält magnedv ältal k&pezett ud- 
varon belül nehäny, gyakran egyenlötlen nagysagu, 
magallomänyböl allö gömb foglal helyet; az utobbi- 
aknal ellenben az egesz mag szorosan egymäs mellett 
allö, vagy csekely közök ältal elvalasztott, egyenlö 
nagysagü aprö gömböeskekböl (magocskäkhöl) van 
összeteve, mintha esupa Micrococeusokböl ällana. 
Ein ezen magalakot, mely a veglenyeknel oly gyakran 


6szlelhetö, ikras magnak akarom nevezni. HERTWIG 
ezen ikräs magok kifejlödesenek ket lehetösöget emeli 
ki: vagy közvetetlenül az egynemü magböl valnak ki 
a magällomänynak szämtalan ponton egyidejtileg tör- 
tenö tömörülese ältal a gömböcskek; vagy pedig, 
mint AUERBACH ällitja, egy magoeskäböl ismetelt osz- 
las altal jönnek letre. 

A különbözö magoknak igen gyakori elkülönüle- 
set köpezi a maghärtya vagy magburok ( Kernmem- 
bran), egy majd felette vekony, szerkezetnelküli, 
majd vastagabb, gyakran mär reagensek n&lkül is j6l 
kivehetö, kettös körvonalu härtya, mely utöbbit neha 
finom likaeskaesatornak szitaszerüleg törnek ät. Vaj- 
jon mily mödon jö letre a maghärtya; vajjon maga 
a mag välasztja-e ki felületen, vagy pedig a magot 
környezö protoplazmaböl különül el, ez idö szerint 
nem tekinthetö eldöntöttnek. A buvärok nagy resze 
az elöbbi, AuERBACH az utöbbi felfogäshoz csatla- 
kozik. 

Nyilvan mindk6et fejlödesi möd lehetseges s valö- 
szinüi, hogy bizonyos sejtek maghärtyäja az elöbbi, 
mig mäsike az utöbbi mödon fejlödik. Ki akarom 
itt meg emelni, hogy a mär fentebb emlitett mag- 
keregreteg a maghärtyätöl j6l megkülönböztetendd. 

A hölyagocskaalaküu magok ugynevezett magocs- 
kaja es maghärtyaja között nem ritkäin a gyöker- 
labuak anastomizälö alläbaihoz hasonlö finom fonal- 
hälözat van kifejlödve, s az ily magok egeszen oly 
kepet adnak, mint a szämos nedvürt tartalmazö nö- 
venysejtek. 

Eme täjekozö elözmenyek utän ätterek a vegle- 
nyek maskepleteire, megjegyezven, hogy azon välto- 
zasokat, melyek a szaporodäsban levö veglenyek 
magköpletein eszlelhetök, itt egeszen figyelmen kıvül 
hasyom s hogy a mennyire lehet, esupän a teljes 
kifejlödesüket elert veglenyek mackepleteire fogok 
szoritkozni. 

A Gregarinäkat ältaläban egyetlen nagy, vilägos 
mag jellemzi, mely ritkän egynemü, többnyire hölya- 
goeska-alaku vagy ätmeneti mag, egy meglehetös 
nagy, ritkabban kät-härom különbözö nagysagüu ma- 
gocskäval. A magocska nem mindig egeszen egy- 
nemü ; gyakran burok hatärolta vilagos hölyagocskät 
kepez, melynek hig alapallomänyäban több tömö- 
rebb ällomanyü egynemü vagy szemecskes test fog- 
lal helyet, melyek az &lö Gregarinaban alakjukat 
amoebaszertileg vältoztatjak. A gömbbe hüzödva be- 
tokozödott Gregarindk nagy hölyagocskaalakü mag- 
jokkal erett petesejtekhez annyira hasonlitanak, hogy 


120 


könnyen megmagyarazhatö, hogy azokkal tenyleg 
többször össze is tevesztettek. 

A qyökerlabüak esoportjäban a mag meglehetösen 
valtozekony. Leggyakoribb az ätmeneti sa hölyagocs- 
kaalaku, magkeregreteg nelküli, vagy evvel ellätott 
mag. Ilyen hölyagocskaalaku egy vagy több, neha igen 
nagy szämü mag jellemzi mind a karejos, mind a 
sügaras älläbu Monothalamiumokat, pl. az Ameba- 
kat, Arcellafeleket, Euglyphäkat s Heliozoumokat. 
Ritkabban talalunk ugyanezen gyökerlabüaknäl egy- 
nemü, vagy szemecskezett elsödleges magokat. 

A Polythalamiumokat a legüjabb idöig magnelkü- 
lieknek tartottäk s csak 1876-ban sikerült HErTwIG 
RıcHärpnak kimutatni, hogyamag ezen gyökerlabuak- 
näl, sem hiänyzik.! Herrwıc egy Milioliafelönek 1—4 
rekeszes egyeneinel, tovabba 1—5 rekeszes Rotalid- 
näls vegre egy 5 s egy 7 rekeszes Textilarianäl 


mutatta ki a mag, illetöleg magok jelenletet. A fiatal | 


meg egy rekeszes Polythalamıumoknal ältalaban 


meg csak egy mag van, mıg a többrekeszü, idösebb 
egyeneknel a magok szäma szaporodik, s ezek ügy | 


latszik minden szabäly nelkül foglalnak helyet a re- 
keszeket kitöltö protoplazmaban. A mi a magok szer- 
kezetet illeti, ez HERTwIG szerint teljesen megegyezik 
a többi gyökerlabuaknäl elöfordulö hölyagocskaalaku 
mageval. Ujabban ScHULZE E. F. szinten kimutatta 
a mag jelenletet a Polystomella striatopuntactänäl.? 
A legfiatalabb 4—10 rekeszes peldänyoknäl ScHULzE 
a magot a hätsö rekeszek egyikeben neha az utolsö- 
elöttiben talalta, mig a teljesen kinött, mintegy 30 


rekeszti hejat lakö peldänyoknäl rendesen a 10-dik | 


es 20-dik közötti, azaz ätlagosan a közepsö rekeszek 
egyikeben. A Polystomelläban rendesen esak egyet- 


len mag fordul elö, ritkän talalt Scnusze kettöt s | 


esupan egyetlen egyszer härmat. Gyakori eset az, 
hogy az egyetlen mag ket szomszed rekeszben foglal 
helyet, oly mödon, hogy az ezeket elvälasztö ätlyuk- 
gatott hejreszlet nyiläsan .at függ egymässal össze a 
ket magreszlet, mely majd egyenlö nagysägü, majd 
ismet az egyik rekeszben van a mag legnagyobb resze, 
mig a mäsikban a valaszfal egyik nyiläsän benyomult 
kisebb-nagyobb sarjadekszerü nyülvänya. Mindebböl 
azon következtetest vonja ScHuLze, hogy a Polytha- 
lamiumok magja egyik rekeszböl a mäsikba vändorol. 


* Bemerkungen zur Organisation und systematische 
Stellung der Foraminiferen. JZ. X. Neue Folge. III. 
(1876) 41. 

® Rhizopodenstudien. VI. Ueber den Kern der Forami- 
niferen AMA. XIH. (1877) 9. 


A Polystomella magja mintegy 0'056 mm. nagysägü, 
vastag buroktöl körülzart gömbölyüded test, mely- 
nek egynemü alapallomänya szämos erösen fenytörd 
gömbölyüded kepletet tartalmaz s leginkäbb bizonyos 
azalekallatkak magjäval hasonlithatö össze. Läthatö 
ezekböl, hogy a ket büyarnak vizsgälati eredmenyei 
| nem egeszen egyeznek meg; annyit azonban minden 
esetre bebizonyitottnak tekinthetünk, hogy a Poly- 
thalamiumoknak is van magjok s e szerint semmi 
esetre sem sorolhatök a magnelküli Monerek melle. 

Valamennyi gyökerlabüu s ältaläban valamennyi 
vegleny s elemi szervezet között, a magot tekintve, 
legbonyolödottabb viszonyok a Radioläroknal fordul- 
nak elö, melyeknek tisztazasat ism&t Herrwiıc Rı- 
| cHÄrD legujabb fontos vizsgälatainak köszönjük.! 
| A közepponti tok valamennyi Radioläarnak ifjü 
koraban csupän egyetlen magot tartalmaz, miga sza- 
porodäsra erett egyeneknel tömve van magokkal. Az 
egy- es sokmagaü ällapot viszonylagos idötartama igen 
különbözö; a Radiolärok egy reszenel, nevezetesen 
az Acanthometra- es Spherozoumfeleknel az egymagü 
ällapot esak rövid ideig tart, mig valamennyi többi 
Radiolärnäl az &elet legnagyobb reszere kiterjed;; 
 amazokat rövidseg kedveert Herrwic-gel sok-, az 
utöbbiakat egymagüaknak nevezhetjük. 

Szerkezet tekinteteben a Radiolarok magjai oly 
különbsegeket mutatnak, a minök egyebütt az elemi 
szervezeteknel egyältaläban nem fordulnak elö. A 
nagy szämmal elöfordulö magok mintegy 3—15 p. 
| nagysägü, gömbölyüded, buroknelküli, egynemü, vila- 
gos testeeskek (= elsödleges magok), melyek a tokon 
belüli sareod&ban szetszört üröcskeknek lätszanak s 
ı Haecke-töl valösägos üröcskökkel együtt viztiszta 
hölyagocskäk (wasserhelle Bläschen ) elnevezes alatt 
sejteknek tartattak. Csupän az Acanthometrafelek 
magjaiban lehet egy magocskänak tarthatö belsö tes- 
teesket megkülönböztetni. 

Azegymagü Radiolärok magja mindig igen tekin- 
telyes nagysägu; meg a legkisebbek is 30—50 y.- 
| nyiek ( Heliosphaeräk), mig a Thalassicolläk kolosz- 
szälis magja 300—500 g. nagysägot er el. — Az 
ily magot kettös körvonalü, vastag burok vesz 
ı körül, melyet gyakran likaeskacsatornäk sürün ät- 
törnek. 

Az egyetlen nagy mag alakja s allomänya ismet 
igen különbözö lehet; legegyszerübb esetben mag- 


! Der Organismus der Radiolarien. Jena. 1879. A veg- 
 eredmenyek összeällitäsa. p. 108—111. 


424 


ällomanyböl ällö egynemt, tömör gömböt kepez (fia- 
tal Spherozoum-, Ommatida-, Spongosphaerafelek). 
Magasabb fejlettsegi fokot ernek el azon magok, me- 
lyeknek ällomänya helyenkent magocskakka tömörült 
(Ethmospharafelek, fiatal Acanthometrafelek); a 
magocskäk szäma eg6szen hüszig szaporodhatik ( Eth- 
mospherafelek), melyeket k&söbb egyetlen nagy ma- 
goeska helyettesithet ( Acanthometrafelek ), melyet a 
j61 kifejlödött magkeregretegtöl vilägos magnedv-ud- 
var valaszt el; az ily mag azutan egeszen megesyezik 
az edesvizi syökerlabuak hölyagocska alaktı magjaval. 
Különös figyelmet erdemel az, hogy a mag fejlödese- 
nek bizonyos städiumän szemecskezetre nezve egeszen 
kulönböz6 ket felböl van összeteve, epen ügy, mint 
bizonyos äzalekällatkäknak pl. a Spirochona gemmi- 
paranak magja. 

A lessajätsägosabb s ismereteink jelenlegi allasan 
egeszen egyedül ällö magalak jellemzi a Thalassicol- 
läkat. Maga a kolosszälis mag majd gömbalaku, majd 
sarjadek- vagy vakbelszerü kitüremleseket visel, a 


magoeska pedig majd gombamyceliumhoz hasonlöan | 


elägazik, majd ismet feregszerüleg össze-vissza esava- 
rodik, s a mag kitüremleseibe egyes hurkokat boesät. 
A Thalassicolläk sajätsägos szerkezetüi, kolosszälis 
magjät Huxıey fedezte fel a Thalassicolla nucleatä- 
nal s jelenletet valamennyi kesöbbi büvar megerösi- 
tette; mig azonban Huxuey ketkedve nevezte mag- 
nak, addig MÜüLLer F. sejtnek deklarälta, Hırcren 
pedig a semminek sem prejudikälö belsöhölyag 


(Binnenbläschen) elnevezessel jelölte. — Hrrrwie 


erdeme, hogy behatö tanulmanyokra tämaszkodva 
kimutatta, hogy ezen sajätsagos keplet ertekere nezve 
a sejtmaggal egyezik meg. 

A Radioläroknak többnyire öriäsi nagy €s sajät- 
sagosan elkülönült magjaböl, a sokmagü ällapotot 


jellemzö, nagy szaämu aprö mag Hurrwig szerint kü- | 


lönböz6, reszben az eddig ismert magfejlödesi s szapo- 
rodäsi mödoktöl egeszen elterö, s a szövettanban egye- 
dül allö mödon jö letre. 

Legegyszerübb a Spherozoumfelek szämos aprö 
magjänak keletkezese. Ezeknel a nagy tömör mag 
elöbb megnyulik, majd piskötaszerüleg befüzödik s 
kette oszlik, mely folyamat gyorsan ismötlödven, a 
nagy anyamag szetesik vegre nagyszamü apro fiök- 
magokra. 

Az Acanthometra- s az ezekkel rokon Acantho- 
phractafeleknel a mag magoeskäjänak eleny6&szese 
utan tömör sarjakat boesät; a keregretegnek ezen ki- 
duzzadäsai lassankent befüzödven, önallö tömör ma- 


Entz G. Veglenyek. 


gokat kepeznek, melyeknek belsejeben kis magoecska- 
szerü testecskek fejlödnek ki; ez utöbbiak vonzö kö- 
zeppontokkent szerepelnek s azt eredmenyezik, hogy 
a sarjadzäsböl keletkezett magok vegre a kifejlett 
Acanthometrafelek egynemü, aprö magjaira esnek 
szet. 

A Thalassicolläknäl vegre a kolosszälis magnak, 
az ügynevezett belsö hölyaqnak elägazö, vagy kacska- 
ringösan csavarodö magocskaäja szetdarabolödik egyes 
reszekre. Erre a közepponti hölyagban kis, egynemü 
magok lepnek fel, melyek oszläs ältal gyorsan szapo- 
rodvan, a közepponti tokot lassankint egeszen kitöl- 
tik, a nagy mag pedig visszafejlödik s vegre egeszen 
elenyeszik. 

Ezen nagyszäimü aprö mag fejlödesi folyama- 
tät Herrwıc következökepen hozza az elöadottakkal 
kapesolatba: a nagy mag magoceskäjänak szetdara- 
bolödasaböl keletkezett gömbök a mag burkän ke- 
resztül nyomülva, atokon belüli sareodeba jutnak 
s itt önallö magokka lesznek, melyek oszläs ältal 
tovabb szaporodnak, mire a kimerült anyamag te]je- 
sen visszafejlödik. 

Hogy a Radiolärok nagyszämu aprö magjai mily 
összefüggesben ällanak ezen gyökerlabuak szaporodä- 
säval, erröl a szaporodast targyalö fejezetben fogok 
szölani. 

A Flagellätok magjuk tekinteteben igen meg- 
egyeznek az edesvizi gyökerlabuakkal. Magjuk szama, 
a mennyire ismereteink terjednek, kivetel nelkül ey, 
mely a teljes kifejlödest elert veglenynel lestöbbnyire 
hölyagocskaalaku, magkeregräteggel, vagy e nelkül; 


| ritkabban bir az ältalam ätmenetinek nevezett mag 
\ szerkezetevel. 


Ällandöan elsödleges, majd egeszen egynemü- 
nek latszö, majd ismet szabalyos közökben fino- 
man vagy durvabban szemecskezett mag jellemzi 
a Otlioflagellätokat. 

A levelzöldet tartalmazo Flagellätoknäl a tulaj- 
donkepeni sejtmagon kivül meg rendesen elöfordul 
egy, neha több elesen körülırt, többnyire sömbalaku, 
a Chlamydomonas monadinänäl ellenben egeszen a 
Vorticelläk patköalakü magjäval megegyezö szalag- 
szerü test: a mär fentebb emlitett ü.n. levelzöld- 
hölyagocska, kemenyitömag, vagy amylumgömb. Ezen 
test hatarozott helyen a mag közeleben foglal helyet 
s a tulajdonkepi magtöl jol megkülönböztetendö. A 
szöban forgö keplet jöddal valö kezelesre, mint a 
kemenyitö, megkekül; a kemenyitöt tartalmazö allo- 
mäny azonban, mint Cosn nemely zöld Flagellätnal 

16 


122 


kimutatta,! csupan keregreteget köpez, melynek bel- 
sejeben egy nedvudvartöl körülvett protoplazma- 
szerli gömböeske foglal helyet, s ez utöbbit karmin- 
azon 6szleletre tämaszkodva, 


pirosra festi. CoHun 


hogy a magkeregreteggel birö hölyagocskaalaku sejt- 
magok szerkezetövel megegyezö kemenyitömag bizo- 
nyos Flagellätoknal a sejttel együtt oszlik, tovabbä 
arra, hogy ezen Flagellätoknal (Gonium, Chlamy- 
domonas, Pandorina, Endorina, Volvox stb.) a ke- 
mönyitö-magon kivül egyeb sejtmag ertek&vel bir6 
elkülönülsst nem talalt, azon következtetest alapitja» 
hogy a kemenyitömag bizonyos esetekben a sejtma- 
got helyettesiti s evvel homolog kepzödmenynek tar- 
tandö, mig mäs esetekben a kemenyitömag, mint a 
kemenyitötesteesk6k, a sejtbe lerakodö s a sejt ät- 
hasonitäsi folyamataäban kepzödö tartalek-anyagok 
köze tartozik. A kitünö breslaui buvär ezen felfogä- 
sät hatärozottan tevesnek kell tartanunk, minthogy 
Stein vizsgälatai szerint,? melyeknek helyesseget sajät 
vizsgälataimra tämaszkodva teljesen megerösithetem, 
a CoHn szerint esupän kemenyitömaggal birö Flagel- 
lätoknak van ezenkivül meg valödi sejtmagjuk; s e 
szerint semmi sem szölhat a mellett, hogy a keme- 
nyitömagot egyszer csupän tartalekanyagnak, mäskor 
pedig sejtmagnak tartsuk. 

A Noctilucak egyetlen magja egeszen megegyezik 
a csillöszörös äzalekällatkäkeval s az egeszen 'egy- 
nemü, vagy szemecskezett elsödleges magalakhoz tar- 
tozik. Herrwıc RıcHAro szerint a Lepiodiscus medu- 
soides magja a vegleny fejlödesenek küulönbözö szakan 
különbözö szerkezetet mutat.” A mag jöl kivehetö 
härtyäval burkolt, tojäsdadalaku s ket egyenlötlen 
felböl all, melyeknek nagyobbika, mint bizonyos äza- 
lekällatkäknäl, pl. a Spirochona gemmipara-näl, sza- 
balyosan szemecske&zett, mig a kisebbik egeszen egy- 
nemü. A nagyobb fel egyes esetekben nagyobb, 
tömöttebb gömböket tartalmazott; mäskor ismet a 
mag a rendestöl egeszen elterö szerkezetet mutatott, 
s tojasdad, vilägos hölyagot kepezett, melynek egyik 
vegeben egy sömbölyüded test foglalt helyet. Ez utöbbi 
maga, egy magkeregreteggel ellätott hölyagocskaalaku 
magnak szerkezetevel birt, s kivüle a hölyag meg egy 


* Bemerkungen über die Organisation einiger Schwärm- 
zellen. Beiträge zur Biologie der Pflanzen. II. B. 1. H. 
(1576) 100. 

az oT, 

® Ueber Leptodiseus medusoides, eine neue den Noc- 
tilucen verwandte Flagellate. JZ. I. Neue Folge. IV. 


(1877) 311. 


nagyobb s ket kisebb magällomanyböl allö gömböt 
tartalmazott. 

A csillöszörös azalekällatkäk magja (petefeszek, 
elsödleges mag BauBIant, nöl wvarsejt KÖLLıKER, 
endoplast Huxuey, mäsodlagos mag Bürschui) erede- 
tileg egynemü elsödleges mag, mely azonban a veg- 
leny eletfolyamataban különbözö iranyu elkülönüle- 
sekre hajlandö. Mielött azonban ezeknek tärgyalasaba 
boesätkoznam, szüksegesnek tartom elöbb a mag äl- 
talanos alakjärol s szamäröl szölani. 

Szamos azalekällatkanal a mag eredeti gömb- 
vagy tojasdad alakjät eg6sz eleten ät megtartja. Mas 
azalekällatkak magja ellenben egy hossztengely irä- 
nyaban törtenö növekedes következteben megnyulik, 
s kolbäsz-, zsineg-, vagy többe-kevesbbe ellapulva 
szalagalakuva vältozik, s majd gyengen, majd eröseb- 
ben S-szerüleg, majd felhold- vagy patköszerüleg, 
majd kacskaringösan feregszerüleg csayarodik. Gyen- 
gen csavarodö szalagalakü magja van pl. a lestöbb 
Ophrydiumfelenek , erösen csavarodö vagy patkö- 
alakü szämos Vorticella-, Aspidisca-, Euplotes- es 
Acinetafelenek ; feregszerüleg esavarodö a Stentor 
Roeselii-nek, a Ulimacostomum virens-nek s a Bursa- 
ria truncatellä-nak. A hosszura nyult magok lefutä- 
ily 
olvasöalakü mag jellemzi pl. a Condylostoma patenst, 
Spirostamum terest, Stentor polymorphust, Loxophyl- 
lum Meleagrist stb. Az ily olvasöszerü magok gyak- 


sukban gyakran szabalyos közökben befüzödnek ; 


ran Össze-vissza esavarodnak s fürtösen elhelyezett 
magesoportnak lätszanak, mint pl. a Plagiotoma 
Lumbrici-nel; mäskor ism6t az összeköt6 fonalak oly 
vekonyak, hogy esak igen nehezen különböztethetök 
meg. mint pl. a Loxodes Rostrum-näl s Enchelys gi- 
gasndl, ügy, hogy a mag nem összefügg6 egesznek, 
hanem föleg akkor, ha mint a Loxodes Rostrum-näl, 
az olvasö egyes gömbjei tävol ällanak egymästöl, 
nagyszamu külön magnak lätszik. A megnyult fereg- 
szerü magokon neha sarjak nönek ki, melyek mäsod- 
lagosan ismet itt-ott összeolvadhatnak s igen meg- 
egyeznek a hadiolirok között a Thal« ssicolläk bo- 
nyolödott szerkezetü magocskäjaval; ily magja van 
STEIN szerint azon Acinetafelenek, melyet az «Oper- 
cularia articulata Acineta alakja»-nak tartott,' s 
Herıwig szerint a Podophrya gemmipard-nak, csak- 
hogy ennel a sarjak mäsodlagosan nem olvadnak 
össze.? 


" Die Infus. p. 119. 
® Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) 32. 


123 


Az äzalekällatkäk magjänak szama legtöbbnyire 
csak egy; az olvasöalaku magvak egyes izeit felfogä- 
som szerint külön magvaknak azert nem lehet tekin- 
teni, mert a kolbäszalaku, gyengen befüzött s sza- 
bälytalan izekre osztott magvak között minden ätme 
net eszlelhetö. Ellenben ällandöan ket mag jellemzi 
az Amphileptusokat, Dileptusokat, a Lacrimaria 
Olort, a Lionotusokat, az Opisthodont s az Oxytricha- 
felek legnagyobb reszet; nagyszämu mag fordül elö 
bizonyos Opalinak-näl.Vajjon ezen magvak esakugyan 
külön magvaknak felelnek-e meg, vagy pedig, mint az 
olvasöalaku magvak, esupän 2—4 sok izre tagolt, 
egyetlen magnak, nem tekinthetö veglegesen eldön- 
töttnek. Reszemröl hajlandö vagyok ezeket is az ol- 
vasoalaku magvak kategoriajaba sorozni, s felfogäasom 
tämogatäsära felhozhatom azon körülmenyt, hogy 
egyes buväroknak sikerült az Öösszekötö fonalat ege- 
szen különällöknak tartott magyak között is kimu- 


tetni; igy kimutatta Bausıanı es BürscaLı a finom, 


hosszü összekötö fonalak, a Stylonichia ket magja,! 
Wrzssniowskı pedig a Loxodes Rostrum nagyszämü 
magjai között.” Mindemellett azonban jogosan felte- 
hetö, hogsy a megnyült test azalekallatkäk magjanak, 
— ha szabad e kifejezessel elnem, — izekre oszläsra 
valo hajlama bizonyos äzalekallatkaknal tenyleg az 
izeknek vegkepi elvalasara vezet, s igy az egymagvu- 
sägot a sokmagvüsäggal szakadatlan sorozat füzi 
ÖSSze. 

A mi az äzalekällatkak magjanak szerkezetet il- 
leti, emlitettem mär, hogy eredetileg egynemü elsöd- 


leges maggal birnak, mely finom, szerkezet nelküli | 


maghärtyäval van boritva; az egybekeles utän meg- 
ifjodott azalekallatkäkat mindig ily egynemü, elsödle- 
ges magvak jellemeznek. Ily egynemü szerkezetü, 
vagy talän helyesebben szerkezet nelküli azonban nem 
marad meg az äzalekallatkak magja, hanem kesöbb 
különbözö jellemzetes elkülönülesek lepnek fel allo- 
mänyaban, melyeknek összefüggö lanczolatät s elet- 
tanı jelentöseget ez 1dö szerint persze legnagyobbreszt 
nem ismerjük. 

Mär az egeszen egynemünek läatszö mae, älloma- 
nyaban is gyakran bizonyos elkülönüleseket tar fel 
erösebb nagyıtäs vagy kömszerek alkalmazäsa. Igy 
a mag ällomanya igen gyakran s a legkülönbözöbb 


! Studien über die ersten Entwieklungsvorg. d. Eizelle, 
die Zelltheilung und Conjugation der Infusorien. Abh. d. 
Senekenberg. Gesellsch. X. B. (1876) 280. 

® Beobacht. über Infusorien in der Umgebung von 
Warschau. ZWZ. X. (1870) 494. 


| äzalekallatkäknäl szabalyos tävolsagokban allö finom 


gömböcskeket, szemecskeket tartalmaz, melyek na- 
gyobbakkä fejlödven, a magot ikräs szerkezetüve väl- 
toztatjäk; ilyen ikräsnak talälom en a magot a Nos- 
sulak-näl s gyakran az Acinetafeleknel ; ugyanilyen 
a mag BürschLı szerint a Öyrtostomum leucas-nal.! 
Mäskor ismet a mag ällomänya finom rostos-görcsös 
szerkezetünek lätszik, mint Bürscnur szerint? a Bur- 
saria truncatellä-nak magja. Nemely azalekallatkak 
magja vegre szorosan egymäs mellett ällö, viztiszta, 
vilägos udvarral környezett gömböeskekböl van össze- 
teve, ügy hogy az egesz mintesy paränyi sejtekböl 
lätszik ällani. 

Az egynemü, vagy szemeeskes magvak belsejeben 
gyakran tömöttebb magäallomänyböl allö kisebb-na- 
gyobb rögöcskek lepnek fel, melyeket neha vila- 
gos udvar környekez. — A tömöttebb belsö testeket 
mäs esetekben egyetlen nagyobb helyettesiti, mely 
a sejtmagnäl hasznält terminologia szerint magocs- 
kanak (nucleolus) volna nevezendö. Ezen belsö tö- 
möttebb testet a külsö magällomänytöl szelesebb, 
vagy keskenyebb magudvar valaszthat meg el, s igy 
j6 letre azon magkeregrötesgel ellätott hölyagocska- 
alakü mag, mely pl.a Chilodon Cueullulust jellemzi; 
ugyanily szerkezetüek Wrzessiowskı szerint a Lo- 
xodes Rostrum olvasöalaku magjänak egyes gömbjei. 

Igen sajätsägos az, hogy nemely äzalekällatkänäl 
a mag ket egeszen különbözö szerkezetü, elesen el- 
vält felböl äll; mig ugyanis a mag egyik fele egeszen 
egynemt, vagy finoman szemeeskezett, addig a mäsik 
durvän szemeeskezett, vagy zsirfenyü rögöcskekkel 
van megtömve. Ilyen szerkezet ismeretes a Spirochona 
gemmipara magjän; ugyanilyenek gyakran az Oxy- 
trichafelek magjai, valamınt vizsgälataim szerint a 
Tintinnus fluviatilıs magja is. 

A legtöbb Oxytricha-, Chlamydodonfelck, a Spi- 
rochona gemmipara s vizsgälataim szerint a Tintin- 
nus fluviatilis magjära nezve igen jellemzö, hogy kö- 
zepe täjän, hol gyakran kisse be van füzödve, egy 
haräntfekvesti, nedvet tartalmazö lencsealakü üröcs- 
ketöl mintegy res ältal van kette osztva. Hasonlö 
lencsealakü rs &szlelhetö gyakran az Euplotesfelck 
patkö-, vagy szalagalakü magjanak ket vege elött. 

A mag belsejeben nemely äzalekällatkäknal elkü- 
lönült magoeskatöl megkülönböztetendö azon, SIEBOLD 
öta rendesen szinten magocskanak nevezett keplet, 


1 Id. m. p. 276. 
UN © 
16% 


124 


mely nem a mag belsejeben, hanem e mellett foglal 
helyet, s melynek megjelölesere en egy helyen! a tar- 
talekmag kifejezest hoztam ajänlatba; ugyanezt Bar- 
BIanı herenek, KöLLIkER him ivarsejt-nek, Herrwıc O. 
mellekmag-nak, Bürschui elsödleges mag-nak nevezi. 
Mint epen emlitem, SızBoLp jegyezte fel elöször, hogy 
a Paramecium Bursaria magjänak egy kisded melye- 
deseben egy kis testecske fekszik, melyet a Chilodon 
Cueullulus belsö magocskäjäval azonositva, szinten 
magocska (nucleolus) nevvel jelelt.” Bausıanı, Ste, 
ENnGELMANN, KÖLLIKER 68 föleg Bürscuı ujabb vizsga- 
latai kimutattäk, hogy a szöban forgö testeeske vagy 
allandöan, vagy legaläbb az äzalekällatkäk fejlödese- 
nek bizonyos szakäban a legtöbb äzalekallatkanäl 
elöfordul, esupän a Stentor- es Opalininafeleknäl s az 
Acinetafeleknel nem eszleltek meg. 

A tartalekmag reagensekkel valö kezeles utän 
rendesen jöl kivehetö, finom härtyäval burkolt gömb- 
alaku, ritkän tojasdad, vesealaku, vagy mint a Pa- 
ramecium Bursarid-näl, büzaszemalakü testecske. 
Ällomänya többnyire egeszen egynemü, ritkän sze- 
mecskezett, meg ritkäbban rejt belsejeben egy nedvud- 
var környekezte gömböcsket, mint BürschHLı szerint a 
Bursaria truncatellä-näl;?® fejlödesenek tetöfokän 
meglehetös tömött, többe-kevesbbe zsirfenyü, s epen 
e miatt az äzalekällatka testenek protoplazmäjäban 
egyeb zsirfenyt rögöcskek között esak nehezen kü- 
lönböztethetö meg. Tömött savak s higitott egvenyek 
feloldjäk, a jod barnära, a karmin többnyire elenk- 
pirosra festi; egeszben veve tehät tömött magällo- 
mänynyal lätszik megegyezni. 

Az egy, vagy több tartalekmag rendesen a mag 
szomszedsägäaban, gyakran ennek közvetetlen felüle- 
ten, vagy pedig &pen egy kis kivajt melyedesben fog- 
lal helyet. 

A tartalökmagok szäma szerfelett vältozik. Ban- 
BIANI bizonyos szabälyossägot velt abban felismerni, 
hogy minden egyszerti maghoz egy, a kettös, vagy 
olvasöalaktı magoknäl pedig minden egyes magr6sz- 
lethez egy-egy tartalekmag tartozik. EnGELMAnN &s 
Bürscaui vizsgalatai * azonban ezen szabälyszerüseget 


" A szamosfalvi söstö nehäny äzalagäröl. Termr. füz. 
II. köt. (1578) 230. 

” Vergl. Anat. der wirbellosen Thiere. Berlin. (1845) 24. 

® Id. m. p. 288. Ugyanezen müben az äzal6ökällatkäk 
tartalökmagjäröl valö eddigi ismereteink a legpontosabban 
vannak összeällitva. p. 2833—989. 

* EnGELMANN. Zur Naturgesch. d. Infusionsth. ZWZ. 
XI, (1862) 307. Bürschtr, id, h, 


nem erösitik meg. Igy mig szämos egymagü äza- 
lekallatkänal esak egyetlen tartalekmag van, addig 
pl. a Uyrtostomum leucas-näl ENGELMANN szerint 3, 
Bürscuı szerint 5—S tartalekmag van; ugyancsak 
Bürscnzı a Nassula ornata egyetlen magja mel- 
lett 3—4, a Trachelius Ovum-näl 9, a Bursaria trun- 
catellänäl pedig 15 tartal&kmagot különböztetett 
meg. 

A Stylonychia Mytilus-nal Sram szerint mindket 
magra, vagy magreszletre 1—1 tartalekmag esik, 
BürsckLı vizsgälatai szerint ellenben ezen äzalek- 
ällatkänäl neha csak egyetlen tartalekmag van a ket 
magröszlet között, mig mas egyeneknel a ket mag- 
reszlet mindegyike mellett 1—1, 2—2, vagy az egyik 
mellett 1, a mäsik mellett 2, söt kivetelesen 3—3, 
vagy meg több is van. 

A Trachelophyllum 
szerint mindket, a Dileptus gigas-nal valamennyi 


apieulatum-nal Bürscauı 
olvasöszerüleg összefüzött magreszletre 2—2 tar- 
talekmag esik, mig ellenben a Spirostomum ambi- 
guum-näal &s Loxophyllum Meleagris-nel kisebb a 
tartalekmagoknak, mint az olvasöalakü mag reszle- 
leteinek szama. Mindezen vizsgälatok el&gge bizonyit- 
jak, hogy a Bausranı kimondotta szabälyszerliseg, 
ambär igen szamos äzalekallatkara talalo, altalänos 
ervenynyel meg sem bir. 

A esillöszörös äzalekallatkak tartalekmagjäaval ho- 
molog kepzödmenyek a veglenyek többi kepviselöinel 
ez idö szerint ismeretlenek. 

Vegül meg a magkepleteknek a veglenyek teste- 
ben valö helyeröl szükseges röviden megemlekeznem. 
A Gregarindknäl, szämos gyökerlabünal es Flagel- 
latndl a magkepletek egyszertien a protoplazmatest 
belsejebe latszanak beägyazva; azon veglenyek leg- 
nagyobb reszenel (talan valamennyienel) ellenben, me- 
lyeknel a keregplasma a belplasmätöl jöl el van külö- 
nülve, igy nevezetesen a csıllöszörös azalekallatkandl, 
szämos Flagellätnäl, az Amoebaknal s egyeb karelyos 
älläbu gyökerläbuaknäl (s valöszinüleg a Noctilueäk- 
ndl is) a keresplasmänak azon kevesbbe szivös Össze- 
ällasu retege foglalja magäban a magkepleteket, mely 
a pepszerli belplasmäba megyen ät. Ennek megfele- 
löleg a magkepletek helye rögzitett s a belplasma 
äramläsai pl. legkevösbbe sem befolyasoljäk. ScHuLTzE 
E. F. azon fentebb emlitett eszlelete, hogy & 
Polystomelläk magja egyik rekeszböl a mäsikba vän- 
dorol, egeszen elszigetelten All. SızzsoLp-nak azon 
eszlelete pedig, hogy gyakran lehet lätni, hogy 
az azalekällatkäk szabadon lebegö magja körül az 


125 


egesz test, belseje kering,! bizonyara tevedesen alap- 
szik, mert egyetlen kesöbbi buvar sem erösittette 
meg. 


Betokozodds. 


Esy olasz büvär, Guanzarı, mar a mult szazadban 
közzetette ? azon erdekes eszleletet, hogy egy äzalek- 
ällatka, melyet 6 Proteus nevvel jelölt s mely valö- 
szintileg EHrengers Amphileptus moniligerevel azo- 
nos, azon bämulatos tulajdonsägaval tünik kı, 
hogy kepes bizonyos körülmenyek között gömbbe 
huzödva, magat fmom tokkal körülzarni s ezt hosz- 
szabb pihenes utän ismet elhagyni, söt tokjaböl, mi- 
kent az azon idöben különösen SpAuLanzant kiserletei 
utjan hiresse valt Rotatoriumok es Tardigrädok, meg 
hosszas kiszaradäs utan is eletre ebredni. EuRENBERG 
ezen, valamınt a veglenyek betokozödäsara vonatkozö 
kesöbbi eszleleteknek helyesseget ketsegbe vonta, 
nem tudvän magänak oly ällatot k&pzelni, mely elet- 
folyamatäban visszater a peteällapotba, hogy magät 
bizonyos idei pihenes utan minteey üjja-szülje, s az 
egeszet helytelenül magyarazott vedlesi folyamatra 
velte visszavezetendönek.’ 

'Minthogy Guanzarı felfedezese egy felszäzadig 
egeszen elszigetelve ällott, helyesseget pedig a leg- 
illetekesebb buvär, 


mint sok mäs alapos regibb adat, gyorsan feledekeny- 


EHRENBERG ketsegbe vonta, 


segbe ment, s csak 18545-ben tett SızBoLo közze ugyan- 
ily eszleletet az Huglena viridistöl. Szerinte a gsömbb6 
huzödö Euglendk koräntsem halnak el, mint Euken- 
BERG velte, hanem ätlatszo tokkal veszik magukat 
körül, mintegy bebäbozödnak,* mely &szlelet helyes- 
seget Fockz, PERTY, STEIN, CoHN s szämos mäs bü- 
var sietett megerösiteni. 

Ugyanezen idöre esik, hogy KöLuıker a büvärok 
fisyelmet a Gregarinäkra, mint egysejtli szerveze- 
tekre iränyitä, s Frantzıus mär 1846-ban kimondotta 
annak valöszinüseget, hogy a Gregarindkkal együtt 
elöfordulö, ügynevezett pseudonavicelläkat tartal- 
mazö gömbölyü tokok a Gregarinak fejlödeskörebe 


ı Id. m. 24. 
® Osservazioni e sperienze intorno ad un prodigioso 
C. R. B. 
Opuseoli scelti sulle scienze e sulle arti. Tom. XIX. Mi- 
lano. 1796. Terjedelmes kivonatät 1. ZWZ. VI. (1855) 
439 —A12, 

® Monatsber. der Berliner Akad. vom 18. Dezember. 
1851. v. ö. ZWZ. IV. (1853) 258. 

* Vergl. Anat. p. 25. 


anımaluccio delle infusioni di Luisı GUANZATI. 


tartoznak.! Srzın azutän csakhamar kimutatta, hogy 
a Gregarinak bizonyos fejlettsegi fokon gömbbe hu- 
zodnaks kettenkentegyesülve, ätlatszö burkot valaszta- 
nak ki ;” KöLLIKER, Bruch, LeyDIg, LIEBERKÜHN, Leu- 
CKART s mäs buvärok vizsgalatai utän mai nap bizto- 
san tudjuk, hogsy a Gregarinak szaporodäsukat meg- 
elözöleg esakugyan betokozzak magokat, meg pedig 
nem mindig kettesevel, hanem igen syakran egyen- 
kent is. 

Srem, kit a Gregarindk körül tett felfedezesei 
vezettek az azalekallatkak tanulmanyozasara, mind- 
jart tanulmanyainak kezdeten azon felfedezest tette, 
hogy a Vorticellak is kepesek gömbb& hüzödva, mint 
a Gregarinak, esakhogy egyenkint, betokozni ® ma- 
gukat. Ste nagy szamu Vorticella microstoma n6- 
pesitette vız felületen s feneken kisebb-nasyobb 
sömböket talalt, melyeket kettös körvonalu, egynemü, 
ätlatszö, rugalmas burok zart körül; ezen tokok bel- 
sejeben a jellemzö6 mag s a legalabb egy ideig meg 
mesmarado cesillöszörözet, tovabba azon körüulmeny, 
hogsy egyes tokok kocsanyon ültek, minden ket- 
seget kizärö hatarozottsaggal szolottak a mellett, hogy 
a tokok esakugyan a Vorticellakhoz tartoznak. Srrın- 
nak magäanak az utolsö harminez ev alatt megjelent 
korszakot alkotö munkäi, nemkülönben Conn-nak,? 
ÄUERBACH-nak,’ (IENKOWSKI-nak,® (CLAPAREDE- 68 
LAcHmaAnNn-nak, valamınt szamos ujabb buvarnak dol- 
gozataı tömerdek adattal bizonyitjak, hogy a betoko- 
zödas mind a csillöszörös, mind az ostoros azalekäl- 
latkaknak jellemzö tulajdonsagai köze tartozik; ügy 
latszik azonban, hogy valamennyi azalekallatka mes- 
sem kepes magät betokozni: ıgy pl. a Paramecium 
Aurelia-t es P. Bursaria-t, bäx a legközönsegesebb 
äzalekallatkäk köze tartoznak, soha senki sem talalta 
betokozott allapotban. 

A veglenyek többi csoportjainal szinten £szlelte- 
tett a betokozödas. Igy AuzrzacH kimutatta, hogy az 


! Observationes quedam de Gregarinis. Vratislavie. 
1846. 

® Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. 1848. 

® Untersuchungen über die Entwicklung der Infuso- 
rien AAP. 1849. Tovabba: Neuere Beiträge zur Kenntniss 
der Entwicklungsgeschichte und des feineren Baues der 
Infusionsthiere. ZWZ. III. (1852) 475. 

* Ueber den Eneystirungsprocess der Infusorien. ZWZ. 
IV. (1853) 253. Tovabbäa: Ueber Eneystirung von Amphi- 
leptus Fasciola. ZWZ. V. (1854) 434. 

® Ueber Enceystirung von Oxytricha Pellionella. ZWZ. 
V. (1854) 430. 

% Ueber Cystenbild. der Infusorien. ZWZ. VI. (1855) 301. 


126 


Amoebäk, miutän több nemzedeken ät oszläs ütjän 
szaporodtak, vegre megpihennek, s gömbbe huzödva 
betokozzak magokat.! GREEFF, Schuutze E. F., HERT- 
WIG, LESSER, HAECKEL €8 CIENKOWSKT, valamint több 
mäs ujabb buvär ugyanezt &szlelte szämos, mind 
kar6jos, mind sugaras allabu edesvizi gyökerläbünäl 
s Monernel. A gyökerläbuak között ältaläban esak 
a Polythalamiumok es Radiolärok nem ismeretesek 
meg betokozott äallapotban. Az elöbbieknel talan a 
protoplazma-testet boritö ällandö hej, az utöbbiaknäl a 
tokon kivülisarcodet boritö koesonyäs burok teszifeles- 
legesse a pihenesi ällapot alatt külön tok fejlödeset. 

A ÖOrlioflagellätok tokjait Cuararkoe &s Lach- 
Mann,2a Noctilucaket CiENKowsK1,? az oly ketes älläsü 
Labyrinthuleäket ugyanö,* a Catallactäket pedig 
Haccker irta le.’ 

Mindezek utän ismereteink jelen älläsän hatäro- 
zottan mondhatjuk, hogy a betokozödäsi kepesseg a 
veglenyeknel altalänosan el van terjedve, s azok, me- 
Iyek betokozott ällapotban meg ismeretlenek — haa 
Polythalamiumokat 63 Radiolarokat figyelmen kivül 
hagyjuk — aränylag tekintelytelen töredeket kepvi- 
selö kivetelek. 

A veglenyek tokjainak ällomänya &s szerkezete 
meglehetös täg korlätok között vältozik. Minthogy a 
tokok hasonlö mödon, mint pl. a sejthärtya, hig ällo- 
mänynak az egesz felületen valö kiväläsa ältal jönnek 
lötre, kezdetben termeszetesen hig, nyälkäs, kocso- 
nyäs ällomänyuak s nemely esetben, mint pl. szämos 
levelzöldet tartalmazö Flagellätnal, hosszasan, vagy 
ällandöan ilyenek maradnak s legfeljebb kiszäradäs- 
kor tömörülnek kemeny, hejszerü ällomänynyä, pen 
ügy, mint a tölök elvälaszthatatlan Palmellaceäknäl. 
Az ällati veglenyeknel ellenben a kivälasztott ällo- 
mäny rendesen igen rövid idö alatt härtyäva szilär- 
dul, mely a väladek mennyiseg&hez k&pest vekonyabb 
vagy vastagabb, többnyire egynemü, ritkäbban rete- 
gezett, mint pl. szamos Gregarinandl s majd rugal- 
mas hajlekony, majd ismet lassankint megmerevedik, 
ugy hogy nyomäsra az üveghez hasonlöan repedezik. 


! Ueber die Einzelligkeit der Amoeben. ZWZ. VII. 
(1855) 365. 

2711269. 

® Ueber Schwärmerbildung bei Noctiluca miliaris AMA. 
(VII) 1871. 

* Ueber den Bau und die Entwicklung der Labyrin- 
thuleen AMA. (1867) 274. 

° Studien über Moneren und andere Protisten. Leipzig. 
1870. 141. 


A burok felülete legtöbb esetben sıma, nemely 
veglenynel azonban, mint bizonyos moszatok s gom- 
bak spöräi vagy bizonyos petek különbözö, seulpturäk- 
kal ekesitett. Igy pl. bizonyos Flagellätoknak tokja 
kiallö gömböcskeket visel ; a Nassula ambigua tokjai 
Srein szerint delkörös vonalakban finoman pettye- 
getettek ! s e pettyek, erösebb nagyıtäsnäl kis kiallö, 
viztiszta gömböcskeknek lätszanak, melyek delkörö- 
sen lefuto gyöngysorokkent övezik a tokot s ennek 
igen esinos külsöt kölesönöznek. Az Epistilys bran- 
chiöphila hordöalaküu tokjän szabälyos közökben 
nyolez delkörös taraj emelkedik, az ezek közötti me- 
zök pedig finoman haräntul sävolyozottak.? Az Eu- 
plotes Charon kerekded, sikdomborü tokja, SrEm 
szerint domborü felületen 6—7 igen csinos harant 
redökbe szedett tarajjal diszitett.? A Stylonychia My- 
tilus gömbölyü tokja felületen szabälyosan elhelyezett 
ivelt redöket,* a Stylonychia Histriöe kiallö durva 
dudorokat visel, mint a gubaes. A gyökerlabüak- 
nak tokjait gyakran szinten rajzok, sceulpturäk &ke- 
sitik, igy pl. az Euglypha alveolata tokja Herrwıc O. 
es LEssEr szerint, hatszögletes tereeskekböl van össze- 
teve,? en magam pedig a Olathrulina elegans lenese- 
alakü tokjänak szegelyet harom sorban elhelyezett 
hatalmas tüskekkel talältam fegyverezve. 

Megjegyzendö, hogy szamos veglenynel vekony- es 
vastagfalü, sima es sculpturaval ellätott tokok esz- 
leltettek ; igy pl. hogy mäst ne emlitsek, a Podophrya 
fivändl a sima, szerkezet nelküli tokokon kivül isme- 
retesek meg olyanok, melyek —5 gyürüs tarajt vi- 
selnek, s Weısse-töl, mint külön Acinetafele, Or- 
cula elnevez6s alatt irattak le. 

Nemely vegleny egymäsutän 2—3 tokot välaszt 
ki, melyek közül a külsök többnyire vekonyak, szerke- 
zet nelküliek, mig a belsö, mely az összehuzödott testet 
megfekszi, vastagabb s gyakran sculpturäkat visel ; 
ismeretes ez pl. nehäny Flagellätröl s gyökerläabürdl. 

A tokok rendesen egeszen viztisztäk, szintelenek ; 
a hosszabb pihenesre szänt tokok azonban, melyek 
vastagsägukkal es sculpturajukkal is gyakran kitün- 
nek, nem ritkan megbarnulnak. 

A tokok alakja leggyakrabban megközeliti a göm- 


' Die Infusionsthiere auf ihre Entwieklungsgesch. un- 
ters. 249. 

2 STEIN, id. m. 125. 

Sata9: 

* Stein, id. m. 150. 

° Ueber Rhizopoden und denselben nahetstehenden 
Organismen, AMA, X, Suppl (1874) 128. 


127 


böt; ismeretesek azonban pl. tojäs-, lencse-, zsemlye-, 
körte-,orsö-,sarlöalakutokok is, valamintolyanok, me- 
lyek rövidebb vagy hosszabb kocsanyba vannak ki 
hüzva; szövalatokokalakjukatsszerkezetüket tekintve, 
igen hasonlitanak spöräkhoz,vagy petekhez, melyekkel, 
miutän a betokozott vegleny jellemzö elkülönülesei, pl. 
a csillöszörözet, ostorok s többnyire a lüktetö tiröeske 
is vegkep elenyesznek, könnyen összeteveszthetök. 

Elök6epzett nyiläs a veglenytokokon ritkän fordul 
elö; kirajzäskor vagy szabälytalanul reped szet a tok, 
vagy pedig egy ponton hasad ki, mely csakhamar 
kerek nyilassä tägul, melyen a vegleny magät, mint 
valamely rajzö-spöra, keresztül szoritja. Allandö nyi- 
lässal ellätott tokot talält Stein a Stentor polymorphus 
es St. coeruleusnal;! ezen äzalekällatkäknak vastag, 
retegzett tokjai körtealakuak s elkeskenyedö sarkukon 
tag nyılassal vannak ellatva, mely a pihenesi 1dö 
alatt lenesealaku, kocsonyäs Összealläsu dugaszszal 
van kitöltve. Egöszen bizonyos petek mikropylejere 
emlekeztetö nyiläs ältal van megszakitva, HAncreL 
szerint a Magosphaera Planula vastag tokja. 

Nem hagyhatom e helyen emlites nelkül, hogy 
nemely hejat lakö gyökerlabuak gyakran nem välasz- 
tanak ki egesz tokot, hanem. beerik avval, hogy he- 
juknak szäjadekät, mint a telı alomra k6szülö esigäk, 
kivalasztott kupakkal zarjak el; ezt taläaltam en a 
mohaparnäk alatt tömenytelen mennyisegben elö 
Euglyphäk-, Trinemäk- 63 Cyphoderiaknal. A földben 
elö Amoebäk szärazsäg idejen egyszertien összehü- 
zödnak s tetemesen megtömörulö keregretegük helyet- 
tesıti a külön tokot.? Nemely esillöszörös äzalekällat- 


käk kiszaradäskor szinten egsyszerlien gömbbe hüzöd- | 


nak s mint a Rotatoriumok, Tardigradok s Angyilluläk 


vastag euticuläjoktöl vedetnek; ezt tapasztaltam en, 


a kolozsväri häztetö)k mohapärnäi alatt gyakori 
Opercularia arenicolänäl. 

A mi atokok vegyi összetetelet illeti, erre nezve 
annyit tudunk, hogy a tömöttebb összealläsu tokok 


oldöszereknek, mind sayaknak, mind pedig &gvenyek- | 


nek hosszasan ellentällanak s a növenyek mödjara 
täplälkozö zöld Flagellätoknäl celluloseböl, az ällati 
mödon taplälkozöknäl ellenben chitinböl, vagy leg- 
aläbb evvelrokon anyagböl allanak. Osak ritkan rakö- 
dik a tokok ällomänyäba kovasav, mint pl. a Helio- 


* II. 233 &s 242, 

?2 Stud. üb. Moneren und andere Protisten. Leipz. 
(1870) 142. 

® R. GREEFF, Ueber einige in der Erde lebenden Amoe- 
ben und andere Rhizopoden. AMA. II. (1866), 


zoumok s Kuglyphäk üvegszerü tokjaba. A zöld Fla- 
gellätoknal gyakran elöfordulö koesonyäs burkok 
ketsegkivül vesyi összetetelükre nözye sem ternek el 
a Palmellaceäk pihenö sejtjeit körülzärö koesonyäs 
burkoktöl. 

Minthogy a veglenyek betekozödäsa a proto- 
plazma-testnek azon tulajdonsägän alapszik, hogy 
kepes szabad felületere härtyävä, hejjä szilärdulö 
nyalkas ällomänyt kivalasztani: bizonyära egeszen 
jogosan ällithatja Corn,! hogy a tokok alaktanilag a 
veglenyeket boritö euticuläval, pänezelokkal s elallö 
hejakkal azonos ertöktiek. 

A betokozödäs elettani jelentösege, bar fokozot- 
tabb mertekben, de elsö sorban megis ugyanarra lät- 
szik kiterjedni, mint a cutieuläe, pänezelok& s hejake: 
azaz a vegleny magat a külviläg käros behatäsai ellen 
betokozödässal oltalmazza. A veglenyek ältaläban a 
vizeknek laköi, s megazok is, melyek pl.a lazakorhany- 
dus földben, a mohapärnäk alatt, a fakergek zuzmöi 
között s mas hasonlö helyeken tanyäznak, teljes &let- 
tevekenysegben esak akkor talälhatök, midön tar- 
tözkodäsi helyüket esözesek idejen a viz gazdagon 
ätnedvesiti, vagy epen elärasztja; azon veglenyek 
vegre, melyek az ällatok belsejeben &lnek, szin- 
ten esak a gazda testenek nedvdüs treiben lelhetök. 
Ebböl kifolyölag magaätöl erthetö, hogy a veglenyek 
eletere a leskärosabb külsö hatäst a nedves elem 
hiänya kepezi s a betokozödas elsö sorban ez ellen, 
azaz a kiszaradäs veszelye ellen biztositja a veglönye- 
ket. Azon ideiglenes pocsolyäk, melyeket a talaj me&- 
Iyedeseiben, kerekvägäsokban, a marhäk läbnyomai- 
ban, kivajt köveken stb. az összegyült esöviz k&pez, s 
melyek nyäri idöben a veglenyek nyüzsgö 6letenek 
szinhelyei, kezdödö beszäradäsuk alkalmäval a veg- 
lenyek betokozödäsanak tanulmanyozäsära a legalkal- - 


ı masabb s lestanulsägosabb lelöhelyek. Itt az eg6sz 


paränyıi vilag iparkodik, siet betokozödas ältal a kiszä- 
radas veszelyet kikerülni; s valöban esodälkoznunk 
kell, hogy ezen a veglenyek eleteben oly neve- 
zetes szerepet jatszö soly gyakran eszlelhetö folyamat 
oly hosszasan ismeretlen maradt, s ha a veglenyek 
ismeretenek törtöneteböl nem okultunk volna, valö- 
ban csodälkoznunk kellene EnRENBERG-en, ki, miutän 
Sram a Vorticella microstomäanak betokozödäsät oly 
pontosan leirta, ez utöbbinak, epen ügy, mint a mult 
szazadbeli GuAnzarı-nak, a lätottak teves magyara- 
zatat vetette szemere, söt egeszen alaptalanul meg 


! Ueber den Eneystirungsproe. ete. ZWZ. IV. (1853) 276. 


128 


avval is vädolta, hogy a koesänyokröl levält s gömbbe 
hüzödva «vedlesnek indultv Vorticelläkat kerekällat- 
kak peteivel tevesztette össze.! Hogy a betokozödäs 
elsö sorban esakugyan a kiszäradäs veszelye ellen 
iranyul, erre nezve különös fontossäggal birnak CıEn- 
KOwsKI kiserletei, melyek azt bizonyitjäk, hogy kis 
mennyisegti vizben, lebegö eseppben tartott leskülön- 
bözöbb veglenyeket, a folyadeknak lassu &s övatos 
elpärolgatäsa ältal, mintegy kenyszeriteni lehet a beto- 
kozödasra.? 

A betokozödäs felfedezese ältal a veglenyeknek a 
Föld kereksegen valö szeles, mondhatnök korlätok 
nelküli elterjedese, valamint pocsolyäkban &s önte- 
lekekben valö gyors 6s tömeges megjelenesük igen 
egyszerlien, termeszetesen magyarazhatö s jöreszt 
elvesziti a rejtelyesseg nimbuszät. A kiszaradt pocso- 
lyak medreben ott szunnyadnak betokozva a pocso- 
lyat nepesitö veglenyek, hogy a legközelebbi esö 
alkalmaval koporsöjukat megrepesztve,legott üj eletre 
ebredjenek, vagy hogy a szellö szärnyaira kerülve, 
rövidebb-hosszabb legutazas utän szetszörassanak 8 
kedvezö helyre vetödve, mint valösägos kozmopolitäk, 
barhol folytassak megszakitott elettevekenysögüket. 
A veglenyek tokjainak a merlegelhetetlen esekely suly 
ad szärnyakat, vegtelen paränyisäguk pedig megnyit 
elöttük minden rejteket: a legäramläsok születesi 
helyüktöl tävol fekvö vid&kekre, a völgyek melyeböl 
a berezek esücsaira sodorjak, s a hovä esak a levegö 
betolakodhatik, mindenüve elviszi s szethinti a par&- 
nyi vilag köbor esiräit. Ime, a veglenyek betokozödäsi 
kepessegeben rejlik a panspermindnak 6p oly egy- 
szerü, mint termeszetes magyaräzata ! 

A betokozödas azonban koräntsem esupän a kiszä- 
radas ellen oltalmazza a veglenyeket; ellenkezöleg 
szamos vegleny mäs körtlmenyek között is betokozza 
magät. 

Bizonyos veglenyek mindannyiszor, valahänyszor 
teletömtek magukat täplalekkal, vekony burkot välasz- 
tanak ki, s betokozott allapotban vegezik, nem häbor- 
gatott nyugalomban, az emesztes munkaäjät, hogy 
tokjukat az emesztes befejeztevel magänosan, vagy 
oszläas ältal megszaporodva, ismöt elhagyjäk. Ily 
em£sztesi tokok ismeretesek pl. CIENKowskI vizsgälatai 
utän a Vampyrelläknäl, a Heliozumokhoz igen közel 
allö sugaras allabu eyökerläbuak között, valamint, 
többeket nem emlitve, a nevezett büyär ältal Colpo- 


! Monatsb. d. berl. Akad. vom 18. Dec. 1851. V. ö. 
Conan id. m. id. h. 


* UeberCystenbildung bei Infusorien ZWZ. VI. (1855) 301. 


della pugnax nevvel jelölt Flagellatnal.! A csillöszö- 
rös äzalökällatkak között Coun szerint a Trachelius 
Ovum,? CuaParkoE €s LAcHmann, valamint Stein 
büvärlatai szerint pedig a Vorticellafelöket pusztitö 
Amphileptusok vegezik az eme6sztest vekonyfalu tokok- 
ban; ugyanily emesztesi tokokba zärköznak vizsgäla- 
taim szerint bizonyos Einchelysek is. 

Igen nagyszämü veglenynel &szleltetett toväbbä, 
hogy miutän több nemzedeken ät folytatott oszläs 
utjan nagy mennyisögben elszaporodtak, minden 
kimutathato ok nelkül, egymäsutän betokozzäk ma- 
gukat s esak hosszabb, gyakran több hönapra terjedö 
pihenes utän hagyjäk el ismet, vagy egyenkint, vagy 
a tokon belül veghez ment oszläs ütjän megszapo- 
rodva, tokjaikat; ezen tömeges betokozödäs arra enged 
következtetnünk, hogy a veglenyeknek, mint az egy- 
sejtü moszatok- s gombäknak, bizonyos nemzedekek 
eziklusa utän hosszabb pihenösre van szüksegük. 

Mär az elöadottakban többször ismeteltem, hogy 
a veglenyek tokjaikon belül gyakran ket vagy több 
reszre oszlanak s megszaporodva hagyjäk el az anyato- 
kokat.-Ez nemely veglenyeknel esak kiveteles, mäsok- 
näl ellenben egeszen ällandö s a szäporodäs mindig 
esak a tokon belül megy veghez. Isy a Gregarindk 
allandöan esak betokozott ällapotban hozzak letre 
nagyszämüu aprö szaporodäsi testeeskeiket, az ü.n. 
pseudonavicelläkat, vagy psorospermiumokat ; sz&mos 
gyökerlabü 63 Moner, nemkülönben bizonyos Fla- 
gellätok, pl. az Euglenafelek, több Cilioflagellät, a 
Noctilucak s nehäny esillöszörös äzalekällatka, pl. az 
Amphileptusok, szinten esupän betokozott allapotban 
kepesek osztödni. 

A veglenyek betokozödäsa a bebäbozödastöl bizo- 
nyära igentävol äll; ellenben vele teljesen azonos folya- 
matot ismerünk a legalsöbb növenyeknel, az egysejtü 
moszatok s ggmbäknäl, melyeknek spöräi szabad moz- 
gäsuk befejeztövel bizonyos ideig tartö pihenesre s üj 
rajzök kepz6sere szinten betokozzäk magukat; bizo- 
nyära mai nap sem fog ellentmondäsra talälni Conn- 
nak azon ällitäsa, hogy egyreszt az äazalek- 
ällatkäknak, mäsreszt pedig az egysejtü 
növenyek rajzöspöräinak felfedezese utän 
az ällat- &s növenyorszäg között felällitott 
különbsegek tarthatatlanokkä valtak.? 


! Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. T. (1865). 
216. 221. 

2 Id. m. 267. 

® Termöszetr. füz. II. (1878) 237. 

* Id. m. p. 278. 


129 


III. SZAPORODÄS ES FEJLÖDES. 


A vöglenybüvärlat koräbbi szakaiböl, nevezetesen 
pedig EHRENBERG 68 Dusarvın idejeböl, a veglenyek 
szaporodasära s fejlödesere vonatkozö szamos becses 
adat szallott ugyan a legujabb korra: hogy azonban 
mindezek csak az elsö behatöbb büvärlatok relativ 
ertekevel birhattak, ez a dolog termeszeteben rejlik. 
A veglenyek szaporodäsanak s fejlödesenek alapos 
ismerete a haladas termeszetes sorrendje szerint elöbb 
nem volt, nem lehetett värhatö, mielött a veglenyek 
szervezetere vonatkozö elterö felfogasok ujabb, elfogu- 
latlan büvärlatoktöl megoldäst nem nyertek ; nem volt 
elöbb värhato, mielöttasejttan magasabb tökeletessegre 
nem emelkedett s mielött az alsöbb ällatoknak 6s 
növenyeknek gyakran igen bonyolödott szaporodasi 
es fejlödesi menete behatöbban nem tanulmanyozta- 
tott. Mivel pedig mindezen iränyokban csak a leg- 
ujabb kor buvärlatai deritettek vilagossagot, a veg- 
lenyek szaporodasanak s fejlödesenek ismerete esakis 
a legujabb idöben nyerhetett &lenkebb lendületet; 
midön azonban esyreszt hatärozottan Allıthatjuk, 
hogy az ismeretek ezen iränyban a legujabb idö alatt 
hatalmasan elörehaladtak, mäsreszt konstatalnunk 
kell azt is, hogy szamos homälyos kerdesre meg a 
jövötöl värjuk a feleletet. 


A veglenyek elsödleges keletkezesenek kerdese. 

A biolögiai tudomänyok gyermekkoräban, midön 
a csodäkban valö hit liderezkent nehezedett a tudo- 
mäny emberere is, melytöl nem tudott szabadulni; 
midön mindazon jelensegeknek okät, melyeket az 
ismeretek hiänyossäga miatt közvetetlenül megma- 
gyarazni nem lehetett, termeszetfölötti erök szeszelyes 
jatekära vezettek vissza: igen termeszetes, hogy az 
alsobb szervezeteknek 3 ezekkel együtt a veglenyek- 
nek bizonyos körülmenyek között lätszölag egyszerre, 
tömenytelen mennyisögben valö megjeleneset esakis 
a szüleknelküli, elsödleges keletkezes feltevessvel vel- 
tek masyarazhatonak. Ezen ältalanosan elterjedt fel- 
fogässal szemben, mint a fentebbiekben alkalmam 
volt elöadni, mär a mült szäzadban SPALLANZANI, 
jelen szäzadunkban pedig EHRENBERG 6&s Dusarvın 
emeltek szöt az ellen, hogy a veglenyek elsödlegesen, 
szülek nelkül keletkezhetnek. EHRENBERG-nek valöban 
nem voltszüksege ezen felteveshez folyamodni, mivel 
szerinte minden vegleny hermafrodita, s oszläson 
kivüul tömenytelen mennyisegü vegtelen paränyi petek 


Entz G. Veglenyek. 


ältal szaporodik, melyek a viz- es a levegötöl szethor- 
datva, mindenüve elplantaljak a läthatatlan viläg &le- 
tet; Duwsarpın viszont, bar szoros ertelemben vett 
petek letet tagadta, szinten nem szorult az elsödleges 
keletkezes feltevesere, minthogy SpaLLanzanı-val haj- 
landö a veglenyek testeben fejlödesre kepes pr@orga- 
nisält testecskeket (corpuscules preorganis£s,), azaz pa- 
ränyi esiräkat feltenni.! A legujabb idöben vegre, 
miutan a veglenyek betokozödäsät &s sporakepzödeset 
felfedeztek, s miutan mäsfelöl az elsödleges keletkezes 
az elösdi allatok es gombak bonyolödott fejlödesme- 
netenek kifürkeszese ältal ezen területen is, melyen oly 
hosszasan hittek letezeseben, veglegesen megdönte- 
tett, az illetekes buvarok legnagyobb resze az elsöd- 
leges keletkezes felteveset a tudomanyböl egeszen 
kiküszöbölendönek nyilvänıtotta, s a veglenyek gyak- 
ran rejtelyes megjelenesenek magyaräzatära elegseges- 
nek tartotta, hogy a levegö altal szethintett tokokra 
es spörakra utaljon. 

Evvel szemben azonban az elsödleges keletkezes, 
a mennyiben a veglenyekre, különösen az öntelekek- 
ben gyorsan megjelenö legalsöbb alakokra vonatko- 
zik, ismet es ismet akadt vedelmezökre, meg pedig 
a tudomänynak igen tekintelyes allasü kepviselöiben, 
minök: NAEGELI, PoucHET, OWEN, SCHAFFHAUSEN, 
HAECcKEL, KARSTEN stb. s a kiserletezes, reszben me&g 
jelenleg is napirenden van. 

Midön e helyen a veglenyek elsödleges keletkeze- 
senek kerdeset erintem, mindenek elött ki akarom 
emelni, hogy azon kollektiv fogalomba, melyet elsöd- 
leges keletkezesnek (generatio spontanea, aquivoca, 
originaria, primaria etc.) nevezunk, voltakepen a 
keletkezesnek lenyegesen különbözö hipotetikus möd- 
jai vannak Öösszefoglalva: t. i. a szervetlen vegyü- 
letekböl valö, szoros ertelemben vett elsödleges kelet- 
kezes, mintesy önmagätszüles (sit venia verbo!), 
melyet Harcren autogontanak,” Mıunz Epwarps H. 
pedig «formation agenetique»-nek® nevez, —stoväbba, 
alegalsöbb lenyeknek mär meglevö s vagy bomläsnak 
indült, vagy pedig elö szerves allomänyböl valö kelet- 
kezese, melyet Mınn& EnwArns, — ki a kettöt, t.ı. a 
holt s az elö szerves allomänyböl valö keletkezest, 


* Infusoires. 101. 
® Gener. Morphologie. I. 179. 
® Legons sur la Physiologie ete. VIII. 251. 
17 


130 


megkülönbözteti, — «necrogenie» &s «wenogenie»,! 
szämos szerzö heterogenia, HasckeL pedig plasmo- 
genia ? nevvel jelöl. 

Ältalänos termeszetböleseleti szempontböl az 
autogonia kerdese a biolögiai tudomäanyoknak ket- 
segkivül egyik legfontosabb alapkerdese. — Hogy 
a legelsö €lö lenyeknek, melyek a mai nap &lö leg- 
alsöbb veglenyekkel egsyezhettek meg, okvetetlenül 
szervetlen vegyületekböl kellett kepzödniök, erre 
nezve a mai biolögok között alig van velemenykülönb- 
seg s a dolog lenyegere nezve egeszen mindesy, vajjon 
Földünket, vagy pedig — Teomson hipotezise sze- 
rint — valamely idegen bolygöt kepzeljünk-e az auto- 
gonia szinhelyenek. Hogy az autogonianak valamikor 
meg kellett törtennie, ezt mondja a dolgok okait für- 
k6szö 6sz, bär ezt k&zzelfoghatölag kimutatni terme- 
szetesen sohasemn sikertilhet. — Esy mäs, nem abszolute 
megoldhatlannak lätszö kerdes az: vajjon mai nap 
jönnek-e l&etre autogonia utjän elölenyek? 
Harcken ezt Monereire nezve valöszinünek tartja 
s oly mödon kepzeli a Monereknek autogonia ütjän 
az elöällomäny vegyületeit alkotö elemek oldataböl 
valö kiväläsät, mint a kristälyoket az anyaoldatböl, 
azaz epen ügy, mikent a sejtelmelet megalapitöi a 
sejtek fejlödeset kepzeltek; ez azonban csak hipo- 
tezis, mely egyetlen megfigyelesre sem täamaszkodik. 
Mindaz, a mit kiserletezes utjan az autogoniäröl tud- 
nunk lehet, abböl äll, hogy szervetlen vegyületek 
oldatäböl €lö lenyeket fejleszteni m&g eddig senkinek 
sem sikerült. Az elert negativ eredmenyek abszolute 
nem zärjäk ugyan ki a meg mai nap is tevekeny 
autogonia lehetöseget, de minden esetre igen valö- 
szintitlenne teszik. 

Mindazon kiserletezesek azonban, miket Spat- 
LANZANI-töl PASTEUR-Ig 8 eg6sz napjainkig azelsödleges 
keletkezes kerd6senek eldöntese ezeljäböl vegeztek, 
az autogoniät esak mellekesen erintik, voltaköpen 
pedig a plasmogonia, azaz a körtil forognak: vajjon 
szerves testek öntelekeiben, tehat mär meg- 
levö szerves ällomänyböl kepzödhetnek-e 
elsödlegesen legalsöbb elölenyek? Mindaz pe- 
dig, a mit ezen többnyire igen elm6sen konstrualt ke- 
szülökekkel s a, legszorgosabb ellenörzessel vegzett 
kiserletek bizonyitanak, a következökben foglalhatö 
ÖSSZe : 

1. Hosszabb ideig 100° C.-ra hevitett s azutän 


1Op. c. 232% 
= Op. e. II. 32. 


a levegö bejutäsätöl elzärt öntel&kben veglönyek nem 
kepzödnek ; miga meg nem tisztitott körlegnek ily ön- 
telekhez valö hozzäjärultäval esakhamar megjelennek. 
"2. Ha a levegö a felforralt öntelökhez izzäsig hevi- 
tett, vagy tömör femsavakat tartalmaz6 esövön keresz- 
tül vezettetik, avagy a esöbe dugott gyapoton ät fil- 
traltatik, elettelen marad az öntelek, mintha esak a 
levegö bejutäsätöl el lett volna zäva. 

3. Az eletre ebredö esiraknak e szerint okvetet- 
lenül a levegöben kell lebegniök; ezek a levegöben 
lebegö esiräk Pasreur mödszerevel, — mely abban 
all, hogy filtralö dugaszul lögyapot hasznältatik s ez 
azutäan &therben feloldatik, — könnyen ki is mutat- 
hatök. 

4. Tekintetbe veve a különbözö, teljesen megbiz- 
hatö buväroktöl különbözö mödszerek alkalmazäsa 
utjän elert nagyszämu egyezö eredmenyeket, alig 
szenvedhet ketseget, hogy azon kiveteles esetek, me- 
lyekben megtisztitott levegövel ellätott s felforralt 
öntelekben megis fejlödtek veglenyek, valamely hibä- 
nak a kiserletbe valö beesüszäsära vezetendök vissza, 
pl. a hasznält edeny nem volt kellöleg mestisztitva, 
vagy a levegö bejutäsa ellen nem volt teljesen elzärva, 
vagy pedig az öntelek nem volt kellö ideig forralva. 

5. A kiserletezesre hasznält szäraz anyagokat nem 
eleg 100° Q.-ra heviteni, mivel a kiszäradt spöräk, 
esiräk es tokok Lüners, Dovkre 3 mäsok vizsgälatai 
szerint esak 120—140° C.-nal vesztik el fejlödes- 
kepessegüket. 

De vajjon mit bizonyitanak mindezen kiserleti 
eredmönyek, vajjon veglegesen megezäfoljäk-e plas- 
mogonia letet? Nem, — csupän azt bizonyitjäk, hogy 
a mindent megfertöztetö, tehat az öntelekekben is 
benfoglalt paranyi esiräk, ha azokat elöbb megöljük, 
eletre többe nem &brednek ; tovabba azt, hogy a szer- 
ves anyagokban, ha azokat az &eletet megölö magas 
hörnersöknek tettük ki, elet több&e nem &bredhet: 
azaz röviden azt, hogy az anyag, ha mär egyszer 
meghalt, magära hagyva holt marad. Ez ugyan ma- 
gäban eleg fontos, de meg sem kielegitö eredmeny; 
fontos, mert kizarja az elsödleges keletkezesnek 
azon hipotetikus mödjät, hogy a szervezeteknek 
elhalt reszeiböl legalsobb elölenyek keletkezhetnek, 
azaz kizarja a nekrogeniät; kinem elegitö pedig 
azert, mert nem zärja ki a xenogeniät. Mert 
ezen kiserleti eredmenyekkel szemben meg mindig 
fe] lehet tenni azon lehetöseget, hogy az 616 allomäny- 
nak legkisebb reszeeskei, oly körtlmenyek között, 
melyek az eg6sz szervezet &letenek folytatäsara kedve- 


131 


zötlenek ugyan, de nem abszolute halalt okozök, a 
lesalsöbb lenyek cesiraiva szervezödhetn ek ! 

Könnyen belathatö, hogy az ily ertelemben vett 
elsödleges keletkezes kiserleti üton valö bebizonyıta- 
sanak lesyözhetetlen akadalyok ällanak utjaban ; mert 
eoy felöl nem ismerünk, s alig is kepzelhetünk oly 
eljärast, mely a külvilägböl szarmazö esiräkat elölne, 
a nelkül, hogy együttal az elöallomanynak ama hipo- 
tetikus esiwäkkä szervezöd6 reszecskei is esyuttal 
tönkre ne mennenek ; mäsfelöl pedig nem zärhato ki 
annak lehetösege, söt valöszinlisege sem, hogy a lät- 
szölag magäböl az elhalö szerves ällomänyböl eletre 
ebredö aprö csiräk, minök pl. a legkisebb Mikrokokku- 
sok, vagy azok a legerösebb nasyıtasoknal is a lätas 
vegsö hatäran allö paranyi gömbök, melyekböl nemely 
buvarok szerint a Monadok kepzödnek, nem voltak 
mär eleve meg eszrevehetetlen paränyisägban az &1l6 
szervezet anyagaban, hogy kedvezö körlilmenyek 
között eszrevehetökk& növekedjenek. Fipen ily nehez- 
segbe ütközik azonban a xenogenia letenek veg- 
leges megezäfoläsa is, 8 csakis a magasabb szer- 
vezetek fejlödösenek ismereteböl levont ana 
logiakra tämaszkodva, lehet ällitanunk, hogy 
a xenogenia lete ismeretink jelenlegi alla- 
san nem läatszik valöszınünek. 


1. A Gregarinaknak s a velük rokonszervezetek- 
nek szaporoddsa es kifejlödese. 

H&nte mär 1835-ben sajätsagos tokokat fedezett 
fel a földi giliszta ivarszerveiben, melyek egeszen a 
Navieulakra emlekeztetö, kemeny heju, orsöalaku tes- 
teeskeket tartalmaztak ! s melyeket HorrmEIısTER 
valödı Naviculäknak tartott.”? Nesy evvel kesöbb 
SızBoLo irt le hasonlö tokokat, melyeket a Greyarina 
caudata tarsasägäban talält egy legy-älezänak, a 
Seiara nitidicollisnak belesatornajäban, s bär tartoz- 
kodva, de megis kimondotta annak lehetöseget, 
hogy a Navicula-alakü testeeskek, melyeket nav:- 
celläknak nevezett s melyekkel a Hrxur felfedezte 
tokok testeeskeit azonosoknak allıtotta, a Gregarinak 
fejlödeskörebe tartoznak.?® Ismetelt vizsgälatok utän 
Hent£-nek is sikerült a földi giliszta ivarszerveben 
a navicella-tokokkal együtt elö Gregarinäkat ( Mono- 
cystiseket,) felfedezni, minek alapjän hajlandovä lön 


! Ueber die Gattung Branchiobella AAP. (1885) 592, 

® Mecreu aläbb id. ın. 481. 

° Beiträge zur Naturgeschichte wirbelloser Thiere. Dan- 
zig. 1839. p. 63. V. ö. Stein aläbb. id. ert. 198, 


Sıesoup azon felteveseben osztozkodni, hogy a navi- 
cella-tokok, melyeket Mecxeu a földisiliszta fejlödes- 
ben levö peteinek ällıtott,! a Gregarinak szaporodasa- 
val ällanak viszonyban ° s ugy 6, valamint FrAntzıus 
is, ki nyolez különbözö rovarban elö Gregarinakkal 
együtt szinten räakadt a navicella-tokokra,? elvetette 
KöLLıker azon felteveset, hogy a Gregarinäk oszlas 
utjäan szaporodnak.* 

Ezen eszleletek ällottak rendelkezesere StEin-nak, 
ki a Gregarinäk ismereteröl alapvetö dolgozatäban ° 
igen behatö tanulmänyok alapjan kimutatta, hogy 
a navicellak, a pseudonavicelläk, vagy mikent azöta 
neveztetnek, a miöta LeyvıG,® majd LieBERrkünn is’ 
arra utalt, hogy a MüLLer JAnos-töl 154#1-ben felfede- 
zett, ügynevezett psorospermiumokkal, egyenertekü 
kepzödmenyek, — a psorospermiumok, tenyleg nem 
egyebek, mint a Gregarinäk szaporodäsi testecsk£i, 
azaz spordi. KöLLikkr-t is ugyanezen felfogäs fele ve- 
zettek tanulmanyai,® föleg BrucH-nak, LiEBERKÜHN- 
nek,’ Van Beneoen EpvArp-nak,!" SCHNEIDER AIME- 
nek 1! &s Bürschuı-nek,!’ vizsgälatai vegre teljesen 
szilärd alapra fektettek a Gregarinak spöräk utjan 
valö szaporodäsänak tanät.* 

A szaporodäsnak indulö Gregarinäk egyenkint, 
vagy pärosäval, kivetelesen härmasäval egybekelve, 
gömbbe huzödnak, s a spörakepzesre betokozzak ma- 
gukat. Sreın 6szleletei utjan azt velte, hogy a päron- 


ı Ueber den Geschlechtsapparat einiger hermaphrodi- 
tischer Thiere. AAP. (1844) 482, 

® Ueber die Gattung Gregarina. AAP. (1845) 373. 

3 Observationes qu=dam de Gregarinis. Berolini. 1846. 

* Die Lehre von der thierischen Zelle und den ein- 
fachen thierischen Formelementen, nach neuesten Fortschrit- 
ten dargestellt. Zeitschr. f. wiss. Botanik. Il. H. (1845) 97. 

5 Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. (1848) 182—293. 

% Ueber Psorospermien und Gregarinen. AAP. (1851) 221. 

? Evolution des Gregarines. Buzz. de l’Acad. royal de 
Belgique T. XXVI. 1855. 

3 Beiträge zur Kenntniss niederer Thiere ZWZ. (1848) 
95. Tovabbä : Icones histiologie# I. Abth. Leipzig. 1864 p. 8. 

° V.ö. id. müven kivül: Ueber die Psorospermien. 
AAP. (1854) 1. &s 349. Beitrag zur Kenniniss der Gregari- 
nen AAP. (1865) 508. 

10 Recherches sur l’evolution des Grögarines. Bull. de 
l’Acad. roy. de Belgique. 2. sör. I. 31. (1871) 395. 

1! Contributions & l’histoire des Gregarines. Arch. de 
zoolog. experiment. I. IV. p. 493. V. ö. Leuckart, Bericht. 
AN. 49. Jahrg. II. (1876) 599. 

2 Kleine Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. ZWZ. 
XXXV. (1881) 354. 

= A sporäk ütjän val6 szaporodäs miatt jelöli Leuckarr 
Yjabban a Gregarinäkat Sporozoa n6vvel (Die Parasiten 
des Menschen. Zweite Aufl. I. Bd. Leipzig. [1879.] 241.) 

Es 


132 


kint valö egybekeles (conjugatio) s ezt követö egygye- 
olvadas (copulatio) kivetel nelkül mindig megelözi 
a sporakepzödest; mäs buvarok vizsgälatai azonban 
ezen ällıtäst nem erösitettek meg. Az egybekeles 
gyakori jelenseg ugyan, de ep oly gyakori az egyen- 
kint valö betokozödäas is, söt SCHNEIDER szerint az 
egybekelest sem követi minden esetben egygy6olva- 
däs, hanem az egybekelt pärok külön-külön is beto- 
kozhatjak magukat, a midön azutän egy kötrekeszü 
tok fejlödik (Pseudoconjugatio). SCHNEIDER szerint az 
egybekelö pärok mindig mellsö testvegükkel egyesül- 
nek, azutän összehuzödva, egesz hosszukban megfek- 
szik egymäst, hogy vegre egygy& olvadjanak. SrEın 
vizsgälatai utan azonban ezt nem lehet ältalänos 
szabälynak tekinteni ; a nevezett büvär szerint ugyanis 
az egybekeles nemely Gregarinäknäla mellsö, mäsok- 
nal a hätsö testveggel, ism6t mäsoknäl az ellenkezö 
testvegekkel valö egyesülössel veszi kezdetet, s az 
egybekeles utöbbi mödjänak elöforduläsät a Tenebrio 
Molitor älezäjänak beleben &1ö Gregarina polymor- 
phändl legüjabban Bürschuı is megerösiti.! — Az 
egyenkint vagy pärosäval gömbbe hüzödott s vögre 
egygyeolvadt Gregarinäk kettös burkot välaszta- 
nak ki: egy külsö koesonyäs burkot s ez alatt 
egy, rendesen retegzett tömöttebbet. Van BENEDEN 
szerint n&mely betokozott Gregarina, mint pl. a 
Hommarus beleben €lö Gregarina gigantea, oszläs 
ältal szaporodhatik is, s igy jönek azutän lötre kocso- 
nyäs alapallomänyba ägyazott eg6esz tokhalmazok, 
melyek egeszen a poreztokokra emlökeztetnek; a 
tokoknak ezen szaporodäsi k6pessegeböl magyaräz- 
hatö meg, hogy a tokok gyakran sokkal kisebbek, 
mint a Gregarinak maguk.? Ily közös kocsonyäs ällo- 
mänyba ägyazott Gregarina-tokokat Mac Inrost is 
eszlelt a Borlasia octoculatäban.® 

Spöräk kepzesere a tokok tartalma eg6szen soha- 
sem hasznältatik fel ; a durvän szemeesk6zett plasmä- 
nak egy resze ällandöan nem vesz reszt a spörakep- 
zödesben s kisebb-nagyobb tömegekben visszamarad. 

Magokröl a spöräknak fejlödsseröl Srem-nak s 
Lieserkünn-nek regebbi, de különösen ScHNEIDER- 
nek €s Bürschui-nek üjabb vizsgälatai utän a követ- 
kezöket tudjuk. 

Mindenekelött igen fontos tudnunk, hogy a be- 


ı1.m381. 

a2 7:2 mür 396. 

® On the Gregariniform Parasite of Borlasia. Transact. 
of the roy. mieroscop. Soc. of. London, 1867. V. ö. Van 
BENEDEN id. m. id. p. 


tokozott Gregarinanak, vagy az egybekelt pärnak 
magjai minö vältozäson mennek ät. Erre nezve esu- 
pan Bürscaui-nek töredekes &szleletei ällanak ren- 
delkezesünkre. A nevezett büvär a Gregarina poly- 
morpha egybekelt pärjainak igen fiatal tokjaban 
mindket egyen magjät tetemesen megkisebbedettnek, 
a magburkot szerfelett fmomnak s a magok ällomä- 
nyat egynemüen, finoman szemecsk6zettnek talälta; a 
közönseges magvak igen tekintölyes magocskäjänak 
nyoma sem volt többe.! Usyanö egy valamivel idö- 
sebb tok tartalmanak szemeesketlen keregretegeben, 
mely egyes spöräkra meg nem volt elkülönülve, 
igen nagyszäamüu aprö magokat talält, melyek nehe- 
zen kepzödhettek külön a keregrötegben, hanem 
sokkal valöszinübben az egygy& olvadt pärok magjai- 
böl szarmaztak. A betokozödott Gregarinak magjära 
vonatkozö ezen hezagos adatoknal tökeletesebben is- 
merjük, különösen ScHNEIDER es Bürschuı vizsgäla- 
tai utän, a spörak fejlödeset, mely az eg6sz felületen 
egyidejüleg megindulö sarjadzäsi folyamatnak lätszik. 
A legfiatalabb spörak egy-egy magot tartalmazo, — 
csaknem egeszen szemecsk6tlen, ätläatszo, burok nelküli 
hengeres hämsejtekhez hasonlitanak, melyek a tokok 
durvaszemecskejü tartalmät egeszen oly mödon kerge- 
zik be, mint a rovarok blastoderma-sejtjei a taplalo- 
szeket. Ältaläban veve az egösz sporak&pzödes, bele- 
ertve azon töredekes adatokat is, melyeket a betoko- 
zott egyenek magjäröl tudunk, mint az elöadottak- 
böl lathato, 
blastodermajanak fejlödesere. 


igen elenken emlekeztet a rovarok 
A fejlödesnek ezen 
korai szakän levö spöräk rövid idö mulva behüzöd- 
nak a felületes r&etegböl a tömlö tartalmanak belse- 
jebe s itt erik el teljes kifejlödesüket. A burok nelküli 
aprö sejtek ältalaban orsöalakot vältanak s a Navicu- 
läkhoz valö hasonlatossägukat kiegesziti az, hogy felü- 
letükön kemeny, kovasavat azonban nem tartalmazo, 
hej välik ki. A spöräk plasmaja keves szemecsket tar- 
talmaz, melyek rendesen egyoldalulag vannak el- 
rendezve; a spöra magja, melyet mind ScHNEIDER- 
nek, mind pedig Bürschuı-nek sikerült kimutatni, 
kisse közepponton kivül foglal helyet, gömbölyüded 
alaku, j6l kivehetö härtyatöl burkolt s egeszen meg- 
egyezik az ü. n. elsödleges mag szerkezetevel. 

A Gregarinäk egy reszenel sajätsägos spörajara- 
tok fejlödnek ki, melyeket mär Sreın is ismert, 
SCHNEIDER €8 BürschLı pedig reszletesebben tanul- 
mänyozott. Ezen spörajaratok a tokok retegzett belsö 


ı Id. m. 391. 


133 


burkäböl kiindulö csövek, melyek kezdetben a felü- 
letröl a tok belsejebe vezetnek, a teljesen kifejlödött 
sporäkat tartalmazö tokokböl ellenben kifele fordul- 
tak, äthatoljäk a burkokat s a sporak kivezetesere 
szolgälnak. A Gregarinäk mäs reszenel hianyzanak 
a spörajaratok s ezeknel a tok szetrepedese utjan szö- 
rodnak szet a sporak. A tokok szetrepesztesenel valo- 
szinuleg szerepet jatszanak azon szemecskes plasma- 
rögök, melyek sporakepzesre nem hasznältattak fel. 
A Stylorhynchusok tokja, SCHNEIDER szerint, valösägos 
robbanö keszülekkel van ellätva; a spörakepzesre fel 
nem hasznält szemecsk6s plasmäbol kepzödö gömb ez, 
mely a spöräktöl körülveve, atok közepen foglal helyet, 
lassankinthölyaggaduzzadsegyrenagyobbraduzzadva, 
mintegy növekedve, a tokot vegre szetrobbantja.! 

Mis azon teny, hogy a navicellak a Gregarinak- 
nak esakugyan sporäi, ismereteink jelen älläasan többe 
ketsegbe nem vonhatö, addig a Gregarinäknak spö- 
raikböl valö kifejlödese meg mai nap sem tekinthet6 
teljesen tisztazottnak. 

Mindenek elött ki kell emelnünk, hogy a Hente, 
Bruch, Leyvıe, Diesing ? es masoktöl több-kevesebb 
hatärozottsaggal allıtott azon felfogast, hogy a Gre- 
garinäk a Nematödoknak, nevezetesen Filariäknak 
(Bruch, Leypie), vagy pedig Echinorhynehusoknak 
(Dissing) fejlödeskörebe tartoznänak, egyetlen eszlelet 
sem erösitette meg; ezen hipotezis veglegesen meg- 
.ezäfoltnak tekinthetö s valösagos anachronizmus, 
ha ScumarpA-nak közkezen forgö kezikönyveben me&g 
mindig a Nematödok között talaljuk a Gregarinäkat.® 

StEın-nak a Gregarina Blattarum fejlödesere vo- 
natkozo e&szleletei azt latszanak bizonyıtani, hogy a 
Gregarinäak mär teljesen kifejlödve bujnak ki a spö- 
rakböl. Stein 14 napon ät koplaltatott esötänyokban, 
melyek navicella-tokokat tartalmazö sajat belsarukat 
felfaltäk, — mit a nyelöcsöben talalt tokok jelenlete 
minden ketseg föle emelt, — a spöräknäl alig nagyobb, 
esupän }/ı5o”’ nagysägu, de mär egeszen a Gr. Blatta- 
rum szervezetevel birö Gregarinakat talält, melyek 
nyilvan a spörakböl bujtak ki. Ugyanilyen paränyi 
Gregarinakat sikerült Bürscauı-nek is etetesi kiser- 
letek utjan a csötanyokban nevelni.° Hosy azonban 
ezen paränyi Gregarinäk, melyek nagysaguk utan 


! Sur un appareil de dissemination de Gregarina et 
Stylorhynchus. CR. T. 80. (1875) 432. 

2 Sietzungsber. d. kais. Akad. Bd. 48, Wien (1863) 204. 

® Zoologie I. Bd. Wien. (1871) 314. 

“ Id. mü 219. 

» Id. mü 400. 


| itelve, esak rövid idö elött hagyhattäk el a spöräkat, 


csakugyan a belsärral kiuritett s az utan megevett 
spörakböl fejlödtek-e ki, s mily alakban hagytak el a 
spöräkat, erre nezve SrEın es BürscHLi vizsgäalatai nem 
adnak felvilägositäst; az utöbbi buvarnak, valamınt 
SCHNEIDER-nek €s Van BEnzpen-nek alabb közlend6 
eszleletei utan ıtelve azonban meltän feltehetjük, 
hogy a spörakböl kibujö Gregarinak meg nem birnak 
az ezen veglenyekre jellemzö szervezettel. 

LieBerkünn, föleg a földi gilisztaban 616 Monoey- 
stisek tanulmanyozäsara tamaszkodva, a Gregarinäk- 
nak spörakböl valö fejlödeset következöleg adja el6. 
A sporäk kemeny heja egy idei pihenes utäan atrofi- 
zalödık, vegre egeszen elenyeszik, a spöraknak tar- 
talma pedig, mely elöbb 4—8, vagy meg több reszre 
oszlott, azutän pedig ismet egyetlen gömbbe egye- 
sült, a tok megpukkantäval egy-egy paranyi Amoeba 
alakjäban szabadul ki. Ezen paränyi Amoebäk azutan 
lassankint Gregarinäkkä szervezödnek, s az Amoebäak 
es Gregarinäk között a legszebb atmeneti alakok 6sz- 
lelhetök. Igen valöszinü, hogy LisBErküun, ki mint 
emlitök, vizsgälatait a Lumbrieusokban elö Monocy- 
stiseken vegezte, azon tevedesbe esett, hogy a földi 
giliszta testüri folyadekaban uszö amoeboid versejte- 
ket tartotta a spöräkböl kibujt fatal Gregarina-nem- 
zedeknek. ScHnEiDEr-nek vizsgalatai szerint ugyanis, 
melyeknek helyesseget BürschLı mindenben meg- 
erösiti, a Monocystis spöräinak tartalma nem egyet- 
len Amoeba alakjaban szabadul ki, hanem feloszlik 
4—8 vilagos sarlöalaku fiöksejtre, melyeknek mind- 
egyike egy-egy halvany, finoman szemeeskezett magot 
rejt közepeben, s melyek meglehetös szabälyosan del- 
körösen vannak elhelyezve s a spöra szemecskes plas- 
mäjänak azon maradekät, mely a sarlöalakü sejtek 
kepzödesere nem hasznältatott fel (mucleus de reli- ‘ 
quat, ScHNEIDER) körülfoglaljak. Igen valöszinü, hogy 
a sarloalaküu sejtek, miutän a spora szetrepedt höjat 
elhagytäk, vagy közvetetlenül, vagy pedig, ügy mint 
az alabb tärgyalandö Coccidiumok, amoebaszerü älla- 
poton ätmenve, valtoznak Gregarinakkä. ScHNEIDER 
a Monocystiseken kivül szämos mäs Gregarinanak 
spöräiban 6szlelte a sarlöalaküu sejtek kepzödeset, 
mäsoknäl ellenben soha sem; ez utöbbiaknäl a fejlö- 
des valöszinüleg azon menetet követi, melyet Van 
BEnepen Eopviro vizsgälatai utän a Gregarina gigan- 
tearöl ismerünk. 

A nevezett büvar! a Hommarus beleben &lö s 


! Id. mü. 


134 


egesz 16 mm.-nyi Oriasi nagysägot elerö Gregarina 
giganteäval s ennek spöratokjaival együtt igen aprö, 
amoebaszertileg mozgö, burok es mag nelküli, szemees- 


litottak Haeeren Protamoeba agilischez es P. primiti- 
vajahoz. Ezen amoebaszerti Monerek, mint tovabbi 
fejlödssök mutatja, a Gr. gigantedhoz tartoznak s 
nyilvan ezeknek spöraiböl, — melyekben sarlöalaku 
testeesk&ket nem &szleltek, — bujtak ki. A mozg6 
Monerek között pihenök is akadtak, melyekböl egy 
rövidebb, mozdulatlan s egy hosszabb feregszerüleg 
mozgö sarjadek indult ki. Az utöbbi rövid id6ö alatt 
beftizödött, mig az elöbbi magaba vette a maradek- 
plasmät s vegre mindket sarjadek elkezdett mozogni. 
A fiatal Gregarinäk fejlödesük ezen szakän, alakjukat 
s mozgäsukat veve tekintetbe, igen hasonlitanak pa- 
ränyi Nematödokhoz, s ezert Van BENnEDEN Pseudo- 
filariaknak nevezi. Az igen &lenken kigyözö Pseudo- 
filariak mozgäsa lassankint lomhäbb lesz s plasmä- 
jukban oly mödon, mikent a kristälyok välnak ki az 
anyaoldatböl,! mag s e körül vilägos udvar valik 
ki; a test nyulanksagät lassankint elveszti, zömö- 
kebb lesz, felületen pedig vekony burok valik ki, s 
lepesröl-lepesre követhetö, mily mödon eri el a 
Pseudofilaria a. Gregarina jellemzö alakjat s szer- 
vezetet. Ezen Pseudofilariäkat valöszinüleg mär mäs 
buvarok is együtt talaltäk a Gregarinäkkal, s nyilvan 
ez inditotta arra, hogy, mikent mär fentebb kiemel- 
tük, a Gregarinäkat a Nematödokkal hozzäk kapcso- 
latba; különben a Gregarinak tärsasägaban valödi 
Nematödok is gyakoriak, s ıgy a Pseudofilariaknak 
fıatal Nematodakkal valö összetevesztese meg inkäbb 
megmasyaräzhatö. 

Ezen vizsgälatok szerint ügy latszik, hogy a Grega- 
rinäk, fejlödesüket tekintve, ket csoportra oszlanak ; 
az egyik csoportot kepviselö Gregarinäknäl a spöräk 
tartalma sarlöalaku sejtekre oszlik szet, melyek kisza- 
badulva, valöszınüleg közvetetlenül atvältoznak Gre- 
garinakka, mig a mäsik csoportot oly Gregarinäk ke- 
pezik, melyeknel a spöräk tartalma egy ideig amoeba- 
szerü Moner alakjäaban &l, melyböl sarjadzas altal 
ket-ket Pseudofilaria fejlödik. melyek vegre Grega- 
rinakkä fejlödnek; amazoknak sarlöalakü sejtjeit 
tehät az utobbiaknak Pseudofilariäival tarthatjuk 
egyenerteküeknek. 

GABRIEL-nek vizsgälatai utän,? melyek ezen bü- 


' Id. mü, 337. 
® Zur Classification der Gregarinen. Zoolog. Anz. III. 


var haläala miatt befejezett s reszletesen kifejtett 
alakban nem jutottak nyilväanossägra, az elöadottak- 


ı töl igen elterö s igen bonyolödott kepet nyerünk 
kös protoplazmatestecsköket talält, melyek igen hason- | 


a Gregarinäk fejlödeseröl. GABRIEL a földi gilisz- 


| tanak herejeben &s testüri folyadekäban, valamınt 
| több tengeri dendroeoel Turbellafelenek, Annelid- 


nek s Crustaceumnak belsejeben sajäatsagos plasma- 
tömegeket talalt, melyek a Gregarinäk fejlödes-, ille- 
töleg alakkörebe tartoznak. Ezen plasmatömegek, — 
melyeket primitiv plasmänak nevez, — egeszen egy- 
nemüek, szemecsketlenek, magnelküliek, korong-, le- 
mez-, orsöalakuak s igen vältozö nagysäguak ; majd 
mozdulatlanok, majd ismet egeszen sajätsägos moz- 
gas eszlelhetö rajtok, mely mind az amoebaszerti, 
mind a esillöszörös, mind az összehuzödäsi mozgäs- 
töl különbözik s meg legtalälöbban rängatödzäsnak 
volna nevezhetö. Ezen plasmodiumok, vagy, mint 
GABRIEL nevezi, Synamoebäk, a Gregarinäk spöräinak 
pälezikaiböl (sarlöalaku sejtjeiböl?) összeolvadas utjan 
kepzödnek, s vagy ällandöan megtartjäk tärsas össze- 
köttetesüket, s ez esetben mindvegig plasmodiumalak- 
ban maradnak, vagy pedig szetesnek egyes reszekre, 8 
ezek azutän Gregarinäkkä fejlödnek. Mäskor ismet 
a spörak pälezikäi a tärsas Összeköttetesböl kivalva, 
az amoebaallapot atugräsaval közvetetlenül Gregari- 
näkkä fejlödnek. A Julusban €16 Gregarina parado- 
«anal a spörakepzödest soha sem elözi meg betokozö- 
das.!Nemely Gregarinak vegrespöräkat nem kepeznek, . 
hanem közelebbröl le nem irt, kevesbbe komplikalt- 
nak jelzett mödon szaporodnak. GABRIEL-nek törede- 
kesen közölt s rövidsegük miatt nehezen erthetö köz- 
lemenyei, melyek hosszas, de fajdalom, befejezetle- 
nül maradt vizsgälatokra tämaszkodnak, minden 
esetre figyelmet erdemelnek, s tovabbi buvarlatokat 
tesznek szüksegesse. 

Ismereteink jelen älläsan alig szenvedhet ketse- 
get, hogy az u.n. gömbölyü estojasalaku psorospermiu- 
mok, vagy, mikent Leuckarr üjabban nevezi, a (oc- 
eidiumok,? a Gregarinäkkal közeli rokonsägban älla- 
nak. Sokkal lazabbnak lätszik a rokonsägi viszony a 
Gregarinäk s azu.n. Hal-psorospermiumok, valamint 
am6g mindig igen rejtelyes termeszetüi Miıscuer-fele 
tömlök (Bamey-fele testek) között; mindemellett 
szüksegesnek tartom e helyen nem csupan a Coceidiu- 


(1880) 569. — Ueber Primitives Protoplasma. Jahresber. 
der schles. Gesellsch. f£. vat. Cult. 1871. V. ö. Bürschuiı, 
Zoolog. Jahresber. für 1879. Leipzig. (1880) 164. 

! Id. ert. Zoolog. Anzeiger III. (1880) 571. 

® Die Parasiten. I. Bd. 2. Aufl. (1879) 249. 


u 


135 


moknak, hanem az utöbbiaknak fejlödeseröl s szapo- 
rodäsäröl is, — a mennyiben ez egyaltaläban isme- 
retes, — röviden megemlekezni. 

A Coccidiumok,‘ kifejlett ällapotban , reszint 
gerinezeseknek (ember, majom, denever, vakond, 
kutya, borju, juh, häzinyuül, eger, patkany, tyuk, 
vereb, beka, halak), reszint gerinezteleneknek (Helıx, 
kephnalopodok, Litholius forficatus) bizonyos sejtjei- 
ben, lessyakrabban a belesatornäanak s az epejara- 
toknak hämsejtjeiben, vagy bizonyos mirigysejtek- 
ben tanyaznak, a gazdasejtet, mely rendesen cesak 
egy elösdit tartalmaz, esaknem egeszen kitöltve s 
elsorvasztva; minthogy pedig rendesen tömentelen 
mennyisegben fertöztetik meg a gazdaällatot, ha- 
läalra vezetö köros folyamatokat, gyakran egesz epide- 
miaäkat idezhetnek elö, mint ezt különösen Eımer-nek 
vizsgalatai bizonyitjäk. A häzinyul majaban gyak- 
ran terjedelmes gumökat kepezö Coceidium-feszkeket 
több büvar gümököros, vagy räkos elfajuläsnak, vagy 
mäs pathologiai kepzödmenyeknek tartotta.? A teljes 
nagysägokat elert Coceidiumok gomba-, vagy tojäs- 
alaku sejtek, melyek a Gregarinäkeval megegyezö 
durvan szemecskezett plasmäjokban nagy, vilagos hö- 
lyagoeskaalakü magot tartalmaznak. Szaporodäsra k&- 
szülve, finom külsö burkon belül kemeny hejat, tokot, 
välasztanak ki, mely egyik vegen többnyire mikropy- 
leszerü nyılastöl van ättörve; maga a plasmatest 
a toktöl többe-kevesbb& visszahuzödik s a Coceidiu- 
mok fejlödesöknek ezen szakän egeszen petekhez 
hasonlitanak s elösdi fergek peteivel sokszor össze 
is tevesztettek. A betokozott Coccidiumok plasmäja 
vagy magäban a gazdaällatban, vagy rövidebb-hosz- 
szabb pihenes utän a szabadban (nedves földben) 
4 vagy több reszre oszlik, melyeknek mindesyikeböl 
egy-egy sarloalaku sejt fejlödik, melyek egeszen meg- 
egyeznek a Gregarinäk pseudonavicelläiban fejlödött 
sarlöalakü sejtekkel, s BürschHLı vizsgälatai szerint, 
finoman szemecskezett plasmäjokban hölyagocska- 


! Kross, Ueber Parasiten in der Niere von Helix. Abh. 
d. Senekenberg. Naturf. Gesellsch. I. (1855) 189. Id. LEUCKART 
id. m. — Eimer Ueber die ei- und kugelförmigen Psorosper- 
mien der Wirbelthiere. Würzburg, 1870. — SCHNEIDER, 
Note sur la psorospermie du poulpe; es: Ncte sur les rap- 
portes des psorospermies oviformes aux veritables Gröga- 
rines. Arch. Zoolog. exper. T. IV. LEUCKART, Bericht. AN. 
49. (1876) II, 598. — Zürn, Die kugel- und eiförmigen 
Psorospermien als Ursache von Krankheiten bei Hausthie- 
ren. Leipzig, 1878. — LEUCKART id. mü. — Bürscauı, Kleine 
Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. ZWZ. 35. 405. 

2 V. ö. LEUCKART id. mü. 256. 


alaküu magot rejtenek. A tokokböl kiszabadult sarlö- 
alaku sejtek eleg elenken mozognak ; majd esymas fele 
hajlik ket vegük, majd meenyulnak, s BürsckLi szerint, 
legtalalöbban a mäszö Euglenäkeval összehasonlit- 
hatö mozdulatokat vegeznek; de uszni is kepesek, 
meg pedis meglehetös syorsasäggal; Eımer szerint 
vegre Amoeba szerü allabakat is tolhatnak ki s ily 
alakban szintelen ver- es genysejtekkel könnyen 
összeteveszthetök. Ezen aprö sejtek vegre bevando- 
rolnak ismet a megfelelö gazdasejtbe, melyben Cocei- 
diumokkä fejlödnek. 

Azü.n. Hal-psorospermiumok, helyesebben Hal- 
psorospermium-tokok,' vagy, mint BürscHLı az igen 
különböz6ö ertelemben hasznält psorospermium kifeje- 
zes kikerülese vegett nevezi, a Myxosporidiumok, majd 
sömbölyüuded, majd tömlö, vagy kolbaszalaku mikro- 
szköpi, vagy 1—3 mm.-nyi nagysägot elerö plasma- 
tömegek, melyek edesvizi es tengeri halak küulönbözö 
szerveiben igen nagy elterjedösben &elödnek s majd a 
különböz6 szövetekbe vannak befeszkelve, majd ismet 
a szervek belsö üreinek felületen tanyaznak. Leg- 
syakoriabbak a halak epe- es hüugyhölyagaban > a 
kopoltyu lemezkek allomänyaban. A halakon kıvül 
LIEBERRÜHN meg a bekäk vesejeben is tömenytelen 
mennyisegben talälta. 

A Myxosporidiumok plasmaja majd elesen el van 
különölve ekto- es entoplasmära, majd ismet csak 
szerfelett gyengen van rajtok ezen elkülönödes kifej- 
lödve. Az ektoplasmät szemeesketlen, neha finom su- 
garas sävolyzat, mäskor sajatsagos vilägos hälözat 
järja at, az entoplasmätpedig kisebb-nagyobb zsirfenyti 
rögöcskektöl szemecskezett s vagy szintelen, vagy bar- 
näs, vagy särgasvörös festöanyagtol szinezett. Ezen 
festöanyag a Myxosporidiumnak nyilvän nem sajät 
termeke, hanem a környezetböl vetetett fel. Az epe- 
hölyagban elö Myxosporidiumok legalabb epeszintiek, 
a csuka husyhölyagät többnyire összefügg6 nyalkas 
retegben bevonö Myxosporidiumok särgäsvörös szi- 
nüek, s ezen szın okvetetlenüla gazdaällat veretöl szar- 
mazik, BürscHLı legalabb hamatoidin-kristalyokat 
mutatott ki a csuka Myxosporidiumainak entoplas- 
mäjaban. Ugyancesak Bürscaui azt is kimutatta, hogy 


! MÜLLER J. Ueber eine eigenthümliche parasitische 
Bildung mit speeifisch organisirten Samenkörperchen. AAP. 
(1841) 477. — LEYDIG &s LIEBERKÜHN id. ärt. — BALBIANT, 
CR. T. 57. 157. — GABRIEL, Berichte der schles. Gesellsch 
f. d. J. 1879 p. 36. BürscaLı ut. id. — SCHNEIDER id. mü. — 
Bürscauı, Beiträge zur Kenntniss der Fischpsorospermien. 
ZWZ. 35. (1881) 629. 


136 


valamennyi Myxosporidium entoplasmäja igen nagy- 
mennyisegü aprö magot tartalmaz, mely a többi 
buvärok fieyelmet egeszen elkerülte: a fatöl, mint 
BürschLı mondja, nem lättäk az erdöt. Ezen sajät- 
sägos plasmodiumok amoebaszerti alakvältozasokra 
is k6pesek; az entoplasma neha oly boholyszerü nyul- 
vanyokat tol ki, mint nemely Amebak testök hätsö, 
azaz a haladasi iranynyal ellenkezö vegen, mäskor 
finom merev szörszerli vagy rövid, agancesszerüleg 
eläagazö nyulvanyok nyomulnak ki az egesz test felü- 
leten. A szabad felületeken €elö Myxosporidiumok 
buroktalanok, a halak kopoltyulemezeiben feszkelök- 
nek felületen ellenben BürschLı meglehetös vastag 
körülburkolö reteget talält, mely szemecskes allomä&- 
nyaban igen nagyszamü magvakat tartalmaz, s talan 
nem magähoz a Myxosporidiumhoz tartozik, hanem 
a gazdaällat környezö kötöszöveteböl valt ki. 

A Myxosporidiumok spöräi kisebb-nagyobb szam- 
mal az entoplasmaban kepzödnek; spöräkat igen 
különböz6 nagysagu Myxosporidiumok tartalmaznak, 
söt sporak nelküli plasmodiumokat esak ritkan lehet 
talalni. A kifejlödött sporak tojäsdadok, vagy orsöala- 
kuak, egyik vegük gyakran farkszerü nyulvanyba 
csap ät, kemeny hejjal boritottak, mely, mint a Dia- 


tomeäk pänczela, gyakran ket egyenlö felböl van ösz- | 


szeteve ; ezen hej vagy egyik sarkan, vagy mindkettön 
szlik nyilässal van ättörve. A spörak tartalma szemecs- 
kes plasmaböl all, melyben Bürscauı nagy vilägos 
magot mutatott ki; a spöraknak igen jellemz6 reszeit 
kepezik az ü. n. saroktestek vagy saroktokok ( Polkör- 
perchen, Polkapseln), melyek a regibb buvärok figyel- 


möt sem kerültek ugyan ki, finomabb szerkezetüket 


azonban esak az ujabb büuvärok, különösen BaLstanr, 
SCHNEIDER 68 Bürschuı mutattäk ki. Ezen saroktestek, 
— melyek rendesen kettesevel fordulnak elö egy-esy 
spöräban, meg pedig vagy mindkettöaspöraugyanazon 
vegen, vagy a ket ellenkezö sarkon, — többszörös 
pörgejäratban esavarodott, finom, hosszu fonalat rej- 
tenek, s teljesen megegyezni latszanak a Zoophytek 
csalantokjainak szerkezetevel, mely megegyezest meg 
kiegesziti az, hogy a fonalak bizonyos körülmenyek 
között a spöratokok nyilasan keresztül kilöveltetnek. 
Hogy mire valök ezen sajätsägos esaläntokszerü 
kepzödmenyek, ez idö szerint egeszen ismeretlen ; 
Bausranı azon felfogäsa, hogy a kryptogamok anthe- 
rozoidjainak megfelelö termekenyitö elemek, semmi 
eszleleti tenyre sem tämaszkodik s mint ilyen el nem 
fogadhatö, — talan parittyakeszüleknek felelnek mes, 
mely a spörak szetszörasanal szerepel, — felteve ter- 


meszetesen, hogy a spöräknak tekintett kepzödme- 
nyek esakugyan spöräknak felelnek meg. 

Hogy a spörak a plasmatest belsejeben kepzödnek, 
azt märaregibb büvärok is tudtak, azonban BürschLı 
vizsgälatai n&mi feleletet adnak arra, hogy mily 
mödon megy veghez a spöräk kifejlödese. Bürscauı 
a csuka azon Myxosporidiumainak belsejeben, melyek 
kifejlödött spöorakat meg nem tartalmaztak, nagyszamu 
halyäny, kevesse szemeeskezett plasmagömböcskeket 
talalt, melyeknek mindesyike legaläbb is hat, n&ha 
mes több vilagos magot tartalmazott. Ezen gömbök 
nyilvan oly mödon kepzödtek, hogy az anyaplasma- 
nak egyes tömegei magukat körülzarö gömbökke 
különöltek. A spöräk mindig hat magot tartalmazö 
gömbökböl kepzödnek, melyeknek felületen finom 
burok välik ki, mig a plasmatömeg ket felre oszlik, 
melyeknek mindegyike 3—3 magot tartalmaz. Ezen 
harom magot tartalmazö gömbök egy-egy spörava 


' alakulnak:: testük megnyulik, a spöräk jellemzö alak- 


jät veszi föl, vegre höjat valaszt ki felületen. Az egyik 
mag megmarad s a spöra magjävä lesz, mig a mäsik 
kettö, mely a saroktestek helyet foglalja el, esakhamar 
ismet eleny6szik, hogy helyükbe a saroktestek l&pje- 
nek ; ezek azonban nem a magokböl, hanem az ezek 
mellett korän megjelenö kis fenyes gömbböl kep- 
zödnek. . 

A Myxosporidiumoknak spöraikböl valö kifejlö- 
dese egeszen ismeretlen. LIEBERKÜHN ugyan a beka 
vesejeben teny&szö Myxosporidiumokröl azt allıtja, 
hogy kette repedt spöräikat egy-egy aprö Amoeba 
hagyja el, mely lassankint Myxosporidiummä növe- 
kedik ; ezen &szlelet helyesseget azonban üjabb buvä- 
latok nem erösitettek meg, s ismereteink jelenlegi 
allasan meg annak lehetösege sines kizarva, hogy az 
ältalänosan spöräknak tartott sajätsagos tokok volta- 
kepen semmi viszonyban sem ällanak a Myxospori- 
diumok szaporodasaval. 

Az u. n. Miescher-fele tömlök ( Psorospermium- 
tömlök), vagy Rammev-fele testek,' melyek, miutän 
Mizscher 1843-ban a häzieger izmaiban felfedezte,? 


ı V. ö. Manz, Beitrag zur Kenntniss der MırscHer’schen 
Schläuche. AMA. III. (1867) 345. — LeuckaArt, Die Parasi- 
ten ete. II. Aufl. 1 Bd. (1879) 251. — Baranskı, Oester- 
reichische Virteljahresschr. f. Veterinaerkunde 51 Bd. II. Aufl. 
Id. SzentkırAuyr ältal.e — SZENTKIRÄLYI Äxos, A MiscHER- 
fele tömlök. Kolozsvärtt. 1880. 

? Bericht über die Verhandlungen der Naturforsch. 
Gesellsch. zu Basel (1843) 143. V. ö. Histologische Mitthei- 
lungen. ZWZ. V. (1853) 189, &s Zusatz von Prof. SıeBoLp 
U.20.5p8 199: 


187 


nagyszamü buvärt foglalkoztattak, s melyeket majd | 
köros kepzödmenyeknek (H&ssLıing, RoLOFF), majd 
fıatal borsökäknak (Raıney), majd elösdi gsombaknak 
(SIEBOLD), vagy epen a Synehytrium-nembe tartozö 
Chytridiumfeleknek (Synchytrium  Miescherianum, 
Künn), majd szäjnyilassal ellätott (ScHhmipr) vagy szäj- 
nelkulı esillöszörös äzalekällatkäknak (Rıvonta) tar- 
tottäk, mig mai nap LeuckArr kezdemenyezesere,! 
többnyire a Psorospermium-tokokkal együtt a Grega- 
rinäkkal rokon elösdieknek tekintik öket, bar a rokon- 
sägı viszony, mikent LEuckART is hangsülyozza, ez idö 
szerint koräntsem tekinthetö bebizonyıtottnak. 

Ezen elösdi tömlök különbözö növenyevö emlösök 
haräntesikolt elemi izomrostjaiban, a Trichinäk möd- 
jara feszkelnek s mai nap mär igen szämos növeny- 
evö emlösböl ismeretesek; a disznökban oly gyako- 
riak, hogy Rıprıne ällandönak mondja elöforduläasukat, 
mig Künn az ältala vizsgält sertesek 98:5 szäzale- 
käban talälta. Nagysaguk majd mikroszköpi, majd 
ismet igen tekintelyes; igy az altalam a bivaly garat- 
izmaiban talältak egesz 12 mm-nyi öriasi hosszüusagot 
s 5—6 mm-nyi vastagsägot ernek el.” A mestämadott 
gazdaällatban gyakran öriäsi mennyisegben fordulnak 
elö, s mint Levckarr megjegyzi, nöha az izomzatnak 
fele Psorospermium-tömlökb6l latszik ällani. Vajjon 
esakugyan nem ärtanak-e ezen tömlök a gazdaällatnak 
mikent LruckArr ällıtja, vagy bizonyos köros tüne- 
tek, nevezetesen a kerödzök lelekzesi nehezsegeit, söt 
megfulladäsät a garatizomzatukban feszkelö elösdiek 
okozzak-e, mint DimMmAn, LEISERING 68 NIEDERHÄUSERN 
allitja, azt tovabbi vizsgälatok fogjak eldönthetni. 

A tömlök orsöalakuak s kifejlett ällapotban meg- 
lehetös vastag &s szivös burok ältal vannak körül- 
zarva, mely, SZENTKIRÄLYI szerint, a bivaly legnagyobb 
tomlöin egeszen egynemünek latszik. Fiatal tömlök 
burka finoman harantül sävolyzott, mint maga az 
elemi izomrost, melyben feszkelnek. Az idösebb töm- 
lök burkät a lestöbb buvär sugarasan elhelyezett päl- 
ezikäkböl összetettnekällitja, mely pälezikäk bizonyära | 
nem felelnek mes cesillöszöröknek, mint a minönek 
RaınEy es ujabb buvärok is tartottäk. Kerdes, vajjon 
a burok a tömlöhöz, vagy pedig a feszkeül szolealö 
fibrillakra bomlott izomrosthoz tartozik-e? VırcHow, 
BARANSKI, SZENTKIRÄLyI €s mäsok az utöbbi, mig 
szamos büyar LEUCKART-tal esyütt az elöbvi nezetben 
osztozik. 


1 Die Parasiten ete. I. Aufl. 240. 
2 Kolozsväri orv. term. tud. &rt. 1878. 31. 


Entz G. Veglenyek. 


A tömlök tartalmat finom gerendäzat sokszög- 
letes rekeszekre osztja, melyek fiatalabb tömlök- 
ben erösen fenytörö rögöcskeken kivül halväny, 
finom szemeeskezett protoplazma-gömböket s ezek 
ismet Manz szerint,! egy-egy halväny magot tar- 
talmaznak, s szintelen versejtekhez igen hasonli- 
tanak ; SZENTKIRÄLYI mag- €s härtyanelküli, tovabba 
egy- €s sok magot rejtö, protoplazma-tömegecs- 
kekröl teszen emlitest.” Idösebb tömlök rekeszeit 
vese-, paszuly- vagy sarlöalaküu testeeskek töl- 
tik ki, melyek finom härtyäval burkolväk s ät- 
läatszö plasmajukban keves, vagy nagyobbszämü 
zsirfenyti gömböcsket, Manz szerint toväbbä meg 
egy közepett ällö halväny magot tartalmaznak. Az 
utöbbiaknak a szintelen versejtekhez hasonlö göm- 
bökböl valö fejlödeset Manz következöleg adja elö: a 
halvany sejtek plasmaja a fejlödes ezen szakän igen 
j61 kivehetö finom buroktöl reszben visszahuzödik s 
a burok megpukkantäval mint elesen körvonalazott, 
Jöl kivehetö maggal ellätott, paszulyalakü sejt kisza- 
badul. HrssLınG &s Manz a paszulyalakü sejteknek 
harant iränyban valö oszlasäröl is emlitest tesz; az 
utobbi buyar oszläst esupan fiatal tömlökben eszlelt. 

WALDEYER szerint®? ezen kiflialaku testeeskeken 
ketfele mozgäs eszlelhetö: u. m. hossztengelyük kö- 
rüuli ide-oda forgäs, es sarkaiknak esymäs fel& valö 
hajlasa, mely mozgäsuk humor vitreusban 2 ät örän 
is eltartanak. Mäs büvarok azonban ezen mozgäsok 
letet nem erösitettek meg. 

A paszulyalakü sejtek toväbbi vegzeteröl, valamint 
a MiescHer-fele tömlök fejlödeseröl esyaltalan sem- 
mit sem tudunk; LEUCKART-nak €s SZENTRIRÄLYI-nak 
etetesi kıserletei semmi pozitiv eredmenyre sem ve- 
zettek. Ha ezen rejtelyes elösdi tömlök ismereteinknek 
jelenlegi igen tökeletlen ällasan megis a Gregarinäk- 
kal hozatnak rokonsägi kapcsolatba, ez egyedül esak 
azon föltevesen alapszik, hosy a paszulyalakü sejteket 
a Gregarinäk- s a Coceidiumoknak sarlöalaku sejtjei- 
vel egyenertektieknek tartjak. 


2. Gyökerlabuak. 


Mig a Gregarinaknal ez idö szerint csupan egyet- 
len, t. i. a spöräk utjan valö szaporodäsi möd ismere- 
tes: addig az ujabb buväarlatok a gyökerlabuaknal — 


! Id. mü 348. 
2 Id. mü 6. 


3 V. ö. SZENTKIRÄLYI id. mt, 7. 


138 


bär szaporodäsuknak jelenlegi ismerete legkevesbb& 


sem mondhatö kielögitönek — többfele szaporodäsi | 


mödokat deritettek ki. Meg kellazonban mär e helyen 
emlitenem, hogy a különbözö buvaroktöl leirt sza- 
porodäsi mödok egyesei igen valöszinüen epen ügy 
elösdiektöl törtent fertözesre vezetendök vissza, mint 
nemely ü. n. szaporodäsi mödok az ostoros 68 esillö- 
szörös azalekällatkäknäl. A jelenleg ismeretes s ket- 
segkivüli szaporodäsi mödok köze tartozik az oszläs 
6s sarjadzäs, toväbbä endogen uton fejlödött belsö sar- 
jak ütjän törtend, eddigel& esak keves gyökerläbüunäl 
eszlelt s meglehetös tök6letlenül ismert szaporodas. 

A gyökerläbuak nemelyei szaporodäsra keszülve, 
rendesen betokozzäk magokat, mig mäsoknäl a beto- 
kozödäs többnyire elmarad ; ismet mäsoknäl szaporo- 
däsi tokokat epen nem 6szleltek. 

Nagy jelentöseg tulajdonitandö azon körülmeny- 
nek, hogy szämos gyökerläbunak szaporodäsi sarjade- 
kai ostoros rajzök alakjäban &lnek egy ideig, miböl a 
syökerläbuak &s ostorosok igen közeli rokonsägära 
s bizonyos jogosultsäggal arra is lehet következtetni, 
hogy a gyökerläbuak ez ostoros azalekallatkäktöl szär- 
maztak. 

Vajjon a gyökerläbuaknäl gyakran eszlelt egybe- 
keles (conjugatio) van-e valamely bensöbb viszonyban 
szaporodäsukkal, ez a esillöszörös äzalekallatkäk 
egybekelesi folyamatära tämaszkodö analogia utjän 
igen valöszinünek lätszik ugyan, ismereteinknek jelen- 
legi tökeletlensegenel azonban veglegesen el nem 
dönthetö. Annyi bizonyos, hogy az egybekelt pärok 
között ivari különbsegek nincsenek, s hogy a nemely 
büvärtöl leirt gömb- 6s fonalalakü aprö testeeskek 
ondönak. bizonyara nem felelnek meg. Különben 
Grupger-nek aläbb közlendö vizsgälatai minden ket- 
seg föl& helyezik, hogy a Monothalamiumoknäl leirt 
egybekel6sek sarjadzasnak s oszläsnak egyaränt nevez- 
hetö szaporodäsi folyamatra vezetendök vissza. 


a) Monothalamiumok. 


Könnyebb ättekinthetes kedveert legezelszerübb- 
nek tartom, ha a gyökerlabuak szaporodasät az egyes 
esoportok szerint tärgyalom, s legelöször is — mint 
aränylag legtökeletesebben ismertekröl, — a Mono- 
thalamiumokröl akarok megemlekezni, melyekhez a 
karelyos 6s üjjalakü allabakkal birö Monereket ( Lo- 
bomonera ) is hozzäsorolom, mig a sugaras ällabuakat 
( Rhizomonera) a Heliozoumokkal együtt fogom tär- 
syalni. 

Az egyszerli oszläsi folyamat, melyet az Amoeba 


felfedezöje, RoEsEL, mär a mult szäzadban öszlelt, 
mai nap szämos Monothalamiumnäl ismeretes. 

A magnelküli protoplazmatestnek ket egyenlö 
reszre valö szetfüizödeset HarckEL irta le több Lobo- 
monernel (Protameba primitiva, Pr. agilis, Pr. 
Schultzeana).' Az Amwbäknak oszläsät reszleteseb- 
ben GRERFF R. es Schuze E. F. tanulmänyozta; az 
elöbbi buvar szerint a nedves földben &lö Amaba 
brevipes teste közepett befüzödik s az oszläsi vonalba 
hüzödott szemeesk&s mag a protoplazmäval egyszerre 
oszlik ket röszre ;? ScHuLzE-nak egy tengeri Amoebän 
(Ameba polypodia M. Schuutze, mely valöszinüleg 
azonos az edesvizi A. radiosäval Ehrb.) tett eszlele- 
tei szerint ellenben a magnak oszläsa megelözi a plas- 
mänak kettefüzödeset.? Szororın Gloidium quadrifi- 
dum elnevezes alatt egy amoebaszerti Monert irt le, 
melyet negy, szabälyosan keresztben allö befüzödes 
egyszerre negy reszre oszt.* 

A hejat lak6 Monothalamiumok esak ritkän 0szol- 
nak hejukkal esyütt. Ilyen oszläst eszlelt CıenkowskI 
a Gromia (Liberkühnia) paludosänal? s a Leey- 
thium hyalinumndl.* Az utöbbi hossziränyban oszlik, 
s a ket oszlasi fel közül az egyik megtartja a regi ma- 
got, a mäsikban pedig ällıtölag üj mag k&pzödik ; mig 
az elöbbinel, melynek habos plasmajaban CIENKOWSKT 
nem volt kepes magot kimutatni, harant iranyban 
megy veghez az oszläs. 

Az epen tärgyalt edesvizi Monothalamiumokkal 
igen közel rokon Microgromia sieralisnal HErTwıG- 
nek,” valamint Cıenkowskı-nak® vizsgälatai sze- 
rint a hejon belül törtenik az oszlas, meg pedig: 
Herrwıc szerint ällandöan haränt-, CIENKOWSKI 
szerint majd harant- majd hossziränyban. A proto 
plazmatest oszläsat nyilvän megelözi a hölyagocska 
alaku mag ketteoszläsa. Hrrrwıc legalabb ket mag- 
gal birö egyenröl is tesz emlitest, melynek a plaz- 
mäja oszläsnak nem indult; CrEnkowskt szerint ellen- 
ben az egyik oszläsi fel magja a mäsikban maradö 


! Studien über Moneren. Leipzig 1870. 

® Ueber einige in der Erde lebende Am&ben — AMA. 
IT. (1866) 31. 

® Rhizopodenstudien. AMA. XI. (1875) 592. 

* Ueber Gloidium quadrifidum. Morph. Jahrb. IV. Bd. 
(1878) 399. 

° Ueber einige Rhizopoden ete. AMA. XII. (1876) 33. 

° Id. ert. 39. 

? Ueber Mierogromia socialis ete. AMA.X. Supplementb. 
(1874) 20. / 

® Id. 6rt. 36. 


139 


regi magtöl függetlenül kepzödnek. Hrrrwie szerint 


a hätsö, CIENKOwsKkI szerint ellenben a mellsö oszlası 
fel amoebaszerü alakvältozäsokkal kinyomul a hejböl, 


tojasdad alakot valt s testenek azon vegeböl, melya | 


magot tartalmazza, ket finom ostor nöki; ezeknek 
segitsegevel az ily mödon kepzödött rajzö, melynek 
hätsö vegeben 1—2 üröcske lüktet, hossztengelye körtil 
hömpölyögve gyorsan tovabb üszik, hogy bizonyos 
idei rajzas utan pihenesre jutva, oszlasi testverehez 
hasonlö monothalamiummä vältozzek. Az anyahejat 
elhagyo oszlasi fel azonban nem mindig vältozik raj- 
zovä, hanem ostorok helyett nehäny finom ällabat 
tolhat ki, melyeknek segitsegevel egy ideig Actino- 
phrys-alakban mäszkäl. A rajzöknak actinophrys- 
szerli sarjakkal valö helyettesitese — mint Herr- 
wıG jogosan jegyzi meg — nem lephet meg, ha tekin- 
tetbe veszszük, hogy, — mikent mär fentebb is 
kiemeltük, — a csillöszörös mozgäs mödosulata az 
amoebaszerünek, a cesillöszörök, illetöleg ostorok esak 
mödosulatai az alläbaknak, melyektöl esupan mozga- 
suk gyorsasagäval es erelyevel különböznek. 

Oszlason kıvül sarjadzas is ismeretes a hejat lakö 
Monothalamiumoknäl, mely folyamatnal a hej szaja- 
dekäböl a protoplazma mintegy kinö, s ezen azutän 
rügyekkent sarjadzik a fiatal nemzedek. Ily folyama- 
tot eszlelt legelöször ScHNEIDER,! ujabban pedig 
Cienkowskı a Ohlamydophrys stercoraceändal (= Dif- 
flugia Enchelys Ehrb.),” melyet Cıenkowskı a Dif- 
flugia-nemtöl meltän valasztott el; tovabba en ma- 
gam is 6szleltem a Plectophrys proliferändl.? 

A sarjadzas &s oszläas között mintegy közepett all 
azon szaporodasi folyamat, melyet rövid idö elött 
GRUBER irt le az Buglypha alveolata- es nehäny mäs 
Monothalamiänäl,* s mely a hejäkat lak6 Mono- 
thalamıumoknak valöszinüleg leggyakoribb szapo- 
rodäsi mödjat kepezi. GRUBER ezen vizsgälatainak 
nem csak azert tulajdonitandö nagy fontossag, mert 
oly Monothalamiumokra vonatkoznak, melyeknek 
szaporodasa mindeddig ismeretlen volt, s mert alta- 
lok egy szamtalanszor eszlelt, de lestöbbször tevesen 
magyaräzott folyamat kellö ertelmezesben reszesült, 


! Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien AAP. 1854. 

2 Id. ert. 49. 

® A szamosfalvi söstöban &lö gyökläbuakröl. Term. 
rajzi füz. I. (1877) 162. 

* Fortpflanzung bei Euglypha alveolata. Zoolog. Anz. 
Nr. 70. (1880) 582. Reszletesen : Der Theilungsvorgang bei 
Euglyuha alveolata. ZWZ. 35. (1881) 431. Toväbbä: Die 
Theilung der Monothalamen Rhizopoden. ZWZ. 36. (1881) 104. . 


hanem különösen meg azert is, mert kideritettek, 
| hogy ezen szaporodas meneteben a Monothalamiumok 
oszlö magjan ugyanoly finomabb szerkezeti vältozäsok 
jönek letre, mint az oszlasban levö ällati s növenyi 
sejtek magjan. 

A hejat lako Monothalamiumoknak alkalmilag 
parosan, egymäst szorosan megfekvö szajadekkal valö 
elöforduläsa mär igen regöta ismeretes. A Difflugiak 
felfedezöje, LEcLERc, mar 1815-ben rajzolt ily Difflu- 
giäkat, melyeket közösülesben levö paroknak tekin- 
tett,!s a Monothalamiumoknak minden üjabb buvara 
(CARTER, ARCHER, SCHULZE F. F., Herrwiıc R. 6s Les- 
SER) emlitest tesz parosaval összefüggö gyökerlabuak- 
röl. Ezen lätszölagos egyesülest a lestöbb büvar 
egybekelesnek tartotta, esak a paronkent összefüggö 
Arcelläkra nezve merültek fel mäs velemenyek. 
CLAPAREDE &s LACHMANN szerint az Arcelläk, midön 
regi hejuk szükke kezd valni, üjat keszitenek s eletü- 
kön ät több izben mintegy megvedlenek. Ezen folya- 
mat kezdeten — mondja CLAPAREDE &s LACHMANN? — 
az Arcelläk csaknem egeszen kibujnak regi hejukböl 
s testük ennek nyiläsa elött nagy sarcodeszerli töme- 
get kepez, mely felületen uj hejat valaszt ki. Ekkor 
ket oly Arcellät lehet szajadekukkal egymäst meg- 
fekvö hejjal latni, melyek közül az egyiknek heja 
vastag es sötetszinti, mig a mäsike vekony, egeszen 
szintelen s csak kesöbb kezd megsärgulni; az elöbbi 
a regi, az utobbi az üj hej. E közben az Arcella fel- 
vältva majd az egyik, majd a masik hejba huzödik. 
Testenek egy reszevel azonban mindig a regi hejban 
marad s esak akkor költözik at egeszen az uj hejba, 
midön ez kellö szilardsagot ert el. HerrwıcG 6 LeEsser, 
ki az Arcellänäl ugyanezen folyamatot eszlelte, ki- 
mutatta, hogy ez nem az egesz Arcella-testnek az 
uj hejba valö költözködesevel, hanem magänak a 
syökerläbu testenek a regi es uj hej közötti megoszla- 
saval vegzödik; e szerint tehät az egesz folyamat nem 
vedlesnek, hanem oszlasnak vagy sarjadzasnak felel 
meg,? mit különben ScHNEIDER gyanıtaskepen mar 
regen kifejezett.* 

GRUBER szerint az Huglypha alveolata szaporodäsa 
a következö mödon megy veghez. 

Az Euglyphäk plasmäjaban oldalt a mag mellett 


1 V. ö. Conn, Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der 
Infusorien. ZWZ. IV. (1853) 261. 

® Titudes. II. 445. 

2 Id. mi 99. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. AAP. 
(1854) 206. 


18% 


140 


mar a szaporodäst megelözöleg ugyanoly pikkelyek 
välnak ki, minök az Euglyphäk tokjät alkotjäk s me- 
lyeknek az Euglyphak s ezekkel rokon Monothala- 
miumok plasmäjäban valö elöforduläsät az üjabb 
buvärok mindegyike eszlelte. A szaporodäsi folya- 
mat ily egyeneken avval veszi kezdetet, hogy a hej 
szajadekaböl egy protoplazma-sarjad&k kezd kida- 
gadni, mely rövid idö alatt atokban maradö plasma- 
reszlet alakjät s nagysägät eleri, s melynek felület6re 
hüzödnak a mär kesz kovasav-pikkelyek s szabälyosan 
elrendezödve az uj tokot kepezik. Ezen szakon a ket 
egyen tenyleg oly kepet ad, mintha egybekelösben 
volna. 

A mag a sarjadekban esak azutän jelen meg, 
miutän ez teljes nagysägät elerte, m6g pedig az anya- 
magböl valö lefüzödes utjan kepzödik. Aszaporodäsnak 
indult Euglyphäk magja megnagyobbodik s egynemü 
halvany gömbbe vältozik, melyben finom szemecs- 
kek, majd kuszalt savok lepnek fel, mint FremminG 
68 STRASBURGER vizsgälatai szerint az oszläsnak indulö 
ällati 6s növenyi sejtek magjäban («gomolyalak», 
Knäuelform); ezt követi a magnak a veglöny hossz- 
tengelye iränyäban valö megnyuläsa, mi közben egyre 
vilägosabban jelennek meg a mag ket sarkäböl egyen- 
litöje fele hüuzödö delkörös sävok: azaz a magböl a 
jellemzö szerkezetü u. n. magorso ( Kernspindel) fej- 
lödik ki. A mag vegre oly hosszura nyulik, hogy az 
Euglypha testen egeszen vegig hüzödik ; majd haränt 
iranyban ket egyenlö felre füzödik, melyek egyike a 
sarjadekba, mig a mäsik az anyasejt hätsö vegebe 
hüzödik. Erre mindköt mag elveszti sävolyzatät s oly 
halvany lesz, hogy alig különböztethetö meg;; ugyan- 
ekkor mindket egyennek plasmäjät ätjärö keringö 
aramläas indul meg, mely mintegy fel örai tartam 
utän megsztinik. Erre a ket mag rendes hölyagoeska- 
alakban ismet läthatövä lesz, s a ket egyen vegre egy- 
mästöl elvälik. 

GRUBER szerint egöszen a leirt mödon megy vegbe 
a szaporodäs a Uyphoderiänal is, s bizonyära meg- 
okolt azon felteves, hogy valamint az Euglyphänäl &s 
Cyphoderiänäl, ügy egyeb Monothalamiumoknäl is 
a höjuk szäjadekaval egymäsra borulva talält pärak, 
ha nem is mindig, — mikent Gruser lätszik velni, — 
de megis a legtöbb esetben, nem egybekelesben, hanem 
szaporodäsban vannak. Ismereteink jelen älläsän 
azonban tevedeösbe esnenk, ha GruBErR felfedezese 
következteben a Monothalamiumok egybekelesi folya- 
matänak letet egeszen tagadnök. — Nem tekintve 
ugyanis több nem egeszen megbizhatö 6szleletet, 


olyanokat t. i., melyeknel az egybekelesi folyama- 
tot kezdetötöl vegeig lepesröl-lepesre nem követtek, 
BürscuLı megfigyelesei utin a Monothalamiumok 
valösagos egybekelese nem vonhato ketsegbe, mivel a 
nevezett büvärnak sikerült az egybekelest az Arcella 
vulgarisnäl kezdetetöl a ket, ritkäbban härom egybe- 
kelt egyen ismeti elvalasaig vegig követni.! GABRIEL 
szinten kezdetetöl vegeig megfigyelte az egybeke- 
lesi folyamatot a Platoum (Troglodytes Gabr.) 
Zosternel.? 

Bürscuui-nek &pen emlitett vizsgälatai az Arcella 
vulgaris szaporodäsänak egy üj mödjäval ismertettek 
meg. A szorosan elkülönitye tartott Arcelläk plas- 
majanak felületen, az egybekeles befejeztevel 1—2 
napmulva, mintesy S— 10 üröcskevel s maggal ellätott 
aprö Amoeba jelent meg, melyek a h&jtöl kisse vissza- 
huzödott Arcella-test felületen &elenk alakvältoztatäs- 
sal mäszkältak s valöszinüleg az anyaplasmäböl sar- 
jadzäs ütjan fejlödtek; egy alkalommal sikerült 
BürscHui-nek azt is megfigyelni, hogy az aprö Ama- 
bak a h&j szajadekan at kimäsztak. Ezen &szleletek- 
böl azon következtetest lehet vonni, hogy az egybe- 
kel6s gyorsitott szapordäst, nagyszamu aprö nemzedek 
fejlödeset eredmönyezi; feltehetö toväbba, hogy a 
fiatal nemzedek aprö Amebai hejat valasztva ki, 
Arcellakka vältoznak. 

Buck vizsgälatai ® ezen feltevest megerösitik, mäs- 
reszt azonban Buck hatärozottan kiemeli, hogy az 
aprö Amoeba-nemzedek fejlödeset egybekel&es nem 
elözte meg. Ezen büvärnak felfogäsa szerint az Ar- 
celläk magjai, melyeknek szäma, mikent CARTER is 
kiemeli, eredetileg kettö, valödi sejteknek felelnek 
meg, melyek oszläs ältal szaporodvän, az Arcella plas- 
mäjät gyakran egeszen felhasznaljak s gömbökböl ösz- 
szetett morulaszerü tömegge vältoztatjak. Ezen nagy- 
szamu fiöksejtek szaporodasra szolgälnak, meg pedig 
vagy spöräkat kepeznek, melyek hosszabb pihenes 
utän indulnak tovabbi fejlödesnek, majd közvetetlenül 
a mär Bürscauı-töl leirt aprö Amoebäkkä vältoz- 
nak, melyek az anyah6jat elhagyva, egy ideig mint 
Amoebäk elnek s oszlas ältal szapcrodnak is; kesöbb 
finom h6jat välasztanak ki sa Pseudochlamys Patella- 
alakon ät, melyet mär Dusarpın sem tartott önallo 


’ Zur Kenntniss der Fortpflanzung bei Arcella vulga- 
ris. AMA. XI. (1875) 459. 

® Untersuchungen über Morphologie, Zeugung und 
Entwickelung der Portozoen. MJ. I. (1876) 543. 

® Einige Rhizopodenstudien, ZWZ, XXX, (1877) 4, 


141 


gyökerläbunak, hanem fiatal Arcellänak,! Arcel- 
läkkä fejlödnek. — Bärmily mödon törtenjek az aprö 
Ameebäk fejlödese, annyi bizonyosnak lätszik, hogy 
az Arcelläk aprö Amoeba-nemzedek ältal is szaporod- 
hatnak. 

Igen paränyi Amoeba-nemzedek ältal valö szapo- 
rodäs GREEFF szerint mäs gyökerläbuaknäl is elö- 
fordul: nevezetesen az Ameba terricolandl? s az 
Öriäsi, egesz 2 mm.-nyi nagysägot elerö Pelomyxa 
palustrisnäl;? mindkettönel a magböl kepzödnek a 
szaporodasi testeeskek, s ezert GREEFF a magot egye- 
nesen szaporodäsi szervnek tekinti. 

Az Ameba terricolanak egyetlen nagy magjäban 
sömbölyüded testecskek kepzödnek, melyek a magnak 
ezen gömböcskekre valö szetesese utan az Amoeba 
plasmäjaba, innet pedig, GREEFF feltevese szerint, a 
szabadba jutnak, sigen aprö Amobakka vältoznak ät, 
melyeken, paränyisaguk daczara mär felismerhetök 
az Ameba terricola jellemei. 

A Pelomyza palustrisnak nagyszämü magjäban, 
GREEFF vizsgälatai szerint, szinten szamos gömbölyü 
testeeske kepzödik, melyek az anyamag burkanak 
meopukkantäval a protoplazmaba jutva, itt oszläs 
altal meg szaporodnak, s GREEFF erös fenyük miatt 
Fenylö testeknek (Glanzkörper) nevezi ezeket. — 
Egyes összehuzödott testü Pelomyxäkböl GREEFF egy- 
egy masgal s lüktetö üröcskevel ellätott nagyszamu 
paränyi Amoebäkat latott kirajzani, melyek mint az 
Arcelläk Amoeba-nemzedeke, az Amoeba Limaxhoz 
hasonlitanak, s GREEFF szerint az epen emlitett fenylö 
testekböl kepzödtek. A legsajätsägosabb az, hogy 
ezen paränyi Amebäk csak rövid ideig tartjäk meg 
Ameceba-alakjukat; minteey felörai folydogälö mäsz- 
kalas utän ugyanis gömbökke huzödnak, majd hosszu, 
vekony, fonalas ostort nyujtanak ki s Flagellät-alak- 
ban rajzäsra kelnek. 

Hogy ezen rajzökböl, — felteve, hosy cesakusyan 
a Pelomyxa fejlödesmenetebe tartoznak, — mily 
mödon fejlödnek ki az öriäsi Pelomyxäk, erre 
nezve GREEFF vizsgälatai semmi felvilagositäst sem 
adnak. 

Bürscaui szerint, kinek szinten alkalma volt az 
erdekes Pelomyxän vizsgälatokat tenni, a fenylö tes- 
tekböl majd gömbölyuded, majd sokszögletes, neha 


ı Hist. nat. des Infusoines, Paris. (1841) I. fig. 5. 

2 Ueber einige in der Erde lebende Amwben und an- 
dere Rhizopoden. AMA. II. (1866) 312. 

® Pelomyxa palustris (Pelobius), ein amebenartiger 
Organismus des süssen Wassers, AMA. X. (1874) 51, 


egeszen szabälyos hexagonalis, vastaghejüu sporak 
kepzödnek, melyek a hejat egeszen ki nem töltö 
protoplazmagömböt, s ezek ismet több,nyire kive- 
hetö magot tartalmaznak. Amoebakat ezen spörakbol 
Bürschzı nem lätott fejlödni, arröl sem gyözödött 
meg s nem is tartja valöszintinek, hogy a fenylö 
testek a Pelomyxa magjaiban foglalt gömbökböl kep- 
zödnek.! 

Mig Bürscaui legkevesebb alapot sem taläl arra, 
hogy a Pelomyxa szaporodäsi testeeskei eredetileg 
a magböl szärmaznak s mig, mikent Herrwıc R.? 
ügy 6 is, — a sejtek szaporodasänak jelenlegi isme- 
retere tämaszkodva, — hatärozottan elveti azon 
felteves lehetössget, hogy a gyökerläbuak magja 
szaporodäsi szervnek felelhet meg,? addig Carrer- 
nek es Warnıch-nek vizsgalataı * lätszölag GREEFF 
felfogäsät tämogatjäk. Mindket büvar leirja az Amo- 
bak s nehäny h6jat lak6 Monothalamium magjäban 
köpzödö aprö gömböcskeket («granuliferous cells» 
CARTER) s ezeket majd termekenyitö elemeknek 
(CARTER), majd szaporodäsi testecskeknek tartja; 
mindket büvär vizsgälatai sokkal tökeletlenebbek 
azonban, hogysem kepesek volnanak hatärozottan 
meggyözni arröl, hogy a mag gömböecskei esakugyan 
szaporodäsra valök. Reszemröl, — mikent mär fen- 
tebb kiemeltem, — a magböl kirajzö gömbölyü- 
ded esiräkat elösdieknek tartom, mit különben az 
Arcella magjäban fejlödö esiräkröl Buck is hatäaro- 
zottan ällit.? 

Mär fentebb emlitettem, hogy GABRIEL egy ned- 
ves földben tenyeszö Monothalamiumnäl, melyet 
Troglodytes Zoster nevvel jelöl, de melyet Bürscuur-t 
követve, jogosan oszthatunk be aScHunzEF.F.-töl mar 
elöbb felällitott Platoum-nembe,? az egybekelesi folya- 
matot megfigyelte; erre visszaterve nem hagyhatom - 
emlites nelkül azon sajätsagos, eddigele egeszen egye- 
dülällöszaporodäsi mödot, melyet GaBrızL ezen Mono- 
thalamiumnal leirt. Az egybekeles utän ismet szetvält 


! Studien über die ersten Entwiekelungsvorgänge der 
Eizelle, die Zelltheilung und Conjugation der Infusorien. 
Abh. der Senekenberg. naturforsch. Gesellsch. X. Frankfurt 
a. M. (1876) 369. 

2 Ueber Mikrogromia ete. 17. 

3 Studien über die ersten Entwickelungsvorgänge 
etc. 362. 

* V, ö. BürscaLı, Bronn’s Class. und Orgn. ete. 157. 

> 1d. ert. 17. 

% Bronn’s Class. und Ord. d. Thierreichs. I. Bd. Neue 
Bearb. Leipzig. (1830) 155 '&s 161. 

? Rhizopodenstudien, III. AMA. XI, (1575) 115, 


142 


Platoumok plasmäjaban, miutän a mag elötti sötet 
szemecskeöv elenyeszett, nagyszamu apröo gömböeskek 
kepzödnek, melyek egy ideig igen elenken hemzseg- 
nek, s GABRIEL szerint, termekenyitest vegeznek. 
Erre az egesz plasma, melyben mag többe nem kü- 
lönböztethetö meg, finoman s egyenletesen szemecs- 
kezett «csiradllomänynya» vältozik, melyet GABRIEL 
a sagrinpapirra emlekeztetö szemeesk6zettsege miatt, 
«Chagrin» nevvel jelöl. Kesöbb szetesik a Chagrin 
egyes rögökre, ezek pedig aprö testecsk&kre, melyek- 
böl monasszerü ostoros rajaök( Monostigma-alal:, mert 
csak egy üröcskejük van) kepzödnek. Ezek kettesevel 
hossztengelyük iränyaban egybekelnek, majd egygy6 
olvadnak (_Diplostigma-alak, mert a ket eaybekelt 
rajzö egy-egy üröeskeje egygye-olvadäs utän is meg- 
marad) s ostorukat elvesztven, Platoumokkä (Troglody- 
tesekk6&) növekednek. 

Vegül ki kell emelnem, hogy ismereteink jelen 
ällasan semmi biztosat sem tudunk arröl, vajjon 
a Monothalamiumoknak szämtalan buvär 6szlelte 
betokozödäsa szaporodäsukkal van-e valamely össze- 
függesben ? 

Ha mindezek utän a Monothalamiumok szaporo- 
däsäröl elöadottakra visszatekintünk, azon rövid veg- 
eredmenyre jutunk, hogy egesz biztossäggal csakis 
oszläs es sarjadzas ütjän törtenö szaporodäsuk 
ismeretes; szöval csak azon szaporodäsi mödok 
letet tudjuk hatärozottan, melyek az ällati es nö- 
venyi sejteknel ismeretesek. Valamennyi többi szapo- 
rodäsi möd okvetetlenül toväbbi behatö tanulmänyo- 
zast tesz szüuksegesse. 


b) Polythalamiumok. 


A Polythalamiumok szaporodäsära vonatkozölag 
csak egyes töredekes 6szleletek ällanak rendelkeze- 
süunkre, melyek utän hatärozottan esak annyit tudunk, 
hogy azegyes rekeszek belsejeben, közelebbröl azonban 
meg nem ismert mödon, fejlödik ki az ifjü nemzedek, 
mely az anya-Polythalamiumnäl rendesen kevesebb 
szämü rekeszekre osztott v&kony hejjal van ellätva. 

Az elsö biztos adatot a Polythalamiumok szapo- 
rodasäröl Gervaıs-nek köszönjük, kinek Miliolafele- 
ken tett eszleletei szerint a szaporodäst közösüles, 
azaz egybekel6es elözi meg, az üj nemzedek pedig, 
mely az anya-gyökerläbu belsejeben fejlödik, hejjal 
ellätva elevenen születik.! 


* Sur un point de lı physiologie des Faraminiferes. CR. 
(1847) 467. 


Gervaıs eszleletenek helyesseget megerösitette 
ScHuLTze Mıksa,kinek a Polythalamiumok szaporodä- 
sära vonatkozö vizsgalatai mindeddig a legtökeleteseb- 
bek.! Schuutze a Miliola-felekhez tartoz6 Triloculina- 
nälsegy Rotaliänäl eszlelte aszaporodäst. Mindkettö- 
nel 30—40 fiatal Polythalamium fejlödött a rekeszek 
belsejeben; vajjon a fiatal nemzedek az anyahe6j sz6t- 
repedese utän, vagy pedig a hej szäjadekän jut-e a 
szabadba, s vajjon kimerül-e egeszen az anyai plasma, 
vagy nem, toväbba azon fontos kerdes, hogy mily 
mödon indulnak a fiatal Polythalamiumok a rekeszek 
plasmatartalmaban fejlödesnek, nemesak ScmuLtzE- 
nek, hanem WrıcHT, Reuss, CsRPENTER 6&s PARKER, 
valamint SeMPERr ° egyes ujabb eszleletei utän is meg 
megoldasra vär. Egybekelest sem ScHuLTZzE, sem a 
többi ujabb buvarok nem 6szleltek, s e szerint ez, 
ügy latszik, nem elözi meg okvetetlenül a szaporodäst, 
mint Gervaıs ällitotta. 

Egy amerikai buvär, PourtaLes, közölte legelöször 
1858-ban azon erdekes eszleletet, hogy a rekeszekre 
nem osztott heju Orbulinak belsejükben gyakran 
rejtenek többrekeszti Globigerinäkat ; ugyanezen esz- 
leletet tette PourtaLzs-töl függetlenül Kronn is.’ 
SCHULTZE s utäna mäsok is, ezen eszleletet oly mödon 
magyaräzza, hogy a Globigerinak vegsö rekesze bizo- 
nyos nagysägot elerven, mint a Tenia proglottisai, 
levalık, s Orbulina-alakban önallöan tovabb el, s több- 
rekeszü Glogiberinänak lesz anyjava. Owen Örnagy- 
nak felfogäsa szerint ellenben, melyhez MacponaAup, 


 Arcock &s Brapy is csatlakozik,* a Globigerinät 


rejtö Orbulina oly mödon kepzödik, hogy a kö- 


 zönseges Globigerinän szerfelett nagy vegsö rekesz 


sarjadzik, mely az összes többi rekeszt körülnövi s 
magäba kebelezi. — Tovabbi vizsgalatok vannak 
hivatva eldönteni, hogy melyik felfogäs felel meg a 
valönak. 

Meg kell meg itt emlekeznünk Enrkngere felfo- 
gäasaröl, mely szerint a Polythalamiumok petekkel 
szaporodnak. Peteknek tarthatoö gömbölyüded testeket 
eszlelt Dusarpın is nehäny Rotalia-felenek rekeszei- 


! Beobachtungen über die Fortpflanzung der Polytha- 
lamien. AAP. (1856) 165. — Es: Die Gattung Cornuspira 
unter den Monothalamien und Bemerkungen über die Or- 
ganisation und Fortpflanzung der Polythalamien. AN. 26 
Jahrg. (1860) 287. 

2 V. ö. BürscHLı, Bronn’s Class. u. Ordn. ete. 141. 

® V. ö. ScHULTZE, Die Gattung Cornuspire ete. 295. 

* BürscHLı, Bronn’s Class. u. Ordn. d et p. 60 


| 68 141. 


143 


ben.! Ugyanezen testeeskeket vegre SCHULTZE is 
mestalälta a Rotaliafelekben; vizsgälatai szerint 
azonban semmi sem szöl azon felfogäs mellett, 
hogy ezen aprö, molekuläris szemecskekböl összetö- 
mörült testek, melyek legerösebb savakban es &g- 
venyekben sem oldödnak, peteknek felelnek meg. 
Ujabban ismöt Carpenter irt le az Orbitulites-nek fe- 
lületesen fekvö rekeszeiben gömbölyüded 6s tojäsdad, 
neha oszlasban levö &s szilärd burokkal környezett 
testeket, melyeket szaporodäsi sejteknek tekint; Mo- 
SELEY szerint azonban ezen testek, melyek &lö alla- 
potban zöld szinüek, bevändorolt egysejtü moszatok- 
nak felelnek meg?; e szerint tehät azonosak az 
altalunk fentebb ällevelzöld-testeeskeknek -nevezett 
testeeskekkel. 

Mindezek utän azon eredmenyre jutunk, hogy a 
Polythalamiumoknäl ez idö szerint esupan belsejük- 
ben közelebbröl nem ismert mödon fejlödött sarjak 
utjän yalö szaporodäs ismeretes; s ha ezt a Mono- 
thalarmiumoknäl ismeretes valamely szaporodäasi möd- 
dal kapesolatba akarjuk hozni, Bürschu-vel’ csakis 
az Arcelläknak Amoeba-sarjak utjäan valö szaporodä- 
sara gondolhatunk. 


c) Heliozoumok. 


Ketseget nem szenved, hosy a veglenyek legkö- 
zönsegesebb szaporodäsi mödja, az egyszerl kette- 
oszläs, a Helizoumoknäl is ältalanosan elöfordul, bar 
eddigele a be nem tokozott Heliozoumoknak oszläsa 
aranylag esak kevesnel eszleltetett: igy az Actino- 
sphaerium Eichhornüt-nel, az Acanthocystis turfaced- 
näl ös A. aculeatä-näl, valamint az Actinolophus pe- 
duneulatus-näl es Olathrulina elegans-näl ;* az oszlasi 
folyamat reszleteiröl azonban, nevezetesen a magnak 
az oszlas alatt valö magatartäsaröl, ügyszölvan sem- 


ı M. Schutze, Ueber den Organismus der Polythala- 
mien. Leipzig (1854) 26. 

® Bürscauı, Bronn’s Class. u. Ordn. ete. 139. 

® Id. mü 142. 

“ V.ö. R. GREEFF, Ueber Actinophrys Eichhomii. ete. 
AMA. III. (1867) 396. Ugyanaz: Die Radiolarien und ra- 
diolarienartige Rhizopoden des süssen Wassers. AMA. XI. 
(1875) 1.— CIEnkowskI, Ueber Clathrulina, eine neue Acti- 
nophryen-Gattung. AMA. III. (1567) 311. — F. E. SCHULTZE, 
Rhizopodenstudien I. AMA.X (1874) 328. Ugyanaz: Rhizopo- 
denstudien II. Ugyanott, 377. — R. Herrwis und E. Les- 
SER, Ueber Rhizopoden und denselben nahestehende Organis- 
men. AMA. X. Bd. Supplementheft. (1874) 35. — R. HERrT- 
wıg, Ueber den Bau und die Entwicklung der Heliozoen. 
Jenaische Zeitschr. f. Naturwissenschaft. XI. (1877) 331. 


mit sem tudunk. Erdekes Harcrer-nek az Actino- 
sphaeriumon s ket Rhizomoneren, ü. m. a Protomyxan 
es Myxastrumon tett azon &szlelete, hogy a mester- 
segesen több reszre darabolt gyökerläbuak mindegyik 
darabja önallöan tovabb &1;! ugyanezt &szlelte GREEFF 
az Actinosph:riumon kiyül a mär fentebb emlitett 
nagy amoebaszerü gyökerlabün, a Pelomyxän.? 

Szamos Heliozumok oszläsra keszülve, betokozzäk 
magukat; ezekhez tartoznak azältalunk a Heliozou- 
mokhoz sorolt Rhizomonerek közül a Vampyrellak, 
melyek, mikent mär Lüpers-nek,? de különösen CıEn- 
KowskI-nak* &s Harcreu-nek’ vizssälataiböl tud- 
juk, szaporodäsi tokjukat n&gy egyenlö reszre, fiök- 
Vampyrellära oszolva hagyjäk el. 

Betokozott ällapotban veghez menö oszläsi folya- 
matot ir le tovabba Ciexkowskı az Actinophrys Sol- 
nal; ° toväbba ugyancsak CIENKOWSKL,’ SCHNEIDER ® 
es SchuLzE E. F.” az Actinosphaerium Eichhornit- 
nel. Az utöbbi reszleteiben egyike a veglenyek leger- 
dekesebb szaporodäsi folyamatainak. 

Az Actinophrys Sol älläbsugarait visszahüzvän, 
elesen hatärolt tokot valaszt ki; keregplasmaja elveszti 
habos szerkezetet, belplasmaja pedig sötet gömbbe tö- 
mörtl, melyet a megyvältozott keresplasma vilagos öv- 
kent vesz körül. Nehäny öra mulva a bekövetkezett be- 
tokozödäs utän a belsö tömött plasmagömb, mely nyil- 
van a magot rejtö belplasmäanak felel meg, ket reszre 
oszlik, sezen ket fiokgömb mindegyike külön, szamos 
befele allö gsömbdudorokkal boritott tokot valaszt ki; 
e közben a közös, külsö burok elenyeszik, s a plasma 
habos keregretegeböl kepzödött vilägos övböl is esak 
nehäny szemecske marad vissza. Ezen tokok burka 
hosszabb pihenes utän felduzzad, vegre feloldödik, s 
az anya-vegleny protoplazmatestenek csupan egy re- 


’ Studien über Moneren. 34. 

2 Id. ext. AMA. III. p. 396. 

® Einige Bemerkungen über Diatomeen-Cysten und 
Diatomeen-Schwärmsporen. Bot. Zeitung. 18. Jahrg. 1860. 
Nro 48. p. 377. 

* Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. I. Bd. 
1865. p. 218. Es: Ueber einige Rhizopoden und verwandte 
Organismen. AMA. XII. Bd. 1876. p. 24. 

5 Studien über Moneren und andere Protisten, Leipzig. 
1870. p. 163. 

© Id. ert. AMA. I. 297. 

” Id. 6rt. 329. 

® Zur Kenntniss der Radiolarien. ZWZ. XXI. (1871) 
507. — Es: Bemerkungen zur Entwickelungsgeschichte der 
Radiolarien. ZWZ. XXIV. (1874) 579. 

° Rhizopodenstudien I. AMA. X. (1874) 312. 


144 


szeböl (a belplasmaböl) kepzödött Actinophrys ismet 
tevekeny eletre ebred. 

A betokozödas az Actinosphaeriumok-näl is avval 
veszi kezdetst, hogy az älläbsugarak visszavonasa 
utän a belplasma tetemesen megtömörül, s habos szer- 
kezet6t egeszen elvesziti, mig a keregplasma tiröeskei 
megkisebbednek. Erre az egesz felületen vastag, re- 
tegzett, nyälkäs koesonyäs tok valasztatik ki, melyen 
belül az Actinosphierium egesz teste szabälyosan is- 
metlödö oszläsok ütjän, akär az egyenlöen s teljesen 
baräzdolodö pete, mintegy 10—30 reszre oszlik. Az 
oszläsi folyamat vegeredmenye az, hogy az egyes 082- 
läsi sarjak, melyeknek mindegyike tömött plasmäjä- 
ban egyetlen magot tartalmaz, vastag, kivül erdes fe- 
lületi, s ätmetszeti kepben többnyire hatszögletet 
mutatö, kovasav hejat välaszt ki. 

Scuuzze szerint az Actinosphaeriumok magjai az 
oszläst megelözöleg, szemlätomäst megfogynak ; 100 
&s több mag közül esak mintegy 20—30 marad meg; 
azt azonban nem sikerült eldöntenie, vajjon a ma- 
goknak fogyäsät több magnak összeolvadäsa, vagy 
pedig a magok egy reszenek egyszerli elenyeszese 
okozza-e. 

ScHNEIDER vizsgälatai szerint ellenben a magok 
szämänak apadäsa a következö mödon jö letre. 
A plasma eredetileg nem egy, hanem több, mint- 
egy S—10 magot tartalmazö gömbre oszlik, melyek 
közül kettö-kettö körül vekony burok välik ki, s ezen 
belül välasztja ki mindegyik többmagvü gömb a sajät 
kovasavhgjät, melynek kifejlödt6vel a közös, finom 
burok elenysszik. Ily sokmagvü ällapotban maradtak 
a betokozott oszläsi sarjak juliustöl deezemberig, mi- 
dön a szämos aprö magnak egybeolvadäsa következ- 
t6ben egyetlen nagy mag jelent meg (peteällapot 
SCHNEIDER szerint). 

Mäjusban azutän szetestek a kovasavtokok s 
mindegyiket egy-egy, ismet nagyobb szämü maggal 
ellätott Actinosphsrium hagyta el. 

Ezek utän Schweiper következö kepben foglalja 
össze az Actinospherium szaporodäsät es fejlödeset: 
«A kovasavtokba zärt egymagvü peteböl a magnak 
baräzdolödäsi folyamata következteben sokmagvü 
Actinosph:erium fejlödik. Ez növekedik, täplälkozik s 
szabad &lete alatt — mikent LieBERKÜHN, STEIN Es 
CiENKowsKI vizsgälatai utän ismeretes, — mäs egye- 
nekkel valö egybekeles ütjän közösül. Vegre mäs mö- 
don kezd oszlani ; nyülvänyait behuzza s oszläsi resz- 
letei kovasavat tartalmazö burkot nyernek. Ezen 
tokokon belül megy vögbe a magok egygyeolvadäsa üt- 


jän a tulajdonke&pi termekenyitesi folyamat, mely a 
fejlödssre kepes petesejtet lötrehozza.»! 

Ezen felfogässal szemben ki kell emelnünk, hogy 
ScHnEIDER közvetetlenül nem fisyelte meg, hanem 
csak következteti azt, hogy a «petesejtv egyetlen 
magja több magnak egygyeolvadasaböl keletkezik, s 
e szerint a «petesejteknek» a termekenyitesi folya- 
mat egy neme utjän valö letrejöttet bebizonyitott- 
nak alig tekinthetjük. Meg kell toväbbäa jegyeznünk, 
hogy az Actinosph&riumoknak egybekeleset, s ideigle- 
nes, vagy äAllandö egygyeolvadasät szamtalanszor &s2- 
leltek ugyan, söt Crenkowskı-nak ? oly mödon, hogy 
az Actinospheriumokröl egy-egy gömbszeletet lemet- 
szett, mestersegesen is sikerült az egymashoz közelitett 
Actinosphseriumokat kettesevel-ötösevel egygyeolvasz- 
tani : mindemellett azonban arröl, hogy az egybekeles 
alatt mily közelebbi viszonyba l&p egymässal az egy- 
bekelt egy@nek plasmäja, esetleg magjai, mit sem 
tudunk, s igy ezen folyamatot egesz hatärozottsäggal 
közösülesnek (Begattung) nem tekinthetjük. Vegül ki 
kell meg azt is emelnünk, hogy a kovasavhejat el- 
hagyö fiatal Actinospheriumok szämos magjänak a 
«petesejt» egyetlen magjäböl barazdolödasi folyamat 
ütjän valö fejlödeset ScHNEIDER szinten esak gyanitja, 
de hatärozottan nem sikerült megfigyelnie. 

Schutze szerint, mint emlitem, az oszläsi sarjak 
kezdettöl fogva egymagvnak s mint az ällandöan egy- 
magvü Actinophrys Sol-lal egeszen megegyezö gyö- 
kerläbuak hagyjäk el a kovasavtokot, s esak kesöbb, 
szabad eletük alatt fejlödnek ki, közelebbröl nem is- 
mert mödon a nagyszämüu magvak. — Hogy a ket 
büvärnak reszben elterö vizsgälati eredmenyei mily 
mödon egyeztethetök meg egymässal, azt toväbbi bü- 
värlatok fogjäk esak eldönthetni; egyelöre mint bizo- 
nyosat esak annyit tudunk, hogy az Actinosphe- 
riumok kemeny kovahejüu oszläsi sarjai hosszabb 
pihenes, nyilvän minden esetben kiteleles utan, egy- 
magvü Actnophrysok, vagy sokmagvü Actinosphe- 
riumok alakjäban jelennek meg. Az egesz folyamat 
azon pihenö spöräk köpzöd6sere emlekeztet, melyet, 
mint fentebb elöadtuk, Buck az Arcella vulgarisnäl 
eszlelt. 

Mög inkäbb nevezhetö spörakepzödesnek azon 
szaporodäsi möd, melyet Harckkt irt le a lanzerotei 
Puerto del Arrectife öbleben felfedezett actinophrys- 
szerü Rhizomonerröl, a Myxastrum radıans-röl. 


ı Id. ört. ZWZ. XXI. (1871) 510. 
2 Id. &rt. AMA. I. (1865) 229. 


145 


Ezen Moner gsömbbe huzödvan, betokozza magät s 
bizonyos idei pihenes utän sugaras iränyu oszläs ältal 
szamos plasmareszletre darabolödik, melyek elöbb 
elgömbölyödnek, majd orsöalaku testekke nönek, fe- 
lületükön pedig vastag kovasav hejat valasztanak ki. 
Izolalva alakjuk s kovapäanezeluk miatt, ezen spöräk 
könnyen Naviculäkkal volnanak összeteveszthetök, 
melyekböl Hazcr£ı hosszabb idei pihenes utan aprö 
Myxastrumokat latott kibujni.! 

Az eddig tärsyalt valamennyi szaporodäsi mödnal 
az oszläsi felek, illetöleg a fiatal nemzedek, a kifejlö- 
dött Heliozoumokjellemzösszervezetevel birnak, sezek- 
töllegfelebb nagysägi aränyok, vagy a magvak kisebb 
szama ältal ternek el. Az üjabb vizsgälatok megis- 
mertettek azonban eoy olyan ätalakulassal jaro sza- 
porodässal is, melynel az ifju nemzedek egy, vagy ket 
finom fonalas ostorral ellätott monasszerti Flagellät- 
alakban jelen meg s esak egy idei rajzäs utän ter is- 
met vissza a Rhizopod-alakba. Ugyanily rajzöke&pzö- 
des, mint fentebb lättuk, Herrwıc R. &s CIENKOWSKI 
vizsgälatai utän, egy Monothalamiumnäl, a Micro- 
gromva socialis-näl is ismeretes. 

Ezen rajzökepzödest Cıenkowskt fedezte fel egy 
Rhizomonernel, a Protomonas ( Monas Oienk.) amy- 
linel,® majd nehäny mäs igen egyszerti szervezetü, de 
maggal ellätott actinophrysszerü Rhizopödnäl ( Pseu- 
dospora parasitica, Ps. Nitellarum, Ps. Volvocis), 
melyeket az elöbbivel együtt a «Monadinae zoospo- 
reae». nevvel jelölt csoportba foglalt össze.? Ugyanily 


rajzökepzödest ir le HaEckeı, ket ältala felfedezett . 


Rhizomonernel, a Protomyxa aurantiacanal* s a 
Protomonas Huzleyi-nel.” Mindezen igen egyszerti 
szervezetli, sugaras allabu gyökerlabuak szaporodäsra 
betokozzak magukat s egy idei pihenes utän monas- 
szerü Flagellätokböl allö nemzedekre oszlanak, s ezek 
csak rövidebb vagy hosszabb rajzas utän vältoznak 
ismet sugaras ällabü gyökerlabuakka. Nemelyek ezen 
rajzök közül, mint a Myxomycetek rajzöi, kepesek 
plasmodiumokkä összeolvadni; ezt eszlelte nevezete- 
sen Crenkowskı a Protomonas amyli-nel, HarckEL 
pedig a Protomyxa aurantiaca-näl. 


" Studien über Moneren 34. 

? Zur Genesis eines einzelligen Organismus. Bull. de la 
Classe. phys. math. de l’Acad. de Saint-Petersbourg. Tome 
XIV. (1856) 261. 

® Beiträge zur‘ Kenntniss der 
(1865) 213. 

* Stud. üb. Moneren 71. 

° Id. mü 169. 


Entz G. Veglenyek. 


Monaden. AMA. I]. 


Az ostoros rajzök ältal valö szaporodäst azonban 
nem csupän igen egyszerü, hanem magasabb szerve- 
zetli Heliozoumoknäl is ismerjük, nevezetesen a Ola- 
thrulina elegans- s az Acanthoeystis aculeata-näl. 

Ism6t CıEnkowskt-t illeti az &rdem, hogy a rajzö- 
kepzödest a Olathrulind-näl felfedezte.! Ezen 6rdekes 
Heliozoum, mely hosszu, merev kocsanyän ülö, szabä- 
lyos közökben nagy, kerekded nyıläsokkal ättört igen 
diszes, gömbölyü kovahejjal van közulzarva, miutän 
hosszabb idön at egyszerü ketteoszlas altal szaporo- 
dott, alläbait visszavonva, hejan belül gömbbe huzö- 
dik, s ismetelt oszlas utjan negy reszre oszlik, me- 
lyeknek mındegyike elsömbölyödik, s kemeny, GREEFF 
szerint tüskekkel borıtott tokot välaszt ki,’ melyek 
több hönapon, nyilvan egesz telen ät pihennek. A pi- 
henes idöszakänak elteltevel minden tokot egy-egy 
raj2ö hagyja el, mely tojasdad testenek egynemü 
plasmäböl allö mellsö vegeben egy hölyagoeskaalaku 
magot, a hätsoban szamos sötet szemeesket tartalmaz, 
s mely mozgäsa utan itelve, bizonyära egy vagy ket 
ostorral van ellätva. Ezen rajzök nagy köröket ivva le, 
mintesy 1—2 öräig mozognak, azutän gömbbe hüzöd- 
nak, sugaras äallabakat tolnak ki, plasmäjuk nagy- 
szamüu vacuolumokböl habos szerkezetet nyer, vegre 
koesanyt s ättört kovahejat välasztanak ki, s ezzel a 
rajzönak Clathrulinaya atalakulasa befejezödött. 

Herrwıs 68 Lesser a Olathrulina rajzökepzöde- 
senek meg egy mäsik mödjät is eszlelte.” Ennel a 
a Clathrulina protoplazmateste härom egyenlötlen 
reszre oszlott, melyek a hej nyiläasain kinyomuülva, köz- 
vetetlenül rajzökka valtoztak, melyeknek mellsö vegen 
HERTWIG es Lesser hatärozottan megkülönböztethe- 
tett ket finom, fonalas ostort, hätsö vegen pedig 2—3 
lüktetö üröesket; e szerint ezen rajz2ok mindenben 
megesyeznek a Mierogromia rajzöival. Mikent Cien- . 
KOWSKI-nak, ügy HrrTwıG-nek €s Lesser-nek is sike- 
rült a rajzökat mindaddig figyelemmel kiserni, mig 
rajzasuk befejeztevel Heliozoum-alakot vältottak. 

Rajzökepzödest, mint mär emlitem, az Acantho- 
cystis aculeata-nal is eszleltek, nevezetesen pedig 
Herrwıc.* Nevezett buyär többször akadt oly peldä- 
nyokra, melyeknel a syökerlabü protoplazma-teste 


! Ueber Clathrulina, eine neue Actinophryen-Gattung. 
AMA. III. (1867) 311. 

2 Ueber Radiolarien und radiolarienartige Rhizopoden 
des süssen Wassers. AMA. V. (1869) 467. 

5 Ueber Rhizopoden ete. AMA. X. Suppl. (1874) 231. 

* Studien über Rhizopoden. Jenaische Zeitschr. X. 
(1877) 339. 

19 


146 


s kovapälezikäkböl összerakott heja között 2—6 göm- 
bölyüded, vagy tojäsdad test foglalt helyet, melyeknek 
buroknelküli habos plazmäjaban egy-egy hölyagocs- 
kaalaku magot lehetett megkülönböztetni. Ezen tes- 
tek egyesein, miutän a hejon keresztül a szabadba 
jutottak, ket ostor fejlödött, melyeknek segitsegevel 
nehezkesen hömpölygettek magokat ide-oda. Tovabb; 
kifejlödesüket azonban nem sikerült Hrrrwıc-nek 
kifürkeszni, s ehhez- kepest eldöntetlenül hagyja, vaj- 
jon a szöban forgö kepletek az Acathoeystis rajzöl-e, 
vagy pedig &lösdi szervezetek. 

Hogy elösdiek nem ritkän feszkelik be magukat a 
a Heliozoumokba, ezt epen Hrrrwıg-nek az Actino- 
phrys Sol-on test vizsgälatai bizonyitjäk. Herrwie 
ugyanis egy Actinophrysböl igen nagyszämü, paränyl 
termetü, elenken hemzsegö Flagellätokat lätott ki- 
rajzani, melyek igen valöszintien elösdi termesz etüek 
s nem tartoznak az Actinophrys fejlödesmenetebe.! 

Ugyanily termöszettek lehetnek azon Flagellä- 
tokkä& vältozö kis Amoebäk is, melyeket GREEFF az 
Actinosphaerium-böl lätott kirajzani,? s melyek, mint 
GREEFF egy mäs helyen megjegyzi, teljesen meg- 
egyeznek a Pelomyxäböl kirajzö aprö Amoebäkkal,® 
s ha ezek esakugyan elösdiek, ugy nyilvan a Pelomyxa 
rajzöi se lesznek egyebek. 

Bärmint älljon azonban a dolog az utöbb emlitett 
rajzökra nezve, annyi föleg CIENKoWSKI-nak, HAEcKEL- 
nek s Hrrrwıc-nek pontos vizsgälatai utän bizonyos, 
hosy a Flagellät-alak, mint ifjükori alak, szamos He- 
liozoumnäl s mint fentebb elöadtuk, a Monothala- 


miumoknäl ( Microgromia ) is elöfordül, mire jogosan | 


lehet azon következtetest alapıtani, hogy a Flagellä- 
tok es Heliozoumok a legbensöbb rokonsagi viszony- 
ban ällanak, s hogy nyilvän az Öösszes syökerlabuak 
a Flagellätokkal közös törzsböl sarjadzottak. Ezen 
felfogäs helyessegeben, ha a Radiolärokat, melyek 
ugyanerre nezve, mint aläbb latandjuk, a leg- 
nyomösabb e&rveket szolgältatjäk, egyelöre nem is 
tekintjük, m&g különösen megerösit azon tenyalläs, 
hogy nemely vegleny az adott körülmenyekhez ke- 
pest, ügy lätszik kenye-kedve szerint kepes a Rhi- 
zopod-alakot minden betokozödas nelkül, igen rövid 
idö alatt Flagellät-alakkal feleserelni. Ezen ördekes 
eszleletet tette Crenkowskr az Actinophryshoz igen 


ı Id. ert. 340. 

® Sitzungsber. d. niederrh. Gesellsch. 1871. Jan. V. ö. 
HeERTWIG id. 6rt. 

® Polomyxa palustris ete. AMA. X. (1874) 68. 


közel allö Ciliophrys infusionum-on, mely sugaras 
allabait visszahüzva, egyetlen hosszu, finom ostort 
tolt ki hosszüdad alakot öltött testenek a magot tar- 
talmazö mellsö vegeböl, s Flagellät-alakban azonnal 
rajzasnak indult.! Ugyanezt &szlelte Bürschuı egy a 
Cliophrystöl nemileg alig különbözö, mäsik sugaras 
allabu gyökerläbün.? Ezeken kivül több amoebaszerti 
gyökerlabü is ismeretes, mely ujjalaku älläbain kivül 
ideiglenesen, vagy ällandöan ostort visel ; ilyen a Cua- 
PAREDE 68 LAcHmann-töl leirt Podostoma filigerum,? 
Carter Amoeba monoeciliatäja,* Scausze E. F. Ma- 
stigamoeba asperäja, a Tarem-töl eszlelt szabadon 
üszö Amoeba,® &s Stein Öercomonas ramulosäja," 
mely utolsönal különösen az, Amoeba- es Flagellät- 
jellemek oly szoros kapesolatban ällanak, hogsy valö- 
ban egeszen az egyenifelfogästöl függ ezen sajätsägos 
veglenynek a Rhizopodok, vagy mint Stein teszi, a 
Flagellätok köze valö beosztäsa. 

Mär fentebb emlitettük, hogy az egybekeles az 
Actinosphaerium Eichhornüinel igen gyakori jelenseg, 
melyet, miutän KöLLıker felfedezte,® Conn,? OnApa- 
REDE 68 LACHManN !" s szämos mäs buvar öszlelt. 
Ep ily gyakori az egybekeles az Aetinophrys nem- 
nel, melynel Sreın,'! majd CrAPparkDE LacHMAnnN,!? 
GRENACHER,!® valamint Herrwiıc 6s Lesser !* irtäk 
le. Az Actinophrysekhez közel ällö Ciliophrys infu- 
sionum-näl C1ENKoWskI szinten megfigyelte az egybe- 
kelest, m&g pedig Rhizopöd-alaku egyeneken, ep ugy 


! Ueber einige Rhizopoden ete. AMA. XII. (1876) 29. 

* Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten ete. ZWZ. 
XXX. (1878) 269. 

° Etud. II. 441. 

* On freshwater rhizopoda of England and India. Annal. 
of nat. history, 1864. V. ö. ScHuLze al. id. &rt. 583. 

° Rhizopodenstudien V. AMA. XI. 1874 583. 

° On freeswimming Amoebe. M. mier. j. I. 352. V. ö. 
Bürscuut id. ert. p. 271. 

” Der Organ d. Infus. III. Abth. I. (1878) I. Taf. IV. 
Abth. Fig. 1—5. 

® Ueber das Sonnenthierehen, Actinophrys Sol. ZW Z. 
I. (1849) 207. 

° SIEBOLD, Ueber die Conjugation des Diplozoon para- 
doxum, nebst Bemerkungen über den Conjugations-Process 
der Protozoen. ZWZ. III. (1851) 66. 

" Fitudes III. 222. 

tt Die Infusionsthiere ete. 151. 

221g, zmuzndieh: 

13 Ueber Actinophrys sol. Verh. d. physie. med. Ge- 
sellsch. zu Würzburg. N. F. I. 1868. V. ö. Hrrrwis &s 
LESSER a. id. ert. : 

4 Ueber Rhizopoden ete. AMA. XX. Supplem. (1874) 174. 


147 


mint a rajaökon.! Az Actinophrysok egybekelese oly 
gyakori, hogy neha több egybekelt, mint magänos 
peldänyokra lehet akadni. 

Mindezeknel nem csupan ket, hanem több, neha 
7, söt 9 egyenböl allö esoportok kelnek esybe, melyek, 
mint GRENACHER igen talälöan megjegyzi, oly kepet 
adnak, mint egy marek egymäsba ragadt bojtorjan. 
Az egybekelt egyenek egy idöre teljesen egygyeolvad- 
nak, hogy kesöbb, ügy lätszik, teljesen vältozatlanul 
ismet szetvaljanak. Arra nezve, hogy az egybekeles- 
nek van-e valamıi befolyasa a szaporodäsra, semmi 
biztosat sem tudunk, s e tekintetben igen elterök a 
nezetek. Conn az Actinospherium egybekeleset, az 
alsöbb moszatok s gombak egybekelöset tartya szem 
elött, a szaporodäsra fontos folyamatnak syanitja; 
ugyanily velemenyben van SıEsoLp is, ki a Podo- 
phryänak Stein, egy Acinetänak sajat maga s az 
Actinosperiumnak KöLLIkER &s Coun eszlelte esybe- 
keleset egyreszt az egyszerü moszatokeval, mäsreszt 
pedig a Diplozoonokka egyesült Diporpa-ikrekkel 
hasonlitja össze; ujabban pedig, mint mär fen- 
tebb alkalmam volt kiemelni, ScHnEIDER az Acti- 
nosphxerium egybekeleset egyenesen «közösülesnek» 
nevezte. SrEın szerint ellenben az Actinophrysok 
egybekelese semmi bensöbb viszonyban nem äll asza- 
porodässal, s ö az egesz folyamatban nem lät egyebet, 
mintketvagytöbb egyennek egy csalädda, vagyteleppe 
valö ideiglenes egyesüles6t.? CLAPAREDE €s LAcHMmAnN, 
bär Stein felfogäsa fel& lätszik hajolni, megis övako- 
dik velemenyt nyilvänıtani s egeszen a böleselökre 
bizza az egybekel6s elettani ertekeröl valö elmelkedest.® 
Herrwiıe &s Lesser vegre következöleg nyilatkozik : 
«Megfigyeltük, mily mödon esett szet egy Actino- 
phrys-esoport, mely negy egyenböl ällott, elöször ket 
felre, melyek ismet ket reszre oszlottak. Az ily mödon 
kepzödött 4 külön egyen közül kettö tovabbra is el- 
valva maradt, a többi kettö üjra összeolvadt, a nel- 
kül, hogy az esyesüles hosszabb ideig megmaradt 
volna. Az Actinophrys Sol egybekelesenek egesz me- 
nete s elterjedesi mödja reank valamely törtenetes, s 
az eletmüködesekre kevesse jelentekeny folyamat 
hatäsät teszi. Ket Actinophrys taläalkozik s szamos 
alläbäval Összekuszalödik. Mozgasaiknak lassusaga 
következteben hosszasan maradnak egymässal erint- 
kezesben, sigy a protoplazmanak alkalma nyılik ana- 


! Ueber einige Rhizopoden ste. AMA. XII. (1876) 30. 
® Id. m. 160. 
° Et. III. 235. 


stomosis k6pzesere valö hajlamat ervenyesiteni, mi- 
nek következteben az egyenek mindinkabb összefoly- 
nak. Több egyennek összeolvadasa az Actinophrys 
eletere esak annyiban lehetne befolyassal, hosy 
ezzel a taplälekfelvetel minden esetre megkönnyitte- 
tik. Mert beläthatö, hogy idegen szervezetek a na- 
gyobb ellenseges frontot nem oly könnyen kerülhetik 
ki, shogy egy egesz esoportnak allab-erdeje nagyobb 
ällatokat is gyorsabban legyözhet, mint ez külön 
egyenekn&l lehetseges volna.»! 

Mindezen magyaräzatok, velemenyem szerint, nem 
zärjäk kiannak lehetöseget, hogy az egybekeles megis 
csak valamely viszonyban van a szaporodässal; mert 
ha az Actinophrysek s Actinosphsriumok plasmaja 
egybekeles alatt, mint Srzın elleneben ÜLAPAREDE &s 
LAcHMmAnn, valamint Herrwıc es Lesser hatarozottan 
ällitja, ideiglenesen egeszen egybefoly : bizonyara jo- 
gosult ScHn&iper-nek azon feltevese,? hogy ezen teljes 
egygyeolvadäs ideje alatt az egybekelt egyenek plasma- 
reszleteket (a nagyszämu maggal birö Actinosph:eriu- 
moknäl talän magokat) is eser&lnek ki, minekaz egybe- 
kelve volt egyenek oszläs utjan valö szaporodäsära elö- 
nyös hatäsa lehet ; azok utän legaläbb, a miket a csillö- 
szörös äzalekällatkäknak egybekeleseröl mai nap 
tudunk, ezt jogosan lehet feltennünk. Mäsreszt azon- 
ban azt iskikell emelnünk, hosy Sıeın-nak azon fel- 
fogäsa, hogy az Actinophrysok egybekelöse nem egyeb 
ideiglenes telepkepzödesnel, tämogatast nyer az ältal, 
hogy mai nap több oly Heliozoumot ismerünk, melyek 
szämos egyenböl allö telepekben &lnek, melyeknek 
egyestagjai majd al-labaikkal, majd külön vastagabb 
plasmaszalagokkal vannak egymäshoz füzve. Ide tar- 
tozik k&t Rhizomoner, ü. m. a Hascrer-töl leirt My- 
zodictyum sociale? s a ScHNEIDER Arms eszlelte Mo- 
nobia confluens ;* tovabba ket maggal birö, actino- 
phrysszerü Heliozoum, ü. m. Herrwie es Lesser 
Rhaphidiophrys elegansa®? s a GreerF-töl leirt 
Sphwrastrum conglobatum.® 

Mindezek utän tehät ott ällunk, hogy, ha nem is 
spen a böleselöktöl, de mindenesetre atovabbi vizsga- 
latoktöl kell värnunk annak eldönteset, hogy mifele 


1 Id. mü 175. 

2 Id. ert. ZWZ. XXI. (1871) 510. 

3 Stud. üb. Moneren. 38. 

4 Arch. zoolog. exper. VII. V. ö. Bürscuuı, Bronn’s 
Class. u. Ordn. ete. A. Taf. XIV. Fig. 3. 

5 Ueber Rhinopoden ete. A. AMA. X. ‚Supplementh. 
(1874) 217. 

% Ueber Radiolarien ete. A. AMA. XI. (1875) 29. 

19% 


148 


elettani jelentösege van a Heliozoumoknäl eszlelt 
egybekelesi folyamatnak. 

Ha mär most mindazt összegezzük, a mit a He- 
liozoumok szaporodäsäaröl biztosan tudunk, arra az 
eredmenyre jutunk, hogy szaporodäsuk reszint sza- 
bad, reszint betokozott ällapotban valö oszläs utjan 
törtenik; hogy az oszläsi sarjak gyakran kemeny hejjal 
zarjak magokat körül, melyen belül hosszabb ideig 
pihennek;; hogy ezen oszläsi sarjakat meltän nevez- 
hetjük pihenö spöräknak; hogy az oszläsi sarjak sza- 
mos Heliozoumnäl egy vagy ket ostorral ellätott Fla- 
gellätok alakjaban sürgölödnek s esak rajzäsi idösza- 
kok elteltevel ternek ismet vissza a Heliozoum-alakba. 


d) kadiolarok. 


A rajzökepzödes, mely mikent lattuk, a többi 
syökerlabüaknäal is, de különösen a Radiolärokhoz 
oly közel ällö Heliozoumoknäl gyakori, a Radiolärok- 
nal, ügy lätszik alegältalänosabb, habar esak tökelet- 
lenül ismert szaporodasi mödot kepviseli. 

A Radioläroknak mär elsö behatö tanulmanyozöja, 
MürLter JAnos, tesz emlitest aprö infusoriumokhoz 
hasonlö testeeskekröl, melyeket hemzsegni lätott 
egy 1856-ban tanulmänyozott Acanthometränak kö- 
zepponti tokjaban, s melyekröl valöszinünek tartja, 
hosy nem monasszerli elösdi szervezetek, hanem 
az Acathometränak fiatalai.! — Ugyanily testecs- 
keket talält Scuxeiver a Thalassicolla nucleata 
köz6pponti tokjäban.” — Harcken a Sphaerozoum 
punctatumnak hemzsegö testeeskekkel telt közepponti 
tokjäat szetrepesztven, mintegy 0:008—0'01 mm. 
nagysagu, reszint gömbölyüded, reszint elliptikus kör- 
vonalü, viztiszta hölyagocskäkat talält, melyeknek 
mindegyike egy-egy fenökö alakuü kristälyt tartalma- 
zott, s melyek mintesy 10 perezig tartöo igen elenk 
mozgäs utän elhaltak ;” ennek alapjan Haeckkr a kö- 
zepponti tokot egyenesen szaporodäsi szervnek tekinti. 

Sokkal pontosabban &s reszletesebben figyelte 
meg CıEnkowskı a rajzökenzödest a Callosphara- 
nemnel s a (allozoum inermenel;* mindenek felett 
pedig Hrrrwic R. ugyancsak a Oallozoum inermenel 
s a Thalassicolla nucleatänal® Ezen vizsgälatok 


' V. ö. Hasckeı, Die Radiolarien. (1862) 141. 

2 Ueber neue Thalassicollen von Messina. AAP.(1858) 41. 

® Id. m 142. 

* Ueber Schwärmerbildung bei Radiolarien. AMA. VII. 
(1871) 371. 

° Zur Histologie der Radiolarien. (1876) 25 &s 48. 


utän a Radiolärok rajzokepzödeset a következökben 
foglalhatjuk össze. 

A Radioläroknäl ketfele rajzök különböztethetök 
meg: ü. m. fenökdalakü kristälylyal ellätottak, s e 
nelküliek. 

Kristälylyal ellätott rajzök eszleltettek a Sphae- 
rozoum punctatumndäl, a Callosphaeräknäl s a Oallo- 
zoum inermönel; kristälynelküliek a Thhalassicolla 
nucleatänäl sa Callozoum inermenel, mely utöbbinak 
tehät ketfele rajzöi vannak. Cıenkowskı ugyanazon 
telepben talält oly egyeneket, melyeknek közepponti 
tokjaban kristälylyal ellätott, s olyanokat, melyeknel 
kristälynelküli rajzök kepzödtek. Ezen £szleletet 
azonban Herrwiss tevesnek tartja; szerinte ugyan- 
azon telep egyeneinek rajzöi vagy mind kristälylyal 
birök, vagy mind kristälynelküliek, s ö hajlandö fel- 
tenni, hogy a Callozoum inerme n&ven Összefoglalt 
Radiolärok ket különböz6 fajhoz tartoznak, bär fajı 
különbsegeket nem sikerült kimutatnia. A Callogoum 
inermenek ugyanazon egyeneiben kepzödött kristäly- 
nelküli rajzöi között Herrwıc ismet különbsegeket 
talält, vannak ugyanis nagy rajzök ( Makrosporen) 
68 apro rajzök ( Mikrosporen), melyek az elöbbieknel 
felenyivel kisebbek s azokkal atmeneti nagysägu ala- 
kokkal nem ällanak kapesolatban. 

A kristälylyal ellätott rajzok tojäsdad, mellsö 
vegük felö kisse elhegyesedö testliek. Mellsö harma- 
dukat szemeesketelen egynemt, csaknem egeszen 
a szinten egynemü mag kepezi, s ezen testvegböl 
indul ki a Herrwıc szerint egyetlen, Cıenkowskı 
szerint kettös, finom, hosszu ostor. A hossztengely 
iränyaban, a test hätso vege fel6, foglal helyet a zsir- 
fenyli rögöcskek esoportjätöl környezett, fenököalaku 
kristäly, mely savakban &s egvenyekben nem oldödik 
ugyan, hanem ezen kemszerek hosszabb behatäsara 
kiss& Összezsugorodik, miböl Herrwıc azt következ- 
teti, hogy allomanya nem szervetlen, hanem szerves 
anyagböl äll. 

A kristälynelküli rajzök az elöbbiektöl, a kristäly 
hiänyän kivül, föleg jellemzö paszuly- vagy vesealak- 
jukkal különböznek ; egyetlen (CıenKkowskı szerint 
kettös) ostoruk a rajz6 kiöblösödött resze felett levö 
mellsö kiszögellesböl indul ki. 

A különbözö rajzök egymästöl, fejlödesüket te- 
kintve is különböznek. A kristälylyal ellatott rajzök 
oly mödon kepzödnek, hogy a közepponti tokban a 
magok (HaEckEL «viztiszta hölyagoeskäi») oszläs üt- 
jän igen nagy szämra szaporodnak, mi közben a kö- 
zepponti tokban levö nagy olajgömb lassankint elenye- 


Bde 


149 


szik,amagok körül pedig zsirszemeeskek halmozödnak 
fel, s minden mag mellett egy-egy kristäly kepzödik ; 
vegre az egesz közepponti toknak ällomänya csak- 
nem egyidejüleg szetesik a magoknak megfelelö 
szamu reszletekre, melyek azutän rajzökka valtoznak. 
A kristälynelküli rajaök kepzödesenel ellenben a kö- 
zepponti tok ällomänya ekalakü reszekre oszlik, me- 
lyeknek nyilvan mindegyike reszesüul a közepponti 
tokban foglalt nagy olajgömbnek szeteseseiböl kelet- 
kezö zsirszemecskekben, s esak ezen ekalaku reszek 
esnek azutän szet a megszaporodott magoknak meg- 
felelö szamü rajzökra. A rajzök kepzödesenel a tokon 
kıvüuli protoplazma is elenyeszik, azaz nyilvan az 
anyagforgalomba vonatik, s az anya-Radiolär az üj 
nemzedek kifejlödtevel elhal. 

Hogy mily mödon fejlödnek az aränylag igen 
apro rajzok tekintelyes nagysägüu Radiolarokka, ez 
teljesen ismeretlen ; hosszabb ideig valö eletbentarta- 
suk eddigele egyik buvarnak sem sikerült. Hosy az 
apro es nagy rajzok között talan ivarbeli különbseg 
van, mint Hrrrwıe gyanitja,! ez, minthogy közvetet- 
len megfigyelesre nem tämaszkodik, esakis gyanıtäs 
marad; az eddigi 6szleletek meg annak lehetöseget 
sem zärjak ki, hogy a rajzök eeyältalaäban nem a to- 
väbbfejlödesre, hanem a termekenyitesre hivatväk, — 
mi nem lätszik &pen valöszinütlennek. 

A többi gyökerlabuak szaporodasi mödjamak 
jelenlegi ismeretere tämaszkodva, meltän feltehetö 
usyan, hogy a Radioläroknäl, a rajzökepzödesen ki- 
vül, mäs szaporodası möd is elöfordul ; ismereteink 
azonban ezen iränyban is nagyon töredekesek s jo- 
reszt a gyanıtäs stadiuman vannak. Erröl mind- 
össze csak annyit akarunk e helyen megjegyezni, hogy 
Hacke a telepeket alkotö Radiolärok (R. Polyzoa) 
különbözö nagysagi viszonyaiböl s a közepponti to- 
kokon e&szlelt bizonyos valtozasokböl azon következ- 
tetest vonja, hogy a Radiolärok közepponti tokjuknak 
egyszerü oszläsa, valamint endogen uton, a burkon 
belül több fioktokra valö szeteses äAltal is szapo- 
rodnak.? 


3. Flagelldtok. 


Tagadhatatlan, hogy mig a veglenyek eoyeb cso- 
portjainak ismerete szamos buvar közremüködese- 
töl lenyegesen elörehaladt, addig a Flagellätokat a 


legujabb idöig mind a növeny-, mind az allatbuvärok | 


ı Id. ört. 36. 
= Die Radiol. 145, 


elhanyagoltäk. Mintha mindenki övakodott volna 
azon lenyekkel foglalkozni, melyeknek jellemzö 
ismertetö jegye, — mint Cıenkowskır mondja! — 
abban äll, hogy a növenyek rajzöspöräimak külön- 
bözö mödon megvältozott tipusät kepviselik ; mintha 
nem kölesönözne a Flagellätoknak epen azon körül- 
meny oly rendkivüli erdeket, hogy levelzölddel ätha- 
sonitö keöpviselöik &p oly szakadatlan sorozatban 
vezetnek ät a moszatokhoz, mint levelzöldet nem 
tartalmazö alakjaik, nevezetesen a Monasfelek, a 


| gyökerläbualkhoz es Myxomycetekhez; s mintha mind- 


ezeken kivül nem birna oly ältalänos fontossäggal 
meg azon tenyälläs is, hogy a Flagellatok között, 
mint erre mär fentebb utaltam, bizonyos levelzölddel 
äthasonitö alakoknak megvan a megfelelö, levelzöld- 
nelküli «evö» parallel-alakjuk, kepeik mäsa, mia Fla- 
gellätok egy reszenek a növeny-, mäsik reszenek az 
ällatorszägba valö beiktatäsät meröben lehetetlenne, 
a növeny- 6s ällatorszägot összekapcsolö vegleny- 
esoportnak megkülönbözteteset pedig szüksegesse 
teszi. — A Flagellätoknak ältalanos elhanyagolasa 
következteben termöszetesen szaporodasuk ismerete 
is, daczära JamEs-CLARK, CIENKOWSKI, BÜTScHLI, 
Sınım, JosepH @., BercH 6s mäsok ujabb vizsgälatai- 
nak, nagyon töredekes. Kivetelt esupäna Volvoxfelck 
köpeznek, melyeknek erdekes szaporodäsät s fejlöde- 
set kitünd buvärok (Stein, PrRINGSHEIM, CoHn) vizs- 
ealatai utän igen reszletesen ismerüjk. Fontos 8 
nagyszämü adatokat tartalmaz Sreın-nak nagysza- 
bäsu monografiäja,? mely jelenlegi befejezetlen älla- 
potäban azonban nem nyüjt teljes kepet a nagynevü 
buvär hosszu idön ät folytatott vizsgälatairöl. 

A Flagellätok szaporodäsära vonatkozö adatok 
könnyebb ättekinthetese kedveert ezelszertinek tar- 
tom a Flagellätokat härom esoportba foglalni s külön , 
tärgyalni: a) a levelzöldet tartalmazo, b) a levelzöl- 
det nem tartalmazö Nudiflagellätok, s vegre c) a 
Oilioflagellatok szaporodäsät. 


a) Levelzöldet tartalmazo Nudiflagellatok. 


A levelzöldet tartalmazöo Flagellätoknak az egy- 
sejtli moszatokkal valö legbensöbb rokonsägät sza- 
porodäsuk is bizonyitja. — Cıenkowskı vizsgälatai 
szerint usyanis a zöld Flagellatoknak egy resze sza- 
porodäsukat s fejlödesüket tekintve, semmiben sem 


! Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. (1870) 421. i 
® Der Organismus ete. III. Th. 1. Abth. 1878. 


150 


ter el a Palmellaceäktöl, ügy, hogy ezekkel a nevezett 
büvär szerint egeszen jogosan egyesithetök. Ide tar- 
toznak nevezetesen a CIENKOWSKI-töl tanulmanyozott 
Flagellätok közül a Ohlamydomonas Pulvisculus, az 
Euglena viridis sa Uryptomonas ovata,' melyekhez 
a Chlamydomonas-nem egyeb fajai, a Chlamydo- 
coceus pluvialis meg Sreın Phacotus lenticularisa &s 
Coccomonas orbicularisa esatlakozik. Mindezekre, 
mint a valödi Palmellaceäkra ? jellemz6ö, hogy rövi- 
debb vagy hosszabb ideig tarto szabad rajzäs utan 
pihenesre jutva, egyszerl, vagy retegzett nyälkäs- 
koesonyäs tokot välasztanak ki (Gloeococeus-alak ), 
melyen belül ismetelt oszläasok utjän kisebb-nagyobb 
szamu fiöknemzedekre oszlanak, mely ismet rajzäsra 
kel. Az epen emlitett koesonyäs burkon belül törtenö 
szaporodäsi folyamat több nemzedeken ät ismätlöd- 
ven, arajzök Chroococeus-alakba mennek ät; gömbbe 
hüzödva vastag cellulosetokot välasztanak ki, mely- 
böl hosszabb pihenes utän, ismet kocsonyäs burokban 
szaporodö nemzedek fejlödik. 

A szaporodäs ezen tipikus menete azonban többe- 
kevesbbe mödosulhat is. Igy bizonyos Flagellätok 
szaporodäsnak indulva, nem mennek ät okvetetlenül a 
pihenö Gloeoeoceus-alakba, hanem rajzasuk alatt is 
megoszolhatnak 2—4 fiökrajzöra ; mint ez nevezete- 
sen Connx vizsgälatai utän a Ohlamydococeus pluvia- 
lısrol ismeretes.® Mäskor a Gloeococcus-alakban kep- 
zödött fiöksejtek közvetetlenül, rajzas nelkül mennek 
ät a pihenö Chroococeus-alakba, mit szinten Coun 
6szlelt a Ohlamydococeusnäl. 

A Gloeococeus-alakban szaporodö Flagellätok 
rendesen 4, vagy meg több, 8S--16 stb. fiöksejtre osz- 
lanak, minek következteben kisebb-nagyobb szämü 
sejtekböl allö csaläadok kepzödnek, melyeknek tagjai 
egyidejüleg indulnak rajzäsnak. N&ha azonban mär 
an elsö ketteoszlasnäl veget er a szaporodäs; igy 
az Huglena viridisnek kocsonyäs burkän belül tör- 
tenö egyszerü ketteoszläsa, mely Perry 6s STEIN sze- 
rint a vegleny hossztengelye iränyäban megy veghez, 
mär regöta ismeretes; söt a kocsonyäs tok neha epen 
csak rövid pihenesre välasztatik ki s ezt ism&t egyet- 
len Euglena hagyja el. Hogy azonban ez utöbbi ese- 
teket szabälyül tekinteni nem lehet, hanem hogy az 


! CIENK. id. 6ert. 

2 V. ö. CIENKOWSKI id. ert. kivül: CIenKowskı, Ueber 
einige chlorophylihaltige Gleocapsen. Bot, Ztg. 23. Jahrg. 
(1865) 21. 

® Nachträge zur Naturgeschiehte des Protococeus plu- 
vialis Kütz. Nova Acta C. L. C. Vol. XX, 1850. 


Euglenäk is gyakran oszlanak 4—8 s több egyenböl 
allö esalädokra, ezt Conun-nak,! Perry-nek,? Fockr- 
nak,? Srein-nek* &s Cısnkowskt-nak vizsgälatai? egy- 
aränt bizonyitjäk. Fipen az Euglena viridisnel 6sz2- 
lelte tovabbä Conn es Perry azt is, hogy gyorsan 
egymäsra következö oszlasokkal igen nagyszamu, a 
rendeseknel sokkal kisebb rajzökra oszlott szet, es 
meltän jegyzi meg Perry, hogy az Euglenänäl, a 
botanikusok nyelven szölva, makro- &s mikrogoni- 
diumokat lehet megkülönböztetni. Hogy mire va- 
lök az aprö rajzök, ez mai nap meg eg6szen isme- 
retlen, s csak gyanithatö, hogy hivatäsuk ugyanaz, 
mint az Euglenäval rokonsagban allö mäs Flagellä- 
toknal, — miröl alabb lesz alkalmunk megeml6- 
kezni. 

A levelzöldet tartalmazö Flagellätoknak egy mä- 
sik esoportja, szaporodäs &s fejlödes tekinteteben, ep 
oly szoros kapcsolatban van az egysejtü moszatok 
között a Characiumfelekkel, mint az epen tärgyaltak 
a Palmellafelekkel. 

Ezen Flagellätok nyilvän minden esetben cellu- 
loseböl allö hartyas burkokon belül plasmatestüknek 
ismetlödö oszlasa utjan 2—4—8 s több fiöksejtre 
esnek szet, melyek az anyasejt burkanak megpuk- 
kantaval, vagy elnyalkasodtäval szetrajzanak. 

Ezen szaporodäsi möd mär EHRENBERG Öta isme- 
retes a Ohlorogonium euchlorumnäl, &s CiENkowskı ® 
meg Sıeın? vizsgälatai utan a Ohlorangium (Colacium 
Ehrb.) stentorinumnäl, melyek mindegyikenel Srem 
a makrogonidiumokon kivül ki nem puhatolt feladatu 
mikrogonidiumokat is megkülönböztet. 

Ugyanily mödon megy vegbe Ste szerint a 
Spondylomorum quaternarium szaporodäsa is,® esak- 
hogy ennel a 16 fiökrajzö szabadon uszö Volvoxszerü 
csaladban egyesülve marad. 

Szorosan a Spondylomorumhoz csatlakoznak, leg- 
alabb ivartalan szaporodasukat tekintve, a valödi 
Volvoxfelek * közül a Gonium pectorale, Pandorina 


ı Id. rt. 

® Zur Kenntniss. ete. 78. 

® Physiolog. Stud. I. Hft. (1854) 12. 

* Die Infus. 6. 

5 Id, ört. Bot. Ztg. (1865) 94. 

° Id. AMA. VI. (1870) 497. 

” Der Org. III. Taf. XIX. 

® Der Org. III. Taf. XVIIL. 

* A nelkül, hogy a Volvoxfeleknek a Palmellafelekkel 
valö bensö rokonsägät köts6gbe akamäm vonni, megis, 
STEIN-t követve, ezelszerünek tartottam a valödi Volvox- 
feleket az egyenkint rajz6 Chlamydomonas 65 Chlamydocoec- 


1541 


Morum, Eudorina elegans &s Stephanosphaera plu- 
vialıs. Mindezek, mint ismeretes, a Chlamydomo- 
nasszal egeszen megegyezö szervezetüi, S (Stephano- 
sphaera), 16 (Gonium, Pandorina &s Eudorina 
kisebb alakja), vagy 32 (Pandorina es Eudorina 
nagyobb alakja) rajzöböl allö nesyszögletes, tabla- 
alaku (G@onium ), tojasdad ( Pandorina), vagy göm- 
bölyü ( Eudorina) vagy vegre gömbölyü közös bur- 
kon belül kerek koszoruba egyesült (Stephano- 
sphaera) telepeket kepeznek, melyeknek minden 
egyes egyene a szaporodas idejeben S, 16, illetöleg 
32 fiökrajzöra oszlik, melyek speeziälis anyaburkukat 
s a többnyire szinten jelenlevö közös telepburkot, 
mint az anyatelep rajzöival megesyezö szamu ifjü 
telepek hagyjak el.! 

A legmagasabb szervezetti Volvoxfeleknel, a Vol- 
vox nem kepviselöinel (1. Volvox Globator Ehrb. es 
V. stellatus Ehrb. = V. monoicus Cohm ;2. Volvox 
minor Stein, = V. aureus Ehrb. es Sphaerosira 
Volvox Ehrb. = V. dioicus Cohn; 3. V. Carteri 
Stein.) a gömbalakü telepbe egyesült sejtek között 
az elettaniı munka meg van osztva, s esak bizonyos 
sejtek szolgälnak szaporodäsra. A Volvoxok telep- 
teste ugyanis, — mint ältalänosan ismeretes, — 
igen nagyszämü, CoHn szerint? a V. Globatornäl 
mintesy 12,000, gömbhejba egyesült, aprö chlamy- 
domonasszerü rajzöböl van összeteve, melyeknek ko- 
esonyasan duzzadt viztiszta külön burka közös telep- 
burokkä van összeolvadva. Ezen k6t-k6t ostorral ellä- 
tott sejtek, melyek a telepburkot vizszintes iränyban 
atjarö 5—7 plasmaticus fonällal vannak egymässal 
hälözatosan összefüzve, az ivartalan szaporodäsnäl 
nem vesznek reszt, s ezert! Conn meddö, vagy vegeta- 
tiv” sejteknek nevezi. Az ivartalan szaporodäsra valö 
nagyobb, ostornelküli sejtek a meddö sejtek rötegen 
belül s ez alatt, mintesy a esalädgömb belsejebe sar- 


cus nemektöl, valamint a telepekben együtt rajzö6, de a 
valödi Volvoxfelektöl rajzöiknak szerkezete, telepüknek ösz- 
szetötele, valamint szaporodasuk ältal különbözö Uroglena, 
Synerypta 6 Synura nemeket elvälasztani. 

! Perry, Zur Kenntniss etee — Corn, Beiträge zur 
Entwickelungsgeschichte mikroskopischer Algen und Pilze. 
Nova Acta Acad. C. L. C. XXIV. (1853). U.a.: Ueber eine 
neue Gattung aus der Familie der Volvocinen. ZWZ. IV. 
1852. — FRESENIUS, Ueber die Algengattung Pandorina, 
Gonium und Rhaphidium. Abh. d. Senckenberg. naturf. 
Ges. II. 1856. V. ö. Stein, Der Organ. III. 135. — PRınss- 
HEIM 1. a. — Sachs, Lehrbuch der Botanik. 4. Aufl. (1874) 258. 

2 Die Entwickelungsgeschichte der Gattung Volvox. 
Festschrift. Breslau. 1875. 15. 


jadzva, foglalnak meglehetösen egyenlö tävolsägokban 
helyet, s szamuk Stein szerint, a V. Globatornal 8, a 
V. minornäl 1—9 között vältozik, de leggyakrabban 
4,1 a Carrer-töl K.-Indiäban Bombay mellett felfede- 
zett Volvoxnäl pedig,” melyet Srem a V. Globator 
es V. minor között ällö külön fajnak tekint s fel- 
fedezöje utan V. Carterinek nevez, ismet 8, mint a 
V. Globatornäl. Ezen ivartalan szaporodäsra valö 
sejtek, melyeket Comn «Parthenogonidiumok»-nak, 
STEIN pedig «sarjalakok»-nak (Sprossform) nevez,’ 
mint mär EHRENRERG is tudta, Wiıruramsont 6&s 
Busk ° tanulmanyai utän pedig reszletesebben isme- 
retes, gyorsan egymäsra következö oszläs ütjän nagy- 
mennyisegti fiöksejtre oszlanak, melyek az anyatele- 
pen belül a Parthenogonidiumoknak megfelelö szamu 
fiöktelepekk6 vältoznak ; minthogy pedig ezeknek bel- 
sejeben az üj Parthenogonidiumok, közelebbröl nem 
ismert mödon, mär igen korän kivälnak, a SZaporo- 
däasban levö Volvox mär unokäinak anyasejtjeit is 
magäban rejti. 

Mig a Volvoxfelek, mint az elöadottakböl lätszik, 
ivartalan szaporodasukat tekintve, a Spondylomo- 
rum, Chlorogonium es Chlorangium közvetitessvel a 
Characiumfelekkel, a Ohlamydomonas 63 Chlamydo- 
coccus nemek r&yen pedig a Palmellafelekkel ällanak 
szoros kapesolatban : addig, különösen telepük kepzö- 
deset tekintve, a rajzökkal szaporodö alsöbb mosza- 
toknak (Zoosporeae,) meg egy mäsik esoportjäval, a 
Hydrodietyum-, vagy Pediastrumfelekkel is legben- 
söbb rokonsägot arulnak el, melyektöl lenyegesen 
csak abban ternek el, hogy ez utöbbiaknak rajzöi, 
melyek szinten az anyasejt protoplazmatestenek bur- 
kon belül valö ismetlöd6 oszlasa utjan fejlödnek, mi- 
utän rövid ideig esalädonkint esyütt rajzottak, el- 
vesztik ostoraikat, s különböz6 mödon esoportosulva, | 
mozdulatlan telepekk& vältoznak. 

A tiszta levelzöldet, vagy ennek börszinti mödo- 


1 Die Infusionsthiere ete. 47. 

?2 On Feceundation on two Volvoces and theis Speeifie 
Differences. Annales of Natur. Hist. IV. Ser. Vol. III. 1859. 
V. ö. Stein, Der Org. III. 134. 

® Der Org. III. 117. 

* Volvox Globator. Transact. of the Liter. and Philo- 
soph. Society of Manchester Vol. IX. Es: Further Eluei- 
dations of the Structure of Volvox Globator. U. o. 45. 46. 
V. ö. Stein, Der Org. III. 117. 

® Some ÖObservations on the Structure and Develope- 
ment of Volvox Globator and its relations to other unicel- 
lular Plants. Quart. Journ. of Mieroscop. Science, New. 
Ser. Vol. I. 1853. V. ö. Stein, Der Org. III. 117. 


152 


sulatät (Diatomin) tartalmazö Flagellätok egy resze- | Volvoxfelektöl lenyegesen különböznek s ez utöbbiak- 
nek szaporodäsäröl ez idö szerint igen keveset, vagy | 


epen semmit sem tudunk. 
A volvoxszerü telepeket kepezö s egymässal 


igen közel rokon Uroglena Volrox, Syneryyta Vol- | 


vox, Synura Üvella, — mely utöbbi nemmel az 
EHRENBERG-töl Üvella virescens nev alatt leirt s 
üjabban Bürscaur-töl tanulmanyozott! Flagellät- 
telep mindenesetre egyesitendö, — valöszinüleg vala- 
mennyien kepesek a közös koesonyäs telepburokba zärt 
( Uroglena, Synerypta ) vagyenelkülatelep közeppont- 
jän, farkuk vegevelegyesült (Synura ) rajzöknak hossz- 
iränyban valö oszläsautjan szaporodni. Ily hossziränyü 
oszläst eszlelt legaläbb Bürscauı az Üvella (helyeseb- 
ben Synura) virescensnöl, Stein pedig a Synura 
Uvellanal,?® minek következteben a telepbe egyesült 
rajz0k szämban, a telep-k maguk pedig nagysäguk- 
ban növekednek. A telepek kepzödese nyilvan egyet- 
len rajzöböl indul ki, mely hosszaban valö oszlästöl 
egyre szaporodö utödaival együtt maradva, k&pezi a 
volvoxszerü telepet. Az igen nagyszämu egyenekböl 
ällö telepek azonban a ketteoszlästöl maguk is szapo- 
rodhatnak ; Stein legaläbb a Synura Uvellänak igen 
felszaporodott egyenekböl allö telepeit lätta kolbäsz- 
szerüleg megnyülni s azutän ket egyenlö nagysägu 
gömbölyti telepre szetoszlani.* Ugyancesak STEIN vizs- 
gälatai szerint a Synura Uvella telepei elöbb-utöbb 
szetesnek az egyes rajzökra, melyek egyenkint toväbb 
rajzanak, nagyobbodnak s felületükön a telepbe egye- 
sülteknel is elöfordulö, de rövidebb, merev sertek, 
hosszü, hajlott tüskekk& nönek ki, mely alakban azon 
Flagellätnak felelnek meg, melyet Perry önallö 
alaknak tartva, Mallomonas Ploeslii neven irt le,° 
s mely vegre nyugalmi ällapotba megy ät s betokozza 
magät. Bürscntı az ältala tanulmänyozott Uvella 
virescens telepenek egyeneinel, melyek a Synura 
Uvelläcitöl esupän serte nelküli, sima felületükkel 
különböznek, szinten eszlelt betokozödast, esakhogy 
ezen alaknal a betokozödö rajzök a teleptestet nem 
hagyjäk el, hanem, ügy lätszik, esak betokozödäsuk 
utan hullanak ki. 

Läthatö ezekböl, hogy ezen volvoxszerü telepeket 
kepezö Flagellätok, szaporodäsukat tekintve, a valödi 


1 Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten. ZWZ. XXX. 
(1878) 263. 

2 Id. ert. 265. 

® Der Org. III. Taf. XIV. 

* Der Org. III. Taf. XIV. 

® STEIN, id. mü 151. 


I 


töl Stein bizonyära jogosan välasztotta el. — 
A Chrysomonasfelek esalädjänak, melybe Stem az 
epen tärgyalt Flagellätokat beosztotta, szämos egyen- 
kint elö kepviselöi (Coelomonas,, Raphidomonas, 
Mieroglena, Chrysomonas,, Hymenomonas, Stylo- 
chrysalis, Chrysopyxis ), melyek, a mennyiben Stein 
vizsgälatai utän ismeretes, szinten hossziränyu 0sz- 
lässal szaporodnak; ! egyesek közülök, nyilvan sza- 
porodäasra keszülve, mint a Palmellafel&k messze 
elällö, kocsonyas burokkal veszik magukat körül; ez 
all nevezetesen a Üoelomonasröl s valöszinüleg a 
Chrysomonas flavicansröl. 

A Stein Chrysomonasfeleivel közel rokon Dino- 
bryonfelek, melyek igen esinos, finom, ätlätszö, meg- 
nyült kehelyalaku hüvelyeket laknak s vagy esopor- 
tosan vannak alämerült targyakra, többnyire mosza- 
tokra telepedve, mint az Epipyzis Utriculus, vagy 
pedig egymasba dugdosott hüvelyeikkel szabadon le- 
begö bokorszerü telepeket kepeznek, mint a Dino- 
bryon Sertularia &s D. stipitatum, szinten hosszirä- 
nyü, vagy ferde hossziränyü oszlässal szaporodnak ; ? 
a Dinobryon Sertulariänäl Stem® es Bürscnuı* 
betokozödäst is eszlelt. Az utöbbi büvär szerint a Di- 
nobryon tokjät kettös: t. i. meglehetös vastag, külsö 
elallö s a testet közvetetlenül megfekvö belsö burok 
hatärolja. 

A rajzäs ideje alatt valö oszlas ismeretes meg 
vegre a Oryptomonasfeleknel,’ melyeknek egyik k&p- 
viselöjenel, a Uryptomonas ovatändl, mint fentebb 
mär emlitök, Crenkowskı Gloeococeus-alakban valö 
szaporodast is eszlelt. — Az oszlas minden eddig 
ismert esetben az ostorveget az ellenkezö testveggel 
mivel 
pedig ezen tengely rendesen Öösszeesik a Flagellät 
hossztengelyevel, az oszlas legtöbbször hossziränyü; 
ha ellenben az ostor- es ostorelleni veget Öösszekötö 
tengely, mint pl. a Steim-töl felfedezett Nephroselmis 
olivaceänäl,° a Flagellätnak haränt tengelyevel esik 


összekötö tengely iränyaban megy vegbe; 


össze, ebben az esetben az oszläs, — annak megfele- 
löleg, hogy a Flagellät testet mindig az ostorvegböl 


| kiindulölag felezi, — haräntiränyu. Az oszläst, ügy 


latszik, mindig megelözi az üj ostoroknak kifejlödöse, 


! Stein, Der Org. II. Taf. XII—XIV. 

® Stein, Der Org. III. Taf. XII. 

® Id. m. 

* Id. rt. 235. 

5 Stein, Der Org. IE. Taf. XIX. Bürtscatt, id. ert. 246. 
® Der Org. III. Taf. XIX. 


153 


minek következteben az oszläsra keszüulö, rendesen 
elszelesedett testü Flagellätnak egy ideig szämfeletti 
ostora van. 

Az elöadott ivartalan, vegetativ szaporodäson 
kivül a levelzöldet tartalmazö Flagellätoknäl, mint a 
moszatoknäl, melyekkel szakadatlan länezolattal van- 
nak összefüzve, ivaros szaporodast is £szleltek, 
melynek kivalö ältalanos erdeket kölesönöz azon kö- 
rülmeny, hogy az ivaros szaporodasnak legegysze- 
rübb alakjat, mintegy kiindulasat kepezi. Az allatok 


szen, vagy reszben egygyeolvadö ket ivarsejt, mely | 


többnyire bonyolödott szerkezetü külön szervekben 
kepzödik, egymästöl alak, nagysäg, szervezet tekinte- 
teben lenyegesen különbözik; az egyik ivarsejt, a ter- 
mekenyitendö petesejt, jelentekeny nagysagu, helyet 
rendesen nem vältoztatja, a mäsik, a termekenyıtö 
ondösejt (Spermatozoid, Antherozoid) ellenben esak- 
nem kivetel nelkül aranylag paraänyi termetü, gyors 
helyvaltoztatäsra alkalmas, s ez az, mely termekenyı- 
teskor az elöbbit felkeresi; ez äll legalabb az ällatok- 
röl es szamos Kryptogamröl, mig a Phanerogamok, 
melyek itt közelebbröl nem erdekelnek, him sejtjüket 
tekintve, az elöbbiektöl lenyegesen elternek. — A Fla- 
gellatok termekenyitesenel legegyszerübb esetben, 


Rhizopodok- es Gregarinäknak meg igen rejtelyes 
jelentösegti egybekelesenel s egygyeolvadäsänäl, az 
egybekelö egysejtti egyenek között semmifele különb- 
seg sem mutathatö ki, sem pedig az ivaros szaporo- 
däsra valö egyenek az ivartalan mödon szaporo- 
döktöl alak, nagysag s szervezet tekinteteben nem 
ternek el; mäsoknäl ellenben az ivaros szaporodäsra 
valö nemzedek az ivartalan mödon szaporodöktöl ki- 
sebb termetevels gyakran ostoraik szamäval is külön- 
bözik, vagy pedig kisebb rajzök nagyobbakkal kelnek 
egybe s az egybekelö parok közötti különbsegek vegre 
annyira fokozödhatnak, hogy mint az ällatok- s ma- 
gasabb Kryptogamoknäl, jogosan lehet szö pete- es 
termekenyitö sejtröl, meg pedig amaz nasy, mozdu- 
latlan, ez utöbbi pedig törpe s fürgen mozgö sejt. 

A mennyiben a Flagellätok ivaros szaporodäsa 
jelenleg ismeretes, tudjuk, hogy az egygyeolvadt raj- 
zök, vagy a megtermekenyitett petesejtek, mint a 
moszatok s gombäk ü. n. zygosporai es oospörai be- 
tokozzäk magukat s esak hosszabb idei pihenes utän 
(a lestöbb, vagy talan minden esetben cesak miutän 
beszaradas utan ismet vız ala kerültek) ebrednek 
tevekeny eletre, hogy több nemzedeken ät ivartalan 


Entz. G. Veglenyek. 


mödon szaporodö utödoknak szolgäljanak kiindula- 
sul. E szerint a Flagellätoknäl bizonyos tekintetben 


| nemzedekvältozäsröl lehet sz6 ; esakhogy az ivartalan 


es ivaros mödon szaporodö nemzedekek közötti kü- 
lönbsegek gyakran minimalisak, vagy egeszen hiäny- 
zanak. Az egygyeolvadasnak, vagy termekenyitesnek 
elettani jelentösege pedig, felfogäsom szerint, abban 
latszik ällani, hogy az ivartalan üton szaporodö 
nemzedekektöl kimeritett szaporodäsi k&pesseget, sza- 


ı porodäsi erelyt ket sejt elöallomänyänak legbensöbb 
es növenyek termekenyitesenel az egymässal eg6- | 


keverödese megüjitsa. 

Ha tekintetbe veszszük, hogy azon Flagellätoknak 
szämät, melyek ivaros üton is szaporodnak, üjabb 
felfedezesek egyre oyarapitjäk; ha tekintetbe vesz- 
szük toväbba, hogy az ujabb vizsgälatok egyre szilär- 
dabb alapokra fektetik a legalsöbb lenyek ivaros sza- 
porodasanak tanät: alig fogunk tevedni, ha feltesz- 
szük, hogy ivaros szaporodäs azon Flagellätoknäl is 
elöfordul, melyeknel azt ez idö szerint me&g nem 
ismerjük. Ha tovabbä ezen älläspontröl visszapillan- 
tunk azon töredekesen ismert s igen különböz6 jelen- 
tösegüeknek tartott adatokra, melyek a Gregarinaknak 
s gyökerläbüaknak egybekelesere s egygyeolvadasära 
vonatkoznak, alig fogunk azon felteves jogosultsäg&- 


ban ketelkedhetni, hogy az egybekeles, vagy egygy6- 
mint szämos alsöbb moszat- 6s gombänäl s mint a | 


olvadas alatt ezeknel is a termekenyites egy neme 
megy veghez. 
Az elsö, kevesse ismert adat, mely egy Flagellät- 


ı nak egybekelesere vonatkozik, CARTER-töl szarmazık, 


ki mär 1856-ban leirta az Buglena viridis egybeke- 


| leset;; ! szerinte az egybekeles cesak ideiglenes esyesü- 


lesböl all s feladata nagyszamu petek fejleszteseben 


 allana; peteknek tartotta ugyanis CARTER, EHREN- 


BERG-et követve, az Euglenäk paramylontesteeskeit. 
Carrer-nek az Euglena egybekelesere vonatkozö 


| feljegyzesevel egyidejüleg ismertette Comn elöször a 


nemet orvosok &s termeszetvizsgalöknak 1856-ban 
Becsben tartott vandorgyülesen, majd a pärisi akade- 
miayal nagyfontossagüu s meltän altalänos erdeket 


' keltett eszleleteit a Volvox Globator ivaros szaporo- 


dasaröl.” A Volvoxeval lenyegeben megegyezö ivaros 


! Annal of Nat. Hist. II. Ser. Vol.. XVIII. p. 229. 246. 
V. ö. Stein, Der Org. III. 146. 

2 Ueber die Organisation und Entwickelung des Vol- 
vox Globator. Amtl. Bericht über die 32. Versamml. deut- 
scher Naturf. u. Aerzte zu Wien. — Observations sur les 
Volvocinees et specialement sur l’organisation et la propaga- 
tion du Volvox Globator. CR. (1856) Tome 43. U. a. Anna- 
les des sc. nat. Bot. IV. Ser. Tome V. 1856. U.a. Jahres- 

20 


194 


szaporodäst ırt le, habar esak töred&kes adatok alap- 
jan 1858-ban CArter a Bombay melletti sekely po- 
csolyakban &szlelt Kudorina elegansröl.: Mielött 
azonban ezen Volvoxfelek bonyolödottabb ivaros 
szaporodasi menetet elöadnam, ezelszertinek talalom 
az egyszerübb viszonyok tärgyalasat, nevezetesen a 
Pandorina Morumnak s nehäny mäs Flagellätnak 
ivaros szaporodasät elörebocsatani. 

A Pandorina Morumnäl, mint ezt Prin@suEim 
fontos vizsgälatai utan tudjuk,” miutän a fentebb 
leirt mödon több nemzedek ivartalan uton szaporo- 
dott, szetbomlanak az egyes telepek s a telep burkät 
elhagyö sejtek kiszabadulva, elenk rajzäsnak indul- 
nak; majd felkeresik egymäst a rajzök, hogy ketten- 
kint egybekeljenek s nehäny percez alatt teljesen 
egygyeolvadjanak. Az egygyeolvadas mindig a szin- 
telen ostorvegböl indul ki s az egygyeolvadö egyenek 
majd egsyenlö, majd különbözö nagysäguak. Az egyes 
rajzöikra szetesö telepek legfeljebb abban ternek el 
az ivartalan mödon szaporodöktöl, hogy gyakoriak 
közöttök a 16-näl kevesebb sejtböl allök. A Kket rajzö 
egysyeolvadasatöl keletkezö zygospöra elgömbölyöd- 
ven, betokozza magät, pihenesi idöszaka alatt jelente- 
kenyen növekedik s zöld szine teglavörösse vältozik. 
Ezen gömbök, kiszaradas utan ismet vız ala kerülve, 
94 ra alatt ismet megzöldülnek s tartalmuk vagy 
egeszben, vagy 2—3 reszre oszolva, burok nelküli 
nagy chlamydomonasszerü rajzö alakjaban hagyja el 
a tokot. Az uj nemzedek egyenei rajzas közben ko- 
esonyäs burkot välasztanak ki s gyorsan ismetlöd6 
oszläasok utjan ismet 16 esyüttmaradö rajzökböl ösz- 
szetett telepekke valtoznak, melyek több nemzedeken 
keresztül isme6t ivartalan mödon tenyeszuek. 

Rövid idö mulva Prinaspein-nek a Pandorina 
ivaros szaporodäsära vonatkozö ezen felfedezese utän 
VELren a Ohlamydococceus pluwralisnäl, RosTarınskı 
pedig a Ohlamydomonas multifilisnel eszlelt egybe- 
kelesi folyamatot. 

VELTEN vizsgälatai szerint? az egybekelö Chlamy- 


ber. der Schles. Gesellsch. f. vaterl. Cult. 1856. V. ö. STEIN, 
Der Org. III. p. 128. 

' On Feeundation in Eudorina elegans and Crypto- 
glena. Annals of Natur. Hist. III. Ser. Vol. II. 1858. V. ö. 
STEIN, Der Org. III. 137. 

® Ueber die Paarung der Schwärmsporen. Monatsber. 
d. Berl. Akad. 1869. V. ö. kritikai ismertet6söt pe Bary- 
töl. Bot. Ztg. 1870. No 6, toväbbä PRINGSHEIM-nak erre 
adott välaszät. Bot. Ztg. 1870. No 17. V. ö. tovabbä: 
Sachs, Lehrb. d. Botanik IV. Aufl. (1874) 258. 

® Beobachtungen über Paarung von Schwärmsporen. 
Bot. Ztg. 1871. No 23. 383. 


dococeusok nem ostorvegükkel, hanem &pen ellen- 
kezöleg, hätsö vegükkel ragadnak egymäshoz. A ket 
egyenlö nagysägu rajzö köztil az egyik, melyet VELTEN 
nösteny vajzönak nevez, többnyire burok nelküli s 
ket ostorät többnyire, de szinten nem mindig, esak- 
hamar visszahüzza; a mäsik, a him rajzö, ellenben 
mindig elallö burokkal környezett s ostorait az 
elöbbibe valö beolvadasa befejezteig megtartja. Az 
egybekeles, mint a Pandorinänäl, üsy a Chlamydo- 
coceusnal is teljes egygyeolvadassal vegzödik, esak- 
hogy a him rajzö az, melynek protoplazmateste a 
nösteny rajzönak hätsö testveget ätfürva, ennek 
plasmatestebe belehuzödik s mintegy beleolvad. Vaj- 
jon az ily mödon kepzödött zygospöra betokozza-e 
magät, s pihenö ällapotba megy-e ät, — a mi analo- 
giäkra tamaszkodva igen valöszinünek latszik, — 
erre nezve VELTEN vizsgälatai nem nyujtanak fel- 
vilagositäst. — Különben annak lehetösege sem zär- 
hatö ki, hogy, mint Rostarınskı valöszinünek tartja,! 
az epen tärgyalt folyamat voltakepen nem is egybe- 
kelesnek felel meg, hanem oly mödon magyaräzandö, 
hogy VELTEN nösteny rajzöja valamely ragadozo 
Monadinänak felel meg, mely a Chlamydococeusnak 
(VELTEN him rajzöjanak) tartalmat, — mint a Cren- 
KOwskı-tÖöl leirt Colpodella pugnax? a Chlamydomo- 
nasoket, — kiüriti. Mäsreszt azonban azt is ki kell 
smelnünk, hogy Srzın-nek a Chlamydomonasokon 
tett, alabb közlendö, eszleletei VELTEN megfigyelese- 
nek helyessöget tämogatni lätszanak. 

Sokkal fontosabbak azon adatok, melyeket Rosra- 
FINSKI egy 4 ostorral birö Chlamydomonasfeleröl, a 
Chlamydomonas (helyesebben Tetroselmts) multifilis- 
röl köz61.? Ezen Flagellätnak ivartalan szaporodasa- 
näl az anyasejt rendesen 4, ritkäbban csupan 2 fiök- 
rajzöra oszlik; az ivaros szaporodäsnäal ellenben 
mindegyik anyasejt ismetlödö kett6oszläs utjän 8 aprö 
rajzöt (mikrogonidiumot, mikrozoospörät) hoz lötre, 
melyek az ivartalan nemzedekek rajzöitöl kisebb ter- 
metükön kivül, föleg mellsö testvegüknek nagy, szin- 
telen területevel különböznek. Ezen mikrogonidiu- 
mok, ügy mint a Pandorina rajzöi, szintelen test- 
vegtikböl kiindulöan kettesevel egy6olvadnak, elgöm- 
bölyüdnek, ostoraikat elvesztve betokozzak magukat, s 
ätlätszatlan gömbökke növekednek. A kiszäritäs utän 


" Al. id. ert. 

® Beiträge zur Kenntniss 
(1865) 214. 

® Ueber Paarung von Schwärmsporen. Bot. Ztg. (1871) 
No 46. 785. 


der Monaden. AMA, I. 


155 


ismet vizbe került zygospöräk esakhamar oszlasnak 
indulnak; a fiöksejtek azonban nem rajzanak ki 
azonnal, hanem oszläs ältal tovabb szaporodva, elöbb 
gloeoeoceus-, vagy pleurococeusszerü telepeket kepez- 
nek, melyeket esak kesöbb hagy el az ivartalan üton 
szaporodö, nagy rajzökböl allö nemzedek. 

StEIn meg ket mäs Chlamydomonasfelenel s az 
Euglena viridisnel eszlelte az egybekelest. Az utöbbi- 
nal az egybekelt parokat csupän hätsö vegüktöl testük 
közepeig lätta összenöni, de legkevesbbe sem ketel- 
kedik azon, hogy az egybekeles a ket egyennek teljes 
egybeolvadasaval vegzödik, s hogy vegre a ket mag is 
egyesül, s ebben läatja a termekenyitesnek tulajdon- 
kepi actusät.! A Chlamydomonas Pulvisculusnal a 
ket többnyire egyenlö nagysägu rajzö szinten teste- 
nek hätsö vegeböl kiindulöan nö össze, s befeje- 
zesüul a ket mag is egygyeolvad.?” Egy mäsik Chlamy- 
domonasfelenel ellenben, mely valöszinüleg a Chla- 
mydomonas monadinanak felel meg, ket különbözö 
nagysägu egyen olvad egysye ; a joval nagyobb egyen 
ostorait elveszti s mellsö testvegere, szinten ostorvege- 
vel, egy sokkal kisebb rajzö oltja magät rä, hogy test- 
ällomänyät, mint VELTEN szerint a Chlamydococeus 
him egyene, a nagyobb pihenö sejtbe ömleszsze.° 

Egyelöre mellözni akarom itt Sreın-nek mäs 
büvarok eszleleteitöl oly lenyegesen elterö tanat a 
Flagellätok egygysolvadasat követö embrio-kepzödes- 
röl s ätterek a Volvox-nem ivaros szaporodäsänak 
targyaläsara. 

A Volvoxok ivaros szaporodasänak ismeretet, 
mint mar emlitettük, kivalölag a nagyerdemü ConHn- 
nak köszönjük ;* CARTER-nek,? valamınt Srem-nek ® 


vizsgälatai j0 reszt csak megerösitik a Conn-töl kifür- | 


keszett adatoknak helyesseget s azokat lenyegesen 
nem böviıtik s nem mödositjak. 

A Volvoxok ivaros nemzedeke több ivartalan 
nemzedek utan jelen meg. Hım es nöi szaporodäsi 
sejtek vagy ugyanazon telepben k&epzödnek, — az ily 
Volvoxgömbök tehät egylakiak, mint a Volvox Glo- 
bator, — vagy pedig külön telepekben kepzödnek a 


! Der Org. III, 146. Taf. XXI. Fig. 10—11. 

2 Id. mü 130. 

3 Id. mü. Taf. XV. Fig. 40—43. 

* V. ö. id. ert. föleg: Die Entwickelungsgeschichte der 
Gattung Volvox. Festschrift. Breslau. 1875. 

5 On the two Volvoces and their specific differences. 
Annals of. natur. history. 3 ser. 3 1859. V. ö. CoHnn 6s 
STEIN. 

° Der Org. III, 


him es nöi szaporodäsi sejtek, — ezen Volvoxok tehät, 
melyekhez a V. minor es V. Carteri tartozik, ket- 
lakiak. 

A nöi sejtek, melyeket Comn gynogonidiumok- 
nak, Sreın pedig nöi egyeneknek nevez, kezdetben 
semmiben sem ternek el a parthenogonidiumok- 
töl; mindemellett azonban az ivaros telepek mar 
többnyire igen fiatal korban megkülönböztethetök az 
ivartalan telepektöl, leven a meddö sejteknel na- 
gyobb szaporodäsi sejtjeik többnyire sokkal szämo- 
;iey a V. Glo- 
bator gynogonidiumainak szama 20 — 40, a V. Carteri- 


sabbak, mint a parthenogonidiumok 


nel 30—50, esak a V. minornal fejlödık esupän 8. 
A gynogonidiumok syorsan növekednek s minthogy 
föleg levelzöldjük szaporodik, az idösebbek sötetzöld 
szintiek ; plasmäjuk, mely kezdetben szämos üröcske 
miatt habos, esakhamar egeszen tömörre lesz ; koeso- 
nyäs burkuk a sejt növekedtevel a Volvoxgömb belsö 
ürebe szökell s lassankint az egesz gynogonidium 
lombikalakü lesz, a mennyiben a közös telepburok- 
kal összefüggö külsö resze mintegy nyakat kepez, a 
gömb üre fel& tekintö resze pedig hasasan felduzzad. 
Midön a gynogonidiumok mintegy 50 y. nagysagra 
növekedtek a lombikalakü burkokon belül, melyet 
CoHn oogoniumnak nevez, elgömbölyüdnek s terme- 
kenyitesre kesz petesejtet (Oosphiere, Befruchtungs- 
kugel, Eizelle, Coun) kepviselnek. 

A him sejtek, vagy mint Conn nevezi, az andro- 
gonidiumok, meg inkäbb hasonlitanak kezdetben a 
parthenogonidiumokhoz, a mennyiben, ha a meddö 
sejteknek mintegsy häromszoros nagysägät elertek, s 
hölyagszertileg a teleptest belsejebe duzzadtak, mint 
a parthenogonidiumok, oszläsnak indulnak. Level- 
zöldjük szaporodasa azonban nem tart lepest növe- 
kedösükkel s ennek következteben halvanyzöld szi- - 
nük miatt könnyen meskülönböztethetök. A közös te- 
lepburokkal összefüggö lombikalaku, sajat burkukon 
belül oszläsnak indulö androgonidiumok nem vältoz- 
nak morulaszerü gömbökke, mint a parthenogoni- 
diumokböl fejlödött fiöktelepek, hanem, mivel a 
gyorsan egymäsra következö oszläsok egy sikban 
mennek veghez, igen nagyszamu hengeres, vagy 
orsöalaku aprö sejtekböl összetett kerek, korongszerli 
telepek kepzödnek. 

Az androgonidiumok s a belölük fejlödö him 
telepek szäma az egylaki Volvox Globatornal ritkän 
több 5-nel, mig a kötlaki V. minor * es V. Carteri- 

* A V. minornäl Con szerint kivstelköpen egylaki 
telepek is elöfordulnak (Id. ert. 24.) 

Ä 20° 


156 


nek himeket letrehozö telepeiben mintegy 100-ra 
tehetö az androgonidiumok szäma. A V. minornak 
androgonidiumokat s korongalaküu him telepeket 
lötrehozö csaladgömbjeit mär EHRENBERG is ismerte 
s mint külön fajt Sphaerosira Volvox nev alatt 
irta le. 

A korongalaküu him telepekke vältozott androgo- 
nidiumok mintegy 64— 128 aprö, esupan 33 —A4:p-nyi 
hengeres särgäs, vagy halvänyzöld sejtböl vannak 
összeteve, melyeknek elhegyesedö mellsö vegük ket 
hosszu, fonalas ostort visel. Ezen aprö rajzökböl allö 
him telepek, melyeknek egyeneit CoHn spermatozoi- 
doknak, Sırın him egyeneknek nevezi, miutän teljes 
fejlettsegüket elertek, lombikalaku burkukon belül el- 
kezdenek hömpölyögni, keringeni. Miutän ezen moz- 
gäs egy ideig tartott, egyszerre megszünik s a telep 
szetesik alkotö elemeire, az aprö him rajzökra, me- 
lyek burkukat, miutän azon belül egy ideig igen elen- 
ken hemzsegtek, elhagyjak s az anya-Volvoxtelep 
belsö üreben szerterajzanak. — Ez äll legaläbb az 
egylaki V. Globatorröl, mig a ketlaki Volvoxoknäl a 
him rajzökböl äallö telepek Stein szerint közös te- 
lepbe egyesülve hagyjak el anyatelepüket, hogy pete- 
sejteket tartalmazö nöi telepeket keressenek fel. 

A közös telep kötelekeböl kiszabadult him rajzok, 
vagy spermatozoidok teste megnyult; egyik vege 
bunkösan duzzadt, särgas, vagy halvanyzöldes, mig 
az ellenkezö, mely a ket ostort s a kiszökellö hal- 
vanypiros szemfoltot viseli, StEIn szerint pedig meg 
egy igen kiesiny magot is tartalmaz, hosszü szintelen 
nyakba folytatödık, mely, mint bizonyos esillöszörös 
äzalekällatkaknak pl. az Amphileptusoknak orrmä- 
nya, vagy a Lacrymariak hattyunyaka, meglepöen 
mozgekony s összhuzödo. 

Ezen aprö him rajzök összegyülnek a kifejlödött 
petesejtet rejtö oogoniumok körül s a legelenkebb 
s tolakodöbb mozgäsokkal igyekeznek magukat az 
oogoniumok burkän keresztül befürni. Hogy ez vegre 
sikerül is, ezt bizonyitani lätszik az, hogy Conn az 
oogoniumok burkan belül, közvetetlen a petesejtek 
felületen is talält paränyi him rajzökat; különben 
nagyobb valöszinlisöge van StEIN azon gyanitäsä- 
nak,! hogy a hım rajzök befurödäsa a lombikalakü 
oogoniumnak nem bärmely pontjän, hanem nyakän 
ät törtenik, mely a közös telepburok felületen valö- 
szinüleg nyilässal van ellätva. 


Bärmely üton törtenjek is azonban a hım rajzök 


ı Id, mü 133, 


behatoläsa, annyi bizonyos, hogy közvetetlenül a pete- 
sejtekhez jutnak, melyeknek felületen Cons vizsgälatai 
szerint a him rajzöcskäk testükkel megtapadnak, mig 
nyakuk meg hosszasan higyödzik s mintegy kalapalö 
mozdulatokat vegez. Abban sem lehet toväbba leg- 
kevesbbe is ketelkedni, — habär közvetetlentilnem is 
sikerült megfisyelni, — hogy egy vagy több him 
rajzö a petesejttel vegre összeolvad s azt megterme- 
kenyiti. 

A pete megtermekenyites utan 00ospordvd valto- 
zik. A burok nelküli gömb felületen kettös burok 
välik ki, melyek közül a külsön ( Epispor) a V. Glo- 
batornäl hosszü, hegyes tüskek nönek ki, minek kö- 
vetkezteben az egesz spöra buzoganyalakü lesz; a 
V. minornal ellenben sima marad az Epispor, a V. 
Carterinel pedig hullämzatos felületü. A spöra plas- 
mäja lassankint elveszti zöld szinet sa V. Globator- 
nal teglavörösse, a V. minornäl särgavä vältozik. 

Kifejlödött oosporakat tartalmazo Volvoxtelepe- 
ket mar EnrexBerc is eszlelt, esakhogy külön fajok- 
nak tartotta, s a buzogänyalakü spöräkat rejtö V. 
Globatort, V. stellatus, a gömbölyü €s sima felületti 
sporäkat tartalmazö V. minort pedig V. aureus nev 
alatt ırta le. 

Az erett oosporakat tartalmazö Volvox-telepek 
elpusztulnak, a spöräk a viz fenekere hullanak s ket- 
segkivül esak hosszabb pihenes, valöszintleg kiszära- 
däs utaän indulnak ismet fejlödesnek. Hogy mily mödon 
fejlödnek azonban ki a Volvox-telepek az oosporak- 
böl, a legüjabb idöig ismeretlen volt. CIEnkowskı-nak 
orosz nyelven közölt s Coun-töl közelebbröl nem 
idezett ertekezeseböl az latszik, hogy a spörak tar- 
talma 8, kesöbb kirajzö6 gömbre oszlik.'— HENnNEGEY 
szerint, kinek üjabb idöben sikerült a Volvox minor 
(V. Dioicus Cohn) oosporakböl valö fejlödeset meg- 
fisyelnie,? az oosporäk fejlödesere a kiszäradas nem 
szükseges. A pihenes utän fejlödesnek indulö spöräk 
külsö burka (Exosporium) megreped s a felduzzadt 
belsö burok (Endosporium) a kepzödött repedesen ät 
tartalmäval együtt kiszabadul. A narancsszinü spöra- 
tartalom szabäalyos baräzdolödas ütjan, miközben 
szine barnava, majd zöldde valtozik, szabalyos blasto- 
sphierävä vältozik, melynek belsejeben a partheno- 
gonidiumokat mär meg lehet különböztetni. A baraz- 


ı Coun, id. ert. 92. 


? Generation of the spores of Volvox dioieus. Ann. of. 


| Nat. Hist. Vol. 3. 1878. V, ö. Zoolog. Jahresbericht. (1880) 


I. Hälfte. 171. 


157 


dalödäs befejeztevel a felduzzadt belsö spöraburok 
eleny6szik, mindegyik sejt ket ostort nyer s a fiatal 
Volvox-telep rajzasnak indul. 

CARTER mög egy mäs Volvocineänäl, az Kudo- 
rina elegansnäl is felfedezte, de fajdalom esak töre- 
dekesen 6szlelhette az ivaros szaporodäst.! 

Az Eudorina ivaros telepei a közönseges 32-es 
telepektöl azonnal megkülönböztethetök az ältal, hogy 
telepük burka nem gömbölyü, hanem tojasdad, hätso 
vögen sekely kiöblösödessel. Az ivaros telep 32 sejtje 
közül, — melyek az ivartalan telepek egyeneitöl 
semmiben sem különböznek s ostoraikkal a telepet 
mozgäsban tartjäk, — a 4 legmellsöbb sajätsägosan 
ätvaltozik. Zöld plasmatestök, a nelkül, hosy megna- 
gyobbodnek, hätso vegük egy pontjaböl kiindulölag 
mellfel& sugaras iränyban szorosan egymäs mellett 
allö reszre oszlik, melyek a sejtnek hatsö felet foglal- 
jak el s melyekböl össze-vissza hullamzö ostorok 
indulnak ki, mig a sejt mellsö felenek plasmaja esak- 
nem egeszen elhasznältatik, piros szemfoltja azonban 
3 egy ideig meg müködesben levö ket ostora megma- 
rad. Vegre megpukkan az anyasejt burka s a leirt 
mödon kepzödött aprö rajzok az Eudorina-telep bel- 
sejeben szerterajzanak. Ezen aprö rajzök hosszufarku 
orsoöalaku testecskek, ket vegük szintelen, mellsö 
testvögök ket ostort s igen kiesiny piros szemfoltot 
visel; alakjukat megrövidüles, megnyuläs s külön- 
bözö iranyban valö hajlıtas ältal folytonosan vältoz- 
tatjak. 

E közben az ivaros telep többi 28 sejtje csak 
annyiban valtozik, hogy tartalmuk sötetebb zöldde 
valt s hogy egy kemenyitömag helyett gyakran 
9—4-et tartalmaznak; e mellett azonban ostoraik 
meg, mindig müködesben vannak s a telepet ide- 
oda hömpölygetik. — Alıig kötseges, hogy ez utöbbiak 
a nöi egyenek, vagy petesejtek, mig az elöbbiek 
a him rajzöcskäk, vagyis spermatozoidok , melyek 
a petesejtek körül sürgölödnek, majd mestapad- 
nak rajtuk s szemlätomäst azon erölködnek, hogy 
belejük hatoljanak. — A behatolast, vagy a hım 
rajzonak a petesejtbe valo beleolvadasat azonban 
nem sikerült CARTER-nek megfisyelnie; ep oly kevesse 
tudja CARTER megmondani, hogy mi lesz a termeke- 
nyitett petekböl. Hogy a termekenyitett sejtek, mint 
CARTER gyanıtja, szetrajzanak, ezt meltän tartja Sreım 


! On the Fecundation in Eudorina elegans and Cryp- 
toglena. Annales of Natur. Hist, III. ser. 2. 1859, V, ö. 
StEIn, Der Org. III. 139, Fr 


valötlanszınünek; ellenben a Volvoxok ivaros szapo- 
rodäsanak ismeretere tamaszkodva, Stein-nel a leg-, 
valöszinübbnek kell azt tartanunk, hogy a termeke- 
nyitett petek pihenö oospörakka valtoznak, s ezt 
annäl jogosabban tehetjük fel, minthogy Conn az 
Eudorina elegansnal vörös plasmajü pihenö spö- 
räkat, melyek a teleptest burkänak elenyeszese utän 
szetszörodtak, tenyleg eszlelt. 

Szem elött tartva azokat, miket a zöld Flagella- 
tok ivaros szaporodäsäröl eddigele ismerünk, egeszen 
jogosultnak lätszik azon mär fentebb hangoztatott 
felteves, hogy a tovabbi büuvarlatok az ivaros szapo- 
rodäs letet azon Flagellätoknäl is ki fogjäk mutatni, 
melyeknel ez idö szerint meg nem ismerjük. Igen 
valöszinünek lätszik nevezetesen az, hogy a különbözö 
Flagellätoknäl &szlelt aprorajzök ( Mikrogonidiumok,) 
ügy, mint a Chlamydomonas ( Fetraselmis,) multifi- 
lisnel, az ivaros nemzedeket kepviselik, s hogy ren- 
deltetesük az, hogy pärosäval egygyeolvadjanak ; vagy 
pedig, mint a Volvox nemnel s az Eudorinänal, arra 
hivatvak, hogy mint törpe himek, termekenyitö sej- 
tek, vagy spermatozoidok, petesejtek ertekevel birö 
nagyobb sejtekbe beleolvadjanak, azaz ezeket meg- 
termökenyitsek. — A Chlorogonium euchlorum wmi- 
krogonidiumainak egybekeleset Stein esakugyan meg 
is figyelte.! 

Az egygy6-, vagy beleolvadäsi, illetöleg termeke- 
nyitesi folyamat, a mennyiben a Flagellätoknäl 
ismerjük, mindig kemenyhejü, zygospöräk vagy 
oospöräk fejlödessre vezet, melyekböl’'hosszabb pihe- 
nes, többnyire kiszäradäs &s ismet viz alä kerüles 
utän rajzik ki egyetlen, vagy több fiök-Flagellät, me- 
lyek a magänosan &lö alakoknäl közvetetlenül elö- 
deikhez hasonlitanak, a telepeket köpzöknel pedig — 
mikönt a Pandorina teljesen ismert fejlödesmenete 
mutatja — a rövid rajzäs utän vältoznak ät oszläsi 
sarjaiknak együttmaradäsa ütjän rajzötelepekke. — 
Mindezekben tökeletesen megegyeznek a zöld Fla- 
gellätok a velök bizonyära legközelebbi rokonsägban 
allö zygospöräk, illetöleg oosporäkkal szaporodö fonäl- 
moszatokkal. Legyen e helyen el&g erre nezve CRAMER- 
nek ? yalamınt Doper-Porr-nak ® az Ulothrix zonata, 


1 Der Org. III. Taf. XVILI. Fig. 26—29. 

2 Ueber Entstehung und Paarung der Schwärmsporen 
von Ulothrix. Bot. Ztg. 1871. No. 5. p. 76., &s No 6. p. 89. 

» Ulothrix zonata. Ihre geschlechtliche und unge- 
schlechtliche Fortpflanzung. Jahrb. f. wiss. Bot. X. Bd. 
(1876) 417. Es: An der unteren Grenze des pflanzlichen 
Geschlechtslebens, Kosmos, I, Jahrg. (1577) 219, 


158 


PrrıngsHEım-nek,! tovabba JurAnyı-nak ? az Oedogo- 
niumok ivaros szaporodasara vonatkozö vizsgalataira 
utalnom. Ambott, az Ulothrixnel, ket egyforma mikro- 
zoosporanak egygyeolvadasahböl fejlödött zygospöra- 
böl egy idei pihenes utan 2, 3, 4—10—16 reszre valö 
oszlas utjan ugyanannyi makrozoospöra kepzödik, me- 
lyek rövid rajzäs utän letelepednek s Ulothrix-fonalla 
fejlödnek; emitt, az Oedogoniumoknäl, a törpe him 
növenykekben fejlödö him rajzöcskaktöl (spermato- 
zoidok) megtermekenyitett nagy sötetzöld petesejtböl 
fejlödö oospörät, a pihenesi idöszak befejeztevel 4 
rajzö hagyja el, melyek pihenesre jutva, egy-egy 
Oedogonium-fonälla fejlödnek. 

Szüksegesnek tartottam ezt elöreboesätani, mielött 
Steın-nek a Flagellätok ivaros szaporodäsara vonat- 
kozö s minden mäs buväretöl elterö felfogasära ätter- 
nek. Stein, mint mär fentebb alkalmam volt elöadni, 
a zöld Flagellätoknak a moszatokkal valö rokonsägät 
nem akarja elismerni, hanem azokat valödi allatok- 
nak tartja, melyeknek legföbb allati belyeget a mag 
es lüktetö üröeskek leteben keresi.” Azok utän, a 
miket fentebb a rajzöspöräk, moszatok, gombäk, s 
Flagellätok közötti viszony tärgyaläsanal elöadtam, 
felesleges volna Stein felfogäsänak ezafoläsaba ujolag 
boesätkoznom, azert csak annyit akarok e helyen 
ismetelni, hogy mag es lüktetö üröcskek mai nap 
mär több moszat rajaöspörainäl is ismeretesek ; e sze- 
rint tehät a rajzöspörak es Flagellätok között szer- 
vezeti különbsegek egyaltalaban ninesenek. 

Ha nem is ismernök PrınGsHeım vizsgälatai utän 
a Pandorina Morumnak, Rosrarınskı nyomän pedig 
a Ohlamydomonas ( Tetraselmis) multifilisnek ivaros 
szaporodäsät az egybekeles kezdetetöl egeszen a 
zygospöraböl kirajzö nemzedekig; megis, tekintetbe 
veve azt, a mit a közel rokon moszatoknak ivaros sza- 
porodäsäröl ez idö szerint tudunk, jogosan tehetnök 
fel mär a priori, hogy a zöld Flagellatoknak ivaros 
szaporodasa ez utöbbiaketöl lenyegesen nem fog el- 
terni, — S PRINGSHEIM €s Rostarınskı vizsgälatai 
ezen Jogos feltevest esakugyan teljes mertekben meg- 
erösitik. 

Stein valamıint a Flagellätok &s rajzosporak kö- 
zött szervezeti különbsegeket tesz fel, — melyek 
azonban, mint lattuk, tenyleg ninesenek —: ügy 


! Morphologie der Oedogonien. Jahrb. f. wiss. Bot. 
1. Bd. (1857) 1—81. 

2 Oedogonium diplandrum. Ert. a term. tud. kör. Ki- 
adja a magy. tud. Akad. IX. 6s XII. sz. 1871. 

® Der Org. III. 47, 51. 


fundamentalis különbsegeket ve] a moszatok s zöld 
Flagellätok ivaros szaporodäsa között is, mely abban 
all, hogy a Flagellätoknal, üsy mint a csillösz6örös 
äzalekallatkäknal, — melyeknek ügynevezett «aci- 
netaszerlü embriöit» Stein meg mindig valödi em- 
bröknak tekinti, — az egybekeles utan a magböl 
fejlödik ki az ivaros uton letrejött nemzedek.! 

Sıeın az Euglena viridisnek magböl kiindulö 
szaporodäsaröl nagy monografikus munkajanak mar 
a Hypotricheket tärgyalö reszeben tesz emlıtest? s 
hajlandö feltenni, hogy a megnagyobbodott mag osz- 
lasi gömbjeiben fejlödö aprö, szintelen rajzök ivaros 
uton jönnek letre. A Flagellätok körül tett üjabb, be- 
hatö vizsgalatai lesfontosabb eredmenyenek tekinti, 
hogy a magböl kiindulö ivaros szaporodäst a Chla- 
mydomonas, Phacus, Euglena, Trachelomonas-ne- 
meknel valamint nehäny mäs Flagellätnäl is sikerült 
kimutatnia.?” A mennyiben Srtem munkaja eddig meg- 
jelent röszenek egyes helyeiböl,* a közölt tablakböl s 
ezeknek magyarazö szövegeböl kivehetö, a Flagellä- 
tok ivaros szaporodasa a következö mödon törtennek : 
az egybekeles ket egyennek egygyeolvadäsäval, illetö- 
leg az aprö him sejtnek a nagy nöi sejtbe valö bele- 
olvadasäval, valamınt a ket sejt magjänak egygy6- 
olvadasaval vegzödik s ez utöbbi kepezi a termeke- 
nyıtesi folyamat tulajdonkepi actusät. Erre a mag a 
Flagellät zöld plasmatestenek rovasara tetemesen 
növekedik s vagy maga lesz csiragömbbe ( Keimkugel), 
vagy pedig több reszre oszlik s ezen oszlasi darabok 
valtoznak csiragömbökke. Ezen cesiragömbök azutan 
burkokon belül gyorsan ismetlödö sugaras 63 harant- 
iranyü oszläsok utjan aprö gömböcskekre esnek szet 
s a fejlödes ezen szakän csirazacskökat ( Keimsack) 
kepeznek, melyeknek megpukkantaval vegre igen 
paränyi, szintelen embriök rajzanak szet. Hogy ezen 
paränyi, szintelen «embriök»-böl mily mödon lesz- 
nek zöld Flagellätok, ezt Stemn-nek nem sikerült ki- 
fürkesznie. 

Fentebb elöadtam mar, hogy a Flagellätok magja- 
ban fejlödö paränyi szintelen rajzökkal egeszen meg- 
egyezök több gyökerläabunak magjaban is öszleltettek 
s majd termekenyitö testeeskeknek, majd embriök- 
nak tartattak, mig üjabb vizsgäalatok kideritettek, 
hogy mindezek voltakepen elösdi Chytridiumfeleknek 


! Der Org. III. VII, 

2 Der Org. II. Abth. 56, 61, 67. 
® Der Org. III. VIII. 

* III. 130, 146. 


159 


a rajzöi. Ezekre, valamıint több Flagellät s a rokon 
moszatok ivaros szaporodasanak ismeretere tamasz- 
kodva. leskevesbb& sem habozom azt allıtani, hogy 
a Steın-töl embriöknak tartott paränyi rajzök 
nem tartoznak az illetö Flagellätnak fejlö- 
deskör&be, hanem nem egyebek elösdi Chytri- 
diumfelekne&l. — Hogy elösdi szervezetek mennyi 
zürzavart ideztek mär elö a veglenyek ismerete körül, 
s hogy mily nehez a legalsöbb s legkisebb lenyeket 
pusztitö elösdiek valödi termeszetet kipuhatolni, köz- 
tudomasu dolog ; maga Stein is kenytelen elismerni, 
hogy elösdi Chytridiumok mäsokkal esyütt Ööt is tev- 
utra vezettek.! Tevutra vezettek StEın-t, midön a 
betokozott Vorticelläkban fejlödö elösdi Chytridiumok 
rajzöit a Vorticelläk embriömak tekintette ;® tevutra 
vezett&k OrEnKowskı-t, midön a Nassula ambiguaban 
fejlödö Chytridiumokat tartotta aNassula embriöinak ;? 
tevutra vezettek tovabba az elösdi veglenyek, mint 
alabb lätni fogjuk, mindazon buvarokat, kik a esillö- 
szörös äzalekällatkakban fejlödö Acinetäkat az illetö 
azalekällatka valödı embriöinak tartottäk. Ilyen tev- 
utra vezettek, felfogasom szerint, SrEin-t azon elösdi 
Chytridiumok rajzöi is, melyeket legüjabb müveben 
a Flagellätok ivaros üton fejlödö embriöinak te- 
kint. — Ha valami, ügy bizonyära a veglönyek isme- 
retenek törtenete igazolja azon sokszor ismetelt all- 
tasnak helyesseget, hogy tevedesek jelölik azon 
utat, melyen a büuvärkodäs, az igazsägot ke- 
resve, haladott! 


b) Levelzöldet nem tartalmazo Nudiflagelldtok. 


A levelzöldet nem tartalmazö Nudiflagellätok sza- 
porodäsa, a mennyiben azt föleg Jamzs- Ovark-nek,? 
Bürscauı-nek ? 65 Srein-nek ® vizssälataı utan ismer- 
jük, lesgyakrabban az ostor ostorelleni veget össze- 
kötö s a hossztengelylyel többnyire összeesö tengely 
iranyaban veghezmenö oszläs ütjän törtenik; ily 
hossziränyü oszläs ismeretes nevezetesen a StEin-töl 


"Der Org. III. 108. 

? Infusionsthiere. 194, 203. 

® Ueber Cystenbildung der 
(1855) 303. 

* On the Spongi® Ciliate as Infusoria Flegallata; or 
Observations on the Strueture, Animality, and Relationship 


Infusorien. ZWZ. VI. 


of Leucosolenia botryoides, Bawerbank. Memoirs of the 
Boston soc. nat. hist. Vol. I. 1867. 
5 Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten und einiger 
verwandten Organismen. ZWZ. XXX. 1878. 
‘ Der Organismus der Infusionsthiere. 
I. Hälfte. 1878. 


II. Abth. 


felällitott következö esalädok kepviselöinel: Mona- 
dina, Dendromonadina, Craspedomonadina, Bikoe- 
cida, Üryptomonadina,* Astasiaea, ** Scitomo- 
nadına. 

A vegleny testenek oszlasat, — mint a rajzäsi 
idöszakuk alatt oszlö zöld Flagellätoknal, — ügy lät- 
szik, hogy mindig megelözi az üj ostornak, vagy osto- 
roknak kifejlödese, minek következteben az oszläsra 
keszulö, rendesen elszelesedett testli Flagellät ideig- 
lenesen szämfeletti ostorokkal van ellätva, James- 
Cark szerint az Anthophysändl a föostor is r&szt vesz 
az oszläsban; oszlast megelözölesg megvastagodik, 
azutan szemlatomäst kettehasad; ! ugyanezt ällitjäk 
DALLINGER es DryspauLe esy Monasfeleröl, melynek 
ostorat szinten egesz hosszäban kett&hasadni lättäk.? 

Hogy oszläskor a Flagellätok magja is kett&osz- 
lik, magätöl erthetö. Steın-nek szämos erre vonat- 
kozö rajzai szerint a hölyagocskaalaküu mag a Flagellät 
harant tengelye wranyaban megnyulik, majd befüzöd- 
ven, piskötaalakü lesz, hogy vegre ezen befüzödes 
iränyaban kettevaljek. Bürscauı-nek, ki az Aniso- 
nema sulcatum oszlö magjänak finom szerkezeti väl- 
tozasait tanulmänyozta, a következöket sikerült meg- 
fisyelnie: A mag mär rövid idövel az oszläsi baräzda 
mesjelenese elött, vagy evvel egyidejüleg a vegleny 
haränt iränyäban szalagszerüleg megnyülya talälhato. 
Az ily möden oszläsra keszülö magnak belsö testeben 
( Binnenkörper, azaz a hölyagocskaalakü mag magoes- 
kajaban) meglehetös hatärozottan lehetett hosszsa- 
vokat megkülönböztetni, melyek esomös duzzadäsok- 
kal vegzödtek. Az oszlasi folyamatnak tovabbhaladta- 
val a szalagalaku mag közepett beftzödik s mindket 
duzzadt vegeben egy belsö testet (magocskät) lehet 
meskülönböztetni, melyek egy ideig meg finom fonal- 
töl maradnak Összekötve; a befüzödes egyre szüi- 
kebbre hüuzödva, az elgömbölyödö magokat vegre 
kette osztja.® 

Ezen, bär ez idöszerint esak egyedül allö eszlelet- 


“ A Cıyptomonasfelek csalädjaba Stem levelzöldet 
nem tartalmaz6 (Chilomonas) &s levelzöldet tartalmaz6 
(Cryptomonas, Nephroselmis) alakokat: oszt be. 

** Ugyanez äll Stein Astasiafel&iröl, melyek között az 
Eutreptia zöld, mig az Astasia, Heteronema, Zygoselmis, 
Peranema-nemek levelzöldnelküliek. 

ı Id. m. 399. 

2 Researches on the life history of a Cercomonad, a 
lasson of Biogenesis. Monthl. mier. journ. Vol. X. 1873. — 
V. ö. Huxtey, Az ällat- &s növönyorszäg hatäröve. Ford. 
HorvirtH G£za. Term. tud. közl. IX. köt. 90. füz. 1877. 67. 

SSidemg252% 


160 


nek fontossaga abban äll, hogy ältala sikerült kimu- 
tatni, hogy ugyanazon finomabb szerkezeti vältozäsok, 
melyek az 0szlö sejtmagokat, valamint, mint fentebb 
lättuk, a monothalamiumokat s mint alabb elö- 
adandjuk, a esillöszörös Azalekallatkak oszlö magjat 
annyira jellemzik, a Flagellätoknal is letrejönnek. 
DALLINGER €s Dryspaue ällıtjak, hogy az altalok 
eszlelt Monasfelenel az oszlasi sarjadek magkepzö- 
dese az elöadottaktöl eg6szen elterö. Nevezett büva- 
rok szerint a Flagellät testenek oszlasat megelözö- 
leg közvetetlenül a regi mag mellett egy kis testecske 
kepzödik, mely ettöl lassankint eltävozik s az egyik 
oszlasi sarjadek magjavä fejlödik, mig a mäsik a regi 
magot tartja meg.! Nem hiszem, hogy BürschLıi 


tevedne, midön a magkepzödesnek ezen mödjat valö- 


szinütlennek tartja. 

A többi szintelen Flagellattöl, oszlasuk iranyaät 
veve tekintetbe, elterni latszanak Sımım Spongomo- 
nasfelei (Cladomonas, Rhipidodendron, Spongomo- 
nas, Phalansterium ), melyekne@l haränt iränyü osz- 
lasröl tesz emlitest. 

Cıeskowskı a Monas Guttulanal (= Monas 
Termo Erb., J. Olark, Spumella vulgaris Oienk. ) 
nem csupan hossziranyüu oszlast eszlelt, mint ezen 
Monasfelenek egyeb eszlelöi, nevezetesen Jamrs- 
CLARK, BÜTscHLI es Stein, hanem meg oldalt fejlödö 
sarjak ütjan törtenö szaporodaäst is.? 

Haränt, vagy ferde iränyu oszlassal szaporodik 
SCHNEIDER,” STEIN * € MERESCHKOWSKY’ ide vägö 
vizsgälatai szerint a Polytoma Uvella, mely burkän 
belül, — melynek letezeset MERESCHRoWSKY bizo- 
nyära tevesen tagadja, — a nelkül, hogy mozgäsät 
megszüntetne, szetoszlik 2 reszre, melyek többnyire 
mög egyszer, vagy ketszer oszlanak, ügy, hogy a kö- 
zös burkon belül —8 egyenböl allö ideiglenes vol- 
voxszerti telepek kepzödnek, melynek egyes egyenei 
kesöbb szetvälnak s egyenkint indulnak rajzäsnak. 
A mär fentebb emlitett Cmmwkowskı-föle Monas- 
feleken (Monadinae Zoosporeae Cienk.) kivül, — 
melyeket, minthogy a Flagellät-alakböl csakhamar 
gyökerlabu-alakba mennek ät, a gyökerlabuaknäl tär- 


ı Id. mü. V. ö, Bürschrı, id. mü 257. 

® Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. 1870. 434. 

® Beiträge zur Naturgeschiehte der Infusorien. AAP. 
(1854) 194. 

* Der Org. III. Taf. XIV. 

° Studien über Protozoen des nördlichen Russland. 
AMA. XVI. (1879) 183. 


eyaltunk, — a betokozödäas aranylag keves szintelen 
Flagellätnäl ismeretes: igy az &pen emlitett Polyto- 
maändl,: a Phalansterium consociatumnäl,? a Bodo 
caudatusnal, mely Sreın-töl felällitott s a Dusarpın- 
fele Amphimonas caudatära alapitott Monasfele a 
legnagyobb valöszintiseggel azonos Crenkowskı Üol- 
podella pugnazäval,? toväbba egy mäsik közelebbröl 
meg nem hatärozott Bodonäl s Monadinäl,* vegre a 
Monas Guttulänal Mig a többieknel a gömbbe hu- 
zödott Flagellät egesz felületen välaszt ki többnyire 
meglehetös vastag burkot, addiga Monas Guttulänäl 
CIENKOWSKI szerint a meg mozgö Flagellät belsej6- 
ben kepzödik egy kemeny heju, rövid kocsänynyal 
ellätott, gömbölyüded tok. Ugyanilyen belsö betokozö- 
däst eszlelt Cıenköwskı egy barnas festöanyagot tar- 
talmazö Flagellätnäl is, melyet Ohromulina nebulosä- 
nak nevez.° — A betokozott szintelen Flagellätok 
tovabbı vegzeteröl igen keveset tudunk ; CIENKOWSKI 
egy Bodo-fajnäl, melyet seregesen talält rothadö ke- 
rekällatkäk s rovarälezak között, s egy közelebbröl 
szinten meg nem hatärozott Monasfelenel a tokokböl 
egyetlen egyent lätott kirajzani ;? a Colpodelläk ellen- 
ben, melyek a Chlamydomonasoknak kiszivott tartal- 
mäval teletömven magukat, em6sztesre ällandöan be- 
tokozödnak, egy idei pihenes utän 4—S reszre oszla- 
nak s ezen oszläsi sarjak a tokon kepzödö nyiläson 
ät kinyomulnak s mielött szerterajzanänak, ügy, mint 
bizonyos alsobb gombak- 63 moszatoknak rajzöi, 
rövid ideig meg egy finom burkü tömlöbe vannak 
zärva.® Stein, kia (olpodella pugnax-szal valöszinti- 
leg azonos Bodo caudatusnak betokozott ällapotban 
valö szaporodäsät s kirajzasät eszlelte, a ÖmnKowskI- 
töl a Colpodellänäl leirt finom hurokröl, nem tesz 
emlitest.? 

Az egybekelössel kezdödö ivaros szaporodäsnak 
egy nemet eszlelte DALLInGER &s DryspaLE a mär 
fentebb felemlitett, közelebbröl meg nem hatärozott 
Monasfelendl. Nevezett büvärok szerint ezen Monas- 


1 SCHNEIDER, id. m. 196. — Srem, Der Org. III. Taf. 
XIV. MERESCHKOWSKYy, id. m. 183. 


Ueber Palmellaceen ete. AMA. VI. 


2 CIENKOWSKI, 
(1870) 430, 

3 CIENKOWSKI, Beiträge zur Kenntniss der Monaden. 
AMA,. I. (1865) 216. — Stein, Der Org. III. Taf. I. 

* CIENKOWSKI, id. h. 

5 CIENKOWSsKI, Ueber Palmellaceen ete. 434. 

© Id. m. 435. 

? Beitr. zur Kenntn. d. Monaden. 217. 

® CIENKOWSKI, id. m. 216. 

° Der Org. II. Taf. II. Fig. V. 13. 


161 


felek kettes6övel esymäshoz simulnak, lassankint egyet- 
len häromszögli tömegbe folynak össze s miutan 
organizäcziöjuknak minden nyoma eltünt, nyuga- 
lomba merülnek. Nemsokara azonban a tokok tar- 


talma hullämzö mozgäsba jö; a häromszögt tömeg | 
esucsai hirtelen mesrepednek 3 belsejeböl igen aprö- 
szemecskejü stirü, särgas allomany ömlik ki. Dauuın- | 


GER €8 DRYSDALE ezen ällomänynak szemeecskeit, me- 


lyeknek ätmeröje esak mintesy 0.000,127 mm.-re | 
beesülhetö (!), esiraknak tartjak, melyek lassankint 


növekedven, Monasfelekke fejlödnek.! 
STEIN is tesz emlitest valöszinüleg egybekelesnek 


tarthatö folyamatröl a Monas Guttulänal? sa Co 


donosiga Botrytisnel?; mindkettönel, mint a Vorti- 
cellafelek rügyszerli egybekelesenel, egy kisebb egsyen 
mintegy räoltja magät egy nagyobb egyenre. A mi 
az utöbbit, a Codonosiganak rügyszerl egybekeleset 
illeti, a Stein-töl adott rajz utän indulva, &p oly jogo- 
san lehet rendellenesen lefolyt oszlasra, mint egybe- 
kelesre gondolni. A mi pedig a Monas Guttulanak 
egybekeleset illeti, ennel ismet a nagy Monasra ma- 
sat mintegy räoltö sokkal kisebb gömb- vaey körte- 
alaku egyen, felfogasom szerint nem lehet mäs, mint 
elösdi Chytridium ; azon Srein-töl is Chytridiumok- 
nak tartott kepletek legaläbb, melyeket a Ohlamydo- 
monas Pulvisculusnal! s a Chlorogonium euchlorum- 
nal? äbräzol, nem különböznek a Monasokon ülö 
rügyszerü testektöl. Különben masa Stein is esak 
«gyanithatölag» s nem hatärozottan esybekelesnek 
tartandö folyamatröl (Vermeintliche Conjugations- 
zustände) tesz emlitest. Usy latszik, hogsy Stein haj- 
landö feltenni, hogsy a gyanıthatö egybekelessel kez- 
dödö ivaros szaporodasi folyamat a szintelen Fla- 
gellatoknal is a magböl kiindulö szaporodäsra vezet: 
legaläbb a Monasfelek között a Monas Guttulanal,s 
az Astasiafelek között a Menoidium pellueidumnal? 
s a Seytomonasfelek között a Tropidoeyphus octoco- 
statusndäl, az Anysonema grandenel s az Entosiphon 
sulcatumnäl® rajzol a megnagyobbodott magböl fej- 
15d6 «csiragömbök» -et saprö «embriök»-at tartalmazo 
«csirazacskök»-at, melyek felfogäsom szerint, mint a 


! V. ö. Huxuey, id. ert. 68. 
* Der Org. III. Taf. I. Fig. VI. 6—8. 
® Id. m. Taf. VIII. Fig. 10. 


* Id. mü. Taf. XV. Fig. 11—15. 

> Id. m. Taf. XVIII. Fig. 24—25. &s. 29. 
® Id. h. j 

"Id. m. Taf. XXIII. 

® Id. m. Taf. XXIV. 


Entz G. Veglenyek. 


Rhizopödok es zöld Flagellätok magjaban fejlödö 
aprö rajzök, nem tartozhatnak az illetö Flagelläthoz, 
hanem esakis a magot megfertöztetö elösdi Chytri- 
diumfeleknek lehetnek rajzöi. 


e) Cilioflagellatok. 
A mit a Flagellätok egyik legerdekesebb, de 
esyszersmind legnehezebben tanulmanyozhatö cso- 
portjanak, a Cilioflagellatoknak szaporodasaröl mai 
nap tudunk, bar egyes büvarok, nevezetesen STEIN 
edesvizi, BERGH £desvizi Ss föleg tengeri kepviselöik- 
kel, Joszpm G. pedig esy barlanglakö fajjal igen be- 


hatoan foglalkozott, igen hezagos es sok kivanni- 
valöt hagy. 
Hogy a szabadon rajzö Cilioflagellätok hosszirä- 


nyüu oszlässal, mint EHrenBERG Es Perry ällitotta, 
nem szaporodnak, ez mai nap bebizonyitottnak te- 
kinthet6, s az sem szenved ketseget, hogy a nevezett 
buvarok egybekelt parokat tartottak hossziränyu osz- 
läasban levöknek. 

Az oszläsi folyamat eddigel& esak a Peridinium 
tabulatum-, Glenodinium cincetum-, Gymnodinium 
Pulvisculus- es @. Vorticelländl ismeretes; vala- 
mennyindl Sreın fedezte fel.! Fis Brren-nek a Peridi- 
nium es Glenodinium szaporodasa körül tett vizsga- 
latai? Stein 6szleleteinek helyesseget csak megerö- 
sitik. 

Az oszlö Cilioflagellätok elallö koesonyas burkot 
valasztanak ki, melyen belül gsömbbe huzödnak s 
haränt iranyban ket egsyenlö reszre oszlanak, melyek, 
miutan a Cilioflagellätok jellemzö szervezetet elertek, a 
pänezelozott alakoknal is ( Peridinium, Glenodinium ) 
burok nelküli testtel hagyjak el a kocsonyäs tokot 
s panezelukat esak a szabad rajzas alatt valasztjak 
ki. A pänezelozottak közül a Peridinium annyiban' 
ter el a G@lenodiniumtöl, hogy az elöbbi szaporodäsra 
keszülve, pänezelat nem hagyja el, mig az utöbbi 
megvedlik. A vedles azonban, mely a pänczelozott 
Cilioflagellätoknal igen gyakran &szlelhetö s mär 
CLAPAREDE- 68 LACHMANN-töl is leiratott,? nem mindig 
vezet oszlasra. Az oszläsı sarjak szama rendesen 
kettö, esak a G@ymnodinium Pulvisculusnal talält 
STEIN egy alkalommal 4 oszlasi sarjat tartalmazo 
tokot.* StEIn vizsgälatai szerint a Cilioflagellätok 


! Der Org. III. 94. 

® Der Organismus der Cilioflagellaten. Eine phylogene- 
tische Studie. MJ. VII. (1851) 240, 248. 

3 Etudes. III. 71, 

* Id. m. 95. 


162 


oszläsa, mikent mär emlitettem, mindig harant iräny- 
ban törtenik, mi teljes összhangzasban van a többi 
Flagellätok legnagyobb reszenel eszlelt oszläasi iräny- 
nyal, mely a testet az ostor- es ostorelleni veget 
összekötö tengelyben felezi, s a mely tengelylyel 
a Cilioflagellätok testenek harant tengelye esik 
ÖSSZE. 

Meg kell meg itt emlekeznem azon sajatsagos 
elosteriumalaku tokokröl, melyeket CLAPraREDE € 
LAcHmann tengeri es edesvizi Cilioflagellätok tärsasa- 
gäban,! Stem pedig a Peridinium tabulatummal 
együtt 6szlelt.” Ezen meglehetös vastag es kemeny- 
burku tokok majd egyetlen, megnyult, esupasz peri- 
dinumszerüi testet, majd —S igen aprö csupasz Peri- 
diniumot, vagy helyesebben, Stein nemi jellemeire 
tämaszkodva, Gymnodiniumot zarnak körül. Igen 
valöszinti, hogy ezen tokok pänezelukat levetett Peridi- 
niumok- es Glenodiniumoknak nyugvö alakjai s hogy 
a bennük fejlödö aprö Cilioflagellätok, melyeket mi- 
krogonidiumoknak lehetne nevezni, a betokozott 
plasmatest többszörös oszlasa utjan jönnek letre. 

Emlitettem mär, hogy EHRENBERG es Perry ne- 
häny Cilioflagellätnak szabad rajzasa közben vegbe- 
menö hossziränyu oszlasaröl tesz emlitest, 3 CLaA- 
PAREDE €8 LACHMANN is felemlit s abrazol egy kiesiny 
tengeri Peridiniumfelet,? melynek ket szabad hatsö 
s közös mellsö reszböl összetett testeröl azt veli, 
hogy hossziränyü oszläsban van. Ezen felfogassal 
szemben StEIN 68 JoserH vizsgälatai minden ketseg 
föle emeltek, hogy azily pärok nem oszläsban, hanem 
egybekelesben vannak, s mindket buvar szerint ezen 


egybekel6ssel veszi kezdetet a Cilioflagellätok ivaros 


szaporodasa. 

Ste szerint, ki vizsgälatait a Gymnodinium 
Pulviseuluson vegezte,* a mindig egyenlö nagysägu 
egybekelö pärok hasi oldaluknak, — azaz testük väjt 
oldaläanak, — ellenkezö szelevel egyesülnek s a nel- 
kül, hogy rajzasuk megszünnek, lassankint teljesen 
egy testbe olvadnak, miközben a ket egyen magja is 
egyetlen gömbbe egyesül. A ket-ket egyen teljes 
egygyeolvadasaböl keletkezö üj egyenek, melyeket 
STE ivaros nemzedeknek nevez, nagysägukat kiveve, 
semmiben sem termek el a közönsegesektöl. A ket 
mag egyesülesetöl megtermekenyitett mag vagy 
maga, vagy, mint StEın egyes 6szleletei utän veli, az 


ı it. III. 70. 

2 Id. m. 94. 

SETdum Spa. BLEI SSEIG. 22: 
* Id, m. 9. 


ennek belsejeben fejlödö gömb lesz «cstragömb»-be, 
mely belsejeben vilägos hölyagot s ez ismet egy kö- 
zepponti magot rejt, s e szerint, — mikent SrtEm 
magät kifejezi, — egeszen megesyezik egy cesirahölya- 
got s esirafoltot tartalmazö petevel. A esiragömb leg- 
több esetben osztatlan marad s esak ritkän oszlik ket 
gömbre, mi különben a fejlödes tovabbi menetere epen 
nines befolyassal; ezen fejlödesmenet pedig abban 
all, hogy az egy vagy ket esiragömb ällomänya las- 
sankint szetoszlik igen nagyszämu aprö gömböeskere, 
melyek cesak a csiragömb igen vekony burkatöl tar- 
tatnak össze s melyeknek kepzödeseben a valtozatla- 
nül megmaradö köz:pponti hölyagocska nem vesz 
reszt. A esiragömbböl ily mödon «csirazacskö» kelet- 
kezett, mely nagyszamu aprö «embriöt» tartalmaz ; 
ez utobbiaknak azonban sem szervezetet, sem kiraj- 
zasat nem sikerült Srein-nek megfigyelni. 

Läthatö ezen leirasböl, hogy Srein-t a Ciliofla- 
gellätok ivaros szaporodasa körül tett vizsgalatai 1e- 
nyegeben ugyanazon eredmenyre vezettek, mint a 
Nudiflagellätoknal; az ivaros nemzedek a Ciliofla- 
gelläatoknäl is a megvaltozott magban fejlödö paranyi 
«embriök»-at hozza l&tre, melyeknek szervezetet azon- 
ban nem sikerült Srteın-nek kifürkeszni, s melyek- 
nek toväbbi vegzete ep ügy homälyba van burkolva, 
mint a Nudiflagellätok «embriöie». Ily «embriökat» 
valamint szämos Nudiflagellätnäl, ugy a Peridinium 
tabulatumnäl magam is szämtalanszor eszleltem s a 
leghatärozottabban meggyözödtem arröl, hogsy nem 
egyebek elösdi Chytridiumok rajzöinäl, melyek a Pe- 
ridiniumok belse,eböl palaczknyak-alaküu esöveken raj- 
zanak ki, mely csövek a rajzokra meg szet nem esett 
«esiragömb» felületeböl sarjadzanak s a Peridinium 
pänezelät atfürjak; a kiszabadult Chytridiumrajzök 
ep Peridiniumok felületere telepednek s Chytridium- 
sejtekk& növekednek. Teljesen igazat kell tehät ad- 
nom BereH-nek, midön azt ällitja, hogy StEın vizs- 
gälatai nyilvan parazitaktöl megtämadott peldänyokra 
vonatkoznak.! 

Stein-en kivül ivaros szaporodäst irt le JosepH G. 
az Adelsberg melletti Pinka jama barlang vizeiben 
16 Peridinium stygiumröl Ezen Cilioflagellät ket 
alakban nepesiti a barlang poesolyait: t. i. pänezel 
nelküli kisebb alakokban, melyek a Stein-töl felalli- 
tott nemi jellemek szerint a Gymnodinium-nembe 


1 1d.2m.219, 

® Ueber Grotten-Infusorien. Vortr. in der Sitzung der 
naturwiss. Seet. der schles. Gesellsch. für vatländ. Cult. 
am 13. Nov. 1878. Zoolog. Anz. No 22. (1879) 114. 


168 


tartoznak s nagyobb, 25 szabalytalan ötszögletes tab- 


läeskalkböl összetett pänezellal boritott, e szerint a | 


Peridinium-nembe tartozö alakokban. Az elöbbiek a 
Peridinium stygiumnak fatal, az utobbiak kifejlett 
egyenei, melyek pänczeluk kifejlödesevel egyuttal 
ivarerettsegüket is elertek. 

Fzeknek ivaros szaporodasa Joseru vizsgälatai 
szerint következö mödon törtenik. A Peridiniumok 
kettesevel egybekelnek, meg pedig a hatso testfel 
hasoldali hosszbaräzdajaban fekvö hasadekon («szäj- 
nyılas») kinyomulö testallomany segelyevel latszanak 
egymashoz ragadni. Az egybekelt egyenek mindig 
ellenkezö helyzetben egyesültek, ugsy hogsy a hatsö 
testfelek közül az egyik mell-, a masık hätfele volt 
iranyıtva s szabadon kiällott. A magok egymäshoz 
hüzödtak s egyetlen piskötaalakü tömeget lätszottak 
kepezni, melyben aprö szemecskek &elenken hemzseg- 
tek; vajjon e közben magällomany kicserelödött-e, 
ezt nem sikerült eldönteni. A pärok egygye soha sem 
olvadtak, hanem ismet szetvältak, mire ostorukat 3 
esillöszöreiket elvesztve megszüntek mozogni. Erre el- 
kezd a mag a teställomäny rovasära növekedni s vagy 
egyetlen gömböt kepez, vagy ket reszre oszlik, felüle- 
ten finom eutieularis härtyät välaszt ki, s a pänezelt 
megrepesztve, vegre kiszabadul. _ 

A tovabbfejlödesre iränyado az, vajjon egyben 
maradt-e a mag, vagy kette oszlott. Az utöbbi eset- 
ben mindket magreszlet esy-esy Gymnodiniummä 
fejlödik. Az elöbbi esetben ellenben a maggömböt, vagy 
«csiragömb»-öt, miutän ällomänyänak szemecskei 
elenyesztek, nagyszamu hölyagocskäk töltöttek ki, 
melyekben egy-egy vilagos közeppontot lehet meg- 
különböztetni. Ezen hölyagoeskäk egyre növekednek 
s a csiragömb burkät vegre megrepesztve kiszabadul- 
nak, hogy itt Gymnodiniumokkä fejlödjenek, melyek 
kesöbb Peridiniumokkä vältoznak. 

Tovabbi vizsgalatok fogjäk csak eldönthetni, 
hogy az elöadott «ivaros szaporodasi möd» mennyi- 
ben alapszik helyes megfigyeleseken. 


4. Noctilueak. 


A Noctilucak szaporodäsät BRIGHTwELL-nek ! es 
CiEenkowskı-nak? a Noctiluca miliarison tett vizsg&- 
lataiböl ismerjük. 


" On 8elf-Division of Noctiluca. Quat. Journ. of Mi- 
erosc. Sciences. Vol. III. 1855. V. ö. Craus, Grundzüge der 
Zoologie. III. Aufl. (1876) 144. 


® Ueber Schwärmerbildung bei Noctiluca miliaris, 


BRIGHTWELL oszlässal törtenö szaporodast eszlelt, 
mely föleg öszszel s telen megy veghez s melynel 
reszint szabadon mozg6, reszint ostorukat es tapo- 
gatojukat elveszitett egyenek magjukkal együtt ket 
egyenlö reszre oszlanak. 

CıEenkowskI ellenben sarjadzas utjan valö szapo- 
rodäst eszlelt, melynek elsö fazısaı elenken emlekez- 
tetnek a reszleges petebaräzdolödasra. Mar Busch ! 
tesz emlitest ostorukat s tapogatöikat elveszitett, 
gömbbe huzödott hölyagalaku Noctilueakröl, melyek- 
ben apröo Noctilueakk& valtozö csırak kepzödnek. 
Ezen rajzöknak kepzödese CiEnKowsKI szerint követ- 
kezö mödon törtenik. A sarjadzasra keszulö Noctiluca 
ostorät s tapogatojat visszavonja, szajnyılasat pedig 
elvesziti; e közben protoplazmaja, melyben a mag 
szinten eleny6szni lätszik, a hölyagalakü testburok- 
nak egyik szeletere huzödik. Erre a korongba össze- 
syült testtartalom, az ügynevezett paızs, akar egy 
reszben baräzdolödö pete, ismetlödö oszlasok ütjan 
feldarabolödik 2, 4, S, 16 stb. reszre. Az oszlasok- 
kal lepest tart a protoplazmadaraboknak a borito 
eutieuläval együtt valö kiemelkedese, kifele sarjad- 
zäsa; midön ezen sarjadekok mintegy 0:016—0'22 
mm.-nyi nasysägot elertek, szabad vegükön egy 
finom ostor fejlödik, erre alapjukröl lefüzödnek s 
szerterajzanak. Ezen aprö rajzök, melyeknek finom 
ostora mellett egy fonalas nyulvany all ki, melyböl 
kesöbb a tapogato fejlödik, vastag tönkkel ellatott ka- 
lapos gombahoz hasonlıtanak, kesöbb rajzasuk köz- 
ben esaknem colpodaalakuak lesznek. Neha a paizs- 
böl sarjadzö rajzök, mielött levalnänak, tekintelyes 
nagysägra növekednek, belsejükben mag különül el s 
plasmäjuk halözatos szerkezetet nyer, s ezek igen 
hasonlitanak a mär BuscH-töl leirt fiatal Noctilu- 
cakhoz. 

CIENKowsKI egybekelest is eszlelt a Noctilucaknal. 
Ket Noctiluea szäjoldaläval szorosan egymäshoz si- 
mul s ostorät 6s tapogatojat elvetven, egy testte olvad, 
melyben a ket mag is egygye nö. Valöszınü, hogy az 
egygyeolvadas elösegiti a rajzok kepzödeset; hogy 
azonban nem elözi meg okvetetlenül a sarjadzast, e 
mellett szöl azon körülmeny, hogy C1IEnkowskt igen 
apro Noctilucakon is talalt sarjakat. 


AMA. VII. (1571) 131. Toväabbä : Sitzungsberichte der zoolo- 
logischen Abtheilung der III. Versammlung russischer Na- 
turforscher in Kiew. Mitgetheilt von Kowaukwsky. ZWZ. 
XXI. (1872) 297. 
! Beobachtungen über wirbellose See-Thiere 1851. 
V. ö. Bronx, Class. u. Ordn. d. Thierreichs. I. Bd. (1859) 64, 
212 


164 


5. Cilidtok. 
4) Oszlas es sarjadzds. 

Az azalekallatkaknak oszlas utjan törtenö szapo- 
rodasat, mint a fentebbiekben elöadtuk, a veglenyek- 
nek mar legelsö buvarai is ismertek s egyes azalek- 
lekällatkak oszlasanak reszleteit mär a legelsö buva- 
rok is igen pontosan megfigyeltek: igy nevezetesen 
az edesvizi Hydranak halhatatlan nevü buvara, 
TREMBLEY Änrananm, a Stentorok oszlasaröl mar a 
mult szazad elsö feleben valöban klasszikus leirast 
közölt.! 

Daezara annak, hogy, — mint fentebb emlitet- 
tük, — 
allatkakat mar LEEUWENHOER 68 MÜLLER OÖ. Fr. nem 


a hossziränyban egymäst megfekvö azalek- 


oszläsban, hanem «közösüles»-ben levöknek tartot- 
tak : megis egesz a legujabb idöig fentartotta magät 
ERHENBERG-nek azon felfogasa, hogy az azalekaällat- 
kak mind haränt-, mind hossziranyu oszlässal sza- 
porodnak, s az egybekelesi folyamatot Bausranı-nak 
ujra kellett felfedeznie. Baugıanı-nak, Sreın-nak, 
ENnGELMANN-nak, BürscHuı-nek s mäsoknak vizsga- 
latai veglegesen bebizonyitottäk, hogy hossziränyban 
csak igen keves äzalekallatka oszlik s hogy az ily 
iranyban päronkint összefüggö azalekallatkak teny- 
leg nem oszlasban, hanem egybekelesben vannak, 
mely folyamatot alabb tüzetesen fogjuk tärgyalni. 

A mit ismereteink jelen allasan az azalekallatkäk 
oszläs utjan törtend szaporodasaröl tudunk, a követ- 
kezökben foglalhatö össze. 

Az oszläst, ha nem is mindig, de bizonyära a leg- 
több esetben megelözi az azalekällatka testenek az 
oszlasi sıkra függelyes tengely iranyaban valö növe- 


kedese, mely tengely, — minthogy az oszlas alegtöbb 


esetben harant iranyban törtenik, — a vegleny hossz- 
tengelyevel esik össze. Csak a legegyszerübb alakok- 
nal, — mondja Stein,” — tekinthetö az oszläs alig 
többnek, mint a test &s mag egyszerü felezödesenek, 
igy peldaul bizonyos Opalinäknal. Minel bonyolö- 
dottabb ellenben valamely azalekällatkäanak szerve- 
zete, annal bonyolödottabbak azon folyamatok is, 
melyek az oszläas alatt veghezmennek ; mert mindket 
üj egyenne leendö testfelnek addig kell atalakulnia, 


‘ Des Herrn Tremerey Abhandlungen zur Geschichte 
einer Polypenart des süssen Wassers mit hörnerförmigen 
Armen. Aus dem 
Aucust EpHRAIM GoEZE. Quedlinburg. 1875. V. ö. u. o. Ab- 
handlung von den Strauss- und Trichterpolypen. 471—4Sb. 

® Der Org. I. 92. 


Französischen übersetzt von JOHANN | 
| rien. Abhandl. der Senckenbergischen naturforsch. Ge- 


mig legaläbb is minden lenyeges pontban ismet elerte 
anyjanak szervezetet; csak ez utän következhetik a 
teljes befüzödes. Az egyik felben a meglevö szervezet- 
nek nagy resze, pl. a szäjperem, szäj, garat stb. több- 
nyire valtozatlanül megmaradhat, a mäsik felben 
ellenben epen ezen reszeknek kell ujra kepzödniök ; 
az ezen üjkepzödest akadalyozö eredeti szervezetnek 
pedig elöbb meg kell semmisülnie. Legbonyolödot- 
tabb az oszläsi folyamat az Oxytricha-, Euplotes- 68 
Aspidiscafeleknel, melyeknel nem esupän az egyik 
felben kepzödik ujra a sza) bonyolödott peremevel 
együtt, mint a Heterotricheknel, hanem mindket fel- 
ben meg egeszen uj helyvaältoztatasra szolgalö esillö- 
szörrendszer is fejlödesnek indul, mely a regit el- 
nyomja. 

Az äzalekällatkak oszläsa alatt a magkepletek is 
megoszlanak; ez utöbbiak oszläasa azonban, mint 
Frey! es Srem * kiemeli, nem elözi meg mindig, 
mint a közönseges sejtoszläsnal, magänak a vegleny 
testenek oszlasät, hanem igen gyakran evvel lepest 
tartva oszlik, söt a magkepleteken gyakran meg 
semmi vältozas sem eszlelhetö, midön a test felüle- 
ten az oszlassal jarö valtozasok mär többe-kevesbbe 
elörehaladtak. 

A maganosan elöfordulö gömbölyüded, vagy tojas- 
dad magok oszläsukat megelözöleg megnyulnak s 
csak ezutän felezödnek. Az ellenkezö törtenik a meg- 
nyult, szalagalaküu maggal birö azalekallatkaknal, 
mint a Vorticella- s Euplotesfeleknel, melyeknek 
magja a ketteoszlast megelözöleg megrövidül. Az 
Ozxytrichafelek ket magja, mely Bauzıanı? 65 Bürschui 
szerint? egymässal finom fonallal össze van kapesolva, 
az oszlast megelözöleg egy testbe olvad s csak ezutan 
oszlik negy reszre. Az olvasöalakü magok, minök pel- 
daul a Stentorok több fajat s a Spirostomum ambi- 
guumot jellemzik, az oszläst megelözöleg szinten 
egyetlen tojasdad testbe olvadnak össze. 

Ezen reszleteket, melyeket különösen Bausıanı 
vizsgälatainak köszönünk,? nagyobb reszt ugyan mas 


ı Das 
(1858) 56. 

2 Der Org. I. 9. 

° Du role des organes gen6rateures dans la division 
Infusoires eilies. Journ. de la Physiologie. 
IX. (1860) 75. 
über die ersten Entwiekelungsvorgänge der 


einfachste thierische Leben. Eine Skizze. 


spontande des 
Tome III. Nr. 
* Studien 


Eizelle, die Zelltheilung und die Conjugation der Infuso- 


sellsch. X. Bd. (1876) 381. 
> Id. ert. 


165 


buvarok is megerösittek, Srem szerint azonban 
az egyes eszleleti adatokböl levont altalanos szabaly 
csak nagyjaban felel meg a valönak, a mennyiben a 
rendes menettöl különbözö egyeni elteresek fordul- 
nak elö.! 

Az igen nagyszämu maggal biro Opalinaknal 
(Opalina Ranarum, O. obtrigona, ©. dıimidiata ), 
mint ezt ZELLER-nek szep vizsgalataiböl tudjuk,? a 
magok az oszlasnal egeszen passzive viselik magukat 
s kisebb-nagyobb szamuk jut egy-egy oszlasi felre. 
Ugyanezt talalta Bürsenuı a Loxodes Rostrumnäl.® 

Mar Sreım* es Bausıanı? is tett emlitest arröl, 
hogy az oszläasban levö Urostyla grandisnak magja 
finom hossziranyu (BAusıanı) vagy hullämzatos 
(StEın) sävolyzatot ärul el; ugyancsak hossziränyban 


sävolyzottnak talälta Encermann a Didinium nasu- | 


tumnak oszläs alatt megnyüulö magjät.6* Bürscnur, — | 


ki ezen finom sävolyzatot, mely oszlas utan esakha- | 


mar ismet teljesen elenyeszik, szämos äzalekällatka 


(Stylonychia, Paramecium Bursaria, Vorticella ne- | 


bulifera, Oarchesium polypinum,) oszlö, s mint aläbb 
latni fogjuk, sarjadzö magjaban 6szlelte,”** — bizo- 
nyara jogosan teszi fel, hogy az äzalekällatkäk osz1lö 
magallomanyanak finom sävolyzatos elkülönülese 
ältalänos szabalyt kepez, mit annal valöszinübbnek 


kelltartanunk, mivel, mint fentebb elöadtuk, ugyan- | 


! Der Org. II. 46. 

® Untersuchungen über die Fortpflanzung der Opali- 
nen. ZWZ. XXIX. (1877) 352. 

° Studien ete. 288. 

* Der Org. I. 199. 

® Recherches sur les phönomenes sexuels des Infu- 


soires, Fxtrait du Journ. de la Physiologie Nr. 6 de Jan- 


vier ä& Octobre. (1861) 46. 

° Zur Naturgeschichte der Infusionstbiere ZWZ. XI, 
(1861) 376. 

* ScHuLtzk Mıksa mindezeknel jöval elöbb, mär 
1851-ben felemlitette s jellemzöen le is rajzolta a keleti- 
tengeri Nais littoralisban 6lödö Opalina lineata oszlö magjä- 
nak finom delkörös sävolyzatät / Beiträge zur Naturge- 
schichte der Turbellarien. Greifswald. 1851. p. 69. Taf. VII. 
Fig. 10—11.), esakhogy ScHULTZE, ki az Opalinäkat fergek 
dajkäinak velte, nem ismerte fel a sävolyozott keöpletben 
azt, a minek voltakepen megfelel, t. i. a magot. — Ugy 
hiszem, hogy az oszlö mag sävolyzatos elkülönülesere ez 
keöpezi az elsö adatot, melyet annäl inkäbb helyönlevönek 
tartottam itt felemliteni, mivel az idevagö irodalomban 
sehol sem talälom feljegyezve. 

? Studien ete. 283. 

*=* BürschLı az ältala vizsgält äzalekällatkäk között 


esupan a Paramecium Aurelidndl nem talält az oszlö mag- 


ban sävolyzatot. 


ily savolyzat lep fel Gruser vizsgälatai szerint a 
Monothalamiumok oszlö magjaban is. Abban tovabbä, 


 hogy az äzalekallatkik s Monothalamiumok oszlö 


magjaban megjelenö savolyzattal teljesen megegyezö 
elkulönüles allati es növenyi sejtek oszlö magjäban 
is egeszen szabalyszerüleg fellep, mint ezt Bürschur- 
nek, ForL-nak, Herwig OszkAr-nak, FLEmnINnG-nek, 
SELENKÄ-nak, STRASBURGER-nek s mäsoknak ujabb 
vizsgälatai bizonyitjäk, csak ujabbi megerösiteset lat- 
hatjuk annak, hogy a veglenyek magja a sejtmaggal 
alaktanilag teljesen egyenertekü. 

A magocska (Nucleolus, primärer Kern, Bütschli), 
vagy, mint fentebb neveztem, a tartalekmag, mely- 
nek kettevalasa lepest tart a mageval, oszlasa alatt 
szinten hossziränyban sävolyzatos szerkezetü, mit 
elöször Sem eszlelt a Stylonychia Mytilusnäl,! 
kesöbb a Balantıdium Entozoonnäl,? KöLLıker pedig 
a Paramecium Aureliändl.? Bausıanı szerint * oszläs 
alatt valamennyi äzalekällatka magoeskäjän egyenlö 
valtozasok läthatök: elöször &szrevehetöleg megna- 
gyobbodik s hossziranyban finoman sävolyzottä vä- 
lik; erre mindket vegen bunkösan megduzzad &s 
savolyzatot mutatö zsinegge nö ki; az összeköt6 fo- 
nal vegre elenyeszik s a bunkös vegek egeszen egy- 
nemü ällomänyü magocskakka vältoznak. Bürschu 
ujabb vizsgälatai ezen 6szleletek helyesseget teljesen 
megerösitik. Ezek szerint tehät a magocskäak az ällo- 


ı mänyukban oszlas alatt fellepö finomabb szerkezeti 


valtozasokat tekintve, teljesen megegyeznek az äzalek- 
ällatkak magjäval, illetöleg az allati es növenyi sej- 
tek magjayal. 

Az oszlas, mint mär emlitettem, a legtöbb aza- 
lekallatkanal harantiranyu, azaz az oszlasisık az aza- 
lekallatka hossztengelyet derekszög alatt felezi. A szaj- 
jal bırö azalekallatkak között kivetelt csupan a tagabb | 
ertelemben vett Vorticellafelek ( Vorticellina Ehrb., 
Ophrydina Ehrb. es Urceolarina Stein) kepeznek, 
melyek hossztengelyük iranyaban felezödnek. Fel- 
fogäsom szerint azonban ezen kivetel csak latszöla- 
g0s; tenyleg a Vorticellafelek is ugyanazon tengely 
iranyaban oszlanak, mint a többi szajjal ellatott aza- 
lekällatkäk :a Vorticellafelek örvenyzö korongjanak 
mezeje ugyanis, felfogasom szerint, a Hypotrichek 
hasoldali mezejenek felel meg, s ennelfogva ez 


1 Der Org. I. 154. 

® Der Org. II. 316. 

® Icones histiologie®. I. Abth. Taf. I. Fig. 13. 
* Id. &xt. 


166 


utöbbiak has- es hatoldalanak közepet összekötö ten- 
gely a Vorticellafelek hossztengelyevel esik össze, 
azon tengelylyel, melynek iranyaban mind a Hypo- 
trichek, mind a Vorticellafelek oszlanak. 


lataı utän szinten a tägabb ertelemben vett Vorti- 
cellafelekhez tartozö Lagenophrys-tajoknal ismerünk,! 
tenyleg egeszen elter a többi szajjal birö azalekaällat- 
käk oszläsätöl, esakhogy ezen szaporodası möd, fel- 
fogasom szerint, nem annyira oszlasnak, mint inkabb 
sarjadzäsnak felel meg, melynek analogiajät a Spiro- 
chana gemmiparanal talaljuk. 

A szäjnelküli äzalekällatkäk között az Acineta- 
feleknel az oszläsi folyamat a ritkäbb szaporodasi 
mödok köze tartozik, s mikent Stein megjegyzi,? 
elenken emlekeztet a sarjadzasra. Az oszlas utjan sza- 
porodö Acinetafelek köze tartozik a Podophrya fixa,” 
az Acineta mystacina* s aa Urnula Epistylidis.* 
Az oszläsi sık mindezen Acinetafeleknel többnyire 
ferde-, ritkabban hossz-, vagy haräntiranyu s a sza- 
porodö veglenyt többnyire ket egyenlötlen reszre 
osztja, melyek közül a kisebb oszläsi sarjadek (leg- 
feltünöbben az Urnulänal) az anyaegyenböl mint- 
egy kimetszödni latszik; ennek felületen hossz- vagy 
ferdeiränyu savokon tömött csillöszörözet lep tel, 
hogy a helytt maradö nagyobb reszlettöl elvalva, holo- 
trich äzalekallatka alakjaban rajzasnak induljon. Sza- 
porodasukat tekintve, mikent Stein is megjegyzi,® 
ide tartoznak a szajjal birö azalekallatkakban elöd6 
Sphaerophryäk, azaz az ügynevezett acinetaalakü 
embriok 18. 

A szajnelküli azalekallatkak masik esoportjaba 
tartozö Opalinafelöknel vegre az oszläs iranya väl- 
tozö, majd harant-, majd ferde-, majd hossziranyu. 
A különbözö iranyu oszlasok között azonban ezeknel 


* Die Infusionsthiere 85—35. 

® Der Org. I. 94. 

? STEIN, id. m. id. h. 

* Crap. et Lacnm. Etudes. III. 133. — Sreın id. h. — 
Bürschuı, Ueber die Entstehung der Schwärmsprösslinge 
der Podophrya quadripartita Clap. et Lachm. JZ. X. Neue 
Folge III. (1876) 307. 

5 Crar. et LacHm. Etudes. III. 208. — Srem, Der 
Org. II. 108. 

* (CLAPAREDE 68 LACHMANN ezen Acinetafelet, mely 
legközelebb az Acineta mystacindhoz All, — mint EnGEL- 
MANN (Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
(1861) Sep. Abdr. 25.) &s Sreın (Der Org. II. 107.) kimu- 
tattak, — tevesen tartottäk Rhizopodnak. 

® Der Org. I. 94. 


is legsyakoribb a harantiranyu. Ily oszlast öszlelt 
SCHULTZE MıksA a Planaria torva beleben &lödö Opa- 


lina Planariarumon (= Op. polymorpha Schultze ) 
 s a Nais littoralisban elödö Opalina lineatän,! Ste 
Azon ferde iranyu oszlas, melyet StEIN vizsgä- | 


szinten az Opalina Planariarumon, valamınt a 
Lumbrieus terrestrisben elödö Hoplitophrya ( Opa- 
lina) armatäan es Anoplophrya (Opalina) Lumbri- 
cin? sa Saenuris variegatäban elödö Opalina secan- 
son,® melylyel a Frev-töl szinten harantiranyü 
oszlasban eszlelt, közelebbröl meg nem hatärozott 
Opalina * valöszinüleg azonos. Mindezen oszläsoknäl 
a hätso oszläsi fel többnyire feltünöen kisebb a 
mellsönel s gyakran csak mintesy sarjadeknak lat- 
szik. Nem ritka azon eset, midön az oszläs, mielött 
meg az oszläsi sarjak szetvältak volna, ismetlödik. 
Igy Sruın az Opalina secansnak, Frey pedig az evvel 
valöszinüleg azonos meg nem nevezett Opalinänak 
haromizü lanezolatairöl tesz emlitest, melyek oly 
mödon fejlödnek, hogy a ket egyenlötlen felre oszlott 
Opalina mellsö nagyobb felenek hätsö vegeböl az 
elsö rendü oszläsi felek teljes szetvalasa elött egy 
mäsodik, igen kicsiny oszläasi sarjadek kezd, leftizödni. 
Nemely Opalinafeleknel az oszlas az egyes egyenek 
szetyaläsäig meg többször ismetlödik, minek követ- 
kezteben ügy, mint bizonyos rhaodoceel Turbellafelek- 
nel (pl. Microstomum, Stenostomum, Catenula) s 
Naisfeleknel, 4—8 söt 10 egyenböl allö länezolatok 
fejlödnek. Ily Opalinalanczolatokröl OERSTED mär 
1844-ben tett emlitest.” Ugyanıly länezolatkepzö- 
dest eszlelt CLararkne &s LicHManNn egy a norvegiai 


, partokon gyakori, de közelebbröl meg nem hatäro- 
\ zott gylirüs feregben elödö Opalinanal, melyet igen 


közelällönak tartanak SchuuLtze Opalina lineataja- 
hoz;® napjainkban pedig ezt eszlelte Mauras? s 
Everrs® az algiri Bufo pantherinus, Discoglossus 
pietus es Rana esculenta beleben elödö Haplophrya 
giganteanal Maup. (= Opalina Discoglossi Everts), 

! Beiträge 
(1851) 69. 

* Die Infusionsthiere. 179. 184. 

® Der Org. I. 94. 

* Das einfachste thierische Leben. 57. 


5 


zur Naturgeschichte der Turbellarien. 


Entwurf einer systematischen Eintheilung und spe- 
ciellen Beschreibung der Plattwürmer. Copenhagen. (1844) 14. 
° Et. II. 375. 
” Haplophrya gigantea, Opaline nouvelle de l'intestin 
des Batraciens anaures d’Algerie. CR. Tome SS. (1878) 921. 
® Bijdrag tot de Kennis der ÖOpalinen nit het Darm- 
kanaal van Batrachiers. Tijdschr. Neederl. Dierk. Vereen. 
4 D. 92. V. ö. Zoolog. Jahresb. für 1879. I. (1880) 182. 


167 


VEIDOVSKY vegre az Enchytr&us Galba- &s E. Hege- 
monban 6lödö Opalina filumnäl.* 

A bekafeleinkben esaknem ällandoan mes pedig 
rendesen igen nagy szämmal talalhatö Opalinafelek 
(Opalina Ranarum, ©. dimidiata, ©. obtrigona, 
O. similis Zeller = Anoplophrya intestinalis Stein) 
szaporodäsa, daezära annak, hosy oly szamos bu- 
var vizseälta, a legujabb idöig egeszen ismeretlen 
volt s tömenytelen mennyiseguk valösagos rejtelyt 
kepezett. Stein megemliti ugyan, hogy az Opalina 
Ranarum több szaz peldänyainak ätvizsgälasa köz- 
teste beflizödest 
iranyu volt, hosy 


ben akadt esyesekre, melyeknek 
mutatott, ez azonban oly szokatlan 
esakis valamely külsö serulesböl szärmazhatott.? 
ENGELMANN-nak az Opalinak fejlödesere iranyıtott 
vizsoälatai? azon eredmenyre vezettek ugyan, hogy 
az Opalina dimidiata, — melyet, mint ZELLER ki- 
mutatta, EnGELMmann tevesen tartott O0. Ranarum- 
nak, — betokozott ällapotban vändorol be a Rana 
esculentanak igen fiatal (24--26 mm. hosszusagu) 
älezaiba; sikerült tovabba azt is lepesröl lepesre 
megfigyelnie, mily mödon fejlödnek az igen apro, 
csupan 0:01—0:025 mm. äatmeröjti tokokböl kibujö 
paränyi, karesu, csupan egymagvu egyenekböl, gyors 
növekedes s a magnak ismetlödö oszlasa utjan tekin- 
telyes naeysägu s szamtalan maggal ellätott Opali- 
nak; az egymagvü karcsu Opalinäkat rejtö tokok fej- 
lödesenek kipuhatolasan azonban hasztalan fara- 
dozott. 

/ELLER Szep vizsgälatai? ezen hezagot az Opa- 
linäk fejlödeseben teljesen kitöltik s az Opalinäk fej- 
lödesenek s szaporodasäanak rejtelyet veglegesen meg- 
oldottäk. 

J/ELLER szerint a bekafeleinkben elödö Opalınak 
(Opalina Ranarum, a Rana temporariäban, Bufo 
variabilisben &s B. einereusban, — (0. dimidiata, & 
Rana eseulentäban s rıtkan a Bufo einereusban, — 
©. obtrigona, a Hyla arboreäban, — 0. similis Zell. 
— Anoplophrya intestinalis Sreın, a Bombinator 
isneusban, Pelobates fuscusban es R. eseulentaban, — 
O. caudata, a Bombinator ieneusban) haränt-, ferde- 


! Beiträge zur vergleichenden Morphologie der Anne- 
liden. I. Prag. 1879. 
? Die Inf. 182. 


® Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infu- 


sorien. MJ. I. (1876) 574. 

* Untersuchungen über die Fortpflanzung und die 
Entwieklung der in unseren Batrachiern schmarotzenden 
Opalinen. ZWZ. XXIX. (1877) 352. 


es hossziranyü oszlassal szaporodnak. Eeyes oszlö 
peldanyokat mär a nyär vege fel& s öszszel lehet 
talälni; ezen oszlasok azonban nem vezetnek aprö 
egyenek fejlödesere. A szaporodäs tulajdonkepi ideje 
tavaszra esik s kezdetet veszi azonnal, miutän a 
bekak teli almukböl felebredve s büvö helyeiket el- 
hagyva, a nyilt vizeket keresik fel, s egy-ket hetig, rit- 
kabban usyanannyi hönapig tart. Ezen idöben az 
Opalinäk gyorsan ismetlödö igen szabälytalan iränyü 
oszlasok utjan nagyszamu, igen aprö egyenekre es- 
nek szet. A nagyszämtı magokkal birö Opalinäk (Op. 
Ranarium, ©. dimidiata, ©. obtrigona) magjai az 
oszlasnälegeszen passziyan viselik magukat s az oszläsi 
felekre, nagysägukhoz kepest, isen különbözö szämü 
magok esnek; a gyorsan ismetlöd6 oszläsok követ- 
kezteben kepzödö aprö nemzedek vegre aränylag 
csak igen keves 3>—12 magot tartalmaz. A finom 
fonallal összekötött kettös magu Opalinäk (Op. 
similis, O. caudata) magjai ellenben szaporodäs köz- 
ben oszlanak; a legutolsö nemzedek apröo egyenei 
azonban ällandöan csak egyetlen maguak. — Az 
ily mödon fejlödö apröo Opalinak betokozzak magu- 
kat; gazdajuk belsaräval kiurittetnek s a vizben min- 
den valtozas nelkül hosszabb ideig vesztegelhetnek. 
Csak ha a megfelelö beka porontya nyeli ela tokokat 
s ezek a bel hatsö reszletebe jutottak, mdulnak fejlö- 
desnek. A több magot tartalmazö aprö Opalinak, mi- 
elött tokjukat elhagynäk, egymaguakka välnak, meg 
pedig ZELLER szerint valöszinüleg az altal, hogy a több 
aprö mag egyetlen nagyobb magga olvad össze. — 
Ezek azok az egymagvu betokozott apro Opalinäk, me- 
lyeknek bevändorlasat mar EnGEeLmAnn kimutatta. — 
E szerint a nälunk elöfordulö bekakat lako Opalina- 
fajok valamennyien egyetlen maggal hagyjak el tok- 


jaikat s az ezen fiatal nemzedek egyeneinek ländsaäs, 


vacy tojasdad alakjat tekintve, az egyes fajok között 
bärmely eszrevehetö különbseg sines. A fiatal Opali- 
nak esak nehäny hönap alatt erik el teljes nagysagu- 
kat. Növekedes közben megnyülnak, häatsö vegük 
hegyes marad, mig kisse elszelesedö s jobboldali sze- 
gelyen mintegy hajoorrszerüles metszett mellsö ve- 


, gük gyengen jobbra esayarodva, kisse a hasoldal fele 


hajlik. Ezen jellemzö alak az Opalina dimidıatanal 


ı 68 Op. similisnel allandöan megmarad; az Op. Ra- 


narum 63 Op. obtrigona ellenben kesöbb meg_ tete- 
mesen növekednek szelessegben, meg pedis elöször 
testüuk mellsö reszeben, minek következteben szabäly- 
talan häromszögtiek lesznek, mely alak az 0). obtri- 
gondnäl ällandöan megmarad; az Op. Kanarum 


168 


Az 
Op. caudata vegre kivälölag szelessegben növekedik 


ellenben kesöbb hatso reszeben ıs elszelesedik. 


sıgy eri el rövid, zömök alakjat. Az egyetlen mag | 


növekedes közben ket gömbre oszlik, melyek finom 
fonällal allanak összefüggesben. Igy marad ez ällan- 


döan az Op. similisnel &s Op. caudatändl, melyek- 


nek magjai esak a vegleny szaporodasakor oszlanak ; 
a härom többi fajnal ellenben a test növekedesevel 
egyre oszlanak s igy jö vegre letre az ezen fajokat 
jellemzö nagyszamu mae. 

Nemely äzalekällatkak, az elöadottaktöl elterö- 
leg, oszläsra betokozzäk magukat. Ilyen szaporodasra 
szolgalö betokozödäst elöször Ste 6szlelt a Volpoda 
Cueullusnäl,' mely különben szabad mozgäsa köz- 
ben is eleg gyakran &szlelhetö harantiranyu oszläs- 
ban, s mely vastagfalü tokjat 2—S fiökegyenre 
oszolva hagyja el. Betokozott ällapotban valö oszläst 
eszlelt tovabbä Stein a Lacrymaria-nemnel,? Crva- 
PAREDE €8 LACHMANN pedig a Vorticellafeleket pusz- 
titö Amphileptusoknal,® en magam a Holophrya 
Gulonal* s az Einchelys nebulosändl,? vegre GRUBER 
a Tillina magnänal.® Ezekhez sorolhatom meg a 
Trachelius ovumot, Einchelyodon farctust s az Acti- 
nobolus radianst, mely utöbbi, eddigele esupän Srrin- 
töl Niemegk mellett Poroszorszägban talält igen 
erdekes azalekallatkät nagy mennyisegben volt alkal- 
mam a mult nyaron Kolozsvar körül 6szlelhetni. 
A Colpoda kivetelevel az itt felemlitett äzalekällatkäk 
szaporodäsra szolgalö tokjai, mint azt a Holophrya 
Gulonal en emeltem ki, GruBEr pedig a Tillinanal 


sarjadek a regi csö nyilasan valasztja ki s ahhoz 
mintegy hozzäepiti uj esöveit, minek következteben 
villasan elagazö, esöves bokrok kepzödnek, melyek- 
nek vegsö reszleteiben az egyes egyenek egeszen 
szabadon mozognak.! 

A telepeket kepezö Vorticellafelek ( Zootham- 
nion, Carchesium, Epistylis, Opercularia ) oszläsänäl 
a ket oszlasi sarjadek mindegyikeben az alap vegeböl 
külön kocsany nö ki, mely a regi, közös kocsäny- 


ı nyal összefüggesben marad, s igy kepzödnek a gyak- 


különösen hangsulyozza, igen vekony burkuak s a | 


hosszabb pihenesre szolgälö vastagfalu tokoktöl, me- 
lyek a szaporodässal közvetetlen viszonyban nem älla- 
nak, különböznek. 

A nyilt tokokat, hüvelyeket, vagy esöveket lak6 
äzalekallatkäknäl, minök pl. a Cothurniak, Vagini- 
coläk, Lagenophrysek, Tintinnusfelek, Stentor Roe- 
selü, Stichotricha secunda stb., esupän az äzalek- 
ällatka teste oszlik s az egyik oszläsi fel az anyai 
hajlekot elhagyva, maga välasztja ki üj hüvely6t vagy 
csövet. A GruBER-töl felfedezett igen erdekes Sticho- 
tricha socialis- 63 Maryna socialisnal a ket oszläsi 


! Die Inf. 20. 
® Der Org. I. 92. 
® Et, III. 163. 
"A tordai &s szamosfalvi sös tavak äzalagfaungja. 
(Magy. orv. 6s term. vizsg. XVIII. vändorgyülösenek &vk.) 
5 Term. rajzi füz. II. (1878) 237. 
° Neue Infusorien, ZWZ. XXX. (1879) 456. 


ran igen gazdagon villaszerüleg elagazö faalaku te- 
lepek. 

Az azalekallatkak oszlasi sarjadekai szervezetü- 
ket tekintve, a legtöbb esetben teljesen megegyeznek 
a kifejlett alakokkal, vagy esak igen alärendelt ertektü 
nagysagbeli s alakı különbsegekben ternek el. Az Opa- 
linafeleknek kifejlett alakjaitöl elterö aprö nemzede- 
keröl mär szölottam, s itt meg esak a Vorticella- es 
Acinetafelek oszlasi sarjadekairöl kell megemlekez- 
nem. Az elöbbieknel, melyekkel az Ophrydiumfelek 
termeszetes esoportot kepeznek, azon oszläsi sarjade- 
kon, mely az anyai kocsänyt, vagy hüvelyt elhagyja, 
testenek hatsö feleben finom esillöszörkoszoru nö ki, 
melynek segitsegevel elöre iränyitott häatsö veggel egy 
ideig szabadon rajzik, hogy letelepedve, azt ismet 
elveszitse; ezen esillöszörök Stein szerint a Lageno- 
phryseknel a laposra nyomott oszläsi sarjadek hasi 
oldalän fejlödnek s elül es hätul megszakasztott ko- 
szorut kepeznek.” Különben ezen esillöszörkoszoru a 
Vortieellafelekne] mindannyiszor kifejlödik, vala- 
hänyszor helyüket bärmely okböl elhagyjäk, a Tri- 
chodinäknäl pedig ällandöan megmarad. Az Acineta- 
felek oszläsi sarjadekainak felületen vögre esillöszörök 
fejlödnek ki, melyeknek segitsegevel holotrich aza- 
lekällatka alakjäban rajzasra kelnek, hogy alkalmas 
helyen mestelepedven, a csillöszöröket ismet elveszit- 
sek. Különben ezen ideiglenes esillöszörözet, mint a 
Vorticellafelek hatsö esillöszörkoszoruja, oszlasban 
nem levö Acinetäkon is fellephet mindannyiszor, 
valahanyszor az Acineta rögzitesi helyen barmely 
oknäl fogva rosszul erzi magät, saztelakarja hagyni: 
ezt eszlelte nevezetesen HrrrwıeG R.” s Mauras? a 
Podophrya fixändäl, mely, mint az utöbbi büvar 
megjegyzi, epen nem erdemli meg a «fixa» nevet, 


ı Id. ert. 443. 

® Die Inf. 89. 

° Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) 78. 

* Sur V’&tat mobile de Podophrya fixa. CR. Tome 83. 
(1876) 910. 


4 


SL 


minthogy kenye-kedve szerint majd köborol, majd 
ismet esillöszörözetet elvesztve, oda rögziti magät. 
Az äzalekällatkäk oszläsa tulajdonk&pen mindig 
sarjadzassal kapesolatos, mely legegyszerübb esetben, 
pl. az Opalinafelek aprö egyenekre valö oszläsänäl, 
csupan az oszlasi szeleknek elzarödasara, mintegy 
behegedesere szoritkozik; többnyire azonban az osz- 
lasi felek hianyzö reszeinek sarjadzas utjan valö kı- 


egeszitödeset eredmenyezi; söt szamos esetben, mint | 


az Oxytricha-, Aspidisca- es Euplotesfeleknel, mind- 
ket oszläsi fel eg6sz esillöszörrendszere megujul, tehät 
jogosan mondhatja STERNSTRUP, hogy az äzalekallat- 


kak oszlasa nem egyszerü kettevalas, hanem ket | 
egyennek belsö sarjadzas utjan valö üjrakepzödese, | 


melynel az anyaegyen elvesz.! 

Ezen bels6, kiegeszitödesre, vagy ket fiükegyen- 
nek az anyaegyen kereten belül valö ujrakepzödesere 
vezetö sarjadzason kıvül, melyet az ältalanosan el- 


fogadott kifejezessel, a fentebbiekben oszlasnak ne- 


veztünk, bizonyos äzalekallatkak reszint felületükön, 
reszint belsejükben kepzödö valödi sarjakkal, bimbök- 
kal szaporodnak. 


lemben vett sarjadzäs ritka. Ezek között kizäarölag 
sarjadzässal szaporodik a Spirochona gemmipara es 
Sp. Scheutenti, melyek közül reszletesebben csak a 
Gammarusok kopoltyüin &lö Sp. gemmipara sarjad- 
zasa ismeretes.? A sarjak, melyek fiatal egyöneken ep 
oly gyakran kepzödnek, mint a teljes nagysägukat 
elerteken, a Spirochona oldalan fejlödnek, meg pedis 
majd egy, majd kettö, mely utöbbi esetben mindig a 
hatso az idösebb. A sarjak, meg mielött az ezen nemre 
annyira jellemzö pörge töleserük kifejlödött volna, 
levalnak az anyaegyenröl, hogy rövid rajzäs utän a 
Gammarus kopoltyujänak szegelyere telepedjenek. 
A sarjadekok magja Stein szerint az anyaegyen 


egyen magjaböl oszlas ütjan valik les hogyamagı 


ällomanyaban oszlasa közben epen olyan finom sa- 


volyzat lep fel, mint az oszläs ütjän szaporodo äza- 


lekallatkäk magjaban.’ 


t Vidensk. Meddelels. for 1860. p. 334. V. ö. LEUCKART, 
Bericht. AN. 27. Jahrg. II. (1862) 365. 

?2 Stein, Neue Beiträge zur Kenntniss der Entwick- 
lungsgeschichte und des feineren Baues der Infusionsthiere. 
ZWZ. III. (1851) 489. 


® Ueber Dendrocometes paradoxus ete. ZWZ. XXVII. 


(1877) 60. 


EnTz G. Veglenyek. 


69 


Mär fentebb emlitettem, hogy a Lagenophrysek- 
nek a többi szajjal birö azalekällatkak oszläsi iränyä- 
töl egeszen elterö ferdeiranyu oszläsa, felfogasom 
szerint inkabb sarjadzasnak tartandö; m&g inkäbb 
magan viseli a sarjadzas belyeget a Lagenophrysek- 
nek azon mäsik szaporodasi mödja,! melynel a La- 
genophrys hatsö vegehöl egy kis reszlet füzödik le, s 
mely szaporodasi mödot STEIN is sarjadzäsnak tekint. 
A lefüzödött sarjadek nem vältozik ät hasoldali esillö- 
szörkoszorut viselö rajzöva, mint a ferde oszläasnäl, 
hanem 9—4 aprö rajzora oszlik, melyek egeszen 
megegyeznek a többi Vorticellafelek hatso esillöször- 
koszorus oszlasi sarjadekaival. 

SpaLLanzanı mär 1776-ban egy Vorticella alsö test- 
vegenek oldalan egy kisebb eeyent läatott ülni, melyröl 
ügy ö, valamint a kesöbbi buvarok, kik ugyanezt 6sz- 
leltek, ugy velekedtek, hogy sarjadzas utjan fejlödtek, 
s valöban a Vorticellafeleknek hossziränyu oszläson ki- 
vül sarjadzäs utjan valö szaporodasaban 1867-ig senki 
sem ketelkedett. A mondott &vben STEIN nagy mono- 


grafiajanak mäsodik reszeben ? azon fontos felfedezest 
‚ közölte, hogy ezen sarjadekokhoz hasonlö kisebb 
A szäjjal biro azalekallatkäknal a szoros erte- 


egyenek (aprö rajzok, mikrogonidiumok) koräntsem 
sarjadzanak a nagyobb egyenböl, mi elsö tekintetre 
oly valöszinünek lätszik, hanem ellenkezöleg egybe- 
kelnek s egygyeolvadnak a nagyobb egyennel, melyre 
mintegy räoltottäk magukat, s ezen sajatsägos egybe- 
kelesi mödot, melynek letezeset GRERFF,” BALBIANL,* 
EnGELMANN,? Bürschtı® s mäsok vizsgalatai megerö- 
sitettek, rügyszerü egybekelösnek ( Knospenförmige 
Conjugation) nevezte. Ezen fontos felfedezesnek, 
melyre alabb meg visszaterek, közlese &s megerö- 
sitese utan a Vorticellafeleknek sarjadzas utjan valö 
szaporodasät egeszen elvetettek, mig legüjabban En- 
GELMANN kimutatta, hogy a Vorticella microstomanäl 


, a tevesen sarjadzasnak tartott rügyszerü egybekele- 
magjatol egeszen függetlenül kepzödik; Bürscat 
ellenben kimutatta, hogy a sarjadek magja az anya- 


sen kıvül valödı sarjadzas is elöfordül,” mely egy- 
idejüleg szamos egyenen 6szlelhetö, mintegy epide- 


! Stein, Neue Beiträge ete. ZWZ. III. (1851) 504. To- 
vabba : Die Inf. 90. 

137% 

* Untersuchungen über den Bau und die Naturgesch. 


‚ der Vortieellen. AN. 37. Jahrg. (1871) 210. 


* Sur la generation sexuelle des Vorticelliens. 
Tome 81. (1875) 676. 

° Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infu- 
sorien. MJ. I. (1876) 621. 

° Studien ete. 443. 

” Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infuso- 


CR. 


| rien. MJ. I. (1876) 578. 


22 


470 


miaszerüleg lep fel, s melynel a sarjadzäs utjan ke- 
letkezö kisebb egyen a kocsänyan marado anya- 
egyent elhagyja, hogy mäs kocsänyos egyent keres- 
sen fel s magät erre rüsyszerüleg raoltsa; különös 
fontossagu ENGELMAnN-nak azon megfigyelöse, hogy 
a sarjadeknak magja az anyaegyen magjaböl lefü- 
zödes äAltal jö letre, ep ugy, mikent ezt, mint fen- 
tebb emlitök, Bürscnuı a Spirochona gemmipara sar- 
jadekanak magjaröl kimutatta. 

Fentebb alkalmam volt mär kiemelni, hogy az 
Aeinetafelöknel az oszläs a ritkabban &szlelhetö sza- 
porodäsi mödok köze tartozik ; a Podophrya fixänak, 
az Urnulänak, valamint a Sphaerophryanak ältalä- 
ban oszlasnak tartott szaporodasi mödja is, melynel 
a levalö sarjadek rendesen kisebb a helytmaradönäl, 
felfogasom szerint helyesebben nevezhetö sarjadzäs- 
nak, mint oszläsnak. Különben a külsö, azaz a felü- 
leteböl kiindulö sarjadzäs sem kepezi az Acineta- 
felek rendes szaporodasi mödjät. Ily külsö sarjadzäst 
ismerünk Herrwis R. vizsgälataiböl a Podophrya 
gemmiparänal,‘ mely erdekes tengeri Podophryät 
HERTWIG igen nagy mennyisegben talälta Helgoland 
mellett a Hyroidok es Bryozoumok telepein. A nyelv- 
alaktı sarjak rendesen 4-evel 6-äval, nagyobb peldä- 
nyoknal S—12-£vel, esak ritkän fejlödnek kettes6vel, 
vagy epen maganosan a Podophrya testenek elsze- 
lesedett kocsänyelleni vegen, koszoruba rendezödve. 
A sarjak külsö oldala domboru, mig a belsö, azaz az 
anyaegyen hossztengelye fel& tekintö, teknöszertileg 
kivajul, mely vajulat pärkänyän finom sävok s eze- 
ken igen finom, tömötten ällö esillöszörök fejlödnek ; 
ezen sarjadekok, melyek e szerint tehät hypotrichok, 
miutän plasmäjukban nehäny lüktetö üröeske fejlö- 
dött s miutän bizonyos nagysägot elertek, alapi ve- 
gükön mintegy kimetszödnek az anyai plasmäböl, 
hogy rövid ideig tartö neh6zkes rajzäs utän letele- 
pedve, Podophryäkkä& fejlödjenek. — Fontos kerdes 
az, hogsy mily mödon kepzödik a sarjak magja, 
mely leväläskor mär a P. gemmiparära jellemzö 
patköalaku. CLArarkoe €s LAcHmann,? valamint Stern 
is’ abban velik az oszläs €s sarjadzäs közötti 
különbseg lenyeget, hogy az utöbbi folyamatnäl 
a sarjadek magja az anyaegyen magjätöl egeszen 


" Ueber Podophrya gemmipara nebst Bemerkungen 
zum Bau und zur systematischen Sellung der Aecineten. 
MJ. I. (1875) 20. 

2 Etudes. III. 239. 6s 251. 

® Die Infusionsthiere. 28, 90, 209; &s Der Organis- 
mas II. 129. 


függetlenül kepzödik. Hogy ennek a Vorticella- 
felekre &s Spirochonära nines ervenye, hanem hogy 
a sarjak magja az anyaegyen magjäböl füzödik le, 
mint a sejtek sarjadzäs utjän törtenö szaporodäsänäl 
ältalaban, ezt fentebb, EnGELMAnN Es BürscaLı ujabb 
vizsgälataira tämaszkodva, mär elöadtam. Hogy e 
tekintetben az Acinetafelek sem kepeznek kivetelt, 
ezt ismet Hrrrwıc vizsgälatai bizonyitjäk s minden 
ketseg föle emelik. A P. gemmipara magja, mint 
epen emlitettem, patköalaku ; a szaporodas idejeben 
azonban elägazö sarjak nönek ki belöle, minek kö- 
vetkezteben egeszen olyan szabälytalan ägas-bogas 
alakot nyer, mint szämos hernyö szövö- es nyal- 
mirigyei, valamint Malpighi-fele edenyei mirigy- 
sejtjemek magja. Ezen magsarjadekok belenönek a 


| Podophryaböl kisarjadzö rügyekbe, hogy vegre az 


anyamagröl lefüzödven a rajzök magjaiva vältozza- 
nak. Egeszen megegyezö mödon irja le FraIponT a 
Podophrya Benedeni 1—5 között vältozö szämmal 
kepzödö külsö sarjadekamak fejlödeset, mely sarja- 
dekok esillöszörezetük tekinteteben sem ternek el a 
közel rokon P. gemmiparänak sarjadekaitöl.! 

Külsö sarjadzast ismerünk tovabbäa CLAPAREDE Es 
LAcHMmAnN,? WriıcHT,?” Hıncks,* Kocn &s FRAIPoNT 
vizsgälatai szerint® az Ophryodendron-nem fajainäl, 
melyek különben, mint alabb meg alkalmam leend 
elöadni, belsö rajzösarjakkal is szaporodnak. Ezen 
sajätsägos tengeri Acinetafelek ket különbözö alak- 
ban fordülnak elö: ü. m. orrmänyos ( Proboscidiens, 
(Frarponr) es palaczkalakban, ( Lageniformes Fraı- 
PoNT); az elöbbiek teste körtealaku s bunkösan duz- 
zadt szabad vege egy kisse oldalt allö, hosszura ki- 
nyujthatoö s visszahuzhatö vaskos ormäanynyal tünik ki, 
mely szabad vegen szetszört, vagy ecsetszerüleg cso- 
portosult rövid tapogatökat visel, mig a mäsik alak, 
mely az elnevezesere hasznält alakkal bir, ily orr- 
mänyt nem visel. Hıncks szerint mind az orrmanyos, 
mind a palaczkalaku, a többı büuvar szerint ellenben 


" Recherehes sur les Acinetiniens de la cöte d’Ostende. 
2 partie. Bullet. de l’Acad. roy. de Belgique. II. ser. Tome 
45. (1878) 278. 

® Etudes. III. 145. 

® Annals and Magazine of Natural History, Vol. VIII. 
3. ser. 1861. V. ö. FRAIPONT. 

* Quarterly Journ. of Micerocop. Science. Vol. XIIL 
New ser. 1873. V. ö. FRAIPONT. 

° Zwei Acineten auf Plumularia setacea, Ellis. Jena. 
1876. V. ö. FRAIPoNT. 

% Recherches ete. 1. partie. Bullet. de l. Acad. roy. de 
Belguique. II. ser. Tome 44. (1877) 784. 


za 


csak az orrmänyos Ophryodendronok szaporodnak 
külsö sarjadzässal. A sarjak egyenkint vagy pärosa- 
val kepzödnek az Ophryodendron bunkös vegen s 
miutäan a Podophrya gemmipara 68 P. Benedeni 
sarjaihoz hasonlöan a magböl kisarjadzott s lefüzö- 
dött reszletet nyertek s bizonyos nagysägot elertek, 


az anyäröl lefüzödnek, hogy lehullva azonnal meg- | 


telepedjenek ; esillöszöröket legalabb egyik buvar sem 
lätott a sarjakon fejlödni. Fraımonr valöszintinek 
tartja, hogy a levält sarjakböl elöször palaczkalakü 
egyenek kepzödnek, melyek kesöbb orrmänyosokkä 
“ vältoznak ät: e szerint tehät a palaczkalakuak az 
orrmänyosoknak fiatalkori alakjat, mintegy älezajat 
kepviselnek. Kocn ellenben azt veli, hogy a palaczk- 
alaku egyenek, miutän rövid kocsänyukröl levältak, 
räoltjäk magukat az orrmänyos egyenekre, ezekbe 
beleolvadnak s hogy az alabb tärgyalandö belsö 
rajzosarjadekoknak fejlödeset egy orrmanyos s egy 
palaezkalaku egyen egygyeolvadasa eredmenyezi. — 
Hogy melyik felfogas felel meg a valönak, ezt esak 
tovabbi buvärlatok fogjak eldönthetni. 

Fraıont az Acineta divisanal meg egy igen sa- 
jätsägos s a többi Acinetafeleknel eddigele meg nem 
öszlelt szaporodäsi mödot fedezett fel,' mely, bar az 
eddig tärgyalt külsö sarjadzasi mödoktöl lenyegesen 
elter, mög sem tekinthetö egyebnek, mint a sarjadzas 
egy különös mödjanak, — felteve termeszetesen, 
hogy ezen rügyek esakugyan az Acinetähoz tartoz- 
nak. — Ezen szaporodäsi mödnal az Acineta testenek 
szabad vegen, a szivöfonalak között, I—5 zacskö- 
szerü rügy, vagy, mint Fraıpont nevezi, szaporodasi 
kitüremles (divertieules generateurs) fejlödik. A ki- 
türemlösek teljesen kifejlödött allapotban bösegszaru- 
alaktıak s finom cuticuläval boritottak, mely a kitü- 
remles szabad vegen meglehetös nagy, kerek, kettös- 
körvonalü nyilästöl van ättörve. A kitüremlesek 
vilägos plasmäjäban egy lüktet6 üröesket s egy negy- 
szögletes magot, ebben pedig szabalytalan alaküı ma- 
goeskät lehet megkülönböztetni. Fraıpont a kitürem- 
lesek kepzödeset a fejlödes különbözö stadiumän levö 
alakok összehasonlitäsa alapjan a következö mödon 
adja elö: az anya-Acineta felületen kisded szemöles- 
szeri emelkedes sarjadzik, melynek kepzödeseben 
esupän az ectoplasma vesz reszt, mely az anyai cuti- 
eulät magäval türemliti s lassankint a jellemzö böseg- 
szaru-alaku keplette növekedik. A kitüremles magja 
nem szärmazik, mint egyeb sarjaknäl, az anyai mag- 


! Recherehes ete. Tome 44. (1877) SO5. 


böl, hanem ettöl egeszen függetlentl, endogen üton 
fejlödik. Csupan egyetlen alkalommal latott Frar- 
pont ily kitüremles nyilasaböl esillöszörkoszoruval 
ellätott, tojasdadalaku rajzöt kibujni, mely teljesen 
megepyezett az Acinetafeleknek alabb tärgyalandö 
belsö rajzösarjadekaival. Ezen eszleletre tamaszkodva 
tartja Framont a szoban forgö rügyszerü kepzöd- 
menyeket szaporodasra szolgalö kitüremleseknek s 
felteszi, hogy a kitüremlesekben eszlelt mag es lük- 
tetö üröcske a körvonalaiban meg nem különböztet- 
hetö endogen uton fejlödött rajzohoz tartozik ; mi- 
vel pedig azon kitüremles belsejeben, melyböl a 
rajzöt kibujni lätta, magot s üröcsket tartalmazott, 
felteszi, hogy egy kitüremlesben több rajzö kepzöd- 
hetik. 

Mint az adott leiräsböl lathato, a kituremlesek 
egesz fejlödesmenete s a kitüremlesekben endogen 
üton kepzödö rajzokkal törtenö egesz szaporodas 
annyira elter azon szaporodasi mödoktol, melyeket 
ez idö szerint az Acinetafeleknel ismerünk, hogy 
meltän merül fel ketseg az wänt, vajjon ezen sarja- 
dekszerti kepzödmenyek esakugyan szaporodasra szol- 
gälnak-e ? 

Ket lehetösegre lehet itt gondolni: elöször is 
arra, hogy a kitüremlesek elösdi szervezeteknek felel- 
nek meg; mäsodszor pedig arra, hogy a kitüremle- 
sek nem sarjadzas utjan fejlödtek, hanem ellenkezö- 
leg az Acinetära rätelepedett rajzoknak felelnek meg, 
melyek mint a Vorticellafelek hosszasan sarjadzäs- 
nak tartott rügyszerü egybekelesi folyamatanal, az 
Acinetaba, melyre räoltottäk magukat, beleolvadnak. 
E ket lehetöseg között felfogasom szerint az utöbbie 
a nagyobb valöszintiseg. — Ha tekintetbe veszszuk 


| ugyanis a kitüremlesek fejlödesenek minden eddig 


pontosan ismert sarjadzastöl elterö, csaknem hihe- | 
tetlennek latszö menetet, nevezetesen azt, hosgy, 
Frarponrt szerint, a sarjadzasban cesak az ectoplasma 
vesz reszt s hogy a sarjadek magja az anyai magtöl 
egeszen függetlenül kepzödik ; ha tekintetbe veszszüuk 
tovabba azt, hogy az egyes fejlödssi stadıumoknak 
azon reszletei, melyek a sarjadzassal egyaltalaban 
össze nem egyeztethetöük, melyeknek letezeseben 
azonban Framont pontos vizsgälatai utan ninces 
okunk ketelkedni, egyszerre erthetökke valnak, ha a 
sarjakat beolvadäsban levöknek tekintjük, — s ezt 
egeszen jogosan tehetjük, minthogy FRAIPoNT az egyes 
stadiumok egymäsutänjat közvetetlenül nem £szlelte, 
hanem több különbözö fejlettsegtü sarjadek össze- 
hasonlitäsa utjän csak kombinälta —: ügy a leg- 
29% 


172 


nagyobb valöszinüseg szöl a mellett, hogy e leirt 
rendkivüli szaporodasi mod voltakepen nem is sza- 
porodasnak, hanem rügyszerti egybekelesnek felel 
meg. — Azon kis rajzö, melyet Fraıonr egyet- 
len alkalommal a kitüremlesböl latott kibujni, ezen 
felfogas ellen &ervül nem hozhatö fel, mivel maga 
Fraıpont ezen aprö rajzonak a kitüremlesben valö 


fejlödeset közvetetlenül meg nem figyelte, hanem ezt 
esupan felteszi; mäsreszt pedig igen valöszinünek 
latszik, hogy Fraıponv epen oly rajzöt latott, mely 


a raoltasra maganak helyet keresett. — Vajjon a 


Fraıpont-tol eszlelteknek ezen ertelmezese meg- 
felel-e a valönak, ezt esak tovabbi vizsgälatok fogjak 
eldönthetni. 

Nemileg a Fraıront-tol leirtra emlekeztet azon 


szinten igen ketes termeszetü szaporodasi möd, me- 


elsö pillanatra szinten kulsö sarjadzasnak latszik. | 


STEIN ugyanis a nevezett Acineta felületen, a szivo- 
fonalak pamatai között, 1—5 kocsonyäs falu tömlöt 
eszlelt, melyek összefüggesben ällottak magänak az 
Acinetänak burkäval, ennek mintegy zsebszerü ki- 
türemleseit kepezve. Mindegyik tömlöben egy-eg 
rajzö foglalt helyet, melyekröl felteszi Stein, hogy az 
Acineta belsejeben kepzödtek s innet nyomultak a 
felületre, az Acineta burkät zsebszerüleg magukra 
türemlitve. Azt, vajjon esakugyan a Sreın-töl feltett 


mödon fejlödnek-e a rajzöt rejtö sarjadekszerü kep- 


letek s hogy mi lesz kesöbb a rajzökböl, egyelöre 
nem lehet eldönteni, minthogy sem Srzın kesöbbi 
munkaäiban, sem az .Icineta mystacinaval_ foglal- 
kozö egyeb buvarok nem tesznek emlitest a szöban 
forgö sarjadekszerü kepletekröl. 

Sarjadzas ismeretes vegre az Acinetafelek között 
meg a Dendrosoma radiansnal? es D. Astacinel,® 
melyeknel azonban a sarjak az anyaegyennel össze- 
függesben maradnak s faalakulag elägazo telepek 
kepzödesehez vezetnek. — Igy fogja fel legalabb a 
Dendrosoma testet EHRENBERG, valamıint ÜLAPAREDE 
es LACHMANN, mig SıEIn az egyes sarjak egyeniseget 
ketsegbe vonja s az egesz Dendrosoma-telepet egyet- 


* Die Infus. 69. 

® EHRENBERG, Monatsber. d. berl. Akad. (1837) 152. 
V. ö. Stein, Der Org. I. 93. Toväbba: EHRENBERG, Ueber 
die seit 27 Jahren noch wohl erhaltenen ÖOrganisations- 
Preeparate des mikroskopischen Lebens. Abhandl. d. kö- 
nigl. Akad. d. Wissensch. zu Berlin aus dem Jahre 1862. 


72. — CLAPAREDE et LACHMAnN, Eitudes II. 140. 
® Stein, Der Org. I. 93. 


len többe-kevesbbe elagazö egyennek tekinti ; bärmi- 
kepen ertelmezzük is azonban a Dendrosoma erteket, 
annyi mindenesetre all, hogy a szivöfonalakat viselö 
egyes agak sarjadzas utjan jönek letre. 


Az Acinetafeleknek belsö rajzosarjadekok utjan valo 
szaporodasa, 


Az Acinetafeleknek legältalänosabb, mondhatnök 
rendes, szaporodasi mödjät a rajzösarjak ( Schwärm- 
sprösslinge, Stein), vagy a belsö sarjadzas ältal fejlödö 
embriök (embryons, Olaparede et Lachmann ) utjän 
valö szaporodas kepezi, melynek feltedezese StEın 
buvärlatainak ketsegkivül legelsö fontos eredmenyet 
kepviseli. Sreın ezen felfedezest a Podophrya Cyelo- 


pumon es Acineta Lemnarumon mär 1548-ban tette 
lyet Sızın az Acineta mystacinanal eszlelt,! s mely 


s reszben mar a következö evben,! reszben esak hat 
evvel kesöbb az Acineta-elmeletet kifejtö elsö nagy 
munkäjaban ? közölte. Az Acinetäk belsö rajzösar- 


jak ältal törtenö szaporodäasänak tanät ugy Steın-nak, 


valamint valamennyi ujabb buvärnak vizsgälatai meg- 
erösitettek. 

Ezen rajzösarjak, vagy embriök, az Acinetafelek 
testenek belsejeben mindig a mag mellett kepzödnek 


's miutan az alabb tärgyalando szervezetet elertek, 


külön szulönyiläason ät ürıttetnek ki, miközben az 
anya- Acinetina testen többnyire összehuzödäsok, 
mintegy szülesi erölködesek eszlelhetök. A szülönyi- 


‚ las többnyire a kocsanyelleni sarkon van s azon 


idöben, midön az Acinetina rajzösarjat nem rejt, 
vagy egeszen el van zarödva s eszrevehetetlen, vagy, 
mint az Acineta Joetidändl, wmelynel a lüktetö 
üröcske vezeteket is elfogadja, csak el van szükülve 


' s mintegy ajkaktöl oly mödon körülszoritva, mint 


a Vorticellafelek összehuzödott teste a harang pere- 
metöl. BürscHLı szerint a rajzösarjat tartalmazö 
Podophrya quadripartitändl ezen elöbb töleserszerü 
bemelyedesnek latszö szulönyilas oldalai szülesre ke- 
szülve, kiesucsorodnak, ügy, hogy — mint BürscHLı 
mondja, — kisertetbe jöhetne az ember az egeszet 
szäjnylläsnak tartani.” Ugyanezen buvär szerint a 
Dendrocometes paradoxusndl a szülönyilastöl egy 
garatszerü S-alakulag hajtott csö vezet a test bel- 
sejebe s itt egy tägulattal, a sarjadzäsi ürrel ( Knos- 


! Untersuchungen über die Entwickelung der Infuso- 
rien. AN. 15. Jahrg. I. (1848) 134. 
® Die Inf. 53. 


° Ueber Podophrya etc. JZ. X. Neue Folge III 


| (1876) 294. 


ss 


173 


penhöhle,‘ vegzödik. Az Aeineta foetida szülönyi- 
läasa, vizsgälataim szerint, szinten hartyas jaratba 
vezet, also resze pedig lombikszerüleg kitagul. A ki- 
rajzäs megtörtentevel ezen sarjadzasi ür, — mely 
el&nken emlekeztet a gazdasejtjüket attörö Chytri- 


dium-tömlökre, toväbbä azon lombikalaküı tömlökre, | 
melyeken ät a esillöszörös äzalekallatkak u. n. aci- 


netaalaku embriöi jutnak a külvilagba, — mint 


összehuzödäsa következteben azonban a kirajzäs 
utän ism6t teljesen eleny6szni lätszik. A Podophryu 
cothurnatandl ezektöl elteröleg a szülönyiläs az anya 


oldalän haränt iränyban kihasadö tekintelyes res | 


alakjaban lep fel.? 
Az Acinetafelek rajzösarjamak fejlödeset illetöleg 
ket egymässal ellenkezö s egy közvetitö nezet ural- 


kodik. CLAPAREDE €s LacHmann,? toväbbä LiEBer- | 


KÜHN * szerint e rajzösarjak egeszen az anya-Acineta 
lefüzödött magreszleteböl fejlödnek, mig ENGELMAnN,? 
Herrwıc R.,6 Bürschuı? &s Fraıpont szerint® ellen- 
ben a rajzöknak csupan magja szarmazik az anya- 
Acineta magjatöl, testenek többı resze ellenben az 


anya protoplazmäjätöl, mely a magsarjadek körül az | 
anyai plasmäböl mintegy kimetszödik ; Sram szerint | 


vegre” a rajzök vagy a mag csapalaku nyulvanya 
körül fejlödö rügyböl, — tehät az anya magjaböl es 
protoplazmajaböl, — vagy csupan csak a magnak 
egy lefüzödö reszleteböl kepzödnek. 

Az Acinetafelek rajzöinak fejlödeset ketseg kıvül 
legbehatöbban Herrwıg R., BürscuLı es FRAIPoNT 
tanulmanyozta, s ezen buvarok, mint epen emlı- 
tem, az EnGELMmannN-fele felfogäst erösıtettek meg. 
Bürscaui-nek a Podophrya quadripartitän es Den- 


! Ueber Dendrocometes ete. ZWZ. XXVIII. (1877) 55. 

2 Speın, Die Infus. 73. — Crar. et Lacuw., Etudes. 
III. 126. 

> Eitudes, III. 108. 

* Ueber Protozoen. Aus einem Sendschreiben an C. 
Th. von SıssoLpd. ZWZ. VIII. (1856) 307. 

° Zur Naturgeschiehte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
(1861) 376. 

® Ueber Podophrya gemmipara ete. MJ. I. (1875) 58. 

? Ueber die Entstehung des Schwärmsprösslings der 
Podophrya quadripartita Car. et Lacum. JZ. X. Neue 
Folge III. (1876) 287. — Tovabbä: Ueber Dendrocometes 
Paradoxus, Stein ete. ZWZ. XXXVII. (1877) 49. 

® Recherches sur les Acinetiniens de la cöte d’Ostende. 
Bullet. de l’Acad. roy. de Belguique 2. serie. Tome 44—45. 
(1877—78) 947. &s 475. 

° Die Infusionsthiere 164. &s 217. Tovabba: 
ganismus. II. 139. 


Der Or- 


drocometes paradoxuson vegzett tanulmanyai pe- 


dig meg azon fontos reszlettel is megismertettek, 
hogy a szaporodäsban levö Acinetafelek magjaban 
ugyanoly finom sävolyzat lep fel, mint a többi esillö- 
szörös äzalekallatkaknak s a sejteknek oszläsra vagy 
sarjadzäsra keszulö magjaban.” 

Fin magam, regebbi vizsgälataim alapjän, a sös- 


| vizi Acineta foetida tärgyalasanäl hatärozottan a 
valamely üres hölyag összeränezosodik, a plasmänak | 


CLRPAREDE-LAcHmann-tele nezet mellett nyilatkoz- 
tam ;! ujabb vizsgälataim azonban, melyeknel Herr- 
wıc-et s Fraspont-ot követve, a rajzök fejlödesenek 
tanulmänyozäsära festöszereket hasznältam, teljesen 
meggyöztek sajät felfogasomnak teves, ellenben az 
ENGELMaNnN, Herrwie R., Börschui es Firaıpont-töl 
kepviselt felfogäsnak helyes voltäröl. Ezeknek alap- 


| jän esak megerösithetem, hogy arajzösarjaknak teny- 


leg csupän magjuk szärmazik az anya magjätöl, mig 
testüket, mely a rajzö fejlödesenek korai szakaban 
az aränylag nagy magsarjadek körül gyakran esak 
igen vekony reteget kepez, az anyai plasma szolgäl- 
tatja. E szerint tehät, mikent Hrrrwıc R. es Bürsenuı 
kifejtette, az Acinetafelek rajzösarjadekainak fej- 
lödese tenyleg nincs ellentetben egy&b ismeretes 
sejtszaporodäsi mödokkal: lenyegeben nem tekint- 
hetö sarjadzäsnäl egyebnek, mely a sejtnek nem 
külsö felületen, hanem belsejeben mesy veghez s 
melynel, mint egyeb sejtszaporodasi mödoknal a 
mag €s protoplasma egyarant reszt vesz. — Ha 
mindezek utän tekintetbe veszszük, hogy a sejteknek 
legältalänosabb s bizonyära eredetinek, elsödlegesnek 
tekinthetö szaporodäsi mödjät, az oszläst, a sarjad- 
zässal az ätmenetek egesz sorozata Összekapcsolja, 
s hogy az Acinetafelek belsö rajzösarjai voltakepen 
szinten sarjadzäs, azaz mödosult oszlas utjan fejlöd- 
nek, mely belsö sarjadzäsban ismet esak mödosula- 
sät tekinthetjük azon külsö, a vegleny felületeböl 
kiindulö sarjadzäsnak, minöt a Podophrya gemmi- 
parändl ismerünk : egeszen megokoltnak kell tarta- 
nunk Herıwig R. azon tetelet, hogy az Acinetafelek 
szaporodäsa is teljesen a sejtoszläs elvei szerint 
toly le.” 

Az Acinetafelek rajzösarjaimak fejlödese semmi 
összefüggesben sines az anyaegyen nagysägäval vagy 


* Külöuben mär Stein is emlitest tesz arröl, hogy a 
Dendrocometes magja szaporodäs alatt finoman hossziräny- 
ban sävolyzott, vagy hullämzatosan ränezozott (Die Inf. 


p. 214.) 
! Term. rajzi füz. II, köt. (1878) 252. 
° Id. ert. 70. 


174 


erettsegevel: aprö egyenekben ep oly gyakran lehet 
rajzösarjakat talalni, mint nagyokban. Ha mär egy- 
szer a rajzosarjak fejlödese megkezdödött, többnyire 
gyorsan ismetlödik, ugy hogy az anyai test vegkep 
kimerül, az utolsö rajzö cesaknem eg6szen magäba 
veszi az anyai testet s ez esetben, valamınt akkor, 
midön a rajzö igen nagy, a rajzökepzödes csak mint- 
egy vedlesnek lätszik; ezt 6eszlelte SrEın az Acıineta 
Astacinel,' Bürscuuı pedig a Dendrocometesnel.? 

A rajzösarjak leggyakrabban egyenkint kepzöd- 
nek, s miutän teljes fejlettsegüket elertek, egyenkint 
rajzanak ki az anyai testböl. Nömely Acinetafelök 
ellenben egyidejüleg több rajzöt rejtenek: igy a Po- 
dophrya Troldnäl Cuarankve € Lacumann 2, a 
P. Lyngbyinel 5, a P. Pyrumnal 4—8 rajzösarjat 
eszlelt.” A Podophrya quadripartitänal többnyire 
egyetlen aränylag nagy rajzösarj fejlödık, mäskor 
ellenben CLaparupn 68 LACHMAnN ugyanezen Acineta- 
feleken igen nagyszamu, 16—24 igen aprö embriöt 


eszlelt.* A kalandos termetü Ophyodendron abieti- | 
ketfele | 


numnal CLAPARkDE €8 LACHMANN szinten 
nagysagu rajzösarjakröl tesz emlitest: a nagy rajzök 
kettesevel kepzödnek, mig az aprö rajzok szama 
16—20, söt neha meg ennel is több.”° — Vajjon 
a nagyobbszamü embriök valamennyien egyenkint 
sarjadzanak-e, vagy pedig egyetlen sarjadzäs utjän 
fejlödö rajzonak az anyai testen belül valö ismetlödö 
oszläsa vagy sarjadzas altal szaporodtak, az eddiei 
eszleletek alapjan biztosan alig dönthetö el; Crara- 
REDE 68 LAcHMmaAnN leirasa utan az utöbbi latszik 
valöszinübbnek, minthogy a nevezett buvärok szerint 
az egyes rajzöcsoportok gyakran külön, vekonyfalu 
tömlökben feszkelnek. 

Az Acinetafelek rajzösarjai alakjukat s esillöszö- 
rözetüket tekintve egymästöl, s termeszetesen a ki- 
fejlett Acinetafeletöl is, nagyon különböznek. Veko- 
nyabb, vagy vastagabb reteget kepezö protoplazma- 
testük majd vilagos apröszemecskejüi, majda kifejlett 
Acinetafelekevel megegyezö durva szemecskek, rögök 
miatt sötet. Magjuk, — azon Acinetafeleknel is, me- 
lyeknek magja kifejlett ällapotban megnyült, patkö- 
alakı, vagy elägazo, — többnyire gömbölyü. Lüktetö 
uröcskeik szäma az egy, vagy keves üröeskevel birö 
Acinetafeleknel megegyezik a kifejlett alakok üröcs- 


ı Der Org. I. 105. 
* Ueber Dendrocometes ete. ZWZ. XXVIIL. (1877) 58. 
3 Etudes, III. 108. 
* Etudes. III. 116. 
5 Etudes. III. 146. 


keinek szamäval; a nagyszamu üröcskekkel biro 
Acinetafelek (pl. Podophrya cothurnata, P. Steinii, 
Aecineta lingvifera) rajzösarjai ellenben mindig keve- 
sebb szamu üröcskevel vannak ellätva. 

A legtöbb Acinetafele rajzösarja tojasdadalaku s 
testenek mellsö feleben, közelebb a mellsö sarkhoz, 
vagy ettöl tavolabb egy vagy 2—4 esillöszörövet vi- 
sel; az ilyen rajzök az Összeteveszthetesig megegyez- 
nek a Vorticellafeleknek kocsanyukröl levalt s ideig- 
lenes esillöszörkoszorujok segitsegevel rajz0 egyenei- 
vel, különösen a rügyszerli egybekelesre valö, alabb 
tärgyalandö kis Vorticella-rajzökkal; meglepöen em- 
lekeztetnek tovabbä, különösen az egyetlen esillöször- 
övet viselök az Oedogoniumok rajzöspöräira. 

Ezen csillöszörövet viselö (peritrich) tojasdad- 
alaku rajzösarjak, melyek mint emlitem, legsyako- 


| riabbak, felfogäsom szerint, az Acinetafel&k rajzösar- 
| jainak typusa gyanänt tekinthetök, melyre az ettöl 


latszölag egeszen elter6 alaku- es esillöszörözetli rajzö- 
sarjak eröltetes nelkül visszavezethetök. 

Könnyebb tajekozas kedveert a tojasdadalaku 
peritrich rajzökon harom tengelyt különböztessünk 
meg: egy fötengelyt, mely a közepvonalban fut vegig 


| sa rajzö testönek mellsö 6s hätso sarkät köti össze s 
| az aläbb elöadandökra valö tekintetböl, ket mellek- 


tengelyt, melyek a fötengelyt, valamint egymäst is 
közeppontjukon függelyes iränyban keresztezik. — 
Vilägos, hogy a tojäsdadalaküu peritrich rajzöknäl, 
melyek HaEckEL osztalyozasa szerint az egyenlötlen- 
sarku fötengelyes alapalakhoz — Protaxonia diplo- 
pola ! — tartoznak, a fötengely összeesik a rajz0 hossz- 
tengelyevel, mig az egyenlö sarkokat összekötö mellek- 
tengelyek a rajzö haranttengelyeinek felelnek meg. 

Ezeket elörebocsäatva az Acinetafelek rajzösarjait 
csillöszörözetük szerint a következö esoportokba lehet 
foglalnı. 

a) Peritrich rajzök. Minthogy ezen typikusoknak 
vett s leggyakoribb rajzök leirasat mar a fentebbiek- 
ben elöadtam, csak annyit akarok itt meg meg- 
jegyezni, hogy a fö- es mellektengelyeik közötti hosz- 
szasägl viszony különbsegei szerint majd tojasdadok, 
majd inkäbb hengeresek, s hogy a csillöszörövet, vagy 
öveket viselö testtäjuk gyakran befüzödött, minek 
következteben alakjuk a piskötaehoz hasonlö kör- 
vonalat nyer. Ezen peritrich rajzök között'a legegy- 
szerüibbek, a kiinduläst kepezök, mindenesetre azok, 
melyek csupän egyetlen esillöszörövet viselnek. 


! V. ö. Generalle Morphologie I. 426. 


175 


b) Hypotrich rajzök. Ezeknek a typusul vett 
rajz0oktöl valö fö különbsege abban all, hogy azon 
tengelyük, mely a peritrichek fötengelyenek felel 
mes, 3 ezeknel mindig a hossztengelylyel esik össze, 
a ket mellektengelyn&l rövidebb, azon sarkuk pedig, 
mely az egy vagy több esillöszöröv elött fekszik, el 
van lapulva, vagy epen teknöszerülesg bemelyedt; 
ezen viszonyok következteben a rajz6 testen domboru 
hät- s lapos vagy epen väjt hasoldal különült el, 
mely utöbbi körül van szegelyezve az egy vagy több 
esillöszörövtöl. Mindezekhez többnyire meg az is jJarül, 
hosy a rajzö teste az egyik mellektengely iranyaban 
mesnyult, minek következteben az esyik mellekten- 
gely a rajzö hossztengelyeve, a mäsik oldaltenge- 
lyeve, az eredeti fötengely ellenben hät-hasi tenge- 
lyeve vältozik. A viszony a peritrich es hypoötrich 
rajzök között tehät körülbelül olyan, mint pl. egy 
Holothuria &s egy Clypeaster között. Hypotrich rajzö- 
sarjai vannak pl. a Podophrya Carchesünek, mely- 
nek sapkaalaku rajzöi elenken emlekeztetnek a Tri- 
chodinakra,! ellipszis vagy tojäsdad körvonalu, elül 
esonkitott, rajz6i vannak a Dendrocometes paradoxus- 
nak,? erösen lapitott lenesealaku rajzöi a T’richophrya 
Epistylidisnek? az Acineta digitatänak es Dendro- 
soma Astacinak;* hasonlökepen hypotrichek az 
Ophryodendron abietinumnak mind nagy, mind aprö 
rajzö6i;° a Podophrya gemmiparänak nyelvalaku, 
külsö rajzösarjai vegre szinten hypotrichek s különö- 
sen kitiinnek hasoldaluk teknöszerti väjulatäval. 

ce) Holotrich rajzök. Az ide tartozö Acinetafelek 
rajzoi a peritrich rajzöktöl legesyszertibb esetben esu- 
pan abban ternek el, hosy a cesillöszörözet a rajz6 
egesz felületet elboritja. Ily rajzökat eszleltem en az 
Acineta foetidandl.‘ Ezen teljes esillöszörözet fejlö- 
dese ketfele mödon törtenhetett; vasy oly mödon, 
hosy a csillöszöröveknek rendesen esekely szama 
tetemesen megszaporodott s igy a nagyszamu esillö- 
szörövek az eredetiles peritrieh rajzöt holotriehhe 
vältoztattak; vagy pedig az egesz felületet beboritö 
esillöszörözet a csillöszörövtöl egeszen függetlenül 
fejlödött ki. Mindket lehetöseg mellett &szleleti ada- 
tok szölanak. Az elsö lehetöseg, azaz a mellett, hogy 


ı Crap, et Lacam. Etudes. III. 114. 

2 Stein, Die Infus. 214, — Bürscahuı, Ueber Dendro- 
com. ete. ZWZ. XXVII. (1877) 58. 

® BÜrscHL1, id. m. 308. 

* Stein, Der Org. I. 105. 

5 Car. et LAcHm,, Et. III. 146. 

° Term. rajzi füz. II. 1878. 355. 


a teljes esillöszörözet esak mödosuläsa, fokozödäsa 
magasabb fejlettsegi foka a peritrich szörözetnek, azt 
hozhatom fel, hosy a Podophrya quadripartitä- 
nal egesz nemzedekeket eszleltem, melyeknel a esillö- 
szörövek szäma annyira szaporodott, hogy a rajzök 
testenek csupan mellsö es hätsö vege nem viselt 
esillöszöröveket s neha ezen csupasz területek oly 
kiesinyek voltak, hogy az ily rajzök esaknem egeszen 
esillöszörözötteknek lätszottak.! A mäsik lehetös6get, 
azaz azt, hogy a holotrich szörözet a peritrich szörö- 
zettöl egeszen függetlentil fejlödött ki, Bürscauı-nek 
a Podophrya quadripartitan tett &szlelete tämo- 
gatja. Bürscnti szerint ugyanis a P. quadripartita 
4 esillöszörövet viselö rajzöinak häts6 testvöge is 
visel egy kis területen finom csillöszöröket.? Ezen 
eszleletre tämaszkodva valöszintinek tarthatö, hogy a 
teljes csillöszörözet, a csillöszörövektöl függetlenül 
azon csillöszörökböl indult ki, mely a test hätsö 
vegen kezdetleges ällapotban megyan a Podophrya 
quadripartita peritrich rajzöin, s mely a test hätsö 
vegeböl kiindulölag boritotta ela rajzö egesz felüle- 
tet. Barmelyik mödon fejlödött azonban a holotrich 
esillöszörözet, annyi bizonyosnak lätszik, hogy a ho- 
lotrich rajzokra nezye is a peritrichek tekintendök 
kiinduläsi alakok gyanänt, melyekre &p ügy vissza- 
vezethetök, mint a hypotrich rajzök. A holotrich raj- 
zök csak ritkan tojasdadok, hengeresek, többnyire 
lapitott testüek, mint a hypotrich rajzök, s egyik 
tengelyük iränyaban megnyuültak. Holotrieh rajz6ja 
van a mär emlitett Acineta foetidän kivül a Podo- 


| phryacothurnatänak,® a Podophrya Steiniinck,* az 


Aecineta lingulatänak,° az Acineta solarisnak,® s 
valöszinüleg a Podophrya Lichtensteinüinek is.” Ho- 
lotrichek tovabbä, mint fentebb mär emlitettem, az 
oszlassal szaporodö Acinetafeleknek oszläsi sarjai ;' 
holotrich esillöszörözet fejlödik ki vegre, mint mar 
szinten emlitve volt, a helyet vältoztatö Podophrya 
fixan. 

A holotrich esillöszörözet mödosulasanak tekin- 


! Id. ert. id. h. 

® Id. ert. JZ. X. Neue F. III. (1876) 298. 

® Stein, Die Infus. Die diademartige Acinete 73. — 
Crar. et Lacum. Htudes. III. 126. 

* SıEeın, Die Infus. Acinetenzustand der Opereularia 
articulata 120. 

° Stem, Die Infus. Acinete mit dem zungenförmigen 
Fortsatze 106. 

% Stein, Der Org. I. 105. 

” Stein, Die Infus. Acinetenzustand der Opercularia 
Lichtensteinü. 997. 


176 


tendö azon tömötten ällö esillöszörözet, melyet StEin 
az Acineta Astacinak tojasdad körvonalu, nagy 


rajzöinäl eszlelt, s mely a domborü hätoldalnak esu- | 


pän mellsö negyedreszet, a apos hasoldalnak ellen- 
ben mellsö ket harmadät boritja.! 

Az Acinetafelek rajzösarjainak meg egy sajatsa- 
gos sezen äzalekällatkäknäl, melyek kifejlett allapot- 
ban egeszen szajnelküliek, elsö pillanatra egyenesen 
meglepö szervezeti elkülönüleseröl kell megemlekez- 
nem, s ez a szajnak &s garatnak latszö szerv. Ezen 
elkülönülesröl Sem tesz elöször emlitest a Dendro- 
cometes paradoxus rajzösarjainal, melyeknel a test 
mellsö reszeböl egy hasadek indul ki, mely a rajzo 
testenek egyik oldalan terdszerüleg meghajlık s a test 
közepeig, vagy meg ezen tul is követhetö s mely, 
mint StEIN mondja, egeszen megegyezik a Spıro- 
chona gemmipara sarjadekainak garattä fejlödö esillö- 


szörös resevel, esillöszöröket azonban nem visel, 


valamint nyiläst sem sikerült rajta Sreın-nek meg- 
különböztetni.? A Podophrya Trold leiräsänäl Cva- 
PAREDE €s LACHMANN is emlitest tesz ezen Acineta- 
fele rajzöinak sajätsagos esatorna- vagy garatszerü 
betüremleseröl.” EsrrHarn a Dursaria truncatella 
acinetaalaku embriöiröl azt mondja, hogy miutän a 


Bursariaböl kiszabadultak, az Acinetäkehoz hasonlö 
tapogatökat nyujtanak ki, melyeket ismet vissza- 
hüzva egesz felületüket esillöszörök boritjäk el; erre 


testük laposra nyomott buzaszem alakjät veszi fel. 


melyen, mint a buzaszemnel, a hossziranyu barazda | 
sem hianyzik s ezen barazdänak mellsö vegen nyi- | 


lik meg a szäj.* Herrwıc R. szerint a Podophrya 
gemmipara vajzöinak csücsos alapi vegen (mely az 
anya Podophryaröl lefüzödött rajzö mellsö vegenek 
felel meg,) a hasoldalböl egy finom csillöszörökkel 
boritott esöves betüremles indul ki, mely kisse ol- 
dalra hajolva, a rajzö testen at a domboru hätoldal 
fele tart s esillöszörözet nelküli orsödad, üröcske- 
szerli kepletben vakon vegzödik.”° -—- Ezen leiräsböl 
lathatö, hogy a Podophrya gemmipara vajzöınak 
szöban forgö szerve szerkezetet tekintve nagyon 
megesyezik a csillöszörös äzalekallatkaknak nyel- 
deklö üröeskeibe nyilö garatjaval, peldäul a Pa- 


’ Die 
Epistylis erassicollis. 237. 

® Die Infus. 214. 

® Etudes. III. 129. 

* Beiträge zur Lehre von der geschlechtlichen Fort- 
pflanzung der Infusorien. ZWZ. XVIIT. (1868) 120. 

° Id. ert. 44. 


Infus. wahrscheinlicher Acinetenzustand der 


rameciumokeval s ettöl csupän vak vegzödesevel kü- 
lönbözik. 

Sreın emlitest tesz tovabba meg arröl, hogy szä- 
mos Acinetafelenek rajzöi testüknek egy bizonyos 
pontjan kisded, kerek, szäjhoz hasonlö szivö koron- 
got viselnek, mely gyakran rövid, esapalakü emelke- 
desen ül s a rajzö rögzitesere szolgäl, midön ez 


 rajzasat befejezve, Acinetävä vältozik. Az Acineta 


solaris es A. tuberosa rajzösarjainäl ezen szivökoron- 
goeska a test mellsö vögähez közel, az Acineta Astaci- 
ndl a hasoldalnak mintegy közepe täjän foglal he- 
lyet; ugyanily köldökszerü szivökorongoeskät visel- 
nek a Podophrya fixinak es Acineta mystacinanak 
egesz felületükön esillöszörözött oszlasi sarjadekai is.! 
Az Acineta foetida leiräsänäl en is tettem emlitest a 
holotrich rajzöknak ezen szerveröl, melylyel, midön 
szilaj rajzasuk közben egy-egy pillanatra mespihen- 
nek, idegen tärgyakra, mint valösagos szivökoronggal 
rögzitik magukat, s melyböl a rajzasi idöszak befe- 
jeztevel a kocsany nö ki,? s egyuttal arra is utaltam, 
mennyire emlekeztet ezen rögzıtö korongocska az 
Enchelysfelek esalädjaba tartozö azalekallatkak fel- 
hänytszelü, kerek ajakära. Ugyanily korongocskät 
viselnek bizonyära az Acinetafelek körebe tartozo, 
a Holophryakhoz egeszen hasonlö, azon azalekallat- 
käk, melyeket Stein a Bursaria truncatelläban igen 
nagy szämmal lätott fejlödni, s mint ezen äzalek- 
ällatka embri6öit irt le.” 

Hogy az Acinetafelek rajzöoimak fentebb tärgyalt 
garathoz hasonlö szerve, a szajjal birö azalekallatkak 
härtyäs kürtszerüleg esavart garatjaval (pl. a Vorti- 
cella- 65 Parameciumfelekevel), az epen leirt szivöko- 
rongocska pedig az Enchelysfelek esalädjaba tartozö 
äzalekällatkäk ajakaval homolog kepzödmenynek 
tekintend6, felfogäsom szerint alig szenvedhet ketse- 
get, s Herrwie bizonyära jogosan utalt arra, hogy az 
Acinetafelek rajzöinäal eszlelt szaj &s garat, kapcso- 
latban a rajzök különbözö esillöszörözetevel, mely, 
mikent lättuk, a heterotrich esillöszörözet kivetelevel 
az äzalekällatkäk összes többi esoportjainak jellemzö 
esillöszörözetet kepviseli, fontos alapokat szolgältat- 
hat, hogy a esillöszörös äzalekällatkäk genealogiä- 
janak phylogeneticai, vagy, — mit reszemröl nem 
tartok epen lehetetlennek, — ontogeneticai Összetar- 
tozäsät kimutassuk.* Ismereteink jelen allasan ez 


! Der Org. I. 105. . 
? Term. rajzi füz, II. (1878) 255. 
” Der Org. II. 306. 

* Ueber Podophrya gemmipara 72. 


a7 


mög nem lehetseges, ezert beerem e helyen ezen 
viszonyok egyszerü erintesevel s csak annyit akarok 
mes itt megjesyezni, hogy az Acinetafelek rajzöinak 
garatszerli szerve s szajhoz hasonlö szivökorongocs- 
kaja koräntsem csökevenyes szervek, melyek phylo- 
geneticai magyarazasıa szorulnak : mesyannak s fon- 
tos feladatra hivatvak ezen szervek az Acinetafelek- 
nel a rajzasi idöszak befejezte utan is. A mi elöször 
is a szivokorongocskät illeti, erre nezve, az Acineta 
foetidan tett vizsgälataimra tämaszkodva, Stein äll- 
tasanak ! helyesseget hatarozottan megerösithetem ; 
arajzo, eletenek köborlö szakät befejezven, esakugyan 
evvel tapad meg s miutan röszitette magät, belöle 
nö ki a kocsäny.” A mi pedis a garatszerü szervet 
illeti, ez ismet nem egyeb, mint a kifejlödött Acineta- 
feleknek mär fentebb emlitett szulöjarata, mely azon 
idöben, midön az Acinetafele rajzösarjat nem rejt, 
többnyire egeszen el van zärödva s ezert egeszen 
eszrevehetetlen. Csak egy pillantäst kell vetnünk 
azon hü rajzokra, melyeket Steım a Dendrocometes 
paradoxus rajz6jaröl,’ BürschLı pedig ugyanezen 
Acinetafelenek kifejlödött alakjaröl ad,* hogy meg- 
syözödjünk ezen felfogäs helyessegeröl, azaz aröl, 
hogy a rajz6 garatja s a kifejlödött Dendrocometes 
szulöjarata egy es ugyanaz. Söt egy lepessel meg 
tovabb menyve, azon eredmenyre jutunk, hogy az 
eddigi eszleletek arra is egeszen kiel&gitö s meggyözö 
feleletet adnak, hogy mily mödon fejlödik ki ezen 
garatszerli jarat. Erre nezve ism6t Bürscaui-nek a 
Dendrocometes vajzösarjai fejlödeseröl adott rajzaira 
kell utalnom,?’ melyeken vilägosan lathatö, hogy a 
fejlödesben levö rajzö testenek ugyanazon helyen, 
melyet kesöbb a garatszerü csö foglal el, azon fonäl- 
szerüleg kihuzödott magreszlet fut vegig, mely a 
rajz0 testebe belesarjadzott magreszletet az anyai 
magreszlettel egy ideig meg összeköti, miböl, ügy 
hiszem, önkenyt következik, hogy a rajaö garatszerü 
szerve s a kifejlödött Dendrocometes szülöjärata nem 
lehet egyeb, mint azon järat, melyen a mag a rajrö 
belsejebe nyomült. Igy fogvan fel a rajzösarjak ga- 
ratszerli szervenek fejlödeset, semmi különöset sem 
fogunk talalni azon különben egeszen megmagyaräz- 
hatatlan körülmenyben, hogy a garatszerli szerv 


' Der Org. I. 105. 

* Term. rajzi füz. II. (1878) 255. 

® Die Infus. Taf. V. Fig. 10—11, 13, 17. 
* ZWZ. XXVII. (1877) Taf. VI. Fig. 5. 
° Id. h. Taf. VI. Fig. 6—7, 9. 


Entz G. Veglenyek. 


a szulöjärattal nem birö, külsö sarjadzäs utjän sza- 
porodö Podophrya gemmipara vajzöinäl is fellep, 
minthogy a rügyek magja ezeknel is az anyai magböl 
sarjadzik s a Herrwıc-töl leirt garatszerü szervnek 
lefutäsa ezeknel is teljesen összeväg azon uttal, me- 
lyen a mag a sarjadekba nyomült; hogy ezen Podo- 
phryaban belsö rajzösarjak nem fejlödnek, azt is igen 
könnyen megmagyaräzhatjuk, ha tekintetbe veszszük, 
hogy Hrrrwic vizsgälatai szerint a rajzök azon test- 
vegükkel tapadnak meg, mely a «szaj»-at viseli s 
mely a kifejlödö kocsänytöl elnyomatik. — A mi 
vegre az Acinetafelek rajzösarjainak ajakszerü dudo- 
rat, szivökorongoeskajät illeti, erre nezve alig hi- 
szem, hogy tevedek, ha azt ällitom, hogy ezen kis 
szemölesszerü kiszökelles azon kocsänykänak felel 
meg, melylyel a sarjadek az anyai testtel teljes leva- 
lasaig Összefüggött, tehät mintegy sarjadzäsi köldököt 
kepvisel. 

Hogy az elöadott felfogäsok, melyeknek igen 
nagy a valöszintisege, a valönak esakugyan megfelel- 
nek-e, azt ez iranyban teendö külön vizsgälatok van- 
nak hivatya eldönteni. 

Fentebb emlitettem mär, hogy több Acinetafele- 
nel ( Podophrya quadripartita, Ophryodendron abie- 
tinum,) nagy €s aprö rajzök ismeretesek. Azokra 
tamaszkodva, miket a Flagellätoknak s a szäjjal birö 
esillöszörös äzalekallatkäk aläbb tüzetesen tärgya- 
landö aprö rajzöiröl, vagy mikrogonidiumairöl tu- 
dunk, igen valöszinünek lätszik, hogy az Acinetafelek 
aprö rajzösarjai sem vältoznak ät közvetetlentilazanya 
Acinetafelevel megegyezö szervezette, hanem igen 
lehetseges, hogy egybekelesre szolgälnak ; ez azonban 
ismereteink jelen ällasan esak analogiäkon alapulö 
gyanıtas, mely bebizonyitäsra vär; legfeljebb a Frar- 
PonT-töl az Acineta divisanal 6eszlelt s fentebb leirt 
6s analizält szaporodäsi kitüremlesek utjän törtend 
allıtölagos szaporodäsra lehetne hivatkoznunk, mely, 
mint fentebb kimutatni igyekeztem, valöszinüleg 
rügyszerü egybekelesnek felel meg. 

Emlitettem toväbba azt is, hogy nemely Acineta- 
felenel csillöszörözetükre nezve különbözö rajzösar- 
jak fordulnak elö. Ezt &szleltem en, mint mär emli- 
tem, a Podophrya quadripartitändl, melynel D’Upe- 
KEM szerint lapitott testü rajzök is fordulnak elö, 
melyeknel csupan a lapos hasoldal van 3—4 sorban 
allö esillöszörökkel szegelyezve,! s az Acineta foeti- 


! Sur le developpement des Infusoires. M&moir de 
l’Acad. roy. de Belguique. Tome XXX. (1857) 12. 
93 


4 


dänal, mely utöbbinäl peritrich es holotrieh rajzö- | 


sarjak egyaränt elöfordulnak. 

Az Acinetafelek rajzösarjadekai anyjukat elhagyva, 
többnyire szilaj gyorsasaggal kelnek rajzasra, hossz- 
tengelyük körül egyre forognak s nagy csavarulato- 
kat leırö pälyajukon igen nehezen követhetök. Sebes, 
vagy, — mint Lachmann jellemzöen mondja,! — 
mintegy örült szerteszaguldozasuk ideje igen külön- 


ee 


/ 


bözö.: nemely Acinetafelek rajzösarjai, LACHMANN sze- | 


rint, mar egy fel öra mülva megszünnek mozogni, ma- 
soknal ellenben a rajzas idöszaka több örära terjed ; 
Cıexkowskı egy Podophrya rajzöjat rögzitödeseig öt 
oran at követte.” Lachmann szerint MÜLLER JANOSs 
mar 1552-ben megfisyelte, hogy mily mödon välto- 
zott at a Podophrya Lemnarum rajzöja Acinetinävä: 
a rajz0ö mozgäsa egyre lassabbodni kezdett, vegre 
egeszen megszünt s a cesillöszörözetet elveszitett meg- 


tapadt rajzön az Acinetafelökre jellemz6 sugarak 


nöttek ki.” Ugyanilyennek talältäk Cienkowsk1,® 
D’UDEkEN,? LACHMaNN 68 CLAPAREDE,® kesöbb STEIN 
is,” valamint több ujabb buvar különbözö Acineta- 
felek rajzösarjainak Acinetäkka valö ätalakuläsät, s 
mikent mär ismetelve volt alkalmam emliteni, STEIN 
szerint az Acinetafeleknek rajzasukat befejezett rajzöi 
szivokorongocskajukkal oda rögzitik magukat s ezen 
szivokorongocskaböl nö ki a kocsanyuk. — Mindezen 
eszleletek utan bebizonyitottnak tekinthetjük, hogy 
az Acinetafelek rögzıtödött rajz6i nem valamely mäs 
äzalekällatkävä, hanem ism6t esak Acinetafeleve väl- 
toznak. 


Stein ügynevezett Acineta-elmelete, 


Midön Ste 1847-ben az äzalekällatkäk ta- 
nulmänyozasat megkezdette, azon eredmenyekben 
gazdag felfedezeseinek elenk behatäsa alatt ällott, 
melyekhez a Gregarindk tanulmänyozäsa vezette 


! Ueber die Organisation der Infusorien ete. AAP. 
(1856) 391. 

® Bullet. de l’Acad. imp. de St. Petersbourg. 1855. 
V. ö. LacHmann, id. ert. id. h. 

® Id. ert. 341. 

* Id. ert. Toväbbä: Bemerkungen über StEın's Aci- 
neten-Lehre. Me&langes biologiques tir6es du Bullet. de 
l’Acad. de St. Petersbourg. Tome II. 1855. V. ö. Stein, 
Der Org. I. 48. 

° Sur le developpement des Infusoires. M&moir de 
l’Acad. roy. de Belguique. XXX. (1857) 12, 

% LACHMANN, id. ert. 390. Toväbbä: Etudes. III. 108. 

" Tagesblatt der 32. Versamml. deutsch. Naturforsch. 


in Wien im J. 1856 Nr. 3. V. ö. Der Org. I. 51. 


I) 


s melyek között legfontosabbnak az lätszott, hogy 
‚ a Gregarinäk kettenkent egybekelve betokozzäk ma- 
gukat s miutän teljesen egygyeolvadtak, a fentebb tär- 
gyalt spöräkra esnek szet. Figyelm&t ehhez kepest 


elsö sorban az azalekällatkäk betokozödäsi folyama- 
tanak felfedezesere iränyitotta, melynek letezese 
annal valöbbszinünek latszott, mivel SıErsoLp mär 
kimutatta, hogy az Kuglenäk bizonyos idöben gömbb& 
huzöylnak s tokkal veszik magukat körül, s egyuttal 
utalt volt annak lehetösegere, hogy a betokozödott 
Euglenak tokjaikat elöbb-utöbb mäs alakban ismet 
elhagyjak.! Mindjärt elsö buvärlatai azon szerencses 
eredmenyre vezettek, hogy betokozödäs esakugyan 
van a csillöszörös azalekällatkaknäl is, s hogy ezen 
betokozödas, mely, mint mai nap tudjuk, igen fontos 
szerepet jatszik az azalekällatkak eleteben, igen szo- 
ros kapcsolatban all ezen veglenyek szaporodäsä- 
val; ezen kıvül legelsö vizsgälatai egy igen fontos- 
nak latszö mäsik felfedezesre is vezettek öt, mely az 
Aecineta-elmelet felällitäsäban nyert kifejezest s melyet 
egy ideig Stein felfedezeseinek fenypontjakent ünne- 
peltek. 

1548 majus havaban Srtem elöadasain valö de- 
monsträläs kedveert a Vaginicola erystallina kisebb 
alakjänak igen nagyszamü egyeneivel megrakott mo- 
szatfonalakat syüjtött, s midön esak több nap mulva 
jutott a demonsträläshoz, meglepetve tapasztalta, 
hogy az oly nagyszamu Vaginicolak csaknem egeszen 
eltüntek, helyettük ellenben ep oly nagy szämmal 


| akadt sajätsagos, nemi tekintetben az eltünt Vagini- 


colak tokjäval megegyezö csinos tokokat lakö, de a 
Vaginicoläktöl egeszen elterö szervezetü äzalekallat- 
käkra, melyekben EHrEnBers Acineta mystacindjät 
ismerte fel.” Ezen eszlelet lön kiindulö pontja az 
Acineta-elmeletnek. Stein feltette ugyanis, — s ezen 
feltevesenek helyessege mellett a priori igen nagy 
valöszintiseg lätszott szölani, — hogy az Acinetäk, 


melyek a Vaginicoläk helyebe l&ptek, nem lehetnek 
önällö äzalekällatkäk, hanem a Vaginicoläkböl fej- 
lödtek: azaz, hogy a Vaginicoläk bizonyos kö- 


rülmenyek között Acinetakka valtoznak ät. 
' Az oly valöszintinek lätszö felteves helyessegenek ki- 
puhatoläsära iränyitott vizsgalatok azon eredmenyre 
vezettek StEın-t, hogy a Vaginicolak esakugyan ät- 


! Lehrb. der vergl. Anatomie der wirbellosen Thiere. 
(1845) 25. 

® Untersuehungen über die Entwickelung der Infuso- 
rien. AN. 15. Jahrg. (1849) I. 109. 


u) 


valtoznak Acinetäkkä, mely atvältozasi folyamat alatt 
a Vaginicola teste, a Vorticellafelek szervezetet el- 
vesztve, tokjän belül gömbbe huzödik s az Aecineta 


I 


testev6 vältozik, melyböl k6söbb a pamatokban elhe- 


lyezett jellemzö fonalak nönek ki; a Vaginicola tokja 


pedig e közben lassankint atalakul az Acineta tokjava. 


Hogy a Vaginicola erystallina az Acineta mysta- 
eindval esakugyan fejlödesi összefüggesben all, ebben 
Stein-t meg megerösitette azon eszlelete, hogy 
a Vaginicola crystallmanak bekalenese-gyökereken 
elö nagyobb alakja tarsasagaban a finom moszat 
fonalokon elö kisebb Vaginicolak Acinetainal sokkal 
nagyobb Acinetäkat talalt, melyek a nagyobb Vagi- 


nicoläkbol egeszen oly mödon törtend atalakulas ütjan | 


latszottak fejlödni, mint a kisebb Acinetäk a Vagi- 
nicola erystallina kisebb alakjaböl.! 

A megkezdett iranyban folytatott vizsgalatok, me- 
lyeket Stzın ket ertekezesben,? s elsö nagy munkaja- 


ban ? tett közze, azon eredmenyre vezettek, hogy 


az összes Vorticella-, Ophrydium- es Spirochona- 
felökkel együtt elö különbözö Acinetafelek nem ön- 


allo szervezetek, hanem az illetö azalekallatkaknak, — | 
melyekböl ätalakuläs ütjän kepzödtek, — Acineta- 
allapotai (Acineten-Zustände). Az ätvältozäs a me- | 


revkocsanyu Vorticella- es Spirochonafeleknel oly 
mödon törtenik, hogy a kocsanyaröl levalt azalek- 
ällatka, vagy, mint a Spirochonänäl, az anyaegyenröl 
levalö sarjadek mestapadäsa utan közvetetlenül ätval- 
tozik a megfelelö Acinetinava; az összepattano ko- 
esanyu Vorticellafelek ellenben elöbb betokozzak ma- 
gukat s betokozott allapotban vältoznak at Acineti- 


näkkä; a Vaginicolak- es Cothurnidknal vegre, 


mint mär eldadtuk, az äzalekallatka teste az Acineta | 


testeve, tokja pedig annak tokjava vältozik ät. 

Az Acinetafelek tanulmanyozasa, mint fentebb 
emlıtök, csakhamar a belsö rajzösarjak felfedezesere 
vezetett. Ezen belsö rajzösarjak, mint lattuk igen 


szamos Acinetafelenel az összeteveszthetesig hason- 


litanak kocsänyukröl levalt s hats6 esillöszörkoszoru- 
val rajzö Vorticellafelekhez. Mivel Stein arröl mär 
meg volt syözödve, hogsy a tagabb ertelemben vett 
Vorticellafelek Acinetakka valtoznak ät, jogosan velte 
feltehetni, hogy az Acinetafeleknek a rajzö Vorticella- 
fel&khez oly meglepöen hasonlitö rajzösarjai letelepe- 


2 Id. ert. 115. 

? Id. ert. — Tovabba: Neue Beiträge zur Kenntniss 
der Entwicekelungsgeschiehte ete. ZWZ. III. (1852) 475. 

® Die Infusionsthiere auf ihre Entwickelungsgeschichte 
untersucht. 1854. 


desüuk utän nem Acineta-, hanem Vorticellafelekke 
valtoznak. 

Srein-nek ezen Acineta-elmelete szerint tehät a 
Vorticellafelek nemzedekvältozason mennek ät: azaz, 
miutän bizonyos szämu nemzedeken keresztüil oszläs, 
vagy sarjadzäs ütjän magukhoz hasonlökat hoztak 
letre, utolsö nemzedekük Acineta-allapotba megy at, 
mely ällapotban dajkäknak felelnek meg s ezeknek 
rajzösarjadekai visszaternek ismet a Vorticella-alla- 
potba. 

A Srein-töl oly behatö &s lelkiismeretes tanul- 
mänyok sorozatära alapitott üj tan, — tekintetbe 
veve az Acinetafeleknek a többi äzalekallatkaketöl 
annyira elterö szervezete mellett is a Vorticellafele- 
kere oly feltünden emlekeztetö testszabäsät, a Vor- 
ticellafelek tärsasägäban valö elöforduläsukat s csak 
a Vorticellafelek elszaporodtäval valö megjelenesü- 
ket, valamint rajzösarjaiknak a Vorticella- es Spiro- 
chonafel&k rajzö egyeneivel valö latszölag teljes 
megegyezeset, — tekintetbe veve toväbbä azt, hogy 
fellepese idejeben egyre szaporodtak azon adatok, 
melyek a Srerxtrur-töl esak az iment kifejtett nem- 
zedekvältozäsnak az alsobb ällatok között valö szeles 
elterjedeset bizonyitottäk, — mindezt tekintetbe veve, 
mondom, az üj tan mär a priori is igen meggyözö- 
nek lätszott s csaknem osztatlan tetszessel fogadta- 
tott. Legvilägosabban kitünik ez a tudomänyos ällat- 
tan egyik vezerferfiänak,, SıesorLp-nak Sem elsö 
közlemönyenek megjelenese utän tett következö nyo- 
matekos nyilatkozatäböl, melyet Comw-nak az Actı- 
nosphaerium egybekelesere vonatkozö vizsgälataihoz 
kapesol. «Meg vagyok gyözödve, — mondja SıE- 
BoLD, — hogy ezen 6szleletek meglepö eredmenyek- 
hez fognak vezetni s azt fogjuk tapasztalni, hogy a 
Protozoumok különbözö alakjait egy es ugyanazon ‘ 
fajhoz tartoz6 nemzedekeknek kell tekintenünk, me- 
lyek egymässal hatärozott törvenyek szerint s bizo- 
nyos sorrendben vältakoznak. Jelenleg az tartozik az 
äallatbüvärok feladatai köze, hogy a Protozoumokat, 
melyek eddigel& esupän testalakjuk szerint rendeztet- 
tek, elettani viszonyaikra nezve oly terjedelemben 
vizsgäljäk, hogy alakvältozasaik következteben külön- 
bözö nemzedeksorozataikat helyesen összeallithassuk, 
hogy ily mödon a tulajdonkepi fajok ättekinthete- 
sehez jussunk».! 


ı Veber die Conjugation des Diplozoon paradoxum, 
nebst Bemerkungen über .den Conjugations-Process der 
Protozoen. ZWZ. III. (1851) 67. 

23% 


180 


STEIN felfogasanak helyesseg6t nemileg tämogatni 
läatszott Pınzau-nak egy regibb eszlelete, mely a 
Vorticella mierostoma 6s Podophrya fixa között ge- 
neticai összefügges lötez6set ällitja; ! esakhogy Pınkau 


szerint a Podophrya fixa, — melyet, Dusırvın-t 
követve, Actinophrys pedicellätänak nevez, — väl- 


tozik at Vorticellävä, mintän szivöfonalait vissza- 
huzva szäjat es csillöszörözetet nyert, a Vorticella 
tokokböl pedig Oxytrichäk fejlödnek. 

Lätszölag meg inkäbb szölottak Stern elmelete- 
nek helyessege mellett D’Upereu-nek a Pınzau-töl 
közölteknel sokkal behatöbb vizsgälatai, melyek a ne- 
vezett buvärt Stein töl egeszen függetlenül vezettek 
a Vorticella- es Acinetafelek között levö genetieai 
összefügges letezesenek kifejtesere. D’Unzkem vizsgä- 
latai szerint? az Epistylis plicatilis ketalaku szerve- 
zet, mely több nemzedeken keresztül egyszerü oszläs- 


sal szaporodik, mig vegre egyes egyenei, a nelkül, | 


hogy kocsänyukat elhagynäk, gömbbe hüzödnak s 
betokozzäk magukat. Ezen tokokon belül ätalakul- 
nak az Epistylisek Opalinäkhoz hasonlö holotrich 
azalekällatkäkkä, melyek tokjukat elhagyva rövidebb 
vagy hosszabb ideig tartö rajzäs utän megtelepednek 
az Epistylis-bokrok koesänyain, esillöszörözetüket 
elveszitik s ätmennek az Aecineta-alakba, azon alakba, 
melyet Stein is az Epistylis plicatilis Acineta-allapo- 
tänak tart, CLaparboe es Lacnmann pedig Podophrya 
quadripartita nevvel jelel. Az Acineta-alakba ätment 
Epistylisek rajzösarjaiböl vegre nem Epistylisek fej- 
lödnek, mint Srem ällitja, hanem ism6t esak Acineta- 
alakü egyenek. 

D’UDEren-mel szemben CLararkoe 68 LAcHManN 
igen behatö tanulmänyok alapjän kimutatta, hog 
a tokokban fejlödö opalinaszerü äzalekällatkäk ko- 
räntsem jönek letre az Epistylisek ätalakulasa ütjän, 
hanem hogy nem egyebek falänk Amphileptusoknäl, 
melyek az Epistyliseket elnyelik s az elnyelt Episty- 
lis koesänyan maradva betokozzäk magukat, hogy 
zsakmänyukat megemesztve tokjukat egyedül vagy 
ket egyenre oszolva ism6t elhagyjäk, melyek semmi- 
nemü fejlödesi összefüggesben nem ällanak sem az 
Epistylisekkel, sem a Podophrya quadripartitäval.® 


! Annales des sc. nat. 1845. 


u. o. Tome IV. 103, vegre u. o. 
V. ö. Stein, Der Org. I. 43. 

® Sur le developpement des Infusoires. M&moires de 
l’Acad. roy de Belgique. XXX. (1857). 

° Annal. des sciene. nat. 1857. IV, Ser, VIII. 229. 
Toväbbä: Etudes, III. 106. 


III. Ser. III. 189., 6s 
Tome IX. (1849) 100. 


Ugyanezen eredmenyre jutott Engenmann, ki a 
Carchesium polypinumon,! valamint Sreın is, ki az 
Epistylis plicatilisen, E. branchiophilan, Zootham- 
nion affinen, Z. Asellin 6s Carchesium polypinumon 
egeszen A ÜLAPAREDE- €8 LAcHMAnN-töl leirt mödon 
eszlelte a rejtelyes Amphileptus-tokok fejlödeset ; ? 
maga D’ÜnExem vegre ismetelven vizsgälatait, meg- 
gyözödött felfogasanak teves, ellenben CLArAREDE Es 
LacHumann-enak helyes voltaröl.’ 

Minthogy D’Uperem elmelete ilyeten megoldäst 
nyert, vizsgälatai Stein tanät nemesak hogy nem 
tamogatjäk, hanem ellenkezöleg megdöntik; mert 
hiszen D’Üperem vizsgälatai epen azt bizonyitjäk, 
hogy a Podophrya quadripartita vajzösarjai nem 
vältoznak at Epistylisekke, mint Stein felteszi, ha- 
nem megtelepedven Podophryaäkka tejlödnek. 

Stein Acineta-elmelete esakhamar hatärozott 
ellenzökre is talalt, nevezetesen Crenkowskı-ban,? fö- 
leg pedig LıcHumann-ban ® es CLaparkpe-ben.® Minda 
härom buvär behatö vizsgalatai egeszen megegyezö 


ı eredmenyekre vezettek, melyek röviden a következö 


ket pontban összegezhetök: 1. a Vorticellafelek 
sem közvetetlenül, sem betokozottällapotban 
nem vältoznak ät Acıinetinakkä; 2, az Aeci- 
netinak rajzöiböl esak Acinetinak s nem 
Vorticellafelek fejlödnek. 

Nem szenvedhet ketseget, hogy ezen vizsgälati 
eredmenyek Stein csabito elmeletet alapjaitöl fosz- 
tottak meg, minek következteben magätöl összeom- 
lott az. Mindennek daezära azonban StEIn egy ideig 
meg ragaszkodott elmeletehez, s azt olykepen mödo- 
sıtotta, hogy az Acinetafelek nem fejlödnek ugyan 
egyszerli atalakuläs ütjan a Vorticellafelekböl, mi- 
kent eredetileg feltette, hanem, hogy a különbözö 
azalekallatkaknak alabb tärgyalandö ügynevezett 
acinetaszerü embriöi vältoznak Acinetinäkkä, mi- 
nek következteben tehät ezek meg sem lehetnek 
önällö szervezetek, banem kulönbözö azalekallatkak- 
nak csakis bizonyos fejlödesi allapotät, acinetaszerü 


! Ueber Fortpflanzung des Epistylis erassicollis, Car- 
chesium polypinum ete. ZWZ. X. (1859) 279. 

® Der Org. II. 103. 

3 Description des Infusoires de la Belguique. Mömoires 
de l’Acad. roy. de Belgique. XXXIV. (1862) 5. 

* Bemerkungen über Srrın's Acineten-Lehre. Melan- 
ges biologiques tir6es du Bullet. de l’Acad. de St. Peters- 
bourg. (1855) Tome II. 263. — V. ö. Ste, Der Org. I. 48. 

° Ueber die Organisation der Infusorien ete. AAP. 
Jahrg. 1856. 387. 

s Etudes, II. 86, 


181 


städiumat kepviselhetik,! — vagy, mint egy mäs 


helyen mondja,? nem lehetnenek egyebek, mint | 


dajkak. 

CLAPAREDE- 68 LACHMANN-nak a pärisi akademia 
nagy dıjaval jutalmazott palyamunkajanak teljes 
megjelenese utän vegre Sreın sem habozott többe 
elmeletet, mödositott alakjaban is, nyiltan s hatäro- 
zottan elvetni,” meg pedig azon okböl, mert, mint 
ÜLAPAREDE 68 LAcHmanNn kimutatta, az Acinetafelek, 
ugy mint a többi azalekallatkak egybekelnek, egygye- 
olvadnak s belsejükben teljes egygyeolvadasuk utan 
«ivaros üton» embriok fejlödnek; mindezt pedig 
STEIN Összeegyeztethetetlennek tartja az Acineta- 
feleknek dajka-termeszetevel s ezert önallö terme- 
szetüukben többe nem ketelkedik. — Hogy Stein ke- 


söbb nem mäsban, mint az Acinetafelek egybekelese- 
ben lätja elmeletenek tarthatatlansägät, nem mond- 


hato egeszen következetesnek, minthogy az Acineta- 
fel&k egybekeleset epen Srem fedezte fel s ırta le 
epen azon munkajaban, mely az Acineta-elmelet meg- 
alapıtasara volt hivatva.* 

Hogy Sreın elmelete sem eredeti, sem mödosi- 
tott alakjäban ismereteink jelen älläsän nem vedel- 
mezhetö, nem szenvedhet ketseget. Meltän felmertil 
azonban azon kerdes: vajjon PınzAu-nak, STEin-nek 
es D’Uperem-nek alapgondolata, hogy az Aei- 
netafelek a szajjal birö azalekallatkak nemzedekkö- 
rebe tartoznak, mint egeszen hamis es alaptalan, 
vegkepen elvetendö-e? — Hogy az Acinetafelek es 
szajjal birö azalekallatkak között, minden szervezeti 
elteres mellett is igen szoros az Összefügges, ez alig 
vonhato ketsegbe s üujra es ujra felmerül azon ker- 
des: vajjon az äzalekallatkak ket esoportjanak kep- 
viselöi phylogeneticai, vagy pedig ontogeneticai össze- 
füsgesben ällanak-e egymassal? — Ezen jogosult 
kerdesekre mai nap hatärozott valaszt adni lehetet- 
len, mindenesetre megszivelendök azonban azon 
fentebb idezett szavak, melyekben SırsoLp ezelött 
36 evvel a büvärlatok iranyat es utjat kijelelte, mely 
nehez es sikamlös, de esetleg fontos igazsagok fel- 
fedezesere vezetö uton a mai napig ügy szölvan 
egyetlen lepes sem tetetett. 


! Tagblatt der 32. Versammlung deutscher Naturfor- 
scher in Wien im J. 1856. Nr. 3. — Tovabba: Der Org. 
1551: 

® Der Org. II. 139. 

® Der Org. II. 138. 

* Die Infus. 147. 


A szajjal biro azalekallatkak ugynevezett embrioi. 


SızsouLp a Monostomum mutabilet tärgyalö erte- 
kezeseben ! röviden megemliti, hogy a Rana tempo- 
rarıanak reszint belet, reszint kloakajat lak6 ketfele 
äzalekällatkak egyikeben — mely Stein szerint nem 
egyeb, mint a Balantidium Entozoon — egy uterus- 
szerti ürt talält, melyben sok aprö embriö igen elen- 
ken mozgott, s melyek közül több szeme lattära 
hagyta el az anyai testet sa vizben fürgen tovabb 
uszott.* StesoLp-nak ezen 1834-ben tett felfedezese 
egeszen feledekenysegbe merült s ügy latszik, hogy 
maga SIELoLD sem gondolt rea többe, minthogy sem 
Fock# mindjärt tärgyalando eszleletenek ismertete- 
senel,” sem összehasonlitö boneztani kezikönyveben 
nem tesz röla emlitest. FockE a nemet terme- 
szetbuvärok &s orvosok 1844-ben Bremäban tar- 
tott 92-dik vändorgyülesen ? tett üjabban emlitest a 
Paramecium Bursaria embriöiröl, melyek öszszel es 
telen igen halvany egyenekben kepzödnek ; FockE 
lätta, hogy ily peldänyoknak azon szerve, melyet 
EnrenBerg herenek tartott, azaz a magja, több reszre 


! Helminthologische Beiträge. 
StEIn, Der Org. I. 315. 

= LEUCKART szerint (Ber. üb. d. Leist. der Naturgesch. d. 
niederen Thiere w.d.J. 1854—55. AN. Jahrg. 1856, II. 433.) 
Göze mär 1774-ben leirt igynevezett äzalekällatka-anyakat, 


AN. (1835) 73. V. ©. 


melyek 1—12 mozgö fiökät rejtenek, mely fiökäk anyjuk olda- 
län bujnak ki (Herrn Carl Bonner's wie auch einiger anderen 
berühmten Naturforscher auserlesene Abhandlungen aus 
der Insectologie; aus dem französischen, übersetzt und mit 
einigen Zusätzen herausgegeben von J. A. Erukaın GÖZE. 
Halle. 1774. 417—452.). A mennyiben &n az äzalekallatkäk 
mült szäzadbeli irodalmät ismerem, ällithatom, hogy az se 
egyedüli idevägö Eszlelet a mült 
Fricyes ugyanis mär 1773-ben 
(= Didynium nasutum, STEIN) 
embryökat s hatarozottan meg- 


nem az elsö, sem nem az 
szäzadböl. MÜLLER OTTö 
leirta a Vorticella nasuta 
belsejeben köpzödö mozgö 
jegyzi, hogy ezen sajätsägos äzal&källatka mind oszläs, mind 
belsejsben köpzödö embriök ältal («Vort. nasuta et parti- 
tioni et foetubus vivis simul propagatur») szaporodik (Ver- 
mium terrestrium et fluviatilium ete. succineta historia. 
Vol. imi pars ima. Havnie et Lipsi®. [1773] 103.); Guer- 
CHEN tovabbä n&ehäny &vvel k6söbb a Vorticella mierostoma 
embridit &szlelte (Dissertation sur la generation, les ani- 
malcules sparmatiques, et ceux d’infusions. Paris. An. VII. 
217—218. — Az eredeti nemet kiadas, melyhez nem jut- 
hattam, 1778-ban jelent meg). 

2 Bericht über die Leistungen im Gebiete der Anato- 
mie und Physiologie der wirbellosen Thiere in d. J. 
1843—44. AAP. Jahrg. 1845. 116. 

3 Amtlicher Ber. 2. Abth. 109. — V. ö. SızBouo id. h. 


182 


oszlott, melyeknek mindegyike k6t lüktetö üröesket | 


s egy sötet szervet, azaz magot tartalmazott; hogy 
ezen kepletek, melyek a Fockk töl uterusnak tekin- 
tett magböl fejlödtek, valöban embriöknak felelnek 
meg, ez iränt Focke-nak, minthogy kirajzäsukat is 
megfigyelte, semmi ketsege sem lehetett. 

Ket evvel kesöbb Ecknarn a Stentor coeruleus- &s 
polymorphusnak, anyjuktöl egeszen elterö szervezetü 
embriöit irta le,! mely adatot Scumipr OszkÄR vizs- 
gälatai megerösitettek.” 

Sokkal fontosabbak ezeknel Coun, StEIN, ULAPA- 
REDE 68 LacHmann, valamint EnGeLmann vizsgälatai, 
melyek a szäjjal birö äzalckällatkak belsö embriök 
utjän valö szaporodasanak tanät, mint egy ideig lät- 
szott, egeszen szilärd alapokra fektettek. 

Coun elsö vizsgälatait a Parameceium Bursarian 
tette,? mely äzalekällatkänak belsejeben a Focke-töl 
felfedezett embriök fejlödeset megerösiti. Azembriök 
ällevelzöld-testeeskekben szegeny peldanyokban kep- 
zödnek, szäm szerint 2--8, j6l kivehetö burokkal 
körtilzärt ürben foglalnak helyet, mely a test felüle- 
ten töleserszertleg kitägulö vezetekkel nyilik. Az 
embriök, mint Focke is kiemeli, ket lüktetö üröcske- 
vel bimak ; ällevelzöld-testeeskeket azonban soha 
sem tartalmaznak, ellenkezöleg egeszen szintelenek 
s finoman szemeeskezettek; magjukat Comn nem 
volt k6pes megkülönböztetni. Az embriök az anyai 
testen belül gömbalakuak, csak ha nagyobb szämmal 
vannak, nyomjäk egymäst, mint a parenchymsejtek, 
sokszögletesekke. Miutän az embriök teljes fejlettse- 
güket elertek, az anyai testet az elöbb emlitett,jaraton, 
ritkäbban egyenkint az anyai test felületenek bärmely 
pontjän megnyilö nyiläson ät elhagyjäk. Testük szü- 
letesük alatt megnyulik s elkeskenyedik s ezen hen- 
geres, közepett gyakran befüzödött alakot születesük 
utän is ällandoan megtartjäk. A kiszabadult embriök 
eg6sz felületukön egyenlö, hosszu, finom csillöszörö- 
ket viselnek, melyek között mar Coun megkülönböz- 
tetett aprö gombba vegzödö fonalakat, melyeket szü- 
letes közben kihüzödö s kesöbb ismet eleny&szö 
nyalkafonalaknak tartott. 

A Parameciumokehoz hasonlö embriögömböket 


! Die Organisationsverhältnisse 
Infusorien. AN. 1846. 

® Frorıep’s Notizen. Dritte Reihe. IX. 1849. — V.ö. 
Stein, Der Org. I. 33. 

® Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Infuso- 
rien, ZWZ. III. (1851) 271. 


der polygastrischen 


lätott Conn az Urostyla grandisban is,! ezeknek az 
anyai testböl valö kivandorlasäat azonban nem volt 
alkalma megftisyelni. 

A mi azon fontos kerdest illeti, hogy az anyaaza- 
lekällatkanak mely szerveböl fejlödnek az embriök, 
erre nezve nem jutott Conn hatärozott eredmenyre; 
valöszinünek tartja azonban, hogy nem a magböl 
kepzödnek, mint Fockz allitotta, mivel az embriö- 
kat tartalmazö Parameciumok magjat gyakran ege- 
szen valtozatlanul talalta az embriök mellett. 

Lenyegeben a Conn-töl közöltekkel megegyezö 
eredmenyekre vezett@k Srein-t is? a Parameeium 
Bursaria embriöi fejlödese körtil tett vizsgälatai. Az 
embriök szervezetet illetöleg Stein abban jutott to- 
vabb, mint (ons, hogy az embriök magjät sikerült 
kimutatnia; tovabba hatärozottabban kiemelte a 
gombosvegü tapogatöszerti nyulvanyok elöforduläsät, 
melyekkel az embriök kepesek magukat az anyai 
test felületen rögziteni. Az embriök fejlödeset oly 
mödon adja elö Ste, mint az Acinetafelek rajzö- 
sarjaiet: azaz a magböl füzödik le egy reszlet, mely 
közvetetlenül egyetlen, vagy ismetlödö oszlasok ütjan 
több embriövä vältozik ät. 

A mi az anyai testet elhagyott embriök tovabb- 
fejlödeset illeti, erre nezve sem CoHn, sem STEIN 
vizsgälatai nem vezettek hatarozott eredmenyre ; mig 
azonban Conun nemzedekvältozäsra gondol, addig 
Stein e tärgyra vonatkozö elsö közlemenyeben ® valo- 
sziniinek tartja, hogy az embriok, miutän tapogato- 
szerüi gombos nyulvänyaikat visszavontak, szäjat nyer- 
nek s közvetetlenül Parameciumokka valtoznak ät. 

A leirtakkal megegyezöknek taläalta CLararkEoE 
68 Lacnmann a Paramecium Bursarianak es P. pu- 
trinumnak embriöit;* az utöbbinak embriökepzöde- 
set pontosabban vizsgälva azon eredmenyre jutottak, 
hogy az embriök majd szabadon fejlödnek az embrio- 
kepzö szeronek ( «embryogene» ), azaz a magnak ällo- 
mänyäban, majd ismöt a magnak egy lefüzödött 
reszlete vältozik ät, több reszre oszolva, embriokka.° 

A Parameciumokon kıvül embriökepzödest esz- 
lelt tovabbä Crarariıpe 6s LacHmann az Epistylis 
plicatilisnel 6s Stentor polymorphusnäl. 

Az Epistylis plicatilisnel® az aränylag igen apro 


ı Id. ert. 277. 

® Die Infus. 244. 

3 Id. m. 245. 

* Et. III. 193. 

> Id. m. 198. 

s Etudes. III. 169, 181. 


183 


(00131 mm.) embriök ritkän esyenkint, többnyire 
A—5-evel, vagy mes nagyobb szammal szabadon 
kepzödnek vagy közvetetlenül magaban a felduzzadt 
magban, vagy pedig egy, vagy több vilägos gömbben, 
mely CLAPAREDE &s LacHmanN velemenye szerint, a 


magbol sarjadzotl ki es füzödött le. Az embriökat 


rejtö Epistylisek oldalanak vältozö helyen egy, rit- 


kabban ket sajatsagos, cseesbimböszerü emelkedes 


fejlödik, mely esucsan ät van törve, s melyet CuapA- 
REDE €s LAcHMAnN epen kifakadt keleshez hason- 
lit. — Ezen kiesucsorodö, felhanyt szelsö nyiläasok 
szülönyiläscknak felelnek meg, melyeken ät az aprö 
embriök anyjuk belsejet elhaeyjak. Az embriök tojas- 
dadalakuak, egy lüktetö üröesket rejtenek s közepett, 
vagy mellsö vegük közeleben egyetlen esillöszörövet 
viselnek; e szerint tehät egeszen megegyeznek az 
Acinetafelek peritrich embriöival, melyekre szilaj raj- 
zasi mödjukat tekintve is meglepöen emlekeztetnek. 

Az embriök tovabbfejlödeset nem sikerült ugyan 
CLaparkpres LAcHmann-nak közvetetlenülmegfigyelni, 
mindemellettnem ketelkednek abban, hogy pihenesre 
jutva Epistylisekke fejlödnek. 

A Stentor polymorphusnak, vagyis inkäbhb a St. 
Roeseliinek, — mert arajzok ketsögkivül ezen alakra 
vonatkoznak, — embriöi ugyanoly mödon kepzöd- 
nek, mint az Epistylis plicatilisnäl:" azaz a mag- 
böl egy megduzzadt reszlet füzödik le, melyben egy, 
vagy több embriö fejlödik. Ezen embriök, melyek 
aranylag tekintelyes, 0'035, az egyenkint fejlödök 
egesz 0'057 mm. nagysäaguak, gömbölyödöttek, vagy 


tojasdadok s az egesz felületüket boritö finom esillö- | 


szörözeten kıyül bizonyos helyen erösebb esillöszö- 
röket viselnek, tovabba szabalyosan lüktetö üröcs- 
kevel es sötetebb, gömbölyli maggal vannak ellätva. 
Az embriök születeset nem sikerült ugyan Cvara- 
REDE €s LAcHManN-nak megfisyelni, de az em- 
briökat rejtö Stentorok tarsasagaban talaltak igen 
kiesinytermetü reszint szajjal meg nem birö, reszint 
szajjal s garattal mar ellatott Stentorokat, melyekröl 
felteszik, hogy anyjukat elhagyott embriökböl fej- 
lödtek. 

Mindezeknel sokkal fontosabbak azon hosszas es 
isen behatö tanulmanyokra tamaszkodö, meglepö 
eszleleti eredmenyek, melyeket Sreın a nemet ter- 
meszetvizsgälöknak 1856-ban Becsben tartott 32-dik 
vandorgyülesen ismertetett, kesöbb pedig nagy mo- 
nografiäjanak I. es II. reszeben egesz reszletesseggel 


1 Etudes. III. 188. 


feldolgozott. Stein ezen munkaiban meglehetös nagy- 
szamu s igen különbözö esoportokba tartozö äzalek- 
ällatkaknal konstatälta bels6 embriöknak, vagy leg- 
aläbb a mindjärt tärgyalandö esiragömböknek fejlö- 
deset. A SrEın-töl eszlelt belsö embriökkal szaporodö 
äzalekallatkäk a következök: Prorodon niveus, Tra- 
chelius Ovum, Paramecium Aurelia, P. Bursaria, 
Blepharisma lateritia, Bursaria truncatella, Stentor 
polymorphus, St. coeruleus, St. Roeselü, Stylonychia 
Muytilus, St. pustulata, St. Histrio, Pleurotricha lan- 
ceolata, Urostyla grandis, Kuplotes Patella, E. Cha- 
ron, Vorticella mierostoma, V. nebulifera, V. Cam- 
panula, Zoothammion Arbusculula, Epistylis plica- 
tilis, Ep. Daphniarum, Trichodına Pedieulus. 
Ezekhez järül m6g Conn szerint a Nassula elegans,! 
ENnGELNMANN szerint? az Uroleptus agilis, Vorticella 
Convallaria, Carchesium polypinum, ©. Aselli, Epi- 
stylis erassicollis es Didynıum nasutum, HAECKEL 
szerint vegre a Codonella campanella.” Ha mind- 
ezekhez hozzäszämitjuk meg a Balantidium Ento- 
zoont s Puramecium putrinumot, mely utöbbinäl, 
mint fentebb elöadtuk, mär CLAPAREDE Es LACHMANN, 
az elsönel pedig SıesoLp 6szlelte az embriökat, 
ügy mindössze harminezhäromra tehetjük azon äza- 
lekällatkäk szämät, melyeknek embriöi, vagy legalabb 
esiragömbjei, — szämosaknäl esakis ezek, — ismere- 
tesek.* Bärmily tekintelyesnek latszik is elsö pilla- 
natra ezen szäm, megis csekelynek kell tartanunk azon 
terjedelmes &s lelkiismeretes büvärlatokkal szemben, 
melyet több kittinö buvär, elsö sorban Stein, tovabba 
Engenmann az äzalekällatkäk embriök ütjan valö 
szaporodäsänak tanulmänyozäsära szentelt. A közölt 
sorozatböl elsö pillanatra feltünik tovabba az, hogy 
szämos igen közönseges s több kitünö buvartöl is- 
metelve tanulmänyozott äzalekallatkanal embriökat _ 
mindeddig nem eszleltek. 

Sreın vizsgälatai szerint az embriök ügy, mint 
az Acinetafelek rajzösarjai, minden esetben a magböl 
fejlödnek ; e tekintetben tehat Stem felfogäsa nem 


ı Ueber Fortpflanzung von Nassula elegans Ehr. ZWZ. 
IX. 1857. 143. 

2 Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
1861. — Toväbb&ä: Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung 
von Infusorien. MJ. I. (1876) 586. 

3 Ueber einige neue pelagische Infusorien. JZ. VII. 
(1873) 565. 

Azon äzalekällatkäkat , es 
Bürscaui @szlelte a esiragömbökkel egyenertökü, de egeszen 


melyeknel BaLBIANI 


mäsköpen magyaräzott köpletek fejlödöset, e helyen szän- 
dekosan hagytam figyelmen klvül. 


184 


ter el ÖLararkoe &8 LAcHMmAnnN-etöl, s ezen felfogäsä- 
nak helyesseget EnGELManN vizsgälatai! teljesen 
megerösiteni lätszanak. 

Hogy Sreın embriö-elmeleteröl teljes kepet adjak. 
mär itt ki kell emelnem, — mire aläbb meg vissza- 
terek, — hogy Sıeım az äzalekällatkak embriöit 


ivaros szaporodäs termekeinek tekinti.? Az elöre- 


haladt egybekeles utän, melyet monografiajänak elsö 
resz6ben meg hossziränyu oszläsnak tekint, a here 
ertekevel birö magoeskäban ondöszälacskak kepzöd- 
nek, melyek a magba hatolvan, azt megtermekenyi- 
tik. Erre a mag szetoszlik több peteszerü röszletre, 
melyeket, minthogy nem ezek termekenyittetnek 


meg, nem peteknek, hanem csiragömböknek nevez.” | 


A kezdetben egynemt, vilagos esiragömbök belseje- 
ben k&söbb &lesen körülirt sömbölyüded mag, felüle- 
tes retegükben pedig egy, vagy ket lüktetö üröcske 
Fülönül el; a fejlödes ezen szakan levö gömböket 


Stein embriögömböknek nevezi.* Ezen embriögöm- | 


bök sem vältoznak ät közvetetlenüil embriökka, hanem 
az oszläs 6s sarjadzäs között mintegy közepett allö 
szaporodäs ütjan több embriönemzedeket hoznak 
letre ; az embriögömbökböl ugyanis egy kisebb gömb 
szeletenek megfelelö reszlet füzödik le, mely az em- 
briögömb magjäböl egy sarjadekot vesz fel, s miutän 
teljesen lefüzödött, elgömbölyödik s embriöva välto- 
zik. Mint ebböl läthatö, az embriögömbök szaporo- 
däsa eg6szen megegyezik bizonyos Acinetafeleknek, 
pl. a Podophrya fixanak, oszläs es sarjadzäs között 
közepett allö szaporodasaval. Minthogy ezen szapo- 
rodäsi folyamatnäl az anyaazalekallatka magja es 
magocskäja elhasznältatik, embriögömböket tartal- 
mazö äzalekällatkakban pedig gyakran lehet ep ma- 
got 68 magoeskät megkülönböztetni : kenytelen Stein 
ezeknek egeszen ujra valö kepzödeset feltenni.? 
Nemileg mäs ütat vesz az embriök fejlödese a 
Vorticellafeleknel. Ezen äzalekallatkäknal, melyek- 
nel Srrın magocskät nem különböztet meg, az alabb 
meg tärgyalandö rüsyszerli egybekeles inditja meg 
az embriök fejlödeset. Ezen egygyeolvadasi folya- 
matnäl mind a koesänyon ülö egyennek, mind a 
magät erre räoltott s beleolvadö kisebb egyennek, a 


d. Infusionsthiere. ZWZ. XI. 1861. 
I. 96.; II. 40.; toväbbä: Ueber die 
der neuern Infusorienforschungen. 


ı Zur Naturgesch. 

2.V.ö. Der Org. 
die Hauptergebnisse 
Wien. (1863) 22. 

® Der Org. I. 97. 

* Der Org. I. 99. 

2>Der Oro. 1.299, 


mikrogondiumnak, magja feloszlik több gömbölyüded 
darabra, melyek a telepeket nem kepezö Vorticella- 
feleknel laza rakast kepeznek s mig egy reszük esira- 
gömbökke valtozik, addig mäsik reszüuk üj maggä 
olvad össze. A telepeket kepezö Vorticellafeleknel s 
a Trichodina Pedieulusnal ellenben valamennyi 
masgreszlet egyetlen korongalaküu tömegbe olvad 
össze, melyet Stzın placentänak nevez; ebben egyes 
gömbök különülnek el s a placenta belsejeböl kinyo- 
muülva, esiragömbökke valtoznak ät, mig a placenta- 
nak fel nem hasznält resze ismet magga vältozik.! 
Placentakepzödes jellemzi SrEın szerint tovabba meg 
az Oxytricha- es Euplotesfeleket,? ezeknel azonban 
a placenta egyetlen egyennek összeolvadö magdarab- 
jaiböl fejlödik. 

Az embriökat rejtö azalekallatkak testenek felü- 
leten majd egy, majd több, elesen körülirt kerek, 
vagy tojäsdad nyilas kepzödik, mely befele többnyire 
rövidebb vagy hosszabb esöbe folytatödik; ez a 
szülönyilas es szülöjarat, melyet, mint emlitve volt, 
mär Coun megkülönböztetett a Paramecium Bursa- 
riandl. A szülönyiläs szama es elhelyezese valtozik ; 
a Stylonychia Mytilusnal azonban az egyetlen szülö- 
nyiläs egeszen ällandöan, közvetetlenül a szajperem 
mögött, a has baloldalan foglal helyet. 

Az äzalekällatkäk embriöi valamennyien meg- 
egyeznek abban, hogy vilägos protoplazmaböl allö tes- 
tük egy többnyire gömbölyü, vagy tojasdad, ritkän, 
nevezetesen a Bursaria truncatellänal, patköalaku 
magot s egy vagy ket lüktetö üröesket rejt; egyeb 
szervezeti viszonyaikat, nevezetesen csillöszörözetü- 
ket s tapogatöik jelenletet, vagy hianyat tekintve, 
egymästöl elternek s a következö härom esoportba 
foglalhatok. 

a) Acinetaszerü embriök. Testük hengeres, ritkan 
gömbölyödött ; esillöszörökön kıvül az Acinetafeleke- 
vel megegyezö, gombosvegti, rövid tapogatökkal van- 
nak ellatva. 

Ezen acinetaszeri embriök ismet ketfelek; vagy 
egesz felületük esillöszörözött s tapogatöik szetször- 
tak, vagy pedig esupän testük közepe täjan, vagy 
hätsö feleben viselnek egyetlen esillöszörövet, mely- 
nek hosszu, finom szälaıi hätrafele iranyultak s a test 
hätsö resz6et befedik, mig tapogatöik a csupasz mellsö 
testreszen egy koszoruban vannak elhelyezve. 

Az elöbbiekhez tartoznak a Parameciumok, Nas- 


! Der Org. II. 137. 
® Der Org. II. S6. 


485 


sulak es Oxytrichafelök embriöi; az utöbbiakhoz a 
Stentor Roeselüinek Sreim-töl eszlelt embrici,! me- 
lyektöl a St. coeruleusei kettös esillöszörkoszorü altal 
különböznek.? 

b) T’apogatok nelküli peritrich embriok. Teljesen 
megegyeznek az Acinetafelöknek esyetlen csillöször- 
övet viselö rajzösarjaival. Ilyen embriök jellemzik a 
Vorticellaf eleket. 

e) Tapogatok nelküli holotrich embriok. Tojas- 
dad, vagy megforditott tojäsdad egesz felületükön 
sürün esillöszörözött testtel, mely mellsö vegen kis- 
ded szivokorongszerü kiszökellest visel; ennelfogva 
egeszen hasonlıtanak kis Holophryakhoz, vagy az 
Acinetafel&k holotrieh rajz6- es oszlasi sarjadekai- 
hoz. Ily embriökat Sreın esupän a Bursarıa trunca- 


telländl eszlelt ?; ugyanilyeneket fedezett fel Harcrer | 


a Öodonella Campanelländl.* Ide tartoznak tovabba 
azon holotrich elösdiek, melyeket Bürschui a Stentor 
coeuroleus belsejeben eszlelt,” melyekkel a Cnararkpe 
es LacHnmann-töl a Stentor Roesiliimel eszlelt s mär 
fentebb leirt embriök nyilvan azonosak. 

Ha ezen embriök valöban azon azalekallatkahoz 
tartoznak, melyben fejlödnek, ügy elsö sorban min- 


denesetre azon kerdes vär megoldäst, hogy mily mö- 


don lesz belölük az anyaval azalek- 
allatka ? 


Ezen sarkalatos kerdesre esak azon feleletet ad- 


megegyezö 


hatjuk, hogy egyetlen eszlelet sem szöl a mellett, hogy 
az allıtölagos embriök, akar közvetetlenül maguk, 
akär pedig utödaik, visszaternenek azon alakra, mely 


azon äzalekällatkät jellemzi, melyben fejlödtek. — 


SrEINn ugyan, mint fentebb elöadtuk, a Paramecerum 
Bursarian tett elsö tanulmänyai utän hajlandö volt 
feltenni, hosy az acinetaszerli embriok közvetetlentil 
ätvaltoznak Parameciumokkä; BausIanı pedig az 
.azalekällatkak ivaros szaporodasara vonatkozö elsö 
közlemenyeiben ® hatärozottan leirja a Paramecium 
Bursaria embriöinak ätalakuläsät s reszletesen tär- 
eyalja, mily mödon fejlödik ki az embriönak szaja s 
mily mödon telik mes teste lassankint ällevelzöld- 


! Der Ore. II. 255. 
® Der Org. II. 246. 
® Der Org. II. 306. 


* Ueber einige pelagische Infusorien. JZ. VII. Bd. | 


(1873) 963. 

° Studien ete. 349. 

° Sur l’existenee d’une generation sexuelle ches les 
Infusoires. CR. 46. (1858) 628. Toväbbä: Journal de la 
Physiologie. Avril (1858) 347. 


Entz G. Veglenyek, 


| testeeskökkel; ket övvel kesöbb azonban maga Bar- 
BIANT 6eszleletet csalödason alapulönak s az embriökat 
egesz hatärozottsaggal betolakodott elösdi Acine- 


tinäknak nyilyanitotta,! mire Srem ? nem ok nel- 
kül jesyzi meg, hogy nehezen foghatö fel, hogy.ily 
esalödäs mily mödon jöhetett letre. 

Stein-nek az embriök tovabbfejlödesere iranyı- 
, tott vizsgalatai hasonlök&pen azon eredmenyre vezet- 
tek, hogy sem maguk az embriök, sem utödaık nem 
alakulnak ät anyjukhoz hasonlö äzalekallatkava. — 
A Parameciumok es Oxytrichafelek acinetaszerü em- 


briöinak toväbbi vegzeteröl Stein a következökben 


foglalja össze eszleleteit: «Gyakran lattam, hogy 
tapogatöikkal räszivtäk magukat a mellettük eluszö 
äzalekällatkäkra, melyek hosszu ideig magukkal ezi- 
peltek, miközben azok hordozöjuk pepszerü test- 


 parenchymäjänak egy reszet ketsegkivül elvontäk ; 
azt eszleltem tovabbä, hogy ezen acinetaszerü em- 


| briok hosszabb rajzäs utan pihenesre jutva, esillöszö- 
reiket elvesztettek s igen rövid, szetszört tapogatök- 


kal ellätott egyszerii gömbökke vältoztak, melyek 


ı valamely fiatal Acinetähoz tökeletesen hasonlitottak 
s nevezetesen a Podophrya fixa koesänytalan alakja- 
töl semmi ismertetöjegygyel sem lehetett megkülön- 
böztetni. Ezen pihenesre jutott gömbök rövid idö 


mülya meg oszläsnak is indultak meg pedig egeszen 


oly mödon, mint a Podophrya fiva kocsanytalan 
alakjai; egy szelveny lefüzödött s ismet az eredeti 


embriöhoz hasonlö, tojasdad, esillöszörös sarjja ala- 
kult, mig a gömb maradvänya ismet elgömbölyödött 
s acinetaalakban tovabb elt.»” 

EnGELMANN, ki terjedelmes vizsgälatainak ered- 
menyeivel Stein felfogasät hathatosan tamogatta s az 
embrio-elmeletet Bausranı elösdisegi elmelete ellen 
vedelmezte, szinten kiemeli a Podophrya fiva ko-: 
esänytalan egy6nei s a Stylonychra Mytilus embrici 


közötti megegyez6st s megerösiti azon eszlelet helyes- 
söget, hogy az acinetaszerlüi embriök mas äzalekällat- 
käkat az Acinetafelek mödjara kiszivnak.* ENGELMANN 


kiemeli toväbbä azon sem Stein, sem maga EngGEL- 


! Note sur un cas de parasitisme improprement pris 
pour une mode de reproduetion des Infusoires eili6s. Compt. 
rend. de l’Acad. Tome 51. (1860) p. 319. Toväbba: Recher- 
ches sur les phönomenes sexuelles des Infusoires. Extrait 


du Journ. de la Physiologie. Ns de Janvier & Octobre 
(1861) p. 122. i 

®2 Der Org. II. 43. 

’ Der Org. II. 138. Tovabbä: I. 52, 104, 161. 
| * Zur Naturgesch. d. Inf. ZWZ. XI. (1861) Sep. 15. 
24 


186 


MANN-töl kesöbb figyelembe nem vett eszleletet, mely | litök, vizsgälatai folyamataban esakhamar azon ered- 


felfogasom szerint az embriök ertekenek eldöntese- 


nel fontos adatnak tekimtendö, hogy tudniillik a 
Stylonychia Mytilusnak embriö-gömböket rejtö egye- 

nei igen oyakran tartalmazzak azon rövid koesanyü | 
s öt gylirüs tarajjal ellätott esinos tokokat, melye- | 
ket Weisse Orcula nev alatt irt le! s melyek- | 


röl Oreskowski kimutatta, hogy a Podophrya fixa 
tokjaimäl nem egyebek,? mely ällıtäst Stein, ki ezen 
tokokat elöbb a Vorticella microstoma Podophryäkkä 
valtozö alakjainak tekintette, veglegesen megerösı- 
tette.’ \ 

Az elöadott eszleletekre tamaszkodva, mint mär 
emlitve volt, Srzın a maga Acineta-elmeletet, miutan 
eredeti alakjaban elvetette, akkent mödositotta, hogy 
az Acinetafelek nem esyebek különbözö esillöszörös 
äzal&källatkäk acinetaszert embriöiböl fejlödött daj- 
kaknal, melyeknek rajzösarjairöl feltehetö, hogy is- 
met szajjal birö äzalekallatkaäkka valtoznak. Mivel a 
tovabbi vizsgälatok, mint mär emlitem, ezen feltevöst 
alaptalannak bizonyitottäk, Ste vegkep elvetette 
eveken keresztül vedelmezett kedvenez elmeletet, az 
Acinetinakban önmaga is önallö szervezeteket ismert 
fel, melyek a szajjal bivö äzalekällatkäkkal semmi- 
nemti fejlödesi összefüggesben nem ällanak. Könnyen 
beläthatö, hogy Srtem Acinetaelmeletenek vegkepi 
elvetesevel egyuttal embriöelmeletet is megfosztatta 
alapjätöl ; mert ha az Acinetafelek önallö szervezetek, 
melyek semmi fejlödesi összefüggesben nem ällanak 
a szäjjal birö äzalekällatkäkkal: ugy a StEım vizsgä- 
latai szerint Acinetafelekke valtozö s ezen alakban 
tovabb elö &s szaporodö embriök sem tartozhatnak 
az illetö äzalekällatkäkhoz, melyekben kepzödtek. 
E szerint tehät az embriöelmelet az Acinetaelmelet 
elvetesevel magätöl romba döl, s ha Stein az elöbbit 
megis fentartja, esakis arra tamaszkodhatik, hogy fel- 
fogasa szerint az embriök az äzalekällatkak ivaros 
szaporodasanak termekei, s hogy az embriök egy 
ketsegkivül az anyaazalekallatkähoz tartozö szervböl, 
acsirafeszek (Keimstock, StEis,embryogene,CLAPAREDE 
et LAcHmann) ertekevel birö magböl fejlödnek. 

BALBIANT, ki elsö vizsgalatai utän a Paramecium 
Bursariaban fejlödö acinetaszerti embriökat szinten 
a Parameeium valödı embriöinak tartotta, mint em- 


ı Enc. id. ert. 17. 
® Bemerkungen über Sreın’s Acineten-Lehre. Melan- 
ges biologiques tires du Bullet. de l’Acad. de St. Peters- 
boure. IT. (1855) 263—72. V. ö. Stein, Der Org. I. 48. 
Der Org. id. h. 


menyre jutott, hogy a szöban forgö embriök kivül- 
röl vandorolnak be az äzalekällatkakba s teljesen 
azonosak a CLararioe &s Lacnmann-töl Sphraero- 
phrya pusilla elnevezes alatt leirt kis Acinetafele- 
vel.!* Ezen Acinetafelenek az äzalekällatkäk acineta- 
szerü embriöival valö teljes megegyezese mär Cuapa- 
rupe-nek es LAcHManN-nak is feltünt,? nem külön- 
ben felötlött az is, hogy a tärsasagukban el6 äzalek- 


| ällatkakra kapaszkodnak s ezeket kiszivjäk ; ezen 


eszleletük masyarazasara az «Eitudes» szerzöi hajlan- 
dök feltenni, hogy azok az Acinetafelek, a melyeket ök 
Sphraerophrya pusilla nev alatt leirtak, nem egyebek, 


, mint a velök együtt elö äzalekallatkak embriöi ; hogy az 


embriök sajat szulöiket kiszivjak, abban nem latnak 
semmi lehetetlenseget.” Baupranı eszleletei egeszen 
mas kepet tärnak fel:* a Sphwrophryak, miutäan 
raszıvtak magukat valamely gazdaul szolgalö azalek- 
allatkara, benyomulnak a gazda belsejebe, ennek 
euticulajät, mint egy visszaforditott keztyliujjat, be- 
fel& türemlitve s zacsköva tagıtva. A gazdajuk bel- 
sejebe jutott Spherophryäk nem esyebek, mint STEIN 
embriö-gömbjei, melyek a Sreın-töl pontosan tanul- 
mänyozott mödon szaporodnak, s melyeknek oszlasi 
sarjai a betüremlitett euticula-zaeskö esövesreszen, a 
szulöjäraton s aszülönyilason ät, acinetaszerü embriök 
alakjaban kinyomuülnak. 

Bauprant felfogasanak helyessege mellett nyomös 


ervkent hozta fel azon eszleletet, hogy az ällıtölagos 


' Eitudes. II. 385. 

= A Sphaerophrya pusilla, ügy lätszik, hogy esupäu. kisebb 
termetevel különbözik a Podophrya Jixdnak kocsamytalan 
alakjätöl («Les Sphx#rophrya sont des Podophryes libres et 
non pedicellges.» Crar. et Lacum. Et. II. 385.), melybe 
STEIN is Atmenni lätta az acinetaszerü embriökat. Ezen 
ket nem okvetetlenül egyesitendö s felfogasom szerint az 
egyesitesnel a prioritäs kerdeset iigyelmen kivül kell hagyni 
s a Podophrya fixa elnevezöst, minthogy — lueus a non 
lucendo ! — teljesseggel nem illik, ezen igen közönsdges 
Acinetinetafelöre, mely se nem mindig koesänyos (tehät 
nem Podophrya!), se nem mindig rögzitett (tehät nem 


Jixa!), — egöszen el kellene ejteni s helyette a Sphaero- 


phrya libera elnevezest hasznälni, mely faji nev a Podo- 
phrya fixa koesänytalan alakjänak jelöl&söre mär különben 
is hasznälatban van. Feltöve, — s ez igen valöszinü, — 
hogy a Sphaerophrya pusilla esakis kisebb termetevel külön- 
bözik a Sph. liberdtol, ez esetben termöszetesen a k£t faj 
is egyesitendö lenne. 

® Etudes. II. 106. 

> Bit. id. h. 

* V. ö. id. ort. 


187 


embriokat tartalmazo azalekallatkak kepesek masokat | 


embrioikkal megfertöztetni; Öu.1. a Paramecium Aure- 
lianak nagyobb szamu embriökat nem tartalmazö 
peldanyaihoz nehany embriökat rejtö peldanyt adott 
s mar negy nap mulva csaknem valamennyı Para- 
meciumot embriökkal megfertöztetettnek talalt.! 


BALBIanI-eval egyez6ö felfogast nyilvanıtott Car- | 
TER is, anelkül azonban, hogy ujabb bizonyitekokat 
' oly ällapotokban, melyek nagyobb valöszinüseggel 


hozott volna fel.” 

Ugyanily ertelemben nyilatkozott M&csnıkov is, 
ki a Sphaerophrya pusillänak a Paramecium Aure- 
liaba valö benyomuläsät, szaporodäasat s oszläsi sar- 
jainak acinetaszerü embriok alakjaban valö kivan- 
dorläsat szinten megfigyelte.’ 

Sreın mindezen e6szleletekkel szemben fenntar- 
totta s tudomanyos tekintelyenek egesz sulyaval ve- 
delmezte embrioelmeletet,* melyet Bürscauı-nek°® s 
EngeLmann-nak® esaknem egyidejüleg közzetett üjabb 
vizsgalatai vegkep megezafoltak, Bargranı felfogasat 
ellenben diadalra emeltek. EnseLmann felszölaläsa- 
nak annal nagyobb sülyt kell tulajdonitanunk, mint- 


hosy, mint fentebb emlitök, epen Öö volt az, ki korabbi | 


vizsgälatai alapjan Sızın felfogasat oly hatärozottan 
tamogatta. 

Bürscuur a Stylonychia Mytilusnal, Paramecium 
Bursaria- es P. Aureliänal szakadatlan eszleleti so- 
rozatok s fertözesi kıserletek alapjan mutatta ki, 
hogy az ällıtölagos acinetaszerü embriök tenyleg nem 
egyebek elösdi Sphaerophryakndl;a Parameciumokra 
nezve megerösitette tovabba Bausıanı azon ällıtasat 
is, hogy az embriogömböket s embriökat rejtö töm- 
lök a gazda betüremlitett euticulajanak felelnek meg.” 

ENGELMANN szinten szakadatlan &szleleti soro- 
zatra tämaszkodva mutatta ki, hogy a Vorticella 
microstomänak tapogatök nelküli, peritrich embriöi 
egyik Vorticelläböl a masikba vändorolnak, s e sze- 
rint az embriö-epidemia, mint valamely ragalyos be- 
tegseg, kölesönös fertözes utjan terjed.® 


* Note sur un eas de parasitisme ete. CR. T. 51. 
(1860) 319. 

* Notes and correetions on the Org. of Infusoria. 
Ann. and mag. of. nat. hist. III. ser. VIII. (1861) 288. 
V. ö. Bürschuı, Studien ete. 345. 

® Deber die Gattung Sph&rophrya. AAP. (1864) 958. 

* Der Org. II. 50—53. 

> Studien ete. 343. 

% Deber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infuso- 
xien. MJ. I. (1876) 584. 

” Id. m. 354, 


° Id. ext. 593. 


STEIN, mint lattuk, azt allıtja, hogy az embriögöm- 
bok a magbol fejlödnek ; evvel szemben EnGELMANN 
az eddigi eszleleteket összeallitva, kimutatja, hogy 
azon esetek, melyekben embriösömbök jelenlete mel- 
lett a mag valtozatlan allapotban talaltatott, nem 


| esupan relative, hanem absolute isigen nasyszamuak; 


tovabba, hogsy mindazon igen szamos esetben, me- 
lyekben csak egyetlen embriögömb volt jelen, tehät 


tarthatok igen koraiaknak, mint igen kesöieknek, a 
magok kivetel nelkül normalisaknak talaltattak.! 

SıEin, mint emlitök, felteszi tovabba, hogy az 
embriögömbök az egybekeles alatt, vagy utän szet- 
darabolodö mag reszeiböl, az ältala esiragömböknek, 
BaupgIanı-töl peteknek nevezett kepletekböl fejlöd- 
nek. Hogy ez nincs igy, erröl alkalmam leend alabb 
tüzetesen szolani. 

Az embrioelmelet ellen szöl tovabba azon körül- 
meny, mire EnGELMAnN elött mar BausIant fisyel- 
meztetett a Didinium nasutum leiräsänäl,? hogy t. i. 
embriökepzödes es oszlas mar többször eszleltetett 
egyidejüleg ugyanazon äzalekällatkanäl. Ezt 6szlelte 
CLAPAREDE &8 LacHmann a Stentor Roeselii ket pel- 
danyanal,’ Stem ket izben a Vorticella microstoma- 
nal,* EnGELMAnN ugyanennel?® s Bausranı a Didi- 
nium nasutumnal.® Ha tekintetbe veszszük, hogy ket 
különbözö szaporodasi mödnak egyidejüleg valö veg- 
hezmenetele mäs szervezeteknel egeszen ismeretlen s 
alig kepzelhetö: ügy ezen egy körülmenyt is nyomös 
ervnek kell tartanunk az embriöelmelettel szemben. 

Ezek elleneben a Sreimn-töl felhozott ervek közul 
esak harom jöhet szöba: 1. a szüulönyılasnak allandö 
helye a Stylonychia Mytilus szäjperemenek bal sze- 
gelye alatt; 2. azon tenyällas, hogy ez embriogömbök 
azon feltüunö körulmeny,, 


D} 


nem emesztetnek meg; 3. 
hogy az elösdi Sphaerophryak, melyek esillöszörözetü- 
ket tekintve különbözö fajokhoz tartozöknak lätsza- 
nak,* epen csak bizonyos fajokhoz tartozö äzalek- 
allatkakat tamadnak meg, mıg mäs ezekkel együtt 


ı Id. ert. 588. 

® Sur le Didinium nasutum, Stein. Archives de Zoo- 
logie experimentale. Tome II. Nr. 3, Juillet (1873) p. 390. 

3 Etudes. III. 190. 

* Der Org. II. 118. 

> Id. ert. 596. 

° Id. Ert. id. h. 

= A Vorticellafelek tapogatöknelküli peritrich «em- 
briöi» szamära ENGELMANN az Eindosphaera nemi nevet 
hozza ajanlatba (Id. &rt. 601.). 

Dar 


188 


6lök s hozzajuk gyakran igen közel allök tämadasaik- 
töl egeszen mentek. 

A mi az elsöt illeti, ennek EnserLmann a követ- 
kezö ep oly egyszerü, mint kielegitö magyarazatat 
adja: «A Sphaerophrya igen kiesiny es könnyti leny, 
mely rendesen esak passive, meg pedig igen könnyen 
hozatik mozgäsba. Mihelyest egy Stylonychia köze- 
lebe jut, azon örveny, melyet ennek felette erös sza]- 
melletti serteive elöidez, megragadja s a szäjfele te- 
reli. Ha a szäjon be nem sodortatik, tapogatöi segit- 
sögevel a szäjperem zugäban megkapaszkodhatik s a 
hätrafele iranyulö vizäram folytonos nyomäsa alatt 
kisse hätra fele szorulhat, hol azutan a gazda testebe 
nyomül. Itt azutän megmarad, a behatoläsi nyiläs 
pedig ismet elzärödhatik. Elöreläthato, hogy a Sty- 
lonychia testfala ezen helyen ennek megtörtente utan 


is könnyebben lesz serthetö s ennek következteben a | 


belülröl neki nyomulö «embriök» itt könnyebben 
fogjäk keresztülfürhatni, mint mas pontokon. Meg- 
jegyzendö különben, hogy nehany esetben Bausıant 


68 en egynel több «szülönyiläst» talaltunk s ezek kö- 


zött egyet, vagy többet a Stylonychia hätoldalan.»! 

A mi a mäsik ellenvetest, azaz azt illeti, hogy 
az embriögömböket a gazda meg nem emeszti, 
erre nezve legyen eleg arra utalnunk, hogy bizonyos 
elösdi rovarälezäkat s fergeket sem emesztenek meg 
gazdäik, noha ezeknek gyomräban elnek: miert nem 
emeszti weg kerdhetnök peldaul a lö a Gastrus- 
älezäkat, a sundisznö a Physaloptera clausät, vagy a 
menyet a Distomum megastomumat s szämos mäs 


ällat a gyomräban tanyazöo elösdieket? Az elösdi szer- | 


vezeteknel ältaläban annyi egyeb megoldasra varo 
biologiai rejtelylyel ällunk szemben,* hogy a felho- 
zott &rvnek az elösdiseg ellen szölö bizonyitö erejet 
teljesseggel kötsegbe kell vonnunk. — Mäsreszt azon- 
ban, legaläbb a Parameciumoknäl, igen egyszerüen 
magyaräzhatjuk meg a meg nem emesztödes okät, 
ha tekintetbe veszszüuk, hogy ezeknel, Bausranı es 
Bürscauı szerint, a betolakodott Sphwxrophryak a 
sazda cutieuläjähoz tartozö zacsköba zarvak s nem 
valöszinütlen, hogy az embriögömbök mäs azalek- 


ı Id. ört. 599. 

* Peldäul, — hogy mäst ne hozzok fel, — mily mö- 
don l&ölekzenek a 16 gyomräban &s bel&ben elödö Gastrus- 
älezäk? vagy, mi annak az oka, hogy a Tritonok hügy- 
hölyagjäaban &lödö Trichadina Pedieulusokat nem öli meg 
a hügy, holott ugyanazon Triton külsö bören 616 s ugyan- 
azon fajhoz tartozö Trichodinäkra egyetlen esepp hügy ha- 
lälos meöreg ? 


ällatkäknäl is a gazda nem emesztö keresplasmajahoz 


\ tartoz6 rötegbe vannak burkolva. 


A harmadik ellenvetessel szemben ismet felhoz- 
hatjuk, hogy mäs elösdiek is megvalogatjak gazdaikat, 
miert ne välogatnäk meg tehät az elösdi Sphierophryak 
is? Annäl is inkäbb lehetseges ez, mert, ENGELMANN 
szerint, a szabadon elö Acinetafelek is valogatösak 
zsakmäanyukban. De mäsreszt ugyanezen ervet az 


embriöelmelet ellen is felhozhatnök; mivel epen 
nem läthatö be, hogy miert szaporodnanak nemely 
szäjjal birö äzalekällatkäk oszläason es külsö sarjad- 
zäson kivüul belsö embriök altal is, mig legközelebbi 
rokonaikban embriök soha sem fejlödnek. Igy pl. a 
Stylonychia Mytilusnäl igen gyakoriak az embriök, 
mig az ep oly közönseges Stylonycha pustulata- es 
Histrionäl sem Sreın, sem mäs sohasem 6szlelte, 
hogy a mag szetdarabolödasa következteben kepzödö 
esiragömbök embriögömbökke fejlödnenek.! 
Mindezeket tekintetbe veve, az embriöelmeletet a 
Srein-töl kifejtett alakban megcezafoltnak kell te- 
kintenunk s az elösdisegi felfogassal szemben csak 
meg egy lehetösegre lehetne gondolni, arra t. 1., hogy 
az «embriök» embriök is, elösdiek is. «Tenyleg gon- 
dolhatö, — mondja EnGELMANN, — hogy elöször az 
altalok lakott fajoknak embriöikent fejlödnek ki, az 
anya elhagyäsa utän pedig egy mäs ugyanazon faj- 
beli egyenbe tolakodnak, hogy ebben, mely e szerint 
valödı dajkanak feladatät teljesitene, tovabb nöjenek 
Ezek 
azutän ismet üj egyenekbe vandorolnanak be s mi- 
utän ezen folyamat többször ismetlödött, az utolsö 


s ivartalan üton utödokat hozzanak letre. 


nemzedek vegre visszaterne az anyänak alakjara.»* 

Ezen felfogas, mely semmi ismert analogiära nem 
tämaszkodhatik, a priori igen valöszinütlennek lat- 
szik s maga EnGELMAnN is annak tartja; tekintetbe 
veve azonban azt, hogy a szäjjal birö äzalekallatkäk 
es Acmetafelek közötti fejlödesbeli összefügges lehetö- 
sege kizarva nincsen, absolute lehetetlennek megsem 
mondhatö. 

Meg kell itt meg emlekeznem nemely äzalekällat- 
känak ügynevezett monasszerü, valamint a Dicyema- 
‚felek embriöiröl. 

Az elöbbieket, mint mär fentebb emlitettem, 
Sreıs fedezte fel a Vorticella macrostomanak beto- 
kozott egyenein,’ s velök egeszen megegyezöknek 


1 Der Org. II. 6. 
® Id. ört. 602. 
Die Infus. 194. 203. 


189 


fejlödeset eszlelte Cıznkowskı a Nassula ambigua- 
nak szinten betokozott egyeneiben,! kesöbb pedig is- 
met Sreın a Stylonychia pustulata tokjaiban.? A be- 
tokozott azalekallatkäk plasmajaban nehany gömbö- 
lyüded vagy körtealaku tömlö kepzödik, melyek egy 
felületükböl kisarjadzö palaczknyakalaku nyülvany- 
nyal attörik az azalekallatka tokjät, hogy a belsejük- 
ben fejlödött apro, vesealaku, ostoros rajzokat kibo- 
csassak, melyek szetrajzasuk elött rövid ideig, mint 
bizonyos Saprolegniak rajz6i, szintelen, nyälkas 
eömbbe vannak zärva. Comn mär 1857-ben figyel- 
meztetett arra, mennyire megegyeznek ezen kepzöd- 
menyek a moszatsejtekben elödö Uhytridium endo 
genummal,? s kesöbb Stein maga is azon, bizonyära 
helyes felfogäshoz csatlakozott, hogy a monasszerü 
embriök voltakepen elösdiek.* 

Ami pedig a Kephalopodok veseiben (visszeri füg- 
gelekeiben) elödö Dicyemafeleket illeti, az ezeknek 
belsejeben kepzödö embriök, csakugyan valödı em- 
briok, esakhogy ezen szervezetek, mint Van BENEDEN 
Epvarp-nak vizsgälatai bizonyitjak? sejtekböl össze- 
tett szervezetek s eszerint nem tartozhatnak az Opa- 
linafelekhez s ältalaban az azalekallatkäkhoz, melyek- 
hez ÜLAPAREDE € LACHMmanNn® sorolta. 


B) Conjugatio. 
A csilloszörös azalekällatkak egyhekelesenek (Conjugatio, Zy- 
gosis) lefolyasa, lönyege &s jelentösege. 

Mindjart e munka elejen volt alkalmam megem- 
lıteni, hogy mär a läthatatlan vilag felfedezöje, 
LEEUWENHOER is eszlelt parosaval egyesült äzalek- 
allatkakat, melyekröl feltette, hogy közösulesre (coi- 
tus) keltek össze; ugyanıly masyaräzatot adtak a 
hosszaban egyesülve talalt azalekallatkaknak Josuor, 
BAKER es GLEICHEN, mig mäs büvärok ezen pärok- 
ban oszlö egyeneket veltek felismerhetni. Mürner 
0. Fr. vegre leghatärozottabban allitotta, hogy a 
Paramecium Aureliänäl oszläson kivül valösägos 
egybekeles, parosodas («vera copula») van. 


ı Ueber 
(1855) 303. 

® Der Org. I. 165. 

® Teber Fortpflanzung 
IX. (1857) 145. 

* Der Ore. I. 105. 

® Recherches sur les Dieyemides, survivants actuels 
d’un embranchement des Mesozoaires. Bullet. de l’Acad. 
royale de Belgique. 1876. 

% Etudes. II. 201. 


Cystenbildung der Infusorien. ZWZ. VI. 


von Nassula elegans. ZWZ. 


FHRENBERG, Dusarvın s kortarsaik az egybeke- 
lesre vonatkozö regibb adatokat mind teveseknek 
ällitottak s a lestujabb idöig makaesul tartotta magät 
azon felfogas, hogy az äzalekallatkak harant- es 
hossziranyu oszlas ütjan szaporodnak, s hogy e hossz- 
tengelyük iränyaban esymäst megfekvö parok nem 
egybekeles, hanem oszlas alatt allanak. Stein ugyan 
mär 1849-ben felfedezte a Podophrya fixa egybeke- 
leset,! CnAPAREDE es LAcHMAnN pedig kimutatta az 
egygyeolvadässal vegzödö egybekeles gyakori elöfor- 
duläsät a Podophrya Pyrum-, P. quadripartita- es 
Acineta mystacinandl,: valamınt a Vorticella micro- 
stoma-, Carchesium polypinum- es Epistylis brevi- 
pernel;?® mindez azonban egyelöre befolyas nelkül 
maradt a hossziranyu oszlasi folyamatröl szölö felfo- 
gas megvältoztatasära. 

Baugrant-t illeti azon nagy erdem, hogy kimu- 
tatta, hogy azon folyamat, melyet oly hosszu ideig 
ältaläban hossziranyü oszlasnak magyaräztak, volta- 
kepen egybekelesnek felel meg,.s hogy az egybekeles 
a csillöszörös äzalekallatkak eleteben eddigele nem 
is gyanitott fontos szerepet jatszik.* 

STEIN egy ideig meg habozott Bauzıanı felfogäsä- 
hoz esatlakozni s . monografiäjänak elsö reszeben 
Bausıanı tanäval szemben meg hossziränyü oszlas- 
nak tartja a szöban forgö folyamatot;° tovabbi vizs- 
gälatok alapjän azonban csakhamar megvältoztatta 
feltogäsat ® s BaugIanı tanat, amennyiben az a hossz- 
iränyu oszläsnak tartott folyamatot egybekelesnek 
tekinti, hatärozottan magaevä tette. Ezenkivül Srzın 
csak abban egyezik meg Bausıanr-val, hogy szerinte 
is az ivaros szaporodäsnak egy neme egybekelessel 
veszi kezdetet, s hogy a magban es magocskäban Ö6 
is nöi es him ivarmirigyet lat; egyebekben ellen- 
ben, nevezetesen az egybekelt azalekallatkäk mag- 


ı Die Infus. 147. 

2 Eitudes, III. 123—129. 

3 LACHMANN, Ueber die Organisation der Infusorien. 
AAP. (1856) 396. — Etudes, III. 229—933. 

* Sur l’existenee d'une generation sexuelle ches les 
Infusoires. CR. Tom 46. 628. — Recherches sur les orga- 
nes generateurs et la reproduetion des Infusoires dites 
polygastriques. CR. Tome 47. 383. — Tovabba fömunkaja, 
Recherches sur les ph&nom£nes sexuels des Infusoires. Extr. 
du Journ. du la Physiologie. Nos de Janvier & Octobre 1861. 

5 Der Org. I. 99. 

% V. ö. EnGELMANn, Zur Naturgesch. der Infus. ZWZ. 
XI. (1861) Sep. 2, megj. a. — Toväbbä: Sreın, Ueber die 
Hauptergebnisse der neueren Infusorienforschungen, Wien 
(1863) 22. — Vegre, Der Org. II. 68. 


190 


kepleteinek az egybekeles tartama s befejezte utan 
veghez menö vältozasait illetöleg Bausranı-töl lenye- 
gesen elter, — lenyegesen elter toväbbä a legfonto- 


sabb pontban, abban tudnilllik, hogy az egybekeles | 


meginditotta ivaros szaporodas mily eredmenyre ve- 
zet; mert mig BaLBIanı szerint a magocskaban kep- 
zödö ondöszalaeskaktöl megtermekenyitett magröszle- 
tek petek alakjaban ürittetnek ki, addig Stein sze- 
rint maga a mag termekenyittetik meg, a mag reszle- 
teiböl pedig a mär emlitett csiragömbök kepzödnek, 


melyek embriögömbökke välva, oszläs utjän azon em- | 


briokat hozzäk letre, melyekkel az elöbbi fejezetben 
reszletesen foglalkoztunk. 

ÜLAPAREDE az «Eitudes» harmadık reszehez 1860. 
irt függelekben ! szinten megerösiti Bausranı azon 
felfedezesenek helyesseget, hogy a hosszäban egye- 
sült äzalekallatkäk nem oszlanak, hanem egybe- 
keltek. 

Mas buvaroknak, elsö sorban ENnGELMAnN-nak 2 
KÖLLIker-nek,” tovabba Bürschuı-nek,* valamint 
EnGELMAnN-nak ujabb vizsgälatai ? a esillöszörös äza- 
lek allatkäk egybekelesenek letezeset minden ketseg 
föle emeltek. Az utobb idezett ket buvärnak nagy- 
fontossagu vizsgalatai tovabba kimutattäk azt is, 
hogy amaz, a szakbuvärok kören tul is nem minden- 
napi szenzäcziöt keltö lelfedezes, hogy az äzalek- 
allatkaknal az ivartalan szaporodäson kivul valösä- 
g0s ivaros szaporodas is van, mely az egybekeles- 
sel, a közöstiles egy nemevel veszi kezdetöt, s mely- 
nel here es petefeszek, ondöszalacskäk es petek, ille- 
töleg embriök szerepelnek : helyes s reszben igen pon- 
tos vizsgälatoknak helytelen ertelmezesen alapszik — 
a mi termeszetesen csakis az uttörö vizsgälatoknak 
ujabb s teljesen elfogulatlan buvärlatok ütjän valö 
ellenörzese s különbözö iränyböl valö megvilägitäsa 
altal vält lehetsegesse. 

A csillöszörös äzalekallatkäk egybekelesenek is- 
merete minden reszleteiben teljesen kiel&gitönek mai 
nap sem mondhatö; annyi azonban bizonyos, hogy 
sem & BALsIANI-, sem a Srem-töl kifejtett ivaros 


1 964. 

” Zur Naturgesch. d. Infus. ZWZ. XI. (1861) 347. 

® Icones histiologiee. I. Abth. (1864) 17. 

* Einiges über Infusorien. AMA. IX. (1873) 657. — 
Vorläufige Mittheilung einiger Resultate von Studien über 
die Conjugation der Infusorien und die Zellentheilung. 
ZWZ. XXV. (1875) 426. — Toväabbä: Studien über ete. 
Abh. d. Senckenberg. Naturf. Gesellsch. X. (1576) 262—452. 

° Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infu- 
sorien. MJ .I (1876) 582—634. 


szaporodäsra, sem petek, sem embriok fejlödesere 
nem vezet. 

A tärgyalasnak es attekinthetesnek könnyıitesere 
czelszeriinek tartom az elöadandökat több fejezetre 
osztani. 


Az egybekeles mödjai, az egybekelt pärokon letrejövo külsö 
valtozäsok, az egybekeles idötartama. 

Az egybekeles rendesen ket egyen között törte- 
nik, esak kivetelesen eszleltetett harom egyen egybe- 
kelve ; härom egybekelt (felfogasa szerint hosszirany- 
ban esyidejüleg harom egyenre oszlö) Paramecium 
Bursariäröl Conn,! valamınt EnGeLmann ? härom, 
söt meg több egybekelt Vorticella microstomaröl CuA- 
PAREDE €8 LACHMANN,’ harmasaval egybekelt Para- 
mecium Aureliäröl s Amphileptusokrol vegre STEIN 
tett emlitest.* 

Az egybekeles mödjara, az egybekelt pärok egy- 
mas iranyaban valö helyzetere legnagyobb befolyas- 
sal van a szajnak helye s környezetenek szerkezete.’ 
A szajnelkül azalekallatkak egybekelese Ste, vala- 
mint CLAPAREDE 68 LAcHMAnN vizsgalatai utan esak 
nehäny Acinetafelenel (Podophrya fixa, P. Pyrum, 
P. quadripartita, Acineta mystacina, A. Lemnarum, 
A. Phryganearum) ismeretes, melyeknel az egybe- 
keles, — annak megfelelöleg, hogy szajuk ninesen, — 
a testfelület küulönbözö pontjaval törtenhetik : majd 
oldalhelyzetben fekszik meg egymäst, mi közben a 
ket egyen hossztengelye parhuzamosan all, majd is- 
met oly mödon, hogy hossztengelyeik egymäst: hegyes 
szög alatt szelik, majd vegre testük tetöpontjaval 
(Scheitel) kelnek egybe. 

A szajjal birö azalekallatkaknal Stein haromfele 
egybekel&si mödot különböztet meg: szdjvegi, hasi 
es oldali egybekelöst (tevminale, ventrale, laterale 
Conjugation).® 

Szajvegi egybekeles jellemzi mindazon äzalekaäl- 
latkakat, melyeknek szaja testük melsö vegen van, 
mint peldäul a Didinium, Mesodinium, Enchelys, 
Enchelyodon, Phialina, Lacrymaria, Holophrya, 
Coleps-nemeknel. Ezen äzal&källatkak mintegy szäj- 
jal szäjra szıvjäk rä magukat s ennek következteben 


! Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Inf. ZWZ. 
III. (1851) 271. 

> Zur Naturgesch. ZWZ. XI. (1561) Sep. p. 2. 

® Etudes, II. 230. 

* Der Org. II. 76. 

° Stein, Der Org. II. 67. 

® Der Org. I. 68. 


19 


egybekelesük alattt taplal&kot nem vehetnek fel, tes- 
tük belseje pedig egymässal nyilt közlekedesben all. 
Minthogy az ily mödon egybekelt egyenek rendesen 
egyenes vonalban fekszenek egymaäs mögött, a syzy- 
gia* elsö pillanatra könnyen összeteveszthetö elöre- 
haladt stadiumon levö harantiranyu oszlässal. 

Az oldalt allö szajjal bwö äzalekallatkaknak 
egybekelö&se majd hasi, majd oldali; mesjesyzendö 
azonban, hosy közel rokon azalekällatkak, mint pl. 
az Euplotes- 63 Oxytrichafelek lenyegesen különbözö 
mödon kelhetnek egybe, söt a syzygia ugyanazon 
fajhoz tartozö azalekällatkäknal sem mindig egyenlö. 

A hası egybekelesnel a pärok hasi oldalukkal si- 
mulnak esymäshoz ; az egybekeles kesöbbi stadıuman 
azonban nem fekszik meg egymaäst egeszen, hanem 
csak mellsö testvegükkel, mig a hatsök szabadok ma- 
radnak s többe-kevesbe elallanak. Az összenöves is 
esupän a szajperem, közvetetlen Erintkez6 külsö reszen 
jö letre, ugy hogy a szäjhoz mes mindig vezet egy 
szlik res. Ilyenek a syzygiäk a Styloplotesnel s a Pa- 
rameciumoknäl. A j6l kifejlett peremkoszorüval birö 


Heterotrichek a peremmezejükkel kelnek egybe, mely | 


kisebb-nagyobb területen összeolvad, mig a ket egyen 
testenek szabadon maradö resze többe-kevesbbe el- 
äll. Az Euplotesfelek hası oldaluk mellsö, bal szelenek 
egy kis területen toljak magukat egymäsra s csak 
ezen területen nönek össze, testük többi resze eg6- 
szen szabadon marad. Szamos szäjperemmel nem 
bıirö holotrich azalekallatka szinten a hasoldal mellsö 
reszenek esupän egy kis oldali területevel kel esybe. 
Az Amphileptus &s Trrachelius-nemek orrmänyszerü- 
leg mesnyult mellsö testvesük hasoldalänak egesz 
hosszaban egyesülnek. 

Az oldalı egybekelesnel a parok egyszerlien egy- 
mäs melle fekszenek 3 mellsö testvegüknek erintkezö, 
a helyzetnel fogva termeszetesen különnemü (jobb es 
bal) szeleivel esyesülnek. E mellett gyakori azon eset, 
hogy az egyik egyen mellsö testszelevel a masike 
ala esüszik s az egyik hätoldalänak jobb, a masik pe- 
dig hasoldaläanak bal szelevel egyestl parjaval. Az 
egyestiles mestörtentevel azutan az egyik egyen teste 
többe-kevesbe a masik ala esuszhatik, ügy hosy a 
hasoldalaval egyesült a hatoldaläval egyestiltön mint- 
egy nyargal; vagy pedig mäsodlagosan hassal egy- 
mäsra is borulhatnak, akkent t. ı., hogy a ket egyen 


= Syzygia kifejezessel az egybekelt pärokat jelöljük, 
tekintet nelkül arra, vajjon elvälnak-e k&söbb az egyesült 
egyenek, vagy pedig utöbb teljesen egygy&olvadnak. 


hossztengelye iränyaban egymäsfel& fordul s a sy- 
zygia ez esetben könnyen hasinak volna tarthato. 
A syzygiänak ezen mödja jellemzi a lapitott testü 
äzalekällatkäkat, nevezetesen a Chlamydodontokat, a 
Lionotus-nemet, az Aspidisca- es Oxytrichafelöket. 

A Vorticellafeleknel az egybekelösnek ket egy- 
mästol különböz6 mödja ismeretes, t. i. oldalı &s 
rügyszerli egybekeles. 

Az elöbbi egybekelesi mödot CnAPArkDE es LacH- 
MANN fedezte fel a Vorticella microstoma-, Carche- 
sium polypinum- es Epistylis crassicollisnal! s elö- 
fordulasat megerösitette Stein a Vorticella micros- 
toma- &s V. Oampanulänäl, Bürscnti pedig a V. 
nebuliferändl.” CLaParkoe 68 LAcHMmanN esupan ko- 
esänyokon ülö Vorticellafeleknel eszlelte az egybe- 
keles ezen mödjät, melynel ket, a V. microstomanal 
neha häarom esyen oldaläval l&p egybekelesre, erre 
a syzygiaban levö egyenek, vagy mint az idezett 
büvarok nevezik, a zygozoitok, hätsö esillöszörkoszo- 
rut növesztve, levalnak kocesänyaikröl s rajzäsnak in- 
dulnak, mely alatt egyetlen nagy egyenn& nönek 
össze 5 kesöbb ismet letelepednek. StEın ugyanezen 
teljes egygye&olvadassal vegzödö egybekel6esi folyama- 


tot a Vorticella Campanulänak esupän hätsö esillö- 


szörkoszorüval szabadon rajzö egyenein eszlelte. 
Sokkal gyakoribb a Vorticellafeleknel az egybe- 
kelesnek egy mäsik mödja, melyet Stzın fedezett fel 
s rügyszerü egybekelesnek (knospenförmige Conjuga- 
tion) * nevezett. Ezen egybekelesi möd ismeretet 
STEIN-en kivül, ki azt igen nagyszamu Vorticellafele- 
nel eszlelte, GREEFF,? Everts,° Bausıant,” Bürscauı® 
68 ENGELMANN » vizsgälatainak köszönjük. 
Emlitettem mar a esillöszörös äzalekällatkäk sar- 
Jadzas utjan törtenö szaporodäsänak tärgyaläsänal 
Srtein-nek azon fontos felfedezeset, hogy azon kis 
sarjadekszerü egyenek, melyeket a Vorticellafelek tes- 
tenek alapi reszen, vagy oldalän igen gyakran lehet 
eszlelni, s melyeket SpauLanzanı-töl kezdve valödi 


* LAacHMmANN, Ueber die Organisation ete. AAP. (1856) 
396. — Etudes, III. 2399—233. 

= De:2Or IE 1102 

® Studien. 451. 

Ders Or ci: 

° Untersuch. üb. die Naturgesch. d. Vorticellen. AN. 
37. Jahrg. I. (1871) 206. 

° Untersuch. an Vort. nebulifera ZWZ. XXII. (1873) 608. 

” Sur la generation sexuelle des Vorticelliens. CR. 
Tome 81. (1875) 676. 

® Studien. 338. 445. 

” Ueber Entwickelung ete. MJ. I. (1876) 621. 


192 


sarjaknak tekintettek, voltakepen a nagyobb egyennel 
egybekelesben vannak. A rüsyszerli egybekelesnel 
ugyanis mindig egy kisebb egyen, mikrogonidium, 
( Kleinsprössling, Mikrogonidie, Sreın),! mely hätsö 
esillöszörkoszoruja segitsegevel rajzik, keres fel egy 
koesänyän ülö nagyobb egyent, makrogonidiumot,? 
hogy a csillöszörkoszorut viselö test vegevel magät 


annak oldalära, többnyire e test közepe tajan, vagy 


ez alatt, ritkän e felett, mintegy räoltsa s vele vegre 
egygy6olvadjon, vagy helyesebben, amabba beleolvad- 
jon. Azon vältozäsokröl, melyek a rügyszerü egybe- 
kelesben levö egyenek magkepletein &szlelhetök , 
aläbb fogok szölani s itt esak annyit akarok megemli- 
teni, hogy a mikrogonidium vagy egeszen beleolvad 
a koesänyos egyenbe, vagy pedig üres, töpörödött, 
ränezos, vagy tüskes kinövesekkel boritott euticu- 
laja visszamarad s vegre levettetik. 

A rügyszerüi egybekelesnel rendesen csak egyet- 


len mikrogonidium oltja magät rä& a makrogoni- | 


diumra, esak az Opercularia artieulatänal tesz STEIN 
emlitest ke&t, egesz hat, räaoltott mikrogonidiumröl, 
melyek egeszen szabalytalanul voltak a kocsanyon 
ülö Opereularia felületen szetszörva.” Ein magam nem 
ritkän eszleltem az Epistylis branchiophilän ket rä- 
oltott mikrogonidiumot, melyek közül az egyik a test 
közepe täjän, a mäsik a harangperemen, vagy köz- 
vetetlenül ez alatt foglalt helyet. 

STEIN, GREEFF 65 EnGELManN vizsgalatai utjan 
tudjuk, hogy a telepeket kepezö Vorticellafeleknel, 
nevezetesen a Zoothamnion, Carchesium 68 Episty- 
lis-nemnel, a mikrogonidiumokat külön egyenek 
szolgältatjak, melyek gyorsan ismetlödö oszläs utjan 
4—8 aprö egyenböl allö csinos bokretäkka valtoznak, 
melyeknek hätsö esillöszörkoszorut nyert apro egyenei 
a bokreta szetbomlasa utän mint mikrogonidiumok 
szetrajzanak. 

Az Epistylis plicatilisnel ENGELMANN azon erde- 
kes megfigyel6st tette,* hogy a mikrogonidium kepzö- 
des nem egyidejüleg megy veghez ugyanazon telep 
valamennyi ägrendszeren, hanem mindig az egyik 
oldalröl kiindulöan terjed el lassankint a többi re- 
szekre. Ennek megfelelöleg azutän a rügyszerü egybe- 
kelösnek toväbbi jelensegei is különböz6 idöben foly- 
nak le ugyanazon fäcskänak különbözö ägterületein. 
A mikrogonidiumoknak ällandöan negy egyenböl allö 


" Der Org. I. 137. 

® ENGELMANN, id. ert. 632. 

® Der Org. II. 126. 

* Ueber Entwiekelung ete. MJ. I. (1576) 625. 


bokretai mindig egy vagy több testhoszszal alabb van- 
nak elhelyezve, tehät rövidebb agakon ülnek, mint 
a makrogonidiumok. Az ugyanazon telepen egymäs 


, utan kepzödö mikrogonidiumok összes szama ugyan- 


azon telep makrogonidiumainak szamät eleri, söt tül 


‚ is haladja. A mikrogonidiumok, melyek esak mintegy 


| VYa—Ya öraig rajzanak, esak olyan makrogonidiu- 


| 


mokra latszottak rögzıtödni, melyek alatt melyebben 


‚ fekvö agakon mikrogonidiumok mär kepzödtek, vagy 


kepzödesben vannak, s egeszen megvetni lätszanak 
mind az ugyanazon, mind mäs telepeknek mindazon 
egyeneit, melyek csokrokkä fejlödö oszlasi sarjakat 
meg nem szolgältattak. 

A szinten telepeket kepezö Opercularia-nemnel a 
mikrogonidiumok k&pzödese, amennyiben ezt STEIN- 
nek az Opercularia infusionumon tett vizsgälatai 
utän ismerjük,! — mäskepen törtenik, mint a 
Zoothamnion, Carchesium &s Epistylis-nemnel. Az 
Opercularia infusionumnak igen vekony kocsänyu s 
esak keves szämu egyenböl allö telepei között több- 
ször talält Srem olyanokat, melyeknek cesupan ket, 
egymästöl elällö kocsanyaganak egyiken egy rendes 
nagysägu s megnyült egyen, a mäsikon pedig egy 
megrövidült, oszläsra keszülö egyen, vagy e helyett 
mär ket oszläsi sarjadek ült, melyek esak felenyi 
nagysäguak voltak, mint a mäsik ägon ülö egyenlö 
korü tärsuk. Talält toväbba oly telepeket is, melyek- 
nek kis oszläsi sarjai ismet megoszlottak, ügy hogy 
az egesz telep egyetlen nagy s negy igen kiesiny, de 
külön-külön kocsänyon ülö egyenböl ällott, mely 
utöbbiak hätsö esillöszörkoszorüuval voltak ellätva s 
ketsögkivül rügyszerü egybekelesre szolgalö mikrogo- 
nidiumoknak feleltek meg. 

A Vorticella-nemnel bokretakepzödes szinten nem 
fordul elö, hanem nyilvän azon kisebb egyenek szol- 


| gältatjäk a mikrogonidiumokat, melyek, ügy mint az 


Opereuläriänäl, oly mödon jönnek letre, hogy egyes 
egyenek gyorsan egymäsutän oszlanak, minek követ- 
kezteben utödaik egyre kisebbednek; en legaläbb a 
Vorticella microstoma- 68 V. nebuliferändl a rügy- 
szerti egybekeles ideje alatt mindig taläaltam a rendes 
nagysäguaknäl jöval kisebb egyeneket, melyeknek 
oszläsi sarjai kötsegkivüul mikrogonidiumokat szolgäl- 
tattak. 

ENGELMAanN toväabbä, mint mär fentebb elöadtam, 
a Vorticella microstomändl valösägos sarjadzast is 
sszlelt s közvetetlenül sikerült megügyelnie, hogy a 


! Der Org. II. 126. 


193 


sarjadzäs ältal keletkezett kisebb egyenek rügyszerü 
egybekelesre szolgälö mikrogonidiumoknak felelnek 
meg.! Hogy azonban ez nem lehet a Vorticelläk 
mikrogonidium-k&pzödesenek egyedüli mödja, hanem, 
hogy a mikrogonidiumok egyszerü oszlas ütjan is 
fejlödhetnek, e mellett szöl azon körülmeny, hogy a 
sarjadzas a Vorticelläknäl EnGELMANN szerint is csak 
igen ritkäan fordul elö. 

Hogy a Vaginicolak, Cothurniak s Lagenophry- 
sek kis oszläsi sarjai, melyekröl mär fentebb meg- 
emlekeztünk, szinten esak rügyszerli egsybekelesre 
szolgalhatnak, ez azok utan, miket a Vorticellafelek 
mikrogonidiumairöl tudunk, alig szenvedhet ketseget 
es Stein-nek esakugyan sikerült is a Vaginicola 
erystallinanal es Lagenophrys Ampulländl a rügy- 
szerli egybekelest közvetetlenül megfisyelnie.° 

A mi az egybekelt päroknak Öösszefüggeset illeti, 
erre nezve BALBIANI, — ki az äzalekallatkäknal kü- 
lön ivarnyiläst, söt a Paramecium Aureliändäl meg 
ivarjäratokat is különböztet meg, melyek a szäj elött 
egy közös nyıläsba egyesülnek,” azt tartja, hogy 
csupan valamely ragadös väladek ältal vannak mint- 
egy egymäshoz forrasztva.* — A Bansrant-töl leirt 
külön ivarnyiläsok s järatok azonban — mint Srem 
kimutatta,°? — bizonyära ninesenek meg, s valamennyi 
többi büvar egyetert abban, hogy az äzalekällatkak 
az egybekeles alatt kisebb-nagyobb területen közvetet- 
lenül összenönek s ennelfogya a syzygia ket egyene- 
nek belseje nyilt közlekedesben all. A hasi es oldali 
esybekelesnel a parok keregretege az egybekeles terü- 
leten resorptiöt szenved, mig a szajveggel egybekelö 
azalekallatkak testbelseje minden resorptio nelkül 
közvetetlenül közlekedhetik. 

EnGELMAnN® &s Stein’ több äzalekällatkän, ne- 
vezetesen az Kuplotes- es Oxytrichafeleken az egybe_ 
keles alatt a szäjperemnek visszafejlödeset s üjra- 
kepzödeset, tovabba a serterendszernek reszben vagy 
egeszben valö megujuläsät 6szlelte; a megujuläsi 
folyamat addig fokozödhatik, hogy e syzygia kereten 
belül ket egeszen üj, az esybekelteknel zömökebb 
testli ifju egyen kepzödik. Bürschur szerint a Colpi- 
dium Colpoda es Bursaria truncatella egybekelt 


! Ueber Entwickelung. MJ. I. (1876) 58 
? Der Org. II. 128. 

® Röcherches, 61. 

% Röcherches, 60. 

° Der Org. II. 74. 

° Zur Naturg. ZWZ. XI. (1861) 5. 

” Der Org. II. 70. 


EnTz G. Veglenyek, 


[52 


egyenein a szäjperem, söt a sza) is teljesen visszafej- 
lödık ! s az egybekelös befejeztevel ketsegkivül ujra 
kepzödik. — Igen valöszınü, hogy a csillöszörözetnek 
s szajperemnek megujulasa nem szoritkozik esupan 
az emlitett äzalekallatkakra, esakhogy a megujulas 
nem valamennyinel oly feltüns, mint az &pen emli- 
tetteknel. 

Az egybekeles az äzalekallatkak egy reszenel tel- 
jes egygycolvadaässal (copulatio) vegzödik, azaz: ket 
egyennek testeböl esy üj egyen epiti magät fel. Ilyen 
egygyeolvadas ismeretes CLAPAREDE €s LACHMANN,? 
tovabbä Stein vizsgälatai utän az Acinetafeleknel ; 
a Vorticellafeleknek mind oldali, mind rügyszeri 
egybekelese szinten teljes egygyeolvadasra vezet, s 
mar itt megemlithetjük, hogy Crararkoe &s LacH- 
MANN, valamıint STEIN szerint is az eoygyeolvadt 
Acinetafeleknek magja is egyetlen testbe nö össze; 
ugyanezt allıtja BürscaLı az oldalilag összeolvadö 
Vorticella nebulifera magjäröl.* Ezeken kivül valö- 
sägos &s teljes egygyeolvadas nehäny oly äzalekallat- 
känal is eszleltetett, melyek rendesen esak ideiglene- 
sen szoktak egybekelni; nevezetesen, ezt £szlelte 
Engermann a Stylonychia Mytilus-, St. pustulata- 68 
St. Histrionäl,’ Stein pedig ugyancsak a Stylonychia 
Mytilusnal.* Ezen teljes egygycolvadasnal, mint az 
Aeineta- es Vorticellafeleknel, szinten összeolvadnak 
egymässal a magok is, s a ket egyenböl egy egeszen 
uj egyen kepzödik, mely EnGELMAnN szerint az egygye- 
olvadäs befejeztevel, 6—10 öra muülva, harantiranyü 
oszlas utjan szaporodasnak indul. — Toyvabbi vizsgä- 
latok hivatvak azt eldönteni, vajjon a teljes egygye- 
olvadas mäs äzalekällatkaknal, melyeknel eddigele 
esak egybekeles 6szleltetett, elöfordul-e, a mi a priori 
epen nem latszik valöszintitlenek. 

Az äzalekällatkäk egybekelesenek idötartama Bar- 
BIANI szerint 24 öra es 5—6 nap között valto- 
zik,’ mire Stein megjegyzi, hogy BALBIANI-ra bizza 
az ezen ällitäsert valö felelösseget, minthogy 6 semmi 
tämaszpontot sem taläl az egybekeles idötartamanak 
meghatärozäsära; ® Bürschi-nek ellenben gondosan 
elkülönitett pärokon szinten sikerült az egybekeles 


! Studien. 313. 321. 

2 Fitudes. III. 123—129. 

® Der Org. I. 68. 

* Studien. 451. 

5 Zur Naturgesch. ZWZ. XI. (1861) Sep. p. 8, 20. 
° Der Org. I]. 70. 

” Recherches 65. 

* Der Org. II. 77. 


194 


idötartamät meghatarozmi,! oly hosszunak azonban 
a Parameciumoknäl sem talälta, mint Baugrant, ki 
5—6 napra teszi, mig BürscaLı vizsgälatai szerint 
mär 24—48S öra mülva elvalnak egymastöl az egybe- 
kelt pärok.? 

Ha az egybekelt pärok esak kis területen voltak 
összenöve, igen egyszerlien letesül a szetvalas, s mint 
STEIN mondja,? ugyanazon menetet követi, mint az 
egyszerli kett6oszläs. Ha ellenben az Összenöves na- 
gyobb területre terjed, ha, mint pl. az Oxytrichafelek- 
nel, egesz testreszek elnyomattak, bonyolödottabba 
lesz a szetvaläs s ez esetben, mint mär emlitettük, a 
syzygia kereten belül ket kisebb egyen indul fejlö- 
desnek, mely szervezetet az egybekelt egyenek test- 
allomanyaböl egeszen ujra epiti fel. 


Az egybhekeles alatt 6 utan letrejövo belsö vältozäsok. 


Mielött meg Banpıant az äzalckallatkak ivaros 
szaporodäasaröl szölö szenzäcziös tanat közze tette 
volna, ältalanos erdekeltseget keltettek MÜLLER 
JAnos nak s tanitvänyainak, ÜLAPAREDE 68 LACHMANN- 
nak, valamint Linßerkünn-nek esaknem egyidejüleg, 
de egymästöl függetlenül tett eszleletei, melyek azt 
engedtek sejteni, hogy az azalekallatkakban bizonyos 
idöben ondöszalacskäk kepzödnek.* — Ezen reszint 
sajat maga, reszint tanıtvanyaitöl tett felfedezesröl 
Mürter JAnos 1856-ban julius 10-en tett jelentest a 
berlini Akademia ülösen.®° Ö maga a Paramecium 
Aurelianak, Cvararkor 6s Lacnmann a Chilodon 
Cucullulusnak erösen megnagyobbodott magjät r6&- 
szint egyenes, hegyesen vegzödö pälezikäkkal, re- 
szint hullämzatos fürtöket kepezö fonalakkal talälta 
tele; LieBERKÜHN pedig ugyanily hullämzatos fonal- 
gomolyt 6szlelt egy a Kolpoda Renhez közel allö 
azalekällatkanak magocskajaban. 

1857 tavaszan CLAPAREDE 68 LACHMANN a pärisi 
Akademia nagy dijaert päalyazo, ket evvel elöbb be- 
nyujtott nagy munkäjuk kiegeszitesere esy rajzokkal 
ellätott függeleket küldöttek be,° melyben a Parame- 
cium Aurelkanak nem esupän magjäban, hanem 


! Studien. 273. 

? Studien. 290. 

® Der Org. 77. 

4 V. ö. Crar. et Lacum. Etudes. III. 258. — Srem, 
Der Org. I. 52, 96. 

° Monatsber. d. Akad. d. wiss. zu Berlin. (10 Juli, 
1856) 390. V. ö. BALBIANI, Recherches 10. 

° it. III. 258. 


egyszersmind magocskäjaban is @szlelt mozdulatlan 
pälezikäkat, a Stentor polymorphusnak pedig egy 
külön üreben foglalt finom hullämzatos s elönken 
mozgö fonälpamatait irjäk le. 

MÜLLER JAnos ismert Övatossägäval s tartözko- 
däsäval nyilatkozott ugyan mindezen £szleletekröl, 
mindemellett azonban, — mint Stein megjegyzi,! — 
egesz elöadäasaböl vilägosan kitüinik, hogy nagy erte- 
ket tulajdonit nekik, s hogy a magban es magoeskä- 
ban eszlelt pälezika- &s fonälalakü kepletekben az 
illetö azalekällatkäk ondöszälacskäit sejtette. 

Teljesen egyre megy — folytatja tovabbä Srem — 
vajjon a szöban forgö kepletek valöban ondöszälaes- 
käak voltak-e, vagy nem; annyi bizonyos, hogy N6- 
metorszägban azoknak tartottäk, s hogy az illetekes 
körök ezek utän nem ketelkedtek többe az äzalek- 
allatkäk ivaros szaporodasaban s a nemet termöszet- 
tudösoknak 1856 szeptembereben Beesben tartott 
gyüilesen a berlini buvärok esak iment közölt felfede- 
zese elenk megbeszeles tärgyat kepezte s egyhangu- 
lag a fentebbi ertelemben magyaräztatott. — Hogy 
tovabba MÜLter JAnos 6s tanitvanyai 6szleleteiben 
mäsok is az äzalekällatkak ivaros szaporodasanak 
felfedezeset üdvözöltek, ez vilagosan kitlinik Leyvie- 
nek 1857-ben megjelent szövettani kezikönyveböl,? 
melyben arra utal, hogy a pälezika- es fonalalakü 
testecskek felfedezese esetleg megerösiti EHRENBERG 
azon felfogäsät, hogy az äzalekällatkak magja here- 
nek felel meg. 

Ezen elözmenyek utän a szakköröket nem lep- 
hette meg egeszen varatlanul Baupranı-nak az aza- 
lekallatkäk ivaros szaporodasät hirdetö tana, melyet 
1858-ban közölt elöször a pärisi Akademiäval,’ s az 
äzalekällatkak ivarszerveinek az oszläs alatti maga- 
tartäsät tärgyalö dolgozat közlese utän * ey terjedel- 
mesebb ertekezesben fejtett ki,’ mely ele emelkedett 
hangulattal irä Ovıpıus hangzatos szavait: «Et nunc 
historia est, quod ratio ante fuit.« 


! Der Org. II. 41. 

® Lehrb. der Histologie. 538. 

° Sur Vexistenee d’une generation sexuelle ches les 
Infusoires.. CR. Tome 46. (1858) 628. — Recherches sur 
les organs gönerateurs et la reproduction des Infusoires 
dites polygastriques. CR. Tome 47. (1858) 383. 

* Du role des organes gönerateurs dans la division 
spontande des Infusoires eilies. Journ. de la Physiologie. 
Tome III. Nr. IX. (1860) 71. 

5 Recherches sur les phenomönes sexuels des Infusoi- 
res. Extr. du Journ. de la Physiologie Nos de Janvier 
a Octobre (1861) 1—130. 


195 


BaAuzranı vizsgälatainak eredmenyeit maga a kö- 
vetkezö tizenket pontban foglalta össze !: 

1. Az azalekallatkäk nem kepeznek kivetelt azon 
altalanos törveny alöl, mely a szerves lenyek szaporo- 
dasat igazgatja. 

9. Ezen ällatkak valösagos hımnösek, mindemel- 
lett mindig ket egyen szükseges a termekenyıtesre, 
mely alatt esyszerre es kölesönösen mint himek es 
nöstenyek szerepelnek. 

3. Semmifele közösulö szerveik ninesenek ; kö- 
zösulesnel egymäsra alkalmazzak hasoldaluk szaj- 
elötti tajat, azon tajat, melyen többeknel meg lehet 
kulönböztetni a kulsö ivarnyılast. 

4.. Közösülesi folyamatnak az felel meg, a mit 
altalanosan hossziranyü oszlasnak tartanak (kivetelt 
e tekintetben egyedül a Vorticellafelek kepeznek). 

5. A szaporodas szervei azon testek, melyek 
nucleus es nucleolus elmevez6s alatt ismeretesck; az 
elöbbi a nöl, az utöbbı a hım ivarszerv. 

6. Ezen szervek mindegyike egyszerü sejt alakjä- 
ban lep fel (him es nöi elsödleges pete), mely meg- 
nasyobbodvan, ismetlödö harantiranyu oszlas utjän 
mas hasonlö szerveket, vagy sejteket hoz letre, me- 
lyek petekke vältoznak, vagy pedig ondoszalacskäkat 
hoznak letre. 

7. Az elsödleges ivarszervek, kifejlödesüket te- 
kintve, teljes analogiät mutatnak. 

8. A pete alapjaban ugyanazon összetetelü, mint 
mas allatoknal; az ondöszalacskak fonalalakuak, 
(legalabb pamatjaikban) mozdulatlanok s azon sze- 
mecskek rovasära fejlödnek, melyek a hım sejtällo- 
mänyat kepezik. 

9. Termökenyites utan a petek lerakatnak s a 
szabadban indulnak fejlödesnek. 

10. Az ivarszervek szamos äzalekallatkänal min- 
den szaporodäsi idöszak utän közvetetlenül ujra kep- 
zödnek. 

11. Azon különböz6 alakü testecskek (fonalak 
vagy pälczikak), melyeket nömely szerzök az äzalek- 
allatkak ondötesteeskeinek veltek, nem egyebek az 
ivarszervekben kepzödött elösdi szervezeteknel (Vi- 
briok, vagy Oseillariäk). 

12. A nemely szerzötöl leirt acineta- vagy egyeb- 
alaku belsö embriök, szinten nem egyebek elösdiek- 
nel, melyek az äzalekällatkäkba vagy ezeknek tok- 
jaiba hatolnak, hogy ezekben szaporodjanak. 

Ezekhez hozzä kell mes adnom, hogy BaAuBIanı 


ı Id, ext. 193, 


szerint a kölesönös termekenyites oly mödon törte- 
nik, hogsy a magocskanak, azaz herenek ondöszalacs- 
kakat tartalmazö oszlasi reszletei, az ügynevezett 
ondötokocskäk (Capsules spermatiques),' az egybe- 
keles alatt az ivarnyilason at kölesönösen kicsereltet- 
nek, hogy ondöszälaeskaikkal a magban, azaz a 
petefeszekben kepzödö peteket megtermekenyitsek. 
Fzt azonban cesak felteszi BALBIANI, minthogy a meg- 
termekenyitesi folyamatot ep oly kevesse sikerült 
mesfigyelnie, mint az allıtolagos petek lerakasät es 
tovabbfejlödeset. 

MüLLEeR JAnos es tanıtvanyai felfedezesenek 
közzetetele utan Stein is nagy buzgalommal fogott 
az azalekallatkak ivaros szaporodasanak tanulma- 
nyozasahoz, mely öt reszben BanBIanI-eival egyezö, 
reszben azonban ezektöl igen lenyegesen elterö ered- 
menyekre vezette. — Ezen buvarlati eredmenyeket 
Stein monografiäjanak elsö es mäsodik reszeben,? 
különösen az utöbbiban igen reszletesen fejtette ki, 
röviden pedig egy külön ertekezesben ® foglalta össze. 

Az ondöszalacskakhoz hasonlö kepzödmenyekre 
StEin is csakhamar raakadt s a mag- es magocska- 
ban 6 is ndi es hım ivarszervet velt felismerhetni; 
mindemellett azonban monografiäjanak elsö reszeben 
meg ragaszkodik azon felfogäshoz, hogy a hosszten- 
gelyük iranyaban esyesült azalekallatkak oszläsban s 
nem egybekelesben vannak, miböl azutan az követ- 
keznek, hogy az azalekällatkak ivartermekei teljes 
fejlettsegüket csak hossziränyu oszlasuk folyamaban 
erik el. Ezen felfogasatöl azonban, mint mär emlitve 
volt, esakhamar eltert s egesz hatärozottsäggal ma- 
gaeva tette BALBIANT-EL. 

Stem büyarlatainak f6 eredmenyei a következö 
pontokban foglalhatok össze : 

1. Az äzalekällatkäk legnagyobb resze himnös; 
nöi ivarszervüket a mag, a himet a magocska kep- 
viseli. 

9. Az ivarszervek teljes erettsegüket az esybeke- 
lesi folyamat alatt erik el; külön ivarvezetekekkel s 
ivarnyılassal azonban nem ällanak összefüggesben. 

3. Egybekel6s alatt a magocska ondotokokra osz- 
lik szet, melyek azonban kölesönösen nem csereltet- 
nek ki, hanem valöszinüleg Öntermekenyites van. 

4. Nem a mag oszläsi reszletei, hanem maga a 
mag termökenyittetik meg, melybe az ondöszälacskäk 


! Recherches 115. 
®2 Der Org. I. 96. — Der Org. II. 40. 
® Ueber die Hauptergebnisse etc. 22. 
25° 


196 


belenyomulnak: azon fonal- es pälezikaalaku keple- 
tek tehät, melyeket MÜLLER JAnos es tanıtvanyai 
fedeztek fel,nem elösdiek, hanem valösägos ondötes- 
teeskek, melyek termekenyitesre a magba hatoltak. 

5. A megtermekenyitett mag több reszre dara- 
bolödik, melyek azonban nem lerakäsra szant petek, 
hanem egy reszük csiragömbökke, ezek pedig embrio- 
gömbökke vältoznak, melyek oszläs ütjän, mint az 
ivaros szaporodas vegtermekeit, embriokat hoznak 
letre: az acineta- &s egyebalaku «embriök» tehat 
valosagos embriök s nem elösdiek. A magtöredekek- 
nek esiragömbökke nem valtozö resze a mag rekon- 
strualäsara szolgäl. 

6. Az Oxytricha- &s Euplotesfelek termekenyites 
utan szetdarabolodö magjänak reszei ismet egy tö- 
megbe olvadnak össze, az ugynevezett placentäba, 
mely, miutän több csiragömb vält ki belöle, ismet 
magga valtozik. 

7. A Vorticellafeleknel — melyeknek Sıkın sze- 
rint magoeskäjuk nincs, — az egybekeles alatt mind- 
ket egyen magja több reszre darabolödik, meg pedig 
vagy külön-külön mindket mag (a rügyszerli egybe- 
kelesnel), vagy pedig elöbb egygyeolvad a ket mag s 
esak ez utän darabolödik szet (az oldali egybekeles- 
nel). Az egygyeolvadasböl eredö egyennek magda- 


rabjai vagy laza rakäst kepeznek ( Vorticella-nem), | 


vagy ismet egyetlen tömegg6, placentävd, olvadnak 
össze (telepeket kepezd‘ Vorticellafelek &s Trichodi- 
näk). Az elöbbi esetben több magreszlet esiragömbbe 


fejlödik, mig a többi a mag rekonstruäläsära szolgäl; | 


az utöbbiban a placenta több esiragömböt välaszt ki, 
azutän pedig visszater ismet a mag rendes alakjäba. 
A csiragömbök minden esetben embriögömbökke fej- 
lödnek, — a Vorticella, Carchesium, Zoothamnion, 
Epistylis es Trichodina-nemeknel legaläbb embriö- 
gömbök egesz hatärozottsäggal eszleltettek. 

De lässuk ezek utän valamivel reszletesebben az 
egybekeles alatt es utän törtenö vältozäsoknak a ket 
buvärtol eszlelt egesz menetet ugyanazon ket igen 
közönseges äzalekallatkänäl, a Paramecium Aurelia-, 
68 Carchesium polypinumnäl, könnyebb összehason- 
lithatas kedveert egymässal szembe ällitva. Megjegy- 
zem, hogy Bausranı-nak a Carchesium polypinumra 
vonatkozö eszleletei ujabb keletüek,! mig a Parame- 
cıum Aureliära vonatkozök fö ertekezeseben fog- 
lalväk. 


' Sur la gen6ration sexuelle des Vorticelliens. CR. 
Tome 81. (1875) 676. 


Balbiani (1861.) 


Stein (1867.) 


1. Paramecium Jurelia. 


a) Syzygia alatt. 


A magtöl ( N.) &s magocs- 
kätöl (n.) kiindulö ivarjära- 
tok , 
fekvö s a közösülesben levö 


melyek a szaj elött 


parokon egymässal közle- 
kedö közös nyilässal vegzöd- 
nek, lathatökkä lesznek. 

Az n. megnagyobbodik s 
elhalvänyodik; burka duz- 
zadt hölyagga tägul s esak 
esy 
függäsben az n. szemecsk6&s 


ponton marad Öössze- 
gömbjevel, melynek egyik 
oldaläböl finom szälacskapa- 
mat nö ki,s a hölyag dom- 
borulatät követve, kiinduläsi 
pontjänak közel&ebe ter is- 
met vissza. Erre a szälaeska- 
pamat szabad vegen toväabb 
növekedik s a hölyagszerü 
burkot vakbelszerüleg kitü- 
remliti es pörge iränyban 
Ke- 
söbb visszafel& esavarodık a 


magäaval csavarja. — 


tömlö; a szemecskegömb, 
melyböl a finom szälaeska- 
pamat egy üstökös farkak6nt 
indul ki, elenyeszik s a szä- 
lacskäk a pamat köt vegen 
ket külön pamatra bomla- 
nak, melyek a tömlöt bun- 
kösan felduzzasztjak. Az egy 
ideig meg C-alakulag gör- 
bült tömlö vegre teljesen 
kiegyenesedik s a szälacska- 
pamatokat tartalmazö duz- 
zadt vegei között egyre ve6- 
konyabbra &s vekonyabbra, 
vögül egeszen kettöfüzödik ; 
az ily mödon sejlödött szä- 
lacskäkat tartalmazö göm- 
bök az elsö k6t ondötokoes- 
känak felelnek meg, melyek 
harant iränyban isme6t kette 
oszlanak. Csak kivetelesen 
ismetlödik me&g egyszer az 
oszläs s igy rendesen negy, 
esak ritkän kepzödik nyolez 
ondötokoeska ; szintön esak 
kivetelesen fejezödik be az 
ondötokoeskäk köpzödöse az 
elsö kett6oszlässal. 

Mäs syzygiäknäl csupän 


Ivarjäratok s külön ivar- 
nyilas nem különböztethe- 
tök meg s nincesenek is, 


Az n. megnagyobbodik, 
burka gyorsabban növeke- 
dik, mint szemeesk6s ällo- 
mänya, mely a hölyaggä 
duzzadö buroknak közepen 
marad. A növekedni meg- 
szünt n. ällomänynak szet- 
szört szemecskei szabälyo- 
san 6&s szorosan egymäs 
mell& rendezödnek, pärhu- 
zamos hosszsorokat köpezve, 
melyek cesakhamar pälezi- 
kakkä vagy szälacskäkkä 
valtoznak. A tokok a fejlö- 
des ezen szakän meg vagy 
egöszen gömbölyüek, vagy 
csak kev6ss& vannak meg- 
nyülva. Erre a szälaeskäk 
önällö növekedesnek indul- 
nak s vagy egyenesek ma- 
radnak, mely esetben egye- 
nes, tojäsdad vagy orsöalaktı 
tokok fejlödnek; vagy pe- 
dig — s ez a gyakoribb 
eset, — mär elej6töl kezdve 
gyeng6ön iveltek vagy 6-ala- 
kulag hajlottak, mely eset- 
ben növekedesük alatt a tok 
vesealakulag vagy pörgen 
csavarodik. Ismet mäs ese- 
tekben a szälacskapamat nö- 
vekedese alatt szabälytala- 
nüul kigyödzö, vagy posta- 
kürtszerü hajläst nyer, s 
ekkor a tok tojäsdad marad 
ugyan, de felületen kiöblö- 
södesek fejlödnek. Leggyak- 
rabban csak egyetlen ondö- 
tok fejlödik, ritkäbban osz- 
lik a megnyült s ködt vegen 
bunkösan duzzadt tok ket 
reszre, mely folyamat is- 
metlödhetik, minek követ- 
kezteben a kösz ondötokok 


szäma nögyre szaporodhatik. 


Balbiani. 


egyetlen ondötok fejlödik, 
mög pedig a leirttöl egöszen 
Az n. 
burkaszemeeskestartalmaröl 


különbözö mödon. 


egesz felületön leemelödik s 
tojäsdad tömlöve vältozik, 
melynek közepe tajat fog- 
lalja el az n szemecsk6s ällo- 
mänya s ebböl ket ellenkezö 
iränyban finom szälacskäk 
nönek ki, melyek növekede- 
sük közben a tömlöt orsö- 
alaküvä vältoztatjäk. Vegre 
eleny6szik a szemecsk&s öv 
s a szabaddä vält alapjukon 
toväbb növekedö szälacskäk 
pärhuzamosan egymäs mel- 
lett fekszenek. Az ily mö- 
don fejlödött egyetlen, orsö- 
alakü ondötok nem oszlik. 

Az ondötok szälaeskäi, az 
szerfelett 
finomak, egyenkint nem kü- 


ondöszälacskäk , 


lönböztethetök meg, egeszen 
mozdulatlanok s nyalabakba 
rendezve töltik ki az ondö- 
tokot. 

Az egybekeles vege fele, 
a harmadik, negyedik nap 
körül, az ondötokok elörtek 
teljes &rettsögüket s az ivar- 
nyiläsokon ät kölesönösen 
kiesereltetnek. 

Az N. alatt 
cesak annyiban vältozik, hogy 
felület6be szabälytalan hul- 
lämzatos lefutäst vonalak 


egybekeles 


melyednek, melyek egyre 
szaporodvän, az N.-nek n&- 
mileg az emlös ällatok te- 
kervönyekkel ellätott agya- 
hoz hasonlö külsöt kölcsö- 


nöznek. 


197 


Stein. 


I—ı 
ondötok kölesönösen nem 
esereltetik ki. 


Az egyetlen, vagy 


b) Syzygıa utan. 


A hullämzatos barazdak- 
t6l tekervönyes gomolylyä 
vältoztatott N. tekervenyei 
lassankint egyetlen, össze- 
függö, különbözö mödon 
hurkolt s kigy6zö lefutäsu, 
hengeres zsinegge bomlanak 
sz6t. Erre a zsineg szemecs- 
k6s tartalma burkan belül 
nagyszämıı apıö gömböcs- 
kekre oszlik, mi közben a 


Az egyetlen, ritkäbban ket- 
ndgy ondötok közvetetlenül 
a kiss6 megnyült N. ele, rit- 
kän mög6 hüzödik; STEIN 
legaläbb a kigyözö (tudni- 
illik alakra nezve kigy626) 
fonalakböl összetett egy-negy 
gomolyt hatärozottan az on- 
dötokokböl kiszabadult ondö- 
szäalaeskaknak tekinti, 


lyek csakhamar behatolnak 


me- 


briok ; 


Balbiani. 


härtyäs burok az egyes dara- 
bok között egyremeghosszab- 
bodik s vegre oly finommä 
vältozik, hogy ügy lätszik, 
mintha a gömbölyüded mag- 
darabok egeszen szabadon 
szet volnänak szörva a test 
allomänyäban. Ezen mag- 
darabok közül negy, ritkan 
8, vagy esupän kettö megna- 
gyobbodik, belsejeben cesira- 
hölyag &s csirafolt valik ki. 
Nem egyebek 
petek , 
petevezetekk& vältozott bur- 
kaban foglalnak helyet s a 
vezet6k nyiläsän ät vegre 
kiürittetnek, mig az N. többi 
darabjai ismet egygyeolvad- 


ezek, mint 
melyek az N.-nek 


nak s ijmaggä szervezödnek. 

Az egybekeles alatt köl- 
esönösen kieserelt ondötokok 
a nöi ivarvezetek környeze- 
tebe nyomulnak, hogy a pe- 
t6k kifejlödese utän ezeket 
ondöszälacskäikkal megter- 
mekenyitsök. A terme&kenyi- 
tes folyamatät azonban nem 
sikerült közvetetlenül meg- 
figyelni. Termökenyites utan 
az ondötokok összezsugorod- 
nak s elenye&sznek. 

A MÜLLER JAnos- es ta- 
nitvänyaitöl a megnagyobbo- 
dott N.-ben 6szlelt pälezika- 
alaktı keöpletek &lösdi Vi- 
az acinetaalakıı em- 
briök pedig elösdi Sphaero- 
phryak. 


Stein. 


a megnagyobbodott magba, 
minden iränyban szetszöröd- 
nak s azt megtermökenyitik. 


vagy 
kigyözö pälezikäkat tartal- 


Ezek azon egyenes, 


mazö megnagyobbodott ma- 
gok, melyeket MÜLLER JAnOs 
es tanitvänyai fedeztek fel. 

Az N. termekenyites utän 
ismetlödö oszläs utjan 2—7 
egyenlö nagysägl, egeszen 
egynemü gömbre darabolö- 
dik, melyek egymässal sem- 
minemü összefüggesben nem 
ällanak s esakhamar zsineg- 
szerüleg megnytlnak s is- 
metlödö oszläsuk ttjäan igen 
nagyszamtı aprö reszletre 
darabolödnak. — Az aprö 
gömböcsk6k közül 
döan nem negy, 
gyakrabban több, egesz 12, 
vagy mög ennel is több vä- 


allan- 
hanem 


lik ki s jelentekenyen meg- 
nagyobbodik. — Mindegyik 
gömb finom egynemt burok- 
kal van körülveve s egyen- 
letesen szemeesközett ällo- 
mänyaban egy közepponti 
hölyagocskät tartalmaz, mely 
szint6en finom molekuläris 
ällomänynyal van kitöltve, 
csirafoltot azonban nem rejt 
belsejeben. Ezen gömbök, 
melyek a Barsranı-töl pe- 
teknek tartott köpletekkel 
kötsögkivül azonosak, nem 
egyebek, mint, csiragömbök, 
melyekböl embriögömbök, s 
ezeknek 
vögre acinetaalakü embriök 


oszläsi sarjaiböl 
fejlödnek. 

A többi N. darab üj N.-n6 
egyesül. 


2. Carchesium polypinum. 


Rügyszerü egybekeles, 


Balbiani. (1875.) 


Mint a makrogonidium- 
nak, mint a mikrogonidium- 
nak patköalaktı N.-e mellett 
kis n.-e is van. 

Egybekel6s alatt mint a 
makro-, mint a mikrogoni- 


Stein. (1867.) 


Sem a makrogonidiumnak, 
sem &a mikrogonidiumnak 
nines n.-Jök. 


Egybekeles alatt mint a 
makro-, mint a mikrogoni- 


Balbiani. 


dium N.-je gömbölyüded da- 
rabokra esik szet. A makro- 
gonidium n.-je kezdetleges 
csökevenyes ällapotät («etat 
rudimentaire initial») meg- 
tartja, 


mig a mikrogoni- 


diumö megnagyobbodik s 
ket reszre oszlik, melyek 
mindegyikeben szerfelett 
finom szälaeskäk, ondöszä- 


laeskäk fejlödnek. Ezek a 


198 


Stein. 


dium N.-je gömbölyüded da- 
rabokra esik szet, melyek 
placentävä olvadnak össze. 


A placentäban cesiragömbök | 


különülnek el, melyek ki- 
nyomtlva embriögömbökke 
vältoznak ; az embriögömbök 
vegre oszläs übjän tapoga- 
tök nelküli 


briök alakjäban rajzanak ki. 


peritrich em- 


A placenta hälramaradt r6- 


makrogonidium magdarabjai sze ismet maggä vältozik. 
közül 5—7-et megtermeke- 
nyitenek. A megtermekenyi- 
tett petek lerakatnak, a többi ' 
magdarab pedig dj maggä 
olvad össze. 
Az 


elösdi Sphaerophrydl. 


allitölagos embriök 


Ime, az elöadottakböl vilägosan kitünik, mily 
lönyegesen különbözö eredmenyekre jutott a ket 
kitünö buvär, kik mindketten oly behatöan foglalkoz- 
tak az äzalekällatkäk egybekelesi folyamatanak tanul- 
maänyozasaval ! Ujabb teljesen elfogulatlan vizsgäla- 
tokra volt mülhatlanul szükseg, hogy a ket buvar 
alapvetö vizsgälatainak ellentetet kiegyenlitsek s a 
bonyodalomnak csomöjat megoldjäk. 

Sem EnGELMmann-nak regibb vizsgälatai,! sem 
KöLuıker-6? nem voltak erre alkalmasak. Amaz 
egeszben v&ve Stein felfogasät tämogatja: az egybe- 
kelesi folyamat embriök fejlödesere vezet, mely ege- 
szen azon menetet követi, melyet Srem fejtett ki, 
azon pälezikaalaku testecskek pedig, melyeket En- 
GELMANN a Parameciumokon kivül meg a Chilodon 
Queullulus megnagyobbodott magjaban, valamınt a 
Blepharisma lateritia felduzzadt magoeskäjäban esz- 
lelt, valödi ondötesteeskek s nem elösdiek, minöknek 
Baupıant tartja. KöLuıker ellenben az utöbbira nezve 
Barzranı felfogasat tartja helyesnek; azon fontos 
kerdest azonban, vajjon a megtermekenyıtett mag- 
reszletek peteknek, vagy pedig embriökat letrehozo 
esiragömböknek felelnek-e meg, eldöntetlenül hagyja. 

Az azalckallatkak egybekelesi folyamatänak bo- 
nyolödott ügyet minden egyes vitäs teteleben s r&sz- 
leteben veglegesen megoldottnak mai nap sem 
tekinthetjük ugyan: mindenesetre azonban igen kö- 


! Zur Naturg. ZWZ. XI. 
® Icones histiologiex. I. Abth. (1864) 18. 


| zel hoztäk azt a vegleges megoldäshoz azon nagyfon- 


| tossägti büvärlati eredmönyek, melyeket üjabb idö- 


ben esaknem egyidejüleg BürscuLi! &s EnGELMANN ? 
tett közze, s melyek az egybekelesi folyamat lefo- 
lyasaröl &s jelentösegeröl egeszen mäs kepet tärnak 
el&nk, mint BausIanı es Stein vizsgäalatai, s melyek 
vegre annak felismeresere vezettek, hogy az äzalek- 
allatkak egybekelesenel ondöszalacskak ep oly kevesse 
kepzödnek, valamınt nem kepzödnek petek, illetöleg 
csira-, embriögömbök s embriök. 

Ami elöször is az utolsökat, azaz az embriökat 
illeti, erre nezve mär tüzetesen kifejtettem a jelen- 
lesi allaspontot s legyen eleg e helyen egyszerüen 
arra utalnom, mit az äzalekallatkak embriöiröl fen- 
tebb mär elöadtam. 

Hogy a Baugıanı-töl peteknek tartott vilägos göm- 
bök mily termeszetüek, erre alabb fogok valaszt ad- 
hatni s itt esak annyit akarok megjegyezni, hogy a 
Paramecium Aurelia allıtölagos peteinek lerakasäröl 
BALBIAnNI-n kivül csupan egy buvär, SCHAAFFHAUSEN, 
tett emlitest:® 


petegömbökkel duzzadäsig telt azalekallatocska egy 


«A vilagos folyadektöl környezett 


ra alatt hätso testreszenek különbözö pontjan több- 
ször rakott le egy-egy petet. — A Paramecium le- 
rakta gömbök örakıg mozdulatlanül hevertek, las- 
sankint azutän egy esillöszörszegelylyel ellätott ki- 
szökelles kepzödött a gömbökön, mely esillöszörsze- 
gely segitsegevel az ällatkak tovausztak.» — Alig 
szenvedhet ketseget, hogy SCHAAFFHAUSEN elösdi 
Sphaerophryakat eszlelt, melyek talän a fedölemez 
nyomäsa alatt idö elött hagytäk el a Parameciumot 
s bizonyära jogosan jegyzi meg Bürschur, hogy 
SCHAAFFHAUSEN ezen eszlelete az äzalekallatkäk pe- 
teinek l&tezeset legkevesbb& sem bizonyıtotta be. 
Baugranı, mint lättuk, azt ällıtotta, hogy ondö- 
szäalacskäknak ket egeszen küulönbözö kepletet tarta- 
nak s tevesztenek egymässal Öössze: t. i. az ondö- 
tokokban foglalt szerfelett finom hegyesen vegzödö, 
merey szälacskäkat, melyek egyenkint nem, hanem 
csupan pamatokba rendezödve különböztethetök meg, 
tovabba a MüLLer JAnos-töl legelöször leirt, valami- 
vel nagyobb s vaskosabb, egyenes vagy hullämzato- 


! Studien ete. 1876. 

2 Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infu- 
sorien. MJ. I. 1876. 

3 Ueber die Organisation der Infusorien. Verhandl. d. 
naturhist. Vereins d. preuss. Rheinlande und Westphalens. 
3. Folge. 5. Jahrg. 1868. Correspondenzbl. 52—56. V. ö. 
Bürscuuı, Studien 307. 


199 


san hajlott pälezikäkat, melyek különösen a Para- 
meciumoknäl igen gyakran eszlelhetök a megnagyob- 
bodott magban, ritkabban a magocskaban. Amazok 
a valödı ondöszälacskäk, az utöbbiak ellenben a 
magkepletekbe hatolt vibriöszerü elösdiek. 

Hosy Bargranı megkülönböztetese, -— bär ellene 
mär CLAPAREDE €8 LAcHMAnN,! kesöbb pedig Stamm ? 
a leghatärozottabban tiltakozott, — helyes, azt: Kör- 
LIKRER-nek, Bürscnui-nek es EnGELMANN-nak ujabb 
vizsgälatai tämogatjäk. Nyomös ervkent hozza fel 
ENGELMANN a BALBIANı megkülönböztetesenek helyes- 
söge mellett azon &szleletet, hogy a Parameciumok- 


nal több oly egybekel6esi epidemiät eszlelt, melynel a 


finoman sävolyzott ondötokok kifejlödtek ugyan, de 
a szöban forgö pälezikäk esyetlen esyen magjaban sem 
voltak felfedezhetök,? mig mäskor a megdüzzadt mag- 
jukban pälezikäkat tartalmazö egyenek igen gyakoriak. 

Usyanily &rtelemben nyilatkozik BürscHLı is. 


Igen szämos äzalekallatkanäl, melyet az egybekeles 


alatt &s utän vizsgaltam, — mondja Bürscahuı * — 
soha sem lättam sem az äzalekällatka maäsodlagos 
magjaban (Nucleus, mag), sem plasmajäban valamı 
olyat, melyet az ügynevezett ondötokok szälacska- 
köpzödmenyeiböl lehetne szärmaztatni. Az egybekelt 
äzalekällatkäknäl tovabba szinten semmi idöben sem 
eszleltem valamit azon szälacskak- &s pälezikakböl, 
melyek elöször 1856-ben MÜLLER JAnos-ban ebresz- 
tettek ällatkaınk ivaros szaporodäsänak gondolatät. 
A pälezikakkal telt magokra azonban megis raakad- 
tam a Paramecium Aureliändl, s BauBranı-val en is 
messyözödtem a pälezikaknak elösdi, növenyi ter- 
meszeteröl. Kin a pälezikäkkal sürtn megtelt maggal 
birö äazalekallatkakat erösen büzhödö igen romlott 
vizben talältam. Magok az ällatkak is betegeseknek 
latszottak, minthogy endoplasmäjokban mär kezi na- 
gyıtöval läthatö nagy üröcskek kepzödtek, melyek a 
magot gyakran oldalra nyomtäk. — A finom, sö- 
tet pälezikakkal megrakott mag izolälva mär igen 
gyenge nyomäsra mespukkant, legnagyobb reszben 
folyekony tartalmat környezö vizbe ömlesztve. A päl- 
ezikäk nagysaga igen különböz6, vannak igen rövi- 
dek mellett hatszor hosszabbak. A kisebbek egyne- 
miüek, halvanyok, fenytelenek, a nasyobbak egyik 
vege ellenben gyakran egeszen sötet es fenyes.* Ezen 


° Eitudes. III. 263. 

® Der Org. H. 96. 

® Ueber Entwickelung ete. 608. 

* Studien 359. 

= Ugyanilyeneknek rajzolja EnGELMmanN a Dlepharisma 


| 


vältozäs lassankint terjedni lätszik, mig vegre a 
pälezika sötette &s fenyesse vält. Abban is igazat 
kell adnom Bausrans-nak, hogy a pälezikäk oszläs 
utjan szaporodnak, mivel a kepeknek egesz soro- 
zatat lattam, melyek ily szaporodasi folyamatra valla- 
nak, ezt pedig mind halväny, mind eg6szen fenyes 
pälezikakon eszleltem. Ezek között elszörva nagy- 
szamu, igen finom, kigyöszerüleg hajlott fonalakat is 
talaltam, melyeknek netaläan a pälezikäkkal valö 
összefüggesere nezve mitsem talältam. Az utöbbiak 
syenge ingadozo mozgäst mutattak, melynek terme- 
szetet biztosan el nem dönthettem. 

Bürscaui felemliti toväbbä, hogy a Paramecium 
Aurelia magjäban eszlelt pälezikäkhoz igen hasonlö 
kepzödmenyeket talält egy szabadon &elö Nematod- 
nak, a Tylenchus pellueidusnak, nagyszamıu egy6nei- 
ben, melyeknek testüre eg6szen tele volt tümve a szö- 
han forgö pälezikakkal. 

Mindezeket tekintetbe v&ve, bizonyära a legna- 
gyobb valöszinüseg szöl a mellett, hogy az äzalek- 
allatkäk megdüzzadt magjäban 6szlelt pälezikäk nem 
ondöszalaeskak, hanem sehizomyeetek. 

Ketsegkivül schizomycetek kepeztek azon finom 
kigyözva mozgö fonalakböl ällö gomolyt, melyet, 
mint fentebb emlitettem, CrararkoEe es LAcHMmamn 
egy alkalommal a Stentor polymorphus testenek egy 
külön nedvüreben eszlelt;! nem különben esakis 
schizomycetek lehettek azon egyik vegükön hegye- 
sen vegzödö pälezikaalaku ondöszalacskäk, melyeket 
Mare6 a Lacrymaria vermicularis, Loxodes plica- 
tus, Paramecium caudatum &s Vorticella nebulifera 
magoeskajaban lätott az egybekelös alatt fejlödni s 
melyeket az illetö äazalekällatka összenyomäsa utan 
525-szörös nagyıtäsnal elenk mozgäsban meg hosz- 
szabb ideig szemlelhetett.? 

Ezek utaän tehät mes esak a körül foroghat a 
kerdes, vajjon azon, vegükön elhegyesedö, egyenes 
vagy sarlöszertileg görbült, finom szälacskäk, melyek 
az egybekelt azalekallatkak magoceskareszleteinek, az 
ügynevezett ondötokoknak sävjait kepezik, s melyek 
Baupranı szerint az egyedüli es valödi ondöszalaes- 
kak, esakugyan azok-e? 

Ketsestelen, hogy az äzalekällatkak usynevezett 


lateritia megduzzadt magoeskäjäban öszlelt pälezikäkat (Zur 
Naturgesch. Taf. XXX. Fig. 12.) 

ı Htudes. III. 358. 

= Azalastani adatok s a Pest-Buda äzalagfaunäjänak 
rendszeres ätndzete. A m. tud. Akad. math. term. tud. közl. 
III. köt. (1865) 79. 


200 


ondötokjai finom delkörös sävolyzatokkal alsöbb älla- 
toknak, peldäul különbözö laposfergeknek (Platyhel- 
minthes) testparenehymäjäba ägyazott ondöszalaeska- 
pamataihoz feltünden hasonlitanak. Mäsfelöl azonban 
mär BaugIanı-nak, Steın- 6s KÖLLIKER-nek vizsgä- 
latai oly reszletekkel ismertettek meg, melyek teljesen 
összeferhetetlenek azon felfogässal, hogy a sävok 
ondöszälaeskäknak felemek meg. Ezen büvärok 
ugyanis, elsö sorban Batsıans,! kimutattäk, hogy az 
äzalekällatkäk magoeskäja minden oszläsnäl finom, 
hossziränyü sävolyzatot nyer, mely teljesen megegye- 
zik az ügynevezett ondötokok sävolyzatäval. — Isme- 
retes toväbbä, s ezt mär fentebb kiemeltük, hogy sz&- 
mos äzalekällatka magjän is eszleltettek oszläs köz- 
ben hossziränyü sävok. Vajjon hogyan egyeztethetök 
meg ezen 6szle!etek, melyeknek helyesseget BüTscHLI- 
nek üjabbi s igen terjedelmes vizsgälatai megerösi- 


tettek, azon felfogässal, hogy az ondötokok sävjai 


valödi ondöszälaeskäk ? — Baugranı igen jol Erezte, | 


hogy ezen eszleletek teljesen alkalmasak arra, hogy 
az äzalekallatkäk ondöszälacskairöl szölö egesz tant 
halomra döntsek s ezert azon minden alapot nelkü- 
lözö feltevöshez folyamodott, hogy az äzalekällatkäk 
magjän es magocskäjän oszläs közben £eszlelhetö 
hossziränyü sävok nem egyebek, mint a magkepletek 
burkän kepzödö vastagodäsok, bordak, vagy redök ; = 
egy mäs helyen pedig a Didinium nasutum hosszä- 
ban sävolyzott magjäröl azt ällitja, hogy valamely köros 
folyamat következteben valösägos hydropieus tömlöve 


vältozott, melynek burka hossziränyü redökbe szedö- 


dött.® Sram, ki az oszlö magoeskäknak sävolyzatä- 


ban elöbb ondöszälacskäkat velt felismerhetni, ke- 


söbb elöbbi felfogäsät egeszen elejtette, minthogy 
arröl, hogy az äzalekällatkäk magja minden oszläs 
alatt ondöszälacskäkat hoz letre, termeszetesen nem 
lehet s20.* 

Ezekkel szemben egyelöre csak annyit akarok 
megjegyezni, hogy egyetlen elfogulatlan pillantäs 
mindenkit meggyözhet arröl, hogy azon sävok között, 
melyeket Barsranı-nak igen hü rajzai az oszlasban 
levö meg ondötokokkä ätvältozö magocskäkröl adnak, 
semminemt különbseg sines: azaz amazoknak «re- 


ı Du role des Organes gönerateurs dans la division 
spontande des Infusoires eilies. Journ. de la Physiologie. 
III. Janvier. (1660) 81. 

® Recherches. 28. 46. 

3 Sur le Didinium nasutum. Arch. de Zoolog. experi- 
mentale. II. Nr. 3. Juillet. (1873) 389. 

* Der Org. II. 47. 


döi» s az utöbbiaknak «ondöszalacskäiv mindenben 
megegyeznek. 

Ezen derekasan összebonyolitott ügyre egesz mäs 
iranyban tett, t. 1. az oszlasban levö ällati &s növenyi 
sejtek magjäban veghez menö finomabb szerkezeti 
valtozasok kifürk6sz6esere iranyıtott ujabb, behatö 
vizsgalatok lönek hivatva vilägot deriteni. 

Az ällati &s növenyi sejtek magjänak a sejt oszlä- 
sät megelözö szaporodasät ezelött meg esak nehäny 
evvel is többnyire igen egyszerlü folyamatnak veltek, 
melynel a mag, miutän magocskaja megoszlott, egy- 
szerten felezödik. Csak a petesejtek baräzdolödasa 
kepezne e tekintetben kivetelt, a mennyiben az ällati 
pete baräzdolödäsat megelözöleg, — mint ezt elöször 
ReıcHerr ällitotta 1846-ban,! — a petesejt magja 
egeszen elenyeszik, azaz a sejt, mint HArcKkEL mondja, 
visszaesik a eytodaällapotra, hogy ezt követöleg az 
oszlasi felek ket magja egeszen üjra kepzödjek. 
AUERBACH-nak az Ascaris nigrovenosa peteinek ba- 
räzdolödäsi folyamata körül tett igen behatö tanul- 
mänyai a petemagnak a barazdolödast megelözÖ 
eleny6szeset (magoldodäs, Karyolysis) s ezt követö 
egeszen Ujra kepzödeset megerösiteni lätszottak.? — 
Ez azon szaporodäsi möd, melyet AuersacH palin- 
genesis ütjan valö szaporodäsnak nevez.” 

Az ällati petek barazdalödasi folyamatät ponto- 
sabban tanulmänyozö üjabb buvärok, kik közül le- 
gyen eleg e helyen ScHhnEiper-t, Bürschuı-t, HERTWIG 
Oszkär-t, Fou-t &3 SELENKÄA-t emlitenem, a pete- 
magnak, vagy eswahölyagnak a barazdolödäst meg- 
elözö elenyeszeset s palingenesis ütjan valö üjra 
kepzödeset nem erösitettek meg; ellenkezöleg azon 
eredmönyre jutottak, hogy a mag teljes eltünöse, 
mintegy feloldödäsa (Karyolysis) s a ket üj magnak 
palingenesis ütjän valö kepzödese esak lätszölagos, 
tenyleg folytonosan megvan a mag, s kellö kemsze- 
rek alkalmazäsäaval hatärozottan kimutathatö. Ezen 
vizsgälatok tovabbäa azt is kimutattäk, hogy a mag 
lätszölagos eltünese alatt alakjara s szerkezetere 
nezve sajätsägosan megvältozik (magätvältozäs, Ka- 
ryokinesis) s hosszäban sävolyzott orsövä (magorsö, 
Kernspindel)) vagy kettös kuppä alakul. 

Miutän mär Kovauevszky figyelmeztetett röviden 
azon finom sävokra, melyeket egy a Lumbrieulus- 


: Der Furchungsprocess und die sogenannte Zellbil- 
dung um Inhaltsportionen. AAP. (1846) 196. V. ö. BürschLr, 
Studien. 395. 

2 Organologische Studien II. Hft. Breslau. (1874) 157. 

> Id. m. 261. 


2041 


felök csalädjaba tartozö Oligochaet, az KEuaxes 
baräzdolödö petejenek magjäban lätott fellepni ‚! 
SCHNEIDER ANTAL pedig pontosabban leirta egy rhab- 
doeoel Turbellafelenek, a Mesostomum Ehrenbergii- 
nek s egy Trematödnak, a Distomum eygnoidesnek 
magjäban a baräzdolödasifolyamat alatt fejlödö fonal-, 
illetöleg pälezikaalaku kepzödmenyeket:? BürscHhLı 
volt az, a ki igen terjedelmes &szleletekre tämasz- 
kodva kimutatta, hogy a legkülönbözöbb allatok ba- 
räzdolödäsi gömbjeinek s bizonyos szöveti sejtjeinek 
magja az oszlast megelözöleg jellemzöen savolyzott 
magorsova vältozik.” 

Azonnasyszamudolgozatok közul, melyek BürscHLı 
felfedezeset ujabb adatokkal s reszletekkel tamogat- 
täk 6s fejlesztettek, fontossägra nezve legelsö hely 
mindenesetre STRASBURGER munkäjat illeti ,* mely 
igen terjedelmes es behatö büvärlatokra tamaszkodva 
kimutatja, hogy az oszlö sejtmagnak sävolyozott 
magorsova valö ätalakulasa a növenysejtekre is jel- 
lemzö. — Mindezen vizsgalatok alapjan a magorsö 
kepzödeseben oly tipikus jelenseget kell felismer- 
nünk, mely a sejtek oszläsära egeszen jellemzö ( köz- 
vetett — indirekt — magoszläs), s melytöl esak ki- 
vetelt kepeznek azon elöbb tıpikusoknak tartott ese- 
tek, melyekben a mag a sejt oszläsät megelözöleg 
orsoya ät nem vältozik, hanem egyszerlien felezödik 
(közvetetlen — direkt — magoszläs). 

Nem lehet ezelom e helyen azon erdekes &s fontos 
reszletekre kiterjeszkedni, melyekkel a sejteknek, kü- 
lönösen a petesejtek- es baräzdolödasi gömböknek osz- 
lasara vonatkozö ismereteink üjabb idöben oly je- 
lentekenyen bövültek, s esupan a tärgyunkkal szoros 
kapesolatban allö magorsönak, kepzödesenek s alaki 
viszonyainak rövid összefoglaläsära lehet 6 kell szo- 
ritkoznom. 

A mag (esirahölyag) oszläsra keszülve, elöször is 


! Embryologische Studien an Würmern und Arthro- 
poden. M&m. de l’Acad. de St. Petersbourg. Tome XVI. 
1871. Nr. 12. V. ö. Bürscauı, Studien. 398. 

* Untersuchungen über Plathelminthen. Giessen. 1873, 
Sep. Abdr. aus dem 14. Jahresber. der oberrheinischen Ge- 
sellsch. f. Natur- und Heilkunde. 49. 

® Vorl. Mittheil. über Untersuchungen betreffend die 
ersten Entwiekelungsvorgänge im befruchteten Ei von Ne- 
matoden und Schnecken. ZWZ. XXV. (1875) 201. — Vor- 
läufige Mittheilung einiger Resultate von Studien über die 
Conjugation der Infusorien und die Zelltheilung. ZWZ. 
XXV. (1875) 426. — Studien ete. 1876. 

* Ueber Zellenbildung und Zelltheilung Jena. 1875. 
II. Aufl. 1876. 


Entz G. Veglenyek. 


oly halvanynya &s hatarozatlan körvonaluva välik, 


.hogy kellö kemszerek alkalmazasa nelkül meg nem 


különböztethetö; azonban teljesen nem enyeszik el, s 
e szerint magoldödas (Karyolysis) nem következik 
be. A mag ezen lätszölagos eltünesenek oka BürschLı 
szerint,! r&szint abban rejlik, hogy a magburok szer- 
felett elvekonyodik, — teljesen azonban valöszinüleg 
az sem enyeszik el, — minek következteben a mag 
körvonala elmosödik ; reszint abban, hogy a magban 
foglalt kisebb-nagyobb tömör reszeeskek az egesz 
magban szabälyosan oszlanak szet; reszint vegre 
abban, hogy a mag nedvenek egy reszet elveszitven, 
vilägossägaböl is veszit s a környezö plasmäböl többe 
nem valik ki. 

Az elhalvanyodott mag majd nyulänkabb, majd 
zömökebb orsö- vagy kettös küpalakot valt, ügyneve- 
zett magorsova ( Kernspindel)) vältozik, s ällomänya 
finom sävokra, szälaeskäkra, ugynevezett orsorostokra 
(Spindelfasern, Bürscaur), vagy magszalacskäakra 
(Kernfäden, STRASBURGER) különül. Ezen szälacskäk, 
melyeknek szäma mintesy 12—94 között ingadozik, 
az orso vegen elvekonyodottak, egyenlitöi tajan ellen- 
ben gömbölyüded vasy pälezikaalaküu testeeskekk& 
düzzadtak, melyeket STRASBURGER együtt veve mag- 
lapnak (Kernplatte) nevez. A maglap elemei nömely 
allati &s növenyi sejteknel Összefüggö korongga egye- 
sülnek; ezen viszonyt talälta BürscaLı a esirke em- 
briöbeli vertesteeskeinek, STRASBURGER pedig az 
Allium nareissiflorum himpor-anyasejt oszlö magjan.? 
Az ily mödon megyältozott mag oszläsa az orsö 
egyenlitöje iränyaban egeszen oly mödon megy veg- 
hez, mint a Paramecium Aurelia magoeskäjänäl, me- 
lyet aläbb Bürscaui vizsgälatai utän targyalni fogok. 

Miutän az oszläsban levö sejtmagok ezen sajat- 
sägos Atvaltozäsa ismeretesse lön, nem lehetett többe 
ketseg azon, hogy az äzalekallatkaäk oszlö magocs- 
käjäban, az ügynevezett ondötokokban fellepö, fnom 
szälacskäknak nem lehet azon ertekük, melyet nekik 
BALBIANI es Stein tulajdonitott. Ennek kimutatasa 
BürscHLı erdeme, ki erre mär 1873-ban fisyelmezte- 
tett,’ a következö evben pedig, a Cucullanus elegans 
baräzdalödö petejenek magjan tett tanulmanyai alap- 
jan, hatärozottan kimondotta, hogy a magorsö finom 
szälacskäi teljesen megesyeznek azokkal, melyek az 
äzalekällatkäk egybekelese alatt az oszlö magoeska- 


! Studien 401. 
2 BürschLı, Studien 401. 
3 Einiges über Infusorien. AMA. IX. 1873. 
936 


202 


ban kepzödnek,! mely ällitäsäat a petek barazdolöda- 
säröl, a sejtoszläsröl s az äzalekällatkäk egybeke- 
löseröl rt s terjedelmes vizsgälatokra tämaszkodö 
nagyfontossagü dolgozatäban? megdönthetetlen alapra 
fektette s fenyesen igazolta. Bürschuı vizsgälatai 
veglegesen megcezäfoltäk s hamisnak bizonyitottäk 
azon tant, mely az äzalekällatkak magocskäjät here- 
nek, az egybekeles alatt több reszre oszlö magocska 
finom szalacskaäit pedig termekenyitesre szolgälö ondö- 
szälacskaknak tekinti: tenyleg nem egyebek azok 
ideiglenesen elkülönülö s esakhamar ism6t eleny6&szö 
finom szälacskaknäl, minök oszlö ällati- &s növenyi- 
sejtek magjäban, valamint, mint lättuk, az äzalek- 
ällatkak magocskäjänak minden oszläsa alatt s igen 
szämos vegleny oszlö &s sarjadzö magjäban k&pzöd- 
nek, s melyekröl; — bär elettani feladatuk eddigele is- 
meretlen —, annyi megis hatärozottan ällithatö, hogy 
ondöszälacskaknak nem felelhetnek meg; mert azt 
csak nem lehet feltenünk, hogy e sejteknek, különö- 
sen az epen termekenyitett petesejteknek magjäban 
ondöszäalacskak kepzödjenek. Mär pedig az okosko- 
däsnak következetesen font länezolata esakis ezen 
lehetetlennek lätszö feltevesre vezethetne, minthogy 
az äzalekällatkaäk «ondötokjai» s az osz- 
lasra keszülö sejteknek magorsöi egymässal 
a legkisebb reszletekig mindenben meg- 
egyeznek! 

Ezek utän tisztan ällhat elöttünk, hogy az äza- 
lekallatkäk egybekelesi folyamatänak eoeszen mäs 
eredmenyre kell vezetnie, mint Bausıanı esäbitö el- 
melete tanıtja, s mindenesetre a legnagyobb gyanu- 
val kell viseltetnünk az egybekeles vegtermekei, a 
kepzelt ondöszälaeskaktöl megtermekenyitett petök 
irant, melyeknek lerakäsät s toväbbfejlödeset közve- 
tetlenül nem sikerült Baugrant-nak megfigyelni. 

Ket buvarnak, Bürschtuıi-nek? &s ENGELMANN- 
nak  csaknem egyidejüleg közölt üjabb vizsgälatai 
esakugyan azon eredmönyre vezettek, hogy az äza- 
lekallatkak sem egybekel&sük alatt, sem utän nem 
hoznak letre peteket. 

Mielött az egybekelesi folyamat lönyeg6t a jelen- 
legi ismeretek alapjän összefoglalnäm, ezelszertinek 
tartom a ket büyär vizsgälatainak föbb vonäsaikban 
megegyezö, bär egyes reszleteikben elterö eredme- 


" Entwiekelungsvorgänge ete. ZWZ. XXV. (1875) 208. 
* Studien ete. 

’ Studien ete. 

* Ueber Entwickelung ete. MJ. I. 1876. 


nyeit a mär elöbb peldäul hasznält Paramecium 


' Aureliänäl s a Vorticellafelek közül a Carchesium 


polypinumnäal es Epistylis plicatilisnel egymässal 


szembeällitani. 


Bütschli (1876.) 


Engelmann (1876.) 


1. Parameecium Aurelia. 


a) Syzygia alatt, 


Az m. finom 
burokkal körtlzärt tojäsdad 
test, melyet legnagyobb re&- 


szemecsk6&s, 


eredetileg 


szeben sötet, 
neha j6l kivehetöleg hosz- 
szäban sävolyzott allomauyt 


köpez, s melyet egy kis, 


| vilägos, szemecskötlen resz- 


let tart a burokkal össze- 
függ6ösben. 

Egybekeles alatt elkezd az 
n. növekedni, vilagos r&szlete 
megduzzadsbenneigen finom 
szälaeskäk különülnek el, s 
ügy tetszik, mintha a sze- 
meeskes sävos sötet allomäany 
a burokhoz rögzitett finom 
szälacskapamaton mintegy 
ott lögna. Erre a tetemesen 
megnagyobbodott n. mind- 
ket vege elhegyesedik s a 
szinten  meghosszabbodott 
szälacskapamat, mivel röla 
a burok cesak egyoldalulag 
emelödik le, a burok egyik 


domborulata iränyaban haj- 


lik s az egesz n. többe- 
kevesbbe pörgen esavarodik 
(l. BALz.). 


Az ily mödon ätvältozott 
n. közvetetlenül nem oszlik, 
hanem elöbb ismet megki- 
sebbedik s tojäsdad alakot 
vält; ällomänya ekkor leg- 
nagyobb reszben sötet ros- 
tokböl äll, melyek finom 
vilägos  szälacskapamattal 
függenek a burokkal össze. 
Oszläs elött a sötet rostok 
ey 
finom szälacskapamat, Ügy 
hogy ekkor az ätvältozott n. 
tojäsdad tokot kepez, mely 
közepsö öv6ben erösebb päl- 
czikäkhoz hasonlö rostokböl 
all, melyek mindk6t vögü- 


mögött is elkülönül 


| kön finom, vilägos szälacs- 


käkba mennek ät, azaz: tel- 


A n. jelentekeny megna 
gyobbodäsa, tördsi egytittha- 
kisebbedeöse 
mellett k&t, majd ndgy, n&ha 


töjanak pedig 


nyolez egyenlö reszre («on- 
dötokra») oszlik s e mellett 
ällomänya rostossä vältozik. 


Bütschli. 


jesen megegyezik jol kifej- 
lett maglappal ellatott mag- 
orsöval. Erre az öv egyen- 
litöi iränyban felezödik s a 
maglap kett& oszlott elemei 
a tok keöt vegere hüzödnak, 
mig a köz6psö övben finom 
szälaeskäkkal maradnak ösz- 
szefüggösben. Ennek meg- 
törtentevel az oszlas külsö- 
leg is läthatövä välik, a tok 
megnyülik, s mig finom sza- 
lacskäkat tartalmazö hosz- 
szura huzödott köz6psö resz- 
lete elvökonyodik, addig a 
pälezikaszerü elemeket tar- 
talmaz6, vastagabb vegei 
bunkösan megduzzadnak. A 
bunkös vegeket összekötö 
fonäl, egyre elvekonyodvan, 
vegre ketteszakad s az ily 
mödon fejlödött ket tok is- 
met ugyanazon szerkezetet 
nyeri, mint a tok oszläsa 
elött, azaz: ism&t sötet, ros- 
tos testnek lätszik, mely a 
burok egyik pontjäval finom 
szälacskapamattal függ ösz- 
sze. Az oszläs az öpen leirt 
mödon mög keötszer ismet- 
lödven, az egybekelös vegeig 
nyolez savolyozott «ondötok» 
k6öpzödött, melyeknek sävjai 
azonban bizonyosan 
ondöszälaeskäk. 


nem 


Nem lehetetlen, hogy az 
esybekelt pärok tokjaikat 
kölesönösen kieserelik; az 
ennek kifürkösz6sere iräuyi- 
tott vizsgälatok azonhban biz- 
tos eredmenyre nem ve- 
vezettek. 

Külön ivarjaratok s ivar- 
nyilas nincsenek. 

Az egybekelt pärok N.-&n 
eszlelt valtozäsokat BALBIANI 
egöszen pontosan irta le s 
Bürscuti 6szleletei a Bar- 
BIANI-t6l közölteket minden 


vr 


tekintetben esak megerösitik. 


Engelmann. 


Az n.-ek az elsö-mäsodik 
oszläs elött, vagy utän ki- 
eseröltetnek; sävjaik azon- 
ban nem felelnek meg on- 
döszalacskäknak. 


Külön ivarjaratok s ivar- 
nyiläs ninesenek. 

Az N.-re nezve a BALBIANI 
vizsgälatai egeszen helyesek. 


b) Syzygia utan. 


Az N. egöszen oly mödon, 
mint Barsıanı eszlelte s 
pontosan leirta, össze-vissza 


Az N. a BaugIant-tölleirt 
mödon apröo gömbölyüded 


röszekre darabolödik. Bzeu 


03 


| sen messzakad. 


| vehetö 


| valtozik ; 


Bütschh. 


hurkolt, hengeres zsinegg& 
bomlik, 
Acinetafelek magja, sokszo- 


es mint bizonyos 


rosan elägazik; vegre igen 
nagyszamt sömbölyüded 
röszre darabolödik, melyek 
között az összefügges telje- 
Ezen fel- 
darabolödäsa alatt a mag 
ällomänya hatärozottan ki- 
savolyozott, rostos 
szerkezetet nyer, mely azon- 
ban csakhamar megvältozik 
s egyenletesen finoman. sze- 
meeskezett, sötet ällomäny- 
nyä vältozik, melyen eczet- 
savval valö kezelesre egy- 
belsö 


mecskezett külsö reteget le- 


nemü testet s sze- 
het megkülönböztetni. 

Az elöbb meg &lesen sa- 
volyozott 8 magocskatok 
mär akkor, midön a zsineg- 
alakuı mag feldarabolödäs- 
nak indül, lenyegesen meg- 
elgömbölyödnek, 
sävolyozott tartalmuk pedig 
eezetsav hozzäadäsära egyen- 
letesen, finoman szemecsk6&- 
zett, meglehetös setet ällo- 
mänynyä vältozik. Igy ma- 
radnak a magnak teljes szet- 
esöseig, midön az egybekelt 
pärokismeteltszstväläsa utan 


| mintegy mäsodik napon negy 


közülök nagy, vilägos gömbbe& 


növekedik, melyek nem 


| egyebek, mint a BALBIant- 


töl petöknek, Sreın-töl esi- 


| ragömböknek tartott köple- 


tek. Ezen vilägos gömbök 


‘ fmom burokkal vannak kö- 


rülzärva s egynemü allomä- 
nyukban egy meg vilägosabb 
foltot, a BauBIanI- 6&s KÖLLI- 
KER-töl esirahölyagnak tar- 
tott kepletet, lehet megkü- 
lönböztetni, mely karmin es 
fukszintöl nem festetik meg 
s valöszinüleg nem egyeb 
vacuolumnäl. Ezen negy vi- 
lägos test mellett gyakran 
rä lehet mög akadni a többi 
neey tetemesen megkisebbe- 
dett magocskatokra is, me- 
lyek finoman szemecskezett, 


Engelmann. 


feldarabolödäs közben az N. 
ällomanyänak fenytörö ke- 
pessege kisebbedik, s e sze- 
rint viztartalma valöszinü- 
leg öregbedik. 

A szetesett 


talan egyszerü 


N. reszeiböl, 

növeked£s, 
vacy több aprö darab egy- 
gyeolvadäsa Utjäan, gömbö- 
lyüded testek kepzödnek, 
melyek közül nehäny, a 
szerzöknek ügynevezett pe- 
tei, vagy esiragömbjei, gyor- 
san növekednek. Ezen ele- 
mek szäma ismetlödöo egy- 
gysolvadäs hbjän egyre apad, 
mig az utolsöok egygy6olva- 
däsa következtöben vegre 
ismet egyetlen N. jö letre. 
Ezen folyamat alatt, mely 
mindenesetre egy, vagy több 
napot vesz igenybe, a mag- 
ällomäny rögi fizikai 65 ch6- 
miai minösege ism&t helyre 
all. 


Bütschh. 


setet gömböket köpeznek s 
a magdaraboktöl esak ne- 
hezen különböztethetök meg. 
Sokkal gyakrabban lehet 3, 
vagy ket töpörödött ma- 
goeskatokot tartalmazö egy6- 
neket talälni, vegre olyano- 
kat is, melyekben ezen visz- 
szafejlödött tokok 
sem talälhatöo. Igen valö- 


nyoma 


szinü, hogy ezen töpörödött 
tokokat az azalekällatka tes- 
teböl kiveti; legaläbb e mel- 
lett szöl azon körülmeny, 
hogy több äzalekällatkänäl 
sikerült a töpörödött magoes- 
katokok kivetöset közvetetle- 
nül megfigyelni. 

STEIN elleneben, ki a vi- 
lägos gömbök szämät 4— 
12-re teszi, hatärozottan ki- 
emeli BürscaLı, hogy vala- 
mint BALBIANI &s KÖLLIKER, 
ügy 6 sem lätott soha töb- 
bet negynel. 

Az egybekeles 
utäan a harmadik-negyedik 


befejezte 


napon a vilägos gömbök 
ketteje l&nyegesen megväl- 
tozik. Allomänyuk durvan 
szemecskezette, vagy me&g 
gyakrabban, igen feltünöen 
sävolyozotta, alakjuk pedig 
hossztojäsdaddä, vagy orsö- 
daddä vältozik, azaz: ege- 
szen megegyeznek oszläsnak 
indulö közönsöges n.-ekkel. 
E közben a mäsik ket vilä- 
gos gömbben, valamint a 
magtöredekekben is, setet 
szemecsk&zet lep fel, s a 
ket vilägos test ällomänya 
mindinkäbb hasonlöbbä lesz 
az N.-ek ällomänyähoz. — 
Az n.-ekhez egeszen hasonlö 
testeknek oszläsa veghez 
menven, az egybekelve volt 
Paramecium k&t maghoz ha- 
sonlö vilägos testet, negy n.-t 
s több magtöredeket tartal- 
maz. Az ilyen egyenekböl kö- 
zönseges egy&nek oly mödon 
jönnek letre, hogy ismötelve 
oszlanak, mi vegre egyetlen 
N.-nel s egyetlen n.-nel birö 
utödok fell&pesere vezet. 


Engelmann. 


Bütschli. 


E szerint tehät az egybe- 
kel&si folyamat, mely kez- 
detetöl egesz az egy magvü 
s egy magocskäjü egyenek 
fellöpeseig mintegy 6—10 
magot vesz igenybe, oda ve- 


\ zet, hogy a rögi N. szetesik 
\ s egeszen üj magköpletek 


fejlödnek, melyek közül az 


\ n. a regi n.-nek egyik osz- 


läasi reszeböl, mig az üj N. 
valöszinüleg nem kizärölag 
az egyik n. reszletböl köp- 
zödött vilagos gömbböl fej- 
lödik, hanem valöszinüleg 
ebböl s a rögi N. töredekei- 
nek egy röszetöl, melyek 


‘ ebbe beleolvadnak. Külön- 


ben az sem lehetetlen, hogy 
a magtöredekek nem järul- 


| nak hozzä az tj mag kep- 
, zödesehez, hanem, mint mäs 
 äzalekällatkäknäl, kivettet- 


nek, s e szerint azutän az 
üj N. egeszen az egyik n. 
röszletböl kepzödö vilägos 
gömbböl fejlödnek. 

A StEın-töl a megduzzadt 
N.-ben &szlelt pälezikaalaktı 
testek nem ondötestecskek, 
elösdiek 
tovabba a Srem-töl leirt 
acinetaalaklı embriök is. 


hanem &lösdiek ; 


Engelmann. 


Az egybekeles, röviden 
összefoglalva,oda vezet, hogy 
a regi N. aprö reszekre da- 
rabolödik, hogy ezekböl ujra 
ismöt felöpitse magät. 

z üj n. valöszinüleg az 
üj N.-böl lefüzödes ütjän 
fejlödik. 


Egeszen egyetert BüTscHLı- 
vel, illetöleg BaLgIant-val. 


 2.Carchesium polypinum es Epistylis plieatilis.* 


Rügyszerü egybekeles, 


Bütschh. 


Carchesium polypinum. 


Mind a makrogonidium- 


‚ nak, mind az ebbe bele- 


\ olvadö 


mikrogonidiumnak 
magja igen nagyszämü re- 


 szekre darabolödik. Az egy- 


gysolvadäs befejeztevel a 
magdarabok között köt mag- 


| orsö szerkezetevel birö, hosz- 
szäban sävolyozott, orsöalaküı 


keplet különböztethetö meg. 


Engelmann. 
Epistylis plicatilis. 


Elöször a mikrogonidium 
magja esik szet isme&tlödö 
oszläs ttjan 12—18 apro, 
meglehetösen erös fönytöresü 
gömböcsk6ere. Ezt követi a 
makrogonidium magjänak 
nehäny nagyobb darabra 
valö oszläsa, melyek toväbb 
oszolva mintegy 30—35 göm- 
böcsk&t hoznak letre, me- 


* A ket telepet k&öpezö Vorticellafele rügyszerüi egybe- 


| kelesi folyamata között lönyeges különbsög bizonyära nincs, 


s ennelfogva mit sem vältoztat a dolgon, ha a köt büvär- 
nak különbözö nemhez tartozö, de közel rokon Vorticella- 
fel&ken tett öszleleteit ällitjuk egymässal szembe. 


Bütschh. 


Carchesium polypinum. 


Vajjon ezek a mikrogoni- 
dium ketleoszlott n.-&böl 
fejlödtek-e ki, mint BaLBIANI 
ällitja, ezt nem sikerült 
Bürscauı-nek eldönteni. 
Kesöbbi stadiumon a mag- 
töredekek mellett vältozö 
szamu, 7—15 vilägos gömb 
lsp fel, melyek nagysaguk 
es vilägossäguknäl fogva a 
kisebb, halväny, sötetes 
magtöredökek közül &lesen 
kivälnak. — Ezen gömbök 
közepeben 
hölyagocskät s ebben ismet 
kis sötetebb testeesk6ät, az- 
az: hölyagocskaalaktı mag- 
hoz hasonlö k6pletet lehet 
Ällomä- 


nyuk eezetsavval valö keze- 


; 7 
egeszen vilagos 


megkülönböztetni. 


lesre finom härtyäval bur- 
kolt sötet keregrötegre s az 
öpen emlitett hölyagoceska- 
alaklı maghoz hasonlö kep- 
letet rejtö, szinten sötet bel- 
ällomänyra különül, mely 
utöbbi a keregröteggel finom, 
sugaras fonalakkal függ ösz- 
sze. Nem szenvedhet semmi 
ketseget, hogy ezen testek 
azonosak azokkal, melyeket 
peteknek, STEIN 
pedig a telepeket nem ke- 
pezö Vorticellafelökndl esira- 
gömböknek tekintett. Fejlö- 
desüket BÜTSCHLI-nek ugyan 


BALBIANI 


nem sikerült közvetetlenül 
äzalek- 
eszleletei 


mesfigyelni, mäs 
ällatkakon tett 
alapjän azonban megis ha- 
tärozottan felteszi, hogy 
nem fejlödhettek egyebhböl, 
mint az ismetelve oszlott 
n.-ekböl. 

A vilägos gömböket tar- 
talmazö Carchesiumok egy- 
mäs utan többször oszlanak, 
s minthogy az oszläsi felek 
között a gömbök is meg- 
ezeknek 
egyre apad, mig vegre oly 


oszlanak , szama 
egyenek zärjak be a soro- 
zatot, melyek esupan egyet- 
len vilägos gömböt tartal- 
maznak. Ezen gömb elöbb 


205 


Engelmann. 


Epistylis plieatilis. 


lyek a mikrogonidium teste- 


nek beleolvadtäval az elöb- 
biekkel keverednek. 

Ezen ällapot Y/a—1'/a na- 
pig esaknem vältozatlanul 
mıarad; esak a magtörede- 
kek szaporodnak s kisebbed- 
nek, nyilvän oszlas követ- 
kezteben, ällomänyuk pedig 
elhalvänyodott. 

Erre megkezdödik a mag 
tjrakepzödese. A magtöre- 
dekek közül mintegy 4—7 
kivälik 8 gyorsan növekedik, 
valöszinüleg a kis magtöre- 
dekek roväsära, melyek ama- 
zokba beleolvadnak; erre 
vall legaläbb a kis mag- 
töredekek szamänak folyto- 
nos 


apadäsa. Ezen nagy 


gömbök, — melyek nem 
egyebek, mint a BALBIANI- 
töl peteknek, STEIN-töl esira- 
gömböknek tartott keple- 
tek, — k6söbb szinten ke- 
vesbednek, a mennyiben 
egymäs utän 4, 3, 2 tojäs- 
dad, vagy vesealakü mag- 
szerü testbe olvadnak össze, 
Vegre összeolval az utolsö 
ket vesealakü testis, s ezzel 
a patköalaku üj mag köszen 
van. 
Magocskäk 


szerint a Vorticellafelekn&l 


ENGELMANN 


nincsenek. 


Bütschh. Engelmann. 


Carchesium polypinum. Epistylis plicatilis. 
tetemesen megnagyobbodik, 

— s ezen städiumon meg- 

felel annak, a mit STEIN 

placentänak nevez, — hogy 

vegre rendes patköalaku 
maggä vältozzek. 

Mär azon städiumon, mi- 
dön a leendö mag nagy vi- 
lägos gömböt («placentät») 
kepez, meg lehet mellette 
különböztetni egy n.-t, mely 
taläin nem egyeb, mint a 
nagy 
szerint vältozatlanıl meg- 


egyennek BALBIANI 


maradö magocskäja. 

A magtöredekek, melyek 
az anyaegyen ismetlödö osz- 
következteben több 
egyen között oszlanak meg, 


lasa 


nem vesznek reszt az Üj 


mag felepiteseben, hanem 


valöszinüleg kivettetnek. 


Ezen összeällitäsböl vilägosan lathatö, hogy az 
üjabb büvärlatok, bärmennyire elterök legyenek is 
az egyes reszletekben, azon tenyällast hatärozot- 
tan bebizonyitottäk, hogy az azalekallatkäk egybe- 
kelöse sem termekenyitett petek, sem embriök kep- 
zödesere nem vezet. — Az äzalekällatkäk iva- 
ros szaporodäsänak tana azon alakban tehät 
melyben egy iränyban Baısrans, a mäsikban 
Ste fejtette ki, veglegesen megdöntöttnek 
tekintendö. 

Mindezek utän felmerül a kerdes, hogy mi tehät 
az äzalekällatkäk egybekelesi folyamatanak lenyege 
es jelentösege ? 

Erre a kerdesre az eddigi ismeretek alapjan elegge 
kielögitö felelet adhatö, melyet a következö fejezet- 
ben akarok kifejteni. 


Az azalekällatkäk egyhekelesi folyamatänak lenyege €s jelen- 
tösege. 

A felvetett kerdesre mindket buyarnak külön-kü- 
lön vizsgälatokra alapitott felelete egymässal teljesen 
megegyezik: 

«Az äzalekällatkäk egybekel&ese nem ve- 
zet «petek», «embriögömbök», vagy bärmely 


ı mäs csiräk ütjan törtenö szaporodäsra, ha- 


nem az egybekelt egyeneknek sajatsägos 


fejlödesi folyamatära, melyet üjra szerve- 


206 


zödesnek (reorganisatiönak) lehet nevezni.» 
(ENGELMANN).! 


«Az egybekelesi folyamat jelentösege az | 


egybekelt äzalekällatkak magifjodäsaban 
all.» (BürscaLui).? 


Az Ujraszervezödes vagy megitjodas, mely legfel- 


tünöbben a magkepleteken &szlelhetö, valöszintleg | 


egy esetben sem szoritkozik csupan a magkepletekre, 


hanem kiterjed a test egyeb reszeire is. A teljes 


ujraszervezödesnek, valödı megifjodäsnak, vagy az 
egesz test dtgyurodasanak ( Umprägung ), — mondja 
ENnGELMAnNN,? — biztos peldäit nyujtjäk az Euplo- 
tes- es Oxytrichafelek, melyeknel az egybekeles alatt 
(mint ezt fentebb lattuk) a regi egyen kereten belül 


egy üj indul fejlödesnek. A regi egyen nyüjtja az 


anyagot, melyböl, s egyuttal azon területet, melyen 
az üj egyen magät felepıti. Mas fajoknal az eddigi 
vizsgalatok szerint csak reszlegesnek latszik az üjra- 
szervezödes, nem valöszinütlen azonban, hogy to- 
vabbi tanulmanyok ezeknel is ki fogjak mutatni a 
teljes ujrakepzödest. 

Hogy azon azalekallatkak szervezete is teljesen 
megujul, melyeknel az ezen folyamattal jarö valtoza- 
sok nem oly feltünök, mint az Oxytricha- es Euplo- 


tesfel&knel, e mellett sz6l EnGenLmann-nak azon &sz- | 


lelete, hogy a Parameciumoknäl az egesz esillöszörö- 
zet ujrakepzödik,* tovabba Bürschuı-nek azon mär 
emlitett 6szlelete, hogy a Bursaria truncatella es 
Oolpidium Colpoda szäja egybekeles alatt egeszen 
elenyeszik, hogy az egybekeles utan ismet ujrakep- 
zödjek. Ezekhez adhatom meg sajat eszleleteim utan 
azt, hogy a Parameciumoknak, valamınt a Lionotus 
Fasciolanak pälezikaalaku testecskeit is ujrak&pzödni 
lattam.? 

Magänak a plasmatestnek ujraszervezödeset bi- 
zonyitja a tartalekanyagokböl allö rögöcskek elenye- 
szese, valamint a valöszinüleg bomläsi termekeknek 
megfelelö erösen fenytörö szemecskeknek szamos 
äzalekallatkäk egybekelt egyeneiben valö felhalmo- 
zödäsa, mit BürschLı bizonyara jogosan hoz az 
egybekeles alatt jelentekenyen elenk anyageserevel, 
anyagelhasznalässal kapcsolatba. 

Hogy a teljes üjraszervezödes nem valamennyi 
azalekällatkänal ismerhetö fel oly könnyen, mint az 


" Id. &rt. 628. 

® Id. mt 420. 

STdsoh: 

* Id. ört. 629. 

° Term. rajzi füz. II. (1878) 229. 


| Oxytricha- es Euplotesfeleknel, ez felfogasom szerint 
, reszint abban leli magyaräzatat, hogy a csillöször- 
| rendszer, melynek üjraköpzödese az ÖOxytricha- 6s 
Euplotesfeleknel annyira szembeszök6, a többi aza- 


lekallatkaknal nem niutatja azon magas elkülönulest, 
mint a nevezetteknel, s ennelfogva megujuläsa sem 
lehet annyira feltünö, mint az elöbbieknel; mäsreszt 
pedig abban, hogy a több napot igenylö üjraszerve- 
zödes egyes fäzisai csak az egybekeles utän a mär 


ismet szetvalt egyeneken következuek be; ıgy pl 
Bürscaui a Colpodium Colpodanak egybekelsse alatt 
visszafejlödött szajat csak a szetvaläs utäni hetedik 
napon latta ujrakepzödni;! itt tehät a megifjodäs 
egesz folyamata, — felteve, hogy az egybekeles maga 
1—2 napon ät tartott, — S—9) napot vett igenybe 


s ennek következteben az ujraszervezödes egyes fazi- 
sai is aranylag oly hosszu idö alatt oszlottak meg, 
hogy azokat lepesröl-lepesre követni s a megifjodäs 
teljes lefutasaröl összefüggö kepet szerezni a lehe- 
tetlensegek köze tartozik. 

Az ujraszervezödes legfeltünöbb jelensegei a mag- 
kepleteken mutatkoznak. 

Hogy mily mödon megy veghez a magkepletek 
ujraszervezödese, ezt ismereteink jelenlegi ällasan 
veglegesen megoldottnak nem tekinthetjük. A ket 
legilletekesebb buyärnak, EnGELMAnN-nak &s BürscHLr- 
nek, felfogäsa e tekintetben, mint a fentebbi pel- 
dakböl is lathatö, igen lenyeges pontokban esymäs- 
sal ellentetben all. — Mig ugyanis mindket buvar 
megegyezik azon alaptetelben, hogy a kisebb-nagyobb 


szamü reszekre oszlott magböl sem petek sem csira- 
sömbök nem kepzödnek, s hogy a sävolyozott ma- 
gocskareszletek ondötokoknak nem felelnek meg, s 

hosy a regi magkepletek helyett üjak kepzödnek: 
| addig a magkepletek üjraköpzödesenek mödjära ne- 
zeteik egymaästöl lenyegesen elternek. 


A ket buvar felfogäsa a magkepletek ujraszer- 
vezödeseröl röviden a következökben foglalhato össze 


Engelmann.” 


Az N. sz6ötoszlik majd 2 
( Euplotes), majd & ( Oxytri- 
china), majd igen nagy- 

* A vizsgält äzalekällat- 
käk: 

Paramecium Aurelia, P. 
Bursaria, F. ambiguum, Sty- 
lonychia Mytilus, St. pustu- 


! Studien. 313. 


Bütschli.”* 


Az N. nemely esetekben 
( Paramecium Bursaria, Chi- 
lodon Cueullulus, Colpidiumn 


=* A vizsgält äzalekällat- 
kak: 

Paramecium Aurelia, P. 
putrinum, P. Bursaria, Oyr- 
tostomum leucas, Oolpidium 


en 


Engelmann. 


szämm reszekre ( Parame- 
ciumok ). 

Az egy, vagy több n. 
szinten szetoszlik 2—A, rit- 
kän ( Parameeium Aurelia ) S, 
hosszäban sävolyzott röszre, 
melyek valöszinüleg kölesö- 
nösen kieseröltetnek, s habar 
savjaik ondöszälaeskaknak 
nem is felelnek meg, megis 
valöszinüleg termekenyitö 
hatäst gyakorolnak a mag- 
darabokra, mire azutän el- 
enyesznek. 

Ezek közül, (vagy legaläbb 
ezeknek a helyen) vagy egy 
vilägos gömb välik ki, mely 
mesnagyobbodva, a STEIN- 
161 placentäanak nevezett 
kepletnek felel meg ( O.ry- 
trichina, Buplotes) s kesöbb 
rendes maggä vältozik; vagy 
pedig több magdarab növe- 
kedik vilägos gömbbe, me- 
lyek vegre egygy&olvadva, üj 
masgä vältoznak ( Parame- 
ciumok). 

Azüj n., vagey n.-ek az 
Yıjraszervezödött N.-böl valö- 
szintileg lefüzödes htjän k&p- 
zödnek. 

Az Oxytrichafelek 68 
Euplotes placentäja mellett 
3—7 erösen fenytörd gömb 
valik ki, melyek k&söhbb is- 
möt eltünnek s valöszinüleg 
minden esetben az alfelnyi- 
läson ät kiürittetnek; ez 
eszleltetett legaläbb a Sty- 
lonychia Histrional. Ezen 
erösen fönytörö gömbök a 
plasmäban felhalmozödö 
aprö vrögöeskekkel azonos 
termöszetüeknek lätszanak, 
egöszen &lettelen tömegek, 
melyek sem petöknek, sem 
esiragömböknek nem felel- 
nek meg. 


lata, St. Histrio, Pleurotri- 
cha lanceolata, Buplotes Cha- 
ron, Vorticella microstoma, 
Bpistylis plicatilis. 


207 


Bütschh. 


Colpoda, Blepharisma lateri- 
tia) osztatlan marad; több- 
nyire azonban keves- vagy 
igen nagyszämtı reszekre da- 
rabolödik. 

Az egy vagy több n. min- 
dig megoszlik 2—S reszre, 
melyek oszläs közben az 
oszlö magokra jellemzö mag- 
orsö-szerkezetet veszik fel s 
nemely esetekben talän köl- 
esönösen kieser£&ltetnek. 

Az üj N. köpzödesenel az 
n.-ek jätszäk a legfontosabb 
szerepet. A megoszlott regi 
N. gyakran egeszen kilöke- 
tik ( Colpidium , Chilodon, 
Glaucoma,  BDlepharisma), 
vagy - pedig ( Paramecium 
Bursaria) összenö egy vilä- 
cos gömbbel, mely masa 
ismet ket n.-röszlet Összeol- 
vadasaböl keletkezett, s Üj 
maggä vältozik. — A több 
röszra darabolödott N. töre- 
dekeinek egy rösze vagy 
egygyeforr a vilägos göm- 
bökk& vältozott n.-töred&ekek 
egyikövel s evvel ij maggä 
vältozik; vagy pedig mind 
kivettetnek a N.-töredekek, 
s ez esetben az dj N. kizä- 
rölag a n.-töredökek egyik6- 
böl kepzödik; kizarölag egy 
n.-reszletböl fejlödik az Üj 
N. azon esetben is, ha az 
osztatlanıl maradt rögi N. 
egöszen kivettetik. 

Az üj n. mindig egyik n.- 
r6szletböl fejlödik. 

Mind az N.-nek, mind az 
n.-nek fel nem hasznält üa- 
rabjai kivettetnek; ezek 
azonban sem petöknek, sem 
esiräknak nem felelnek meg, 
hanem elettelen tömegek. 

Minthogy az üj N. ege- 
szen, vagy röszben az n.-böl 


Colpoda, Glaucoma seintil- 
lans, Dlepharisma lateritia, 
Ohilodon Cueullulus, Condy- 
lostoma Vorticella, Bursaria 
truncatella, Stylonychia My- 
tilus, St. pustulata, Buplotes 
Charon, Vorticella Campa- 
nula, Carchesium polypinum. 


Engelmann. Bütschh. 
kepzödik, ez az elsödleges, az 
elöbbi a mdsodlagos mag. 

A Vorticellafeleknek is 
van n.-ük. Ezeknel a mag- 
kepletek Wjraszervezödese, 
alärendelt ertekü reszleteket 


nem tekintve, oly mödon 


A Vorticellafelekmeln. nin- 
csen. Ezek N.-enek üjra- 
szervezödöse, alärendelt &r- 
tekü reszleteket kiveve, oly 
mödon törtenik, mint ezt 


fentebb az Epistylis plicati-  törtenik, mint a fentebb tär- 


lisnel elöadtuk. gyalt Carchesium polypinum- 


nal. 


Ezen vizsgälati eredmönyekböl lathatö, hogy 
nem foroghat többe a körül a kerdes: vajjon petek, 
vagy esiragömbök s embriök kepzödnek-e s vajjon, 
melyek az igazi, a valödı ondöszälaeskak ? Ezen ker- 
deseket veglegesen megoldottaknak kell tekintenünk ; 
az egybekeles meginditotta üjraszervezödesi, mint- 
egy üjraszületesi folyamat reszletei ellenben, külö- 
nösen pedig a magkepletek ujraszervezödesenek tuze- 
tes ismerete, — ENGELMANN, föles pedig BürscHLı 
nagyertekü vizsgälatai mellett is, — tovabbi be- 
hatö tanulmanyokra szorül; esak ezek fognak vegre 
azon älläspontra vezethetni, melyen jogosan lesznek 
elmondhatök a költönek Baugranı-töl kisse elhamar- 
kodva hangoztatott szavai: Et nune historia est, 
quod ratio ante fuit! 

Mindezek utän härom kerdes kivän meg rövid 
megbeszelest : 

1. Mi inditja meg az egybekelt azalekäl- 
latkäk szervezetenek megifjodasat? 

9. Mily befolyäsa van az egybekelesnek 
az azalekällatkäk szaporodasara? 

3. Mily viszonyban van az äzalekällatkäk 
egybekelese egy&b alsörangü szervezeteke- 
vels a petesejt termekenyitesevel? 

A mi az elsö kerdest illeti, felfogasom sze- 
rint, nem lehet ketseg az iränt, hogy a megifjo- 
däsi folyamatot a teställomänynak azon reszeesk6i 
inditjäk meg, melyeket az egybekeles tartama alatt a 
ket egyen kölesönösen kieserel. A teställomäny re- 
szecskeinek kieserelesere külön vezetekek ugyan, 
minöket Bausıant lätni velt, bizonyara ninesenek; de 
nines is ezekre szükseg, minthogy az egybekelt egye- 
nek azon testtäjon, melylyel egymäst megfekszik, 
összenönek, mely összenöves, mint fentebb kiemel- 
tük, a Stylonychiäaknal alkalmilag, a Vorticellafelek 
egyenlö nagysägu egy6eneinek egybekelesenel ällan- 
döan, a ket egyen teljes egygyeolvadasara, a rügy- 


208 


szerli egybekelesnel pedig a mikrogonidiumnak a 
makrogonidiumba valö teljes beleolvadasara vezet. Az 
utöbbi esetekben, melyek az egybekelesnek mintegy 
superlativumät kepviselik, a ket egyen teställoma- 
nyanak keverödese kezzelfoghatö, az elöbbiben pedig 
a teställomäny reszecskeinek kieserelödese teljes jogo- 
sultsäggal feltehetö. Vajjon a magocska ismetelt osz- 
lasa es atalakulasa utjan fejlödött ügynevezett «ondö- 
tokok» kiesereltetnek-e, mint Bauprant Allitotta, En- 
GELMANN 68 BürschLı pedig valöszınünek tartja, ezt 
ez idö szerint meg nyilt kerdösnek kell tartanunk. 
Ha ällana az, mit EnGeLMmAnN valöszinünek tart, 
hogy ezen magocskatokok kicsereltetnek, s hogy az 
u) magkepletek a regi mag darabjaiböl kepzödnek, 
ügy a legnagyobb valöszınliseg szölana a mellett, 
hogy a mag üjraszervezödeset a mäsik egyenböl 
szärmazö magocskatoknak a szetesett magr&szletekre 
gyakorolt behatasa, tehat a magocskatöl vegzett 
termekenyites eredmenyezi.! BürscHhLı vizsgalatai 
azonban, mint a fentebbiekböl kivehetö, hatarozottan 
ezen felfogäs ellen szölanak. 

Mindezeket tekintetbe veve, ismereteink jelenlegi 
allasan esak annyit allithatunk, hogy az egybekeles 
alatt a termekenyites egy sajätsägos neme foly le, 
mely a pärok szervezeti megujulasära, megifjodäsära 
vezet; azon elemeket azonban, melyek ezt mivelik, 
nem ismerjük. 

A mäsodik kerdesre, azaz arra, hogy mily befo- 
lyasa van az egybekelesnek az äzalekällat- 
kak szaporodäsära, feleletünket ismereteink jelen 
allasan a következökben foglalhatjuk össze. 

Az azalekallatkaknal esupan egy szaporodasi möd, 
az oszläs ismeretes ; mert a sarjadzas voltakepen nem 
egyeb, mint az oszlasnak egy neme. Az egybekel6s szin- 
ten nem vezet mäsfele szaporodasra, mint oszlasra. 
Minthogsy pedig valamennyi buvar egyetert abban, 
hogy az egybekeles következteben megifjodott azalek- 
ällatkak mintegy üjult erelylyel indulnak oszlasnak: 
nem lehet ketseg az irant, hogy az egybekeles annyi- 
ban van befolyässal, meg pedig igen lenyeges befolyas- 
sal, a szaporodasra, a mennyiben a lankadö szaporo- 
dası erelyt a megifjodäs ältal ism6t feleleszti. 

Mär CrAparkoe es LacHumann is kiemelte,? s 


minden ujabb büvär megerösitette, hogy az äzalck- | 


ällatkak egybekelese epidemiaszerüleg lep fel, azaz: 
egyidejüleg mindig nagyszämü egyenek kelnek egybe. 


! ENGELMANN, id. ört. 630. 
® Titudes. III. 230. 


Minthogy, mint epen emlitettük, az egybekeles a meg- 
ifjodott äzalekallatkäk szaporodäsi erelyenek &bresz- 
tesere vezet, azon üjabbi kerdes merül fel, hogy mi 
okozza egyidejüleg a nagyszämu äzalekällat- 
kak szaporodäsi erelyenek epidemiaszert 
kimerüleset? 

BALBIANI szerint! az egybekeles az egyazon fejlödesi 
eyclushoz tartozö äzalekallatkak több nemzedeken 
ät oszlässal szaporodott összes egyeneinek &leteben 
a cyclust berekesztö s egy üjat meginditö epochät 
kepez. Szerinte az äzalekällatkak eleteben az ivarta- 
lan üton szaporodö nemzedekeket egesz szabälysze- 
rüseggel valtana fel az egybekelö ivaros nemzedek, 
melynek többnyire kiesiny egyenei nem fiataloknak, 
hanem ellenkezöleg a legyenebbeknek felelnek meg. 

Stein ezzel szemben azt ällıtja, hogy az, a mi az 
azalekällatkakat egybekelesre inditja, egeszen isme- 
retlen; bizonyos ellenben, hogy az ivaros szaporo- 
däs a legkülönbözöbb fejlödesi fokon allö äzalekällat- 
käaknal fellephet, s hogy egyidejüleg ugyanazon lelö- 
helynek mindig nagyszamu egyenein eszlelhetö. Az 
ivaros szaporodas — mondja tovabba — a legtöbb 
äzalekallatkanal nem kepezi ügy, mint valamennyi 
magasabb ällatnal, a fejlödes vegezeljät, hanem fejlö- 
desüknek legkülönbözöbb szakara eshetik s szakit- 
hatja azt meg.” 

Everıs a Vorticella nebulifera rügyszerti egybe- 
kelesenek, tanulmäanyozasa alkalmaval azon ered- 
menyre jutott, hogy az egybekelest az elpärolgas elö- 
idezte vizhiäny okozza.® 

Bürschui ezen ällıtäs helyesseget nem volt kepes 
megerösiteni, s egyeb külsö agensekkel, nevezetesen 
különbözö foku vilagitässal tett kiserletei sem vezet- 
tek biztos eredmenyre.* Mäsfelöl ellenben egyes 
vizsgälatai, nevezetesen azok, melyeket a Parame- 


| eium putrinumon tett, a Baupıant felfogäsanak helyes- 


söget lätszottak megerösiteni. Nehäny egybekelt pär — 
mondja BürscHhuı,’ — november 9-en elkülönittetett. 
A következö napon elvaltak egymästöl s elkezdtek 
gyorsan növekedni, ügy, hogy mär noy. i1-en szämos 
peldany elerte növekedesenek maximumät. Nehany 
nap mulva a sz6 szoros ertelmeben nyüzsgött a viz a 


‘ Observations et exp6riences sur les phenomänes 
sexuelles des Infusoires. CR. Tome 50. (1860) 1191—95. 

® Der Org. II. 48—19. 

’ Untersuchungen an Vorticella nebulifera. ZWZ. 
XXIII. (1873) 610. 

* Studien. 269. 

° Id. mti, 270. 


209 


nagyszamu Parameciumtol. Nov. lA4-en tömegesen 
indultak egybekelesnek. Ezek közül 4 pär ismet el- 
kulönittetett, s ezeknek utodaı nov. 24-en ismet 
egybekelesnek indultak. A syzygiak egyenei mindket 
esetben kicsinytermetüek voltak. 

Ezen eszleletek tenyleg az egybekeles szabalyos 
idöszakossaga, tehät a Bausıant felfogasa mellett szÖ- 
lanak. Az egybekelesi epidemiaknak bels6 okokböl 


valo letrejötte azonban, mint BürschLı megjegyzi, 


esak akkor erthetö, ha tekintetbe veszszük, hogy va- 
lamely önteleknek laköi a lestöbb esetben aranylag 
keves ösnek oszläsi sorozatat kepviselik, hogy tehät 
minden gazdag nepessegü öntelekben nagyszamüu 
eeyennek kell lenni, melyek ugyanazon geneologiai 
fokon ällanak, s melyekben tehät az ösöktöl örökölt 
belsö sajätsaguknak is egyidejüleg kell ervenyesülni. 

Reszemröl legkevesbe 


hogy szaporodasi erely kimerülese, mely az azalek- 


ällatkäkat egybekelesre keszteti, elsö sorban belsö 
okokra vezetendö vissza; mäsreszt azonban nem mer- 
nem ketsegbevonni azt sem, hogy ismeretlen külsö 
okok a szaporodäsi erely kimerüleset siettethetik s 
ennelfogva az egybekelesi epidemianak kifejlödeset 
elösegitik. 

Inditsak meg bär az egybekelesi epidemiät kiza- 
rolag belsö okok, vagy ezek külsökkel szövetkezve 3 
együttesen hatva: annyi bizonyos, hogy az äzalek- 
ällatkak esak bizonyos ismeretlen szamu nemzede- 
keken ät kepesek oszlas utjan szaporodni; erre bekö- 
vetkezik a többnyire eltörpült, e szerint növeked6si 
es täplalkozasi erelyükben is hanyatlott utödok osz- 
lası erelyenek kimerülese, mely az egybekelesi folya- 
mat alatt veghez menö megifjodäsra ujra feleled. 
A mit a regi görög böleselöknek palingenesisröl sz6lö 
tana a megvenült vilag megifjodäsarol mond, teny- 
leg bekövetkezik az azalekällatkäknäl; valamıint ama 
hipotezis szerint a rombadölt viläg chaoszaböl meg- 
ifjult s tökeletesebb vilag &pül fel: usy &pül fel az 
azalekallatkak egybekeles alatt rombadölö szerveze- 
teböl uj, ifjü, eröteljes szervezet, mely ismet nemze- 
dekek egesz sorät kepes oszlas utjan letrehozni; az 
azalekallatkak, mint a mesebeli Phoenix, megyenül- 
ven, ujjaszulik magokat. 

A harmadik kerdesnek (mily viszonyban vanaz 
azalekallatkäk egybekelese egyeb alsörangu 
szervezetekevel s a petesejt termekenyitese- 
vel?) elsö reszet vizsgälva, ismereteink jelenlegi ällä- 
san, esakis az alsobb moszatokat (ideertven a zöld Fla- 
gellätokat is) s gombäkat vehetjük szemügyre, mely 


Ent G. Veglenyek. 


sem ketelkedem abban, | 


I 


elöbbiek között a Zoosporeaknäl, a Conjugätäknäl, s 
a mire Bürschtı meltän különösen figyelmeztet,! a 
Diatomeäknäl talälunk analogiäkat. Az ällati vegle- 
nyek egyeb esoportjainak egybekelese r&szben sokkal 
tökeletlenebbül ismeretes, hogy sem itt tekintetbe 
Jöhetne, röszben pedig, nevezetesen a Gregarinäknäl, 
egeszen mäs eredmenyre vezet se miatt nem vehetö 
tekintetbe. 

Esy pillantast vetve az alsobb moszatok es gom- 
bak egybekelesere, mindenekelött megesyezest tala- 
lunk az azalekallatkakeval abban, hogy az egybekeles 
az elöbbieknel is a szaporodasi erely fokozödäsat 
eredmenyezi, s hogy az elöbbieknel is oszläs ütjan 
szaporodo nemzedekek cyclusät zärja be s egy üj 
eycelust indit meg. Mig azonban a moszatoknäl &s 
gombäknal a ket szaporodäsi eyelust nyilvin minden 
esetben a zygosporak nyugalmi szaka szakıtja meg: 
addig az azalekallatkak az ujra megindulö szapo- 
rodast megelözö pihenesre nem szorulnak. Ez egyike 
a moszatok, sombak es az äzalekallatkäk egybekelese 
között levö fö különbsegeknek. 

Hogy a moszatok es gombäk egybekelese rende- 
sen egygyeolvadassal vegzödik, lenyeges különbseg- 
nek nem tekinthetö; mert hiszen az Acineta-, meg 
Vorticellafeleknek s gyakran a Stylonychiäknak s ta- 
lan meg mäs azalekällatkäknak egybekelese is teljes 
egygyeolvadassal vegzödik, s mint Schmmtz-nek a 
Spirogyran tett vizsgalatai? bizonyitjäk, a ket sejt 
magja a moszatoknäl is ep ugy egygyeolvad, mint az 
egygyeolvado äzalekallatkaknal; e szerint tehät a 
moszatok es azalekällatkäk egygyeolvadasa meg egy 
fontos reszleteben is teljesen megesyezik. Mäsreszt 
pedig tekintetbe veendö, hogy Spitzer vizsgälatai 
szerint ® bizonyos Diatomeäknäl, nevezetesen a Navi- 
culaceaknal &s Gomphonemeäknäl az egybekelt pärok, 
plasmateste nem olvad egygye, hanem mindegyik 
külön-külön auxosporava fejlödik ; itt tehät ugyan- 
azon viszonyt talaljuk, mint az azalekällatkäknal. 

A Vorticellafelek rügyszerü egybekelesere, — ha 
az aprö himsejtek, vagy spermatozoidok vegezte ter- 
mekenyitöst (peldaul Volvox) egeszen fisyelmen kivül 
hasyjuk is, — szinten talalunk a moszatoknäl, neveze- 
tesen a Conjugataknal analog folyamatot. Mär a Spiro- 


1 Studien. 493, 
® Bonner Sitzungsber. 4. Aug. 1879. 33.V. ö. BERTHOLD, 
Befruchtungsvorgänge bei den Algen. Biolog. Centralbl. I. 
1881. Nr. 12. 357. 
® Hanstein’s Abh. Bd. I. 2. p. 70. V. ö. BERTHOLD, 
id. ert, 358. 
27 


210 


gyränäl mintegy jelezve van a ket egyenlö nagysägu 


sejt közötti müködesi különbseg : az egyik helyt ma- | 
rad, mig a mäsik hozzä hüzödik s amabba beleolvad. | 


A Sirogoniumnäl az egygyeolvadö sejtek közötti mü- 


ködesi különbseg meg fokozödik s mär a ket sejt | 
nagysägära es befolyässal van; De Bary szerint! | 


ugyanis ezen moszat ket-ket egyenlö sejtje terdala- 
küulag meghajolva, egymässal erintkezesbe lep; erre 
mindket sejt tartalma megoszlik, az egyikböl egy, a 
mäsikböl köt meddö sejt flizödik le; esak ezen oszläs 
utan szivödik fel a sejthärtya s egy kisebb sejt huzö- 
dik ät a nagyobbhoz, hogy ebbe beleolvadjon. Itt is 
tehät egy nagyobb sejt egy kisebb sejtet (makrogoni- 
dium mikrogonidiumot) vesz fel magaba epen ügy, 
mint a Vorticellafelek rüsyszerli egybekelesenel. 

Az äzalekällatkak egybekelese, mint lattuk nagyon 
feltünd szervezeti megifjodäasra, Ujraszervezödesre ve- 
zet, kerdes, vajjon ily megifjodas követi-e a mosza- 
tok egybekeleset is? Eıre, felfogasom szerint, hata- 
rozottan igennel lehet felelni. Az ujraszervezödest 
mär az is mulhatatlanul feltetelezi, hogy ket sejtböl 
egyetlen sejt kepzödik, mely a ket sejt szervezetenek 
tönkremenöse s egy ııj sejtnek a kettö romjaiböl valö 
ujraepülese nelkül bizonyara nem is kepzelhetö. 
Maäsreszt tovabba a zygospöra levelzöldjenek szinväl- 
tozasäat, a pihenesi idöszak utan pedig a chlorophyll 
ismetelt megzölduleset, melylyel a spöräban lerako- 
dott tartalekanyagok feloldödasa együtt jar, az ujra- 
szervezödesnek felreismerhetetlen bizonyiteka gya- 
näant lehet 6s kell tekintenünk. 

A moszatok zygospöräinak Ujraszervezödesenel 
azonban egy elem nem szerepel, s ez a macocska, 
melyet — felteve, hogy evvel homolog keplet az egybe- 
kelö moszatsejteknel nem fordul elö — a (szäjjal 
bırö) esillöszörös äzalekällatkak legspeeziälisabb szer- 
venek kell tekintenünk. 

A kerdes mäsodik reszere (mily viszonyban 
van az äzalekällatkak egybekelese az allati 
petesejt termekenyitesevel?) ätterve, minde- 


nekelött konstatälhatjuk, hogy a petesejt termekenyı- | 


tesi folyamata, mely mint az egysejtli lenyek tuül- 
nyomö s az azalekallatkaknak legalabb egy reszenel, 
lenyegeben szinten ket sejtnek, egy aränylag öriasi 8 
egy törpe sejtnek egygyeolvadasara s az egymagukban 
szaporodasra keptelen sejtek egysyeolvadasa aältal 
letrejött u) sejtnek oszlas utjan valö gyors szaporo- 

! Conjugation. Leipzig. 
ert. 356. 


1858. V. ö. BERTHOLD, id. 


däsära vezet. Hogy a termekenyitett petesejt' ismet- 
1öd6 oszläasa ältal keletkezö sejtnemzedekek kesöbb 
alakjukban, szerkezetükben bizonyos törvenyek sze- 
rint atvaltoznak s egy polymorph sejtällamban egye- 
sülve maradnak, mig az egysejtti veglenyek egyenlöen 
szervezett oszläsi sarjai egyenkint, külön elnek, vagy 
legfeljebb igen egyszerü telepekben maradnak együtt, 
melyeknek egyeneiösszefüggesük mellettis megtartjak 
teljes önallösägukat, külön egyenisegüket, nem aka- 
dalyozhat abban, hogy a petesejt termekenyiteset s a 
veglenyek egybekeleset lenyegeben azonos folyamat- 
nak tekintsük. 

Hosy a veglenyek egygyeolvadasa s a petesejt 
termekenyitese egy es ugyanazon elettani folyamat- 
nak csak különbözö mödosulatait kepviselik, erre 
megsyözö peldäk a Volvowfelek, melyek között a 
Pandorina Morumndl ket egyenlö nagysagu rajzö 
sejt, mig a Volvox-nemnel egy öriasi mozdulatlan 
sejt, egy törpe rajzö sejttel kel egybe: amannak egy- 
bekeleset valösagos egybekelesnek, az utöbbiet valö- 
sägos termekenyitesnek kell tartanunk. 

Az azalekallatkak azon legsyakoribb egybekelesi 
mödja, mely az egybekelt paraknak egy testbe valö 
olvadasara nem, hanem esupän a testallomäny bizo- 
nyos reszeinek kölcsönös kieserelese vezet, szinten 
nem tekinthetö oknak arra, hogy az egybekeles 
ezen mödjat a teljes egygyeolvadastöl s ennek kap- 
esan a termekenyitestöl lenyegesen különbözö elet- 
tani folyamatnak tekintsük ; mert hiszen a csillöszö- 
rös azalekällatkäk egybekelese is szamosoknäl, neve- 
zetesen az Acineta- es Vorticellafelekne], teljes egygye- 
olvadässal vegzödik, söt a Stylonychiak egybekelese, 
mint lättuk, majd teljes egygyeolvadassal, majd ismet 
az egybekeles alatt megifjodott pärok kesöbbi szetvä- 
lasaval vegzödik. in azt hiszem, hogy az egybekeles- 
nek ezen mödja, mely egeszen a közösüles belyeget 
viseli magän, s melyet, mint emlitve volt, bizonyos 
Diatomeaknäl is öszleltek, a letert valö kuzdelem- 
ben mäsodlagosan fejlödött az egygyeolvadasböl. A tu- 
lajdonkepi czel eleresere, a kimerült szaporodäsi 
erely ebresztesere s a faj) szaporodasanak fokozäsara 
az egygyeolvadasnäl bizonyara rövidebb s gazdasä- 
gosabb üt kinälkozik azon mödosuläsban, melynel 
esupän a megifjodäsra szükseges bizonyos testalkat- 
reszek cesereltetnek ki s egyszerre ket fokozott szapo- 
rodäsra alkalmas egyen kepzödik; az azalekallatkak 
egy reszenel ezen mödosulas jött lötre s mint elö- 
nyös, epen ügy ällandösult, valamint ällandösult 
mäs veglenyeknel s az összes ällatoknäl a kulönbözö 


211 


nagysagu sejteknek egsybeolvadasa, azaz: a nagy nöi 
sejtnek a törpe himsejt utjän valö termekenyitese, 
mely bizonyara szinten mäsodlagosan fejlödött ki 
az ivaros szaporodasnak legesyszertibb s eredeti alak- 
jaböl, az egyenlö nagysägu sejtek esygyeolvadä- 
säabol. 


Az azalekallatkäk egybekelese alatt es utän veg- 


hez menö ujraszervezödesnek megfelelö folyamat 
a petesejt belsejeben szinten veghez megy. AUER- 
BACH-nak, Bürscauı-nek, Herrwıg Oszrär-nak, Se- 
LENKA-nak, For-nak s több mas buyarnak a petesejt 
termekenyitesre s baräzdolödäsra val6ö keszulödese 
körül tett fontos tanulmanyai mind azon eredmenyre 
es utan valösagos üjraszervezödesi folyamatnak 
szinhelye, mely folyamat igen elenken emlekez- 
tet az azalekallatkak egybekelese alatt s utän veg- 
hezmenö üjraszervezödesre, megifjodäsra. — A regi 
mag szerkezeteben megvältozik, s miutäan magorsöva 
alakult, egy reszet — mint az äzalekällatkak mag- 
kepleteiknek fel nem hasznält darabjait, vaey az 
egesz regi magot, — esy-ket iranytesteeske alakjä- 
ban kilöki, hogy erre egynemt gömbbhe, ugynevezett 


not pronucleus-szd vältozzek. E közben, valamınt a | 


termekenyıtes alatt is, a szektesteeskek elöbbi el- 
rendezödese ismetelve megyältozik, mit az ügyneve- 
zett Karyolyticus kepeknek, nap- vagy esillagkepek- 
nek feltlinese s ismetelenyeszese ketsegbevonhatat- 
lanul bizonyit. Az üjraszervezödes itt is avval er ve- 
get, hogy oszlasra kesz sejt magja megujul, meg pe- 
dig oly mödon, hogy a petebe hatolt termekenyitö 
sejtböl kepzödö ugynevezett ham pronucleus a nöi 


pronucleusszal ugynevezett barazdalödası magga ol- 
vad össze. 

A termekenyites ismeretenek mai älläspontjan 
valöszinünek latszik, hogy a megifjodott äzalekällat- 
kak magja, ügy mint a baräzdolödasi mag, ket mag, 
vagy magreszlet egyoyeolvadasa utjan j6 letre. Ha 
tekintetbe veszszuk, hogsy Bausrant es ENGELMANN 
szerint az esybekelt azalekällatkak meeoszlott ma- 
gocskajaböl fejlödött tokok, az ugynevezett «ondö- 
tokok», az egybekeles alatt kölesönösen kiesereltet- 
nek, mit a Parameciumokra nezve BürscHLı is valö- 
szinünek tart; ha tekintetbe veszszuk tovabba, hogy 


, Engenmann szerint, a magocskatokok termökenyi- 
vezettek, hogy a petesejt a termekenyites elött, alatt 


töleg hatnak a szetesett mag darabjaira, minek 
következteben ezekböl ü] mag kepzödik, s hogy 
Bürschuı szerint a Parameeium Bursarianak %) 
magja egy masocskatoknak a regi maggal valö 
egyoyeolvadasa utjan kepzödik : nem tarthatjuk ege- 
szen valöszinütlennek Hrrrwıc OszkrAr-nak azon 
felfogasät, hogy az äazalekällatkak magja egybekeles 
alatt a nöi, magocskäja pedig, illetöleg a mäsik egybe- 
kelö pärböl ätvandorlott magocskatok, a him pronu- 
eleus szerep6t jatsza.! Vajjon ezen felfogäs helyes-e, 
vagy elvetendö, erre, mint a veglenyek alak- s elet- 
tanänak oly sok mäs kerdeses pontjara, tovabbi vizs- 
gälatok vannak hivatya hatärozott feleletet adni. 


' Beläthatatlanul nagy m&g az ismeretlen mezö, hatär- 


talannak latszik a buvärkodäs területe; sokaknak 
van 6s lesz m6g alkalmuk babert tüzni halantekukra ! 


! Beiträge zur Kenntniss der Bildung, Befruchtung 
und Theilung des thierischen Eies I. (1875) 356. megj. a. 


STUDIEN ÜBER PROTISTEN. 


11 


ENTWICKLUNG DER KENNTNISS DER PROTISTEN. 


EIN HISTORISCH-KRITISCHER ÜBERBLICK. 


ERSTE PERIODE. 


Die Zeit von Leeuwenhoek und Otto Friedrich Müller. 


«Eines der Grössten von den Hindernissen, die sich 
dem Fortschritt der Naturwissenschaften entgegenstel- 
len, ist darin zu suchen, dass die Alten, ausschliesslich 
mit der Ausbildung der Vernunft beschäftigt, die 
Erlangung von Kenntnissen durch die Sinnesorgane 
vernachlässigten und vorzogen, das Wesen der Dinge 
eher zu errathen, als es zu sehen. Da nun aber die 
Seele nichts kennt, was ihr nicht durch die Organe 
des Körpers vermittelt wird: so erfordert die Errei- 
chung einer vollen Naturerkenntniss eben so die Mit- 
wirkung der Sinnesorgane als des Verstandes..... 
Um diesem Mangel abzuhelfen, sind die heutigen 
Gelehrten bemüht, die Funetion der Sinnesorgane, 
besonders des Gesichtes — des edelsten, zugleich 
aber auch des nothwendigsten von Allen — zu ver- 
bessern und haben zu diesem Behufe zwei Arten opti- 
scher Instrumente erfunden: das Teleskop, durch 
welches die wegen ihrer Entfernung unsichtbaren 
Gegenstände angenähert werden, und das Mikroskop 
zur Vergrösserung der wegen ihrer Rleinheit nicht 
wahrnehmbaren Objecte; mit Hilfe dieser beiden 
Instrumente wurden binnen wenigen Jahren mehr 
Entdeckungen gemacht, als den Alten, trotz ihrer 
vielen Klügelei, selbst in Jahrhunderten gelungen 
waren. Diese Instrumente liessen uns die ganze Na- 
tur in einem neuen Licht erscheinen: das Teleskop 
lehrte uns am Himmel neue Bewegungen, neue 
Sterne und neue Meteore zu erblicken; das Mikro- 
skop gestattete uns auf der Erde eine ganz neue kleine 
Welt und überall das Vorhandensein unendlicher 
Mengen von winzigen Geschöpfen wahrzunehmen, 
welche allen bisher Bekannten an Merkwürdigkeit 
nicht nachstehen».! Mit diesen Worten schritten im 


" JosLor, 1—2. 


Jahre 1666 die Redacteure des «Journal des Scavans» 
an die Mittheilung jener heut zu Tage unbedeutend 
erscheinenden Forschungen, welche Roserr HookE 
mit jenem Instrumente anstellte, das berufen war 
die biologischen Wissenschaften zu reformiren. 

Wie sieben griechische Städte darüber stritten» 
welche von ihnen die Wiege des unsterblichen Homer 
geschaukelt:: so beanspruchen zwei Nationen, Italie- 
ner und Holländer den Ruhm, den Entdecker des 
zusammengesetzten Vergrösserungsglases (des Mikro- 
skopes) geboren zu haben; die Italiener schreiben 
Fontana und GALILEO GALILEI, die Holländer DrEB- 
BEL Sowie JOHANNES JANssEN und seinem Sohne 
Zacuartas die Entdeckung des Mikroskopes zu. 

Diese Controverse kann heute, nach den For- 
sehungen von Harris, für entschieden angesehen 
werden; hiernach waren es zwei Brillenschleifer zu 
Middelburg, JoHANNES Janssen und sein Sohn ZacHaA- 
RIAS, die um das Jahr 1590 Linsen zu einem zusam- 
mengesetzten Vergrösserungsglase combinirten und 
das erste Mikroskop construirten.! 

Selbstverständlich waren die ersten Mikroskope 
noch sehr unvollkommen ; denn gaben sie auch 
ein grösseres Bild, als die unter dem Spottnamen 
«vitrum pulicarium» bekannte und schon dazumal 
gebräuchliche Lupe, so war es doch gewiss nicht 
schärfer. Erst als man das Mikroskop mit zweckmäs- 
sigen, bequem und leicht zu handhabenden Stativen, 
und seit 1715 mit Spiegeln versah, welche die Be- 
leuchtung des Objeetes von unten mit durchfallen- 
dem Licht ermöglichten ; insbesondere aber nachdem 
es nach zahlreichen zu keinem ganz befriedigen- 


ı P. Harrıns, Das Mikroskop. III. Bd. Geschichte. 
Deutsche Originalausgabe. Braunschweig. 1866. 


2 
den Resultat führenden Versuchen im Jahre 1524 
SELLIGUE, respective ÜHEVALIER gelungen war, die 
Evurer’sche Theorie zu realisiren und hierdurch die 
sphärische und chromatische Aberration zu besei- 
tigen, richtiger auf das möglichste Minimum zu 
redueiren, und selbst bei starken Vergrösserungen 
noch klare und scharfe Bilder zu erzeugen: erst dann 
wurde das Mikroskop, was es heute ist: ein — wie 
A. v. Humsorpr sehr zutreffend und schön sagt — 
neues Organ des Naturforschers, welches ihn in die 
Mysterien einer nie geahnten Welt einführte. 

Aus der langen Reihe derer, die das neuerfun- 
dene Instrument blos zur Befriedigungihrer Neugierde, 
oder als Auge und Gemüth ergötzenden Zeitvertreib, 
als ein Spielzeug edlerer Art benutzten, ragen ein- 
zelne Männer hervor, welche die hohe Bedeutung des 
Mikroskopes als Forschungsmittel erkannten und 
damit planmässige Studien anzustellen begannen, 
bahnbrechend und den kommenden Generationen 
die Richtung weisend. 

Die Reihe dieser Forscher wird durch ein Mit- 
glied der römischen Akademie der «Luchse» (Aca- 
demia dei Lyncei), FRAncESco SreLLurı (Franciscus 
Stellutus) eröffnet, der im Jahre 1625 den Körper 
der Biene auf Grundlage mikroskopischer Untersu- 
chungen beschrieb.! Ihm folgte MARcELLO MALPIGHT, 
einer der grössten Naturforscher seiner Zeit, dessen 
mikroskopische Untersuchungen das Thier- und 
Pflanzenreich zugleich umfassten. Die Arbeiten Mar- 
pıcur’s über den feineren Bau des Gehims, der 
Zunge, des Tastsinnes, der Lungen und Eingeweide 
waren nicht minder bahnbrechend und wichtig für 
die weiteren Fortschritte der Wissenschaft, als seine 
Untersuchungen über die Entwickelung des Hühn- 
chens im Ei, bei welchen er viel weiter gelangte, als 
seine Vorgänger auf diesem Gebiete : VOLCHER, COITER 
und FABrıcıuUs aB AQUAPENDENTE, — oder die von ihm 
gegebene musterhafte anatomische Monographie der 
Seidenraupe (Bombyx), die erste, welche die vollstän- 
dige Anatomie eines wirbeilosen Thieres liefert und 
auch heute noch mit Nutzen gelesen werden kann ; — 
endlich seine Pflanzen-Anatomie, welcheergleichzeitig 
mit dem denselben Gegenstand behandelnden Werke 
von NEHEMIAS GREw, im Jahre 1671 der Königlichen 
Gesellschaft in London (Royal Society) vorlegte. 
Mit Grew legte MarrıcHt den Grundstein zur Pflan- 
zen-Anatomie und erklärte, dass die kleinsten Ein- 


* Carus, Geschichte der Zoologie, München 1572, S. 394. 


16 


heiten des Pflanzen-Gewebes durch Schläuche oder 
Täschchen (utrieuli seu saceuli), das ist durch Zellen 
gebildet werden, was übrigens bereits Roßerr HookE 
vermuthet hatte, der den Pflanzenzellen schon im 
Jahre 1665 den Namen «cells» oder «boxes» bei- 
legte. 

Gleichzeitig mit dem Italiener MarpıcHr wirkte 
der Holländer JoHANN SWANMERDAM, dieser ausser- 
ordentliche Mann, der Bewunderung und Mitleid in 
gleichem Maasse verdient, und der seine Zeitgenossen 
in so vielen Stücken weit übertraf; er fiel — wie K. 
E. v. Baer sagt! — ein Opfer der Wissenschaft, 
weil er zu früh und zu eifrig auf einem Wege vor- 
drang, den der grosse Haufe damals noch als einen 
thörichten und verkehrten betrachtete. 

Das Hauptgewicht der Forschungen SwAMMER- 
pan’s fällt auf die Anatomie und Metamorphose der 
Arthropoden, insbesondere der Insecten, dann der 
Frösche, sowie auf die Anatomie einiger Mollusken, 
welche er mit freiem und bewafinetem Auge studirte ; 
vor ihm lag dieses Gebiet ganz brach, und kaum 
einem seiner Nachfolger war auf diesem Felde eine 
so reiche Ernte gegönnt, als ihm. Die anatomisch- 
embryologischen Beschreibungen, welche SwaumEr- 
pam von der Biene, den Mücken, der Ephemera, den 
Fliegen, Schmetterlingen, der Laus, dem Scorpion, 
den Schnecken, der Sepia, den Fröschen u. s. w. 
gab, sind klassische Schriften der zoologischen Lite- 
ratur und von ewigem Werth. Auch den Furchungs- 
process des Froscheies, welcher erst in unserem Jahr- 
hundert aufs Neue gründlich studirt wurde, hat er 
zuerst beobachtet. Bei der Beschreibung junger 
Froseh-Embryonen erwähnte er, dass ihr Körper an- 
fangs aus gleichartigen Schollen /(klootkens) d. i. aus 
Zellen zusammengesetzt sei; diese Entdeckung, erst 
durch die Forschungen der jüngsten Zeit bestätigt, 
würde gewiss schon sehr früh zur Erkenntniss der 
Entwiekelung der thierischen Gewebe geführt haben, 
wenn man nur ihre Bedeutung erkannt hätte. 

Gleich am Anfang der auf neuen Bahnen in 
Gang gekommenen Forschungsriehtung, zur selben 
Zeit, als ManrisHr seine planmässigen und von Ideen 
geleiteten Forschungen auf den feineren Bau der 
sämmtlichen lebenden Wesen erstreckte, SwAmMER- 
pam aber, auf einem beschränkteren Gebiete die 
detaillirtesten, zum Theil erst durch die Nachwelt 

! Reden, gehalten in wissenschaftlichen Versammlun- 


gen und kleinere Aufsätze vermischten Inhalts. I. Th.. St. 
Petersburg. 1864. S. 31. 


2 


gewürdigten genauen Studien anstellte: war es ein 
Landsmann des Letzteren, der reiche Private zu Delft 
ANTON VAN LEEUWENHOER, der während seines der 
Wissenschaft gewidmeten langen Lebens, zwar schein- 
bar ohne jedes System, aber mit umso grösserer 
Ausdauer und Begeisterung, mit Hilfe selbstverfer- 
tigter Mikroskope in die Geheimnisse der organi- 
schen Welt sich vertiefte. LERUWENHOER gehörte 
nicht der Gelehrtenzunft an, wie MarrıcHt und 
SWAMMERDAM; er war Dilettant in der wahren, aber 
edlen Bedeutung des Wortes, der von leidenschattli- 
chem Forschungstrieb geleitet, der Biene gleich ohne 


Auswahl von Blume zu Blume flatternd, bald diesen, | 


bald wieder jenen Gegenstand der Natur der mikro- | 
skopischen Untersuchung unterzog ; wo eraber einmal | 


anfasste, da drang er auch in die Tiefe, und seine 
zahlreichen, auf den feineren anatomischen Bau der 


welche ihn unter den Mikroskopisten seiner Zeit auf 
den ersten Platz erheben, übertreffen an Werth Alles, 
was sich im XVII. Jahrhundert — wo mit dem Auf- 
treten der systematischen Schule die mikroskopi- 
schen Untersuchungen unverkennbar dem Verfall 
zuneigten — auf dem Gebiete der Mikroskopie er- 
eignete. 

LEEUWENHORK bediente sich zu seinen Forschun- 
gen keiner zusammengesetzten Mikroskope, sondern, 
wie ich bereits erwähnte, aus Glas oder Bergkrystall 
selbst geschliffener Linsen von sehr geringer Brenn- 
weite, welche, nach Harrıng, eine bis 270-fache 
Vergrösserung gestatteten. In seinem Nachlass fan- 
den sich nicht weniger als 247 fertige Mikroskope 
und 172 Linsen vor, von welchen die von ihm der 
Royal Society in London testamentarisch vermach- 
ten 26 Stück auch heute noch mit Pietät aufbewahrt 
werden. * 


*= Da LEEUWENHOEK seine grosses Aufsehen erregenden 
Entdeckungen mit selbstverfertigten Linsen machte, hielten 
ihn Viele für den Entdecker des Mikroskopes: so Bory 
DE St. VIncenT (Dietionnaire celassique d’histoire naturelle, 
T. 10., Paris, 1826, S. 535), so wie auch Oken (Allgemeine 
Naturgeschichte, Bd. V., I. Abth., Stuttgart, 1835, S. 12) ; 
der Cardinal Porısnac aber pries ihn im Jahre 1747 in 
seinem Anti-Lueretius mit folgenden Worten: 

«Microscopium, Batavis quod nuper in oris 
Divina sapiens reperit Lewenhuckius arte 
Perspiceuamque facem tenebris dedit esse profundis.» 

Die Construetion der von LEEUWENHOEK angewendeten 
Mikroskope findet sich genau beschrieben bei 
(Das Mikroskop. Bd. III. S. 36—39). 


G. Entz, Protisten. 


HARTING 


Von den zahlreichen Entdeckungen, welche wir 
LEEUWENHOEK verdanken, hat gewiss keine ein allge- 
meineres Aufsehen erregt, und der bis in unsere 
Tage heranreichenden philosophischen Speeulation 
mehr Stoff geliefert, als die Entdeckung der mit 
freiem Auge unsichtbaren « T'hierchen» (animaleula ). 
Im Monat April des Jahres 1675 prüfte LeEuwen- 
HOER einige Tropfen Regenwasser, welches vier Tage 
in einem neuen irdenen Topf gestanden hatte, mit 
dem Mikroskop, und gewahrte mit Staunen, dass 
das Wasser lebendig ist, dass darin winzige Thier- 
chen mit der grössten Lebhaftigkeit sich bewegen. 
Wahrscheinlich waren Vorticella microstoma, Stylo- 
nychia Mytilus, Halteria (randinella und ÜUych- 
dium Glaucoma die von LEEUWENHOER zuerst gese- 
henen Protisten. Später traf er seine «T’'hierchen» 


ı auch im Wasser von Pfützen, in verschiedenen In- 
Thiere und Pflanzen bezüglichen Entdeckungen, | fusionen, in dem von faulenden Austern abgegosse- 


' nen Wasser, im menschlichen Mund zwischen den 


Zähnen und in der Cloake von Fröschen gleichfalls 
in zahllosen Mengen an, und lieferte davon erkenn- 
bare Beschreibungen und Abbildungen. 

Abgesehen von den Rotatorien,, Anguilluliden 
und anderen kleinen Würmern, den Acarinen und 
winzigen Insectenlarven, welche LEEUWENHOER ins 
Gesammt unter dem Namen « Antmalcula» zusam- 
menfasste, beobachtete er etwa 28 Protisten : es sind 
das die Folgenden:! Bacterium Termo, Bacillus 
Ulna, Vibrio Rugula, Leptothrix buccalis, Monas 
(v. Cercomonas) sp.?, Trichomonas (v. Stereomita) 
sp.?, Anthophysa Muelleri, Ohlamydomonas Pulvis- 
eulus, Euglena viridis, Buglena sanguinea, Volvox 
Globator, Synedra Ulna, Peridinium sp. 2, Vorticella 
microstoma, Carchesium polypinum, Epistylis Ana- 


\ stasica, Vaginicola erystallina, Halteria Grandi- 


nella, Kerona Polyporum, Stylonychia Mytilus, Sty- 


\ Ionychia pustulata, Balantidium Entozoon, N yctothe- 


rus cordiformis, Paramecium Aurelia , Chilodon 
Oueullulus, Colpoda Cucullus, Glaucoma seintillans, 
Ooleps hartus. 

Zieht man in Betracht, dass LERUWENHOER die 
von ihm beobachteten Protisten von den Rotatorien, 
Anguilluliden, kleinen Acarinen und selbst von den 
Inseceten nicht unterschied: so ist es leicht begreif- 
lich, dass er, Analogieen folgend, auch bei den Erste- 
ren eine höhere Organisation unbedingt voraussetzen 


ı Conf. EHRENBERG, Infusionsthierchen. S. 18. Anmer- 
kung **., 
28 


218 


musste; und in der That begegnet man der irrigen 
Enrengerg’schen Auffassung bereits bei LEEUWEN- 
HOER. Hatten schon die mit Hilfe des Mikroskops 


angestellten ersten Untersuchungen zur Entdeckung 
sehen kann!: wird uns die allgemeine Sensation, 


so zahlreicher, ungeahnter Details, einer neuen 
lebendigen Welt geführt: so musste auch die Voraus- 
setzung am nächsten liegen, dass diese winzigen We- 
sen gerade solche differenzirte, aber selbst mit dem 
Mikroskop nieht mehr wahrnehmbare Organe besitzen, 
wie die mit freiem Auge noch sichtbaren klein- 
sten Thiere, z. B. die Flöhe, Läuse u. a., deren 
hohe Organisation vor Anwendung des Mikroskopes 
gleichfalls verborgen und gänzlich unbekannt war. 
Jenseits der Grenze des Sehens mit bewaffnetem 
Auge müsse es Details geben, die wir wohl vermuthen, 
nicht aber erforschen können, und deshalb sagt 
LEEUWENHOEKR mit Resignation : «Ace tandem, ut verbo 
dicam, quo altius nos in Naturae arcana nos insi- 
nuare conamur, eo magis patet, nos ad ultimum ejus 
mysterium nunguam perventuros ; licet multi, cum 
bono utuntur microscopro, stulte arbitrentur, nil jam 
visum effugere posse.»! 

Die vom Gewohnten in welcher Riehtung immer 
abweichenden Dimensionen üben stets einen mäch- 
tigen Eindruck auf den Menschen, und schon 
deshalb musste die LeruwenHork’sche Entdeckung 
eine ausserordentliche Wirkung erzielen. Wenn Lrsv- 
WENHOEK behauptet, dass es zwischen den Zähnen, 
selbst im reinsten Munde, von verschiedenartigen le- 
bendigen Thierchen, (nämlich Bacterien, Vibrionen) 
wimmelt, wovon die grössten im Wasser- oder Speichel- 
tropfen, wie der Fisch Labrax Lupus munter umher- 
schwimmen, die kleineren aber sich wie ein Kreisel 
um ihre Axe drehen, bald anhalten, bald aufs neue 
forteilen, die kleinsten endlich, welehe nur mehr als 
winzige Pünktchen zu sehen sind, einem tanzenden 
Mückensehwarme gleich untereinander wimmeln,? 
und dass in seinem Mund, trotzdem er viel auf reine 
Zähne hält, mehr Thierchen leben, als Menschen in 
beiden vereinigten Provinzen der Niederlande ?; oder 
wenn er behauptet, dass in einige Tage lang auf- 
bewahrtem Regenwasser zweierlei Thierchen erschie- 
nen, von deren Einen, den zahlreichen, mit Füssen 
versehenen grösseren (offenbar Stylonychien oder 
Oxytrichen) 30,000 zusammengenommen kaum die 
Grösse eines Sandkornes erreichen, die kleineren 

ı 591. 

248. 

° 46, 


| aber (Uyelidium Glaucoma) kaum den zwanzigsten 


Theil jener Grösse besassen, und dass er alle diese 


| Thierchen unter dem Mikroskop eben so deutlich sich 


paaren sah, wie man die Vögel mit freiem Auge 


welche durch diese und ähnliche wunderliche Be- 
obachtungen vor 200 Jahren hervorgerufen ward, 
und die Gier, mit welcher die, statt reiner Induction 
speculative Richtungen verfolgenden Gelehrten dar- 
nach langten, begreiflich ; doch fehlte es andererseits 
natürlich auch an Skeptikern nicht, die die mit dem 
Mikroskop gemachten Entdeckungen für bare Erfin- 
dung oder müssiges Spielwerk erklärten, oder sie, 
wie unter Anderen auch VoLTAIRE, ins Lächerliche 
zu ziehen bestrebt waren.* 

Eine andere, mit den Protisten beinahe gleichzei- 
tig gemachte wichtige Entdeckung, die Samenfäden 
(Animaleula in semine, Animaleula spermatica, 
Zoospermia, Spermatozoa, Spermatozoidia) waren 
für die Erkenntniss der wahren Natur der Protisten 
von äusserst verwirrendem Einfluss, und die unzähli- 
gen Theorieen, welche die erste Geschichte der Pro- 
tisten mit einem mystischen Schleier umweben, finden 
ihre Erklärung wenigstens zum Theil darin, dass 
Protisten und Samenfäden zusammengeworfen wur- 
den, wozu noch zur weiteren Verwickelung der un- 
klaren Vorstellungen der bereits erwähnte Umstand 
sich gesellte, dass man aus der Organisation der hö- 
heren Typen angehörigen Thiere auf die der Proti- 
sten Analogieen zog. 

Ein in der Geschichte der Wissenschaft sonst 
unbekannter Medieiner Namens Ham (Hammiıvs oder 


SEN 

* Der Verfasser der «Mikroskopischen Gemüths- und 
Augen-Ergötzung» findet an mehreren Stellen Gelegenheit 
diese Spötteleien in seiner amusanten Manier zu geisseln ; 
so gibt er z. B. die Beschreibung mehrerer Kolonien bil- 
dender Vorticellinen und des Stentor polymorphus, sowie 
Anweisungen zu deren Auffindung, wobei er sich mit fol- 
genden Worten an die Spötter wendet: «Finstere Spötter! 
Lachen Sie nur nicht über diese Anweisung! Ich glaube 
noch immer, dass derjenige, welcher ein unbekanntes Ge- 
schöpf zur Ehre seines Schöpfers entdeckt und in demsel- 
ben eben den wunderbaren Bau gleich in den Menschen, 
zugleich aber die unbegreifliche und ohnendliche Allmacht 
und Weisheit des Ewigen Alls dabei in tiefer Ehrfurcht 
bewundert, eine weit nützlichere Arbeit unternommen, als 
ein solcher, welcher nach vielen schlaflosen Nächten und 
zerbissenen Federkielen, die unvergleichliche Frage beant- 
wortet hat: Von welchem Zeug oder Stoff Methusalem 
seine Schlafmütze getragen habe ?» LEDERMÜLLER, I. 175. 


219 


LupwıG von Haunuen, angeblich der Sohn eines aus 
Danzig stammenden niederländischen Consuls) fand 
im November 1677 bei der mikroskopischen Unter- 
suchung des Samens eines an Gonorrhoe leidenden 
Mannes zahllose, mit Kopf und Schwanz versehene 
und sich selbstständig bewegende Körperchen, welche 
er für Producte einer pathologischen Entartung hielt; 
LEEUWENHOEK, dem Ham von seiner Entdeckung Mit- 
theilung machte, setzte die Untersuchungen in dieser 
Riehtung fort, und konnte schon im nächsten Jahre 
an die Royal Society zu London berichten, dass der 
Samen vollkommen gesunder Männer, Hunde und 
Kaninchen von dem freien Auge unsichtbaren, den 
Froschlarven einigermassen ähnlichen lebenden We- 
sen wimmelt, von welehen LEEUWENHOEK auch ver- 
hältnissmässig genaue Abbildungen lieferte; später 
entdeckte er die Samenfäden auch bei zahlreichen 
anderen Vertebraten und bei einigen Inseeten. Aus 
den Untersuchungen anderer, zur selben Zeit thäti- 
ger Forscher ging aber alsbald hervor, dass die frag- 
liehen Thierchen normale Bestandtheile des anima- 
lischen Samens bilden. LERUWENHOER war der Mei- 
nung, dass die im Samen vorkommenden Thierchen 
wahrhaftige Keime, echter Samen des Thieres sind, 
welcher in das Weibehen eingedrungen, hier gleich 
dem in den Boden ausgesäten Samen auskeimt 
und zum Fötus sich entwickelt *; er meinte sogar 
im Samen vom Menschen und Hund zweierlei Sa- 
menfäden, nämlich männliche und. weibliche zu 
erkennen.** 

Diese von der Bestimmung der Samenfäden ge- 
gebene erste Erklärung weicht, wie zu sehen, nicht 
weit von denjenigen ab, welche von Pr&vosr und 
Dumas, den Vorkämpfern der auf soliden Grundla- 
gen ruhenden heutigen Befruchtungslehre im Jahre 
1824 aufgestellt wurde; jedoch suchen diese Forscher 
den Boden im thierischen Ei, wohin die Samen- 


* «Sed mihi videtur, si sequentia solum in rei fidem 
alleguntur, sufficere ea posse, ad probandum ex solo mas- 
eulino semine fructum prodire, feminam vero instar nature 
agri fruetum tantum fovere, alere atque augere». (Vgl. H. A. 
PAGENSTECHER, Allgemeine Zoologie. I. Th. S. 55.) 

== «Sed jam, ubi etiam in seminibus maseulinis ani- 
malium, avium, piscium, imo etiam insectorum repperi 
animalceula, multo certius esse statuo, quam antea, homi- 
nem non ex ovo, sed ex animaleulo in semine virili oriri; 
ac pr&sertim cum reminiscor me in semine masculino ho- 
minis, et etiam canis, vidisse duorum generum animalecula. 
Hoc videns mihi imaginabar, alterum genus esse masculi- 
num, alterum foemininum.» Arcana Naturx, 30. 


fäden eindringen, um sich zum Nervensystem des 
Embryo zu entwickeln. 

Getreu seiner Auffassung, schrieb LEBUWENHOER 
natürlich auch den Samenfäden eine hohe Organi- 
sation zu, was in seinen folgenden Worten klar und 
deutlich zum Ausdruck kommt: «Wenn wir sehen, 
dass die Samenthierchen während ihrer Bewegung 
ihren Schwanz eontrahiren, können wir mit Recht 
schliessen, dass diesem Schwanz eben so wenig die 
Sehnen, Muskeln und Gelenke abgehen, wie dem 
Schwanz eines Eichhörnchens, oder einer Ratte; 
und Niemand wird darüber zweifeln, dass jene an- 
deren Thierchen, welche in den Tümpeln umher- 
schwimmen und an ihrer Grösse dem Schwanze 
eines Samenthierchens gleichkommen, mit denselben 
Organen versehen sind, wie die grössten Thiere. 
Wie wunderbar ist das Vorhandensein von Organen 
innerhalb solcher Thierchen.»! 

Nachdem die LEEUwENnHoEk’schen Ideen Eingang 
gefunden, fehlte es auch an Naturforschern nicht, 
welehe durch die Ausgeburten ihrer überschwäng- 
lichen Phantasie zu vergänglichem Ruhm gelangten. 
Ein niederländischer Gelehrter, Namens HARTSOEKER 
behauptete, die im Samen vorkommenden Thierchen 
bereits im Jahre 167% entdeckt, aber die Veröffent- 
liehung seiner Entdeckung nicht gewagt zu haben, 
und bildete im Jahre 1694 im Kopf der Samenfäden 
kleine menschliche Gestalten ab?; eine ähnliche 
Abbildung lieferte DeLamparıus (FRANcoIs PLANTADE, 
Secretär der Akademie zu Montpellier),’ der sogar 
schon die Art und Weise gesehen haben wollte, 
wie der mit Kopf, Rumpf und Extremitäten ver- 
sehene Homuneulus aus dem Samenfaden heraus- 
kriecht;* eine ähnliche Fabel gab auch der franzö- 
sische Maler und Anatom JAcquEs GAUTIER d’Acory! 
im Jahre 1750 zum Besten. Aehnliche phantastische 
und naive Details wollten manche ältere Forscher 
auch an den Protisten und anderen mikroskopischen 


! LEEUWENHOEK, Epistol. physiolog. XLI. S. 393. Conf. 
DuJAarDın, 22. 

® Essai de dioptrique, 1694. Conf. MıLne-Epwarops, Le- 
cons sur la Physiologie ete., Paris, 1865, VIII. 339. 

? Nouvelles de la r&publique des lettres. 1699. S. 522. 
Conf. EHRENBERG, 466. 

* Nach MırLne-EpwArps wollte die Mittheilung von 
PLANTADE muthmasslich eine Satyre sein; trotzdem wurde 
sie von Manchen für Ernst gehalten und geglaubt. Op. eit. 
VIII. 356, (1). 

* Zoogenie ou generation de l’homme. Conf. EHREN- 
BERG, 466, 

25% 


2 


z 


20 


Thieren beobachtet haben; so bildet Joszor die | neigt die Samenfäden mit dem Namen Üercaria 


Anguilluliden mit wahrhaftigen Schlangenköpfen ab,! 
einen für Euglena zu haltenden Protisten zeichnet 
er? mit breitem Maul, Rüssel und gut ausgebildetem 
Säugethierauge ab, wodurch derselbe einem See- 
Elephanten (Maerorhinus proboseideus) en miniature 
sehr ähnlich wird ; ferner trägt ein phantastisches 
Thierchen, welches für eine kleine Wassermilbe zu 
halten wäre, ein wildes Männerantlitz zur Schau,” 
mit zornig gefurchter Stirne, mit Nase, Mund, glat- 
tem Kinn und einem respectablen Schnurrbart, der 
selbst einem Huszaren zur Ehre gereichen würde; 
beim Zeichnen von Paramecium Aurelia* diente 
endlich JosLor augenscheinlich sein eigener Pan- 
toffel als Modell. | 

Auch JoHann ÜonkAp EıIcHHoRN, der wackere 
Pastor zu Danzig, wurde hin und wieder von seiner 
Phantasie fortgerissen ; er sagt z. B. von einem Pro- 
tisten, in welchem die Kuglena viridis zu erkennen 
ist, mit ehrlicher Naivität Folgendes: «Dieses ist 
eines der wunderbarsten Thiere, es ist wie ein durch- 
sichtiger Schleim, und doch ein wahrer organischer 
Körper, der sich ganz willkührlich bewegen kann, seine 
Nahrung suchet, sie kauet und niederschlucket — — 
Es ist über die Massen klar und durchsichtig, sein 
Kopf war accurat gestalt wie ein Ochsen-Kopf mit 
einem ordentlichen Ochsen-Maul, bei der Nase und 


wo das Ohr sein sollte, hatte es eine Öffnung, die | 


weit heller war, wie die andern Theile. Das Wunder- 
barste war, wenn es seine Nahrung herunterschluckte, 
und lässt sich dieses unmöglich beschreiben, noch 
deutlich mit Worten ausdrücken. Es schien, als 


wenn es beide Kinnbacken wie ein Ochs zusammen | 


drückte, und wieder käuete».’ 

Joun Hırı war der Erste, derim Jahre 1751 die 
Samenfäden in das System des Thierreiches auf- 
nahm® und gemeinsam mit den Vorticellinen in das 
Genus Macroceros einreihete; auch von PALLAS wur- 
den sie für mit Volvox verwandte Thiere gehalten. 
Orro FRIEDRICH MÜLLER, der, wie er selbst gesteht,® 
den thierischen Samen nie untersucht hat, ist ge- 


1 


IS sh 

T232G. 

t. 6. 12. 

t. 10. 23. 

EıcaHorn, 55. t. V., O0, P, R. 

Historia animalium. Conf. EHRENBERG. 
” Parras, Elenchus Zoophytorum, 416. 

s O0. F. MÜLLER, 120. 


4 


5 


6 


7 I 


Gyrinus unter die Infusionsthierchen in das Genus 
Üercaria einzureihen, — übrigens ein chaotisches 
Geschlecht, wo nebst wirklichen Cercarien, d. h. 
Larven noch Urocentrum 
Turbo, Kuglenen, Ceratium, Coleps, Ichthydium 


und verschiedene Rotatorien unter einen Hut ge- 


von Distomeen, auch 


zwängt sind. Linn& verhielt sich in jüngeren Jahren 
den mikroskopischen Entdeckungen gegenüber mit 
grossem Skeptieismus; er leugnete die animalische 
Natur der Samenfäden und erklärte dieselben, sowie 
auch die LERUWENHoRK’schen Animaleula für passiv 
bewegte Oeltheilchen (partieula oleosa); am Abend 
seines Lebens hingegen reihete er sie sammt den 
früher ignorirten Protisten, in das Chaos infusorium 
ein !; ihn befolgte BLumensach, der? im Jahre 1791 
die Samenfäden unter dem Namen Chaos sperma- 
tieum gleichfalls den Infusionsthierchen anreihet. 
Bory de Sr. Vincent stellt im Jahre 1824 unter den 
Infusionsthierchen eine eigene Familie, die Cerca- 
riees, für die Samenfäden auf, in welcher er sie unter 
dem generellen Namen Zoospermos zusammenfasst.? 
K. E. v. Baer in der BurpacH’schen Physiologie 
(1826), sowie auch JoHANNES MÜLLER (1827) hielten 
sie noch für Infusionsthierchen ; der Erstere betrach- 
tete sie jedoch schon im Jahre 1827, gleich den 
Blutkörperchen, für Elemente des Organismus? auf 
einer niedrigen Stufe des selbstständigen Lebens, 
und gebraucht anstatt der etymologisch unrichtigen 
Benennung Zoospermos oder Zoospermia zuerst den 
Ausdruck Spermatozoa. Cuvier zählt sie in der 
1838-er Auflage des «Regne animal» wieder unter 
dem Namen Üercaria zu den Infusionsthierchen. 
Endlich wurden sie durch EHRENBERG selbst noch 
im Jahre 1838 unter dem Namen Trematoda Pseu- 
dogastrica zu den Trematoden gerechnet;? nach 
ihm sollten sie eben solche, mit eigener animalischer 
Natur begabte Parasiten sein, wie die in der Leber 
von Schnecken vorkommenden Cercarien. 

Aus dieser kurzen historischen Übersicht geht 
zur Genüge hervor, wie innig die Geschichte der 
Samenfäden und der Protisten mit einander ver- 
flochten sind, und es wird daraus der störende Ein- 


ı Conf. Syst. Nature, edit. XII. 

2 Handbuch der Naturgeschichte, V. Aufl., Göttingen, 
1797, 8. 475. 

3 Dietionnaire celassique d’histoire naturelle. Tom. 16. 

* Acta Leopoldina. Vol. XII. Conf. EHRENBERG, 467. 

° EHRENBERG, 467. 


221 


fluss leicht begreiflich, welchen diese Verquickung 
auf die Erforschung der wirklichen Natur der Pro- 
tisten ausübte. Diese Verwickelung wurde nach lan- 
gem Umherirren eigentlich erst während der letzten 
95 Jahre gelöst; nachdem nämlich die von Barry 


im Jahre 1840 mitgetheilte Beobachtung, dass er 
die Spermatozoön in das Kaninechnei eindringen | 
sah, anfangs gar keinen Glauben gefunden, wurde | 


endlich zu Beginn der 50-er Jahre durch NEuson, 
NEWPOoRT, KEBER, MEISSNER, BiscHorF und Andere 
nachgewiesen, dass die Samenkörperchen bei der 
Befruchtung thatsächlich in das Fi eindringen und 
keine im Samen lebende Parasiten sind, sondern, 


wie Pr£vost und Dumas im Jahre 1824, ja SPALLAN- 


ZANI sogar schon im vorigen Jahrhundert, auf genaue 
Versuche gestützt, behaupteten, die wichtigsten Ele- 
mente des Samens bilden, welche, wie bereits v. BAER 
hervorhob, am zutreffendsten mit den Blutkörper- 
chen zu vergleichen sind. 

Zur Kenntniss der durch LEEUWENHORK ent- 
deckten winzigen Thierchen trugen bis Ende des 
verflossenen Jahrhundertes Harrıs, JoBLOT, BAKER, 
TREMBLEy, RoOESEL, LEDERMÜLLER, BONNET, WRIS- 
BERG, PALLas, MÜNCHHAUSEN, SausSURE, (GOEZE, 
WAGLER, RorFFREDI und TERECHowsky, HERMANN, 
SPALLANZANI, FICHHORN, GLEICHEN (genannt Russ- 
WoRM), insbesondere aber ihr Systematiker Orro 
Frieprıch Mürner Beträchtliches bei. Alle diese 
Untersuchungen haben zu einer präeisen Auffasung 
der Organisation der Protisten allerdings nicht ge- 
führt; um so reichlicheres Material lieferten sie hin- 
gegen für die Speculationen der Naturkundigen des 
vorigen Jahrhundertes. Ihr rasches Auftreten in 
Staunen erregender Anzahl in thierische und pflanz- 
liche Theile enthaltenden faulenden Infusionen, so 
wie im reinen Regenwasser, das constante Vorkom- 


men der für Thierchen gehaltenen beweglichen Kör- 


perchen im Samen; die in ihren Hauptzügen leicht 
erkennbare hohe Organisation einzelner Thierchen, 


welche heute, selbstverständlich, nicht mehr zu den | 


Protisten gerechnet werden: all diese Umstände 
führten in ein Labyrinth zum Theil ganz bizarrer 
und abenteuerlicher, zum Theil die Ahnung des 
Wahren in sich bergender, geistreicher Hypothesen 
— zu einer Zeit, wo der Weg für die Induction noch 
weniger geebnet war, — wo zuerst die Vermuthung 
sich zu regen begann, dass die Gewebe der höheren 
Organismen aus kleinen lebendigen Einheiten zu- 
sammgesetzt sind, — wo die Untersuchungen von 


SWAMMERDAM, später von Reaumur und Anderen 
jenes wunderbare Bild von der Metamorphose der 


| Insecten enthüllten, und wo die Embryolosgie, die 


| Physio- und Pathologie noch ohne Compass umher- 


| Irrten. 


Die nach den Ursachen der Seuchen forschende 
Pathologie zog die winzigen Thierchen alsobald mit 
Begeisterung in den Kreis ihrer Speculationen, und 
die Lehre, welche diese Thierchen der Infection be- 
schuldiste, gelangte unmittelbar nach Entdeckung 
der Protisten zur selben allgemeinen Verbreitung, 
wie jene andere, welche heutiges Tages die Infeetion 
den Mrerocoecen, Dacterien und anderen Schizomyvce- 
ten zuschreibt. Die die Ursache der Krankheiten 
aus der Verderbniss der Säfte ableitende Humoral- 
pathologie glaubte in den Protisten die Erreger 
der Säfteentmischung ebenso gefunden zu haben, 
wie die Paıraıceus-sche Lehre, wonach die Seuchen 
im Inneren der Organismen auf die nämliche Art 
sich entwickeln, wie diese selbst, das heisst aus 
Keimen. Ein anonymer Engländer machte schon im 
Jahre 1676 den Vorschlag, zur Zeit des Wüthens 
epidemischer Krankheiten die in der Luft schweben- 
den pathogenen Thierchen durch Trompeten- und 
Paukenschall und Kanonendonner zu verscheuchen. 
Lancısı suchte im Jahre 1717 die Ursache der Ita- 
lien verheerenden Malaria in den kleinen Thierchen 
der Sümpfe, Frıeorıca Horrmann erwähnt im Jahre 
1720, dass er zu Berlin während des Herrschens epi- 
demischer Krankheiten zahlreiche winzige Würmer 
im Wasser gefunden habe ; auch VALLISNIERI, GRIFFON 
und Lesxsne hielten mikroskopische Thierchen für 
die Ursache der in den ersten Decennien des vori- 
gen Jahrhundertes wüthenden Pest; in einem zu 
Paris im Jahre 1726 erschienenen Buche sind die 
Ohnmachten, Koliken, Thränenfisteln ete. verur- 
sachenden kleinen Thierchen sogar beschrieben und 
abgebildet. Auch Lmn& schrieb den kleinen Thier- 
chen als Erregern von Krankheit und Zersetzung 
eine grosse Bedeutung zu und hob in der XII. Auf- 
lage der Systema Natur hervor, dass es ausser dem 
Chaos infusorium «verschiedene belebte Theilchen 
in der Welt gebe, welche vielleicht auch zu diesem 
Geschlechte gehören, aber noch nicht genug ent- 
deckt oder untersucht worden sind, als da sind: die 
Ansteckung derjenigen Krankheiten, welche mit ei- 
nem Ausschlage verknüpft sind; der Zunder der 


’ Conf. EHRENBERG, VIII. 


222 


hitzigen Fieber; das Gift der Venusseuche; die von 
das 
Floekengewebe, welches im Frühling in der Luft 


LEEUWENHoRK entdeckten Samenthierehen ; 
hängt; endlich das, was die Gährung und Fäulniss 
verursacht» ..! 

Es ist in der That überraschend, wie nahe der 
tiefbliekende Linn& mit seiner über die Erreger 


eontagiöser Krankheiten, sowie über die Fäulniss | 


und Gährung gebildeten Meinung der für neu ge- 
haltenen heutigen Auffassung stand, welche sich 
demnach keineswegs als eine Errungenschaft der 
jüngsten Zeit herausstellt, wofür sie gewöhnlich 
gehalten wird; im Gegentheil ist sie nur auferstan- 
den, nachdem sie durch die Autorität Enren- 
BERG’S eine Zeit lang unterdrückt gehalten war, 
und liefert ein lehrreiches Beispiel jener eigen- 
thümlichen Schwankungen, welche im Auftauchen, 
Verschwinden und Wiederauftauchen gewisser Theo- 
rien bestehen, und in der Geschichte der Wissenschaf- 
ten häufig genug angetroffen werden. 

Auch von den Naturphilosophen des vorigen 
Jahrhundertes wurde die Entdeckung der unsicht- 
baren Welt rasch erfasst und zur Erklärung der 
Mysterien des Lebens geschickt ausgebeutet. 

Die Atomenlehre des altgriechischen Philosophen 
Demokrkrı1Tos, des Abderiten, wurde durch den be- 
rühmten Descarrzs (CArtesıus) im Jahre 1630 zu 
neuem Leben erweckt und machte den Denkern des 
XVIH. und XVII. Jahrhunderts viel zu schaffen. 
Dieser Lehre gemäss wären die Organismen aus 
Urtheilchen, 
Atomen zusammengesetzt, welche sich in fortwähren- 


grösseren und kleineren Kügelchen, 


der, wirbelnder Bewegung befinden ; der lebende Or- 
ganismus selbst ist eine unbeseelte Maschine, welche 
durch die Wirbel der Atome bewegt wird. War nun 
die Annahme nicht sehr nahe gelegen, dass Lexv- 
WENHOER die lebenden Atome entdeckte, dass die 
in den Infusionen rasch auftretenden Protisten 
nichts weiter, als jene lebenden Atome sind, welche 
aus den zerfallenden organisirten Körpern freigewor- 
den, ihr Leben selbstständig fortsetzen? Die Rich- 
tigkeit dieser Annahme hatte jedenfalls eine sehr 
grosse Wahrscheilichkeit für sich; das Gebiet der 
Speculationen bot die verlockendsten Aussichten 


* Conf. Rırters CArL von Linn£, königlich schwedi- 
schen Leibarztes ete. vollständiges Natursystem, nach der 
zwölften lateinischen Ausgabe von PnıtLıpp Lupwie StATıus 
Mürrer, VI. Th. II, Bd, Nürnberg. 1775. S. 928. 


auf die schönsten Ergebnisse, welchen nicht zu wi- 
derstehen war. Auf diese Weise entwickelten sich 
mit wahrer Meisterschaft ausgearbeitete Theorien, 


 worunter die Burron’sche gewiss die interessanteste, 


in der Conception geradezu grossartig ist. Einzelne 
ihrer Thesen kamen in unseren Tagen aufs Neue 
zur Geltung; ja sie birgt — wenn der Ausdruck 
gestattet ist — gewissermassen die Prophezeiung der 
heutigen Cellulartheorie in sich. 

Nach Burron! wären die Organismen, Pflanzen 
sowohl als Thiere, aus kleinen lebenden Partikelchen, 
aus organischen Molekülen (moleeules organiques, 
parties organiques, parties vivantes) aufgebaut, welehe 
weder den Pflanzen, noch den Thieren beizuzählen 


| sind, sondern eine mittlere Stellung einnehmen: 


d.h. Pflanzen und Thiere bilden eine Gesellschaft, 
einen Staat von organischen Einheiten, und das Ge- 
sammtleben der Letzteren bildet das Leben der 
Pflanze oder des Thieres. Diese organischen Einhei- 
ten sind vielfacher Gruppirungen fähig, und durch 
die Verschiedenartigkeit der Gruppirung entstehen 
die verschiedenen Pflanzen und Thiere ; von der Art 
der Gruppirung ist ferner auch die physiologische 
Function der einzelnen Organe abhängig. Was ge- 
meinhin der Tod der Organismen genannt wird, ist 
eigentlich nichts weiter, als ein Prozess, bei welchem 
die den Organismus bildenden Moleküle, über welche 
der Tod keine Macht besitzt, ihre Gruppen verlassen; 
in folge dessen hört das Gesammtleben zwar auf, 
die unsterblichen Moleküle* hingegen setzen ihr 
Leben einzeln fort, und dies sind die von LEEUWEN- 


' Histoire des Animaux, 1748. Conf. Oeuvres comple- 
tes de Burron. Par M. Flourens. Paris. 1853. Tom. I, 2-6 
partie. Histoire generelle des animaux, insbesondere Chapitre 
III. De la nutrition et du developpement, und Chap. IV. 
De la generation des animaux S. 447 bis 453, 454 bis 464. 
und die Recapitulation auf S. 655 bis 659. 

* Burron basirte die Unsterblichkeit der Moleküle of- 
fenbar theils auf die von NEEDHAM bereits im Jahre 1743 
gemachte sensationelle Entdeckung, dass die scheinbar 
todten Anguilluliden in dem von ihnen ergriffenen Weizen- 
sämen (bl& nielle&) nach der Befeuchtung aufs neue aufle- 
ben, theils auf eine andere Beobachtung NrrpHam's (S. 565), 
wonach auch in den aus gebratenem Fleisch bereiteten 
Infusionen Thierchen sich entwickeln, was Burrox dadurch 
erklärte, dass die das Fleisch bildenden Moleküle durch 
das Braten nicht abgetödtet werden. Im Uebrigen wurde 
die ganze Auffassung Burron’s wahrscheinlich auch durch 
Leisnıtz beeinflusst, der gleichfals die Zusammensetzung der 
Organismen aus lebenden Einheiten (Molekülen) lehrte, 
welche Einheiten durch eine Central-Monade regiert würden. 


2 
HOoEK entdeckten «Thierchen» ; andererseits können 
sie sich zu neuen Gruppen vereinigen und auf diese 
Weise zur Bildung verschiedener zusammengesetzter 
Organismen führen. Die Ernährung der Thiere und 
Pflanzen geht in der Weise vor sich, dass die Erste- 
ren unmittelbar oder mittelbar aus den Pflanzen, die 
Letzteren aber aus dem Boden lebende Moleküle 
aufnehmen, welche zwischen die bereits Vorhande- 
nen eingeschaltet werden, wodurch der Organismus 
stetig wächst; neben den lebenden nehmen zwar 
die Organismen auch leblose Moleküle (molecules 
brutes) auf, jedoch werden diese durch die Secretions- 
organe wieder ausgeschieden. In jenem Stadium des 
Lebens, wo die Entwickelung der Pflanze oder des 
Thieres bereits bis zum Höhepunkt gediehen ist, 
werden die in der Nahrung fortwährend aufgenom- 
menen organischen Moleküle nicht mehr zur wei- 
teren Entwickelung der Organe, sondern lediglich 
der 
Ueberschuss sammelt sich aus allen Theilen des Kör- 


als Ersatz für die verbrauchten verwendet; 


pers in einem oder mehreren besonderen Organen, 
den Geschlechtsorganen an; diese bilden nachher 
die Geschlechtsprodukte, welche nach dem Gesagten 
gewissermassen aus der Quintessenz sämmtlicher 
Körpertheile bestehen und sich entweder unmittelbar 
oder, bei Thieren mit getrenntem Geschlecht, nach 
erfolgter Vermischung des männlichen und weib- 
lichen Geschlechtproduktes zu den, den elterlichen 
vollkommen gleichen Organismen gruppiren. Die 
nach Burrox auch in den Sexualsecreten der Weib- 
chen vorkommenden «Thierchen» sind lediglich aus 
allen Körpertheilen vereinigte organische Moleküle. 
Die Entstehung der Eingeweidewürmer, welche bis 
zur jüngsten Zeit zu so vielen Hypothesen Anlass 
gab, wird von Burron in vollkommener Uebereinstim- 
mung mit seiner Theorie in der Weise erklärt, dass 
die Würmer gerade so, wie die Organe und Jungen 


Burron's grossartige Idee von der Unsterblichkeit der 
Moleküle und ihrem Kreislauf in der Natur findet sich in 
dem Artikel über das Rind in der Kürze am klarsten dar- 
gelegt: «Diese Theilchen gehen von einem Körper zum 
andern über, und sind einem jeden zum wirklichen Leben, 
zur Dauer desselben, zum Unterhalt und Wachsthum in 
gleichem Maasse beihilflieh. Nach der Auflösung des Körpers 
und seiner Verwandelung in Staub und Asche überleben 
ihn die organischen Theilchen, über welche der Tod keine 
Gewalt hat, noch immer. Sie ziehen in der Welt herum, 
um ihnen Unterhalt und Leben zu ertheilen.» Herın von 
Burron’s Naturgeschiehte der vierfüssigen Thiere. I. Bd. 
Troppau. 1785. S. 317. 


23 


des Thieres, durch die Gruppirung organischer Mo- 
leküle zu Stande kommen, mithin im Wirthe selbst 
erzeugt werden. 

Trotzdem diese geniale Theorie Burron’s in der 
ganzen Verkettung der aus ihr gezogenen Folgerun- 
gen heut zu Tage für verfehlt erklärt werden muss, 
enthält sie in ihren Einzelheiten ohne Zweifel viele, 
durch die Forschungen der Nachwelt bestätigte An- 
sichten. Insbesondere ist die Ansicht Burron’s, wo- 
nach die Organismen aus lebenden Molekülen zu- 
sammengesetzt sind, kein Ergebniss der reinen 
Speculation, sondern stützt sich auf Beobachtungen. 
Dass der Pflanzenkörper aus Zellen besteht, davon 
hatten, wie oben erwähnt, schon Hoore, GREWwW und 
MarpicHr einige Ahnung; ausserdem konnte Tur- 
BERWILL NEEDHAM, mit welchem Burron sehr innige 
wissenschaftliche Beziehungen unterhielt, diesem die 
auf zahlreiche Untersuchungen gestützte Mittheilung 
machen, dass alle Pflanzentheile aus kleinen leben- 
den Partikelehen zusammengesetzt sind;! diese Un- 
tersuchungen berechtigten Burron, seine These 
dahin zu verallgemeinern, dass sämmtliche Organis- 
men aus lebenden Molekülen oder, wie der heutige 
technische Ausdruck lauten würde, aus Zellen be- 
stehen, Zellenstaaten sind ; und mit demselben Recht 
kann behauptet werden, dass die Burrox’sche Theo- 
rie eine Prophezeiung der Zellentheorie in sich birgt, 
mit welchem Reehte Oren, nach dem Auftreten von 
SCHLEIDEN und ScHwAnn im Jahre 1843 das Ver- 
dienst für sich reelamirte,? durch die Urbläschen- 
und Infusorien-T'heorie den Grundstein zur Zellen- 
theorie bereits im Jahre 1805 gelegt zu haben, ob- 
schon seine Hypothese eigentlich niehts weiter ist, 
als eine Reproduction der Burronx’schen mit anderen 
Ausdrücken.* Die Burron’sche Ansicht, wonach der 


ı Burron, Op. eit., 566. 

* Lehre der Naturphilosophie. Dritte, neu bearbeitete 
Auflage. Zürich, 1843. S. III. 

= «Besteht die organische Grundmasse aus Infusorien, 
so muss die ganze organische Welt aus Infusorien entste- 
hen. Pflanzen und Thiere können nur Metamorphosen von 
Infusorien sein. 

«Ist dieses, so müssen auch alle Organisationen aus 
Infusorien bestehen, und sich bei ihrer Zerstörung in die- 
selben auflösen. Jede Pflanze, jedes Thier verwandelt sich 
bei der Maceration in eine schleimige Masse ; diese verfault, 
und die Flüssigkeit ist mit Infusorien angefüllt. 

«Das Faulen ist nichts anders als ein Zerfallen der 
Organismen in Infusorien, eine Reduction des höheren Le- 
bens auf das Urleben. 


2 


Körper höherer Thiere und Pflanzen aus Millionen 
von kleinen Thierchen zusammengesetzt ist, deren 
Gesammtheit das ganze Thier bildet! — wurde von 
vielen Naturforschern des vorigen Jahrhunderts, un- 
ter Anderen auch von WRISBERG,? und selbst von 
Lmx# getheilt. 

Derjenige Theil der Burron’schen Theorie, wo- 
nach die LexuwenHoer’schen Thierchen den durch 
den Zerfall der thierischen und pflanzlichen Gewebe 
frei gewordenen lebenden Molekülen entsprechen 
würden, ist eigentlich nur eine geistreiche Erläute- 
rung der Generatio aequivoca, welche trotz der bahn- 
brechenden Forschungen von Repı, VALLISNIERT, 
AKAUMUR u. A. noch immer allgemein geglaubt 
wurde. Die Vermehrung der Protisten durch Gene- 
ratio aequivoca aber wurde bis EHRENBERG nur von 


SPALLANZANI) sie 


Einzelnen (JoBLoT, bezweifelt, 


«Die Organismen sind eine Synthesis von Infusorien. 
Die Erzeugung ist nichts anderes, als eine Zusammenhäufung 
unendlich vieler Schleimpunkte, Infusorien. 

«Es sind nämlich die Organismen nicht schon im Klein- 
sten ganz und vollständig gezeichnet, präformirt enthalten ; 
sondern nur infusoriale Bläschen, die dureh verschiedene 
Combinationen sich verschieden gestalten und zu höheren 
Organismen aufwachsen. — Op. eit., S. 155, $. 910 bis 943. 

Ebenso, ja sogar mit mehr Berechtigung, könnte man 
in GoETHE, welcher dieselbe Idee bei Weitem klarer aus- 
drückt, den Propheten der Zellentheorie verehren, nach 
seinen im Jahre 1807 niedergeschriebenen folgenden Wor- 
ten: «Jedes Lebendige ist kein Einzelnes, sondern eine 
Mehrheit; selbst insofern es uns als Individuum erscheint, 
bleibt es doch eine Versammlung von lebendigen, selbständi- 
gen Wesen, die der Idee, der Anlage nach gleich sind, in 
der Erscheinung aber gleich oder ähnlich, ungleich oder 
unähnlich werden können.» (Morpholo ‚ie. Sämmtliche Werke. 
Mit Einleitung von KARL GoEDEKE. IX. Bd. Stuttgart 1875, 
S. 324.) Ferner nach folgenden Worten seines im Jahre 
1820 geschriebenen kurzen Gedichtes, « Epirrhema» 


Freuet Euch des wahren Scheins, 
Euch des ernsten Spieles: 
Kein Lebend'ges ist ein Eins, 
Immer ist's ein Vieles. 


Und mit Recht sagt GoEDERE in der zur «Morphologie» 
geschriebenen Einleitung: «Er steht dieht an der Erklärung, 
welche die spätere Wissenschaft geliefert hat, und fand sie 
nur nicht, weil das Mikroskop noch nicht ausgebildet genug 
war, um das eigentliche Organ des Pflanzenlebens, die Zelle, 
zu entdecken.» (Op. eit., S, XXII. Die Keime alldieser 
Ideen sind jedoch entschieden auf Burrox zurückzuführen, 
dessen Werke GOETHE, wie er an mehreren Stellen selbst 
bemerkt, mit Interesse studirte. 

! Burron, Op. eit. VI., S. 928. 

2 WRISBERG, 89. 


4 


wurde auch für ganz natürlich, für einen auf festen 
Grundlagen ruhenden Lehrsatz gehalten. Der alte 
Satz «corruptio unius generatio alterius» genoss 
noch allgemeinen Credit; selbst Orro FRIEDRICH 
Mürrer huldigte demselben, wie dies aus seinem 
aus den Ovıp’schen Metamorphosen gewählten Motto 
ganz klar hervorgeht: 


Nonne vides, qusecunque mora fluidoque liquore 
Corpora tabuerint, in parva animalia verti ? 


Die aus verschiedenen organischen Stoffen berei- 
teten Infusionen, welche die Forscher des vorigen 
Jahrhunderts vorwiegend beschäftigten, schienen 
alle zu beweisen, dass die Infusionsthierchen aus 
den zerfallenden Geweben durch generatio aequivoea 
entstehen; und selbst die speceielle Benennung der 
Protisten: »Infusionsthierlein» , «animaleula in- 


Fusoriav, «Infusionswürmer»,!' welche zuerst von 


LEDERMÜLLER im Jahre 1761 gebraucht? und von 
WRISBERG acceptirt,’ alsobald zu allgemeiner Ver- 
breitung gelangte, birgt die Auffassung in sich, dass 
die Protisten in Infusionen entstehen. 

In neuester Zeit hat Gustav JAEGER sehr wunder- 
same Beobachtungen über das Zerfallen der Gewebe 
Süsswasserpolypen mitgetheilt,* welche, wenn sie sich 
bestätigten, geeignet wären für die Richtigkeit der 
längst vergessenen Burron’schen Auffassung zu spre- 
chen. Nach genanntem Forscher soll nämlich die 
Hydra unter gewissen Verhältnissen von selbst in 
Zellen zerfallen, welche in der Form von Amoeben 
selbstständig weiter fort leben, sich ernähren und 
fortpflanzen und schliesslich eneystiren. Sind diese 
Amoeben etwas anderes, als die zu freiem Leben ge- 
langten Burron’schen Moleküle? JAEGER, der, wie 
sattsam bekannt, mit der Aufstellung kühner Hy- 
pothesen durehaus nicht geizt, meinte in diesem 
Vorgang eine eigenthümliche Fortpflanzung der 
Hydra zu erkennen, welche er als « Diaspermogene- 
sis» bezeichnet, deren Existenz jedoch bisher von 
keiner Seite Bestätigung fand. 


! Bei JoHAnnEs FöLpı in «Termeöszethistöria» (Natur- 
geschichte) ete., Pressburg 1801, S. 425. 

2 «Diese Kreaturen (i. e. die Würmer im Heuwasser) 
gehören mit in die Classe der Infusionsthierlein.» I. 88. 

® Observationum de Animaleulis infusoriis satura. Got- 
tinge. 1765. 

* Ueber das spontane Zerfallen der Süsswasserpolypen, 
nebst einigen Bemerkungen über Generationswechsel. (Sitz- 
ungsber. d. math. naturwiss. Classe d. Kais. Akad. der 
Wissensch., Bd. 39., Wien. 1860., S. 321. 


225 


Jener Theil der Burron’schen Theorie, welcher 
sich auf die Ernährung der Pflanzen bezieht und 
kurz dahin lautet, dass die Pflanzen aus dem Boden 
lebende Moleküle (welche, wie wir sahen, nach 
Burron mit den von LERUWENHOER entdeckten Thier- 
chen identisch sind) aufnehmen, wurde im Jahre 
1567 durch Runge in etwas veränderter Form auf- 
gefrischt.! Runge überraschte nämlich die Welt mit 
einer Theorie, wonach der Humus des Bodens von 
einer ganzen lebenden Welt von Protisten bevölkert 
wäre, deren Leiber zerfallen und von den Pflanzen 
als Nahrung aufgenommen werden. Die Ernährung 
der Organismen würde demnach, wie bei Burron, 
auf die Protisten zurückzuführen sein, und die klei- 
nen lebenden Moleküle würden die ganze lebendige 
Natur erhalten. Von dieser recht schönen, aber, wie 
zu sehen war, nichts weniger als originellen Idee 
entspricht jedoch nur so viel der Wirkliehkeit, dass 
im Humus neben überaus zahlreichen einzelligen 
Alsen und Schizomyceten besonders viele prächtige 
Rhizopoden gedeihen, welche indirect gewiss auch 
für die Pflanzen Nährstoffe liefern, und bei der Er- 
nährung einiger, beispielsweise der auf Felsen gela- 
gerten Moose, ohne Zweifel eine sehr wichtige Rolle 
spielen. 

Endlich ist jener Theil der Burron’schen Theorie, 
welcher auf die aus allen Theilen des Körpern in die 
Geschlechtsdrüsen zusammenlaufenden lebendigen 
Moleküle sich bezieht, in der von Darwın im Jahre 
1868 zur Erklärung der Vererbung aufgestellten 
Hypothese der Pangenesis im Wesentlichen zu neuem 
Leben erwacht. 

Andere Naturforscher haben ohne Zweifel unter 
dem Einfluss des lebhaften Eindruckes, den die 
bewunderungswürdigen Entdeckungen SWAMMER- 
pam’s über die Metamorphose der Insecten hervor- 
riefen, die winzige Welt mit den Insecten in Be- 
ziehungen gebracht. So wurde im Jahre 1694 von 
HARTSOERER behauptet,” dass die LEEUWENHoRR’schen 
Thierehen nichts anderes wären, als Larven in der 


Luft umherfliegender, unsichtbarer Mücken, welcher 


Ansicht im Jahre 1734 auch R£aumur sich anschloss, 
dessen grosse Autorität sie auch in weiteren Kreisen 
verbreitete. Diese durchaus verfehlte Ansicht stützt 


1 Conf. JoHAnn KrıescH, Die Runge’sche Theorie der 
Pflanzenernährung. Termeszettudomänyi Közlöny, Bd. VII, 
Pest, 1867, S. 147 bis 151 (ungarisch). 

2 Essay de Dioptrique, S. 226 bis 230. Conf. EHRENBERG, 
S. VIII. 


G, EntTz, Protisten. 


sich auf falsche Folgerungen, welche offenbar aus 
der Entwickelungsgeschichte theils der Mücken, 
theils der Essigfliege (Drosophila) gezogen waren; 
die im Wasser lebenden Larven der Ersteren wurden 
nämlich zu jener Zeit selbst von Naturforschern mit 
den Protisten, die Letzteren aber mit den bis zum 
Auftreten EHRENBERG’s allgemein für Infusorien 
gehaltenen Anguilluliden verwechselt. Gegen diese 
Auffassung richten sich die folgenden Worte ©. Fr. 
Mürver’s: «(Infusoria) insectorum more metamor- 
phosin subire, nullo nititur fundamento; vermesque 
aceti in muscas mutati ver® larve sunt ab Anguil- 
das Wort 
dem Erscheinen des 


lulis diversissimi.»! Uebrigens wurde 


«Insect», selbst noch nach 
Lınn#’schen Natursystems, ja man darf sagen im 
ganzen XVII. Jahrhundert einem überaus schwanken- 
den Begriffe beigelegt, und selbst von Gelehrten bei- 
läufig mit derselben Willkür angewendet, wie z. B. 
heute noch der Ausdruck «Wurm» im Volksmunde. 
Hierin ist die Erklärung zu suchen, warum in den 
Werken zahlreicher Autoren, wie z. B. des berühm- 
ten TREMBLEy, ROESEL, LEDERMÜLLER u. A. die Pro- 
tisten eben so, wie andere kleine Wasserthiere, 
Hydren, Ringelwürmer, Rotatorien, Bryozoen und 
kleine Schneeken, gelegentlich oder consequent In- 
secten genannt werden, ohne dass diese Gelehrten 
auch nur entfernt daran gedacht hätten, dass die 
Protisten und andere kleine Wasserthiere in den 
Entwickelungskreis der Inseeten sensu strietiori ge- 
hörten. 

Alle in Bezug auf die Protisten im vergangenen 
Jahrhundert angestellten Forschungen haben nicht 
einmal zu einer annähernd zufriedenstellenden 
Kenntniss dieser winzig kleinen Wesen geführt, und 
naturgemäss konnten sie es auch nicht, so lange die, 
Vergrösserungsapparate nicht wesentlich vervoll- 
kommnet waren, bis der chaotische Begriff, welcher 
sich an die als Infusorien bezeichneten kleinen Orga- 
nismen knüpfte, nieht wenigstens einigermassen ge- 
klärt war und bis die auf dem Gebiete der feineren 
Anatomie gemachten Entdeckungen den Gesichtskreis 
der Forscher nieht wesentlich erweitert hatten. All das 
erfolgte aber erst in der jüngsten Zeit, und so konnte 
man dem Verständniss der Organisation der Proti- 
sten erst in unseren Tagen näher treten, obschon 
man noch immer weit, zum Theil sogar sehr weit 


davon entfernt ist, sie in jeder Richtung genügend 


ı O0. F. MÜLLER, S. XVI, n, 
29 


2 


zu kennen. Trotzdem wurden aber doch schon im 
vorigen Jahrhundert zahlreiche werthvolle Daten 
gesammelt, und dadurch der Weg für die weitere 
Forschung wirksam vorbereitet; und man wird je- 
nen eifrigen Männern gewiss Anerkennung zollen, 
die ohne alle Vorarbeiten und, im Vergleich zu den 
heutigen, mit sehr unvollkommenen Vergrösserungs- 
apparaten, bestrebt waren in die geheimnissvolle 
Welt der unsichtbaren Wesen einzudringen. 

Die Kenntniss der Formen schritt rasch vorwärts, 
so dass die Hauptformen der in Infusionen lebenden 
Protisten, wie die Schyzomyceten, Monaden und 
Ciliaten, von den in Pfützen und im reinen Wasser 
lebenden aber die Kuglenen, Volvox Globator, die 
Vorticellinen in ihren charakteristischeren Vertre- 
tern, dann auch die grünen und blauen Stentoren 
bereits vor Mitte des vorigen Jahrhunderts bekannt 
waren. RorseL hat im Jahre 1755 den durch seine 
wunderbaren Formveränderungen binnen Kurzem be- 
rühmt gewordenen Proteus, d.i. die Amoeba diffluens! 
beschrieben und verhältnissmässig sehr gut abgebil- 
det, welchem GLEICHEN im Jahre 1778 eine kleinere 
in Infusionen lebende Form anreihte; im Jahre 1777 
entdeckte O. Fr. Münzen die Actinosphys Sol 
(Trichoda Sol),? welche, oder eine derselben nahe 
stehende andere Form von ‚Jopror bereits im 
Jahre 1712 war gesehen worden.” — EicHHORN 
aber beschrieb im Jahre 1782 unter dem Na- 
men «der Stern» das später durch EHRENBERG zu 
Ehren seines Entdeckers benannte Actinosphaerium 
Eichhornii.* Dies waren die ersten Süsswasser-Rhi- 
zopoden, deren Kenntniss erst spätere Entdeckun- 
sen förderten. — Unter den im Meere lebenden 
Rhizopoden haben die im Sande des Meeresstrandes 
in kolossalen Mengen vorkommenden leeren Schalen 
der Foraminiferen die Aufmerksamkeit der Natur- 
forscher wohl schon sehr früh auf sich gezogen ; so 
hat Breyn bereits 1732, Prancus 1739, LEDERMÜL- 
LER 1761 ? mehrere Formen beschrieben, der Letztere 
sogar sehr nette Abbildungen geliefert; da jedoch 
die Insassen der Schalen von Niemand genauer un- 
tersucht wurden, hielt man sie allgemein für kleine 


' Der kleine Proteus. Insecetenbelustigungen. III. S. 


621. Taf. 101. A, W. 

2 164. 

la 

* Beitr. zur Kenntniss d. kleinsten Wasserthiere. Zu- 
gabe p. 15. 


SETS, DV, und. 15. t. VI 


2 


u 


6 


Schnecken, d’OrBIeny hielt sie sogar noch im Jahre 
1826 für Kephalopoden, und erst im Jahre 1835 
machte Dusarvın die wichtige Entdeckung, dass das 
in der Schale wohnende winzige Wesen aus einer 
contractilen, lebendigen, schleimigen Substanz, der 
Sarcode bestehe, in welcher keine Organe differen- 
zirt sind, und hierauf die für die Kenntniss der Pro- 
tisten so hochwichtige Sarcode-Lehre gründete. All- 
mälig wurden so viele Formen von Protisten bekannt, 
dass O. Fr. MÜLLER in seinem im Jahre 1786 er- 
schienenen Werke 378, zum Theil bereits von An- 
deren beschriebene, zum Theil während eimer viel- 
jährigen Forscherthätigkeit von ihm selbst entdeckte 
Arten beschreiben konnte, wovon jedoch etwa ein 
Vierttheil nicht zu den im heutigen Sinn genomme- 
nen Protisten gehört. 

Die Kenntniss der Organisation der Protisten 
blieb weit hinter der der Formen zurück, und da 
die Gruppe der Infusionsthierchen aus einem Ge- 
menge der verschiedensten kleinen Organismen be- 
stand, konnte schon in Folge dieses einen Umstan- 
des keine richtige und einheitliche Auffassung der 
echten Protisten zur Entwickelung gelangen. 

Die Controverse bezüglich der hochdifferenzirten 
oder einfachen Organisation der Protisten, welehe 
in unserem Jahrhundert in den Ansichten von 
FHRENBERG und Dusarvın bis zum schärfsten Ge- 
gensatz sich zuspitzte, und deren Nachwellen in 
der Frage der Ein- oder Vielzelligkeit bis auf un- 
sere Tage heranreichen, nahm ihren Anfang bereits 
in der ersten Periode unserer Kenntniss der Proti- 
sten. Dass die lebenden Wesen von sehr einfachen 
Organismen ausgehen, wurde schon von den Philo- 
sophen des Alterthums behauptet, und nach der 
Arıstorzu’schen Ansicht stünden auf der untersten 
Stufe der Reihenfolge lebender Wesen einfache 
Skizzen (reprrpagaı); als solche einfache Skizzen 
wurden von Burron und NEEDHAM die LEEUWEN- 
Horr’schen Thierchen, dann von anderen tiefer 
denkenden Naturforschern, wie Lınn&, Pıtvas, und 
später, nach der Mürver’schen Zeit, von GRUITHUI- 
SEN, LAMARCK, CuvIER und Dusarvın auch die Infu- 
sionsthierchen im engeren Sinne betrachtet. Die 
Mehrzahl der Forscher ging jedoch von falschen 
Analogien aus, vermuthete und suchte eine hohe 
Organisation; und die mit grossem Enthusiasmus 
aufgenommenen Untersuchungen EHRENBERE’S ver- 
halfen dieser Ansicht später auch zum zeitweiligen 


Siege. 


2) 


2] 


0. Fr. Mürzer theilt die Infusorien auf Grund- 
lage ihrer Organisation in zwei Gruppen: im die 
erste ( Infusoria sensu strictiori) reihet er diejeni- 
gen, welche aller unterscheidbaren Organe entbehren;; 
der zweiten Gruppe (Bullaria) gehören hingegen 
die mit äusseren und inneren Organen Versehe- 
nen an.! 

Unter den äusseren Organen sind hauptsächlich 
die Cilien zu verstehen, von denen die stärkeren, 
insbesondere die Haken und Borsten der Oxytrichi- 
nen schon frühzeitig die Aufmerksamkeit auf sich 
lenkten. Man findet schon bei LEEUWENHOER ein 
Infusionsthierchen, offenbar eine Stylonichia- oder 
Oxytricha -Ärt erwähnt, welches mit Hilfe zahl- 
reicher Füsse schwamm und kroch.” Auch das Pe- 
ristom der Oxytrichinen und Stentoren wurde im 
Grossen und Ganzen fruh erkannt, nicht minder das 
Wirbelorgan der Vorticellinen. Bei schwacher Ver-- 
grösserung sind wohl diese Organe selbst nicht, son- 
dern blos die von ihnen erzeugten Wirbel zu sehen, 
und aus diesen Wirbeln wurde auf die Anwesenheit 
von Organen geschlossen, welche, denjenigen der 
Rotatorien entsprechend, die Nahrung in den Mund 
strudeln. Diese durch unsichtbare Organe erzeugten 
Wirbel führten zum Theil zu ganz abenteuerlichen 
Ansichten ; so wurde von WrIsBERG behauptet, dass 
gewisse Polypen (d. h. Vorticellinen) mit aufgesperr- 
tem Maule auf ihre aus kleineren Thierchen beste- 
hende Beute lauern, welche durch einen eigenthüm- 
lichen Trieb in die den Polypen umkreisende Charybde 
gelenkt und in die Tiefe gerissen wird.” An einer 
anderen Stelle liefert er folgendes mit poetischer 
Phantasie entworfene Bild: «Varium vidimus ani- 
malium gregem; a) Minima sunt rotunda fere, ad 
magnitudinem seminis papaveris accedentia, copio- 
sissima, que nihil aliud sunt, quam parvw moleeul® 
in omne infuso consvetw, vivificat®, et in motum 
eonstitute. Hsc procul dubio religuis nutrimento 
sunt, nam preeipue ambiunt animalcula maiora, 
imprimisque polypos, a quibus avido consummuntur 
gutture. Singularem vidi motum, dum infelices morti 
hac traduntur vietimae. In distantia enim ab orifieio 
polypi aliquot linearum celerrimum agitantur in 
motum rotatorium, sub quo momentaneo cursu a 
polypo quasi attrahuntur, et in os eiusdem ineidunt. 


ıS. VIH. 
= 5 nl 
35.52. 


27 


Eodem fere modo prouti sciurum lesimus, animad- 
versa ad radices arboris, cui insidet, procumbente 
vipera caudisona, qu&que illum radiantibus oculis 
rietuque hiante, felis instar murem, contemplatur, 
consternatum arborem eireumeursare, effugia, qus- 
rere, tandemque vero velut fascinatum in os angvinis 
insilire.»! 

Die feineren Cilien und Geisseln, welche selbst 
mit stark vergrössernden und scharfe Bilder liefernden 
Linsen nur dem geübten Auge erkennbar sind, wur- 
den von wenigen älteren Forschern bei einigen Pro- 
tisten gesehen ; deshalb konnte ihr häufiges Vorkom- 
men erst durch die Forscher der Neuzeit constatirt 
werden. Die Locomotion der flinken Flagellaten und 
der kleineren Ciliaten schien geradezu räthselhaft 
und lieferte den Stoff zu verschiedenen sterilen Spe- 
culationen ; so erklärte z. B. RorseL die Bewegungen 
des Volvox Globator dadurch, dass aus dem Inneren 
der Kugel in der Richtung je nach dem Willen der 
Protisten durch feine Röhrchen unsichtbare Wasser- 
strahlen hervor gespritzt werden, deren Rückstoss 
dieselben wie ein Segner’sches Rad in rotirende 
Bewegung versetzt. 

Bezüglich der von MÜLLER erwähnten inneren 
Organe ist hervorzuheben, dass darunter zumeist nur 
der leicht erkennbare Darm und Eierstock der Rota- 
torien zu verstehen ist; bei den eigentlichen Proti- 
sten besteht das Innere nach MÜLLER aus einer kör- 
nigen, schleimigen Substanz (materia mucida, mera 
gelatina), d. i., wie man heute sagen würde, aus 
Protoplasma, welches leicht zerfliesst und in Mole- 
küle zerfällt. Die im verflüssigten Protoplasma der 
Protisten angetroffenen Körnchen wurden von GLEI- 
CHEN ? und später auch von EHrENRERG für Eier ge- 
halten ; derselben Ansicht begegnet man später noch, 
einmal bei Perry, dessen blastien auch nichts ande- 
res sind, als die im Protoplasma der Protisten vor 
kommenden verschiedenartigen körnigen Einschlüsse. 

Die Mundöffnung der Ciliaten war bereits den 
ältesten Forschern bekannt; so beschreibt JoBLor 
bereits im Jahre 1716, wie in einer Pfeffer-Infusion 
die kleine Kolpoda Cucullus (cornemuses) von den 
grossen Owytrichen (araignees aquatiques) verschlun- 
gen wurde; ? TREMBLEY sah sie bei den Vorticellinen 
und beim Stentor ; SpALLAnzanı unterschied sie sehr 


S63: 
® 8. 180. 
® 2-e partie du tome I,, 14. 


228 


gut bei den Vorticellinen und bei Paramecium Aure- 
lia ; GLsicHen erkannte sie auch bei verschiedenen 
anderen Ciliaten, insbesondere bei Kolpoda, und bei 
Glaucoma scintillans unterschied er sogar die undu- 
lirende Membran am Saume der Mundöffnung,' 
sowie auch die Afteröffnung mehrerer Ciliaten. Der 
letztgenannte Forscher kam, um die inneren Organe 
deutlicher 


lassen, schon im Jahre 1781 auf den Gedanken, ihren 


der Infusionsthierchen hervortreten zu 
vermutheten Darmkanal mit farbiger Nahrung zu 
tingiren. Zu diesem Zweck setzte er den Infusionen 
fein zertheiltes Carmin oder Indigo zu, welches von 
den Infusorien in der That hastig verschlungen 
wurde ; darauf erschienen im Inneren der Thierehen 
rothe (oder blaue) Kügelchen, welche nach einer ge- 
wissen Zeit durch den After entleert, und von GLer- 
CHEN für Eier gehalten wurden.” Dieses GLEICHEN- 
sche Experiment sollte für das Verständniss der Or- 
ganisation der Protisten in der Zukunft verhängniss- 
voll werden, indem EHrENBERG durch Anwendung 
derselben Methode zur Folgerung gelangte, dass die 
im Protoplasma auftretenden Vacuolen, welche sich 
mit den einverleibten Carmin-, Indigo- oder anderen 
Farbstoff-Körnehen füllen, den Beeren einer Traube 


ähnlich an einem Darmrohr hängende echte Mägen | 


sind, weshalb er den Infusionsthierchen einen poly- 
gastrischen Apparat zuschrieb. Die Consequenzen 
der Annahme dieses complieirten polygastrischen 
Verdauungs-Apparates führten zu den übrigen iri- 
gen Ansichten Eurensere’s und verwickelten ihn in 
ein ganzes Labyrinth von Irrthümern. 

Eigenthümlich, aber für die naiven physiologi- 
schen Ansichten jener Zeit überaus charakteristisch 
ist die Auffasung O0. Fr. Müuver’s, wonach die In- 
fusorien von reinem Wasser leben und überhaupt 
keine festen Nährstoffe aufnehmen; übrigens sollen 
nach Mürrer die Naiden, Hydrachniden, Entomostra- 
ken und die Flusswasser-Muscheln auch nur von 
Wasser leben.? 

Die eharakteristischesten Organe der Protisten, 
nämlich die Kerngebilde und die pulsirenden Vacuo- 
len sind zwar der Aufmerksamkeit der ersten For- 
scher nicht ganz entgangen, doch wurde den diesbe- 
züglichen vereinzelten Beobachtungen keine weitere 
Bedeutung zugeschrieben, weshalb es auch nicht zur 


ZB 
25. 197 bis 199. 
BISSL DIT, 


vollen Würdigung dieser Organe kam. Der bandför- 
mige Kern einzelner Vorticellinen wurde schon von 
RoEsEL und LEDERMÜLLER unterschieden ; ! ebenso 
waren MüLter die bandförmigen Kerne der Vayini- 
colen und Cothurnien sowie zahlreicher anderer 
Ciliaten bekannt und wurden von ihm Knötchen 
(noduli), durchsichtige Punkte oder hyaline Kügel- 
chen (puncta pellucida, globuli hyalini) genannt; 
am genauesten beschrieb er die rosenkranzförmige 
Kernreihe von Loxophyllum Meleagris ( Kolpoda 
Meleagris Müll.) und von Stentor polymorphus 
( Vorticella polymorpha Müll.),’ welche er bei Loxo- 
phyllum Meleagris für ein dem Magen oder dem 
Darm entsprechendes Organ hält. Mürzer hat auch 
die pulsirenden Vacuolen bei zahlreichen Infusorien 
unterschieden, und bald als durchsichtigen Kreis 
(eireulus hyalinus) oder als runde Oeffnung (apertura 
eireularis), bald wieder als durchsichtiges Kügelchen 
(globulus pellueidus) beschrieben, häufig jedoch mit 
den Kerngebilden verwechselt. SpaLzanzanı entdeckte 
zuerst die bei der Entleerung eine Sternform an- 
nehmenden beiden pulsirenden Vacuolen bei Para- 


 mecium Aurelia, und beobachtete deren abwechseln- 


des rhythmisches Pulsiren ;* er hielt sie für Athmungs- 
organe. Auch GLEICHEN hat, ganz unabhängig von 
SPALLANZANI, bei einem anderen Protozoen, welches 
er «petit ovale» nennt und in welchem Glaucoma 
seintillans zu erkennen ist, die Vaeuole und deren 
Pulsiren entdeckt, und trägt seine Entdeckung mit 
folgenden Worten vor: «Hier sah ich etwas ganz 
Neues, die mit «° bezeichnete Blase (bulle) zog sich 
mehr als zehnmal nach einander zusammen und 
dehnte sich wieder aus; ob es wohl das Herz des 
Thierchens ist? darauf könnte ich keine Antwort 
geben... ».° EurEnBerG gebührt das Verdienst, das 
allgemeine Vorkommen der Kemgebilde und der 
pulsirenden Vacuolen nachgewiesen zu haben, ob- 
gleich er die physiologische Aufgabe der beiden Or- 
gane gründlich missverstanden hat. 

Hinsichtlich der Fortpflanzung verdanken wir 
den um die Protisten verdienten ersten Forschern 
manche interessante, zum Theil durch die neuesten 


1 TEDERMÜLLER, 8. 174. t. 88. 

2 100. t. XIV. 1 bis 6. und XV. 1 bis 5. 

3 960 t. XXXVI 1 bis 13. 

* LAZZARO SPALLANZANI, Opuseuli di fisica animale e 
vegetabile. Milano. 1826. p. 224. t. I. f. 18. 

54. XXIX. f. 2. 

° 8. 213. 


229 


Untersuchungen bestätigte Beobachtung; jedoch sind | 


auch die diesbezüglichen Forschungen durch viele 
unrichtige Hypothesen entstellt. Zwar genoss die 
generatio »quivoca, wie bereits erwähnt, noch allge- 
meinen Glauben, und es erhoben sich dagegen nur 
vereinzelte Stimmen, wie die von JoBLoT und SPAL- 
LANZANT, welche behaupteten, dass die in Infusionen 
rasch überhand nehmenden mikroskopischen Wesen 
sich aus überall verbreiteten winzigen Eiern ent- 
wickeln. Trotz der Hypothese der spontanen Entste- 


hung wurde aber auch die Art der Fortpflanzung | 


einiger Infusorien schon früh erkannt. ApraHam 


TREMBLEy, der mit Recht gefeierte Untersucher der | 


Süsswasser-Polypen gab bereits im Jahre 1745 eine 
celassische Beschreibung über die Theilung der Vorti- 
cellinen und Stentoren, wozu die ergänzenden Details 
erst in der jüngsten Zeit geliefert werden konnten ; 
BoNnNET, BakER, GOEZE, SAUSSURE, SPALLANZANI, 
GLEICHEN und ©. Fr. Mürver beschrieben die Thei- 
lung der Vorticellinen und zahlreicher anderer In- 
fusionsthierchen. 

Sparuanzanı beobachtete bei einer Vorticelline 
mit starrem Stiele, in welcher ich die Opercularia 
coarctata zu erkennen glaube, eine eigenthümliche 
Fortpflanzungsart; aus dem unteren Körpertheil die- 
ses Infusionsthierchens sah er ein Knöspchen hervor- 
wachsen, welches später von der Mutter sich los- 
trennte und dieselbe mit lebhaften Schwärmen ver- 
liess, um sich, nachdem es sich niederliess, zu einem 
der Mutter ähnlichen Infusionsthier zu entwickeln. 
Dasselbe wurde im Jahre 1812 von GRUITRUISEN, 
später auch von EHRENBERG beobachtet und für 
Knospenbildung angesehen, wofür man es auch bis 
in die neueste Zeit hielt, bis von Stein nachgewiesen 
wurde, dass diese scheinbare Knospenbildung einer 
Art Conjugation, der sogenannten knospenförmigen 
Conjugation entspricht. Wer diese interessante Con- 
jugation der Vorticellinen je beobachtet hat, wird 
nach Srauranzants roher, aber charakteristischer 
Abbildung leicht erkennen, dass es in der That eine 
knospenförmige Conjugation war, was dieser Forscher 
sah, jedoch ganz falsch auslegte. 

Die Kenntniss der paarweisen Vereinieung (Üon- 
jugatio, Coitus) der freibeweglichen Infusorien ist 
so alt, als die Kenntniss der Thierchen selbst; dieser 
interessante Vorgang wurde bereits von LEEUWEN- 
HOEK, JOBLOT, WRISBERG und GLEICHEN beobachtet 


2 Op. eit., 169., t. I, £. IX. 


und von den beiden Letzteren auch ausführlich be- 
schrieben ; nachdem jedoch die Conjugation von 
MÜLLER für eine Längstheilung angesehen,* und 
diese Ansicht auch von Eurrxgere getheilt wurde, 
gelangte die Auffassung zur allgemeinen Verbrei- 
tung, dass die Infusorien sich durch Quer- und 
Längstheilung fortpflanzen, und erst in der aller- 
jüngsten Zeit wurde es, Dank der Initiative Bausranr's, 
bewiesen, dass die der Länge nach aneinander liegen- 
den Infusionsthierchen nieht in Theilung begriffen, 


sondern zu einer eigenartigen Paarung vereinigt 


| sind, wie das von denältesten Forschern war behaup- 


tet worden. 

Die ungeschlechtliche Fortpflanzung von Volvox 
Globator, bei welchem das Ausschwärmen der Toch- 
terkolonien aus der bis auf EnrenBere für ein 
einziges Thier gehaltenen Mutterkolonie schon von 


LEEUWENHOER und nach ihm von zahlreichen ande- 


* Eigentlich scheint MÜLter mit sich selbst im Wi- 
derspruch zu stehen, indem er im Vorwort zu seinem gros- 
sen Werke ($. XT) die der Länge nach conjugirten Infu- 
sionsthierchen entschieden für in Theilung begriffen erklärt 
und gegen die Auffassung warnt, als ob dieses paarweise 
Zusammenhängen als Conjugation zu betrachten wäre; bei 
der Beschreibung von Paramecium Aurelia (S. 88) gelangt 
er nämlich, nach ausführlicher Darstellung seiner auf die 
paarig conjugirten Paramecien bezüglichen Beobachtungen, 
entschieden zu der, seinen übrigen Ansichten widerspre- 
chenden Meinung, dass diese Vereinigung eine wahrhaftige 
Paarung sei: «Vera dehine copula est, Aureliseque matur:, 
et ante plenaım magnitudinem, Veneri litare amant.» Der 
Widerspruch findet in der Genese der vom Jahre 1786 
datirten grossen Mürner’schen Monographie seine Erklärung. 
Dieses wichtige Werk ist nämlich nur eine auf neuere 
Untersuchungen gegründete, wesentlich bereicherte Umar- 
beitung jener systematischen Bearbeitung der Protisten, 
welche MüLLer in seinem aus dem Jahre 1773 datirten 
und die Naturgeschichte sämmtlicher Erd- und Süsswasser- 
würmer behandelnden Werke geliefert hat, und welche 
Umarbeitung MÜLLER, wegen seines im Jahre 1784 erfolg- 
ten Todes nicht selbst für den Druck vorbereiten konnte; 
sie wurde aus zerstreuten Manuseripten durch seinen Freund 
FABRIcIus zusammengestellt, der das Vorwort zur ersten 
Auflage — woran MÜLLER die, infolge der auf die neueren 
11 Jahre sich erstreckenden Untersuchungen nothwendig ge- 
wordenen Abänderungen, mit Ausnahme einiger unwesent- 
licher Streichungen, noch nicht vorgenommen hatte — in 
das neue Werk unverändert übernahm, ohne zu berück- 
sichtigen, dass die Umarbeitung von Paramecium von dem 
in der ersten Auflage gebotenen wesentlich verschieden ist. 
Auf diese Weise kam der scheinbare Widerspruch zu 
Stande, welcher in der ersten Auflage nicht vorkommt. 


2 


ao 


ren Forschern war beobachtet worden, führte zu der 
Ansicht, dass ein Theil der Protisten vivipar sei.* 

GLEICHEN giebt eine kurze Beschreibung über 
zwei interessante Fälle des Lebendiggebärens bei 
Vorticella mierostoma und bei einem nicht näher 
bestimmbaren anderen Ciliaten. In beiden Füllen 
kamen aus dem Inneren des Mutterthierchens kuge- 
lige Embryonen hervor, und verliessen die Vorticella 
mit ziemlich lebhaften Bewegungen ; bei dem ande- 
ren Thier schienen sie jedoch mit diesem durch 
starre Fäden verbunden zu bleiben.! Trotz der kur- 
zen Beschreibung und der lückenhaften Untersuchung 
fällt es nicht schwer, in diesen lebend geborenen jun- 
gen Infusionsthierchen sogenannte acinetenförmige 
Embryonen zu erkennen, welche in neuerer Zeit so 
vielfach beobachtet und so verschieden gedeutet 
wurden. 

Dass sich die Protisten auch durch Eier fort- 
pflanzen, wurde von Niemand bezweifelt ; die grossen 
Eier der mit den eigentlichen Protisten verwechsel- 
ten Rotatorien waren gar bald entdeckt; so lieferte 
schon Josuor sehr treue Abbildungen von einem seine 
Eier schleppenden Brachionus («des grenades aqua- 
tiques, couronnees et barbu@s»).? Im Wege der Ana- 


logie musste auf das Vorhandensein von Eiern auch 


bei den übrigen Protisten gefolgert werden, und in 
der That wurden die verschiedenartigsten Einschlüsse 


* Wie bekannt, lassen sich im Inneren der Tochter- 
kolonien von Volvo Globator die grossen Mutterzellen der 
Enkelkolonien schon bei schwacher Vergrösserung sehr 
gut unterscheiden; sie wurden auch schon von den er- 
sten Beobachtern bei Volvox Globator unterschieden. Diese 
vielbewunderte Entdeckung verleitete BonNeEr, die soge- 
nannte Einschachtelungstheorie (theorie d’einboitement) auf- 
zustellen, welche im Wesentlichen behauptet, dass bei 
sämmtlichen Thieren im Inneren der Mutter, wie beim 
Volvow Globator, die Nachkommen bereits in vollständig 
entwickeltem Zustande vorhanden sind, und dass eine 
endlose Reihe von, ihrer Kleinheit halber unsichtbaren 
Generationen gewissermassen in einander eingeschachtelt 
ist, welche, nachdem sie eine gewisse Grösse erreicht, den 
mütterlichen Leib der Reihe nach verlassen. Wie aben- 
teuerlich auch diese Theorie dem in der von WourF be- 
gründeten modernen Embryologie Bewanderten erscheinen 
mag, so wurde sie doch auch von ALBRECHT HALLER, 
dem grössten Physiologen des vorigen Jahrhundertes accep- 
tirt, ja selbst Cuvıer hielt — wie MiLn&-EnwArvs bemerkt — 
unter den zahllreichen embryologischen Hypothesen diese 
für die wahrscheinlichste. Lecons sur la Physiologie ete., 
VIII., 247.) 

285217702,218. 

ESIEO, 


30 


des leicht zerfliessenden Protoplasma für Eier gehal- 
ten. GLEICHEN hielt sogar die mit Karmin gefüllten 
Verdauungsvaeuolen, sowie auch die Entleerungen 
für Eier und meinte, dass manche Infusorien ihre 
Eier, wie die Frösche, in Strängen absetzen; ja den 
Stiel der Vorticellen erklärte er sogar für ein Lege- 
rohr. 

Die Auffassung der ersten Forscher über die Ent- 
stehung und Fortpflanzung der Protisten lässt sich 
mithin im Folgenden zusammenfassen: die Proti- 
sten entstehen durch Generatio aequivoca, 
vermehren sich durch Theilung, Knospenbil- 
dung und durch Eier; manche von ihnen sind 
vivipar. Diejenigen Forscher, welche von den der 
Länge nach an einander liegenden, das heisst in 
Conjugation befindlichen Infusionsthierchen mein- 
ten, sie seien in Theilung begriffen, mussten die Pro- 
tisten folgerichtig für hermaphroditisch ansehen; 
diese auch von EHRENBERG getheilte Ansicht wurde 
meines Wissens zuerst von SpALLanzanı bestimmt 
ausgesprochen: «Piu animali infusori sono ovipari; 
aleuni vivipari: tutti nel senso piu stretto erma- 
froditi».! 

Bevor Linn& die binäre Nomenclatur begründet hatte 
und diese in den beschreibenden Naturwissenschaf- 
ten zumallgemeinen Gebrauch gelangt war, wurden die 
einzelnen Formen der Protisten entweder einfach 
umschrieben oder mit willkürlich erwählten und das 
Ohr des modernen Systematikers verletzenden Namen 
belegt ; wie z. B.: bei Jostor : Cornemuse ( = Kolpoda 
Cuecullus ), Ovale (= Glaucoma scintillans), Poule 
hupee (= conjugirte Oxytrichine), Navette de Tisse- 
raud (= Oxytricha sp.) ete.; bei Tremerer: Poly- 
pes a bouquet (= Colonieen bildende Vorticellinen), 
Polype en entonnoir (= Stentor polymorphus); bei 
GLEICHEN: Jeu de nature, trembleur, petit trait 
(= Monas), flamme, informe (= Amoeba), pan- 
touffle( = Paramecium Aurelia ), pendeloque (= Kol- 
poda Cucullus), cloche (= Vorticella); bei Eıc#- 
Horn: Daum (= Carchesium polypinum), Wasser- 
Schwan (= Lacrymaria Olor), Trompeten-Thier 
und Wasser-Krucken (= Stentor), Mauer-Seege 
( = Stylonychia Mytilus ), Stern (= Actinosphaerium 
Eichhornii,) ete. 

Hıvı war der Erste, der im Jahre 1751 die Pro- 
tisten, von denen bis dahin bereits etwa 50 Arten 
bekannt waren, zuerst in ein System zusammenfasste, 


1 Op. eit,, 8. 195. 


231 


Er betrachtete die Thierchen (animaleula), unter 
welcher Bezeichnung er Protisten, Samenfäden, Rota- 
torien und mehrere andere kleine Thierchen verstand, 
als Vertreter einer eigenen Thierelasse und unter- 
schied sie in drei Gruppen: 1. Gliederlose, @ymnica, 
9, Gesehwänzte, Cercania und 3. mit Gliedern ver- 
sehene, Arthronia. In der im Jahre 1758 erschiene- 
nen X. Auflage der Systema Natur® sind bei Lms& 
in die den Schlussstein des Thierreiches bildende 
Ordnung der Zoophyten zum ersten Mal auch einige 
Protisten aufgenommen, nämlich 8 Vorticellinen, 
von welchen er — TREMBLEY, R&AUMmUR und RoESEL, 
sowie überhaupt die damalige Auffassung befolgend — 
7 mit der Genus Aydra vereinigte, eine aber, näm- 
lich Carchesium polypinum, in die Ordnung Sertu- 
larıa aufnahm ; gleichfalls mit der Hydra vereinigte 
er auch den von den Untersuchungen Barzr’s, Ror- 
sen’s, insbesondere aber TremBLEY’s her bekannten 
Stentor polymorphus ; ausserdem fand auch Volvox 
Globator eine Aufnahme; alle übrigen Protisten 
fasste er hingegen mit einem, die damaligen verwirr- 
ten Begriffe vorzüglich charakterisirenden genialen 


Ausdruck als Volvox Chaos zusammen. In der XI. 


Auflage des Systema Natur (1767) sind die Vorti- 
cellinen, welche sich nach Liwx# von den Hydra- 
arten durch den beim Entfalten ihrer blumenförmi- 
gen Glocken im Wasser erzeugten Strudel unterschei- 
den, von dem Genus Hydra — wo blos Stentor poly- 
morphus ( Hydra Stentorea L.) belassen ist — bereits 
geschieden und in ein neues Genus zusammengefasst, 
von dessen 14 Arten jedoch nur 9 den Vorticellinen 
angehören (die Repräsentanten der heutigen Genera: 


Vorticella, Zoothamnion, Carchesium, Epistylis und | 


Operculina); hingegen gehört Vorticella Enerinus 
(= Pentacrinus Caput Medusae) den Crinoideen, 
Vorticella urceolaris (= Brachionus urceolaris) den 
Rotatorien, und Vorticella stellata 
Hydroiden an ; endlich ist die Vorticella ovifera ein 


offenbar den 
aus der Beschreibung ganz unerkennbarer Tiefsee- 
organismus (vielleicht auch eine Crinoidee). In das 
Genus Volvox sind nebst dem Volvox Globator auch 
zwei Ctenophoren, nämlich Volvox Bero@ (= Beroö 
ovala) und Volvox bicaudata (= Öydippe Pileus) 
aufgenommen, ferner unter dem Namen Volvox 
dimidiatus ein am Schwanze von Froschlarven und 
Tritonen häufig vorkommender Parasit, welcher un- 
zweifelhaft das peritriche Infusionsthierchen Tricho- 
dina Pediculus ist. In der XII. Auflage wurde end- 
lich von List das Chaos zu einem besonderen 


Genus erhoben: «Dieses letzte Geschlecht, — sagt 
Pa. L. Sr. Mürter,! — enthält solche Geschöpfe, 
die man durch das Mikroskop mit einer eigenthüm- 
lichen Bewegung in verschiedenen Wassern und 
Feuchtigkeiten herumschwimmen sieht, und von 
welchen man kaum weiss, was man davon zu halten 
habe. Der Ritter nennt dieses Geschlecht daher Chaos. 
Es sei, dass es ihm als ein Chaos der Verwirrung 
vorkomme, oder als ein Urstoff, woraus fernere Bil- 
dungen entstehen.» Zu diesem Genus Chaos zählt 
Chaos redivivum 
(= Anguillula aceti et Anguillula tritiei), 2. Chaos 
Proteus (= Amoeba diffluens ), 3. Chaos fungorum, 
unter welchem Namen die vom Baron MÜNCHHAUSEN 


Linx# die folgenden Arten: 1. 


in Pilz-Infusionen gezüchteten Monaden zu verstehen 
sind, welehe von MüncHHAUSEN für animalisch be- 
lebte Pilzsamen gehalten wurden : «Der Ritter macht 
hierauf diese Anmerkung: dass, gleichwie die Thier- 
pflanzen durch Veränderung aus dem Pflanzenreich 
in das Thierreich übergehen, also gehen die Schwämme 
aus dem Thierreiche in das Pflanzenreich über».? 
JoHANN Kart Roos, ein Schüler Lmn®’s, ergeht sich 
in einer unter dem Vorsitz seines berühmten Leh- 


| rers vorgetragenen Inaugural - Disertation, bei der 


Besprechung der MünckHHaAusen’schen Beobachtun- 
gen in folgenden Ausruf: «Quaestio Jam oritur, utrum 


Fungi ad vegetabilia, an vero ad animalia referri 


debeant ? vel etiam an novum formare debeat regnum 
naturae, quod neutrum, seu chaoticum vocetur ?».3 
4. Chaos Ustilago, der Kornbrand: «Dieses Pulver, 
etliche Zeit im warmen Wasser geweicht, verändert 
sich, nach des Herın von MünchHAausen Wahrneh- 
mungen, in längliche durchsichtige Thierchen, die 
wie die Frösche im Wasser spielen, wenn man sie 
mit dem Vergrösserungsglase betrachtet.»* Endlich 
5. Chaos infusorium, worunter alle übrigen Protisten 
zu verstehen sind und welchem Linx£, wie bereits 
oben erwähnt, auch noch gewisse Krankheiten, 
Gährung und Fäulniss erzeugende hypothetische We- 
sen zuzählte. 

Dieser im cehaotischen Nebel verschwimmende 
erste systematische Versuch ward von dem bereits 
oft erwähnten dänischen Gelehrten Orro FRIEDRICH 
MürLer durch die, auf ein länger denn 20 Jahre fort- 


2 Op. eit., VI, 917. 

= Op. eit., 8. 991. 

3 J. C. Roos. Dissertatio academiea Mundum invisibi- 
lem breviter delineatura. Upsalie 1767, S. 12. 

* Op. eit., S. 999. 


232 


gesetztes Studium der Protisten gestützten, systema- | 
tischen Bearbeitungen weit überflügelt. Der wahre 


Linne war für die Protisten nicht Liwn& selbst, son- | 


dern ©. Fr. Mürter. «Wenn man erwägt, — sagt 
Stein,! — auf wie wenig brauchbare Vorarbeiten 


sich MÜLLER stützen konnte, und wie unvollkommen 
die Instrumente waren, mit denen er beobachtete, so 
müssen wir seine Leistungen sehr hoch anschlagen. 
Mürter war jedenfalls der erste epochemachende 
Schriftsteller auf dem Gebiete der Infusorienkunde, 
ihm verdanken wir die Fundamente, auf welchen 
das ganze neuere Gebäude dieser zoologischen Dis- 
eiplin beruht Eine Einsicht in die wahre Natur der 
Infusionsthiere konnte natürlich mit den damaligen 
optischen Hilfsmitteln nicht erreicht werden ; daher 
sind alle Anschauungen Mürter’s über die eigent- 
liche Organisation, die Ernährung, Fortpflanzung 
und Entwiekelung dieser Thiere höchst ungenügend 
und grossentheils irrig.» 

Nachdem sich mir bereits im Obigen Gelegenheit 
bot, die Ansichten Müruer’s über die Organisations- 
und Fortpflanzungs-Verhältnisse der Protisten zu 
besprechen, kann ieh mich hier auf das Mürner'sche 
System beschränken. 

Wie bekannt, hatte List — offenbar der vul- 
gären Auffassung folgend — alle wirbellosen Thiere, 
welche keine Arthropoden, oder nach Lixxf keine 
Inseeten sind, in die VI. Classe seines Systems, zu 
den Würmern (Vermes) gezählt, in eine Classe also, 
welehe unzweifelhaft selbst heute noch aus einem 
bunten Gemisch soleher Thiere besteht, von welchen 
manche blos durch negative Merkmale mit einander 
verbunden sind.* Auch Mürzzr theilte, Linn& fol- 
gend, die Infusionsthierehen in die Classe der Wür- 
mer, als eine besondere Ordnung der Letzteren ein; 


er umschrieb sie zwar etwas genauer als seine Zeit- 
genossen, trotzdem nahm er aber nebst einzelnen 
Diatomeen und Desmidiaceen, nebst den Volvoeineen 
und anderen Flagellaten, Schizomyeeten, Rhizopo- 
den und Ciliaten auch Rotatorien, Cerearien und 
Anguilluliden, ja sogar eine junge Bryozo& ( Leu- 
cophra heteroclyta = Urystatella Mucedo ) unter seine 


ı Stein, I. 2. 

* Unleugbar ist auch die heutige Umschreibung des 
Typus Vermes nicht präeiser als die MüLter’'sche: «Vermis 
omne animans, quod nee inter Mammalia, Aves, | 
Amphibia, Pisces, necinter Inseetalocum obtinet.» 
(Vermium ete. historia. Havni» et Lipsi®. 1773. Vol. imi 
pars ima. Prfatio.) 


Infusionsthierchen auf, welche er, nach ihrer Organi- 
sation, in zwei Gruppen eintheilte: 1. in Infusorien 
(sensu strietiori), Thierehen, welehe selbst mit 
bewaffnetem Auge überaus klein erschei- 
nen und den im männlichen Samen leben- 
den zunächst verwandt sind, mit homoge- 
nem, schleimigem Körper, und ohne ir- 
gsendein unterscheidbares Organ; 2. in Bulla- 
rien, gleichfalls zum grössten Theil mikro- 
skopische, nach Geschlechtern getrennte, 
mit äusseren und inneren Organen verse- 
hene Wasserthierchen.! In der ersten Gruppe 
unterschied er 10 Genera (Crassiuseula: Monas, 
Proteus, Volvox, Enchelis, Vibrio; Membranacea: 
Uyclidium, Paramecium, Kolpoda, Gonium, Bur- 
saria), in der zweiten 7 (Nuda: Üercaria, Trichoda, 
Kerona, Himantopus, Leucophora , Vorticella ;? 
Testa tecta: brachionus): insgesammt also 17 
Genera mit 378 Species. Unter sämmtlichen Geschlech- 
tern entspricht blos das letzte, Brachionus, welches 
ausschliesslich Rotatorien umfasst, einer natürlichen 
Gruppe und aus einer flüchtigen Bemerkung, wonach 
Brachionus der vollkommenste Vertreter der Bulla- 
rien wäre,” lässt sich folgern, dass schon MüLLEr 
geneigt war die verhältnissmässig hoch organisir- 
ten Rotatorien von den Infusorien im engeren Sinn 
ganz auszuscheiden, woran ihn vielleicht nur der, 
vor beendigter gänzlicher Umarbeitung seines Wer- 
kes eingetretene Tod verhinderte. Dagegen bestehen 
alle übrigen Genera bei MÜLLER mehr-weniger aus 
einem bunten Gemisch heterogener Elemente; so 
sind z. B. in seinem Genus Vibrio : Schizomyceten, 
Diatomeen, ein Vertreter der Desmidiaceen ( Vibrio 
Lunula = Closterium Lunula) und Anguilluliden 
mit zahlreichen Enchelinen und Trachelinen ver- 
einigt. 

Was jedoch dem Werke Mürver’s die hohe Wich- 
tigkeit für die Kenntnisse über die Protisten verlieh, 
besteht, meines Frachtens, in der, so weit es seine 
Mikroskope gestatteten, genauen und eingehenden, 
sowie von aller Phantasie freien, nüchternen und ge- 
wissenhaften Beschreibung zahlreicher Formen. — 
«Nihil facilius, gquam animalcula videre, eorumque 
motu et ludo delectari, differentias vero in bestiolis 
simplieissimis, agilissimis, mutabilibus, in area mi- 


25 Op. SM 
2 Ihr480 KSV 
3 Ib., 8. 332. 


233 


nimi campi paueissimis luminis radiüis ülustrati con- 
spectum omni momento effugtentibus, percipere, per- 
ceptas variosque cujusvis motus verbis significantibus 
exprimere, hic labor, hoc opus.» Die Lösung dieser 
schwierigen Aufgabe ist MÜLLER in seiner muster- 
giltigen Monographie meisterhaft gelungen ; der 
Werth und die Brauchbarkeit derselben wird aber 
durch die von seinem Bruder C. F. MÜLLER gezeich- 
neten und gestochenen sehr rein ausgeführten 50 
brillanten Tafeln noch besonders erhöht, da hier von 
den beschriebenen Thierchen alldas mit seltener Na- 
turtreue wiedergegeben ist, was MÜLLER gesehen hat 
und — gewiss nieht sein letztes Verdienst — nie 
mehr, als er mit dem Mikroskop sehen 
konnte. 

Das Mürter’sche Werk bildet in der That einen 
würdigen Abschluss des ersten Jahrhunderts, welches 
seit der Entdeekung der Protisten abgelaufen war. Die 
zum grossen Theil ohne jeglichen Plan, gelegentlich 
gesammelten und durch phantastische Speeulationen 
entstellten, fragmentarischen Daten, welche die Zeit 
vor dem Auftreten Münter’s charakterisiren, konn- 
ten weder den die Organismen nach allen Riehtun- 
gen hin studirenden Biologen, noch aber den zu jener 
Zeit in überwiesender Zahl dominirenden emseitigen 
Pflegern der Naturwissenschaften genügen, welche 
den Zweck des bahnbrechenden Linnt®’schen Werkes 
ganz und gar verkennend, die einzige Aufgabe der 
Wissenschaft in der Registrirung der Kennzeichen 
der einzelnen Formen, in der Abfassung von beschrei- 
benden Catalogen suchten. In der Mürser’schen 
Arbeit wird sowohl der Biologe, als auch der Syste- 
matiker jene Grundlage erkennen, welche den weite- 
ren Aufbau ermöglichte, und 50 Jahre lang bis zum 
Auftreten Enrengere’s blieb es auch das einzige 
Fundamentalwerk, dessen systematischer Theil, durch 
GmeELıN in die XIII. Auflage des Linnt’schen Natur- 
system’s (1785) und von hier aus in zahlreiche 
Handbücher übertragen, gar bald in die weitesten 
Kreise Eingang fand. 

In der von Mürrer bis EHRENBERG verstrichenen 
Zeit wurden die bekannten Formen durch mehrere 
Forscher bereichert, unter welehen der erste Platz 
unstreitig Franz P. Schranck, dern Professor der 
Universität zu Landshut, gebührt, der in seinem die 
Fauna Baierns behandelnden Werke ? die genauen Be- 


ZI BER VI TER: 
2 Fauna boieca. 1798—1803. 


G, EnTz, Protisten, 


schreibungen von zahlreichen neuen Formen lieferte. 
Viel wichtiger jedoch, als seine auf die Vermehrung der 
bekannten Formen gerichteten Bestrebungen, sind 
diejenigen, welche den Werth der Organisation der 
Protisten aufzuklären trachteten und hierdurch einer 
naturgemässeren Gruppirung der unter dem Sammel- 
namen der «Infusorien» zusammengefassten Orga- 
nismen den Pfad ebneten. 

Mürter selbst legte bei der Umschreibung der 
Infusorien-Gruppen — gleich seinen Vorgängern und 
Nachfolgern —- das Hauptgewicht auf die Form und 
Grösse, und war in Folge dessen gezwungen die aus 
einer homogenen schleimigen Substanz bestehenden, 
im engeren Sinne genommenen Infusionsthierchen 
mit den differenzirte Organe besitzenden Bullarien 
zusammenzufassen. Dieser Grundfehler, welcher in 
seinen Folgen für das Verständniss der Organisation 
der Protisten so verhängnissvoll wurde, auch die 
Auffassung EHRENBERG’S wesentlich beeinflusste und 


| ihn in ein wahres Labyrinth irriger Ansichten ver- 


wickelte, wurde durch die tiefe Einsicht eines La- 
MARCK zuerst erkannt, der bereits im Jahre 1809 in 
seiner «Philosophie Zoologique»! die Bullarien von 
den Infusorien trennte und unter dem Namen «Poly- 
pes eilies» in die Classe der Polypen, d. h. mit den 
Bryozoen neben die heutiges Tages zu den Coelente- 
raten gezählten Anthozoen und Hydroiden einrei- 
hete. In derselben Weise von den Infusorien getrennt 
treffen wir die Bullarien auch in dem hochwichtigen 
Werke Lamarer’s über die wirbellosen Thiere an.? 
Wie aber die Münzer’schen Bullarien, so bilden auch 


| die Lamarer’schen «Polypes eilies» keine natürliche 


Gruppe, indem hier nebst den Rotatorien auch 
sämmtliche damals bekannten peritrichen Infusorien, 
ferner die Stentorinen und Bursarien in dieselbe, 
Gruppe gereiht sind. Trotz alledem kommt aber 
dieser Trennung doch eine hohe Bedeutung zu, weil 
sie auf der Erkenntniss der wichtigen Thatsache 
beruht, dass auf der untersten Stufe der Organismen 
jene einfachen Wesen stehen, welchen die für höhere 
Thiere charakteristischen Organe abgehen, und dass 
die Kette der lebenden Wesen, von Glied zu Glied 
einfacher werdend, schliesslich in Formen ausläuft, 
in welchen gewissermassen das Ideal der Einfachheit 
verkörpert ist. 


! Zoologische Philosophie von Jean Lamarck. Aus dem 
französischen übers. von ARNoLD Lang. Jena, 1376, S. 149 
bis 151. 

® Histoire naturelle des animauıx sans vertebres. I. II. 

30 


234 


Diese bereits vom grossen ARISTOTELES gelehrte | 


erhabene Naturanschauung, welcher sich auch Linn&, 
Patvas und noch mehrere gefeierte Naturforscher an- 
schlossen, schien durch dievon Lamarck über die klein- 
sten Wesen gegebene genauere Umschreibung feste 
Grundlagen zu erhalten, und zu Anfang unseres Jahr- 
hundertes verbreitete sie sich allgemein, insbesondere 
nachdem auch GRUITHUISEN, TREVIRANUS, SCHWEIG- 
GER, OREN und Cuvier ihr beitraten, und nachdem 
DurrocHEr im Jahre 1812 die relativ hohen Organi- 
sationsverhältnisse der Rotatorien gründlicher nach- 
wies. Nach dieser Lehre sind die Infusorien 
— um die Worte Cuvıer’s zu gebrauchen ! — die 
einfachsten Thiere mit schleimigem Kör- 
per, ohne innere Organe und häufig auch 
ohne Mundöffnunse. 


Bory pE SaınT-VINcENT, der die Ergebnisse seiner 


im Laufe von 25 Jahren gesammelten, an Details 


sehr reichen, aber nicht immer verlässlichen Beobach- | 


tungen im Jahre 1826 in den Spalten der «Eneyelo- 
pedie methodique» und im «Dietionnaire elassique 
d’histoire naturelle» niederlegte, neigt aufs Neue zur 
Müuuer’schen Auffassung hin, und unterscheidet die 
von ihm als «Microscopiques» benannten Wesen 
(worunter er — mit Ausnahme der Kolonien bil- 
denden Vorticellinen und Monadinen, sowie der 
Diatomeen — die Infusionsthierehen, Rotatorien, 


Cerearien und Spermatozoen in demselben Umfang | 


zusammenfasst, wie MüLzer) in mikroskopische 
Wesen mithoher und mit niederer Organi- 
sation. Jene werden durch die Rotatorien reprä- 


! Regne animal. 1817. 


sentirt, die Letzteren durch die übrigen mikroskopi- 
schen Wesen. Trotzdem den Letzteren ein scheinbar 
homogener Körper eigen ist, hält es Bary doch nicht 
für unmöglich, dass auch sie mit differenzirten, aber 
wegen der grossen Durehsichtigkeit der Körper- 
substanz nicht unterscheidbaren Organen versehen 
sind. Bory DE Sarnt-VincEnT versuchte auch eine 


, ganz selbständige und neue Classification der mikro- 


skopischen Wesen durchzuführen, welcher jedoch 
heute nur mehr ein historischer Werth zukommt. 
Diese Classification ! unterscheidet in 5 Ordnungen 
(Gymnodes, Trichodes, Stomoblöphares, Rotiferes, 
Orustodes) 17 Familien ( Monadaires, Pandorinees, 
Volvociens, Kolpodinees , Bursarices , Vibrionides, 
Oercariöes, Urodiöes, Polytıiquees, Mystacinees, Uro- 
dees, Urceolariees, Thikidees, Rotiferes, Brachioni- 
des, Gymnostomees, Citharoidees) und 82 Genera; 
von den beschriebenen neuen Arten vermögen jedoch 
nur wenige die Kritik zu bestehen, und die dem 
«Dietionnaire elassique» beigelegten Abbildungen 
sind zumeist blos Copien der Mürter’schen. Wie 
bereits erwähnt, hat Bary pe Saınt-VincEnT die 
Vorticellinen und Monadinen 
(Anthophysa) sowie die Diatomeen unter die als 
«Mieroscopiques» bezeichneten Wesen nieht einge- 


Kolonien bildenden 


reiht; er theilte sie vielmehr mit einem Theil der 
Anthozoön, Hydroideen, Bryozoön, Spongien und 
Algen in ein eigenes, die beiden organischen Natur- 
reiche verbindendes besonderes Reich, in das hegne 
psychodiaire, ein, auf welches dritte organische Reich 
wir weiter unten noch zurückzukehren haben werden. 
1 


ı Dietionnaire elassique d’histoire naturelle. X. S. 533. 


ZWEITE PERIODE. 


Die Zeit von Ehrenberg und Dujardın. 


Im Obigen trachtete ich den Standpunkt möglichst 
getreu zu schildern, welchen die Kenntniss der Pro- 
tisten vor jener Zeit einnahm, als Curistıan GoTT- 
FRIED EHRENBERG (1795— 1876) seine epochema- 
chende Thätigkeit begann und mit Zuhilfenahme 
der in neuerer Zeit wesentlich vervollkommneten Ver- 
grösserungsapparate eine lange Reihe von Jahren 
hindurch an seinem stillen Arbeitstisch zu Berlin, 
unter dem sengenden Himmel Lybiens, an den öden 
Gestaden des rothen Meeres und in den rauhen 
Steppen Sibiriens mit derselben unverzagten Aus- 
dauer an der Erforschung der Mysterien der unsicht- 
baren Welt arbeitete, deren Ergebnisse in dem im 
Jahre 1838 unter dem Titel: «Die Infusionsthier- 
chen als vollkommene Organismen. Ein Blick ın das 
tiefere organische Leben der Natur» erschienenen 
mit 64 colorirten Foliotafeln illustrirten monumen- 
talen Prachtwerke niedergelegt wurden. 

«Nur genaue Specialkenntniss der zu beobach- 
tenden Körper kann zu Resultaten führen, und. diese 


aus der Natur selbst, nicht aus den Büchern zu ent- | 


lehnen, ist der nothwendige Plan meiner beschäfli- 


gung mit der Naturgeschichte.»* Treu zu diesem den 
tiefdenkenden Forscher charakterisirenden und von 
jedem echten Naturforscher zu beherzigenden Prin- 
cipe, durchforschte EHRENBERG selbständig das ganze 
Gebiet der Infusionsthierchen und konnte die über- 
raschenden Hauptergebnisse seiner Arbeit bereits im 
Jahre 1830 der Berliner Akademie vorlegen, 8 Jahre 
später aber in dem sämmtliche Infusionsthierchen, 
resp. alle Protisten umfassenden, soeben citirten 
epocholen Werk in vollem Umfang veröffentlichen. 


" Flora, Regensburg 1820, S. 533, 


Den Schwerpunkt seiner Untersuchungen legte 
EHrenBerG auf die Organisation der Infusorien. 
Wie im Obigen bereits ausgeführt wurde, hatten zur 
Zeit des Auftretens von EHRENBERG die competen- 
testen Naturforscher die unter dem Namen der 
Infusorien zusammengefassten kleinen Wesen, ent- 
sprechend ihrer Organisation, in zwei Gruppen ge- 
theilt: in der einen wurden die mit differenzirten 
Organen versehenen, d. s. die Rotatorien, in der an- 
deren hingegen die differenzirte Organe entbehren- 
den, aus Protoplasma bestehenden Wesen, näm- 
lich die Infusorien im engeren Sinne vereinigt. 
Diese beiden Gruppen werden als zwei getrennte 
Classen des Thierreichs auch von EHRENBERG unter- 
schieden, jedoch sucht er den Unterschied nicht in 
der An- oder Abwesenheit von Organen, welche den- 
jenigen der höher stehenden Thiere entsprechen, 


sondern in der verschiedenen Beschaffenheit jener 


Organe bei den Repräsentanten der zwei Gruppen. 
Auch EurEnBeRG war nicht glücklich in der Um- . 
schiffung jener gefahrvollen Klippe, an welcher die 
Forschungen, welche der Erkenntniss der Organisa- 
tion der Infusorien nachstrebten, bereits wiederholt 
Schiffbruch litten. Die verhältnissmässig hohe Orga- 
nisation der Rotatorien, worüber schon Lamarck, ja 
sogar MüLLer eine unklare Ahnung hatte, und welche 
von DUTROoCHET genauer erforscht worden war, hat 


| EHRENBERG durch sehr eingehende und hochwichtige, 


zum Theil auch heute noch unüberflügelt daste- 

hende Studien über jeden Zweifel erhoben, und, 

geblendet durch den Erfolg, suchte er nach analogen 

Organen auch bei der anderen Gruppe der Infuso- 

rien, — er wollte sie finden und fand sie auch. Auf 

diese Weise wich EHRENBERG von der Bahn der rei- 
30* 


2) 


u 


nen Induction ab, gerieth auf den schlüpfrigen Ab- 
hang und wurde von der Phantasie unaufhaltsam 
fortgerissen, so dass er in der Folge, wie die Redac- 
teure des «Journal des Scavans» von den Alten sag- 
ten, das Wesen der Dinge eher zu errathen 


als zu sehen trachtete; und darum gilt leider | 


von vielen und eben den wichtigsten Details gerade 
das Gegentheil von dem, was er zur Charakteristik 
seiner Forschungen und Mittheilungen behauptet: 
«Darin habe ich besonders mein Bestreben, meinen 
Stolz gesetzt, wo möglich nirgends zu viel, sondern 
überall nur zu wenig gesehen und dargestellt zu 
haben.»! 

Dass Irrthümer gewissenhafter und befähigter 
Forscher, den Fermenten gleich, durch die erzeugte 
Gährung häufig einen belebenden und klärenden 
Einfluss auf die Wissenschaft ausüben, wird in der 
Geschichte der Wissenschaften durch zahlreiche Bei- 
spiele bewiesen. Es gilt das in vollem Maasse auch 
von der Eurengerg’schen Auffassung, welche im 
Grossen und Ganzen zwar verfehlt ist, trotzdem aber 
in gewissen Beziehungen unzweifelhaft den Keim 
der Wahrheit in sieh birgt; sie bildet einerseits eine 
der interessantesten Kapitel der Biologie, anderer- 
seits diente sie den in die Fusstapfen von EHREN- 
BERG tretenden, unbefangenen Forschern als mäch- 
tiger Impuls zur Ergründung und sorgfältigen Ver- 
meidung der Irrthümer des Meisters und zur An- 
näherung an die Wahrheit. Es unterliegt keinem 
Zweifel, dass die Protistologie ohne den eisernen 
Fleiss Eurensere’s die relativ hohe Vollkommen- 
heit, in weleher sie heute sich präsentirt, nicht hätte 
erreichen können; der einzige Schatten, der auf die 
Grösse EHRENBERG’sS fällt, ist der, dass er sich von 
seiner Lieblingsidee, welche von den wissenschatftli- 
chen Kreisen mit beispiellosem Enthusiasmus auf- 
genommen und mit Beifall überhäuft wurde, ange- 
sichts der dagegen erhobenen triftigen Einwände 
nicht lossagen konnte, und später am Abend seines 
Lebens mit seniler Hartnäckigkeit, wie es scheint, 
nicht einmal mehr wollte, sondern die Gegengründe 
von Zeit zu Zeit eifersüchtig und mit steigender 
Gereiztheit zurückwies..... Noli turbare eircu- 
los meos! 

Den Grundstein der Eurzngere’schen Lehre bil- 
dete die These, dass die bereits von ARISTOTELES 
ausgesprochene Ansicht, wonach die Reihe der Orga- 


YRKLV, 


36 


nismen sieh successive vereinfacht und von Wesen 
mit einfachster Organisation abgeschlossen wird, 
lediglich auf einem Irrthum beruht; im Gegentheil 
ist es wahr, dass selbst bei den auf der äussersten 
Grenze des Sehens mit bewaffnetem Auge stehenden 
Wesen entsprechend entwickelte Organe und Organ- 
systeme vorkommen, wie bei den höchsten, und dass 
in dieser Hinsicht zwischen dem Menschen und den 


winzigsten Monaden kein Unterschied besteht. Alle 


Infusorien sollen hochorganisirte wirkliche Thiere 


sein und zwei natürliche Unterclassen bilden, näm- 
lich: die Räderthiere ( Rotatoria) und die Magen- 
thiere ( Polygastrica ). Die uns lediglich interessiren- 
den Magenthiere lassen sich auf folgende Weise mit 
den übrigen Thieren vergleichen: * Sie sind Saug- 
würmer, mit vielen Mägen, Selbsttheilung oder Knos- 


penbildung; Plattwürmer mit vielen Mägen und 
' Knospenbildung; @Quallen, mit vielen Mägen, Selbst- 
| theilung oder Knospenbildung; Räderthiere mit vie- 
len Mägen, Knospenbildung oder Theilung; Strudel- 
würmer mit vielen Mägen und Knospenbildung, 
ohne Scheingliederung ; Fadenwürmer mit Knospen- 


bildung oder Scheingliederung (?) und vereintem 
doppelten Geschlecht; Spaltthiere (Naiden) ohne 
Gliederung und Puls; Schnecken ohne Herz, mit 


*= Zoologisches System von EurenBere 1835. 
I. Myeloneura. Central-Nervensystem durch Hirn 
und Rückenmark verträten. 
1. Nutrientia, nähren ihre Jungen (Mammalia, Aves). 


2. Orphanozoa, nähren ihre Jungen nicht (Reptilia, 
| Pisces). 
II. Ganglioneura. Centrales Nervensystem durch 
Ganglien vertreten. 
1. Sphygmozoa s. Cordata. Mit Herz oder pulsirenden 
Gefässen. ö 
| a) Articulata. Mit gegliedertem Körper und 
| Ganglienkette. Die im heutigen Sinne ge- 


nommenen Arthropoden und Anneliden. 


b) 


Mollusca. Mit ungegliedertem Körper und 
zerstreuten Ganglien. Die im heutigen Sinne 


genommenen Mollusken. 
2. Asphyeta s. Vasculosa. Mit Gefässen, ohne Puls. 
«@) Tubulata. Ohne Gliederung; der Darm ein 
einfaches Rohr oder ein Sack. 


|Bryozoa, Polypi (pro parte), Vermes (pro 

parte), Echinodermata (pro parte). 
8) Racemifera. Ohne. Gliederung ; der Darın ge- 

theilt, gabelig oder verästelt. 

Asteride. Medus®. Anthozoa. Trematoda. 
Cestoda. Turbellaria. Rotatoria. Poly- 

gastrica. 

Conf, Carus, Gesch. d. Zoologie, 671. 


Selbsttheilung ; Insecten ohne Gliederung und Gefäss- 
pulsation mit vereintem doppelten Geschlecht, Knos- 
penbildung und Selbsttheilung; Frsche ohne Rücken- 
mark und Herz, mit vielen Mägen, vereintem doppel- 
ten Geschlecht, Knospenbildung oder Selbsttheilung.! 
Aus dieser Parallele ist am besten zu ersehen, welch’ 
hohen und complieirten Organismus EHRENBERG den 
Infusorien zugeschrieben hatte. 

In der Hauptgruppirung der Infusorien und der 
Umgrenzung der Gruppen stützte sich EHRENBERG 
im Grossen und Ganzen auf MüLuer. Den Unterschied 
zwischen den Rotatorien (einem Theil der Bullarien) 
und den Infusorien im engeren Sinne hatte auch 
schon Letzterer wahrgenommen ; jedoch hat EHren- 
BERG, gestützt auf die von ihm mit vollkommeneren 
optischen Apparaten und auf die von DurrocHkr 
ausgeführten Untersuchungen die Abweichungen in 
der Organisation schärfer erkannt und die beiden 
Gruppen auf den Rang zweier Thierclassen ( Rotato- 
ria und Polygastrica) erhoben. Von den Magenthie- 
ren, welche den Mürter’schen Infusorien in engerem 
Sinne entsprechen, schloss er die in den Müruer’- 
schen Generibus Oercaria und Trichoda enthaltenen 
wenigen Rotatorien vollkommen aus; andererseits 
schied er diejenigen Repräsentanten der chaotischen 
Mürter’schen Genus Vorticella, welche nach den 
heutigen Anschauungen theils den Otlioflagellaten, 
theils den Okliaten und Acinetinen zuzuzählen sind, 
von den in demselben Genus enthaltenen zahlreichen 
Rotatorien aus und wies ihnen einen entsprechenden 
Platz in der Classe der Magenthiere an. Des Ferne- 
ren wurden von ihm die zu den Bryozoön gehörige 
Leucophra heteroclita, sowie die bei Mürner im 
Genus Oercaria figurirenden Samenfäden, die Larven 
der Distomeen, die eigentlichen Oercarien und end- 
lich auch die zum Genus Vibrio gezählten Anguil- 
luliden ausgeschlossen. Dagegen wurden, gerade so 
wie bei MüLrer, ein Theil der Schizomyceten (Vib- 
rionia), dann sämmtliche chlorophyllosen und cho- 
rophyllhältigen Flagellaten, endlich auch die Olos- 
terineen und die mit den Diatomeen vereinigten 
übrigen Desmidiaceen (= Baeillaria Ehbg.) unter 
die Magenthiere aufgenommen, trotzdem, dass zahl- 
reiche, competente Zeitgenossen (AGArpH, Di CAn- 
DOLLE, FRIES, GRUITHUISEN, HooKEr, KürTzıng, MuyEr, 
MoRREN, Ners von EEBSENBEcK, Turpın, TREVIRANUS 
u. A.) die letzteren Organismen als zum Pflanzenreich 


1 S. * 


gehörig betrachteten ; zu den Desmidiaceen (= Bacil- 
larıa Ense.) zählte er im Anhange auch noch einen 
Theil der Acinetinen ( Acineta Lyngbeyei, A. tuberosa, 
A. mystacina), während die Podophrya fixa neben 
Actinophrys und Trichodiscus unter die Enchelynen 
eingereiht wurde. Von den Rhizopoden sind in dem 
grossen EHRENBERG’schen Werke verhältnissmässig 
wenig beschrieben, alles in allem einige Amoeba-Arten 
als Repräsentanten einer besonderen Familie, der 
Amoebeen, ferner einige Arcella- und Difflugia-Ar- 
ten, als Repräsentanten der Familie der Arcellineen ; 
des Weiteren einige Heliozoen unter den Generibus 
Aetinophrys und Trichodiscus, welehe hier, mit Aus- 
nahme von Podophrya fixa, in die Familie der blos 
holotriche Infusorien enthaltenden Einchelynen ein- 
getheilt sind. Die Polythalamien hielt Eurengerg 
mit den Dryozoön verwandt; endlich betrachtete er 
die ihm nur von den Kieselpanzern lebender und 
ausgestorbener Arten her bekannten Radiolarien 
(= Polyeystina Ense.) bald für eine den Polygastrieis 
verwandte Gruppe (1838), bald für Repräsentanten 
einer eigenen Thierelasse.* 

Diese Protisten, von welchen beim gegenwärtigen 
Stand der Kenntnisse mit Bestimmtheit behauptet 
werden darf, dass sie eine wesentlich verschiedene 
Organisation besitzen, sollten, nach der EHRENBERG’- 
schen Ansicht, trotz ihrer Kleimheit, mit einer hoch- 
entwickelten und gleichförmig charakteristischen 
Organisation versehen sein, welche ich im Folgenden 
zu skizziren versuche. 

EHRENBERG wurde gleich zu Beginn seiner Unter- 
suchungen zur Annahme geführt, dass die Infusorien 
Ernährunssorgane von complieirtem Bau besässen, 
und die erzielten, für richtie gehaltenen Resultate 
spornten ihn an, auch andere, bei höheren Thierarten 
vorkommende Organe zu suchen, und trieben ihn 
endlich gar zur allerdings meisterhaften Ausführung 
der Lehre von der hohen Organisation der Infusorien. 
Der fundamentale Irrthum Mürter’s, wonach die 
Infusorien überhaupt keine feste Nahrung zu sich neh- 
men, konnte dem Forscherause EHRENBERE’s nicht 
entgehen ; im Inneren der grösseren Infusorien sind 
die verschlungenen Fremdkörper leicht zu erkennen 
und bei einiger Geduld kann auch der Schlingaet 


* Die von Lion Durour im Jahre 1826 (Annales des 
seientes naturelles. t. VIII) zuerst beschriebenen Gregari- 
nen, welche damals allgemein für Würmer gehalten wur- 
den, sind bei EHRENBERG gar nicht berücksichtigt. 


2 


ao 


beobachtet werden. EHRENBERG hatte nicht allein den 
Schlingaet und den verschieden gestalteten Schlund be- 
obachtet, sondern, wie vor ihm schon GLEICHEN, auch 
die Entleerung der unverdaulichen Nahrungsbestand- 
theile, und er gelangte zu dem Ergebniss, dass die Af- 
teröffnung entweder mit dem Mund zusammenfällt, 
oder mehr weniger entfernt von diesem, manchmal so- 
gar am entgegengesetzten Punkt des Körpers situirt ist 
Ferner war es EHrengere aufgefallen, dass die Nah- 
rungsbestandtheile, von der Mund- bis zur Afteröff- 
nung vordringend, gewisse regelmässige Bahnen 
beschreiben, welche geradlinig, spiralig gewunden 
oder hufeisenförmig gekrümmt sein können. Wo eine 
Mundöffnung besteht, da ist zuweilen auch der in 
seinem feineren Bau sehr verschiedene Schlund gut 
zu erkennen, sowie zumeist auch eine besondere 
Afteröffnung, zu welcher die unverdaulichen Stoffe 
auf einer bestimmten regelmässig verlaufenden Bahn 
gelangen ; ist es da nicht wahrscheinlich, dass im 
Verlauf der soeben erwähnten Bahn auch ein wegen 
seiner Feinheit direet nicht sichtbarer Darmtheil sich 
befindet, welcher den Mund, respective den Schlund 
mit der Afteröffnung verbindet? Diese Frage hatte 
sich EHRENBERG gestellt und suchte nach einer Me- 
thode um sie zu lösen, das heisst um den unsicht- 
baren Darmkanal sichtbar zu machen. 

Die Erfolg verheissende Methode wurde schon 
vor ihm von GLEICHEN erdacht, der seine Infusorien 
(s. oben) mit Carmin fütterte. Nach Anwendung die- 
ser Methode fand EureEngere, dass die Carmin-, In- 
digo- oder anderen Farbstoff-Körnchen von den In- 
fusorien gierig verschlungen werden, durch die 
Mund- resp. Schlundhöhle in das Innere des Leibes 
gelangen und hier kugelige Hohlräume ausfüllen, 
welche schon von GLEICHEN gesehen und unbegreif- 
licher Weise für die tingirten Eier der Infusorien 
gehalten wurden ; im Momente des Schlingens kann 
jenseits des Mundes resp. des Schlundes jene röhren- 
artige Bahn ganz deutlich ausgenommen werden, 
durch welche die farbigen Körnchen in die soeben 
erwähnten kugeligen Hohlräume gelangen ; die Letz- 
teren sind längs jener regelmässigen Bahn angeord- 
net, welche von der Mund- bis zur Afteröffnung sich 
hinzieht. Die durch die Karminfütterung erhaltenen 
Details trachtete EHRENBERG in folgender Weise zu 
ergänzen: die kugelförmigen Hohlräume, in welche 
die verschlungene Nahrung gelangt, bilden eben so 
viele (bis zu 200), mit häutigen Wandungen verse- 
hene pr&formirte Mägen (Magenbläschen, Magen- 


38 


zellen, Speisebeutel), welche im leeren Zustand zu- 
sammenfallen und wegen ihrer äussersten Feinheit 
erst wenn sie sich füllen gesehen werden. Diese klei- 
nen Mägen kommen bei allen Infusorien in grosser 
Anzahl vor, deshalb wurden die Letzteren von EHuren- 
zurG Magenthiere (Polygastrica) benannt. Bezüg- 
lich der übrigen Theile des Verdauungsapparates 
besteht bei den Magenthierchen ein wesentlicher 
bei 


Unterschied : den Darmlosen 


( Anentera ), dient der Mund gleichzeitig als Entlee- 


einem Theil, 


rungsöffnung; ein eigentlicher Darm mangelt, dagegen 
stehen die zahlreichen Mägen durch Röhrchen von 
unsichtbarer Feinheit unmittelbar mit dem Mund in 
Verbindung, wodurch der ganze Verdauungsapparat 
die Form des Blüthenstandes der Umbelliferen an- 
nimmt, in welcher die Stelle der einzelnen Blüthen 
dureh die blasenförmigen Mägen eingenommen wird ; 
letztere gehen mit ihren, in einem gemeinsamen 
Punkte zusammenlaufenden Stielen, den unsichtbar 
zarten Röhrchen, von der Mundöffnung aus. Dem 
gegenüber ist die andere Hauptgruppe der Magen- 
thiere mit einem, wegen seiner Feinheit nur beim 
Schlingaet wahrnehmbaren geraden ( Orthocoela), 
schraubenförmig gewundenen (Campylocoela) oder 
hufeisenförmig gebogenen( Uyclocoela )eigenen Darm- 
rohr versehen ( Darmthiere, Enterodela), welches 
entweder mit einer eigenen Afteröffnung ausmündet 
( Ortho- und Campylocoela) oder zur Mundöffnung 
zurückführt ( Uyelocoela); an diesem Darme hängen 
dem ganzen Verlauf entlang, wie die Beeren der 
Traube, die blasenförmigen Mägen, welche von der 
verschlungenen Nahrung der Reihe nach passirt 
werden. Die genaue Ermittelung der Situation 
von Mund- und Afteröffnung, sowie der bis dahin 
ganz unbekannten feineren Structur der Mund- und 
Schlundhöhle sind ohne Zweifel zu den wichtigsten 
Ergebnissen der von EurznBerG angestellten Unter- 
suchungen zu rechnen, da es, ohne diese genau zu 
kennen, beinahe unmöglich ist, die einzelnen For- 
men genau zu unterscheiden, und das hierauf gerich- 
tete Bestreben lediglich zum unsicheren Herumtasten 
wird. 

Nach EHrengerG wird der Verdauungsapparat 
einiger Infusorien durch Verdauungssäfte liefernde 
Specialorgane ergänzt. Bei den Nassulinen, meint 
er,! wurde ein ganz neues Organsystem sichtbar, 
welches auch bei mehreren anderen, vielleicht bei 


8. 339 


239 


allen Magenthieren vorzukommen scheint, nur ist 
es weniger deutlich auszunehmen. Dieses Organ ist 
bei den Nassulinen violett gefärbt und dient augen- 
scheinlich der Verdauung, verrichtet demnach die 
Seeretion eines gallenartigen Saftes und kommt ganz 
in derselben Form ausser bei den Nassulinen nur noch 
bei Ohilodon ornatus und bei Ohlamydodon vor ; ein 
ähnliches Organ wurde aber auch bei Bursaria ver- 
nalis und bei Trachelius Meleagris beobachtet und 
kann hier mit den häufig blasenförmigen Drüsen 
verglichen werden, welche dem Magen der Rotato- 
rien anhängen. — Die Magenbläschen der Nassuli- 
nen sind in der That mit einer farbigen, von blass 
Rosa durch Violett bis zum gesättigten Blau die ver- 
schiedensten Farbennuancen zeigenden Flüssigkeit 
erfüllt ; infolge dessen bieten diese Thierchen durch 
die zarten, häufig in demselben Individuum verschie- 
denen Farben den prächtigsten Anblick. Forscht man 
jedoch nach dem Ursprung dieser Farben, so wird 
man sich leieht überzeugen, dass es nicht Secrete 
besonderer Drüsen sind, sondern von jenen Oscillarzien 
herrühren, mit welchen sich diese Infusorien beinahe 
ausschliesslich ernähren, und deren extrahirte Farb- 
stoffe dureh die Verdauung verschiedene Farbenverän- 
derungen erleiden. Denselben Ursprung besitzt ohne 
Zweifel auch die in den Magenbläschen von ('hlamy- 
dodon Mnemosyne und Bursaria vernalis (= Üyr- 
tostomum leucas Stein, Frontania leucas Cuar. et 
Laucm.) enthaltene tingirte Flüssigkeit ; dagegen sind 
die blass rosenrothen Bläschen der Amphilopten und 
des Trachelius Meleagris gewiss nichts anderes, als 
pulsirende Vacuolen, deren farbloser Inhalt, durch 
nicht vollkommen achromatische Linsen betrachtet, 
blass rosenroth erscheint. 

Dieser durch geistreiche Ergänzung der Wahrheit 
wit Diehtung begründete complicirte Verdauungsap- 
parat, zu welehem vielleicht eine beiläufige Bemer- 
kung bei MürLLer* den Anstoss gab, ist nach 
EHRENBERG für sämmtliche Magenthiere charkteri- 
stisch, und wurde von ihm auch bei denjenigen ange- 
nommen, wo, wie beiden Bacillarien, Closterien oder 
Vibrionen, nicht einmal Spuren desselben zu sehen 


*® MÜLLER sagt nämlich bei Beschreibung der Kolpoda 
Meleagris (= Amphileptus Meleagris Ehbg., Loxophyllum 
M. Duj.) Folgendes: «Intra utrumque lineae longitudinales 
subtilissimae, ac versus postica in medio sphaerulae majo- 
res tres; hae in paucioribus conspicuae forte vices stomachi 
aut intestini agunt, haee enim viscera, dum vacua sint, in 
Bullariis et Planariis minus eonspieua sunt.» S. 100. 


. 


waren, bei welchen er sich bald auf die äusserste Klein- 
heit dieser Organismen, bald auf die Lückenhattig- 
keit seiner Untersuchungen berief. Natürlich konnte 
dabei EHRENBERG nicht übersehen, dass dureh die 
von ihm geöffnete Nothpforte unter seine Magenthiere 
ohne Zweifel sehr leicht auch pflanzliche Organismen 
könnten eingeschmuggelt werden; dadurch sieht er 
sich veranlasst, an einer Stelle ausführlich zu er- 


ı örtern,' warum die Conjugaten, ( Spirogyren, Zy- 


gnemen) nicht als Thiere können 
werden ! 


angesprochen 


Bei einem für so vollkommen entwiekelt gedach- 
ten Verdauungsapparat ist auch das Vorhandensein 
eines entsprechenden besonderen Gefässsystems nicht 
undenkbar, ja sogar wahrscheinlich, und in der That 
supponirte EHRENBERG, dass seine Magenthierchen, 
nachdem ihre anderen Organe eine analoge Ent- 
wickelung aufweisen, wie die der grösseren Thiere, 
auch ein Gefässsystem besitzen müssen, welches jedoch 
im Einklang mit der Winzigkeit dieser Organismen, 
unendlich zart gebaut ist und, wegen der Farb- 


losigkeit des Blutes, selbst mit den stärksten Ver- 


grösserungen nicht kann gesehen werden. 

Nach EHrRENBERG’s Meinung wären sämmtliche 
Magenthiere, sowie seiner Auffassung nach auch die 
Rotatorien, Hermaphroditen. Die ganz verfehlte Aus- 
legung der mit grossem Fleiss erforschten Details 
führte Enrexgere auch bezüglich der Geschlechts- 
Organe zur Annahme, dass diese bei seinen Magen- 
thierchen entwickelt sein müssen. Das weibliche 
Zeugungsorgan ist bei allen Magenthieren durch die 
im ganzen Körper vertheilten, offenbar ein Netzwerk 
bildenden Ovarien repräsentirt, welche wegen ihrer 
Zartheit, selbst wohl unsichtbar sind, doch können 
die darin gebildeten Eier mehr-minder deutlich ge- 
sehen werden. Es wurden nämlich die Einschlüsse 
des Protoplasmakörpers von der verschiedensten 
morphologischen und biologischen Bedeutung für 
Eier angesprochen: so Chlorophyll-Kügelchen und 
überhaupt Pigmente, Paramylon-Körperehen und 
die Körnchen des Protoplasmas selbst; diese Eier 
sollten entweder durch die Afteröffnung, oder beim 
Zerfliessen des abgestorbenen Magenthier- Leibes frei 
werden. 

Viel complicirter, als das weibliche, sollte nach 
EHRENnBERG das männlichen Geschlechtsorgan ge- 
baut sein, welches aus einem oder mehreren Hoden 


= 8 ER 


240 


und aus einem oder zwei Samenbläschen bestünde.* | 
Als Hoden hatte EnrEngerg die Kerne angesprochen, 
für deren allgemeines Vorkommen der Nachweis ihm 
zu verdanken ist. Bei manchen Kuglena- Arten (2. B. 
Euglena spirogyra), deren Kern seiner Aufmerk- 
samkeitentgangen war, hält er die grossen Paramylon- 
Körper für den Hoden entsprechende «Drüsenor- 
gane». Der oder die Hoden sollten vermittelst Samen- 


leiter von unsichtbarer Zartheit mit einem oder 
mehreren Samenbläschen in Verbindung stehen, 
welche letzteren durch rhythmisches Pulsiren den 
aufgenommenen Samen zur Befruchtung der Eier 
im Körper vertheilen. Diese eigenthümlich pulsirenden 


Samenbläschen sind freilich wieder nichts weiter, als | 


sogenannte pulsirende Vacuolen, für deren allgemei- 
nes Vorkommen der Nachweis gleichfalls EurEnBEre 
zu verdanken ist. Diese bizarre Auffassung der männ- 
liehen Genitalien findet ihre Erklärung in der Erb- 
sunde EHRENBERG’S, d. ı1. in der von ihm zwischen 
der Organisation der Magenthiere und der Rotato- 
rien gezogenen Parallele und der zwischen beiden 


aufgestellten Homologie. EHRENBERG hielt nämlich 


die Stämme der beiden Wassergefässe bei den Rota- 
g 


torien für Samenleiter, deren vordere knäuelartige 
Enden für Hoden, das pulsirende Bläschen aber, wel- 
ches Wassergefässe aufnimmt und seinen Inhalt zeit- 
weise pulsirend durch die Kloake entleert, für ein Sa- 
menbläschen ; auf falsche Homologieen gestützt 
gelangte er auf diese Weise zu der obigen wunderli- 
chen Erklärung der männlichen Genitalien der Ma- 
genthiere. 

In Uebereinstimmung mit den vegetativen, zeigen 
auch die animalischen Organe eine hohe Differen- 
zirung. Die Magenthiere verhalten sich gegen äussere 
Reize keineswegs indifferent. Sie reagiren auf Tempe- 
raturveränderungen, auf die Berührung mit Fremd- 
körpern, sind also empfindlich, wie die höheren 
Thiere; mit den Cilien und fadenförmigen Rüsseln 
(den Flagellen nach der heutigen Terminologie) ta- 
sten sie sichtbar um sich. Die meisten suchen das 
Licht auf, während ein andrer Theil die Dunkelheit 
vorzieht; es erleidet also keinen Zweifel, dass sie für 
Lichtreize empfindlich sind. In Anbetracht dessen, 
dass bei zahlreichen Flagellaten und einigen Ctliaten 


* Die in grösserer Anzahl vorhandenen pulsirenden 
Vacuolen wurden von EHRENBERG ganz willkürlich für 
Mägen erklärt (z. B. bei einigen Vertretern der Genera 
Amphileptus und Trachelius), die einzelnen oder paarigen 


aber für Samenbläschen. 


(z. B. Ophryoglena) am vorderen Theil des Körpers, 
an derselben Stelle, wo bei höheren Thieren die 
Augen sitzen, ein zumeist lebhaft rubinrother, selte- 
ner schwarzer (Ophryoglena atra ), scharf umschrie- 
bener, kugeliger oder eiförmiger Fleck gefunden wird, 
welcher von den Augen der Rotatorien, Turbellarien 
und einiger Entomostraken kaum zu unterscheiden 
ist: lag es gewiss sehr nahe zu vermuthen, dass die 
fraglichen Organe echte Sehorgane, Augen sind. Da 
nun aber Augen ohne ein Nervensystem nicht denk- 
bar sind: durchforschte EHRENBERG die Umgebung 
des Augenfleckes aufmerksam nach einem Organ, 
welches als Ganglion könnte angesprochen werden, 
und fand es in der That bei der Astasiee Amblyophis 
viridis in der Form einer «drüsigen kugeligen 
Masse,» auf welcher der rothe Augenfleck in dersel- 
ben Weise anfsitzt, wie das Auge auf dem Gehirn-, 
resp. dem suprapharyngealen Ganglion der Rotato- 
rien und Entomostraken. Dieses Organ ist gewiss 
nichts weiter als eine pulsirende Vacuole ; von Enken- 
BERG wurde es aber für ein Ganglion gehalten, und 
diese eine unzureichende Beobachtung genügte ihm, 
um im Allgemeinen’ zu erklären, dass die Magen- 
thiere auch ein aus einem oder vielleicht mehreren 
zerstreuten Ganglien bestehendes Nervensystem be- 
sitzen, welches mit den daraus entspringenden, un- 
endlich feinen Nerven bisher nicht bei allen Species 
konnte nachgewiesen werden. 

Um die genauere Kenntniss der Bewegungs- 
organe hat sich EHRENBERG sehr grosse Verdienste 
erworben. Bei allen Ciliaten (Finterodela Ense.) 
wurden von ihm die Loeomotion bedingenden Flim- 
merhaare nachgewiesen, und wenn auch seine, 
auf die Grössen- und Dislocationsverhältnisse der 
Cilien gerichteten Studien keinen Anspruch auf Voll- 
kommenheit haben können: so haben sie doch für 
den erfolgreichen Fortschritt späterer Forscher die 
Bahn gebrochen und angedeutet. Die Locomotion 
der heutiges Tages unter dem Namen der Flagellaten 


| zusammengefassten Protisten erschien den Vorgän- 


gern EHRENBERG’S grössten Thheils als ein mystisches, 
unerklärliches Phänomen; dureh eine glücklich ge- 
wählten Methode, nämlich mittelst Fixiren der 
Protisten durch rasches Eintrocknen, konnte EHREN- 
BERG nachweisen, dass die räthselhafte Ortsverände- 
rung dureh einen, manchmal auch durch mehrere 
wirbelnde Fäden ( Rüssel) bedingt sei. Bei den Peri- 


8. 104, 


244 


dineen kommen ausser dem Rüssel auch noch feine | 
Flimmerhärchen vor, welche den Leib dieser Thier- | 
chen in der Mitte umfassen. Er beschreibt auch ganz | 
genau, wie die ihre Gestalt proteusartig unabläs- | 
sig verändernden Amoebeen von jedem beliebigen | 
Punkte ihres zähflüssigen, eontractilen Körpers gleich 

Füssen wirkende Fortsätze, 


Pseudopodien, aus- 


schicken, was in gleicher Weise auch die Arcellinen 


thun. Die Baceillarien endlich gleiten auf einem 
durch den Längsspalt ihres Panzers vorgestreckten, 
Schneckenfuss-förmigen Fortsatze vorwärts, — eine 
Auslegung, welche durch die neueren Untersuchun- 
gen von Max ScHuLTzE bestätigt wurde. 

Wodurch werden aber diese Organe in Bewegung | 
erhalten ? Auf diese Frage trachtete EHRENBERG eine 
mit seiner allgemeinen Anschauung in Harmonie ste- 
hende Antwort zu geben, welche sich nur auf verein- 
zelte Beobachtungen stützte, und natürlich musste er 
sich aueh diesmal irren. An den Vorticellinen mit zu- 
sammenschnellendem Stiele unterschied EHRENBERG 
ein den röhrenförmigen Stiel entlang verlaufendes 
contractiles Band ; bei den Stentoren sah er Ähnliche 
längs der den ganzen Körper bedeckenden Cilien 
verlaufen. Diese Bänder konnten natürlich nichts 
anderes als Muskel sein, und dies genügte ihm zur 
Annahme, dass die Magenthiere im Allgemeinen ein 
hoch entwickeltes Muskelsystem besitzen, und dass 
selbst die Flimmerhaare und Rüssel durch Muskel 
von unsichtbarer Feinheit in Bewegung erhalten 
werden. 

Die allgemeine Körperbedeckung der Magenthiere 
ist entweder wegen ihrer Zartheit von structurlosem 
Ansehen, weich und dehnbar, oder sie wird durch 
einen harten, bald hornartigen, bald ganz spröden 
Kieselsäure-Panzer gebildet, welcher bei den Bacil- 
larien und den Jeridineen mit charakteristischen 
zarten Skulpturen verziert erscheint. Die Panzer der 
abgestorbenen Magenthiere bilden häufig für sich 
allein mächtige Gesteine und spielen in der Gestal- 
tung der Erdrinde eine gewaltige Rolle. Endlich gibt 
es einige Magenthiere, deren Körper in einem ver- 
schieden geformten, rigiden oder elastischen, hornarti- 
gen Gehäuse, in einer Scheide steckt.* 


* Auf Anwesenheit oder 
EHRENBERG in seinem System grosses Gewicht, bedient sich 
jedoch dieses Ausdruckes nicht consequent, indem er bald 
die allgemeine Körperbedecekung, bald wieder die vom Körper 


Mangel des Panzers legt 


abstehende Scheide «Panzer» nennt. 


G. Extz, Protisten, 


Sämmtliche Magenthiere sind, wie bereits erwähnt, 
Hermaphroditen; ausser durch zahlreiche Eier sollen 
sie aber auch durch Knospenbildung und Theilung 
sich vermehren ; in letzterem Falle erfolgt die 
Zweitheilung der Länge oder der Quere nach. Die in 


der Richtung der Längsachse zusammenhängenden 


| Magenthiere sind nicht in Paarung begriffen, wie das 


von LEEUWENHOER und Anderen behauptet wurde, 


sondern in Längstheilung;; 


g; die Conjugation besteht 


nur bei den Ülosterien, hat aber hier wahrscheinlich 
keine sexuelle Bedeutung. ! 

Um die fabelhafte Fruchtbarkeit der Magenthiere 
zu illustriren, hat EHrengerG Berechnungen ange- 
stellt, deren Ergebnisse eine allgemeine Verwunderung 
hervorriefen. «Da eine Vorticelle oder Bacillarie sich 
binnen 1 Stunde theilt und nach Zwischenzeit von 
I Stunde wieder theilt, also in 3 Stunden aus einem 
4 werden und in 5 Stunden aus einem S, in 7 Stun- 
den aus einem 16, so ist es möglich, dass in je 
94 Stunden 4096 Einzelthiere aus 1, m 48 Stunden 
oder 2 Tagen aber S Millionen und in 4 Tagen 
140 Billionen werden. Im Biliner Polirschiefer bilden 
ungefähr 41,000 Millionen Gallionellen immer I Cu- 
bikzoll Stein, daher etwa 70 Billionen 1 Cubikfuss 
(1728 C.-Zoll = 1 C.-Fuss). Mithin könnte ein Thier- 
chen durch blosse Selbsttheilung in 4 Tagen mög- 
Die 
beobachtete Fortpflanzung der Infusorien durch 


licherweise 2 Cubikfuss Stein bilden. 
Selbsttheilung giebt eine, alle Berechnung möglicher 
Zerstörung des Individuums aufhebende, mögliche 
Erhaltung und Verbreitung derselben in Meeren und 
Lüften, welche poetisch genug an Unsterblichkeit 
und ewige Jugend grenzt. Man theile sich in zahllose 
immer neue Theile, um zahllose Jahre zu leben und 
jung zu sein» !? Dieser zu kolossalen Zahlen führen- 
den geschlechtslosen Fortpflanzung schliesst sich 
noch die durch die zahllosen, für kleine Eier gehal- 
tenen Körnchen bewirkte Vermehrung an; da nun 
diese überaus winzigen Eier aus den ausgetrockneten 
Pfützen durch Luftströmungen leicht fortgetragen und 
überall hin zerstreut werden : ist das schnelle Auftre- 
ten der Infusorien in Flüssigkeiten leicht erklär- 
lich und bedarf nicht erst der Zuhilfenahme einer 
hypothetischen generatio equivoca. Gestützt auf diese 
Basis hat EHRENBERG die spontane Entstehung ohne 
Eltern mit ganzer Entschiedenheit zurückgewiesen. 


S:E8J: 
SSR 


242 


Auf die Organisations-Verhältnisse der Magenthierchen gründete Eurzngere das folgende, in 


993 Fa- 


milien 123 Genera und 553 Species enthaltende System : 


Uebersicht der 22 Familien der Magenthiere: ! 


vollkommene 


SelbsttheilunelVgepanzerier en 


[.panzerlogeunsz2377:2 7 See 


Monadina. 
Uryptomonadina. 


Körper- 
: unvollkommene 
orm : allseitige Selbsttheilung, mi nzer (Kugelbildung). Volvoeina. 
“e Anhanglose - Selbsttheilung Berg £ 8, mit Panzer (Kugelbildung). Volvocina 
& eständig. i inseitige Selbsttheilur anzerlose _._ -.. Fribriont. 
® (Fusslose) 8 | (Monadenstock- | MFelSe N 18 D 2 NO 
= £ : i Fadenbildung). gepanzerte __ ___ -__. (losterina. 
3 Gymnica : bildung). n 8) 2 
=) i nn 
Br Körper- e 
x panzerloger.. u nr „oe oe ee  SHSTE 
ö form i Dom 
= gepanzarle een de er Eee en ee Fer inobryina. 
= | Aue a 
3 - panzerlose -__ __ _ 4 a A I Re lihnan- 
Wechselfüssige - 

A e = N | vieltheiliger Re: aus Hinzeiner Ofinn Arcellina. 

% . u. 

Preudopodia: sepanzerte h : 

P |® I | einfacher Fuss aus einzelner oder jeder einzelnen Oefinung --.. 2... Bacillamia. 


Behaarte, BEE — = ne 
imimehars, \copamzerter ir ur gr rag 
Einmündige, (panzerlose — __ -.- -_. __. 
Anopisthia:  \gepanzete — _ I en 


Gegenmündige, [panzerlose _-_- --. -—- -— -. -.. 


Enantiotreta : | gepanzerte e 


Wechselmündige, | panzerlose 

Allotreta : 

y | nur mit Wimpern et 
Bauchmündige, | panzerlose 

Catotreta : 


Darmführende, Enterodola : 


8, # 


Zur Kenntniss der Protisten war der erste grosse 
Sehritt von ©. Fr. MüLter gethan worden; EHrkn- 
BERG inaugur'rte nun mit dem zweiten die neue 
Epoche; Beide haben für die mühsamen Unter- 
suchungen, mit welchen sie die Wissenschaft berei- 
cherten, Anspruch auf den Dank der Nachwelt; Beide 
haben zahlreiche neue Formen und unzählige, vor 
ihnen unbekannte Details der Organisation entdeckt, 
beschrieben und genau abgebildet; Beide waren 
glückliehe Entdecker, aber nicht immer 
glückliche Ausleger, in deren Ansichten von 
den Nachfolgern prineipielle Irrthümer nachgewiesen 
wurden. Es sind das die Irrthümer der Bahnbrecher, 
welche bei dem damaligen Stand der Wissenschaft, 
auf den MÜLLER und EHRENBERG sich stützen konn- 
ten, kaum zu vermeiden waren. Ein jedes Ergebniss 
der wissenschaftlichen Forschung kann gerecht nur 
von dem Standpunkt jener Zeit beurtheilt oder ver- 
urtheilt werden, welche sie erzeugte; und es kann 
nicht bezweifelt werden, dass die uns abenteuerlich 
erscheinenden Ansichten EHreNnBere’s in jener Zeit, 
als sie zu Stande kamen — welche von der Zelle und 
von der histologischen Structur der höheren Thiere und 


mit von einem Rüssel überragtem Mundk; ohne Schwanz __ --- 
| mit vorderem Munde und schwanzartigem Banchende 
re et ee de ee 


| mit mehrfachen Bewegungsorganen __ -__ -—- 


ee em Ed ee ‚ce 


Oyeltdina. 
Peridinaea. 
Vorticellina. 
Ophrydina. 
Enchelina. 
Zi, ea de #8 Colepina. 


Trachelina. 
Aa Ophryocereina. 
Aspidiseina. 


Colpodea. 


Oxytrichina 
Euplota. 


Pflanzen, sowie von der Anatomie der niederen Thiere 
nur fragmentarische und unklare, von den morpho- 
logischen und Entwicklungs-Verhältnissen der nie- 
dersten Pflanzen aber so gut wie gar keine Kennt- 
nisse besass — mit den herrschenden Ansichten 
nicht im Widerspruch standen, sondern denselben 
sogar vollkommen angemessen waren. Neue Lehren 
haben nur dann Aussicht acceptirt zu werden, wenn 
sie den wissenschaftlichen Ansichten des Zeitalters 
nieht widersprechen, wenn sie sozusagen dem Zeit- 
geist entsprossen sind. Die Enrengere’sche Lehre 
von der hohen Organisation der Infusionsthierchen 
war aber von dieser Art; darum wurde sie auch bei- 
nahe von allen Seiten mit ungetheilter Anerkennung 
aufgenommen und begegnete dem allgemeinen Zu- 
spruch. In Hörsälen, Lehr- und Handbüchern, wis- 
senschaftlichen und populären Zeitschriften und 
Familienblättern, sowie in der Tagespresse wurde die 
Eurengere’sche neue Lehre mit Begeisterung ver- 
kündet und der gefeierte Mann verherrlicht, der die 
Entdeckung gemacht, dass vom Menschen an- 
gefangen bishinab zu den winzigsten Mo- 
naden überall eine gleich hohe Organisa- 


2 
tion existirt. Auch jene Sorte von Gelehrten liess 
nicht lange auf sich warten, die sich in der Regel beeilt: 
die Entdeckungen Anderer durch Nacharbeiten zu 
bestätigen, und Diese verkündeten mit lauter Stimme, 
dass sie sich durch selbständige kritische Forschung 
der Richtigkeit Lehre 
überzeugt haben! Doch mangelte es auch an einzel- 


von der EHRENBERG’sche 


nen einsichtsvollen Naturforschern nicht, welche 
gegen die Enrenserg’sche Lehre von der hohen 
Organisation sofort, in der ersten Zeit ihrer begei- 
sterten Aufnahme das Wort ergriffen und trotz der 
grossen Autorität EurenBere’s die entgegengesetzten 
Ansichten über die Organisation der Infusorien all- 
mälig zur Geltung erhoben und für die heut zu Tage 
herrschenden Ansichten die Bahn ebneten. 

Unter diesen gebührt der erste Platz unzweifelhaft 
FeLıx Dusarpın, dem Professor zu Rennes, der von 
1835 ab in mehreren kurzen Abhandlungen, im 
Jahre 1541 aber in emem auf sämmtliche Infusionen 
sich erstreckenden und auf selbständiger Forschung 
fussenden grossen Werke gegen die EHRENBERG’sche 
Ansicht mit aller Entschiedenheit zu Felde zog, und 
sich in jenem Theil der Wissenschaften, welcher 
von den niedersten Wesen handelt, einen glorreichen 
Namen sicherte. 

Im Obigen wurde bereits erwähnt, dass gewisse 
Rhizopoden, respective deren zierliche Kalkschalen 
bereits im vorigen Jahrhundert bekannt und von 
Breyn mit dem Namen Polythalamia belegt wurden.! 
Ueber die Organisation dieser an Schnecken, sowie an 
gewisse lebende und ausgestorbene Kephalopoden 
(Nautilus, Ammonites) erinnernden winzigen Schalen- 
bewohner war den älteren Forschern nichts Näheres 
bekannt, doch wurde allgemein angenommen, dass es 
nur kleme Schnecken sein können. D’Orgıeny war 
es, der im Jahre 1826 diese Schalenbewohner zuerst 
beschrieb und sie trotz ihrer Kleimheit für wahre 
Mollusken mit der charakteristischen Organisation 
der Kephalopoden erklärte und nach ihren von fei- 
nen Löchern durchbrochenen Schalen Foraminiferen 
nannte.” Neun Jahre nach dieser von einer mehr als 
alltäglichen Phantasie zeugenden Beschreibung d’OR- 
BIgGny’s machte Dusarpın die Mittheilung,® durch 


ı Dissertatio de Polythalamiis, nova testacearum classe. 
Gedani, 1732. Conf. Schutze, Polythalamien. 

2 Tableau meöthodique de la celasse des Ce&phalopodes. 
Ann. d. science. natur. Tom. VII. Conf. SchuLtze, Polytha- 
lamien. 

® Bulletin de la societe des sciences de France. No. 3. 


43 


Untersuchungen an den lebenden Foraminiferen der 
französischen Küsten zu dem Frgebniss gelangt zu 
sein, dass den Foraminiferen bei Weitem nicht jene 
hohe Organisation zukommt, welche ihnen von 
d’ORBIGNY zugeschrieben wurde; im Gegentheil ver- 
halte sich die Sache so, dass die durch quere Scheide- 
wände in einzelne Fächer oder Kammern getheilten 
Gehäuse eme der besonderen Organe überhaupt ent- 
behrende, schleimige, lebendige Substanz enthalten, 
welche durch die Poren des Gehäuses feine, faden- 
förmige, verzweigte Fortsätze aussenden kann, die, 
zurückgezogen, spurlos verschwinden. «Die sehr fei- 
nen Fäden strecken sich langsam in gerader Linie 
(bei den auf Glas gleitenden Polythalamien) auf der 
Oberfläche des Glases; es fliesst ununterbrochen neue 
Substanz nach, untermischt mit unregelmässigen 
Kügelchen, welche den Fäden eine ungleiche Dicke 
verleihen ; nachdem sich der Faden allmälig verdickt 
hat, sendet er seitwärts Zweige, welche in derselben 
Weise wachsen, wie der erste Faden; bald darauf 
hört das Zufliessen auf und die Bewegung wird um- 
gekehrt, der Faden zieht sich zurück und verschmilzt 
endlich mit der Grundsubstanz des Thieres, um zur 
Heranbildung eines neuen Fadens zu dienen. Diese 
Fäden können nicht für echte Tentakeln gehalten 
werden, sie bestehen aus einer einfachen, thierischen 
Ursubstanz, welche sich den Wurzeln gleich ausbrei- 
tet und heranwächst.» — Es bedarf keiner weiteren 
Beweisführung, dass diese einfachen, aus lebendigem 
Schleim ohne stabile Organe bestehenden. Wesen 
nicht unter die Mollusken oder m einen anderen höhe- 
ren Typus eingereiht werden können. Von DusarDın 
wurden sie als Repräsentanten einer besonderen 
Thiergruppe betrachtet, welehe von ihm, um die 
übereinander liegenden Fächer des Gehäuses auszu- 
drücken, zuerst Symplectomeres, später, nachdem ihm 
auch Formen mit nicht fächerigem Gehäuse bekannt 
wurden, wegen ihrer wurzelförmigen, vergänglichen 
Füsse Rhizopoden, d. i. Wurzelfüsser benannt und 
zu den Infusorien eingetheilt wurden. 

Durch 
Dusarvın zu dem wichtigen Resultat, dass die Leiber 


fortgesetzte Untersuchungen gelangte 
sämmtlicher Infusorien, sowie der Rhizopoden aus 
einer einfachen organlosen animalischen Ursubstanz 


1835. Im Auszug: Ann. d. science. nat. 1835. 2. ser. Tom. 
IlI. p. 108. Conf. Schutze, Polythalamien. Dann die Er- 
gebnisse seiner späteren Untersuchungen in Ann. d. seiene. 
nat. 1835. Tom. III, S. 312. 


31% 


244 


besteht, welcher er den Namen Sarcode beilegte.! 
Die Sareode ist — nach Dusarvın — eine, 
verschieden grosse Körnchen enthal- 
tende, aber im Grunde homogene, durch- 
sichtige, das Licht stärker als Wasser, aber 
schwächer als Oel brechende, ohne Nerven 
reizbare, ohne Muskel contractile, elasti- 
sche, schleimige Substanz. — Das heisst die 
Sarcode ist jene lebendige Substanz, welche von den 
Pflanzenhistologen mit dem von Huco von Monur ? 
empfohlenen Ausdruck schon seit 1846, von den 
Zoologen aber nach der Initiative von Max ScHuLtzeE® 
seit 1863 Protoplasma (Cytoplasma KöLuıker, Bio- 
plasma Bear) genannt wird.* 

Die Sarcode hat bei einer Reihe von Infusorien, 
nämlich bei den Rhizopoden, wohin auch die Arcel- 
linen EuRENBER@’s gehören, sowie bei den nahe ver- 
wandten Amoeben und Actinophryinen eine nackte 
Oberfläche, das heisst sie ist mit keiner Cuticula be- 
deckt; dem entsprechend vermögen die genannten 


Protisten vergängliche Fortsätze von verschiedener 
fo} | 


Form, Pseudopodien, hervorzustrecken, was die 
übrigen Infusorien, nämlich die Vibrioneen, sowie 


die Flagellaten und Ckiliaten, deren Körper mit einer | 


mehr-weniger resistenten Cuticula bedeckt ist, eben 
aus diesem Grund nicht vermögen. 

Die lichten Kugeln, welche in den Infusorien die 
verschlungene Nahrung aufnehmen und von EHrEn- 
BERG für constant vorkommende Bestandtheile eines 
complieirten Verdauungsapparates angesprochen wur- 
den, erklärte Dusarpın in einer, dem wahren Sach- 
verhalt vollkommen entsprechenden, sehr einfachen 
Weise. Sie sind nichts weiter, als in der Sarcode tem- 
porär auftretende Hohlräume (vacuoles ) ohne eigene 
Wandungen, dadurch zu Stande gekommen, dass die 
durch die temporäre oder constante Mundöffnung in 
das Innere des Sarcodeleibes eingedrungenen Nah- 
rungstheilchen mit dem aufgenommenen Wasser in 
der weiehen Sarcode Höhlungen erzeugen, deren 
Entstehen beim Füttern mit Indigo- oder Karmin- 


" Recherches sur les organismes inferieures. Ann. des 
science. natur. 1835. Tom. V. p. 343. Ferner in dem 1841 
erschienenen grossen Werk. 

” Vermischte Schriften botanischen Inhaltes. 1846. 

® Das Protoplasma etc. 

* Ich kann hier nieht unerwähnt lassen, dass die Sar- 
code der Protisten von Prrry schon lange vor SCHULTZE 
(1852) Protoplasma genannt wurde. (Die kleinsten Lebens- 
formen, S. 56.) 


Körnchen unmittelbar kann beobachtet werden ; bei 
Paramecium, Kolpoda oder Vorticella kann man 
z. B. sehr deutlich sehen, wie die mit dem Wasser 
aufgenommenen Karminkörnchen sich am unteren 
offenen Ende des Schlundes in der Sareode einen an- 
fangs spindelförmigen, später abgerundeten Raum 
aushöhlen, welcher, zu einer gewissen Grösse gelangt, 
sich vom Schlundende abschnürt, in der Sarcode 
weiter vordringt, und durch eine neugebildete Vacuole 
immer weiter gedrängt wird;* auch davon kann 
man sich unmittelbar überzeugen, dass diese Vaeuolen 
nieht an dem hypothetischen Darm-Kanal, oder unter 
der Mundhöhle hengen, sondern ganz frei sind und 
durch die Contractionen der Sarcode hin- und her- 
geschoben werden ; dass es keine prämorfirten Bläs- 
chen sind, wird am handegreiflichsten dadurch bewie- 
sen, dass zwei oder mehrere Vacuolen mit einander 
zu einer grösseren verschmelzen können. Auf Grund- 
lage dieser genau controlirten Beobachtungen konnte 
Dusarpın mit voller Bestimmtheit behaupten, dass 
der von EHrenBer6 beschriebene polyga- 
Verdauungsapparat überhaupt 
nicht existire. 


strische 


Die contractilen Bläschen oder pulsirenden Va- 
cuolen, welche EHrEnBERG für Samenbläschen er- 
klärt hatte, 
in der Rindenschichte der Sarcode gehalten (va- 


werden von Dusarpın für Vacuolen 
cuoles contractiles, vesicules contractiles), welche 
abwechselnd Wasser einnehmen und wieder entleeren 
und, wie schon ihr Entdecker Spauzanzanı vermuthet 
hatte, im Dienste des Athmungsprocesses stehen. 

Dass ein Gefässsystem, welches nach EHRENBERG 
blos wegen seimer unendlichen Feinheit unsichtbar 
wäre, in dem winzig klemen Körper der Infusorien 
schon aus physikalischen Gründen nicht gedacht 
werden kann, wird von Dusarpın mit unwiderleg- 
licher Logik bewiesen : «Le liquide cesse de s’ecouler, 
meme sous une forte pression, dans une tube eapil- 
laire dont le ealibre est suffisamment petit. Or, dans 
les animaux dont le coeur est le plus puissant, les 
derniers vaisseaux capillaires ont au moins !/150 mm. 
de diametre: voudrait-on done supposer ä des Infu- 
soires grands de Y/ıo mm. des vaisseaux de "/ı00,000 mil- 
limetre ?» 1 


* Dieser Vorgang beim Schlingen und der Vaecuolen- 
bildung ist im grossen Dusarvın’schen Werke (Taf. 4, 8, 
14 u. 16) sehr lebenstreu wiedergegeben. \ 

ı 85.24. 


2 


Sowie es also unmöglich ist, bei den Infusorien 
ein Gefässsystem vorauszusetzen, ebenso wenig sieht 
sich Dusarvın veranlasst ein Nerven- und Muskel- 
system anzunehmen. Die Sarcode, d. i. die Ursub- 
stanz, aus welcher der Infusorienleib besteht, ist 
gerade durch die physiologische Eigenschaft charak- 
terisirt, dass sie auch ohne Nerven reizbar, und ohne 
Muskel contractil ist, — eine These, zu welcher sich 
auch die moderne Ansicht über das Protoplasma 
bekennt. 

Nach Dusarvın ist die Möglichkeit nicht ausge- 
schlossen, dass die Infusorien sich auch auf geschlecht- 
lichem Wege vermehren können; jedoch ist die Thei- 
lung die einzige, sicher bekannte Art der Fortptlan- 
zung. 


Der von EHrEnBerG beschriebene complicirte 


Sexualapparat existirt gewiss nicht. Dass die m der 


Sarcode vorkommenden farbigen und farblosen Körn- 
chen, welche beim Zerfliessen Jener frei und zerstreut 
werden, Eier darstellen, ist eine ganz und gar will- 
kürliche Annahme, deren Richtigkeit durch keine 
Die 
EHurensBere für Hoden angesprochenen Gebilde, wel- 


einzige Beobachtung unterstützt wird. von 
che beim Zerfliessen der Sarcode der Einwirkung des 
Wassers länger widerstehen, waren bei zahlreichen 
Infusorien auch Dvsarvın bekannt; da es ihm jedoch 
ebenso wenig, wie EHRENBERG gelang, deren physiolo- 
gische Aufgabe zu enträthseln, hütete er sich mit der 
Vorsicht des objectiven Forschers in Vermuthungen 
über die Bedeutung dieser Gebilde sich zu ergehen. 
Dass die sich auf keinerlei Beobachtung stützende, 
abenteuerliche Ansicht, mit welcher Eur£ENBere die 
Bestimmung der pulsirenden Vacuolen erklärt hatte, 
von Dusarpın gänzlich verworfen wurde, haben wir 
im Obigen bereits erwähnt, und unseres Erachtens 
erleidet es heutigen Tages kemen Zweifel mehr, dass 
die SPALLANZAnI-Dusarpın’sche Ansicht über die Auf- 
gabe dieser Organe der Wahrheit bei Weitem näher 
steht als die EHREnBER@’sche. 

Dusaroın zog den Kreis der Infusorien viel enger, 
als EHrengere. Wohl waren die Rotatorien schon 
bei EHRENBERG von den Magenthierchen getrennt 
worden; trotzdem war dieser Forscher in den ver- 
hängnissvollen Irrthum verfallen, dass ihm beim 
Studium der Infusorieu stets die hohe Organisation 
Modell vor- 
schwebte. Dusarpın erwarb sich das kaum genug zu 


der Rotatorien gewissermassen als 


würdigende, hervorragende Verdienst, diesem ver- 
hängnissvollen Fehler ausgewichen zu sein, und wenn 


45 


er die Ichthydineen, deren Stellung noch heutiges 
Tages zweifelhaft ist, die aber keines Falls zu den 
Protisten zu zählen sind, als einen zu den Rotatorien 
(Systolides Dus.) führenden Uebergang einstweilen in 
der Nachbarschaft von Coleps unter den sogenannten 
symmetrischen Infusorien unterbrachte, so findet 
dieser Widerspruch seine Erklärung darin, dass Dusar- 
pın mit der Organisation der Ichthydineen überhaupt 
nicht im Klaren war. Die EHrEnBEre’schen Ülosteri- 
neen und Bacillarien, das heisst die Desmidiaceen 
und Diatomeen, hat Dusarpın von den Infusorien 
ganz getrennt; dagegen war er es, der die Spongien, 
als aus Amoeben und Monaden bestehende Kolonien, 
anhangweise neben die dmoeben und Monaden ein- 
reihete; ! eine Ansicht, welche pekannter Weise eine 
Zeit lang allgemein getheilt, später jedoch, als die 
fortgesetzten Untersuchungen zur Erkenntniss der 
zwischen den Spongien und Coelenteraten obwalten- 
den Verwandtschafts-Verhältnisse führten, verwor- 
fen wurde, obschon sie noch heute Vertheidiger 
findet, so in CLARK und neuestens in StEm.? — 
Uebrigens schliessen sich, unseres Dafürhaltens, die 
beiden Meinungen keineswegs unbedingt aus; denn 


| so wie die Spongien die unterste Classe der Coelente- 


raten repräsentiren, können sie nach der anderen 
Seite hin auch mit den Protisten in einer engen und 
innigen Verwandtschaft stehen, und es können ihre 
einfachsten Vertreter so zu sagen den ersten Versuch 
darstellen, welcher von den losen, polymorphen Ko- 
lonien monocellulärer Protozoen zu den zusammen- 
hängende Zellenstaaten repräsentirenden Metazoen 
hinüberführt. Die Entscheidung über diese in phylo- 
genetischer Hinsicht hochwichtigen Frage ist von 
weiteren Specialstudien zu erwarten. 

Auf Grundlage seiner Untersuchungen hat 
Dusarpın ein besonderes System aufgestellt, dessen 
21 Familien (als 21. seine symmetrischen Infusorien 
genommen) ohne Zweifel viel natürlicher gruppirt 
sind, als die Enrengere’schen Familien, welcher 
Umstand den mit scharfem Blick auserkorenen (las- 
sifieations-Grundcharakteren (allgemeine Körper- 
form, Locomotions-Organe) zuzuschreiben ist. Die drei 
Hauptgruppen der Protisten: die Rhizopoden, Fla- 
gellaten und Ciliaten sind eigentlich im Dusarpın'- 
schen System bereits enthalten. 


"8. 305. 306. 
® III. S. 10, 


072 


072 


072 


246 


Das Dujardin'sche System (1841). 
4) Asymmetrische Infusorien. 


I. ORDNUNG. 
Ohne sichtbare Locomotions-Organe. 
1. Familie. Vihrionina. 


II. ORDNUNG. 
Mit veränderlichen Fortsätzen (Pseudopodien). 
. 1. Fortsätze contractil, einfach, häufig verästelt. 
2. Familie. Amoebina. 
3. « Rhizopoda. 
. 2. Fortsätze werden sehr langsam contrahirt, sind stets 
einfach. 
4. Familie. Aetinophrma. 


III. ORDNUNG. 


Mit einem oder mehreren geisselförmigen Fäden als 
Locomotions-Organe; ohne Mund. 
1. Nackt. 
5. Familie. Monadina. 
.2. Mit einer zarten Haut bedeckt. 
* In Colonien lebend. Fixirt oder frei. 
6. Familie. Volvoeina. 


Zis « Dinobryna. 


% 


* Einzeln lebend ; schwimmend. 
8. Familie. Thecamonadina. 
g, « Euglenina. 


Peridinina. 


IV. ORDNUNG. 


Mit Cilien versehen; ohne contractile Hülle; schwim- 
mend. 


“ Ungepanzert. 
11. Familie. Enchelyna. 
12. « 
13. « 

** Gepanzert. 
14. Familie. Ploesconina. 


15. « 


Trichodina. 
Keronina. 


Ervilina. 


V. ORDNUNG. 


Mit Cilien und einer zarten, netzförmigen, contractilen 
Hülle versehen; das Vorhandensein einer Hülle zu 
ıwindest durch reihenweise Anordnung der Cilien 
angedeutet. 


* Stets frei. 
16. Familie. Leucophryna. 
17. « Paramecina. 
18. « 
** Fixirt, entweder willkürlich, oder durch besondere 
Organe. 


Bursarina. 


19. Familie. Urceolarina. 
2. « Vorticellina. 


B) Symmetrische Infusorien. 
* Verschiedene Typen. 
— Planariola. 
— (oleps. 


Chaetonotus. 


Ichthydiina. 


Wie aus dem Angeführten ersichtlich, besteht 
Dusarpın’s grosses Verdienst darin, dass er in die 
Mysterien der mikroskopischen Welt ohne vorgefasste 
Meimung eindrang, und von diesem Standpunkte aus 
gegen die vielbewunderte und mit Begeisterung auf- 
genommene EHRENBERG’sche Anschauung mit nüch- 
terner Objectivität zu Felde zog. Blickt man vom 
heutigen Standpunkte der Wissenschaft in die Ver- 
gangenheit zurück, so muss man bekennen, dass der 
Ruhm: die Organisation der Infusorien richtig auf- 
gefasst zu haben, nicht dem sonst so hochverdienten 
Berliner Gelehrten gebührt, sondern jenem «jun- 
gen Manne in Paris» — wie EHRENBERG seinen 
ebenbürtigen Gegner geringschätzend bezeichnete — 
welcher sich sehr absprechend als Gegner der Infu- 
sorien-Organisation aufwarf.! Andererseits muss aber 


hervorgehoben werden, dass Dusarpın in zwei Rich- 
tungen über das Ziel hinaus schoss; erstens dadurch, 
dass er dem Urstoff, der Sarcode jede feinere Organi- 
sation absprach und infolge dessen den Infusorien 


eine einfachere Organisation zumuthete, als sie ihnen 
in Wirklichkeit eigen ist; zweitens aber dureh die 


Behauptung, dass auch der Körper der Eingeweide- 
würmer und Hydroiden lediglich aus Sarcode be- 
stehe, wodurch die scharfe Grenze zwischen Infuso- 

' rien und den aus Geweben gebildeten Metazoen ver- 
wischt wurde. 

Ganz unabhängig von Dusarpın traten auch Wor- 
DEMAR FockE, JONES RyMER, MEYEN und von SIEBOLD 
gegen die Eurengerg’sche Anschauung auf. 

Fock, der sich übrigens in seinem im Jahre 1547 
erschienenen Werke? noch eng an EHRENBERG an- 
schloss, ja sogar die Desmidiaceen und Diatomeen 
zu den polygastrischen Thieren rechnet und die 
Enrengere’sche Lehre von der hohen Organisation 


im Allgemeinen für richtig und nur in einzelnen 
irrthümlich aufgefassten Theilen für reformbedürftig 


hielt, trat auf den im Jahre 1835 zu Bonn und im 
Jahre 1842 zu Mainz tagenden Wanderversammlun- 
' gen deutscher Naturforscher? mit der höchst inte- 
ressanten, seitdem von allen in dieser Richtung thä- 
tigen Forschern bestätigten Beobachtung auf, dass 
bei Paramecium Bursaria und bei einer Vaginicole 
(offenbar Vaginicola erystallina) der Leibesinhalt 


SEE 
® Physiologische Studien. 
| 3 Conf. Isis, 1836, S. 785. Amtl. Bericht üb. d. 20. 
Versammlurg deutsch. Naturforsch. u. Aerzte in Mainz 
| 1842. 8. 297. Srum I 8. 3. 


in regelmässiger Rotation begriffen sei, woran auf- 
genommene Indigokörnchen in derselben Weise theil- 
nehmen, wie die von EHRENBERG für Eier gehaltenen 
grünen Kügelchen; durch diese Beobachtung wurde 
das Vorhandensein eines polygastrischen Darmappa- 
rates geradezu ausgeschlossen. Dieselbe Rotation hat 
Jones Rymer bei Paramecium Aurelia beobachtet 
und hierüber der Versammlung englischer Naturfor- 
scher zu New-Castle im Jahre 1538 berichtet.! EnreEn- 
BERG trachtete die von diesen zwei Forschern be- 
schriebene übereinstimmende Beobachtung durch 
zwei verschiedene Hypothesen mit seiner Anschauung 
in Einklang zu bringen. Fockz gegenüber erhob er 
die Behauptung, dass die Cireulation der Körnchen 
blos eine scheinbare sei: «Es ist ein Irrthum im Ur- 
theil über das Gesehene grade in der Art, wie im 
Scheeren- oder Zangenspiel der Kinder, wo die auf 
netzartig verbundene Scheerenarme gestellten Bäum- 
chen oder Thiere beim Bewegen der Scheerenarme 
ihren Ort sehr zu verändern scheinen, ohne aus ihrer 
wahren und festen Stellung weg zu kommen».? 

Andererseits griff er Jones REYmER gegenüber 
auf der Versammlung zu New-Castle, der er persön- 
lich anwohnte, zu einer neuen Hypothese, behaup- 
tend, dass der Darm der Magenthiere zuweilen auf 
Kosten des Magens bis zur gänzlichen Ausfüllung 
der Leibeshöhle sich erweitern könne, in welchem 
Fall die den Magensäcken sehr ähnlichen verschlun- 
genen Nahrungstheile scheinbar im ganzen Körper 
eirculiren.? 

Um dieselbe Zeit wurde von Meyen auf Grund- 
lage von an Paramecien und Vorticellen angestellten 
Beobachtungen der Schlingaet und das Vorwärts- 
drängen der in die Körpersubstanz gelangten Nah- 
rungstheilchen sehr genau beschrieben.* Mryven 
schliesst sich vollkommen der Dusarnın’schen An- 
schauung an und leugnet die Existenz des polygastri- 
schen Darmapparates. Nach ihm wären die Infu- 
sorien mit einer schleimigen Substanz angefüllte, 
und in gewissen Beziehungen mit den Pflanzen- 
zellen übereinstimmende Bläschen. 

Zur richtigen Beeründung des morphologischen 
Werthes der Infusionsthiere wurde der wichtigste 
Schritt ohne Zweifel von v. SıEBoLD gethan, indem er 


ı AAP. (1839) 8. SO. 
STEIN, I. S. 29. 

3 STEIN, 1. c. 

* AAP. (1839) S. 75. 


D) 


x 


 Coelenterata et Echinodermata LEUcKART). 


47 


eine bereits von MEvEn und Owen! flüchtig berührte 
Idee bestimmter ausführte, welche hiedurch berufen 
ward die Organisation der Protisten mit dem Grund- 
princip der modernen Biologie, mit der dem schöpfe- 
rischen Genie eines ScHLEIDEn und Scuwann soeben 
entsprungenen Zellentheorie in Einklang zu bringen. 
In seinem ausgezeichneten und auch heute noch un- 
entbehrlichen Lehrbuch der vergleichenden Anato- 
mie behandelt v. Stezouo bei den wirbellosen Thieren ® 
die Organisations-Verhältnisse der Infusorien zwar 
mit einer einem Handbuch angemessenen Kürze, 
nichts desto weniger findet man aber darin seine 
Ansicht über die Organisation der Infusorien klar 
und in scharfen Zügen dargelest. Die Function der 
pulsirenden Vacuolen ausgenommen — welche er, 
wie, nach Obigem, bereits im vorigen Jahrhundert 
GLEICHEN, für ein primitives Organ der Cireula- 
tion betrachtete, welche Ansicht später von Cua- 
PAREDE und LAcHmann, den erbittersten Gegnern 


der v. Smesorp’schen Lehre getheilt wurde, — 


stimmt v. SteBorp mit der Dusarpın’schen Ansicht 
überein. Im Widerspruch zu Dvsarpın der auf das 
Vorkommen der von EHRENBERG für Hoden gehal- 


| tenen Gebilde kein grosses Gewicht legte, wies 


v. SrepoLp darauf hin, dass im Inneren der meisten 
Infusorien und Rhizopoden ein scharf umgrenzter, 


‚ consistenterer Körper, ein Kern (nueleus), und in 
oder neben diesem häufig ein kleineres Kernkör- 
ı perehen (nucleolus) enthalten sei. Im Bestreben 


den morphologischen Werth der Infusorien und Rhi- 


‚ zopoden vom Standpunkt der Zellentheorie zu be- 


stimmen, gelangt v. StesoLp zum Schluss, dass diese 
Thiere einer einzigen Zelle entsprechen. Diese 


unter dem Namen Protozoa zusammengefassten ein- 
, zelligen Thiere betrachtete v. Sıesonp als Repräsen- 
‚ tanten einer auf der untersten Stufe des Thierreichs 


stehenden besonderen Hauptgruppe der wirbellosen 
Thiere (Arthropoda, Mollusca, Vermes, Zoophyta- 
Nach 
v. Smsonp gehören daher dieser untersten 
Hauptgruppe jene Thiere an, bei welehen 
die einzelnen Organsysteme nicht scharf 
differenzirt sind, und deren einfacher Or- 
ganismus auf eine einzige Zelle zurückge- 


! The Rdinburgh new philosophieal Joumal, No. 69, 
(1843.) S. 185 Conf. v. Sıeeorn, Bericht. AAP. (1845) 116. 

2 Lehrbuch d. vergleichenden Anatomie, Berlin 1845 —48, 
I. Bd. S. S bis 25. 


248 


führt werden kann.! Seitdem Sctwann die Ueber- 


einstimmung der Pflanzen und Thiere in Structur 


und Entwickelung nachgewiesen hat, kann es — wie 


v. SıeBoup treffend bemerkt — keinen Anstoss mehr 
erregen, dass die niedersten Thiere und Pflanzen mit 
einer einfachen Zelle übereinstimmen.? 

Zur Zeit von v. Sıesorp’s Auftreten wurden un- 
sere Kenntnisse über die Fortpflanzung der nieder- 
sten Pflanzen mit Entdeckungen von höchster Wich- 
tigkeit bereichert, und durch diese wurde v. SIEBOLD 
in der Umschreibung der Gruppe der Protozoen ge- 
leitet. NEEDHAMm und BurFon, GIROD CHANTRANS und 
IngGenHouss wussten und beschrieben schon zu Ende 
des vorigen Jahrhundertes, dass in gewissen Algen- 
fäden zuweilen kleine Kugeln sich bilden, welehe aus 
dem Faden frei geworden von grünen Infusorien in 
nichts sich unterscheiden und gleich diesen schein- 
bar ganz willkürlich flink umhersehwimmen ; Ingen- 
Houss konnte sogar beobachten, wie diese thierähn- 
liche Generation der Oonferca rivularis aufs Neue 
zu Algenfäden auswuchs. Aehnliche Beobachtungen 
wurden von Bory de Sr. Vincent im Jahre 1800, 
und von Mertens im Jahre 1805 mitgetheilt; Trex- 
TEPOHL konnte im Jahre 1507 beobachten, wie aus 


den keulenförmig aufgetriebenen Fadenenden der 


Vaucheria elavata verhältnissmässig grosse, grünen 
Infusorien ähnliche, bewegliche Körperchen hervor- 
schlüpften, welehe, eine Zeit lang umherschwim- 
mend, endlich am Rande des Gefässes sich ansam- 
melten und hier zur Ruhe gekommen allmälig zu 
Vaucherien auswuchsen. Die Trenreronv’sche Be- 
obachtung wurde im Jahre 1814 von Nzes v. Eısen- 
BECK bestätigt. Bald darauf wurden von GrUITHUISEN, 
GAILLON, HOFFMANN, Bang, AGARDH, MEyEn, Rorn, 
CHAUVIN, TREVIRANUS und Kürzıng Ähnliche Beobach- 
tungen an zu den Arten Draparnaldia plumosa, D. 
conglomerata, Dlothrix zonata,U. compacta, Confervu 
rivularis, CO. annulina, Eetocarpus tomentosus, E. 
silieulosus, Enteromorpha clathrata, Bryopsis arbu- 
scula und Saprolegnia ferox gehörigen Algen ange- 
stellt.® 


155.09: 

277 

® Conf. EHRENBERG, S. 65, 108. — TrevIrAanus, Physio- 
logie der Gewächse. I. Bd. Bonn (1835), S. 20. — Dietionnaire 
universel d’histoire naturelle. X. Paris 1849, CamıuLLz Mon- 
TAGUR, Artikel Physiologie. — Unger, Die Pflanze im Mo- 
mente der Thierwerdung. Wien (1843), II. und XIV. Brief. 
Stein III. S. 12. 


Trotz dieser Beobachtungen verstrich wunder- 
barer Weise eine geraume Zeit, ehe es mit Bestimmt- 
heit erkannt wurde, dass gewisse Algen (die soge- 


nannten Zoosporeen) durch frei bewegliche Sporen, 


oder nach der modernen Terminologie, durch 
Schwärmsporen ( Zoocarpa Borx, Sporidia Acarpn, 
Gonidia Kürzıns, Sporozoida SoLıer, Zoospora 
| Decassne) sich fortpflanzen ; die diesbezüglichen Be- 
 obachtungen wurden entweder für ganz und gar irr- 


thümlich gehalten — und IncenHhouss beklast sich 


mit Recht, dass manche Naturforscher von der Un- 
möglichkeit der Sache so sehr überzeugt seien, dass 


sie sich nicht einmal die Mühe nehmen, sie zu über- 


prüfen! — oder leichtfertiger Weise dahin ausgelest, 
dass die Algen unter gewissen Bedingungen zu In- 
fusorien und diese wieder zu Algen sich umwandeln 
können, — eine Auffassung, welche von EHRENBERG 
mit Recht aufs Energischeste bekämpft wurde.? 
Auch Unee:, der sich bereits im Jahre 1827 mit 
den Fortpflanzungs -Verhältnissen von Vaucheria 
clavata befasste, konnte nicht viel mehr als seine 
Vorgänger erreichen ; erst im Jahre 1542, als er seine 
Untersuchungen über die Vaucheria fortsetzte, ge- 
| lang es ihm mittelst starker Linsensysteme seines 


ausgezeichneten Plössel’schen Mikroskopes Cilien auf 
der Oberfläche der durch Jod abgetödteten Schwärm- 
sporen zu entdecken; er fand, dass die Schwärm- 
sporen mit den Ciliaten, sowie mit den Embryonen der 
Hydroiden und Medusen, welche von Mxven, Love, 
EHRENBERG, v. SIEBOLD und Sars kurz vorher waren 


entdeckt worden, vollkommen übereinstimmen, und 
folgerte hieraus dass die Schwärmsporen von Vauche- 
ria und den übrigen Algen echten thierischen Em- 
bryonen entsprechen, welche sich aber über diese 
primitive Stufe des Thierlebens nicht erheben kön- 
nen, sondern nach kurzem anımalischem Leben auf 
die Dauer in das niedere vegetabilische Leben zu- 
rücksinken, aus welchem sie hervorgegangen waren. 
«Pflanzen und Thiere stehen sich also nach dieser 
Vorstellung näher als man gewöhnlich annimmt, und 
ich sehe wenigstens nichts Widersprechendes darin, 
‚ die T’hierwelt als die Zweitgeburt der schöpferischen 
‚ Allmacht zu betrachten, der die Pflanzenwelt voraus- 
gehen musste. — — Die Pflanzenwelt ist, wie schon 
‚ Oren so treffend aussprach, die Gebärmutter der 
 Thierwelt».? 


! Conf. TREVIRANUS, op. c. 23. 
Fish ay6, 
3 S. 96, 97. 


| 


249 


Es unterliegt wohl keinem Zweifel, dass jene in 
lebensvollem glänzendem Stil gehaltenen, mit hin- 
reissender Begeisterung geschriebenen achtzehn Briefe, 
Unger die Ergebnisse semer glänzenden 


Untersuehungen über die «Thierwerdung der 


worin 


Pflanzen» mittheilte, trotz der darin enthaltenen 
etwas zu sanguinischen Speculationen, das erste 
Fundamentalwerk für die Kenntnisse über die Fort- 
pflanzung der Algen durch Schwärmsporen abgeben. 

Der auf dem Gebiete der Phykologie unsterblich 
verdiente Tuurer konnte die Richtigkeit der UnGEr- 
schen Entdeckungen noch im selben Jahre bestäti- 
gen, und gleichzeitig mittheilen, dass die Schwärm- 
.sporen der Oedogonium-Arten einen Kranz von Ci- 
lien, die von Conferva rivularis und glomerata aber 
zwei feine Geisselfäden und einen rothen Augen- 
fleck führen, so dass die in den regelrechten Ent- 
wickelungsgang der Algen gehörigen, frei beweglichen 
Sporen mit vielen der EHRENnBERGE'schen Infusorien 
in jeder Hinsicht übereinstimmen.! 

Gestützt auf diese stets zahlreicher werdenden 
und in immer weiteren Kreisen für richtig anerkann- 
ten Entdeckungen, hat Sırzouv nicht blos die Bacil- 
larien und (losterinen, wie sehon DusAarpın, von 
den Protozoen ausgeschieden und in das Pflanzen- 
reich verwiesen, sondern auch unter den darmlosen 
Infusorien EHrEnBERG’S alle jene, welche sich von 
den Schwärmsporen der Algen nur unwesentlich un- 
terscheiden: mithin sämmtliche Monadinen, Urypto- 
monadinen, Volvocineen, Vibrionen, Dinobryinen, 
und nur die Astasieen und Peridinen 
men. v. SıeBonp huldigte dem Grundsatz, dass zwi- 


aufgenom- 


schen Thier- und Pflanzenreich eine scharfe Grenze 
bestehe, und meinte den hauptsachlichsten Unter- 
schied zwischen Thier und Pflanze in der Contrae- 
tilität resp. Starrheit des Leibes zu erkennen: so 
sehr auch die einzelligen Pflanzen gewis- 
sen Protozo@n ähnlich kommen mögen, so 
unterscheiden sie sich von diesen doch 
dadurch, dass ihr Leib starr, der Thier- 
leib aber contractil ist.“ Dass die Zweithei- 
lung der niedersten Wesen auf Grundlage ihrer 


! Recherches sur les organes locomoteurs des Algues. 
Ann. des se. nat. Botanique. 1843. II, Ser. XIX. 8. 266. 

* Ausser in dem eitirten Werke hat dies v. SIEBoLD 
noch in zwei Abhandlungen ausgeführt: Dissertatio de 
finibus inter regnum animale et; vegetabile constituendis. 
Erlang®. 1544. und: Ueber einzellige Pflanzen und Thiere. 
ZWZ. I. (1849) 3. 270. 


G. ENTZz, Protisten. 


Contractilität resp. deren Mangel ohne Willkür nicht 
durchzuführen ist, unterliest beim gegenwärtigen 
Stand unserer Kenntnisse keinem Zweifel; sind doch 
die Schwärmsporen bei einigen Repräsentanten der 
allgemein und mit Recht für Pflanzen angesproche- 
nen Ohytridieen eben so contractil, wie die Amoeben ;! 
die unausgesetzten Formveränderungen der männ- 
lichen Schwärmer von Volvox entsprechen vollkom- 
denen der Astasieen ; 
hauptsächlich aber die Amoeben und Plasmodien 
der Myzomyceten können es hinsichtlich der Contrae- 


men die Schwärmsporen, 


tilität mit den Rhizopoden aufnehmen u. s. f. Doch 
gelang es auch v. StesoLp nicht sein Prineip con- 
sequent durchzuführen; während er nämlich das 
ganz starre Ohlorogontum enchlorum und die gleich- 
falls starrleibigen Peridineen und Chaetomonaden 
unter die Protozoen aufnahm: verwies er die Di- 
nobryinen — trotzdem sie eben 30 contraetil, wie die 
Astasieen und eigentlich nur Gehäuse bewohnende 
und einzeln oder in Colonien schwärmende Astaszeen 
oder Euglenen sind — mit zahlreichen, gleichfalls 
contraetilen farblosen Monadinen in das Pflanzen- 
reich ; desgleichen hatte er auch die Spongten für 
Pflanzen erklärt, da ihre von Grant entdeckten Em- 
bryonen in gewissen Beziehungen mit den beflim- 
merten Schwärmsporen der Vaucherien übereinzu- 
stimmen scheinen. Der von fremden Elementen 
ziemlich gereiniste Typus der Protozoön wird von 
v. SızBouo folgender Weise elassifieirt : ? 


Protozoa. 
A) Classis Infusoria. 


Die Bewegungswerkzeuge bestehen hauptsächlich aus 
Flimmerorganen. 


I. ORDO ASTOMA. 
Infusorien ohne Mundöffnung. 


Familie: Astasiaea, Peridinaea, Opalinaea. 


II. ORDO. STOMATODA. 


Infusorien mit deutlicher Mundöffnung und Speiseröhre. 
Familie: Vorticellina, Ophrydina, Enchelia, Trachelina, 
Kolpodea, Oxytrichina, Fuplota. 


ı A. SCHENK, Ueber das Vorkommen contractiler Zel- 
len im Pflanzenreich. Würzburg, 1858. 
25. 10. 


250 


B) Classis Rhizopoda. 
Die Bewegungswerkzeuge bestehen aus verästelten, stets 
veränderlichen und gänzlich zurückziehbaren Fortsätzen. 


I. ORDO. MONOSOMATIA, 


Familie: Amoebea, Arcellina. 


II. ORDO. POLYSOMATIA (POLYTHALAMTA), 


Genera: Vorticalis, Geoponus, Nonionia. 


Ein Blick genügt um zu sehen, dass die Spitze 
der v. Sırsoup’schen Lehre von der Einzelligkeit 
gegen das «Prineip überall gleich vollendeter 
Entwickelung» gekehrt ist, und EHRrENBers, der 
das sehr gut fühlte, war, wie uns die weitere Ent- 
wickelung der Wissenschaft lehrt, im Irrthum, wenn 
er glaubte, die ketzerische neue Lehre ohne Gegen- 
argumente, sondern einfach auf die eigene Autorität 
gestützt, mit sarkastischer Zurechtweisung zum Fall 
bringen zu können, indem er v. SrBoLp gegenüber 
meint, dass: «der fleissige Autor doch vorsichtiger die 
Wissenschaft vor neuen Meinungen über die Organisa- 
tion der mikroskopisehen Organismen hätte schirmen 


sollen, die leicht hinein, aber schwer herausgebracht 


werden ; denn bekanntlich erörtern die meisten Schrift- 
steller nicht das Wahre, sondern das Falsche in 
langen Worten und unnöthigen Schriften.» 
Gleichzeitig mit v. Stesoup, aber unabhängig von 
diesem, hat auch KöLuıker die ganz neue und wich- 
tige Ansicht verkündet, dass es Thiere gäbe, wel- 
che ihr ganzes Leben hindurch auf dem 
Werth der morphologischen Einheit stehen 
bleiben, von welchem die übrigen Thiere 
ausgegangen waren, d.h. sie bleiben bis zu 
Ende einzellig. KöLLıker stützte seine Lehre auf 
Studien über die Gregarinen, und führte aus, dass 
diese noch wenig bekannten parasitischen Organis- 
men von den Eingeweidewürmern unbedingt zu 
trennen sind, da sie sich von diesen durch das Ein- 
fache ihrer Organisation wesentlich unterscheiden, 
indem ihr ganzer Leib aus einer einzigen Zelle 
besteht; sie wären daher als eine neue, von einzelli- 
gen Wesen gebildete Familie unter die Infusorien zu 
reihen. Für Köruıker erleidet es ferner nicht den 
geringsten Zweifel, dass es ausser den Gregarinen 
auch noch andere einzellige Infusorien gebe, so die 
Genera Bodo, Monas, Spirillum, Vibrio u. m. A.” 


ı Monatsber. d. Berliner Akad. (1848) S. 235. 
® Die Lehre von der thierischen Zelle und den einfa- 
chen thierischen Formelementen nach neuesten Fortschrit- 


Zur Bekämpfung der von Frantzıus und Hrsue 
gegen die Einzelligkeit der Gregarinen erhobenen 
Einwände zog KÖLLIKER in der von ihm und v. SıE- 
BoLD, dem anderen Begründer der Lehre von der 
Einzelliskeit, im Jahre 1848 gegründeten und seitdem 
in der Wissenschaft zu so hoher Autorität gelangten 
«Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie», gleich in 
der ersten Abhandlung,! worin er seine sämmtlichen 
Untersuchungen über die Gregarinen mittheilt, mit 
gewichtigen Beweisgründen zu Felde, seinen Stand- 
punkt glücklich vertheidigend und behauptend. Im 
nächsten Jahre macht KöLLiker in einem mit Recht 
berühmt gewordenen Aufsatz über Actinophrys Sol 
(riehtiger Actinosphaerium Eichhornü) die Angabe, 
dass nicht nur für diese und die übrigen Rhizopoden, 
sondern wie vor ihm schon v. SIEBOoLD ausgesprochen 
hatte 
wiehtigste Charakteristikum in der Ein- 


auch für sämmtliche Infusorien das 


zelligkeit bestehe. «Ich gehe davon aus, dass 
die Infusorien (von denen ich die Räderthiere und 
die zu den Pflanzen gehörenden Bacillarien, Volvo- 
einen, Closterinen ausschliesse) alle ohne Ausnahme 
aus einer einzigen Zelle bestehen. Ich glaube 
nämlich, dass was ich für die Gregarinen nachgewie- 
sen habe, für alle eigentlichen Infusorien gilt, wie es 
auch von v. Sıesonp in seiner vergleichenden Ana- 
tomie aufs schönste nachgewiesen worden ist. Für 
mich sind alle Infusorien gleich einer Zelle, die bei 
den einen ganz geschlossen ist (Gregarina, Opalina, 
Euglena u. a.) bei den andern einen Mund oder selbst 
zwei Oeffnungen hat. Dass dem so ist, kann für den, 
der eine Opalina, Bursaria, Nassula u. s. w. nur etwas 
genauer untersucht, auch nicht dem geringsten Zwei- 
fe] unterliegen, er wird eine meist eontractile und 
mit Wimpern besetzte strueturlose Zellmembran, 
einen oft theilweise eontractilen Zelleninhalt mit 
Körnern und Vacuolen und fast immer einen homo- 
genen, oft sonderbar gestalteten Kern finden. »? 

Die Ansichten von der hohen und der einfachen 
Organisation, welche, wie wir sehen, immer wieder 
aufs neue auftauchten, standen sich nie so schroff 
gegenüber, als zu Anfang der letzten drei Deeen- 
nien, und den Forschern dieser Periode fiel die 
wichtige Aufgabe zu, die strittige Frage endgiltig zu 


ten dargestellt. ScHLEIDEn und NäÄckur's Zeitschr. f. wiss, 
Botanik. II. Heft. Zürich. (1845) S. 97 bis 9. 

! Beiträge zur Kenntniss niederer Thiere. 

2 ZWZ. I. (1849) S. 210 bis 211. 


251 


entscheiden, wozu nicht nur die an den Protisten 
angestellten directen Beobachtungen, sondern auch 
die Errungenschaften der im ersten Jahrzehnt ihres 
Bestandes nur wenig fortgeschrittenen, dann aber ra- 
pid aufblühenden Zellenlehre die Möglichkeit boten. 

Bevor ich aber auf die Darlesung der an überra- 
schenden Entdeckungen überaus reichen Thätigkeit 
der letzten dreissig Jahre übergehe, finde ich es für ge- 
boten des gross angelegten Prrry’schen Werkes ! über 
die gesammte mikroskopische Welt seines Vaterlan- 
des (Schweiz) zu gedenken, welches, wie Stein nicht 
ungerecht bemerkt,? in vielen Hinsichten hinter sei- 
nem Zeitalter zurückblieb; nur meine ich diesem 
Urtheil im Interesse der Wahrheit sofort anfügen zu 
sollen, dass das Perry’sche Werk anderseits im 
vielen Stücken seiner Zeit vorangeeilt war. Wie auch 
durch seine übrige vielseitige literarische Thätigkeit 
bewiesen wird, ist Prrry ein Forscher von hoher 
Selbstständigkeit, der die sich selbst gesteckten Pfade 
wandelnd anhält, wo er es für nöthig erachtet, und 
tief in das Wesen der Dinge eindrinst, während die 
von Anderen für wichtig gehaltenen Einzelheiten 
ihn nicht interessiren, und flüchtig übergangen wer- 
den. Dies ist der Grund, weshalb Perry’s Untersu- 
chungen sehr ungleiehen Werth besitzen, und es 
schwer. fällt, aus dem eigenthümlichen Gemenge von 
Gründlichkeit und Oberflächlichkeit die werthvollen 
Daten herauszufinden. Perry stützt sich auf die 
Kenntniss sehr zahlreicher Formen, unter welchen 
er viele bis dahin Unbekannte beschreibt. Von seinen 
Untersuchungen enthalten besonders die auf die 
feinere Organisation seimer Phytozoiden, auf die, ge- 
naue Unterscheidung der Formen, und die auf die 
Fortpflanzung bezüglichen sehr werthvollen Details ; 
dasselbe kann von den KRhizopoden gesagt werden ; 
dagegen sind die von ihm über die Ciliaten geliefer- 
ten Angaben — da er, wie Dusaroın, auf Kerngebilde, 
pulsirende Vacuolen und auf die feineren Verhält- 
nisse der Bewimperung kein besonderes Gewicht 
legte — entschieden oberflächlich, und sind viele der 
von ihm beschriebenen Crliaten ganz und gar un- 
kenntlich. Es scheint zwar, als ob sich Perry im 
Grossen und Ganzen auf DusArvın stützte; doch hat 
er die Sarcode-Theorie des Letzteren nicht mit Con- 
sequenz acceptirt, obschon er, wie oben bereits er- 


2 Zur Kenntniss kleinster Lebensformen etc. Berlin 
1852. 


2, 8. 34. 


wähnt wurde, ab und zu, namentlich bei den Phyto- 
zoiden, den Leib aus Protoplasma bestehend angibt. 
Innerhalb des Typus seiner Urthiere ( Archezoa) 
nimmt er einen Unterschied nicht nur bezüglich der 
höheren oder niedrigeren Organisation, sondern auch 
hinsichtlich des Typus dieser Organisation an, und 
vergleicht daher die Vollkommeneren unter ihnen 
nicht mit einer einzelnen Zelle, sondern mit einer 
Combination mehrerer unvollkommen entwickelter 
Zellen.! Aus der EHurengere’schen Lehre übernimmt 
er die Eier, die er als Blastien bezeichnet, unter wel- 
chem Namen er, wie unter Eiern, die verschiedensten 
Einschlüsse des Protoplasma versteht, mit deren 
weitere Entwickelung er aber, ebenso wie EHREN- 
BERG, schuldig blieb. Ein gutes System lässt sich nur 
auf Grundlage riehtiger und einheitlicher morpholo- 
gischer Kenntnisse construiren; in Ermangelung 
dieser wird man im Perry’schen System viel Origi- 
nelles, aber wenig Befolgenswerthes finden. Ich lasse 
das System hier folgen: 


Subregnum.: Archezoa, Urthiere. 


I. Classis Infusoria. 


1. Ciliata. Wimperthierchen. 
SECTIO I. MIT SCHWINGENDEN WIMPERN. 


4) Spastica, Zusammenschnellend. 


Können den Körper und auch oft Stiel (wenn sie die- 
sen haben) wie krampthaft zusammenziehen, so dass er aus 
der mehr gestreckten Gestalt in eine ovale und kugelige 
(der Stiel in eine spiralgerollte) übergeht. (Die einzigen 
Wimperthierchen, bei welchen Gesellschaften vorkommen. 
Einigermassen den Bryozo@en und manchen Rotatorien ver- 
wandt.) 

Familiae: Vaginifera, Vorticellina, Ophrydina, Urceo- 

larina. 


B) Monima. Behalten, obschon sehr contraetil, im 
Ganzen ihre Form bei, lassen daher weder Zusammen- 
schnellen, noch Gestaltenwechsel wahrnehmen. 

Familiae: Bursarina, Holophryina, Paramecina, Aph- 
thonia, Decteria, Cinetochilina, Aptonidina, 
Tapinia, Tracheliina, Oxytrichina, Cobalina, 
Euplotina, Colepina. 


(©) Metabolica. Formwechselnde. 


Sehr contraetil; ändern proteusartig durch Zusam- 
menziehung und Ausdehnung ihre Gestals (Leibeswimpern 
kaum angedeutet; nur am halsförmigen Fortsatz deutlich. 

Familia: Ophryocereina. 


8 Bll- 
39% 


252 


SECTIO II. MIT NICHT SCHWINGENDEN WENIG 


CONTRACTILEN WIMPERN (ODER FÄDEN). 


Familia: Adectinophryina (Heliozoa und Aeinetina verei- 
nigt). 
2. Phytozoida. Pflanzenthierchen. 
SECTIO I. FILIGERA. MIT EINEM ODER MEHREREN 
GEISSELFÄDEN. 
A) Bewegungsfaden tritt aus der Körpermitte hervor. 
Familia : Peridinida. 

B) Der oder die Bewegungsfäden treten aus dem Vor- 
derende, oder nahe am selben hervor (keine schwingenden 
Wimpern). 

Familiae: Uryptomonadina, Thecamomadina, Astasiara, 


Monadina, Volvoeina, Dinobryina. 


SECTIO I. SPOROZOIDIA. 


(Perry zählt hierher ausser dem Genus Chlamydomonas 
und Hysgium (= Chlamydococeus A. Br., Haematococeus 
v. Fl.) auch noch die von den obigen Gruppen ohne Zwang 


untrennbaren Schwärmsporen der Algen.) 


SECTIO III. LAMPOZOIDIA. 


Farblos, selten blau, gelb röthlich (nieht grün) gefärbt, 
ohne speeifische Organe, kaum mit einer Spur von Diffe- 
renzirung ihrer Substanz. Bewegung scheinbar willkürlich, 
in Wahrheit automatisch. Vermehren sich dureh Querthei- 
lung und stellen so Ketten und Fäden dar. 

Familia: Vibrionida. 


Classis II. Rhizopoda. 


Familiae: Arcellina, Spongillina, Amvebina. 


DRITTE PERIODE. 


Forschungsergebnisse der letzten drei Decennien und gegen- 
wärtiger Stand der Kenntnisse der Protisten. 


I. ERWEITERUNG DER KENNTNISSE VON DEN FORMEN, UND DIE VERWANDTSCHAFTSVERHÄLTNISSE 
DER PROTISTEN. 


Zur leichteren Uebersicht halte ich es für zweck- 
mässig die sehr reichen Ergebnisse, zu welchen die 
Forschung der letzten drei Jahrzehnte gelangte, in 
einzelne Capitel zusammengefasst darzulegen. 

Von den zahlreichen, zu verschiedenen Gruppen 
gehörigen neuentdeckten Gattungen und Arten ab- 
sehend, will ich mich hauptsächlich nur auf jene Ent- 
deckungen beschränken, durch welche der Kreis der 
Protisten mit neuen charakteristichen Gruppen be- 
reichert wurde, oder welche zu einer genaueren 
Kenntniss einzelner, von den Forschern früherer Zei- 
ten weniger studirten Gruppen und Formen führten. 


Gregarinen. 

Wie bereits erwähnt, war es KöLuıkkr, der die 
bis dahin für Eingeweidewürmer gehaltenen G@rega- 
rinen, wegen ihrer einer einzigen Zelle entsprechen- 
den einfachen Organisation, zuerst unter die Infuso- 
rien einreihete. Auch Stum ! hat diese Organismen 


unter die Protozoen aufgenommen, und zwar früher | 


als Repräsentanten einer besonderen Qlasse (Sym- 
phyten) ; später aber, gestützt auf das Studium der 
Monoeystis-Arten, glaubt er sie als eigene Ordnung 
den Rhizopoden anreihen zu müssen,? welche Zu- 


theilung durch die wichtigen entwickelungsgeschicht- | 


lichen Untersuchungen von LiEBERKÜHN, und neue- 
und Anderen eine 
wichtige Stütze erhielt. Hauckeu zählt die Gregart- 


stens von E. van BENEDEN? 


* Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. (1848) S. 221. 
> 105 86 (8 u 76 
® Recherches sur l’&volution des Grögarines. Bull. de 


Y'Acad roy. des sciences. 39. annee. 2. ser. XXI. Bruxelles. 1871. 


nen sammt den Amoeben in die Gruppe der Proto- 
plasten,' und überhaupt stimmen die meisten For- 
scher darin überein, dass die Gregarinen zu den 
Protozoön gezählt werden müssen. Obschon aber 
die Verwandtschaft der Gregarinen mit den Rhi- 
zopoden keinem Zweifel unterliegt, ist ihre Stel- 
lung unter den Protozoen doch nicht allgemein für 
berechtigt anerkannt. So werden sie von Czaus noch 
in der zweiten Auflage seines Handbuches mit 
den Schizomyeeten, Myxomyceten, Menaden und 
Flagellaten als zweifelhafte Organismen neben den 
Protozoen nur anhangsweise erwähnt.” Das gerade 
Gegentheil von Craus — der an den Gregarinen 
nicht genug des Animalischen findet, um sie zu den 
Protozoen zu zählen — liefert ScHMArDA in seinem 
Handbuch, wo die Gregarinen gerade s0, wie mehr 
als ein viertel Jahrhundert vor dem Erscheinen die- 
ses Werkes, noch immer in der friedlichen Gesell- 
schaft der Nematoden anzutroffen sind.” 


kadiolarien. 

Die hervorragendsten, complieirt organisirten 
und an Arten sehr reichen Repräsentanten der Rhi- 
zopoden, welche Jowann&s Mürter folgend heute 
allgemein Radiolarien (Ladiolaria,) genannt wer- 
den, waren EHRENBERG, wie bereits erwähnt, nur 
nach ihren feinen und zierlichen Kieselpanzern be- 


| kannt, und von ihm als @ütterthxerchen oder Zellen- 


! Studien über Moneren. ». 61. 

® Grundzüge der Zoologie. II. Aufl. Marburg u. Leip- 
zig (1872), S. 102. 

® Zoologie. I. Bd. Wien. (1871) S. 314. 


254 


thierehen ( Polyeistina) für eine eigene Classe des 
Thierreiches angesprochen worden. Die noch aus 
dem Jahre 1534 stammenden Untersuchungen von 
Mryen, denen gemäss diese Wesen zu den Algen 
unter die Palmellaeen gehören, liefern über die Orga- 
nisation der Radiolarien keinerlei Aufklärungen ; 
umso wichtiger sind die von Huxuey im Jahre 1851 
und von JoHAnNEsS MÜLLER im Jahre 1558 mitgetheil- 
ten Forschungen, da sie ergaben, dass diese interes- 
santen Wesen den Protozoen angehören, und zwar 
bilden sie nach Huxtey den Uebergang von den 
Foraminiferen zu den Spongten, nach JoHAnNEs 
Mürrer sind sie als echte Rhizopoden ( Khizopoda 
radiolarıa, oder kurzweg Radiolaria,) diesen anzu- 
reihen. Diese Ansicht wurde von CLararkoe und 
Lachmann, desgleichen von HAEcKkEL, in seiner 
prachtvoll ausgestatteten grossartigen Monographie,! 
sowie unter Anderen auch von Rıcnarn Herrwig ? 
über jeden Zweifel erhoben, und dadurch die Rhizo- 


bereichert wurden. 


Heliozoen. 

Gewisse Rhizopoden erinnern in mancher Hin- 
sicht an die ausschliesslich pelagischen Radiolarien, 
namentlich an die Acanthometriden, obschon sie 
einen viel einfacheren Bau besitzen; von diesen wa- 
ren einige Repräsentanten der Genera Actinophrys, 
Actinosphaerium und Acanthocystis, die sogenann- 
ten Sonnenthierchen schon EHRENBERG und sogar 
Eıchuorn und anderen älteren Forschern bekannt. 
Von diesen niedlichen kleinen Organismen wurden 
durch die Untersuchungen von FockE, GREEFF, 
CIENKowsky, Fr. E. Schutze, CARTER, WALLICH, 
Herrwıg und Lesser seit 1868 sehr viel Repräsen- 
tanten bekannt, und unter dem Namen der Süss- 
wasser-Radiolarien (Fock& und GREEFF),* oder rich- 
tiger der Heliozoön (Hazcrer) als eine besondere 
Gruppe der Rhizopoden anerkannt. 

Während die neueren Forschungen einerseits zur 
Entdeekung von äusserst complieirt organisirten 


Rhizopoden (Radiolarien und zum Theil gewisse | 


Heliozoön ) führten : so gelangte man durch sie ander- 
seits zur Kenntniss echter Ideale von Einfachheit, 
der «Organismen ohne Organe», nämlich der 


! Die Radiolarien. Berlin. 1862. 
® Zur Histologie der Radiolarien. Leipzig. 1876. 
* Doch giebt es auch im Seewasser lebende. 


von Hascren als Moneren benannten einfachsten 
Wesen, deren zwei Gruppen, die Lobomoneren und 
Rthizomoneren, meiner Ansicht nach, von den Amoe- 
binen und Helizoön kaum zu trennen sind, da sie 
sich von den einfachsten Formen der letzteren nur 
durch das Fehlen des Kernes, also nur durch ein ne- 
gatives Merkmal unterscheiden. Diese im See- und 
Süsswasser gleichmässig vorkommenden einfachsten 
Wesen stehen bald an der äussersten Grenze des 
Sehens mit bewaffnetem Auge, bald wieder erreichen 
sie die verhältnissmässig bedeutende Grösse bis zu 
1 mm. ( Protogenes primordialis, Protomyxa auran- 


tiaca ), und bestehen aus lebender Ursubstanz (Sar- 


code, Protoplasma), in welcher keinerlei differenzirte 
Theile zu erkennen sind. Sie lassen Pseudopodien 
hervortreten, welche entweder lappenförmig, cylind- 
risch oder fingerförmig sind, wie bei den Amoeben, 
bald wieder feine unverästelte Strahlen, oder ver- 


| ästelnd Netzwerke bilden wie die Heliozoen; den 
poden mit einer neuen, hochinteressanten Gruppe 


Rhizopoden gleich nähren sie sich nach thierischer 
Art. Die Fortpflanzung geschieht entweder durch 
Theilung oder dadurch, dass sie sich einkapseln und 
in kleine Kügelchen zerfallen, welche nach dem 
Platzen der Kapsel eine Zeit lang in Monaden-Form 
schwärmen, jedoch sehr bald zur Rhizopoden- Form 
zurückkehren; auch bezüglich der Fortpflanzung 
stimmen also diese Wesen, wie wir weiter sehen wer- 
den, mit den Rhizopoden überein. Die erste Monere 
( Protogenes primordtialis) wurde von Harcker im 
Jahre 1564 bei Nizza im Mittelländischen Meer ent- 
deckt,! welcher mehrere, von ihm und CIENKOwSKY 
beschriebene neue Formen ( Protamoeba, Protogenes, 
Protomonas, Vampyrella,) sich anschlossen.? Neue- 
stens zählt Hascrer? unter dem Namen der Tachy- 
moneren auch die Schtrzomyceten unter die die erste 
Classe des Protistenreiches bildenden Moneren, worin 
er, wenn man erwägt, dass die Schizomyceten mit 
den Moneren nur im Mangel eines Kernes überein- 
stimmen, sonst aber in morphologischer Hinsicht 
von diesen wesentlich verschieden sind, gewiss keine 


' Nachfolger finden wird. 


In jüngster Zeit hat Scumirz durch Färbung mit 
Hxmatoxylin in zahlreichen Pflanzenzellen Kerne 
nachgewiesen, welche bisher für kernlos gehalten 
wurden, und betont in Folge dessen, dass durch wei- 


ı ZWZ. XV. S. 360. 
2 HasckEL, Studien über Moneren. 
® Das Protistenreich. S. 87. 


255 


tere Untersuchungen der Zellkern wahrscheinlich 
auch in den Moneren wird nachzuweisen sein.! Und 
in der That, wenn man bedenkt, dass neuere Unter- 
suchungen in bisher für kernlos gehaltenen Rhizopo- 
den die Anwesenheit des Zellkerns dargelegt haben, — 
so haben namentlich die Foraminiferen, nach den 
Untersuchungen von Rıcuırn Herrwic und E. F. 
SCHULZE sogar mehrere Kerne in ihrem Protoplasma- 
Körper; wenn man ferner bedenkt, dass der Kern 
auch in neuester Zeit entdeckten einfachsten Rhizo- 
poden nachgewiesen werden konnte : so scheint aller- 
dings viel Wahrscheinliehkeit in der Muthmassung 
von ScHhuIrz zu liegen. Obschon ich bestrebt war mit 
den kernlosen Rhizopoden bekannt zu werden, und 
manche Moneren nach Harcren sehr gewöhnlich 
sein sollen: so gelang es mir doch nicht andere Mo- 
neren als die Vampyrellen zu Gesicht zu bekommen. 


Ob aber die Vampyrellen constant des Kernes ent- 


behren, erscheint jetzt noch zweifelhaft; RıcHaro 
HerrwieG und Lesser behaupten nämlich, in einem 
Individuum von Leptophrys elegans (mit Vampyrella 
vorax ohne Zweifei identisch), welches keine ver- 
schluekten Fremdkörper enthielt, drei blasse Kerne 
unterschieden zu haben.? 


Vom Bathybius. 


Ich kann an dieser Stelle jenes mysteriöse Ding, 
den so rasch zur Berühmtheit gelangten Dathybüus, 
nicht unerwähnt lassen, durch dessen Entdeckung 
die wissenschaftlichen Kreise eine Zeit lang in fieber- 
hafter Erregung gehalten wurden, welche aber sehr 
rasch in Erschöpfung überging. — Anlässlich der 
Untersuchung des Meeresgrundes, welche der Legung 
des transatlantischen Kabels voranging, stiess man 
schon im Jahre 1857 auf ein, zwischen Irland und 
Neu-Fundland in der durehsehnittlichen Tiefe von 
12,000 Fuss sich hinziehendes unterseeisches Pla- 
teau, dessen ganze Oberfläche mit äusserst zähem 
Schlamm bedeckt ist und winzige Rhizopoden mit 
Kalkschalen, hauptsächlich Globigerineen, dann 
eigenthümlich geschichtete Kalkseheibehen, Cocco- 
lithen, ähnlich jenen, welche von Sorsy aus der 
Kreide beschrieben wurden, enthält. Dieser eigen- 
thümlich zähschleimige Schlamm wurde von Sır 
WyviLLE Teomson und WILLIAM ÜARPENTER im 


! Ueber die Zellkerne der Thallophyten. Separ. Abdr. 
aus den Sitzber. d. niederrhein. Ges. f. Natur- u. Heilkunde 
zu Bonn. 4. Aug. 1879. 8. 29. 

® AMA. X. Suppl. (1874) S. 57. 


, war in der That lebendig ; 


Jahre 1868 an Ort und Stelle selbst untersucht und 
darüber Folgendes geschrieben: «Dieser Schlamm 

g; er ballte sich zu Klümp- 
chen zusammen, als ob er mit Eiweiss versetzt wäre; 
unter dem Mikroskop erwies sich die klebrige Masse 
als lebende Sarcode.»! Nach den genauen mikrosko- 
pischen Untersuchungen, welche Hvxtey im Jahre 
1565 an dem Schlamm, welcher dem Meeresgrund 
entnommen in starkem Weingeist conservirt wurde, 


| ausführte, besteht dieser aus zum Theil sehr kleinen, 


zum Theil mit dem freien Auge wahrnehmbaren 
Klümpehen von verschiedener Form, und ist, den 
mikrochemischen Reaetionen nach zu urtheilen, als 
Protoplasma anzusprechen, in welches die bereits 
erwähnten Kalkkörperehen eingebettet sind. Huxuev 
hat diesem lebenden Protoplasma des Meeresgrundes 
den Namen Bathybius Haeckelii beigelegt. HarckEL 
wurde durch ausführliche, an gleichfalls in Weingeist 
conservirtem Schlamm angestellte Untersuchungen zu 
Resultaten geführt, welche mit den Huxvry’schen im 
Grossen und Ganzen übereinstimmten; auch er fand 
den Bathybius in gelappten, den Plasmodien der My- 
xomyceten ähnlichen, netzartigen Massen, und reihet 
ihn den Rhizomoneren an.” Nach diesen Untersuchun- 
gen schien es festzustehen, dass in den tiefsten Tiefen 
des Oceans äusserst einfache, aus reinem Protoplasma 
bestehende Wesen seit ungezählten Jahrtausenden ihr 


 mysteriöses Leben fortführen. Ein günstiger Zufall 


hat wohl jenes Urprotoplasma entdecken lassen, aus 


welchem alles Lebende entsprungen, jenen Urschleim, 
dessen Vorhandensein im Uterus alles Lebens, im 
Weltmeere bereits von Okex und den ihm folgenden 
Naturphilosophen vermuthet wurde? Oder war das 
Ganze nur ein eitler Traum, die Ausgeburt einer auf- 
geresten Gelehrtenphantasie ? 

Die unter der Leitung Sır WyvıLıE Tmomsons 
gestandene Challenger-Expedition konnte auf ihrer 
31/2 Jahre dauernden Forschungs-Reise um die Erde 
trotz des sorgfältigsten Nachforschens kein lebendes 
Protoplasma am Meeresgrund entdecken. «Professor 
Wyvırve Tuomson — sagt Huxuey®? — theilt mir 
mit, dass die eifrigsten Bemühungen der Forscher 


! Annals and magaz. of nat. hist. 1869. vol. IV. S. 151. 
Conf. HaEckEL, Studien über Moneren ; — femer: Das Pro- 
tistenreich. 

® Das Protistenreich. S. 37. 

® Nature. Aug. 19. 1875. Quarterly Journ. of micro- 
scop.. science. 1875. XV. 392. Conf. HAEckEL, Das Protis- 


| tenreich. 8. 77. 


2) 


zo 


des Challenger, den lebenden Bathybrus zu entdecken, 
erfolglos blieben, und dass man ernstlich vermuthen 
kann, das von mir mit diesem Namen be- 
legte Ding sei nichts weiter, als dureh den 
der Schlamm 


starken Weingeist, worin 


vom Meeresgrund aufbewahrt war, in 
Flocken gefälltes Kalksulfat. Das merkwür- 
digeste an der Sache ist, dass dieser anorganische 
Niederschlag von einem Eiweiss-Präeipitate kaum 
kann unterschieden werden.» Was die Einschlüsse 
des Bathybius, die Coccolithen betrifft, so sind es, 
wie zuerst Carter hervorhob, offenbar mikroskopi- 
sche Kalkalgen. Hiernach hält Huxury den Bathy- 
bius für ein Kunstproduet, und das Vorhandensein 
eines am Meeresgrund lebenden Protoplasmas für 
So 
Hohngelächter jener Zweifler zu Grabe getragen, 


widerlegt. wurde der Pathybius unter dem 
welche gegen die Existenz des am Meeresgrund le- 
benden Urschleimes a priori Bedenken erhoben ; aber 
nur für kurze Zeit: von Eumın Besseus, der an der 
nordamerikanischen Polarexpedition als Naturfor- 
scher sich betheiligte, wurde er gar bald vom Tode 
erweckt. Brssens schreibt über das lebende Proto- 


56 


plasma am Meeresgrunde Folgendes: «Während der 


letzten nordamerikanischen Nordpol-Expedition fand 
ich in 92 Faden Tiefe in dem Smith-Sunde grosse 
Massen von freiem, undifferenzirtem, ho- 
mogenen Protoplasma, welches auch keine 
Spur der wohlbekannten Coceolithen enthielt. Wegen 
seiner wahrhaft spartanischen Einfachheit nenne ich 
diesen Organismus Protobathybüus. Derselbe wird im 
Reisewerk der Expedition abgebildet und besehrie- 
ben werden. Ich will hier nur erwähnen, dass diese 
Massen aus reinem Protoplasma bestan- 
den, dem nur zufällig Kalktheilchen bei- 
gemischt waren, aus welehem der Seeboden 
gebildet ist. Sie stellten äusserst klebrige, 
maschenartige Gebilde dar, die prächtige 
amöboide Bewegungen ausführten, Car- 
minpartikelehen, sowieandere Fremdkör- 
per aufnahmen und lebhafte Körnchen- 
strömungen zeigten.»! 

Nach Alledem kann nicht bezweifelt werden, dass 
die Existenz des Bathybius doch kein Traumbild ist, 
und dass der Meeresgrund, wenn auch nur an mehr 


ı Haeckelia gigantea. Ein Protist aus der Gruppe der 
Monothalamien. Jenaische Zeitschr. f. Naturw. IX. Bd. 
Neue Folge II. B. 2. H. S. 277. 


umschriebenen Stellen, aber immerhin aus einfachem 
Protoplasma bestehende Lebewesen beherbergt, vor- 
ausgesetzt, dass die Beobachtung Besseus’ weder auf 
Irrthum noch auf vorsätzlicher Mystification beruht, 
zu welcher Annahme kein Grund und auch keine 
Berechtigung vorliegt. 


Myxomyceten. 

Die wichtigen Untersuchungen pr Bary’s ! brach- 
ten mit dem Jahre 1855 ein ganz neues, fremdes 
Element in die Nachbarschaft der Rhizopoden, wel- 
ches die gegen das Pflanzenreich scharf umschrieben 
gedachte Grenze der Letzteren zerstörte. Ueber die 
Entwickelung der ganz allgemein zu den Gastromy- 
ceten gezählten sogenannten Schleimpilze ( Myxomy- 
cetes Wallr., Myxogastres Fries) war vor dem Auf- 
treten pe Bary’s nur so viel bekannt — und dies 
wurde von MrcHrLuı bereits im Jahre 1729 aufge- 
zeichnet, — dass ihre mit denen der Gastromyceten 
übereinstimmenden Sporangien aus einer sahne- 
artigen, schleimigen Substanz hervorsprossen, von 
welcher auch die Benennung entlehnt wurde. Die 
von pE Bary zur Erforschung der Entwickelung in 
grossem Umfang angestellten, genauen Züchtungs- 


|. versuche führten zu dem sehr überraschenden, also- 


bald auch von Baız, Wıcanp (zum Theil auch von 
Horrmann) und von CIEnkowskr bestätigten Ergeb- 


 niss, dass aus den Sporen dieser Pilze, wenn 


jene eine gewisse Zeit (12 bis 24 Stunden) 
lang im Wasser gehalten werden, lebhaft 
bewegliche Schwärmer ausschlüpfen, wel- 
che sieh von gewissen Monaden in nichts 
unterscheiden; im farblosen, etwas länglichen 
Protoplasma-Körper der Schwärmer lassen sich neben 
einem Kern I bis 2 pulsirende Vacuolen erkennen, 


, und vom vorderen Ende des Körpers gehen ein, sel- 


tener zwei feine, wirbelnde Geisselfäden aus, mit 
deren Hilfe sie, fortwährend um die Längsachse roti- 
rend, munter umhersehwimmen. Ausser diesem freien 
Schwimmen sind die Monaden ähnlichen kleinen 


Scehwärmer auch zum Kriechen auf einer festen Un- 


terlage befähigt; in diesem Falle ziehen sie die 


‚ Geisseln zurück, flachen sich ab und streeken spitze 


Pseudopodien hervor, so dass die mit gewissen klei- 
nen actinophrysartigen Rhizopoden in Allem über- 


° Bot. Zeit. 1858. Die Mycetozoen. Ein Beitrag zur 
Kenntniss der niedersten Thiere. ZWZ. Bd. X. (1859). Re- 
gensburger Flora. XX. 1862. No. 17 bis 19. Handb. d. phy- 
siolog. Botanik. II. B. I. Abth. Leipzig. 1866. 


257 


einstimmen, oder sie ziehen die Geissel ein und flies- 
sen gleich einem schmelzenden Tropfen, in welcher 
Form sie mit den unter dem Namen der Amoeba 
Guttula und Amoeba Limax bekannten Amoebinen 
gänzlich übereinzustimmen scheinen. Es ist überra- 
schend, dass sich die monadenförmigen Schwärmer, 
als ob sie selbständige Monaden wären, durch Thei- 
lung fortpflanzen. Mit dem Fortschreiten der Cultur 
entwickeln sich aus den Rhizopodeu ähnlichen Ge- 
bilden, den sogenannten Myxoamoeben , grössere 
Protoplasmamassen, und zwar, wie CıznKkowsk1 durch 
sehr genaue Untersuchungen gezeigt hat,! in der 
Weise, dass mehrere Myxoamoeben mit einander 
verschmelzen und Plasmodien bilden. In diesen, aus 
dem Protoplasma zusammengeflossener Myxoamo _- 
ben bestehenden Plasmodien sind keine Kerne mehr 
zu unterscheiden, doch konnte Cıenkowskr in der 
hyalinen Rindenschicht zahlreiche rhythmisch pulsi- 
rende Vacuolen ausnehmen. Am überraschendsten 
ist es aber, dass die gleich Rhizopoden herumkrie- 
chenden Myzxoamoeben und Plasmodien gerade so, 
als wenn sie wirkliche Rhizopoden wären, fremde 
Körper aufnehmen und offenbar auch verdauen.? 
Durch Verschmelzen mehrerer Kleinerer wachsen die 
Plasmodien stetig an, wodurch bei gewissen Arten 
häufig faustgrosse und noch grössere, aus netzförmig 
verschlungenem Protoplasma bestehende Massen zu 
Stande kommen, in deren feinen fadenförmigen 


! Zur Entwieklungsgeschiehte der Myxomyceten und 
das Plasmodium. Prınssurm’s Jahrb. f. wiss. Botan. III. 
Bd. III. H. 1863. 

® METSCHNIKOFF sagt diesbezüglich Folgendes: «Es ist 
nichts leichter, als die Aufnahme nicht nur fein vertheilter 
Farbstoffe oder Stärkekörner, sondern auch so grober Kör- 
per, wie die gekochten Eigelbkörner oder quergestreifte 
Muskelfasern verschiedener Thiere in’s Innere der Plasmo- 
dien zu beobachten. Alle diese Substanzen bleiben aber 
im Plasmodium 24 Stunden und noch länger liegen, ohne 
deutliche Veränderungen zu zeigen, welche auf einen Ver- 
dauungsact hinweisen könnten; der grössere Theil der 
aufgenommenen Körper wird im Gegentheil wieder-ausge- 
worfen. Bessere Resultate gaben mir Experimente mit der 
Fütterung hellgelber Plasmodien von Physarum mit erweich- 
ten Scelerotiumzellen von Phloebeomorpha rufa. Solche 
Zellen werden nicht nur mit Leichtigkeit vom Plasmodi- 
um aufgenommen, sondern erleiden auch Veränderungen, 
welche auf Verdauung hindeuten. Die Zellen werden blass 


und verkleinern allmälig, bis sie gar nieht mehr unter- | 


schieden werden.» Schriften der neurussischen Gesellsch. 
d. Naturforscher in Odessa. V. (1877) 2. Conf. Zool. Anzei- 
ger V. (1882) 311. 


G. ENTZ, Protisten. 


Fortsätzen, wie bei den Rhizopoden, lebhaft strö- 
mende Körnehen zu sehen sind; dabei können diese 
Massen sich langsam bewegen, den Ort verändern 
und sogar senkrecht, z. B. an feuchten Baumstäm- 
men aufwärts kriechen. Nach Verlauf einer gewissen 
Zeit sprossen endlich aus den Plasmodien Sporangien 
hervor, in welchen sich durch endogene Zellbildung 
Sporen entwickeln, neben welehen bei manchen 
Myzomyceten noch ein Netzwerk eigenthümlicher elas- 
tischer Fäden sich heranbildet, das sogenannte Capil- 
Iitium, durch welches beim Platzen der Sporangien 
die Sporen nach allen Richtungen hin zerstreut wer- 
den. Nach diesen überraschenden Ergebnissen sei- 
ner Untersuchungen gelangt pr Bary zur Folgerung, 
dass die Myxomyceten, so sehr sie auch wegen der 
Sporangien den Pilzen ähnlich kommen mögen — 
aus dem Pflanzen- in das Thierreich zu übertragen 
wären, weshalb er sie auch Mwyzetozoa, d. h. Pilz- 
thiere benennt; gleichzeitig bemerkt er auch, dass 
möglicher, ja sogar wahrscheinlicher Weise sämmtliche 
Amoeben in den Entwiekelungskreis der Mycetozoön 
gehören. Diese Ansicht der Zugehörigkeit der Myxo- 
myceten zu den Rhizopoden wird auch von Baın ge- 
theilt.! In Vertheidigung seines Standpunktes Horr- 
MANN und WırGAnD gegenüber beruft sich pe Bary 
darauf, dass der Entwiekelungsgang der von Cıex- 
kowskı entdeckten Monas parasitica? und der Gre- 
garinen mit dem der Myxomyceten im Wesentlichen 
übereinstimmt, und zieht die folgende Parallele : ® 


Myxogastres, Monas parasitica. Gregarinen. 
Dporoeyater 2 Oystierr an 2 Cyste 
Sporen --- --- Sehwärmsporen ___ Psorospermien 
Schwärmzelle ___ Schwärmsporen [wachsende, Amoe- 


Amoeben-Zustand | ben ähnl. Körper 


Lange contractile Amoeben-Zustand 
Fäden = 0. Meer Grosarinen 


Sporocyste __- ... Cyste __- ___ _._ Cyste. 


Die äusserst werthvollen Untersuchungen Cıex- 
KOWSKT'S über die Entwiekelung der Monaden, deren 
eine in der soeben erwähnten Parallele auch von 
DE Bary eitirt wird, ergaben, dass diese nach Art der 
Thiere sich ernährenden mikroskopischen Organismen 
in ihrem Entwiekelungsgang mit jenem der Myzomy- 
ceten so sehr übereinstimmen, dass sie die Bande zwi- 


! Ueber die Myxogastres Fr. (Myxomycetes Wallr.). Ver- 
handle. der k. k. zoolog. botan. Gesellsch. (1859) S. 34. 

® Die Pseudogonidien. Prinesheim’s Jahrb. f. wiss. 
Botan. I. B. II. Hft (1857) S. 371. 

® Flora. XX. (1862) S. 303. 


33 


258 


schen Myxomyeeten und Protozoön nur noch mehr be- 
festigen. Gewisse Monaden, von ÜIENKOWSKI Mona- 
deae zoosporeae genannt, insonderheit Monas ( Proto- 
monas Haeck.) amyli, Pseudospora parasitica ( = Mo- 
nas parasitica), Ps. Nitellarum und Ps. Volvocis, be- 
oinnen die erste Phase ihres Lebens als, jenen der 
Myxomyceten vollkommen ähnliche Schwärmer ( Mo- 
nasform ), welehe sich, nachdem das Schwärmen eine 
Zeit lang gedauert hat, zu Rhizopoden mit spitzen 
Pseudopodien, oder wie CIENKOWSKI sagt, ZU actıno- 
phrysartigen Amoeben verwandeln ( Amoebenform), 
welche von den Myxoamoeben in nichts verschieden 
sind; bei Monas amyli entwickeln sich sogar durch 
Verschmelzen mehrerer Schwärmer kleine fadenför- 
mige Plasmodien ; die Amoeben respective die Plas- 
modien ziehen sich schliesslich zu einer Kugel zu- 
sammen und seeerniren eine Cyste, innerhalb welcher 
sie, nach einer Rast von verschiedener Dauer, in ein- 
zelne Schwärmer zerfallen, welehe aus der Cyste her- 
vortretend den soeben skizzirten Entwiekelungsgang 
von Neuem beginnen. Denselben Verlauf nimmt die 
Eintwiekelung bei gewissen Moneren Haeckzr’s, so bei 
Protomyxa aurantiaca und bei Protamoeba Husleyi ; 
dagegen fehlt im Entwickelungsgang anderer Mona- 
den, insbesondere der (olpodella pugnax Oienk., die 
Amoebenform, während bei der von ÜIENKOWSKI 
Monadeae tetraplastae genannten Gruppe ( Vampy- 
rella, Nucelearia) im Gegentheil die Monasform 
nicht vertreten ist. Auf diese Untersuchungen konnte 
Cienkowskı mit Recht die Behauptung stützen, dass 
gewisse unter die Monaden und Rhizopoden einge- 
veiheten niederen Protozoen mit den Myzomyceten 
am nächsten verwandt sind; zu Alldem gesellt sich 
noch das durch die neuesten Untersuchungen zu 
Tage beförderte Ergebniss, wonach auch im Entwi- 
ekelungsgang der Heliozoön, wie bei den Monaden 
CIEnKowsKT’s, die Monas- und Rhizopodenform al- 
ternirt; es lässt sich sogar, wie Rıcmarp HERTWIG 
sagt, auch der Entwiekelungslauf der Radiolarien 
mit dem der Myxomyceten am besten vergleichen.? 

Während durch diese neueren Forschungen zwi- 
schen Myxomyceten und Rhizopoden eine nahe Ver- 
wandtschaft nachgewiesen wurde, haben in der an- 
deren Richtung angestellte Untersuchungen die Bande 
zwischen Myxomyceten und den übrigen Pilzen en- 
ger geknüpft. Es hat nämlich Brereın in Dictyo- 


ı Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. I. 1865. 
® Zur Histologie der Radiolarien. S. 81. 


| 
| 


stelium maucoroides eine Uebergangsform von den 
Myxomyceten zu den Mucorineen entdeckt, und 
Fınmrzın und Woronın haben nachgewiesen, dass 
das zu den Isarieen gehörige Ceratium hydnoides und 
die zu den Hymenomyceten in ein Subgenus der 
Gattung Polyporus gehörige Polystica retieulata dem 


Entwiekelungsgange nach zu den Myxomyceten zu 
| reehnen sei, woraus gefolgert werden könnte, dass 


unter den Myxomyceten verschiedene Pilztypen ver- 
treten sind.! 

Gegen die bei Botanikern heut zu Tage allge- 
meine Ansicht, wonach die Myzomyceten unter die 
Pilze gehören, ist neuestens eben der Botaniker 
Schmitz wieder aufgetreten, der auf den pe Bary- 
schen Standpunkt zurückgreifend betont, dass sie 
von den Rhizopoden viel schwerer zu trennen sind, 
als von den Pilzen.? 

Die dargelegten Forschungs-Ergebnisse haben 
scheinbar eine Verwickelung hervorgerufen ; thatsäch- 
lich wurde aber durch dieselben eine noch immer strit- 
tige These der Biologie geklärt und bewiesen, dass die 
Rhizopoden, deren höheren Formen man 
die animalische Natur gewiss nicht ab- 
spreehen kann, dureh Vermittlung der 
Myxomyceten mit den von den Pflanzen un- 
trennbaren Pilzen durch eine ununterbro- 
chene Reihe verbunden sind, dass auf die- 
sen tiefsten Lebensstufen — wie Perry sagt? — 
die populären Begriffe von Thier und 
Pflanze nicht mehr passen. 

Wer sich mit dieser Wahrheit nicht befreunden 
will, dem bleibt niehts Anderes übrig, als den unent- 
wirrbaren Knoten, gleich einem Alexander, entzweizu- 
hauen, das heisst, in Ermangelung natürlicher Grenz- 
linien an willkürlich gewählte sich zu halten, wo- 
das Gebiet der 
subjeetiven Auffassung, und wie bei Ländern, welche 


durch man selbstverständlich auf 


! Ceratium hydnoides Ab. et Schw. und Polystiea re- 
tieulatz Fr. (Polyporus retieulatus Nees) als zwei neue 
Formen von Schleimpilzen. Bot. Ztg. 30. Jahrg. No. 34. 
(1872) S. 613. 

2 Untersuchungen über die Zellkerne der Thallophyten. 
Sitzungsb. der niederrhein. Gesellsch. f. Natur- und Heil- 
kunde zu Bonn. 4. Aug. (1879). S. 21. 

3 Veber die Grenzen der sichtbaren Schöpfung, nach 
den jetzigen Leistungen der Mikroskope und Ferngläser. 
Sammlung gemeinverständlicher wissenschaftlicher Vorträge 
Von R. VırcHnow und Fr. von HoLTZENDORFF. IX. Ser. Ber- 
lin 1874. 


259 


natürlicher Grenzen entbehren, zu fortwährenden 
Grenzstreitigkeiten gelangt. 


Labyrinthuleen. 


Ich muss an dieser Stelle der von Ü1IENKowskI 
entdeckten eigenthümlichen Labyrinthuleen! Er- 
wähnung thun, welche eine besondere Gruppe von 
Protisten zu bilden scheinen, obschon siein gewissen 
Beziehungen an die Monaden und Myxomyceten 
erinnern. Die Labyrinthuleen pflegen sich in der See 
auf untergetauchte Gegenstände zu lagern, und be- 
stehen aus gruppenweise lebenden spindelförmigen 
membranlosen, einen Kern führenden und ihre Form 
verändernden Zellen. Diese Zellen scheiden Fäden 
aus, welche ein feines Netzwerk, gleichsam ein Schie- 
nennetz bilden, auf welchem die Zellen eigenthüm- 


lich fortgleiten und die verschiedensten Umwege | 


beschreiben ; später vereinigen sie sich zu Gruppen 
und secerniren eine gemeinsame Hülle, innerhalb 
welcher die einzelnen Zellen gesondert sich einkap- 
seln, um nach kurzer Rast in vier Tochterzellen zu 
zerfallen, welche die Cysten verlassen und auf einem 
neuangelegten Schienennetz ihre gleitenden Bewe- 
gungen beginnen. 


Flagellaten. 

Die sogenannten Flagellaten — d. i. jene grosse 
Gruppe der Protisten, welche zuerst von Dusarpın in 
einer besonderen Ordnung zusammengefasst wurde, 
deren Repräsentanten durch einen oder mehrere 
wirbelnde Geisselfäden («filaments flagelliformes») 
charakterisirt sind, und zu deren Bezeichnung zu- 
erst von Conn im Jahre 1850 der seitdem allge- 
mein acceptirte Ausdruck Flagellata vorgeschlagen 
wurde? — waren im Vergleich zu den übrigen 
Gruppen der Protisten ziemlich vernachlässigt ge- 


dem neuen Genus Amphidinium) bereichert. FREsE- 
nıus! beschrieb im Jahre 1858 unter dem Namen 
Monas consociata eine, durch gallertige, schleimige 
Substanz zusammengehaltene scheibenförmige Co- 
lonien bildende Monadine, welche später von Cren- 
kowskı ? als Phalansterium consociatum bezeichnet 
und gleichzeitig mit einer verwandten Form, dem 
Phalansterium intestinum, dessen Colonien unver- 
ästelte Fäden bilden, beschrieben wurde. Auch hat 
Fresenius auf starren Stielen gruppenweise sitzende 
Monadinen unter der Bezeichnung Anthophysa so- 


| Titaria beschrieben, welche mit der von EHRENBERG 
' zu den Vorticellinen gerechneten Epistylis Botrytis 


offenbar identisch sind. Der amerikanische Forscher 
Janes-CLark hat denselben Flagellaten den Namen 
Cadosiga pulcherrima gegeben und gleichzeitig ge- 
naue Beschreibungen von vielen anderen, mit der 
obigen nahe verwandten, bisher unbekannten farb- 
losen Flagellaten ( Bicosoeca, Oodonoeca, Salpın- 
goeca ) geliefert ; alle diese Flagellaten scheinen hin- 
sichtlich ihrer Organisationsverhältnisse mit den 
Geisselzellen (Kragenzellen) der Spongien genau über- 
einzustimmen und sind auch, wie die Letzteren, mit 
einem eigenthümlichen Kragen (collar) versehen, 
von dessen Mitte der einzige, lange Geisselfaden aus- 
geht. Janes-CLark wurde durch Studien über 15 
Flagellatenarten und eines Kalkschwammes, der 
Leucosolenia (Grantia) botryoides * zu der Ansicht 


‚ geführt, dass die Spongien — deren Geisselzellen im 


Bau mit den von ihm beschriebenen Flagellaten, wie 


‚ gesagt, gänzlich übereinstimmen, und zwar ausser 


blieben, und wurden erst in der jüngsten Zeit mit | 


neuen Formen bereichert. CLararkps und LacH- 
mann haben in ihrem grossen Werk blos die Ci- 
lioflagellaten, die ‚Peridineen EHREnBERG’s bear- 
beitet, von den übrigen Flagellaten aber nur ein- 
zelne zerstreute Notizen mitgetheilt; die Peridineen 
jedoch wurden von ihnen mit mehreren interessan- 


ten Seeformen (zahlreichen Dinophysis-Arten, und | 


! Ueber den Bau und die Entwickelung der Labyrin- 
thuleen. AMA. III. Bd. III. Hft. 1867. 

2 Nachträge zur Naturgeschichte der Protoeoccus plu- 
vialis Kützing. Nova acta Acad. Cxsar. Leop. Carol. Nat, 
Cur. XXIL I. 1850. 


der Allgemeinform und des aus der Mitte des Kra- 
gens herausragenden Geisselfadens, auch darin, dass 
siemit zwei, in regelmässigen Zeiträumen abwechselnd 
pulsirenden Vacuolen und einer Mundöffnung ver-' 
sehen sind, durch welche sie nicht nur Wasser, son- 
dern mit diesem auch kleine Fremdkörper aufnehmen, 
also fressen — dass mithin die Spongien nichts 
weiter als Monaden-Colonien sind; nach 
James Crark wird nämlich der charakteristischeste 
und allein wesentliche Theil des Spongienkörpers 


! Beiträge zur Kenntniss mikroskopischer Organismen. 
Frankfurt a. M. 1858. 

2 Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. IV. 1870. 

* Nach HasEcker ist dieser Schwamm nicht Leuco- 
solenia botryoides, sondern wahrscheinlich mit Ascortis 
fragilis identisch. Die Kalkschwämme. I. Berlin (1872) 
8. 25, 

33° 


9) 


durch die Monaden-Schicht ( Monadigerous layer) | 
gebildet, welche die Gänge auskleidend das Entoderm 
vorstellt; dagegen wäre die Spieulen führende, im 
Uebrigen aber strueturlose äussere Schicht ( Cytobla- 
stematous layer), d. h. das, was Harckzı Ectoderm, 
Andere Mesoderm nennen, blos ein «common dormi- 
tory», auf welcher die Monaden-Oolonie ruht. Die- 
ser Auffassung getreu meint er die Schwämme in die 
einzelnen Familien der Flagellaten ( Monadoidae, 
Bicosoecidae, Codosigoidae, Anthophysidae etc.) ein- 
reihen zu müssen.! 

Diese Ansicht James CLark’s wurde von den 
Spongiologen, die heut zu Tage sämmtlich, der von 
Leuckarr seit 1854 befolgten Eintheilung sich an- 
schliessend, die Schwämme für Coelenteraten halten, 
kühl zurückgewiesen, und meines Wissens erhob sich 
nur eine Stimme dafür, nämlich Stein, der jene An- 
sicht nicht für ganz verwerflich hält. ? 

Eine grosse Anzahl neuer Formen wurde neue- 
stens von BürschLı in einer die Kenntniss der Fla- 
gellaten wesentlich fördernden Abhandlung beschrie- 
ben.” Doch von sämmtlichen Arbeiten, welche seit 
EHRENBERG mit den Flagellaten sich befassten, ist 
der im Jahre 1878 erschienere III. Theil des von 
Ste im Jahre 1859 begonnenen, gross angelegten 
monographischen Werkes * unstreitig die bedeutend- 
ste; sie erstreckt sich auf sämmtliche Flagellaten | 


und bildet in der Kenntniss der Flagellaten einen | 
allen Richtungen nach beträchtlichen Fortschritt. Von 

diesem weitläufigen Werk, welches Stein selbst für | 
die schwierigste und mühseligste, aber auch für die 
beste Arbeit seines ganzen Lebens hält, ist bisher 


blos der noch unvollendete allgemeine Theil erschie- 
nen; es kann aber aus dem erschienenen, auch die 
kurze Classification und die mit Erklärungen verse- 
henen Tafeln enthaltenden Theile, auf die grosse 
Zahl der neuen Arten und der neuen morphologisch- 
physiologischen Daten, mit denen der grösste For- 
scher der letzten dreissig Jahre unsere Kenntnisse 


über die Flagellaten bereichert, geschlossen werden. 


" On the Spongi» Ciliat as Infusoria Flagellata ; or 
Observationes on the Strueture, Animality, and Relation- 
ship of Leueosolenia botryoides, Bowerbank. Memoires read | 
before the Boston society of natural History. III Boston. 
1867. 

2271.08..10, 

® Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten und einiger 
verwandten Organismen. ZWZ. XXX. 1878. 

* Der Organismus der Infusionsthiere. III. Abth. mit 
24 Kupfertafeln, I, Hälfte. Leipzig 1878. 


260 


Verhältniss der Schwärmsporen von Algen 
und. Pilzen zw den Flagellaten. 

Durch die Entdeckung der Schwärmsporen der 
Alsen wurde, wie bereits oben erwähnt, in Folge der 
Untersuchungen von UnGEr und THURET, schon seit 
dem Jahre 1843 die Ansicht, wonach die Flagellaten 
im System neben die Wimperinfusorien einzurei- 
hen sind, bedeutend erschüttert, und v. StsBoLp be- 
wogen, mit Ausnahme der Astasieen und Peridineen, 
sämmtliche Flagellaten m das Pflanzenreich zu ver- 
weisen. Die neueren Studien über die Entwickelungs- 
verhältnisse der niedersten Wesen mussten die engste 
Verwandtschaft zwischen gewissen Flagellaten undden 
Algen nur noch mehr befestigen, und die Untersu- 
chungen von ALEXANDER BRAUN, NÄGELI, CoRN u. A. 
führten alle zum Ergebniss, dass ein grosser Theil 
der chlorophyllhaltigen Flagellaten, insbesondere die 
Volvoeineen, von den zur Ordnung der Palmellaceen 
gehörigen einzelligen Algen ohne Zwang nicht kön- 
nen getrennt werden, sondern mit diesen, als Reprä- 
sentanten einer besonderen Familie, unbedingt zu 
vereinigen seien ; dasselbe lässt sich von den Chla- 
mydomonaden und Chlamydocoecen (= Hamato- 
coccus Flotow) sagen, welche ihren naturgemässen 


, Platz in der Familie der Protococcaceen finden. Mit 


den Letzteren stehen wieder unzweifelhaft in der 
engsten Verwandtschaft EurenBere’s chlorophyllhal- 
tige Monadinen ( Monas grandis, M. tingens, Uvella 
virescens, M. Bodo, Microglena punctifera, M. mo- 
nadina, Doxococeus ruber, D. Pulvisculus ), die rei- 
nes oder modificirtes Chlorophyll enthaltenden Re- 
präsentanten der Uryptomonadinen und Astasieen, 
die Dinobryinen, die zu den Üyclidineen gerechnete 
COhaetomonas, und schliesslich auch die grünen oder 
braunen Peridineen, welehe von den Volvocineen und 
von Uhlamydomonas kaum zu trennen sind, und 
LeuckArr verfuhr nur consequent, als er allen diesen 
Flagellaten ihren Platz unter den Algen anwies.! 

Die heutige Kenntniss der Fortpflanzung der nie- 
dersten Pilze beweist ferner, dass die Repräsentanten 
mehrerer zur Ordnung der Phycomyceten gehöriger 
Pilz-Familien, namentlich die Peronosporen, Sapro- 
legnieen, und COhytridieen, welche in vielen Bezie- 
hungen die farblosen Parallelgruppen der grünen 
Siphoneen und Protococcaceen bilden, gleichfalls 
durch Sehwärmsporen sich fortpflanzen, welehe Letz- 


' Nachträge und Berichtigungen zu dem I. Bd. von J. 
VAN DER Hoeven’s Handb. d. Zoologie. Leipzig. (1856) 8. 8. 


2 


oo 


teren zu den farblosen Flagellaten, insbesondere den 
Monadinen im selben Verhältniss stehen, wie die 
Schwärmsporen der Algen zu den grünen Flagellaten, 
d. h. sie sind in morphologischer Beziehung kaum 
von einander zu trennen. 

Demgemäss wäre man also dahin gelangt, sämmt- 
liche Flagellaten als in das Pflanzenreich gehörig zu 
betrachten. Und doch kann dies so lang nicht gesche- 
hen, bis man nicht auch die Ciliaten dem Pflanzen- 
reiche zuweist; es gibt nämlich Flagellaten, welche 
Mund, Schlund und Afteröffnung, manche sogar in 
der Corticalschicht ihres Protoplasma-Leibes con- 
tractile Fasern, Myophanfasern, besitzen ( Kugleneen 
und Astasieen) und von den Ciliaten nur durch das 
Fehlen des Flimmerhaare, oder eben durch das Vor- 


handensein der Geisselfadens abweichen ; dabei bil- 


den diese nicht etwa eine besondere Gruppe, sondern 
sie sind häufig auch genetisch sehr schwer von For- 
men zu unterscheiden, welche, ganz wie Pflanzen, 
mittelst Chlorophyll assimiliren; ja es können sogar 
die letzteren selbst gewisse chacraktristische Merk- 
male der Ciliaten besitzen. 

Es ist zur Genüge bekannt, dass es unter den 
niedersten Pflanzen gewisse Parallelformen gibt, 
welche einander vollkommen gleichen, mit dem ein- 
zigen Unterschied, dass die eine Form reines oder 
modifieirtes Chlorophyll enthält und nach Art der 
grünen Pflanzen, — die andere aber das Chloro- 
phyll vermissen lässt und wie Pilze sich nährt. Orr- 
step liefert von diesen Parallelformen die folgende 
Reihe: 


A) Reines oder modifieirtes 


Ohlorophyll enthaltend. B)) Farblos. 


Oseillarona TEE Beygiatoa. 
STUUIMaN ey ee Spirochaeta. 
R Leptomitus. 
ERROR IS DE IDEEB ER EEE, Se | = : 
Hiygrocrocis. 
Palmellaceae -- .--. -—..... -.. Uryptococcaceae. 


enthaltende Art.) 


Chlamydomonas  ___ 
Synedra ( Phycovanthin 


Ch. hyalina. 
Symedra putrida. 


Es kann sogar behauptet werden, dass sämmtliche 
Algen und Pilze auch nur solche Paralleleruppen 
sind, welche von Näczn auf Grund des Vor- oder 
Abhandenseins von Chlorophyll getrennt wurden ; 
vom morphologischen Standpunkt kann es demnach 
nur gebillist werden, wenn mehrere competente For- 


! OERSTED, System der Pilze, Lichnen und Algen. Leip- 
zig (1873). 8. 141, 


61 


scher, u. A. auch Sacas, Algen und Pilze zu einer 
gemeinschaftlichen Gruppe zusammenfassen. 

Was nun aber von den chlorophyllhaltigen und 
farblosen niedersten Pflanzen steht: dasselbe hat in 
vollem Maass auch für die Flagellaten Gültigkeit. Auch 
unter diesen gibt es Parallelformen, welche zuweilen 
nicht einmal genetisch von einander zu unterscheiden 
sind; während aber die eine Form reines oder modi- 
ficirtes Chlorophyll enthält und dieses nach Art der 
Pflanzen assimilirt: wird in der entsprechenden 
Parallelform das Chlorophyll vermisst, dagegen, ganz 
wie bei den Ciliaten, Mund und Schlund angetroffen, 
und eine vollkommen animalische Ernährungsweise 
beobachtet. Dies bezieht sich z. B. auf folgende Fla- 
gellaten: 


B) Mit Mund und Schlund 
versehene thierische Flagel- 
laten ohne (oder blos mit 
Spuren von) Chlorophyll. 


4) Reines oder modificirtes 
Chlorophyll enthaltende 
pflanzliche Flagellaten. 


Arten von Uryptomonas --- Chilomonas Faramecium. 


« « Euglena --- --- Arten von Astasia ( Peranema)) 


« «  Peridinium « « Gymnodinium.* 


Hierher ist die auch von Orrsteo erwähnte Ohla- 
mydomonas Pulviseulus und ihre Parellelform Ch. 
hyalina zu rechnen, welche mit Polytoma Uvella 
Ehrb. offenbar identisch ist, sich von den anderen 
thierischen Flagellaten aber durch Mangel eines 
Schlundes unterscheidet. 

Die innigste Verwandtschaft unter den Parallel- 
formen der soeben angeführten Reihe wird wohl von 
Niemandem bezweifelt werden, und trotzdem wird 
man gezwungen sein, wenn man sonst an der popu- 
lären Trennung der Organismen in pflanzliche und 
thierische festhält, einen Theil zum Pflanzenreich, 
den anderen zum Thierreich zu schlagen, wo diese 
in den Ciliaten eben so nahe Verwandte besitzen, 
wie jene in den Palmellaceen. Die Uryptomonaden 
und Euglenen, wie auch Ohlamydomonas Pulvis- 
culus, pflegen nach Ablauf der Schwärmperi- 
ode eine durchsichtige farblose Gallerthülle ( G@loeo- 
coccus- Form ) oder eine derbe Cellulosehülle ( C'hroo- 
coccus-Form) auszuscheiden, und nach einer — 
im ersteren Falle kürzeren, im letzteren zumeist 


“= Stein hat die panzerlosen und auf thierische Art 
sich ernährenden Peridineen in das Genus Gymnodinium 
eingetheilt, wohin er @. Vorticella St., G. Pulvisculus St. 
(= Peridinium Pulvisculus Ehrb.), G. roseolum St. (— Gle- 
nodinium roseolum Schmarda) zählt. (III. S. 90.) 


262 


längeren — Rast durch wiederholte Theilung sich 
zu vermehren; die junge Generation von Schwär- 
mern macht dann den soeben beschriebenen Ent- 
wickelungsgang aufs Neue durch. Wenn nun aber 
diese reines oder modifieirtes Chlorophyll enthalten- 
den und ganz nach Art der Pflanzen sich nährenden 
Schwärmer weder in Bezug auf Organisation und 
Ernährung, noch auch hinsiehtlieh ihres Entwicke- 
lungsganges von den zur Familie der Palmellaceen 
gehörigen einzelligen Algen ( Palmella, Gloeocystis, 
Tetraspora, Vacuolaria u. A.) sich unterscheiden : 
so darf man nicht den geringsten Anstoss nehmen, 
wenn von CIENkowskI ÜUryptomonas ovata, ferner 
COhlamydomonas und die Euglenen den Palmellaceen 
angereiht werden.! * 

Auch die Peridineen können sich, wie die Unter- 
suchungen von ÜLAPAREDE und LacHMmAanN beweisen, 
nachdem sie den Panzer abgeworfen, in spindel- oder 
halbmondförmige Cysten umwandeln, innerhalb wel- 
chen eine neue Generation entsteht. In dieser Form 
scheinen auch die Peridineen mit gewissen einzelli- 
gen Algen übereinzustimmen, und auch mit den 
Palmellaceen in sehr nahen Verwandtschaftsbezie- 
chungen zu stehen. 

So sehr aber die chlorophyllhaltigen Flagellaten 
während ihrer Ruhezeit den einzelligen Algen nahe- 
kommen, so dass sie von diesen kaum zu unterschei- 
den sind: so nahe stehen anderseits ihre farblosen 
Parallelformen, wegen des deutlich sichtbaren Mun- 
des und Schlundes und wegen ihrer Ernährung durch 
verschlungene Fremdkörper, zu den Ciliaten, und 
StEIN hebt gewiss mit Recht hervor, dass gewisse 
farblose Flagellaten, ihrer ganzen Organisation nach, 
mit gewissen Ciliaten unverkennbare Analogien auf- 
weisen.? 

In der That ist die Uebereinstimmung, welche 
namentlich betrefis der allgemeinen Körperform und 
der Structur des Schlundes zwischen gewissen farb- 
losen Flagellaten und Ciliaten besteht, im höchsten 
Grad überraschend, da sic sich nur durch die vor- 
handenen oder fehlenden Geisselfäden von einander 


! Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. VI. 
(1870) S. 426. 

* Uebrigens wurden die, kugelig zusammengeschrumpft 
sich einkapselnden Euglenen schon von Kürzıns zu den 
Algen gezählt; Myeroeystis austriaca und M. Noltii scheinen 
nämlich Kuglena sangwinea, M. olivacea und M. minor da- 
gegen E. viridis zu entsprechen, 

INH 


| unterscheiden, und wenn man auf dieses Merkmal 
kein grosses Gewicht legte, im System unbedingt ne- 
ben einander zu stellen wären. Diese Aehnlichkeit kann 
sich so weit steigern, dass es nur durch Anwendung 
sehr starker Vergrösserungen und durch scharfe Be- 
obachtung möglich wird, gewisse Flagellaten von 
ihren zu den Ciliaten gehörigen Doppelgängern zu 
unterscheiden, weshalb es uns auch gar nicht wun- 
dern kann, wenn EHrENBERG z. B. die Astasia ( Pera- 
nema) trichophora unter dem Namen Trachelius 
trichophorus in die Familie der bewimperten Trache- 
linen, eine Oraspedomonadine und die Anthophysa 
aber unter die Vorticellinen einreihete; wurden ja 
doch gewisse kleine Oraspedomonadinen noch im 
Jahre 1852 selbst von Srum für Vorticellen gehal- 
ten ; ! ja, ich erachte es sogar für sehr wahrscheinlich, 
dass die von Rıcuard GREErF als Epistylis minutus 
beschriebene und abgebildete winzige Epistylis-Colo- 
nie, deren einzelne Individuen bei 400-facher Ver- 
grösserung nur eine Länge von 4 mm. zeigen,? nichts 
anderes, als die der Epistylis in der That zum Ver- 
wechseln ähnliche Dendromonas virgaria ist, welche 
schon früher von Weiss unter dem Namen Epi- 
stylıs virgaria beschrieben wurde. Die zur Familie 
der Bicoeeiden gehörigen Flagellaten, welche in der 
anderen Richtung mit den Dynobryinen verwandt 
sind, zeigen in mancher Beziehung dieselbe Organi- 
sation, wie die Ophrydinen, namentlich die Cothur- 
nien und Vaginicolen. Zum verwechseln ähnlich 
sind sich auch die farblosen Formen der Peridineen, 
nämlich die @ymnodinien und das zur Familie der 
Uyclodineen gehörige Urocentrum Turbo, weshalb 
es auch nicht im Geringsten befremden wird, dass 
James-CLARk den letzteren Ciliaten unter dem Na- 
men Peridinium Öypripedium als neue Peridinee 
beschrieb;? zwischen Gymnodinium und Urocen- 
trum besteht der Unterschied in der Organisation 
blos darin, dass bei letzterem ausser den Cilien, 
welche die den Leib in zwei ungleiche Hälften thei- 


‘ Neue Beiträge zur Kenntniss der Entwickelungsge- 
schichte und des feineren Baues der Infusionsthiere. ZWZ. 
III. 481. 

® Untersuchungen über die Naturgeschichte der Vor- 
ticellen AN. 36—37. Jahrg. (18570—71) T. VL. F. 5. 

® Proofs of the Animal Nature of the Cilioflagellat® 
Infusoria, as based of the Structure and Physiology of one of 
the Perideni: (Peridinium Cypripedium, n. sp.). — Procee- 
dings of the American Academy of Arts and Seiences, Feb- 
ruary, 1865, Conf, Sreın II. 148, 


263 


lende gürtelförmige Einschnürung begrenzen, der 
ganze Leib, das Ende der grösseren Körperhälfte 
ausgenommen, mit ziemlich langen, aber sehr dün- 
nen, zarten Cilien bedeckt ist,* ferner, dass den 
Geisselfaden eine aus langen Flimmerhaaren ge- 
drehte zugespitzte Quaste ersetzt; letzterem Unter- 
schied wird aber kaum eine Bedeutung zugesprochen 
werden können, da diese Quaste aus zusammenge- 
drehten Cilien auch bei einer an Arten sehr reichen 
Gattung der Monadinen, nämlich bei den im Darm 
von Insecten und Froschlarven häufig in unzähligen 
Mengen vorkommenden Lophomonaden anstatt des 
Geisselfadens angetroffen wird. Endlich stimmt Chr- 
lomonas Paramecium — welche von Perry mit den 
chlorophylihältigen Parallelformen, d. i. den Urypto- 


"= So habe ich nach wiederholten Untersuchungen die 
Bewimperung bei Urocentrum gefunden, während STEIN 
bei den Cyelodineen (Urocentrum, Didinium, Mesodinium ) 
blos 1 oder 2 Ciliengürtel unterscheidet (II. 148); würde 
Letzteres richtig sein, so wäre es in der That kaum mög- 
lich Urocentrum von den Peridinieen zu trennen. 


monas-Arten nieht ohne Berechtigung in eine Art 
( Oryptomonas polymorpha Perty) zusammgengefasst 
wird — der Körpergestalt und dem Schlund nach 
mit dem zur Familie der Leucophryinen gehörigen 
Colpidium Colpoda ebenso genau überein, wie die 
nächsten Verwandten von Öhzilomonas, nämlich die 
zu den Gattungen Anisonema und Eintosiphon 
gehörigen Flagellaten mit den Erviliinen. Man trifft 
also unter den Flagellaten Formen an, welche mit 
den Ciliaten parallel laufen, so dass man, Alles erwo- 
gen, beim heutigen Stand der Kenntnisse die Fla- 
gellaten in der That eben so wenig von den — wenn 
der Ausdruck gestattet ist — animalischesten Reprä- 
sentanten der Protisten, nämlich den Ciliaten zu tren- 
nen vermag, als von den Rhizopoden, Algen und 
Pilzen, mit denen sie durch mehr-weniger innige 
Verwandtschaft verbunden sind; es möge das durch 
folgende, einer Erklärung kaum bedürftige tabellari- 
sche Uebersicht der Verwandtschaftsverhältnisse eini- 


ger Flagellaten versinnlicht werden : 


algae Protophyta 


Cryptomonas. 


Peridinium. 


Dinobryina. 


Saprolegniaceas) 


Flagellata« 


> 


Eugleni N 


ÄR 


Rhizopoda Ciliata 


Protozoa 


Ohılomonas er Leucophryjina. 


Anisonema Ten 

Entosiphon ||" Bupälsinz: 
T 

Gymnodinium.|---------- -| Cyelodinea. 
x Astasiaea-___--\-—__--- =. Trachelinea. 

Anthophysa __- 


Dendromonasl\ ___________-_- Vorticellina. 
Craspedomona- 
7 dina 
Bicoecida ___\---------------- Ophrydina. 


Heliozoa. 


A 


2) 


x 


Wenn man nach Alldem den Verwandtschafts- 
verhältnissen der Flagellaten nachforscht, so wird 
man der Auffassung kaum widersprechen können, 


welche von Bary DE Sr. Vincent im Jahre 1828 mit 


folgenden sehr zutreffenden Worten ausgedrückt 
«Die 
Erleichterung 


wurde: in den Naturwissenschaften 


behufs des Studiums ac- 
ceptirte Eintheilung in Reiche, Ordnun- 
sen, Classen, ja selbst Gattungen ist ins- 
gesammt mehr-weniger willkürlich. Be- 
trachtet man die für Typen gehaltenen 
Objeete, so werden uns ihre Differenzen 
That überra- 


auf den ersten Blick in der 


schen; eben so überraschend sind aber 


auch die gegen die Grenzen zu verschwim- 
menden Selbst die charakteri- 
stischesten endigen mit Uebergängen; um 


Nuancen. 


das Gedächtniss zu unterstützen, wurden 
imaginäre Grenzen errichtet, welche die 
Natur selbst ebenso wenig gezogen hat, 
wie sie keine Grenzen zog zwischen den 
verschiedenen Farbenbändern, welche den 
Regenbogen bilden.»! 

Wer sich in diese Thatsache nicht ergeben kann, 
muss entweder sämmtliche Flagellaten — wie Leu- 
CKART im Jahre 1856 vorschlug — in das Pflanzen- 
reich versetzen, oder sie zu den Thieren rechnen, 
aber mit voller Consequenz und ohne den fatalen 
Folgen auszuweichen, wie dies Diesing im Jahre 
1866 gethan hat, indem er meint: «Einer besonde- 
ren Berücksichtigung bedürfen noch die von einigen 
Botanikern als Schwärmsporen der Algen bezeichne- 
ten, mit 1, 2, & oder mehreren Schwingfäden und oft 
mit einem rothen Punkte versehenen Organismen. — 
In der Voraussetzung, dass bei den in Rede stehen- 
den Organismen bei sorgfältiger Untersuchung in Zu- 
kunft auch eine Mundöffnung beobachtet, so wie das 
für die Prothelminthen so charakteristische con- 
tractile Bläschen im Innern des Leibes sich nachwei- 
sen lassen werden, glaube ich diese vermeinten 


Schwärmsporen mit Schwingfäden und meistens | 


rothem Punkte aus dem Pflanzenreiche entfernen, 
und als in und an den Algen parasitisch lebende 
und dort ihre Entwiekelung durchmachende Mona- 
dinen betrachten zu sollen.» ? Oder es müssten end- 


! Dietionnaire elassique d’histoire naturelle. XIV. Paris 
(1828). 330. 
” Revision der Prothelminthen. Abth. Mastigophoren. 


64 


lich Unterschiede in der Organisation von so all- 
gemeiner Bedeutung nachgewiesen werden, durch 
welche die animalische Flagellaten von den Schwärm- 
sporen der Pflanzen scharf abweichen. Letzteres 
wurde in jüngster Zeit von Srem versucht, aber 
wie zu erwarten stand, führte der Versuch zu keinem 
befriedigenden Resultat. Sreım vermeinte den 
Unterschied zwischen Schwärmsporen 
und animalischen Flagellaten darin zu 
finden, dass die letzteren in allen Fällen 
einen, dem der Ciliaten gleichwerthen 
Kern und pulsirende Vacuolen besitzen, 
welche den Schwärmsporen gänzlich ab- 
gehen; ! auf diese thierisehen Kennzeichen gestützt, 
nahm er die Flagellaten im selben Umfange in das 
Thierreich auf, wie EHrengere, nämlich ausser den 
mit Mund und Schlund versehenen und nach Art der 
Thiere sich nährenden Flagellaten auch noch die Fa- 
milien der Dinobryinen, Chrysomonadinen, Chlamy- 
domonadinen, Volwocinen, Hydromorinen, Crypto- 
monadinen und Chloropeltiden, welehe (einige Re- 
präsentanten der Uryptomonadinen ausgenommen) 
alle sich ganz nach Art der Pflanzen emähren, das 
heisst mittelst ihres reinen oder modificirten Chloro- 
phylis assimiliren. Gestützt auf den gegenwärtigen 
Stand unserer Kenntnisse muss aber mit ganzer Be- 
stimmtheit behauptet werden, dass den Srrıy’sehen 
Kennzeichen kein allgemeiner Werth zugesprochen 
werden kann, und zwar nicht darum, weil es viel- 
leicht Srzıs nicht gelungen wäre, durch genaue Unter- 
suchungen bei allen von ihm für Thiere gehaltenen 
Flagellaten den Kern und die pulsirenden Vacuolen 
nachzuweisen, sondern weil sowohl Kerne als auch 
pulsirende Vacuolen — von den Schwärmern und 
Myxoamoeben der mit Pilzen und Rhizopoden in 
gleich enger Weise verschlungenen Myxomyceten ganz 
abgesehen — thatsächlich auch bei den Schwärmern 
mehrerer Algen vorkommen. Bezüglich des Kernes 
ist die neueste wichtige Arbeit von Schmitz ? in erster 
Reihe zu berücksichtigen, worin nachgewiesen wird, 
dass durch Tinetion mit H:ematoxylin in vielen Al- 
gen- und Pilzzellen ein bis dahin unbekannter Kern 
konnte nachgewiesen werden; so befinden sich ins- 


Sitzungsb. der math. naturwiss. Classe der kais. Akademie 
der Wiss. L. 1. Wien. (1866) S. 283—89. 

ı III. S. 47. 

® Untersuchungen über die Zellkerne der Thallophyten. 
Sitzungsb. der niederrheinischen Gesellschaft für Natur- u. 
Heilkunde zu Bonn. 4. Aug. 1879. 


265 


besondere bei den Schwärmsporen der Vaucheria im 
farblosen Rindenplasma mehrere Kerne in regelmäs- 
sigen Abständen, welche bisher der Aufmerksamkeit 
der Forscher ganz entgangen waren. Desgleichen hat 
Schmitz die Zellkerne auch in den Schwärmsporen 
von Oodium, Drapalnaldia, Saprolegnia u. A. ent- 
deckt. Ferner wird Stein gegenüber von Maupas be- 


tont, dass die Schwärmsporen von Microspora floc- | 


cosa aus der Familie der Conferveen, und der Oedo 
gonien gerade so mit Kernen versehen sind, wie die 
Zellen der Volvocineen,! wonach als wahrscheinlich 
angenommen werden mag, dass man bei ferneren 
Untersuchungen auch in den Schwärmsporen ande- 
rer Algen Kerne antreffen wird. Bezüglich der pulsi- 
renden Vaeuolen ist hervorzuheben, dass diese bei 
den Schwärmsporen der Apvocystis Brauniana, einer 
Palmellacee, von Fresenius bereits im Jahre 1858 
nachgewiesen,? von Cienkowskı aber bei @loeocystis, 
Pleurococcus, Tetraspora, Palmella, Hydrurus und 
Vacuolaria entdeckt wurden.’ Auf diese Beobach- 
tungen könnte zwar entgegnet werden, dass sie nicht 
mehr beweisen, als dass die angeführten Palmella- 
ceen aus dem Pflanzen- ins Thierreich zu übertragen 
sind, wozu Stein namentlich bezüglich dreier Pal- 
mellaceen : Tetraspora, Gloeococcus und Dictyosphae- 
rium grosse Neigung zu haben scheint; doch kann 
dasselbe von den Schwärmsporen von Stigeoclonium 
Chaetophora und Draparnaldia gewiss nieht be- 
hauptet werden, bei deren zwei ersteren CIENKOWSKT,? 
beim letzteren aber DopEL-Porr zwei in regelmässi- 
gen Zeiträumen pulsirende Vacuolen entdeckt haben,® 
— oder von den Schwärmsporen der Ulothrix zonata, 
bei welchen eine alle 12 bis 15 Seeunden pulsirende 
Vacuole durch STRASBURGER nachgewiesen,” welche 
Entdeckung in Bezug auf die Makro- und Mikrozoo- 
sporen dieser Alge von Dopeu-Porr bestätigt wurde ; ® 


ı CR. 1879. Conf. Bot. Ztg. 26. Sept. 1879. No. 39. 
S. 628. 


® Beiträge zur näheren Kenntniss mikroskopischer Or- 


ganismen. Abgedr. aus den Abhandl. der Senekenbere’schen 
nat. Gesellsch. Frankfurt a. M. 1858. 

® Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. VI. 
(1870) S. 422. 

* III. S. 50. 

° Ueber Palmellenzustand bei Stigeoelonium. Bot. Zte. 
XXXIV. (1876) S. 70. 


® Ueber Ulothrix zonata, ihre geschleehtliche und unge- ' 


schlechtliche Fortpflanzung. Jahrb. d. wiss. Botanik. X. IV. 
(1876) 449. 

” Ueber Zellbildung und Zelltheilung. I. Aufl. 157. 

® Op. ce. 448. 


G, Entz, Protisten. 


endlich auch von den Schwärmsporen der die Kar- 
toffelkrankheit verursachenden Peronospora infestans, 
welche ganz so organisirt sind, wie der unter dem 
Namen Heteromita bekannte Flagellat, und bei wel- 
chen pm Bary die pulsirenden Vaeuolen gleichfalls 
nachgewiesen hat.! Aus Alldem geht hervor, 
dass es wie Anderen, so auch StEem nicht 
gelang, zwischen den thierischen und 
pflanzlichen Flagellaten Unterscheidungs- 
Gültigkeit 
nachzuweisen, —und zwar offenbar darum 


merkmale von allgemeiner 
nicht, weil es solche Untersehiede über- 


haupt nicht gibt. 


Catallacten. 


Unter dem Namen Magosphaera Planula hat 
HaEcEEL einen eigenthümlichen marinen Protisten 
als Repräsentanten einer besonderen Gruppe, der 
Catallacten beschrieben ; derselbe könnte, wie der 
Entdecker sagt, in den verschiedenen Lebensabschnit- 
ten bald für eine einzellige Alge, bald für eine Vol- 
vocinee, für einen Flagellaten, oder endlich für eine 
Amoebe gehalten werden. Die Magosphaeren stellen 
im ersten Lebensabschnitte aus gelblichem Proto- 
plasma bestehende runde Zellen dar, welche einen 
Durchmesser von 0'07 mm. besitzen, mit einem gros- 
sen Kern, und einer ziemlich starken, durchsiehtigen 
Membran versehen sind; letztere ist an der Stelle, 
wo die Kugel an Algen haftet, von einer mykropyle- 
artigen Oefinung durchbrochen. In diesem eingekap- 
selten Zustand sehen die Magosphaeren einzelligen 
Alsen oder Thiereiern sehr ähnlich. — Wie ein 
holoblastisches Ei zerfällt diese Zelle durch regel- 
mässige Theilung in 2,4... 32 Tochterzellen, wel- 
che nach dem Bersten der Membran eine Zeit lang 
noch vereinigt bleiben, und gleich einer Volvox-Kugel 
frei zu schwärmen beginnen. Die einzelnen Zellen 
dieser Familienkugel haben eine Glockenform und 
hängen im Mittelpunkt der Kugel durch schwanz- 
förmige Fortsätze untereinander zusammen, gerade 
so, wie die Zellen von Synura Uvella ; von den Indi- 
viduen der Volvocineen unterscheiden sie sich neben 
dem gänzlichen Mangel von Chlorophyll auch noch 
dadurch, dass sie an den die Oberfläche der Familien- 
Kugel bildenden abgestutzten Enden mit zahlrei- 


1 Huxtey, Die Grenzzone des Thier- und Pflanzen- 
reichs. Uebers. von Gwza Horväru, Termöszettudomänyi 
Közlöny. Bd. IX. (1877) 8. 70. (ungarisch). 

2 Studien über Moneren. 139. 

34 


266 


chen, feinen und langen Flimmerhaaren bedeckt 
sind. Nachdem diese Kugeln eine Zeit lang wie Vol- 
voeineen oder Planulalarven in wälzender Bewegung 
geschwärmt haben, fallen die einzelnen Zellen aus- 
einander; letztere enthalten ausser einem grossen 
Kern auch eine pulsirende Vacuole, haben eine den 
peritrichen Infusorien sehr nahe kommende Körper- 
form, schwimmen noch eine Zeit lang munter umher, 
und verschlingen gierig Karminkörnehen. Später 
werden Schwanz und Cilien eingezogen, veränder- 
liche Pseudopodien ausgeschickt, und das Verhalten 
gleicht vollkommen dem der wirklichen Amoeben. 
Wohl hat Harcker die Eneystirung der letzteren 
nicht unmittelbar beobachtet, doch nimmt er an, 
dass sich die eiähnlichen Kugeln aus den eine Zeit 
lang frei lebenden Amoeben entwickeln. Wenn der 
beschriebene Entwickelungsgang wirklich auf einen 
selbständigen Protisten sich bezieht, so verdient die 
hochinteressante Gruppe, welcher er angehört, gewiss 
den Namen Catallacta, d.i. Vermittler (aaredıdarna = 
Vermittler), weil er zwischen verschiedene Protisten- 
Gruppen vermittelnd eintritt. 


Noctilween. 


Schon seit 1536 sind von den Untersuchungen 
SurIary’s her die mit dem Namen Noctiluca miliarıs 
bezeichneten kleinen Seeorganismen bekannt, wel- 
che häufig die Meeresoberfläche in grosser Ausdeh- 
nung mit einer fingerdicken schleimigen Schicht 
bedecken, Nachts Licht ausstrahlen und das Leuch- 
ten der Europa umgebenden Meere hauptsächlich ver- 
ursachen. Die Noctiluca wurde früher unter die 
Hydromedusen in die Familie der Diphyiden ein- 
gereiht, und es war wohl Dusarpın der erste, der — 
nachdem Doy&re auf die Verwandtschaft der Nocti- 
luca mit den Gromien hingewiesen — erklärte, dass 
die Noctilucen, als den Peridineen verwandt, unter 
die Infusorien einzureihen seien.! Durch neuere Un- 
tersuchungen wurde bestätigt, dass die einzellige 
Noctiluca miliaris einerseits mit den Rhizopoden, 
anderseits mit den Flagellaten verwandt ist, und 
eine besondere Classe (Noctilucae aut., Oystoflagel- 
lata Haeckel, Myxocystodea V. Carus) vepräsentirt. 
Der kugelige oder nierenförmige Leib der Noctiluca 
hat etwa 1 mm. im Durchmesser, ist farblos, 
durchsichtig, mit einer feinen, structurlosen Mem- 


! Dietiomnaire universel d’histoire naturelle. Paris 1849. 
VIII. 660, 


bran bedeckt und wie eine Aprikose durch eine meri- 
dionale Furche getheilt, an deren einem Ende die 
Mundöffnung sich befindet; diese trägt einen aus 
chitinartiger harter Masse bestehenden, zugespitzten, 
zahnförmigen Fortsatz; daneben tritt ein feiner 
strueturloser Geisselfaden und ein stärkerer, quer- 
gestreifter tentakelartiger Anhang hervor, welcher 
nach M. SchuLtze an die Randfäden einer Meduse, 
der Aeginopsis mediterranea lebhaft erinnert; ! letz- 
terer bildet das eigentliche Ruderorgan der Noctiluca. 
Von der Mundöffnung führt eine triehterförmige Ver- 
tiefung in die Protoplasmamasse des Körpers, von 
welcher nach allen Richtungen radiäre Fortsätze 
ausgehen, welche, nach der Peripherie hin sich fein 
verästelnd, in der die Cutieularmembran des Leibes 
von Innen auskleidenden Protoplasmaschicht endi- 
gen und, den Pseudopodien der Phizopoden oder den 
radiären Plasmafäden der Pflanzenzellen vollkom- 
men ähnlich, ein Protoplasmagerüst bilden. Pulsi- 
rende Vacuolen sind nicht vorhanden; dagegen fin- 
det sich im Protoplasma ein grosser Kern eingebettet. 
Die verschlungene Nahrung — Diatomeen, Oseilla- 
rien, kleinere Crustaceen u. A. — wird, wie bei den 
Infusorien, in Vacuolen verdaut. 

Bis zur jüngsten Zeit war die Noctiluca miliaris 
die einzige Vertreterin der Classe der Noctilucen, 
und erst im Winter 1876/7 gelang es Rıcharp HERrT- 
wıeG im Meerbusen von Messina einen jener nahe 
verwandten Organismus zu entdecken, welcher von 
ihm unter dem Namen Leptodiscus medusoides be- 


D} 


schrieben wurde.” Diese eigenthümlichen Organis- 
men sind den in die Familien der Eucoptiden und 
Trachynemiden gehörigen kleinen Medusen so ähn- 
lich, dass sie, wie HErrwıc sagt, auf den ersten Blick 
wohl ein jeder für Medusen halten würde. Der Leib 
erreicht die beträchtliche Grösse von 1,5 mm. im 
Durchmesser, ist kreisrund, hat in der Ruhe die Form 
eines flachen Uhrglases, mit nach aufwärts gekehrter 
Convexität, und nimmt vom Centrum gegen die Pe- 
ripherie an Dieke ab. Beim Schwimmen wird der 
Leib, wie bei den Medusen, zur Glockenform eontra- 
hirt und durch den Rückprall des aus der Glocke 
herausgedrängten Wassers, gewissermassen pulsi- 
rend, rasch vorwärtsbewegt um, nachdem er durch 
einige rasch auf einander folgende kräftige Stösse 


* Polythalamien. 38. 

® Ueber Leptodiseus medusoides, eine neue den Nocti- 
lucen verwandte Flagellate. Jen. Z. XI. Neue Folge IV, 
III. (1877). 


267 


hin- und hergeworfen wurde, wieder zu einer Scheibe | Srzm auf den Kiemenblättern des so viele interes- 


zu verflachen und auf der Oberfläche des Wassers 
schwebend zu ruhen. Die Aehnlichkeit mit den Me- 
dusen wird dadurch noch ergänzt, dass im Saum der 
Scheibe in regelmässigen Abständen kleine kugelige 
Gebilde eingebettet sind, wie die sogenannten Rand- 
organe (Randkörper) der Medusen, welche aber blos 
aus kleinen Protoplasma-Kügelchen bestehen. Hier 
hat aber auch die Uebereinstimmung mit dem Me- 
dusenleib ihr Ende. Im Inneren der Scheibe geht aus 
einer central gelegenen Protoplasmamasse — welche 
einen Kern ganz von der Structur wie bei Spirochona 
gemmipara in sich schliesst — gerade so, wie bei Noct?- 
luca, ein Netzwerk von Protoplasmafäden aus, wel- 
ches sich mit feinen Enden an die Cutieula der Scheibe 


anheftet. Von der convexen Oberfläche führen zwei | 


excentrisch situirte und unter einem stumpfen Win- 
kel von etwa 135° gegen einander verlaufende Röh- 
ren in das Innere der Scheibe; die eine ist ziemlich 
weit und entspricht offenbar dem Schlund ; die andere 
hingegen ist eng, und von dieser geht ein feiner 
structurloser Geisselfaden aus. Im Ganzen genommen 
unterscheidet sich daher Leptodiscus von Noctiluca 
ausser durch die Form auch noch durch die Abwe- 
senheit des Zahnes und des quergestreiften Tentakels. 


Ciliaten im engeren Sinne. 

Die auf dem höchsten Grade der Animalität ste- 
henden Vertreter der Protisten, die Oikiaten, bildeten 
seit LEEUWENHORK zu allen Zeiten den hauptsächlich- 
sten Gegenstand der Forschung; infolge dessen wur- 
den ihre charakteristischesten Repräsentanten schon 
in frühen Zeiten bekannt. Obschon die Kenntniss 
der Organisation und Fortpflanzung der Ciliaten 
durch die Forscher der neueren Zeit mit zahlreichen 
werthvollen Beobachtungen bereichert, und obschon 
von dem bis zu seinem Tode (1876) thätigen EHren- 
BERG, dann von STEIN, CLAPAREDE und LAcCHMANN, 
ENGELMANN, COHN, WRZESNIOWSKI u. A. viele neue 
Arten beschrieben wurden: so gehören diese doch 
grossentheils zu den bereits bekannten Gruppen 
der Ciliaten, und es befinden sich darunter wenig 
Repräsentanten von Familien, die von den bereits 


bekannten mehr-weniger wesentlich abweichen. 


Zu den letzteren gehört die von StEm aufgestellte 
Familie der Spirochonen mit zwei Arten : Spirochona 
gemmipara und Sp. Scheutenit.! Erstere wurde von 


ı ZWZ, III. (1552) 485. Ferner: Die Inf. 206. 


sante Süsswasser-Infusorien beherbergenden Gam- 
marus Pulex entdeckt, die zweite aber von dem 
Kaufmann ScHEUTEN zu Amsterdam auf den 
Braekwasser lebenden Gammaren und zwar an den 
Borsten der Postabdominalfüsse. Die Spirochoneen 


in 


sind an einem kurzen starren Stiel sitzende, der 
Körperform nach den Ophrydinen oder den läng- 
lichen Opereularien ähnliche, aber ganz starre Infu- 
sorien, aus deren freiem, oberen Körperende ein mit 
Flimmerhaaren besetzter, spiralig gewundener, mem- 
branöser Kragen hervortritt; auch bezüglich der 
Situation der einzigen pulsirenden Vacuole und des 
Schlundes, sowie bezüglich der Structur des letzte- 
ren stimmen sie mit den Vorticellinen ziemlich über- 
ein; dagegen ist dereinzigeKern kugelig, oder oval, mit 
einem randständigen Kernkörperchen, wie bei vielen 
Oxytrichinen, häufig durch eine spaltförmige Vacuole 
getheilt. Srem hält die Spirochoneen für Vertreter 
einer besonderen Familie in der Ordnung der Pe- 
rütrichen. 

Eine andere, von Srem aufgestellte und gleich- 
falls zu den Peritrichen gezählte interessante Familie 
wird durch die Ophryoscolecinen, mit den Gattun- 
gen: Ophryoscolex (©. Purkinjei und O. inermis) 
und Eintodinium (E. bursa, E. dentatum und E. cau- 
datum) gebildet." Auf den ersten Blick erinnern die 
Ophryoscoleeinen sehr an kleine Rotatorien und offen- 
bar wurden sie auch mit diesen häufig verwechselt; * 
im Uebrigen stehen sie den Spirochoneen und Vorti- 
cellinen nahe, sind aber nicht fixirt. Der bei Ophry- 
oscolex langgestreckte, wurmförmige, bei Eintodinium 
ovale, abgeplattete Leib ist mit einer starren Cutieula 
bedeckt und vorne mit einem manchetteartig zum 
Vorstrecken und Zurückziehen eingerichteten und 
mit starken Borsten umsäumten Wirbelorgan aus- 


‚ gestattet; an der Basis des letzteren befindet sich die 


Mundöffnung, am hinteren Körperende aber der 
After, unter welchem bei Ophryoscolex Purkinjei ein 
aus starren Borsten gebildeter schwanzförmiger 


Fortsatz hervortritt; bei den Ophryoscoleeinen legt 


! Lotos, IX. Prag 1859. Ferner: Abh. der k. böhm. 
Gesellsch. der Wiss. X. (1858). Conf. Iiwuckarr’s Bericht. 
AN. 26. Jahrg. II. (1560) 250. 

* So behauptet z. B. Zürn, im Blinddarm von Pfer- 
den Rotatorien gefunden zu haben. (Die Schmarotzer auf 
nud in dem Körper der Haussäugethiere. II. Theil. Wei- 
mar. 1874. S. 443); dieser Befund bezieht sich ohne Zwei- 
fel auf irgend eine Ophryoscoleeine. 


30% 


9) 


u) 


sich um die Mitte des Körpers am Rücken und an 
den Seiten ein Gürtel von starken Borsten, welcher 
den Eintodinien abgeht. Der Kern ist ei- oder band- 
föormig, mit seitenständigem Kernkörperchen ; die 
Zahl der pulsirenden Vacuolen beträgt 2 oder mehr. 
Die Ophryoscoleeinen sind mit der zur Familie der 
Paramecien gehörigen Isotricha intestinalis ständige 
Bewohner des Pansens der Wiederkäuer und des 
Blinddarmes der Pferde, wo sie in so grossen Mengen 
vorhanden sind, dass nach Weiss auf jedes Gramm 
Mageninhalt 15 bis 20 Individuen entfallen, die dem 
Gewichte nach etwa !/ı des Mageninhaltes betragen.! 
Von diesen im Pansen lebenden Infusorien wurde zwar 
von DEraronp und GrupBy bereits im Jahre 1843 
Erwähnung gethan,? ihre genauere Kenntniss ver- 
danken wir aber, wie erwähnt, Stein. 

Die dritte von Sreın aufgestellte neue -Familie 
der Peritrichen, nämlich die Gyrocoryden, werden 
durch Gyrocorys oxyura, ein bizarr geformtes Infu- 
sionsthierchen repräsentirt, welches in Sümpfen zwar 
nicht häufig, aber dann stets m grossen Mengen an- 
getroffen wird. Es wurde von Sreın in der Umgebung 
von Niemegk und Prag, von mir in der Klausenbur- 
ger Gegend in Schwefelwasserstoff exhalirendem 
Sumpfwasser, wo Deggtatoen wuchern, wiederholt 
gefunden; wie Sızın, fand auch ich es stets in der 
Gesellschaft von Metopus Sygmoides. Der Leib von 
Gyrocorys ist birnenförmig und setzt sich in einen spit- 
zigen Schwanz fort. Der steife Leib ist von einem 
membranösen, parabolisch-glockenförmigen Mantel 
umgeben, in welchem er wie der Klöppel in 
der Glocke sitzt, hinten aber etwas herausragt; 
von dieser Glocke wird an der Bauchseite ein 
longitudinales, sichelförmiges, schmales Feld frei 
gelassen, von welchem sehr lange Flimmerhaare 
entspringen; auf demselben Felde befindet sich ein 
Bogen von kürzeren Cilien, welche zur Mundöffnung 
führen. Das Hinterende des Körpers enthält eine 
grosse pulsirende Vacuole und drei bis vier ovale 
Kerne. Zu erwähnen ist noch, dass an der dorsalen, 
d. h. dem Mund entgegengesetzten Seite des vorderen 
Körpertheiles ein aus dunklen Körnchen gebildeter 
augähnlicher Fleck vorhanden ist. 

Endlich hat Sreın im Jahre 1862 auf der 37. Ver- 


' Specielle Physiologie der Haussäugethiere. II. Aufl. 
Stuttgart. (1569) 132. 

® Recueil de Mödecine vöt6rinaire pratique. Paris, 1843. 
Conf. Weiss, 1. ce. 8. 131. 


68 


sammlung deutscher Naturforscher und Aerzte zu 
Karlsbad unter dem Namen Peritromus Emmae ein 
bei Wismar in der Ostsee entdecktes, zur Ordnung 
der Hypotrichen gehöriges Infusionsthier beschrie- 
ben, welches der einzige bisher bekannte Vertreter 
einer neuen, die Oxytrichinen mit den Ohlamydo- 
donten verbindenden Familie ( Peritromina) ist. Pe- 


| rütromus hat die Form von Kerona Polyporum ; 


durch die Structur des Mundes und des Peristoms, 
sowie infolge des doppelten Kernes stimmt er mit 
den Oxytrichinen überein, während die Bauchtfläche, 
wie bei den Chlamydodonten, mit dicht stehenden, 
gleich langen, feinen Cilien bedeckt ist. Höchst auf- 
fallend und fremdartig ist das Betragen des Peritro- 
mus bei irgend einer Beunruhigung: sein Leib 
schnellt nämlich gegen den Mittelpunkt krampfhaft 
zusammen und gleicht dann einer zusammenge- 
knütterten Lamelle.! 

JOHANNES MÜLLER hat anlässlich der Beschrei- 
bung von Pentacrinus Caput Medusae schon im 
Jahre 1541| von sehr niedlichen, kanzelförmigen Kie- 
selpanzern Erwähnung gethan und dieselben auch 
abgebildet; er fand sie im Darminhalt von 4Ilecto 
( =Comatula,) europaea in grossen Mengen.? EuREn- 
BERG hat in ähnlichen Kieselgebilden die Schalen 
gewisser Magenthierchen, der Dietyocysten erkannt 
und im Jahre 1854 drei Arten der genannten Infu- 
sorien sehr kurz beschrieben.” Hazckzr konnte theils 
im Meerbusen von Messina, theils in der Nähe von 
Lanzarote, einer der canarischen Inseln, mehrere 
mit den Eurengere’schen Dictyocysten nahe ver- 
wandte Infusorien genauer untersuchen, und bil- 
dete aus ihnen zwei neue Familien, die der Dietyo- 
cystiden und der (odonelliden, welche er im Jahre 
1860 auf der zu Königsberg tagenden Wanderver- 
sammlung deutscher Naturforscher und Aerzte nur 
kurz, im Jahre 1873 aber ausführlich beschrieb.* 
Sowohl die Dietyocystiden als die Codonelliden 
stehen sehr nahe zu den Tintinnoden, von welchen 
die Infusorien selbst nur durch das complicirtere, 
von HsEckeu aber unzureichend studirte Wirbel- 
organ sich zu unterscheiden scheinen. Der Leib ist 
am Grunde eines eigenthümlichen Gehäuses fixirt, 
in welches er rasch zusammenschnellend sich ganz 


! Der Org. II. 365. 

2 Abh. d. Berl. Akad. 1841. S. 233. Taf. XI. Fig. 6. 

3 Monatsber. d.berl. Akad. 1854. S.236. Conf. HAEckEL, l.c. 
% Jen. Z. VII IV. (1873). 561. 


269 


retrahiren kann; dieses Gehäuse wird beim sehr 
raschen Schwimmen in der offenen See, wie von 
den meisten Tintinnoden, mitgeschleppt. Die Schale 
der Dictyocystiden ist von der denkbar elegantesten 
Form und Structur, sie besteht aus reiner Kiesel- 
säure und ist den Schalen gewisser Radiolarien, na- 


mentlich der Cyrtiden so ähnlich, dass Harckeu | 


sagt, er habe die leeren Schalen, bevor er ihre In- 


sassen kannte, für Radiolarienschalen gehalten. 
Diese Schalen sind bei allen bekannten Arten mehr 
oder weniger einer Glocke, einem Helm, oder einer 
feingeschnitzten Kanzel ähnlich ; vorne mit weiter 
Oeffnung, laufen sie nach hinten meist spitz zu und 
sind je nach den einzelnen Arten von verschieden 


geformten, grossen und vertheilten Lücken aufs nied- 


liehste durchbrochen. Auch bei den Codonelliden ist 


die Schale glockenförmis, aber undurchbrochen und 
scheint aus einer an Kieselsäure sehr reichen chitin- 
artigen Masse zu bestehen, welche bei einigen Arten 
in ein zierliches Mosaik kleiner Felder eingetheilt, 
bei anderen im vorderen Theil zierlich geringelt ist, 
im hinteren Theil aber Kieselstücke von unregel- 
mässiger Gestalt enthält. 

Hacker erachtet es für wahrscheinlich, dass 
die von CrLArarküpe und LAacHmann beschriebenen 
zahlreichen Seewasser- Tintinnoden theilweise den 
Codonelliden angehören. 


Sauginfusorien (Swetorien) oder deinetinen. 


Neuere Forschungen ergaben, dass mit den Cilia- 
ten in sehr naher Verwandtschaft eine andere, hoch- 
interessante Protistengruppe steht, welcher von 
früheren Forschern, nach mangelhafter Kenntniss 


weniger Formen, bald hier, bald dort der Platz im 


System angewiesen wurde. Ich meine hier die Aer- 
netinen oder wie sie von ÖLArArRkupE und LACHMANN 
genannt wurden, die Sauginfusorien ( Suctoria, In- 
Jusoires sucteurs). Wie bereits erwähnt, hat Euren- 
BERG von den ihm bekannten fünf Acinetinen drei 
anhangsweise zu den Bacillarien und zwei neben 
Actinophrys in die Familie der Einchelinen einge- 
reiht, gleichzeitig hervorhebend, dass sie alle wahr- 
scheinlich zu einer Familie, zu der der Acinetinen 
werden zu vereinigen sein. Von Dusarpın und Perry 
wurden die Gattungen Acineta und Podophrya unter 
die Rihizopoden in die Familie der Actinophryinen 
eingetheilt; ja es wurde sogar die ungestielte Form 
der Podophryinen selbst von Srzın im Jahre 1854 


| noch für identisch mit Actinophrys Sol betrachtet.! 


Lacuwmann gebührt das Verdienst, durch emgehende 
Untersuchungen nachgewiesen zu haben, dass die 
zumeist mit emem Kügelchen endigenden fadenför- 
migen Fortsätze, welche von der ganzen Oberfläche der 
Acinetinen oder nur von einzelnen Stellen ausstrahlen 
und vorgestreckt und eingezogen werden können, der 
Structur und physiologischen Function nach von den 
Pseudopodien der Rhizopoden ganz und gar ver- 
schieden sind, indem sie zum Aussaugen der daran 
wie an Leimruthen hangen gebliebenen Infusorien 
dienen, also Saugfortsätze oder Saugfüsse (Tenta- 
keln) sind, denen entsprechende Organe weder bei 
den Rhizopoden, noch bei den Flagellaten und Cilia- 
ten angetroffen werden.” Die Richtigkeit dieser Ent- 
deckung wurde von allen späteren Forschern bestä- 
tigt, und durch die Untersuchungen von ÜLAPAREDE 


| und LaıcHuann, sowie von STEIN wurde nachgewiesen, 


dass diesen mit Saugefüssen versehenen Infusorien 
sehr viele bisher unbekannte Formen angehören, 
welche von CLAParkDE und LacHmann in acht Genera 
zusammengefasst” und zwischen den Flagellaten 
und Ciliaten als eigene Ordnung: Suctoria mit der 
einzigen Familie Acinetina untergebracht wurden. 
Nachdem Srzın die Acineten-Theorie, welche in den 
fünfziger Jahren den Mittelpunkt seiner Forschun- 
gen bildete und eine Zeit lang zur Annahme einer 
Entwickelung der Infusorien durch Generations- 
wechsel führte, im Jahre 1867 offen und aus- 
drücklich 
der Acinetinen in wenigstens drei Familien für 


zurückzog, erklärte er eine Trennung 


nothwendig, nämlich in die folgenden: Acıinetea 
( Acineta, Podophrya, Urnula, Dendrosoma, mit 
den Crararkoe und Lachmann’schen Trichophrya 
vereinigt; ausser diesen ist aber auch noch Sphae- | 
rophrya, welche von Sreın für Embryonen von Oxy- 
trichinen angesehen wurde hieher zu zählen), Ophryo- 
dendrea (Ophryodendron Ol. et Lachm.= Corethria 
St. Wright), und Dendrocometida ( Dendrocometes 
und Stylocometes ).* 

Beim heutigen Stand unserer Kenntnisse kann 
mit Bestimmtheit behauptet werden, dass die Acıne- 


tinen oder Suctorien, wie oben bereits hervorgehoben 
wurde, mit den Ciliaten am nächsten verwandt sind. 


1 Die Inf. 140. 
2 AAP. 1856. 

3 Etudes. II. 381. 

* Der Org. II. B. 148. 


270 


Ganz abgesehen davon, ob die Vorticellinen unter 
gewissen Verhältnissen zu Acinetinen sich umwan- 
deln können, wie von SrEIn zu Anfang seiner For- 
schungen angenommen wurde, — welche Mösglich- 
keit derzeit nicht ganz ausgeschlossen erscheint; 
abgesehen auch davon, ob die sogenannten acineten- 
förmigen Embryonen der Ciliaten wirkliche Cihiaten- 
Embryonen sind, wofür sie von Stein auch jetzt 
noch gehalten werden, oder ob es parasitische Aeı- 
netinen sind, welche in Ciliaten eingedrungen und 
hier rasch sich vermehrt hatten, — welche Version 
heut zu Tage die meisten Anhänger für sich hat; 
von diesen Fragen ganz abgesehen und nur die Orga- 
nisation der vollkommen entwickelten Acinetinen 
und ihrer Embryonen als Grundlage angenommen : 
ist die innige Verwandtschaft mit den Ciliaten un- 
verkennbar. Die durch innere oder äussere Knospen- 


bildung zu Stande gekommenen Embryonen der 


Aeinetinen sind mit dreien der von Srzın aufgestell- 
ten Ciliaten-Ordnung bezüglich der Anordnung der 
Cilien so sehr übereinstimmend, dass sie von Jedem, 
der ihren weiteren Entwickelungsgang nicht kennt, 
unbedingt zu den letzteren gezählt würden. Gewisse 
Aecinetinen beginnen ihr Leben als peritriche, andere 
als hypotriche, wieder andere als holotriche Infu- 
sorien. 

Die mit Ciliengürteln versehenen Embryonen 
oder Schwärmer der Acinetinen und die frei umher- 
schwimmenden Sprossen der Vorticellinen sind in 
Gestalt und Organisation dermassen übereinstim- 
mend, dass sie selbst durch das geübteste Auge nicht 
können unterschieden werden ; dieselbe überraschende 
Uebereinstimmung besteht zwischen den holotri- 
chen Acineten-Schwärmern und den Einnchelinen, na- 
mentlich den Gattungen Einchelys und Holophrya. 
Dabei gibt es aber natürlich auch einen wesentlichen 
Unterschied, darin bestehend, dass bei den Vorti- 
cellinen und Enchelinen em gut entwickelter und 
zur Aufnahme fester Nahrung dienender Mund und 
Schlund vorkommt, welcher den Acineten-Schwär- 


mern abgeht, oder richtiger — da er rudimentär 
vorhanden ist — zu mangeln scheint; bei den 


Schwärmern von Dendrocometes paradoxus wurde 
nämlich von Sreın ein schlundartiges Organ ent- 
deckt, welches seiner Stelle, seinem Verlauf und der 
Structur nach dem Schlunde der durch äussere 
Knospenbildung erzeugten Schwärmer von Spiro- 
chona gemmipara vollkommen entspricht, was umso 


auffallender ist, als beide mit einander auf den Kie- 


menlamellen von Gammarus Pulex leben.! Die An- 
wesenheit dieses schlundförmigen Organes kann ich 
nach eigenen Untersuchungen nur bestätigen. Des- 
gleichen kann nach Srem ein mit dem Schlund der 
Vorticellinen scheinbar identisches Organ auch bei 
den Schwärmern von Acıineta mystacina und manch- 
mal bei denen von Podophrya fira und libera unter- 
schieden werden. Ferner erwähnen ÜLAPrAREDE und 
Lacumann auch bei der Beschreibung von Podophrya 
Trold eines schlundartigen Organes;? endlich hat 
XICHABD HErTWIG, der in Bezug auf die Verwandt- 
schaft der Acinetinen und Ciliaten dem Schlunde 
der Acineten-Schwärmer mit Recht ein grosses Ge- 
wicht zuschreibt, bei den von ihm sehr genau studir- 
ten Schwärmern von Podophrya gemmipara gleich- 
falls ein constant vorhandenes schlundartiges Organ 
gefunden.” Des Weiteren erwähnt Srrın, dass die 
Sehwärmer mehrerer Acinetinen ( Acineta solaris, 
A. tuberosa, A. Astaci, A. mystacina, Podophrya 
fixa) mit einem eigenthümlich mundförmigen Saug- 
scheibehen versehen sind, aus welchem nach defini- 
tivem Anhaften der Stiel herauswächst;* ähnliche 
Saugscheiben fand Srzın am vorderen Körperende 
bei den angeblichen Embryonen von Bursaria trun- 
catella,’ und ich konnte ähnliche wulstige und ganz 
an die aufgeworfene Lippe gewisser Kinchelinen erin- 
nernde Scheibehen bei den holotrichen Embryonen 
der von mir beschriebenen Salzwasser- Acinete an 
dem beim Schwimmen nach vorne gekehrten Kör- 
perende beobachten® und mich überzeugen, dass 
diese Scheibehen von den Schwärmern, wenn sie 
während des ungestümen Schwimmens für Momente 
ausruhen, als wirkliche Saugscheiben zum Fixiren 
benutzt werden. So wie der rudimentäre Mund und 
Schlund der vorhin erwähnten Acineten-Schwärmer 
mit dem entsprechenden Organ der Spirochoneen 
( Dendrocometes paradoxus), vesp. Vorticellinen ( Po- 
dophrya und Acineta mystacina) und Parameeünen 
scheinbar übereinstimmt: eben so verhält sich auch 
das Scheibchen der zuletzt erwähnten Acineten- 
Schwärmer zu dem Lippenwulst der Enchelinen. 
Welche Erklärung soll nun dem Vorhandensein die- 
ses rudimentären Mundes oder Rachens gegeben 


' ZWZ. III. 495. Ferner: Die Inf. S. 214. 
® Etudes. II. S. 129. 

® MJ. I. (1875), 8. 44. 

* Der Org. I. 105. 

° Der Org. II. 306. 

‘  ermöszetrajzi Füzetek. Il. Hft 4. 


271 


werden? Meines Dafürhaltens hat Hrrrwıc den Na- 
gel auf den Kopf getroffen, indem er sich diesbezüg- 
lieh in folgenden Worten äussert: «Bei Podophrya 
gemmipara beobachtete ich, dass sich eine röhrige 
Einstülpung in einer ganz bestimmten Lagerung bei 
allen Schwärmern entwickelt. Es gleicht diese Bil- 
dung vollkommen dem Cystostom* der Ciliaten und 
ist wie dieses mit Wimpern versehen und von einer 
Fortsetzung der Skeletmembran ausgekleidet. Dem- 
gemäss kann man daran denken, dass sich wie in so 
vielen Fällen so auch hier in der Form des Ent- 
wieklungszustandes Anklänge an früher bestandene, 
beim ausgebildeten Thiere rückgebildete Organisa- 
tionsverhältnisse erhalten haben, dass der bewim- 
perte, mit einem Cystostom versehene Schwärmer 
die ontogenetische Recapitulation eines mit einem 
echten eiliaten Infusorium übereinstimmenden Sta- 
diums ist, welches phylogenetisch einmal von der 
ganzen Acinetenclasse durchlaufen wurde.»! 

Für die Berechtigung dieser Annahme scheint 
das von Stein unter dem Namen Actinobolus radians 
beschriebene 
sprechen.” Der kugelige oder umgekehrt eiförmige 
Leib dieses Ciliaten ist am vorderen Ende mit einer, 
auf einer warzenförmigen Erhebung sitzenden Mund- 
öffnung, am hinteren aber mit der einzigen pulsiren- 
den Vacuole und einer Afteröffnung versehen ; 
der ziemlich lange, strangförmige Kern ist unregel- 
mässig gekrümmt; endlich ist die ganze Körper- 
oberfläche gleichmässig mit Cilien bedeckt (holotrich). 
Diesen Organisations-Verhältnissen gemäss würde 
also Actinobolus von einer Encheline in nichts ver- 


bizarr organisirte Infusionsthier zu 


schieden sein; dazu gesellt sich aber ein unleugbarer 


Acineten-Charakier, der nämlich, dass an der gan- 
zen Oberfläche zwischen den Cilien Tentakeln oder 
Saugfüsse hervorgestreckt werden, welche, wie bei 
den Acineten beträchtlich verlängert, dann aber auch 
wieder spurlos in die Körpersubstanz zurückgezogen 
werden können. Herrwıc spricht dieses Infusions- 
thier, welehes von Stein in die Familie der Einchelk- 
nen 
Schwärmer mit constanter Mundöffnung 
an,? welehe Ansicht, meines Erachtens, kaum für 
unberechtist zu halten ist. 


eingetheilt wurde, für einen Acineten- 


* Cystostoma — Zellmund, ein von HAEckEL eingeführ- 
ter Ausdruck. 

“br air To 

2 Der Org. II. 169. 

® L. eit. S. 78. 


In der eitirten Arbeit habe ich selbst die vollkom- 
mene Uebereinstimmung hervorgehoben, welehe be- 
züglich der Organisation zwischen den holotrichen 
Embryonen der in Salzseen lebenden Acineta und 
eines in Gemeinschaft mit dieser lebenden echten Ci- 
liaten besteht; ich betonte ferner, dass das letztere, 
mit dem von Corn im Seewasser gefundenen Placus 
striatus offenbar identische Infusorium wahrschein- 
lich nichts anderes ist, als ein Acineten-Schwär- 
mer, bei dem der rudimentäre Mund zu einem wirk- 
lichen sich entwickelt hat, demnach mit dem Srein’- 
schen Actinobolus in dieselbe hochinteressante Infu- 
sorien-Gruppe gehört. Endlich gedachte ich der Mög- 
lichkeit, dass zahlreiche Vertreter der Einchelinen 
und Trachelinen, sowie vielleicht auch die Opalini- 
nen lediglich zur Selbständigkeit gelangte Acineten- 
Schaärmer sind, bei deren einem Theile, nämlich 
bei den Einchelinen und Trachelinen, ein temporäres 
Organ der Sehwärmer, nämlich der rudimentäre 
Mund, zu einem echten Mund sich entwickelt hat. 
Dass die Cilien bei Acineta, welche im regelmässigen 
Entwickelungsgang nur zeitweilig vorhanden sind, 
und nach dem Festsetzen verschwinden, auch persi- 


stiren könnten, darf uns niehtim Geringsten Wunder 
ı nehmen, nachdem bekannt ist, dass bei den gestiel- 


ten Acıneten, wenn sie sich unbehaglich fühlen (was 
z. B. dann eintrifft, wenn sie in einem Tropfen län- 
gere Zeit hindurch gehalten werden) die Oberfläche 
aufs Neue mit Cilien sich bedeeken kann, worauf die 
Aeineten vom Stiele sich ablösen, die Saugfüsse ein- 
ziehen und als holotriche Infusorien zu schwärmen 
beginnen ; dieser Vorgang wird dureh die von Herr- 
wıg ! und Mauras über Podophrya fixa mitgetheilten 
Untersuchungen bewiesen, und der letztere Forscher 
bemerkt mit Recht, dass Podophrya fixa ihren Spe- , 
eies-Namen nicht verdient, da sie nach Belieben bald 
schwärmt, bald wieder sich niederlässt, weshalb er 
sie für einen zu den Ciliaten führenden Uebergang 
hält.” Solehe holotriche Acineten können von En- 
chelinen oder gar von Opalininen absolut nicht un- 
terschieden werden ; darum wird auch die von STEIN 
neuestens ausgesprochene Ansicht, wonach den bis- 
her bald hier bald dort eingetheilten Opalininen 
der natürliche Platz neben den Aeinetinen anzuwei- 
sen sei,’ kaum einem Widerspruch begegnen. 


UT. eit. 8. 78. 
2 CR. 83. (1876) 910. 
® Der Org. III. 23. 


2712 


Nach den obigen Erörterungen glaube ich ohne 
Zögern aussprechen zu dürfen, dass die Acinetinen 
oder Suctorien zu den Ciliaten in so inniger Ver- 
wandtschaft stehen, dass sie am passendsten mit die- 
sen in eine Gruppe zusammengefasst werden können. 


Kreis der thierischen Protisten. 

Ein Rückblick auf die obigen Darlegungen und 
die Berücksichtigung der grossen Anzahl neuent- 
deekter Arten, mit welehen die Kenntniss von den 
mit mehr-weniger Wahrscheinlichkeit für Thiere 
zu haltenden Protisten, das heisst von den früher 
allgemein Infusorien, seit v. Sımsonp aber Pro- 


tozoen niedersten Organismen berei- 


chert wurde, — sowie der schon seit langem her be- 


genannten 


kannten Formen, deren Zugehörigkeit zu den Pro- 
tisten dureh neuere Untersuchungen nachgewiesen 
wurde, führt zum Ergebniss, dass sie in überwiegen- 
der Mehrzahl in die durch die Rhizopoden, Flagel- 
laten und Oiliaten repräsentirten drei Hauptgruppen 
oder Classen können eingetheilt werden, welche schon 
im Drsarpın’schen System, zwar verhüllt, aber that- 
sächlich enthalten waren; nur von den Gregarinen, 
Noctilucen, sowie den sehr wenig bekannten Laby- 
rinthuleen und Catallacten kann es noch zweifelhaft 
sein, welcher Platz ihnen gebührt. Die Labyrinthu- 
leen wären vielleicht nur vorläufig als Vertreter einer 
besonderen Classe neben die Rhizopoden einzureihen. 
Unter den Gregarinen stehen die Monocystiden den 
Amoeben gewiss sehr nahe, und auch der Entwicke- 
lungsgang sämmtlicher @regarınen spricht für diese 
Verwandtschaft. Die Noctilucen scheinen der Orga- 
nisationnach in mancher Hinsieht mit den Flagel- 
laten und Rhizopoden verwandt zu sein; in anderen 
Beziehungen sind sie wieder so wesentlich verschie- 
den und nehmen eine so abgesonderte Stellung ein, 
dass sie ohne Zwang weder zu den Flagellaten, noch 
zu den Rhizopoden können gezählt werden, weshalb 
es am zweckmässigsten erscheint, ihnen zwischen 
den beiden genannten (lassen eine besondere Classe 
anzuweisen. Endlich ist der einzige Vertreter der 
Catallacten so mangelhaft bekannt, dass sie derzeit 
nur anhangsweise können aufgenommen werden, 
definitiv aber erst dann, wenn es durch weitere Un- 
tersuchungen erwiesen sem wird, dass die aus dem 
bewimperten Individuen von Magosphaera sich ent- 
wickelnden Rhizopoden nach der Enceystirung in der 
That wieder zu Magosphaera sich umwandeln, was 
von HaEckeu bisher nur vermuthet wird. 


«Unsere Systeme sind immer nur der getreue 


' Reflex von dem jedesmaligen Standpunkte der Kennt- 
| nisse, welehe wir uns von den gesammten morpho- 


logischen Verhältnissen der einzelnen Lebensformen 
erworben haben. Mit jeder tieferen Einsicht, die wir 
hier gewinnen, und mit jeder Entdeckung neuer Le- 
bensformen, die nicht nach dem Plane der bekannten 
gebaut sind, muss das System mehr oder weniger 
beträchtliche Modifieationen erfahren ».! 

Dies vor Augen haltend, sowie die zahlreichen 
Systeme der neueren Zeit berücksichtigend, nach Ge- 
bühr würdigend und verwerthend, wird der derzei- 
tige Stand unserer Kenntnisse von den nach Art der 
Thiere sich nährenden Protisten am besten durch 
folgende Systematische Gruppirung ausgedrückt: 


Typus : Protista animalia sew Protozoa.“ 


Animalische Urwesen. 


Olassis I. Gregarinae DUFoUr. 
Ban 1. Monoeystida STEIN. 
« 2. Gregarinaria STEIN. 
Classis II. Rhizopoda Dusardın. 
Ordo 1. Polythalamia Breyn. 
« 2. Monothalamia M. SCHULTZE. 
« 3. Radiolaria J. MÜLLER. 
« 4. Heliozoa HarckEL. 
(Classis III. Labyrinthuleae CiENKOWSKI.) 
(Classis IV. Catallacta HAEcKEL.) 
Classis V. Noctilucea (SURIARY) autor. 
Classis VI. Flagellata (Dusarvın) CoHn. 
jOrdo 1. Nudiflagellata HArckEL. 
| « 2. Cilioflagellata CLararkoe et LACHManN. 
Classis VII. Ciliata (Dusardın) J. MÜLLER. 
Cohors A) Suetoria Cap. et LAacHm. 
/Ordo 1. Acinetina EHRENBERG. 
Cohors B) Stomatoda v. SIEBOLD. 
Ordo 2. Holotricha Stein. 
« 3. Heterotricha STEIN. 
« 4. Hypotricha Stein. 
« 5. Peritricha STEIN. 


ı StEIN II. S. 169. 

* Zum Theil synonym: Animaleula LERUWENHOER; In- 
fusionsthierlein LEDERMÜLLER; Animaleula Infusoria (Wrıs- 
BERG) O. Fr. MÜLLER; Protozoa GoLpFuss; Chaotica, Cryp- 
tozoa autor.; Microseopiques et Psychodiaires BArY DE Sr. 
VıncENT ; Polygastriea EHRENBERG ; Infusoires DuJARDIN ; 
Protozoa v. SımBoLp; Prothelminthes Diesing; Archezoa 
Perry; Amorphozoa Bonn; Protoctista Hoss; Primalia VıL- 
son et Cassın; Protista HAEcKEL ; Protorganismen J. V. 
Carus; Sarcodea SCHMARDA; Microzoaires E. DE FROMENTEL; 
Protorganismes animaux Maupas. 


9) 


o 


Den Zusammenhang und die Verwandtschaft die- 
ser Gruppen unter einander und mit den niedersten 


Rhizopoda. Gregarinae. Noctilucea. 


A 


Labyrinthules. <TTT—— | 


Fungi. 


73 


Pflanzen möge folgende Zusammenstellung versinn- 


lichen. 


Catallacta. (2) EN 


Ciliata. 
A 


Flagellata. 


II. FORTSCHRITTE IN DER KENNTNISS DER ORGANISATION. 


Morphologischer Werth des Protistenleibes. 
Die EHRENBERG’sche Lehre von der hohen Orga- 
nisation, die Sareode-Theorie Dusarnın's, dann die 


‚ code bestehend fand SchutLtzz auch 


Einzelliekeits-Theorie von v. SıeBoLp und KÖLLIKER: | 


diese einander widersprechenden und einander 
scheinbar geradezu ausschliessenden Ansichten sind 
als strittiges Vermächtniss auf die jüngste Periode 
der Protisten-Forschung übergekommen, von der sie 
die Lösung durch neuere Detailuntersuchungen er- 
warteten. 

ist von DUJARDIN 
die Sarcode-Theorie über die für 
Kephalopoden gehaltenen Polythalamien gegrün- 
det worden. Max Schuntze, dessen Verdienste 
um die Reform der Zellenlehre unvergänglich sind, war 
der Erste, welcher die Controverse über die Sarcode 
gleichfalls auf Grundlage von Studien über Polytha- 
lamien zu entscheiden suchte. Die Untersuchungen 
dieses ausgezeichneten Forschers hatten zum Ergeb- 
niss, dass der Leib der Polythalamien thatsächlich 


aus Sarcode besteht, und aus der nämlichen Sar- 


Wie oben gezeigt wurde, 
auf Studien 


G. Entz, Protisten, 


den Leib 
der Rhizopoden.‘ — SchuLtze gebührt auch das 
die Identität 
Substanz, 


Sarecode mit 
dem Proto- 


Verdienst, der 
der lebendigen 
plasma der Thier- und Pflanzenzelle nach- 
gewiesen zu haben; es fehlt mithin jeder Grund 
für eine besondere Bezeichnung, welche von Anfang - 
an mit der Zellentheorie im Widerspruch stand, 
vielmehr ist es wünschenswerth, dieselbe mit einer 
anderen zu vertauschen, welche den Triumph der 
Zellentheorie, selbst über die niedersten Wesen in 
sich birst.” Da nun aber die den Protistenleib bil- 
dende Sarcode mit dem Protoplasma vollkommen 
identisch ist, und die einfachsten Zellen, z. B. die 
sogenannten Furchungskugeln nicht — wie nach der 
SCHLEIDEN-SCHwAnN’schen Theorie — Zellenflüssig- 


! Polythalamien. 

2 AN. 26. I. (1860). Ueber Muskelkörperehen und das, 
was man eine Zelle zu nennen habe. AAP. 1861. — Ueber 
Protoplasma der Rhizopoden und der Pflanzenzellen. 1863. 

> AN. 26. I. (1860) 302—3. 

35 


274 


keit und Kerne enthaltende Bläschen, sondern nach 
Scuuurze’s Definition einen Kern einschliessende Pro- 
toplasmaklümpehen * sind: so konnte er behaupten, 
dass die einfachsten Repräsentanten der 
Protisten, wie Amoeben und Gregarinen 
welche in der That nichts weiter, als kern- 
haltige Protoplasmaklümpchen — mithin 
einzellige Organismen sind. — Für die hö- 
heren Rhizopoden hält Scuuvrze die Bildung durch 
Verschmelzen mehrerer, durch die persistirenden 
Kerne angedeuteter Zellen, wie bei den Plasmo- 
dien der Myxomyceten, für wahrscheinlieh; sie wä- 
ren daher potentia mehrzellig, re vera aber nicht 
aus mehreren Zellen zusammengesetzt, da die Pro- 
toplasmakörnchen nicht an einen gewissen Kern 
gebunden sind, sondern vom Kern a zum Kern 
x, y und z wandern können; das Protoplasma 
bildet mithin einen einzigen Leib. Für sämmtliche 
Protozoön hält Schuutze die Tendenz der Zellen, ins- 
gesammt oder in einer gewissen Ausdehnung zu 
grösseren Protoplasmamassen zusammen zu fliessen, 
für charakteristisch.! Bei manchen höheren KRhizopo- 
den, wie z. B. bei den Radiolarien, besteht nur die 
Rindenschicht aus zusammengeflossenem Proto- 
plasma; im Innern bewahren die einzelnen Zellen 
ihre Selbstständigkeit. Anderseits erhalten sieh bei 
anderen Protozoön eben die Zellen der Rindensub- 
stanz mehr-weniger selbstständig, wie z. B. bei den 
Infusorien, während das Innere mit dem Protoplasma 
vollkommen zusammengeflossener Zellen erfüllt ist. 
Indessen — sagt Schuutzs weiter — gestattet die 
Theorie auch die Einzelligkeit der Infusorien anzu- 
nehmen. Die Zellen können an der Oberfläche mit 
Cilien bedeckt sein, sie können aus einer verdichte- 
ten Rinden- und aus einer weicheren Marksubstanz 
bestehen, welehe Vacuolen, Kerne, die verschieden- 
sten Körperchen, Pigmentbläschen u. A. enthalten 
kann. Auch ist es, nach dem Beispiel der jungen 
Muskelfaserzellen, möglich, dass die peripherischen 
Partien des Protoplasmas bereits in Muskelsubstanz 
umgewandelt sind, während das Innere der Zelle 
noch durch gewöhnliehes Pretoplasma eingenom- 
men wird. Dass im Inneren der Zelle pulsirende 
Vacuolen entstehen können, bedarf wohl noch wei- 
terer Untersuchungen, erscheint aber nieht mehr als 


* Eine Zelle ist ein Klümpehen Protoplasma, in dessen 
Innerem ein Kern liegt. Ueber Muskelkörperchen. 11. 
ı AN. 26. I. (1860) 306, 


unwahrscheinlieh. Dass endlich eine Zelle — in die- 
sem Fall also ein mit Cilien bedecktes und mit einer 
verdiehteten Rindensubstanz versehenes Protoplasma- 
klümpehen — an einigen Punkten der Oberfläche der 
diehteren Rinde und der Cilien entbehrt, eine Mund- 
öffnung erhält, durch welche feste Körper in den 
weiche Protoplasmaleib gedrückt werden, ferner eine 
Afteröffnung für die Entleerungen: alldas kann als 
möglich zugegeben werden. 

Unabhängig von Schuutze hat AuERRAcH, gestützt 
auf eingehende Untersuchungen, die Einzelligkeit der 
Amoeben unzweifelhaft nachgewiesen." Der AuEr- 
zacH'schen Auslegung gegenüber könnte höchstens 
auf die pulsirenden Vaeuolen als auf jene differenzir- 
ten Organe hingewiesen werden, welche im der 
Pflanzen- und Thierzelle für gewöhnlich fehlen, daher 
gegen die Einzelligkeit sprechen. Seitdem aber be- 
kannt ist, dass die Schwärmsporen der Algen und 
Pilze häufig (vielleicht immer?) mit pulsirenden Va- 
cuolen versehen sind, seitdem ferner die letzteren 
von JamES-CLARK an den sogenannten Kragenzellen 
im Entoderm der Spongien, von LiEBERRKÜHN und 
Bürscnui aber in den farblosen Blutzellen der Am- 
phybien nachgewiesen wurden:? können auch die 
pulsirenden Vacuolen nicht länger als Grund gegen 
die Einzelligkeit geltend gemacht werden. 

Stein hat sich der Einzelliskeit gegenüber stets 
reservirt verhalten, und in einem Referat über 
den II. Theil der grossen Monographie wird irr- 
thümlich gesagt, dass «Ste seine alte Behaup- 
tung, wonach die Infusorien einzellige Thiere sind, 
energisch verficht«,? welcher Ausspruch dahin zu 
rectifieiren wäre, dass Sreın vom Anbeginn seiner 
Thätigkeit consequent an der Behauptung festhielt, 
dass die Grundsubstanz des Protistenleibes aus 
einem nicht aus Geweben zusammengesetzten Pa- 
renchym, d. h. aus Sarcode oder Protoplasma gebil- 
det wird, — wobei er aber die Einzelligkeit der Pro- 
tozoön entschieden verwarf. Diesen Standpunkt, den 
er nie aufgab, hat Stein schon im Jahre 1848 in sei- 
ner Abhandlung über Gregarinen mit folgenden 
Worten entschieden gekennzeichnet: «Der Nucleus 
der Gregarinen spielt sicherlich in Bezug auf den 
Körper der Gregarinen dieselbe wichtige Rolle, wie 


ı ZWZ. VII. (1855). 

® BürscHuı, Studien ete. 257. 

> J. Krırscn, Die Ergebnisse der neueren Studien über 
die Protozoön , namentlich über die Infusorien. Termöszettu- 
domänyi Közlöny, VII. (1867) 157. (ungarisch). 


275 


der Zellkern, dem er im äusseren Ansehen so sehr 
ähnlich ist, in Bezug auf die Zelle. Bedenkt man, 
dass die Körperhülle der Gregarinen die Einfachheit 
und Permeabilität der Zellenmembran besitzt und 
dass der körnigflüssige Körperinhalt sehr wohl einen 
Vergleich mit dem Zelleninhalt zulässt, so liegt es 
sehr nahe, den Organismus der Gregarinen mit dem 
der elementaren Zelle auf gleiche Stufe zu stellen. 
Dies ist denn auch von KöLLiker geschehen, welcher 
die Gregarinen geradezu als «einzellige Thiere» be- 
zeichnet. Ich kann diese Anschauung, so 
ansprechend sie ist und so beifällig sie 
auch bereits von mehreren Seiten auf- 
genommen wordenist, nicht theilen.»! Ganz 
im selben Sinn äussert sich STEIN sowohl im ersten,? 
als im zweiten Theil seiner Monographie der Infu- 
sorien ; am letzteren Ort ist seine Ansicht in folgende 
Worte zusammengefasst: «Die Infusorien sind in 
Bezug auf ihren Ursprung entschieden einzellige 
Thiere, und wenn man diese Bezeichnung nur in 
diesem Sinne gebrauchte, so würde ich dieselbe 
durchaus gerechtfertigt finden, ja sie würde sich so- 
gar ungemein empfehlen, weil sie den fundamental- 
sten Unterschied der Infusionsthiere von den ausser- 
halb des Protozoenkreises stehenden Thieren, die 
ihrer ersten Anlage nach mehrzellige Organismen 
sind, sehr prägnant ausdrückt. Die ausgebildeten 
Infusionsthiere aber wird man immer Anstand neh- 
men müssen als einzellige Organismen zu bezeich- 
nen, denn sie sind nicht blos einfach fort- 
gewachsene Zellen, sondern der ursprüng- 
liche Zellenbau hat wesentlich 
andern Organisation Platz gemacht, die 


einer 


der Zelle als soleher durchaus fremdist.’ 


Der erste Abschnitt der eben eitirten Sreın’schen 
Aeusserung, dessen Spitze gegen jene, in der Mono- 
graphie der Radiolarien auch von Harcren getheil- 
ten Ansicht ScHuLtze’s gekehrt ist, wonach die höhe- 
ren Ähizopoden und nfusorien durch die Ver- 
schmelzung mehrerer Zellen entstehen würden, 
scheint in der That «ie Einzelliskeit energisch zu 
verfechten ; doch wird dieser Schein im zweiten Ab- 
schnitt, wo STEIN wieder auf seinen reservirten 
Standpunkt zurückkehrt, gänzlich zerstört. Diese 
Vorsicht in der Aeusserung war auch vollkommen 


ı AAP. (1848). 190191. 
28. 55. 
® Der Org. II. 22, 


motivirt, zu einer Zeit, wo — um vom Uebrigen 
ganz abzusehen — es für bewiesen schien, dass die 
Kerne der Infusorien Oyarien entsprechen, aus deren 
Theilungsprodueten Embryonen, in den für Hoden 
angesehenen Kernkörperchen hingegen Spermato- 
zoiden sich entwickeln, was mit der Einzelligkeit 
kaum in Einklang gebracht werden konnte, — und 
wo die brillanten Studien Hıereren’s über die Radio- 
larıen zu dem Ergebniss führten, dass in der Sarcode 
dieser Rhizopoden Gebilde von verschiedenem Zell- 
werth vorkommen, wodurch die Einzelligkeit absolut 
ausgeschlossen schien. 

JOHANNES MÜLLER, der auf dem Gebiete der thie- 
rischen Biologie in Deutschland zwei Decennien hin- 
durch mit Recht als Führer galt, hat, wie aus einer 
Anmerkung Lacumann’s hervorgeht, in seinen Vor- 
lesungen über vergleichende Anatomie die Einzellig- 
keitslehre entschieden verurtheilt, und seine beiden 
ausgezeichneten Schüler, der soeben erwähnte LacH- 
MANN und CLAPARKDE traten, treu den Principien des 
Meisters, sowohl in besonderen Arbeiten, als in 
ihren gemeinsam ausgearbeiteten hochwichtigen Stu- 
dien, der Einzelligkeitslehre vielleicht sogar mit zu 
srossem Eifer entgegen. 

KöLuıker hat, wie oben erwähnt, seine Ansichten 
über die Einzelligkeit der Protozoön, gestützt auf 
seine Studien über die Organisation von Actinosphae- 
rium Eichhornit entwickelt ;! CuLaparkpe wählte den 
mit Actinosphaerium nahe verwandten Actinophrys 
Sol * als Vorwurf zur Kritik der Einzelligkeitslehre,? 
und gelangte bei seinen Untersuchungen zu folgen- 
dem Ergebniss, dass «Den Actinophryen, Amoeben, 
Arcellen und anderen Rhizopoden fehlt eine Haut- 
bedeckung, also die Zellmembran gänzlich. Nicht 
minder muss ich den nackten Rhizopoden (wenig- 
stens Actinophrys Eichhorn, Amoeba diffluens und 
Amoeba radiosa) einen Kern ableugnen, wahrschein- 


ı ZW2. I. (1849). 
* Die beiden vortreffliehen Forscher verfielen in den 
eigenthümlichen Irrthum, dass KÖLLIkER, in der Meinung 
Actinophrys Sol Ehrb. zu untersuchen, thatsächlich Aetino- 
phrys Fichhornü Ehrb. vor sich hatte CLAPArkDE dagegen 
Aectinophrys Sol Ehrb. beschrieb, aber Actinophrys Eichhor- 
ni zu erkennen meinte; Stein hielt wieder in seiner 
die 
Form von Podophrya fiva (P. libera) für Actinophrys Sol, 
hat aber diesen Irrthum später berichtist und für das viel- 
Eichhormü 


Entwickelungsgeschichte der Infusorien ungestielte 


kernige Actinophrys ein besonderes Genus, 
nämlich Actinosphaerium aufgestellt, 


® AAP, (1854). 


276 


lich entbehren auch die Beschalten (wenigstens Ar- 
cella ) dieses Gebilde.! 


Demnach wären sie noch einfacher organisirt 


als die elementarsten Zellen, welche zu jener Zeit 


noch allgemein für Kerne und Zellinhalt einschlies- 
sende Bläschen gehalten wurden ; mit anderen Wor- 
ten: CLaPAREDE hielt die Rhizopoden für so einfache 
Organismen, wie die Hasckev’schen Moneren sind. 
Wohl hat Crararkpe die Sache anders aufgefasst 
und das Hauptgewicht darauf gelegt, dass die Orga- 
nisation der Rhizopoden nicht in das Zellenschema 
passt; dabei schrieb er ihnen aber eine hohe Organi- 
sation, ja selbst ein Circulationssystem zu, indem er 
die pulsirenden Vacuolen für Herzen ansprach. 
LacHmann gelangte, hauptsächlich auf Grund 
seiner Studien über den Organismus der Vorticelli- 
nen zu der eigenthümliehen Ansicht, dass der Infu- 
sorienleib, wie bei den Coelenteraten, eine mit 
breiigem Ohymus (d. i. dem weicheren Endoplasma) 
erfüllte Verdauungshöhle einschliesst.? — Das wäre 
nun wieder eine ganz neue Ansicht! Die Infusorien 
wären also Magenthiere, wenn auch nicht, wie 
EHrenBErG lehrte, polygastrische, sondern monogast- 
rische, und repräsentirten — nach der Ansicht von 
LacHmann — ein Säckehen oder einen Magen. 
Dieser abenteuerlichen Auffassung, — von wel- 
cher nur soviel der Wahrheit entspricht, dass die 
Verdauung in dem von der verdichteten äusseren 
Rindenschicht oder dem Rindenplasma ( Rinden- 
parenchym Sreın, Ectosark Waren, Eetoplasma 
0. Exoplasma Haeexeı) mit Recht als Innenplasma 
(Innenparenchym Sven, Entosark Wauuıcn, Ento- 
plasma HaeckeıL) zu unterscheidenden inneren, wei- 
cher beschaffenen Theil des Protoplasma vor sich 
geht, was übrigens bereits Dusarvın lehrte, dass also 
dieser Theil des Protoplasmaleibes sich zuerst mit 
den bereits assimilirten Säften, oder, wenn der 
Ausdruck zulässig ist, mit dem Chylus vermengt, — 
dieser Auffassung nun hat sich auch CLararkoe in 
seinen in Gemeinschaft mit Lacumann verfassten, 
hochwichtigen Studien vollkommen angeschlossen ; 
da aber der Körper der Infusorien und Rhizopoden 
dieser Auffassung entsprechend mit einer echten 
Gastralhöhle versehen wäre, so sind die berühmten 
Autoren der «Kitudes» factisch zu jenem Standpunkt 
zurückgekehrt, welchen einige Forscher des vorigen 


ı L.eit. 413. 
® AAP. (1856). 


Jahrhunderts ennahmen: das heisst, sie stellten 
die Protozo@n neben Polypen und Hydren 
und wollteninihnen blos Repräsentanten 
einer Subdivision der Coelenteraten er- 
kennen.! 

Nachdem CLArarkoe und LAcHMmann die Infuso- 
rien und Rhizopoden für verhältnissmässig hoch 
organisirte Thiere hielten, die den Cvelenteraten 
anzureihen sind, wird man es natürlich finden, dass 
sie sich — gleich EHRENBERG — von der ketzerischen 
Sarcode- und Einzelliekeitslehre mit wahrem Abscheu 
abwandten; zur Widerlegung der letzteren konnten 
sie aber ausser den gewandt gehandhabten Waffen 
einer schneidigen Dialektik kaum auch überzeugende 
Beweggründe zu Felde führen. Es wird wohl Jeder- 
mann zugeben, dass die Verfasser den Studien, in- 
dem sie der Frage: «Ou en serait l’anatomie miero- 
scopique du systeme nerveux central sans l’aeide 
chromique et les autres agents analogues ?» die Ant- 
wort: «Le sarcode des Rhizopodes n’a pas encore 
trouve son acide chromique»®? auf dem Fuss folgen 
lassen, ausser einer für den Augenblick bestehenden 
Phrase nichts gesagt und nichts bewiesen haben, 
wenn nicht das, dass auch sie in der Grundsubstanz 
der Rhizopoden nur homogene Sarcode finden konn- 
ten. Die Einzelligkeitslehre trachten sie durch Ueber- 
rumpelung, aber wieder nur mit dialektischen Waffen 
ein für allemal zum Schweigen zu bringen: «On se- 
rait tente de croire que la theorie de l’unicellularite 
des infusoires n’a plus aujourd’hui q’un interet 
historigue, comme celle de la polygastrieite. Cepen- 
dent elle compte encore un champion bien decide, 
un de ses anciens defenseurs, M. Koelliker, qui a re- 
leve eourageusement, dans un Memoire recent, le 
drapeau chancelant de son ecole,® comme M. Ehren- 
berg * vient d’arborer de nouveau celui de la sienne. 
Chacun d’eux, le dernier des Mohicans de ses propres 
idees! — La theorie de l’unicellularite des infusoires 


ı n’a pas besoin d’etre combattue ici plus en detail. 


L’ouyrage que le lecteur a sous les yeux n'est qu’ 
une longue protestation contre elle. Chacune de nos 
pages est un nouveau coup de hache porte a sa base.» 

Diese Axthiebe sind aber leere Drohungen geblie- 


! Kitudes I. 59. 

® Op. cit. DI. 491. 

® Untersuchungen über vergleichende (Gewebelehre. 
Würzburg. Verhandlungen. Dec. (1856) 97. 

* Ueber den Grünsand. Berlin (1856). 

5 Etudes I. 14. 


2 


o 


ben, da auch CLararkoe und LacHunmann thatsächlich 
die Zusammensetzung des Infusorienleibes aus Ge- 
weben nicht nachweisen konnten. Als endlich Cra- 
varkpz bei der Vergleichung der Schwärmsporen der 
Myxomyceten mit den Flagellaten — von welchen 
er (wie neuestens auch Srems) alle mit pulsirenden 
Vaecuolen versehenen für wahrhaftige Thiere ansah — 
zu dem Ergebniss gelangte, dass es zwischen den 
niedersten Thieren und Pflanzen keine Unterschiede 
giebt, und dass die Eintheilung der Organismen in 
ein Thier- und ein Pflanzenreich vollkommen er- 
künstelt isbt:! war die schwere Axt seinen Händen 
gänzlich entfallen und er selbst gerieth unbewusst auf 
das Gebiet der Einzelliskeitslehre, da ja die 
Schwärmsporen der Myxomyceten zwei- 
felsohne einzelligsind, und wenn von die- 
sen die Monaden, von den Myxoamoeben 
aber die Amoeben nicht unterscheidbar 
sind, istes klar, dass auch die letzterenein- 
zellig sein müssen. Daaber nach (LArARKnE 
und Lacumann sämmtliche Infusorien und 
Rhizopoden nach demselben einheitlichen 
Plan organisirt sind: so muss die Conse- 
quenz mit unerbittlicher Strenge zur An- 
erkennung der Einzelligkeit saämmtlicher 
Protozoen führen. 

Auch ein gefeierter Histolog, Leyvıs, fand Gele- 
genheit gegen die Einzelliskeit der Infusorien und 
anderer Protozoen zu Felde zu ziehen.” Seiner An- 
sicht nach mag EHreEnBErG in den Details viel geirrt 
haben, seine Grundidee aber, wonach die Infusorien 
hoch organisirt sind, wäre richtig. Auch die Infuso- 
rien wären, wie alle anderen Thiere aus Zellen auf- 
gebaut, doch blieben die Zellen so klein, dass die 
Grundsubstanz scheinbar aus der homogenen Sar- 
code besteht. Zur näheren Begründung dieser An- 
sicht verweist Leypıe auf die, besonders bei den 
Vorticellen und Opalinen unter der Cuticula gut 
unterscheidbaren, und auf Zusatz von Essigsäure 
deutlicher hervortretenden, kleinen Zellkernen ähn- 
lichen Kügelchen, ferner auf die in der Rindensub- 
stanz bei Infusorien häufig angetroffenen stäbchen- 
törmigen Gebilde, endlich auf den Stielmuskel der 
Vorticellen, alles Gründe gegen die Einzelligkeit. Hin- 
sichtlich der Körperchen von zellkern-ähnlichem 


! Op. eit. III. 32. 

2 Lehrbuch der Histologie 
Thiere, (1857) 15. 
pers. I. (1864) 15. 


des Menschen und der 


$. 14. Vom Bau des thierischen Kör- 


7% 


Habitus unter der Cuticula der Vorticellen bemerkt 
STEIN: «Die geben der ganzen Körperoberfläche ein 
gleichförmiges, fein chagrinirtes Ansehen und stehen 
so dicht bei einander, dass ich nicht begreife, wie 
diese feinen Körner sollen Zellenkerne sein können, 
zumal die Grundsubstanz, in der sie eingebettet lie- 
gen, völlig amorph ist und nicht die leiseste Spur 
einer Sonderung in zellenähnliche Felder erkennen 


| lässt.»1 


Von den kernartigen Gebilden bei Opalina Ra- 
narum hat in neuerer Zeit EnGELMANnN nachgewie- 
sen,” dass es wahrhaftige Kerne, aber nicht von Ge- 
webszellen, sondern der Opalinen selbst sind, wel- 
che, wie zahlreiche andere Ciliaten, mit vielen Ker- 
Aber 


räthselhaften stäbchenförmigen Körperchen — mö- 


nen versehen sind. auch die noch immer 
gen sie nun Nesselorgane (trichocysten), wofür sie 
nach ALLMANN von den meisten Forschern gehalten 
werden, oder, wie Stein glaubt, Tastkörperchen sein — 
können der Einzelligkeit nicht entgegengehalten 
werden, da auch die wahren Nesselorgane der Coelen- 
teraten und mancher Turbellarien keine Zellen und 
nicht einmal aus Zellkernen hervorgegangen, wie 
KöLLIkEr meinte, vielmehr, wie durch die von Kueı- 
NENBERG an der Hydra, von F. FE. ScuuLtTzEe an 
Cordylophora lacustris angestellten Studien unzwei- 
felhatt geworden ist, in den einzelnen Ectodermzel- 
len, gleich den Chlorophylikörperchen in den Pflan- 
zenzellen oder den zahlreichen Dotterblättehen in 
den Eiern, frei sich entwickelnde Gebilde sind; die 
Stäbchen der Turbellarien, welche z. B. bei Steno- 
stomum leucops mit den Stäbchen der Infusorien voll- 
kommen übereinzustimmen scheinen, entwickeln sich 
in den Ectodermzellen bei vielen Repräsentanten 
dieser Würmer geradezu massenhaft. Was endlich 
den sogenannten Stielmuskel der mit contractilem 
Stiel versehenen Vorticellinen und überhaupt die 
bandtörmigen, sich gleieh Muskelfasern contrahiren- 
den Fasern der Infusorien anbelangt, welche, wie 
oben erwähnt, bei den Stentoren schon EHRENBERG 
gekannt hat: so gehen diese, wie heute bereits 
bestimmt behauptet werden darf, nicht wie echte 
Muskelfasern aus besonderen Zellen hervor, sondern 
sind lediglich Differenzirungen der Rindenschiehte 
des Protöüplasmaleibes. Dass sich aber derlei contrac- 
tile Bänder in einer einzigen Zelle wirklich entwickeln 


1 Der Org. II. 9. 
® MT. I, (1876), 


können und auch entwickeln, wird am schlagendsten 
durch ihr Vorkommen bei den Euglenen bewiesen, 
obschon diese Protisten von den einzelligen Algen so 
wenig verschieden sind, dass sie — wie es CıEn- 
KowskI thut! — mit den Palmellaceen ohne Zwang 
vereinigt werden können. Aus Alldem geht hervor, 
dass die von CLArarkpe und LacHManN für sehr wich- 
tig gehaltenen LryoıG’schen Beweisgründe unhalt- 
bar sind und gegen die Einzelligkeit nicht können 
angeführt werden. 

In seiner prachtvollen Monographie der Radio- 
larien ? unterscheidet Harcrer unter den Rhizopo- 
den und Infusorien, nach der histologischen Structur, 
zwei Typen, nämlich: Einzellige, wie die niederen 
Rhizopoden, namentlich Amoeben, welchen wahr- 
scheinlich auch die Arcellinen sowie sämmtliche 
Flagellaten anzureihen sind, — ferner solche, die nach 
der M. Schurrze’schen Hypothese durch das Ver- 
schmelzen mehrerer Zellen zu Stande kommen, wo- 
hin die höheren Rhizopoden, insbesondere die Radio- 
larien, ferner die Ötliaten zu reihen sind. Auf diese, 
vermeintlich auf sicherer Basis ruhenden zwei ver- 
schiedenen Typen hat dann HasckEL jene von GE- 
GENBAUR zwischen Thier- und Pflanzenreich gezogene 
neue Grenzlinie angewandt, nach welcher die Orga- 
nismen entweder einzellig bleiben oder im Verlauf 
der Entwickelung mehrzellig werden. Der funda- 
mentale Unterschied zwischen Thier- und Pflanzen- 
reich würde aber darin bestehen, dass das Pflanzen- 
reich sowohl ein- wie mehrzellige Organismen um- 
fasst, während die Vertreter des Thierreichs nur 
vorübergehend, als Eier, einzellig, nach ihrer er- 
langten vollkommenen Entwickelung aber stets aus 
mehreren Zellen zusammengesetzt sind.” Gestützt 
auf diese, einer strengen Kritik nicht unterworfenen 
Criterien, verwies nun HAEcKEL sämmtliche einzel- 
lige Rhizopoden und Infusorien in das Pflanzenreich, 
während er die höheren Rhizopoden und Infusorien, 
als seiner Auffassung entsprechend der Entwickelung 
nach mehrzellige Organismen, für Vertreter des 
scharf umgrenzten Thierreichs anerkannte. 

Man muss gestehen, dass diese zwischen Thier- 
und Pflanzenreich gezogene neue Grenzscheide sehr 
scharf ist und ganz besonders zur systematischen 
Eintheilung der zwischen den zwei Reichen schwe- 


! Conf. 1. s. eit. 

® Die Radiolarien. 

* De animalium plantarumque regni terminis et diffe- 
rentiis. Jens. 1860. 


benden niedersten Organismen geeignet erscheint; 
dem Fundamentalfehler: den 
Thatsachen nichtzu entsprechen. Das Ver- 
dienst, die vollkommene Unhaltbarkeit dieser Auf- 
fassung erwiesen zu haben, gebührt Srum.! Unhalt- 


sie leidet aber an 


bar ist sie: weil keine einzige positive Angabe für 
die Entwickelung der höheren Rhizopoden und In- 
fusorien durch Verschmelzung mehrerer Zellen vor- 
liegt, — und weil sie sich nicht auf Beobachtungen, 
sondern kurzweg auf die analoge Entwickelung der 
Plasmodien von Myxomyceten stützt. Aus dem 
Vorhandensein mehrerer Kerne in zahlreichen Rhizo- 
poden und Infusorien kann aber nichts weniger, als 
die Entstehung durch Verschmelzen ebenso vieler 
Zellen, als Kerne vorhanden sind, gefolgert werden, 
wofür, wie gesagt, keine einzige Beobachtung vor- 
liegt. Sind uns ja doch auch andere polynucleäre 


\ Zellen bekannt, z. B. die häufig 6—7 Kerne enthal- 


tenden farblosen Blutzellen, oder die Riesenzellen 
im Knochenmark, die Myeloplaxen, welehe ganze 
Haufen von Kernen aufweisen, ohne durch Ver- 
schmelzen mehrerer getrennter Zellen hervorgegan- 
gen zu sein. Es führen auch nicht alle Ciliaten 
mehrere Kerne, im Gegentheil sind bei den meisten 
von ihnen nur einzelne Kerne zu beobachten. Würde 
daher die Zahl der Kerne andeuten, wie viele Zellen 
zu einem Infusorienleib verschmolzen sind, so müss- 
ten die mit einem Kern versehenen für einzellig und 
nach der GegEnBaur-Harcrerv'schen Auffassung für 


| Pflanzen angesprochen werden. Was soll nun aber 


mit den Amoeben, Arcellen, Difflugien und 
zahlreichen anderen Rhizopoden geschehen, welche 
bald einen, bald mehrere Kerne enthalten ? Sind 
vielleicht die jungen, einzelligen Arcellen wahre 
Pflanzen, befinden sich etwa die zweizelligen im Zu- 
stand des Thierwerdens und sind die vielzelligen 
schon ganz zu fertigen Thieren umgewandelt? Man 
sieht, auf welehe gefährliche Untiefe die fatalen 
Consequenzen dieser Auffassung hinführen, von wel- 
cher flott zu werden es nur ein Mittel giebt: die 
ganze Anschauung mit Resignation über Bord zu 
werfen. 

Die von zahlreichen competenten Forschern ge- 
gen die Einzelligkeitslehre gerichteten Angriffe, ins- 
besondere die entschiedene Zurückweisung, welche 
derselben in dem grossen, seit EHRENBERG — von den 
Srein’schen Arbeiten abgesehen — für sämmtliche 


’ Der Org. IL. 14. 21. 


278 


Protisten wiehtigsten Werk von CLAPAarkpe und LacH- 
MANN zu Theil wurde, haben — obschon keiner die- 


ser Angriffe einer strengen Kritik Stand zu halten | 


vermag — den Credit der Einzelliskeitslehre doch so 
sehr erschüttert, dass diese zu Anfang der sechziger 
Jahre den meisten Fachmännern beinahe veraltet, 
nur mehr von historischem Werth erschien, gerade 
so, wie die bereits ins Mythische übergegangene 
Lehre. Inmitten 
wissenschaftlichen Strömung konnte MArc6 in der 


EHRrENBERG’sche der damaligen 
That mit Recht behaupten, dass v. StesorLp die In- 
fusorien mehr poetisch als wahrheitsgetreu 
für selbständige Zellen anspricht.! 

Die Geschichte der Wissenschaften weist genug 
Beispiele auf, dass neu ausgesprochene Ideen an- 
fangs mit Begeisterung aufgenommen, dann mit all- 
mälig wachsender Gleichsiltiskeit betrachtet, um 
endlich fallen gelassen und begraben zu werden. 
Allein die Wahrheit kann nicht im Grabe ersticken ; 
dem in die Erde gebetteten Samen gleich wird sie 
über kurz oder lang neue Keime treiben, und ihr 
Recht fordernd hervorbrechen. Dieses Loos wurde 
auch der Lehre von der Einzelligkeit zu Theil; sie 
schien bereits vollkommen widerlegt, als sie neu 
belebt schliesslich doch den Sieg davontrug. 

Der eine Begründer dieser Lehre, v. SızBonn, hat, 
nachdem er seine Abhandlung über die einzelligen 
Thiere und Pflanzen im Jahre 1849 veröffentlicht 
hatte, an der entstandenen Debatte sich nicht weiter 
betheiligt. Dagegen ergriff Könuıxer wiederholt das 
Wort und befasste sich namentlich im Jahre 1864 
in einer Arbeit über die feinere Structur der Proto- 
zoen ? eingehend mit der strittigen Frage. Als End- 
ergebniss seiner Untersuchungen ist hier gesagt, dass 
die Gregarinen und Infusorien nicht aus 
mehreren Zellen bestehen: denn obsehon 
dieselben, besonders die letzteren, in vielen 
Hinsiehten eigenthümlich complieirte Struc- 
turverhältnisse aufweisen, hindern diese 
doch nieht, sie mit einfachen Zellen gleich- 
werthig zu halten.? Bezüglich der höheren Rhizo- 
poden hält aber KöLLırer nicht für unmöglich, dass 
es mehrzellige Wesen sind, deren Elemente gänzlich 


* Mathematikai 63 Termöszettudomänyi Közlemönyek. 
Herausg. von der ung. Akad. d. Wissensch. (1865). S. 78 
(ungarisch). 

® Icones histiologieae I. (1864). 

® L. eit. 24. 


| verschmolzen.! Dies konnte KönLuıker um so mehr 
| für wahrscheinlich erachten, als er die Spongien als 
nächste Verwandte der Rhizopoden ansprach. 

Mehr als die neueren Publieationen von Könur- 
KER mussten die Ansichten in die Waagschale fallen 


und auch grössere Wirkungen hervorrufen, welche 
der berühmte Speeialforscher Stein im Jahre 1867, 
im zweiten Theil seiner grossen Monographie ent- 
wickelte. Dieselben eulminiren, wie bereits oben er- 
wähnt, in dem Satze, dass die Infusorien (und an- 
dere Protozoön) dem Ursprung nach einzellig und 
niemals aus Geweben zusammengesetzt sind. Bei 
den höheren Formen hätte dagegen der ursprüng- 
liche Zellenbau einer wesentlich verschiedenen Or- 
ganisation Platz gemacht, die der Zelle als solcher 
durchaus fremd ist. 

Wie zu sehen, kommt die Srrın’sche Auffassung 
der v. Steroup’schen noch näher, als KöLuıker ; sie 
kann in der That als entschiedener Beweis für die 
Einzelligkeit betrachtet werden. Ist es wahr, dass 
die Protozoen ursprünglich einzellig sind, und dass 
sämmtliche Differenzirungen ihrer Organismen im 
Rahmen dieser einen Zelle sich entwickeln — mögen 
dieselben, im Vergleich mit den Gewebszellen, noch 
so fremdartig sem —: so muss man selbst bei der 
grössten Vorsicht und alles erwogen, doch bei dem 
Ausspruch anlangen, dass trotz der hohen Dit- 
ferenzirung einiger Protozoön, dem mor- 
phologisehen Werthe nach denn doch Alle 
einzellig sind. 

Forseht man nach dem morphologischen Werth 
der einzelnen Organe bei den aus Geweben zusam- 
mengesetzten Thieren und Pflanzen, so wird man 
finden, dass dieselben entweder ein- oder mehrzellig 
sind; eine besondere dritte Kategorie könnten höch- 
stens jene bilden, welehe entweder durch das Ver- 
schmelzen mehrerer Zellen zu Stande gekommen 
sind, wie z. B. die Matrix der Inseeten, oder endlich 
jene, welche in den mehr-minder umgewandelten 
Zellen die differenzirten Theile bilden und als Organe 
der Zelle selbst anzusehen sind: z. B. die Kern- 
gebilde, die Zellmembran, die Chlorophyll- und 
Stärkekörperchen, Nesselorgane, Muskelelemente (sar- 
cous elements) u. A. Was von einzelnen Organen 
gilt, dasselbe kann auch von den Organismen gelten; 
auch diese können zweien Kategorien angehören, 
d. h. sie können ein- oder mehrzellig sein. Sind nun 


TER.ge1t:20% 


280 


aber die Protisten dem Ursprunge nach einzellig — 
wie denn auch keine einzige 
spricht, dass sie durch Verschmelzen mehrerer Zel- 
len hervorgegangen wären — so können die weder 
aus einer, noch aus mehreren Zellen zusammen- 
gesetzten Organe derselben für nichts Anderes, als 
für Organe der Zelle selbst angesprochen werden, 
wonach die Protisten selbst entschieden für einzellig 
anzusehen sind. Dabei können gegen die Einzellig- 
keit nicht einmal theoretische Gründe in die Waag- 
schale fallen; sprechen ja doch eben diese für die 
Wahrscheinliehkeit, ja Nothwendigkeit der Einzellig- 
keit der niedersten Organismen. In Anbetracht, dass 
die höheren Differenzirungen der Organisation sowohl 
im ontogenetischen als im phylogenetischen Ent- 
wickelungsgang der Organismen sich von einem ein- 
fachen Ausgangspunkt allmälig entwickeln — fer- 
ner, dass die phylogenetische Reihe Organismen auf- 
weist, welehe der embryonalen Organisation der 
höher Stehenden entsprechen, das heisst auf jener 
Entwiekelungsstufe stehen geblieben sind, welche 
den Höheren nur übergangsweise zukommt; in 
Anbetracht ferner, dass alle höheren Organismen im 
Anbeginn des Lebens, als Eier oder Sporen, vorüber- 
gehend einzellig, hierauf zeitweilig aus einigen weni- 
gen, dann aus zahlreichen gleichartigen Zellen zu- 
sammengesetzt waren, aus welchen dann dureh ver- 
schiedene Gruppirungen und Umwandlungen die 
Gewebe hervorgehen; in Anbetracht endlich, dass es 
neben den Organismen mit sehr complieirtem Ge- 
websbau auch um vieles einfachere, ja schliesslich 
Organismen giebt, welche aus einer einzigen grossen 
Entodermzelle bestehen, die von nur wenigen Ekto- 
dermzellen umhüllt wird, — wohin nach den hoch- 


3eobachtung dafür | 


interessanten Untersuchungen E. van Brnepen’s die | 


Dieyemiden zu rechnen sind,'! welche nach genann- | 


tem Forscher als Mesozoön, die Metazoön mit den 
Protozoen verbinden: Alldas in Betracht gezogen, 
ergiebt sich mit logischer Nothwendig- 
keit die Folgerung, dass das unterste Glied 
der Kette dureh Organismen eingenom- 
men werden müsse, welehe auf dem für 
Aus- 
das 


die übrigen nur übergangsweisen 


gangspunkt stabil verbleiben, d. h. 
ganze Leben hindureh einzellig sind. 


! Recherches sur les Dieyömides, survivants actuels 
d’un embranchement des Mesozoaires. Bullet. de l’Acad, 
roy. des sciences de Belgique. 45 aunde. Bruxelles 1376. 


Wir wollen zunächst einen Blick auf jene Difte- 
renzirungen werfen, welche der Zelle in einem Maasse 


| fremd sind, dass sie dieselbe ihres ursprünglichen 
 Werthes entkleiden. Sollten diese hohen Differenzi- 


rungen mit der Einzelligkeit wirklich nieht m Ein- 
klang gebracht werden können ? 

Die niederen Formen können hier nicht in Be- 
tracht kommen; darunter sind die niederen Rhizo- 
poden, wie z. B. die Amoeben von gewissen einzelli- 
gen Myzxamoeben und den farblosen Blutzellen durch 
keinerlei wesentliche Merkmale verschieden ; letztere 
werden auch von STEIN für zweifellos einzellig gehal- 
ten.! Ihnen reihen sich die übrigen niederen Rhizo- 
poden, und durch die vermittelnden Monocystiden 
auch die Gregarinen unmittelbar an. Die Flagella- 
ten, von denen ein grosser Theil mit den gewiss ein- 
zelligen Schwärmsporen, ein anderer Theil aber mit 
den Kragenzellen des Entoderms der Schwämme an 
Organisation übereinstimmt, können gleichfalls keme 
Schwierigkeiten bereiten. Für die Noctilucen kann 
die Einzelliskeit nach den Untersuchungen CiEn- 
Kowskr’s? ebenfalls für bewiesen angenommen werden. 
Wirklichen Schwierigkeiten begegnetman 
nur bei den Organisationsverhältnissen 
der Ciliaten und der höheren Rhizopoden, 
namentlich der Radiolarien; wir wollen da- 
her diese betrachten. 

Auf die Differenzirungen im Rindenplasma der 
Infusorien, nämlich auf die gegen die Einzelligkeit 
häufig zu Feld geführten stäbehenförmigen Körper- 
chen, und die contractilen Bänder, die Muskel- oder 
Myophanfasern ist bereits im Obigen refleetirt wor- 
den; alldiese Gebilde sind der Zelle eben so wenig 
fremd, wie die auch bei den einzelligen Algenschwär- 
mern und den farblosen Blutzellen angetroffenen 
pulsirenden Vaeuolen. Die Kerngebilde könnten in 
der That gegen die Einzelligkeit vorgebracht werden, 
wenn die Kerne wahre Ovarien, die Kernkörperchen 
aber Hoden wären, wofür sie von BALBIANI, OLAPA- 
REDE und Lachmann und von STEIN angesprochen 
wurden; wie ich aber weiter unten ausführen werde, 
haben neuere Untersuchungen diese Auffassung als 
irrthümlich erwiesen; in Folge dessen bilden auch 
die Kerngebilde keinen Grund gegen die Einzel- 
ligkeit. 

Demnach wäre die Art der Einverleibung der Nah- 


! Der Org. 19. 
® AMA. IX. (1872). 


28H 


rung, das «Essen» der einzige Process, und es wären 
die für die Aufnahme der Nahrung und für die Ent- 
leerung der unverdaulichen Theile bestimmten con- 
stanten Oefinungen sammt dem Schlund diejenigen 
Differenzirungen, welche der Zelle nicht eigen sind. 
So viel steht zweifellos fest, dass sich die Gewebs- 
zellen von präformirten Nahrungssäften auf osmo- 
tischem Wege ernähren; darum darf aber die Auf- 
nahme fester Theile, das Essen durchaus nicht für eine 
bei den Zellen höherer Organismen beispiellose Le- 
bensverrichtung angesehen werden. Weiss man doch, 
dass Carmin- oder Indigokörnchen von farblosen Blut- 
zellen mit der gleichen Gier verschlungen werden, 
wie von Amoeben ; ja zuweilen, soin Blutextravaraten 
und in der Milzpulpa, kommt es sogar vor, dass farb- 
lose Blutzellen über die rothen lerfallen und diese 
im strengsten Sinn des Wortes verschlingen. Nach 
JAMES-CLARK sollen auch die Kragenzellen des Ento- 
derms der Spongien essen, und wahrscheinlich mit 
präformirten Oeffnungen versehen sein.! Nach Mersc#- 
NIKOW pflegen die Entodermzellen der Turbellarien 
und verschiedenen Coelenteraten die Nahrungs- 
bestandtheile entweder wie Amoeben zu verschlingen 
oder durch feine Pseudopodien ihrem Körper einzu- 
verleiben und hier zu verdauen. Diese Art der Nah- 
rungsaufnahme ist bei den Turbellarien und Coelen- 
teraten so sehr verbreitet, dass die Annahme MerscH- 
nıkow’s, wonach dieselbe bei den Ahnen sämmtlicher 
derzeit lebender Metazoön Regel war,? für gerecht- 
fertigt erscheint. Gleichfalls nach Art der Rhizopoden 
wird die Nahrung, nach Sommer's Untersuchungen 
von den Entodermzellen von Distomum hepaticum,? 
nach meinen eigenen Beobachtungen aber von den 
Rotatorien aufgenommen. Dass endlich auch die 
Resorptionszellen der Vertebraten, die deren Darm- 
zoten überkleidenden Entodermzellen ebenfalls «es- 
sen», d.ı. gewisse Nahrungsbestandtheile, nament- 
lich Fettkörnehen, wie Protisten aufnehmen, wird 
dureh die von mehreren Seiten (FoRTUNATow, Lan- 
poIs u. A.) bestätigten schönen Untersuchungen 
meines geehrten Freundes L. von THuAanHorrer be- 
wiesen.* Dass bei den Ciliaten und vielen Flagellaten, 

! On the Spongiae Ciliatae. 326. * 

2 Ueber die intracelluläre Verdauung bei Coelenteraten 
Zoolg. Anzeiger, III. (1850) No. 56. S. 261. 

® Die Anatomie des Leberegels Distomum hepaticum 
L. ZWZ. XXXIV. (1880) 578. 

* Beiträge zur Fettresorption. Ert. a term. tud. köre- 


böl. Herausg. d. ung. Akad. d. Wissensch. Bd. II. No. X. 
Budapest 1873. 


@. Entz, Protisten. 


bei welchen das Rindenplasma von einer Cutieula 
bekleidet, zuweilen sogar mit einem festen Panzer 
bedeckt oder mindestens von einer resistenteren und 
consistenteren Schicht begrenzt ist, für die Einver- 
leibung und Entleeruug ein präformirte Mund- 
und Afteröffnung vorhanden ist, kann nicht im ge- 


ringsten überraschen, da sich in diesen Differenzi- 


rungen blos eine Realisirung jenes-in der organischen 
Natur auf Schritt und Tritt sich offenbarenden Prin- 
cips erkennen lässt, wonach bei niederen Organismen 
noch nicht an eine bestimmte Stelle fixirte primi- 
tive oder gar nur temporär auftretende Organe sich 
bei den höheren Formen loealisiren, vervollkommnen, 
und stabilisiren. 

Nach diesem Princip entwickeln sich z. B. auf 
der die Respiration vermittelnden Körperoberfläche, 
als Vergrösserung derselben, zerstreute Hervorstül- 
pungen, welche, stabilisirt und vervollkommnet zur 
Bildung der localisirten Kiemen führen. Uebrigens 
sind, wie soeben erwähnt, mit präformirter Mund- 
öffnung auch die. Kragenzellen der Spongien ver- 
sehen, und präformirte Aperturen werden ferner 
bei allen mit resistenten Hüllen versehenen Zellen 
angetroffen, welehe irgendwelche Substanzen zu ent- 
leeren oder von aussen aufzunehmen haben; solche 
stabile Oeffnungen giebt es z. B. bei den einzelligen 
Drüsen und bei vielen Eiern (Mikropyle). Aus all- 
dem geht hervor, dass der Infusorienorga- 
nismus von der primitivsten Zelle, dem'mit 
einem Kern versehenen Protoplasmaklümp- 
chen zwar in Vielem abweicht, aber kein 
einziges Organ besitzt, welches den höher 
differenzirten Zellen ganz und gar abgehen 
würde. i 

Grösseren Schwierigkeiten, als bei den Ciliaten, 
begegnet man, wenn der morphologische Werth der 
Radiolarien bestimmt werden soll. Zwar besteht die 
Grundsubstanz auch bei diesen Rhizopoden aus 
Sarcode oder Protoplasma; doch sind in letztere 
nach der Auffassung von HuxLEy, JOHANNES MÜLLER, 
CLAPAREDE und LACHMANN, sowie von HAEcKEL, der 
die Radiolarien zuerst eingehend studirte, verschie- 
dene Blemente, die den Werth von Zellen haben, ein- 
gebettet. 

Wie bekannt, zerfällt das Protoplasma bei den 
Radiolarien in ein extracapsuläres und in das intra- 
capsuläre; ersteres, von welchem die Pseudopodien 
ausstrahlen, bilde, eine die sogenannte Oentralkapsel 
umhüllende Cortiealschieht; das intracapsuläre Pro- 

36 


282 


toplasma wird dagegen von einer ziemlich dieck- 


wandigen und von Porenkanälchen durchsetzten 
Cyste gebildet, deren Protoplasmainhalt eben dureh 
die Porenkanälchen mit dem Fxtracapsulären com- 
munieirt. — Inmitten der Centralkapsel ist zu- 


weilen noch ein mit einer feinen Membran um- 
kleidetes kugeliges Gebilde, die sogenannte Bin- 
nenblase situirt. Für echte Zellen 


larienleibes wurden gehalten: die zahlreichen Al- 


des Radio- 
veolen des extra- und intracapsulären Protoplasma, 
ferner die häufig sehr dieht gedrängten hellen Bläs- 
chen der Centralcapsel, endlich die im extracapsulä- 
ren Protoplasma zumeist, wenn auch nicht immer 
vorhandenen «gelben Zellen». Von diesen vermeint- 
lichen Zellen sind aber, nach den sehr genauen 
neueren Untersuchungen von R. HERTwIG,! nur die 
gelben Zellen wirkliche Zellen, die extra- und intra- 
capsulären Alveolen dagegen nichts weıter, als mit 
wasserklarer Flüssigkeit erfüllte Vacuolen, deren An- 
wesenheit dem Protoplasma gerade so, wie bei Aetz- 
nosphaerium eine schaumige Beschaffenheit verleiht. 
Die hellen Bläschen der Centralcapsel aber entspre- 


chen Zellkernen, welche sich bei der Fortpflanzung 


der Radiolarien je mit eine Schicht des intracapsu- | 


lären Protoplasma umhüllen, auf diese Weise zu 
Zellen gestaltet und beim Bersten der Centralcapsel 
als monadenförmige Schwärmer frei werden. Die 
Entstehung dieser Kerne ist ganz eigenthümlich, von 
der bisher bekannten Entstehungsart der Zellkerne 
verschieden. Nach Herrwıc besitzen die mit Binnen- 
blasen versehenen Radiolarien eigentlich nur einen 
sehr hoch differenzivrten Kern: die sogenannte Bin- 
nenblase selbst, in deren feinkörniger, heller Grund- 
substanz bald ein bald mehrere kugelige oder ver- 
zweigte, häufig an Pilzmycelien, z. B. an Saproleg- 
nien erinnernde Gebilde: Binnenkörper enthalten 
sind; letztere würden also den Kernkörperchen ent- 
sprechen, deren Sprösslinge sich lostrennen, aus der 
Binnenblase in das Protoplasma der Centralcapsel 
eindringen und hier die «hellen Kugeln» bilden. 

Ich muss hier bemerken, dass ich gewisse Difte- 


renzirungen des Radiolarienleibes, namentlich die 


Kieselskelete von verschiedener Structur, so wie die 
in der Centralkapsel häufig vorkommenden erystalli- 
nischen Körperchen und farbigen Oeltröpfehen hier 
absichtlich unberücksichtigt liess, da dieselben Ge- 
bilde auch bei den niederen Rhizopoden vorkommen, 


* Zur Histologie der Radiolarien. (1876). 


und mithin bei der Feststellung des morphologischen 
Werthes der Radiolarien ohne Bedeutung sind. 

Der dargelesten Auffassung gemäss wären die 
Radiolarien viel einfacher organisirt, als von HArckEL 
angenommen wurde, und sie würden einer ganz 
eigenartigen, sehr grossen (grössere Formen haben oft 
einen Durchmesser von 4bis 5 mm. und darüber) hoch- 
entwickelten Zelle entsprechen, deren Protoplasma 
durch eine diekwandige Kapsel in eine äussere, der Er- 
nährung, und eine innere, der Fortpflanzung dienende 
Partie getheiltist, in welcher letzteren der sehr hoch 
differenzirte eigentliche Kern, die Binnenblase, sowie 
die in derselben proliferirenden und sodann in das 
intracapsuläre Protoplasma gelangenden hellen Bläs- 
chen enthalten sind. Blos die gelben Zellen wären 
gegen die Einzelligkeit sprechende Formelemente von 
wirklichem Zellenwerth. Letztere sind kugelige oder 
ellypsoide Zellen mit Membran und Kern, durch 
eine gelbe Modification des Chlorophylis tingirt, ent- 
halten Stärkekörperehen und vermehren sich dureh 


Theilung ; sie stimmen daher mit einzelligen Algen 


g; 
vollkommen überein. Uebrigens werden sie nicht 
ganz constant, aber meistens, und zwar im extra- 
capsulären Protoplasma angetroffen. 

Würden die gelben Zellen wirklich einen ergän- 
zenden Theil des Radiolarienorganismus bilden, so 
könnten diese Rhizopoden zweifelsohne nicht für 
einzellig angesprochen werden, und die Anwesenheit 
jener Zellen im Protoplasma des Radiolarienleibes 
könnte mit Stem ! nur durch die Annahme erklärt 
werden, dass dieselben durch endogene Zellenbildung 
zu Stande gekommen sind. /st es aber nicht wahr- 
scheinlich, dass sie überhaupt nicht den Radiolarien 
eigen, sondern in das Protoplasma der Radiolarien 
eingedrungene einzellige Algen sind? Zieht man ihr 
inconstantes Vorkommen in Betracht, und erwägt 
man, dass über deren Bildungsmodus ausser der Ver- 
mehrung durch Theilung niehts Positives bekannt 


ı ist, ferner dass gewisse Algen mit Vorliebe in andere 
| . . . . 
, Organismen, wie z. B. in das Mesoderm der Spongien 


eindringen und sich hier lustig vermehren; alldas 
so wie das, was von den sogenannten Clorophylikör- 
perchen der Ciliaten und Rhizopoden weiter unten 
gesagt werden soll, in Erwägung gezogen , spricht 
die grösste Wahrscheinlichkeit dafür, dass die gelben 


‚ Zellen eigentlich mit den Radiolarien nichts gemein 


haben. Für diese, schon von vornherein wahrschein- 


! Der Org. II. 16. 


283 


liche Auffassung spricht auch die Beobachtung Crux- 
KOwskT’s, wonach die gelben Zellen von Callozoum 
inerme nach Zerstörung und Absterben des Radiola- 
rienleibes Leben und Vermehrung durch Theilung 
fortsetzen, woraus CIENKowskı wohl mit vollem Recht 
den Schluss ziehen konnte, dass die gelben Zellen 
selbstständige Organismen, einzellige Algen sind und 
nicht den Radiolarien angehören. ! Hrrrwıg, der die 


Zugehörigkeit der gelben Zellen zum Organismus der 


Radvolarien, CriEnKowskı gegenüber, entschieden be- 
hauptete,? erklärt sich nach neueren Untersuchungen 
für die Richtigkeit der Cırnkowskr’schen Ansicht.° 
Wenn somit die gelben Zellen nicht dem Organismus 
der Radiolarien angehören, so obwaltet kein Hinder- 
niss: die Radiolarien so wie auch die übrigen Rhi- 
zopoden, trotz ihrer hohen Differenzirung für einzel- 
lige Organismen zu halten. 

Indem sich die Kenntniss der Organisation der 
Protisten in dieser Richtung weiter entwickelte und 
klärte, musste die Annahme von ÜLAPAREDE und LacH- 
MANN, wonach die Zusammensetzung der Sarcode der 
Protisten aus Zellen und Geweben nur wegen der 
Unvollkommenheit der angewandten histologischen 
Untersuchungsmethoden nicht erkannt werden kann, 
immer mehr an Credit einbüssen, wogegen die Lehre 
von der Einzelligkeit aller, oder mindestens der 
meisten Protisten immer tiefere und kräftigere Wur- 
zeln schlug. Heutzutage könnte man wohl keinen 
einzigen competenten Fachmann nennen, der die Zu- 
sammensetzung der Protisten aus Geweben vertreten 
würde; es-herrscht diesbezüglich nur eine Ansicht, 
jene, dass der Protistenleib der Gewebe entbehrt, und 
diese Ansicht wird mit v. SırsoLp und KöLuıker auch 
von STEIN, ENGELMANN, GEGENBAUR, HaEcKEL, 
Huxuey, E. van BENEDEN, CIENKOWSKI, CLAus, E. F. 
SCHULZE, BürscHLı, R. Herrwie u. A. getheilt. Die 
Controverse beschränkt sich auf die eine Frage, 
ob die mit mehreren Kernen versehenen Protisten 
für einzellig oder für potentia mehrzellig, das heisst 
aus so vielen Zellen bestehend angesehen werden 
sollen, als Kerne vorhanden sind; dass aber auch 
die als mehrzellig inponirenden Protisten — wie die 
Radiolarien — eigentliche Gewebe entbehren, und 
dass deren Grundsubstanz, wie bei den Thier- und 
Pflanzenzellen aus Sarcode oder Protoplasma besteht, 
hierüber stimmen die Ansichten vollkommen über- 

1 AMA. VII. (1870). 


® Zur Histologie der Radiolarien. 19. 
® Der Organismus der Radiolarien. 118. 


ein. Wie gross der Unterschied hinsichtlich der hi- 


, stologischen Structur zwischen Protisten und höhe- 


ren Organismen ist, darüber äussert sich Hazck&L mit 
folgenden, ebenso zutreffenden als schönen Worten: 
«Bei den meisten Protisten ist der ganze Körper zeit- 
lebens nur eine Zelle. Aber auch bei jenen Protisten, 
welche in entwickeltem Zustande vielzellig sind, fin- 
den wir niemals wahre Gewebe und Organe, niemals 
jene eigenthümliche Arbeitstheilung und Anordnung 
der Zellen, welche den wahren Thierkörper und den 
wahren Pflanzenkörper auszeichnet. Denn hier be- 
herrscht immer die Gesammtform des Körpers die 
ganze Anordnung und Bildung der Zellen, ihre Ver- 


| bindung zu den Geweben und Organen, aus denen er 


' somit die Ruadiolarien mit vielen 


zusammengesetzt ist. Bei den vielzelligen Protisten 
bewahren die gesellig verbundenen Zellen stets mehr 


oder weniger ihre Selbstständigkeit; sie bilden immer 


nur sehr lockere Gesellschaften, sociale Verbände 
ohne Arbeitstheilung, die nicht als centralisirte Staa- 
ten anerkannt werden können. Wenn wir vorher den 
einzelnen Organismus des Thieres, wie der Pflanze 
einem wohlorganisirten Culturstaate verglichen, so 
können wir dagegen die lockeren Zellenhaufen der 
vielzelligen Protisten höchstens mit den rohen Hor- 
den der uncivilisirten Naturvölker vergleichen. Die 
meisten Protisten bringen es aber wie gesagt, nicht 
einmal zur Bildung solcher Zellen-Horden, zu dieser 
niedersten Stufe der Association ; sie ziehen es vor, 
als Einsiedler für sich zu leben und ihre volle Selbst- 
ständigkeit in jeder Beziehung zu bewahren. Die 
meisten Protisten bleiben zeitlebens isolirte Zellen, 
sie leben als Zellen-Einsiedler.»! 

Unter polycellulären Protisten versteht HasckeL 
die Radiolarien, ferner die mit mehreren Kernen 
versehenen Infusorien und KRhizopoden. Mit Bezug 
auf die ersteren, d. i. Radiolarıen, habe ich bereits 
ausgeführt, dass eine Vielzelligkeit nicht besteht, dass 
anderen Rhi- 
zopoden und vielen Ciliaten blos als mehrkernig kön- 
nen angesprochen werden. Er fragt sich nun, ob 
man berechtig ist Organismen, deren Protoplasma- 
leib mehrere Kerne in sich birgt, wenn dise Kerne 
niemals besonderen Zellen angehört haben, für aus 
eben so vielen Zellen bestehend zu betrachten, als 
Kerne vorhanden sind? Hält man die Ansicht, dass 
jede Zelle blos einen Kern enthalten kann, und dass 
der vielfach gebräuchliche Ausdruck ‚vielkernige Zelle‘ 


! Das Protistenreich, (1878). 17, 18. 
36% 


284 


wie HaEcreu wiederholt betont, eine contradictio in 
adjeeto mvolvirt, mithin die vielkernigen Zellen eo 
ipso als viele Zellen aufzufassen sind — als Dogma 
aufrecht: so müssen die polynucleären Protisten 
theoretisch jedenfalls für vielzellig angesehen werden, 
trotzdem der Protoplasmaleib ein Ganzes bildet und 
die Protoplasmatheilchen nicht an einzelne Kerne 
gebunden sind. In diesem Fall müssten folgerichtig 
auch die farblosen Blutzellen, die Riesenzellen und 
viele andere vielkernige Gewebselemente bei Thieren 
für vielzellig gehalten werden, ferner aber zahlreiche 
bislang für kernlos gehaltene Zellen von Pilzen — so 
z. B. von Empusa, Achlya, Saprolegnia — in wel- 
chen neuestens von Maupas ? und Schuitz ® mehrere 
Kerne nachgewiesen wurden, von der niederen Stufe 
der kernlosen Zelle oder Citode auf einmal zum Rang 
der Vielzelligkeit erhoben werden. Indem ich in Er- 
wägung ziehe, dass es sowohl unter den zu Geweben 
vereinigten, als auch unter den vereinzelt lebenden 
Elementarorganismen welche giebt, deren einheit- 
licher Werth durch die Kernvermehrung nicht die 
geringste Einbusse erleidet, halte ich jene Auf- 
fassung von JHERING für richtig, wonach das 
Zellenschema leichter eine Modification verträgt, 
als dass mehrere Kerne enthaltende morphologi- 
sche Einheiten für mehrere Zellen anzusprehen 
seien. Diesbezüglich macht JuErınG die treffende- 
Bemerkung, dass ja auch an dem morphologischen 
Werth des Zellkernes nichts dadurch geändert wird, 
ob er nun viele, wenige ein oder gar kein Kernkör- 
perchen enthält, und ebenso bleibt auch der morpho- 
logische Werth der Zelle durch die Kernvermehrung 
unberührt.* Wird nun am Zellenschema diese wün- 
schenswerthe und nöthwendig erschemende Modifiea- 
tion gemacht, und lässt man die Möglichkeit der 
Vielkernigkeit der Zelle zu: so kann die langwierige 
Controverse um den morphologischen Werth der Pro- 
tisten für abgeschlossen erachtet werden, und mit 
voller Anerkennung müssen wir uns des tiefdenken- 
den Naturforschers erinnern, der vor 35 Jahren, als 
die Eurengerg’sche Lehre von der hohen Organisa- 


! Die Kalkschwämme. Berlin (1872) I. 105. Ferner: 
Zur Morphologie der Infusorien. Jen. Z. VII. (1873) 529. 

” Sur quelques protorganismes animaux et vegetaux 
multinuclees. CR. (1879) 250. 

® Untersuchung über die Zellkerne der Thallophyten. 
Bonn. (1879). 

* Befruchtung 
(1878), 42, 


und Furchung des thierischen Eies. 


tion ihre grössten Triumphe feierte, nicht zögerte 
die fundamentale Wahrheit auszusprechen, dass die 
Stufenleiter der Organismen mit einzelli- 
sen Wesen beginne. 


Organe der Protisten. 


Da die Protisten nicht aus Geweben zusammen- 
gesetzt sind, kann vor Allem die Frage auftauchen, ob 
denn hier von Organen überhaupt gesprochen werden 
darf? Eine bestimmte Antwort auf diese Frage ist erst 
nach Klärung des Begriffes «Organ» möglich. HasckEL 
definirt die Organe aus rein morphologischem Ge- 
sichtspunkt mit folgenden Worten: Eine con- 
stante einheitliche Raumgrösse von be- 
stimmter Form, welche aus einer Summe 
von mehreren bestimmten Plastiden (ent- 
weder von Cytoden oder von Zellen, oder 
von Beiden), in constanter Verbindung zu- 
sammengesetzt ist, und welche nicht die 
positiven Charaktere der Form-Indivi- 
duen dritter bis sechster Ordnung erken- 
nen lässt.»*! Diese Definition ist, wie HAECREL 
selbst eingesteht, wegen ihres theilweise negativen 
Inhalts, lückenhaft ; kürzer und doch ausdrucksvoller 
ist die, auch die physiologische Seite der Organe 
würdigende Definition von Marcö: Unter Orga- 
nen versteht man eine gewisse Summe von 
Elementartheilen und Geweben, welcher 
eine bestimmte Form und Funetion zu- 
kommt.»2 Nach diesen Definitionen, welche den 
Organ-Begriff mit gewissen Gewebsstructuren in Ver- 
bindung setzen, können die Protisten eigentliche 
Organe nicht besitzen, und kann Harcker in seinen 
oben citirten Worten über die Bestimmung des mor- 
phologischen Werthes der Protisten consequent be- 
haupten, dass wirkliche Organe bei den Protisten 
nieht vorkommen.** Sind aber diese Definitionen der 


* HAEcKEL unterscheidet folgende sechs Form-Indivi- 
duen: 1. Plastiden (Cyeloden u. Zellen); 2. Organe, 3. An- 
timeren, 4. Metameren, 5. Personen oder Prosopen, 6. Cor- 
men, Stöcke od. Colonieen. Generelle Morphologie. Bd. I. 
S. 266. 

! Generelle Morphologie der Organismen. Berlin. 1866. 
Bd. I. S. 291. 

®2 Handbuch der wissenschaftl. Zoologie. Pest 1868. 
S. 55 (ungarisch). 

‘= An einer anderen Stelle schreibt aber auch HAEcKEL, 
den Moneren gegenüber, den übrigen Protisten sowie den 
Zellen Organe zu: «Jede echte Amoebe, jede echte (d. h. 
kernhaltige) thierische und pflanzliche Zelle, jedes thierische 


2 


o 


Organe hinreichend? Ohne Zweifel sind sie es für 
die meisten Organe, namentlich für die sogenannten 
zusammengesetzten oder heteroplastischen, und die 
einfachen oder homoplastischen Organe. Doch kön- 
nen dieselben eben so wenig auf sämmtliche Organe 
hinreichend sein und angewendet werden, wie viele 
andere, in Ermangelung besserer, allgemein ge- 
brauchte Definitionen; giebt es ja doch noch ein- 
fachere Organe als die homoplastischen, z. B. die 
einzelligen Drüsen, die eimzelligen Muskel bei nie- 
deren Thieren, gewisse Sinneszellen u. A. Doch auch 
diese Organe sind noch immer nicht die emfachsten ; 
bei den aus Geweben zusammengesetzten Organis- 
men giebt es noch um Vieles einfachere, welche 
nicht einmal den Werth einer einzigen Zelle reprä- 
sentiren, wie z. B. die Chlorophyll-Körperchen der 
Pflanzen, die Nesselorgane der Coelenteraten, die 
lichthreehenden Cornea des Arthropoden-Auges, 
Haare und Schuppen der Arthropoden, die sehr 
complieirt organisirten Kiefer der Rotatorien, Haken, 
Borsten und Stachel der Würmer etec.; auf alldas 
wird der Ausdruck «Organ» allgemein und meines 
Erachtens vollkommen richtig angewendet, obschon 
die obige Definition hier nicht passend wäre. Aus 
dem Gesagten geht nun deutlich hervor, dass beim 
Festhalten an der allgemein gebräuchlichen Defini- 
tion, nicht einmal gewisse Organe der aus Geweben 
zusammengesetzten Organismen als solche könnten 
angesprochen werden, woraus aber bei weitem nicht 
gefolgert werden dürfte, dass es keine echten Organe 
sind, sondern blos die Unzulänglichkeit der Definition 
des «Organs» hervorgeht. Um den Begriff «Organ» 
befriedigend zu definiren, dazu ist es, meiner Auf- 
fassung nach, nothwendig, dass man von dem rein 
physiologischen ursprünglichen Begriff ausgehe, wel- 
cher in den Organen Werkzeuge der Bionten erblickt; 
der morphologische Werth soll und muss erst in 
zweiter Reihe, bei der Classification der Organe, in 
Betracht kommen. Von dieser Grundlage aus bietet 
sich uns, wie mir scheint, eine in jeder Hinsicht be- 
friedigende Definition von selbst dar; dieselbe liesse 
sich in folgende Worte fassen: Organe sind dif- 
ferenzirte Körpertheile, welche zur Erfül- 


Ei ist in diesem Sinne bereits ein elementarer Organismus 
aus zwei verschiedenen Organen, dem inneren Kern (Nu- 
eleus) und dem äusseren Zellstoff (Plasma oder Protoplasma) 
zusammengesetzt (Studien über Moneren und andere Pro- 
tisten, Leipzig 1870, S. 4,) 


85 


lung gewisser Arbeiten des Körpers der 
Bionten berufen sind,* mögen sie nun aus hete- 
rogenen oder homologen Gewebselementen con- 
struirt, oder einzellis, oder Theile von Zellen, ja viel- 
leicht sogar blos consolidirte Zellsecrete sein (wie 
z. B. die aus Chitin bestehenden Haare, Schuppen, 
Kiefer, Haken ete.). Bei dieser Definition des Be- 
grifis «Organ» wird man auch den Zellen echte Or- 
gane nicht absprechen, was denn auch der Fall ist, 
so oft man die Zellen mit dem zutreffenden Brückr’- 
schen Ausdruck Elementarorganismen nennt, denn 
schliesslich kann ja doch nur etwas mit Organen Ver- 
sehenes ein Organismus genannt werden. In diesem 
Sinne konnte ich schon weiter oben bei den Gewebs- 
elementen und in diesem Sinne kann man auch bei 
den Protisten von echten Organen sprechen. Da aber 
der Begriff «Organ» in erster Reihe ein physiologi- 
scher ist, halte ich den Hazcker’schen Vorschlag, 
Mund und After der Protisten als mit den betreffen- 
den Organen der Thiere nicht homolog, fortan Cysto- 
stoma und Cystopyge zu nennen,! für ganz überflüs- 
sig; es versteht sich das ohnedies von selbst und 
wäre eine überflüssige Belastung der Wissenschaft 
mit neuen Terminis, gerade wie wenn man die ein- 
zelligen und vielzelligen Drüsen, dann die Chitin- 
haare, sowie die ein- und vielzellisen Haare mit be- 
sonderen Terminis bezeichnen wollte. 

Viel wichtiger als der Streit, ob die Protisten- 
Organe echte oder unechte Organe, ferner wie Mund 
und After der Infusorien sollen genannt werden, ist 
die der Lösung harrende Frage: ob die Protisten und 
die Organe der Zellen, sowie die Zellen selbst, nicht 
wie die aus Zellen aufgebauten Organe und die viel- 
zelligen Organismen aus selbständig lebenden Ein- 
heiten zusammengesetzt sind? In seiner mit Recht 
berühmt gewordenen Abhandlung über die Elemen- 
tarorganismen sagt Brücke ® Folgendes: «Ich nenne 


* Die sogenannten «rudimentären Organe» ver- 
richten zwar während des individuellen Lebens keine Func- 
tionen, man kann jedoch mit Recht voraussetzen, dass 
sie in der phylogenetischen Reihe gewissen Functionen 
nachkamen; es dient sogar der Ausdruck «rudimentär» 
bei vielen blos zur Bemäntelung unserer Unwissenheit, da 
manche der «rudimentären Organe» offenbar blos in den voll- 
kommen entwickelten Organismen keine Funcetionen ver- 
richten, in gewissen Stadien der individuellen Entwickelung 
aber tunctionirte. 

! Zur Morphologie der Infusorien. S. 547. 

*2 Die Elementarorganismen. Sitzungsber. d. math. 
naturw, Classe d, k, Akad, Bd, 44, Abth, II, Wien 1562. 


286 


die Zellen Elementarorganismen, wie wir die Körper, 
welche bis jetzt chemisch nicht zerlegt worden sind, 
Elemente nennen. So wenig die Unzerlegbarkeit die- 
ser bewiesen ist, so wenig können wir die Möglich- 
keit in Abrede stellen, dass nicht vielleicht die Zellen 
selbst noch wiederum aus anderen, noch kleineren 
Organismen zusammengesetzt sind, welche zu ihnen 
in einem ähnlichen Verhältnisse stehen, wie die Zel- 
len zum Gesammtorganismus; aber wir haben bis 
jetzt keinen Grund dies anzunehmen.» 

Seit Brücke diese Worte geschrieben, hat die 
Zusammengesetztheit und Zerlegbarkeit der Ele- 
mente viel an Wahrscheinlichkeit gewonnen; ferner 
führen die neueren Forschungen über die feinere 
Struetur der Elementarorganismen, meiner Ansicht 
nach, der Auffassung immer näher, dass diese selbst 
wieder aus noch kleineren Elementarorganismen zu- 
sammengesetzt sind, welche sich zu denselben, wie 
die Zellen zum Gesammtorganismus verhalten. Die 
Voraussetzung der Existenz dieser winzigen lebenden 
Einheiten, von welchen die Zellen aufgebaut sind, 
wäre jedenfalls geeignet der Entwickelung gewisser 
hoher Differenzirungen der Organisation der Proti- 
sten das Mysteriöse zu nehmen. — Ferneren Unter- 
suchungen dürfte es vorbehalten sein zu entscheiden, 
ob diese hypothetischen Einheiten thatsächlich exi- 
stiren. 


Die Grundsubstanz des Protistenleibes. 

Durch die neueren Untersuchungen wird, wie ich 
Gelegenheit hatte ausführlich zu erörtern, unwiderleg- 
lich bewiesen, dass die Grundsubstanz der Protisten 
aus Sarcode oder Protoplasma besteht, welches bei 
den meisten Protisten in eine zumeist ganz körner- 
lose, hyalin durchsichtige Rindenschicht, das Rin- 
denplasma ( Ecto- o. Exoplasma, Ecto- o. Exosarc, 
Rindenparenchym ) und in eine granulirte Innensub- 
stanz, das Innenplasma ( Eintoplasma, Entosarc, In- 
nenparenchym) differenzirt ist, doch geschieht der 
Uebergang ohne jede scharfe Grenze, und ist letzte- 


leibes deutlich geschieden sind, wird der Verdauungs- 
und Assimilationsprocess ausschliesslich durch das 
Innenplasma besorgt, während das Rindenplasma 
nicht nur zu den animalischen Lebensfunctionen, 
sondern auch noch zur Aufnahme anderer wichtiger 
Organe berufen ist. Das Innenplasma bildet eine 
halbtlüssige, breiige Substanz, welche neben dicht 
gesäeten überaus winzigen blassen Körnehen auch 
grössere, stärker licehtbrechende, oder unregelmässig 
geformte Brocken enthält; dieselben erinnern lebhaft 
an die Dotterkörperchen mancher Eier, und bestehen 
nach BürscHLı aus einer, auf Zusatz von Jod und 
Schwefelsäure sich bläuenden eiweissartigen amyloi- 
den Substanz;! dass diese Körperehen keine von 
Aussen aufgenommene fremde Einschlüsse sind, wird 
durch deren Vorkommen bei den mundlosen Opali- 
nen, Acinetinen und Gregarinen klar bewiesen; bei 
zahlreichen Heliozoen und Radiolarien enthält das 
Protoplasma neben den Brocken auch farbige Oel- 
tröpfehen, bei den chlorophylihaltigen Flagellaten 
Amylum- und Paramylum-Körperchen. Von den eben 
erwähnten Brocken, welche offenbar Reservesubstan- 
zen entsprechen, sind gewisse nicht immer vorhan- 
denen, sehr stark lichtbrechenden Körperehen von 
ganz verschiedener Natur zu unterscheiden, welehe 
bald schütter, bald dicht zerstreut, oder an gewissen 
Stellen angehäuft vorkommen. Die infolge der star- 
ken Lichtbrechung bei durchfallendem Licht in der 


, ganzen Masse schwarz, einzeln aber schwarz eontou- 


rirt erscheinenden Körperchen bilden sehr kleine, 
scheinbar kugelige Körnchen, oder kleine Stäbchen ; 
bei Parameeium Aurelia fand ich diese Stäbchen 


, häufig zu zweien oder dreien verwachsen und die 
| Formen A, K,X darstellend. Diese dunkeln Körn- 


res keineswegs, wie ÜLAPAREDE und LAcHmann annah- 


men, die Füllung eines präformirten Hohlraumes. 
Der Unterschied zwischen der dichteren Rinden- 
schicht und dem flüssigeren Innenparenchym wurde, 
meines Wissens, zuerst von (ou im Jahre 1851 her- 
vorgehoben.? 

Wo die zweierlei Bestandtheile des Protoplasma- 

*” Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Infusorien. 
ZWZ, III. 263, 


chen wurden von mehreren Forschern, die sich mit 
der Conjugation der Infusorien beschäftigten, er- 
wähnt; ich habe dieselben bei der Beschreibung des 
im Salzwasser lebenden Lionotus Farcicola gleichfalls 
erwähnt,” und die Bürschur’sche Ansicht, dass es 
Producte des während der Conjugation sehr lebhaften 
Stoffwechsels seien,” dahin ergänzt, dass es höchst 


! Notiz über das Vorkommen einer dem Amyloid ver- 
wandten Substanz in einigen niederen Thieren. AAP. (1870) 
365. — Ferner: Einiges über Infusorien. AMA. IX. (1873) 
S. 671. 

® Ueber einige Infusorien im Salzsee zu Szamosfalva. 
Termeöszetrajzi Füzetek. II. (1878) 229 (ungarisch). 

® Studien über die ersten Entwickelungsvorgänge der 
Eizelle etc, 491, 


287 


wahrscheinlieh dem Werth nach Harnconcretionen 
entsprechende Spaltungsproducte sind, wofür beson- 
ders deren scheinbar vollkommene Uebereinstim- 
mung mit den bei den niederen Thieren sehr ver- 
breiteten Körnehen von harnsaurem Natron spricht. 
Diese Spaltungsproducte gelangen bei manchen In- 
fusorien in die Protoplasmaströmungen, und werden 
an den Körperenden, wo die Strömung abbiegt, de- 
ponirt; an diesen Stellen bilden sie dann die dunklen 
Fleeken, welehe z. B. bei Paramecium Aurelia und 
bei zahlreichen Oxytrichinen an den vorderen und 
hinteren Körperenden, bei Metopus sigmoides blos 
am vorderen, bei den lorticellinen aber am Stiel- 
ende vorkommen ; hierher sind offenbar auch die bei 


ı ren, als für die inneren Partieen des Entoplasma 


, wahren Sachverhalt vollinhaltlich 


charakteristische Strömung wurde mit der gewisser 
Pflanzenzellen, z. B. der prachtvollen Plasmaströ- 
mung der Charazellen, vielfach verglichen, welcher 
Auffassung gegenüber der fraglichen Strömung von 
STEIN eine ganz andere und, wie ich, gestützt auf 
zahlreiche Beobachtungen, behaupten kann, dem 
entsprechende 
Deutung zu Theil ward.! Bei Paramecium Bursaria 
bewegt sich die strömende Masse dem linken, längeren 
und gekrümmteren Körperrand entlang nach vorne, 
wendet sich am vorderen Körperende nach rechts 
und ist nun dem kürzeren und geraderen rechtssei- 


tigen Körperrand entlang nach hinten gerichtet, um 


zahlreichen beschalten Monothalamien, z. B. den | 


Ennglyphen, bei Trinema und Oyphoderia vor dem 
Kern häufig einen dunkeln Gürtel bildenden Körn- 
chen, ferner vielleicht auch die im intracapsulären 
Protoplasma der Radiolarien häufig vorkommenden 
Krystalle zu rechnen. Bei den Protisten, welche feste 
Nahrung aufnehmen, ist es wegen der mit den Pro- 
toplasmaschöllchen vermengten fremden Einschlüsse 
häufig sehr schwer, das zum Protoplasma Gehörige 
und das von Aussen in das Parenehym Gelangte 
aus einander zu halten. Die in Verdauung befind- 


am hinteren Körperende wieder nach links und vorne 
umzubiegen. In Erwägung nun, dass der kurze, 
trichterförmige Schlund an der hinteren Körper- 
hälfte links gelegen, dessen zum Entoplasma führen- 
des Hinterende aber nach links gebogen ist, ferner 
dass durch diesen Schlund ein energischer Nahrungs- 
strom ununterbrochen unterhalten wird, welcher 
nach Passirung des Schlundes eine gewisse constante 
tichtung gewinnt: wird es kaum zu bezweifeln sein, 
dass das Protoplasma durch diesen Strom in Cireu- 


| lation versetzt und gehalten wird. Ganz auf die nän- 


lichen verschlungenen Fremdkörper sind entweder | 


einfach in das Protoplasma eingebettet, oder von 
einem wasserklaren Hof umgeben; es sind das die 
Verdauungs- Vacuolen, durch welehe EHrENBERG zur 
Annahme eines polygastrischen Apparates geführt 
wurde. Neben diesen Verdauungs-Vacuolen kommen 
bei zahlreichen Protisten im Entoplasma häufig auch 
grosse Safthöhlen vor, zwischen welchen das Proto- 
plasma, wie bei rasch wachsenden Pflanzenzellen, 
oder in den Entoderm-Zellen der Hydroiden, ein 
netzartiges Balkenwerk bildet; dies ist z. B. unter 
den Ciliaten bei Trachelius Ovum, ferner bei den 
Noctilucen der Fall. Aehnliche Safträume lassen das 
Protoplasma von Actinosphaerium Eichhornii und 
anderer Rhizopoden ganz schaumig erscheinen; nach 
Herrrwıe würden die im extra- und intracapsulären 
Protoplasma der Radiolarien vorkommenden soge- 
nannten Alveolen oleichfalls ähnlichen Safträumen 
entsprechen. 

Wie bereits oben erwähnt, wurde die Rotation 
des Entoplasma bei Paramecium Bursaria von FockE 
schon im Jahre 1836 beobachtet und als gewichtiges 
Argument gegen den EHRENBERG’schen polygastri- 
schen Apparat verwerthet. Diese mehr für die äusse- 


liche Weise kommt eine zumeist viel langsamere 
Strömung bei allen mit persistirendem Mund und 
Schlund versehenen Ciliaten und Flagellaten, wäh- 
rend bei Protisten ohne Mund und Schlund diese 
regelmässige Cireulation nicht beobachtet wird, worin 
jedenfalls ein sehr gewichtiger Beweissrund für die 
Richtigkeit der Sreın’schen Erklärung gegeben ist. 

Ganz anderer Natur sind die Strömungen, welche 
in dem netzförmigen Balkenwerk des Entoplasma 
der Noctilucen von QUATREFAGES bereits im Jahre 1850 
beobachtet und deren Vorhandensein von allen neue- 
ren Forschern bestätigt wurde; ? letztere Strömun- 
gen gehören zu den activen Bewegungserscheinungen 
des Protoplasma und sind mit der in Pflanzenzellen, 
z. B. in den berühmt gewordenen Zelen der Staub- 
fädenhaare von Tradescantia, oder an den Pseudo- 
podien gewisser Rhizopoden zu beobachtenden Strö- 
mungen vollkommen identisch ; hierüber soll weiter 
unten Ausführlicheres mitgetheilt werden. 

Das Entoplasma geht bei den meisten Protisten 


IL 8% Bl 
2 M. ScauLtze, Die Polythalamien. 38. — CIRNKOWSKY, 
Ueber Noctiluca miliaris Sur. AMA. IX. (1873) 47. 


288 


an der Oberfläche in eine resistentere und consisten- 
tere, zumeist, aber nicht immer ganz homogene, 
hyalin durchsichtige Grenzschicht über. Bei scharf 
differenzirtem Ectoplasma, wie z. B. bei den grösse- 
ren Amoeben und zahlreichen COrliaten, sind an dem- 
selben eigentlich zwei verschwommen in einander 
übergehende Schichten zu unterscheiden : eine flüs- 
sigere, summilösungartige innere, welche allmälig in 
das Innenparenchym übergeht, und beim Zerfliessen 
des Protisten zu wasserklaren Tropfen aufquillt, fer- 
ner eine viel consistentere äussere Schicht. Letztere 
ist zuweilen bis zur Rieidität consistent, so dass der 
Protist gepanzert erscheint, ohne einen ausgebildeten 
Panzer zu besitzen: beim Zerfliessen quillt nämlich 
auch diese rigide Grenzschicht, als ob sich die starre 
Masse lösen möchte. Dies kann z. B. an den’ Stylo- 
nychien, Euplotinen und Arpidisceinen, oder unter 
den Flagellaten an den Oryptomonaden beobachtet 
werden, worauf schon Dusarpın hinwies, und was 
von StEIN,! sowie auch von OLAPAREDE und LACHMANN 
hervorgehoben wird.? 


Cuticula, Skelete, Schalen. 

EHRENBERG gegenüber, der in den Protisten stets 
Miniature-Bilder der höheren Thiere erblickte und 
denselben auch em mit hochdifferenzirter Museula- 
tur versehenes Integument zuschrieb, hat Dusarpın 
nachgewiesen, dass die Rhizopoden aus gänzlich 
membranloser Sarcode bestehen; desgleiehen be- 
hauptete er, dass alle Infusorien mit leicht zerfliessen- 
dem Leibmembranlos seien, währender den Repräsen- 
tanten mehrerer Familien ( Leucophryens, Parame- 
ciens, Vorticelliens, Urceolariens) eine netzförmige 
Membran zuschrieb. Conx hat durch -genaue Unter- 
suchungen zuerst nachgewiesen, dass die Infusorien 
in der That mit einer, durch geeignete Reagentien 
vollständig abhebbaren zarten Membran versehen 
sind, und bezeichnete sie als Outicula.° Weitere Un- 
tersuchungen führten zur Bestätigung der Comw’schen 
Beobachtung, aber aueh zu dem Beweis, dass nicht 
alle Ciliaten mit einer Membran bedeckt, dass es sogar 
gerade die sogenannten gepanzerten Ciliaten sind, bei 
welchen, wie eben erwähnt, die Grenzschicht zu einer 
besonderen Cutieula nieht verdiehtet ist. Constant 
von einer Cuticula bedeckt sind ferner die Gregari- 


_128:256, 
T2S:216, 
® Ueber die Cutieula der Infusorien. ZWZ. V. (1854). 


nen und Noctilucen, sowie auch zahlreiche Flagella- 
ten. Von einer echten Cuticula kann natürlich nur 
in dem Fall die Rede sein, wenn es gelingt entweder 
unmittelbar oder nach Behandlung mit Reagentien 
eine doppelt contourirte Membran zu unterscheiden, 
wie z. B. bei den Gregarinen ; wo diese stärker und 
resistenter ist, kann sie einen wahren Panzer vor- 
stellen. Da jedoch die Dieke der Cutieula innerhalb 
verhältnissmässig weiter Grenzen schwanken kann, 
so wird im gegebenen Fall deren Vorhandensein 
oder Fehlen strittig sein können; dies gilt z. B. von 
den, mit den übrigen Rhizopoden allgemein für 
membranlos gehaltenen Amoeben, bei welchen Aurr- 
BacH die in seiner Abhandlung über die Einzelligkeit 
dieser Protisten ausgeführte Ansicht vom Vorhanden- 
sein einer Cuticula für gewisse Amoeben auch nach 
seinen neueren Untersuchungen aufrecht hält.! Je- 
denfalls nimmt die Cutieula mit einer unendlich fei- 
nen, consistenteren Grenzschicht ihren Anfang, und 
hängt es ganz von der subjectiven Auffassung ab, 
schon diese Grenzschicht als Cutieula in Anspruch 
zu nehmen oder nicht. Jeder Streit hierüber artet in 
Haarspalterei aus, denn, wie Frey von der Zellmem- 


bran sehr zutreffend bemerkt: «Kein Mensch vermag 


anzugeben, wo denn eigentlich eine solehe Membran 
beginnt. »? 

Die Cutieula der Protisten ist nicht immer struc- 
turlos, sondern zuweilen aus einem Mozaik kleiner 
Felder zusammengesetzt, wie wenn sie aus überaus 
kleinen Zellen gebildet wäre: dies fand Herrwıg bei 
Leptodiscus Medusoides. In anderen Fällen ist die 
Cuticula in grössere polygonale Plättchen getheilt, 
wie an dem Panzer der Peridineen, und es können 
diese Täfelchen wieder aus einem feinen, netzartigen 
Mozaik bestehen. Bei zahlreichen Ciliaten und Fla- 
gellaten ist die Cuticula im einer Richtung oder in 
zwei sich gegenseitig kreuzenden Richtungen fein 
gestreift; die Streifen haben zumeist einen mehr- 
weniger gekrümmten Verlauf und sind, was schon 
im Jahre 1839 von Meyen hervorgehoben wurde,’ 
und worauf Conn aufs Neue hinwies,* — mit der 
ähnlichen feinen Streifung der Cutieula von Pflan- 
zenzellen vollkommen übereinstimmend. Zuweilen 


! Organologische Studien. II. S. 235. 

? Grundzüge der Histologie. (1875) S. S. 

® Einige Bemerkungen über den Verdauungsapparat 
der Infusorien. AAP. (1859). 

* Op. eit. S. 496. 


9) 


= 


sind die Öutieularstreifen aus winzigen Kügelchen 
von gleicher Grösse zusammengesetzt, gewissermas- 
sen perlschnurartig, wie z. B. bei Euglena Spiro- 
gyra, oder dem von mir aus Salzwasser beschriebe- 


nen Phacus striatus ;! in noch anderen Fällen kann | 


die ganze Cutieula aus solchen Kügelchen bestehen, 
wie die abstehende Cuticula, die sogen. Skeletmem- 
bran der von Herrwic beschriebenen Podophrya gem- 
mipara.” Diesen kurz berührten Zeichnungen können 
sich auch noch gewisse Skulpturen, hervorragende 
Kämme, Warzen, Stachel ete. anreihen. 

Ueber die chemische Zusammensetzung der Cuti- 
cula der Protisten ist aus den Corn’schen Untersu- 
chungen so viel bekannt, dass dieselbe der Cellulose 
und dem Chitin näher steht, als der animalischen Zell- 
membran;® doch ist die genaue chemische Consti- 
tution derzeit noch nicht bekannt. 

Die für viele Protisten so charakteristischen, ver- 
schieden geformten Kapseln, abstehenden Panzer, 
Schalen, Gehäuse und Skelete müssen ohne Zweifel 
auch den Cutieulargebilden zugezählt werden; es 
sind das Membranen, welche sich von der Oberfläche 
des Protistenleibes abgehoben haben, was durch die 
Aeinetinen am überzeugendsten bewiesen wird, wo, 
wie OLAPAREDE und LACHManN sehr zutreffend erwäh- 
nen, von der abstehenden Kapsel, bis zu dem an den 
Leib sich anschmiegenden Panzer oder der feine- 
ren Cutieularmembran alle Uebergänge angetroffen 
werden.* 

Wie die Form, so ist auch die feinere Structur 
dieser Kapseln, Gehäuse und Schalen unendlich ver- 
schieden; die gefälligen Formen die häufig über- 
raschend zierliche Zeichnung und die reiche Skulp- 
tur liefern insbesondere bei gewissen Rhizopoden ein 
das Auge wahrhaftig ergötzendes Bild, und gehören 
unter die Prachtobjeete mikroskopischer Präparate. 
Das Innere dieser Schalen und Gehäuse bildet zu- 
meist einen einzigen Hohlraum und ist nur bei den 
Polythalamien von durchlöcherten Scheidewänden 
in mehrere Kammern, bei den fossilen Nummulıiten 
in übereinander angeordnete Gallerieen von compli- 
eirter Structur eingetheilt. Die meist einzige Oeffnung, 
durch welehe der Protist mit der Aussenwelt ver- 
kehrt, wird bei den Polythalamien dureh unzählige 


! Termöszetrajzi Füzetek. II. S. 2533. 

® Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) S. 38. 
® Op. eit. S. 495. 

es llze 


G. EnTz, Protisten. 


89 


feine Porenkanälchen ersetzt, von welchen die Schale 
siebartig durchbrochen erscheint; dies ist der Grund, 
weshalb diese Rhizopoden von p’Orgıeny Foramint- 
‚feren benannt wurden ; von ähnlichen Poren durch- 
brochene Schalen besitzt der von mir unter dem Na- 
men Orbulinella smaragdea beschrieben Salzwasser- 
Rhizopode." Bei den Radiolarien und einigen He- 
liozoön sind die Schalen von grösseren Oeffnungen 
durehbrochen, zwischen welchen die Schalensubstanz 
ein feines Netzwerk bildet, wie wenn die Kapseln aus 
feinen Spitzen zusammengesetzt wären; eine ähn- 
liche Structur ist unter den Ciliaten für die Schalen 
der Dietyocystiden charakteristisch. 

Die Kapseln und Schalen bestehen entweder, wie 
die den Leib bedeckende Cuticula, aus einer chitin- 
artigen Substanz, oder — wie zuweilen auch die 


ı Panzer (z. B. Peridineen, Coleps) — verkieselt, wie 


z. B. bei den Euglyphen, ‚Heliozoön, und Radiola- 
rien, oder endlich durch Ablagerungen von kohlen- 


| saurem Kalk erhärtet, wie bei den meisten Polytha- 


lamien und den Nummuliten. Diesen harten Schalen 
gegenüber wird das andere Extrem durch Hülsen 
vertreten, welche, wie bei manchen Ciliaten und Fla- 
gellaten, aus einer granulirten gallertartigen Substanz 
gebildet sind. 

Die «bildende Kunst» des Protoplasma, wie sich 
Harcket, treffend ausdrückt,” vermag Skelete nichtnur 
an der äusseren Oberfläche, sondern auch im Inneren 
zu formen ; es können daher auch im Inneren des Pro- 
toplasmas Skelettheile abgesondert werden. Hier- 
her gehören die bei den Radiolarien und Heliozoön 
aus Kieselsäure gebildeten Nadeln, Spieulae von ver- 
schiedener Form, Grösse und Anordnung, ferner 
spitzenartige Gitter von der verschiedensten Feinheit 
und Struetur (daher der Name «Gritterthierchen» bei, 
EHrRENBERG), welche, wie bei den Spongien, dem wei- 
chen Leib als Stütze dienen. 

Von der Cutieula und den soeben behandelten 
Kapseln und Schalen sind die gänzlich geschlosse- 
nen Kapseln, in welche sich die Protisten unter ge- 
wissen Verhältnissen, anlässlich der sogen. Eineysti- 
rungen einschliessen, was ihre Entstehung betrifft, 
kaum verschieden. Wesen und Bedeutung dieses 
Eneystirungsprocesses soll weiter unten besprochen 
werden. 


! Termeöszetrajzi Füzetek, I. 1877. S. 164. (ungarisch). 
® Protistenreich. S. 38. 
37 


290 


Differenzirungen des Betoplasma. Stäbchenför- 
mige Körperchen. 

Das Rindenplasma ist, wie bereits erwähnt, zu- 
meist, aber nicht immer hyalin, nicht granulirt. Das- 
selbe enthält, insbesondere in der tieferen Schicht, 
häufig Amyloid-Körperehen, bei den Flagellaten aber 
und, wie AurrBacH nachwies, bei manchen Amoeben 
Stärke- und Paramylon-Körperchen, oder winzige, 
stark liehtbrechende Kügelehen von unbekannter 
Natur; daselbst finden sich auch die nicht selten vor- 
kommenden Chlorophyll-Kügelehen, welche weiter 
unten des Näheren besprochen werden sollen. Von 
den allenfalls vorhandenen verschiedenfarbigen Pig- 
menten wird gleichfalls das Eetoplasma tingirt. 

Bei manchen Ciliaten ist die oberflächliche Eeto- 
plasmaschicht aus dicht gedrängten, kleinen Prismen, 
welche winzigen Cylinderepithel-Zellen ähnlich sehen, 
zusammengesetzt und verleihen derselben eine wa- 
benähnliche Struetur. Diese eigenthümliche Structur 
wurde von Bürscnui bei Bursaria truncatella ent- 
deekt; ich kenne die nämliche Struetur bei einer in 
der Umgebung von Klausenburg sehr häufig vor- 
kommenden neuen Art von Prorodon, welche dem 
EHrengerg’schen Prorodon niveus am nächsten ver- 
wandt ist. Die Verschiedenheit dieser Prismen von Epi- 
thelzellen wird schon durch das Vorkommen ähn- 
licher Differenzirungen in der Rindenschicht mancher 
Zellen hinlänglich bewiesen: so erwähnt Bürscenzı 
ganz ähnliche Prismen aus der Rindenschichte der 
Epidermis-Zellen von Pilidium.! 

Bei vielen Infusorien enthält das Rindenplasma 
als ganz eigenthümliche Differenzirungen, die gegen 


die Einzelligkeit der Infusorien so häufig angeführ- | 


ten sogenannten stäbchenförmigen Körper oder 
Trichocysten, Sırın’s Tastkörperchen. Schon im 
Jahre 1832 beschrieb Enrengere bei Bursaria ver- 
nalis (=chlorophyllführende Varietät von Oyrto- 
stomum leucas St.) zwischen den Cilien kleine pris- 
matische Stäbchen, welche in das Rindenparenchym 
des Leibes gleichsam eingestochen sind. Aehnliche 
Stäbchen entdeekte Oscar Schmipr im Jahre 1849 
bei Paramecium Aurelia und P. caudatum.” Heute 
ist das Vorkommen dieser Stäbchen bereits bei sehr 
vielen Ciliaten, insbesondere den holotriehen Infu- 


sorien bekannt, wo dieselben entweder gleichmässig | 


! Studien über die ersten Entwiekelungsvorgänge etc. 
Erklärung zu Taf. XI. 
2 Vgl. Stein, I. S. 61. 


im ganzen Eetoplasma, oder blos an einzelnen Stel- 
len sitzen. Auumann machte im Jahre 1855 die 
Entdeekung, dass diese Stäbehen bei Behandlung 
mit Essigsäure feine starre Fäden hervorschleudern 
und hielt sie daher für übereinstimmend mit den 
Nesselorganen der Coelenteraten, d. h. für Tricho- 
eysten,! welcher Ansicht die meisten späteren For- 
scher sich anschlossen; dem gegenüber hält Srem 
die hervorgeschleuderten Fäden für Cilien, welche 
sich auf die Einwirkung der Reagentien verlängerten, 
die fraglichen Stäbchen aber, wie M. Schuutze die 
ganz ähnlichen Stäbehen der 'Turbellarien für Tust- 
körperchen, obschon er nicht in Abrede stellt, dass 
bei gewissen Infusorien den Tastkörperchen vollkom- 
men ähnliche Stäbchen in der That Fäden aus- 
schleudern und echten Nesselorganen entsprechen. 
Nichts ist leichter, als insbesondere nach KÖöLLIKER’S 
Vorschlag durch Zusatz von Chromsäure,? sich von 
dem Ausschleudern der Fäden zu überzeugen; ja es 


| genüst sogar die steigende Concentration der Salze 


und der zunehmende Druck des Deckgläschens, bei 
Verdunsten des Wassers, dass die Infusorien ihre 
Fäden, oder riehtiger die feinen starren Nadeln auch 
ohne Zusatz von Reagentien ausschleudern. CnAra- 
REDE und LacHmanN erwähnen sogar auch bei einer 
näher nicht beschriebenen Euglenenart mit den 
Triehoeysten der Ciliaten gänzlich überemstimmende 
Stäbehen gefunden zu haben ;” offenbar ist der von 
Stein in sein neuestes Werk als Athaphidomonas 
Semen aufgenommene grüne Flagellat* hiermit iden- 
tisch: bei dieser liegt in der Rindenschicht eine 
Menge stübehenförmiger Tastkörperchen oder Tri- 
choeysten eingebettet, deren Zahl und Gruppirung 
je nach den Individuen ausserordentlich wechselt. 
Es sei hier erwähnt, dass ich sehr feine Stäbchen 
unter den grünen Flagellaten auch bei Phacus longı- 
cauda beobachtete; ferner erwähnt Bürschuı, dass 
er bei der farblosen Ohrlomonas Paramecium, welche 
er in einer Moos-Infusion züchtete, auf Essigsäure- 
zusatz ähnliche Nadeln, wie bei den Parameeien 
hat hervorschleudern sehen, obschon in den leben- 
digen Flagellaten keine Stäbchen konnten unter- 
schieden werden.’ 


' Vgl. Stein, ibidem. 
® Icones histiologieae. 11. 

NS er 

* III. Taf. XIII. Fig. 6—12. 

5 Beitr. zur Kenntniss der Flagellaten. ZWZ. XXX. 


(1878) S. 245. 


231 


Neben diesen Organen von noch immer zweifel- 
bei 
denen der Coelenteraten vollkommen gleichgebaute 
echte Nesselorgane beobachtet worden. CLAPAREDE 
und Lacuwann fanden Ophryodendron Abietinum, 
eine auf Campanularien der norwegischen Küste 


hafter Natur sind aber manchen Infusorien 


schmarotzende Acinetine, meist mit Triehoeysten | 


gefüllt, welche denen der Campanularien voll- 
kommen entsprachen.! Ferner fand RıcHarpd GREEF 
im Rindenplasma einzelner Individuen von Fpistylis 
lavicans in grosser Anzahl den Trichocysten der 
Hydren vollkommen gleichgebaute Kapseln, diesel- 
ben bargen spiralig aufgewundene, hervorschleuder- 
bare Fäden ;? endlich fand auch BürsceLı in einem 
von ihm Polykrikos Schwartzii benannten See-Infu- 


sorium echte Triehoeysten, welche in ihrem eompli- | 


eirten Bau den Trichoeysten der Coelenteraten in 
nichts nachstehen.? Sind diese echten Trichocysten 
den Infusorien eigene Organe, oder aber blos von 
aussen aufgenommen, etwa wie die Polypen-Laus 


( Kerona Polyporum) häufig Trichocysten der Süss- | 
wasserhydren verschlingt? Diese berechtigte Frage 
dürfte ihre Lösung von weiteren gründlichen Unter- | 


suchungen erwarten. 


Contractilität des Protistenleibes oder Mangel 
derselben. Myophanstreifen. 


Die Protisten behalten entweder ihre Gestalt con- 


zopoden, namentlich die Amoeben, ferner einige 
Euglenen und Astasien unter den Flagellaten ; oder 
die Gestaltsveränderung besteht in der Fähigkeit, 
den gestreckten Leib plötzlich, gleichsam krampfhaft 
zusammenschnellend zu contrahiren, wie z. B. die 
Stentoren und Vorticellinen. Perry verwerthete, wie 
aus dessen obiger Classification hervorgeht, die Grade 
der Gestaltsveränderungen, resp. deren Mangel bei 
der Gruppirung der Ciliaten und unterschied Spa- 
stica, Metabolica und Monima. Zum Beweis, wie un- 
haltbar diese Gruppirung ist, möge hier blos auf die 
gewiss sehr natürliche Gruppe der Oxytrichinen ver- 
wiesen werden, in welcher sowohl Spastica (z. B. 
Uroleptus, Stichotricha ), Metabolica (z. B. Oxytricha ) 
und Monima (z. B. Stylonichia) angetroffen werden. 

Die Forsehungen nach dem Sitz der Contractili- 
tät ergaben, dass bei allen Protisten mit differenzir- 
tem Eetoplasma, blos dieses und zwar dessen ober- 
flächlichste Sehicht die Contractionen ausführt. Im 


‚ einfachsten Falle ist diese eontractile Schicht ganz 


structurlos, hyalin, durchsichtig, wie z. B. bei den 
Amoeben, zahlreicheu Gregarinen, Flagellaten und 
Ciliaten, — es ist das die von EckER «ungeformte 
contractile Substanz» genannte wasserklare Sarcode;! 
in anderen Fällen findet man in derselben in ge- 
wissen Richtungen verlaufende Bänder differenzirt, 


‚ welche in physiologischer Hinsicht mit den Muskel- 


stant bei, oder sind befähigt dieselbe durch Con- | 


traction und Schwellung des Protoplasma mehr 
weniger zu verändern. Die ametabolischen Protisten 
sind entweder ganz sta, wie z. B. die Peridineen 
und Uryptomonaden unter den Flagellaten, sowie 
unter den Ciliaten die Stylonychien, Euplotinen, Ar- 
pidiscinen, oder dieselben sind von einer biegsamen 


Cutieula bedeckt und können dann ihre Form blos 


für die Dauer eines äusseren Druckes passiv ver- 
ändern. 

Von diesen wird der Uebergang zu den meta- 
bolischen Protisten dureh die blos träger, wurmarti- 
ger Verlängerungen und Verkürzungen fähigen Pro- 
tisten gebildet, wohin die meisten Gregarinen und 
einige Otliaten gehören. Die eigentlichen metaboli- 
schen Protisten vermögen entweder ihre Gestalt nach 
allen Richtungen zu verändern, wie die nackten Rhi- 


ı III. S. 144. 

® Untersuchungen über den Bau und die Naturge- 
schichte der Vorticellen. AN. 36. Jahrg. I. (1870) 383. 

® Einiges über Infusorien, AMA, II. (1873) 674. 


fasern übereinzustimmen scheinen und von HAEckEL 
Scheinmuskel- oder Myophan-Fasern benannt wur- 
den.” 

Am längsten sind diese eontractilen Bänder bei 
gewissen Ciliaten bekannt, bei welchen meist etwas 
spiralig gewundene blassere, feingranulirte breitere 
Streifen mit stärker lichtbrechenden nicht granulir- 
ten schmäleren Streifen abwechselnd das Ectoplasma 
entlang verlaufen; erstere treten etwas hervor, wäh- 
rend die letzteren in Furchen vertieft sind. Ferner 
ist auch der im röhrenförmigen Stiel der mit contra- 


' ctilen Stielen versehenen Vorticellinen die Axe entlang 


verlaufende sogen. Stielmuskel, welcher auch in 


' extremster Streekung einen schwach wellenförmi- 


gen Verlauf zeigt, längst bekannt. Dieser Stielmuskel 
besteht aus einem in eine blasse, granulirte Cortical- 
schicht gehüllten Band, welches, wie EnGELMAnN ® 


ı Zur Lehre vom Bau der contractilen Substanz der 
niederen Thiere. ZWZ. I. 236. 

?2 Zur Morphologie der Infusorien. 537. 

3 Contractilität und Doppeltbrechung, AAP. IX. 444, 


. 37% 


292 


und WRrzssniowskr! nachgewiesen haben, wie die 
sarcous elements mit doppelter Lichtbrechung verse- 
hen und ganz homogen, oder aus feinen Fibrillen 
zusammengesetzt ist, welche am conischen Peduncu- 
larende des Vorticellenleibes trichterförmig getheilt 
in denselben eindringen und nach Everrs ?® und En- 


Muskelfaser verhält; zum Theil, aber nicht ganz, da 


‚ z. B. der Stielmuskel der Vorticellen gegen das wirk- 


samste Muskelgift, nämlich Curare gänzlich unem- 


‚ pfindlich ist. Merschnıkow gelangte zu den Künne'- 


GELMANN ? beimanchen Vorticellinen bis zum Glocken- 
saum sich fortsetzen. Doppeltbrechend fand EnGeEr- | 


mann auch die schmalen Streifen der Stentoren. 

Die breiteren granulirten Streifen im Eetoplasma 
der Stentoren hielt EuRENBERG schon im Jahre 1831 
für Muskel ; dieselben sollen nach ihm zum Bewegen 
der Cilien dienen, während der quergestreifte Stiel- 
muskel der Vorticellinen die Contractionen des Stie- 


les bewirkt. Oscar Scuaipr hat zuerst in seinem | 
Handbuch der vergleichenden Anatomie * darauf hin- | 


gewiesen, dass die Infusorien stets in der Richtung 
der Streifen sich contrahiren, welche letzteren daher 


Muskeln entsprechen ; später führte er ausführlicher | 
den Nachweis, dass bei der Contraction die breiteren, | 


granulirten Streifen thätig sind. Hierauf befasste | 


Lieserkünn sich mit den contractilen Bändern der 
Stentoren und gelangte, im Gegensatz zu SCHMIDT, zu 
dem Ergebniss, dass die zwischen den granulirten 
Bändern gelegenen schmalen glänzenden hyolinen 
Streifen eigentlich den Muskelfasern entsprechen. ® 

Auf die Identifieirung der contractilen Elemente 


der Protisten mit Muskelfasern waren die Untersu- | 


chungen Küune’s?” von grossem Einfluss; dieser 


Forscher wies nach, dass die Muskelfasern auch 
selbstständig reizbar seien, also auch ohne Nerven- 
vermittlung sich contrahiren können, und dass sich 
der Stielmuskel der Vorticellen gegen electrische, 
thermische und chemische Reize zum Theil wie eine 


' Deiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. ZWZ. 
XXIX. (1873) 293. 

® Untersuchungen über Vorticella nebulifera. ZWZ. 
XXIII. (1873). 

3 Op. eit. 

* Vergleichende Anatomie. II. Aufl. 1852. 

’ Spongien des adriatischen Meeres. I. Suppl. 1864. Vgl. 
Eine Reclamation die «geformte Sarcode» der Infusorien 
betreffend. AMA. III. (1867) 393. 

® Beiträge zur Anatomie der Spongien. AAP. (1857) 
403. Anmerk. a. 

” Ueber directe und indireete Muskelzuckung mittelst 
chemischer Agentien. Ueber die Muskelzuekungen ohne 
Betheiligung von Nerven. Untersuchungen über Bewegun- 
gen und Veränderungen der contractilen Substanz, Alle 
drei Abhandlungen AAP. 1859. 


schen ganz entgegengesetzten Ergebnissen, wonach 
der SticImuskel der Vorticellen gegen electrische und 
chemische Reize sowie gegen Muskelesifte sich von 
der Muskelfaser ganz verschieden verhält; er be- 
trachtet die 
mente der Protisten nicht für Muskel-, 


daher contractilen Ele- 
sondern einfach für elastische Fasern.! 

Uebereinstimmende Ergebnisse mit der Merscunt- 
xow’schen Ansicht hat auch Conx erzielt ; nach ihm 
wären die contractilen Elemente der Protisten nicht 
mit den Muskelfasern der höheren Thiere identisch, 
da letztere während der Ruhe gestreckt und während 
der Thätigkeit contrahirt sind, jene aber im Gegen- 
theil sich während der Ruhe verkürzen; als Beweis 
dessen wird von (CoHn der einen jedem Protistolo- 
gen wohl bekannte Umstand angeführt, dass der 
dem Anscheine nach vollkommenste Muskel der In- 
fusorien, nämlich der Stielmuskel der Vorticellinen 
beim Absterben der Vorticelle, oder wenn diese vom 
Stiel sich loslöst, zusammengeschnellt bleibt. Ganz 
das nämliche Verhalten ist an machen contractilen 
Pflanzenzellen, namentlich den Staubfaden-Zellen 
der Cynareen zu beobachten; auf Reize contrahirt 
sich die elastische Cuticula und bleibt auch nach Ab- 
sterben der Zelle contrahirt, während der Ruhe aber 
sind die Zellen gestreckt. Demgemäss liegt die Erklä- 
rung für die Contractionserschemungen der Proti- 
sten in deren Elastieität, und die Contractionen er- 
folgen ganz nach den für gewisse Pflanzenzellen 
giltigen Gesetzen.” In neuerer Zeit haben auch Rov- 
Ger? und ScHAAFFHAUSEN * die Contractionen des 
Stielmuskels der Vorticellen auf dessen Elasticität 
zurückgeführt. 

Die soeben ausgeführte Ansicht, welcher ich, ge- 
stützt auf eigene Untersuchungen, vollkommen bei- 
pfliehte, fand wenig Anhänger; die meisten Forscher 
sehen in den bandartigen Differenzirungen des Ecto- 


! Untersuchungen über den Stiel der Vorticellen. AAP. 
1863. Ferner: Nachträgliche Bemerkungen über den Stiel 
der Vorticellen. Ibidem. 1864. 

® Ueber die contractilen Staubfäden der Disteln. ZWZ. 
XII. (1862). 

® CR. (1867) 1204. Leuckart Ber. AN. 34. II. 315. 

* Sitzungsb. der niederrhein. Gesellsch. zu Bonn (1869) 
53 -54. Leuckart, Ber. AN. 36. II. 365. 


2 


o 


plasma der Infusorien und dem Stielband der Vorti- 
cellen sich auf Reize activ contrahirende Fasern mus- 
kulöser Natur. Ueber den wichtigen Punkt aber, ob 
die Contraetionen durch die breiteren granulirten 
Bänder oder die zwischen diesen gelegenen nicht gra- 
nulirien glänzenden hyolinen Streifen bedingt sind, 
gehen die Meinungen weit auseinander. KöLLiker,! 
Srem ? und Hascker ? halten mit Oscar ScHuipr die 
breiten gramulirten Bänder für contractil. KöLLıxer 
vergleicht diese mit den Fibrillen der primitiven 
Muskelfasern und beschreibt sie bei den Stentoren 
als quergestreift. Eine Querstreifung ist in der That 
gut zu unterscheiden, aber gewiss nichts weiter als 
einfache Runzelbildung, welche der Querstreifung der 
primitiven Muskelfasern gewiss ebenso wenig ent- 
spricht, als die von Levois in den Stielmuskel der Vor- 
ticellinen gezeichnete zackige Linie,* in welch letzterer 
WRZESNIOwWSKI nicht mehr erblieken kann, als den 
Ausdruck eines geschlängelten Verlaufs der den con- 
traetilen Stielfaden zusammensetzenden feinen Fib- 
rillen.® Auch die in diesen angeblich contractilen 
Bändern ganz unregelmässig zerstreuten stark licht- 
breehenden Körnchen entsprechen gewiss nicht den 
Bowmann’schen Elementen der quergestreiften Mus- 
kelfasern, wofür sie von Steın gehalten werden. An- 
dere Forscher haben sich dagegen LiEBERKÜHN ange- 
schlossen, und halten die mit den breiten granu- 
lirten, blassen Bändern abwechselnden, schmalen, 
homogenen glänzenden Streifen für contractil, wie 
namentlich GrEErFF,® Evers, ? EnGELmanN,® SIn- 
ROTH,? WRZENIOWSKT,!" Ctaus;!! auch ich habe mich 
für dieseAnsicht, sowie gegen die Öontractilität der gra- 
nulirten Protoplasmapartien erklärt!? und angeführt, 
dass gewisse lebhaft contractile Körpertheile, näm- 
lich der Rüssel der Infusorien aus einer gänzlich ho- 


! Icones histiologiex. 14. 

2 1.97. 

® Zur Morphologie der Infusorien. 539. 

* Lehrb. der Histologie. Leipzig. 1857. p. 133. 

® Beitr. Naturg. der Infusorien. ZWZ. XXIX. 
(1877) 292. 

® Untersuchungen über den Bau und die Naturg. der 
Vorticellen. AN. 36. 1870. 

” Everts. op. eit. 

® Op. cit. 


zur 


° Zur Kenntniss des Bewegungsapparates der Infu- 


sionsthiere. AMA. XII. (1876). 
10 Op. eit. 
4 Grundzüge der Zoologie. III. Aufl. 1874. 165. 
12 Termöszetrajzi Füzetek, II. (1878) 223. 


93 


mogenen, nyalinen Substanz besteht, und bin mit den 
letzterwähnten Forschern blos darin nicht einer 
Meinung, da ich die Contractionen mit Mecznıkow, 
Coun, Rovczt und ScHAAFFHAUSEN der Hlastieität 
zuschreibe. 

Von allen anderen Forschern abweichend findet 
man die contractilen Elemente der Infusorien bei 
FRoMENTEL aufgefasst." Nach ihm wären die Mus- 
kelelemente bei den Stentoren in den breiten granulir- 
ten Bändern enthalten, und zwar würden die zwi- 
schen den oben erwähnten transversalen Einschnü- 
rungen vorhandenen kleinen warzenförmigen Vor- 
sprünge, den Einschnürungen entsprechend, mit je 
einem winzigen Muskel in Verbindung stehen ; letz- 
tere Muskeln wurden allerdings von FROoMENTEL 
selbst auch nicht gesehen und sind zweifelsohne 
nichts weiter als Phantasieproducte der regen Einbil- 
dungskraft dieses Autors. 

Die contractilen Elemente des Ectoplasma sind 
nieht nur für die Ciliaten charakteristisch, sondern 
kommen, wie Sreın hervorhebt,” auch bei einigen 
grünen Flagellaten, namentlich bei Euglena viridis 
und Amblyophis vor, welchen auch noch einige Asta- 
sien ( Peranema) sich anschliessen. Ferner hat Ley 
schon im Jahre 1852 der in der Rindenschicht man- 
cher Gregarinen differenzirten longitudinalen Mus- 
kelfaserın Erwähnung gethan;® später beschrieben 
LEUCKART, Rey LancasTEr und E. van BENEDEN con- 
traetile Streifen bei den Gregarinen.* Nach letzterem 
Forscher lassen sich bei der im Hummer schmarot- 
zenden (sregarına gigantea zweierlei Streifen un- 
terscheiden : longitudinale, eigentlich Runzel der Cu- 
tieula, und ringförmige. Letztere sind eigentlich die 
contraetilen Elemente und aus stark lichtbrechenden 
winzigen ovalen Körperchen rosenkranzartig zusam- 
mengesetzt. Ich konnte an der in Periplaneta orien- 
talis schmarotzenden Gregarina Blattarum im Eeto- 
plasma longitudinal verlaufende Streifen unterschei- 
den, welche mir den stark lichtbreehenden contracti- 
len Streifen der Ciliaten vollkommen zu entsprechen 
scheinen, und Dr. E. Davaı zeigte mir aus unserem 
grössten vaterländischen Myriapoden, dem Lysiope- 


1 Tütudes sur les Mierozoaires. Paris. (1874) S. 

= ala 

3 Transact. of the amer. Phil. Society at Philadelphia. 
X. 1852. Vgl. E. van Benkpen: Recherches sur l’&volut. 
des Grögar. Bull. de l’Acad. roy des sciences. 39. 2. ser, 
XXI. Bruxelles (1871) 356. 

* Van BENEDEN, op. cit. 


294 


talum foetidissimum, zahlreiche Gregarınen, an wel- 
chen die wie bei den Ciliaten longitudinal verlaufen- 
den Myophan-Streifen gleichfalls sehr gut entwickelt 
sind. 
Zur Ortsveränderungen bestimmte Differenzi- 
rungen. Locomotion der Gregarinen. 

Da der Sitz der Contraetilität im Ectoplasma ge- 
legen ist, wird auch die Locomotion durch dieses 
oder dessen vorübergehende oder stabile Fortsätze 
bewirkt. 

Bei manchen Protisten, namentlich den Grega- 
rinen, functionirt das Eetoplasma ganz wie der Haut- 
muskelschlauch bei Würmern und führt bald zu 
überaus trägen, bald wieder zu flinken Locomotionen, 
welche mit lebhaften amoeboiden Gestaltsverände- 
rungen einhergehen. Letzteres gilt von den dureh 
Sreın in die Gattung Monocystis zusammengefassten 


(rregarinen, und nach Sram ! ist Monocystis tenax | 


(= Proteus tenax Müll., Distigma tenax Ehrb.), 
durch ihre Gestaltsveränderungen den Amoeben 30 
ähnlich, dass O. Fr. Mürter denselben mit der bis 
dahin einzig bekannten Amoeba diffluens ( Proteus 
diffluens Müll.) mit Recht in eine Gattung vereini- 
gen konnte. Dabei ist aber der Locomotions-Mecha- 
nismus der (Gregarinen, wie Frey richtig hervorhebt, 
doch nur zum Theil bekannt; ? dieselben sind näm- 
lich ausser der erwähnten noch einer ganz räthsel- 
haften Art von Locomotion fähig, während welcher 
sie mit gestrecktem starren Leib ganz in der näm- 
lichen Weise ziemlich rasch fortgleiten, wie Diato- 
meen. Die auf diese Weise sich fortbewegenden (@Fre- 
garinen sieht man von emem hellen farblosen Saum 
umgeben, welcher an denin gelbe Müuuer’sche Flüs- 
sigkeit eingelegten Exemplaren besonders auffallend 
hervortritt; in dieser vorzüglichen neutralen Flüssig- 
keit bleiben die Gregarinen Stunden, ja sogar einen 
ganzen Tag lang am Leben und führen muntere Be- 
wegungen aus; bringt man nun in die Flüssigkeit 
Farbstoffkörnchen, so werden diese dem hellen Saum 
der gleitenden Gregarine entlang in entgegengesetzte 
Strömungen versetzt, so dass der Gedanke kaum ab- 
zuweisen ist, dass die Gregarinen ihre gleitende Be 


wegung, gleich den Diatomeen, ganz hyalinen und 


auch bei stärkstes Vergrösserung homogen erscheinen- 
den sohlenartigen Protoplasmavortsätzen verdanken. 


Saul ter 
® Das einfachste thierische Leben. (1558) 11. 


! 


Ich will hier erwähnen, dass ähnliche ganz räth- 
selhafte und zwar sehr rasche gleitende Bewegungen 
häufig auch an den Euglenen, nach Einziehen oder 
Abwerfen der Geisseln, beobachtet werden; dies gilt 
namentlich von der prächtigen Euglena sanguinea, 
bei welcher ich vergebens bemüht war, die Structur 
des hellen Saumes, welcher die Locomotion zu unter- 
halten scheint, durch starke Systeme und verschie- 
dene Beleuchtung zu erforschen. Dass es aber der 
schmale, helle Saum ist, der den Körper der Eugle- 
nen in Bewegung setzen kann, lässt sich an einge- 
kapselten kugeligen Euglenen beobachten, wenn die- 
selben vor dem Ausschwärmen innerhalb der Cyste, 
wie bewimperte Embryonen innerhalb der Eihülle, 
lebhaft rotiren. 


Psewdopodien. 

Auf die Contractilität des Eetoplasma können 
auch die Gestaltsveränderungen der Amoeben und 
anderer Rhizopoden mit differenzirtem Rindenpa- 
renchym zurückgeführt werden; hier, wie bei den 
farblosen Blutzellen, liegt der Sitz der amoeboiden 


Bewegungen, nach M. Scuvurze, im Eetoplasma.! 


Letzteres ist es, welches die lappen- oder wellenför- 
migen Ausbuchtungen, die spitzigen Fortsätze mit 
breiter Basis, die eylindrischen, finger- und fäden- 
förmigen, verzweigten oder nicht verzweigten Pseudo- 
podien hervorpresst. Dagegen ist bei vielen Rhizo- 
poden, hauptsächlich aber bei denjenigen mit nicht 
differenzirtem Eeto- und Entoplasma, der ganze 


Leib contractil, und sind hier die Pseudopodien 


häufig bis tief in das Innere des Protoplasmaleibes 
zu verfolgen, was zuerst von ÜLAPrsREpE bei den Ra- 
diolarien, namentlich den Acanthometren erkannt 
wurde; ? dasselbe gilt aber nach den Untersuchun- 


gen von GREFF, HErrwiG, LEssEr und anderer For- 


scher auch von den Heliozoön, bei welchen die 
Pseudopodien, namentlich deren häufig vorhandene 
starre Achse, welehe zuerst von M. Schuutze ® bei 
Actinosphaerium Eichhornti erkannt wurde, bis in 
das Innere des Protoplasma verfolgt werden kann, 
so dass es den Anschein hat, als ob die Pseudopodien 
von hier ausstrahlten. Diese Pseudopodien sind es, 


' Das Protoplasma der Rhizopoden und der Pflanzen- 


zellen. (1863) 8. 


® Berichte d. Akad. zu Berlin. (1855) 674. Vgl. ScHuLTzs, 
Das Protoplasma ete. 30. i 
” Das Protoplasma etc. 30. 


295 


an welchen schon Dusarpın die Körnchenströmung 
kannte. Diese in ihrer ganzen Pracht besonders an 
den Seewasser-Gromien und Polythalamien zu be- 
obachtende überraschende Bewegungserscheinung 
wurde von M. Schuntze mit folgenden Worten 
ebenso lebensvoll, wie getreu geschildert: «Diese 
innere Bewegung ist die sogenannte Körnehenbewe- 
sung. Es ist ein Gleiten, ein Fliessen der in die 
Fadensubstanz eingebetteten RKörnchen. Mit grösse- 
rer oder geringerer Schnelligkeit ziehen sie in dem 
Faden entweder.dem peripherischen Ende desselben 
zu, oder in der umgekehrten Richtung, oft sogar 
selbst an den dünnsten Fäden in beiden Richtungen 
zugleich. Körnchen, die sich begegnen, ziehen entwe- 
der aneinander vorbei oder bewegen sich um einan- 
der, bis nach einer kleinen Pause beide ihre ursprüng- 
liche Richtung fortsetzen oder eines das andere mit 
sich nimmt. Wie auf einer breiten Strasse die Spa- 
ziergänger, so wimmeln an einem breiteren Faden 
die Körnehen durcheinander, wenn auch manchmal 
stockend und zitternd, doch immer eine bestimmte, 
der Längsrichtung des Fadens entsprechende Rich- 
tung verfolgend. Oft stehen sie mitten in ihrem Lauf 
still und kehren dann um, die meisten jedoch gelan- 
gen bis zum äussersten Ende der Fäden und wechseln 
hier erst ihre Riehtung. Nicht alle Körnchen eines 
Fadens bewegen sich mit gleicher Schnelligkeit, so 
dass oft eins das andere überholt, ein schnelleres das 
Langsamere zu grösserer Eile treibt oder an dem 
langsameren in seiner Bewegung stockt. Wo mehrere 
Fäden zusammenstossen, sieht man die Körnchen 
von einem auf den anderen übergehen. An solchen 
Stellen befinden sich oft breitere Platten, welche aus 
einer stärkeren Anhäufung der Fadensubstanz her- 
vorgegangen sind, und aus welchen dann wie selb- 
ständige Fortsätze weitere Fäden sich entwickeln, 
oder in welche bereits bestehende wie eingeschmol- 
zen werden. Viele Körnchen laufen offenbar ganz an 
der äussersten Oberfläche der Fäden, über welche 
man sie deutlich hervorragen sieht. Vielleicht haben 
alle diese oberflächliche Lage. Ausser den kleinen 
Körnchen sieht man oft grössere Substanz Klümp- 
chen wie spindelförmige Anschwellungen oder seit- 
liche Auftreibungen eines Fadens in ähnlicher Be- 
wegung, wie die Körnchen. Selbst fremde Körper, 
welche der Fadensubstanz anhaften und in sie auf- 
genommen worden, schliessen sich der Bewegung an. »! 


ı Das Protoplasma ete. 11. 


Die Körnchenströmung an den Pseudopodien der 
Rhizopoden, deren Existenz seit Dusarpın von so 
competenten Forsehern wie JOHANNES MÜLLER, CLa- 
A. 


bestätigt wurde, fand in BocumiL REICHERT, dem 


PAREDE, HuxLEey, Max ScHuLrtze, HAEcKEL u. 


Nachfolger von JoHANNES MÜLLER, einen geharniseh- 
ten Gegner, der seit 1862 dureh theils in den Mit- 
theilungen der Berliner Akademie, theils in der von 
ihm gemeinsam mit Dusoıs-Rrymonn redigirten 
Zeitschrift veröffentlichte mehrere Abhandlungen der 
Nachweis zu führen suchte, dass es eine Körnchen- 
strömung eigentlich gar nicht gebe, und dass das 
ganze Phänomen auf die irrthümliche Deutung eines 
Trugbildes zurückzuführen sei. Uebrigens wäre nach 
REICHERT die ganze Protoplasmatheorie eine «Hypo- 
these des unsiehtbar organisirten Zellinhalts», niehts 
weiter als eine Neubelebung des von den Naturphi- 
losophen supponirten Urschleims, welcher lange Zeit 
hindurch gleich einem «Alp» auf der Wissenschaft 
lastete. «Alp» REICHERT 
ebenso wenig zu verscheuchen, wie ihm auch der 


Diesen vermochte aber 
Nachweis von der Nichtexistenz der Körnchenströ- 
mung nicht gelingen konnte. Die Pseudopodien der 
Rhizopoden wären nach ReIcHERT contractile com- 
pacte Fäden, an welchen durch Contractionswellen 
kleine Schlingen erhoben werden, welche dann als 
scheinbare Körnchen die Fäden entlang hüpfen ; 
Verzweigungen und Verschmelzungen kämen an den 
Pseudopodien niemals vor und die eingebildeten Ver- 
zweigungen und Verschmelzungen wären nichts an- 
deres als «die Phantasie der Forscher ergötzende 
wunderbare mikroskopische Trugbilder.» Diese auf 
die flüchtige Untersuchung einer einzigen Polytha- 
lamie basirte RrıcHerr'sche Ansicht wurde auf Grund 
eingehender genauer Untersuchungen von Max 
ScHULTZE ! und HaEckEL? zurückgewiesen. Die ab- 
solute Unhaltbarkeit seiner Auffassung hat später 
ReIcHErRT selbst eingesehen; anstatt aber dieselbe 
offen und ehrlich zu revoeiren, versuchte er in zwei 
langen Abhandlungen ® derselben durch Drehen und 
Wenden eine mit der Auffassung der übrigen For- 
scher übereinstimmende Deutung zu verleihen und 
die Sache so darzustellen, als ob das erste klare Bild 


! Das Protoplasma ete. 

® Ueber den Sarcodekörper der Rhizopoden ZWZ. XV. 
(1865). 

® Monatsb. der Berliner Akad. 1865. und Abh. d. Ber- 
liner Akad. 1867. 


296 


über die Pseudopodien der Rhizopoden eigentlich 
von ihm herrührte, was ihm von Seite M. Scuuuzze’s ! 
und besonders Harcreu's berechtigte heftige und mit 
herber Schonungslosigkeit geführte Angriffe zuzog. 


Geisseln und Cilien. 


Die der Locomotion befördernden constanten An- 
hänge, nämlich eine oder mehrere Geisseln bei den 
Noctilucen und Flagellaten, sowie die Cilien der 
Cilioflagellaten und Oiliaten sind zweifelsohne gleich- 
falls als Differenzirungen des contraetilen Proto- 
plasma aufzufassen. Bereits Ror# ? und neuerdings 
Engermann® haben die nahe Verwandtschaft der 
Flimmer- und der amoeboiden Bewegung hervorge- 
hoben und nachgewiesen, dass die Flimmerbewegung 
in physiologischer Hinsicht der amoeboiden näher 
steht als der Muskelbewegung. Die nach EHRENBERG 
die Cilien und den Rüssel, d. h. die Geissel bewegenden 


unsichtbar feinen Muskeln existiren ohne Zweifel | 


nieht ; doch können diese, zu selbständigen Bewegun- 
gen befähigte und offenbar vom Willen der Pro- 
tisten abhängige Gebilde auch nieht einfache Cuti- 


schreibt Harcren die Entwiekelung der Cilien an 
den Furehungskugeln einer Siphonophore folgender 
Weise: »Diejenigen Zellen, welche an der Oberfläche 
der kugeligen, aus gleichartigen nackten Furchungs- 
zellen zusammengesetzten Zellenhaufen sich befinden, 
beginnen nach Art der Amoeben zahlreiche, form- 
wechselnde Fortsätze hervorzustrecken. Diese lang- 
sam sich bewegenden Fortsätze der nackten amoeboi- 
den Zellen gehen nachher direet in schlagende Wim- 
pern oder Cilien über.» Gestützt auf diese Beobach- 
tungen behauptet HasckeL gewiss mit Recht, dass 
die Wimperbewegung mit der amoeboiden Proto- 
plasmabewegung idendisch ist und dass Pseudo- 
podien und Cilien homologe Gebilde darstellen.! 

Bei den mit einer Cutieula bedeekten Ciliaten, 
wo die Cilien scheinbar unmittelbare Fortsätze der 
Cutieula darstellen, nimmt HAEckEL an, dass die 


' Cilien sich dureh die Cutieula hindurehbohren und 


daher gänzlich dem contractilen Ectoplasma ange- 
hören.? Diese Auffassung entspricht dem wirklichen 


, Sachverhalt gewiss nicht, und Smrork hebt mit 


eular-Anhängsel sein, wofür sie STEIN im ersten | 


Theil seiner Monographie ansprach, * dieselben müs- 
sen vielmehr, wie Stein sich selbst berichtigend aus- 
führte,? mit dem eontractilen Ectoplasma im Verbin- 
dung stehen. 

Es wurde zuerst von Hazcrer betont, dass die 
dureh Cilien resp. Geisseln bewirkte Bewegung bei 
zahlreichen niederen Protisten mit einer amoeboiden 
abwechseln kann, so z. B. bei zahlreichen von ihm 
beobachteten Moneren, ferner bei den Schwärmern 
der Myxomyceten, welchen noch viele Rhizopoden, 
z. B. der von CLAPAREDE und LacHmann beschriebene 
Petalopus diffluens, sowie der von Ürmnkowskt be- 
schriebene Ciliophrys infusionum angereiht werden 
können ; dasselbe gilt von den Geisselzellen der Spon- 
gien, welche, wie bereits James-CLark beschrieb, die 
Geissel einziehen und amoeboide Fortsätze aussenden 
können. In allen diesen Fällen stellen die Geisseln 
von feinen fadenförmigen Pseudopodien in nichts 
verschiedene Protoplasma-Fortsätze dar. Ferner be- 


! Ausser mehreren bereits eitirten Abhandlungen : Rei- 
chert und die Gromien. AMA. II. (1866). 

® Ueber einige Beziehungen des Flimmerepithels zum 
eontractilen Protoplasma. VırcHow’s Archiv. B. 37. 

® Ueber die Flimmerbewegung. Jen. Z. IV. (1868). 

k 68: 

STIER: 


Recht hervor,” dass der starke Glanz der stärkeren 
Cilien und deren grosse Resistenz gegen Reagentien, 
ferner die Neigung der stärkeren Borsten und Haken 
zur fibrillären Zerfaserung für deren Bestand aus 
Cutieularsubstanz und nicht aus Protoplasma spre- 


' chen, wovon man sich besonders durch ein genaue- 


res Studium der mächtigen Abdominalborsten und 


Haken der Oxytrichinen, Euplotinen und Aspidi- 


scinen leicht überzeugen kann. Sımroru geht von 
einem genauen Studium der an den Kiemen der Cye- 
las vorkommenden, mit einzelnen starken Borsten ver- 
sehenen kleinen Epithelzellen aus, und gelangt zum 
Ergebniss, dass bei diesen Zellen in der Achse der aus 


| elastischer Cutieularsubstanz bestehenden Borsten, 
aus dem Zellprotoplasma ausgehende Protoplasma- 


fäden verborgen sind, woraus Sımror# den Schluss 
zieht, dass die Cilien der Infusorien, obschon zumeist 
Cutieulargebilde, gleiehfalls mit Fortsätzen des con- 
traetilen Eetoplasmas in unmittelbarer Verbindung 
stehen, deren moleeuläre Actionen wohl unbekannt, 
doch jedenfalls die Ursache der Vibration der elasti- 
schen Härchen sind. Uebrigens wurden die Cilien 
der Infusorien von CARTER bereits im Jahre 1856 als 


! Studien über Moneren. II. Die Identität der Flimmer- 
bewegung und der amoeboiden Protoplasmabewegung. 127. 
® Zur Morphologie der Infusorien. 534. 
® Zur Kenntniss des Bewegungsapparates der Infuso- 
n. 67. 


2 


zo 


mit der ausgestülpten Cutieularschicht gleichsam 
scheidenartig überzogene Protoplasma-Fortsätze auf- 
gefasst.! ] 

Die morphologischen Unterschiede in den Cilien 
der Infusorien fanden schon bei den älteren For- 
schern Berücksichtigung. EHurengere unterschied 
vier Gattungen, nämlich: feine eigentliche Cilien 
oder Wimpern (ciliae), Borsten (setae), Griffel 
(styli) und Hacken (uncinı); die bei einem Theil 
seiner Anentera vorkommenden Geisseln hielt EHREn- 
BERG für Rüssel (proboscis). Diesen können noch 
die aus Büscheln feiner langer Cilien gedrehten Qua- 
sten angereiht werden, wie sie z. B. unter den Cilia- 
ten bei Urocentrum Turbo, unter den Flagellaten 
aber bei den Lophomonaden vorkommen, und wel- 
chen, nach Herrwıe’s Schilderung, die bei manchen 
Radiolarien ( Disciden und Sponguriden) beobach- 
teten sogenannten Sarcode-Geisseln der Structur 
nach sehr nahe zu stehen scheinen. Von ganz eigen- 
thümlicher Struetur bestehen nach Srerkr? die Ado- 
ral-Borsten der Oxytrichinen,; nach den genauen 
Untersuchungen dieses Forschers sind es keine eigent- 
lichen Borsten, sondern blos von der Kante gesehen 
als Borsten imponirende Membranellen, welche mit 
den Flimmerplatten der Ötenophoren übereinstimmen. 
Ferner sind, gleichfalls nach Sterkt’s Untersuchun- 
gen,” auch die adoralen Borsten einer neuen Süss- 
wasser-Tintinnode, des Tintinnus semicihiatus keine 
Borsten, sondern am freien Rand fächerartig gespal- 
tene flache Membranen, richtiger Flimmerplättehen, 
welche von der Kante gesehen den Eindruck von 
Borsten machen. Mir ist aus eigenen Untersuchun- 
gen die Structur der adoralen Borsten des mit Tin- 
tinnus semiciliatus sehr nahe verwandten Tintinnus 
fluviatilis genau bekannt, und ich finde dieselben in 
der That nicht eylindrisch, sondern von zwei Seiten 
comprimirt und an den Enden wie Reiherfedern in 
feine Fäden zerfasert. 

Den Cilien sind ferner die bei zahlreichen Infu- 
sorien neben dem Mund ausgespannten unduliren- 
den Membranen von verschiedener Grösse anzu- 
reihen; dieselben haben offenbar den Zweck, die 
durch das Spiel der Cilien dem Mund zugewirbelte 


! Annals of natural History. (1856) 116. Vel. STEIN. 
II. 32. 

® Beiträge zur Morphologie der’ Oxytrichinen. ZWZ. 
XXAXI (1878). 

’ Tintinnus semieiliatus. Eine neue Infusorienart. ZWZ. 
XXXI. (1879). 


G. EnTz, Protisten. 


97 


Nahrung, welehe durch den in spiraliger Richtung 
frei herumkreisenden Strudel leicht aus der Nähe 
des Mundes fortgerissen würde, aufzuhalten und 
durch ihre Undulationen in den geöffneten Mund zu 
treiben, dann die in den Strudel gelangten, aber 
zum Verschlingen nicht geeigneten Körper aus dem 
zum Mund führenden Strudel zu entfernen. Die, wie 
2. B. bei den Oxytrichinen, schmale Bänder bilden- 
den undulirenden Membranen erinnern ganz an den, 


‚ bei den Spermatozoiden der Tritonen und des Bom- 


binator den Schwanz entlang verlaufenden wogen- 
den Kamm; andere wieder erscheinen ganz ausge- 
spannt als breite segelartige Membranen, so z. B. bei 
der Gattung Pleuronema oder bei Uyclidium Glau- 
coma. Da diese Membranen überaus zart und in der 
Lichtbrechung vom Wasser kaum verschieden sind, 


‚ lassen sich dieselben in ihrer ganzen Ausdehnung 


nur sehr schwer unterscheiden, und bei oberfläch- 
licher Untersuchung bekommt man blos ihre Durch- 
schnittsbilder und einzelne Falten zu sehen, die 
leicht für Borsten zu halten sind und von vielen 
Forschern auch thatsächlich für solche angesehen 
wurden. So hielten z. B. ältere Forscher die gewöhn- 
lich in Querfalten gelegte breite segelartige unduli- 
rende Membran von Pleuronema Chrysalis allgemein 
für ein Büschel von Borsten und erst in der letzten 


' Zeit hat Bürseruinachgewiesen, dass das bei den Vor- 


ticellinen aus dem geöffneten Mund (vestibulum) 


hervorragende borstenartige Gebilde, (der soge- 
nannte Schleuderborsten, grosser Borsten, Geissel ) 
eigentlich dem Saum einer in transversaler Richtung 
fein gestreiften Membran entspricht, ! eine An- 
sicht, von deren Richtigkeit ich mich überzeugen 
konnte, und welche neuerdings auch von GRUBER 
bestätigt wurde, obschon letzterer Forscher, offen- 
bar in Unkenntniss der diesbezüglich von BürscaLı 
gemachten Bemerkung die Entdeckung der wogen- 


den Membran bei den Vorticellinen und Ophrydinen 


sich selbst zuschreibt.? 


Von Stein werden diese undulirenden Membra- 


nen neben den Cilien erwähnt,” ohne aber die Zu- 


sammengehörigkeit dieser scheinbar so verschiedenen 
Gebilde zu motiviren. Nach meinen Untersuchungen 


! Ueber den Dendrocometes paradoxus, STEIN, nebst 
einigen Bemerkungen über Spirochona gemmipara und 
die contractilen Vacuolen der Vorticellen. ZWZ. XXVIII. 
(1877) 67. Erklärung zu Fig. 21. 

2 Neue Infusooien, ZWZ. XXXIII. (1879) 460—461. 

SE Te} 


ww 
5 


298 


ist die Zusammengehörigkeit vollkommen begründet, 
denn die undulirenden Membranen sind 
thatsächlich niehts weiter, als in einer Li- 
nie an einander gereihte sehr feine Cilien, 
welche in der Weise zusammenhängen, wie 
etwa die Lamellen eines Federbartes. Einer 
feinen Streifung der undulirenden Membran der 
Vorticellinen machte bereits BürschLı Erwähnung, 
und die Streifung kann bei genügender Vergrösse- 
rung und Beleuchtung an den meisten ähnlichen 
Membranen unterschieden werden; in verdunsten- 
den Tropfen werden diese feinen Cilien dureh die 
Einwirkung der sich eoncentrirenden Salze getrennt 
und führen ihre Wellenbewegung einzeln aus, woraus 
der Widerspruch zu erklären ist, warum der eine 
Forscher eine wogende Membran erbliekte, wo der 
andere von einer Reihe feiner Cilien spricht. So hat 
GRuBER bei der von ihm beschriebenen Stzchotricha 
soctalis — von St. secunda offenbar blos durch die 
baumförmige Colonieen bildenden Röhren verschie- 
den — neben dem Mund eine Reihe feiner Cilien 
unterschieden, welche offenbar niehts weiter, als 
die während der Untersuchung in ihre Bestandtheile, 
die feinen Cilien zerfallene zarte undulirende Mem- 
bran ist. 

Ferner liefern die von den Stielen sieh loslö 
senden Vorticellinen einen höchst überzeugenden 
Beweis dafür, dass undulirende Membranen und 
Cilien vollkommen identische Gebilde sind; hier bil- 
det nämlich der am hinteren Körpertheil sich ent- 
wickelnde Wimpergürtel anfangs eine zarte wogende 
Membran, welche erst später in Cilien zerfällt, und 
v. SıeBoLp konnte nieht ohne Berechtigung behaup- 
ten, dass der hintere Ciliengürtel der Trichodinen 
eigentlich einer zarten undulirenden Membran ent- 
spricht,? da die den Gürtel bildenden Cilien that- 
sächlich, wie die Lamellen eines Federbartes zu- 
sammenhängen, und der ganze Gürtel als eine einzige 
Membran wogt. Nach den Untersuchungen von 
STERKT bildet auch der das Peristom der Vorticellinen 
einfassende spiralig gewundene Cilienkranz auf einem 
frühen Entwickelungsstadium eine zusammenhän- 
gende Membran, welche erst secundär in einzelne 
Cilien zerfällt. ® 


Endlich liefert auch die adorale Lamelle bei der 


ı Op. eit. 446. 
® Ueber undulirende Membranen. ZWZ. IL. (1850) 361. 
° Tintinnus semiciliatus. 469. 


von mir aus Salzwasser beschriebenen Sparotricha 
vezxillifer! ein schönes Beispiel für das Bestehen der 
undulirenden Membranen aus Cilienreihen. In ge- 
wisser Hinsicht können also die undulirenden Mem- 
branen mit Borsten verglichen werden, welche, aus 
ihrer Neigung zur pinselartiger Zerfaserung zu 
schliessen, eigentlich aus einer Anzahl von Cilien, 
d.h. aus dieht verklebten Wimpern gebildete Bü- 
schel vorstellen und den oben erwähnten Cilien- 
Quasten ähnlich gebaut sind, nur dass bei letzteren 
die einzelnen Cilien nur lose zusammenhängen, — 
und die undulirenden Membranen nieht Büscheln, 
sondern reihenweise, in einer Linie angeordneten 
feinen Cilien entsprechen. 

Neben den beweglichen Cilien und den mit die- 
sen verwandten Gebilden, sind bei einigen Ciliaten 
auch noch eigenthümliche, sehr feine borstenartige 
Gebilde bekannt, welche zumeist um vieles länger 
als Cilien sind, keine Wirbel erzeugen, sondern starr 
abstehen, und, wie es scheint, durch die Infusorien 
aus dem Ectoplasma, welches sie nicht präformirt 
enthält, willkürlich ausgestreckt werden können. 
Diese vorstreekbaren Borsten wurden, nieht wie 
GRUBER in einer Abhandlung meint,? zuerst von En- 
GELMANN bei Drepanostoma striatum (= Loxodes 
rtostrum Ehrb.) beschrieben , sondern schon von 
LacHamann bei den Stentoren entdeckt und mit Cua- 
PAREDE als starre Borsten (soies roides,) beschrieben ;® 
Stein bestätigte ihre Anwesenheit bei Stentor coeru- 
leus und St. Roeselii,* bei letzterem entschieden 
hervorhebend, dass es ihm gelang zu beobachten, 
wie nach einander mehrere solehe Tastborsten aus 
dem Eetoplasına hervorgeschleudert wurden. Aehn- 
liche Borsten entdeckte, wie erwähnt, ENGELMANN 
bei dem mit Loxodes Rostrum gewiss identischen 
Drepanostomum striatum® in der ganzen Körper- 
peripherie, und ähnliche haben Crararkpre und 
LAcHMmAnNN, STEIN, sowie WRZESNIOWskI auch bei der 
Gattung Stichotricha und der mit dieser identischen 
Gattung Stichochaeta, und zwar vom Rüssel ausge- 
hend, besehrieben. Bei der Gattung Halteria sind 
diese Borsten am längsten, bilden einen aequatoria- 
len Gürtel, und dienen zum Fortschleudern des In- 


' Termeöszetrajzi Füzetek, II. 239. 

® Op. eit. 448. 

® Yitudes. I. 293. 

* TI. 240 und 251. 

5 Zur Naturgeschiehte der Infusionsthiere. ZWZ. XL 
(1861) 382, 


2 


ao 


fusionsthierchens, weshalb sie auch von den Ent- 
deckern Crararkoz und Lachmann Schnellborsten 
(soies saltatrices) genannt werdeu.! Die hastigen 
Sprünge der Halteria werden nämlich dadurch aus- 
geführt, dass sich das Thier mit seinen Borsten an 
irgend einen Gegenstand anstemmt, worauf es sich 
mit einem plötzlichen Ruck fortschnellt; warum 
diese Art des Fortschnellens eine mechanische Un- 
möglichkeit sein sollte, wie dies von Srerkı behaup- 
tet wird,? ist kaum begreiflich. Endlich gehören die 
in Längsreihen angeordneten, zu activen Bewegun- 
gen nicht geeigneten feinen Borsten, welche der 
soeben genannte Forscher an der Dorsalseite der 
Oxytrichinen entdeckte? wahrscheinlich gleichfalls 
in die Kategorie der eben besprochenen Borsten, 
und nicht zu den sich selbstständig bewegenden Cilien. 

Die vollständige Homologie der Protisten-Cilien 
und Geisseln mit den entsprechenden Differenzirun- 
gen der Epithelzellen der aus Geweben zusammen- 
gesetzten Thiere unterliegt keinem Zweifel; doch 
zeigt sich, die Function betreffend, der Unterschied 
vonGeisseln und Cilien der Gewebszellen, dass die letz- 
teren ihre Schwingungen mit vom Willen des Thieres 
ganz unabhängiger Maschinenmässigkeit verrichten 
und auch nach dem Absterben des Thieres oder nach 
Aufheben des Zusammenhanges mit den übrigen 
Körpertheilen bis zum Zerfall oder dem Absterben 
der Zelle fortsetzen. Dem gegenüber haben die Pro- 
tisten die Thätigkeit ihrer Geisseln und Cilien (und 
nicht minder die der Pseudopodien und Tentakeln) 
vollkommen in ihrer Macht; dieselbe ist — wenn 
ich mich so ausdrücken darf, — ganz von ihrem 
Willen abhängig. Die Cilienbewegungen werden 
gleichsam selbstbewusst und mit einer den obwalten- 
den Umständen entsprechenden Zweckmässigkeit 
begonnen und eingestellt; bald sind alle in Thätig- 
keit oder in Ruhe, bald fungiren blos einzelne Cilien 
oder Gruppen von solchen, oder es wird die Thätig- 
keit dem zu erreichenden Zweck angepasst, beschleu- 
nigt oder verlangsamt oder in die entgegengesetzte 
Richtung verändert, so dass dieselben Cilien, welche 
z. B. den Infusorienleib nach vorwärts bewegt haben, 
nun mit umgekehrter Thätigkeit eine Rückwärts- 
bewegung bewirken; kurz die Protisten machen von 
ihren bewegbaren Anhängen ganz den nämlichen 


1 Eitudes II. 368. 

® Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
XXXI. (1878) 45. 

® Op. eit. 49, 


99 


Gebrauch wie Thiere von ihren Gliedmassen. Indes- 
sen sind die Functionen der beweglichen Anhänge 
bei Gewebszellen und Protisten blos scheinbar ver- 
schieden ; wohl steht die Cilienthätigkeit der Gewebs- 
zellen nicht unter dem unmittelbaren Einfluss des 
die Functionen des Gesammtorganismus reguliren- 
den Nervensystems und vollzieht sich unabhängig 
vom thierischen Bewusstsein und Willen ; trotzdem 
kann und muss sogar angenommen werden, dass die 
Ursache der Cilienbewegung nicht in den Cilien selbst, 
sondern im Protoplasma gelegen ist, dass die die 
mechanischen Cilienbewegungen regulirenden Reize 
im Protoplasma entstehen. Wenn also die Cilienbe- 
wegung vom Nervensystem des Gesammtthieres auch 
nicht unmittelbar abhängig ist, so wird dieselbe doch 
nicht absolut unabhängis, namentlich nicht vom 
Protoplasma unabhängig, sondern durch dieses wie 


| durch ein Nervensystem beeinflusst sein, was durch 


die Thatsache über jeden Zweifel erhoben wird, dass 
die Cilienbewegung durch äussere physikalische und 
chemische Reize, welche auf das Protoplasma ein- 
wirken, wesentlich in der nämliehen Weise modifieirt 
wird, wie die Funetionen innervirter Organe durch 
dieauf das Nervensystem einwirkenden Reize. Ist diese 
Auffassung richtig, so wird der scheinbar wesentliche 
Unterschied zwischen den Funetionen der bewegli- 
chen Anhänge bei Gewebszellen und Protisten blos 
als ein gradueller Unterschied anzusprechen sein, — 
und der Umstand, dass Geisseln und Cilien der Pro- 
tisten in verschiedenen Richtungen bewegt werden 
können und deren Bewegungen weniger den Stempel 
des Mechanischen an sich tragen, hängt nothwendi- 
ger Weise damit zusammen, dass sich die gesamm- 
ten individuellen Lebensfunetionen der Elementar- 
organismen durch eine grössere Selbständigkeit und 
höhere Entwiekelung charakterisiren, wenn die Zelle | 
selbst einen besonderen Bionten darstellt, als wenn 
sie blos einem Glied eines aus vielen selbständigen In- 
dividuen gebildeten Zellenstaates entspricht. 

Die, in Folge des auf das Protoplasma ausgeub- 
ten Einflusses auch auf die Function der Cilien ein- 
wirkenden physikalischen und chemischen Reize 
wurden in neuerer Zeit von RosssacH sehr genau 
studirt.! Die von Künne und Anderen schon früher 


! Die rhythmischen Bewegungserscheinungen der ein- 
fachsten Organismen und ihr Verhalten gegen physikalische 
Agentien und Arzneimittel. Arbeiten aus dem zoologisch- 
zootomischen Institut in Würzburg. I. H. 1872. 

38° 


300 


angestellten Untersuchungen übergehend, wird es 
interessant sein, hier das Endergebniss der wichtigen 
Rosszacn’schen Untersuchungen möglichst mit den 
eigenen Worten des genannten Forschers wiederzu- 
geben, wobei bemerkt werden muss, dass die umfas- 
senden Untersuchungen an Kuplotes Oharon, Stylo- 
nychia pustulata und Chilodon Cueullulus angestellt 
wurden. 

Am interessantesten, zum Theil sehr überra- 
schend sind die mit thermischen heizen erzielten 
tesultate, welehe Rosssacu in folgenden Punkten 
resummirt : ' 

1. Je tiefer die Temperatur unter 15° C. sinkt, 
um so grösser ist die in den willkürlichen Bewegun- 
gen sich einstellende Trägheit. Bei 4° stehen die 
Infusorien meist unbeweglich still und verrichten 
höchstens dann und wann einzelne kleinere Excur- 
sionen. 

2. Während des Sommers verläuft das regelmäs- 
sige Leben der Infusorien bei 15 bis 25° C. Mit stei- 
sender Temperatur werden die Bewegungen rascher, 
aber erst bei 25° fangen die Infusorien an, wie auf 
einen Zauberschlag oder auf Commando pfeilschnell 
herumzueilen. 

3. Zwischen 30 und 35° werden die bereits ra- 
schen Bewegungen noch immer rascher, verlieren 
aber dabei ihren früheren Charakter vollständig und 
erleiden eine eigenthümliche Störung. Namentlich 
geht den Infusorien die Steuerungsfähiskeit verloren, 
dieselben rasen unter ununterbrochenen schnellen 
Drehungen um die Längsachse meist in grossen Bo- 
genlinien dahin. Cilien, Haken und Borsten verrich- 
ten gleichmässig schnelle, rhythmisch geisselnde Be- 
wegungen und die allgemeine Körperbewegung wird 
nicht mehr durch die willkürlich theils unbeweglich 


stillstehenden, theils bewegten Cilien, sondern, da |, 


sämmtliche Locomotionsorgane dieselbe Bewegung 
verrichten, ausschliesslich durch die anatomische An- 
ordnung der Himmernden Fortsätze gesteuert. Die 
Infusionsthiere fliegen, einem um die Längsachse sich 
drehenden Pfeile gleich, dahin, stets in der Richtung 
der Längsachse. Diese drehenden Vorwärtsbewegun- 
gen sind so rasch, dass die Infusorien' nicht mehr 
flächenartig sondern stereoskopisch erscheinen und 
den Eindruck einer gewissen Starrheit verursachen. 

Steigt die Temperatur noch höher und nähert sie 
sich 40° C., so wird die Vorwärtsbewegung stetig 


! Op. eit. 31. 


langsamer, und steht endlich ganz still, während die 


Rotationen unverändert fortdauern. Doch vollzieht 
die Rotation sich jetzt meist in der Richtung einer 
anderen Achse wie früher, als sie noch mit einer 
Vorwärtsbewegung verbunden war ; so ist die Achse 
der Drehbewegung z. B. bei Stylonychia von vorne 
und links, nach hinten und rechts gerichtet. Dabei 
sieht die Bewegung aus, als ob die Stylonychia sich 
in der Richtung des vorderen Körperendes nach seit- 
wärts fortwährend überschlagen würde. Oder das In- 
fusorium dreht sich wie ein in horizontaler Ebene 
schnell rotirendes Rad herum. Diese charakteristi- 
schen Bewegungen treten bei den Infusorien bei 
erhöhter Temperatur ausnahmslos auf. 

4. Mit dem zwischen 38 und 42° C. eintretenden 
Tod der Infusorien hören die Rotationen auf; der 
von Künne bei Amoeba und Actinophrys, von En- 
GELMANN aber an den Flimmerepithelzellen be- 
obachtete sogenannte Wärmetetanus, eine durch 
Wärme verursachte Starre, tritt bei den Infusorien 
nicht ein. 

Von anderen Agentien wird durch Sauerstoffent- 
ziehung die Cilienbewegung verlangsamt, der In- 
fusorienleib quillt allmälig auf, um schliesslich zu 
zertliessen. 

Eine Sättigung der Flüssigkeit mit indifferenten 
Substanzen wirkt wasserentziehend, sowie auf den 
Stoffwechsel und hierdurch auch auf die Cilienbewe- 
gungen verlangsamend. | 

Säuren bewirken in kleinsten Dosen anfangs be- 
schleunigte, dann verlangsamte Wimperbewegun- 
gen; bei grossen Gaben schrumpft das Protoplasma 
rasch zusammen und die Protisten sterben ab. 

In Alkalien quillt das Protoplasma rasch auf 
und zerfliesst ; in Folge dessen genügen die kleinsten 
Dosen, um die Cilienbewegungen zu sistiren. 

‚Alcohol in kleineren Dosen beschleunigt zunächst 
die Wimperbewegungen, dann stellen sich Rotationen 
ein, die Flimmerbewegung wird langsamer, steht 
endlich ganz still; die Protisten quellen auf und 
sterben ab. 

Kleinere Dosen von Alkaloiden ruten Rotationen 
hervor, worauf die Cilienbewegung nachlässt, und 
schliesslich der ganze Körper zerfliesst. 

Auf stärkere elektrische Ströme zertliesst das Pro- 
toplasma schnell; mittelstarke Ströme wirken auf 
die Cilien tetanisirend, schwache Ströme verursa- 
chen anfangs beschleunigte Flimmerbewegungen, 
dann Rotationen, worauf die Bewegung. träger 


301 


wird, das Protoplasma zu quellen anfängt und zum 
Schluss zerfliesst.! 

Die Unterschiede der Bewimperung der Infuso- 
rien, das heisst die Unterschiede in der Gestalt, 
Grösse, Anordnung der Cilien ete., welche bei der 
Unterscheidung der Formen so wichtige Charaktere 
geben, waren wohl auch den älteren Forschern nicht 
entgangen: doch ist die mit vielen Schwierigkeiten 
verbundene genauere, obwohl auch heute noch nicht 
vollkommene Kenntniss aller dieser Verhältnisse den 
neueren Forschern, namentlich Stein zu verdanken, 
der bekanntlich gerade auf die Verschiedenheit in 


der Bewimperung seine beinahe allgemein acceptirte 


und befolgte Eintheilung der Ciliaten in vier Ord- 


nungen, nämlich: Holotricha, Heterotricha, Hypo- | 


tricha und Peritricha basirte.? 

Bei den Holotrichen d. h. ganz mit Oilien bedeck- 
ten Infusorien ist die ganze Körperoberfläche mit 
gleich feinen, kurzen Cilien bedeckt, welche in longi- 
tudinalen oder etwas spiralig gewundenen Reihen 
angeordnet sind und höchstens in der Nähe des Mun- 
des etwas länger sein können, aber adorale Borsten- 
bogen nicht bilden. Hierher zählt Srzm die folgenden 
Familien: 

1. Opalinina,* 2. Trachelina, 3. Enchelina, 
4. Parameciina (a. Leueophryina, b. Paramecina s. 
str.) 5. Oinetochilina. 

Die Heterotrichen oder verschieden bewimperten 
Ciliaten sind mit den Vorigen darin übereinstimmend, 
dass auch bei diesen die ganze Körperoberfläche mit 
feinen kurzen Cilien bedeckt ist, welche gleichfalls 
regelmässig lonsitudinale Reihen bilden. Neben diesen 
sind aber auch stärkere Cilien vorhanden, welche einen 
Bogen oder einen spiralig gewundenen Kranz beschrei- 
ben ; dies sind die sogen. adoralen Wimpern, welche 
das Peristom einsäumen und zusammen die adorale 
Wimperzone bilden. Hierher gehören die folgenden 
Familien : 

1. Bursarina, 2. Stentorina, 3. Spirostomea. 

Bei den Hypotrichen oder unten bewimperten 
Ciliaten besteht ein scharfer Unterschied zwischen 
Rücken- und Bauchseite. Entweder ist blos die letz- 
tere mit denen der Holotrichen ähnlichen, feinen 


Cilien, oder mit in gewissen regelmässigen Linien 


" Op. eit. 5759. - 

° I. 72 und II. 168. 

* In neuerer Zeit wies STEIN, wie bereits oben her- 
vorgehoben wurde, den Opalinenen ihren natürlichen Platz 
neben den Jeinetinen an. 


4. Gyrocorida, 


und Gruppen angeordneten Borsten, Haken oder 
Stielen bedeckt; letztere werden auch noch durch 
eine, jener der Heterotrichen ähnliche entsprechende 
(wichtiger nach Srerkr La- 
mellenzone) charakterisirt. Diese Ordnung umfasst 


adorale Wimperzone 


folgende Familien: 

1. Peritromina, 2. Chlamydodonta, 3. Erviliina, 
4. Aspidiscina, 5. Euplotina, 6. Oxytrichina. 

Die Peritrichen oder mit Wimperkranz versehenen 
Ciliaten haben einen stets blos partiell mit Cilien 
bedeckten ceylindrischen oder spindelförmigen Leib. 
Die meist langen, nicht selten borstenartigen Cilien 
bilden theils einen die Längsachse des Körpers recht- 
winkelig schneidenden geschlossenen Ring, theils 
einen das Peristom einsäumenden, spiralig gewun- 
denen Gürtel, wozu noch zuweilen einzelne zerstreute 
Cilien oder Büschel von solchen kommen. Diese 
Ordnung hält Stein für die höchste und zählt hierher 
die folgenden Familien: 

1. Halterina, 2. Tintinnodea, 3. Cyclodinea, 


5. Urceolarina, 6. Vorticellina, 
7. Ophrydina, 8. Spirochonina, 9. Ophryoscolecina. 

Die systematologische Bedeutung und Verwend- 
barkeit der Bewimperung war übrigens schon von 


Dusarpın erkannt worden, wie dies aus dessen oben 


, mitgetheiltem System ersichtlich ist; und auch Cua- 


PAREDE und LıcHmann haben bei den von ihnen 
aufgestellten 10 Ciliaten-Familien auf die Bewimpe- 


, rung grosses Gewicht gelegt. 


Die Tentakeln der Jeinetinen. 


Während man in den Pseudopodien, Geisseln 


ı und Cilien, so sehr sie auch von einander abweichen 


mögen, homologe Gebilde erkennen kann, sind die 
TVentakeln, ( Arme, Fühlborsten, Saugfäden, Saug- 
röhren, Saugfüsse, Sucoirs setiformes,) der Suctorien, 
oder im weiteren Sinn genommenen 4einetinen (zu 
welchen auch die sogenannten acinetenförmigen Em- 


 bryonen der mit Mund versehenen Ciliaten zu rech- 


nen sind) von den fadenförmigen Pseudopodien, 
Geisseln und Cilien in mehreren Beziehungen so we- 
sentlich verschieden, dass sie kaum als mit diesen 
homologe Gebilde können angesprochen werden. 
Stein bekennt sich zwar zu der Auffassung, dass 
diese vorstreckbaren und retractilen Fäden den Pseudo- 
podien der Rhizopoden, namentlich der Actinophryen 
am nächsten stehen,! 


und auch nach HarckeL 


11. 7A. 


30 


wären sie nichts weiter, als aus dem Protoplasma | 
ausgehende starre Pseudopodien, die «keinen höhe- 
ren morphologischen Werth haben, als ähnliche (?) 
Fortsätze anderer Zellen» ;! derselben Ansicht huldi- 


gen auch KÖLLIKER, CARUS, CLAUS, sowie auch GEGEN- 


BAUR, und nach Letzterem wären Tentakeln und 
Cilien-als verschiedene, aber doch in einander überge- 
hende Bildungen anzusehen, und erstere auf einer nie- 
dereren Entwickelungsstufe stehende pseudopodien- 
artige Fortsätze:? indessen wird die Homologie bei 
Berücksichtigung der feineren Structur der Tentakeln 
und deren gebührender Würdigung zum grossen 
Theil ausgeschlossen und eher die Ansicht von CuA- 
PAREDE und LacHmann begünstigt, wonach die Ten- 


takeln der Acinetinen von den Pseudopodien der 


Rhizopoden sehr wesentlich verschiedene, ganz 
eigenartige Organe wären,’ zu welcher Ansicht in | 
neuerer Zeit R. Herrwıc,* Framont? und andere | 
Forscher zurückkehrten. | 
Pseudopodien und Cilien sind compacte Fort- | 
sätze, die Tentakeln der Acinetinen dagegen röhren- 
förmige Fäden, durch deren feinen Achsenkanal — 
wie dies von LAcHManN zuerst nachgewiesen und von 
allen späteren Beobachtern bestätigt wurde — das | 
Plasma der ergriffenen Beute in das Innere der Aci- 
netine hinüber strömt. Dieser Kanal öffnet sich in 
dem am freien Ende des Fühlers zumeist vorhande- 
nen kugel- oder scheibenförmigen Saugnäpfchen, 
welche Oeffnung von ZENnker bei den relativ sehr 
starken Tentakeln der an Cyclopen schmarotzenden 
Acineta Ferrum equinum sehr deutlich unterschie- 


den wurde; ® auch kann sich diese Oefinung nach 
CLAPAREDE und LacHMmann bei der marinen Podo- 


phrya Trold zu einem förmlichen Mund erweitern, 
mit welchem diese Acinetine Infusorien von relativ 
stattlicher Grösse zu verschlingen im Stande ist; | 
dasselbe habe ich bei der mit Acineta tuberosa 
für identisch gehaltenen Salzwasser-Acinetine beob- 


achtet.” 


‘ Zur Morphologie der Infusorien. 524. 

® Grundzüge der vergleichenden Anatomie. II. Aufl. 
(1870) 93. 

SE 

* Ueber Podophrya gemmipara. 57. 


5 Recherches sur les Acinetines de la cöte d’Ostende. 
Bullet. de l’Acad. roy. de Belgique 2. ser. Bd. 45. (1878) 
S. 489. 

® Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. AMA. 
II. (1866) 313. 

’ Termeöszetrajzi Füzetek, Bd. II, Hft 4 (1878) 256. 


9) 


1) 


Die Tentakeln werden durch ein feines, structur- 
loses, überaus dehnbares Häutehen umhüllt, wel- 
ches sich nach Srzın und Hrrrwıc nicht unmittelbar 
in die allgemeine Körperdecke fortsetzt; im Gegen- 
theil ist die letztere zum Durchtritt der Tentakeln 
mit feinen Oeffnungen versehen. Dieses Häutehen 
wird von einer farblosen hyalınen Plasmaschicht 
ausgekleidet, welche einen feinen Centralkanal offen 
lässt und deren Substanz von Herrwıs gewiss 
mit Recht als mit der der Myophanfasern überein- 
stimmend angesehen wird. Dass aber die hyaline 
structurlose Substanz der Tentakeln aus longitudina- 
len und ringförmigen Muskelfasern zusammengesetzt 
wäre, wie ZENKER behauptet,! kann auf keine direete 
Beobachtung gestützt werden. Allerdings können 


, sich die Tentakeln, insbesondere beim Lauern auf 


Beute, wenn Infusorien in ihren Bereich gelangen, 
mit grosser Geschwindigkeit, häufig auf wirklich er- 
staunliche Längen ausstrecken und sich nicht min- 
der rasch verkürzen, wobei sie sich, wie die Stiele 
der Vorticellinen, korkzieherartig zusammenwinden ; 
doch würde man die ringförmigen Streck-, sowie 
die bei der Verkürzung thätigen longitudinalen Fa- 
sern eben so vergebens suchen, als ringförmige 


Fasern im Stiel der Vorticellinen ; es ist viel wahr- 


scheinlicher, dass die Arbeit der von ZEnkek als sehr 
complieirt aufgefassten Muskulatur nur theilweise 
durch die Rindenschicht der Tentakeln verrichtet 
wird, nämlich wie von den Myophanfasern, blos die 
Contraction, während die Streckung durch Contrac- 
tionen des Acinetenleibes selbst ausgeführt wird, wo- 
durch die Tentakeln gleichsam hervorgetrieben wer- 
den. Beim Aufhören der durch die Körpercontraetion 
hervorgerufenen Spannung werden sich dann die 
Fühler entweder langsam contrahiren und verkür- 
zen, oder aber bei plötzlichem Aufhören der Span- 
nung in Folge der eigenen Elastieität, wie der Stiel 
der Vorticellen zusammenschnellen. 

Nach Stein sollen die Tentakeln der Acinetinen 
von der äusseren oberflächlichen Körperschicht ausge- 


hen, er betrachtet dieselben mithin als Differenzirun- 


gen, an welchen blos das Eetoplasma betheiligt ist. 
Dagegen hat Herrwıc nachgewiesen, dass sich die 
Tentakeln beim Saugen, entlang der Bahn, auf 
welcher das Protoplasma der Beute in das In- 
nere der Acinetinen strömt, weit, beinahe bis zur 
Körpermitte verfolgen lassen. Das Vorhandensein der 


ı Op. eit. 314. 


303 


inneren Fortsetzung der Tentakeln wurde von Koc#,! 
Maupas,? und Fraront®? bestätigt, und ich selbst 
habe bei Beschreibung der Salzwasser-Acinete * her- 
vorgehoben, dass ich dieselbe bei zahlreichen Acine- 
ten zu unterscheiden vermochte,* und gleichzeitig der 
Ansicht Ausdruck gegeben, dass sich nicht die Ten- 
takeln im Ganzen in das Leibesinnere fortsetzen, 
sondern dass die fraglichen Gebilde von den Basal- 
enden der Tentakeln ausgehende radiäre Fäden (und 
nicht, wie die Tentakeln selbst Röhren) darstellen, 
welche sich mit den Achsenfäden der Pseudopodien 
der Heliozoen vergleichen lassen und gleichsam Schie- 
nen bilden, auf welchen die beim Saugen aufgenom- 
mene Nahrung fortgleitet. 

Von Herrwıie werden bei Podophrya gemmipara 
zweierlei Tentakeln unterschieden, nämlich: lange, 
spitz endigende Fangfäden, welche sich beim Zurück- 
ziehen spiralig winden; ferner kürzere mit Saug- 
näpfehen endigende und sich nicht spiralig windende 
Saugfäden ; jene sind zum Ergreifen , diese zum 
Aussaugen der Beute bestimmt; auch hält Hrrrwre 
diesen, auf Form und Function der Tentakeln bezüg- 
liehen Untersehied für die Tentakeln sämmtlicher 


1 Zwei Acineten auf Plumularia setacea, Ellis. (1876) 
4. Vergl. FRAIPoNT. 

2 Sur la Podophrya fixa. Arch. de Zoologie exper. et 
gener. V. 416. 

® Op. eit. 250. 

* Bei der Beschreibung der von mir in Szamosfalva 
gefundenen und mit Acineta tuberosa für identisch gehal- 
tenen Aeinetine that ich der um die A. tuberosa herrschen- 
den Confusion Erwähnung. Die von EHRENBERG gebotene 
Abbildung und Beschreibung sind sehr mangelhaft und 
ich stützte mich auf die Srein’schen Beschreibung und 
Abbildungen, als ich die erwähnte, von der Sreıin'schen 
Ostsee-Acinete gewiss nicht verschiedene Salzwasser-Acinete 
mit der A. tuberosa für identisch hielt. Seither hat FRAPoNT 
die in Ostende untersuchte echte Acineta tuberosa sehr 
genau beschrieben (Op. eit. S. 247 Taf. IIT.); dieselbe ist 
von der von SteIn und von mir beschriebenen Aecinete 
darin verschieden, dass der dünne schlanke Stiel minde- 
stens die Länge des Körpers besitzt, meist aber 3—4-mal 
so lang ist, während die Ostsee- und Szamosfalvaer Acinete 
einen viel kürzeren und dickeren Stiel besitzt; ein ferne- 
rer Unterschied liegt darin, dass die für den Leib der 
Acinete so charakteristischen ringförmigen Einsehnürungen 
der echten A. tuberosa ganz abgehen. In neuester Zeit hat 
endlich MAaupas die Stzin’sche Acinete von den Brötagner 
und Algirischen Küsten unter dem Namen Aeineta foetida 
beschrieben (Contribution & l’&tude des Acinetiens. Arch. 
de Zool. exper. IX. (1881) 315). 

* Op. eit. 250, 


Acinetinen für giltig. Aehnliche zweierlei Tentakeln 
beobachteten ferner Koch bei Podophrya pusilla, 
und Fraıpont bei P. Benedeni,: während bei vielen 
anderen, von letzterem Forscher untersuchten Acine- 
tinen keine besonderen Saug- und Fangfäden vor- 
kommen; die Verallgemeinerung scheint daher beim 
gegenwärtigen Stand unserer Kenntnisse nicht für 
gerechtfertigt. 

Aus dem Angeführten geht zur Genüge hervor, 
dass den Tentakeln oder Saugfäden eine wesentlich 
andere Structur eigen ist, als den Pseudopodien und 
Cilien, demnach wird die Ansicht von CLAPArüpE 
und Lachmann, wonach die Tentakeln ganz eigen- 
thümliche, mit den Pseudopodien und Cilien nicht 
homologe Gebilde sind, als berechtigt anzuneh- 
men sein. 


Empfindung und Differenzirungen, welche zur 
Vermittlung derselben dienen. 

Dass sich die Protisten gegen verschiedene äus- 
sere Eindrücke nicht indifferent verhalten, auf die- 
selben vielmehr häufig sehr auffallend reagiren, ist 
eine jedem Forscher bekannte Thatsache. Gewisse 
Protisten suchen das Licht auf; wird das Wasser, in 
welchem sie sich aufhalten, aufgerührt, so werden 
sie sich binnen kurzer Zeit an der am besten beleuch- 
teten Stelle des Gefässes versammeln; wenn man 
nun das Gefäss wendet, wodurch sie in Schatten ge- 
rathen, so werden sie ihren Platz verlassen und bin- 
nen Kurzem wieder die hellste Stelle gefunden haben. 
Andere Protisten hingegen ziehen sich in den Boden- 
schlamm oder in den von Blättern oder anderen 
Gegenständen geworfenen Schatten. Entoparasiten 
fühlen sich im durehfallenden Licht des Objectträ- 
gers sichtbar unbehaglich und trachten sich hastig 
aus der grellen Liehtsphäre zu retten, wobei sie, 
durch den ungewohnten Reiz wie betäubt, eine Zeit 
lang ganz zwecklose Bewegungen ausführen, ren- 
nen, wie blind, an einander an, drängen sich herum, 
wie dies z. B. an Opalinen, Balantidien, Nycotheren 
und Trichomonaden aus der Kloake der Frösche 
beobachtet werden kann. Wie sehr die Protisten 
durch das grelle Licht, ausserdem aber im verdun- 
stenden Tropfen gewiss auch noch durch die stei- 
gende Coneentration der Salze, den Druck des Deck- 
gläschens und die Infeetion des Tropfens mit irrespi- 
rablen Gasen belästigt werden, wird am besten 


1 Op. eit. 


304 


dadurch bewiesen, dass dieselben sich binnen kurzer 
Zeit alle am Rand des Tropfens versammeln, und 
beim Beobachten von l'orticellinen wird man häufig 
genug mit Aerger wahrnehmen, wie dieselben, der 
unangenehmen Reize überdrüssig, ihren hinteren 
Cilienkranz entwickeln, sieh vom Stiel lösen und aus 
dem Sehfeld flüchten. Die Rhizopoden ziehen ihre 
Pseudopodien auf unzarte Berührungen ein; zahl- 
reiche Flagellaten sieht man unter solchen Umstän- 
den sich contrahiren, die zu raschen Contractionen 
befähigten Ciliaten zusammenschnellen, die Hülsen 
bewohnenden Protisten sich vorsichtig in die Hülse 
zurückziehen, sowie denn alle der drohenden Gefahr, 
wenn anders nieht möglich, durch Ortsveränderun- 
gen zu entgehen bestrebt sind. Bei steigender Tem- 
peratur werden die Bewegungen der Protisten leb- 
hafter, bei sinkender aber träger. Nach den Unter- 
suchungen von Künse sind die Amoeben und Oiliaten 
gegen electrische Reize gerade so empfindlich, wie 
die höheren Thiere. Bei Aufnahme der Nahrung be- 
nehmen sich die Protisten gerade so wie Thiere; 
einige fressen alles Mögliche auf, andere sind dage- 
gen wählerisch und nehmen nur eine gewisse Nah- 
rung, sind demgemäss auch im Stande die zur 
Nahrung geeigneten Gegenstände sehr wohl und mit 
staunenswerther Geschwindigkeit zu unterscheiden. 
Als Beispiel mögen jene Ciliaten dienen, welche ihre 
Nahrung dureh die Thät'gkeit ihrer adoralen Cilien 
in den Mund strudeln : gelangen bei diesen ungeniess- 
bare Gegenstände in den Strudel, so stellt das Infu- 
sorium das wirbelnde Spiel der Cilien ein, oder gibt 
diesem eine Riehtung, wodurch der Fremdkörper aus 
dem zum Mund führenden Strudel hinausgesehleu- 
dert wird, oder endlich wird der Fremdkörper mit- 
telst der undulirenden Membran unmittelbar vom 
Munde weggeschleudert. All diese Thatsachen, welche 
nach Belieben vermehrt werden könnten, lassen wei- 
ter keinen Zweifel darüber, dass die Protisten füh- 
len, und es tritt die Frage in den. Vordergrund, ob 
dieselben für Leitung und Verarbeitung der Reize 
mit eigenen Organen, d. i. einem Nervensystem verse- 
hen und mit Sinnesorganen ausgestattet sind ? 

Die erste Frage muss, insofern von einem beson- 
deren Nervensystem die Rede ist, bein heutigen 
Stand der Wissenschaft entschieden verneint wer- 
den. Eurengere, der das Prineip von der gleich ho- 
hen Organisation des gesammten Thierreichs lehrte, 
musste sich diesem Prineip gemäss auch bei den 
Protisten ein Nervensystem vorstellen, dessen Cen- 


tralorgan er im der Form eines unparen Markkno- 
tens bei zwei Flagellaten, Kuglena ( Phacus) longi- 
caudata und Amblyophis viridis unterhalb des rothen 
Augenflecks! auch gefunden zu haben vermeinte. 
Dieses, als «Markknoten» angesprochene Organ, auf 
welchem der Augenfleck so zu sitzen scheint, wie 
die Augenflecke der Cyelopen, Daphnien oder Rota- 
torien auf dem Gehirnganglion, ist nach FockE, Cua- 
PAREDE und L\icHMANN,? sowie nach Strın thatsäch- 
lich vorhanden ; jedoch ist CLAPAREpE und LAcHMANN 
über die physiologische Aufgabe dieses Organs nichts 
bekannt, Stein hingegen hielt dasselbe früher für 
ein fettartiges Gebilde,* nach neueren Untersuchun- 
gen aber, welche ihn von der Richtigkeit der von 
Carter bereits im Jahre 1856 gemachten Angabe 
überzeugten, für eine pulsirende Vacuole,° welche 
Erklärung ich nach eigenen Untersuchungen für ganz 
richtig halte. Naclıdem der imaginäre «Markknoten» 
soleher Weise auf seinen wahren Werth redueirt 
war, mussten die übrigen das Nervensystem der Pro- 
tisten betreffenden Emrengere’schen Hypothesen, 
welche Alles in Allem auf den bei Euglena und Am- 
blyophis entdeckten Markknoten basirten, natürlich 
von selbst in Trümmer fallen. Esist demnach ein für 
Nervensystem zu haltendes specielles Organ heutiges 
Tages bei keinem einzigen Protisten bekannt, und 
obschon man keinerlei Ursache hat an deren Sensi- 
bilität zu zweifeln, so wird man doch nicht zur An- 
nahme irgend eines bisher noch unbekannten diffe- 
rencirten Nervensystems seine Zuflucht nehmen. Auf 
eine solehe Hypothese sind wir gar nicht angewiesen, 
giebt es ja doch auch aus Zellen zusammengesetzte 
Thiere ohne Nervensystem, bei welehen die Funetion 
der Nervenzellen durch die Eetodermzellen erfüllt 
wird, — ein Verhalten, welches namentlich den Di- 
cyemiden und Orthonectiden eigen ist. Wenn also 
auch aus Zellen zusammengesetzte Thiere existiren, 
bei welchen das Nervensystem durch die oberfläch- 
liche Körperschicht (aus welcher, wie bekannt, bei 
den mit einem centralen Nervensystem ausgestatte- 
ten Thieren im Lauf der Ontogenese das Centrale 
Nervensystem sich differenzirt) ersetzt wird: ist es da 
nicht schon a priori wahrscheinlich, dass auch die 


2 105. 

2 Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. Bremen 
(1854) 60. Erklärung zu Taf. IV. Fig. 21. 

SITES 

* J. V. Carus, Icones zootomiex. 1857. Taf, I. Fig. 11. 

° I. 91 und III. 144. 


305 


einzelligen Wesen kein besonderes Nervensystem be- 
sitzen, sondern dass es hauptsächlich das die ober- 
flächliehe Körperschicht bildende Ectoplasma- ist, 
welches — wie Fraıont! mit Recht bemerkt, dem 
Ectoderm der Thiere entsprechend — Reize aufzu- 
nehmen, zu verarbeiten und die Function der ein- 
zelnen Organe dirigirende Reize zu wecken vermag, 
welehe dann ohne alle differenzirte Nerven, blos 
durch das Protoplasma fortgeleitet werden ?* Bei den 
mit Mundöffnung versehenen Protisten wird es durch 
die ziemlich eomplieirte Function der in der Umge- 
bung des Mundes gelegenen wichtigen Organe, sowie 
die in den meisten Fällen in der Richtung des ovalen 
Körperendes erfolgende Locomotion höchst wahr- 
scheinlich, dass die den Mund umgebenden und im 
vorderen Körperende gelegenen Protoplasmatheile in 
hervorragender Weise die Functionen eines Nerven- 
centrums verrichten, ohne zu besonderen Nerven- 
sanglien differenzirt zu sein. 

RosssacH nimmt bei den Infusorien eigene Cen- 


ı Op. eit. 504. 

* Huxıey sagt in seiner Abhandlung über die Grenz- 
zone des Thier- und Pflanzenreichs (ins Ungarische über- 
tragen von Grza HoryArH, Termeszettudomänyi Közlöny. 
Bd. IX. Hft S9 und 90. 1877) vom Nervensystem der 
niedersten Lebewesen Folgendes: «Die neueren Untersu- 
chungen über die Struetur des Nervensystems der Thiere 
weisen alle darauf hin, dass die niedersten Elemente des 
Nervengewebes nicht, wie man bisher glaubte, durch die 
Nervenfasern gebildet werden. Jede Nervenfaser scheint 
aus zahlreichen, unendlich feinen Läden zu bestehen, wel- 
che so dünn sind, dass der Durchmesser nicht einmal mit 
den heutigen so sehr vervollkommneten Mikroskopen deut- 
lich wahrgenommen werden kann. Jeder Nerv ist in der 
That nichts anders, als ein eigenthümlich veränderter 
Protoplasmafaden, weleher je zwei Punkte im Organismus 
Punkte auf 
einander einwirken können. Hieraus ist leicht einzusehen, 


verbindet und mittelst welchem diese zwei 
dass auch die allereinfachsten Lebewesen ein Nervensy- 
stem besitzen können. Hiernach würde auch die Frage, ob 
die Pflanzen mit Nervensystemen verschen sind oder nicht, 
in. einem ganz neuen Licht erscheinen und Histologen und 
Physiologen als ein so überaus schweres Problem entge- 
gentreten, an dessen Lösung nur von einem ganz neuen 
Standpunkt ausgehend und nach Creirung ganz neuer 
Methoden geschritten werden könnte... Wir sind sogar 
gezwungen die Möglichkeit anzunehmen, dass fernere For- 
schungen vielleicht auch bei den Pflanzen die Spuren ir- 
gend einer Art Nervensystem aufdecken werden.» — Was 
hier der berühmte englische Naturforscher von dem bei 
den Pflanzen nieht undenkbaren Nervensystem sagt, steht, 
meines Erachtens, mit den obigen Ausführungen nicht nur 
nicht im Widerspruch, sondern sogar in vollem Einklang. 


G. Entz, Protisten. 


tren als Regulatoren der Bewegungen an, hebt aber 
ausdrücklich hervor, dass er damit nicht gesagt haben 
will, das gewisse Gebilde (z. B. die Kerne) die Be- 
deutung solcher Centren hätten‘ — obschon er auch 
das nieht für unmöglich hielte — sondern blos so 
viel, dass die verschiedenen Protoplasmapartien ver- 
schiedene Rollen spielen und von verschiedener Sen- 
sibilität sind.! Für diese Annahme spricht sehr über- 
zeugend der Umstand, dass die nämlichen physika- 
lischen und chemischen Reize auf Cilien einerseits, 
und pulsirende Vacuolen andererseits von ganz ver- 
schiedener Wirkung sind; während z. B. gewisse 
xeize beschleunigte Wimperbewegungen hervorrufen, 
werden die Pulsationen der Vacuolen verlangsamt 
und vice versa, ja die letzteren können sogar bei In- 
fusorien, welche durch gewisse Reize tetanisirt wur- 
den, in ungestörtem Rhythmus weiter pulsiren. Für 
alldies gibt es thatsächlich keine andere Erklärung, als 
dass die Function der Cilien und der pulsirenden Va- 
cuolen von verschiedenen Centren aus beherrscht wird. 
Das Centrum der Cilienbewegungen könnte hinsicht- 
lich seiner Function, wenn der Vergleich erlaubt ist, 
einigermassen mit jenen Theilen des Gehirns vergli- 
chen werden, von welchen aus die die Locomotion 
bedingende zweckmässige Muskelthätiskeit regulirt 
wird. Sowie dieser Coordinator der Locomotionsbewe- 
gungen — wie FLOURENS diesen bei den höheren Ver- 
tebraten bekanntermassen durch das Kleinhirn re- 
präsentirten Theil des Centralorgans nennt — zer- 
stört, durch Aleohol oder Alcaloide vergiftet wird, 
treten anstatt der zweckmässigen Locomotionsbewe- 
gungen rasche Drehungen um die eigene Achse oder 
ein ganz unzweckmässiges Herumtaumeln auf; in 
der nämlichen Weise geht bei Einwirkung hoher 
Temperaturen, von Alcohol oder Alcaloiden auf das 
hypothetische Centrum ‘der : Wimperbewegungen, 
nach den Untersuchungen von RossgacH, auch den 
Infusorien die Steuerungsfähigkeit verloren, und 
statt zweckmässiger Bewegungen verrichten sie ra- 
sende Achsendrehungen. Die totale Unzweckmässig- 
keit dieser Bewegungen lässt hier wie dort schliessen, 
dass alle Einwirkungen, welche zu unzweckmässigen 
Bewegungen führen, zuerst auf das Centrum der 
zweckmässig eoordinirten Bewegungen lähmend ein- 
gewirkt haben mussten. 

Den zweiten Theil der Frage, nämlich das Vor- 
handensein von Sinnesorganen bei den Protisten be- 


1 Op. cit. 69—63. 
39 


306 


treffend, wird unsere Antwort nieht gänzlich vernei- 
nend ausfallen; es können sogar bei den gegenwär- 
tigen Kenntnissen der Organisation der Protisten 
einigen Protisten mit einer gewissen Berechtigung 
primitive Sinnesorgane zugesprochen werden. 

Zur Perception der thermischen Reize und des 
Druckes ist, wie bei Thieren mit weicher Körper- 
bedeckung, gewiss auch bei den Protisten die ganze 
Oberfläche geeignet, insofern dieselbe nicht von einer 
harten Schale oder einem Panzer bedeckt wird. Diese 
Fähigkeit kommt zweifelsohne in hervorragendem 
Maasse den Körperanhängen der Protisten, den Pseu- 
dopodien, Geisseln, Cilien, den bei den Ciliaten 
häufig angetroffenen hals- und rüsselartigen beweg- 
lichen Körpertheilen, sowie bei den Acinetinen den 
Tentakeln zu. Die bei manchen Ciliaten unter den 
übrigen Cilien hervorragenden oder in gewissen Kör- 
perregionen angeordneten feinen starren Borsten ha- 
ben ganz die nämliche Bedeutung, wie Tastborsten. 
Die sogenannten Triehoeysten oder stäbehenförmigen 
Körperehen scheinen gleichfalls in hervorragender 
Weise befähigt, Druckreize fortzuleiten und der von 
Stern denselben verlichene Name «Tastkörperehen» 
ist mithin nicht ganz unberechtigt. Dass übrigens 
die Protisten mit einem äusserst feinen Tastgefühl 
versehen sind, kann aus dem lebhaften Reagiren auf 
Berührungen mit Fremdkörpern bestimmt gefolgert 
werden, und gerade diese Sensibilität ist es, welche 
selbst den Flagellaten, die mit den niederen Pflan- 
zen in so innigem und unzertrennlichem Zusammen- 
hang stehen, einen so hervorragenden animalischen 
Stempel aufprägt. 

Den Druckreizen am nächsten stehen gewiss die 
durch Schallwellen hervorgerufenen Reize, und es 
lässt sich die Möglichkeit nicht leugnen, dass die 
Pseudopodien und Cilien die Schallwellen dem sen- 
siblen Protoplasma mittheilen können, sowie dass der 
Schall auch durch die Kieselnadeln der Radiolarien 
(wie durch die spieula der Spongien und Anthozoen) 
auf das Protoplasma übertragen werden können. All- 
dies, worauf zuerst von Jäger hingewiesen wurde,! 
kann nicht für unmöglich gehalten werden; man 
kann die Protisten allerdings für Schallwellen em- 
pfindlich halten, ohne — in Ermangelung positiver 
Daten — zugleich auch die auf die möglichkeit der 
obigen Verhältnisse gegründete Kühne Behauptung 


” Die Organanfünge. Kosmos. Zeitschr. f. einheitl. 


Weltanschauung. I. Jg. 3. H. (1877) 202. 


zu acceptiren, welche JÄcer in folgenden Worten 
ausdrückt: «Wir können mithin ganz gut sagen: 
Wenn ein Wurzelfüsser alle seine Wurzelfüsse voll 
entfaltet hat, so befindet er sich im Zustand einer 
beträchtlich gesteigerten Schallempfindlichkeit, also 
gleichsam in lauschender Haltung. »! 

JOHANNES MÜLLER entdeckte i. J. 1856 bei Loxo- 
des Rostrum ganz eigenthümliehe Körperchen,? wel- 
che ihrem Bau nach als Sinnesorgane imponiren und 
namentlich mit den bei einigen Turbellarien (z. B. 
bei mehreren Monocelis-, Convoluta- und Macrosto- 
mum-Arten) vorkommenden und von den Forschern 
bald als Augen (Orrsten, O. Schurrz), bald wieder 
als Gehörbläschen (Frey und LeucraArt, M. ScHhur- 
TZE, ÜLAPAREDE) angesprochenen Organen scheinbar 
vollkommen übereinstimmen. Diese auch von OnApa- 
REDE und LıcHMANnN sowie von STEIN, neuerdings 
aber von WRrzesniowsk1®? bestätigten Gebilde kom- 
men bei dem angeführten Ciliat längs des rechtseiti- 
gen Körperrandes in wechselnder Zahl vor und be- 
stehen aus kugeligen Bläschen, welche je ein stark 
lichtbreehendes Kügelchen einschliessen ; sie gleichen 


| mithin vollkommen den Gehörbläschen, welche einen 


grossen Otolithen enthalten. Die nämlichen Gebilde 
haben Sreın und Engermann bei den Oxytrichinen 
beschrieben, wo dieselben bald unregelmässig zer- 
streut, bald an den beiden Körperseiten in je einer 
Reihe angeordnet, bald wieder an beiden Körperen- 
den, von dunklen Körnehen umgeben, einzeln ange- 
troffen werden; letzteres gilt namentlich von Oxy- 
tricha pellionella. So sehraber auch diese hellen 
Bläschen mit dem otolithenähnlichen Inhalt — der 
wie EnGELMANN bemerkt, einem wirklichen Otolithen 
gleich meist zitternde Schwingungen zeigt — den 
Gehörbläschen niederer Thiere ähnlich sehen mögen, 
so bleibt die Aehnliehkeit doch nur eine oberfläch- 
liche, da keine einzige Beobachtung für die Bedeu- 
tung dieser Bläschen als Gehörorgane spricht; Stem 
sieht darin auch niehts weiter als in Auflösung be- 
griffene Fettkügelehen, deren häller Hof — das Bläs- 
chen — dadurch zu Stande kommt, dass das aufge- 
löste Fett sich nicht sofort mit dem umgebenden 
Protoplasma vermischt, sondern um das stetig klei- 
ner werdende Kügelehen sich anhäuft.? Diese Ansicht 


' Tbidem. 

? Beobachtungen über Infusorien ete. AMA. XX. (1870) 
493. 

® Vgl. Crar. et LacHm. II. 342. 

* 1.68. 


307 


wird auch von Engennann getheilt,! während Wrzes- 
nıowskı aus dem Verhalten, welches die in den Blä- 
schen von Loxodes Rostrum enthaltenen Kugeln den 
Reagentien gegenüber bekunden (leichte Löslichkeit 
in Säuren ohne Aufbrausen) folgert, dass dieselben 
nicht aus Fett bestehen, sondern mit den kleineren 
stark lichtbreehenden Körperchen übereinstimmen, 
welehe bei Infusorien an den Körperenden sich anzu- 
häufen pflegen und von Sreın für Harneoncremente 
angesprochen werden.” 

Wenn irgendwo, so ist gewiss bei der Feststellung 
des physiologischen Werthes der Körpertheile der 
Protisten die grösste Vorsicht am Platze; ein über- 
stürztes Urtheil führt mit seinen Consequenzen in 
ein Labyrinth von Irrthümern. Wie leicht wäre es 
z. B. auf Grund des Baues nicht nur die obigen Ge- 
bilde für Gehörbläschen anzusprechen, sondern auch 
noch jene Bläschen, welche sich am Ende von Clo- 
sterien befinden, über welche sich Frey und LEUCKART, 
bei Besprechung der Sinnesorgane der Protozoen, 
folgenderweise äussern: «Falls sich die, allerdings 
sehr zu bezweifelnde, thierische Natur der Closterien 
noch ergeben sollte, so könnte man vielleicht mit 
grösserem Rechte in der kleinen runden Blase, wel- 
che an den Spitzen des Körpers dieser Thiere liegt 
und eine Menge von Körnchen enthält, ein Gehör- 
organ sehen. Wenigstens kommen die Bewegungen 
seiner Körnehen ganz mit den Oscillationen der Oto- 


lithen der Gasteropoden überein, wie denn auch das | 


Ganze einer verkleinerten Gehörkapsel dieser letzte- 
ren Thiere sehr gleicht. »® 

Dem von Lizgerkünn bei Ophryoglena flavicans 
und Bursaria flava ( =Panophrys flava Duj ) neben 
dem Mund entdeckten uhrglasförmigen compacten Ge- 
bilde,* welches aus einer das Licht stark brechenden 
Substanz besteht, und nach Crararkpz und LachH- 
MANN mit grosser Wahrscheinlichkeit als ein Sinnes- 
organ angesprochen werden kann, obschon nicht zu 
entscheiden ist, ob es zum Sehen, Schmecken oder 
Riechen dient,’ kommt nach Srem die Bedeutung 
eines Sinnesorganes gleichfalls nicht zu, sondern 
scheint, aus den optischen Eigenschaften zuschliessen, 


! Zur Naturgesch. der Infusorien. ZWZ. XI. (1861) 365. 

2 Beobachtungen über Infusorien ete. ZWZ.XX. (1870)493. 

® Rup. Wacner's Lehrbuch der Zootomie. II, Th. 
Lehrb. d. Anat. d. wirbellosen Th. Bearb. v. H. Frey u. 
R. LEUCKART. 1847. 607. 

* Beiträge zur Anat. der Infusorien. AAP. (1856) 22. 

27.4972 


eigenthümlich geformtes Fettklümpehen zu sein.! 
Vielleicht sind auch diese uhrglasförmigen Gebilde 
nichts weiter als Harnconeremente, wenigstens ist 
bei Metopus sigmoides und Gyrocorys oxyura im 
vorderen Körperende, wie auch Sreın hervorhebt,? 
je ein solehes uhrglasförmiges Gebilde, gerade so wie 
bei Oxytricha pellionella das kugelhaltige Bläschen, 
von zahlreichen winzigen, im durchfellenden Licht 
schwarz, bei Beleuchtung von oben aber kreideweiss 
erscheinenden Körnchen umgeben, welche mit den 
von Stein bei den Paramecien für Harneoneremente 
angesprochenen Körnehen übereinstimmen.? 

Dass die Protisten sämmtlich, wenn auch nicht 
sehen, so doch das Licht empfinden kann, wie be- 
reits oben erwähnt, aus deren Verhalten bei ver- 
schiedengradiger Beleuchtung gefolgert werden. «Das 
Sehen beschränkt sich hier wohl nur auf Unter- 
scheidung von Licht und Dunkel, was ohne einen 
besonderen optischen Apparat von der ganzen Kör- 
peroberfläche empfunden werden kann.»* 

Die ersten Anfänge eines Sehorganes bestehen — 
wie bekannt — in einer Anhäufung von Pigment- 
körnehen, welche vermöge der physikalischen Eigen- 
schaftenihrer dunklen Farbe Lichtstrahlenabsorbiren ; 
werden um die durch Absorption von Lichtstrahlen 
in den dunklen Flecken erregten moleculäre Verände- 
rungen mit dem die Reize verarbeitenden Centralorgan 
unmittelbar oder durch Vermittlung von Nerven mit- 
getheilt, so wird eine der Qualität des Reizes ent- 
sprechende Liehtempfindung zu Stande kommen. 
Da aber das Protoplasma oder die Sarcode, wie sie 
bereits Dusarpın charakterisirte, ohne Nerven empfin- 
det, d. h. Reize zu verarbeiten im Stande ist, so 
lässt sich wohl mit Recht folgern, dass vom Proto- 
plasmaleib der Protisten auch der Reiz der absorbir- 
ten Lichtstrahlen in Empfindung umgesetzt werde. 

Durch einfaches Pigment gebildete Flecke, wie 
sie bei den niedersten Thieren den primitivsten 
Augen entsprechen und welche ihrer Structur ge- 
mäss blos zur Lichtempfindung und nicht zum 
Sehen dienen können, sind bei einer Gruppe der 
Protisten, nämlich sowohl bei den chlorophyllhalti- 
gen als den farblosen Flagellaten sehr häufig, ja 
man kann sagen, dass sie nur selten fehlen. Diese 
Augenflecke oder Stigmen der Flagellaten sind scharf 


A, 

12333: 

SaTa6S: 

» Sırsoup. Vergl. Anat. der wirbellosen Thiere. (1845) 14. 
39: 


Q 


[9] 


umschriebene, stets unpaare Pigmentanhäufungen 
von rother Farbe in verschiedenen Tönen und Nuan- 
cen, welche am Geisselende des Körpers eine mediane 
oder randständige Stelle einnehmen, im letzteren 
Falle etwas über die Körperobertläche hervorragend. 
EHRENBERG konnte natürlich nicht im mindesten 
zögern, diese Stigmen der Flagellaten für Augen zu 
erklären; diese Auffassung wurde jedoch bereits von 
Dusardın zurückgewiesen und in neuerer Zeit bei- 
nahe allgemein verworfen : einerseits darum, weil — 
wie v. SIEBOLD sagt — dieselben eines lichtbrechen- 
den Körpers entbehren und überhaupt mit einer der 
Nervenmasse vergleichbaren Substanz nicht in Ver- 
bindung stehen;! andererseits aber darum, weil — 
wie STEIN,’ ferner CLAPAREpE und LscHmann® her 
vorheben — mit denen der Flagellaten vollkommen 
übereinstimmende Stigmen auch bei den Schwärm- 
sporen der Algen vorkommen. Den ersteren Einwand 
betreffend wird es wohl genügen, wenn ich her- 
vorhebe, dass es sich ja, wie bei den einfachen 
Pigmentflecken zahlreicher niederer Thiere, in erster 
Reihe nicht um sehende, sondern blos das Licht- 
empfindende (photoskopische) Augen handelt, wozu 
die Licht absorbirenden dunklen Stigmen genü- 
gen, während die Nervensubstanz bei den des 
Nervensystems entbehrenden Protisten durch das 
sensible Protoplasma selbst vertreten werden kann. 
Indessen erscheint der Augenfleck der Flagellaten 
schon durch die Constanz seiner Stelle und seines 
Vorkommens von ‘anderer Bedeutung, als die den 
Gehörbläschen ähnlichen und die uhrglasförmigen 
Gebilde, -welche nicht einmal bei ein und derselben 
Art constant vorkommen und deren Zahl und An- 
ordnung, zumindest des der Kugeln enthaltenden 
Blasen, mehr-weniger varürt. Dabei zeigen die Stig- 
men der Flagellaten bei starker Vergrösserung eine 
Struetur, vermöge welcher das Sehen (nicht blos das 
Lichtempfinden) mittelst dieser Organe auch nicht 
ganz von der Hand gewiesen werden kann. So wird 
vom Stigma der Anthophysa eine von einer rothen 
Hülle umgebene, stark lichtbrechende, hyaline Kugel 
eingeschlossen ; die Stigmen des Volvox, der Pan- 
dorina und Eudorina enthalten je eine von einer 
blutrothen Substanz umhüllte glänzende Kugel, 
welche von der Körperoberlläche etwas hervorragt 


‘ Lehrb. der vergl. Anat. d. wirbellosen Thiere. 14. 
271.260. 
3! 1.97; 


08 


und hier von einem ringförmigen Saum umgeben 
wird. 

Bei den Euglenen endlich bestehen die Stigmen 
aus zahlreichen stark liehtbrechenden Kügelchen, 
welche einer blutrothen Substanz emgelagert sind 
und unter welchen sich dasjenige, welches die Mitte 
der Gruppe einnimmt, in der Regel durch eine die 
übrigen übertreffende Grösse auszeichnet, und stim- 
men — das letztere Verhältniss abgesehen — ge- 
nau mit jenen Augenflecken überein, welche von 
M .Scnuurtze bei ein igen Turbellarien, namentlich Vor- 
tex baltieus, V. viridis und Macrostomum Hystrix 
beschrieben wurden.! Die Stigmen der Flagellaten 
enthalten demnach eine oder mehrere kleine, licht- 
brechende Kugeln, und wenn M. SchuurzEz geneigt 
ist, die stark lichtbrechenden winzigen Kügelchen in 
den Augenflecken der Turbellarien für Bilder erzeu- 
gende Linsen anzusprechen, so könnte wohl dasselbe 
mit der nämlichen Berechtigung auch von den Kü- 
gelehen in den Stigmen der Flagellaten gehalten 
werden; trotzdem dünkt es mir aber für viel wahr- 
scheinlicher, dass die glänzenden Kügelehen sowohl 
bei den Turbellarien als bei den Flagellaten als Sam- 
mellinsen einfach das Licht zu concentriren bestimmt 
sind, und dass diese Stigmen, trotz ihrer winzigen 
Linsen, doch lediglich nur Lichtempfindung und 
kein Sehen vermitteln. 

Auch der andere Einwand vermag, meines Erach- 
tens, einer von jedem Vorurtheil freien objeetiven 
Kritik nicht Stand zu halten. Dass die Stigmen der 
Schwärmsporen der Algen und der Flagellaten mor- 
phologisch vollkommen gleiche Gebilde sind, ist eine 
unbezweifelbare Thatsache ; andererseits ist es That- 
sache, dass die Stigmen, vermöge ihres Baues, zur 
Concentrirung und Absorption der Lichtstrahlen, 
sowie zur Mittheilung der Lichtreize an das sensible 
Protoplasma vorzüglich geeignete Differenzirungen 
des Schwärmsporen- oder Flagellatenleibes sind. 
Bei diesem Stand der Dinge lautet die der Beantwor- 
tung harrende Frage nicht dahin, was ohne Altera- 
tion unserer traditionellen Begriffe über Pflanzen 
möglich sei,. sondern ob die mit photoskopischen 
Organen ausgestatteten Schwärmer und Flagellaten 
das Licht empfinden oder nicht? Bei der. Ueberein- 
stimmung sämmtlicher einschlägiger Beobachtungen 
kann die Antwort nieht anders lauten, als dass die- 


! Beiträge zur Naturgeschichte der Turbellarien. Greifs- 
wald (1851) 25. 


309 


selben das Licht in der That und sehr lebhaft em- 
pfinden, und gestützt auf diesen entscheidenden 
Thatbestand, kann mit Hsecken mit vollkommener 
Berechtigung behauptet werden, dass bei den Fla- 
gellaten durch den Pigmentfleck Lichtem- 
pfindungen vermittelt werden,! sowie auch die 
Richtiekeit jener Vermuthung von PAGENSTECHER be- 
stätigt werden, dass bei den Euglenen, welche sich 
dem Licht zu bewegen, die zur Vorwärtsbewegung 
nöthigen Vorgänge durch den Augenfleck eingeleitet 
werden.? 

Was aber von dem Werth des Augenflecks der 
mit den Algen, wie oben ausgeführt, im. innigsten 
Zusammenhang stehenden grünen Flagellaten gilt, 
dasselbe muss auch von den im den Entwickelungs- 
kreis der Algen gehörigen Flagellaten, nämlich den 
Schwärmsporen und deren rothem Augentfleck gelten. 
Es sei hier nochmals betont, dass es sich nicht um 
ein Auge handelt, welches sieht, sondern um einen 
umschriebenen Fleck im Körper des Schwärmers, 
welcher vermöge seines Baues mehr befähist ist 
Lieht zu absorbiren, als die übrigen Partieen der 
Zelle, und welcher die durch die absorbirten Strahlen 
erweckten Reize dem sensiblen Protoplasma mit- 
theilt. Das Vorkommen solcher zur Vermittlung der 
Lichtempfindungen bestimmter nachweisbarer Or- 
gane bei den für Licht so sehr empfindlichen 
Schwärmsporen kann, meiner Auffassung nach, heut 
zu Tage keinen Anstoss mehr erregen; sind ja doch 
die Geisseln oder Cilien, sowie die pulsivenden Va- 
euolen der Schwärmsporen ebenfalls solche Differen- 
zirungen, welche noch vor einigen Decennien bei 
Pflanzen gerade so unglaublich erschienen — die 
pulsirenden Vacuolen werden sogar, wie oben darge- 
gelegt wurde, von Srem auch heute noch, obschon 
ohne Zweifel ganz unrichtig, für animalische Charak- 
tere angesprochen — als das, dass die Pflanzen zur 
Empfindung des Lichtes, eines der wichtigsten Be- 
dingungen ihres Gedeihens, mit eigenen Organen 
versehen seien. Die Natur verfolgt — wie GoEıHE 
sagt — ihren eigenen Weg, und was uns als 
Ausnahme scheint, ist die Regel. 

Dass die Stigmen der Algenschwärmer nicht 
ganz bedeutungslose rothe Punkte sein können, son- 
dern während der Schwärmeperiode gewisse wich- 


* Ursprung und Entwicklung der Sinneswerkzeuge. 
Kosmos. II. Jahrg. S. H. (1878) 107. 
® Allgemeine Zoologie. I. Th, (1875) 341. 


tige Aufgaben erfüllen, welche nach vollendetem 
Schwärmen, sobald die zum Keimen geeignete Stelle 
gefunden wurda, ihre Lösung gefunden, diesbezüg- 
lich will ich nur noch den einen Umstand anführen, 
dass bei den zur Ruhe gelangten Schwärmern mit 
den Geisseln auch die rothen Stigmen einer raschen 
Rückbildung verfallen und verschwinden. Wer nur 
einmal bei den Schwärmern z. B. einer Ulothrix oder 
eines Stigeoclonium die während der Keimung sich 
einstellenden Veränderungen aufmerksam verfolgte, 
konnte beobachten, dass so bald die Bewegungen 
nach Einziehen der von einfachen Plasmafäden ge- 
bildeten Geisseln aufhören, und der Schwärmer sich 
am vorderen Körperende in die Länge zu strecken 
anfängt, binnen Kurzem auch der Augenfleck die 
Farbe wechselt, entweder verblasst oder dunkler wird 
und zum Schluss in einzelne Körnchen zerfällt, 
welche häufig in eine Vacuole des schaumigen Pro- 
toplasma der Keimzelle gerathen, wo sie durch das 
moleculäre Wimmeln die Aufmerksamkeit auf sich 
ziehen; kurz beim Keimen werden die Stigmen als 
nicht mehr functionirende Organe, desorganisirt. 
Wird man durch diesen Vorgang nicht lebhaft an 
die sich frei bewegenden Larven gewisser parasiti- 
scher und sessiler Thiere erinnert, deren Augen nach 
erfolstem Einwandern oder Niederlassen sich rück- 
bilden, und dient diese Uebereinstimmung nicht als 
neuer Beleg für die Auffassung der Stigmen als Or- 
gane der Lichtempfindung ? j 
Während des Schwärmens der Algenspore ziehen 
zwei Erscheinungen animalischer Natur unsere Auf- 
merksamkeit auf sich: die eine ist die Bewegung 
selbst, die andere aber deren Richtung, welche die 
Spore dem Licht zuführt; erstere wird durch die 
Funetion der Geisseln oder Cilien, die letztere durch 
die des photoskopischen Augentflecks ermöglicht. 
Abgesehen von den Flagellaten, kommen Augen- 
flecke bei den übrigen Protisten nur ausnahmsweise 
vor; demgemäss sind letztere gegen Licht, wenn 
auch nicht indifferent, so doch entschieden minder 
empfindlich, als die Flagellaten. Unter diesen der 
Stigmen entbehrenden Protisten aber sind, zufolge 
allgemeiner physikalischer Gesetze, natürlich die- 
jenigen gegen Licht empfindlicher, deren Protoplasma 
durch Einlagerung von Pigmenten ausgezeichnet 
ist; auch bei den farblosen Protisten aber ist immer- 
hin noch ein geringerer Grad von Lichtempfindung 
durch die Zusammensetzung des Protoplasma aus 
zwei Substanzen von verschiedenem Brechungsindex, 


310 


nämlich aus der glashellen Grundsubstanz und aus 
den derselben eingelagerten stärker lichtbrechendea 
Granulationen ermöglicht. Durch das Vorhandensein 
von Augenflecken bilden blos einige Ciliaten von den 
übrigen eine Ausnahme, so z. B. mehrere Arten von 
Ophryoglena, welche an der vorderen Körperpartie, 
vor dem Mund, gewissermassen an der Stirne einen 
scharf umschriebenen, aus schwarzem oder rothem 
Pigment gebildeten Fleck führen, ferner nach den 
Untersuchungen von CLAPAREDE und LAcHMmann die 
Freia, 
welche noch keine Hülse abgesondert haben.! Nach 


frei umherschwärmenden Individuen von 
den genannten Forschern führen die frei umher- 
schwärmenden, jungen eylindrischen Individuen der 
Frera an der vorderen Körperpartie, dort, wo sich 
später die beiden, mächtigen, Pferdeohren ähnlichen 
Lappen entwickeln, einen schwarzen halbmondför- 
migen Fleck, hinter welchem sich häufig noch ein 
einer Krystallinse ähnliches, sehr durchsichtiges Kör- 
perchen unterscheiden lässt.” Auch konnte von 
LacHhmann beobachtet werden, wie sich diese mit 
einem Augenfleck versehenen, frei herumschwär- 
menden Individuen — in welchen wohl Niemand 
eine F'reia zu erkennen geneigt wäre — zur sessillen 
Form entwickeln. Die Schwärmer lassen sich nieder, 
secerniren allmälig ihre Hülsen, die beiden Lappen 
fangen an hervorzusprossen, wobei der Augenfleck 
immer verschwommener wird und wahrscheinlich 
zum Schluss ganz verschwindet, da die hülsenbe- 
wohnende entwickelte rorm keinen Augenfleck auf- 
weist. Es wiederholt sich also hier ein Fall, welcher 
bei so zahlreichen parasitischen und im entwickelten 
Zustand sessilen Thieren zu beobachten ist, dass 
nämlich die Larven ihre Augen, welche ihnen zur 
Zeit des freien Herumirrens gewiss wichtige Dienste 
leisteten, nach erfolstem Einwandern oder Nieder- 
lassen, wo sie gänzlich überflüssig werden, verlieren. 

Während die Stigmen der Flagellaten stets ganz 
scharf umschrieben sind, gehen dieselben bei den 
Crliaten häufig verschwommen in das Pigment über, 
welches die vorderen Körperpartieen oder den gan- 
zen Leib färbt; dieses Verhältniss entspricht ganz 
dem, welches wir bei den Turbellarien kennen, wo 
bei einigen Arten die bei den übrigen scharf um- 
grenzten Augen durch diffuses schwarzes oder rothes 
Pigment des vorderen Körpertheiles ersetzt sind. 


171.8. 218. 
® Vgl. Taf. 9. Fig. S—9. 


Diesem Verhalten begegnete ich bei Ophryoglena 
atra, wo der aus kleinen Körnchen zusammenge- 
setzte Augenfleck nicht immer entwickelt ist, son- 
dern anstatt dessen das den ganzen Körper färbende 
schwarze Pigment gegen die vorderen Körpertheile 
zu stets an Sättigung gewinnt, und aus diesem dunk- 
len aber diffusen Pigment scheinen, vielleicht blos 
bei älteren Individuen, die zu Augenflecken sich 
verdichtenden Körnchen ausgeschieden zu werden. 
Dasselbe fand ich ferner bei dem für die Kochsalz- 
Gewässer überaus charakteristischen und von mir 
als Uhlamydodon Cyclops beschriebenen Ciliaten,! 
bei welchem das den ganzen Körper blass oder dunk- 
ler ziegelroth färbende Pigment an der Stirne in 
einen diffusen blutrothen Fleck übergeht, aus dessen 
Mitte ein einer Krystallinse ähnliches helles Kügel- 
chen etwas über die Convexität der Stimme hervor- 
ragt. Einen ganz ähnlichen, in die blass ziegelrothe 
Körperfarbe diffus übergehenden prächtig blutrothen 
Fleck fand ich ganz constant an der Stirne einer in 
der Umgebung von Hermannstadt in der Gesellschaft 
von Volvoxw Globator und V. minor lebenden und 
der Perry’schen Uyclogramma rubens am nächsten 
verwandten Nassuline. 

Alles beim gegenwärtigen Stand unserer Kennt- 
nisse über die Sensibilität der Protisten Bekannte 
lässt sich im Folgenden zusammenfassen: ein als 
Nervensystem anzusprechendes differencir- 
tes Organ geht den Protisten ab und die 
Function desselben wird durch die ohne 
Proto- 
Das Protoplasma ist 

Reize empfindlich; 
die thermischen und Druckreize werden 


Nerven sensible Sarcode oder das 
plasma verrichtet. 


gegen verschiedene 


durch die ganze Körperoberfläche, insbe- 
sondere aber durch deren Fortsätze und 


Anhänge recipirt, welche auch .infal- 
lende Schallwellen, als specifische Reize, 
auf das sensible Protoplasma zu übertra- 
gen vermögen; differenzirte Gehörorgane 
kommen aber nicht vor. Als die einzigen 
differenzirten Sinnesorgane können die dunk- 
len Augenflecke angesehen werden, welche, 


gleich den photoskopischen Augen der nie- 


' Die Infusorienfauna der Salzseen zu Thorda und 
Szamosfalva. Jahrbücher der I. J. 1575 zu Elöpatak gehal- 
tenen XVIII. Wanderversammlung ung. Naturforscher und 
Aerzte. Separatabdruck. S. 14 Taf. I. Fig. 14—20 (ungarisch). 


311 


deren Thiere, eine scharfe Unterscheidung 
von Lieht und Dunkel ermöglichen. 


Pulsirende Vacwolen. 


Die in der Rindenschicht des Protistenleibes ein- 
gebetteten pulsirenden oder contractilen Vacuolen 
(Räume, Behälter, Blasen, vesicules, vacuoles con- 
tractiles) erfuhren von Seite älterer und neuerer 
Forscher eine höchst verschiedene Deutung. 

Diese wasserklare Flüssigkeit enthaltenden Va- 
ceuolen, welche sich Herzen gleich in regelmässigem 
Rhythmus contrahiren und ausdehnen, verschwinden 
und aufs Neue hervortreten, sind nach den heutigen 
Kenntnissen mit Ausnahme der Gregarinen und 
Noctilucen, bei den Protisten sehr allgemein verbrei- 
tet; sie sind, die Polythalamien und Radiolarien 
ausgenommen, beinahe bei allen übrigen Rhizopo- 
den, sowie bei sämmtlichen F’lagellaten vorhanden ; 
unter den Okliaten aber gehen sie blos den meisten 
Opalininen ab. 

Sreın sieht, wie bereits oben ausgeführt und wie 
vor ihm CLAPAREDE, LACHMANN und SCHNEIDER in 
diesen contraetilen Vacuolen ausschliesslich anima- 
liseche Kennzeichen, und hält demgemäss alle mit 
pulsirenden Vaeuolen versehenen Flagellaten in das 
Thierreich gehörig; dieser Ansicht gegenüber habe 
ich bereits weiter oben diejenigen Algen- und Pilz- 
sehwärmer angeführt, bei welehen pulsirende Va- 
cuolen zur Beobachtung kamen, weshalb auch die 
Vaecuolen kein Kriterium zur Entscheidung der An- 
gehörigkeit in das Thier- oder Pflanzenreich geben 
können. 

Zahl und Anordnung der pulsirenden 
Vacuolen scheinen zwar zwischen ziemlich weiten 
Grenzen zu schwanken, bleiben aber innerhalb ver- 
wandter Gruppen doch zumeist ziemlich constant, 
während bei derselben Art die Anzahl der Vacuolen 
nur selten varürt. Als Beispiel für den letzteren Aus- 
nahmefall mag Arcella vulgaris dienen, deren junge 
Individuen constant mit zwei, am Körperrand einan- 
der gegenüber gelegenen Vacuolen versehen sind, 
während es bei grossen Exemplaren entweder bei 
der ursprünglichen Zahl verbleibt, oder zu dieser 
noch zahlreiche den Körper umsäumende neue Va- 
euolen hinzutreten. Ein ähnliches Verhalten kann 
bei vielen Heliozoön, sowie bei den Difflugien con- 
statirt werden; bei jenen beträgt die ursprüngliche 
Zahl zwei, bei letzteren eins. Bei den Rhizopoden 
beträgt die Zahl der Vaeuolen eins, zwei oder dessen 


vielfaches. Bei den Rhizopoden mit lappenförmigen 
Pseudopodien ist, mit Ausnahme der Arcellen, ge- 
wöhnlich Vaeuole vorhanden, seltener 
mehrere; dagegen besitzen die Rhizopoden mit ra- 


diären Pseudopodien, namentlich die Heliozoen und 


nur eine 


Euglyphen, mindestens zwei Vacuolen, während bei 
den grösseren Heliozoön, mögen sie auch derselben 
Art angehören, zu den zwei Vacuolen der kleineren 
Exemplare in der Regel noch mehrere hinzutreten. 
Bei den Rhizopoden mit schlauchförmigen Hülsen 
pflegen die Vaeuolen, wenn blos eine oder zwei vor- 
handen sind, stets in der vorderen Körperhälfte 
zu liegen; bei grösserer Anzahl können dieselben 
auf der ganzen Oberfläche zerstreut sein. Sind bei 
Heliozoen und Arcellen blos zwei Vaeuolen vorhan- 
den, so sind sie stets gegenständig; bei grösserer 
Anzahl sind die Vacuelen in ziemlich regelmässigen 
Abständen zerstreut, so, dass der ganze Körper in 
zahlreiche Vacuolenterritorien von gleicher Ausdeh- 
nungzerfällt. Beiden fortwährenden Formveränderun- 
gen der Amoeben kann von einer fixen Stelle der Va- 
euole nur bei denen die Rede sein, welche sich mit ge- 
strecktem Leib, einem schmelzenden Tropfen gleich, 
fliessend bewegen; bei dieser Bewegungsform ver- 
bleibt die einzige Vacuole stets im hinteren Körper- 
theil. f 

Unter den Flagellaten sind die chlorophyllhalti- 
gen beinahe ausnahmslos durch zwei Vacuolen cha- 
rakterisirt, welche sich am vorderen Körperende 
unter der einzigen oder paarigen Geissel befinden. 
Die ersten Beobachtungen über diese zwei Vacuolen 
der Flagellaten wurden von Fockz! und Conn® 
gleichzeitig mitgetheilt; ersterer wies die zwei Va- 
cuolen bei Chlamydomonas pulvisculus, letzterer bei 
demselben COhlamydomonas, sowie bei den Indivi- 
duen von Gonium pectorale nach. Seitdem wur- 
den diese Entdeckungen vielfach als richtig bestätigt 
und die zwei Vacuolen auch bei den übrigen grünen 
Flagellaten aufgefunden. In seiner unvollendet ge- 
bliebenen Monographie der Flagellaten hat StEın 
den Eugleniden und noch einigen verwandten chlo- 
rophyllhaltigen Flagellaten zwar blos eine contrac- 
tile Vacuole zugeschrieben, doch ist dies entschieden 
ein Irrthum, welcher weiter unten, bei der Bespre- 


! Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. II. 
Bremen (1854) 4. 

2 Untersuch. über die Entwiekelungsgeschichte der mi- 
eroseopischen Algen und Pilze. Acta Acad. es. Leop. Carol. 
Vol. 24. 1854. 


312 


chung der Aufgabe der Vacuolen gewürdigt werden 
soll. 

Auch die chlorophylifreien Flagellaten weisen | 
entweder zwei Vaeuolen an der Basis der einen oder | 
zwei Geisseln auf, oder blos eine in der Nähe des 
Mundes oder etwas rückwärts gegen die Leibesmitte, 
oder endlich, im seltensten Fall, vor dem hinteren 
Körperende. 

Bei den Ciliaten begegnet man am häufigsten 
einer einzigen Vacuole: so im Srem’schen System 
bei den Peritrichen beinahe ausnahmslos, unter den 
Hypotrichen bei den Oxytrichinen, Euplotinen, As- 
pidiseinen und Peritrominen, unter den Heterotri- 
chen bei den Spirostomeen und Stentorinen, unter 
den Holotrichen bei den Cinetochilinen und einem 
Theil der Parameeinen, Enchelinen und Trachelinen, 
endlich bei den meisten Acinetinen. Zwei pulsirende 
Vacuolen kommen nur selten vor, so bei den Arten 
des Genus Paramecium, bei einigen Dursarinen und 
nach Bürscnuı und Wrzesntowskt bei etlichen Vor- 
tieellinen. Durch mehr wie zwei, zuweilen sehr viel 
Vaeuolen sind charakterisirt: die Erviliinen und 
Ohlamydodonten in der Ordnung der Hypotrichen, ein 
Theil der Bursarinen unter den Heterotrichen, ferner | 
ein Theil der Parameeinen, Enchelinen und Trache- | 
linen in der Ordnung der Holotrichen; endlich einige 


Aeinetinen. 

Die einzige Vacuole befindet sich entweder in der | 
Nähe des Mundes oder am hinteren Körperende ; | 
zu den letzteren gehören die meisten Heterotrichen 
mit einer Vacuole und unter den Holotrichen die 
Enchelinen und Trachelinen, während die Peritri- 
chen und die mit einer Vacuole versehenen Aypo- 
trichen insgesammt der ersteren Gruppe angehören. 
Bei den Ciliaten mit zwei Vaeuolen befinden sich 
diese in gleichen Abständen vom Munde entfernt am 
Rande des Körpers. Die zahlreichen Vaeuolen end- 
lich sind entweder in eimer Reihe am Rande des 
Körpers angeordnet (ein Theil der polyvacuolären 
Holotrichen) oder in gleichen Abständen über den 
ganzen Körper zerstreut (polyvacuoläre Heterotrichen 
und ein Theil der Holotrichen ). 

Die heutigen Tages abenteuerlich klingende An- 
sicht von EHrengere, wonach die contractilen Va- 
cuolen Samenbläschen wären, welche durch ihre 
Pulsationen den Samen behufs Befruchtung der win- 
zigen Bier im ganzen Körper vertheilen, wurde von 


keinem neueren Forscher acceptirt. Dagegen fand die 


bereits im Jahre 1835 geäusserte Auffassung von 


WIEGMANN,! dass die pulsirenden Vacuolen Central- 
organe eines Cireulations- oder Blutgefässsystems wä- 
ren, also das Herz repräsentirten — was übrigens 
GLEICHEN bereits im vorigen Jahrhundert vermu- 
tete — viele Anhänger. Dieser Auslegung schlossen 
sich v. SIEBOLD,? CLAPAREDE,? LACHMANN,: LIEBER- 
KÜHN,’ JOHANNES MürteEr®, und neuestens FRoMEN- 
TEL’ an. Dieser Auffassung nach dienen die pulsi- 
renden Vaeuolen dazu, die Nährsäfte oder das Blut 
in regelmässiger Cireulation zu erhalten; die wäh- 
rend der Diastole sich anfüllende Vacuole contrahirt 
sich auf dem Höhepunkt der Erweiterung und scheint 
für einen Augenblick gänzlich zu verschwinden, um 
binnen einigen Secunden aufs neue angefüllt, wieder 
in Systole zu treten und ihren Inhalt in den Körper, 
respective in die Gefässe zu ergiessen, Die Bahnen, 
in welchen die in Bewegung gehaltenen Säfte sich 
bewegen, sind meist unsichtbar; aber bei einigen 
Ciliaten öffnen sich zur Systole radiär angeordnete 
Gefässe, welche die in sie gepressten Säfte aufneh- 
men und weiter fördern. Letztere sind bei Parame- 
cium Aurelia am längsten bekannt, wo sie von SpaL- 
LANZANI, wie oben erwähnt, bereits im Jahre 1776 
beobachtet wurden; essind das S bis 10 radıiär an- 
geordnete, von der Vacuole mit geschwellter Basis 
ausgehende und fein gespitzt zulaufende, also bim- 
oder lancettförmigen Blättern ähnliche helle Flecken, 
welche bei der Systole einen netten Stern darstellen. 
Aehnliche Gefässe, aber feiner und zahlreicher, beob- 
achtete Lieserkünn bei Bursaria flava und Oph- 
ryoglena flavicans, wo der Verlauf dieser feinen Ge- 
fässe im Eetoplasma von dem durch die Vaeuole 
gebildeten Centrum aus weithin verfolgt werden kann. 
Am auffallendsten ist dieses Gefässsystem bei Ü'yrto- 
stomum leucas entwickelt, wo die zahlreichen Gefässe 
geschlängelt verlaufen und sich verzweigen. Ein zwar 
etwas vereinfachtes, aber ziemlich getreues Bild lie- 
fert von diesem verzweigten Gefüssystem des C'yrtosto- 


' Wıxemann’s Arch. (1835) I. 12. Vgl. Lacamann, Ueber 
die Org. der Infusorien. 374. 

® Lehrb. der vergl. Anatomie der wirbellosen Thiere. 19. 

® Ueber Actinophrys Eiehhornüi. AAP. (1854) 404. 

* Ueber die Organ. der Infusorien ete. AAP. (1856) 
374. Ferner: in dem mit CrArarkpr herausgegebenen Wer- 
ke I. 42. 

° Beiträge zur Anatomie der Infusorien. AAP. (1856) 26. 

% Monatsb. der berliner Akad. (1856) 392. Vgl. Stein 
I. 86. 

? Jütndes sur les Mierozoaires. (1874) 37. 


313 


mum Mme Jorarn-MurzAu,! nennt aber das abgehil- 
dete Infusorium irrthümlich Panophrys Chrysalıs. 

Ich will nieht unerwähnt lassen, dass in diesen 
Gefässen eine regelmässige Circulation sich schon a 
pxiori schwer vorstellen lässt, da sowohl zur Einlei- 
tung der Säfte in die Vacuolen, als auch zur Ablei- 
tung aus diesen, dieselben Gefässe dienen. 


neuen Erklärung der pulsirenden Vaeuolen auf,” 
welche auf dessen hoehwichtiger Entdeckung fusste, 


wonach die Vacuolen von Cyrtostomum (Bursaria) 
Leucas und Paramecium Aurelva mittelst einer fei- 
nen Oeffnung nach aussen Münden, demgemäss kei- 


nesfalls Herzen entsprechen können, wogegen 


alle Wahrscheinlichkeit dafür spricht, 


dass dieselben mit den Blasen des Was- 
sergefässsystems bei Rotatorien, Saug,, 
und anderen Würmern gleichwerthig, die 
von denselben ausgehenden Gefässe aber 
Wassergefässe sind. 

Die Richtigkeit der Scumipr’schen Entdeckung 
wurde von CARTER, LEyDIG,* Stein,” BALBIANL,® ZEN- 
KER,? SCHWALBE,° WRZESNIOWSKT,) Ray LANCASTER,!" 


Roan,!! Rossracn !?, Bürschuı!” und EnGELMmanN !! 


! FRoMENTEL, Op. eit. Taf. 16. Fig. 5. 

® FRorızp’s neue Notizen. Vgl. Zenker, Beiträge zur 
Naturgesch. der Infusorien. AMA. II. (1865) 333. 

® Annales of Natural History. Bd. 18. 1856. 126. Vgl. 
STEIN I. S6. & 

.* Lehrbuch der Histologie. (1857) 395. 

311,6 

® Journal de physiologie (1861) 487. Vgl. Wrzesniowski 
ZWZ, XXIX. (1877) 310. 

? Beitrag zur Naturgeschichte der Infusorien. AMA. 
II. (1566) 322. 

® Ueber die eontraetilen Behälter der Infusorien. AMA. 
II. (1866) 351. 

® Ein Beitrag zur Anatomie der Infusorien. AMA. V. 
(1869) 25. Fernerr Beiträge zur Naturgeschichte der In- 
fusorien. ZWZ. XXIX. (1877) 306. 

1° Quat. Journ, microscop. Sc. 
richt, AN. 36. Jahrg. II. (1870) 366. 

" Sillim, Journ. 1853. Bd. 15. S. 70. Vgl. WRrzes- 
nIowskr ZWZ. XXIX. (1877) 310. 

12 Die rhythmischen Bewegungserscheinungen der ein- 


143, LikuckAart's Be- 


fachsten Org. u. ihr Verhalten gegen physikalische Agen- 
zien und: Arzneimittel. Arb. aus d. zoolog.-zootom. Institut 
in Würzburg. 1. H. 1872. S. 9. 

135 Ueber Dendrocometes paradoxus, STEIN, nebst einigen 
Bemerk. ü. Spirochona gemmipara u. d. contr. Vacuol. der 
Vorticellen. ZWZ. XXVIII. (1877) 62. 

’”: Zur Naturg. d. Infusorien. ZWZ. XI. (1861) 


G. Enzz, Protisten, 


380. 


theils an Oyrtostomum und Paramectum,theils an vie- 


, len deren Infusorien bestätigt. Die genannten Forscher 


stimmen darin überein, dass die contraetilen Vaeuo- 
len sich bei der Systole nach aussen ergiessen, und 
zwar durch eine einzige, bei jeder Systole sich öft- 
nende und nachher spurlos verschwindende ( Actino- 


sphaerium), oder durch eine präformirte feine, aber 
Im Jahre 1849 trat Oscar ScHhnmipr mit einer ganz | 


bei manchen Infusorien sehr gut zu unterscheidende 
Oeffnung, welche nach Zexker bei Oyrtostomum in 
der Diastole durch einen zarten Schleimpfropf gleich- 
sam wie durch ein Ventil verschlossen wird, oder 


| aber ihren Inhalt durch mehrere feine Oeffnungen 


der Cutieula hindurch filtrirt; letzteres Verhalten 
wurde von Sreın bei Bursaria flava und Ophryo- 
glena acuminata, von Bürscrur aber bei Acineta 
mystacina gefunden. 

Auf den Einwand, dass wenn sich die eontracti- 
len Vacuolen während der Systole wirklich nach 
aussen entleerten, hierdurch kleine Gegenstände in 
Bewegung gerathen müssten, was aber entschieden 
nicht beobachtet werden kann, weshalb die ange- 
nommene Existenz einer Oefinung auf optische Täu- 
schung zurückzuführen wäre: gibt Stein die zutreffende 
Antwort, dass wenn das entleerte Wasser selbst bei 
grösseren Rotatorien, z. B. Hydatina Senta, in der 
Nähe der Cloake keine Strömungen verursachte 
— obschon hier das Ausspritzen des Blaseninhalts 
keinem Zweifel unterliegt — dies um so weniger von 
den Entleerungen der Vacuolen der Protisten erwar- 
tet werden kann.! In einer jeden Zweifel ausschlies- 
senden Weise spricht für die während der Systole 
nach aussen erfolgende Entleerung der pulsirenden 
Vaeuolen die von ENGELMANN über eine von ihm 


‚ charakteristisch als Chilodon propellens bezeichne- 


ten COhxlodon-Art veröffentlichte Beobachtung. Die- 
ses Infusorium macht bei den, in Zeiträumen von 
einer halben Minute sich wiederholenden systolischen 
Contractionen der am hinteren Körperende situirten 
Vaecuole stets einen Ruck nach vorwärts, welche Er- 
scheinung wie die pulsirende Vorwärtsbewegung bei 
Medusen, Salpen oder Leptodiscus medusoides blos 
aus dem Rückstoss des ausgespritzten Wassers auf 
den Körper zu erklären ist. 

Durch diese Beobachtungen wird die Möglichkeit, 
dass die Vacuolen Herzen entsprechen, gänzlich aus- 


Ferner: Zur Physiol. d. contr. Vacuol. d. Infusorien. Zoolog. 
Anzeig. I. (1878) No. 6. S. 121. 
7.38% 
40 


314 


ceschlossen ; seit dem Erscheinen des ersten Theiles 
desSreın’schen Monographie wurde die von WIEGMANN 
herrührende Auffassung thatsächlich ganz fallen ge- 
lassen, und einer gänzliehen Ignorirung der nach dem 
Erscheinen der Studien von Crararkoe und LacH- 
mann veröffentlichten Beobachtungen ist eszuzuschrei- 
ben, wenn FRoMENTEL sagt: «La vesicale conntractile 
est pour presque tous les observateurs actuels le eoeur, 
le centre de la eireulation chez les Microzoaires.» ! 
Hat ja doch Lacnmann selbst, der in dem mit Crara- 
rkpr herausgegebenen grossen Werk, die pulsirenden 
Vacuolen noch als Herzen ansprach, kurz vor seinem 
Tode veröffentlicht, sich bei der mit Disco- 
phora (Acineta) equinum nahe 
verwandten Diseophora speciosa mit al- 
ler Entschiedenheit überzeugt zu haben, 
dass die pulsirende Vacuole sieh mittelst 


Ferrum 


eines feinen Canals nach aussen öffnet.! 
Von den Wassergefässen der Würmer lehrte 
— wie bekannt — die alte Auffassung, dass sie das 
Wasser abwechselnd aufnehmende und entleerende 
Respirationsorgane sind, also gewissermassen zu 
einer Respiration aus Wasser geeignete Analoga der 
Insektentracheen repräsentiren. Dieser Auffassung 
gemäss wurden von O. Schwipr auch die mit den 
Wassergefässen der Würmer gleichwerthigen pulsi- 
renden Vaeuolen der Infusorien für Respirations- 
organe, welche abwechselnd Wasser aufnehmen und 
entleeren, angesprochen. Nachdem aber Leypıe nach- 
wies, dass die Wassergefässe der Würmer zu einer 
Wasseraufnahme von aussen nicht geeignet sind, son- 
dern blos zur Entleerung des in der Körperhöhle 
oder in Ermangelung einer solehen im Körperparen- 
chym angesammelten Wassers, und der im Verlauf 
der Wassergefässe ausgeschiedenen Produete des 
Stoffweechsels dienen, und den pulsirenden Vacuolen 
der Protisten dieselbe Aufgabe zuschrieb, während 
andererseits eine Wasseraufnahme von aussen über- 
haupt nicht eonstatirt wurde: schlossen sich Stem 
und andere Forscher dieser Auffassung an, und sehen 
in den contractilen Vaeuolen der Protisten Exere- 
tionsorgane. Die Natur der ausgeschiedenen Zer- 
setzungsproducte konnte bisher nicht direet ergrün- 
det werden ; trotzdem lässt sich mit grösster Wahr- 
scheinlichkeit behaupten, dass die entleerten Producete 


! Verhandl. des naturforsch. Vereins der preuss. Rhein- 
lande. 16. S. 91. Vgl. Leuckarr: Bericht über die Lei- 
stungen in der Naturgeschichte der niederen Thiere während 
d. Jahres 1859. AN. 26. II. (1861) 247. 


des Stoffwechsels im Wasser absorbirte gasartige 
Substanzen sind: bei den auf animalische Art ath- 
bei 
Chlorophyll assimilirenden aber Sauerstoff. Demnach 


menden Protisten Kohlensäure, den mittelst 
ist es klar, dass die contractilen Vacuolen bei der 
Respiration der Protisten — was in neuerer Zeit be- 
sonders von ZENkER betont wurde ! — jedenfalls eine 
sehr wichtige Rolle spielen, und dass SPALLANZANI 
und Dusarpın, indem sie die pulsirenden Vaeuolen 
geradezu als Respirationsorgane ansprachen, in ge- 
wisser Hinsicht Recht hatten. Die Protisten nehmen 
theils durch die ganze Körperoberfläche, theils durch 
den Mund fortwährend Wasser auf, von welchem das 
Plasma durehströmt, irrigivrt wird, und welches die 
zur Respiration dienende Gasart gegen Kohlensäure, 
resp. Sauerstoff umtauscht, worauf es auf gewissen, 
bei manchen Infusorien deutlich sichtbaren Bahnen 
in den pulsirenden Vacuolen sich ansammelt und 


| von diesen bei der Systole entleert wird. Durch die 


frequenten Entleerungen der Vacuolen wird das Ein- 
dringen des Wassers in den Protistenleib, wie leicht 
einzusehen, befördert, das Wasser gewissermassen 
eingepumpt, also dureh die Pulsationen der Vacuolen 
das Einsickern und Ausströmen des Wassers unaus- 
gesetzt unterhalten. Neben der mit der Respiration 
der Protisten im innigsten Zusammenhang stehen- 
den Funetion — welche, wie erwähnt, in neuerer 
Zeit besonders von ZENKER betont wurde — haben 
aber die pulsirenden Vaeuolen bei allen Protisten 
mit animalischem Stoffwechsel auch noch gelöste 
Harnbestandtheile zu entleeren. Gegen diese Ansicht 
scheint zwar ein Widerspruch in dem Umstand zu 
liegen, dass sich in gewissen Körpertheilen vieler 
Protisten für Harnbestandtheile zu haltende Concere- 
mente ablagern und anhäufen; allein, der Wider- 
spruch ist nur ein scheinbarer, da man doch dieses 
Ablagern und Anhäufen von Harnbestandtheilen 
auch bei zahlreichen mit einem Wassergefäss-System 
versehenen Würmern, in den feinsten Verzweigungen 
oder den diese umgebenden Geweben beobachten 
kann. Aufähnliche Weise dürfte sich auch das Abla- 
gern von Harnbestandtheilen bei Protisten erklären. 
Diese um die Respiration und Harnausscheidung sich 
drehende Doppelaufgabe der contractilen Vaeuolen 
und der zu diesen führenden Bahnen ist eigentlich 
bereits in der Erklärung enthalten, welche von Lev- 
pıG in seinem Handbuch der vergleichenden Histolo- 


ı Op. eit. 338. 


315 


gie von der physiologischen Aufgabe der Wasser- | Sreın beschriebenen , rosettenförmis angeordneten 


gefässe der Würmer, mit welchen er die Vacuolen 
und deren Zuleitungsgänge für identisch hält, gege- 
ben wurde, und Hacken irrt sich, wenn er diese in 
neuerer Zeit auch von ihm acceptirte Auffassung als 
seine eigene ansieht. ! 

Da die eontractilen Vacuolen Wasser entleeren, 
ist die Anfüllung der bereits oben erwähnten radiären 
Gefässe bei eintretender Systole jedenfalls eine eigen- 
thümliche Erscheinung, welche von Sırın mit der 
Annahme erklärt wird, dass nicht die ganze Vacuole 
sich entleert, sondern ein Theil des Inhalts auf den- 
selben Bahnen, welche ihn der Vacuole zuführten, 
wieder zurückdrängt. Dem gegenüber hebt SchwALBE 
hervor, dass sich durch genauere Beobachtung nach- 
weisen lässt, dass — wie dies übrigens schon von 
Lieserkünn erwähnt wurde — bei Paramecium 
Aurelia die Anschwellung der radiären Gefässe nicht 
mit der Systole, sondern erst gegen Ende der Dia- 
stole beginnt, also augenscheinlich nicht durch die 
zurückdrängende Flüssigkeit hervorgerufen wird. Dass 
die Flüssigkeit bei der Systole nicht in die Strahlen 
zurückströmt — sagt SchwAauge ? — kann durch den 
in dieser Richtung dem etwa eindringenden Wasser 
sich gegenüber stellenden doppelten Widerstand 
leicht erklärt werden; erstens steht die durch Auf- 
nahme durch den Mund fortwährend zunehmende 
Flüssigkeit im Infusorienleib unter einem gewissen 
Druck, und dann sind die Wandungen der Strahlen 
auch noch contraetil. Die Möglichkeit einer auf den 
ganzen Verlauf sich erstreckenden Contraction kann 
ohne Schwierigkeit beobachtet werden. Diese beiden 
Momente genügen hinlänglich, um eine Regurgita- 
tion der ausgetriebenen Flüssigkeit zu verhindern. 
Der Flüssigkeit steht blos ein Weg offen und der 
führt nach aussen. Hierbei ist, wie bereits die älte- 
ren Forscher betonten, sehr deutlich zu beobachten, 
dass die Vacuole von innen nach auswärts, gegen die 
Cuticula zu sich contrahirt. 

Die Schwauge’sche Beweisführung ruht, meines 
Erachtens, auf vollkommen soliden Grundlagen ; 


demgemäss müssen die radiären Gefässe der pulsi- 


renden Vacuolen lediglich als Zuleitungswege betrach- 
tet werden. 
Ohne Zweifel fällt dieselbe Aufgabe auch den von 


! Zur Morphologie der Infusorien. JZ. VII. H. 4. (1873) 
S. 548. 
2 Op. eit. 355. 


kugeligen einfachen Safträumen zu, welche während 


' der Systole bei zahlreichen Infusorien, aber auch bei 


einigen Flagellaten und Rhizopoden um die colla- 
birte Vaeuole herum auftreten; dieselben sammeln 


nämlich die Flüssigkeit und übergeben sie an die 


Vaecuole, welche sich auf ihre Kosten erweitert. Des- 
gleichen wird auch der von Srrın genau beschrie- 
bene, longitudinale Kanal, welcher z. B. bei den 
Stentoren vom hinteren Körperende, bei zahlreichen 
anderen Heterotrichen aber von der vorderen Kör- 
perpartie zur pulsirenden Vacuole führt, dem näm- 
lichen Zweck dienen. Aehnliche longitudinale Kanäle 
leiten, nach den Untersuchungen von WRZESNIOWSKT, 
bei Uroleptus Piscis und Loxophyllum Meleagris 
den Vacuolen die Flüssigkeit zu. Bei manchen Infu- 
sorien kommen die longitudinalen Gefässe durch 
Verschmelzen der in der Verlaufsrichtung des Gefäs- 
ses auftretenden Tropfen zu Stande; dies gilt na- 
mentlich, nach den Sreın’schen Untersuchungen von 
Stylonychia Mytılus.! 

Die contractilen Vacuolen münden entweder mit 
besonderen Oeffnungen an der Körperoberfläche, oder 
aber die Afteröffnung dient gleichzeitig zur Wasser- 
entleerung. Bei den Vorticellinen scheint zwar, als 
ob sich die Vacuole in den Schlund ergiessen würde ; 
doch öffnet sich bei diesen Infusorien in die vordere 
erweiterte Schlundpartie, das Vestibulum, auch der 
Anus, und WRZESNIOWSKI wies in einer sehr genauen 
Zusammenstellung der bisherigen genügend zahl- 
reichen Daten über die Mündung der Infusorien- 
vacuolen ? nach, dass eigentlich auch bei diesen die 
Afteröffnung zur Ableitung des Vacuoleninhalts 
dient, und zwar wird bei einigen, namentlich bei 
dem von Wrzesniowskı sehr genau studirten Ophry- 
dium versatile der Inhalt der contrahirten Vaeuole 
aus der von der Analöffnung ziemlich weit gele- 


' genen Vacuole durch ein langes Ausführungsge- 


füss dem im Vestibulum sich öffnenden Anus zu- 
geführt. Solche Ausführungsgefässe sind übrigens 
ausser den Vorticellinen nur noch bei einigen Acine- 
ten, und bei einigen jener Trachelinen und Encheli- 
nen bekannt, deren Vacuolen sich in den Anus öffnen. 
Bei Carchesium polypinum wurde von GREEFF neben 
der pulsirenden Vacuole noch ein eigenthümliches 
bald anschwellendes, bald collabirendes Bläschen 


11.89. 
® ZWZ. XXIX, 311 und 312. 
40* 


316 


entdeckt, dessen Oberfläche mit kleinen, geraden, 


stäbehenförmigen Körperchen besetzt ist, und er 


meint, dass dieses räthselhafte Bläschen sowohl mit der 
pulsirenden Vacuole als auch mit dem Vestibulum 
communieirt, obschon er sich hiervon nicht bestimmt 
überzeugen konnte.! Das nämliche Gebilde fand auch 
Bürscauı bei mehreren Vorticellinen ( Carchesium 
polypinum, Vorticella nebulifera, V. monilata, V. 
eitrina und V. sp.?), während dasselbe bei anderen 
constant fehlt ( Vorticella mierostoma, Epistylis pli- 
catilis, E. flavicans, Opercularia articulata)? Nach 
Bürschui ist dieses von ihm als «Reservoir» be- 
zeichnete Gebilde ein von einer verdichteten Plasma- 
schicht umgebene Bläschen, welches in Folge eines 
sich in seinem Inneren verzweigenden feinen Proto- 
plasmagerüstes eine schwammige Structur zeigt; 
genannter Forscher konnte sich überzeugen, dass 
dieses Reservoir in der That einerseits mit dem Ve- 
stibulum, andrerseits mit der pulsirenden Vacuole 
communieirt und bei Systole der letzteren anschwillt. 
Demnach gelanst die aus der Vacuole ausgetriebene 
Flüssigkeit erst durch das Reservoir filtrirt in das 
Vestibulum ; das Reservoir entspricht also dem Aus- 
führungsgang bei Ophrydium, wobei er aber mögli- 
cher Weise auch noch zur Ausscheidung gewisser 
Substanzen dient. Die von GREEFF beobachteten stäb- 
chenförmigen Körperchen sind vielleicht Harnconcre- 
mente, sowie auch die nach WRZESNIowskI im Ver- 
lauf des Ausführungsgangs von Ophrydium gelegenen 
überaus kleinen, stark lichtbreehenden stäbchenför- 
migen Körperchen ausgeschiedene Harnbestandtheile 
sein dürften. 

Nicht nur die Aufgabe, sondern auch die Struc- 
tur der pulsirenden Vacuolen begegnete abweichenden 
Auffassungen. O. ScHMIDT, CARTER, JOHANNES MÜLLER, 
CLAPAREDE und LacHmann sehen in den pulsirenden 
Vaeuolen und den zuführenden Saftgängen mit eige- 
nen contractilen Wandungen versehene Organe, in 
den Vacuolen also Bläschen und in den Gängen 
wahre Gefässe. Nach Crarar&pe und LacHMmanN be- 
sässen die von ihnen als Herzen angesprochenen 
contractilen Vacuolen bei manchen Infusorien ganz 
deutlich ausnehmbare selbständige Wandungen ; so 
hat z. B. bei Einchelyodon farctus die Blasenwandung 


* Untersuchungen über den Bau und die Naturge- 
schichte der Vorticellen. AN. XXXVI. (1871) 205. 

® Ueber Dendrocometes paradoxus, Stein, ete. ZWZ. 
XXVIDH. (1877) 63. 


eine Dicke von 0,0013 mm.! Dagegen hebt Lieser- 
künn ausdrücklich hervor, dass er sich bei keinem 
einzigen Infusorium von der Anwesenheit einer, die 
Vacuole und Gefässe umgebenden Wandung über- 
zeugen konnte. STEIN aber, ferner SCHWALBE, WRZES- 


' xıowskı und die neueren Forscher überhaupt theilen 


und unterstützen mit ihren Beobachtungsergebnissen 


\ die zuerst von v. SIEBOLD ausgeführte Ansicht. Nach 


alldem sind die Vacuolen keine Blasen, sondern 
Hohlräume im Eetoplasma ohne eigene Membran, 
die Gefässe aber einfache Gänge. Dass die zuleiten- 
den Gefässe der eigenen Wandung entbehren, wird 
am überzeugendsten durch das Auftreten des Longi- 
tudinalgefässes von Stylonychia Mytilus bewiesen; 
es treten nämlich bei diesem Infusorium — wie oben 
erwähnt — dem Verlauf des Gefässes entlang zuerst 


einzelne Tropfen auf, welche später, nachdem sie 


durch fortgesetzte Ansammlung von Flüssigkeit einen 
gewissen Umfang erreicht haben, zu einem scheinba- 
ren Gefäss zusammentliessen; gegen das Vorhanden- 
sein einer Membran spricht ferner der Umstand, dass 
in grössere Gefässe, so z. B. wie SrEm hervorhebt, 
in das umfangreiche Longitudinalgefäss der. Stento- 
ren, gelegentlich aus dem Entoplasma einzelne von 
aussen aufgenommene Körper, z. B. verschlungene 
Euglenen eindringen, was bei Vorhandensein einer 
besonderen Gefässmembran wohl kaum möglich wäre. 
Ebenso wenig, wie bei den gefässähnlichen Gängen, 
gelang es neueren Forschern weder direct, noch mit 


| Hilfe von Reagentien, eine besondere Membran um 


die contractilen Vacuolen nachzuweisen. SCHWALBE 
erwähnt, dass bei den Stentoren mit beginnender 


Diastole aus dem umgebenden Protoplasma einige 


Fortsätze in die Vacuole hineinragen, welche mit 
zunehmender Dilatation allmälig retrahirt werden ; 
das Ganze macht den Eindruck, als ob die collabirten 
Wandungen der entleerten Vacuole verkleben, und 
die verbindenden Protoplasmafäden erst mit Eintritt 
der Diastole zerreissen würden. Noch deutlicher spre- 
chen für die Membranlosigkeit der Vacuolen die sehr 
genauen Untersuchungen von WRZESNIOWsKI, nach 
welchen bei den Enchelinen und unter diesen na- 
mentlich auch bei Einchelyoden farctus — wo nach 
CLAPAREDE und LacHmanNn die besondere Membran 


‘ der eontractilen Vacuole am deutlichsten zu unter- 


scheiden wäre — die Vacuole selbst durch Verschmel- 
zen der während der Systole in der Umgebung in 


"298: 


317 


rosettenförmiger Anordnung auftretenden Tropfen, 
also nach Zerreissen der die einzelnen Tropfen tren- 
nenden Protoplasmatheilchen zu Stande kommt, d. 1. 
während jeder Diastole aufs Neue gebildet wird, — 
ein Verhalten, welches mit dem Vorhandensein einer 
besonderen Membran gewiss nicht in Einklang zu 
bringen ist. Auf das ganz in der nämlichen Weise 
beobachtete Zustandekommen der Vacuole bei Tra- 
chelius Lamella, Phialina vermicularis und Nycto- 
therus cordiformis gründete schon v. SıezorLp die 
Ansicht, dass Vacuolen sowohl, als Gefässe im Proto- 
plasma ausgehöhlte membranlose Spalten sind,! 
welche Auffassung durch die Untersuchungen der 
soeben citirten Forscher als richtig bestätigt wurde. 
RossBAcH, der durch seine umfangreichen und müh- 
samen Untersuchungen über die physiologischen 
Verhältnisse der pulsirenden Vacuolen so ausgezeich- 
nete Verdienste sich erwarb, will, auf seine mit der 
grössten Genauigkeit ausgeführten Beobachtungen 
gestützt, die grossen Differenzen zwischen den beiden 
Ansichten einigermassen ausgleichen, o.ler wenigstens 
verringern. Nach ihm sind zwar Vacuolen und Ge- 
fässe mit eigenen Membranen nicht versehen, doch 
besteht eine Grenzschicht von verschiedener Consi- 
stenz und demgemäss werden von 'ihm zweierlei 
Vacuolen unterschieden : solche, «deren begrenzende 
'Sarcodeschicht nur geringgradig sich verdiehtet und 
nach Entfernung der fremden Flüssigkeit sich rasch 
mit der anderen Sarcodeschicht ausgleicht; und 
solche, deren Wandung schon eine viel intensivere 
Verdichtung erfährt, so dass die Zeit zwischen Ent- 
leerung und beginnender Anfüllung nicht lange ge- 
nug dauert, um, wenn ich so sagen darf, eine Lösung 
der diehteren Sarcode durch die weniger dichte des 


2% 


übrigen Körpers herbeizuführen.» In die erstere 
Kategorie gehören z. B. die contractilen Vacuolen der 


Enchelinen, in die letztere die der Oxytrichinen. 


Erfahrung machte ich an den in Salzseen lebenden 
Infusorien und Rhizopoden. Diese Erscheinung sucht 
Stein dadurch zu erklären, dass das concentrirte 
Salzwasser langsamer durch das Protoplasma filtrirt, 
als Süsswasser, während ich, gestützt auf die That- 
sache, dass durch Salzwasser absorbirte Luft mehr 
Sauerstoff enthält, alsim Süsswasser enthaltene Luft, 
zur Annahme hinneige, dass den in Salzwässern le- 
benden Protisten auch eine seltenere Erneuerung des 
durch den Körper hindurchfiltrirenden Wassers ge- 
nügt, und dass dies die Ursache der selteneren Pul- 
sation ist. SCHWALBE findet ein umgekehrtes Verhält- 
niss zwischen Grösse und Pulsfrequenz der Vacuolen; 
auf zwei Minuten fielen bei Chilodon Cucullulus 
13 bis 14, bei Paramecium Aurelia 10 bis 11, bei 
Vorticella microstoma 1 bis 2 Contractionen: wird 
der Sauerstoff durch Kohlensäure verdrängt, so nimmt 
die Pulsfrequenz anfangs zu, dann ab; durch hohe 
Temj eraturen wird die Irritabilität des Protoplasma 
und in Folge dessen auch die Zahl der Contractionen 


| herabgesetzt.! 


Vom Rhythmus und der Pulsfrequenz der Vacuolen | 


Arbeit 
blos einzelne kurze Angaben bekannt. Dass die 


waren vor Erscheinen der Rosssack’schen 


Vacuolen bei einigen Protisten in frequenterem 
Rhythmus pulsiren, als bei anderen, ist schon seit 
langem bekannt. Stein betont, dass die Vacuolen der 
marinen Infusorien in viel längeren Zeiträumen pul- 
siren, als bei den Süsswasser-Infusorien ; ? dieselbe 


! Lehrb. der vergl. Anatomie. 21. 
® Die rhythmischen Bewegungserscheinungen ete. 20. 
3 -Hle 


Diesen fragmentarischen Angaben gegenübermuss 
den umfangreichen Untersuchungen von RossBacH 
eine hohe Wichtigkeit beigemessen werden; diesel- 
ben eröffnen einen tieferen Einblick in die Contrac- 
tionsgesetze der Vaeuolen, aber auch — da der 
Vacuolenpuls, sowie sämmtliche Bewegungen des 
Protistenleibes durch das Protoplasma verrichtet 
werden —- in die hritabilitätsgesetze des Protoplasma, 
und sind daher von allgemeinem Interesse.? 

RossBac# wählte zu seinen planmässig durchge- 
führten Untersuchungen Süsswasser- AJmoeben und 
einige Ciliaten ( Euplotes Charon, Stylonychia pus- 
tulata, Chilodon Cucullulus, Vorticella sp.), und 
konnte zunächst constatiren, dass die Contractionen 
der Vaeuolen bei Amoeben unregelmässig, bei Otliaten 
hingesen in ganz regelmässigem Rhythmus wieder- 
kehren. Bei Amoeben bildet irgend ein in die Nähe der 
Vacuole gedrungenes Körnchen, oder eine Berührung 
der Amoebe mit fremden Körpern einen hinlängli- 
chen Reiz zum Eintritt der Contraction der Vaecuole. 
Doch auch ohne die Einwirkung solcher nachweis- 
barer Reize ist die Pulsation ganz unregelmässig; so 
waren bei den zur Beobachtung erwählten drei 
Amoeben (A, B, ©) bei einer Temperatur von 16°C. 
von einer Systole zur anderen Secunden vergangen: 


! Ueber die contractilen Behälter ete. 161. 
® Die rhythmischen Bewegungserscheinungen etc. 


318 


A 97. 86. 15%. 70. 81. 115. 90. 
B 149. 103. 233. 131. 118. 
© 100. 150. 135 150. | 


Bei einer vierten Amoebe bei 20° C.: 73, 526, 351. | 

Zu bemerken ist, dass die drei letzten Amoeben 
derselben Art angehörten und mit A. verrucosa 
übereinzustimmen schienen. 

Dem gegenüber wird die grosse Regelmässigkeit | 
des Rhythmus der Contractionen bei den Ütliaten 
durch die folgenden Secundenzahlen der zwischen je 
zwei Systolen verstrichenen Zeiträume bewiesen : 
Euplotes Charon: 
Stylonychia pustulata (16° C.), 10. 9. 


(16° °C.), 31. 32. 33. 31. 31. 32. | 
De10.229! 


Chilodon Cueullulus (15° C., 5. 5. | 
P « (182.C),25,,5.,8.,.5005565: | 
Vorticella sp. KL1S20)559:529:228:51075.9.2,.979:597 


Aus diesen Zahlen geht eine je nach der Art 
verschiedene Pulsfrequenz der Vacuolen bei den 
Infusorien hervor (bei derselben Art und bei unver- 
änderter Temperatur fand sie Rosssach constant); | 
dabei sind die Schwankungen der Pulsfrequenz so 
minimal, dass sie kaum verdienen in Betracht gezo- 
gen zu werden, selbst wenn man die bei dem benutz- 
ten Märzer-schen Metronom auch bei der grössten 
Uebung im Zählen unvermeidliche Fehler berück- 
sichtigt. 

Indessen bleibt der Rhythmus der Contractionen 
blos bei der nämlichen Temperatur und so lang | 
unverändert, als der Protist in derselben Flüssigkeit 
gehalten wird, in der er sich aufhielt; verschiedene 
physikalische und chemische Agentien bilden auf 
den Rhythmus der Contraetionen nach bestimmten 
Gesetzen wesentlich modificirend eingreifende Reize. 

Der durch die Temperatur geübte modifieirende 
Einfluss kann schon an den unregelmässig pulsiren- 
den Vacuolen der Amoeben erkannt werden; bei 
abnehmender Temperatur werden die auf die Con- 
tractionen folgenden Pausen immer länger, und 
schon bei 5°C scheinen die Pulsationen überhaupt 
aufzuhören. Ueber 25° hinaus werden die Vaecuolen | 
mit dem ganzen Amoeben-Leib kleiner, um 40° 
herum aber wieder grösser, nehmen aber die Pul- 
sationen auch bei einem abermaligen Sinken der 
Temperatur nicht wieder auf, zum Beweis, dass die 
AJmoebe bei 40° abstirbt. 

Bei den Infusorien sind die durch Temperatur- | 
unterschiede am Rhythmus der regelmässig pulsiren- 


1 Op. cit. 2639. 


den Vacuolen hervorgerufenen Veränderungen viel 
auffallender, und in Bezug auf diese wurden von 
RosssacH die folgenden interessanten Gesetze fest- 
gestellt: ! 

1. Die Schnelligkeit der rhythmischen Bewegun- 
gen der contractilen Blase hängt mit der Tempera- 
tur des Körpers auf das Engste zusammen, so dass 
ein und dieselbe Thierspecies in normalen Verhält- 
nissen, bei gleicher Temperatur immer die gleiche 
Zahl von Contractionen hat. 

Aus der Zahl der rhythmischen Contractionen 
kann man daher einen sicheren Rückschluss auf den 


| augenblicklichen Temperaturgrad machen. Ein auf 


diese Verhältnisse untersuchtes Infusorium kann für 
die Folgezeit als Thermometer der Flüssigkeit dienen, 
in der es lebt. 

Die Wärme hat also einen ganz bestimmten Ein- 
fluss auf die Intensität des Processes, durch den eine 
rhythmische Thätigkeit zu Stande kommt. 

2. Von 4° C. an aufwärts bis zu 30° nimmt 
die Schnelligkeit der rhythmischen Bewegungen 
immer zu. 

3. Die Beschleunigung ist eine stärkere bei von 
4#—15°, als bei von 15—30° aufsteigender Tempe- 
ratur. 

Es setzt also eine unter 15° herabgehende Tem- 
peratur die Zahl der rhythmischen Contraetionen in 
vielhöherem Maasse herab, als eine Temperatur über 
15° sie vermehrt. 

4. Von einem bestimmten hohen Temperatur- 
grade an (30-—--35°) findet keine Beschleunigung der 
rhythmischen Thätigkeit mehr statt. Dieser Tempe- 
raturgrad liegt um so niedriger, je grösser die Schnel- 
liskeit des Rhythmus schon bei niederer Tempera- 
tur war. 

5. Langsamere rhythmische Bewegung erfährt 
durch Temperatursteigerung die stärkere, schnellere 
rhythmische Bewegung die geringere Beschleunigung; 
d. i. die Schnelligkeit einer raschen rhythmischen Be- 
wegung wird durch Temperaturunterschiede viel 
weniger alterirt, als die einer langsam rhythmischen 
Bewegung. Bei keinem Infusorium konnte durch 
Temperatursteigerung mehr als 20 Contractionen per 


Minute (Vorticella) erregt werden. 


6. Bei einer Temperatur unter 0° und über 42° 
hört mit dem Leben des ganzen Körpers auch die 
rhythmische Thätigkeit auf. 


ı Op. eit. 33. 


319 


7. Es blieb sich für die Contraetionszahl gleich, 
ob ein Temperaturgrad längere oder kürzere Zeit ein- 


gewirkt hat, ob die Temperatur langsam oder rasch 
in die Höhe getrieben wurde. Ein und dieselbe Tem- | 


peratur, ob sie 1 Minute oder '/a Tag einwirkt, ist 
immer von ein- und derselben Contractionsfrequenz 
der contractileu Blasen begleitet. 

Unter den übrigen physikalischen und che- 
mischen Agentien wirkt eme Sauerstoffent- 
ziehung lähmend auf die sich erweiternden Va- 
euolen ein. 

Bei Sättigung der Flüssigkeit mit indifferen- 


ten Substanzen werden die Vaeuolen beträcht- | 


lich kleiner, und mit dem Concentrationsgrad hält 
auch die Verlangsamung des Pulses gleichen Schritt. 

Säuren in kleinen Gaben (und nur solche kom- 
men in Betracht, da grosse Dosen rasch tödtend auf 
die Protisten wirken) erzielen eine Verkleinerung des 
ganzen Leibes und auch der pulsirenden Vacuolen, 
wobei die Pulsfrequenz gleich zu Beginn der Einwir- 
kung abnimmt. 

Auf minimale Dosen von Alkalien werden die 
Vacuolen dilatirt und die Contractionen stetig sel- 
tener. 

Auf starke Gaben von Alkohol hören die Va- 
cuolen in einem mittleren Dilatationsgrad auf zu 
funetioniren; durch mittlere Dosen wird die Puls- 
frequenz der Vacuolen, im Anfang, blos herabge- 
setzt. 

Durch mittlere und kleinere Dosen von Alea- 
loiden werden die gelähmten Vaeuolen ausseror- 
dentlich dilatirt. 

Unter eleetrischen Strömen von mittlerer 
Stärke dauert die regelmässige Pulsation der Va- 
cuolen ungestört weiter, obschon der ganze Körper 
und die Cilien durch den Strom tetanisirt wer- 
den. ! 

Fragt man nun nach der eigentlichen Ursache 
der rhythmischen Contractionen, also nach dem Reiz, 
der die Vaeuolen zur Pulsation anregt, so erhält man 
die Antwort in folgender Gruppirung der RossBAcH’- 
schen Forschungsergebnisse :? 

Die rhythmischen Bewegungen der contractilen 
Blase sind Folge von Oxydationsvorgängen in dem 
Protoplasma. 


Der Moment des Oxydationsvorgangs ist der 


' Op. eit. 57—59. 
2 Op. eit. 70, 


die Contraction bedingende und zu Stande bringende 
Reiz. 

Die Möglichkeit der Oxydation hängt ab zunächst 
von der Beschaffenheit des Protoplasma selbst und 
von der Menge der in demselben vorhandenen oxy- 
dationsfähigen Stoffe, sodann von der Grösse der 
Sauerstoffzufuhr. 

Diese Oxydationsfähigkeit des Protoplasma wird 
erhöht durch Steigen, erniedrigt durch Sinken der 
Temperatur, ganz aufgehoben durch die Alealoide. 

Die Grösse der Sauerstoffzunahme wird vermehrt 
durch Steigen, vermindert durch Sinken der Tempe- 
ratur, sowie durch jede Aenderung des endosmoti- 
schen Vorgangs. 

Eine Vermehrung der Sauerstoffaufnahme kann 
nur dann beschleunist werden, wenn für die grössere 
Menge Sauerstoff auch hinlänglich oxydirbare Stoffe 
vorhanden sind. 

Es resultirt daher die Schnelligkeit der rhythmi- 
schen Bewegungen im normalen Zustande von der 
Menge der oxydirbaren Stoffe, des Sauerstoffs und der 
Höhe der Temperatur. 

Jede Oxydation setzt ein Oxydationsproduet 
(Säure) ab; sobald dieses gebildet ist, hört der 
Reiz auf. 

Oxydationsvorgang und Oxydationspro- 
duet sind sonach die nothwendig wech- 
selnden Ursachen der rhythmischen Bewe- 
gung, der abwechselnden Zusammenziehung 
und Ausdehnung. 

Die RossgacH’schen Untersuchungen erstrecken 
sich blos auf Amoeben und Ciliaten, also ausschliess- 
lich auf animalische Protisten, und lassen die nach 
Art der Pflanzen mittelst Chlorophylis assimilirenden 
Flagellaten ganz unberücksichtigt. Esfrägt sich nun, 
ob wohl bei letzteren die rhythmische Thätigkeit der 
contractilen Vaeuolen durch die nämlichen Reize 
eingeleitet werden, wie bei jenen? Auf diese Frage 
kann in Ermanglung einschlägiger Beobachtungen 
eine bestimmte Antwort nicht ertheilt werden ; zieht 
man aber den vom farblosen oder ehlorophylifreien 
vollkommen verschiedenen Kraft- und Stoffwechsel 
des chlorophyllhältigen Protoplasma in Betracht, 
weleher in ultima analysı in einer, unter Bindung 
von lebendiger Kraft verlaufenden Desoxydation 
der von aussen aufgenommenen hochoxydirten anor- 
ganischen Verbindungen undin einer Ausscheidung 
des freigewordenen Sauerstoffs besteht — während im 
farblosen Protoplasma die durch das grüne Proto- 


320 


plasma gebildeten sauerstoffarmen organischen Ver- 
bindungen dureh von aussen aufgenommenen Sauer- 
stoff oxydirt, hierbei Kräfte frei und hochoxydirte 
zersetzungsproducteausgeschieden werden —: so kann 
gewiss nicht angenommen werden, dass das chloro- 
phylihältige Protoplasma durch die nämlichen Reize 
zu Pulsationen angeregt wird; dagegen spricht viel 
Wahrscheinliehkeit dafür — vorausgesetzt, dass die 
rhythmische Thätigkeit des chlorophylifreien Proto- 
plasma wirklich durch die Oxydation und die Oxy- 
dationsprodueten erregt wird — dass bei grünen 
Flagelatten die Vacuolen unter der erre- 
genden Einwirkung des Reduetionspro- 
cesses und des freigewordenen Sauer- 
stoffs pulsiren. 

Ich habe bereits weiter oben erwähnt, dass die 
ehlorophyllhältigen Flagellaten beinahe ausnahms- 
los durch zwei Vacuolen charakterisirt sind,* welehe 
an der Basis der einen oder zwei Geisseln alternirend 
pulsiren. Auch bei den in die Familie der Kugient- 
den und Ohloropeltiden gehörigen Flagellaten, wel- 
chen Stein blos eine Vaeuole zuschrieb, können 
diese zwei Vaceuolen sehr gut unterschieden werden, 
und wurden es auch beide bei Kuglena bereits von 
ÖrArarkoe und bestimmter von CARTER, nur dass 
diese Forscher die eine Vacuole unrichtig aufgefasst 
hatten; doch selbst aus der von Sreın gelieferten 
Beschreibung geht das Vorhandensein einer zweiten 
Vaeuole mit Wahrscheinlichkeit hervor, und wird 
auch von Srrın nicht als unmöglich ausgeschlossen. 
Ich halte es für nöthig auf diesen Gegenstand — wie 
ich bereits oben andeutete — zurückzukehren, da 
die zwei verschiedenen Aufgaben dienenden Vacuolen 
zum Verständniss der einheitlichen Organisation und 
der Ernährungsverhältnisse der Flagellaten, meines 
Erachtens, von Wichtigkeit sind. 

Die eine Vacuole der Euglenen wurde, wie be- 
kannt, bereits von EHRENBERG unterschieden, nur 
dass dieser Forscher, den wahren Werth gänzlich 
verkennend, dieselbe für den Markknoten hielt. 
Focke hat in seinen Abbildungen die wechselnden 
Contouren der einen Vacuole der Euglena sehr 
charakteristisch wiedergegeben,! aber, trotzdem er 
deren vollständiges Verschwinden bei Jodbehand- 


* Mehr wie zwei Vaeuolen fand Cıernkowskı bei Hyd- 
rurus und den Schwärmern einer Palmellen-Art. Ueber Pal- 
mellaceen und einige Flagellaten. AMA. Bd. VI. (1870) 422. 

! Physiologische Studien. II. H. 1854. Taf. IV. 


lung hervorhob,! an der Enrengere’schen Auffassung 


festgehalten und sie als Markknoten bezeichnet. 


LacHmann betont die durch CuaPArkoe erfolgte Ent- 


deckung der contractilen Vaeuolen bei Kuglena 
Pleuronectes (=Phacus Pleuronectes Duj.) und E. 
Acus, und knüpft hieran folgende Bemerkung: «Bei 
den Euglenen ist das Auffinden der contractilen 
Stelle, ausser durch die Beweglichkeit der Thiere, 
noch besonders erschwert, dass sie gerade über oder 
dieht neben dem hellen von Enreeere als Mark- 
knoten gedeuteten Fleck liest. »? 

Da das neben oder über der pulsirenden Vacuole 
gelegene und als Ganglion angesprochene Organ in 
der That vorhanden und — wie zuerst CARTER, dann 
Stein nachwies — auch nichts anderes, als eine pul- 
sirende Vaeuole ist: wird es klar, dass CÜLAPAREDE 
beide Vacuolen sehen musste. 

Ueber die, auf die Vacuolen von Euglena bezüg- 
lichen Carrer’schen Untersuchungen giebt STEIN 
folgendes Resume: «CarTER gebührt das Verdienst, 
in diesem Gebilde zuerst einen contractilen Behälter 
erkannt zu haben. Anfangs fiel ihm nur die verschie- 
dene Form und Grösse, die der Behälter bei den 
einzelnen Individuen zeigt, auf, später aber beobach- 
tete er auch die allmälige, jedoch nie ganz vollstän- 
dige Entleerung desselben. Der nähere Hersang 
konnte nur an ruhenden, kuglig contrahirten Eugle- 
nen, welche sich zu eneystiren im Begriff standen 
oder bereits eneystirt waren und aus den Cysten 
herausgesprengt und möglichst platt gedrückt wur- 
den, beobachtet werden. 'Alsdann zeigte sich zur 
Seite des eigentlichen eontractilen Behälters ein sehr 
kleiner, mit ihm in Verbindung stehender Neben- 
behälter (Sinus), der sich nach und nach mit Flüssig- 
keit füllt und sehr bedeutend ausdehnt und dann 
seinen Inhalt in den Hauptbehälter ergiesst, wo- 
durch dieser prall erfüllt wird, während der Neben- 
behälter auf sein ursprüngliches Volumen zurück- 
sinkt und als ein ganz winziges Bläschen erscheint. 
Hierauf füllt sich der Nebenbehälter von Neuem, 
und je mehr dies geschieht, einen um so grösseren 
Druck übt er auf den Hauptbehälter aus, wodurch 
dieser zum grössten Theil entleert wird, um alsdann 
wieder von dem sich nun entleerenden Nebenbehäl- 
ter gefüllt zu werden. »*® 


'S. 60. Erklärung zu Fig. 23. 

? Ueber die Organisation der Infusorien. AAP. (1856) 369. 

® III. S. 144. CARTER, Annals of. natur. History. Bd. 20. 
(1857) 34—35. 


RE WE 


3 


Nach den Srein’schen Untersuchungen steht bei 
den Euglenen die einzige Vacuole mit dem Schlund 
in Verbindung. Das letzterwähnte Organ, nämlich 
der Schlund wurde zwar von MorrEn bereits im 
Jahre 1843 bei Euglena sanguinea entdeekt,! doch 
gebührt unstreitbar Stein das Verdienst, das Vor- 
kommen dieses in morphologischer Hinsicht hoch- 
wiehtigen Organs bei sämmtlichen Kuglenen und 
zahlreichen anderen grünen Flagellaten nachgewie- 
sen, genau und getreu abgebildet zu haben. Die 
Oefinung des Schlundes nach der Aussenwelt, also 
der Mund, stellt ein kleines kreisförmiges, an der 
Basis der zumeist einzelnen, selten doppelten Geissel 


am vorderen Körperende situirtes Loch vor, welches | 


jedoch nur selten gerade an der Spitze sitzt, viel 
häufiger — besonders bei metabolischen Formen, 
wie z. B. bei Zuglena viridis und E. deres — etwas 
zur Seite gedrängt ist und bei seitlicher Ansicht als 
von einer etwas vorspringenden Ober- und Unter- 
lippe begrenzter kleiner vertiefter Ausschnitt er- 
scheint. Diese interlabiale kleine Vertiefung war 
schon älteren Forschern, wie EHRENBERG und Duv- 
JARDIN bekannt und findet sich bei ihnen auch cha- 
rakteristisch abgebildet; EHReNBERG brachte sogar 
die Vermuthung zum Ausdruck, dass hier die Mund- 
öffnung zu suchen sei.” Die Mundöffnung führt in 
einen nach innen sich verjüngenden, leicht S-förmig 
gebogenen trompetenartigen Schlund, welcher mit 
der eingestülpten Cutieula ausgekleidet ist, und, ab- 
gesehen von den fehlenden Cilien und dem viel 
engeren und feineren Bau, mit dem bei zahlreichen 
Ciliaten (z. B. den Vorticellinen, Paramecien, Col- 
poda, Colpidium ete.) vorhandenen trompetenförmi- 
gen Schlund übereinstimmt. Hat man dieses von 
STEIN sehr genau und getreu abgebildete Organ be- 
reits einmal bei einer grösseren Euglene, z. B. der 
von EHrengerg als Amblyophis viridis bezeichneten, 
relativ gigantischen und träge sich bewegenden Form 
oder bei den grossen Exemplaren von Euglena Oxyu- 
rıs und Phacus Pleuronectes erkannt, so wird man 
es auch bei den kleineren Formen leicht auffinden. 
Nach Srem steht die einzige pulsirende Vacuole mit 
dem inneren, unbestimmt begrenzten Ende dieses 
Sehlundes mittelst eines fenen Ganges in Verbin- 
dung und scheint somit wie an einem Stiel zu hän- 


1 Recherches sur la rubröfaction des eaux. Nouv. 
Memoires de l’Acad. roy. du Bruxelles. Vgl. Stem III. 66. 
2 Infusionsthierchen. 100. 


G. Entz, Protisten, 


21 


\ 


gen. «Der Behälter — sact Stzın! — schwoll bald 
mehr auf, bald zog er sich auf ein geringeres Volu- 
men zusammen, nahm auch wohl eine unregelmäs- 
sige lappige Form an, zuletzt aber schwand seine 
Verbindung mit dem Schlunde, und er rundete sich 
nun wieder zu dem gewöhnlichen Blasenraum ab. 
Einen Nebenbehälter vermochte ich bisher nicht auf- 
zufinden, wenn ein solcher existirt, so müsste er 
geradezu als der eigentliche Behälter gedeutet wer- 
den. — — Ich schliesse aus diesen und vielen ähn- 
lichen Beobachtungen auf eine doppelte Function 
des contractilen Behälters bei den Euglenen und den 
verwandten Flagellaten. Es wird nämlich einerseits 
die durch den Mund und Schlund eindringende 


, flüssige Nahrung aufnehmen und durch seine wenn 


auch nur unvollständige Contractionen in die umge- 
bende Leibessubstanz hineimdrängen, andererseits 
aber auch inihm aus der Leibeshöhle zusammenströ- 
mende Flüssigkeiten auf dem umgekehrten Wege 
nach aussen befördern. » 

Es wird wohl keimer langen Beweisführung be- 
dürfen, um einzusehen, dass die der Sreım’schen 
Auffassung entsprechende zweiseitige und zwar ganz 
antagonistische Function der Vacuole bei Kuglenen 
und verwandten Flagellaten kaum denkbar ist; Stein 
hat dies offenbar selbst am besten gefühlt, daher 
auch das mögliche Vorhandensein der Carrer’schen 
Nebenvacuole nicht ausgeschlossen; würde letztere 
wirklich existiren, so wäre er geneigt, diese als 
eigentliche pulsirende, d. h. entleerende Vacuole 
anzusprechen, während die mit dem inneren Schlund- 
ende zusammenhängende Vaeuole in diesem Falle 
naturgemäss blos zur Einleitung von Flüssigkeit in 
den Flagellatenleib dienen könnte. Nach eingehen- 
den und wiederholten Untersuchungen glaube ich mit 
Bestimmtheit behaupten zu können, dass den Kugle- 
nen, Phacus-Arten und anderen verwandten grünen 
Flagellaten in der That zwei Vacuolen zu- 
kommen; die von Srem sehr genau beschriebene 
Vacuole steht mit dem unteren Schlundende in Ver- 
bindung und dient ausschliesslich dem Zweck, das 
durch den Schlund einströmende Wasser durch träge 
und nie zu einer vollkommenen Entleerung führende 
Contractionen im das Protoplasma zu drücken, wo 
es durch nieht unmittelbar siehtbare Bahnen ver- 
theilt wird; dagegen entspricht die andere Vacuole 
— (urrter’s Nebenyacuole, Enrengerg’s Markkno- 


ı TII. 144. 


322 


ten, dessen Vorhandensein auch CrLArarkpE bestä- 
tigt —, welehe beiläufig um die Mitte des Schlun- 
des oder noch etwas weiter oben situirt ist, der pul- 
sirenden Vacuole der Ciliaten. Bei den Kuglenen 
liegen zwar beide Vacuolen in der Rindenschicht, 
aber an entgegengesetzten Seiten, so dass bei einer 
Einstellung des Linsensystems auf die Körperober- 
fläche blos die eine sichtbar ist und bei Auf- und 
Niederschrauben der Mikrometerschraube beide Va- 
cuolen zu einem Trugbild verschmelzen, welches 
den Anschein hat, als ob nur eine Vacuole vorhan- 
den und die andere blos eine lappenförmige Aus- 
buchtung derselben wäre. Ohne Zweifel entspricht 
einem solchen Bilde Sreın’s Abbildung der gelappten 
Vaceuole von Phacus Pleuronectes ;! die Contouren 
sind ganz naturgetreu, nur ist der Zusammenhang 
zwischen der oberen und unteren Bucht blos ein 
scheinbarer ; erstere entspricht einer besonderen, der 
eigentlichen Vaeuole und findet sieh auf der einen 
Figur (64) auch bei Ste von der unteren getrennt 
abgebildet. Der abgeplattete Leib von Phacus Pleu- 
ronectes eignet sich gerade ganz vorzüglich zum 
Studium der beiden Vacuolen. Bei diesem Flagella- 
ten erhebt sich bekanntlich auf der etwas convexen 
Fläche — nennen wir sie Rückenfläche — des flach- 
gedrückten Körpers ein scharfer Kamm, welcher den 
Körper in eine rechte und linke Seite theilt, und es 
ist hier die Situirung der einen Vacuole an der 
Schlundbasis auf der Bauchseite, der anderen aber 
um die Mitte des Schlundes auf der Rückenseite, 
sehr deutlich auszunehmen. Will man diese durch 
den seitlich situirten Augenfleck bezeichnete eigent- 
liche Vacuole in ihrer Thätigkeit beobachten — was 
bei den trägen Bewegungen der grösseren EKuglenen 
und den längere Zeit an einer Stelle regungslos ver- 
weilenden Phacus- Arten mit keinerlei Schwierigkei- 
ten verbunden ist — so kann man sich von den in 
regelmässigen Intervallen erfolgenden Pulsationen, 
so wie auch davon überzeugen, dass bei Systole der 
Inhalt der Vacuole durch einen überaus feinen, aber 
bei den grösseren Euglenen häufig sehr deutlich zu 
unterscheidenden spaltförmigen Gang in das Mund- 
ende des Schlundes entleert wird, wo die kreisför- 
mige Contour der Entleerungsöffnung sehr scharf zu 
sehen ist. Bei der grossen Euglena sanguinea treten 
im Umkreis der Vacuole zu Beginn der Systole ähn- 
liche rosettenförmige Buchten auf, wie bei vielen 


* III. Taf. XIX. Fig. 58. 59. 60. 63. 64. 


Ciliaten. Bei kugelig contrahirten Kuglenen lassen 
sich drei Vacuolen unterscheiden: hiervon ist die 
eine zur Einleitung von Wasser bestimmt, die zweite 
pulsirt, die dritte endlich, welehe den anderen zwei 
an Grösse nachsteht und welche sich während der 
Systole der durch den Augentleck gekennzeichneten 
Vaeuole anfüllt und hinterher, wenn jene in Diastole 
ist, verschwindet, ist: zweifelsohne nichts weiter, als 
der vorhin erwähnte Ausführungsgang, welcher 
während der durch die kugelige Contraetion der 
Euglene bedingten Verkürzung der Längsachse aus- 
einander gezerrt und zu einer Nebenvacuole dilatirt 
wird. Es ist bekannt, dass die Vacuolen der Protisten, 
wenn diese unter dem Deckglas in nicht erneuertem, 
also erschöpftem und mit Stoffwechselproducten in- 
fieirtem Tropfen längere Zeit gehalten werden mit 
zunehmender Trägheit funetioniren und ihre Thätig- 
keit endlich ganz einstellen; dies kann aueh an den 
Eiuglenen und Phacus-Arten beobachtet werden, wo 
dann die am Schlundende und neben dem Augen- 
fleck situirten Vaeuolen unter solehen Umständen 
zu pulsiren aufhören, wobei der Ausführungsgang 
der letzteren gleichfalls zu einem kugeligen Hohl- 
raum sich erweitert, in welehem Zustand die drei 
Vacuolen leicht für eine mit drei Ausbuchtungen 
versehene einzige Vacuole könnte angesehen werden, 
wie sie von Ste bei Phacus Pleuronectes abgebildet 
wurde.! 

Nach den Vorgetragenen, welche Srem’s Unter- 
suchungen zum Theil modifieiren, zum Theil ergän- 
zen, und die Abweichungen zwischen der CArTtERr'- 
schen und der Srrın’schen Auffassung einigermassen 
ausgleichen, sind die Euglenen und Phacus-Arten 
sowie auch alle übrigen chlorophyllhältigen Flagella- 
ten, welche von Sem in die Familien der Eugleni- 
den und Chloropeltiden einbezogen wurden, mit 
einem trompetenförmigen Schlund versehen, welcher 
fortwährend Wasser in die, sowohl von SrEın, wie 
auch von CARTER unterschiedene Vaeuole leitet; diese 
Vaeuole, welehe mit dem inneren Ende des Schlundes 
zusammenhängt und welche ieb nach ihrer Function 
als Schlingvacuole bezeichnen will, füllt sich durch den 
Schlund, um dann ihren Inhalt in das Protoplasma 
zu drücken, was bereits Stein erkannte. Die eigent- 
liche pulsirende Vacuole ist weiter oben neben dem 
Augenfleck situirt; es ist das die von CARTER als Ne- 
benvacuole bezeichnete, welehe StEm — wenn sich 


! III. Taf. XIX. Fig. 60. 64. 


3 


deren Vorkommen bestätigte — geneigt ist für 
die wirkliche econtractile Vaeuole zu halten; in der 
That ist sie es, welche die sich in ihr ansammelnde 
Flüssigkeit durch einen feinen, gelegentlich zu einer 
Nebenvacuole sich erweiternden Gang und eine kleine 
kreisförmige Oeffnung in die obere Schlundpartie 
entleert; letztere stellt also ein der Einleitung und 
Entleerung von Flüssigkeit dienendes Vestibulum 
vor. Demgemäss wird der Körper der angeführten Fla- 
gellaten vermittelst der antagonistisch wirkenden 
zwei Vacuolen von einem regelmässigen und con- 
stanten Flüssigkeitsstrom durchrieselt: durch 
die Schlingvaceuole wird das durch den 
Schlund einströmende Wasser in das Pro- 
toplasma gedrückt, durchströmt den Kör- 
per, tauscht hier die ernährende Gasart 
gegen Zersetzungsgase aus und sammelt 
sich endlich in der pulsirenden Vacuole 
an, von welcher es ausgetrieben wird. 

Ich kann nicht umhin, die auffallende Ueberein- 
stimmung, welche zwischen den von den Algen, na- 
mentlich den Palmellaceen nur schwer trennbaren 
Euglenen und den nach Ste höchsten Repräsentan- 
ten der Ciliaten, nämlich den Vorticellinen, hinsicht- 
lich des Baues und der Situirung des Schlundes und der 
pulsirenden Vaeuole besteht, an dieser Stelle hervor- 
zuheben. Bei den Vorticellinen (welchen auch die 
Ophrydinen und Urceolarinen anzureihen sind) führt 
der von den Autoren als Pharynx oder Oesophagus 
bezeichnete, nach unten zu sich verjüngende Theil 
des trompetenförmigen Schlundes in einen spindel- 
oder eitronenförmigen Hohlraum; dieser Hohl- 
raum entspricht vollkommen der Schling- 
vacuole der Euglenen und fördert den durch 
den Schlund aufgenommen Inhalt mittelst rhythmi- 
scher Contractionen weiter, und zwar nicht auf un- 
sichtbaren Bahnen, sondern durch einen bei den 
grösseren Vorticellinen — wie dies aus den Unter- 
suchungen von GREEFF! und Wrzesnıowskı? be- 
kannt ist — deutlich ausnehmbaren, feinen bogen- 
förmigen Gang, welcher den Schlundinhalt aus dem 
Ectoplasma in das Entoplasma überführt. Die pulsi- 
rende Vacuole befindet sich auch bei den Vorticelli- 
nen neben dem Schlund und lässt ihren Inhalt ent- 


* Untersuchungen über die Naturgesch. der Vorticellen, 
AN. 37. Jahrg. (1871) Bd. I. 8. 200. 
Beiträge z. Naturgesch. d. Infusorien. ZWZ. XXIX. 
(1877) 303. 


3 


| weder unmittelbar, oder durch Vermittlung eines 


feinen Ganges, oder eines zu einer Nebenyacuole sich 
erweiternden Behälters in die als Vestibulum bezeich- 


| nete vorderste Schlundpartie gelangen. Die bei die- 


ser Einrichtung sich zeigenden morphologischen 
Unterschiede sind von untergeordneter Bedeutung 
und beschränken sich einfach auf die Grösse und auf 
den Grad der Differenzirung, welcher bei den Vorti- 
cellinen höher, als bei den Euglenen ist ; dagegen ist 
die Aufgabe von Schlund und Schlingvacuole in dem 
Maasse verschieden, als die Ernährung der mittelst 
Chlorophylis assimilirenden Euglenen von der Er- 
nährung der Vorticellinen abweicht; die Euglenen 
nehmen nämlich blos Wasser auf, während die Vor- 
ticellinen mit dem Wasser auch organische Nahrung 
verschlingen und die Entleerungsöffnung ihrer pulsi- 
renden Vacuole dient zugleich auch zum Entleeren 
unverdaulicher Nahrungsbestandtheile. 


Difjferenzirungen, welche zur Aufnahme und 
Verdawung der Nahrung dienen. 


Die Lehre vom polygastrischen Apparat fand, 
nachdem deren Unhaltbarkeit von Duwsarpın, MEvYEN 
und von v. SızsoLp nachgewiesen wurde, keine An- 
hänger mehr unter den neueren Forschern ; blos 
EHRENBERG machte noch am Abend seines Lebens 
den Versuch, dieselbe mit dem Vollgewicht seines 
Ansehens zu vertheidigen.! EHRENBERG äussert sich 
in dieser Publieation über den Werth der neueren 
Forschungen miteiner beleidigenden Geringschätzung, 
weist aber keine einzige neue Beobachtung vor, son- 
dern beschränkt sich darauf, seine alten Präparate 
hervorzuholen und an den vor 27 Jahren auf Glas- 
platten angetrockneten Infusorien mit Hilfe seiner 
Phantasie den nämlichen polygastrischen Apparat zu 
reconstruiren, an dessen Existenz er seit 1830 mit 
einer, einer besseren Sache würdigen Zähigkeit fest- 
hielt. Solehe Präparate, bei welchen man in den ver- 
zerrt eingetrockneten Infusorienleib die meisten 
Details erst hineindenken muss, führen auf die 
schlüpfrige Bahn der subjeetiven Auffassung und be- 
weisen eigentlich gar nichts; denn so wie das lau- 
nische Spiel der Phantasie einem jeden, je nach sei- 
nem momentanen Gemüthszustand verschiedene Bil- 


! Ueber die seit 27 Jahren noch wohl erhaltenen Or- 
ganisationspräparate des mikroskopischen Lebens. Abhandl. 
der Berliner Akad. der Wissensch. aus dem Jahre 1862. Ber- 
lin 1863. 8. 39—74. Mit 3 Kupfertafeln. 

41” 


324 


der in die Wolken zaubert: eben so verhält sich die 
Sache mit den durch Eintrocknen hergestellten Ne- 
belbildern der Infusorien, und wenn StEn es trotz- 
dem für nothwendig hielt, die EuHrenger@’sche Enun- 
tiation durch gründliche und umständliche Beweis- 
führung zu widerlegen und zurückzuweisen 1 so 
leitete ihn dabei gewiss nicht die einer neueren Wi- 


derlesung bedürftige Natur der veralteten Lehren, 


als vielmehr der Name und das grosse Ansehen des 


Autors. 

Der Streit über den polygastrischen Verdauungs- 
apparat war hiermit zwar endgiltis erledigt, doch 
wurde die von DuJarpın, MEyEn und v. SIEBOLD auf- 
gestellte Ansicht, obschon sich ihr mit Stein auch 
die meisten Forscher anschlossen, trotzdem nicht all- 
gemein acceptirt. 

Wie weit auch die Ansichten über die Ernährungs- 
organe der Protisten von einander abweichen mögen, 
in dem einen Punkt sind alle Forscher einer Mei- 
nung, dass die Verdauung durch die granulirte Kör- 
persubstanz verrichtet wird; bei Protisten also, ohne 
consistentere Rindenschicht und diese bedeckende 
Cutieula, ist die gesammte Körpersubstanz in glei- 
chem Maasse befähigt Nahrung aufzunehmen und 
zu verdauen ; als Beispiel mögen hier die Polythala- 


mien angeführt werden, welche mittelst der aus der | 


durchlöcherten Schale weit vorstreckbaren und durch 
lebhafte Körnchenströmungen ausgezeichneten Pseu- 
dopodien und deren um die Beute verschmelzenden 
Substanz verdauen und assimiliren ; beianderen Rhi- 
zopoden hingegen, wiez.B. den Heliozoen kann sich 
an jedem beliebigen Punkt der Körperoberfläche eine 
interimistische Mundöffnung bilden, durch welehe 
die Nahrung aufgenommen wird, während die unver- 
daulichen Theile gleichfalls durch temporäre Oeft- 
nungen entleert werden. 

Auch darüber ist man einer Meinung, dass die 
Gregarinen, sowie jene unter den Ciliaten, welehe 
sich nach Ars der parasitischen Würmer ernähren, die 
Nahrung an der ganzen Körperoberlläche aufsaugen. 

Bei allen Protisten, welche feste Nahrung auf- 
nehmen und bei welchen das breiartige, granulirte 
Enntoplasma von einer consistenteren und häufig von 
einer Cuticula bedeckten Rindenschicht begrenzt wird, 
so namentlich bei einem Theil der Rhizopoden, den 
Noctilucen, Flagellaten und Ciliaten, werden die 
durch die Corticalschicht eingedrungenen Nahrungs- 


11.8. 33—MU. 


bestandtheile im Entoplasma verdaut. Auch diesbe- 
züglich giebt es keine Meinungsunterschiede ; das die 
Verdauung verrichtende Innere des Protistenleibes 
aber erlitt wesentlich verschiedene Erklärungen. 

Schon die zwei ersten Forscher, welche den poly- 
gastrischen Darmapparat EurEnBERG’s zurückwiesen, 
waren verschiedener Ansicht. Während nämlich Dv- 
JARDIN das Entoplasma der Protisten als eine in die 
consistentere Corticalschicht ohne Grenze überge- 
hende tlüssigere Sarcode ansprach, sah Mewyen im 
Protistenleib — wie zu jener Zeit auch in den zuerst 
von ihm damit verglichenen Pflanzenzellen — Bläs- 
chen oder Schläuche, deren innerer Hohlraum mit 
einer schleimiggelatinösen Substanz angefüllt ist.! Der 
Dusarpın’schen Ansicht schlossen v. SrzBoLp, StEin 
und die Mehrzahl der neueren Forscher sich an, 
während Conun, LacHmans, dann auch ÜLAPAREDE, 
ferner CARTER, LIEBERKÜHN und Oscar ScHaipr die 
Mezyen’sche Auffassung theilten, zu welcher in neuerer 
Zeit auch GREEFF wieder zurückkehrte. 

Die Meryrn’sche Auffassung wurde von (ConHn,” 


in bestimmterer Form aber von LacHmann® ausge- 
führt ; nach letzterem Forscher wird durch die Cor- 
\ tiealschicht, welche allein den Infusorienleib bildet, 


eine weiter Verdauungshöhle, d. i. der Magen 
eingeschlossen, dessen granulirter, flüssiger, häufig 
in lebhafter Circulation befindlicher Inhalt nichts 
anderes, als Speisebrei, Chymus sein kann. Von Cua- 
PAREDE wurde diese Ansicht vollinhaltlich acceptirt 
und in dem mit Lachmann gemeinschaftlich heraus- 
gegebenen grossen Werke ausser den Oiliaten auch auf 
die mit Mund und Schlund versehenen Flagellaten, 
sowie von den Khizopoden auf die Amoeben ausge- 
dehnt. Wie leicht einzusehen, musste diese Ansicht 
in Gemeinschaft mit der Verwerfung der Einzellig- 
keitslehre, die consequenten Forscher, wie bereits 
oben erwähnt, nothgedrungen zu dem Ausspruch 
führen, dass die Protisten ihrer Organisa- 
tion nach im Wesentlichen mit den Coe- 
lenteraten übereinstimmen, ‘und mithin 
als Vertreter einer Unterabtheilung die- 
ses Typus anzusehen sind.! 


" Einige Bemerkungen über den Verdauungsapparat 
der Infusorien. AAP. (1839) 75. 

” Beiträge zur Entwicklungsgeschichte der Infusorien. 
ZWZ. III. (1851) 267. 

” Ueber die Organisation der Infusorien ete. AAP. (1856) 
358—99. 

* Eitudes I. 59. 


325 


Nach Crararkor und Lachmann gibt es aber 
einige Ciliaten, namentlich Trachelius Ovum und 
Loxodes Rostrum, welche statt einer einzigen ge- 
räumigen Verdauungshöhle, mit einem von einer 
Membran umschlossenen, verzweisten, echten Darm- 
kanal versehen sind, welcher von der Körperwand 
durch einen mit wasserklarer Flüssigkeit gefüllten 
weiten Hohlraum getrennt ist.' In einer späteren 
Arbeit macht Crararüpe noch die gelegentliche Be- 
merkung, dass Trachelius Ovum ein unverkenn- 
bares Bindeglied zwischen Infusorien und dendro- 
coelen Turbellarien bildet, gerade so, wie andere 
Infusorien die Verbindung mit den rhabdocoelen 
Turbellarien herstellen.” Demnach würden zwischen 
Infusorien, Turbellarien und Coelenteraten innige 
Verwandtschaftsbande bestehen, was durch neuere 
Untersuchungen keineswegs bestätigt wurde, und die 
ganze Uebereinstimmung zwischen Infusorien und 
Turbellarien beschränkt sich darauf, dass laut Un- 
tersuehungen von ULranın und Grarr,” der Darm- 
kanal bei einem Theil der Turbellarien (Acoela Ulia- 
nin) gänzlich fehlt und die Nahrung durch die kleine 
Mundöffnung in eine an Vacuolen und Fetttröpfehen 
reiche, weiche Substanz gelangt; aus diesem Sach- 
verhalt wird aber meines Erachtens von GRArFrF, wie 
vor ihm von CrArarkos ganz unberechtigt auf eine 
nahe Verwandtschaft zwischen Infusorien und Tur- 
bellarien gefolgert, da doch letztere mit ihrem aus 
Geweben aufgebauten Körper von den ersteren sehr 
wesentlich differiren, auch lässt sich nach einer kur- 
zen Bemerkung bei Grarr das Vorhandensein dieses 
wesentlichen Unterschiedes auch hinsichtlich der 
Marksubstanz der Infusorien und acoelen Turbella- 
rien folgern. Grarr sagt nämlich, dass bei Schizo- 
prona venenosa einzelne Stücke der zerrissenen 
Marksubstanz amoeboide Bewegungen zeigten, woraus 
wohl gefolgert werden kann, dass die Marksubstanz 
bei den acoelen Turbellarien aus amoeboiden Zellen 
zusammengesetzt ist, während sie bei den Infusorien 
aus homogener Sarcode besteht, deren isolirte Stücke 
zu amoeboiden Bewegungen nicht befähigt sind. 

Sehr entschieden sprach sich in neuerer Zeit für 
die, nach dem Erscheinen der beiden Srtrın’schen 


#33: 

® Beobachtungen über Anatomie und Entwickelungsge- 
schichte wirbelloser Thiere an der Küste von Normandie an- 
gestellt. Mit 18. Kupfertafeln. Leipzig 1863. 14. 

® Kurze Berichte über fortgesetzte Turbellarien-Studien. 
ZWZ. XXX. Supplem. (1878) 463. ; 


Monographien von den meisten Forschern verwor- 
fene OnaparEoE LAcHmann’sche Auffassung RıcHArp 
GREEFF aus; nach ihm bildet die Körperhöhle der 
Infusorien im strenesten Sinn des Wortes einen 
Gastrocascularraum, welcher die Arbeit der Verdau- 
ung und Cireulation in der nämlichen Weise, wie 
bei Coelenteraten, verrichtet und einen aus zum 
Theil m Verdauung begriffienen, zum Theil bereits 


‚ verflüssigten Nahrungsmitteln bestehenden dünn- 


flüssigen Brei, also Chymus enthält, weleher dureh 
neue Nahrungs- und Wasseraufnahme durch den 
Mund, sowie in Folge der durch die Afterötfnung 
erfolgenden Entleerungen der nicht assimilirbaren 
Stoffe einen fortwährenden Wechsel erleidet.! 

Die von Stem gegen (LAParkDE und LACHMANN 
angeführten Beweisgründe,? sind auch zur Wider- 
legung der von GREEFF erneuerten Lehre vollkom- 
men ausreichend. Wo die consistentere Rinden- 
schicht des Körpers ohne jede Grenze in die innere 
Marksubstanz übergeht, welche, abgesehen von ihrer 
flüssigeren Consistenz, ganz dasselbe Verhalten gegen 
Reagentien zeigt, wie die Rindenschicht, da kann 
von einer Körperhöhle gewiss keine Rede sein. Wür- 
den die Infusorien wirklich eine von Chymus erfüllte 
Körperhöhle einschliessen,, so wäre ohne Zweifel 
zu erwarten, dass der Chymus, bei Verletzungen des 
Infusorienleibes austliesse und die Körperhöhle sicht- 
bar würde. Wird nun versuchsweise ein grösseres 
Infusionsthier, z. B. eine Stylonychra zerschnitten, 
so sieht man die Schnittfläche längere Zeit hindurch 
unverändert bleiben und gewiss keinen Tropfen 
Chymus ausfliessen. Als wichtiger Beweis gegen die 
Anwesenheit einer Körperhöhle kann noch ange- 
führt werden, dass die mundlosen Opalininen, Aeı- 
netinen und (Fregarinen die nämliche breiartige | 
Substanz einschliessen, wie die mit Mund versehenen 
Protisten, trotzdem bei ihnen, da sie keine der Ver- 
dauung bedürftige Nahrung aufnehmen, von einem 
Chymus gewiss keine Rede sein kann. 

Aus alldem kann gefolgert werden, dass die 
flüssigere granulirte Binnensubstanz der Protisten 
durchaus nicht dem Chymus entspricht, welcher 
eine besondere Körperhöhle ausfüllt, sondern, wie 
dies bereits von Dusarpın und v. SıeBoLp gelehrt 
wurde, der flüssigere innere Theil der den ganzen 


: Untersuchungen über die Naturgeschichte der Vorti- 
cellen. AN. 37. Jahrg. I. B. (1871) 191—1)2. 
° T. 58—60, 


3 


Protistenleib bildenden Sareode, also des Proto- 
plasma selbst ist, welche wir zur Unterscheidung 
von der eonsistenteren äusseren Schicht, dem Rinden- 
plasma (Eetoplasma), schon weiter oben als Binnen- 
plasma (Entoplasma) bezeichneten, und welche bei 
den verdauenden Protisten selbstverständlich auch 
den Chymus enthält, indem die Verdauung oder 
Chymification hier vor sich geht. Der Ausdruck 
Chymus wäre aber trotzdem hier eben so wenig am 
Platze, wie bei den Gewebszellen, ausser man wollte 


[9) 


zo 


sich einer Syneedoche bedienen und den Namen des 


Enthaltenen auf das Ganze applieiren. 

Der bei Trachelius Ovum und Lozxodes Rostrum 
angeblich vorhandene verzweigte Darm, ist nach 
neueren Untersuchungen nichts weiter, als ein Pro- 
toplasmagerüst, wie es bei rasch wachsenden Pflan- 
zenzellen so häufig vorkommt; ein mit diesem ganz 
übereinstimmendes, von wasserklaren Hohlräumen 
unterbrochenes verästeltes Protoplasmagerüst ist bei 
den Noctilucen schon lange her bekannt und wurde 
ganz richtig aufgefasst.! 

Als man bereits glaubte sich der Annahme hin- 
geben zu können, dass das Vorkommen eines Dar- 
mes bei den Protisten nicht mehr zur Sprache kom- 
men könne, erhoben sich in neuester Zeit wieder 
zwei Forscher mit der grössten Entschiedenheit für 
das Vorhandensein eines Darmkanals. Der eine, 
Bausrans, schreibt blos Didinium nasutum einen 
Darm zu,? während der andere, FromEntet, bei allen 
Infusorien, ja er ist sogar geneigt auch bei den Fla- 
gellaten und Amoeben einen Darm anzunehmen.? 

FROMENTEL stützt sich in seinem Werke, welches 
Oiliaten, Flagellaten, Schyzomyceten und Amoeben 
umfasst, ausser den, bei allen werthvollen Details 
denn doch im Ganzen dilettantenhaften Untersuchun- 
gen der Mme Josarp-MurzAv, nur noch auf die in 
den Studien von CLArarkoe und Lacumann enthal- 
tenen Angaben, und lässt die Untersuchungen der 
angesehensten neueren Forscher, namentlich auch 
die von SrEın, ganz unberücksichtigt. Von der That- 
sache ausgehend, dass selbst Crararkpe und LacH- 
MANN gezwungen waren bei Trachelius Ovum und 


' Stein. I. 83. GEGENBAUR. Grundzüge der vergl. Anat. 
II. Aufl. (1870) 103. ©. Scumipr. Handb. der vergl. Anat. 
VI. Aufl. (1872) 85. Haecker, Zur Morphologie der Infu- 
sorien. Jenaische Zeitschr. VII. (1873). 

® Sur Je Didinium nasutum. Arch. de Zoologie exp6- 
rim. et generale. II. (1873) 376—85. 

3 Eitudes sur les Microzoires, Paris. (1874) 31—37. 


6 


Loxodes Rostrum die Anwesenheit eines Darmkanals 
anzuerkennen, und ganz unbekümmert um den 
längst erfolgten Nachweis vom wahren Werth dieses 
angeblichen verzweigten Darmkanals, endlich trotz- 
dem er, nach seinen eigenen Worten,! einen solchen 
verästelten Darmkanal selbst niemals gesehen hat, 
genügt ihm diese grundfalsche Angabe dennoch zur 
Verallgemeinerung. 

Heute — sagt FromenteLn? — als selbst die 
entschiedensten Gegner eines Darmsystems bei den 
Mierozoön, theils durch Beweisführung, theils dureh 
directe Beobachtung, gezwungen sind, die Existenz 
eines mit besonderer Membran ausgestatteten Darm- 
apparates zuzugeben, bleibt nur noch übrig, die 
Natur und die Structur dieses Organs bei den ver- 
schiedenen Microzoön zu untersuchen. 

Wahrlich ein wunderbarer Ideengang! Crara- 
repe und Lachmann haben Trachelius Ovum und 
Loxodes Rostrum einen von einer besonderen Mem- 
bran begrenzten verzweigten Darmkanal zugeschrie- 
ben, während, nach ihrer Meinung, die übrigen Infu- 
sorien denselben entbehren und in der weiten Kör- 
perhöhle verdauen; FRomenteL selbst hat einen 
solchen verzweigten Darmkanal nicht gesehen und 
basirt trotzdem hierauf die Behauptung, dass alle 
Protisten mit einem Darmkanal versehen sind! 

Das Darmrohr der Infusorien — sagt FROMENTEL 
weiter — geht bald direet vom Mund, bald vom 
unteren Ende des Oesophagus aus, und endigt, nach- 
dem es im Leib des Thieres einen kürzeren oder 
längeren gebuchteten Weg beschrieb, mit der After- 
öffnung;; es wird durch eine sehr durchsichtige, feine 
Membran von ausgezeichneter Elasticität gebildet. 
Diese Membran ist ganz in die von Dusarpın Sar- 
code genannte, weiche, durchsichtige, einer dieken 
Gummilösung ähnliche Substanz eingehüllt. In die 
letztere Substanz, welche bei den Infusorien das 
Zellgewebe der höheren Thiere vertritt, sind sämmt- 
liche Organe für Verdauung, Cireulation und Fort- 
pflanzung eingelagert; sie füllt alle Zwischenräume 
der inneren Organe aus und wird von der Cuticula, 
welche die Muskelfäserchen enthält, bedeckt. 

Die allgemeine Form des Darmrohres ist bei den 
verschiedenen Microzoön wechselnd ; zuweilen zieht 
es einem weiten Spalt ähnlich (sous l’aspect d’une 
large fente) vom Mund gerade zum Anus, so bei den 


" Op. eit. 36. 
2 Op. eit. 31. 


327 


Stylonychien und Keronen etc. Bei den Stentoren 
erstreckt es sich in gerader Richtung vom Oesopha- 
gus bis zum unteren Körperende, um sich an der 
entgegengesetzten Seite aufwärts zu krümmen und 
die auf der Wimperscheibe befindliche Afteröffnung 


zu erreichen. Bei den Vorticellinen, Eipistyliden und | 


Vaginieolen ete. beschreibt das Darmrohr beiläufig 
denselben Weg, nur dass es schraubenförmig gewun- 
den ist und beiläufig einen nach oben offenen $-er 
vorstellt. Bei den Arten, welche die Familie der 
Paramecien bilden, läuft das Darmrohr um das 
ganze Thier herum, vom Mund bis zu dem häufig 
auf der nämlichen Seite gelegenen After, in anderen 
Fällen kehrt es um, windet sich um sich selbst und 
öffnet sich am unteren Ende des Infusoriums. Kurz 
das Darmrohr kann die verschiedensten Gestalten 
annehmen.! 

Bei der Bestimmtheit, mit welcher FRoMENTEL 
die Anwesenheit des mit einer membranösen Wan- 
dung versehenen Darmrohres behauptet, kann mit 
Recht eine in überzeugender Weise geführte Begrün- 
dung seiner, von der derzeitigen Auffassung so sehr 
abweichenden Behauptung erwartet werden. Die Be- 
weise bleibt uns aber Fromenten schuldig ; denn für 
solche kann die folgende Schilderung des Durchgan- 
ges der Nahrungstheile durch den angeblichen Darm- 
kanal wohl nicht gehalten werden: 

«Nachdem der, unter dem Druck der dureh die 
adoralen Borsten erzeugten Strömung am Grund des 
Oesophagus gebildete Nahrungsballen , während er 
die Wandung des Darms auseinanderzog und aus- 
dehnte, die nöthige Grösse erreicht hat, zieht sich 
das Anfangsstück des Darmrohrs plötzlich hinter dem 
Nahrungsballen zusammen und schleudert diesen 
ziemlich weit vom Grund des Oesophagus weg. Hier- 
auf collabirt die membranöse Darmwand unter dem 
Druck des elastischen Parenehyms und scheint im 
selben Moment das Ende des Oesophagus aufs Neue 
zu verschliessen, bis sich unter dem Druck eines 
neuen Nahrungsballens das vorige Spiel wiederholt. 
Während sieh aber am Grund des Oesophagus ein 
zweiter Nahrungsballen bildet, bleibt der erste nicht 
an der innegehabten Stelle, sondern wird durch pe- 
ristaltische Bewegungen in dem, vor demselben sich 
öffnenden, hinterher aber mit einer unaussprechl- 
chen Elastieität sich schliessenden Darmrohr vor- 
wärts gedrückt. Der ausserordentlichen Elastieität 


ı Op. eit. 35. 


der membranösen Darmwand und Sareodesubstanz 
ist es zu verdanken, dass der von allen Seiten gleich- 
mässig gedrückte Nahrungsballen während des Durch- 
gangs durch den ganzen Darmkanal die Kugelform 
beibehält, und in Folge der während dieses Durch- 
ganges erlittenen Verdauung — deren Arbeit wir 


nieht beobachten können — stetig kleiner wird, wo- 


bei die eingeschlossenen festen Substanzen dureh die 
Verdauung an Gestalt, Grösse und Farbe verändert 
werden. Endlich gelangt der Nahrungsballen bis 
zum After und bleibt hier, bevor er ausgestossen wird, 
eine Zeit lang stecken. Nieht selten kommt es vor, 
dass mehrere, in Folge dieses Verdauungsproces- 
ses an Masse kleiner gewordene Ballen an dieser 
Stelle, vor dem Ausstossen zu einer Masse verschmel- 
zen.»1 

Diese Schilderung liefert wohl unleugbar ein 
hinlänglich getreues Bild einer Bahn, welche von 
den mit einem Safthof umgebenen Nahrungsballen 
2. B. bei einer Vorticelle oder einem Purame- 
cium — während der Verdauung im Entoplasma 


zurückgelegt wird, kann uns aber davon durchaus 
nieht überzeugen, dass im Verlauf der Bahn die an- 
gebliche feine, elastische, membranöse Darmröhre 
thatsächlich existirt. FRoMENTEL verfiel ohne Zweifel 
in den bereits von EHRENBERG begangenen Irrthum, 
dass er sich in die durch die Nahrungsballen zu- 
rückgeleste Bahn einen Darm hineindachte, welchen 
er nicht direct sehen konnte, und weicht von Enren- 
BERG blos darin ab, dass dieser die von Safthöfen 
umgebenen Nahrungsballen, die sogenannten Ver- 
dauungsvacuolen, für Mägen, während FRoMENTEL 
dieselben für Ausbuchtungen des Darms hielt. Die 
von DusarpDın gegen den polygastrischen Darmappa- 
rat angeführten Beweissründe schliessen auch das 
Vorhandensein des Fromenter’schen gebuchteten 
Darmes aus. In der That bedarf die Fromenten’sche 
Lehre keiner neueren Widerlesung, und ich will 
mich hier blos auf die kurze Anführung einiger Ein- 
wände beschränken. 

Würden sich die Nahrungsballen in einem, von 
einer eigenen Membran begrenzten Darmrohr vor- 
wärts bewegen, so wäre überhaupt unerklärlich, wie 
Verdauungsvacuolen auch in die ausserhalb des 
Darmverlaufs gelegenen Partieen des Entoplasma 
gelangen könnten. Wohl ist es wahr, dass die Nah- 
rungsballen sehr häufig blos den, von FRoMENTEL 


1 Op. eit. 33— 34. 


beschriebenen Bahnen entlang gelegen sind; doch 
kann sich ein Jeder leicht überzeugen, dass oft das 
ganze Entoplasma mit Nahrungsballen und Ver- 
dauungsvaeuolen überfüllt ist. Nicht minder schwer 


hält es sich auch davon zu überzeugen, dass die auf | 


den von Fromenten beschriebenen Bahnen sich vor- 
wärts bewegenden Vacuolen häufig emander aus dem 
Weg, z. B. von den äusseren Plasmapartieen in die 
inneren drängen, ferner, dass bei lebhafter Cireula- 
tion des Fntoplasmas die in der äusseren Schiehte 
befindlichen Verdauungsvacuolen vom Strom fort- 
gerissen werden, während die im Centraltheil des 
Entoplasmas sich befindenden Verdauungsvaeuolen 
oder Nahrungsballen regungslos verharren. In den 
oben eitirten Worten sagt FromenteL, dass das 
Darmrohr bei den Stentoren in gerader Linie vom 
Oesophagus bis zum hinteren Körperende hinzieht, 
dann auf der entgegengesetzten Seite umkehrt, um 
die am unteren Theil der Wimperscheibe gele- 
gene Afteröffnung zu erreichen. Wäre das richtig, 
so könnten Nahrungsballen blos dem geschildert 
verlaufenden Darm entlang, nieht aber im ganzen 
Entoplasma zerstreut vorhanden sein; merkwürdiger 
Weise sind aber die Verdauungsvacuolen der Stento- 
ren selbst in den zum Fronzntev’schen Werk gehö- 
rigen Figuren zerstreut abgebildet,! was wohl dem 
natürlichen Sachverhalt entspricht, aber gegen die 
Fromenter’sche Lehre laut protestirt! Bei Stylony- 
chia, Kerone und mehreren andern Infusorien zieht 
der Darm, nach Fromenter, gleich einem weiten 
Spalt vom Mund zum Atter. Das ist absolut undenk- 
bar und würde auch den dem Frowentev’schen Werk 
beigefügten Abbildungen widersprechen. Bei den Oxy- 
trichinen befindet sieh nämlich der Mund im hinte- 
ren Winkel des Peristoms und führt von hier links 
durch einen sehr kurzen Schlund zu einer in die 
rechte Körperhälfte des Thierchens hinüberneigen- 
den Schlingvacuole, was auf einer Zeichnung der 
Mur JorarD-Murzav sehr naturgetreu wiedergegeben 
ist;? würde nun der einem weiten Spalt gleichende 
Darm (worunter wohl nur die thatsächlich einem 
Spalt gleichende Schlingvacuole gemeint sein kann) 
gerade zum After führen, so müsste letzterer folge- 
richtig auf der rechten Seite des Körpers liegen ; be- 
kannterweise befindet sieh aber die Afteröffnung 
nicht hier, sondern unterhalb der contraetilen Va- 


ı Taf, III. 
2 Taf. 14. Fie. 6. 


| euole, am entgegengesetzten linkseitigen Körper- 
rand. Zugegeben noch, dass unter «directement» 
nicht ein gerader Verlauf, sondern der von der Mund: 
zur Afteröffnung führende kürzeste Weg zu verstehen 
ist: in diesem Falle müsste der Darm in der Aequa- 
torialgegend des Infusorienleibes eine etwas nach 


abwärts gebogene ( )-förmige Röhre vorstellen ; 
doch selbst das zugegeben, welche Erklärung müsste 
da den auf den Abbildungen der MwmE JoBarn-Mv- 


rrAU! theils unregelmässig zerstreuten, theils den 
Körpersaum entlang angeordneten Nahrungsballen 
gegeben werden? Aus alldem geht hervor, dass die 
von FROMENTEL mit grosser Entschiedenheit ausge- 


sprochene Lehre mit den Beobachtungsergebnissen 
nicht im Einklang steht, ja sogar durch die Details 


der seinem eigenen Werk beigegebenen Abbildungen 
elänzend widergelest wird. 

Trotzdem halte ich an dieser Stelle einige Be- 
merkungen auf die folgenden Worte FRoMmENTEL’s 
für nothwendig: «Wir behaupteten weiter oben, dass 
die Membran des durch die sarcodische Substanz 
eomprimirten Darmes in einem Maasse reducirt sein 
kann, welches ihn der Aufmerksamkeit gänzlich ent- 
zieht; in anderen Fällen bleibt selbst der leere Darm 
dem ganzen Verlauf entlang sichtbar ; dieser Sach- 

‚ verhalt ist besonders bei den Pigment enthaltenden 
' Infusorien leicht zu constatiren, weil bei diesen das 
Darmrohr von wenig oder gar keinem Pigment um- 


geben, in seinem Verlauf klar hervortritt.»2 An die- 
ser Stelle bezieht sich Fromenter auf Taf. XV, Fig. 6, 
wo der ganze Verlauf des Darmrohres deutlich zu 


sehen ist. 

Auf der eitirten Abbildung ist aber absolut kein 
Detail zu entdecken, welches als Darmrohr könnte 
angesprochen werden, hingegen ist auf der mit der- 
selben Nummer (6) bezeichneten Figur der folgen- 
den, XVI. Tafel ein spiralig gewundener Darm be- 
zeichnet; das Citat ist also falsch und kann sich blos 
auf letztere Figur beziehen. Diese Figur stellt ein 
Chlorophylikörperchen enthaltendes heterotriches 
Infusionsthier vor, von Fromenzen Leucophrys patula 
genannt, aber ohne Zweifel mit dem aus den Untersu- 
chungen von SrEın und WRZESNIOWSKI sehr genau 


bekannten Ulimacostomum virens identisch.” Die 


ı Daf. XIII, XIV. 

? Op. eit. 35. 

» Stein, II. 210. Taf. IV. Fig. 2—9. WRZESNIOWSKI, 
Leueophrys Claparedii. Annal. des sc. natur. 1861. IV. Ser. 


32 


Abbildung der Mme Jogarp-Murkau ist zwar den von 


STEIN und WRZESNIOWSKI von demselben Infusorium 


gelieferten prachtvollen Abbildungen gegenüber über- 
aus unvollkommen, gibt aber die spiralig zum Mund 
gewundene Wimperzone, den weiten Sehlund sowie 
die am hinteren Körperende befindliche pulsirende 


Vaeuole hinlänglich getreu wieder. Bei der Beschrei- 
bung thut FromenteLn des Kernes, welcher nach 
Stein stets einen langen, homogenen cylindrischen 


Strang bildet, der auf sehr verschiedene Weise ge- | 
wunden und zusammengekrümmt ist, häufig die 
Form eimer 8 oder einer Schleife darstellt, oder huf- 


eisenförmig, oder fast spiralig zusammengebogen ist,! 
keinerlei Erwähnung, dagegen ist auf der eitirten 
Abbildung genau auf der dem Verlauf des Kernes 
entsprechenden Stelle, ein spiralig gewundener heller 
Strang von der Dicke des Kernes angedeutet, wel- 


chen die Chlorophyllkörperchen schütter umgeben, 
und dieses Gebilde ist es, welches von FRoMmENTEL 
als ein dem ganzen Verlauf entlang sichtbarer Darm- 
kanal angesprochen wurde. 

Alldas erwogen, kann ohne weiteres Zögern be- 
hauptet werden, dass der von Fromsnteu entdeckte 
Darm überhaupt nicht existirt und dass die ganze 


Fromenterv’sche Lehre auf lückenhafter und ober- 
flächlicher Beobachtung beruht. Wenn Irgendjemand, 
‚so ist's er selbst, auf den seine eigenen Worte ange- 
wendet werden können: «Combien on doit regretter, 


que des travailleurs serieux, des savants distingues 
se laissents entraimer par une imagination trop ardente; 


ou se contentent de continuer a propager des erreurs 
grossieres, sans se donner la peine de verifier le dire 
de leurs devanciers !»® 


Nach den obigen Ausführungen wird man bei 


einem gewissenhaften Auseinanderhalten von Wahr- 
heit und Dichtung schliesslich doch nur zu dem Fr- 
gebniss gelangen, dass alle Forscher, welche den 
Protisten Verdauungshöhlen, einen oder mehrere 


Mägen und einen besonderen Darm zuschrieben, im 
Irrthum waren, und dass der hochverdiente Dvsarnın 


9 


' den Nagel auf den Kopf traf, als er der viel bewun- 


derten EHREnBERG’schen Lehre gegenüber mit aller 


' Entschiedenheit behauptete, dass die Arbeit der Ver- 


dauung durch die Sarcode oder das Protoplasma ver- 
richtet wird. 
Bei den Protisten, welche feste Nahrung aufneh- 


| men und bei welchen das Entoplasma von einer con- 


sistenteren Corticalschicht und häufig auch von einer 
Cutieula begrenzt wird, können selbstverständlich 
nicht alle Punkte der Körperoberfläche zum Einlass 
der Nahrung und Austritt der Excremente gleichmäs- 
sig geeignet sein; bei diesen, wohin die Ciliaten, 
Flagellaten und Noctilucen gehören, ist eine stabile 


 Mund- und meist eine besondere Afteröffnung ent- 


wickelt. Estere leitet die Nahrung mittelst eines bei- 
nahe immer gut wahrnehmbaren Schlundes oder 
Speiseröhre (pharynz, oesophagus bei den verschiede- 
nen Autoren) in das Entoplasma des Protisten, wäh- 
rend die letztere blos im Moment der Entleerung sich 
öffnet, um sich sofort wieder zu verschliessen. 

Die Stelle und Structur der Mundes wechselt bei 
den Ciliaten zwischen verhältnissmässig weiten Gren- 
zen. Was die Stelle betrifft, kann der Mund am vor- 
deren Ende der Längsachse (z. B. Einchelyodon), am 
Rande des abgestutzten, scheibenförmigen vorderen 
Körperendes (z. B. Vorticella, Stentor), in der vorde- 
ren Körperhältte (z. B. G@laucoma, Kolpoda, Stylo- 
nychia), um die Leibesmitte (z. B. Urocentrum), 


unterhalb dieser (z. B. Paramecium) oder endlich 


noch weiter hinten, beinahe (z. B. Opistomum) oder 
ganz am hinteren Ende (z. B. Microthorax) sich be- 
finden, so dass die bei den Turbellarien, bei welchen 
die Stelle des Mundes gleichfalls sehr wechselt, ge- 
brauchten Ausdrücke: Pro-, Meso-, Opistomea bei 
den Infusorien kaum hinreichen würden. 

Die Umgebung des Mundes ist bei den Infusorien‘ 
meist von den übrigen Partieen der Körperober- 
fläche auffallend verschieden. Alle für die Umgebung 
des Mundes charakteristischen verschiedenen Diffe- 
renzirungen werden von Stein mit «Peristom» be- 


| zeichnet. In den einfachsten Fällen bildet das Peristom 


XVI. 397. Taf. 8. Fig. 1A. Ferner: Wrzusniowskı, Ein | 
Beitrag zur Anatomie der Infusorien. AMA. V. (1869) 35. 
Taf. 4. Fig. 21—22 WERZESNIOwskI constatirt hier die Iden- 
tität der von ihm als Leucophrys Claparedü benannten und 
irrthümlich für neu gehaltenen Infusorienart mit Ülima- | 
.costomum virens STEIN. | 

1 Op. eit. 212. 

® Op. eit. 295. 

3 Op. eit. 221. 


G. Enz, Protisten, 


eine bucht- oder trichterförmige Vertiefung; erstere 
ist z. B. für Kolpoda und Colpidium, letztere für die 


' Gattung Paramecium charakteristisch. Beiden Oxy- 


trichinen, Euplotinen und Aspidiscinen sowie auch 


\ bei sämmtlichen Heterotrichen und Peritrichen, wo 


das Peristom die höchste Ditferenzirung erlangt, wird 
dasselbe von Borsten oder Flimmerlamellen umsäumt. 


Diese sogenannten adoralen Wimpern (Ste) bilden 
49 


330 


entweder eine von der Stirnparthie des Körpers zum 
Mund hinziehende bogenförmige Linie (Oxytrichina, 
Euplotina, Asdipiscina, Spirostomea, Bursarina), 
oder eine das ganze Peristom in einer einfachen 


‚ tophora zu trennen; ! jedoch fand dieses in vielen 


( Stentorina und Tintinnodea ) oder doppelten, zuwei- | 


len mehrfachen ( V’orticellina )Spiraltour umkreisende | 


gewundene Linie. Bei jenen Infusorien, bei welchen | 


das Peristom blos auf der einen (linken) Seite von 
adoralen Wimpern umsäumt wird, trägt der Peri- 
stomsaum auf der entgegengesetzten (rechten) Seite 
constant eine mehr weniger breite undulirende Mem- 
bran. 

Auch die sogenannte Schnellborste, oder grosse 
Borste der Vorticellinen ist nach Bürscaur's bereits 
erwähnten Untersuchungen, deren Richtigkeit ich 
nach eigenen beobachtungen besrätigen kann, eine 
undulirende Membran, welche in ihrem Durch- 
schnittsbild eine Borste vortäuscht. Das von den 
das Peristom einsäumenden Borsten und unduliren- 
den Membranen eingeschlossene kreis- oder ohr- 
muschelförmige, oblonge, flache oder concave Ge- 
biet bildet das sogenannte Peristomfeld (Stein). 

Zuweilen trägt das Peristom blos eine sehr um- 
fangreiche undulirende Membran: so z. B. bei Üy- 
clidium glaucoma und Pleuronema Chrysalis. In an- 
deren Fällen läuft wieder um das Peristom eine 
spiralig gewundene, unausgesetzt zitternde klappen- 
artige Membran : so namentlich bei @laucoma scin- 
tillans und Cinetochilum margaritaceum. Anderer 
seits wird das Peristom bei manchen Repräsentanten 
der von Stein in die Ordnung der Holotrichen zu- 
sammengefassten Infusorien (Lionotus, Amphileptus 
Cignus) blos durch eine von stärkeren Borsten gebil- 
dete Zone repräsentirt; endlich haben die meissten 
Holotrichen überhaupt kein Peristom, oder es be- 
schränkt sich letzteres blos auf einen Kranz längerer 
Cilien, welche lebhaft an die Cilienkränze der frei 
schwärmenden Vortzicellinen und der Embryonen 
der Acinetinen erinnern. 

Alle diese, hier nur kurz berührten Differenzi- 
rungen, deren genauere wenn auch heute noch nicht 
ganz befriedigende Kenntniss hauptsächlich den 
vortrefflichen Untersuchungen von Stein zu verdan- 
ken ist, geben sehr wichtige Charaktere für die Sy- 
stematik der Infusorien. In der That machte Drissine 
den Versuch, die von ihm als Prothelmintha amastiga 
genannten Ciliaten je nach dem Fehlen oder Vor- 
handensein des Peristoms in zwei Hauptgruppen, 
nämlich : Amastiga aperistomata und A. peristoma- 


Beziehungen empfehlenswerthe Classifieationsprineip 
dem Srein’schen System gegenüber keine Anhänger. 

Die Mundöffnung der Ciliaten kann meist un- 
mittelbar unterschieden werden, blos bei den Gat- 
tungen Loxophillum, Lionotus und Amphileptus 
schliessen sich die Lippen so fest an einander, dass 
diese Infusorien wie die Opalinen ganz mundlos 
erscheinen. Nach Untersuchungen, welche ich an 
einem anderen Ort mittheilte, und welche mit den 
Srein’schen ® vollkommen übereinstimmen, pflegen 
alle diese Infusorien sich auf ihre gewöhnlich aus 
Ciliaten, zumeist aus Vorticellinen bestehende Beute 
mittelst des convexen Rüsselrandes gleichsam zu fixi- 
ren; durch Contraction ihres Körpers drücken sie sieh 
fester an die Beute an, worauf sich längs des Rüssel- 
randes sofort ein longitudinaler Spalt öffnet, welcher 
sich je nach Grösse der Beute, auf eine verschiedene 


ı Länge des Rüssels erstreckt. Mit der Eröffnung des 


Mundes wird der Räuber immer zudringlicher, zieht 
sich endlich mit einer geschiekten Bewegung auf die 
Beute und drückt diese in das Entoplasma. Hierauf 
werden die Lippen geschlossen und der Mund scheint 
wieder spurlos zu verschwinden; nur zuweilen wird 
die Eintrittsstelle der Beute auf kurze Zeit dureh eine 
seichte Vertiefung, der durch die Beute zurückgelegte 
Weg aber auf einige Momente durch eine Bogenlinie, 
welche aber einem stabilen Schlund nicht entspricht, 
angedeutet. 

Die soeben erwähnten, sowie noch einige andere, 
aber gewiss nicht sehr viele Infusorien entbehren 
des mit eigenen Wandungen versehenen Schlundes; 
dafür öffnet sich blos im Moment des Schlingens ein 
die Nahrung aus dem Mund in das Entoplasma för- 
dernder röhrenförmiger Gang; ein solcher ziem- 
lich langer, trompetenförmiger Gang ohne wahr- 
nehmbare Membran ersetzt den Pharynx z. B. bei 
Glaucoma scintillans. In den meisten Fällen stülpt 
sich die oberflächlichste Schichte des Ectoplasma 
durch die Mundöffnung in den Schlundgang, wodurch 
eine Schlundröhre oder ein Rachen mit eigenen Wan- 
dungen zu Stande kommt, welcher je nachdem er das 
Ectoplasma auf kurzem Weg durchsetzt oder in der 
Substanz des Eetoplasmas selbst einen längeren Ver- 


' Revision der Prothelminthen. Abtheil. Amastigen. 
Sitzungsb. der math. naturw. Class. d. k. Akad. 52. B. I. 
Abth. Wien. (1866) 505. 

® I. 80. 

’ Termöszetrajzi füzetek Bd, II, H. 4. (1878) 224, 


331 


lauf nimmt bevor er dasselbe durehbohrt, eine sehr 
verschiedene Länge erreichen kann. 
So sehr auch der Schlund bei den verschiede- 


nen Infusorien abweichen mag, so lassen sich doch 


sämmtliche in zwei Gruppen sondern. 


welehe mit Crlien bedeckt sind, und zwar entweder 
auf ihrer ganzen Oberfläche, wie bei den Stentoren, 
den Ülimacostomen und Paramecien, oder blos im 
einer spiralig gewundenen Längslinie, wie bei den 
Vortieellinen ;! endlich kann blos ein Büschel langer 
feiner Cilien am Ende des sehr kurzen Schlundes 
hängen, so namentlich bei den Oxytrichinen, Euplo- 
tinen und Aspidiscinen. In allen Fällen führt der 


mig gewundenem Verlauf entweder unmittelbar in das 
Entoplasma (z. B. Stentor, Condylostomum), wo der 
etwas verjüngte untere Theil mit einer kreisförmigen 
Oeffnung sehr scharf absetzt; oder der Schlund hört 
bereits im Eetoplasma auf, ‘so dass durch denselben 
eindringende Nahrung und Wasser nicht direct in das 
Entoplasma, sondern in eine, am Schlundende beim 
Sehlingen gleichsam sich aufschlitzende, zuerst spin- 
del dann eitronenförmig oder kugelig anschwellende 
Vacuole gelangt und hier durch die wirbelnde Bewe- 
gung des vom unteren Schlundende hineinhängenden 
Büschels feiner langer Cilien in fortwährender Rota- 
tion erhalten wird. Diese Vacuole, welche sich nach 
ihrer Anfüllung contrahirt und ihren Inhalt in das 
Entoplasma drückt — und, welche bereits weiter oben 
als Schlingvacuole bezeichnet wurde — entbehrt der 


von CLAPARKDE und LACHMAnN,! ENGELMANN,? WRZE- 
SNIOWSKI? und STERKI* für richtig erklären, wonach 
sich der Mund der Oxytrichinen im hinteren Winkel 
des Peristoms befindet und in einen zwar kurzen, 


, aber deutlich ausnehmbaren, nach rechts gerichteten 
In die erste Gruppe rehnee ich jene Schlunde, | 


bogenförmigen Schlund führt. Letzterer trägt ein 
beim Hineinstrudeln der Nahrung sehr deutlich sicht- 
bares Büschel feiner langer Cilien.? Indessen gelangt 
die mit dem Wasser hineingestrudelte Nahrung nach 
meinen Untersuehungen nicht, wie STERkI behaup- 
tet, direet in’s Entoplasma, sondern in eine, sich im 
Ectoplasma aufschlitzende Schlingyacuole (von Mme 


, Josarn-MureaAu sehr getreu abgebildet),° durch deren 


‚ Contraetionen dieselbe in das Leibesinnere gedrückt 
Schlund in bogenförmigem oder mehr-weniger S-för- 


wird. Ganz denselben Bau hat der Mund und Schling- 


‚ apparat bei den Aspidiscinen und Euplotinen. 


Die Paramecien haben einen ziemlich langen, 
trompetenförmigen Schlund, welcher an seiner ganzen 
Oberfläche kurze, am unteren Endeaber einen Büschel 


‚ von längeren Cilien führt, und mündet gleichfalls in 


eigenen Wandung und ist, den pulsirenden Vacuolen | 


gleich, im Entoplasma ausgehöhlt, oder höchstens von 


einer etwas consistenteren Plasmaschichte umgrenzt. | 
Ein soleher in eine Schlingvyaeuole sich öffnender | 


Schlund ist für die Oxytrichinen, Paramecien und 
Vorticellinen (letzteren auch die Ophrydinen und 
Urceolarinen zugezählt) charakteristisch. 

Das einfachste Verhalten wird bei den Oxytrr- 
chinen angetroffen. Nach Srem soll zwar der Mund 


dieser Infusorien einen längs des inneren Saumes | 


des Peristomfeldes verlaufenden sehr erweiterungs- 
fähigen Spalt darstellen und ein Schlund überhaupt 
nicht vorhanden sein ;? allein dem gegenüber muss 
ich, gestützt auf eigene Untersuchungen, die Angaben 


ı Vel. Bürscauı. Ueber Dendrocometes paradoxus ete. 
ZWZ. XXXVII. (1877) 67. 
® ]. 142. 


eine Schlingvacuole. Der Schlingact dieser Infusorien 
wurde von v. Sırsoup sehr naturgetreu folgender- 
weise geschildert: «Wendet man die von GLEICHEN 
und EHreEngrere vielfach benutzte Fütterungsme- 
thode der Infusorien an, so werden die in dem Was- 
ser schwebenden Farbstoff-Partikelchen durch den 
Strudel, welchen die bewimperten Mundöffnungen 
vieler Infusorien im Wasser erregen, herbeigeholt 
und mit dem Wasser verschluckt. Das Wasser sammt 
den Farbstoff-Partikelehen häuft sich allmälig am 
unteren Ende des Oesophagus an, und drängt hier 
das nachgiebige Parenchym blasenförmig von einan- 


‚ der. So lange dieses Wasser wie ein Tropfen noch 


mit dem unteren Ende der Speiseröhre zusammen- 
hängt, hat das Ganze das Ansehen einer gestielten 
Blase ; hat sich aber ein solcher Wassertropfen von 
der Speiseröhre losgelöst, indem er durch die Con- 


‚ traction der letzteren in das lockere Parenchym 


hineingedrängt worden ist, so erscheint derselbe als 
eine ungestielte Blase, in welcher die verschluckten 
festen Körper vollständig abgeschlossen liegen.»’ 


1 T. 142. 

2 Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI 
(1861) Separatabdr. 39. 

® Beobachtungen über Infusorien ete. ZWZ. XX. (1870) 

* Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
XXXI (1878) 36. i 

> Vgl. Sterki loc. eit. 

° Op. eit. Taf. 14. Fig. 6. 

” Vergl. Anatomie der wirbellosen Thiere. (1845) S. 16. 

AI: 


332 


Diese Schilderung bedarf blos der einen Ergän- 
zung, resp. Modification, dass nicht der Schlund sich 
contrahirt, sondern die Nahrung durch die contrac- 
tilen Wände der noch im Eetoplasma gelegenen 
Schlingvaeuole in das Entoplasma gedrückt wird; 
d. h. der Schlund dient blos zur Einführung der 
Nahrung, während die Weiterbeförderung derselben 
durch die unterhalb des Schlundes sich öffnende 
Schlingvaeuoele besorgt wird. 

Bei den Vorticellinen (im weiteren Sinne, d. h. die 
Ophrydinen und Urceolarinen auch mitgerechnet) be- 
steht der dem Ansehen nach sehr eomplieirte Schling- 
apparat in einem je nach Gattungen und Arten ver- 
schieden langen, nach unten verjüngten, trompeten- 
förmigen, blos bei den Opercularien sackförmig erwei- 
terten Rohr, auf welehem von unten nach oben, d. i. 
gegen die Mundöffnung gerichtete lange Cilien in 
einer spiralig gewundenen Linie angeordnet sind ; im 
Durchsehnittsbild erscheinen letztere blos als-3 bis 4 
ziemlich weit von einander abstehende Cilienbüschel. 
Gegen die Mitte des Schlundes geht von der convexen 
Seite dieim Durchsehnittsbild einer Borste gleichende 
undulirende Membran aus, während das verjüngte 
untere Schlundende in eine spindelförmige Erwei- 
terung führt, in welche ein quastenartiges Endbüschel 
der am Rachen abwärts ziehenden Cilienreihe hinem- 
hängt.! Von Lachmann, dem wir die ersten genaueren 
Angaben über den Schlund der Vorticellinen ver- 
danken, wird der auch die Afteröffnung aufnehmende 
vordere Theil des Schlundes als Vestibulum, der fol- 
gende als Oesophagus und die spindelförmige Erwei- 
terung als Pharyn® bezeichnes? welche Termino- 
logie von CLAPAREDE acceptirt wurde ;” dagegen be- 
hält Srem für das Ganze die Benennung Schlund 
bei;* während Bürschuı wieder ein Vestibulum 
und einen Oesophagus unterscheidet, und mit letz- 
terer Benennung die spindelförmige Erweiterung 
bezeichnet.° Alle die genannten Forscher stimmen 
hinsichtlich des direeten Zusammenhanges zwischen 
spindelförmiger Erweiterung und Schlundröhre 
überein, Stein betont sogar ausdrücklich, dass bei 
den Vorticellinen die Nahrungsbestandtheile am 


! Vgl. Bürscauı, Ueber Dendrocometes ete. ZWZ. 


XXVII. (1877) Taf. VI. Fig. 21. 

® Ueber die Organisation der Infusorien 
(1856) 347. 

ee), 

* 1. 84, 

° Op. eit. 67. 


ete. AAP. 


Schlundende keinen blasenförmigen Raum aushöhlen, 
sondern in der spindelförmigen Erweiterung unten 
am Rachen sich ansammeln.! GrEEFF gebührt das 
Verdienst des Nachweises, dass der Schlund bei der 
spindelförmigen Erweiterung aufhört und in einen 
«bauchigen Trichter» mit eigenen contractilen Wän- 
den mündet.” Diese Beobachtung wurde von WRZES- 
NIowskt als richtig bestätigt und dahin ergänzt, dass 
bei Epistylis flavicans das Schlundende mittelst 
einer ringförmigen diaphragmaartigen Falte ver- 
schlossen werden kann.” 

Nachdem Sreın betont, dass beim Schlingen das 
spindelförmige Rachenende sich contrahirt, giebt er 
vom ferneren Verlauf des Schlingactes folgendes 
naturgetreue Bild: «Der aus dem Schlund in das 
Parenchym übertretende Bissen beschreibt in der 
hinteren Körperhälfte einen längeren oder kürzeren 
Bogen, indem er sieh zuerst von dem Schlundende 
aus abwärts bewegt und dann in der Nähe des 
hinteren Körperendes nach der dem Schlund gegen- 
überliegenden Körperseite umbiegt und hier gewöhn- 
lieh noch eine Strecke weit in die Höhe steigt. 
Während dieses Verlaufes bildet er einen längern 
oder kürzern, vorn abgerundeten, hinten zugespitz- 
ten Strang, der bisweilen noch mit dem Schlundende 
zusammenhängt, während sein vorderes Ende bereits 
auf der entgegengesetzten Seite angelangt ist. In 
diesem Falle macht der einen eontinuirlichen, bogen- 
förmigen Strang darstellende Bissen ganz den Ein- 
druck eines sich an den Schlund anschliessenden 
Darmkanales. Es währt jedoch nur wenige Momente, 
so schliesst sich das Parenchym, dessen Continuität 
durch den Bissen unterbrochen wurde, von dem 
Schlundende aus wieder zusammen, und dadurch 
werden die hinteren Bestandtheile des Bissens an 
die vorderen herangeschoben, und es bildet sich nun 
an der Stelle, die das vordere Ende des sich nicht 
mehr weiter bewegenden Bissens einnahm, ein run- 
der Ballen, Eurensere’s Magenblase.»* 

Auch Crararkpe und LacHmann erwähnen von 
gewissen Infusorien, worunter ohne Zweifel die Vor- 
ticellinen und Ophrydinen zu verstehen sind, dass 
die aus dem Schlund vordringenden Nahrungsbissen 


! Op. et lee. eit. 

2 Untersuchungen über den Bau und die Naturgeschichte 
der Vorticellinen. AN. 37. Jahrg. (1571) 200. 

3 Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. ZWZ. 
XXIX. (1877) 297. 

+1. 84. 


333 


häufig’ eme die Bewegungsrichtung bezeichnende 
helle Furche zurücklassen, welche leicht als Darm 
könnte angesprochen werden ;! sehr getreu wurde 
diese Linie von Ensenmann bei Kpistylis Nympha- 
rum abgebildet.” 

Nach dem eben Dargelesten erheischt es keinen 
näheren Nachweis, dass das Verdienst, den bei den 
Vorticellinen während des Schlingens siehtbaren 


Bogengang, welchen der Bissen durchläuft, entdeckt 


zu haben, irrthümlich GrEEFF zugeschrieben wird; 
derselbe war bereits lange vor den Grenrr’schen 
Untersuchungen bekannt. GrEEFF’S Untersuchun- 
gen? enthalten an Neuem blos den Nachweis, dass 
die hypopharyngeale spindelförmige Erweiterung 
nicht dem Schlund angehört, — und den mit grosser 
Bestimmtheit gethanenen Ausspruch, dass die Fr- 
weiterung und deren Fortsetzungsgang von eigenen 
membranösen Wandungen begrenzt wird, was auch 
von Wrzesnıowskt bestätigt wurde.* Neu ist ferner 
die Auffassung, dass die hypopharyngeale Erweite- 


rung als «erster Versuch zum Magenbildung», der | 


Bogengang aber als «primitives Darmrohr» anzu- 
sehen ist,’ sowie dass dieser Kanal frei im Ento- 
plasma, oder nach Greerr in dem die Körperhöhle 
erfüllenden Chymus schwebt.° Nach wiederholten 
Untersuchungen glaube ich mich zu dem Ausspruch 
berechtigt, dass der Schlund wirklich, wie GREEFF 
und Wrzssxiowskt behaupten, in die spindelförmige 
Erweiterung mündet, wo das Schlundende mit der 
Cilienquaste sehr deutlich zu sehen ist; dass aber 
diese Erweiterung und der nachher folgende Gang 
von einer doppelt contourirten Membran umgeben 
wäre — und nur eine solche könnte als eigene Wan- 
dung gelten — davon habe ich mich nicht überzeu- 
gen können. Der ganze auf den Schlund folgende 
Theil des Schlingapparates macht den Eindruck, als 
ob er, gleich den pulsirenden Vacuolen und deren 
zuführenden Wassergefässen, im Ectoplasma aus- 
gehöhlt wäre, wodurch natürlich die Möglichkeit 
durchaus nieht ausgeschlossen, ja sogar wahrschein- 
lich wird, dass die angeführten Aushöhlungen von 
einer verdiehteten Grenzschichte des Eetoplasmas 
umgeben sind. Im Verlauf der Bogenröhre fehlt aber 


= 1, 38) 
® Op. 
® Op. 
* Op. 
» Op. 
© Op. 


eit. Taf. 31. Fig. 18. 

200. 

997. 

205. f 
903. 


eit. 
eit. 
eit. 
eit. 


entschieden selbst diese consistentere Grenzschicht. 
Dafür spricht der auch von GREEFF erwähnte Um- 
stand, dass der von dem aus der hypopharyngealen 


Erweiterung ausgepressten Bissen beschriebene Bo- 
gen bald länger, bald kürzer ist, also der Bissen an 
, jedem beliebigen Punkt des Ganges in das Ento- 


plasma dringen kann, wodurch die Möglichkeit einer 
eigenen Wandung absolut ausgeschlossen ist; die 
durch den Bissen im Ectoplasma ausgehöhlte Bahn- 
länge scheint vielmehr lediglich von der Energie der 


, Contraetionen der hypopharyngealen Erweiterung 
| abzuhängen. GRERFF war sich der Wichtigkeit dieses 


Einwandes vollkommen bewusst, trachtete aber dem- 
selben mit der durch keine directe Beobachtung 


, gestützten, ganz willkürlichen Annahme auszuwei- 


chen, dass die den Bissen leitende Röhre frei in der 
Körperhöhle flottirt und unter dem Druck des Chy- 
mus Veränderungen ihrer Lage erleiden kann. 
Alldies in Betracht gezogen, kommt man zu dem 
Ergebniss, dass der sehr complicirt erscheinende 
Schlingapparat der Vorticellinen von dem entspre- 
chenden Organ der Oxytrichinen und Paramecıen 
Auch bei den 
Vorticellinen besteht der Schlund aus einer in eine 


nicht wesentlich verschieden ist. 


Höhlung des Ectoplasmas mündenden trompeten- 
förmigen Röhre. Die von Lachmann als Pharyn«, 
von Sram als spindelförmiges Schlundende, von 
Bürscnur als Oesophagus und von GREEFF als erster 
Magenversuch und trichterförmige Erweiterung be- 
zeichneten Gebilde sind Homologa und Analoga der 
bei Oxytrichinen und Paramecien vorkommenden 
Schlingvacuole. Der Unterschied besteht lediglich 
darin, dass der Bissen bei den Oxytrichinen und 
Parameeien durch die Schlundvacuole unmittelbar 
in das Entoplasma gedrückt wird, während derselbe 
bei den NVorticellinen zuvor einen im Betoplasma 
ausgehöhlten Bogengang von verschiedener Länge 
durchläuft. 

In die zweite Gruppe reihe ich jene Schlunde, 
welche — wie bei den meisten Holotrichen, so wie 
auch unter Srem’s Hypotrichen bei den COhlamy- 
dodonten und Ervilunen — keine Cilien tragen. 
In allen hierher gehörigen Fällen führt der Schlund 
unmittelbar in das Entoplasma und besteht aus 
einer glatten, starren ( Erviliinen) oder mehr-weniger 
dilatationsfähigen membranösen Röhre. Innerhalb 
engerer Grenzen dilatationsfähig ist-der sogenannte 
fischreisenförmige Schlund bei Chlamydodonten, 
Nassulinen und bei Prorodon, welcher auf der zarten 


334 


membranösen Wandung in longitudinalen Streifen 
angeordnete, nach unten verjüngte und etwas in den 
inneren Schlundraum vorspringende, consistente, 
elastische Stäbehen, Zahnstäbchen führt. Diesem 
fischreisenförmigen sehr ähnlich ist der ausserordent- 
Schlund 
Enchelinen, welcher im Ruhezustand in regelmässige 


lich dehnbare membranöse der meisten 
Längsfalten gelegt ist, welche beim Schlingen gänz- 
lich verschwinden. 

Allen mit einem Mund versehenen Infusorien 
kommt ohne Zweifel auch eine Afteröffnung zu, nur 
ist diese fest verschliessbare Oeffnung in der Regel 
nur im Moment der Defäcation sichtbar. Die Lage 
des Afters wechselt gerade so, wie bei vielen niede- 
ren Thieren, z. B. bei den Echinodermen, und es 
besteht bald eine besondere Afteröffnung (bei den 
Hypotrichen, einem Theil der Heterotrichen und Ho- 
lotrichen), bald öffnet sich der After in die vordere 
Schlundpartie (bei den Vorticellinen, Ophrydinen 
und Urceolarinen ), oder mit der pulsirenden Vaeuole 


(bei den Stentorinen, Spirostomeen, den mit einer | 
pulsirenden Vacuole versehenen Bursariinen und | 


bei den meisten Holotrichen). Die oberflächliche 
Schicht des Eetoplasmas, resp. die cuticuläre Körper- 
decke ist wie durch die Mundöffnung, so wahr- 
scheinlich auch durch die Afteröffnung eingestülpt, 
aber wegen der ausserordentlichen Zartheit nur sel- 
ten zu unterscheiden; eine sehr beachtenswerthe 
Ausnahme bilden diesbezüglich die in das Genus 
Nyctotherus gehörenden Heterotrichen, indem bei 
diesen die durch die Afteröffnung einwärts gestülpte 
Cutieula einen ziemlich langen, etwas S-förmig gebo- 
genen, glatten, eilienlosen, schlundartigen Enddarm 
bildet, welcher in das Entoplasma mündet, und auch 
zur Aufnahme der pulsirenden Vaeuole dient.! 

Dass bei den Infusorien ein den Mund, resp. 
den Schlund mit dem After oder dem Enddarm, wo 
dieser, wie bei den soeben erwähnten Nyctotheren, 
vorhanden ist, verbindender Mitteldarm gänzlich 
fehlt, sowie auch der Mangel einer mit Chymus 
erfüllten Verdaunneshöhle, wurde in obigen Aus- 
führungen zur Genüge dargelegt. Die Arbeit der Ver- 
dauung wird dureh das, in das consistentere Eeto- 
plasma ohne jede Grenze übergehende granulirte, 
breiartige Entoplasma verrichtet, und die verschluck- 
ten Nahrungspartikel werden entweder unmittelbar 
in die Substanz des Entoplasmas eingebettet, oder 


' Stein II. 338. 


von einem, aus verschlucktem Wasser gebildeten 
Hof umgeben ; solehe Nahrungspartikel enthaltende 
kugelige Safträume sind die schon mehrfach erwähn- 
ten sogenannten Verdauungsvacuolen, dureh deren 
irrige Auslegung EHRENBERG zu seiner Lehre vom 
polygastrischen Verdauungsapparat geführt wurde. 

Bei Infusorien, sowie auch bei den übrigen Pro- 
tisten findet die nämliche Auswahl der Nahrung statt, 


| wie bei höheren Thieren. Es gibt unter ihnen Panto- 


phagen, deren gefrässiger Mund alles Lebende, was 
darin Platz findet, einzellige Algen, animalische und 
vegetabilische Protisten, kleinere Rotatorien, kleine 
Crustaceen etc. verschlingt; solche sind z. B. die 
grösseren Osxytrichinen, Stentorinen und Spirosto- 
meen etc. Andere dagegen nehmen vorwiegend, oder 
wenn möglich ausschliesslich nur einerlei Nahrung 
auf; so nähren sich z. B. die Ohlamydodonten und 
Erviliinen in der Regel von Diatomeen, die Nassu- 
linen von Öseillarieen und verschlingen nur selten, 
wie es scheint blos im Nothfall auch Palmellaceen, 
während die kleineren Oxytrichinen, Aspidisceinen 
und Euplotinen alle Palmellaceen und andere kleine 
Algen ohne Auswahl verschlingen. Die Einchelüinen 
und Trachelinen verschlingen wieder beinahe aus- 
nahmslos nur Ciliaten, die Amphilepten und Trache- 
lius Ovum insbesondere Vorticellinen und riehten in 
deren Colonieen häufig furchtbare Verheerungen an. 

Ein sehr namhafter Theil der Infusorien lebt mit 
anderen Thieren in (ommensalismaus, und findet in 
den von letzteren entleerten, aus einem bunten Ge- 
misch halbverdauter Palmellaceen und anderer ein- 
zelliger Algen bestehenden Exerementen wahrhaft 
lueullische Mahlzeiten. Hiher gehören die meisten 
Repräsentanten der Vorlicellinen und Ophrydinen, 
welche sich auf grössere Rotatorien, Crustaceen, 
Insektenlarven, Schnecken- und Muschelschalen, oder 
in Gesellschaft der auf Wasserpflanzen sitzenden 
Rotatorien niederlassen und alles verwerthen, was 
sich in deren Exerementen noch an Geniessbarem 
vorfindet. Ein ähnlicher Commensalismus besteht 


zwischen den auf Süsswasser-Hydren herumlaufen- 


den ovalen Polypenläusen ( Kerona Polyporum) und 
der Hydra, während die scheibenförmigen Polypen- 
läuse ( Trichodina Pediculus) von dem die Körper- 
oberfläche der Hydren, Muscheln und Fische bede- 
ckenden Schleim, die in der Harnblase von Tritonen 
schmarotzenden aber von Blasenschleim in der näm- 
lichen Weise leben, wie der auf dem Mantel und den 


Kiemen der Süsswassermuscheln sich herumtum- 


339 


melnde Conchophthyrus von dem Schleim der Mu- 


scheln. 

Auch der in Pfützen zu Boden sinkende, aus 
Exerementen kleiner Wasserthiere bestehende feine 
Schlamm birgt reichliche Nahrungsvorräthe und es 
giebt zahlreiche Infusorien, z. B. Paramecium Aure- 
lia, Ophryoglena atra, Uyrtostomum leucas, Loxo- 
des Rostrum, Metopus sigmoides u. A., welche mit 
verschiedenen Rhizopoden und Flagellaten diesen 
Schlamm bewohnen und darin nach Nahrungen 
wühlen. 

Von den auf die Oberfläche anderer 'Thiere sess- 
hatten Infusorien führt der nächste Schritt zu den 
sich stabil im Darmkanal anderer Thiere aufhalten- 
den, welche an den Brosamen des Wirthes oder blos 
an den unverdaut in den Mastdarm gelangten Nah- 
rungspartikeln schmarotzen. Hierher gehören die 
Ophryoscoleeinen, mit der Isotricha stabile Bewoh- 
ner des Pasens der Wiederkäuer, ferner die in die 
Genera Balantidium, Nyctotherus und Plagiotoma 
gehörigen heterotrichen Infusorien, von welchen die 
Balantidien beim Schwein und gelegentlich beim 


Menschen (B. coli) oder den Amphibien ( D. Ento- | 


zoon, B. elongatum, B. duodeni), die Nyctotheren bei 
Fröschen (N. cordiformis), bei Periplaneta orien- 
talis und Gryllotalpa (N. ovalis), bei Hydrophilus 
piceus (N. Gyverianus), Julus marginalis (N. velo.x), 
endlich Plagiatoma Lumbriei bei Regenwürmern 


siten. Die im Rectum von Amphibien lebenden wer- 
den wohl ihre Wirthe nicht sehr verkürzen; dagegen 
können Andere, wie z. B. die im Darm des Regen- 
wurms (Opelina armata) oder in den Divertikeln 
des verästelten Darmes der Planarian (0. Planaria- 
rum.) oder endlich die in den Kiemen von Gamma- 
rus Pulex häufig dieht gedrängt vorkommenden (0. 
branchiarum für den Wirth keinesfalls gleichgiltig 
sein. 

Gewisse Infusorien leben mit Vorliebe, andere 
sogar ausschliesslich in Flüssigkeiten, welche fau- 
lende thierische oder pflanzliche Theile enthalten, in 
Infuisonen; von dieser Lebensweise einer nur be- 
schränkten Zahl Infusorien und anderer Protisten 
wurde auch die Benennung « Aufgussthierchen» (_Ant- 
malcula infusoria) entlehnt. Nachdem LezEUwENHOER 
die «lebendigen Atome der Welt» entdeckt und seine 


' Aufmerksamkeitdem mysteriösen Leben einer unsicht- 


meist im Mast-, seltener im Mitteldarm schmarotzen, ' 


häufig in Gesellschaft von Opalinen und einigen 


Flagellaten (Cercomonas-, Dodo-, T'richomonas-, 


Hexamita-, Lophomonas- Arten und Amoeben ). 

Alle jene sich in anderen Thieren aufhaltenden 
Infusorien, welehe mit Mund und Schlund versehen 
sind und selbständig verdauen, können —- wenn man 
die präcise Definition LeErELLETIER DE SaınT-FAR- 
GEAU’S acceptirt, wonach man blos jene Organismen 
für Schmarotzer zu halten hat, welche sich von 
assimilirten Substanzen anderer Organismen nähren, 


nicht aber jene, welche sich an der Nahrung ihres | 
Wirthes blos betheiligen! — nicht als Schmarotzer | 


sondern blos als Commensalen angesprochen werden. 


gleich, durch den Wirth assimilirte Stoffe mittelst 
der ganzen Körperoberfläche aufsaugen, wahre Para- 


ı P. J. van Bunepen, die Schmarotzer des Thierreichs. 
Internationale wissenschaftl. Bibliothek, Bd. 18. Leipzig, 
(1873) 7, 


baren Welt zugekehrt hatte, fiel esihm ein zu unter- 


suchen, was denn wohl den beissenden Geschmack 
des Pfeffers verursachen mag. Um das zu ermitteln, 
bereitete er einen Aufguss von ganzen Pfefferkörnern 
mit Wasser und sah in diesem am 24 April 1676 
unzählige winzige ( Bacterien) und grössere ovale 
«Thierchen» (Colpoda Cucullus) herumwimmeln.! 
Die LeruwenHork’sche Entdeekung erregte grosses 
Aufsehen ; Jedermann wollte die wunderbaren Pfeffer- 
thierehen sehen ; der Versuch wurde vielfach wieder- 
holt und bald auch auf verschiedene andere Auf- 
güsse ausgedehnt, so dass das erste Jahrhundert der 
Protistenforschung zum grossen Theil mit dem Stu- 
dium der in Infusionen gezüchteten Protisten ver- 


' ging, an welche dann, wie ich weiter oben ausgeführt 


habe, die verschiedensten, einander an Kühnheit 
überbietenden, zum Theilrecht geistreichen, meist aber 
— vom heutigen Standpunkt aus — kindisch naiv 
erscheinenden Speeulationen sich knüpften. Heute ist 


‚ esbekannt, dass in den aus verschiedenen vegetabili- 


schen und animalischen Abfällen bereiteten Aufgüs- 
sen nieht verschiedene Protisten auftreten, sondern 
beim selben Fäulnissgrad stets die nämlichen Pro- 


' tisten-Arten von verhältnissmässig geringer Zahl 
Dagegen sind die Opalininen, welche, den Gregarinen | 


erscheinen. In übelriechenden thierischen Aufguüssen, 
z. B. in den Macerir-Gefässen findet man — voraus- 
gesetzt, dass die Fäulniss nicht allzu stüurmisch ist, 
da in diesem Falle blos Miliarden der die Fäulniss 


! Phil. Transact. 1677. 827. Nr. 133, Bd. XI. Vgl. 


| EHRENBERG 521. 


336 


einleitenden und unterhaltenden Schizomyceten vor- 
handen sind — nach meinen Untersuchungen con- 
stant die folgenden Infusorienarten : Uyelidium Glau- 
ER ee 

Trichoda carnium, 
Oolpidium Colpoda und von den Flagellaten : Cer- 


coma, Glaucoma seintillans , 


comonas Termo und Polytoma Urella ; sehr häufig 
fand ich ferner mit den Vorigen vergesellschaftet 
und stets in sehr grossen Mengen aus zwei-drei 
Individuen bestehende Bäumchen der Opercularia 
coaretata (Epistylis coaretata Clap. Lachm.), ferner 
eine kleme Amorbe. Lässt im einer solchen Flüssig- 
keit der Fäulnissprocess nach — wenn man z. B. die 
aus den Macerirbecken geschöpfte Flüssigkeit ohne 
Leichentheile stehen lässt — so werden die vorigen 
Protisten rasch verschwinden, und dafür Vorticella 
microstoma, die kleinere Form von Chrlodon Cueullu- 
lus ( Ohrlodon uncinatus), Oxytricha pellionella, Sty- 
lonychia pustulata auftreten ; nur die überall vorkom- 
menden Formen: ÜUyelidium Glaucoma und Üerco- 
monas Termo sowie die Amoeben haben ein länge- 
res Leben, und ihnen gesellt sich auch noch Monas 
@uttula bei, und während inzwischen auch Navi- 
cellen und einzellige Palmellaceen (Chlorococeum 
infusionum, Scenedesmus) rasch sich zu entwickeln 
begannen, erleidet das in der Flüssigkeit pulsirende 
Leben eine vollkommene Umwandlung. In vegetabili- 
schen Infusionen sind von den vorhin erwähnten 
Protisten abwesend : Polytoma Uvella und Colpidium 
Colpoda ; letzteres wird constant durch die nahe 
verwandte Colpoda Qucullus ersetzt, welche als eine 
in Heuinfusionen domiirende Form mit Recht 
« Heuthierchen» genannt wurde. 

Das constante Vorkommen der angeführten Infu- 
sorien und anderen Protisten in faulenden Infusionen 
hängt naturgemäss mit deren von den in reinen Wäs- 
sern wohnenden wesentlich verschiedener Ernäh- 
rungsweise aufs Innigste zusammen. Alle die ge- 
nannten Protisten sind, meines Erachtens, in ihrer 
Ernährung von den Schizomyceten abhängig, welche 
ihnen die Nahrung gleichsam zubereiten, indem diese 
im Haushalt der Natur zu eimer so hochwichtigen 
Rolle berufenen, winzigen Wesen vermöge der durch 
sie eingeleiteten und unterhaltenen Fäulniss für eine 
ganze Schaar anderer Protisten die Nährlösung, jene 
Bacterienmilch (sit venia verbo!) zubereiten, welche 
von den den fäulnis- 
serregenden Schizomyceten, oder, wie namentlich 


meisten Protisten sammt 


von den Polytomen, blos deren Serum aufgenom- 
men wird. 


Die durch die Infusorien verschluckten Nahrungs- 
bestandtheile gelangen durch das Entoplasma nicht 
aufdem kürzesten Weg vom Mund zum Anun, sondern 
beschreiben eine verschiedenartig gewundene Bahn, 
welche bald blos durch die an verschiedenen Punkten 
der Bahn in verschiedenen succesiven Stadien der 
Verdauung angetroffenen verschluckten Körperehen, 
bald aber durch die mehr-weniger lebhaften aber 
stetigen Strömungen des Entoplasmas selbst, wie 
z. B. bei Paramectum Bursaria, bei den Vorticellinen 
bezeichnet wird. 

Diese eigenthümliche Cireulation wird, wie oben 
erwähnt, von den meisten Forschern, nach der Initia- 
tive von v.SınBoLp’smit derin den Zellen der Characeen 
und anderen Pflanzenzellen beobachteten Protoplas- 
ma-Cireulation für identisch gehalten ; doch haben 
einige Forscher eine ganz abweichende Erklärung 
versucht. CLaparkpn und LAcHManNn, in deren Auffas- 
sung die Protoplasmaströmungen selbstredend nicht 
eingefügt werden können, machen die charakteristische 
Bemerkung, dass den beiden Erscheinungen, nämlich 
der Cireulation in den Charazellen und im Inneren 
des Paramecium, blos die derzeit noch beiden man- 
gelnde befriedigende Erklärung gemeinsam ist.! Uebri- 
gens soll nach den genannten Forschern, so wie 
auch nach Conn,? die Circulation bei Paramecium 
in der Körperhöhle stattfinden, und der Chymus 
wahrscheinlich durch Flimmerzellen, welche die Kör- 
perhöhle auskleiden, aber wegen ihrer ausserordent- 
lichen Kleinheit nicht siehtbar sind, in Strömung 
erhalten werden.” Carter hat diese hypothetischen 
Flimmerzellen sogar beschrieben,* doch wurden die- 
selben seitdem- von niemand gesehen. BERGMANN und 
Lxucxarr suchen die rotirenden Bewegungen der ge- 
nossenen Substanzen durch abwechselnde Contrac- 
tionen des Körperparenchyms zu erklären.’ Endlich 
gibt Stein, wie bereits oben erwähnt wurde, eine 
von allen bisherigen abweichende Erklärung und 
sucht die Ursache der rotirenden Bewegungen darin, 
dass das Entoplasma durch den, durch den Schlund 
eindringenden Nahrunestrom in Cireulation versetzt 
und erhalten wird. 


37 

® Beiträge zur Entwiceklungsgeschichte der Infusorien. 
ZWZ. III. (1851) 265. 

213% 

% CLAPAREDE und LACHMAnN, ibidem, 

° Anat. physiolog. Uebersicht des Thierreichs, Stuttgart. 
(1855) 184. 


337 


So zufriedenstellend auch diese Erklärung für die 
mit einem Schlund versehenen Ciliaten scheinen 
mag, so ist es doch nicht zu verkennen, dass sie das 
Phänomen doch nicht ganz aufklärt; denn eine 
Strömung ist auch im Plasma der mundlosen Acineti- 
nen zu beobachten, für die lebhaften Plasmaströmun- 
gen der Rhizopoden aber kann diese Erklärung abso- 
lut nicht verwerthet werden. 

Jene Flagellaten, bei welchen EHrEnBEre an der 


Basis der Geisseln eine Mundöffnung vermuthete, | 


führen nach neueren Untersuchungen an der von 
EHBENBERG bezeichneten Stelle thatsächlich einen 
Mund, wie dies durch die Untersuchungen von CLA- 
PAREDE und LACHMANN, STEIN, CARTER, JAMES-CLARK, 
FromeEnteu und BürschLı übereinstimmend bestätigt 
wird. Eine Meinungsverschiedenheit kann höchstens 
hinsichtlich der Anwesenheit eines Mundes bei den 
mittelst Chlorophylis assimilirenden Fagellaten beste- 
hen. Da uns diese Frage weiter oben, bei der Bespre- 
ehung der pulsirenden Vacuolen bereits eingehend be- 
schäftigte, so soll hier als Wesentliches aus den obigen 
Erörterungen nur soviel wiederholt werden, dass von 
den beiden an den Geisselenden situirten Vacuolen 
blos die eine der pulsirenden Vacuole entspricht, die 
andere hingegen mit dem bei zahlreichen Repräsen- 
tanten der Ciliaten vorhandenen, von mir als Schling- 
vacuole bezeichneten Organ identisch ist, welches 
durch den, bei einigen, so namentlich bei den Kugle- 
nen schon längst bekannten und gut entwickelten 
trompetenförmigen Schlund Wasser aufnimmt; die 


reines oder modificirtes Chlorophyll enthaltenden 


Flagellaten pflegen nämlich keine solide Nahrung, 
sondern blos Wasser zu verschlucken. Bei einem Theil 
der chlosophyllfreien Flagellaten führt der überaus 


zarte, blos beim Schlucken wahrnehmbare spaltför- | 


mige Schlund gleichfalls oft in eine Schlingvacuole. 
Solehe Schlingapparate wurden von Stein bei Menor- 
dum pellucidum, Atraconema teres und bei Phialo- 
nema cyclostomum erkannt.! Bei einer anderen 
Gruppe, den Flagellaten welche solide Nahrung auf- 
nehmen, führt der verschieden weite, bald gerade, 
kald trompetenförmig sekrümmte Schlund unmittel- 
bar in das Entoplasma und wird von der durch die 
Mundöffnung sich einstülpende, wimperlosen Cuticula 
gebildet. Ein solcher Schlund ist für die Srem’sche 
Familie der Oryptomoadinen, Astasieen und Scyto- 
monadinen charakteristisch. 


" 111. Taf. XXIII. Fig. 30—48, 


G, ENnTZ, Protisten, 


Die bei verhältnissmässig wenig Flagellaten be- 
kannte Afteröffnung scheint ihre Lage gerade so zu 
wechseln, wie bei den Ciliaten ; sie befindet sich z. B. 
bei den Astasieen am hinteren Körperende, bei den 
Monadinen seitlich in der mittleren Körpergegend 
oder unterhalb dieser u. s. f. 

Eine stabile Mundöffnung kommt unter den Pro- 
tisten noch bei den Noctilucen vor; die Beschaffen- 
heit dieses Mundes betreffend möge ein Hinweis auf 
das weiter oben ! Gesagte genügen. 

Dass bei Rhizopoden ohne differenzirtem Eeto- 
plasma, wie bei Polythalamien, Heliozoen u. A. die 
ganze Körperoberfläche an jedem Punkt gleichmässig 
Nahrung aufzunehmen vermag, unterliegt wohl kei- 
nem Zweifel. Doch giebt es sowohl unter den Rhizo- 
poden mit strahlenförmigen als auch unter den mit 
lappenförmigen Pseudopodien Formen mit consi- 
stenterem Ectoplasma, so z. B. die Euglyphen, Arcel- 
len, Difflugien, Amoeben, und bei diesen erscheint 
die von CtLArsrEDE und LACHMANN vermuthungsweise 
geäusserte,? in neuerer Zeit von FRoMENTEL vollin- 
haltlich acceptirte ® Meinung, wonach am Eetoplasma 
eine stabile, blos im Moment des Schluckens sich 
ötfnende und gleich darauf sich vollkommen ver- 
schliessende Mundöffnung vorhanden ist — a priori 
nicht ganz unmöglich. Durch direete Beobachtungen 
wird aber diese Annahme keineswegs bestätigt; wenig- 
stens macht der Schlingact der Amoeben auch auf den 
aufmerksamsten Beobachter den Eindruck, als ob der 
die Gestalt fortwährend verändernde Protoplasmaleib 
sich gleichsam über die Nahrung ergiessen würde, 
und als ob das Rindenplasma an jeder beliebigen 
Stelle sich öffnen und über der verschluckten Nah- 
rung wieder zusammenfliessen könnte. Die Rhizopo- 
den, welche Schalen mit einer Mündung bewohnen | 
und welche ihre Nahrung an einer bestimmten Kör- 
perstelle aufnehmen, wären zum Nachweis eines 
Mundes jedenfalls viel geeigneter als die Amoeben 
mit ihren stetigen gestaltsveränderungen, doch konnte 
eine stabile Mundöffnung auch bei diesen nicht con- 
statirt werden. 


Chlorophyll-Körperchen wnd andere Pigmente. 


Nachdem die bei Protisten vorkommenden Pig- 
mente, meines Erachtens, mit der Ernährung der 


ı Vgl. S. 266. 
27.2 48. 
3290. 
48 


338 


Protisten in innigster Beziehung stehen, halte ich 
deren Besprechung an dieser Stelle am passendsten. 
Unter den Farbstoffen gebührt dem Chlorophyll 


vermöge seiner physiologischen Bedeutung der erste | 


Platz ; dasselbe ist theils als smaragdgrünes eigentli- 
ches Chlorophyll, thelis mit Phycocyan, Phycoxathin 
und Phycoörythrin gemengt als blaugrünes ( Physo- 


chrom), lederfarbiges (Diatomin) und blutrothes | 


(Ithodophyll) Pigment bei den Protisten sehr ver- 
breitet. 


Durch reines oder modifieirtesChlorophyll sind die | 


mit den Algen aufs innigste verbundenen Flagellaten 
besonders ausgezeichnet; unter diesen enthalten von 
den Repräsentanten der von Srem als Mitglieder des 
Thierreichs angesprochenen 15 Familien die Dino- 
bryinen, Ohrysomonadinen, Volvocinen, Hydromori- 
nen, Ohloropeltiden und Eugleniden alle, die Ohla- 
mydomonadinen und ÜUryptomonadinen aber zum 
Theil reines oder modificirtes Chlorophyll und assi- 
miliren nach Art der Pflanzen. Dasselbe gilt auch von 
den meisten Cilioflagellaten. Alle diese Flagellaten 
sind dureh Chlorophyll meist ganz gefärbt, so dass 
die Zelle höchstens am Geisselende farblos erscheint, 
wie bei den Schwärmsporen der Algen; oder auch 
das Schwanzende ist in verschiedener Ausdehnung 
farblos, so namentlich bei den Chloropeltiden und 
Eugleniden. Seltener bildet das Chlorophyll zwei 


seitlich verlaufende Bänder, wie z. B. bei den Dino- | 


bryinen und einem Theil der Chrysomonadinen und 


7 N ine; " n06 1B » :hte di | E i 
6 BRLOOnaAınDR nu a Da | wird die ausschliesslich in Torfmooren lebende Vorticella 


benförmige, oder kugelige, oder eiförmige Körperchen, 
wie z. B. das smaragdgrüne Chlorophyll mancher 
Chloropeltiden und Kugleniden, oder endlich Körper- 
chen von irregulärer Form und gelappten Contou- 
ren, wie z. B. das lederfarbige Pigment mancher Peri- 
dineen. 

Ausser den Flagellaten enthalten auch noch zahl- 
reiche Oiliaten und Rhizopoden Chlorophyll, welches 
aber hier nicht als diffuse Färbung des Protoplas- 
mas, sondern in Form kugeliger, zuweilen etwas ab- 
geplattet scheibenformiger, scharf begrenzter Körper- 
chen vorkommt. 


die folgenden ausgezeichnet: Vorticella Campanula, 
Epistylis plicatilis, Ophrydium versatile, Vaginicola 
erystallina, Stichotricha secunda, Euplotes Charon, 
E. Patella, Spirostomum ambiguum, Olimacostomum 
virens, Stentor polymorphus, St. igneus, Bursaria 
chlorostigma, Oyrtostomum leucas, Paramecium Bur- 


sarta, Voleps hirtus, Loxodes Rostrum, Amphileptus 
longtcollis, Holophrya Ovum, Enchelys gigas. Aus 
dieser Reihe ist ersichtlich, dass die Anwesenheit der 
Chlorophyll-Körperchen nicht für eine gewisse Infu- 
soriengruppe charakteristisch ist, sondern dass chlo- 
rophylihältige Arten in den verschiedensten Familien 
vorkommen. Uebrigens sind die Chlorophyll-Kör- 
perchen auch bei der nämlichen Art nicht constant 
vorhanden, und ist Sreın gewiss im Recht mit der 
Behauptung, dass zwei Infusorien, welche blos betreff 
der An- oder Abwesenheit des Chlorophylis von 
einander abweichen, als der nämlichen Art angehörig 
angesehen werden müssen;! so sind die z. B. die 
von Eurenserg auf das Vorhandensein von Chloro- 
phyll-Körperehen gegründeten Arten: Dursaria ver- 
nalis, Coleps viridis und Vorticella chlorostigma 
gewiss niehts weiter als chlorophyllhaltige Varietä- 
ten von Bursaria ( Cyrtostomum Stein, Frontamia 


' Olap. & Lachm.) leucas, Coleps hirtus und Vor- 


ticella Campanula,* andererseits muss in Stentor 
Muelleri die ehlorophylifreie Form von Stentor poly- 


| morphus erkannt werden. Während gewisse Infu- 


sorien in der Regel Chlorophyll-Körperchen enthal- 
ten, gilt von anderen gerade das Gegentheil; zu 
den ersteren gehört z. B. Parameeium Bursaria, zu 
den letzteren Üoleps hirtus, Loxodes Rostrum, ete. 
Noch andere Infusorien werden eben so häufig mit, 


212,68: 
* Im dritten Theil (S. 28) der Stkın’schen Monographie 


chlorostiyma gelegentlich als selbständige Art erwähnt; mir 


ist diese Vorticelle aus den in der Umgebung Klausenburgs 


gelegenen moorigen Sümpfen sehr gut bekannt, und indem 
ich dieselbe mit der in grösseren Weihern lebenden, von 
mir mit der Eurengerg’schen V. Campanuula (Die Infu- 
sionsthierchen, Taf. XXV. Fig. IV) für identisch gehaltenen 
Vorticellenart vergleiche, finde ich zwischen den zwei Vor- 
tieellen-Arten— von den Chlorophylikörperchen abgesehen — 
überhaupt keinen Unterschied. Ich kann daher nicht zögern, 
diese zwei Vorticellen, wie ich es bereits gethan [Ueber die 
Natur der bei niederen Thieren vorkommenden Chlorophyll- 
körperchen. Orvos-termeszettudomänyi Ertesitö. Fachsit- 


| zung vom 95. Februar 1876. (ungarisch)] in eine Art zu 


| vereinigen. Ob aber diese Art gerade mit der V. (\ampa- 


Unter den Ciliaten sind durch Chlorophyligehalt | 


nula der Autoren identisch ist, das lässt sich heute, wo man 
bei den Arten der Gattung Vorticella ausschliesslich auf 
EHRENBERG’s in mancher Beziehung lückenhafte Beschrei- 
bungen angewiesen ist, bis zu einer genauen Revision der 
Vorticellen-Arten, nicht endgültig entscheiden ; hiedurch wird 
aber die Thatsache, dass, wie andere chlorophyllhaltige In- 
fusorien, so auch Vorticella chlorostigma ihre chlorophyll- 
freie Varietät besitzt, nicht im mindesten beeinträchtigt. 


339 


wie ohne Chlorophyli-Körperehen angetroffen, so 
z.B. Euplotes Patella und Vaginicola erystallina ; 
doch kommt am selben Fundort zur selben Zeit 
gewöhnlich blos die eine Varietät vor, an manchen 
Fundorten sogar constant blos die eine; so habe ich 
z. B. Ophrydium versatile in der Umgebung Klau- 
senburgs constant ohne Chlorophyll-Körperchen an- 
getroffen, während aus den westeuropäischen Theilen 
blos das mit Chlorophyll Körperehen vollgepfropften 
Ophrydium versatile bekannt ist.* 

Die torfigen, moorigen Gebiete sind besonders 
reich an chlorophyllhaltigen Infusorien; auf solchen 
Gebieten werden in der Gesellschaft von Demidia- 
ceen, Palmellaceen, Volvocineen, von selteneren Chlo- 
ropeltiden, Eugleniden, Peridineen und Heliozoen 
alle jene Infusorien, welche überhaupt Chlorophyll- 
Körperchen zu enthalten pflegen, stets mit Chloro- 
phyll-Körperchen angefüllt angetroffen. 

Unter den Rhizopoden enthalten viele Heliozoön 
so z. B. Acanthocystis turfacea und A. aculeata Chlo- 
rophyll-Körperchen; beide kommen auch in chloro- 
phylifreier Form vor; ausserdem erscheinen noch 
Oiliophrys infusionum und manche Amoeben häufig 
mit’ Chlorophyll. 

Bei allen angeführten Protisten sind die Chloro- 
phyll-Körperehen in die oberflächliche Schicht des 
Protoplasmakörpers eingebettet, bei den Infusorien 
in der in das Entoplasma übergehenden Ectoplasma- 
schieht, und können von hier auch in das Ento- 
plasma vordringen, ja, wie das bei Parameeium 
Bursarıa längst bekannt ist, durch die Protoplasma- 
strömungen mitgerissen werden. 

Was ist nun die Natur dieser grünen Körperehen 
und welche physiologischen Aufgaben haben diesel- 
ben bei jenen Protisten, welche feste Nahrung auf- 
nehmen und nicht nach Art der Pflanzen assimi- 
liren? 


" Ich that des in der Umgebung Klausenburg’s vor- 
kommenden, mir schon seit mehreren Jahren bekannten 
ehlosophylifreien Ophrydium bereits im Jahre 1876 Er- 
wähnong |Kolozsväri Orvos-Termöszettudomänyi Ertesitö, 
25. Februar 1876 (ungarisch), aber erst ein Jahr darauf 
machte WRZESNIOWSKI — der von meiner in ungarischer 
Sprache gemachten Aufzeichnung natürlich keinerlei Kennt- 
niss haben konnte — der wissenschaftlichen Welt Mit- 
theilung von der Entdeckung, dass Ophrydium versatile — 
bis dahin blos in der chlorophyllhaltigen Form bekannt — 
in der Umgebung Warschau’s auch in den chlorophylifreier 
Varietät O. hyalinum vorkommt. Beiträge zur Naturge- 
schichte der Infusorien. ZWZ. XXIX. (1877) 298. 


Dass die fraglichen Körperechen nicht, wie EHrex- 
BERG meinte, Eier sind, ist heute schon über jeden 
Zweifel erhoben. Zuerst gab v. SızBouLp der Ver- 
muthung Ausdruck, dass die grünen Körperchen 
der Infusorien, sowie die mit diesen vollkommen 
gleichen der Hydra viridis und einiger Turbella- 
rien, ihre Färbung dem in der Pflanzenwelt überaus 
verbreiteten Farbstoff, nämlich dem Chlorophyll ver- 
danken.! Darauf wies Corn mittelst mikrochemischer 
Reactionen nach, dass die grünen Körperchen bei 
Paramecium Bursaria in der That Chlorophyll ent- 
halten und mit den Chlorophyll-Körperchen der 
Pflanzen identisch sind.” Gleichzeitig mit, aber unab- 
hängig von Conx hat auch M. Schuutze nachgewie- 
sen, dass die mit den kugeligen Körperchen der 
Hydra viridis und der Infusorien in Allem über- 
einstimmenden grünen Körperchen der Turbellarien 
(Vortex viridis, Mesostomum viridatum) durch einen 
mit dem pflanzlichen Chlorophyll identischen Farb- 
stoff tingirt sind.® Endlich findet sich in einer 
späteren Arbeit von (onn gelegentlich erwähnt, dass 
er bei Untersuchungen, welche er im Jahre 1867 
mit Dr. Schröter ausgeführte, sich überzeugen 
konnte, dass der aleoholische Farbstoffextraect von 
Ophrydium versatile und das vegetabilische Chloro- 
phyll ganz identische Speetralbilder liefern.* Dem- 
nach muss heute als endgiltig entschieden hin- 
genommen werden, dass die grünen Körperechen bei 
Infusorien, Hydra viridis und einigen 'Turbellarien 
in der That durch Chlorophyll tingirt sind.* 


* Ueber einzellige Pflanzen und Thiere. ZWZ. I. (1849) 
27a. 

® Beiträge zur Entwieklungsgesch. der Infusorien. ZWZ. 
IIT. (1851) 26%. 

° Beiträge zur Naturgesch. der Turbellarien. Greifswald 
1851. 16. 

* Ueber parasitische Algen. Beiträge zur Biologie der 
Pflanzen. II. H. Breslau. 1872. S. SS. 

Unter den Metazoen kommen bei den Turbella- 
rien Chlorophylikörperchen, welche mit den bei Infuso- 
rien angetroffenen vollkommen identisch sind, in grosser 
Verbreitung vor. — ScHULTZE hob zwar ausdrücklich her- 
vor, dass ausser Vortex viridis nur noch Mesostomum 
viridatum (= Typhloplana viridata O. Schm.) Chlorophyli- 
körperehen enthält; doch kannte bereits Oscar ScHmiDT 
eine dritte grüne Turbellarie (Hypostomum viride Oscar 
Schm.), von weleher er bemerkt, dass ihre schöne saft- 
grüne Färbung nicht von fein zertheiltem Pigment, sondern 
wie bei gewissen Infusorien, von grösseren grünen Kügel- 
chen herrührt (Die rhabdocoelen Strudelwürmer des süssen 
Wassers. Jena 1848 S. 30). Schmarpa- fand bei Auckland 

Aa" 


340 


Durch den Nachweis dieses Sachverhaltes sind 
aber die eben aufgeworfenen Fragen noch keines- 
wegs entschieden; wir wollen die Lösung versuchen | 
und zunächst die feinere Structur dieser Chlorophyll- | 
Körperchen des näheren betrachten. 

Nach Scautrze’s Untersuchungen sind die Chlo- 
rophyll-Körperehen von Vortex viridis, welehe mit 
denen der Infusorien vollkommen übereinstimmen, | 
bald einzelne, dieht zerstreute, bald zu Gruppen | 
vereinigte Körperehen von 0:0005 bis 0'004” Durch- 


messer und mit einer zarten Membran versehen. 


Das Pigment zeigt die Reactionen des reinen Chloro- 
phylis. Sie enthalten einen farblosen kugeligen, bald 
centralen, bald randständigen Kern von etwa 0:0003 
bis 0:0005'” Durchmesser. Ihre Fortpflanzung er- 
folgt durch Theilung, wobei sie durch I bis 4 Ein- 
schnürungen in eben so viele Segmente zerfallen, 


auf Neu-Seeland eine ganz grüne Turbellarie (Chanestomum 
erenulatum, Schm.) und aus der von ihm gelieferten Ab- 
bildung zu schliessen kommen auch in der in Neu-Süd-Wales 
gefundenen Vortex trigonoglena zerstreute Chlorophylikör- 
perchen vor (Neue Turbellarien, Rotatorien und Annelilen, 
beobachtet und gesammelt auf einer Reise um die Erde, 
1853—1857. Leipzig 1859, S. 4. Taf. I. Fig. 13 und 8. 6 
Taf. I. Fig. 6). Mein geehrter Freund Herr KoLoMaNn 
Paräuı, welcher sich seit mehreren Jahren mit dem Stu- 
dium der in der Umgebung Klausenburgs vorkommenden 
Turbellarien beschäftigt, theilt mir mit, dass Chlorophyli- 
körperehen ausser den oben Erwähnten auch bei Vortex 


truneatus, Derostomum unipunctatum, D. Schmidtianum 


und einer wahrscheinlich ganz neuen Derostomum-Art ent- 
halten sind. Ferner hat in neuerer Zeit Geddes sehr ımter- 
essante Angaben über die an den Küsten der Bretagne 
lebenden chlorophyllhaltigen Planarien mitgetheilt; diesel- 
ben sollen, wie Pfianzen, athmosphärische Kohlensäure zer- 
setzen, Sauerstoff ausscheiden und im Dunkeln absterben | 
(Vgl. Kosmos. Zeitschrift für einheitliche Weltanschauung. | 
III. Jahrg. 1879 S. 216). 

Ausser bei Turbellarien und grünen Hydren kommen 
Chlorophyll Körperchen auch in der Süsswasser-Spongille 
vor (Sorpy, Quatr. Journ. mierose. sc. 1875 Bd. XV. S. 47. 
Vgl. SEMPER. Die natürl. Existenzbedingungen’der Thiere, 
I. Th. Leipzig. 1880. S. 257.) 

Ob bei der gewöhnlich unter den chlorophyllhaltigen | 


Thieren angeführten Bonellia viridis die grüne Farbe wirk- | 


lich von Chlorophyll herrührt, muss vorläufig als unent- 
schieden betrachtet werden; Scuenk behauptet nämlich, | 


dass der Farbstoff dieser Gephyree wirkliches Chlorophyll | 
sei (Sitzungsber. d. kais. Akad. Wien 1875 Bd. 77), während 

Sorpy durch eigene Untersuchungen zur entgegengesetzten | 
Ansicht gelangte und behauptet, dass das Pigment der Bo- | 


nellia vom Chlorophyll wesentlich verschieden sei (Vgl. | 
SEMBER, a. a. O.). 


welche zur Grösse der Mutterkörpercehen  ange- 
wachsen, sich aufs Neue theilen.! 

Nach Bauprant theilen sich die Chlorophyll-Kör- 
perchen von Stentor polymorphus ganz wie die näm- 


\ liehen Gebilde der Pflanzenzellen in 2, 3 bis 4 Theile. 


Eine Membran ist auf den Baugrant’schen Abbildun- 
gen nicht ersichtlich.? 

Ich habe den Chlorophyll-Körperchen der Pro- 
tisten, welche den auf animalische Art sich nährenden 
Protisten eben so fremdartig sind, wie den aus Ge- 
weben aufgebauten Metazoen, eingehende Studien 
gewidmet, deren Hauptergebnisse ich bereits vor 
vier Jahren veröffentlichte.” 

Nach meinen Untersuchungen sind die Chloro- 
phyll-Körperchen der Infusorien und Rhizopoden 
(sowie auch der Hydra viridis und der Turbellarien) 
etwa 0'004 bis 0010 mm. grosse kugelige, bei dicht 
gedrängter Lagerung häufig polyedrische, seltener 
eiförmige, zuweilen (z. B. bei Euplotes Patella) 
flache, scheibenförmige Körperchen, welche häufig 
von einer äusserst zarten, dicht an das Körperchen 
geschmiegten und schwer wahrnembaren, in anderen 
Fällen dagegen ziemlich dicken, wasserklaren gela- 
tinösen Membran gerade so umgeben sind, wie die 
Zellen vieler Palmellaceen. Zumeist ist die: ganze 
Substanz der Kügelchen durchgehends smaragdgrün, 
bei grösseren Exemplaren jedoch lässt sich häufig 
innerhalb der grünen Corticalschicht eine farblose, 
granulirte Plasmakugel, — der Kern erkennen; fer- 
ner ist beinahe constant ein bald sehr scharf begrenz- 
tes, bald ohne Reagentien, blos zufolge des stärkeren 
Glanzes hervortretendes, meist seitständiges Kügel- 
chen zu unterscheiden. Dieses Kügelchen, welches 


, auch von ScHuttze erwähnt wurde, ist jedenfalls 
| mit dem sogenannten Chlorophylibläschen (NÄGELI), 
 Amylumkern (De Bary), Stärkekugel (Stein) der 


Algen und vieler grünen Flagellaten identisch. Ausser 
von ScHuLtzE wurde die gequollene Membran und 
das Chlorophylibläschen auch von GrEEFF bei den 
Chlorophyll-Körperehen von Acanthocystis turfacea 
erkannt. * 

" Op. et l. eit. 


® Vgl. Cuaupe-BERNARD, Lecons sur les phenomenes 
de la vie communs aux animaux et aux vegetaux. Paris. 


| (1878) 212. 


® Ueber die Natur der bei niederen Thieren vorkom- 
menden Chlorophyll-Körperchen. Kolozsväri Orvos-Terme6- 
szettudomänyi Ertesitö, 25. Februar 1876 (ungarisch). 

* Ueber Radiolarien und Radiolarien-artige Rhizopoden 
des süssen Wassers. AMA. V. Taf. 26, Fig. 10. 


3441 


Grössere Chlorophyll-Körperehen enthalten häufig 
noch einige stark liehtbrechende, farblose, solide, 
den Stärkekörperehen vollkommen ähnliche Körn- 
chen; letztere werden aber dureh Jod nicht gebläut, 
und sind offenbar mit den Paramylumkörperchen 
der Eugleniden und Chloropeltiden identisch. In den 
relativ sehr grossen Chlorophyll-Körperehen von 
Stentor igneus ist eine mehr weniger grosse Anzahl 
ganz ähnlicher amethystfarbiger oder ins Blutrothe 
spielender Körnchen enthalten, wie in manchen 
Alsenzellen, namentlich den Cosmarien. Die näm- 
lichen Körnehen kommen im Ectoplasma von Stentor 
igneus auch in freiem Zustand zahlreicher vor, und 
verleihen demselben eine eigenthümliche röthliche 
Amethystfarbe; da nun mit solehen Körnchen voll- 
gepfropfte Chlorophyll-Körperehen häufig im Zerfall 
angetroffen werden, erleidet es wohl keinen Zweifel, 
dass die Körnchen, welche die Farbe des Stentor 
igneus verursachen, Produete der Chlorophyll-Körper- 
chen sind. An den Chlorophyll -Körperchen der Sten- 
toren konnte ich endlich bei starker Vergrösserung 
und seharfer Beleuchtung zuweilen noch zwei helle 
Flecke erkennen, welche, gleich den pulsirenden 
Vaeuolen, alternirend auftraten und verschwanden, 
und welche wahrscheinlich aueh von Bausrant be- 
obachtet und als helle kreisförmige; Flecke abgebildet 
wurden. Die Fortpflanzung der Körperchen erfolst, 
wie ScHunLtzE und Bauplan beschrieben, durch 
Theilung, und zwar entweder theilen sie sich nach 
einander in 2—4 Partieen, oder es treten auf ein- 
mal 4, noch häufiger aber 3 im Mittelpunkt des 
Körperehens sich treffende Theilungsebenen auf; 
die in dieser Weise zu Stande gekommenen Gruppen 
von drei Körperchen sind am häufigsten. 

Aus dem Angeführten ist ersichtlich, dass sich 
die Chlorophyll-Körperehen der Protisten von denen 
der Pflanzen in vielen Punkten unterscheiden, dage- 
gen ist ihre-Uebereinstimmung mit den zu den Pal- 
mellaceen gehörigen einzelligen Algen sehr auffal- 
lend, so dass füglich der Verdacht rege wird, 
dass dieselben überhaupt nicht zu den 
betreffenden Protisten gehören, 
selbstständige Organismen sind; 
sich blos in das Eetoplasma der betref- 
fenden Protisten (resp. in das Ento- oder Mes- 


sondern 
welche 


oderm gewisser Metazoen) eingenistet haben, — 
ähnlich jenen Palmellaceen, Zoosporeen, Florideen 
und Phycochromaceen, welehe nach den Unter- 
suchungen von REINKE, JANCZEWSKI, CoHn, Kny, 


ÖTRASBURGER, REINSCH und F. E. Schurze in die 
Gewebe verschiedener Pflanzen und Schwämme ein- 
wandern und dieselben bewohnen.! 

Für die Richtigkeit dieser Annahme sprieht mit 
grosser Wahrscheinlichkeit die von CIENkowskI er- 
kannte Natur der sogenannten gelben Zellen der 
Radiolarien, mit welehen GrEEFF und Andere die 
grünen Körperchen der Heliozoön meines Erachtens 
um so berechtigter für homolog ansehen, da manche 
Heliozoen, z. B. Acanthocystis spinifera? nieht grün, 
sondern gelb gefärbte Körperchen enthalten. Diese, 
wie bekannt der extracapulären Sarecode gewisser 
Radiolarien eingelagerten gelben Zellen sind von 
einer ziemlich derben farblosen Membran umschlos- 
sene, etwa 0'005 bis 0'025 mm. grosse, kugelige 
oder eiförmige Körperchen von gelbbrauner Farbe 
und enthalten einen wohl entwickelten Kern und 
häufig mehrere Amylumkörnehen. 

Ihre Fortpflanzung erfolgt, wie bereits JoHAanNEs 
Müuter erkannte, durch Theilung. Crenkowskı hat 
nun, gestützt auf die Beobachtung, dass die gelben 
Zellen der Sphaerozoiden sich nach dem Abster- 
ben der Radiolarien mit einer dieken gelatinösen 
Membran umgeben, welche sie nach einer gewissen 
Ruhepause verlassen, sich dann durch Theilung fort- 
pflanzen und im freien Zustand weiter leben, die 
gewiss berechtigte, bereits oben berührte Ansicht 
ausgesprochen, dass die gelben Zellen nicht Bestand- 
theile des Radiolarien-Körpers sein können, sondern 
selbständige einzellige Organismen sind.” RıcHArD 
Hrrrwıc, der diese Auffassung Anfangs entschieden 
verwarf,? neigte sich alsbald derselben zu,° und ac- 
ceptirte sie neuestens mit aller Bestimmtheit, und 
zwar in Folge der Entdeckung, dass mit den gelben 
Zellen der Radiolarien ganz übereinstimmend orga- 
nisirte braungelbe oder gelblichgrüne Zellen in den 


' Vel. Cons, Ueber parasitische Algen. Beiträge z. 
Biologie der Pflanzen. II. H. Breslau (1872) 87. Rsınsch, 
Beobacht. über entophyte und entozoische Pflanzenparasi- 
ten. Bot. Zeitg 1879. No. 2—3. REINKE, Zwei parasitische 
Algen. Bot. Zeitg 1879. No. 30. F. E. ScHULZE. Untersu- 
ehungen über den Bau und die Entwicekelung der Spongien. 
ZWZ. XXXII. (1878) 147. 

2 GREEFF. Ueber Radiolarien ete. AMA. V. (1869) 493 

® Ueber Schwärmerbildung bei Radiolarien. AMA. VII 
1871. 

* Zur Histologie der Radiolarien. (1876) 19. 

° Der Organismus der Radiolarien. (1879) 118. 

% Oscar und RıcHARD HErTwIG, Die Actinien anato- 
misch und histologisch untersucht. (1879) 39—44. 


342 


Entodermzellen gewisser Actinien (Anthea Cereus, 
A. cinerea, Adamsia diaphana, Actinia aurantiaca) 
ganz constant vorkommen, in anderen aber gänzlich 
fehlen, oder blos sporadisch angetroffen werden. «Die 
nachgewiesene Verbreitungsweise — sagen die beiden 
Herrwı ! — scheint uns wenig dafür zu sprechen, 
dass die gelben Zellen normale Bestandtheile der 
Actiniengewebe sind. Wie käme es sonst, dass sie bei 
einzelnen Arten im ganzen Entoderm verbreitet sind, 
bei anderen nahe verwandten Arten ganz fehlen» 
oder was noch unerklärlicher ist, nur ganz sporadisch 
aufgefunden werden. Dagegen sind dies Erscheinun- 
gen, welche bei der Verbreitung parasitischer Orga- 
nismen ganz gewöhnlich zur Beobachtung gelangen. 
Bekanntlich geben von nahe verwandten Thier-Arten 
einige eine günstige Wohnstätte für fremde Eindring- 
linge ab, während andere wieder aus geringfügigen 
und schwer festzustellenden Ursachen gegen dieselben 
Immunität besitzen.» Dass die gelben Zellen der 
Actinien ganz selbständige Organismen sind, dafür 
spricht ferner deren zahlreiches Vorkommen in dem 
von den Actinien ausgeschiedenen Schleim, wo sie 
in den Schleimfetzen weiter leben und sich fort- 
pflanzen. 

Gestützt auf diese Beobachtungen konnte HErT- 
wıc mit Recht seine vorige Ansicht aufgeben und 
aussprechen, dass die gelben Zellen, welche 
scheinbar normale Bestandtheile so ver- 
schiedener Organismen bilden, wie es die 
Radiolarien und Actinien sind, eingedrun- 
sene selbständige Organismen, also, den 
Parasitismus im weiteren Sinn genommen, 
einzellige parasitische Wesen sind. 

Wenn man nun die selbständige Natur der im 
Entoderm der Actinien und in der extracapsulären 
Sarcode der Radiolarien vorkommenden gelben Zellen 
als eine endgiltig entschiedene Thatsache hinnimmt: 
muss man da nicht a priori auch der Annahme die 
grösste Wahrscheinlichkeit zusprechen, dass auch die 
in den Entodermzellen der Hydra viridis, in der äus- 
seren Schieht des Protoplasmaleibes bei Heliozoen, 
und in der Rindenschicht der verschiedenen Infuso- 
rien, wie nicht minder im Mezoderm der Turbellarien 
vorkommenden grünen Körperchen, welche von eini- 
gen Forschern für Homologa der gelben Zellen ange- 
sprochen wurden, auch selbständige Organismen, 
eingewanderte einzellige Algen sin und nieht dem 


ı Op. eit. 42 


Organism s des betreffenden Protisten oder Thieres 
angehöre ? Sind ja doch diese sogenannten Chloro- 
phyll-Körperchen, betreffs ihrer Organisation, mit den 
Palmellaceen identisch, namentlich mit der mit Chlo- 


rococeum infusionum wahrscheinlich identischen Pal- 


mellacee, welche nach den Untersuchungen von 
Reınsca ! in den Blattzellen von Sphagnum latifolium, 
ferner, wie ich aus eigener Erfahrung hinzufügen 
kann, mit Rhaphidium-, Leptothrix-, Anabaena- 
und Nostoc-Arten in den Gewebselementen der 
verschiedensten Wasserpflanzen häufig angetroffen 
werden. 

Was schon a priori die grösste Wahrscheinlichkeit 
für sich hatte, wurde durch die von mir versuchte 
Züchtung der Chlorophyll-Körperchen ausserhalb der 
Protistenleibes über jeden Zweifel erhoben. Zu diesen 
Versuchen wählte ich den auch mit freiem Auge gut 
sichtbaren Stentor polymorphus, zerriss einige Indi- 
viduen mittelst einer feinen Lancette, und brachte 
sie in einem Uhrgläschen mit reinem Quellwasser in 
die feuchte Kammer. Täglich unternommene Unter- 
suchungen überzeugten mich, dass die Chlorophyll- 
Körperchen in den Stücken der zerrissenen Stento- 
renleiber weiter leben und sich fortpflanzen. In den 
ersten Beobachtungstagen erscheinen auf den zerris- 
senen Stentoren natürlich Baeterien, welehe auch 
die meisten grünen Körperchen zerstören ; nachdem 
aber das Wasser zeitweise vorsichtig abgegossen und 
durch frisches ersetzt wurde, nahm die Baeterienepi- 
demie bald ein Ende und die Körperchen pflanzten 
sich mit unverändert erhaltenem frischen Grün fort, 
vergrösserten sich und entwickelten sich zu verschie- 
denen einzelligen Palmellaceen : Scenedesmus, Ra- 
phidium, Palmella-, Chlorococeum-Arten, zu Chla- 
mydomonaden und Euglenen ; einzelne Kugeln keim- 
ten sogar und entwickelten sich zu Stygeoelonium- 
Fäden. 

Durch diese Versuche wird zweierlei bewiesen : 
erstens, dass die sogenannten Chlorophyll-Körperchen 
selbständige Organismen sind und nicht dem betref- 
fenden Protisten angehören, weshalb ich sie auch 
Pseudochlorophyll-Körperchen nennen will; zweitens 
dass verschielene Algen und grüne Flagellaten im 


' Plasma der Infusorien als sehr kleine Kügelehen dem 


mit dem Charakter der Palmellaceen zu vegetiren 
vermögen, was in vollem Einklange steht mit der Be- 
hauptung von CiEnkowskı: wonach ein grosser Theil 


! Bot. Zeitg. 1879. Nr. 2. S. 24, 


343 


der Palmellaceen höchst wahrscheinlich blos eine Ve- 
getations-Form anderer Algen repräsentirt.! 

Uebrigens kann die Metamorphose der Pseudo- 
chlorophyll-Körperchen in bestimmbare Algenarten 
bereits in den lebenden Infusorien beobachtet wer- 
den. Hierzu eignet sich Stentor polymorphus am 
besten ; hält man ihn längere Zeit in demselben nieht 
erneuerten Wasser, so tritt eine Metamorphose der 
grünen Kügelchen ein und aus den Stentoren werden 
allmälig wahrhaftige lebende Museen von den erwähn- 
ten Algen, Flagellaten, und aus etlichen Zellen be- 
stehenden kümmerlichen Algenfäden, welche letzte- 
ren aus dem Ectoplasma successive in das Entoplasma 
eindringen und hier verdaut werden, so dass die grü- 
nen Stentoren endlich ganz farblos werden, In nicht 
eben seltenen Fällen dringen einzelne dieser verän- 
derten «Chlorophyll-Körperchen» in das Wassergefäss 
der Stentoren ein, und die von SrEın im Wassergefäss 
eines Stentors abgebildeten, munter herum schwim- 
menden zwei Euglenen ? werden wohl nicht aus dem 
Entoplasmn in das Wassergefäss eingedrungen sein, 
wie STEIN vermuthet, sondern offenbar im Ectoplasma 
zur Entwickelung gelangt und von hier in das Was- 
sergefäss eingedrungen sein. 

Auch in Stichotricha secunda bietet sich ein sehr 
lehrreiches Object zum Studium der Natur der Chloro- 
phylikörperchen bei Infusorien. Die in torfigen Tüm- 
peln häufig in unzähligen Massen angetroffenen Exem- 
plare dieser Infusorien enthalten diehtgedrängte, grüne 
Kügelchen von ganz gleicher Grösse, während die 
in grösseren stagnirenden Wassern lebenden Exem- 
plare entweder farblos sind, oder blos etliche Chlo- 
rophyll-Körperchen von verschiedener Grösse aufwei- 
sen, unter welchen einzelne Scenedesmus-Gruppen 
und andere Palmellaceen sehr deutlich zu erkennen 
sind. Dasselbe fand ich bei der Turbellarie Vortex 
truncatus, bei welchem im Mesoderm meist schütter 
zerstreute grüne Zellen, theils von Grösse und Form 
der Pflanzen-Chlorophyll-Körperchen, theils in der 
Form deutlich erkennbarer Palmellaceen vorkommen. 

Manche Heliozoen pflegen ihre grünen oder gel- 
ben Körperehen zuweilen freiwillig auszuwerfen ; 
GREEFF machte diese Beobachtung bei Acanthocystis 
turfacea und A. spinifera,’ wozu ich aus eigenen 


! Ueber Palmellen-Zustand bei Stygeoelonium. Bot. Zeit. 
1876. Nr. 2. u. 5. 8. 70. 

® II. Taf. V. Fig 2, X—X. 

3 Op. eit. 484 und 493. 


Beobachtungen beifügen kann, dass Acanthoeystis 
aculeata ihre Pseudochlorophyll-Körperchen vor der 
Eneystirung constant ausstösst; letztere vermehren 
sich dann innerhalb des — von der contrahirten 
und eingekapselten Heliozo® nicht ganz ausgefüllten 
stachligen Kieselhülse in Palmellenform so lang, bis 
sie die Hülse sprengen. 

Dass übrigens die grünen Körperchen der Helio- 
zoön nicht dem Rhizopoden angehören, wurde auf 
Grund von Beobachtungen an Acanthoecystis aculeata 
bereits vor mir von R. Herrwıc und Lesser als 
wahrscheinlich ausgesprochen. «Sind die zur Nah- 
rung dienenden Organismen nicht farblos — sagen 
die genannten Forscher! — sondern cehlorophyll- 
grüne Algenschwärmer, so verläuft selbstverständ- 
lich der Process der Assimilation in vollkommen 
gleicher Weise, nur mit dem Unterschied, dass anstatt 
der graubläulichen, ovalen, oder kugeligen Körper sich 
Chlorophylikörner ausbilden. So wurden, als aus 
einer uns nicht näher bekannten Alge zahllose 
Schwärmer ausschlüpften, die bis dahin fast farblosen 
Acanthocystiden binnen Kurzem mit Chlorophyll- 
körnern dieht gefüllt, während die kleinen Schwär- 
mer massenhaft betäubt den Pseudopodien anhafte- 
ten. — Wir glauben hiernach annehmen zu dürfen, 
dass die Chlorophylikörner nicht als nothwendig 
zum Bau und der Existenz der Heliozoen, bei denen 
sie vorkommen, angesehen werden dürfen und aus 
der Reihe der morphologisch wichtigen Körperein- 
schlüsse gestrichen werden müssen.» 

Dass die grünen Körperchen der Heliozoen nicht 
dem Organismus der betreffenden Rhizopoden ange- 
hören, dafür spricht mit grosser Beweiskraft auch das 
von ArcHER bei einer grünen Actinophryine beob- 
achtete Ausschlüpfen der grünen Körperchen in der 
Forn von Schwärmern mit zwei Cilien.? 

Das 
Pseudochlorophyll-Körperchen der Heliozoen Gesagte 


von R. Herrwıs und Lasser über die 


konnte ich auf Grund obiger Ausführungen, wie mir 
scheint, mit vollem Recht verallgemeinen, und ich 
ging gewiss nicht über das Ziel hinaus mit dem 
bereits vor vier Jahren gethanen Ausspruch, dass die 
sogenannten Chlorophyll-Körperchen bei Ciliaten, 
Rhizopoden und einigen niederen Thieren nicht zu 


’ Ueber Rhizopoden und denselben nahe stehende Or- 
ganismen. AMA. X. Suppl.-Heft. (1874) 203. 

2 Journ wier. sc. 1870. S. 307. Vgl. Leuckart: Bericht 
etc. AN. 38. Jahrg. II. (1872) 343. 


344 


den Organisations-Bestandtheilen gehören, sondern 
eingewanderte Algen sind, welche in der Form klei- 


ner runder Zellen vegetiren, und es war mir eine | 


angenehme Ueberraschung in einer jüngst erschiene- | 


nen, an Thatsachen und Ideen gleich gehaltvollen 
Arbeit von SEMPER einer mit der meinigen vollkom- 


men übereinstimmenden Auffassung zu begegnen.! 


Es frägt sich nun, auf welche Weise die Pseudo- 


chlorophylikörperchen in die Protisten und in die | 
Gewebselemente der niederen Thiere gelangen ? Diese | 


Frage wurde, wenigstens hinsichtlich der Heliozoen 
von R. Herrwıc und Lesser in den oben eitir- 
ten Worten bereits beantwortet, und meinerseits 


genüst es hinzufügen, dass das Eindringen in die 


Otiliaten auf die nämliche Weise erfolgt. Die dureh | 


das Vorkommen von Pseudochlorophyll-Körperchen 
charakterisirten Infusorien sind sämmtlich entwe- 
der pantophag, oder nähren sich vorwiegend mit 
einzelligen Algen und grünen Flagellaten, woraus 
wohl mit grosser Wahrscheinlichkeit getolgert werden 
kann, dass die Einführung durch den Mund erfolgt. 
Dass die thatsächlich der Fall ist, davon konnte ich 
mich bei solchen Infusorien, welche Chlorophyll-Kör- 
perchen nur selten enthalten, auch durch directe 
Beobachtungen überzeugen. Hierher gehören z. B. 


Ooleps hürtus und Ennchelys gigas ; letzterer nimmt 


anstatt der Ciliaten namentlich der Vorticellinen, nur | 


ausnahmsweise mit grünen Flagellaten und Palmel- 
laceen vorlieb. Haben die genannten Infusorien 
zahlreiche Euglenen, Uhlamydomonaden und Pal- 
mellaceen verschluckt, so werden von letzteren ein- 
zelne aus dem Entoplasma des Protisten rein mecha- 
nisch in das Ectoplasma gedrückt, und zerfallen, 
indem sie der Gefahr, verdaut zu werden, glücklich 
entronnen, durch rasch auf einander folgende Thei- 
lung in Pseudochlorophyll-Körperchen, welche das 
Ectoplasma als Brutstätte oceupiren. 

Es kann für sehr wahrscheinlich angesehen wer- 
den, dass auch die Turbellarien und die grüne Hydra 
unmittelbar oder durch Vermittlung verschluckter 
grüner Infusorien, also im Wesentlichen auf die 
nämliche Weise zu ihren Pseudochlorophyll-Körper- 
chen gelangen. 

Die Pseudo-Chloroshylikörperehen, welehe sich 
in Protisten oder gewisse niedere Metazoen eingeni- 
stet haben, können als Parasiten gewiss nicht ange- 


''Die natürlichen Existenzbedingungen der Thiere. I. 


Th. Leipzig. (1880) S7—93. 


sprochen werden; ich halte die zwischen ihnen und 
ihrem gastfreien Wirth bestehende Beziehung für ein 
auf ähnliche Interessengemeinschaft basirtes Consor- 
tial-Verhältniss, wie jenes, welchem — nach der 
heut zu Tage fast allgemein acceptirten ScHWENDE- 
ner’schen Lehre — durch innige Verwebung gewis- 
ser Pilzhyphen und sogenannten Gonidien d. h. 
gewisser Algen zu einem gemeinsamen Organismus 
— der mannigfaltig geformte Thallus der Liehenen 
seine Entstehung verdankt. Ich habe dieser Ansicht 
bereits in meinem wiederholt citirten Vortrag Aus- 
druck verliehen, und wurde auf angenehme Weise 
überrascht, auch bei Szmrer denselben Vergleich 
anzutreffen.! 

Aus dieser Allianz erwachsen für beiderlei sonst 
so verschiedene Organismen wesentliche Vortheile: 
die Pseudochlorophyll-Körperchen finden im Kör- 
per des Wirthes nicht nur ein sicheres Asyl, sondern 
haben auch im Wasser, welches den Protoplasmaleib, 
respective die Gewebe durchströmt und Producte des 
Stofrwechsels aus dem farblosen Wirth aufnimmt, 
auch eine reiche Nahrungsquelle ununterbrochen 
zur Verfügung; dafür entwickeln die grünen Inwoh- 
ner für den Wirth fortwährend Sauerstoff und leisten 
ihm den Miethzins in der Form dieses unentbehrli- 
chen belebenden Elements. 

Ich kann an dieser Stelle nicht unerwähnt lassen, 
dass die von GEpDEs von den grünen Planarien der 
bretagner Küste geschilderte Erscheinung, wonach 
dieselben, gleich Schwärmsporen der Algen, stets die 
dem Licht zugekehrte Seite der Aquarien aufsuchen,? 
nichts weniger als neu ist; dieselbe wurde bereits 
von M. Schutze bei Vortex viridis aufgezeich- 
net,’ und dass auch die Pseudochlorophylikörper- 
chen enthaltenden Protisten das Licht aufsuchen, ist 
den Protistologen längst bekannt, und findet seine 
Erklärung ohne Zweifel darin, dass im Kampf ums 
Dasein jene Protisten den Sieg davontragen, welche 
die Oxygenproduction ihrer grünen Inwohner am 
meisten begünstigen, was sie — da zur Zersetzung 
der Kohlensäure durch das Chlorophyll und zum 
Freiwerden des Sauerstoffs die Einwirkung von Licht 
unbedingt erforderlich ist — durch Aufsuchen des 


Op. it. 91. 

2 CR. Bd. 87. S. 1093. Vgl. Kosmos. 3. Jahrg. 3. H. 
(1879.) 216. Ferner: Termeszettudomänyi Közlöny, Bd. 11. 
Hft. 121. 1879. 357. - 

® Beitr. zur Naturgesch. der Turbellarien. Greifswald 
(1851) 17. 


348 


Lichtes anstreben. So wie die eonsortielle Verbindung | 
von grünen und farblosen Organismen durch den | 
Kampf um’s Dasein zu Stande gebracht wurde, so ist 
auch die nämliche Ursache, welche die, den Be- 
stand des für beide Theile vortheilhaften Bundes 
sichernde Lebensweise regulirt. 

Eine gewisse Sensation wurde durch jenes Ergeb- 
niss der Untersuchungen von GEDDESs erregt, wonach 
die grünen Planarien der bretagner Küsten unter der 
Einwirkung . des Sonnenlichts Gasblasen, welche 
43—52°%/o Sauerstoff enthalten, ausscheiden ,- im 
Dunkeln hingegen binnen 2—4 Tagen absterben, 
also in der That, wie grüne Pflanzen, unter Einwir- 
kung des Liehts scheinbar «von der Luft leben.»! 
Dies ist aber jedenfalls blos Schein, denn die den Sauer- 
stoff entwickelnden grünen Körperchen sind gewiss 
auch bei den Planarien der bretagner Küste keine dem 
Organismus des Wurmes angehörigen wahren, sondern 
eingedrungene Pseudochlorophyll-Körperchen ; das 


Absterben im Dunkeln würde dann höchstens für | 


eine so weit gediehene Anpassung der fraglichen 
Planarien an die in ihren Geweben vor sich gehende 


‚Athmung zeugen, infolge deren sie, wenn aus Man- | 


gel an Licht die Kohlensäurezersetzung sistirt, gleich 
einem aus dem Wirth genommenen Parasiten, elen- 
diglich zu Grunde gehen. Doch giebt es für dieses 
Absterben im Dunkeln auch eine andere, viel ein- 


fachere Erklärung: wurden nämlich die Planarien 
bei den Grppes’schen Versuchen in wenig Wasser an 
einem dunklen Ort gehalten, so mussten dieselben, 
sobald der im Wasser absorbirte athmosphärische | 
Sauerstoff aufgezehrt war, selbstredend zu Grunde 
gehen; unter ähnlichen Umständen würden auch 
andere Planarien oder sonstige aus Wasser respiri- 
rende Thiere, an Oxygenmangel sterben. Der einzige 
Unterschied besteht darım, dass die Planarien an 
erhellten Orten auch in wenig Wasser am Leben 
bleiben können, weil die durch dieselben ausgeschie- 
dene Kohlensäure durch die Pseudo-Chlorophyll- 
körperchen fortwährend zersetzt, und so das Wasser 
stets mit Sauerstoff versehen wird; dagegen müssen 
grüne Körperchen nicht enthaltende Planarien oder 
andere Wasserthiere in wenig Wasser auch an erhell- 
ten Orten verkommen, können aber, wie Jedermann 
bekannt, auch in wenig Wasser, jedoch wie die grü- 
nen Planarien, blos an hellen Orten, leicht am Leben 
erhalten werden, wenn man im Wasser Algen eul- 
tivirt. 
' Kosmos. 


G. Entz, Protisten. 


Dass diese Erklärung für das Absterben der grü- 
nen Planarien im Dunkeln die wahrscheinlichere ist, 
dafür spricht der Umstand, dass die Planarien nach 
GEppzs auch im Dunkeln 2 bis 4 Tage lang lebten ; 
dafür sprieht ferner die Beobachtung, dass von 
M. Scruutze vier Wochen lang im Finstern gehal- 
tene und vollkommen verblasste Individuen von Vor- 
tex viridis auch ohne Pseudochlorophyll-Körperchen 
am Leben blieben;! endlich kann ich auf Grund 
eigener Untersuchungen behaupten, dass auch die 
Protisten einen aus welcher Ursache immer erfolgen- 
den Zerfall ihrer Pseudochlorophyll-Körperchen ver- 
tragen, während die Zuglenen, durch welche echtes, 
d. h. ihrem eigenen Organismus angehöriges Chloro- 
phylitingirtsind, im Dunkeln gehalten, auch bei gros- 
ser Wassermenge absterben und durch Bacterien 
zerstört werden. 

Indessen erwächst den Protisten aus den Pseudo- 
chlorophyll-Körperchen nicht blos vermöge der Sauer- 
stoffentwicklung ein Nutzen, sondern die Inwohner die- 
nen dem Wirth auch direct als Nahrung ; die fortwäh- 
rend sich vermehrenden Pseudochlorophyll-Körper- 
chen gelangen nämlich zum Theil in das verdauende 
Entoplasma und werden hier, wie jede direct von 
aussen aufgenommene Nahrung verdaut. Von Para- 
mecium Bursaria ist längst bekannt, dass ein Theil 
seiner Pseudochlorophyll-Körperchen mit dem Ento- 
plasma mitströmen, wobei dieselben, wie man sich 
leicht überzeugen kann, thatsächlich verdaut wer- 
den. Manche Infusorien werden durch diese bequem 
erworbene Nahrung vollkommen befriedigt, weshalb 
sie von aussen kaum etwelehe Nahrungsmittel auf- 
nehmen, sondern blos Wasser durch den Schlund 
strudeln; dies gilt namentlich von den grünen Indi- 
viduen von Paramecium Bursaria, Vorticella Cam- 
panula und Vaginicola erystallina, welche fremde 
Einschlüsse blos selten enthalten, wogegen im Ento- 
plasma stets Pseudochlorophyll-Körperchen auf ver- 
schiedenen Stadien der Verdauung angetroffen werden. 
Bei diesen Infusorien fällt den Pseudochlorophyl- 
Körperchen im Haushalt der Protisten ganz dieselbe 
Rolle zu, wie den Gonidien bei den Lichenen; letztere 
bereiten nämlich aus den im Wasser gelösten anorga- 
nischen Verbindungen die organischen,welche in den 
die Liehenen bildenden Consortien den Hyphen, bei 
den Protisten aber dem farblosen Protoplasmaleib 
selbst zur Nahrung dienen, 


! Op. et 1. eit. 


346 


Von den verschiedenfärbigen und nuaneirten Pig- 


menten, welche bei zahlreichen nach animalischer 


Art sich nährenden Protisten im Plasma, und zwaı 
am häufigsten (namentlich bei den Infusorien) im Ecto- 
plasma bald eine diffuse, bald eine durch äusserst 
fein zertheilte moleculäre Körnehen bedingte Fär- 
bung verursachen, kann in vielen Fällen direct nach- 
gewiesen werden, dass es nicht eigene Producte der 
betreffenden Protisten sind, sondern aus den als Nah- 
rung verbrauchten, reines oder modifieirtes Chloro- 
phyll enthaltenden Algen oder Flagellaten herrüh- 
ren, indem das Pigment der letzteren während der 
Verdauung gewisse Farbenveränderungen erleidet, 
und im Plasma des betreffenden Protisten abgelagert, 


bei einem Ciliaten, der Nassula elegans, aus der Nah- 
rung nachwies. 


Der Leibesinhalt, der Nassula elegans — sagt 
SrEeın ! — ist ursprünglich ganz farblos, bei den 


meisten Individuen ist er aber von den auf ge- 
lösten Nahrungsstoffen mehr oder weniger tief rost- 
gelb gefärbt, ähnlich wie bei Uhilodon ornatus. 
Die Nahrung der Thiere besteht nämlich in Oscillato- 
rien, von denen oft so lange Fäden verschluckt wer- 
den, dass der Körper widernatürlich verlängert und 
auseinander gespreizt wird. Bei der Verdauung zer- 
fallen die Öseillatorien in ihre scheibenförmigen Glie- 
der, diese nehmen zuerst eine spangrüne, später eine 
schmutzigblaue, und zuletzt eime rostbraune Farbe 
an, und endlich lösen sie sich in eine sehr fein zer- 
theilte Masse auf, die den Körperinhalt gleichförmig 
rostgelb färbt. 


Conn ist von den verschiedenen Pigmenten bei 


Nassula elegans — welche entweder in verschiedenen 
Nuancen von gelbliehbraun, blau und violett in den 
Verdauungsvacuolen des Entoplasmas vorkommen 


und von EHRENBERG als durch eigene Drüsen secer- 


nirte Galle angesprochen wurden, oder eine mehr- 
weniger gesättigte ziegelrothe Färbung des Eetoplas- 


olivgrün oder braungelb charakteristisch.! Die Nas- 
sulen mit ihrer besonders von den in den Verdauungs- 


 Vacuolen gelösten Pigmenten herrührenden pracht- 
vollen Färbung liefern in der That einen sehr lehr- 


reichen Beweis für die Abstammung der Pigmente 
aus aufgenommenen Algen, und Sreın ist gewiss im 

echt, wenn er behauptet, dass die grösste Wahr- 
scheinlichkeit dafür spricht, dass die Fär- 
bung bei sämmtlichen Infusorien dureh 


 Zersetzungsproducte der Nahrung bedingt 


mas verursachen — gleichfalls der Ansicht, dass die- | 


selben aus dem Phycochrom verschluckter Oseillarien 
herstammen ; für dieses Pigment ist ein bereits in der 
lebenden Alge oder erst nach deren Absterben, wäh- 
rend der Zersetzung erfolgender Uebergang der Farbe 
in Nuancen von spangrün, indigoblau, violett, purpur, 


’ Die Infusionsthiere auf ihre Entwieklungsgesch. un- 
ters. 249. 


wird.? 
Bei den Rhizopoden liegen über den Ursprung 
der Pigmente blos hinsichtlich der Vampyrellen si- 


, chere Angaben vor; von diesen ist nämlich nach 
demselben eine gewisse Farbe verleiht. Sreın war | 
wohl der erste, der die Abstammung des Pigments | 


CıznKkowskr’s Untersuchungen,? deren Ergebnisse ich 
nur bestätigen kann, bekannt, dass die ziegelrothe 
Farbe vom Chlorophyll grüner Algen oder Kuglenen, 
die bräunliche Farbe aber von verschluckten Diato- 
meen abstammt. 

Auf Grund des Angeführten darf, trotzdem die 
Pigmente der Protisten noch lange nicht befriedigend 
studirt sind, wohl als höchst wahrscheinlich aus- 
gesprochen werden, dass wie die sogenannten Chlo- 
rophyll-Körperchen, so auch die Pigmente bei den 
Protisten mit animalischer Ernährungsart überhaupt 
nicht zu den eigenen Stoffwechselproducten gehören, 
vielmehr in allen Fällen von reines oder modifieirtes 
Chlorophyll enthaltenden und mittelst solchen assi- 
milirenden Protisten, resp. Algen abstammen. 


Kerngebilde. 


Seit dem von v. SızsoLv im Jahre 1845 gethanen 
Ausspruch, dass das bei einem Theil der Protozoen, 
namentlich bei den Ciliaten bereits durch EuRENBERG 
unterschiedene und als männliche (Geschlechtsdrüse 
angesprochene Organ dem Zellkern entspricht, waren 
sowohl Bekenner der Einzelligkeitstheorie, als aueh 
des Aufbaues der Protisten aus Geweben mit besonde- 


| rer Sorgfalt um die Erforschung dieses Organs be- 


müht, und die hierauf gerichteten Untersuchungen 
ergaben binnen Kurzem, dass ein oder mehrere Kerne 
bei allen Protisten — mit Ausnahme der Fora- 
miniferen, bei welchen die Kerne erst in letzter Zeit 
nachgewiesen wurden — zu den regelmässig vorhan- 


‘ Ueber Fortpflanzung der Nassula elegans. Ehr. ZWZ. 
IX. (1857) 143. 

277367. 

® Ueber einige Rhizopoden und verwandte Organismen. 
AMA. XII. (1876) 26. 


347 


denen Organisationsbestandtheilen gehören. Bei die- 
sem Stand der Kenntnisse musste der von HAEckEL 
im Jahre 1864 bei Nizza im Mittelländischen Meere 
entdeckte Protogenes primordialis ! eine gewisse Sen- 
sation hervorrufen; dieser rhizopodenartige nackte 
Protist solltenämlich überhaupt keinen Kern besitzen 
und lediglich aus homogenem Protoplasma bestehen. 
Auf diesen und mehrere andere von ihm und von 
Cıenkowskı entdeckte kernlose Protisten gründete 
HaEcKEL, wie bereits oben erwähnt, die auf der tief- 
sten Stufe der Protisten und sämmtlicher Lebewesen 
überhaupt stehende Gruppe der Moneren.? 


Die v. SıeBonp’sche Ansicht von der Gleichwer- | 


thigkeit des fraglichen Organs des Protistenleibes mit 
einem Zellkern (cytoblast Schleiden, nucleus Autor.) 
kann heute als ganz allgemein aeceptirt betrachtet 
werden ; selbst FRoMENTEL, sonst ein heftiger Gegner 
der Einzelliskeit der Protisten, ist der (freilich in 


seine Auffassung am wenigsten passenden) Ansicht, 


dass der Protistenkern dem Kern der Pflanzenzelle 
sehr nahe steht.® 

Welehe Bedeutung man immer der Erkenntniss 
dieser Homologie beimessen mag, so unterliegt es 
doch keinem Zweifel, dass hierdurch die Kenntniss 
von den Kerngebilden der Protisten nicht wesentlich 


gefördert wurde ; denn trotz aller neuen Untersuchun- | 


gen gilt noch immer, was Stricker vom Zellkern 


Kaum eine Frage der Histologie dürfte abwei- 
chenderen Ansichten begegnen, als die Structur des 
Zellkerns. Nach Köuuıker besteht der Zellkern — 
von den nieht eonstanten, ein oder mehreren stets 
eonsistenteren Kemkörperchen (nucleolus) abgese- 
hen — aus ein emBläschen, welches von einer mehr- 
weniger dieken Membran umschlossen und von flüs- 
sigem Kerninhalt oder Kernsaft erfüllt wird.’ Aver- 
BacH findet, dass der Kern ursprünglich niehts wei- 
ter ist, als eine Art Vaeuole d. h. eine mit Flüssigkeit 
gefüllte Aushöhlung im Protoplasma, oder deutlicher 


, ausgedrückt ein vom Protoplasma verschiedener, rei- 


ner Flüssigkeitstropfen, welcher eine wandungslose 
Höhlung ausfüllt; in diesem Tropfen tritt dann ein, 
wie es scheint durch Verschmelzen von aus dem den 
Tropfen umgebenden Protoplasma losgelösten feinen 


, Partikelehen gebildetes, consistenteres Körperchen, 


sagt: «Seitdem R. Brown im Jahre 1833 den 


Kern der Pflanzenzellen entdeckt hat, hat 
sich noch Fortsehritt in 
der Erkenntniss dieses Gebildes daran ge- 


knüpft.»® 


kein namhafter 


Ich beabsichtige nicht, von der physiologischen | 


Bedeutung und Rolle des Kernes der Protisten und 
der sehr verschiedenen, zum Theil gänzlich entgegen- 
gesetzten Auffassung, die demselben zu Theil gewor- 
den, an dieser Stelle zu sprechen; weiter unten bei 
Behandlung der Fortpflanzung wird sich hierzu noch 
Gelegenheit bieten. Darum beschränke ich mich 
hier blos auf die Organisations- und sonstigen mor- 
phologischen Verhältnisse der Kerngebilde. 


! Ueber den Sarcodekörper der Rhizopoden. ZWZ. XV. 
(1865) 360. 

2 Vgl. Generelle Morphologie der Organismen. Berlin. 
1866. Ferner: Studien über Moneren und andere Protisten 
1870. 

5 Htudes sur les Microzoaires. 79. 

* Handb. der Lehre von den Geweben des Menschen 
und der Thiere. I. B. Leipzig. (1871.) 22. 


der nucleolus auf; zu alldem kann sich noch die 
durch Verdichtung der den Tropfen unmittelbar umge- 
benden Protoplasmaschicht zu Stande kommende 
Kernmenbran gesellen.” Ganz abweichend lautet die 
die meisten Anhänger zählende Ansicht von Leypre, 


‚ nach welcher: «Der Kern der Zelle entweder die glei- 


che Consistenz hat, wie das Protoplasma, oder er 
erscheint etwas fester. Ist blos seine Rindenschicht 
von grösserer Consistenz, so spricht man auch wohl 


ı von einem bläschenförmigen Kern, nicht selten stellt 


er ein dureh und durch solides weiches Korn dar, 

man nennt ihn dann auch einen massiven Kern.»® 
Jene Forscher, welehe zweierlei Kerne (einen 

bläschenförmige nund einen massiven) unterscheiden, 


‚ sind betreffs der Frage, welcher Kern als primitiver 


oder origineller zu betrachten sei, aus welehem sich 
die zweite Kernform entwickelte, wieder verschiedener 
Ansicht : nach Frey ist jeder Kern ursprünglich bläs-, 


| ehenförmig und aus diesem kann sich hinterher der 


massive Kern entwiekeln;* dagegen hält Stricker 
für erwiesen, dass der Kern im jungen Zustand stets 
massiv ist und erst später eine bläschenartige Um- 


| wandlung erleidet.” Die angeführten Ansichten über 


die Structur des Kerns liessen etwa vorhandene fei- 
nere Structurverhältnisse ausser acht; ehedem wurde 


! Handb. der Gewebelehre. V. Aufl. Leipzig. (1867.) 18. 

® Organolog. Studien II. H. Zur Charakteristik und 
Lebensgeschichte d. Zellkerne. Breslau (1874) 238. 

° Von dem Bau des thierischen Körpers. I. B. Tübin- 
gen. (1364.) 14. 

* Grundzüge der Histologie. Leipzig. (1875.) 6—7. 

° Op. eit. 24. 


En 


17 


348 


höchstens die vorhandene oder mangelnde Granuli- 
rung des Kerns, die Grösse der Körnchen, ferner de- 
ren mehr oder minder dichte Anordnung erwähnt, 
und erst in neuester Zeit wurde von Beobachtun- 
gen über die feinere Structur Mittheilung gemacht. 
K. Hrırzmann trat zuerst in den Ergebnissen seiner, 
die ganze bisherige Zellentheorie mit Umsturz be- 
drohenden Untersuchungen mit der Entdeckung her- 


vor, dass auch die Zellkerne, wie das Protoplasma | 


der Zelle, aus einem zarten Balkennetz und in dessen 
Maschenräumen aus einer homogenen flüssigen Sub- 
stanz besteht.! Das Vorkommen dieses Balkennetzes 
im Kern zahlreicher Pflanzen» und Thierzellen wurde 
von FROMMANN, STRASBURGER, OSCAR HERTWIG, VAN 
Benepen, BürschtLı, FLEMMING und mehreren ande- 
ren Forschern bestätigt.” 

Diese verschiedene Auffassung von Substanz und 
Struetur des Zellkerns muss nothwendigerweise zu 
der Annahme führen, dass der Zellkern von einem 
gewissen primitiven, indifferenten Zustand ausgehend, 
wie die Gewebselemente und die Organismen selbst, 
in verschiedenen Richtungen Differenzirungen fähig 
ist, und es taucht das brennende Bedürfniss auf, dass 
die Kerne von verschiedener Substanz und Structur 
mit dem in jenem gewissen primitiven Zustand be- 
fimdlichen Kern in Zusammenhang gebracht werden. 
Den Versuch, diese Aufgabe zu lösen, unternahm 
RıcHArRD HERTWIG in einer Arbeit, welche, gestützt 
auf den gegenwärtigen, nicht in jeder Hinsicht befrie- 
digenden Stand der Kenntnisse, einen absoluten 
Werth zwar nicht beanspruchen kann, aber jeden- 
falls im Stande ist, die Differenzen zwischen den An- 
schauungen zu ebnen und einer zukünftigen einheit- 
lichen Anschauung als Grundlage zu dienen.’ 

Nach Herrwıc besteht der Kern aus zwei Sub- 
stanzen, nämlieh der Kernsubstanz( Nucleussubstanz ) 
und dem Kernsaft, welche in verschiedenen Kernen 
in einem verschiedenem Verhältniss vorhanden sind. 
Die Kernsubstanz besteht, wie die lebende Zellsub- 
stanz oder das Protoplasma, aus einem unbekannten 


! Untersuchungen über das Protoplasma. Sitzungsb. d. 
math. naturw. Classe. d. kais. Akad. d. Wissensch. Bd. 67. 
Abth. III. Wien. 1873. 

® Vgl. WALTER Fremming. Beobachtungen über die 
Beschaffenheit des Zellkerns. AMA. XIII. (1876) 693. C. 
FroMmMmAnn, Beobachtungen über Structur und Bewegungser- 
scheinungen d. Protoplasma d. Pflanzenzellen. Jena. 1880. 

® Beiträge zu einer einheitlichen Auffassung d. verschie- 
denen Kerne. MJ. II. (1876) 63. 


und zweifelsohne während des Lebensprozesses der 
Kerne veränderlichen Gemisch von in die Gruppe 
der Eiweisstoffe gehörigen Substanzen; die Zusam- 
mensetzung betreffend kommt dieselbe dem Proto- 
plasma jedenfals sehr nahe, dass aber die zwei Sub- 
stanzen nicht, wie AUERBACH meint, als von ganz 
identischer Zusammensetzung betrachtet werden kön- 
nen, das wird durch einen allgemein bekannten Um- 
stand, nämlich die verschiedene Wirkung mikrochemi- 
scher Reagentien auf die zwei verwandten Substanzen 
über jeden Zweifel erhoben. Der Kernsaft, das heisst 
die das Protoplasma durchtränkende Flüssigkeit ist 
zwar hinsichtlich der Zusammensetzung nicht näher 
bekannt, es kann jedoch mit Recht angenommen 
werden, dass der Kernsaft nicht nur aus Wasser und 
gelösten anorganischen Salzen besteht, sondern auch 
gelöste organische Stoffe enthält. 

Von der Vertheilung der beiden Substanzen ist 
die Structur des Kerns in erster Reihe abhängig. 

Der Ausgangspunkt wird durch den primitiven 
Kern gebildet, in welchem Kernsubstanz und Kem- 
saft scheinbar gleichmässig gemengt sind, zumindest 
ein von der Kernsubstanz geschiedener Saft nicht zu 
erkennen ist. Der primitive Kern ist homogen, blass 
und in der lebendigen Zelle ohne Anwendung von 
Reagentien häufig ganz unsichtbar, in anderen Fällen 
hingegen hebt er sich durch seine grauliche Farbe 
vom Protoplasma ab. In Reagentien färbt er sich und 
gerinnt gleichmässig, höchstens dass sich an der ober- 
flächliehsten Schicht eine stärkere Einwirkung der 
Reagentien zeigt, was, wie beim Protoplasma, auf 
eine consistentere Beschaffenheit der Corticalschieht 
hinweist. Obschon der primitive Kern in der Regel 
ganz strueturlos erscheint, so ist er es doch nicht in 
allen Fällen ; es lassen sich nämlich in seiner homo- 
genen Grundsubstanz nicht selten bald in gleiehen 
Abständen angeordnete und von der Grundsubstanz 
durch schwächere oder stärkere Lichtbrechung ab- 
weichende kleine Körnchen, Kügelchen, in anderen 
Fällen wieder fettglänzende Schöllchen von ganz 
unregelmässiger Form, Grösse und Anordnung un- 
terscheiden. Die granulirten Kerne kommen aus den 
homogenen primitiven Kernen offenbar dadurch zu 
Stande, dass sich die Kernsubstanz in verschiedenen 
Abständen verdichtet, und dass in den Schöllchen 
enthaltenden Kernen einzelne dieser irregulär ge- 
formten verdichteten Theilchen der Verfettung verfiel- 
len. Der primitive Kern verlässt nicht selten die ur- 
sprüngliche Kugelform, um sich durch Auswachsen 


349 


in eimer Richtung bandartig in die Länge zu strecken, 
oder sich durch seitlich hervorwachsende Sprossen 
auf verschiedene Weise zu verästeln. 

Von dem homogenen primitiven Kern können 
alle übrigen Kernformen abgeleitet werden ; letztere 
weichen zunächst die Vertheilung' von Kernsubstanz 
und Kernsaft betreffend ab, für welche Vertheilung 
es sehr verschiedene Möglichkeiten giebt. In den ein- 
fachsten Fällen sammelt sich der Kernsaft in einzel- 
nen Vacuolen der Kernsubstanz an, wodurch die im 
Centrum Kernsaft enthaltenden oder — besonders 
bei gestreckten primitiven Kernen — die durch je 
eine Vacuole gleichsam halbirten Kerne zu Stande 
kommen. Aehnliche Kernsaft enthaltende Vacuolen 
treten nicht selten auch im Kernkörperchen oder 
Nucleolus auf. 

Nicht selten geschieht die Trennung in der Weise, 
dass sich die Kernsubstanz im Centrum anhäuft, der 
Kernsaft hingegen an die Peripherie gedrängt wird, 
und um die aus Kernsubstanz bestehende Kugel 
gleichsam einen Hof bildet. Hierdurch kommt der 
bläschenförmige Kern zu Stande, welcher gewöhnlich 
gleichsam als Paradigma eines Zellkerns angesehen 
wird, obschon der gewöhnlich als Kern angesehene 
Theil desselben eigentlich dem sich von der Kernsub- 
stanz gesonderten Kernsaft, das centrale Kernkör- 
perchen (nucleolus) aber der verdiehteten Kernsub- 
stanz entspricht. Dabei bleibt nicht selten ein Theil 
der Kernsubstanz in der Peripherie, so dass der Saft- 
hof, weleher die durch Verdichten der Kernsubstanz 
zu Stande gekommene Kugel umgiebt, von aussen 
noch von einer aus Kernsubstanz bestehenden Schicht 
bedeckt wird. Letztere wurde von Hrrrwıc als Kern- 
rindenschicht bezeichnet. 

Neben dem bläschenförmigen Kern kann ich nicht 
umhin jener von HerrwiG zwar unberücksichtiet 
gelassenen dafür aber sehr häufigen Kernform Er- 
wähnung zu thun, bei welcher der grösste Theil 
des Kernes aus einer sehr saftreichen strueturlosen 
Kernsubstanz besteht, welche eine aus dichterer 
Kernsubstanz gebildete Kugel einschliesst. Ich will 
diese blos übergangsweise, nämlich bei der Umwand- 
lung des primitiven Kernes in einen bläschenförmigen, 
vorkommende Kernform, Üebergangskern nennen. 

Diesem bläschenförmigen oder uninucleolären 
Kern unmittelbar angereiht finden sich bei Hrrrwıc 
die pauei- und multinucleolären Kerne; bei den er- 
steren finden sich innerhalb des aus gesondertem 
Kernsaft gebildeten Hofes mehrere, häufigverschieden 


grosse Kugeln aus Kernsubstanz; bei letzteren hin- 
gegen ist der ganze Kern aus dicht gelagerten oder 
dureh geringe Zwischenräume getrennten gleich gros- 
sen Kügelchen (nucleoli) zusammengesetzt, gleichsam 
aus Jauter Mierococcen bestehend. Ich will diese bei 
Protisten sehr häufige Kernform granulirten Kern 
nennen. Für die Entwickelung dieser granulirten 
Kerne hob Herrwıs zwei Möglichkeiten hervor. Ent- 
weder leiten sich die vielen Kernkörper direet aus 
dem homogenen Zustand des Kernes ab, indem die 
Aussonderung der Kernsubstanz an verschiedenen 
Punkten gleichzeitig begonnen hat; oder — die zahl- 
reichen Nucleoli sind, wie AUERBACH annimmt, durch 
Theilung aus einem ursprünglich einfachen Nueleolus 
entstanden. 

Als eine häufige Differenzirung tritt bei verschie- 
denen Kernen die Kernmembran auf: eine bald über- 
aus zarte, structurlose, bald dickere, häufig schon 
ohne Reagentien gut unterscheidbare, doppelt con- 
tourirte Membran, in letzterem Fall zuweilen von 
feinen Porenkanälchen siebartig durchbrochen. Auf 
welche Weise die Kernmembran zu Stande kommt, 
ob dieselbe durch den Kern selbst an der Oberfläche 
abgesondert wird, oder aber sich aus dem den Kern 
nmgebenden Protoplasma differenzivrt, kann derzeit 
nicht für entschieden gehalten werden. Die meisten 
Forscher huldigen der ersteren, AUERBACH der letz- 
teren Auffassung. Offenbar sind beide Entwickelungs- 
arten möglich, und es scheint sehr wahrscheinlich, 
dass die Kernmembran sich in gewissen Zellen auf 
die eine, in anderen hingegen auf die zweite Art 
entwickelt. Betonen will ich noch, dass die bereits 
oben erwähnte Kernrindenschicht von der Kernmem- 
bran wohl zu unterscheiden ist. 

Bei bläschenförmigen Kernen ist zwischen soge- 
nannten Kernkörperchen und der Kernmembran nicht 
selten ein den anastomosirenden Pseudopodien der 
Rhizopoden ähnliches feines Fadennetz entwickelt; 
solche Kerne liefern ein ganz ähnliches Bild, wie ge- 
wisse Pflanzenzellen mit zahlreichen Safträumen. 

Dies zur Orientirung vorangeschickt gehe ich nun 
auf die Kerngebilde der Protisten über, wobei ich 
bemerken will, dass ich jene Veränderungen, welche 
an den Kerngebilden der in Fortpflanzung begriffenen 
Protisten zu beobachten sind, hier ganz unberück- 
sichtigt lasse und mich so als viel möglich blos auf die 
Kerngebilde von vollständig entwickelten Protisten 
beschränke. 

Für die Gregarinen ist im Allgemeinen ein ein- 


350 


ziger grosser, heller selten homogener, meist bläschen- 
förmiger oder Uebergangskern, mit einem ziemlich 
grossen, seltener mit zwei bis drei verschieden grossen 
Kernkörperchen eharahteristisch. Das Kernkörper- 
chen ist nicht immer ganz homogen, sondern bildet 
häufig ein von einer Membran begrenztes helles Blä- 
schen, in dessen flüssiger Grundsubstanz mehrere 
consistere, homogene oder granulirte, in den leben- 
den Gregarinen ihre Form amoeben-artig ändernde 
Körper sich befinden. Kugelig contrahirte und ein- 
gekapselte Gregarinen sehen mit ihren grossen blä- 
schenförmigen Kernen reifen Eizellen so ähnlich, dass 
die thatsächlichlieh wiederholt vorgekommene Ver- 
wechslung leicht erklärlich ist. 

In der Gruppe der Rhizopoden sind die Kerne 
ziemlich verschieden; am häufigsten kommen die 
Uebergangs- und bläschenförmigen Kerne ohne oder 


mit einer Kernrindenschicht vor. Solehe bläschenför- | 


mige Kerne. einzeln oder mehrere, zuweilen sehr | 


zahlreiche, sind für die Monothalien sowohl mit lap- 
pen- als auch mit strahlenförmigen Pseudopodien, 
z. B. für Amoeben, Arcellinen, Euglyphen und He- 
liozoön charakteristisch, Seltener trifft man bei den- 
selben Rhizopoden homogene oder granulirte primi- 


tive Kerne. 


Die Polythalamien wurden bis in die jüngste Zeit | 


für kernlos gehalten und erst im Jahre 1876 gelang 
Rıcnarp Herrwie der Nachweis, dass auch diese 
Rhizopoden der Kerne nieht entbehren." Herrwıc 
hat das Vorhandensein eines oder mehrerer Kerne bei 
1—4-kammerigen Individuen einer Miliolide, ferner 
bei einer 1—5-kammerigen Rotalia, und endlich bei 
einer 5- und einer 7-kammerigen Textilarıa nachge- 
wiesen. Junge, noch einkammerige Polythalamien 
enthalten im Allgemeinen blos einen Kern, während 
bei mehrkammerigen älteren Individuen die Kerne 
an Zahl zunehmen und in dem die Kammern aus- 
füllenden Protoplasma, wie es scheint, ohne alle Regel 
vertheilt sind. Die Struetur ist nach Hrrrwie ganz 
die nämliche, wie bei den bläschenförmigen Kernen 
der übrigen Rhizopoden. Neuerlich hat F. E. Schutze 
auch bei Polystomella striatopunctata einen Kern 
nachgewiesen.? Bei den jüngsten, 4—10-kammerigen 
Exemplaren fand Schusze den Kern in einer der 


! Bemerkungen zur Organisation und systematischen 
Stellung der Foraminiferen. JZ. X. Neue Folge. III. 
(1876) 41. 

® Rhizopodenstudien. VI. Ueber den Kern der Forami- 
niferen AMA. XII. (1877) 9. 


hinteren Kammern, zuweilen in der vorletzten, wäh- 
rend die ganz ausgewachsenen, etwa 30-kammerigen 
Exemplare den Kern gewöhnlich in einer zwischen 
den 10. und 20. gelegenen also in einer mittleren 
Kammer enthalten. Bei Polystomella kommt als Regel 
blos ein Kern vor; selten fand ScHULZE zwei und 
blos ein einzigesmal drei Kerne. In ziemlich häufigen 
Fällen nimmt der einzelne Kern zwei benachbarte 
Kammern ein, indem die zwei Kern parthieen dureh 
eine in der Scheidewand der beiden Kammern befind- 
liche Oeffnung unter einander zusammenhängen ; 
die zwei Kernparthieen können von gleicher Grösse 
sein, oder es befindet sich in einer der Kammern der 
grösste Theil des Kerns, in der anderen blos ein durch 
eine der Oeffnungen der Scheidewand gedrungener 
knospenartiger Fortsatz. — Aus alldem schliesst 
ScHuuze, dass der Kern der Polythalamien aus einer 
Kammer in die andere hinüber wandert. Der Kern 
von Polystomella ist ein etwa 0'056 mm. grosser, 
von einer dieken Membran eingeschlossener kugeliger 


‘ Körper, welcher in einer homogenen Grundsubstanz 


' zahlreiche stark lichtbrechende kugelige Gebilde ent- 


hält und am besten mit dem Kern gewisser Infusorien 
verglichen werden kann. Hieraus ist ersiehtlich, dass 
die Ergebnisse der beiden Forscher nicht ganz über- 
einstimmen ; so viel kann aber jedenfals für erwiesen 
gehalten werden, dass auch die Polythalamien mit 
Kermen versehen, also keinesfalls den kernlosen Mo- 
neren anzureihen sind. 

Von allen Rhizopoden und überhaupt unter allen 
Protisten und Elementarorganismen weisen die Ra- 
diolarien die complieirtesten Kerngebilde auf; auch 
diese wurden, Dank der wichtigen Untersuchungen 
von RıcHarp Hrrrwis, neuestens geklärt.! 

Die Centralkapsel enthält bei sämmtlichen Radio- 
larien im jungendlichen Alter blos einen Kern; bei zur 
Fortpflanzung reifen Individuen hingegen ist dieselbe 
mit Kernen vollgepfropft. Der ein- und der vielker- 
nige Zustand ist von sehr verschiedener relativer 
Dauer; bei einem Theil der Radiolarien, nämlich 
den Acanthometriden und Sphaerozoiden, dauert 
der einkernige Zustand blos eine kurze Zeit, während 
derselbe bei allen übrigen Radiolarien auf den gröss- 
ten Theil der Lebensdauer sich erstreckt. Jene kön- 
nen der Kürze halber mit Hrrrwıc maulti-, die letz- 
teren uninucleär genannt werden. 


ı Der Organismus der Radiolarien. Jena. 1879. Zusam- 
menstellung der Endergebnisse. 108—111. 


351 


Die Structur betreffend weisen die Kerne der Radio- 
larıen so bedeutende Unterschiede auf, wie sie sonst bei 
Elementarorganismen überhaupt nicht vorkommen. 
Diein grosser Anzahlauftretenden Kerne sind etwa3 bis 
5 u grosse, kugelige, membranlose, homogene, helle 
Körperchen (= primitive Kerne), sehen aus, wie in 
der intracapsulären Sarcode zerstreute Vaeuolen, und 
wurden von HAEckEL sammt echten Vacuolen unter 
der Benennung «wasserhelle Bläschen» für Zellen 
gehalten, Blos bei den Acanthometriden lässt sich in 
den Kernen ein, für ein Kernkörperchen zu haltendes 
Binnen-Körperchen unterscheiden. 

Bei den uninucleären Radiolarien ist der Kern 
stets von sehr stattlicher Grösse ; selbst die kleinsten 
messen 38 bis 50 a (Heliosphaeren), während die 
Kerne der Thalassicollen die kolossale Grösse von 
300 bis 500 x erreichen. Solche Kerne sind von einer 
doppelt contourirten, dieken, häufig von Porenkanäl- 
chen dieht durchbrochenen Membran umgeben. 

Der einzige grosse Kern kann wiederum der 
Form und dem Inhalt nach sehr verschieden sein. 
Im einfachsten Falle bildet er eine aus Kernsubstanz 
bestehende homogene, solide Kugel (junge Sphae- 
rozoiden, Ommatiden, Spongosphaeriden). Kerne, 
deren Substanz stellenweise zu Kernkörperchen ver- 
dichtet ist, erreichen höhere Entwickelungsgrade 
( Ethmosphaeriden, junge Acanthometriden); die 
Anzahl der Kernkörperchen kann bis auf zwanzig 
steigen (Ethmosphaeriden ), an deren Stelle später 
ein einziges grosses Kernkörperehen treten kann 
( Acanthometriden ), welches von einer gut entwickel- 
ten Kernrindenschicht durch einen hellen Safthof 
getrennt ist. Ein solcher Kern sieht dann dem bläs- 
chenförmigen Kern der Süsswasser-Rhizopoden voll- 
kommen ähnlich. Eine besondere Beachtung gebührt 
dem Umstand, dass der Kern auf einem gewissen 
Entwickelungsstadium aus zwei, ganz verschieden 
granulirten Hälften zusammengesetzt ist, gerade so 
wie die Kerne gewisser Infusorien, z. B. der Spiro- 
‚chona gemmipara. 

Durch die eigenthümlichste und, beim gegen- 
wärtigen Stand unserer Kenntnisse, ganz vereinzelt 
dastehende Kernform sind die Thalassicollen cha- 
rakterisirt. Der kolossale Kern selbst ist kugelförmig 
oder mit knospen- oder blinddarmförmigen Diver- 
tikeln besetzt, das Kernkörperchen erscheint entwe- 
der einem Pilzmycel ähnlich verzweigt, oder ist wurm- 
artig hin- und hergewunden und sendet in die Kern- 
divertikeln einzelne Schlingen. Die kolossalen Kerne 


der Thalessicollen mit ihrer eigenthümlichen Struc- 
tur wurden von Huxızy bei Thalassicolla nucleata 
entdeckt, und bei dieser von allen späteren For- 
schern bestätigt; während aber Huxrry die Bezeich- 
nung Kern nur zögernd gebrauchte, wurden diese 
Gebilde von J. MüLter für Zellen erklärt, von Har- 
CKEL aber mit der nichts präjudieirenden Benennung 
«Binnenbläschen» bezeichnet; es ist Herrwıg’s Ver- 
dienst, durch eingehende Untersuchungen die Gleich- 
werthigkeit dieser eigenthümlichen Gebilde mit Zell- 
kernen nachgewiesen zu haben. 

Aus den meist kolossalen und eigenthümlich 
differenzirten Kernen der Radiolarien kommen, 
nach Herrwig, die für den multinueleären Zustand 
charakteristischen zahlreichen kleinen Kerne auf 
verschiedener, zum Theil von den bisher bekannten 
Arten der Entwickelung und Vermehrung der Kerne 
abweichender und in der Histologie ganz allein da- 
stehender Weise zu Stande. 

Am einfachsten entstehen die zahlreichen kleinen 
Kernebeiden Sphaerozoiden.Hier pflegt sich der grosse, 
solide Kern erst in die Länge zu strecken, erhält dann 
eine bisquitförmige Einschnürung, theilt sich ent- 
zwei, und durch rasche Wiederholung dieses Proces- 
ses zerfällt endlich der Mutterkern in zahlreiche 
kleine Tochterkerne. 

Bei den Acanthometriden und den verwandten 
Acanthophractiden treibt der Kern, nachdem sein 
Kernkörperchen verschwunden, solide Sprossen; diese 
Verdieckungen der Corticalschicht schnüren sich all- 
mälig ab und werden zu selbständigen soliden Ker- 
nen, in welchen sich kleine nucleolusartige Körper- 
chen entwickeln. Letztere wirken als Attractionscentra 
und veranlassen, dass die durch Sprossbildung zu 
Stande gekommenen Kerne schliesslich in die kleinen 
homogenen Kerne der Acanthomelriden zerfallen. 

Bei den Thalassicollen endlich pflegt im kolos- 
salen Kern, dem sogenannten Binnenbläschen, der 
verästelte oder schnörkelis gewundene Nucleolus in 
einzelne Bruchtheile zu zerfallen. Hierauf treten im 
Centralbläschen kleine, homogene Kerne auf, welche 
sich dureh Theilung rasch vermehren und allmälig 
die ganze Centralkapsel anfüllen, wobei sich der 
grosse Kernrückbildetundschliesslich ganz verschwin- 
det. Diesen Entwickelungsprocess der zahlreichen 
kleinen Kerne bringt Herrwie mit dem Gesagten in 
folgenden Zusammenhang: die durch Zerstückelung 
des Nucleolus im grossen Kern entstandenen Kugeln 
dringen durch die Kernmembran in die intracapus- 


3 


läre Sarcode ein und werden hier zu selbständigen, 
durch Theilung sich fortpflanzenden Kernen, worauf 
eine vollständige Rückbildung des erschöpften Mut- 
terkernes eintritt. 

Von dem Zusammenhang zwischen den zahlrei- 
chen kleinen Kernen der Radiolarien und der Fort- 
pflanzung dieser Rhızopoden soll in dem Kapitel über 
Fortpflanzng die Rede sein. 


Die Flagellaten zeigen hinsichtlich der Kerne | 


viel Uebereinstimmendes mit den Süsswasser-Rhizo- 
poden. Was die Zahl betrifft, so ist der Kern — soweit 
unsere Kenntnisse reichen — ausnahmslos einzeln, 
und dieser ist im vollständig entwickelten Protisten 
am häufigsten bläschenförmig, mit oder ohne Kern- 
rindenschicht, und besitzt nur selten die Structur 
der, von mir so genannten, Uebergangskerne. Ein 
primitiver, ganz homogen erscheinender, oder in 
regelmässigen Abständen fein oder gröber granulirter 
Kern charakterisirt die Utlioflagellaten. 

Bei den chlorophyllhaltigen Flagellaten werden 
ausser dem eigentlichen Zellkern in der Regel noch 
ein oder mehrere scharf conturirte, kugelförmige, bei 
Chlamydomonas monadina aber ein dem hufeisen- 
föormigen Kern der Vorticellen ähnlicher bandartiger 
Körper angetroffen, welche bereits oben als Chloro- 
phylibläschen, Amylumkern oder Stärkekugel erwähnt 
wurden. Diese Körper sind an einer bestimmten 
Stelle, in der Nähe des Kernes gelegen und von dem 
eigentlichen Kern wohl zu unterscheiden. Bei Jod- 
behandlung werden die fraglichen Gebilde blau; 
doch wird durch die stärkehältige Substanz — wie 
Conan bei einigen grünen Flagellaten nachwies! — blos 
die Corticalschicht gebildet, innerhalb welcher, von 
einem Safthof umgeben, ein protoplasmaartiges Kü- 
gelchen sich befindet, welches sich mittelst Carmin 
roth färben lässt. Gestützt auf die Beobachtung, dass 
der Amylumkern, welcher hinsichtlich seiner Structur 
mit den, eine Kernrindenschicht besitzenden bläs- 
chenförmigen Kernen übereinstimmt, bei gewissen 
Flagellaten an der Theilung der Zelle participirt, 
ferner dass er bei diesen Flagellaten ( @onium, Chla- 
mydomonas, Pandorina, Eudorina, Volvox ete.) 
ausser dem Stärkekern keine mit dem Zellkern 


gleichwerthige Gebilde vorfand, hat Conn die Fol- | 


gerung basirt, dass der Stärkekern in gewissen Fäl- 


! Bemerkungen über die Organisation einiger Schwärm- 


zellen. Beiträge zur Biologie der Pflanzen. Bd. II. Hft. 1. | 


(1876) 100. 


2 


len den Zellkern substituirt und als ein diesem homo- 
loges Gebilde angesprochen werden muss, während 
derselbe in anderen Fällen, gleich den Amylumkör- 
perchen, unter die in der Zelle abgelagerten und 
der Zelle selbst 
gebildeten Reservesubstanzen gehört. Diese Auffas- 


durch den Assymilationsprocess 


sung des ausgezeichneten Breslauer Forschers muss 
entschieden für verfehlt gehalten werden, da nach 
den Untersuchungen von StTEın, ! deren Ergebnisse 


' ich auf Grund eigener Untersuchungen als vollkom- 


men richtig bestätigen kann, die nach Conn blos mit 
einem Stärkekern versehenen Flagellaten ausser die- 
sem auch noch einen wirklichen Zellkern besitzen, 
also nichts dafür spricht, dass der Stärkekern einmal 
blos Reservesubstanz, ein andermal aber ein Zell- 
kern wäre. 

Der einzige Kern der Noctilucen entspricht ganz 
dem Kern der Ciliaten und ist der gänzlich homoge- 
nen oder granulirten, primitiven Kernform anzu- 
reihen. Nach RıcHarp Herrwig zeigt der Kern von 
Leptodiscus medusoides auf den verschiedenen Ent- 
wickelungsstufen des Protisten eine verschiedene 
Structur.? Derselbe ist von einer deutlichen Membran 
umhüllt, eiförmig und besteht aus zwei ungleichen 
Hältten : die grössere ist, wie bei gewissen Infusorien, 
z. B. Spirochona gemmipara gleichmässig granulirt, 
die kleinere.hingegen homogen. In einzelnen Fällen 
waren in der grösseren Hälfte grössere consistentere 
Kugeln enthalten; in anderen Fällen. wieder zeigte 
der Kern eine von der Norm gänzlich abweichende 
Structur, und bildete eine ovale, helle Blase in einem 
Ende mit einem kugeligen Körperchen. Letzteres 
selbst besass die Structur eines mit Kernrindenschicht 
versehenen bläschenförmigen Kernes, und ausser ihm 
waren in der Blase noch eine grössere und zwei 
kleinere aus Kernsubstanz bestehende Kugeln ent- 
halten. f 

Bei den Ciliaten ist der Kern (ovarium, Primor- 
dialkern Balbiani, weibliche Sexualzelle Kölliker, 
Endoplast Huxley, Secundärkern Bütschli) wr- 
sprünglich ein homogener, primitiver Kern, der aber 
in verschiedenen Lebensstadien zu Differenzirungen in 
verschiedenen Richtungen hinneigt. Vor der Erörte- 
rung der Letzteren wird es nöthig sein, erst von der 


Se lTUHE 

* Ueber Leptodiseus medusoides, eine neue den Noc- 
tiluceen verwandte Flagellate. JZ. I. Neue Folge. IV. 
(1877) 311. x 


393 


allgemeinen Form und der Anzahl der Kerne zu | eingeschnürten und den in regelmässige Glieder ein- 


sprechen. 

Bei vielen Infusorien behält der Kern seine 
ursprüngliche Kugel- oder Eiform das ganze Leben 
hindurch. Bei anderen Infusorien sieht man hingegen 
den Kern durch ein in der Längsachse erfolgendes 
Wacehsthum sich strecken und eine Wurst-, Schnur- 
oder, mehr-weniger verflacht, eine Bandform anneh- 
men, wobei derselbe sich schwächer oder stärker 
S-förmig, halbmeond-, hufeisenförmig oder wurmartig 


krümmt. Ein schwach S-förmig gewundener band- 


artiger Kern ist z. B. bei den meisten Ophrydinen, | 


ein stark gewundener oder hufeisenförmiger bei zahl- 
reichen Vorticellinen, Aspidiscinen, Euplotinen und 
‚Aeinetinen, ein wurmartig gewundener bei Stentor 
‚Roeselü, Olimactostomum virens und Bursaria trun- 
catella vorhanden. Die langgestreckten Kerne zeigen 
häufig in regelmässigen Abständen des Verlaufs 
Einschnürungen: solche rosenkranzförmige Kerne 
sind z. B. für Condylostoma patens, Spirostomum 
teres, Stentor polymorphus Loxophyllum Meleagris 
und Loxodes Rostrum charakteristisch. Häufig sind 
diese rosenkranzförmigen Kerne hin- und hergewun- 
den: und haben dann den Anschein von traubenför- 
mig angeordneten Kerngruppen, wie z. B. bei Pla- 
giotoma Lumbriei,; in anderen Fällen sind wieder 
die Verbindungsfäden von einer kaum erkennbaren 
Dünnheit, wie z. B. bei Loxodes Rostrum und En- 
chelys gigas, so dass der Kern nicht als einheitliches 
Ganze, sondern, besonders bei grösseren Abständen 
zwischen den einzelnen Kernkugeln, wie sie z. B. 
Loxodes Rostrum zeigt, als eine grössere Anzahl 
selbständiger Kerne erscheint. Aus den langgestreck- 
ten wurmartigen Kernen wachsen zuweilen Sprossen 
hervor, welche wieder stellenweise secundäre Ver- 
wachsungen zeigen, und dadurch den complieirten 
Nucleolen der Thalassicollen 
Solche Kerne besitzt, nach Stein, die von ihm als 
«Acinetenform» von Opercularia articulata ange- 
führte Acinetine!, sowie, nach Herrwıc, auch Podo- 


ähnlich erscheinen. 


phrya gemmipara, nur dass bei dieser die Knospen 
keine secundären Verschmelzungen zeigen.? 

Die Infusorien haben meist blos einen Kern; die 
einzelnen Glieder der rosenkranzartigen Kerne kön- 
nen wohl nicht als selbständige Kerne aufgefasst 
werden, weil zwischen den wurstförmigen, schwach 


! Die Infus. 119. 
? Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) 32. 


G. EnTZz, Protisten. 


getheilten Kernen alle möglichen Uebergangsformen 
zu beobachten sind. Dagegen sind durch zwei Kerne 
charakterisirt: die Amphilepten, Dilepten, Lacri- 
maria Olor, die Lionoten, Opisthodon, sowie der 
grösste Theil der Ozxytrichinen ; zahlreiche Kerne 
kommen bei gewissen Opalinen vor. Ob nun diese 
alle selbständigen Kernen entsprechen oder blos, wie 
die rosenkranzartigen Kerne, einem einzigen in 2 —4 
oder viele Glieder getheilten Kern, kann bisher nicht 
für endgiltig entschieden gelten. Meinerseits bin ich 
geneigt auch diese in die Kategorie der rosenkranz- 
förmigen Kerne zu rechnen, und kann zur Unter- 
stützung meiner Auffassung den Umstand anführen, 
dass einzelne Forscher auch zwischen solchen Ker- 
nen Verbindungsfäden nachweisen konnten, welche 
bisher für ganz selbständige Kerne gehalten wurden: 
so haben Bausranı und BürscaLi die feinen langen, 
Verbindungsfäden zwischen den zwei Kernen von 
Stylonychia,! Wrzesnıowskı aber zwischen den zahl- 
reichen Kernen von Lozxodes Rostrum nachgewie- 
sen.? Trotzdem kann mit Recht angenommen wer- 
den, dass — wenn der Ausdruck gestattet ist — die 
Tendenz der Kerne von langgestreekten Infusorien 
in Glieder zu zerfallen, bei manchen Infusorien in der 
That zu einer gänzlichen Loslösung der Glieder führt, 
wodurch zwischen Ein- und Vielkernigkeit eine un- 
unterbrochene Uebergangsreihe zu Stande kommt. 

Was die Structur der Kerne der Ciliaten betrifft, 
so wurde bereits erwähnt, dass dieselben ursprüng- 
lich zu den homogenen primitiven Kernen gehören, 
und von einer zarten structurlosen Kernmembran 
umhüllt werden; aus der Conjugation hervorgegan- 
gene verjüngte Individuen sind stets durch solche 
homogene primitive Kerne charakterisirt. Es bleiben 
aber die Kerne der Infusorien nicht bei dieser homo- 
genen Structur oder richtiger Structurlosigkeit ste- 
hen, es treten vielmehr später in der Kernsubstanz 
verschiedene charakteristische Differenzirungen auf, 
deren Reihenfolge und physiologische Bedeutung 
allerdings derzeit zumeist noch gänzlich unbe- 
kannt ist. 

Selbst in den homogen aussehenden Kernen kön- 


! Studien über die ersten Entwicklungsvorg. d. Eizelle, 
die Zelltheilung und Conjugation der Infusorien. Abh. d. 
Senckenberg. Gesellsch. X. (1876) 280. 
® Beobacht. über Infusorien in der Umgebung von 
Warschau. ZWZ. X. (1870) 494, 
45 


304 


nen bei starker Vergrösserung und Anwendung von 
teagentien häufig gewisse Differenzirungen wahrge- 
nommen worden. So sind z. B. in der Kernsubstanz 
sehr häufig und bei den verschiedensten Infusorien 
in regelmässigen Abständen angeordnete feine Kü- 
gelchen oder Körnchen enthalten, welche, wenn sie 
etwas heranwachsen, dem Kern eine, wie aus Rogen 
zusammengesetzte grob granulirte Structur verleihen ; 
Kerne von dieser Structur finde ich z. B. bei den 
Nassulen und häufig bei den Aeinetinen, ähnliche 
Kerne kommen nach Bürscnui bei Uyrtostomum leu- 
cas vor.! In anderen Fällen erscheinen die Kerne 
von fein faserig-knotiger Structur, wie nach BürscnHLı,” 
bei Bursaria truncatella. Endlich giebt es Infusorien, 
deren Kern aus dicht gedrängten, von einem wasser- 
klaren hellen Hof umgebenen, winzigen Zellen ähn- 
lichen Kügelchen zusammengesetzt ist. 

Im Inneren von homogenen oder granulirten 
Kernen treten häufig aus compacterer Kernsubstanz 
gebildete Brocken von verschiedener Grösse auf, 
welche zuweilen von einem hellen Hof umgeben sind. 
In anderen Fällen ist blos ein einziges grösseres 
compacteres Körperchen vorhanden, welches nach 
der bei Zellkernen üblichen Terminologie Kernkör- 
perchen (nucleolus) genannt werden müsste. Solche 
compacteren Binnenkörper können von der äusseren 
Kernsubstanz durch einen hellen Hof von wechseln- 
der Dicke getrennt sein, wodurch der z. B. für Ohilo- 
don Cueullus eharakteristische, mit einer Kernrin- 
denschicht versehene und ganz den Bau einer 
Zelle aufweisende bläschenförmige Kern zu Stande 
kommt; nach Wrzesnıowskı haben auch im rosen- 
kranzförmigen Kern von Loxodes Rostrum die ein- 
zelnen Kugeln einen ähnlichen Bau. 

Eigenthümlich ist bei manchen Infusorien die 
Zusammensetzung des Kerns aus zwei Hälften von 
durchwegs verschiedener Structur; während nämlich 
die eine Kernhälfte ganz homogen oder fein granulirt 
ist, erscheint die andere grob granulirt oder mit fett- 
glänzenden Schöllchen vollgepfropft ; diese Struetur 
ist an den Kernen von Spirochona gemmipara be- 
kannt; ein ähnliches Aussehen haben häufig die 
Kerne der Oxytrichinen, sowie nach meinen Unter- 
suchungen, die von Tintinnus fluviatilis. 

Für die meisten Oxytrichinen, Chlamydodonten, 
ferner für Spirochona gemmipara, sowie nach mei- 


\ Op. eit. 8. 976. 
® Ibidem, 


nen Untersuchungen auch für Tintinnus fluviatilis 
ist es charakteristisch, dass der Kern um seine Mitte, 
welche häufig durch eine seichte Einschnürung an- 
gedeutet ist, eine querliegende safthältige linsenför- 
mige Vacuole, gleichsam einen den Kern halbirenden 
Spalt einschliesst. Aehnliche linsenförmige Spalten 
kommen häufig auch an beiden Enden der hufeisen- 
oder bandförmigen Kerne der Euplotinen vor. 

Von den im Inneren der Kerne bei manchen In- 
fusorien differenzirten Kernkörperehen sind die seit 
v. SızsoLp gewöhnlich gleichfalls Kernkörperchen 
genannten, aber nicht im Inneren der Kerne verbor- 
genen, sondern neben denselben liegenden Gebilde 
wohl zu unterscheiden; ich habe für letztere an 
einem andern Ort ! die Bezeichnung Reservekern in 
Vorschlag gebracht ; Baugranı nennt sie Hoden, Kör- 
vıker männliche Sexualzellen, ©. Herrwıs Neben- 
kerne, Bürscnuı primäre Kerne. Wie soeben erwähnt, 
wurde zuerst von v. SIEBoLD darauf hingewiesen, 
dass bei Paramecium Bursaria in einer seichten 
Vertiefung des Kernes ein kleines Körperchen liegt, 
welches er mit dem inneren Kernkörperchen von 
Ohilodon Cucullus identifieirte und ebenfalls als 
Kernkörperchen ( nucleolus ) bezeichnete.? Die neueren 
Untersuchungen von BALBIANI, STEIN, ENGELMANN, 
und namentlich Bürschuı haben nachgewiesen, dass 
die fraglichen Körperchen entweder constant, oder 
wenigstens in gewissen Entwicklungsstadien bei 
den meisten Infusorien vorkommen, und blos bei 
den Stentorinen, Opalinen und den Acinetinen noch 
nicht beobachtet wurden. 

Die Reservekerne bilden bei Behandlung mit 
Reagentien meist deutlich hervortretende, mit einer 
feinen Membran umgebene kugelige, seltener eiför- 
mige, nierenförmige oder wie bei Paramecium Bur- 
sarıa weizenkornförmige Körperchen. Die Substanz 
istmeist ganz homogen, selten granulirt, noch seltener 
schliesst sie ein von einem Safthof umgebenes Kügel- 
chen ein, wie bei Bursartatruncatellanach BürschLı;? 
auf der höchsten Entwickelungsstufe ist dieselbe ziem- 


| lieh compact, mehr-minder fettglänzend und eben des- 


halb im Protoplasma des Infusorienleibes zwischen 
anderen fettglänzenden Schöllehen nur schwer zu 


! Ueber einige Infusorien im Salzsee zu Szamosfalva. 
Termeszetrajzi Füzetek, II. (1578) 230. 

® Vergl. Anat. der wirbellosen Thiere. Berlin. (1845) 24. 

® Op. eit. S. 288. Dasselbe Werk liefert (S. 2833—289) 
die vollständigste Zusammenstellung der bisherigen Kennt- 
nisse über den Reservekern der Infusorien, 


355 


unterscheiden. Coneentrirte Säuren und diluirte Al- 
ealien wirken lösend; auf Jod wird die Substanz 
braun, durch Karmin meist lebhaft roth gefärbt, 
scheint somit im Ganzen mit der Kernsubstanz über- 
einzustimmen. 

Die einzelnen oder in Mehrzahl vorhandenen 
Reservekerne sind gewöhnlich in der Nähe des Ker- 
nes, häufis unmittelbar auf dessen Oberfläche oder 
gar in eine seichte Vertiefung desselben hineinge- 
drückt. 

Die Anzahl der Reservekerne wechselt ungemein. 
BaALpIanı meinte eine gewisse Gesetzmässigkeit darin 
zu entdecken, dass auf jeden einfachen Kern ein, bei 
doppelten oder rosenkranzförmigen Kernen aber auf 
jede Kernpartie ein Reservekern entfällt, doch wurde 
diese Gesetzmässigkeit durch die Untersuchungen 
von EnGELMANN und Bürscaui ! nicht bestätigt. Wäh- 
rend nämlich zahlreiche uninueleäre Infusorien that- 
sächlich blos einen Reservekern besitzen, sind z. B. 
bei Cyrtostomum leucas nach EnGELMAnN >, 
Bürscaur aber 3 his 8 Reservekerne vorhanden; fer- 


nach 


ner hat Bürscaur bei Nassula ornata neben dem ein- 
zelnen Kerm 3 bis 4, bei Trachelius Ovum 9, bei 
Bursaria truncatella aber 15 Reservekerne unter- 
schieden. Bei Stylonychva Mytilus entfällt nach 
Stein auf jeden Kern oder Kerntheil ein Reservekern, 
nach Bürschuı aber ist bei diesem Infusorium zuwei- 
len blos ein Reservekern zwischen den zwei Kern- 
partieen vorhanden, während andere Individuen 
neben jedem Kerntheil je einen oder je zwei, auch 
neben dem einen 1, neben dem anderen 2, oder aber 
je 3 und mehr Reservekerne aufweisen. Bei T'rachelo- 
phyllum apiculatum entfallen nach Bürsenni auf 
beide, bei Dileptus gigas auf sämmtliche rosenkranz- 
artig angereihte Kernpartieen je 2 Reservekerne, 
während bei Spirostomum ambiguum und Loxophyl- 
lum Meleagris weniger Reservekerne als rosenkranz- 
förmige Kernpartien vorhanden sind. Alle diese 
Untersuchungen beweisen, dass die von BaLBIanI 
ausgesprochene Gesetzmässiskeit, wenn auch für 
sehr viele Infusorien zutreffend, doch keine allgemeine 
Geltung besitzt. 

Mit dem Reservekern der Ciliaten homologe Ge- 
bilde sind bei den übrigen Repräsentanten der Pro- 
tisten derzeit nicht bekannt. 

Zum Schluss wäre noch der Platz zu erwähnen, 


! ENGELMANN, Zur Naturgesch. d. Infusionsth. ZWZ. 
XI. (1862) 307. BürscaLı, a. a. O. 


den die Kerngebilde im Leib der Protisten ein- 
nehmen. Bei den Gregarinen, vielen Rhizopoden und 
Flagellaten scheinen die Kerngebilde einfach in das 
Innere des Protoplasmaleibes eingebettet; dagegen 
sind dieselben bei den meisten (vielleicht bei allen) 
Protisten mit gut differenzirtem Eeto- und Ento- 
plasma, so namentlich bei den Okliaten, zahlreichen 
Flagellaten, den Amoeben und anderen Rhizopoden 
mit lappenförmigen Pseudopodien, (wahrscheinlich 
auch bei den Noctilucen) in jener weniger consisten- 
ten Schicht des Eetoplasmas enthalten, welche den 
Uebergang zum breiartigen Entoplasma bildet. 
Demgemäss sind die Kerngebilde an die Stelle fixirt 
und werden durch die Strömungen des Entoplasmas 
nicht im geringsten beeinflusst. Die obenerwähnte 
Beobachtung von E. F. Scaunze, wonach der Kerm 
bei Polystomella aus einer Kammer in die andere 
wandert, steht ganz isolirt da. Hingegen dürfte die 
von v. SızsouLp als häufige Erscheinung erwähnte 
Beobachtung, wonach das ganze Innere des Infuso- 
rienleibes den frei schwebenden Kern umkreisen 
würde,! auf einem Irrthum beruhen und wurde von 


keinem einzigen späteren Forscher bestätigt. 


Eneystirung. 


Der italienische Forscher Guanzarı machte schon 
im vorigen Jahrhundert von der interessanten Be- 
obachtung Mittheilung,? dass das von ihm als Pro- 
teus bezeichnete, höchst wahrscheinlich aber mit 
Enrenrerg’s Amphileptus moniliger identische In- 
fusionsthier sich durch die staunenswerthe Fähigkeit 
auszeichnet, sich unter gewissen Umständen zu einer 
Kugel zu eontrahiren und mit einer zarten Oyste zu 
umgeben, letztere aber nach einer längeren Ruhe- 
frist wieder zu verlassen, ja sogar aus dieser Cyste — 
gleich den zu jener Zeit besonders dureh die SpaL- 
LANZANT’schen Versuche berühmt gewordenen Rota- 
torien und Tardigraden — selbst nach einem länge- 
ren Austrocknen zu neuem Leben zu erwachen. 
EHRENBERG hat die Richtigkeit dieser, sowie der auf 
die Eneystirung der Protisten bezüglichen späteren 
Beobachtungen in Zweifel gezogen, da er sich kein 


ı Op. eit. 20. 

2 Osservazioni e sperienze intorno ad un prodigioso 
animaluceio delle infusioni, di Lursı Guanzarı. C. R. B. 
Opuscoli scelti sulle seienze e sulle arti. Tom. XIX. Mi- 
lano. 1796. Vgl. den umfassenden Auszug in ZWZ. VI. (1855) 
432—442. 

45° 


356 


Thier vorstellen konnte, welches in seinem Lebens- | 


lauf in den Eizustand zurückkehre, um nach einer 


Rast von gewisser Dauer gleichsam sich selbst aufs | 


Neue zu gebären; er meinte daher dass das Ganze auf 
einen unrichtig ausgelesten Häutungsprocess zurück- 
zuführen wäre.! 

Nachdem die Guanzarr’sche Entdeckung ein hal- 
bes Jahrhundert vereinzelt dastand, und ihre Rich- 
tigkeit von dem competentesten Forscher, nämlich 
EHRENBERG, bezweifelt wurde, gerieth dieselbe, wie 
so viele andere gründliche ältere Daten, rasch in 
Vergessenheit; erst im Jahre 1845 machte v. SırBoLD 
von einer ähnlichen Beobachtung bei Kuglena virt- 
dis Mittheilung. Nach ihm würden die kugelig con- 
trahirten Huglenen keineswegs — wie EHRENBERG 
meinte — absterben, vielmehr sich mit einer durch- 
sichtigen Cyste umgeben, gleichsam einpuppen,? 
und FockE, PERTy, StEIn, CoHn und viele andere 
Forscher beeilten sich die Richtigkeit dieser Beobach- 
tung zu bestätigen. 

Auf dieselbe Zeit fällt es, dass KöLLıker die 
Aufmerksamkeit der Forscher auf die Gregarinen 
als einzellige Organismen hinlenkte, und dass Fran- 
rıus bereits im Jahre 1846 die Vermuthung aus- 
sprach, dass die in Gesellschaft der Gregarinen 
vorkommenden, sogenannte Pseudonavicellen ent- 
haltenden kugeligen Cysten dem Entwickelungskreis 
der Gregarinen angehören.” Bald darauf wies Sreın 
nach, dass die Gregarinen sich auf einer gewissen 
Entwickelungsstufe kugelig contrahiren und paar- 
weise conjugirt eine durchsichtige Cyste absondern ; * 
aus den Untersuchungen von KÖLLIKER, Bruch, 
LeyDIG, LIEBERKÜHN, LEUCKART und anderer For- 
scher ist heute als gewiss bekannt, dass sich die 
Gregarinen zur Fortpflanzung in der That eneysti- 
ren, und zwar nicht immer zu zweien, sondern sehr 
häufig auch einzeln. 

Stein, der durch seine an den Gregarinen ge- 
machten Entdeckungen dem Studium der Infusorien 
zugeführt wurde, entdeckte gleich zu Beginn seiner 
Untersuchungen auch an den Vorticellinen die Fä- 
higkeit, sich kugelig contrahirt und — den Gregarinen 


! Monatsber. der Berliner Akad. vom 18. Dezember, 
1851. Vgl. ZWZ. IV. (1853) 258. 

® Vergl. Anat. S. 25. 

” Observationes quedam de Gregarinis. Vratislavie. 
1846. 


* Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. 1848. 


gleich, aber einzeln -— einzukapseln.! In einem durch 
Vorticella mierostoma massenhaft bevölkerten Was- 
ser fand Stem an der Oberfläche und am Boden 
grössere und kleinere, von einer doppelteontourirten 
homogenen durchsichtigen, elastischen Membran 
eingeschlossene Kugeln von verschiedener Grösse ; 
der innerhalb dieser Kapseln sichtbare Kern und 
das wenigstens eine Zeit lang noch persistirende 
Cilienkleid, ferner der Zusammenhang einzelner 
Cysten mit Stielen, liessen mit einer jeden Zweifel 
ausschliessenden Bestimmtheit folgern, dass die 
Cysten wirklich den Vorticellen angehören. Die von 
Stein selbst in den letzten 30 Jahren veröffentlich- 
ten epochalen Werke, ferner die Arbeiten von Conn,? 
AUERBACH,” CIENKOWSKI,* ÜLAPARRDE und LACHMANN, 
sowie zahlreicher neuerer Forscher haben mit un- 
zähligen Daten bewiesen, dass die Eneystirung so- 
wohl bei Ciliaten, als bei Flagellaten zu den eharak- 
teristischen Eigenschaften gehört. Trotzdem scheint 
es aber, als ob die Eneystirung sich nieht auf alle 
Infusorien erstreckte: so wurde z. B. Paramecium 
Anelia und P. Bursaria, obschon zu den gewöhn- 
liehsten Infusorien gehörig, noch nie in eneystirtem 
Zustand gefunden. 

Auch bei den übrigen Gruppen der Protisten 
wurde die Encystirung beobachtet. So hat AuERBACH 
von den Amoeben nachgewiesen, dass dieselben sich 
mehrere Generationen hindurch mittelst Theilung 
fortpflanzen, um schliesslich auszuruhen und kuge- 
lig contrahirt sich einzukapseln.° GrEEFF, F. E. 
SCHULZE, Herrwıc, Lesser, HaecKEL und CIEx- 
sowie mehrere neuere Forscher machten 
dieselbe Beobachtung an zahlreichen Rhizopoden 
und Moneren, mit strahlen und lappenförmigen 
Pseudopodien. Unter den Rhizopoden sind überhaupt 
nur die Polythalamien und Radiolarien in eneystir- 
tem Zustand noch nicht bekannt. Vielleicht macht 


KOWSKT, 


’ Untersuchungen über die Entwieklung der Infuso- 
rien AAP. 1849. Ferner: Neuere Beiträge zur Kenntniss 
der Entwicklungsgeschichte und des feineren Baues der 
Infusionsthiere. ZWZ. III. (1852) 475. 

® Ueber den Eneystirungsprocess der Infusorien. ZWZ. 
IV. (1853) 253. Ferner: Ueber Eneystirung von Amphi- 
leptus Faseiola. ZWZ. V. (1854) 434. 

® Ueber Eneystirung von Oxytricha Pellionella. ZWZ. 
V. (1854) 430. 

* Ueber Cystenbild. der Infusorien. ZWZ. VI. (1855) 301. 

° Ueber die Einzelligkeit der Amoeben. ZWZ. VI. 
(1855) 365. 


357 


bei den ersteren die den Protoplasmaleib bedeckende 
Schale, bei letzteren aber die die extracapsuläre 
Sarcode bedeckende gelatinöse Hülle die Entwicke- 
lung einer eigenen Oyste während des Ruhezustandes 
überflüssig. 

Bei den Oilioflagellaten wurden die Cysten von 
CLAPAREkDE und LAcHMmann,! bei den Noctilucen von 
CıEnKowskt,? bei den so zweifelhaften Labyrinthu- 
leen vom demselben,’ und bei den Catallacten von 
HaAEcKEL* beschrieben. 

Nach alledem gestattet der heutige Stand unse- 
rer Kenntnisse den bestimmten Ausspruch, dass die 
Fähigkeit der Encystirung bei den Protisten allgemein 
verbreitet ist, ferner dass die im eneystirten Zustand 
noch nicht bekannten Ausnahmen falls man 
die Polythalamien und Radiolarien unberücksich- 
tigt lässt — ein relativ unbedeutendes Bruchtheil 
bilden. 

Substanz und Structur der Cysten der Protisten 


wechseln innerhalb ziemlich weiter Grenzen. Da die 
Cysten — ähnlich der Zellmembran — auf der gan- 
zen Körperoberfläche in flüssigem Zustand abgeson- 
dert werden, so muss ıhre Substanz anfangs selbst- 


verständlich flüssig, schleimig oder gelatinös sein, 


und in manchen Fällen, z. B. bei zahlreichen chlo- 


rophylihaltigen Flagellaten behält sie bleibend diese ' 


Consistenz, und verdichtet sich höchstens beim Ein- 
trocknen zu einer harten, schalenartigen Substanz, 
gerade so wie bei den von ihnen untrennbaren Pal- 
mellaceen. Dagegen verdichtet sich bei den animali- 
schen Protisten die abgesonderte Substanz gewöhn- 
lich sehon binnen sehr kurzer Zeit zu einer Membran, 
welche je nach der abgesonderten Menge von ver- 
schiedener Dieke, meist homogen, seltener — wie 
z. B. bei vielen Gregarinen — eoncentrisch geschieh- 
tet, bald elastisch bieesam bleibt, bald wieder all- 
mälig so sehr erstarrt, dass sie beim Druck wie 
sprödes Glas zersplittert. Die Oberfläche der Cysten 
ist in den meisten Fällen glatt, bei manchen 
Protisten aber, ähnlich wie bei gewissen Algen- 
und Pilzsporen oder gewissen Eiern, mit verschie- 
denen Skulpturen verziert. So ist z. B. bei gewissen 


ı TII. 69. 

? Ueber Schwärmerbildung bei Noctiluca miliaris AMA. 
(VII) 1871. 

® Ueber den Bau und die Entwicklung der Labyrin- 
thuleen AMA. (1867) 274. 

* Studien über Moneren und andere Protisten. Leipzig, 
1870. 141. 


Flagellaten die Cyste mit hervorstehenden Kügelchen 
besetzt; bei Nassula ambigua sind die Cysten nach 
STEIN in meridional verlaufenden Linien fein ge- 
sprengelt;! stärkere Vergrösserung lässt kleine was- 
serklare, kugelige Vorsprünge erkennen, welche die 
Cyste als meridional verlaufende Perlschnüre um- 
gürten und denselben ein recht zierliches Aeussere 
verleihen. Auf den tonnenförmigen Cysten von 
Epistylis bronchyophila erheben sich in regelmässi- 
gen Abständen acht meridionale Kämme, während 
die dazwischen gelegenen Felder mit zarten Quer- 
streifen bedeckt sind.? Die rundlichen, plan-convexen, 
semmelförmigen Cysten von Euplotes Charon sind 
nach STEIN auf der convexen Seite mit 6 bis 7 in 
sehr zierliche Querfalten gelegten Kämmen verziert; ? 
Stylonychia Muytilus hat eine kugelige Cyste mit 
regelmässig angeordneten oberflächlichen bogenför- 
migen Falten;* die Cyste der Stylonychia Histrio 
trägt, wie eine Eichengalle, massive Vorsprünge. 
Auch bei den Rhizopoden sind die Cysten häufig mit 
Skulpturen verziert, so ist z. B. die von Kuglypha 
alveolata nach O. Hrrrwie und Lesser aus hexago- 
nalen Feldern zusammengesetzt;? ich selbst fand 
die linsenförmigen Cysten der Ohlathrulina elegans 
mit drei Reihen mächtiger randständiger Stacheln 
bewaffnet. 

Es muss hervorgehoben werden, dass bei zahl- 
reichen Protisten dünn- und dickwandige Cysten 
mit glatter und mit durch Skulpturen verzierter 
Oberfläche beobachtet wurden; so sind z. B. bei 
Podorhrya fiva ausser der glatten structurlosen 
Cyste auch solche mit 4—5 rinsförmigen Kämmen 
bekannt, welehe von WEısseE unter dem Namen . Or- 
cula als besondere Acinetinen beschrieben wurden. 

Von manchen Protisten werden nach einander _ 
2—3 Cysten abgesondert, wovon die äusseren meist 
dunn und strueturlos sind, während die an den 
eontrahirten Leib sich anschmiegende innere Cyste 
dieker und häufig mit Skulpturen verziert ist; dies 
ist z. B. von einigen Flagellaten und Rhizopoden 
bekannt. 

In der Regel sind die Cysten ganz wasserklar 


! Die Infusionsthiere auf ihre Entwieklungsgesch. un- 
ters. 249. 

® STEIN, op. eit. 125. 

AB SER 

* STEIN, op. cit. 150. 

° Ueber Rhizopoden und denselben nahe 
Organismen. AMA. X. Suppl. 1874) 128. 


stehende 


358 


und farblos; die zu längerer Ruhe bestimmten, 
häufig auch durch Dieke und Skulptur ausgezeich- 
neten Cysten hingegen pflegen sich nicht selten zu 
bräunen. 

Die Form der Kapsel ist am häufigsten nahezu 
kugelig; jedoch sind auch ei-, linsen-, semmel-, 


birn-, spindel- und sichelförmige, so wie auch mit | 


einem mehr-weniger langen Stiel versehene Cysten 
bekannt. Kurz der Form und Structur nach sind die 


| 


Cysten Sporen oder Eiern sehr ähnlieh und können 


mit diesen auch umso leichter verwechselt werden, da | 


bei der Eneystirung die charakteristische Bewim- 
perung, die Geisseln und meist auch die pulsirende 
Vaeuole gänzlich verschwinden. 

Präformirte Oeffinungen kommen an den Oysten 
der Protisten selten vor; beim Ausschwärmen zer- 


platzt die Cyste entweder ganz unregelmässig, oder 
sie berstet an einer Stelle, welehe sich allsobald zu 


einer kreisförmigen Oeffnung erweitert, durch welehe 
sich der Protist, wie eine Sehwärmspore, hindureh- 
zwängt. Cysten mit stabiler Oeffinung fand Srem bei 
Stentor polymorphus und St. coeruleus;! diese Infu- 
sorien haben dicke, geschichtete, birnförmige Oysten, 
welche am verjüngten Pol mit einer weiten Oeffnung 
klaffen ; letztere ist während der Ruhefrist mit einem 
linsenförmigen Pfropf von gallertiger Consistenz ver- 
schlossen. Eine ganz der Mykropyle gewisser Eier 
ähnliche Oeffnung trägt nach Harcken die dicke 
Cyste der Magosphaera Planula.? 

Ich kann an dieser Stelle nicht unerwähnt lassen, 
dass manche sehalenbewohnende Rhizopoden häufig 
nicht vollständige Cysten absondern, vielmehr sich 
damit begnügen, wie Schnecken beim Antritt des 
Winterschlafs, blos die Mündung ihrer Schale mit 
einem Deckel zu verschliessen; ich fand dies na- 
mentlich bei den unter Mooskissen in ungeheuren 
Mengen lebenden Euglyphen, Trinemen und Cypho- 
derien. Die in der Erde lebenden Amoeben pflegen 
sich bei eintretender Dürre einfach zu contrahiren, 
wobei eine besondere Cyste durch die bedeutend 
eonsistenter werdende Cortiealschicht ersetzt wird.” 
Es giebt auch Otliaten, welehe sieh beim Austrock- 
nen blos kugelig eontrahiren, und wie Rotatorien, 
Tardigraden und Anguilluliden durch die dicke 


' II. 233 und 242. 
®2 Stud. üb. Moneren und andere Protisten. Leipzig. 
(1870) 142. 


® R. GREEFF, Ueber einige in der Erde lebende Amoe- | 


ben und andere Rhizopoden. AMA. II. (1866). 


Cutieula geschützt werden; ich sah dies bei der un- 
ter den Mooskissen der Dachschindeln zu Klausen- 
burg häufigen Opercularia arenicola R. GREEFF. 

Was die chemische Zusammensetzung der Cysten 
betrifft, ist so viel bekannt, dass derbere Cysten der 
Einwirkung von Lösungsmitteln, Säuren sowohl als 
Alkalien, anhaltend widerstehen, ferner dass sie bei 
den nach Art der Pflanzen sich nährenden grünen 
Flag: llaten aus Cellulose, bei den Protisten mit ani- 
malischer Nahrungsweise hingegen aus Chitin oder 
einer verwandten Substanz bestehen. Nur selten 
enthält die Substanz der Cysten Kieselsäure, wie 
z. B. die hyalinen Cysten gewisser Heliozoön und 
Euglyphen. Die bei grünen Flagellaten häufigen 
gallertigen Kapseln sind offenbar von den die Ruhe- 
zellen der Palmellaceen einschliessenden gelatinösen 
Kapseln auch hinsichtlich ihrer chemischen Zusam- 
mensetzung nicht verschieden. 

Nachdem die Eneystirung der Protisten auf der 
Fähigkeit des Protoplasmaleibes beruht, an der 
freien Oberfläche eine zu einer Membran oder Schale 
erstarrende schleimige Substanz abzusondern, so 
konnten die Cysten von Coun! wohl mit Recht als 
morphologisch mit der die Protisten bedeckenden 
Cutieula, den Panzern und Schalen für gleichwerthig 
erklärt werden. 

Die physiologische Bedeutung der Eneystirung 
scheint, obschon in erhöhtem Maasse, doch nur 
dasselbe zu bezwecken, was die Cutieula, die Panzer 
und Schalen: die Protisten schützen sich nämlich 
gegen die von der Aussenwelt drohenden schädlichen 
Einflüsse durch Eneystirung. Im Allgemeinen sind die 
Protisten Bewohner der Gewässer, und selbst jene, 
welche gewöhnlich im lockeren humusreichen Boden, 
unter Mooskissen, zwischen Flechten der Baumrinde 
und an anderen ähnlichen Orten leben, werden nur 
dann in voller Lebensthätigkeit angetroffen, wenn 
ihr Aufenthaltsort durch Regengüsse reichlich be- 
netzt oder gar überschwemmt wird; auch die im 
Inneren von Thieren lebenden Protisten werden blos 
in den saftreichen Körperhöhlen ihrer Wirthe ange- 
troffen. Hieraus ergiebt sich von selbst als nach- 
theiligster Factor für das Leben der Protisten: der 
Mangel an nassem Element, und durch die Enceysti- 
rung sollen die Protisten in erster Reihe gegen diese, 
nämlich die Gefahr des Austrocknens geschützt 
werden. 


! Ueber den Eneystirungsproe. ete. ZWZ. IV. (1853) 276. 


359 


Die in den Vertiefungen des Bodens, in Rad- 
geleisen, Fusstapfen des Viehes, ausgehöhlten Stei- 


nen etc. durch angesammeltes Regenwasser gebilde- | 


ten zeitweiligen Pfützen sind im Sommer der Schau- 
platz eines sprudelnden Lebens der Protisten und 
beim beginnenden Austrocknen die geeignetesten 
und lehrreichsten Fundorte für das Studium der 


Eneystirung; hier ist die ganze 


nungsgefahr vorzubeugen, und es ist in der That 
staunenswerth, wie dieser Prozess, welcher im Leben 
der Protisten eine so hoehwichtige Rolle spielt, zudem 
auch so häufig beobachtet werden kann, so lange unbe- 
kannt bleiben konnte. Ständen uns nicht Erfahrungen 


aus der Geschichte der Protistologie zu Gebote, so 
Umständen sich einzukapseln. 


müsste man über das Vorgehen EHRENBERG’s stau- 
nen, der, nachdem Srem die Encystirung bei Vor- 


Forscher gerade so wie Guanzarı aus dem vorigen 
Jahrhundert, eine ivrthümliche Auslegung vorwarf, 
ja sogar mit der gänzlich unbegründeten Anklage 
auftrat: die von den Stielen losgelösten und zu 
Kugeln contrahirten und «in Häutung begriffenen Vor- 
ticellen» mit Rotatorieneiern verwechselt zu haben.! 


Dass die Eneystirung thatsächlich in erster Reihe | 


gegen die Gefahr des Austrocknens gerichtet ist, | mehr Beispiele anzuführen — auch bei dem vom 


dafür spricht das Ergebniss der diesbezüglich hoch- 
wichtigen Versuche von ÜIENKkowskI, wonach man 
im Stande ist die verschiedensten Protisten in wenig 
Wasser, z. B. im hängenden Tropfen durch lang- 
sames und vorsichtiges Verdunsten der Flüssigkeit 
zur Eneystirung gewissermassen zu zwingen.” 

Nach der Entdeckung der Encystirung lässt sich 
die weite, beinahe unbegrenzte Verbreitung der 
Protisten auf unserer Erde, sowie deren rasches und 
massenhaftes Auftreten in Pfützen und Infusionen, 
sehr leicht und auf natürliche Weise erklären und 
verliert den Nymbus des Geheimnissvollen. Am 
Grund der ausgetrockneten Pfützen schlummern 
die eneystirten Protisten, welche dieselben ehedem 
bevölkerten, um beim nächsten Regen ihre Särge zu 
sprengen und zu neuem Leben zu erwachen, oder 
um auf Windesflügeln nach einer Luftreise zerstreut 
zu werden und als echte Kosmopoliten an jedem 
beliebigen anderen günstigen Ort ihre unterbrochene 


! Monatsb. d. berl. Akad. vom 18. Dec. 1851. — Vgl. 
Coun, op. et 1. eit. 
® UeberCystenbildung bei Infusorien ZWZ, VI, (1855) 301. 


winzige Welt be- 
strebt und beeilt durch Eneystirung der Austrock- 
' zerstreut. Eine eben so einfache als natürliche Erklä- 


Lebe-sthätigkeit wieder aufzunehmen. Den Cysten 
der Protisten verleiht ihr unabwiegbar geringes Ge- 
wicht Flügel und ihre unendliche Kleinheit macht 
ihnen jeden verborgenen Winkel zugänglich. Durch 
Luftströmungen werden dieselben von ihrer Geburts- 


' stätte nach entfernten Gegenden, aus der Tiefe der 


Thäler auf Bergeskuppen getrieben; wohin nur die 
Luft eindringen kann, werden auch die irrenden 
Keime der mikroskopischen Welt mitgeführt und 


rung der Panspermie liegt in der Fähigkeit der En- 
eystirung der Protisten. 

Indessen werden die Protisten durch die Eney- 
stirung nicht blos gegen das Austrocknen geschützt, 
sondern viele von ihnen pflegen auch unter anderen 


Bei gewissen Protisten ist nach jedesmaliger An- 


tieella microstoma so genau beschrieben hatte, diesem | füllung mit Nahrung die Absonderung einer zarten 


Membran zur Regel geworden; in diesem eingekap- 
selten Zustand obliegen dieselben in ungestörter Ruhe 
der Arbeit der Verdauung, um nachher allein, oder 
durch Theilung vermehrt die Cysten wieder zu ver- 
lassen. Solche Verdauungscysten sind z. B. nach den 
Untersuchungen von Cıenkowskı beiden, den Helio- 
zoön nahe verwandten Vampyrellen, und — um nicht 


eitirten Forscher als Colpodella pugnax benannten 
Flagellaten bekannt.! Ferner pflegen unter den Ci- 
liaten nach Coun Trachelius Ovum,? nach Cvara- 
REDE und LacHmann sowie nach Stein auch die, die 
Vorticellinen verheerenden Amphilepten den Ver- 
dauungsaet in dünnwandigen Cysten zu vollziehen ; 
mit ähnlichen Verdauungseysten umgeben sich nach 
meinen Untersuchungen auch gewisse Einchelinen.* 
Des Weiteren wurde bei einer grossen Anzahl 
von Protisten die Beobachtung gemacht, dass diesel- 
ben sich, nachdem sie sich durch mehrere Genera- 
tionen hindurch fortgeset te Theilung überaus ver- 
mehrten, ohne nachweisbaren Grund, nacheinander 
einkapseln und ihre Cysten erst nach einer längeren, 
oft mehrere Monate lang dauernden Ruheperiode 
entweder einzeln, oder in Folge einer innerhalb der 
Cyste verlaufenen Theilung vermehrt, wieder verlas- 
sen; diese massenhaft auftretende Eneystirung ge- 


! Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. I. (1565). 
216. 221. 

2 Op. cit. 267. 

3 Termöszetrajzi Füzetek, H, (1878) 237. 


360 


stattet den Schluss, dass die Nothwendigkeit, nach 
einem gewissen Generations-Cyelus für längere Zeit 
auszuruhen, wie bei einzelligen Algen und gewissen 
Pilzen, so auch bei den Protisten obwaltet. 

Im Obigen wurde wiederholt erwähnt, dass die 
Protisten häufig innerhalb ihrer Cysten in zwei oder 
mehr Theile zerfallen und vermehrt aus der Mutter- 
eyste ausschwärmen. Bei manchen Protisten ist dies 
nur eine Ausnahme, bei anderen hingegen die Regel, 
und ihre Vermehrung erfolgt stets innerhalb der 
Cyste: so produciren die Gregarinen ihre zahlreichen 
winzigen Fortpflanzungskörperchen, die sogenannten 
Pseudonavicellen oder Psorospermien ausnahmslos 
nur im eingekapselten Zustand; viele Rhizopoden 
und Moneren, sowie gewisse Flagellaten, wie z. B. 
die Kugleniden, dann mehrere Otlioflagellaten, die 
Noctilucen und etliche Oiliaten, z. B. die Amphilep- 


ten sind zur 'Theilung gleichfalls nur im eneystirten 
| Zustand befähigt. 

Die Eneystirung der Protisten wurde vielfach mit 
der Verpuppung verglichen, doch ist der Unterschied 


jedenfalls ein sehr grosser; dagegen ist ein ganz iden- 


tischer Vorgang bei den niedersten Pflanzen, bei einzel- 
ligen Algen und Pilzen bekannt, wo die Sporen nach 
beendigter freier Beweglichkeit für eine gewisse Ruhe- 
frist und um neue Schwärmer zu bilden, sich gleich- 
' falls einkapseln, und es wird sich wohl auch heute 
kein Widerspruch erheben gegen die Behauptung 
Coun’s, wonach mit der Entdeckung der 
Schwärm- 


Infusorien einerseits und der 
sporen der einzelligen Pflanzen ander- 
Thier- und Pflan- 


zenreich aufgestellten Unterschiede un- 


seits die zwischen 


ı haltbar geworden sind.! 


III. FORTPFLANZUNG UND ENTWICKELUNG. 


Aus den früheren Perioden, namentlich aber aus 
den EHRENBERG- und Dusarvın’schen Zeiten sind, die 
Fortpflanzung und Entwickelung der Protisten be- 
treffend, wohl zahlreiche werthvolle Angaben auf die 
neueste Zeit übergekommen, doch liegt es in der 


Natur der Sache, dass alle diese Daten wie alle | 
ersten eingehenderen Forschungen überhaupt, blos | 


einen relativen Werth haben konnten. Eine gründ- 
liehere Kenntniss des Fortpflanzungs- und Entwicke- 
lungsprocesses der Protisten stand, der natürlichen 
Reihenfolge des Fortschrittes gemäss, nicht eher zu 
erwarten, bis nicht die abweichenden Ansichten über 
die Organisation der Protisten durch ohne Vorein- 
genommenheit ausgeführte neuere Forschungen ge- 
schlichtet waren, — nicht eher, als bis sich die Zel- 
lenlehre zu höherer Vollkommenheit entwickelte und 
bis der häufig sehr complieirte Fortpflanzungs- und 
Entwickelungsgang der niederen Thiere und Pflanzen 
eingehender studirt war. Nachdem aber in allen 
bezeichneten Richtungen erst durch die Forschungen 


der neuesten Zeit mehr Licht verbreitet wurde, konnte 


auch die Kenntniss von der Fortpflanzung und Ent- 
wicklung der Protisten erst in der jüngsten Zeit einen 
lebhafteren Aufschwung nehmen ; indem aber einer- 
seits entschieden behauptet werden darf, dass unsere 
diesbezüglichen Kenntnisse während der jüngsten 
Zeit mächtige Fortschritte gemacht haben: muss 
andererseits constatirt werden, dass sich die Lösung 


| für sehr viele unaufgeklärte Probleme erst von der 
Zukunft erwarten lässt. 


Die Frage von der spontanen Entstehung der 
Protisten. 


Es lässt sich leicht begreifen, dass man in der 
Kindheit der biologischen Wissenschaften, — wo der 
Wunderglaube, gleich einem Alp, auch auf den Män- 
nern der Wissenschaft Jastete, welchem sie sich nicht 
zu entziehen vermochten, — zu einer Zeit, wo die 


Ursache aller jener Erscheinungen, welche, wegen 
Mangelhaftigkeit der Kenntnisse, keine unmittelbare 
Erklärung zuliessen, dem launenhaften Spiel meta- 
physischer Kräfte zugeschrieben wurde, — das 


unter gewissen Umständen massenhafte und schein- 
bar plötzliche Erscheinen der Protisten, so wie von 
anderen niederen Organismen, durch die Annahme 
einer elternlosen spontanen Entstehung zu erklären 
suchte. Dieser allgemeinen Auffassung gegenüber hat 
im vorigen Jahrhundert — wie bereits erwähnt 
wurde — SPALLANZANI, in dem jetzigen aber EHREN- 
' Burg und Dusarvın gegen die spontane Entstehung 
der Protisten das Wort ergriffen. EHRENBERG hatte in 
der That nicht nothwendig diese Hypothese anzu- 
nehmen, da nach ihm sämmtliche Protisten Herma- 
phroditen sind, welche sich ausser der Theilung 


| 
| 
| 


! Op. eit. 278. 


361 


durch eine immense Anzahl von winzigen Eiern 
fortpflanzen, welehe fortgeführt durch Wasser und 
Luft das Leben der unsichtbaren Welt überall hin 
verpflanzen ; Dusarpın aber, der die Existenz der 
Eier in Zweifel zog, hatte auch nicht nothwendig 
seine Zuflucht zur Hypothese der spontanen Ent- 
stehung zu nehmen, da er mit SpALLANZANT geneigt 
war präorganisirte Körperchen (corpuseules pre- 
organises), das heisst Keime bei den Protisten anzu- 
nehmen.! In neuester Zeit endlich, nachdem die 
Eneystirung und Sporenbildung der Protisten entdeckt 
wurde, anderseits aber die spontane Entstehung 
durch die Erforschung der complieirten Entwicke- 
lung parasitischer Thiere und Pilze auch auf diesem 
Gebiete, auf welehem man an ihrer Existenz so lange 
fest zu halten glaubte, endgiltig verworfen wurde, 
wurde die Hypothese der spontanen Entstehung vom 
grössten Theil der competenten Forscher gänzlich 
aufgegeben und zur Frklärung des räthselhaften 
Erscheinens der Protisten auf die Zerstreuung ihrer 
Cysten und Sporen durch die Luft verwiesen. 

Dieser Auffassung gegenüber zählt aber die spon- 
tane Entstehung der niedersten Protisten auch hoch 
angesehene Männer der Wissenschaft (NAEeELI, Pou- 
CHET, OWEN, SCHAFFHAUSEN, HAECKEL, KARSTEN) Zu 
ihren Vertheidigern, und das Experimentiren auf 
diesem Gebiet steht zum Theil auch heute noch auf 
der Tagesordnung. 

Indem ich hier die Frage um die spontane Ent- 
stehung der Protisten berühre, sei vor Allem bemerkt, 
dass ausser dem Collectivbegriff der spontanen Ent- 
stehung (Generatio spontanea, »quivoca, originaria, 
primaria ete.) wesentlich verschiedene Arten der 
hypothetischen elternlosen Erzeugung zusammen- 
gefasst werden: nämlich die eigentliche spontane 
Entstehung, gewissermassen ein Selbsterzeugen (sit 
venia verbo!) aus inorganischen Verbindungen, 
welehe von HArcrEı als Autogomie,? von MıuLne-Ep- 
warns als Generation agenctique? bezeichnet wird, — 
ferner die Entstehung niederster Wesen aus abge- 
storbener, in Zersetzung begriffener, oder noch 
lebender organischer Substanz, welche Miıune-Eo- 
warns — welcher die Entstehung aus abgestorbener 
und lebender organischer Substanz unterscheidet 
— als Necrogenie und Xenogenie,* viele Autoren als 


ı Infusoires, 101. 

® Gener. Morphologie, I. 179. 

* Legons sur la Physiologie ete., VIII. 951. 
* Op. c. 252, 


G. Entz, Protisten. 


Heterogenie, Haırcken aber als Plasmogonie be- 
zeichnet. ! 

Vom allgemeinen naturphilosophischen Stand- 
punkte ist die Frage der Autogonie ohne Zweifel eine 
der wichtigsten Fundamentalfragen der Biologie. Dass 
die ersten Organismen, welche mit unseren nieder- 
sten Protisten übereinstimmen dürften, aus anorga- 
nischen Verbindungen hervorgehen mussten, darüber 
herrseht wohl unter den heutigen Biologen keine 
Meinungsverschiedenheit, und was das Wesen der 
Sache anlangt, ist es ganz gleichgiltig, ob wir uns 
unsere Erde, oder aber — nach der Hypothese von 
THomson — irgend einen anderen Planeten als Schau- 
platz der Autogonie vorstellen. Dass die Autogonie 
einst stattfinden musste, ‘das sagt uns der nach den 
Ursachen der Dinge forschende Verstand; dies hand- 
greiflich zu-beweisen wird aber natürlich nie gelin- 
gen. — Eine andere Frage, welche nicht absolut un- 
lösbar scheint, ist die: ob durch Autogonie auch 
jetzt noch Organismen entstehen? HarckEL 
hält dies für seine Moneren für wahrscheinlich; er 
nimmt an, dass sich die Moneren aus Lösungen, wel- 
che die Bestandtheile der lebenden Substanz enthal- 
ten, auf dieselbe Weise gleichsam ausscheiden, wie die 
Krysalle aus der Mutterlauge: das heisst auf dieselbe 
Weise, wie sich die Begründer der Zellentheorie die 
Entstehung der Zellen vorstellten ; allein dies ist nur 
eine Hypothese, welche durch keinerlei direete Beob- 
achtungen gestützt wird. Alldas, was wir über die Auto- 
gonie durch Experimente wissen, besteht darin, dass 
es bis jetzt noch Niemandem gelungen ist aus Lösun- 
gen anorganischer Verbindungen etwas Lebendes zu 
entwickeln. Durch die erreichten negativen Ergeb- 
nisse wird zwar die Möglichkeit einer auch jetzt noch 
thätigen Autogonie wohlnichtgänzlich ausgeschlossen, 
aber doch jedenfalls recht unwahrscheinlich gemacht. 

Alljene Experimente aber, welche seit SPALLANZANI 
bis Pastrur und bis zum heutigen Tage zur Lösung der 
Frage der Urzeugung angestellt wurden, berühren nur 
nebenbei die Autogonie, und drehen sich eigentlich um 
die Plasmogonie, das heisst um die Frage: ob in 
Infusionen organischer Körper, das heisst, 
ob sich Organismen durch Urzeugung aus 
bereits existirender organischer Substanz 
entwickeln können? 

Alldas aber, was diese meist mit sehr scharfsinnig 
construirten Apparaten und mit gewissenhaftester 


ı Op. e. II. 23. 
A6 


362 


Controle ausgeführten Experimente beweisen, lässt 
sich in folgende Punkte zusammenfassen : 

1. In Infusionen, welehe längere Zeit hindurch 
einer Temperatur von 100° C. ausgesetzt, dann aber 
luftdieht verschlossen wurden, entwickeln sich keine 
Protisten, während sie sich in Infusionen, zu welchen 
die nicht gereinigte, nicht sterilisirte athmosphäri- 
sche Luft freien Zutritt hat, in kurzer Zeit einstellen. 

9. Wird die Luft einer durch Siedhitze bereits 
sterilisirten Infusion durch glühende Röhren, durch 
concentrirte Säuren, oder durch Baumwolle filtrirt 
hinzugeführt, so bleibt die Infusion ebenso unbelebt, 
wie wenn sie luftdicht verschlossen wäre. 

3. Demnach müssen die Keime, welche die Infu- 
sionen beleben, unbedingt in der athmosphärischen 
Luft schweben; dureh das Verfahren von PAsTEUR, 
welches darin besteht, dass die Luft durch Schiess- 
baumwolle filtrit und letztere dann in Aether gelöst 
wird, können diese in der Luft schwebenden Keime 
auch leicht demonstrirt werden. 

4. In Anbetracht der zahlreichen übereinstim- 
menden Ergebnisse, zu welchen verschiedene ganz 
verlässliche Forscher durch Anwendung verschiede- 
ner Methoden gelangten, kann es keinem Zweifel unter- 
liegen, dass jene Ausnahmsfälle, in welehen sich 
Protisten in aufgekochten und mit sterilisirter Luft 
versehenen Infusionen dennoch entwickelten, auf 
irgend einen Fehler, welcher sich in das Experiment 
einschlich, zurückzuführen sind: entweder war das 
Gefäss nicht gehörig gereinigt, oder luftdicht ver- 
schlossen, oder aber die Infusion war nicht genügend 
lange der Siedhitze ausgesetzt. 

5. Für trockene Substanzen genügt es nicht die- 
selben einer Temperatur von 100° C. auszusetzen, 
da nach den Untersuchungen von Dov&rz und Ande- 
ren ausgetrocknete Sporen, Keime und Cysten erst 
bei einer Temperatur von 120—140° C. ihre Ent- 
wickelungsfähigkeit einbüssen. 

Was wird aber durch alle diese Forschungsergeb- 
nisse bewiesen, — wird die Existenz der Plasmogonie 
durch dieselben endgiltig widerlegt? — Durchaus 
nicht; denn alle diese Experimente beweisen nur, 
dass die winzigen Keime, welche sich überallhin Ein- 
gang verschaffen und mithin auch in den Infusionen 
enthalten sein müssen, sich, nachdem man sie getöd- 
tet hat, nicht wieder beleben; ferner beweisen sie, 
dass die organische Substanz selbst, nachdem sie 
einer das Leben vernichtenden hohen Temperatur 
ausgesetzt wurde, nicht wieder belebt: das heisst, 


kurz gesagt soviel, dass die organische Substanz 
nachdem sie einmal todt ist, sich selbst überlassen 


| auch todt bleibt. An und für sich ist zwar dieses Er- 


gebniss wichtig genug, aber durchaus nicht genügend; 
wichtig ist es, weil es die Existenz jener hypothetischen 


Art der Urzeugung ausschliesst, nach welcher sich 


niederste Wesen aus Substanztheilchen abgestorbe- 
ner Organismen heranbilden sollen, das heisst, es 
schliesst die Neerogenie aus; ungenügend aber ist es, 
weil es nicht zugleich auch die Xenogenie ausschliesst. 
Denn nach allen diesen Experimenten könnte man 
noch immerhin auf die Möglichkeit denken, dass 
unter Umständen; welche für das Leben des ganzen 
Organismus zwar ungünstig, aber nicht unbedingt 
tödtlich sind, Theilchen der organischen Substanz 
sich zu Keimen von niedersten Wesen organisiren ! 

Es ist einleuchtend, dass dem Nachweis einer in 
diesem Sinne genommenen Urzeugung unüberwind- 
liche Schwierigkeiten den Weg absperren; denn einer- 
seits kennen wir kein, Verfahren ja können uns auch 
kaum eines vorstellen, welches die aus der Aussenwelt 
eingedrungenen. Keime abtödten würde, ohne dass 
zugleich nicht auch jene hypothetischen Theilehen, 
welche sich zu Keimen organisiren sollen, zu Grunde 
gingen; anderseits aber kann die Möglichkeit, ja 
Wahrscheinlichkeit dessen nicht ausgeschlossen wer- 
den, dass die sich scheinbar aus der absterbenden 
organischen Substanz heranbildenden Keime, wie z.B. 
die kleinsten Mierococcen oder jene winzigen Sporen, 
welche auf der Grenze des mikroskopischen Sehens 
stehen, und aus welchen sich nach einigen For- 
schern die Monaden entwickeln, nicht sehon früher 
in unsichtbarer Kleinheit in der lebenden organisehen 


‘ Substanz vorhanden waren, um unter für sie günsti- 
' gen Verhältnissen zu wahrnehmbarer Grösse heran- 
; zuwachsen. Auf gleiche Schwierigkeiten stösst aber 
| auch die endgiltige Widerlegung der Xenogenie, und 
‚es lässt sieh lediglich nur nach Analogien, 


welche sich auf die Kenntniss der Ent- 
wiekelung höherer Organismen stützen, 
behaupten, dass die Existenz der Xenoge- 


nieauf dem Standpunkt ı.nserer heutigen 


' Kenntnisse nicht wahrscheinlich ist. 


1. Gregarinen und denselben verwandte Orga- 
nismen. 

Bereits im Jahre 1835 wurden von Hexte in den 

Geschlechtsorganen der Regenwürmer eigenthümliche 

Cysten und in diesen ganz an die Navieulen erinnernde 


363 


mit harten Schalen versehene spindelförmige Körper- | 


cheu entdeckt,! welche von Horrumeister ? für echte 
Navieulen gehalten wurden. Vier Jahre später wurden 
ähnliche Cysten von v. SteBoLp in der Gesellschaft der 
Gregarina caudata im Darmkanal einer Fliegenlarve, 
der Seiara nitidicollis gefunden und mit Vorbehalt 
für möglich erklärt, dass die von ihm als Navicellen 


bezeichneten naviculaförmigen Körperchen mit den | 


in den von Hrnue entdeckten Cysten gefundenen 
Körperchen identisch sind, und dem Entwickelungs- 
kreis der Gregarinen angehören.” Durch wiederholte 
Untersuchungen ist es auch Hexe gelungen, die im 
Geschlechtsorgan der Regenwürmer mit den Navicula- 
kapseln beisammen lebenden Gregarinen (Monocys- 
tiden) zu entdecken, in Folge dessen er sich der An- 
sicht von v. SzBoL» anschloss, wonach die von MEcKEL 
für in Entwickelung begriffene Regenwurmeier ge- 
haltenen * Navicelleneysten mit der Fortpflanzung der 


SIEBoLD, als auch Frantzıus, der in verschiedenen 
Inseeten acht Arten von Gregarinen, sowie auch die 
Navicellen enthaltenden Cysten ‚beobachtete,® haben 
die Köruıker’sche Ansicht von der Vermehrung der 
Gregarinen durch Theilung ? verworfen. 

Ueber diese Beobachtungen konnte Stein verfügen, 


als er in seiner für die Kenntniss der Gregarinen | 


grundlegenden Arbeit,® gestützt auf sehr eingehende 
Studien, nachwies, dass die Navicellen, Pseudonavi- 


cellen, oder — wie sie auch seither genannt werden, | 


seitdem von Leyoıg,? dann auch von LiEBERKÜHN ! 
darauf war hingewiesen worden, dass es mit den von 


nannten Psorospermien gleichwerthige Gebilde sind, 
— die Psorospermien in der That nichts weiter, als 


! Ueber die Gattung Branchiobdella AAP. (1835) 592. 

2 MEcKEL op. eit. 481. 

3 Beiträge zur Naturgeschiehte wirbelloser Thiere. Dan- 
zig, 1839. 63. Cfr. Stein’s unten citirte Abhandlung, 198. 

* Ueber den Geschlechtsapparat einiger hermaphrodi- 
tischer Thiere. AAP. (1844) 482. 

5 Ueber die Gattung Gregarina. AAP. (1845) 373. 

® Observationes qu&dam de Gregarinis. Berolini. 1846. 
Cfr. LIEBERKÜHN’s unten citirtes Werk, S. 5. 


? Die Lehre von der thierischen Zelle und den einfachen | 


thierischen Formelementen, nach neuesten Fortschritten dar- 
gestellt. Zeitschr. f. wiss. Botanik. II. H. Zürich. (1845) 97. 
® Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. (1848) 152—223. 
° Ueber Psorospermien und Gregarinen. AAP. (1851) 221. 
10 Evolution des Gregarines. Bull. de l’Acad. royal de 
Belgique. T. XXVI, 1855. 


Fortpflanzungskörperchen der Gregarinen d. h. deren 
Sporen sind. Zur selben Auffassung wurde durch fort- 
gesetzte Studien auch KöLuıker ! geleitet. Durch die 
Untersuehungen von Bruch,? LIEBERRKÜHN,” EpuArD 
van BENEDEN,: AIM&E ScHNEIDErR? und BürscHLı® ge- 
wann endlich die Lehre von der Fortpflanzung der 
Gregarinen durch Sporen vollkommen feste Grund- 
lagen.” 

Die zur Fortpflanzung sich anschiekenden Grega- 
rinen pflegen sich einzeln oder zu Zweien, ausnahms- 
weise auch zu Dreien conjugirt zu Kugeln zu contra- 
hiren und behufs Sporenbildung sich einzukapseln. 
Die Untersuchungen von Sreimm führten zur Ansicht, 
dass der Sporenbildung ohne Ausnahme eine Conju- 
gation und hierauf folgend Copulation vorangeht; 
die Untersuchungen anderer Forscher haben jedoch 
die Richtigkeit dieser Auffassung nicht bestätigt; die 


' Conjugation ist zwar eine häufige Erscheinung, es 
Gregarinen im Zusammenhang stehen.” Sowohl v. | 


ist aber auch die Eneystirung einzelner Individuen 
nicht seltener, ja nach Schneiver soll sogar der Con- 
jugation nicht in jedem Fall eine Copulation folgen, 
sondern die eonjugirten Paare können sich gesondert 
eneystiren, wodurch eine zweikammerige Cyste zu 
Stande kommt (Pseudoconjugation). Nach ScHner- 
DER vereinigen sich die conjugirten Paare stets mit 
dem vorderen Körperende, woraufsie sich eontrahiren 


und mit der ganzen Länge an einander schmiegen, 


um schliesslich zu verschmelzen. Nach den Untersu- 
chungen von Sreıv gilt das aber nicht als allgemeine 
Regel; nach diesem Forscher nimmt die Conjuga- 


' tion mit einer, bei manchen Gregarinen am vorderen, 
JOHANNES MÜLLER im Jahre 1841 entdeckten, soge- | 


bei anderen am hinteren oder endlich an den entge- 


1 Beiträge zur Kenntniss niederer Thiere. ZWZ. I. (1848) 
95. Ferner: Icones histiologiee. I. Abth. Leipzig. 1864. 8.8. 

2 Einige Bemerkungen über die Gregarinen. ZWZ. II. 
(1850) 110. 

3 Vgl. ausser dem cit. Werke: Ueber die Psorosper- 
mien. AAP., (1854) 1. und 349; Beitrag zur Kenniniss der 
Gregarinen. AAP. (1865) 508. 

* Recherches sur l’&volution des Gregarines. Bull. de 
l’Acad. roy. de Belgique. 2. ser. T. 31. Bruxelles. (1871) 325. 

5 Contributions & l’histoire des Gregarines. Arch. de 
zoolog. experiment. T. IV. 493. Vgl. Leuckart, Bericht, 
AN. 49. Jahrg. II. (1876) 599. 

$ Kleine Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. ZWZ. 
XXXV. (1881) 384. 

? Auf Grund ihrer Fortpflanzung durch Sporen werden 
die Gregarinen von LEUCKART neuestens als Sporozoa be- 
zeichnet (Die Parasiten des Menschen. Zweite Aufl. I. bad. 
Leipzig. [|1879.] 274.) 

46” 


Ö 


gengesetzten Körperenden stattfindenden Vereinigung 
ihren Anfang; das Vorkommen letzterer Art von 
Conjugation bei der im Darm der Larven von Te- 
nebrio Molitor lebenden Gregarina polymorpha 
wurde neuestens auch durch Bürschrı ! bestätigt. 
Die einzeln oder paarweise zu Kugeln contrahirten 
und schliesslich verschmelzenden Gregarinen schei- 
den eine doppelte Hülle aus: eine äussere gallertige 
und, unter dieser, eine gewöhnlich geschichtete, fe- 
stere Hülle. Nach van Beneoen können sich einige 
encystirte Gregarinen, wie z. B. die im Darm von 
Hommarus lebende Gregarina gigantea durch Thei- 
lung vermehren, wodurch in eine gallertige Grund- 
substanz eingebettete Gruppen von Cysten zu Stande 
kommen, welche ganz an die Knorpelkapseln erin- 
nern; aus dieser Fähigkeit der Vermehrung der 
Cysten ist es zu erklären, dass die Öysten häufig viel 
kleiner sind als die Gregarinen selbst.” Solche in 
eine gemeinsame gallertige Grundsubstanz gebettete 


Gregarinencysten wurden auch von Mac Intos# in 


Borlasia octoculata beobachtet.” 

Zur Sporenbildung wird der Cysteninhalt nie 
ganz aufgebraucht; ein Theil des grobgranulirten 
Plasmas partieipirt constant nicht an der Sporenbil- 
dung, sondern bleibt als grössere oder kleinere Masse 
zurück. 

Ueber die Entwickelung der Spore selbst ist aus 
den älteren Untersuchungen Sreım’s und Likser- 
KÜHN’s, namentlich aber aus den neueren von ScHNEI- 
pER und Bürscaui Folgendes bekannt. 

Vor allem ist es sehr wichtig zu wissen, welchen 
Veränderungen der Kern der encystirten Gregarine 
oder der conjugirten Paare unterliegt. Diesbezüglich 
stehen blos die fragmentarischen Beobachtungen von 
Bürscauı zur Verfügung. In sehr jungen Cysten der 
conjugirten Paare von Gregarina polymorpha fand 
genannter Forscher die Kerne beider Individuen we: 
sentlich verkleinert, ferner konnte er eine äusserst 
feine Kernmembran und eine gleichmässig fein gra- 
nulirte Kernsubstanz unterscheiden ; von den respee- 
tablen Nucleolen der gewöhnlichen Kerne war keine 
Spur mehr vorhanden.* Derselbe Forscher beobach- 
tete in der körnchenlosen Cortiealsubstanz des In- 


ı Op. eit. 8. 381. 

2 Op. eit. S. 396. 

° On the Gregariniform Parasite of Borlasia. Transact. 
of the roy. mieroscop. Soc. of. London. 1867; cfr. Van 
BENEDEN op. und. pag. eit. 

* Op. eit. 391. 


64 


| haltes einer etwas älteren Cyste, welche noch keine 
Sporen enthielt, zahlreiehe kleine Kerne, welche 
schwerlich selbständig in der Corticalsubstanz ent- 


standen sein, sondern wahrscheinlich von den Kernen 
der copulirten Paare abstammen mochten. Vollstän- 
diger, als diese lückenhaften Angaben über den Kern 
der eneystirten Gregarinen ist uns, besonders nach 


den Untersuchungen von ScHNEIDER und Bürschti die 
, Entwickelung der Sporen selbst bekannt, welche ihre 
Entstehung einem auf der ganzen Oberfläche gleich- 


zeitig beginnenden Sprossungsprocess verdanken. 
Die jüngsten Sporen gleichen einkernigen, beinahe 
gar nicht granulirten, durchsichtigen, membranlosen 
cylindrischen Epithelzellen, welehe den grobgranu- 
lirten Inhalt der Cyste auf ähnliche Weise umhüllen, 
wie die Blastodermzellen den Nahrungsdotter der 
Inseeten. Im Allgemeinen erinnert die ganze Art 


der Sporenbildung, mit Inbegriff der fragmentari- 
schen Kenntnisse über die Kerne der enceystirten In- 


dividuen — wie aus dem Gesagten hervorgeht — 
sehr lebhaft an die Entwickelung des Blastoderms 


bei den Insecten. Auf diesem frühen Stadium der 
Entwickelung ziehen sich die Sporen binnen Kur- 


zem aus der oberflächlichen Schicht in das Innere 
des Cysteninhalts zurück und erreichen hier ihre 
volle Entwickelung. Die membranlosen kleinen Zel- 
len nehmen allmälig eine Spindelform an, und deren 
Aehnlichkeit mit den Naviculen wird noch dadureh 
ergänzt, dass sie an der Oberfläche eine harte, aber 


keine Kieselsäure enthaltende Kapsel ausscheiden. Im 


Plasma der Sporen sind wenig, gewöhnlich einseitig 
angeordnete Körnchen enthalten ; der von SCHNEIDER 
und von Bürschrı nachgewiesene Kern der Sporen 
ist etwas excentrisch gelegen, von kugeliger Gestalt, 


von einer deutlich sichtbaren Membran umgeben 
und der Struetur nach mit den primitiven Kernen 
übereinstimmend. 

Bei manchen Gregarinen kommen eigenthüm- 
liche Sporengänge zur Entwickelung, welche bereits 
Srein kannte, SCHNEIDER und BürscuLı aber einge- 


hender studirten. Diese Sporengänge bilden von der 
geschichteten inneren Cystenmembran ausgehende 
Röhren, welche anfangs von der Oberfläche in das 
Innere der Cyste führen, aus den vollkommen ent- 
wickelte Sporen enthaltenden Cysten hingegen nach 
auswärts gekehrt sind, die Membranen durchdringen 
und den Sporen als Ausgang dienen. Bei anderen 


Gregarinen sind Sporengänge nicht vorhanden, und 
\ bei diesen werden die Sporen durch Berstung der 


365 


Cyste ausgestreut. Bei der Sprengung der Cysten 
kommt auch den zur Sporenbildung nicht verbrauch- 
ten gramulirten Plasmaresten eine Rolle zu. Die 
Cyste von Stylorhynchus soll nach Schneier mit 
einem förmlichen Sprengapparat versehen sein ; die- 
ser besteht in einer, aus dem zur Sporenbildung 
nicht verbrauchten granulirten Plasma sich bilden- 
den Kugel, welche von den Sporen umgeben die 
Mitte der Kapsel einnimmt, allmälig zu einer Blase 
anschwillt und, indem sie an Grösse stetig zunimmt, 
gewissermassen wächst, schliesslich eine Berstung 
der Kapsel herbeiführt.! 

Während die Thatsache, dass die Naviculen wirk- 
liche Sporen der Gregarinen sind, beim gegenwärti- 
gen Stand unserer Kenntnisse nicht länger bezweifelt 
werden darf: kann anderseits die Entwiekelung der 
Gregarinen aus Sporen auch heute noch nicht für 
gänzlich aufgeklärt erachtet werden. 

Vor allem ist hervorzuheben, dass die von HEnts, 
Bruch, Leypie, Diesing ® und Anderen mit mehr- 
weniger Bestimmtheit vertretene Ansicht, wonach die 
Gregarinen in den Entwickelungskreis der Nemato- 
den, namentlich der Filarien (Bruc#, Leypıc) oder 
der Echinorhynchen (Diesng) gehörten, durch keine 
einzige Beobachtung bestätigt wurde; diese Hypo- 
these kann als endgiltig widerlegt betrachtet wer- 
den, und es ist ein wahrer Anachronismus, wenn 
SCHMARDA in seinem allgemein verbreiteten Hand- 
buch ? die Gregarinen noch immer den Nematoden 
anreiht. 

Stein’s Beobachtungen über die Entwickelung 
von Gregarina Blattarum scheinen dafür zu spre- 
chen, dass die Gregarinen bereits vollkommen ent- 
wickelt ihre Sporen verlassen. In 14 Tage lang ge- 
hungerten Schaben, welche —- wie aus den im Schlund- 
rohre gefundenen Cysten zweifellos hervorgeht — 
ihren eigenen, Navicelleneysten enthaltenden Koth 
aufgefressen hatten, fand SrEın junge Gregarinen, 
kaum grösser als die Sporen, blos 1/ı50’'’ lang, welche 
bereits genau die Organisation der Gregarina Blatta- 
rum zeigten und sich offenbar aus den Sporen entwi- 
ckelt hatten.* Solche winzige Gregarinen konnte auch 
Bürscauı in den Schaben durch Fütterungsversuche 


! Sur un appareil de dissömination de Gregarina et 
Stylorhynehus. CR. T. 80. (1875) 432. 

2 Sitzungsber. d. kais. Akad. Bd. 48, Wien (1863) 204. 

® Zoologie, I. Bd. Wien. (1871) 314. 

* Op. eit. S. 219, 


züchten !; ob aber dieselben, welche, aus der Grösse 
zu schliessen, die Sporen erst vor Kurzem verlassen 
haben mochten, wirklich aus den mit den Faeces 
entleerten und dann wieder aufgefressenen Sporen 
sich entwickelt, und in welcher Form sie die Sporen 
verlassen hatten, darüber geben die Untersuchungen 
von Stein und. von BürscaLr keine Aufklärung; 
nach den Beobachtungen des letzteren Forschers, 
ferner nach den weiter unten noch anzuführenden 
Untersuchungen von SCHNEIDER und vAN BENEDEN 
zu schliessen, kann aber füglich angenommen wer- 
den, dass dieihre Sporen verlassenden Gregarinen die 
für diese Protisten charakteristische Organisation 
noch nicht besitzen. 

LiIEBERKÜHN gibt, gestützt vornehmlich auf Studien 
über die in Regenwürmern lebenden Monocystiden, 
von der Entwickelung der Gregarinen aus Sporen 
folgende Schilderung: nach einer gewissen Ruhezeit 
atrophisirt die harte Schale der Sporen und schwin- 
det zum Schluss gänzlich, wodurch der Anfangs in 
4 bis 8 und mehr Partieen getheilte und dann 
wieder zu einer einzigen Kugel verschmolzene Spo- 
reninhalt beim Bersten der Cyste in Form einer 
winzigen Amoebe frei wird. Diese winzigen Amoeben 
verwandeln sich allmälig zu Gregarinen, und es 
lassen sich die schönsten Uebergänge, welche von 
Amoeben zu den Gregarinen führen, antreffen. Indes- 
sen ist es höchst wahrscheinlich, dass LIEBERKÜHN 
bei diesen, wie erwähnt, an den in Regenwürmern 
schmarotzenden Monocystiden angestellten Beobach- 
tungen in den Irrthum verfiel, die in der Leibeshöhle 
der Regenwürmer schwimmenden amoeboiden Blut- 
zellen für Gregarinenbrut zu halten. Nach den, von 
Bürschuı in allen Stücken als richtig bestätigten 
Untersuchungen von SCHNEIDER wird der Sporen- 
inhalt der Monoeystiden nicht als eine einzige Amoebe 
frei, sondern theilt sich in 4 bis 8 sichelförmige Toch- 
terzellen, welche mit je einem blassen, feinkörnigen, 
centralen Kern versehen, ziemlich regelmässig meri- 
dional angeordnet sind, und den zur Bildung der 
sichelförmigen Zellen nicht verbrauchten Rest des 
(nucleus de reliquat, 
ScHNEIDER) einschliessen. Es ist sehr wahrscheinlich, 


granulirten Sporenplasmas 


dass die aus den geborstenen Sporenschalen frei 
gewordenen sichelförmigen Zellen entweder unmittel- 
bar, oder — wie die weiter unten zu erörternden 
Coceidien — nach Ueberstehen eines amoeboiden Zu- 


! Op. eit. S. 400. 


366 


standes sich zu Gregarinen umwandeln. Die Bildung 
der sichelförmigen Zellen hat ScHhnEiper ausser bei 
den Monocystiden auch in den Sporen vieler anderer 
Gregarinen, bei den Uebrigen hingegen niemals be- 
obachtet; bei Letzteren befolgt die Entwickelung 
wahrscheinlich den, aus den Untersuchungen von 
Epvarp van BENEDEN über Gregarina gigantea be- 
kannten Verlauf. 

Der genannte Forscher fand! mit der im Darm 
der Hummern lebenden und die kolossale Grösse von 
16 mm. erreichenden Gregarıina gigantea und deren 
Sporencysten auch sehr kleine, amoebenartig beweg- 
liche, membran- und kernlose Körperchen aus kör- 
nigem Protoplasma vergesellschaftet, welche der 
Harcrer’schen Protamoeba agtlis und P, primitiva 
ähnlich sahen. 
gehören, laut Zeugniss des weiteren Entwickelungs- 


sehr Diese amoeboiden Moneren 


ganges, zur Gregarina gigantea und sind offenbar | 


aus den — sichelförmige Körperehen nicht enthal- 
tenden — Sporen der letzteren frei geworden. Zwi- 
schen den beweglichen Moneren wurden auch ruhende 
Individuen angetroffen, von welchen ein kürzerer 
unbeweglicher und ein längerer wurmartig beweg- 
licher Anhang hervorspross. Letzterer Sprössling 
schnürte sich nach einer Zeit ab, während der kür- 
zere den Plasmarest aufnahm, bis endlich beide 
Sprösslinge sich zu bewegen anfıngen. In diesem 
Entwiekelungsstadium sehen die jungen Gregari- 
nen in Form und Bewegung winzigen Nematoden 
sehr ähnlich, und werden deshalb von van BExeE- 
ven Pseudofilarien genannt. Die Anfangs lebhaften 
Schlangenbewegungen dieser Pseudofilarien werden 
allmälig träger, wobei in ihrem Plasmaleib — auf ähn- 
liche Weise, wie bei der Heranbildung von Krystallen 
aus der Mutterlauge* — ein Kern und diesen umge- 
bend ein heller Hof ausgeschieden wird; allmälig 
verlieren die Pseudofilarien ihre schlanke Form, sie 
werden gedrungener, und scheiden an ihrer Ober- 
fläche eine dünne Membran aus, wobei der Ueber- 
gang von den Pseudofllarien zur charakteristischen 
Form und Organisation der Gregarinen Schritt für 
Schritt verfolgt werden kann. Diese Pseudofilarien 
haben mit den Gregarinen zusammen wahrschein- 
lich auch schon andere Forscher angetroffen, und 
hiedurch wurden sie bewogen, die Gregarinen, wie 
bereits oben erwähnt, mit den Nematoden in Connex 


1 Op. eit. 
2 Op. eit. 337. 


zu bringen; übrigens sind in Gesellschaft der Gre- 
garinen auch echte Nematoden häufig anzutreffen, 
wodurch sich die Verwechslung mit jungen Nemato- 
ren umsomehr erklärt. 

Nach diesen Untersuchungen scheinen die Gre- 
garinen, ihre Entwicklung betreffend, zwei Grup- 
pen zu bilden: bei den Repräsentanten der ersten 
Gruppe zerfällt der Sporeninhalt in sichelförmige 
Zellen, welche frei geworden sich wahrscheinlich 
unmittelbar zu Gregarinen umwandeln, während die 
andere Gruppe durch jene Gregarinen vertreten 
wird, bei welchen der Sporeninhalt eine Zeit lang 
als amoebenartige Monere fortlebt, welche durch 
Knospenbildung zwei Pseudofilarien zur Entwickelung 
bringt, welche sich schliesslich in Gregarinen um- 
wandeln. Die sichelförmigen Zellen und Pseudofila- 
rien können für gleichwerthig angesehen werden. 

Nach den Untersuchungen von GABRIEL,! welche, 
wegen dessen Tod, in abgeschlossener und ausführ- 
licher Darstellung nicht veröffentlicht wurden, erhält 
man von der Entwickelung der Gregarinen ein vom 
Obigen wesentlich abweichendes und sehr verwickel- 
tes Bild. GasrıeL fand in den Hoden und der Lei- 
bestlüssigkeit der Regenwürmer, ferner in mehreren 
marinen dendrocoelen Turbellarien, Anneliden und 
Crustaceen eigenthümliche, in den Entwickelungs-, 
resp. Formenkreis der Gregarinen gehörige Plasma- 
massen. Diese von ihm Primitiv- Plasma genannten 
Massen sind ganz homogen, nicht granulirt, kernlos, 
von scheiben-, lamellen- oder spindelförmiger Gestalt 
und sehr verschiedener Grösse; sie sind bald unbe- 
weglich, bald zeigen sie eine, sowohl von der amoe- 
boiden, als der Flimmer- und Contractionsbewegung 
verschiedene, am treffendsten noch mit der Zuekung 
vergleichbare Bewegung. Diese Plasmodien, oder - 
nach Garen: Synamoeben gehen aus den Stäbehen 
der Gregarinensporen (den sichelförmigen Zellen ?) 
durch Verschmelzung hervor und behalten entweder 
diese sociale Verbindungals endgiltige Plasmodienform 
constant bei, oder sie zerfallen in einzelne Theile, 
welche sich zu Gregarinen entwickeln. In anderen 
Fällen geht die sociale Verbindung der. Sporenstäb- 
chen auseinander, und Letztere entwickeln sich mit 
Umgehung des Amoebenzustandes unmittelbar zu 


' Zur Classification der Gregarinen. Zoolog. Anz. III. 
(1880) 569. — Ueber primitives Protoplasma. Jahresber. 
der schles. Gesellsch. f. vat. Cult. 1871. — Cfr. Bürscauı, 
zoolog. Jalıresber. für 1879. Leipzig. (1880) 164. 


367 


Gregarinen. Bei der in Julus lebenden Gregarina 
paradoxa geht der Sporenbildung nie eine Eneysti- 
rung voran.! Endlich giebt es Gregarinen, welche 
keine Sporen bilden, sondern sich nach einer, nicht 
näher beschriebenen, als minder complieirt bezeieh- 
neten Weise vermehren. Die fragmentarischen und 
wegen ihrer Kürze schwer verständliehen Mitthei- 
lungen GABRIEL’S fussen auf langwierigen, aber leider 
unvollendet gebliebenen Untersuchungen, und sind 
jedenfalls beachtenswerth, aber auch weiterer Nach- 
forschungen sehr bedürftige. 

Beim heutigen Stand unserer Kenntnisse kann 
kaum bezweifelt werden, dass die sogenannten kuge- 
ligen und ovalen Psorospermien, oder die Coccidien, 
wie sie neuerlich von LEucRART? genannt werden, mit 


den Gregarinen in naher Verwandtschaft stehen. Viel | 
laxer scheint das Verwandtschaftsverhältniss zwischen | 


den Gregarinen und den sogenannten Frsch-Psoro- 


spermien, sowie den noch immer mysteriösen Mie- 
scher’schen Schläuchen (Rainey’schen Körpern) zu 


sein; trotzdem scheint es geboten, hier nicht nur die 
Coceidien, sondern — soweit deren Entwickelung 
überhaupt bekannt ist —— auch die letzteren Gebilde 
zu erwähnen. 

Die Coccidien? schmarotzen im entwickelten Zu- 
stand in gewissen Zellen von Wirbelthieren (Mensch, 
Affe, Fledermaus, Maulwurf, Hund, Kalb, Schaf, 
Kaninchen, Maus, Ratte, Huhn, Sperling, Frosch, 
Fische) oder Avertebraten. (Helix, Kephalopoden, 
Lithobius forticatus), am häufigsten in den Epithel- 
zellen des Darmkanals und der Gallengänge, oder in 
gewissen Drüsenzellen, wobei sie die, gewöhnlich nur 
einen Parasiten beherbergende Wohnzelle beinahe 
gänzlich ausfüllen und schliesslich deren Absterben 


veranlassen; indem sie nun den Wirth gewöhnlich 


in unzähligen Massen überfallen, können sie tötlich 


ı Diss. eit., Zoolog. Anzeiger, III. (1880) 571. 

® Die Parasiten. I. Bd. 2. Aufl. (1879) 249. 

® Kross, Ueber Parasiten in der Niere von Helix. Abh. 
d. Senekenberg. Naturf. Gesellsch. (1855) I. 189; eit. nach 
LEUCKART. — EIMER, Ueber die ei- und kugelförmigen Pso- 
rospermien der Wirbelthiere. Würzburg, 1870. — SCHNEI- 
DER, Note sur la psorospermie du poulpe, und: Nete sur 
les rapports des psorospermies oviformes aux veritables 
Gregarines. Arch. Zoolog. exper. T. IV. LEeuckarr, Bericht 
ete. AN. 49. (1876) II. 598. — Zürn, Die kugel- und eiför- 
migen Psorospermien als Ursache, von Krankheiten bei 
Hausthieren. Leipzig, 1878. LEUcCKART op. eit. — BürscaLı, 
Kleine Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. ZWZ. 35. (1881) 
405. 


endigende Krankheitsprocesse, häufig sogar förmliche 
Epidemieen verursachen, was insbesondere die Unter- 
suchungen von Eımzr beweisen. Die in der Kaninchen- 
leber häufig umfangreiche Knoten bildenden Coeci- 
dien-Herde wurden von vielen Forschern als tuber- 
eulöse oder krebsige Entartung oder andere patholo- 
gische Gebilde angesprochen.! Die zur vollen Grösse 
gelangten Coceidien sind kugel- oder eiförmige Zellen, 
welche in ihrem, wie bei den Gregarinen grobkörmni- 
gen Protoplasmaleib einen grossen, hellen, bläschen- 
artigen Kern einschliessen. Indem sie sich zur Ver- 
mehrung anschicken, wird innerhalb einer zarten 
äusseren Membran eine, an einem Ende gewöhnlich 
von einer mikropyleartigen Oefinung durchbrochene 
harte Schale oder Kapsel abgesondert ; der Plasmaleib 
selbst zieht sich von der Kapsel mehr-weniger zurück, 
wodurch die Coceidien in diesem Entwiekelungssta- 
dium ganz wie Eier aussehen und mit den Eiern 
von parasitischen Würmern auch vielfach verwechselt 
wurden. Das Plasma der eingekapselten Coccidien 
theilt sich entweder innerhalb des Wirthes oder nach 
mehr-weniger langer Rast ausserhalb desselben (in 
feuchter Erde) in vier oder mehr Theile, aus deren 
jedem sich eine sichelförmige Zelle entwickelt, welche 
mit den in den Pseudonavicellen der Gregarinen 
entwickelten sichelförmigen Zellen vollkommen über- 
einstimmen und nach den Untersuchungen von 
Bürschuı im feingranulirten Plasma einen bläschen- 
förmigen Kern enthalten. Die aus den Kapseln frei 
gewordenen sichelförmigen Zellen führen ziemlich 
lebhafte Bewegungen aus; bald nähern sich die bei- 
den Enden einander, bald streekt sich der Leib m 
die Länge ; nach Bürschur lassen sich die Bewegungen 
am treffendsten mit denen der kriechenden Euglenen 
vergleichen. Dabei vermögen sie auch ziemlich rasch 
zu schwimmen; endlich sollen sie, nach Eımzr, auch ' 
amoebenähnlichePseudopodien aussenden,in welchem 
Zustande sie mit farblosen Blut- oder mit Eiterzellen 
leicht verwechselt werden können. Schliesslich wan- 
dern diese winzigen Zellen wieder in die Wirthzelle 
und entwickeln sich hier zu Coceidien. 

Die sogenannten Frschpsorospermien, richtiger die 
Cysten derselben? oder — wie sie von BürschHLı zur 


! Cfr. LEUCKART, op. cit. 256. 

® J. MÜLLER, Ueber eine eigenthümliehe parasitische 
Bildung mit specifisch organisirten Samenkörperehen. AAP. 
(1841) 477. — LEYDIG u. LIEBERKÜHN, diss. eit. — BALBIANI, 
CR. T. 57. S. 157. — GABRIEL, Berichte der schles. Gesellsch. 
f. d. J. 1879, S. 26., eit. nach BÜTSCHLI, — SCHNEIDER. op. cit. 


368 


Vermeidung des in verschiedenem Sinne gebrauchten 


Ausdrucks: Psorospermien genannt werden — die 


Myzxosporidien! sind kugelige, schlauch- oder wurst- 
u o oO 


förmige, | bis 3 mm. grosse, mikroskopische Plasma- 
massen, welche in verschiedenen Organen bei Süss- 
und Seewasserfischen in grosser Verbreitung schma- 
rotzen und hier bald in den verschiedenen Geweben 
eingenistet, bald auf der Innenfläche der Höhlen 
verschiedener Organe gelagert vorkommen. Am häu- 
fissten sind sie in der Gallen- und Harnblase, sowie 
in den Geweben der Kiemenlamellen anzutreffen. 
Ausser in Fischen wurden sie von LiEBERKÜHN auch 
in der Niere von Fröschen in zahllosen Massen ange- 
troffen. 

Am Plasma der Myxosporidien ist das Eeto- und 
Entoplasma entweder scharf differenzirt, oder diese 
Scheidung ist nur überaus schwach angedeutet. Das 
Ectoplasma ist nicht granulirt, zuweilen von einer 
zarten strahligen Streifung, oder von einem eigen- 
thümlichen hellen Netzwerk durchzogen ; das Ento- 
plasma ist von mehr-minder grossen, fettglänzenden 
Schöllchen granulirt, und entweder farblos oder 
durch ein bräunliches oder gelbrothes Pigment ge- 
färbt. Dieses Pigment ist offenbar nieht Eigenproduet 
der Myxosporidien, sondern aus der Umgebung auf- 
genommen worden; die in der Gallenblase lebenden 
Myxosporidien wenigstens zeigen die Farbe der 
Galle, die die Harnblase vom Hecht meist als eine 
zusammenhängende schleimige Schicht auskleiden- 
den Myxosporidien aber haben eine gelbrothe Fär- 
bung, welche jedenfalls vom Blut des Wirthes her- 
stammt, da es BürscaLı gelang im Entoplasma der 
Myxosporidien vom Hecht Haematoidin-Krystalle 
nachzuweisen. Ebenfalls Bürscauı gelang der Nach- 
weis, dass im Entoplasma der Myxosporidien zahl- 
reiche winzige Kerne enthalten sind, welche der 
Aufmerksamkeit der übrigen Forscher, die — wie 
BürschLı sagt — den Wald vor Bäumen nicht sahen, 
ganz entgangen waren. Diese eigenthümlichen Plas- 
modien sind auch zu amoeboiden Gestaltsverän- 
derungen befähigt, ihr Ectoplasma sendet zuweilen 
gerade solche Fortsätze aus, wie manche Amoeben | 


am hinteren, d. i. der Bewegungsrichtung entgegen- 


gesetzten Körperende; auch werden manchmal von 
der ganzen Körperoberfläche steife haarartige, oder 
kurzen verzweigten Geweihen ähnliche Fortsätze 


* Bürscauı, Beiträge zur Kenntniss der Fischpsoro- 
spermien. ZWZ. 35. (1881) 629. 
pP 


hervorgestreckt. Die auf freien Oberflächen leben- 
den Myxosporidien entbehren einer Hülle; die in 
den Kiemenlamellen von Fischen lebenden fand 
aber BürschLı von einer ziemlich dieken Schicht 
eingehüllt, welche letztere in einer granulirten Sub- 
stanz zahlreiche Kerne enthielt und vielleicht gar 
nicht den Myxosporidien angehört, sondern dureh 
das umgebende Bindegewebe des Wirthes abgeson- 
dert wurde. 

Die Sporen der Myxosporidien werden im Ento- 
plasma in wechselnder Anzahl gebildet ; sie sind von 
sehr verschiedener Grösse, und Plasmodien ohne 
Sporen gehören zu den seltenen Befunden. Die ent- 
wickelten Sporen sind ei- oder spindelförmig, an 
einem Ende häufig in einen schwanzartigen Fort- 
satz ausgehend, und von einer harten Membran um- 
geben, welche, wie die Panzer der Diatomeen, häufig 
aus zwei gleichen Hälften besteht und an einem 


| oder beiden Polen von einer engen Oeffnung durch- 


brochen ist. 

Der Sporeninhalt besteht aus granulirtem Proto- 
plasma,in welchem BürschHLieinen grossen hellen Kern 
nachwies; sehr charakteristische Theile der Sporen 
sind die sogenannten Polkörperchen oder Polkapseln, 
welche wohl schon von älteren Forschern bemerkt, 
aber in ihrer feineren Struetur erst von den neueren 
Forschern, insbesondere von BaALBIANI, SCHNEIDER 
und Bürscaui aufgeklärt wurden. Diese — gewöhnlich 
in jeder Spore paarweise, und zwar entweder beide 
am selben Pol oder an den entgegengesetzten Polen 
auftretenden — Polkörperchen bergen einen in mehr- 
fache Spiralgänge gewundenen feinen langen Faden, 
und scheinen in der Structur mit den Nesselkap- 
seln von Zoophyten vollkommen übereinzustimmen. 
Diese Uebereinstimmung wird durch das unter ge- 
wissen Umständen erfolgende Ausschleudern dieser 
Fäden durch die Oeffnung der Sporenkapsel noch 
ergänzt. Wozu diese eigenthümlichen nesselkapsel- 
artigen Gebilde eigentlich bestimmt sind, ist zur 
Zeit noch völlig unbekannt; die Baugrantsche An- 
sicht, wonach es den Antheroiden der Kryptogamen 
analoge Befruchtungselemente wären, wird durch 
keinerlei Beobachtung gestützt und ist demnach auch 
unannehmbar. Vielleicht entsprechen sie bei der Aus- 
streuung der Sporen in Action tretenden Schleuder- 
organen, vorausgesetzt natürlich, dass die für Sporen 
angesprochenen Gebilde auch wirkliche Sporen sind. 

Dass die Sporen im Inneren des Plasmaleibes 
sich entwickeln, war auch den älteren Forschern 


369 


bereits bekannt; doch wird der Entwickelungsgang 
der Sporen erst durch die Untersuchungen von 
BürscaLı einigermassen aufgeklärt. BürschLı fand 
in den Myxosporidien vom Hecht, welche noch keine 
Sporen enthielten, zahlreiche blasse, etwas oranulirte 
Plasmakügelehen, welehe mindestens sechs, zuweilen 
noch mehr helle Kerne einschlossen. Diese Kugeln 
waren offenbar aus einzelnen Massen des mütterli- 
chen Protoplasmas zu Stande gekommen, welche sich 
zu kernhältigen Kugeln herangebildet hatten. 

Die Sporen entwickeln sich stets aus Kugeln, 
welche sechs Kerne enthalten; an der Oberfläche 
der Kugeln wird eine zarte Membran ausgeschieden, 
während die Plasmamasse sich in zwei, je drei Kerne 
enthaltende Hälften theilt. Jede dieser, drei Kerne 
enthaltenden Kugeln wird zu einer Spore umge- 
wandelt, indem der Leib sich streckt, die charakte- 
ristische Sporenform annimmt, und schliesslich an 
der Oberfläche eine Membran absondert. Der eine 
Kern bleibt als Sporenkern beständig, die beiden 
Anderen, die Stelle der Polkörperehen einnehmen- 
den verschwinden nach Kurzem, um durch die Pol- 
körperchen abgelöst zu werden; letztere bilden sich 
aber. nicht aus den Kernen, sondern aus kleinen 
glänzenden Kugeln, welche frühzeitig neben den 
Kernen auftreten. 

Die Entwickelung der Myxosporidien aus deren 
Sporenist gänzlich unbekannt.Zwar behauptet Lieger- 
KüHn von den in der Froschniere vegetirenden Myxo- 
sporidien, dass aus jeder entzwei geborstenen Spore 
eine kleine Amoebe hervorgeht und allmälig zur 
Myxosporidie heranwächst; die Richtigkeit dieser 
Beobachtung wurde jedoch durch keine neueren 
Forschungen bekräftigt, und beim gegenwärtigen 
Stand unserer Kenntnisse ist auch das nicht ausge- 
schlossen, dass die allgemein für Sporen gehalte- 
nen eigenthümlichen Kapseln eigentlich mit der 
Fortpflanzung der Myxosporidien in keinerlei Be- 
ziehung stehen. 

Die sogenannten Miescher’schen Schläuche ( Pso- 
rospermienschläuche) oder KRainey’schen Körper! 
haben — nachdem sie im Jahre 1543 von MiEscHEr in 


! Vel. Manz, Beitrag zur Kenntniss der MıEscHer’schen 
Schläuche. AMA. III. (1867) 345. — LEuckArT, Die Parasi- 
ten ete. II. Aufl. 1. Bd. (1879) 251. — BaraAnskı, Oester- 
reichische Vierteljahrsschr. f. Veterinärkunde. 51. Bd. II. Hft. 
eit. bei SZENTKIRÄLYI. — SZENTKIRALYI A. A MiEscHrr-fele 
tömlök. Kolozsvärtt. 1880. 


G. Entz, Protisten, 


den Muskeln der Hausmaus waren entdeckt worden, t 
zahlreiche Forscher beschäftigt, und wurden bald 
für pathologische Bildungen (Hzssuıng, RoLorFr), 
bald für Junge Oysticerceen (Ramey), bald für para- 
sitische Pilze (SIEBoLD) oder gar für Chytridieen aus 
dem Genus Synchytrium (Synehytrium Miescheria- 
num Künn), bald für mit Mundöffnung versehene 
(ScHmipt) oder einer solchen entbehrende Ciliaten 
(RıvoLta) angesprochen; derzeit werden sie auf 
LeuckArr’s Initiative? meist sammt den Psorosper- 
mienkapseln für den Gregarinen verwandte Parasi- 
ten angesehen, obgleich, wie auch LeuckArr betont, 
das Verwandtschaftsverhältniss zur Zeit noch keines- 
wegs für bewiesen erachtet werden kann. 

Diese parasitischen Schläuche sind in den querge- 
streiften Muskelfasern verschiedener pflanzenfressen- 
der Säugethiere, den Trichinen gleich eingenistet und 
heute bereits aus sehr vielen Pflanzenfressern be- 
kannt; beim Schwein sind sie so häufig, dass Rıppına 
ihr Vorkommen hier für constant hält, während sie 
von Künn in 98°5 Proe. der von ihm untersuchten 
Schweine gefunden wurden. Ihre Grösse ist meist 
mikroskopisch, oft aber auch sehr bedeutend; so 
wurden von mir in der Sehlundmuskulatur der 
Büffel Schläuche von der riesigen Länge von 12 mm. 
bei einer Dicke von 5 bis 6 mm. gefunden.? Im be- 
fallenen Wirth kommen sie häufig in unzähliger 
Menge vor, so dass, wie LEUCKART bemerkt, zuweilen 
die Muskulatur zur Hälfte aus Psorospermienschläu- 
chen zu bestehen scheint. Ob nun diese Parasiten 
für den Wirth unschädlich sind, wie LeuckArr be- 
hauptet, oder ob gewisse pathologische Erscheinun- 
gen, wie z. B. bei Wiederkäuern die Athemnoth oder 
gar der Erstiekungstod durch die m der Rachen- 
muskulatur nistenden Parasiten verursacht werden, 
wie Damman, LEISERING und NIEDERHÄUSER behaup- 
ten, muss noch durch weitere Untersuchungen ent- 
schieden werden. 

Die spindelförmigen Schläuche sind im ent- 
wickelten Zustand von einer ziemlich derben und 
zähen Membran umschlossen, welche nach SzEnT- 
kırAuyr bei den grössten Schläuchen der Büffel ganz 


| homogen erscheint. Bei jungen Schläuchen ist die 


1 Bericht über die Verhandlungen der Naturforsch. 
Gesellsch. zu Basel (1843) 143. Vgl. Histologische Mitthei- 
lungen. ZWZ. V. (1853) 189, und Zusatz von Prof. SIEBOLD 
ibid. 199. 

2 Die Parasiten ete. I. Aufl. I. Bd. 240. 

3 Orvos-Termöszettud. Ertesitö, Kolozsyär, 1878. 31. 

47 


370 


Membran fein quergestreift, wie die primitive Mus- 
kelfaser selbst, in welcher der Schlauch nistet. 
Die Membran älterer Schläuche wird von den meisten 
Forschern als aus radiär angeordneten Stäbehen 
bestehend geschildert, welehe keinesfalls Cilien ent- 
sprechen können, wofür sie von Rarmey und auch 
von neueren Forschern gehalten wurden. Es frägt 
sich aber, ob die Membran dem Schlauch selbst, 
oder aber der ihm zum Sitz dienenden, in Fibrillen 
zerfallenen Muskelfaser angehört. VrcHow, BARANSKI, 
SzentkırAuyt u. A. bekennen die letztere, viele For- 
scher theilen mit Levcrarr die erstere Ansicht. 

Der Inhalt der Schläuche ist durch ein zartes 
Balkengerüst in polygonale Fächer eingetheilt, wel- 
che in jüngeren Schläuchen ausser stark liehtbrechen- 
den Sehölehen auch noch blasse, feingranulirte Proto- 
plasma-Kugeln enthalten, die wieder ihrerseits, nach 
Manz,! je einen blassen Kern einschliessen und farb- 
losen Blutzellen sehr ähnlich sehen ; SZENTKIRÄLYI 
erwähnt kern-, und membranlose, ferner ein- und viel- 
kernige Protoplasma-Kugeln.? In älteren Schläuchen 
sind die Fächer mit nieren-, bohnen- oder sichelförmi- 
gen Körperchen angefüllt, welche in eine zarte Mem- 
bran gehüllt im durchsichtigen Plasma einige oder 
mehrere fettglänzende Kügelchen, ferner nach Manz, 
auch noch einen centralen blassen Kern enthalten. 
Die Entwiekelung der letzteren aus den, farblosen 
Blutzellen ähnlichen Kugeln wird von Manz folgen- 
dermassen geschildert: das Plasma der blassen Zellen 
zieht sich von der in diesem Entwickelungsstadium 
sehr gut zu unterscheidenden zarten Membran theil- 
weise zurück, und wird beim Bersten der Membran 
als scharf contourirte, mit einem grıt unterscheidbaren 
Kern versehene bohnenförmige Zelle frei. HrssLing 
und Manz thun auch einer Quertheilung der bohnen- 
förmigen Zellen Erwähnung; letzterer Forscher hat 
aber die Theilung nur an jungen Schläuchen beob- 
achtet. 

Nach WaLpever ? lassen sich an diesen bohnen- 
förmigen Körperchen zweierlei Bewegungsarten un- 
terscheiden : ein Hin- und Herdrehen um die Längs- 
achse, und eine Annäherung der Pole; im humor 
vitreus dauert die Bewegung auch 2 Stunden lang 
fort, sie wurde jedoch von anderen Forschern nicht 
bestätigt. 

Ueber das fernere Loos der bohnenförmigen Zellen, 

' Op. eit. 348. 

2 Op. eit. 6. 


» Vgl. SZENTKIRÄLYT, op. cit. 7. 


sowie über die Entwickelung der MrercHer’schen 
Schläuche überhaupt ist uns gar nichts bekannt; die 
Fütterungsversuche von LEUCKART und von SZENT- 
kırAvyı führten zu keinerlei positivem Ergebniss. 
Wenn diese parasitären mysteriösen Schläuche, beim 
heutigen sehr lückenhaften Stand unserer Kenntnisse 
trotzdera mit den Gregarinen in Verwandtschaft ge- 
stellt werden, so beruht das einzig auf der angenom- 
menen Gleichwerthigkeit der bohnenförmigen Zellen 
mit den sichelförmigen Zellen der Gregarinen und 


Coceidien. 


2. Rhizopoden. 


Während bei den Gregarinen bisher eine einzige 
Art von Fortpflanzung, nämlich die durch Sporen 
bekannt ist: wurde bei den Rhizopoden — obschon 
deren Vermehrung derzeit nichts weniger als hinläng- 
lich bekannt angesehen werden darf — durch die 
neueren Forschungen mehrerlei Vermehrungsarten 
nachgewiesen. Ich muss jedoch gleich hier erwähnen, 
dass einzelne der von verschiedenen Forschern be- 
schriebenen Fortpflanzungsarten höchst wahrschemn- 
lich auf eine durch Parasiten erfolgte Infeetion zu- 
rückzuführen sind, gerade so, wie dies für einige 
sogenannte Fortpflanzungsarten bei den Flagellaten 
und Ciliaten der Fall ist. 

Unter die zur Zeit bekannten und unbezweifel- 
baren Vermehrungsarten gehört die Theilung, die 
Sprossbildung, ferner die durch endogene Prolifiea- 
tion erfolgende, bislang nur bei wenigen Rhizopoden 
beobachtete und ziemlich unvollkommen bekannte 
Vermehrung. 

Manche Rhizopoden pflegen, im Begriff sich zu 
vermehren, sich einzukapseln, bei anderen fällt hin- 
gegen die Eneystirung meist weg; bei den übrigen 
wurden Vermehrungseysten überhaupt nicht beob- 
achtet. 

Von Wichtigkeit ist der Umstand, dass die Brut 
vieler Rhizopoden eine Zeit lang als Geisselschwärmer 
lebt, woraus auf eine sehr nahe Verwandtschaft der 
Rhizopoden und Flagellaten, sowie, mit einer gewis- 
sen Berechtigung, auch auf die Abstammung der 
Rhizopoden von den Flagellaten gefolgert werden darf. 

Ob auch die bei Rhizopoden häufig beobachtete 
Conjugation mit deren Fortpflanzung im Zusammen- 
hang steht, kann wohl, gestützt auf den analogen Pro- 
cess der Ciliaten, für sehr wahrscheinlich angenom- 
men, bei unseren heutigen unvollkommenen Kennt- 
nissen aber nieht endgiltig entschieden werden. So 


3741 


viel steht fest, dass zwischen den conjugirten Paaren 
keine Geschlechts-Unterschiede obwalten, und dass 
die von einigen Forschern beschriebenen kugel- und 
fadenförmigen kleinen Körperchen keinesfalls Samen- 
Zellen entsprechen. Uebrigens wird durch die we'ter 
unten zu erörternden Untersuchungen von GRUBER 
über alle Zweifel erhoben, dass die bei den Monotha- 
lamien beschriebenen Conjugationszustände auf einen 
Process zurückzuführen sind, welcher mit gleichem 
Recht für Knospenbildung, wie für Theilung gehal- 
ten werden könnte. 

Zur leichteren Uebersicht will ich die Fortpflan- 
zung der Rhizopoden nach den einzelnen Gruppen 
erörtern, und werde zunächst der Monothalamien — 
als den relativ am vollkommensten Bekannten — ge- 
denken; hieher zähle ich auch die Moneren mit lappi- 
gen und fingerförmigen Pseudopodien (Lobomonera), 
während ich die mit strahlenförmigen Pseudopodien 
(Rhizomonera) unter die Heliozoen einreihe. 


a) Monothalamien. 


Der durch Rozser, den Entdecker der Amabe, 
schon im vorigen Jahrhundert beobachtete einfache 
Theilungsprocess ist heut zu Tage bei vielen Mono- 
thalamien bekannt. 

Die Durchsehnürung des kernlosen Protoplasma- 
leibes wurde von Hazckeu bei mehreren Lobomone- 
ren (Protamoeba primitiva, Pr. agilis, Pr. Schul- 
tzeana,) beschrieben.! Eingehender ist die Theilung 
der Amoeben durch R. Grerrr und E. F. Schunze 
studirt worden ; nach dem ersteren Forscher entsteht 
in der Mitte des Körpers der im feuchten Boden 
lebenden Amoeba brevipes eine Einschnürung, und 
der in die Theilunglinie gerückte granulirte Kern 
theilt sich mit dem Protoplasma zugleich in zwei 
Theile.” Nach den von ScHuLzE an einer marinen 
Ameebe (der mit der in Süsswasser lebenden Amoeba 
radiosa Ehrb. wahrscheinlich identischen A. poly- 
podia M. Schultze) angestellten Beobachtungen 
würde aber die Kerntheilung der Entzweischnürung 


des Plasmas vorangehen.?” Sorokın beschrieb unter | 


dem Namen Gloidium quadrifidum ein ameben- 
artiges Moner, welches durch zwei sich regelmässig | 


! Studien über Moneren. Leipzig 1870. 
® Ueber einige in der Erde lebende Am@ben ete., AMA. 
II. (1866) 321. 


® Rhizopodenstudien. AMA. XI. (1875) 592. 


kreuzende Einschnürungen gleichzeitig in vier Theile 
zerfällt.! 

Die mit Schalen versehenen Monothalamien pfle- 
gen sich nur selten sammt der Schale zu theilen, 
Eine solche Theilung wurde von Cienkowskı bei 
Gromva (Lieberkühnia) paludosa” und bei Lecy- 
thium hyalınum ? beobachtet. Bei letzterem erfolgt 
die Theilung nach der Längsachse und die eine Thei- 
lungshälfte behält den alten Kern, während sich in 
der anderen Hälfte ein neuer Kern bilden soll ; dage- 
gen erfolgt bei ersterer, in deren schaumigem Plasma 
CIENKowskT keinen Kern nachweisen konnte, die 
Theilung in der Querachse. 

Bei der mit den soeben besprochenen Susswasser- 
Monothalamien sehr nahe verwandten Mikrogromia 
socialis geht die Theilung, nach den Untersuchungen 
von Herrwıe ! und Cienkowskr° innerhalb der Schale 
vor sich, und zwar nach Herrwıs constant trans- 
versal, nach Cıenkowskı bald als Längs- bald als 
Quertheilung. Der Theilung des Protoplasmaleibes 
geht offenbar eine Zweitheilung des bläschenartigen 
Kernes voran, wenigstens geschieht bei HrrrwıG 
auch eines zweikernigen Individuums Erwähnung, 
bei welchem das Plasma noch nicht im die Theilung 
eingetreten war ; dem gegenüber soll nach CIENKOWSKI 
der Kern der einen Theilungshälfte sich unabhängig 
von dem in der anderen Hälfte verbleibenden alten 
Kern bilden. Die vordere (Herrwıs) oder die hintere 
Theilungshälfte (Crexkowskt) dringt unter amoeben- 
artigen Gestaltveränderungen aus der Schale hervor, 
nimmt eine Eiform an, und aus dem kernhaltigen 
Körperende wachsen zwei feine Geisselfäden heraus, 
mit deren Hilfe der, im hinteren Körperende I bis 
2 pulsirende Vacuolen enthaltende Schwärmer sich um 
die Längsachse dreht und rasch vorwärts schwimmt, 
um, nachdem der Schwärmzustand eine Zeit lang 
gedauert hat, zur Ruhe zu gelangen und sich in eine 
dem Theilungspaare ähnliche Monothalamie zu ver- 
Der die Mutterschale 
lungssprössling wird aber nicht immer zum Schwär- 


wandeln. verlassende Thei- 


mer, er kann vielmehr anstatt der Geisselfäden feine 
Pseudopodien aussenden, und vermittelst dieser eine 


! Ueber Gloidium quadrifidum. Morph. Jahrb. IV. Bd. 
(1878) 399. 

2 Ueber einige Rhizopoden ete. AMA. XII. (1876) 33. 

® Diss. eit. 39. 

* Ueber Mikrogromia soeialis ete. AMA.X. Supplementb. 
(1874) 20. 

® Diss. cit. 36. 


372 


Zeit lang in Actinophrys-Form umherkriechen. Die 
Substituirung der Schwärmer durch eine actinophrys- 
artige Brut darf uns — wie Herrwıe mit Recht | 
bemerkt — nicht überraschen, da — wie oben bereits 
betont wurde — die Cilienbewegung blos eine Modi- 
fication der amoeboiden bildet, die Cilien resp. 
Geisselfäden nur modifieirte Pseudopodien und in der | 
Bewegung von diesen blos an Geschwindigkeit und | 
Energie verschieden sind. 

Ausser der Theilung ist uns von den schalen- 
bewohnenden Monothalamien auch eine Knospenbil- 
dung bekannt; bei dieser Art der Fortpflanzung 
wächst das Protoplasma aus der Schalenöffnung ge- 
wissermassen heraus, und aus diesem Theil sprosst 
dann die junge Brut Knospen gleich hervor. Be- 
obachtet wurden solche Vorgänge zuerst von SCHNEI- 
DER,! und neuerdings von ÜIEnkowskı bei der von 
ihm mit vollem Recht aus dem Genus Difflugia aus- 
geschiedenen Chlamydophrys stercoracea (= Diff- 
lugia Enchelys Ehrb.),” ferner von mir bei Plec- 
tophrys prolifera.? 

Knospenbildung und Theilung wird gewisser- 
massen durch die vor Kurzem von GRUBER bei 
Euglypha alveolata und einigen anderen Monothala- 
mien beschriebene * Fortpflanzung vermittelt, welche 
wahrscheinlich die häufigste Art von Fortpflanzung 
der beschalten Monothalanien bildet. Diesen Unter- 
suchungen von GRUBER muss nicht nur darum eine 
grosse Wichtigkeit zugeschrieben werden, weil sie sich 
aufMonothalamien beziehen, deren Fortpflanzungsart 
bisher unbekannt war, und weil durch dieselben ein 
unzählige Male beobachteter, aber meist irrthümlich 
ausgelegter Process der richtigen Deutung theilhaftig 
ward, sondern insbesondere auch darum, weil durch 
dieselben im Verlauf der Theilung am Kern der Mo- 
nothalamien ähnliche feinere Structurveränderungen 
nachgewiesen wurden, wie jene, welche an den Ker- 
nen in Theilung begriffener Thier- und Pflanzenzellen 
beobachtet wurden. 

Es ist schon seit Langem bekannt, dass die be- 
schalten Monothalamien gelegentlich paarweise, mit 


' Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien AAP. 1854. 

2 Diss. eit. 42. 

® Ueber die im Salzsee zu Szamosfalva lebenden Rhi- 
zopoden.Term&szetrajzi Füzetek, Bd. I. (1877) 162. (ungarisch). 

* Fortpflanzung bei Euglypha alveolata. Zoolog. Anz. 
Nr. 70. (1880) 582. Ausführlich : Der Theilungsvorgang bei 
Euglypha alveolata. ZWZ. 35. (1881) 431. Ferner: Die 
Theilung dermonothalamen Rhizopoden. ZWZ. 36. (1881) 104. 


9) 


. 


eng aneinander geschmiegter Schalenmündung an- 
zutreffen sind. Lecterc, der Entdecker der Difflugien, 
hat bereits im Jahre 1815 solche Difflugien abgebil- 
det, welche er als in Paarung begriffen ansah,! und 
paarweise zusammenhängende Rhizopoden werden 
vonallen Forschern, welche die Monothalamien behan- 
deln (CARTER, ArcHER, E. F. Schutze, R. HerTwIG 
und Lesser) erwähnt. Diese scheinbare Vereinigung 
wurde von den meisten Forschern für Conjugation 
gedeutet, nur die paarig zusammenhängenden Ar- 
cellen erfuhren eine andere Deutung. Nach Crapa- 
REDE und Lacumann sollen die Arcellen anstatt der 
enge gewordenen alten Schale sich eine neue berei- 
ten, und würden sich in dieser Weise mehrere Male 
im Leben häuten. Zu Beginn dieses Processes sollen 
die Arcellen — nach der von Craparkoe und LAcH- 
MANN gelieferten Beschreibung? — aus der alten 
Schale beinahe ganz herauskriechen, wobei der Leib 
vor der ÖOeffnung eine grosse Sarcodemasse bildet, 
welche an ihrer Oberfläche eine neue Schale abson- 
dert. In diesem Zustand werden zwei, mit der Scha- 
lenmündung an eimander geschmiegte Arcellen be- 
obachtet, die eine mit einer dieken, dunkelgefärbten, 
die andere mit einer dünnen, ganz farblosen erst 
später sich bräunenden Schale; erstere ist die alte, 
letztere die neue Schale. Dabei zieht sich die Arcelle 
abwechselnd von einer Schale in die andere, bleibt 
aber mit einem Theil des Leibes in der alten, und 
übersiedelt erst dann für immer in die neue Schale, 
wenn diese eine gehörige Festigkeit erlangt hat. 
HerrwıG und Lesser haben bei der Arcelle den 
nämlichen Process beobachtet und nachgewiesen, 
dass derselbe nicht mit der vollständigen Uebersiede- 
lung des Arcellen-Leibes in die neue Schale, sondern 
mit der Theilung des Rhizopoden abschliesst; der 
ganze Process würde daher keiner Häutung, sondern 
einer Theilung oder Knospenbildung entsprechen,’ 
was übrigens von ScHNEIDER vermuthungsweise schon 
längst ausgesprochen wurde.* 

Nach GrusEr geht die Fortpflanzung von Kugly- 
pha alveolata in folgender Weise vor sich: 

Bereits vor Beginn der Fortpflanzung entstehen 
im Plasma der Euglyphen, seitlich neben dem Kern, 


! Vgl. Conun, Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der 
Infusorien. ZWZ. IV. (1853) 261. 

2 Etudes. II. 445. 

® Op. eit. 9. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. AAP, 
(1854) 206. 


3 


den die Schalen der Euglyphen bildenden ähnliche 
Kieselplättehen, deren Vorkommen im Plasma der 


Euglyphen und verwandten Monothalamien durch | 
alle neueren Forscher beobachtet wurde. An solchen | 


Individuen beginnt der eigentliche Fortpflanzungs- 
process mit dem Hervorsprossen einer Protoplasma- 
knospe aus der Oefinung der Schale; nach kurzer 
Zeit erreicht dieser Sprössling Gestalt und Grösse 
der in der Schale verbliebenen Plasmapartie, wobei 
die bereits vorgebildeten Kieselplättchen auf die 
Oberfläche des Sprösslings hinüberwandern und hier 
durch regelmässige Anordnung eine neue Schale bil- 
den. Auf diesem Stadium liefern die zwei Individuen 
in der That das Bild der Conjugation. 

Der Kern tritt im Sprössling erst nachdem dieser 
zur vollen Grösse gelangt ist auf und wird aus dem 
Mutterkern dureh Abschnürung gebildet. Der Kern 
der in Fortpflanzung begriffenen Euglyphen wird 
grösser, verwandelt sich zu einer homogenen, blassen 
Kugel, in welcher teime Körnchen, dann verworrene 
Streifen auftreten, wie nach den Untersuchungen von 
FLEMMING und STRASBURGER im Kern der zur Thei- 
lung sich anschickenden Thier- und Ptlanzenzellen 
( «Knäuelform» ); diesem folgt die Streckung des 
Kerns nach der Längsachse des Protisten, wobei die 
von den beiden Kernpolen zum Aequator hinziehen- 
den meridionalen Streifen immer deutlicher hervor- 
treten: aus dem Kern hat sich die charakteristische 
sogenannte Kernspindel entwickelt. Endlich wird der 
Kern so lang gestreckt, dass er durch den ganzen 
Euglyphenleib reicht, worauf er sich nach der Quere 
in zwei gleiche Hälften abschnürt, wovon die eine in 
den Sprössling, die andere in den Hintertheil der 
Mutterzelle sich zurückzieht. Hierauf verlieren beide 
Kerne ihre Streifung und verblassen beinahe bis zur 
Unkenntlichkeit; gleichzeitig beginnt eine das Plasma 
beider Individuen durchziehende, kreisförmige Strö- 
mung, welehe nach beiläufig einer halben Stunde 
aufhört. Darauf werden wieder beide Kerne in der 
regelmässigen Bläschenform sichtbarundzum Schluss 
trennen sich beide Individuen. 

Ganz in der beschriebenen Weise geht, nach 
GRUBER, die Fortpflanzung auch bei Oyphoderia vor 
sich, und die Annahme wird gewiss begründet er- 
scheinen, dass die an den Schalenöffnungen mit 
einander zusammenhängend angetroffenen Paare, 
sowie bei Euglypha und Cyphoderia, auch bei ande- 
ren Monothalamien, wenn auch nicht immer wie 
GRUBER anzunehmen scheint, so doch in den meisten 


m 


{ 


3 


Fällen, nicht in Conjugation sondern in Fortpflan- 
zung begriffen sind. 

Beim heutigen Stand unserer Kenntnisse würde 
man aber irren, wollte man auf die Gruser’sche Ent- 
deekung hin bei den Monothalamien die Existenz 
eines Conjugationsprocesses überhaupt in Abrede 
stellen; denn sieht man auch von mehreren, nicht 
ganz verlässlichen Beobachtungen ab, wo nämlich 
der Conjugationsvorgang nicht vom Anfang bis zu 
Ende Schritt für Schritt verfolgt wurde: so kann 
nach den Beobachtungen von BürscaLı bei den 
Monothalamien eine wirkliche Conjugation nicht be- 
zweifelt werden, da es dem. genannten Forscher ge- 
lang, die Conjugation bei Arcella vulgaris vom Be- 
ginn bis zur Trennung der Conjugirten zwei, seltener 
drei Individuen ununterbrochen zu verfolgen.' Des- 
gleichen konnte Gasrıen den Conjugationsprocess 
bei Platoum (Troglodytes Gabr.) zoster von Anfang 
bis zu Ende beobachten.? 

Durch die soeben erwähnten Untersuchungen von 
BürschLı wurde eine neue Fortpflanzungsart der 
Arcella vulgarıs bekannt. Bei den streng isolirt ge- 
haltenen Arcellen erschienen an der Oberfläche des 
Plasmaleibes | bis 2 Tage nach beendigter Conju- 
gation etwa S bis 10 mit Vacuolen und Kernen ver- 
sehene kleine Amoeben, und krochen hier an der von 
der Schale retrahirten Oberfläche des Arcellenleibes 
unter lebhaften Gestaltveränderungen umher; die- 
selben waren wahrscheinlich durch Knospenbildung 
aus dem Mutterplasma entstanden. Einmal gelang es 
Bürscauı auch das Auskriechen der kleinen Amoeben 
dureh die Schalenöffnung zu beobachten. Aus diesen 
Beobachtungen lässt sich folgern, dass durch die 
Conjugation eine raschere Fortpflanzung durch eine 
zahlreichere Brut erzielt wird; es darf ferner ange- 
nommen werden, dass sich die junge Generation von 
kleinen Amoben durch Absonderung von Schalen zu 
Arcellen umwandelt. 

Diese Annahme wird auch durch die Untersu- 
chungen von Buck ? unterstützt, obschon der letztere 
Forscher ausdrücklich betont, dass der Generation 
von kleinen Ameben eine Conjugation nicht voran- 
gegangen war. Buck nimmt an, dass die — wie auch 
CARTER hervorhebt, ursprünglich in Zweizahl vor- 


’ Zur Kenntniss der Fortpflanzung bei Arcella vulga- 
ris. AMA. XI. (1875) 459. 

® Untersuchungen über Morphologie, Zeugung und 
Entwickelung der Portozoen. MJ. I. (1876) 543. 

® Einige Rhizopodenstudien. ZWZ. XXX. (1877) 4. 


374 


handenen Kerne der Arcellen Zellen entsprechen, 
welche durch Theilung sich vermehrend häufig das 
ganze Plasma der Arcelle verbrauchen und zu einem 
aus Kügelchen bestehenden morulaförmigen Haufen 
verwandeln. Diese zahlreichen Tochterzellen dienen 
zur Fortpflanzung, indem sie entweder nach längerer 
Ruhe sich weiter entwickelnde Sporen bilden, oder 
sich unmittelbar in die bereits von BürschLiı beschrie- 
benen kleinen Amoeben umwandeln, welche die Mut- 
terschale verlassen, eine Zeitlang als Amoeben leben 
und auch durch Theilung sich vermehren ; später 
sondern sie eine zarte Schale ab und entwickeln sich 
durch die schon von Dusarpın ! nicht für einen selb- 
ständigen Rhizopoden, sondern für eine junge Arcelle 
angesprochene Pseudochlamys Patella-Form zu Ar- 
cellen. Auf welche Art immer aber die weitere Ent- 
wickelung der kleinen Ameeben sich gestalten mag, 
so scheint die Fortpflanzung der Arcellen vermittelst 
einer kleinen Amoebengeneration doch sicher. 

Die durch eine äusserst winzige Generation von 
Amoeben erfolgende Fortpflanzung kommt nach 
GREEFF auch bei anderen Rhizopoden, namentlich 
bei Amoeba terricola? und der riesigen, bis 2 mm. 
grossen Pelomyxa palustris? vor; bei beiden sollen 
sich die Fortpflanzungskörperchen aus den Kernen 
bilden, weshalb auch Grerrr den Kern direct als 
Fortpflanzungsorgan ansieht. 

Im einzigen grossen Kern von Amoeba terricola 
entstehen kugelige Körperchen, welche, nach dem 
Zerfall des Kerns in diese Kügelehen, in das Plasma 
der Amoebe und von hier, wie GREEFF meint, ins 
Freie gelangen, wo sie sich in äusserst kleine Amoe- 
ben umwandeln, an welchen trotz ihrer winzigen 
Grösse, die Charaktere von Amoeba terricola bereits 
zu erkennen sind. 

Auch in den zahlreichen Kernen von Pelomyza 
palustris werden, nach den Untersuchungen von 
GREEFF, zahlreiche kugelige Körperchen gebildet, 
welche beim Platzen des Mutterkerns in das Proto- 
plasma gelangt hier durch Theilung sich noch weiter 
vermehren; GREEFF nennt sie wegen der starken 
Liehtbreehung Glanzkörper. Aus eizelnen contrahir- 
ten Pelomyxen sah GrEEFF mit je einem Kern und einer 


 Hist. nat. des Infusoires. Paris. (1841) Pl. IL. fie. 5. 

® Ueber einige in der Erde lebende Ameben und an- 
dere Rhizopoden. AMA. II. (1866) 312. 

° Pelomyxa palustris (Pelobius), ein amebenartiger 
Organismus des süssen Wassers. AMA. X. (1874) 51. 


pulsirenden Vacuole versehene Amoeben sehr zahl- 
reich ausschwärmen, welche, gleich der Amoebenbrut 
der Arcellen, der Amoeba Limax ähnlich sehen und 


| nach GREEFF aus den soeben erwähnten Glanzkör- 


pern hervorgegangen sind. Am sonderbarsten ist, 
dass diese winzigen Amoeben, die Amoebenform nur 
eine kurze Zeit hindurch behalten; nachdem das 
fliessende Umherkriechen etwa eine halbe Stunde 
lang gedauert, contrahiren sich dieselben zu Kugeln 
senden dann einen langen dünnen Geisselfaden aus 
und beginnen in der Form von Flagellaten zu schwär- 
men. 

Wie aus diesen Schwärmern — vorausgesetzt 
dass sie wirklich dem Entwickelungsgang von Pelo- 
myxa angehören — die riesigen Pelomyxen sich ent- 
wickeln, darüber liefern die GreErr’schen Unter- 
suchungen keinerlei Aufklärung. 

Nach Bürscaut, der zu Untersuchungen an der 
interessanten Pelomyxa gleichfals Gelegenheit hatte, 
werden aus den Glanzkörpern kugelige oder polygo- 
nale, zuweilen ganz regelmässig hexagonale dickwan- 
dige Sporen gebildet, in welchen eine die Schale 
nicht ganz ausfüllende Protoplasmakugel, und in 
dieser wieder ein deutlicher Kern sich befindet. Die 
Entwickelung von Amoeben aus diesen Sporen hat 
Bürscuur nicht beobachtet und konnte sich auch von 
der Entwickelung der Glanzkörper aus den in den 
Pelomyxakernen enthaltenen Kugeln nicht überzeu- 
gen, was er übrigens nicht einmal für wahrscheinlich 
hält.! 

Während Bürscuui für die ursprüngliche Entste- 
hung der Fortpflanzungskörperchen von Polemyxa 
aus den Kernen nicht den geringsten Grund finden 
konnte, und mit Herrwıc ? — gestützt auf die der- 
zeitigen Kenntnisse über Entwickelung — die An- 
schauung, wonach die Rhizopodenkerne Fortpflan- 
zungsorganen entsprechen würden, entschieden ver- 
wirft:® scheinen die Untersuchungen von ÜARTER 
und WarrıcH * die Grerrr’sche Ansicht zu unter- 
stützen. Beide Forscher beschreiben die in den Kernen 
der Amoeben und einiger beschalter Monothalamien 


\ entstehenden kleinen Kügelchen («granuliferous cells», 


' Studien über die ersten Entwickelungsvorgänge der 
Eizelle, die Zelltheilung und Conjugation der Infusorien. 
(1576) 362. 

® Ueber Mikrogromia ete. 17. 

’ ‚Studien über die 
ete. 362. 

* Vgl. Bürscauı, Broxn’s Class. und Orgn. ete. 157. 


ersten Entwickelungsvorgänge 


375 


CARTER) und halten dieselben bald für Befruchtungs- 
(CARTER), bald für Fortpflanzungskörperchen. Doch 


sind die Untersuchungen beider Forscher viel zu un- | 


vollkommen, als dass sie uns überzeugen könnten, 


Wirft man nach alldem einen Rückblick auf das 
von der Fortpflanzung der Monothalamien Gesagte, 
so gelangt man zu dem Endergebniss, dass nur die 


' Fortpflanzung durch Theilung und Knospenbildung 


dass Kernkügelchen in der That zur Fortpflanzung | 


dienen. Für mein Theil halte ich, wie bereits oben 
betont, die aus dem Kern ausschwärmenden kugeligen 
Keime für Parasiten, was übrigens für die in den 
Kernen der Arcellen auftretenden Keime auch von 
Buck ! entschieden behauptet wird. 

Es wurde bereits oben erwähnt, dass GABRIEL bei 


einer in feuchter Erde lebenden Monothalamie — | 
welche er Troglodytes Zoster nennt, die man aber, | 


Bürschtı? folgend, mit Recht in das von F. E. 
Scnunze schon früher aufgestellte Genus Platoum® 


einreihen kann — den Conjugationsprocess beobach- | 


tet hat; hierauf zurückgreifend, kann ich die eigen- 
thümliche, bisher ganz allem dastehende Fortpflan- 
zungsart dieser Monothalamie nicht unerwähnt lassen. 
Im Plasma der nach. stattgefundener Conjugation 
wieder getrennten Paare entstehen, nach Verschwin- 
den der um den Kern bestandenen dunklen Körn- 
chenzone, zahlreiche eine Zeit lang lebhaft wim- 
melnde und nach GABrıeL die Befruchtung voll- 
ziehende kleine Rügelchen. Hierauf verwandelt sich 
das ganze Plasma, in welchem kein Kern mehr 
zu unterscheiden ist, in eine gleichmässig fein gra- 
nulirte «Keimsubstanz», welche von GABRTEL, wegen 
der an Chagrinpapier erinnernden Granulirung, als 
«Chagrin» bezeichnet wird. Später zerfällt das Cha- 
grin in einzelne Brocken, diese wieder in kleine Kör- 
perchen, aus welchen monadenförmige Geissel- 
schwärmer ( Monostigma- Form wegen der einzigen 
Vacuole) hervorgehen. Letztere conjugiren sich der 
länge nach zu Zweien, darauf verschmelzen sie 
(Distigma-Form, wegen der, auch nach der Ver- 
schmelzung getrennt persistirenden Vacuolen der 
zwei conjugirten Schwärmer) und verwandeln sich 
endlich nach Verlust der Geisselfäden zu Platoen 
(Troglodyten). 

Zum Schluss wäre noch hervorzuheben, dass beim 
heutigen Stand unserer Kenntnisse über den Zu- 
sammenhang der von zahlreichen Forschern bei den 
Monothalamien beobachteten Encystirung mit der 
Fortpflanzung, nichts Bestimmtes bekannt ist. 


ı Diss. eit. 17. 

® Bronn’s Class. und Ord. d. Thierreichs. I. Bd. Neue 
Bearb. Leipzig. (1850) 155 und 161. 

® Rhizopodenstudien. III. AMA. XT. (1875) 115. 


mit voller Sicherheit bekannt ist; also blos die bei 
Thier- und Pflanzenzellen bestehenden Fortpflan- 
zungsarten sind als bestimmt existirend erkannt. 


, Alle übrigen Fortpflanzungsarten erheischen unbe- 


dingt ein weiteres eingehendes Studium. 


b) Polythalamien. 


Ueber die Fortpflanzung der Polythalamien stehen 


| uns blos einige fragmentarische Beobachtungen zur 


Verfügung, aus welchen nur so viel mit Bestimmt- 
heit hervorgeht, dass im Inneren der einzelnen Kam- 
mern auf eine noch nieht näber bekannte Weise 
eine mit weniger Kammern als die Mutter-Polytha- 
lamie versehene dünnschalige Brut entsteht. 

Die erste sichere Angabe über die Fortpflanzung 
der Polythalamien haben wir Gervaıs zu verdanken, 
nach dessen, an den Miloliden angestellten Beobach- 
tungen der Fortpflanzung eine Begattung (Conjuga- 
tion) vorangeht, und die im Inneren des Mutter- 
Rhizopoden entwickelte neue Generation, mit Scha- 
len versehen lebend geboren wird.! 

Die Richtigkeit der Grrvass’schen Beobachtungen 
wurde von Max ScHuLtzze, dessen Untersuchungen 
über die Polythalamien? bisher die vollständigsten 


‚ sind, bestätigt. Schutze hat die Fortpflanzung bei 


der zu den Milioliden gehörigen Triloculina und bei 
einer Rotalia beobachtet. Bei beiden kamen im Inne- 
ren der Fächer 30 bis 40 junge Polythalamien zur 
Entwiekelung. Ob die junge Brut dureh Bersten der 


| Mutterschale oder durch die vorhandene Sehalen- 


öffnung ins Freie gelangt, ferner ob das mütterliche 
Plasma vollständig aufgebraucht wird, oder nicht, 
endlich die wichtige Frage, in welcher Weise sich die 
jungen Polythalamien innerhalb der Fächer ent- 
wickeln, — alle diese Fragen harren nicht nur nach 
den Schuntze’schen, sondern auch nach den neueren 
Beobachtungen von WRIGHT, REuss, CARPENTER und 


" Sur un point de la physiologie des Foraminiföres. CR. 
(1847) 467. 

® Beobachtungen über die Fortpflanzung der Polytha- 
lamien. AAP. (1856) 165. und: Die Gattung Cornuspira 
unter den Monothalamien und Bemerkungen über die Or- 
ganisation und Fortpflanzung der Polythalamien. AN. 26. 
Jahrg. (1860) 257. 


376 


PırkEr, sowie Semper ! noch immer der Lösung. 
Eine Conjugation wurde weder von ScHULTZE, noch 
auch von den neueren Forschern gesehen, dieselbe 
dürfte daher der Fortpflanzuug nicht unbedingt 
vorangehen, wie dies von Gervaıs behauptet wurde. 

Ein amerikanischer Forscher, PourrAues, machte 
im Jahre 1858 zuerst von der interessanten Beobach- 
tung Mittheilung, dass die nicht in Kammern ge- 
theilten Orbulinen häufig polythalame Globigerinen 
einschliessen ; dieselbe Beobachtung wurde unab- 
hängig von Pourrates auch von Kronn gemacht.? 
Schuntze und nach ihm Andere geben dieser Be- 
obachtung die Erklärung, dass die zu einer gewissen 
Grösse angewachsene letzte Kammer bei den Globi- 
gerinen, gleich den Proglottiden der Taenien, sich 
lostrennt, als Orbulina-Form ein selbstständiges Le- 
ben führt, um zur Mutter einer polythalamen Glo- 
bigerinen-Generation zu werden. Nach der Auffassung 
Major Owen’s, welcher sich auch MacoonaLp, ALCOCK 
und Brapy anschlossen,? würden hingegen die Globi- 
gerinen einschliessenden Orbulinen in der Weise ent- 
stehen, dass an der gewöhnlichen Globigerine eine 
überaus grosse Endkammer hervorsprosst, welche 
alle übrigen Kammern überwuchert und in sieh ein- 
verleibt. Weitere Untersuchungen sind berufen zu 
entscheiden, welehe von diesen Auffassungen der 
Wahrheit entspricht. 

Es muss hier noch der Enresgere’schen Ansieht 
gedacht werden, nach welcher sich die Polythalamien 
durch Eier fortpflanzen sollen. Kugelige Körperchen, 
welche leicht für Eier zu halten wären, hat auch 
Dusaroın in den Kammern einiger Rotaliden beobach- 
tet;* dieselben Körperchen sah auch ScHuutze in den 
Rotaliden ; nach seinen Untersuchungen spricht aber 
Nichts für die Ansicht, dass diese aus moleeulären Körn- 
chen bestehenden Körperehen, welche selbst durch 
die eoneentrirtesten Säuren und Alkalien nicht gelöst 
werden, Eiern entsprechen. Neuerdings beschrieb 
CARPENTER kugel- oder eiförmige, zuweilen auch in 
Theilung begriffene hartschalige Körperchen aus den 
oberflächlich gelegenen Kammern des Orbitulites, 
welche er geneigt ist für Fortpflanzungszellen zu 
halten; allein nach Moseury sollen diese, im leben- 


‘ Vgl. Bürscuuı, Bronn’s Class. u. Ordn. ete. 141. 
® Vgl. Schutze, Die Gattung Cormuspira ete, 295. 
® BürscHuı, Bronn’s Class. und Ordn. ete. 69 und 141. 


* M. SchuLtze, Ueber den Organismus der Polythala- 


mien. 26. 


den Zustand grünen Körperchen nichts Anderes, als 
eingewanderte einzellige Algen sein ;! sie wären daher 
mit den von uns weiter oben als Pseudochlorophyll- 
Körperehen benannten Körpern identisch. 

Aus Alledem geht hervor, dass bei den Polytha- 
lamien derzeit blos eine Fortpflanzungsart bekannt ist, 
welche durch innere Sprösslinge erfolgt, deren Entwi- 


, ekelung aber nicht näher bekannt ist; wollte man 


dieselbe mit einer von den bei Monothalamien bekann- 
ten Foıtpflanzungsarten in Beziehung bringen, so 
könnte mit Bürsentı? blos an die Fortpflanzung der 
Arcellen durch eine amoebenartige innere Brut ge- 
dacht werden. 


c) Holiozoön. 


Es unterliest keinem Zweifel, dass die gewöhn- 
lichste Fortpflanzungsart der Protisten, nämlich die 
einfache Zweitheilung, auch bei den Heliozoen all- 
gemein vorkommt, obschon die Theilung bei nicht 
eneystirten Holiozo@n bisher blos an einigen Arten 
beobachtet wurde, so an Actinosphaerium Eichhornit, 
an Acanthoeystis turfacea und A. aculcata, an Actı- 
nolophus pedunculatus und an Clathrulina elegans ;* 
über die Details des Theilungsprocesses, namentlich 
über das Verhalten des Kernes während der Theilung 
ist uns so viel wie gar Niehts bekannt. Interessant 
ist die von HarckEL an Actinosphaerium und an 
zwei Rhizomoneren, nämlich Protomyxa und Myas- 
trum angestellte Beobachtung, wonach bei einer 
künstlichen Zerstuckelung dieser Rhizopoden jedes 
Stück selbstständig weiter lebt; * dasselbe beobach- 
tete GreEFF ausser an Aclinosphaerium auch noch 
an dem bereits oben erwähnten amobenartigen Rhi- 
zopoden, der Pelomyxa.° 

Viele Heliozoön eneystiren sich, indem sie sich 


ı BürscHLı, Bronn’s Class. u. Ordn. ete. 139. 

2 Op. eit. 149. 

® Vgl. R. Greerr, Ueber Actinophrys Eiehhornii, ete. 
AMA. III. (1867) 396. — Derselbe: Die Radiolarien und ra- 
diolarienartigen Rhizopoden des süssen Wassers. AMA. XI. 
(1875) 1.— Cıenkowskı, Ueber Clathrulina, eine neue Aeti- 
nophryen-Gattung. AMA. III. (1867) 311. — F. E. ScHuLze, 
Rhizopodenstudien I. AMA.X. (1874) 328. — Derselbe: Rhizo- 
podenstudien II. ibidem 377. — R. Hrrrwis und E. Lesser, 
Ueber Rhizopoden und denselben nahestehende Organismen. 
AMA. X. Bd. Supplementheft. (1874) 35. — R. HeRrTwIG, 
Ueber den Ban und die Entwickelung der Heliozoen. JZ. 
f. Naturwissenschaft. XI. (1877) 331. 

* Studien über Moneren. 34. 

° Diss. eit. AMA. III. 396. 


377 


zum 'Theilen anschieken; hierher gehören, unter 
den von uns zu den Heliozoön gerechneten Rhizo- 
moneren, die Vampyrellen, welche, wie bereits aus 
den Untersuchungen von Lüprrs,! hauptsächlich 
aber von Cıenkowskı? und von HAcEckeu® bekannt 


ist in vier gleiche Partien getheilt ihre Cysten ver- | 


lassen. 

Einen im eneystirten Zustand sich vollziehenden 
Theilungsprocess beschrieb ausserdem CIENKowSkı* 
bei Actinophrys Sol; ferner ebenfalls Orenkowskı,’ 
ScHnEiper® und E. F. Scnuzze? bei Actinosphaerium 
Eichhornit. Letzterer ist in den Details einer der 
interessantesten Fortpflanzungsvorgänge bei den 
Protisten. 

‚Actinophrys Sol sondert, nachdem sie ihre strahli- 
gen Pseudopodien eingezogen hat, eine scharf eontou- 
rirte Cyste ab; das Rindenplasma verliert die schau- 
mige Structur, das Entoplasma aber verdichtet sich 
zu einer, von dem veränderten Eetoplasma als einer 
hellen Zone umgebenen dunklen Kugel. Einige Stun- 
den nach erfolgter Eneystirung theilt sich die (offen- 
bar dem kernhaltigen Entoplasma entsprechende) 
innere compacte Plasmakugel in zwei Tochterkugeln, 
deren jede für sich eine runzlige, mit nach innen ge- 
kehrten knopfartigen Erhöhungen bedeckte Cyste 
absondert. Inzwischen ist die gemeinsame äussere 
Hülle verschwunden, und auch von der aus der 
schaumigen Schicht des Eetoplasmas herstammen- 
den hellen Zone sind nur einige Körnchen zurück- 
geblieben. Nach längerer Ruhe sieht man die Hülle 
dieser Cysten anschwellen und zum Schluss sich auf- 
lösen, wo dann die blos aus einem Theil des Plasma- 
leibes (dem Entoplasma) des mütterlichen Protisten 
gebildete Actinphorys zu activem Leben erwacht. 

Auch bei den Actinosphaerien beginnt die Ein- 
eystirung damit, dass sich das Entoplasma — nach- 
dem die Pseudopodien eingezogen wurden — bedeu- 


1 Rinige Bemerkungen über Diatomeen-Cysten und 
Diatomeen-Schwärmsporen. Bot. Zeitung. 18. Jahrg. 1860. 
Nro 48. S. 377. 

? Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. I. Bd. 
(1865) 218. und: Ueber einige Rhizopoden und verwandte 
Organismen. AMA. XII. Bd. (1876) 24. 

3 Studien über Moneren und andere Protisten, 1870. 163. 

* Diss. eit. AMA. I. 227. 

® Diss. eit. 229. 

% Zur Kenntniss der Radiolarien. ZWZ. XXI. (1871) 
507. Ferner: Bemerkungen zur Entwickelungsgeschichte der 
Radiolarien. ZWZ. XXIV. (1874) 579. 

” Rhizopodenstudien I. AMA. X. (1874). 319. 


G. EnTz, Protisten, 


tend verdiehtet und seine schaumige Struetur voll- 
ständig verliert, während sich auch im Eetoplasma 
die Vacuolen verkleinern. Hierauf wird an der gan- 
zen Oberfläche eine geschichtete, schleimig-gelatinöse 
Cyste abgesondert, innerhalb welcher der Aetino- 
sphaerien Leib durch regelmässig wiederholte Thei- 
lungen — wie bei der regulären holoblastischen Ei- 


, theilung — beiläufig in 10 bis 30 Theile zerfällt. Das 


Eindergebniss des Theilungsprocesses ist, dass die je 
einen einzigen Kern einschliessenden Theilungs- 
Sprösslinge eine dieke, an der äusseren Oberfläche 
rauhe und am Durchschnittsbild meist sechseckige 
Kieselschale absondern. 

Nach ScHuLzE nimmt die Zahl der Kerne der Aetino- 
sphaerien vor Beginn der Theilung zusehends ab; von 
100 und mehr Kernen bleiben blos ca. 20 bis 30 zu- 
rück, doch gelang es ihm nicht zu entscheiden, ob die 
Abnahme durch Verschmelzung mehrerer, oder aber 
durch eine einfache Auflösung eines Theils der Kerne 
bedingt ist. 

Dem gegenüber soll die Verminderung der Kerne 
nach den Untersuchungen von SCHNEIDER auf fol- 
gende Weise vor sich gehen. Das Plasma theilt sich 
in mehrere Kugeln, welche nicht einen, sondern meh- 
rere, ca. 8 bis 10 Kerne enthalten, und sich zu je 
zweien mit einer zarten Hülle umgeben, innerhalb 
welcher jede polynucleäre Kugel ihre eigene Kiesel- 
schale absondert, nach deren Entwickelung die ge- 
meinsame zarte Hülle verschwindet. In diesem viel- 
kernigen Zustand verblieben die encystirten Thei- 
lungssprösslinge vom Juli bis December, worauf die 
zahlreichen kleinen Kerne zu einem einzigen, grossen 
Kern verschmolzen ( Eizustand nach Schneiper). Im 
Mai zerfielen endlich die Kieselschalen und aus jeder 
kam je ein, wieder mit zahlreicheren Kernen versehe- 
nes Actinosphaerium hervor. 

Gestützt auf diese Beobachtungen entwirft ScHneı- 
DER von der Fortpflanzung und Entwickelnng des 
Actinosphaerium folgendes Bild: «Aus dem einker- 
nigen in der Kieseleyste eingeschlossenen Ei geht 
durch einen Furchungsprocess des Kernes eine viel- 
kernige Actinophrys hervor. Diese wächst, ernährt sich 
und begattet sich durch Aneinanderlegen mit ande- 
ren Individuen, dann theilt sie sich, wie durch die 
STEIN’s und CIEN- 
Kowskrs bekannt ist, während des freien Lebens. 


Beobachtungen LIEBERKÜHN’S, 


Schliesslich theilt sie sich in einer anderen Weise, 
indem alle Fortsätze eingezogen werden und die 
Theilproducte eine kieselhältige Cyste erhalten. In 


48 


378 


derselben findet nun der eigentliche Befruchtungsact | 
durch Conjugation der Kerne statt, aus der die ent- 
wicklungsfähige Eizelle hervorgeht.» ! 

Dieser Ansicht gegenüber muss hervorgehoben 


werden, dass das Zustandekommen des einzigen 
Kerns der «Eizelle», durch Verschmelzen mehrerer | 
Kerne von ScHnEIper nicht direct beobachtet, son- 

dern blos gefolgert wurde, weshalb die Bildung der | 


«Eizellen» durch eine Art Befruchtungsprocess nicht 


für nachgewiesen betrachtet werden kann. Es ist 
ferner zu bemerken, dass die Conjugation und ein 
vorübergehendes oder bleibendes Verschmelzen wohl 
zu unzähligen Malen bei den Actinosphaerien be- 
obachtet wurde, ja dass es sogar CIENKOWSKI? _ge- 
lang, durch Abschneiden einzelner Kugelsegmente 
die einander genäherten Actinosphaerien auch künst- 
lich zu zweien bis zu fünfen zum Verschmelzen 
zu bringen: trotzdem ist aber nichts darüber be- 
kannt, in welehe näheren Beziehungen das Plasma, 
eventuell auch die Kerne der conjugirten Indivi- 
duen während der Conjugation zu einander tre- 
ten, weshalb man auch nicht berechtigt ist die- 
sen Process geradezu für eine Begattung zu halten. 
Endlich verdient hervorgehoben zu werden, dass die 
Abstammung der zahlreichen Kerne der die Kiesel- 
schalen verlassenden jungen Actinosphaerien von dem 
einzigen Kern der «Rizelle» durch Furchung auch 
von SCHNEIDER nur gemuthmasst wird, aber nicht mit 
Gewissheit beobachtet werden konnte. 

Nach ScHULZE sind, wie erwähnt, die Theilungs- 


sprösslinge vom Anfang an einkernig und verlassen 
die Kieselschale in einer mit dem constant einkerni- 
gen Actinophrys Sol vollkommen übereinstimmen- 


den Form, während die zahlreichen Kerne erst später 
während des freien Lebens, auf eine nicht näher be- 
kannte Weise zu Stande kommen. Wie die theil- 
weise abweichenden Ergebnisse der beiden Forscher 
mit einander in Einklang zu bringen sind, dürften 
erst weitere Forschungen entscheiden ; einstweilen 
ist nur so viel als gewiss bekannt, dass die mit harten 
Kieselschalen versehenen Theilungssprösslinge der 
Actinosphaerien nach längerer Ruhe, offenbar stets 
nach Ueberwintern, als einkernige Actinophryen oder 
als vielkernige Actinosphaerien auftreten. Der ganze 
Process erinnert an die von Buor bei Arcella vulgaris 
beobachtete und oben erwähnte Bildung von Ruhe- 
sporen. 


' Diss. eit. ZWZ. XXI. (1871) 510. 


? Diss. eit. AMA. I. (1865) 229. 


Mit mehr Berechtigung dürfte die von HArckeL 
an einem im Puerto del Arreetife entdeckten actino- 


phrysartigen Rhizomoneren, dem Mywastrum radians 


beobachtete Fortpflanzungsart als Sporenbildung be- 
zeichnet werden. Dieser Moner contrahirt sich bei 
der Fortpflanzung zu emer Kugel, umgiebt sich mit 
einer Cyste und zerfällt nach einer Ruhezeit, durch 
radiäre Theilung in zahlreiche, zuerst abgerundete, 
bald in Spindelform übergehende Plasmamassen, 
welche an ihrer Oberfläche eme dieke Kieselschale 
absondern. Vereinzelte Sporen könnten vermöge ihrer 
Form und der Kieselpanzer leicht mit Naviculen 
verwechselt werden ; nach längerer Ruhe sah HArckEL 
aus denselben kleine Myxastren auskriechen.! 

Bei sämmtlichen bisher behandelten Fortpflan- 
zungsarten kommt den Theilunsshältten, beziehungs- 
weise der jungen Generation bereits die charakteri- 
stische Organisation der entwickelten Heliozo@n zu, 
von welchen sie höchstens dureh Grössenverhältnisse 
oder geringere Anzahl der Kerne abweichen. Durch 
die neueren Forschungen wurde aber auch eine mit 
Metamorphose verbundene Fortpflanzung bekannt, 
bei welcher die junge Generation in der Form von 
monadenartigen Flagellaten mit ein bis zwei Geissel- 
fäden erscheint, und erst nach einem Schwärmzustand 
von gewisser Dauer wieder zur Rhizopodenform zu- 
rückkehrt. 

Eine ähnliche Schwärmerbildung ist, wie oben 
erwähnt wurde, nach den Untersuchungen von 
R. Herrwig und Cırnkowskı auch bei der monotha- 
lamen Microgromea socialis bekannt. 

Diese Sehwärmerbildung wurde von CIENKOWSKI 
bei einem Rhizomoner, dem Protomonas ( Monas 
Cienk.) amyli,® bald aber auch bei einigen anderen 
sehr einfach organisirten, aber mit Kernen versehe- 
nen actinophrysartigen Rhizopoden ( Pseudospora 
parasitica, Ps. Nittelarum, Pr. Volvocis,) entdeckt, 
welche von ihm mit der vorigen zu der als « Monadinae 
200sporeae» bezeichneten Gruppe zusammengefast 
wurden.’ Eine ähnliche Schwärmerbildung wurde von 
HaEcKEL bei zwei von ihm entdeekten Rhizomoneren, 
nämlich bei Protomyza aurantiaca,* sowie bei Pro- 


' Studien über Moneren. 34. 

? Zur Genesis eines einzelligen Organismus. Bull. de la 
Classe. phys. math. de l’Acad. de Saint-Petersbourg. Tome 
XIV. (1856) 261. 

” Beiträge 
(1865) 213. 

* Stud. üb. Moneren 71. 


zur Kenntniss der‘ Monaden. AMA. I; 


379 


tomonas Huzxleyi ‘ beschrieben. Alle diese höchst ein- 
fach organisirten Heliozoön eneystiren sich zur Fort- 
pflanzung, um nach einer gewissen Ruhepause in eine 
aus monadenartigen Flagellaten bestehende Brut zu 
zerfallen ; letztere kehrt erst nach einem Schwärm- 
zustand von kürzerer oder längerer Dauer zur 
Rhizopodenform zurück. Manche von diesen Schwär- 
mern können, wie die Schwärmer der Myxomyceten, zu 
Plasmodien verschmelzen ; insbesondere wurde dies 
von Cıenkowskı bei Protomonas amyli, sowie von 
Hazcreu bei Protomyxa aurantiaca beobachtet. 

Die Fortpflanzung durch Geisselschwärmer ist 
aber nicht nur bei sehr einfachen, sondern auch bei 
höher organisirten Heliozoön, namentlich bei Ula- 
thrulina elegans und Acanthocystis aculeata bekannt. 

Das Verdienst, die Schwärmerbildung bei Cla- 
thrulina entdeckt zu haben, gebührt Crenkowskı.? 
Dieses interessante Heliozoum, welches von einer, 
an einem langen starren Stiel sitzenden, in regel- 
mässigen Abständen von grossen kreisförmigen Oeff- 
nungen durchbrochenen, höchst zierlichen kugeli- 
gen Kieselschale umschlossen ist, vermehrt sich 
längere Zeit hindurch einfach durch Zweitheilung, 
zieht dann die Pseudopodien ein, eontrahirt sich 
innerhalb der Schale zu einer Kugel und zerfällt 
durch wiederholte Theilung in vier Partieen, deren 
jede sich kugelig abrundet und eine harte, nach 
GREEFF mit Stacheln besetzte Schale absondert; ® 
hierauf folgt eine mehrere Monate, vermuthlich den 
ganzen Winter hindurch dauernde Ruhezeit. Nach Ab- 
lauf dieser Ruheperiode wird jede dieser Cysten von 
einem Schwärmer verlassen, welcher im vorderen 
aus homogenem Plasma bestehenden Ende seines 
ovalen Leibes einen bläschenförmigen Kern, im hin- 
teren Ende zahlreiche dunkle Körnchen einschliesst 
und, aus der Bewegung zu schliessen, jedenfalls mit 
ein bis zwei Geisselfäden versehen ist. Diese Schwär- 
mer bleiben, grosse Kreise beschreibend, ein bis 
zwei Stunden lang im Bewegung, contrahiren sich 
dann zu Kugeln und senden radiäre Pseudopodien 
aus; das Plasma gewinnt durch zahlreiche Vacuolen 
eine schaumige Structur; endlich wird ein Stiel und 
eine durchbrochene Kieselschale abgesondert und 


1 Op. eit. 169. 

® Ueber Clathrulina, eine neue Actinophryen-Gattung. 
AMA. III. (1867) 311. 

® Ueber Radiolarien und radiolarienartige Rhizopoden 
des süssen Wassers. AMA. V. (1869) 467. 


hierdurch ist die Metamorphose der Schwärmer zur 
Clathrulina beendet. 

Von Herrwıc und Lesser wurde bei demselben 
Rhizopoden eine andere Art von Schwärmerbildung 
beobachtet.! Bei dieser zerfiel der Körper der Qlathru- 
lina in drei ungleiche Theile, welche, durch die Scha- 
lenöffnungen ausgetreten, sich sofort zu Schwärmern 
verwandelten, an deren vorderem Ende HerrwıG 
und Lesser zwei zarte Geisselfäden, am hinteren zwei 
bis drei pulsirende Vacuolen beobachten konnten; 
demgemäss stimmen dieselben mit den Schwärmern 
von Microgromia in Allem überein. Wie CIEnKowsKI, 
konnten auch Herrwıc und Lezsser die Schwärmer so 
lange beobachten, bis sie nach beendigtem Schwärm- 
zustand die Heliozoenform angenommen hatten. 

Die Schwärmerbildung ist, wie bereits erwähnt, 
auch bei Acanthocystis aculeata, und zwar von HErT- 
wıG ? beobachtet worden. Letzterem Forscher sind 
wiederholt Exemplare begegnet, welche zwischen 
dem Protoplasmaleib und der aus Kieselstäbchen 
gebildeten Schale 2 bis 6 rundliche oder ovale 
Körper enthielten ; letztere liessen im membranlosen 
schaumigen Plasma je einen bläschenartigen Kern 
unterscheiden. An einzelnen dieser Körper entwickel- 
ten sich, nachdem sie durch die Schale ins Freie 
gelangten, zwei Geisselfäden, mit deren Hilfe sie sich 
schwerfällig hin- und herwälzten. Die weitere Ent- 
wickelung konnte aber Herrwıs nicht erforschen, 
weshalb er auch die Frage, ob es Schwärmer von 
Acanthoeystis oder parasitische Organismen waren, 
unentschieden lässt. 

Dass sich Parasiten nicht selten in Heliozoen 
einnisten, wird eben durch die Untersuehungen von 
Herrwig über Aectinophrys Sol bewiesen. Hrrrwie 
sah nämlich aus Actinophrys lebhaft wimmelnde, 
Flagellaten von winziger Gestalt sehr zahlreich aus- 
schwärmen, welehe wahrscheinlich von parasitischer 
Natur sind und dem Entwickelungsgang von Actino- 
phrys nicht angehören.? 

Aehnlicher Natur mögen die sich in Flagellaten 
umwandelnden kleinen Amoeben sein, welche GREEFF 
aus Actinosphaerium ausschwärmen sah * und wel- 
che, wie GREEFF an einer anderen Stelle erwähnt 


! Ueber Rhizopoden ete. AMA. X. Suppl. (1874) 231. 
? Studien über Rhizopoden. JZ. XI. (1877) 339. 
° Diss. eit. 340. 
* Sitzungsber. d. niederrh. Gesellsch. 1871. Jan. Vgl. 
HerTwis, diss. eit. £ 
AS“ 


380 


mit den aus Pelomyxa ausschwärmenden Amoeben 
vollkommen übereinstimmen; sind aber jene in 
der That Parasiten, so werden wohl auch die Schwär- 
mer von Pelomyxa nichts anderes sein. 

Wie immer sich auch die Sache hinsichtlich der 
letzterwähnten Schwärmer von zweifelhafter Natur 
verhalten mag: soviel ist, insbesondere nach den 
genauen Forschungen von (IENKOWSKI, HAECKEL und 
von HErTwIe gewiss, dass Geisselschwärmer, als ju- 
gendliche Form, bei zahlreichen Heliozoen, und wie 
im Obigen ausgeführt wurde, auch bei gewissen 
Monothalamien (Microgromia) vorkommen, woraus 
mit Recht gefolgert werden darf, dass Flagellaten 
und Heliozoen im intimsten Verwandtschaftsverhält- 
niss zu einander stehen, sowie dass offenbar sämmt- 
liche Rhizopoden mit den Flagellaten einem gemein- 
samen Stamm entsprossen. Die Richtigkeit dieser 
Ansicht wird — selbst wenn man von den Radiola- 
rien, welche hierzu. wie weiter unten gezeigt werden 
soll, die gewichtigsten Beweisgründe liefern, vorläufig 
gänzlich absehen will — noch besonders durch die 
Thatsache bekräftigt, dass manche Protisten, wie es 
scheint, je nach den gegebenen Umständen die Rhizo- 
poden-Form ohne alle Encystirung, binnen sehr kur- 
zer Zeit mit der Flagellatenform zu vertauschen ver- 
mögen. Diese interessante Beobachtung machte Cren- 
Kowskı an dem, dem Actinophrys sehr nahe stehen- 
den COtliophrys infusionum, welches, nach Einzie- 
hung der radiären Pseudopodien, aus dem, den zar- 
ten Kern enthaltenden vorderen Ende seines oval 
gewordenen Leibes einen einzigen feinen langen 
Geisselfaden ausschickte und in der Flagellatenform 
sogleich zu schwärmen anfıng.® 

Dasselbe wurde von BürschLı an einem von 
Ciliophrys genetisch kaum verschiedenen anderen 
Heliozoen beobachtet.” Ausserdem sind noch amo- 
ebenartige Rhizopoden bekannt, welche ausser den 
fingerförmigen Pseudopodien vorübergehend oder 
bleibend eine Geissel besitzen; hierher gehören 
die von CLararkpe und LAcHMANN beschriebene 
Podostoma filigerum,* die Carrer’sche Amoeba 
monociliata,’? — die Mastigamoeba aspera F. E. 


! Pelomyxa palustris ete. AMA. X. (1874) 68. 

? Ueber einige Rhizopoden etc. AMA. XII. (1876) 29. 

® Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten ete. ZWZ. 
XXX. (1878) 269. 

* Etud. II. 441. 

® On freshwater Rhizopoda of England and India. Annal. 
of nat. history, 1864. Vgl. Schuuze's unten eit. Abhdlg. 583. 


Schurze’s,! die von Taten frei schwimmend beobach- 
tete Amoebe,? und Srem’s Oercomonas ramulosa ;? 
bei letzterer stehen die Rhizopoden- und Flagella- 
tencharaktere in so innigem Zusammenhang, dass 
es in der That ganz von individuellem Gutdünken 
abhängt, ob man diesen eigenthümlichen Protisten 
unter die Rhizopoden, oder mit Steın unter die Fla- 
gellaten einreiht. 

Wie bereits oben erwähnt, ist die Conjugation 
bei Actinosphaerium Eichhornii eine sehr häufige 
Erscheinung; nach der durch KöLuıker erfolgten 
Entdeckung der Conjugation * wurde dieselbe von 
CoHn,° CLararkoe und LacHmann ® und vielen ande- 
ren Forschern beobachtet. 

Eben so häufig ist die Conjugation bei der Gat- 
tung Aectinophrys, wo sie von Ste,’ dann von CLA- 
PAREDE und LacHMANN,® GRENACHERY sowie von 
Herrwıc und Lesser !" beschrieben wurde. Bei dem, 
den Actinophryen nahe stehenden Ciliophrys infu- 
sionum wurde die Conjugation von CIENKOWsKkI gleich- 
falls, und zwar sowohl an den rhizopodenförmigen 
Individuen, als auch an den Schwärmern beobach- 
tet.!! Bei den Actinophryen ist die Conjugation so 
häufig, dass man zuweilen mehr conjugirte, als ein- 
zelne Exemplare antrifft. 

Bei allen den Genannten conjugiren sich nicht blos 
zwei, sondern auch Gruppen von mehreren, zuweilen 
7 bis 9 Individuen, welche, wie GRENACHER sehr 
zutreffend bemerkt, einer Hand voll zusammenhän- 
gender Kletten gleichen. Die conjugirten Individuen 
verschmelzen für eine gewisse Zeit vollkommen, um 
sich dann, wie es scheint ganz unverändert, wieder 


* Rhizopodenstudien V. AMA. XI. (1875) 583. 

? On freeswimming Amoebe. M. mier. j. I. 352. Vel. 
Bürtscauı, diss. eit. 271. 

® Der Organ. der Infus. III. I. Hälfte (1878) Taf. I. 
IV. Abth. Fig. 1—5. 

* Ueber das Sonnenthierchen, Actinophrys Sol. ZWZ. 
I. (1849) 207. 

® v. SIEBOLD, Ueber die Conjugation des Diplozoon para- 
doxum, nebst Bemerkungen über den Conjugations-Process 
der Protozoen. ZWZ. III. (1851) 66. 

® Etudes, III. 292. > 

* Die Infusionsthiere ete. 151. 

® Op. eit. loc. eit. 

® Ueber Actinophrys Sol. Verh. d. physie. med. Ge- 
sellsch. zu Würzburg. N. F. I. 1868. Vgl. Hrrrwıc und 
Lesser, diss. infr. eit. 

1% Ueber Rhizopoden ete. AMA.X. Supplem. (1874) 174. 

’! Ueber einige Rhizopoden etc. AMA. XII. (1876) 30. 


381 


zu trennen. Ob der Conjugation irgend welcher Ein- 
fluss auf die Fortpflanzung zukommt, darüber ist 
niehts Gewisses bekannt, und sind die diesbezügli- 
chen Ansichten sehr abweichend. Cosn vermuthet 
— offenbar die Conjugation niederer Algen und Pilze 
vor Augen haltend — in der Conjugation des Acti- 


nosphaerium einen für die Fortpflanzung wichtigen | 
Vorgang; derselben Ansicht ist auch v. SızBoLp, der | 


die von Sreın bei Podophrya, von ihm selbst bei einer 
Acinetine, dann von KÖLLIKER und von Conn bei 


Actinosphaerium beobachtete Conjugation einerseits 


mit der der einzelligen Algen, anderseits mit den zu 
Diplozoen eonjugirten Diporpa-Zwillingen vergleicht; 
neuestens wurde sogar, wie oben bereits betont, die 
Conjugation bei Actinosphaerium von SCHNEIDER ge- 
radezu als «Begattung» bezeichnet. Dem gegenüber 
steht die Conjugation bei den Actinophryen nach 
Stein mit der Fortpflanzung in keinerlei innigeren 


Beziehungen; dieser Forscher sieht im ganzen Vor- | 


gang nicht mehr, wie eine zeitweilige Vereinigung 
zweier oder mehrerer Individuen zu einer Familie 
oder Colonie.! CLarar&tpe und LAacHmann scheinen 
zwar zur Srein’schen Auffassung hinzuneigen, hüten 
sich aber eine bestimmte Ansicht zu äussern, über- 
lassen es vielmehr ganz den Philosophen: über den 
physiologischen Werth der Conjugation Betrachtun- 
gen anzustellen.” Hrrrwıs und Lesser endlich 
äussern sich auf folgende Weise: «Wir beobachteten, 
wie eine Gruppe von vier Actinophryen zuerst in zwei 
Hälften zerfiel und diese sich abermals theilten. Von 


den vier so entstandenen einzelnen Individuen blieben | 


zwei auch weiterhin getrennt, die zwei anderen ver- 
schmolzen von Neuem, ohne dass die Vereinigung 
jedoch längere Zeit Bestand gehabt hätte. Der ganze 
Verlauf und die Verbreitungsweise der Conjugation 
bei der Actinophrys Sol macht auf uns mehr den 
Eindruck eines zufälligen, für die Lebensverrichtun- 
gen wenig bedeutsamen Vorganges. Zwei Actino- 
phryen begegnen einander und verstrieken sich mit 
ihren zahlreichen Pseudopodien. Vermöge der Lang- 
samkeit ihrer Bewegungen bleiben sie lange mit 
einander in Berührung, und wird so dem Protoplasma 
Gelegenheit gegeben, seine Tendenz zur Anastomo- 
senbildung zu bethätigen, vermöge deren die Indivi- 
duen mehr und mehr zusammenfliessen. Eine Be- 
deutung für das Leben der Actinophrye würde dann 


1 Op. cit. 160. 
® Etudes, II. 235. 


die Verschmelzung mehrerer Individuen nur in so 
| fern besitzen, als die Nahrungsaufnahme durch sie 
‚ jedenfalls erleichtert wird. Denn es ist verständlich, 
| dass fremde Organismen der grösseren feindlichen 
| Form weniger leicht ausweichen können, und dass 
| auch grössere Thiere von dem Pseudopodienwald einer 
Gruppe schneller überwältigt werden, als dies bei 
isolirten Individuen der Fall sein würde.! 

Alle die angeführten Deutungen genügen meines 
Erachtens nicht, um irgend einen möglichen Zusam- 
| menhang zwischen Conjugation und Fortpflanzung 
auszuschliessen; denn wenn das Plasma bei den 
Actinophryen und Actinosphxrien, wie STEIN gegen- 
über von CLarAREDE und LAcCHMANN, sowie von HERT- 
wıe und Lesser bestimmt behauptet wird, zeitweilig 
| vollständig verschmilzt: so ist die Schneiper’sche 


Annahme’? gewiss berechtigt, wonach die conjugirten 
Individuen während diesem vollständigen Verschmel- 
| zen Plasmatheilchen (die mit zahlreichen Kernen 
| versehenen Actinosphaerien vielleicht sogar Kerne) 
austauschen, was auf die Fortpflanzung durch Thei- 
' lung der eonjugirt gewesenen Individuen vortheilhaft 
| sein kann ; mindestens ist das nach Allem, was uber 
die Conjugation Ciliaten bis heute bekannt 
geworden, eine berechtigte Annahme. Anderseits 
muss aber auch hervorgehoben werden, dass die 


der 


Srerm’sche Auffassung von den conjugirten Actino- 
phryen als temporäre Colonieenbildung, gleichfalls 


eine Stütze gewann in jenen, heute bereits in mehr- 
facher Zahl bekannten Heliozoen, welche in Colo- 
nieen von zahlreichen Individuen leben, und bei wel- 
chen die einzelnen Individuen durch Pseudopodien 
oder durch eigene, diekere Plasmabänder zusammen- 
gehalten werden. Hierher gehören zwei Rhizomone- 
ren, das von Harcren beschriebene Myxodictyum 
sociale? und die von Aım& ScHnEIDER beobachtete 
Monabia confluens ;* ferner zwei, Kerne führende 
actinophrysartige Heliozoön: Rhaphidiophrys elegans 
von Herrwıc und LesseEr,? sowie das von GREEFF be- 
schriebene Sphaerastrum conglobatum.® Nach allem 
Angeführten muss beim heutigen Stand der Frage 


1 Op. eit. 175. 

2 Diss., eit. ZWZ. XXI. (1871) 510. 

3 Stud. üb. Moneren, 38. 

4 Arch. zoolog. exper. VII. Vgl. BürschLı, in BRonn’s 
Class. u. Ordn. ete., Taf. XIV. Fig. 3. 

5 Ueber Rhizopoden ete., AMA.X. Supplementh. (1874) 
S. 217. 

% Ueber Radiolarien ete., AMA. XI. (1875) 29. 


38 


die Entscheidung über die physiologische Bedeutung 
des bei den Heliozoön beobachteten Conjugations- 


aber von weiteren Untersuchungen erwartet werden. 

Will man nun alles über die Fortpflanzungsart 
der Heliozoön Bekannte zusammenfassen, so ergiebt 
sich, dass ihre Fortpflanzung durch eine, bald in 
freiem, bald in eneystirtem Zustand vor sich gehende 
Theilung erfolgt; die Theilungssprösslinge umgeben 
sich häufig mit einer harten Schale, innerhalb wel- 
cher dieselben längere Zeit ruhen ; diese Theilungs- 
sprösslinge können füglich Ruhesporen genannt wer- 
den. Bei zahlreichen Heliozoen tummeln sich die 
Theilungssprösslinge als mit einem oder zwei Geis- 
selfäden versehene Flagellaten umher und kehren 
erst nach abgelaufener Schwärmperiode wieder zur 
Heliozoen-Form zurück. 


d) Radiolarien, 


Die Schwärmerbildung, welche — wie wir eben 
sahen — auch bei einigen anderen Rhizopoden, ins- 
besondere aber bei den den Radiolarien so nahe 
stehenden Heliozoen beobachtet wurde, scheint bei 
den Radiolarien die allgemeinste, obschon unvoll- 
kommen erforschte Fortpflanzungsart zu repräsen- 
tiren. 

Bereits JoHANnNnEs MÜLLER, der die Radiolarien 
zuersteingehendstudirte, thutbeieinem, im Jahre 1856 
beobachteten Acanthometra kleiner infusorienartiger 
Körperchen Erwähnung, welche in der Öentralkapsel 
wimmelnde Bewegungen ausführen und von welchen 
er mit Wahrscheinlichkeit annimmt, dass sie nicht für 
monadenartige parasitische Organismen, sondern für 
die junge Brut der Acanthrometren zu halten sind.! 
Aehnliche Körperchen fand SchneEiper in der Oentral- 
kapsel von Thalassicolla nucleata.” HaEckEL sprengte 
die von wimmelnden Körperchen erfüllte Central- 
kapsel von Sphaerozoum punctatum und fand ca. 
0,005 bis 0,010 mm. grosse, wasserklare Bläschen 
von kugeligen oder ellyptischen Contouren, welche je 
einen wetzsteinförmigen Krystall enthielten und nach 
etwa 10 Minuten anhaltenden sehr lebhaften Bewe- 
gungen abstarben.” Hierauf gestützt hält HazcreEL 
die Centralkapseln geradezu für Fortpflanzungs-Or- 
gane. 


' Vel. Hazckeı, Die Radiolarien. 141. 
” Ueber neue Thalassicollen von Messina. AAP. (1858) 41. 
® Op. eit. 149. 


2 


= 


Viel genauer wurde die Schwärmerbildung von 


‚ Cıenkowskı bei der Gattung Callosphaera und bei 
processes, zwar weniger von den Philosophen, wohl 


Callozoum inerme,! insonderheit aber von R. Herr- 
wıc gleichfalls bei Vallozoum inerme, sowie bei Tha- 
lassicolla nucleata beobachtet.” Nach diesen Unter- 
suchungen lässt sich die Schwärmerbildung bei Radio- 
larien im Folgenden zusammenfassen. 

Bei den Radiolarien lassen sich zweierlei, näm- 
lich: mit wetzsteinförmigen Krystallen versehene, und 
solcher entbehrende Schwärmer unterscheiden. Kry- 
stalle führende Schwärmer wurden beobachtet: bei 
Sphaerozoum punctatum, bei den Callosphaeren und 
bei Callozoum inerme ; Schwärmer ohne Krystalle bei 
Thalassicolla nucleata und bei Callozoum inerme, 
welches letztere also zweierlei Schwärmer besitzt; 
Cıenkowskr fand in einer und derselben Colonie 
Individuen mit krystalleführenden Schwärmern in 
der Centralkapsel, und andere, in welchen sich 
Schwärmer ohne Krystalle bildeten. Letztere Be- 
obachtung wird von Herrwic als irrthümlich bezeich- 
net; nach diesem Forscher sind in einer und dersel- 
ben Kolonie entweder alle Individuen mit krystalle 
führenden oder mit krystallfreien Schwärmern ver- 
sehen, und ist er zur Annahme geneigt, dass die 
unter dem Namen Callozoum inerme zusammen- 
gefassten Radiolarien zwei verschiedenen Arten ange- 
hören, obschon ihm der Nachweis von Arten-Unter- 
schieden nicht gelang. Zwischen den in den nämlichen 
Individuen von Callozoum inerme gebildeten krystall- 
freien Schwärmern fand Herrwıc den weiteren 
Unterschied, dass es grosse Schwärmer( Makrosporen ) 
und kleine Schwärmer ( Mikrosporen ) gibt ; letztere 
sind um die Hälfte kleiner und stehen mit den erste- 
ren durch keine Uebergangsformen im Zusammen- 
hang. 

Die krystallführenden Schwärmer sind von ova- 
ler, gegen das vordere Ende zu gespitzter Körper- 
form. Das vordere Drittel ist nicht granulirt, homogen 
und wird beinahe ganz durch den, gleichfalls homo- 
genen Kern gebildet; von diesem Körperende geht 
der einzige (Hrrrwıc) oder doppelte (CiEnKowskı1) 
feine, lange Geisselfaden aus. In der Längsachse, 
dem hinteren Körperende genähert, befindet sich der 
von einer Gruppe fettartigglänzender Schöllehen um- 
gebene wetzsteinförmige Krystall, welcher in Säuren 


! Ueber Schwärmerbildung bei Radiolarien. AMA. VII. 
(1871) 371. . 
® Zur Histologie der Radiolarien. (1876) 25 u. 48. 


383 


und Alkalien zwar unlöslich ist, aber nach längerer 
Einwirkung dieser Reagentien etwas zusammen- 
schrumpft, woraus Herrwıc auf eine nieht anorga- 
nische, sondern organische Substanz folgert. 

Die Krystalle entbehrenden Sehwärmer sind von 
obigen ausser durch den fehlenden Krystall, haupt- 
sächlich durch die charakteristische Bohnen- oder 
Nierenform unterschieden ; die einzige (nach Cıex- 
Kowskt doppelte) Geissel geht von dem vorderen Vor- 
sprung neben der Ausbuchtung des Schwärmers aus. 

Die zweierlei Schwärmer sind von einander auch 
in der Entwickelung verschieden. Die krystalleführen- 
den Schwärmer werden in der Weise gebildet, dass 
die Kerne in der Centralkapsel (die «wasserklaren 
Bläschen» Harcrer’s) durch Theiluns sich sehr 
zahlreich vermehren, wobei die in der Centralkapsel 
befindliche grosse Oelkugel allmälig verschwindet, 
dagegen um die Kerne Fettkörnchen sich anhäufen, 
und neben jedem Kern ein Krystall auftritt; endlich 
zerfällt die Substanz der ganzen Centralkapsel bei- 
nahe auf einmal im eine den Kernen entsprechende 
Anzahl Theile, welche sich dann zu Schwärmern 
umwandeln. Dem gegenüber theilt sieh bei Bildung 
der. Schwärmer ‘ohne Krystalle die Substanz der 
Centralkapsel in keilförmige Partieen, welche sich 
mit Fetttröpfehen, die offenbar durch Zerfall der 
in der Centralkapsel enthaltenen grossen Oelkugel 
zu Stande gekommen sind, anfüllen und erst diese 
keilförmigen Partieen zerfallen in eine .den ver- 
mehrten Kernen entsprechende Anzahl von Schwär- 
mern. 

Bei der Schwärmerbilduug verschwindet auch 
die extracapsuläre Sarcode, d. h. sie wird vermuth- 
lich auch zur Heranbildung ‘der Schwärmer ver- 
braucht, und mit der Entwickelung der jungen Brut 
sterben die Mutter-Radiolarien ab. 

Wie sich nun die im Verhältniss sehr kleinen 
Schwärmer zu Radiolarien von stattlicher Grösse 
entwickeln, ist gänzlich unbekannt; keinem einzigen 
Forscher ist es bisher gelungen dieselben längere 
Zeit am Leben zu erhalten. Der von Herrwıq ! ver- 
muthete Geschlechtsunterschied zwischen kleinen 
und grossen Schwärmern stützt sich auf keine diree- 
ten Beobachtungen und bleibt daher eben nur Ver- 
muthung. Durch die bisherigen Beobachtungen ist 
nicht einmal die Möglichkeit ausgeschlossen, dass die 
Schwärmer überhaupt nicht zur Vermehrung, son- 


ı Diss. eit. 36. 


dern zur Befruchtung bestimmt sind, was durchaus 
nicht ganz unwahrscheinlich scheint. 

Gestützt auf die derzeitigen Kenntnisse über die 
Fortpflanzungsart der übrigen Rhizopoden, kann 
wohl mit Recht auch bei den Radiolarien neben der 
Sehwärmerbildung noch eine andere Fortpflanzungs- 
art vorausgesetzt werden ;jedoch sind unsere Kennt- 
nisse auch in dieser Richtung sehr fragmentarisch 
und befinden sich so gut, als im Stadium der Ver- 
muthung. An dieser Stelle sei diesbezüglich nur so 
viel bemerkt, dass HarckeL aus den verschiedenen 
Grössenverhältnissen der Colonieen bildenden Radio- 
larien ( R. Polyzoa ), sowie aus gewissen an den Cen- 
tralkapseln derselben beobachteten Veränderungen 
den Schluss zog, dass die Radiolarien auch durch ein- 
fache Theilung der Centralkapsel, sowie auf endoge- 
nem Wege, durch Zerfall der letzteren innerhalb der 
Membran in mehrere Toehterkapseln, sich vermeh- 


| ren.! 


3. Flagellaten. 


Während die Kenntnisse von den übrigen Pro- 
tisten-Gruppen durch Mitwirkung zahlreicher For- 
scher wesentlich gefördert wurden, waren die 
Flagellaten bis in die jüngste Zeit sowohl von Bo- 
tanikern, wie von Zoologen unleugbar vernachlässigt ; 
als ob sich Jedermann gescheut hätte, sich mit diesen 
Wesen zu befassen, deren charakteristisches Merk- 
mal — wie CIENkowskI sagt — ? darin besteht, dass 
sie den auf verschiedene Art veränderten Typus der 
pflanzliehen Zoospore darstellen ; als ob die Flagel- 
laten nicht gerade durch den Umstand ein ausser- 
ordentliches Interesse gewännen, dass deren mittelst 
Chlorophylis assimilirende Repräsentanten in einer 
ebenso ununterbrochenen Reihe zu den Algen hin- 
überführen, wie die chlorophyllfreien Formen, na- 
mentlich die Monadinen zu den Rhizopoden und 
Myxomyeeten ; und als ob ausser dem Gesagten nieht 
auch der Thatsache eine allgemeine Wichtigkeit zu- 
käme, dass unter den Flagellaten, wie bereits oben 
angedeutet, ‘gewisse mittelst Chlorophylis assimili- 
rende Formen entsprechende, chlorophylifreie «fres- 
sende» Parallel-Formen besitzen, wodurch die Ein- 
reihung gewisser Flagellaten in das Pflanzen-, anderer 
wieder in das Thierreich geradezu unmöglich, die 


" Die Radiolarien. 145. 
° Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. (1870) 421. 


384 


Unterscheidung einer Pflanzen- und Thierreieh ver- 


' (Gloeococcusform), innerhalb welcher sich durch 


bindenden Protisten-Gruppe aber geradezu zur Noth- 


wendigkeit wird. Naturgemässe Folge dieser allge- | 


meinen Vernachlässigung ist eine, trotz der neueren 
Untersuchungen von JAMES CLARK, ÜIENKOWSKI, 


BürscnLı, Stein, G. JoserH, BEeRGH und A., sehr | 


fragmentarische Kenntniss der Fortpflanzungsart der 
Flagellaten. Ausgenommen müssen blos die Volvo- 
cineen werden, deren interessante Fortpflanzung 
und Entwieckelung durch die Untersuchungen aus- 
gezeichneter Forscher (STEIN, PRINGSHEIM, CoHN) 
sehr genau bekannt geworden sind. Zahlreiche wich- 
tige Daten enthält die gross angelegte Sreım’sche 
Monographie,! liefert aber in ihrem vorliegenden un- 
abgeschlossenen Zustand. kein vollständiges Bild von 
den lange Zeit hindurch fortgesetzten Untersuchun- 
gen des berühmten Forschers. 

Zur leichteren Uebersicht der auf die Fortpflan- 
zung bezüglichen Daten halte ich für zweckmässig 
die Flagellaten in drei Gruppen einzutheilen und die 
Fortpflanzung a) der ehlorophyllhaltigen, b) der 
chlorophylifreien Nudiflagellaten, und c) der Cilio- 
tlagellaten getrennt darzulegen, 


a) Chlorophyllhaltige Nudiflagellaten. 


Die innigste Verwandtschaft zwischen chloro- | 


phylihaltigen Flagellaten und einzelligen Algen wird 
auch durch ihre Fortpflanzung bewiesen. Nach den 
Untersuchungen von ÜIENkKowsKI ist nämlich ein 
Theil der grünen Flagellaten hinsichtlich der Fort- 
pflanzung und Entwiekelung von den Palmellaceen 
in nichts verschieden, so dass die zwei Gruppen, nach 
dem genannten Forscher, mit vollem Recht vereinigt 
werden können. Hieher gehören namentlich von den 
durch Cexkowskı studirten Flagellaten Chlamydo- 
monas Pulvisculus, Euglena viridis und Oryptomo- 


nas ovata,? welchen sich die übrigen Arten der Gat- 


tung Chlamydomonas, ferner Chlamydococceus plu- 
vialis, dann Srreın’s Phacotus lenticularis und Cocco- 
monas orbieularıs anschliessen. Alle die Genannten, 
sowie die Palmellaceen ? sind dadurch eharakterisirt, 
dass sie nach einem Schwärm-Zustand von verschie- 
dener Dauer zur Ruhe gelangen, eine einfache oder 
geschichtete schleimig-gallertige Cyste absondern 


‘ Der Organismus ete., II. Th. 1. Abth. 1878. 

® (1ENKOWSKI, diss. eit. 

® Vgl. CIENKoWSKI, diss. eit.; ferner : Ueber einige chlo- 
rophyllhaltige Gl&ocapsen. Bot, Ztg. 23. Jahrg. (1865) 21. 


wiederholte Theilung eine verschieden zahlreiche 
Tochtergeneration von Schwärmern heranbildet. 
Durch eine mehrere Generationen umfassende Wie- 
derholung des innerhalb der soeben erwähnten gal- 
lertigen Cyste ablaufenden Fortpflanzungsprocesses 
gehen die Schwärmer in die Chroococcus-Form über ; 
zu Kugeln eontrahirt umgeben sich dieselben mit 
derben Cellulosekapseln, aus welchen nach längerer 
Ruhe wieder eine sich in gallertigen Cysten vermeh- 
rende Generation ausschwärmt. 

Dieser typische Verlauf der Fortpflanzung ist 
jedoch verschiedengradiger Modificationen fähig. So 
kommt es vor, dass gewisse Flagellaten nicht unbe- 
dingt in die ruhende Gloeocoecusform übergehen, 
sondern sich auch während des Schwärmens in 2 bis 
4 Toehterschwärmer theilen können; dies ist beispiels- 
weise nach Conn’s Untersuchungen von Ohlamydo- 
coccus plwvialis bekannt.! Anderseits können die 
während der Gloeococeusform gebildeten Tochter- 
zellen unmittelbar, ohne Schwärmzustand in die 
ruhende Chrooeoceusform übergehen; auch dies wurde 
von Conn bei Chlamydococcus beobachtet. 

Die in der Gloeoeoceusform sich fortpflanzen- 
den Flagellaten theilen sich gewöhnlich in 4, seltener 
8, 16 oder noch mehr Tochterzellen ; hiedurch werden 
aus mehr oder weniger Zellen bestehende Familien 
gebildet, deren Mitglieder gleichzeitig zu schwärmen 
beginnen. Zuweilen hört aber die Vermehrung bereits 
nach der ersten Zweitheilung auf; so ist, nach 
Perry und Stern, die innerhalb der gallertigen Cyste 
sich der Länge nach vollziehende einfache Zweithei- 
lung von Euglena viridis schon längst bekannt; es 
wird sogar die gallertige Hülle zuweilen blos für eine 
kurze Ruhezeit abgesondert, und aus derselben geht 
wieder eine einzige Euglene hervor. 

Dass aber die letzteren Fälle nicht als Regel 
gelten, dass sich vielmehr auch die Euglenen häufig 
in Familien von —8 und mehr Schwärmern thei- 
len, wird dureh die übereinstimmenden Forschungs- 
ergebnisse von Conn,? Perry,’ Fock£,? SrEIN® und 
Cırxkowskt ® bewiesen. Gerade bei Euglena viridis 


! Nachträge zur Naturgeschichte des Protococeus plu- 


 vialis Kütz. Nova Acta Ac. L. C. Vol. XX. 1850. 


| 
| 


® Diss eit. 

3 Zur Kenntniss ete. 78. 

* Physiolog. Stud. II. Hft. (1854) 12. 
° Die Infus. 6. 

° Diss. eit. Bot. Ztg. (1865) 24. 


389 


wurde ferner von Conn und Prrry die Beobachtung 
gemacht, dass dieselbe durch rasch auf einander fol- 
gende Theilungen in sehr zahlreiche, den gewöhnli- 
chen an Grösse weit nachstehende Schwärmer zer- 
fällt, wozu Perry die richtige Bemerkung macht, 
dass bei Euglena — wie ein Botaniker sagen würde — 
Makro- und Mikrogonidien können unterschieden 
werden. Die Aufgabe kleinen Schwärmer 
ist zur Zeit vollkommen unbekannt, und es lässt 


dieser 


sich nur vermuthen, dass sie dieselbe Bestimmung 
haben, wie die Mikrogonidien verwandter Flagellaten, 
welcher weiter unten gedacht werden soll. 

Eine andere Gruppe chlorophyllhaltiger Flagella- 
ten steht hinsichtlich Fortpflanzung und Entwicke- 
lung in einem eben so innigen Zusammenhang mit 
den Characieen unter den einzelligen Algen, wie die 
soeben behandelten mit den Palmellaceen. 

Diese Flagellaten zerfallen innerhalb einer aus 
Cellulose bestehenden membranartigen Hülle, durch 
wiederholte Theilung des Plasmaleibes in 2—4—8 
Tochterzellen, welche nach Berstung oder schlemi- 
gem Zerfliessen der Membran der Mutterzelle aus- 
schwärmen. 

“ Diese Fortpflanzungsart ist bereits von Enren- 
BERG her bei Chlorogonium euchlorum, ferner aus 
den Untersuchungen von CIEnKowskı! und STEIN? 
bei Chlorangium (Colacium Ehrb.) stentorinum be- 
kannt; bei allen diesen Arten werden von STEIN 
neben den Makrogonidien auch noch Mikrogonidien 
von bisher unerforschter Bestimmung unterschieden. 

In der nämlichen Weise geht nach Srrm die 
Fortpflanzung von Spondylomorum quaternarium ® 
vor sich, nur dass hier die 16 Tochterschwärmer in 
einem volvoxartigen Familienstock vereinigt bleiben. 

Eng an Spondylomorum schliessen sich, zumin- 
dest hinsichtlich der asexuellen Fortpflanzung, unter 
den eigentlichen Volvoeineen * (ronium pectorale, 


! Diss. eit. AMA. VI. (1870) 497. 

® Der Org. III. Taf. XIX. 

® Der Org. III. Taf. XVIII. 

= Ohne die innige Verwandtschaft zwischen Volvoci- 
neen und Palmellaceen bezweifeln zu wollen, hielt ich es 
doch für zweekmässig, STEIN zu folgen, und die eigentlichen 
Volvoeineen von den in einzelnen Individuen schwärmenden 
Chlamydomomaden und Chlamydococcen, sowie von den zwar 
Kolonieen bildenden, aber von den wahren Volvocineen hin- 
sichtlich des Baues der Schwärmer, der Zusammensetzung 
der Kolonieen sowie der Fortpflanzung verschiedenen Uro- 
glenen, Synerypten und Synuren zu trennen. 


G. Entz, Protisten. 


Pandorina Morum, Eudorina elegans und Stepha- 
nosphaera pluwvialis an. Die Genannten, deren ein- 
zelne Schwärmer, wie bekannt, gänzlich übereinstim- 
mend mit Chlamydomonas organisirt sind, bilden 
aus 8 (Stephanosphaera), 16 (Gonium, kleinere 
Form von Pandorina und Eudorina ), oder 32 (grös- 
sere Form von Pandorina und Eudorina) Schwär- 
mern bestehende, viereckige, tafelförmige ( Gontium ), 
ovale ( Pandorina) oder kugelige ( Eudorina ), oder 
endlich innerhalb einer kugeligsen gemeinsamen 
Hülle zu einem kreisförmigen Kranz gruppirte (Ste- 
phanosphaera) Familienstöcke, in welchen zur Fort- 
pflanzungszeit jeder einzelne Schwärmer in 8, resp. 
16 und 32 Tochterschwärmer zerfällt; letztere ver- 
lassen die specielle Mutterhülle und die, meist 
gleichzeitig vorhandene gemeinsame Hülle des Fami- 
lienstockes als mit den Schwärmern der Mutter- 
kolonie an Zahl übereinstimmende junge Kolonieen.! 

Bei den höchsten Vertretern der Volvoecineen, 
nämlich den Arten der Gattung lVolvox (1. Volvox 
Globator Eur». und V. Stellatus Eure. = V. mo- 
noicus Conn; 2. Volvox minor STEIN = V. aureus 
Eure. und Sphaerosira Volvox Euee., V. dioicus 
Coan ; 3. V. Carteri Ste) findet unter den zu kuge- 
ligen Kolonieen vereinigten Zellen eine Theilung der 
physiologischen Arbeit statt, und nur gewisse Zellen 


dienen zur Fortpflanzung. Bei den Volvocen ist der 
Familienstock, wie allgemein bekannt, aus zahlrei- 
chen, nach Conn? aus ca. 19,000 zu einer Kugel- 
schale vereinigten kleinen chlamydomonasartigen 
Schwärmern zusammengesetzt, deren gallertig ge- 
quollene, hyaline Specialhüllen zu einer gemeinsa- 
men Hülle des Familienstockes verschmolzen sind. 
Diese, mit je zwei Geisseln versehenen Zellen, wel- 
che durch 5 bis 7, die gemeinsame Hülle in horizon- 
taler Riehtung durchziehende Plasmafäden unter- 
einander netzartig verbunden sind, betheiligen sich 
an der asexuellen Fortpflanzung gar nicht, und wer- 
den daher von Conn sterile oder vegetative Zellen ge- 


! Perıy, Zur Kenntniss ete. — CoHn, Beiträge zur 
Entwickelungsgeschiehte mikroskopischer Algen und Pilze. 
Nova Acta Acad. C.L.C. XXIV. (1853); ferner: Ueber eine 
neue Gattung aus der Familie der Volvocinen. ZWZ. IV. 
1852. — Fresenıus, Ueber die Algengattung Pandorina, 
Gonium und Rhaphidium. Abh. d. Senekenberg. naturf. 
Ges. II. 1856. Vgl. Stein, Der Org. III. 135. — PRINGSHEIM, 
1. eit. — Sacas, Lehrbuch der Botanik. 4. Aufl. (1574) 258. 

®2 Die Entwickelungsgeschichte der Gattung Volvox. 
1875. 15. 

49 


386 


nannt. Die zur asexuellen Fortpflanzung dienenden 
orösseren, der Geisseln entbehrenden Zellen befinden 
sich in ziemlich gleichen Abständen innerhalb und 
unter der durch die sterilen Zellen gebildeten Schicht 
und sind gewissermassen in die Höhle der Familien- 
kugel hineingesprosst; ihre Zahl beträgt nach Sreın 
bei V. Globator 8, bei V. 
aber 4,1 bei der von CARTER in Ost-Indien in der 
Nähe Bombays entdeckten Art,? welche nach Srrın 
zwischen V. Globator und N’. minor steht und von 
ihm nach seinem Entdecker als V. Carteri bezeich- 
net wurde, wieder 8, wie bei V. Globator. Diese zur 


minor 1 bis 9, zumeist 


asexuellen Fortpflanzung bestimmten Zellen, von 
Coun «Parthenogonidien» und von SEIN «Spross- 
form» genannt, vermehren sich, wie bereits EHREN- 
BERG wusste, und durch die Studien von WILLIAM- 
son ? sowie von Busk * genauer bekannt wurde, durch 
rasch auf einander folgende Theilung in zahlreiche 
Zellen, welche innerhalb der Mutterkolonie zu Toch- 
terkolonieen vereinigt bleiben, deren Anzahl denen 
der Parthenogonidien entspricht; nachdem sich in 


diesen Toehterkolonieen bereits sehr frühzeitig, auf 
eine nieht näher bekannte Weise, Parthenogonidien | 
heranbilden, sind in dem in Fortpflanzung begriffe- | 


nen Volvox bereits die Mutterzellen der Enkelgene- 
ration enthalten. 

Während die Volvocineen, wie aus Obigem er- 
hellt, hinsichtlich der asexuellen Fortpflanzung durch 


Vermittelung von Spondylomorum, Chlorogonium 


und Chlorangium mit den Characieen, anderseits 
dureh die Gattungen Chlamydomonas und Chlamy- 


dococcus mit den Palmellaceen in enger Verbindung | 
stehen : zeigen dieselben, insbesondere mit Rücksicht | 


auf die Kolonieenbildung, noch mit einer anderen 
Gruppe der durch Schwärmer sich fortpflanzenden 
niederen Algen (den Zoosporen), den Hydrodictyeen 


oder Pediastreen eine innige Verwandtschaft; der 


! Die Infusionsthiere ete. 47. 

® On Feeundation on two Volvoces and their specifie 
Ditferences. Annales of Natur. Hist. IV. Ser. Vol. III. 1859. 
Vgl. Stein, Der Org. III. 134. 

® Volvox Globator. Transaet. of the Liter. and Philo- 
soph. Society of Manchester. Vol. IX; ferner : Further Elu- 
cidations of the Structure of Volvox Globator. Ibidem 45. 
bis 46. Vgl. Ste, Der Org. III. 116. 

* Some Observations on the Structure and Develope- 
ment of Volvox Globator and its relations to other unicel- 
lular Plants. Quart. Journ. of Mieroscop. Science. New. 
Ser, Vol. I. 1853. Vgl. Stein, Der Org. III. 117. 


Unterschied besteht blos darin, dass bei Letzteren die 
gleichfalls durch die mnerhalb der Hülle erfolgende 
wiederholte Theilung der Mutterzelle gebildeten 
Sehwärmer sich nur kurze Zeit hindurch bewegen, 
um bald darauf die Geisseln zu verlieren und sich 
verschiedenartig gruppirt zu unbeweglichen Kolo- 
nieen umzuwandeln. 

Ueber die Fortpflanzung eines Theiles der reines 


‚ Chlorophyll oder dessen lederfarbige Modifieation 


(Diatomin) enthaltenden Flagellaten ist derzeit sehr 
wenig oder gar nichts bekannt. 

Die volvoxartige Kolonieen bildenden und mit 
einander sehr nahe verwandten Flagellaten: Uro- 
glena Volvox, Synerypta Volvox, Synura Uvella, 
— mit welcher letzteren Art die von EHRENBERG un- 
ter dem Namen Üvella virescens beschriebene und 
in neuerer Zeit durch Bürscazı! studirte Flagella- 
tenkolonie zu vereinigen sein dürfte — vermögen 
sich wahrscheinlich sämmtlich durch Längstheilung 
der, in eine gemeinschaftliche gallertige Hülle ein- 
geschlossenen ( Uroglena, Syncerypta ) oder ohne einer 
solehen im Centrum der Kolonieen mit den Schwanz- 
enden vereinigten (Synura) Schwärmer zu vermeh- 
ren. Zumindest wurde eine solche Längstheilung von 
Bürscaur bei Uvella (riehtiger Synura) virescens,? 
von Stein aber bei Synura Uvella? beobachtet, wo- 
durch die zu Kolonieen vereinigten Schwärmer an 
Zahl, sowie die Kolonieen selbst an Grösse zuneh- 
men. Die Bildung der Kolonieen geht offenbar von 
einem einzigen Schwärmer aus, welcher mit den sich 
durch Längstheilung stetig vermehrenden Nachkom- 
men in einer volvoxartigen Kolonie vereinigt bleibt. 
Doch können auch die aus sehr zahlreichen Schwär- 
mern bestehenden Kolonieen selbst sich durch Zwei- 


| theilung vermehren; zumindest sah SrrEın, dass sol- 


che Konolieen der Synura Uvella sich wurstförmig 
streckten, um sich dann in zwei kugelige Kolonieen 
von gleicher Grösse zu theilen.* Nach Srem’s Unter- 
suchungen zerfallen die Kolonieen von Synura Üvella 
früher oder später in einzelne Schwärmer, welche 
vereinzelt weiter schwärmen und grösser werden, 
wobei die kurzen, steifen Borsten der zu Kolonieen 


vereinigten Schwärmer zu langen, gekrümmten Sta- 


! Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten. ZWZ. XXX. 
(1875) 263. 

* Diss. eit. 265. 

® Der Org. III. Taf. XIV. 

* Der Org. III. Taf. XIV. 


387 


cheln auswachsen ; in dieser Form entsprechen die- 
selben den von Perry als selbständige Form unter dem 
Namen Mallomonas Ploeslii beschriebenen ! Flagella- 
ten, welehe sich schliesslich eneystiren und in den Ru- 
hezustand übergehen. Eine Encystirung hat Bürscauı 
an den Schwärmern der Kolonieen der von ihm studir- 
ten Üvella virescens — von Synura Uvella blos durch 
die borstenlose glatte Oberfläche verschieden — gleich- 
falls beobachtet, nur dass bei dieser Form die sich 
eneystirenden Schwärmer den Familienstock nicht 
verliessen, sondern erst nach erfolgter Eneystirung 
aus demselben herauszufallen scheinen. 


Aus dem Gesagten geht hinsichtlich der Fort- 


pflanzung ein wesentlicher Unterschied zwischen die- 
sen, volvoxartige Kolonieen bildenden Flagellaten und 
den eigentlichen Volvocineen hervor, welche die von 


Stein gemachte Trennung rechtfertigt. Die Familie | 


der Ohrysomonadinen, in welche Sreıy auch die 


soeben erörterten Flagellaten einreihete, umfasst auch | 


zahlreiche vereinzelt lebende Gattungen (Coelomo- 
nas, Raphidomonas, Microglena, Ohrysomonas, Hy- 
menomonas, Stylochrysalis, Chrysopyzis), welche 
sich, so weit dies aus den Untersuchungen von STEIN 
bekannt ist, gleichfalls durch Längstheilung fort- 
pflanzen ;? einzelne von ihnen umgeben sich, offenbar 
behufs Fortpflanzung, wie die Palmellaceen mit einer 
weit abstehenden, gallertigen Hülle; dies gilt beson- 
ders von Ooelomonas und wahrscheinlich auch von 
Ohrysomonas flavicans. 

Die Fortpflanzung der mit den Stein’schen Chryso- 
monadinen nahe verwandten Dinobryinen — welche 
sehr zierliche, zarte, durchsichtige, gestreckt-kelchför- 
mige Hülsen bewohnen und entweder in Gruppen an 
untergetauchten Gegenständen, meist Algen lagern 
(Epipysis Utrieulus,) oder mit den in einander ge- 
schobenen Hülsen frei schwebende, 
Kolonieen bilden ( Dinobryon Sertularia und D. sti- 
pitatum ) — geschieht gleichfalls durch eine Längs- 


strauchartige 


oder in schräger Richtung verlaufende Theilung;® 
bei Dinobryon Sertularia wurde von Sızın* und 
BürscuLı® auch eine Eneystirung beobachtet; der 
letztgenannte Forscher fand die Cyste bei Dinobryon 


von einer doppelten, nämlich einer ziemlich dieken 


! STEIN, op. cit. 151. 

2 Stein, Der Org. III. Taf. XII—XIV. 
3 Stem, Der Org. III. Taf. XII. 

* Op. eit. 

® Diss. cit. 235. 


äusseren, abstehenden, und einer dem Leib ene an- 
geschmiegten inneren Membran begrenzt. 

Eine während der Schwärmperiode erfolgende 
Theilung ist endlich auch bei den Uryptomonadınen 
bekannt;! bei einem Flagellaten aus dieser Familie, 
nämlich Cryptomonas ovata wurde, wie bereits oben 
erwähnt, von CIEnkowskr auch eine in der Gloeo- 
cocceus-Form erfolgende Fortpflanzung beobachtet. 

In allen bisher bekannt gewordenen Fällen geht 
die Theilung der chlorophyllhaltigen Flagellaten in 
der das Geisselende mit dem entgegengesetzten Kör- 


perende verbindenden Achse vor sich; da nun diese 


Achse in der Regel mit der Längsachse der Flagel- 
laten zusammenfällt, so ist die Theilung zumeist eine 
Längstheilung. Wo aber, wie bei der von Stzın ent- 
deckten Nephroselmis olivacea,% die das Geissel- und 
entgegengesetzte Körperende verbindende Achse mit 
der Transversalachse des Flagellaten zusammenfällt: 
da ist auch die Theilung — dem entsprechend, dass 
durch dieselbe der Flagellatenleib stets vom Geissel- 
ende ausgehend halbirt wird — eine Quertheilung. 
Der Theilung geht, wie es scheint, stets die Entwicke- 


‚ lung der neuen Geissel voran, wodurch der zur 


Theilung sich anschickende, in der Regel verdickte 
Leib des Flagellaten eine Zeit lang mit überzähligen 
Geisseln versehen erscheint. 

Ausser der dargelesten geschlechtslosen, vege- 
tativen Fortpflanzung wurde bei den chlorophyll- 


haltigen Flagellaten — gleich den Algen, mit wel- 


chen dieselben durch eine ununterbrochene Reihe 
verbunden sind — auch eine sexuelle Fortpflanzung 
beobachtet, welche durch den Umstand, dass in der- 
selben die einfachste Form, gewissermassen der Aus- 
gangspunkt der geschlechtlichen Fortpflanzung vor- 
liest, ein hervorragendes allgemeines Interesse ge- 
winnt. 

Bei der Befruchtung von Thieren und Pflanzen 
werden die beiden mit emander gänzlich oder zum 
Theil verschmelzenden Sexualzellen zumeist in eige- 
nen Organen von complieirtem Bau gebildet, und 
sind der Form, Grösse und dem Bau nach von 
einander wesentlich verschieden; die eine Sexual- 
zelle, die Eizelle, ist von verhältnissmässig bedeuten- 
der Grösse und in der Regel der Locomotion unfähig; 
die andere, die Samenzelle (Spermatozoid, Anthero- 
zoid) hingegen beinahe ausnahmslos von winzigen 


1 Sreın, Der Org. III. Taf. XIX. Bürscatr, diss. eit. 216. 
° Der Org. III. Taf. XIX. 
19* 


388 


Dimensionen und rascher Ortsveränderungen fähig; 
auch ist es diese, welche sich behufs Befruchtung 
der anderen nähert. Dies gilt zumindest von den 
Thieren und zahlreichen Kryptogamen, während die 
uns hier nicht näher interessirenden Phanerorgamen 
hinsichtlich der männlichen Zelle von den Vorigen 
wesentlich abweichen. Bei der Befruchtung der Fla- 
gellaten in ihrer einfachsten Form ist — gleichwie 
bei zahlreichen niederen Algen und Pilzen, sowie 
bei der ihrer Bedeutung nach noch immer räthsel- 
haften Conjugation und Copulation der Rhizopoden 
und Gregarinen — an den sich vereinigenden Indi- 
viduen keinerlei Unterschied nachweisbar, auch sind 
die zur sexuellen Fortpflanzung bestimmten Indivi- 
duen von den auf ungeschlechtlichem Weg sich ver- 
mehrenden, was ihre Form, Grösse und Bau betrifft, 
in nichts verschieden. Demgegenüber sind bei Ande- 
ren die für eine geschlechtliche Fortpflanzung be- 
stimmten Schwärmer von den vegetativen durch klei- 
nere Form und häufig auch durch die Anzahl der 
Geisseln unterschieden, oder es vereinigen sich klei- 
nere Schwärmer mit grösseren, ja die Unterschiede 


zwischen den sich vereinigenden Paaren können 


einen Grad erreichen, welcher uns berechtigt, wie bei 


Thieren und höheren Kryptogamen, von Ei- und 
Befruchtungszellen zu sprechen; erstere sind gross 
und unbeweglich, letztere zwerghaft und flink be- 
wegt. 

Soweit die sexuelle Fortpflanzung der Flagella- 
ten bisher bekannt geworden, ist gewiss, dass die 
copulirten Schwärmer, oder die befruchteten Eizel- 
len sich, wie die sogenannten Zygosporen und 
Öosporen der Algen und Pilze eneystiren und erst 
nach einer Rast von längerer Dauer (in den meisten 
oder vielleicht in allen Fällen erst nachdem diesel- 
ben nach dem Austrocknen wieder unter Wasser 
geriethen) zu activem Leben erwachen, um mehrere 
Generationen hindurch sich ungeschlechtlieh fort- 
pflanzenden Nachkommen als Ausgangspunkt zu 
dienen. 

Demgemäss kann bei den Flagellaten in gewisser 
Hinsicht von einem Generationswechsel gesprochen 
werden, nur sind die Unterschiede zwischen den un- 
geschlechtlichen und geschlechtlichen Generationen 
häufig minimale, oder sie können auch gänzlich 
fehlen. Die physiologische Bedeutung der Copulation 
oder Befruchtung scheint aber, meiner Auffassung 
nach, darin zu liegen, dass die durch ungeschlecht- 
liche Generationen erschöpfte Fortpflanzungsfähig- 


keit oder Energie dureh innigste Vermischung des 
Protoplasmas zweier Individuen erneuert werde. 

Bedenkt man, dass die Zahl der auch auf sexuel- 
lem Weg sich fortpflanzenden Flagellaten durch 
neue Entdeekungen stetig zunimmt; bedenkt man 
ferner, dass die Lehre von der geschleebtlichen Fort- 
pflanzung der niedersten Wesen durch die neueren 
Forschungen immer festere Grundlagen gewinnt: so 
wird man mit der Annahme einer sexuellen Fort- 
pflanzung auch bei jenen Flagellaten, bei welchen 
dieselbe derzeit noch nicht bekannt ist, kaum irren. 
Will man ferner von diesem Standpunkt einen Rück- 
blick auf die fragmentarischen und in abweichendem 
Sinn gedeuteten Angaben werfen, welche sich auf 
die Conjugation und Copulation der Gregarinen und 
Rhizopoden beziehen : so wird die Berechtigung der 
Auffassung, dass auch bei letzteren während der 
Conjugation oder Copulation eine Art Befruchtung 
stattfindet, kaum zweifelhaft erscheinen. 

Die erste, wenig bekannte Angabe über die Con- 


| jugation eines Flagellaten rührt von Carter her. 


Dieser Forscher beschrieb bereits im Jahre 1356 die 
Conjugation bei Kuglena viridis,;! nach ihm würde 
die Conjugation blos in einer zeitweiligen Vereini- 
gung bestehen und die Entwickelung zahlreicher 
Eier, nämlich der Paramylonkörperchen bezwecken, 
welche Körperchen CARTER, EHRENBERG folgend, für 
Eier ansprach. Gleichzeitig mit den Carrer’schen 
Aufzeichnungen über die Conjugation der Euglena 
machte Conn zuerst der i. J. 1356 zu Wien tagenden 
Wanderversammlung deutscher Aerzte und Naturfor- 
scher, dann auch der Pariser Akademie von seinen 
hochwichtigen und ein berechtigtes allgemeines Inter- 
esse erregenden Beobachtungen über die geschlecht- 
liche Fortpflanzung des Volvox Globator Mittheilung.? 
Eine mit der bei Volvox bestehenden im Wesent- 
lichen übereinstimmende sexuelle Fortpflanzung 
wurde, obschon nur auf fragmentarische Beobach- 


tungen gegründet, von CARTER im Jahre 1858 bei 


* Annal. of Nat. Hist. II. Ser. Vol. XVIII. 8. 229 u. 246. 
Vgl. Stem, Der Org. III. 146. 

® Ueber die Organisation und Entwickelung des Vol 
vox Globator. Amtl. Bericht über die 32. Versamml. deut 
scher Naturf. u. Aerzte zu Wien. — Observations sur les 
Volvoeinees et specialement sur l’organisation et la propaga- 
tion du Volvox Globator, CR. (1856) Tome 43. Ferner : Anna- 
les des sc. nat. Bot. IV. Sör. Tome V. 1856. Ferner: Jahres- 
ber. d. schles. Gesellsch. f. vat. Cult. 1856. — Vgl.. Stein, 
Der Org. III. 128. 


389 


der in den seichten Pfützen in der Nähe Bombay’s 
beobachteten Eudorina elegans beschrieben.t Bevor 
wir aber den verwickelten Gang der sexuellen Fort- 
pflanzung dieser Volvocineen behandeln, dürfte es 
zweckmässig sein die einfacheren Verhältnisse der 
geschlechtliehen Fortpflanzung von Pandorina Mo- 
rum und einiger anderen Flagellaten vorauszu- 
schicken. 

Wie nach: den wichtigen Untersuchungen von 
PrinesuEım? bekannt ist, erfolgt bei Pandorina 
Morum, nachdem sich mehrere Generationen auf 
die oben beschriebene Weise ungeschlechtlich fort- 
pflanzten, ein Zerfall der einzelnen Kolonieen, wobei 
die sich aus dem Familienband lösenden Zellen ein 
lebhaftes Schwärmen beginnen. Hierauf suchen sich 
die einzelnen Schwärmer auf, um sich paarweise zu 
conjugiren und nach wenigen Minuten gänzlich zu 
verschmelzen. Die Copulation beginnt stets am farb- 
losen Geisselende, und die copulirten Individuen 
sind bald von gleicher, bald von verschiedener Grösse. 
Die sich in einzelne Schwärmer auflösenden Kolo- 
nieen sind von jenen, welche sich ungeschlechtlich 
fortpflanzen, höchstens dadurch verschieden, dass 
ihre Familienstöcke häufig aus weniger als 16 Zellen 
bestehen. Die durch Copulation zweier Schwärmer 
entstandenen Zygosporen runden sich ab, encystiren 
sich, nehmen während der Ruheperiode an Grösse 
bedeutend zu und verändern die grüne Farbe in 
eine ziegelrothe. Gelangen diese Kugeln nach dem 
Austroeknen wieder unter Wasser, so ergrünen sie 
binnen 24 Stunden aufs Neue, und ihr Inhalt verlässt 
die Cystenhülle entweder ungetheilt, oder nach 
erfolgter Theilung in zwei bis drei Partien in der 
Form grosser, membranloser, chlamydomonasartiger 
Schwärmer. Die Individuen der neuen Generation 
umgeben sich während des Schwärmens mit einer 
gallertigen Hülle, innerhalb welcher sie sich durch 
rasch wiederholte Theilungen aufs Neue aus 16 
beisammen bleibenden Schwärmern bestehende Ko- 
lonieen heranbilden, welche sich wieder mehrere Ge- 
nerationen hindurch ungeschlechtlich fortpflanzen. 


! On Fecundation in Eudorina elegans and Crypto- 
glena. Annals of Natur. Hist. II. Ser. Vol. II. 1858. — Vgl. 
Stein, Der Org. III. 137. 

?2 Ueber die Paarung der Schwärmsporen. Monatsber- 
d. Berl. Akad. 1869. Vgl. die krit. Besprechung durch DE 
Bary, in Bot. Ztg. 1870. No 5, ferner die hierauf von 
PRINGSHEIM ertheilte Antwort, Bot. Ztg. 1870. No 17. Vgl. 
ferner; Sacus, Lehrb, d. Botanik IV, Aufl. (1874) 258. 


Kurze Zeit, nachdem PrINGsSHEIM diese geschlecht- 
liche Vermehrung bei Pandorina entdeckt hatte, 
wurde der Conjugationsprocess von VELTEN bei 
COhlamydococeus plwvialis und von Rosrarınskı bei 
Ohlamydomonas multifilis beobachtet. 

Nach den Untersuchungen von VELTEN ! conjn- 
giren sich die Chlamydococcen nicht mit ihren 
Geisselenden, sondern mit den entgegengesetzten hin- 
teren Enden. Von den beiden gleich grossen Schwär- 
mern ist der eine, von VELTEN als Weibchen bezeich- 
net, meist membranlos und pflegt — obgleich nicht 
immer — seine zwei Geisseln alsobald einzuziehen ; 
der andere Schwärmer, das Männchen, ist dagegen 
stets von einer abstehenden Membran umgeben und 
pflest die Geisseln bis zur Verschmelzung mit dem 
Vorigen beizubehalten. Wie bei Pandorina, schliesst 
die Conjugation auch bei Chlamydococcus mit einem 
vollständigen Verschmelzen ab, nur dass es hier der 
männliche Schwärmer ist, dessen Protoplasmaleib 
vom hinteren Körperende aus in den weiblichen 
Schwärmer eindrinst und in den Leib desselben 
gewissermassen hineinschmilzt. Ob die auf diese 
Weise gebildeten Zygosporen sich encystiren und in 
einen Ruhezustand übergehen — was nach Analo- 
gieen zu schliessen sehr wahrscheinlich scheint — 
darüber liefern die Untersuchungen von VELTEN 
keimerlei Aufklärung. Uebrigens ist die Möglichkeit 
nicht ausgeschlossen und wird sogar von RoSTAFINSKI ? 
für wahrscheinlich gehalten, dass der: soeben ge- 
schilderte Vorgang nicht einmal eine Conjugation 
vorstellt, sondern dahin zu erklären ist, dass die 
Verren’schen weiblichen Schwärmer irgend einer 
gefrässigen Monadine entsprechen, durch welche der 
Inhalt der Chlamydococcen (der VELTEN’schen männ- 
lichen Schwärmer) in derselben Weise ausgeleert 
wird, wie die Chlamydomonaden durch die von Cıen- 
Kowskı beschriebene Colpodella pugnax.” Anderseits 
muss jedoch hervorgehoben werden, dass die weiter 
unten mitzutheilenden Untersuchungen von STEIN 
an Chlamydomonaden die Richtigkeit der VELTEN- 
schen Beobachtungen zu bekräftigen scheinen. 

Um vieles wichtiger sind die von RostTArInskı 
über eine mit vier Geisseln versehene Chlamydomo- 


1 Beobachtungen über Paarung von Schwärmsporen. 
Bot. Ztg. 1871. No 23. 383. 

® Diss. infr. cit. 

® Beiträge zur 


(1865) 214. 


Kenntniss der Monaden. AMA. I. 


390 


nadine, nämlich Ohlamydomonas (richtiger Tetrasel- 
mis) multifilis mitgetheilten Angaben.! Bei der un- 
geschlechtlichen Fortpflanzung dieses Flagellaten 
pflegt sich die Mutterzelle in 4, seltener blos in 2 


Geisselende, ein um vieles kleinerer Schwärmer auf, 
um sein Körperplasma, wie nach VeLren das männ- 
liche Individuum von Chlamydococeus, in die ruhende 


grössere Zelle zu ergiessen.! 


Tochterzellen zu theilen; bei der geschlechtlichen | 


Fortpflanzung hingegen entwickeln sich aus der | 


Mutterzelle durch wiederholte Zweitheilung S kleine 
Schwärmer ( Mikrogonidien, Mikrozoosporen ), wel- 
che von der ungeschlechtlichen Generation, ausser 


ihrer kleineren Gestalt, hauptsächlich durch die | 


Grösse des farblosen Fleckes am vorderen Körper- 
ende verschieden sind. Bei diesen Mikrogonidien fin- 


det dann, wie bei den Schwärmern von Pandorina, eine 


am farblosen Körperende beginnende paarweise Co- 
pulation statt; dieselben’ werden abgerundet, verlie- 
ren die Geisseln, eneystiren sich und wachsen zu 
grossen undurchsichtigen Kugeln heran. Die nach 


dem Austrocknen aufs neue unter Wasser gelangten | 


Zygosporen beginnen sich alsbald zu theilen, die 
Tochterzellen aber schwärmen nicht sofort aus, son- 
dern unterliegen einer weiteren Vermehrung durch 
Theilung, wobei dieselben vorerst gloeococeus- dann 
pleurococeusartige Kolonieen bilden, aus welchen 
die ungeschlechtliche Generation der grossen Schwär- 
mer erst später ausschwärmt. 

Srzın beobachtete die Conjugation noch bei 
zwei Chlamydomonadinen sowie bei Euglena viri- 
dis; er sah bei letzterer die econjugirten Paare vom 
hinteren Körperende blos bis zur Leibesmitte ver- 
wachsen, will aber nicht im mindesten bezweifeln, 
dass die Conjugation in einem vollständigen Ver- 
schmelzen der gepaarten Individuen ihren Abschluss 
findet, sowie dass endlich auch die beiden Kerne 
verschmelzen, worin Stein den eigentlichen Act der 
Befruchtung erblickt.? Auch bei Chlamydomonas Pul- 
visculus beginnt die Verschmelzung der meist gleich 
grossen Schwärmer am hinteren Körperende, und 
verschmelzen schliesslich auch die beiden Kerne.’ 
Dagegen copuliren sich bei einer anderen, wahr- 
scheinlich der Chlamydomonas monadina entspre- 
chenden Chlamydomonadine zwei Individuen von 
verschiedener Grösse: das eine um vieles grössere 
Individuum verliert die Geisseln, und auf dessen 
vorderes Körperende pfropft sich, gleichfalls mit dem 


' Ueber Paarung von Schwärmsporen. Bot. Ztg. (1871) 
No 46. 785. 

® Der Org. III, 146. Tat. XXI. Fig. 10 u. 11. 

3 Op. eit. 130. 


Die von der Auffassung anderer Forscher so we- 
sentlich abweichende Srem’sche Lehre von der bei 
den Flagellaten auf die Copulation folgenden Bildung 
von Embryonen, will ich hier vorläufig unerörtert 
lassen, und übergehe auf die Schilderung der sexuel- 
len Fortpflanzung in der Gattung Volvox. 

Die Kenntniss der sexuellen Fortpflanzung der 
Volrocen haben wir, wie bereits erwähnt, hauptsäch- 
lich dem hochverdienten Co#n zu verdanken; die 
Untersuchungen von CARTER ?® und von Sreın * ent- 
halten zumeist nur eine Bestätigung der Richtigkeit 
der von Conn erforschten Thatsachen, und modifiei- 
ren und erweitern dieselben nur unwesentlich. 

Die geschlechtliche Generation tritt bei der Gat- 
tung Volvox nach mehreren ungeschlechtlichen Ge- 
nerationen auf. Männliche und weibliche Fortpflan- 
zungszellen werden entweder in derselben Kolonie 
gebildet, und sind daher solche Volvoxkugeln mo- 
noeeisch, wie Volvox Globator ; oder es entwickeln 
sich die männlichen und weiblichen Fortpflanzungs- 
zellen in besonderen Kolonieen : solehe Volvoxkugeln 
sind dann, wie V. minor und V. Carteri, dioeeisch. 

Die von Coun als Gynogonidien, von SrEın als 
weibliche Individuen bezeichneten weiblichen Zellen 
sind anfangs von den Parthenogonidien in nichts 
verschieden ; trotzdem können die geschlechtlichen 
Kolonieen meist schon im sehr jungen Zustand von 
den ungeschlechtlichen Kolonieen dadureh unter- 
schieden werden, dass die den Sterilen an Grösse um 
vieles überlegenen Fortpflanzungszellen viel zahlrei- 
cher vorhanden sind, als die Parthenogonidien: so 
beträgt die Anzahl der Gynogonidien bei V. Globa- 
tor 20 bis 40, bei V. Carteri 30 bis 50, und blos bei 
V. minor kommen nicht mehr wie 8 zur Entwickel- 
ung. Die Gynogonidien zeigen ein rasches Wachs- 
thum und, da hauptsächlich das Chlorophyll ver- 
mehrt wird, sind die älteren von dunkelgrüner 
Farbe; das wegen der vielen Vacuolen anfangs schau- 


ı Op. eit. Taf. XV. Fig. 40—43. 

® Vgl. Diss. eit., insbesondere: Die Entwickelungsge- 
schichte der Gattung Volvox. Breslau. 1875. 

® On the two Volvoces and their specific Differences,: 
Annals of. Natur. History. 3. ser. 3. 1859. Vgl. Corn und 
STEIN. 

* Der Org. III. 


39 


mige Plasma wird allmälig vollkommen dicht. Ihre 
gallertige Hülle bildet beim Heranwachsen der Zellen 
einen in das Innere der Kugel dringenden Vorsprung, 
und allmälig nehmen die Gynogonidien die Form 
eines Kolbens an, indem der mit der gemeinsamen 
Hülle zusammenhängende äussere Theil gewisser- 
massen einen Hals vorstellt, dagegen die dem Hohl- 
raum der Kugel zugekehrte Partie bauchig geschwellt 
ist. Nachdem die Gynogonidien die Grösse von ca. 
50 „ erreicht haben, werden dieselben innerhalb der, 
von Coun Oogonien genannten kolbenförmigen Hülle 
abgerundet, und stellen jetzt eine zur Befruchtung reife 
Eizelle (Oosphaere, Befruchtungskugel Con) vor. 

Die männlichen Zellen, nach Conn Androgont- 
dien, sind anfangs den Parthenogonidien noch ähn- 
licher, da dieselben, nachdem sie etwa auf die drei- 
fache Grösse der sterilen Zellen anwuchsen und 
blasenförmig in das Innere der Kugel vorspringen, 
sich wie die Parthenogonidien zur Theilung an- 
schicken. Da jedoch die Zunahme des Chlorophylis 
mit der Vergrösserung nicht Schritt hält, sind die 
Androgonidien an ihrer blassgrünen Farbe leicht zu 
erkennen. Die sich innerhalb der, mit der gemein- 
samen Hülle zusammenhängenden Specialhülle thei- 
lenden Androgonidien werden nicht zu morulaarti- 
gen Kugeln, wie die aus den Parthenogonidien ent- 
wiekelten Tochterkolonieen, sondern es bilden sich 
aus ihnen, da die rasch aufeinander folgenden Thei- 
lungen stets in derselben Ebene vor sich gehen, 
scheibenförmige Kolonieen, welche aus sehr zahlrei- 
chen, kleinen, cylindrischen oder spindelförmigen 
Zellen bestehen. 

Die Androgonidien und die aus diesen sıch ent- 
wickelnden männlichen Kolonieen überschreiten bei 
dem monoeeischen Volvox Globator selten die Zahl 5, 
während die männlichen Kolonieen des dioecischen 
V. minor * und V. Carteri etwa 100 Androgonidien 
enthalten. Die Androgonidien und scheibenförmige 
männliche Kolonieen producirenden Familienkugeln 
von V. minor waren bereits EHRENBERG bekannt und 
wurden von ihm unter dem Namen Sphaerosira 
Volvox als besondere Art beschrieben. 

Die zu scheibenförmigen Kolonieen umgewandel- 
ten Androgonidien sind aus 64 bis 198 kleinen, blos 
35 bis 44 u grossen eylindrischen, gelblich oder blass- 
grün gefärbten Zellen zusammengesetzt, welche an 


= Bei V. minor kommen nach Con ausnahmsweise 
auch monoeeische Kolonieen vor (Diss. cit. S. 24). 


ihrem gespitzten vorderen Ende zwei langen Geisselfä- 
den tragen. Diese aus kleinen Schwärmern bestehen- 
den Kolonieen, deren Individuen von Corn Spermato- 
zoiden, von Stein aber männliche Individuen ge- 
nannt werden, beginnen nach vollständiger Entwicke- 
lung innerhalb ihrer kolbenförmigen Hülle eine 
wälzende, kreisende Bewegung. Nach einer gewissen 
Dauer hört diese Bewegung plötzlich auf, und die 
Kolonieen zerfallen in ihre Bestandtheile, die kleinen 
männlichen Schwärmer, welche aus der Hülle, in 
welcher sie eine Zeit lang sehr lebhaft wimmelten, 
austreten und im Binnenraum der Familienkugel 
umherschwärmen. Dies gilt wenigstens von dem mo- 
noeeischen Volvox Globator, während bei den dioe- 
cischen Volvocen die aus männlichen Schwärmern 
bestehenden Kolonieen, nach SrEin, sich nicht so- 
gleich auflösen, sondern vereinigt ihre Mutterkolo- 
verlassen , die Eizellen enthaltenden 


nieen um 


weiblichen Kolonieen aufzusuchen. 


Die aus dem gemeinsamen Verband freigeworde- 
nen männlichen Schwärmer oder Spermatozoiden 
haben einen gestreckten Leib; derselbe ist an einem 
Ende keulenförmig aufgetrieben, gelblich oder blass 
grünlich, während das entgegengesetzte Ende, wel- 
ches zwei Geisseln und den vorspringenden blass- 
rothen Augenfleck trägt und, nach Stein, auch noch 
einen sehr kleinen Kern enthält, sich in einen langen 
farblosen Hals verjüngt, welcher sich, wie der Rüssel 
gewisser Ciliaten z. B. der Amphilepten, oder der 
Sehwanenhals der Laerymarien durch eime auffal- 
lende Beweglichkeit und Contraetilität auszeichnet. 

Diese kleinen Spermatozoiden sammeln sieh um 
die entwickelte Eizellen enthaltenden Oogonien und 
sind durch die lebhaftesten und zudringlichsten Be- 
wegungen bestrebt, durch die Hülle der Oogonien 
einzudringen. — Dass ihnen das schliesslich auch 
gelingt, scheint dadurch bewiesen, dass CoHnn Sper- 
matozoiden auch innerhalb der Oogonien unmit- 
telbar auf der Oberfläche der Eizellen beobachtete ; 
übrigens hat die Vermuthung von Srzım,! wonach das 
Eindringen der Spermatozoiden nicht an jedem be- 
liebigen Punkt, sondern nur durch den an der Ober- 
fläche der gemeinsamen Hülle wahrscheinlich mit 
einer Oefinung versehenen Hals der kolbenförmigen 
Oogonien möglich ist, viel Wahrscheinlichkeit. 

Auf welchem Weg immer auch die Spermato- 
zoiden eindringen mögen, so viel ist gewiss, dass die- 


ı Op. eit. 133. 


selben in die unmittelbare Nähe der Eizellen gelan- 
gen und sich, nach den Untersuchungen von CoHn, 
an der Oberfläche der letzteren mit dem Leib anhef- 
ten, während ihr Hals noch lange hin- und her- 
schlängelt und, man möchte sagen, hämmernde Be- 
wegungen ausführt. Ferner lässt sich — trotz dem 
Fehlen direeter Beobachtungen — nicht im minde- 
sten bezweifeln, dass einzelne oder mehrere Spermato- 
zoiden mit den Eizellen schliesslich verschmelzen 
und dieselben befruchten. 

Nach erfolgter Befruchtung werden die Eier zu 
Oosporen. An der Oberfläche der nackten Kugel wer- 
den zwei Hüllen abgesondert; an der äusseren 
( Epispor ) wachsen bei V. @lobator lange, spitze Sta- 
cheln aus, wodurch die ganze Spore einem Streitkol- 
ben ähnlich wird; dagegen bleibt das Epispor bei 
V. minor glatt, und bei V. Carteri bekommt es eine 
gewellte Oberfläche. Das Plasma der Sporen verliert 
allmälig die grüne Farbe und wird bei V. Globator 
ziegelroth, bei V. minor gelb. 

Entwickelte Oosporen enthaltende Volvoxkolo- 
nieen wurden bereits von EHrengerG beobachtet, 
aber für besondere Arten gehalten; den streitkolben- 
förmige Sporen enthaltenden V. Globator beschrieb 
erals V. stellatus, und den glatte kugelige Sporen 
führenden V. minor als V. aureus. 

Die Volvoxkugeln selbst, welche bereitsreife Oospo- 
ren enthalten, gehen zu Grunde, und die Sporen sinken 
im Wasser zu Boden, worauf sie ohne Zweifel erst 
nach längerer Ruhe, wahrscheinlich nach Austrock- 
nen und wieder Ueberfluthen zu neuem Leben er- 
wachen. Die Art und Weise, auf welche sich aus den 
Oosporen Volvoxkolonieen entwickeln, war bis in die 
jüngste Zeit unbekannt. Nach einer in russischer 
Sprache erschienenen und bei Corn nicht näher ci- 
tirten Abhandlung Cmxkowskr's scheint der Sporen- 
inhalt in 8, später ausschwärmende Kugeln sich zu 
theilen.! In jüngster Zeit ist es Henneeuy gelungen, 
die Entwickelung von Volrox minor (V. dioieus 
Con) aus Oosporen zu beobachten.” Nach diesem 
Forscher bedürfen die Oosporen zu ihrer Entwicke- 
lung der Austroeknung nicht. Beiden nach der Ruhe- 
zeit zur Entwiekelung gelangten Sporen platzt die 
äussere Hülle ( Exosportum ), während die gequollene 


! Coun, diss. eit. 99. 

2 Generation of the Spores of Volvox dioieus. Ann. of. 
Nat. Hist. Vol. 3. 1878. — Vel. Zoolog. Jahresbericht. (1880) 
I. Hälfte. 171. 


innere Hülle ( Eindosporium) sammt Inhalt frei wird. 
Aus dem orangefarbigen Sporeninhalt wird durch re- 
gelmässige Furchung, während welcher die Farbe in 
braun, dann in grün übergeht, eine regelmässige 
Blastosphaere, in weleher die Parthenogonidien be- 
reits unterschieden werden können. Nach beendigter 


| Furehung verschwindet das gequollene Endospor, 


jede Zelle erhält zwei Geisseln und die junge Vol- 
voxkolonie beginnt zu schwärmen. 

CARTER entdeckte die sexuelle Fortpflanzung auch 
noch bei einer anderen Volvoeine, nämlich bei Hu- 
dorina elegans, konnte dieselbe aber leider nur frag- 
mentarisch beobachten.! 

Die geschlechtlichen Kolonieen von Eudorina 
sind von den gewöhnlichen Kolonieen mit 32 Schwär- 
mern sofort zu unterscheiden, indem die gemein- 
schaftliche Hülle nicht kugelig, sondern eiförmig, 
und am hinteren Ende mit einer seichten Ausbuch- 
tung versehen ist. Unter den, von den Schwärmern 
der ungeschlechtlichen Kolonieen in nichts verschie- 
denen und die Kolonie mittelst ihrer Geisseln in Be- 
wegung erhaltenden 32 Zellen der geschlechtlichen 
Kolonieen machen die vier vorderen eine eigenthüm- 
liehe Metamorphose durch. Der grüne Plasmaleib 
theilt sieb, ohne sich zu vergrössern, vom hin- 
teren Ende ausgehend in radiärer Riehtung in 64 
eng zusammengedrängte Partieen, welche die hin- 
tere Zellenhälfte einnehmen und von welchen durch- 
einander wogende Geisseln ausgehen , während die 
vordere Hälfte des Zellplasmas unterdessen beinahe 
vollkommen verbraucht wird; nur der Augenfleck 
und die beiden, eine Zeitlang noch thätigen Geisselm 
persistiren. Endlich berstet die Hülle der Mutterzelle, 
und die auf die beschriebene Weise gebildeten klei- 
nen Schwärmer zerstreuen sich im Inneren der Eudo- 
rinakugel. Diese kleinen Schwärmer sind langschwän- 
zige, spindelförmige Körperchen, an den beiden Enden 
farblos, am vorderen Körperende mit zwei Geisseln 
und einem sehr kleinen rothen Augenfleck versehen ; 
sie können ihre Gestalt durch Contraetionen und 
Biegung nach verschiedenen Richtungen sehr leb- 
haft verändern. 

Inzwischen haben die übrigen 28 Zellen der ge- 
schlechtlichen Kolonie nur insofern eine Verände- 
rung erlitten, als der Inhalt dunkelgrün geworden 


! On the Feeundation in Eudorina elegans and Cryp- 
toglena. Annales of Natur. Hist. III. ser. 2. 1859. — Vgl. 
STEIN, Der Org. III. 139. 


393 


ist, und dass anstatt des einen, häufig 2 bis 4 Amy- 
lumkerne vorhanden sind; dabei sind die Geisseln 
in fortwährender Bewegung und bewirken ein Hin- 
und Herwälzen der ganzen Kolonie. Es ist kaum zu 
bezweifeln, dass letztere die weiblichen Individuen 
oder Eizellen, erstere aber die männlichen Schwär- 
mer oder Spermatozoiden sind, welche sich um die 
Eizellen herumtummeln, an ihnen haften bleiben 
und sichtlich bestrebt sind in dieselben einzudringen. 
Das Eindringen, oder das Verschmelzen der männ- 
liehen Schwärmer mit den Eizellen konnte aber Car- 
TER nicht beobachten, und eben so wenig ist er im 
Stande anzugeben, was weiter aus den befruchteten 
Eiern wird. Dass die befruchteten Zellen, wie CARTER 
vermuthet, ausschwärmen, wird von Sreın mit Recht 
für unwahrscheinlich erklärt; hingegen muss man, 
gestützt auf die Kenntniss von der sexuellen Fort- 
pflanzung der Volvocen, eine Verwandlung der be- 
fruchteten Eier in Ruhesporen, mit Stein, für wahr- 
scheinlicher annehmen, und dies mit umsomehr 
Recht, als von Cohn bei Budorina elegans Ruhespo- 
ren mit rothem Plasma, welche sich nach dem Auf- 
lösen der Hülle der Familienkugel zerstreuen, in 
der That beobachtet wurden. 

Wird das, was von der sexuellen Fortpflanzung 
der grünen Flagellaten derzeit bekannt ist, vor Augen 
gehalten, so wird die bereits oben geäusserte Voraus- 
setzung, dass es fortgesetzten Forschungen gelingen 
dürfte die sexuelle Fortpflanzung auch bei jenen 
Flagellaten nachzuweisen, bei welchen dieselbe der- 
zeit noch nicht bekannt ist, als berechtigt erscheinen. 
Insbesondere scheintes wahrscheinlich, dass die bei ver- 
schiedenen Flagellaten beobachteten Mikrogonidien, 
wie bei Ohlamydomonas( Tetraselmis) multifilis, einer 
geschlechtlichen Generation entsprechen, und be- 
stimmt sind paarweise zu verschmelzen ; oder diesel- 
ben haben, wie bei der Gattung Volvox und Eudo- 
rina, die Bestimmung, als kleine Männchen oder Be- 
fruchtungszellen, Spermatozoiden, mit grösseren Zel- 
len, den Eizellen, zu verschmelzen, d. h. die letzteren 
zu befruchten. Bei Chlorogonium euchlorum konnte 
Sreın die Conjugation der Mikrogonidien auch that- 
sächlich beobachten.! 

Der Verschmelzungs- resp. Befruchtungsprocess, 
so weit derselbe bei den Flagellaten bekannt ist, führt 
stets zur Entwickelung von hartschaligen Zygosporen 
oder Oosporen, aus welchen nach längerer Ruhe, 


! Der Org. III. Taf XVIII. Fig. 96—29. 


G. Entz, Protisten, 


meistens nach Austrocknen- und wieder Ueberfluthet- 
werden einzelne oder mehrere, bei den einzeln leben- 
den Formen ihren unmittelbaren Vorgängern ähn- 
liche, bei den Kolonieen bildenden aber — wie dies 
der vollkommen bekannte Entwickelungssang von 
Pandorina zeigt — nach kurzem Schwärmen durch 
Beisammenbleiben der Theilungsprösslinge sich zu 
Schwärmerkolonieen umwandelnde Tochter-Flagella- 
ten ausschwärmen. In alldem stimmen die grünen 
Flagellaten mit jenen, ihnen gewiss nächst verwand- 
ten Algen, welehe sich durch Zygosporen, resp. Oospo- 
ren fortpflanzen, vollkommen überein. An dieser 
Stelle dürfte diesbezüglich genügen auf die Untersu- 
chungen von CRAMER,! sowie von Dopen-Porr” über 
Ulothrix zonata, ferner auf jene von PRINGSHEIM ® und 
von Juränyı* über die Oedogonien, resp. deren ge- 
schlechtliche Fortpflanzung zu verweisen. Bei Ulo- 
thrix werden aus den, durch Verschmelzung zweier 
gleicher Mikrozoosporen entwickelten Zygosporen und 
nach einer gewissen Rast durch Zerfall in 2, 3, 4, 10 
bis 16 Theile eben so viele Makrozoosporen gebildet, 
welche nach kurzem Schwärmen sich niederlassen und 
zu Ulothrixfäden auswachsen; bei den Oedogonien 
aber werden die Oosporen, welche sich aus den Ei- 
zellen, nach vorangegangener Befruchtung durch die 
Spermatozoiden des männlichen Pflänzehens entwi- 
ekelten, nach abgelaufener Ruhefrist von vier Schwär- 
mern verlassen, und diese entwickeln sich, zur Ruhe 
gelangt, zu eben so vielen Oedogonien-Fäden. 

Ich hielt es für nothwendig alldas vorauszu- 
schieken, bevor ich auf die von allen übrigen For- 
schern abweichende Srrıw’sche Ansicht von der 
geschlechtlichen Fortpflanzung der Flagellaten über- 
gehe. Wie bereits oben erwähnt, will Sram die Ver- 
wandtschaft zwischen grünen Flagellaten und Algen 
nicht gelten lassen, sondern hält erstere für wahre 
Thiere und deren Kerne und pulsirenden Vacuo- 
len für höchst wichtige animalische Charaktere.’ 


! Ueber Entstehung und Paarung der Schwärmsporen 
von Ulothrix. Bot. Ztg. 1871. No 5. 8. 76. und No 6. 8. 89. 

2 Ulothrix zonata. Ihre geschlechtliche und unge- 
schlechtliche Fortpflanzung. Jahrb. f. wiss. Bot. X. Bd. 
(1876) 417. Ferner: An der unteren Grenze des pflanzlichen 
Geschlechtslebens. Kosmos. I. Jahrg. (1877) 219. 

> Morphologie der Oedogonien. Jahrb. f. wiss. Bot. 
I. Bd. (1557) 1—81. 

* Oedogonium diplandrum. Ert. a term. tud. kör. Ki- 
adja a magy. tud. Akad. Nr. IX. und XII. 1871. 

5 Der Org. III. 47, 51. 


394 


Nach den weiter oben, bei der Erörterung des Ver- 
hältnisses zwischen Schwärmsporen, Algen, Pilzen 
und Flagellaten Gesagten wäre es überflüssig, mich 
noch einmal in die Widerlesung dieser Auffassung 
einzulassen ; es möge hinreichen hier zu wiederholen, 
dass Kerne und pulsirende Vacuolen heute bereits 
bei den Schwärmern mehrerer Algen bekannt sind, 
demzufolge jene Unterschiede in der Organisation 
der Schwärmsporen und Flagellaten überhaupt nicht 
existiren. 

Wäre auch die geschlechtliche Fortpflanzung der 
Pandorina Morum durch PrinssHeim’s, und die der 
Chlamydomonas ( Tetraselmis ) multifilis dureh Ros- 
TAFINSKT’S Untersuchungen von Beginn der Conju- 
gation bis zu der aus den Zygosporen ausschwärmen- 
den Generation nicht bekannt: so könnte man doch, 
das von der geschlechtlichen Fortpfianzung der nahe 
Verwandten Algen derzeit Bekannte in Betracht ge- 


zogen, schon a priori mit Recht voraussetzen, dass | 


die geschleehtliche Fortpflanzung der Flagellaten von 
jener der Algen nicht wesentlich verschieden sei, und 
diese berechtigte Annahme wird durch die Unter- 
suchungen von PrinssHEim und RosTarınskı in der 
That in vollem Umfang bestätigt. 

Sowie Stein zwischen Flagellaten und Schwärm 
sporen — obschon, wie zu sehen war, thatsächlich 
nieht existirende — Organisations-Unterschiede an- 
nimmt, so vermuthet er auch darin fundamentale 
Unterschiede zwischen Algen und grünen Flagellaten, 
dass sich bei den Flagellaten, so wie bei den 
Ciliaten 
Stzın noch immer für echte Embryonen hält — die 
auf Geschlechtlichem Weg zu Stande gekommene 


deren 


«acinetenförmige Embryonen» 


Generation aus den Kernen entwickelt. ! 
Stein thut der vom Kern ausgehenden Fort 


zung bei den Gattungen Chlamydomonas, Phacus, 
Euglena und Trachelomonas, sowie bei einigen wei- 
teren Flagellaten nachzuweisen.! 

Soweit aus den bisher erschienenen Text des 


? den veröffentlichten Tafeln 


Steın’schen Werkes, ? 
und deren Erklärung zu entnehmen ist, würde 
sich die geschlechtliche Fortpflanzung der Flagella- 
ten in folgender Weise gestalten: Die Conjugation 
wird mit der Copulation zweier Individuen, resp. 
durch das Einschmelzen der kleinen männlichen 
Individuen in die grossen Eizellen, sowie mit der 
Verschmelzung der Kerne der gepaarten Zellen abge- 
schlossen, und das letztere würde den eigentlichen 
Befruchtungsaet repräsentiren. Hierauf nimmt der 
Kern auf Kosten des grünen Plasmaleibes des Fla- 
gellaten beträchtlich zu, und wird entweder selbst zur 
Keimkugel, oder er theilt sich in mehrere Partieen, 


| und diese Theilungsstücke werden zu Keimkugeln. 


Diese Keimkugeln zerfallen dann innerhalb der Mem- 
bran durch rasch sieh wiederholende, radıär und 
quer verlaufende Theilung in kleine Kügelchen, und 


' bilden auf dieser. Entwickelungsstufe Keimsäcke, 


welehe bald darauf bersten und die winzigen, farb- 


losen Embryonen ausschwärmen lassen. Wie aus die- 


| sen winzigen, farblosen «Embryonen» wieder grüne 


pflanzung von Euglena viridis bereits in dem die 


Hypotrichen behandelnden Theil seines monographi- | 


schen Werkes Erwähnung,? und ist geneigt anzuneh- 
men, dass die sich in den Theilungspartieen der ver- 


grösserten Kerne entwickelnden kleinen farblosen | 
, Schwärmer nicht dem Entwickelungskreis 


Schwärmer auf geschlechtlichem Weg erzeugt wur- 
den. In dieser Annahme wurde Sreın nur noch be- 
stärkt durch seine neueren eingehenden Untersu- 
chungen über die Flagellaten, deren wichtigstes Er- 
gebniss er darin erblickt, dass es ihm gelang, die aus 
den Kernen ausgehende geschlechtliche Fortpflan- 


" Der Org. III. S. VIII. 
® Der Org. II. Abth. 56, 61, 67. 


| 
| 
| 
| 
| 
| 


Flagellaten zu Stande kommen, das vermochte STEIN 
nicht zu erforschen. 

Wie ich bereits oben anführte, wurden mit den 
in den Kernen der Flagellaten sich Entwickelnden 
vollkommen übereinstimmende, winzige farblose 
Schwärmer auch in den Kernen mehrerer Rhizopoden 
beobachtet und bald für Befruchtungskörperchen, 
bald für Embryonen angesprochen, während neuere 
Forschungen ergaben, dass diese kleinen Schwärmer 
eigentlich parasitischen Chytridiaceen angehören. Ge- 
stützt auf diese Ergebnisse, sowie auf die Kenntniss 
der geschlechtliehen Fortpflanzung mehrerer Fla- 
gellaten und verwandter Algen, zögere ich nicht im 
Mindesten zu behaupten, dass die von STEIN 
für Embryonen angesprochenen winzigen 


der betreffenden Flagellaten angehören, 
sondern lediglich parasitische Chytridia- 
ceen sind. Die grossen Verwirrungen, welche 
dureh parasitische Organismen in der Erforschung 


der Protisten verursacht wurden, sowie die Schwie- 


! Der Org. III. S. VII. 
> III. 130, 146. 


395 


rigkeiten, mit welchen die Aufklärung der wahren 
Natur der die niedersten und kleinsten Wesen ver- 


heerenden Parasiten verbunden ist, sind allgemein | 


bekannt; auch Srzın muss zugeben, dass er selbst 


durch parasitische Chytridiaceen, gleich Anderen 
mehrere Male irregeleitet wurde ;! ein solcher Irrthum | 
war es, als Srrın die in encystirten Vorticellinen zur | 


Entwickelung gelangenden parasitischen Chytridia- 
aceen für Embryonen der Vorticellen ansprach ;? 
ferner, als Cıenkowskıin den in Nassula ambigua zur 
Entwickelung gelangten Chytridiaceen die Embryonen 
der Nassula erblickte ;? endlich wurden, wie weiter 
unten gezeigt werden soll, durch parasitische Protisten 
alle Forscher auf Irrwege geleitet, die die in den 
Ciliaten sich entwickelnden Acinetinen für wahre 
Embryonen der betreffenden Ciliaten ansahen; und 
meines Erachtens wurde Sreinauch in seinem neuesten 
Werk durch parasitische Chytridiaceen, welche er für 
geschlechtlich erzeugte Embryonen der Flagellaten 
hielt, auf den nämlichen Irrweg geleitet. Wenn irgend- 
wo, so bewahrheitet sich in der Geschichte der Er- 
forschung der Protisten der bekannte Ausspruch, 
dass Irrthümer den Weg bezeichnen, wel- 
chen die Forschung in dem Streben nach 
Wahrheit zurücklegte. 


b) Chlorophylifreie Nudifiagellaten. 


Die Fortpflanzung der chlorophylifreien Nudi- 
flagellaten erfolgt, soweit dieselbe aus den Un- 
tersuchungen von James Cvark,* BürschLı? und 
Sreın® bekannt ist, am häufigsten durch Theilung, 
welche in einer, das Geissel- und entgegengesetzte 
Ende verbindenden und mit der Längs-Achse meist 
zusammenfallenden Achse verläuft; diese Längs- 
theilung ist insbesondere bei den Repräsentanten 
folgender, von Stein aufgestellter Familien bekannt: 
Monadina, Dendromonadina, Oraspedomonadina, 


" Der Org. III. 108. 

? Infusionsthiere. 194, 203. 

® Ueber Cystenbildung der 
(1855) 3. 

* On the Spongis Ciliate as Infusoria Flegallata; or 
Observations on the Structure, Animality and Relationship 
of Leucosolenia botryoides, Bowerbank. Memoires of the 
Boston soc. nat. hist. Vol. I. 1867. 

® Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten und einiger 
verwandten Organismen. ZWZ. XXX, 1878. 
der Infusionsthiere. 


Infusorien. ZWZ. VI. 


‘ Der Organismus III. Abth. 


I. Hälfte. 1878. 


Bieoecida, Uryptomonadina,* Astasiaca,** Scıto- 
monadina. 

Der Theilung des Protistenleibes geht — wie bei 
jenen grünen Flagellaten, welche sich während der 
Schwärmperiode theilen — vermuthlich stets die 
Entwickelung der neuen Geissel oder Geisseln voran ; 
in Folge dessen sind die sich zur Theilung an- 
schickenden Flagellaten, deren Körper gewöhnlich 
der Breite nach verdickt ist, vorübergehend mit 
überzähligen Geisseln versehen. Bei Anthophysa soll. 
nach JamEs CLArk, auch die Hauptgeissel an der 
Theilung partieipiren: zuerst wird dieselbe stärker 
und spaltet sich darauf der Länge nach;! dasselbe 


| wird bei DALLIinGEeR und DryspaLE von einer Mona- 


dine behauptet, bei welcher gleichfalls eine Spaltung 


‚ der Geissel der ganzen Länge nach beobachtet wurde.? 


Dass sich an der Theilung auch der Kern bethei- 
list, ergibt sich wohl von selbst. Nach den zahlreichen 
hierauf bezüglichen Abbildungen bei Srem streckt 
sich der bläschenförmige Kern in der Querachse 
des Flagellaten, dann schnürt er sich biscuitförmig 
ein und theilt sich zum Schluss in dieser Einschnü- 
rung. Bürschuı hat bei Anisonema sulcatum auch 
die feinen Structurveränderungen des sich theilen- 
den Kernes studirt, und gelangte zu folgenden Er- 
gebnissen:: Bereits kurze Zeit vor dem Erscheinen 
der Theilungsfurche, oder gleichzeitig mit dieser, 
streckte sich der Kern bandartig in der Querachse 
des Protisten. Am Binnenkörper (d.i. dem Kern- 
körperchen des bläschenförmigen Kerns) konnten 
mit ziemlicher Bestimmtheit an ihren Enden knoten- 
formig verdickte Längsstreifen unterschieden werden. 
Mit dem Fortschreiten des Theilungsprocesses erhielt 
der bandartige Kern eine mittlere Einschnürung 
und in den beiden Endanschwellungen konnten Bin- 
nenkörper (Nucleolen) unterschieden werden; letz- 
tere blieben noch eine Zeit lang durch einen dünnen 


" In die Familie der Cryptomonadinen sind bei Srkın 
chlorophyllifreie ( Chilomonas) und ehlorophyllhaltige ( CGryp- 
tomonas, Nephroselmis) Formen eingereiht. 

** Dasselbe gilt von den Srein’schen Astasieen, unter 
welchen die Gattung Eutreptia grün ist, während die Gat- 
tungen Astasia, Heteronema, Zygoselmis und Peranema kein 
Chlorophyll enthalten. 

* Op. eit. 329. 

® Researches on the life history of a Cercomonad, a 
lesson of Biogenesis. Monthl. mier. journ. Vol. X. 1873. — 
Vgl. Huxuey, Az ällat- &s növenyorszäg hatäröve, übers. 
von G&za HorvArH, Termeöszettud. Közlöny, IX. Bd. 90. 
Hft. 1877. 67. 


50* 


£ 
Oo 


Faden verbunden, bis schliesslich die sich abrun- 
denden Kerne durch die sich stetig verengernde Ein- 
schnürung von einander getrennt wurden.! 

Die Bedeutung dieser derzeit noch vereinzelt da- 
stehenden Beobachtung liegt in dem Nachweis, dass 
jene feineren Structurveränderungen, welche während 
der Theilung die Zellkerne, sowie, nach Obigem, die 
Kerne der Monothalamien und, wie weiter unten 
dargelegt werden soll, die der Ciliaten eharakterisi- 
ren, auch in den Kernen der Flagellaten auftreten. 

Eine von der geschilderten durchaus verschiedene 
Art von Kernbildung für den Theilungssprössling 
wurde von DaALLınger und Dryspaue bei einer Mo- 
nadine beschrieben. Nach den genannten Forschern 
bildet sich vor der Theilung der Monadine, unmittel- 
bar neben dem alten Kern, ein kleines Körperchen, 
welches sich von diesem langsam entfernt und zum 
Kern des einen Theilungssprösslings entwickelt, 
während der andere Sprössling den alten Kern be- 
hält.” Ich glaube nicht, dass sich BürscaLı irren 
sollte, wenn er diese Art Kernbildung für unwahr- 
scheinlich erklärt. 

Hinsichtlich der Theilungsrichtung scheinen von 
den übrigen farblosen Flagellaten die Srem’schen 
Spongomonadinen (Üladomonas, Rhipidodendron, 
Spongomonas, Phalansterium) abzuweichen, indem 
StEIN von diesen eine Quertheilung anführt. 

Bei Monas Guttula (= Monas Termo Ehrb., 
J. Crank, Spumella vulgaris Ovenk.) wurde von 
CIENKoWSsKT nicht nur eine Längstheilung — wie von 
anderen Beobachtern dieser Monadine, namentlich 
von James Crark, BürscHnLı und Sreiın — beobach- 
tet, sondern auch eine Fortpflanzung mittelst seitli- 
cher Knospen.” 

Durch Theilung der Quere nach oder in schräger 
Richtung erfolgt die Fortpflanzung nach Schner- 
DER’S,* Sreın’s° und MerescHkowsky’s® einschlägi- 
gen Untersuchungen bei Polytoma Uvella ; inner- 
halb der, von MEnESCHKOwSKY gewiss irrthümlich in 
Abrede gestellten Hülle geht, ohne dass der Flagellat 


957. 


Vgl. Bürschuı, op. eit. 257. 


Up zeit: 

2 Op, eit. 

® Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. 
VI. 1870. 434. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. AAP. 
(1854) 194. 

5 Der Org. III. Taf. XIV. 

° Studien über Protozoön des nördlichen Russland. 
AMA. XVI. (1879) 183. 


96 


seine Bewegungen einstellte, eine Theilung in zwei, 
sich dann noch ein- bis zweimal theilende Partieen 
vor sich, wodurch innerhalb der gemeinsamen Hülle 
aus 4 bis S Individuen bestehende volvoxartige tem- 
poräre Familienstöcke gebildet werden; später tren- 
nen sich die Individuen und beginnen einzeln 
umher zu schwärmen. 

Ausser den bereits weiter oben behandelten Cren- 
kowski'schen Monadinen (Monadinae zoosporeae 
Oienk.) — welche wegen des raschen Ueberganges aus 
der Flagellaten in die Rhizopodenform bei den Rhi- 
zopoden besprochen wurden — ist eine Eneystirung 
bei relativ wenigen Flagellaten bekannt: nämlich 
beim soeben erwähnten Polytoma,! bei Phalanste- 
rium consociatum,? bei Bodo caudatus — einer von 
Stein aufgestellten und auf die Dusarpın’sche Am- 
phymonas caudata basirten, mit grösster Wahrschein- 
lichkeit aber mit der Crenkowsxr’schen Colpodella 
pugnax® identischen Monadine —, ferner bei mehre- 
ren nicht näher bestimmten Bodonen und Mona- 
dinen,* endlich bei Monas Guttula.’ Während bei 
den Uebrigen auf der ganzen Oberfläche der zu einer 
Kugel contrahirten Protisten eine meist ziemlich 
dicke Membran abgesondert wird: entwickelt sich, 
nach Cırnkowskr, bei Monas Guttula im Inneren des 
noch Bewegungen ausführenden Flagellaten eine mit 
harter Schale und einem kurzen Stiel versehene 
kugelige Cyste. Eine ähnliche Enceystirung wurde 
von CIENKoWSKI auch bei einem bräunliches Pigment 
enthaltenden, und von ihm Ohromulina nebulosa 
benannten Flagellaten beobachtet.° Ueber das fer- 
nere Schicksal der eneystirten farblosen Flagellaten 
ist sehr wenig bekannt; Crenkowskı sah aus den 
Cysten einer, zwischen faulenden Rotatorien und 
Inseetenlarven schaarenweise angetroffenen Bodo-Art, 
ferner einer gleichfalls näher nicht bestimmten Mo- 
nadine eine einzige Monadine ausschwärmen ;? dage- 
gen theilen sich die Colpodellen — nachdem sie 
sich mit dem ausgesogenen Inhalt der Chlamydo- 


! SCHNEIDER, op. cit. 196. — Stein, Der Org. III. Taf. 
XIV. — MERESCHKOWSKY, op. cit. 183. 

2 CIENKOWSKI, Ueber Palmellaceen 
(1870) 430. 

® CIENKOWSKI, Beiträge zur Kenntniss der Monaden. 
AMA, I, (1865) 216. — Stein, Der Org. III. Taf. II, 

* CIENKOWSKI, 1. c. 

5 CIENKOWSKI, Ueber Palmellaceen ete. 

® Op. eit. 485. 

° Beitr. zur Kenntn. d. Monaden. 217. 


etc. AMA. VI. 


434. 


397 


monadinen vollgepfropft, und behufs Verdauung sich 
eneystirt haben — nach einer Ruhepause von ge- 
wisser Dauer in 4 bis 8 Theilungssprösslinge, welche 
sich durch eine kleine Oeffnung der Cystenwand hin 
durehdrängen und vor dem Auseinanderschwärmen — 
gleich den Schwärmsporen einiger niederer Pilze 
und Algen — eine kurze Zeit hindurch noch von 
einer zarten schlauchartigen Hülle umschlosen blei- 
ben.! Von Srem wurde bei Bodo caudatus (wahr- 
scheinlich mit (olpodella pugnax identisch) die im 
eneystirten Zustand erfolgende Fortpflanzung und 
Ausschwärmung beobachtet; genannter Forscher 
thut aber der von Cıenkowskı bei Colpodella be- 
schriebenen zarten gemeinschaftlichen Hülle keine 
Erwähnung. 

Eine Art mit Conjugation beginnender geschlecht- 
licher Fortpflanzung wurde von DaruineGer und 
Dryspate an der sehon oben erwähnten nicht näher 
bestimmten Monadine beobachtet. Nach den genann- 
ten Forschern schmiegen sich diese Monadinen 
paarweise an einander, verschmelzen allmälig zu 
einer einzigen dreieckigen Masse und beginnen, nach- 
dem auch die letzte Spur einer Organisation ver- 
schwand, eine Periode der Ruhe. Nach kurzer Zeit 
aber treten in den Cysten wogende Bewegungen auf; 
die dreieckige Masse platzt an den Eeken plötzlich 
auf, und aus den Öysten ergiesst sich eine sehr fein- 
körnige dicke, gelbliche Substanz. DauLinger und 
Dryspauz halten die in dieser Substanz sichtbaren 
Körnchen, von nicht mehr wie etwa 0,000127 mm. 
Durchmesser (!), für Keime, welche sich durch lang- 
sames Wachsthum zu Monadinen entwickeln.® 

Auch Sram thut eines wahrscheinlich für Conju- 
gation zu haltenden Processes Erwähnung, und zwar 
bei Monas Guttula * sowie bei Codonosiga Botrytis ;? 
bei Beiden wird, wie bei der knospenförmigen Con- 
jugation der Vorticellinen, ein kleineres Individuum 
gewissermassen auf ein grösseres aufgepfropft. Bei 
der letzteren, d. i. der knospenartigen Conjugation 
von Oodonosiga, kann übrigens nach der von Sr 
gebotenen Abbildung mit demselben Recht an eine 
abnorm verlaufende Theilung, wie an Conjugation 
gedacht werden. Anderseits dürften bei der Conjuga- 


1 CIsNKOWSKI, op. cit. 216. 

2 Der Org. III. Taf. II. Fig. V. 13. 

® Vel. Huxtey, diss. cit., 68. 

* Der Org. III. Taf. I. Fig. VI. 6—S. 
> Op. eit., Taf, VIII, Fig. 10, 


tion von Monas Guttula die auf die grossen Mona- 
den sich gewissermassen aufpfropfenden viel kleine- 
ren kugel- oder birnenförmigen Individuen als para- 
sitische Chytridien aufgefasst werden; wenigstens 
sind die auch von Sreım für Chytridien gehaltenen 
Gebilde an Chlamydomonas Pulvisculus! und Ohloro- 
gontdum euchlorum,? nach den Abbildungen zu urthei- 
len, von denan Monas Guttula sitzenden Körperchen 
nicht verschieden. Uebrigens spricht auch Sreım blos 
von «vermeintlichen» und nicht von bestimmten 
Conjugationszuständen. Sreın scheint zur Annahme 
geneigt, dass der mit der vermeintlichen Conjugation 
beginnende sexuelle Fortpflanzungsprocess auch bei 
den farblosen Flagellaten zu einer vom Kern aus- 
gehenden Fortpflanzung führt; wenigstens sind unter 
den Monadinen bei Monas Guttula,? unter den Asta- 
sieen bei Menoidium pelluerdum,* und unter den 
Seytomonadinen bei Tropidocyphus octocostatus, 
Anisonema grande und bei Entosiphon sulcatum 
aus dem ausgewachsenen Kern sich entwickelnde 
«Keimkugeln», sowie kleine «Embryonen» enthal- 
tende «Keimschläuche» abgebildet, welche meiner 
Auffassung nach, wie die sich in den Kernen der 
Rhizopoden und grünen Flagellaten entwiekelnden 
kleinen Schwärmer nicht den betreffenden Flagella- 
ten angehören, sondern nur Schwärmer parasitischer 
Chytridiaceen sein können. 


e) Cilioflagellaten. 


Was über die Fortpflanzung einer der interessan- 
testen, zugleich aber auch am schwierigsten zu er- 
forschenden Gruppe der Flagellaten, der der Cilio- 
flagellaten derzeit bekannt ist, erscheint — trotz der 
sehr eingehenden Studien von STEIN über Süsswas- 
ser-, dann von BErscH über Süsswasser-, besonders 
aber marine Cilioflagellaten, endlich von G. JoserH j 
über eine höhlenbewohnende Art — sehr lückenhaft 
und lässt viel zu wünschen übrig. 

Dass die frei schwärmenden Cilioflagellaten sich 
nicht — wie Enrenserg und Perry behaupteten — 
durch Längstheilung fortpflanzen, kann heute bereits 
für bewiesen gehalten werden; ebenso wenig ist zu 
bezweifeln, dass von genannten Forschern conjugirte 


! Op. eit,, Taf. XV. Fig. 11—15. 

2 Op. eit., Taf. XVIIIL Fig. 94, 35 und 29. 
® Toe. eit. 

* Op. cit., Taf. 
5 Op. eit., Taf. 


XXIII. 
XAIV. 


398 


Paare für in Längstheilung begriffen angesprochen 
wurden. 

Der Theilungsprocess ist bisher blos bei Peridi- 
nium tabulatum, Glenodinium cinetum, Gymmodı- 
nium Pulvisculus und @. Vorticella bekannt; der- 
selbe wurde bei Allen von Sreın entdeckt,! und die 
Untersuchungen von Berrscu über Peridinium und 
(Glenodinium ? dienen blos zur Bestätigung der Rich- 
tigkeit der Srei’schen Beobachtungen. 

Die sich theilenden Cilioflagellaten umgeben sich 
mit einer abstehenden gallertigen Hülle, contrahiren 
sich innerhalb dieser zu Kugeln und zerfallen der 
(Juere nach in zwei gleiche Hälften, welche nach 
Erlangung ihrer charakteristischen Organisation bei 
den gepanzerten Formen ( Peridinium, Glenodinium ) 
auch noch beim Verlassen der gallertigen Cysten mem- 
branlos sind und erst während des freien Schwärmens 
ihre Panzer absondern. Unter den gepanzerten For- 
men ist Peridinium insofern von (Grlenodinium ver- 
schieden, als jenes, im Begriff sich zur Theilung an- 
zuschicken, den Panzer nicht verlässt, während das 
letztere sich häutet. Es führt jedoch die bei den ge- 
panzerten Cilioflagellaten sehr häufig zu beobachtende 
und bereits von CLAParEpe und LAcHMAnN ® beschrie- 
bene Häutung nicht immer zur Theilung. Die Zahl 
der Theilungssprösslinge beträgt gewöhnlich zwei; nur 
bei Gymnodinium Pulvisculus wurde einmal von 
Ste eine Cyste mit vier Theilungssprösslingen ange- 
troffen.* 

Nach den Untersuchungen von Stein erfolgt bei 
den Cilioflagellaten, wie bereits erwähnt, stets eine 
Quertheilung, welche mit der bei den meisten übrigen 
Flagellaten beobachteten Theilungsrichtung, welche 
den Körper in einer vom Geissel-, zum entgegen- 
gesetzten Ende verlaufenden Achse halbirt, voll- 
kommen übereinstimmt, da dieser Achse bei den 
Cilioflagellaten die Querachse des Körpers entspricht. 

Ich muss hier noch der, von CLAPAREDE und Laca- 
MANN ® mit See- und Süsswasser-Cilioflagellaten, von 
Sreın ® aber mit Peridinium tabulatum angetroffenen 
eigenthümlichen, closterienförmigen Cysten erwähnen. 
Von diesen ziemlich derben und starren Cysten 


‘ Der Org. III. 94. 

* Der Organismus der Cilioflagellaten. Eine phylogene- 
tische Studie. MJ. VII. (1881) 240, 248. 

3 Etudes. II. 71. 

* Op. eit., 95. 

5 Et. IH. 70. 

® Op. eit., 94. 


werden bald einzelne, gestreckte, nackte peridinien- 
artige Körper, bald 4 bis S sehr kleine nackte Peridi- 
nien oder — nach Stein’s Gattungscharakteren — 
richtiger Gymnodinien eingeschlossen. Diese Cysten 
sind höchst wahrscheinlich Ruheformen von Peridi- 
nien und Glenodinen, welche ihre Panzer abgeworfen 
haben, und die in ihnen zur Entwickelung gelangten 
Cilioflagellaten, welche Mikrogonidien genannt wer- 
den könnten, sind durch mehrfache Theilung des 
encystirten Plasmaleibes entstanden. 

Wie bereits erwähnt, haben EHurEnBErG. und 
Perry von mehreren Cilioflagellaten eine während 
des freien Schwärmens sich vollziehende Längsthei- 
lung behauptet, und auch von Crararkpe und LacH- 
MANN! wurde eine kleine Seewasser-Peridinee ange- 
führt und abgebildet, deren aus zwei freien rückwär- 
tigen und einem gemeinsamen vorderen Theil beste- 
hender Leib von den genannten Forschern als in 
Längstheilung begriffen angesprochen wurde. Dieser 
Auffassung gegenüber wurde durch die Untersuchun- 
gen von STEIN und von JosEpH über allen Zweifel erho- 
ben, dass solche Paare sich nichtin Theilung, sondern 
in Conjugation befinden, und nach beiden Forschern 
bildet diese Conjugation den Ausgangspunkt einer 
geschlechtlichen Fortpflanzung der Cilioflagellaten. 

Nach Sreın’s an Gymnodinium Pulvisculus an- 
gestellten Untersuchungen ? vereinigen sich die stets 
gleich grossen Conjugations-Paare mit den entgegen- 
gesetzten Rändern der Bauchseite — d. h. der con- 
caven Körperseite — und verschmelzen, ohne das 
Schwärmen aufzugeben, allmälig vollständig, wobei 
auch die Kerne der beiden Individuen zu einer Kugel 
verschmelzen. Die durch Copulation je zweier Indi- 
viduen entstandenen, und von Sreın als geschlecht- 
liche Generation aufgefassten Gymnodinien sind, 
von der Grösse abgesehen, von den Gewöhnlichen 
in niehts verschieden. Aus den durch die Vereini- 
selbst, 
oder wie Stzın nach einzelnen Beobachtungen ver- 
muthet, aus den in den Kernen sich entwickeln- 
den Kugeln entstehen « Keimkugeln», welche je eine 
helle Blase und in dieser einen centralen Kern ent- 
halten, und hierdurch, wie sich Sreın ausdrückt, mit 
Eiern, welche ein Keimbläsehen und einen Keimfleck 


gung zweier Kerne befruchteten Kernen 


einschliessen, vollkommen übereinstimmen. Die Keim- 
kugeln bleiben in den meisten Fällen ungetheilt, nur 


ı Op. cit., 73. Taf. 13, Fig. 2. 
® Op. cit., 95. 


399 


selten theilen sie sich in zwei Hälften, wodurch übri- 
gens der weitere Entwiekelungsgang nicht im minde- 
sten beeinflusst wird. Letzterer besteht darin, dass die 
Substanz der einzigen oder der zwei Keimkugeln all- 


mälig in sehr viele, blos durch die sehr dünne Mem- 


bran der Keimkugeln zusammengehaltene kleine 


Kügelchen zerfällt, an deren Bildung die unverändert 


bleibenden centralen Bläschen sich nicht betheiligen. 
In dieser Weise sind aus den Keimkugeln zahlreiche 
kleine Embryonen enthaltende Keimschläuche ent- 
standen; die Organisation und das Ausschwarmen 
dieser Embryonen wurde aber von StEın nicht er- 
forscht. 

Aus dieser Schilderung geht hervor, dass die 
Sremm’schen Untersuchungen über die geschlechtliche 
Fortpflanzung der Cilioflagellaten im Wesentlichen 
zu denselben Ergebnissen führten, wie bei den Nudi- 


flagellaten ; auch bei den Cilioflagellaten entwickeln | 


sich aus den veränderten Kernen der geschlechtlichen 
Generation kleine «Embryonen», deren Organisation 
aber Stein nicht zu ergründen vermochte, und deren 
weiteres Schicksal in ein gleiches Dunkel gehüllt ist, 


wie das der Embryonen der Nudiflagellaten. Solche 


«Embryonen» kamen, wie bei zahlreichen Nudiflagel- 
laten, so auch bei Peridiniumtabulatıum auch mir recht 
oftzur Beobachtung, und ich konnte mich auf das Be- 
stimmteste überzeugen, dass es nichts anderes, als 
Schwärmer parasitischer Chytridieacen sind, welche 
aus dem Inneren der Peridinien durch flaschenhals- 
förmige Röhren hervorschwärmen; letztere Röhren 
sprossen von der Oberfläche noch nicht in Schwär- 
mer zerfallener «Keimkugeln» und durchbrechen 
schliesslich den Panzer der Peridinie; die frei gewor- 
denen Schwärmer siedeln sich an der Oberfläche ge- 
sunder Peridinien an und entwickeln sich zu Chytri- 
dinienzellen. Ich kann mich demnach der Auffassung 
von BereH, wonach sich die Srem’schen Untersu- 
chungen auf offenbar durch Parasiten befallene Indi- 
viduen beziehen,! vollkommen anschliessen. 

Ausser Stein hat auch G. Josepn eine geschlecht- 
liche Fortpflanzung beschrieben, und zwar von dem 
in den Wässern der bei Adelsberg gelegenen Höhle 
Pinka jama lebenden Peridinium stygium? Von 
diesem Cilioflagellaten bevölkern zwei Formen die in 


2 Op. eit. 191. 

2 Ueber Grotten-Infusorien. Vortrag 
naturwiss. Sect. der schles. Gesellsch. 
am 13. Nov. 1878. Zoolog. Anz. No. 22. 


in der Sitzung der 


(1879) 114. 


für vaterl. Cultur. 


der Höhle befindlichen Pfützen : nämlich eine unge- 
panzerte kleinere, nach den Srrın’schen Gattungs- 


ı eharakteren in die Gattung Gymnodinium gehörige 


Form, und dann eine grössere Form mit einem aus 
95 unregelmässig pentagonalen Täfelchen gebildeten 
Panzer, welche demnach in die Gattung Peridinium 
gehört. Erstere sind die jungen, letztere die ent- 
wiekelten, mit der Panzerbildung gleichzeitig auch 
geschlechtsreif gewordenen Individuen von Peridinium 
stygium. 

Die geschlechtliche Fortpflanzung dieser Art geht 
nachden Untersuchungen von JoszpH, folgender Weise 
vor sich: Die Peridinien conjugiren sich paarweise, 
und zwar scheinen sie mittelst einer Substanz, wel- 
che aus einem in der Längsfurche der hinteren Kör- 
perhälfte befindlichen Spalt (Mundöffnung) hervor- 


' quillt, an einander zu kleben. Die eonjugirten Indi- 


viduen vereinigten sich stets in entgegengesetzter 
Lage, so dass die eine hintere Körperhälfte nach 
vorne, die andere nach hinten gerichtet war, und 


| frei hervorragte. Die Kerne näherten sich einander 


und schienen eine einzige bisquitförmige Masse zu 
bilden, in weleher winzige Körnchen ein lebhaftes 
Wimmeln zeigten; ob hierbei ein Austausch von 
Kernsubstanz stattfand, konnte nicht entschieden 
werden. Eine Copulation der Paare erfolgte niemals, 
sondern es trennten sich dieselben wieder, warfen 
Geisseln und Cilien ab, und die Bewegungen hörten 


‚ auf. Hierauf begannen die Kerne auf Kosten der Kör- 


persubstanz zu wachsen und bildeten entweder ein- 
zelne Kugeln, oder theilten sich in zwei Stücke, um- 
gaben sich mit einer zarten Hülle und sprengten 
endlich die Panzer, um ins Freie zu gelangen. 

Für die weitere Entwickelung ist es massgebend, 
ob die Kerne vereint geblieben sind oder sich getheilt 
haben. Im letzteren Fall entwickelt sich jeder Kem- 


‚ theil zu einem Gymnodinium. Im ersteren Fall 


dagegen füllen sich die Kernkugeln oder «Keimku- 


| geln» — nachdem die Körnchen aus ihrer Substanz 


verschwunden sind — mit je ein helles Centrum auf- 
weisenden zahlreichen Bläschen. Diese Bläschen wer- 
den stetig grösser, sprengen die Membran der Keim- 
kugeln und gelangen ins Freie, um sieh hier zu 
Gymnodinien zu entwickeln, aus welchen später 
Peridinien werden. 

Inwiefern die geschilderte «geschlechtliche Fort- 
pflanzungsart» auf richtigen Beobachtungen beruht, 
das zu entscheiden werden erst fernere Untersuchun- 
gen ermöglichen. 


21010) 


4. Noctilween. 


Die Fortpflanzung der Noctilucen ist aus den von 
Brientrwent! und von Cıenkowskı? an Noctiluca 
miliarıs angestellten Untersuchungen bekannt. 

Brientwein hat eine hauptsächlich im Herbst 
und Winter stattfindende Fortpflanzung durch Thei- 
lung beobachtet, bei welcher die Individuen theils 
noch während ihrer freien Bewegung, theils nach 
Verlust der Geisseln und Fühler sammt den Kernen 
in zwei gleiche Theile zerfallen. 

Dagegen hat Crenkowskı eine Fortpflanzung 
durch Knospung beobachtet, deren erste Phasen leb- 
haft an die partielle Eifurchung erinnern. Schon 
Busc# ® that nach Verlust der Geisseln und Tenta- 
keln zu Kugeln contrahirter bläschenförmiger Nocti- 
lucen Eıwähnung, in welchen sich Keime bilden, 
welche sich zu kleinen Noetilucen umwandeln. Diese 
Schwärmer kommen nach CIEnkowskı auf folgende 
Weise zu Stande: Die zur Knospenbildung sich an- 
schiekenden Noctilucen ziehen Geissel und Tentakel 
ein und verlieren die Mundöffnung;; inzwischen zieht 
sich das Protoplasma, in welchem auch der Kern zu 
verschwinden scheint, auf ein Segment der bläschen- 
förmigen Körperhülle. Hierauf zerfällt die m eine 
Scheibe vereinigte Körpersubstanz, das sogen. Schild, 
gleich einem Eie mit partieller Furchung, durch wie- 
derholte Theilung in 2, 4, 8, 16 und mehr Theile. 
Mit fortschreitender Theilung treten die Protoplasma- 
theilehen sammt der dieselben bedeckenden Hülle 
immer mehr knospenartig hervor; nachdem diese 
Knospen eine Grösse von etwa 0,016 bis 0,22 mm. 
erreichten, entwickelt sich an deren freiem Ende eine 
feine Geissel, worauf dieselben von der Basis sich ab- 
schnüren und auseinanderschwärmen. Diese kleinen 
Schwärmer zeigen einen neben der feinen Geissel her- 
vorragenden fadenförmigen Fortsatz, aus welchem 
sieh später der Tentakel entwickelt; dieselben sehen 
mit diekem Strunk versehenen Hutpilzen ähnlich, 


! On Self-Division of Noctiluca. Quat. Journ. of Mi- 
erose. Seiences. Vol. III. 1855. Vgl. CLaus, Grundzüge der 
Zoologie. III. Aufl. (1876) 144. 

® Ueber Schwärmerbildung bei Noctiluea miliaris. 
AMA. VII. (1871) 131; ferner: Sitzungsberichte der zoolo- 
gischen Abtheilung der III. Versammlung russischer Na- 
turforscher in Kiew. Mitgetheilt von Kowaukwsky. ZWZ. 
XXI. (1872) 297. 

® Beobachtungen über wirbellose See-Thiere. 1851. Vgl. 
Bronn, Class. und Ordn. des Thierreichs. Bd. I. (1859) 64. 


und nehmen später, während des Schwärmens, bei- 
nahe eine Colpodenform an. Zuweilen wachsen die 
aus den Schildehen sprossenden Schwärmer vor der 
Abschnürung zu beträchtlicher Grösse an; in ihrem 
Inneren bildet sich ein Kern und ihr Plasma erhält 
ein schaumiges Gefüge, in welchem Zustand diesel- 
ben den bereits von Busch beschriebenen jungen 
Noctilucen sehr ähnlich sehen. 

Von Crenkowskı wurde bei den Noctilucen auch 
eine Conjugation beobachtet. Zwei Noctilucen schmie- 
gen sich mit der Seite, welehe den Mund trägt, eng 
und Tentakeln 
und verschmelzen, wobei sich auch die beiden Kerne 


aneinander, verlieren die Geisseln 


vereinigen. Rs ist wahrscheinlich, dass die Conjuga- 
tion auf die Schwärmerbildung fördernd einwirkt; 
dass dieselbe aber der Knospenbildung nicht unbe- 
dingt vorangeht, dafür spricht der Umstand, dass 
CIENKOWwsKT auch sehr kleine Noctilucen mit Knospen 
antraf. 


5. Ciliaten. 
A) Theilung und Knospenbildung. 


Die Fortpflanzung der Ciliaten durch Theilung 
war, wie im Obigen dargelegt wurde, bereits den ersten 
Forschern der Protisten bekannt, und für einzelne 
Infusorien wurden die Details des Theilungsprocesses 
schon von den ersten Forschern genau beobachtet. 
So lieferte z. B. der unsterbliehe Frforscher der Süss- 
wasser-Polypen, Apranam TremBLEY bereits in der 
ersten Hälfte des vorigen Jahrhundertes von der 
Theilung der Stentoren eine geradezu elassische Be- 
schreibung.! 

Trotzdem, dass — wie oben erwähnt — die der 
Länge nach an einander geschmiegten Ciliaten bereits 
von LEEUWENHOER und 0. Fr. Mürter als nicht in 
Theilung, sondern in «Degattung» begriffen ange- 
sprochen wurden : hielt sich die Enrexgere’sche Auf- 
fassung von der sowohl durch Quer-, als durch Längs- 
theilung erfolgenden Fortpflanzung der Ciliaten bis 
in die jüngste Zeit aufrecht, und der Conjugations- 
process musste von Baupranı aufs Neue entdeckt wer- 
den. Durch die Untersuchungen von BALBIANT, STEIN, 
EnGELMAnN, BürscHLı u. A. wurde der endgiltige 


! Des Herrn Tremerev Abhandlungen zur Geschichte 
einer Polypenart des süssen Wassers mit hörnerförmigen 
Armen. Aus dem Französischen übersetzt von JOHANN 
Aucusr Ernraım Gorze. Quedlinburg, 1775. Vgl. ibidem : 


Abhandlung von den Strauss- und Triehterpolypen. 471—AS6. 


404 


Beweis geführt, dass eine Längstheilung nur bei sehr 
wenig, Ciliaten stattfindet, und dass die in dieser 
Richtung paarweise zusammenhängenden Infusorien 
thatsächlich nicht in Theilung, sondern in Conjuga- 
tion, einem weiter unten eingehender zu erörternden 
Vorgang begriffen sind. 

Das, was wir beim heutigen Stand unserer Kennt- 
nisse über die Fortpflanzung der Ciliaten durch Thei- 
lung wissen, lässt sich in Folgendem zusammen- 
fassen. 

Der Theilung geht, wenn auch uicht immer, so 
doch in den meisten Fällen ein Wachsthum des 
Ciliatenleibes in einer auf die Theilungsebene verti- 
calen Achse voran; diese Achse aber entspricht — 
da die Theilung in den meisten Fällen nach der 
Quere erfolgt — der Längsachse des Protisten. 
Nur bei den einfachsten Formen, sagt Srrın,! ist die 
Theilung kaum für mehr, als eine einfache Halbivrung 
des Körpers und des Kernes anzusehen, so z. B. bei 
gewissen Opalinen. Je complicirter aber die Ciliaten 
organisirt sind, um so complieirter werden auch die 
während der Theilung verlaufenden Vorgänge sein; 
denn jede zu einem neuen Individuum bestimmte Kör- 
perhälfte muss sich so lange verändern, bis sie die müt- 
terliche Organisation wenigstens in allen wesentlichen 
Punkten erreicht hat; erst dann kann die endgiltige 
Abschnürung stattfinden. In der einen Hälfte kann ein 
Theil der vorhandenen Organisation, wie z. B. das 
Peristom, der Mund, der Schlund ete. meist unver- 
ändert fortbestehen; dagegen müssen in der ande- 
ren Hälfte gerade diese Theile aufs Neue gebildet 
werden, und dieser Neubildung muss eine Vernich- 
tung der derselben hinderlichen alten Organisation 
vorangehen. Am complicirtesten gestaltet sich der 
Theilungsprocess bei den Oxytrichinen, Euplotinen 
und Aspidisceinen, bei welchen nieht nur — wie bei 
den Heterotrichen — in der einen Hälfte der Mund 
mit dem complieirten Peristom neugebildet werden 
muss, sondern es entwickelt sich ausserdem in bei- 
den Hälften ein ganz neues Ciliensystem, welches 
das alte verdrängt. 

Die Theilung erstreckt sich natürlich auch auf 
die Kerngebilde, welche sich aber, wie Frey? und 
STEIN ? hervorheben, nicht immer, wie bei der ge- 
wöhnliehen Zelltheilung, vor der Theilung des Ci- 


! Der Org. I. 99. 
® Das einfachste thierische Leben. (1858) 56. 
°® Der Ore. I. 92. 


G. Entz, Protisten 


liatenleibes selbst theilen, sondern sehr häufig mit 
dieser Schritt halten; es lässt sich sogar an den 
Kerngebilden häufig noch gar keine Veränderung 
beobachten, wenn an der Körperoberfläche die die 
Theilung begleitenden Veränderungen bereits mehr- 
weniger vorgeschritten sind. 

Die in Einzahl vorkommenden, kugeligen oder 
eiförmigen Kerne strecken sieh vor ihrer Theilung in 
die Länge und erst dann theilen sie sich. Das Gegen- 
theil geschieht bei den mit bandförmigen Kernen 
versehenen Ciliaten, den Vorticellinen und Euploti- 
nen, bei welchen der Kern vor der Theilung sich ver- 
kürzt. 

Bei den Oxytrichinen verschmelzen die beiden, 
nach Banpranı ! und BürschLı? durch einen feinen 
Faden verbundenen Kerne vor der Theilung zu einem 
einzigen Körper und zerfallen erst dann in vier 
Theile. Auch die rosenkranzartigen Kerne, durch 
welche z. B. mehrere Arten der Stentoren und Spi- 
rostomum ambiguum charakterisirt sind, verschmel- 
zen vor der Theilung in einen einzigen eiförmigen 
Körper. 

Diese Details, welche wir hauptsächlich den Un- 
tersuchungen von Baugranı” verdanken, wurden 
grösstentheils auch durch andere Forscher bestätigt ; 
die aus den einzelnen Beobachtungsergebnissen ab- 
geleitete allgemeine Regel ist aber, nach Srrın, doch 
nur im Grossen und Ganzen richtig, indem verschie- 
dene Abweichungen von dem regelmässigen Verlauf 
vorkommen. 

Bei den mit sehr zahlreichen Kernen versehenen 
Opalininen (Opalina Banarum, ©. obtrigona, ©. 
dimidiata) verhalten sich die Kerne, wie aus den 
schönen Untersuchungen von ZELLER bekannt ist,? 
bei der Theilung ganz passiv, und es entfallen auf 
jede Theilungshälfte mehr oder weniger. Dasselbe 
fand Bürschur bei Loxodes Rostrum.® 


' Du role des organes generateures dans la division 
spontande des Infusoires cilies. Journ. de la Physiologie. 
Tome III. No. IX. (1860) 75. 


> Studien 


Eizelle, die Zelltheilung und die Conjugation der Infuso- 


über die ersten Entwiekelungsvorgänge der 


rien. Abhandl. der Senekenberg’sehen naturforsch. Ge- 
sellsch. X. Bd. (1876) 381. 

® Diss. eit. 

* Der Org. II. 46. 

° Untersuchungen über die Fortpflanzung der Opali- 
nen. ZWZ. XXIX. (1877) 352. 

® Studien ete. 28S, 


AOL 


Schon bei Sreın ! und bei Bausıant” finden wir 
erwähnt, dass der Kern der Urostyla grandis während 
der Theilung eine zarte Längs- (Bauprant) oder wel- 
lige Streifung (Srem) annimmt; desgleiehen fand 
auch EnGELMAnN eine Längsstreifung an dem wäh- 
vend der Theilung gestreckten Kern von Didinium 
hat 
welche nach der Theilung alsbald wieder verschwin- 


nasutum.?* BürscHLı diese zarte Streifung, 
det, während der Theilung und — wie weiter unten 
gezeigt werden soll — auch während der Knospen 
bildung an den Kernen zahlreicher Ciliaten ( Stylo- 
nychia, Paramecium Bursaria, Vorticella nebulifera, 
Oarchesium polypinum )beobachtet,1** und behauptet 
gewiss mit Recht, dass die zarte streifige Differenzirung 
der in Theilung beerifftenen Kernsubstanz bei den Ci- 
liaten als allgemeine Regel gelte, was für um so wahr- 
scheinlicher zu halten ist, als dieselbe Streifung — 
wie oben angeführt wurde — nach den Untersuchun- 
sen von GRUBER auch in den sich theilenden Ker- 
nen der Monothalamien auftritt. Der durch die 
neueren Untersuchungen von BürschLı, For, Oscar 
Hrrrwig, FLEMMING, SELENKA, STRASBURGER U. A. 
gelieferte Nachweis, dass die Kerne der Thier- und 
Pflanzenzellen während der Theilung sanz regel- 
mässig eine streifige Beschaffenheit annehmen, ist 
ein neuerer Beweis für die vollkommene morpholo- 
gische Gleiehwerthigkeit der Kerne der Protisten mit 
den Zellkernen. 


! Der Org. I. 199. 

2 Recherches sur les phenomenes sexuels des Infu- 
soires, Extrait du Journ. de la Physiologie. Nos. de Jan- 
vier & Octobre. (1861) 46. 

> Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
(1861) 376. 

* Max ScHuLTtzE hat viel früher, Jahre 
1851, die zarte meridionale Streifung am Kern von Opa- 


bereits im 
lina lineata, einem Parasiten der in der Ostsee lebenden Nais 


littoralis erwähnt und auch charakteristisch abgebildet 
(Beiträge zur Naturgeschichte der Turbellarien. (1851) 69. 
Taf. VII. Fig. 10 und 11.); nur hat Schutze, in der Mei- 
die Opalinen seien Ammen von Würmern, in den 


de. 


nung 
gestreiften Gebilden das, was sie eigentlich vorstellen, 
Kerne, nicht erkannt. Es dürfte dies die erste Angabe 
die streifige Differenzirung der in Theilung begriffenen 
Kerne, und deren Erwähnung hier um so mehr am Platze 
sein, als sich diese Angabe in der einschlägigen Literatur — 
meines Wissens — nirgends vorfindet. 
* Studien ete. 283. 


Kerne unter den von ihm nntersnehten Ciliaten blos bei 


Parameeium Aurelia. 


über | 


Das Kernkörperchen (nucleolus, primärer Kern 
Bürsenuı), oder mit dem oben gebrauchten Aus- 
druck: der Reservekern, hält in der Zweitheilung mit 
dem Kern gleichen Schritt und zeigt während der 
Theilung gleichfalls eine longitudinale Streifung, 
was zuerst von Stein bei Stylonychia Mytilus,! spü- 
ter bei Balantidium Entozoon,? von Köruıker aber 
bei Paramecium Aurelia® beobachtet wurde. Nach 
Baugrant ® zeigen die Kernkörperchen sämmtlicher 
Infusorien während des Theilungsvorganges die näm- 
lichen Veränderungen : zuerst werden dieselben sicht- 
lich grösser und in longitudinaler Richtung zart ge- 
streift; hierauf schwellen ihre beiden Enden keulen- 
förmig an und verlängern sich, die Streifung noch 
beibehaltend, strangartig ; endlich verschwinden die 
Verbindungsfäden, und die keulenförmigen Enden 
verändern sich zu Kernkörperehen mit vollkommen 
homogener Substanz. Diese Beobachtungen werden 
dureh die neueren Untersuchungen von BürscHtiı 
als vollkommen richtig bestätigt. Demnach stimmen 
die Kernkörperchen, hinsichtlich der während der 
Theilung auftretenden feineren Structurveränderun- 
gen, mit den Kernen der Infusorien, resp. der Thier- 
und Pflanzenzellen vollkommen überein. 

Wie bereits erwähnt, ist die Theilung bei den 
meisten Infusorien eine transversale, d. h. die Thei- 
lungsebene steht senkrecht auf die Längsachse. Un- 
ter den mit Mundöffnung versehenen Ciliaten bilden 
blos die Vorticellinen in weiterem Sinne ( Vorticellina 
Ehrb., Ophrydina Ehrb. und Urceolarina Stein‘) 
eine Ausnahme, da sich dieselben in der Richtung 
der Längsachse theilen. Diese Ausnahme ist aber 
meimer Auffassung nach blos eine scheinbare ; that- 
sächlich erfolgt die Theilung auch bei den Vorticelli- 
nen in der nämlichen Achse, wie bei den übrigen 
mit Mundöffnung versehenen Ciliaten ; die Scheibe 
des Wirbelorgans der Vorticellinen entspricht näm- 
lich, meiner Auffassung nach, dem Bauchfelde der 
Hypotrichen, demzufolge die Achse, welche die Mitte 
der Bauch- und Rückenfläche der Hypotrichen ver- 
bindet mit der Längsachse der Vorticellinen zusam- 
menfällt, d. i. mit derjenigen Achse, in welcher sich 
sowohl die Hypotrichen, als auch die Vortieellinen 
theilen. i 


' Der Org. 154. 

® Der Org. 316. 

» Tcones histiologie®. I. Abth. (1864) Taf. I. Fig. 1I—3 
* Diss. cit. 


4083 


Die in schräger Richtung erfoleende Theilung der 
gleichfalls zu den im weiteren Sinne genommenen 
Vorticellinen gehörigen Lagenophryen, welche wir 
aus den Untersuchungen von Sreın kennen,! ist von 
der Theilung anderer mit Mundöffnung versehener 
Ciliaten in der That durchwegs verschieden ; indessen 
dürfte diese Fortpflanzungsart, meines Erachtens, 
weniger einer Theilung, als einer Knospenbildung 
entsprechen, welche ihre Analogie bei Spirochona 
gemmipara findet. 

Unter den mundlosen Infusorien gehört bei den 
Acineunen die Theilung zu den selteneren Fort- 
pflanzungsarten und erinnert, wie Sreım bemerkt,” 
lebhaft an die Knospenbildung. Unter die durch 
Theilung sich fortpflanzenden Acinetinen gehören: 
Podophrya fixa,? Acineta mystacina* und Urnula 
Epistylidis.°* Bei allen diesen Acinetinen verläuft die 
Theilungsebene meist in schräger, seltener in longi- 
tudinaler oder transversaler Richtung und theilt den 
Körper des Ciliaten meist in zwei ungleiche Hälften, 
von welchen die kleineren Theilungssprösslinge (am 
auffallendsten bei Urnula) aus dem Mutterindivi- 
duum gleichsam ausgeschnitten werden; erstere er- 
halten an der Oberfläche auf longitudinal oder schräg 
verlaufenden Streifen dieht sitzende Cilien, um von 
den an Ort und Stelle verweilenden grösseren Hälf- 
ten losgerissen, in der Form holotricher Infusorien 
fortzuschwärmen. Hierher gehören hinsichtlich ihrer 
Fortpflanzung — wie auch Srein bemerkt® — noch 
die m den mit Mundöffnung versehenen Ciliaten 
schmarotzenden Sphaerophryen — die sogenannten 
acinetenförmigen Embryonen. 

Bei der anderen Gruppe der mundlosen Ciliaten, 
den Opalininen, wechselt die Theilungsrichtung und 
verläuft bald transversal, bald schräg oder longitudi- 


! Die Infusionsthiere. 8S5—V5. 


” Der Org. I. 94. 
’ STEIN, op. et ]. eit. 

‘ Crap. et Lacam. Etudes. III. 133. 
Bünschuı, Ueber die Entstehung der Schwärmsprösslinge 
der Podophrya quadripartita Clap. et Lachm. JZ. X. Neue 
Folge. III. (1876) 307. 

5 CraPr. et Lacnm. Etudes. III. 208. — Stein, Der 
Org. II. 108. 


= Von CLAPAREDE und LACHMANN wurde. diese, der 


— STEIN, 1. ec. — 


Aeineta mystacina am nächsten stehende Acinetine — wie 

ENGELMANN (Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. 

XI. (1861) Sep. Abdr. 25) und Srzın (Der Org. II. 107) 

nachwiesen — irrthümlieh für einen Rhizopoden gehalten. 
® Der Org. I. 94, ; 


nal; aber auch bei diesen ist von den verschiedenen 
Theilungsrichtungen die Quertheilung am häufigsten 
vertreten. Eine solche Theilung wurde von Max 
Scuuurzs bei der im Darm von Planaria torva 
schmarotzenden Opalina Planariarum (= Op. poly- 
morpha Scuurızw) und bei der in Nais littoralis 
schmarotzenden Opalina lineata,! — von Sızın eben- 
falls bei Opalina Planariarum, ferner bei der im 
Lumbrieus terrestris lebenden Hoplitophrya (Opa- 
lina) Lumbrici,? endlich bei der in Saenuris varie- 
gata schmarotzenden Opalina secans® beobachtet, 
mit welcher letzteren die von Frzy ebenfalls in Quer- 
theilung beobachtete, aber nicht näher bestimmte 
Opalinine * identisch sein dürfte. Bei allen diesen 
Theilungsvorgängen ist die hintere Theilungshälfte 
meistens auffallend kleiner als die vordere, und er- 
scheint häufig mehr wie eine Knospe. In nicht gar 
seltenen Fällen pflest sich die Theilung, noch bevor 
die Theilungssprössiinge sich getrennt hätten, zu 


' wiederholen. So erwähnt Sreım bei Opalina secans 


und Fruy bei der mit dieser wahrscheinlich identi- 
schen Opalinine dreigliederige Ketten, welehe da- 
dureh zu Stande kommen, dass sich am hinteren 
Theil der vorderen grösseren Hälfte der in zwei un- 
gleiche Hälften getheilten Opaline, noch bevor die 
zuerst gebildeten Theilungshälften sich vollständig 
getrennt hätten, ein zweiter sehr kleiner Theilungs- 
sprössling entwickelt. Beimanchen Opalininen wieder- 
holt sich die Theilung bis zur vollständigen Scheidung 
der einzelnen Individuen noch mehrere Male, wo- 


wie bei gewissen rhabdocoelen Turbellarien 


durch, 
(z. B. Microstomum, Stenostomum, Catenula) und 
Naiden aus vier bis acht, ja zehn Individuen beste- 
hende Ketten zu Stande kommen. Solcher Opalinen- 
Ketten that Oursım bereits im Jahre 1544 Erwäh- 
nung. Eine ähnliche Kettenbildung wurde auch von 
CrararkoE und LAacHmann bei einer Opaline beobach- 
tet, welche in einer an den norwegischen Küsten 
häufigen aber nicht näher bestimmten Annelide 
schmarotzt und der Scauurze’schen Opalina lineata 
sehr nahe steht; ferner wurde in neuerer Zeit eine 


! Beiträge zur Naturgeschichte der Turbellarien. 
(1851) 69. 

2 Die Infusionsthiere. 179.u. 184. 

? Der Org. I. 94. 

* Das einfachste thierische Leben. 57. 

> Entwurf einer systematischen Eintheilung und spe- 
ciellen Beschreibung der Plattwürmer. Kopenhagen. (1844) 14. 

5 Etudes II, 375, 


51" 


AOA 


Kettenbildung von Mauras ! und Everrs? bei der im 
Darm des algerischen Bufo pantherinus, dann von 
Discoglossus pietus und Rana eseulenta schmarotzen- 
den Haplophrya gigantea Maup. ( = Opalina Dis- 
coglosst Everts), — endlich von VEspovsky bei der 
in Enchytraeus Galba und E. Hegemon schmarotzen- 
den Opalina filum ? beobachtet. 

Die Fortpflanzung der in unseren Batrachiern 
fast constant und zwar in sehr grosser Anzahl schma- 
rotzenden Opalininen (Opalina Ranarum, O. dimi- 
diata, O. obtrigona, O. senilis Zeller Anoplophrya 
intestinalis Stein) ist, obschon dieselben dureh zahl- 
reiche Forscher untersucht wurden, bis in die jüngste 
Zeit gänzlich unbekannt gewesen, und die immense 
Anzahl dieser Schmarotzer bildete ein wahres Räth- 
sel. Es wurde zwar von Sreın erwähnt, dass er bei 
Durehmusterung mehrerer Hundert Individuen von 
Opalina Ranarum einzelne mit eingeschnürtem Leib 
antraf; allein die Furche war von einer so ganz un- 
gewohnten Richtung, dass sie nur von einer äusse- 
ren Ursache herstammen konnte.* Die Untersuchun- 
gen von EnGELMAnN über die Fortpflanzung der 
Opalinen ® hatten zwar zum Ergebniss, dass die — von 
ENGELMANN, wie ZELLER nachwies, irrthümlich für 
Opalina Ranarum gehaltene — (0. dimidiata in en- 
eystirtem Zustand in sehr junge (24 bis 26 mm. 
lange) Larven von Rana esculenta einwandert, und 
es gelang ihm auch von Sehritt zu Sehritt zu verfol- 
gen, wie die aus den sehr kleinen Cysten von nur 
0,01 bis 0,025 mm. auskriechende 
kleine, schlanke, einkernige Brut sich durch rasches 


Durchmesser 


Wachsthum und wiederholte Kerntheilung zu statt- 
lichen Opalinen mit zahlreichen Kernen entwickelt; 
die Entwickelung der kleinen Cysten mit den einker- 
nigen schlanken Opalinen zu erforschen war er aber 
vergebens bemüht. 

Durch die schönen Untersuchungen von Zeuver ® 


‘.Haplophrya gigantea, Opaline nouvelle de lintestin 
des Batraciens anoures d’Algerie. CR. Tome SS. (1878) 921. 
® Bijdrag tot de Kennis der Öpalinen nit het Darm- 
kanaal van Batrachiers. Tijdschr. Neederl. Dierk. Vereen. 


4 D. 92. — Vgl. Zoolog. Jahresb. für 1879. I. (1880) 182. | ua‘ 
‚ trachierart verschlungen und in die hinteren Darmpar- 


® Beiträge zur vergleichenden Morphologie der Anne- 
liden. I. Prag. 1879. 

* Die Infusionsthiere, 182. 

° Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infu- 
sorien. MJ. I. (1876) 574. 

° Untersuchungen über die Fortpflanzung und die 
Entwiekelung der in unseren Batrachiern schmarotzenden 
Opalinen, ZWZ. XXIX, (1877) 352, 


wird diese Lücke im Entwickelungsgang der Opali- 


nen vollständig ausgefüllt, und alles über die Ent- 


wickelung und Fortpflanzung der Opalinen bis dahin 
\äthselhafte endsiltig gelöst. 

Nach ZELLER vermehren sich die im unseren Ba- 
trachiern schmarotzenden Opalininen (Opalina Ra- 
narum in Rana temporaria, Bufo varıabilis und 
B. ceinereus, — (). dimidiata in Rana esculenta und 
selten in Bufo einereus, — (0. obtrigona in Hyla 
arborea, — O. similis Zell = Anoplophrya intesti- 
nalis Stein in Bombinator igneus, Pelobates fuscus 
und Rana eseulenta, — (0. caudata in Bombina- 
tor igneus) durch Theilung in transersaler, schrä- 
ger oder longitudinaler Richtung. Einzelne in 
Theilung begriffene Exemplare können schon ge- 
gen Ende des Sommers und im Herbst angetroffen 
werden, doch führt diese Theilung nicht zur Ent- 
wickelung kleiner Individuen. Die eigentliche Fort- 
pflanzungszeit fällt auf das Frühjahr, beginnt sofort 
nachdem die Batrachier nach beendigtem Winter- 
schlaf ihre Schlupfwinkel verlassen und die Gewässer 
aufsuchen, und dauert ein-zwei Wochen, seltener 
eben so viel Monate lang. Zu dieser Zeit zerfallen die 
Opalinen durch in sehr unregelmässigen Richtungen 
rasch sich wiederholende Theilung in zahlreiche sehr 
kleine Individuen. Die Kerne der polynucleären Opa- 
linen verhalten sich bei der Theilung vollkommen 
passiv, und auf die Theilungshälften entfallen, je 
nach ihrer Grösse, Kerne von sehr verschiedener An- 
zahl ; schliesslich enthält die durch rasch auf einan- 
der folgende Theilung entstandende winzige Genera- 
tion verhältnissmässig wenig, 3 bis 12 Kerne. Bei 
den Opalinen mit Doppelkernen, welche durch einen 
feinen Faden verbunden sind (©. similis, O. cau- 
data ), betheiligen sich hingegen auch die Kerne an 
der Theilung, doch sind die kleinen Individuen der 
letzten Generation blos mit je einem Kern versehen. 
Die auf diese Weise sich entwickelnden winzigen 
Opalinen encystiren sich, werden mit den Fäces ent- 
leert und bleiben im Wasser eine Zeit lang ganz un- 
verändert liegen. Die Entwickelung beginnt erst dann, 
wenn die Cysten durch Larven der betreffenden Ba- 


tieen gelangt sind. Die mit mehreren Kernen verse- 
henen kleinen Opalinen werden vor Verlassen der 
Cyste erst einkernig, und zwar nach ZELLER wahr- 
scheinlich durch Verschmelzen der mehreren kleinen 
Kerne zu einem grösseren. Es sind das die 'einker- 
nigen encystirten kleinen Opalinen, deren Einwan- 


405 


derung bereits durch EnGELMmann nachgewiesen 
wurde. 

Demgemäss verlassen alle Opalinen unserer 
Batrachier ihre Cysten in einkernigem Zustand, und 
auch hinsichtlich der gestreckten Lanzen- oder Eiform 
der Individuen dieser jungen Generation besteht zwi- 
schen den einzelnen Arten keinerlei merklicher Un- 
terschied. 

Die jungen Opalinen erreichen erst nach Mo- 
naten ihre volle Grösse. Während des Wachsthums 
strecken sie sich in die Länge, ihr Hinterende bleibt 
zugespitzt, während das etwas verbreiterte und am 
rechtsseitigen Rand rostrumartie zugeschnittene Vor- 
derende sich etwas nach rechts und gegen die Bauch- 
seite krümmt. Diese charakteristische Form bleibt 
bei Opalina dimidiata und bei OÖ. similis stabil. Da- 
gegen nehmen O. Ranarum und O. obtrigona später 
an Breite und zwar zunächst im vorderen Körpertheil 
noch beträchtlich-zu, wodurch die, bei O. obtrigona 
persistirende Form eines unregelmässigen Dreiecks 
entsteht; O. Ranarum hingegen wird später auch 
am Hintertheil breiter. Endlich erfolgt bei O. caudata 
das Wachsthum hauptsächlich in die Breite, wodurch 
ihre kurze, gedrungene Gestalt zu Stande kommt. 
Der einzige Kern theilt sich während des Wachs- 
thums in zwei, durch einen feinen Faden unterein- 
ander verbundene Kugeln. Bei 0. similis und O. cau- 
data bleibt dieser Zustand erhalten, und es theilen 
sich die Kerne nur während der Fortpflanzung; bei 
den anderen drei Arten hingegen wird das Heran- 
wachsen des Körpers von einer fortschreitenden Thei- 
lung des Kernes begleitet, wodurch endlich die für 
diese Arten charakteristischen zahlreichen Kerne zu 
Stande kommen. 

Abweichend vom Geschilderten pflegen sich man- 
che Ciliaten zur Theilung einzukapseln. Diese Ency- 
stirung zur Fortpflanzung wurde zuerst von STEIN 
bei Colpoda Cucullus beobachtet,! welche ihre derb- 
wandige Cyste in 2 bis S Tochterindividuen getheilt 
verlässt; übrigens wird dieser Ciliat auch im freien 
Zustand oft genug in Quertheilung angetroffen. Eine 
im encystirten Zustand erfolgende Theilung wurde 
ferner von Stein von der Gattung Lacrymaria,? von 
CLAPAREDE und LACHMANnN von den die Vorticellinen 
verheerenden Amphilepten,? von mir von Holophrya 


1 Die Infusionsthiere. 20. 
® Der Org. I. 92, 
® Btudes. III. 163, 


Gulo* und Enchelys nebulosa,? endlich von GRUBER 
von Tillina magna beschrieben.” Den Genannten 
kann ich noch Trachelius Ovum, Enchelyodon far- 
etus und Actinobolus radians anreihen, welch letzte- 
ren bisher blos von Srzın bei Niemeek in Preussen 
angetroffenen sehr interessanten Ciliaten ich im heuri- 
gen Sommer in der Umgebung von Klausenburg in 
grosser Anzahl beobachten konnte. Mit Ausnahme 


von (olpoda sind diese zur Fortpflanzung bestimm- 


ten Cysten bei den angeführten Ciliaten — wie dies 
von mir bei Holophrya Gulo hervorgehoben, und 
von GRUBER bei Tillina besonders betont wurde — 
sehr dünnwandig und von den zur längeren Ruhe 
dienenden diekwandigen Cysten, welche mit der Fort- 


| pfanzung in keiner directen Beziehung stehen, ver- 


schieden. 
Bei den Ciliaten, welche wie z. B. Cothwrnien, 
Vaginicolen, Lagenophryen, Tintinnodeen, Stentor 


| Roeselü, Stichotricha secunda u. A. offene Röhren, 


Gehäuse, oder Hülsen bewohnen, beschränkt sich 
die Theilung auf den Leib der Ciliaten; die eine 
Theilungshälfte verlässt das mütterliche Heim und 
sondert sich die neue Hülse oder Röhre selbst ab. 
Bei den von GRUBER entdeckten sehr interessanten 
Stichotricha socialis und Maryna socialis werden die 
neuen Röhren von den beiden Theilungssprösslingen 
an den Oeffnungen der alten Röhre abgesondert, der- 
selben gleichsam zugebaut, wodurch strauchartige 
Gebilde aus gabelig getheilten Röhren zu Stande 
kommen, in deren Endpartieen die einzelnen Indi- 
viduen sich ganz frei bewegen.* 

Bei der Theilung der Kolonieen bildenden Vorti- 
cellinen ( Zoothamnion, Carchesium, Eipistylis, Oper- 
cularia ) wächst aus dem Basalende beider Theilungs- 
sprösslinge ein besonderer Stiel hervor, welcher mit 
dem alten gemeinschaftlichen in Verbindung bleibt, 
wodurch die häufig sehr reich gabelig verzweigten 
baumförmigen Kolonieen zu Stande kommen. 

Die Theilungssprösslinge der Ciliaten stimmen, 
was ihre Organisation betrifft, mit den entwickelten 
Formen in den meisten Fällen vollkommen überein 
oder werden höchstens durch Grössen- und Gestalts- 


! Die Infusorienfauna der Salzseen zu Thorda und Sza- 
mosfalva. Jahrb. der XVIII. Wandersammilg. ungar. Aerzte 
und Naturforscher (ungarisch). 

* Termeszetrajzi Füzetek. II. (1378) 237. 

® Neue Infusorien. ZWZ. XXXIII. (1879) 456. 

* Diss. cit. 448, 


406 


unterschiede von sehr untergeordneter Bedeutung 
gekennzeichnet. Der von den entwickelten Formen 
abweichenden kleinen Generation der Opalininen 
wurde bereits oben gedacht; es erübrigt hier nur 
noch der Theilungssprösslinge der Vorticellinen und 
Acinetinen zu gedenken. Bei den ersteren und den 
Ophrydinen, welche mit ihnen eine natürliche Gruppe 
bilden, erhalten die Theilungssprösslinge, welche die 
mütterlichen Stiele oder Hülsen verlassen, nahe zu 
ihrem hinteren Körperende einen zarten Cilienkranz, 
mit dessen Hilfe dieselben, mit nach vorne gerichte 
tem Hintertheil, eine Zeit lang frei umherschwärmen, 
um sich dann wieder niederzulassen und den Cilien- 
kranz zu verlieren. Diese Cilien entwickeln sich nach 
Srem bei den Lagenophryen auf der Bauchseite der 
plattgedrückten Theilungssprösslinge und bilden vorne 
und hinten unterbrochene Kränze.! Uebrigens ent- 
wickeln sich solche Cilienkränze bei den Vorticelli- 
nen bei jeder, aus welcher Ursache immer erfolgen- 
den Ortsveränderung ; bei den Trichodinen aber bleibt 
der Cilienkranz erhalten. Was endlich die Theilungs- 
sprösslinge der Acinetinen betrifit, so bekommen sie 
an ihrer ganzen Oberfläche Cilien, mit deren Hilfe sie 
in der Form holotricher Infusorien herumschwär- 
men, um sich an entsprechenden Orten niederzulas- 
sen und ihr Cilienkleid wieder abzuwerten. Uebrigens 
können diese provisorischen Cilien, gerade so wie die 
hinteren Cilienkränze der Vorticellinen, auch bei 
nicht in Theilung begriffenen Acinetinen auftreten, 


sobald dieselben sich an dem Ort ihrer Anheftung | 


aus irgend einer Ursache unbehaglich füblen und 
denselben verlassen wollen. Dies wurde namentlich 
von R. Herrwig ? und Mauras® bei Podophrya fixa 
beobachtet, welche, wie letzterer Forscher bemerkt, 
das Epitheton «fixa» am allerwenigsten verdient, da 
sie ganz nach Belieben bald herumschwärmt, bald 
wieder unter Verlust der Bewimperung sich ansiedelt- 

Die Theilung der Infusorien ist eigentlich stets 
von einer Knospung begleitet, welche sich in den 
einfachsten Fällen, z. B. bei der ıasch sich wie- 
derholenden Theilung der Opalininen, blos auf ein 
Verschliessen, gewissermassen ein Vernarben der 
Theilungsränder beschränkt, zumeist aber eine Er- 
gänzung der in den 'Theilungshälften mangelnden 
Theile erzielt; es wird sogar in zahlreichen Fällen, 


ı Die Infusionsthiere, 89. 
® Ueber Podophrya gemmipara. MJ. I. (1875) 78. 
’ Sur l’etat mobile de Podophrya fixa, OR, 83. (1876) 910. 


wie z. B. bei den Oxytrichimen, Aspidiseinen und 
Euplotinen auf beiden Theilungshälften das ganze 
Ciliensystem erneuert, und Srzessırup bemerkt mit 
Recht, dass die Theilung der Infusorien nicht als ein 
Zerfallen eines Organismus, sondern als eine durch 
innere Knospung bedingte Neubildung zweier Ge- 
schöpfe anzusehen ist, wobei das Mutter-Individuum 
zu Grunde geht.! 

Ausser dieser inneren Knospung, welche zu einer 
Ergänzung der Organisation, oder zu einer Neubil- 
dung zweier Tochterindividuen im Rahmen des müt- 
terlichen Organismus führt, und welche im Obi- 
gen mit dem allgemein acceptirten Ausdruck als 
«Theilung» bezeichnet wurde, giebt es bei gewissen 
Ciliaten eine Fortpflanzung, bei welcher im Inneren 
oder an der Oberfläche des Körpers echte Knospen 
gebildet werden. 

Bei den mit Mundöffnung versehenen Infusorien 
ist die eigentliche Knospenbildung seltener, unter 
diesen pflanzen sich ausschliesslich durch Knospenbil- 
dungnur Spirochona gemmipara und Sp. Scheutenii 
fort; der Verlauf dieser Knospung ist aber genauer 
auch nur bei der auf den Kiemen der Gammaren 
schmarotzenden Sp. gemmipara bekannt.” Die Knos- 
pen entstehen, bei jungen Individuen mit derselben 
Häufiekeit wie bei vollkommen ausgewachsenen, an 
der Seite der Spirochonen bald einzeln, bald zu 
zweien, in welchem letzteren Fall stets die hintere die 
ältere ist. Bevor der für die Spirochonen so sehr 
charakteristische Spiraltrichter sich entwickelt hätte, 
trennen sich die Knospen vom mütterlichen Leib, 
um sich nach kurzem Schwärmen an den Kiemen- 
rändern der Gammaren zu fixiren. Der Kern der 
Sprösslinge soll sich nach Srem ganz unabhängig 
vom mütterlichen Kern entwickeln, von Bürschuı 
aber wurde nachgewiesen, dass sich der Kern des 
Sprösslings vom mütterlichen Kern abschnürt, fer- 
ner, dass die Kernsubstanz während der Theilung die 
nämliche zarte Streifung erhält wie die Kerne der 
sich durch Theilung fortpflanzenden Ciliaten.? 

Es wurde bereits oben die Ansicht ausgesprochen, 
dass die von der Theilungsriehtung der übrigen mit 


ı Vidensk. Meddelels for 1860. 334. — Vgl. LEUCKART, 
Bericht. AN. 27. Jahrg. II. (1562). 365. 

2 Stumm, Neue Beiträge zur Kenntniss der Entwickel- 
ungsgeschichte und des feineren Baues der Infusionsthiere. 
ZWZ. III. (1851) 489. Ferner : Die Infusionsthiere, 209. 

3 Ueber Dendrocometes paradoxus ete, ZWZ, XXVILI, 
(1877) 60, 


407 


Mundöffnung versehenen Ciliaten vollkommen ab- 
weichende schräge Theilung der Lagenophryen zich- 
tiger für Knospenbildung zu halten wäre; noch aus- 
gesprochener ist der Charakter der Knospung bei 
einer anderen Art der Fortpflanzung,! bei welcher 
sich am Hinterende der Lagenophryen kleine Par- 
tieen abschnüren ; diese Fortpflanzungsart wird auch 
von STEIN für Knospenbildung gehalten. Die abge- 
schnürten Sprösslinge verwandeln sich nicht zu hypo- 
trichen Schwärmern, wie bei der schrägen Theilung, 
sondern zerfallen in zwei bis vier winzige Schwär- 
mer, welche mit den Theilungssprösslingen der übri- 
gen Vorticellinen, welche einen hinteren Cilienkranz 
tragen, vollkommen übereinstimmen. 

Bereits im Jahre 1776 sah SpaLvanzant seitlich 
am unteren Körperende einer Vorticelle ein kleineres 
Individuum sitzen ; sowohl er, als auch spätere For- 
scher, denen sich zu derselben Beobachtung gelegen- 
heit bot, hielten das kleine Individuum für eine 
Knospe, und bis zum Jahre 1867 zweifelte Niemand 
daran, dass sich die Vorticellinen neben der Längs- 
theilung auch durch Knospenbildung fortpflanzen. 
Im genannten Jahre wurde im zweiten Theil (S. 137 
der Srei’schen grossen Monographie die wichtige 
Entdeckung mitgetheilt, dass diese knospenähnh- 
chen kleineren Individuen ( Mikrogonidien) keines- 
wegs, wie es auf den ersten Blick so wahrschemlich 
schien, aus den orösseren Individuen hervorsprossen, 
sondern sich im Gegentheil mit den grösseren In- 
dividuen, auf welche sie sich gewissermassen aufge- 
pfropft haben, conjugiren und mit denselben ver- 
schmelzen, welche durch die Untersuchungen von 
GRERFF,? BALBIANI,” ENnGELMmanN,* Bürscaeı? und 
Anderen bestätigte eigenthümliche Art der Conjuga- 
tion von Srein als knospenförmige Conjugation be- 
zeichnet wurde. Nachdem diese, weiter unten noch 
zu würdigende wichtige Entdeckung mitgetheilt und 
bestätigt war, wurde die durch Knospenbildung er- 
folgende Fortpflanzung der Vorticellinen gänzlich 
verworfen, bis EnGELMANnN neuestens den Nachweis 


! Stein, Neue Beiträge ete. ZWZ. III. (1851) 504. Fer- 
ner: Die Infusionsthiere, 90. 

® Untersuchungen über den Bau und die Naturgesch. 
der Vorticellen. AN. 37. Jahre. (1871) 210. 

° Sur la generation sexuelle des Vorticelliens. 
Bd. S1. (1875) 676. 

* Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von  Infu- 
sorien. MJ. I. (1876) 621. 

° Studien über die ersten Rutwickelunevorsänge ete. 443. 


CR. 


lieferte, dass bei Vorticella microstoma neben der 
irrthümlich für Knospenbildung gehaltenen knospen- 
formigen Conjugation auch eine echte Knospenbil- 
dung vorkommt,! und zwar gleichzeitig an zahlrei- 
chen Individuen, gleichsam epidemisch, wobei sich 
die durch Knospung gebildeten kleineren Individuen 
von den am Stiel verbleibenden mütterlichen Indivi- 
duen lostrennen, um andere oestielte Individuen auf- 
zusuchen und sich auf diese knospenartig aufzu- 
pfropfen. Eine besondere Wichtigkeit muss der En- 
GELMANN’schen Beobachtung auch darum zugeschrie- 
ben werden, weil durch dieselbe nachgewiesen wurde, 
dass die Kerne der Sprösslinge aus den Kernen der 
mütterlichen Individuen durch Abschnürung in der 
nämlichen Weise zu Stande kommen, wie nach 
Bürscaur's oben erwähnten Untersuchungen die 
Kerne der Sprösslinge von Spirochona gemmipara. 

Es bot sich bereits weiter oben Gelegenheit her- 
vorzuheben, dass die Theilung bei den Acinetinen zu 
einer seltener beobachteten Art der Fortpflanzung 
gehört; auch die allgemein für Theilung gehaltene 
Fortpflanzung von Podophrya fixa, Urnula, sowie 
Sphaerophrya, bei welchen die sich abschnürenden 
Sprösslinge von den fixirt verbleibenden durch klei- 
nere Gestalt verschieden sind, kann, meines Erach- 
tens, richtiger Knospenbildung als Theilung genannt 
werden. Uebrigens bildet die äussere, d. 1. die von 
der Oberfläche ausgehende Knospenbildung nicht die 
regelmässige Fortpflanzungsart der Acinetinen. Eine 
solche äussere Knospenbildung ist aus den Untersu- 
chungen von R. Hrrrwıc bei Podophrya gemmipara 
bekannt,? welche interessante marine Podophrye von 
Herrwic bei Helgoland auf Hydroiden- und Bryozoen- 
Kolonieen in sehr grossen Mengen angetroffen wurde, 
Die zungenförmigen Knospen entwickeln sich gewöhn- 
lich zu vieren oder sechsen, auf grösseren Exemplaren 
zu achten und zwölfen, nur selten zu zweien oder gar 
einzeln an dem, dem Stiel entgegengesetzten verbrei- 
terten Körperende der Podophrye und bilden eine 
kranzförmige Gruppe. Die Knospen haben eine con- 
vexe äussere, und eine muldenförmig ausgehöhlte 
innere, d. h. der Längsachse des Mutterindividuums 
zugekehrte Seite; an den Rändern dieser Vertiefung 
entwickeln sich zarte Streifen und auf diesen sehr 


! Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infuso- 
rien. MJ. I. (1876) 578. 

® UVeber Podophrya 
zum Bau und zur systematischen Stellung der Acineten. 
MJ. I. (1876) 20, 


gemmipara nebst Bemerkungen 


408 


feine, dieht stehende Cilien. Diese hypotrichen Spröss- 
linge erhalten einige pulsirende Vacuolen, erreichen 
eine gewisse Grösse, und werden schliesslich an 
ihrem Basalende aus dem mütterlichen Leib gleich- 
sam ausgeschnitten, um sich nach einem schwerfälli- 
gen Umherschwärmen von kurzer Dauer niederzu- 
lassen und zu Podophryen zu entwickeln. Die Ent- 
stehung der Kerne der Sprösslinge, welche zur Zeit 
ihrer Abschnürung bereits die für P. gemmipara 
eharakteristische Hufeisenform aufweisen, bildet eine 
wichtige Frage. CnararkpE und LAcHMmANN ! sowie 
auch Stem ? suchen das Wesen des Unterschiedes 
zwischen Theilung und Knospenbildung darin, dass 
sich bei letzterem Vorgang die Kerne der Sprösslinge 
ganz unabhängig von den Kernen der mütterlichen 
Individuen bilden. Dass dies für die Vorticellen 
und für Spirochona keine Giltigkeit hat, dass viel- 
mehr bei diesen, wie bei der Knospenbildung der 
Zellen überhaupt, die Kerne der Sprösslinge sich von 
den Kemen der mütterlichen Individuen abschnü- 
ren, wurde weiter oben, gestützt auf die neueren 
Untersuchungen von ENGELMANN und BürscaLı, be- 
reits angeführt. Dass hiervon auch die Acinetinen 
keine Ausnahme bilden, wird aber durch die Unter- 
suchungen von Herrwie bewiesen und über jeden 
Zweifel erhoben. Aus den, wie soeben erwähnt, huf- 
eisenförmigen Kernen von P. gemmipara wachsen 
zur Fortpflanzungszeit verzweigte Knospen hervor, 
wodurch die Kerne eine ähnliche unregelmässig ver- 
zweigte, strauch- oder geweihähnliche Form anneh- 
men, wie sie von den Zellenkernen der Serieterien, 
Speicheldrüsen, sowie den MaurisHt’schen Gefässen 
vieler Raupen bekannt ist. Diese Kernsprossen 
wachsen in die Knospen der Podophrye hinein, um 

vom Mutterkern abgeschnürt, zu Kernen der Schwär- 

mer zu werden. Hiermit vollkommen übereimstim- 

mend wird von Fraıpont die Entwickelung der zwi- 

schen ein und fünf wechselnden äussern Sprösslinge 
von Podophrya Benedeni beschrieben, welche auch 

hinsichtlich der Bewimperung mit den Sprösslingen 

der nahe verwandten P. gemmipara übereinstimmen.” 

Eine äussere Knospenbildung ist ferner, aus den 


* Etudes. III. 239 und 251. 

® Die Infusionsthiere, 28. 90. 209.; ferner: Der Orga- 
nismus II. 129. 

” Recherches sur les Acindtiniens de la cöte d’Ostende. 
2. partie. Büllet. de l’Acad. roy. de Belgique. II. ser. Tome 
45. (1878) 278. 


| Untersuchungen von CrararkpE und Lachmann l, 
Wriıc#t?, Hıncks,’ Koch * und Fraıont’ bei den 
übrigens, wie weiter unten noch dargelegt werden 
soll, auch durch endogene Knospenbildung sich fort- 
pflanzenden Arten der Gattung Ophryodendron be- 
kannt. Diese eigenthümliehen marmen Acinetinen 


kennen wir in zwei verschiedenen Formen, nämlich 
in der mit Rüssel versehenen ( Proboscidiens, Frar- 
poxT) und in der Flaschenform (Lageniformes, Frar- 


poNT). Erstere Form trägt am freien Ende ihres keu- 
lenförmig aufgetriebenen Leibes einen dicken, etwas 
seitlich stehenden, lang vorstreckbaren und retraeti- 
len Rüssel, welcher am Distalende mit zerstreuten 
oder pinselartig gruppirten kurzen Tentakeln besetzt 
ist, während die andere Form diesen charakteristi- 
schen Rüssel entbehrt. 

Nach Hrxcks vermehren sich sowohl die mit Rüs- 
sel versehenen, als auch die flaschenförmigen, nach 
den übrigen Forschern aber blos die ersteren Ophryo- 
dendren durch äussere Knospenbildung. Die Knos- 
pen entwickeln sich einzeln oder paarweise an den 
keulenförmigen Enden der Ophryodendren und nach- 
dem dieselben, wie bei Podophrya gemmipara und 
P. Benedenii, abgeschnürte Kernsprossen aufnahmen 
und zu einer gewissen Grösse angewachsen sind, 
trennen sie sich von der Mutter, um abgefallen sich 
sofort anzusiedeln; wenigstens wurde von keinem 
Forscher die Entwiekelung von Cilien auf den Spröss- 
lingen beobachtet. FrAıpont vermuthet, dass aus den 
abgetrennten Sprösslingen zunächst flaschenförmige 
Individuen werden, welche sich später in rüsselfüh- 
rende umwandeln ; es würden daher die flaschenför- 
migen Individuen Jugendformen, gleichsam Larven 
der rüsselführenden sein. Dagegen meint Koch, dass 
sich die flaschenförmigen Individuen von ihren kurzen 


Stielen loslösen, dann auf die rüsselführenden Indivi- 
duen sich aufpfropfen, mit denselben verschmelzen, 
und dass die Entwickelung der weiter unten zu be- 
handelnden inneren Schwärmsprösslinge das Ergeb- 
niss der Copulation je eines rüsselführenden und fla- 


! Etudes. III. 145. 

® Annals and Magazine of Natural History. Vol. VIIL. 
3-d ser. 1861. Vgl. FRaıpont. 

® Quarterly Joum. of Mieroscop. Science. Vol. XII. 
New ser. 1878. Vgl. FRAIPoNT. 

* Zwei Acineten auf Plumularia setacea, Ellis. Jena. 
1876. Vgl. Fraıpont. 

° Recherches ete. 1. partie. Bullet. de 1’ Acad. roy. de 
Belgique. II. ser. Tome 44. (1877) 784. 


409 


sehenförmigen Individuums sei. Welche Auffassung 
wohl der Wahrheit entspricht, dass sollen erst spä- 
tere Forschungen entscheiden. 

Bei Acineta 
höchst eigenthümliche und bei den übrigen Aeineti- 


divisa entdeckte Framont eine 
nen bisher noch nieht beobachtete Fortpflanzungs- 
art,! welche, obgleich von den bisher geschilderten 
Arten 


abweichend, trotzdem für nichts Anderes als für eine 


der äusseren Knospenbildung wesentlich 
eigene Art von Knospenbildung angesehen werden 
kann, vorausgesetzt natürlich, dass diese Knospen 
in der That jener Acinete angehören. Bei dieser Fort- 
pflanzungsart entwickeln sich am freien Ende des 
Aecinetenleibes zwischen den Saugfäden 1 bis 5 ta- 
schenförmige Knospen, oder nach der Benennung 
von Framont: Fortpflanzungs- Divertikeln (diverti- 
cules generateurs). In vollkommen entwiekeltem Zu- 
stand sind diese Ausstülpungen füllhornförmig, und 
mit einer Zarten, am freien Ende der Divertikeln von 
einer ziemlich grossen, kreisförmigen, doppelt eon- 
tourirten Oeffnung durchbrochenen Cutieula bedeckt. 
Im hellen Plasma der Divertikel ist eine pulsirende 
Vacuole und ein viereckiger Kern, in letzterem ein 
Kernkörperehen von unregelmässiger Form zu unter- 
scheiden. Ueber die Entstehung der Divertikel giebt 
Fraipont folgende Schilderung, welche er auf die 
Vergleichung verschiedener Entwickelungsstufen ba- 
sirt: An der Oberfläche der mütterliehen Acineten 
sprossen kleine, warzenartige Erhabenheiten hervor, 
an deren Bildung blos das die Cutieula mit sich her- 
vorstülpende, allmälig zu dem charakteristischen 
füllhornförmigen Gebilde heranwachsende Ektoplasma 
theilnimmt. Die Divertikel erhalten ihren Kern nicht, 
wie andere Knospen, aus dem mütterlichen Kern, son- 
dem ganz unabhäneie von diesem durch eine endo- 
gene Entwickelung. Ein einzigesmal sah Fraıront 
durch die Oeffinung einer solchen Ausstülpung einen 
mit Cilienkranz versehenen eiförmigen Schwärmer 
ausschlüpfen, welcher mit den weiter unten zu be- 
sprechenden inneren Schwärmsprösslingen der Aei- 
netinen vollkommen übereinstimmte. Auf diese Be- 
obachtung stützt Front die Ansicht, dass diese 
knospenartigen Gebilde zur Fortpflanzung dienen, 
und nimmt an, dass der in den Divertikeln beobach- 
tete Kern und die pulsirende Vacuole dem auf endo- 
genem Weg entwickelten, in seinen Contouren nicht 
erkennbaren Schwärmer angehören. Nachdem aber 


! Recherches ete. 805. 


G. Enrz, Protisten, 


im Inneren des Divertikels, aus welchem Framont 
den Schwärmer auskriechen sah, ein Kern und eine 
Vacuole enthalten war, nimmt er als möglich an, 
dass in einem Divertikel mehrere Schwärmer können 
gebildet werden. 

Wie sich aus dieser Schilderung ergiebt: ist der 


ganze Entwiekelungsgang der Divertikeln und die 


ganze Fortpflanzung mittelst der in den Divertikeln 
auf endogenem Wege gebildeten Schwärmer, von den 
bei den Acineten derzeit bekannten Fortpflanzungs- 
arten so sehr verschieden, dass hinsichtlich der Be- 
stimmung zur Fortpflanzung dieser knospenförmigen 
Gebilde berechtigte Zweifel auftauchen können. 

Es liesse sich hier an zwei Möglichkeiten denken: 
erstens können die Divertikel parasitischen Organis- 
men entsprechen, oder es mögen (dieselben gar nicht 
dureh Knospenbildung zu Stande gekommen sein, 
sondern im Gegentheil aufgepfropften Schwärmern 
entsprechen, welche wie bei der lange Zeit für Knos- 
penbildung gehaltenen knospenförmigen Conjugation 
der Vorticellinen, mit dem Körper der Acinete, auf 
welche sie sich aufgepfropft haben, verschmelzen. Von 
den beiden Möglichkeiten kommt die grössere Wahr- 
scheinlichkeit, meines Erachtens, der letzteren zu. 
Zieht man nämlich den von allen bisher bekannten 
Fällen von Knospenbildung abweichenden, bei- 
nahe unglaublich erscheinenden Gang der Diver- 
tikelbildung in Betracht, insbesondere aber, dass 
nach Framroxt blos das Ektoplasma sich an der 
Knospenbildung betheiligt, und dass sich der Kern 
des Sprösslings vom mütterlichen Kern ganz unab- 
hängig bilden soll; erwägt man ferner, dass die mit 
der Knospenbildung überhaupt nicht in Einklang zu 
bringenden, aber nach den genauen Untersuchungen 
von Fraıpoxt kaum bezweifelbaren Details der einzel- 
nen Entwickelungsphasen, sofort verständlich wer- 
den, sobald man annimmt, dass die vermeintlichen 
Knospen in Conjugation begriffen sind, wozu man 
vollkommen berechtigt ist, da Fraıonxt die einzelnen 
Phasen nicht in unmittelbarer Reihenfolge beobach- 
tete, sondern blos aus der Vergleichung mehrerer 
auf verschiedenen Entwickelungsstadien befindlicher 
Sprösslinge ableitete:: so wird sich mit grösster Wahr- 
scheinlichkeit ergeben, dass die ungewöhnliche Fort- 
pflanzungsart eigentlich gar nicht einer Fortpflanzung, 
sondern einer knospenförmigen Conjugation ent- 
spricht. Der von Frarpont ein einzigesmal beim Aus- 
schlüpfen aus einem Divertikel beobachtete kleine 
Schwärmer dürfte kaum als Argument gegen diese An- 


32 


440 


schauung angeführt werden, da Frarıont die Ent- 
wiekelung dieses kleinen Schwärmers im Divertikel 
unmittelbar nicht beobachtet hat, sondern diese blos 
annimmt. Anderseits scheint es sehr wahrscheinlich, 
dass Fraıpont gerade einen Schwärmer zu Gesicht 
bekam, welcher sich zum Aufpfropfen anschiekte und 
nach der geeigneten Stelle suchte. Ob diese Deutung 
der Frarponr’schen Beobachtung auch der Wahrheit 
entspricht, das dürften weitere Untersuchungen ent- 
scheiden. 

Einigermassen an die Frarpoxr’sche Schilderung 
erinnert eine von Stein bei Acineta mystacina be- 
obachtete ! Fortpflanzungsart von nicht minder zwei- 
felhafter Natur, welche gleichfalls für eine äussere 
Knospenbildung zu halten wäre. Srzın beobachtete 
nämlich zwischen den Bündeln von Saugfüäden der 
genannten Aeinete bis fünf Schläuche mit gallertigen 
Wandungen, welche mit der Cutieula der Acinete 
selbst in Verbindung, gleichsam taschenförmige Aus- 
stülpungen der letzteren bildeten. In jedem Schlauch 
befand sich je ein Schwärmer, von welchen Stein 
voraussetzt, dass dieselben sich im Inneren der Aci- 
nete gebildet und beim Vordringen an die Oberfläche 
die Cutieula der Acinete taschenförmig herausgestülpt 
haben. Ob die Schwärmer enthaltenden knospen- 
artigen Gebilde thatsächlich in der von Srrın voraus- 
gesetzten Weise sich entwickelten, und was später 
aus den Schwärmern wird, das lässt sich einstweilen 
nicht entscheiden, da weder SEIN in seinen späte- 
ren Arbeiten, noch auch andere Forscher, die sich 
mit der Acineta mystacina beschäftigt haben, der 
knospenartigen Gebilde fernere Erwähnung thun. 

Endlieh ist die Knospenbildung unter den Acine- 
tinen auch noch bei Dendrosoma radians” und D. 
Astaci?” bekannt, bei welchen aber die Sprösslinge 
mit dem mütterlichen Körper verbunden bleiben 
und zur Bildung baumartig verzweigter Kolonieen 
führen. Diese Auffassung vom Körper des Dendro- 
soma findet sieh bei EHr£NBerg, ferner bei Cra- 
PAREDE und Lacmmann, während Stein die Indi- 
vidualität der einzelnen Sprösslinge in Abrede stellt 


" Die Infus. 69. 


= EHRENBERG, Monatsber. d. Berl. Akad. (1837) 152. 


Vgl. Sreım, Der Org. I. 93. — Femer: EHreNnBERG, Ueber | 


die seit 27 Jahren noch wohl erhaltenen Organisations- 
Präparate des mikroskopischen Lebens. Abhandl. d. kö- 
nigl. Akad. d. Wissensch. zu Berlin aus d. J. 1862. 72. — 
ÜLAPAREDE et LACHMANN, Etudes. III. 140. 

® Stein, Der Org. I. 93. 


und das ganze Dendrosoma-Bäumchen als ein einzi- 
ges mehr-weniger verzweigtes Individuum betrach- 
tet. Wie der 
Dendrosoma-Bäumchen beurtheilen möge, soviel ist 


immer man aber auch den Werth 
gewiss, dass sich die einzelnen Zweige, welehe die 
Sausfäden tragen, dureh Knospung entwickeln. 


Die Fortpflanzung der Acinetinen durch endogene 
Schwärmsprösslinge, 


Die Fortpflanzung der Acinetinen erfolet gewöhn- 
lich, man könnte sagen in der Regel durch Schwärm- 
sprösslinge (Srrın) oder endogene Embryonen (CuA- 
PAREDE und LacHMAnN), deren Entdeckung ohne 
Zweifel eines der wichtigsten Ergebnisse der Untersu- 
chungen von Stein bildet. Diese Entdeckung machte 
Strın an Podophrya Oyelopum und Acineta Lem- 
narum bereits im Jahre 1848, und veröffentlichte 
sie zum Theil schon im folgenden Jahre,! zum Theil 
aber erst nach sechs Jahren in seiner ersten grossen 
Arbeit über die Acineten-Theorie.” Durch neuere 


| Untersuchungen, sowohl von Srzın als von anderen 


Forschern, wurde diese Lehre von der Fortpflanzung 
der Acinetinen durch innere Schwärmsprösslinge nur 
bestätigt. 

Diese Schwärmsprösslinge oder Embryonen ent- 
stehen im Inneren des Acineten-Leibes stets neben 
dem Kern und gelangen, nach Erlangung der weiter 
unten zu erörternden Organisation, durch besondere 
Geburtsöffnungen ins Freie, wobei am Leib der 
Mutter-Acinetine meistens Contractionen, gleichsam 
Geburts-Anstrengungen zu beobachten sind. Die 
Geburtsöffnung befindet sich in der Regel an dem dem 
Stiel gegenüber liegenden Pol und ist zur Zeit, als sich 
in den Acinetinen keine Schwärmsprösslinge befin- 
den entweder gänzlich verschlossen und unwahr- 
nehmbar oder, wie bei Acineta foetida, wo dieselbe 
auch den Ausführungsgang der pulsirenden Vacuole 
aufnimmt, blos verengert und durch eigene Lippen 
auf dieselbe Weise verschlossen, wie der eontrahirte 
Vorticellinenleib durch den Gloekensaum. Bei Podo- 
phrya quadripartita pflegen sich nach Bürscatr die 
Ränder dieser als trichterförmige Vertiefung imponi- 
renden Geburtsöffnung zu Besinn des Geburtsaetes 
zuzuspitzen, so dass man — wie BürscHLı sagt — 


! Untersuchungen über die Entwiekelung der Infuso- 
rien. AN. 15. Jahrg. I. (1848) 134. 
® Die Infusionsthiere. 53. 


4411 


in Versuchung kommt das Ganze für eine Mund- 
öffnung zu halten." Nach demselben Forscher führt 
bei Dendrocometes paradoxus von der Geburts- 
öffnung eine S-förmig gebogene schlundartige Röhre 
in das Leibesinnere, wo dieselbe in einer Erweite- 
rung, der Knospenhöhle? endigt. Nach meinen Un- 
tersuchungen führt auch bei Aecineta foetida die 
Geburtsöffnung in einen häutigen Gang, welcher 
sich nach Innen kolbenförmig erweitert. Nach erfolg- 
tem Ausschwärmen wird diese Knospenhöhle, welche 
lebhaft an die ihre Wirthszellen durchbrechenden 
Chytridien-Schläuche, ferner an die kolbenförmigen 
Schläuche der sogenännten acinetenförmigen Ciliaten- 
embryonen erinnert, wie eine leere Blase runzelig, 
scheint aber infolge der Contraction des Plasmas 
nach dem Ausschwärmen wieder vollkommen zu ver- 
schwinden. Bei Podophrya cothurnata hingegen ist 
die Geburtsöffnung ein ansehnlicher Schlitz, welcher 
sich an der Seite des mütterlichen Individuums in 
transversaler Richtung öffnet.” 

Hinsichtlich der Entwickelung der Schwärm- 
sprösslinge bei den Acinetinen herrschen zwei ent- 
gegengesetzte und eine vermittelnde Ansicht. Nach 
CLaParüpe und LAcHMmann,* sowie nach Lieserkünn > 
sollen sich diese Schwärmsprösslinge gänzlich aus 
abgeschnürten Kerntheilen der Mutter-Acinetinen 
bilden, während sich nach EnszLmann,® R. Herrwig,? 
Bürscuui® und Fraıponr” aus den Kernen der Mut- 
teracinetinen nur die Kerne der Schwärmsprösslinge, 
die übrigen Körpertheile hingegen aus jenem Theil 
des Protoplasmas bilden, welcher sich an der Ober- 
fläche der Kernsprösslinge aus dem mütterlichen 


! Ueber 
(1576) 294. 

” Ueber Dendrocometes etc. ZWZ. NXVIII. (1877) 55. 

® Ste, Die Infus. 73. — Cuap. u. Lacum., Etudes. 
III. 126. 

* Etudes. III. 108. 

° Ueber Protozoön. Aus einem Sendschreiben an C. 
Th. von Sıesorp. ZWZ. VIII. (1856) 307. 

° Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
(1861) 376. : 

* Ueber Podophrya gemmipara etc. MJ. I. (1875) 58. 

° Deber die Entstehung des Schwärmsprösslings der 
Podophrya quadripartita Crar. et Lacum. JZ. X. Neue 
Folge III. (1876) 287. — Ferner: Ueber Dendrocometes 
paradoxus, STEIN ete. ZWZ. XXXVII. (1877) 49. 

” Recherches sur les Aecinetiniens de la cöte d’Ostende. 
Bullet. de l’Acad. roy. de Belgique 2. serie. Tome A445. 
(1877—78) 247, und 475, 


Podophrya etc. JZ. X. Neue Folge III. 


Körper gleichsam herausschneidet ; nach Srem ! end- 
lich sollen sich die Schwärmer entweder aus Knos- 


pen, welche sich um die zapfenförmigen Kerntort- 


| sätze bilden —- somit aus dem mütterlichen Kern 


und Protoplasma — oder aber blos aus abgeschnür- 
ten Kernpartieen entwickeln. 

Die eingehendsten Studien über die Entwicke- 
lung der Acineten-Schwärmer wurden ohne Zweifel 


von R. Herrwre, Bürschti und von Fraıront ange- 


stellt, welche, wie erwähnt, zur Bestätigung der Enx- 
GELMANN’schen Auffassung führten. Aus den Studien 
Bürscnur’s über Podophrya quadripartita und Den- 
drocometes paradoxus wurde auch noch das wichtige 
Detail bekannt, dass an den Kernen der in Fort- 
pflanzung begriffenen Acinetinen die nämliche zarte 
Streifung auftritt, wie an den Kernen der übrigen 
Ciliaten oder an den sich zur Theilung oder Knospen- 
bildung anschickenden Zellenkernen.* 

Ich selbst habe mich, auf Grund älterer Unter- 
suchungen, bei Besprechung der in Salzwässern le- 
benden Acineta foetida entschieden zur CLArArkor- 


| Lacnmann’schen Ansicht bekannt;? durch neuere 


Untersuchungen, bei welchen ich mich, Her wie und 
Frarront folgend, zum Studium der Entwickelung 
der Schwärmer Tinetionsmittel bediente, konnte ich 
mich aber von der Irrthümlichkeit der eigenen, sowie 
der Richtigkeit der von Eneermann, R. Herıwig, 
Bürscaur und Fraıpont vertretenen Ansicht vollkom- 
men überzeugen, und ich kann nur bestätigen, dass 
in den Sehwärmsprösslingen in der That blos die 
Kerne aus den Kernen der mütterlichen Acineten 
herstammen, während der Körper selbst, welcher 
auf einem frühen Entwickelungsstadium der Schwär- 
mer häufig nur eme ganz dünne Schichte um die 
verhältnissmässig grossen Kernsprösslinge bildet, 
durch das mütterliche Plasma geliefert wird. Dem- 
gemäss steht — wie R. Hrrrwıc und BürschLıi aus- 
geführt haben — die Entwickelung der Schwärm- 
sprösslinge der Acinetinen zu anderen bekannten 
Fortpflanzungsarten der Zellen thatsächlich nieht im 
Gegensatz; dieselbe kann ihrem Wesen nach ledig- 
lich als eine, nicht an der äusseren Oberfläche, son- 


! Die Infusionsthiere, 164 und 217. Ferner: Der Or- 
ganismus. II. 139. 

= Uebrigens wurde die zarte longitudinal Streifung oder 
wellenförmige Runzelung des Kernes von Dendrocometes 
während der Fortpflanzung bereits von Sreın erwähnt. — 
Die Infus. 214. 

” Termeöszetrajzi füz. Bd. II. (1878) 252. 

52” 


412 


dern im Inneren der Zelle vor sich gehende Knos- 


penbildung angesehen werden, an welcher sich, wie | 


bei anderen Fortpflanzungsarten der Zelle, Kern und 
Protoplasma gleichzeitig betheiligen. Zieht man nach 
alldem in Betracht, dass die Theilung — diese all- 
gemeinste und gewiss auch die ursprüngliche Fort- 
pflanzungsart der Zelle — mit der Knospenbildung 
durch eine ganze Reihe von Uebergängen verbunden 
ist, und dass sich die inneren Schwärmsprösslinge 
der Acinetinen eigentlich auch nur durch Knospen- 
bildung, d. h. moditieirte Theilung entwickeln, — wel- 
che innere Knospenbildung nur als eine Modifieation 
jener äusseren, welche an der Oberfläche gewisser 
Protisten, z. B. der Podophrya gemmipara stattfindet, 
angesehen werden kann: so muss der R. Herr- 
wıG’sche Ausspruch, dass auch die Fortpflanzung der 
Acinetinen ganznach den Principien der Zelltheilung 
verlaufe,! als vollkommen begründet angenommen 
werden. 

Die Entwickelung der Schwärmsprösslinge der 
Acinetinen zeigt nicht die geringste Abhängigkeit 
von Grösse und Reife der Mutterindividuen:; in 
kleinen Individuen werden Schwärmsprösslinge eben 
so häufig angetroffen, wie in grossen. Hat die 
Entwickelung der Schwärmsprösslinge einmal begon- 
nen, so wiederholt sich dieselbe in der Regel rasch 
nach einander, wodurch der mütterliche Körper voll- 
kommen erschöpft und durch den letzten Schwärmer 
beinahe gänzlich verbraucht wird; in diesem Falle, 
sowie bei sehr grossen Schwärmern erscheint die 
Schwärmerbildung gleichsam als Häutung ; dies wurde 


von SuEın bei Acineta Astaci,” von Bürschuı aber 


bei Dendrocometes ? beobachtet. 

Die Schwärmsprösslinge entwickeln sich zumeist 
einzeln und schwärmen nach erlangter voller Reife 
auch einzeln aus der Mutterzelle aus. Dem gegenüber 
enthalten manche Acinetinen gleichzeitig mehrere 
Schwärmer; so haben CLApar&kpe und LAcHMmAnN bei 
Podophrya Trold 2, bei P. Lyngbyi 5 und bei P. Py- 
rium % bis 8 Schwärmsprösslinge beobachtet.* Bei 
Podophrya quadripartita entwickelt sich meist ein 
einziger relativ grosser Schwärmsprössling, doch ha- 
ben CrArarkpe und LACHMAnN in der nämlichen Aci- 
netine auch sehr viele, 16 bis 24 sehr kleine Embryo- 


! Diss. eit. 70. 

* Der Org. I. 105. 

® Ueber Dendrocometes ete. ZWZ, XXVIIL. (1877) 58. 
' Etudes, III. 108. 


nen beobachtet.! Bei dem bizarr geformten Ophryo- 
dendron abietinum thun Cuararkor und Lachmann 
ebenfalls zweier Grössen von Schwärmsprösslingen 
Erwähnung, die grossen Schwärmer werden zu Zweien 
gebildet, während von den kleinen Schwärmern 16 
bis 20 und zuweilen noch mehr auftreten.” Ob sich 
die in grösserer Anzahl vorhandenen Embryonen 
sämmtlich einzeln entwickeln, oder ob sie sich durch 
Theilung oder Knospung aus einem zuerst angelegten 
Schwärmer vermehren, kann auf Grund der bisheri- 
gen Beobachtungen kaum mit Sicherheit entschieden 
werden ; nach der von CLAPARkDE und LACHMANN ge- 
lieferten Schilderung scheint letzteres wahrscheinli- 
cher, da nach den genannten Forschern die einzel- 


nen Schwärmergruppen häufig von besonderen, dünn- 


wandigen Schläuchen umhüllt sind. 

In Bezug auf Gestalt und Bewimperung sind die 
Schwärmsprösslinge der Acinetinen unter einander, 
und natürlich auch von den entwickelten Acinetinen 
sehr verschieden. Der eine mehr-weniger starke 
Schicht bildende Protoplasmaleib ist entweder fein 
granulirt und hell, oder wie bei den entwickelten 
Acinetinen wegen der groben Körnchen und Brocken 
dunkel. Der Kern ist — auch bei jenen Acinetinen, 
welche in entwickeltem Zustand lang gestreckte, huf- 
eisenförmige oder verzweigte Kerne haben — meist 
kugelförmig. Die pulsirenden Vacuolen sind bei den 
mit einer oder weniger Vacuolen versehenen Aecine- 
tinen in einer mit den entwickelten Formen über- 
einstimmenden Anzahl vorhanden ; bei jenen hinge- 


gen, welche zahlreiche Vacuolen haben (z. B. Po- 


dophrya cothurnata, P. Steinti, Aecineta linguifera) 
enthalten die Schwärmsprösslinge stets weniger Va- 
cuolen. 

Der Form nach sind die Schwärmsprösslinge bei 
den meisten Acinetinen oval und in der vorderen 
Körperhältte, in wechselnder Entfernung vom vorde- 
ren Pol, mit einem oder 2 bis & Wimperkränzen ver- 
sehen. Solche Schwärmer sehen den von ihren Stie- 
len losgelösten und mittelst der provisorischen Ci- 
lienkränze schwärmenden Vorticellinen, insbesondere 
aber den zur knospenförmigen Conjugation bestimm- 
ten, kleinen Vorticellinen-Schwärmern, welche weiter 
unten noch des Näheren besprochen werden sollen, 
zum Verwechseln ähnlich; dieselben, besonders die 
mit einem einzigen Cilienkranz, erinnern ferner auch 


1 Etudes. III. 116. 
® Etudes. III, 146. 


413 


noch überraschend an die Schwärmsporen der Oedo- 
gonien. 

Diese peritrichen ovalen Schwärmsprösslinge — 
wie erwähnt, die häufigsten — sind meines Erachtens 
für die Schwärmsprösslinge der Acinetinen als typisch 
anzusehen und die von ihnen in Bezug auf Gestalt 
und Bewimperung scheinbar gänzlich abweichenden 
Schwärmsprösslinge können auf sie ohne Zwang zu- 
rückgeführt werden. 

Behufs leichterer Orientirung wollen wir an den 
peritrichen ovalen Schwärmern drei Achsen unter- 
scheiden: eine in der Medianlinie verlaufende, den 
vorderen und hinteren Pol des Schwärmers verbin- 
dende Hauptachse und — mit Rücksicht auf das 
weiter unten Folgende — zwei Nebenachsen, welche 
sowohl die Hauptachse, als auch sich gegenseitig im 
Mittelpunkt unter rechtem Winkel kreuzen. Es ist 
klar, dass bei diesen ovalen peritrichen Schwärm- 
sprösslingen, welche unter Harcrev’s Protawonia 
diplopola! einzutheilen sind, die Hauptachse der 
Längsachse des Schwärmers, die gleiche Pole ver- 
bindenden Nebenachsen aber den Querachsen des 
Schwärmers entsprechen. 

- Dies vorausgeschickt, lassen sich nun die Schwärm- 


sprösslinge der Acinetinen, nach ihrer Bewimperung , 


auf folgende Weise eintheilen: 

a) Peritriche Schwärmer. Nachdem dieser von 
uns als typisch angesehene und häufigste Schwärmer 
bereits im Obigen beschrieben wurde, will ich hier 
nur noch das Eine erwähnen, dass seine Form, je 
nach dem Längenverhältniss der Hauptachse zu den 
Nebenachsen, bald oval, bald mehr ceylindrisch, fer- 
ner dass die Körperzone, welche den einzigen oder 
auch mehrere Cilienkränze trägt, häufig eingeschnürt 
ist, wodurch biscuitförmige Contouren zu Stande kom- 
men. Unter diesen peritrichen Schwärmern werden 
jedenfalls die mit einem einzigen Ciliengürtel verse- 
henen, als die einfachsten, den Ausgangspunkt bilden. 

b) Hypotriche Schwärmer. Diese sind von den 
für typisch gehaltenen peritrichen Schwärmern haupt- 
sächlich dadurch verschieden, dass die der Haupt- 
achse der Peritrichen entsprechende und bei letzte- 
ren stets mit der Längsachse zusammenfallende 
Achse kürzer ist, als die beiden Nebenachsen ; ferner 
dass der vor dem einen oder den mehreren Cilien- 
kränzen gelegene Pol abgeflacht oder gar mulden- 
förmig ausgehöhlt ist. Infolge dieser Verhältnisse hat 


* Vgl. Generelle Morphologie I. 426, 


sich an dem Körper des Schwärmers eine convexe Rü- 
ckenseite und eine flache oder gar concave Bauch- 
seite differenzirt, welch letztere von einer ein- oder 
mehrfachen Wimperzone umsäumt ist. Hiezu ge- 
sellt sich meistens auch noch eine Streckung des 
Körpers in der Richtung der einen Nebenachse, 
wodurch diese zur Längsachse, die andere zur 
Seitenachse, die ursprüngliche Hauptachse aber zur 
Dorsoventral-Achse wird. Die peritrichen und hypo- 
trichen Schwärmer verhalten sich demnach zu einan- 
der etwa wie die Holothurien zu den Clypeastern. 
Eine hypotriche Bewimperung haben z. B. die müt- 
zenförmigen Schwärmer der Podophrya Carchesit 
welche lebhaft an die Trichodinen erinnern ;! ferner 
die ellyptischen oder ovalen, vorne abgestutzten 
Schwärmer von Dendrocometes paradoxus ;? dann 
die stark abgetlachten linsenförmigen Schwärmer 
von Trichophrya Epistylidis,’ Acineta digitata und 
Dendrosoma Astaci ;* desgleichen sowohl die grossen 
als die kleinen Schwärmer des Ophryodendron abie- 
tinum > endlich sind die zungenförmigen äusseren 
Schwärmsprösslinge von Podophrya gemmipara eben- 
falls hypotrich, und besonders durch die muldenför- 
mige Vertiefung der Bauchseite ausgezeichnet. 

ce) Holotriche Sehwärmer. Die hierher gehörigen 
sind 


Acinetinen-Schwärmer von den peritrichen 


Schwärmern in den allereinfachsten Fällen blos 
dadurch verschieden, dass sich ihre Bewimperung 
auf den ganzen Körper erstreckt. Solche Schwärmer 
habe ich bei Acineta foetida beobachtet.® Die Ent- 
wiekelung dieser vollständigen Bewimperung lässt 
sich auf zweierlei Weise erklären: entweder haben 
die ursprünglich peritrichen Schwärmer durch be- 
deutende Vermehrung ihrer Wimperkränze eine holo- 
triche Bewimperung erhalten; oder es hat sich die 
holotriche Bewimperung ganz unabhängig von den 
Cilienkränzen entwickelt. Beide Möglichkeiten lassen 
sich durch Beobachtungen unterstützen. Für die 
erste Möglichkeit, nämlich für die Bedeutung der 


‚ holotrichen Bewimperung als einfache Modification, 


, Potenzirung oder höhere Entwickelung des ursprüng- 


lichen peritrichen Zustandes kannich die Beobach- 


1 Crar. u. LacHam. Etudes. III. 114. 

2 Stein, Die Infus. 314 — Bürscauı, Ueber Dendro- 
cometes ete. ZWZ. XXVII. (1877) 58. 

® BÜTSCHLI, op. eit. 308. 

* Stein, Der Org. I. 105. 

5 Crap. u. LAcHam., Et. III. 146. 

5 Termeszetrajzi füz, II. (1578) 255. 


414 


tung anführen, dassich bei Podophrya quadripartita 
oft ganze Generationen von Schwärmern mit so 
sehr vermehrten Cilienkränzen sah, dass ihr Kör- 
per blos am Vorder- und Hinterende wimperlos 
blieb; diese unbewimperten Partieen waren aber 
zuweilen so klein, dass die Schwärmer beinahe holo- 
trich erschienen.! Die andere Möglichkeit, nämlich 
die von der Peritrichen gänzlich unabhängige Ent- 
wickelung der holotrichen Bewimperung wird durch 
eine Beobachtung Bürscnuur's ebenfalls an P’odophrya 
quadripartita gestützt. Nach Bürscuuı tragen näm- 
lieh die mit vier Cilienkränzen versehenen Schwär- 
mer von P. quadripartita auch auf einem kleinen 
Fleck ihres hinteren Körperendes zarte Cilien.? Auf 
Grund dieser Beobachtung scheint es wahrscheinlich, 
dass die holotriche Bewimperung aus jenen von den 
Wimperkränzen unabhängigen feinen Cilien ausgeht, 
welche die peritrichen Schwärmer von Podophrya 
quadripartita an ihrem hinteren Körperende tragen, 
und von welchen aus eine die ganze Körperoberflä- 
che überwuchernde Bewimperung ihren Ausgang 
nehmen konnte. 

Wie 


perung sich 


immer aber auch die holotriche Bewim- 


entwickelt haben mochte, so viel 
scheint gewiss, dass den Ausgangspunkt auch für 
die holotrichen Schwärmer die peritrichen bilden, 
auf welche sie ebenso zurückgeführt werden kön- 
nen, wie die hypotrichen Schwärmer. Die holotrichen 
Schwärmer sind nur selten oval oder eylindrisch, 
sondern — den hypotrichen Schwärmern gleich — 
gewöhnlich abgeflacht und in der Richtung der einen 
Körperachse gestreckt. Holotriche Schwärmer besit- 
zen ausser der bereits erwähnten Acineta foetida 
noch Podophrya cothurnata,’ Podophrya Steinüi, 
Aeineta lingulata,’ Acineta solaris® und wahr- 
scheinlich auch Podophrya Lichtensteinii. Ferner 
sind, wie bereits oben erwähnt, auch die Theilungs- 
sprösslinge der durch Theilung sich fortpflanzenden 
Acinetinen holotrich; endlich entwickelt sich eine 
holotriche Bewimperung, wie gleichfalls bereits er- 


! Diss. eit., loc. eit. 

® Diss. eit. JZ. X. Neue Folge III. (1876) 298. 

> Stein, Die Infus. Die diademartige Acinete 73. — 
Car. u. Lacum. Btudes. II. 126. 

* Sein, Die Infus. Acinetenzustand der Opercularia 
artieulata. 120. Ä 

° Stein, Die Infus. Acinete mit dem zungenförmigen 
Fortsatze. 106. 

® Sıeın, Der Org. I. 105, 


wähnt wurde, auch bei Podophrya fiva, wenn sie 
sich anschiekt ihren Ort zu wechseln. 

Als Modifieation der holotrichen Bewimperung 
ist jenes, von Sızın an den grossen, ovalen Schwär- 
mern von Acinela Astaci beobachtete diehte Cilien- 


‚ kleid zu betrachten, welches auf der convexen Rücken- 


seite blos das vordere Viertel, auf der flachen Bauch- 
seite hingegen die vorderen zwei Drittel bedeckt.! 
An den Schwärmsprösslingen der Acinetinen 
muss noch einer eigenthümlichen, und für diese im 
entwickelten Zustand gänzlich mundlosen Infusorien 
auf den ersten Blick geradezu überraschenden Dif- 
ferenzirung, nämlich der für Mund und Schlund zu 
haltenden Theile gedacht werden. Es wurde diese 
Differenzirung zuerst von Stein bei den Schwärm- 
sprösslingen von Dendrocometes paradoxus erwähnt, 
bei welchen vom vorderen Körperende ein knieförmig 
gebogener Spalt ausgeht, welcher am linken Körper- 
rand verläult, bis zur Mitte des Körpers oder noch 
über diese hinaus verfolgt werden kann, und wie 
Srzın sagt, mit dem später sieh zum Schlund ent- 
wickelnden bewimperten Spalt der Sprösslinge von 
Spirochona gemmipara gänzlich übereinstimmt, 
jedoch unbewimpert ist und, nach Stein, auch keine 
Oefinung erkennen lässt.” Auch CLArAreoe und LacH- 
MANN erwähnen bei der Beschreibung der Podophrya 
Trold eines eigenthümlichen Kanals, einer sehlund- 
artigen Einstülpung an den Schwärmern dieser 
Acinetine.” Von den acinetenförmigen Embryonen 
der Bursaria truncatella berichtet EruruAarv, dass 
dieselben, aus der Bursaria frei geworden, wie die 
Acineten, Tentakeln hervorstrecken, aber dieselben 
wieder einziehen, worauf sich ihre ganze Körperober- 
fläche mit Cilien bedeckt; hierauf nimmt der Körper 
die Form eines platt gedrückten Weizenkornes an, 
welchem auch die am Weizenkorn vorhandene longi- 
tudinale Furche nicht abgeht, und am vorderen 
Ende dieser Furche öffnet sich der Mund.* Auf der 
Bauchseite der Schwärmer von Podophrya gemmi- 
para befindet sich nach R. Herrwie eine fein be- 
wimperte röhrige Einstülpung, welche vom zuge- 
spitzten Basalende des noch angewachsenen, das 
heisst vom vorderen Körperpol des freigewordenen 


' Stein, Die Infus. Acinetenzustand der Opereularia 
Lichtensteinü. 227. 

® Die Infus. 214, 

® Etudes. III. 129. 

* Beiträge zur Lehre von der geschlechtlichen Fort- 
pllauzung der Infusorien. ZWZ, XVII, (1868) 120, 


445 


Sprösslings ausgehend, der eonvexen Rückenseite zu- 
strebt und in einem unbewimperten, spindelförmigen, 
vacuolenartigen Gebilde blind endigt.! Aus dieser 
Sehilderung ist ersichtlich, dass dieses schlund- 
artige Organ der Schwärmer von Podophrya gemmi- 
para mit dem sich in eine Vacuole öffnenden Schlund 
gewisser Ciliaten, z. B. der Paramecien sehr überein- 
stimmend gebaut und von diesem eigentlich nur 
durch das blinde Ende verschieden ist. 

Von Stem wird ferner erwähnt, dass die Schwär- 
mer vieler Aecinetinen an gewissen Stellen des Kör- 
pers mit einer kleinen, runden, mundförmigen Saug- 
scheibe versehen sind, welche häufig auf einer kur- 
zen, zapfenförmigen Erhebung sitzt und den Sehwär- 
mern zur Fixirung dient, wenn sich dieselben nach 
beendigter Schwärmperiode zu Acineten umwandeln. 
Bei den Schwärmsprösslingen von Acineta solaris und 
A. foetida liest dieses Saugscheibchen nahe zum vor- 
deren Körperende, bei Acineta Astaci ziemlich in 
der Mitte der Bauchseite, ähnliche nabelartige Saug- 
scheibehen finden sich bei den holotrichen Schwärm- 
sprösslingen von Podophrya fixa und Acineta mys- 
tacina.? Bei der Beschreibung der Acincta foetida 
wurde auch von mir dieses Organes gedacht, mittelst 
welchem sich die holotrichen Schwärmer, wenn sie 
während ihres wilden Umherschiessens auf Momente 
ausruhen, auf fremden Gegenständen, gleichwie mit- 
telst wirklicher Saugscheiben fixiren können, und 
aus welchem nach Ablauf der Schwärmperiode der 
Stiel hervorwächst.” Ferner wurde von mir auch 
darauf hingewiesen, wie sehr diese Haftscheibchen 
an die aufgeworfenen ringförmigen Lippen der in 
die Familie der Enchelinen gehörigen Infusorien 
erinnern. Mit Ähnlichen Saugscheiben sind auch jene, 
offenbar in den Kreis der Acinetinen gehörigen, Ho- 
lophryen welche 
Stein in Bursaria truncatella sehr zahlreich sich 


ähnlichen Infusorien versehen, 


entwickeln sah und als Embryonen dieser Infusorien 
beschrieb.* 

Es unterliest, meiner Auffassung nach, kaum 
einem Zweifel, dass die im Obigen erörterten 
schlundähnliehen Organe der Acinetenschwärmer 
mit dem hornförmig gebogenen, röhrigen Schlund 


gewisser mit Mund versehener Infusorien (z. B. der 


ı Diss. eit. 44, 
* Der Ore. I. 105. 
” Termeöszetrajzi füz. II. (1875) 255. 


* Der Org. II. 306. 


| 
| 
| 
| 
| 


Vorticellinen und Parameeiinen), — die eben geschil- 
derten Saugscheibehen aber mit den Lippen der in 
die Familie der Enchelinen gehörigen Infusorien 
homologe Gebilde darstellen, und Herrwıc 
gewiss berechtigt darauf hinzuweisen, dass der bei 
den Schwärmern gewisser Acinetinen beobachtete 


Mund und Schlund in Verbindung mit der verschie- 


war 


denen Bewimperung — da bei den Acinetinen, mit 
Ausnahme der Heterotrichen, die Bewimperung 
sämmtlicher übrigen Infusorieneruppen vertreten 
ist — wichtige Grundlagen für den Nachweis der 
Genealogie, der phylogenetischen oder — was ich 
meinerseits durchaus nicht für unmöglich halte — 
der ontogenetischen Zusammengehörigkeit der Acine- 
tinen mit den übrigen Ciliaten darbietet.! 

Beim gegenwärtigen Stand unserer Kenntnisse 
ist das noch nicht möglich und darum beschränke 
ich mich an dieser Stelle, die gedachten Verhältnisse 
einfach berührt zu haben und will hier nur noch er- 
wähnen, dass das schlundartige Organ und das 
mundähnliche Saugscheibehen der Acinetenschwär- 
mer keineswegs für rudimentäre Organe zu halten 
sind, denn sie persistiren auch nach beendister 
Schwärmperiode und sind berufen wichtige Aufsa- 
ben zu erfüllen. Hinsichtlich der Sauescheibehen 
kann ich, gestützt auf meine Untersuchungen über 
Acineta foetida, die Richtigkeit der Sram’schen Be- 
hauptung ? entschieden bestätigen: nach beendister 
Schwärmperiode heften sich die Schwärmer that- 
sächlich mittelst derselben an und nachdem sie fixirt 
sind, wächst aus dem Scheibehen der Stiel hervor.” 
Das schlundartige Organ hingegen ist nichts weiter, 
als der bereits oben erwähnte Geburtscanal der ent- 
wiekelten Aeinetinen, welcher bei den Individuen, 
welche keine Schwärmsprösslinge enthalten, meist 
ganz verschlossen ist und darum nicht wahreenom- 
men werden kann. Ein Blick auf die von Sreın vom 
Schwärmsprössling des Dendrocometes paradoxus,! 
ferner auf die von BürschLı von der entwickelten 
Form der nämlichen Acinetine gelieferte Abbil- 
dung? genügt um sich von der Richtigkeit dieser 
Ansicht, d. i. von der Identität des Schlundes der 
Schwärmer mit dem Geburtskanal des entwickelten 


! Ueber Podophrya gemmipara, 72. 


® Der Org. I. 105. 

3 Termeöszetrajzi füz. II. (1578) 255. 

* Die Infus. Taf. V. Fig. 10, 11, 13, 17. 
= ZWZ. XXVII. (1877) Taf. VI. Fig. 5. 


446 


Dendrocometes zu überzeugen. Ein weiterer Schritt 
führt uns zu dem Ergebniss, dass die vorliegenden 
Beobachtungen auch über die Entwiekelungsart die- 
ses schlundartigen Ganges eine befriedigende und 
überzeugende Aufklärung geben. Diesbezüglich muss 
ich wieder auf die von Bürscntı von der Entwicke- 
lung der Schwärmsprösslinge des Dendrocometes ge- 
lieferten Abbildungen ! verweisen, auf welchen deut- 
lich 


später das schlundartige Organ anlegt, während der 


zu sehen ist, dass auf der Stelle, wo sich 
Entwiekelung des Schwärmers jener strangartig aus- 
gezogene Theil des Kernes verläuft, welcher den 
mütterliehen Kern mit dem des Schwärmers eine 
Zeit lang noch verbindet, woraus sich, meines Erach- 
tens, von selbst ergiebt, dass das schlundartige Or- 
oan des Schwärmers und der Geburtscanal des ent- 
wiekelten Dendrocometes nichts anderes sein kann 
als jener Weg, auf welchem der Kern in den Schwär- 
mer hineinsprosste. Bei dieser Auffassung von der 
Entwickelung des schlundartigen Organes der Acine- 
tenschwärmer wird man in dem, auf eine andere 
Weise ganz unerklärlichen Umstand, dass das 
schlundartige Organ auch bei den Schwärmern der 
mit einem Geburtscanal nicht versehenen und sich 
durch äussere Knospenbildung fortpftlanzenden Po- 
dophrya gemmipara auftritt, nichts Absonderliches 
erblicken, da die Knospen auch bei Dieser ihre Kerne 
durch Sprossbildung aus dem Mutterkern erhalten ; 
und in der That verläuft das von Hrrrwıe beschrie- 
bene schlundartige Organ auch hier ganz dem 
Weg entsprechend, auf welchem der Kern in den 
Sprössling eindrang. Dass sich in dieser Podophrye 
endogene Schwärmsprösslinge nicht entwickeln, ist 
auch leicht erklärlich, wenn man bedenkt, dass sich 
diese Schwärmer nach den Untersuchungen von 
Hrrrwıc mit dem Mundende anheften, wodurch 
«ler Sehlund bei der Entwickelung des Stieles unter- 
drückt wird. Was endlich den lippenförmigen Wulst 
oder das Saugscheibehen der Schwärmsprösslinge der 
Acinetinen betrifit, glaube ich kaum zu irren, wenn 
ich behaupte, dass dieser kleine warzenförmige Vor- 
sprung jenem Stiel entsprieht, mittelst welchem der 
Sprössling mit dem Mutterleib bis zur vollständigen 
Trennung zusammenhing, also gleichsam einen 
Knospungsnabel repräsentirt. 

Ob diese so überaus wahrscheinlichen Deutun- 


gen der Wahrheit auch thatsächlich entsprechen, 


! Loe. eit. Taf. VI. Fig. 6, 7, 9. 


werden erst hierauf geriehtete Speeialuntersuchun- 
gen entscheiden. 

Wie oben bereits erwähnt wurde, lassen sich bei 
mehreren Acinetinen (Podophrya quadripartita, 
Ophryodendron abietinum ) grosse und kleine Schwär- 
mer unterscheiden. Gestützt auf die Kenntnisse von 
den kleinen Schwärmern oder Microgonidien der 
Flagellaten und der mit Mundöffnung versehenen, 
unten noch ausführlich 


weiter zu behandelnden 


‚ Ciliaten, ist es sehr wahrscheinlich, dass sich auch 


diese kleinen Sehwärmsprösslinge nieht unmittel- 


| bar zu Acıinetinen entwickeln, sondern dass diesel- 


ben möglicherweise zur Conjugation bestimmt sind. 
Beim heutigen Stand unserer Kenntnisse ist dies 
aber blos eine auf Analogieen gestützte, des Bewei- 
ses noch bedürftige Vermuthung ;, man könnte sich 
höchstens auf die von Fraıront bei Acineta divisa 
beobachtete und im Obigen geschilderte und analy- 
sirte Fortpflanzung durch s. g. Divertikel berufen, 
welche, wie ich bestrebt war nachzuweisen, wahr- 
scheinlich einer knospenförmigen Conjugation ent- 
spricht. 

Es wurde bereits erwähnt, dass bei manchen 
Acinetinen, hinsichtlich der Bewimperung, verschie- 
dene Schwärmsprösslinge vorkommen. Ich machte 
diese Beobachtung, wie erwähnt, bei Podophrya 
quadripartita, bei welcher nach D’Ünekem auch 
Schwärmer von abgeplatteter Gestalt, welche blos an 
ihrer flachen Bauchseite mit drei bis vier Reihen 
Cilien umsäumt sind, vorkommen,! — ferner bei Aei- 
neta foedita, bei welcher sowohl peritriche als holo- 
triche Schwärmer vorkommen. 

Die Schwärmsprösslinge der Acinetinen pflegen 
nach Verlassen der Mutter meist in wilder Hast fort- 
zuschwärmen, drehen sich fortwährend um die Längs- 
achse und sind auf ihrer, grosse Spiralwindungen 
beschreibenden Bahn sehr schwer zu verfolgen. Die 
Dauer dieses raschen, oder wie LacHmAann charak- 
teristisch bemerkt,” gleichsam rasenden Herum- 
schwärmens ist sehr verschieden: bei manchen Aci- 
netinen hört das Schwärmen, nach LAcHmann, schon 
nach einer halben Stunde auf, bei anderen erstreckt 
sich hingegen die Schwärmperiode auf mehrere Stun- 
den. CrEnkowskr hat den Schwärmer einer Podo- 


! Sur le developpement des Infusoires. M&moir. de 
l’Acad. roy. de Belgique. Tome XXX. (1857) 12. 

® Ueber die Organisation der Infnsorien 
(1850) 91. 


etc, AAP., 


447 


phrye bis zur Fixirung fünf Stunden lang verfolgt.! 
JoHAnnes MÜLLER hat nach Lachmann bereits im 
Jahre 1852 die Umwandlung des Schwärmers von 
Podophrya Lemnarum zur Acinetine beobachtet ; die 
Bewegungen des Schwärmers wurden immer langsa- 
mer, hörten schliesslich ganz auf, worauf unter Ver- 
lust der Cilien aus dem fixirten Schwärmer die für 
die Aeinetinen charakteristischen Strahlen auswuch- 
sen.” Dieselbe Beobachtung wurde von CrzNkowskt1,” 
D’UDErEMm,* LACHMANN und CLAPAREDE,’ später von 
Stein ® und mehreren neueren Forschern an verschie- 


denen Acinetinen gemacht. Wie ich bereits wiederholt | 


Gelegenheit hatte zu erwähnen, pflegen sieh, nach 
Stein, die Acinetinenschwärmer nach beendistem 
Schwärmen mittelst der Saugscheibehen zu fixi- 
ren, und letztere sind es, welehe dann zu den Stie- 
len auswachsen. Nach allen diesen Beobachtungen 
kann man für bewiesen erachten, dass sich die fixir- 
ten Acinetinenschwärmer nicht zu anderen Infusorien, 
sondern zu Acinetinen entwickeln. 


Die sogenannte Acineten-Theorie von Stein. 


Als Stein vor einem Vierteljahrhundert, im Jahre 
1847 sich an das Studium der Infusorien machte, 
stand er unter dem lebhaften Eindruck der durch 
die Studien über Gregarinen erzielten erfolgreichen 
Fnntdeekungen, unter welchen die Conjugation und 
Eneystirung der Gregarinen und deren Zerfall nach 
vollständigem Verschmelzen in die weiter oben be- 
handelten Sporen am wichtigsten erschien. Er rich- 
tete daher zunächst auf die Entdeckung des Eneysti- 
rungsprocesses bei Infusorien sein Augenmerk; die 
Existenz dieses Processes konnte mit um so mehr 
Recht vermuthet werden, als bereits v. Stesovp nach- 
gewiesen hatte, dass sich die Kuglenen zu einer gewis- 
sen Zeit kugelig eontrahiren und mit Cysten umgeben, 
und gleichzeitig die Möglichkeit hervorhob, dass die 


! Bulletin de l’Acad. imp. de St. Petersbourg. 1855. 
Vel. LAcHMann, diss. et loe. eit. 

® Diss. eit. 341. 

® Diss. eit. — Ferner: Bemerkungen über Strın's Aci- 
neten-Lehre. Melanges biologiques tires du Bullet. de 
l’Acad. de St. Petersbourg. Tome II. 1855. Vgl. Smrın, 
Der Org. I. 48. 

* Sur le developpement des Infusoires.. M&moir. 
l’Acad. roy. de Belgique. XXX. (1857) 12. 

5 LACHMANN, diss. cit. 390; ferner: Etudes. III. 108. 

© Tagesblatt der 32. Versamml. deutsch. Naturforsch. 
in. Wien im J. 1856. Nr. 3. — Vgl. Der Org. TI. 51. 


G. Entz, Protisten, 


de 


eneystirten Euglenen ihre Kapseln früher oder später 
in einer veränderten Form wieder verlassen.! Gleich 
die ersten Nachforschungen führten Stem zu dem 
Ergebniss, dass eine Eneystirung in der That auch 
bei den Ciliaten besteht und, wie heute bereits be- 
kannt, im Leben der Ciliaten eine sehr wichtige 
Rolle spielt, mit der Fortpflanzung dieser Protisten 
aber im engsten Zusammenhang steht. Durch die 
ersten Forschungen wurde Stein zugleich auch noch 
zu einer anderen sehr wichtig erscheinenden Ent- 
deekung geführt, welche in der Aufstellung der 
Acineten- Theorie ihren Avsdruck fand, und eine Zeit 
lang als Glanzpunkt der Srem’schen Entdeckungen 
gefeiert wurde. 

Im Monat Mai des Jahres 1548 sammelte Stein 
zu Demonstrationszwecken Alsenfäden, welche mit 
äusserst vielen Individuen der kleineren Form von 
Vaginicola erystallina bedeckt waren, und war nach 
mehreren Tagen, bis wann die Demonstration auf- 
geschoben werden musste, nicht wenig erstaunt zu 
finden, dass die zahlreichen Vaginieolen beinahe 
gänzlich verschwunden waren, deren Stelle aber von 
eben so zahlreichen eigenthümlichen, von den Va- 
giniecolen ganz abweichend organisirten Infusorien 
eingenommen wurde, welehe mit den Hülsen der 
verschwundenen Vaginicolen in mancher Hinsicht 
übereinstimmend gebaute zierliche Hülsen bewohn- 
ten, und in welchen Ste die Enreneere’sche Aei- 
neta mystacina erkannte.” Diese Beobachtung sollte 
der Aeineten-Theorie als Ausgangspunkt dienen. 


Stein ging nämlich von der — a priori sehr wahr- 
scheinlich klingenden — Annahme aus, dass die an 
Stelle der Vaginieolen getretenen Acineten keine 
selbständigen Infusorien sein können, sondern sich 
aus den Vaginieolen entwickelt haben mussten, dass 
sich also die Vaginieolen unter gewissen 
Verhältnissen zu Aceineten umwandeln. 
Die behufs Prüfung der Richtigkeit dieser Voraus- 
setzung unternommenen Nachforschungen führten 
Sreın zum Ergebniss, dass sich die Vaginicolen 
thatsächlich m Acineten umwandeln, dass sie 
während dieser Metamorphose die Vorticellinen-Or- 
ganisation ablegen, sich innerhalb der Hülsen zu Ku- 


geln eontrahiten und Acineten werden, aus wel- 


1 Lehrb. der vergl. Anatomie der wirbellosen Thiere. 
(1845) 25. 
2 Untersuchungen über die Entwickelung der Infuso- 
rien. AN. 15. Jahrg. (1849) I. 109. 
53 


4418 


chen später die zu Büscheln angeordneten charak- 
teristischen Fäden auswachsen ; inzwischen verwan- 
deln sich auch die Hülsen der Vaginicolen allmälig 
zu den charakteristischen Hülsen der Acineta mysta- 
eina. 

Der entwickelungsgeschichtliche Zusammenhang 
der Vaginicola erystallina mit der Acineta mysta- 
cina wurde noch durch den Befund unterstützt, dass 
Stein in Gesellschaft der auf Lemna-Wurzeln leben- 
den grösseren Form von Vaginicola erystallina auch 
viel grössere Acineten antraf ; diese grösseren Acine- 
ten schienen aber aus den grösseren Vaginicolen 
durch eine ganz ähnliche Metamorphose hervorzuge- 
hen, wie die kleineren Acineten aus den kleineren 
Formen der Vaginicola erystallina.! 

Die in der betretenen Richtung fortgesetzten, von 
SEIN in zwei Abhandlungen ? und in seiner ersten 
grossen Arbeit?” publieirten Untersuchungen erga- 
ben, dass sämmtliehe Acinetinen, welehe mit den 
Vorticellinen, Ophrydinen und Spirochoninen zu- 
sammen leben, keine selbständigen Organismen, 
sondern blos Aeineten-Zustände der betreffenden In- 
fusorien sind, aus welchen sie sich dureh Metamor- 
phose entwickeln. 

Bei den Vorticellinen mit starrem Stiel und den 
Spirochoninen geht die Metamorphose in der Weise 
vor sich, dass die von ihren Stielen getrennten In- 
dividuen oder, wie bei Spirochona, die vom Mutter- 
individuum losgelösten Sprösslinge nach ihrer An- 
heftung sich unmittelbar in Aeinetinen umwandeln; 
dagegen pflegen die mit contractilen Stielen versehe- 
nen Vorticellinen sich zuerst zu eneystiren, und ihre 
Metamorphose in die Acinetenform geht im eneystir- 
ten Zustand vor sich; bei den Vaginicolen und Cothur- 
nien endlich wird, wie bereits geschildert, aus dem 
Körper des Ciliaten der Leib, aus der Hülse aber die 
Hülse oder der Panzer der Acinete. 

Die weiteren Studien über die Acinetinen führ- 
ten, wie oben bereits erwähnt, alsbald zur Ent- 
deckung der inneren Schwärmsprösslinge. Diese 
Schwärmsprösslinge sehen — wie wir bereits darleg- 
ten — bei sehr vielen Aeinetinen den von ihren 
Stielen losgelösten und mit hinteren 'Cilienkränzen 
zum Ver- 


versehenen Vorticellinen - Schwärmern 


" Diss. eit. 115. 
® Diss. eit. — Ferner: Neue Beiträge zur Kenntniss 
der Entwickelungsgeschichte ete. ZWZ. III. (1852) 475. 


” Die Infnsionsthiere anf ihre Entwiekelmgsgeschichte 
untersucht. 1854. 


I 


wechseln ähnlich. Nachdem die Metamorphose der 
im weiteren Sinn genommenen Vorticellinen zu Aci- 
neten bei Stein bereits zur Ueberzeugung gelangte, 
wähnte er sich zur Annahme berechtigt, dass die 
den Vorticellinen-Schwärmern so auffallend ähnli- 
chen Schwärmsprösslinge der Acinetinen sich nach 
ihrem Niederlassen nicht zu Aeinetinen, sondern zu 
Vorticellinen entwickeln. 

Nach dieser Sreın’schen Acineten-Theorie unter- 
liegen also die Vorticellinen einer Metagenese; d. h. 
nachdem dieselben mehrere Generationen hindurch 
mittelst Theilung oder Knospenbildung sich selbst 
ähnliche Individuen erzeugt haben, geht die letzte 
Generation in den Acineten-Zustand über, welche 
Ammen entsprechen, deren Sprösslinge wieder in 
den Vorticellinen-Zustand zurückkehren. 

In Anbetracht dessen, dass der Körperbau der 
Acinetinen, trotz seiner grossen Verschiedenheit von 
dem der übrigen Ciliaten, in mancher Beziehung 
dennoch so auffallend an die Vortieellinen erinnert : 
ferner dass die Acinetinen in der Gesellschaft der 
Vorticellinen vorkommen und erst mit dem Ueber- 
handnehmen der Vorticellinen auftreten, sowie dass 
deren Schwärmsprösslinge mit den Schwärmern der 
Vorticellinen und Spirochoneen scheinbar gänzlich 
übereinstimmen ; in Anbetracht ferner, dass zur Zeit 
des Auftretens von Stein für die weite Verbreitung 
der von STENSTRUP erst kurz zuvor entwickelten 
Lehre vom Generationswechsel unter den niederen 
Thieren sich immer mehr zeugende Daten anhäuf- 
ten : alldas in Betracht gezogen, schien die von STEIN 
auf eme Reihe eingehender und gewissenhafter Stu- 
dien gegründete neue Lehre sehon a priori sehr über- 
zeugend und wurde mit nahezu ungetheiltem Beifall 
aufgenommen. Es geht das aus folgendem, nach dem 
Erscheinen der ersten Srein’schen Mittheilung von 
einer der Coryphäen der Zoologie, von v. SIEBOoLD 
gethanen wichtigen Ausspruch, mit welchem er 
Conn’s Entdeckung der Conjugation des Actinos- 
phaerium begleitet, am klarsten hervor: «Ich bin 
überzeugt — sagt v. SIEBOLD — wir werden über- 
raschende Resultate aus diesen Beobachtungen er- 
halten und erfahren, dass verschiedene Formen von 
Protozoen als die zu einer und derselben Art gehöri- 
gen Generationen betrachtet werden müssen, welche 
nach gewissen Gesetzen in einer bestimmten Reihen- 
folge mit einander wechseln. Es gehört jetzt zu den 
Aufgaben der Zoologen, die Classe der Protozoen, 
welehe bisher nur nach ihrer Körperform systema- 


449 


tisch geordnet wurden, soweit in ihren physiologi- 
schen Beziehungen zu einander zu erforschen, dass 


nun auch die durch Formenwechsel verschiedenen 


Generationsreihen richtig zusammengestellt werden 
können, um auf diese Weise eine Uebersicht der 
eigentlichen Arten zu erlangen.! 

Die Richtigkeit der Stein’schen Ansicht schien 
auch an einer älteren Beobachtung eine Stütze zu fin- 


den, indem die Existenz eines genetischen Zusammen- 


hangeszwischen Vorticellamierostoma und Podophrya 
fixa bereits von Pınzau behauptet wurde;? nur soll 
sich nach PınzAu die — von ihm, nach Dusaroın, als 
Actinophrys pedieillata bezeichnete — Podophrya 
fiwa, nach Einziehen der Saugfäden und Entwickelung 
des Mundes und des Wimpersystems, in eine Vor- 
ticelle umwandeln, aus den Vorticellen-Cysten aber 
sollen sich Oxytrichen entwickeln. 

Noch kräftigere Belege für die Acineten-Theorie 
schienen die, die Pınzau’schen an Gründlichkeit weit 
übertreffenden Untersuchungen von D’ÜpEkem zu 
liefern, durch welehe der genannte Forscher, von 
SEIN ganz unabhängig, zur Aufstellung der Existenz 
eines genetischen Zusammenhanges zwischen Vorti- 
cellinen und Acinetinen geführt wurde. Nach den 
Untersuchungen von D’Uperru ? soll die Epistylis 
plicatilis ein dimorpher Organismus sein, welcher 
sich mehrere Generationen hindurch einfach durch 
Theilung fortpflanzt, bis sich einzelne Individuen, 
ohne ihren Stiel zu verlassen, zu Kugeln contrahiren 
und encystiren. Innerhalb dieser Cysten entwickeln 
sich aus den Epistylen den Opalinen ähnliche holo- 
triche Infusorien, welche sich nach Verlassen der 
Cysten und einer Schwärmezeit von verschiedener 
Dauer an den Stielen der Epistylis-Bäumchen nieder- 
lassen, die Cilien verlieren und in jene Acineten- 
Form übergehen, welche auch von STE für den 
Acineten-Zustand der Epistylis plicatilis gehalten, von 
Crararkpe und Lacumann aber als Podophrya quadri- 
parlita bezeichnet wurde. Aus den Schwärmspröss- 
lingen der in die Acineten- Form übergegangenen Epi- 
stylen entwickeln sich schliesslich nicht, wie SrEın 


ı Ueber die Conjugation des Diplozoon paradoxum, 
nebst Bemerkungen über den Conjugations-Process der 
Protozoen. ZWZ. III. (1851) 67. 

®2 Annales des sc. nat. 1845. III. Ser. III. 182., und 
ibidem: Bd. IV. 103, endlich Bd. IX. (1849) 100. — Vgl. 
STEIN, Der Org. I. 43. 

® Sur le developpement des Infusoires, M&moires de 
l’Acad, roy. de Belgique. XXX, (1857). 


behauptet, Epistylen, sondern wieder nur acineten- 
formige Individuen. 

D’ÜDexkem gegenüber haben CrArarkpz und 
LAcHMANN, gestützt auf sehr eingehende Studien, 
nachgewiesen, dass die in den Cysten entwickelten 
opalinenartigen Infusorien keineswegs durch Meta- 
morphose der Epistylen zu Stande kommen, sondern 
nichts weiter als gefrässige Amphilepten sind, welche 
die Epistylen verschlingen, und sich auf deren Stie- 
len eneystiren, um diese Cysten, nach Verdauung 
der Beute, allein oder in zwei Individuen getheilt 
wieder zu verlassen; in einem genetischen Zusam- 
menhang stehen dieselben aber weder mit den Epıi- 
stylen, noch mit der Podophrya quadripartita.! 

Zu demselben Ergebniss gelangte EnGELMANN, 
der an Carchesium polypinum,? sowie auch SrEın, 
der an Epistylis plicatilis, Epistylis branchyophila, 
Zoothamnion affine, Z. Aselli und Carchesium poly- 
pinum die Entwickelung der räthselhaften Amphi- 
lepten-Cysten ganz in der von CLararkpe und LacH- 
MANN beschriebenen Weise beobachtete ;?” endlich 
kam auch D’Upereu nach Wiederholung seiner Un- 
tersuchungen zur Ueberzeugung, dass seine Ansicht 
irrig, hingegen die von ÜLAPAREDE und LACHMAnN die 
richtige sei.* 

Nach dieser Erledisung der D’Uperzw’schen 
Theorie können die Untersuchungen dieses Forschers 
nieht nur keine Stütze für die Srem’sche Lehre ab- 
geben, sondern sie widerlegen dieselbe vielmehr, da 
sie doch beweisen, dass sich die Schwärmsprösslinge 
von Podophrya quadripartita nicht, wie SrEın an- 
nimmt, zu Epistylen umwandeln, sondern nach der 
Ansiedelung zu Podophryen entwickeln. 

Aber es fanden sich auch entschiedene Gegner 
der Sruın’schen Acineten-Theorie, namentlich Cıex- 
KOWskı,’ vor Allen aber LacHwann ® und ÖLAPAREDE.” 
Alle drei Forscher gelangten zu dem nämlichen Er- 
Ser. VII. 


! Annales des sciene. nat. 1857. IV. 399. 


Ferner: Etudes, III, 106. 

2 Ueber Fortpflanzung des Epistylis erassicollis, Car- 
chesium polypinum ete. ZWZ. X. (1859) 979. 

® Der Org. II. 103. 

* Description des Infusoires de la Belgique. M&moires 
de l’Acad. roy. de Belgique. XXXIV. (1862) 5. 

5 Bemerkungen über Sreın’s Acineten-Lehre. Melan- 
ges biologiques tires du Bullet. de l’Acad. de St. Pöters- 
bourg. (1855) II. 263. — Vgl. Stein, Der Org. I. 48. 

$ Ueber die Organisation der Infusorien etc. AAP. 
Jahrg. 1856. 387. 

” Etudes, III. S6, 


420 


gebniss, welches sich kurz in folgende zwei Punkte 
zusammenfassen lässt: 1. die Vorticellinen ver- 


wandeln sich weder unmittelbar, noch in 


eneystirtem Zustandin Acinetinen; 2. aus 


den Schwärmern der Acinetinen entwi- 


ckeln sich wieder nur Acinetinen, aber 


keine Vorticellinen. 

Es unterliest keinem Zweifel, dass durch diese 
Forschungsergebnisse der verführerischen Theorie 
von STEIN die Grundlagen entzogen wurden, infolge 


dessen sie von selbst zusammenbrach. Trotzdem 


wollte Stein noch eine Zeit lang an seiner Theorie 


festhalten und versuchte eine Modification in dem 
Sinne, dass sich die Aecinetinen zwar nicht, wie er 


Anfangs angenommen hatte, einfach durch Meta- 
morphose aus den Vorticellinen entwickeln, sondern 
dass die weiter unten zu besprechenden sogenannten 


acıinetenförmigen Embryonen der verschiedenen In- 
fusorien es sind, welche zu Acinetinen werden, so | 
dass diese doch keine selbständigen Organismen sein, 
sondern blos gewisse Entwickelungszustände, acine- 
tenartige Stadien verschiedener Infusorien vorstel- 


len,! oder wie an einer anderen Stelle gesagt wird,2 
nur noch die Bedeutung von Ammen haben könn- 
ten. Nach dem vollständigen Erscheinen des mit dem 
grossen Preis der Pariser Akademie gekrönten Werkes 


von CLAPAREDE und LAcHMmanNn zögerte endlich auch | 
STEIN nicht länger, die eigene Theorie auch in der | 
modificirten Form entschieden zu verwerfen,? und 

zwar aus dem Grund, weil von CLarsrkps und 

Lacumann der Nachweis geführt wurde, dass sich die 

Acinetinen, gerade so wie die übrigen Infusorien, | 
conjugiren und copuliren, und dass sich im Inneren | 
der vollständig verschmolzenen Aeinetinen «auf | 
sexuellem Weg» Embryonen entwickeln; alldas hält | 
Stein mit der Ammen-Natur der Acinetinen für un- 
vereinbar und zweifelt daher nicht länger an deren 
Selbständigkeit. Dass Sreın gerade in der Conju- 
Unhaltbarkeit seiner 
Theorie erbliekt, dürfte nicht ganz eonsequent er- 


gation der Acinetinen die 


scheinen, da ja die Conjugation der Aeinetinen ge- 
rade von Sızın entdeckt und in seinem Werke, wel- 
chen die Acineten-Theorie begründet, beschrieben 
wurde.? 


" Tagblatt der 32. Versammlung deutscher Naturfor- 
scher in Wien im Jahre 1856. Nr. 3.— Ferner : Der Org. 1.51. | 

® Der Org. II. 139. 

® Der Org. II. 138. 

* Die Infus. 147, 


Dass die Steın’sche Theorie beim gegenwärtigen 
Stand der Kenntnisse weder in der ursprünglichen, 
noch auch in der modifieirten Form vertheidigt wer- 
den kann, das unterliegt wohl keinem Zweifel. Es 
lässt sich aber immerhin mit Recht die Frage stellen, 
ob denn der Grundgedanke von Pınzau, Sram und 
D’ÜDrkEm, wonach die Acinetinen in den Entwicke- 
lungskreis der mit Mund versehenen Infusorien ge- 
hören, als ganz falsch und unbegründet, gänzlich zu 
verwerfen sei? Dass die Verwandtschaft zwischen 
den Acinetinen und den mit Mund versehenen Cilia- 
ten, trotz aller Verschiedenheiten der Organisation, 
doch sehr eng ist, lässt sich kaum bezweifeln, und 
es wirft sich immer wieder die Frage auf, ob die Ver- 
treter beider Gruppen mit einander in phyloge- 
netischem, oder in ontogenetischem Zusammen- 
hang stehen? Auf diese berechtigten Fragen lässt 
sich derzeit eine bestimmte Antwort nicht enthei- 
len; doch werden die weiter oben eitiren Worte, 
mit welchen v. SızsorLp vor 31 Jahren die Rich- 
tung und den Weg der Forschung bezeichnete, 
zu beherzigen sein; auf diesem schwierigen und 
schlüpfrigen, aber eventuell zur Entdeekung wichti- 
ger Thatsachen führenden Pfad ist bis zum heuti- 
gen Tage, sozusagen, kein einziger Schritt versucht 
worden. 


Die Embryonen der mit Mund versehenen Infusorien, 


In seiner Abhandlung über Monostomum muta- 
bile machte v. SızsoLp! die kurze Bemerkung, in 
einer der im Darm und der Kloake von Rana tempo- 
zaria wohnenden zwei Arten von Ciliaten — welche 
nach Srein nichts anderes als Balantidium Ento- 


200n sein mochten — eine uterusartige Höhle beobach- 
tet zu haben, welehe zahlreiche, in lebhafter Bewe- 
sung begriffene Embryonen enthielt, von welchen 
mehrere vor seinen Augen den Mutterleib verliessen 


und im Wasser munter fortschwammen.* Diese im 


" Helminthologische Beiträge. AN. (1835) 73. — Vel,. 
Stein, Der Org. II. 315. 
* Nach LeuckArr (Ber. üb. d. Leist. der Naturgesch. d. 


\ niederen Thiere i. d. J. 1854—55. AN. Jahre. 1856. II. 433.) 
beschrieb Göze bereits im Jahre 1774 sogenannte Infu- 


sionsthiermütter, welche bis 12, an den Seiten der Mütter 
ausschlüpfende Junge beherbergten (Herrn Carl Bonnkr’s 
wie auch einiger anderen berühmten Naturforscher auserle- 
sene Abhandlungen aus der Insectologie; aus dem Franzö- 
sischen, übersetzt und mit einigen Zusätzen herausgegeben 
von J. A. Epuraım Göze, Halle. 1774. 417—452.). Soweit 


4 


Jahre 1834 gemachte Entdeckung v. Sesoup’s gerieth 
gänzlich in Vergessenheit, ja v. Suzwsouo selbst schien 
nieht weiter daran zu denken, da er weder in seiner 
Besprechung der sofort zu erörternden Focke’schen 
Beobachtung,! noch auch in seinem Handbuch der 
vergleichenden Anatomie deren Erwähnung thut. 
FockE war es, welcher auf der im Jahre 1844 zu 
99 


Bremen tagenden 29. Wanderversammlung deutscher 
Naturforscher und Aerzte? die im Herbst und Win- 
ter in sehr blassen Individuen sich bildenden Em- 
bryonen von Paramecium Bursaria aufs Neue zur 
Sprache brachte. Fockz sah in solchen Exemplaren 
die von EHRENBERG für Hoden angesprochenen Or- 
gane, nämlich die Kerne, in mehrere Theile zerfallen, 
und konnte in jedem Theil zwei pulsirende Vacuolen 
und ein dunkles Organ, d. i. einen Kern unterschei- 
den. Dass diese in dem von Fockz als Uterus ange- 
sehenen Kern entwickelten Gebilde in der That Em- 
bryonen entsprechen, darüber konnte Fockz, da er 
dieselben auch ausschwärmen sah, nicht den gering- 
sten Zweifel hegen. 

Zwei Jahre später wurden von EckHArp die von 
den mütterlichen Ciliaten gänzlich verschiedenen 
Embryonen von Stentor coeruleus und St. polymor- 


phus beschrieben,” die Richtigkeit dieser Angabe 


aber durch die Untersuchungen von Oskar ScHmiptT | 


bestätigt.‘ 


mir die Infusorienliteratur des vorigen Jahrhunderts be- 
kannt ist, kann ich behaupten, dass dies weder die erste 
noch auch die einzige hierher gehörige Beobachtung im 
vorigen Jahrhundert ist. Orro FRiDricH MÜLLER hat näm- 
lieh die im Inneren seiner Vorticella nasıta (= Didynium 
nasutum, STEIN) entstehenden beweglichen Embryonen be- 
reits im Jahre 1773 beschrieben und ausdrücklich bemerkt, 
dass sich dieses eigenthümliche Infusionsthier 
durch Theilung als durch innere Embryonen fortpflanzt 


sowohl 


(«Vort. nasuta et partitioni et fetubus vivis simul propaga- 
succineta 
historia. Vol. imi pars ima. Havni® et Lipsie. [1773] 103.) ; 
ferner beobachtete GLEICHEN einige Jahre später die Em- 


tur». Vermium terrestrium et fluviatilium ete. 


bryonen von Vorticella microstoma (Dissertation sur la gene- 
ration, les animaleules spermatiques, et ceux d’infusions. 
Paris. An. VII. 217—218. — Die mir nicht zugängliche 
deutsche Originalausgabe erschien im Jahre 1778.). 

! Bericht über die Leistungen im Gebiete der Anato- 
mie und Physiologie der wirbellosen Tliere in d. J. 
1843—44. AAP. Jahrg. 1845. 116. 

? Amtlicher Ber. 2. Abth. 109. — Vgl. v. SIEBoLD a. a. O. 

® Die Organisationsverhältnisse 
Infusorien. AN. 1846. 

* FroRIEp’s Notizen. Dritte Reihe, IX, 1849. — Vgl. 
Stein, Der Org. I. 33. 


der polygastrischen 


2) 


= 


al 


Viel wichtiger, als die erwähnten, sind die Unter- 
suchungen von CoHn, STEIN, (CLAPAREDE und LacH- 
MANN, SOWie von ENGELMANN durch welche die Lehre 
von der Fortpflanzung der mit Mund versehenen In- 
fusorien durch endogene Embryonen, wie es eine 
Zeit lang schien, auf vollkommen feste Grundlagen 
gesetzt wurde. 

Coun stellte seine ersten Untersuchungen an 
Paramecium Bursaria an,! und konnte die im Inne- 
ren dieser Infusorien erfolgende Entwickelung der 
von Focks entdeckten Embryonen bestätigen. Letz- 
tere entwickeln sich in an Pseudochlorophyll-Kör- 
perchen armen Exemplaren, wo sie in der Zahl von 
zwei bis acht in einem, von einer deutlich wahr- 
nehmbaren Membran umhüllten Hohlraum enthalten 
sind ; letzterer öffnet sich mittelst eines triehterförmig 
erweiterten Ganges auf die Körperoberfläche. Die 
Embryonen sind, wie bereits von Fock£ hervorgeho- 
ben wurde, mit zwei pulsirenden Vacuolen versehen ; 
dagegen enthalten sie niemals Pseudochlorophyll- 
Körperchen, sondern sind ganz farblos und fein gra- 
nulirt; einen Kern konnte Conx nicht unterscheiden. 
Innerhalb des Mutterleibes sind die Embryonen von 
kugeliger Form, und nur bei grösserer Anzahl sind 
sie, Parenchymzellen gleich, polygonal abgeplattet. 
Nach vollendeter Entwickelung treten die Embryonen 
durch den vorhin erwähnten Gang, seltener einzeln 


| durch an unbestimmten Stellen sich bildende Oeff- 


nungen aus dem Mutterleib. Während der Geburt 
strecken und verschmälern sich die Embryonen und 
behalten diese eylindrische, häufig in der Mitte ein- 
geschnürte Form auch nach der Geburt bei. Die frei 
gewordenen Embryonen sind an ihrer ganzen Ober- 
fläche mit gleich langen feinen Cilien bedeckt, unter 
welchen bereits Conx einzelne, in kleine Knötchen en- 
digende Fäden entdeckte, dieselben aber für Schleim- 
fäden hielt, welche während der Geburt ausgezogen 
werden und später wieder verschwinden. 

Aehnliche Embryonenkugeln, wie bei den Para- 
mecien, sah Con auch bei Urostyla grandis,” konnte 
aber deren Ausschwärmen nicht beobachten. 

Hinsichtlich der wichtigen Frage: aus welchen 
Organen der mütterliehen Infusorien sich die Em- 
bryonen entwickeln, war Conn zu keinem bestimm- 
ten Ergebniss gelangt, hält es jedoch für wahrschein- 


! Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Infuso- 
rien. ZWZ. III. (1851) 271. 
® Diss. cit. 977, 


422 


lich, dass sie sich nicht aus den Kernen entwi- 
ckeln, wie es von Fockn behauptet wurde, da er den 
Kern der Paramecien, welche Embryonen enthielten, 
häufig ganz unverändert neben den Embryonen 
antraf. 

Zumit den von Conn mitgetheilten im Wesentlichen 
übereinstimmenden Ergebnissen gelangte auch Sreın 
durch seine Untersuchungen, welche er über die Ent- 
wickelung der Embryonen von Paramecium Bur- 
sarıa anstellte.! Bezüglich der Organisation der Em- 
bryonen kam Sreın darin weiter, als Coun, dass es 
ihm gelang, den Kern der Embryonen nachzuweisen, 
ferner dass er das Vorkommen der geknöpft endigen- 
den tentakelartigen Fortsätze, mittelst welcher die 


Embryonen sich an der Oberfläche des Mutterleibes 


anheften, bestimmter hervorhob. Die Entwickelung 


der Embryonen wird von Srzın in der nämlichen 
Weise geschildert, wie die der Schwärmsprösslinge 
der Acinetinen: es wird nämlich aus dem Kern eine 
Partie abgeschnürt, welche sich entweder unmittel- 
bar zu einem einzigen, oder durch wiederholte Thei- 
lung zu mehreren Embryonen entwickelt. 

Ueber die weitere Entwickelung der aus dem 
Mutterleib ausgetretenen Embryonen führten weder 
die Untersuchungen von CoHx, noch die von SrEın 
zu bestimmten Ergebnissen ; während aber Coun an 
Generationswechsel dachte, gab SrEm in seiner er- 
sten Mittheilung über diesen Gegenstand ? der Ver- 
muthung Ausdruck, dass die Embryonen, nach Ein- 
ziehen der tentakelartigen geknöpften Fortsätze, einen 
Mund erhalten und sich unmittelbar in Paramecien 
verwandeln. 

Eine mit der obigen übereinstimmende Schilde- 
rung geben auch OLArarüpe und LacHmann über die 
Embryonen von Paramecium Bursaria und P. putri- 
num ;? genauere Untersuchungen über die Entwicke- 
lung der Embryonen führten bei Letzterem zu dem 
Ergebniss, dass sich die Embryonen bald frei in der 
Substanz des «embryogenen» Organs (embryogene), 
d. i. des Kernes entwickeln, bald wieder aus abge- 
schnürten Kernpartieen, welche sich durch Theilung 
vermehren können.* 

Ausser bei den Paramecien wurde die Bildung 
der Embryonen von Crararupz und LacHMmann auch 


' Die Infus. 244. 
” Op. eit. 245. 

® Etudes, III. 193. 
* Op. eit, 198, 


bei Kipistylis plicatilis und Stentor polymorphus be- 
obachtet. 

Bei Epistylis plicatilis entwickeln sich die ver- 
hältnissmässig sehr kleinen (0,0131 mm.) Embryonen 
seltener einzeln, meist in der Zahl von vier bis fünf 
und noch mehr, entweder unmittelbar in dem 
aufgequollenen Kern, oder aber in einer oder meh- 
reren hellen Kugeln, welche nach CrararkpE und 
LacHhmann’s Ansicht aus dem Kern aussprossen und 
sich dann abschnüren. Bei den Epistylen, welche 
Embryonen enthalten, treibt die Glocke an wechseln- 
den Stellen eine, seltener zwei eigenthümliche zizen- 
artige, an den Spitzen durchbrochene seitliche Spros- 
sen, welche von CLAPAREDE und LACHMANN mit frisch 
aufgebrochenen Furunkeln verglichen werden. Diese 
mit aufgeworfenen Rändern versehenen Oefinungen 
sind die Geburtsöffnungen, durch welehe die kleinen 
Embryonen den Mutterleib verlassen. Diese Em- 
bryonen sind von ovaler Gestalt, besitzen eine pulsi- 
rende Vacuole und in der Mitte oder nahe zum vor- 
deren Ende einen Wimperkranz ; sie stimmen mithin 
mit den peritrichen Schwärmern der Acinetinen voll- 
kommen überein und bringen diese auch noch durch 
ihre ungestümen Bewegungen lebhaft in Erinnerung. 

Das fernere Schicksal dieser Embryonen konnte 
zwar von ÜLAPAREDE und LACHMAnN nicht unmittel- 
bar erforscht werden, doch bezweifeln die genannten 
Forscher nicht, dass sie sich, zur Ruhe gelangt, zu 
Epistylen entwickeln. 

Die Embryonen von Stentor polymorphus, oder 


richtiger von St. Roeseliü — da die Abbildungen . 


sich ohne Zweifel auf letztere Art beziehen — wer- 
den in der bei Fpistylis plicatilis geschilderten 
Weise gebildet: vom Kern werden nämlich gedun- 
sene Partieen abgeschnürt, in welchen sich dann ein, 
oder mehrere Embryonen entwickeln. Letztere sind 
von verhältnissmässig bedeutender Grösse (0,035, 
die einzeln sich entwickelnden bis 0,057 mm), von 
kugeliger oder ovaler Gestalt und haben ausser der 
ihre ganze Oberfläche bedeckenden Bewimperung 
an einer bestimmten Stelle auch stärkere Cilien, fer- 
ner eine kräftig pulsirende Vacuole und einen dunk- 
leren kugelförmigen Kern. Die Geburt der Embryonen 
vermochten ÜULAPAREDE und LACHMANN direct zwar 
nicht zu beobachten, doch fanden sie in Gesellschaft 
von Stentoren, welehe Embryonen enthielten, auch 


! Etudes. III. 169, 181. 
® Etudes, II. 188. 


4 


ganz kleine, noch mundlose, oder bereits mit Mund 
und Schlund versehene Individuen, von welchen sie 
vermuthen, dass sie sich aus den Embryonen ent- 
wickelten. 

Viel wichtiger, als die Besprochenen, sind die 
von Stein auf der im Jahre 1856 in Wien tagen- 
den 32. Wanderversammlung deutscher Naturfor- 
scher mitgetheilten überraschenden Beobachtungs- 
ergebnisse, welche sich auf sehr eingehende Studien 
stützen und ausführlich im I. und II. Theil der gros- 
sen Srem’schen Monographie dargestellt wurden. 
STEIN constatirte in diesen Werken die Entwickelung 
endogener Embryonen, oder zumindest der sogleich 
zu erörternden Keimkugeln bei ziemlich vielen und 
sehr verschiedenen Gruppen angehörigen Infusorien. 
Die von Stein beobachteten Ciliaten, welche sich 
durch Embryonen fortpflanzen, sind die folgenden : 
Prorodon niveus, Trachelius Ovum, Paramecium 
Aurelia, P. Bursaria, Blepharisma lateritia, Bur- 
saria truncatella, Stentor polymorphus, St. eoeruleus, 
St. Roeselüi, Stylonychia Mytilus, St. pustulata, St. 
Histrio, Pleurotricha lanceolata, Urostyla grandis, 
Euplotes Patella, E. Charon, Vorticella mierostoma, 
V. nebulifera, V. campanula, Zoothamnion Arbus- 
culula, Epistylis plicatilis, E. Daphniarum und 
Trichodina Pedieulus. Diesen sind noch anzureihen : 
nach Conn! Nassula elegans ; nach ExGELMmanN ? 
Uroleptus agilis, Vorticella Convallaria, Carchesium 
polypinum, ©. Aselli, Epistylis erassicollis und 
Didynium nasutum ; endlich nach Harrer ?® Codo- 
nella campanella. Zählt man zu Obigen noch Balan- 
tidium Entozoon und Paramecium putrinum hinzu 
— da bei letzterem, wie oben angeführt, bereits CvA- 
PAREDE und LACHMANN, bei ersterem aber v. Sır- 
BoLD Embryonen beobachtet haben — so kann die 
Zahl jener Ciliaten, bei welchen Embryonen oder 
mindestens Keimkugeln — bei vielen blos diese — 
beobachtet wurden, insgesammt auf 33 gesetzt wer- 
den.* Wie immer ansehnlich auch diese Zahl auf 
den ersten Blick erscheinen mag, so muss sie doch 


! Ueber Fortpflanzung von Nassula elegans Ehr. ZWZ. 
IX. (1857) 143. 

® Zur Naturgesehiehte der Infusionsthiere. ZWZ. XI. 
1861. — Ferner: Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung 
von Infusorien. MJ. I. (1876) 586. 

® Ueber einige neue pelagische Infusorien. JZ. VII. 
(1873) 565. 

= Die Ciliaten, bei welehen von BaLgIanı und BÜTSCHLI 
die mit den Keimkugeln gleichwerthigen, aber ganz anders 


3 


für gering gehalten werden, wenn man den Umfang 
der von mehreren ausgezeichneten Forschern, in 
erster Reihe von StEIn, dann von ENGELMANN dem 
Studium der Fortpflanzung der Infusorien durch 
Embryonen gewidmeten gewissenhaften Forschun- 
gen vor Augen hält. An der mitgetheilten Liste muss 
ferner auffallen, dass bei zahlreichen sehr gemeinen 
und von mehreren ausgezeichneten Forschern wie- 
derholt studirten Infusorien bisher noch keine Em- 
bryonen konnten beobachtet werden. 

Nach den Untersuchungen von Stein entwickeln 
sich die Embryonen, den Schwärmsprössingen der 
Acinetinen gleich, in allen Fällen aus den Ker- 
nen; in dieser Hinsicht stimmt also StEım in der 
Auffassung mit CLAPAREDE und LAcHMANN überein, 
und auch die Untersuchungen von ENnGELMAnN ! 
scheinen ganz für die Richtiekeit dieser Auffassung 


zu sprechen. 


Um von Srem’s Theorie von der Fortpflanzung der 
Ciliaten durch Embryonen ein vollständiges Bild zu 
liefern, muss ich gleich hier hervorheben — worauf 
ich weiter unten noch zurückkehren werde —, dass 
Stein diese Embryonen für Producte einer geschlecht- 
lichen Fortpflanzung hält.” Nach vorangegangener 
Conjugation, welche im ersten Theil der Monographie 
noch für eine Längstheilung gehalten wurde, sollen 
sich in den Nueleolen, welehe demnach für männliche 
Geschlechtsdrüsen zu halten wären, Samenfäden 
entwickeln, welche in den Kern eindringen und die- 
sen befruchten, worauf sich der Kern in mehrere 
eiartige Stücke theilt, welche von Stein, da nicht 
sie befruchtet werden, nicht Eier sondern Keimkugeln 
genannt wurden.’ In diesen Anfangs homogenen, hel- 
len Keimkugeln entwickeln sich später em scharf con- 
tourirter kugeliger Kern, und in der oberflächlichen 
Schieht ein oder zwei pulsirende Vacuolen; auf die- 
sem Stadium der Entwickelung nennt nun STEIN 
diese Gebilde Embryonalkugeln.* Auch diese Em- 
bryonalkugeln verwandeln sich nieht unmittelbar 
in Embryonen, sondern produciren, mittelst einer 
zwischen Theilung und Knospenbildung gleichsam 


gedeuteten Gebilde beobachtet wurden, sind hier absichtlich 
ausser Acht gelassen. 

ı Zur Naturgesch. d. Infusionsthiere. ZWZ. XI. 1861. 

2 Vgl. Der Ore. I. 96.; II. 40.; ferner: Ueber die 
Hauptergebnisse der neuern Infusorienforschungen. Wien. 
(1863) 22. 

® Der Org. I. 97. 

* Der Ore. I, 99. 


ADA 


die Mitte einhaltenden Fortpflanzungsart, mehrere 
Generationen von Embryonen; es schnürt sich näm- 
lich von den Embryonen eine, einem kleineren Kugel- 
segment entsprechende Partie ab, welche aus dem 
Kern der Embryonalkugel einen Sprössling aufnimmt, 
nach der vollständigen Abschnürung sich abrundet 
und in einen Embryo umwandelt. Wie man aus 
dieser Schilderung ersieht, entspricht diese Vermeh- 
rungsart vollkommen der zwischen Theilung und 
Knospenbildung die Mitte einhaltenden Fortpflanz- 
ung gewisser Acinetinen, z. B. der Podophrya fixa. 
Da bei dieser Fortpflanzung Kerne und Nucleolen der 
mütterlichen Individuen gänzlich verbraucht werden, 
in den Embryonen enthaltenden Infusorien aber 
häufig auch unversehrte Kerne und Nucleolen zu 
beobachten sind: sieht Stein sich gezwungen, für 
letztere eine Neubildung vorauszusetzen.! 
Einigermassen verschieden von Obigem ist der 
Entwiekelungsgang derEmbryonen der Vorticellinen. 
Bei diesen Infusorien — bei welehen SrEın keine 
Nucleolen unterscheidet — wird die Entwiekelung 
der Embryonen durch die weiter unten noch zu er- 
örternde knospenförmige Conjugation eingeleitet. Bei 
diesem Conjugationsprocess theilen sich die Kerne, 
sowohl der gestielten grossen, als die der auf diese sich 
aufpfropfenden und mit denselben verschmelzenden 
kleineren Individuen oder Microgonidien in mehrere 
kugelige Stücke, welche bei den Kolonieen nicht bil- 
denden Vortieellinen lose Haufen vorstellen, und sich 
theilweise in Keimkugeln umwandeln, theilweise aber 
zu neuen Kernen verschmelzen. Dagegen verschmel- 
zen bei den Kolonieen bildenden Vorticellinen, so 
Pediculus, 
Kerntheile zu einer einzigen scheibenförmigen, von 


wie auch bei Trichodina sämmtliche 
Stem als Placenta bezeichneten Masse, in welcher 
einzelne Kugeln entstehen, welche aus dem Inneren 
der Placenta hervorgetreten sich in Keimkugeln um- 
wandeln, während aus dem unverbrauchten Theil der 
Placenta der neue Kern hervorgeht.” Durch Bildung 
von Placenten sind ferner, nach Sreıs, auch die Oxy- 
trichinen und Euplotinen charaktexisirt,’ nur dass 
bei diesen die Placenta durch die Verschmelzung der 
Kernstücke eines einzigen Individuums zu Stande 
kommt. 


Die Embryonen enthaltenden Infusorien bekom- 


i Der Org. I. 99. 
* Der Org. II. 137. 
® Der Org. II. 86. 


men an ihrer Körperoberfläche bald eine bald meh- 
rere scharf umschriebene kreisförmige oder ovale 
Oeffnungen, welche sich nach Innen meist in mehr- 
weniger lange Röhren fortsetzen; es sind das die bei 
Paramecium Bursaria bereits von Conn unterschie- 
denen (reburtsöffnungen und Geburtswege. Zahl und 
Stelle der Geburtsöffnungen ist verschieden ; nur bei 
Stylonychia Mytilus ist die einzige Geburtsöffnung 
ganz constant unmittelbar hinter dem Peristom, links 
auf der Bauchseite gelegen. 

Die Embryonen sämmtlicher Ciliaten sind sich 
darin vollkommen gleich, dass der aus hellem Proto- 
plasma bestehende Leib einen meist kugeligen oder 
ovalen, selten, so namentlich bei Bursaria trunca- 
tella hufeisenförmigen Kern und ein bis zwei pulsi- 
rende Vacuolen enthält ; hinsichtlich der übrigen Or- 
ganisations-Verhältnisse, namentlich der Bewimpe- 
rung, der An- oderAbwesenheitvon Tentakeln bestehen 
Unterschiede und es lassen sich folgende drei Arten 
von Embryonen unterscheiden. 

a) Acinetenförmige Embryonen. Ihr Leib ist 
eylindrisch, selten kugelis; ausser den Cilien sind 
sie — den Acinetinen gleich — mit kurzen geknöpf- 
ten Tentakeln versehen. 

Von diesen acinetenförmigen Embryonen lassen 
sich wieder zweierlei unterscheiden : entweder ist ihre 
ganze Oberfläche mit Cilien bedeckt und ihre Tenta- 
keln sind zerstreut; oder es findet sich blos um ihre 
Mitte oder um die hintere Körperhälfte em Kranz 
von nach hinten geriehteten und den hinteren Kör- 
pertheil bedeckenden langen, feinen Cilien, während 
der Vorderleib einen Kranz von Tentakeln trägt. 

Zu den ersteren gehören die Embryonen der 
Parameeien, Nassulen und Ozytrichinen, zu den 
letzteren die von Stein beobachteten Embryonen 
des Stentor Roeselii,' von welchen sich die des St. 
coeruleus durch den doppelten Cilienkranz unter- 
scheiden.? 

b) Peritriche Embryonen ohne Tentakeln. Sie 
stimmen mit den eimen einzigen Cilienkranz tragen- 
den Schwärmsprösslingen der Acinetinen vollkommen 
überein. Solehe Embryonen sind für die Vorticellinen 
charakteristisch. 

c) Holotriche Embryonen ohne Tentakeln. Ihr 
Leib ist oval oder verkehrt-eiförmig, und an der 
ganzen Oberfläche mit Cilien dieht bedeekt ; an ihrem 


1 Der Ore. II. 955. 
* Der Org, II. 246. 


425 


vorderen Körperpol befindet sich ein kleiner, einer 
Saugscheibe ähnlicher Vorsprung ; demzufolge sehen 
sie kleinen Holophryen oder den holotrichen Sehwärm- 
oder Theilungssprösslingen der Acinetinen ganz ähn- 
lich. Solehe Embryonen wurden von Sreın blos bei 
Bursaria truncatella beobachtet; ! ähnliche entdeckte 
Harcreu bei Codonella Campanella.” Hieher gehören 
ferner die von Bürscnuı im Inneren des Stentor coe- 
ruleus beobachteten holotrichen Parasiten,” mit wel- 
chen die von Cvararkne und LacHMmann im Stentor 
Roeselii beobachteten, bereits oben beschriebenen 
Embryonen eventuell identisch sind. 

Wenn diese Embryonen in der That den Infuso- 
rien angehören, in welchen sie sich entwickeln: so 
wird zunächst jedenfalls die Frage zu entscheiden sein, 
auf welche Weise sie die mütterliche Organisation 
erlangen ? 

Auf diese Cardinalfrage kann nur so viel geant- 
wortet werden, dass keine einzige Beobachtung dafür 
spricht, dass die angeblichen Embryonen selbst, 
oder deren Nachkommen, zu der für die Ciliaten, 
in welchen sie sich entwickelten, charakteristischen 
Form zurükkehren würden. Stein war wohl, wie oben 
erwähnt wurde, nach seinen ersten Studien an Para- 
mecium Bursaria geneigt, eine unmittelbare Meta- 
morphose der acinetenförmisgen Embryonen zu Para- 
mecien anzunehmen; jain den ersten Mittheilungen 
BAuBranT’s über die sexuelle Fortpflanzung der Infuso- 
rien * ist die Metamorphose der Embryonen von Para- 
mecium Bursaria sogar beschrieben und die Entwickel- 
ung des embryonalen Mundes, sowie die allmälige An- 
füllung des Leibes mit Pseudochlorophyll-Körperchen 
ausführlich behandelt; allein Bausranı selbst hat 
bereits zwei Jahre darauf seine Beobachtungen für 
eine reine Täuschung; die Embryonen aber mit aller 
Bestimmtheit für eingedrungene parasitische Acineti- 
nen erklärt,’ wozu Stein die gewiss berechtigte Be- 


! Der Org. II. 306. 

2 Ueber einige pelagische Infusorien. JZ. VII. Bd. 
(1873) 563. 

3 Studien etc. 349. 

* Sur leexistence d’une generation sexuelle chez les 
Infusoires. CR. 46. (1858) 628. — Ferner: Joumal de la 
Physiologie. Avril (1858) 347. 

> Note sur un cas de parasitisme improprement pris 
pour une mode de reproduction des Infusoires ciliös. CR. 51. 
(1860) 319. — Ferner: Recherches sur les phenomönes se- 
xuelles des Infusoires. Extrait du Journ. de la Physiologie. 
Januar und Februar 1861. 122. 


G. ENTZz, Protisten, 


merkung macht, dass es schwer zu begreifen sei, wie 
eine solche Täuschung entstehen konnte.! 

Auch die von SrEın über die weitere Entwicke- 
lung der Embryonen angestellten Untersuchungen 
führten zu dem Ergebniss, dass weder die Embryonen 
selbst, noch deren Nachkommen zur mütterlichen 
Organisation zurückkehren. Seine Beobachtungen 
über das fernere Schicksal der acinetenförmigen Em- 
bryonen der Parameeien und Ozytrichinen fasst 
Stein im Folgenden zusammen: «Ich habe öfters 
gesehen, dass sie sich mit ihren Tentakeln an vor- 
überschwimmende Infusorien festsaugten, und von 
denselben lange Zeit mit herumgeschleppt wurden, 
wobei sie ihrem Träger ohne Zweifel einen Theil des 
breiartigen Körperparenchyms entzogen; ich hatte 
ferner beobachtet, dass diese acinetenartigen Em- 
bryonen nach’ längerem Umherschweifen zur Ruhe 
gelangten, ihr Wimperkleid verloren und sich in ein- 
fache, mit sehr verkürzten, zerstreut stehenden Ten- 
takeln besetzte Kugeln verwandelten, welche vollkom- 
men einer Jungen Acinete glichen und sich namentlich 
von den ungestielten Formen der Podophrya fixa 
durch keinerlei Merkmal unterscheiden liessen. Nach 
einiger Zeit theilten sich sogar diese ruhenden Kugeln 
genau auf dieselbe Weise, wie es die ungestielten 
Formen der.P. fixa thun; es schnürt sich ein Seg- 
ment ab und gestaltet sich wieder zu einem ovalen, 
bewimperten, dem ursprünglichen Embryo ähnlichen 
Sprössling, während der Rest der Kugel sich abrun- 
dete und in der Acinetenform fortexistirte.»? 

EnGELMAnN, welcher mit den Ergebnissen seiner 
umfassenden Forschungen mächtige Stützpunkte für 
die Srzın’sche Ansicht und zur Vertheidigung der 
Embryonen-Theorie gegen die Baugrant'sche Parasi- 
ten-Theorie lieferte, hob gleichfalls die Uebereinstim- 
mung zwischen den ungestielten Individuen der .Po- 
dophrya fixa und den Embryonen von Stylonychia 
Mytilus hervor, und bestätigt die Richtigkeit der Be- 
obachtung, dass die acinetenförmigen Embryonen, 
den Acineten gleich, andere Infusorien aussaugen.” 
Es findet sich ferner bei EnGELMANN eine, weder von 
Stern, noch auch von EnGELMAnN selbst später ge- 


| würdigte Beobachtung welehe bei der Entscheidung 


| 
| 
| 
| 
| 


über den Werth der Embryonen, meines Erachtens, 
von Bedeutung sein dürfte; diese Beobachtung be- 


! Der Org. II. 43. 

® Der Org. II. 138. — Femer: I. 52, 104, 161. 

> Zur Naturgesch. d. Inf. ZWZ. XI. (1861) Sep. 15. 
54 


426 


zieht sich auf Stylonychia Mytilus, welehe ausser 
den Embryonen sehr häufig auch die von Weisse 
unter dem Namen Orcula beschriebenen ! zierlichen, 
kurzgestielten und mit fünf ringförmigen Kämmen 
versehenen Cysten enthält, von welchen CIeEnkowskt 
nachwies, dass es nichts weiter, als Cysten der Podo- 
phrya fiva sind,? welche Beobachtung durch Stein, 
der diese Cysten früher zur Acinetenform der Vorti- 
cella microstoma rechnete, endgiltig bestätigt wurde.” 

Gestützt auf die angeführten Forschungsergeb- 
nisse hat Ste, wie bereits erwähnt, seine in der ur- 
sprünglichen Form verworfene Aeineten-Theorie da- 
hin modificirt, dass die Acinetinen nichts weiter, als 


aus den acinetenförmigen Embryonen verschiedener | 


Infusorien hervorgegangenen Ammen seien, von deren 
Schwärmsprösslingen er eine Metamorphose in Cilia- 
ten, welehe mit Mund versehen sind, voraussetzte. 
Nachdem sich diese Annahme — wie ich bereits er- 
wähnte — bei näherer Untersuchung für unbegrün- 
det erwies, verwarf STEIN seine Jahre lang verthei- 
diste Lieblingstheorie endgiltig, und anerkannte selbst 
die Selbständigkeit der Acinetinen, welche mit den 
mit Mund versehenen Ciliaten in keinerlei geneti- 
schem Zusammenhang stehen. Es ist leicht einzuse- 
hen, dass Stein mit der endgiltigen Verwerfung 
seiner Acinetentheorie gleichzeitig auch seiner Em- 
bryonen-Theorie die Grundlage entzog; denn wenn 
die Acinetinen in der That selbständige und mit den 
mit Mund versehenen Ciliaten im keinerlei geneti- 
schem Zusammenhang stehende Organismen sind, 
so können auch die nach den Srei’schen Unter- 
suchungen sieh in Acinetinen verwandelnden, in 
dieser Form fortlebenden und sich vermehrenden 
Embryonen unmöglich denjenigen Infusorien ange- 
hören, in welchen sie sich entwickelten. Mit dem Ver- 
werfen der Acineten-Theorie fiel demnach auch die 
ümbryonen-Theorie von selbst in Trümmer, und 
wenn Sreın die letztere trotzdem aufrecht hält, so 
kann er sich lediglich darauf stützen, dass die Em- 
bryonen als Producte der geschlechtlichen Fortpflan- 
zung der Ciliaten aufzufassen sind, welche sich aus 
einem zweifellos dem mütterlichen Ciliaten angehöri- 
gen Organ, aus dem mit dem Werth eines Keim- 


! EENGELMANN, diss. eit 17. 

* Bemerkungen über Srrın's Acineten-Lehre. Melan- 
ges biologiques tires du Bullet. de l’Acad. de St. Pöters- 
bourg. II. (1855) 263—72. — Vgl. Srem, Der Ore. T. 48. 

® Der Org., loc. eit. 


stocks (STEIN, embryogene CLAPAREDE und LACHMANN) 
versehenen Kern entwickelt haben. 

Auch Bausıanı hielt — wie erwähnt — nach sei- 
nen ersten Untersuchungen die sich in Parameerum 
Bursaria entwickelnden acinetenförmigen Embryo- 
nen für echte Embryonen der Parameeien, erhielt 
aber im weiteren Verlauf seiner Forschungen die 
Gewissheit, dass die fraglichen Embryonen in die Pa- 
ramecjien von Aussen eingewandert, und mit den von 
Uraparkpe und LACHMANN unter dem Namen Sphae- 
rophrya pusilla beschriebenen kleinen Aecinetinen! 
identisch seien.* Die vollkommene Uebereinstimmung 
dieser Acinetinen mit den acinetinenförmigen Em- 
bryonen war bereits CLAPAREDE und LACHMANnM auf- 
gefallen,? gleichzeitig aber auch der Umstand, dass 
dieselben sich an andere Ciliaten anheften und diese 
aussaugen. Zur Erklärung dieser Beobachtungen sind 
die Autoren der «Etudes» zur Annahme geneigt, dass 
die von ihnen unter dem Namen Sphaerophrya pu- 
silla beschriebenen Acinetinen nichts weiter, als Em- 
bryonen der mit diesen zusammen lebenden Infuso- 
rien wären; darin, dass Embryonen die eigenen 
Eltern aussaugen, erblicken sie nichts Unmösgliches.” 

Ganz anders ist das Bild, welches die Unter- 
suchungen von Bauzrant* liefern ! Nach diesem For- 
scher saugen sich die Spaerophryen an fremde Ci- 
liaten an und dringen in diese ein, wobei sie deren 
Cuticula, gleich einem umgestülpten Handschuhfin- 
ger, mit sich nach eimwärts drängen und zu einem 


" Etudes. II. 385. 

"= Sphaerophrya pusilla scheint nur durch ihre kleinere 
Gestalt von der ungestielten Form von Podophrya fira ver- 
schieden («Les Sph#rophrya sont des Podophryes libres et 
non pedicelldes.» Cvar. et LacHm. Et. II. 385.), in welche 
auch Sreın die acinetenförmigen Embryonen übergehen 
sah. Diese zwei Gattungen wären unbedingt zu vereinigen, 
und es wäre, meines Erachtens, hierbei die Prioritätsfrage 
ganz ausser Acht zu lassen, und der Name Podophrya fixa 
— ein lueus a nom lucendo — welcher auf diese, weder 
stets gestielte (also nicht Podophrya !), noch immer fixirte 
(also nicht Jira!) überaus gemeine Acinetine ganz und gar 
nicht passt, endgiltig fallen zu lassen und mit Sphaero- 


| phrya libera zu ersetzen, welcher Species-Name für die Be- 


zeichnung der ungestielten Form von Podophrya fiva ohne- 
dies schon in Gebrauch steht. Vorausgesetzt, dass — wie 
sehr wahrscheinlich — Sphaerophrya pusilla blos durch 
ihre kleinere Gestalt von Sph. libera verschieden ist, wä- 


ren auch die letzteren zwei Arten zu vereinigen. 


* Etudes. III. 106. 
» Ibidem. 
* Cfr. diss, eit. 


Täschehen ausdehnen. Die auf diese Weise in die 
Wirthe eingedrungenen Sphaerophryen sind nichts 
anderes als die Srzın’schen Embryonalkugeln, wel- 
che sich auf die von Srzm genau studirte Weise fort- 


7 


ramecium Bursarıa u. P. AureliaaufGrund lückenlo- 
ser Beobachtungsreihen und von Infectionsversuchen 


nachgewiesen, dass die angeblichen acinetenförmigen 


pflanzen; die Theilungssprösslinge aber gelangen | 


schliesslich durch den röhrenartigen Theil des ein- 


gestülpten Cutieular-Divertikels, den Geburtsgang 


und die Geburtsöffnung als «acinetenförmige Embryo- 
nen» ins Freie. 

Als triftiges Argument für die Richtigkeit seiner 
Ansicht wird von Bausranı die Beobachtung an- 
geführt, dass die Ciliaten, welche die angeblichen 
Embryonen enthalten, mit diesen auch andere Ci- 


Embryonen in der That nichts weiter.als parasitische 
Sphaerophryen sind; feıner wurde durch ihn hin- 
sichtlich der Parameeien die Richtigkeit auch jener 
Behauptung von Bauzrant bestätigt, dass. die Em- 
bryonalkugeln und Embryonen enthaltenden Schläu- 
che der eingestülpten Qutieula des Wirthes entspre- 
chen.! 

Anderseits lieferte EnGELMAnN, gleichfalls auf 
Grund lückenloser Beobachtungsreihen, den Nach- 


weis, dass die der Tentakeln entbehrenden peritri- 


liaten zu infieren vermögen; er brachte zu einer | 


grösseren Anzahl von P’aramecium Aurelia, welche 
keine Embryonen enthielten, emige Exemplare mit 
Embryonen, und fand bereits nach vier Tagenn ahezu 
sämmtliche Paramecien mit Embryonen infieirt.! 

Eine mit der Barsıant’schen übereinstimmende 
Anschauung hat auch CARTER geäussert, ohne jedoch 
neuere Beweise Anzuführen.” 

Im selben Sinn äusserte sich auch Mucznıkow, 
der gleichfalls die Sphaerophrya pusilla m Parame- 
eium Aurelia eindringen, hier sich vermehren, und 
deren Theilungssprösslinge als acinetenförmige Em- 
bryonen auswandern sah.” 

Allen angeführten Beobachtungen gegenüber hat 
Sızın seine Embryonen-Theorie aufrechtgehalten 
und mit dem Vollgewicht seiner wissenschaftlichen 
Autorität vertheidigt,* obgleich dieselbe dureh die 
beinahe gleichzeitig veröffentlichten neueren Unter- 
suchungen von BürscahL1? und von ENnGELMmAnN ® 
endgiltig widerlegt, die Richtigkeit der Bauprant- 
schen Anschauung aber erwiesen wurde. Dem Auftre- 
ten ENGELMANN’S muss ein um so grösseres Gewicht 
beigemessen werden, da, wie oben erwähnt, gerade 
er es war, der auf Grund älterer Untersuchungen die 
Srein’sche Lehre am entschiedensten unterstützte. 

Von Bürscauı wurde bei Stylonychia Mytilus, Pa- 


" Note sur un cas de parasitisme ete. CR. T. 51. 
(1860) 319. 

* Notes and Correetions on the Org. of Infusoria. 
Ann. and Mag. of. Nat. Hist. III. Ser. VIII. (1861) 288. 
Vgl. Bürschuı, Studien ete. 345. 

° Ueber die Gattung Sphzrophrya. AAP, (1864) 258. 

* Der Org. II. 50-55. 

? Studien ete. 343. 

® Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infuso- 
rien, MJ. I. (1876) 584. 


chen Embryonen von Vorticella mierostoma aus einer 
Vorticelle in die andere hinüberwandern, dass also 
die Embryonen-Fpidemie, gleich einer contagiösen 
Krankheit, durch gegenseitige Ansteckung sich aus- 


\ breitet.? 


Von SrEın wurde, wie wir bereits erwähnten, be- 
hauptet, dass sich die Embryonalkugeln aus den 
Kernen entwickeln; dem gegenüber bewies EnsEn- 
MANN durch Zusammenstellung der bisherigen Be- 


 obachtungen, dass die Fälle, in welchen neben den 


Embryonalkugeln unveränderte Kerne gefunden wur- 
den, nicht nur relativ, sondern überhaupt sehr zahl- 
reich sind; ferner, dass in allen den höchst zahlrei- 
chen Fällen, in welchen blos eine einzige Embryo- 
nalkugel vorhanden war, also in den mit grosser 
Wahrscheimlichkeit eher sehr frühen als sehr späten 
Zuständen, die Kerne ohne Ausnahme normal befun- 
den wurden.? { 

Wir erwähnten ferner, dass SrEzın eine Entwicke- 
lung der Embryonen aus den Stücken der während 
oder nach der Conjugation sich theilenden Kerne, 
d. i. aus den von ihm als Keimkugeln, von BAusIant 
als Eier bezeichneten Gebilden annimmt. Dass dies 
nicht richtig ist, soll weiter unten eingehend bespro- 
chen werden. 

Gegen die Embryonen-Theorie spricht ferner der 
Umstand, auf welchen Bausranı bereits vor ENGEL- 
MANN, bei der Beschreibung von Didinium nasutum * 
aufmerksam machte, dass nämlich eine gleichzeitige 
Embryonenbildung und Theilung an denselben In- 
fusorien bereits wiederhohlt beobachtet wurde; diese 


! Op. eit. 354. 

® Diss. eit. 593. 

> Diss. eit. 588. 

* Sur le Didinium nasutum, Stein. Archives de Zoo- 
logie experimentale. II. No. 3. Juli 1873. 390. 


OT 
= 


428 


Beobachtung machten CLArArkpeE und LAcHManN an 
zwei Exemplaren von Stentor koesilü,'! Stein zwei- 
mal an Vorticella microstoma,? ENGELMANN an der- 
selben ? und Baugranı an Didinium nasutum.* Wenn 
man erwägt, dass ein gleichzeitiger Ablauf zweier ver- 
schiedener Fortpflanzungsarten bei anderen Organis- 
men gänzlich unbekannt und kaum vorzustellen ist: 
so muss auch dieser eine Umstand für einen trifti- 
gen Grund gegen die Embryonen Theorie gehalten 
werden. 

Unter den, den Angeführten gegenüber von Srkın 
vorgebrachten Argumenten können blos drei in Er- 
wägung gezogen werden: 1) die constante Stelle der 
(Greburtsöffnung bei Stylonychia Mytilus unter dem 
linksseitigen Rand des Peristoms; 2) die Thatsache, 
dass dieEmbryonalkugeln nicht verdaut werden ; 3) der 


auffallende Umstand, dass die, nach der Bewimperung | 


zu schliessen, scheinbar verschiedenen Arten ange- 
hörigen parasitischen Sphaerophryen* gerade nur 
bestimmte Arten von Ciliaten befallen, während an- 
dere mit letzteren beisammen lebende und denselben 
häufig sehr nahe stehende Arten von ihrem Angriff 
verschont bleiben. 

Für den ersten Punkt gibt Ensenmann die fol- 
gende, eben so einfache als befriedigende Erklärung: 
«Sphaerophrya ist ein sehr kleines leichtes Wesen, 
das in der Regel nur passiv und zwar sehr leicht in 
Bewegung gebracht wird. Sobald eine Stylonychia in 
ihre Nähe kommt, wird der Strudel, den die äusserst 
kräftige adorale Spirale dieses Thieres produeirt, die 
Sphaerophrya erfassen und nach dem Mund zu trei- 
ben. Wenn sie durch diesen nicht eindringt, wird 
sie sich im Peristomwinkel mit ihren Tentakeln fest- 
halten und unter dem beständigen Druck des nach 
hinten gerichteten Wasserstroms ein wenig nach 
hinten rücken können, wo sie sich dann in den Kör- 
per einbohrt. Hier bleibt sie liegen. Die Eintritts- 


öffnung wird sich wieder schliessen können. Geschieht | 


dies, so wird doch die Körperwand der Stylonychia 
an dieser Stelle voraussichtlich leichter verletzlich 
bleiben und somit von den aus dem Innern andrän- 
genden «Embryonen» leichter als an anderen Stellen 


' Etudes. III. 190. 
® Der Org. II. 118, 
® Diss. eit. 596. 

* Diss. eit. loe. eit. 

* Für die kleinen, tentakellosen peritrichen «Bmbry- 
der Gat- 
ungsname Eindosphaera vorgeschlagen (Diss. eit. 601.). 


onen» der Vorticellinen wurde von ENGELMANN 


wieder durchbohrt werden. Uebrigens muss bemerkt 
werden, dass in einigen Fällen von Bausranı und mir 
mehr als nur eine «Geburtsöffnung», und darunter 
eine oder mehrere an der Rückenfläche von Stylo- 
nychia gefunden wurden.» ! 

Was den zweiten Einwand, nämlich das Nicht- 
verdautwerden der Embryonen durch ihre Wirthe 
betrifft, möge genügen blos darauf hinzuweisen, dass 
auch gewisse parasitische Inseetenlarven und Wür- 
mer durch ihre Wirthe nicht verdaut werden, trotz- 
dem sie sich in deren Magen aufhalten ; es wäre ja 
wohl auch berechtigt zu fragen, warum z. B. die 
Gastruslarven durch das Pferd, die Physaloptera 
elausa durch den Igel oder das Distomum megasto- 
mum «durch das Wiesel, und viele andere sich im 
Magen aufhaltende Parasiten durch die betreffenden 
Wirthe nieht verdaut werden ? Ueberhaupt sieht man 
sich bei parasitischen Organismen so vielen anderen 
der Lösung harrenden biologischen Räthseln gegen- 
über,“ dass obiger Einwand gegen die parasitische 
Natur gänzlich übergangen werden kann. Ander- 
seits aber. kann, wenigstens bei den Paramecien, das 
Niehtverdautwerden auf einen sehr einfachen Grund 
zurückgeführt werden, wenn man bedenkt, dass bei 
diesen die eingedrungenen Sphaerophryen, nach 
Bausranı und Bürschtr, von einem durch die Cuti- 
eula des Wirthes gebildeten Schlauch umschlossen 
sind, und es ist nicht unwahrscheinlich, dass die Em- 
bryonalkugeln auch bei anderen Ciliaten von einer 
zu dem nicht verdauenden Eetoplasma des Wirthes 
gehörigen Schicht umhüllt werden. 

Dem dritten Einwand endlich kann als Gegen- 
frage vorgehalten werden: warum denn gerade die 
parasitischen Sphaerophryen ihre Wirthe sich nicht 
auswählen sollten, wenn das auch andere Parasiten 
thun? Sie sollen es um so mehr, als nach EnGer- 
MANN auch die frei lebenden Acinetinen in der Beute 
wählerisch sind. Anderseits könnte obiger Einwand 
auch gegen die Embryonen-Theorie zu Feld geführt 
werden, da es gar nicht einzusehen ist, warum 


ı Diss. eit. 599. 
" Beispielsweise, um nichts anderes vorzubringen : auf 
welche Weise athmen die im Pferdemagen lebenden Gas- 


 trus-Larven ? Oder woran liegt es, dass die in der Harn- 


blase der Tritonen schmarotzende Trochadina Pedieulus durch 
den Harn nicht getödtet wird, während für die auf der 
Oberfläche derselben Tritonen lebenden, zur selben Art ge- 
hörigen Trichodinen schon ein Tropfen Harn ein tödtliches 
Gift abgibt ? 


manche der mit Mund versehenen Ciliaten ausser 
durch Theilung und äussere Knospenbildung auch 
durch innere Embryonen sich fortpflanzen, während 
sich in ihren nächsten Verwandten niemals Em- 
bryonen entwickeln? So sind die Embryonen z. B. 
bei Stylonychia Mytilus sehr häufig, während bei 
der eben so gemeinen Stylonychia pustulata und 
S. Histrio weder von Sızın, noch von anderen For- 
schern jemals beobachtet wurde, dass sich aus den 
durch Theilung der Kerne gebildeten Keimkugeln 
Embryonalkugeln entwickelt hätten.! 

Alles zusammengefasst muss die Lehre von den 
Embryonen, in der von Stern ausgeführten Form, 
für widerlegt angesehen werden ; gegenüber der 
Lehre von der parasitischen Natur der Embryonen 
könnte nur noch an die eine Möglichkeit gedacht 
werden, dass die «Embryonen» sowohl Embryonen 
als auch Parasiten wären. «In der That ist es denk- 
bar, sagt EnGELMmann, dass sie sich zunächst als 
Embryonen der Arten, in welchen sie wohnen, ent- 
wickeln, nach dem Verlassen des Mutterthieres aber 
in ein anderes Individuum derselben Art eindringen, 
um in diesem, das dann das Amt einer echten Amme 
erfüllen würde, weiter zu wachsen und auf unge- 
schlechtlichem Wege Junge zu produeiren. Diese 
würden dann ihrerseits in neue Individuen einwan- 
dern, und nachdem sich dieser Process öfter wieder- 
holt hätte, würde die letzte Generation zur Form des 
Mutterthieres zurückkehren.» 

Diese durch keinerlei bekannte Analogieen ge- 
stützte Ansicht erscheint schon a priori sehr unwahr- 
scheinlich, und wird auch von EnGELmanN dafür ge- 
halten, kann jedoch -— in Erwägung dessen, dass 
die Möglichkeit irgend eines genetischen Zusammen- 
hanges zwischen den mit Mund versehenen Ciliaten 
und den Acinetinen nicht ausgeschlossen ist — 
nicht für absolut unmöglich erklärt werden. 

Ich muss an dieser Stelle noch der sogenannten 
monadenförmigen Embryonen mancher Ciliaten, fer- 
ner der Embryonen der Dieyemiden gedenken. 

Die ersteren wurden, wie oben erwähnt, von 
Srein an eneystirten Individuen von Vorticella mi- 
erostoma entdeckt;?® ganz Uebereinstimmende sah 
CIEnkowskt in gleichfalls eneystirten Individuen von 


! Der Org. II. S6. 
* Diss. eit. 602. 
® Die Infus. 194. 203. 


Nassula ambigua ! und später abermals Srsın in den 
Cysten von Stulonychia pustulata sich entwickeln.? 
Im Plasma dieser encystirten Ciliaten entstehen 
einige kugelise oder birnförmige Schläuche, welche 
mit einem an deren Oberfläche sprossenden, flaschen- 
halstörmigen Fortsatz die Infusoriencysten durch- 
brechen, um die in den Schläuchen entwickelten 
kleinen, nierenförmigen, mit Geisseln versehenen 
Schwärmer ins Freie gelangen zu lassen; letztere 
sind vor dem Auseinanderschwärmen, wie die Schwär- 
mer gewisser Saprolegnien, von einer zarten gallerti- 


gen Blase umschlossen. Bereits im Jahre 1857 wurde 


von (oHn auf die grosse Uebereinstimmung dieser 
Gebilde mit dem in Algenzellen schmarotzenden 
Chytridium endogenum aufmerksam gemacht,’ und 
später schloss sich auch SrEzın der gewiss richtigen 
Auffassung an, wonach die monadenförmigen Em- 
bryonen eigentlich Parasiten sind.‘ 

Was endlich die in den Nieren (Venenanhängen) 
der Cephalopoden schmarotzenden Dicyemiden be- 
trifft, 
entwickelnden Embryonen in der That solche; allein 


so sind die im Inneren der letzteren sich 
diese Organismen sind, wie die Untersuchungen von 
Eovarn van BENEDEN beweisen,’ aus Zellen aufge- 
baut und haben demnach mit den Opalinen, welchen 
sie durch CLaparkve und LAcHmann angereiht wur- 
den,® und mit den Ciliaten überhaupt nichts gemein. 


b) Conjwgation. 


Verlauf, Wesen und Bedeutung der Conjugation (Zygose) der 
Giliaten. 


Gleich am Anfang dieser Arbeit bot sich mir Ge- 
legenheit zu erwähnen, dass bereits der Entdecker 
der unsichtbaren Welt, LeEUWENHOEK, paarweise 
vereinigte Infusorien beobachtete und von denselben 
vermuthete, dass sie sich zur Begattung (coitus) ver- 
einigt haben; die nämliche Deutung erhielten die 
der Länge nach an einander geschmiegten Ciliaten 


1 


Ueber der Infusorien. ZWZ. VI. 
(1855) 303. 
® Der Org. I. 165. 
Ueber Fortpflanzung 
IX. (1857) 145. 
* Der Org. 1. 105. 
° Recherches sur les Dieyemides, swvivants 


Bullet, 


Cystenbildung 


von Nassula elegans. ZWZ. 


actuels 


d’un embranchement des Mesozoaires, de l’Acad, 


royale de Belgique. 1876. 
% Etudes. III. 201. 


430 


von JosLor, Baksr und GLEICHEN; dagegen meinten 
andere Forscher in diesen Paaren in Theilung be- 
griffene Individuen erkennen zu dürfen. 

Mit aller Entschiedenheit wurde endlich von 
0. Fr. Münter behauptet, dass bei Paramecium 
‚lurelia ausser der Theilung auch eine wahrhattige 
Begattung oder Copulation («vera copula») statt- 
findet. 

EHRENBERG, Dusarpın und deren Zeitgenossen 
erklärten diese älteren Angaben über Conjugation 
sämmtlich für falsch, und die Ansicht, dass sich die 
Ciliaten durch Quer- und Längstheilung fortpflan- 
zen, und dass auch diein der Richtung der Längsachsen 
an einander geschmiegten Paare nicht in Conjuga- 
tion, sondern in Theilung begriffen sind, hielt sich 
hartnäckig bis in die jüngste Zeit. Wohl entdeckte 
Stein bereits im Jahre 1849 die Conjugation von 
Podophrya fixa,' und bewiesen CLararkpE und 
Lacumann das häufige Vorkommen der mit Copula- 
tion endigenden Conjugation bei Podophrya Pyrum, 


P. quadripartita und Acineta mystacina,? sowie bei 


Vorticella microstoma, Carchesium polypinum und 


Epistylis brevipes ;? alldas blieb aber auf die Aende- 
rung der Ansichten über die Längstheilung vorläufig 
ohne Einfluss. 

Bausıant gebührt das grosse Verdienst, nachge- 
wiesen zu haben, dass der so lange Zeit hindurch 
allgemein für Längstheilung gedeutete Process eigent- 
lich einer Conjugation entspricht, und dass der letz- 


Bausıant sche Lehre — insofern diese den für eine 
Längstheilung gehaltenen Process als Conjugation deu- 
tet — entschieden. Weiter hinaus stimmt aber Smmın 
mit Bausranı blos noch darin überein, dass mit der 
Conjugation auch nach ihm eine Art geschlechtlicher 
Fortpflanzung ihren Anfang nimmt, sowie dass auch 
er in den Kernen und Nucleolen weibliche und 
männliche Sexualdrüsen erblickt. Im Uebrigen, na- 
mentlich was die an den Kerngebilden der conjugir- 
ten Infusorien während und nach der Conjugation 
stattfindenden Veränderungen betrifft, geht die Auf- 
fassung beider Forscher weit auseinander, und Swzın 
weicht von Bausranı auch bezüglich des wichtigsten 
Punktes, nämlich des Endergebnisses der durch die 
Conjugation eingeleiteten sexuellen Fortpflanzung 
wesentlich ab. Während nämlich nach Batsrant die 
durch die in den Nucleolen gebildeten Samenfäden 
befruchteten Kernpartieen als Eier entleert werden : 
werden nach STEIN die Kerne selbst befruchtet, aus 
den Kernpartieen aber die bereits erwähnten Keim- 
kugeln gebildet, welche, zu Embryonalkugeln gewor- 
den, durch Theilung die im vorigen Kapitel ausführ- 


‚ lich behandelten Embryonen erzeugen. 


In dem von ÜULAPaEEDE im Jahre IS60 zum drit- 


' ten Theil der «Etudes» geschriebenen Anhang ! wird 


teren im Leben der Ciliaten. eine Rolle von bisher | 


nicht geahnter Wichtigkeit zukommt.* 

Stein, der eine Zeit lang noch zögerte, sich der 
Bausrant’schen Auffassung anzuschliessen und im 
ersten Theil seiner Monographie diesen Process, der 
Bausrani’schen Lehre gegenüber, noch als Längsthei- 
lung betrachtete ‚ änderte nach fortgesetzten Untersu- 
chungen alsbald seine Ansicht,® und acceptirte die 


! Die Infus, 147. 

* Etudes. III. 133—129. 

° LAcHManN, Ueber die Organisation der Infusorien. 
AAP. (1856) 396. — Etudes. III. 229—933. 

* Sur lexistenee d’une generation sexuelle chez les 
Infusoires. CR. Tom 46. 628. — Recherches sur les orga- 
nes generateurs et la reproduction des Infusoires dites 
47. 383. — Ferner sein Haupt- 
werk: Recherches sur les phönom£önes sexuels des Infusoires. 


polygastriques. CR. T, 


Extr. du Journ. de la Physiologie. Nos Januar bis October 
1861. 

° Der Org, I. 99. 

® Vgl. EnGELMANN, Zur Naturgesch. der Infusorien. 


die Richtigkeit der Baugrant’schen Entdeckung, dass 
die der Länge nachaneinander geschmiegten Ciliaten 
nicht in Theilung, sondern in Conjugation begriffen 
sind, gleichfalls bestätigt. 

Durch die Untersuchungen anderer Forscher, 
in erster Reihe EnGELMmAnNn’s,? KÖLLıker’s ’ ferner 
Bürscaur's,* sowie durch die neueren Untersuchun- 
gen von ENGELMANN? wurde endlich die Existenz 
des Conjugationsprocesses bei den Infusorien über 
jeden Zweifel erhoben. Die hochwichtigen Unter- 
suchungen der letztgenannten zwei Forscher ergaben 
ferner, dass die auch über den Kreis der Specialfor- 


ZWZ. XI. (1861) Separatabdr. 2. Anrmerk. (a). — Ferner: 
Stein, Ueber die Hauptergebnisse der neueren Infusorien- 
forschungen. Wien (1863) 22. — Endlich: Der Org. II. 68, 

ı 964. 

” Zur Naturgesch. d. Infus. ZWZ. XI. (1861) 347. 

® Teones histiologiex. I. Abth. (1864) 17. 

* Einiges über Infusorien. AMA. IX. (1873) 657. — 
Vorläufige Mittheilung einiger Resultate von Studien über 
die Conjugation der Infusorien und die Zellentheilung. 
ZWZ. XXV. (1875) 426. — Ferner: Studien über etc. 
Abh. d. Senekenberg. Naturf. Gesellsch. X. (1876) 262—452. 

° Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infu- 
sorien. MJ. I (1876) 582—634. 


434 


scher hinaus mit mehr als alltäglicher Sensation 
aufgenommene Entdeckung, dass bei den Infusorien 
ausser der ungeschlechtlichen Fortpflanzung auch 
noch eine mit der Conjugation, also einer Art Begat- 
tung beginnende wahre geschlechtliche Fortpflan- 
zung existirt, bei weleher Hoden und Ovarien, Sa- 
menfäden und Eier resp. Embryonen eine Rolle 
spielen : auf einer irrthümlichen Auslegung richtiger, 
zum Theil sogar sehr genauer Beobachtungen be- 
ruht, — wozu es natürlich einer Controle der bahn- 
brechenden Forschungen durch neuere, ohne alle 
Voreingenommenheit ausgeführte Untersuchungen 
und einer Beleuchtung derselben von verschiedenen 
Seiten bedurfte. 

Die Conjugation der Infusorien ist auch heutiges 
Tages noch nicht in allen Details hinlänglich befrie- 


digend bekannt; so viel ist aber gewiss, dass dieselbe | 


weder zu der von BausIans, noch auch zu der von 
Srerın entwiekelten geschlechtlichen Fortpflanzung, 
nämlich zur Entwickelung von Eiern und Embryonen 
führt. 

Im Interesse einer leichteren Uebersicht scheint 
mir das Eintheilen des Gegenstandes in mehrere 
Abschnitte geboten. 


Arten der Conjugation, äusserliche Veränderungen der conju- 
girten Paare, Dauer der Conjugation. 

In der Regel erfolgt die Conjugation zwischen 
zwei Individuen ; nurselten werden drei Individuen in 
Conjugation angetroffen. Eine für longitudinale Drei- 
theilung gedeutete Conjugation dreier Individuen des 


Parameeium Bursaria wurde von Conn,! sowie von 


ENGELMANN,? drei und mehr econjueirte Individuen der 
Vorticella microstoma wurden von ÜLararkpe und 


LACHMANN,” endlich zu dreien conjugirte Individuen | 


des Paramecium Aurelia und der Amphilepten von 
STEIN * erwähnt. 

Für die Art der Conjugation und die gegenseitige 
Lage der conjugirten Paare ist die Lage des Mundes 
und die Beschaffenheit seiner Umgebung von gröss- 
tem Einfluss.” Unter den mundlosen Ciliaten ist die 
Conjugation nach den Untersuchungen von Stein, 


sowie von CLArArkpr und Lacumann blos bei einigen | 


Beiträge zur Entwiekelungsgeschichte der Inf. ZWZ. 
II. (1851) 271. 

” Zur Naturgesch. ZWZ. XI. (1861) Sep. p. 2. 

? Etudes. III. 230. 

* Der Org. II. 76. 

° Stein, Der Org. II. 67. 


ı Acinetinen ( Podophrya fixa, P. Pyrum, P. Quadri- 
, partita, Acineta mystacina, A. Lemnarum, A. Phry- 
| ganearum,) bekannt, bei welchen — in Uebereinstim- 
| mung damit, dass sie keinen Mund haben — die Con- 
jugation an jeder beliebigen Stelle der Körperober- 


fläche stattfmden kann : entweder schmiegen sich die 
Paare in seitlicher Lage mit parallelen oder einan- 
, der unter einem spitzigen Winkel kreuzenden Längs- 
achsen an einander, oder die Conjugation erfolet mit 


dem Scheitelpol. 
Bei den mit Mund versehenen Infusorien unter- 
scheidet Stein drei Conjugationsarten, nämlich: die 


terminale, ventrale und laterale Conjugation.! 

Die terminale Conjugation ist für alle Infusorien 
mit terminalem Mund charakteristisch ; hierher ge- 
‚ hören z. B. die Gattungen Didinium, Mesodinium, 
Einchelys, Enchelyodon, Phialina, Laerymaria, Ho- 
lophrya und Coleps. Diese Infusorien saugen sich 
gleichsam Mund an Mund an, und sind in Folge des- 


sen während der Conjugation unfähig, Nahrung auf- 
zunehmen ; dabei steht der Körperinhalt beider Indi- 
viduen in freier Communication. Da die in dieser Weise 


conjugirten Individuen in der Regel im einer geraden 


Linie hinter einander gelegen sind, so kann die 
Syzygie* auf den ersten Blick leicht mit einem 
| vorgerückten Stadium der Quertheilung verwechselt 
werden. 

Bei den Ciliaten mit seitlichem Mund erfolgt die 


Conjugation entweder ventral oder lateral; jedoch ist 


zu bemerken, dass die Conjugationsart selbst bei sehr 
nahe verwandten Ciliaten, z. B. Kuplotinen und 
Oxytrichinen wesentlich verschieden sein kann ; ja 
selbst bei der nämlichen Art ist die Syzygie nicht 
immer dieselbe. 

Bei der ventralen Conjugation schmiegen sieh die 
Paare mit der Ventralseite an einander, sind aber in 
einem späteren Stadium der Conjugation nicht der 


ganzen Länge nach dicht an einander gelagert, son- 


dern blos mit den vorderen Körperenden, während 
die hinteren frei bleiben und mehr-weniger abstehen. 
Auch die Verwachsung ist auf die unmittelbar sich 
berührendenäusseren Theile des Peristoms beschränkt, 
wodurch ein zum Mund führender enger Spalt frei 
bleibt. Diese Syzygie kommt bei Styloplotes und beiden 


! Der Org. I. 68. 
* Mit Syzygie wollen wir die conjugirten Paare be- 
zeichnen, ohne Rücksicht darauf, ob sie sich später wieder 


trennen, oder gänzlich verschmelzen. 


43 


Paramecien vor. Bei den mit gut entwickeltem Peri- 
stom versehenen Heterotrichen erfolgt dieConjugation 
mit den Peristomfeldern, welche in verschiedener Aus- 
dehnung verschmelzen, während die frei bleibenden 
Körpertheile beider Individuen mehr-weniger ab- 
stehen. Die Euplotinen schieben sich blos mit einer 
kleinen Fläche des vorderen linken Randes ihrer 
Ventralseite auf einander, auf welche sich auch die 
Verwachsung beschränkt, während ihre übrigen Kör- 
pertheile ganz frei bleiben. Auch zahlreiche peristom- 
lose Holotrichen eonjugiren sich blos mit einem klei- 
nen seitlichen Theil ihrer Ventralseite. Die Gattun- 
gen Amphaleptus und Trachelius conjugiren sich mit 
der ganzen Ventralfläche ihres rüsselförmig gestreck- 
ten vorderen Körpertheiles. 

Bei der lateralen Conjugation legen sich die Paare 
einfach neben einander und conjugiren sich mit den 
sich berührenden, infolge der Lage selbstverständlich 
heterogenen (rechts- und linksseitigen) Rändern der 
vorderen Körperenden. Dabei geschieht es häufig, 
dass das eine Individuum mit seinem vorderen Kör- 
perrand unter das andere gleitet, und dass sich das 
eine Individuum mit dem rechten Rand seiner Dorsal- 
seite, das andere aber mit dem linken Rand seiner 
Ventralseite mit seinem Paare, verbindet. Nach erfolg- 
ter Conjugation kann dann das eine Individuum 
mehr-weniger unter das andere gleiten, so dass (das 
mit dem Bauchrand Conjugirte gleichsam auf dem 
mit dem Rückenrand Conjugirten reitet; oder die 
zwei Individuen können nachträglich auch die Ven- 
tralfläche einander zukehren, indem dieselben sich 
in der Richtung der Längsachse einander zuwenden, 
wo dann die Syzygie leicht für eine ventrale könnte 
gehalten werden. Diese Art Syzygie ist für Infusorien 
mit abgeplattetem Leib, namentlich für die Chlamy- 
dodonten, die Gattung Litonatus, die Aspidiseinen 
und Oxytrichinen charakteristisch. 

Bei den Vorticellinen sind zwei verschiedene Ar- 
ten von Conjugation, nämlich eine ventrale — rich- 
tiger laterale — und eine knospenförmige bekannt. 

Die erstere Conjugationsart wurde von ÜLAPAREDE 
und Lacumann ! bei Vorticella microstoma, Carche- 
sium polypinum und Epistylis crassicolis entdeckt, 
und deren Vorkommen von Srzın ? für Vorticella 
microstoma und V. Campanula, von Bürschuı ® aber 


! LACHManNn, Ueber die Organisation ete. AAP. (1856) 
396. — Etudes. III. 229—933. 

Deniöreenie 73. 112: 

® Studien. 451. 


2 


für V’. nebulifera bestätigt. Cnararkpn. und LAcHMmanK 
haben diese Conjugationsart nur bei gestielten Vorti- 
cellinen beobachtet, bei welchen sich zwei, bei V. 
microstoma zuweilen drei Individuen mit den Seiten- 
flächen conjugiren, worauf die Individuen der Syzygie, 
von den eitirten Autoren Zygozoiten genannt, hintere 
Cilienkränze erhalten, sich von ihren Stielen loslösen 
und frei herumschwärmen; später verschmelzen sie zu 
einem einzigen grossen Individuum, welches sich 
schliesslich wieder niederlässt. Den nämlichen, mit 
einer vollständigen Copulation endigenden Conjuga- 
tionsprocess hat Sreın blos an den mit hinteren 
Cilienkränzen frei schwärmenden Individuen von 
Vorticella Oampanula beobachtet. 

Viel häufiger wird bei den Vorticellinen die von 
Srzın entdeckte und als knospenförmige Conjugation ! 
bezeichnete Conjugationsart beobachtet. Die nähere 
Kenntniss dieser Conjugationsart haben wir, ausser 
Stein, der dieselbe bei überaus zahlreichen Vorticel- 
linen beobachtete, den Untersuchungen von GREEFF,? 
Everıs,? Baupranı,* BürschLı?® und ENGELMANN® zu 
verdanken. 

Bereits bei der Besprechung der Fortpflanzung 
der Ciliaten durch Knospenbildung that ich der wich- 
tigen Entdeckung von Stein Erwähnung, wonach die 
am Basaltheil oder an der Seite des Leibes der Vor- 
ticellinen sehr häufigen kleinen knospenartigen Indi- 
viduen, welche seit SPALLANZANT für echte Sprösslinge 
angesehen wurden, sich eigentlich in Conjugation mit 
den grösseren Individuen befinden. Bei dieser Art der 
Conjugation sucht ein, mittelst des hinteren Cilien- 
kranzes frei schwärmendes kleineres Individuum 
( Kleinsprössling, Mikrogonidie Sreın)? das auf dem 
Stiel sitzende grössere Individuum ( Makrogonidie )® 
auf, um sich mit seinem den Wimperkranz tragenden 
Körperpol auf letzteres seitlich, meist in der mittleren 
Körpergegend oder unterhalb, selten oberhalb dieser 
gleichsam aufzupfropfen und schliesslich mit dem- 
selben zu verschmelzen, richtiger in die Makrogonidie 


! Der Org. II. 73. 

® Untersuch. üb. die Naturgesch. d. Vorticellen. AN. 
37. Jahrg. I. (1871) 206. 

® Untersuch. an Vort.nebulifera. ZWZ. XXIIL. (1873) 608. 

* Sur la generation sexuelle des Vorticelliens. RC. 
Tome 81. (1875) 676. 

° Studien. 338. 445. 

® Ueber Entwickelung ete. MJ. I. (1876) 621. 

” Der Org. II. 137. 

® ENGELMANN, diss. eit. 632, 


433 


einzuschmelzen. Da von den Veränderungen, welche 
an den Kerngebilden der in knospenförmiger Conju- 


gation befindlichen Individuen vor sich gehen, weiter 


unten die Rede sein soll, so will ich hier blos soviel 
erwähnen, dass die Mikrogonidien entweder ganz in die 
Makrogonidien aufgehen, oder dass deren leere, ge- 
schrumpfte, runzlige oder mit stachelartigen Aus- 
wüchsen besetzte Cutieula zurückbleibt und schliess- 
lich abgeworfen wird. 

Bei der knospenförmigen Conjugation ist es Re- 
gel, dass sich blos eine Mikrogonidie auf die Makro- 
sonidie aufpfropft; blos bei Opercularia artieulata 
erwähnt Stein zwei bis sechs aufgepfropfte Mikrogo- 
nidien, welche auf der Oberfläche der am Stiel 
sitzenden Opereularie ganz unregelmässig zerstreut 
waren.! Ich selbst habe bei Fupistylis branchiophila 
nicht selten zwei aufgepfropfte Mikrogonidien be- 
obachtet, die eine in der mittleren Leibesgegend, die 
andere am Glockensaum oder unmittelbar unterhalb 
dieses. 

Wie es 


GRERFF und EnGEenmann bekannt ist, werden bei den 


aus den Untersuchungen von STEIN, 
Kolonieen bildenden Vorticellinen, namentlich bei 
den Gattungen Zoothammion, Carchesium und Epi- 
stylis, die Mikrogonidien von besonderen Individuen 
geliefert, welche sich durch rasch wiederholte Thei- 
lung in zierliche, aus vier bis acht kleinen Indivi- 
duen bestehende Rosetten verwandeln ; diese kleinen 
Sprösslinge erhalten hintere Cilienkränze und schwär- 
men nach dem Zerfall der Rosetten auseinander. 
Bei Epistylis plicatilis machte ExGeLmann die 
interessante Beobachtung,® dass die Mikrogonidien- 
bildung nicht gleichzeitig an allen Zweigen eines 
3äumchens vor sich geht, sondern stets auf einer 
Seite beginnt und sich von hier aus nur allmälig 
auf die übrigen Theile verbreitet. Dem entsprechend 
werden dann auch die im Verlauf der knospenförmi- 
sen Conjugation auftretenden übrigen Veränderun- 
gen auf verschiedenen Zweiggebieten eines Bäum- 
chens, zu verschiedenen Zeiten stattfinden. — Die 
constant aus vier Mikrogonidien bestehenden Roset- 
ten sitzen stets um eine oder mehrere Körperlängen 
tiefer, also auf kürzeren Zweigen, als die Makrogoni- 
dien. Die auf einem Bäumehen nacheinander gebil- 
deten Mikrogonidien erreichen 
übertreffen sogar die Anzahl der Makrogonidien des- 


: Der Ore. II. 126. 
® Ueber Entwiekelung ete. MJ. I. (1876) 625. 


G. Entz, Protisten, 


insgesammt oder 


selben Bäumchens. Die nicht länger als etwa Y/a bis 
!/2 Stunde schwärmenden Mikrogonidien schienen 
sich blos an solchen Makrogonidien festzusetzen, 
unterhalb welchen sich auf tiefer gelegenen Zweigen 
andere Mikrogonidien bereits gebildet haben, oder in 


, Bildung begriffen waren, während alle anderen Indi- 


viduen auf dem nämlichen oder auf anderen Bäum- 
chen, welche noch keine Rosetten gebildet hatten, 
verschmäht blieben. 

An den Bäumchen der Gattung Opercularia ver- 
läuft die Mikrogonidienbildung — soweit diese aus 
den Untersuchungen von Sızıw über Opercularia 
infusionum bekannt ist" — in einer, von den Gat- 
tungen Zoothammion, Carchesium und Epistylis 
verschiedenen Weise. Unter den sehr dünngestielten 
und blos aus wenigen Individuen bestehenden Stö- 
cken von Opercularia infusionum fand SE wie- 
derholt Exemplare, deren Stiel sich an der Spitze 
in zwei kurze, stark divergivende Gabeläste theilte, 
wovon der eine ein gewöhnliches ausgestrecktes In- 
dividuum von normaler Grösse trug, während der 
andere entweder mit einem sehr verkürzten, in der 
Längstheilung begriffenen Individuum, oder mit zwei 
freien ausgestreckten Theilungssprösslingen endigte, 
die noch nicht halb so gross waren, als ihr gleich- 
artiger Gefährte. Er fand ferner Stöcke mit bereits 
nochmals getheilten kleinen Theilungssprösslingen, 
so dass der ganze Stock nun aus einem einzigen 
grossen Individuum und aus vier äusserst klei- 
nen, auf besonderen Stielen sitzenden Individuen 
bestand ; letztere waren bereits mit einem hinteren 
Wimperkranze versehen und entsprechen zweifels- 
ohne zur knospenförmigsen Conjugation bestimmten 
Mikrogonidien. 

Auch bei der Gattung Vorticella kommt keine 
Rosettenbildung vor, sondern die Mikrogonidien ent- 
sprechen offenbar jenen kleineren Individuen, welche 
sich, wie bei der Opereularia, durch rasch wieder- 
holte Theilung gewisser Individuen — wodurch die 


' Nachkommenschaft successive an Grösse abnimmt — 


Vorticella 
microstoma und V. nebulifera während der Dauer 


entwickeln; ich fand wenigstens bei 


der knospenförmigen Conjugation stets auch viel 
kleinere Individuen, als die Normalen, deren Thei- 
lungssprösslinge ohne Zweifel Mikrogonidien lie- 


‚ ferten. 


ENGELMANN hat ferner, wie bereits oben erwähnt 


! Der Org. II. 126, 


or 
[211 


A3A 


wurde, bei Vorticella microstoma eine wahre Knos- 
penbildung, sowie die Bestimmung der durch Knos- 
pung zu Stande gekommenen kleineren Individuen 
als zur knospenförmigen Conjugation dienender Mi- 
krogonidien auch unmittelbar beobachtet.! — Dass 
aber dies bei den Vortieellen nicht der einzige Weg 
zur Mikrogonidienbildung sein kann, dass vielmehr 
jetztere sich auch durch einfache Theilung entwi- 
ckeln, dafür spricht das, auch nach En@enmann sel- 
tene Vorkommen der Knospenbildung bei diesen 
Ciliaten. 

Nach alldem, was über die Mikrogonidien der 
Vorticellmen bekannt ist, erleidet es kaum einen 
Zweifel, dass die kleinen Theilungssprösslinge auch 
der Vaginicolen , Cothwrnien und Lagenophryen, 
deren wir bereits oben gedachten, ebenfalls zur knos- 
penförmigen Conjugation bestimmt sind, und in der 
That ist es Srein bei Vaginicola erystallina und 
Lagenophrys Ampulla gelungen, die knospenförmige 
Conjugation auch zu beobachten.” 

Hinsichtlich des Zusammenhanges der conjugirten 
Paare ist Bausıanı — der bei den Ciliaten eigene 
Geschlechtsöffnungen, bei Paramecium Aurelia so- 
gar auch Geschlechtsgänge unterscheidet, welche 
sich vor dem Mund in einer gemeinsamen Oeffnung 
vereinigen sollen * — der Meinung, dass die Paare 
blos durch die Exsudation irgend einer glutinösen 
Substanz gleichsam aneinander geleimt werden.” — 
Allein die von Bauprant beschriebenen Geschlechts- 
öffnungen und Gänge sind — wie von STEIN nach- 
gewiesen wurde’ — gewiss nicht vorhanden, und 
alle übrigen Forscher stimmen darin überein, dass 
die Ciliaten während der Syzygie in verschiedener 
Ausdehnung unmittelbar verwachsen, und dass 
mithin eine unmittelbare innige Communication 
zwischen beiden Individuen besteht. Bei der ventra- 
len und lateralen Conjugation wird die Rinden- 
schichte der Paare auf dem Conjugationsgebiet re- 
sorbirt; bei den mit dem Mindende conjugirten 
Infusorien steht das Leibesinnere auch ohne alle 
tesorption in unmittelbarer Communication. 

Bei mehreren Ciliaten, so namentlich bei den 
Fuplotinen und Oxytrichinen wurde von ENGEL- 


! Ueber Entwiekelung. MJ. I. (1876) 582. 
® Der Org. II. 128. 

” Recherches, 61. 
‘ Recherches, 60. 


° Der Org. II. 74. 


MANN! und Stein? während der Conjugation eine 
Rück- und Neubildung des Peristoms, ferner eine 
theilweise oder gänzliche Erneuerung des Wimper- 
systems beobachtet; ja, der Erneuerungsprocess kann 
sich so weit steigern, dass sich innerhalb der Syzygie 
zwei ganz neue junge Individuen von gedrungenerer 
Form anlegen. Nach Bürschui erfolgt an den Syzy- 
gien von (olpidium Oolpoda und Bursaria trunca- 
tella eine vollständige Rückbildung des Peristoms, 
ja sogar des Mundes,?” welche nach beendigter Con- 


| Jugation ohne Zweifel neu gebildet werden. — Diese 


Erneuerung des Wimpersystems und des Peristoms 
beschränkt sich höchst wahrscheinlich nicht auf die 
erwähnten Infusorien, nur ist sie nicht bei Allen so 
auffallend, wie bei den Angeführten. 

Bei einem Theil der Ciliaten findet die Conjuga- 
tion mit einem vollständigen Verschmelzen ( Copu- 
lation) ihren Abschluss; bei diesen wird nun aus 
den Leibern zweier Individuen ein neues Individuum 
aufgebaut. Eine Copulation ist nach den Untersu- 
chungen von ÜLAPAREDE und LACHMANN, *sowie von 
Stein ? bei den Acinetinen bekannt ; ferner führt bei 
den Vorticellinen sowohl die laterale, als auch die 
knospenförmige Conjugation zur vollständigen Co- 
pulation, und so soll schon hier erwähnt werden, 
dass nach Cvararkpe und Lachmann, sowie auch 
nach Stein auch die Kerne der copulirten Acineti- 
nen verschmelzen; dasselbe behauptet BürschLı 
vom Kern der lateral conjugirten Vorticella nebuli- 
fera.® Ausserdem wurde eine vollständige Copulation 
auch noch bei einigen jener Ciliaten beobachtet, 
welche sich in der Regel blos nur zeitweilig conjugi- 


' ren; so namentlich von Enszrnann bei Stylonychia 


Mytilus, St. pustulata und St. Histrio,’ und von 
Stein ebenfalls bei Stylonychra Meytilus.® Bei dieser 
vollständigen Copulation pflegen, wie bei den Acine- 
tinen und Vortieellinen, auch die Kerne zu ver- 
schmelzen und aus den zwei Individuen entsteht 
ein ganz neues, welches, nach EnGELManN, 6 bis 10 
Stunden nach vollendeter Copulation anfängt sich 
durch Quertheilung fortzupflanzen. Fernere Unter- 


Zur Naturg. ZWZ. XI. (1861) 5. 

Der Org. II. 70. 

Studien. 313. 321. 

Etudes. III. 123—129. 

Der Org. II. 60. 

Studien. 451. 

Zur Naturgesch. ZWZ. XI. (1861) Sep. p. 5, 20, 
Der Org. II. 70. 


w 


ws 


1” 


[-3 


- 


x 


435 


suchungen sind berufen zu entscheiden, ob eine 
Copulation auch bei anderen Infusorien vorkommt, 
bei welehen bisher blos eine Conjugation beobachtet 
wurde, was a priori nicht unwahrschemlich dünkt. 

Die Conjugation der Infusorien dauert nach Bir- 
san zwischen 24 Stunden und 5 bis 6 Tagen,! 
woran STEIN die Bemerkung knüpft, dass er die Ver- 
antwortlichkeit für diese Behauptung ganz BaLBIAnı 
überlasse, da er keinerlei Anhaltspunkte zur Beur- 
theilung der Conjugationsdauer aufzufinden ver- 
mochte;” hingegen vermochte auch BürscaLı an 
sorgfältig isolirten Paaren die Dauer der Conjugation 
zu beobachten,” jedoch fand er selbst bei den Para- 
mecien eine kürzere Dauer wie BaL»Iant, der sie mit 
5 bis 6 Tagen angibt, während sich nach Bürsckuı 
die conjugirten Paare schon nach 24—4S Stunden 
trennen.* 

Wenn die conjugirten Paare blos in geringem 
Umfang verwachsen waren, so erfolgt die Trennung 
auf sehr einfache Weise, nach Ste,’ ganz nach 
dem bei der Zweitheilung befolgten Gang. Ist aber 
das in die Verwachsung einbezogene Gebiet grösser ; 
wurden, wie z. B. bei den Orytrichinen ganze Kör- 
pertheile unterdrückt: so wird auch die Trennung 
complieirt sein, und es gelangen in diesem Fall, wie 
bereits erwähnt, im Rahmen der Syzygie zwei klei- 
nere Individuen zur Entwiekelung, deren Organisa- 
tion sich aus der Körpersubstanz der conjugirten 
Individuen ganz aufs Neue aufbaut. 


Innere Veränderungen der Ciliaten während und nach der 
Conjugation. 


Bevor noch die sensationelle Lehre von Bar- 
BIANI von der geschlechtlichen Fortpflanzung der 
Ciliaten veröffentlicht wurde, erregten die von Jo- 
HANNES MÜLLER und seinen Schülern, CLAPARkDE 
und LAcHmann sowie die von LiEBERKÜHN beinahe 
gleichzeitig, aber von einander unabhängig gemach- 
ten Beobachtungen, welche vermuthen liessen, dass 
in den Ciliaten zu gewissen Zeiten Samenfäden ent- 
stehen, ein allgemeines Interesse.® Ueber diese, theils 


! Recherches 65. 

® Der Org. II. 77. 

® Studien. 273. 

* Studien. 290. 

° Der Org. 77. 

® Vgl. Crar. et Lacnm. Etudes. III. 258. — Susın, 
Der Org. I. 52, 96, 


von ihm selbst, theils von seinen Schülern gemachte 
Entdeckung berichtete Josannes Mürzer am 10. 


| Juli 1856 an die Berliner Akademie.! Er selbst fand 


bei Paramecium Aurelia, CLAParEnE und LACHMANN 
aber bei Ohilodon Cueullulus die bedeutend vergrös- 
serten Kerne von theils geraden, spitz zulaufenden 
Stäbehen, theils von einem Bausch lockig gekräu- 
selter Fäden erfüllt; einen ähnlichen gewellten Fa- 
denknäul beobachtete im Nucleolus 
eines mit Kolpoda Ren nahe verwandten Ciliaten. 
Im Frühjahr 1857 wurde von ÜLararkpe und 


LITIEBERKÜHN 


LAcHMmanN zur Ergänzung ihres, um den grossen 
Preis der Pariser Akademie concurrirenden und vor 
zwei Jahren eingereichten grossen Werkes ein mit 
Abbildungen versehener Anhang eingesendet,” in 
welchem die nicht nur im Kern, sondern auch im 
Nucleolus von Paramecium Aurelia beobachteten 
unbeweglichen Stäbchen, sowie die hei Stentor poly- 
morphus in einer besonderen Höhlung enthaltenen 
zarten, gewellten und lebhaft bewegten Fadenknäuel 
beschrieben wurden. 

Wohl sprach sich Jomannes Mürver über alle 


diese Beobachtungen mit der an ihm bekannten 


Vorsicht und Zurückhaltung aus; allein es ist — 
wie Sram bemerkt? — aus der ganzen Darstellung 
die denselben beigemessene hohe Bedeutung, sowie 
die Vermuthung zu erkennen, dass man es in den 
im Kern und Nucleolus beobachteten Gebilden mit 
Spermatozoiden der betreffenden Ciliaten zu thun hat. 

Ob nun die fraglichen Gebilde wirklich Sperma- 
tozoiden waren oder nicht, das ist — wie STEın fort- 
fährt — ganz gleichgiltig; so viel ist gewiss, dass 
sie in Deutschland dafür gehalten wurden und dass 
die competenten Kreise nicht weiter an der Existenz 
einer geschlechtlichen Fortpflanzung der Infusorien 
zweifelten. Schon auf der im September 1856 zu 
Wien abgehaltenen Versammlung deutscher Natur- 
forscher war die erst vor Kurzem veröffentlichte 
Entdeckung der Berliner Forscher Gegenstand leb- 
hafter Discussionen und wurde durchaus in obigem 
Sinne ausgelegt. Dass in den Beobachtungen von 
JOHANNES MÜLLER und seinen Schülern auch Andere 
die Entdeckung der geschlechtlichen Fortpflanzung 
der Infusorien begrüssten, geht aus dem im Jahre 1857 


ı Monatsber. d. Akad. d. Wiss. zu Berlin. (10. Juli 
1856) 390. Vgl. Bargranı, Recherches 10. 

2 Et. TIT. 258. 

° Der Org. II. 41. 


436 


erschienenen Handbuch der Histologie von Luyvıc ! | 
klar hervor; es findet sich hier nämlich des Hinweis 
auf die Möglichkeit, dass die Entdeckung der stäb- 
chen- und fadenförmigen Körperehen eventuell der 
Enrenserg’schen Auffassung von den Kernen der 


Infusorien als Hoden, zur Stütze dienen könne. 
Nach diesen Antecedentien konnte die Fachkreise | 


die Bausrant’sche Lehre von der geschlechtlichen 
Fortpflanzung der Infusorien nicht ganz unerwartet 


treffen. Zuerst wurde diese Lehre im Jahre 1858 der 
Pariser Akademie mitgetheilt? und, nach Veröffent- 
liehung der Arbeit über das Verhalten der Ge- 
schlechtsorgane der Infusorien während der Thei- 
lung,? in einer ausführlichen Abhandlung dargelegt,* 
welcher der Verfasser in gehobener Stimmung die 
klangvollen Worte Ovip’s voranschrieb: «Ft nunc | 
historia est, quod ratio ante Fuit.» 

Baupıant selbst fasste die Ergebnisse seiner Un- 
tersuchungen in folgende zwölf Punkte zusammen : 

I. Die Infusorien sind von den die Fortpflanzung | 
der organischen Wesen regelnden Gesetzen nicht 
ausgenommen. 


2. Diese Thierchen sind echte Hermaphroditen, 
doch sind zur Befruchtung stets zwei Individuen 


nöthig, welche gleichzeitig und gegenseitig als Männ- 
chen und Weibchen fungiren. 

3. Begattungsorgane welchimmer Art sind nicht 
vorhanden; bei der Begattung werden die Bauchtlä- 
chen in der pr&oralen Gegend, wo bei mehreren 
die äussere Sexualöffnung zu erkennen ist, an einan- 
der geschmiest. 

. Dem Begattungsact entspricht der allgemein 
als Längstheilung aufgefasste Vorgang (einzige Aus- 
nahmen sind diesbezüglich die Vorticellinen ). 


5. Fortpflanzungsorgane sind die unter der Be- 
nennung Nucleus und Nucleolus bekannten Körper ; 
ersterer repräsentirt das weibliche, letzterer das 


männliche Geschlechtsorgan. 


" Lehrb. der Histologie. 538. 
* Sur l’existence d’une generation sexuelle chez les 
CR. Tome 46. (1858) 
les organs generateurs et la reproduction des Infusoires 


dites polygastriques. CR. Tome 47. (1858) 383. 


3 


Infusoires. 628. — Recherches sur 


Du role des organs gönerateurs dans la division 
spontande des Infusoires cilies. Journ. de la Physiologie. | 
Tome III. Nr. IX. (1860) 71. 

* Recherches sur les phönomenes sexuels des Infusoi- 
res. Extr. du Journ. de la Physiologie Nos de Janvier 
a Octobre (1861) 1—130. 

° Diss. cit. 193, 


b. Jedes dieser Organe tritt in der Form einer 
einfachen Zelle auf (männliches und weibliehes Pri- 
mitivei), welche sich vergrössert und durch wieder- 
holte Quertheilung andere ähnliche Organe oder Zel- 
len produceirt, welche zu Eiern werden oder aber 
Spermatozoiden entwickeln. 

7. Die primären Geschlechtsorgane zeigen in 
ihrer Entwickelung eine vollständige Analogie. 

S. Das Ei hat im Grund die auch bei anderen 
Thieren vorkommende Zusammensetzung ; die Sper- 
matozoiden sind fadenförmig, unbeweglich (wenig- 
stens im zusammengeballten Zustand) und entwi- 
ckeln sich auf Kosten der Körnchen, welche den 
Inhalt der Spermazelle bilden. 

9. Nach erfolgter Befruchtung werden die Eier 
entleert, und deren Entwickelung erfolgt im Freien. 

10. Bei mehreren Infusorien werden die Ge- 
schlechtsorgane unmittelbar nach jeder Fortpflan- 
zungsepoche neu gebildet. 

11. Die von manchen Forschern für Samenkör- 
perchen der Infusorien angesprochenen verschieden 
geformten Körperchen (Fäden oder Stäbchen) sind 
nichts weiter, als in den Geschlechtsorganen zur 
Entwickelung gelangte parasitische Organismen (Vi- 
brionen oder Oscillarien). 

12. Auch die von gewissen Autoren beschriebe- 
nen acinetenförmigen und anders geformten inne- 
ren Embryonen sind nichts, als Parasiten, welche in 
die Infusorien oder deren Cysten eindringen, um sich 
hier zu vermehren. 

Obigem habe ich noch hinzuzufügen, dass nach 
Barsıant die gegenseitige Befruchtung in der Weise 
erfolgt, dass die Spermatozoiden enthaltenden Thei- 
lungspartien der Nucleolen, d. h. der Hoden, die 
sogenannten Samenkapseln (capsules spermatiques) ! 
während der Conjugation durch die Geschlechtsöff- 
nungen gegenseitig ausgetauscht werden, um mit 
ihren Spermatozoiden die im Kern, also im Ovarıum 
gebildeten Eier zu befruchten. Dies wird aber von 
Barsıanı blos vermuthet, da es ihm eben so wenig 
gelang, den Befruchtungsprocess, wie das angebliche 
Legen der Eier und deren weitere Entwickelung zu 
beobachten. 

Nach der Publication der Entdeckungen von 
JOHANNES MÜLLER und seinen Schülern, wandte sich 
auch Stein mit grossem Eifer dem Studium der ge- 
schlechtlichen Fortpflanzung der Infusorien zu, wel- 


! Recherches 115. 


4 


ches ihm theilweise mit den Bausrant'schen über- 
einstimmende, zum Theil aber von diesen wesentlich 
abweichende Resultate ergab. Diese Forschungsergeb- 
nisse hat Srem im ersten und zweiten Theil seiner 
Monographie,! besonders aber im letzteren sehr aus- 
führlich dargelegt und ausserdem in einer besonde- 
ren Abhandlung kurz zusammengefasst.? 

Die Spermatozoiden ähnlichen Gebilde wurden 
auch von Sruın bald gefunden, und auch er wähnte in 
Kern und Kernkörperchen weibliche und männliche 
Geschlechtsorgane zu erkennen ; trotzdem findet sich 
aber im ersten Theil seiner Monographie noch die 
Ansicht, dass die m der Längsachse aneinander 
geschmiegten Ciliaten sich in der Theilung und nicht 
in Conjugation befinden, woraus dann folgen würde, 
dass die Geschlechtsproducte der Infusorien ihre 
volle Reife erst im Verlauf der Längstheilung erlan- 
gen. Allein von dieser Auffassung ist STEIN, wie 
erwähnt, bald abgekommen und hat sich mit voller 
Entschiedenheit der Bausranr’schen Deutung ange 
schlossen. 

Die Hauptergebnisse der Swrın’schen Untersu- 
chungen lassen sich in folgende Punkte zusammen- 
fassen : 

1. Die meisten Infusorien sind Hermaphroditen ; 
das weibliche Geschlechtsorgan wird durch den 
Kern, das männliche aber durch den Nucleolus re- 
präsentirt. 

2. Die Geschlechtsorgane gelangen während der 
Conjugation zur vollen Reife, stehen aber mit beson- 
deren Ausführunsssängen oder Geschlechtsöffnun- 
gen nicht in Verbindung. 


3. Während der Conjugation theilen sich die 


Nucleolen in Samenkapseln ; doch werden letztere 


nicht gegenseitig ausgetauscht, vielmehr besteht 
wahrscheinlich eine Selbstbefruchtung. 

4. Befruchtet werden nicht die Theilungspartieen 
des Kerns, sondern die Kerne selbst, indem die Sper- 
matozoiden in dieselben eindringen; die durch Jo- 
"HANNES MÜLLER und seine Schüler entdeckten faden- 
"und stäbchenförmigen Gebilde sind also nicht Para- 
siten, sondern behufs Befruchtung in die Kerne ein- 
gedrungene wahre Samenfäden. 

5. Die befruchteten Kerne zerfallen in mehrere 
Theile; letztere sind nicht zum Ablegen bestimmte 
Eier, sondern werden zum Theil zu Keimkugeln, 


" Der Org. I. 96 ff. — Der Org. II. 40 ££. 
” Ueber die Hauptergebnisse etc. 22 ff. 


(®) 


m 


diese wieder zu Fmbryonalkugeln, welche durch 
Theilung, als Endproducte der geschlechtlichen Fort- 
pflanzung, Embryonen erzeugen. Die acinetenförmi- 
gen und sonstigen «Embryonen» sind also wirkliche 
Embryonen und nicht Parasiten. Die nieht zu Keim- 
kugeln verwandelten Kerntheile dienen zur Recon- 
struction der Kerne. 

6. Bei den Oxytrichinen und KEuplotinen ver- 
schmelzen die Theile der nach erfolgter Befruchtung 
in Stücke zerfallenden Kerne wieder zu einer Masse, 
der sogenannten Placenta, welche sich nach der 
Entwickelung von mehreren Keimkugeln wieder in 
den Kern verwandelt. 

7. Bei den — nach Sreın mit Nucleolen nicht 
versehenen — Vorticellinen zerfallen während der 
Conjugation die Kerne beider Individuen in mehrere 
Theile, und zwar entweder beide Kerne für sich (bei 
der knospenförmigen Conjugation) oder nach voran- 
© 


oO 
(bei der lateralen Conjugation). In den aus der Co- 


egangener Verschmelzung zu einem einzigen Kern 
lo} o oO fo) 


pulation hervorgegangenen Individuen bilden die 
Kernstücke entweder lose Haufen (Gattung Vorti- 
cella), oder verschmelzen aufs neue zur Placenta 


 ( Kolonieen bildende Vorticellinen und Trichodinen ). 


Im ersteren Fall entwickeln sich aus mehreren Kern- 
stücken Keimkugeln, während aus den übrigen der 


| Kern reconstruirt wird ; im letzteren Fall bilden sich 


aus der Placenta mehrere Keimkugeln, worauf die 
Kerne wieder zur normalen Form zurückkehren. Aus 
den Keimkugeln entwickeln sich ausnahmslos Em- 
bryonalkugeln, wenigstens wurden letztere bei den 
Gattungen Vorticella, Carchesium, Zoothamnion, 
Epistylis und Trichodina mit voller Bestimmtheit 
beobachtet. 

Es soll nun der von den genannten zwei For- 
schern beobachtete Verlauf der während und nach 
der Conjugation eintretenden Veränderungen etwas 
näher betrachtet werden, und zwar bei zwei sehr ge- 
meinen Infusorien, dem Paramecium Aurelia und 
Carchesium polypinum. Zur Erleichterung der Ver- 
gleiehung will ich die Ergebnisse beider Forscher 
einander gegenüber stellen. Es sei noch bemerkt, 
dass von den Baugıant’schen Beobachtungen die auf 
Carchesium polypinum bezüglichen neueren Da- 
tums,! die Paramecium Aurelia betreffenden aber in 
dessen Hauptwerk enthalten sind. 


! Sur la genöration sexuelle des Vorticelliens, CR, 
Tome S1. (1875) 676. 


Balbiani (1861). 


Stein (1867). 


1. Parameeium Jurelia. 


a) Während der Syzygie. 


Die vom Nueleus / N.) und 
Nucleolus (n.) entspringen- 
den Geschlechtsgänge, wel- 
che mit einer vor dem Mund 
gelegenen und an den im 
Begattung begriftenen Paa- 
ren mit einander communi- 
eirenden gemeinsamen Oeff- 
nung münden, werden sicht- 
bar. 

Der n. vergrössert sich und 
wird blass; seine Membran 
schwillt an 
sich zu einer Blase, welche 
blos an einer Stelle mit der 
granulirten Kugel des n in 
Verbindung bleibt; aus letz- 
terer wächst auf der einen 
Seite ein Fadenbüschel her- 
vor, welches der Convexität 
Blase 


Nähe seines Ausgangspunk- 


der folgend in die 
tes zurückkehrt. — Hierauf 
wächst das Fadenbüschel 
am freien Ende weiter und 
stülpt die blasenartige Mem- 
bran blinddarmförmig her- 
vor, dieselbe in die eigene 
spiralige Windung mit ein- 
beziehend. Später macht der 
Schlauch 


Windung; die Körnchenku- 


eine rückläufige 
gel, von welcher das zarte Fa- 
Kome- 
tenschweif ausstrahlt, 
schwindet und die 


denbüschel wie ein 

ver- 
Fäden 
theilen sich an den beiden 
Büschelenden in zwei be- 
dureh 
Schlauch keu- 
lenförmig aufgetrieben wird. 
Endlich 


lang noch (-förmig gebo- 


sondere Biüscheln , 


welche der 
wird der eine Zeit 


gene Schlauch gerade und 
zwischen den fadenhältigen 
geschwellten Enden immer 
dünner, endlich ganz ent- 
zwei geschnürt; die auf 
diese Weise entstandenen 
fadenhältigen Kugeln ent- 
sprechen den zwei ersten 
Samenkapseln, welche sich 


Jureh Quertheilung abermals 


und erweitert 


Geschlechtsgänge und be 
sondere Geschlechtsöffnun- 


gen sind nicht zu unter- 


scheiden, auch gar nicht 


vorhanden, 


Der n. vergrössert sich ; 
seine Membran wächst aber 
schneller als die körnige 
Substanz. welche, im Üen- 
trum der zu einer Blase an- 
geschwellten Membran ver- 
bleibt. Die zerstreuten Körn- 
chen der Substanz des n., 
Wachsthum 


einstellt, ordnen sich regel- 


welcher sein 


mässig und dicht aneinan- 


der und bilden parallele 
Längsreihen, welche sich 
alsbald zu Stäbchen oder 


Fäden entwickeln. In die- 


sem Entwickelungsstadium 
sind die Kapseln noch ganz 
kugelig oder nur wenig ge- 
streckt. Hierauf folgt ein 
selbständiges  Wachsthum 
der Fäden, welche entweder 
gerade bleiben, in welchem 
Fall 


spindelförmige Kapseln sich 


gerade, ovale oder 
entwickeln; in den häufige- 
ren Fällen sind sie schon 
vom Anbeginn schwach bo- 
genförmig oder wie eine 6 
dann 


sekrümmt, wo sich 


auch die Kapsel während 
dem Wachsen nierenförmig 
oder spiralig windet. — In 
noch anderen Fällen nimmt 
das Fadenbtischel während 
des Wachsthums unregel- 
mässige Schlangenwindun- 
gen oder die Form eines 
Posthorns an, wo dann die 
Kapsel zwar eiförmig bleibt, 
aber an der Oberfläche Aus- 
buchtungen erhält. Am häu- 
figsten entwickelt sich blos 


eine Samenkapsel ; seltener 


Balbiani. 


in zwei Theile spalten. Nur 
folgt 
nochmalige Theilung, so dass 


ausnahmsweise eine 
in der Regel vier, und nur 
selten acht Samenkapseln 
gebildet werden; auch ein 
Abschliessen der Bildung 
der Samenkapseln nach der 
ersten Zweitheilung gehört 
zu den Ausnahmen. 

Bei anderen Syzygien ent- 
wickelt sich blos eine Sa- 
menkapsel, in einer von der 
beschriebenen gänzlich ab- 
Die 
n.-Membran hebt sich vom 


weichenden Weise. — 


körnigen Inhalt auf der gan- 
zen Oberfläche ab und wirdzu 
einem eiförmigen Schlauch, 
in dessen Centrum die gra- 
nulirte n.-Substanz gelegen 
ist, aus welcher in zwei ent- 
gegengesetzten Richtungen 
zarte Fäden hervorwachsen, 
durch deren Wachsthum die 
Kapsel eine Spindelform er- 
hält. 


der granulirte Gürtel gänz- 


Endlich verschwindet 


lich, und die freigeworde- 
nen, an der Basis fortwach- 
senden Fäden liegen paral- 
lel nebeneinander. Auf diese 
Weise zur Entwickelung ge- 
langte einzelne spindelför- 
mige Samenkapseln pflegen 
sich nicht zu theilen. 

Die Fäden der Samenkap- 
Spermatozoiden 


seln oder 


sind überaus fein, einzeln 


nicht unterscheidbar, ganz 
bewegungslos, und füllen die 
Samenkapseln zu Bündeln 
vereinigt aus. 

Gegen Ende der Conju- 
gation, gegen den dritten, 
vierten Tag haben die Sa- 
menkapseln ihre volle Reife 
erlangt und werden durch 
die Geschlechtsöffnungen ge- 
genseitig ausgetauscht. 

Der N. 
der Conjugation blos inso- 
fern eine Veränderung, als 
die Oberfläche von unregel- 


erleidet während 


mässig wellig verlaufenden 


Linien durchfureht wird, 


Stein. 


erfolgt eine Zweitheilung der 
gestreckten und an den bei- 
den Enden keulenförwig 
aufgetriebenen Kapseln. — 
Durch Wiederholung dieses 
Vorgangs kann sich die An- 
zahl der fertigen Samenkap- 
seln auf vier steigern. 


Die einzige, oder die 2 
bis 4 Samenkapseln wer- 
den nicht gegenseitig ausge- 
tauscht. 


Balbiani. 


durch deren stetige Zunahme 
der N. 
Aussehen eines 


einigermassen das 
mit Win- 
dungen versehenen Gehirmes 
gewinnt. 


Stein. 


b) Nach der Syzygie. 


Die Windungen des durch 
wellige Furchen in einen 
sewundenen Knäuel verwan- 
delten N. lösen sich allmä- 
lie auf zu einem zusammen- 
hängenden, verschiedenartig 
gebogenen und geschlängel- 
ten eylindrischen Strang. — 
Hierauf theilt sich der gra- 
nulirte Inhalt des Stranges 
Membran in 


innerhalb der 


zahlreiche kleine Kugeln, 
wobei diemembranöse Hülle 
zwischen den einzelnen Stü- 
cken stetig länger und end- 
lich so fein ausgezogen wird, 
dass die 


stücke endlich ganz frei in 


kugeligen Kern- 


der Körpersubstanz zerstreut 
erscheinen. Von diesen Kern- 
stücken pflegen vier, selte- 
blos 2 


wachsen, wobei sich in ihrem 


ner 8 oder anzu- 
Inneren ein Keimbläschen 
und ein Keimfleck differen- 


zirt. Es sind das die von 


der 
gewandelten 


zu einem EBileiter um- 
N. - Membran 
umschlossenen Eier, welche 
endlich durch die Oefinung 
des Eileiters entleert wer- 
den, während die übrigen 
Stücke des N. 


schmelzen und sich zu einem 


wieder ver- 
neuen Kern organisiren. 
Die während der Conju- 
gation ausgetauschten Sa- 
menkapseln dringen in die 
Nähe des Eileiters, um die 
entwickelten Eier mit ihren 
Samenfäden zu befruchten. 
Doch konnte der Befruch- 
tungsprocess nicht unmittel- 
bar beobachtet werden. Nach 
erfolgter Befruchtung pfle- 
gen die Samenkapseln zu 
schrumpfen und 


zu  ver- 


schwinden. 


Die einzige, seltener 2 bis 
4 Samenkapseln ziehen sich 
unmittelbar vor, seltener 
hinter den etwas gestreek- 
Ne; hält 


Stein die aus schlangen- 


ten wenigstens 
artig gewundenen Fäden zu- 
sammengesetzten ein bis vier 
Knäulen entschieden für frei 
gewordene Spermatozoiden, 
welche alsobald in den an- 
gewachsenen Kern eindrin- 
gen, sich hier nach allen 
Riehtungen zerstreuen, und 
Es 


JOHANNES 


den Kern befruchten. 
sind das die von 
MÜLLER und seinen Schülern 
entdeekten, gerade oder ge- 
sehlängelte Stäbchen enthal- 
tenden vergrösserten Kerne. 

Der N. 
folgter 


zerfällt nach er- 


Befruchtung durch 
wiederholte 'Theilung in 2 


bis 7 gleich grosse und ganz 


homogene Kugeln, welche 
untereinander in keinerlei 


Verbindung stehen, alsbald 
strangartig auswachsen und 
dureh wiederholte Theilung 
in überaus zahlreiche kleine 
Stückehen zerfallen. — Von 
den kleinen Kugeln trennen 
sich nieht constant vier, 
sondern viel häufiger mehr, 
bis zu 12 und noch mehr von 
den übrigen und wachsen 


bedeutend an. Jede Kugel 


ist von einer zarten homo- 
genen Membran wugeben 


und enthält in ihrer gleich- 
mässig granulirten Substanz 
ein gleichfalls mit einer fei- 
nen moleculären Substanz 
Bläs- 
chen; ein Keimfleck ist aber 
im Inneren nicht enthalten. 
Diese mit den von BALBIANT 
für Eier angesprochenen Ge- 


angefülltes centrales 


Balbiani. 


Mür- 
LER und seinen Schülern im 


Die von -JOHANNES 


angewachsenen N. beobach- 
teten stäbehenförmigen Ge- 
Vi- 
die acinetenförmi- 


bilde sind parasitische 
brionen, 
gen Embryonen aber para- 
sitische Sphaerophryen. 


Stein. 
bilden offenbar identischen 
Kugeln sind nichts andres 
als Keimkugeln, aus welchen 
Embryonalkugeln hervorge- 
hen, aus deren Theilungs- 
sprösslingen sich endlich aeci- 
netenförmige Embryonen 
entwickeln. 

Die übrigen N.-Stücke ver- 


einigen sich zueinemneuen N. 


2. Carchesium polypinwm. 


Knospenförmige Conjugation. 


Balbiani. (1875.) 


Sowohl dieMakrogonidien, 
als auch die Mikrogonidien 
enthalten neben dem huf- 
eisenförmigen N. einen klei- 
nen n. 

Während der Conjugation 
zerfallen die N. der Makro- 
und der Mikrogonidien in 
kugelige Stücke. Der n. der 
behält 


ursprünglichen rudimentären 


Makrogonidien den 
Zustand («etat rudimentaire 
initial») bei, während der n. 
der Mikrogonidien anwächst, 
in zwei Theile zerfällt, in 
welchen sich überaus zarte 
Fäden, Spermatozoiden ent- 
wickeln. Von letzteren wer- 
den 5 bis 7 Kernstücke der 
Makrogonidien befruchtet. 
Die befruchteten Bier wer- 


den entleert, während die 
zurückgebliebenen Kernstü- 
cke zu einem neuen Kern 
verschmelzen. 

Die angebliehen Embryo- 
nen sind parasitische Sphar- 


rophryen. 


Stein. (1867.) 


Weder 
noch Mikrogonidien haben 


Makrogonidien, 


einen N. 


Während der Conjugation 
zerfallen die N. der Makro- 
und der Mikrogonidien in 
kugelige Stücke, welche zu 
einer Placenta verschmeizen. 
In der Placenta differenzi- 
ren sich Keimkugeln, welche 
sich zu Embryonalkugeln 
entwickeln ; schliesslich thei- 
len sich die Embryonalku- 
geln und ihre Theilstücke 
schwärmen in der Form 
tentakelloser peritricher Em- 
bryonen aus. Die übrigge- 
der Pla- 


centa verwandeln sich zum 


bliebenen Theile 


neuen N. 


Aus Obigem dürfte klar hervorgehen, zu welchen 


wesentlich verschiedenen Ergebnissen 


die beiden 


ausgezeichneten Forscher, welche sich so eingehend 


mit dem Studium des Conjugationsprocesses der 


Infusorien befassten, gelangt waren. Es bedurfte da- 


her unbedingt neuer, ohne jede Voreingenommenheit 


ausgeführter Untersuchungen, um die Abweichungen 


in der Auffassung der beiden bahnbrechenden For- 
scher auszugeleiehen und den verwickelten Knoten 


zu lösen. 


A440 


Hierzu waren weder die älteren Untersuchungen 
von ENGELMANN,! noch die von KÖLLIKER ? geeignet. | 
Erstere unterstützten im Grossen und Ganzen die | 
Srein’sche Auffassung: der Conjugationsprocess soll 
zur Entwickelung von Embryonen führen, welche 
ganz den von STEIN ausgeführten Weg einschläst ; 
ferner sollen die von ENGELMANN ausser den Para- 
mecien auch in den vergrösserten Kernen von Chi- 
lodon Cucullulus, sowie in den geschwellten Nucleo- 
len von Blepharisma lateritia beobachteten stäb- 


chenförmigen Körperchen wahre Spermatozoiden, 


und nicht, wie BaLpranı meinte, Parasiten sein. — 


Dagegen sprach sich KöLLıker, was das Letztere 
betrifft, für die 
sicht aus, liess aber die wichtige Frage unentschie- 


tichtigkeit der Barprant'schen An- 


den, ob die befruchteten Kerntheile Eiern, oder aber | 
Embryonen erzeugenden Keimkugeln entsprechen. 


Die verwickelte Angelegenheit des Conjugations- 


processes der Ciliaten kann zwar auch heute noch 
nicht in allen ihren controversen Thesen und Ein- 
zelheiten für endeiltig gelöst betrachtet werden ; 
jedenfalls ist sie aber der endgiltigen Lösung sehr 
nahe gerückt worden durch die von Bürschtı” und 
von ENGELMANN * beinahe gleichzeitig veröffentlich- 
ten hochwichtigen Forschungsergebnisse, welehe von 
dem Verlauf und der Bedeutung des Conjugations- 
processes ein ganz anderes Bild entrollen, als die 
Baugrantschen und Srem’schen Untersuchungen, 
und welche endlich zu dessen Erkenntniss führten, 
dass sich während der Conjugation der Infusorien 
Spermatozoiden eben so wenig, wie Eier, resp. Keim- 
und Embryonalkugeln und Embryonen entwickeln. 

Was zunächst die Letzteren, d. i. die Embryonen 
betrifft, so wurde der gegenwärtige Standpunkt be- 
reits eingehend dargelegt; es möge daher hier ein 
einfacher Hinweis auf das weiter oben von den Em- 
bryonen der Ciliaten Gesagte genügen. 

Die Frage nach der Natur der von Bausrant für 
Eier angesprochenen hellen Kugeln, wird weiter 
unten ihre Beantwortung finden, und hier soll nur 
soviel bemerkt werden, dass wir von dem Ablegen 
der angeblichen Eier von Paramecium Aurelia, 
ausser bei BALBIANT, nur noch bei einem einzigen 
Forscher, nämlich ScHAAFFHAUSEN eine Rrwähnung 


" Zur Naturg. ete. ZWZ. XL. 

® Teones histiologiex. I. Abth. (1864) 18. 

” Studien ete. 1876. 

* Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infuso- 


rien. MJ. I. 1876, 


finden !: «Das mit Eikugeln, die von heller Flüssig- 
keit umgeben sind, strotzend gefüllte Thierchen lässt 
in einer Stunde mehrmals ein solches Fi austreten 
und zwar an verschiedenen Stellen des Hinterlei- 
bes. — — Die von Paramecium gelesten Kugeln 
blieben stundenlang unbewest liegen und allmälig 
bildet sich ein Vorsprung an der Kugel mit einem 
Wimpersaum, mittelst dessen das Thierchen dann 
fortschwimmt.» 

Es unterliegt wohl kaum einem Zweifel, dass von 
SCHAAFFHAUSEN parasitische Sphaerophryen beobach- 


| tet wurden, welche vielleicht unter dem Druck des 


Deckgläschens das Paramecium vorzeitig verliessen ; 
und gewiss ist Bürschtı im Recht, wenn er behaup- 
tet, dass das Bierlegen der Infusorien durch diese 
3eobachtung durchaus nieht bewiesen wurde. 
Baupranı hat — wie angeführt wurde — behaup- 
tet, dass unter Spermatozoiden zwei ganz verschie- 
denartige Gebilde verstanden und mit einander ver- 
weehselt werden: erstens die in den Samenkapseln 
enthaltenen, überaus feinen, spitz zulaufenden star- 
ren Stäbchen, welche einzeln nicht, sondern blos im 


Bündel unterschieden werden können; ferner die 


zuerst von JOHANNES MürtEer beschriebenen, etwas 
grösseren und dickeren, geraden, oder wellig gebo- 
genen Stäbchen, welche besonders häufige in den ver- 
erösserten Kernen der Paramecien, seltener in den 
Nucleolen zu beobachten sind. Erstere sind wahre 
Samenfäden, letztere hingegen in die Kerngebilde 
eingedrungene vibrionenartige Parasiten. 

Die Richtigkeit der Bauprant’schen Anschauung — 
obschon dagegen bereits Crararkpz und LACHManN,? 
später aber Ste” auf das Entschiedenste prote- 
stirten — wurde durch die neueren Untersuchungen 
von KÖLLiker, BürscHhLı und ENnGELMANN bestätist. 
Als triftigen Grund für die Richtigkeit der BAupIaAnT- 
schen Ansicht führt Engermann die Beobachtung an, 
dass er bei den Parameecien mehrere Conjugations- 
Epidemieen beobachtete, in welchen die Samenkap- 
seln zwar zur Entwickelung kamen, die fraglichen 
Stäbehen aber im Kern keines einzigen Individuums 
entdeckt werden konnten.* 


' Ueber die Organisation der Infusorien. Verhandl. d. 
naturhist. Vereins d. preuss. Rheinlande und Westphalens. 
3. Folge. 5. 
Bürscaus, Studien 307. 

® Eitudes. III. 263. 

” Der Org. II. 96. 

* Ueber Entwiekelung ete. 608. 


Jahrg. 1868. Correspondenzbl. 52—56. Vel. 


A444 


In ähnlichem Sinn äussert sich auch BürscaLı. 

| 

«Ich habe bei den zahlreichen Infusorien — sagt | 
| 

Bürschrı* —, welche ich während und nach der 


Conjugation untersuchte, nie, weder im seeundären 
Nucleos, noch im Plasma des Thieres selbst, etwas | 
gesehen, was sich von der Faserbildung der soge- 
nannten Samenkapseln hätte herleiten lassen. Auch 


habe ich in den conjugirten Thieren bis jetzt zu | 


keiner Zeit etwas von den Fäden oder Stäbchen | 
wahrgenommen, die zuerst 1856 bei Jom. MüLter | 
den Gedanken an eine geschlechtliche Fortpflanzung | 
unserer Thiere erweckten. — Diese mit Stäbehen | 
erfüllten Nuclei habe ich aber bei Paramecium 
Aurelia dennoch angetroffen und mich mit Baugrant 
von ihrer parisitischen, pflanzlichen Natur überzeugt. | 
Ich fand solche Thiere mit einem von Stäbchen dieht | 
erfüllten Nueleus in einem stark riechenden, sehr | 
verdorbenen Wasser. Auch die Thiere selbst hatten 
ein krankhaftes Aussehen, da sich in ihrem Endo- 
plasma grosse, schon mit der Loupe sichtbare Va- | 
euolen gebildet hatten, die den Kern selbst häufig 
ganz zur Seite drängten. Der isolirte, voll feiner 
dunkler Stäbchen 
durch sehr leiehten Druck und ergoss seinen zum 


steckende Kern platzte schon 


grössten Theil flüssigen Inhalt m das umgebende 
Wasser. Die Grösse der Stäbehen ist sehr verschie- 


den, es finden sich sehr kurze bis sechsmal längere. 
Die kleineren erscheinen homogen, blass und matt, 
an den grösseren hingegen ist häufig das eine Ende 
ganz dunkel und glänzend.* — Diese Umwandlung 
scheint allmälig fortzuschreiten, bis schliesslich das 
sanze Stäbehen dunkel und glänzend geworden ist. 
Ich muss Bauzıanı darin beistimmen, dass die Stäb- 
chen sich durch Theilung vermehren, indem ich eine 
ganze Anzahl Bilder sah, die unzweifelhaft auf einen 
solchen Vermehrungsprocess hindeuteten und zwar 
sowohl an blassen, als auch an gänzlich dunkelglän- 
zenden Stäbchen. Unter diesen zerstreut fanden sich 
auch zahlreiche sehr feine, geschlängelte Fäden, von 
deren etwaigem Zusammenhang mit den Stäbchen 


ich nichts finden konnte. Letztere zeigten eine schwa- | 
che, wackelnde Bewegung, über deren Natur ich 
nicht zu einem sicheren Schluss gelangte.» | 

Bürschuı erwähnt ferner, den im Kern von Pa- 
ramecium Aurelia beobachteten Stäbehen sehr ähn- 


’ Studien 359. 

= Aehnliche Abbildungen giebt ENGELMAnN von den 
im geschwellten Nucleolus der Blepharisma lateritia beob- 
achteten Stäbehen (Zur Naturgesch. Taf. XXX. Fig. 12) | 


G, Entz, Protisten, 


liche Gebilde bei einer frei lebenden Nematode, 


nämlich Tylenchus pellueidus, in einer grossen An- 
zahl von Individuen gefunden zu haben; die Kör- 
perhöhle war von den fraglichen Stäbchen ganz 
erfüllt. 

Alldas in Erwägung gezogen, spricht gewiss die 
grösste Wahrscheinlichkeit dafür, dass die bei Infu- 
sorien in den vererösserten Kernen beobachteten 
Stäbehen nicht Spermatozoiden sondern Schizomy- 
ceten sind. 

Ohne Zweifel war auch der, wie oben erwähnt, 
einmal von CrAPparkpEe und LAcHMmAnN bei Stentor 


 polymorphus, in einer besonderen Safthöhle des 


Körpers beobachtete, aus schlangenartis bewegten 
feinen Fäden bestehende Knäul aus Schizomyceten 
gebildet; eben so konnten die von Marc6 während 
der Conjugation in den Nucleolen der Lacrymaria 
vermicularis, Loxodes plicatus, Paramecium cauda- 
tum und Vorticella nebulifera beobachteten stäb- 
chenförmigen Spermatozoiden, an welchen nach Zer- 
drücken der betreffenden Ciliaten bei 525-facher Ver- 
grösserung noch eme geraume Zeit hindurch lebhafte 
Bewegungen beobachtet werden konnten, nichts als 
Schizomyceten gewesen sein.? 

Nach 


Frage handeln, ob die geraden oder sichelförmig 


alldem kann es sich nur mehr um die 


gebogenen feinen Fäden mit zugespitzten Enden, 
welche an den Kernstücken eonjugirter Infusorien, 
den sogen. Samenkapseln, die Streifen bilden, auch 
wirklich Samenfäden sind, wofür sie von BALBIANT 
gehalten wurden ? 

Die sogenannten Samenkapseln der Infusorien 
mit ihrer meridionalen Streifung sehen ohne Zweifel 
den in das Körperparenehym gewisser niederer 
Thiere, z. B. verschiedener Plattwürmer eingebette- 
ten Spermatozoiden-Bündeln sehr ähnlich. Ander- 
seits wurden aber bereits aus den Untersuchungen 
von BALBIANI, Stein und Köuuiker Details bekannt, 
welche mit der Deutung der Streifen als Spermato- 
zoiden gänzlich unvereinbar sind. Es wurde nämlich 
von diesen Forschern, in erster Reihe aber von Bar- 


| BIANL,? nachgewiesen, dass an den Nucleolen der 


* Etudes. III. 258. 

2 Ayalastani adatok s a Pest-Buda äzalagfaunäjänak 
rendszeres ätnözete. A m. tud. Akad. math. term. tud. közl 
II. köt. (1865) 79. 

® Du role des organes generateurs dans la division 
spontane des Infusoires eilies. Journ. de la Physiologie 
III. Janvier. (1860) 81. 


56 


AA2 


Infusorien bei jeder Theilung eime, der der sogen. 
Samenkapseln vollkommen gleiche Streifung auftritt. 
Ferner ist bekannt und wurde bereits oben hervor- 
sehoben, dass bei zahlreichen Ciliaten während der 
Theilung auch an den Kernen Längsstreifen be- 
obachtet wurden. Wie sollen nun diese, von BürscHLı 
durch neuere und sehr umfangreiche Untersuchun- 
gen bestätigten Beobachtungen mit der Deutung der 
an den Samenkapseln sichtbaren Streifen als Sper- 
matozoiden in Einklang gebracht werden? Baueranı 
fühlte sehr gut, dass diese Beobachtungen geeignet 


sind seine ganze Lehre von den Spermatozoiden der | 


Infusorien über den Haufen zu werfen, und nahm 
daher zu der, jeder Grundlage entbehrenden An- 
nahme seine Zuflucht, dass die während der Thei- 
lung in den Kernen und Nucleolen der Infusorien 
erscheinenden Längsstreifen lediglich als streifige 
Verdiekungen, oder Falten der Membran der Kern- 
gebilde auszufassen wären !; an einer anderen Stelle 
aber wird vom längsgestreiften Kern des Didinium 
nasutum behauptet, dass er sich durch irgend einen 
krankhaften Process zu einer hydropischen Cyste 
umwandelte, deren Membran sich der Länge nach 
faltete.? Stein wähnte anfangs in der Streifung der 
in Theilung begriffenen Nucleolen Spermatozoiden 
zu erkennen; liess aber später diese Auffassung 
oänzlich fallen, da doch von einer bei jeder Theilung 
sich wiederholenden Spermatozoidenproducetion keine 
Rede sein kann.” — Dem gegenüber sei hier vor- 
läufig nur soviel bemerkt, dass ein einziger vor- 
urtheilsfreier Blick genügt, um sich zu überzeugen, 
dass auf den sehr naturgetreuen Bausrantr’schen Ab- 
bildungen zwischen der Streifung der in Theilung 
begriffenen Nucleolen und der der Samenkapseln kei- 
nerlei Unterschied besteht, dass mithin die «Falten» 
der ersteren und die «Spermatozoiden» der letzte- 
ren gänzlich übereinstimmen. 

Zur Entwirrung dieser gründlich verwirrten An- 
gelegenheit waren jene in einer ganz anderen Rich- 
tung geführten eingehenden neueren Untersuchun- 
gen berufen, welche sich auf die Erforschung der 
feineren Strueturveränderungen beziehen , welche 
sich in den Kernen der sich theilenden Thier- und 
Pflanzenzellen abspielen. 


ı Recherches. 98, 46. 

® Sur le Didinium nasutum. Arch. de Zoolog. experi- 
mentale, II. Nr. 3. Juillet. (1873) 389, 

® Der Org. II. 47. 


Die der Zelltheilung vorangehende Vermehrung 
und Pflanzenzellen wurde 
selbst noch vor einigen Jahren zumeist für einen 


der Kerne der Thier- 
sehr einfachen Process gehalten, bei welehem sich der 
Kern, nach erfolgter Theilung des Kernkörperehens, 
einfach halbirt. Die einzige Ausnahme von dieser 
Regel sollte die Furchung der Eizellen bilden, indem 
im thierischen Ei, vor Beginn der Furehungsproces- 
ses — wie zuerst von REICHERT im Jahre 1846 be- 
hauptet wurde 1 — der Kern gänzlich verschwindet, 
also die Zelle, wie HascrkeEL sagt, in den Cytoden- 
zustand zurückkehrt, worauf die zwei Kerne der Thei- 
lungshälften neugebildet werden. Die eingehenden 
Untersuchungen von AurrsachH über den Furchungs- 
process des Eies der Ascaris nigrovenosa schienen 
das Verschwinden des Eikerns vor Eintritt der Fur- 
chung ( Koryolysis ) und dessen darauf folgende Neu- 
bildung zu bestätigen.” AurrBAcH nennt diesen Vor- 
gang: Fortpflanzung dureh Palingenese.’ 

Neuere Forscher, unter welchen hier blos Schner- 
DER, BürschLı, Oscar Hrrrwie, FoL und SELENKA 
angeführt werden sollen, haben nach genaueren 
Studien über den Furchungsprocess des thierischen 
Eies das Verschwinden des Eikerns oder des Keim- 
bläschens vor der Furchung und dessen Neubildung 
durch Palingenese nicht bestätigt, gelangten viel- 
mehr zu dem Ergebniss, dass das vollständige Ver- 
schwinden sleichsam eine Auflösung des Kernes 
(Karyolysis) und die Neubildung zweier Kerne durch 
Palingenese blos scheinbar ist, indem der Kern 
thatsächlich vorhanden bleibt und bei Anwendung 
entsprechender Reagentien deutlich hervortritt. Diese 
Untersuchungen ergaben ferner eine eigenthümliehe 
Gestalts- und Structurvesänderung des Kerns (Ka- 
ryolinesis) während des scheinbaren Verschwindens; 
derselbe gewinnt die Gestalt einer längsgestreiften 
Spindel ( Kernspindel) oder eines Doppelkegels. 

Nachdem bereits KowaLzwsky bei Euaxes, einem 
Öligoch&ten aus der Familie der Lumbrieuliden, 
der im Kern der in Furchung begriffenen Eier auf- 
tretenden zarten Streifen kurz erwähnte,* — ScHNRI- 


* Der Furchungsprocess und die sogenannte Zellbildung 
um Inhaltsportionen. AAP. (1846) 196. — Vgl. Bürschur, 
Studien, 395. 

? Organologische Studien II. Hft. Breslau. (1874) 187. 

®? Op. eit. 261. 

* Embryologische Studien an Würmern und Arthro- 
poden. M&m. de l’Acad. de St. Petersbourg. Tome XVI. 
1871. Nr. 12, — Vgl. Bürscaui, Studien, 398. 


AAS 


per aber die bei der rhabdocoelen Turbellarie Meso- 
stomum Ehrenbergii und bei dem 'Trematoden Disto- 
mum eygnoides die in den Eikernen während des 
Furchungsprocesses sich entwickelnden faden- respec- 
tive stäbehenförmigen Gebilde genauer beschrieben 
hatte: führte Bürscauı, gestützt auf sehr umfas- 
sende Beobachtungen den Nachweis, dass die Kerne 
der Furchungskugeln und gewisser Gewebszellen 
während der Theilung bei den verschiedensten Thie- 
ren eine Umwandlung in charakteristisch gestreifte 
Spindeln erleiden.” Von den zahlreichen Arbeiten, 
welche die Entdeckung von BürscHLi mit neueren 
Angaben und Details unterstützten und weiter ent- 
wickelten, gebührt, vermöge ihrer Wichtigkeit, der 
erste Platz unbedingt den Arbeiten von STRASBURGER? 
welche, auf Grund sehr umfassender und eingehen- 
der Untersuchungen den Nachweis liefern, dass sich 
auch die Kerne der Pflanzenzellen während der 
Theilung in charakteristisch gestreifte Spindeln um- 
wandeln. Alle diese Untersuchungen berechtigen uns 
in der Bildung der Kernspindel eine für die Zell- 
theilung ganz charakteristische typische Erscheinung 
zu erblicken (indirecte Kerntheilung ), und die vor- 
mals für typisch gehaltenen Fälle ohne Umwandlung 
des Kerns vor der Zelltheilung zu einer Spindel und 
dessen einfache Halbirung (directe Kerntheilung) 
für Ausnahmen anzusehen. 

Es kann meine Absicht nicht sem, an dieser 
Stelle auf die interessanten und wichtigen Details, 
mit welchen unsere Kenntnisse über die Theilung der 
Zellen, insbesondere der Eizellen in neuerer Zeit 
wesentlich erweitert wurden, des Näheren einzuge- 
hen, und beschränke mich einfach auf eine Darstel- 
“Jung der Bildung und der Struetur des Kernspindels, 
welche mit unserem Gegenstand in engem Zusam- 
menhang stehen. 

Die zur Theilung sich anschickenden Kerne 
(Keimbläschen) werden zunächst so blass und un- 
deutlich eontourirt, dass eine Unterscheidung ohne 


! Untersuchungen über Plathelminthen. Giessen. 1837 
Sep. Abdr. aus dem 14. Jahresber. der oberrheinischen Ge- 
sellsch. f. Natur- und Heilkunde. 49. 

> Vorl. Mittheil. über Untersuchungen betreffend die 
ersten Entwiekelungsvorgänge im befruchteten Ei von Ne- 
matoden und Schnecken. ZWZ. XXV. (1875) 201. — Vor- 
läufige Mittheilung einiger Resultate von Studien über die 
Conjugation der Infusorien und die Zelltheilung. ZWZ. 
XXV. (1875) 426. — Studien ete. 1876. 

® Ueber Zellenbildung und Zelltheilung Jena. 1875. 
II. Aufl. 1876, 


Anwendung entsprechender Reagentien ganz unmög- 
lieh ist; jedoch verschwindet der Kern nicht gänz- 
lich und tritt daher eine Karyolyse nicht ein. Nach 
Bürschrr! ist dieses scheinbare Verschwinden der 
Kerne theils dadurch bedingt, dass die Kernmem- 
bran überaus dünn wird — wenn dieselbe wahr- 
schemlich auch nicht verschwindet — und dass in 
Folge dessen die Kerncontouren verschwommen er- 
scheinen; theils durch eine gleichmässige Verthei- 
lung im ganzen Kern der darin enthaltenen kleine- 
ren und grösseren, diehteren Partikeln; endlich 
dadurch, dass die Kerne mit einem Theil des Kern- 
saftes auch an Helligkeit einbüssen und von dem um- 
gebenden Protoplasma nicht mehr abstechen. 

Die erblassten Kerne nehmen die Form einer 
schlankeren oder gedrungeneren Spindel oder eines 
Doppelkegels an, verwandeln sich zu sogen. Kern- 
spindeln und ihre Substanz differenzirt sich in zarte 
Streifen oder Fäden, die sogen. Spindelfasern 
(Bürsenur) oder Kernfäden (STRASBURGER). Diese 
Fasern, 12 bis 24 an der Zahl, sind an den Spindel- 
enden verjüngt, in der Aequatorialgegend aber zu 
kugeligen oder stübchenförmigen Körperchen ver- 
dickt, welche von SrraskurGer zusammen als Kern- 
platte bezeichnet werden. Bei manchen Thier- und 
Pflanzenzellen sind die Elemente der Kernplatten in 
eine zusammenhängende Scheibe vereinigt; dieses 
Verhalten beobachtete Bürschuı während der Kern- 
theilung an den embryonalen Blutzellen des Hühn- 
chens, SrrasgurGer aber an den Pollen-Mutterzellen 


von Allium Narcissiflorum.? — Die Theilung der in 
| dieser Weise veränderten Kerne erfolgt in der Aequa- 


torialzone der Spindel in der nämlichen Weise, wie 
an den Nucleolen des Paramecium Aurelia, deren 
Theilung weiter unten nach Bürscnur’s Untersuchun- 
gen dargestellt werden soll. ’ 
Nachdem diese eigenthümlichen Veränderungen 
der in Theilung begriffenen Zellkerne bekannt wur- 
den, konnte nicht länger gezweifelt werden, dass den 
feinen Fasern, welche in den sich theilenden Nucleo- 
len der Infusorien, oder den sogenannten Samen- 


kapseln auftreten, der denselben von Bausranı und 


Sırın zugeschriebene Werth nicht zukomme. Dies 
nachgewiesen zu haben ist das Verdient von BürschHtr, 
im Jahre 1873 hierauf aufmerksam 


der schon 


machte,? im folgenden Jahre aber auf Grund von 


ı Studien, 401. 
2 Bürschuı, Studien, 401. 
? Einiges über Infusorien. AMA. IX. 1873. 
56” 


AAL 


Untersuchungen, welche er an den Kernen in Fur- 
chung begriffener Eier von Cucullanus elegans an- 
stellte, die vollkommene Uebereinstimmung der fei- 
nen Fäden der Kernspindel mit den während der 
Conjugation der Infusorien an den sich theilen- 
den Nucleolen auftretenden Fäden entschieden aus- 
sprach.! — Diese Behauptung wurde später von 
Bürschui in seiner, auf ausgedehnte Untersuchungen 
gestützten hochwichtigen Arbeit über den Furchungs- 
process, die Zelltheilung und die Conjugation der 
Infusorien ? fest begründet und glünzend gerecht- 
fertigt. 

Durch die Untersuchungen von BürscHLı wurde 
die Lehre von der Identität der Nucleolen der Infu- 
sorien mit Hoden, sowie der in den während der 
Conjugation in mehrere Theile zerfallenden Nucleo- 
len auftretenden zarten Fäden mit zur Befruchtung 
bestimmten Spermatozoiden endgiltig widerlegt und 
als falsch nachgewiesen; es sind das in der That 
nichts weiter, als vorübergehend bestehende und 
bald wieder verschwindende zarte Fäden, wie sie an 
den Kernen von Thier- und Pflanzenzellen während 
der Theilung, ferner, wie zu sehen war, an den Nu- 
eleolen der Ciliaten während einer jeden Theilung, 
endlich auch während der Theilung oder Sprossen- 
bildung in den Kernen zahlreicher Protisten auftre- 
ten. Obschon die physiologischen Aufgaben dieser 
zarten Fäden bisher unbekannt ist, so kann doch 
entschieden behauptet werden, dass dieselben Sper- 
matozoiden gewiss nicht entsprechen, da doch eine 
Entstehung von Spermatozoiden in Zellkernen, na- 
mentlich in Kernen von eben erst befruchteten 
Eizellen nicht anzunehmen ist. Eine consequente 
Fortführung des Ideengangs müsste aber folgerichtig 
zu diesem paradoxen Schluss führen, da die «Sa- 
menkapseln» der Ciliaten und die Kern- 
spindeln der sich 
Zellen bis 
übereinstimmen. 


zur Theilung anschi- 
ckenden ins kleinste Detail 

Nach alldem ist es klar, dass der Conjugations- 
process der Infusorien zu etwas ganz Anderem füh- 
ren muss, als dies die verführerische Theorie von 
Bausranı lehrte, und man wird gewiss auch den 
Endprodueten der Conjugation, den durch imaginäre 
Spermatozoiden befruchteten Eiern, deren Legen und 
weitere Entwickelung von Bausrant nicht direct be- 


' Entwiekelungsvorgänge ete, ZWZ. XXV. (1875) 208. 
? Studien ete. 


obachtet werden konnte, mit dem grössten Misstrauen 
begegnen. 

In der That führten die von zwei Forschern, 
nämlich Bürsckuı ! und EnGELMANN ? beinahe gleich- 
zeitig veröffentlichten neueren Untersuchungen zu 
dem Ergebniss, dass die Infusorien eben so wenig 


vor, als nach der Conjugation Eier produciren. 


Bevor ich auf Grund unserer derzeitigen Kennt- 
nisse ein Resume über das Wesen des Conjugations- 
processes gebe, scheint es zweckmässig, die in den 
Hauptzügen übereinstimmenden, obschon in man- 
chen Details recht abweichenden Ergebnisse der ge- 
nannten zwei Forscher zur Erleichterung der Ver- 
gleichung gegenüberzustellen ; als Beispiel diene das 
schon oben angeführte Paramecium Aurelia, sowie, 
von den Vorticellinen Carehesium polypinum und 


‚ Epistylis plicatilis. 


Bütschh (1876.) Engelmann (1876.) 


1. Parameeium durelia. 


a) Während der Syzygie, 


Der n. ist ursprünglich 


ein mit einer zarten Mem- 
bran umgebener ovaler Kör- 
per und wird grösstentheils 
von einer dunkeln, granu- 
lirten, zuweilen deutlicher 
längsgestreiften Substanz ge- 
bildet, welche mit der Mem- 
bran durch eine kleine helle, 
homogene Partie in Ver- 
bindung steht. 

Während der Conjugation Der n. zerfällt uuter be- 


beginnt der n. zu wachsen, trächtlichem Anwachsen, und 


die helle Partie schwillt an, indem sein Brechungscoeffi- 


und in derselben differenzi- eient kleiner wird, in zwei, 


dann vier, zuweilen acht 
gleiche Theile («Samenkap- 


die Substanz 


ren sich zarte Fasern, wo- 
durch die granulirt-gestreifte 


an  seln»), wobei 


dunkle Substanz wie 

einem an der Membran eine fibröse Structur an- 
fixirten Fadenbüschel zu Nimmt. 

hängen scheint. — Hierauf 


spitzt sich der beträchtlich 
angewachsene n. gegen beide 
gleichfalls 
Faden- 


Enden zu; der 


länger gewordene 
bündel aber neigt sich — 
da sich die 


demselben blos einseitig ab- 


Membran von 


' Studien ete. Abh. d. Senekenberg. Naturf. Gesellsch., 
X, 1876. 
® Ueber Entwickelung ete. MJ. I. 1876, 


Bütschli. 


hebt — der einen Biegung 
“ der Membran entsprechend 
zur Seite, und der ganze n. 
wird mehr-weniger spiralig 
gewunden (Vgl. BALBIANI). 
Der auf diese Weise ver- 
änderte n. theilt sich nicht 
unmittelbar, sondern wird 
zuerst wieder kleiner und 
eiförmis; auf dieser Phase 
wird die Substanz grössten- 
theils aus dunkeln Fasern 
. gebildet , mittelst 
eines hellen Fadenbündels 
mit der Membran zusam- 


welche 


menhängen. Vor Beginn der 
Theilung differenzirt sich 
auch hinter den dunkeln 
Fasern ein zarter Fasern- 
bündel, so dass der verän- 
derte n. eine eiförmige Kap- 
sel bildet, welche in der 
mittleren Zone aus Stäbchen 
ähnlichen stärkeren Fasern 
besteht, die an den beiden 
Enden in zarte, helle Fäden 
auslaufen: d. h. der n. eut- 
spricht ganz der mit einer 
“ gut entwickelten Kernplatte 
versehenen Kernspindel. — 
Hierauf wird die mittlere 
Zone dem Aequator entspre- 
chend halbirt, und die ent- 
zwei getheilten Elemente der 
Kernplatte ziehen sich in die 
zwei Enden der Kapsel zu- 
rück, während sie in der 
Mittelzone dureh zarte Fä- 
den verbunden bleiben. Ist 
dies geschehen, so wird die 
Theilung auch äusserlich 
sichtbar ; die Kapsel streckt 
sich in die Länge, und wäh- 
rend ihr lang ausgezogenes 
Mittelstück , 
zarten Fäden enthält, allmä- 


welches die 


lig dünner wird, beginnen 
die stäbchenartige Elemente 
enthaltenden, dickern Enden 
keulenförmig anzuschwellen. 
Der die keulenförmigen End- 
theile verbindende Faden 
wird immer dünner, bis er 
gänzlich durchreisst, worauf 
die beiden, auf diese Weise 
entstandenen Kapseln zu der 


Engelmann. 


445 


Bütschlhi. 


vor der Theilung der Kap- 
sel bestandenen Structur zu- 
rückkehren, d. h. wieder als 
dunkle faserige, von einem 
Punkt aus mit der Membran 
durch einen feinen Faden- 
büschel verbundene Körper 
erscheinen. Indem die Thei- 
lung sich in der geschilder- 
ten Weise noch zweimal 
wiederholt, sind zu Ende der 
Conjugation acht längsge- 
streifte «Samenkapseln» vor- 
handen, deren Streifen aber 
Spermatozoiden gewiss nicht 
entsprechen. 

Ein gegenseitiger Aus- 
tausch der Kapseln der con- 
jugirten Paare ist nicht 
ausgeschlossen; die zur Klar- 
stellung des Sachverhalts 
ausgeführten Untersuchun- 
gen ergaben aber kein be- 
stimmtes Resultat. 
Geschlechts- 
gänge und Oeffnungen sind 


Besondere 


nicht vorhanden. 

Die am N. der conjugir- 
ten Paare beobachteten Ver- 
änderungen hat BALBIANI 
ganz genau beschrieben und 


| die Beobachtungen von 


Bürschui bestätigen die Rich- 
tigkeit der Bausıantschen 
Angaben. 


Engelmann. 


Die Nucleolen werden vor 
oder nach der ersten-zweiten 
Theilung ausgetauscht; ihre 
Streifen sindaber keine Sper- 
matozoiden. 


Besondere Geschlechts- 
gänge und Oeffnungen sind 
nicht vorhanden. 

Was den N. betrifft, sind 
die BaupIant'schen Untersu- 
chungen vollkommen richtig. 


b) Nach der Syzygie, 


Der N. löst sieh ganz in 
der von BausIanı beobach- 


teten und genau beschriebe- 


nen Weise in einen ver- 
schlungenen cylindrischen 
Strang auf und wird, wie 
der Kern gewisser Acineti- 
nen, vielfach verzweigt, um 
schliesslich in überaus zahl- 
reiche kugelige Stücke zu 
zerfallen, zwischen denen 
der Zusammenhang vollstän- 
dig aufhört. Während dieser 
Zerstückelung bekommt die 
Kernsubstanz eine deutlich 
hervortretende streifig-fase- 
rige Structur, welche jedoch 
binnen Kurzem in eine gleich- 


Der N. zerfällt in der 
von BALBIanI beschriebenen 
Weise in kleine kugelige 
Stücke. Während dieser Zer- 
stückelung nimmt das Licht- 
brechungsvermögen der N.- 
Substanz ab, und demge- 
mäss der Wassergehalt wahr- 
scheinlich zu. 

Aus den Theilen der zer- 
stückelten N. werden, viel- 
leicht einfach durch Wachs- 
thum, oder durch Verschmel- 
zen mehrerer kleiner Stück- 
chen kugelige Körper gebil- 
det, von welchen einige, von 
den Autoren Eier oder Keim- 
kugeln genannt, rasch heran- 


Bütschlh. 
mässige feine Granulirung 
der dunklen Substanz über- 
geht; an letzterer lässt eine 
Behandlung mit Essigsäure 
einen homogenen inneren 
Körper und eine granulirte 
äussere Schicht erkennen. 

Die vordem noch scharf 
längsgestreiften acht Nucleo- 
luskapseln zeigen schon zu 
Zerstückelung 


Beginn der 


des strangförmigen Kerns 


Veränderungen; dieselben 


werden abgerundet, und ihr 


längsgestreifter Inhalt ver- 


wandelt sich auf Zusatz von 
Essigsäure in eine gleich- 
mässig fein granulirte, ziem- 
lich dunkle Substanz. Die- 
ser Zustand dauert bis zum 
Zerfall 


Kerns, wo dann, etwa einen 


vollständigen des 
Tag nach der Trennung der 
conjugirt gewesenen Paare, 
vier Kapseln zu grossen, hel- 
len Kugeln anwachsen ; diese 
sind nichts weiter als die 
von BALBIANI für Eier, von 
STEIN für Keimkugeln ange- 
sprochenen Gebilde. Diese 
hellen Kugeln sind von einer 
zarten Membran umgeben 
und lassen in der homoge- 
nen Substanz einen noch 
helleren Fleck, 


BALBIANnI und KÖLLIKER für 


das von 
einen Keimfleck gehalteneGe- 
bilde erkennen, welches durch 
Carmin und Fuchsin sich 
nicht färben lässt und einer 
Vacuole entsprechen dürfte. 
Häufig gelingt es neben die- 
sen vier hellen Körpern auch 
noch die vier bedeutend klei- 
ner gewordenen Nucleolus- 
kapseln aufzufinden ; diese 
stellen von den Kernstücken 
nur zu unterschei- 
dende, feingranulirte dunkle 


schwer 


Kugeln vor. Häufiger sind 
Individuen, welche drei oder 
zwei geschrumpfte Nucleo- 
luskapseln enthalten, end- 
lich solche, in welchen keine 
Spur mehr der rückgebilde- 


ten Kapseln zu finden ist. 


446 


Engelmann. 


wachsen. Durch wiederholte 
Verschmelzung wird die Zahl 
dieser Elemente stetig ge- 
ringer, bis schliesslich durch 
Verschmelzung der letzten 
Stücke wieder ein einziger 
N. zu Stande kommt. Wäh- 
rend dieses, jedenfalls einen 
oder mehrere Tage bean- 
spruchenden Processes stellt 
sich die ursprüngliche phy- 
sikalische und chemische 
Beschaffenheit der Kernsub- 
stanz wieder her. 


Bütschh. 


Höchst wahrscheinlielı wer- 
den die geschrumpften Kap- 
seln aus dem Leib des Cilia- 
ten eliminirt, dafür spricht 


wenigstens der Umstand, 
dass die Entleerung ge- 
schrumpfter Nucleoluskap- 


seln bei mehreren Infusorien 
unmittelbar beobachtet wer- 
den konnte. 

STEIN giebt die Zahl der 
hellen Kugeln mit vier bis 
zwölf an; dem gegenüber 
hebt BürschLı entschieden 
hervor, gleich BaLsIanı und 
KÖLLIKER, nie mehr als vier 
gesehen zu haben. 

Drei bis vier Tage nach 
beendigter Conjugation zei- 
gen zwei von den hellen 
Kugeln wesentliche Verän- 
derungen. — Ihre Substanz 
wird grobgranulirt oder noch 
häufiger sehr auffallend ge- 
streift, die Form länglich- 
oval oder spindelförmie : 
d. h. sie erhalten ganz das 
Aussehen der sich zur Thei- 
lung anschickenden gewöhn- 
lichen Nueleolen. Inzwischen 
tritt in 
hellen Kugeln, sowie in den 


den zwei anderen 
Kernfragmenten eine dunkle 
Körnelung auf und ihre Sub- 
stanz siimmt immer mehr 
mit der Substanz gewöhnli- 
cher Kerne überein. Nach- 
dem die Theilung der den 
Nucleolen ähnlichen Körper 
stattgefunden, enthalten die 
conjugirt gewesenen Para- 
mecien zwei kernartige helle 
Körper, vier Nucleolen und 
mehrere Kernfragmente. — 
Aus solehen Individuen kom- 
men die gewöhnlichen durch 
wiederholte Theilung zu 
Stande, welche schliesslich 
zu einer, mit einem N. und 
einem n. versehenen Nach- 
kommenschaft führt. 

Das Endergebniss des Con- 
jugationsprocesses , welches 
von seinem Beginn bis zum 
Auftreten der Individuen mit 
einem N. und einem n. etwa 


Engelmann. 


Die führt, 
kurz zusammengefasst, da- 
hin, dass der alte N. in 
kleine Stücke zerfällt und 
sich aus diesen von Neuem 


Conjugation 


Bütschh. 
6—10 Tace in Anspruch 
nimmt, besteht demnach da- 
rin, dass der alte N. zerfällt 
und ganz neue Kerngebilde 
zur Entwickelung kommen, 
von welchen der n. aus einem 
Theilungsstück des alten n., 
der neue N. aber sich wahr- 
scheinlieh nieht ausschliess- 
lich aus der aus einem n.- 
Stück zu Stande gekomme- 
nen hellen Kugel, sondern 
vermuthlich aus diesem und 
aus einigen mit demselben 
Bruchstü- 
cken des alten N. entwickelt. 


verschmolzenen 


Uebrigens wäre es auch mög- 
lich, dass sich die Kernfrag- 
mente an der Bildung des 
neuen Kerns überhaupt nicht 
betheiligen, sondern, wie bei 
anderen Infusorien ausge- 
worfen werden; in diesem 
Fall dürfte sich der neue N. 
ganz aus einer jener hellen 
Kugeln entwickeln, welche 
selbst wieder aus einem Stück 
des n. entstanden ist. 

Die von STEIN im vergrös- 
serten N. beobachteten stäb- 
ehenförmigen Körper sind 
keine Spermatozoiden, son- 
dern Parasiten ; 
steht auch von den von STEIN 
beschriebenen acinetenförmi 


dasselbe 


sen Embryonen. 


A4 


Engelmann. 


aufbaut. Der neue n. ent- 
wickelt sich wahrscheinlich 
durch Absehnürung aus dem 
neuen N, 


Stimmt mit den Ergeb- 
nissen von BüÜTscHLı, resp. 
BALBIANI ganz überein. 


2. Carchesium polypinum und Epistylis 
plicatilis.* 


Knospenförmige Conjugation. 


Bütschli. 


Carchesium polypinum. 


Die Kerne der Makrosoni- 
dien sowie auch der mit die- 
sen verschmelzenden Mikro- 
sonidien zerfallen in viele 


Engelmann. 


Epistylis plieatilis. 


Zuerst zerfallen die Kerne 
der Mikrogonidien durch wie- 
derholte Theilung in 12 bis 
18 kleine Kügelchen von 


* Bei diesen zwei, Kolonieen bildenden Vorticellinen ver- 


läuft die knospenförmige Conjugation gewiss ohne wesent- 
liche Unterschiede, so dass es wohl nichts an der Sache 
ändert, wenn sich die hier gegenübergestellten Beobach- 
tungen der beiden Forscher auf, zwar zwei verschiedenen 
Gattungen angehörige, aber nahe verwandte Vorticellinen 


bezichen, 


Bütschh. 


Carehesium polypinum. 


Theile. Nach beendigter Co- 
pulation können zwischen 
den Kernstücken zwei die 
Struetur von Kernspindeln 
aufweisende, längsgestreifte 
spindelförmige Gebilde un- 
terschieden werden. Ob sich 
diese, wie BaLBIANI behaup- 
tet, aus den getheilten Nu- 
der 


eleolen Mikrogonidien 


entwickelt haben, konnte 
nicht entschieden werden. 
In einem späteren Sta- 
dium tritt neben den Kern- 
fragmenten eine zwischen 7 
bis 15 Anzahl 


heller Kugeln auf, welche 


wechselnde 


vermöge ihrer Grösse und 
Helligkeit von den kleine- 
ren, blassen, dunkleren Kern- 
fragmenten scharf abstechen. 
Diese Kugeln lassen im Cen- 
trum ein ganz helles Bläs- 
chen, in diesem wieder ein 
kleines dunkles Körperchen, 
d. h. ein einem bläschenför- 
migen Kern ähnliches Gebilde 
Die Substanz 
Behand- 


lung mit Essigsäure in eine 


erkennen. — 


trennt sich bei 


von einer zarten Membran 
begrenzte dunkle Cortical- 


schicht und im eine, das 
Gebilde 


gleichfalls 


soeben erwähnte 
einschliessende , 

dunkle Binnensubstanz ; letz- 
Corti- 


durch feine 


tere steht mit der 


ealschicht Ta- 
diäre Fäden in Verbindung. 
Diese Körper sind, ohne 
Zweifel, mit den von Bar- 
BIANI für Bier, von STEIN 
aber bei den Kolonieen nicht 
bildenden Vorticellinen für 
Keimkugeln angesprochenen 
identisch. Die Entwickelung 
derselben konnte BürscHLı 
be- 


auf 


zwar nicht unmittelbar 
obachten, setzt aber, 
Grund von an anderen Infu- 
sorien angestellten Beobach- 
tungen dennoch bestimmt: 
voraus, dass dieselben sich 
aus den wiederholt getheilten 


Nueleolen entwickelt haben. 


Engelmann. 


Epistylis plicatilis. 


Lichtbre- 
chung. — Hierauf folgt die 


ziemlich starker 
Theilung der Makrogonidien- 
kerne in einige 
Stücke, welche dureh fort- 
gesetzte Theilung 30 bis 35 


grössere 


Kügelehen zu Stande brin- 
gen; letztere mengen sich, 
nach dem Einschmelzen der 
Mikrogonidie unter die vo- 
rigen. 

In diesem Zustand ver- 
harrt der Process "/2 bis 1?/2 
Tage lang unverändert; blos 
die Kernfragmente sind of- 
fenbar in Folge der Thei- 
lung zahlreicher und kleiner, 
die Substanz aber heller ge- 


worden. 
Hierauf beginnt die Neu- 
bildung der Kerne. 4—7 


Kernfragmente trennen sich 
von den übrigen, wachsen 
rasch an, wahrscheinlich auf 
Kosten der übrigen Frag- 
mente ; wenigstens kann dies 
aus der stetigen Abnahme 
der kleinen Kernfragmente 
gefolgert werden. Diese gros- 
sen Kugeln — die von BaL- 
BIANI für Eier, von STEIN 
für Keimkugeln angespro- 
chenen Gebilde — werden 
später gleichfalls 
indem dieselben nacheinan- 
der zu 4, 3, 2 ei- oder nie- 


weniger, 


renförmigen kernartigen Kör- 
pern verschmelzen. Endlich 
verschmelzen auch die letz- 
ten zwei nierenförmigen Kör- 
per, womit der hufeisenför- 
mige neue Kern fertig ist. 
Kernkörperehen sind nach 
EnGELMANN bei den Vorti- 
cellinen nicht vorhanden. 


AAS 


Bütschh. Engelmann. 


Carchesium polypinum. Epistylis plicatilis. 
Die helle Kugeln enthal- 

tenden Carchesien theilen 

sich zu wiederholten Malen ; 

da aber unter den Theilungs- 

hälften auch die Kugeln ge- 

theilt werden, so vermindert 

sich stetig ihre Zahl, bis die 

Reihe durch Individuen mit 

blos je einer hellen Kugel 

abgeschlossen wird. Diese 

Kugeln werden zuerst be- 

trächtlich grösser — und 

entsprechen auf diesem Sta- 

dium den Srrın’schen Pla- 

centen — um schliesslich die 

regelmässige Hufeisenform 

der Kerne anzunehmen. 
Bereits auf dem Stadium, 

wo die zukünftigen Kerne 

noch grosse helle Kugeln 

(«Plaeenten») bilden, können 

unter- 


neben denselben n. 


schieden werden, viel- 


leicht nichts weiter als die 


nach BALBIANI unverändert 
bleibenden Nucleolen der 
Makrogonidien. 


Die Kernfragmente, welche 
sich in Folge der wiederhol- 
Mutter- 
Individuen an mehrere Thei- 


ten Theilung der 
lungssprösslinge vertheilen, 
partieipiren am Anfbau der 
neuen Kerne nicht, sondern 
werden wahrscheinlich aus- 


geworfen. 


Aus obiger Zusammenstellung ist klar ersicht- 


lich, dass durch die neueren Forsehungen, so sehr | 


auch die einzelnen Details abweichen mögen, be- 
stimmt nachgewiesen wurde, dass bei der Conjuga- 
tion der Infusorien weder befruchtete Eier, noch 
auch Embryonen gebildet werden. Demnach ist 
die Lehre von der geschlechtlichen Fort- 
pflanzung der Infusorien in der, in einer 
sichtung von Bauszrans, in der anderen von 
Form, 
widerlegt zu betrachten. 


STEIN entwickelten als endeiltig 

Nach alldem tritt uns nun die Frage entgegen: 
worin denn eigentlich das Wesen und die Bedeutung 
des Conjugationsprocesses der Ciliaten liege? Auf 


diese Frage lässt sich auf Grund der derzeitigen 


Kenntnisse eine ziemlich befriedigende Antwort er- 
theilen, welche im folgenden Capitel besprochen 
werden soll. 


Wesen und Bedeutung des Conjugationsprocesses der Infusorien. 

Die aufgeworfene Frage wird von den zwei For- 
schern — von jedem auf Grund seiner eigenen For- 
schungen — in vollkommen übereinstimmendem 
Sinne beantwortet: 

«Die Conjugation der Infusorien leitet 
nieht zu einer Fortpflanzung durch «Eier», 
«Embryonalkugeln» oder irgend welche 
andere Keime, sondern zu einem eigen- 
thümliehen Entwickelungsprocess der 
eonjugirten Individuen, den man als Re- 
organisation bezeiehnen kann» (ExGEL- 
MANN).! 

«Die Bedeutung des Conjugationsactes 
ist eine Verjüngung der ihn begehenden 
Thiere» (Bürschti).? 

Die an den Kerngebilden am auffallendsten her- 
vortretende Reorganisation oder Verjüngune bleibt 
wahrscheinlich in keinem einzigen Fall blos auf die 
Kerngebilde beschränkt, sondern erstreckt sich aueh 
auf andere Körpertheile. — Sichere Beispiele einer 
totalen Reorganisation, einer wirklichen Verjün- 
gung oder Umprägung des ganzen Körpers bieten, 
wie EnGELMAnN sagt,” die Kuplotinen und Oxytri- 
chinen, bei welchen sich während der Conjugation — 
wie weiter oben zu sehen war — im Rahmen des 
alten Individuums ein ganz neues entwickelt. Das 
alte Individuum liefert dem neuen das Material und 
zugleich das Terrain zum Aufbau. — Bei anderen 
Arten scheint nach den bisherigen Untersuchungen 
die Reorganisation nur eine partielle zu sein, doch 
ist es nicht unwahrscheinlich, dass die totale Reor- 
ganisation auch bei diesen noch nachgewiesen wer- 
den wird. 

Dass eine vollständige Reorganisation des Orga- 
nismus auch bei solehen Ciliaten stattfindet, bei 
welchen dieser Process unter minder auffallenden 
Veränderungen verläuft, als bei den Öxytriehinen 
und Euplotinen, dafür spricht die von EnGELMANN 
bei den Paramecien beobachtete Neubildung des 


ganzen Wimpersystems,! ferner die bereits erwähnte 


1 Diss. eit., 698. 
* Op. eit., 420. 
® Op. eit. 

* Diss. eit., 629. 


449 


Beobachtung von Bürscuuı, dass bei Bursaria trun- 


catella und Colpidium Colpoda der Mund während | 


der Conjugation gänzlich verschwindet und nach Ab- 


lauf der Conjugation neugebildet wird. Nach eigenen | 


Untersuchungen kann ich noch hinzufügen, dass ich 
auch die stäbchenförmigen Körpercehen der Parame- 
eien sowie von Litonotus Fascicola nach der Conju- 
gation sich neubilden sah.! 

Für die Reorganisation des Plasmaleibes selbst 
liegt der Beweis m dem Versehwinden der aus Re- 
servematerial bestehenden Brocken, sowie in einer 
bei zahlreichen Infusorien während der Conjuga- 
tion zu beobachtenden Anhäufung jener stark licht- 
breehenden Körnchen, welche wahrscheinlich Zer- 
setzungsproducten entsprechen, und von BürscHLı 


lich sein dürfte, haben die beiden competentesten 
Autoren, EnGkLMAnN und BürscuHLı, diesbezüglich in 
wesentlichen Punkten abweichende Anschauungen. 
Während nämlich beide Forscher hinsichtlich des 
fundamentalen Satzes einig sind, dass aus den, 


| in mehr-weniger Stücke getheilten Kernen weder 


Eier, noch Keimkugeln zu Stande kommen, und dass 
die längsgestreiften Theilstücke der Nucleolen keinen 


 Samenkapseln entsprechen, und endlich, dass sich 


an die Stelle der alten Kermgebilde neue entwi- 
ckeln: weichen sie betreffs der Art und Weise, wie 
die Kerngebilde neugebildet werden, wesentlich von 


, einander ab. 
Die Ansicht der beiden Forscher über die Reor- 
ganisation der Kerngebilde lässt sich kurz in fol- 


wohl mit Recht mit dem während der Conjugation | 


wesentlich gesteigerten Stoffwechsel oder Stoffver- 
brauch in Verbindung gebracht wurden. 

Dass die totale Reorganisation nicht bei allen 
Infusorien so leicht zu erkennen ist, wie bei den 
Oxytrichinen und Euplotinen, dürfte, meiner Auf- 
fassung nach, theils darin seine Erklärung finden, 
dass die übrigen Infusorien kein so hoch differen- 
zirtes Ciliensystem, an dem die Neubildung eben 


am meisten auffällt, aufzuweisen haben; anderseits | : x 
, ten (Paramecium Aurelia,) 


aber auch darin, dass einzelne Phasen der Reorgani- 
sation, welche mehrere Tage beansprucht, erst nach 
beendigter Conjugation an den bereits wieder ge- 


gende Sätze zusammenfassen. 


Engelmann.“ 


Der N. zerfällt in 2 ( Ku- 
‚plotes ), oder 4 ( Oxytrichina ), 


| oder gar sehr viele Theile 


( Paramecium ). 
Auch der einzige, oder in 


‘ Mehrzahl vorhandene n. zer- 


fällt in zwei bis vier, sel- 


ı in acht längsgestreifte Stü- 


trennten Individuen auftreten. So sah z. B. Bürscaui | 


bei Colpidium Colpoda den während der Conjuga- 
tion rückgebildeten Mund erst 7 Tage nach der 
Trennung wieder auftreten;? hier hatte also der 


ganze Verjüungungsprocess — wenn wir für die Con- | 


jugation selbst 1—2 Tage annehmen — S bis 9 Tage 


beansprucht, und auch die einzelnen Phasen der | 


Reorganisation waren auf diese verhältnissmässig 
lange Zeit vertheilt, und in Folge dessen war es un- 
möglich, dieselben Schritt für Schritt zu verfolgen 
und vom ganzen Verlauf des Verjüngungsprocesses 
ein zusammenhängendes Bild zu gewinnen. 

Die auffallendsten Erscheinungen der Reorga- 
nisation zeigen sich an den Kerngebilden. 

Die Art und Weise, wie die Reorganisation der 
Kerngebilde verläuft, kann beim heutigen Stand un- 
serer Kenntnisse nicht als endgiltig festgestellt ange- 
nommen werden. Wie aus obigen Beispielen ersicht- 


! Termeszetrajzi füz. II. (1878) 229. 
? Studien, 313. 


G. Entz, Protisten. 


cke, welche wahrschein- 
lich gegenseitig ausgetauscht 
werden und, obschon die 
Streifen keinen Spermato- 
zoiden entsprechen, dennoch 
wahrscheinlich be- 


einen 


, fruchtenden Einfluss auf die 


Kernstücke ausüben, worauf 
sie dann verschwinden. 

Aus diesen (oder minde- 
stens an ihrer Stelle) ent- 
wickelt sich entweder eine 
helle Kugel, welche heran- 
wachsend dem von STEIN 
als Placenta bezeichneten 


Gebilde entspricht ( Oxytri- 


* Untersucht wurden fol- 
gende Infusorien : 

Paramecium Aurelia, P. 
Bursaria, F. ambiguum, Sty- 
lonychia Mytilus, St. pustu- 
lata, St. Histrio, Pleurotri- 
cha lanceolata, Buplotes Cha- 
ron, Vorticella mierostoma, 
Epistylis plicatilis. 


Bütschli.”* 


Der N. bleibt in manchen 
Fällen (bei Paramecium Bur- 
saria, Chilodon Cueullulus, 
Colpidium Colpoda, Blepha- 
risma lateritia) ungetheilt, 
wird aber zumeist in einige 
wenige oder in sehr viele 
Theile zerstückelt. 

Der einzige, oder in Mehr- 
zahl vorhandene n. zerfällt 
in 2 bis S Stücke, welche 
während der Theilung, die 
für in Theilung begriffene 
Kerne charakteristische Kern- 
spindel-Struetur annehmen, 
und welche vielleicht gegen- 
seitig ausgetauscht werden. 

Bei der Bildung des neuen 
N. kommt 
die wichtigste Rolle zu. Der 
alte N. 
häufig gänzlich ausgestossen 
( Colpidium, Chilodon, Glau- 
coma, Blepharisma), oder 
verwächst ( Parameeium Bur- 


den Nucleolen 


ungetheilte wird 


** Untersucht wurden fol- 
gende Infusorien: 

Parameecium Aurelia, P. 
putrinum, P. Bursaria, Cyr- 
tostomum leucas, Colpidium 
Colpoda, Glaucoma seintil- 
lans, Blepharisma lateritia, 
Chilodon Cueullulus, Condy- 
lostoma Vorticella, Bursaria 
truncatella, Stylonychia My- 
tilus, St. pustulata, Buplotes 
Charon, Vorticella Campa- 
nula, Oarchesium polypinum. 


57 


Eingelmann. 
chinen, Euplotes) und sich 
später in einen normalen 
Kern umwandelt; oder meh- 
rere Kernstücke wachsen zu 
hellen welche 


Kugeln an, 


schliesslich zu einen einzi- 
gen neuen Kern verschmel- 
zen ( Paramecien). 

neuen Nu- 


Der oder die 


cleolen bilden sieh wahr- 


scheinlich durch Abschnü- 
rung aus dem neuen .\. 
Bei den O.rytrichinen und 
Euplotes treten neben der 
Placenta 3—7 stark licht- 
brechende Kugeln auf, welehe 
später wieder verschwinden 
und wahrscheinlich in allen 
Fällen Atteröff- 


nung entleert werdeu; dies 


durch die 
wurde wenigstens bei Stylo- 
Histrio 
Diese stark lichtbreehenden 


nychia beobachtet. 
Kugeln scheinen mit den im 


Plasma sich anhäufenden 
kleinen Schöllehen von glei- 
cher Natur, und weder Eiern, 
noch Keimkugeln entspre- 
chende ganz leblose Massen 


zu sein. 


Die haben 


kein n. Die Reorganisation 


Vorticellinen 


des N. erfolgt hier, von un- 
tergeordneten Details abge- 
sehen, ganz in der weiter 
oben bei Hpistylis plicatilis 
geschilderten Weise. 


450 


Bütschli. 


sarla) mit einer, durch Ver- 
schmelzung zweier n.-Theile 
hellen 


entstandenen Kugel 


und wird zum neuen Kern. 

Ein Theil der Fragmente 
les in mehrere Stücke 
fallenen N. 


der 


zer- 
verschmilzt mit 
einem zu hellen Ku- 
geln umgewandelten x.-Frag- 
mente, und wird zum neuen 
Kern; oder es werden sämmt- 
liche N.-Fragmente ausge- 
stossen, wo sich dann der 
neue N. aus einem der n.- 
Fragmente bildet ; letzteres, 
der neue N. 


nämlich dass 


ausschliesslich einem 
n.-Stück 


auch 


aus 
hervorgeht, wird 
Fall 


wenn der ungetheilt geblie- 


dann der sein, 
bene alte N. gänzlich aus- 
gestossen wurde. 

Der 


sich stets aus einem n.-Frag- 


neue n. entwickelt 
ment. 

Die nieht aufgebrauchten 
Stücke von N. und n. wer- 
den ausgestossen, entspre- 
chen aber weder Eiern, noch 
Keimen, sondern sind leb- 
lose Massen. 

Da der neue N. sich ganz, 
oder zum Theil aus dem ». 
entwickelt, ist letzterer der 
primäre, jener aber der se- 
eundäre Kern. 

Auch die Vorticellinen ha- 
ben einen n. Die Reorgani- 
sation der Kerngebilde er- 
folgt hier, von wuntergeord- 
Details 


ganz in der weiter oben bei 


neten abgesehen, 


(archesium _ polypinum  ge- 


schilderten Weise. 


Wie aus diesen Forschungsergebnissen ersicht- 
o° ko} 


lich, handelt es sich gar nicht mehr darum, ob Eier 
oder Keimkugeln und Embryonen gebildet werden, 
und welche die eigentlichen Spermatozoiden sind ? 
Diese Fragen müssen als endsiltig gelöst betrachtet 
werden; dagegen erheischen die Details des durch 
die Conjugation eingeleiteten Reorganisationsproces- 
ses, oder der Wiedergeburt, namentlich aber die ge- 


naue Kenntniss der Reorganisation der Kernge- 


bilde — trotz der werthvollen Untersuchungen von 


ENGELMANN, und besonders von BürschLı — noch 
weitere eingehende Studien. Nur (diese werden 


schliesslich zu dem Standpunkt führen, von welchem 
aus die von BALBIANı etwas vorzeitig verkündeten 
Worte des Dichters: Et historia est, 
yuod ratio ante fuit! mit Berechtigung können 
ausgesprochen werden. 


Nnund 


Nach all dem Vorgetragenen erheischen noch fol- 
gende Fragen eine kurze Erörterung : 

I. Wodurch wird die Verjüngung der 
Organisation der conjugirten Infusorien 
eingeleitet? 

2.Welehen Einfluss übt die Conjuga- 
tion auf die Fortpflanzung der Infuso- 
rien? 

3. In welcher Beziehung steht die Con- 
jugation der Infusorien zu der von ande- 
ren niederen Organismen, sowie zur Be- 
fruchtung der Eizelle? 

Was die erste Frage betrifft, so kann es — mei- 
ner Ansicht nach — keinem Zweifel unterliegen, 
dass der Verjüngungsprocess durch einen gegen- 
seitigen Austausch von Substanztheilchen der con- 
Für diesen 
Austausch von Substanztheilchen sind die von Bar- 


jugirten Individuen eingeleitet wird. 


»IANI vermutheten besonderen Geschlechtsgängealler- 
dings nicht vorhanden ; allein sie sind auch durchaus 
nicht nothwendig, da die econjugirten Paare mit den 
sich berührenden Körpertheilen verwachsen, welche 
Verwachsung, wie oben hervorgehoben wurde, bei 
den Stylonychien gelegentlich, bei der zwischen 
gleichgrossen Individuen stattfindenden Conjugation 
der Vorticellinen aber constant zu einer totalen Co- 
pulation, bei der knospenförmigen Conjugation end- 
lich zu einem totalen Aufgehen der Mikrogonidien 
in den Makrogonien führt. In letzterem Fall, welcher 
gleichsam den Superlativ der Conjugation vorstellt, 
ist die Vermischung der Körpersubstanzen ganz un- 
verkennbar, während im ersteren Fall der gegensei- 
tige Austausch wohl nur — aber mit vollem Recht — 
angenommen werden kann. Der von Baugranı be- 
hauptete, von ENnGELMAnN und BürscHui aber für 
wahrscheinlich erachtete Austausch der durch wie- 
derholte Theilung und Umwandlung der Nueleolen 
hervorgegangenen sogen. «Samenkapseln» muss der- 
zeit noch für eine offene Frage angesehen wer- 
den. Würden die Nucleoluskapseln, wie ENGELMANN 
vermuthet, wirklich ausgetauscht, die neuen Kern- 


451 


gebilde aber sich aus den Fragmenten der alten 
Kerne bilden: so dürfte wohl die grösste Wahr- 
scheinlichkeit dafür sprechen, dass die Reorganisa- 
tion der Kerngebilde einer, von der aus dem anderen 
Individuum stammenden Nucleoluskapsel auf die 
zerfallenen Kernpartieen ausgeübten Einwirkung zu- 
zuschreiben sei.! Indessen stehen die Untersuchun- 


gen von BürschLı — wie aus Obigem hervorgeht — | 


mit dieser Auffassung in entschiedenem Wider- 
spruch. 

Zieht man alles Gesagte in Erwägung, so kann 
beim gegenwärtigen Stand unserer Kenntnisse nicht 
mehr behauptet werden, als dass während der Con- 
jugation eine eigenthümliche Art der Befruchtung 
vor sich geht, welehe zu einer Reorganisation oder 
Verjüngung der Paare führt; jene Elemente aber, 
welehe diese Art von Befruchtung bewirken, zur 
Reorganisation den Anstoss geben, sind unbekannt. 

Was die zweite Frage, das heisst den Einfluss 
betrifft, welehen die Conjugation auf die 
Fortpflanzung der Infusorien ausubt, 
kann beim gegenwärtigen Stand unserer Kenntnisse 
folgende Antwort ertheilt werden: 

Bei den Infusorien ist blos eine Fortpflanzungs- 
art, nämlich die Theilung bekannt; denn die Knos- 
penbildung ist nur eine besondere Art der Theilung. 
Auch die Conjugation führt zu keiner anderen Art 
von Fortpflanzung, sondern auch nur zur 'Theilung. 
Da nun sämmtliche Forscher darin einig sind, dass 
die in Folge der Conjugation verjüngten Infusorien 


sich gleichsam mit erneuerter Energie zur Theilung ' 


anschieken: so ist es nicht zu verkennen, dass der 
wesentliche Einfluss der Conjugation auf die Fort- 
pflanzung darin zu suchen sei, dass die erschöpfte 
Fortpflanzungsenergie durch die von ihr angeregte 
Verjüngung geweckt wird. 

Wie bereits von OLAParapn und LacHMmanN ? be- 
tont und von allen neueren Forschern bestätigt wurde, 
tritt die Conjugation bei den Infusorien gleichsam 
epidemisch, das heisst stets gleichzeitig bei sehr vie- 
len Individuen auf. Da nun durch die Conjugation, 
wie soeben erwähnt wurde, eine Potenzirung der 
Fortpflanzungsenergie in den verjünsten Infusorien 
herbeigeführt wird, wirft sich hier die neue Frage 
auf: wodurch wohl die epidemische, gleich- 
zeitig bei sehr zahlreichen 


! ENGELMANN, diss. eit. 630. 
® Eitudes, III. 230. 


Infusorien 


‚ eintretende Erschöpfung der Fortptlan- 


zungsenergie verursacht sein mag? 


Nach Batprant ! bildet die Conjugation im Leben 
aller zu einem Entwickelungseyelus gehörigen Infu- 


sorien, welche sich mehrere Generationen hindurch 
durch Theilung fortpflanzten, eine den Cyelus ab- 
schliessende und gleichzeitig emen neuen Cyelus 
eröffnende Epoche. Nach ihm sollten im Leben der 
Infusorien die sich ungeschlechtlich fortpflanzenden 
Generationen mit strenger Gesetzmässigkeit von der 


sich eonjugirenden, geschlechtlichen Generation ab- 
gelöst werden, deren meist kleine Individuen nicht 
junge, sondern im Gesentheil die Aeltesten vor- 
stellen. 


Dem gegenüber wäre nach Stein der die Conju- 
gatıion der Infusorien herbeiführende Impuls gänzlich 


unbekannt, so viel aber gewiss, dass die geschlecht- 


liche Fortpflanzung bei den Infusorien auf den ver- 


eintreten kann 
und an derselben Localität gleichzeitig stets an 
sehr vielen Individuen beobachtet wird. Ferner bildet 
| die geschlechtliche Fortpflanzung — wie Srrın fort- 


schiedensten Entwickelungsstufen 


‚ fährt — bei den meisten Infusorien nicht, wie bei 
allen höheren Thieren, das Endziel der Entwicke- 


lung, sondern kann auf jeder beliebigen Entwicke- 
lungsstufe auftreten.? 

Beim Studium der knospenförmigen Conjugation 
von Vorticella nebulifera fand Everrs, dass die Con- 
‚ jJugation von der Verdunstung und dem Wasserman- 
‚ gel bedingt sei.” 

Die Richtigkeit dieser Behauptung konnte BürscHLi 
nicht bestätigen, auch gelangte er durch Versuche 
mit anderen äusseren Einflüssen, namentlich bei 
Anwendung verschiedener Beleuchtung zu keinem 
sicheren Resultat. Dagegen schienen ihm einzelne, 
namentlich die an Paramecium  putrinum ange- 
stellten Untersuchungen die Bausrant’sche Auffas- 
sung zu bestätigen. Einige conjugirte Paare — sagt 
Bürscnur ’ — wurden am 9. November isolirt. Am 
nächsten Tag sah man dieselben sich trennen und 
rasch vergrössern, so dass schon am 11. November 
zahlreiche Exemplare die maximale Grösse erreicht 


' Observations et exp6eriences sur les phenomenes 


sexuelles des Infusoires. CR. Tome 50. (1860) 1191—95. 
2 Der Org. II. 48—49. 


3 


| Untersuchungen an Vorticella nebulifera. ZW. 
, XXIII. (1873) 610. 
| * Studien 269. 


| > Op. eit. 270. 


or 
1 


452 


hatten. Nach einigen Tagen wimmelte das Wasser 
buchstäblich von zahllosen Paramecien. Am 14. Tag 
trat die Conjugation massenhaft auf. Aufs neue wur- 
den vier solche Paare isolirt, deren Nachkommen 
sich am 27. November zu conjugiren anfingen. In 
allen Fällen bestanden die Syzygieen aus kleinen 
Individuen. 

Diese Beobachtungen sprechen in der That für 
eine regelmässige Periodieität der Conjugation, also 
für die Baugrant'sche Auffassung. Dagegen wäre das 
aus inneren Ursachen erfolgende Eintreten der Con- 
jugationsepidemieen, wie BürschLı bemerkt, nur 
dann verständlich, wenn man berücksichtigt, dass 
die Bewohner einer Infusion in den meisten Fällen 
nur von wenigen Ahnen abstammen, dass sich mithin 
in einer jeden reichbelebten Infusion stets zahlreiche 
auf der nämlichen genealogischen Stufe stehende 
Individuen befinden, in welehen dann auch die von 
den Ahnen ererbten Eigenschaften gleichzeitig zur 
Geltung kommen müssen. 

Meinerseits hege ich nieht den geringsten Zwei- 
fe], dass es in erster Reihe innere Ursachen sind, 
welche die Fortpflanzungsenergie erschöpfen und die 
Infusorien zur Conjugationnöthigen ; ich möchte aber 
durchaus nicht bezweifeln, dass auch unbekannte 
äussere Ursachen zu einer Erschöpfung der Fort- 
pflanzungsenergie führen, die Entwickelung einer 
Conjugationsepidemie aber beschleunigen können. 

Möge nun die Conjugationsepidemie durch innere 
Ursachen allein oder ım Bund mit äusseren, be- 
schleunigenden Ursachen herbeigeführt werden : 
soviel scheint gewiss, dass sich das Vermögen der 
Infusorien, sieh durch Theilung fortzupflanzen, blos 
auf eine unbekannte Zahl von Generationen be- 
schränkt; diesen folgen zumeist zwerghaft gewor- 
dene und demnach in Ermährung und Wachs- 
thum geschwächte Nachkommen, welche ihre er- 
schöpfte Theilungsenergie durch die während der 
Conjugation stattfindende Verjüngung wieder her- 
stellen. 

Was die alten griechischen Philosophen über die 
Palingenese, die Verjüngung der alt gewordenen Welt 


eine ganze Reihe von Generationen zu erzeugen ver- 
mag; wie der mythische Phoenix, so gebären sich auch 
die alt gewordenen Infusorien wieder neu. 

Die dritte Frage (in welcher Beziehung 
steht die Conjugation der Infusorien zu 
der von anderen niederen Organismen, 
sowie zur Befruchtung der Eizelle?) lässt, 
was ihren ersten Theil betrifft, nur einen Vergleich 
mit den niederen Algen (die grünen Flagellaten mit- 
gerechnet) und Pilzen zu; unter den ersteren finden 


‚ sich Analogieen bei den Zoosporeen, den Conjugaten 


lehrten, das trifft bei den Infusorien thatsächlich | 
ein; so wie sich nach jener Hypothese aus dem Chaos 


des in Trümmer gefallenen Weltkörpers eine jüngere 
und vollkommenere Welt aufbaut: so baut sich auch 
aus dem während der Conjugation in Trümmer fal- 
lenden Infusorienkörper ein jugendlicher, kräftiger 
neuer Organismus auf, welcher durch Theilung wieder 


und, was Bürschuı mit Recht besonders hervorhebt,! 
bei den Diatomeen. Bei den übrigen Gruppen der 
thierischen Protisten ist theils die Conjugation noch 
viel zu unvollständig bekannt, als dass sie hier Be- 
rücksichtigung verdiente, theils führt sie, namentlich 
bei den Gregarinen, zu ganz anderen Ergebnissen 
und kann aus diesem Grund nicht berücksichtist 
werden. 

Ein Blick auf die Conjugation der niederen Algen 
und Pilze zeigt uns zunächst eine Uebereinstim- 
mung mit den Ciliaten hinsichtlich der gesteigerten 
Fortpflanzungsenergie, sowie darin, dass die Conju- 
gation auch bei den Algen und Pilzen einen Cyelus 
sich durch Theilung fortpflanzender Generationen 
abschliesst und einen neuen eröffnet. Während aber 
bei Algen und Pilzen zwischen den zwei Fortpflan- 
zungseyelen offenbar in allen Fällen eine Unterbre- 
chung durch den Ruhezustand der Zygosporen ein- 
tritt: bedürfen die Ciliaten vor Neubeginn der Fort- 
pflanzung dieser Ruhezeit nicht. Dies ist einer der 
Hauptunterschiede zwischen der Conjugation der 
Algen und Pilze und der der Ciliaten. 

Dass die Conjugation bei Algen und Pilzen in 
der Regel mit einer Copulation abschliesst, kann 
nicht als wesentlicher Unterschied gelten; bildet ja 
doch auch bei den Acinetinen, den Forticellinen und 
häufig auch bei den Stylonychien und vielleicht auch 
bei anderen Ciliaten ein totales Verschmelzen den 
Abschluss der Conjugation ; anderseits verschmel- 
zen die Kerne der beiden Zellen, wie die Unter- 
suchungen von Schmitz über Spirogyra? beweisen, 
auch bei den Algen in der nämlichen Weise, wie bei 
den Ciliaten. Demnach erstreckt sich die vollkom- 


" Studien. 423. 

2 Bonner Sitzungsber. 4. Aug. 1879. 23. — Vgl. Ber- 
THOLD, Befrnchtungsvorgänge bei den Algen. Biolog. Cen- 
tralbl. I. Nr. 12, (1881) 357. 


453 


mene Uebereinstimmung der Copulation der Algen 
und Ciliaten auch noch auf ein wichtiges Detail. 
Dem gegenüber ist zu beachten, dass nach den Un- 
tersuchungen von PFITZNER ! bei gewissen Diatomeen, 
namentlich den Naviculaceen und Gomphonemeen 
die Plasmaleiber den conjugirten Paare nicht ver- 
schmelzen, sondern getrennt bleiben und sich zu 
Auxosporen entwickeln; hier wiederholt sich also 
das bei den Ciliaten bestehende gewöhnliche Ver- 
halten. 

Auch für die knospenförmige Conjugation der 
Vorticellinen findet sich bei den Algen, namentlich 
den Conjugaten ein analoger Vorgang, — selbst 


wenn man von der durch kleine männliche Zellen | 


oder Spermatozoiden bewirkten Befruchtung (z. B. 
Volvox) gänzlich absehen will. Schon bei Spirogyra 
ist gleichsam der funetionelle Unterschied zwischen 
den zwei gleich grossen Zellen ausgedrückt; die eine 
verbleibt auf der Stelle, 
nähert und in der ersten aufgeht. Bei Sirogonium ist 


während die andere sich 


der Functionsunterschied zwischen den verschmel- | 


zenden Zellen noch grösser, und beeinflusst bereits 
auch die Grösse der zwei Zellen. Nach De Bary? 
lesen sich bei dieser Alge je zwei gleiche Zellen 
knieförmig gebogen aneinander, worauf beide ihren 
Inhalt theilen, indem sich von der einen eine, von 
der anderen zwei sterile Zellen abschnüren. Erst 
nach dieser Theilung wird die Zellmembran resor- 
birt, und es zieht sich hierauf die kleinere Zelle zur 
grösseren hinüber, um in dieser aufzugehen. Auch 
hier wird also eine kleinere Zelle (Mikrogonidium) 
von einer grösseren (Makrogonidium) aufgenommen, 
wie bei der knospenförmigen Conjugation der Vorti- 
cellinen. 

Bei den Ciliaten führt die Conjugation, wie wir 
sahen, zu einer sehr auffallenden Verjüngung oder 
Regeneration des Organismus, und es fragt sich nun, 
ob die Conjugation auch bei den Algen zu einer sol- 
chen Verjüngung führt? Diese Frage kann, meines 
Erachtens, entschieden bejaht werden. Die Reorgani- 
sation wird schon dadurch bedingt, dass sich aus zwei 
Zellen eine einzige bildet, — ein sonst ganz unver- 
ständlicher Vorgang, wenn nicht vorausgesetzt wird, 
dass die Organisation der zwei Zellen zu Grunde 


ı Hanstein’s Abh. Bd. I. 2. p. 70. — Vel. BERTHOLD, 
diss. eit. 358. 

® Conjugation. Leipzig. 1858. — Vgl. BERTHOLD, diss. 
eit. 356. 


geht, und aus den Trümmern derselben eine neue 
Zelle sich aufbaut. Anderseits kann und muss man in 
den Farbenveränderungen des Chlorophylis der Zy- 
gospore und in dem Wiederkehren der grünen Farbe 
nach der Ruhezeit, mit welchem die Lösung der 
in der Spore eingelagerten Reservestoffe einher- 
geht, untrügliche Zeichen einer Reorganisation er- 
blicken. 

Indessen ist bei der Reorganisation der Algen- 
Zygosporen ein Element nieht vorhanden, und das 
ist der Nucleolus, weleher — vorausgesetzt, dass 
homologe Gebilde bei den conjugirten Algenzellen 
nicht vorkommen — als eine speciellste Differenzi- 
rung der (mit Mund versehenen) Ciliaten angesehen 
werden muss. 

Uebergehend auf der- zweiten Theil der Frage 
(in welcher Beziehung steht die Conju- 
gation der Infusorien zur Befruchtung 
der Eizelle?), muss zunächst constatirt werden, 
dass auch der Befruchtungsprocess der Eizelle sei- 
nem Wesen nach — wie bei den meisten einzelligen 
Organismen, und wenigstens bei einem Theil der 
Ciliaten — zu einer Verschmelzung zweier Zel- 
len, einer relativ riesigen und einer zwerghaften, 
sowie zu einer durch Theilung erfolgenden raschen 
Fortpflanzung jener neuen Zelle führt, welche ihre 
Entstehung der Copulation zweier, für sich einer 
Fortpflanzung unfähiger Zellen verdankte. Dass die 
durch wiederholte Theilung der befruchteten Eizelle 
zu Stande gekommenen Zellengenerationen später 
gewisse gesetzmässige Form- und Structurverände- 
rungen erleiden, und in einem polymorphen Zell- 
staat vereinigt bleiben, anstatt, wie die übereinstim- 
mend organisirten Theilungssprösslinge der einzelli- 
gen Protisten getrennt zu leben oder höchstens in 
sehr einfachen Kolonieen beisammen zu bleiben, in 
welchen die einzelnen Individuen trotz des Zusam- 
menhanges mit den übrigen ihre Selbstständigkeit 
und ihre besondere Individualität vollkommen be- 
wahren: das kann uns nicht hindern, die Befruch- 
tung der Eizelle und die Conjugation der Protis- 
ten, ihrem Wesen nach, für identische Processe zu 
halten. 

Dass die Conjugation der Protisten und die Be- 
fruchtung der Eizelle nur für Modificationen eines 
und desselben physiologischen Processes zu halten 


| sind, dafür liefern die Volvocineen das überzeu- 
' gendste Beispiel, indem sich bei Pandorina Morum 


zwei Schwärmzellen von gleicher Grösse, bei der 


454 


Gattung Volvox aber eine unbewegliche Riesen- 
zelle mit einer zwerghaften Schwärmzelle conjugi- 
ren; bei ersteren ist die Conjugation als wahre 


Conjugation, bei letzteren als wahre Befruchtung | 


aufzufassen. 

Auch die bei den Ciliaten häufigste Art der Con- 
jugation, welche zu keinem Verschmelzen der conju- 
girten Paare, sondern blos zum gegenseitigen Aus- 
tausch gewisser Theile der Körpersubstanz führt, 
kann nicht als Motiv gelten, auf Grund dessen diese 
Art der Conjugation als ein, von dem totalen Ver- 
schmelzen, und folglich auch von der Befruchtung 
wesentlich verschiedener physiologischer Process 
müsste angesehen werden ; findet ja doch die Conjuga- 
tion auch bei zahlreiehen Ciliaten, namentlich den 
Aecinetinen und Vorticellinen mit einem totalen Ver- 
schmelzen ihren Abschluss, ja bei den Stylonychien 
führt sogar die Conjugation — wie wir sahen — 
bald zu einem totalen Verschmelzen, bald aber zu 
eirier späteren Trennung der während der Conjuga- 
tion verjüngten Paare. Meines Dafürhaltens dürfte 
sich diese Art von Conjugation, welche — wie er- 
wähnt — auch bei gewissen Diatomeen beobachtet 
und ganz den Stempel einer Begattung 
im Kampfe ums 


wurde 

an sich trägst, erst secundär 
Dasein aus der gänzlichen Verschmelzung (Copula- 
tion) zweier Individuen entwickelt haben. Um das 
eigentliche Ziel zu erreichen, nämlich die erschöpfte 
Fortpflanzungsenergie zu beleben und die Frucht- 
barkeit der Art zu erhöhen, dazu bietet sich ein 
gewiss kürzerer und mehr ökonomischer Weg, wie 
es die Copulation ist, in jener Modification, bei wel- 
cher blos die zur Verjüngung unbedingt nöthigen 
Substanzen ausgetauscht, und gleichzeitig zwei zu 
gesteigerter Fortpflanzung befähigte Individuen pro- 
dueirt werden. Bei einem Theil der Ciliaten ist nun 
diese Modifieation eingetreten und hat sich als vor- 
theilhaft eben so stabilisirt, wie bei anderen Pro- 
tisten und bei sämmtlichen Thieren die Copulation 
der verschieden grossen Zellen, d. h. die Befruch- 


tung der grossen weiblichen Zelle durch die kleine | 


männliche; ohne Zweifel hat sich auch dieser Pro- 
cess aus der einfachsten und ursprünglichen Art 
geschlechtlicher Fortpflanzung, nämlich aus der 
Copulation von gleich grossen Zellen erst seeundär 
entwickelt. 

Ein dem, bei den Ciliaten während und nach 
der Conjugation verlaufenden Reconstruetionspro- 


cess entsprechender Vorgang spielt sich auch in 


Bürscentit. 
Oscar HERTWIG, SELENKA, FoL und mehreren an- 


der Eizelle ab. Die von AuRrRBACH, 
deren Forschern über die Befruchtung der Ei- 
zelle und deren Vorbereitungen zur Furechung an- 
gestellten wichtigen Untersuchungen führten alle zu 
dem Ergebniss, dass die Eizelle vor, während und 
nach der Befruchtung in der That der Schauplatz 
eines Reorganisationsprocesses ist, welcher lebhaft 
an die bei den Ciliaten während und nach der Con- 
jugation vor sich gehende Reorganisation und Ver- 
jüngung erinnert. Der alte Kern verändert seine 
Structur, wird in eine Kemspindel umgewandelt, 
worauf ein Theil — wie bei den Ciliaten die unver- 
brauchten Stücke der Kermgebilde oder der ganze 
alte Kern — in der Form von 1—2 Richtkörperchen 
ausgestossen wird; aus dem Kern aber wird schliess- 
lich eine homogene Kugel, der sogen. weibliche Pro- 
nucleus. Inzwischen hat die ursprüngliche Anord- 
nung der Dotterkörperchen eine wiederholte Verän- 
derung erlitten, was das Auftauchen und Wiederver- 
schwinden der sogen. karyolytischen Sonnen- oder 
Sternfiguren unzweifelhaft beweist. Das Endergeb- 
niss der Reorganisation besteht auch hier in einer 
Erneuerung des Kerns der zur Theilung sich anschi- 
ckenden Zelle, was in der Weise geschieht, dass der, 
aus der in das Ei eingedrungenen, befruchtenden, 
Zelle gebildete sogen. männliche Pronueleus mit 
dem weiblichen Pronucleus zum Furchungskern ver- 
schmilzt. 

Bei dem heutigen Stand unserer Kenntnisse von 
der Befruchtung spricht die Wahrscheinlichkeit da- 
für, dass die verjüngten Kerngebilde der Ciliaten, 
den Furchungskernen gleich, durch Verschmelzung 
zweier Kerne oder Nucleolen entstehen. Zieht man 
in Erwägung, dass nach Bausrant und ENGELMANN 
die aus den getheilten Nucleolen der conjugirten 
Infusorien entstandenen Kapseln, die sogenannten 
«Samenkapseln» während der Conjugation gegen- 
seitig ausgetauscht werden, was mit Bezug auf die 
Paramecien auch Bürschui für wahrscheinlich hält ;- 
wenn man weiterhin erwägt, dass nach ENGELMANN 
die Nucleoluskapseln auf die Kernfragmente befruch- 
tend einwirken, so dass aus letzteren ein neuer Kern 
entsteht, und dass sich, nach Bürscaur, bei Parame- 
cium Bursaria der neue Kern dureh Verschmelzen 
einer Nucleoluskapsel mit dem alten Kern bildet: 
so erscheint die Ansicht von Oscar He£rrwie, 
wonach während der Conjugation der Kern der 
Ciliaten die Rolle des weiblichen, der Nucleolus 


u Je 2 a u DE UT 


ee N MN ie ei ee u ee 


45 


aber, resp. die aus dem anderen Individuum der | 


Syzygie herübergewanderte Nucleoluskapsel die Rolle 
eines männlichen Pronucleus spielt, sehr wahrschein- 
lich.! 


Ob diese Ansicht richtig oder zu verwerfen ist, 


! Beiträge zur Kenntniss der Bildung, Befruchtung 
und Theilung des tlierischen Eies. I. (1875) 386. Anm. a. 


| 


oT 


hierauf, wie auf so viele fraglichen Punkte in der 
Morphologie und Physiologie der Protisten sind 
fernere Untersuchungen berufen eine entschiedene 
Antwort zu ertheilen. — Unabsehbar erstreckt sich 
das noch unbekannte Gebiet, unbegrenzt erscheinen 
die der Forschung noch offen stehenden Gefilde, 
von welchen sich noch Manche ihre Lorbeeren pflü- 
cken können und werden! 


AZ IRODALOM JEGYZEKE. 


(LITERATUR-VERZEICHNISS.) 


Ebben a jegyzekben csak azokat a munkäkat fog- 


laltam össze, melyeket eredetiben s közvetetlenül 


volt alkalmam tanulmanyozhatni; azokat a dolgoza- 
tokat, melyeknek adatait mas szerzök utan vettem 
at, a maguk helyen s az illetö forras pontos megjelö- 


lesevel ideztem ; mellözendöknek tartottam tovabba | 


azoknak a nem csekely szamüu syüjtömunkaknak, 
kezikönyveknek stb. a fölvetelet, melyeket munkam 
folyamaban felhasznaltam, s melyek az illetö helye- 
ken szinten pontosan idezvek. 

A tobbször idezett folyöiratok ezimeinel a követ- 
kezö röviditesekkel eltem : 


In dieses Verzeiehniss wurden blos solche Werke 
aufgenommen, welche ich im Originale und unmittel- 
bar studiren Gelegenheit hatte; Arbeiten, deren An- 
gaben ich aus anderen Autoren übernahm, finden 
sich am betreffenden Ort, mit genauem Quellennach- 
weis eitirt. Ferner hielt ich die Aufnahmejener Sam- 
melwerke, Handbücher u. s. w. von nicht geringer 
Anzahl für entbehrlich, deren ich mich zu vorliegen- 
der Arbeit bediente, und welche an den betreffenden 
Orten gleichfalls genau eitirt sind. 

Die bei den Titeln wıederholt eitirter Zeitschrif- 
ten angewendeten Abkürzungen haben folgende Be- 


| deutung: 
AAP. — Archiv für Anatomie, Physiologie und wissenschatftliche Mediein, 
AMA. — Archiv für Mikroskopische Anatomie, 
AN. = Archiv für Naturgeschichte, 
CR. = Comptes rendus de l’Academie des Sciences, 
JZ. = Jenaische Zeitschrift für Medizin und Naturwissenschaft, 
MJ. = Morphologisches Jahrbuch, 
ZA. = Zoologischer Anzeiger, 


ZWZ. — Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie. 


A munka ezime utan tett Sep. különlenyomatot 
(separatumot) jelent. 


‚Iuerbach Leopold, Ueber Enceystirung von Oxytricha Pel- | 


lionella. ZWZ. V. (1554) 430. Taf. XXI. B. 
— Ueber die Einzelligkeit der Amoeben. ZWZ. VI. (1855) 
365. Taf. KIX—XXL. 


balbiani G., Sur l’existence d’une generation sexuelle ches 


les Infusoires. CR. XXXXVI. (1855) 628. 

— Recherches sur les organs gen6rateurs et la reprodue- 
tion des Infusoires dites polygastriques. CR XXXXVII 
(1858) 383. 

— Note sur un cas de parasitisme improprement pris pour 
une mode de reproduction des Infusoires eilies. CR. L. 
(1860) 319. 

— Observations et exp6riences sur les phönom£nes de la 
reproduetion fissipare ches les Infusoires cilies, CR, L. 
(1860) 1191. 


| 


Ein Sep. hinter dem "Titel der Arbeit bedeutet 
»Sonderabdruck». 


Balbiani G., Etudes sur la reproduetion des Protozoaires. 
Du role des organes gönerateurs dans la division spon- 
tande des infusoires eili6s. Journal de la Phisiologie. III. 
Nr. IX. (1860) 71. Pl. II. IV. 

— Recherches sur les phönomenes sexuels des infusoires. 
Extrait du Journ. de la Physiologie de l’homme et des 
animaux (1861, Janvier-Octobre) Pl. VIII—IX. 

— Observations sur le Didinium nasutum (Stein). Arch. 
de Zool. experiment. II. (1873) Nr. 3 p. 363. Pl. XVII. 

— Sur la göneration sexuelle des Vorticelliens. CR. LXXXI. 
(1875) 676. 

Beneden Edouard van, Röcherches sur l’evolution des Gre- 
garines. Bull. de l’Acad. roy. de Belg. 2 ser. XXXI. 
(1871) 325. 

Bergh R. $., Der Organismus der Cilioflagellaten. Eine 


457 


phylogenetische Studie MJ. VII. 177. Taf. 
XII—XIV. 

Bessels Emil, Haeckelina gigantea. Ein Protist aus der 
Gruppe der Monothalamien. JZ. IX. (1875) 265. 

Bory de Saint-Vincent, Dietionnaire elassique d’histoire na- 
turelle. Paris (1822—31) Tome I—XVI. (A vöglenyekre 
vonatkozö czikkek.) 

Bronn H. @., Die Klassen und Ordnungen des Thierreichs 


in Wort und Bild. I. Amorphozoa. Mit zwölf lithograph. 


(1881) 


Tafl. und mehreren Holzseh. Leipzig und Heidelberg. 1859. 
Bruch O., Einige Bemerkungen über die Gregarinen. ZWZ. 
II. (1850) 110. 


Buck Emil, Einige Rhizopodenstudien. ZWZ. XXX. (1877) 


1—49. Taf. I. I. 
Busch W., Anatomie von Triehodina. AAP. 
Taf. XIV. A. 
Bütschli Otto, Notiz über das Vorkommen einer dem Amy- 
loid verwandten Substanz in einigen niederen Thieren. 
AAP. (1870) 365. Taf. IX. B. 
Einiges 
XXV— VI. 
Vorläufige Mittheilungen einiger Resultate von Studien 


(1855) 357. 


über die Conjugation der Infusorien und die Zellen- 
theilung. ZWZ. XXV. (1875) 426. 

Zur Kenntniss der Fortpflanzung bei Arcella vulgaris, 
Ehrb. AMA. XI. (1875) 459. Taf. XXV. 


die Zelltheilung und die Conjugation der Infusorien, 
Abhandl. d. Senekenberg. Naturforsch. Gesellsch. X. 
(1876) Taf. I. XV. 

Ueber die Entstehung des Schwärmsprösslings der Po- 
dophrya quadripartita Ol. et L. JZ. X. (1876) 287. Tat. IX 
Ueber den Dendrocometes paradoxus, STEIN, nebst eini- 
gen Bemerkungen über Spirochona gemmipara und die 
eontraetilen Vacuolen der Vorticellen. ZWZ. XXVIII 
(1877) 49. Taf. VI. 

Beiträge zur Kenntniss der Flagellaten und einiger ver- 
wandten Organismen. ZWZ. XXX. (1878) 205. Taf 
XI—XV. 

Kleine Beiträge zur Kenntniss der Gregarinen. ZWZ 
XXXV. (1881) 384. 

Beiträge zur Kenntniss der Fischpsorospermien. ZWZ 
XXXV. (1881) 629. Taf. XXXI 

Dr. Bronn’s Klassen un! Ordnungen des Thierreichs. 
Erster Band. Neu bearbeitet: Protozoa. 1880—81. I—-IX. 
Lief. 

Cienkowski L., Ueber Cystenbildung bei Infusorien. ZWZ 
VI. (1855) 301. Taf. X. XI. 

Zur Genesis eines einzelligen Organismus. Bull. de la 
Cl. Phys.-Math. de la Acad. imper. d. Science. de Saint- 
Petersbourg. (1856) 262. Taf. I, II. 

Die Pseudogonidien. Jahrb. d. wiss. Botanik. I. (1857) 
371. Taf. XXIV. B. 

Ueber parasitische Schläuche auf Crustaceen und eini- 
gen Insectenlarven (Amoebidium parasiticum m.) Botan. 
Zeitung. XIX. (1861) Nr. 25. p. 169. Taf. VII. 

Zur Entwicklungsgeschichte der Myxomyceten. Jahrb. 
d. wiss. Botan. III. (1862) 325, 


G. Entz, Protisten, 


ber Infusorien. AMA. IX. (1873) 657. Taf. | 


Studien über die ersten Entwicklungsvorgänge der Eizelle, 


Otenkowski L., Das Plasmodium. Jahrb. d. wiss. Botanik 

III. (1863) 400. Taf. XVII—XXI. 

Beiträge zur Kenntniss der Monaden. AMA. I. (1865) 

203. Taf. XII—XIV. 

Ueber den Bau und die Entwickelung der Labyrinthu- 

leen. AMA. III. (1867) 274. Taf. XV—XVII. 

Ueber die Clathrulina, eine neue Actinophryen-Gattung. 

AMA. III. (1867) 311. Taf. XVII. 

Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. VI. 

(1870) 421. Taf. XXIV. 

— Ueber Schwärmerbildung bei Radiolarien. AMA. VII. 

(1871) 371. Taf. XXX. 

— Ueber Schwärmerbildung bei Noctiluea miliaris. AMA. 

VI. (1871) 131. Taf. XIV—V. es ZWZ. XXII. (1872) 

297. 

— Ueber Noctaluca miliaris Sur. AMA. IX. (1873) 47. Taf. 

III—.V. 

— Ueber einige Rhizopoden und verwandte Organismen. 
AMA. XII. (1875) 15. Taf. I’— VII. 

Üertes A., Sur une methode de conservation des Infusoires. 

CR. 1873. Sep. 

Note sur l’Haptophrya gigantea Maupas. Extr. du bull. 

de la Societ. zoolog. de France. 1879. Sep. Pl. 1. 

Sur la glycogene chez les Infusoires. CR. 1880. Sep. 


Note compl&mentaire sur la preparation et la conser- 
vation des organismes mieroscopiques. Extr. du bull. 
de la socıet. zoolog. de France. 1881. Sep. 

Sur un proc6d& de eoloration des Infusoires et des 6le- 

ments anatomiques pendant la vie. 1881. Sep. 

Sur la vitalit6 des germes de l’Artemia salina et du 

Blepharisma lateritia. CR. 1881. Sep. 

Ulaparede Edouard, Ueber Actinophrys Eiechhornii. AAP. 
(1854) 398. Taf. XV. Fig. 1—6. 

Ulaparede Edouard et Lachmann Johannes, Etudes sur les 
Infusoires et les Rhizopodes. I—II. (1858—59) 1—482. 
Pl. I-XXIV. Extrait des tomes V. et VI. de [’Institut 
nat. genevois. 

— Etudes sur les Infusoires et les Rhizopodes. Memoires 
de l’Institut nat. genevois. VII. (1861) 1—291. Pl. 
I— XII. 

Claus C©., Bemerkungen zur Lehre von der Einzelligkeit 
der Infusorien. Verhandl. d. zool. botan. Gesellsch. in 
Wien. XXIV. (1874) 25. 

Cohn Ferdinand, Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der 
Infusorien. ZWZ. III. (1851) 257. Taf. VII. 

— Ueber eine neue Gattung aus der Familie der Volvo- 
einen. ZWZ. IV. (1852) 77. Taf. VI. Fig. 1—21. 

— Beiträge zur Entwiekelungsgeschiehte der Infusorien 
ZWZ. IV. (1853) 253. Taf. XIII. 

— Untersuchungen über die Entwiekelungsgeschichte der 
mikroskopischen Algen und Pilze. Nova acta Acad. czes. ' 
Leopold. Carol. XXIV. P. I. 1854. 

— Beiträge zur Kenntniss der Intusorien. ZWZ. V. (1854) 
490. Taf. XXIJ. A. Fig. 1-5. 

— Ueber Eneyslirung von Amphileptus Fasciola Ehrb. ZWZ. 
V. (1854) 434. Taf. XXI. A. 6—7. 

— Ueber Fortpflanzung von Nassula elegans E, ZWZ. IX 

(1857) 143. Taf, VII. B, 

58 


458 


Cohn Ferdinand, Neue Infusorien im Seeaquarium. ZWZ. 
XVI. (1866) 253. Taf. XIV. XV. 

— Die Entwiekelungsgeschichte der Gattung Volvox. Fest- 
schrift. Breslau. 1875. Mit einer Tafel. 

(Ozermak Johann, Ueber den Stiel der Vorticellen. ZWZ. 
IV. (1853) 438. Taf. XVII. Fig. 1, 2. 

Uzerny Vincenz, Einige Beobachtungen über Amoeben. AMA' 
V. (1869) 158. 

Devy Julien, Note sur un Infusoire nouveau pour la Faune 
Belge. Bullet. de la Soc. Belge de Microsc. (1877 
1878) 55. 

Dujardin Felix, Histoire naturelle des Infusoires. Paris. 
1841. Pl. 22. 

— Dietionnaire universelle d’histoire naturelle. Paris. 1849. 
I— XII. (A veglenyekre vonatkozö ezikkek.) 

Diesing ©. M., Revision der Prothelminthen. Abth. Masti- 
gophoren. Sitzungsb. d. math. naturw. Cl. d. kais. Akad. 
d. Wiss. LII. Jahrg. (1865) 287. Abth. Amastigen. U. o 
505. 

Dodel-Fort A., Infusorien jals Befruchtung-Vermittler bei 
Florideen. Kosmos. III. Jahrg. 182. 

Duncker H. ©. F., Ueber Blepharisma lateritia. ZA. (1879.) 
260. 

Eberhard Ernst,‘ Infusorienforschungen. Progr. d. Realschule 
zu Koburg. 1858. Taf. I—II. 

— Zweite Abhandlung über die \Infusorienwelt. Progr. d. 
Realschule zu Koburg. 1862. Taf. I—II. 

— Beitrag zur Lehre von der geschlechtlichen Fortpflan- 
zung der Infusorien. ZWZ. XVIII. (1868) 120. 

Eberth Jos., Ueber ein neues Infusorium im Darm ver- 
schiedener Vögel. ZWZ. XI. (1861) 98. 

Ecker Alex., Ueber den Bau und Leben der eontractilen 
Substanz der niedersten Thiere. ZWZ. I. (1849) 218. 
Taf. XVII. 

— Zur Entwiekelungsgeschichte der Infusorien. ZWZ. III. 
(1852) 412. Taf. XIII. Fig. 1-4. 

Ehrenberg Christian Gottfried, Die Infusionsthierchen als 
vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. Taf. I-XXXIV. 

Eichhorn Johann Conrad, Beiträge zur Naturgeschichte der 
kleinsten Wasserthiere ete. Berlin und Stettin. 1781. 
Taf. I-VII. 

Eichwald E., Beitrag zur Infusorienkunde Russlands. Bul- 
let. d. Naturalistes de Moseou. XVII. 1844. 

— Nachtrag‘, zur Infusorienkunde Russlands. 
Naturalistes de Moscou. 1847. 1849. 1852. 

Eimer, Ueber die ei- und kugelförmigen Psorospermien der 
Wirbelthiere. Würzburg. 1870. 

Engelmann Theodor Wilhelm, Ueber Fortpflanzung von 
Epistylis erassicollis ete. ZWZ. X. (1859) 278. Taf. 
XXI. 


Bullet. d. 


— Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZWZ, XI. 
(1861) 347. Taf. XXVII—XXXI. 
— Ueber die Vielzelligkeit von Noctiluea. ZWZ. XII. 


(1863) 564. 

— Ueber Entwiekelung und Fortpflanzung von Infusorien. 
MJ. I. (1876) 573. Taf. XXI—XXII. 

— Zur Physiologie der contractilen Vacuolen der Infu- 
sionsthiere. ZA. I, (1878) 121. 


Engelmann Theodor Wilhelm, Ueber Gasentwiekelung im 
Protoplasma_lebender Protozoen. ZA. I. (1878) 152. 
Entz Geza, Nehäny moha\alatt 616 gyökläburöl. Kolozsväri 

orv. term. tud. tärs. örtes. I. 1876. 

A szamosfalvi söstöban &16 gyökläbuakröl. Term. rajzi 

füzetek. I. (1877) 154. 2 täbl. 

Nehäny szö a tengeri Amoebäkröl. Term. rajzi füzetek. 

I. (1877) 236. 

Zur Gasentwickelung im Protoplasma lebender Proto- 

zoen. ZA. (1878) 948. 

A bivaly garat- ds bärzsing-izomzatäban elöfordulö 6riäsi 

orsöalaku psorospermia-tömlökröl. Kolozsväri orv. term. 

tud. tärs. örtes,. III. 1878. 

Az alsöbb rendü ällatoknäl elöfordulö levslzöld testees- 

kök termöszeteröl. Kolozsväri orv. term. tud. tärs. er- 

tes. I. 1876. 

A tordai &s szamosfalvi söstavak äzalag-faunäja. Magy. 

orv. &s term. vizsg. elöpataki XVIII. nagygyül. munkä- 

latai. 2 tabl. 

A szamosfalvi söstö nehäny äzalagäröl. Term. rajzi fü- 

zetek. II. (1878) 219. 3 täbl. 

Ueber die_Natur der «Chlorophylikörperehen» niederer 

Thiere. Biologisches Centralblatt. I. 646. 

Methoden zur Anfertigung von Dauerpräparaten mikro- 

skopischer Organismen. ZA. (1881) 575. 

Everts E., Untersuchungen über Vorticella nebulifera. ZWZ. 
XXIII. (1873) 592. Taf. XXX. 

Eyferth B., Die einfachsten Lebensformen. Systematische 
Naturgeschichte der mikroskopischen Süsswasserbewoh- 
ner. Mit. 5 Taf. 

— Schyzophyten und Flagellaten. System. Naturgesch. d. 
mikrosk. Süsswasserbewohner. Braunschweig. 1879. 

Focke Gustav Woldemar, Physiologische Studien. A. Wir- 
bellose Thiere. I. Hft. Bremen. 1847. 

— Physiologische Studien. A. Wirbellose, Thiere. II. Hft. 
Bremen. 1854. 

— Ueber schalenlose Radiolarien des süssen Wassers. ZWZ. 
XVIII. (1868) 345. Taf. XXV. 

Fraipont Julien, Recherches sur les Acinetiniens de la cote 
d’Ostende. Bull. de l’Acad. roy. de Belg. (1877—78) 
247. 475. 

Frantzius Alewvander de, Analecta ad Ophridi versatilis his- 
toriam naturalem. Vratislavie. 1849. 

Fresenius @., Beiträge zur Kenntniss mikroskopischer We- 
sen. 1858. Taf. I—III. 

Frey H., Das einfachste thierische Leben. Monatsschr. d. 
wissensch. Vereins in Zürich. 1858. 

Fromentel E. de, Etudes sur les Microzoaires ou Infusoires 
propre ment dits. Paris. 1874. Pl. XX. 

Gabriel B., Untersuchungen über Morphologie, Zeugung 
und Entwickelung der Protozoen. MJ. I. (1876) 335. 
Taf. XX. 

— Zur Classifieation der Gregarinen. ZA. (1880) 569. 

Gegenbaur Carl, Bemerkungen über Trachelius ovum E. 
AAP. (1857) 309. 

Gleichen Baron de, Dissertation sur la gön6ration, les ani- 
maleules spermatiques et ceux d’infasions. Paris, An 

VI. 


459 


Greeff Richard, Ueber einige in der Erde lebende Amoeben 
und andere Rhizopoden. AMA. II. (1866) 299. Taf. 
XVIL—XVII. 

— Ueber Actinophrys Eichhornii und einen neuen Süss- 
wasserrhizopoden. AMA. III. (1867) 396. 

— Ueber Radiolarien und radiolarienartige Rhizopoden des 


süssen Wassers. AMA. V. (1869) 464. Taf. XXVI—VII. 
— Untersuchungen über den Bau und die Naturgeschichte 


der Vorticellen. AN. XXXVI—-XXXVIL (1870—71) 185. 
Taf. TII—VII. 
— Pelomyxa palustris (Pelobius), ein amoebenartiger Orga- 


nismus des süssen Wassers. AMA. X. (1873) 51. Taf. | 


III—V. 

Ueber Radiolarien und radiolarienartige Rhizopodeu des 

süssen Wassers. AMA. XI. (1874) 1. Taf. I. II. 

Grenacher H., Bemerkungen über Acanthoeystis viridis Ehr. 
ZWZ. XIX. (1869) 289. Taf. XXIV. 


Grimm Oscar, Ueber eine neue Süsswasser-Radiolarie. AMA. | 


VIII. (1872) 531. Taf. XXT. 

Gruber A., Neue Infusorien. ZWZ. XXXIII. (1879) 439. 
Taf. 25—26. 

— Die Haftorgane der Stentoren. ZA. (1876) 390. 

— Vorläufige Mittheilungen über 
(1879) 518. 

— Berichtigung. ZA. (1879) 668. 

— Fortpflanzung bei Euglypha alveolata. ZA. (1880) 582. 

— Dimorpha mutans. Eine Mischform von Flagellaten und 

- Heliozoen. ZWZ. XXXVI. (1881) 445. Taf. NXXIX. 

— Beiträge zur Kenntniss der Amoeben. U. o. 459. Taf. XXX. 

Guanzati L., Beobachtungen und Erfahrungen an einem 
wunderbaren Infusorium. ZWZ. VI. (1855) 432. 

Györy A. von, Ueber Oxyuris spirotheca. Sitzungsber. d. 
kais. Akad. d. Wiss. Wien. XXI. 1856. 

Hoaeckel E. H., Die Radiolarien. (Rhizopoda Radiolaria). 
Mit einem Atlas von 35 Taf. Berlin. 1862. 

— Ueber den Sarkodekörper der Rhizopoden. ZWZ. XV. 
(1865) 342. Taf. XXVI. - 

— Biologische Studien. I. Leipzig. 1870. 

— Zur Morphologie der Iniusorien. JZ. VII. (1873) 516. 


neue Infusorien. ZA. 


— Ueber einige pelagische Infusorien. JZ. VII. (1873) 561. 


Taf. XXVII—VII. 

— Das Protistenreich. Kosmos. II. Jahrg. 10. 105. 215. 

— Das Protistenreich. Leipzig. 1878. 

Heitzmann (., Untersuchungen über das Protoplasma. 
Sitzungber. d. math. naturw. Cl. d. k. Akad. d. Wiss. 
Wien. LXVII. 1873. 

Henle, Ueber die Gattung Branchiobdella AAP. (1835) 592. 

Henmeguy L. F., Sur la reproduetion du Volvox dioique. 
CR. (1876) 287. 

Hertwig R. und Lesser E., Ueber Rhizopoden und densel- 
ben nahestehende Organismen. AMA. X. (1874) 35. Taf. 
II—V. 

Hertwig Richard, Ueber Micerogromia socialis, eine Colonie 
bildende Monothalamie des süssen Wassers. AMA.X. 
(1874) 1. Taf. I. 

— Ueber Podophrya gemmipara nebst Bemerkungen zum 


Bau und zur systematischen Stellung der Aeineten. MJ. | 


I. (1875) 20. Taf. I. II. 


Hertwig Richard, Zur Histologie der Radiolarien. Leipzig 

1876. Taf. I-V. 

Beiträge zu einer einheitlichen Auffassung der verschie- 

denen Kernformen. MJ. II. (1876) 63. Taf. III. 

Bemerkungen zur Organisation und systematische Stel- 

lung der Foraminiferen. JZ. X. (1876) 41. Taf. II. 

Studien über Rhizopoden. JZ. XI. (1877) 325. Taf. 

XIX—XX. 

Ueber Leptodiscus medusoides. JZ. XT. (1877) 308. Taf. 

XVII—XVII. 

Ueber die Organisation der Radiolarien. JZ. XII. 50. 

Der Organismus der Ralliolarien. (1879) Taf. I—X. 

‚James-Olark H., On the Sponeie ciliate as Infusoria fla- 
gellata ete. Memoirs read before the Boston society of 
natural History. I. (1866) 305. Pl. 9—10. 

‚Jäger Gustav, Ueber das spontane Zerfallen der Süsswasser- 


polypen nebst einigen Bemerkungen über Generations- 
wechsel. Sitzungsb. d. math. naturw. Cl. d. k. Akad. 
der Wiss. Wien. (1860) 321. Taf. I. 
Joblot M., Observations d’Histoire naturelle faites avec le 
Mieroscope. Paris. 1754. 
Joseph @., Ueber Grotten-Infusorien. ZA. (1876) 114. 
Kölliker 4A., Die thierischen Zelle und 
den einfachen thierischen Formelementen, nach neuesten 
Zeitsehr. d. wiss. Botanik. II. 


Lehre von der 


Fortschritten dargestellt. 
(1845) 97. 

— Beiträge zur Kenntniss niederer Thiere. ZWZ. I. (1848) 25. 

— Das Sonnenthierchen, Actinophrys sol. ZWZ. I. (1849) 
198. Taf. XVII. 

— Icones histiologiex. I. Leipzig. 1864. 

Kühme W., Untersuehungen über Bewegungen und Verän- 
derungen der eontractilen Substanzen. AAP. (1859) 640. 

Kützing Friedrich Traugott, Ueber die Verwandlung der 
Infusorien in niedere Algenformen. Nordhausen. 1844. 

Lachmann Joh., Ueber die Organisation der Infusorien, 
besonders der Vorticellen. AAP. (1856) 340. Taf. XIV—V. 
Läsd Claparede-nel. : 

Ledermüller Martin Frobenius, Mikroskopische Gemüths- 
und Augen-Ergötzungen. Nürnberg. 1761. 

Leeuwenhoek A., Arcana Natur deteeta ab Antonio van 
Leeuwenhoek. Delphis Batav. 1695. 

Leuckart Rud., Ueber Paramzeium (?) coli Malmst. AN. 
97. Jahrg. I. (1861) 81. Taf. V. fig. A. B. 

— Die Parasiten des Menschen. II. Aufl. Leipzig. 1879. 

— Bericht über die wissensch. Leistungen in der Natur- 
gesch. der niederen Thiere. AN. egyes &vfolyamaiban. 

Leydig, Ueber Psorospermien und Gregarinen. AAP. (1851) 
91. 

Lieberkühm N., Ueber Protozoen. ZWZ. VIII. (1856) 307. 

— Evolution des Grögarines. Extr. du T. XXVI. des M6&- 
moires de l’Acad. roy. de Belgique. 1855. 

— Ueber die Psorospermien. AAP. (1854) 1. &s 349. 

— Beitrag zur Kenntniss der Gregarinen. AAP. (1865) 
508. 

— Beiträge zur Anatomie der Infusorien. AAP. (1856) 20. 

Lüders Joh. E., Einige Bemerkungen über Diatomeen- 
Cysten u. Diatomeen-Schwärmsporen. Botan. Zeitung. 
18. Jahrg. Nr. 48. (1860) 377. 

B8" 


460 


Manz, Beitrag zur Kenntniss der Miescher’schen Schläuche. 
AMA. III. (1867) 345. 

Margyo Tivadar, Azalagtani adatok s a Pest-Buda äAzalag- 
faunäjänak rövid rendszeres ätnezete. Mathem. &s term. 
tud. közlem. kiadja a magy. tud. Akad. III. (1865) 76. 

Maupas E., Sur l’etat mobile de Podophrya fixa. CR. 

LXXXIII. (1876) 810. 

Sur quelques protorganismes animaux et vegetaux multi- 

nucelees. CR. LXXXVI. (1879) 250. 

Meckel, Ueber den Geschlechtsapparat einiger hermaphro- 

ditischen Thiere. AAP. (1844) 482. 

Ueber die Gattung Gregarina. AAP. (1845) 373. 

Meesnikov E., Untersuchungen über den Stiel der Vorticel- 

len. AAP. (1863) 180. 

Ueber die Gattung Sph&rophrya. AAP. 

Taf. VII. 

Nachträgliehe Bemerkungen über den Stiel der Vorti- 

cellen. AAP. (1864) 291. 

Mereschkowsky C., Studien über Protozoen des nördlichen 
Russland. AMA. XVI. 153. 2. Taf. 

Meyen F., Einige Bemerkungen über den Verdauungsappa- 
rat der Infusorien. AAP. (1839) 75. 


(1864) 258. 


Müller Otho Fridericus, Vermium terrestium et fluviati- | 


lium seu Animalium Infusorium ete. suceineta historia. 
Havni® et Lipsie. 1783. 

— Animaleula Infusoria fluviatilia et marina ete. Hanvie. 
1786. T. 1—50. 


Müller F., Ueber eine eigenthümliche parasitische Bildung | 


mit specifisch organisirten Samenkörperehen. AAP. 
(1841) 477. 

Pertyy; Mawimilian, Zur Kenntniss kleinster Lebensformen. 
ete. Bern. 1852. Taf. I-XVII. 

Pick F. J., Ueber lebende Rhizopoden Wiens. Verhandl. d. 
zool. botan. Vereins in Wien. VII. (1857) 35. 

Rees J., Ueber einige Fälle von Parasitismus bei Infusorien. 
ZWZ. XXXL (1878) 473. 

hehbery Hermann, -Eine neue Gregarine, Lagenella mobi- 
lis n. gn. et n. sp. Abhandl. herausgeg. v. naturw. 
Vereine zu Bremen. VII. (1880) 68. Taf. IV. 


Schneider A., Beiträge zur Naturgeschiehte der Infusorien. 
AAP. (1854) 191. Taf. IX. 

— Zur Kenntniss der Radiolarien. ZWZ. XXI. (1871) 
505. 

— Beiträge zur Kenntniss der Protozoen. ZWZ. XXX. 
(1879) 446. 

— Bemerkungen zur Entwickelungsgeschichte der Radiola- 
rien. ZWZ. XXIV. (187&) 579. 

Schultze Max Sigmund, Ueber den Organismus der Poly- 

thalamien (Foraminiferen). Leipzig. 1854. Taf. I—-VI. 

Beobachtungen über die Fortpflanzung der Polythala- 

mien. AAP. 1856. 165. Taf. VI. B. 

Die Gattung Cornuspira unter den Monothalamien und 

Bemerkungen über die Organisation und Fortpflanzung 

der Polythalamien. AN. XXVI. (1860) 287. 

Die Körnchenbewegung an den Pseudopodien der Poly- 

thalamien. AN. XXIX. (1863) 361. 

Ueber Polytrema minimum, eine Polythalamie. AN. 

XXIX. (1863) S1. 

Das Protoplasma der Rhizopoden und der Pflanzenzel- 

len. Leipzig. 1863. 

Reichert und die Gromien. AMA. II. (1866) 140. 

Beobachtungen an Noctiluca. AMA. II. (1866) 163. 

Schulze Franz Eilhard, Rhizopodenstudien, I. AMA. X. 

(1874) 328. Taf. XXI. 

Rhizopodenstudien. II. AMA.X. (1874) 377. Taf. XXVI— 

XxVvI. 

Rhizopodenstudien. III. AMA.X1. (1875) 94. Taf. V-VL. 


— Rhizopodenstudien. IV. AMA. XI. (1875) 329. Taf. 
XVII—XIX. 

— Rhizopodenstudien. V. AMA. XI. (1875) 583. Taf. 
XXXV—XXXVI 

— Rhizopodonstudien. VI. AMA. XIII. (1877) 9. Taf. 


II—IIl. 


\ Schwalbe Gustav, Ueber die contraetilen Behälter der Infu- 


sorien. AMA. II. (1866) 351. 
— Observationes nonnulle de Infusoriorum ciliatorum stru- 
etura. Berl. 1864. 


 Siebold ©. Th. v., Ueber einzellige Pflanzen und Thiere. 


heichert K. B., Die sogenannten Körnehenbewegungen an | 


den Pseudopodien der Polythalamien. AN. XXX. (1864) 
191. 
Roos Johannes Carolus, Dissertatio academiea, Mundum 
invisibilem breviter delineatura etc. Upsalis. 1767. 
Rossbach M. J., Die rhythmischen Bewegungserscheinun- 
gen der einfachsten Organismen ete. Arb. aus d. zool.- 
zootom. Instit. in Würzburg. I. (1872) 9. Taf. I—-II. 


Kiymer ‚Jones, Auszug aus einem Vortrage über fossile und | 


lebende Infusorien ete. AAP. (1839) SO. 
Schmanmkewitsch WI., Ueber einige Abweichungen bei der 


Entwiekelung der niedersten Organismen. ZA. II. (1879) | 


91. es 110. 

Schmarda K. Ludwig, Kleine Beiträge zur Naturgeschichte 
der Infusorien. Wien. 1846. Taf. I—II. 

— Zur Naturgeschichte Aegyptens. Denkschr. d. kaiserl. 
Akad. Wien. VII. 1854. 


Schmidt O., Eine Reelamation die «geformte Sareode» der 
I 


Infusorien betreffend. AMA. III. (1867) 393. 


ZWZ. I. (1849) 270. 

— Ueber undulirende Membranen. ZWZ. II. (1850) 356. 

— Ueber die Conjugation des Diplozoon paradoxum, nebst 
Bemerkungen über den Conjugationsprocess der Proto- 
zoen. ZWZ. III. (1851) 62. 

Simroth H., Zur Kenntniss des Bewegungsapparates der 
Infusionsthiere. AMA. XII. (1875) 51. Taf. IX. 

Stein Friedrich, Ueber die Natur der Gregarinen. AAP. 
(1848) 132. 

— Untersuehungen über die Entwiekelung der Infusorien. 
AN. XV. (1849) 92. Taf. I—II. 

— Neue Beiträge zur Kenntniss der Entwickelungsgeschichte 
und des feineren Baues der Infusionsthiere. ZWZ. III. 
(1852) 475. Taf. XVII. 

— Die Infusionsthiere auf ihre Entwickelungsgeschichte 
untersucht. Leipz. 1854. Taf. I—VI. 

— Der Organismus der Infusionsthiere nach eigenen For- 
schungen in systematischer Reihenfolge bearbeitet. I. 
Leipzig. 1859. Taf. I-XIV. 


461 


Stein Friedrich, Ueber die Hauptergebnisse der neuern In- | 


fusorienforschungen. Wien. 1863. 
— Der Organismus der Infusionsthiere ete. II. Leipzig. 
1867. Taf. I-XVI. 


Weisse W. F.. Eine infusorielle Selbstbeurtheilung. 
VII. (1855) 240. 


ZWZ 


\ — Eine kleine Zugabe zu A. ScHNEIDER’s Beiträgen zur 


— Der Organismus der Infusionsthiere ete. III. 1. Hälfte. 


Leipzig. 1879. Taf. I-XXIV. 

Sterki V., Beiträge zur Morphologie der Oxytrichinen. ZWZ. 
XXXI. (1878) 29. Taf. IV. 

— Tintinnus semieiliatus. Eine neue Infusorienart. ZWZ. 
XXXLIL (1879) 460. Taf. XXVIII. 

Stuart Alexander, Ueber Coseinosphera eiliata, eine - neue 
Radiolarie. ZWZ. XVI. (1866) 328. Taf. XVII. 

Szentkirdlyi AÄkos, A Miescher-föle tömlök. Kolozsvärt. 1880. 

Trembley Abraham, Abhandlungen zur Geschichte einer 
Polypenart des süssen Wassers mit hörnerförmigen Ar- 
men. Aus dem Französischen übersetzt von J. A. E. 
GoEzE. Quedlinburg. 1775. 

D’Udekem M. J., Recherches sur le d’eveloppement des Infu- 
soires. Bull. de l’Acad. roy. de sciene. de Belgique. XXX. 
(1856) Pl. I. 


— Description des Infusoires de la Belgique. Memoire de 


l’Acad. roy. d. seiene. de Belgique. XXXIV. (1862) Pl. 
I—_V. 

Weisse W. F., Ueber den Lebenslauf der Euglena. Bull. de 
la Class. phys.-math. de l’Acad. imp. d. science, d. St. 
Petersb. XII. 1857. 


Naturgeschichte der Infusorien. AAP. (1856) 160. Taf. 
VL A. 

Willemoes-Suhm R. v., Biologische Beobachtungen über nie- 
dere Meeresthiere. ZWZ. XXI. (1871) Taf. XXXI. Fig. 
1—3. 

Wrisberg Henricus Augustus, Observationum de animaleu- 
lis Infusoriis satura. Gottinge. 1765. Tab. I—LI. 

Wrzesniowski A., Ein Beitrag zur Anatomie der Infusorien. 
AMA. V. (1869) 25. Taf. III—IV. 

— Beobachtungen über Infusorien in der Umgebung von 
Warschau. ZWZ. XX. (1870) 467. Taf. NXI—-XXIL. 
— Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. ZWZ. XXIX. 

(1877) 267. Taf. KIX—XXI. 

Zeller Ernst, Untersuchungen über die Fortpflanzung und 
die Entwickelung der in unseren Batrachiern schma- 
rotzenden Opalinen. ZWZ. XXIX. (1877) 352. Taf. 
XXII—IV. 

Zenker V., Beiträge zur Naturgeschiehte der Infusorien. 
AMA. II. (1866) 332. Taf. XIX. 


| Züm F. A., Die kugel- und eiförmigen Psorospermien als 


Ursache von Krankheiten bei 
1878. 


Hausthieren. Leipzig. 


TARTALOM. 


Elöszö Er MREDS 1553 2 Hacke: 
Elsö idoszak. LEEUWENHOEK 6s Mürer OrTT6 FRIGYES 
Koran ee ee en SE E SIWEny en 


Masodik idoszak. EHRENBERG 68 Dosanın kora ..- 
Harmadik idöszak. Az utolsö harminez &v buvarkoda- 
sanak eredmönyei s a vöglenyek ismeretenek jelen- 
legı allasa. ea 
I. Az alakok ismeretenek ayashodken s a veglenyek 
kozoslierokonsass ee nee ee 
(Gresarınateleka 0 u ge ee 
IRadiolarokse 2er 0 a er 
Heliozoumok -.- 
Monerekeien zer Eat eg Ar A eerlbe ne 
AllBathybiusrolseı ze une 
Myxomycetek RE Te 
BE Habyıınchulatelekee er 
Blagellatoknt 2 ee la, ee 
A moszatok &s Bonıbälkh rajzöspöräl meg a Flagelli- 
tok közötti viszony ° 0.2 __ __ __ 
Catallactäk En a non 22m 
INoetilteatelek au Sr re a 
Szorosabb ertelenıben vett esillöszörös Azalökällat- 
kakı (Gihata)a a 2 me ar 
Szivö äzalekällatkäk, vagy Aeinetaföl6k 
Azsallatı verlönyekköre m 


II. A szervezet ismeretenek haladasa _- __ -.. - 
A veglenyek testenek alaktani ertöke -.-. --. 
IN verlenyektszeryelme a en Nenn 
A veglenyek testönek Enter nn ae 
Gutreula, vazaksp hear 
A köregplasma elkülönülesei. Pälezikanlaktı ontecn. 
Ike ke A ern 


A veglenyek Nesdhönen Gsszchizöde köpessdge, vagy 


ennek hiänya. Myophanrostok _--- --. __. -.. 
Helyvältoztatäsra valö elkülönülesek ee 
A Gregarinäk helyvaltoztatassa --- --- --- 
A 
Ostorok &s cesillöszörök __ -.. 
Az Acinetafelök tapogatöi --- -—- --- 
Erzes s az 6r26s közvetitesere vald 
Lüktetö üröcskek ___ ___ 


A täplälek felvätelere s en egernyaldskre ala elkü- 


elkülönülesek 

lönülägeks 3 = Re 
Levelzöld-testeeskek s dee Fe lbannagok en 
Magkepletek ___ 
Betokozödas __. 

Ill. Szaporodäs &s fejlödes 


Lap 


== WIDE 


34 


1" VOEWOrTAR SA a er 


INHALTSVERZEICHNISS. 


Erste Periode. 

FRIEDRICH MÜLLER __. 
Zweite Periode. 
Dritte Periode. Forschungsergebnisse der letzten Decen- 


Die Zeit von LEEUWENHOEK und OTTO 


Die Zeit von EHRENBERG und DUJARDIN 


nien und gegenwärtiger Stand der Kenntnisse der 
Protisten ee re Fa Te m 
I. Erweiterung der Kenntnisse von den Honen und 


die Verwandtschaftsverhältnisse der Protisten ___ 253 
Grepanınen? eo = Keer By ieıy 253 
Radiolarien N IT Re 34 4958 
Heliozoen und Moneren ee en 4 358 
Vom Bathybius ee FE en ah) 
Myxomyceten er. ee 4 906 
INapynmthuleen@ au a Er ger re 
Flagellaten __- --_- - ee re 95) 
Verhältniss der Schwärtsponenl von Algen und 
Pilzen zu den Flagellaten -__- --- --- --. ... 260 
Gatallaeten. m: eLnlehet Er, ee 2265 
Noctlucen--: Em nu N re Fee 2966 
Ciliaten in engeren Sinne __ -_. . ven ar 267 
Sauginfusorien (Suetorien) oder Acinetinen __ ___ 269 
Kreis der thierischen Protisten __ --- --—- -—. 272 
II. Fortschritte in der Kenntniss der Organisa- 
one een ee 
Nroroholosieehen Werth = eoisienlehes In 
Organe der Protisten __ ___ _. 2. 284 
Die Grundsubstanz des Protistenleibes _--- --- 286 
Cutieula, Skelete, Schalen 772722 272988 


Differenzirungensdes Ektoplasma. Stäbehenförmige 


Körperehene rs Pr Bene 
Contraetilität des Protietenleihen oder Mensel der- 
selben. Myophanstreifen --- --—- -—- .... __. 291 
Zu Ortsveränderungen bestimmte Differenzivungen. 
Locomotion der Gregarinen __- --- --- -—.. 294 
Bseudopodiene ee eg 
GeiskelnKundECilenss Er 6 
Die Tentakeln der Acinetinen _-- --- -— ... 301 
Empfindung und Differenzirungen, len zur Ver- 
mittlung derselben dienen _-__ -.-. -_. .... 303 
Pulsirende Vacuolen se er all 
Differenzirungen, welche zur Aufnahme und Ver- 
dauung der Nahrung dienen __ --- -—. —. 333 
Chlorophyllkörperehen und andere Pigmente _-- 337 
IKenmeenililo. u. ea zei = we es rn Br) 
Eneystirung __- --. en sh) 
III, Fortpflanzung und ee eelune a8 2300 


A veglenyek elsödleges keletkezesenek kördese ___ 
l. A Gregarinäknak s a velök rokon szervezeteknek 
szaporodäsa 6s kifejlödese --- --- ——. 
 «Gyökörlabhake ea un u een 
a) Monothalamiumok _- __. --. -——- --- 


LO 


b) Po!ythalamiumok u ee 

G)#Elelozoumok = ud Mer br An 

ÜV)eRatıolarok .; 2 mE See een 
3. Flagellätok er ar Fe ee 

a) Levelzöldet ah Nudiflagellätok _ 

b) Levelzöldet nem tartalmazö Nudiflagellätok 

S)ICHIoBagellätoken Hu NE A 


"4. Noctilueak . EEE EEE EEE 0a 


hear ARE 
A) Oszläs &s iniindade sure ee 
Az Acinetafeleknek belsö rain önatad&kok 
utjäan valö szaporodäsa --- -... --- 
STEIN tigynevezett Acineta-elmelete 
A szäjjal birö äzal&källatkäk ügynevezett 
eruhriol- u; sc en 
B) Conjugatio. A csillöszörös äzalekällatkäk 
egybekelesenek (conjugatio, zygosis) lefo- 
lyäsa, lenyege &s jelentösege... --- 

Az egybekel&es mödjai, az eeshekelt paro- 
kon letrejövö külsö vältozäsok, az egy- 
bekeles idötartama _-- --- 

Az egybekel6s alatt ds utäan \ötrejövd belsö 
väaltozasok Lelbzie Re £ 

Az äzalekällatkäk eorHähelsii Foyer 
nak lenyege 6s jelentösege --- --- 


A2N0 0AALOMIGERRERE , Chalets En 


Seite 
Die Frage von der spontanen Entstehung der Pro- 
usten I oo Te SE. 0, 
l. Gregarinen und densäbben verwandte One 
mon a aa re Re 
2. hizbpellin. a re Eee 370 
a) Monothalamien SEE er 371 
bymeolyihalamımı FE IE Er 375 
ec) Eelezoanıı. 2. 3 Zu 376 
d.). Radiolarien.... -ı 2 2. 2 er 
3. Flagellaten er = 383 
a) Chlorophylihaltige NudHbeellalon nn ae 
b) Chlorophylifreie Nudiflagellaten __-. ---. 345 
e) Gilioflagellaten _-. = ...- 2 Vega 
4. Noectilucen ut EN Verena Se 
5. Ciliaten_-- --- = Pe = ..(l) 
A) Theilung und Kuosperhiliued ==: EAN) 


Die Fortpflanzung der Acinetinen durch 
endogene Schwärmsprösslinge ___ -.. 
Die sogenannte Acineten-Theorie von STEIN 
Die Embryonen der mit Mund versehenen 
Infasoriene 22 See == 
B) Conjugation. Verlauf, Wesen nd Boden 
der Conjugation (Zygose) der Ciliaten__. 
Conjugationsarten, äusserliche Veränderun- 
gen der Conjugirten Paare, Dauer der 
Goniupgation ea 7 zen ud 
Innere Veränderungen der Ciliaten wäh- 
rend und nach der Conjugation .... -.. 
Wesen und Bedeutung des Conjugations- 
processes der Infusorien -_- __.. -.. 


456 | Eiteraturverzeichniss---— -—- --- = .- Ver ee 


m 


448 
456 


IMINMNINDNINNUNMIN! 


3 2044 107 209 751