/ ■ * KIADJA A MAGYAR NEMZETT M Ú Z E U M. SZERKESZTI HERMAN (3TTÓ. SZAKSZERKESZTÜK FKIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. TIZEDIK KÖTET. 188f). KILßNCZ TÁBLÁVAL T E E M E S Z E T E Ael Z 1 EUZ E T E K Vol. X. 1886. VIERTELJAHRSSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DAS AUSLAND. HERAUSGEGKBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. I 1 JOURNAL TRIMESTRIEL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. QUARTERLY PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINER.ALOGY AND ■ GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM .AT BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. FHANKLIN-TÄR8UUT NYOMDÁJA. rv,i Megjelent : àjn'ilis hó lO-éti 1886. illllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|llll|l|||ll||||l||ll|||||{||||||||||||{||||||||||||||||||||||||||||{||||||^^ j TERMÉSZETEAJZI | I FÜZETEK I I KIADJA A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM. | ^’1 I 1 SZERKESZTI g |. HERMAN OTTÓ. | 1 SZAKSZERKESZTŐK | I FRIVALDSZKY J., JANKA YICTOR, SCHAIIDT SÁNDOR. | I TIZEDIKKÖTET. | I ELSŐ FÜZET. 1886. JANUÁB— MÁBCZIUS. | I NÉGY TÁBLÁVAL. I I TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK I Vol. X. 1886. Nr. 1. VIERTELJAHRSSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE TÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. JOURNAL TRIMESTRIEL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TÚL lililililliliiIllillIlllliiiiliiiiilililiiiliiiliiiiiliiiiilliiiiiiililillllliillliiiillllllllllilIlllilliillllIIllllIllIlllllilillllH^ QUARTERLY PERIODICAL OF § ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY | AND GEOLOGY BESIDES A | REVIEW FOE ABROAD. | EDITED BY THE HUNG. NAT. 1 MUSEUM AT BUDAPEST. 1 Publ. IV. 10. 1886. TARTALOM. Lap I. l’i£,\NZKN.\u Ágoston. Letkés i'első-mecliíon’án faunájáról— — — 1 II. Dr. r)RLEy L.vszló. Budapest és környékének alsóbbrangu (Entomo- ßtraca) rákfajai. (L, II. tábla) — — --- — - — - — — 7 III. Schmidt S.índor. Ásványtani közlemények. (III. tábla) — 15 IV. Frivaldszky János. Lepidoptera nova et varietates, in Expeditione ad oras Asiae orientabs Comitis Belae Széchenyi, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludovico Lóczy collecta. (Tab. IV. Fig. 1 — 5) _ 39 V. Jank.\ Victor. Amaryllideae, Dioscoreae et Liliaceae europaeae — 41 VI. Frivaldszky János. Difformitates et monstrositates Coleopterorum (Tab. IV. Fig. 6—13) — — — — — — — — — — 78 VIL Dr. Krenner József Sándor. Tellurit Facebájáról. (Egy rajzzal) 81 Vili. Dr. Krenner József Sándor. Symplesit Felsőbányáról. (Egy rajzzal) 83 IX. Dr. Dietz Sándor. A Typba- és Sparganium-nem virág- és termés- fejlődése ... ... ... ... — . ... ... ... ... ... ... ... _.. 85 Be vue. Pag. August Franzf.nau. Über die Fauna der zweiten Mediterran-Stufe von Lotkés _ g J Dr. L. ÔRLEY. über die Entomostraken-Fauna von Budapest. (Taf. I. und II.) 98 Joannes I rivaldszky. Lepidoptera nova et varietates, in Expeditione ad oras Asiae orientalis Comitis Belae Széchenyi, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludovico Lóczy collecta. (Tab. IV. Fig. 1— 5)._. _ jqs Victor Janka. Amaiyllideae, Dioscoreae et Liliaceae europaeae ... ... 105 Joannes Frivaldszky. Difformitates et monstrositates Coleopterorum (Tab. IV. Fig. Ö-13) Dr. J. A. Krenner. Über den Tellurit von Facebaja. (Mit einer Figur) ... 106 Dr. J. A. Krenner. Symplesit von Felső-Bánya. (Mit einer Figur) ... ... 108 X. KÖTET. 188fi. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1. FÜZET. JAX.-MÁRCZ. LETKÉS FELSŐ-MEDITERRÁN FAUNÁJÁRíÍL. Fkanzenau ÁGosTON-tól Budapesteii, A börzsönjii trachyt hegység nyugati és délnyugati részét többnyire a második mediterrán emelethez tartozó képződmények szegélyzik, melyeknek anyaga homok, agyag, márga, homokkő és mész. E kéjíződmények két helyen gazdag kövülettartalmuk által már régen nevezetessé váltak, az egyik a szobi homok lerakodás, a másik a kcmenczei lajta-mesz. Ezekhez sorolható még egy harmadik helyiség, névszerint Letkés is azon kövület küldemény alapján, a melylyel Matcsek Robert letkési erdövéd a magyar nemzeti muzeum ásvány-őslénytani osztályát újabban gazdagította. Letkés ez ideig alig volt az irodalomban ismert, csakis Stäche és leg- újabban Halaváts emlékeznek meg róla; az előbbi* a Vácz környékén vég- zett geológiai felvételek leírásánál említi, hogy «a rétegek Letkés (Letkes)-nél legnagyobbrészt tuffszerü homokkövek, melyek a trachyt-brecciákhoz közel voltukat még a bennük előforduló amphibol és csillám által is elárulják. Ezen homokkő többnyire igen törékeny héjmaradékai között, következő fajok voltak meghatározhatók : Conm Pmcki Might. « Ihijardini Desh. katica millepuuctata Lam. « sp. Mitra Partscki Horn. Triton parridnni Might. Fums hilimatm Partsgh. Dentaliwn Badmse Partsgh. « mutabile Doh. « entalis Linn. Corbula (fibba Olivi. « carinata Düj. Cardiam Jdrsíduni Bronn ? Arca Turonica Duj. « Halaváts ** táblázatokban közli Magyarhonról azon gasteropoda ala- kokat, melyeket R. Hoernes és Auinger az «Abhandlungen der k. k. geol. Staghk. Die geologischen Verhältnisse tier Umgebungen von Waitzen in Un- garn. Jahx’b. der k. k. geol. Reichsanstalt. XVI. B. p. 3l!2. ** Halaváts. A magyarhoni mediterrán i'étegekben előforduló conusokról. Föld- tani Közlöny XI. évf. 1. 1. — Tabellarische Uebersicht derjenigen in Ungarn vor- kommenden Gasteropoden-Formen, welche von Herrn R. Hoernes und M. Auinger in den drei ersten Heften des XII. Bandes der Abhandlungen beschrieben wurden. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. XVI. B. p. 153. Természetrajzi Füzetek. X. köt. ^ F£ lieicliKiUistalt» XTl. kötete LrtkeHen tullíltíltütt : ■nek három első tiízetéhen leírtak s itt említi, hogy ( '0,1,1.^ Leptoomux) Dujardini Desii. . f ( lu’liicoiiux ) Sueaai K- Hokn. et Aug. Aitrilldrid (Ancilla) aiihcanalifcra (VOrh. . (/la 11(1 i fonni s Lam. « ( Anaida. c ) obsoleta Biiocc. Ihiccinnin iniocenicum Might. r.^an e szerző az «Lj alakok Magyarország mediterrán kom fauná- Ikhol-.^'^czimü dolgozatában meg e helyiségről a Castellana intermittens 11. Horn. A Auc;. fajt is említi. ... , Magam e vidékét közelebbről nem ismerve, a geológiai viszonyokról nem szólhatok, a képződmény anyagának minőségéről is csak annyiban, a mennyiben egyes bejakliól sikerült keveset kimoshatni s ez alkalommal arról győződtem meg, hogy a Stäche által említett amphibolon és csillámon kívül meg vörös gránát is található. A héjak legnagyobb része szép, sőt egyes példányok kitünően marad- tak meg. A kövületek, melyeket meghatároztam, a következők. Conns Tárbeli ián lis Grat. A tekercs rész kanyarulatainak szélén a dndorok nem igen szembeötlők. Az egyedüli példány magassága 1 6 m. m. Conns Dujardini Desh. Az e fajhoz tartozó 7 példány közül négynek utolsó kanyarulatát egész magasságában haránt irányú barázdák diszitik. Conns Stíl ri E. Horn. & Auo. A Lapugyról származó köpezösebb ala- kokkal egjTzik ; a tekercs begye igen kiálló. 1 példány. ( 'onus Siiessi E. Hőrn. A Aug. k tekercsből és az utolsó kanyarulat eg)' részéből álló töredék legjobban egyezik E. Hoernes által e faj Il-dik varietásának leirt alaknak megfelelő részével. Az azonosítás helyességét még megerősíti az is, hogy e fajt már Halaváts ismertette e helyiségről. Conns Enzesfeldensis E. Hőrn. A Aug. Az egyedüli példány héjának alja egy kissé sérült, a meglevő részen haránt barázdák vannak. Conus f iiseoeinij idatiis Bronn. A letkési példány alakja és színezése teljesen egyezik a Bujturról származókéval ; csak a szájnyílás valamivel kes- kenyebl) és a héj alja teljesen sima. Ancillaria suhcaiialifera ó’Orb. Egy teljesen ép példány. Ancillaria ijlanditornns Lám. Négy ép példány és hatból töredékek, mely utól)l)iak közül az egyik tetemes nagyságra vall. Ancillaria obsoleta Brocc. Tizenegy példányból hét csak töredékben van meg. Manimella sp. Egy :H mm. magas héj, melynek jobb szájszéle letört. * Terniészetrajzi Füzetek. Vili. 177. 1. 3 Bimficula huccinca Desh. Egy teljes példány. Voluta ficuMna Laimk. Öt töredék legalá!)!) három példányból. Voluta taurinia Bon. Egy ép példány. Mitra Hűbéri li. Hörn. & Auo. Egy példány. Mitra Bellar di K. Hörn. & Auo. Egy hiányos példány. Mitra scrobieulata Brocc. Egy a jobb szájszélig teljes példány és más háromnak töredéke. Az alak és diszités legjobban egyezik a Lapugyról szár- mazó példányokkal. Mitra cupressina Brocc. Egy példány. 3íitra Michelotti M. Hörn. Egy példány. Cohmbella subulata Bell. Egy teljes példány. Megjegyzem, hogy ezen faj fogalmát úgy értelmezem, mint azt E. Hörnes & Auinger teszik. Terebra fuscata Brocc. Két töredék, melyek mindegyike 70 m. m. hosszú. Terebra pertusa Bast. Két töredék, egyik hét, a másik három kanya- rulattal. Egyezik a bécsi medenczében ismeretes alakokkal, a mennyiben minden kanyarulaton két sor bütyök van. Terebra bistriata Grat. Egy töredék két kanyarulattal. Hossz irányú l)ordái épen oly nagyon hajlottak, mint azt a lapugyi példányokon látni. Buccin um. Hoernesi Semper. Egy teljes példány. Buccinum Hoernesi Mayer. Három példány, ezek között az egyik töredék. Buccinum badense Partsch. Két példány. Oniscia cfí/mra Brocc. sp. Egy ép példány. Cassis sahuron Lám. Négy jól megmaradt példány; magasságuk :28 és 83 m. m. közt változik. Chenopus alatus Eichw. Egy példány, melynek jobb szájszéle a szárny felső ujja kivételével letört. Triton atßne Desh. A felnőtt lapugyi példányokkal egyező előfordulás. Egy példány. Triton Apenninicum Sassi. Három teljes példány, melyek közül a leg- nagyobbnak magassága ± 1 m. m. ; a két kisebbnek mindegyike 1 4 m. m. hosszú. Triton tortuosum Bors. Egy töredék öt kanyarulattal. Ranella marepnata Martini, sp. Egy példány. Murex spinicosta Bronn. Egy példány. A jobb oldali szájszél letört. A héj magassága a jól megmaradt csatornával együtt :25 m. m. Murex Partschi Hörn. A csatorna az egyedüli meglevő példánynál letörött. Murex subtorularius E. Hörn & Aug. Egy csak a csatorna legvégén sérült példány. Fusus semiriKjosus Bell. & Micht. Hat példánynak töredeke. 1* 4 Ku-u fojból huszonhat többé hevésbbe jó ni.'.'lartiisu læl.lany vau. logmiRyol.i. magassaRii óo, a leg use ) e o m. m. " l■•m,■hlann rediaimhi l'Voiis, Egy moglohotos op pehlany. I „mrlhtni, vuriwsii Brocc. A teljesen ,)ol megmaratlt példány . 111. 111. hosszú. ( \nu'i’U(irii( cauci'Uüta L.\m. Egy példány. ( am-clhinn sp. Két, igen serült példány. I'hnvtoma cataphracta Brücc. Öt töl.bé kevésbbe pl megmaradt pél- dány, valamennyi a köpczös alakokhoz tartozik. Plcarutoina interrupta Brocc. Egy példány. Vlcnrotoma asperula Lám. Három meglehetős ép példány es két töre- dék van e fajból, az elölibiekböl az egyiket csak feltételesen csatolom ide, a mennyiben az egész héjat haránt irányú éles vonalak díszítik. Vlcurotoma semimarpinata Lám. Egy töredék. Vkurotoma turricula Brocc. Egy példány. Vlcurotoma tri/asciata Hörn. Egy példány. Vlcurotoma rotata Brocc. Tizenegy példány. Vlcurotoma coronata Münst. Egy példány. Vlcurotoma obeliscus Des Moul. Három példány. Vlcurotoma sp. Egy töredék. Közeli a P. Auinger-í HiLB.-bez, a nélkül azonlian hogy vele azonos volna. Cerithium minutum Serr. Egy töredék öt kanyarulattal. Ccritliium crcnatuin Brocc. var. Egy példány. Cerithium spina Partsch. A két sima embrionális és az ezeket kővető öt továblii kanyarulatból való töredék ; az összes hét kanyarulat magassága valamivel több 2 m. m.-nél. Cerithium sp. Egy töredék, mely talán a C. crenatuni Brocc. var. egyik varietásához tartozhat. Turritella bicarinata Eicnw. Egy töredék a héj hegyével. Turritella subanepdata Brocc. Egy töredék hét kanyarulattal. Turritella sp. Egy töredék öt kanyarulattal. Az egyes kanyarulatok domhoruak és tiz harántirányu bordával ékitvék, melyek kelteje között min- denkor még egy finomabb látható; az előbbiekből a legvastagabb felül- ről számítva a hatodik. Valamennyi bordát az S alakú növési vonalak ke- resztezik. Turbo carinatus Bors. Két teljes példány és három töredék. Turbo sp. fedők. Két darab. 'Trochus patulus Brocc. Egy példány. \<(tica mdlepunctata Lám. Kyolez meglehetős jól megmaradt példány. i\atica mdlepunctata Lám. Fedő. Az előbbi példányok egyikéből mostam ki. Natica redempta Micht. Egy aránylag vastag héjjú töredék. 5 Natica helicina Brocc. A hat meglevő péklányhól négynek tekercse alacsony, kettőé magas. Dentalium hadense Partsch, Egy (1 c. m. bosszú darab. Dentalium Bemei Desh. Egy 2 c. m. bosszú darab. Dentalium miitcdrile Don. Egy 3 c. m. bosszú példány. Lucina leonina Bast. Két egy és ug3'anazon példányhoz tartozó héj. Cardita hippopea Bast. Egy 17 m. m. bosszú baloldali héj. Pectunculus pilosus Lin. Egy nagy héjnak töredéke. Arca diluvii Lám. Egy 6 m. m. bosszú teljes példány, kilencz baloldali és két jobboldali héj, melyeknek méretei azonban lényegesen nagyobbak, mint a megnevezetté. Lima strigilata Brocc. Egy baloldali héj. Pecten Besseri Andrz. E fajból két felső teljes héj és egy töredék van. A héjak sajátságos központos díszítése, valamint a füleken mutatkozó suga- rasan elrendezett léczek igen jól láthatók. Pecten cristatus Bronn. Három töredék, kettő felső héjakból. Pecten Sauscdicus Hilb. Egy 13. m. m. bosszú és ugyanoly széles felső héj, melynek első füle teljesen letörött, a hátsó csak töredékben van meg. Az e fajra jellemző díszítés példányunknál igen széjien megmaradt. Pecten sp. Egy igen dombom 17 m. m. bosszú és széles felső héj. Clypeaster acuminatus Desor. Egy példány. Clypeaster Reidii Wright. Példányunk Michelin e fajról közlött leírá- sával és rajzával a legkisebb részletekig mindenben egyezik. Michelin eredeti példánya, Málta sziget miocénjéből való. Clypeaster sp. Egy a felső oldalon és szélen megrongált töredék. Acanthoeyathus transsilvanicus Rss. Három többé kevésbé jól meg- maradt példány. Astraea crenulata Golde. Egy gumó. Porit es incrustans Deer. Egy gumó. * Ha e faunát összebasonlitjuk a Stäche által közlöttel, látjuk, hogy a kérdéses Cardium hirsutum Bronn-oh kivül ö még a következő nálam hiányzó fajokat találta : Comis PiscJii Micht. Mitra Partsclii Hűen. Triton parridum Mioht. Dentalium enUdis Linn. Corhida yihha Olivi. « carinata Duj. Arca Turunica Duj. Halaváts pedig a Buccinum miocenicum Micht. és a Gostellaria inter- mittens B. Horn. & Aug. fajokat sorolja fel, melyekre én nem akadtam. Látjuk ebből, hogy Letkés faunája elég tekintélyes, miután onnét mos- tanáig 91 alak ismeretes, melyek között 8á fajilag biztosan meghatározható ö volt : fz utólihiíikat más ismert vidékek faunájával egybeliasoulitva látható, liüg}’ a lapugyi áll legközelehl) hozzá, mert Lapugyou a i'dxcióhu'io rrclicdiuld Fuchs I '((‘iirotomn rotáld Frocc. iWti íi SdUsd liens Hilr. i'lilpedster aeumiudtus Deror « Heidii Wright Astrm'd cremilatd Goldf. és Parités incrustans Defr. alakon ki^•iíl valamennyi más található. Végül felemlitendönek vélem, hogy a Clijpeaster lieuhi Wright és a ( 7///a'a.só'r töredék határozottan nem abból a rétegekből valók, a hóimét a többi k()vületeknek nagy része származik, mert a reájuk taiiadó anyag igen kémény mész ; valószinü tehát, bog}’ egynéhány kövület egy talán ugyanott előforduló lajtamész lerakodásból került. 7 Bl DAPEST ÉS KÖRNYÉKÉNEK ALSÓBBRANGÚ {ENTOMOSTRACA) RÁKFAJAI. Dr, ÜRLEY LÁszLÓ-tól Budapesten. (I., II. tábla.) Budapest faunájából azon alsóblirangú rákfajokat szándékozom jelen dolgozatomban felsorolni, melyek a boldogult Madarász Zsigmond Ede hagya- tékából kerültek a nemzeti Múzeum birtokába. Gyűjteményünkben a rákállatok ezen csoportja csakis nehány, 25 évvel ezelőtt Chyzer Kornél és Tóth Sándor urak által gyűjtött példányban volt meg. Pedig Margó Tivadar vlindapest és környéki' állattam teknitethrn » ^ czímű és 1879-ben megjelent művében az alsólibrangü héjj ásókból 40 fajt sorol fel és lakóhelyüket pontosan megnevezi. A felsorolt adatok egy része Madarász Zs. Ede megfig^^eléseinek köszönhető, ki évek hosszú során át a legnagyobb buzgalommal tanulmányozta, gyűjtötte és bámulatos ügyességgel állandósította ezen állatkákat. Gyűjteményében a Budapest környékéről ismert rákfajok valamennyien megvannak, többek között a Margó által Cypris liunqarica néven felsorolt, de le nem írt óriási Kagylósrák is, még pedig számos borszesz-peldányban, sok mikroskopi készitményben és pontos rajzban, melyeket Madarász még 1800-ban készített és Cypris hungarica n, sp. feliratokkal látott el. Nem kevésbbé érdekes a Chyzer és Tóth által felfedezett Cypns Zen- kcri nevű faj is, mely kizárólag Budapest faunáját jellemzi és ez idő szerint csakis Madarász gjmjteményében található. Chyzer és Tóth eredményes kutatásai által buzdíttatva, ritka hévvel és áldozatkészséggel fogott Madarász e csoport tanulmányozásához. A tudo- mányos kutatásokhoz szükségelt legdrágább eszközöket s a világirodalom szakértekezéseit beszerezvén, a hazai és külföldi szakbuvárokhoz társul sze- gődött, És csakis ezen tervszerű eljárásának köszönhető, hogy gyűjteménye a legpontosabban meghatároztatott, úgy, hogy az későbbi szaktanulmányok- nak kiindulása lehet. Főleg ez utóbbi körülmény indított Bákgyűjteményé- nek ismertetésére, hogy egyúttal a szakemberek figyelmét is reá irányozzam, mivel Madarász megfigyeléseiből az irodalomba csak vajmi kevés szivár- ^ott Ht. E/, utóhl.iniik okát Madau.vsz tnlszeréiiységében kell keresnünk, ki ugA’an a tenneszetkedvolö egesz hevével csüngött tanulmányain, de a közlés viszketegscgét még csak hircln')! sem akarta ismerni. Csak így töiáénh etett meg, hogy hazánk legnevczetesehh és legjellemzöhh Kagylósrákja, óriási alak- jával és kidönös alakú iiyálkamirigyével egy negyedszázadon át csakis a íel- t'edezö haráti köréhen volt ismeretes. Hogy pedig ez állat hazánk faunájára valóhau jellemző, amellett hathatósan hizonyit ama köiulmény is, hogy 25 even át megtartotta az újdonság jellegét ! Madau.ász in litteris hungarica névvel jelölte meg s Margó ugyan így eiiumerálja Budapest faunájáhan. Tekintetbe véve azonban, hogy e fajt az irodalomba meg nem vezették he, miután leírásának nyomát sem találjuk, a Nomenclatura elveivel nem ellenkezem, ha a hungarica nevet a felfedezőé- vel cserélem föl, a kinek nevét a szakirodalomban megőrizni mindnyájunk- nak csak kedves kötelesség lehet. Kisfaludi Mauar.ász Zsigmond Ede, a természettudományoknak ezen lelkes és szerény művelője, IS8i ápril hó 4-én én halt meg. Szép természet- rajzi gyűjteményének egy kis töredéke, de ebben a Budapest körül talált rákoknak teljes g^úíjteménye az örökösök szívességéből nemzeti Múzeumunk állattani osztályába került. En az utóbbit szándékozom röviden ismertetni. Az alábbi kimutatásban felsorolt rákfajok részint borszeszben, részint pedig mikroskopi készítményekben vannak meg, a lakóhel3mek lehető pontos felemlítésével. ifivel azonban ez utóbbiak feltűnően megegyeznek a Margó munkájában közlöttekkel, nem tartom szükségesnek azokat újólag felsorolni, hanem megelégszem az állandósítás nemének egyszerű felemlítésével. Margó és Mauar.ász nemcsak jó baráti viszom’ban, de szorosabb tudomáiwos össze- köttetésben és csereviszonvban is voltak, miből ezen megegyezés könnyen kimagj'arázható. A Cypris hungaricáról számos borszesz-példány, 32 mikroskopi készít- mény és 9 n.volczadrétű rajzlap maradt hátra. Sajnálattal kell azonban meg- jeg^-eznem, liogy ezen nevezetes fajról sem leíró sem pedig útbaigazító jeg,vzeteket nem találtunk, ügy hogy a készítmények és rajzok után nekem kellett e hiáu}^ pótlaní. A sok eredeti rajz közöl csupán a szükségeseket állí- tottam az 1. és II. táblán össze. A többi fajra vonatkozó jegyzeteknek szintén nem sikerült nyomára akadnom s így a boldogult tudományos munkásságának óhajtott részlete- sebb méltánylása helyett, l)e kell éniem az általa gyűjtött s birtokunkba jutott fajok egyszerű felsorolásával. A MADARÁsz-fele gyűjtemény fajai, rendszertani helyűknek megfelelő sorrendben a következők. 9 L PHYLLOPODÁK. I. Branchi opodák . 1. Branchipus pisciformisi Schaff. — Br. stagnalis L. ; számos borszeaz és mikros köpi készítményben. 2. Branclnpus torvicornis W. Több borszesz-példányban. 3. Branchipiis Gríibii Dyb. = Br. diaphanns Prév. = Br. Inmgaricns Chyzer. ; néhány borszesz- és mikroskopi készítményben. 4. Apun cancriformin Schaff. Sok borszesz-példányban. 5. Apun productus L. Nehány borszesz-példányban. 0. Entheria cifcladoiden Joly. Több borszesz-példányban. 7. Li/muetis brachipirus ü. Fr. M. = Hedessa Sieboldii. Nehány borszesz- és mikros köpi készítményben. 2. Cladocerálc. 8. St/da cristallina Leyd. Nehány borszesz-példányban. 9. Daphnia macina Leyd. Több borszesz- és mikroskopi készítményben. 10. Daphnia longinpina O. Fr. M. Nehány borszesz példányban. 1 1. Daphnia pulex De Geer ; több borszesz- és mikroskopi készítményben. 12. Moina brachiata Jur. 13. Scapholeberin macronata Mull. 14. Ceriodaphnia (piadranciidata Leyd. 15. Ceriodaphnia reticulata Leyd. 10. Simocephcdus vetulus Müll. (= Daphnia sima.) 1 7. Macrothrix rosea Jur. [S. Pleuroxus trigonellus O. Fr. M. Mindezek számos borszesz- és mikroskopi készítményben. 19. Bosmina longh'ostris Leyd. ; nehány borszesz példányban. 2(1. Chgdorus sphaxicus. 21. Lynceus cancellata ! Nehány borszesz-példányban. II. üSTPtAKODÁK. 22. Cypris aurantia Jur. 23. Cypris biplicata Fisch. 24. Cypris di spar Fisch. 25. Cypris fasciata Fisch. 26. Cypris fuscata Jur. 27. Cypris Jurinii Zed. 28. Cyjms monacha Müll. 29. Cypris pubera Müll. 30. Cypris ornata Müll. 31. CyjJris punctata Jur. 32. Cypris vidua Müll. 33. Cypris Zenkeri Tóth et Chyzer. 10 ;{i. XotodroiiKiíi Madnráazi n. sp. .’ir». ( onini .loR. .‘iO. ( 'i/jirix acciiDiindtii ! '.\~t . ('ifpriít niiidida O. Fn. M. :{s. C/ijirix rii’ciiit -Tt’I!. III. CÜPEPODÁK. ( 'ifrlojix (pKidriconiiíi Jur. io. ( \i/rl()jiíi hrericoniiíf Li hr. i l. 1 (-(t^íior Jri!. i'J. ( \ud}iov(tm}>tm m'nudua Jíaird. Mindezek tö))b-kevesel)l) bor.szesz-példííuyban és mikroskopi készítményben. A felsorolt 1-2 rákfaj a Lynceus cancellata és a Cypris acuminata nevű, bizonytalan eredetű faj kivételével, valamennyi Margó munkájában is felso- roltatott. Ezen fajokat most újólag meghatároztam és leltárilag rendeztem, a ezelból, hog;\’ a szakbuvárok rendelkezésére állhassanak. .\ Madar.ász és ]\1argó által új fajnak felsorolt Kagylósrák a Cypris Klektől több tekintetben eltér. Két igen közel álló szeme, 6 ízű alsó tapo- gatója van. melyen a körmöket is túlhaladó igen hosszú serték nőttek ; a Ilimnél a második pár alsó állkapocs lálialaku s kopoltyú függelékei nin- csenek. A nyákmirigy feltűnően nag}^, az ivarszervek pedig igen bonyolódott szerkezetűek. A hím a nőstémiől főleg a második lábpár alkotásában különbözik. Mivel Lill.jeborg és Brady* a Notodromas nemet épen ezen különb- ségekre állapítják, azt hiszem, minden további indokolás nélkül helyezhetem a fajt nevezett nembe. A Notodromas nembe csupán egy faj tartozik, az 0. Fr. Müller által leírt Cypris monachus, melytől a N. Madarász! első sorban óriási alakja által különbözik. Míg előbbeni alig 1 mm. hosszú (b- 24 angol hüvelyk), addig az utóbbi 4’.ö mm. hosszaságot ér el. A nagj-ságon kívül a héjban és majd- nem valamennyi függelékben léteznek feltűnő eltérések, mint ez a következő leírásból kitűnik. * A Monograph of the Recent British Ostracoda. — The Transactions of the Linnean Society of London Vol. XXVI. A .37!). lapon a Notodromas genus a következőképen jellemezte tik : «Cal apace of vei_\ différent shape in the male and female. Two eyes. Antennae similiar to those of Cypris; the superior composed of seven, the inferior of six joints. Setae of the inferior antennae reaching beyond the apex of the terminal claws. Seconil pair of jaws without a branchial appendage, pediform in the male. Abdominal rami long and slender-Mucus-glaiid of the male large, beset with very numerous closely set whorls of .stout rigid setae. Copulative organs very complex structure.» 11 Notodromas Madarász! n. sp. (I. és II. tábla). 18(jO. Cÿpria hungarica Madarász (in litteris). 187Í). Cypris Jiungarica Margó, Budapest és környéke állattani tekintetben, p. 12í2, (sine descriptione). A Kagylóhéj (1. Tábla, 1 . ábra) sűrűén pontozott, világos barna színű, foltok nélkül; 4'5 mm. hosszú és 2’75 mm. széles. Mellső és hátsó fele csak- nem egyenlő magas, közvetlenül a szem mögött legmagasabb, hol púpszerű en kissé kiemelkedő ; hátoldala gyengén iveit, hasi oldala mellső harmadában bemélyedt ; mellűiről kerekített, hátulról a hasi hajlás előtt kiszögellő. A héjszegély lapos, átlátszó, a hátfelé keskenyedő, közepében egyen- letesen kidomborodó ; széles hasi részén egy sor rövid sörtével ; csipkés vagy fogas kimetszések nélkül, de szabályos benyomatokkal a szegély belső felületén. A mellső tapogatópár (I. Tábla, ± ábra) 7 izű és közvetlenül a szem alatt ered. Az első íz belfelületen az izmok tapadására számos szabálytalan chitinvastagodás, külfelületén pedig két hosszú és két rövid serte található. A második íz rövid, kupdad, alapján két apró szőrcsével. A harmadik íz kétszer oly hosszú mint a negyedik s külső felületén két rövid sertét visel. A negyedik, ötödik, hatodik és hetedik íz 4 — 4 oldalt pillázott hosszú nyúl vány nyal bir, melyek egyesülve úszásra alkalmas sertepamatok. A ne- gyedik íz ezeken kívül két, a többi három íz pedig 1 — 1 serteszerü nyulvány- nyal ellátott. A hátsó tapogató pár (I. Tábla, 3. ábra) közvetlenül a mellső pár alatt Ízesül és hat fokozatosan kisebbedő ízre oszlik. Az első íz rövid, belső chitinvastagodásokkal és két oldalt elhelyezett szőrcsével. A második íz kétszer oly hosszú, mint az első, a harmadik valamivel hosszabb a másodikénál. A 2. íz alapján egy, a 3-án két sörte és az utóbbi- nak végrészén egy a végső íz körmeit is túlhaladó sörtepamat nőtt. Ezen pamatot öt hosszú és egy rövid, egysorosán pillázott sörte alkotja. A negyedik és ötödik íz összenövés! vonalát hat apró szőrcse jelöli meg. Az ötödik ízet két rövid serte, 2 pillázott és két csupasz karom fegyverez'. A végső íz egy pillázott karommal, két erős sörtével és két apró íog- szerű nyulványnyal bír. A felső állkapocspárok jól kifejlődött öt ízből állanak. (1. Tábla, 4 — 5, ábra.) Az első íz, mely gereblye szervnek is neveztetik, szélességben és hossz- ban megegyező urnaalakú chitin lemez, egy mozdulatlan alapi sörtével és 12 mintegy 9 — 11 tompa fogacskával, rágásra szolgáló belfelületén. Izomnyul- ványa hosszú kúpdad, oldali ízvápával a faldosó számára. A második íz (faldosó) igen széles s külső oldalán egy kopoltyú függe- lékkel bír. Ez utóbbi végszegélyén öt, alapján pedig egy csillás kopoltyú fonállal bír, melyek az alapi lemezből újjalakulag erednek. A többi ízek sörtékkel, karmokkal és csillás szőrökkel ellátott hen- gerded darabok. A harmadik íz belső szegélye két pillás és hat csupasz szőrrel, külső szegélye pedig három apró szörcsével ellátott. A negyedik íz egy pillás karommal és négy csupasz szőrrel bír, a végső ízen pedig hat gyenge karom van. Az első alsó állkapocspár (II. Tábla, G. ábra) hat tagú, igen széles kopol- tyú függeléke által szembetűnő. Ennek alapirésze négyszer oly nagy, mint a következő íz, mely három hatsörtéjű parapodiumszerü kiugrással és nyolcz szörcsével van ellátva. A végső íz hat kurta szőrrel szegélyezett. A nagy kopoltyú lemez 24 parapodiumszerü csillás kopoltyú nyulványnyal bír. A második alsó állkapocspáron (I. Tábla, 7., 8. ábra és II. Tábla, 9. ábra) kopoltyú függelék nincs és két különvált részből áll. Az elörész három tagú ; alapi része hosszúra kinyúlt három élű ; cson- kított végrésze 16, majd pillázott majd csupasz szőrrel és egy visszahajlott kampós képlettel ellátott. A hátsó rész két ízű ; végrésze a hímnél kampószerűleg görbített, a nős- ténynél három nyulványnyal ellátott. Az első láhpár (II. Tábla, 1 0. ábra) öttagú, erősen szőrözött végkarom- mal. Az első és második tag 1 — 1, a harmadik és negyedik tag 2 — 2 sertével bír ízvápájuk közelében. A második láhpár 5 ízű, (II. Tábla, 11., 12. és 13. ábra) a mellsőktől jóval eltávolodik; az ízek a vég felé feltűnően rövidülnek; a végsőíz a test tisztántartására alkalmas kefeszerű készülékké módosult. A három első íz 1 — 2 finom szőrrel, a negyedik tompán lekerekített, sűrűén szőrözött végkoronggal, az ötödik pedig 2 rövidebb és 2 hosszabb karommal van ellátva, melynek egyike a hímnél sarlószerűen meghajtott. A potrohágak (II. Tábla, 14. ábra) keskeny hosszú léczszerű képletek, melyek végükön 5 nagy sörtét viselnek; közülök a két középső a leg- hosszabb. A két egyszerű szem, egymáshoz igen közel van annyira, hogy könnyen egyesnek látszik. Az ivar szerveknek pontos leírása már élő alakoknál is sok nehézséggel jár, még inkább készítményeknél, melyeknél csak a chitinváz maradt fönn. Ez után ítélve, a hímvessző (II. Tábla, 1 5. ábra) a test hosszának majdnem felével fölér. Az izülékeny párzási csatornáknak tekervényei s a kalapács alakú segédlemezek nagysága e faj hímivarszervét eléggé jellemzi. 13 A hím- és nöi-ivarszervnek valamint a bélcsatornának szerkezete a Cypris féléknél általánosan ismert terv szerint alkotott. A peték igen nagyoknak látszanak ; hüvelyük korongalakú, erősen domborodott számos mikropilével ellátott felülettel. A nyákmirigy (II. Tábla, 16., 17. ábra) (glandula mucosa) hengeres, tölcsérszerű végrészekkel bír és nagysága a test hosszának egy harmada. Belső hengeres része és kivezető csatornája igen bő, megvastagodott chitin- gyürük nélkül. Hátsó vége zárt, összeforradás nyomai nélkül. A közbülső henger, vagy a szűrő -készülék, számos szorosan egymás fölött fekvő sugaras chitin-korongból áll. E korongok egyenlő távolokban feküsznek egymástól ; külön rekeszeket nem képeznek, csupán a két szélső fűződik le kehelyszerüleg a többitől. A sugarak száma 30 és 35 között válta- kozó. A sugarak közötti területet részint nyálkasejtek, részint pedig nyákos anyag töltik ki. A mirigy kívülről egy nyákszerű és egy chitinnemű réteg által boríttatik. Életmódjára és előfordulására nézve a következő feljegyzés maradt hátra Madakász tollából : «Ezen új állatot először 1858 junius hó közepében nagy bőségben találtam fel a városerdei tó kifolyási árkának azon részében, mely a vas- pálya és a löporraktár között húzódik el. A következő két évben minden erőm megfeszítése mellett sem akadtam reá, holott 1861- és 1862-ben ismét oly bőségben jelentkeztek, mint annak előtte, még pedig májustól kezdve augusztus hó közepéig.^ Tóth Sándoe barátom és munkatársamnak 1858-ban Biharmegyében sikerült ezen állatot felfedezni. E faj csak sekély és igen tiszta vízben tartózkodik ; első tekintetre akármily más vízirovarra inkább emlékeztet, mint kagylós rákra; igen sebesen úszik, de többnyire egy helyen tartózkodik a víz fenekén, hol az iszapban levő rothadó plántákkal táplál- kozik. Ha munkájában megzavartatik, vagy az iszapba fúródik vagy gyorsan tovább úszik és csak nagy ritkán jő a víz felületére.») * Megjegyzem, hogy Madarász 1862 óta többé nem akadt ezen állatra; Marr/ó azonban 1877-ben az Orczy-kert tavában talált nehány példányt. (L. Budapest és környéke pag. 122.) 14 A 'l'ÁHLÁK MAGYAEAZATA. I. 'I’ál)l!i. .Xotodronuis MtuUirászi n. sp. I. A hímnek héjjá, ‘Jl-szer nagy. ; a, szem; />, zárizom; c, lierecsovek. 'i. A hím mellső csápja ; h7. nagy. :i. A hím hátsó csápja; hO. nagy. 1. A hím felső állkapcsa; ersthen. A dolog tehát az u. n. Augit-Andesiteknél mai nap úgy van, hogy azok pyroxénes elegy- részeit ismételve részletesen áttanulmányozni szükséges, mert bízvást állít- * Teriiieszetrajzi Füzetei^ U, p. 51 és 313. 16 hatom, hüííy azokban osetenként a Hyperstliennek általában veve eddig nem ík si'jti'tt fontos szerep jutott.* A roklntiisz hegyről való kőzet sűrű, nagyszemü; sötétebb alapba fog- lalt nagyobb kristályokat tartalmaz, melyek részint fehér, víztiszta Fuldpátok, reszint'^'iz Angit külsejű lijipcrsthciwk. Hyperstlienekkel a kőzet telidestele van, Augitot ellenben nem találtam. Egynéhány Hypersthen kristály tetőzve volt es ott a nagy básison kívül még egy lapos piramist észlelhettem. Ez a habitus a íiatalabb eruptiv kőzetekből származó Hypersthen kristályoknál eddig alig ismert dolog.** Az alakok meghatározására 1 3 kristályt mértem meg és e részben a Eunss-féle tükrözést szögmérő — a számú modell kitünően szolgált, mert a kisebítö o távcsövei a legsilányabban tükröző lapok is mérhetők voltak. A pokhauszi Hypersthen kristályok alakjai ezek sze- rint : a . (lUO) . ooFoo Ó . (OlO) . ooPoc f.(Oül). üP ni ,(110). oop n .(i>10) . oop ^2 e .(P24).V2P2 A i)iramis és básis minden tetőzött kristálynál kiképzödött, az n prismát azonban csak egy esetben észleltem. A III. tábla 1. rajzán láthatni ezen kristályok habitusát, a 2. ábra pedig ezeknek egyenes projekcziója a básisra. A vertikális szimmetria-síkok rendesen egyforma nagyok, ha különböző nagy- ságiiak, úgy többnyire a makrovéglap nagyobb a másiknál. A kristálylapok felülete igen rongált, sokszor majdnem fénytelen, ügy hogy a tükrözés jósága minden lapra nézve egyforma csekély fokú. A mért és számított hajtások tál)lázata az alábbi, a hol n a mért élek számára, Fd az egyes mért értékek közép kíüönbségére vonatkozik, k alatt pedig a mért kristályok száma van. obs. n ±d k calc. a : : ni = JOU: : 110 = 45° 48'. 48. o y / 11. * b: : e = 010: : 124 = 60 42. 4. —10. 2. * a : : e = 100: : 124 = 76 10. 6. — 8. 1. 76 o 14' 4" (l : : 11 = 100: 210 = 27 2 Ica 1. 1. 27 12 38 a:b :d= 1.028 : 1 : 1.167. Optikai tekintetben a három szimmetria-sík szerint kimetszett lemeze- - L. egjaütal: Judü, Geological Magazine, April, 1885, p. 173. Újabban az ai(rcr>ini--i Szahnit kristályokra nézve is kiderült, hogy azok Huperstheneh (K. Oebbüke; Ihill. d. 1. soc. minéral, d. France, 1885, p. 40). ** Legújabban Becke ismertetett déli 7b//, -orbift kőzeteiből szármázó Hupersthen kristályokat amelyeket sajátságosán Bronzitoknak nevez — ; ezeknek kombinálása a pokliauszi kristályokéhoz igen hasonló. L. Tscberm. Min. Mitth Neue Folo-e 7 18,85, p. '.(3. ° ’ ' L. a itidiná.si lljfjicrsthen-t, 1. c. 17 ken az orientálás a rhombos szimmetriának megfelelő és a tetemes pleoch roU- niiis a legjobban jellemzi ezen kristályokat is. Az nhsorheálás sem csekély fokú, ez a kristálytani tengelyekre vonatkoztatva : hx'xl , h és r között nem igen eltérő, de határozottan megkülönböztethető a r>ü, végre a b>ä pedig épen tetemes. A tengelyszinek sorrendje, különböző* vastag három lemezen észlelve az alábbi : ä h c sárgásbarna — halvány hagymazöld — szekfübarna halvány hagymazöld barnássárga-sárgásbarna szekfübarna a szürkebe — Dr. Krenner József S'Ndor műegyetemi tanár úr szívességéből a BERTRAND-féle mikroskóp segélyével a makrovéglappal egyközes lemezen a meghatározott negalic optikai tengelyszög is megmérhető volt, a melynek értéké olajban sárga fénynél 7 1 ° 30', tí beállítás középértéke, 51' középelté- réssel. Ez a tengelyszög a mont-dore-i és az araniií hegyi Hypersthen meg- felelő értéke közé esik. Eölenilíthetem meg, hogy a braehyvéglappal egyközes lemezen verti- kális irányú hasadási vonalak a makrovéglap szerint való elválásra utalnak. A kőzet vékonycsiszolatában sötétszürke alapanyag bőven látható, mely apró pontokkal telve van és poláros fényben isotroj). Itt-ott világosabb színű űvegrészleteket is megíigyelni lehet. A Földpdtok nagyok, sok üveg- és gáz- zárványt tartalmaznak ; Ortholvlasra nem akadtam. Hypersthen metszetekre l)öven találni, a melyek az optikai viselkedés, nevezetesen az élénk pleo- chroismus folytán jellegesen felismerhetők. Minden Hypersthen kristály többé kevésbbé repedezett és a hasadékot rendesen egy sötétebb anyag tölti ki, a mely azonban az eredeti kristálylyal optikailag egységes és abban struktúrát sem ügyelhettem meg. Mágnescas nemcsak a Hypersthen kristályokban van bőven, de kisebb-nagyobb szemeit az egész csiszolatban szétszórva föllelhetni. Ügy a Hypersthenekben mint — és leginkább a Plagioklasokl)an még víz- tiszta hosszúkás Mikrolithok vannak, végre a csiszolatban nehány kristály- töredék Amphibol lehet. A Pokhaiisz hegy maga Selmecz környékén az Angit- Andesit nagy terü- letének egy déli pontja a mint azt Selmecz és vidékének legújahl.) földtani térképén látni lehet.* Mivel pedig e kőzet olyan, hogy a maga nemében jel- leges Hypersthen-Andesitnek nevezhető, nem tartottam érdektelennek a terü- let többi pontjairól származó « Angit- Andesiteket»** (Augit-Trachit, Szabó) Dr. tíz.iBÓ József; Selmecz geológiai viszonyainak előleges vázlata. Mathein. és tenu. tud. Értesítő. Kiadja a inagy. tud. Akadémia. III. ]NS4/'5, p. Ió3. Dr. Szabó József a «Selmeczbáuya vid. földt. szerk. és a m. k. felsöbieber- tárnai bányák inív. visz. ismertetése» (Selmecz, ISS.ö.) czímű munkában a 40. lapon már a <*1 urodrutrachit» megfelelőbb csoport nevet használja. L. egyúttal: Értek, a term. tud. kör. Kiadja a m. tud. Akad. XV. köt. 1885. 3. szám. Természetrujzi Füzetek. X. köt. 18 i. ,vszlu-n átvi/sfíálni, lio-y a Hypia-sthen elterjedéséről némileg meggyözöd- hess< Mi. K tekintetheii nagy köszönettel tartozom dr. Szabó József egyetemi tamir urnák, a ki a szol)an tőrgó teriiletuek a maga nemeben páratlan rész- letes átkutatása alkalmával gyűjtött anyagból az Augit-Trachit példányok összes vékony esiszolatait rendelkezésemre bocsájtotta. Petrográíiai tanul- íuanyoknál azonban a laboratóriumi munka csak leieredményt nyújt, melyet a szabadban a geológiai észlelés tehet csak teljessé. Azéit az én czélom a vekonv csiszolatok átvizsgálásánál más nem volt, mint a iiyroxénes elegyrészt ueiiuleg rei'ideálin, bogy a Hyperstben tartalmuakat telkutassam. A más és más j)ontról származó összesen 7 1 csiszolat átnézése után meggyőződtem, hogy azoknak 48o/o-ában a Hjipersthc?! biztonsággal konstatálható, o5o/o-ban a Ilypersthen nagy valószínűséggel meg van, 17 Vo-ban azonban azt kétségen kivid nem állapíthattam meg. E számok már egymagukban is oda vallanak, dl“ az egyes pontok eloszlása is a térképen olyan, hogy a kétségtelen Hyper- stheii tartalmúak a töbl)iekkel keverve váltakoznak, hogy tehát igen valószí- nűen iíllithatom, miszerint a Hypersthen tartalmú Andesitek ezen az ecfész naijfi területen elterjedcék. Azok a pontok részletesen, a melyeknek kőzetei- ben a Hypersthen határozottan meg van, a következők: Gyökés, Pjerg Hart- labou : Szt.-Antal: Pokhausz, Cerini hegy, Herház völgy, Pivarszkad, Dralie- patak, Kolpach, Piákvölgy, Zsibritó, Fövölgy ; Kolpach : Halcsi völgy. Bába- szék es Kolpach között a vízválasztó ; Ilia : Tarci Vrh, gyalogút Stefultó felé ; Nagy-Szitna tisztása ; Kis-Szitna, ennek é.-ny. oldala és ettől d.-k.-re. Hogy ezen kőzetekben azonban a Hypersthennek az Augitlioz való viszonya milyen, hogy van e határ e kettele pyroxénes elegyrészt tartalmazó kőzetek között ti'kintettel úgy az egyikre mint a másikra, valamint a stratigraíiai és így a korviszoim-a is, azt kideríteni czélom nem volt, az csak más oldalról a jövő részletes tanulmányok feladata lehet.* EÜZÖLI) AüGIT KÖEMÖCZBÖL. .\ «Sehneczbánya vidéke íöldtani szerkezetének és a m. kir. felsöbieber- tárnai l)ányák luivelési viszonyainak ismertetése» (Selmecz, 1885.) czímű munkának a i-O. lapján dr. Szabó József egyetemi tanár úr megemlékezik eg} világos Júzóld 1 yroxenról, a melynek tanulmányozása — úgymond — tolyaniatban van. Ez ásványt én vizsgáltam meg és erre nézve az alábbiakat közölhetem. A kőzet, méh l)ől a megvizsgált apró kristályok származnak, egy közép- szemű Amphil)ol-Andesit és helyisége Körmöcz, az u. n. Sohlergrund a fűrész- - j)r. SZAHÓ JÓZSEF az előbb idézett muuka ^28. lapján erre vonatkozólag oda nvilatkozik. liogy geológiai szereplés tekintetében nem ismer különbséget a Hyper- sthen- és az Angit-tracbit között, azért egybefoglalja őket. 19 malomnál. Az isolait kristályok és alakjukra nezve kétfélék : vagy a jellemző nyolczszögű oszloj^osak (111. tábla 3. ál)ra) vagy pedig táblásak a szimmetria-sík szerint (111. tábla Î-. ábra). A laj^ok felülete érdes, rongált, úgy liogy az élszögeket csak a kisebbítő távcső használatával lehetett közelítően meghatározni. Az oszlojjos kristályok alakja: u (lOü) . ooi^oo, b (010) . oo /.'oo mint keskenyebb lapok, az vi (110) . ooP, rendesen az előbbieknél szélesebb ; a tetőn legnagyobb az 6' (Ti 1 ) • alárendelten még valószínűen az o (^:2 1 ) , 'iP, (;(00r) A)P és z (Oál) . ±Voo is észlelhetők; ez összes alakokat a III. tábla 5. rajzán a prismaövre normális síkra projektálva láthatni. A táblás kristá- lyoknál a h (010) . oopoo a legnagyobb, melyet az )ii{\ 10) . ooP és s (Ti l). P lappárjai szegélyeznek. Megjegyzem, hogy a kristályok orientálására az rt(lOO) . ooPoG lapjavai egyközesen kimetszett lemez optikai viselkedését használtam. A szögértékekböl említhetem : m : m' — 1 10 : 1 TO = 93“ 55' ca b:s =010:111=61 41 ca. A kristályok között gyakran akadni ikrekre, az Augit közönséges módja szerint alkotva: ikerlap az n (lOO) . ooPc» ; ezen kristályoknál rendesen a tompaszögű vég képződött ki (III. tábla, 6. ábra), a beugró szögű véget csak néhányszor észleltem a mindkét végen kiképzödött kristályoknál. Az optikai rezgési főirányok helyzetének meghatározására is az ismert SÉNAKMONT-fele módon egy ilyen ikerkristályból csiszolt lemezkét használtam és ezen az első középvonal hajlása a vertikális tengelyhez a kristálygeome- triai a : c tengelyek tompa belső szögénél 40“ 38' a Na fénynél, 4 külön meg- határozás középértéke, — “oT középeltéréssel. Az optikai tengelyek szögé- nek meghatározására két lemezt csiszoltam, az első és a második közéi)vonalra normális irányban ; a tengelyek tompaszögét azonban olajban sem lehetett megmérni, ellenben : ±Ea = 108“ 39' (8 meghatározás, — “34' középeltérés), ^iHa = 67“ 9' (6 meghatározás, — “34' középeltérés), mindkettő a Na lángra; az első középvonal optikai jellege : positiv. A kristályok pleochroismusa és absorbeálása csekély fokú. Tekintettel a világos fűzőid színre, mely ezen fiatalabb kőzetekből szár- mazó Angitoknál nem mondható gyakorinak, Loczka József kartársamat kértem meg, hogy egy gondosan kiválasztott, lehetőleg tiszta részletből ezen Augit AljX^ tartalmára kémlelni szíveskedjek, mert az anyag csekély meiiy- nyisége folytán a teljes elemzésről egyelőre lemondani kellett. Loczka ur, a mint azt sejtettem, csak csekély mennyiségű agyagföldet mutathatott ki a körűlbelöl 1 decigramm próbában. 2’- ^20 ;î. SZEl’ES MEGYEI ÁSVÁNYOK. A/ (‘liinilt ISSö. (‘V nyaráii egyrészt a magyar nemzeti Múzeum meg- liiZ!Ís!Íl)ol, másreszt Skmsey Andok iir áldozatkészségé íolytáii Szepe.s 'meejiie deli részét liítogattam meg és ott nemzeti Mnzeumiiiik részére ásványokat gyíijtöttein. Egyik kiindnlási pontom Albkeciit íolierczeg bindti bányaterülete volt, ii bonnet Iíakus Pál bányatiszt iir szivessegeböl több érdekes példányt lioz- tain gyiijtemenyiinkbe. A Biudtről származó egyes ásványok ismertetése az alábbi. a) Arsenopyrit. Ez ásvány mint ritkaság a BineUen egy ízben találtatott és Chloantit neveli az I S80-ki budapesti országos kiállításon is látható volt. A magyar- boni földtani társulat 1880. évi február hó 4-én tartott szakülésén először dr. Krenner József Sándor ür mutatta be azt mint Arsenopyritet.* A pél- dánynál, melyet én hoztam, az ArsenoiDyrit kristályok egy szürkés, kemény, talkos-ag}’agba zárvák, a mely kőzetet Quarz erek és csomók tarkítanak. Ha szétütjük, az Arsenopyrit kristályai könyen kihullanak, a nagyobbak többé- kevesbbe széttöredeznek, olykor a jnásma szerint elhasadni látszanak. E kris- tályok átalában jókorák, néha a legnagyobb kiterjedés mentén másfél cm.-nél is hosszabbak. Piendesen többé-kevésbbé egyközesen több kristály nőtt össze és az így támadó lapismétlődések az élszögek pontosabb mérésének tetemes akadályai. Ha azokat a szokott módon állítjuk fel, hogy t. i. a hasadási pris- más alak az első prisma legyen, akkor látnivaló, hogy ezeknek habitusa a közönséges, a brachy-tengely szerint nyújtott, dómás. Arzruni betűit hasz- nálva ** rajtuk a következő alakokat észleltem, a nagyság szerint fogyó rend- ben felsorolva : » . (ÜP2). V2P00, /R. (1 10) . cxíP, fP(lOl) .PcxD, . (011) . Poo. A mért szögértékek az említett fogyatékosság miatt csakis orientálásra alkalmasak, nevezetesen : /// : m' d :d! n : n' 7 ••7' m : d Földtani Értesítő. 1. IxsO. p. 33. (iROTn’s Zeitschrift. 2. p. 430. — 110:110 — ()()° 13' — 68° 48' . 4 kristályon = 101 : lOT = .07 14 „ = 01r):0l5=r 11047 — liÜJd.ö . ó = 01 I :()1T = 81 .51 —8“2 55 . 1 = 110:101= 43 40 .... 1 A III. tábla 7. rajzán láthatni ezen kristályok jellemző képét. Az egyes alakok közöl az 7« . ( I 10) és í/ . ( 101 ) lapjai aránylag simák, de tükrözésük nem tökéletes; a legnagyobbalak [??, .(012)] a jellemző módon a brachy- tengely irányával egyközesen sűrűn és az ismétlődések folytán olykor mélyen barázdás. Az Arsenoj)yrit ismeretes két ikerösszenövésére is találtam példá- kat. A kristályok egyike az . ( 1 10) . ooP szerint való iker, úgy azonban, hogy összenövési lap az m egy lapjára normális sík, minek következtében az ikerkristály szívalakú ; a III. tábla 8. rajza majdnem a természetes nagyság- ban ábrázolja ezen ikert, a hol a brachydóma jellemző rostozottsága is látható. A másik ikerkristály a d.{\0\).Foo szerint alakult ; a rajzban (III. tábla, 9. ábra) ez is a természetes nagysággal majdnem megegyező méretekben szemlélhető. A mi ezen Arsenopyrit vegyi alkotását illeti, azt kérésemre Loczka József kartársam szíveskedett kideríteni. Ide vonatkozó és már közölt * ered- ményeiből látható, hogy a bindti Arseno23rit meglehetősen megfelel a FeAsS alkotásnak : obs. S 20. 10 0/0 Æs-45. 12 Fe :I5 . 04 Cü 0.06 100.32 calc. 19.65"/o 46 . 02 34 . 33 100.— Fajsulya: 6.0896, három meghatározás közéjíértéke gyanánt, Loczka ur szerint. Végül megemlíthetem, hogy az Arsenojj^uit társaságában borsó- sárga Siderit levelecskék figyelhetők még meg. b) Turin alin. Egy fehér, nagy leveles Calcit és sötét borsósárga Siderit érintkezési példányán e két ásvány között szürke Quarz van, a melybe vékony, hosszú 'iarmedin kristályok nőttek. A Turinalin helyenként sűrű csomókban kép- ződött, láthatólag a Siderit határa mentén és innét a tű alakú, 2 cm.-nél is hosszal)!), feketének tetsző kristályok szétágazó csomókban a Quarzot és Cal- citot keresztül kasul hatják, másrészt líedig a Sideriten vékony Turmalin erecskék húzódnak át. Az előfordulás a Calcit és Siderit közé foglalt Turma- lin, illetőleg Quarz zárvány jellegével bír. A Tiirnialin kristályokat a darab- ról sav segélyével választottam el, de így is csak töredékekre tettem szert, a melyek között alig akadtam tetőzött kristál^diákra. Ezeken a másodrendű prismát 6' . (1 1 20) . ooP2 és az első rhomboédert li . ( 1 0Î I ) figyeltem meg. * Természetrajzí Füzetek. 9, p :289. 2í2 A iirisnm lapjai többnyire t'ciives rboinboéder lapok il főtengely irányával egyközesen rostosak, az igen fehilete sem tökéletes. Mérési eredményeim : n S :s' =60° 17'. /■> ; ir = 47 . 12 S. A sznrkf (jnarzon egy esetben a szokott kombinálást észlelhettem, de ,i Sid.ritbeii itt-ott viz-tiszta, mindkét végen tetőzött Quarz kristálykák is lelhetők. c) Calcit. A keményebb agyaggal itt-ott beborított Calcit fehér színű és leginkáhb az 7/ . (2 1 d I )' skalenoederben képződött ki, melynek csúcsán a jellemzően i-estos —‘ 2 //. (0lT2) igen fényes lapjai vannak. Az 773 lapjai homályosak, úgy hogy csak a nagvobb kristályoknál lehetett kézi goniom éterrel azoknak hajlását igen közelítően megmérni. A kristályokra néz\e igen jellemző még egy igen tomjiaszögü és meredek negativ skalenoéder is, de ennek felülete annyira görbült és horizontálisan haladó hullámos vonalakkal borított, hogy a teiigelymetszeseket biztossággal meghatározni nem lehetett. Az 773 elvétve önállóan is, mindkét póluson kiképződött kristályokban található. d) Sphalerit. Sötét borsósárga Sidcrü az alap, melp’e a Sphalerit letelepedett. A Side- rit nagyobb rhomboéderes kristályai a felületen elmállottak, úgy látszik ennek folytán apró lemezekre fölcserepesednek s a hasadási vonalak finom sűrű sorozata látható ; a rhomboéder pólus élei gömbölyűk és azokon a hasadási vonalak mintegy a — V2 77 alakot idézik elő. Itt-ott aprócska bolyhos, lencse alakú Siderit laástályok is megfigyelhetők, melyek újabb képződéseknek lát- szanak. A Sideritet egyébként egy világos barnasárga, lágy és eltávolítható anyag (vasoxydhydrát Loczka kémlelése szerint) borítja, majd pedig igen apró víztiszta Quarz kristályok kérgezik. A Sphalerit magános kristályok- ban van a Sideritre hintve, részint az említett kérgek alatt, részint azok fölött. A legnagyobl) kristály maximális kiterjedése 4 — 5 mm. ; a nagyobb kristályok sötétliarnák, az aprók pedig Irarnás- vöröses színűek. A kristályok jobbára egyszerűek és az ( M.) 1 ) . 00 0, x (3 1 1 ) . - alakokból állanak ; a lapok fénye bágyadt. Domináló alak a 00 0. obs. calc. 311: 101 = 31° 23' 31° 28' 56". A (.) 1 I ) lapjai rendesen gömbölyűk. Ez érdekes példányt a nemzeti Muzeum Fillingeií Káholy igazgató urnák köszöni. e) Egyél) ásvány oh a Bindtröl. Cholcopyrit : egy vaskos kézipéklányhaii került a nemzeti Múzeum birtokába ; zárványai gyanánt a Qnarz és Siderit említhetők. Eakőércz : vas- kos, szürkés fekete színű darab, Quarz, Clialcopyrit, Siderit zárványokkal ; Loczka ur szerint főleg Sb tartalmú, sok Cu, kevesebb Fe és csekély Zn a további elemei. Vascsilláni: nagydarabokban, nagy leveles és aprószemü változatokkal ; Quarz, Clialcopyrit kísérik. Az u. n. « Gloskopf» is szép példá- nyokban található. Quarz : jókora, fehér kristályokban találtatik. Kendesen helyenként vascsillám borítja, úgy hogy a kristályok felülete rózsaszínűre fes- tett ; a vascsillám egyúttal a Quarzot kísérő Sideritre is letelepedett. A nagy kristályok hézagaiba apró víztiszta Quarzok rakódtak le. A nagy fehér kristá- lyokra nézve jellemző, hogy azok sajátságosán hasadozottak. A hasadásokat azonban új anyag mintegy kitölteni iparkodott, a különfélekép orientálva oda telepedett apró Quarz kristályok által ; olykor látható, hogy nagyobb kristá- lyoknak letört végeit későbbi kristálykák vascsillámmal keverve befödik úgy, hogy idővel a letört vég egységesen helyre állhatott volna. A kristálycsopor- tok összefüggése szilárd ugyan, de a sokszoros széthasadozás nj'omai igen szembeötlenek, l'asviráy : agyagos, kisszemű brecciára szép fehér kéreg alakjában telepedett le. Sidrrit : borsósárga színű darabok, a felületen bar- nább sárga, csillogó kisebb rhomboéderekkel, melyeken a 011 is megfigyel- hető; társaságában fehér Quarz, Vascsillám és Clialcopyrit található. Igen csinosak végül a Bindtröl származó csuszomlási példányok is. En két darabot gyűjtöttem, az egyik sárgásbarna színű, tükörfényesre simított példány, a melynek szélein ismerhető fel, hogy anyaga Sídvrit ; a lecsiszolt felületek a darabon keresztül kasul húzódnak. A másik egy többé-kevésbbé elmállott Siderit, a mely a simára csiszolódott felületeken világos borsósárga színű. A mint az előbbiekből látható, a Bindt vaskő bányaterülete az ásvá- nyok szempontjából többszörösen érdekes. A szakirodalomban azonban ide vonatkozó adatokat alig találunk, úgy hogy mint újdonságot említhetem A. V. Groddeck legújabban megjelent munkálatát «Ueber die Gesteine der Bindt in Ober-Ungarn»*, a melyben egyebeken kívül becses bányageologiai vonatkozások is találhatók. Kis-Hnilecz. A Kis- Hnilccz a Bindt közelében, attól délnek van és az ezen bánya- területről származó darabokat ugyancsak Bakus PáIí nr ajándékából szerez- tem meg a nemzeti Muzeum számára. Jahrbach der kaia. kön. Geolog, lleichsaustalt. Wien. .lalirgang 1885, p. tiöö. “21 U ! Baryt ( Wotu.yn). l-y. fgv hiinuinis pflilány üregeilien igen szép, átlag 1 cm. hosszaságu, v.ztiszta kristálv..k alakjáénn van A .tarai, a lloz.mióról jól ismert Woluyn ,.löf„nlnlás,>klioz feltűnően liasonlit, ile li.vKUS ur határozott allitasa szeimt a Kix-Unilnz vashányáihól való, a hol eddig csak egy ízben akadtak reá. Én ezen kvistályokiit megvizsgáltam és azt találtam, hogy atalanos alakjuk a rozsn jlóiWolnywhoz* igen hasonló ugyan, de a kombinálások többszörösebbek, úgy hogy hcluiséfiiik e tekintetben is a Kis-Huilecz lehet.^ Ezen kristályok lapjai igen jól tükröznek, átalában véve teljesen simák, csak néha észlelhetők a prismákon lapismétlések folytán keletkezett baráz- dák. 'röbb kristály megméréséből tapasztaltam, hogy a szögértékek a Szécskay áltál a rozsnyói (betleri) ^Volnynra nézve meghatározott alapértékekkel igen jól megeg;s’eznek. Összesen az alábbi alakokat észleltem : a . ( 100) . oopoo b . (010) . oopoo f.(OOl). OP X , (:! 1 0) . oo Pd m . (1 10) . ooP iV. (:2;k.)) . ocP^/ 2 )i . (1^0) . ooPd k . (l'dO) . ooP3 d . (10:1) . V2P00 0 .(011). Poo G . (013) . bsPoo . (014) . ^/iPoo 2.(111). P P.(223). VsP / .(113). VsP q .(114) .V4P )/.(122).P2 A kristályok állása az, melynél a hasadási prismás alak az első prisma. A felsorolt alakok a csillaggal jelölt dóma kivételével ismeretesek, a mely utóbbi tudomásom szerint átalában véve a Barytnál új alak. A harmad- brachydóma is ritkaság, meid csak nem rég közölte azt először H. A. Mieks ** a valószínűen «Wolfstein in der Pfalz «-ról származó Wolnyn kristályokról, a melyeken az övék segélyével határozta meg. A felsorolt alakokon kívül még három piramist találtam, de tengely- metszéseik a hiányos kiképzödés folytán határozottsággal meg nem állapít- hatók : ezek egy meredekebb piramis a fősorban ((332) . ^/dP, 1 10 : 332 = ca IG° obs., 1 7 ° 40' .03" calc.] és két brachyph’amis : (455). P'/ 4 és (3.4.10) 3. Az előbbi az 111:011, az utóbbi pedig az )113:01 IJ övben van és az ide vonatkozó szögértékek : obs. calc. 111: 455 = 6°20'ca ' 5° 45' 30" 011 : 3.4.10 = 32° 21' ca 33° 33' 55". * SzKC'SK.AY. Értek, a term. tud. kör. Kiadja a m. tud. Akad. VII. kötet. 9. özúm, lS7(i. Gküth's Zeitschrift für Krystallographie etc. (J, p. 600. “25 Az egyes kombinálásokból, az alakokat nagyságuk szerint fogyó sor- rendben felsorolva, a kővetkezőket említhetem : X, in, z, f, o, c, d, (j, B, y, n, b, k, G, a és az említett három bizonytalan piramis; X, m, c, z, a, /’ o, d, h, G, y valamint ('-13:2) és (iőS) ; X, z, in, d, h, f, q, o, k, c, N, a, //. A kristáljmk habitusa átalában véve olyan, mint a rozsnyói Wolnynoké ; jellemző lehet az^ hogy a vertikális szimmetria-síkok rendesen igen keskenyek. A III. tábla 10. ábrája ezen kristályok habitusát tünteti elő a gyakoribb alakokkal (h, m, X, d, 0, c, z, f, q ), ü, II. ábrán pedig a felsorolt összes alakok egyenes projekcziója a básisra látható. Az alábbi táblázatban az észlelt szögértékek után a mért élek száma ( n ), az egyes mért értékek középeltérése a középértéktől ( d :B) végre a mért kristályok száma { k ) következik. A számított értékekre nézve a kraszucdiorkavdndjai Wolnyn kristályokra vonatkozó dolgozatomra utal- hatok.* ol s. n d± A- cale. m : m' 1 1 0 : 1 TO = 78" ’ 19' 6 4 78^ 43' 56' X :X' = 410: 2TO = 44 15 6 — 1 4 44 44 10 b :k = 010: 130 44 14 7 — 1 4 44 13 50 b :N = 010:430 = 39 38 ca 1 1 39 15 49 ni : 0 1 10: III 45 41 18 ^ 4 45 41 45 ni : B = 1 1 0 : 443 = 35 47 ca 1 1 35 48 50 in : t == 1 10: 113 = 55 19 13 — 1 4 55 16 53 m : q = 110: 114 = 64 31 3 — 3 4 64 34 43 c : 0 = 001:011 = 54 40 4 — 1 4 54 43 45 c : G = 001 :0I3 = 43 1 6 ca 4 — 16 4 43 39 1 c :S = 001 :014 = 18 30 ca 1 1 18 10 59 c :d = 001 :104 = 38 54 4 — 1 4 38 51 — 0 : z = 011:111 = 44 19 15 — 1 4 44 17 40 0 :t = 01 1 : 113 = 38 41 4 — - — 1 38 40 51 d :/• = 104 : 1 13 = 43 49 4 ^ 1 43 30 34 d :Z = lOJ: 111 = 39 8 4 — 3 1 39 8 3 0 : n = 011: 140 = 46 54 ca 4 1 17 16 57 z :// = 111:144 = 18 41 4 — 6 1 18 17 43 X = 410:111 = 30 49 1 1 30 49 48 2: : = 111 :T13 = 75 43 1 1 75 40 17 q : (f = 1 14: T14 = 41 55 1 1 41 54 34 / yp = 113:T13 = 54 44 1 1 54 44 58 f : G = 113:013 = 46 1 4 ca 1 1 46 1 1 49 d -.q = 104: 114 = 43 44 1 1 43 45 53 d : ni^ = 104: Tl 0 = 119 7 1 1 119 .) S d : iß = 104:T44 = 81 45 ca 1 1 81 46 11 * Természetrajzi Fnzetelc. 3. p. 174. Az ezeu l Vol min kristály okát kisérő ásványokból a barnavason kívül a (JiiíU'Zol és t*}^y sárp[ás. igon lágy, többé kovésbbé Glváltozottnak totszó csilliunszcríi ásványt észleltoni, melyek a rozsnyói példányokra is jellemzők. hl .ániQonit. Egy világosai)!) szinti .Sidrrit darabon , annak mállott, rozsdabarna szinti felületén az Armionitnalx a vasbányákból ismeretes nyársalakú kris- tálvai, kis, többé kevésbbé szétágazó csomókban vannak. E kristálykák átlag 1 cm. hosszaságaak, víztiszták, többszörösen összenőttek. En egy alig 1.25 mm. bosszn és O'dd mm. vastag kristálytöredéket mértem meg, melynél a tetőző la})Ocskák is jól kiképzödtek. A mikroskóp segélyével meggyőződtem arról, bogy ezen látszatra egyszerű kristáljn^ég is a liosszasági élek mentén a tetőzés felé kiékülö ikerlemezecskét tartalmaz. Készben ez, másrészt pedig az oldallai)ok háborgatott, olykor horizontálisan lépcsős felülete a méréseket kellemetlenül befolyásolta. Az Aragonitnak ha leginkább vasérczekkel fordul elő, ezen sajátságos hegyes tű-nyárs alakú habitusa ismeretesen az által tíímad, hogy igen meredek brachydómák és piramisok képződnek ki, a melyek gyakran mintegy fokonkint egybehaladnak, úgy hogy az oldallapok felülete ez által a vegfelé keskeu3'edik és görbül. A megvizsgált kristálykán un. tábla, 12. ábra) a következő alakokat észleltem : A' . (0 1 1 ) . jPoo .6' . (0 1 2 ) . \ 2poo ű. (0.14.1). 147^00 0.(14. 14.1). 14P. A tetőn a k lapocskái dominálnak, a melyek igen fényesek; az x csak mint keskeny csík mutatkozott. Az oldallapok felülete többszörösen hábor- gatott volt, de az övviszon^'t jól lehetett meghatározni. A felsorolt két meredek alak(ú első ízben Zepharovich észlelete a Lölling-Hüttenberg-röl származó hl istályoknál. A mérések eredménye a következő : k : // == 0 i 1 : 0Î 1 obs. = 71° 80' 71 cale. ° 84' k :x =01 1 : 0 1 2 = 1 C 1 9 ca 1 5 57 58 k : Ű = 0 1 : 0.1 4.1 = 4889 48 88 26 i't:o =0.1 i-.l : 14.14.1 = 5785 (közéj)) 57 57 27 0 ; Ő' = 1 i, /<■ =01 14.1 : 14.14. 1 =0418 (közép) G8 44 8 : 14.14.1 5-) O 'M 1 X II 69 26 32. Sitznugsl-er. .1er kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. LXXI. Bd. 1. Abth, 27 A számításnál Miller adatait * használtam, a melyeket Zepharovich is kimerítő munkájában alapul vett. c.) Egyél) ásvány oh ct Kis-Hnileozröl. Quarz : Limonitra letelepedett szürke szinti kristályok, a melj’ek kissé sugaras csomókban a főtengely irányában elnyúltak és szorosan egymás mel- lett képződtek ki úgy, bogy az oldallapok helyett az összenövési, többnyire igen hegyes báromszögalaku felületeket látjuk; a végeken a Quarz szokott rbomboéderes tetőzése észlelhető. Piirit : nagy, mállani kezdő kristályok , szórványosan apró fehér- víztiszta Quarzzal. Barift. Középnagyságú (5 — 8 mm. max. széles . 2 — 5 mm. vastag) kris- tályok sürti csoportja, a melyek fehér szintiek, itt-ott a felületen sárgásak. A kristályok csak egyes végeiken átlátszók, víztiszták, legnagyolibrészt át nem látszók, tej fehérek. Miller szerint állítva azokat, látható hogy a básis szerint vastag táblásak és kombinálásuk a közönséges. Legnagyolib a c‘ . (001) . o/"*, melynek felülete sima; utánna az m, .(110). ooP következik, melynek laiijai fényesek ugyan, de horizontális irányban sajátságosán vonalasak, mintha a básisnak megfelelő hasadási irányok mentén valamely oldószer vonalakat mart volna ki. Két makrodóma és egy brachydóma van még a kristályokon, nevezetesen : cl . (01 2) . V2P00, I , (104) . hiPoo és 0 . (01 1 ) , Poo ; ezek közöl a d rendesen legjobban kifejlett, míg az / felülete kissé zavart. A kristályokon a 0.(010). 00 Poo is mindig található, de felülete rendesen homályos. Egy- néhány kristályon végre, mint finom csík a 0 . (1 1 1 ) . P és az . (1 1 2) . '/uP is nyomokban föllelhetö. Az összesen észlelt alakok tehát : e .(001). OP m. . (110) . ooP cl . ( 10:2) . b 2P00 / , ( 104) . ^/iPoo 0.(011). poo b . (010) . 00 Poo ^.(111). P r .(lH).h2P. Mindezen alakokat, az r kivételével a III. tábla 13. rajzán látni, a szo- kott kifejlődésben. A kristályoknak jellemző sajátsága, hogy számtalanszor ismétlődnek az egyközes vagy majdnem egyközes összenövés folytán, minek következtében a lapok felülete a mérésre kevéshbé alkalmas, áml)ár a nagyobb lapok tükrözése igen jó. A következő szögértékek tehát inkább csak a meg- határozás czéljaira alkalmasak. * Mineralogy, p. r>(i7. calc.* I, :o = Oin:(H 1 = 'M -<> I, ; HI = 010 ; 110 = .■)() .■) 1 1:1 ^ 10“J : 101- = 1<>° •>-' = OOl : 01 1 = 'i'- ll54' 50" 5^ 45 ^5 57 16 55 III : i> — _ ooi ; 1 1'J = 46 55 ca ^ 1 10 ;()| 1 = 50 45 50 48 i> 50 48 46 6 dd 04 18 55. i)ss'/Aai()Vi‘Sf. Kotterbach. Ezfii jól ismert háiiyalielyröl származó kővetkező darabok jutottak a nemzeti i\liizeum birtokába. a) Caleit. Zepharovich ** emliti, hogy Kotterbachoii szép Caleit kristályok ritka- ság gyanánt Quarzclrúzákon találhatók. Újabb időkben a Caleit Kotterbaehon úgy látszik bővebben kerti! kézre, borsósárga szinti Sideritre letelepedve, több tekintetben érdekes kristályokban. Az elmúlt 1885. évi budapesti orszá-x CTos kiállitáson is látható volt ezen esinos előfordulás, a melyet Klug Nándor Ö ur állított ki. A példányokon, melyeket a magyar nemzeti muzeum Raküs P.ÁL bányatiszt urnák köszön, a Calcitnak két generátiója különböztethető meg. Az első kristályok igen egyszertiek voltak (III. tábla, 14. ábra), neveze- tesen az i.'5 X .(:2 1 3 1 ) . r, mint a legnagyobb alak, a tetőn az ii-nek x .(lOTl ).p közép nagyságú lapjaival. Ezen kristályokat parányi P.n’it kristályokból álló kéreg vonta be, a melyet késsel elválasztani aránylag könnyen lehet. Ezután újból a szénsavas mész telepedett le, még pedig az első generátió kristályaival tökéletesen egy- formán orientált Caleit kristályok alakjában, de teljesen más, komplikáltabb alakokkal (III. tábla, 15. ábra). A felületen tehát mindenütt ezen második képződmény kristályai láthatók és a Pyrit kéreg folytán azokban jól felismer- hető az első generátió kristályaiból való mag. Ha letörünk egy ilyen kristályt, látható hog}’- a hasadás egységes, úgy hogy csak a kibukkanó Pyrit határ árulja el az első képzödésü kristályt. A példány némely helyein a Pyrittel bekérgezett első kristályok majdnem teljesen szabadon láthatók, de hegyükre a későbbi képzödésü kristálykák már letelepedtek. A III. tábla 16. rajza egy ilyen, lehasitott kristály képe, a Pyrit takaró elhagyásával. Ez az eset is csak további példa a Calcitnál jól ismert tényre, hogy a * Terniészetníjzi Füzetek. 3. p. 173. ** Miiievalogisclies Lexicon. II. Eri. 1873. p. 84. képződés mellék körülményei a kristályok habitusát tetemesen befolyásol- hatják. Ennek ellenkezőjére a (^uarz a kígkiválóbb példa, a melynek habitusa a legkülönfélébb képződési esetekben vagy ásványtársaságban sem változik el. A kotterbacbi Calcitnál midőn a második generátió letelepedett, a már meglevő kristályok egységesen nőttek ugyan tovább, de mig az első kristá- lyok skalenoéderek (í?3) voltak, addig az újabbak a Íi3-ból haladva igen meredek skalenoéderes, az oszloposhoz közelitő módon növekedtek, mig a tetözésen a negativ rbomboéderek képződtek ki. A III. tábla 1 5. ábrája ez újabb kéi3zödésü kristályoknak képe, a melynél azonban az igen meredek és görbült alakok helyett az első prismát c . oo R szerkesztettem meg, mint batáralakot az oldali lapok gyanánt. Látható, hogy ezen fiatalal)!) kristályok legtetején a // . x (0lT3) . — \ -2R jól kifejlett lapjai vannak, a melyek az első positiv rbomboéder skalenoédereinek megfelelő övék szerint igen sűrűén vona- lasak ; ez a rostozás ismeretesen jellemző a — ^ 27/ lapjaira nézve. Ez alak lapjai ezenkivül látszólag a sűrű rostozás folytán nem síkok, hanem mintha egy vicinális negativ skalenoéderre bomlanának fel, mert a kombinálási él a következő meredek negativ rhomboéderrel következetesen egy jobbra- balra lefelé haladó görbe vonal. A — */2// alatt az í/.7v(04í5) . — ^/5// van, mely- nek lapjai a tetözésen dominálnak. E lapok tükrözése igen élénk, de felületük kissé háborgatott, horizontális irányú finom hullámos vonalacskák folytán. A positiv oldalon az x .y. {ilBS) . IR/s skalonoédernek közeiies nagyságú lapjai képződtek ki, a melyek az [11^0: lOTlI és a megfelelő övék szerint szintén rostosak, némelykor barázdásak. A tetőző lapok ezen rostozási viszo- nyát a III. tábla 1 7. rajzán láthatni, mely a felsorolt alakoknak egyenes pro- jekcziója a básisra. A x alatt egy igen meredek és tompa positiv skalenoéder van, mely már az első oszlophoz (;. x (lOTO) . cxd it közeledik és a negativ rbomboéderek övében egy ugyancsak igen meredek rbomboéder járul a kris- tályoknak oszloposhoz közeli habitusához. De ezen igen meredek alakok, főleg a positiv skalenoéder lapjai oly annyira görbék és zavaros felületüek, hogy meghatározásuk nem sikerült; csak egy esetben tudtam a meredek negativ rhomboédert aránylag zavartalan felülete folytán megmérni és meg- állapithattam, hogy az a — 147/ . x(0 . 14 T4 . 1 ). A kotterbacbi Calcit összes meghatározott alakjai tehát a következők : r . X ( 2 1 3 1 ) . 7/3 , y; . X ( I ü r 1 ) 7/ az első kristályoknál, ellenben : f/ . X (0 112). — búi/ , y -y-i 04Î.5 ) . — búi/ , a; . x ( 1 1 53 ) . // ’ /3 es x((). 14.14. 1).— 147/ a későbbi képzödésüeknél. A mért és számított szögértókek — ez utóbbiak alapjául az loTl : Ti 01 = 74^ 55' hajlást véve — a következők : 30 obs. « ()l l'J 1 lOd 15° 13' 1 15° 3' — ' (Ilid 01 Id = Id 3 ,.1=50 30 1 1 d 1 3d ( 1 1 1») 0. 1 1. r 50 30 Ib '1103 .011;! = 17 10 d IS 7 10 OlTd .ŐHO = 51 31 d 51 50 7. Az ('Isii jíi-ncrátió egy kristályán pedig, a Pyrit kéreg eltávolitása után, il esiiesni letelepedett későbbi képzödésü kristályka nemely lapjaival az alábbi, joliliilrii kőzclitö szőgértekeket határoztam meg. obtí. calc. d 1 3 1 :3ldl = = 35° ' d(V 35° '35' 44' d 1 3 1 :d3Tl = = 75 Ib 75 dd 10 d 1 3 1 : : loTl = = dS 13 ca dO 1 47 1 OT 1 : : 1 TOd = II GO 1 4 ca 37 d7 30 loTl : iTlOl = = 74 57 74 55 — OlTT: :dl31 = = 7b d3 7b 3 13. Egyik kézi ])éldányon a későbbi Calcit kristályok oly bőven telepedtek le, hogy csak íigyelmes megtekintés után lehet itt-ott a hasadási lapokon az első kristályok Piirit kérgét fölfedezni. Ennél a kristályok sokszorosan ismét- lődnek, úgy hogy azoknak habitusa inkább skalenoéderes. A Calcit szine az összes megvizsgált példányokon szürkés, fehér, víztiszta. h) Baryt. Fehér szintt, nagy leveles darabokban, melyeknél a felületeken vastag táblás kristályok végei lépcsősén látszanak. Egy példányon vagy nagyobb kristál}Tég egyforma orientálással bújik ki, de az egyes végeken többszörös ismétlődések láthatók, úgy, hogy a MiLLER-féle állásban a basis és a prisma lapjainak felülete háborgatottá válik. Csakis az apró kristál5mk lapjai simák. A prisma lapjain a nagyobi) kristályoknál részint vicinális lapok észlelhetők, részint ismeretes makro- és brachy-prismák, de a legkülső sík csakis az első prisma lakija. A kristályok alakjai : c . (Oül ) . ol\ igen fényes, de háborgatott felület- tel; 711 .(1 |0) . ool\ rendesen kissé homályos és az említett tektonikai saját- ságokkal ; (/ . ( 1 0:2) . \ 2P00, rendesen minden kristályon fényes sima lapokkal jól kikepzödve; a prismákból meg meghatározható volt: A,' . (130) . ooPö mint keskeny esik, ellenben X . (;! 10) . cxDpő és Tj . (3:20) . 00 PA2 elég jól és sima felülettel kiképződve. Ez utóbl)i prismák a nagyobb kristályokon észlelhetők úgy, mintha anyag hiánja lolytán a szokott )ii .{ \ \ {)) . 00 P sih felülete apró kristály- vegekre l)omlanek, a melyek különböző színtájakban ugyan, de egyközesen 31 orientálva vannak. Észlelhető volt még mint igen keskeny csík a h . (010) . ool^oo is és mellette sürü rostozás vicinális lapokra utalt, a melyek l)racliy- prismák lehetnek. A kristályokon meg az o .(01 1), /'oo fényes lapocskái is meglelhetök, a melyeket két hrachypiramis szeg ugyan be, de ezeket fényük daezára sem határozhattam meg, mert a vicinális prismalapok zavaró hatása reszhen reájuk is átterjed. A fősor lüramisaihól nyomokban az r . ( 1 li) . es némelykor a . (1 14) . képződött ki, rendesen alig észlelhető csíkok alakjában. xAz első prisma lapjairól végi’e megemlíthetem a horizontális irányú vonalazást. A kotterbachi Baryt kristályok összes alakjai tehát : h .(OlO) . ooPoo k . ( \ dO) . oo r . (OOl ) . oP 0 . (01 1 ) . Poo k . (íllO) . ooPd ■f^ . (3)20) . ooP'^/2 »/ . ( 1 10) . ooP d . (10:2) . h2Poo y.[ÏP2)PhP 7 .(114) . kdk Az 0 (01 1 ) . 7 ^oo körül csof)ortosult brachypiramisok részint a lO 1 I : 1 101 övbe tartoznak, részint laposabbak ennél. A mért szögértékekből említhetem : obs. calc.* in : : lu'^ ^ 110: T10 = 101" ’ 40' 101" ’ 3(1' 4'’ b : : ni =^010: : 1 10 = -öl 5 ca 50 48 2 b : :k = 010; : 1 30 = 22 45 ca 22 13 .50 in : ;X ^ 110: :“210 = 17 3 17 — 53 m = 110: : 3^0 = 10 áő 10 39 58 c : :d = 001 : : 1 0)2 = 38 .53 38 51 — C : : 0 = 001 : :01 1 = 5i2 37 5:2 43 25 III : 0 = 110: :011 = 59 41 59 48 25 c ■’üjt(ittcin, a niflyckbon szórványosan vaskos Ghaicupynt behintesek cs fflicr-sziirko Litarz erek lelhetők. f'i Zokiüiio. Itt egA' tejfeher Quarz tömzs táratott fel évekkel ezelőtt, (le már legnagyobl) részét elliordották. A Quarz vaskos darabokban, de víz- tiszta kristíílyokban is található. Prakfalu. Egy főleg Quarz kőzetbe AJafinctit igen apró oktaederjei sűrű retegek- bi-n rakódtiik le, úgy hogy ezáltal a darabok struktúrája a Gneissra emlékez- tet. A mállottabl) külsejű példányok kalapácsütésre bizonyos szabálytalan irányokban könnyen elválaszthatók. Svedlér. MayuL’tit, Quarz közé letelepedett aprócska oktaéderek alakjában, melyeken itt ott a oot>.(l 10) is vékony csikban látható. Svinska. E helyiség a Bindtről haladva a kotterbachi úton van és innét Bakus Pál líányatiszt ur barnavassá átalakult Pyrit csoportokat és isolált kristály- kákát ajándékozott a nemzeti Múzeumnak. A kristályok rendesen ő — 6 mm. nagyságú hexaederek, a csúcsokon az oktaédernek kisebb-nagyobb lapjaival. A koczkák felülete azonban drúzos, mert számos kisebb kristályok a legkülön- bözőbl) orientálással telepedtek oda. Némelykor az oktaéder és a koczka meg- egyező nagyságban képződött ki, a mi az ismeretes középkristályt eredmé- nyezi. A. koczkalapok a jellemző módon rostosak és egynémely kristályon a “ is keskeny szalag alakjában megtalálható. A koczkák gyakran lépcső- zetes alakulásokban nőttek össze, más esetekben az oktaéderes kristálykák a két vízszintes főtengely irányában és egyúttal egymás fölé nőttek úgy, hogy ennek tolytán hegyes piramisszerü, a négy oldalon barázdás, A^z-kristályokra emlékeztető kéiDződmenyek keletkeztek. Találni olyan példányokat is, melyek- nél az egyes kristálykák egy főtengelyre fűzve sorakoznak egymás mellé, mi által tetragonos oszlopokhoz hasonló csoportok támadnak, a mely oszlopok eleit az oktaédernek u. n. tektonikai élei alkotják. Jekelfalva. A községgel szemben, a göllnicz völgyi vasút egy bevágásánál az ottani palákban Asbest erek találhatók, a melyek az elváltozás foka szerint sötétebb vagy világosabb zöldes, olykor fehéres színűek ; én már csak rövidebb szálú Asl)estet gyűjthettem, de állítólag szép hosszú szálakban is lehetett találni, l gyanitt tol)!^ Quarz telér is feltáratott ; a szürkés-fehéres közönséges Quarz- kristályokkal olykor bőven kisebb-nagyobb levelekben Vascsillám fordul elő. 35 A vascsillám egyébként egy Quarz erekkel áthatott vörösbarna színű jáspishan is bőven lelhető. A Quarzzal egy mállott apró leveles feketézőid chloritos anyag társaságában egy szálas zöld ásványt is találtam, a mel}Töl közelebb- ről megvizsgálva kideríilt, hogy az Epidot. Az elválasztott szálak elsötétedése ugyanis a polárossági készülékben a szálak megnyúlásához orientált, a pleo- chroismus a megnyulási irány mentén (b az Epidotnál) sárgás barnászöld, az erre normális irányban pedig sárgás barnás, olykor vékony lemezeknél majd- nem színtelen. A szálakra normális irányban egy csiszolatot is készítettem, a melyen két hasadási irány, jobbára ferde metszetekben felismerhető volt. Az elsötétedés az egyik hasadási iránynyal majdnem egybeesik, a pleochrois- mus színe pedig ugyanezen irányban (n az Epidotnál) halványzöldes, igen kevés sárgával, a másik irányban pedig (c az Epidotnál) világos zöldes sárga. Az absorbeálás jól észlelhető, mégpedig az Epidotnak megfelelően c>a. Ezen Epidot már nem teljesen üde, hanem többé-kevésbbé mállott, bizonyos mér- tékben szétmorzsolódik. Az üdébb szálas részletek színe pisztáczia zöld, mely a mállottabb helyeken mindinkábl) sárgásra válik. Jekelfalváról még az ottani szürkészöld palákból, nem különben egy mellékvölgyben a fehér mészkőből és az u. n. Serpentinből is gyűjtöttem példányokat. * Szepes megyének ezen itt felsorolt vidékén a gyűjtött ásványokat végre a könnyebb áttekintés czéljából az alábbi táblázat tünteti fel. Bindt Kia-Hnilecz Kotterbach Zsakarócz Helczmanócz Prakfalu Svedlér cs .2 cc Jekelfalva Uj Oyörgy János Etelka Emészt Etelka Sturtz Má- tyáska Zakutya Antimonit -b Aragonit -b •b -b Arsenopyrit Asbest . d- Azurit •b Barnapát •b Baryt -b -b Calcit -b -b -b Chalcopyrit -b -b -b Epidot -b Fakóércz -b -b Hämatit -b -b -b Limonit -b ■b -b •i* Magnetit -b -b Malachit . • Pyrit •b -b •b -b Quarz + •b ^ -b -b -b -b -b Siderit -b -b •b -f- -t. •b Sphalerit Turmalin -b i* :5(i AIISKN-OPYIüT, állítólag KLEN-OCZliÓL, GÖMÖB MEGYE, A, IS81. .vhc.n Do«av V„,mos hányanílgy nr Loteiaán egy kis példány ssürkáslvhevvaskoe Qim'zol ajándékom,.« a .nagyar nudv állítása szerint Kk,w,-zwl. Gömör megyeben ssaimaz k A Qua gy oldalán csek.dv árezlerakodás látható, névszennt vaskos, mallott í .á«m,z, meiv LoJzkv .n vizsgálata szerint antimon takóevez. ^ f iól kikenzüdött Ars.;,oriinl kristályok úsznak, a melyekkel taisasagban csekély vaskos Clm/r«/n/r/( is megfigyelhető. Az Arsenopyiat ezen eloioidii lasat hazánkban tudtonnnal még senki sem ismertette ,.gy jól kifejlett, lapok által köröskörül hatarolt Arsenopynt kiistalyt isolai tom és aiTÓl az alá). l)iakat közölhetem. i Ez valamint a töl.hi kristály is a szokott állás szerint brachydomas habitussal bir; legnagyobb dimensiója 1'25, a legkisebb ellenben mm. Alakjai a natiyeag szerint fogyó sorrendhen : n .(Old). V2P00 , m (í\0) . 00 P . (011). poo , \ poo aránylag széles szalag gyanánt_ élezi az n megfelelő éleit; ezen hracliydómák rostozása csak az n (Old) . P^Poo lapjain szembeötlöbb és átalá- baii véve a kristály kiképzödése alig árult el valamely zavaró körülményt, úgyhogy pontosabb szögértékek nyerésére számíthattam. De a reüexek a (j (Oil) poo lapjait kivéve — többé-kevésbbé többszörösek voltak, úgy bog)’ az eredmények csak közelítők, annál inkább, mert csak egy kristályon nverettck. Az alábbi táblázatban n = a mért elek száma, ±d pedig az egyes mért szögértékek középeltérése. obs. 71 d+ ealc. d ,y :q' =01 l :0Tl = 99° d7' „ :q ==Old;01 1 = 19 9 d — °8' * — 1 19° 10' 48" — °1'48'' = 110: Ií0 = b8 dl 1 . b9 51 db 1 30 db n = 0 1 d : 1 10 = 73 5 8 — Ib — ni-.q =110:011 = 04 35 1 64 5 53 — d9 7. A prisma élszögénél a számított és mért érték közötti nagyobb különb- ség (1° 30' db") nem anu^dra a fogyatékos észlelést tünteti elő, mint inkább folyománya az m : m' és m : n élszögek viszonyainak ; mert a mint az köny- nyen belátható, az m : n elszög aránylag csekély változásának a prisma élszögé- ben jóval nag;(’obb változás felel meg, ha a változást a prisma élszögére vonat- koztatjuk vissza. lg}" ha a föntebbi esetben a q : q' alapértéket megtartva a másik alaperték gyanánt a prisma észlelt élszögét (68° dl') vesszük, akkor az IH : )i el eltérése a számolt értéktől jóval csekélyebb, mert ekkor : olts. calc. ///://= 1 1 0 : 0 1 d ^ 73° TV 73° d4' 4b" a különbség tehát csak — °19' 46". Ebből kifolyólag látható, hogy az a nél- kül is csak kevéssé jól mérhető Arsenoiimt kristályok alapértékeinél ott a hol egyátalán kedvezőbb, sokkal megfelelőbb az egyik alapérték gyanánt egj^ az m : n éllel analog élszöget alapul venni, mintsem alapértékekre két prismás alak hajlását kiválasztani. A klenóczi Arsenopyrit tengely viszonya ezek után : a : b : c = O'IO : \ : 1’18 ; a kristályok habitusát a III. tábla 7. ábráján rajzolt bindti kristály képe megfelelően szemlélteti, csak a makrodomától kell eltekintenünk. 5. SMITHSONIT ÉS ARSENOPYRIT CSETNEKRÖL, GÖMÖR MEGYE. Az 1883. év őszén Csetneken egy gálmabányát nyitottak meg és az előfordulásból Polónyi Károly rozsnyói főgymnásiumi tanár szíveskedett egy példányt a magyar nemzeti Múzeumnak ajándékozni. A darab egy sejtes képződmény, mely lényegileg Smitlisonit, nevezetesen az egyes választófalak. A Smithsonit szürke szinü és olykor sárgás kereg borítja ; ajjró kristályos, dudoros bevonat alakú. Loczka úr a minőségi próbánál ezen Smithsonitban a Zn-on kivűl még ólmot és vasat derített ki. Csetnekről származik végre egy ArseJiopyrit példány is, a melyet ugyan- csak Polónyi ur ajándékozott a nemzeti Múzeumnak. Az Arsenopyrit kristá- lyok sűrűn egymás mellé nőttek, úgy hogy csak egyes élek, csúcsok láthatók. Nehány isolált kristálytöredéken megállapíthattam az oszlopos habitust a szokott állás szerint és azt, hogy a tetőn egy lapos, rostos brachydóma van. A szögmérések csak igen közelítő értékeket szolgáltattak : 110:T10 = 112° 14' ca 110:013 = 80 3' ca ca. A prisma lapjai jól kifej lődöttek, simák, de homályosak ; a í.(013). Vsl'oo lapjai igen bágyadt fényűek és a jellemző rostozást láthatni rajtuk, ezenkívül a makrotengelyhez eső végüknél fűrész fogakhoz hasonlóan rovát- kosak, a mit a prisma lapjainak ismétlődése idéz elő. Csetneken ez idő tájban (1885), PoIíÓnyi úr közlése szerint azonban már nem bái\yásznak. (Budapest, a kir. József műegyetem ásvány-földtani kabinetje.) , 'It nézet. 1. I I/ijicríitln’ii a Pokliausz lie^yrol (IIT. till)]ii, 1, 2) ... . . --- — - 15 '2. Fiizcild .lioiit Körniöczrol (III. tábla, ‘A, i, 5, <•) ... ... ... ... ... 18 ;b Szepesmegyei ásványok. lUNDT : (/> Arseiiopyrit (III. lábla, 7, S, b) ... ... ... ... ... 2Ü b) Turmalin ... . ... ... ... — . — 21 r-; Calcit ... ... ... ... — ... ... ... -- — 22 (I ) Sphalerit ... ... ... ... ... ... ... .-. ... 22 «7 Egvéb ásvituyok... . ... ... ... ... ... ... ... .-. ... 23 KIS HNILECZ : ) lliiryt (\Yolnyni ( III. tábla, 10, 11) ... ... ... ... ... 24 Aragonit I III. tábla, 12) ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... 20 r) Egyéb ásványok (III. tábla, 13) ... . . ... ... ... ... ... 27 KOTTEEBACH : j Calcit (III. tábla, 14, 15, 10, 17) ... ... ... ... ... ... ... ... 28 Baryt (III. tábla, 18) ... ... ... .. .. ... ... ... .... ... 30 c) Egyéb ásványok... ... ... ... ... ... ... .... ... ... 31 ásványok .. ... ... ... ... ... ... ... 32 1 Idczmanóczi « ... .. ... ... ... ... ... ; ... . _ 32 /■'/•«/(/íi/r? Magnetit ... ... ... ... ... ... ... _ _ 34 Svedléri Magnetit ... ... ... ... ... . 34 Sviiiskai Pyrit barnavassá átalakulva ... ... ... ... ... ... ... 34 ■f ekel falvi ásványok ... ... ... _ _ _ _ 34 4. Arsenopyrit, állítólag Klenóczról, Gömör megye ... 36 íj. Sinithsonit és Ársenopi/vit Csetnekről, Gömör meg5^e._. ... ... . . 37 39 LEPIDOPTEEA NOVA ET VARIETATES, IN EXPEDITIONE AD OKAS ASIAE OKIENTALIS COMITIS BELAE SZÉCHENYI, A DOMINIS GUSTAVO KKEITNEK ET LUDOVICO LOCZY COLLECTA ET a Joanne Erivaldszky descripta. (Tab. IV. Fír. 1—5.) 1. Parnassias Széchenyii n. sp. Tab. IV. fig. 1., \a. cf- Alis anticis cretaceo-albis, eodem colore ciliatis, basi, disco et ad margi- nem costalem nigro-sparsis ; macnla cellulari quadrata et disco- cellulari paulo minore tertiaque interna transversa nigris ; fascia lata, curvata j^one cellulam discoidalem, a ramo subcostali secundo usque ad ramum discoidalem secundum extensa, alteraque subterminali angusta, dexuosa, in ramo sub- costali secundo incipiente et usque ad cellulam internam se extendente, a medio vero in maculas parvas dissoluta, nigro-atomatis ; limbo terminali late subtiliterque nigiicanti-atomato, venis ilavicantibus. x\lis posticis ^laulo satu- ratius cretaceo-albis, limbo interno lato, extus biangulato, intensive nigro pilisque longis, canis vestito ; maculis duabus ocellaribiis aurantiacis nigro- cinctis, una infra venam costalem rhomboidali, altera vero majore, rotundata, inter ramum subcostalem secundum et medianum tertium sitis ; fascia sub- marginali angusta, flexuosa, antice dilutiore et ad ramum subcostalem secundum subinterrupta , hinc vero saturate nigra et angulum posticum versus maculis duabus ocellaribiis nigris, obscure cœruleo-pupillatis terminata. Alis subtus dilutioribus, lævigatis ; anticarum signaturis superioribus similibus, sed macula cellulari et disco-cellulari paulo minoribus, reliquis vero multo obsoletioribus ; posticis basi nigro-atomatis, macula parva basali submarginali, lunulis duabus prope basin, maculis ocellaribiis, limbi interni vitta et juxta hanc lunulis jiarvis, fasciaque tenui submarginali nigris, illis omnibus intus tenuiter aurantiaco-cinctis et maculis ocellaribiis colorem dilute roseum simulantibus. — Caput deest ; thorax et abdomen jiilis longis canis vestita. In Tibet ad lacum Kuku-noor detectus. 2. Pieris Martilleti ( )lterth. var. hmtnrn. Tal). R. fig- cT • Alariiin antieaniin vcaiis discoidalibus trausvorsis late nigi o- cinctis , posticaniin vcro vma discoidali transversa secunda macula parva, oblonga, nigra notata ; ca-teruin non discrepat. Cum priori lecta. 3. Erebia Polyphemus Oberth. Tab. I\ . iig. .3. cf • A femina (Etud d’Entom. 11. Livr. p. -*1. pi. IE E -•) statura minore, supra saturatius nigra ; alarum anticarum ocellis minoribus, margines versus latius testaceo-ciuctis et cinctura deorsum versus angulo ferrugineo termi- nata; alis posticis subtus brunneis, disco laxe, marginem interiorem versus et fascia ante marginali dense albo-vermiculatis, lascia luec interne intensius bruuneo-cincta. In China septentrionali ad Su-tschou reperta. 4. Callerebia Lóczyi n. sp. Tab. IV. fig. 4. . Alis rotundatis, giiseo-ciliatis, supra nigro-fuscis et omnibus intra mar- ginem plaga ferruginea, ocellis nigris, leuco-pupillatis insignita ; anticarum ocellis duobus primis continentibus, tertio illis subcoliærente, quarto vero discreto; posticarum ocellis tribus discretis, superiore posterioribus multo minore. Sul)tus alis anticis fulvis, costa et margine laterali nigricantibus et prouti supra ocellatis ; posticis griseo -brunneis, infra medium fascia grisea, tlexuosa, intus tenuiter brunueo-marginata et antice plerumque dissoluta, ad marginem vero punctis quattuor canis, infra hos ocello simplici nigro, obso- leti* feiTugineo-cincto punctoque anali minuto nigro notatis. Callerebiae Nirmalae Moore proxima, sed alis anticis ocellis pluribus, subtus vero alis posticis fascia transversa grisea, intus brunneo-cincta ocel- loque non pupillato distincta. In China septentrionali ad Su-tschou detecta. 5. Mycalesis Perseus Fabr. var. Antiiinos. Tab. IV. fig. .5. rf. Alis supra nigi-o-luscis ; anticis ocellis tribus nigris, albo-pupillatis, horum superioril)Us duobus minutis, tertio inferiore vero majore, tenuiter lutescenti circumcincto ; poMicis immaculatis, his subtus a basi usque ad duas tertias partes ochraceo-tuscis, hinc vero margines versus dilutioribus ; iinticis })unctis quattuor, posticis vero septem albis notatis, horum tribus inferioribus tenuiter nigro- cinctis. In India orientali inter Darjeeling et Sikkim collecta. il AMARYLLIDEÆ, DIOSCOREÆ, ET LILIACEÆ EURORÆÆ. Auctore Victore de Janka, Ovarium inferum ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... t Ovarium superum (Liliaceæ) ... ... ... ... ... ... ... 87 1 . Folia numquam cordata (Amaryllkleæ) ... ... ... ... ... ... 2 Folia cordata (Dioscoreæ)... ... ... ... ... 8G 2. (AGAVE) Iniiorescentia thyrsoideo-racemosa ; stamina e perigonio longissime exserta ... ... ... ... ... ... ... A^ave americana L Flores ad apicem scapi solitarii vel umbellati . . ... ... ... 3 3. Perigonium tubiferum ... ... ... ... .. ... ... 4 Perigonium usque ad ovarium partitum ... ... 70 4. Perigonii faux corona instructa ... ... ... ... ... ... ... 5 Faux corona destituta ... ... ... ... ... ... ... 07 5. (CARREGNOA) Perigonii tubus brevissimus Vs circiter limbi lon- gitudine; corona rudimentaria ; dores 1 — :2 parvi (3 — 4'" longi) lutei ; limbi segmenta æqualia stellatim exspansa Carregnoa humilis J. Gay. (Pan cratium humile Cav.) Perigonii vel tubus vel corona, aut ambeduo spectabiliores 0 0. Corona ore inter dentes vel lobos staminifera ... ... ... ... 7 Corona a staminibus libera eaque cingens ... ... ... ... ... 8 7. (PANCRATIUM) Perigonii infundibuliformis tubus ovario multo longior limbumque superans ; corona amjile tubulosa ore late triangulari-deutata laciniis tertio inferiore adnata bisque parum lu'evior ... ... ... ... ... ... Pancratium maritimum L Perigonii sub-hypocrateriformis tubus ovario vix longior, limbo brevior ; coronæ limbo multo brevioris liberæ G-partitæ segmentis lanceolato-bifidis ... .. ... ... ... P. illyricum L. 8. (NARCISSUS) Filamenta a basi tubi perigonalis libera; corona maxima iierigonii laciniis æquilonga vel longior ... ... 9 Filamenta a medio superiore vel versus apicem tubi libera ; co- rona laciniis perigonalibus semper — plerumque multo — bre- ... 18 vior 9. n». 11. 13. 10 14 11 12 IVrieonii liwinúf ungustissimie laiu-eolüto-vel hiiean-tnaugulai-ea mho ,mnta antlieris triente longiora - 107. t’ladodia “J— Ii; antnmnalis— — — Cladüdia snbsolitaria ; vernalis — interiores bre- — 107 aphyllus L A. stipularis Forsk. (A borriilns L.) 1 OS. Flores semper nmbellati sine bracteis foliaceis — — Flores fere nnmipiam nmbellati ; solummodo in Gageæ et ri- tillariæ specie, sed tnnc bracteis foliaceis sntfnlti — — — JOO 101), Stylus ovarii excavationi centrali insertus, gynobasicus — ^ --- 1 (NOTHOSCORDIUM) Stylus ovarii apici (haud jierforato) insertus — - — — — Nothoscordium fragrans Kunth. 1 1 0. Ovarium semisuperum i. e. per basin abbreviatam turbinatam imo perigonio adnatum — — -- --- --- --- — ■" ^ ^ ^ Ovarium omnino liberum — --- -- — --- — — 1 1 1. (NECTAROSCORLIUM) Perigonium sordide viridi-piirpuras- ceiis, fructiferum extus nitens — — Nectaroscordium siculum Lindi, Perigonium album dorso purpurascens, opacum N, biilgai icu m Janka, [Huc certe «Allium annuum in sylva ad m. Tscbatyrdagb (Tauriae) a Pallas in novo itin. 2 p. 16"2 et 16(1 indicatum] 1 12. (ALLIUM) Filamenta omnia simplicia (rarissime 3 interiora basi iitriiupie breviter dentato-appendiculata) — --- --- 113 Filamenta interiora apice 3-cuspidata, cuspide intermedia an- tlierifera ... 176 1 13- Umbella (typice) capsiihfera .... - .- — — ■— — lid^ Umbella biilbillifera ... .... ... — --- — — — 173 1 1 k Folia distincte petiolata, lamina latissima ovali-oblonga ... 115 Folia haud petiolata, lamina angustior ... ... ... — ... 116 115. Bulbi tunicæ dense reticulato-fibrosæ ; folia caulem alte vagi- nantia in petiolum brevem contracta, plicato - costata ; flores virescenti-ochroleuci ... ... ... ... ... .... Allium Victorialis L. Bulbus (tenuis cylindraceus) membranaceo-tunicatus ; folia 2 basilaria longissime petiolata plana; flores albi ... ... A, ursinum L, 1 1 6. Folia (vel scapus) ± pilosa ... ... . . ... ... ... ... ... 117 Haud pilosa ... ... ... ... ... ... ... 122 1 1 7. Scapus humillimus vix e terra prominulus ; (folia plana) A, Chamæmoly L, Scapus elatior ... ... ... ... ... ... ... 118 118. Folia semiteretia canaliculata; perigonium vix U/2'" longum A, pilosum S, et Sm, Folia plana, perigonia majora ... ... ... ... ... ... ... 119 1 1 9. Folia circinata ... ... ... ... ... A, circinatum Sieb ! Folia haud circinata ... ... ... ... ... 1^0 120. Stamina perigonio breviora; umbella patens v. subfastigiata 121 51 Stamina perigoniiim superantia ; umbella heraispha-rica k. vernale Tin. (A. subvillüsmn Salzin.) \Ű\. Perigonii pliylla oblongo-laiiceolata obtusiuscula concoloria ; um- bella patens ; folia margine vel etiam subtus ciliata ; filamenta perigonio 3 breviora _ .. . — — — — /1. subhirsutum L Perigonii pliylla lanceolata acuta carina purpureo- colorata ; umbella fastigiata ; folia utrinque ciliato-pilosa ; filamenta peri- gonio b 2 breviora — — — A. tri foliatum Cyr. P2:2. Stigma profunde trifidum — — — 123 Stigma integrum — — — — — — — 1 25 1 23. Bulbus fibroso-tunicatus rhizomati horizontali insidens ; scapus firmus ; flores purpurascentes — — — — A. narcissinorum Vili, Bulbi simplices membranaceo-tunicati ; scapi tenerrimi ; flores lactei --- — — -- — — — — — — — — 121 1 21. Perigonii pliylla oblongo-linearia ; flores semper unilateraliter penduli: bulbi aggregati olilongi ... ... ... ... A. triquetrum L Perigonii pliylla eUiptico-lanceolata ; flores demum undique penduli ; bulbus solitarius globosus ... ... ... A. pendulinum Ten. 1 25, Perigonii pliylla patentia vel reflexa capsulam numqiiam obte- gentia ; folia omnia basilaria ... ... ... ... — — 1 26 Perigonia pliylla fere semper erecta vel apice conniventia, demum capsulam obtegentia ... ... ... ... — ... — 130 1 26. Flores lutei ... ... ... ... ... .- — — A. stramineum Boiss. Flores haud lutei ... ... ... .._ — — — — 127 127, Perigonii pliylla oblonga obtusa ... — A. nigrum L. Perigonii pliylla angustiora ... — ... ... ... 128 1 28. Perigoniiim album vel roseum ... ... — 129 Perigoniiim atropurpureum ; pliylla linearia A. atropurpureum VJ.etK, I 29. Perigonii pliylla anguste linearia acuminata incurva deflexave ; bulbus prolifer; folia plura ... ... — ... — A. Cyrilli Ten. Perigonii pliylla lanceolata stellatim jiatentia ; bulbus haud prolifer; folia basilaria 1 — 2 tantum ... ... A. decipiens Fisch. (A. tulipaefolium Letieb.) 1 30. Caulis valde fistulosus pro parte tumido-inflatus... ... ... ... 131 Caulis nullibi inflatus ... ... ... ... — — — — 1^2 131. Caulis in medio inflatus... ... -- A. pstuiosum L Caulis infra medium inflatus ... ... - ... A.CepaL. 132. Folia lata, sublanceolato-linearia ... — — — 193 Folia angusta exacte linearia vel filiformia ... — - 1 FO 133. Caulis alte (ad vel ultra medium) foliatus v. vaginatus ... ... 131- Caulis scaposus ; folia omnia basilaria - — 1 95 i* l!-?!-. Stiiiiiinu longe exserta; umhella dense globosa, tes ; plauta elata ultrapedalis ; tilamenta omnia flores fiavescen- libera subulata obliquum L Stamina inclusa (perigonio 3-plo bimaora) ; umbella laxe tastigiata v. liemispluerica ; flores purpurei ; planta 3~4-polli- caris" filamenta inter se connata : interiora ovato -3-angularia breviier antberifer(>-cuspidata - - - - A. oreophilum CAMey. 1 Stamina longe exserta ; spatha- 1>- valvis ; pedicelli stricti elongati , .... A. casai um Pall. basi incrassati — — — — — — — Stamina inclusa — — — -- - - 1 3(). PeriCTonii plivlla lanceolata porrecta, sulcata ; pedicelli stricti ® ' A. Phthioticum B. et H. PeriiTonii iiliylla latiora lævia splendentia, pedicelli patuli — 1 37 IH7.Flon.s'îutd - - Flores albidi vel purpurascentes — — — — — — 138. Caulis apice triqueter; spatha integra 1 -valvis A. neapoiitanum Cyr. Caulis apice haud triqueter; spatha o — 4-iida --- 13 J 1 3ÍI. Perigonii phylla interiora angustiora ^ — — — A. roseum L Perigonii phylla æqualia— — — — — — A. permixtum Guss. 140. Spathae ecaudatæ umbella multo breviores .. — — — — l4l Spathae caiidatæ vel caudato-cuspidatae, una v. altera umbel- lam æquans vel superans „ — — --- — - — 1^^ 141. Phizoma vel bulbi tunicæ haud fllamentoso-comatae — 142 Phizoma filamentoso-comatum (folia linearia plana) — -- 148 1 42. Folia teretia subulata vel filiformia — — . ^ --- — — 143 Folia linearia applanata — — — — — — — -■ 146 143. Perigonia 5 lin. longa pedicellis longiora — — A. Schoenoprasum L. (A. sibiricum L.) Perigonia 2"' haud superantia, pedicellis pluries breviora — 144 1 i i-. Stamina perigonio sesquilongiora — — — A. sabulosum Stev. Stamina perigonium haud excedentia ... — — — 145 145. Perigonii phylla obtusissima v. subtruncata ; stamina perigonio paulo breviora - — ___ — ... A. maritimum Raf. (A. erytliraeum Gris !) Perigonii phylla lanceolato-acuminata ; stamina perigonio 2 — 3-plo breviora ... ... ... ... ... ... ... A. rubellum MaB. 1 46. Flores flavescentes ... ... _ . ... ... ...A, flavescens Bess ! (A. ammophilum Heuff.) Flores rosei v. purpurascentes _ ... . ___ 147 1 i-7. Stamina perigonium æquantia; folia subtus manifeste carinata; elatum ... ... ... ... ... A. acutangulum Schraci stamina perigoiiium superantia ; folia subtus convexa ! liaud carinata; plerumque humile spitliamæum ... k. montanum Schmidt I i S. Stamina inclusa ... ... ... ... ... ... ... 149 Stamina exserta ... ... ... ... _ ... ... ... ... 151 I 49. Pedicelli perigonia æquantes vel breviores ... ... 150 Pedicelli perigonio longiores ... ... ... ... A. odorum L. 150. Perigonii campanulati pliylla obtusa v. obtusiuscula A. tataricum L Perigonii cylindracei pliylla acuminata ... ... A, diaphanum Janka. 1 5 1 . Stamina perigonium 3-plo excedentia ; dentes appendiculares acuminati ovario sublongiores ; pedicelli spatham superantes A. lineare L Stamina perigonium minus superantia ; dentes appendiculares obtusi ovario breviores ; pedicelli spatha haud longiores ; (folia paulo latiora, flores numerosiores saturatioresque) A. strictum Sehr ad. 15:3. Stamina manifeste exserta ... ... ... 153 Stamina inclusa ... ... ... .. ... ... ... ... ... 101 1 53. Bulbi foliorum vaginis emarcidis arcte imbricatis apice trunca- tis fissisque obtecti ; folia plana v. planiuscula ... .. ... 154 Bulbi simpliciter tunicati, folia teretiuscula v. filiformia ... 1 50 1 54. Plores purpurascentes ; vaginæ apice oblique truncatae ; stamina perigonio sesquilongiora , . ... ... ... ... ... A. suaveolens Jacq. (A. kermesiuum Kchb.) Plores flavescentes ; vaginæ apice transversim truncatæ ; sta- mina perigonio duplo longiora ... ... ... ... ... ... ... ... 155 155. Polia anguste linearia scapum æquantia vel longiora A. ericetorum Thor e. (Allium sautliicum Gris, et Sclieuk) Polia latiuscule linearia scapi dimidio vix longiora A. ochroleucum W. et K. 150. Umbella dense capitato - globosa ; spatbæ valvæ breviter caudatæ 157 Umbella effusa ; spatbæ valvæ elongato-caudatæ ... 159 157. Perigonii pbylla acuta vel acuminata (stamina perigonio sesqui- longiora) ... ... ... ... ... ... ... A. globosum Maß. Perigonii pbylla obtusa . ... ... ... ... 158 1 58. Stamina perigonio sesquilongiora ; st5dus longissime exsertus A. Weissii Boiss. Stamina perigonium paulo tantum superantia; stylus breviter exsertus ... ... ... A. staticeforme S. et Sm. 1 59. Plores flavi, capsulæ ovatæ... ... A flavum L. Plores purpurascentes; capsulæ subrotunda* lOO 1 00. Perigonium purpurascens concolor ... ... A. pulchellum Don. Il'.l. ]{r2. 1G3. 1 (Vi. 1(')5. 1 (’)(>. 1G7. u;8. 1 GU. 170. 171. 17:>, PiTi^onium rul)i(lo-violaceo-tlavoque variegatum atque pru- A. stamineum Boiss. iuoso infusum, ceraceum — — — — — IV'rigouia c-auipanulata --- - — “■ Perigoiiia eyliudracea — — — — ^ , , Micelli æquiloiiiîi vix pwisoiiii longitudine, (stylus exser usi A serbicum Vis. et Pane. Pedicelli perigonio pluries longiores — Perigonii pliylla rotundata apicula ta. Pbylla acutata Filamenta anguste subulata f’ilamenta attenuato-lanceolata Perigonium fuscum Perigonium album Perigonii pbylla immarginata — Perigonii pbylla rubro-marginata Stylus exsertus — - — Stylus inclusus — — — — Spatba monopbylla, 1 -valvis Spatba 2-valvis -- -- — — Umbella subfastigiata ; perigonii pbylla truncata - 163 - 164 - - 167 A. achat um B. et 0. - - 165 ... A. fuscum W. et K. — 166 ... A. pallens L A. marginatum Janka. A. friéidnm B. et H. ... A. exile B. et 0. - - 169 170 A. callimischon Link. LHUCllU' 5 j.» v.... iT J Pedicelli valde imequales j perigonii pbylla acutiuscula A, Cupani Raf. Spatbæ valvæ a basi divaricatae ... — — — — — -^-171 Spatbæ valvæ basi cylindraceo-vaginantes (pedicelli valde inæquales) ... - - - - - - - parcifJorum Viv. Pedicelli valvae inæquales — — — — -- A. inæquale Janka, Pedicelli subæquilongi ... ... — — — — -- — 172 Pedicelli pro parte nutantes ; stamina perigonium subæquantia ; bulbi tunicæ membranaceæ ... ... A, tenuiporum auior, Pedicelli omnes erecti; stamina perigonio b s breviora; bulbi tunicæ demum reticulato-fibrosæ — ... — A. moschatum L. (A. flexuosum W. et K.) 173. Perigonium cylindraceum ... ... ... ... A. melanantherum Pane. (A. moesiacum Pane, olim.) Perigonia campanulata ... ... ... ... ... ... ... 174 1 74. Filamenta omnia edentula ... ... ... ... ... ... ... 175 Filamenta alterna utrinque 1- dentata ... ... A. cornutum Clem. 1 75. Stamina inclusa vel vix exserta ... ... ... ... ... A. oleraceum L, Stamina manifeste exserta ... ... ... ... ... A. carinatum L. 17G. Umbella typice capsulif era ... ... ... ... ___ 177 Umbella bulbillifera ... ... ... ___ ... ... 193 177. Caulis usque ad apicem foliatus, folium supremum umbellæ basin amplectens ... ... — ... ... ... A, Ctiamæspathum Boiss. Folium supremum al) inflorescentia remotissimum ... ... 178 178. Stamina perigonio dimidio l)reviora ... ... /1, gomphrenoides B. et H. Stamina perigonium æquantia vel superantia. . ... 179 1 79. Perigonii pliylla elongata, lanceolata ... ISO Perigonii phylla elliptica, ovata vel oblonga ... ... 181 1 80. Folia teretia flstulosa ... ... ... A. Heidreichii Boiss. Folia linearia plana ... ... ... ... ... ... A. acutiporum Lois. 181. Umbella fastigiata (perigonium læve, album carinis virescentibus) A. Sardoum Moris. Umbella baud fastigiata .. ... ... . . ... ... ... ... 18:2 1 82. Folia tenuissime capillari-filiformia ... ... ... ... ... ... 183 Folia firmiora, latiora ... ... ... ... ... ... ... 184 183. Pedicelli perigonio breviores vel vix longiores ; perigonii pbylla carina aculeolato- scabra ; scapus bumilis 2 — G-pollicaris, um- bella avellanæ magnitudine ; bulbi tunicæ membranaceæ A. rubrovittatum B. et H. Pedicelli perigonio lævi 2 — 3-plo longiores ; bulbi tunicæ de- mum apice basique in fibras solutæ ; flores minuti A. margaritaceum S. et Sm. 1 84. Folia latiuscule linearia, semipollicem circiter lata carinato- plana ; antberæ vix exserta* ; perigonii pbylla dorso scabra ... 1 85 Folia angustiora ... ... ... ... ... ... ... 187 1 80. Bulbus simplex oblongo-ovoideus in caulem continuus ; antberæ rubescentes (stylus brevis inclusus) ... ... ... — A. Porrum L. Bulbus subrotundus, e bulbis duobus tunica communi pluri- seriali inclusis constans, quibus caulis interpositus ... ... 18() 1 8(). Perigonia purpurascentia ; stylus elongatus stamina longiora æquans ... ... ... ... ... ... ... A. Ampeloprasum L. Perigonia flavescentia ; stylus brevissimus A. pyrenaicum Cost, et Vayr. 187. Antberæ inclusæ vel vix exsertæ ; folia carinato-plana 188 Antberæ longe exsertæ ... ... ... ... ... 191 1 88. Perigonium læve ; bulbi tunicæ fibrosæ... ... ... — ... — 189 Perigonium dorso scabrum ; bulbi tunicæ membranaceæ ... 1 90 1 89. Flores albi, dorso rubelli ... ... A. baeticum Boiss. Perigonia atropurpurea ...» ... ... A. atroviolaceum Boiss. 1 90. Folia plana carinata ; pedicelli valde iuæquales pro parte peri- goniis longiores ; perigonii pb3dla interna integra ... A rotundum L. Folia semitereti-flstulosa ; pedicelli parum iuæquales peri- gonio breviores ; perigonii pbylla interiora apice laciniato-cristata A. cristatum Boiss. 191. Folia semiteretia fistulosa ; spatba persistens 2-valvis ; stamina tria simplicia perigonio sulaetiuilonga; capsube ( ovato- triquetræ) I9i>. 1 99. 194, 195, 19G 197. 198. 199. ^00, -201, 202 209 .«iffonio brevioris valvæ vuspi.latæ apice breviter emai^inatæ Folia linearia haud üstiilosa; spatha decidua 1 -valvis; sta- mina omnia perigoniuni superantia; capsulæ perigonmm æquan- tis V. superantis valvae apice profundius emargmatæ — — — Folia carinato-plana ; umbella exacte globosa ; perigonn phyl a • anice breviter recurvo-mucronata; capsula ovato-subrotunda ^ /1, commutatum Guss. Folia carinato-triquetra ; umbella ovalis; perigonii phylla apice fonniventia; capsula subgloboso-3-quetra,_. — - A. descendens L Folia plana lineari-lanceolata ; stamina perigonio breviora — 194 Folia teretia fistulosa ; stamina perigonium superantia A. vineale L (A. affine B. et H.) Caulis infra umbellam in annulum Üexus - A. controversum Schrad. Caulis ubique rectus — — — — — — — — — Spatha umbellam multo superans in apicem rostriformem con- tracte - - - Spatha umbella brevior — - Scorodoprasutn L , (PARIS) Perigonium 8-partitum (8-andrum) : segmenta exte- riora caudato-lanceolata, interiora subsetacea ; dos caulem ter- minans solitarius longiuscule pedicellatus folia 4 — 6 sessili-verti- cillata haud superans — — — — -- Paris quadrifolia L. Perigonium G-merum (G-dentatum, 6-fidum vel G-partitum) ; segmenta interiora numquam setacea — — — — 197 . Stamina e perigonio exserta .. — — — -- — — 198 Stamina perigonium haud superantia — ... ... ... — âOl . (.ALOE) Perigonium longe tubulosum apice breviter 6-fidum; stamina brevissime exserta; folia spinoso -serrata ... Alœ vulgaris L Perigonii tubus laciniis brevior ; stamina longissime exserta ; folia inermia integerrima ... ___ ... ... .... ... ... ... 199 . (AMMOLIRION) Perigonium deciduum Ammolirion St eveni Kar. et Kir. Perigonium persistens demum involutum ... ... ... ... 200 (EREMURUS) Capsulæ simpliciter acutæ ... Eremurus tauricus Stev. Capsulæ mucronato-cuspidatæ ... ... ... ... f, caucasicus Stev. Filamenta (longiuscula, antheris saltem pluries longiora) basi globoso-dilatata ovarium arcte includentia (pedicelli articulati) 202 Filamenta basi haud globoso-excavata (basi haud globoso- clausa) ... ... ... ___ ___ ;álO Scaposæ : caules aphjdli ... ... ... __ __ __ 203 Caules foliati (stamina declinato-adscendentia) ... ... ... 208 (■^^ï^HODELUS) lolia latiuscule ensato-triquetra, caule multo latiora ; radix tuberoso-fasciculata ... ... ... _ 204 Folia subiilata juncea, fistulosa caille angustiora ... !2()7 404. Bractea? inferiores flores superantes ; perigonii pli^fila rubro- vel viridi - carinata ; filamenta oblongo-quadrata abrupte (truncato-) attenuata ; capsula parva obovato-globosa apice truncata Asphodelus microcarpus Viv. Bracteæ inferiores fioribus breviores; perigonia pure alba (can- dida) ; filamenta apice sensim attenuata ; capsula majuscula ovato-globosa ... ... — ... — ... - — 405 405. Capsula pedicellis subæquilonga ... ... ... — — — — 400 Capsula pedicellos superans ... ... — ... A. macrocar pus Pari. (A. cerasiferas J. Gay.) 400. Bracteæ majores pedicellis floriferis subæquilongi ; scapus pani- culato-ramosus ... . . — — — — — -- A. albus Willd. Bracteæ majores pedicellos superantes; scapus simplex vel • simpliciter ramosus ... __ .- — A, Morisianus Pari. 407. Folia angusta; perigonium sub antliesi rotatim exspansum; pedi- celli ad medium articulati ... ... — — A, fistulosus L Folia angustissima; perigonium campanulatum ; pedicelli infra medium articulati (flores fructusque quam in pracedente 4 — 3- plo minores)... — — . - -- A. tenuifoUus Cav. 408. (ASPHODELINE) Caulis tota longitudine foliosus; racemus densiflorus; bracteæ elongatæ pedicellos altius articulatos supe- rantes ; folia stricta lineari- subulata — .- ... — ... -- 409 Caulis dimidio vel triente superiore apliyllus ; racemus laxius- culus ; bracteæ minutæ deltoideæ ; pedicelli prope basin articu- lati ; folia tenuiter filiformia; flores lutei Asphodeline liburnica Rchb. 409. Flores lutei; folia margine lævia; bracteæ floribus breviores (pedi- cellos superantes) ; capsula globosa grosse rugosa... ... A. lutea Rchb. Flores albi; folia margine scabrida; bracteæ flores occultan- tes; capsula ovata sublævis ... ... ... ... ... A. taurica Kunth. 4 1 0. Filamenta longissima stylo declinato-approximata, adscendentia 4 1 1 Filamenta quoad perigonii pliylla simetrice disposita, haud declinata ... ... ... ... ... ... ... ... — — -- 413 411. (CZACKIA) Flores albi racemosi; perigonii pliylla diaphano- membranacea 3-nervia ... ... ... ... ... Czackia Liliastruin Andrz. (Paradisia — Pert.) Flores flavi v. aurantiaci, paniculati ; perigonii pliylla haud trauslucentia multinervia ... ... ... ... -- — 414 414. (HEMEROCALLIS) Flores flavi ; perigonii pliylla subæ qualia Hemerocallis flava L. Flores fulvi ; perigonii pliylla interiora exterioribus multo latiora ... ... ... ... ... - H- fulva L. 214 2 r.l. Stylus unicus vel uiilluR — -- — --- . , Styli ■"’> a basi liberi, rarissime (in Bulbococlio) ante antliesm tVre us(iue ad apicem laxe coliærentes, tandem solubiles - 2 1 4. Perigonium a basi ± alte connato-tubulosum — — — Perigonium omnino usque ad basin G-partitum — — — 2 1 .■>, Caules foliati ; dores solitarii vel pauci axillares loliis longe su- perati — - — — ' ■ Folia omnia basilaria ; dores scapos terminantes — — — 21G. (POLYGONATUM) Folia verticillata, lineari-lanceolata, subses- ... .... Polyéonatum verticillatum AII. 917 Folia alterna — — — — — — — — — 2 1 7. Caulis angulatus; dlamenta glabra — — — — — —218 Cn.idis teres ; filamenta pilosa— — — — — — — 400 2ir, 2G7 216 221 2 1 S. Folia semiamplexicaulia glaberrima -, — — — P. officinale AII. Folia subpetiolata subtus birtello-pubescentia P. latifolium Desf. 2 1 0. Pedicelli dores æquantes v. superantes; folia subtus hirtello- pubescentia.-. - - — --- — ^ • polyanthemum Dietr. Pedicelli dore breviores ; folia glaberrima — — — — 220 220. Perigonium infundibuliformi-campanulatum (medio constrictum), laciniæ ovato-oblongie apice intus barbatæ — — P . multiporum AII. Perigonium cylindraceum (duplo longius profundiusque divi- sum quam præced.); laciniæ apice glabriusculæ — P. Gussonei Pari. 221. (CON VALLARIA) Foliorum (2—8) lamina utrinque æqualiter attenuata acuminato-elliptica petiolis tenuibus æquilonga; ra- cemi secundi; perigonium hemispliærico-campanulatum (pisi magnitudine ) album ; pedicelli bracteis lanceolatis suffulti Convallaria majalis L. Folia haud petiolata multo angustiora — — 222 222. Perigonium apice brevissime denticulatum, infra limbum angu- lato-constrictum, urceolatum ... ... ... ... 223 Perigonium j^rofundius divisum ... ... ... ... 248 228. (MUSCARI) Perigonia fertilia olivacea vel lutea ... ... 224 Perigonia fertilia coerulea v. violacea ... ... ... ... ... 237 224. Pedicelli subnulli vel brevissimi, ad summum bi perigonii longi 225 Pedicelli longiores ... ... ... ... ... ... ... ... ... 229 225. Stylus crassus, stigma 3-lobum, lobis 2-lobulatis (folia late linearia) ... ... ... ... ... ... ... ... 226 Stylus gi-acilis subulatus ... ... ... ... ... 227 22(i. Pacemus densus; perigonium tubuloso-urceolatum ; stamina supra medium tubi inserta ... ... ... ... ... Muscari moschatum L. Pacemus densiusculus ; perigonium oblongo-cylindricuin ; sta- mina intra medium tubi inserta ... ... ... M. inacrocarpum Sweet. :227. Flores erecto-patentes ; pedicelli V2'" 1. — ... M. maritimum Desf. Flores horizontales vel deflexi ... 228 228. Pedicelli subuulli ; flores lutei ... ... ... ... M, Gussonei Pari. Pedicelli ^/4 perigonii ovato-campauulati olivacei longi M. Weissii Freyn. 229. Pedicelli V2 perigonium longi ... ... ... ... ... 230 Pedicelli perigonii dimidio longiores ... ... ... ... 231 230. Pacemus pauciflorus laxe cylindraceus ; folia erecta caulem æquantia ... ... ... ... ... ... ... ... — M. theræum Heldr. Pacemus densiflorus elongato-couicus ; folia patentia caulem longe superantia ... ... ... — ... — — M. trojanum Heidr. 231. Densiflora ... ... ... — — — — á32 Laxiflora ... ... ... ... ... ... ... — - 233 232. Pedicelli inferiores perigonio longiores ; folia linearia M. Sartorianum Heldr. Pedicelli perigonio breviores ; folia late linearia M. Pharmacusanum Heldr. 233. Pacemi comati i. e. flores terminales (steriles) longius pedicellati, effuso-corymbosi ... ... ... ... ... ... ... 234 Pacemi baud comati (perigonii dentes pallidi; folia anguste linearia) ... ... ... ... ... ... — M. græcum Heldr 234. Stamina paulo infra perigonium medium inserta ; berba elata robusta ; folia anguste linearia (4'" lata); perigonium 6'" ex Boiss. diagnos., «4 — 4^2'"» ex FI. or. longum ... — M. Pinard i Boiss. Stamina prope faucem inserta ... ... — 235 235. Perigonii dentes spbacelati ; folia anguste linearia M. tenuiporum Tausch. Perigonii dentes albidi (vel virescentes) ... ... 23G 23G. Herba elata robusta, racemus elongatus 8-pollicaris ; folia late linearia ... ... ... ... ... ... ... ... M. comosum Mill. Humile, 3 — 6-pollicare; racemus 2-, rarius 3 — 4-pollicaris folia anguste linearia ... ... ... .... M. Holz manni Heldr. 237. Flores erecti subadpressi, racemus 5-pollicaris.-. M. Cupanianum Guss. Flores patentes v. deflexi ... ... ... ... — 238 238. Folia late linearia margine undulata ciliata; perigonia basi truncata... ... ... ... ... ... ... ... — — M. curtum Heldr. Folia margine baud ciliata... — ... — — 239 239. Perigonii dentes concolores.. ... ... ... ... — 240 Perigonii dentes albidi... ... ... ... — 242 240. Vernalia ... ... . . ... - — 241 Autumnale; flores borizontaliter patentes læte cyanei M. parvifíoruni Desf. “>41 I'erifToniuin pallide violaceum ; racemus 9"' lg. ovato-oblongus M. Neumayeri Heldr. Peri"onium atracœruleum ; iiores demum seorsim deflexi , racemus subglobosus ^, 2 pollicaris - - — M. commutatum Guss. ->4'> Folia laiiceolato-liiiearia vel cimeato-linearia ; perigonia glo- “ . ... 243 l)()sa Folia linearia v. semiteretia ; perigonia cylindracea vel tubu- losa - - - : ..^^5 243. Folia 4 — 6 j perigonia omnia lequalia, sterilia nulla M. Hcldi^cichi i Boiss, Folia 2—3 ... - - — — — -- — y- 244. Perigonia sterilia minuta ... .— — — — botryoides Mill, Omnibus partibus majus ... — —M, Lelievrii Bor. 24Ö. Perigonia bete violacea v. coerulea ... ... --- M- ^ranatense Freyn, Perigonia atrocœrulea ... ... ... — -- — — o4(; M. neglectum Guss, I'M. atlanticum B. et R.l 247 247. Flores imbricato-conferti... ... ... ... — M. racemosum Mill, Flores haud imbricati ... ... . .. ... M. pulchellum H. et B. 248. Perigonii laciniæ tubo æquilongæ vel breviores ... ... ... ... 249 Perigonii laciniæ tubo semper longiores ... ... ... ... 258 249. Stamina longe libera fere perigonii longitudine ; bracteæ minutae 250 Stamina brevissima nunc omnino in tubo occulta, nunc antheræ vix e fauce itrominulæ ... ... ... ... ... ... ... ... 255 250. (BELLEVALIA) Pedicelli flore multo longiores ; folia margine crebre ciliata, scapo breviora ... ... ... ... Bellevalia ciliata Nees. (Hyacinthus ciliatus Cyr.) Pedicelli flore breviores vel parum longiores ... ... ... 251 251. Folia margine ciliato-scabra (perigonii laciniæ obtusissimæ sube- marginatæ)... ... ... ... ... ... ... ... B. trifoliata Kuntli. Folia margine lævissima ... ... ... ... ... ... ..^ ... 252 252. Perigonii limbus tubo æquilongus (laciniæ oblongæ acutiusculæ) B. romana Rchb. Perigonii limbus tubi dimidiam æquans ... ... ... .... 253 253. Perigonii laciniæ rotundatæ ... ... ... ... ... B. dubia R. et Sch. 1 eiigomi laciniæ acutiusculæ . . B, Webbiana Pari 254. 2o5. (HYACINTHUS) Bracteæ lanceolato-acuminatæ pedicellos lon- giusculos æquantes ... ... ... .. Hyacinthus amethystinus L Bracteæ brevissimæ, rudimentariæ ... ... _ _ _ 256 256. Perigonium 6"' superans; folia 4 aut plura ... ... H. orientalis L Perigonium 4"' baud superans; folia 1 — 2 ... _ 257 257. Perigonium 4'" longum fere ultra tertiam partem 3-fidum : antlieræ exacte medium tubi occupantes ... H. Pallasianus Stev ! Perigonium 3'" baud superans, antliera’ ad faucem perigonii sitæ — ... ... ... H. leucophasLis Stev. (FL claliiiaticus Avé-Lallciu.) 258. (PUSCHKINIA) Perigonii segmenta (rotato-explanata) ad fau- cem tubi corona sexpartita aucta. — Herba facie Scillæ lûfoliæ, perigonii albido-cœrulei segmentis ellipticis tubo 5-plo longi- oribus ; coronæ dentes ^ s jjerigonii æ qualités truncati v. retusi ; filamenta coronæ tubo inferne inserta... ...Puschkinia scilloides Adams. Corona nulla ... ... ... ... ... ... ... ... ... 250 250. (STRANGWEIA) Filamenta (basi inter se breviter coalita e tubo vix iirominula) jietaloidea apice breviter 8-dentata : dentes laterales 3-angulares, intermedius tenuior sublongior antheri- ferus; stylus filiformis. — Herba pusilla floribus subsessilibus longe bracteatis in spicam ovato- oblongam confertis ; folia 6 — 8 anguste lineari-lanceolata .. ... ... ... ... Stran^weia spicata Bert. (Hyacinthus — S. et Sm., Bellevalia — Boiss., Foxia spicata Pari.) Filamenta haud 3 -dentata ; flores longiuscule pedicellati ; sta- mina e tubo exserta ... ... ... ... ... ... ... ... 260 260. Perigonium fere ad basin partitum ; limbus numquam rotatus ; filamenta tubo inserta ... ... ... ... ... ... ... ... ... 261 Perigonium teidio inferiore connatum ; limbus rotatus ; fila- menta ad faucem inserta ... ... ... ... ... ... ... ... 265 261. (DIPCADI) Bracteæ solitariæ lanceolato-acuminatic, pedicellos superantes ; flores aurantiaco-flavi ; stylus brevis crassus Dipcadi serotinum Medie. (Uropetalum serotinum Gawl.) Bracteæ geminatæ ; flores cœrulescentes ; stylus filiformis ... 262 262. (ENDYMION) Perigonium fere connivens ad faucem angusta- tum; racemus nutans ... ... ... ... ... ... ... ... ... 263 Perigonium a basi iDatulum nullibi constrictum ; racemus erectus ... ... ... ... ... ... ... ... ... 264 263. Perigonium elongato-cylindraceum apice revolutum Endymion cernuus Wilik. Perigonium cylindrico-campanulatum apice excurvum E. non scriptus Garcke. (Endymion nutans Dum.) 26 i. Perigonium cylindrico-campanulatum ajiice reflexum ; stamina alterna longiora ... ... ... ... -- .... E. patulus G. G. Perigonium aperte (patule) campanulatum ; stamina æqui- longa ... ... E. campanulatus Pari. 50.-,. (CHARISTEMMA* nov. genus) Filamenta sulnilata antheris longiora; stylus siibulatus ovario :Fplo longioi. Bracteæ elongata> (inferiores pedicellis plerumque in corymbum dispositis nunc paulo breviores, nunc longiores) ; folia lineari-íiliformia ^ -Paoilöiaia . (Scilla fastigiata Viv ; Hyacinthus fastigiatus Bert. ; H. Pouzolzii Gay). Filamenta brevissima lineari-ciineata ; stylus subnullus. Bracteæ nulbe ; flores solitarii vel pauci remoti 2b(>. (CHIONODOXA) Folia late linearia (4 — 6"' It.) plana erecta; perigonii coerulei laciniæ oblongæ obtusissimæ ; filamenta sub- æqiiilonga - - - - - - - Chionodoxa cretica B. et H. Folia anguste linearia (1 — lata) subcanal iculata excurvo- patentia ; perigonii pallide lilacini inferne albidi laciniae elliptico- lineares obtusæ ; filamenta alternatim sesquilongiora... Gh. nana Boiss. db7. (SIMETHIS) Filamenta (brevissima) e basi filiformi sursum dilatata villoso-barbata - — — - — Simethis bicolor Kunth. Filamenta basi haud ita angustata — --- ^>(38. Pedicelli articulati ; caulis aphyllus, folia omnia basilaria — 269 Pedicelli haud articulati, vel nulli --- — — — -- 271 269. (ANTHERICUM) Caulis (scapus) fere semper simplex; capsula ovalis — - - -- — — --- — — — -- 270 Caulis fere semper ramosus ; capsula globosa ; stylus rectus Anther i cum ramosum L 270. Folia scapo humili (V2-, rarius 1 -pedali) angustiora vel parum latiora lh'2 — 2"' lata, usque semipedem longa, canaliculato- plicata ; perigonii phylla oblonga, nervis approximatis a margini- bus remotioribus percursa ; filamenta perigonium subæquantia A. baeti cum Boiss. Folia multo longiora latioraque applanata; caulis elatior; perigonii phylla ovali-lanceolata, nervis inter se et marginem phyllorum æquidistantibus ; stamina perigonio 2 -pio breviora A. Lili ago L 271. (APHYLLANTHES) Flores 1—3 in capitulum parvum aggre- gati inter bracteas scariosas, rufescentes imbricatas sessiles. — Caules juncei, ima basi vaginis interdum in folium breve produ- ctis inclusi. Perigonium violaceum (v. albidum) ; stigma breviter 3-fidum ... ... ... Aphyllanthes monspeliensis L Flores haud ita capitulati neque imbricato -bracteati ... ... 272 272. (NARTHECIUM) Ovarium mucronato-acuminatum ; filamenta dense lanata ; inflorescentia racemosa ; semina filiformi -subulata Narthecium ossifragum Huds. * Nomen derivatum a '/(xpi; (amoenitas) et aTe[j.aa (corona). 63 Ovarium (vel capsula) haud mucronato-acutissimum ... ... 273 273. FoliaW (vel foliaceo-bracteatic) ... ... 274 Scaposæ : caulis apliyllus, folia omnia l)asilaria 3(13 274. Antlieræ elongatæ lineares ... ... ... , ... 275 Antheræ subrotundae vel ellipticæ ... ... ... 34 J 275. Stigma sessile (perigonii phylla foveola nectarifera destituta) 27(1 Stigma stylo distincto insidens ... 3 1 1 27(1. (TULIPA*) Stigma amplum transverse recurvato 3-lamellatum ; filamenta glabra ... ... ... ... ... ... . . 277 Stigma minutum, numquam recurvo-arcuatum ; filamenta basi barbata ... ... ... ... ... 2i)0 277. Perigonii phylla aurea v. citrina omnino concoloria immaculata 27S Perigonium utplurimum coccineum, rarius roseum, album vel flavum; phylla semper intus macula basali notata... ... 270 278. Perigonii phylla inæqualia, interiora breviora, intense lutea; folia valde undulata ... ... Tiilipa Billietiana Jord. Phylla æquilonga, citrina ; folia haud vel vix undulata T. orientalis Levier. iT. Gesneriana Rochel. — non L.) 270. Perigonium album, dorso roseum, fundo violaceum ; bulbi tunicæ intus dense lanatie ... ... Tulipa Clusiana DC. Flores numquam albi ... ... ... ... ... ... ... ... 280 280. Caulis glaberrimus, calvus _. ... 281 Caulis (vel folia + ) pubescens ... ... ... ... 204 28 1 . Perigonii phylla interiora apice rotundata vel truncato-obtu- sissima (macula basalis brevissima, phyllis plus quam 4-plo brevior) ... ... ... ... ... ... ... ... ... . ... ... 282 Perigonii phylla omnia semper acutata vel acuminata ... — 285 282. Perigonium lilacino-purpureum ; macula basalis cœrulescens pallide lilacino-limbata apice 1 -dentata ... ... T. piatysti^ma Jord. Perigonium coccineum ; maculæ basalis limbus flavus ... 283 283. Limbus flavus continuus ... ... ... ... ... ... T. spathidata Bert. Limbus zona nigricante triangulari-2)roducta interru})tus ... 284 284. Perigonium apice connivens, subclausum, maximun ; macula basalis apice haud truncata ... ... ... — T. connivens Levier. Perigonium apice exspansum, mediocre ; maculæ basalis obso- lete 3-lobæ i)ars media ai)ice truncata ... ... — T. planifolia Jord. 285. Macula basalis phyllis 5-plo brevior, atra ... ... ... — - 28(1 Macula basalis multo amplior ... -87 * Fere immutate e cf. Levier opiisculo egregio « Les Tulipes de 1’Europe* (fSNt) translatum. Janka. :?8(). ;\iîu-nla l)!isalÍR in triangulum apice ol)tusatum vel subtruncatum * |)r()(lucta ... - - . — - — -- T. etrusca Lev. Macula basalis ajjice acute triangularis plerumque in dentem nigrum longiusculum 2>roducta — — — T. serotina RebouJ. ű>>7. Ovarium cylindricum sub stigmate baud vel vix consiûcue atte- nuatum Ovarium ai)ice distincte contractum — — — 291 2SS. Macula basalis tota lutea vel solum Üavo-limbata . — — 289 Macula basalis (intense violaceo-jmrpurea medio 1 -dentata) anguste albido-limbata — ... ... ... . . T. Fransoniana Par/. 2S'.>. Macula basalis tota lutea ... ... ... ... T. Mauriana Jord. et Fourr. Macula atra v. nigidcans ilavo-limbata ... ... ... ... 290 2'.)(). Perigonium roseo-purpureum ; folia margine ciliata ; bulbi tu- nicæ intus sparse pilosæ ... ... ... ... ... T. Didier/ Jord. Perigonium coccineum; folia margine glabra; bulbi tunicae intus dense lanatæ .... ... ... ... T. l\Lartei/iana Levier. 20 1 . Pliylla inter se æquilonga (atque subconformia ; bulbi tunicae intus adpresse jnlosae) ... ... ... ... ... .. T, Schren/di Re^ei. Pliylla zh disæqualiaj inaequilonga ; bulbi tunicæ intus dense lanatae ... ... ... ... ... ___ _ _ _ ___ _ _ __ 292 292 299, 294. 295. 29(b 297. 298. . Macula basalis ambitu elongato-elliptica ... ... ... ... ... 293 Macula basalis rotundatus ... ... ... ... T. maieoiens Reboui, • Pc'i’igonii pliylla omnia acuminato-attenuata jiarum difformia T. ocli/lis soi is St. Am. Perigonii pliylla exteriora acuta interioribus obtusiusculis consjncue longiora et latiora __ _ p, praecox Ten Folia pagina superiore glabra ... ... ... ... ... ___ __ 295 Folia jiagina superiore pubescentia ... ... ... ... _. 297 Flores coccinei vel luteo-variegati v. aurantiaci .._ ... 296 bloies citiini (macula basalis hyalina) ... . T. negiecta Reboui. Macula basalis angusta ; foba abbreviata, parti mediae et sujie- riori caulis inserta ... ... ... .. _ T. bceotica B. et H. Macula basalis ampla obverse cordata, folia longa parti mediæ et inferiori caulis inserta j. strangulata Reboui. lliylla exteriora mterioribus longiora et latiora; bulbi tunicæ mtus dense strigosæ ... T. Passeriniana Levier. bjlla ieqinlata; bulbi tunicæ intus glabrœ, apice et basi leviter pilosæ l-lores coccinei aut luteo-variegati; folia secus taciem" griseo- " pubescentia, prope basii, caulis conferta ... ... T. Turearum Qesner. ' oies iusei; tolia .secus faciem minutissime pnberiila, parti mediie et interiori caulis inserta ... .. r. Sommieni Levier. 65 299. Flores albi (parvi) vel rubri ... 300 Flores lutei ... ... ... ... ... ... ... 30() 900. Flores albi ... ... ... ... ... 301 Flores rubri ... ... ... ... ... ... ... 303 30 1 . Bulbi tunicæ intus adpresse et laxe pilosæ ; pedunculus ple- rumque 1-, raro 2-ilorus ... ... ... ... 30:2 Bulbi tunicæ intus lana molli vestitæ ; pedunculus plerumque 2-llorus, rarius pluritlorus ... ... ... ... ... ... ... T. bipora L 302. Phylla exteriora dorso virentia vel pur2)urascentia albo-mar- ginata. Capsula parva obtusa abrupte apiculata. Folia erecto- l)atentia angusta remota, jjarti mediæ et inferiori caulis imposita T. patens Ag. Pliylla exteriora dorso rosea albo-marginata. Ca2)sula minima, apice acuta. Folia liumipatentia, latiuscula, ad imum caulem conferta ... , ... ... ... ... ... ... ... T. cretica B. et H. 303. Flores rosei macula basali lutea; caulis saejse a basi 2-ilorus... 304 Flores coccinei ; 2)edunculus 1 -Horns , ... 305 304. Phylla interiora obtusissima abrupte acuminata ; filamenta cylindrica antlieris obtusis sesquilongiora. Stigmata crassitie ovarii apice jjarum contracti æquilata ... ... T. saxatilis Sieb ! Phylla omnia ellÍ2)tica caudato-acuminata; filamenta ajiplanata antlieris apiculatis sesquibreviora. Stigmata crassitie ovarii apice valde contracti dujilo angustiora... ... ... ... T. Beccariana Bicchi. 305. Phylla basi ciliata, exteriora dorso rubro-livida vix ultra pollicem longa ... ... ... ... ... ... ... ... ... T. bithynica Gris! Phylla liasi glabra, exteriora dorso luteo-tincta, 1 b2 — 2 pol- lices longa ... ... ... ... ... ... ... ... ... T. Hageri Heidr. 30(). Perigonii phylla interiora basi ciliata, exteriora glabra ... ... 307 Phylla omnia basi ciliata ... ... ... ... ... ... ... ... 310 307. Macula basalis nulla ... ... ... ... ... ... ... ... ... 308 Macula basalis atropurpurea ... ... ... ... T. Orphanidea Boiss. 308. Flores majusculi 1 V2 — 2 poli, longi, ante anthesin cernui T. silvestris L Flores minores .... ... ... ... ... ... ... 309 309. Ovarium anguste ampullæforme, ( 4 superiore in rostrum coni- cum attenuatum ... ... ... ... T. australis Link. Ovarium fere cylindricum, tertio superiore in rostrum exacte lineare, stylum simulans contractum .. T. Biebersteiniana R. et Sch. 310. «Flores parvi citrini phyllis concoloribus: ovarium pilis glan- duliferis tectum» ... ... ... ... ... T. Grisebachiana Pantocs. Flores lutei, 2)hylla exteriora dorso 2)urpurascentia. Ovarium glabrum... ... T, alpestris Jord. et Fourr. TermeKzetrajzi Füzetek. X. köt. 5 66 -.5 1 “J 313 331 313 314 31 i 3 1 ('). 317. 318. 319. 330 Perigonii phylla ofoveolata ; bull)us e s(iuamis carnosis imbrica- tis constans — --- --- . . , IVviw.iiii phylla versus hasin foveola nectaritera instrucU; tuber patellæt'ormc — — — — — — — (LILIUM) Pedicclli bore multo breviores - — - — -- Pedieelli tlorum longitudine vel longiores — — — --- Folia superiora diminuta cauli scpiamato-adpi-essi ; perigomum Lilium candidum L candidum - - - — — -- , . lu-f i Folia conformia cauli haud adpressa — — — L. bulbiferum . 3 1 5 Flores numqiiam lutei — — — — — — — — ' Flores lutei — — — — — — — 'p. ' Folia latiuscula basi subpetioliformi-contracta anguste sessilia, plerumiiue remote verticillata ; flores carneo-violacei vel pur- purascentes ... - - - - - LMartaéonL Folia basi haud abrupte angustata latius sessilia semper al- terna; bores coccinei v. cinnabarino-ignei ... ... ... — --- olb Folia in toto caule numerosissima; folia a medio cii citer caulis abrupte diminuta, dein omnia conformia cauli adpressa eumque usque ad inborescentiam cylindratim obtegentia. L chalcedonicum L Folia caulina superiora patula, caulis pars superior haud ita crebre foliatus ... ... ... .- — — — — - — -- Folia pleraque augustissime linearia graminea ... L pompon i um L. Folia latiora ... ... ... — — -- — — — — — Folia a medio superiore caulis subito diminuta ... L Heidreichii Freyn. Folia sursum sensim diminuta ... ... ... L carniolicum Beruh. Foliorum nervi 3 præ cæteris eminentes ; pedieelli basi 3-bra- cteati vel folia ad pedunculorum vel pedicellorum basin semper geminata ... ... ... ... ... — — — L. pyrenæum Gouan. Folia lequaliter multinervia, latiora ... ... ... ... ... ... 330 , «Caulis infra medium aphyllus; folia margine granuloso-scabra utrinque lævigata; antheræ' bavæ ; perigonium immaculatum» L. albanicum Gris. Caulis fere a basi foliatus ; folia marginibus et subtus ad ner- vos manifeste ciliata ; antheræ miniatæ ; perigonium intus basi uigro-striatellum ; folia ad pedunculorum basin semper solitaria L. Jankm A. Kerner. 331.(FRITILLARIA) Stigma indivisum .. ... ... 333 Stigma 3-dentatum vel ± profunde tribdum ... ... ... ... 333 333. Perigonii jfliylla spatlmlato-oblonga ; blamenta subglabra, an- thenc muticæ ... ... ... ... FritiUaria Ehrharti Boiss. et Orph. Perigonii phylla elliptico-lanceolata ; blamenta dense pube- rula, antheræ mucronulatæ... ... ... ... __ F. Pinard i Boiss. 67 3:23. Folia superiora scandentia apice cirrhosa spiraliter revoluta; capsula valde abbreviata latissima, argute alata F. ruthenica Wickstr. Folia haud cirrhosa ; capsula latitudine longior, rarissime alata — — — ... ... ... ... ... .. ... ... 324 324. Perigonii phylla (pro parte saltem) contracte acutata i. e. sui) apice summo 3- angulari ± patulo vel excurvo angustata ; folia angusta linearia ... ... ... ... . . . 32Ô Perigonii phylla sub ipso apice haud contracta ... 32(i 325. Perigonii phylla dorso late lutesceuti-fasciata ; folia summa sæpius opposita vel ternatim verti ciliata ... F. messan ensis Raf. Phylla dorso haud fasciato-discoloria ; folia omnia alterna F. pyrenæa Cius. 325. Perigonium semper distinctissime regulariter tessellatum ... 327 Perigonium haud regulariter vel vix conspicue tessellatum, aut omnino etessellatum ... ... ... ... ... 320 327. Stigma brevissime 3-dentatum ... ... . ... F. delphinensis Gren. Stigma profunde trifidum ... ... ... ... ... 328 328. Folia summa (sæpissime etiam duo infima) a cæteris remotiora opposita vel ternatim verticillata ; fiores parvi ... ... F. tenella MaB. (F. Orsiniana Pari. i Folia omnia alterna ; fiores magni ... ... ... ... F. Meleagris L 320. Folia summa ternatim verticillata (fiorem superantia) ... 330 Folia summa solitaria ... ... ... ... ... ... ... ... ... 331 330. Folia cætera alterna; perigonii phylla dorso late luteolo-zonata : capsula argute alata ... ... ... ... ... ... ... F. pontica Wahib. Folia caulina pleraque opposita ; phylla dorso haud fasciata ; capsula haud alata ... ... ... ... ... ... ... F, involucrata AII. 33 1 . Stigma brevissime 3-lobum ; perigonium totum fiavum F. Sibthorpiana Boiss. (Tiilipa Sibthorpiana Siu.) Stigma profunde 3-fidum ... ... ... 332 332. Folia conferta subfastigiata i, e. omnia vel fere omnia apicibus icquialta, ± contorta v. obliqua ; perigonium atrum F. obliqua Gawl. (F. tristis Heklr. et Sart.) Folia haud fastigiata, fiores laetius colorati ... — 333 333. Folia infima latissima, oblongata, summis valde difibrmia ... 33 i Folia omnia angusta, linearia, minus disæqualia 337 33 k Perigonium basi valde attenuata obconicum vel infundibuliforme; stylus perigonio subæquilongus ... ... ... ... F. conica Boiss, Perigonium basi rotundata campanulatum ; stylus perigonio multo l)revior ... ... ... 33.) 68 \VM\. 3:i7. 340, 341 3Î.2 343 m-isomi pbylh, extns sonlide rubella, fascia dorsali lata lutescenti '"'iVriiíoniuui intenie luride luirimrasceiis, suiienie davo-vmde ; ^ ^ ,, ... F. Rhodokanakis Orplh fiisciti (lorSiilis iiullii — — -- . L Periffonium apertc eampanulatum ; phylla elliptica apice ro un- data V. siila-etiisa; tilameiita aiitlieris 2-plo longiora ; iolmm , T F. éræca Boiss. et Sprun. siimiuiiiii anguste liiieaie — — l’eriRüiiium Cüimiveuti-campauulatum ; pbylla spatliulato- „bloiiga, exteriora augustiora acutiiiscula ; filamenta longiora: tolium supremum lanceolato-linem-e F. Gmoiardii Heldr. etSarí. Perigoiiii pbylla dorso late lutescenti-fasciata — — — — Perigonii phylla dorso haud fasciato- discoloria -- — -- h Perigonii iihylla apice obtusissima, rotundata v. levissime emar- . , 1 1 1 X F. neglecta Pari. gmata (herba glauca) — — — — — - Perigonii phylla minus obtusa — — — - — — --- Herba f^laiica; caulis crassiusculus ; folia inferiora latiuscula ' sublancLlato-linearia F. hispanicaB. et R. Herba viridis, caulis tenuis; folia angustissime linearia ,l"'latai - - - F. stenopliytla B. et R. F. lusitanica Wickstr. F. minor Ledeb. Antberæ versatiles; semina plano-compressa, margine mem- 34^ branacea - — — — — — — — — Antberæ basitixæ ; semina globulosa ; perigonii phylla efoveo- lata - — — — — — — — — — — — (LLOYDIA) Bulbus rhizomatiformis elongatus crebre tunicatus ; perigonii pbylla supra basin plica nectarifera transversa aucta ; capsula obovata- - - - - - - LIoydia serotina Salisb. Bulbus globosus; perigonii pbylla haud foveolata; capsula anguste elliptica — — — — — — — -- — -- 343 Antberæ muticæ — — — — — — — — L græca Lindi. Antberæ apiculatæ ; (flores majores) — — — L. trinervia Coss. (Antliericum trinervium Viv. — LIoydia sicula Huet. 344. (GAGEA) Folium radicale (solitarium) latum, lanceolato-lineare scapo multo latius, plauum v. planiusculum ... ... 345 Folia radicalia 1- — plura haud ita lata nec plana ... ... 346 315. Bulbus simplex; herba robusta; perigonii pbylla extus viridia Gagea lutea R. et Sch. Bulbus basi bulbillifer ; herba minor; perigonii pbylla extus rufescentia... ... ... ... ... ... ... ... ... G. granulosa Turcz. (G. rufescens Regel.) 346. Perigonii phylla cuspidato-aciitissima (recta) ; l)iill)us fibrillis adscendentibus intricatis velatus ... ... ... G. reticulata R. et Sch. (G. rigida B. et Spr. — G. taurica Stev.) Perigonii phylla hand cnspidato-acnminata ... 347 347. Caulis a basi foliatus (bulbus velatus) ... ... 34S Caulis parte inferiore nudus aphyllus ... ... ... 349 348. Folia omnia (radicalia et caulina) æqualiter filiformia G. bulbifera R. et Sch. Folium caulinum infimum l)asilariis conforme i. e. filiforme, superiora difformia breviora basique dilatata (perigonii phylla obtusa, rotundata) ... . . ... ... . . .. G. chlorantha R. et Sch. 349. Folium caulinum spathaceum unicum (bulbus haud velatus) 350 Folia spathacea in caule 2, vel plura... ... ... 351 350. Perigonii phylla obtusa recta ... ... ... ... G. spathacea R. et Sch. Phylla acu minato- attenuata apice excurva... .. G. minima R. et Sch. 35 1. Folia radicalia 3 — 4, vel 5 — ... ... ... ... — — — 35)2 Folia basilaria 1 — ‘il ... ... ... ... ... ... — ... 353 35)2. G. busambarensis Pari. G. polyphylla Stev. 353. Pedicelli abbreviati, perigonio breviores ; folia radicalia capillari- filiformia, caule multo angustiora ; perigonii phylla rotundato- obtusissima (bulbus velatus) .. ... G. bohemica R. et Sch. (G. saxatilis Koch.) Pedicelli flore longiores ... ... ... ... ... — 354 354. Perigonii phylla elliptica rotundata; l)ulbus haud velatus 355 Perigonii phylla angustiora ... ... ... ... ... — .- 356 H55. G. chrysantha R. et Sch. G. amblyopetala Boiss. 356. Folium radicale tenue, angustissime lineari-filiforme caule aii- austius.. _ . . ........ G. Sóiéiról i i F. Schultz. C) Folia basilaria firmiora, caulis crassitie vel latiora... ... ... 357 357. Bulbus fibrillis adscendentibus numerosis dense velatus .. 358 Bulbus haud velatus ... ... ... ... ... ... .- — — do9 358. Perigonii phylla ohtusa ... ... ... ... ... G. foliosa R. et Sch. Perigonii phylla acuminato- attenuata, apice excurva G.Granatelli Pari. 359. Perigonii phylla extus villosula, subacuminato-athamata, apice excurva, umbella pedunculata basi multibracteolata : folia radi- calia semper 2 ... ... ... ... ... G. arvensis R. et Sch. Perigonii phylla glahra ... ... ... - — 360. Bulbi separatim tunicati tres horizontaliter conjugati; folium radicale solifarium, floralia oi)posita; umbelhi sessilis G. stenopetala F ries. Bulbus tunicatus solitarius 86 1 70 361, 36:>, 363, 36.1.. 36:). 366. 367. 368. 369. 370, 371, 37i, 373. 371-, Foliii basilaria 1 — 2 crasse fistulosa caulis longitudine ; perigonii phylla elliptico-laneeolata obtusa — — G.LiottardiR.et Sch. Folia radicalia semper solitaria, caulem superantia — — 362. Pedicelli recti - - - - - - Pedicelli deliorati superne arcuato-recurvi — — G. repexa Czern. (ERYTHRONIUM) Stigma 3-fidum; fios magnus solitarius ebracteatus ; perigonii 2)bylla cyclaminiformi-reflexa Erythronium dens canis L Stigma indivisum— . . — — — — -- — — -- Flores coerulei, ro.sei vel purpurascentes, rarissime albi . . 363 Flores albi vel albo-virides — — — — — -- --- 388 (SCILLA) Stylus rectilineus — — — —, — — — 366 Stylus sigmoideo-curvatus — — -- - — — Scilla hyacinthoides L (Nectaroscilla hyacinthoides Parl.j Racemus multiflorus longissimus angustusque ; folia hysteran- tliia, late lanceolata, acutiuscula — — — — Sc. maritima L, (Urginea Scilla Steinh.) Racemus brevis, folia angustiora — — — 367 Pedicelli floribus semper breviores — — — — — 368 Pedicelli (saltem inferiores) floribus semper longiores 371 Folia bysterantliia, angustissime linearia; pluri -multifloræ — 369 Folia coaetanea latius linearia; flores 1 — 2, rarissime 4 ... 370 Folia anguste linearia valde crispato-undulata ; capsula sub- rotunda — — ... — ... ... ... ... ... Sc. undulata Desf. (Urginea nndulata Steinh.) Folia subfiliformi-linearia ; capsula oblonga ... ... Sc. fugax Nym. (Anthericum — Moris ; Urginea — Steinh.) Flores erecti ... ... ... ... ... ... ... Sc. amoena L. Flores cernui ... ... ... ... ... ... ... ... Sc. cernua MaB. (Sc. sibirica Andr.) Bracteæ typice nullæ, rudimentariæ vel pedicellis pluries bre- viores... ... ... ... Bracteæ semper evolutæ pedicellorum lequantes Flores 3 lineas haud superantes, plerumque numerosi Perigonii phylla longiora; flores pauci l" olia hystlieranthia ; scapo multo breviora Folia coaetanea b olia filiformia vel angustissime linearia ; herba lævis Sc. autumnalis L. bolici hinceolato-linearia ; scapus a basi ad medium pilis bre- vibus rigidis ciliato-scate Sc. intermedia Guss. Vs ad minimum 372 377 373 376 374 375 71 875. Folia late linearia, 4 — 10"' lata, apice breviter acutata; pedicelli perigonio æquiloiigi vel sul)longioreR ; stamina perigonio subbre- viora ; plpylla linearia ... ... Sc. messeniaca Boiss. Folia duplo angustiora, acuminata; dores 2^2"' longi; pedi- celli perigonio 8-plo longiores ; stamina exserta ; perigonii pliylla obovato-oblonga ... ... ... ... ... ... Sc. pratensis W. et K. ;17(). Bracteæ rudimentariæ squamæformes (obtusa-, truncatae vel crosulæ) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Sc. bifolia L. Bracteae acuminatae semper distinctie Sc. monophylla Hffg. et Link, 877. Pedicelli perigonio haud multo longiores ... ... ... ... ... 878 Pedicelli tlore multoties longiores ... ... 888 878. Bracteæ sub quovis pedicello geminata-... ... ... 879 Bracteae solitariæ . ... ... ... ... ... ... ... ... 880 879. Flores 5 — G majusculi; ovarium oblongum Sc. vincenti na Hffg. et Link. Flores numerosiores parvi ; ovarium subglobosum . Sc. italica L. 880. Folia linearia (perigonii pliylla obtusa)... ... ... ... ... ... 881 Folia lata, lanceolato-linearia vel lanceolato-oblonga 88i 881. Placemus corymbosus ... ... ... ... ... ... ... Sc. verna Huds. Pacemus oblongus ... ... ... ... ... Sc. odorata Hffg. et Link. 88:2. Folia scapo lireviora ; perigonii pliylla obtusa ; pollen nigricans Sc. Lilio-hyacintlnis L. Folia scapum multo superantia ; perigonii pliylla acuta ; pol- len luteum ... .... ...■ ... ... ... ... ... Sc. Ramburei Boiss. (Sc. Insitauica L?) 8)88, Bracteæ pedicellis breviores ± ciliatæ ; folia late lanceolato- linearia acutiuscula, margine ± ciliata ... ... ... ... ... 884 Bracteæ pedicellos .i qualités vel superantes ... — — 885 8)84. Pacemus confertus multiflorus; folia margine longiuscule ciliata scapo longiora ... ... ... ... ... ... ... -- Sc. elongata Pari. Pacemus laxiusculus subpauciflorus ; folia margine brevissime ciliata scapo subæquilonga ... ... ... ... ... — Sc Cupani Guss. 885. Folia margine ± ciliata... — — 380 Folia margine glabra ... .. ... ... ... — — 387 8)80. Bracteæ glabræ ; folia acuminata margine brevissime ciliata scapo longiora; stigma staminibus vix brevius; capsula mucro- nata ... ... ... ... ... ... -- ... ... Sc. hemisphaerica Boiss. (Sc. Clusii Pari.) Bracteæ ciliolat-.e ; folia obtusiuscula margine denticulato- ciliata scapo subtequiloiiga ; stigma stamina superans ; capsula rostrato- mucronata ... - . Sc. sicula Tin. 887. Folia latissime lingulata, obtusa; flores violacei ... Sc. Hughii Tin. Folia lanceolato-linearia; flores albi ... - Sc. Strangwayi Ten. •',ss (ORNITHOGALUM) Flores (pauei) subsessiles spicato-racemosi, ' «.mper eiwti - Ornithogalam unifolium Ker. P'loivs manifeste i)e(licellati -- — — — - -- — ' :{S0. Filamenta omnia vel alternatim apice ‘.l-dentata, dente medio aiitlierifero ; dores omnes æqualiter breveque pedicellati, subito nutantes : pedicelli bracteis et perigonio multo breviores 0, nutäns L Filamenta apice haud d-dentata -- — — — — -- '^^0 d9(). Ovarium atrovirenti-splendens ; bracteae basi latissime cordatae (perigonum concolor) — — — — — — — 0. arabicum L (Carnelia arabica Pari.) Ovarium haud atrum neque nitidissimum ; bracteae basi haud cordatæ — — — — -- — - — — — --- dbl . Racemi valde elongati, anguste cylindracei; pedicelli fructiferi erecti cauli subaccumbentes. Herbie elatæ pede plerumque longe altiores — — d pedales — — — — '^92 Racemi abbreviate ovati vel corymbosi ; pedicelli demum jDa- tuli vel redexi ; herbae humiliores — -- — -- -- - d94 d9:2. Perigouium dorso viridi-fasciatum — - — — -- 39d Perigonium concolor pure album (pedicelli arcuato -erecti) 0. arcuatum Stev. d9d. Perigonii phylla (praeter fasciam dorsalem) lutescentia 0. pyrenæum L (0. sulphureum Pt. et Sch. — 0. Visianii Tomm.) Perigonii phylla intus et ad margines extus lactea 0. narbonense L, d94. Folia lorato-linearia vel dliformia — ... — — 390 Folia latiora, lauceolato-linearia flinea alba destituta) ... 395 d95. Pedunculi fructiferi uuacum capsula daccide (!) penduli; cap- sula hexaptera ... ... ... ... ... ... ... 0, oli^ophyllum Clarke, Pedunculi fructiferi rigidi, patentes vel redexi ; capsulae sem- per sursum versae, apterae ... ... ... ... ... ... ... d9G d9b. Racemus thyrsoideo-corymbosus ; pedicelli inferiores bracteis lanceolato-subulatis subaequilongi ; perigonii phylla aequilata 0. comosum L Racemus corymbosus ; pedicelli bracteis ovato-lanceolatis sub- duplo longiores ; perigonii phylla interiora angustiora ... ... d97 d>97. Stylus staminibus multo brevior Stylus stamiuil)us æquilongus 398. Folia glabemma Folia ± pilosa vel ciliata 400, Scapus indorescentia brevior ... Scapus indorescentia longior.. .. ... ... 0. montanum Cyr. ... ... 0. nyssanum Petrov. — — ... ... ... 400 - - ... ... 408 -- - - ... ... 401 - - .. ... 403 tOl. 1 edicelli liuctiteri arcuato-patentes bracteis ventricosis ovato- vel lanceolato-subulatis breviores ; bulbus subgiobosus haud proli- 73 fer ; folia sulco medio albo-lineata; inflorescentia corymbosa 0. nanum S. et Sni. Pedicelli fructiferi refracti — ... . ... ... 10:1 40:1. Flores corymbosi (pedicelli bracteis longiores) ; bulbus haud prolifer... — ... ... ... ... ... 0, exscapum Ten, Flores racemosi ; bulbus prolifer ... ... ... 0. refractum W. et K. 403. Folia latiuscule linearia ... 404. Folia anguste linearia subfiliformia ... ... ... 407 404. Flores corymbosi ; bulbus prolifer ... ... ... ... ... ... ... 4o,7 Flores subracemosi ; bulbus haud prolifer ... 0. orthophyllum Ten, 40Ô. Bracteæ pedicellos æquantes ... ... ... ... 0. etruscum Pari Bracteæ pedicellis breviores ... ... ... ... .._ 400 400... ... ... ... ... ... ... ... ... 0. divergens Bor, 0, umbellatum L, 407. Bractea^ pedicellis breviores; bulbus haud prolifer 0. tenuifolium Guss, Bracteæ pedicellos æquantes vel superantes ; bulbus prolifer 0, millegranum Janka. 408. Scapus glaber ... ... ... ... ... ... ... ... 0. collinum Guss, Scapus pilosus ... ... ... ... ... ... ... 0, pmbriatum Willd, 409. Flores (vix 4'" longi, plerumque multe minores) caulem folia excedentem terminantes ; perigonii tubus nullus ; stamina ad basin perigonii inserta; styli abbreviati i. e. ovario breviores 410 Caulis folia numquam excedens, florifer subterraneus omnino occultus, vix etiam statu fructifero spectabilis, saltem foliis sem- per longe separatus ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 4 bi- bio. Inflorescentia gracillima, spicato- vel capitulato-racemosa, mi- nute bracteolata vel ebracteata ; pedicelli basi vel sub perigonio involucellum calyculiforme 3 -fidum gerentes ; antheræ subcor- datæ. — Folia angustissima ensato-linearia ... ... ... ... 41 1 Inflorescentia ample paniculata foliaceo-bracteata ; involucel- lum sub flore nullum ; antheræ subrotundo-quadrilobæ ; folia latissima ovalia, plicato-costata ... ... 413 411. (TOFIELDIA) Involucellum calyculiforme perigonio arcte ap- proximatum ; bracteolæ ad jjedicellorum basin distinctae ; caulis foliis 2 — 4 vestitus ... ... ... , . ... 4 1 'i Bracteolæ nullæ ; harum loco involucellum a perigonio remo- tius situm ; caulis aphyllus ... ... ... ... Topeldia borealis Whibg. 41:1. Bracteolie acutiuscuhe ; perigonii phylla ovato-lanceolata acutius- cula ... ... ... .... ... T. calyculata Wbibg, Bracteola' latæ obtusissima*; perigonii phylla obovata obtusa T. glacialis Gaud, 7i il-î (VERATRUM) Peri) brevissima (2 poli, longa, V2" lata) oblongo-lingu- lata, cartilagineo-marginata, undulata ; perigonii laciniae anguste lineares ; styli apice curvati. .. ... ... C. lingulatum Boiss. et Sprun. Folia longiora ... ... ... ... ... ... .. ... ... ... 427 427. Styli recti, apice haud incrassati, stigmatibus terminalibus pimcti- formibus ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... — 42S Styli apice ± arcuati vel recurvi, stigmatibus lateralibus vel rectiusculi tuncque dilatato -stigmatosi ... ... ... ... .- — 480 428. Styli apice in stigmata minute punctiformia attenuati ; folia ba- sin versus valde angustata ... ... ... C. arenarium 14^, et K, Totum stigma stylo haud angustius ... ... 421) 429. Folia hysteranthia ; perigonii tubus apice insigniter dilatatus C. lastum Steven! Folia sub antheseos duratione jam prodeuntia; perigonii tubus sub fauce haud infundibuliformi-dilatatus ... C. Todari Pari. (C. Risignaui Ten. — ubi descriptum '?) 480. Perigonii laciniae triente inferiore latissiiuic e basi o^ ata acumi- nato-attenuatæ, regulariter pulcherrime tessellatie ; styli stami- naque longissimi ; folia solo adpressa margine undulata C. variegatum L. Redouté Liliac. IV. n. 238. (C. l’arkinsüuii Hook. Boiss. FI. orieut. ^ . pag. I08.) Lîicilliarunî perigonalinni latitndo maxima in medio Tel eem versus sita.. — — — — - — — I‘îl . PiTigoiiiiim semi)er exquisite tessellatum... ... — — ■ Perifíoiiium haud vel multo obsoletius tessellatum. — i'.):!. Flores ma^ui, peri^oiiii liml)us :2-po]licaris et ultra.- — Flores minores - - api- ... 431 .. 432 ... 435 ... 433 ... 434 433. Folia anguste linearia sæpius ultra 5 ... ... ... C. Bivonas Guss. Folia late ovato-oblonga vel oblongo -linearia C. latifolium S. et Sm. (C. variegatum Boiss. FI. orient. — non L.) 434. Perigonii laciniæ ellipticge ; tunicie membranaceæ C, amabile Heldr, Perigonii lacinia- oblongo-cuneatæ ; tunicae papyraceae C. var io pictum Janka. 435. Perigonii laciniæ (omnes aequales) lanceolato-obovatae apice ro- tundato-obtusissimæ ; filamenta longissima laciniarum dimidiam superantia ; styli apice parum curvuli perigonio subaequilongi ; stigmatis (purpurascentis!) brevissimi papilli vix decurrentes; folia elliptico-lanceolata pluriplicato-costata ; flores speciosi ro- sei, numerosissimi ... ... ... ... ... ... ... C. byzantinum Park. Perigonii laciniae inæquales ; stigma unilateraliter longius de- currens ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 436 43(). Folia (numerosa, usque 14, pro parte patentia terræ incum- bentia) undulata margine angustissime cartilagineo ciliato-exas- perata ; tunicæ in collum longum productæ ; perigonii limbus tubo æquilougus; capsulæ parvæ durissimæ _ _ ... C. turcicum Janka. Folia margine laevia nec cartilaginea... ... ... ... ... 437 437. Folia triente superiore tortilia insigniter caudato-acuminata ; capsulæ parvæ farctæ; perigonii laciniæ angustæ lineares vel sublineares vix apeidæ ... ... ... . .. ... ... C. Jankæ Freyn. Folia baud caudato-acuminata ... ... ... ... ... 438 438. Tunicæ papjTaceæ nigricantes ... ... ... .._ ... ... 439 Tunicæ byalino-membranaceæ rufescentes ... ... ... ... 445 439. Styli perigonii circiter longitudine ; folia (ampla) — infima sal- tem utrinque plica margine parallela aucta ... ... C. Tenorii Pari. Styli breviores ; folia præter costam medianam planissima ... 440 440. Folia late lanceolata vel late oblonga basi capsulis latiora. — Capsulæ maximæ obovato-oblongæ spongioso-inflatæ apice acu- tiuscule 3-euspidatæ.- ... ... ... ... _ q autumnale L. Folia auguste lanceolata vel lineari-lauceolata lineariave 441 4'M. Capsulæ sul)rotundæ apice breviter 3-cuspidatæ ; folia basi atte- nuata capsulis spongioso-infiatis angustiora ... ... C. Levieri Janka. Capsulæ ovali-oblongæ vel lauceolatæ apice acuminato 3-cus- 77 442. Perigonii limbus ultrapollicaris ... 44R Perigoiii limbus vix semipollicaris... ... ... ... C. umbrosum Stev. 44H. Folia subito i)08t Üoresceutiam prodeuntia evolutav(í C. Iiisitanicum Brot. Folia vere sequente excrescentia ... ... ... ... 441- 414. Capsulæ spougiosæ ... — . .. ... ... ... ... C. neapolitanum Ten. Capsulæ farctæ diirissimæ ... ... ... ... ... C. longifolium Cast. (C. castrense de Larauib. — C. Kocliii Pari. — (’. provinciale Loret) 445. Tuber vix Avellauie magnitudine ; styli vix vel parum curvati ; folia angustissima nunquam ultra ‘d, plerumque 2 ; planta gra- cillima, humilis 1 — 2-ilora... ... ... ... C. alpinum DC. (C. parvnlnni Ten. — C. micrantlilun Boiss.) Tuber amplius ; styli circinato-revoluti ; folia i)lura lata ro- bustave ... ... ... ... ... ... ... C. parnassicum B. H. et Orph. 78 I)1FF()KMITATE8 ET MONSTKOSITATES CüLEOPTEROPvUM, a Joanne Frivaldszky enumeratae. (Tab. IV., fig. 1—18.) !. Carabns catenatus Panz. J difformis. Tab. IV. fig. b. Cajlite et pronoto normalibus ; elytris autem elongato -ovatis, medio- criter convexis, ab exemplaribus regularibus multo angustioribus, septem- striatis, striis internis sex profundis, subcrenatis, 4 — 6. laxe, septima vero dense tuberculatis : interstitiis sex internis obtuse costatis, sparsim irrégu- larité!’ iumctatis, tertio et quinto paulo latioribus. Antennarum articulo ter- tio quarto duplo longiore, octavo, sinistri lateris, curvato et septimo nonoque duplo breviore. Sinistri lateris tarsi intermedii articulis 3 — 5 supra concre- tis ; tarsus posticus vero, ejusdem lateris, quadriarticulatus esse videtur, et articuli ultimi tres supra etiam concreti sunt. In Museo Nationali Hungarico e Fiume a D. Desiderio Kúthy. Feje és torja rendes alkatú; röptyűi azonban sokkal keskenyebbek mint a törzsfajnál s bét rovátkával vannak ellátva, melyek innensője hat mély, rendetlenül kissé hornyolt, a 4 — 6. szétszórtan, a hetedik pedig sűrűb- ben szemercsés ; a benső hat köztércse tompán bordáit, ritkásan pontozott s a harmadik és ötödik valamivel szélesebb. A csápok harmadik izüléke a negyediknél még egyszer hosszabb, a nyolczadik, a baloldalon, görbült s a hetedik és kilenczediknél felényivel rövidebb. A baloldali láb középkocsájá- nak 3 — 5. izüleke felül összeforradt, a hátsó bal kocsán pedig csak négy izü- lék látható s a három végső itt is összenőtt. bilimé vidékéről, Kúthy Dezső urtól, a M. N. Muzeum gyűjtemé- nyében. '1. Plectes Crentzeri Fabr. var. baldensis Hghaum J Tab. IV., fig. 7. Elytro sinistro abbreviato, apice rotundato, supra dense et rugose punctato, loveolis aeruginosis segítem leviter impressis, prima ante medium disci, secunda et teitia paulo intra medium contiguis, reliquis vero ante api- cem iiicgulaiitei sitis et obsoletioril)us, tuberculoque oblongo, parvo instructo. E Monte Baldo, in collectione D. Josephi Geittner. 79 A balröptyíi rövideljb a jobboldalinál s vége kerekített, felni sűrűn, redősen pontozott, valamint bet érezeszőld és sekély gödőrcsével j(‘lölt, me- lyek elsője a röptyű korongja előtt, a második és harmadik valamivel lejel)b s majdnem összefolyó, a többi pedig a röptyű vege előtt rendetlenül helye- zett s enyészetes, azonfelül még itten egy kis liosszükás dudorral ellátott. A Ba Ido-hegyröl, Geittner József nr gyűjteményében, 3, Calosoma inquisitor Lin. 5 Tab. IV., fig. N. i)es dexter medius. Trochanteris pedis dextri medii appendice 5 mm. longa, tenni, curvata, exarticulata, apice tumidula et breviter uncata instructo. E Comitatu Pestinensi in collect. Musei Nationalis Hungarici, A közép jobblálmak tompora 5 mm. hosszú, vékony, görbült, izülék nélküli, a hegyén vastagodott s itt rövid horgu toldalékkal. Pest megyéből a M. N. Muzeum gyűjteményeben. í. Lncanns cervus L. var. capreolus tíuLZ. J • Tab. fig. 9. caput. Clypeo horizontaliter porrecto, medio inciso, sinistra parte mutillato, dextra parte vero angulariter jjroducto, extus appendice oblonga, connata, apice ciliata aucto. Mandibulis brevibus, basi normalibus, medio introrsum flexis, apicem versus tumidis, intus dentibus novem armatis, dente quinto majore cum quarto et octavo cum nono connatis, extus vero ter intrusis, E Comitatu Cibiirieusi in Museo Nationali Hungarico. A fej sisakja előre irányúit, közej)én bemetszett, l)aloldahi csonkult, a jobb pedig szögletesen kinyúlt, oldalán hosszúkás, vele összeforradt s hegyén pillás toldalékkal. Kágói rövidek, alapjuk rendes, közepén azonhan befele görbültek s végeik vastagodottak, melyeken a baloldalon kilencz fog van, az ötödik fog nagyobb s a negyedikkel, a nyolczadik pedig a kilenczedikkel ösz- szeforradt s küloldalon háromszor beiiyomottak. Szeben megyéből a M. N. Muzeum gyűjteményében. ö. Geotrnpes mutator Marsh. Tab. IV , fig. lü. Pes anticus dexter. Femore pedis antici, dextri apicem versus valde dilatato, apice in ramos tres tripartito, quorum singulus tibia instructus est; tibiis externis normali- ter, intermedia vero inverse sitis. E territorio Biidapestiensi in collectione D. Josephi Geittner. A mellső jobbláb ezombja kifelé nagyon szélesedett s három ággal végződő, melj’ek mindegyike egy- egy lábszárral bír ; a két szélső lábszár rendesen, a középső azonban ferdén helyezett. Budapest vidékéről Geittner József úr gyűjteményében. 80 fl. Clytus arcuatus Ij. Tab. IV -, bg. Ib $• Klytris iiiii)crt’(‘ctc c'volutis, dextro raembraiui obducto ; femore inter- medio sinistro infra medium subito incrassato. Ad Uii(lai>i>stinuiii mense Aprili inventus. In coli. Musei Nationalis Ilungarici. lloptyiii ki nem fejlödöttek s a jobb röptyü hártyával van bevonva; a bal közep-láb ezombja közepén túl hirtelen vastagodott. lUidapCi:t vidékén ápril havában találtatott. K M. N. Muzeum gyűjte- ményében. 7. Cerambyx Scopolii Füssl. Tab. IVk, fig. 12. cf. Antennis ambabus in sinistra parte capitis sitis ; una loco solito, altera vero post hanc in sinu oculi. Occiput capitis intrusiim, scrubs anten- nalis dextra vero fundo chitine repleta est. E territorio Budapestinensi a D. Desiderio Kúthy in Museo Nationali Hungarico. Mind a ket csáp a fej baloldalán helyezett ; az egyik a rendes helyen, a másik pedig az elöhbi mögött a szem öbléhen. A fejtető henyomott s a jobb oldali csáii-gödörcsének alapja chitmnel van kitöltve. Budapest vidékéről, Kúthy Dezső iirtól, a M. Nemzeti Muzeum gyűj- teményében. 8. Dorcadion Merkli Gangl. Tab. I\^., fig. 13. Ç . Elytro sinistro nigro-holosericeo, dextro vero flavescenti-briineo, seri- ceo-micanti ; vittis dorsalibus ambabus infra medium interruptis. In Asiae minoris monte Ak-Dagh a D. Eduardo Merkl lectus. In col- lectione Musei Nationalis Hungarici. A baloldali röptyű bársony-fekete, a jobb pedig sárgás barna, selyem- fényű mezzel, mind a kettőn a két hát-sáv közepén túl félbeszakadt. Kis- Ázsiában az xAgh-Dagh hegyen Merkl Ede iir által gyűjtetett. A M. N. Muzeum gyűjteményében. SI TELTAIRIT FACEBAJARÓI.. Dr. Krenner József SÁNDOR-tól. (Egy rajzzal.) A facebajai Teli untéi, mely szarúköszertt anyaközet üregében Tellur, Pyrit * és Quarcz társaságában találtatik, legelőször Petz Vilmos ** buda- pesti gyógyszerész méltatta. Megjelenik igen apró viztiszta vagy sárgás krystálykákban, melyek vagy egyedül fölnöve vagy pedig gömbszerü csoj)ortokká vannak összenőve. Lehetne ezen ásványnak egy régibb és újabb előfordulását megkülön- böztetni. A régebben tört Telluritek többek közt igen élesen kifejlődött kris- tálykákat mutatnak fel, melyek legfeljebb 1 mm. nagyságúak és gyémánt- fényüek ; az újabbak, melyek körülbelül egy év előtt törettek és mézsárgák, egész a 3 mm.-t érik el, kifejlődésük azonban pontosabb krystálytani meg- határozásokra nem teszi alkalmatossá, miért csak azokat az észleléseket köz- löm, melyek a régiebb Telluritokra vonatkoznak. A könnyen hajlítható kristálykák Desminszerü alakot mutatnak, táblá- sak b = 010 lap szerint kissé nyújtva a főtengely irányában. Ez utóbbi lap sokszor a fötengelylyel egyenközü finom rostozatot mutat. Oldalvást határoltatuak ezen igen vékony táblák főleg két prizma, és pedig r = 120 és s = 140 által, ritkán észlelhetni ni = 110 mint igen keskeny lapot. Végüket képezi p = 111 pyramis. A kristályrendszer a rhombos. A pyritek közül azok különösen érdekesek, melyek a Tellnvon ülnek. Találni azokat egész tiszta ikositetraederekhen és pedig a .^ü-ben kifejlődve, továbbá ezen alakot parányi oktaéder és hexaéder lapokkal. Olykor ezekhez még 225 és 113 ikosi- tetraéderek járulnak. Máskülönben az apró facebajai Pyritek közönségesen a pentagondodekaédert 201, 211 ikosi tetraéderrel mutatják fel. =-'• Poggendorő'. Ann. LVII. 478. 1. Termeszetrajzi Füzetek. X. köt. 6 82 Xv A pyramis sarkelei szolgáltattak : yj^rlll .Hl = 36°12' pp 1 1 1 . Tl 1 =86° 4 Tnil)öl kővetkező teiigelyarány folyik a:b:c = 0-45954 : 1 : 0-46495. A ])rismákra kaptam : obs. calc. n 1^0. HO = 85°6' 85°10' sr 140. 120 = 19°!' 18°52 es az egész keskenyre mm 110.110 = 49V2° apprx. 49°22'. Itt megjegyzeuclő, liogy r prisma liajlása nem igen állandó, és avval a tendencziával' lár inkábli b mint a-lioz közelednie, a prisma 140 olykor átmegy a complicált áí.i7.0-ba. Úgy mutatott egy jól kifejlődött kristály a következő arányokat : obs. calc. 120.120 = 85° 9' 120.4.17.0 = 30°16 20°18' 120.4.17.0 = 20°14. A hasadás kitűnő b — 010 után. Az optikai tengelyek síkja egyenközű a harántlappal, és az egyik bisek- trica, mely negatív jellegű, egyenközű a makrotengelylyel, tehát merőleges a táblácskák főlapjára. Az optikai tengelyek igen nagy szöget képeznek, úgy hogy közönséges olajban nem mérhetők. Én mértem ezeket egy erősebb törésű folyadékban és pedig a Blonobromiiaphtalinban* és nyertem 20° C. mellett 2M = 140°8' Nátrium fényben. A fentebbieket közlöm egy nagyobb, Magyarország ásványaira vonat- kozó munkából, a melyen már huzamosabb időn dolgozom. Ezen közlésnek indító oka azonban Dr. Brezina** Aristid úrnak azon kijelentése volt, hogy május havában ezen ásvány felett értekezni fog. * 20° C.-nál meghatároztam annak törési együtthatóját sárga fénynél 1.6567. Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseiims. I. Heft, Bées, 1886. feh már hó. I S3 SYMPLESIT FELSÖBÁNYÁRí')!;. Dr. Krennee József SÁNDOR-tól. (Egy rajzzal.) Ezen helyről származó likacsos szürke szarúköven észleltem a fentebbi ásványt. Képez egész 4 mm. bosszú rostok vagy szárakból álló sugaras-gömbös csoportokat, melyek a nevezett kissé vasas vagy okeres Quarczkönek üregei- ben ülnek, vagy pedig önálló egyes krystályokat, melyek az anyaközetet belyen- kint bevonó druzos quarczrétegre települnek. Az átlátszó krystályoknak színe bagymazöld egész tengerzöldig, az átlátszatlan, kissé elmállottaké pedig bar- nászöld. Symetriájuk egyhajlásn. Egy prizma m — 110, melynek vége r = 013 klinodoma által elzáratik képezi a közönséges alakját; némelykor azonban a hosszlap b — 010 is megjelenik, míg egész ritkán és csak alá- rendelten a harántlap a = 100 és a kissé legömbölyödött véglap c - 001. Kitűnő a hasadás a bosszlap szerint. Mérve lett : m mm 110. ITO 73°24' rh 013.010 = 77°40 mr 110.013 = 68°56 a melyből ri = 107^17' és a:b:c = 0*74537 : 1:0*681^1 következik. Azonkívül találtatott még obs. calc. mb 110.010 = 53°23' 53°18' TV 013. 0Î3 = 24°30 -24^28 Találtatnak krystályok, melyeknél a prizma és bosszlapok jól vannak kifejlődve, habár elsőbbek sokszor vertikálisan, a fötengelylyel egyenközüen 6* 84 vannak rostozva, és kissé legömbölyödve. A doma ellenben egyenetlen es szeinölcsös és csak ritkán találhatni azt mérhető és ép kifejlődött állapotban. Az optikai tengelyek síkja merőleges a symetriasíkra és a tompa qiia- dránsba fekve a főtengely iránt 31°48 -el van hajolva. Az orthoátlónak megfelelő negativ középvonalnak tengelyei képeznek C.-nál olajban pontosan <^2H = 107 "^^8' Nátrium lángban szöget. A kettöstörés igen energikus. Erősebb krystályoknál a pleochroismus igen tetemes és 1 mm. vastag egyénnél a színek következőképen oszolnak szét : az orthoátló irányában : kékeszöld a kacsakékbe, az absorbtio legerősebb, a másik pozitív középvonal irányában : világos sárgászöld egész világos olajzöld, az optikai normale irányában : majd egész víztiszta, kissé zöldessárga. Vékonyabb lemezeknél elhalványodnak a színek különösen az utóbb nevezett két irány szerint, és színkülömbség alig vehető észre. Az elmállás- nak indult krystályoknál a szín mind a három irány szerint meglehetős egy- forma barnászöld. Ásványunk ömlik a lángban utóbbit kissé fehérre színezve, és pedig könnyen, feketéssziü’ke érdes kokszszerű erősen mágneses salakká. Hevítés mellett a próbacsőben vizet ád, nyílt csőben hevítve a próbát feher öv veszi* körül. Sósavban könnyen oldódik, és erős vas és arsenreaktiot mutat. Tekintettel ezekre és az elöbbeniben említett tulajdonságokra ezen ás- ványt Symplesitnek ** tartom, mely ásvány morphologiáját és optikai viszo- nyait eddigelé meghatározni nem volt lehetséges. * Az Arsent ezen ásványnál Loczka József lír még külön kimutatta nedves úton is. ** Nem lesz felesleges megjegyezni, hogy a thüringiai Symplesit krystálykák a hosszlapon ugyanazt az extinktiot mutatják mint a mieink. 85 A TYPHA- ÉS SPARGANIUM-NEM VIRÁG- ÉS TERMÉS FEJLŐDÉSE. Elöljáró közlés. Dr. Dietz Sándor-íóI Budapesten.* A Typha-nem fajai, (melyek közül a T. latifolia L. és T. angustifolia L. szolgált vizsgálati anyagul) tudvalevőleg vízi növények, melyek gyöktörzseik- kel sekély vízmedrek talajában élnek ; a gyöktörzsek bizonyos rügyeiből fej- lődik a földfeletti szár, melyen az első évben sőt néha a másodikban is csak alacsony de vastag, és számos hosszú szálas levél nő ; már a második év kora tavaszán az eddig lapos tenyésző kúp megnyúlik és lassanként virág- zat! kocsánynyá fejlődik. A virágzani kezdő egyedek már fejlődésük kezdetén is a többiektől megkülönböztethetők egyi’észt a tenyésző kúp alkotása, másrészt a levelek alakja s általában a lomb alsó részének vastagabb volta által. A virágzat! kocsány valamint ennek fejlődése is különösen sajátságos ; neveze- tesen a kifejlődött virágzat! kocsány alsó ízei felette rövidek, a feljebb esők azonban helyzetök arányában hosszabbak s hosszabbak, az ezekre következők pedig ismét következetesen rövidülnek, míg végre a legfelső körülbelől az alatta eső 5 — 6 szártag hosszával ér fel és e felett vannak a nő- és a hím- virágzatok. A virágzási kocsány valamint a virágzat ízei bizonyos módon szabályosan nőnek. A kocsány izei kezdetben gyorsabban fejlődnek a virág- zat ízeinél, később a virágok fejlődésekor a viszony megváltozik s a virágzat ízei növekednek gyorsabban a szár felső ízeinél, de közvetlen a virágzás előtt a szár izei nőnek hirtelen, de később a virágzás idején nem nyúlnak tovább ; virágzás után a nő virágzat íze még megnyúlik egy kevéssé, de a termés érés- kor sem női tovább. A hímvirágzat az egylaki egyéneknél — s ilyenek a Typhák általá- ban — a nővirágzat feletti szártagokat, — az esetlegesen előforduló kétlakiak- nál a szár végén levő szártagokat foglalja el; a hímvirágzat által elfoglalt izek száma 5 — 7 lehet, de legalább 3. A hímvirágokon lepel nincs, hosszú * Szerző ezen a czímen egy i’észletea munkával a k. m. természettudományi társulatnál (18SG január’) pályadíjat nyert. Addig is, míg e hosszabb dolgozat külön megjelenik, szerző kérésére tapasztalásainak fősummáját ez elöljáró közlésben szí- vesen közreadjuk. A szerk. 86 kocsányiak és a kocsáuyok csúcsain lielyezvék el az 1-4 rövid szálú porto- kok, melyek két felükben 2—2 rekeszüek és igen kifejlett eresztekuek. A iiortokok bosszant s inkább oldalt mint befelé nyílnak. , A liímvirágok közt a vaczkon ágatlan vagy 1—2 ágú szőrök elszórtan ielcnnek meg s vagy olyan hosszúak mint a virágok vagy hosszabbak. A im- virágzati tengely lapult, átmetszése többé-kevésbé kerulek alakú s felfele mindinkább begyesedik. • i ^ A bímvirág-dudorok a növirág-dudorokat megelőzőleg jelentkeznek a bimvirágzati ízeken acropetalis sorrendben, úgy azonban, hogy az első sorban mutatkozó dudorok közt maradt szabad tereken lassanként még új dudorok is képeztetnek — s ezek közt képződnek minden szabályosság nél- kül a szőrökké fejlődő kisebb dudorok, a melyekből kifejlődő szőröket csak mint már eredeti jellegüket elvesztett képleteket lehet tekintetbe venni s ezért egj’^szerüen a vaczok szörözetének tartom. A bímvirág-dudorok bizonyos nagyság elérése után kerületükön 3—4 karély alakul, de úgy, hogy csúcsuk középső része érintetlen marad. Ezen karélyok lassanként felfelé növekednek, megnyúlnak s a porzók kezdeteit szolgáltatják ; fejlődésüknek már igen korai állaj)otában elkülönülnek a por- szál — és portok — részére. Portok 1 — 4 s felette ritkán 5 szokott lenni. A portokok számában lévő ezen változatosság a dudorok sűrű jelentkezésének következménye, mely- nél az egjTnásra gyakorolt nyomás következtében úgy a hím virág- dudorok összenövése, valamint egyes portokok elnyomatás által való elsatnyulása lehetségessé válik. így a sokáig tengelyképletnek tartott egy portokú hím- virág sem egyéb, mint oly hímvirág, melynél a fejlődő dudor karély ai egynek kivételével elnyomatás vagy esetleg más ok miatt elsatnyultak. Összenőtt portokokra pedig igen gyakran akadhatni. A portokoknál a fejlődő pollen anya-sejteken kívül — melyekből egyes fajoknál négyes más fajoknál egyes pollenszemcsék fejlődnek — találunk két lapos s a portok szélességében nyúlt sejtekből álló szönyegréteget, azután ezen- kívül a vastagodott falu nyitó sejtréteget s végre pedig az epidermisböl álló portok falat. A rekeszek közt van az ereszték szövete, melyben igen sok raphid tartó sejtet találunk. A pollenszemcséknél, akár négyesével akár egye- sével legyenek is, mindig jól megkülönböztetni lehet az intinét s az exinét, mely utóbbinak rövid, pálczikás vastagodása is kivehető. A kilépési folt — minden szemcsén egy-egy — hosszúkás hasíték alakú. A nővü’ágzat szártagja már igen korán megnyúlik s az alatt míg a hímvü’ágzat dudorai jelentkeznek s az összes bimvirágzati ízeket ellepik — hengeressé válik ; a felső elenyészően csekély szártagrész kivételével felülete kissé kiemelkedik s alkotja a növirágzat vaczkát, melyen dudorok nem telje- sen egyenletes basipetalis sorrendben alakulnak és pedig kétfélék : kisebbek és nagyobliak. A kisebb dudorokból fejlődnek a uövirágok. A mint a dudor bizonyos nagyra nőtt, alján a szörkezdetek mutatkoznak, növekedését beszüntetett csú- csa alatt pedig öv illetve karima alakban a termőlevél jelenik meg, melynek két szélét csak később lehet szemre venni, midőn már majdnem csőszerűén megnyúlt — a mennyiben az egyik pontján előre növekedik s a karimának evvel szemben eső pontja a növekedésben elmarad ; amaz fogja képezni a záródás után a bibe csúcsát, ez pedig a bibe s bibeszár érintkező pontját, úgy hogy a henger alakú termőlevél lassanként alul kiszélesedik s felül szűkül, később pedig alul szűk üregű maglioiit, felül pedig bibeszárat s legfelül bibét formál. A karimaszerű termőlevelén kezdődik igen korán a magrügy dudora, közel a termőlevél eredési helyéhez s a jelek szerint valószínűen azon a pon- ton hol a termőlevél két széle összeér. A magrügy lassankénti kidudorodásá- val de a növekedő termőlevél által is felemeltetik úgy, hogy lassanként a fej- lődő maghon üregének csúcsába jut s innen görbülve függ lefelé a magrügy megnyúlt dudora, úgy azonban, hogy a nem nagy terjedelmű maghon üregét majdnem egészen kitölti. A magrügy dudor-csúcsa lassanként görbül s ez alatt észlelhető a csúcs alatt először a belső, később s valamivel alább a külső magburok, de ezek teljesen csak akkor fejlődnek ki, a midőn már a magrügy tengelye teljesen megfordult s a magrügy ana-, illetve epitrop lett. A magrügy-burkok falait két sejtsor alkotja; a belső burok erősebben nő s képezi a magrügy nyílását, ellenben a külső a petesejt termékenyítéséig növekedésében elmarad. A mag- rügy bélcsúcsában igen korán megjelent nagy sejtből származnak az embryo- zsák előkészítő sejtek s ebből azután úgy a mint azt Wabmino és Straszbur- OER más magrügyeknél leírta, — az embryozsák. Az embryozsákban történő folyamatokban semmi különös sincs, az embryo fejlődése lényeges pontjaiban pedig megegyezik a Sparganium embryojának Hegelmaier által közölt fejlő- désével. A növü’ágzat vaczkán megjelenő dudorok közül a nagyobbak a mint bizonyqs nagyra nőitek, oldaldudorokat hoznak létre s bizonyos ideig még növekednek. Az oldaldudorok közöl a legalól esőkből fejlődnek a közönséges növirághoz hasonló növirágok, a feljebb esőkből a meddő virágok, melyeknek termő levele nem nevel maghont, hanem megnyúlván, tengelye végén körte képű képletet alkot; a még feljebb eső dudorokból oly meddő virágok fej- lődnek, melyek csak virágtengelylyel s szőrökkel, de termő levéllel nem birnak ; végre a virágzatot betetézi a nagyobb dudorból fejlődött s ezen oldaldudorokat hordó tengely-rész legtöbbnyh’e csonka vagy legfeljebb nehány szőrt hordó hegye. A nagyobb dudorból tehát a növirágzati vaczkon II. rendű virágzat! tengely fejlődött, melyen csúcsa felé mindinkább fejletlenebb nőjel- lemü virágok foglalnak helyet, általában két sort képezve, bár igen gyakoriak a virágok egymásra való nyomásából keletkezett eltérések. 88 A Typha uönrága tehát nyél nélkül vagy nyéllel van a közös I. rendu vaay a II.’ remin virágzat! tengelyen; a maglion alatt hosszú szórók mmcen rend nélkül állanak. Egyes fajoknál mint pl. a T. angustifohána a leírok által emliteni szokott murvák fejlődése a IL r. virágzati tengely dudorán mai icreii korán kezdődik. Fejlődése s más egyéb viszonyok arra mutatnak, hogy etek tulajdonkepen csak szőrképletek s legfeljebb helyzetüknél fogva mond- hatók murvaszőröknek, bár ezt is csak némi erőltetéssel. A hatarozottan nöelőzö hímvirágzat miatt legtöhbnyire idegen egyed pollenszemcsel áltál megporzott uővirágoknál igen hamar állnak be a mag, illetve termes fejlődési folpimatok. A csirának fejlődése, mint említém, a Sparganium fejlődésével egyezik meg, nag}’jában megegyezik a maghurkok fejlődése is a Sparganiumé- vai, a meniiyihen itt is magfedőt alkotnak.* A különbség a Sp.-nál fejlődő magfedő és a Typha magfedője közt csak az, hogy ennél a belső magfedőt képezi a lielső magrügyburok belső sejtsora s a belső magrügyburok külső sejtsorának e helyen való oszlása által származott belső sejtsor, míg a külső sejtsor a belső és külső magfedo közti űrt tölti ki, ellenben a külső magfe dőt alkotja a külső magi’ügyburok belső sejtsorának s a belső burok külső sejtsorának eg,ymással érintkező fala. A külső burok sejtjei a magzsiuór felé megnyúlnak s a magzsinór megerősítéséhez hozzájárulnak. A belső burok sejtjei a mag egész felülete mentében valamint a külső burok belső sejtjei is összezsugorodnak. A magburkok fejlődésével együtt halad a maghon falának változása is, jólehet kisebb mértékben. A kifejlődött terméshéj vékony száraz hártya, mely a legtöbb fajnál a maghoz simul, de avval csak 1 — 2 ritka esetben nő össze. A terméshéj külső sejtjei túlságosan nem vastagodnak meg, a belső sejtek azonban kissé — nevezetesen — gödörkéseu vastagodnak meg. E viszonyok valamint a csírázásnál való viselkedése azt mutatják, hogy a Typha termése makkszerű aszmag. A szőrök a termésen fejlődnek ki tökéletesen s csak a termés érésekor állapodnak meg. Hogy ezek csakugyan szőrök, bizonyítja már fejlődésük is. Hog;)" nem alkotnak vagy nem helyettesítenek lepelt, bizonyítja az is, bog}' 1 — 2 esetben még a maghon felső részén is láttam fejlődési kezdetüket, úgy hogy a valóhoz legközelebb áll azon magyarázat, mely szerint ezen szőrök csak a virágteugelynek mezét képezik. Feladatuk a körteképü képletekkel egjditt első sorban a virágok közti tért kitölteni, egyrészt a védelem, másrészt való úszást elősegíteni. A magnak külső és belső fala van, melyen belől az egy sejtrétegü perispermium, azután a több sejtrétegü endospermium következik s végre a Hegelmaier, liot. Zeit. 1874. 89 mag középső tengelyi részét : a hosszúkás csira foglalja el. Legjobban figyel- hető meg az • endosperminm, míg a kis sejtü s vékony falú perisperminm csak mikroskopi vizsgálatnál s különösen festés által tűnik fel. A perismermium, a csira-de leginkább az endosperminm sejtekben az alenron szemcsék, valamint a sejtmag vizsgálata felette nehéz a sejtüregek- nek aleuron s más alkatrészekkel való túltömöttsége miatt. Mégis annyit ész- lelhettem, hogy a sejtmag nem tűnik el, bár határozottan nem vehető ki s csak festés után lehet mintegy következtetni jelenlétére, továbbá hogy az aleuron szemcsékben — melyek csoj^ortosak — de kivált kristalloidokban jelenik meg, melyek külső alakjuk után Ítélve a batszöges rendszerbe tartoznak, végre pedig hogy kivált a perispermium és a csirasejtekbeu keményítő szemcsék is, bár gyéren, előfordulnak, de ezek felette aprók. A csírázásnál kevéssel a vízbejutás után a termésbéj fala a legtöbb fajnál felpattan, a növekedő csira, illetve a megnyúló sziklevél előre tolva a gyököcskét félre tolja a magfedőt s kinyitván, az egyik végével a magburokból hosszan megnyúlik. A gyököcske gyökszálakat hozván létre s bizonyos gör- bülések után a földbe jutván, a megnyúlt csü'án a sziklevél basítékábql igen hamar kibújnak az első lomblevelek s egyúttal kevéssel ezek után a radiku- lából a fögyökér is ; az első 1 — 2 lomblevél után mutatkozik a mellékgyökér is. Végre a megerősödött növényke bosszúra nyúlt sziklevele is felemelkedik s a mag héját felemeli, megzöldül s a növényke egyik lomblevelét alkotja. A Sparganium nem (meljmek a ramosum Huds. faja szolgált vizsgálati anyagul) ugj^anolyan viszonyok közt és ugyanolyan módon tenyészik és nő, mint a Typba. Ennél is az egy évet élt meddő alacsony szár tenyésző kúpja tavasz kezdeten megnyúlni kezd s a mint elérte nagyobb domborodását, a közönséges lomblevelektöl kevéssé eltérő alakú levelek hónaljában kis dudo- rok jelennek meg. Ezen I-rendü dudorok fellépte tart mindaddig, míg a későbbi virágzatoknak megfelelő összes dudorok létrejöttek. Ezután az alább eső dudorok megnyúlnak s rajtok kis murvalevélkék hónaljában jelennek meg a Il-rendű dudorok. A mint ezen Il-rendü dudorok bizonyos nag}Ta nőttek, megindul a főtengelyen álló legalsó dudoron is a nővirág-dudorok alakulása, ugyanily dudorok alakulnak a felette álló 2 — 8 I-rendü dudoron. S csak azután jelennek meg úgy az I-rendü tengely felsőbb dudorain a bim- virág-dudorok, valamint ezekkel együtt a Il-rendű tengelyek alsó dudorán a nővirág-dudorok, végre pedig a Il-rendü tengelyek csúcsához közel álló dudorokon a bimvirág-dudorok. Vagyis az I-rendű dudorok acropetalis sor- rendben lépnek fel s ezeken arcopetalis sorrendben következve jelennek meg igen csekély emelkedésű csavarvonalban, ug}’ancsak acroi)etalis sorrendben a Ilim- és nővirág-dudorok. A későbbi fejlődés folyamán azonban a csúcson álló virág dudorok fejlődhetnek ki erősebben, mert legkisebb nyomásnak vannak kitéve, ellenben az alantabb állók úgy a murvák, mint az alsó leve- lek által erősen nyomatnak. Ezen nyomás következtében a fejlődés kezdetén (loinl)oni (Uidorok szögletes alaknak lesznek s csak a nyomás szüntével veszik fel ismét (lombom alakjnkat. Ugyancsak a nyomás szülte körülménynek kell azt is tulajdonítani, hogy a virágzat dudorai nem két sorban, hanem 4 5 sort képező si)irál vonalban jelennek meg s csak később a főtengely növekedése folyamán érik el a kétsoros állást. A himvirágok úgy a főtengely, mint a Il-rendtí tengelyek felső dudorain jelennek megésjiedig rendszerint minden murva nélkül. Sajátságos azonban, hogy egyes virágzat! dudorokon a himvirág- dudorok közt murvaszerű leveleket lehet látni, melyet másnak nem értelmezhetek, mint fejlődésében a többi lepel leveleket megelőző lepelleveleknek. A dudorok kissé ellaposodott csücsa körül fellépnek a lepellevelek s végre ezekkel váltakozva a hímek, A lepellevelek és a hímek növekedésénél úg}' tűnik fel a virág, mintha részei nem egy előbb kiemelkedett dudorból, hanem egyenesen a közös virágzat! vaczokból kelet- keztek volna ; későbbi növekedésüknél azonban a közös virágtengely ismét kiemelkedik a vaczokból. Azon virágok, melyeknél több hím jelenik meg, :1 vagy 3 virágdudor összenövéséből keletkeznek. Legalább egy virág hímének meghasadás által való szaporodását eddigi vizsgálataim folyamán nem láttam. A nővirágok kis murvalevélke hónaljában fejlődő dudorból alakulnak, melyen már igen korán jelennek meg a lepellevelek kezdetei. S a midőn ezek oly nag^Ta nőnek, hogy a nővirág dudorát betakarhatják, ez utóbbi- nak csúcsa alatt karimaszerűleg emelkedik ki a termőlevél és pedig úgy, hogy a levél szélei a murvalevél felé fordulvák. A karimának csőszerűvé való meg- nyúlása után a termőlevél aljához közel jelenik meg a termőlevél szélén a magrüg;V’ dudora, mely növekedésében együtt halad a termőlevél növekedé- sével. A hosszában növekedő csőszerű termőlevél lassankint szűkülni kezd s végi’e a végén összenő bibeszárrá s bibévé, de ez alatt a magrügy dudora is nag}"obbodik s a termőlevéllel együtt felemelkedik, úgy hogy végre az alakult maghon csúcsából függ lefelé s betölti kis hézag kivételével a maghon egész belsejét. xArra, hogy némely Sp. virágnál fellépő második lepelkör s a maghou két ürege a virágdudorok összenövése által keletkeznek, nem talál- tam eddigelé elégséges támpontot, ellenben a szabadabb állású dudoroknál úgy a második lepelkör felléptét, mint a maghon két üregének alakulását kivehettem. Nevezetesen a midőn a magrügydudor megjelenik s a termőlevél nyílása szűkülni kezd, nőni indulnak az előbbi (a külső) lepelkör tagjaival váltakozva a belső lepelkör tagjai is. A két üregü maghonnál pedig két termőlevél lép fel. A magi ügy to's ábbi alakulása úgy megy végbe, mint azt Hegelmaier ismertette. Látni \aló a vázoltakból, hogy a Typha és Sparganium virágának fejlő- désénél oly eltérések mutatkoznak, melyek bár némi tekintetben a két nem közti rokonság mellett tanúskodnak, mégis a két nemnek két külön családba való sorolását ajánlják. TEEMESZETRAJZI FÜZETEK. VOL. X. REVUE. 1886. Nr. 1. Aile Arbeit en, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischen noch in einer anderen ( deutscher , französischer oder engli- scher) Sjrrache. Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich. Toutes les publications exceptées celles en latin, pia- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- qais ou anglais). A la tète de toute com- munication la page du, texte hongrois sera citée. Les qùanches sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont responsables au point de vue scientifique. Every publication, ex- cepted those lurittcn in la- tin, will be published, be- sides the Hun , arian,also in an other ( German, French or FJnglish) language. At the head of every article the page of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are resjjonsible for the scien- ti fical contents of their res- pective papers. Pag. 1. ITEBER DIE FAUNA DER ZWEITEN MEDITERRAN-STUFE VON LETKÉS. Von August Franzenau in Budapest. Der östliche und südöstliche Theil des Börzsönyer Trachjd-Gebirges wird hauptsächlich durch marine, zur zweiten Mediterran-Stute gehörende Schichten begrenzt, deren Material aus Sand, Thon, Mergel, Sandstein und Kalk besteht. Zwei Stellen dieser Ablagerungen sind durch ihren Reichthum an Versteinerungen schon lange berühmt geworden, die eine ist die Sand- ablagerung von Szob, die zweite der Kalkstein von Kemencze. Zu diesen gesellt sich neuerdings durch ein an die mineralogisch-palæontologische Abtlieilung des ung. National-Museums gelangtes aus 81 Arten bestehendes Geschenk des Forstwartes von Letkés Robert Martschek noch ein dritter Fundort, uidimlich Letkés. Letkes war bis jetzt in der Literatur nur von Stäche und ganz neuer- dings von Hal.wáts angeführt : Ersterer * erwähnt bei Besprechung der Besultate der geologischen Aufnahme in der Umgegend von V aitzen, dass * Stachk. Die geologischen Verhältnisse der Umgebungen von \\ aitzen in Ungarn. Tahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt. XVI. R. p. 312. 92 «die Rchicliten hei Letkés (Letkes) zum gi’ossen Theile mergelige tuffartige Sandsteine sind, welche ihre nahe Verhinduiig mit den Trachythreccieii noch durch eine deutliche Beimengung von Hornhlende und Glimmer ver- ratlien. Unter den meist leicht zerhrechlichen Schalresteu dieses Sandsteines konnten die folgenden Formen bestimmt werden : Cmuii Pmchi Micht. « Dujardini Besh. Katica millepunctata Lam. (I sp. Mitra Partscki Hürn. Triton jnirrulum Micht. Fimiii hilineatm Partsch. Dentalium badense Partsch. (( mutabile Dod. « entalis Linn. Corbula gibba Olivi. « carinata Duj. Cardium hirsutum Bronn ? Arca Turonica Duj. » Halaváts * stellt in tahellarischer üehersicht das Vorkommen derje- nigen Gasteropoden-Formen aus Ungarn zusammen, welche E. Hoeenes und M. Auinger in den drei ersten Helten des XII. Bandes der «Ahliand- lungen der k. k. geol. Eeichsanstalt» heschriehen haben und erwähnt hier, dass bei Letkés vorkäme : Coims ( Leptoconus) Diijardmi Desh. Conus ( Chelgconus) Suessi E. Hörn. & Atjg. Ancillaria (Ancilla ) suhcanalifera d’ORB. « glandiformis Iíam. « ( Anaulax ) obsoleta Bkocc. Buccimim miocenicum Might. Eben derselbe Verfasser erwähnt ferner von demselben Fundort in sei- ner Abhandlung «Neue Gasteropoden-Formen aus der mediterranen Fauna von Ungarn»** noch die Form Costellaria intermittens E. Hörn. & Aug, Da mir die Gegend näher unbekannt ist, kann ich über die dort obwaltenden geologischen Verhältnisse nicht sprechen, über die Zusammen- setzung des Materials dieser Ablagerung auch nur insofern, indem es mir gelang aus einigen Schalen etwas Weniges herauszuwaschen, bei welcher Gelegenheit ich zur Ueberzeugung gelangte, dass neben der Hornblende und den Glimmer, welche von Stäche erwähnt werden, auch noch rother Granat darinen vorkömmt. Die Schalen sind grösstentheils gut, einige aber auch vorzüglich erhalten. * Halaváts. Ueber die Verbreitung der in den Mediterran-Schiebten von Ungarn vorkommenden Conus-Formen. Földtani Közlöny. XI. Jahrgang, p. 57. — Tabella- ri.sche Uebersicht derjenigen in Ungarn vorkommenden Gasteropoden-Formen, welche von Hen-n R. Hoernes und U. Aninger in den drei ersten Heften des XIÏ. Bandes der Abhandlungen beschrieben wm-den. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. XVI. B. p. 153. ** Természetrajzi füzetek. VIII. B. p. 177. 93 Von mir wurden folgende Arten in dem zngesendeten Material ange- troffen : Conus Tarhellianus Grat. Die Knoten des Umfanges der Windungen auf der Spira sind schwach. Die Höhe des einzigen vorhandenen Exempla- res ist 16 mm. Conus Dujardini Desh. Von den sieben zu dieser Art gehörenden Exemplaren ist bei vieren die letzte Windung der Schalen ganz mit vertief- ten Transversalfurchen bedeckt. Conus Sturi K. Hörn. & Auo. Stimmt mit den gedrungeneren Formen von Lapugy überein; die Spitze der Spira ist vorgezogen. Ein Exemplar. Conus Suessi E. Hörn. & Auo. Das Bruchstück, aus der Spira und einem kleinen Theil der letzten Windung bestehend, stimmt am besten mit demselben Theil der von K. Hörnes als Varietät II. bezeichneten Form. Die Richtigkeit der Identificirung wird noch dadurch bestärkt, dass auch schon Halaváts diese Form von demselben Fundort bekannt machte. Conus Enzesfcldcnsis E. Hörn. & Auo. Die Basis von dem vorhandenen Exemplar ist etwas beschädigt, der erhaltene Theil zeigt deutliche Quer- furchen. Conus fuscocinguiatus Bronn. Die Form und Farbenzeichnung des Exemplares von diesem Fundort stimmt mit denen von Bujtur überein, die Mündung ist aber etwas schmäler als bei diesen und die Basis der Schale ganz glatt. • Ancillaria suhcanalifcra d’Orb. Ein sehr schön erhaltenes Exemplar. Ancillaria glandiformis Lam. Vier ganze Exemplare und von sechsen Bruchstücke, wovon das eine auf beträchtliche Grösse schliessen lässt. Ancillaria obsoleta Brocc. Eilf Exemplare, wovon sieben durch Bruch- stücke vertreten sind. Marginella sp. Eine 21 mm. hohe Schale, deren rechter Mundrand leider abgebrochen ist. Ringicula buccinea Desh. Ein vollständiges Exemplar. Voluta ficidina Lame. Fünf Bruchstücke von wenigstens drei Exem- plaren. Voluta taurinia Bon. Ein vollständiges Exemplar. Mitra Hilberi R. Hörn. & Auo. Ein Exemplar, Mitra, Bellardi E. Hörn. & Auo. Ein unvollständiges Exemplar. Mitra scrobiculata Brocc. Ein bis auf den rechten IMundrand vollstän- diges Exemplar und von anderen dreien Bruchstücke, Der Gestalt und Sculptur nach sind alle vier Schalen den Vorkommen von Lapugy am näch- sten stehend. Mitra cupressina Brocc. Ein Exemplar, Mitra Michelotti M. Hörn. Ein Exemplar. 94 ColumhcUa mhulata Bell. Den Begriff dieser Art in der Fassung von Pl. PIöRNEs i'i: Auin(íer angenommen. Ein vollständiges Exemplar. Tnrhra fuscata Biiocc. Zwei Bruchstücke jedes über 70 mm. lang. Tcrchra pertusa Bast. Zwei Bruchstücke, das eine mit sieben, das andere mit drei Windungen. Stimmt mit den Vorkommen des Wiener- Beckens, indem jede Windung zwei Knotenreihen aufweist. Tcrchra bistriafa Grat. Ein Bruchstück mit sieben Windungen, deren Eängsrippen den Vorkommen von Lajiugy nahe stehend, staik geschwun- gen sind. Ihicciuuui Hücrncsi Semper. Ein vollständiges Exemplar. Buccin um Hocrncsi Mayer. Drei Exemplare, wovon eines ein Bruch- stück ist. Buccin um baclense Bartsch. Zwei Exemplare. Oniscia cithara Brocc. sp. Ein vollständiges Exemplar. Ck(ssis saburun Lam. Vier gut erhaltene Exemplare, deren Höhe zwi- schen :28 bis 33 mm. variirt. Chenopus alatus Eichw. Ein Exemplar, dessen rechter Mundrand mit Ausnahme des obereu Fingers des Flügels abgebrochen ist. Triton a ffine Desh. Mit den ausgewachsenen Lapugyer Exemplaren übereinstimmendes Vorkommen. Ein Exemplar. IViton Apenninicum Sassi. Drei vollständige Exemplare, wovon die Höhe des grössten 21, die der zwei kleineren je 14 mm. ist. Triton tortuosum Bors. Ein Bruchstück mit fünf Windungen. Ranella maryinata Martini, sp. Ein Exemplar. Murex spinicosta Bronn. Ein Exemplar. Der rechte Mundrand fehlt. Die Höhe der Schale ist sammt dem gut erhaltenen Canal 25 mm. Murex Partschi Hörn. Der Canal ist bei dem einzigen vorhandenen Exemplar abgebrochen. Murex subtorularius B. Hörn. & Auo. Ein nur am äussersten Ende des Canales defectes Exemplar. Fusus semirugosus Bell & Might. Bruchstücke von sechs Exem- plaren. Fusus bilincatus Bartsch. Sechsundzwanzig mehr weniger gut erhal- tene Exemplare. Die Höhe des grössten misst 30, die des kleinsten 15 mm. T asuola) ia rccticauda Fuchs. Ein ziemlich gut erhaltenes Exemplar. Canccllaiia caricosa Brocc. Die Höhe des vollständig erhaltenen Exemplares ist 1 9 mm. Tanccllaria cancellata Lam. Ein Exemplar. Cancellaria sp. Zwei stark defecte Exemplare. 1 leiDotuma cataphracta Br(.)cc. Fünf mehr weniger gut erhaltene Exemplare, sämmtliche gehören den gech-ungeneren Formen an. 95 Pleurotoma interrupta Brocc. Ein Exemplar. Plcurotoma asperuhi Lam. Drei ziemlich vollständige Exemplare und zwei Bruchstücke sind vorhanden, von ersteren wurde eines der Exemplare nur bedingungsweise hierher gerechnet, da die ganze Schale mit starken Querstreifen geziert ist. Pleurotoma semimarginata Lam. Ein Bruchstück. Pleurotoma turricula Brocc. Ein Exemplar. Pleurotoma trifasciata Hörn. Ein Exemplar. Pleurotoma rotata Brocc. Eilf Exemplare. Pleurotoma coronata Münst. Ein Exemplar. Pleurotoma obeliscus Des Moul. Drei Exemplare. Pleurotoma sp. Ein Bruchstück. Steht nahe zu P. Auingeri Hilb., ohne aber mit dieser ident zu sein. Cerithium minutum Serb. Ein Bruchstück mit fünf Windungen. Cerithium erenatum Brocc. var. Ein Exemplar. Cerithium spin a Partsch. Ein Bruchstück, aus den zwei glatten em- bryonalen und ferneren fünf Windungen bestehend. Die Höhe sämmtlicher sieben Windungen beträgt etwas über 2 mm. Cerithium sp. vielleicht zu Cerithium erenatum Brocc. var. gehörend. Ein Bruchstück. Turrit ella hiearinata Eichw. Ein Bruchstück mit der Spitze. Turritella subomepdata Brocc. Ein Bruchstück mit sieben Windungen. Turritella sp. Ein Bruchstück mit fünf Windungen. Die einzelnen Win- dungen sind convex mit zehn scharfen Kielen versehen, zwischen welchen zweien sich jedesmal wieder ein feinerer befindet, von ersteren ist von oben gerechnet der sechste der stärkste. Sämmtliche Querreifen werden ausser- dem durch S-förmige deutliche Zuwachsstreifen durchkreuzt. Turbo carinatus Bors. Zwei ganze Exemplare und drei Bruchstücke. Turbo sp. Deckeln. Zwei Stücke. Trochus patidus Brocc. Ein Exemplar. Natica millepunetata Lam. Acht ziemlich gut erhaltene Exemplare. Natiea millepunetata Lam. Deckel. Aus einem der vorigen Exemplare herausgewaschen. Natica redempta Micht. Ein verhältnissmässig dickschaliges Bruch- stück. Natiea helicina Brocc. Von den sechs vorhandenen Exemplaren be- sitzen vier flacheres, zwei spitzeres Gewinde. Dentalium badense Partsch. Ein fi cm. langes Stück. Dentalium Botiéi Desh. Ein bei cm. langes Bruchstück. Dentalium mutabile Don. Ein 3 cm. langes Exemplar. Lucina leonina Bast. Zwei zu ein und demselben Exemplar gehörende Schalen. Cardita Jiíppopca Bast. Eine 17 mm. lange Klapjîé. Pectunculus pilosus Lin. Ein Bruchstück einer grossen Schale. A rea diluvii Lam. Ein h mm. langes ganzes Exemplar, nenn linke und zwei rechte Klappen, deren Dimensionen bedeutend grösser sind als die des angeführten. Lima sirigilata Baocc. Eine linke Klajipe. Pecten Besseri Andrz. Zwei ganze und ein Bruch theil von Oberklappen sind vorhanden. Die charakteristische concentrische Sculptur der Schalen, wie auch die Eadialleisten der Ohren sind deutlich sichtbar. Pecten cristatus Bronn. Drei Bruchstücke, zwei von Oberklappen. Pcctcn Sausalicus Hilb. Eine 13 mm. lange und ebenso breite Ober- klappe, deren vorderes Ohr gänzlich fehlt, das hintere nur im Bruchtheü erhalten ist. Die für diese Art charakteristische Sculptur ist sehr schön erhalten. Beeten sp. Eine stark convexe 1 7 mm. lange und ebenso breite Ober- klapjie. Clypeaster acuminatus Desor. Ein Exemplar. Clypcaster Beidii Wright. Unser Exemplar stimmt mit der von Michelin über diese Form gegebenen Beschreibung und Abbildung bis in die kleinsten Details überein. Das MicHELiN-sche Original stammt aus dem Miocén der Insel Malta. Clypcaster sp. Ein an der Oberseite stark verwittertes Bruchstück. Acanthocyathus transilvanicus Ess. Drei mehr weniger gut erhaltene Exemplare. Astraea crenulata Golde. Ein Knollen. Parités incrustans Deer. Ein Knollen. * Vergleichen wü- diese Fauna mit der von Stäche angeführten so ergibt sich, dass er ausser der fraglichen Gardiiim hirsutum Bronn noch folgende, bei mü' fehleiide Formen antraf: Cmms Piischi Might. Corbula gibba Olivi. Mitra Partschi Hörn. « carinata Duj. Triton parvulum Might. Arca Turonica Duj. Dentalium entalis Linn. Halaváts hingegen die Arten Costellaria intermittens E. Hörn. & Aug. und Buccinuni niiocenicum Micht. Aus alledem wird ersichtlich, dass die Fauna von Ldkés ziemlich reich an Arten ist, da Ins jetzt schon 91 bekannt sind, von denen 8d specifisch bestimmt werden konnten; vergleichen wir diese letzteren mit Faunen ande- rer bekannten Gegenden, so ersehen wir, dass die Lapw,yer Fauna am nächsten zu ihr steht, da in derselben ausser !»7 Fasciolaria recticauda Fuchs. Pleur otorna rotata Brocc. Pecten Sausalicus Hilb. CUjpeastcr acuminatus Desor. « Reidii Wright. Astrœa cremdata Goldf. Porites incrustans Defr. alie Arten vertreten sind. Zuletzt glaube ich noch erwähnen zu müssen, dass Glypeastcr Ecidii Wright und Clypeaster sp. ganz gewiss aus einer andéren Schichte stam- men, wie die meisten der Versteinerungen, da das an ihnen haftende Ma- terial ein sehr harter Kalkstein ist, es steht somit die Annahme nahe, dass vielleicht einige Versteinerungen aus einer eben dort vorkommenden Leitha- Kalk- Ablagerung genommen wurden. Ternu'szetrajzi Füzetek. X. köt. 7 its Pag. 7. UBER DIE ENTOMOSTRAKEN-FAENA VON BUDAPEST. Von Dr. L. Öeley in Budapest. (Tafel I und ID In den folgenden Zeilen gebe ich eine Enumeration jener Entomos- traken, welche für die Fauna Budapests charakteristisch und nach dem Tode des Herrn Siom. Eduard von Madarász in das Eigenthum des ung. National- museums gerathen sind. Es sind bereits 25 Jahre, als Alexander Tóth und Cornel Chyzer ihre Arbeiten über die Krebsthiere Ungarns publicirten und damit dessen Fauna mit recht interessanten und neuen Arten bereichert haben. Der schöne Erfolg, den beide Forscher durch ihre Untersuchungen erlangten, spornte auch Andere zum Studium dieser höchst interessanten Thierklasse, besonders aber Herrn Eduard von Madarász, der mit wahrer Lust und Liebe eines Naturfreundes zur Arbeit griff, und mit einer damals staunenswerthen Gewandtheit diese Thierchen conservirte. Seine zahlreichen mikroskopischen Objecte sind noch heute zu einem Vergleich und einer nach- herigen Untersuchung brauchbar. Die seltene Bescheidenheit, mit welcher er ans Werk ging, begleitete ihn auch in seinen Untersuchungen und ihr allein ist es zuzuschreiben, dass er seine Kesultate nie publicirt hatte. Erst im Jahre 1879 als Prf. Margó im Aufträge der Versammlung der ung. Aerzte und Naturforscher die Fauna Budapests niederschrieb, kam etwas von seinen Forschungen in die Oeffentlichkeit. Zum vollständigeren Autzählen der Entomostraken in dieser Arbeit hat er Vieles beigetragen, dem auch Margó durch seine Danksagung Ausdruck gab. Duich die Zuvorkommenheit seiner Erben kamen ausser verschiedenen Naturgegenständeii auch viele mikroskopische Präparate und Zeichnungen von Entomostraken in den Besitz des ung. Nationalmuseums. Es fehlten leider alle scluittlichen Angaben und Notizen, Avelche sich auf die Präparate bezo- gen und somit ist es mir nicht vergönnt einen ausführlicheren Bericht seiner \\ issenschaltlichen Thätigkeit nicderzulegen. 99 Ich muss mich daher begnügen seine Entomostraken- Sammlung zu ordnen, revidiren und hiermit dieselbe weiteren Vergleichungen zugänglich machen. ln derselben befand sich auch der Eiese der Cypris-Arten, welcher in Margó’s Arbeit * zuerst als Ciiprü hungarica n. sp. aufgezählt wird und den ich zum Andenken des grossmüthigen Naturfreundes als Notodroniiis Madarászi beschreiben werde. Zur Enumeration jener Arten, welche in den Besitz unserer Samm- lung gerathen sind, will ich bemerken, dass alle Arten nebst Angabe ihrer Localitäten in Margó’s Werke aufgezählt werden. Ich beschränke mich daher nur auf das Aufzählen der erhaltenen Arten und auf die Angaben des Con- servirungszustandes. I. PHYLLOPODA. 1. Branchiopoda. 1. BraucJiipus pisciformis Schaff. ( = Br. stagnalis L.) ln zahlreichen Spiritus- Exemplaren und mikr. Präparaten vorhanden. 2. Branchipus torricornis W. In vielen Spir.-Exempl. 3. Branchipus Grubii Dyb. = Br. diaphanus (Prév.) = Br. himgaricas Chyzer. In wenigen Spir. und mikrosk. Exemplaren. 4. Ajms cancriformis Schaff. In vielen Spir. Exempl. 5. Apus productus L. In wenigen Spir. Exempl. 6. Estheria cycladoides Joly. In vielen Exempl. 7. Lymnetis hrachyurus 0. Fn. M. (= Hedessa Sieboldii.) ln Sj)ir. und mikr. Präp. vorhanden. 2. Gladocera. 8. Syda cristallina Leyd. In Spir. Exempl. vorh. 0. Daphnia magna Leyd. 10. Moina brachiata Jur. W.. Scapholebcris mucronata Mull. 1 2. D. pulex De Geer. 13. Ceriodaphnia (piadrangula Leyd. 1 Î-. Cer. reticulata Leyd. \o. Simocephalus vettdus Mull, ln vielen Präparaten vorhanden. 16. D. loiujispina 0. Fr. M. Nur in Spir. Exempl. vorh. 17. Macrothrix rosea Jur. ln Spir. und mikr. Exempl. vorh. 18. Bosmina longirostris Leyd. Nur in Spir. Exempl. 10. Pleuroxus trigonellus 0. Fr. M. in Spir. und mikr. Exempl. 20. Chydorus sphamicus. 21. Linceus cancellataA- Nur in Spir. Exempl. vorhanden. Budapest und seine Umgebung in zoologischer Hinsicht, (ungiuäsch). Buda- pest 1879. IL OSTRACODA. 'i'i. ( 'i/iiris aiii'dutiii Juu. Jnplifnta Fisch. í2í . C. dispar Fisch. “J5. fasciata Fisch. 2(i. C. fuscata Juu. ûl. C. rhtrinii Zed. ÛS. monacJia Mi ll. “20. ( '. puhera Müll. 30. C. ornata Müll. 31. C. punctata Jur. 32. C. vidua Müll. 33. C. Zenker i Tóth et Chyz. 31.. C. n. sp. (Notodromas Madarászi). 35. C. ovuin Jur. 30. C. acuminata. 37. C. candida 0. Fr. M. 38. C. virens Jur. m. COPEPODA. 30. Cyclops qnadricornis üub. 40. Cyclops brevicornis Lubb. 41. Diaptonvus castor Jur. 1-2. Canthocamptus minutus Baird. Sämmtliclie Arten sind in mehreren Spiritus- und mikroskopischen Prä- paraten vorhanden. Für die Ostracoden-Faiina Budapests ist eine 4V2 mm. lange Cypris- Art, die von Madarász noch im Jahre 1859 als neu erkannt wimde, von gros- sem Interesse. Dieselbe wurde in etlichen ‘35 Figuren abgebildet und in ebensovielen mikroskopischen Präparaten hinterlassen, von denen ich die Beschreibung folgen lasse. Notodromas Madarászi n. sp. (Tafel I. TI.) 1800. Cypris hungarica Madarász (in litteris.) 1870. Cypris hungarica Margó, Budapest und seine Umgebung (sine descriptione). Die Schale ist lichtbraun, ohne besondere Flecken, mit einem breiten durchsichtigen Rande, der sich dem Rücken zu allmählig verschmälert. Schalenrand Hach , die Mitte stark aber gleichmässig gewölbt. Länge 4'5 mm. ; 'Breite 3-75 mm. 101 Schale vorn und hinten beinahe gleich hoch, am höchsten unmittel- bar hinter dem Ange. Der Rücken ist massig gewölbt, mit zwei wenig her- vorstehenden Buckeln in seinem vorderen Drittheil. Der Bauch ist etwas buchtig, seine Seitentheile abgerundet, mit einem stumpfen Vorsprung am vorderen Rande, Die Behaarung ist massig, nur an der Grenze des durch- sichtigen Randes, Haare kurz, einreihig. Schalenrand glatt ohne Zacken und Zähne, mit regelmässigen Ver- dickungen und Vertiefungen an der inneren Fläche. Die Antennen des ersten Pnnrc.s eutsjDringen unterhalb des Auges, und bestehen aus sieben Gliedern, Das erste Glied ist breit, zur Anheftung der starken Muskel mit vielen unregelmässigen Chitinverdickungen und mit zwei langen und kurzen Bor- sten versehen. Das zweite Glied oder die Gelenkskapsel ist kurz, konisch, mit zwei kleinen haarförmigen Borsten an dem Basaltheile. Das dritte Glied ist zweimal so lang als das vierte und trägt an seinem oberen Rande zwei kurze Borsten. Das vierte, fünfte, sechste und siebente Glied sind mit je vier Geissel- haaren versehen, die zusammen einen zum Schwimmen geeigneten Büschel bilden. Die Antennen des zweiten Paares inseriren sich dicht unter denen des ersten Paares und bestehen aus sechs Gliedern, die sich nach den Enden zu allmählig verschmälern. Das erste Glied ist kurz, mit vielen unregelmässigen inneren Chitin- verdickungen und zwei seitlichen Härchen. Das zweite Glied ist doppelt so lang als das erste, mit einem Geissei ; das dritte Glied etwas länger als das zweite, mit zwei Basalhaaren und einem Geisselbüschel am vorderen Rande. Dieser Büschel besteht aus fünf langen und einem kurzen halbgefiederten Geissei und reicht etwas über die Klauen des Endgliedes hinaus. Das vierte und fünfte Glied sind verwachsen, die Grenzen aber durch sechs kurze Borsten angedeutet. Das fünfte Glied ist mit zwei kurzen Borsten, zwei gefiederten und zwei nackten starken Klauen versehen. Das Endglied hat eine steife halb gefiederte Klaue, zwei starke Bor- sten und zwei zahnartige Vorsprünge. Die Kiefer des ersten Paares sind stark entwickelt, fünfgliedrig. Das erste Glied, auch rechenförmiges Organ genannt, ist urnenförmig, ebenso breit als lang, mit einer steifen Basalborste und 0 — 1 1 stumpfen Zähnen an der Kaufiäche. Sein Muskelfortsatz ist konisch, sehr lang, mit einem seitlichen Gelenk zur Aufnahme des zweiten Gliedes, Das zweite Glied ist konisch, nach unten zu winkelig gekrümmt und trägt óin gut entwickeltes Kiemenblättchen, welches am Kancle fünf und an der Basis ein gefiedertes Haar trägt. Die Haare ragen aus dem Ende fingerförmig hervor, beginnen breit und enden fadenförmig. Die ül)rigen drei cylindrischen Stücke hängen sich an das zweite Glied an, welches mit Borsten, Ivlauen und gefiederten Haaren reichlich be- setzt ist. Das dritte Glied hat auf der Innenseite zwei gefiederte und sechs ein- fache Haare, von denen das unterste die übrigen an Länge übertrifft. Die Aussenseite trägt ebenfalls drei Haare. Das vierte Glied hat eine stark bewimperte Klaue ; auf der Innen- und Aussen-Seite vier einfache Borsten. Das Endglied ist mit sechs massig gekrümmten Klauen versehen. Das zweite Kiefer paar ist sechsgliedrig, sehr gross und durch ein äusserst gi’osses Kiemenblatt ausgezeichnet. Sein Basalglied ist das Vier- fache des Endgliedes und ist mit drei parapodienförmigen unteren Vor- siirüngen versehen, welche an ihren Enden sechs gekrümmte Härchen tra- gen. Das vordere Gelenk dieses Stückes ist mit sieben einfachen und einem gefiederten Haare ausgerüstet und entspricht wahrscheinlich dem fünften Gliede, welches mit dem vierten zu verwachsen scheint. Das Endglied ist mit sechs kurzen Haaren bewaffnet. Das plattenförmige Kiemenblatt liegt am hinteren Bande des Basal- gliedes und ist mit 24 bewimperten Haaren ausgerüstet. Sein unterer Vor- sprung ist mit zwei langen und vielen kurzen Härchen übersät. Die Haare sind in Parapodien am unteren Bande eingelenkt. Das dritte Küferpaar besteht aus zwei Abtheilungen. Das erste ist dreigliedrig. Das Basalglied ist lang, dreikantig, an den Ecken sjiitz ausgezogen ; das zweite cylindrisch, mit einem steifen Haar am vorderen Gelenksende. Das Endglied ist vorn abgestutzt mit 1 6 theils ein- fachen theils gefiederten Haaren und einer nach rückwärts gerichteten star- ken Borste. Kiemenblättchen fehlen ; weder die Zeichnungen noch die Präparate weisen eines auf. Die ZV eite Abtheilung besteht aus zwei konischen Gliedern, von denen das letzte in einen Zipfel ausläuft. Derselbe ist beim Männchen etwas hakenförmig gekiümmt, beim V eibchen aber mit drei Fortsätzen versehen. Das eiste Fusspaar besteht aus fünf Gliedern, von denen das letzte eine mit Härchen dicht besetzte Klaue trägt. Das erste und zweite Glied tragen je eine, das dritte und vierte je zwei kurze Borsten an ihren Ge- lenkstlächen. D«s 2nv7,(ASCH : Untersuch, über d. chylo- n. uropoët. System d. Ulatta orientalis. Wien 18ŐS. Frky n. Leuckart : Vergleichende Anatomie, p. ül et álO. ** Frenzel : Ueb. lîan- n. Thiitig. d. Verdanng. il. Ijarve Tenebrio molitor p. ;u:5. Grarer : Die Insecten I. Theil p. dll. Leydig : Zur Anatomie d. Insecten (in ]Müller's Archiv iSoil.) ]». ItiD. Timsós hæmatoxy lenes oldat nem szolgáltatott határozott eredményt, mert nemcsak a középl)él vége, hanem az ntótápláló cső része is megfestödött. k. Mdhiiköld és mHhylvioJa színe szépen mntatkozott a középhél végső részén. Mindezen líisérleteket és az emésztő csatorna szövettani szerkezetét is kellő figyelembe véve állíthatom, hogy a Hydrophilus tápláló csövénél valószi- iiiilcfl a kázépbél ntolsú harmada teljesíti a resorptio feladatát, hol az áthasonított tápláló anyag a kitin-hártyán levő finom lyukacskákon vétetik fel, hóimét azután az epithel-sejtek segítségével továbbíttatik és igy egyálta- láhan nem osztozhatom Frey és Leuckart azon nézetéhen, hogy a tápláló anyag felszívódása a középhél egész helsn fein let én mindenhol egyformán történik. A kitin-intima külső oldalán epithel-sejteket találunk, melyek friss állapotban is elég jól felismerhetők. Világosan látszik, hogy ezen sort göm- bülyded képződmények alkotják. Tűkkel való gondos szétszedésnél az epithel- sejtsor egyes tagjait a kitin hártyától el tudjuk választani úgy, hogy azonnal fölismerhetni, miszerint az többé- kevéshhé halvány sejtekből összetett henger- hám. A sejtmag alakja rendesen kerülékes, a plasma semmi különös szét- különítést nem mutat. Sok esetben a pneperálásnál a sejtek falai szétszakad- tak úgy, hogy a sejtmag szabadon úszott, mely állapotban hæmatoxylennel megfestve szerkezetét láthatóvá tehetjük. Ha az epithel-réteget a Nussbaum által ajánlott 1 '’/n-os felosmium savval kezeljük, akkor a plasma világosbarna színezetet nyer és a mag élesebbé s világosabbá válik. A középbél hámsejtjei- ben oly kristályokhoz hasonló képleteket, minőket Frenzel a Tenebrio molitor lárvájának tái)láló csövében nagy mennyiségben talált és melyeket «magkristalloidok» neve alatt irt le, — a leggondosabb nézés, legkülönfélébb kezelési módszerek alkalmazása mellett sem voltam képes észrevenni. A hámsejtek finomabb szerkezetének tanulmányozására azonban con- servált készítmények, metszetek alkalmasak. A bél-nyálkahártya a tápláló cső egész hosszában feltalálható. Henge- res hámsejtjei, a melyek tö])bnyire alkotják, szakadatlan lánczolatot képez- nek, kezdve az elöbéltöl egészen az utóhél végső határáig. Sejtjei szorosan egymás mellett íeküsznek, habár szomszédos oldalfalaiknak egész felületével nem mindig függnek össze egymással, mert közöttük, különösen a középbél utolsó harmadában, különböző alakú rések vannak, melyek többnyire hosszú- kásak s legnagyobb valószínűséggel a táj)láló anyag felszívásával vannak összefüggésben. A sejtek alakja, nagysága különféle, de nem annyira változó, mint k RENZEL a Tenel)rio molitorban találta. Majd köbalakú (œsophagusban és \ égbélben), majd a középbélben lassan hengeressé válik. A hengeres Frenzel: Ueber Bau- u. Thätig. cl. Verd. v. Lar. d. Tenebrio molitor p. 317. hámsejtek legliosszabbak a középbélbeii, valamint rövi(Iel)bek a, ^•astagl)éí- ben s a végbélben, a bol fol^iion alacsonyodva, majdnem köbalakű sejtekben végződnek. A következő táblázat szolgáljon a tápláló cső külöid)öző helyein lévő hámsejtek nagyságának és változatosságának megéiáésére. A táplálócső rész A sejt hossz- A sejt kereszt- átmérője j átmérője A sejtmag nagy átmérője Oesophagus 10— UJ;j. 6— 8a. 4 — 5a. első harmad C 1 ő — 8a. 5 — (iu. , , ,, középső Közép- bel harmad rí- i () — 8a. 5 — (ia. utolsó j hai'inad 2i— 20a. ő — 8a. 4 — fia. Vastag bél 20— ISa. (> — 8a. 4— 5a. első Utó-bél felé- 18— lőa. n — 8ul, 4 — 5a. Vég- ben bél utolsó 1 felé- 15— lOp. (i — 7 a. 4— 5a. r ben 1 A hámsejtek plasmája mindenütt szemcsés, melyek alakja, de különö- sen nagysága igen különböző. Légtől)!) esetben olyan kicsinyek, hogy ŐOÜ- szoros nagyításnál csak finom pontonként látszanak. Elhelyezésükben, egymáshoz való viszonyaikban valami rendszert semmiféle kezelés mellett sem voltam kepes látni. A hámsejtek legjobban tannlmányozbató része a mag, mely bæmato- xylennel megfestve, mindig élesen s világosan látható. Alakja nem sok módo- sulattal bír, gömbtől egészen a kerülékig változbatik, azonban orsó-alakn sohasem lesz. Az egész tápláló csőben (V. tábla, li?. és L». ábra) feltűnően tulképzödtek, minél fogva a szomszédos sejtek magjaihoz oly közel állanak, hogy az átmetszett bélcső falában magfüzérnek látszanak. Nagyságuk és alalvjuli azonban nem módosúl a táj)láló cső különböző részeibe)! a sejtnagy- ság arányában. Legnagyobl) átmérőjük Ï — 6 [j. közt váltakozik, líendesen a sejt hossztengelyének közepén foglalnak helyet, de azért nem ritkán a sejt külső vagy belső végéhez közelednek, vagy a hossztengelyen kívül esve az oldalfalhoz szóróinak. A sejtmagban találunk rendesen egy, középen álló — vagy két — akkora kerülékes mag két pólusához közel fekvő, gömbölyded, igen fénylő és 118 intensiven festödö magtestecskét s néha elhien halványabb festésnél jól kive- hető eg;^’ pontszeríí sokkal kisebb testecskét, az n. n. magcsapontot (nucleolus) is. Némely esetben hiányzik a magtestecske és akkor helyette több, kisebb pontszerű kéjeiét mutatkozik, melyek gyakran a mag közepe táján koszorúba rendeződnek. A mag mindig egy élesen és igen erősen festődő keret által vétetik körül, mely keret kivált akkor, midőn a magtestecske több kisebb magosa által van helyettesítve, — nem képez összefüggő egészet, hanem több ívdarabból (3 — 10) összetettnek látszik. Hogy e batárkeret nem optikai csalódás és hogj^ valóban létezvén, a magnak mintegy hártyáját, tokját képezi, azt némely készítményen világosan láthatni, midőn a magtartalom összezsugorodott állapotban van. Ezeken kívül vannak a magnak halvány, egynemű állományába beágyazva változó számú, kisebb-nagyobb szabály- talau alakú szemcsék s mellettük űnom apró pontok, minden rend nélkül. Kétségkívül a Hydrophilus tápláló csövének legérdekesebb részét a hámrétegből kitüremlés által eredő mirigyek képezik, melyek az emésztő csatorna középső részén széltében és hosszában egyaránt találhatók. Az egyes mirigyek oly nagyok, hogy már puszta szemmel is pontonként láthatók. — Körülbelől 0‘1 — 0’2mmeter szélesek és 0*4 — 0‘5 mmeter hosszúak. (V. tábla, 12. ábra.) Az egész, többé-kevésbbé tömlőalakú mirigyeket — legkülső rétegben — egy nagyon vékony, csak itt-ott igen lapos sejtmag által előtűnő sejtek által észrevehető laza kötőszöveti hártya (membrana externa) borítja, melyen belől elég vastag alkatnélküli hártya (membrana ]Dropria s. membr. interna) követ- kezik. X külső igen finom s csak ritkán, míg a belső erősebb kifejlődésénél fogva minden esetben világosan látható. A belső hártya tetemes fénytörési! s leghatásosabb festőanyagokkal is alig színezhető — ennek belső oldalán ülnek az egyes sejtek, az általa befoglalt üresség legnagyobb részét kitöltve. A sejtek 300— 450-szeres nagyításnál körülbelül egyformák, de 1000-szeres nagyítású lencséken át vizsgálva, igen jól látni, hogy tulajdonképen kétfélék, u. m. egy külső, alkatnélküli hártyán ülő sort képzők, melyek az epithel- sejtek typikus jellegét viselik magukon és ezeken belől esők, a melyek a tu- lajdonképeni elválasztó mirigysejtek. A külső epithel-sejtek magasak, felülről nézve 5 — (í szögletűek, eg}"- massal szorosan érintkezők, majdnem egyenlő magasak, kivéve a rövid kivezetőcsőben, hol ellaposodnak s meredek emelkedésűek, veJamivel tör- pébbek, inkább szélesek ; ■ — magasságuk szélességükhöz képest kicsiny. Sejt- magjuk többnyire ovalis, ritkán gömbölyű, kiválóan nagy, miért is rendkívül közel feküsznek egymáshoz, egy-két magcsaponttal. Plasmájukat finomabb szemcsék hatják át, melyek az élő sejtben, az alkatnélküli hártya felé finoman csiholtak azáltal, hogy egymással többé-kevésbbé egyközes vonalokban lát- szanak elhelyezve lenni, a mely rendeződés a seijt elhalásával megszűnik s a képlő egyöntetű, minden rendet nélkülöző képet nyer. ■ — A belső sejtek ellenben valamivel nagyobbak, egymásra gyakorolt nyomás következtében szabálytalan alakú sejtfaluk nagyobb üreget foglal be, melynek közepén ül a nagy mag. Magjok szintén túlképzödött, töbl)nyire rövid kerülékes, nagyobi) számú magtestecskékkel s gyakran még magcsaponttal is. A durványosan szemcsés képlö a sejtek nagy magjai körül összegömbölyödve csoportosul és közte meg az anyafal között fenmaradó hézagot az elválasztott folyadék tölti ki. Az egyes sejtek nem oly lialványszínüek, puífadtab))ak, falaik nincse- nek oly szorosan egymás mellett, miért is köztük kisebb-nagyobb hézagokat, üregeket lehet találni. Felosmiumsav nem festi meg oly erősen, jódoldat ellenben e sejteket magj okkal együtt sárgásbarnára színezi. Mindenesetre ezek elég fontos okok és szövettani különbségek aiTa nézve, hogy a mirigyeket alkotó sejteket két csoportba oszszuk. A belső sej- tek kis üreget zárnak maguk közébe, a mely üreg a mirigy kivezető helyén mindinkább kiszélesedik. A mirigy rövid kivezető esőbe megy át, a mely a táplálócső izomrétegét átfúrja s a hámsejtek közt, a kitin-hártyán az emlí- tett gömbformátiókban végződik. A mirigyeket kiváló nagy számban tracheák hálózzák körül, a melyek finomabb és finomabb ágakra oszolva, a külső határhártyán érnek véget, míg más ágaik az izmok közé hatolnak. Az eg;s’es mirigyek belsejébe azonban soha sem mennek be, legalább lefutásukban csak a határhártyáig voltam képes követni azokat. Ezen szerkezetből világosan láthatjuk, hogy egyszerű tömlős mirigygyei vau dolgunk, a melyen kívülről befelé menve a következő rétegeket külön- böztetjük meg : 1. külső laza kötőszöveti hártyát (membrana externa), 2. belső alkatnélküli hártyát (membr. propria s. membr. interna), 3. a külső epithel-sejtsort, 4. a mirigx’-sejtcsoportot és 5. a centrális ürességet, az elválasztott anyag befogadására és kiveze- tésére. Ismervén e mirigyek szövet- s boncztani szerkezetét, vizsgáljuk meg váladékát és kutassuk hatását élettani szempontból különböző anyagok, neve- zetesen keményítő, fehérnye és zsírok irányában. E czélra töl)b Hydroi)hilus középbelét kivettem, apró darabokra vagdalva, kevés destilált vizet adtam hozzá s állni hagytam, vagy Plateau módszere szerint még langyos melegí- tésnek (20° C.) tettem ki. Azután átszűrve, a kapott folyadék lakmuspapirra befolyással nincs, tehát közönyös kémhatású. 1. Ha most ehhez a folyadékhoz szénhydrát-vegyületet pl. lisztet vags' keményítőt teszünk és huzamosabh ideig állni hagyjuk, úgy körülbelül egy óra múlva a TaoMAiER-féle czukorpróbát eszközölhetjük. 2. Ha veszünk marhavérböl nyert és nikoholban conservált fil)rint és apró darabokra tépve, több óráig hagyjuk állni a vizsgálandó folyadékban akkor huzamosabb idő elteltével észreveszszük, kogy a betett fibriD-clarabok eltűnnek vágyás a ínirigyek váladékál^au felolvadtak. Ismételve a kísérletet, ugyanaz történik. Látni való tehát, hogy a fehérnye-anyagokat — mint a peptonpróba is mutatta — peptonná változtatta át. 3. Ha a középbél mirigyeinek váladékához pár csepp zsirt, pl. tábla- olajat vagy tejet adunk s azzal jól összerázzuk, akkor igen finom fejetet kapunk, mely elég alacsony hőfok mellett rövid idő múlva megzavarodik és felbomlik vagyis a közönyös zsírokat zsírsavakra és glycerinre bontotta fel. E három kísérkttcl világom n megállapítottam, hogg a nevezett miri- gyeh oly anyagot választanak ki, a mely a hasnyálmirigy váladékához hasonló és az epe szerepét is teljesíti, vagyis mind a keményítőre, mind a fehévnyékre, mind pedig a zsírokra hatással bir. Váladékuk ennélfogva tartalmaz: 1. oly anyagot, mely a keményítőt szőlő czukoi rá változtatja ; 2. oly vegyületet, mely a megalvadt fehérnyét felolclani képes és végre 3. olyat, mely a közönyös zsírokat zsírsavakra és glycerinre bontja. Végre ha a váladékhoz ammóniát is adunk, akkor különböző alakú kristalloid csoportozatok támadnak. Ezek majd horog-alakúak, majd csillago- sak vagy egyszerű táblácskák. E kristalloidok általában igen nehezen oldód- nak savakban, oldhatlanok alkaliás folyadékokban, épúgy konyhasó -oldatban vagy más indifferens folyadékban, nevezetesen alkoholban és vízben. A meleg iránt való ellentálló hatásokból, jóddal való nem festhetőségökből és chloram- monia irán3"ában tanúsított magatartásokból gyaníthatjuk, hogy a nevezett kristályok ammonium magnésium phosphátból állanak. Ámde ezen kristá- lyok a hasnyálmirigyek váladékánál is ammonia hozzáadása által előálla- nak és így még egy okkal töbl), hogy a Hydrophilus tápláló csöve mirigyei- nek váladékát a hasnyálmirigy váladékával megegyezőnek tartsam. Ilyen szerkezetű és működésű mirigyek vannak az œsophagustôl kezdve egészen az utóbélig, a Malpighi-edények beömlési helyéig. Sajátságos, hogy a mint a nevezett szervek a tápláló csőbe ömlenek, a mirigyek azonnal meg- szűnnek. így tehát az utótápláJó cső szerkezete igen lényegesen eltér a közép- bei szövettani alkatától, mert benne sem mirigyek, sem egyes különálló mirigy- sejtek nem. for dnlnctk elő és igy Gegenbaur, Grcdnr nézetéhez csatlakozom, hogy az utóbél jelen esetben is kiválóan csak mechanikai működéssel bír. Hasonlóan Plateau is e nézetnek hódol, mert ő sem volt képes különféle rovarok utóbelében mirigy sejteket találni. Nussbaum ellenben az utóbélnek az emésztésben még némi szerepet is tulajdonít. A tápláló cső második rétegét az izomréteg képezi (V. tábla, 12. és 13. ábra), a mely a tápláló csőfalában szintén folyton egészet kéjjez és hasonlóan Gegenbaur : Gnmdriss d. vergl. Auatoiuie p. 185. Grabee : Die Insecten I. Tlieil p. 310. a töl)])i rovarokéhoz, liaráiitcsikolt izomelemek alkotják. IVIetszeteken azon- nal feltűnik, hogy az izomréteget két irányl)an haladó izomrostok szerkesz- tik. A hosszirányhan futó izomelemek sokkal gyengébben vannak kifejlődve, mint a körkörösen haladó izomrostok, a melyeknek túlságos kikéi)zödese külö- nösen az elöbél kezdetét és avégbélt jellemzi ; 8 — 10 izomrost van ott kalács- szerüen összefonódva, a melyek szabályszerű összehúzódása által a tápláló anyag az elöl)élböl a középbeibe tolatik, illetőleg a meg nem emésztett anyag a végbélben a végnyiláson át, a tápláló csatornából eltávolíttatik. Az izomréteget mindig rostok alkotják. Magok az egyes izomrostok különböző nagyságúak, legtekintélyeselib nagyságot a közé})bélben érnek el, hol a hosszirányban futók nem ritkán több milimeternyiek is. Vastagságuk némileg ingadozó. Az előbélben és végbélben legvastagabbak, keresztátmérő- jük 10 — 25 ^-t is elér — míg a középbélben a legkeskenyebbek, hol néha csaknem fonalszerüen megkeskenyedve is találhatni. Haránt metszeteken többnyire köralakot mutatnak, nem ritkán kölcsönös nyomás következtében igen különböző — legtöbbször lapított szögletes — alakot vehetnek fel. Lefu- tásukban gyengén Imllámzatosak s csak ritkán egyenesek. Mindig egyszerűek és sohasem elágazók. Az izomrostok sarkolemmája rugalmas, üvegszerű, egynemű, szerkezet nélküli hártya, mely itt-ott maggal is bír. Kettőn nnrkoUemmát ( efjy kiilnnt és eyíj belsőt ) minőt Thanhoffer a Hiidrophüusnak czomhizmain talált, eyii esetben sem voltam képes észlelni. Az izomcsöben a haránt csikókat nincs oly erősen kifejlődve, mint a czombizmokban, de azért a KuAUSE-féle vonalakat minden esetben képes voltam felismerni. A tápláló cső legkülső falát (Y. tábla, 1 2. és 1 3. ábra) egy kötőszöveti hártya képezi, egy sejtekkel bőven ellátott burok, melynelv szerkezete külö- nösen az elő- és középbélben felosmiumsavval vagy hæmatoxylennel kezelt készítményeken látható jól. Sejtjeinek nagysága és alakja némi változásnak van alávetve ; a sejtek mindig hosszúkásak és sohasem elágazók. Sejtmagjuk aránylag kicsi s lapított gömbalakú. Plasmájuk homogénnak látszik. E hártya az utóbélben sokkal vékonyabb lesz s csak az itt-ott fellépő magok árulják el sejtes szerkezetét. A Malpifihi-edények. — A rovarok szervezetébíui nagyon kevés olyan boncztanilag már évszázadok óta ismeretes orgánummal találkozunk, mint a Ma Ipiylii -edények, melyediiiek élettani szerepe olyan sok vitatásnak szol- gált volna tárgyául s melylyel olyan so]< ingadozó enalményű és valónak egyáltalában meg nem felelő vizsgálatok s kísérletek tétettek volna. Élettani Plateau : Iiecherches s. 1. phén. de la digestion etc. (Mémoires de l’Acad. royal le P)elgiquo torn. XYIT. 187(1). Thanhoffer : Adatok a liarântcsikn izmok szerkezete és idegvégzödéséliez. Ért. a term. tnd. kör. Kiadja a m. tud. Akad. XI. köt., 13. szám, ISSI. jBlPDÍöségért' iiézvt* íi iGgkülöníélébb iiézotok uríilkocltíik és urítlkocliiaik j äz egyik l)úvár (Cuvier, Posselt, Ramdohr, Dufour, Treviranus stb.) elválasztó szervnek tekinti, a másik ellenben kiválasztó szervnek hiszi, sőt nem egy van (Gaede), ki a felszívódási szervivel egyenértékűnek tartja. Herold volt az első 1815-ben, ki részint e szervek beömlési helyéből, részint a vízben oklhatlan és kivált részekből következtetve, azon eredméiwre jutott, hogy a MaliDÍghi- edények nem el-, hanem kiválasztó szervek. Hasonlóan Renger^^ 1817-ben függetlenül, anélkül, hogy Herold véleményéről tudo- mása lett volna, támaszkodván vegyvizsgálatáira, kimondotta, hogy a Mal- pighi-edények hügykiválasztási szervek ; saját szavaival élve, «Sie sind Nieren- ausführungsgänge ohne drüsigen Bau.» Kísérleteiben, leírásában habár hiányzott a szükséges és megkívántató pontosság, de még is nézetét az idő- tájban szakbúvárok majdnem általánosan elismerték, főleg jiedig akkor, midőn BuGNATELLlnek a Bombyx mori hernyójánál az első vegjTÍzsgálatot téve, húgysavat sikerült kimutatni. Ezóta több búvár nyilatkozott Herold nézete mellett, sőt az újabb időben búvárok egész serege megerősíté azt. CiiÉvREUL, Suckow, Audouin, Wagner, Verloren, Heller,^® Davy, Van der Hoe ven, Carus, Vogt, Siebold, Fischer, Bergman, Leuckart, Schlossberger, Schwarzenberg, Gerstäcker, Barsch, Cho- Cuvier : Ueber die Ernährung d. Insecten (Eeil’s Archiv Pb3"siologie Bd. V. Heft 1; p. 124.) Posselt : Beiträge z. Anatomie d. Insecten xi. 11. 1804. Ramdohr : Ueber d. Verdauungswerkzeuge d. Inseclen 1811. Dufour : Reclierches anatomiques sur quelques insectes coleojiteres. (Ann d. sciences nat. 2. Sec. Tom. I. p. 67.) Mémoire sur les vaisseaux biliaires etc. (u. o. T. XIX. 184.3). Treviranus : Vermischte Schriften II. Bd. — IV. Bd. p. 417. -■^PIerold: Entwickelungsgeschichte d. Schmetterlinge 1815. p. 2.3., Renger : Physiologische Untersuchungen über den thier. Harninhalt d. Insecten 1817. In Meckel’s Archiv, f. Physiologie Bd. II. 1816. p. 629. Audouin : Calculs trouvés d. 1. canaux biliaires d’un Cerf, volant. (Ann. d. scienc 2°Ser. T. v. p. 129.) Wagner : Zootomie 1843. p. 99. Heller : Harnsäure ein reich. Excret der Schmetterlinge (Arch. f. Chem. U. Mikros. Wien. 1844. p. 1.32.) Davy : Some observations on the excrements of Insect. (Transact, of the Entom. Soc. of London 2. p. 18.) Van der Hoeven : Handbuch d. Zoologie I. S. 24.5. Carus : System der thier. Morphologie 1853. ■’“Vogt: Zoologische Briefe 1851. I. Bd. p. 106. SiEBOLD : Vergleichende Anatomie der Wirbellosen 1848. ““Bergman, Leuckart: Anatomie u. Ph.ysiologie 1851. ji. 212. Barsch . Untersuchung üb. d. Chy], n. uroqioëtische Sj'stem d. Blatta orien- talis Wien 1858. 123 LODKOvszKY, ScHiNDLER stb. búvárok fogkilkozva a különféle rovarok Mal- piglii-edenyeivel, kénytelenek voltak Cuvier epeelválasztó és Meckel lingy- elválasztó (iirino-biliaire) nézetét mellőzni és kimondani, liogy «die IMal- pigliisclien Gelasse sind speciüsebe Harnorgane» (Schindler). A Hydropliiliis jiiceiis Malpiglii-edényeire vonatkozó vizsgálataim is a húgykiválasztás elméletére vezettek. A vízi bogárnál b Malpighi-edeny van, melyek páronként a táplálócsö oldalán vannak. Altalán véve a bélcsatorna menetét kisérik, kisebb-nagyobb mértékben kanyarulatokat sokszor hurkokat is képezve, azt áthálózzák sőt igen gyakran helyenként reá is símúlnak. A tractus intestinalishoz tracheák erősítik. Specialis sárgásbarna színük által a szemnek azonnal feltűnnek. Kipneparálásuk íinomságuk miatt felette bajos. Egyes búvárok szerint, mint Cuvier és Thanhoffer két helyen nyílnak be a tápláló csőbe, de saját vizsgálataim szerint, a melyek szintén megerősítik az újabb búvárok nézetét, mint a többi rovaroknál, csak egyféle beömlési hely létezik és ez rectalis, mely ott van, a hol a közép- és iitóhél közti határ van, a hol a táplálócsö párkányzatát formál, vagyis a Malpiyhi-edények a pylorus alatt közvetlenül nyílnak az utóbélbe. Hosszúságúk 8 — 10 cm. közt váltakozik; majdnem mindenütt egyenlő szélességű (0*5 mm.) és így egy edény felülete ezen adatokból számolva 14- 1*75 Dmin., vagyis az összes Malpighi- edények felülete SÔO'ô Dmin., a mi más rovarok hasonló edényeihez képest meglehetős nagy, mert pl. a Peri- planeta orientalisnál Dmm., a Gastropachanál pedig 440 Dmm. Minden edénynél 150 — S200-szeres nagyításnál kívülről befelé a követ- kező jól megkülönböztethető részeket figyelhetni meg : 1. kötőszöveti laza hártyát, egy igen vastag homogen, alkatnélküli hártyát, 8. a melynek belső felületén egy sorban helyezvék el a mirigysejtek, úgy hogy közepén egy canalis centralist képeznek. A külső kötőszöveti hártyát (membrana externa) csak ritkán lehet látni, mert már a kikészítésnél többnyire szétroncsolódik ; azért a legtöbl) búvár, mint Leydig, Meckel, Thanhoffer nem is említi. Annál élesebben látható az edény fala (membrana propria s. mernlir. interna), a mely minden structurât nélkülöz. Elég vastag, de még 000 — 800 szoros nagyításnál sem voltam kéjies valami szerkezetét észrevenni. Különféle festékek, mint hæma- toxylen, saffranin csak gyengén képesek megszínesíteni. Pugalmas s erős kifejlödésű, 0’8 — 0'9 [j. vastagságú. Schindler : Beiträge z. Kennt, ti. Malp. Gelasse ti. Insekten (in Zeitsclir. t. wiss. Zoologie XXX. B. p. 658). Cuvier : Ueber die Ernährung der Insecten p. 1 2i. Thanhoffer : A ]\íalpighi-íele edények stb. A m. orv. és term. lS68-ban Egerben tart. nagygyül. tört. vázl. és inunk. p. 28!). 124 A Malpiglii-edcnyek falait kibelelö mirigysejtok nagysága körülbelöl állandó és köztük szövettanilag különbséget tenni egyáltalában nem tudtam, habár Leydig vizsgálatai alkalmával épen e sejtek közt lévő különbségben véli a kétféle edények közt lévő élettani különbséget feltalálhatni. Lényeges különbség még a bennékben sem vehető észre, mert e sejtek mind hasonló sárgás szintiek s hasonló szemcsés szerkezetűek. A mirigysejtek alakja többé-kevésbbé gömbölyded, majd hosszúkás, de leggyakrabban sokszögletű, de soha sem lapos. Nagyságuk 15— i25[j. közt váltakozik. Oly nagy sejteket, minőket Meckel látott, nevezetesen 80 — 90 [x egy esetben sem voltam képes feltalálni. Falaikkal elég szorosan tapadnak egymáshoz, habár nem egy helyen kisebb -nagyobb hézagokat lehet látni. Kelativ igen nagy nucleusok némi tekintetben szabálytalan. Alakja hosszú- kás ovális, vagy rövid kerülékes, vagy gömbölyded. Leginkább centrális, csak ritkán körzeti helyzetűek. Nagyobbik átmérőjük 4 — (5 [x . közt váltako- zik. Elég nagy nucleolussal s néha magcsaponttal. A sejtbennék jellemző sárgásbarna. Igen sok apró s nagy képző szem- csékkel van megrakva, a melyek az élő sejtben csillagosán rendeződnek el a sejtmag körül. Az élő sejtek alkohollal kezelve, elhalva foltosak lesznek, midőn a szemcsék elrendeződése is megszűnik. A tracheák lefutása és visszonya igen jellemző a Maliiighi-edényekben. Roppant nagy mennyiségben lepik el az edényeket és kísérik lefutásukban, folyton íinomablj ágakra oszolva végre oly finoman végződnek, hogy még 400 — 600-szoros nagyítás mellett sem lehet észrevenni a különben oly jel- lemző haránt gyűrűzetet. Mindig a membrana propria-ig haladnak s azo- kon végződnek, a mirigy sejtekhez nem mennek be, legalább eddig sem mások ■ — Leydig, ïhanhoffer, Schindler, Meckel — , sem saját vizsgálataimból nem derült az ki. A folyékony, pépnemü szemcsés váladék, a melyet az egyes mirigysej- tek szabadon választanak ki, a háromszor oly széles, mint vastag canalis centrálisban gyülemlik össze. A váladékban találhatni kisebb-nagyobb fényes, színtelen golyócskákat, a melyek legtöbbnyire középpontosan csíkoltak, úgy hogy a keményítő szem- csékre emlékeztetnek (V. tábla, 8. ábra). Már a fedő lemez gyenge nyomá- sára sugár irányában több részre válnak szét. Fénytörésük csekély. Vízben nehezen, alkáliákban valamint hígsavakban könnyen oldhatók, ellenben alko- liolban, ætherben egyáltalában nem. Vízzel melegítve a következő változást észlelhetni rajtuk : a golyócskák külső felülete egészben vagy részben egye- netlen, göröngyös lesz ; csapszerű kinövések támadnak rajta, a melyek közt igen finom tűforma képletek láthatók; majd a kezdetben oly szépen látható körös csíkoltság is elmúlik, míg végre megolvadnak s minden bomlás nélkül ■“^Meckel: Micrographie etc. p. 142. 12Ô elpárolognak. (V. tál)la, 0. ábra.) Mindezeket összevetve semmi kétségünk sem lehet, hogy a szóban forgó golyócskák Leucin kristalloidok vagyis olyan szerves képletek, minőket a rovaroknál már számos búvár talált. (Schindler, Schwarzenberg stb.) A canalis centrálisban lévő váladék beszárítását en is többször alkal- maztam s mindig kedvező eredménynyel. Az igy nyert kristályok képe az \ . táblán látható. Általában véve a beszáritásnál a következő módon jártam el: óvatosan kivettem a hevenyében lenyakazott vizibogárból a Malpighi- edényeket s óraüvegre tettem; minthogy egy Hydrophilus edenyei aligha elegendők lettek volna, e czélra 8 — lO állatot használtam fel. Tár csepp destillált vizet hozzátéve, b2 — 1 óráig is hagytam állni a készitményt, a mi- dőn a nyert folyadékból tárgyüvegi-e téve, gyenge melegítéssel beszáritottam. Az ily módon nyert kristályok között voltak olyanok, a melyek jól kifejlődve prismára emlékeztettek. Kevés sósav hozzáadása által minden pezsgés nélkül oldódtak fel ; eczetsavban nem oldódtak ; — tehát igy elég jól felismerhetjük, hogy a nevezett kristályok oxálsavas mészbóí valók. (V. tábla 7. ábra.) Igen szép, de aránylag igen kicsiny, köszörűkő alakú, rhombos táblákra emlékeztető litujysac kristályokat is nyertem; gyengén sárgás színök, sósavban és ammóniában való oldhatlanságiik minden egyél) hasonló anyagtól világosan megkülönböztette azokat (V. tábla, ő. ábra). Vegre tűalakn kristályokból egész csoportozatokat nyertem (V. tábla 6. álira), a melyek valószinüleg a iiáfiysacas nátron kristályaiból valók, mint a mely anyag a bogaraknál igen elterjedett. Az ismert mnrexid'^^ kémlelési módot szintén megpróbáltam s hasonló eredményre vezetett, a mennyiben beszáritás után a hátra maradt tömeg gyengés vörös szine azonnal elárulta a húgysav jelenletét. Es így Schindler-, Barsch-, Herold- stb. búvárokhoz csatlakozva kimondhatjuk, hogy : 1. a vizihoyár Malpujhi-cdényci tulajdonképen csöces iniriyyek es á. élettanilay tekintve mvködésük a húyykiválasztds. Végül kellemes kötelességemnek tartom. Margó Tivadar egyetemi tanár urnák l)ensö köszönetemet nyilvánítani, ki vizsgálódásaimban nemcsak támo- gatni szíveskedett, de kutatásaimhoz minden segédeszközt es módot rendel - liezésemre szolgáltatott. (A budapesti kir. m. tudomány-egyetem állattani intézete.) Murexid kémlelési mód leírását lásd : F. IIoppe-Skylkk : Az élet- és kór- vegytani elemzés kézikönyve. (Fordította Flosz Pál.) p. I.it. 126 AZ V. Tx\BLA MAGYARÁZATA. 1 . ábra. A vízibogár táplálócsöve természetes nagyságban, oe. = bárzsing ; — i-.= gyomor ; — i. t*.= vastagbél ; — i. /'.= végbél; M. = Malpighi-edények. 2. « A vízibogár tápláló csöve eredeti helyzetben és természetes nagyságban, r. = gyomor ; — i. r. = végbél. .3. « Malpighi- edény hosszmetszetben. Nagyítás : 3 ocular és 8 object. 4. « Malpighi- edény keresztmetszetben. Nagyítás u. a. ö. « Köszörűké' alakú húgysavkristályok a rovar Malpighi-edényeiből. Nagyítás : í oc. és 8 object. 0. « Húgysavasnátron kristályok a Malpighi- edényekből. Nagyítás u. a. 7. « Sóskasavasmész kristályok u. o. Nagyítás u. a. 8. « Leucingolyók természetes állapotban a Hydrophilus Malpighi edényeiből. Nagy. 4. oc. és 8. object. 0. « Leiicingolyócskák melegített állapotban. lU. « Kitinhártya a vízibogár előbeléből. Nagyítás 3 oc. és 8 object. 11. « Kitinhártya a rovar középbeléből. Nagyítás 4 oc. és 8 object. 12. (I Keresztmetszet a rovar középbeléből, a. — a külső kötőszöveti burok- hártya ; — ő. = az egyes mirigyeket krülvevő kötőszöveti hártya (membr. externa) ; — c. = a mirigy alkat nélküli hártyája (membr. interna s membr. propria) ; — di — a külső epithelsejtek ; — í/2 = a mirigysejtek ; — e. — izomréteg; — rj. = hámréteg; — k. = kitin - intima ; — i = a mirigy beömlési helye. Nagyítás 2 ocul. és 5 object. 13. « Végbél keresztmetszetben, a. = kötőszöveti burokhártya; — b. = izom- réteg ; — c. = hámréteg ; — d. = kitin-intima. Nagyít. 4 ocul. 5 object. A lencserendszerek számai a Hartnack-féle mikroskópra vonatkoznak. CAEDIUM (ADACNA) PSEUDO-SUESSI, EGY Ű.J ALAK A DÉLMAGYAEOKSZÁGl POYl’USl KÉTEGEKBÔL. Halaváts Gyulá-íüI Biidíipesteii. (VI. tábla és rajz a nyomtatás között.) Evek óta iiyaraiikeut a nagy magyar iieogéii medenezénck a krassó- szörenymegyei hegységtől nyugatra lévő részének részletes földtani átvizs- gálásával foglalkozván, már eddig több ponton fedeztem föl kövületeket szol- gáltató helyiségeket, melyek közül most csak a pontusi kom szervesmarad- ványokat szolgáltatott lanifcfíji'ldit és uikolinczit említem fel mint olyat, a hóimét az alább leírandó új Cardiiim alak került elő. A szóban forgó neogen medencze-rész* egykori martját a krassó-szöreny- megyei hegység kristályospalái alkotják. Magában a medenczében képződött üledékben a neogén korszaknak mind a bárom emeletét — a mediten’án, szármát és pontiisi emeletet — sikerült kövületek segélyével konstatálni. Bájuk a diluvium ké[)ződményei települtek. A pontusi kor üledéke e vidékén két, petrograíiailag különböző szin- tájra oszlik, k mélyehh szintáj agyagból, ag^ agmárgából, a niayasahh homok- ból áll. A verseczi Sabran düllői fúrt lyuk adatai szerint amaz 71- m.-nél vastagabb, míg a bomokszíntáj ö5‘5 m. vastag. A pontusi rétegeknek az egykori mart mentet egyközeseii követő kibú- vásainál fölfedezett, már fentebb említett két helyiség közül a langenfeldi a melyebb színtáj-, a nikolinczi pedig a magasabb szintájboz tartozik. Ijünyenfehl Fehértemplomtól délre, a Xera alluviumján túl, a Lókva beg3^ség északi lejtője aljában fekszik. A felszínen e tájon, főleg melyebb részeiben kavics közfekveteket tartalmazó lösz van, mely alól, közvetlenül a helység keleti szele mentében lévő vízmosásban, nem nagy területen, kékes agyag bukkan ki s ebben találhatók nag^' számmal a kitünően megtartott szerves maradványok. Itt az ismertetendő uj alak BöckJii, Hal., C. líqtmaiini. Hal., C. secans, Fuchs., ( tnanynlato-caslatuni, Hal., ='■ .\ földtani viszonyoliat részletesel)beu tárgyaltam a «l‘’ehértt'nii)lom-Kubin vidéké »-ben. (Magyarázatok a magyar korona országainak részletes löldtani térképé- hez, K. 15. jelű lap.) Te ( rajzi Füzetek. X. köl. *•* 128 C. Wiukkri, Hal., Congeria Zsigmondyi Hal., C. cfr. Czjzehi, M. Hörn., Pisidiuni priscum, Eichav., 3ida?iopsis sjd. és Lymnaeiis vebitinus, Desh. társaságában található. NiJiôlincz pedig Feliértemi)lomtól északkeletre, a Néra és \icsinik patak közti dombháton túl, a Vicsinik patak völgyében fekszik. A helységet átszelő vízmosásban többé-koA'ésbbé agyagos, sárga, kékes színű quarczhomok réte- gek tárattak fel s ezekből gyűjtöttem a jól megtartott kövületeket. Az innét származó faunában az uj alakot Ccirdíuni tegidűtiim, Hal., G. piirocostci- tani, Hal., G. cf. Mayeri, M. Hörn,, Gongeria Partschi, Czjz., G. Gzjzehi, M. Hörn., Planorhis sp., Lymnaeiis vehituius, Desh. társaságában találtam. Mindkét helyiségen a Magyar Tudományos Akadémia Mathem. és Term- tud. Állandó Bizottságának támogatása folytán sokat gyűjtöttem, a mely körülményt köszönettel felemlíteni itt is kötelességemnek ismerem. A czimben nevezett új alak ismertetése ezek után a következő. CAEDIUM (ADACNA) PSEUDO-SUESSI, nov. form. VI. tábla. J — 5. ábra. 1882., Cardium Siiessi, Barb. — Halaváts Gy. Őslénytani adatok Délmagyarország neogén korú üledékei faunájának ismeretéhez. I. A laugenfeldi pontnsi korú fauna. (A m. kir. földtani intézet évkönyve, VI. köt. 1.50. 1. XIV. táb. 6 — 8. ábra.). Teknője tojásdad, domború, kissé tátongó. Mellső részen lekeritett, hátul ferdén lemetszve. Gyengén kifejlődött búbja kissé betekerödzött s a középvonaltól kissé a mellső oldal felé tolatott. A teknő felszínét 30 — 25 (leggyakrabban 21) lapos félkör alakú, a borda szélességét megközelítő lapos terek által elválasztott borda díszíti. A bordák azonban nem mind egyfor- mán vastagok ; megkülönböztethetünk köztük ugyanis vastagabb és vékonyabb bordákat. A vastagabb bordákat, főleg a búb táján, de egész hosszukban is tüskék díszítik, míg a vékonyabbak simák. A bübtól a héj hátsó részéhez húzódó vastagabb borda élt formál s példányaim közt ez a legtüskésebb. Ezután 3, 4, 5 vékonyabb borda következik, majd ismét egy vastagabb, tüs- kékkel díszített borda. — Erre 2 — 3 vékonyabb, egy vastagabb, ismét 2 — 3 vékonyabb, eg}^ vastagabb, majd 3 — 4 vékonyabb s egy vastagabb tüskés borda következik úgy, hogy összesen 5 vastagabb és tüskével díszített borda észlelhető. A hátsó tátongó részen átlag 6, fonálszerű vékony borda jelent- kezik. Hullámos sűrűn álló növési vonalak keresztezik még ezen felül a bor- dákat és köztereket. A teknő belseje az alsó szélen, a bordáknak megfelelően csatornás, mely csatornák azonban csak a köjieny-benyomatig terjednek mélyeliben, azontúl sekélyebbekké válnak. Izombenyomatai sekélyek, köpeny- benyomata a hátulsó részen gyengén lieszögellik. Zára egy durványos közép- s két léczalakú oldalfogból áll. 129 A VI. táblán bemutatott példányok méretei : 1. ábra. á. ábra. 3. ábra. 4. ábra. 5. ábra. a teknő hossza ... 10%. 19%. 19%. i>.5% :2:2%. « « szelessége — ... 15 « IS « il « « ^0 « Az 1. ;2. o. ábrában feltüntetett teknök Langeiifeldröl, a !.. 5. ábra- l)eliek Nikoliuczröl valók. Ez alak kétségtelenül igen közel való a Barbot de Marny * által Orosz- ország szármátkorú lerakodásaiból leírt ( 'ardmm Suessi-lmz üg}' annyira, hogy a langenfeldi faimát tárgyaló közlemény megírásakor e két alak közötti különbséget nem találtam elég oknak arra, bogy attól elválaszszam. Az azóta gyűjtött nikolinczi példányokon azonl)an a jellegek niíír annyira tovább fej- lődtek, miszerint azon meggyőződésre kelle jutnom, ha még hozzá veszem a függélyes elterjedés közötti különbséget is, hogy itt a ( '. Sucssi egyik muta- tiójával (^YAAGEN értelmében) van dolgom s ep azért uj névvel látom el. A két alak közötti különbségek a következők. A iKKiysáij ; — míg ugyanis — B.irbot szármát korú alakjainak hossza 7, szélessége 9 mm. addig a mi, pontusi korü alakunk méretei azét kétszeresen, sőt háromszorosan meg- haladják. Az áltakhiüs alak, mely ott nyultabb, mint itt. (A VI. táb. 9 ábrá- ján egy abnormis alakot is közlök). A fő különbség azonban a héj díszítésé- ben, a vastagabb és vékonyabb bordák számában és azok egymásközötti ará- nyában van. ( Suessi-i\^\í ugyanis csak 9 (tán 4 is) vastagabb, tüskés bor- dája van, C. pseiido-Suessi-\\é\ 5, de ezeket nem minden esetben fedik egész hosszukban a tüskék, hanem e dísz csak a bül> táján lévő részre szorítkozik. C. Suessi-nél két vastagabb borda közt 9 vékonyabb borda van, míg a C. pseudo-Si((’ssi-né\ ez nem állandó s a szám változik. Langenfeldi iiéldá- nyaiiii közt van olyan is, meh’en e jelleg teljesen meglelel Barbot példányaié- val (VI. tábl. Lábra), a legtöbbnél azonban az első és második vastagabb borda közt 4, a második és harmadik vastagai)!) borda közt pedig 2 véko- nyabb borda van. (VI. tábla '2., 9 ábra.) Nikolinczről származó példányok- nál pedig az első osztálylian 4 vékonyabb borda mellett a második osztály- ban 9 vékonyabb borda jelenik meg (VI. tábla 4. ábra); — síit itt az első osztály vékonyabb bordáinak száma 5-re emelkedik (VI. tábla 5. ábra). E változatok szemléltetésére a mellekeit szisztémás rajzot állítottam össze, hol is az 1, a langenfeldi, 9, 4 pedig a nikolinczi példányokon észlelt borda-elosztást tünteti fel. Összefoglalva pedig az elsorolt különbségeket, tokrol-íokra követhetjük a fejlődés menetét s látjuk, hogy a szármát kor sós vizéből áttelepedve a pontusi kor félig sós vizébe e faj nem csak hogy el nem töri)idt s el nem veszett az üj körülmények közt, de 'sőt meg megnyölt s teknőjeiiek díszítését újabb újabb, vékonyabb bordák közbe tolása által tovább fejlesztette. Geologicseskij ocserk chersonsküj Gubemiji, pag. tab. 1, tig. 2U 22. !(* 130 omiHm Bumm lim Ilium 54 A C. pseiido-Sucssi kiilönben némi rokonságban áll a C. Canmntinum, PARïSCH-al is. De ezen, bár egykorú alak- tól még jobban különbözik, mint az öre- gebb C. Suessí-tő\. A C. Carnuntinuni ugyanis nagyobb, vastagabb teknöjű és gömbölyűbb alakú. Bordái igen kiemel- kedők. A bordák közt némelyik itt is vas- tagabb és tüskékkel díszített s ezek közt vékonyabb bordák vannak. A Carnun- ti nuin-nál azonban ezen jelleg már korántsem oly szembetűnő, mint alakunk- nál is és a C. Sucssi és C. i)saido-Siiessí-Tié\ élt alkotó borda itt elveszett s inkább a 1:2. és 3-dik vastagabb borda az, mely ilykép kitűnik a többi közül. Fuchs Tivadar úr, a bécsi cs. kir. természetrajzi udvari múzeum őre szíves- ségéből a bécsi medenczéből származó példányokat tekintettem meg s így saját szemeimmel győződtem meg e különbségekről. Bimnsmsss^ BBBansmmBSSS^ A VI. TÁBLA MAGYAEÁZATA. 1. ábra. Cardium pmudo-Suessi, Hal. LaiigenfeldrŐl, másfélszeres nagyításban, átmenet a C. 6'wessi, Barb. -hoz. 12. ábra típusos példány Langenfeldről, másfélszeres nagyításban. 3. a. h. ábra mellső oldalán is lecsapott extrém alak, Langenfeldről, más- félszeres nagyításban. 4., 5. ábra — típusos példányok Nikolincz-ről, természetes nagyságban. Mindezen eredeti példányok a M. kir. Földtani Intézet gyűjteményeiben őriztetnek. A KORONÁS KERESZTESPÓK (EPETRA DIADEMATA OL.) PÁRZÁSÁRÓL. Lendl Adolf-íóI Budapesten. (VII. tábla és egj’ rajz a nyonit. között.) Habár az araneologia terén a kiváló müvek már egész sora jelent meg, mégis elhanyagolt és kevéssé cultivált a zoologia ezen ága, melyre csak a legújabb időben fordítanak ismét nagyobb gondot. Az idevágó szakmunkák többnyire faunistikai iránjdian haladnak, termé- szetbtí leírásokat és rajzokat igyekeznek nyújtani és a rendszerezéssel foglal- koznak. Egyes művek kiterjednek ugyan a boncztanra is, de többnyire meg- elégszenek már az orismologiával. A pókok életmódjával pedig sajnos nagyon kevesen foglalkoztak, daczára annak, hogy az o^y annyira érdekes jelensége- ket tár elénk, melyeket másutt az állatok nagy országában sehol sem talál- hatunk. Ilyen a pókok párzása is ; hozzá hasonlót más állatoknál hiába keresünk. ]\Iár Aristoteles irta le és úgy látszik eg}^ keresztes pók párzását tár- gyalja, azonban részletesebben értekezik erről legelőször a szép észleletei és pontos jegyzései által ismert angol búvár Lister. Treviranus «Bau der Aracli- niden» czímű könyvében összeállította Lister, Lyonét, Degeer és mások észleleteit, de azon téves eredményre jutott, hogy azon actus, melyet mi most a tulajdonképeni párzásnak tekintünk, csak előjátéka volna a párzásnak, mintegy ébresztése a nemi ösztönöknek. Menge volt az, ki hosszabb idő múlva ismét e tárgyra fordította ügyeimét és a pókok életéről szóló könyvében helyesen értelmezi és kimerítően tárgyalja a párzást s több oly észleletet jegyez fel, melyet sem előtte, sem utána sem említ senki mostanáig sem. Nekem több Ízben volt alkalmam kiihinösen az Eptúra diademata jiár- zását megfigyelni, azt, habár nem könnyű dolog, elejetc")! vegéig kisérni es minden apró részletében meglesni. Mielőtt azonban a párzás vegbenieneteléről beszélnék, eb’ire kell bocsáj- tanoni a párzási szervek leírását és értelmezését, mert kutatásaim ered- ménye több tekintetben eltér az eddig e tárg3TÓl ismeretes leirásoktól. A nui ivai’szerveket két hosszú, tömlö-alakn ovarium alkotja, metyek a hibásan májnak nevezett és a potroh nagy részét kitöltő szervben heágyaz- vák a hélcsatorna két oldalán és alatta ; a peték íejlödésével és növekedésé- vel az ovariumok igen nagyterjedehnűek lesznek és felpuffasztjak a potrohot. Alul közös petevezetövel (oviductus, VIL tábla, 2. ábra, od.) bírnak, mely rövid és aránylag bö, nyílik a jmtrob hasi oldalán a két légrés között az ivar résben. A nőstény potroha hasi oldalán találunk ugyanis egy barántfekvö rést, vagy inkább árkot (rima transversalis VIL tábla 1 r és d a), melynek két végső harmada mélyebb és a légzőszervek zacskóiba vezet, míg a közép harmadrésze (rima transversalis vaginalis) sekélyebb és ebben fekszik a nagy és egyenlőoldalú háromszög alakjával biró ivarnyilás ( VIL tábla 3 b) ; ép oly alakú és a felbőr kitüremlése áltál képezett fedő takarja, minek következté- ben sokszor nem látták a nyílást és másutt vélték azt feltalálhatni. Közvetlen az ivarrés előtt illetőleg alatt vannak a női párzási szervek, melyeket összeségükben Menge Sarum., Koch Epi(jiine névvel jelölt ; Herman 0ár-nak nevezte (VIL tábla 1 z, 3). Az Ejjeira diademata nőstényénél a zár néha 0..5 mm-nél magasabb kiemelkedés, melynek két oldala erős, sötétbarna, hátul egymásfelé hajló chitinlemezke által képeztetik (V'II. tábla, 3. e, e) tetejét pedig lehajlított, szintén erős chitinlemez (VIL tábla 3. d) alkotja. Ez utóbbi mellső széléről indul egy néha I mm-nél hosszabli újjalakú, harántránczolt, fel és lehaj- lítható nyúlvány, a clavus (VIL I . cl. és 3 c.), mely S alakuan görbült és a fonók felé irányul. Ott, hol az elöbl) említett két oldali chitinlemez a tetőt alkotó lemezzel összeér, egy-_egy apró kis lik marad (3 f.f. és 4 /’), melyek nyílásai az ondótartókba (receptacula seminis 3 g, 4 és 5 g) vezető csöveknek. Az ondótartók a zár l)elsejében fekszenek, vese alakúak és igen vastag sötétl)arna chitinfallal lúrnak. Közvetlen a bevezető cső (4 h) nyílása mellett indul l)előlük egy másik szintén igen erős falú cső (4 i), de ez nem az oviductusba visz, mint azt remélni lehetne, hanem a zár két oldali lemeze alatt kikanyarodva az ivarnyilás két oldalán fodros és lassanként elsimuló ránczban végződik a potroh hasi felületén (3 ^ és 4 4’). Hogy csakugyan ondótartók ezen vesealakú re8ervoirok,aztmár v. Siebold állította, ki közvetlen párzás után levő nőstényt vizsgálva, bennök ondót talált s utána még többen. Én is találtam ondót ezen szervekben eleinte ahg, később élénken mozgó spermatozoidokkal, de miután vízzel nagyon felhígult az ondó, a spermatozoidok mozgása csakhamar megszűnt. Ismeretes tény az, hogy a nőstény petéit nem mindig egyszerre rakja, hanem néha két-három, sőt négy heti időközökben is, miért valószínű, hog}’ a reservált ondó a későbbi peterakásnál használtatik fel. Magába az ondó tartóba könnyen juthat az ondó a bevezető csövön át és így csak az szüksé- ges, hogy a hím ondóját a cső apró nyílásába, a zár lemezei közt levő apró likba hozza. Némelyek nézete szerint az ondó a tartóból a peterakásnál reá gyakorolt nyomás következtében a kivezető és ránczba átmenő csől)en lefoly- ván a kijövő petéket megtermékenyítheti, mi külső megtermékenyités volna ; (le én valószínűbbnek tartom azt, bogy az ondó lassan átszivárogván a tar- tóból a ránczon és ivarrésen át az oviductusba, ott termékenyíti meg a má- sodik peterakásra maradt petéket, annál is inkább, mert az először rakott peték mindig még az oviductusban találkoznak a spermatozoidokkal, mint- hogy a hím nem csak a receptaculum seniinisbe, de még az oviductusba is visz ondót, továbbá mert nem tehető fel az, hogy az igen kemény fallal ellá- tott ondótartók a különben nem eleg nagy nyomásnak engedve egyszerre adnák ki az ondót a peterakáskor. Milyen feladattal bir a clavus, azt eddig senki sem tudja, talán szerepel a párzásnál, midőn a hím tapogatóját a kellő helyre igazítja. A hím ivarszervei mint a nősténynél a potroliban vannak. A herék párosak, hosszú cső-alakúak és összegöngyölve a bélcsatorna alatt fekszenek, vékony ondóvezetöik az ivarnyilásba visznek, mely a potroli hasi felületen mint a nősténynél a két légrés között létezik. Téves nézet volt az, mely sze- rint a tapogatók és ivarszervek között összeköttetés állana fenn. Az ondó mindig a potroli hasi oldalán levő ivarnyiláson jő ki és csak onnét kerül a tapogatókra. Igen complicáltak a hím párzási szervei, a maxillák tapogatóinak saját- ságosán átalakult végizei. A tapogató alsó izei (ő a, h, c, d, e) egészen hason- lók a nőstény megfelelő részeihez, de az első végiz. csónakalakot nyert és ennek mélyedésében fekszenek a tulaj donképeni párzási szervek, melyek némely pókfajnál egyszerű szerkezetűek, másoknál így az Epeira diademata hímjénél is igen szövevényesek. Összehajtva, összerakva hunkó-alakkal bír- nak miért bunkónak is nevezik (Clava) a hím tapogatciját, A csónakalaku vegiz, cymhium (0 / ), csak külső védelmére szolgálhat a gyengéd részeknek, melyek ha nem működnek, mélyedésébe vannak húzva s ily helyzetben az apró részek szépen egymásra fektetve nem vehetők ki külön-kiilön, de kifejtve, kitárva, complicált szerkezetük csakhamar elétünik. A csónak mélyedése alsó részéből vékony nyéllel bontakozik ki kártyás, átlátszó, kissé chitines hólyag (0. h) csavarmenetekhez hasonló ránczokkal. A hólyag belső izmok segélyevei kifeszíthető és behúzható sőt egész laposra összeránczolható. Kifeszítése és behúzása rendesen oly hirtelen történik, hogy töhb észlelő (Degeeh, Lyonét) azt a párzásnál észrevéve, mondják : a tapogató fejecské'je mintegy rugó által kipattantva kinyílott és különhözően összetett részek ugrottak ki belőle. Menoe spirálisan csavart izomnak nevezte o hólyagot, hahár helytelenül, mit Lékért helátva, Pidvinar (dasticu)n névvel csereit fel. A hólyag íelső pólusán apró chitines izek ülnek, de csak a hólyag fel hívása után tűnnek elő jobban. Közöt- tük legnagyobb az, melynek feladata a spermát átvinni a női ivarszervbe és áll két részből, alapból és végrészből (ő /.’ i pars basalis et terminalis). Előbbi erős sötétbarna chitines alaj), niel3dyel utóbbi úg}’ látszik izük — A vegrész egyik oldalán ül a puha, liártyás és ünoni hegybe átmenő spermo- phonon (0/.), belső felületén kanálszerűén kivájt, külső domború íelülete pedig ripacsos, ránczos. A belső oldali kivájásának széle kemény és éles, kétszer öblö- sen kivágott és egy-egy ily kivágás oly széles, hogy cfiy pőkfonal azon épen átlmzbató volna. A kanálszerű kivájásliól barázda, imtott csatorna vezet a finom begy végéig (6, m), mely épen bele illik a női ivarszervnél az ondótartóba vezető cső nyílásába. A hólyagon (pulvinar elasticum) átfut egy H-szoros illetőleg 4-szeres csavarmenetben fekvő * bosszú sötétbarna cbitincsö, mely a csónakizben (cymbinus) levő mirigy kivezetöje. E mirigy hosszúkás, tömlő-alakú és a csónakizben levő izmok által, vagy talán a bótyag belapitása által megnyomva, váladékát a bosszú csövön át kiüríti, mely azért oly vastag falú, mert a hólyag behúzva, összeránczolva pubafalú csövet könnyen összeszorítana. Ezen cső a végiz alapi részén keresztülhaladva a spermophorum mellett álló vékony kampó-alakú képlet (G n) begyében nyílik, mely szintén jól beleillik a nőstény ondótartó csőjébe, mint a spermophorum begye. Ezeken kívül más részek is (G o, p) ülnek még a chitinbólyag körül, melyek azonban csak a női zár megfogására és odatajjadására szolgálnak. Meg vannak-e mindezen részeknek megfelelő részek a nőstény tapoga- tóján is ? Hogy erre felelhessek, el kell térnem a pók lábainak alkotására. A tapogatók, különösen a nősténynél, megtartották nagyrészben eredeti alak- jukat, megőrizték a hasonlatosságot a járólábakkal. A járólábak az Epeira diadematánál ép úgy mint valamennyi nálunk előforduló valódi póknál 8 Ízből állanak, habár a nyolczadikat kicsinységénél fogva rendesen figyelmen kivid hagyták és így tévesen mint 7 ízből alkotottnak írták le. Csak Brandt és Ratzeburg művében (Medizinische Zoologie) találtam megemlítve a nyol- czadik Ízt ; különben külföldi pókoknál e nyolczadik iz néha igen nagy (Hersilia- féléknél). Ezen izek közül tehát 7 már ismeretes (coxa, trochanter, femur, genu, tibia, tarsus és metatarsus), a nyolczadik az igen apró karomiz, mely a keresz- tespóknál a különmozgatbató sámjakarmot és a két fésűs karmot viseli és a 7-ik iz egy mélyedésél)e van behúzva, a miért alig látható, daczára annak, hogy kivehetően válik el ettől, külön ízülettel és izmokkal bir ; egész fiatal, épen kibújt állatoknál tűnik elő jól e nyolczadik iz, majdnem akkora, mint a hete- dik. A nőstény tapogatójánál ezen izek kisebbített alakban megvannak szinte, csakhogy a hatodik és hetedik egymással összeforrt és a nyolczadik a páratlan fésűs karom alapjává satnyult el annyira, hogy már külön Íznek tekinteni nem lehet ; embryóknál figyelemmel kisérve e visszafejlődés egész menete széj)en követhető. A hímeknél a taj)ogató kezdetben ép oly alkotással bir, 8 Ízből áll, mint a nősténynél ; azért az egész fiatal hímet és nösténjd egy- Ha a liolyag be vau huzva e cső 4-8zeresen csavarodik, de ha a hólyag kifejtése következtében meghosszabbodik a cső, egyik csavarmenete kiegyenesedik. Hí.-) niástó] tapopitójáii iiu'gkülöiiböztetiii nem is lehet, A hímnél azonhun a G-ik és 7-ik iz nem forr egyhe, a 8-ik nagyra nö és a karom mint tinoni hegygyei hiró kamiió fejlődik ki; ezt már csak a második (talán 3-ik) vedlés után lehet jól kivenni, A C)-ik (6/ ) és 7-ik (h /) iz egymással Ízületet nem képezhet, mint- hogy a közöttük lev() izületi hártya túlságosan kifejlődve ama hólyaggá (ő /) lesz, melyet Lebert pulvinar elasticumnak nevezett, a 7-ik iz alig változott és alkotja a spermophorum alapi részét (ő, i), maga a spermophorum (^h, /) kinövése a nyolczadik (6 k) Íznek, míg a karom (6, n) átalakulva képezi az előhh említett finom hegyű kampót, melynek végén a csónakizhen fekvő mirigy csöve végződik, A hím tapogatója tehát szintén 8 izlxíl van alkotva, mint a járólál)ak, hahár izei a czélnak megfelelően átalakultak, míg a nőstény tapogatójánál az izek száma a hatodik és hetedik iz összenövése és a nyolczadik iz elsat- nyulása következtéhen hatra reducáltatott, / így röviden ismertetve a párzási szerveket, áttérek magára a párzás tárgyalására. Hogy csakis tapogatóját használja a hím az ondó átvitelére a nőstény ivarszerveihe, az kétségtelen ; de hát hogy jut az ondó a hím tapo- gatójára. Az Epeira diademata hímje mikép veszi fel ondóját, azt eddig még nem irta le senki ; más fajoknál Menoe észlelte legelőször és a következőket mondja egy Lyniphia faj hímjéről. Párzás előtt vagy alatt is a nőstény háló- ján fel és alá jár a hím, letép fonalakat, kifeszít másokat és végre ha a kellő helyet megtalálta húz egy rövid fonalakhól álló kis hidat, mely három erős egy síkl)an fekvő és (7, o) pontiban összefutó szálhói áll. Az egyik szögben töl)l) egyközes(7 r) fonalat feszít ki és ezeket összeköti még egynéhány kereszt- ben haladó fonallal; így épített háromszögű kis hálót; mindeddig alatta volt, de most, mert elkészült, feljön, ráfekszik es j^otroha hasi felületével több- ször ide-oda csúszik rajta, míg végre az ivarnyilásából apró csepp alakjában kifolyik ondója, mely a csúszásnál a híd fonalára ragad (7 r)-nél. Erre ismét lemegy a háló alsó oldalára és felváltva majd az egyik, majd a másik tapo- gatóját hozza érintkezésbe az ondócseppel s így rövid másodperezek alatt felveszi az egészet tapogatójára. Ezzel ellátva felkeresi ismét a nőstényt a párzás folytatására, illetőleg megkezdésére. Az Agalena labyrinthica-nál a hím hasonlóan jár el az ondó fölvételé- nél, Hálóján kis horizontalis síkot épít, melyben ovalis nyílást hagy (8), A nyílás egyik részén mint a rajz mutatja, kifeszít kis hidat sugarasan össze- futó fonalakból (8 r) ; most ezek felett csuszkái potrohával egy negyedóráig is, oda-vissza, ide-oda, míg végre gombostűfej-nagyságú, feher, sűrű ondó- csepp kiduzzad ivarnyilásából és odaragad a fonalakra. Erre pihen rövid ideig, hog3" azután tapogatóira vegye az ondót, mi néha 10 perczig eltart. Ez megtörténve felkeresi a nőstény lakását, kopogtat tapogatóival, rángat a hálón, megkísért mindent és mégis kénytelen néha órákig is elvárni, míg a nőstény a közeledését megengedi. Bár hogy jártam utána, a koronás keresztespóknál az ondó felvételét nem tudtam meglesni soha, de hiszem, hogy hasonló módon történik, mert közvetlen az ivarnyilásáról fel nem veheti az ondót a hím tapogatójavai ennek rövidsége miatt. Párzás közben fogott hím tapogatóját megvizsgálva kővet- kezőket találtam : a tapogató minden része száraz volt, ondó csakis a sper- mophorum kanálszerű kivájásában fordult elő ; az ondó sűrű, fehér, vízzel nehezen keveredett, de azzal kevéssé hígítva számtalan spermatozái élénk mozgásba jöttek, mi később ismét megszűnt. Azon tény, hogy csakis a sper- mophorum kivájásában volt ondó és a többi rész mind száraz maradt, arra enged következtetni, hogy csakis a spermophorum jő érintkezésbe az ondóval. De miképen jutott az ondó reá, azt nem mondhatom, igen valószínűnek tar- tom azonban azt, hogy az Epeira diademata hímje, hasonlóan a Menge által lent fajokhoz, fonalra üríti ondóját és azután a spermophorummal fölveszi, mire ezen izt alakjánál fogva is igen jól használhatja, mert mint említettem a kanálszerű mélyedése széle éles és két öblös kivágással bír, ha egy ily kivá- gást az ondóval megterhelt fonalra alkalmaza és azon végig huza, épen besöpri az ondót, mi ennek sűrűségénél fogva könnyen lehetséges. Ha a párzás ideje bekövetkezett és a hím tapogatóját ondóval ellátta, a nőstények fölkeresésére indul. A párzás szeptember közepén kezdődik és tart október közepéig is. Több szerző említi, hogy már július végén vagy augusz- tusban folynék a párzás ; ezen időben én soha sem találtam párzásban levő Epeira diadematát, sőt augusztus elején fogott hímek közül egy-kettőt meg- vizsgálva, ivarszerveik, főleg párzási szerveik, éretlenek voltak még. A hímek mindig kisebb számban fordulnak elő, mint a nösténj^ek ; a nőstények egyes helyeken ügyszólva telepeket képeznek, például a Gellért-hegy déli oldalán felvezető út mellett száz meg száz nőstény hálója van kifeszítve közvetlen szomszédságban egymással, vagy a kerepesi temetőben, különösen ott hol a lakeresztek a szegényebb sorsú elhunytak sírjait jelölik, minden fakereszten, minden bokron, kórón egy-két keresztespók nőstény ütötte fel tanyáját alig egy-két lépésnyire egymástól, ép úgy az Erzsébet-téren a kioszk jobb oldalán levő kis fenyőfák csoportjában számtalan egész sötétszínű nőstény leskelödik az ágak tűvelei között ülve. Ilyen telepeken hímeket egész szeptember köze- péig soha sem találtam, de azután is csak legfölebb egy-kettőt, úgy hogy egyszer a Gellért-hegy déli oldalán az említett helyen egy délutánon körül- belől 100 nőstényt tudtam összegyűjteni és csak 2 hímet, miből világosan látható, milyen túlsúlyban vannak a nőstények számra nézve. A párzásra érett hímek elhagyják magánj^os helyen, szegényesen össze- font hálójukat és fölkeresik a nöstén3^ek telepét ; ott barangolva eg^ik-másik- nál bekopogtatnak, míg végre olyat találnak, mety a közeledést megengedi. A hím egj'-egy márvány keblű nőstény hálója mellett pár napig is elvár, újra 137 meg újra csalogatja, a háló megrezzeiitése és sajátságos ügyetlen futkosással a háló legkülső szélén igyekezik a nőstényt párzásra bírni. Kendszerint azon- ban, ba a Ilim feltalálta a nőstény bálóját (A) és hajlamát fölismerte, a báló- nak égövük lefelé vezető küllője mellett, bokorra, gerendára vagy mire épen erősitve van e küllő, rendetlen kis fészket (B) Icészít magának, csak néhány fonállal, hogy a])ba ülve várhassa a szerencsés pillanatot, mikor a nőstényl)en a párzási ösztön ébred. Addig is két-bárom fonalból álló hidat (( ') épít ma- gának fészkéből a nőstény hálója keretéig és még ott is feszít ki egynéhány oldalfonalat. Azután visszatér fészkébe és türelmesen vár hosszal)!) ideig. Egyszerre azonban, mintha megváltozott volna, izgatottan kirohan, rángatás fogja el testét, izeit, tagjait és potroha mintha leszakadna úgy rezeg ; átfut a bidon, megrezzenti a hálót és szálain fut le, fel, izgatottságában néha oly vigA'ázatlauul, hogy majdnem leesik, mi annál könnyebben megtörténhetnék, mert a nőstény fonalai jóval vastagabbak mint a híméi, míg a. hím karmai sokkal gyengébbek, finomabbak és így a nőstény hálóján csak neliezen mo- zoghat. — A nőstény egy ideig nyugodtan tűri a hím alkalmatlankodását, mert jól tudta megkülönböztetni e megrezzenését a hálónak attól, mely egy beleesett rovar kétségbeesett vergődésétől ered ; de végre mégis megsokalva a hím tolakodását, eleinte lassan emelkedik nehéz potroliával, egyszerre azon- ban villámsebesen leereszkedik a téréséig; a továbbit az észre tért hím se várja l)e, hamar meg köt eg}’ fonalat, a hol épen van éís lebocsátkozik azon jó mélyre s függve marad a levegőben mozdulatlanul, míg a nőstény kedvetle- nül visszatér fészkébe. Kövidebb vagy hosszabb idő múlva újból kezdi a hím e játékot. Ha a nőstény nem megy vissza fészkébe, vagy pláne üldözésre készül, a,zt a hím rögtön észre veszi, felszalad fonalán oly gyorsan mint csak birja és átmenekül a bidon, mert a bidon a nőstény kö\etni nem tudja, minthogy a hím által húzott fonalak sokkal vékonyabbak és a nőstény kar- mai nagyobbak és így a nőstény mindig lecsúsznék a lejtős bidon, melynek szálai különben is oly gyengék, hogy nem bizik bennök a nehézkes nőstény. A megmenekült hím ismét vár kis ideig, hogy ismételje ez ingerkedést. Egy Ízben észleltem, hogy a hím 2 napig tartózkodott a nőstény báló- jánál és csak második nap délután történt meg a párzás, noha a hím többször kísérletté meg. Ha végre a nőstény elfogadja a hím ajánlatát és hajlandó a párzásra, azt tudtára adja annak azáltal, hogy a hím egy kirohanása alkal- mával szép lassan jön le fészkéből hálója közepéig és azután a hím lakása felé vezető küllőn leereszkedik a hídig. Ez leginkább derült, meleg őszi napo- kon történik délben vagy délután ; Menge ugyan még késő éjjel holdvilágban is látta a szerelmes párokat együtt a háló alján, de én azt hiszem ezek nem koronás keresztespókok voltak, hanem más fajok. Ha a nőstény leereszkedik, a hím vissza siet fészkébe s ha látja, hogy az nem igyekszik átjönni a hídon, hanem háttal lefelé csüngve marad a híd előtt, akkor vágyainak teljesülését legközelebbi pillanatokra helyezve, hamar készül hozzá, nehogy a nőstény nj’ugtalankodjék. Nagy izgatottság fogja el a hímet, lábait, potrohát idegesen rángatja, tapogatóit igazgatja csápjai között; erre fonóit oda nyomja a fészke egyik falához és fonalat erősít oda, melyet egyik hátsó lábával huzza maga {D) után és csüngve áthalad a hídon, nagyon vigyázva arra, hogy a most húzott fonal valahová ne tapadjon, hanem szabadon függjön. Ha már elég közeljutott a nőstényhez, megáll egy pillanatra, a nőstény behúzza lábait fejtorja alá s csak a két utolsó lábával tartja magát hálója küllőjén, körülbelül oly helyzetben mint a rajz mutatja, hasával a hím felé. A hímet ismét elfogja a nagy izgatottság, izeg-mozog, nem tud mit csinálni, nem vesz észre semmit és ily állapotban egyszer egész tisztán láttam, hogy ondóömlése volt, t. i. egész apró, szabad szemmel alig látható kis fehér csepp gyűlt ki ivarnjülásán. Ha ismét nyugodtabb lett a hím, kitárja négy mellső lábát, a harmadik párral és az egyik hátsóval függ a hídja végén 1 cm.-njú távolságban a nősténytől fejjel lefelé, míg a másik hátsó lábbal a maga után húzott fonalat tartja szabadon. Még egy kis lépéssel megy előre s már oly közel van a nőstényhez, hogy lábaival megérinthetné, de azt nem meri. Ismét közeledik egy keveset, azután mellső szétterpesztett lábaival körülöleli a nőstényt, de nem szorosan, csak úgy hogy alig érintse. A nőstény lábait egészen fejtorja alá göngyölte és túri mindezt, látszik azonban lábizei rezgé- sén, mily nagy izgatottság uralkodik benne is. A hím azért fogja át a nőstényt 130 IcibíiíVcil, hogy {iiiiicik tiir&lmotlGiíkfidésót rögtön mogérozliosHO, liíi íi nőstény csak egyik Iáhát is kiegyenesítené^ megérintené vele a him Iáhát és ez rögtön megfutna. Ezen előkészülés pár perez alatt megy vegho és rá következik azon íolyamat, melyet a tulaj (lonké23eni párzásnak kell nevezni, az ondó átvitele a nőstény ivarszerveihe. — A hím kihontja tapogatóit, játszik azokkal kis ideig, azután hirtelen a nőstény zárjára alkalmazza; rögtön visszahúzza, újra oda teszi, ezt sokszor ismétli és néha nagy erővel is csa2)ja oda ; időnként meg-megáll és félve lesi a nőstény mozdulatait. Újra kezdi felváltva egyik tapogatót a másikkal; mindig hosszahh-hosszahh ideig hagyja a nőstény zárján, vegre egy perczig is. Egy alkalommal egy óra hosszánál továhh észleltem a 2)árzás végl)e- menetelét és töhh szerző szerint az néha még sokkal továhh tart. A hím kime- rül, ritkáhhan viszi tapogatóját a nőstény zárjára, míg végre elgyengülve megáll. Erre a nőstény kifejti lábait és nyúl a hálója fonalai után, mit a hím megérezve ijedtében rögtön leejti magát. De nem ér a földre, hanem csüng ama fonalon, melyet maga után húzott és esik félkörben el a nősténytől épen saját fészke alá. líendesen nem üldözi a nőstény, hanem lomhán felkapasz- kodva visszavonul lakásába. Néha azonban megtörténik az E2)eira diadema- tánál is az, mi más fajoknál szabály, hogy t. i. a nőstéii}" még a 2)árzás befejezte előtt is felugrik és üldözöl)e veszi az élvezet mámorál)ól halálra ijedt hímet. De siker nélkül, mert a hímet megmenti azon elővigyázata, melylyel a fonalat a saját fészkéhen, tehát a hídon túl erősítette meg és így ha meg- érzi, hogy a nőstény lábait kibontja fejtorja alul, rögtön leejtve magát kikerül a nőstény birodalmából, a fonalon leesve, mint az inga, saját fészke alá; s ha egy ilyen üldöző mániában szenvedő nőstény szintén lebocsátkoznék fonalon, nem érné a hímet soha, mert más ponton ereszkednék alá, hanem elöbl) át kellene mennie a hídon, hogy onnét utána siessen, de a hídon átmenni nem tud. Különben is elegendő időt nyerne a hím ezalatt a, megfutásra. Párzás közben is megtörténik többször, hogy a hun rosszat sejtve leejti magát, de belátva oktalan félelmét ismét felmászik és közeledik újra a nős- tényhez, folytatni a félbeszakított párzást. A hímek annyi elővigyázattal es üg3’eléssel talán soha sem vesztik életöket a nőstény által, mint azt sokan hiszik és más fajoknál talán csakugyan elő is fordul, de itt nem is viilószínü, mert hiszen a számos nőstény úgy is hiányt szenved hímekben és ha meg a szegény hímeket egyes fúriák megölnék, bizony sok szűz maradmi pár nél- kül. Ha nyugodtan visszavonult a nőstény, a hím l)átorságot nyerve fölemel- kedik fonalán és fészkébe íü, hogy ott kÍ2)ihenvén és újabb erőt gyűjtvíai tovább álljon és más nősténynél 2^1’óbáljon szerencsét. Menge szerint ludia egyi)ár töl)l)ször ismétli a párzást, sőt egy nőstény töl)l) hímnek látogatását 140 fogadja, de nem tartom valószínűnek a hímek csekély számánál fogva és mert soha sem olvastam mi ezt megerősítette volna, magam sem láttám soha. Ez tehát a jiárzás menete. Párzás után levő nőstényt honczolva annak ovíductusában ép úgy mint ondótartóiban találtam ondót s így hát mind két helyre ürítette a Inm ondojat. Miképen viszi at ondojat a hím az oviductusba, az könnyebben érthető, mert az ivarnyilás elég nagy arra nézve, hogy a hím az egész spermophorumot bele mélyessze és így erről egyszerűen kevés ondó ragadva az oviductus falához ott marad, de a receptaculum seminisbe csak a bevezető cső igen apró nyilásán juthat be, melybe valószínűleg a hím csak a spermophorum hegyét dugja és ennek csatornáján befolyik kevés ondó, talán a tapogatóban levő mirigy váladéka által higíttatva, vagy a női uj alakú cla- vus által letolva. A clavus feladata talán még az is lehet, hogy a spermopho- rumot majd az oviductusba, majd a receptaculum seminisbe igazgassa. Ezen kívül azon kampót is alkalmazhatja a hím a receptaculum seminisbe vezető cső nyitásába, mely kampóban ama mirigy csöve végződik és mint- hogy a női zárra fektetett tapogatónál igen sokszor láttam a hólyagnak hir- telen behúzását, azt tartom, hogy ez által nyomás gyakoroltatik a mirigyre, mely váladékát így mintegy kilöveli a csövön, kampón át a receptaculum seminisbe. A párzási idő letelte után a hímek csakhamar eltűnnek, tönkre mennek; nem úgy a nőstények, melyek még az utódjaikról való gondosko- dás feladatával is birnak. Az Epeira diademata utódjait nem fogja márismerni, mert ezek csak a következő nyár elején kelnek ki, míg az anyaállat nem telel át, mégis mily gonddal keresi ki és válogatja a helyet, melyen petéit lerakja, csakhogy baj ne élje azokat a hideg napok alatt. Különösen fageren- dák, fakerítések védett oldalára szeretik letenni petéiket és mindig ott, hol eső ellen felettük kiálló tárgy által oltalmazva vannak. Fatárgyak hiánj^ban más rossz melegvezetökre erősítik a petéket, de keskeny résekbe, lyukakba soha sem helyezik, mert ott tavaszszal a melegítő napsugarak sem találhatják. Rendszerint nagyszámú petét raknak egyszerre, azokat belül finom, kívül durvább szövettel fonják coconba. A coconnak czélja első sorban a petéket a nagy hideg ellen védeni, de kiszáradásukat is gátolják, mit onnét tudok, hogy tavaly nagyobb számú cocont összegyűjtöttem fejlődéstani tanulmányozás czéljából s ha egy ily coconból petéket kivettem és a cocont nyitva hagytam, a benn maradt peték nehány nap alatt teljesen kiszáradtak, de ha a cocont ismét összetapasztottam tovább fejlődtek benne a peték. A peterakás föképen november elejére esik. Azután valóban szánalomra méltón néznek ki a nőstények ; potrohúk lelohadt, lábaik kifáradtak, utolsó erejüket a peték biztosítására fordították, kimerültén, erőtlenül csüngenek alá s a legközelebbi fagyos éjszakán megdermednek. 141 A VII. TÁBLA MAGYARÁZATA. 1. ábra. Epeira diademata Cl. ? . részlet a potroli alsó felületéről 10. sz. na- gyítva. el = clavus. /• = rima transversalis. z = zár. i2. ábra. Ugyanabból hosszmetszet (sémás) 10. sz. nagyítva. cl = clavus. z — zár. 0(1= petevezető. 3. ábra. Epeira diademata Cl. ? zár. (K). sz. nagyítva. a = rima transversalis vaginalis. h = ivarnyilás. c = zár oldali lemeze. (i = zár felső lemeze. e — clavus. f — ondótartóba vezető cső nyílása. g ^ ondótartó. k — fodros ráncz. 4. ábra. Epeira diademata Cl. ondótartó a zárból kiemelve. 1:20. sz. nagy. f = bevezető cső nyílása. k = bevezető cső. i = kivezető cső. k = fodros ráncz. 5. ábra. Epeira diademata Cl. Harántmetszet (sémás) a zárból. g = ondó tartó. 6. ábra. Epeira diademata Cl. cf tapogatója. a = maxilla. h = trochanter. c = femur. d = genu. e, = tibia. f =. csónakiz (cymbium). h = hólyag (pulvinar elasticum). i = pars basalis. k = pars terminalis. I = spermophorum. m = spermophorum hegye. n = kampó. 0 és = tapadó részek. 7. ábra. Lyniphia. cf híd (Menge szerint). 8. ábra. A Galena labyrinthica cf hídja. (Menge szerint). A HEXABTHEA POLYPTBRA SCHM. BONCZ-, SZÖVET- ÉS ÉLETTANI VISZONYAI. A KIK. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLTAL A BUGÁT-DÍJJAL (188o. JANUÁr) JUTALMAZOTT PÁLYAMŰ.'" Dr. Dada Y jENÖ-töl Kolozsváron. (VIIL, IX. tábla.) Jelige : «Kein Phänomen erklärt sich ans sich selbst ; nur Viele zusammen überschaut, methodisch geordnet, geben zuletzt etwas, wa; für Theorie gelten könnte.» Goethe. Az 188á-ik év nyarán Erdély különböző vidékein való zoológiái gyűjté- seim alkalmával Boldocjváros (Seeligstadt) szász falú határában egy tócsa vizéből gyűjtött állatkák között 'feltűnt egy külső alakra és szervezetre nézve fiatal Naupliiis-alBkho-z igen hasonlító állat, de a melynek belső szervezeti viszonya, testének mellső része teljesen a Kerekesférgehre emlékeztetett. A részletes tanulmányozás után meggj^őzödtem, hogy ez állat valóban Kere- kesfércfi, még pedig olyan, melyhez hasonló eddig még csak Egyptomból és Angolországból ismeretes, névszerint, hogy ez a Schmarda L. által észlelt Hexartkra polyptera (Pedalion mira, Hudson.) Az a körülmény, hogy a Hexartlira pohfpfcra még eddig csupán Egyp- tomból és Angolországból ismeretes, másrészt pedig, hogy ezen állat szerve- zeti viszonyai folytán feltűnő módon összekapcsolja a Kerehcsférgehct és a Iléjjasokat: arra indított, hogy ezen Kerekesféreggel behatóan foglalkozzam. Ide vonatkozó boncztani, szövettani és élettani tanulmányaim a következők. AZ IDÉZETT IKODALMI ADATOK JEGYZÉKE. 1 . Ehrenberg : Die Infiisionstbierclien als vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. '2,. Leydig : Leber den Bau und die systematische Stellung der Räderthierchen. Z. f. w. Zool. VI. B. 1. H. E munkát részben a k. in. természettudományi társaság költségén adjuk A szerk. ] ín 3. Vogt C. : Einige Worte über die systematische Stellung der Räderthierchen. Z. f. w. Z. Yll. B. 3. H. in 193. i. ScHMAKDA L. : Zur Naturgeschichte Aegyptens. Denkschriften der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Math. Naturw. Classe VII. B. ISÖi. 5. Burmeistek : Noch einige Worte über die systematische Stellung der Räder- thiere. Z. f. \v. Z. VIII. B. 1. H. p. 15S2. 6. Gkenacher : Einige Beobachtungen über Räderthiere. Z. f. w. Z. XIX. B. 4. H. p. 483. 7. Hudson : On a new Rotifer. The Monthly Microscopical Journal. 1871. Sept. 1. p. DJI. PI. XCIV. 8. « Note on Pedalion mira. The Month. Micr. Journal. 1871. Novemb. 1. p. J15. t). « Is Pedalion a Rotifer? The Month. Micr. Journal. 187J. November 1. Pag. J09. PI. XXXIII. 10. Debt J, : Is not the Rotiferous genus Pedalion of Hudson synonymous with Hexarthra of L. Schmakda ? Journal Rov. Micr. Soc. 1879. Vol. H. pag. 38 i. 1 1 . Hudson : Note on Mr. Deby’s jiaper with ents. Journ. Roy. Micr. Soc. 1879. Vol. II. pag. 38(1. 1 J. Bartsch S. : Sodró-állatkák és Magyarországban megíigyelt fajaik. Budap. 1877. 1 3. Eckstein Iv. : 1 )ie Rotatorien der Umgegend von Giessen. Z. f. w. Z. XXXIX. B. 3. H. p. 343. 14. Carus Gerstaecker : Handbuch der Zoologie. H. B. 18(13. p. 413 — 4J1. 15. Grosse Ph. H. : On the structure, functions and homologies of the manduca- tory organs in the class. Rotifera. Phil. Transactions of the Royal Soc. of London. Vol. 14(1. 185G. p. 419. lb, Metschnikow E. ; Apsilius lentiformis, ein Räderthier. Zeitschr. für wiss. Zool. XVL B. p. 34(1. 17. Semper C. : Trochosphæra æquatoriaiis. Das Räderthier der Philippinen. Z. f. w. Zool. XXII. B. 1872. p. 311. IS. Ray Lankaster: Remarks on Pedalion. Quarterly Journal Microscop. Science. N. S. XII. 187J. p. 338. 19. Barrois : L'embryogenie du genre Pedalion. Revue scientif. XIII. 1877. p. 303. JO. Bctschiu 0. : Untersuchungen über die freilebenden Nematoden und die Gat- tung Chaetonotus Z. f. w. Z. XXVL B. p. 303. Jl. Claus C. : Leber die Organisation und die systematische Stellung der Gattung Seison. Festschrift zur I'eier der Jb-jährigen Bestehens d. k. k. zool. bot. Gesellschaft in Wien. Is70. J2. fl Zur Kenntniss der Organisation von Seison. Zool. Anzeiger. 1880. p. 548. J3. Giard A. : The Orthonectida, a new Class of the Phylum ot the Worms. Quart. Journal of Miser. Sc. New Scr. XX. 1880. p. JJ5. J4. Daday j. : Adalékok a Rotatoriák ismeretéhez. Erd. muz. egyl. évkönyvei. H. köt. G. GZ. J5. « Oecistes crystallinus Term. rajz. Füzetek. 3., 1879, J50. Termt'szetrajzi Füzetek. X. kot. Kl 26. Orley L. : Az Anguillulidák magánrajza. Term. rajz. Fűz. IV. köt. 1880., p. 16. 27. Claus C. : Grnnclzüge der Zoologie. Marburg und Leipzig. 1872. 28. Pakádi K. : Az intracellularis emésztés, különös tekintettel az Örvényférgekre. Orv. term. tud. Értesítő. Vili. évfoly. p. 271. 29. Thakhoffer L. : Adatok a zsírfelszívódáshoz etc. Magy. tud. Akad. term. tud. Értekezések. II. köt. 10 sz. 1873. 30. Metschnikoff E. ; Zur Lehre über die intracelluläre Verdauung niederer Thiere. Zool. Anz. 1882. kr. 113. p. 310. 31. -Ieffeky Parker: On the Histology of Hydra fusca. Quart. Journ. of Microsc. Science. April 1880. pag. 223. 32. Sommer F. : Die Anatomie des Leberegels, Distoma hepaticum Z. f. w. Z. XXXIV. B. 4. H. 1880. p. 578. ÁLTALÁNOS TESTALAK. Azon hasonlatosságok között, a mely a Hcxartlu^t poljfpterdA szóróiban egybefűzik a Héjjasokkal és különösen a Aüní/>/éííS-alakokkal, egyik kiváló a testének alakja. Teste ugyanis tojásdad, mellűi széles, hátul ellenben kihegyesedett és bár teljesen hengeres, mindazáltal úgy a hát-, valamint a hasoldal is el különült, a mi a belső szervek elhelyezése után ötlik szembe világosan, különösen ha figyelünk arra, hogy az összes eddig ismert Kerekes- fértna kerékszervének szerkezetét Schmarda L, és Hudson más-másképen álirázolja és írja le. Schmarda L. ugyanis a kerék- szervet Összefüggő övnek rajzolja s ez a hátoldalon kissé emelkedett s e pon- ton csillószörök nincsenek, míg ellenben a liasoldal közép-vonalában erőseb- ben mélyedt és egy kis elkülönült karélya van, a mely némileg a hátoldali kiemelkedésnek felel meg, de csillószörök födik. E szerint valamennyire hasonlítana némely Eotíferek-nek kerékszervébez, valamint az Asplanchnea- fajokéra is. Hudson ellenben e szervet más-más alakban ábrázolja, mert ugyanis 1871. évi szeptember havában megjelent dolgozatának rajzmellékletei közül a 3-ik ábrán két külön kocsányon ülő csillószörös korongnak tünteti fel a hátoldalról tekintve s e viszonyt még érzékelhetőbbé teszi ugyan e helyen közölt első ábráján, a melyen az állatkát épen kerékszerve felöl tekintve rajzolták le. E képen ugyanis az egyes csillószörös korongok félkörben álla- nak, a melynek egyik vége, nevezetesen a hátoldali, kissé jobban befelé hajolt. E rajzoknak futólagos szemlélése bár első tekintetre oda vall, hogy Schmarda és Hudson teljesen eltérő szerkezetű kerékszervet láttak, a figyel- mesebb megtekintés azonban arról győz meg, hogy mindkettő ugyan egyet rajzolt. Mert a Schmarda rajzán a kerékszerv hátoldalának csupasz kiemel- kedése Hudson rajzán a kerékszerv hátoldalának befelé hajlott részletének felel meg, annyival is inkább, miután azon túl szintén csillószörmentes terület van. Épen így áll a dolog a kerékszerv basoldali részletével is. Való- szinűnek tartom azonban azt, hogy ez említett két búvár egyike sem igazo- dott el teljesen a Hexarthra kerékszervével. E mellett bizonyít az is, hogy Hudson 1872. évi november havában közölt értekezésének rajzmellékletein oly képet nyújt a Hexarthra kerékszervéröl, a mely a fentebb tárgyaltak egyikéhez sem hasonlít, sőt az egyikből sem vezethető le. A Hexarthra kerékszerve vizsgálataim szerint általános alakját tekintve igen hasonlít az Asplanchna-ïiijokéhoz és a törzstől nyakszerü elszükülés különíti el, mint azt a VIII. Tábla 1 . és a IX. Tábla 1 . ábráján is láthatni, ez ábrákon kiderül az is, hogy a kerékszerv tulajdonképen egy^ csillószörös öv, a mely a hátoldal középvonalában csak kissé iveit, míg a hasoldalon a közéjp- vonal mindkét oldalán kis liemélyedés által szabdalt, némileg karélyozott. A kerékszerv azonlian nem egy összefüggő öv, mert a kis karélykákkal meg- szakad, mivel ezek kissé ívelten befelé hajlanak s e tekintetben a Hudson- féle rajzokra emlékeztetnek. A kerékszerv övét kiegészíti az ajak, melyet csillószörök födnek. A kerékszerv föállománya szemcsés, szürkés protoplasma, a mely a bypodermis rétege; de ez az egész kerékszervben nincs egyenletesen, mert mint az ábrákon is látható, nagyobb mennyiségben csupán annak alapján fejlődött ki, míg a párlvány részben csak mint kis elágazó, vékony nyúl- lií) ványkák észlelhetők. Jellemzö az, hogy oly sejteknek, a iiiilyeiieket a leg- különbözőhh Kerch'sférgck és különösen számos Hgdatinaea- és Brachionca- csalá(ll)eli alaknál ismerünk, itt nyoma sincsen, miután azokat a hypodermis helyettesíti. A kerékszerv állományának gyarapításához járulnak még ama izmok végső ágai, a melyekkel a különböző szervek mozognak, nemlcülönhen a kerekszerv visszahúzódik és kitolható, de a melyekről majd csak az izom- rendszer tárgyalásánál fogok részletesebben megemlékezni. ^lár Huxlf.y, azután pedig Leydio és most legújabban Eckstein ügvel- meztetett arra, hogy számos Km’hcsféregnél két csillószőrsor, illetőleg kettős kerékszerv van, a melyek közül a külső vastagai)!) csil lószőrökkel fedett és egyszerűen csak a hatalmas örvény előidézésére szolgál, míg a belső finomabb csillószörökkel borított s feladata a külső kerékszerv által előidézett örvény- nyel hozzájutott táplálékot a szájnyíláshoz vezetni. Hudson egyik rajza sze- rint a lícxarthrÍDUÍl is meg van a kettős kerékszerv, azonban, miként Hudson sem rajzolja azt az összes ábrára s szövegében s(‘m említi, épen úgy én sem észlelhettem azt, sőt állíthatom azt, hogy a Jh'Xdrlhráiiűl tény- leg csupán egy egyszerű kerékszerv létezik s a belsőt az ajak csillószőreivel helyettesíti. A Hexorthra kerékszerve részben elősegíti ugyan a heh'\'áltoztatást, de e tekintetben nem oly fontos, mint a többi szabadon úszó Knekesféreg- fíél, miután az evezőszerű függelékek a mozgást igen szembeszökően végezik. E tekintetben a HcxarÚirít inkább a helyhez kötött Tiibicohirimt-cHíúiid alakjaira emlékeztet és kerékszervével majdnem kizárólagosan a szájnyílás- hoz örvényez. HELIA'ÁLTOZTATÓ SZERVEK. A Hexarthra poliipíera a helyváltoztatást illetőleg a Triarthra- és Púi iiarthra-genuHok alakjaival egyezik meg, csakhogy míg amazoknál a hely- változtató szervek jóformán kezdetlegesek, addig ennél magas fejlettségi fokot értek el, mert helyváltoztató szerv gyanánt az a hat, evezöszerű függe- lék szolgál, a melyek a kerékszerv alapja körül körben heljnzvék el. ScHMAUDA L. úgy tünteti fel a Ucxartlird polyptcrát, mintha evező- szerű függelékei párosával a hasoldalán egymás után feküdnének, meg pedig oly formán, hogy az első és hatalmasai)!) pár kissé a t(\st két oldala felé egy- mástól távolabb, míg a következő kíscbl) pár a test középvonalához közelebb ugyan, de nem éi)en ott és végre a harmadik és legkisebb pár már é[)en a test közép vonalában közvetlenül egymás mellett majdnem a törzs hátsó harmadában van. Schmauda ezen megfigyelése kétsegen kívül nem helyes. Hudson már igen helyes megfigyelés alapján mondta azt, hogy a Ih’xarthni evezöszerű függelékei a törzs vállán, a keréksz(‘rv alapján körben emelkednek. De helyes megfigyelés alapján mutatta ki azt is, hosY’ az evező- loO szöríí í'üggGlfcikBk iiBiu valciiuciinyiBii Bgyezci szerktízetuck^ mint azt Schmakda L. hitte, hanem a hasohlalon emelkedő a töl)hinél liatalmasabb és azoktól alakra nézve is eltérő. Én mindenben megerősítem a Hudson megfigyelését, mert a hat evezőszerü függelék csakugyan a törzs vállán körben emelkedik, még pedig olyíörmán, hogy az állatot hasoldaláról tekintve három (Vili. Tál)la, 1 . ábra), hátoldaláról tekintve szintén három látszik (IX. Tábla, 1. ábra). Az egyes evezőszerü függelékek aztán olyformán helyezkednek el, hogy egy a hasoldal-, egy pedig a hátoldal közép vonalában emelkedik, míg kettő-kettő ezek között mindkét oldalon egymással ellentétes helyzetben van. Valamennyi függe- lékre jellemző az, hogy mint azt a VIH és IX. Tábla 1. ábrája is feltünteti, széles alapról emelkednek, a mely duzzadt, több kisebb-nagyobb beíüzödés- sel bír és bizonyos fokig hengeres, míg valamennyinek végrészlete lapított, lemezszerű. A hasoldal középvonalában emelkedő evezőszerü függelék a többinél hatalmasabl) és azoktól alakját illetőleg is különbözik. Ugyanis, mint azt a Vin. Tábla 1. ábráján is láthatni, széles alapról emelkedve lefutásában gj^engén keskenyedik s körülbelől közepe táján egy éles vonal egy alap- és eg}- vég Ízre különíti (Vili. Tábla, 1. ábra he.). Az alapíz egészben véve hengeres, kü- lönösen annak első fele, hol felületén kisebl)-nagyobb duzzadások és ezeknek megfelelöleg redök láthatók ; második fele ellenl)en kissé lapított és csaknem teljesen síma, de végső szegélyének csúcsain egy-egy meglehetős vastag, kissé föl- és kifelé hajló nyulváiiyka emelkedik. A végíz teljesen lapított, első fele végvészleténél szélesebb, jobboldali szegélyén három rövid, vastag, egymástól majdnem egyenlő távolságban fekvő és fölfelé irányuló hegyes nyúlvány ered s ezeken túl egymástól egyenlő távolságban három, balfele hajló, hosszú, merev tollas sörte vau, ellenben baloldali szegélyén egy a jobb- oldali első és egy a harmadik nyulványnyal szembefekvö szintén hegyes és fölfelé irányuló nyúlvány s azontúl egymáshoz egyenlő közökben álló, jobb felé hajló három tollas sörte emelkedik. A végíz csúcsáról végre széles, némileg hagyma- alakú alapról szintén egy hatalmas tollas sörte nyúlik, de ez eredésétöl rövid távolságban villaalakulag két ágra oszlik, mely ágak egy- mással szembe hajtottak. A hátoldali íüggelék (IX. Tábla, I. ábra háe) szintén széles alapival kez- dődik, a test középvonalál)an és leíutásábaii igen g^’engén keskenj’edik. Második harmadának irányában egy éles vonal ezt is egy alap- és egy vég- ízre osztja. Az alajjíz első kétharmada hengeres, felületén kisebb-nagyobb duzzadások és redők láthatók, míg hátsó harmada kissé lapított. Végíze széles alappal kezdődik, közepe táján mindkét oldalon gyengén vájt, csú- csán ellenben kiszélesedett és igen lapított. A csúcs jobb szegélyén négy egyszerű, balfelé ívelt tollas sörte, bal szegélyén ellenben egymástól egyenlő távolságban, szintén egyszerű, tollas, de jobb felé ívelt sörte ered; legvégső pontjáról végre, épen mint a hasoldali függelékéről is, széles, liagymaalakú alappal egy villaalaknlag ágazott erős sörte emellvedik, a melynek ágai épen oly liajlásúak, mint a hasoldali függelékéié. A más két függelékpár általános alak tekintetéhen megegyezik a hát- oldalival, de az a két függelék, a mely ennek két oldalán emelkedik tehát a hátoldali két oldal függelék (IX. Tábla, 1 . ábra : különl)özik tőle, valamint a hasoldali függelék két oldalán emelkedőktől, azaz a hasoldali oldal függe- lékektől is abban, hogy az alapíz külső csúcsa kis mértékben kiszökellő s e ponton egy meglehetős vastag ostor ered, a mely nem egyéb, mint ama ha- talmas idegdúcz csomónak végkészüléke, a mely a függelék alapízének belső zugába léf)ve be, egész hosszában ferdééi végig fut. Eltér továbbá e függelék pár, valamint a hasoldali oldal pár is a hát- és hasoldali evező füg- geléktől abl)an is, hogy tetemesen lapított végrészletüknek csúcsán mindkét oldalon négy-négy kígyózó lefutású tollas sörte emelkedik (Vili. és IX. Tábla, 1 . ábra c* , e^) nemkülönben hogy kígyózó lefutású az ágas csúcssörte is. Az evezőfüggelékek valamenn3’ien bizonyos fokig ürös hengerek és illetőleg ürös lemezek, a melyeknek belsejében kívülről l)efelé hatolva első sorban meglehetős vastag rétegű protoplasma állományt találunk, a h^’po- dermisnek végső maradván\"át. Ezen kívül valamennyi evezőszerü függelék- ben még a két oldallal eg\’közesen futó izomrostok is fejlődtek ki, a melj-ek azoknak csúcsán végződnek. A hátoldali oldalfüggelékben végre még egv’- egy ideg fut végig az alapíz külső csúcsáig, a hol egy meglehetős nag,y ducz- ban végződik (IX. Tábla, 1. ábra ei.). A megismertetett függelékek élettani működése kétségtelenül kizáró- lagosan a helyváltoztatás s e feladatot harántcsikú izomrostjaiknak segélyé- vel igen jól teljesítik. Ezen evezőszerü függelékek ugyanis az izomrostolv ellentétes működése szerint majd mell felé emelkednek, majd hátra hajlanak s e mozgásuk alkalmával a vízre csapást mérve a testet rhytmicusan tova lökik és ebben különös előnyükre szolgálnak úgy a végízeknek lai^ítottsága, nemkülönben az arról eredő vastag tollas sörték is. E működésüket legjobban illiistrálhatom az által, ha a Szabadon élő Evczőlábú rákok evező végtag- jaira és helyváltoztatására utalok, különösen a Nauplias-iihikokvn, a melyek- nek helj'változtatása és a Hcxarthva jndypterá-é feltűnően hasonló. Ezeken az eve ösznü f 'úgyelékekrn kívül például a kerékszerv alkalmas a heh'változtatásra csillószőreinek örvén_yzése által, a mikor is az evrzök hátra- felé iránvuló helyzetben a testhez simulnak és az állat egyenletesen mellfele történő, hengergő úszással mozog. A test izmai is hozzájárulnak még a hely- változtatáshoz s ezek között, eltekintve az evezőket mozgatókon kívül, külö- nösen a törzsizomnak nevezhető, a hátoldalon végig futó izmot kell ilyennek tekintenünk. Ez izom azonban csak igen csekélv' mértélíben mozdítja elő a helyváltoztatást és csaknem csupán a törzs összehúzódására szolgál. IZOMIŒNDSZEli. A Hexartlira polypUTct izmaira vonatkozólag már Schmaeda L. azt moud. ja, liogy azok harántcsíkoltak, har ó csupán az OA^ezók izmairól említi, még pedig felfogása szerint ilyen izom az első pár eA^ezöhen kettő-kettő, a két utób])iban csupán egy-egy létezik. Említ ugyan még négy izmot a rágó gyo- morból, de azokról részletesen nem emlékezik meg. Hudson szerint a lí í'Xarthra izmai A’alameunyien barántcsíkiiak, de rajza és leírása nem világo- sít fel elegendően az általa ismertetett izmok eredéséről és lefutásáról. Az egyes izmok lefutása vizsgálataim alapján feladatuk szerint igen különböző s e tekintetben vaunak olyanok, a melyeket gyűrűs-, otyanok, a melyeket szárny-, tárzs- és crfôo-izmoknak nevezhetünk. De ezeken kívül a tapogatónak és a test hátsó részének, illetőleg az ivarnyílásnak és a villafüg- gelékeknek is meg Amannak saját izmaik, a melyek közül az elsőéit tapogatói- , az utóbbiéit lefutásuk fcrde-izmohnah fogok nevezni, A test hasoldaláu látható izmok között mellűiről hátrafelé haladva a kerékszerv alapján azonnal feltűnik két izom, a melyek fél gyűrű alakjában egyik oldalról a másikig futnak, ezek a gyűrűs izmok (VIII.Tábla, 1 ábr. hidii^), mert a hátoldalra átterjedve, azon is végig futnak s a kerékszerv alapját egy A^alóságos gjúírű-alakban övezik. A felső gyűrűs izom (VIII, Tábla, 1. ábra hi^ és IX. Tábla, 1. ábra hd) egyenesen fekvő gyűrű, míg az alsó (I. és IL Tábla, 1 ábra hi’) kissé ívelt, oly formán, hogy a test középvonalában megfekszi a felsőt, míg a test oldalai felé kissé aláhajlik. Ezeket az izmokat Hudson is észlelte és rajzolja, de az alsónak lefutását nem a leghelyesebben tünteti fel. E két gyűrűs izom feladata nem más, mint a kerékszervet a vissza- húzódás után elzárni, a mikor is aztán az állatka bomlokrészlete kissé íveltté és teljesen simává válik, az izmok pedig megrövidülnek s a felső is az alsó- hoz hasonlóan íveltté válik. Az alsó gyűrűs izom alatt két, a test közéiDvonalában keskenyen eredő s a két oldal felé fokozatosan szélesedő izom tűnik fel, a melyek elhelyezésük és alakjuk miatt egy madárnak kiterjesztett szárnyaira igen emlékeztetnek s ezér .S'2:d9’?ry-izmoknak nevezhetjük (VIII. és IX. Tábla, 1. ábra sí). E szárnyizmok, a test középvonalában erednek, vagyis a hasoldali evező alapjának közepén s itt közös ponton keletkezve ügy tűnik, mintha összefüggő egészek volnának. Ha az evezők hátrafelé irányulnak, akkor e szárnyizmok felső szegélyükön gyengén fölfelé íveltek, míg ha az evezők előfelé hajlottak, akkor ez izmok tapadásj)ontjukkal fölfelé emelkedettek és ennek következtében felső szegé- lyök kissé vájt, de a test oldalai felé minden esetben kiszélesedettek és az oldal evezők alapján tapadnak. Ilyen szárnyizmok azonban nemcsak a bas- banem a hátoldalon is kifejlődtek s tapadásuk és lefutásuk azonos a bas- oldaliakéA^al ; csakhogy ezek a bátoldali oldalevezők alajjján tapadnak. Hud- son e szárnjüzmok jelenlétéről sem szövegében, sem rajzában nem emléke- zik, de valószínűnek tartom, liog>^ összetévesztette a liasoldali evező moz^aitó izmaival s mikor azokat kezdetben egésznek rajzolja s csak továbl)i lefutásuk- ban ábrázolja osztottaknak, tulajdonképen e szárnyizmokat érzékelteti. A szárnyizmok működése kizárólag az evezők mozgatása., de nem any- nyira emelő- és hajlítóizmok ezek, mint inkább feszítők s feladatuk az, hog;\- az evezőket mozgató izmokat támogassák, a mi jól látható abból, hogy a mikor az evezők aláhajlottak, e szárnyizmok keskeny vege is alá felé tekint, míg ellenhen a mikor az evezők fölfelé irányúltak, e szárnyizmok keskeny vége, azaz eredésj)ontja is" fölfelé áll. A hátoldalon töbh izom fut végig, mint a hasoldalon, nevezetesen a {lyííríis- és a szám jiizmokon kívül itt már az állatka törzsében a hosszten- gelylyel részint egyközes, részint attól kissé ferdén eltérő hosszizmokat talá- lunk, a melyeket törzsizmoknak nevezek (IX. Tál)la, 1, ábra). Hudson ilyen törzsizmot hatot rajzol, én azonban C8uj)án hármat észleltem, nevezetesen egy feltűnően hatalmasat a hátoldalnak épen középvonaláhan és két kiseb- bet a törzs két oldalán. Valószínűnek tartom, hogy a HunsoN-féle hátizom közül kettő nem törzsizom, hanem evezöizom, a melyek a kerékszerv alap- ján eredve könnyen téves felfogásra vezethetnek. A törzs középvonalál)an lefutó törzsizom a test összes izmai között a legtekintélyesebb és egy hatalmas szalag, a mely a, kerékszerv alapján hét ággal eredve és fokozatosan szélesedve a test első harántredőjéig nyúlik le s itt az epidermisnek gyengén befelé emelkedő taraján tapad (IX. Tál)la, 1 . ábra) s a hét kis felső ágnak megfelelőleg, hét rostból áll. A test két oldalán lefutó törzsizmok szintén a kerékszerv alapján ered- nek, még pedig öt ággal és ferdén kifelé hajolva az előbbinél kevéssel fön- uebb tapadnak (IX. Tábla, J. ábra). Ezek az öt felső ágnak megfelelőleg öt rostból állanak és szintén szalagalakúak. A törzsnek e röviden ismertetett három izma működésével a kerékszerv bevonatik és kitolható, a miben különösen nagy mértékben segédkeznek a kerékszerv állományába különböző irányban hajló ágak. A hasoldali evezőnek két izma van s ezek oldalszegélyének közelében és avval egyközesen futnak le ; úgy azonban, hogy eredésükre és lefutásukra nézve egymással megegyeznek. Ezek az izmok a törzs hasoldalának közepe táján, az első gyűrűs redönél eredve eg}’ darabig egyenesen fölfelé haladnak, majd aztán az evezőbe hatolnak be s e helyen, ha az evező alá hajlott, ível- tek, ha ellenben fölfelé áll, egész lefutásukban egyenesek. Eredési pontju- kon ez izmok szélesek, de lefutásukban fokozatosan keskenyednek, míg végre tapadáspontjukon, az evező csúcsán elkeskenyedve elenyésznek (^ III. Tábla, 1. ábra). A hátoldali evezőnek szintén két izma van, de miután ezelc úgy alak- juk— valamint lefutásukra nézve is a hasoldaliakkal megegyeznek, részlete- sebb leírásukat fölöslegesnek tartom. A hasolclali oldal evezők izmai már feltűnőbb lefutásúak, mert például az egyik izom két ággal mindig a kerékszerv alapjai! ered azon az oldalon, a melyen az evező is fekszik (Vili. Tábla, 1. ábra ez^) s az evező szegélyével egyközesen fut annak csúcsáig. A másik izom ellenben a test ellenkező oldalán ered egy ággal a test hátsó részének első gyürüzete közepén és a középvonal felé ferdén hajolva hatol be az evezőbe, a hol a szegélylyel szintén egyköze- sen haladva jut a csúcsig. (Vili. Tábla, 1. ábra cz^). Mindkét hasoldali oldal evező izmainak ilyen a lefutása, azaz ajolib oldali evezőnek egjdk izma a test baloldalán ered, míg a baloldalinak megfelelő izma a test jobboldalán. A hátoldali oldal evezők izmai lefutásukat illetőleg némileg emlékez- tetnek a hasoldaliakéra avval a különbséggel azonban, hogy itt mind a két izom ugyanazon ponton ered, azaz a jobboldali oldalevezönek mind a két izma a törzs baloldalán az első gyűrűs redő előtt, a baloldali oldalevezönek mindkét izma ellenben a törzs jobboldalán az elöbbeniekkel ellentétes pon- ton. Ezek az izmok eredési pontjuknál nagyon közel feküsznek egymáshoz, de további lefutásukban, a mi a középvonal felé ferdén halad, mind inkább- inkább távolodnak egymástól s az oldalevezönek két ellenkező oldalán futnak végig (IX. Tábla, 1. ábra). Az ivarnyíláshoz és a villafüggelékekhez futó izmok a hátoldalon eredve ferdén hátrafelé haladnak s ezért ezeket «2;wzoÄ;-nak nevezhetjük. Körül- belöl a törzs első gjúírűzetében erednek, míg az ivarnyílás és a villafügge- lék mellett tapadnak, mert e helyen két ágra oszlanak (Vili. és IX. Tábla, ábra fi) s az egyik ág segélyével az ivarnyílás tágulhat és elcsukható, a má- sik ellenben a villafüggeléket mozgatja. A tapogató hengernek két egyszerű, azaz nem ágazott izma van, a me- Ij'ek közül az egyik a tapogató felső, a másik ellenben alsó szegélyén fut végig s mindkettővel a tapogató henger ide-oda hajolhat. (IX. Tábla, 5. ábra tiz). A mi a fentebb megismertetett összes izmok hetyzetét illeti, legfelül a g^áirűs izmok feküsznek, azután az oldalevezök ; ezek alatt pedig a középső evező izmai. A szárn^dzmok az előbb említettek alatt vonulnak el, míg végre a törzs izmai legmélyebben vannak, mint azt a IX. Tábla 1. ábráján is fel- tüntetni igyekeztem. Meg kell jegyeznem itt azt, hogy azt az izmot, a melyet Hudson az ajakban ábrázol, én megkülönböztetni nem tudtam és valószínűnek tartom azt, miszerint ez tényleg nem létezik, hanem a nevezett búvár a törzsizmok középsőjének valamelyik ágát rajzolja oda külön izom gyanánt. Az izmok szöveti szerkezetéről csak annyit kívánok még megjeg3'ezni, 'v alamennyien harántcsíkoltak, továbbá, hog}- a vékonyabbak egy izom- lostnalí felelnek meg, a vastagabbak, illetőleg a törzsizmok a Triarthra lon- gisetú-ém emlékeztető izomrost-pamatok. A szárnyizmoknak az oldalevezök felé tekintő részletén azonban a harántcsíkolatok felett eg}' nagy toj ásdad, szemcsés képletet észleltem (IX. Tábla, 4. ábra ni^), a melyet helyzeténél fogva izommagnak tartolí, annyival is inkább, mintán Ixásejében két mag- testecsszerü képletet tudtam megkülönböztetni s evvel kapcsolatban az egyes rostocskákat elemi izom-rostocskáknalc tekintem. E liarántúl csíkolt izmokon és izomrostokon kívül sima izomrostok is fejlődtek ki az egyes szervekben; így i)éldáúl a rágógyomorl)an és a lidvtetö hólyag, nemkülönben a petevezeték falazatának állományál)an is, a melyek a KcrekeMcrfiek-nel megkülönböztetett izomrostok első csoportjába tartoznak, vagyis teljesen egynemű ruganyos rostok. IDEGEENDSZER. SciiMARDA L. a líexarthra pohjptera idegrendszereröl a szó teljes értel- mében semmi adatot sem közöl, bár szövegében két helyen is megemliti a lüros festékfoltu s a homlok közelében egymáshoz közel ülő két szemet. Hud- son röviden felemlíti ugyan azt, hogv" a garat fölött látta az agyduczot, de részletesel)b ismertetésébe nem bocsátkozik. Saját vizsgálataim szerint a líexarthra polyptera idegrendszerének középpontja a garat fölött fekvő hatalmas agyducz, ügy mint az összes eddig ismert Kerekeaféryek-nél, a Ijaciiudaria socialis kivételével. Az agydúcz töl)bé-kevésbbé négyszögalakú, kissé lapított, szürkésen szemcsézett tömeg, a melyben igen jól meg lehet különliöztetni a gömböly- ded magot és a magtestecskét tartalmazó agysejteket (IX. Tábla, 1. ál)ra áy és 3. ábra). Felső szegélye az alsónál keskenyebl) és középvonalában gyenge bemetszés látható, a mely mintegy arra utal, hogy az agyducz két külön álló dncznak összeolvadásából keletkezett. Két oldal szegélye ferdén fut, azaz föl- felé a középvonalhoz mindinkább közeledik, mivel az alsó szegély a felsőnél szélesebb. Az alsó szegély három osztató, mert közepén kerekített karélyka különült el s így két oldala is karélyalaku. Szöveti szerkezet tekintetében a Hexarthra agyduczának. külső felületét igen finom, szerkezetnél küli hüvely borítja, a mely még az idegekre is átter- jed s azokat egész lefutásukl^an borítja. Az agyducz főtömege gömbölyű, szürkésen szemcsézett nagy sejtekből való, látszólag ol^'anok ezek mint álta- lában az alsóbbrendű állatok szürke agyducz-sejtjei. Az agyducz sejtek kö- zött finom rostocskák futnak végig, a melyek az agyduczból eredő idegek tengelyfonalának rostocskái ; ezt különösen szépen láthatni az illető idegek eredési pontjain, miután itt a sejtek nem különültek el, hanem csupán a szemcsés plasma képviseli azokat. Az agyagdúczból három idegpár és egy páratlan ideg ered, nevezetesen a felső szegéi}' két csúcsán a látó idegpár (nervi optici), az alsó szegély két csúcsán pedig a hátoldali oldalevezőkbe futó tapintó idegpár s ezeknek köze- lében egy-egy ideg, a melyek a hasoldal felé tartanak, de itt sem végződésű- két, sem pedig működésüket nem észlelhettem. A páratlan ideg az agydúcz hátoldalának középpontján ered s a tapintó hengerbe szolgál, tehát ez is tapogató ideg. A látóidegek az agyducz télsö szegélycsúcsáról eredve ferdén ki és föl- fele haladnak és alapjuktól kezdve a homlokon fekvő szemekig fokozatosan vékonyodnak (IX. Tábla, 1. ábra sig) s alakjuk némileg a szarvra emlékeztet. Az evezők tapintó idege alapján szintén széles és vége felé fokozatosan véko- nyodva az evezők alaj)ízének külső csúcsán végződik (IX. Tábla, 1. ábra ei). Az idegek szövettani tekintetben a velőhüvely nélküli idegrostok cso- portjába sorakoznak s a vékony ideghüvelyen belül csupán a vastag tengely- fonalat találjuk meg, a melyen különösen, ha festő vegyi szerekhez (például pikrocarminhoz) folyamodunk, világosan megkülönböztethetők a finom ros- tocskák. A test más pontjain lefutó idegeket még a legszorgosabb vizsgálódás mel- lett sem tudtam megkülön))öztetni, sőt még az evezők tapintó idegének köze- lében eredő s a IX-ik Tábla, o. ábráján kv] betűkkel jelölt idegek lefutását sem határozhattam meg. Valószínűnek tartom azonban, hogy ezek ágakra oszolva a belszerveket látják el. KÜLÉEZÉKI SZEKVEK. A Hcxarthra polypte.ra külérzéki szervei közül Schmarda L. csiq^án a látás szervét ismerte, ellenben Hudson kimutatja, hogy a tapintás szerve is meg van, még pedig elkülönült végkészülékkel és azt úgy rajzaiban ábrázolja, mint szövegében is ismerteti. Vizsgálataimra támaszkodva állíthatom én is, hogy a Hexarthrá-nál a tapintás szerve csakugyan jól kifejlődött, de végkészülékei között csupán a tapintó hengert s a Kerekesfereg-iaiok páros, vagy páratlan oldali sörtepama- tainak megfelelő ideg-végkészülékeket tudtam megkülönböztetni, míg ellen- ben más Kerekes férgek-nél a kerékszervröl leírt merev sörtéknek nyoma sincs. A látás szervét .szintén megtudtam különböztetni, ellenben másnemű kül- érzéki szerveknek, vagy ezekre emlékeztető képleteknek még csak jeleit sem észlelhettem. A tapintás külérzékének a legmagasabb fokon fejlett és egyúttal leg- speciálisabb végkészüléke a hátoldal középvonalában a kerékszerv alapja és a hátoldali evező alapja között emelkedő tapintó itengcr (IX. Tábla, J . ábra t), a mely széles alapról indul ki, vége felé hengeres és elkeskenyedett. Felülete a kis bemélyedések és kiemelkedések miatt hullámos, végcsúcsa gyengén kerekített (IX. Tábla, 5. ábra) és finom cuticularis hártya borítja. Belsejében két kis harántul csíkolt izomrost különböztethető meg, a melyek közül az egyik a liât-, a másik ellenben a hasoldalán tapad s nemcsak a fölemelésre és aláhajlásra szolgálnak, hanem jobbra- és balra való lengést is eredmé- iiyGziiek (IX. TáblcX, o, ábríi iiz). A henger közepén a tapintó ideg fut végig, a mely, mint említettem, az agydúcz hátoldalának köze2)})ontjan ered és kis hajlással hatol be a hengerl)e. A tapintó ideg a henger hátsó harmadában szembetűnően vékonyodik, míg csúcsán orsódad dúczsejtekböl való nagy, hagyma- alakú duczban végződik (IX. Tábla, 5. ábra d). Az idegnek tengely- íonala, illetőleg ennek rostjai a nagy dúczban szétpamatolódnak s úgy látszik, ^ sejteken át hatolnak tovább ama finom, meglehetős hajlékony sörték alajtjáig, a melyek a tapintás végkészülékei gyanánt szerepelnek. A tapintás külérzékének másik végkészülékeit azok az idegek és azok a képletek kéj^ezik, a melyek a hátoldali oldalevezők alaprészének felső csú- csán vannak (IX. Tábla, 1 . ábra ei\ s a melyeket, mint evezőidegeket is említ- hetünk. Ezeknek jelenlétéről Hudson egy szóval sem emlékezik meg, pedig igen könnyen meg lehet különböztetni az oldalevezök alaprészében ferdén futó ideget és az alaprésznek felső csúcsán fekvő, szintén orsódad sejtekből összetett hagyma alakú dúczot(IX. Tábla, I. ábra ci és ő. ábra). E tapintó ideg különben úgy szerkezetére, valamint a nagy dúcznak sajátságaira nézve is mindenben hasonlít a tapintó henger idegéhez, a miről könnyen meggyőz minket a VHI. Tábla, ö. és IX. Tábla, 5. ábrájának összehasonlítása s a kettő között csupán az a különbség, hogy az oldal evezők tapintó idegének vég- készülékét csupán egy nagy kígyózó ostor képezi (Vili. Tábla, 5. álu’a o), A látás szerve két egyszerű szem, a lencsét s az ezt körülvevő piros fes- tékfoltot mindig megtaláljuk a homlokon a kerékszerv két oldalának köze- jíén (Vni. és IX. Tábla), a melyekhez a látó ideg az agydúcz felső két csúcsáról ered s kissé kifelé hajolva fut le. Schmarda L. csak annyit jegyez meg a szemekről, hogy azok a homlokon egymáshoz közel feküsznek ; Hudson már helyesen jegyzi meg azt, miszerint azok a homlok két oldalán, egymástól meglehetős távolságban vannak s úgy helyzetükre, valamint idegeik lefutá- sára nézve a Stcpiianops lanuilaris és több más oly Kerekest eipckrc emlé- keztetnek, a melyeknél az agydúcztól távol fekvő két szem fejlődött ki. EMÉSZTŐ KÉSZÜLÉK. A Hexarthra polyptera bélcsatornáján megkülönl)öztethetjük a sz(ij- nyildst, a yaratot, a ráyógyomrot, a hárzsinyot, az emésztő- és vastayhelet, továbbá a véybelet a véyhél nyílással. A szájnyílás a test középvonalában a hasoldalon a kerékszerv két karé- lyának belső szegélye mellett van és elég széles ajak környezi. Az ajkat Schmarda L. nem említi és nem is rajzolja, Hudson ellenben, habár a szöveg- ben csak röviden ismerteti a szájnyílást és ajkat, mindazáltal rajzaiban meg- lehetős hűen ábrázolja azokat. Az ajak elég vastag falazatú lebeny, a mely- nek alapja szabad szélénél valamivel keskenyebl) ( VHl. Tábla, d. ábra a) s első tekintetre négyszöghez hasonlít, a melynek külső csúcsai kerekítettek, míg külső szegélye közepén kissé vájt. E tekintetben észleléseim a HunsoN-éitöl nemileg eltérnek, sőt abljan is, bogy míg Huusok a csillószörökt't az ajak egész külső felületen rajzolja, addig én csupán a szabad, kerekített csücsökén láttam ilyeneket. Az ajak állománya különben egyszerű, szemcsés proto- plasma s abban izomrostokat egyáltalán nem tudtam megkülönböztetni. A száj- nyílás tompított csúcsú, háromszög alakú és szegélyét finom csillószörök borítják, a melyeknek örvényzése a táplálékot a garatba juttatja. A szájnyí- lást ezen adataimtól eltérő módon Hudson, befüzödés által két csarnokra különültnek és csupasz szegélyűnek ábrázolja. A qanit Hudson szerint egyszerű szerkezetű cső, a -melynek lumenét csillószörök borítják. En azonban a Hexartlira garatját sokkal complicáltabb- nak találtam és azon két határozottan elkülönült részletet különböztetek meg, nevezetesen elő- és utógaratot. Az eló'fiaraí (Vili. Tábla, d. ábra ff ) vékony falazatú hengeres cső, a melynek lumenét finom cuticularis hártya és finom csillószörök borítják. Az utófiarat {Ylll. Tábla, 3. ábra szerkezete igen fel- tűnő és mondhatom páratlan a Kér ehest ér (j eh osztályában. Fala ugyanis igen vastag, erősen duzzadt és rajta egy mellső kisebb és egy hátsó nagyobb hagymaszerű duzzamot lehet megkülönljöztetni, úgy mint a Nematod á-kén s e tekintetben különösen a Idiabdífiseh-éi'e emlékeztet. A Hexarlhra polfiptent garatjának e részlete annyival is inkább hason- lít a Nematodá-k, nem különben a Bütschli által a Nematorrhfincha-cso- I^ortba sorolt Ichtlrijdíninoh garatjához, mert falazata épen olyan szöveti szerkezetű : csúcsukkal egymás ellenében fordult, hegyes háromszög alakú, színtelen, egynemű protoplasmájú és tojásdad magot tartalmazó sejtek alkot- ják azt. A garatnak e részletét úgy külső, valamint belső felületén is homo- gén cuticula borítja és l)elsö űréből a csillószörök jellemzően hiányzanak. A Hexartlira polyptera és a Bliahditiseh garatja között való szerkezeti nagy hasonlóságot fokozza a garatnak a rágógyomorral való összefüggése. A ráfjógijoinov gömbalaku s az állkapcsoktól eltekintve teljesen egyneműnek látszik ; abban izomrostokat megkülönböztetni nem tudtam, bár Schm.\rda L. négyet említ. Hudson úgy szövegében, mint pedig rajzaiban mellőzi a rágó- gyomort. Schmarda az állkapcsokra vonatkozólag csak annyit jegyez meg, hogy azokon hét-het fog van és hogy alakjok a Triartlira-évsi emlékeztet. Vizsgálataim szerint a dolog teljesen más. A Hexartlira polyptera állkapcsai ugyanis a Hydatinca és a Brachionea családok egyes alakjainak állkapcsai- hoz igen hasonlítanak és azokon igen jól meg lehet különböztetni ama váz- részeket, a melyeket Gosse különböztetett meg a Kerekesférgek állkapcsain. A kalapácsok nyele, mellűiről hátrafelé fokozatosan vastagodó ívelt j)álczika, a melyen öt fogacska van. Az üllőnek villája és ágai szintén jól láthatók. (VHI. lábla, I. áiu’a.) A mellékelt rajzon feltüntetett vazrészeket különben csakis kálilúglaan való kezelés után lehet jól látni. A rágógyomor élettani feladata az, hogy a garaton át hozzá jutott táp- lálékot mef^aprítsa s az állkapcsok fogainak folytonosan egymáshoz való közeledése es távolodása, illetőleg egymásra való fekvési- által a bárzsingon át az emésztögyomorba juttassa, még pedig annyival könnyebben és gyorsab- ban, mert a bárzsing egy aránylag rövid és tág cső, a melynek belső falaza- tán a meglehetős hosszú csillószőrök folytonosan kígyóznak. E csillószőrök ^^^S.yózása nemcsak nagy mértékben elősegíti a tájíláléknak a rágógyomorból az emésztőbélbe való jutását, hanem e müveletlien azoknak égbolttal lénye- ges szerep jutott. Az tiuésztobel egy hátra felé mindinkább keskeiiyedő nagy tömlő, a mely a test első redős gyűrűjén alább terjed. Falazata nagyj polyederes sejtekből való, a melyeknek az emesztőbél űrébe tekintő részén linóm csillószőrök emelkednek s ezeknek örvény zése a tájjlálékot folytonos keringésben tartja. Maguk a sejtek külön])en a Kér éhes Imjck eniesztőbelét alkotó jellemző sej- tekkel mindenben megegyeznek, azaz tartalmuk a nagy tojásdad magot és magtestecset záró, meglehetős durva szemcséjű protoplasma. Színük a fel- vett táplálék szerint változó ugyan, de leggyakrabban mégis barnás sárga, diatomin színű, a mi valószínűleg a megemésztett és emésztendő chlorophyll tartalmú Algáktól származik, kz emésztést úgy, mint a megemésztett táplá- léknak felszívódását illetőleg az úgynevezett intracellularis emésztés tüneteit eszlelhetni, a mit Thanhoffer L. a zsír felszívódására nézve ismertetett elő- ször határozottan a (Jreriiiezeseknél,^ de azt később Metschnikoff,^ -Iefí'ery Parker,'^ Ulljanin, Graff, Sommer'^ és Parádi K. az alsóbb rendű ge- rineztelen állatoknál is kimutattak. k i'űMagbél az emésztőgyomornak (IX. Tábla, ábra vb) egyenesen folytatása s attól csak alig észrevehető befűződés különíti el. Szöveti tekin- tetben az emésztöbélre emlékeztet és falazata polyederes sejtekből való, a melyeknek belső felületén csillószőrök emelkednek s ezek a vastagbél tartal- mát folytonosan keringetik. A véghél befűződés által nem kiüönült határozottan el s a vastagbélnek egyenes folytatása, de különbözik attól abban, hogy falazatában a sejtek helyett csupán szemcsés plasmába ágyazott finom rostokat lehet megkülönböztetni. A véfibélnyílás (IX. Tábla, ^2. ábra rbn) a villafüggelékek fölött a hát- ^ Adatok a zsírfelszívódásfjoz és a vékonybél-bolyliok szöveti szerkezetéhez. M. tud. Akad. Term. tud. lírtekezések. IT. Köt. fO sz. f873. " Ziir Lehre über die intracel fülűre Verdauung niederer Thiere. Zool. Anz. 188-2. Nr. 11.1, p. .310. On the Histology of Hydra fusca. Quart. Journ. of Miers. Science. Ajjril 1880. pag. 223 * Die Anatomie des Leberegels, Distoma hepaticum. Z. í. w. Z. XXXI\ . B. t. H. 1880. p. .078. ^ Az intracellularis emésztés, különös tekintettel az ( )rvényférgokre. I )rv. term, tud. Értesítő. Term. tud. szak, III. fűz. Vili. évf. 1882 p. 271. l’erménzetrajzi Füzetek. X. köt. 11 oldalon a test középvonalában annak épen legvégső csúcsán njdlik s azon a bélsáron kívül még csnjîàn a lüktető hólyag tartalma ürül ki. A HexarÚvra polyptcra-n^l a Kerekesférgek egy részénél ismeretes egyéb!) mirigyek közül csniián az úgynevezett pttnhvcüsvuviyych \ annak meg az emésztőgyomor mellső szegélyének két csúcsán. Ezeket már Schmarda L. eszlelte, de leírásával nem egyezik az általa közölt rajz. Hudson leírásában és rajzában gömböknek mondja ezeket s tényleg gömbök is, a melyekben meglehetős sötéten szemcsézett protoplasma és három gömbölyű, magtestecs- keket záró mag van (VIII. Tábla, 1. ábra in). Hogy e mirigyek váladékukkal mily élettani czélra szolgálnak, arról közvetlen vizsgálatok alapján meggyő- ződni egyelőre nem lehet s Ehrenberg is csak összehasonlitás útján nevezte «Pankreasdrüsen») -eknek azokat. VÍZEDÉNYRENDSZEP. A Hcxarthra polyptcra vízedényrendszere vizsgálataim alapján semmi- ben sem tér el az összes többi Kér eke sfér y ek vízedényrendszerének typnsos alakjától, azt két oldaliedénytörzs meg egy páratlan lüktetöhólyay alkotja. Az oldídiedénytörzsek a test legmellsö részén a kerékszerv alapján eredő csövek (VIH. IX. Tábla, 1. ábra v.), a melyek lefutásukban többszörös húr- kosak, falazatuk szemcsés protoplasma, míg külső, nemkülönben belső felü- letüket finom cuticularis hártya borítja. Lefutásukban felületükről elszórtan kis tölcséralakú képletek emelkednek, a reszketőszer vek, a melyeknek belse- jében nagyon jól meg lehet különböztetni azt a folyton kígyózó csillóször- l^amatot, a melyről Ehrenberg e képleteket « Zitterorgane »-nak nevezte. A két oldaledény a test hátsó végpontján, a lüktetöhólyagba nyí- lik, a melynek vékony falazata szemcsézett és igen finom ruganyos rosto- kat tartalmaz. E ruganyos rostok összehúzódása a lüktető hólyagnak időn- kénti összehúzódását és kitágulását eredményezi. A lüktető hólyag a végbél mellett a hasoldalon van és a végbélnyílásba szájadzik. (IX. Tábla, ábra Ui.) Azt az ágakat bocsátó gyűrűs edényt, a melyet Schmarda L. említ és ábrázol, sem Hudson, sem pedig én nem észleltem és azt vélem, hogy az nem is létezik. A vízedényrendszer élettani működését illetőleg, mellőzve Ehrenberg: nek azon, alapjában téves felfogását, mintha az a hím ivarszervnek szerepét játszaná, legjobban körvonalozhatom, ha LEVDiG-nak következő szavaira hivatkozom : « Von elem umgebenden Wasser dringt ein Teil entweder durch endosmotisehe Strömungen oder viel'eicht durch sehr feine, bis jetzt noch nicht bekannte Oeß'nungen in den inneren Körperraum und mischt sich mit der hrnehrungsßüssigkeit. Der eigentliche Act der Bespiration beschränkt sieh auf dieses W assereinlassen, auf die V er niischung frischen Hassers mit dem Blute. Das verbrauehte Materied edier irirel durch die flimmernden Kil Ausläufer ehr [lespirutiouskaudle, irelelie constant nach elem Innern der Kanäle schlagen, in letztere lihergefülirt, und da dieselben in die contractile Blase münden, durch diese aus der Kloake noch aussen entleert.»* A viz- edényrendszer ismeretesen Ley inn szerint lélegzöszerv, de égbolttal húgy- kiválasztó szerv is s ez esetben a veséknek megfelelő, mint azt legelőször szintén Leydig hangsúlyozza. A vízedényrendszer röviden úgy morphologiai, mint pliysiologiai szempontból is azonosnak tekinthető a Gyüriisférgek és különösen a Lumhricinea- és Hirudinea-íélék úgynevezett szelvényszer- veivel. R^AKSZELV. SciiMARDA L. a Hexarthra polyptcra ivarszerveit illetőleg szövegében ezeket mondja: « Von Generationsorganen ist nur der FÂerstock mit Sicher- heit erkannt morden; ein zweites kleines hlasenformiges Organ ist ciel- leirht der Hoden».** Ez íidsáok szerint a Hexarthra hermaphrodita lenne. Azonban, valamint az újabb búvárok és különösen Leydig kimutatta azt, hogy az a szerv, a melynek alapján Ehrenberg a Kerekesférgeket hím- nősöknek tartotta, nem egyéb, mint a víz-e7Y/c/?zo/? íc/-» -család egyes alakjaihoz és különösen a £rf/- cliiouns ficiiits-h.oz, hogy attól mesterkélés nélkül elválasztani nem lehet. Ez okból az Arthracanthus, Schmr. genust én a CARus-féle uBracJnonean- családba osztom be oly alak gyanánt, a mely összekötő kapocs a Brachionea és a Polyarthreo természetes családok között. A HEXARTHllA ÉS ÁLTALÁBAN A KEBEKESFÉRGEK PHYLOGENETICAI .JELENTŐSÉGE ÉS ÉRTÉKE. A Hexarthra polyjJtera-nak a fentebbiekben előadott boncz-, szövet- és élettani viszonyaiból kiviláglik ugyan, miszerint ez állatka csakugyan Kerc- hesféreg, de, egyúttal szervezetének érdekessége folytán nem fölösleges végül azon viszony áttekintése, a mely közte és más alsóbb rendű állat-alakok között létezik. E czélra néhány pontban röviden összefoglalom a legfonto- sabb adatokat. A Hexarthra polyptera általános testalak tekintetében emlékeztet ugyan más Kerekesférgek-re és különösen a Hydatinaca-csolád egyes alakjaira, evezői pedig bomologok a TriartJira. és Polyarthra genusok sörte és tollalakü evezöfüggelékeivel, mindazáltal mindkét szempontból határozottan különbö- zik azoktól. Ha azonban néhány más, különböző állatosztályba, de sőt állat- körbe tartozó állatalaknak álczáira tekintünk, lehetetlen fel nem ismernünk a közte és azok között mutatkozó nagy hasonlatosságot. Elég csak egy Spirorbis spirillum és Agriope-álczát a Hexarthrával egybevetni. De a Hexarthra polyptera szembetűnőbben hasonlít egy fiatal Nauplius-olíikhoz, különösen ha kerékszervét bevonta; mert testét a két haránt redő épen úgy osztja bárom, bár látszólagos szelvényre, evezői csak oly lapítottak, ízeltek és sörtézettek, mint a Nauplius-slnkéi s ezeken kívül a Hexarthra testének hátsó csúcsán két ujjalakü nyúlvány emelkedik úgy mint a Nauplius -‘Alakoknál, a végbélnyílás körül két nagy sörtéje van. A míg azonban általános testalak tekintetéből ily igen hasonlít a Hex- arthra polyptera, a Spirorbis spirillum és az Agriope álczájáboz, addig a közte és a Nauplius-AlAk közötti hasonlatosság még szembetűnőbb a Hex- arthra valódi barántcsíkolatu izomrendszerének oly magas fokú fejlettsége folytán, a minőhöz hasonlót sem más Kerekes/ éreg-nél, sem pedig más íkreg- álczánál nem, hanem a Gerinczesek-et nem említve csupán az Izeit lábii- állatok-nál, illetőleg a AVaíp/Dí,s-alakoknál is találunk. Az idegrendszer középpontja is helyzeténél fogva a N aupliiis-AlAkrá utal, bár a kiilérzéki szervek már igen különböző más állatokra és különösen a Kerfkesféríjek-éve emlékeztetnek. Kiválóan érdekes az emésztő készülék, mert l)ár tagozottsága és külö- nösen a rágógyomor a Kerckcsférgck emésztő készülékének typiisára vall, de a garat hagymaszerű duzzadásával a Nnualodák-ríi és a Tarditfradák-V'A, a végbélnyílás ellenben az által, hogy a hátoldalon a villaíüggelékek fölött van és hogy azon csupán bélsár meg a lüktető hólyag tartalma takarodik el, teljesen a Na uplius-íúaÁiokvíi emlékeztet. Az ivarszerv végre, bár alakját, elhelyezését és szerkezetét tcíkintve két- ségtelenül a töbhi Kerekest érpek-é\Q\ azonos, de az ivarnyilás feladatát és helyzetét illetőleg valamennyitől eltér, mert míg az eddig ismert Kerekedj ér - (jek-nél-Si peték vagy a végbélnyíláson át, vág}" pedig a húgyhólyag tartal- mát is felvevő ivarnyíláson át üríttetnek ki, addig itt a hasoldalon a villafüg- gelékek előtt fekvő ivarnyílás csak is a peték kiürítésére szolgál s a Jíexarthra a míg egyfelől eltér a Kerekestéreíj typustól, addig másfelől más alsóid) rendű állatokra és nevezetesen a szabadon élő Ecezöláhúak-m igen emlékeztet. Ezen adatok jelölik némileg azokat az állat-alakokat, a melyekhez a Hexarthra egy- és más tekintetben hasonlít és nyilvánvaló, hogy a Hex- arúira polypetra egy oly állat-alak, mely a Kerekesférgek-nek a más állatok- kal való rokonságának megvilágítására kiválóan alkalmas. Az azonban kétségtelen, hogy a szervezettség bármily fokán és látszó- lag egyedül álló állatcsoportnak, vagy állatosztálynak phylogeneticai jelentő- ségét a legtöbb esetben csupán a Morphologici és a Physiologia adatai alap- ján megállaijítanunk igen bajos, néha majdnem lehetetlen. Az Emhriologia már igen sok esetben jobban utasít és fölvilágosíthat is. E három tan azon- ban együtt a leghelyesebb útra terelhet, hogy például esetünkl)en is a Kere- kesféi'ip'k phylogeneticai származásának Ivérdésével foglalkozhassunk. * * -ü Ha az eddig isméid Kerekesférgek testalakját csak futtában szemléljük is meg, azon nemeknek és fajoknak egész sorozatát ííllíthatjuk össze, a melyek egyrészt a Kerekesféreg typustól lényegesen elternek, másrészt pedig a leg- különböző))!) más állatüsztályokhoz feltűnően hasonlítanak. A Stephanoceros Eichhornii és a Floscidaria-ííijoliimk igen megnyúlt és állandóan külső tok- kal borított teste például ama tapogatószerű karokkal és nyúlványokkal, a melyek rövidebb vagy hosszabb csillószőríákkel a kerékszervet alkotják, ol}' feltűnően emlékeztetnek a ]\Iohaállalokra, hogy a belső szervezettségtől eltekintve, első tekintetre azokat valóban egyenkint élő Moh aáll (ltoknak tar- tanók. De épen oly nagy hasonlatosság van az említett K'rekesjéreg fajok es a Dasychone laculla na sörtelábú fereg azon álczájának testíilakja. között is, a melyet Clvpaiiéde előtt még a Sahellida-cHwXínWyA tartozó alaknak tartot- tak ; ugyanúgy van a dolog a Spirorhis Pageastecheri szinten sörte lábú féreg álczájáiiak és különösen a Flosculana prohoscidechmk testalakja között is. A Notommata rmnicularia általános testalakjával már teljesen más irányba fordít, az egyszerű kerékszervével, homlokának két oldalán egy-egy pamatba emelkedő hosszú, finom tapintó sörtéivel, nemkülönljen lándzsa alakú rövid iijjacskáival a Nematorrhyuchoh közé tartozó lü/d/w/dü? «-család alakjaira a csalódásig emlékeztet. A Trochosphacra aequaioriaíis nemcsak testének alakja által, hanem, petefészkétől eltekintve, majdnem összes szervei- nek szerkezete által is, hasonlít a Chactopodák Pohiyovdiiis álczájá- hoz. A Hexnrthra végi-e, mint a Kerekesférgek osztályának legmagasabb fokon fejlett alakja, a míg egyfelől testalakjával a Nauplius alakokhoz hason- lít, addig másfelől az Agriope és a Spirorbis spirillum álezáira igen emlékez- tet. Az Euchlanisok pedig két héjjból álló pánczélukkal és kissé oldalt lapí- tott testükkel a Kagglórákokai utánozzák. .Tólehet az általános testalak valamely állatosztály ph3dogeneticai hely- zetének megállapításánál teljesen irán^^adó nem lehet, mindamellett önkény- telenül felmerül, hogy a Kerekesférgek és az említett állatalakok között kell valami kapocsnak léteznie. A testen kifejlett függelékek közül az a páratlan, a test hossztengelyé- nek hátsó sarkáról eredő, gyakran izeit, merev pánczélos, majd vékony cuti- culával fedett és a messzelátó csőre emlékeztetőleg betolható és kihúzható, vagy sokszor hengeres és gyűrűzött nyulványszerű függelék, a melyet Leydig, miután a végbélnyílás a fölött szájadzik, lálmak nevezett, míg más búvárok farknak tekintenek : szintén egyik érdekes és egyúttal jellemző szerve a Kerekesférgeknek, a melyhez hasonlót más állatosztályok kifejlett alakjainál nem igen találunk. De vannak egyes oly állatfajok és álezák, a melyeknél homolog képleteket észlelhetünk ; e tekintetben alkalmas példáli a Cercariák, a melyeknek farka önkénytelenűl is a Kerekesférgek lábára emlékeztet, annyi- val is inkább, miután tudvalevőleg a lüktetőhólyag annak hátoldalán nyílik. A két függelék között ugyan különbség volna az, hogy a Cercariák farkának végén nincsenek meg az ujjacskák, de van Kerekesféreg is, a melynél az ujjacs- kák szintén hiányoznak, például a Pterodwa-írqoknél s ezek e tekintet- ben kivételesek is a Kerekesférgek között. A Notommata vermicularis lábának szerkezetében egyfelől eltér a Kerekesféreg typustól, másfelől a Némát orrhynchoki’üj emlékeztet, miután a tulaj donképeni láb nála is éjien úgy hiányzik s csak az ujjacskák vannak meg, mint akármelyik Ichthydina- félénél. A tokot lakó Kerekesférgek lába kétségtelenül hasonlít a szintén tokokban . lakó Annidat akéhoz, inig végre a Hexarthrának villafüggelékei kétségtelenül a Copepodák villáira emlékeztetnek és Leydig a Kerekesférgek Iáimban oly jegyre vélt akadni, a mely határozottan az Arthropoda-iypnsvíi vallana. Az bizonyos, hogy a lábat helyzeténél, nemkülönben ama körülmény- nél lógva, hogy a cloaca a hátoldalán nyílik és majdnem kivétel nélkül két \ag5 több ujjacskával végződik, némileg ösí^ehasonlíthatjuk bizonyos Héj- jusok utópotrohjával. így például a Brachíoiu'úk vagy a Phllodiiicák és Scn- ridwák lába a Cladoarák iitópotrohjára igen emlékeztet s a különbség csak az lenne, hogy míg a Cladocerák ntópotrolija lapított, felső szegélye fogazott, és végesnesán 3 — 4 végkarom van, addig a Kcrekcííjéyiit'kwl leggy akrablian hengeres és csúcsán a végkarmoknak megfelelő két karommal, az njjacskák- kal fegyverzett. A lábnál érdekesebbek azonban azok a függelékek, a melyek majd nagy sörtealakúak, majd tollalakúak, majd pedig a magasai)!) fokú állatok és neve- zetesen a (Jopepodák evezölábaira emlékeztető evezöfüggelékek. Ilyenféle füg- gelékeket csak igen kévés Ktr ekesf éré f/nél ismevünk, nevezetesen a Triartlivfí, a Polyarthra és a Hexarthra genusok alakjainál, a melyeknek függelékeivel homolog és analog függelékeket más állatok álczáinál is találunk. A Polyarthra fajok testének két oldalán egy-egy j)amatba fekvő hat tollalakú evezöfügge- léke például önkényteleuül is a Nerine sörtelábu féregnek ideiglenes sörte- pamatokkal biró álczájára emlékeztet, annyival is inkább, miután a sörték a test két oldalán epen úgy egy-egy pamatba rendeződtek és épen úgy hely- változtatásra szolgálnak, mint a PolyarthránáL Epen ilyen s talán még szembetűnőbb az a hasonlatosság, a mely a HexartJiráimk evezöfüggelékei, a Sídrorbis spiriUnm álczájának tapogató függelékei, az Ayriope álczájának köpenyredöi és végre a Nauplius-íúakok evezöfüggelékei között létezik. A hasonlatosságot fokozza az is, hogy az említett álczák és a Hexarthra evezöfüggelékei azonos csirlemezekböl keletkeznek. Ezek szerint tehát a Kerekesféryek testének különböző alakú és külön- böző életmüködésű függelékei nem sajátlagos szervek és nem is olyanok, a melyek csupán és kizárólag E'í'r<^//-typusra vallanának, hanem olyanok, a melyekkel homolog képleteket a Nematorrhynchok, az Annidáták, az Arthropodák és a Braehiopodák álczáinál is az élet egy bizonyos szakában megtalálunk. A K er ehest er y ek szervei között bizonyára a legérdekesebbek közé tar- tozik a kerékszerv, a melyhez hasonló egész általánosságban szólva, egyetlen más állatosztály és állatkör kifejlett alakjainál sem létezik. De az embryolo- giai adatok szerint több igen különböző osztályokba tartozó oly álczák isme- retesek, a melyeknél jól kifejlődve találjuk meg a különböző herekesféreij fajok kerékszervével homolog képleteket. így az Afiriope és a Sprrillain álczájának csillószőr-öve épen úgy fejlődik, mint a 7\c?v7i:c.s/m/c/i: kerékszerve. Könnyen meggyőződhetünk azonl)an, hogy a Kerekesféryek oly különböző typusbeli kerékszeiTe mintegy ismétlődik és más állatosztályoknál vagy azoknak álczáinál képmására talál. A Stephanoceros Kiehhornn kerékszerve a száj körül emelkedő öt tapogatókarszerű és igen űnom, hosszú csillószőrök- kel borított karélyaival a míg egyfelől majdnem páratlan a kerekest eryek osztályában, addig másfelől élénken emlékeztet részint a Mohaállatok tapo- gatóira, részint a Dasychone lacallana idősebb álczájának homloknyujt- KiS ványairíi, íi nitílyfknök íclülGt© szintén csillo szőrözött. A í losciildvici-iQijokiisik. szintén töLbe-kevésbbe tapogató szerűen megnyúlt kerékszerv-karélyai és különösen a l^loscularia pwboscideá-é csak kevéssel magasabb fejlettségi fokon vannak a Spivovhis Pcigem^tccherí fiatal álczájának liomloknyujtványainál. A Lacimilarid socialis két nagy karélyból álló kerékszerve, nemkülönben a Philodinea-csíilád alakjaié is a GastevopocláJc és a Pteropodák, ezek között pedig különösen a Ci/mbulia álczájának veliimára emlékeztet, míg a Hyda- tinea-, az Asplanchnea- és a Brachionea-msliá fajainak kerékszerve a Pte- ropodák közül már inkább a Gavolinia álczájának velumához hasonlít. Az Albertia, a Notommata Tcrmicularis egyszerű, karélyokra nem osztott kerék- szen’ével már a Neniatorrhynchok és a Tiirbellaria fajokra utal ; míg a Micro- codon claviis egyszerű öv alakú kerékszerve az Agríope és a Spirorbis spiril- lum álczájának egyszerű csillóször-övére vall és végre a Trochosphacra aequatorialis kerékszerve még a legkisebb részletekig is hű kéx)mása a Chae- topodák Polygordius álezája csillószöreinek. A Kerekesférgek kerékszerve tehát nem kizárólagosan jellemző és nem is magas fejlődési fokra jutott különös képlet, hanem csak állandósúlt álcza- szerv, a melynek homologonjait igen különböző más állatok álezáinak provi- soricus szervei között kell keresnünk. A Kerekesférgek izomrendszere egyszerű, ruganyos rostjaival, vagy pedig majd sima, majd harántcsikú, de minden esetben elkülönült és börizomtöm- löt soha sem alkotó izmaival a mig egyrészt ellentétes a Turbellaria-, a Tre- matoda-, a Cestoda- csopovtok és az Amndata osztálylyal szemben, addig másrészt a Moha állatokévá., a Zsákállatok, az Annuláták álezáiéra és az Arthropodákéva, igen emlékeztet. Azok a nagy izmok iDéldául, a melyek valamennyi Kerekesf éreg testének két oldalán lefutva, a kerékszerveket moz- gatják, minden tekintetben hasonlítanak a Mohaállatok tapogatóinak moz- gató rostjaihoz. A Hydatinea- és a Philodinea-c,^a\.á,(\. alakjainak gyűrűs rostjai, úgy lefutásukat, valamint alakjukat és működésüket is tekintve, a Salpátk gyűrűs izmaihoz hasonlítanak. A Trochosphaera aequatorialisnak ízomzata és különösen az a részlet, a melyet Sempee izomlemeznek nevezett, a Polygordius-áleza, azon izmaira emlékeztet, a melyek a végbélnyílás köze- lében eredve, a szájbél felé haladnak és a mesoblastnak jóformán folytatásai. A Hexarthrának izmai végre az Arthroqwdákéi- és különösen a Nauplius alakéira emlékeztetnek. A Kerekesférgek izomrendszere szövettani tekmtetben is érdekes, külö- nösen a miatt, hogy abban egyes esetekben valódi harántcsikü izomrostokat is találhatunk s e szerint az Arthropodákéva és a Vertebratákéva emlékeztet- nek. Addig, a mig embryologiai adatok ki nem mutatták azt, hogy több más oly Gei uicztclen állat álczáinál is vannak valódi harántcsikü izomrostok, a melyeknek kifejlett alakjainál vagy egyszerű börizomtömlö, vagy legjobb esetben is elkülönült sima izmok vannak, a büvárok és különösen Leydio nagy súlyt fektettek a Kerekes fér geh egyes fajainál észlelhető valódi haránt- csiku izomrostokra, szoros Kapcsot keresve azokban a Kerekesféniek és a tíéjjasok phylogeneticai összetartozására nézve. A Kerekes férgek izomrendszerét tehát oly csomópontnak tekinthetjük, a mely az alsóbbrendű állatok ruganyos rostjait, a maga8al)haknak sima- és harántcsikú izmait magában foglalja és ez utóbbiaknak mintegy ősalakja. Oly csomópontnak tekinthetjük továbbá, a melylyel a kifejlett MohnáUatok, nemkülönben a Zsákállatok, az Amiuláták és Arthropodák álezáiuak izom- rendszerét is összebasonlítbatjuk, de a melyet némi tekintetben meg a bőr- izomtömlöre is visszavezethetünk, különösen, ha a Holothurioidea-íAak bör- izomtömlöjét képzeljük magunk elé. Tudvalevő dolog, hogy az állatok szervei közt az idegrendszer az, a mely általában a legjobban hasonlít akármelyik állatosztály alakjainál is. Az idegrendszer középpontja vagy a garat fölött fekvő duezpár vagy pedig az úgynevezett garatgyürű s majdnem csak kivétel az, a mikor ily nagyold) középpont, azaz agydúcz hiányzik és csak a test különböző pont- jain elszórt idegduezok vannak. A Kerekesférgek idegrendszere ahhoz a typus- boz tartozik, a melynek középj)ontja a garat fölötti agyduez s e tekintetben emlékeztet a Lapos férgekre, az Annuláták fiatalabl) álczáira, jjeldául a Trochosphaera aeqiiatorialisra, a Polggordiiis álezára, a Brachioueáké s majdnem valamennyi többi Kerekesféregé a Nejdithys scolopeudroídes és más Sörteláhá féreg idősebb álczáira, nemkülönben a Héjjasok Nauplius- alakjára. A Kerekesférgek külérzeki szervei közül a tapintásnak végkészülékéi között azok a tai)intósörtek, melyek leggyakrabban a homlokon egyenldnt vagy csoportokban emelkednek és legtöbbször külön idegsejtekkel közleked- nek, elég jellemzőek ugyan az egész osztályra, de mindazáltal hasonlóikat nagyon sok más és igen különl)öző fejlettségi fokon álló állatnál is megtalál- juk. így például -az Annulátáknál és Arthropodáknéil, de sőt még a \ erte- hratáknál is igen gyakran találkozunk oly sörtekkel, a melyek idegsejtekkel és idegekkel közlekedve, majdnem mindig a tajjintás végkészülékéi; a Notom- mata vermicularis homlokának két oldalán a szemek előtt egy-egy pamat- ban eredő igen bosszü és finom sörték pedig kétségtelen képmásai az Lchthg- diua-ïé\é\i tapintó sörtéinek. tapintás specialis végkészülékét pedig, a tapintó hengert, szintén igen sok más állatnál megtaláljuk, bár többé-kevésl)be módo- sult állapotban. A Lacilimaria socialismik kerókszer^•e alatt a basoldalon emelkedő két tapintó hengere alakjával, helyzetével és szerkezetével a Clado- cerák első tapogató párjára emlékeztet, míg a legtöl)b más KerekesféregnAi a hátoldalon eredő, páratlan tapintó hengere a Spirorhis spirillum álezájának első, 23áratlan és a jobb oldal közelében emelkedő tapogatójához hasonlít. A látás szervét illetőleg a Kerekes férgekre vonatkozólag, a többi Gerincz- teJen állatosztályokkal szemben jellemzőt nem találunk. I7n Különben a Kerekesfénjek külérzéki szervei általában véve úg}’ hatnak, mintha igen különböző állatok álezáiuak megfelelő szerveit látnók. Az emésztő-készülék bőséges anyag a Kcrckc.sfergek és más állatosztá- lyok összehasonlítására és mondhatjuk azt, miszerint az emésztökészülék sem typusos a 'KcvékcsféTg^kiiél, liár első tekintetre többé-kevésbbé sajátlagosan fejlödöttnek látszik is. A Kerckesférqek emésztökészülékének legjellemzőbb részlete a rágó- gyomor, amely ily alakjában más kifejlődött állatalakoknál jóformán ismeret- len s csakis a Decapoda rákok gyomrának rágószervei az egyedüliek, a melyek- kel annak állkapcsai némileg homológoknak vehetők és Bartsch S. ennek tekintetbe vételével igyekszik megtalálni a rokonsági összeköttetést a Héjja- sok és a Kerekesférgek között. Ha azonban egy nehány különböző állat álczá- jának emésztő készülékére figyelünk, minden nehézség nélkül feltalálhatjuk a Kerekes fergek állkapcsaival homolog képleteket ; így példáúl az (Jphryotro- cha puerilis Clpd. álezájának az alak tekintetében is a Kerekesférgek rágó- gyomrára emlékeztető előbelében teljesen az Asplaiiclina Sieholelii állkap- csaival azonos cuticula-képletek fejlődtek ki. De a Nematodák és a Tardi- graelák előbelében látható igen különböző alakú cuticula-képletek szintén homologok a Kerekesférgek állkapcsaival s az életkörülmények hatása alatt módosulhattak annyira, hogy emezekkel egybevetni alig lehet. Az emésztőgyomorról és a vastagbélről speciálisán jellemzőt ugyan nem említhetek, de az emésztőgyomor mellső részének két oldalán szájadzó pankreas mirigyeket figyelmen kívül még sem hagyhatom, mert a Ki rekes- férgeik emésztő gyomra ezeknek révén némileg hasonlít a Cladocerákéhoz, miután a Gleulocerák emésztő gyomrának két vakbélszerü, mellfelé irányuló függeléke (a melyeket számos búvár májképleteknek vél) többé-kevésbbé a Kerekesférgek pankreas mirigyeire utal. A végbél a tokban lakó Kerekes férgeknél némi tekintetben a Mohéi - állatokévá, emlékeztetöleg hajlott, mig a szabadon élőknél, a végbélnjúlás nélküliek kivételével, rövid és egyenes s a végbélnyílás minden esetben a test hátsó csúcsán a hátoldalon és a láb fölött van. A végbélnyílás fekvését tekintve, a Kerekesférgek szembeszökően hasonlítanak az alsóbbrendű Héja- sokhoz s a nagyobb különbség csak abban van, hogy az elsőknél a végbélnyí- lás az ivartermények, a vízedények és illetve a lüktetőhólyag tartalmának, nemkülönben a bélsárnak kiürítésére szolgáló cloaca. De már a Hexarthra végbélnyílása kétségtelen egy Nauplms alakéhoz convergál, mert azon csupán a lüktetöhóBag tartalma és a bélsár távolodik el. Az az eset pedig, hogy az Asplanchna- család alakjainál a végbél és evvel kapcsolatban a végbélnyílás is hiányzik s ennek helyén a petevezetékkel és a lüktetőhóly aggal az ivarnyí- lás van, szintén nem egyedüli, mert több oly Bovar-álezát ismerünk, a mely- nél a végbél és végbélnyílás nem fejlődött ki, hanem helyében fonómirigyek vagy más szervek vannak. S a miként a Myrmeleon végbeléből a fonómiri- 171 gyek fejlődtek, épen úgy fejlődhetett az Asplancinira-mék petevezeteke és ivarnyílása is a végbeiből, illetve a végljélnyilásból, a mit szembeszökően támogat az a körülmény, bogy a lüktető hólyag is ide szájadzik, pedig a Ixerekrsfénjcknol szabály az, hogy a lüktetőbólyag a végbélnyílásba vezet. E mellett tanúskodik a Hexartlira is, a melynél megvan az ivar- és a vég- bélnyílás is s a lüktető hólyag nem az előbbibe, hanem a végbélbe önti tartalmát. A röviden felsorolt egynéhány adatot mérlegelve tehát, nyilvánvaló az, bog}" a herckcsf crgck emésztő készüléke nem fejlődött magas fokra ki, hanem inkább csak egy állandósult álczaszerv, mely l)izonyos fokig és bizonyos irá- nyokban alkalmazkodás folytán többé-kevésbbé módosult. A Kerekes fércek vízedényrendszere a két oldali vízedénytörzszsel es a páratlan lüktető hólyaggal aránylag még eléggé jellemző, mert bár az az alsóbb Gerinezteleneknél igen elterjedt és eg3'es kifejlett alakoknál némi tekin- tetben emlékeztet is a Kerekesférgekére, mindazáltal csak igen kevés azon Genncztelen állatkáknak a száma, a melyeknek vízedényébez a Kerekesfer- (jeké feltűnőbben hasonló. A Cestodákiól és egy néhány TurbeUaria-ïé\ének vízedényétől eltekintve, csupán ha a Trematodáksit emlitem és ha például egy I>istoniHmnük, vagy egy Ccrcaria álezának vízedenytörzseire oda képzel- jük az úgynevezett reszketőszerveket, a Kerekest ér ff ek vizedényrendszerének a csalódásig hü képét nyertük. De BüTSCHLinek a Gercaria armuta vizedé- nyeit illető vizsgálatai szerint * ennél a reszketőszervek tényleg megvannak, még pedig a Krekcsf ér fjekhez hasonlóan és ez által a Trematodák és a Kerekes/ értjek vízedényrendszere között lévő bomologia kétségtelen. De a Kerckesf érffek reszketőszerveinek hasonmásait könnyen megtaláljuk a Gifii- rüsférgek szelvényszervének csillószörös kelybeiben is. Ezenkívül, ha a szel- vényszervek az egyes szelvényekben való ismétlődés helyett összefüggő edény- törzsek volnának, szintén a Kerekesfénfek vízedényeit látnók előttünk. E tekintetben tehát a Kerekesférffeket különösen a Trematodákkiú és Cer- caria álczáikkal, továbbá a Chaetopodák álczáival hasonlíthatjuk össze ; ez utóbbiakkal főleg azért, mert fejlődéstani adatok bizonyítják, hogy szelvé- nyekre még nem izelődött testű fiatalabb álczáknál, mint például a Ihlifpor- diusnál is, csupán egy-egy szelvényszervet találunk. Az a körülmény, hogy a Kerekesjérgek az évnek l)izonyos szakai- ban parthenogenetikus módon szajjorodnak s hogy a hímek egyes fajoknál állandóan hiányoznak (Philodinea), másoknál ellenben igen gyakran csak idő- szakonként jelennek meg; továbbá az, hogy a két ivareg}"én szembetűnően eltérő úgy az általános testalak, valamint a belszerveket illetőleg : nem kizá- rólagos sajátságuk. Ugyanis, igen számos oly alsóbb, de sőt magasabbrendü * Bemerkiing über estimmte Reihen bilden. Dabei sind die innern Häkchen kleiner und aufwärts gerich- tet, die äussern aber grösser und seitwärts abstehend, wodurch die ganze Formation eine stachelig-kugelartige Anschwellung zeigt. Der aut diese M eise begrenzte Flächenraum selljst, welcher gleichsam den Kern d(‘S ganzen Gebil- des darstellt, ist von sehr feinen und nur bei lOOO-facher ^ crgrösseruiig wahrnehmbaren Poren durchzogen, welche mit Fuchsin behandelt in i'orm winziger rother Punkte erscheinen und zur Diflundirung der Secrete dienen 13- 194 die von den einzelnen Drüsen abgeschieden werden. Zwischen diesen Sphaero- formationen kommen endlich auch noch andere winzig kleine Chitinhäkchen vor, (he jedoch ordnimgslos in unbestimmter Zahl ringsherum zerstreut auf- treteu. Die Grösse derselben stimmt ungefähr mit der, der im vorderen Abschnitte sich voriindenden Chitinhäkchen überein. Im letzten Drittel des Mitteldarms wird die Intime nicht nur viel dünner, sondern auch porös. Die einzelnen Porenöffnungen sind jedoch so fein, dass man sie nur bei sehr starker Vergrösserung, insbesonders gut aber an mit Fuchsin tingirten Objec- ten in Form winziger Punkte wahrnimmt. Dieselben dienen zweifelsohne zur Aufsaugung des Nährstoffes. All' diesen Umständen ziifolf/e kann ich mich entschieden der Ayisicht Plateau's, ^ Leijdig's, ^ Frenzel's und Anderer nicht anschliessen, die edlgemem behaupten, dass ini Mitteldarnie der Insekten keine Chitinschichte iväre, und ivenn eine auch vorhanden sei, dieselbe doch kein unterbrochenes Ganze bilde. Die Chitinhaut des Enddarms ist sehr ausgebildet, sie ist schon auffal- lend dick im Dickdarme, doch wie sie in den Mastdarm übergeht, wird sie noch vielfach dicker und erreicht hier nicht selten eine Dicke von 2 — 4 [r. An ihr fand ich weder häckchenartige Gebilde, noch Sphaeroformationen, wohl aber nahm ich grössere, kleinere Falten wahr, die sich längs ihrer Ober- fläche hinziehen. An Längs- oder Querschnitten erscheint die Chitinhaut als ein dünner Einfassungsstreifen, der in seinem Verlaufe jeder Falte des Darmes folgt. Sie ist sehr stark lichtbrechend und der Tingirung unzugänglich. Nach Haeckel und Kölliker ist diese Chitinschichte oder Chitinintime als Schutz- membran zu betrachten, die die feinem Gewebeelemente des Verdauungs- canals vor den verschiedenartigen Beschädigungen bewahrt. Chitinmembranen von ungefähr ähnlicher Struetur fand Lith de Jeude ® in den Larven verschiedener Lamellicornen, Frenzel, in der Larve von Tenebrio molitor. Plateau ® bei verschiedenen andern Insekten (Dytiscus, Carabus u. s. w.) ; nur ist von solchen SiDliæroformationen, die an den Mün- dungsstellen der einzelnen Drüsen auftreten, bisher — wenigstens meines Wissens nach — nirgends Erwähnung gethan. In dem vordem und hintern Abschnitte des Verdauungscanals haben die meisten Forscher eine Chitinhaut gefunden, nicht aber im mittleren. ® Plateau : Keclierclies s. 1. phen. d. 1. digestion cli. 1. insectes. * Leydig : Zur Anatomie d. Insecten p. 17ü. ® Frenzel: Bau- u. Tliätigkeit d. Verdauungs. d. larv. Tenebrio molitor p. 313. Lith de Jeude : De spysverteringsorganen der Phytophage Lamellicornien- larven. Utrecht 1882. Frenzel . Bau- u. Thätigkeit d. Verdauungs d. Larv. Tenebrio molitor. Plateau . Note additionelle au memoire sur les phénoménese ]. dig. chez les insectes. (Mém. d. l’Acad. roy. d. Belgique tome XIX. 1877.) 105 Die Frage, ob im mittleren Theile des VerdaimngRapparates ebenfalls eine schützende Cliitinmembran vorhanden sei, Ixischäftigb' daher schon lange die betreffenden Fachmänner, zu einem richtigen lh‘snltate und allgemein anerkanntem Schlüsse gelangte man jedoch his luaite nicht. Ein Theil der Forscher l)ehanptet, dass im Mittcddarme die Chitinintima gänzlich fehle, so Basch, 9 Frey und Leuckart i”, die erwähnen: «es ist nicht unwahrschein- lich, dass eben diese innere Haut bisweilen einigen Darniahschnitten, wie besonders dem Chylusmagen fehle.» Frenzel war ebenfalls nicht im Stande in dem Darmcanale der Larve von Tenebrio molitor eine zusam- menhängende Chitinintime nachzuweisen. Plateau sagt: «l’epithelium est à nu absence complète de cuticule.» Gräber hingegen erwähnt, dass «die innere Chitinhaut entweder ganz verschwinde, oder sich zu einem feinen porösen Ueberzug der Epithelschicht verdünne.» Leydig ^ spricht sich bei diesem Punkte nicht bestimmt aus, obwohl er bei der liaupe von Acronycta Aceris ein ähnliches Gebilde gefunden. Beim Verdauungsapparate des Hydrophilus ist diese Chitinintima an der ganzen inneni Oberffäche desselben zu treffen, was man schon an ver- schiedenen Schnitten deutlich sehen kann, übrigens erhielt ich diese Chitin- memhran in ihrer ganzen Ausdehnung, nachdem ich zuvor einige Tage lang den ganzen Mitteldarm in Kalilauge aufbewahrt hatte, nur fand ich dieselbe im letzten Drittel des Mitteldarms viel dünner und poröser, welcher Umstand mir sehr wichtig erscheint, da er allenfalls als Ausgangspunkt zur Bestim- mung jenes Ortes dienen könnte, wo die Aufsaugung des Nährstoffes vor sich geht. Die Struetur der Chitinintima schliesst gänzlich jene Möglichkeit aus, dass der Nährstoff’ im Enddarme d. h. auch noch hinter der Einmün- dung der Malpighischen Gefässe aufgesaugt werde, denn die Membran, welche hier selbst bei der stärksten Vergrösserung weder Poren noch irgend- welche andere Oeff’nungen zeigt, ist dabei so dick, dass man nicht einmal die Möglichkeit einer Aufsaugung voransetzen kann. Im Vorderdarme kann die Aufsaugung ebenfalls nicht stattfinden, da hier die Nahrungsstoff’e ja nicht einmal noch assimilirt sind und so bleibt denn eben nur der Mitteldarm noch übrig, durch dessen feine poröse Chitinintima der assimilirte Nährstoff’ am leichtesten durchzusickern vermag. Neben dem Aufsaugungsvermögen des jMitteldarms sprechen auch Ansichten und angestellte Versuche noch anderer Forscher wie die von Sommer, Plateau, Frenzel, Gegenbaur. Auch meine ” Basch : Untersuch, über d. chylo- u. nropoët. System d. Blatta orientalis. Wien 18.58. Frky u. Leuckart : Vergleichende Anatomie, p. ül et :210. "Frenzel: Ueh. Bau- u. Thätig. d. Verdauung, d. Larve Tenehrio molitor p. 313. ‘‘^Gräber: Die lusecten I. Theil p. 311. Leydig : Zur Anatomie d. Insecteu (in Müller’s Archiv 1859.) p. 1(59. 196 mit Hydropliilus angestellten Fütterungsversnche beweisen dasselbe. Ich hielt dieselben in durch verschiedene Tinctionsniittel gefäi btem ^Vasser und fut" terte sie mit stets gleich gefärbten Pflauzentheilen oder Semmelbröclichen. Meine Versuche ergaben Folgendes. 1. Der Yerdaninigsapparat eines Hydropliilus, der schon nach 1—2 Stunden aus, mittelst Hämatoxylen-Krystallen schmutzigbraun gefärbtem Wasser genommen wurde, zeigte nur im letzten Drittel des Mitteldarmes Veränderung, insofern dieser Theil schwach violett gefärbt erschien. 2. Bei Anwendung von Saffranin färbte sich ebenfalls nur der letzte Theil des Mitfeldarms schön roth. 3. Alaun-Hæmatoxylenlôsung führte zu keinem bestimmten Endresul- tate, denn davon erschien blos das Ende des Mitteldarms, doch auch der vordere Theil des Enddarms gefärbt. 4. Methylgrün und Methylviolett zeigte sehr schöne Reaction am Ende des Mitteldarms. Alle diese Versuche wie auch die hystologische Struetur des Verdauungs- canals gehörig in Betracht ziehend, lässt mich nur den Schluss folgern, dass heim Verclauunfjscanalc des Hydrophiliis höchstivahrscheinhch im letzten Drittel des Mitteldimns Besorption vor sieh gehe, wo also der assimilmte Nährstoff durch die in der Chitinmembran sich befindlichen Poren aufge- nommen und dann durch die Epithelzellen weiter geführt wird; ich kann daher alledem zufolge die Ansicht Erey’s und Leuckart’s nicht theilen, dass die Aufsaugung des Nährstoffes an der Oberfläche des ganzen Mittel- darms und überall gleichmässig erfolge. An der äussern Fläche der Chitinintima finden wir Epithelzellen, welche auch im frischen Zustande gut wahrnehmbar sind. Man sieht deut- lich, dass diese Reihe aus rundlichen Gebilden zusammengesetzt ist. Bei sorgfältiger Präj)aration mittelst Präparirnadein sind die einzelnen Glieder der Epithelzellenreihe leicht von der Chitinmembran zu trennen, so dass man in ihnen sofort das aus mehr oder weniger bleichgefärbten Zellen zusam- mengesetzten Cylinderepithel erkennen kann. Der Zellkern ist meist von elypsoidischer Form, das Plasma zeigt keine besondere Differenzirung. In vielen Fällen zerreissen beim Präparuen derart die Zellwandungen, dass der Zellkern in den Zellen frei herum schwimmt und in diesem Zustande lässt er mit Hæmatoxylen tingh’t leicht seine Struetur erkennen. Wenn man die Epithelschicht mit der durch Nussbaum empfohlenen l°/o-gen Ueberosmium- säure behandelt, nimmt das Plasma eine lichtbraune Earbe an und der Zellkern tritt noch deutlicher und schärfer hervor. Krystallähnliche Gebilde, welche Irenzel in dem Verdauungskanale der Larve von Tenebrio moli- tor in grosser Menge gefunden und die er auch unter dem Namen «Kern- Frenzel; Ueber Ban- u. Tbätig. d. Verd. v. Lar. d. Tenebrio molitor p. 317. 197 krystalloide» näher beschrieben, gelang es mir hei der sorgfältigsten Unter- suchnng und der Anwendung von □mm, was in Bezug auf die ähnlichen Organe anderer Insekten sehr viel erscheint; denn so beträgt z. B. bei Periplaneta orientahs 4di2 □mm., bei Gastropacha aber 440 □mm. die Gesammtoberlläche der Malpighischen Gefässe. Jedes Gefäss lässt lad 150 — !^00-facher Vergrösserung von Aussen nach Innen folgende Theile recht gut unterscheiden : 1 . eine aus lockerem Bindegewebe bestehende äussere Membran, 2. eine sehr stark homogene, structurlose mittlere Membran und 3. eine Reihe von Brüsenzellen, die an deren innerer Oberfläche rei- henweise geordnet gleichsam einen mittleren Canal des Gefässes bilden. Die äussere Membran (membrana externa) kann man nur selten sehen, da sie bei der Präparation zumeist zerrissen und unkenntlich wird, weshalb mehrere Forscher, wie Leydig, Meckel, Thanhoffer selbe nicht einmal erwähnen. Um so deutlicher, schärfer und besser tritt stets die zweite Meml)ran oder die eigene Wandung der Gefässe (membrana propria s. m. interna) hervor, die jeder Struetur entbehrt; denn trotz ihrer ziemlichen Dicke (0*8 — O'O (j..) war ich selbst hei 600 — 800-facher Vergrösserung nicht im Stande an ihr selbst die geringste Struetur wahrzunehmen ; auch ist sie nur sehr schwach tingirbar. Die Grösse der die innere Wandung der Mali)ighischen Gefässe auskleidenden Drüsenzellen ist ziemlich beständig ; auch lassen sie in histo- logischer Beziehung keinerlei Unterschied unter einander erkennen, obgleich Leydig hei seinen Untersuchungen gerade in dem obwaltenden Unterschiede dieser Zellen einen solchen von zweierlei Gelassen aufzufinden glaubte. Sell)st im Inhalte wird ein Unterschied dieser Zellen nicht bemerkbar, denn sie sind alle einander ähnlich braun gefärbt und von gleicher körniger Struetur. Die Form der Drüsenzellen ist mehr oder weniger rundlich, zuweilen länglich, sehr oft vielseitig, niemals aber flach. Ihre Grösse schwankt zwischen 15 — 25 [j. ; 80 — 90 ji.. grosse Zellen, wie sie Meckel gesehen, konnte ich in keinem Falle auffinden. Mit ihren Wänden schmiegen sie sich ziemlich eng einander an, doch kann man hie und da oft auch Zwischenräume sehen ; ihr relativ gi’osser Zellkern zeigt einige Unregelmässigkeit ; er ist zumeist von länglich ovaler — kurz ellyptischer — oder rundlicher Form, zumeist central und nur seltener wandständig. Sein grösserer Durchmesser schwankt 206 zwischen í — G (x,, er besitzt einen ziemlich grossen nucleolus und manchmal selbst einen Kerni^unkt. Der Inhalt der Zellen ist charakteristisch gelblich-braun gefärbt und zeigt sehr viele winzige und grössere Plasmakörnchen, die in der lebenden Zelle sich zumeist sternförmig um den Zellkern ordnen. Die mit Alkohol behandelten lebenden Zellen werden nach dem Absterben fleckig, wobei dann auch besagte Anordnung der Plasmakörnchen sich auflöst. Der Verlauf und das Verhältniss der Tracheen ist für die Malpighischen Gelasse sehr charakteristisch. Sie bedecken in grosser Menge die Gelasse und indem sie dem V erlaufe derselben folgen, verzweigen sie sich immer in feinere und feinere Aestchen, bis sie endlich so fein enden, dass man selbst bei 400 — 600-facher Vergihsserung die übrigens so charakteristische Querstrei- fung nicht mehr wahrnehmen kann. Sie dringen bis zur Membrana proj)ria und enden hier ; in die Drüsenzellen selbst gelangen sie niemals, wenigstens ergaben es so die Untersuchungen Leydig’s, Thanhoffbk’s, Schwindlers, Meckel’s und auch die meinigen. Das flüssige, breiartige körnige Sekret der einzelnen Drüsenzellen sam- melt sich in dem ungefähr dreimal so breiten als dicken Centralcanale der Gefässe an. In demselben findet man" kleinere grössere, glänzende farblose rundliche Körperchen, welche zumeist concentrische Schichtung zeigen und deshalb stark an Stärkekörnchen erinnern (siehe Fig. 8 Taf. V.) ; bei gerin- gem Drucke des Deckgläschens fallen dieselben stets in radialer Eichtung in mehrere Theile auseinander. Sie sind schwach lichthrechend, lösen sich im Wasser schwer, leicht in Alkalien und diluirten Säuren, bleiben jedoch in Aether und Alkohol vollständig ungelöst. Mit Wasser erwärmt lassen sie fol- gende Veränderungen an sich wahrnehmen. Zunächst wird die äussere Ober- fläche der Körnchen gänzlich oder nur zum Theile uneben bis holperig ; sie bekommt zapfenartige Fortsätze, zwischen welchen dann auch äusserst feine nadelartige Gebilde auftreten ; bald hierauf verschwindet die im Anfang so gut wahrnehmbare concentrische Schichtung und endlich lösen sie sich ohne jedwede Zersetzung gänzlich auf. Alles dies’ in Betracht ziehend obliegt es weiter keinem Zweifel, dass diese Körperchen Leucinkry stalle, mithin also solche organische Gebilde sind, welche auch schon von andern Forschern (Schindler, Schwarzenberg u. s. w.) bei den Insekten gefunden wurden. Das Eintrokenen des im Centralcanale sich befindlichen Sekretes brachte auch ich mehrmals in Anwendung und erzielte damit stets günstige Eesultate. Die auf diese Weise erhaltenen Krystalle zeigt Tafel V. Im Allge- meinen ging ich beim Eintrocknen auf folgende Weise vor : ich nahm vorsich- tig die Malpighischen Gefässe von frisch getödteten Käfern und brachte sie auf ein Uhrgläschen ; da die Gefässe eines einzigen Hydrojihilus voraussichtlich zu einem geringen Eesultate geführt hätten, verwendete ich zu diesem Zwecke stets 8 10 Käfer. Hierauf liess ich sie bei Hinzugabe einiger Tro- 207 l)fen destillirten Wassers — 1 Stunde lang ruhig stehen, nahm dann von der so erhaltenen Flüssigkeit etwas auf den Objectträger und liess dies bei geringer Erwärmung langsam eintrocknen. Unter den auf diese Weise erhaltenen Kry stallen waren solche, die schön ausgebildet an die Gestalt eines Prisma erinnerten. Bei Hinzugahe von ein wenig Salzsäure lösten sie sich ohne Brausen auf, in Essigsäure blieben sie unaufgelöst. Dass diese Kry stalle aus oxalsaurem Kalk l)estanden, war also deutlich zu erkennen (siehe Fig. 7 Taf. V). Ferner erhielt ich auch sehr schöne, verhältnissmässig aber sehr kleine Harnsäure-Krystalle, deren Gestalt an rhombische Täfelchen erinnerte und deren schwach gell)liche Farbe wie auch ihre Unlösbarkeit in Salzsäure und Ammon sie von allen ähnlichen Gebilden deutlich unterschied. Endlich fanden sich noch ganze Gruppen von nadelförmigen Krystalleii vor (siehe Taf. V. Fig. (>), welche wahr- scheinlich aus dem bei den Käfern sehr stark verlrreiteten harnsäurigen Natron bestanden. Die bekannte Murexid’sche Prüfungsmethode l)rachte ich ebenfalls in Anwendung und erzielte hei dersehen ähnliche Erfolge, insofern nach Ein- trocknung der Flüssigkeit die rothe Farbe der zurückgebliebenen Masse sofort das Vorhandensein von Harnsäure verrieth. Und somit kann auch ich nach obigen Resultaten, den Ansichten Schindler’s, Basch’s, Herold ’s und ande- rer Forscher huldigend — zweifelsohne bestätigen, dass 1. die Malpighi sdien Gefässe des Hydwphilus eigentlich seldauch- artige Drüsen sind und dass dieselben 2 . physiologisch betrachtet vorzüglich zur Harnausscheidimg dienen. * Zum Schlüsse erachte ich es noch für meine angenehme Pflicht, Herrn Professor Dr. Theodor Margó meinen innigsten Dank auszudrücken für die ausserordentliche Bereitwilligkeit, die er mir in der Leitung meiner Un- tersuchungen durch gütigen Rath und Gewährung aller nöthigen Mittel im zoologischen Institute der k. ung. Universität zu Budapest zu Theil wer- den liess. Termcszctrajzi Füzetek. X. köt. If 208 EEKLÄEUNG VON TAFEL V. Fig. 1. Verdaimngscanal des Hydrophilus in natürl. Grösse, oe. = Oesophagus ; V. = ventriculus ; i. c. — Dickdarm ; i. r. = Mastdarm ; M. = Malpighische Gefässe. « ± Verdauungscanal des Hydrophilus in ursprünglicher Lage imd natürlicher Grösse, v. == Magen ; i. r. = Mastdarm. « 3. Malpighi’sches Gefäss im Längsschnitte. (Vergrösserung ocul. 3; object. 8.) « 4. Malpighi’sches Gefäss im Querschnitte. (Vergr. wie bei Fig. 3.) « 5. Schleifsteinförmige tlarnsäurekrystalle aus den Malpighischen Gefässen. (Vergr. ocul. 4 ; ohj. 8.) « 6. Harnsäurige Natronkrystalle aus den Malpighischen Gefässen. (Vergröss. die frühere.) « 7. Oxalsaiu’e Kalkkrystalle aus den Malpighischen Gefässen. (Vergr. dieselbe.) « 8. Leucinkörper in natürlichem Zustande aus den Malpighischen Gefässen. (Vergr. ocul. 4 ; ohj. 8.) « 9. Leucinkörperchen in erwärmtem Zustande. « 10. Chitinmembran aus dem Vorderdarme des Hydrophilus. (Vergr. ocul. 3 ; object. 8.) « 11. Chitinmembran aus dem Mitteldarme. (Vergr. ocul. 4; obj. 8.) « 1 2. Querschnitt aus dem Mitteldarme des Hydrophilus a. = äussere Hüll- membran aus Bindegewebe ; h. = Bindegewebs-Membran (membr. externa), welche die einzelnen Drüsen umscliliesst ; c. = Structurlose Membran der Drüsen (membr. interna s. membr. propria) ; di = äussere Epithelzellen ; di — Drüsenzellen; e. = Muskelschicht; g. — Endothelschicht ; h. — Chitin- intima ; i. = Einmündung der Drüsen. (Vergr. ocul. 2; obj. 5.) <1 13. Querschnitt des Mastdarmes, a.— Hüllmembran aus Bindegewebe; h.— Muskelschicht ; c. = Endothelscliicht ; d. = Chitinintima. (Vergr. ocul. 4 ; object. 5.) Die Linsen beziehen sich auf ein Flartnack’sches Mikroskop. 20!) Pag. 131. ÜBER DIE BEGATTUNG DER GEKRÖNTEN KREUZSPINNE (EPEmA DIADEMATA CL.) Von Adolf Lendl in Budajíest. (Tat Vn. und eine Fitiur ini Text.) Ich hatte eiiiigemale Gelegenheit die Begattung dieser Spinnen zu beobachten ; bevor ich jedoch darüber spreche, will ich in Kürze den anato- mischen Ban der Copulationsorgane beschreiben, da die Ergebnisse meiner Untersuchungen in mehreren Punkten von den bisher bekannten Beschrei- bungen abweichen. Von den durch die reifen Eier stark aufgetriebenen Ovarien führt ein kurzer aber weiter gemeinsamer Oviductus Taf. VH ( Í2. od.), der in der Pdma transversalis vaginalis (3. a) mit einer grossen Scheidenöffnung (3. b) mün- det. Diese Oeffnung ist in der Geschlechtsspalte verborgen und durch einen th-eieckigeii Lappen bedeckt. Vor der Geschlechtsspalte befinden sich die weiblichen Copulationsorgane (1. .s). Sie bilden einen V2 mm. hohen Vor- sprung, der von drei starken Chitinblättchen begrenzt wird und zwar zwei seitlichen (3. c) und einem obern (3. d). Dort, wo diese Chitinblättchen zusammenstossen (3./), bilden sie kleine Lücken, die als Mündungen der in die Eeceptacula seminis (3. /;) führenden starken Chitinröhren zu betrach- ten sind. Vom Rand des obern Chitinblattes entspringt der Clavus (3. <;), der geringelt und oft über 1 mm. Länge besitzt und leicht auf und ab bieg- sam ist. Er mag beim Uebertragen des Spermas in Anwendung kommen. Die Eeceptacula seminis (4.) sind dickwandige beinahe schwarze Eeservoirs, nierenförmig ausgebuchtet. Neben der einführenden Eöhre (4. h), entspringt eine andere al)leitende Eöhre (4. i), die aber nicht in den Oviductus mündet, wie mau das hoffen könnte, sondern sie biegt unter dem seitlichen Chitin- blättchen des Schlosses hervor und endigt in einer gekrausten, langsam ver- schwindenden Einiie (3. k, 4. k). — In dieser Einne fliesst das Siierma aus dem Eeceptaculum seminis herab und kann die aus der Scheidenöffnung heraustretenden Eier hefruchten ; dies ist die Ansicht Vieler und wäre äus- sere Befruchtung. Meiner , Ansicht nach aber fliesst das Sperma wohl in 210 dieser Eiiine herab, um aber vou liier durch die Querspalte und Scbeiden- öffnuug in den Oviductus zu gelangen, und dort begegnen die Spermatozoi- den den Eiern. Das Weibchen legt ihre Eier gewöhnlich in zwei Partien, die eine oft ï?— 3 Wochen später ; das Sperma in den Keceptacula seminis mag wohl für die zweite Partie aufbewahrt werden, während die Eier der ersten Partie durch jenes Sperma befruchtet werden, welches das Männchen gleich in den Oviduct überträgt. Dass nicht der beim Legen der Eier ent- stehende Druck die Keceptacula seminis zum Herausfliessen des Spermas bringen kann, ist leicht einzusehen, da ihre Wandung äusserst dick und hart ist. Die zuerst abgelegten Eier werden immer im Oviductus befruchtet und so ist es auch für die später abgelegten wahrscheinlicher, dass sie nicht äusserlich, sondern ebenfalls im Oviduct mit dem Sperma Zusammentreffen. Die H^den liegen im Abdomen ; die langen Samenröhren münden in der zwischen den Eespirationsorganen liegenden Spalte, wie beim Weib- chen ; aus der dort befindlichen Geschlechtsöffnung quillt das Sperma her- vor, wahrscheinlich künstlich durch den Willen des Thieres hervorgerufen, wie das Menge von Lymphia und Agalena angibt,* wobei der Samen auf Eäden eines Netzes entleert wird und von diesen nimmt ihn das Männchen auf seine Palpen. Bei Epeira diademata habe ich einmal während der Paarung ein ejaculationsartiges Vorquihen des Spermas beobachtet. Die Copulationsorgane des Männchens sind sehr complicirt. Die unteren Glieder (6. a, h, c, d, e) der Palpen sind den entsprechenden Theilen der Weibchen ähnlich; das 6. Glied (6. /), (Cymbium) ist kahnförmig; in seine Vertiefung zurückgezogen finden die eigentlichen Copulationsorgane Schutz. Aus der Mitte der Vertiefung des Cymbiums erhebt sich mit einem dünnen Stiel eine schwach chitinisirte, häutige, ganz lichte Blase, (6. h), die Menge «spiralisch gewundener Muskel», Lebert «Pulvinar elasticum» genannt hat. Sie ist einziehbar durch innere Muskeln und kann wieder her- vorgeschnellt werden. Auf ihrem oberen Pole sitzen verschiedene Gebilde und zwar ist unter diesen jener Theil am grössten, welcher das Sperma zu übertragen hat. Er besteht aus einem Grundglied (6. i) und einem mit diesem in Gelenkverbindung stehenden Endtheil (6. k), ans dem Endtheil wächst das Spermophorum (6. l) hervor. Dieses ist ap der inneren Seite löffelförmig ausgehöhlt und dient zur Aufnahme des Spermas. Das Sperma wird wahrscheinlich auf einen Faden geleert und von dort kommt es auf das Spermophorum, wozu dieser Theil gut benützt werden kann, da die Eänder der löffelförmigen Vertiefung zweimal ausgebuchtet sind und so zum herabstreifen des SjDermas vom Faden eingerichtet sind. Ich habe während der Paarung befindliche Männchen untersucht und Sperma nur im S]3ermo- * Menge A. : Ueber die Lebensweise der Araclmiden. 211 pliorum gefunden, alle übrigen Theile waren trocken. Von der Vertiefung führt eine Kinne bis an die gekrinumte Spitze (b. vi) des Spermoplioruins, die vielleicht zum Abliiessen des Spermas dient, da dic'se gekrümmte Spitze gerade in die Mündung der in die Keceptacula führenden Köhren passt. Ausserdem kann das Männchen das Spermophorum in die Vaginalöft'nung einbringen. Der Clavus des Weibchens richtet wahrscheinlich das Spermo- phoruni in diese Oeffnung oder in jene. Ausserdem findet sich noch ein haken- förmiger kleiner Theil (fi. ;/) am Ende des das Spermophorum tragenden Glie- des, in welchem die Köhrc mündet, welche den Ausführungsgang einer im Cymbium befindlichen Drüse bildet. Dieser hakenförmige Theil passt eben- falls in die Mündung der in die Keceptacula führenden Köhren. Die übrigen kleinen Glieder der Blase aufsitzend dienen wahrscheinlich zum Fassen des Schlosses, Die homologen Theile sind auch an den Gangbeinen zu finden. Jedes Gangbein besteht aus acht Gliedern, das achte (Klauenglied)* ist sehr klein und in eine V ertiefung des siebenten zurückgezogen. Das Cymbium ent- spricht dem 6. Gliede der Gangbeine, die Bbise (G. Ii.) ist die sehr erweiterte =■= Brandt u. Ratzeburg: Medizinische Zoologie, p. 8S, Menge: lieber die Lebensweise d. Araclmiden p. 16. Gelenkhant zwischen dem 6. und 7. Gliede. Aus dem achten Ghede (6. k), ist das Síjermoi^horiim (6. l) hervorgewachsen und die hakenförmige Spitze (6. m) entspricht der Kralle. Meine Ansicht beruht auf anatomischen und emhryologischen Studien. Die Paarungszeit dauert in Budapest und Südungarn von Mitte Septem- ber bis Mitte October. Die Paarung selbst habe ich immer nur bei schönem Wetter Mittag und Nachmittag beobachtet ; spät Abends nie. Das Männchen baut sich (S. die beiliegende Figur) ein kleines Nest (A) in der Nähe des Netzes (B) vom Weibchen, wo es wartet und hin und wieder hinausrennt und über die verbindende Brücke (C) auch auf das Netz des Weibchens läuft, um es zur Paarung zu bewegen. Bei der Paarung hängt das Weibchen an den zwei hintersten Füssen, mit dem Bauch gegen das Männchen, die- ses aber mit dem Bücken abwärts, wie es die Zeichnung zeigt. Das Uebrige ist zum grössten Theil bekannt (Menge). Das Weibchen verfolgt selten das Männchen und dieses verliert vielleicht nie sein Leben durch das Weibchen, da es zur grossen Vorsicht einen Faden (D) von der andern Seite der Brücke zieht und an diesem hinabfallend leicht aus dem Bereiche des Weibchens kommt, das über die Brücke nicht gehen kann. Die Eier werden von Anfang bis gegen Ende November gelegt, oft in zwei Partien. EEKIAEUNG zu TAFEL VIL 1. Fig. Epeira diademata CI. ÿ . Theil der unteren Fläche des Abdomen 10. Vergrösserung. cl = clavus. r = rima transversalis. 0 = epigyne. Í2. Fig. Längsschnitt (schematisch) durch dasselbe. 10. Vergröss. cl = clavus. 0 = epigyne. od— oviductus. 3. Fig._ Epeira diademata Cl. Ç Epigyne. 60. Vergröss. a = rima transversalis vaginalis. h — Geschlechtsöffnung. c = seitliche Platte der Epigyne. d = obere Platte der Epigyne. e = clavus. / = Öffnung der einfühi’enden Röhren des Recept, sem. g = receptaculum seminis. k = gekrauste Falte. Epeiia diademata Cl. Receptaculum seminis aus der Epigyne genom- men. 120. Vergröss. f = Öffnung der einführenden Röhre. 213 h = einführende Köhre, i = ausfülirende Eöhre. k = ‘gekrauste Falte. 5. Fig. Epeira diademata CI. Querschnitt (scliematisch) der Epigyne. g = receptaculum seminis. 6. Fig. Epeira diademata Cl. rf Taster. a = Maxilla. b — Trochanter. c = Femur. d z= Genu. e — Tibia. f = Cymbium. h = Blase (pulvinar elasticum). i = Pars basalis. k = Pars terminalis. I = Spermophorum. in = Spitze des Spermophorum. 7. Fig. Lyniphia. cf* Brücke zur Aufnahme des Sperma (Nach Menge). 8. Fig. Agalena labyrinthica cT . Brücke zur Aufnahme des Sperma. (Nach Menge.) 214 Pag. 142. MORPHOLOGISCH-PHYSIOLOGISCHE BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER HEXARTHRA POLYPTERA, SCHM. EINE VON DER KÖN. UNG. NATUEHISTOBISCHEN GESELLSCHAFT GEKRÖNTE PREISSCHRIFT.* Von Dr. Eugen Daday in Klausenburg. (Tafel Vm., IX.) Als ich mein im Sommer 1882 in verschiedenen Gegenden Siebenbür- gens gesammeltes zoologisches Material durchsuchte, fand ich zwischen d.en bei Seeligstadt (im Grosskokler Comitat) aus einem kleinen Sumpfe gesam- melten Thierchen eine Xa«p/ms-Larven-ähnliche Form, deren innere Orga- nisation und vorderer Körpertheil aber ganz auf Räderthierchen erinnerte. Vorherein konnte ich es nicht entscheiden, ob mir ein Räderthierchen, oder eine Nauplius-Lavve irgend einer Crustacee vorliegt ; spätere Untersuchun- gen überzeugten mich, dass ich mit einem sehr interessanten Räderthierchen zu thun habe. Aus der mir zur Verfügung stehenden Literatur entnahm ich sobald, dass ein ähnliches Räderthierchen bis jetzt nur aus Egypten und aus England bekannt ist, nämlich das von L. Schmarda entdeckte Hexarthra polyptera und das von Hudson beschriebene Pedalion mira. Vergleichende Studien überzeugten mich davon, dass die von mir untersuchte Form mit den obengenannten identisch ist, weshalb ich sie auf Grund der Priorität nach Schmarda Hexarthra polyptera nannte und Hudson’s Pedalion mira als Synonym betrachtete. Der Umstand, dass die Hexarthra polyptera bis jetzt nur aus Egypten und aus England bekannt war, während sie im übrigen Fauna-Gebiet Europa’s und speciell in Ungarn noch gar nicht beobachtet wmrde, ferner auch ihre Organisations- Verhältnisse, in Folge deren sie ein sehr auffallen- des Verbindungsglied zwischen den Rotatorien und Crustaceen bildet, bewog mich dies interessante Thier näher zu untersuchen. Der vorgelegten Aufgabe entsprechend, gebe ich zuerst die anatomi- * Die Ausgabe dieser Arbeit wurde durch tbeilweise Subvention der kön. ung. Naturhistorischen Gesellschaft unterstützt. 215 sehen Verhältnisse, aber so, dass zugleich auch die hystologisch -physiologi- schen Ergebnisse dargeboten werden. Die beiliegenden Abbildungen wurden nach mikroskopischen Präpa- raten naturgetreu gezeichnet. Zur Enumeration der Litm-atur bemerke ich, dass ich ihr Verzeichniss mit dem gi-ossen Werke Ehrenüero’s beginne, in dem alle dieses Thema betreffenden früheren Arbeiten von ihm in Betracht genommen und gewürdigt worden sind. LITEBATUR-VEBZEICHNI8S. 1 . Ehrenberg : Die Infusionstliiercben als vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. 2. Leydig : lieber den Bau und die systematische Stellung der Räderthiere. Z. f. w. Z. VLB. l.H. 3. Vogt C. : Einige Worte über die system. Stellung der Rildertbiere. Z. f. w. Z. VII. B. 3. H. p. 193. 4-. ScHMARDA L. : Zur Naturgeschichte Aegyptens. Denkschrift der kais. Akademie der Wissenschaften. Math. Naturw. Classe VIL B. 1854-. 5. Bürmeister : Noch einige Worte über die systematische Stellung der Räder- thiere. Z. f. w. Z. VIII. B. l.H. p. 152. (}. Grenacher : Einige Beobachtungen über Räderthiere. Z, f. w. Z. XIX. B. 4. H. p. 483. 7. Hudson : On a new Rotifer. The Monthly Microscopical Journal. 1871. sept. 1. p. 121. PI. XCIV. 8. « Note on Pedalion mira. Loc. cit. 1871. november 1. pag. 215. 9. « Is Pedalion a Rotifer? Loc. cit. 1872, nov. 1. pag. 2()9, PI. XXXHI. 10. DebyJ. : Is not the Rotiferous genus Pedalion of IltidKon synonymous with llexartlira of L. »SVA marda ? Journal Roy. Micr. Soc. 1879. Vol. H. pag. 384, 1 1. Hudson : Note on Mr. Debys paper with cuts, .Journ. Micr. Soc. 1879. Vol. 11. pag. 386. 12. Bartsch S. : Rotatoria Hungáriáé. Budapest. 1877. 13. Eckstein K.; Die Rotatorien der Umgegend von Giessen. Z. f. w. Z. XXXIX. B. 3. H. pag. 343. 14. Carus-Gerstaecker : Handbuch der Zoologie. H. B, 1863. p. 415 — 421. 15. Gosse Ph. H, : On the structure, functions and homologies of the manduca- tory organs in the class. Rotifera. Phil. Transactions of the Royal Soc_ of London. Vol. 146. 1856. p. 419. 1(). Metschnikow E. : Apsilius lentiformis, ein Räderthier. Z. f. w. Z. XVI. B pag. 346. 17. Semper C. : Trochosphæra aequatorialis. Das Räderthier der Philippinen. Z.f. w. Z. XXH. B. p. 311. 18. Rvy Lankaster : Remarks on Podalion. Quarterly Journ. IMicrosc. Seien. N. S. XII. 1872. p. 338. 19. Barrois : L’embryogenie du genre Pedalion. Revue scientif. XHI. 1877. p. 303. 20. Bütschli Ü. : Untersuchungen über die freilebenden Nematoden und die Gat- tung Chaetonotus. Z. f. w. Z. XXVI. B. p. 363. 21. Claus C. : Ueber die Organisation und die systematische Stellung der Gattung Seison. Festschrift zur Feier des 25-jährigen Bestehens d. k. k. zool. bot. Gesellschaft in Wien. 1876. 0^. „ Zur Kenntniss der Organisation von Seison. Zool. Anzeiger, 1880, pag. 548. 23. Giard A. : The Orthonectida, a new Glass of the Phylum of the Worms. Quart. •Journ. of Miser. Science. New ser. XX. 1880. p. 225. 24. Daday J. : Adalékok a Rotatoriák ismeretéhez. Erd. muz. egyl. évkönyvei. II. köt. 6. sz. 25. « Oecistes crystallinus Term, rajz, füzetek 3., 1879, 2.50. 26. Claus C. : Grundzüge der Zoologie. Marbiu-g und Leipzig. 1872. 27. Parádi Iv. : Az intracellularis emésztés különös tekintettel az Örvényférgekre. Orv. term. tud. Értesítő. Vili. é\T. p. 271. 28. Thanhoffer L. : Adatok a zsirfelszivódáshoz. M. tud. Akad. term, tud. Értek. II. köt. 10. sz. 1873. 29. Metschnikow E. : Zur Lehre über die intracelluläre Verdauung niederer Thiere. Zool. Anzeiger. 1882. Nr. 113. pag. 310. .30. Jeffery Parker : On the histology of Hydra fusca. Quart. Journ. of Miser. Sc. Apr. 1880. p. 223. 31. Sommer F. : Die Anatomie des Leberegels, Distoma hepaticum. Z. f. w. Z. XXXIV. B. 4. H. p. 578. ÄUSSERE KÖRPERFORM. Unter den Organisationsverhältnissen, welche die Hexarthra polyptera mit den Crustaceen und besonders mit den Nauplius-Larven in nähere Beziehung bringen, steht in erster Reihe die Form des Körpers, weshalb sie jenen mehr gleicht, als irgend anderen Rotatorien. Man findet zwar auch zwischen den Rotatorien einige, deren äussere Körperform mehr-minder eiförmig ist, so z. B. bei einigen Formen der Hydatineen, besonders bei der Hydatina sßnta, ferner bei allen Formen der Polyarthreen, so auch bei dem Genus Anumea, Asplanchna und Ascomorpha, aber deshalb ist die Körper- form bei keiner der erwähnten so auffallend und so sehr ähnlich den Nau- p/i?iS-Larven der kleinen Copepoden, als die der Hexarthra polyptera. Ein vergleichender Blick auf die 1. Figur der beigelegten VIII. und IX. Tafel und auf die Abbildungen der von C. Vogt oder von C. Claus gegebenen Wíüp/íZís-Larven kann sobald zur Ansicht führen, dass die Hexarthra polyptera in Hinsicht ihrer allgemeinen Körperform thatsächlich auf NaupliusAjQx\&n erinnert. Ihr Körper ist nämlich eiförmig, vorn breit, hinten dagegen gespitzt und obgleich er ganz walzenförmig ist, deshalb ist sowohl seine Rücken- als auch seine Bauchseite bemerkbar, was besonders an den inneren Organen in Ansicht tritt, hauptsächlich dann, wenn man in Betracht nimmt, dass bei den bis jetzt bekannten Botatorien das Ovarinm ventral unter dem Darmkanal, dieser bingegen dorsal imd endlicb, dass das Nervencentrum ober dem Scbbinde liegt. Die Körperregionen sind zwar massig abgesondert, aber nicht so scharf, dass man die Kopf-, Eiimpf- und Apical-Eegion bestimmt am ersten Blicke von einander unterscheiden kann. Die Kopfregion ist sammt dem Eäderorgane ziemlich vom Eumpfe geschieden und dadurch erinnert die Hexarthra an die Formen der Philoclinccn. Der Eumpf ist dage^gen mit der Apicalregion verschmolzen und nur jene zwei Querfurchen deuten massig die Apicalregion an, welche den hinteren Körpertheil in zwei Segmente zu theilen scheinen, aber thatsächlich nicht theilen, weil sie nur oberflächlich verlaufen. Auch in dieser Hinsicht erinnert die Hexarlhra auf junge Naujűius-ítíH'xen, insofern ihr Eumpftheil den Kopfbrusttheil jener ganz repräsentirt, in welchem das Nervencentrum, der Schlund, der Kaumagen, der Darm liegt mit einem Theile des Ovariums, während die von Querfurchen begrenzten zwei Segmente, das heisst der Fjiidtheil des Körpers dem Abdo- men der Nauplius-Jjdi'ven entspricht, indem sich am ersten Segmente ven- tral die Genitalöffnung befindet, an der Spitze dos zweiten Segmentes hin- gegen ein wenig rückwärts gekehrt die Afteröffnung mündet. Uebrigens beweist die Aehnlichkeit der obengenannten Körperregionen der Hexarthra mit dem Kopfhruststücke und Abdomen der Ncaiplius-haryen auch der Umstand, dass am vorderen Eumpftheile der Hexarthra an der Basis des Eäderorgans im Kreise sechs ruderartige Anhänge entwickelt sind, welche sowohl ihrer Form, als auch ihrer Thätigkeit nach ganz den Naîiplius- Larven, respective Gliedmassen der Copepoden ähnlich sind und unter- scheiden sich natürlich nur dadurch, dass die Euderfüsse bei den Nauplius- Larven und den Copepoden an der Bauchseite des Kopfbruststückes befestigt sind, bei der Hexarthra hingegen — wie erwähnt — am vorderen Eumpf- theile im Kreise gelagert Vorkommen. Die Aehnlichkeit der zwei letzten Segmente des Hexarthra-Körpers mit dem Abdomen der Naiq^lius-hiivyen und überhaupt den Copepoden illustrirt ausser den obengenannten Merk- malen, nach welchen die Genitalöffnung an der Bauchseite, die Afteröff- nung hingegen ebenfalls abgesondert an der Spitze des letztes Segmenten münden, auch jener Umstand, dass vom letzten Segmente des Hexarthra- Körpers, an der Bauchseite von einander ziemlich entfernt, zwei fingerför- mige, walzige, an ihren Spitzen bewimperte Fortsätze entspringen, welche an die am Abdomenende der Copepoden sich befindenden Furcalanhänge auffallend erinnern. Und die Aehnlichkeit beider Bildungen ist um so augen- scheinlicher, weil die Afteröffnung in allen Fällen zwischen und ober ihnen an der Eückenseite mündet. Die Hexarthra polyptera ist ohne Zweifel in Hinsicht ihrer äusseren Form eine der interessantesten Eotatorien, welche ein Uebergangsglii'd bildet 218 zu den Arthropoden auf Grund der Nauplms-h?irYen der Crustaceen und verbindet die Rotatorien mittels der Triarthra longiseta und Polyarthra platyptcra mit den Copepoden. Die an der Bauchseite der Triarthra longiseta befestigten drei walzigen und borstenförmigen, bewegbaren Anhänge, so auch die an den Körperseiten der Polyarthreen büschelförmig angebäuften federförmigen Flossen sind ganz homolog und zugleich auch analog mit den flossenförmigen Anhängen der Hexarthra und erreichen in denselben sozusagen ihre ideale, vollkommene Form. Betrachtet man das Thier an der Bauchseite, so sieht mau von der Mitte des letzten Segmentes von der Mittellinie beiderseits je einen walzigen, unten dicken, in der Mitte sich verschmälernden und au der Spitze aufge- triebeuen, fingerförmigen Fortsatz entspringen (Tafel VIII. Fig. 1, 2 und Tafel IX. Fig. 1 , 2 o. f.) die ich Furcalanhänge nenne in Folge ihrer morpho- logischen. Aehnlichkeit, die zwischen ihnen und zwischen der Copepoden- furca besteht. Diese Furcalanhänge bilden eine continuirliche Fortsetzung des Körpers, welche vom Körperintegument bedeckt sind. In ihrem Innern bemerkt man auch bei der stärksten Vergrösserung nur ein körniges Plasma, welches dem unter dem Integument sich befindenden körnigen Plasma der Matrix ganz gleich ist und mit dieser in continuirlicher Verbindung steht. Die die Furcalanhänge bedeckende äussere Schichte ist eine einfache, durchsichtige, structurlose Cuticula, welche ganz glatt ist und nur bei der Spitze der Furcalanhänge erheben sich aus ihr feine Wimper, die sich undu- lirend bewegen. Die Eotatorien — wie bekannt — charakterismen zwei, selten drei am Fussende befestigte, lancettförmige Plättchen, an deren Spitze durch eine kleine Oeffuung sogenannte Kittdrüsen münden, mit Ausnahme der Tuhi- colarinen-ÍMnilie, wohin z. B. Oecistes crystallinus, Steplianoceros Eicli- liornii, Melicerta ringens, Conochilus Volvox, Lacinularia socialis und die jP/osaíA/rúí-Arten zu reihen sind. Die Forscher benannten jene kleinen Plätt- chen mit dem Namen «Finger». Die Furcalanhänge der Hexarthra wären also mit jenen zu vergleichen, aber man kann die zwei Bildungen nicht für homonom betrachten, weil z. B. bei der Hexarthra, weder die Kittdrüsen Vorkommen, noch die Furcalanhänge, ihrer Form und ihrer Stellung wegen, für jene Function befähigt sind, welche die obengenannten Finger bestreiten. Und in der That stehen die Furcalanhänge der Hexarthra ohne Analogie unter den Botatorien und wenn sich überhaupt eine sehr geringe Aehnlichkeit zum Typus zeigt, so kann diese nichts Anderes sein, als dass doch einige Botatorien bekannt sind, bei denen keine Finger, sondern nur Wimper an der Fussspitze Vorkommen, so z. B. bei allen Formen des Pterodina-Cjeaws. Deshalb glaube ich mich nicht zu irren, wenn ich behaupte, dass die bewimperten Furcalanhänge der Hexarthra dieselbe physiologische Aufgabe bestreiten, welche die Pterodinen mit den Wimpern “219 ihres Fusses, sie bewirken nämlich das Schwimmen durch die undulirende Bewegung derselben. Ausser diesen bestreiten aber die Furcalanhänge der Hcxarthra auch noch eine andere physiologische Aufgal )e, nämlich sie dienen als Stützpunkte den abgelegten Eiern, welche das Mutterthier solange an ihrer Bauchseite mit sich schleppt, bis die kleinen Embryonen vollkom- men entwickelt sind. Zuletzt will ich bemerken, dass L. Sciimarda von den Furcalanhän- gen weder in seinen Zeichnungen, noch in dem Texte eine Erwiihnung macht. Hudson bemerkte jene Gebüde ganz richtig und zeichnete sie zwar schematisch, aber naturtreu, und äusserte sich auch darüber, dass die Wim- per derselben sehr schwer zu beobachten sind, ohne dass er von der wesent- lichen Beschaffenheit jener Gebilde Daten geliefert hätte. INTEGUMENT. Die Hcxarthra polyptcra gehört in Hinsicht ihres Integuments zu . jenen Rotatorien, deren Körper von einer biegsamen Cuticula bedeckt ist und insofern gleicht sie den Formen der Hydatinccn-, rhüudinccn- so auch der Polyarthrcën- und Asjdanchnccn-Fiimilion. Im Integument der Hcxarthra kann man, wie bei allen Rotatorien, zwei Schichten unterscheiden, näm- lich die Cuticula und die Hypodermis. Die Cuticula wird von einem dünnen, durchsichtigen, sehr biegsamen und structurlosen Häutchen gebil- det, die in Bezug ihrer chemischen Eigenschaften in naher Beziehung steht zur Chitinsubstanz der Arthropoden, und wie es Leydig schon bewiesen hat, widersteht jene Cuticula allen chemischen Reagenzen, wie die Chitin- substanz, und ich überzeugte mich durch Anwendung von Kalilauge darüber, dass die Ejiidermis der Hcxarthra eine wirkliche Cuticula ist, die an allen Punkten des Körpers gleich dick ist und nicht nur die Oberfläche des Körpers bedeckt, sondern auch durch die Muudöff’nung in den Schlund, ja sogar in den Kaumagen hinein dringt und hier die Kiefer bildet und dadurch einen bestimmten Beweis liefert, dass auch der Kaumagen aus den einge- stülpten Zellen des embryonalen Epilffast entstanden ist. Ferner findet man auch Fortsetzungen der Cuticula in der Afteröffnung und im Mastdarme und sogar, obgleich in geringer Ausdehnung, auch in der Genitalöffnung. Bemerkenswerth ist auch der Umstand, dass die Cuticula hei den Segmen- ten gering einsinkende Leistchen bildet, die besonders an der Riickeiiseite gut entwickelt sind und den Muskeln Heftuugspunkte lüeteii, gerade so, wie das Chitingerüst bei den Arthropoden. Die Hypodermis ist ebenfalls am ganzen Körpi'r verbreitet, hesti'ht aus einer feingranulierten Protoplasmasuhstanz, in welcher hie und da zer- streut kleine ovale Zellkerne sichtbar sind. Diese Protoi)lasmaschicht bildet, wie (hes Leydig dargethan,* ein auffallend modificirtes Bindegewebe, einen * Loc. cit. pag. 104. 220 letzten Rest der unverändert gebliebenen, während der Fortbildung des Embryos sich von einander entfernenden bald zerfallenden Zellen der Fur- chungskugel. Dieses bestätigt der Umstand, dass die Zellkerne von einander in gleicher Entfernung liegen und dass die Protoplasmaschicht einen den Körperraum umfassenden Schlauch bildet. Die Hypodermis ist in den Fur- calanhängen, welche sie ganz ausfüllt, am stärksten entwickelt, ferner an der Basis des Räderorgans, von wo sie mit sehr feinen Fortsetzungen in die Lappen des Räderorgans hinein reicht, gerade so, wie bei der Lacinularia socialis, oder wie bei den Arten der Philodinem-^-Ami\ÍQ. Auch die flossen- förmigen Anhänge sind mit der Hypodermis ausgefüllt. Von der Function der Cuticula habe ich in physiologischer Hinsicht zu bemerken, dass sie nicht nur zur Schützung des Körpers, sondern auch zur Befestigung der Muskeln dient durch den oben genannten, in die Leibes- höhle hineinragenden Leistchen. Die Hypodermis scheidet in erster Reihe die Cuticula aus und ist in dieser Hinsicht analog und zugleich auch homolog mit der Chitinogenen Schichte der Arthropoden ; aber sie hat ausserdem auch an der Bildung der inneren Körperwand einen Antheil, und einige Fortsätze von ihr fixiren zufällig auch manche innere Organe. Analoge Fälle sind von Leydig bestätigt, der sich in dieser Hinsicht auf die Asplanchna Sicboldii und auf die Notommata ccntrura beruft. Zum Integument gehören auch jene mächtigen, befiederten Borsten, die an der Sjjitze der flossenförmigen Anhänge entspringen, insofern alle als Bildungen der Cuticula zu betrachten sind. Diese mächtigen Borsten sind an den in der Mittellinie der Bauch- und Rückenseite entspringenden flossen- förmigen Anhängen ganzrandig und etwas gebogen, während die an den Seitenanhängen geschlängelt sind. Charakteristisch ist die dichotomische Verzweigung der Spitzborsten aller flossenförmigen Anhänge, deren ein- zelne Zweige entgegengesetzt einwärts gebogen sind. Diese Spitzborsten charakterisirt auch ihre bulbusartig aufgetriebene Basis, ihre dünne Mitte und dass ihre dichotomische Verzweigung von der Basis ziemlich fern beginnt. L. ScHMARDA zeichnet alle diese Borsten verzweigt, Hudson hingegen stellt sie alle einfach dar. Auf Grund meiner Beobachtung kann ich kaum zweifeln daran, dass sich beide Forscher irrten, indem bei unserem Thiere, wie ich es oben dargethan habe, sowohl verzweigte, als auch einfache Borsten Vorkommen. M as die Mächtigkeit der Borsten anbelangt, da kann man kaum zweifeln daran, dass die vergrösserte Oberfläche der flossenförmigen Anhänge die Schnelligkeit der Ortsbewegung befördert, wozu sie besonders ihre ent- gegengestellten zahlreichen zarten Börstchen befähigen, deren Struetur sehr wohl an die Fiederborsten der Ruderantennen von Cladoceren erinnert. DAS KÄDEKOKGAN. Das Eäderorgan der Hexarthra ähnelt im Allgemeinen dem der AsplancJma- Arten; es ist vom Rnmide durch eine halsartige Verjüngung abgesondert, wie es Taf. VIII und IX, Fig. 1 darstellt. Diese Figuren gehen ein ziemlich deutliches Bild davon, dass das Eäderorgan eigentlich einen bewimiierten Kranz bildet, der in der Mitte des Eückenrandes sehr schwach gewölbt ist, die Mitte des Bauchrandes aber an beiden Seiten durch eine kleine Einseukung ausgebuchtet und so zu sagen lappig ist. Das Eädenn-gan bildet aber keinen continuirlichen Kranz, weil ihn die kleinen Läppchen uMerbrechen, indem sie ein wenig gewölbt sich einwärts biegen und dadurch erinnern sie an die Zeichnungen Hudson’s. Uebrigens ergänzt den Kranz des Räderorgans die bewimperte Lipj)e. Die Hauptsubstanz des Räderorgans besteht aus graugranulirtem Pro- toplasma, welches der Hypodermis angehört. Das Protoi)lasma erfüllt aber nicht das ganze Eäderorgan als ringförmige Masse, denn es ist, wie es die beigelegten Figuren auch zeigen, nur in der Basis jenes Organes in grös- serer Menge entwickelt, während es im Randtheile nur in kleinen, diiim- verzweigten Fortsätzen vorkommt. Bemerkenswerth ist auch der Umstand, dass hier solche Zellen, wie bei den verschiedenen Rotatorien und haupt- sächlich bei vielen Hydatinecn und Brachioncm bekannt sind, gar nicht Vorkommen, indem dieselben hier von der Hyi^odermis substituirt werden. Die Masse der Räderorgansubstanz vermehren auch noch die Endi- gungen mehrerer Muskel, welche die Bewegung der verschiedenen Organe, so auch das Zurückzieh eu und das Ausstülpen des Räderorgans bewirken ; von diesen aber werde ich bei der Behandlung des Muskelsystems entspre- chende Erläuterung darthun. Schon Huxley, später Leydig und in neuester Zeit Eckstein leiteten die Aufmerksamkeit der Forscher darauf, dass bei vielen Rotatorien zwei Wimperreihen, respective zwei Räderorgane Vorkommen, von welchen das äussere mit stärkeren Wimpern behaftet, einfach nur zum Hervorbringen einer mächtigen Wassersprudel dient, während das innere, mit feineren Wimpern bedeckt, zur Aufgabe hat die durch das äussere Organ herbei- gebrachte Nahrung in die Mundöffnung zu bringen. Es ist auch aus der von Hudson gegebenen Abbildung (PI. XLIV, Fig. 3) klar ersichtlich, dass auch die Hexarthra ein doppeltes Räderorgan besitzt. Aber Hudson zeichnet dasselbe weder in einen übrigen Abbildungen, noch macht er im Texte seine Erwähnung davon. Auch ich konnte mich nicht darüber überzeugen und blieb deshalb bei der Ansicht, dass die Hexarthra thatsächlich nur ein einfaches Räderorgan besitzt und das muthmassend innere bildet die bt'wim- perte Lippe. Die Hexarthra liefördert zwar durch die Function ihres Räderorgans 222 die Ortsbeweguiig, aber dasselbe hat bei ihr keine so grosse Rolle, wie bei freischwimui enden Rotatorien, indem die ilossenai tigen Anhänge bei ihr als specielle Bewegungsorgane fungiren. In dieser Hinsicht nähert sich die Hexarthra den festsitzenden Tuhicolarinecn und ihr Räderorgan dient fast ausschliesslich zum Hervorhringen einer Wassersprudel, durch welche reiche Nahrung zu ihrer Mundöifnung gespült wird. BEWEGUNGSORGANE. Die Flexarthra poly'ptera stimmt in Bezug ihres Bewegungsorganes mit dem Triavthya- und Polyartlira-Genus überein und unterscheidet sich von jenen nur dadurch, dass während bei letzteren die Bewegungsor^ne fast primitiv sind, dieselben bei ihr einen hohen Grad der Entwicklung erreichten, indem bei ihr als Bewegungsorgane jene flossenförmigen sechs Anhänge dienen, die kreisrund an der Basis des Räderorgans, also am Schultertheil des Rumpfes befestigt sind und dem Thiere eine sehr charak- teristische Form und auffallendes Aeussere verleihen. L. ScHMARDA stellt sowolil ill Seiner Abbildung, als auch in seiner Be- schreibung die Hexarthra polyptera so dar, als wenn ihre flossenförmigen Anhänge paarweise an der Bauchseite nach einander liegen möchten und zwar so, als wenn das erste und mächtigere Paar von einander etwas ent- fernt gegen die Körperseiten, das nachfolgende, geringere Paar hingegen in der Nähe der Mittellinie, und zuletzt das dritte und kleinste Paar gerade in der Mittellinie des Körpers befestigt wäre. Diese Lagerungsverhältnisse sind wahrscheinlich von L. Schmarda nicht gesehen, sondern nach der Analogie Üer Nauplius-Larven dargestellt worden. Hudson behauptete mit Recht auf Grund eigener Beobachtung, dass die llossenförmigen Anhänge der Hexarthra an der Schulter des Rumpfes, an der Basis des Räderorgans im Kreise sich erheben. Ebenso lieferte er auch correcte Beiträge dafür, dass nicht alle flossenförmige Anhängen gleich sind, wie das L. Schmarda glaubte, sondern dass der an der Bauchseite be- festigte grösser ist, als die anderen, von welchen er auch sich durch seine Form unterscheidet. Die Resultate meiner Forschungen stimmen mit den Behauptungen Hudson’s überein, und überzeugten mich davon, dass die flossenförmigen sechs Anhänge thatsächlich an der Schulter des Rumpfes im Kreise be- festigt sind und zwar so, dass man das Thier von unten betrachtet drei, von oben ebenfalls drei Anhänge bemerkt, (Taf. VITT. Fig. 1 und Taf. IX. Fig. 1) indem ganz natürlich der Körper allentfalls je drei Anhänge unsichtbar macht. Die flossenförmigen Anhänge sind nachdem so vertheilt, dass einer in der Mittellinie der Bauchseite, einer hingegen in der der Rückenseite sich erhebt, während je zwei beiderseits einander entgegengesetzt befestigt sind. Charakteristisch bleibt für alle Anhänge, dass — wie es Taf. VIH. und IX. 223 Fig, 1 beweist — alle aus einer breiten Basis entspringen, welche aufgebla- sen und meliriuals eingesclinürt und etwas walzenförmig ist, während alle an ihrer Spitze lappig aussehen. Der tlossenförmige Anhang der Mittellinie von der Bauchseite, wie das schon Hudson bewiesen und ich erwähnt habe, ist etwas stärker, länger und auch in Hinsicht seiner Form verschiedener. Beigelegte Taf. MH. Fig. 1 stellt es deutlich dar, dass dieser Anhang von einer breiten Basis entspringend sich etwas verschmälert und beiläuüg in der Mitte durch eine scharfe Linie in einem Basal- und Apical- Glied sich differenzirt (Taf. Vlll. P^ig. 1 Jic). Das Basalglied ist gänzlich walzenförmig, besonders sein Vor- dertbeil, an welchem man verschiedene Anschwellungen und Vertiefungen bemerken kann, seine zweite Hälfte hingegen ist etwas zusammengedrückt und fast ganz glatt, aber an den Spitzen seines Endrandes erhebt sich je ein ziemlich starker, etwas auswärts gebogener P'ortsatz. Das Apicalglied ist ganz zusammengedrückt, an der Basis etwas breiter, an seinem rechten Bande entspringen drei kurze, starke, von einander gleich entfernte und aufwärts gestreckte, spitzige P'ortsätze und ausser diesen drei, von einander gleich entfernte, linksgebogene, lange, starre, befiederte Borsten. An dem linken Bande hingegen erhebt sich einer mit dem ersten der rechten Seite und einer mit dem dritten P'ortsatze entgegen gesetzter, ebenfalls spitziger und aufwärts gerichteter P'ortsatz, und ausser diesen drei von einander gleich entfernte sich rechts hiegende hefiederte Borsten. — Von der Spitze des Ai)icalgliedes entsi^ringt ebenfalls eine breite, fast bulbusartige, stark be- fiederte Borste, die sobald unweit von der Basis sich dichotomisch verzweigt ; die Zweige sind einwärts gekrümmt. Der Dorsal-Anhang beginnt ebenfalls mit einer breiten Basis, gerade in der Mitte des Körpers (Tîif. IX. Fig. I lute), entgegengesetzt dem Veiitral- Anhange, verschmälert er sich sehr schwach. Auch ihn theilt im zweiten Drittheile eine scharfe Linie in ein Basal- und Apicalglied, Das Basal- glied ist in seinen ersten zwei Drittheilen walzenförmig, an der Oberfläche mit mehreren Anschwellungen und Vertiefungen gekennzeichnet, während sein hinteres Drittheil etwas zusammengedrückt ist. Das Apicalglied heginnt mit einer breiten Basis, in der Mitte ist es beiderseits etwas ausgebuchtet, an seiner Spitze hingegen ausgebreitet und sehr zusammengedrückt. An dem * Bande seiner Spitze entspringen vier einfache, linksgebogene, gefiederte Borsten, an ihrem linken Bande hingegen von einander gleich entfernt eben- falls eine einfache, gefiederte, aber rechts gebogene Borste ; zuletzt entspringt von ihrem Endpunkte so auch von ihrem ventralen Anhänge mit einer brei- ten bulbusförmigen Basis eine dichotomisch verzweigte, starke Borste', deren Verzweigungen gerade so gebogen sind, wie die der Ventral-Anhänge. Die beiden Seiten- Anhangpaare ähneln ihrer äusseren P’orm nach den am Bücken befestigten, aber jene zwei Anhänge, welche an den Bücken- 15 Termiszet rajzi Füzetek. X. köt. 224 Seiten sich erheben, unterscheiden sich nicht nur von diesen, sondern auch von den an der Bauchseite seitwärts sich erhebenden und zwar insofern die äussere Spitze des Basalgliedes etwas hervorsteht und daran eine ziemlich lange Geissei trägt, welche in der That nichts anderes ist, als der Endappa- rat jenes mächtigen Nervens, respective Ganglions, der in den inneren Winkel des Basalgliedes tretend sich durch das ganze Basalglied quer erstreckt. Es unterscheidet sich ferner sowohl dieses, als auch das au der Bauchseite ste- hende Anhangpaar von den am Bhicken und an der Bauchseite seitwärts befestigten liossenförmigen Anhängen dadurch, dass an der Spitze ihres sehr stark zusammengedrückten Endgliedes beiderseits je vier geschlängelte, befie- derte Borsten entspringen (Taf. VIII. und IX. Fig. 1 ; ebenso von geschlängelter Form ist auch die gabelige Spitzborste. Alle flossenförmigen Anhänge bilden ziemlich leere Cylinder, respective leere Plättchen, in welchen man eine ziemlich dicke Protoplasmaschicht, als letzten Best der Hypodermis finden kann. Auch findet man in ihnen mit ihren Seiten parallel verlaufende Muskelfasern entwickelt, welche in den Spitzen endigen. In den rückseitigen Seitenanhängen findet man auch noch, wie oben erwähnt, je einen mächtigen Nerven, der sich bis in die äus- sere Spitze des Basalgliedes erstreckt, wo er dann mit einem ziemlich grossen Ganglion endigt (Taf. IX. Fig. 1 ei). Von diesen Muskelfasern, so auch von dem Verlauf der Nerven will ich nun nicht eingehender sprechen, weil ich eine genauere Beschreibung später bei der Betrachtung des Muskel- und Nervensystems zu gehen mir Vorbehalte. Was die physiologischen Verhältnisse und zwar die Function dieser oben kurz charakterisirten Anhänge betrifft, kann man kaum zweifeln daran, dass sie ausschliesslich zur Ortsbewegung dienen und dass sie solche Bewe- gung durch den Gebrauch ihrer quergestreiften Muskelfasern ganz gut voll- bringen können. Diese flossenförmige Anhänge erheben sich nämlich, in Folge der antagonistischen Function der Muskelfasern, bald vorwärts, bald biegen sie sich rückwärts, während sie auf das Wasser mächtige Schläge messen und dadurch ihren Körper rythmisch, so zu sagen springend, vor- wärts schleudern, wozu die Abflachungen der Endglieder und die von diesen entspringenden befiederten Borsten einen sehr guten Dienst leisten, indem alle diese Bildungen zur Vergrösserung der Flossenoherfläche sehr Vieles bei- tragen. Uehrigens kann man die Function dieser Organe mit der Thätigkeit der Kuderfüsse der Copepoden und besonders der der Nauplius-Larven ver- gleichen und illustriren, deren Ortsbewegungen mit den der Hexarthra polyptera sehr übereinstimmen. Ausser diesen speciell zur Ortsveränderung dienenden Anhängen, die ich ihrer Form und ihrer Function halber für Kuderorgane halte und ein- fach a Ruder» nenne, stehen auch noch manche andere Organe hei ihr im Dienste der Ortsbewegung, so kann z. B. wie ich es schon oben erwähnt 2^25 habe, auch das Käderorgau Ortsbeweguiigen verursachen durch die Bewe- ■ gung semer Wimper, wodurch die Buder rückwärts an den Körper gelegt, eine gleichförmige vorwärts haltende Bewegung, respective eine drehende Schwin- gung entsteht. Auch die Muskel des Körpers nehmen Antheil an der Orts- bewegung und von diesen, abgesehen von jenen, die die Buder bewegen, muss man speciell den an der Bückenseite verlaufenden Bumpfmuskel als solchen betrachten und anerkennen ; aber dieser Muskel, welchen ich eben- falls später bei der Betrachtung des Muskelsystems näher beschreiben werde, befördert nur in einem sehr geringen Grade Ortsbewegungen, verursacht fast ausschliesslich die Contraction des Bumpfes. MÜSKELSYSTEM. Der Verlauf der einzelnen Muskel ist den verschiedenen x\ufgaben entsprechend sehr verschieden und in dieser Hinsicht kann man LUnq-, Hügel-, Rumpf- und Rudermuskel unterscheiden, welchen Unterschied auch ich in meiner nächstfolgenden Beschreibung vor Augen halten werde. Ausser diesen besitzen auch das Tastrohr, der hintere Körpertheil, res2)ective die Genitalöffnung und die Furcalanhänge ihre eigenen Musliel, von welchen ich den ersteren Tastmushel, die übrigen wegen ihres Y erlauh Schrägmuskel nennen werde. Zwischen den von der Bauchseite sichtbaren Muskeln bemerkt man an der Basis des Bäderorgans von vorn herein zwei Muskel, welche einen Halbkreis bildend von einer Seite zur anderen verlaufen, diese nenne ich Ringmuskel (Taf. VIII. Fig. 1 liT, hi^) und zwar nicht nur deshalb, weil sie einen Halbring bilden, sondern weil sie sich bis zur Bückenseite erstrecken, auch diese durchlaufen und einen wirklichen Bing bilden. Der obere Bing- muskel (Taf, VIII. Fig, 1 liT, Taf. IX. Fig. 1 liT) bildet einen geradliegen- den Bing, während der untere (Taf. VHI. und IX. Fig. 1 hi'^) etwas gewölbt isto^md zwar so, dass er in «der Mittellinie des Körpers an den oberen anliegt, während er gegen die Körperseiten sich etwas herunterbiegt. Diese Muskel beobachtete auch Hudson und lieferte auch Abbildungen von ihnen, stellte aber den Verlauf des unteren nicht ganz richtig dar. Die Aufgabe dieser zwei Bingmuskel besteht, wie das schon aus ihrer Stellung und ihrem Verlauf sichtbar ist, darin, dass sie das Bäderorgan nach der Betraction verschliessen, wodurch der Frontaltheil des Thierchens etwas gewölbt und ganz glatt wird, die Muskel hingegen verkürzen sich und der obere wird dem unteren ähnlich gewölbt. Auch unter dem unteren Bingmuskel sind zwei Muskel bemerklich, die in der Mittellinie des Körpers sjjitzwinklig entsj)ringen und sich seitwärts allmählig von einander entfernen. Die Stellung und Form derselben erin- nert sehr an die ausgebreiteten Flügel eines Vogels, weshalb ich sie Flüqcl- muskel nenne (Taf. VIII. und IX. Fig. 1 si). Diese Flügelmuskel entsprin- 1.5* 226 gen, wie oben erwähnt, in der Mittellinie des Körpers und zwar an der Basis des baiichständigen Euders, sozusagen an einem und demselben Punkte, weshalb sie so Vorkommen und den Eindruck machen, als wenn sie ein zusammenhängendes Ganzes bilden möchten. Wenn die Euder sich rück- wärts biegen, so bilden die Elügelmuskel an ihrem äusseren Eande einen schwachen Bogen, während wenn die Euder sich vorwärts bewegen, so hebt sich der Anheftungspunkt jener Muskel aufwärts und dadurch wird ihr oberer Eand etwas eingebogen, aber gegen die Körperseiten hin bleiben sie in allen Fällen entfernt von einander befestigt an der Basis der lateralen Euder. Solche Elügelmuskel findet man aber nicht nur an der Bauch-, son- dern auch an der Eückenseite entwickelt, deren Anheftung und Verlauf mit den oben erwähnten ganz gleich ist. Ein kleiner Unterschied besteht nur darin, dass sie an der Basis der dorsalen lateralen Euder befestigt sind. Hudson macht von diesen Elügelmuskeln gar Imine Erwähnung, ich halte es aber für wahrscheinlich, dass er sie mit dem Muskel des ventralen Euders verwechselt hat, indem er sie an ihrem gemeinsamen ürsprungspunkte ungetheilt, im weiteren Verlaufe hingegen getheilt darstellt. Die Aufgabe und Function des Flügelmuskels beschränkt sich exclu- sive auf die Bewegung der Euder, trotzdem kann man sie nicht allein für Musculi levatores und Űexores, als vielmehr für tensores betrachten und ihre Aufgabe ist die ruderbewegenden Muskel in ihrer Function zu unterstützen, was ganz deutlich jener Umstand beweist, dass wenn die Euder rückwärts schlagen, auch das schmale Ende dieser Elügelmuskel rückwärts tritt, hin- gegen aber, wenn die Euder vorwärts schlagen, so hebt sich auch das schmale Ende, respective der Anheftungspunckt dieser Elügelmuskel nach vorn. An der Eückenseite verlaufen mehr Muskel, als au der Bauchseite ; man findet nämlich hier ausser den Eing- und Flügelmuskeln im Eumpfe des Thieres mit der Längsachse theils parallel, theils von dieser sich etwas abbiegend Längsmuskel, die ich, indem sie im Eumpfe verlaufen, Bunifif- muske.l nenne (Taf. IX. Fig. 1 iz). Hudson zeichnet sechs solche Eumpf- muskel, ich aber konnte deren, nur drei unterscheiden und zwar einen be- trächtlich grossen, gerade in der Mittellinie der Eückenseite und zwei klei- nere an beiden Seiten des Eumpfes. Es scheint mir sehr wahrscheinlich, dass zwei der von Hudson angegebenen Eückenmuskeln keine Eumpfmus- kel, sondern Eudermuskel sind, welche an der Basis des Eäderorgans ent- springen und dadurch den Forscher sehr leicht irreleiten können. Der in der Mittellinie des Eumpfes verlaufende Eumpfmuskel ist der mächtigste in der ganzen Muskulatur des Körpers ; er bildet ein breites Band, welches an der Basis des Eäderorgans an sieben Punkten entsiiringt und sich allmählig ausbreitend bis zur ersten Querfurche des Körpers reicht, wo er an einem von der Epidermis schwach eingestülpten Kamme, dem Ent- springungsende entsprechend, aus sieben Fasern besteht. Die bilateral verlaufenden Kumpfmuskel entspringen ebenfalls an der Basis des Käderorgans und zwar einzeln an fünf Punkten, von da verlaufen sie schräg auswärts und liäften ober dem grossen Kumpfmuskel sich an. Dieselben haben ebenfalls eine bandförmige Form und liestehen einzeln aus fünf Fasern. Die beschriebenen drei Kumpfmuskel bewirken das Ein- und Ausstid- pen des Käderorgans, besonders der im Käderorgane in verschiedenen Kich- tungen verlaufenden Aeste. Während der Ketraction dieser IMuskel ist das Käderorgan eingestülpt, bei Erschlaffung dersell)en erscheint das Käderorgan an der Stirne und seine Wimper heginnen ihre Function. Indem ein jedes Kuder eigene Muskel besitzt, muss ich dieselben je nach den Kudern besonders und einzeln beschreiben. Das ventrale Kuder besitzt, wie schon ol)en erwähnt, zwei Muskel, wel- che raudständig mit dem Kande parallel verlaufen und zwar so, dass sie sowohl in Hinsicht ihrer Anheftung, als auch ihres Verlaufs mit einander ganz übereinstimmen. Diese Muskel entspringen nämlich in der ventralen Mitte des Kumpfes, respective an der ersten Kingfurche, verlaufen eine Strecke lang gerade, dann dringen sie in Kuder hinein und bilden da, wenn das Kuder rückwiirts schlägt, einen Bogen, wenn es sich hingegen nach vorn bewegt, ist ihr ganzer Verlauf gerade. Diese Muskel sind hei ihren Anhef- tungspunkten, resi^ective hei ihrem Beginne breit, aber verschmählern sich allmählig in ihrem w'eiteren Verlaufe, his sie endlich an ihren Endungspunk- ten, d. h. in der Sjiitze dea Kuders ganz verjüngt endigen (Taf. VITI. Fig. 1). Das dorsale Kuder besitzt ebenfalls zwei Muskel, welche sowohl mor- phologisch, als auch in ihrem Verlauf mit den ventralen ganz übereinstim- men, weshalb ich eine nähere Beschreibung derselben für überflüssig halte um so mehr, da ihre grosse Aehnlichkeit ein Vergleich der beigelegten Abbil- dungen leicht bestätigen kann. (Verg. Taf. VIII. und IX. Fig. 1 .) Die Muskel der ventralen Seitenruder sind aber interessanter und ihr Ve^dauf auffallender. Bei diesen entspringt immer der eine Muskel mit zwei Aesten an der Basis des Käderorgans und zwar an jener Seite, an welcher auch das Kuder liegt, (Taf. VIII. Fig. 1 ez und verläuft mit dem Kande des Kuders parallel bis an die Spitze desselben, der andere Muskel hingegen entspringt an der entgegengesetzten Körperseite mit einem Aste beiläufig in der Mitte des ersten Körpersegments am hinteren KöriDcrtheil und nachdem er sich schräg gegen die Mittellinie gebogen, ins Kuder eintritt, verläuft er ebenfalls mit dem Kande parallel bis zu seiner Sjiitze (Taf. VIII. Fig. 1 cz'^). So verlaufi-n sich die Muskel beider ventralen Seitenruder und zwar der eine des rechten Seitenruders entspringt an der linken Körperseiten während der des linken Kuders an der rechten Körperseite sich anheftet. Der Verlauf der Muskel von den dorsalen Seitenrudern gleicht dem der 228 ventralen Paider, mit dem Unterschiede, dass bei diesen beide Muskel an demselben Punkte entspringen und zwar so, dass beide Muskel der rechten Seitenruder an der linken Seite des Rumples vor der ersten Querfurche, die der linken Seitenruder hingegen an der rechten Seite des Rumpfes den vor- herigen entgegengestellt entspringen. Diese Muskel liegen bei ihren Anhef- tuugspunkteu sehr nahe aneinander, aber entfernen sich in ihrem weiteren Verlaufe allmählig gegen die Mittellinie des Körpers von einander, bis sie zuletzt au den entgegengesetzten Seiten der Seitenruder sich erstrecken. (Taf. IX. Pig. 1.) Diese Rudermuskel verursachen die Bewegungen der Ruder, insofern sie durch ihre Contraction die Ruder vorwärts bewegen, während ihrer Erschlaffung hingegen sich rückwärts dieselben biegen. Die zur Genitalöffnung und zu den Furcalanhängen verlaufenden Mus- kel entspringen an der Rückenseite und erstrecken sich schräg rückwärts, weshalb ich dieselben SchrägemMshi nenne. Sie entspringen so ziemlich im ersten Segmente des Rumpfes und endigen bei der Genitalöffnung und bei dem Furcalanhange, wo sie sich in zwei Aeste spalten (Taf. VIII. und IX. Fig. 2 / ?.), der eine Ast bewirkt das Oeffnen und das Schliessen der Genital- öffnung, der andere hingegen bewegt den Furcalanhang. Der Tastcylinder besitzt zwei unverzweigte Muskel ; der eine von diesen erstreckt sich an dem oberen, der andere an dem unteren Rande des Tast- cylinders und beide verursachen die Seitwärtsbewegungen desselben. (Taf. IX. Fig. 5. tiz.) Die Lagerung der beschriebenen Muskel ist folgende : oben findet man die Ringmuskel, unter diesen die der Seitenruder und dann die der Mittel- ruder ; noch tiefer liegen die Flügelmuskel und ganz unten die Rumpfmus- kel, sowie diese Lagerungsverhältnisse Taf. IX. Fig. 1 darstellt. Zuletzt habe ich noch zu bemerken, dass ich jenen Muskel, welchen Hudson in der Lippe zu bemerken glaubte und zeichnete, gar nicht beobach- ten konnte, weshalb ich der Meinung bin, dass derselbe nicht existire und dass jenen Forscher ein Ast irgend eines mittleren Rumpfmuskels irre gelei- tet hat, den er als Lippenmuskel hielt und zeichnete. Vom histologischen Baue der Muskel kann ich kaum das Wenige be- stätigen, dass alle quergestreift sind, ferner dass die dünneren einer Mus- kelfaser entsprechen, die dickeren resp. die Rumpfmuskel hingegen Muskel- faserbündel, wie bei l^'iarihra Ion gt seta, darstellen, was aus dem Vergleiche meiner Zeichnungen mit denen von Geenacher gelieferten leicht ersichtlich ist, (Z. f. w. Z. XIX. Bd. Taf. XXXVII. Fig. 3). In den Flügelmuskeln und zwar in ihren den Seitenrändern zugewen- deten Theilchen bemerkte ich ober den Querstreifen ein ovales, körniges Körperchen (Taf. IX. Fig. 4 m^), welches ich wegen seiner Lage für einen Muskelzellkern halte, wozu mich auch der Umstand bewog, dass ich in jenen 229 zwei nucleolusartige Körperchen unterscheiden konnte, in Folge dessen ich die einzelnen Fibrillen als primitive Muskelfaser betrachte', und anffasse. Es kommen auch glatte Muskelfasern in den einzelnen Organen vor, so zum Beispiel im Kaumagen, in der Wand der contractilen Blase und der Eileiter, welche in die erste Gruppe der bei den Hotatorien festgestellten Muskelfasern zu rechnen sind, insofern sie ganz homogene, elastische Fasern darstellen. NEBVENSYSTEM. Den Centralpunkt des Nervensystems der Hexarihra polyptcra bildet ein ober dem Schlunde liegendes Ganglion, gerade so, wie hei den bis jetzt bekannten übrigen Piotatorien, mit Ausnahme der Lacinularid socialis, hei welcher nach Leydig, das Gehirn-Ganglion ober dem Kaumagen liegende vier Ganglien bilden, die denen von Eckstein gezeichneten, an der Basis des Biiderorgans an beiden Seiten des Schlundes hei der EacManis dilatata vor- kommenden Ganglien ähnlich sind. (Loc. cit. Fig. 33.) Das Gehirnganglion ist so ziemlich viereckig, etwas flach von grau-gi*a- nulirter Substanz, in welcher man die Ganglienzellen und in diesen je einen rundlichen Kern mit Kernkörperchen sehr gut unterscheiden kann. (Taf. IX. Fig. 1 . ag und Fig. 3.) Ihr oberer Band ist schmäler als der untere und in der Mittellinie desselben ist ein schwacher Einschnitt sichtbar, der wohl daran hindeutet, dass das Gehirnganglion ursprünglich aus der Verschmel- zung zweier Ganglien entstand. Die Seitenränder des Gehirnganglions con- vergiren vorwärts gegen die Körpermittellinie. Der hintere Band ist dreilappig. Das Gehirnganglion ist in ein feines, structurloses Häutchen gehüllt, welches auch auf die Nerven sich erstreckt und diese ihrer ganzen Länge nach bedeckt. Zwischen den grossen Ganglien-zellen bemerkt man feine Ner- venfihrillen, die man als Achsen der aus den Ganglienzellen entspringenden Nerven betrachten kann. Besonders an jenen Punkten kommen diese gut zur Ansicht, an welchen die Nerven entspringen, indem hier die Zellen nur aus granulirtem Protoplasma bestehen. Aus diesem Gehirnganglion entspringen drei Nervenpaare und ein un- paarer Nerv und zwar aus beiden Ecken ihres oberen Bandes die Ncri'i optici, aus beiden Ecken des hinteren Bandes die Tastnerven, welche in den dorsalen Seitenrudern sich verlaufen; unweit von diesen je ein Nerv, welche der Bauchseite zutreten, über deren Verlauf und phj’siologische Bedeutung konnte ich aber nicht ins Beine kommen. Und endlich entspringt ein unpaarer Nerv aus der Hinterrandmitte des Gehirnganglions, verläutt im Tasteylinder und ist deshalb als Tastnerv zu betrachten. Die Nervi optici treten vorwärts den Augen zu, sind anfangs dick, ver- schmälern sich aber gegen den Augenflecken (Tat. IX. Fig. 1 suj). Ihr ^ er- lauf und ihre Form kommt so ziemlich ein paar Hörnern gleich. Der Tast- 23U nerv der Kuder ist anfangs ebenfalls breit, verschmälert sich aber seinem Ende zu imd endigt in der äusseren Spitze des Basalgliedes der Kuder (Taf. IX. Fig. 1 ei). Die anatomischen Verhältnisse glaube ich in Taf. IX. Fig. 1. unter siq und ei so ziemlich genau gegeben zu haben. Auf Grund ihres histo- logischen Baues sind diese Nerven unter die marklosen, oder Kemak’schen Fasern zu reihen, insofern innerhalb der dünnen Nervenhüllen nur sein- feine Fibrillen zu unterscheiden sind, besonders bei Anwendung chemischer Keagentien. Eine Verzweigung und besonders die Endigungen der Nerven konnte ich nicht erforschen, so blieb mir auch unbekannt der Verlauf jenes Nervs, welcher in der Nähe des Tastnervs in den Kudern entspringt. (Siehe Taf. IX. Fig. 3 hiq.) Es schien mir wahrscheinlich, dass dieser Nerv sich verzweigt nnd die inneren Weichtheile innervirt. SINNESOKGANE. Von den äusseren Sinnesorganen der Hexarthrq polyptcra kannte L. ScHMARDA allein das Sehorgan ; Hudson constatirte auch das Tastorgan mit seinem differenzirten Endungsapparate, welches er in seinen Abbildungen und seiner Beschreibung näher behandelt. Auf Grund meiner Forschungen kann ich als sicher behaupten, dass das Tastorgan der Hcxarthra wirklich gut entwickelt ist, aber von ihren Endungsapparaten konnte ich nur den Tastcylinder und ihre Endungsformen in dem Borstenbüschel unterscheiden, steife Borsten, die sich am Käderorgan anderer Kotatorien vorfinden, kommen hier gar nicht vor. So konnte ich auch das Sehorgan gut unterscheiden, andere Sinnesorgane, oder auch nur für solche zu haltende Bildungen kamen mir nicht zur Ansicht. Das specielle Tastorgan, nämlich der Tastcylinder, erhebt sich in der Kückenmittellinie zwischen dem Käderorgan und dem Kückenruder (Taf. VIII. Fig. 1 t) aus einer breiten Basis ; sein Grundtheil ist ziemlich dick, verjüngt und verschmälert sich aber gegen sein Ende. Seine Oberfläche ist wegen mehreren Erhöhungen und Vertiefungen wellenförmig, sein Ende schwach, abgerundet und im Ganzen mit einer feinen Cuticularmembran bedeckt. (Taf. IX. Fig. 5.) In seinem Inneren bemerkt man zwei quergestreifte kleine Muskel, von welchen der eine dorsal, der andere dagegen ventral befestigt ist, die nicht nur den Cylinder auf- und abwärts, sondern auch rechts und links bewegen können. (Taf. IX. Fig. 5 iiz.) In der Mitte des Cylinders liegt der Tastnerv, welcher aus der Mitte des Gehirnganglions rückseitig ent- springt und in einem schwachen Bogen gegen und in den Cylinder tritt. Dieser Tastnerv verjüngt sich im hinteren Drittheile des Cylinders sehr auf- fallend, während er sich im Ende desselben in einem, von spindelförmigen Zellen gebildeten grossen, bulbusartigen Ganglion endigt, (Taf. IX. Fig. 5. cl.) Die Nervenachse, resp. die Fibrillen derselben theilen sich strahlenartig und es scheint als wenn sie die Zellen hindurch weiter bis in die Basis der fei- lien, ziemlich biegsamen Borsten sich erstrecken möchten, welche als Endungs- apparate des Tastorgaues dienen. Für einen zweiten Endimgsapparat des Tastorgans sind auch jene Nerven und resp. jene Bildungen zu betrachten, welche an der oberen Spitze des basalen Theiles der rückenständigen Seitenruder sich befinden (Taf. IX. Fig. 1 ei), die ich Budernerven nennen will. Hudson macht von diesen gar keine Erwähnung, obgleich man sie sehr leicht bemerken und sich davon überzeugen kann, das im basalen Theile der Seitenruder ein Nerv schräg verläuft und dass an der oberen Spitze jenes Basaltheiles ein aus spin- delförmigen Zellen gebildetes, hulhusartiges Ganglion hegt. (Taf. IX. Fig. 1 . ei und Fig. 5.) Dieser Tastnerv stimmt übrigens sowohl in seiner Struetur, als auch in den Eigenthümlichkeiten seines Ganglions in Allem, mit dem Nerv des Tastcylinders überein ; was der Vergleich der in Taf. VIII. und IX. unter Fig. 5 gegebenen Abbildungen leicht beweisen kann. Ein Unter- schied zwischen ihnen besteht nur darin, dass der Eiidungsapparat der Buder- nerven nur von einer ziemlich mächtigen und geschlängelten Geissei gel)ildet wird. (Taf. VIII. Fig. 5 o.) Das Sehorgan wird von zwei einfachen Augen gebildet, in welchen man eine Linse und dieselbe umhüllenden rothen Pigmentfleck an der Stirne gut entnehmen kann (Taf. VIII. und IX.), wohin der Sehnerv aus den obe- ren zwei Ecken des Gehirnganghons entspringend etwas mässig auswärts- gebogen verläuft. L. Schmarda macht die Bemerkung, dass die Augen an der Stirne nahe zu einander hegen, Hudson bemerkt mit recht, dass dieselben an den Seiten der Stirne, von einander ziemlich entfernt Vorkommen und dass sie sowohl durch ihre Lage, als durch den Verlauf ihrer Nerven an Stephanops lamelldris und an mehrere solche Botatorien erinnern, bei wel- chen zwei, vom Gehirnganghon ziemlich fern gelegene Augen entwickelt sind. vebdauungsappabat. Meine Beobachtungen von dem Verdauungsapparate der Hexarthra stimmen zwar im Allgemeinen überein mit den von Hudson gelieferten, aber weichen auch in einigen Punkten ab, was ich in Folgendem zusammenfas- sen wiU. Wie man an dem Verdauungsapparate der meisten Botatorien mehrere Theile unterscheiden kann, so kann man bei Hexarthra polyplera eine ]\Iund- öffnung, einen Schlund, einen Kaumagen, einen Oesoi^hagns, einen Chylus- und einen Dickdarm, ferner einen Enddarm mit einer Afteröffnung gut un- terscheiden, von Avelchen Theilen ich nun in angedeuteter Beihe meine Forschungsresultate liefern werde. Die Mundöffhung hegt in der Mittellinie des Körjiers an der Bauch- seite zwischen den zwei Lappen des Bäderorgans und besitzt eine ziemlich breite Lippe, wie es auch Hudson heobachtet hat. Von der Lippe . macht L. ScHMARDA gar keine Erwähnung, Hudson hingegen, obgleich er davon eine sehr kurze Beschreibung giebt, stellt doch sowohl die Muudöffnung, als auch die Lip23e in seinen Abbildungen ziemlich treu dar. Die Lippe bildet einen ziemlich dickwandigen Lappen, dessen Basis etwas schmäler ist, als sein freier Rand (Taf. VIII. Fig. 3 a), im Ganzen ist sie von viereckiger Form mit abgerundeten Ecken und etwas ausgebuch* tetem äusserem Rande. Diese meine Beschreibung stimmt nicht ganz mit der von Hudson gegebenen überein, ferner auch darin nicht, dass während Hudson die ganze äussere Oberfläche der Lipj^e mit WimjDern bedeckt zeichnet, ich das Dasein derselben nur an dem freien, abgerundeten Ende bemerkte. Die Substanz der Lippe bildet einfaches, granulirtes Protoplasma, in welchem ich gar keine Muskelfasern beobachtete. Die Mundöffnung ist abgerundet dreieckig, ihr Rand mit feinen Wimpern belegt, die durch ihre Bewegung die Nährstoffe in den Schlund treiben. Auch diese Beobachtungen kann ich mit Hudson’s Bemerkung nicht ganz in Einklang bringen, indem er die Mundöffnung durch eine Einschnürung in zwei Atrien getheilt mit blossem Rande zeichnet. Der Schlund wird von Hudson als ein einfaches Rohr beschrieben, dessen inneres Lumen mit Wimpern bedeckt ist, aber ich fand den Schlund der Hexarthra comjílicirter gebaut und musste an demselben einen Vorder- und einen Hinteidheil unterscheiden. Der Vorderschlund (Taf. VIH. Fig. 3^.^) stellt eine dünnwandige, cylindrische Röhre dar, die innerhalb von einer mit feinen Wimpern versehenen Cuticularmembran bedeckt ist. Der Hinter- schlund (Taf. VIH. Fig. 3 ist sehr auffallend gebaut und bis jetzt ganz allein stehend in der Classe der Rotatorien. Er ist sehr dickwandig, ange- schwollen und besitzt einen kleinen vorderen und einen grösseren hinteren Bulbus, gerade so, wie der Nematoden und erinnert dadurch speciell an den Schlund der Pdiahditis- Arten. Dieser Schlundtheil gleicht auch in seiner histologischen Struetur dem Schlunde der Nematoden, so auch dem Schlunde der Ichthydineen, welche von 0. Bütschli in die Gruppe der N ematoirhyn- cheen gereiht wurden. Er besteht nämlich aus dreieckigen, farblosen, mit homogenem Protoplasma gefüllten und mit ovalen Kernen versehenen Zel- len, die mit ihren Spitzen gegen und zwischen einander gelagert sind. Sowohl die äussere, als auch die innere Oberfläche dieses Schlundtheiles bedeckt eine homogene Cuticula, an der gar kehle Wimper Vorkommen. Auch die Communicationsverbindung zwischen dem Schlunde und dem Kaumagen beweist die ginsse Aehnlichkeit, welche ich zwischen dem PdiahdiUsSchlnnd und dem der Hexarthra polyptera beobachtet haben will. Der Kaumagen ist kugelrund und mit Ausnahme der Kiefer, ganz von homogener Substanz, m welcher ich keine Muskelfaser beobachten konnte, obgleich L. Schmarda von vier Muskeln eine Erwähnung macht. Hudson reflectirt auf den Kaumagen gar nicht, weder in seiner Beschreibung, noch 233 in seinen Abbildungen. L, Schmakda giebt von den Kiefern eine spärliche Beschreibung, nach welcher dieselben je sieben Zähne besitzen und dass ihre Form auf die der Triarthra erinnert. Meine Porschungsresultate stimmen ganz mit den gegebenen überein, ich überzeugte mich, dass die Kiefer der Hexartlira polyptera den Kiefern der Hydatineen und Bracliioneen ähneln und man kann an ihnen jene Skelettheile, welche Gosse an den Kiefern der Rotatorien beobachtet hatte, gut unterscheiden. Der Malleus- Stiel stellt hier ein ziemlich dickes Stäbchen vor, an welchen fünf Zälmclien sich erheben. Die Gabel und die Aeste des Incus kann man ebenfalls gut unterscheiden (Taf. VIII. Fig. 4). Alle jene Tlieile werden aber nur nach der Behandlung mit Kalilauge sichtbar. Die physiologische Aufgabe des Kaumagens kann naturgemäss keine andere sein, als dass er die durch den Schlund erhaltenen und in Besitz genommenen Nahrungstoffe zerkaue und dann durch den Oesophagus in den Cliylusmagen treibe, was hauptsächlich durch die fortwährende Bewegung der Kieferzähne verursacht wird ; dazu kommt noch die beträchtliche Weite und Kürze des Oesophagus, in welchem ziemlich lange Wimper sich fortwährend bewegen. Der Cliylusmagen bildet einen sich rückwärts allmählig verschmälern- den grossen Schlauch, welcher bis unter das erste Körpersegment sicherstreckt. Die Wand des Chylusmagens bilden grosse, polyedrische Zellen, aus welchen sich feine Wimper in das Lumen des Chylusmagens erstrecken, deren fort- währende Rotirung den Nahrungsstoff lebhaft bewegt. Diese Zellen sehen ganz so aus, als die aus dem Cliylusmagen der übrigen Rotatorien sehr gut bekannten Zellen ; sie bestehen nämlich aus einem ziemlich grobgranulirten Protoplasma, in welchem ovale Kerne mit Nucleolen Vorkommen. Ihre Farbe ändert sich nach Aufnahme der verschiedenen Nahrungsstoffe, ist jedoch am häufigsten bräunlichgelb, resji. diatoininfarbig, welche Färbung wahrschein- lich von den als Nahrung dienenden Algen herstammt. Der Verdauungspro- cess, besonders die Resorbtion des Nahrungsstoffes zeigt Erscheinungen der sogenannten intracellularen Verdauung, welche zuerst von L. Thanhofper für die Resorbtion der Fette bei den Vertebraten bewiesen wurde, später von Metsohnikoff, Jeffery - Parker, Ulljanin, Graff, Sommer und K. Parädi bei mehreren niederen Evertebraten als tliatsächliche Erschei- nung constatirt und ilhistrirt wurde. Der Dickdarm bildet einen continuirlichen Fortsatz des Chylusmagens und ist von diesem durch eine kaum bemerkbare Einschnürung abgesondert. In histologischer Hinsicht gleicht er dem Chyhismagen ; seine V andimgen bilden ebenfalls polyëdriscbe Zellen, die im Lumen desselben mit V impern behaftet sind, welche den Darminhalt in fortwährender Bewegung halten. (Taf, IX. Fig. 2 vb.) Der Enddarm ist nicht scharf abgesondert ; er bildet eine eontimiirliebe 334 Fortsetzung des Dickdfirms, von welchem er dadurch zu unterscheiden ist, dass in seiner Wand keine Zellen, sondern nur in gi’anulirtes Plasma gela- gerte feine Fasern verkommen. Die Afteröffnung mündet oberhalb der Furcalanhänge an der ßücken- seite in der Mittellinie des Körpers und dient nicht nur zur Ausleerung des Darmkothes, sondern auch zur Entleerung der contractilen Blase. (Taf. IX. Fig. 2 vhn.) Die Ht'xarthra polyptera besitzt nur Pankreasdrüsen an dem Vorder- theile des Chylusmagens. Diese beobachtete schon L. Schriard v und liefert hievon folgende Mittheilung : «Am oberen Theile des Darmcanals münden zwei kugelförmige pancreatische Drüsen, die durch einen Einschnitt in zwei Lappen getheilt sind.» (Loc. cit. pag. 15.) Hudson illustrirt und beschreibt die Pankreasdrüsen als kugelrunde Körperchen und nach meiner Beobach- tung sind sie wirklich kugelrund, die in ihrer Mitte ein ziemlich dunkles, granulirtes Protoplasma und einen runden, drei Nucleolen enthaltenden Kern einschliessen, (Taf. VIII. Fig. 1 m.) WASSERGEFÄSSSYSTEM. Das Wassergefässsystem der HexnrÜira polyptera unterscheidet sich nicht im Mindesten von der t}^ischen Form des Wassergefässsystems aller übri- gen Rotatorien. Es besteht aus zwei Seitengeiassstämmen und aus einer un- paaren contractilen Blase. Die Seitengefässstämme werden im vordersten Theile des Körpers aus der Basis des Räderorgans entspringenden Canälen gebildet (Taf. VIII. und IX. Fig. 1 v), welche in ihrem Verlauf mehrere Schlingen bilden. Ihre Wand besteht aus granulirtem Protoplasma und ihre Oberflächen, sowohl die äussere, als auch die innere bedeckt eine feine Cuticularmembran. Aus den Canälen erheben sich hie und da kleine, trichterförmige Bildungen, die Zitterorgane, in welchen man die fortwährend zittern-vibrirenden Wimperbündel, nach welchen sie Ehrenberg «Zitterorgane» nannte, klar beobachten kann. Die zwei Seitencanäle münden am hinteren Endpunkte des Körpers in die con- tractile Blase, in deren granulirter Wandung man sehr feine, elastische Fasern unterscheiden kann. IiiFolge der Contraction dieser elastischen Fasern zieht sich die contractile Blase zeitweise zusammen. Die contractile Blase liegt an der Bauchseite neben dem Enddarme, und mündet in die Afteröffnung (Taf. IX. Fig. 2 Ih), wohin sie auch ihren Inhalt durch entsprechende Contractionen zeitweise ausleert. Den von L. Schmarda erwähnten und auch abgebildeten Ringcanal bekam ich so wenig, als Hudson zur Ansicht und ich glaube auch nicht zu irren, wenn ich die Existenz desselben in Zweifel stelle, so wie dies neuere Forscher thaten in Hinsicht der von Huxley für Lacimdaria socialis behaup- teten Riugcauäle. 235 FORTPFLANZUNGSOKGANE. L. ScHMARDA liefert von den Fortpdanzungsorganen der Hcxarthra poluptera folgende Mittlieilung : «Von Generationsorganen ist nur der Eier- stock mit Sicherheit erkannt worden ; ein zweites kleines l)lasen förmiges Organ ist vielleicht der Hoden.» (Loc. cit. pag. lő). Nach L. Schmahda ist also die Hexarthra ein Hermaphrodit. Aber mehrere neue Forscher und besonders Leydig constatirteii es, dass jenes Organ, nach welchem Eeiuen- BBRG, indem er es für ein männliches Generationsorgan hielt, die Kotatorien hermaphroditischen Geschlechtes erklärte, gar nicht mehr und anderes ist als das Wassergeiasssystem so scheint es mir wahrscheinlich, dass die von L. ScuMAUDA für einen Hoden betrachtete Bildung kein Hoden, sondern ein entwickeltes und nur aufs Ablegen -wartendes Ei ist. Dieses möchte ich auch auf Grund der bisherigen Kenutniss von den Geschlechtsorganen der Botato- rieii ganz sicher zu behaupten glauben, umso mehr, da weder Hudson auf die Existenz einer solchen Bildung retlectirt, weder ich, trotz meines sorg- fältigsten Bestrebens, mich davon nicht überzeugen konnte. Im Gegentheile muss ich ganz sicher behaupten, dass die llcxarüira vom getrennten Ge- schlechte ist ; obgleich ich nur das Weibchen kenne und deshalh nur zur Kenutniss der weiblichen Geschlechtsorgane Manches beitragen kann. In diesem weiblichen Geschlechtsorganen sind wohl zu unterscheiden das Ovarium, der Eileiter und die Genitalöffnung. Das Ovarium bildet, wie bei fast allen anderen Botatorien, einen an der Bauchseite liegenden sackartigen Schlauch (Taf.VHI. Fig. I und 'd p), der von einer feinen Cuticularmembran ganz bedeckt ist. Die Hauptsubstanz des Ovariums bildet das graue, kleinere und grössere Körnchen und Dot- terkörperchen führende Protoplasma, in welchem mehrere Keimbläschen von verschiedener Grösse zerstreut Vorkommen (Taf.’ VIII, Pdg. '2 cs). Die Keimbläschen gleichen im Ganzen denen bei den übrigen Botatorien vor- kommenden und jenen entsprechenden Bildungen ; man kann in ihren einen ziemlich grossen, sehr stark lichtbrechenden Keimlleck unterscheiden, wel- chen die Keimblase wie ein heller Hof umgiebt. Der Eileiter (Taf. VIII. Fig. 1 ^U') besteht aus einer dünnen, gi-anu- lirtwandigen Böhre, die eine vom Ovarium herüber reichende Cuticula bedeckt. In der Wand derselben kann man feine contractile b’asern unterseheiden, welche durch ihre Püniction die Eier gegen die Genitalöffnung treiben und die Ablage derselben verursachen. Die Genitalöffnung mündet an dem letzten Körpersegmente zwischen den Furcalanhängen und besitzt eine Art der Schrägmuskel (die vorher be- schrieben wurden), welcher zum Schliessen und Oeftnen der Geiiitalötlnung dient. (Taf. VIH. Fig. )2 /). Die Genitalöftuung ist jedenfals eine der cha- rakteristischen Organe, welche die Hexarthra 8i)eciell kennzeichnen. Ihrer Lage nach erinnert sie an die der Asplanchnccn , bei welchen sie aber nicht nur zum Ablegen der Eier, sondern auch zur Entleerung des Inhaltes dei contractilen Blase dient. Bei Hexurtlira, wie bekannt, dient sie nur zum Ablegen der Eier. Die von mir untersuchten Eier besassen aUe eine dünne Hülle, waren jedenfalls Sommereier, welche das Mutterthier in der Nähe der Genital- öffnung vor den Furcalanhängen bis zur vollkommenen Entwicklung mit sich schleppt. Den Entwickelungsgang der Embryonen konnte ich nicht be- obachten. * Hiemit schliesse ich meine Forschungsresultate über die Hexarthni polyptera, Schm, und was ich zu geben noch übrig habe, beschränkt sich allein auf die bei sehr vielen Eotatorien vorkommenden Fussdrüsen, auf das Re- spirationsorgan und auf den Circulationsapparat. Ueber dieselben kann ich Folgendes berichten. Die Hexartlira besitzt keine Fussdrüse ; es sind zwar den Fussfingern entsprechende Bildungen in Form der Furcalanhänge auch bei ihr entwickelt, aber diese füllt, wie wir es oben bemerkt haben, ein einfaches, granuhrtes Protoplasma aus, das für eine Schichte der Hypodermis zu halten ist. Zur Respiration finden wir hier, wie überhaupt bei keiner Rotatorie ein speciell differenzirtes Organ. Leydig bemerkt zwar in Betracht der Function des Wassergefässsy stems, dass dasselbe auch zur Respiration dient, aber man kann es für ein Respirationsorgan doch nicht halten, weil es zur Ab- und Aussonderung des Harnes dient. Man könnte wohl nach meiner Meinung die feine Cuticulaoberfläche auch für ein specielles Respirationsorgan hal- ten, insofern dieselbe schon ihrer Struetur halber welche Dienste zu leisten fähig ist. Von einem Circulationsapparat kann hier ebenfalls keine Rede sein. Hier tritt die durch die Wandung des Darmes getretene perienterische Flüs- sigkeit einfach in die Leibeshöhle, wo sie theils durch die Thätigkeit des Räderorgans, theils durch die peristaltischen Bewegungen des Darmes in Bewegung gebracht und gehalten wird. Das Blut ist eine farblose Flüssigkeit, wie bei allen anderen Rotatorien, ohne Blutkörperchen. * Ueber die systematische Stellung des Hexarthra-Genna muss ich noch einige Worte sprechen, indem alle jene Forscher, die mit dem System der Rotatorien zu thun gehabt haben, im Interesse desselben sehr wenig, oder gar nichts geleistet haben. Allein C. Claus reflectirt auf diesen Genus, als er in seinem Lehrbuche bei der Anführung des Triarthra-Genua, welcher in die Familie der Hydatinidae gehört, folgende Bemerkung macht : «Hieran schliessen sich die Gattungen Hexarthra und Arthracanihus Schmr. aus 237 Egypten». (Grimdzüge der Zoologie. 1872, pag. 331.) Auch Eckstein erwähnt diese Gattung in seiner «Die Kotatorien der Uingelmng von Giessen» beti- telten Abhandlung in der Bestimmungstafel des Genus, aber nur dem Na- men nach. Es scheint mir ^anz überflüssig die verschiedenen Grundsätze und Verfahren, welche die einzelnen Forscher bei der Eintheilung der Rota- torien in Familien befolgt halién, hier genau zu recapituliren. Für meinen Zweck ist auch die Bemerkung hinlänglich genug, dass V. Carus der erste war, der die Triarthra- und PoliiartJira-GemiH, welche früher in die Familie der Hjfilatineen gereiht waren, in dienen construirte Familie der Pohjar- tiirecn eintheilte in der Begleitung folgender charakteristischer Worte : «Kein Fuss, am weichen panzerlosen Körper mehrere lange griffel- oder platte flos- senförmige Borsten.» (Handbuch der Zoologie. 1863 pag. 420.), V. Carus’ Auffassung, nach welcher die Polyarthrea-Fümdie wegen ihrer eigentliümli- chen Charakteren für selbständig zu betrachten sei, kann und muss ich auch rechtfertigen, denn obgleich ihre Organisation im Allgemeinen an die Familie der ll'ijdatineen lebhaft erinnert, so kann man es dennoch nicht leugnen, dass sie durch jene Borsten, oder fed. rförmigen Anhänge, welche zur Orts- bewegungen dienen, von den Arten der Hydatineen-FixmiWe auffallend unter- schieden ist. Folge dessen ist der Hexarthra-Genns nicht nur in die Familie der Polyarthrecn zu reihen, sondern repräsentirt auch zugleich die am höch- ^ sten organisirte Form jener Familie. Soweit mir die zu meiner Verfügung stehende Literatur einen Ein- blick möglich machte, umfasst die Familie der Polyarthrecn die folgenden Genus und Arten : Faoj. Polyarth rea, J. V. Carus. Körper ungepanzert, mit borsten-oder flederförmigen, unarticulirten oder flossenförmigen und articulirteii, bewegbaren Anhängen, fusslos, oder mit gabelförmigen Fussstümmeln. 1. Genus. Triarthra, Ehrb. Mit cy lindrischen, borstenförmigen, bewegbaren Anhängen, iusslos. Iriatrhra hreviseta, Schmr. Triarthra lonyiseta, Ehre. Triarthra mystacina, Ehre. 2. Genus. Polyart.'ira, Ehrb. Mit flederförmigen, plattgedrückten gliedmassenartigen Anhängen, fusslos. Polyarthra hexaptera, Schmr. Polyarthra platyptera, Ehre. 238 3. Genus. Hexarthra. Schmr. Mit drei Paar articiüirten, riulerartigeű, an der Basis des Käderorgans befestigten, gliedmassenartigen Anhängen, mit gabelförmigen Fussstummeln. Hexurtlira [jolyptera, Sciimr. Der Erwähnung würdig ist hier das Genus der Arlhracautlim, Schm., bei welchem Schmarda zwei bis vier bewegbare, flossenförmige Anhänge beobachtet hat, wodurch auch dieses Genus an die Po///ar//w^6’n-Familie erin- nert. Ich reihte dennoch dieses Genus nicht in die Familie der Pohjarthrcen, weil bei ihm die äussere Körperform und Organisation, der Panzer, das Rä- derorgan und der Fuss eine sehr auffallende Aehnlichkeit hat zu den einzel- nen Formen der Brachioneen, besonders zu dem Genus Brachionu^, dass man ihn von hier ohne Gewalt nicht trennen könnte. Deshalb stelle ich das Arlhracantlius-Genvis, Schmr. in die Familie der Brachioneen, Carüs, wo es ein natiu'liches Verbindungsglied zwischen der Familie der Brachioneen und der;der Poltjarlhreen bildet und am rechten Ort ist. DIE PHYLOGENETISCHE BEDEUTUNG DER HEXARTHRA UND DER ROT ATORIEN IM ALLGEMEINEN. Es giebt kaum noch eine solche Thierclasse, in welcher die Körperform der einzelnen Gruppen, Familien und Gattungen so sehr variiren möchte,. als die Classe der bilateral-symmetrischen Rotatorien, bei welchen von der an Anmdalcn erinnernden Lindia torulosa angefangen, bis. zur Enchlanis die kleinen Ostracoden ähnlich ist, bis zur Plcxarthra, die an Ncmplius-ljoxven erinnert, oder bis zur scheibenförmigen Pterodina und zur Trociiosphaera aequator iedis, die das Ebenbild einer Polygordius-Jjxrve ist, wir alle Ueber- gangsformen finden. Auch ein oberflächlicher Blick auf die Körperform der bekannten Rotatorien kann uns zur Darstellung einer ganzen Reihe der Gat- tungen und Arten bewegen, welche einerseits von dem Rotatorien-Typus we- sentliche Unterschiede zeigen, anderseits aber auffallende Aehnlichkeit besitzen zu anderen sehr verschiedenen Thierclassen. Die Stephanoceros Eicldiornii und die Flo^cidaria-Arten erinnern durch ihren gestreckfen, in eine Hülle gefassten Körper, durch ihre antennenförmigen Arme und bewimperten Anhänge, welche das Räderorgan bilden, so sehr an Bryozoen, dass man geneigt ist in Ansicht ihrer inneren Organisation sie für einzeln lebende wirkliche Bryozoen zu halten. Eine ebenso grosse Aehnlichkeit finden wir zwischen den genannten Rotatorien und zwischen der Larve der Dasychone lucidlana, eines Borstenwurmes, welcher von Claparède noch für eine, in die Sabelhda-Familie gehörende Form gehalten wurde, nicht mindere Aehnlich- keit treffen wK zwischen der Larve von Spirorbis Payenstecheri und zwischen der Körperform der Floscularia proboscidea. Die allgemeine Körperform der Notommat a vermicularis giel)t unserer Aufmerksamkeit eine andere Rich- tung : mit ihrem einfachen Räderorgan, mit ihren an beiden Seiten der Stirne je in einem Büschel stehenden langen Tastborsten, ebensowohl mit ihren lanzettförmigen kurzen Fingerchen erweckt sie in uns das treue Bild der zu den Nematorrhijnchcn gehörenden IchthijdinccJi; weiter gehend bemerken wir, dass die Trochosphaera aeiiiiatorialis nicht nur durch die Körperform der PoUjijordiiis-lJirye der CJiaetopodcn ähnlich ist, sondern auch durch die Struetur ihrer gesammten Organe, mit Ausnahme des üvariums. Und zuletzt gleicht die Hexarthra, welche an der höchsten Stufe der J lütaturien-Clafise steht, durch ihre Körperform den Nauplius-hnrven und erinnert uns auch sogleich an die Larven der Agriope und der Spirorbis spirillum. Endlich müssen wir uns noch der Kucldanidpu erinnern, die mit ihren aus zwei Schalen bestehenden Panzer und ihrer etwas gedrückten Körperform die Ost rácodén vorstellen. Obgleich ich der Ueherzeugung huldige, dass man die phylogenetische Stellung einer Thierclasse auf Grund der äusseren Körperform nicht bestim- men kann, so kann ich doch nicht umhin aus dem gegebenen Ueberblick die Folgerung zu schliessen, dass zwischen den Rotatorien und zwischen den vor- hergenannten Thierformen etwelche Verwandtschaft bestehen muss. Von den Körperanhängen verdient unsere besondere Aufmerksamkeit der uupaare, am hinteren Pole der Körperachse entspringende, oft segmen- tirte, manchmal nur mit einer feinen Cuticula überzogene, fernrohrartig ein- und ausschiebbare, häufig einen cy linderartigen, geringelten Fortsatz darstellende Anhang, welchen Leydig, indem er ober der Afteröffiiung mün- det, Fuss genannt hat, andere Forscher hingegen für einen Schwanz gehal- ten haben, bildet ein sehr interessantes und sehr charakteristisches Organ der liotatorien, deren Ebenbild man bei den entwickelten Formen anderer Thierclassen nur ausnahmsweise finden kann. Es giebt zwar solche Thierarten und Larven, bei welchen man homologe Gebilde beobachtet hat, so z. B. bei den Cercarien, dessen Schwanz auch unwillkürlich an den Fuss der Uotato- rien uns erinnert, hauptsächlich deswegen, weil hier die contractile Blase — wie bekannt — an der Rückenseite ausmündet. Es könnte wohl einen Unter- schied zwischen beiden Anhängen der Umstand bilden, dass an der Spitze des Gi’mirA'ii-Schwanzes keine Finger Vorkommen, wenn wir auch solche Rota- torien nicht kennen möchten, denen die Schwanzfingerchen ebenfalls fehlen, so die Fterodiiieen , welche in dieser Hinsicht unter den Rotatorien eine Aus- nahme bilden. Die Notommata vermicularis unterscheidet sich im Baue ihres Fusses von den übrigen liotatorien, erinnert aber zugleich an die Ne- matorrhiiiiclieen, indem auch ihr der sogenannte Fuss gerade so lehlt, wie den Ichthydineen, hei welchen nur die Fingerchen, wie hei Notommata iinage- hildet sind. Der Fuss der Tuhicolar- Rotator len gleicht unzweilelhaft den Tiibicolar-Aimulaten, und die Furcalanhänge der Hexarthra erinnern ohne Ki Ternuszetrajzi Füzetek. X. köt. 240 Zweifel an die Gabeln der Gopepodcn nnd Leydig meint im Fusse der Botatorien einen solchen Charakter zu finden, der bestimmt auf den Arthropodcn-Tjims hinweist. Soviel ist übrigens unzweifelhaft, dass man den Fuss auf Grund seiner Lage und des Umstandes, dass die Cloake rückwärts mündet und fast ausnahmslos zwei, oder mehrere Fingerchen besitzt, in gewisser Hinsicht vergleichen kann mit dem Postabdomen man- cher Criistacem. So z. B. erinnert der Fuss der Brachionccn, Philodinecn und Scaridineen an das Postabdomen der Cladoccrcn und ein Unterschied zwischen ihnen zeigt sich nur daran, dass das Postabdomen der Clado- cercn zusammengech-ückt, sein Piand gezähnt ist und dass an der Endspitze desselben zwei bis vier Endklauen Vorkommen, während der Fuss der PiO- tatoricii sehr häufig cylindrisch ist und an seiner Spitze den Endklauen ent- sprechende zwei Klauen, respective Fingerchen trägt. Interessanter als der Fuss sind jene Anhänge, welche bald borsten- förmig, bald fiederförmig sind, bald an die Buderfüsse der höheren Thiere, besonders der Gopepoden erinnernde Kuderanhänge, gleichfalls Endglied- massen, bilden. Solche, Anhänge findet man nur bei wenigen Rotatorien, speciell bei dem Genus der Triarthra, Polyarthra und Hexartkra, man fin- det aber auch mit jenen homologe und analoge Anhänge bei den Larven anderer Thiere. So die sechs fiederartigen Ruderanhänge, welche an beiden Seiten des Körpers der I-^olyarthrecn in einem Bündel stehen, erinnern ganz unwillkürlich an die Larven der Nerine , welche ebenfalls provisorische Bor- stenbündelchen besitzen, erinnern hauptsächhch dadurch, dass die Borsten an beiden Seiten des Körpers in einzelne Bündel gefasst sind und als loco- motorische Organe dienen, wie bei der Polyarthra. Gerade eine so grosse Aehnlichkeit findet man zwischen den Ruderanhängen der Plexarthra, zwi- schen den Tastanhängen der Larve von Spirorbis spirillum, zwischen den Mantelfalten der Larve der Ayriope und endlich zwischen den Ruderan- hängen der genannten Larve und der Hexarthra, die auf gleichem Wege sich entwickelten resp. aus demselben Keimblatt entsjiringen. Nach diesem kann man die verschiedenförmigen und zu verschiedenen Functionen bestimmten Körperanhänge der Rotatorien nicht als specielle, allein den Rotatorien eigenthümliche Organe betrachten, weder als solche, welche exclusive im Typus der Würmer Vorkommen, sondern man muss die- selben als homologe Gebilde betrachten, die auch bei den Nernatoi rhynclien und Annulaten, ferner bei den Larven der Arthropoden und Brachiojjoden im gewissen Entwickelungsstadium Vorkommen. Das wichtigste Organ der Rotatorien, wie bekannt, ist das Räderorgan, welches bei keiner Form anderer Typen oder Classen vorkommt und in dieser Hinsicht stünden die Rotatorien ganz allein, wenn die embryologi- schen Resultate auf keine Larven verschiedener Classen hindeuten möch- ten, an welchen man mit dem Räderorgan homologe Gebilde sehr schön entwickelt findet. Es ist bekannt, dass die Wimperzone an der Ijarve der Agriopc und des Spirillum gerade so sich entwickelt, wie das lläderorgan der lioiatoricn. Ein Kückblick auf das bisher Vorgetragene kann leicht zur Einsicht führen, dass das Käderorgan, welches bei den Liotatoricn so ver- schiedenartig ist, in sehr verschiedener, aber dennoch homologer Form und ausserordentlich variirender Eunction, auch t)ei anderen Thierclassen und resp. bei Larvenformen vorkommt. Das lläderorgan des Stcphcoioccros Eicli- hornii scheint zwar mit den um den Mund sichtharen tasterförmigen und mit sehr feinen Wimpern bedeckten La2)pen in der Classe der Uotatorien eine Ausnahme zu bilden, dennoch erinnert dieses Organ sehr lebhaft theils an die Taster der Bryozocu, theils an die Stirn fortsätze der älteren Larve vön der Daaycliune lucullanu, insofern jene Stirnfortsätze ebenfalls l)ewim- pert sind. Die tasterartig ausgezogenen Käderorgansla2)pen der Floscularicrn und besonders die der Floscularia proboscidca sind kaum höher organisirt, als die Stirnfortsätze der jungen Larve von Spirorbis Fayendechrri. Das aus zwei mächtigen Lai)pen bestehende lläderorgan der Lacinulitria socuihs, eben so auch das der Fhilodineen erinnert an das Velum der Gastropudrn und Ptcropoden und hei diesen besonders an das Velum der Gymbutia- Larve ; während das lläderorgan der Hydatinccn, Asplanchneci] und Bra- chioncen dem Velum der Cuvolinia-BAxya von den Vteropodc.n gleicht. Das einfache, nichtgelai^Iite Käderorgan der Albcrtia und der Noiommata ci’V- micidaris erinnert an Ncuiatorrkynchcn- und Turbellari eu- AvFu; das eine einfache Zone bildende lläderorgan der Microeoden clavus an die Ayriope und an die einfache Wimperzone der Spirurbis spirillum-ljnv\(i und endlich stellt das lläderorgan der Trochusphaera, aequatorialis ganz genau die Wim- perzone der Pulygordius-Ij'Avve der Cliaetopoden vor. Ich könnte wohl noch weiter gehen im Vergleiche der Homologonen des Iläderorganes, aber ich glaube schon bisher hinreichende Beweise gelie- fert zu haben um zu bestätigen, dass das Käderorgan kein speciell charakte- risirendes, noch weniger hochorganisirtes Gebilde ist, sondern dass man es für ein constant gewordenes Larvenorgan zu betrachten hat, dessen Homo- logone man zwischen den 2)rovisorischen Larvenorganen sehr verschiedener Thiere suchen muss. Die Muskulatur der Uotatorien bildet, wie bekannt, niemals einen Hautmuskelschlauch, wodurch sich die Kotatorieii von den 'iurbellarien, Trematoden, Cestoden und Annulatcu sehr scharf unterscheiden, erinnert aber dennoch an die Muskulatur der Bryozocu und an die der Larven der Tunicaten und Annulatcu, so auch an die Muskulatur der Artliropodcu, in- sofern sie theils aus (juergestreiften, theils aus glatten Muskeltasern besteht. Jene mächtigen Muskel, welche im Leibe aller Botatoncu in beiden Kör2)er- seiten liegend die Ketraction und Extension des Käderorgans lanvirken, gUl- chen jenen Muskelfasern, welche hei den Bryozocu die l’aster und den gan- 242 zeu vorderen Körpertlieil in die Cyste retrahiren. Die Kingfasern der Hyda- tineen und Pliilodineen , welche zur Znsammenziehung und Einschnürung des grösstentheils cylindrischen Körpers dienen, gleichen sowohl durch ihren Verlauf, als durch ihre Form und Function den Eingmuskeln der Salpen. Die Muskulatur der Trochospkacra ac(piatorialis und besonders jener Theil derselben, welchen Semper Muskellamelle nannte, kann mit jenen Muskeln der Polyfjordius-hüi'Ye gleichgestellt werden, welche in der Nähe der Afteröff- nuug entspringend, gegen den Vorderdarm sich ziehen und als Fortsätze des Mesoblasts zu betrachten sind. Und endlich kommt die Muskulatur der Hexarthra, wie vorher erwähnt war, mit der der Arthropoden und haupt- sächlich der der Naiiplius-Liiryen ganz gleich. Von besonderer Wichtigkeit ist die Muskulatur der Rotatorien nicht nur darum, weil sie keinen Hautmuskelschlauch bildet, sondern auch ihre histologische Struetur verleiht ihr eine besondere Wichtigkeit, insofern man in ihr sehr oft wirkliche quergestreifte Muskelfaser finden kann, in Folge deren sie in die Nähe der Arthropoden gestellt werden muss. Und die Forscher haben wirklich einen grossen Nachdruck auf die quergestreiften Muskel- fasern der Rotatorien gelegt und suchten einen Grund in denselben für die phjdogenetische Verwandtschaft der Rotatorien und Criistaceen. Nun aber ist es durch embryologische Resultate bewiesen, dass wirkliche querge- streifte Muskelfaser auch bei solchen Larven niederer Thiere Vorkommen, die im entwickelten Lebensalter entweder einen einfachen Hautmuskel- schlauch, oder wenigstens gut differenzirte glatte Muskel besitzen. Demzufolge kann man das Muskelsystem der Rotatorien als Knoten- punkt betrachten, in welchem die contractilen Faser der n'ederen Thiere, die quergestreiften und glatten Muskel der höheren Thiere vereint Vorkom- men und zwar so, dass man die iiinr vorkommenden quergestreiften Muskel als Urformen derselben ansehen kann. Mit diesen Muskulaturknoten kann man die Muskelsysteme der Larven von den Arthropoden, Annidaten und Tun icaten, ebenso mit den entwickelten Bryozoen vergleichen ; nicht min- der kann man diesen Muskulaturknoten in gewisser Hinsicht auch auf den Hautmuskelschlauch zurückführen, besonders wenn man den Hautmuskel- schlauch der Holothurioideen als Grund und Ausgangspunkt annimmt. Denken wir uns die Ringmuskel einer Philodina oder eines Rotifer so sehr ausgebreitet und den das Räderorgan retrahirenden Muskel so sehr verlängert, dass sich die ersteren mit ihren Rändern unmittelbar berühren sollen, letztere hingegen bis zur Afteröffnung] oder bis zum Ende des Fusses sich erstrecken, so haben wir den Hautmuskelschlauch einer Syuapta vor uns. Von den Organen der Thiere, wie bekannt, zeigt das Nervensystem die grösste Aehnlichkeit bei allen Thierclassen und Arten. Um diese Annahme hinlänglich zu bekräftigen, berufe ich mich darauf, dass nach den bisheri- gen Forschnngsresultaten den Mittelpunkt des Nen'ensysteins entweder ein ober dem öelilunde liegendes Ganglion, oder ein sogenannttT Seldund- ring bildet und man kann es für eine Ausnahme nehmen, wenn ein solcher Mittelpunkt, respective Gehirnganglion fehlt und anstatt diesem im Körper zerstreute Nervenganglien Vorkommen. Das Nervensystem der Uotatorien gehört zu jenem Typus, bei welchem den ÄIittel])unkt ein ober dem Schlunde liegendes Ganglion bildet und in dieser Hinsicht erinnert es an das der Platiihehuinthcn, an das der jungen Larven der Aunuhiten, z. B. das Ntu-- vensystem der Trocliosphanri acquatorialii^ gleicht dem der Polynordius- Larve, das der Brachioiiccn und aller übrigen Potatoiien dem der älteren Larven der Ncphthys scolopeiidroiíles und anderer Chaetopoden ebenso auch dem der Nauplius-hiiYxen der GruAaceen. Ich bin übrigens der Meinung und glaube mich nicht sehr zu irren, wenn ich auf Grund der bisherigen Forschungsresultate so viel behaupte, dass das Nervensystem der Potaioncii dem Nervensysteme der Larven von verschiedenen niedrig und höher orga- nisirten Thierchen gleicht, weil ihre Struetur so einfach ist, dass man ihres Gleichen nur bei den Larven antreffen und auffallend Aehnlicheres bei keiner entwickelten Form anderer Classen an treff en kann ; mit Ausnahme der Cyclopideu, bei denen das ober dem Schlunde liegende Gehirnganglion der N auplius-hai'yc an der Imago nur constant bleibt, aber keine wesent- lichen Veränderungen erleidet. Von den Sinnesorganen der Poiatorien sind zwar jene Tastborsten, welche an der Stirne einzeln oder in Büscheln Vorkommen und grössten- theils in besonderen Nervenzellen endigen, für die ganze Classe sehr charakteristisch, dennoch findet man ähnliche Gebilde bei sehr vielen, an verschiedenen Entwicklungsstufen stehenden Thierchen, so z. B. bei den Annulaten und Arthropoden kommen sehr oft solche Borsten vor, welche mit Nervenzellen und Nervenfasern verbunden fast immer Endungs- apparate des Tastsinnes bilden. Jene langen, feinen Borsten, welche an der Stirne der Nolommata rermicularis beiderseits einen Büschel bilden, sind genaue Ebenbilder der Tastborsten von den Ichthydinen. So finden wir auch den Tasteylinder als speciellen Endungsapparat des Tastsinnes bei vielen anderen Thieren, obgleich derselbe vielfach modificirt erscheint. Die zwei Tasteylinder der Lacinidaria socialis erinnern durch ihrt Form und durch ihre bauchseitige Lage an das erste Antennenpaar der Cladoccwu, wäh- rend der einzelne Tasteylinder der meisten Potatoricn mit dem ersten unpaaren, an der rechten Seite entspringenden Taster der Larve von Spirorhis spirillum übereinstimmt. Die Sehorgane der Botati)rien charakterisirt im Vergleich mit denen der übrigen Evertebraten gar nichts, indem dieselben mit Linsen und rothem Pigment bestehende einfache Augen vorstellen, wie solche auch die Larven- formen und die entwickelten Individuen anderer Thieivlassen besitzen. So stellen z. B. die x-förmigen, an dem Gehirnganglion der Brachioneen vor- kommenden Angen, die Augen der /ms -Larven und der der niederen Copepoden vor. Die einzelnen an der Stirne der Stephanops, Phüodina, Hcxarthra etc. vorkommenden Augen hingegen gleichen den Augen der Ghaetopodcn und Turhcllaricn. Üeberhaui3t machen die äusseren Sinnes- organe der Hot at őrien einen solchen Eindruck auf den Forscher, als wären sie entsprechende Larvenorgane der verschiedensten Thiere. Auch der Verdauungsapparat bietet reichen Stoff zur Vergleichung der Rotatorien mit anderen Thierclassen und ich muss hier gleich vorläufig bemerken, dass der Verdauungsapparat kein typisches Organ für die Rota- torien bildet, obgleich er heim ersten Anblick so ziemlich charakteristisch gebaut zu sein scheint. Ein solcher scheinbarer Charakter ist der Mund, um welchen man keine solchen Mundtheile finden kann, die zum Kauen oder zur Aufnahme der Nahrung dienen, sondern man findet allein solche Wimper, die auch bei anderen Thiergattungen sehr häufig Vorkommen, so z. B. bei den PlatyhelmMPhen, den Bryozoen und bei den Larven der Annulaten. Die bauchständige Mündung der Mundöffnung hei den Kotatorien kann man nicht für charakteristisch betrachten. Ein inwendig bewimperter Schlund kommt bei der niederen Thieren sehr oft vor und hier verdient allein der bulbusartige Schlund der Hexarthra eine Erwähnung, welcher sehr lebhaft an den Schlund der Redien- und Cercanen-'La.rYeii sowie auch an den der Nematoden, Nematorrhynchen und Tardigraden erinnert. Ein mehr .charakteristischer Theil des Verdauungsapparates ist der Kaumagen, der in solcher Form bei anderen entwickelten Thieren fast ganz unbekannt ist und es stehen die Kauorgane des Magens der Decapoden fast ganz allein da, mit welchen die Kaumagenkiefer der Rotatorien zu ver- gleichen und homolog sind. In Folge dessen bestrebte sich S. Bartsch aus diesen Organen die Verwandtschaftverhältnisse der Crustaceen und der Rota- torien zu erldären. Wenn wir aber die Verdauungsapparate der Larven ver- schiedener Thiere etwas näher betrachten, so finden wir leicht homologe Gebilde mit den Kiefern der Rotatorien, so z. B. finden wir an der Larve der Ophryotrocha puerilis, welche ihrer Form nach einer Rotatorie gleicht, dass in ihrem kaumagenartigen Vorderdarme den Kiefern der Asplanchna Sieboldii ähnliche Cuticulabildungen verkommen. Ferner kann man sich leicht überzeugen, dass die in dem Vorderdarme der Nematoden und Tar- digraden vorkommenden Cuticulagebüde mit den Kiefern der Rotatorien ebenfalls homolog sind. Diese modificirten sich wahrscheinlich unter dem Zwang der Lebensverhältnisse so sehr, dass sie mit diesen kaum, zu ver- gleichen sind. Uebrigens erlaube ich mir, was auch schon F. Leydig gethan hat, die Kiefer der Rotatorien mit den Kiefern der Cladoceren zu vergleichen. Vom Chylusmagen und vom Dickdarme kann ich zwar etwas speciell Charakterisirendes nicht Vorbringen, dennoch kann ich die zwei Pankreas- 245 (Irüsen, welche am Vordertheile des Cliykismageiis münden, nicht ausser Acht lassen, weil in diesen eine Aehnlichkeit zwischen dem Clijdusimigen der ilotidorien und dem der Cludoœrcn liegt; nämlich die zwei Darmcoeca des Chyliismagens der Cladoci'rcn, die mehrere Forscher für eine Leber halten, gleichen so ziemlich den Pankreasdrüsen der Uotdtoricn. Der Enddarm der T iihicolar-ltotatoriev , deren Afteröifnung ein wenig vorwärtsgezogen, ist wie hei den Brjiozocn etwas gebogen, während er bei den freilebenden, mit Ausnahme der afterlosen, Icurz und gerade ist ; und die Afteröffnung mündet immer am hinteren Kückenende des Körpers ober dem Fusse. In Betracht der Lage der Afteröffnung ähneln die Uotdlorien augenscheinlich den niederen Crustaceni und ein grösserer Unterschied zeigt sich nur darin, dass bei den ersteren die Afteröffnung eine Cloake bil- det, durch welche die Fortpffanzungsproducte, der Inhalt der Wassergefässe und resp. der contractilen Blase, so auch der Darmkoth entleert wird. Die Afteröffnung der Hexartlini al)er kommt zweifellos der der iVu///>/üi.s-Larve näher, indem sie nur die Ausscheidung des Inhaltes der contractilen Blase und die Entfernung des Darmkothes ermöglicht, während die Hcxdrth ra eine besondere Genitalöff’nung besitzt. Auch der Fall ist kein seltsamer und ausserordentlicher, dass bei den Asplanchneen der Enddarm und damit die Afteröffnung fehlt, an dessen Stelle die Genitalöffnung mit den Eileitern und mit der contractilen Blase getreten ist, denn man kennt mehrere solche Insecten- Arten, bei welchen der Enddarm und die Afteröffnung sich nicht entwickelt, sondern statt denselben treten Spinndrüsen oder andere Organe auf und gerade so, wie aus dem Enddarme der Myrmecoli'on die Spimi- drüssen sich entwickeln, kann sich auch der Eileiter und die Gen italöff innig der Asplanclmeen aus dem Enddarme, und resp. aus der Afteröffnung ent- wickeln, was augenscheinlich der Umstand beweist, dass die contractile Blase auch in dieselbe mündet, obgleich man für die Eotatorien als allge- meine Regel annehmen muss, dass die contractile Blase in die Afteröffnung mündet. Dasselbe beweist auch die Hexarthra, bei welcher, wie wir schon oben gesehen, sowohl die Genital- als auch die Afteröffnung vorkommt und bei ihr entleert die contractile Blase ihren Inhalt nicht in die Genital-, sondern in die Afteröffnung. Aus den eniimerirten Beispielen erleuchtet es so ziemlich klar, dass einerseits der Verdauungsapparat der Rotatorien kein exclusiv charakteri- stisches Organ ist und dass er so ziemlich aus solchen Theilen besteht, welche in ähnlicher Form auch bei anderen Thieren und Larven zu linden sind, andererseits erklärt er uns auch das, dass seine Organisation keine sehr hohe ist, sondern dass er eher ein Larvenorgan repräsentirt, welches in gewissen Richtungen bis zu einem gewissen Grade, durch den Eintluss der Anpassung mehrfach modiffcirt, constant geworden ist. Das Wassergefässsystem der Rotatorien ist mit seinen bilateralen 246 Gefässstämmen und mit seiner unpaaren contractilen Blase verliältniss- mässig genug charakteristisch, weil, obgleich es in den Reihen der niederen Thiere sehr verbreitet ist und hei einigen entwickelten Formen in manchen Hinsichten an das der Räderthiere erinnert, dennoch die Zahl jener niede- ren Thierchen sehr gering ist, deren Wassergefässsystem mit dem der Rota- torien eine treffende Aehnlichkeit zeigt. Geschweige der Wassergefässe der Cestoden und mancher TiirheUarien, will ich hiemit nur die der Trematoden betrachten. Denken wir uns z. B. die sogenannten Zitterorgane auf die Wasser- gefässstämme einer Cercaricn-hæcYe, oder eines Distomum* so erhalten wir das treue Bild eines Wassergefässsystem der Botcdorien, aber nach den von Bütschlt über die Wassergefässe der Ccrcana armata gelieferten Forschun- gen (Zool. Anz. 1879. Jahrg. p. 588) ist alle Imagination überflüssig, indem die Zitterorgane dort wirklich Vorkommen und zwar ganz so, wie bei den Rot at őrien, wodurch die Homologie der Wassergefässsy steine zwischen den Trematoden und den Rotatorien zweifellos bewiesen ist. Man kann auch sehr leicht die Ebenbilder der Zitterorgane der Rotatorien in den bewimper- ten Trichtern des Segmentalorgans der Annulaten erblicken und wenn hier die Segmentalorgane in den einzelnen Segmenten nicht wiederholt Vorkom- men, sondern einen continuirlichen Gefässstamm bilden möchten, so hätten wir ebenfalls genaue Wassergefässe der Rotatorien vor uns. In dieser Hin- sicht können wir also die Rotatorien mit den Trematoden und mit ihren Gercarien-ToxYen, ferner mit den Larven der Chaetopoden vergleichen, mit den letzteren deshalb, weil embryologische Daten es constatirten, dass bei jüngeren Larven, deren Körper noch nicht segmentirt ist, wie z. B. bei der Polygordius-IjaxYe, nur je ein Segmentalorgan vorkommt. Ein sehr interessanter Umstand, nach welchem die Rotcdorieii in gewissen Jahreszeiten durch Parthenogenesis sich vermehren, wobei die Männchen von gewissen Arten stets fehlen ( Philodinea ), bei anderen hinge- gen sehr häufig nur zeitweise erscheinen, ferner noch der Umstand, dass zwischen beiden Geschlechtern ein auffallender Unterschied besteht, sowohl in der allgemeinen Körperform, als auch in Hinsicht der inneren Organi- sation : machen zwar die Rotatorien sehr interessant, aber bilden keine exclu- sive Eigenthümlichkeit für sie. Von den Geschlechtsorganen verdient das weibliche Geschlechtsorgan eine besondere Bemerkung, indem es sozusagen den Typus des einfachsten thierischen Ovariums darstellt. Es bildet einen mit graugranulirtem Proto- plasma, in welchem sich mit Keimflecken versehene Keimblasen vorfinden — gefüllten Schlauch, an welchem keine accessorischen Organe, durch welche das weibliche Geschlechtsorgan im Allgemeinen ausgezeichnet ist, Vorkom- men und nur die Hexarthra und die Asplemchneen bilden hievon eine Aus- nahme, insofern bei ihnen Eileiter und Genitalöffnungen entwickelt sind. In dieser Hinsicht gleicht das Ovarium, resjD. das weibliche Geschlechts- organ der Rotatorien dem Keimstocke solcher Tliiere, hei Avelchen die Keim- ])läschen noch zerstreut im Protoplasma liegen, ohne dass der Dotterstock sie umfasst. Das Vorkommen der iinhefruchteten dünnschaligen Sommereier und das der befruchteten dickschaligen Wintereier charakterisirt zwar die Ilota- torien, obgleich ein solcher Fall bei den verschiedensten Thierarten häufig ist, nämlich bei den Clndoceren, deren Ephippien identische Gebilde sind mit den dickschaligen Wintereiern der Botatorien, durch welche jene auch in ungünstigen Umständen die Erhaltung der Ai*t sichern. Die Philo- diiicen und Asplanchneen erinnern dadurch, dass sie ihre Emliryonen bis zur gänzlichen Entwickelung im Leihe mit sich schleppen an die Cladoceren und überhaupt an ovovivipare Thiere, während die die abgelegten Eier mit sich tragenden Brachioncen und Folyartlireen in dieser Hinsicht den Copcpoden gleichen. Ueber die embryonale Entwdckelung der Botatorien kann man in Mangel positiver Resultate zu keinen allgemeinen Schlussfolgerungen kom- men. So viel kann man dennoch nach Salenszky’s Beobachtungen, die er an der Brachionus urceolaris machte, für sicher halten und aussprechen, dass die Rotatorien auch in dieser Hinsicht ein sehr interessantes und lehrreiches Object der Untersuchung sind. Salenszky schliesst aus der emhiyonalen Entwickelung der Brachionus urceolaris, mit Rücksicht seiner embryologi- schen Beobachtungen, die er an der Calyctrea machte, darauf, dass sich die verschiedenen Organe der Brachionus und der Calyctrea auf demselben Wege gleich entwickeln, und dass das Räderorgan und der Fuss der Bra- cliioncen mit dem Velum und dem Fusse der Calyctreen homolog ist. Barois kommt endlich auf Grund seiner emhiyologischen-Forschungen über die Bryozoen zur Schlussfolgerung, dass die Bryozoen-Fjmhvyonen so sehr den Botatorien gleichen, dass man die letzteren als permanent gebliebene Lar- ven der Bryozoen ansehen kann. **5K' Auf Grund der gegebenen Comparation und Forschungsresultate glaube ich constatiren zu können, dass es in der Classe der Botatorien sehr viele Formen giebt, welche in mehreren Hinsichten vom Typus der Classe sich zwar unterscheiden, aber dennoch in mehreren Merkmalen an ver- schiedene Thierclassen und an einzelne Formen resp. Larven anderer Thier- typen sehr lebhaft erinnern, weshalb ich der Behauptung huldige, dass die Botatorien thatsächlieh keinen hohen Grad, der Oryanisation erreichten, sondern die yeraden, nur in yerinyem Maasse rerirandelten Nach folyer der hypothetischen Trochozoon sind, u'elche jene, noch jetzt existirende Unvnriner repräsentiren, aus welchen man einen grossen Theil der niederen Coelomaten im Lichte der Vererhungs- und Anpassnngsgesetze und mit Biicksicht der 248 vielseitigen Anpassungen, ahleiten und in eine phylogenetische Verhindiing hringen hann, ivas ich im beigelegten Schema darzusiellen suche. Zuletzt habe ich nur zu bemerken, dass ich in meiner schematischen Darstellung mich auf mehrere Formen nicht deshalb nicht berufe, als wenn ich solche meinem Ansichtspunkte gemäss nicht vorfinden konnte, sondern ich beschränkte mich hauptsächlich deshalb nur auf die Angeführten, weil ich dieselben als die wichtigsten zur Unterstützung meiner Ansicht für hin- länglich genug hielt. Larvenorganen der Mollusken. Entwickelte Velum der Embryonal Das Velum Form u. Embryo Gusteropoden Entwickelung der Larve der Bryozoen. u. Ptei'opoden. der Calyptrea. vonCavolinia. I ! I I Lacinularia. Bracbionus. Hydatinea. Stefanoceros und Floscularia. — Trochozoon. “i _Rotatoria._| Larve der Arthropoda. Agriope. I Aracbnoi Nauplius dea Tar- Larve der digrada. Crustaceen Hexartbra. Trochosphæra. Larve der Form und Dasychone Organisation der lucullana und Polygordius-Larve Spirorbis Pagenstecheri. Polyarthra. Organen der Larve von Nerine. I Form und Or- Notommata ganisation der vermicularis. Ichtbydinen. 1 Form Und Nematorrhyn- Oi’gauen der cha. Larve von Spirorbis spirillum. Larven und Larvenorganen der Annulaten. 24-9 ERKLÄRUNG DER ABBILDUNGEN, Die auf Tafeln VIII, und IX. beigelegten Figuren sind nach Ilarfcn. Oc. i. und Obj. 5, 7, 8 gezeichnet. Die eingeschriebenen gende Organen hin : Buchstaben weisen auf fol- a = Lippe. /aie = Rückenruder. /// = Contractile Blase. — Mundöffnung. he = Bauch ruder. vhn = Aftei'öffnung. = Vorderschlund. td = Bauchseitige Seiten- ti = Tastnerv. l)^ = Hinterschlund. ruder. sitj ;= Sehnerv. p = Ovarium. (r = Rückseitige Seiten- as = Gehirnganglionzelle. cs = Keimblase. ruder. hilf = Nach der Bauchseite j)r — Eileiter. /iR = Erster Ringmuskel. verlaufender Nerv. Í = Genitalöffnung. hp = Zweiter « « t = Tastcylinder. fi = Schrägemuskel. si = Flügelmuskel. oi = Seiteiimuskel. rf = Furcalanhang. l) = Chylusmagen. iz --- Mittlerer Rumpfmuskel. // = Schlund. m = Pankreasdrüse. = Muskelkern. r = Wassergefäss. r = Kaumagen. (1 = Ganglion. 0 = Geissei. ez^ = Muskel der bauch- tiz — Muskel der Tastcvlin- seitigen Seitenruder. der. fl) = Dickdarm. TAFEL VIII. Figur 1. Hexarthra poluptera von der Bauchseite. 3. 4. 5. Hinterer Körpertlieil mit dem Ovarium, dem Eileiter, den Furcalanhängen und Schrägemuskeln von der Seite betrachtet. Voderdarm mit der Lippe, Muudöftnung und Schlund. Kiefer. Endganglion des Rudernervs mit dem Geissei. TAFEL IX. Figur 1 . Hexarthra polyptera von der Rückseite. 2. 3. 4. Hinterer Körpertlieil von der Seite betrachtet. Gehii’nganglion mit den Nerven. Ein kleiner Theil des Flügelmuskels. Tastcylinder von der Seite betrachtet. 250 Pag. 179. Species florae Transsüvanicae nonnullae novae. Auctore Dr. Ludovico Simonkat, Aradensi. Pag. 185. CAMPANULA FRIVALDSZKYI STEUDEL, NOMENCLATOR BOTANICUS, EDIT. II., PAET. I. (1840) PAG. 267. Von Dr. Vincenz v. Bokbás in Budapest. Der selige Emerich v. Frivaldszky, hochverdienter Naturforscher in Ungarn, erhielt vom Balkan unter vielen Anderen auch eine Campanula, welche er in der v Flora» 1836 II. p. 434 als G. expansa Friv. heschi'ieb. Diese Campanula ist bis heute als gute Art erkannt, es verlohnt sich deswe- gen etwas von ihrer Geschichte hier zu erzählen. Vatke erwähnt in »Linnaea» Bd. 38. p. 712 die Camp, expansa Pvidoliú und sagt dort Folgendes : « Campanula expansa Friv., si a C. ramo- sissima Sihth. et Sm. distincta (cf. Griseh. Spicii. II. 290), nomen mutan- dum erit». Die Namensänderung ist aber schon im Jahre 1840 geschehen. Steudel beehrte damit den verdienstvollen Feivaldszky, — Frivaldszky selbst aber benannte in demselben Jahre die C. expansa als G. sparsa. Auch später bekam noch die Pflanze neue Namen von Autoren, die à\Q Campanula Fri- valdszhfs nicht kannten C. sphacrothrix Gris., G. Welandi iîeuff.) E. Frivaldszky beschrieb auch in deii Jahrbüchern (Évkönyvei) der Ungar. Gelehrten Gesellschaft (Magyar Tudós Társaság, jetzt die ungar. Akademie der Wissensch.) Bd. IV. (1840) p. 201. diese Gampanida als G. sparsa Friv., mit folgender Diagnose : ftC. ramosissima floribus paniculatis, diffusis, pedunculis elongatis filiformibus, divergentibus, sepalis longis, tenuissimis, patentibus reflexisve, corolla infundibuliformi quinquefida». Unter der Abliildung aber, welche bei der C. sparsa Friv. steht, ist C. expansa Friv. zu lesen ; so ist es unzweifelhaft, dass Camp, expansa Friv. 1836 und C- sparsa Friv. 1840 eine und dieselbe Pflanze ist. 251 Pass hier nicht an Schreib- oder Druckfehler zu denken ist, beweist die Originalpflanze FrivaijDSZky’s im Herbare des ungar. Nationalmuseums, wo die Namensänderung von dem Autor selbst mit Bleistift notirt wurde. Es scheint also, dass im Jahre 1840 auch E. v. Erivaldszky bemerkte, dass der Name seiner C. cxpaiisa 1836 wegen der älteren C. expansa Rudolph, in Mém. de l’Acad. de St.-Petersb. IV. p. 340, 1813 zu ändern ist, oder hat ihn vielleicht jemand auf die Dedication Steudel’s aufmerksam gemacht, aber aus Bescheidenheit nahm er die Camp. Frivaldszkiji in seine Arbeit nicht über. Ob von den im Jahre 1840 veröffentlichten beiden Namen die G. Frivaldszkyi Sleud. oder die C. sparsa Fric, früher erschien und Priorität erwarb, ist — wie ich glaube — schwer zu sagen ; aber dass doch die G. Frivaldszkjji Steud. die Priorität hat, kann man daraus schliessen, dass G. Frivaldszkiji am Anfänge des Nomenclators, G. sparsa aber am Ende der Évkönyvei steht. Es ist auch möglich, dass Erivaldszky den andern Namen nur bei der Correctur wählte, in der Zeit, als schon die Abbildung mit dem Namen G. expansa fertig war, welche er schon nicht mehr ändern konnte. Ich glaube nach diesem, dass hier die C. Frivaldszkjfi Slciid. vorzu- ziehen ist und mit dem Weglassen der C. sparsa Friv. (es ist auch eine ältere G. sparsißora Dielr. ) vermindern wir die grossen Verdienste Eri- valdszky’s überhaupt nicht. Es ist aber auft’allend, das weder die G. Frivaldszkyi, noch die G. sparsa von den Autoren (Boissier, Grisebach, Nyman) erwähnt wird, die die Elora jenes Terrains behandeln, wo die Camp. Frivaldszkyi wächst. Sie erwähnen wohl die G. expansa Friv. und dachten vielleicht auf die Namensänderung deswegen nicht, weil die sibirische Camp, expansa Rudolph (non Friv.) eigentlich eine ahlenheryia ist, und weil die G. Frivaldszkyi Steud. auch ohnehin noch jüngere Synonyme besitzt. Ich halte es aber für verdienstlich und nothwendig auf die ganz vergessene G. Frivaldszkyi die Aufmerksamkeit der Botaniker hinzulenken. Die Originalpflanze der G. Frivaldszkyi Steud. ( G. sparsa hriv., G. expansa Friv., non Rudolph.) ist im Herbarium des ungarischen National- museums mit der ersten Zeichnung aufbewahrt. Sie war ein riesiges Exem- plar und ist auf drei grosse Bogen vertheilt. Sie ist ausserordentlich ästig und hat viel breitere Blätter als die Pflanze des unteren l)onauthales und des Eisernen Thores in der Walachei, welche gewöhnlich G. \\ elan du Heutf. genannt wird. Die Abbildung Erivaldszky’s, welche in den Jahrbüchern (Évkönyvei) der ungar. Akademie erschien, giebt die Blüthe und besonders den Kelch der ( ' Frivaldszkyi fast zweimal vergrössert. Die Blüthen sind eigentlich last von der Grösse, wie bei der ungarischen Pflanze, welche lieufiel (k 11 clandn nannte, aber die von V. v. Janka später ganz richtig mit der ( *. expansa kriv. vereinigt wurde. Der die Kapsel der G. Frivaldszkyi krönende Kelch wächst 252 aber nach der Befruchtung der Pflanze und erreicht er fast jene Grösse welche uns die Abbildung zeigt. Boissier trennt in «Flora Orientalis», Bd. IIL p. 941, die niedrigere, mit kürzeren Zweigen und Blüthenstielen sowie mit etwas kleineren Blüthen versehenen Varietät als b ) sphaerothrix von der Camp, expansa und zieht er die C. spaeroth rix G risch. Spicil. FL Eumel IL (1844) p. 280 und die G. Welandii Heu f. Oestevr. Botan. Wochenbl. 1857 p. 118 — 19 zu dieser var. spaerothrix. Dieser Name wurde nach den weisslichen und spaherischen Drüsen gewählt, welche den jungen Fruchtknoten dieser Varietät bedecken. An der Originalpflanze der G. Frivaldszkyi ist der junge Fruchtknoten bald ganz glatt, bald in demselben Exemplare mit solchen weisslichen Drüsen bedeckt. Feivaldszky erwähnt diese Drüsen nicht, er sagt, die ganze Pflanze ist glatt. Nach der Glandulosität kann man also die Var. h ) spaerothrix von dem Typus nicht trennen. Est ist aber sicher, dass die Kapselfrucht der ungarischen C. Welandii nie jene Grösse erreicht, welche wir an der Original- pflanze von Feivaldszky sehen und so ist die Aufrechthaltung der var. ß, nach der kleineren Blüthe und Frucht gerechtfertigt. Die Kapselfrucht ist an der C. Frivaldszkyi Steud. 7 — 8 mm. lang; jene der G. sphaerothrix Gris, ist 3'" (6.5 mm.) lang angegeben, so ist die letztere mehr mit der C. Frivaldszkyi als mit unserer G. Welandii, was die Grösse der Frucht betrifft, übereinstim- mend, denn bei G. Welandii Heuff. ist die Frucht nur 3 — 4 mm. lang. Da Boissier und Celakovsky * über die Selbstständigkeit und Arten- recht der Ganip. expansa und Welandii alle Zweifel ausgeschlossen haben, so ist es hier nicht mehr nothwendig die speciflschen Merkmale der C. Fri- valdszkyi zu wiederholen. Dass die G. Vlelandii eine Hybride, G. Rapunculo- patula sei, wie Schur vermuthet,** verneine ich mit Celakovsky. Ich habe bei Berszäszka, Szvinicza (in der Umgebung des Treszkoväczberges), bei den Herkulesbädern, auf dem Allionberge und bei dem Eisernen Thore viele var. Welandii ( Heuff. ) gesehen, da war aber weder C. Piapuncidus noch G. patula vorhanden. Die G. Frivaldszkyi Steud. typica ( G. expansa und sparsa Friv.) und die var. b) Welandii kommen in ihrer geogr. Verbreitung mit einander gemischt vor. Bei dem Eisernen Thore in der Walachei kommen beide vor; bei Czer- nitzi (Dealu Stirmina, legit Greccscu ) wächst nur die b ), während Professor Haussknecht die letztere Varietät mit ganz glatten Fruchtknoten am Pindus gesammelt hat ; sie geht also mehr südlich als in Boissier’s Fl. Orient, ange- geben wird. Endlich sei noch bemerkt, dass zur var. Welandii ( Heuf.) hin- neigende aber nicht identische Formen der C. patula F. auch am Leo- poldifelde bei Ofen Vorkommen. * Oesterreichisebe Botan. Zeitsclir. 1871. p. 9. Enumeratio plant. Transsilv. p. 439. 253 Pag. 175. ^ FLORA VON TOT-KOMLOS. Von Johann Jankó jun. in Budapest. Seitdem die ungar. Akademie der Wissenschaften Dr. W. v. Borb.ás’ Abhandlung «Die Flora des Comitates Békés» herausgegeben hat, also seit dem Jahre 1881, sind über dieses Comitat fast gar keine tloristischen Daten veröfifentlicht worden. Obzwar Dr. Borbás in seinem genannten Werke auch die einschlagende Literatur zusammenstellt, habe ich dennoch weder in seinem Werke, noch in der angeführten Fachliteratur irgend welche llo- ristische Daten gefunden, die sich auf die Gegend von Tot-Komlós beziehen würden. Denn, dass Kitai bel den Aster punctatus bei Tót-Komlós auf soda- hältigem Boden in der Nähe von Wäldern (Additamenta ad ßoram Hungari- cam, Linnæa XXXII. 1864) gefunden haben will, kann ich vorläufig aus dem Grunde nicht acceptiren, weil es in Tót-Komlós heut zu Tage weder Wälder noch Haine gibt. lieber die Flora von Tót-Komlós sind also bisher ausführlichere Publicationen nicht erschienen ; ohschon es evident ist, dass hei Übergehung dieses Terrains von mehr als 8550 Kataster- Jochen, die Flora des Comitates nicht erschöpfend dargestellt werden kann. Diese Lücke aus- zufüllen ist Zweck dieser Arbeit, in der ich soAvohl meine eigenen Samm- lungen und Notizen, Avie die meines Freundes, Herrn Ludavtg Thaisz A'er- Avende und trachte ein zAvar nicht totales, aber allgemeines Bild der Flora von Tót-Komlós, mit ihren verschiedenen Formationen zu bieten. Tót-Komlóí> ist die südlichste Gemeinde des Comitates Békési und reicht nach Csanäd hinein. Da durch das Gebiet von Tót-Komlós die «Szárazér» fliesst, gehört Tót-Komlós in das Flussgebiet der Maros. Die Flora von Tót-Komlós bezeichnet den Uebergang ZAvischen der ungarischen Tiefland- und der Flora des Banates (Pusztenfiora und Moorflora) ; im Uebrigen giebt Tót-Komlós dass allgemeine Bild der ungarischen Ebene ; kein Wald, kein Hügel, sehr fruchtbarer diluvialer Boden. Der Boden ist oft sodahältig, es dringt kein Wasser durch und die Flora zeigt nur sehr magere Exemplare des Pflanzenlebens. Der sodahältige Boden zeigt die wenigsten Species aut, Aväh- rend das reichste Ptlanzenleben an den Ufern der Avasserarmen, sich vielfach krümmenden Szárazér herrscht. 254 Die specielle Aufzählung der gesammelten Pflanzen befindet sich auf Seite 175 des ungarischen Textes; die einzelnen Formationen sind: 1. die Umgegend der Szárazér, ± die Wiesen, 3. die Felder, 4. die Weingärten und Gräben, 5. der sodahältige Boden, 6. der Band der Wege, 7. der Friedhof. Pag. 85. DIE BLÜTHEN- UND FKUCHTENTWICKELUNG BEI DEN GATTUNGEN TYPHA UND SPAEGANIUM. (Vorläufige Mittheüung.) Von dr. A. Dietz in Budapest. Die Arten der Gattung TypJia, von welchen mir bei meinen Untersu- chungen T. latifolia L. und T. angustifolia L. als Material dienten, sind bekanntlich Wasserpflanzen, deren Ehizome insbesondere in den Boden seichter Gewässer gedeihen; gewisse Knospen dieser Ehizome entfalten sich zum erdoberflächigen Stamme der im ersten (manchmal auch im zweiten) Jahre nur niedrig doch dick erscheint und zahlreiche lange linealische Blät- ter trägt; sjräter im zeitigen Frühjahre des zweiten Jahres dehnt sich der bisher fast platte Vegetationskegel immer mehr und mehr in die Länge und wächst allmälig zur langen Blüthstandaxe aus. Die älteren also zu blühen- den Exemplare unterscheiden sich schon bei Beginn der Entwickelung we- sentlich von den jüngeren, also noch nicht blühenden, einestheils durch die Formation des Vegetationskegels, anderentheils aber auch durch die Form der Blätter und im Allgemeinen durch die grössere Dicke im untersten Theile derselben. Der Blüthenstandstiel, sowie dessen Entwickelung zeigt gewisse Eigenthümlichkeiten, die untersten Internodien der ausgehildeten Stieles sind nämlich ungemein kurz, die höher liegenden werden im Ver- hältnisse zu ihrer Lage immer länger und länger, die darauffolgenden wer- den wieder in ihrer Folge kürzer und kürzer und endlich dehnt sich das letzte Internodium ungefähr zu einer Länge er nächst unter ihm stehen- den 5 — 6 Internodien und trägt den weiblichen und ober diesem den männ- lichen Blüthenstand. Auch beim Wachsthume des Blüthenstandstiels und dem der Glieder des Blüthenstandes herrscht eine gewisse Eegelmässigkeit. Aniangs ist hei den Gliedern des Blüthenstandstieles das Wachsthum ein stärkeres als bei jenem des Blüthenstandes ; später bei der Entwickelung der Blüthen ändert sich dieses Verhältniss und es wachsen die Glieder des Blüthenstandes schneller, als die oberen Internodien des Stieles, doch un- 255 mittelbar vor der BKithe strecken sich idötzlich wieder die Glieder des Rtam- mes, um dann später während der Blüthezeit gänzlich das Wachsthum ein- znstellen. Nach der Blüthe streckt sich wohl noch ein wenig das Internodium des weiblichen Blütheiistandes, hört aber bei der Fruchtreife ebenfalls schon gänzlich auf weiter zu wachsen. Der männliche Blüthenstaud besetzt bei den monoecischen Typha — und mouoecisch sind sie im Allgemeinen - die über dem weil)lichen Blü- thenstaud befindlichen Stengelglieder, bei den eventuell vorkommenden dioecischen aber die Endglieder des Stammes. Die Anzahl der durch den männlichen Blüthenstaud besetzten Glieder beträgt 5 — 7, zum mindesten 8. Die männlichen Blütheu sind perigonlos, langgestielt und nehmen am Ende der Blüthenstiele zu 1 — 4 in Form von auf kurzen Filamenten getragenen Staubbeuteln Platz, welch’ letztere in beiden Hälften 2 — 2 Fächer und ein stark ausgebildetes Connectivum besitzen. Die Antheren öffnen sich durch einen Längsriss, der stets mehr seitlich als nach innen zu entsteht. Auf den Blüthenboden finden sich, neben den männlichen Blüthen zerstreut, auch einfache oder 1 — 2 -ästige Haare vor, welche bald so gi-oss wie die Blüthen erscheinen und oft auch die Länge dieser noch übertreflen. Die Axe des männlichen Blüthenstandes ist etwas zusammengech-ückt, zeigt im Durchschnitte eine mehr oder weniger ellypsoidische Form und wh'd gegen das Ende hin immer mehr und mehr gespitzter. Die männlichen Blüthenanlagen, welche früher als die weiblichen auf- treten, erscheinen an den Gliedern des männlichen Blüthenstandes in acro- petaler Eeihen folge, jedoch so, dass in den Zwischenräumen der Anlagen erster Keihe aUmälig auch noch neue Anlagen entstehen, zwischen letzteren und früheren treten dann endlich ohne jedwede Ordnung noch die Anlagen der Haargebilde auf, aus welchen Trichome entstehen, die ihren ursprüng- lichen Charakter schon eingebüsst haben und die ich deshalb auch nur allgemein für- die Behaarung des Blüthenbodens halte. Die Anlagen der männlichen Blüthen bilden, nachdem sie schon eine gewisse Grösse erreicht, an ihrem Umfange 3 — 4 Lappen, wobei jedoch der mittelste Theil des Scheitels unberührt bleibt ; diese Lap])en wachsen dann allmälig nach aufwärts, strecken sich aufwärts in die Länge und bilden so den Beginn der Entwickelung der Staubgefässe. Die DiÖerenzirung letzterer in Filament und Anthere geht schon in den ersten Stadien der Entwickelung vor sich. Die Zahl der Staubgefässe beträgt 1 — 4 und pflegt äusserst selten 5 zu sein, welche Veränderlichkeit nur als Folge des dichten Auftretens der An- lagen zu betrachten ist, denn infolge des aufeinander geübten Druckes wird sowohl das Zusammenwachseu der männlichen Blüthenanlagen als auch deren Verkümmerung dm’ch UnteixLiickung von einzelnen Staubgcfässeii möglich. So ist auch die lange für ein Axengebilde gehaltene, nur ein Staubgefäss 17 Tenneszctrajzi Füzetek. X. köt. 256 tragende männliche Blüthe nichts anderes als solch eine männliche Blüthe, bei welcher die Lappen der sich entwickelnden Anlage, mit Ausnahme eines einzigen, entweder durch Unterdrückung oder durch andere Gründe ver- kümmerten. Für verwachsene Antheren sind Beispiele hier sehr oft zu finden. Die Antheren bestehen ausserhalb der Mutterzellen des Pollen — aus welchen bei einigen Arten die Pollenkörnchen zu vier, bei andern sich ein- zeln entwickeln — aus zwei, durch flache und in die Länge der Antheren gezogene Zellen gebildeten Tapetenwänden, ferner aus der darauffolgenden verdicktwandigen Zellen-Faserschicht und endlich aus der Epidermis, die die äusserste Wandung der Antheren bildet. Zwischen den Pollenfächern befindet sich das Gewebe des Connectivs, in welchem sehr viele raphiden- haltige Zellen Vorkommen. Bei den Pollenkörnchen, treten sie schon einzeln oder zu vieren auf, kann man stets die Intine und Exine recht gut wahr- nehmen, letztere zeigt auch kleine stäbchenförmige Verdickungen. Die Aus- trittstellen der Pollenschläuche kennzeichnet an jedem Körnchen je ein länglicher Fleck von spaltförmigem Umrisse. Das Stengelglied des weiblichen Blüthenstandes streckt sich schon frühzeitig in die Länge und während die Anlagen der männlichen Blüthen auftreten und sämmtliche Glieder des männlichen Blüthenstandes besetzen, nimmt es allmälig eine cylindrische Form an, hebt sich mit Ausnahme eines verschwindend kleinen obern Theiles überall an der Oberfläche ein wenig empor und bildet so den Blüthenboden des weiblichen Blüthenstandes. Die Anlagen letzterer treten an demselben nicht in gleichmässig basipetaler Reihenfolge auf und sind auch hinsichtlich ihrer Grösse zweierlei, nämlich grössere und kleinere. Aus den kleinen Anlagen entwickeln sich die weiblichen Blüthen. So- bald diese Anlagen eine gewisse Grösse erreicht haben, entstehen an ihrem Grunde die Anlagen der Haargebilde, — unter dem das Wachsthum mittler- weile einsteUenden Scheitel aber tritt gürtel- oder randförmig das Carpellum auf, dessen beide Ränder jedoch nur erst später sichtbar werden, wenn es sich schon beinahe röhrenartig in die Länge gestreckt ; während sich nun das Carpellum an dem einen Punkt weiter streckt, bleibt es an dem, diesem gegenüber liegenden Punkte des Gürtels im Wachsthum ziu’ück und wäh- rend ersteres endlich beim Aneinanderschliessen der beiden Ränder zum Scheitel der Narbe wh'd, bildet letzterer den Berührungspunkt von Narbe und Griffel, so dass das cylindiische Carpellum sich nach unten zu immer mehr erweitert, nach oben zu hingegen verschmälert, noch später aber unten den engfächrigen Fruchtknoten bildet, oben endlich aber zum Griffel und noch höher zur Narbe wh’d. An dem güidelförmigen Carpellum tritt schon sehr zeitig die Anlage der Samenknospe auf, stets nahe zum Ursprünge des Carpellums und allem Anscheine nach wahrscheinlich an jener Stelle, wo die Ränder des Carpel- 257 liims sich vereinigen. Die 8amenkhospe wml während ihrer allmäligen An- schwellung durch das weiter fortwachseiide Carpellum zugleich auch empor- geholien, so dass sie alhnälig in den oheren Theil des sich weiter entwickeln- den Fruchtknotenrauines gelangt und von hier nach unteii zu gekrümmt als Samenknospenanlage herabhängend fast den ganzen, nicht eben grossen Raum des Fruchtknotens erfüllt. Alhnälig krümmt sich die Spitze der Samenknospenanlage und es tritt unter ihr zuerst das innere Integument, später und noch etwas weiter unten aber das äussere Integument auf ; die beiden letzteren gelangen jedoch nur erst dann zu ihrer vollkommenen Entwickelung, wenn durch die gänzliche Krümmung der Samenknosiie erstere bereits zur anatropen bezüglicherweise zm- ejiitropen Samenknospe geworden ist. Die Integumente werden aus je zwei Zellenreihen gebildet ; das innere Integument wächst viel schneller als das äussere und bildet allein die Miki’opyle, während das äussere Integu- ment bis zm- Befruchtung der Eizelle in seinem Wachsthum ziniickhleibt. Aus der, in der Spitze des Knospenkernes schon sehr früh entstandenen grossen Zelle nehmen die zur Bildung des Embryosackes berufenen Zellen ihren Ursin-ung, aus welchen dann, wie es Warming und Strassburoer bei andern Samenknospen beschrieben, der Embryosack entsteht. Die weiteren Vorgänge im Embryosacke zeigen gleichfalls nichts Besonderes, die Ent- wickelung des Embryo aber stimmt im W^esentlichen genau mit jener bei Sparganium überein, die schon durch Hegelmaier veröffentlicht wurde. Sobald die auf dem Blüthenboden des weiblichen Blüthenstandes ent- standenen grösseren Anlagen eine gewisse Grösse erreicht haben, bilden sie wieder neue Seitenanlagen, wachsen jedoch eine gewisse Zeit lang noch weiter fort. Aus den untersten dieser Seitenanlagen entstehen die, einer gewöhnlichen weiblichen Blüthe ähnlichen weiblichen Blütheii, aus den obe- ren hingegen die sterilen Blüthen, deren Carpellum keinen Fruchtknoten bildet, sondern sich in die Länge streckend am Ende seiner Axe blos die Form eines bimförmigen Gebildes annimmt, die obersten Seitenanlagen entfalten sich ebenfalls zu sterilen Blüthen, letztere besitzen jedoch auch kein Carpellum mehr, sondern bestehen blos aus der Bliithenaxe und den Haargebilden ; den ganzen Blüthenstand beschliesst endlich der Scheitel der grösseren Anlage, aus der sämmtliche Seitenanlagen ihren Ursprung genom- men und die nun hier in eine zumeist stumpfe, höchstens einige Haargebilde tragende Spitze endet. Die grösseren Anlagen des weiblichen Blüthenbodens gestalten sich also wieder zu Blüthenstandaxen zweiter Ordnung um und an diesen erst treten die weiblichen Blüthen auf, welche gegen die Si)itze der Blüthenstandaxe immer weniger und weniger entwickelt erscheinen, ge- wöhnlich in zwei Reihen auftreten, sehr oft aber auch durch den gegensei- tigen Druck der Blüthen in dieser Anordnung dann Störung zeigen. Die weibliche Blüthe von Typha ist demnach also entweder stiellos i 7-‘' \ 258 oder sie besitzt einen Blüthenstiel, der dann entweder aus der gemeinschaft- lichen Blüthenstandaxe erste Ordnung oder aber aus der zweiter Ordnung entsiu'ingt. Unter dem Fruchtknoten treten lange Haargebilde ohne jedwede Ordnung auf. Bei einzelnen Arten wie z. B. bei T. angustifolia beginnt die Entwickelung der sogenannten Bracteen, wie man sie im Allgemeinen zu nennen pflegt, schon sehr frühe an den Anlagen der Blüthenstandaxe zwei- ter Ordnung. Ihr Entwickelungsgang, wie noch andere Verhältnisse zeigen deutlich, dass sie eigentlich nur Haargebilde sind und höchstens ihrer Lage zufolge Bracheenhaare genannt werden könnten, obwohl auch das sehr erzwungen wäre. Bei den des entschieden protandrischen Blüthenstandes halber zumeist durch den Pollen anderer Individuen befruchteten weiblichen Blüthen beginnt die Entwickelung des Samens, respective der Frucht schon sehr zeitig. Die Entwicklung des Embryo stimmt, wie ich schon oben erwähnte, mit der von Sparganium überein, ebenso gleicht auch die Ent- wickelung der Samenhüllen der von Sparganium insofern sich auch hier Samendeckel bilden.* Der Unterschied, des bei Sparganium sich entwickeln- den Sameiideckels und desjenigen von Typha liegt blos darin, dass bei letz- teren die innere Zellenreihe des inneren Integuments der Samenknospe im Vereine mit einer durch Theilung der äusseren Zellem’eihe des inneren Integumentes der Samenknospe an dieser Stelle entstandenen inneren Zellen- reihe den inneren Samendeckel bildet, der äussere hingegen von der innern Zellenreihe des äusseren Integumentes der Samenknospe und der sie be- rührenden Wand der äussersten Zellenreihe des inneren Integumentes gebildet wird, während den Raum zwischen dem innern und äussern Samen- deckel jene äusserste Zellenreihe erfüllt, die in Eolge der Theilung der äusseren Zellemreihe des inneren Integumentes der Samenknospe entstan- den. Die Zellen des äusseren Integumentes strecken sich immer mehr gegen den Funiculus zu und tragen auch zu dessen Befestigung bei. Die Zellen des inneren Integumentes wie auch die inneren Zellen des äusseren Integu- mentes hingegen ziehen sich der ganzen Oberfläche des Samens entlang zusammen. Mit der Entwickelung der Samenschale hält auch — wenngleich nur in geringem Maasse die Veränderung der Fruchtknotenwandung gleichen Schritt ; die entwickelte Fruchtschale ist eine dünne trockenhäutige Mem- bran, die bei den meisten Arten sich an den Samen schmiegt, doch nur in einzelnen seltenen Fällen mit demselben verwächst. Die äusseren Zellen der Fruchtschale sind nicht von allzu sehr verdickter Wandung, die inneren hingegen zeigen kleine Tüpfel. All’ diese Verhältnisse, wie auch der Vorgang der Keimung lassen dai’auf schliessen, dass die Frucht der Tyj)ha eine nuss- artige Caryopse sei. * Hegei, MATFR, Botan. Zeit. 1871. Die Haargebikle erreichen hei der Frucht eine vollkommene Entwicke- lung und halten in ihrem WacliHthume nur hei der Fruchtreife ein. Dass dieselben wirkliche Haare sind, zeigt schon ihre Entwickelung, sie bilden hlos die Behaarung der Blüthenaxe und scheinen keinesfalls das Perigon zu vertreten, ansonst sie nicht auch an dem oberen Theile des Fruchtkno- tens sich zu entwickeln beginnen möchten, wie ich es in einigen Fällen wh’klich beobachtet habe. Ihre Aufgabe ist’s im Vereine mit den Ihrnartigen Gebilden zugleich an erster Stelle die Zwischenräume der Blüthen auszufüllen, um einerseits ihnen dadurch Schutz zu gewähren, andererseits aber um den gegenseitigen Druck der einzelnen Blüthen zu verhindern, dann das Verbreiten der Früchte und endlich beim Keimen der Samen das Schwimmen derselben an der Oberiläche des Wassers zu fördern. Der Same besteht aus einer äussern und innern Wand, innerhalb der- selben folgt das einzelligschichtige Perispermium, dann das mehrzellig- schichtige Endospermium und den innern mittelsten Theil längst der Axe des Samens nimmt endlich der längliche Embryo ein. Am besten lässt sich das Endosperm erkennen, das kleinzellige und dünnwandige Perisperm hin- gegen wü-d nim bei mikroskopischer Untersuchung und insbesondere nach Anwendung der Tinction gut bemerkbar. Die Untersuchung der Aleuronkörnchen, wie des Zellkernes ist in den Zellen des Perispermiums, des Embryo und besonders in denen des Endo- spermiums ungemein erschwert durch die Ueberfüllung des Zellinhaltes von Aleuron und anderen Zellinhaltstheilen. Trotzdem konnte ich beobachten, dass der Zellkern nicht verschwindet, obgleich er deutlich nicht wahrnehm- bar erscheint und auf sein Vorhandensein nur die Beaction der Tingirung folgern lässt ; dass ferner das Aleuron in Gruppen bildenden Körnchen ins- besondere aber in Form von Krystalloiden erscheint, die ihrer äusseren Ge- stalt zufolge allem Anscheine nach dem hexagonalen Systeme angehören und dass endlich vorzüglich in den Zellen des Perisperms und Embryos auch spärlich Amylumkörncheu auftreten, die jedoch nur eine äusserst win- zige Gestalt besitzen. Die Wandung der Fruchtschale springt bei der Keimung kurz nach Gelangen ins Wasser ])ei den meisten Arten auf und indem nun der wach- sende Embryo, respective Keimblatt die Badicula vorwärts schiebt, wird der Saniendeckel seitwärts aufgesprengt und der Embryo streckt sich der Länge nach aus der Samenschale heraus. Bald bildet das Würzelchen Wurzelhaare und indem es nach gewissen Krümmungen in den Erdboden gelangt, ent- stehen an seinem obern Theile in den Spalten des Keimblattes rechtzeitig die ersten Laubblätter und l)ald darauf aus der Radicula auch die Hau[)t- wurzel; nach den ersten 1 — Laubblättern tritt auch die Nebenwurzel auf. Endlich erhebt sich das langgestreckte Keimblatt des mittlerweile schon 260 kräftigen Pflänzchens, hebt die Samenschale empor und beginnt zu grünen und wh’d auf diese Art zu einem Laubblatte des jungen Pflänzchens. Die Gattung SjKirganium. (zu deren Untersuchung die Art ramosum Huds. den Stoff geboten) gedeiht unter denselben Umständen und in dersel- ben Weise wie Typha. Bei Anbruch des Frühjahres beginnt auch hier die Vegetationsspitze des einjährig sterilen Stammes sich zu dehnen und sobald sie ihre grössere Kundung erreicht, erscheinen in den Achseln der, von den gewöhnlichen Laubblättern wenig abweichende Blätter kleine Anlagen, — Das Auftreten dieser primären Anlagen dauert bis zum Erscheinen der den späteren Blüthenständen entsprechenden Gesammt- Anlagen. Hernach deh- nen sich die weiter unten befindlichen Anlagen und auf ihnen in den Achseln kleiner Deckblätter kommen die secundären Anlagen zum Vorschein. Sobald diese eine gewisse Grösse erlangt haben, beginnt auch an dem, auf der Hauptaxe sitzenden untersten Höcker die Bildung der weiblichen Blüthen- anlagen, ebensolche entstehen auf den darüberstehenden 2 — 3 primären Anlagen. Hierauf erst zeigen sich ebenso an den oberen Anlagen der primären Axe die Anlagen der männlichen Blüthen, wie auch mit diesen an den un- tern Anlagen der secundären Axen die Anlagen der weiblichen Blüthen, endlich aber an den, zu den Spitzen der secundären Axen nahestehenden Anlagen, die Anlagen der männlichen Blüthen, d. h. die primären Anlagen treten in akropetaler Eeihenfolge auf, auf ihnen erscheinen in einer sehr leise steigenden Spirallinie, wieder akropetal geordnet die Anlagen, die männlichen und weiblichen Blüthen. Im Laufe der späteren Entwickelung können die an der Spitze stehenden Blüthen- Anlagen sich stärker entwickeln, da sie dem geringsten Drucke ausgesetzt sind, wohingegen die unterst ste- henden, so wie auch die Bracteen von den unteren Blättern stark gedrückt werden. Infolge dieses Druckes in der ersten Zeit der Entwickelung nehmen die runden Anlagen eine eckige Form an und werden erst beim Schwinden des Druckes allmälig wieder rund. Als eine Folge des Druckes ist der Um- stand zu betrachten, dass die Anlagen des Blüthenstandes nicht in zwei Beiben, sondern in einer 4 — 5 Beiben bildenden Spirale erscheinen und erst später in der Zeit des Wachsthums der Hauptaxe die annähernd zwei- reihige Stellung bekommen. Die männlichen Blüthen erscheinen auf den oberen Anlagen der Haupt- axe und der secundären Axen ; in der Begel ohne jedes Deckblatt. Eigen- thümlich ist es, dass zwischen den Anlagen der männlichen Blüthe — auf dem einzelnen Blüthenstande hracteenähnliche Blätter zu finden sind, welche ich nur als eine frühe Entwickelung von Perigonblättern erklären kann. Um die Spitzen der etwas abgeplatteten Anlagen treten die Perigon- blätter auf, mit diesen alternirend endlich die Staubgefässe. Beim Wachsthum der Perigonblätter und der Staubgefässe erscheint die Blüthe als wären ihre 201 Theile nicht aus einer eher entstandenen Anlage, sondern direct aus einem gemeinsamen Blüthenboden hervorgegangen : bei späterem Wachsthum jedoch erhebt die gemeinsame Blüthenaxe sich wieder aus dem Blüthen- boden. Blüthen, an welchen mehrere Staubgetasse erscheinen, entstehen durch Zusammenwachsen von 2 Blüthenanlagen. Eine Vermehrung der Staubgetasse durch Spaltung hatte ich wenigstens nicht beobachtet. Die weiblichen Blüthen entwickeln sich aus der in den Achseln eines Deckblattes wachsenden Anlage, auf welcher sich schon sehr früh die An- fänge der Perigon blätter zeigen. Nachdem diese so gross gewachsen sind, dass sie die Anlage der weiblichen Blüthe zu bedecken vermögen, erhebt sich unter der Spitze letzterer ranftartig das Fruchtblatt, mit seinen Rän- dern gegen die Bractea gewendet. Nach der röhrenförmigen Verlängerung des Ranftes erscheint, nahe zum unteren Theile des Fruchtblattes, an dessen Rande die Anlage der Samenknospe, welche mit dem Wachstimm des Frucht- blattes Schritt hält. Das in ' Längenwachstimm begriffene röhrenförmige Fruchtblatt verengt sich allmählig und wächst schliesslich an seinem Ende zu Griffel und Narbe zusammen. Unterdessen jedoch vergrössert sich die Anlage der Samenknospe und erhebt sich mit dem Fruchtblatte so, dass sie endlich von der Spitze des gebildeten Fruchtknotens herabhängt und dessen inneren Raum fast ganz erfüllt. Für die Behauptung, dass der zweite Peri- gonkreis und der zweifächerige Fruchtknoten durch das Zusammenwachsen der Blüthenanlagen entständen, fand ich keine genügende Stütze ; entgegen habe ich bei einigen freier stehenden Anlagen das x\uftreten des zweiten Perigonkreises, so auch die Bildung der zwei Fächer des Fruchtknotens wahrgenommen. Namentlich wenn die Anlage der Samenknospe erscheint und die Oeffuung des Fruchtblattes sich einzuengen beginnt, beginnen auch die Glieder des innern Perigon la-eises mit denen des vorherigen (äusseren) Perigonkreises alternirend, ihr W^achsthum. Bei zweifächerigen Fruchtkno- ten entstehen entschieden statt einem Fruchtblatt zwei Fruchtblätter. Die weitere Gestaltung der Samenknospe geht so vor sich, wie sie Hegelmaiêr veröffentlichte. Der Samendeckel hat aber eine andere Rolle als bei Typha. Auch entwickeln sich die Frucht- und Samenschale abweichend von denen der Typha. Aus diesen Umrissen ist ersichtlich, dass in der Entwickelung der Typha- und Sparganium-Blüthen derartige Abweichungen sich zeigen, welche zwar die Verwandtschaft der zwei Gattungen in einiger Hinsicht be- zeugen, jedoch ihre Einreihung in zwei verschiedene Familien anemptehlen. Dies sind die Hauptresultate meiner Arbeit, welche im Jahre 1S86 (Jänner) durch die köir. ung. naturwiss. Gesellschaft in Budapest mit den Biuidt- Preis gekrönt wurde und ausführlich demnächst erscheinen wnd. 5G2 Pag. 127. CARDIÜM (ADACNA) PSEUDO-SUESSI, EINE NEUE FOKM AUS DEN UNGARISCHEN PONTISCHEN SCHICHTEN. Von Julius Halaváts in Budapest. (Tafel VI. und eine Figur im Text). In dem, von den krystallinischen Schiefern des Krassó- Szörény er- Gebirgszuges begrenzten südöstlichen Th eile des grossen ungarischen neo- genen Beckens gelang es mir an zwei Stellen der politischen Stufe eigeii- thümliche Versteinerungen anzutreffen, und zwar bei Lanffen/eld südlich von Weisskirchen und bei Nikolincz von Weisskirchen in nordöstlicher Richtung. Ersterer Fundort gehört dem tieferen Horizonte, dem Tegel und Thonmergel der pontischen Stufe an, letzterer dem höheren, den Sauden.* Bei Langenfeld liegen die ausgezeichnet erhaltenen organischen Reste als : Gardium Böckhi Hal., C. Lofmanni, Hal., G. secans, Fuchs., G. triangu- lato- costatum Hal., G. WinMcri, Hal., Gongeria Zsigmondyi, Hal.. G. cfr. Gzjieki, M. Höen., Pi sidnm priscum Eichw., Melanopsis sp. und Lymnarus velutinus Desh. in einen blauen Tegel in dem Wasserriss am östlichen Ende der Ortschaft; bei MTco/mics: in den Graben, welcher durch die Gemeinde führt in einer gelben thonigen, stellenweise bläulichen quarzsandigen Schichte und zwar : Gardium tegulatum Hal., G. jmrocostatum, Hal., G. Mayeri, M. Hörn., Gongeria Partschi, Czjz., G. Gzjzeki,M.. Hörn., Planorbis transsil- vanicus, Neum., Lymnaeus velutinus Desh. An beiden Localitäten wurde ausserdem neben den angeführten Ver- steinerungen noch die in der Ueberschrift erwähnte neue Form gefunden, deren Beschreibung ich im Folgenden gebe. CAEDIUM (ADACNA) PSEUDO-SUESSI nov. form. (Taf. VI. Fig. 1—5.) 1882. Gardium Suessi Barb. — J. Halaváts. Palaeontologisclie Daten zur Kennt- niss der Fauna der südungar. Neogen-Abl. I. Die pontisebe ï^auna von Langenfeld. (Mitth. a. d. Jabrb. d. kgl. ung. geol. Anst. Bd. VI. pag. 166. Taf. XIV. Fig. 6—8). Schale eiförmig, gewölbt, wenig klaffend vorne abgerundet, hinten abgestutzt. Der schwach ausgebildete Wirbel ist eingerollt und von der * Die näheren geologischen Verhältnisse dieser Gegend sind in meinem Auf- satz «Umgebungen von Fehertemplom (Weisskirchen)- Kubin erörtert. (Erläut. z. geol. Specialkarte der Länder der nngar. Krone, Blatt K. 1 5. Mittellinie gegen die vordere Seite verrückt. Die Oberlläclie der Schale ist durch 20 — 25 (gewöhnlich 21) Hache, halhkreisförmige, durch Hache die Breite der Kippen annähernde Zwischenräume getrennte Kippen geziert. Die Rippen sind aber nicht alle ganz gleich, es können ganz gut stär- kere und schwächere unterschieden werden. Die stärkeren sind haupt- sächlich in der Gegend des Wirbels, aber auch in ihrer ganzen Länge mit Stacheln geziert, die schwächeren hingegen sind glatt. Die dem hinteren Theile der Schale zulaufende stärkere Kippe bildet einen Kiel und ist bei meinen Exemplaren zugleich diejenige, welche die meisten Sta- cheln besitzt. Hiernach folgen 3, 4 bis 5 schwächere Kippen, dann wieder eine Stärkere mit Stacheln besetzte. — Auf diese folgen 2 — 3 Schwächere, eine Stärkere, dann 2 — 3 Schwächere, eine Stärkere, 3 — 4 Schwächere und eine Stärkere so, dass im Ganzen 5 Stärkere mit Stacheln gezierte Kippen gezählt werden können. Am rückwärtigen klaffenden Theil der Schale sind durchschnittlich 6 fadenförmige Kippen bemerkbar. Wellenförmig verlau- fende, gedrängt stehende Zuwachsstreifen kreuzen noch ausserdem die Rip- pen und deren Zwischenräume. Der untere Rand im Innern der Schale ist den Rippen entsprechend tief gefurcht, aber nur bis zum Manteleindrucke, von wo die Furchen gegen der Wirbel seichter werden. Die Muskeleindrücke sind seicht, der hintere Theil des Manteleindruckes ist sehr wenig winkelig. Das Schloss besteht aus einem rudimentären Mittel- und zwei lamellenför- migen Seitenzähnen. Die Maasse der auf Tafel VI vorgeführten Exemplare sind folgende : FiR. 1. fír. 2. fír. :5. FÍR. 4. fír. Die Länge der Schale 16% 19%, 25«'i„ /m Die Breite der Schale 15 « 18 « 21 « 23 « 20 « Die in Fig. 1, 2, 3 wiedergegebenen Schalen stammen von Langeu- dorf, die übrigen von Nikolin cz. Diese Form steht ohne Zweifel der von Baebot de Marny* aus den sarmatischen Schichten Kussland’s beschriebene Cordium Suessi sehr nahe, so zwar, dass ich bei der Beschreibung der Langenfelder-Fauna die zwischen diesen zwei Formen gefundenen Unterschiede nicht für genügend fand, um sie zu trennen. Da aber einzelne Charaktere bei den seitdem von Niko- lincz gesammelten Exemjilaren sich weiter ausgebildet antrafen, kam ich zu der Ueberzeugung, wenn die verticale Verbreitung auch noch in Betracht gezogen wird, dass uns eine Mutation (in der Bedeutung II aariods) der C. Suessi vorliegt und welcher ich darum einen neuen Namen gab. Die Unterschiede zwischen den zwei Formen sind folgende. Die frrd.s.sv’, als nämlich die Länge der BARBOT-schen sarmatischen Form 7'% neben * Geologicseskij ocserk chorsouskoj Giibei'uiji, p. 153. tab. I. Hg. áO — 264 einer Breite von 9'% beträgt, überragt unsere pontische selbe um das Drei- bis Vierfache. Die Gesammtform, welche dort schlanker ist als hier. Der Hauptunterschied liegt aber in der Verzierung der Schale, in der Zahl der stärkeren und schwächeren Eippen und in dem Verhältnisse derselben zu einander. C. Sïiessi hat nämlich 3 (vielleicht auch 4) stärkere mit Stacheln besetzte Eippen, G. pseudo- Suessi fünf, diese sind aber nicht immer der gan- zen Länge nach mit Stacheln besetzt, sondern tragen diese Verzierung meistens nur am Wirbel der Schale. Bei G. Suessi sind zwischen zwei stär- keren Eippen 3 schwächere, ein Merkmal, welches bei G. pseudo-Suessi variirt; so sind zwischen den Langenfelder Exemplaren einige, bei denen dieses Merkmal mit den Exemplaren von Barbot übereinstimmt (Taf. VI Fig. 1 ) bei den meisten aber sind zwischen der ersten und der zweiten stärkeren Eippe 4, zwischen der zweiten und drit- ten Stärkeren 2 Schwächere (Taf. VI Fig. 2, 3). Bei den Exemplaren von Nikolincz aber treten in der ersten Abtheilung ne- ben 4 schwächeren Eippen, in der zweiten 3 Schwächere (Taf. VI Fig. 4) ; — es sind aber auch Schalen, wo die Zahl der EÍ23- 2)en in der ersten Abtheilung bis 5 steigt (Taf. VI Fig. 5). Um einen Ueberblick über die Mannigfaltigkeit dieser Form zu geben, habe ich folgende systema- tische Zeichnung zusammengestellt wo 1, 2 die Eij)2)envertheilung an Exem- plaren von Langenfeld, 3, 4 aber die von Nikolincz wiedergiebt. Die angeführten Unterschiede zusammenfassend, können wir den Gang der Entwickelung dieser Form verfolgen und ersehen daraus, dass durch den Wechsel aus dem salzigen Wasser des sarmatischen Alters in das Brack- Wasser des pontischen Alters diese Art nicht nur nicht verkrüj)pelte und unter den neuen Verhältnissen zu Grunde ging, sondern vielmehr, dass sie selbst an Grösse bedeutend zunahm und die Sculj)tur durch Einschiebung schwächerer Eippen noch höher entwickelte. C. pseudo-Suessi steht ausserdem auch in einiger Verwandtschaft mit C. Carnuntinum Bartsch. Von dieser gleichalten Art unterscheidet sie sich aber viel mehr, als von der älteren G. Suessi. G. Carnuntinum. ist grösser, besitzt dickere Schale und hat eine rundere Form. Die Eijij)^^ sind bei ihr sehr hervorragend, einige derselben sehr stark und mit Stacheln geziert, zwischen welchen auch hier schwächere EÍ2)23en eingeschoben sind. Dieser Charakter ist aber bei G. Carnuntinum nicht so auffallend wie bei unserer Art und die bei C. Suessi und G. pseudo-Suessi die Kante bildende Eipjje ist hier zurückgedrängt, hingegen die 2. und 3. stärkere EijDpe diejenige, welche auf solche Weise in den Vordergrund tritt. Von diesen Unterschieden habe ich mich durch Autopsie überzeugen können, indem ich zum Vergleich aus dem inmiijBsnsiBSSS^ inmommssßS^’ Wiener-Becken stammende Exemplare durch die Güte des Gustos des natúr historischen Hofmuseums Herrn Dr. Theodor Fuchs erhielt. ERKLÄEUNG ZUR TAFEL VI. Fig. 1. Cardmm jiseudo-Svessi Hau. von Langenfeld, ein einhalbmal ver- grössert, Uehergang zu C. Siiessi, Barb. Fi». 2. Cardium pseudo- Suessi, Hal. typisches Exemplar von Langenfeld •. ein einhalbmal vergrössert. Fig. 3. Cardium pseudo- Suessi, Hal. Extreme Form mit abgestutztem Vor derrand von Langenfeld ; ein einhalbmal vergrössert. Fig. 4, 5. Cardium pseudo-Suessi, Hal. typische Exemplare von Nikolincz in natürlicher Grösse. Alle Original -Exemplare befinden sich in der Sammlung der kgl. iing. geo- logischen Anstalt. 566 Pag. 188. EINE MYTPIÍSCHE? ODER MYSTERIÖSE KARPATÊEN- PFLANZE. Von ViCTOK V. Janka. Ein sehr merkwürdiges Gewächs, bezüglich näherer Provenienz in mystisches Dunkel gehüllt, soll in den Karpathen seine Schlupfwinkel haben. Da die Standortsangabe nur allgemein »ad Carpathos» lautet, so kann jedes der vier Florengebiete : Gallizien, Ungarn, Siebenbürgen und Rumänien mit gleichem Recht die Pflanze als seine Angehörige reclamiren, — und insolange nicht Irrthum oder Mystification — was indessen nicht anzu- nehmen — erwiesen, muss sie iu jeder der Floren bezeichneter Karpathen- Länder ohne weiters ihren Platz finden. Die Thatsache nun, dass Syringa Josikaea neuerlich im Norden der drei an Gallizien grenzenden Comitate Ungh, Beregh und Marmaros in einer Ausdehnung von beiläufig 14 Quadratiiieilen constatirt ist, — was doch deutlich genug beweist, dass diese Gegenden botanisch noch ganz unerforscht sind, combinirt mit anderen zutreffenden Umständen, die in Folgendem erörtert werden sollen, belebte wieder meine schon fast aufgegebene Hoffnung, dass in besagten Bereichen die geheimnisvolle Pflanze vielleicht aufzufinden wäre und veranlasst mich, selbige, die schon am besten Wege war, ganz in Verschollenheit zu gerathen, in Erinnerung zu bringen. Es handelt sich nämlich um Mcrtensia villosida, die zuerst in R. et Sch. Syst. Veg. IV. pag. 745 als Pulmonaria villosula publicirt, später in Lehmann Asperifoliæ (1818) p. 288 zu Lithospermum gestellt, daun von Dumort in obs. p. 23. seiner Gattung Casselia zugewiesen wurde und seit ihrer Trans- ferirung in G. Don. gen. syst. 4 p. 319 definitiv bei Mertensia geblieben ist. Ihrer geschieht zu allerletzt in Nyman’s Sylloge florae europææ (1854) Erwähnung, ist aber im neuesten «Conspectus» fl. eur. ohne alle Motivirung ausgelassen und wird meines Wissens seither überhaupt nirgends gedacht. DC. Prodromus vol. X pag. 87 — 91 enthält ausserdem noch 15 Mer- teusia- Arten, von denen nur M. maritima allgemeine Verbreitung im höhe- ren Norden um den ganzen Erdball hat; vier Species sind auf Nordamerika allein beschränkt, die übrigen zehn auf Ostsibirien oder das nordöstliche Asien 267 überhaupt. Somit sind sämmtliclie Mer tensia- Arten Bewohner der n()rdlichen Hemisphäre und in üsbsibirieu überwiegend. Wenn ich nun die Eigenthümlichkeiten der Karpathenllora ins Auge fasse, so halte ich das Vorkommen der Mertensia villosula auf irgend einer Strecke des nordöstlichen Karpathenbogens, der von den Pienninen bis in’s nördliche Széklerland verläuft, für das Wahrscheinlichste. — Denn gerade diese Linie ist es, die zwei eminent ostsibirische Pflanzen beherbergt : die der Tatra zunächst gelegenen compacten Pienninen überall massenhaft das spät im Herbst blühende wunderhübsche GhrifsanOiemiini Zaivadzkii Herb., — der andere Endpunkt, und zwar die Gegend von Ditro (Borszék) nahe dem Tölgyesei’ Pass das reizend zierliche Thalictnim pctaloideuni L.* Ein Vorkommen der Mertensia anderswo in Siebenbürgen, obzwar die Anzahl specifisch sibirischer Pflanzenarten, die hier ihr zweites Heim haben, eine bedeutendere, ist nicht zu vermuthen. Der siebeiibürgische Karjiathen- krauz ist doch viel zu sehr durchforscht ; besonders begangen sind alle die Standorte, die sibirische Pflanzen produciren, die übrigens fast alle über Sibirien im Allgemeinen verbreitet sind und bis an den Ural reichen. Mit Ausnahme des allernördlichsten an den Tölgyes Pass grenzenden Gebietes ist das Vorhandensein der Mertensia villosula auf dem der Mol- dau zuneigenden Theile der Karpathen auch nicht wahrscheinlich, ja auf dem gegen die Walachei abfallenden ganz und gar undenkbar. Bei gehöri- ger Durchforschung dieser rumänischen Seiten werden Botaniker manches Neue und viel höchst Interessantes zu Tage fördern, aber sicherlich mit bal- kanschen und kaukasischen Typen Correspondirendes ! Schliesslich mögen über die Figur der’ Pflanze ein par Worte folgen. Die Abbildung in Lehmann «Icones rariorum plantarum e familia Asperifo- liarum») (1821) tab. 46 stellt eine niedliche weniger als spannlange Pflanze • * Doch hat ThaHctrum petaloidcum L. nicht so geschlossene Verbreitung und scheint mehr sporadisch vorzukommen. — Von Ditro im nordöstlichen Siebenbürgen bis zu dem in gerader Linie nördlich fast 30 Meilen weiten zweitbokannten euro- päischen Standort Bielcze in Südostgallizien ist ein gewaltiger Sprung ! — Bei dieser Gelegenheit vermag ich es nicht unerwähnt zu lassen, dass das in der neuesten Monographie des Genus Thalictrum von Lecoyicr in den Bull, de la soc royale botaniqire de Belgique aufgestellte Th. podolicum Lee. wohl kaum specifisch verschie- den sein dürfte. Immerhin fällt es auf, dass Lecoyku vom Vorkommen des Th. petaloideura bei uns nichts weiss. Siebenbürgische und gallizische Exemplare gehören auch nach der Diagnose Lecoyeh’s entschieden zur Liuuóschen Art. Nach Lecoyer stellen sich die Unterschiede folgeudermassen heraus : Thalictrum petaloideum L. 'Ihalictnm podolicitni Jjec. Foliola glaberrima, nervi subtus vix Foliola pilifera ; nervi subtus sat con- distincti ; inflorescentia corymboso-race- spicui rufescentes ; infloi’oscentia pyrami- mosa ; flores mediocri ochroleuci ; sepala dali-racemosa, flores parvi vii’escentes, se- iutegerrima. pala denticulata. 968 mit einem dicht bis gegen die Spitze beblätterten Stengel dar. Die (8) am Grunde des Stengels gehäuften Blätter sind lang gestielt (Stiele von der Länge der Blattspreite), die übrigen successive kürzer, selbst die obersten in einen wenn auch noch so kurzen Blattstiel deutlich verschmälert ; sämmt- liclie Spreiten sind zolllang und, mit Ausnahme der par obersten, die verliält- nissmässig schmäler, breit eiförmig (V2" breit) oben spitz, unten plötzlich zusammengezogen ; nur an einem Blatte kann man fast herzförmigen Zu- schnitt bemerken. An der Spitze ist der Stengel auf eine Blattlänge nackt, dann theilt er- sieh in zwei kurze Wickel, deren jeder etwa ein Dutzend ganz kurz gestiel- ter, bracteen- (hochblatt-) loser, während des Aufblühens sich voneinander lockernder Blüthen trägt. Die kleine, nicht ganz V2 Zoll messende Blumenkrone überragt den halbkugeligen, bis zur Basis in 5 lanzettlich -lineale Segmente getheilten, von ihr abstehenden Kelch um das Zweifache, ist in der Mitte eingeschnürt, in der oberen Hälfte in den gerade vorgestreckten sehr kurz und breit drei- eckig gezähnten Saum allmälig um das Dopj)elte erweitert. Der Griffel ragt etwas aus der Corolla heraus und ist an der Spitze zweispaltig. Die Behaarung der ganzen Pflanze scheint sehr schwach und weich zu sein (etwa wie bei Cynoglossum officinale L.). Ahes in Allem genommen ist Mertensia villosula mit keiner anderen unserer Asperifolien zu verwechseln. Die Form der Blumenkrone erinnert sehr an stark verkleinertes Symphytum tuberosum*, der Saum ist auch nicht tiefer eingeschnitten, wie bei diesem oder Onosma arenarium. Die Blatt- form mahnt an Mertensia maritima, die aber ganz anderen Habitus und total andere Inflorescenz mit langen Blüthenstielen hat und auch sonst weit abweicht. * Als ich 1868 von Rehmann dessen «Botanische Fragmente aus Gallizien» erhilt und darin ein neues Symphytum foliosum «foliis radicalibus numerosissimis» beschrieben traf, dachte ich sogleich auf Mertensia villosula. — Die übrige Beschi’ei- bung aber lenkte wieder davon ab. Uebrigens muss dieses «Symphytum» foliosum jedenfalls ein sehr sondei'bares Ding sein, und wäre es der Mühe werth, es aufzu- suchen und genau zu untersuchen ! Puhl. 95. Jun. 1886. hibaigazítás A 82. oldalon, 3. sorban felülről 8(1° i helyett olv. 85° i « 83. « 7. « alulról 0.74537 « « 0.7 8063. BERICHTIGUNG. Seite 108, Zeile 7 von unien, statt 0.74537 lies: 0.78063. « Természetrajzi Füzetek X. kötet, IftßP. V á n g e I I f : Aliit Természetrajzi Füzetek X. kötet, 1886. Auci.pkot. Díváid phoí. íyp. Lendl Adolf. 3. Termés zetrajzi Füzetek X, kötet, 1886. 4. VII. Tá 1)1 a. O Auel, del 1114 £;• Természetrajzi Füzetek X. kötet, 1886. DT D a d ay J. Vili. Tábla. i4i TTi 33^ Auct.del ItTip.W Grund, Budapest Természetrajzi Füzetek X kötet, 188C. DT Daday J. IX.TúMm. Auct.del. Imp.W Grund, Budapes' Meçijeten-t : m/irczius hó SI -én ISST. I TEEMESZETEAJZI I FÜZETEK I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. I SZERKESZTI I HERMAN OTTO. 1 SZAKSZERKESZTŐK I FRIVALDSZKY J., .TANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. = * I TIZEDIK KÖTET. I NEGYEDIK FÜZET. 1886. OKTÓBER— DECZEMBER. TERMESZÉT RAJZ I FŰZ E T E K Vol. X. 1886. Nr. 4. VIERTELJAHRSSCHRIFT EUR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. JOURNAL TRIMESTRIEL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉR.ÍLOGIE ET GEOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR L’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULA.JDONA. QUARTERLY PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. FEB 18 1938 Publ. III. 31. 1887. TARTALOM. Lap XVIII. Herman Ottó. Búcsúzó _ — — — 271 A cseréli jegyzéke — — — — — — — 275 Melléhelve a czimlap és a tartalom az egész kötet számára. Bevue. Pag. A. Schmidt. Mineralogische Mittheilungen (Taf. III.) __ ___ 277 X. KÖTET. 1886. TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1. FÜZET. UKT.-HECZ. BUC8UZ0. Lehet annak 1 5 éve, hogy múltak nehéz emlékeivel telt lélek- kel s a jövőre nézve meröhen a véletlenre utasítva, sorsom két íéríiúval hozott össze. E két einher a tudományért, mint- az emberi- ség közkincséért lelkesedve, nem feledkezett meg a nemzet műve- lődési érdekéről sem — érintkezésünk hamar liarátsághoz vezetett, hiszen a törekvésben találkoztunk. A két férhú neve: dr. Horváth Géza és dr. Károli János; mind a kettő tisztelt név a szaktudományban ; dr. Károli már nin- csen az élők sorában. En akkoron Erdélyből jöttem, hol Brassa y Sámuel oldalán működve, telhető szorgalommal hordoztam össze az erdélyi orszá- gos múzeum állatosztályát ; politikai okok miatt mennem kellett ; forrongó vérem nem illett az erdélyi lassúsághoz. Az imént megnevezett két barátommal ahhaii állapodtam meg, hogy nagy a szükség egy természetrajzi folyóiratra, a mely erőink- nek tért nyitva, egyszersmind meggyőzze a külföldet is arról, hogy egyfelől magyar földön a természettudományok iránt meg van a fogékonyság, másfelől merő koholmány az, hogy mi magyarok az ismeretek közvetítése elől elzárkózunk, hogy nyelv dolgában türel- metlenek vagyunk. Barátaim úgy vélekedtek, hogy ennek megvalósítása reáiii tar- tozik s én úgy gondoltam, hogy a bizodalmát tettel kell heválta- J7 Termcszetrajzi Füzetek. X. köt. 272 nom. Itt marasztottak. Bejutottam a Nemzeti Múzeumba s ott hozzáláttam az előkészítéshez, mely nem tartozott a könnyű mun- kák közé. Éppen tíz éve, hogy e folyóirat tervezetével elkészültem, ezt a PuLSZKY Ferencz elnöklete alatt megtartott őri értekezletnek bemutattam s az eszme megtestesítesevel meg is bízattam. Az eredeti berendezésen, mely lehetővé tette, hogy a külföld kényelmesen és pontosan értesülhetett törekvéseinkről, alig válto- zott valami s e berendezés szerencsés gondolat volt, mert kétségbe nem vonható tény az, hogy a «Természetrajzi Füzetek» a külföld legelőkelőbb szakköreiben és munkálataiban ma teljes értékű forrás gyanánt szolgálnak. Az én működésem, kivált kezdetben, irányzatos volt s kettős czélra törekedett: javítólag akartam hatni tudományos műnyelvünkre s meg akartam törni a külföld bizonyos szakköreiben megindúlt áramlatot, mely bizonyos nyelveknek — a magyarnak is — a tudo- mányból való kizárására tört. Talán mondanom sem kell, hogy az áramlat német részről kelt. Megvallom, hogy a műnyelv dolgában nem értem el a czélt ; hamar beláttam, hogy ezt csak széles alapon való önálló és rend- szeres munkálkodással lehet megközelíteni, mellékes feladatnak nem válik be ; de azt mégis elértem, hogy az elveket tisztába hoz- tam s értekezéseim, melyeknek czíme «A műnyelv kérdése» és «Természetrajz -Nemzeti szellem» széles körben méltatásra találtak. A német áramlat elenyészett, még pedig egyenesen egy czik- kem folytán, mely az ötödik kötetben «Sprache und Wissenschaft» czím alatt németül is megjelent, élével Ivriechbaumer ellen is fordult, s nagyon elterjedett. Az imént nevezett tudós későbben a folyóirat munkásai közé sorakozott. Ai’ra a íinoman írt viszonzásra, a melyet br. PTechtritz figyelmének köszönhettem, nem feleltem. 273 mert alapjabaii mégis csak az utilitarizmusból indáit, melynek az egyen szempontjából lehet becse és fontossága, de a mely a tndo- ináiiy egyetemességének szempontjából eh’ileg meg nem állhat. Lgyebekre nézye böyeii telel az eddig megjelent tíz kötetnek tárgy- mutatója. Az is bizonyos, hogy a «Természetrajzi Füzetek» megjelenése óta érezhetően nagyobb a külföld érdeklődése a magyarság tudo- mányos törekyései iránt; bizonyítja ezt a küllőid kimutatásos iro- dalma, mely ma már fáradozik is azon, hogy a magyar dolgozatok czímeit megszerezze. Azelőtt kinálya sem fogadta l)e. ügy gondolom, hogy a yállalat egészl)en megfelelt magáért, megindítása hézagot pótolt; fenmaradása üdyös s hitem szerint biztosítya is yan. Yisszayonúlok a yállalattól s nyugodt lélekkel látom azt dr. Schmidt Sándor kipróbált barátom kezeiben, ki a mióta a magyar halászat kőnyyének megírásáyal foglalkoztam, úg}’is önállóan szerkesztette az utolsó köteteket. A yisszayonúlás oka nagyon egyszerű. Múzeumi állásom az országos képyiselöséggel összeférhetetlen yolt; yálnom kellett s ez mindinkább elidegenített a Muzeum köreiben, hol új erők foglaltak tért s nem szíyesen látták azt, hogy a Muzeum kötelékéhe nem tartozó emlíer befolyást gyakoroljon az intézet folyóiratára; sőt ebben magukra nézye szégyent is láttak. E felfogás fölött nem engem illet meg az ítéletmondás. Én részemről megdeleltem ; működési tér dolgában nem yagyok megszorúlya, mert akarok és talán tudok is dolgozni; teryeini is yannak, a melyeknek megyabisítása azt köyeti'li, hogy hátraléyő időmet jól l)eosszam, ne áldozzak belőle egy i)erczet sem oly anibi- cziókkal yaló yesződésre, a melyek bizonyos életkorhoz yannak kötye s úgy is csak az érettebb korral lohadnak le a természetes 17- mértékre — nemcsak minálimk, hanem széles e világon mindenütt úgy van ez. — En beérem öntudatom nyugalmával s örülni fogok,, ha az az érettebb kor majdan jobb gyümölcsöt érlel meg, mint a minőt én felmutattam; — sikerülhet neki, mert hiszen a miért nekem s egyvívású társaimnak küzdelmet kellett folytatni, mind azt készen kapja s az. volna igazán szégyene, ha a másoktól megtört ösvényen nem bírna többet és jobbat teremteni. Azok, a kik meg- értettek s munkáságukkal támogattak, fogadják hálám s tiszteletem kifejezését. Herman Ottó. A TEEIIÉSZETRA.TZI FÜZETEK CSERÉINEK JEGYZÉKE. 188(i, deczember. Aigie ... — Basel ... ... Berlin ... ... Berlin ... ... Bern ... ... Bern ... ... Bern ... ... Bonn a, R Société Miu'ithienne du Valais. Natui’forscliende Gesellschaft. Botanischer Ver. d. Prov. Brandenburg. Entomologische Nachrichten. Naturforschende Gesellschaft. Schweizerische entom. Gesellschaft. Schweizerische Gesellschaft für die gesammten Na- turwissenschaften. Nat. hist. Verein der preussischen Bheinlande und West^jlialens. Boston, Mass., U. S. A. Bruxelles ... ... ... Bruxelles ... ... ... Bruxelles ... ... ... Brünn ... ... ... Bucuresci ... ... ... Budapest ... ... ... Budapest ... ... ... Budapest ... ... ... Calcutta ... ... ... Cambridge, Mass., U. S Cassel... ... ... ... Christiania... ... ... Colmar, Eisass . ... Copenhague Cordoba, Argentina Danzig ... ... ... Darmstadt ... ... Dorpat ... Edinburgh ... ... ... Genova ... ... ... Görlitz Göteborg ... Boston Society of Nat. History. Société Entomologique de Belgique. Société Malacologique de Belgique. Société Royal de Botanique. K. k. ]\Iâhr.-Schles. Gesellschaft für Ackerbau etc. Societatea Geograficä Romána. K. m. Természettudományi Társulat. Magyarhoni Földtani Társulat. M. kir. Földtani Intézet. Geological Survey of India. , A. Museum of Comparative Zoolog}’. Verein für Naturkunde. Library of the University. Siciété d’Histoire Naturelle. Société de Botanique. Academia Nációnál en Sciencias. Naturforschende Gesellschaft. Verein für Erdkunde. N aturforscher Gesellschaft. Edinburgh Geological Society. Museo Civico di Storia Naturale. Naturforschende Gesellschaft. Regia Societas Scient, et Lit. Gravenhag..- - Hallea. S.__- - - Hamburg — — — Hanau— — — - Hannover — — — Helsingfors — — Innsbruck — — . — Kolozsvár — — Königsberg — — Landshut — — Lausanne — — Lausanne — — Leiden— — — — Liège — — — — Lille -- — — - - Lille - - Linz — — — — Lisbonne — — Lyon — — — — Napoli— — — — Napoli— — — — Nagyszeben — Philadelphia, U. S. A. Regensburg — — Regensburg ... — Roma — — — Roma — — St. Gallen — ... Stockholm ... ... ... St. Petersbourg St. Pétersbourg Temesvár ... ... ... Trieste ... ... ... Washington ... ... Washington ... ... Wien ... ... ... ... Wien ... ... ... ... Wien ... ... ... ... Wien ... ... ... Összesen : 70. Tidjschrift voor Entomologie. Kais. Leop. Car. D. Akad. d. Naturf. Naturwissenschaftlicher V erein. Wetterauische Gesellschaft für die ges. Naturkunde. Naturhist. Gesellschaft. Societas pro Fauna et Flora Fennica. Naturwiss.-Med. Verein. Erdélyi Muzeum Egyesület. Physik.-ökon. Gesellschaft. Botanischer Verein. Société Helvetique des Sciences Nat. Société Vaudoise des Sciences Nat. ’S, Pdjks Museum van Natuurlijke Historie. Société Géologique de Belgique. Bulletin scient, du Dép. du Nord. Société Géologique du Nord. Museum Francisco-Carolinum. Section des travaux géologiques du Portugal. Société Botanique. Accademia d. Scienze. Stazione Zoologica. Siebenbürg. Verein f. Naturwiss. Academy of Natural Sciences. Naturwiss. Verein. Eedaktion der «Flora». Reale Accademia dei Lincei. Reale Comitato Geologico d’Italia. Naturwiss. Gesellschaft. Geologiska Byran. Académie Imp. d. Sciences. Jardin Imp. de Botanique. Délmagyarorsz. Természettud. Társulat. Soc. Adriatica di Sc. Naturali. Smithsonian Institution. U. S. Geological Survey. K. k. Geologische Reichsanstalt. K. k. Naturhistorische Hofmuseum. K. k. Zoolog.-Bot. Gesellschaft. Ornithologischer Verein. TEEM ÉSZE FR A JZI FŰZE FE K. VOL. X. RliVUE. Nr. E Aile Arbeiten, — ausge- 1 nommen die lateinisch ge- \ schriehenen, — erscheinen ausser der ungarischen noch \ in einer anderen (deutscher, französischer oder engli- \ scher) Sprache. j Vor jedem Artihel ist \ die Pag. des ungarischen \ Textes angegeben. j Die Tafeln sind gemein- \ sam für beide Texte. ; Der Wissenschaft ge- \ genüber sind die Autoren verantioortlich. 1 Toutes les publications exceptées celles en latin, pa- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais ou anglais). A la tète de toute com- munication la x>age du texte hongrois sera citée. Les p)lanches sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont res])onsables au point de vue scientifique. PJvery publication, ex- ceqded those written in la- tin, mill be published, be- sides the Hungarian, also in an other (German, French j or Flnglish) language. At the head of every ! article the page of the I Hungarian text will be quoted. ' The tables are the same , for both texts. The authors alone are resp>onsible for the scien- tifical conten ts of their res- pective papers. Pag. 15. MINERALOGISCHE MITTHEILUNGEN. Von A. Schmidt in Budapest. (Tafel III.) 1. HYPEESTHEN VOM BEEGE POKHAUSZ. Gelegentlich einer Untersnelning der Mineralien der IVroxengruppe war Prof. Dr. Josef Szabó so gütig, mir einen isolirten Krystall zu übergeben, welcher, dem Anscheine nach ein typischer Augit, prismatisch mit acht- eckigem Umriss, an den Enden jedoch abgebrochen war. Die Länge betrug durchschnittlich 3- — i mm. liei einer Dicke von 1'5 mm., und laut der bei- gegebenen Etiquette stammte derselbe aus einem gi'obkörnigen Augit-An- desit aus der Umgegend von Scheninitz, vom Gipfel des Pokhausz-liioi’ges, welcher sich vom Klein Szitna abzweigt. Die Flächen spiegelten ungenügend, so dass ich Winkelmessungen blos orientirungshalber vornahm. Die V inkelweidhe stimmten innerbalb der weiten Fehlergrenzen mit den Wertben des Augits überein. BO Her- stellung einer durchsiebtigen Platte parallel der aut diese AH geometrisch bestimmten Symmetneebene bellte sieb der Krystall nur langsam auf, aus- serdem binderten viele Älagnetit-Einscblüsse, wie auch bin und her ver- laufende Quersprünge das Schleifen in hohem Grade. Schliesslich konnte jedoch im Mikroskoj^ merklicher Pleochroismus, sowie auch eine zu der Axe der Prismenzone parallele Auslöschung beobachtet werden, wobei die Farben ähnlich denen der Hypersthenkrystalle von Mciliuis'^ waren. Im Polarisationinstrument erschien ein zweiaxiges Interferenzbild, Axenehene normal zur Platte und gleichfalls parallel der Prismenkante, die Axenpunkte selbst vom Mittelpunkte gleich entfernt. Hiernach war es klar, dass ich es mit einem Hij'persthen-livj&iiiW zu thun hatte. Mit dieser Beobachtung kann ich nur die Angabe des Herrn W. Ceoss bekräftigen, der bekanntlich nicht nur von mehreren typischen Augit-An- desiten Ungarns, sondern auch von ebensolchen einiger anderer Punkte der weiteren Umgegend von Bchemnitz angab, dass in diesen Gesteinen der vor- wiegende Pyroxen-Bestandtheil Hypersthen sei. Die Sache steht daher bei den sog. Augit-Andesiten heutzutage so, dass die pyroxenischen Be- standtheile derselben nochmals eingehend durchstudirt werden müssen, denn es scheint mir in diesen der Hypersthen eine bisher im Allgemeinen kaum geahnte Bolle zu spielen^. Das Gestein des Berges PoMimisz ist dicht, grobkörnig und weist in einer dunkleren Grundmasse grössere Krystalle auf; dieselben sind ent- weder die weissen, wasserklaren Feldspüthe, oder die augitähnlichen Hypcrsthene. Mit Hypersthen- Krystallen ist das Gestein ganz erfüllt, Augit habe ich hingegen nicht finden können. Einige Hypersthen-Krystalle wiesen auch Terminalfiächen auf, und zwar ausser der grossen Basis noch eine flache Pyramide. Dieser Habitus ist l)ei den aus jüngeren Eruptivgesteinen stammenden Hypersthen-Krystallen ein bisher kaum bekannter^. Zur Be- stimmung der Formen habe ich 1 3 Krystalle gemessen, und hierbei leistete das FuESs’sche Eeflexions- Goniometer — Modell Nr. 2 — vorzügliche Dienste, da mit Hilfe des Verkleinerungsfernrohres o sogar die ganz schlecht spie- gelnden Flächen messbar waren. Die Formen der Hypersthen-Krystalle von Pokhausz sind die folgenden : ^ a . (100) . oopoo m . (1 10) , cxdH • ö . (010) . oo Poo n . (210) . ooi^2 c .(001). OP e .(124). V2P2 ^ Természetrajzi Füzetek. IX. p. 313. ^ Cf. JuDD, Geol. Mag. April 1885, S. 173. ^ Audi Herr Becke hat neuerdings Hyperst]ien-lÍYystíi\\e beschrieben — die er auffallender Weise Bnmzite benennt — aus den Gesteinen der südlichen Buko- ivina ; die Combination derselben ist sehr ähnlich derjenigen der Krystalle von Pokhausz. ■* S. deu Hypersthen von Málnás, 1. c. 279 Die Pyi-amide imd Basis waren l>ei einem jeden am Ende ausííebildeten Krystall vorhanden, das Prisma u habe itdi nur ein einziges Mal beoliachtet. Taf. IIP Fig. 1 zeigt den Habitus dieser Krystalle und Fig. 2 eine gerade Projection desselben auf 0/^. Die verticalen Symmetrie-Ebenen sind gewblni- lieli gleich gross ausgebildet, wenn nicht, so ist meistens das IMakropinakoid grösser. Die Flächen sind sehr angegriffen, oft ganz matt, so dass die Schärfe der Keflexion bei allen Flächen von sehr geringem Grade ist. Die gemessenen und berechneten Werthe sind die nachstehenden, wobei n = Zahl der ge- messenen Kanten, ± d = Mitteldifferenz der eiiizehiíái gemessenen Nei- gungen, k = die Zahl der gemessenen Krystaile. obs. 71 I, Cilc. a : m = 1 00 : 11 0 = 45° 48'. 48. _°7'. 1 1 . * b:e =r010:134 = G0 4^. 4. —10. il. * a:e —100:124 = 70 10. 0. — 8. 1. 70° 14' 4" • = 100:210 = 27 21ca 1. 1. 27 12 38 o:ö:c = 1.028:1 : 1.107. In ojjtischer Beziehung ist die Orientirung an den drei nach den Sym- metrieebenen herausgeschnittenen Lamellen entsprechend der rhombischen Symmetrie und der auffallende Pleoehroisiiius eharakterisirt auch diese Krystalle am besten. Auch die Ahsorj)tioti ist nicht gering, und zwar bezo- gen auf die krystallographischen Axen : 6 > r'> il, zwischen Ji und r'istdie- sell)e nicht sehr verschieden, aber merklich, dass r > il und h il ist recht auffallend. Die Axenfarljen sind — an ungleich dicken Platten beobachtet : . <( gelblich braun bräunlichgelb- gelblichbraun h nelkenbraun nelkenbraun ins gi-aue c blass lauchgrün blass lauchgrün Mit Erlaubniss des Herrn Prof. Dr. J. A. Krenneu konnte ich mit des- sen BERTRANn’schem Mikroskop auch den als nc>jatii' bestimmten optischen Axen Winkel messen an einer Platte, parallel geschnitten zur IMakroendffäche ; es ergab sich in Oel und bei gelber Farbe der M'erth 7 1 °30' als Mittel von 0 Einstellungen, mit einer Mitteldiff’erenz von 51'. Dieser Axenwinkel ist zwischen den entsprechenden Werthen des Hypersthens von ^lont 7 >o?r und Aranyer Bery gelegen. Ich kann noch erwähnen, dass an der Lamelle paral- lel der Brachyendffäche vertical verlaufende Bpaltlinien eine Absonderung nach dem Makropinakoid verrathen. Im Dünnschliffe des Gesteines ist eine dunkelgraue Grundmassi* rtäch- lich vorhanden, welche mit kleinen Punkten erfüllt und optisch isotrop ist. 280 Hier und da erblickt man lichter gefärbte Glaspartien. Die Feldspäthe sind gross und beherbergen viele Glas- und Gaseinschlüsse ; Orthoklas habe ich nicht gefunden. Die Hypersth£n-J)m-chfichnitte, welche durch das optische Verhalten, besonders durch den lebhaften Pleochroismus typisch zu erken- nen sind, kommen sehr häufig vor ; die Krystalle sind mehr oder weniger rissig und die Kissé gewöhnlich durch eine dunklere Substanz erfüllt, die aber optisch mit dem ursprünglichen Krystall selbst einheitlich ist und auch keine Struetur besitzt. Mafinetit ist nicht nur reichlich in den Hyperstlien- Krystallen, sondern kleinere und grössere Krystalle sind im ganzen Dünn- schliff zerstreut. Schliesslich enthalten sowohl die Hypersthene wie auch die Plagioklase wasserklare, längliche Mikrolitlie ; einige luy Stallbruchstücke können als Amphibol betrachtet werden. Der Pokhausz-Bevg selbst ist in der Umgegend von Schemnitz einer der südlichsten Punkte des Augitandesin-Terrains, wie dies aus der neuesten geologischen Karte von Schemnitz und dessen Umgebung ersehen werden kann*. Da dies Gestein selbst von solcher Zusammensetzung ist, dass es in seiner Art als typischer H5^persthen-Andesit benannt werden kann, habe ich es nicht für überflüssig gehalten, auch die übrigen «Augit- Andesite»** die- ser Umgegend zum Theil zu untersuchen, um mir ein Bild über die Ver- breitung des Hypersthens zu verschaffen. In dieser Beziehung bin ich dem Herrn Prof. Dr. Josef Szabó zu grossem Danke verpflichtet, der mir die sämmtlichen Dünnschliffe der fraglichen Gesteine des diesbezüglichen gan- zen Terrains zur Verfügung gestellt hat. Es soll jedoch bemerkt werden, dass, da bei petrographischen Untersuchungen die Studien im Ijaboratorium nur ein unvollständiges Resultat zu geben vermögen, welches nur durch die geologische Untersuchung im Terrain selbst ergänzt werdeji kann, meine Absicht blos war, den pyroxenischen Gemengtheil dieser Gesteine zu reU- diren und dadurch die Hypersthen-haltigen zu erkennen. Durch die Unter- suchung der von verschiedenen Punkten stammenden, im Ganzen 7 1 Dünn- schliffe, habe ich die Ueberzeugung gewonnen, dass in 48°/ o derselben der Hyper sthen sicher vorhanden ist, in 35°/o mit grosser Wahrscheinlichkeit vorkommt, nur in 17°/ ü konnte ich denselben nicht mit Bestimmtheit auf- finden. Aus der Vertheilung der einzelnen Punkte auf der Karte ergiebt sich, dass höchst wahrschemlich die Hypersthen enthaltenden Andesite auf die- sem ganzen grossen Terrain verbreitet sind. Dr. Josef Szabó, Matliem. és term. tud. Értesítő, 3, S. 1.53. ** Dr. Josef Szabó (Értek, a tem. tud. kör. Kiadja a m. tud. Akad., 1!5, No. 3) benutzt schon die besser entsprechende Denennung uiyro.miau(ti’sit^> («Pju’oxentrachyt« Szabó). 281 Í2. GRASGKÜNEK AUGIT VON KREMNITZ. Das Gestein, ans dem die untersuchten kleinen, licht grasgrün getarh- ten Krystalle stammen, ist ein mittelkörniger Ami3hibol-Andesit vom Sohler- grund hei der Sagemühle in der Nähe von Kremnitz, und wurde mir hehnfs der Untersuchung von Herrn Prof, Dr. Josef Szabó übergehen. Die darin enthaltenen A unite sind entweder charakteristisch achteckig (Taf. III, Fig. B) oder aber tafelförmig nach der Symmetrieehone (Fig, 4). Die Flächen sind rauh und angegriffen, so dass die Neigungen nur mit Hilfe des Verkleinerungsfernrohres annähernd hcistimmt werden konnten. Die prismatischen Krystalle sind gebildet von: o = ( 100) ooHoo, l) = (010) ooKoo als schmälere Flächen, m — (I 10)cxd/^ gewöhnlich etwas breiter als die vorigen ; als grösst entwickelte Endffäche erscheint .s = (Tl 1 ) /^, untergeordnet hingegen wahrscheinlich noch die Formen o = (221)i2/^, r=(001 )0.P und z = (O21)2i’oo; sämmtliche aufgezählten Gestalten sind in Fig. 5 auf eine zur Prismenzone normale Ebene gerade projicirt wiederge- geben. Bei den tafeligen Krystallen ist die Symmetrieebene vorherrschend ausgebildet, begrenzt durch die schmäleren Flächenpaare von m = (1 10)oo/' unds = (Tll)P. Ich bemerke noch, dass zur Orientirung dieser Krystalle die optischen Verhältnisse einer zu a — (\0())oGpoo parallel hergestellten Platte gedient haben. AUn den Winkelwerthen kann ich erwähnen: m : m' = 1 10 : 1 TO = 92" 55' ca h:s z=0|0;Tll - r,l 41 ca. V Zwillinge kommen häufig vor, nach dem gewöhnlichen Augit-Gesetz : Zwillingsfläche n = (I00)oo-Pc5o ; bei diesen Krystallen ist meistens das stumpfe Ende ausgebildet (Fig. ß) ; das einspriugende Ende habe ich blos an einigen an beiden Enden ausgebildeten Krystallen beobachtet. Die Bestimmung der Lage der oj)tischen Hauptschwiugungsrichtungen habe ich an einer aus einem solchen Zwilling parallel b = (OlO)ooi'oo ge- schnittenen Lamelle, also nach dem bekannten Verfahren von Senurmont , ausgeführt. Die Neigung der ersten IMittellinie zur verticalen Axe im stum- pfen inneren Winkel der geometrischen Axen beträgt 40°38' im A/u-Licht, als Mittel von vier Einzelbestimmungen, mit einer Mitteldifferenz von Bl'. Die Grösse des 023tisehen Axenwinkels — gemessen an zwei Platten, normal zu den betreffenden Mittellinien geschnitten — ist: ^lEa = 108"B)9' (8 Ein- zelbest., 24' Mitteldiff.), 2//„ = G7°9' (6 Best., 24' Mitteldiff'.), l)eides im Wif/ -Licht; der stumpfe Winkel konnte nicht einmal in Oel gemessen wer- den, Charakter der ersten Mittellinie : positiv. Pleochroismus und Absorp- tion gering. Mit Bezug auf die helle grasgrüne Farbe, welche bei diesen aus jünge- ren Gesteinen stammenden Pyroxenen nicht häufig ist, habe ich Herrn Josef Loczka ersucht, den H/^Og-Gehalt dieses Pyroxens zu prüfen, da wegen Mangel an Material von einer vollständigen Analyse vorläufig abge- sehen werden musste. Herr Loczka hat, wie ich vermuthete, in der ca. 1 dg betragenden Pro])e nur wenig AIJJq gefunden. :h MINEBALIEN VOM ZIPSER COMITAT IN OBER-UNGARN. Ich habe im Jahre 1S85 den südlichen Theil des Zipscr Comitates besucht und zunächst am Bcvgrevicr Bimlt (Eigenthum des Erzherzog Albrecht) die nachstehenden Mineralien gesammelt. a) Arsenhies. Dies Mineral hat man nur ein einziges Mal in geringer Menge auf der Bindt gefunden, und das Vorkommen war, als 67i/ort77f/z/h bezeichnet, auch auf der Budapestéi* Landes-Industrie- Austeilung im Jahre 1885 ausgestellt. In der Fachsitzung der ungarischen geologischen Gesellschaft vom 4. Fehr. 1880 hat zuerst Herr Dr. Josef Alexander Krenner dies Vorkommen als Arsenkies aufgeführt. Auf der Stufe, die ich mithrachte, sind die Arsenkies- krystalle in einer graulichen, harten, talkig-thonigen Masse eingebettet, welche von Quarz-Adern und -Knoten durchzogen ist. Beim Zerschlagen fallen die Krystalle von Arsenkies leicht heraus, aber die grösseren zersprin- gen auch leicht und scheinen manchmal nach dem Prisma zu spalten. Die Krystalle sind im Allgemeinen gross, manchmal in der Richtung der grössten Dimension 1*5 cm. übertreffend. Gewöhnlich sind mehr oder weniger parallel mehrere Krystalle zusammengewachsen, welcher Umstand die genauere Messung der Neigungen sehr verhindert. Nach der gewöhnlichen Stellung* sind dieselben domatisch verlängert nach der Brachyaxe. Die beobachteten Formen, der Grösse nach in abnehmender Reihenfolge geordnet, sind : (012). VaP oo , WÎ . ( 1 1 0) . CX3 P, (7 . (101 ) . PcX3j ^.(Oll).PoO. Die gemessenen Neigungen konnten nur zur Orientirung benutzt werden. m : 7W' = 1 1 0 : 1 Î0 = 66 ° 1 3' — 68 ° 48' . an 4 Kristallen d ul' ^ 101 : lOT = 57 14 ... . 1 « n :n' = 01 2 : 0 1 2 1 1 9 47 — 1 20 35 . 2 « q :q =011:0lT = 81 51 —82 55 . 1 « m \d = 1 10 : 101 = 43 49 . . . . 1 « Arzruni, Groth’s Zeitsclir. für. Kryst. % 43U. Taf 111 Fig. 7 zeigt das Bild dieser Krystalle. Die Fliielien von m iind d sind relativ glatt, jedocdi die Spiegelung dem nicht eiitsiirecliend ; die grösste Form, n, ist charakteristisch gestreift parallel der Brachyaxe. Auch Zwillinge der bekannten beiden Arten habe ich gefunden. Der eine, nach 711 = [l 10) coP, ist so ausgebildet, dass die Verwachsung in einer zu (1 10) normalen Ebene geschah, und daher eine herzförmige Gestalt entstand ; Fig. S zeigt diesen Zwilling fast in natürlicher Grösse und stellt auch die charakteristische Streifung des Brachydoma dar. Der zweite Zwilling ist uachd= (101)7^00 gebildet; Fig. 0 zeigt denselben auch fast in natürlicher Grösse. Die chemische Zusammensetzung dieses Arsenkieses hat auf meinen Wunsch Herr Josef Loczka ermittelt; aus dessen Analyse* folgt, dass der Arsenkies von der Bindt ziemlich gut der Formel FeAsS entsi)richt. Spec. Gew. = 6*0890, Mittel aus drei Bestimmungen nach Loczka. Schliesslich kann ich erwähnen, dass in Gesellschaft von x\rsenkies erbsengelbe Sidcrit- Blättchen erscheinen. h) TlU'DKllin. Am Contact zwischen grossblätterigem, wcissem Cdlcü und dunkel erbsengelbem Siderit erscheint graulicher Quarz, in welchem dünne, lange 'I'lirmaiinkrystalle eingewachsen sind. Die Turmaline sind anscheinend schwarz, die Nadeln bis H cm lang und in divergirenden Bündeln den (hiarz und Kalkspath durchwachsend. Man erhalt meistens Bruchstücke, so dass ich nur in sehr seltenen Fällen die von Zt(lOil) gebildete Endigung dieser Krystalle bestimmen konnte. Das Prisma ist durch s ~ (\\''2i))oopü gebil- det, dessen Flächen parallel der Hauptaxe gestreift sind ; auch die sehr glänzenden Pdiomboëderllâchen sind nicht glatt ausgehildet. Gemessen wurde : s:.s' = 60M7' \2 p : Li' = 47 22 . 8. Am grauen Quarz habe ich einmal die gewöhnliche Combination wahr- genommen ; im Siderit kommen ferner wasserklare, an beiden Enden aus- gebildete Quarzkryställchen vor. r) Calcit. Der von härterem Thon überzogene Calcit ist von weisser Tarbe und meistens als 2i3.z(M31) ausgebildet, an dessen Polen noch die chaiakte- ristisch gestreiften, jedoch sehr glänzenden Flächen von 92/1; x (01 1:2) ei- ö. diese Zeitsclir IX, p. 327. 281 scheinen. Die Flächen von Rd sind matt, so dass nur grössere Krystalle und auch nur mit Hilfe des Anlegegoniometers gemessen werden konnten. Es erscheint noch an diesen Krystallen je ein sehr stumpfes und steiles ne- gatives Skalenoeder, jedoch so gekrümmt, dass die Axenschnitte mit Sicher- heit nicht eruirt werden konnten. R'ó kommt auch hier und da an beiden Polen ausgehildet vor. d) Sphalerit. Dunkel erbsengelber Siderit ist die Grundlage, worauf der SjDhalerit sich abgesetzt hat. Die grösseren rhomboödrischen Siderit-Krystalle sind an der Oberfläche verwittert, blättern zu kleinen Lamellen auf und hier und da erblickt man kleine linsenförmige Siderit-Krystalle, welche anscheinend neueren Ursprunges sind. Der Siderit ist übrigens mit einer dunkel bräun- lichgelben Kruste überzogen, welche weich und leicht wegzunehmen ist (Eisenoxydhydrat nach Prüfung des Herrn Loczka) ; endlich sind auch kleine wasserklare f,bif/r2:-Krystalle auf den Siderit aufgelagert. Der Sphale- rit ist in einzelnen Krystallen auf dem Siderit zerstreut, entweder unter oder über der genannten Kruste. Der grösste Krystall besitzt eine max. Grösse von 4 — 5 mm. ; die grösseren sind dunkelbraun, die kleineren bräunlichroth gefärbt. — Die Krystalle sind meistens einfach und weisen die Formen ( lOljooO, (31 1) — ~ — auf, mit vorherrschenden ooO; die Spiegelung der Flächen ist gering. obs. calc. 311; 101 = 3H24' 31°í>8'56". Die Flächen von (311) sind, wie gewöhnlich bei der Zinkblende, gekrümmt. e) Sonstige Mineralien von der Bindt. Chcdcopyrit : in derben Stücken, mit Quarz- und Siderit-Einschlüssen. Fahlerz: derb, graulichschwarz, mit Quarz, Chalkopyrit, Siderit; nach Herrn Loczka besonders Sb-haliig, mit vielem Qu, wenig Fe und geringer Menge Zii. Eisen glimmer : in grossen Stücken, grossblätterig, und auch feinschui?- pig, mit Quarz und Chalkopyrit. Auch der sog. « Glaskopf» ist in schönen Exemplaren vorhanden. Quarz : in grösseren, weissen Krystallen, gewöhn- lich stellenweise von Eisenglimmer bedeckt, so dass die Oberfläche der Kry- stalle rosen farbig erscheint ; der Eisenglimmer ist übrigens auch auf dem den Quarz begleitenden Siderit aufgelagert. Die grossen weissen Quarzkrystalle sind eigenthümlich zerrissen, zerspaltet, aber die Spaltrisse wurden durch neuere (^uarzsubstanz in kleinen wasserhellen Krystallen theilweise ausge- füllt ; man bemerkt manchmal, dass die abgebrochenen Enden grösserer Krystalle durch spätere Ablagerungen so bedeckt sind, dass das abgebrochene 2S5 Ende eiulieitlicli weiterwaclisend wie geheilt erscheint. Die Krystallgrnppen sind zwar fest aneinander gewachsen, jedoch die Zeichen der vielfachen Zer- spaltungen sehr augenfällig. Eisenblüthe : auf einer thonigen, kleinkörnigen Breccie als schöne weisse Kruste. Siderit : erbsengelbe Stufen, auf der Ober- fläche bräunlichgelbe, glänzende kleinere Bhomboëder mit Oif, in Gesell- schaft von weissem (^uarz, Eisenglimmer und Chalkopyrit. Sehr hübsch sind schlieslich die Stufen mit Rutsch fi eichen von der Bindt. Ich habe zwei Stücke gesammelt, von welchen das eine aus Siderit besteht, mit einer grossen, gelblichhraunen, spiegelartig glänzenden Rutsch- tläche; das zweite ist gleichfalls Siderit, jedoch schon theilweise verwittert, mit licht erbsengelben Rutschliächen. Wie hieraus ersichtlich, ist das Eisenerzterrain von der Bindt mehr- fach interessant in mineralogischer Hinsicht. Die Fachliteratur weist jedoch diesbezügliche Daten sehr spärlich auf, so dass als Neuigkeit A. v. Grodeck’s vor Kurzem jîublicirte Arbeit «Ueber die Gesteine der Bindt in Ober-Ungarn »* erwähnt werden mag, worin unter Anderem auch werth volle montangeolo- gische Beziehungen zu finden sind. Klein-Hnilecz. Das Bergbauterrain Klein-IJnUecz ist in der Nähe von der Bindt, und zwar südlich von derselben gelegen. Die hier gesammelten Minerahen sind die folgenden. a) Baryt (W'oliiyn). Dieser ist in den Höhlungen einer Linionitstufe in schönen, durch- schnittheh I cm langen, wasserklaren Krystallen vorhanden. Das Vorkom- men ist demjenigen von Rosenau (Betlér) sehr ähnlich, stammt jedoch nach Herrn Bergverwalter Paul Bakus’ Angabe sicherlich aus den Eisengi’uben des Klein-Hnilecz, wo es aber nur ein einziges Mal gefunden wurde. Ich habe diese Krvstalle näher untersucht und gefunden, dass nach dem allgemeinen Habitus dieselben zwar den Krystallen von Rosenau sehr ähnlich sind, die Combinationen aber mehrfach abweichen, so dass die Fundstelle dieser Krystalle auch deshalb Klein-Hnilecz sein mag. Die Flächen spiegeln sehr gut, sind im Allgemeinen ganz glatt, nur manchmal sind die Prismen durch Repetition gestreift. Die nachstehenden Formen habe ich l)eobachtet : a. (lüO). ooRoo m .(\ JO) . ooR d .(lOi).' ( 2P00 Z . .(HD. . P b. (UIO), , ool^oo N. (;230) . ; 0 .(Oll). Reo R .(523), . VsR c . (001) . OP // . ( 1 50) . OoRd G.(0I3). I 3R00 f .(113), , \3R X . .(510) , ooR'i k . um . OOp3 *S .(014). h 4poo •1 .(114), . ^UR //.05 L> ) . P5 * Jahrb. d. k. k. geol. R.- A. Wien. Jalirg. 1S85, S. 663. 28ß Die angenommene Stellung ist die MiLLER’sclie. Die aufgefülirten Formen sind mit Ausnahme von S = (014) V4P00 schon längst bekannt, die genannte ist aber meines Wissens eine neue Form. Auch G = (013) ist sehr selten, den dieselbe hat nicht lange vorher Herr H. A. Miers* an den wahrscheinlich von Wolfstein in der Pfalz stammenden Wolnynkry stal- len mit Hülfe der Zonen bestimmt. Ausser den aufgezählten Formen fand ich noch drei Pyramiden, jedoch konnten die Axenschnitte der unvollständigen Ausbildung halber nicht mit Sichercheit eruirt werden. Diese sind : eine steilere Pyramide in der Haupt- reihe [etw^a (332) A'aP, 110: 332 = ca. 16° beob., 17° 46' 53” ber.] und zwei Brachypyramiden : (455)PV4und (3. 4. lOjAöPVs ?. Die erstere ist in der Zone [111 : 01 1 ] , die letztere hingegen in [113:011] gelegen, und die diesbezüglichen Winkelwerthe sind : obs. calc. 111: 455 = 6° 20' ca 5° 45' 30” 011 : 3.4.10= 32° 21' ca 33° 33' 55”. Von den einzelnen Combinationen, die Formen ihrer Grösse nach in abnehmender Pieihenfolge geordnet, kann ich erwähren : m, z, f, 0, c, d, q, R, y, n, h, k, G, a und die erwähnten drei unsicheren Pyramiden ; A, m, z, a, f, o, d, h, G, y, (332) und (455); A, 2:, in, d, h, f, q, 0, k, c, N, a, y. Der Habitus der Krystalle ist im Allgemeinen dem der Wolnyne von Eosenau (Betlér) ähnlich ; als bezeichend kann vielleicht erwähnt werden, dass die verticalen Symmetrieebenen gewöhnlich sehr schmal ausgebildet sind. Taf. Ill, Fig. 10 zeigt den Habitus dieser Krystalle mit den gewöhnlichen For- men (J), m, A, d, 0, c, z, f, q), Fig. 11 hingegen ist die gerade Projection auf OP der sämmtlichen aufgefülirten Formen. In der nachfolgenden Tabelle bedeutet n die Ahnzahl der gemessenen Kanten, d, ± ist die Mitteldifferenz der einzelnen gemessenen Winkel vom Mittel selbst, k schliesslich entspricht der Anzahl der gemessenen Krystalle. Betreffs der Berechnung kann ich auf meine Arbeit : Die Wolnyne von Krasznahorkaväralj a verweisen. obs. n ^4- k calc. m ; : m' = 110 : 1T0 = GO 0 19' 6 Ou)' 2 78 0 23' 56” X : :X' = 210 : 2TO = 44 15 6 — 1 2 44 22 10 h ■.k = 010 : 130 = 22 14 7 — 1 2 22 13 50 h :N = 010: :230 = 39 38 ca 1 1 39 15 49 m : :Z = 110 : 1 1 1 = 25 41 18 — 2 4 25 41 25 in : :P = JIO: : 223 = 35 47 ca 1 1 35 48 50 m :/ = 110; : 113 = 55 19 13 — 1 4 55 16 53 * Groth’s Zeitsclir. für Kryst. 6, 600. Termeszetrajzi Füzetek, 3, 174. 2S7 obs. n d k± calc. m : q = 110: 114 = 31 — 3 2 62 32 23 C :0 II ö 0 0 II 40 4 — 1 2 52 43 25 c : G = 001:013 = :23 16 ca 2 — 16 2 23 39 1 c :S = 001:014= 18 30 ca 1 1 18 10 59 c : d = 001 : 10“2 = 38 52 4 — 1 2 38 51 — 0 :Z = 01 1 : 1 1 1 = 44 19 15 — 1 4 44 17 40 0 :t = 011 : 113 = 38 21 2 — - 1 38 20 51 d :f = 102: 113 = 23 29 2 3 1 23 30 32 d :z 0 CO II 0 II 8 2 — 3 1 39 8 3 0 : n = 011 : 120 = 46 52 ca 2 1 47 16 57 z :y = 111:1 22 = 18 24 2 — 6 1 18 17 23 X :Z = 210:111 =30 29 1 * 1 30 29 28 z = 111 :T13 = 75 23 1 1 75 20 17 q uf = 114:114 = 41 55 1 1 41 52 32 t = 113:T13 = 52 24 1 1 52 22 58 f :G =r 113:013 = 26 12 ca 1 1 26 11 29 d:q = 102: 114 = 23 44 1 1 23 45 53 d : = 102:T10 = 119 7 1 1 119 5 8 d = 102:T22 = 81 25 ca 1 1 81 26 14 Von den begleitenden Mineralien kann ich ausser dem Brauneisenstein noch den Quarz und ein gelldiche', sehr weiches, verwitternd erscheinendes (jHmvit rahulirhcs Mineral erwähnen, welche auch für das Eosenauer Vor- kommen bezeichnend sind. It) Aragonit. Auf einem lichtgefärbten Siderit, und zwar auf dessen verwitterter rothbrauner Oberfläche, sitzen die spiessigen /lrci//o/iü-Krystalle in kleinen radialan Klumpen. Die Krystalle sind im Durchschnitt 1 cm. lang, wasser- klar und mehrfach zusammengewachsen. Ich habe ein kaum l,iö mm. lan- ges und 0,3o mm. dickes Krystallbruchstück gemessen, an welchem auch die Terminalliächen ausgebildet waren. Mit Hülfe des Mikroskops habe ich die Ueberzeugung gewonnen, dass auch dieses anscheinend einfache Kry- ställchen eine Zwillingslainelle enthält. Theüs dieser Umstand, theils die gestörte, einigermassen gegliederte Oberfläche der Seiten hat die Messungen unangenehmer Weise beeinflusst. Das Kryställchen (Taf. III. Fig U2) zeigte die nachstehenden Formen : A; . (0 1 1 ) . Poo .'r.(012). V2P00 11.(0.14.1). 142""oo d. (14. 14. 1) 14P. Termetzeti ajzi Füzetek. X. köt. 18 288 Am Ende herrschen die Flächen von k, welche sehr glänzend aiisgeljil- det sind; .r war nur als ein schmaler Streifen vorhanden: Das Zonenver- hältniss der Formen ß und d konnte gut bestimmt werden. Diese zwei steilen Formen wurden zuerst von V. von Zbphakovich aufgeführt bei den Krystal- len von Löllig-Hüttenberg.* Die Messungen ergaben : obs. k:k' = Qn k :x k:è d-:d 01 J = 011 :01i2 = 011 : 0.14.1 = 0.14.1 : 14.14.J S:S' = 14.14.1 : 14.14.1 k:d =011:14.14.1 = 71 = 16 = 48 = 57 64 = 68 = 30' 19 ca 39 35 (Mittel) 1 8 (Mittel) 31—72° 12' 71 15 48 57 63 69 calc. ^34' — " 57 53 33 57 44 26 26 27 8 32. Bei der B-'irechniing haÍ3e ich die Grundwerthe von Miller ** benutzt, welche auch v. Zepharovich angewendet hat. Sonstige Mineralien von Klei n-H nil eez. Quarz : auf Limonit aufgelagerte graue Krystalle, welche in radialen Klumpen längs der Hauptaxe verlängert und dicht nebeneinander gewachsen sind. Pyrit : grosse, halb verwitterte Kry stalle oo(72 2 mit spärlichem, Avin- zigem, weissem, wasserklarem Quarz. Baryt. Gruppe von mittelgrossen (5 — 8 mm. max. breiten, 2 — 5 mm. dicken) Krystallen, welche weiss gefärbt, hier und da an der Oberfläche gelb- lich sind. Die Krystalle sind nur an einigen Enden durchsichtig und wasser- klar, grösstentheils sind sie undurchsichtig, milcliAveiss. Nach der Mil- LER’schen Stellung sind dieseben dicktafelig nach OP und besitzen die gewöhnliche Barytcombination. Am grössten ist c = (001) OP mit glatter Oberfläche ausgebildet ; nach diesen sind die Flächen von m = ( 1 1 0) oo P zu erwähnen, deren Oberflächen zwar glänzend, jedoch in horizontaler Eich - tung eigenthümlich gerieft sind, als wenn ein Lösungsmittel der Basis ent- sprechende Spaltlinien ausgeätzt hätte. Es erscheinen noch : d = (012) V'2Poo, / = (014) Oh Poo und o=(011)Poo^ von welchem d am besten ausgebildet ist. Als matte Fläche erscheint noch 5 = (010)ooPoo, in Spuren an einigen Krystallen schliesslich 2:=(lll)Pund r=(112) V2 P. Alle diese Formen — mit Ausnahme von r — sind auf Taf. III. Fig. 13 dargestellt. Die Krystalle sind charakteristisch mehrfach zusammengewachsen, so dass durch diese Kepetitionen die Messungen stark beeinflusst werden. Die nachstehenden Winkelwerthe dienten daher lediglich zur Bestimmung der aufgeführten Formen. * Sitzungsber. cl. kais. Akad. der Wiss. Wien. 71, 1. Abth., S. 264. ** Mineralogy, S. 567. 2S9 obs. d :l 10^:104= 1G° 32' c’ :0 =00J :011 = 52 42 h :o =010:011 = 37 20 h = 010: no = 50 51 m :o = no : 01 1 = 59 45 e : r = 001 : 1 1 2 = 46 55 ca Ü =001 : 111 = 64 10 calc.* 16° 54' 50' 52 43 25 37 16 35 50 48 2 59 48 25 46 6 22 64 18 35. Kotterbach. Von diesem bekannten Bergort habe ich die nachstehenden Mineriilien gesammelt, a ) CalcAt. Y. Zepiiarovich** erwähnt, dass in Kotterbach als Seltenheit hübsche Calcitkrystalle auf Quarzdrnsen gefunden wurden. In neuerer Zeit scheint jedoch der Calcit in Kotterbach häufiger vorzukommen, in auf erbsengelbem Siderit aufgelagerten, in mehrfacher Beziehung interessanten Krystallen. Auf der Landes-Industrie- Ausstellung in Budapest (1885) war auch dieses Vorkommen repräsentirt. An den Stufen, welche ich für das ungarische National-Museum erwarb, sind zwei Calcitgenerationen ausgebildet. Die ersten Krystalle waren sehr einfach (Taf. III, Fig. 14), nämlich Combina- tionen des vorherrschenden /i'3,;'(21 31 ) mit den mittelgrossen Flächen von //(lOTl). Diese Krystalle wurden von winzigen Pyritkrystallen üherzogen, welche Kruste jedoch leicht zu entfernen ist. Kohlensaurer Kalk wurde später neuerdings abgelagert, und zwar in Calcitkrystallen, welche andere, com- plicirtere Formen l)esitzen (Taf. III. Fig. 15), jedoch mit den ersten Kry- stallen ganz gleich orientirt aufsitzen. Auf der Oberfläche der Stufen erblickt man daher überall die Kalkspathkrystalle dieser zweiten Bildung, in welchen die Pyritkruste den eingeschlossenen Kern gut erkennen lässt. Die Spaltung geht einheitlich durch beide Krystalle ; mau trifft auch mit Pyrit incrustirte Krystalle allein, welche jedoch auf der Spitze die ganz kleinen Calcite der zweiten Generation aufsitzend tragen. Fig. 1 6 ist das Bild eines solchen ahgespaltenen Krystalles, mit Weglassung der Pyritkruste, Dieser Fall ist nur ein weiteres Beispiel für die heim Calcit längst be- kannte Thatsache, dass die Nebenbedingungen den Habitus sehr stark zu lieeinfiussen pflegen. Bei dem Kotter hacher Calcit sind bei Ablagerung der zweiten Generation die schon vorhandenen einfachen (TtÜ.R) Krystalle zwar einheitlich weitergewachsen, aber der neue Habitus wurde sehr steil ska- * L. c. ** Mineralogisches Lexicon, '2, 1873, S. 84. 18* 290 lenoëdriscli, mehr prismenartig mit einer Endigung von vorherrschenden negativen Khomboëdern. Fig. 15 zeigt diese neueren Krystalle, hei welcher ich jedoch statt der sehr steilen und gekrümmten Formen das Prisma ooE construirt habe, als die Grenzgestalt dieser Formen. Es ist aus der Figur ersichtlich, dass am Ende die Flächen von — vorhanden sind, dicht gestreift nach der charakteristischen Eichtung, d. h. nach den entsprechenden Zonen der Skalenoëder des ersten positiven Ehomhoëders. Es scheint sogar durch diese dichte Streifung, als wenn die Flächen von — Vaif sich eigentlich in ein vicinales negatives Skalenoëder auflösen soll- ten, denn die Combinationskante mit dem nächstfolgenden negativen Rhom- hoëder ist gewöhnlich eine sich rechts und links neigende krumme Linie. Unter — Vai? erscheinen die dominirenden Flächen von — V5Í?.x(0445) =y; die SpiegeMng dieser Flächen is sehr lebhaft, aber die Oberfläche ist durch horizontale feine wellige Linien gestört. Auf der positiven Seite sind die Flächen von E^/3.x{4f'\53) =x mittelgross ausgebildet, gestreift nach der entsprechenden Zonenrichtung von [11l0:10Tlj, manchmal sogar gerieft. Diese Streifung der terminalen Flächen ist in Fig. 17 in einer geraden Pro- jection auf OE dargestellt. Unter E^/s ist noch ein sehr steiles und stumpf- winkliges positives Skalenoëder ausgebildet, welches bereits dem Prisma ooE nahe steht, und auch in der Zone der negativen Rhomboëder trägt ein sehr steiles Rhomboëder viel zu dem prismenartigen Habitus dieser Krystalle bei. Aber diese steilen Formen, insbesondere die Flächen des positiven Skalenoëders, sind so gekrümmt und gestört, dass auf die Bestimmung der- selben verzichtet werden musste ; nur ein einziges Mal konnte ich das steile negative Rhomboëder mit verhältnissmässig ungestörter Oberfläche messen und eruiren, dass dieselbe — F41ikx.(0.14.14. 1 ) sei. Die sämmtlichen Formen des Kotterbacher Calcits sind daher : r.x(2131).Zf3, p.')i{m\)E bei den Krystallen der ersten Bildung, und : f/.x(0112). — Vai?, zy.x(0445). — Vslt, rr. x (4153) . Í173 und x(0. 14.T4. 1).— 14if bei der späteren Generation. Die gemessenen und berechneten Werthe — diese letzteren aus 10Î1 : Tl01=74°55' abgeleitet — sind die folgenden : obs. n 01Î2:1T02 =45° 13' 1 0113:0445 = 13 3 3 0113:0. 14. T4. 1 = 59 30 1 4153:5T43 = 17 49 .3 0lT3:5T43 = 51 34 3 calc. 45° 3'—" 13 1 33 59 3G IG 18 7 10 51 5G 7. An einem Krystall der ersten Generation konnte ich, nach Entfernung * 291 (1er Pyritkruste, die nachstehenden, meistens nur angenäherten Winkel- werthe mit dem auf der Spitze aufgelagerten Kryställchen* der späteren Bildung bestimmen. obs. calc 2131 :3T21 = 35° 2G' 35° ' 35' 44' 2131 : 23T 1 = 75 IG 75 22 10 2131 : :10Tl == 28 43 ca 29 1 47 lOTl : : 1 102 = 38 14 ca 37 27 30 lOTl : : TlOl = 74 57 74 55 — 01 TT: : 2131 = 7 G 23 7G 3 13. Die Farbe des Calcits ist auf den untersuchten Stücken graulich, weiss oder wasserklar. ln Barijt. Das Mineral erscheint von weisser Farbe, grossblätterig mit stufenartig hervortretenden Krystallenden. Die Krystalle sind mehrfach zusammenge- wachsen und durch diese Kepetitionen sind die Oberflächen von OP und oo P (nach der MiLLEa’schen Stellung) sehr stark gestört. Nur die Flächen der kleinen Krystalle sind glatt. Auf ool*smd bei den grösseren Krystallen stufenartig hereindringend theils vicinale Flächen ausgehildet, theils be- kannte Prismen, die äusserste Begrenzung ist aber immer die Fläche von ooP. Die Formen dieser Krystalle sind: c = (OOl)OP, mit glänzender, aber gestöider Oberfläche: 7« = (110)ooP, meistens etwas matt und mit den erwähnten tektonischen Eigenthümlichkeiten ; d = (102)V2Poo, gewöhnlich an allen Krystallen mit glänzenden, glatten Flächen ausgebildet ; von den Prismen konnte ich noch k={l'dO)oop.]^ A— (i210)oopi, :^ = (320)co P^ 2 bestimmen. Diese letzerwähnten Prismen kommen an den grössen Kiy- stallen vor. Als sehr schmaler Streifen war auch ö = (010)ooPoo zu be- obachten, und daneben verrieth eine dichte Sreifung das Vorhandensein von vicinalen Brachyprismen. Ferner erscheint noch o=(011)Poo mit spiegelnden Flächen, umrandet durch zwei Brachypyramiden, jedoch liess der störende Einfluss der vicinalen Prismen die Axenschnitte derselben nicht eruiren. Schliesslich sind noch in SiDuren r — (ll^llaP und manch- mal q = (114)/^ 4P ausj)ebildet. Die Flächen von 00 P sind in horizontaler Bichtimg gestreift. Die sämmtlichen Formen dieser Krystalle sind daher : b . (010) , oopoo c .(001). oP X .(210). ooP2 Yj . (320) . 00PV2 in . (1 10) . 00p Ä:.(130).ooP3 0 .(011). Poo d . (102) . ^/aPoo r.(112). V2P (/ .(114) . V4P. â92 Die um 0 = (OJ 1)P CX3 erscheinenden Brachypyramiden gehören theils zu der Zone [01 1 : 1 10] , theils sind dieselben flacher. obs. calc.* m : = 110: : 110:3= lOH '40' 101° ' 36' 4" h :m = 010: :1103= 51 5 ca 50 48 2 h :k = 010: : 130 = 22 45 ca 22 13 50 m : :X = 110: :310 = 17 3 17 — 53 m :r| == 110: : 320 = 10 26 10 39 58 C : -.d = 001 : : 102 3= 38 53 38 51 — C : : 0 001 : :011 = 52 37 52 43 25 m : 0 = 110: :011 = 59 41 59 00 25 c ^001 : ; 114 3= 27 2 ca 27 27 37. Tat. III, Big. 18 zeigt den Habitus dieser Krystalle mit den charakte- ristischen Formen c, in, d, o, h und r. Auf einem Barystück waren die Krystalle mit bräunlich gelbem Limonit theilweise überzogen ; in derben ■ Stufen sind schliesslich Spuren von Sulfiden und in winzigen Körnchen ein schwarzes Erz eingesprengt. c) Sonstige Mineralien von Kotterhaoli. Siderit : dunkelerbsengelh gefärbt, mit ([^^^ii'-^krystallen, welch’ letztere augenscheinlich durch Erzeinschlüsse graulichviolett gefärbt erscheinen. Auf den Siderit sind noch hübsche weisse, seidenglänzende, kleine runde Rhomhoëder von Brannsjxtth abgelagert. Zsakaröcz. Hier habe ich grösstentheils Siderit stufen gesammelt. Die Exemplare bestehen aus licht- oder dunkelerbsengelh gefärbtem, grossblätterigem Eisenspath, hie und da mit eingesprengten Erzen. Eutschflächen kommen häufig vor. Der Siderit enthält reichlich weissen Quarz, auch Stücke des. talkigen Nebengesteines sind anzutreffen, in welch’ letzteren kleine glän- • /oo02 zende P//rhkrystalle I - — , Ol erscheinen. An den Oberflächen zwi- schen den flachen, linsenförmigen Sideritkrystallen kommen auch hübsche kleine wasserklare, aber auch grössere weisse Quarzkrystalle vor. Derbes Fahlerz (besonders S'&-haltig nach Herrn Loczka) wie auch Kupfcrhies fehlen nicht. Andere Siderite sind liraun, an der Oberfläche manchmal leberhraun gefärbt; Quarzadern und wasserklare Kryställchen sind auch hei diesen häufig. In den Spalten trifft man die mittelgrossen Krystalle von Siderit, L. c. 293 welche von einem bräunlicbgelben Ueberzug, wahrscheinlich Eisenoxyd- hydrat, bedeckt sind ; die Krystalle sind matt, glatt und ausser // weisen dieselben noch das grosse Oi? auf. Man findet auch verwitterte Stufen, hei welchen der lichteste, blätt- rige Theil Braimspath ist, hingegen der braune noch aus Siderit besteht, wie dies Herr Loczka chemisch nachzuweisen so gütig war; diese Stücke sind ausserdem mit kleineren und grösseren, dünnen Haniatittiitaln. er- füllt, an welchen die trigonale Streifung recht gut bemerkbar ist Der grösste Theil des Hämatit ist schon zu Eiseiioxydhydrat verwittert, welches als dunkelbraune, stellenweise gelbliche erdige Kruste die Krystalle reichlich bedeckt. Helczmanócz. Die nicht mehr im Betriebe stehenden Gruben dieser Ortschaft haben die im Nachfolgenden beschriebenen Mineralien geliefert : a) Neue Geoieji. In einem zerspalteuen, an der Oberfläche gelblichen, sonst aber weissen (Juarz kommt Antimonit vor. Der Antimonglanz ist entweder fast dicht oder aber in grösseren Krystallen ausgebildet, welch’ letztere flach und langgezogen erscheinen ; die Enden waren immer abge- brochen. Dies Vorkommen des Antimonits ist erst in ganz neuen Zeiten bekannt geworden. b) Johanni- Ntelka. Bräunlichgelljeii, in Linwnit verwandelten Siderit durchziehen weisse (ihfar2;adern. Andere Stufen bestehen aus dunkelerbsen- gelbem, blättrigem Siderit, mit weniger (v>uarz, derbem Chalkopyrit und Fahlerz. Der Eisensi)ath erscheint manchmal auch in sehr flachen lihom- boödern. c) ErneMi. Mit weissen Giiur^adern durchzogener, hrauner bis leber- brauner blättriger S'h/erh, mit weniger eingesprengtem Ghalkopurii . Malachit als sehr dünner grüner Ueherzug. Der Siderit ist manchmal mit einer dünnen, graulich schwarzen T/inionitkvnste liberzogen, und an manchen Stellen erscheinen winzige, weisse, strahlige Kügelchen ; diese letzteren bestehen aus anisotropen Nädelchen, nach Herrn Loczka kohlensaurer Kalk, so dass die Kügelchen wahrscheinlich Aragonite sind. Aus einem grünlichen, serpeutinartigen, mehr oder weniger schiefrigen Gestein habe ich hühsche i'/yrükryställchen losgelöst ; dieselben bestehen aus vorherrschendem neben dem die kleinen glänzenden Elächen von O erscheinen; 10:2 ; 1 1 1 == 39° I '2' beob. ; ein schmaler Streifen in der Zone ‘111: 102] mag | “ sein, war jedoch nicht messbar; schliesslich erscheint noch ein schlecht aus- gebildetes Pyramidenoktaëder. d) Etlka-Sturtz. Zu gelblichbraunem Limonit umgewandelter Siderit, in flachen rhomboödrischen Krystallen, begleitet von wasserklarem oder oo ( V2 0 591- gelblich gefärbtem Quarz. Magnetit, derb oder sehr kleinkrystallinisch (0), stellenweise von Eisenoxydhydrat überzogen ; CJuilkopyrit erscheint auch, aber sjDarhch. Pyrit-wmfelchen auf den verwitterten Magnetitstücken, theils oder ganz zu Limonit umgewandelt. Der Mngnetit wird auch von flachen Oa/cükrystallen (ooß, — b2jR) begleitet. In den aus Siderit stammenden Brauneisenstufen ist auch ein lichtgraues, derbes, verwittertes Fahlerz anzu- treffen, vorherrschend Sô-haltig nach Herrn Loczka, ausser Cu, Fe viel Zn und sehr wenig Hy enthaltend. Auf dem Fahlerz kommen noch, besonders in den Höhlungen, winzige H^iirütäf eichen vor, e) Matthiaska. Lichtgelblichbrauner Limonit mit spärlichem derbem Chalkopyrit und graulichweissem Quarz. f) Zakutya. Vor einigen Jahren hat man hier einen milchweissen Quarzstock angetroffen und seither zu industriellen Zwecken abgebaut. Prakkendorf. In einem quarzigen Gestein sind kleine Maynetitoktaeder derart abge- lagert, dass die Struetur einigermassen gneissartig ist. Die verwittert erschei- nenden Stücke zerfallen unter dem Hammer in gewisse ebene, jedoch regel- lose Kichtungen. Svedlér. Magnetit zwischen Quarz in winzigen Oktaedern abgelagert, welche hier und da auch oo 0 als schmalen Streifen aufweissen. Svinska. Diese Localität ist von der Bin dt aus am Kotterbacher Wege gelegen und sind hier in Limonit umgewandelte Pyrityruppen und isolirte Kry- stalle vorgekommen. Dieselben bilden gewöhnlich 5 — 6 mm grosse Würfel mit kleineren oder grösseren Flächen von 0. Die Oberfläche ist jedoch durch abgelagerte kleinere Krystalle drüsig. An manchen Würfeln ist auch oo 021 vorhanden ; die Hexaëder sind sehr oft zu stufenartigen Bildungen zusammengewachsen, auch die oktaedrischen Krystalle sind in der Eichtling der beiden horizontalen Axen und auch gleichzeitig übereinander derart verwachsen, dass s]3Ítz jiyramidale, an den vier Seiten gefurchte, an Skelett- krystalle erinnernde Bildungen entstehen. Es giebt auch Exemplare, an wel- chen die einzelnen Krystalle nach einer Hauptaxe wie aneinander gereiht erscheinen, was tetragonalen Säulen ähnliche Bildungen verursacht, bei welchen die Kanten durch die sogenannten tektonischen Kanten des Oktaëders gebildet sind. 295 Jekelsdorf. Vis-à-vis der Ortschaft, in einem Einschnitt der Göllnitzthaler Eisen- Ijahn in den dortigen Schiefern sind adern anzntretfen, welche nach dem Verwitterinigsgrade mehr oder weniger grünlich, manchmal weisslich gefärbt erscheinen. Hier wurden auch einige Quarzíjcinge aufgeschlossen, auf denen mit den gewöhnlichen graulichweissen (^narzkrystallen auch Eisfnglimmcr, manchmal reichlich, erscheint. Derselbe kommt auch in einem rothbraunen Jaspis vor. Mit dem Quarz, in Gesellschaft eines verwitterten, kleinblättri- gen, schwarzgi-ünen, chloritischen ^Minerals habe ich eine stängelige, grüne Substanz gefunden, die sich als Jjpidot erwies. Die Auslöschung der einzel- nen Stengel war nämlich parallel der Verlängerung derselben, Pleochroismus in der Längsrichtung (b beim Epidot) gelblich bräunlichgi-ün, in der dazu normalen hingegen gelldichbräunlich, an dünnen Lamellen fast farblos. Ein Dünnschliff, in normaler Pvichtung zu der Längsausdehnung verfertigt, zeigte die beiden Spaltrichtungen. Die Auslöschung fällt mit der einen Spaltrich- tung fast zusammen, der Pleochroismus in derselben {a beim Epidot) ist blassgrünlich mit etwas gelb, in der dazu normalen Richtung (ebeim Epidot) hingegen lichtgrünlichgelb. x\bsor23tion gut erkennbar, oa. Dieser Ej^idot ist jedoch nicht mehr frisch, sondern mehr oder weniger verwittert. Die frischeren strahligen Partien sind pistaziengrün gefärbt, welche Farbe an den verwitterten Stellen mehr und mehr ins Gelbliche zieht. 4. ARSENOPYRIT, ANGEBLICH VON KLENOCZ, GÖMÖRER COMITAT. Im Jahre 1S84 sandte Herr Bergdirector Wilhelm von Dobay in Dobschau an das ungarische National-Museum in Budajiest ein Stückchen graulichweissen derben Qwirzes ein, nach seiner Angabe aus Klcnocz im Gömörer Comitat stammend. An einer Seite des Quarzes ist eine kleine Erz- ablagerung vorhanden, bestehend aus derbem, .verwittertem FaJäcrz (anti- monhaltig nach Herrn Loczka), und in diesem eingewachsen erscheinen kleinere, aber gut ausgebildete Ärsi’nopyritki'yHtalle in Gesellschaft von spärlichem derben Kupferkies. Dieses Vorkommen von Arsenkies in Ungarn war bisher meines Wissens noch unbekannt, daher ich einen kleinen, aber ganz gut begrenzten Krvstall losgelöst und an diesem die folgenden Daten beobachtet habe. Der Habitus ist nach der üblichen Stellung brachydomatisch ; die grösste Dimension beträgt 1,25, die kleinste hingegen 1 mm. Seine Gestalten sind, der Grösse nach in abnehmender Reihenfolge geordnet : li , (U 1 2) . ^i%Poo nt .{[lO) . ool\ (j . (01 1) . Hoo. 296 Die Keflexe waren, ausgenommen die Flächen von q — (ül l)Pcx3, an den übrigen mehrfach, so dass die erzielten Winkelwerthe nur als annähernde gelten können. Die charakteristische Streifnng war nur an n = {l0^2)\‘iPoc. bemerkbar. obs. n (/+ q :q' =0\l:0J[=9r2T 2 — °8' n :q =0D2:U11 = 19 9 1 = 110: lTü = 68 21 1 7? : 7// — 012 : 1 10 = 7ö 5 8 — 16 m:q — 110:011 = 64 35 1 calc. 19° 10' 48" 69 51 26 64 5 53 d — °1'48" 1 30 26 — 29 7. . Der grosse Unterschied im Werthe von ni : mf zwischen Beobachtung und Kechnung ist nur in geringerem Grade durch die ungenügende Ge- nauigkeit der Messung verursacht, vielmehr ist derselbe die Consequenz des Verhältnisses der Neigungen von m : m' und n : in ; denn, wie leicht ersicht- lich, führt eine relative kleine Aenderung von n : in eine viel grössere im Prismen Winkel selbst mit sich, wenn wir die Veränderungen auf die Prismen - neigungen beziehen. So im vorliegenden Falle, wenn wir zu q : q' als zweiten Grundwerth m : m' = 68°21' nehmen, so wird : obs. cale. m:7i= 110:012 = 73° 5' 73° 24' 46" der Unterschied also blos 19'46". Daraus ist evident, dass bei den überhaupt minder gut messbaren Arsenopyritkrystallen dort, wo es überhaupt vortheil- haft geschehen kann, eher eine zu n : m analoge Neigung als Grundwerth genommen,' als zu den Grundwerthen die Neigung zweier prismatischen Formen benutzt werden soll. Das Axenverhältniss ist daher : a:b : c=0,70 : 1 : 1, 1 8. Der Habitus zeigt das Bild des Arsenkieses von der Bindt (Taf. III. Fig. 7), wenn man sich das dort vorhandene Makrodoma fortdenkt. 5. SMITHSONIT UND AESENOPYEIT VON CSETNEK, GÖMÖEEE COMITAT. Im Herbst 1883 hat man eine Galmeygrube zu Csctnek geöffnet, wo- her auch das ungarische National-Museum von Herrn Karl Polónyi eine Stufe erhalten hat. Das Stück besteht hauptsächlich aus zelligem, grauli- chem, kleinkrystallinischem, krustenförmigem Smitlisonit. Herr Loczka fand darin ausser Zn noch Pb und Fe. Von Csetnek stammt schliesslich ein H Ä:A’sexemplar ; die KrystaUe 207 desselben sind dicht aneinander gewachsen, so dass nur Bruchstücke losge- macht werden konnten. An diesen zeigt sich der Habitus nach der gewöhn- lichen Stellung prismatisch, mit einem Hachen gestreiften Brachydoma. Die Messungen haben nur sehr annähernde Werthe ergeben : 110:Tl() = 1H° 14' ca 110:013= 80 3' ca ca. In Csetnek wird jedoch derzeit (1885) kein Bergbau mehr getrieben. Vége a X. kötetnek. Finis Vol. X. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN KÖRÉBŐL. ÉVNEGYEDE S FOLYÓIEAT. kiadja a magyar nemzeti MUZEUM. Előfizetési föltételek; A négy füzetből álló 12— 14 iv terjedelmű kötet előfizetésiára a belföld számára 3 forint, a külföldre 10 frank. — Előfizetési pénzt és minden közleményt a „Temiészetrajzi Füzetek“ szerkesztőségének, Budapest, magyar nemzeti Muzeum czimen kérünk. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK Viertelj alirssclirift für Zoologie, ßotmiilc, Mineralogie mid Geologie I nebst einer Hítruí für üas ^uslanü. Herausgegeben vom Ungarischen. National- IVtuseum in Budapest. Prännmeration : Für das Inland, 4 Hefte = 1 Band, pro Jahr 3 fi. ö. W. Für das Ausland, 10 Frcs. Alle Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten : Redaction der „Természetrajzi Füzetek“, Budapest, nng. Xational-Mnsenm. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK JOURNAL TRIMESTRIEL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MINÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR L’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST Abonnement ; par année (4 livraisons = 1 volume) 10 frcs. ON EST PRIÉ d’adresser TOUS LES ENVOIS AUX ÉDITEURS DES ’’TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK“ MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK Quarterly Periodical of Zoology, Botany, Mineralogy and, Geology besides a REVIEW FOR ABROAD. Edited by the Hungarian National Museum at Budapest. Subscription : 4 numbers = 1 volume, 10 frcs a year. All cunsignements please to address : To the Editors of the «Természetrajzi Füzetek» Hungarian National Museum Budapest. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, TERMESZETRAJZI FÜZETEK KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. SZKKKESZTI SCHMIDT SÁNDOR. TIZENEGYEDIK KÖTET. 1887/8. ÖT TÁBLÁVAL. TERMESZETRAJZI ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAU8LANI). HERAUSGEGEBEN VOM UNG. | NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. ' Vol. XI. 1887|8. JOURNAL POUR I LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. FÜZETEK PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST. BUDAPEST • A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TULAJDONA ; \ rr' 3 • ■''I FBANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. T A R T A L O M. Borbás, (Ir., ViNczii. Daday, (Ir., Jenő. Dietz, dr., S.ándor. Franzenau Ágoston. Frivaldszky .IÁnos Halaváts Gyula. Herman Ottó. Janka Victor. Ifj. Jankó János. PafT. A Campanula, Frivaldszkyi Steudel, Nomenclator botaniciis, edit. II. part. I. (1840) pag. 207 ... ... ... 185, 250 A Hexarthra polyptera Schm. boncz-, szövet- és élettani viszonyai (VIII., IX. tábla) ... ... ... ... ... 142 Morphologisch-physiologische Beiträge znr Keuntniss der Hexarthra polyptera Schm. (Taf. Vili., IX.) .... ... 214 A Typha- és Spargauinm-nem virág- és termés fejlődése 85 Die Bliithen- und Fruchtentwickelung bei den Gattungen Typha und Sparganium ... ... .— ... ... 254 Letkés felsö-meditterráu faunájáról... ... ... ... 1 Ueber die Fauna der zweiten Mediterran-Stufe von Letkés 91 Lepidoptera nova et varietates, in Expeditione ad oras Asiae orientalis Comitis Belae Széchenyi, a Dominis Gus- tavo Kreitner et Ludovico Lóczy collecta. (Tab. IV. Fig. 1—5) ... ... ... ... ... ... ... ... ... 39, 105 Difformitates et monstrositates Coleopterorum (Tab. IV. Fig. 0—13) ... ... ... ... ... ... ... ... ... 78, 105 Cardium (Adacna) Pseudo-Suessi, egy új alak a délmagyar- országi pontusi rétegekből (VI. tábla és egy rajz) ... 127 Cardium (Adacna) Pseudo-Suessi, eine neue Form aus den ungarischen Pontischen Schichten (Tafel IV. und eine Figur) ... ... ... ... ... ... — - - 202 Biicsúzó ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 271 Amaryllideae, Dioscoreae et Liliaceae europaeae... ... 41, 105 Egy regés ? vagy rejtelmes kárpáti növény 188 Eine mythische? oder mysteriöse Karpathen-Pflanze 200 Tót-Komlós flórája ... ... ... ... ... - 175 Flora von Tót-Komlós ... . . !^53 Pag. Krrnner, dr., JÓZSEF SÁNDOR. Tellurit Facebájáról. (Egy rajzzaF SÍ Ueber den Tellurit von Facebaja. (Mit einer Figur) lOG Symplesit Felsőbányáról (Egy rajzzal) . 83 Symplesit von Felső-Bánya. (Mit einer Figur) 108 Lendl Adolf. A koronás keresztespók (Epeira diademata Cl.) pár- zásáról (VII. tábla és egy rajz) — - ... ... ... 131 Ueber die Begattiing der Gekrönten Kreuzspinne (Epeira diademata Cl.) (Taf, VII. und eine Figur) 209 Örley, dr., László Budapest és környékének alsóbbrangu (Entomo- straca) rákfajai. (L, II. tábla) ... ... ... ... 7 Ueber die Entomostraken-Fauna von Budapest. (Taf. I. und 11.) ... ... ... ... ... ... ... 98 Schmidt Sándor. Ásványtani közlemények (III. tábla) ... ... 15 Mineralogische Mittlieilungen (Taf. III.) ... ... 277 SiMoNKAi, dr., Lajos. Erdély flórájának néhány iij faja ... ... ... 179 Species florae Transsilvanicae nonnulae novae ... 250 VÁNGEL Jenő. Adatok a vizibogár (Hydropliilus piceus L.) tápláló- csövének boncz-, szövet- és élettanához. (V. tábla) 111 Beiträge zur Anatomie, Hystologie und Physiologie des Verdauungsapparates des Wasserkäfers Hydro- philus piceus L. (Taf. V.) ... ... ... ... ... 190 Cserék jegyzéke ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... 275 Hibaigazitás ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2G9 Berichtigung ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2G9 Megjelent : július hó 30-án 1887 I TERMESZETKAJZI | ! FÜZETEK I I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. | SZERKESZTI SCHMIDT SÁNDOR. TIZENEGYEDIK KÖTET. ELSŐ FÜZET. KÉT TÁBLÁVAL. TERMESZETKAJZI FÜZETEK Vol. XI. Nr. I. ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜU DAS AUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NERALOGIE ET GEOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. PERIODICAL OF I ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 1 AND GEOLOGY BESIDES A g REVIEW FOR ABROAD. 1 EDITED BY THE HUNG. , NAT. 1 ÎEUM.-ArtrSÜDAPKSTT''':^- ^ 3 BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. Pubi. VII. 30. 1887, TAKTALOM. Lap I. Kocyan Antal. A Magas-Tátra északi oldalán élő emlősök... ... ... 1 IL Mocsáry Sándor. Studia synonymica ... ... ... .— 12 III. Friese H. Species aliquot novæ generis Andrena Fahr. ... .... ... 21 IV. Kuthy Dezső. Tracliyphlœus Frivaldszkyi, species coleopterornm nova e familia Curculionidarum... ... ... — — . ... ... — — — 27 V. Mocsáry Sándor. Species trés novæ generis Anthidium Fabr. ... 28 VI. Lendl Adolf. A Trocliosa infernalis (Motsch.) párzásáról és párzási szerveiről. (L, IL tábla) ... ... ... ... ... ... ... ... ... — - 30 Bevue. Pag. A. Kocyan. Die Säugethiere der Nord-Tátra ._. ... ... ... ... ... ... 4d A. Lendl. Ueber die Begattung und die Copulationsorgane von Trochosa infernalis, Mötsch. (Taf. I., II.)... ... ... ... ... ... ... ... hl A. Mocsáry. Studia synonymica ... ... ... ... ... ... ... ... ô7 H. Friese. Species aliquot novæ generis Andrena Fabr. ... ... ... ... 57 D. Kuthy. Tracliyphlœus Frivaldszkyi, species coleopterorum nova e familia Curcuhonidarum ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 57 A. Mocsáry. Species tres novæ generis Anthidium Fabr ... .... ... 57 XI, KÖTFX 1887-88. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. El, su EliZE'l’. A MAGAS-TATRA ÉSZAKI OLDALÁN ÉLŐ EMLŐSÖK.' KoCYAN ANTAL-tÓl ZuBEKECZEN. Hazánk emlőseinek ismeretéről ma is elmondhatnék, a mit Petényi Salamon ezelőtt majdnem félszázaddal a mag^^ar orvosok és természetvizsgá- lók negyedik gyűlésén mondott, hogy «a magasai)!) rendű állatosztályok egyike sem hanyagoltaték el inkább, mint épen az emlőstan hazánkban».^ — Még az is ráiUik mai állapotunkra, 'hogy «csekélyek és örömtelenek az ered- mények», melyeket «azon szorgalom s tanulmánytól várhatunk, mely eddig- ien nálunk az emlősök valódi fürkészésére, vizsgálatára s tudományos meg- ismertetésére fordíttatott ! » ügy van ma is a dolog, mint Petényi kifejezte volt, hogy azt hiszik, miszerint az Európából leírt emlősök legnagyobb része valószínűen hazánkl)an is honos s így ezen a téren fáradságosan ku- tatni legalább is fölösleges. Mennyire helytelen e gondolkodásmód, azt természetbúvárnak magya- rázni nem szükséges ; az alább közlött sorozat is bizonyítja, hogy hazánlíban még nagyon is érdemes, sőt szükséges az emlősökkel foglalkozni. PETÉNYi-nek imént említett éidekezése az első, mely vizsgálat és kuta- tás nyomán közli az emlősök névsorát, melyek hazánk különböző vidékein élnek; végeredménye az, hogy nálunk az egész országban 35 nemből G1 faj honos. Dr. G. A. Kornhuber «Synopsis der Säugethiere mit liesonderer Bezie- hung auf deren Vorkommen in Ungarn»^ czímű dolgozatában az emlősök osztályának teljes áttekintése keretén belül megemlékezik mindazon magyar- országi fajokról, melyekről az irodalom útján és saját kutatásai alapján tudomása volt, ki nem felejtvén a fossil alakokat sem. Minthogy az állatok- ^ A k. m. Tei’iuészettndüinányi Társulat ISSfi május 19-ikén tartott szaküló- séu előterjesztette, irodalmi bevezetéssel é.s vonatkozásokkal ellátta P.-vszl.wszky Józskk. - Pár szó az emlősökről általában és a magyarhoniakról különösen. (A ma- gyar orvosok és természetvizsgálók Temesváratt tartott negyedik nagygyűlésének munkálatai. Pesten 18i4.) ^ Siebentes Jahresprogramm der öffentlichen Überrealschule der königl. Frei- stadt Pressburg. 1857. !2‘J — 7á. 1. Termc'szetrajzi Füzetek, XI. küt. I 2 nak az ö korában ismert lakóhelyeit is elsorolja, természetes, hogy az ország felvidéliéröl is közöl adatokat. Egész Magyarországról — a házi állatokat is beleszámítva — 34 nemből 59 jelenleg élő fajt sorol el. Magyarország felső vidékére vonatkozik «A Zólyom megyében Grineus Nép. János és Eokosz István által vizsgált és nagyobb részint ki is tömött emlős állatok és madarak sorjegyzéke »,^ melyben 17 nemből 28 közönséges faj van felsorolva. Ugyancsak felvidékeinkről szolgáltat adatokat L. H. Jeitteles «Pro- dromus Faunae Vertebratorum Hungariæ superioris» czímű dolgozata,^ melyben az irodalom felhasználásával és saját vizsgálatai alapján a házi állatok beleszámításával 52 emlősfajt sorol fel a felvidékről, nagyobbrészt Kassa vidékéről. Felemlít azonban olyanokat is, melyeknek a felvidéken való előfordulását csak valószínűnek véli ; ilyen a tarka görény (Fœtorius sarma- ticus Keys, et Blas.), a havasi nyúl (Lepus variabilis Pall). Frivaldszky Imre « Jellemző adatok Magyarország faunájához» czímű becses munkájában ^ szintén közöl adatokat Magyarország északi részéről. Mindamellett szorosan azon terület állatvilágáról, a melyen én szerez- tem tapasztalataimat, nevezetesen a Magas-Tátra északi oldaláról — egy magyar munka sem szól. A dolog természetében van, hogy ezen a területen inkább a galicziai állatbúvárok dolgoztak s tettek közzé dolgozatokat. így dr. Zawadzki «Fauna der galizisch-bukowinischen Wirbelthiere, Stuttgart 1840» czímű művében 56 emlősfajt ír le; Stan. Pietruski «Historya natu- ralna zwierzat ssacych dzikich galicyjskich etc.» munkája (1853) szintén sorol el ide vonatkozó adatokat. A Tátra faunájára vonatkozó más munkála- tain kívül összegező dolgozatot állított össze dr. M. Nowicki krakói egyetemi tanár «Przeglad prac dotychczasowych o Kregowcach galicyjskich» munkájá- ban,^ melynek I. fejezete «Ssaki» (Mammalia) a tátrai emlősöknek szen- teltetett s régibb szerzők, vadászok és a nép adatai nyomán 28 fajt sorol el abban. A terület, melyre adataim vonatkoznak, az Oravkai völgy és Ztiberecz község környéke Árva megyében, a mely vidéken 16 éve lakom, továbbá Zakopane és kosciclisko környéke Galicziában, a hol azelőtt mint erdész 13 évet töltöttem. Ez idő alatt sokat gyűjtöttem és a madarakon kívül az emlősök életét is részint a szabad természetben, részint a fogságban figyel- tem. Az itt közölt adatok mind saját gyűjtésem és tapasztalatom eredményei s örvendek, ha közlesükkel hazánk állatvilágának ismeretét csak némileg is ^ A 111. orv. és term, vizsg. Beszterczebányán tartott harmadik nagygyűlésé- nek munkálatai. Pesten 1843. 107. 1. Separat-Aupzug aus den Verhandlungen der k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. Bd XII. 1862. pag. 245—314. Wien, 1862. ® A m. tud. akadémia Évkönyvei Xl-ik kötetének IV. darabja. Pesten 1865. ‘‘ Sprawozdanie Komisyi Fizyjograficznéj w Krakowie 1865. 3 előmozdítom s az emlős állatok földirati elterjedésére vonatkozó ismeretein- ket egy-két adattal bővítem. A házi állatokat és azokat, a melyek egykori itt létéről biztos ada- taink vannak ugyan, de ma már a történeti alakok közé kell őket számíta- nunk (hód, vad kecske), valamint azokat, a melyek csak szóbeszédben forognak (tarka görény, havasi nyúl) szándékosan mellőztem. Tekintetbe véve, hogy az alföldi állatok e vidékről majdnem teljesen hiányzanak, szám szerint mégis 47 emlösfajt sorolok el. A denevérek közül a magas hegyeken, mind a fajok mind az egyedek számát tekintve, kevés van.*' Leginkább oka ennek a zord kiima. A barlan- gok és sziklahasadékok nedvesek, vagy nagyon sokáig fagyosak, azért a bar- langokban, melyek a mészhegyekben számosak, még csak nyomát sem talál- tam a denevéreknek. Gyakrabban találja őket az ember az erdőkben, s még gyakrabban a lakott házakban és elhagyott épületekben, a hol se füst, se nedvesség és szél nem háborgatja őket tanyájokban a zsindely alatt, a desz- kák között, a gerendák hézagaiban vagy más rejtekhelyökön. Az ilyen helye- ken telelnek is, többen, sokszor két fajbeliek is együtt ; az erdőben az odvas fákban, hasadékokban, a kéreg alatt, avagy a harkály elhagyott lakásában töltik a telet. — Téli szállásukon, melybe az első fagyok alkalmával (október közepén) vonulnak be, kezdetben igen veszekednek, a mivel tanyájukat elárulják; czinczogó haiigjokat gyakran enyhébb téli napokon is lehet hal- lani telelő tanyájukon. Tavaszkor az időjárás szerint, az első esőzések után, szétoszlik a társaság s mindegyik maga gondoskodik megfelelő rejtőkről, a hol j)árosodnak is. — /. z őszkor fogságba kerülök megélnek egész márcziusig a nélkül, hogy valamit ennének ; saját zsírjukból táplálkoznak, mely őszkor testök nagyobb felét formálja : a tavaszkor befogottak ellenben minden táp- lálék daczára egy pár nap alatt elijusztulnak. A denevéreknek ellenségei, a tudatlan emberen kívül, a macskák, me- nyétek és egyes baglyok ; a legtöbbet azonban a hosszú és nedves tél pusz- títja el. A fajokat iUetöleg a következőket találtam : 1. ííhinolophiis Jiipposidcros Bechst. (kis patkós orrú denevér). Neháuy évvel ezelőtt az árva- váraljai várban, egy falrepedékben, junius végén 6 da- rabot találtam ; ezóta se itt, se másutt nem láttam. 2. Vlccútiis auritus Keys, et Blas, (nagyfülíi denevér). Az épületek közelében ; ritkábban az erdőben. Októberben, a fagyok beálltával a lakott házakba, a deszkaépítményekbe bújik ; ilyenkor G — 8-at is lehet együtt találni, olykor a Vespcnufo discolur társaságában. Meglehetős ritka, csak bizonyos helyeken s a nagyobb épületekben található. V. ö. Frivaldszky Imre, Jellemző adatok Magyarország faunnájálioz. — Herman Ottó, Reliquia Petényiaua (Természetrajzi Füzetek 111 — IV. l!S7y — 18Sü.) 1* 4 3. Vespertilio mystacinvs LeisL (bajuszos denevér). Az erdőben, avágá-. sok és épületek közelében, a patakoknál majd mindenütt ; júliusban meleg időjárás alkalmával igen élénk ; szeptemberben már alig látható. 4. Vespertilio murinus Schreb. (deres denevér). Úgy látszik, hogy a hegyeket kerüli ; én csak két példányt találtam, melyek valószínűleg csak ^^^e tévedtek. A szomszéd falvakban ritkaság. 5. Vesperugo serotinus Keys, et Blas, (éjjeli vagy későn röpkedő dene- vér). A leggyakoribb faj; inkább az erdőben mint a házak környékén; tavaszkor az első, őszkor az utolsó. Tartózkodáshelyei a vén fatörzsek lazán elálló kéreggel s a harkályok elhagyott fészkei. Fia május közepén van ; egy- nél soha sem találtam többet. Hogy ez a denevér a szalonnát meg a füstölt húst a padláson meg nem veti, arról meggyőződtem.* 6. Vesperugo discolor Keys, et Blas, (kétszínű denevér). Az erdő köze- lében pajtákban és más épületekben. Falvakban és a magas hegyeken nem találtatik. 7. Vesperugo pipistrcllus Keys, et Blas, (törpe denevér). Elég gyakori. 8. Vesperugo Nilssonii Keys, et Blas, (éjszaki denevér). Kitka. A rovarerő emlősök (Insectivora) rendjéből a vakondok (tótul Krt) 9. Talpa europaea L. a magas hegyeken nem közönséges ; valamint a tüskés disznó (tótul Jez) 10. Erinaceus europaeus L. sem. A vakondok 1 500 méteren túl nem lakik ; a tüskés disznó csak az előhegyeken, mintegy 800 méter magasságig, közönséges. Érdekesebb a cziczkányok (Soricina) családja. A patakok mentén, különösen az erdőben fel egész a hóhatárig ott találja őket az ember a gyö- kerek és görgetegek közt. Az ilyen helyeken, ha az ember 2 — 3 óráig nyugod- tan ül, láthatja a vízi cziczkányt és nem ritkán a havasi cziczkányt is. Nagy fagyok alkalmával nem ritkán találtam az úton döglött cziczkányt, mely- ről azt hittem, hogy valami kutyától, vagy rókától elhagyott zsákmány; meggyőződtem azonban, hogy az erdei és házi cziczkány nem birja elviselni a hideget. Láttam, hogy egy erdei cziczkány, belekerülve egy mély szánka- nyomba, s nem tudván onnan a hóból hirtelen kimenekülni, V2 perez, alatt megdermedt. — Általában azt hiszik, hogy a cziczkányok éjjeli állatok ; en gemet több évi tapasztalatom az ellenkezőre tanított. Hanem, hogy e kis állatok nagy rablók, azt magam is bizonyíthatom. Ellenségük a baglyokon kívül alig van; a róka és a macska nem eszi s ha egérnek nézve, el is fogja, ott hagyja. — A fogságban 1 — 2 nap alatt a legjobb táplálék daczára is elvesznek. — Kölykezésök márczius — augusztusra esik ; 6 — 8 fiók van. Váj- jon azonban többször fiadzanak-e, miként a rágcsálók, nehéz megállapítani; * V. ö. Teschler György, Denevéreink életéből (Természettudományi Közlöny X. köt. 315. 1.) fiatalokat az évnek majdnem >minden szakában találtam ; nyáron, mikor eledelben nincs szükség, megfigyeltem egy fészket, melyben a fiatalok 14 naj) alatt elérték szüleik nagyságát. — A fajok közül a következőket találtam ; 11. Orossopus f odiens Wagn. (vízi cziczkány). A patakok és források mellett a magas hegyeken is honos; 10—15 ctm. hosszú halakat és békákat is megfog. Nem érdektelen e kis állatot a tisztavizü patakokban az apró halak közt látni. — Megeszi a halikrát, a vízi és másnemű bogarakat. Ezt az egy cziczkányfajt mondhatjuk károsnak. A fogságban jobban megmarad mint a többiek. 12. Sorex pygmeieus Pali. (törpe cziczkány). E fajt a hegyek között én fedeztem fel Oravkán lS79-ben. Egy közel fekvő erdő szélén beásott faze- kakban fogtam egynéhányat. Csak késő őszszel s nem minden évben jelenik meg e vidéken ; Zubereczen még egyet sem találtam. 13. Sorex edpinus Schinz. (havasi cziczkány). E vidéken gyakoribb mint az előbbi ; elterjedése is nagyobb. A fenyvesekben a nagy fák gyökerei között, vagy a szel ledöntötte fák alatt a nap minden szakában, nyáron és télen is látható. A hideget jobban állja mint a többiek. Fiatalokat májusban és augusztusban találtam ; sokkal sötétebbek mint az öregek ; farkuk hossza is igen változó. 14. Sorex vidgnris L. (erdei cziczkány). Ez a leggyakoribb faj ; ottho- nos a falvakban, a zabföldeken, a nedves réten és a pinczékben is ; a Mohá- cson mintegy 2000 méter magasságban találtam. Föeledele rovarok, de meg- birkózik a kisebb gerinczesekkel, sőt megrágcsálja a dögöt is. Nappal ritkábban látható mint az eddig felsoroltak. Párosodásának tavaszkor igen korán kell megtörténni, mert egy fészekben, mely mohhal erősen kevert juh- trágyában volt, már márczius végén 7 darab újszülöttet találtam, melyek 4 hét alatt teljesen felnőttek. Gyakran október végén is kaptam még fiatalo- kat, melyek sokkal világosabb színűek mint az öregek. 15. Crocidura arcinea Wagn. (házi cziczkány). A magas hegyeken hiányzik s e vidéken a lakásokban is sokkal ritkább mint más fajok. A ragadozók (Carnivora) száma az utolsó 10 — 15 év folyamán az egész Tátrában megapadt, a mit részint a nagy mértékben és széltében alkalmazott strychnin-nek, részint az erdők ritkításának, az újal)bkori vadászfegyverek- nek és a fejökre kitűzött pénzjutalmaknak lehet tulajdonítani. A Tátrában nincs már farkas és nincs nagy holló ; ellenben a hiüz, melyet már csak híréből ismertek, sokkal gyakoril)b mint az azelőtti években ; a medve is elszaporodott. — A fajok közül a következőket jegyeztem fel : ' 16. Ursns arctos L. (barna medve). Majdnem mindenütt közönséges. Némely esztendőben a szarvasmarhában és a zabföldeken tetemes kárt okoz ; a zergékre és özekre is vadászgat. 17. Melcs taxus Pall, (borz, tótul Bors). Az előhegyeken, a lombos erdő táján; ritka; a nép kevéssé ismeri. 6 18. Mustela martesh. (nyuszt, tótúl Kuna). A hol erdő van, mindenütt található ; az újabb időben, elejtése a hegyek között nehéz lévén, nem igen üldözik, azért meglehetősen elszaporodott. Párosodása, az időjárás szerint, február közepétől márczius közepéig esik ; fiait a fekete harkály elhagyott fészkében lehet keresni. 19. Mustela foina Briss. (nyest). A magas hegyeken nem tartózkodik, inkább a falvak és városok közelében tanyáz. 20. Putorius foetidus Gray, (görény, tótúl Thor). A magas hegyeken hiányzik. Vannak sötétebb és világosabb színűek, melyeket a nép itt, mint Galicziában is megkülönböztet : a sötétszínűeket erdei-, a világos színűeket vízi- vagy alföldi görénynek nevezi. 21. Putorius erminea Owen, (hermelin, tótúl Z/USicn.) Eitka ; 1000 mé- teren felül nem igen megy. Nyáron igen nagy példányokat kaptam. Miként régi vadászok mondják s magam is tapasztaltam, a fiatal özet is megfojtja. 22. Putorius mdgaris Pfich. (menyétke, menetke). Közönséges. A ma- gas hegyeken 2500 méternyi magasságban is láttam, a mint egyik kopár szikláról a másikra ugrált ; valószínűleg a havasi fülemüle fészkét kereste, vagy a fiatal marmotákra vadászott. 23. Putorius lutreola Keys, et Blas, (nyércz, vidranyest). Koenhuber szerint* az északi Kárpátokban előfordul, de mind gyérebben, s egyes helyekről már teljesen kipusztult ; a Poprád, Vág és Garam vidékén azon- ban még található. Jeitteles Pohorelláról és Jaszenáról (Zólyom megye) említi;** idevaló prém- és börkereskedök régen beszélték, hogy Slaniez vidé- kén Árvában nehány év előtt fogtak nyérczet. M. Nowicky is említi. Magam- nak Zakamene vidékéről volt kezemben egy példány, melyet Eowland Eo- BERT erdöfelügyelö küldött volt hozzám meghatározás végett. Ennél fogva a vidranyestnek e vidéken való előfordulásában nem kételkedhetünk. 24. Lutra vulgaris Erxl. (vidra). A nagyobb patakok mentén minde- nütt lelhető ; a hegyeken a halak nélkül szűkölködő patakok mellett is csatangol ; nyomait a Tátrában a nagy lengyel tó (tengerszem) mellékén is láttam, a melyben igen sovány a halzsákmány ; sőt kételkedem, hogy e mély tóban halásznék. Párosodása márczius első felére esik, a mikor sokat és a vizektől távol is kószál. Két újszülött kölykét junius végén találtam egy szikla alatt egy régi irtásban, a víztől mintegy 1 kilométernyire. 25. Canis lupus L. (farkas, tótúl Vlk). Már mintegy 12 — 15 éve, hogy strychninnel kiirtották ; csak egyesek tévednek ide s azok is tovább vonulnak Galicziába. 26. Canis vulpes L. (róka, tótúl Liska). Közönséges ; sőt szaporodóban i ''' Idézett dolgozata 59. lapján. Idézett munkája 14. lapján ; azonkívül a Zool. bot. Ges. munkálatainak 1861. évi folyamában a 330. lapon. 7 van. Ha csak kényszerítve nincs, vagy valami dög nem csábítja, 1500 méter magasan túl soha sem megy. Több színbeli változaton kívül albínók is elő- fordulnak. 27. Felis catus L. (vadmacska). Az itteni nép nem ismeri. Mintegy 14 évvel ezelőtt, midőn Oravkán még jó bükkös volt, május havában 2 köly- köt találtam, de azóta nyomát se láttam. 28. Felis lynx L. (hiúz, lengyelül B,ys). E vidéken csak újabb időben ismerik, bár öreg zergevadászok említik is. Körülbelül 5 — 0 év óta azonban, mióta a jávorinál birtokot (a Tátra keleti végében, Szei)es megyében) Hohenlohe herczeg vette meg és Murányban nagyszerű vadaskertet alapí- tott, s a zárt nagy erdőterület igen alkalmas tartózkodáshelyök lett a ragado- zóknak, azóta tanyáz itt és szaporodik a hiúz is. Csapóvasban már többet fogtak.* Innen, rendesen tavaszkor, a magasabb hegyi vidékekre is ellátogat és az özekben igen nagy kárt okoz. Ez év (1886) május havában a Babiago- ráu Árvában ejtettek el egy hiúzt, mely M8 méter hosszú, 0*62 méter ma- gas volt. Sok tekintetben érdekes a rágcsálók (Bosores) rendje, a mennyiben egyrészt igazi havasi állatok (Arctomys marmota L.) is vannak közöttük, másrészt tetemes magasságban sikerült közülök oly fajokat is találnom, melyeket azelőtt határozottan síkföldi állatoknak tartottak (Sminthus vagus Pall.). Az elsorolandó fajokon kívül vannak egyes Arvicolá-li, melyeket eddig biztosan meghatároznom nem sikerült.** A meghatározott fajok im ezek : 29. Sciurus vulyaris L. (mókus, tótul Viverico). Közönséges; de nem minden esztendőben. A magvakon kívül megeszi a madártojást is ; sőt fel- dúlja a fészket is a fiókokkal együtt — persze csak pajzánságból. Hogy fiait egyik fészekből a másikba a bolháktól való megszabadulás czeljából czipel- geti, magam is állíthatom. 30. Arctomys marmota Schreb. (marmota, mormotér, tótul Hwizclar, lengyelül Swistak). Mint igazi havasi állat, nem keresi az erdőt, se a ligetet, hanem a kojDár sziklaormokat, görgetegeket, a melyek közelében gyér növény- zet terem ; nevezetesen a hegyek déli és délkeleti oldalán ; az északi oldalt, s részben a nyugotit is kerüli. Mikor vonul a szabadban téli lakásába, s mikor hagyja el, nehezen lehet megállapítani. Október második felében már rende- sen alszik, bár lakását olykor késő őszszel is nyitva, s nyomait néha a havon is meg lehet találni. — Az emberek a húsát megeszik és zsirját orvosságúl használják, azért késő őszszel egész családokat kiirtanak ; a Tátra északi * V. ö. Lovassy Sándor, A hiiiz Magyarországon. (Természettudományi Közi. IX. k. 383. 1.) Lehetséges, hogy köztük van az Ardeola Sadi De Seh/s is, melyet L. II. Jeitteles írt le Arva megyéből (Verb. d. zool.-bot. Gesellschaft in Wien XXV. kö- tet 1875.). 8 oldaláról már régen kiirtották volna, ha a galicziai Tátra- egyesület örizetök- röl nem gondoskodott volna. 31. Myoxiis quercinus L. (Eliomys nitela Wagn., kerti pele). Igen ritka ; 24 év alatt csak két példányra tudtam e vidéken szert tenni. 32. 31yoxus clryas Schreb. (erdei pele). A Tálrában ezelőtt mintegy 20 évvel fedeztem fel. 1 000 méteren felül soha sem találtam. Inkább kedveli az előhegyeket és erdőszéleket ; felkeresi a lakóházakat, mert rendkívül sze- reti a különféle sajtot meg a tejet, a melybe rendesen bele is fúl; ilyen úton került a legtöbb birtokomba. Fő eledelét, természetesen, magvak, rügyek, bogyók képezik; éjjeli állat. Fészkét, mely mintegy gyermekfej nagyságú, száraz füvekből készíti nem igen magasan s nem is igen elrejtve a fiatal fákon és gyakran a málnabokron. Junius elején 4 fia van, melyek majdnem feketék s igen lassan nőnek. — Téli álomba a szabadban október elején merül; még pedig a száraz és nemigen kemény földbe bújik be mintegy 1 — 1^/2 méter mélyre. Mikor hagyja el e téli szállását a szabadban, nem kutattam ki ; de a fogságban tapasztaltam, hogy afütetlen szobában telelők, ha nem háborgatták ökeb február végéig aludtak. Nekem majdminden évben voltak ilyen kispeléim, melyek ki is teleltek a fogságban ; sőt egy Ízben egy nálam telelő párnak fiai is voltak, melyeket fel is neveltek. Az őszkor fogott erdei pelék igen veszeke- dök ; a nálam született fiatalok is csak addig maradtak együtt békességben, míg kicsinyek voltak ; tavaszkor még a párokat is csak rövid ideig lehet együtt tartani, különben összevissza harapdálják egymást. A kalitkában szí- vesen megeszik a gyümölcsöt, de a tejet mindenek fölött szeretik. — Ha télen meleg helyen tartja őket az ember, csak rossz idő l^eállta előtt alusznak ; ezt különben nyáron is megteszik. A fogságban némelyik megszelídül, némelyik azonban nem. A melyik a kalitkából kiszökött, az ágyban, vagy a fogason függő ruha zsebében mindig biztosan meg lehetett találni. 33. Myoxus glis L. (nagyalvó pele). Árva-Váralján, a várban minden nyáron fognak egyet-kettőt ; ezen a környéken tehát nem hiányzik ; a magas hegyeken azonban nem fordul elő. 34. Myoxus avellanariits L. (mogyorós pele, tótul Mis cservená). Meg- lehetősen közönséges és igen elterjedt ; egész 1500 méter magasságig előfor- dul. Meg kell jegyeznem, hogy a magasabb vidékeken egy állandó fajválto- zata fordul elő, melynek farkvége mintegy 5 mm-nyire fehér. — Ez is a föld alatt telel. Egyet egy faiskola mellett május 1-jén mintegy 0‘5 méter mélyen még álomban találtam. (Olyan hely volt ez, a hova nap nem sütött.) — Fogságban könnyen megszelídül, de nehezen telel át. A fogságban született fiatalokat az anyjok rendesen megeszi ; a férj és feleség sem él békességben. * Életmódjáról a fogságban érdekes megfigyeléseket közöl Geyer G. Gyula, «Adalékok a havasi morga élettanához» czíinű dolgozatában. (Magy. orsz. Kárpát- egyesiilet évkönyve 1885. 163 — 182. 1.) 9 Eg^^szer Julius végén egy fészket hoztam haza az anyával s nég}' ríjszü- lüttel s megfelelő kalitkába helyeztem. Eeggel a fészket üresen találtam. Ismerve ez állatkák szokását, azonnal az ágyat vizsgáltam meg s ott találtam az anyát négy Ids fiával együtt a szalmazsákban egy felig kész fészekl)en. A hegyek között hiánj’zik a hörcsög (Cricetus frumentarius Pali.) is, bár a Szepességen, Igló környékén, Geyer G. tanár szerint, már közönséges. 35. Miis (lcciun(i)uis Pali. (vándor patkány). A falvakl)an mindenütt közönséges. A házi patkányt (Mus rattus L.) az egész környékén nem láttam. 30. Muíi si/lvaliciis L. (erdei egér). Az erdőhöz közel fekvő hcl_ységek- ben igen gyakori ; különösen őszkor, mikor a zabot már a pajtába szállítot- ták. A macskák nem győzik pusztítani ; sem a l)aglyo]c, melyeli különl)en il3^enkor rendesen nagyobb számban jelennek meg mint máskor. N^diron az erdőben lakik egész a törpefen^d) régiójáig. Evenként legalá! >1) négA'szer íiadzik s egj^szerre 6 — 10 fia van. A színben való eltérések gyakoriak; találtam olya- nokat, melyeknek a fejők tetején, vág}" a nyakukon fehér folt volt, vagy a farkuk vége volt fehér, de a száz meg száz között, melyeket láttam, albínót egyet sem találtam. 37. Mvs musculus L. (házi egér). A hegyeken GOO meteren túl nem fordul elő ; itt az erdei egér helyettesíti. A házakl)an csak egyesével található. 38. Mus agrarius Pall, (mezei eger). Csak a mélyebl)en fekvő falvak lí özeiében él, a hol földmivelés van; az előhegyeken sem találtam. 30. Smiuthus vagus Pall. (Keys.) (csíkos egér). E k^-leti fajt Magyaror- szágon csak az Alföldről ismertük;* a Tátrában, nevezetesen Oravka vidé- ken** én fedeztem fel nehány évvel ezelőtt, miként ezt a magyar nemzeti muzeum g}áijteményében tőlem származó példányok is bizonyítják. Oravka környéken az első példányokat május végén és szeptember középén élve fog- tam minteg}' 900 — 1 200 méter magasban. Tanyája a hegyek deli oldalán van ; a zal)OS földeket éj^en ügy kedveli, mint a benőtt irtásokat és a kor- hadó száraz tuskók környékét. A földön nagyon gyors, de soha se mene- kül a földi lyukakl)a mint más egerek, hanem nagy gyorsasággal szalad fel a kövekre és a fatuskókra s a kéreg alá igyekszik elrejtőzni. Félénknek nem mondható. Nem minden évben található. Inkább éjjö^i mint nappali állat. Téli álma, úgy látszik, tovább tart mint a nag}"alvó peléé. Tápláléka a szabadban gyökerekből és magvakból áll. A fogságban se a tavaszkor, se az őszkor fogottak nem élték túl deczember második felet; azok, melyeket V. ö. Frivaldszky Imre, Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest 18()i). G9 és 139. lap. A. Walecki, Px-zyczynek do fanny Teryologicznéj Krajn. Sminthns. Warszava 1S84. (Obditka z Pamietnika Fizyjograficznego z rokn 1884.) 10 a pinczében tartottam, 14 — 20 nappal hamarább pusztultak el mint azok, melyek a szobában voltak. Téli szállása a szabadban még ismeretlen. — A fogságban levők nálam nyáron általában igen sokat aludtak ; még többet rossz időben, ha a hőmérő +10°C-ra szállott alá. Eledelül gabonanemeket kaptak ; a tejbe mártott zsemlét szívesen vették, de a sajtot nem ették ; a víznek nem volt szabad hiányozni. Az alvók, ha háborgattam, sajátszerű halk panaszhangot adtak, a milyet veszekedésük közben is lehetett hallani. Némelyikök igen vad volt; mások ellenben olyan szelídek voltak, hogy kézbe lehetett őket fogni, s estve az asztalra helyezett nyitott kalitkán futkostak, a nélkül, hogy elhagyták volna ; hosszú vékony farkukat, ha az ember az ujjával vagy tollnyéllel feléjők közeledett, felfelkapták s kunkorgatták, de kapaszkodni nem tudtak vele. 40. Hypudaciis glareoliis Wagn. (erdei poczok). A fenyvesekben majd mindenütt közönséges, egész a fanövés határáig. Éjjel is meg nappal is jár ; igen fürge ; de a fákra felmenni, miként Blasius Írja róla,* soha sem láttam. Gyakran találtam a ragadozók számára kitett mérgezett dög mellett, valamint rajta kaptam a munkások szalonnáján és lisztes zacskóján is. A faiskolában az erdésznek sok kárt okoz. 41. Arvicola arvalis Selys. (mezei poczok). Leggyakoribb az előhegye- ken, szántóföldeken és réteken. Némely évben valóságos csapás az erdöültet- vényekben ; egész 1000 méter magasságig előfordul. 42. Arvicola amjjhibius Desm. (vízi poczok). A hegyeken egész 2000 méter magasságig otthonos. Földalatti járataival utat nyit a lejtőkön a víznek s így mint geológiai tényező is szerepel. 43. Lepus timidus L. (mezei nyúl). A hegyvidéki a síkfölditöl világo- sabb színével s erősebb testalkatával különbözik; fél-albinók nem tartoznak a ritkaságok közé, de az igazi havasi nyúlat (Lepus variabilis Pall.) nem látta itt senki. A mezei nyúl nyomait a hegyeken 1800 méter magasságban is lát- tam. Említésre méltó, hogy egyszer február 4-ikén, mikor még nagy hó borí- tott mindent, egy újszülöttet találtam a hóban. A párosujjúak (Artiodactyla) rendjéből a következőket ismerjük: 44. Sus scrofa L. (vad-disznó). Az utóbbi 10 év alatt nagyon elszapo- rodott ; 1500 méter magasságban sem ritkaság. 45. Cervus claphus L. (gím- szarvas). Bár régebben előfordult a Tátrá- ban, jelenleg nem tekinthető tátrai állatnak, a mennyiben legfeljebb a vadas kertekben ápolt példányok közül szabadul ki egy-kettő.** 46. Cervus capreolus L. (őz). Még elég gyakori. Őszkor a törpefenyö * J. H. Blasius, Naturgeschichte der Säuge thiere Deutschlands und von an- grenzenden Länder von Mitteleuropa. Braunschweig 1857. V. ö. dr. Geeisiger Mihály, A szarvasfélék történetéhez a Tátrában és kör- nyékén (Magy. orsz. Kárpát-egyesület évkönyve. XIII. Igló 1885 168 — 177. 1.) 11 régiójában szeret tartózkodni, télen pedig levándorol a falvak közelébe, az előhegyekre és a kisebl) erdőkbe. 47. Capella rupicapra Keys, et Blas, (zerge). Régebben a Tátra nyugoti végén, a Rohácson elég bőven lakott; az ötvenes években azonban a galicziai orvvadászok egészen kij)usztították. Újabb időben a galicziai Tátra- egyesület és a magyarországi Kárpát -egyesület rajok is kiterjesztette figyelmét s ígj’ némi kíméletben részesülvén, ismét szaporodásnak indulnak. A nekik alkal- mas helyeken 10 — 15 darabból álló falkákat már láthat az ember; a Rohá- cson is megakadnak. 12 STUDIA SYNONYMICA. Auctore Alexandko Mocsaey Budapestinensi. Amasis caspica, Konow, Wien. Ent. Zeit. Jhrg. V. Hft. II. p. 38 (20. Febr. 188G) est = Amasis Caucasica, Mocs. Entom. Nachricht, XII. Hft. I. p. 2. ci’ Î (1. Jänn. J886.). Allantus excellens, Konow, Wien. Ent. Zeit. V. Hft. 1. p. 17. n. 1. ? (1886) est — Tenthredo (Allantus) annulata, Klug, Magaz. Gesellsch. naturforsch. Freunde zu Berlin. VIII. p. 131, n. 101. ? (1818.). Allantus Eeitteri, Konow, Wien. Ent. Zeit. V. Hft. I. p. 18, n. 4. cf ? (erhal- ten am 10. Jänner 1886) est = Allantus lituratus, Mocs, Entom. Nach- richt. XII. Hft. I. p. 3. cf. (erhalten am 2. Jänner 1886.). Urocerus annulatus, Jur. Hym. p. 75. pl. VH. gen. 10. ? (1807) est = Xiphydria longicollis, Latr. Hist. nat. Crust, et Ins. XIH. p. 146, n. 3. ? (1805). Urocerus Feisthamelei, Brullé, Expéd. scient, de Moréé. Zoolog. III. p. 387, tab. 20. fig. 8. ? (1832) est == Sirex noctilio, Fahr. Ent. Syst. IL p. 130, n. 22. cf . (1793) (Sirex melanocerus Thoms.), Urocerus Lefebure, Guér. Magaz. Zoolog. Sér. 1. torn. III. tab. LXVHI. (1833) est := Ichneumon gigas, Linn. Syst. Nat. Ed. X. Tom. I. p. 560, n. 1. ? (1758) (Sirex gigas Au et.) Tenthredo degener, Christ, Hym. p. 438, tab. LL fig. 2. ? (1791) est — Sphex abietina, Scop. Ent. Cam. p. 296, n. 788. ? (1763) (Oryssus coro- natus Fahr.) Trogus cyaneipennis, Costa, Atti della Eeale Accad. della Scienze Fisiche e Mathematiche di Napoli. Sér. 2. torn. IL Nro 7. p. 14. (1885) est = Psilo- mastax violaceus, Mocs. Magy. Akad. Term. Értek. (Dissertationes physicæ Acad, scient. Hung.). Vol. XIII. Nro 11. p. 10, n. 12. o” (1883). Anomalen (Habronyx) gigas, Kriechb. Entom. Nachricht. VL p. 75. ? (1880) est = Habronyx Gravenhorsti, Forst. Verhandl. naturhist. Vereins Preuss. Rheinl. XVII. p. 148, n. 99. cf ? (1860) sec. spec. typ. in coll. Mus. Nat. Hung. — Patria non est Aquisgranum (Aachen), prouti hoc in Catalogo Hymenopterorum Europæ, auctore Kirchner, 1867, p. 68. legimus, sed 13 Dalmatia, pæninsula Balcanica, Asia minor, ubi animal nutrix : Lasio- campa otus Drury (dryophaga Hb.) invenitur. Elampus femoralis, Eversm. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XXX. Nro. IV. p. 547, n. 2. ? (1857) sec. spec. typ. e collect. Kadoszkovszkyi ; Bad. Horae Soc. Ent. Bossicæ. III. p. 299, n. 12. tab. II. iig. 7. ? . est = Notozus bidens, Forst. Verb. nat. Ver. Preuss. Éheink X. p. 335, n. 89. ? (1853) (Elampus Spina Dblb., Omalus superbus Ab.) Holopyga bellipes Mocs. est == Hedychrum flavipes Ev. Hedychrum Solandii, Courtiller, Annal. Soc. Linn. Maine et Loire. III. p. 61. (1859) et Holopyga bellipes, Mocs. Chrysid. Faun. Hung. p. 35, n. 5. tab, II. fig. 1. ? (1882) est = Hedychrum flavipes, Eversm. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XXX. Nro. IV. p. 552, n. 4, ? . (1857) sec. spec. typ. e coll. Ead. ; Ead. Horæ Soc. Ent. Eossicæ. HI. p. 301 , n. 19. tab. III. fig. 10. ? (1866). — Pertinet ad genus Holopyga Dhlb., ideoque Holopyga flavipes Ev. nomi- nanda. Hedychrum callosum, Ead. Horae Soc. Ent. Eossicæ. XH. p. 108, n. 33. cf . tab. H. fig. D. E. (1876) sec. spec. typ. e coll. Ead. est = Hedychrum ahe- neum, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 72, n. 41. (1854). Hedychrum stilboides. Walk. List of Hym. coll, by Lord in Egypt, p. 9. n. 36. cT ? (1871) est = Hedychrum coelestinum. Spin. Annal. Soc. ' Ent. France. VII. p. 454, n. 11 (1838); Dhlb. Hym. Europ. H. p. 60, n. 31 (1854). ■ Hedychridium gratiosum. Ab. Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 35 et 37. (1879) est = Hedychrum femoratum, Dhlb. Hym. Europ. IL p. 90, n. 51. ?. tab. IV. fig. 82. ? (1854) sec. sjeec. typ; immaturum et incolo- ratum e Museo Cæsareo Vindobohensi mecum benevole communicatum. Chrysogona tarsata Tourn. est = Chrysis (Splintharis) pumila Klug. Chrysis adulterina Ab. est forsan = Chrysis comta Forst. Chrysis analis Spin. var. incerta, Ead. Horæ Soc. Ent. Eossicæ. XV. p. 145. ? (1879) sec. spec. typ. e coll. Ead. est = Chrysis distincta mihi. Chrysis armena, Dhlb. Hym. Europ. H. p. 274, n. 153. cT. (1854) est ~ Chrysis pallidicornis, Si^in, Annal. Soc. Ent. France. VII. p. 451, n. 4. cf. (1838). Chrysis assimilis, Dhlb. Hym. Europ. H. p. 201, n. 108. cT ? (1854) et Chry- sogona tarsata, Tourn. Annak Soc. Ent. Belg. XXII. p. 99. cf. (1879) est — Chrysis (Splintharis) pumila. Klug, Symb. pliys. Dec. V. tab. XLV. fig. 13. cf (1845). — Pertinet ad genus Chrysogona Forst., ideoque Chrysogona pumila Kk nominanda. Chrysis aurifrons, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 122, n. 68. ? (1854) est femina ad Chrysidem ignifrontem, Brullé, Expéd. scient. Moréé. Tom. HI. Zoolog, p. 375, n. 827. cf . tab. LI. fig. 5. cf . (1832). Chrysis Brulléi, Ab. est = Chrysis parvula Fahr. 14 Chrysis carinata, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 1C7, n. 91. tab. VII. fig. 95 (1854) (nec Guér. 184^) est = Ghrysis capensis mihi. Chrysis Chilensis Spin, est = Chrysis carinata Guér. Chrysis comparata, Eversm. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XXX. Nro IV. p. 557, n. 7. cf. 1 857) sec. spec. typ. e coll. Bad. (nec Lep., nec Ab.) et forsan Chrysis adulterina. Ab. Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 56. et 69. ? (1879) est = Chrysis comta, Forst. Verhandl. Nat. Ver. Preuss. Eheinl. X. p. 314, n. 76. cf (1853) sec. spec. typ. in coll. Mus. Nat. Hung. Chrysis comparata Ab. est = Chrysis Chevrieri Mocs. (nec Ab.) Chrysis cribrata Gerst. est = Chrysis analis Spin. Chrysis cruenta, Mocs. Magy. Akad. Term. Értek. (Dissertationes phys. Acad- scient. Hung.) Vol. XHI. Nro 1 1, p. 15, n. 1 9. ? est var. Chrysidis fulgidae, Linn. Faun. Suec. Ed. Il-da, p. 415. n. 1699. ? (1761). Chrysis cylindrica, Eyersm. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XXX. Nro IV. p. 544. n. 3. ? sec. spec. typ. e coll. Bad. ; Bad. Horae Soc. Ent. Bossicæ. III. p. 302, n. 24. tab. III. fig. 13. ? (1866) et Chrysis sinuosa. Bad. Horæ Soc. Ent. Bossicæ. III. p. 304, n. 28, tab. IV. fig. 17. O' (1866) sec. spec. typ. e coll. Bad. (nec Dhlb.) est = Chrysis viridula, Linn. Faun. Suec. Ed. Il-da, p. 415, n. 1668. cf. (1761) (Chrysis bidentata Linn. 1767.). Chrysis episcopalis, Guér. Bevue Zoolog, p. 147, n. 11. ? (1842) (nec Spin. 1838) est = Chrysis Guérini mihi. Chrysis fasciata, Fabr. Syst. Piez. p. 175, n. 27 (1804) ; Dhlb. Hym. Europ. n. p. 197, n. 106. cf ? . tab. XI. fig. 108 (1854) (nec Oliv. 1790, nec Spin. 1805) est = Chrysis punctatissima. Spin. Annal. Soc. Ent. France. Sér. I. tom. IX. p. 200, n. 48. cf ? (1840). Chrysis fasciata. Spin. Faunæ Liguriæ Fragmenta, p. 14, n. 4 (1805); Ins. Lig. I. p. 7. Nro IH. tab. I. fig. 2 (1806) (nec Oliv., nec Fabr., nec Spin. Annal. Soc. Ent. France. Sér. I. tom. IX. j). 202, n. 50. cf ex Amer, me- rid. = Chrysis distinctissima Dhlb.) est = Chrysis uniformis, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 149, n. 82, tab. VI. fig. 88 (1854). Chrysis Fedtschenkoi, Bad. Fedtsch. Beise in Turkest. Hym. Chrysid. p. 12, n. 20. ?. (non cf.) tab. I. fig. 5. ? (1877) est — Chrysis cyanura, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 109, n. 60. Î (1854). Chrysis foveata. Bad. Fedtsch. Beise in Turkest. Hym. Chrysid. tab. I. fig. 7. Î (1877) (sme descriptione) sec. spec. typ. e coll. Bad. (nec Dhlb.) est = Chrysis genalis mihi. Chrysis gemmatus (!), Smith, Transact. Ent. Soc. Lond. p. 461, n. 14. Î (1874) est = Chrysis Schiödtei, Dhlb. Hym. Europ. H. p. 309, n. 175. ? (1854). Chrysis Graelsii, Guér. Bevue Zoolog. p. 148, n. 14. ? (1842) et Chrysis cribrata, Gerst. Stett. Ent. Zeit. XXX. p. 186. ? (1869) est = Chrysis analis. Spin. Ins. Lig. H. p. 26, n. XXVI ( 1 808). 15 Chrysis grandis, Bmlle, Hym. IV. p. oO, n. 1 1. ? (1810) et Chrysis Chilensis, Spin. Hist. íisica y politica de Chile. Tom. VL p. 404, n. 1. Atlas tab. IV. fig. 6 (1851 ) ; Dlilb. Hym. Europ. II. p. 204, u. 111. o' ? tab. IX. fig. 100 (1854) est = Chrysis carinata, Gnér. Kevue Zoolog, p. 147, n. 9. î (1842) (nec Dblb. 1854). Chrysis insoluta, Ab. Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 50 et 70. î (1870) est == Chrysis comparata. Lep. Annal. Mus. Hist. Nat. VH. p. 127, n. 17. cf tab. VH. fig. 12. cf, (1806) (nec Eversm., nec. Ab.) Chrysis (Splintbaris) integerrima, Klug. Symb. pbys. Dec. V. tab. XLV. fig. 14. cT. (1845) et Chrysis patriarch alis. Had. Hone Soc. Ent. Hossicæ. XV. p. 142, n. 28. cf (1879) sec. spec. typ. e coll. Had. est = Chrysis versico- lor, Spin. Ins. Lig. Ease. IV. p. 241, n. LXXXV. cf ? (1808). Chrysis integra, Montrousier, Annal. Soc. Linn. Lyon. Sér. 2. tom. XL p. 240 (1804) (nec Fahr. 1787) est = Chrysis caledonica milii. Chrysis integra. Cress. Proceed. Ent. Soc. Pbilad. IV. p. 300, n. 1. ? (1805) (nec Fahr. 1787, nec Montr. 1864) est = Chrysis elongata mibi. Chrysis intrudens. Smith, Transact. Eut. Soc. Lond. p. 4 58, n. G. ? (1874) ex Australia (nec Chrysis intrudens, Smith, Journ. Proceed. Linn. Soc. Zoology. VIH 1865. p. 62, ii. 1. e Nova Guinea) est = Chrysis versuta mibi. Chrysis malachitica, Smith, Journ. Proced. Linu. Soc. Zoology. H. p. 128, n. 2. (1858) (nec Dblb. 1854) est — Chrysis cyanochlora mibi. Chrysis manicata. Had. Horæ Soc. Eut. Hossicæ. HL p. 300, n. 45. tab. V. fig. 29. cf (1806) sec. spec. typ. e coll. Had. (nec Dblb. 1854) et Chrysis comparata. Ab. Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 68 (1879) (nec Lep. 1806., nec Eversm. 1857) est = Chrysis Chevrieri, Mocs. Topogr. med. et pbys. région. Budapest, p. 10(1879. 1-ma die Aprilis); Cbrysid. faim. Hung. p. 67 (1882) (nec Ab.) (Chrysis distinguenda Dblb. nec Spin.) Chrysis mucronata, Dblb. Hym. Europ. H. p. 344, u. 193. î (1854) (nec Brullé, 1816) est - Chrysis mucronifera mibi. Chrysis Labs, Ab. Feuill. Jeun. Natur. VH. p. 66. cf ? (1877) ; Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 75 et 83. cf ? (1879) est = Chrysis candens, Germ. Heise nach Dalmat. jd. 260, n. 344. ? (1817) ; Faun. Ins. Europ. fase. IV. tab. 13. ? (1817). Chrysis obscura. Had. Horæ Soc. Ent. Hossicæ. XH. p. 100, n. 30. tab. H. fig. B. cf (1876) sec. spec. typ. e coll. Had. (nec Smith, 1861) est = Chry- sis chalcochrysa mibi. Chrysis orientalis, Dblb. Hym. Europ. H. p. 225, n. 124. î (1854) (nec Chry- sis [Pyriaj orientalis, Guér. Hevue Zoolog, p. 146, n. b. cf. 1842) est = Chrysis obliterata mibi. Chrysis parallelus (!), Smith. Transact. Ent. Soc. Lond. p. 458, n. 7 (1874) (nec BruUé, 1 846) est = Chrysis impostor mibi. 16 Chrysis patriarchalis Ead. est = Chrysis versicolor Spin. Chrysis prasinus (!), Cress. Proceed. Ent. Soc. Philad. IV. p. 310, n. 7. ? (1865) (nec Klug, 1845) est = Chrysis chlorophana mihi. Chrysis pulchra Ead. est = Chrysis lamprosoma Forst. (Spinolia magnifica Dhlb.). Chrysis rufiventris, Ead. Horæ Soc. Ent. Eossicæ. XV. p. 14Í1, n. 16 (1876) sec. spec. tyj). e coll. Ead. (nec Dhlb.) est = Chrysis Austriaca, Fahr. Syst. Piez. p. 173, n. 15. ? (1804-) ; Dhlb. Hym. Europ. II. p. 120, n. 67. cf? (1854). Chrysis rutilans, Oliv. Encycl. Méth. Ins. V. p. 676, n. 23 (1790) (nec Dalb.) est = Chrysis spleudidula, Eossi. Faun. Etrusca. II. p. 78, n. 850. ? (1790). Chrysis rutilans, Dhlb. Hym. Europ. II. p. 260, n. 144. cf? (1854) (nec Oliv.) est = Chrysis chrysoprasina, Eörst. Verband. Nat. Ver. Preuss. Eheinl. X. p. 321, n. 81. Î (1853). Chrysis Selenia, Costa. Annuar. Mus. Zoolog. Napoli. II. p. 67, n. 1968 (1864) est = Chrysis Mexicana, Guér. Eevue Zoolog, p. 147, (1842); Icon. regn. anim. Insect, p. 418, pl. 68, fig. 9 (1844). Chrysis Schousboei, Ead. Horæ Soc. Eut. Eossicæ. III. p. 306, n. 43. tab. V. fig. 27. ?, sec. spec. typ. e coll. Ead. (1866) (nec Dhlb.) est = Chrysis elegans. Lep. Annal. Mus. Hist. Nat. VII. p. 128, n. 29. î, tab. VH. fig. 20. î (1806). Chrysis sinuosa, Ead. est = Chrysis viridula, Linn. (bidentata Linn.) Chrysis Spinolae, Montrousier, Annal. Soc. Linn. Lyon. Sér. 2. torn. XI. p. 249 (1864) et Stilbum variolatum, Costa, Annuar. Mus. Zoolog. Napoli. H. p. 67, n. 1964 (1864) est = Chrysis splendida. Fahr. Syst. Ent. p. 357, n. 1 (1775). Stilbum splendidum. Smith, Transact. Ent. Soc. Lond. p. 469, I. d’? (1874). Chrysis sulcata, Ead. Horæ Soc. Ent. Eossicæ. HI. p. 302, n. 20. tab. III. fig. II. î (1866) sec. spec. typ. e coll. Ead. (nec Dhlb.) et Chrysis pulchra. Ead. Horæ Soc. Ent. Eossicæ. XV. p. 143, n. 29. ? (non cf.) (1879) sec. spec. typ. e coll. Ead. est — Chrysis lamprosoma, Forst. Verband. Nat. ver. Preuss. Eheinl. X. p. 311, n. 74. ?, sec. spec. typ. in coll. Mus. Nat. Hung. (1853) (Spinolia magnifica Dhlb., Chrysis Segusiana Gir.) Chrysis superba, Ead. Fedtsch. Eeise in Turkest. Hym. Chrysid. p. 20. n. 38 (1877) (nec Cress. 1865, nec Tourn. 1879) est = Chrysis decora mihi. Chrysis superha, Tourn. Annal. Soc. Ent. Belg. XXII. p. 95. d ? (1879) (nec Cress. 1865, nec Ead. 1877) est — Chrysis Helvetica mihi. Chrysis Syriaca, Guér. Eevue Zoolog. 147, n. 10. Î (1842) est = Chrysis episcopalis. Spin. Annal. Soc. Ent. France. VII. p. 449, n. 4. ? (1838) (nec. Guér. 1842). Chrysis Thuringiaca, Schmiedkn. Entom. Nachricht. VL Nro 18, p. 193 (1880) 17 est mas ad Chrysidem neglectam, Shuck. Entom. Magaz. IV. p. IGO, u. \ß (1837) (Chrysidem integrellam Dhlb.) Chrysis truncata, Guér. Itevue Zoolog, p. 11-G, n. 7. cf'? (1842) et Chrysis unicolor, Brullé, Hym. IV. 42, n. 30. ? (184G) (nec Dhlb., nec Luc.) et Chrysis BruUéi, Ab. Annal. Soc. Linn. Lyon. XXVI. p. 42 (1870) est = Chrysis parvula. Fahr. Syst. Piez. p. 17G, n. 30 (180t); Dblb. Hym. Europ. II. p. 191. n. 103. cf ? tab. X. fig. lOG (1854). Chrysis unicolor Brullé est = Chrysis parvula Fahr. Chrysis varicornis, Bad. Fedtscb. Beise in Türkest. Hym. Cbrysid. p. 11, n. 18. Î, tab. I. fig. 4. ? (1877) sec. spec. typ. in coll. Bad. (nec S^ân.) est = Chrysis picticornis mibi. Chrysis variegata. Oliv. Encycl. Métb. Ins. V. p. G77, n. 25. î (1700) est Chrysis purpurata. Fahr. Maut. Ins. 1. p. 283, n. 8. ? (1787) (Eucbroeus purpuratus Fahr. Dblb.) Chrysis venusta, Mocs. Magy. Tud. Akad. matbem. term. Közi. (Publicatio- nes mathematicae et pbysicæ Acad, scient. Hung.) XV. p. 247. ? (1878); Cbrysid. faun. Hung. ji. 54 et 8G. cf , tab. H. fig. 3. cf (1882) (nec Cress.) est mas ad Chrysidem hybridam. Lep. Annal. Mus. Hist. Nat. VIL p. 128, n. 28. ? , tab. VH. fig. 19. ? (1806); Cbevr. Cbrysid. de Léman, p. 15 (I8G2). Chrysis violacea, Panz. Krit. Bevis. II. p. 103 (180G); Dblb. Hym. Europ. IL p. 316, n. 179. cf ? (1854) (excl. Cbrys. indigotea Duf. syn.) est = Chrysis fasciata. Oliv. Encycl. Metb. Ins. V. p. 677, n. 26 (1790) (nec Fabr. 1804, nec Spin. 1806). Chrysis viridis. Brülle, Hym. IV. p. 41, n. 28. cf ? (1846) (nec Oliv. 1790) est == Chrysis Senegalensis mibi. Pyria Drewseni, Grib. Annali Mus. Civ. Slor. Nat. Genova. XIV. p. 325, n. 1 (1870) (nec Chrysis Drewseni, Dblb. Hym. Europ. IL p. 273, n. 152 (1854) est = Chrysis scrobiculata mibi. Euchroeus quadratus. Shuck. Entom. Magaz. IV. p. 160, n. 1. cf (1837) (exci, syn.) ; Dhlb. Hyn. Europ. H. p. 373, n. 207. cf (non etiam ? ) (1854) est mas ad Chrysidem purpuratam. Fahr. Mant. Ins. 1. p. 283, n. 8. Î 1787) (Euchroeum purpuratum Fal)r. Dblb.) Stilbum variolatum. Costa est = Chrysis splendida Fabr. (Stilbum splendi- dum Fabr. Smith). Parnopes Sinensis, Smith, Transact. Ent. Soc. Lond. p. 454, n. 7. cf (1874) est mas ad Parnopem Popovii, Eversm. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XXX. Nro IV. p. 567, n. 2. ? (1857) sec. spec. typ. e coll. Bad.; Bad. Horæ Soc. Ent. Bossicæ. III. p. 300, n. 58. tab. VL fig. 42. ? (1866). Pompilus sesquialteras, Fischer de Waldheim, Magaz. Zoolog. Insect, pl. 1 22, fig. 3. cf ( 1 843) est = Sphex aterrima, Bossi, Faun. Etrusca. II. p. 63, n. 815. ? (1790). Pompilus aterrimus, Iliig. Bossi Faun. Etrusca. Ed. IL 2 Természetrajzi Füzetek. XI. köt. 18 Tom. n. p. 96, n. 815. Î. (1807). (Pompilius Zelleri Dhlb., nigripennis Sich.). — Pompili Zelleri patria secundum Dhlb. «üngaria» est. Species tamen aj)ud nos tempore recenti non est inventa. Pompilus mfithorax, Costa, Atti delle E. Accad. della scienze Fisiche e Ma- them. di Napoli. Vol. IX. Nro IV. p. 40, fig. 13. ? (1883) est Pompilus lateritius, Mocs. Term. Fűz. Vol. III. j). 135, n. 13. î (1879). Pompilus audax, Smith, Catalog Hym. Ins. Brit. Mus. III. 1855. p. 136, n. 85. cf ?. (nec Westwood, Transact. Ent. Soc. Bond. 1843. Proceed, p. 44. ex Austral, merid.) est — Pompilus rubellus, Eversm. BuUot. Soc. Nat. Moscou. XIX. p. 443, n. 9. tab. V. fig. 1 (1846). — Perlinet ad genus Priocnemis et habitat : in Candia, Asia min., Caucaso (Mus. Hung.); Eus- sia mer. (Ev.); Albania, Africa sept. (Smith). Pepsis leucobasis. Smith, Catalog Hym. Ins. Brit. Mus. IH. p. 193, n. 15. cf Î (1855) est = Pepsis equestris, Erichs. Schomburgks Eéisen in British- Guiana. III. Theil, p. 588 (1848). Pepsis Thoreyi, Dhlb. Hym. Europ. I. p. 465, n. 15. Î (1843 — 45) est = Pepsis limbata, Guér. Voyage de Coquille. Zoolog. II. Part. H. jj. 335 (1838 — 33 ; Atlas Diet. Hist. Nat. tab. 471, fig. 2 (teste Smith). Sphex leuconota, Brullé, Expéd. scient. Moréé. Tom. III. Zoolog, p. 366, n. 808. ? (1833) est = Sphex maxillosa. Fahr. Ent. Syst. H. p. 308, n. 37 (1793). ^ Scehphron fuscum. Klug, Neue Schriften der GeseUsch. naturforsch. Freunde zu Berlin. III. p. 556 (1801) est = Sphex hemiptera. Fahr. Ent, Syst. Suppl, p. 344, n. 11 (1798). Pelopoeus hemipterus, Fahr. Syst. Piez. p. 304, n. 7 (1804).' Cerceris penicillata, Mocs. Term. Füz. IH. p. 130, n. 18. cfç (1879) est = Oerceris bracteata, Eversm. Buhet. Soc. Nat. Moscou. XXL Nro IV. p. 405. ? (1849). Oerceris conigera, Dhlb. Hym. Europ. I. p. 501, n. 34. cT ? (1843 — 45) est = Oerceris flavicomis, Brullé, Expéd. scient. Moréé. Torn. III. Zoolog, p. 375, n. 834. tab. LI. fig. 3. cf (1833). Stizus terminalis, Dhlb. Hym. Europ. I. p. 477, n. 4. cT (1843^45) est mas ad Stizum conicum. Germ. Eeise. nach Dalmat. p. 363, n. 358. ? (1817). Stizus aberrans, Eversm. BuUet. Soc. Nat. Moscou. XXH. Nro IV. p. 391, n. 4. cf ? (1849) est = Stizus nigricornis, Duf. Annal. Soc. Ent. France. VII. p. 371, n. 3. tab. IX. fig. 3. cT ? (1838). Bombus Fairmairei, Friese, Annal. Soc. Ent. France. BuUet. p. V. ( 1 3 Jan- vier) (1887) (nec Bomb. Fairmairii, Sichel. Annal. Soc. Linn. Lyon. Sér. 3. tom. XL 1864. p. 441 ex India) est — Bombus corsicus, Schultess-Eech- berg, Mittheilung. Schweiz. Ent. Gesellsch. Vol. VH. Hft 7. December) p, 374, n. 3 (1886). Anthophora dives, Dours, Monogr. iconogr. dll genre Anthophora, p. 143, n. 19 74. cf (1869) est = Anthophora Ûufouri, Lep. Uym. IL p. 75, n. 43. cf ? (1841). ' • Eucera pyrrhula, Erichs. Wagner’s lleiseii in der Begentscli. Algier. III. p. 193, n. 55. ? (1841) est = Eucera ferruginea, Lep. H>Tn. II. p. 140, n. 33. ? (1841); Luc. Expior, scient, de l’Algér. Zoolog. III. p. 164, n. 47. d" ?. Hym. tab. IV. fig. 5. ? '(1849). Eucera paradoxa, Mocs. Term. Fűz, IL p. 15, n. 4. cf ¥ (1878) est = Eucera seminuda, Brullé, Expéd. scient. Moréé. Tom. III. Zoolog, p. 335, n. 745, cf. tab. XL Vili. fig. 6. cf. (1833), sec. spec, detritum descripta. — 'Deno- minatio falsa ; animal enim in segmentis dorsalibus abdominis non est fere nudum. Tetralonia adusta, Mocs. Term. Fűz. I. p. 333, n. 3 ? (1877) est femina ad Tetraloniam fossulatam, Moraw. Horæ Soc. Ent. Bossicæ. X. p. 143, n. 34. cf. (1873). Halictus G-ribodoi, Kriecbb. Verbandl. Zoolog.-Botan. Gesellscb. Wien. XXin. p. 63, n. 13. cf ? (1873) est = Halictus fasciatellus, Sebek. Nass. Jabrb. XXI — XXII. j), 307, n, 4. ? (1867 — 68). Megacbile albocincta, J. Ferez, Act. Soc. Linn. Bordeaux. Sér. 4. torn. III. p. 334. cf ? (1879) (excl, Fanzeri Meg. pacificæ = imbecillæ Gerst. syn.) (nec Megacb. albocincta, Bad. Bullet. Soc. Nat. Moscou. XL VIII. Nro 1, p. 1 15, n. 30. ? 1874; Horæ Soc. Eut. Bossicæ. XII. p. 118, n. 31. cf 1876) est — Megacbile Bérezi mibi. Megacbile vicina, Mocs. Term. Fűz. III. p. 8, n. 1 1. cf ? ( 1879) est = Mega- chile pilicrus, Moraw. Horæ Soc. Eut. Bossicæ. XIV. p. 53, n. 366.? (1878). Megacbile dimidiati- ventris, Dours, Be vue et Magaz, de Zoolog. Sér. 3. torn. I. p. 300. î (1873); Cat. syn. Hym. de France, p. 194, n. 17. î (1874) est = Megacbile mixta, Costa, Nuovi studii sulla Entom, della Calabria ulteriore, p. 44. ? (1863) (nec Bad.) Megachile terminata. Smith, Descript, of new spec, of Hym. in coll. Brit. Mus. p, 63, n. 4. cf ? ex Africa mer. (1879) (nec Meg. terminata, Mor. Fedtsch. Beise in Turkest. Mellifera, p. 1 13, n. 171. cf ? 1875) est = Megacbile Africana mibi. Megacbile vigilans. Smith, Descript, of new spec, of Hym. in coll. Brit. Mus. p. 77, n. 46. ? e Fara (1879) (nec Meg. vigilans. Smith, Scient. Besult. Second. Yarkand Mission. Hym. p. 5, n. 10. ? 1878) est = Megacbile Fareäensis mibi. Megacbile clavicrus, Dours. Bevue et Magaz. de Zoolog. Ser. 3. tom. I. p. 303, cf (1873) est = Megacbile manicata, Gir. Verbandl. Zoolog.-Bo- tan. Gesellscb. Wien. XI. p. 463, cf (1861). Cbalicodoma manicata, Gerst. Stett. Ent. Zeit. XXX. 1869, p. 354, n. 3, et p. 367, n. 5. cf ?. — Fatria est : Carniolia (Gir.) ; Tirolis (Dalla Torre) ; Fiume in Hungária (! Friese) ; Dalmatia (! Gasperini) ; Græcia (Gerst. et Dours). 20 Chalicodoma luctuosa, Dours, Kevue et Magaz. de Zoolog. Sér. 3. tom. I. p. 299, ? (1873) est = Megachile Lefeburii, Lep. Hym. II. p. 332, n. 4 ? (1841) (Megachile albocristata 8m., serrata Sm., Chalicodoma Lefebiirei Gerst.). — Patria est: Algeria, Sicilia (Lep.); Italia: Calabria (Costa), Italia sept. (Bad.) ; GaUia : Montpellier, Hyéres (Dours) ; Tirolis (DaUa Torre); Albania (Smith et Mus. Hung, a Dom. Erber); Dalmatia (Gerst. et Mus. Hung, a Dorn. Gasperini) ; Græcia, Eussia mer. (Gerst.) ; Derben- tum in Caucaso (Mor.) ; Mongolia sept. — occid. (Mor.). Nomada balteata (Mocs.), Schmiedkn. Apidæ Europ. I. p. 185, n. 63. cf (1882) est mas ad Nomadam vernam (Mocs.). Schmiedkn. 1. c. p. 110, n. 24. Î (1882). 21 SPECIES ALIQUOT NOVÆ GENERIS ANDRENA FABR., a H. Fkiese Sueriiiensi descriptæ. 1. Andrena Hnngarioa (Mocs. i. litt.) n. sp. Andrmae chrysopygae Schck. et A. fusco-calcaratae Mor. similis; forma et flagelli articulo secundo cf optime distinguenda, a chrysopyya ? magnitudine, maculis nec non sculptura abdominis diversa est. Î . — Nigra, nitida, albo-hirta. Capite albido-liirto, pilis obscuris fronte inmixtis, clypeo ruguloso- punctato, pilis longis sparsis; labri appendiculo trajDeziformi, latere minore subtus leviter emarginato ; antennis opacis. — Thorace fortiter punctato, metathorace ruguloso, sjjatio cordiformi vix dis- tincto. — Abdomine disperse-j3unctato, segmento primo glabro, 2 — 4 utrin- que macula e pilis niveis composita ornatis, fimbria anali fusca, ventralibus albido-ciliatis. — Pedibus fuscis, tarsis tibiisque posticis fulvidis ; coxis femo- ribusque albo-pilosis, tibiis tarsisque supra griseis, his subtus fulvo-aureis : calcaribus flavis. — Alis leviter infumatis, venis stigmateque fulvis ; tegulis brunneis, punctulatis, non nitidis. — Long 15 mm. d' differt : capite latiore, antennisque thorace longioribus, flagelli arti- culo secundo tertio vix longiore. — Pubescentia d* longiore quam feminæ ; valvula ventrali nigra lataque, lateribus longe fulvo-fimbriatis, margine anali ferrugineo, glabro, leviter emarginato. — Long. 1 4 mm. In Huîigaria centrali, rarissima species. / 2. Andrena Korlevioiana n. Bp. Hæc species Andrenae chrysojnjgae Sebének simillima est ; pubescentia tota fulva diversa. ? . — Nigra, fulvo-hirta ; capite sparsim hirto, fronte occipiteque aci- culatis, clypeo ruguloso-puuctato, labri appendiculo trapeziformi, truncato, lævi, nitidissimo. — Antennis nigris, apice piceis. — Thorace longe denseque fulvo-piloso. Abdomine densissime punctato, segmento primo non piloso, utrinque vix fulvo-fimbriato, 2 — 4. segmentis margine apicali fulvo-fasciatis, fimbria anali densa aurea. — Pedibus piceis, femoribus fere nigris, fulvo- hirtis ; tarsis tibiisque posticis aureo-hirtis, calcaribus testaceis. — Alis levi- 22 ter lutescenti-infumatis, nervis stigmateque ochraceis, tegulis brunneis, niti- dis. — Long. 12 — 13 mm. cT differt : cai3Íte thorace latiore, clypeo apice dense albido-hirto. — Antennis longitudine thoracis, flagelli articulo secundo tertio quarto simul sumptis æquali. — Abdomine dispersius et minus dense punctato, nitido, longe fulvo -i3Íloso, marginibus segmentorum vix fasciatis ; apice abdominis ferrugineo, rufulo-hirto. — Long. 10 mm. Circa ÄisnÄ: prope urbem St. Veitti (Fiurne), in florenti Lysimachia vulgari. 3. Andrena liburnica u. sp. Hæc species A. incisae, Ev. et A. punctatissiinae Mor. similis est; sed magnitudine minore, pubescentia et sculptura coloreque diversa ést. Î . — Nigra, vix nitida, dense crasseque punctata, fulvo-hirta. Capite thorace minore, clypeo ruguloso -punctato, utrinque vix dentato, labri ap- pendiculo vix emarginato ; antennis opacis thorace brevioribus, flagelli arti- culis anterioribus, secundo excepto, brevioribus quam longioribus. — Tho- race et scutello supra rufo-hirtis, metatborace fere glabro ; spatio eordiformi valde rugoso. — Abdomine glabro, fimbria anali fulvo-aurea : segmenti se- cundi tertii quartique marginibus crasse lateque fulvo- ciliatis, ciliis medio interruptis. Pedibus nigris, fulvoriiirsutis, scopa flocculoque ochraceis. Alis leviter infumatis, venis stigmateque fulvidis, tegulis bruuneis nitidissir mis. — Long. 9 — 11 mm. rf differt : antennis thorace longioribus, flagelli articulo ! secundo tertio quartoque conjunctis fere breviore, tertio crassiore; metathorace ruguloso, spatio eordiformi valde rugoso. — ■ Segmento sexto utrinque dente lextrorsum curvato, valvula ventrali apice fere emarginata, utrinque densissime aureo- fimbriata; ri. Taraxaci simillima. — Long. 9 — 10 mm. ■ ‘ Habitat pariter prope urbem St. Veitii (Fiume) in valle Draga, penes Orechovicam. r' , . 4. Andrena Brannsiana, u. sp. A ndrenae politae simillima; sed magnitudine minore, segmentorum marginibus latis ferrugineis, scopæ flocculique colore albo, fasciis abdominis nullis, optime distinguenda. Î • — Capite fulvido-hirto, fronte aciculata, thoracis latitudine; clypeo subtilissime ruguloso, sparsim punctato, linea media vix distincta, labri ap- pendiculo lævi, nitido, apice protundo emarginato. — Antennis nigris thora- cis longitudine. Thorace sparsim fulvo-hirto, dense punctato, non nitido, metathorace ruguloso-punctato ; spatio eordiformi ruguloso, medio nitido. Abdomine disperse irregulariter reticulato -punctato, nitido ; segmentorum marginibus late ferrugineis, 2—4 segmentis pilis singulis aureis, ventralibus margine ferrugineis, flavo-ciliatis, fimbria anali fulvo-aurea. — Pedibus ni- gris, unguiculis ferrugineis, fulvo-pilosis, scopa flocculocpie albis, femorum posticorum apice dense fulvo-aureo-liirto. — Alis margine infumatis, venis fulvidis; tegulis fulvidis, lævibus, nitidissimis. — Long. 10 — 12 mm. d* : feminæ simillimus, difiért : clypeo albido ; antennis longitudine thoracis, flagelli articulo secundo tertio quartoque simul sumptis æquali. Pubescentia longiore iiiæquali; corpore subtiu? albo-birto. — Pedibus nigris, apice tarsorum ferrugineo. — Segmento septimo parvo utrinque acuto fere dentiformi ; valvula ventrali nigra, margine ferrugineo rotundato, utrinque aureo-fimbriato. — 'Long. 9 — 12 mm. Iu Hungária centrali ad Budapest iiium, mense IMaio, in florenti Lino usitatissimo. 5. Andrena oroatica u. Rp. Andreuae rufulci'’. Perez, similis; ?: nigra, griseo-pilosa ; capite subtili- ter ruguloso, latitudine thoracis, fere longiore quam latiore, nigro-fusco- piloso, fronte grisea; clypeo elongato, subtilissime ruguloso, fortiter punctato, labri appendiculo trapeziformi, magno, rotundato, emarginato, subtilissime transversim ruguloso, nitidissimo. — Antennis oj)acis, apice crassis, griseo- liirsiitis, flagelli articulo secundo tertio quartoque longiore, rufulae Perez æquali. — Thorace fulvo-hirsiito, sculptura subtilissima, non nithlo, punctis singulis profundis ; metathorace subtiliter ruguloso, — Abdomine subtilis- sime ruguloso, singulis punctis magnis, sparsim griseo-hirsuto ; marginil)us depressis segmentorum rugulosis, parum ciliatis, ventralibus nigro -fimbriatis ; fimbria anali fere nigra, — Pedibus nigris, tarsis rufescentibus, fusconigro- pilosis, posticis griseo-hirsutis, genibus tarsisque fuscis, scopa flocculoque fere albo, calcaribus flavis. — Alarum marginibus fortius infumatis ; nervis brunneis, tegulis nigris, nitidis. — Long. 10 — 12 mm. cf differt: forma longiore, antennis longioribus etc., capite longe nigro- piloso, flagelli articulo secundo tertio paulo longiore. Mandil)ulis apice fer- rugineis. — Abdomine disperse griseo-hirto, segmentis ultimis obscurioribus, apice ferrugineo ; valvula anali tota nigra, rotundata, marginibus omnibus sparsissime griseo-fimbriatis. — Pedibus longissimis, testaceo-pilosis. — Long. 9 — 10 mm. Prope Orechovicam non procul ab urbe St. Veitii, mense Martio. G. Andrena Dragana n. sp. ^ Femina Andrenae Trimmcranae K., mas A. spinigerae K. similli- mus. — Î. — Colore rufo 1 — fl. segmentorum et i)ube8centia albida, cf sculptura rugulosa abdominis et mandibularum spina duplo longiore op- time distinguenda, ? . — Nigra, flavescenti-hirta ; capite sparsim flavescenti-hirto, margi- 24 nibus oculorum et vertice subtiliter rugulosis, pilis nigris inmixtis, spatio inter oculos et basin mandibularum nitido, punctato. Clypeo fortiter pun- ctato, labri appendiculo trapeziformi, lævi, nitidissimo. Antennis nigris, non hirsutis, thoracis longitudine, flagelli articulo secundo tertio quarto simul sumptis æquali. — Thorace subtilissime ruguloso, disperse et crasse pun- ctato, nitido ; spatio cordiformi subtilius punctato. — Abdomine transversim subtilissime ruguloso, punctis elevatis piligeris. Segmentis 1 — 2 et basi tertii rufis, interdum fere nigris, fimbria anali fusca. — Pedibus nigris, tarsis apice ferrugineis, coxis, femoribus albido -hirtis, metatarso fusco-hirto, scopa su- perne fusca, subtus argentea. — Alis parum infumatis, flavescentibus, venis stigmateque fulvis, tegulis brunneis, subtiliter punctatis, vix nitidis. — Long. 14 — 16 mm. c?. — Capite obscure-hirsuto, mandibulis longis, falcatis, prope basin spina fere 1 mm. longa, tenui, acutissima armatis. Antennis nitidis, atris, longitudine capitis thoracisque, flagelli articulo secundo breviore quam tertii dimidio, — Abdomine nitido, nigro, marginibus segmentorum fulvis. Valvula anali nigra, non emarginata. — Pedibus nigris, tibiis brunneis, flavescenti- hirtis. — Long. 11 — 12 mm. Pariter ad urbem St. Veitii, in valle Draga, mense Martio. 7. Andrena grossa u. sp. Andrenae Draganae similis ; sculptura crassiore, forma latiore et hir- sutie densiore optime distinguenda. Î . — Nigra, longe et dense fulvo-hirsuta ; caput ruguloso-punctatum, latitudine thoracis, fronte et marginibus inferioribus oculorum obscure-hirsu- tis ; spatio inter oculos et basin mandibularum minus lato, nitido et subtili- ter punctato. Clypeo crasse ruguloso-punctato, labri appendiculo parvo, tra- peziformi, leviter emarginato, fere lævi. Antennis opacis, thorace brevioribus, flagelli articulo secundo vix tribus sequentibus conjunctis æquali. — Thorace magno ruguloso-punctato, haud nitido ; spatio cordiformi rugoso -clathrato, nitidissimo, rugis singulis subtilissime rugulosis. — Abdomine lato ovali, disperse punctato, 4 segmentorum depressionibus late-ferrugineis ; fimbria anali atra ; ventre albido-piloso, marginibus ciliatis, rufescentibus. — Pedi- bus nigris, tarsis piceis, fusco-hirtis, femoribus et coxis albido-hirtis ; flocculo densissime et longe albo-lanato, scopa fusca subtus alba, metatarso subtus rufo. — Alis fere hyalinis, vix infumatis, venis stigmateque fulvis ; tegulis brunneis, basi alarum fusca. — Long. 15V2 mm. d' latet. Pariter ad urbem St, Veitii, circa pagum Susak. 8. Andrena Sisymbrii n. sp. (striata Mocs. i. litt.). Hæc species distincta Andrenae fidvagini Christ soli propinqua est ; 25 sed fasciis albis 2 — 4. segmentorum, antennis ferrugineis, clypeo longitudi- naliter striato, optime distinguenda. Î . — Nigra, nitida, sparsim flavo-albida. Capite rotundo, subtiliter niguloso, spatio inter oculos et basin mandibularum nullo ; clypeo subcon- vexo, longitudinaliter fortiterque striato-rugoso, rugis singulis aciculatis et punctatis ; labri appeudiculo triangulari, subtilissime transversim ruguloso. Antennis nigris, apice brunneis, subtus rufo-flavis, flagelli articulo secundo tertio quartoque simul sumptis æquali. — Thorace subtilissime punctato, nitido, punctis profundis dispersis, sparsim hirsuto, spatio cordiformi fortius ruguloso. — Abdomine nitido, ijunctato, segmento primo fere glabro, secundo utrinque albo-piloso, tertio quartoque fasciis albis, fascia tertii emarginata, fimbria anali aurea. — Pedibus nigris, tibiarum posticarum marginibus tar- sisque omnibus ferrugineis, flavo -hirsutis. — Alis flavescentibus, margine parum infumato, venis flavis, stigmate fulvo, tegulis brunneis, nitidis. — Long. 9V-2 — 1 1 mm. cf latet. In Hungária centrali ad Budapestinuni, in floribus Sisymbrii Columnæ, mense Maio rara. 9. Andrena atrata sp. Andrenac pilipcdi Fabr. similis ; sed magnitudine distincte minore et corpore glaberrimo optime distinguenda. ?. — Nigra, nitida, glaberrima. Capite subtiliter punctulato, facie lon- gitudinaliter et 8ul)tiliter rugulosa, occipite et radicibus antennarum pilis singulis griseis, margine oculorum inferiore rugis griseo-velutinis ; clypeo subtilissime punctato, singulis punctis crassis. Labri appendiculo truncato, lævi. Antennis nigris, subtus brunneis, flagelli articulo secundo tertio quarto- que simul sumptis æquali. — Thorace glabro, disperse fere crasse punctato, spatiis subtilissime punctulatis ; postscutello metathoraceque ruguloso-pun- c tatis, spatio cordiformi fere longitudinaliter lugoso. — Abdomine nitido, glabro, subtiliter aciculato, segmentorum basi singulis punctis, marginibus brunneis; fimbria anali minus densa, obscure-ferruginea. — Pedibus sparsim griseo-hirtis, nigris, tarsis piceis, apice rufescente ; flocculo scopaque argen- teis. — Alis fortiter infumatis, basi fere hyalinis, venis l)runneis, stigma fere nigrum, margine flavescente. Tegulis fulvidis, subtiliter rugulosis, nitidis. Callis breviter argenteo-hirsutis. — Long. 8 — 9 mm. cf latet. In Hungária ad Budapcstinmn, Szomotiw, SzÖlló'skc etc. mense T\Iaio et Junio haud rara. 10. Andrena niveata n. sp. Andrenae nana K- similis ; fasciis latis, liiobria anali rufa, oijtime distinguenda. 26 ? , — Nigra, albido-hîrta, nitida ; capite subtiliter et dense riiguloso, sparsim griseo-birto, margine oculorum inferiore maculis flavescentibus velu- tinis ; clyj)eo ruguloso, disperse crasse punctato, labri appendiculo trapezi- formi, lævi, vix emarginato. Antennis nigris, apice fulvidis. — Thorace dis- perse punctato, flavescenti-hirsuto, nitido ; metathorace ruguloso, spatio cor- diformi longitudinaliter rugoso. — Abdomine subtiliter, sed distincte pun- ctulato, marginibus depressis subtilius et densius punctatis ; segmento primo pilis paucis, secundo, tertio, quarto fasciis latis niveatis, duobus primis medio interruj)tis ; ventralibus subtiliter, marginem versus crasse punctatis, albo- fimbriatis. — Pedibus nigris, albido-pilosis ; flocculo scopaque , niveatis, me- tatarso inferiore aureo-piloso, Tarsis rufescentibus. — Alis fere hyalinis, margine vix obscuriore, venis stigmateque fulvis. Tegulis brunneis, nitidis- simis. — Long. 7 — 8^ A mm. , cf. — . Capite latitudine thoracis, clypeo longius piloso. Antennis nigris, longitudine capitis thoracisque; flagelli articulo secundo fere longitudine tertii quartique simul sumptorum, tertio quarto breviore, latiore quam lon- giore. — Abdomine disperse piloso, fasciis distinctis, apice flavescenti-hirto ; segmento anali fere circulatim exciso, apicibus rufescentibus, valvula anali nigra rotundata, margine albido, argenteo-fimbriato. Corpus subtus albo- hirtum. — Long. 6 — 7 mm. In Germania et Hungária, in florentibus Crucîferis, haud rara. 27 TRACHYPHLOEUS FRIVALE8ZKYI, SPECIES COLEOPTEPORUM NOVA E FAMILIA CURCULIONIDAPUM, a Desi HEKTÓ Kuthy Biiflapestiiiensi descripta. Breviter ovatus, fusco-ciiiereus. Capite antice modice impresso; rostro latitudine duplo longiore, longitudinaliter excavato, lateril)us supra paral- lelis, basi sulco transverso a capite seiuncto, apicem versus declivi et liic suldus parum dilatato. Antennarum funiculis fusco-ferrngineis. Pronoto longitudine fere duplo latiore, antice transversim sat profunde impresso, basi medio lu'eviter leviterque canaliculato, lateribus rotundatis, squamulis fuscis, erectis, angustis, immixtisque maioribus et latioribus albidis (in exemplaribus bene conservatis), vel vero indumento fusco-cinereo pruinoso vestitus. Elytris subglobosis, pronoto latioribus et hoc adhuc semel longioribus, dorso con- vexis, fusco-cinereo pruinosis, leviter vel obsolete striatis, striis in nonnullis exemplaribus remote punctatis, interstitio 3, 5 et 7. paulo elevatiori])us, squamulisque albidis, oblongis, inclinatis seriatim instructis; in bene conser- vatis exemplaribus etiam striarum punctis setis fuscis, brevibus vestitis. Pe- dilais nigropiceis, cinereo-pruinoso squamulatis, parum incrassatis, tibiis rectis, muticis ; tarsis obscure ferrugineis, unguiculis basi connatis. Trachyphloeo spinimano corporis forma similis, sed triplo maior et tibiis anticis muticis, unguiculis basi connatis, ad sectionem teidiam Seid- litzi pertinens. Ad Budapestinum detectus. 28 SPECIES TRES NOVÆ GENERIS ANTHIDIUM FARR., ab Alexandro Mocsáry Budapestinensi descriptae. I. Anthidium uncatum. — Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari medio parum emarginato, lobis lateralibus prominulis, obtuse- dentiformibus ; mediocre, opacum, nigTum, fulvo-cinereo-pilosum ; capite et thorace supra dense, scutello dispersius crassiusque subreticulato-punctatis ; metanoti area superiore opaca, dense punctata, apice in medio laevi, nitido; antennis nigris, articulo tertio quarto subæquali ; abdomine sat nitido, segmentis dorsali- bus parte basali fortius, parte apicali et segmentis posticis subtilius den- siusque punctatis ; pedibus fulvis, externe flavo-maculatis, coxis ac trochan- teribus femoribusque basi et subtus posticeque nigris, calcaribus ferrugineis, posticis apice uncatis, metatarsis intus ferrugineo- hirtis ; alis subfumato- hyalinis, parum violascentibus, nervis et stigmate piceis, alarum tegulis antice luteis, postice fusco-ferrugineis. — Long. 15 — 16 mm. Femina : clypei nigri dense subrugoseque punctati facieique lateribus, macula item elongata sat magna temporali et minuta utrinque ad basin mesonoti, callis humeralibus subtus maculaque minuta loborum lateralium scutelli sæpius, luteis ; abdomine nigro, segmentis dorsalibus 1 — 5 luteo- fasciatis, fasciis : primi valde late, reliquis successive angustius interruptis maculasque subreniformes formantibus, sexto nigro, medio macula magna lutea, apice rotundato, lateribus basi emarginato-dentatis (sicut in femina Antlud. ßorcntini Fabr.), ultimo ventrali nitido, sub triangulari, lateribus marginatis ; scopa ventrali fulva. Mas : clypeo, faciei lateribus, mandibularum basi, macula item haud magna temporali et nonnunquam mmuta utrinque ad basin mesonoti et callis humeralibus subtus, luteis; abdomine nigro, segmentis dorsalibus 1 — 5 luteo-fasciatis, fasciis : primi valde late, reliquis successive angustius inter- ruptis maculasque subreniformes formantibus, sexto nigro, medio macula magna lutea, septimo vel toto nigro, vel medio luteo-maculato, lateribus truncatis, postea utrinque late arcuatim exciso, medio in dentem magnum obtusum, introrsum versus curvatum, producto ; segmentis ventralibus : quinto medio profunde emarginato, sexto parte apicali medio nitido, rufescenti, basi longitudin aliter canaliculato. Species in systemate meo post Anthidium, laterale Latr. (4. a) ponenda. 2!) Patria : Brüssel in Asia minore (Mus. Hun*];.) 2. Anthidium Radoszkovszkyi. — Clypeo lonjj^itiidinc paulo latiore, scntello semicirculari, inermi, lobis lateralibus rotundatis : nii^rum, opacum, supra fulvo-, subtus albo -villosum; antennis nigris, scapo antice luteo, arti- culo secundo flagelli tertio longiore, tertio quartoque simul sumptis paulo breviore, genis linearibus, mandibulis tridentatis, dentibus subacutis ; fascia verticali angusta integra, orbitis internis, clypeo (hoc apice truncato nigroque marginato), mandibularum basi late, maculis quattuor magnis scutelli et tegulis antice luteis ; mesonoto et scutello crassius minus profunde punctatis, hoc in medio postice parum emarginato, metanoti area media opaca, co- riacea; abdomine nigro, subnitido, segmentis dorsalibus omnibus in medio fascia sat lata lutea ornatis, primi valde late interrupta, hoc basi sparsim crasse, sed reliquis successive subtilius densiusque punctatis, segmento ultimo toto luteo, tantum margine apicali anguste nigro-limbato, transverso et iuxta centrum utrinque leniter emarginato et sic quasi dentes tres breves obtuse- triangulares formante, ventrali ultimo acute dentato, dente erecto ; pedibus nigris, tibiis metatarsoque supra luteis, tarsis ferrugineis ; alis hyalinis, ajiice parum obscurioribus. — cT ; long. 1 1 mm. Species in systemate meo post Anthidium caspicum Mor. (55. a) collocanda. Patria: Turkestan ia (Coli. Eadoszkovszkyi). 3. Anthidium Wüstneii. — Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari, inermi, postice in medio parum emarginato, lobis lateralibus inermibus : nigrum, opacum, supra cinereo-, sul)tus albo-pilosum ; facie dense albo-villosa; antennis nigris, articulis 4—5 tertio fere æquilongis rufo-annulatis, sequen- tibus quoque subtus rufescentibus ; clypeo apice subtiliter crenulato brun- neoque marginato, lateribus item faciei, mandibularum basi late, macula minuta elongata temporali, maculis in pronoto, mesonoti lateribus ad hu- meros et quattuor scutelli, callis humeralibus et tegulis medio fusce- notatis, paUide-flavis ; abdomine nigro, segmentis dorsalibus valde dense parum subrugose punctatis, segmentis 1 — 5 in medio fascia pallide-flava ornatis, fasciis : primi in medio anguste interrupta, reliquis integris, sexto fere toto pallide-flavo, disco macula cruciformi nigra notato, apice rotundato ; scopa ventrali alba; pedibus dilute-ferrugineis, externe pallide-flavis, tibiis posticis antice posticeque nigro- strigatis, tarsis ferrugineis, externe dense albo-tomentosis, intus fusco-hirtis ; alis hyalinis, venis nigris. — ? ; long. 1 1 mm. Species : antennis, abdominis fasciis et tarsis, facile cognoscitur. In systemate meo adinterim, donec mas detectus erit, post Anthidium diadema Latr. (3i2. a) ponendum. Patria: Syria (Coli. Wüstneii). 30 A TEOCHOSA INFERNALIS (MÖTSCH.) PÁEZÁSÁRÓL ÉS PÁRZÁSI SZEEVEIRŐL. Lendl ADOLF-tól Budapesten. (I., II. tábla.) A Trochosa infernalis kétségkívül a legérdekesebb pókjaink egyike és gyakori találtatása Budapest környékén arra indított, hogy az eddig még oly kevéssé ismert életmódját lehetőleg megfigyeljem. Ezen czélból e pókokat, melyeket Budapest környékén (Eákos, Gubacsi határ, Csepel) ástam ki földi lakásaikból, hosszú időn gondoztam. Nőstényt akár mennyit gyűjthettem, de hímet összesen csak hármat találtam és pedig 1886 május havában két aprót, még ki nem fejletteket, melyeket felnevelni nem tudtam, október hó elején azonban egy teljesen kifejlett hímet is megcsíptem, midőn az épén'^ a nősté- nyek lakásai közelében barangolt. Ezt haza vittem és gondosan ápolva két hétig megélt; ezen idő közben számos oly dolgot tapasztaltam, melyeket eddig az irodalomban fel nem jegyeztek. Alig van egy- két adatunk, a mely ezen pókfaj párzására vonatkozik, pedig érdekességénél fogva megérdemli, hogy tüzetesebben leirassék. A párzás helyes megértéséhez mindenekelőtt szükséges a működő szer- veknek ismerete. A hímnél sokkal nagyobb nőstény potroba hasi oldalán találjuk a légzőszervek között fekvő párzási szerveket, a zárt ( epigyne, sarum). Ezen fajnál mindegyik oldalon külön-külön légrés van, melyek között talál- ható az i carrés (rima vaginalis. I. tábla 1. r. v.) Az utóbbiba nyílik az igen bő petevezetö (oviductus), vagy helyesebben mondva, az ivarrés a petevezetö nyílása, mely valamivel szélesebb mint a zár alapja. A zár alsó széle egy- szersmind az ivarrés mellső széle is. A kifejlődött nősténynél a zár körülbelül 1 mm. hosszú, alapján majdnem oly széles is és egy, a kissé kidomborodó hasfelületen fekvő, sötétbarna, vastag chitinlemez formálja, melynek szélei kidagadnak, közepe pedig teknöszerüen bemélyedett. Ezen bemélyedést két felé választja az oszlólenicz (1. tábla 1. ok), mely közepén végig futva, alul a zár alapján, az ivarrés előtt kiszélesbül és _L alakot nyer; alsó széle lekanya-^ rodik az ivarrésbe, hol annak vékony, gyenge falába megy át. Az osztólemez középső szára két oldalán fekszik a teknőszerü mélyedés egy-egy fele, melyek 31 a zár felső részében legmélyebbek, Mindegjőkben végig vonul egy redösszélű, vastag chitinfalú csatorna (1. tábla 1. cs.). E csatornák alsó végeikben nyí- lással végződnek az osztólemez két könyökében s így bevezetnek a zár alatt fekvő két ondőtartóha {recepidcula seminis. I. tábla 2. vs.). A zár felső részén kidagadó széle karimaszerüen bebajlik, alsó részében pedig csatlakozik az osztólemez liarántfekvö száraihoz. Ide járul mindegyik oldalon még egy kis lemez, melyek szintén részt vesznek az ivarrés felső szélének alkotásában. Ezek és az osztólemez között mély bevágás vehető észre mindkét oldalon ; a bevágások alatt nyílnak az ondótartók az ivarrésbe (I. tábla 1. és 2. n). A zár teknöszerű mélyedései alul k'kanyarodva ezen bevágások felé sekély csator- nát formálnak. Belső oldaláról tekintve a zárt, láthatjuk a két ondótartót (I. tábla Í2. rs), melyek sötétbarnák, igen vastagfahiak és a zár lemezén kissé áttetszenek. A 'zár alatt kezdődnek az említett csatornákkal, melyek belülről tekintve igen kidomborodnak (I: tábla 2. cs) és alsó részükben kiszélesednek; lejebb már elválva a zár lemezétől könyökszerűen kifelé, vissza hajlanak. Az ondó- tartóknak tulajdonképen két része van. Alsó részük csőszerű és még kétszer csavarodva a körtealakü felső részbe vezet fel. Mindkét részen helyenkint, de föképen felső végén kidudorodások, bibircsek vannak, melyek csak tetemesebb nagyításnál vehetők észre (I. tábla 3, h). Leginkább találhatók e bibircsek a körtealakú rész külső és felső oldalán egy árokszerű behorpadás mentén. Minden bibircsen található több kehelyformáju, chitines, vékony falú kidu- dorodás, melyek 350-szeres nagyításnál tisztán megismerhetők. Ezen kely- hekbe nyílnak a zár alatti tért betöltő mirigyek (1. tábla 4.). Az eg^^más melletti kelyhekböl vékony csövecskék törik át az ondótartó vastag chitinfalát (I. tábla 4. eh), mely csövecskék egymással szélesebb csatornává egyesülnek és ez, alsó végébén kissé kibővülve, nyílik az ondótartó üregébe. Bibircs nincs sok, összesen körülbelül 20 lehet mindegyik ondótartón. Az egyes bibir- cseken néha 10 — 12 kelyhecske is ül. A receptaculum seminis alsó részében a kelyhek inkább egyeiikínt vannak, de nem sűrűn és nem emelkednek ki, hanem mélyedésben ülnek ; ezeknek csatornái nem ágazódnak el (I. tábla 5.). Alul kis oldalcsővel nyílnak az ondótartók az említett bevágásokban az ivarrésbe (I. tábla 2. íí). Kezdő nyílásaik tehát telül, a zár mélyedéseiben lefutó árkok végeiben vannak, míg kivezető nyílásaik a zár alatt az ivarrésbe esnek. Itt mindenesetre az ondótartóki )a nyíló mirigyeket is kell megismer- tetnem, minthogy eddig tudtommal ily mirigyeket a literatura meg nem említ és szerkezetük ismertetése fontosabl) is, mert mindenesetre gyökeres befolyásuk van a párzásnál illetőleg pete megtermékenyítésénél s minthogy váladékukat az ondótartókl)a öntik, valószínű, hogy ez az ondó hígítására vagy eltartására való. A kifejlődött nősténynél közvetlenül a zár alatt vannak elhelyezve ezen 32 mirigyek, a két oiidótartót körülvéve, a zár alatti tért majdnem egészen betöltik (L tábla 6. ni.). Mindegyik ondótartó körül nagyobb csomót képez- nek ezen mirigyek és külön kötőszövet! burokkal bírnak (1. tábla 6 és 7. b), melyhez kívülről izomrostok járulnak. Befelé eső oldalukon található azon- kívül még egy vastagabb, rostos kötöszöveti közös burok (I. tábla 6. b^), melyre szintén izmok tapadnak. Az előbbi izomrostok (i) a zár vastag chitin- lemezén több ponton erednek és befelé futnak keresztül kasul, a mirigycso- mók felé, melyeket körül vesznek. A külső oldalokon vastagabb izompamatok indúlnak a zár külső oldalairól és a mirigycsomókat szintén érintve, befelé tartanak, hol a közös kötöszöveti burok izomrostjaival egyesülnek. Mindezek valószínűleg a mirigyek összeszorítására és váladékuk kipréselésére szol- gálnak. A mirigycsomókban a buroktól befelé kötöszöveti választófalak (I. tábla 7. k.) hatolnak, úgy hogy a mirigyek többé-kevésbbé kivehető csoportokra osztatnak. Az egyes mirigyek fürtösek, de egymástól nem válnak el, hanem szorosan egymás mellett fekszenek. A csőszerű, hosszú központi üreg körül csoportosulnak a többnyire tisztán látható maggal ellátott sejtek (I. tábla 7 m.), melyek a külső burok felé inkább gömbölyűek, vagy sokszögletesek, befelé pedig hosszúkásak és a mirigy nyilása közelében mintegy összenyomottak. A sejtek tartalma finomabban vagy durvábban szemcsés, némely helyen víztiszta, átlátszó. A mirigyek központi üregei szétágazódnak a sejtek között. Az ondótartók közelében ezen üregek igen vékonyfalú, finom csövekbe foly- tatódnak, melyek azután az ondótartó (I, tábla 7. rs.) felületén levő kelyhekbe nyílnak. Közel a kelyhekhez ezen csövek fala kissé vastagabb és egyenesen bevezetnek a kelyhek csatornáiba, melyeken át a mirigyváladék az ondótar- tók üregébe jut, hol valószínűleg az ondóval keveredik. A pókoknál az ondótartók, vélekedésem szerint, a külső bőr hólyag- szerű betüremléseinek tekintendők és a belenyiló mirigyek a megfelelő mat- rixsejtek átváltozásából keletkeztek. Ezen nézetemben megerősítettek vizsgá- lataim fiatalabb állatokon. A még csak fél nagyságra megnőtt nőstény (mely még kétszer vagy talán háromszor is vedlik*) zárja (I. tábla 8.) nagyjában hasonlít már a kilejlett nőstényéhez. Meg van karimája, teknöszerű mélyedése mindkét olda- lon s ezekben az árkok nyomai mint sekély barázdák. Az osztólemez is hasonló alakú már. Az egész zár azonban sokkal laposabb még. A két ondó- tartó hiányzik ugyan, de megjelenésüket jelezi már két oldali betüremlés, mélyedés, melyek a zár lemeze alá vezetnek (I. tábla 8. rs.). Ezen két kis mélyedés későbben az ondó tartók nyílásaivá válik ; magok az ondótartók pedig nem mások mint nagyobbmérvű betüremlései a külső bőrnek (II. tábla 10. rs), * Meg kell jegyeznem, hogy nem négyszer, hanem sokkal többször vedlenek a pókok, legalább a nagyobb fajok, így a Trochosa infernalis is. 33 melyek nagyobbodva és beljebb nyomulva alsó részükben csöszerűek, felső részükben körtealakúak lesznek ; az árkok szélei pedig felül összeérnek és így az ondótartókba vezető csövekké válnak. Mindezen változások a vedlésekkel kajjcsolatban történnek meg és csak az utolsó vedlés hozza létre a teljesen kifejlett ondótartókat. A fiatal nőstény zárján keresztül vezetett metszetekből csakhamar kitűnik előbb mondott nézetem helyessége, mely szerint azon mirigyek az ondótartók matrix rétegéből keletkeztek. A még kezdetleges állapotú recep- taculumou átmenő metszeten (II. tábla 10.) látjuk a vastag chitinróteg alatt levő matrixsejteket {m^), melyek itt nem ügy mint más helyen, egy sejtréte- get alkotnak, hanem mintegy nagyobb csomóvá összecsoportosulnak a zár alatt. Felül és alul megszakítás nélkül összekötvék a szomszédos matrixsejt- réteggel (m^) és így határ ezek között nem látható. Befelé jól elkülönülnek a hézagokat kitöltő kötőszövettől {k) ; az egyes sejtek igen hasonlítanak a más helyen található matrixsejtekhez. Hogy itt ezen sejtekneli az ondótartók vas- tag chitin falának kiválasztásán kívül még más szerepük is van, az már első látásra is valószínű. És csakugyan valamivel idősebb nősténynél vizsgálva, azt találjuk, hogy ezen sejtcsomó, habár még hasonló előbbi szerkezetéhez, már mintegy különvált (II. tábla 9. m), kötőszöveti l)urkot nyert és a chitin- váz matrix rétegétől (II. tábla 8. nij) már elhatároltatott. Ezen elkülönült sejtek ai^róbbak, sűrűn csoportosulnak egymáshoz, felül megszakítás nélkül átmennek a matrixsejtekbe, melyekhez ott igen hasonlóak (II. tábla 9. /«.,). Az utolsó vedléssel a két ondótartó kiképzödik teljesen és ezzel együtt ezen a matrixsejtekböl keletkezett mirígysejtek is két csomóra oszolnak egy- egy ondótartó körül, megnyerve azon elrendezést, melyet fentebb leírtam. Ezek szerint a pókok ondótartói a külsőből' betüremléseinek felelnek meg, a beléjük nyíló mirigyek pedig matrixsejtekböl keletkezett bőrmirigyek. A hím párzási szervei ezen fajnál is, mint általában a pókoknál igen bonyolultak. A tapogató alsó izei csak kissé változtak meg, még a nőstény tapogatója megfelelő ízeihez hasonlítanak. De a cégíz ( cymhium, csónakíz ) annál inkább eltér, körtealakuan megvastagodott és tompa, meglehetős hosszú, kissé ferdén befelé álló csúcscsal végződik (II. tábla lí2. c). Alsó (belső) oldalán belapuló ; ezen belapulás terét nem épen mély teknöszerű kivájás foglalja el. A kivájás széle csekély mérvben kidagadó, azonl)an alsó, a száríz felé eső részében jobban kiemelkedik. A kivájásban fekszenek a párzási szervek, melyeken habár formájukra nézve meglehetősen eltérnek az általam * leírt Epcira dia donata Cl. hím párzási szerveitől, mégis ugyan- azon részeket lehet megkülőmbőztetni. A csónakízt sűrű szőrök fedik, különösen külső oldalán, hol e szőrök Lendl A. A koronás keresztpók (Epeira diademata Cl.) párzásáról. Termé- szetrajzi Füzetek. X. 2., 3. 1S86. Termeszetrajzi Füzetek. XI. köt. 3 hosszabbak is és a párzási szerveket védve kerítés módjára körülveszik és beliajolnak. Ezen íz csúcsán ugyancsak kefeszerű sűrű szörök vannak, de rövidebbek és a tapogató külső oldala felé hajolnak. Két-három jóval hosz- szabb, egyenesen felfelé álló érzéki szőr is található a csónakíz felső oldalán. A csónakíz kivájásából emelkedik ki a hóhjag ( pulvinar elasticum Lebert. IL tábla 13 h), mely egyszer megcsavarodik, ránczos, gyengefalú, de ruga- nyos és ha az arra szolgáló izomrostok nem tartanák vissza, magától kipat- tanna. Ha kaliumhydroxid oldatban főzve, az izomrostok feloldódnak, a hólyag a csónakvíz mélyedéséből magától ugrik ki. Ezen a hólyagot és ezzel együtt a párzás tulaj donképeni szerveit visszatartó izomrostok a csónakíz alján erednek és benyomulva a hólyagba az annak alján levő chitines léczhez (II. tábla 13. l) tapadnak. Ezen izmok megrövidülve visszahúzzák a hólyagot és ezzel együtt a többi részecskéket is ; a hólyag csavarodó ránczokban befek- szik a védelmid szolgáló cymbium kivájásába. A hólyagon levő részek a csó- nakíz síkjából behúzott helyzetben is kissé kidomborodnak, de ezek vastagok, chitinesek és befedik, védik a gyenge hólyagot. Alól a hólyag eredetén a külső bőr vastagabb chitinrétegje a hólyag finom, hártyás falába változik, mely azonban a cymbium kivágása belső szélén sötétbarna, vastagabb léczet formál s erre tapad a visszahúzó izmoknak egy része. Ezen lécz folytatódik felül kis chitinlemezkébe (H. tábla 13. /.). Mindkettő alatt halad a cymbium felső részében fekvő mirigy kivezető csőve (II. tábla 12. cs.), mely egészen addig míg a lemezke felső szélét eléri vékonyfalú, minthogy a felette fekvő lécz és lemezke úgyis védik az összenyomatás ellen ; de midőn ezen cső a hólyag puha ránczai közé jut, fala megvastagodik feltűnően és sötétbarna chitincsövé változik, mely a ránczokhoz hazonlóan csavarmenetekben halad. Az előbb említett k's lemezke felső csúcsához járul azon íz, melyet az Epeira diademata hímjénél hasillaris-nsbk neveztem (II. tábla Vd.pb.). Itt azon- ban más formájú, szélesebb mint hosszú, úgy tetszik mintha a hólyag felső részén harántul feküdnék ; főképen a behúzott párzási szervek védel- mére szolgál és azoknak nagy részét befedi (IL tábla 12. pb.), vastag sötét- barna; felső szélén körülfut ama cső, mely előbb még a hólyagban könyököt formált. Ezen íz felső szélén található egy másik kis lemez, mely szintén hozzájárul a behúzott szervek befedéséhez ; külső felületén kis tövist visel (II. tábla 12, t.). Talán párzás közben is szerepel ezen lemezke, vagy talán csakis védelem a czélja ; ugyancsak vastag, chitines. Most következnék az Ej^eira diademata hímjénél említett pars terminalis, de hogy ezen rész itt egyáltalában meg van-e, azt nem mondhatom, liiszem, hogy egy a spermo- phorum alatt lefutó vastag chitinlemez (11. tábla 1 3. pt.), mely hosszú és kissé csavart, felel meg annak, mi annál valószínűbb, mert ez az alapja a sperm ophorumnak és mert ennek folytatásában fekszik úgy szólva azon vékony, árszerű hegy (II. tábla 11. és 13. Ä:.), melyben a mirigy kivezetö- csöve nyílik. 35 A spermophonimon (IL tábla 13. sp. és 11.) végig vonul egy meglehetős mély, ránczosszélti barázda (II. tábla 1 1 . b.). Az egésznek felülete liiillám- zatos, ripacsos. A barázdaszélek élesek és végük felé jobban cliitinizáltak ; hirtelen megszűnnek. A Ijarázda végén, tehát a spermophorum kicsavarodó hegyién egy kis ízecske vehető észre (II. tábla 11. és 13. «.), mely visszafelé fordul. Közvetlen a barázda mellett vonul végig ama chitincső, mely mind- inkább vékonyodik, míg a hosszú árszerü kampó (II. tábla 11. és 13./»;.) hegyén nyílik. Ezen kampó szélesebb alappal izul a spermophorum tompa vége alatt és megfelel az Epeira diademata hímnél említett kampónak. Az ondó a spermophonimon van és annak barázdáján lefolyik a nős- tény zárjába. A spermophorum a nőstény zárjának mélyedéseibe beillik épen. A sjiermophorum barázdája, talán végighúzva a zár redősszélü árkai- ban, azokba önti a spermát. Azon vékony, árszerű kampón keresztül folyik a csónakízben levő mirigy váladéka a zárba, de hogy miképen történik ez és mily módon illesztetik be a kampó, azt megfigyelni már alig lehetséges ; talán szintén a receptaculum seminisbe vezető árokba helyeztetik a kamjió és a mirigyváladék az ondót felhígítva, annak az ondótartóba való hatolását segíti elő. Ezek után áttérek a jiárzás folyamatának leírására. A hímet barango- lás közben fogtam, ép, erős és ivarérett volt. Egy napig tartó fogsága után nőstényt bocsájtottam hozzá, melyet már egy hónapnál tovább neveltem és mely nálam vedlette az utolsót. Midőn fogtam még nem párosodhatott, mert nem volt ivarérett. Alig hogy megpillantotta a hím az igen tág edényben (40 cm átmérőjű, fenekén homokkal és földdel) a nőstényt, azonnal felébredt benne a jjárzás vágya. Először mintegy megrezzent és lelapult ; izgatottsággal emelgette lábait, potrohát és tapogatóival játszott. A semmivel sem törődő nőstény, mintha észre sem vette volna, lomhán folytatta útját feléje. A hím készült hozzá, mellső két lábát magasra tartva egész közel ment a nőstényhez, mire ez megállt és ellenkezve, szintén felemelte első lábait, mintegy a harczra készen. Igyekezete oda irányult, hogy a hím hosszú, elöretartott lábait lenyomja, ez pedig kellő ügyességgel mindig úgy rendezte ezen előjátékot, hogy saját lábai felül maradtak, nehogy a nőstény felülkerekedjék. Miután Így eltelt egy-két perez és a nőstény látta, mily sikertelenül törekszik a hím lábait leszorítani, megfordult és a nélkül, hogy a harag jelét mutatta volna, elszaladt. A hím utána futott, lábaival simogatta 2)otrohát hátulról, mire a nőstény ismét nehányat le2:)ett. Arra fordította figyelmét a hím, hogy a nős- tényt elidröl foghassa meg, azért többször előre futott és megfordulva fejjel fej ellen állott ; lábait újból magasra felemelte és közeledett a daczos fele. így ismétlődött ezen jelenet még többször. A nőstény, habár legkevésbbé sem volt ellenséges és nem üldözte a hímet, még sem mutatott hajlamot a párzásra, daczára annak, hogy a hím mindenkepen iparkodott kegyét meg- 3- 36 nyerni, sőt csellel is élt és akkor közeledett feléje ajánlatával, midőn az az üveg falához szorulva tovább nem hátrálhatott. Ilyenkor a nőstény erejét vette igénybe és lerázta magáról a tolakodót. Mindez talán fél óráig tartott és még tovább engedtem volna ezen udvarlás folyását, ha nem féltem volna, hogy a visszautasítást el nem fogadó hím végre mégis csak megtöri az ellen- kező nőstény hajthatatlanságát és az ez alatt bekövetkező sötétségben (mert késő délután volt már) nem figyelhettem volna meg kellő pontossággal a párzás menetét. Azért segítségére mentem a hímnek, hogy így gyorsabban juthasson sikerhez. A mint ismét felkereste a nőstényt, két kis fapálczával letartottam azt úgy, hogy nem szaladhatott el. A hím, mintha csak megér- tette volna szándékomat, rögtön kapott az alkalmon és felmászott elölről a fogva tartott nőstény hátára. De azért most sem feledkezett meg á hím az elövigyázatról. Mellső lábait most is csak oly magasra tartotta, de mivel a leszorított nőstény saját lábait ily magasra emelni nem tudta, könnyen j utott annak a hátára. Ha már a hátán van, a nőstény nem igen árthat neki, nem csípheti meg. A hím mellső két lábával megfogta a nőstény potrohát, a többi lábait pedig messze szétterjesztette ; tapogatóival játszott és érintgette, izgatta a nőstényt. A hím fejtorja épen a nőstényén feküdt, de ellenkező irány felé néztek. A nőstény egészen nyugodtan maradt, ügy látszik beletörődött sorsába, már nem ellenkezett és így eleresztettem. Ezalatt elkészült a hím tapogatóival, rendbe hozta azokat egymáshoz dörzsölve és a csápok között igazgatva rajtuk ; mindez alig tartott égy perczig. Most nagy izgatottsággal mellső két lábaival forgatta a nőstény potrohát úgy, hogy az egészen oldalra fordult és hasfelülete eszerint előre állott. Taj)0- gatója a hímnek csakúgy rezgett, egy- egy lába idegesen rángatódzott. A nős- tény lábizei is itt-ott megrándultak és szívesen tűrte már a hímet, mely tapogatóját most odaillesztette a zárra. Mindig a csónakíz belső felületével nyomta a zárhoz, és ha mindjárt el nem találta a helyet, látszott, hogy húzza kissé lejebb vagy feljebb. Nem sokáig tartotta ott, egynéhány másodperczig ; elhúzta és kiemelte. Most ismét lábaival forgatta a nőstény potrohát (hosszasági tengelye körül) a ínásik oldalra, miáltal hasfelülete a másik oldal felé nézett. Erre a másik tapogató- jával kereste fel a zárt. Megjegyzem, hogy mindig az ellenfekvö tapogatót használta a hím és pedig, ha a nösténypotroha jobbra volt fordítva a hím bal tapogatójával nyúlt a zárhoz és viszont. Míg az egyik tapogató a záron volt, addig kinyújtva tartotta a másikat, vagy rángatta. Éppen a zárhoz ért mindig. A tapogatón nem tapasztalhattam semmi változást, a hólyag és a többi részecskék nem voltak kibontva, hanem behúzva mint rendesen ; talán csak a spermophorum és a kampó emelkedtek ki jobban, de ezt a tárgyak kicsiny- ségénél fogva nem láthattam. Kezdetben minduntalan forgatta a hím a nőstény potrohát és változ- 37 tatta tapogatóit. Egynéhányszor úgy rémlett, mintha a nőstény hasát, zárját kissé simogatná; máskor kissé megállt és csápjai közé fogta a kuflarczot vallott tapogatót, ott javítgatva rajta, ismét alkalmazta. Újra a másik oldah'a fordult, megint vissza ; így ment az tovább. Lassan-lassan mintegy kimerült ; ritkábban, hosszabban illesztgette a tapogatóját a zárra: utóljára már öt percznél is tovább hagyta azon. Alább hagyott az izgatottság s a hím vára- kozva még simogatta kissé a nőstényt, mely nyugodtan, megelégedetten tar- totta potrobát. Egyszerre felpattanva leugrott a hím és elszaladt. A nőstény rövid ideig még megmaradt azon helyzetben, melyben épen volt, azután pedig elballagott. Összesen 109-szer fordította meg a nőstény potrobát a hím s felváltva ug}'anannyiszor használta tapogatóit. Mindez egy óra és öt perez alatt ment végbe. A nőstény azután legkevésbbé sem üldözte a hímet és a hím sem volt ijedős. Hogy mennyire elmerülnek ezen állatok párzás közben és mily kevéssé törődnek ilyenkor azzal mi körülök történik, mutatja a következő eset. Midőn még javában folyt a párzás, lassanként besötétedett és így nem figyel- hettem meg kellően annak menetét; kezdetben nem akartam lámpát gyúj- tani, nehogy megzavarjam a pókokat. De azután kénytelen voltam mégis a közvetlen az üveg mellett levő gázlámpát meggyújtani. Az erős fény egyene- sen reájuk esett, azonban ez legkevésbbé sem zavarta őket, daczára annak, hogy máskor ezen pókok a szokatlan világosságban mindig igen nyugtala- nok. Az sem zavarta meg őket, ha egész közel hajoltam hozzájuk, vagy ha az edényt, melyben voltak, megmozdítottam. Másnap ugyanazon nősténynyel akartam ismét összepárosítani a hímet ; a hím rögtön készséges volt, és éjjiigy közeledett a nőstényhez mint először. Ez azonban már semmi áron sem engedte volna meg ; azzal sem értem czélt, hogy mint előtte való napon fapálczával letartottam a nőstényt ; dühösen neki rontott a hímnek és méreggel utasította vissza, magasra fel- állott, mellső lábait felemelte, csápjait szétterpesztette, melyeknek karomizén apró méregcsepp látszott. És ha az ugrásra kész hím meg nem fut, talán életét veszti. Siettem is elválasztani a kettőt. Most ismét más nőstényt vet- tem elő, melyet talán egy hónap óta fogva tartottam, és mely már azelőtt párosodhatott, mert potroha már feldagadt a fejlődő petéktől. Ez is csak oly dühösen rontott a megijedt hímre, mely többé nem is mert feléje közeledni. Ismét kisebb nőstényt hoztam össze a hímmel, habár nagy kedve volt a hímnek, mégsem sikerült a kísérlet. Úgylátszik a nőstények csak egyszer párzanak, míg a hímek több nőstényt is meglátogatnak, mi annál valószínűbb, mert a hímek arányosan igen kevesen vannak. Eddig a Trochosa infernalis párzásának végbemenetele ismeretlen volt, sőt az összes ezen családba tartozó pókok párzásáról és életmódjáról az ada- tok hiányosak és hibásak. így azt állították ezen fajról, hogy a hímek belui" tolnak a nőstények földbe ásott, csőszerű lakásaiba és ott folyik a párzás. De ez ellen szól az, hogy a leírt esetben a sík felületen párzottak, továbbá azon nagy veszély, mely a hímet érheti, ha egy a párzást nem kívánó nőstény lakásába tévedne ; nem is mászhatna a nőstény hátára, oly szűk annak lakása sok esetben, hirtelen nem fordulhatna meg, nem emelhetné kellő magas- ságra lábait és így sokszor ö kerülne alá, nem pedig a nőstény. Sokkal való- színűbbnek vélem, hogy a hím szabadban a nőstény lakása előtt addig leske- lödik, míg ez kijön és ekkor közeledik feléje. Azt hiszem jól láttam, hogy csakis a zárra teszi a hím tapogatójának csónakízét és nem vezeti be az ivarrésbe. A kidomborodó spermophorum és a kiálló kampó valószínűleg a zár mélyedésébe, illetőleg árkaiba illesztetnek s így azokba folyik az ondó, talán előbb felhígíttatva a csónakizben levő mirigy váladékától, mely a kampón folyik ki. Hogy a csónakizböl a párzási szervek párzás közben ki nem lépnek, azt jól láttam; de még párzás előtt, midőn a nőstényt a hímhez bocsátottam, akkor pattant ki a hólyag kétszer egymásután, de hirtelen visszahúzatott ismét. Talán ekkor hígíttatott az ondó, mert a hólyag kibontása és behúzása valószínűleg a mirigyváladék kifecskendésére szolgál. Midőn másodszor adtam nőstényt a hímhez, a mi a párzás utáni napon történt, ez ismét kipattantotta a hólyagot, de azután többé nem. Hogy miképen jutott az ondó a spermophorumra azt nem lát- tam ; jól megfigyeltem a hímet a párzás megkezdése előtt, de úgy nem moz- dult, hogy következtetni lehetett volna arra, hogy most veszi fel az ondót hasán levő ivarnyilásáról tapogatójára. Biztosan már el volt készülve párzás- hoz, már tapogatóján volt az ondó, midőn fogságba ejtettem, mert hiszen a nőstények lakásai közelében ólálkodott akkor. A hímek a nőstények lakásai közelében laknak, de igen ritkák, míg ezek sűrűn egymás mellett készítik a földben csöveiket. Párzás után a nősté- nyek még sokáig élnek, de a hímek késő öszszel elpusztulnak. Leginkább öszszel párzanak, mert akkor van a legtöbb ivarérett nőstény és a hímek is nyár derekán fejletlenek még. Azonban lehet találni ivarérett nőstényt tavaszszal és nyáron is. Valószínűen két és több nyáron át élnek a nőstények. A hím párzás után egy hétre már elgyengült, nem mozgott, lábait behúzta ; így feküdt két napig, harmadnapra pedig már nem élt. Ide csatolok még egynéhány adatot, melyek ezen érdekes pókfaj élet- módjára vonatkoznak és részben újak, részben pedig régibb helytelen adatok helyreigazítására szolgálhatnak. A fiatal pókok leginkább csak eső utáni napokon, vagy helyesebben éjjeleken ássák lakásaikat s ilyenkor azután bizony sokszor maroknyi törme- léket és homokot lehet a cső nyílása előtt találni ; a következő éjjeleken las- sankint elhordják ezen kiásott földet, vagy elviszi a szél, lemossa a víz. Lakásaikat éjjelenkint elhagyják, vadászatra indulnak. Egy alkalommal megfigyeltem egy kinőtt nőstényt, mely késő este a már beállott sötétségben 39 vigyázva kijött lakásából, eleinte annak közvetlen környékén szaladgált, keresgélt, de lassankint messzebbre is ment, míg végre talán 20 i:)ereznyi idő alatt körülbelül 30 lépésre távozott otthonától. Ott fogott valamit, azt hiszem egy kis bogarat, melyet azonban a sötétségben nem láthattam tisztán ; eiTe megfordult és visszasietett lakásához egyenes irányban, mintha csak útja meg lett volna jelölve ; közvetlen lakása előtt megfogtam és ekkor elejtette a rovart, melj’et megtalálni nem tudtam. Fogságban igen jól tarthatók; az éhséget és a szomjat igen hosszú időn tűrik, s ha elég élő rovart kapnak táplálékul vizre nincs szükségük ; rendes lakást nem készítenek a fogságban, ásnak ugyan, de legfeljebb egy-két centi- méternyire, hogy elbújhassanak. Meg kell emlékeznem egy fiatal, félig kifej- lett nőstényről, melyet 12 cm. magas pohárban tartottam. E pohár fenekén 4 cm. vastag földréteg és kis göröngyök voltak. Ásni kezdett a pók és elvitte a kiemelt darabkákat a pohár másik oldalára, hol lassankint kis halom emel- kedett. E halom még nem volt elég magas arra, hogy a pók arról a pohár felső szélét elérhette volna, de észrevettem, ha nyugtalankodott a pók, leg- inkább erre a halomra szeretett felkapaszkodni, hogy omiét kiugorhasson, mi azonban nem sikerült soha. Egyszer reggel ismét a pohárba néztem, etetni akartam a i^ókot, de — a halom fel volt töltve még egyszer oly magasra és a pók elillant. TÁBLAMAGYAEÁZAT. I. Tábla. 1. ábra. Trochosa inferiialis Motsch. J, zár alulról tekintve, őO-szer nagyítva. cs = csatorna, mely az onclótartoba vezet, ol = osztólemez, rv = ivan’és, a = ondótartó nyílása. 2. ábra. Ugyanaz belső oldaláról tekintve. cs = csatorna, rs ~ ondótartó, a = ennek nyílása. 3. ábra. Kis részlet az ondótartó felső végéről, 350-szer nagyítva. b = bibircsek. 4. ábra. Metszet az ondó tartóból egy bibircsen át, GOO-szor nagyítva. ch= az ondótartó cliitinfala. 5. ábra. Metszet az ondótartó faléiból bemélyedt kelielylyel. G. ábra. Harántmetszet a kifejlett nőstény zárján át az ondótartók közepe magas- ságában. l)0-szer nagyítva. rs — ondótartó, m, = mirigyek, b = kötőszöveti hüvely, bi = közös belső kötőszöveti hüvely, i = izomrostok. 40 7. ábra. Készlet az előbbiből 450-szer nagyítva. rs = ondótartó, eh = ennek cliitinfala, m = mirigy, cs = a kelyliekbe vezető cső, k — kötőszöveti válaszfal h — « burok, i = izomrostok, = a külső bőr matrix sejtjei, eh = « « cliitin rétege. 8. ábra. Fiatal nőstény zárja alulról tekintve, 90-szer nagyítva. rs = betüremlések, melyekből az ondótartók fejlődnek. 11. Tábla. 9. ábra. Hosszasági átmetszet fiatal nőstény zárján át, 21.5-ször nagyítva. m — mirigysejtek, = zár alatti matrixsejtek, 7«2 = külső bőr matrixsejtjei, — átmeneti sejtek az előbbiek között. 10. ábra. Hosszasági metszet még valamivel fiatalabb nőstény zárján át, 21.5-ször nagyítva. rt! — ivarrés, rs = keletkező ondótartó, rii = zár alatti matrixsejtek, 9712 = matrix, = kötőszövet. 11. ábra. Sperm oxiliorum vége 215-ször nagyítva. a = a spermopliorum begye, h = barázdája, k = kampó. 12. ábra. Hím tapogatója belnizott párzási szervekkel, 20-szor nagyítva. c = cymbium, pb = liars basillaris, t = chitinpikkely. 13. ábra. Ugyanaz kibontott párzási szervekkel, 20-szor nagyítva. h = hólyag,^ l = cliitinlécz, = cbitinlemez, ptb = pars basillaris, 2)t = pars terminalis, cs = cső, a = spermopliorum begye, k = kampó, sp — spermopliorum. 14. ábra. A párzás előjátéka. 15. ábra. A párzás. TEEMËSZETRAJZI FŰZETEK. VOL. XI. REVUE. 1887. Nr. 1. Allé Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischen noch in einer anderen ( deutscher, französischer oder engli- scher) Sprache. Vor jedem Artilul ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich. Toutes les j[)ü6ZíraU’o?ís exceptées celles en latin, jm- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais ou anglais ). A la tête de toute com- munication la. page du texte hongrois sera citée. Les sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont responsables au point de V ue SC ien t if q ne. Everg qmblication, e,c- cepled those mritten in la- tin, will be publislud, be- sides the Hu ngarian , also in an other (German, French or English) language. At the head of every article the q^age of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same I for both texts. The authors alone are rcsjyonsible for the scien- tifical conten ts of their res- qyective 2^op*c>'s. Pa". 1 . DIE 8ÄUGETHIERE DER NORD -TÁTRA.* Von Anton Kocyan in Zuberecz. Die Säugethierfaiina von Ungarn wurde bisher noch nicht gehörig er- forscht. S. Petényi war der erste, der die Ergebnisse seiner diesbezüglichen Forschungen im Jahre 1844 publicirt hat.** Dr. G. A. Kornhurer stellte die seinerzeit bekannten Daten im Jahre 1857 zusammen. Aus Oherungarn fin- den wir eine kleine Serie ganz gewöhnlicher Säugethiere in den Arbeiten der ungarischen Aerzte und Naturforscher vom Jahre 1 843. Ebenfalls auf Ober- uugarn, besonders die Kaschauer Gegend bezieht sich eine Publication von L. H. Jeitteles vom Jahre 186^2. Em. Erivaldszky hat im Jahre 18G5 auch manches Interessante über die charakteristischen Säugethiere von Oberungarn mitgetheilt. Doch über die Säugethiere des Areals, wo ich meine Erfahrungen gesammelt habe, nämlich über dieselben der Nord-Tätra, finde ich in der ungarischen Literatur keine Angaben. Es liegt ja in der Natur der Sache, dass dieses Gebiet mehr durch die galizischen Zoologen durchgeforscht wurde und so finden wir auch in deren Publicationen manche Daten, welche auf * Vorgelegt in der Fachsitznng der kön. ung. Naturwisseuschaftlichen Gesell- schaft in Budapest am 1’. Mai 18S6, und versehen mit einer literarischen Einleitung von Prof. J. Paszlwszky. Pie bezügliche Literatur befindet sich unter dem ungarischen Texte. mein Beobachtungsgebiet Bezug haben. So in den Schriften des Br. Zawadzki (1840), Stan. Pietruski (1853) und vor Allen des Prof. Dr. M. Nowicki (1865). Mein Beobachtungsgebiet erstreckt sich auf das Oravitzer Thal und letzterer Zeit auf die Gegend von Dorf Zuberecz im Arvaer Comitat, welches Gebiet ich 16 Jahre bewohne; dann die Umgebung von Zakopane und Koscielisko, wo ich vordem 1 3 Jahre als Förster wohnte. Während dieser Zeit sammelte ich ausser Vögeln auch Säugethiere und beobachte diese Thiere sowohl im Freien wie in der Gefangenschaft. Die hier publicirten Daten sind durchwegs Ergebnisse meines Sammelns und Erfahrens und es freut mich durch dieselben unsere Kenntnisse der geografischen Verbreitung der Thiere — wenn auch nur mit einigen Daten — erweitern zu können. DieHausthiere und diejenigen, welche zwar in früheren Zeiten unsere Ge- gend bewohnten, jetzt aber zu den historischen Gestalten gehören (Castor fiber, Capra ibex) und diejenigen, deren Vorkonamen in der Tátra nur vom Hörensagen bekannt ist (Foetorius sarmaticus. Lepus variabilis), wurden absichtlich nicht berücksichtigt. Trotzdem, dass die Tieflands-Säugethiere in dieser Gegend fast ganz fehlen, weist meine Serie doch 47 Säugethierarten auf. Aus der Ordnung der Fledermäuse birgt das Hochgebirge im Allgemei- nen sehr wenig Arten, als auch Individuen; das rauhe Klima trägt das meiste dazu bei ; die Grotten und Felsenklüfte sind hier nass, oder sehr lange vereist; ich fand auch in solchen Oertern keine Spur von Fleder- mäusen ; in alten Beständen hingegen sieht man die Thiere schon öfter, mehr aber in bewohnten Häusern, verlassenen Schupfen, wo nicht zu viel Bauch, Nässe oder Wind in ihr Lager zwischen Schindeln, Brettern, Balken- ritzen oder sonstigen Löchern dringt. Daselbst überwintern mehrere, und nicht selten zwei Arten beisammen ; so auch im Walde in dürren Stämmen, hohlen Bäumen, hinter der Binde, in Bitzen oder verlassenen Spechtlöchern. Im Winterlager, welches sie beim Eintritt der ersten Fröste (Mitte October) beziehen, leben Sie anfangs sehr zänkisch, wodurch sie ihren Aufenthalt verrathen; nicht selten sind auch an warmen Wintertagen die eigenen Zirptöne an solchen Stellen, wo sie überwintern, hörbar. — Gegen Früh- jahr, je nach der Witterung sobald der erste Begen kommt, geht die Ge- sellschaft auseinander und Jedes sucht dann eigene Schlupfwinkel, wo dann auch die Begattung erfolgt. Die vom Herbste in Gefangenschaft gehaltenen Fledermäuse halten aus, ohne Nahrung zu sich zu nehmen, bis Ende März ; sie zehren von ihrem eigenen Fette, welches im Herbste, ähnlich den Sieben- schläfern, die grössere Hälfte ihres Körpers einnimmt. Im Frühjahr gefangene hingegen sterben bei aller Nahrung in einigen Tagen. Ausser dem unverstän- digen Menschen, sind Feinde der Fledermäuse Katzen, Marder und einige Eulen ; die meisten gehen aber zu Grunde bei nassem und langem Winter. Von den Arten habe ich die folgenden beobachtet : 1. Bhinolophus hipposideros, Bechst. Im Schlosse Arva -Váralja vor einigen Jahren in einer Mauerspalte Ende Juni 0 Stück gefunden ; spater keine mehr weder dort, noch wo anderwärts gesehen. 2. Plecoius auritus, Keys. u. Blas. In der Nähe der Gebäuden, sel- tener im Walde, Im October, bei Eintritt der Fröste drängt sie sich in bewohnte Häuser, zwischen Brett erverscbalungen; dazumal findet man 0 — 8, mitunter auch mit der Vesp. discolor beisammen. Ist ziemlich selten, nur an gewissen Stellen und in grösseren Gebäuden zu finden. 3. Vespertilio mijstaciuus, Leisler. Fast überall im Walde, an IIolz- schlägen, Gebäuden und an Dächern ; im Juli bei warmem Wetter sehr leb- haft ; im September sind kaum welche mehr zu sehen. 4. Vespertilio murinus, Schreb. Diese scheint gänzlich das Gebirge zu meiden ; ich fand hier nur 2 Stück, die sich geAviss nur verirrten. In den nächsten Dörfern auch selten. 5. Vesperugo serotinus, Keys. u. Blas. Ist die häufigste, mehr in Wäldern als bei Häusern; im Frühjahr ist sie die erste, imHerb.ste die letzte zu sehen. Ihr Aufenthalt sind alte Baumstöcke mit lockerer Binde, ebenso verlassene Spechtlöcher. Junge findet man Mitte Mai; ich fand nie mehr als eines. Dass diese Fledermaus auch Speck und geräuchertes Fleisch am Dachboden nicht A^erschmäht, davon habe ich mich selbst überzeugt. 6. Vesperugo discolor, Keys ü. Blas. In den Sommerschupfen am Walde, ebenso in sonstigen Gebäuden. In Dörfern ist sie, ebenso Avie im Hoch- gebirge, nicht zu finden. 7. Vesperugo pipiêtrellus, Keys. u. Blas. Ziemlich häufig. 8. Vesperugo Nilssonii, Keys. u. Blas. Selten. Aus der Ordnung der Insectivora ist 9. Talpa europaea im Hochgebirge nicht gemein, Avie a.ueh 10. Erinaceus europaeus, L. nicht. Der Maulwurf kommt über 1 500 M. Höhe nicht vor ; der Igel ist bis 800 M. überall häufig. Interessanter ist die Familie der Spitzmäuse ( Soricina). An Bächen, besonders im Walde bis in das Hochgebirge, zwischen Wurzeln, Steinklüften und Gerölle fehlt die Spitzmaus nie, und man braucht nur an so einer Stelle 2 — 3 Stunden sich ruhig zu verhalten, da sieht man gewiss die Wasser- spitzmaus, nicht selten aber auch die Alpenspitzmaus. Bei starken Frösten fand ich nicht selten am Wege todte Spitzmäuse (aber ausschliesslich Wald- spitzmäuse), die ich für fallengelassene Beute der Hunde, Eulen oder der Würger hielt, — überzeugte mich jedoch, dass es nicht so ist ; — die Wald- und Hausspitzmaus erträgt keine Kälte ! — Ich sah, dass eine Waldsjiitz- maus, welche in eine ausgefahrene Schlittenspur hineinsprang und aus dem Schnee nicht sogleich zurück konnte, in einer halben Minute erstarrte. Es wird allgemein liehauptet, dass die Spitzmäuse Nachtthiere seien, AA’as ich aus vieljäbriger Erfahrung nicht bestätigen kann ; dass aber die 44 Spitzmäuse c|ie grössten Kaubthiere sind, ist richtig. In Gefangenschaft ge- halten, sterben sie bei der besten Nahrung in ein oder zwei Tagen. Sie ver- mehren sich vom März bis September und haben 6 — 8 Junge ; ob aber die Sj)itzmäuse im Jahre öfter werfen, wie die Nagethiere, ist schwer zu bestim- men ; ich fand Junge fast zu allen Jahreszeiten; im Sommer, wo kein Nah- rungsmangel ist, beobachtete ich ein Nest, in welchem die Jungen in 14 Ta- gen an Grösse den Alten gleich waren. Von den Arten wurden folgende beobachtet : 11. Crossopus focliens, Wagn. An allen Bächen und sogar Quellen bis ins Hochgebirge; greift 10 bis 15 cm. lange Fische und Frösche an; sie verzehrt aber auch Fischeier, Wasserkäfer und andere Insekten. Diese ein- zige Spitzmaus ist als schädlich zu betrachten.. In Gefangenschaft lässt sie sich länger als die übrigen erhalten. 12. Sorcxpygmaeus, Pall. Diese Spitzmaus wurde in Oravitz im J. 1879 von mir entdeckt. Am Bande eines nahen Waldes sind einige mit in der Erde eingegrabene Töpfe gefangen worden, jedoch nur im Spätherbste; sie er- scheint auch nicht jedes Jahr in dieser Gegend; in Zuberecz habe ich noch keine gefunden. 1 B. Sorex alpinus, Schinz. Häufiger und mehr verbreitet als die Obige. Kann im Nadelwalde an den Wurzeln starker Stämme oder Windwürfen zu jeder Tageszeit, Sommer und Winter gesehen werden; die Kälte vertragt sie besser als die anderen Arten. Junge fand ich im Mai und August ; diese sind viel dünkler als die Alten; die Schwanzlänge variirt auch sehr. 14. Sorex vulgaris, L. Die häufigste Art; ich fand sie im Hochgebirge Fiochacs bei 2000 Mtr. Höhe ; im Dorfe ebenso häufig, wie in Haferfeldern, nassen Wiesen und in Kellern. — Die Nahrung besteht hauptsächlich aus verschiedene Insekten ; sie bewältigen aber auch Wirbelthiere und benagen auch ein Aas. Diese Art ist am Tage seltener sichtbar als die vorhergehen- den. Die Paarung muss sehr zeitlich vor sich gehen ; Ende März fand ich in einem mit Moos stark gemischtem Schafsdünger frischgeworfene 7 Stück Junge, die in 4 Wochen völlig erwachsen waren. Oftmals bekam ich Ende October noch Junge, die viel lichter sind wie die Alten. 15. Crocidura araneus, Wagn. Kommt im Hochgebirge gar nicht vor und auch tiefer unten in Häusern viel seltener als andere Arten. Die Zahl der Kaubthiere (Carnivora) hat seit 10 — J 5 Jahren in der ganzen Tátra bedeutend abgenommen, was theilweise dem Umstande zuzuschreiben ist, dass in diesen Jahren zur Vertilgung dieser Thiere sehr viel Strychnin angewendet wurde, theils aber dem, dass die Wälder sehr stark gelichtet, die Waften verbessert, schliesslich dass für erlegte Kaubthiere Geldprämien ausgezahlt wurden. In der Tátra gibt es keine Wölfe und keine Kolkraben, aber Luchse, die man nur vom Hörensagen kannte, wie auch Bären, wo sie nicht beunruhigt werden, kommen in neuerer Zeit mehr vor, wie früher. 16. Ursus arctos, L. Fast überall; manches Jahr macht er unter dem Hornvieh und in den Haferfeldern grosse Schaden ; versucht auch Gemsen- oder Eehjagden. 17. Mch’S taxus, Pall. In den Vorbergen, wo mehr der Laul)wald herrscht ; selten ; von dem Gebirgsvolke wenig gekannt. 18. Mustela martes, L. In den Waldungen überall; neuerer Zeit, da er nicht besonders verfolgt wird, was im Gebirge auch schwierig ist, vermehren sich diese Thiere bedeutend. Die Paarung erfolgt nach den Witterungsver- hältnissen von Mitte Februar bis Mitte März. Die Bruthöhlen sind in ver- lassenen Nestlöchern des Schwarzspechtes zu suchen. 19. Mustela tolna, Briss. Kommt im Hochgebirge nicht vor; hält sich mehr an Dörfer und Städte. 20. Piitonus foetidus, Gray. Kommt nie im Hochgebirge vor ; aber in der Nähe der Dörfer kommen ebenso dunkle wie lichte, etwas kleinere Iltise vor; von dem Volke werden die Ersteren als Wald-, die lichten aber als Wasseriltisse, oder Iltisse aus der Ebene genannt. 21. Putorius erminea, Owen. Selten; geht nicht über 1000 Mtr. Höhe. Ich bekam hier Exemplare im Sommer von bedeutender Grösse. Erwürgt auch junge Eehe, wie ich selbst und ältere Jäger, es erfahren haben. 22. Futnriiis vulfjaris. Eich. Erfreut sich der Schonung beim hiesigen Volke und ist gemein. Im Hochgebirge sah ich dieses Thier bei 2500 Mtr. in kahlen Felsen von einem Steinblock zum anderen herumjageud und glaul)e, dass er nach den Nestern der Alpenflüevögel, oder nach jungen Murmel- thieren pürschte. 23. Putorius lutreola, Keys, et Blas. Nach Kornhuber kommt in den Nord-Kaipathen vor, wird aber immer seltener, an manchen Orten sogar aus- gerottet; doch in den Gegenden am Popräd, Vág und Gran soll er noch zu treffen sein. Jeitteles erwähnt ihn aus Pohorella und Jaszena (Solder Com.). Mir erzählten hiesige Pelz- und Häutehändler vor einigen Jahren, dass ein Nörz in der Gegend von Slanitz in Arva gefangen wurde. Nun heute habe ich einen Balg bei mir, u. z. aus Zakameue in Arva, den Herr Forstver- walter Eob. Eowland mir zum Bestimmen schickte. Darnach dürfen wir über das Vorkommen des Nörzes in dieser Gegend nicht zweifeln. 24. Lutra vulfjaris, Erxl. An grösseren Bächen überall; streicht aber auch übers Gebirge bei fischarmen Bächen und Seen bedeutende Strecken durch. Ich fand F'ischotterspuren in der Tátra an dem grossen polnischen Meerauge, worin kaum einige magere Forellen zu sehen waren. Ich glaube nicht, dass er in den tiefen Gebirgsseen überhaiiiit fischt. Seine Paarungszeit fäUt in der ersten Hälfte März, in welcher Zeit die Tinen* sehr viel und nicht immer am Wasser herumstreichen. Ich fand Ende Juni zwei irischge- worfene Junge unter einem Felsen in einem alten Holzschlage 1 Khntr. weit vom Wasser. 46 25. Canis lupus, L. Vor 12 — 15 Jahren durch Strychnin gänzlich ausgerottet ; verirrt sich jetzt nur selten einer in diese Gegend und zieht, ohne sich aufzuhalten nach Polen zurück. 26. Canis vulpes, L. Gemein und sogar im Zunehmen ; geht, wenn er nicht gezwungen oder durch Aas angelockt wird, nie über 1 500 M. Höhe. Es kommen der Gold-, Silber- und Kellerfuchs, auch Albinos nicht sel- ten vor. 27. Felis catas, L. Beim hiesigen Volke gar nicht bekannt. Vor 14 Jiihren, als in Oravitz noch viele alte Buchen waren, habe ich im Mai zwei Junge gefunden ; seit dieser Zeit aber in der Umgebung keine Spur von diesen Thieren wahrgenommen. 28. Felis lynx, L. Erst in neuerer Zeit mehr bekannt ; die alten Gems- jäger erwähnen ihn jedoch. Seit 5 — 6 Jahren, seit Fürst Hohenlohe das Gut Javorina in der Zi]3S, am Ostende der Tátra, angekauft daselbst in Murány einen grossartigen Thiergarten angelegt hat, ferner den Wald, einen grossen ge schlossenen Complex — wie geschaffen für Kaubzeug — ruhen liess, fand der Luchs seine Stätte und vermehrte sich. Von dem Jagdpersonale wurden in Tellereisen jährlich mehrere gefangen. Von hier besucht er jährlich regel- mässig im Frühjahr die geschlossenen, höheren Waldregionen und unter den Kellen die grössten Verwüstüngen zurücklässt. Im Mai dieses Jahres (1886) wurde am Babiagora in Árva ein Exemplar erlegt, welches 1'18 M. Länge, 0*62 M. Höhe hatte und 20 Klg. wog. In vieler Hinsicht sind die Nagethiere (Kosores) interessant, indem es einerseits unter ihnen echte Alpenthiere (Arctomys marmotaL.) gibt, anderer- seits entdeckte ich in einer beträchtlichen Höhe eine Art aus dieser Ordnung, welche bisher für eine jiar excellence Tieflandsform galt; ich meine den Smintlius varpis, Pall. ^ — Ausser den hier erwähnten Arten besitze ich einige Arvicola- Arten, deren Bestimmung bisher mir nicht gelang. Es ist nicht unwahrscheinlich, dass ich auch Arvicola Savii, De Selys darunter besass, welche aus Árva von Jeitteles erwähnt wurde. (Verh. Zool. bot. Ges. in Wien, XXV. 1875.) Die bestimmten Arten sind die folgenden; 29. Sciurus vulgaris, L, Gemein, jedoch nicht jedes Jahr. Lebt von Waldsamen, Früchten, Knospen, Schwämmen, verschmäht aber auch die Vogeleier nicht ; zerstört auch die Nester, wohl nur aus Uebermuth. Dass das Eichhörnchen die Jungen in andere Nester überträgt, um die Familie von den lästigen Flöhen zu befreien, kann ich auch bestätigen. 30. Arctomys marmota, Scheeb. Ist ein wirklicher Hochgebirgsbewoh- ner, der keine Bäume, keine Bäche und Auen zu seinem Lebensunterhalt aufzusuchen braucht ; es begnügt sich zwischen Felsen mit einigen grasbe- wachsenen Flecken ; Felsen, Felsblöcke, Steinhalden an Süd- und Südost- lehnen sind seine Aufenthaltsorte und das Heim der Murmelthiere ; die Nordseite, theilw eise auch die Westseite meiden sie gänzlich. Wann es im i7 Freien den Wintersclilaf beginnt und wann im Frühjahre das erstemal aus seinemBaue lierausgelit, ist nicht leicht zu bestimmen. Den Winterschlaf be- ginnt es regelmässig in der ersten oder zweiten Hälfte des Oktober ; dennoch wurden seine Baue im Spätherbste noch offen gefunden und im Schnee noch Murmelthierspuren vorgefunden. Der Mensch ist des Murmelthieres gi’össter Verfolger; es werden im Spätherbste ganze Familien ausgegraben und ge- tödtet. Der ung. Karpathen- Verein, der galizische Tätraverein und die physio- graphische Commission verwenden viele Geldopfer für Wächter zum Schutze dieser Thiere und der Gemsen, sonst wären beide au der Nordseite schon längst ausgerottet. 31. Myoxiis quercinus, L., Nitela, Wagn. Sehr selten; ich habe wäh- rend 24 Jahren nur zwei Exemplare aus dem Hochgebirge bekommen. 32. Myoxus dry as, Schreb. Noch vor 20 Jahren durch mich in der Tátra entdeckt. Geht nie über 1000 Mtr. Sein Aufenthalt ist mehr das Vor- gebirge, Waldränder mit gemischten Holzarten, ältere Schläge, Hirtenhütten ; besucht auch Wohnhäuser ; liebt ungemein aller Art Käse und Milch, worin er gewöhnlich ertrinkt, denn auf diese Art kamen die meisten in meine Hände. Dieses niedliche Thier lebt, wie die anderen Siebenschläfer, von süssen Kräutern, KnosjDen, Beeren, läuft sehr geschickt an Bäumen und Sträuchern herum und ist ein Nachtthier. Das Nest ist aus trockenen Gräsern in der Grösse eines Kindkopfes, nicht hoch und gar nicht versteckt, an jungen Bäumen und öfters im Himbeerengestrüppe ziemlich lose angebracht. Im Anfang Juni wirft es vier Junge, die fast schwarz sind und sehr langsam wachsen. Sie beginnen den Winterschlaf im Freien anfangs Oktober u. z. graben sie sich in trockener und nicht zu fester Erde einzeln bis zu 1 — 1 Va Meter tief ein. Wann sie vom Winterschlaf erwachen und ihre Löcher verlassen, habe ich im Freien nie erforschen können. Ich hatte fast jährlich diese Siebenschläfer in Gefangenschaft gehalten, auch überwintert, und einmal von dem überwinterten Pärchen eine Nachkommenschaft erhalten und gross- gezogen, die aber auch nur so lange friedlich beisammen lebten, bis sie jung waren ; ebenso verhalten sich die im Herbste eingefangenen. Im Frühjahr dürfen auch nur das cT und ? nur kurze Zeit beisammen gehalten werden, sonst verbeissen sie sich. Im Käfig nehmen sie gerne Obst und andere Früchte au, die Milch wird bevorzugt. Gewöhnt man sie im Winter an einem warmen Orte, so schlafen sie nur, wenn ein veränderliches W etter eintreten soll ; dies geschieht auch im Sommer. Die in Kälte z. B. in ungeheizter Kammer gehaltenen schlafen bis Ende Feber, falls sie nicht beunruhigt werden. Die Wärme beim Ueberwintern der Siebenschläfer ist schädlich, so auch der Temperaturwechsel. Nicht jedes der Thiere wird in der Gefangenschaft zahm ; die sich aus dem Käfig ausgebissen oder wie sonst entsprangen, waren im Bettzeug oder in den hängenden Kleidern mühelos aufzufinden. 33. Myoxus glis, L. Im Arva-Väraljaer Schlosse wird es jeden Sommer 48 gefangen; in der Umgegend, wo schon Haselstanden Vorkommen, dürfte es nirgends fehlen ; im Hochgebirge kommt es nicht vor. 34. Mifoxus aveUanarius, L. Ziemlich gemein und die am weitesten, bis über 1500 Mtr. Höhe verbreitete Art. Ich finde es hemerkenswerth, dass unter den im Hochgebirge vorkommenden Haselmäusen eine heständifie Va- rietät mit einer weissen 5 Mm. langen Schwanzspitze vorkommt. Die Hasel- mäuse überwintern auch in der Erde ; ich fand eine am 1 . Mai bei einer Baumschule in der vom Jäten ausgeworfenen Erde Va Mtr. tief noch schla- fend (es war eine Lage, wo noch keine Sonne zukam). In Gefangenschaft gehaltene werden recht zahm, sind aber schwierig zu überwintern. Die Junge, die sie im Käfig werfen, werden von der Mutter verzehrt ; die cT und Î blei- ben auch unter sich immer recht bissig. Ende Juli brachte ich einmal gegen Abend ein Nest mit der Haselmaus und 4 Stück frischgeworfeuen Jungen nach- hause ; — sie wurden in einen entsj)rechenden Käfig gelegt und mit Nahrung versehen ; morgens aber, als ich die Familie besuchte, war der Käfig und das Nest leer. In dem Zimmer, wo die Maus übernachtete, hatte ich einen Gast, der mir gleich sagde, es sei Nachts in seinem Bette so etwas wie eine Maus herum- gelaufen. Ich wusste natürlich gleich, wo meine Uebersiedler sind ; im selben Bette im Strohsack war schon die Mutter mit ihren vier Jungen in einem halbfertigen Neste. Im Gebirge fehlt der Hamster {Cricetus frumentarius, Pall.) gänzlich ; obzwar derselbe im Zipser Comitat bei Iglau laut Angaben des Prof. Geyee schon gemein sein soll. 35. Mus decumanus, Pall. In den Dörfern überall. Die Hausratte {Mus rattus) habe hier und in der Umgegend nie gefunden. 36. Mus sjjlvaticus, L. Die häufigste Art; in nahe am Walde gelegenen Ortschaften, besonders im Herbste. Bei trockener Jahreszeit sind diese Mäuse für das Volk eine grosse Plage. Man findet sie in einem Garben zu 1 0 — 20 Stück beisammen ; die Katzen sind nicht im Stande sie zu vertil- gen ; Eulenarten sind wohl dazumal mehr als sonst, doch nicht so viele wie in der Ebene. — Diese Maus lebt im Sommer im Walde und geht his zur Krummkiefer-Begion ; nährt sich vorzüglich von abgefallenen Waldsamen, Früchten und Knollen. Wirft mehrmals im Jahre, bestimmt viermal zu 6 — 10 Stück Junge. Nicht selten kommen Varietäten in der Behaarung, u. z. mit weissen Flecken am Oberkopfe, Halse oder weisser Schwanzspitze vor ; bei vielen Tausenden dieser Art, die ich gesehen, fand ich keinen Albino. 37. Mits musculus, L. Im Gebirge über 600 Meter Höhe fehlt sie gänzlich ; dort wird sie von der Waldmaus vertreten ; in den Wohnhäusern kommt sie im Winter nur einzeln vor. 38. Mus agrarius, Pall. Nur in tieferen Dörfern, wo mehr Frucht- und Gemüsefelder sind; im Hoch- oder Vorgebirge wurde nicht gefunden. 39. Sminthus vagus, Pall. Neuerer Zeit durch mich in dieser Gegend entdeckt. Es gelang mir besonders an meinem früheren Orte Oravitz einige dieser Thiere lebend, u. z. aus Lagen von 900 — HOO Mtr. Höhe, im Früli- jalir, gegen Ende Mai und Spätsommer, Mitte Septeml)er zu bekommen. Ihr Aul'entlialt ist die Sonnenseite, mit Haferfrucbt bebaute, oder mit Forst- unkraut bedeckte Schläge, morsche, trockene Baumstöcke. Auf der Erde ist sie sehr geschwind, sucht aber nie die Erdlöcber auf, wie andere Mäuse, sondern mit grosser Geschwindigkeit erklettert sie Steine, liegende Stämme, worin sie sich zwischen Binde zu verbergen sucht. Scheu ist sie nicht. Sie ist nicht jedes Jahr zu finden. Hält den Winterschlaf länger als die Sieben- schläfer und ist mehr Nacht- als Tagthier. Die Nahrung im Freien besteht im Frühjahre aus süssen Wurzeln und Samen. Ich hatte einige in Gefangen- schaft; die im Frühjahr sowohl wie die im Herbste gefangenen überlebten keine die zweite Hälfte des Dezember ; die im Keller gehaltenen starben noch 1 4 — 20 Tage früher als die im Zimmer. Ihr Winterlager im Freien hat gewiss noch Niemand aufgefiinden, daher auch nicht sobald bestimmt werden kann, wann sie ihr Winterlager verlässt. Meine im Käüg gehaltenen Streifenmäuse schliefen sehr viel im Sommer, noch mehr bei veränderlichem Wetter; bei + BF Gel. immer. Die Nahrung bestand aus Kornfrüchten, Semmel in Milch getaucht nahmen sie gerne, Käse aber assen sie nicht, Was- ser hingegen durfte nicht fehlen. Die schlafenden Hessen, wenn man den Käfig berührte oder beim Nachsehen sie in die Hand genommen hatte, einen besonderen, leisen Klageton hören, der elienso klang, wie derjenige, den sie beim Raufen von sich gaben. Einige dieser Thiere waren sehr wild, andere waren wiederum so zahm, dass sie alles mit sich thun Hessen ; Abends mit dem offenen Käfig auf den Tisch gestellt, krochen sie auf demselben herum ohne ihn zu verlassen ; den dünnen, langen Schwanz, sobald man den Fin- ger oder ein Federstiel daran anlegto, warfen sie auf, windeten und schlin- gelten ihn, hatten aber nicht die Kraft sich damit an einem Gegenstände hängend zu erhalten. 40. Hijpudams fjlareola, Wagn. In Fichtenwäldern fast überall soweit der Baumwuchs reicht, doch nicht häufig ; ist Tag- und Nachtthier ; man sieht sie Winter und Sommer auf ihren mehr auf der Oberfläche der Erde Hegenden Gängen ; ist sehr Hink, klettert aber nie auf Bäume, wie es Blasius schreibt; ich fand diese Maus an ausgelegten vergiftetem Aas, bei den Holz- arbeitern an ihrem Speck und Mehlsackl, ebenso in den Saat- und Pflanz- schulen, wo sie mit anderen Mäusen durch Verbeissen des keimenden Samens und ünterwühlen der Pflanzen dem Forstmanne oft böses Blut machen. 4 1 . Arvicola arcalis, Selys. Die häufigste in Vorliergen, an Ackerfeldern, tiefen Wiesen; manches Jahr eine Landplage; im Walde, d. i. in Schlägen erscheint sie, sobald Frucht angebaut wird bis 1 ( )ü0 Mtr. Höbe. 42. Arcicola amphibiiis, Desm. Gemein, im Hochgebirge an fetten Alpenweiden fehlt sie nicht bis zu 2000 Mtr. Höhe. Gräl)t unterirdisch beson- ders im lockeren, besten Boden, weitläufige Kanäle, die viel tiefer und breiter 4. Termeszetrajzi Füzetek. XI. köt. 50 als die der Ai*v. arvalis sind, wodurch oft an steilen Lagen Ufer- und Wasser- risse entstehen, was einen unberechenbaren Schaden nach sich zieht. 43. Lepus timidus, L. Im Hochgebirge unterscheidet er sich von dem der Ebene durch lichtere Färbung und stärkeren Körper. Halbalbinos sind nicht selten ; jedoch den wahren Alpenhasen hat noch Niemand erlegt, noch gesehen. Ich sah Hasenspuren im Hochgebirge bei 1800 Mtr. Höhe. Erwäh- nenswerth ist es, dass ich bei hohem Schnee am 4. Feber einen frisch- geworfenen gesunden Hasen im Schnee aufgefunden habe. Aus der Ordnung der Artiodactyla sind folgende "u erwähnen : 44. Sus scrofa, L. Im Hochgebirge einzeln bis 1500 Mtr. Höhe keine Seltenheit; sie vermehrten sich seit 10 Jahren bedeutend. '45. Cervus claphus, L. Kann nicht als Tätra-Bewohner angesehen werden ; er ist hier kein Standwild. 46. Cervus capreolus, L. Wo noch nicht gänzlich vertilgt oder be- unruhigt, überall ; im Sommer in den verhegten Schlägen, im Herbste halten sie sich sehr gerne in und ober der Krummkiefer-Kegion, im Winter hingegen, was erst seit zwei Jahren sich bestätigte, wandern die Eehe vom Hochgebirge bis an die Dörfer, in die Vorberge. 47. Capella rupicapra. Kg. Bl. Bewohnten früher reichlich das West- ende der Tátra. In den 1850-er Jahren hatten es die galizischen Eaubschützen fast gänzlich ausgerottet; neuerer Zeit aber, da die Gemsen durch die Für- sorge des galizischen Tátra Vereins und des ungarischen Karpathen-Vereins Kühe gemessen, sind diese Thiere in der ganzen Tátra zahlreich und man sieht an geeigneten Stellen nicht selten Eudel zu 10 — 15 Stück beisammen. So kommt die Gemse jetzt auch in Eochacs vor. 51 Pag. 30. ÜBER DIE BEGATTUNG UND DIE COPULATIONSORGANE VON TR0CH08A INFERNALIS MÖTSCH. Von Adolf Lendl in Budapest. (Tafel I und II.) Irochosa infernalis ist gewiss eine unserer interessantesten Spinnen und ihr häufiges Vorkommen in hiesiger Gegend bewog mich, ihre Le- bensweise genauer zu heohaehten, wobei ich Gelegenheit hatte auch den Vorgang der Begattung kennen zu lernen. Die Weibchen sind in der Umgehung von Budapest in grosser Zahl zu finden, die Männchen jedoch viel seltener. Ich hielt viele Weibchen und ein entwickeltes Männchen lange Zeit hindurch in Gefangenschaft ; an diesen konnte ich meine Beobachtungen anstellen. Zur Kenntniss des Baues der Copulationsorgane stehe hier folgende kurze Beschreibung derselben. Beim Weibchen liegt zwischen den beiden Athmungsspalten getrennt die Geschlechtsspalte (rima vaginalis ), in welche der sehr weite Eileiter endet. Fast so breit als diese Spalte ist das Schloss, welches zugleich den oberen Rand der Spalte bildet. Es ist dies eine dunkel- braune Chitinplatte, welche beiläufig 1 mm. lang und fast ebenso breit ist; die Ränder derselben sind schwach aufgewulstet, während die Mitte eine muldenförmige Vertiefung zeigt, welche durch die sich darin erhebende Mittelplatte (Taf. I, 1. ol) in zwei Hälften getheilt wird. Jede der Hälften zeigt am Grunde der Länge nach einen vertieften Canal (Taf. I, 1. cs), welcher in der Ecke der _L förmigen Mittelplatte sich mittelst einer Oeftnung unter das Schloss fortsetzt und in die Receptacula seminis führt. Das Schloss von seiner inneren Seite betrachtet (Taf. 1, 2) sieht man die Canäle (cs) als erhobene Längswülste, welche mit den beiderseitigen Receptacula (rs) in Verbindung stehen ; diese sind in ihrem unteren Theile röhrenförmig und zweimal zurückgehogen, in ihrem oberen Theile aber verdickt hirntörmig. Vom unteren Theil führt eine Meine röhrenartige Verlängerung gegen die Geschlechtsspalte, wo sie in einem Einschnitte am unteren Rande des 52 Schlosses einmündet (rt). Am bimförmigen Tlieil finden sich einzelne Warzen (Taf. I, 3 h) und auf diesen sitzen kleine kelchartige Gebilde, meistens 10 — 12 gruppenweise. Solche Warzen kommen besonders am äusseren ol.)e- ren Bande der Beceptacula vor. Auch einzelne Kelche sind hin und wieder zu sehen, welche jedoch in die starke Chitin wan dung der Samenbehälter vertieft sind (Taf. I, 5). In jeden Kelch mündet das Ausführungsrohr einer Drüse ; diese traubigen Drüsen umgehen die beiden Samentaschen in ziem- lichen Massen (Taf. I, G m), bestehen aus grossen fast runden Drüsenzellen, in welchen die Zellkerne gut sichtbar sind. Die vom Ausführungsrohre wei- ter liegenden Zellen bewahren mehr ihre rundliche Gestalt, während die näher zu demselben kommenden länglich und mehr weniger zusammenge- drückt erscheinen (Taf. I, 7 m). Die ganze Drüsenmasse ist von einer Binde- crewebescheide umgehen (Taf. I, 6 und 7 h), von welcher einzelne Scheide- wände nach innen ziehen und so die Drüsenmasse theilen (k). Aussen ist die Scheide mit Muskelfasern versehen (i), deren grösster Theil an der inneren Fläche des Schlosses entspringt und sich vielfach kreuzend die erwähnte Bindegewebescheide tangirt. Beide Drüsenmassen sind ausserdem noch an der inneren Seite durch eine gemeinsame Bindegewehescheide verbunden (Taf. I, 6 h^), an welche sieh ebenfalls Muskelfasern setzen. Diese Drüsen, die ich bisher in der Literatur nicht erwähnt fand, entstehen aus den Matrixzellen der beiden Samentaschen, darum besitzen dieselben im ent- wickelten Zustande auch keine Matrix mehr. Bei halhentwickelten Weibchen sind die Samentaschen als kleine Vertiefungen wahrzunehmen (Taf. I, 8 und Taf. II, 10. rs), unter welchen, wie das die Schnitte zeigen, die Matrixzellen sehr zahlreich und gross sind (m^), da ihnen offenbar die Aufgabe zufällt, die dicke Chitinwandung der Samentaschen hervorzubringen. Bei schon vor der letzten Häutung stehenden Weibchen haben sich die Samenbehälter als etwas grössere Einstülpungen der äusseren Chitinhant ausgehildet und hier ist bereits die einschichtige Matrix von den mehr tiefergerückten, späteren Drüsenzellen zu unterscheiden (Taf. II, 9 m und m^), am oberen Theile aber ist zwischen diesen die Grenze noch nicht zu erkennen (mg). Bei den erwachsenen und reifen Thieren endlich entwickeln sich die Samenbehälter mit der letzten Häutung und werden von den zu Drüsenzellen gewordenen Matrixzellen umgeben. Bei den Spinnen sind nach diesem die Samenhehäl- ter als Einstülpungen der äusseren Chitinhaut zu betrachten. Jeder Kelch führt mittelst einem engen Canal durch die starke Chitin- wand in das Innere der Samenhehälter ; mehrere Canäle vereinigen sich oft zu einem weiteren Gang (Taf. I, 4). Das Secret der Drüsen dient wahrscheinlich zur Conservirung oder Verdünnung dès Sperma. Die Copulationsorgane des Männchens sind complicirter. Das Cymbium (Taf. H, 12 c) ist bimförmig angeschwollen, und trägt an seiner unteren 53 (inneren) Seite die in eine muldeiiiartige V ertiefnng znrückziehl)aren Oi'gane, welche aus der Blase (Taf. II, 1 3 //) und den daraufsitzenden cliitinisirten Gebilden bestehen. Das durch die Blase ziehende Bohr (cs) ist in seinem untersten Theile weichhilutig, da es von einer kleinen Chitinleiste (/) und Plättchen (/j) von aussen überdeckt ist; sodann erweitert sich das Bohr, läuft in Spiralwindung und wird dunkelbraun und hart. Am oberen Ende der Blase sieht man ein breites Chitinstück, es wird dem Theile am Taster des Männchens von Epeira diademata Cn.* entsprechen, welchen ich dort als Pars hasUlaris hezeichnete [ph) ; an dieses schliesst sich ein an seiner äusse- ren Seite mit einem Dorn bewaffnetes Täfelchen (/), welches wie auch das vorige zum Schutze der eingezogenen Blase dient. Hierauf folgt ein l)raunes, langes Glied (Pars terminalis, pt), an dessen oberem Ende das Spermoplin- rum, mit runzeligen Bändern und tiefem Einschnitte zu sehen ist (l’af. II, 11). Als Spitze {a) befindet sich an demselben ein langer Chitinnagel. Paralkä mit dem Spermophorum liegt ein unten dicker, ol)en sehr dünner langer Haken (k) in welchem das Bohr mündet. Das Männchen, welches ich zu Anfang Oktober 1 SSG fing, als es eben in der Nähe von den Wohnungen der Weibchen herumstreifte, war vollkom- men reif. Es scheint, dass es damals schon mit Sperma auf den Palpen ver- sehen war, denn weder während, noch vor der Begattung nahm es solchen auf. Am zweiten Tage seiner Gefangenschaft brachte ich es mit einem Weibchen, das bei mir die letzte Häutung durchmachte und folglich noch nicht begattet sein konnte, in einem grossen Gefässe zusammen. Das Männ- chen war gleich bereit, jedoch das Weibchen sträubte sich, Ersteres ging mit hoch aufgehobenen Vorderfüssen auf das Weibchen zu, um so auf seinen Bücken zu gelangen. Dieses aber war bestrebt die Füsse des Männchens niederzudrücken um dasselbe unter sich zu bringen, was jedoch durch die Geschicklichkeit des Männchens immer wieder vereitelt wurde. Das Männ- chen trachtete immer von vorne über den Céphalothorax des Weibchens zu gelangen, wenn dies nicht glückte und das letztere fortlief, ging es nach, streichelte das Weibchen von hinten, kam wieder vor dassell)e und so wieder- holte sich dies Vorspiel noch einigemal; das Weibchen widersetzte sich zwar den Bestrebungen des Männchens, verfolgte es aber nicht. Nachdem ich diesem Treiben einige Zeit zugesehen hatte, kam ich dem Männchen zu Hilfe ; mittelst Holzstäbchen drückte ich das Weibchen nieder und hielt seine Füsse fest. Das erstere, als hätte es meine Absicht verstanden, rückte gleich über den Cejffialothorax auf das Weibchen, spreizte die Füsse weit aus und spielte und zuckte, richtete die Palpen her, indem es dieselben zwischen die Antennen nahm und auch an einander rieb. Dies Alles nahm kaum eine Ueber cl. Begatt, d. gekr. Kroazspinne (Epeira diademata CI.). Természet- rajzi Füzetek. X. 2 — 3. Heft. 1SS6. 54 Minute in Anspruch. Beide, sowohl das Männchen als auch das Weibchen zeigten grosse Erregtheit, und da das letztere, noch einigemale gestreichelt, sich nun nicht mehr sträubte, liess ich es los. Das Männchen erfasste mit seinen beiden Vorderfüssen den Hinterleib des Weibchens und drehte den- selben um seine Längsachse so, dass die Bauchfläche auf die eine Seite kam; hierauf drückte es seinen Taster auf das Schloss, wobei nur das Cymbium mit seiner inneren Fläche dasselbe berührte. Wenn es nicht gleich den rech- ten Platz gefunden hatte, sah man ganz deutlich, wie das Männchen seinen Taster ein wenig hin und her zog, bis er auf das Schloss kam. Zuerst blieb das Cymbium einige Secunden auf dem Schloss und wurde dann abgezogen ; hierauf wurde der Hinterleib des Weibchens auf die andere Seite gedreht und mit dem anderen Palpus berührt. Zu bemerken ist, dass das Männchen immer den anderseitigen Taster benützte, das heisst, wenn der Hinterleib des Weibchens rechts gedreht war, gebrauchte das Männchen seinen linken Taster und umgekehrt. Fast immer gelangte es gerade auf das Schloss. Hin und wieder streichelte es die Geschlechtsspalte und den Bauch des Weib- chens. Am Taster konnte ich keine Veränderung wahrnehmen, die Copula- tionsorgane und die Blase waren nicht herausgedrückt; dies geschah nur damals, als das Männchen das Weibchen zum erstenmale erblickte, als ich sie zusammenbrachte. Da konnte ich es deutlich sehen, dass die Blase zwei- mal nacheinander aus dem Cymbium hervorsprang, jedoch wurde sie gleich wieder eingezogen ; später kam dies nicht mehr vor. Anfangs drehte das Männchen sehr oft und in kurzen Zeiträumen den Hinterleib des Weibchens, dann langsamer und liess den Taster auch länger am Schlosse ruhen ; später ermüdete das Männchen, einer oder der andere Taster versagte, worauf es denselben zwischen den Antennen herrichtete ; das Weibchen verhielt sich ganz ruhig und wurde öfters gestreichelt; endlich liess die Erregtheit nach, das Männchen streichelte nochmals den Bauch des Weibchens und sprang dann plötzlich von demselben herunter und lief fort. Das Weibchen rührte sich zuerst kaum, dann ging es träge weiter. Im Ganzen wurde der Hinterleib des Weibchens 109-mal gedreht und ebenso oft die Palpen abwechselnd in Anspruch genommen ; dies dauerte G5 Minuten lang. Das Weibchen machte keine Vorbereitungen zur Ver- folgung. Während dem Vorgänge der Paarung waren beide Thiere so sehr vertieft, dass sie durch nichts gestört wurden ; da es finster wurde, zündete ich die kaum eini ge Spannenweit entfernte Gasflamme an, rückte das Gefäss u. S.W., jedoch schienen sie dies alles nicht einmal zu bemerken. Nächsten Tag brachte ich dasselbe Weibchen wieder zu diesem Männ- chen ; letzteres wäre sogleich bereit gewesen die Paarung zu wiederholen, aber jetzt widersetzte sich das Weibchen, so energisch dass ich eilte das Männchen vor dem tödtlichen Biss zu retten. El)enso ging es mit einem schon früher begatteten, älteren Weihehen, an welches sich das erschreckte Männ- chen später gar nicht mehr herannahte. Ein noch junges Weibchen, welches nicht ganz reif war, duldete die Annäherung des Männchens ebenfalls nicht. Daraus folgernd, glaube ich, dass die Weibchen nur einmal begattet werden, während die Männchen diesem Geschäfte öfters obliegen, umsomehr, da die Zahl der Weibchen viel grösser ist. Wie das Sperma auf die Copulationsorgane des Männchens gelangt, konnte ich leider nicht beobachten ; während der Paarung lliesst dasselljo wahrscheinlich in der Rinne des Spermophorums in die muldenförmige Ver- tiefung des Schlosses um von dort durch die Canäle in die Samentaschen zu gelangen. Die Verdünnung des Spermas geschieht vielleicht durch das Her- vorschnellen und Einziehen der Blase vor der Paarung. Ob der Haken, in welchen das Rohr endet, ebenfalls in das Schloss oder dessen Theile vertieft wird, konnte ich nicht mehr ausnehmen. Zehn Tage nach der Begattung ging mein Männchen zu Grunde, nach- dem es schon zwei Tage hindurch gänzlich entkräftet mit eingezogenen Beinen dalag. Im Freien, glaube ich, geht die Paarung besonders im Spätherhste vor sich, weil dann die meisten geschlechtsreifen Weibchen zu finden sind. Die Weibchen überwintern vielleicht auch zweimal. Hieher füge ich noch einige Beobachtungen, die Lebensweise dieser Spinnen anbelangend. Ihre Wohnungen im Freien verlassen sie zur Nachtzeit. Bei Gelegen- heit beobachtete ich ein wohl ausgewachsenes Weibchen, welches nach der Abenddämmerung aus seiner Erdröhre hervorkam und hinundher laufend sich bis auf 30 Schritte von derselben entfernte ; dort fing es einen kleinen Käfer, mit welchem es direkte in seine Wohnung zurücklief. In der Gefangenschaft graben sie zwar, aber bauen keine rechte Woh- nung. Ich hielt ein junges, halbentwickeltes Weibchen in einem lí2 cm. hohen Glase, dessen Boden mit Sand und kleinen Erdschollen 4 cm. hoch aufgeschüttet war. Dieses Weibchen begann bald zu graben und trug die herausgehobene Erde auf die andere Seite des Glases, wo sich haldein kleiner Hügel erhob, auf welchen die Spinne oft hinaufstieg, um den oberen Rand des Glases zu erreichen, was jedoch nie glückte. Eines Tages blickte ich wieder in das Glas — der Hügel war noch einmal so hoch und die Spinne verschwunden. Im Freien graben sie zur Nachtzeit, gewöhnlich nach Regen wetter ; an solchen Tagen sind gar oft kleine Hügelchen der in der Nacht emporgebrach- ten Erde um die Mündung der Röhren wahrzunehmen. Später werden diese Hügelchen durch den Wind, Regen und durch die Thiere seihst dem Erdbo- den gleich gemacht. 56 In der Gefangenschaft sind diese Spinnen sehr leicht zu erhalten, werden ganz zahm und ertragen Hunger und Durst wochenlange. ERKLÄEUNG DEE TAFELN. Tafel L Fig. 1. Trochosa infernalis MoUch. ?, Schloss von unten gesehen, 50-mal ver- grössert. CH . = Eiune, welche in die Samenbeliälter führt, ol = Mittelplatte, rv — Geschleclitsspalte, a . = Mündung der Sanienbehälter. Fig. Dasselbe von der inneren Seite betrachtet. cs = Eiune, welche in die Samenbehälter führt, rs = Sainenbehälter, a — Dessen Mündung. Fig. 3. Oberer Theil vom Samenbeliälter. 350-mal vergrössert. h — Warzen. Fig. 4. Schnitt durch den Samenbeliälter und eine Warze. GUO-mal vergrössert. ch = Cliitiiiwandung des Samenbehälters. Fig. 5. Schnitt durch den Samenbeliälter und eine vertiefte Warze. Fig. 6. Querschnitt durch das Schloss eines entwiclielten Weibchens in der Höhe der Samenbeliälter. 90-mal vergi-össert. rs = Samenbeliälter, m = Drüsen, h = Bindegewebesclieide, hy = Gemeinsame Scheide, i = Muskelfasern. Fig. 7. Theil des Vorigen 4-50-nial vergrössert. rs = Samenbeliälter, rJi = Cliitiiiwandung desselben, m — Drüsen, cs = Ausfülirungsrolir der Drüsen, k = Bindegewebe als Scheidewand, b — Bindegewebesclieide, i = Muskelfasern, m,^ — Matrix, ch^ = Cliitinscliiclite. Fig. 8. Schloss eines jungen Weibchens, 90-nial vergrössert. rs = Einstülpungen aus welchen sich die Samenbeliälter bilden. Tafel. IL Fig. 9. Längsschnitt durch das Schloss eines jungen Weibchens, 215-mal ver- grössert. m = Drüsenzellen, iRj = Matrixzellen unter dem Schloss, ■ »ig = Matrix der äusseren Haut, JH3 = Zellen zwischen diesen. 57 Fig. 10. Längsschnitt durch das Schloss eines noch jüngeren Weibchens, Slh-inal vergrössert. rv — Geschlechtsspalte, r.s = Samenhehälter (noch nicht entwickelt), = Matrixzellen unter dem Schloss, nu = Matrix, A’ = Bindegew^ehe. Fig. 11. Spermophorum des Männchens, 21.5-mal vergi-össert. a = Spitze des Spermophorum, h = Einne, k — Hacken. Fig. 12. Taster des Männchens mit eingezogenen Copulationsorganen, 2()-mal vergrössert. c = Cymbium, pb = Pars basillaris, t — Chitinplättchen. Fig. 1 3. Dasselbe mit herausgedrückten Organen. h = Blase, I — Chitinleiste, Zj = Chitintäfelchen, ph = Pars basillaris, cs = Chitinrolu’, a = Spitze des Spermophorum, k = Haken, rp = Spermophorum. Fig. 14. Vorspiel der Begattung. Fig. 1.5. Begattung. Pag. 12. Studia synonymie a. Auctore Alexandro Mocsáry Budapestinensi. Pag. 21. Species aliquot novae generis Andrena Fahr., a H. Friese Suerinensi descripta. Pag. 27. Traehyphloeus Frivaldszkyi, species coleopterorum nova e familia Gurculionidarum a Desiderio Kuthy Budapesti- uensi descripta. Pag. 28. Species tres novae generis Anthidiuif} Fahr., ab Aí,kxandro Mocsáry BudaiDestineiisi descriptæ. Pubi. 30. Jul. 1887, Lendl Adolf. Természetrajzi Füzetek XI. kötet IfiöT I.Tábla. Természetrajzi Füzetek XI. kötet 188r Lendl Adolf. n.Tál)lii. i.'í. Auct.del. Ny. GrundY Budapss n 4 '“4 I Megjelent : április hó 2ö-éih ISHH. TERMESZETRAJZI | FÜZETEK I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. I SZERKESZTI SCHMIDT SÂNDOE. TIZENEGYEDIK KÖTET. MÁSODIK FŰZET. EGY TÁBLÁVAL TERMÉSZETRAJZI EÜZETEK Vol. XI. Nr. 2. ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOT.4NIK, MINER.^- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM BUDAPEST. JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOT.\NIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR LETR.ANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. BUDAPEST PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINER.ALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT^ MUSEUM FEB 18 ^938 A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. Pubi IV. 25. 1888. TARTALOM. Lap VII. Dr. Lendl Adolf. A Zamenis viridiflavus nevű kígyó párzásáról. Egy rajzzal — — — — — — — — — — — — 59 VIII. Franzenau Ágoston. Adalékok a borsodmegyei Apátfalva környéké- nek geológiájához — — — — — — — — 61 IX. Eichtee Aladár. Közlemények Gömör megye gombáiról — 65 X. Dr. Daday Jenő. A nápolyi öböl Dinoflagellatáinak rendszeres átte- kintése. III. tábla ___ — — — — — — — — - 75 XI. Dr. Daday Jenő, Egy szabadon úszó Acineta a nápolyi öbölből. III. tábla, 16. rajz ___ — — — — - — — — - 82 XII. Dr. Daday Jenő. Egy uj Cercaria-forma a nápolyi öbölből. III. tábla, 11. és 13. rajz. — _ — _ — 84 Bevue. Pag. Dr. A. Lendl. Ueber die Begaltung von Zamenis viridiflavus. Mit einer Figur ... ... ... ... ... ... ... 87 A. Franzenau. Daten zur Geologie der Umgebung \on Apátfalva im Comitat Borsod ... ... ... ... ... ... ___ ... ... ... .1. 90 A. Eichter. Mykologiscbe Mittheilungen aus dem Gömörer Comitate... 95 E. V. Daday. Systematische Uebersicht der Dinoflagellaten des Golfes von Neapel. (Tafel III.) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 98 E. V. Daday. Eine freischwimmende Acinete aus dem Golf von Neapel. (Tafel III, Fig. 16.) ... .... ... ... ___ ... ... ... 105 E. V. Daday. Eine neue Cercaria-Form aus dem Golf von Neapel. (Tafel III, Fig. 11, 13.)... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 107 TEKMESZETR A JZI FÜZETEK . MÁSODIK I'liZET XI. KÖTET. ISSr-SS. A ZAMENI8 VIRIDIFLAVITS NEVŰ KIGY() PÁP.ZÁ8ÁRÖL. Dr. Lendl x\DOLF-tól Budapesten. (Egy rajzzal.) Érdekes és ritka jelenségnek voltam szemtanúja az elmúlt óv nyarán (181. 1 — 4. Rimaszombat, a szabadkai erdőben, 1887. szept. 5. Calgstegia sepium. R. Ba. Rimaszombat, «Berek», 1887. szept. De Baky véleménye szerint megegyezik az E. communis (Wallr.) -al, jól- lehet színtelen csillagsugarai vannak. Hogy ez utóbbi jelleg iillandósága biztosítja-o a két faj fentartását, "Winter eldöntetlenül hagyja. Az iiltalam megvizsgált táni- csillagsugarak barna színe s színtelensége alapján külön választva sorolom fel. 56. E. communis (Wallr.). Wint. Rabli. H. p. 30. Hazsl. Mtli. Terin. közi. XIV. k. 187. 1. XV. 22. Link. Fung. hung. Cent. III. No. 250. C. V. 457. 1. Clema- 72 tis recta Linn. Magyar-Pokoi-ágy (Rimaszombat m.), 1887. szepfc. 2. Polygonum aviculare Linn. Rimaszombat, 1887. szept. 57. E. Cichoracearum DC. Wint. Rabenh. II. p. 33. E. Montagnei Lev. Hazsl. Mth. Term. kz. XIV. k. 186. 1. 1. Lappa tomentosa Lam. Rimaszom- bat, 1887. szept. 2. Senecio fluviatilis Walle, levelein az Erysipben kívül Coleos- porium Sonclii arvensis (Pers.) és Pleospora herbarum (Pers.) pag. 50 i. Rimaszom- bat, 1887. szept. Uncinula Lév. 58. U. Salicis (DC.) Wint. Rabenh. II. p. 40. Uncinula adunca (Wahr.)- Hazsl. Mth. Term. közi. XIV. 181. 1. V. 21. Linh. Fung. hung. Cent. 1. 78. Salix purpurea Linn. Rimaszombat, 1887. szept. Phyllaotijiia Lév. 59. Ph. suffulta (Rebent.). Winter-Rabenh. II. p. 42. E. guttata Link. Phyll. guttata Lév. a) Betulæ DC., h) Coryli, c) Fagi, d) Carpini etc. Fuckl, Symb. My- col. pag. 79—80. Hazsl. Mth. Term. közi. XIV. k. 180. 1. XV. 21. 1. Betula alba Linn. Corylus Avellana Linn. Salis spec ? Rimaszombat. 1885. szept. októb. n. SUBORD. HYPOCREACEAE. Poly stigma Tul. 60. P. rubrum (Pers.). Wint. Rabenh. II. p. 144. Linh. Fung. hung. Cent. IV. No. 372. Prunus domestica Linn. Sajó-Gömör, 1886. aug. Rimaszombat; Osgyán, 1887. aug. m. SUBORD. SPHAERIACEAE. Pleospora Rabh. 61. Pl. herbarum (Pers.). Winter-Rabenh. II. p. 504. Linh. Fung. hung, ent. HI. No. 263. 276. Senecio ßuviatilis Walle. Rimaszombat. 1. 42. sz. Dyatrype Feies. 62. D. disciformis (Hoffm.). Wint. Rabenh. H. p. 839. Linh. Fung. himg. Cent. II. No. 1 79. Fagus silvatica Linn. földön heverő száraz ágain. Tiszolcz «Sztrbrnye» völgy; murányi mészkő -fennsík «Pod-Stozka», 1887. jun. PERONOSPOREAE.* Cystopus Lév. 63. C. candidus de Bary. Linh. Fung. hung. Cent. I. No. 90. C. III. 292. C. IV. 391. Hazsl. Mth. Terin. közi. XIV. 105. 1. XIX. 88. 1. Capsella Bursa pas- toris Linn. Rimaszombat. 1887. 64. C. Bliti de Bary. Hazsl. Mth. Terin. közi. XIV. 106. XV. 12. XIX. 89. * A következő fajok sorrendjében kénytelen vagyok Wintee rendszerétől eltérni, mert munkájának erre vonatkozó része még nem jelent meg. 7^ Linli. Fímg. Imng. Cent. I. No. 91. PareJ Amnnmt levelein «Tornallya éa Eozanyó környékén') Hazalinazky ; Mth. Term. közi. XIV. k. 106. 1. DISCOMYCETES. Rhijtisina Fr. 65. Rh. salicinum Túl. Fung. Carp. III. p. 119, Linh. Fung. hung. C. IV. No. 377. Salix purpurea Linn. Rimaszombat, 18S5. aug. 66. Rh. acerinum Fr. Syst. myc. II. p. ,jC)9. Linh. Fung. hung. Cent. II. No. 154. Acer Pseudoplatanus Linn. levelein képez sárga szegélyű szénfekete kei'ek foltokat. Murányi várhegy, 1 885. jul. 67. Rh, punctatum Fr. Syst. mycol. II. p. 569. Acer Pseudoplatanus Linn. et A. campestre Linn. Lévárti fürdő erdeiben, 1 886. aug. E fajt az előbbivel sokan sokáig egyesítve tartották. Tulasne megjegyzi: «Ce qu’on désigne sous le nom de Xyloma (Rhytisma) punctatum Fera. — ne me paraît pas différer de l’état initial du Rhytisma acerinum Fr.» a. a. O. VI. 151. Note il. Fuckel hasonló véle- ményéről tanúskodnak szavai : «. . . , sequentis (Rh. acerini) status junior !» Emun. fung. nass, p, 85, Fries eredeti diagnosisa alapján elég jól megkülönböztethető egymástól . , . «perithecia minora, viginti circiter in maculam subrotundam disposita, tamen inter se libera .... intus fusco-atrum ! — Rh. acerina : . . . maculæforme .... intus albida». Bár nem épen ritka eset, hogy e pontok foltokká egyesülnek, azért kerülő- töknek szakgatottsága mindig elég biztos kulcs arra, hogy egymástól megkülön- böztethessük ; annál kevésbbé állhatnak meg a fent idézett nézetek, melyek csupán fejlődésbeli időkülönbséget látnak a két kérdéses faj között, sőt valószínűbb, hogy a Rh. acerinum még több fajt rejt magában, tekintetbe véve azt az alakváltozatossá- got, melyek az egyes juharfajok levélfoltjain észlelhetők. HYPHOMYCETES. 68. Fusidium cylindricum Corda. S. ábra), erezetei pedig a tüskék körül sokkal erőteljesebbek, mint egyebütt. A pánczél fölülete mindenütt apró gömböcskékkel ékített. Teljes hossza : 85 n ; szélessége : 05 a. Az eddig ismert I)i?wphÿsù- fájóktól tüskéinek száma és elhelyezése, nemkülönben hálószerűén reczézett hártyája folytán különbözik, míg testé- nek alakja hasonlít számos más és különösen a Díiwphysis sphaerica Stein, és a Dinophysis rotundata Cl. et L. fajokhoz. A nápolyi öböl fölületi habjának meglehetős gyakori alakja s több alka- lommal találtam márczius és április hónapokban. 8. Amphiclinium aculeatum, u. sp. (III. tábla. 10. ábra.) Teste gömbölyded, úgy mindazáltal, hogy egyik végén valamivel tom- pábban kerekített, mint a másikon. A tompáblj csúcson a genusra annyira jellemző fejecske igen jól elkülönült s a hosszbarázda ettől kiindulva ívelteu fut végig a test hosszában (III. tábla 10 ábra.) A pánczél szerkezet nélküli és fölületén szabálytalanul, elszórtan, meglehetős nagy, hegyescsúcsú tüskék emelkednek. Az állat hossza ; 36 n ; szélessége : 29 p. A testnek meglehetős durván szemcsézett protoplasmájában csupán egy nagy, gömbölyű magot tudtam megkülönböztetni s ennek belsejében a jel- lemző apró szemcséket. Az ostorok közül csupán a hosszbarázdában eredő s azon végigfutó hatalmas ostort láttam. Színe halványsárga. A genusnak eddig ismert két faja közül általános testalak tekintetéből az Amphidinium operculatum Cl. et L. fajhoz hasonlít, nemkülönben fejecs- kéjének szerkezete által is. De eltér mindkét fajtól pánczéljának tüskézett- sége miatt, miután ezeknek pánczélja a Claparède és Lachimann, továbbá a Stein és mások adatai szerint egészen sima, valamint az által is, hogy nincs piros festékfoltja, mint az Amphidinium operculat um nah. A nápolyi öböl fölületi habjában márczius hótól egészen május haváig észleltem, de mindig csak egyes példányait. ÉGY SZABADON ÚSZÓ ACINETA A NÁPOLYI ÖBÖLBŐL. Dr. Daday jENŐ-töl Budapesten. (III. tábla, 16. rajz.) Az 1886-ik év elején a «Stazione zoologica»-ban időzvén, majdnem kizárólag az öböl fölületi habjának vizsgálásával foglalkozva, igen gyakran volt alkalmam egy kis szabadon úszó szívóázalék-állatkát látni, melyet szabad elöfordúlása miatt a Sphaerophnja genusba tartozó és szervezete miatt új fajnak kell tartanom s mint ilyent, a tenger fölületi habjában való szabad előfordulása miatt pelagica faj név alatt röviden a következőkben ismertethetek. Sphaeroplirya pelagica, n. sp. (III. tábla, 16. rajz.) Teste piskóta alakú, hengeres, 90 — 92 g. hosszú, közepén 45 g, csú- csán pedig 50 — 52 g. széles, Cuticulája meglehetős vastag, egynemű, de igen átlátszó. Szívó lábai gömbösök és meglehetős nagy számúak, mindaz- által a testnek csak két csúcsán emelkednek. Protoplasmája a test közelién tömöttebben, míg a csúcsok felé gyérebben szemcsézett. Magja szalag alakú, a test hossztengelyével egyközesen fut oly formán, hogy két vége a test két csúcsában harántúl fekszik s itt mindkét oldalon térdalakúlag hajlott. E fek- vésében 72 g. hosszú, de tulajdonképen jóval hosszabb a testnél, miután mindkét végén kétszer visszahajlott. A mag két sarka piskótaalakúlagbefűző- dött és szélesebb, mint egyebütt (8 — 10 |r.). A lüktető üregecske a test kes- keny felében, tehát a mag két sarka által határolt területen fekszik, még pedig a mag egyik sarkának közelében. Szaporodás módját nem sikerült megfigyelnem. Az eddig ismert állandóan vagy ideiglenesen szabadon lebegő szívó- ázalékállatkáktól különbözik: 1. testének alakja által, mely a többinél göm- bölyű vagy tojásdad ; 2. két testvégi dudorából kiinduló szívólábai által, miután a többi fajoknál vagy az egész test fölületéböl, vagy pedig csak az 83 egyik testvégből síigárzaiiak ki ; 3. szalagalaku magja által, mert ez a többi fajoknál gömbölyű vagy tojásdad. Nem tartom azonban valószinűtlennek azt, — a mire Entz G. figyel- meztetett, — bogy e szívó ázalékállatka egy ideiglenesen szabadon lebegő álcza, még pedig a legnagyobl) valószínűséggel a pelagicus Salpák légzö- ürében élödö Trichophrya Salparum Entz fajnak lárvája vagy fiatalja is lehet.* * Ueber Infusorien des Golfes von Neapel. Mittheil. a. d. Zool. Station zu Neapel, .ö. Bd. 1884. EGY ÚJ CEBCAEIA-FORMA A NÁPOLYI ÖBÖLBŐL. Dr. Daday jENŐ-töl Budapesten. (III. tábla, 11. és 13. rajz.) Az 1885. év végén és 1886. év elején a nápolyi «Stazîone zoologica»- ban végzett tanulmányaim folyamában, az öböl fölületi habjának vizsgálása közben, egyebek mellett egy különös Cúreanü- alak is került hálómba, a me- lyet a rendelkezésemre álló irodalomnak és különösen Diesing «Revision der Cercarien» dolgozatának* tekintetbe vételével új formának kell tarta- nom s mint ilyent, miután az említett dolgozatban megkülönböztetett 14 nem jellemei közül a Boey és Ehrenberg féle HistrioneUa-é illenek reá leg- inkább, farka szerkezetének tekintetbe vételével Histrionella setosicaudá- nak nevezek. Ez állatkát 1886. évi márczius hó elején találtam s leírását néhány, sublimáttal kezelt, alauncarminnal festett és canadabalzsamban állandósí- tott példány után, a kővetkezőkben foglalhatom össze. Histrionella setosicanda, n. sp. (III. tábla. 11. és 13. ábra.) Teste széles lándzsa alakú, mellül csúcsosan kerekített, hátul egyenesre metszett. A test fölületét borító cuticularéteg sima és finom harántgyürükbe rendeződött. A hátoldalon a garat mellett két oldalt, egy-egy meglehetős nagy, négyszögletű festékfolt foglal helyet, kétségtelenül a párosával fejlett photoskopicus szemek. A két szívókorong a typicus helyen fekszik, egyik a test mellső csúcsán, másik a test közepén a hasoldalon. A szájnyílás egy- szerű, sima. A bélcsatorna, a mennyire azt megkülönböztethettem, a has- oldali szívókorong előtt, nem messze a garattól, villaalakúlag ágazott. A fark a test hátsó, egyenesre metszett végének közepén ered ; igen hosszúra nyúlt, majdnem háromszor oly hosszú, mint a test ; hengeres és vége felé alig észrevehetően keskenyedik. A fark fölületén, úgy a has, valamint a hátolda- Sitzungsber. d. math, naturw. Classe d. kais. Akad in Wien. XXXI. Bd. p. 239—290. 1858. Ion is két oldalt hosszú sörték szemben fekvő sorai emelkednek. A sörte- sorok számát a vizsgált i^éldányoknál állandóan 24-nek találtam s minden sorban (1 sörtét számláltam, míg a fark végcsúcsán körben, több sörtét kü- lönböztettem meg. (HL tábla, 11. ábra.) A fark belsejében két oldalt kis tojásdad magokat tartalmazó, finoman szemcsézett egy-egy ])rotoplasma- köteget is láttam (III. tábla, 13. ábra), de hogy ez vízedény-e vagy pedig más szerv- e, készítményeim után nem tudtam eldönteni. A test hossza: 0.5 — O.G mm.; a fark hossza: 1.5 — 1.7 mm.; a test legnagyobb szélessége : 0.28 — 0,3 mm. ; a fark legnagyobb szélessége : 0.08—0.1 mm. Az eddig ismert, DiESiNO-töl felsorolt és jellemzett Cercaria-ïajok közül e faj első sorban a Ccrcaria setifera Müll J., a Ilütrioiiella echiiiocerca Dies, és a Histrionella elegáns Dies, fajokhoz hasonlít, melyek közül az elsőt Müller J. Triest-, az utolsót Marseille mellett a tengerben találta, míg a második a Buccinum Linnaei csigácskából ismeretes, a mely körülmény nem kis mértékben növelhetné annak valószínűségét, hogy a Histrionella setosicauda a Müller .J.-féle két alak valamelyike lehet, ha a szervezetben mutatkozó eltérések nem lennének elesek. Ennek feltüntetésére s illetőleg a Histrionella setosicanda-n?ik az említett fajokkal való összehasonlítása czél- jából álljon az alábbi táblázaton DiEsiNo-nek e 3 fajra vonatkozó diagnosisa párhúzamban a Histrionella setosicauda- jéxal. Ccrcaria aetífera Müll. J. Corpus ellipticum. Os subtermiiiale aceta- buliforme iuerme.Ace- tabulum subceiitrale ore vix majus. Cauda corpore longior, sub æqualis, crassissima, anuulata, setarum fas- ciculis ciucta. / ihtri and l a ecJi i nu- cerca Dies. Corpus subellipti- cum autrorsum angus- tatum, spinulis brevi- bus dense armatum, i‘e- trorsum inerme, ocel- lis 'i lente rudimen- taria instructis macu- lis irregularibus nig- rescentis immersis, — Os anticum acetabuli- forme. — Acetabulum subcentrale magnitu- dine oris. Cauda annu- lata echinis longis ar- mata, dimidii fere cor- poris longitudine. H istrionella etcfians Dies. Corpus fusiforme, ocellis duobus nigris. Os subterminale aceta- buliforme. Acetabulum subcentrale superum, ore majus. Cauda cor- pore plusquam duplo longior, subcylindrica, gracilis, annulata,eclii- norum fasciciüis 12 in utroque latere caudæ dimidii postici in se- ries transversales dis- positis ornata. Histriund Ia sdosi - cauda. Corpus elongatum, lanceolatum, autror- tum angustatum, læve, ocellis duobus nigris, magnis, quadrangula- ribus. Os anticum ace- tabuliforme inerme. Acetabulum centrale magnitudine oris. Cau- da corpore triplo lon- gior, cylindrica, retror- sum attenuata, seta- rum ((>) fasciculis 24, in utroque latere cau- dæ longitudinis totius in series transversales dispositis ornata. Ezek szerint tehát a Histrionella setosicaudánál a 3 más faj mindeni- kével közös jellemek mellett olyanokat is találunk, a melyek csak egyik-má- sikkal közösek ; a míg ugyanis testfelületének simaságával, farkának szer- kezetével inkább a Cercaria setifera-hoz hasonlít, addig szemfoltjai, azoknak szerkezete, színe és alakja által határozottan a Histrionella-geirnsvíi s külö- 8G nősen a Histrionella elegans-m emlékeztet s épen a szemfoltok miatt sorol- tam a Histrionella genusba. * A III. TÁBLA MAGYAEÁZATA. 1. rajz. Ceratium platicornis, n. sp. hátoldalról nézve. Seib. Oc. III. Syst. III. 2. « « « liasoldalról nézve. <( ni. ({ in. 3. í( Ceratocliorris tridentata, n. sp. oldalról nézve. « III. « ni. 4. « Ceratium tripos var. curvicornis, hátoldalról nézve. « III. (( I. 5. « Ceratium fusus, Duj. hasoldalról nézve. (( III. (( I. 6. « Dinophysis armata, n. sp. oldalról nézve. í( III. í( in. 7. « Ceratium oviformis, n. sp. hátoldalról nézve. (( III. « I. 8. Ceratium tripos var. curvicornis, hátoldalról nézve, « III. (( I. 9. « Ceratium oviformis, n. sp. hasoldalról nézve. « III. <( I. 10. (( AmpJndinium aculeatum, n. sp. « III. (( V. 11. (( Histrionella setosicauda hátoldalról nézve. Keich. « I. « IV. 12. « Ceratium tripos, var. curvicornis, hátold. -ról n. Seib. (( III. « I. 13. « Histrionella setosicauda farkának részlete. Eeich. « I. <( vn. 14. « Ceratium tripos var. curvicornis, hátold. -ról n. Seib. (( III. « I. 15. « Ceratium fusus var. acus, hasoldalról nézve. « in. (( I. 16. « SjAiaeroplirya pelagica, n. sp. oldalról tekintve. (( in. « in. 17. (( Ceratium tripos var. curvicornis, hátoldalról nézve. (( in. <( I. TEKMÉSZETRA JZI EŰZE TE K. VOL. XI. REVUE. 1H8S. Nr. ± Alle Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der tingarischen noch in einer anderen ( deutscher, französischer oder engli- scher) Sjrrache. Vor jedem Artihtl ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich. Toutes les publications exceptées celles en latin, pa- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais ou anglais). A la tète de toute com- munication la page du I texte hongrois sera citée. • Les ^.)Zawc7ies sont les \ mêmes pour tous les deux j textes. Seuls les auteurs sont responsables au jioint de vue scientifique. Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hungarian, also in an other ( German, French or English) language. At the head of every article the page of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are responsible for the seien- tifical conten ts of their res- pective papers. Piig. 59. ÜBER DIE BEGATTUNG VON ZAMENIS VIBIDIFLAVUS. Von Dr. Adolf Lendl in Budapest. (Mit einer Figur.) Zn Anfang des Sommers im verflossenen Jahre (1887) war ich Augen- zeuge einer interessanten und seltenen Lebensersclieinung, welche ich in dem grossen Terrarium * der zoologischen Abtheilung des kön. Josefs- Poly techni- cums von Anfang his zu Ende beobachten konnte. Es war dies die Paarung von Zamenis ciridißavus Latr. Dabei konnte ich mich überzeugen, dass die Männchen dieser Art die Weibchen wirklich mit Gewalt zur Begattung zwingen können. Es war kurz nach Mittag an einem heissen Tage, als mich der in der Nähe des Terrariums beschäftigte Diener aufmerksam machte, dass eine der Dieses Terrarium ist beiläufig (>-.5 ]\leter lang, ‘i'S Meter breit und t Meter hoch. Die Wände desselben besteben aus nicht sehr dichtem Drahtgeflechte. Dieses Terrarium steht frei im Hofe und ist mit trockenen Plätzen, mit Wasser, mit einem Strauch und F’elsen u. s. w. versehen, so dass die darin gelialtenen Fische, Amphibien und Reptilien möglichst unter passenden Verhältnissen leben können. 8S grossen Schlangen eine noch grössere zu zerreissen beabsichtigt. Ich eilte hinaus, um mich von dem Unglaublichen selbst zu überzeugen. Auf den ersten Anblick kam es auch mir so vor, doch sah ich bald ein, dass hier die kleinere der Beiden, das Männchen, etwas Anderes im Sinne führt und aus anderem Zwecke das Weibchen verfolgt. Das Weibchen flüchtete sich; mit grosser Geschicklichkeit und Ge- schwindigkeit kletterte es an den Drahtwänden des Terrariums empor ; das Männchen war gleich hinterher ; von dort sprang oder fiel das erstere auf den Strauch, das Männchen gleichfalls; dieses bemühte sich das Weibchen zu fangen und zu fesseln. Es begann so zu sagen ein Bingen, bis endlich beide auf die Erde fielen. Von Neuem klommen sie hinauf, wieder fielen Beide herab. Das Weibchen eilte, oder versteckte sich, das Männchen verfolgte es und trieb es hervor. Bald nahm ich wahr, dass das Weibchen besonders am Halse, aber auch an verschiedenen anderen Stellen blutete, was durch die Bisse des Männchens verursacht worden ist ; ich konnte es noch einigemale sehen, wie dieses besonders nach dem Halse des Weibchens hackte und biss. Endlich ermüdet und gepeinigt, blieb das Weibchen am Boden liegen, was dem Männchen zur Durchführung seiner Pläne günstig schien, da es sich schnell auf dessen Bücken legte. Während das Weibchen gerade ausgestreckt dalag, wand sich das Männchen auf diesem in Schlangenlinie, schnürte und drückte und zerrte es, da noch immer schwacher Widerstand geleistet wurde ; hin und wieder schlug es dasselbe mit dem Schwänze. Mir kam es so vor, als wollte das Männchen die gänzliche Ermüdung des Weibchens erzielen. Dieses unruhige Spiel dauerte fast eine Stunde lang — bis endlich das Weibchen, ganz matt, sich in sein Geschick ergab. Ich bemerkte schon vor dem, wie aufgeregt das Männchen schien ; es blieb von Zeit zu Zeit liegen, zuckte und schlug mit dem Schwänze herum. Jetzt aber war es am höchsten erregt. Es lag am Bücken des Weibchens, wie dies hier die Zeichnung zeigt; dieses fest umschlingend befanden sich die Geschlechtsöfi’nungen der Beiden nahe zu einander ; der Schwanz des Männ- chens umfasste den des Weibchens. Zeitweise stüljDte sich der Penis vom Vorigen heraus, wurde aber, da er die Geschlechtsöffnung des Weibchens nicht erreichte, wieder eingezogen; bei diesem zuckte das Männchen da es sehr aufgeregt war. Darauf glitt es ein wenig am Bücken des Paares hinab , bis es so den gehörigen Platz erreichte. Dann hob es mit seinem Schwänze den des Weibchens, wo- durch, dieses einen Winkel bildend, die Genitalöff’nung desselben schwach erweitert wurde ; mit seinem Leibe drehte es jetzt, so gut es eben ging, den Vorderleib des Weibchens, so dass die Bauchfläche auf die Seite 89 ZU stehen kam — und jetzt wieder das Paarungsorgan vorstülpend, drückte es dieses mit nicht geringer Anstrengung in die Geschlechtsöffnung des Weibchens. So vereint blieben sie einige Zeit ( vielleicht eine halbe Stunde lang?). Das Weibchen war geduldig, weil es nicht anders konnte, denn es war fest gejjresst. Später erschlaffte das Männchen, sein Paar begann sich zu bewegen, zog dieses noch eine kurze Zeit am Rücken herum, bis es herabglitt und davoneilte. Das Weibchen zog sich unter den Strauch zurück, das IMännchen erkletterte denselben und sonnte sich noch lange. Bei Tropidonotiis natrix L. habe ich die Begattung oft beobachtet ; bei diesem ist sie nie mit so blutigem Kampfe verbunden. Pag. 61. DATEN ZUE GEOLOGIE DER UMGEBUNG VON APÁTFALVA IM COMITAT BORSOD. Von August Feanzenau in Budapest. Ein Ausflug im Jahre J 887 führte mich in die Umgebung von Erlau nach Apátfalva. Hier bot sich mir Gelegenheit einerseits die von Böckh in dem Aufnahmsbericht vom Jahre 1866 «Die geologischen Verhältnisse des Bükkgebirges » * behandelten jüngeren marinen Sande näher zu betrachten, anderseits ganz in der Nähe von Apátfalva einen, nach den bis jetzt daraus gewonnenen Fossilien beurtheilt, scheinbar älteren marinen Tegel und an zwei Punkten diluvialen Thon mit Versteinerungen anzutreffen. Erstere Gebilde, welche in dem nordwesthchen Theile des Bükkgebirges ziemlich verbreitet sind und von Böckh auch in der Umgegend von Apát- falva ohne nähere Angabe des Fundortes, als durch Natica helicina Beocc. und durch Dß?7ia/7«7W-Bruchstücke charakterisirt angeführt werden, unter- suchte ich in den tiefen beinahe geradwandigen Wasserläufen, welche die Hügel in nord-östlicher Eichtung von Apátfalva vielfach durchfurchen und welche vom Wege gegen Szilvás rechter Hand liegen. In einem derselben traf ich im Sande einen, mit diesem gleichfarbigen, nur etwas dunkleren, gelben, sandigen, sehr glimmerreichen, kaum 10 Centimeter mächtigen Tegel, auf welchem eine sehr brüchige dünne Austernbank liegt. Trotz sorgfältigen Grabens konnte leider kein einziges vollständiges Exemplar erhalten werden, da alle bei leisester Berührung in Stücke zerfielen. Nur ein etwas dickerer Schnabeltheil blieb unversehrt, welcher der Grösse, der Form, der Krüm- mung des Wirbels und der ziemlich tiefen Bandgrube nach, ganz mit dem- selben Theil des im M. HoEENEs’schen * Werke auf Taf. 79, Fig. 3 abgebil- deten Exemplares übereinstimmt, deren Identificirung mit Ostrea gingensis ScHLOTH. sp. aber bis auf weitere, bessere Funde dahingestellt bleiben muss. '''' JahrbiTcli der k. k. geolog. Reiclisanstalt. Bd. XVII, p. 234. * Die fossilen Mollusken des Tertiär-Beckens von Wien. Abliandl. der k, k. geol. ßeicbsanstalt. IV. Bd., p. 452, 91 Ein zweites, noch weniger branchhares Stück wurde lose im unteren Theile desselben Grabens gefunden. Von dem erwähnten Tegel wurden nahezu I )> Dekagramm geschlemmt. Der Schlemmrückstand, der hauptsächlich aus (^uarzkörnern bestand, wog bei (} Gramm und sollte zur Untersuchung auf Eorarainiferen dienen. Nach- dem aber in Gramm nur 8 Exemplare der Bot alia Beecarii Linné sp. und ein Exemjdar von Truncatulina Achicriana d’Orb. zu finden waren, wurde das zeitrau- bende Verfahren im Weiteren aufgelassen. Den scheinbar älteren, glimmerreichen, marinen Tegel, über dessen Lagerungsverhältnisse zu den Sanden ich jedoch keinen Aufschluss erhielt, traf ich sehr scbön aufgedeckt in dem durch einen Bach bewässerten oberen Theil des Verencsc-Thales, welches sich in beinahe östlicher Dichtung, gegen den höchsten Punkt der Umgegend von Apátfalva, den Belkö hiuzieht. Der Tegel wechselt hier vielseitig mit kaum einen Decimeter mächtigen Sand- lagen. Die Farbe beider ist gleich und variirt nur zwischen dunkel- und lichtgrau. Die Versteinerungen sind im Tegel häufiger als im Sande; im ersteren manchmal in beträchtlicher Anzahl, aber so brüchig und im feuch- ten Zustande bei der leisesten Berührung so zerreibbar, dass es nur höchst selten gelingt ein nur annähernd gutes Exemplar zu bekommen. Trotzdem glaube ich, dass mit Grabungen verbundene Ansammlungen, günstige Desul- tate liefern würden. 18 grössere Stücke, von denen aber nur 1 1 specifisch bestimmt werden konnten, bilden die Ausbeute eines ganzen Vormittags und vertheilen sich folgendermassen : Buccinurn Toidai Auo. Drei Exemplare, von denen das eine in der Dich- tung der Längsachse zusammengedrückt ist. An allen sind sehr gut die zwei glatten Embryonalwindungen zu sehen ; an den unzusammengedrückten die Convexität der Windungen, das Verhältniss der Breite der Längsrippen zu den Zwischenräumen, sowie, dass die Längsrippen von den Querfurchen durchschnitten werden. Das Verhalten der obersten Querfurche entspricht ganz der Beschreibung, welche Hilber * von dieser gibt. Buccinurn restit utianum Font. Ein Bruchstück mit nur drei Umgän- gen. Die Sculptur der Schale entspricht den Exemplaren, welche bei D. Hor- nes ** von Szob abgebildet sind. Natica sp. Zwei zusammengedrückte Exemplare. * Neue Concbylien aus den mittelsteierischen Mediterranschichten. Sitzb. der k. Akad. der Wiss. Wien. 75 B. I. Abtli. {). ■i'ià:. Tat’. I. Fig. 9 — 10. a, /», r. ** Die Gasteropoden der Meer es- Ablagerungen der ersten und zweiten miocanen Mediterran-Stufe. Abb. der k. k. geol. Reicbsanstalt. B. XIT. p. ['il. Taf. XIV. Fig. 6 — 9. Termnszetrajzi Füzetek. XL. köt. 7 92 Dentalium sp. Ein 3 Mm. langes, im Diirschschnitt kreisrundes Bruch- stück. Die Schale ist mit Querreifen bedeckt. Corbula gibba Olivi. Im Ganzen eine rechte und zwei linke Klappen. Mit den Szober kleineren Exemplaren übereinstimmend. Thracia sp. Den bedeutenden Dimensionen, sowie den starken Runzeln der Schalenoberfiäcbe zufolge, stehen zwei Bruchstücke der Thracia convexa Sow. sp. nahe, können aber wegen sonstigen ungenügendem Erhaltungs- zustand nicht mit Bestimmtheit indentificirt werden. Lutraria oblonga Chemn. Die Dimensionen der Schale betragen nur die Hälfte des, von M. Hoernes auf Taf. V., Eig. 7 zur Abbildung gelangten Exemplares von Grund. Ervilia pusilla Phil. Ein nur 6 Mm. langes, 4 Mm. breites dünnscha- liges Exemplar. Cardium sp. Ein kleines Bruchstück mit tiefen Furchen in der Innen- seite. Venus islandicoides Lam. Das eine war ein ziemlich vollständiges, beide Klajipen führendes Exemplar, der Form und der Schalenoberiläche nach mit Schalen von Grund übereinstimmend. Um mich aber zu vergewissern ob nicht doch eine Cytherea vorliegt, präparirte ich die linke Klappe sorgfältig weg, wodurch die für die Venus-Arten charakteristischen Schlosszähne bloss- gelegt wurden. Ein zweites Exemplar ist in der Längsrichtung stark zusam- mengedrückt. Nucida nucleus Linn. Die linke Klappe eines 5^/2 Mm. langen und 5 Mm. breiten Exemplares. Von den näher bestimmten sieben Arten sind nach Literaturangaben mit Ausnahme von Buccinum Toulai alle in den Ablagerungen von Grund, mit Ausnahme von Venns islandicoides alle in denen von Steinabrunn anzutref- fen, sämmtliche kommen vereinzelt aber auch in andern Lokalitäten, wie Gainfahren, Pötzlemsdorf imd Baden vor. In Anbetracht also, dass sämmtliche Versteinerungen in den Ablage- rungen der zweiten Mediterran- Stufe Vorkommen, für den Gründer Horizont aber charakteristische Formen gänzlich fehlen,* betrachte ich unsere Ablage- rung als zu den ersteren gehörend. Zwei Proben des Tegels wurden auch geschlemmt und auf Foraminiferen untersucht. Die eine wurde einer versteineruugsreichen Schichte entnommen, die andere von oberen Theile des Thaies. Der Schlemmrückstand beider besteht hauptsächlich aus Quarzkörnern, die Foraminiferen sind sehr spärlich * Neuerdings wurde selbst Velins islmulicoides von Fuchs aus dem Alsó-Hagy- máser, zu den Scliicliten der zweiten Mediterran-Stufe gezählten Complexe angeführt. Verhandl. der k. k. geol. Eeichsanstalt 1885. XIX. Bd., p. 107. 93 darin vertreten. In ersterer wurden neben ziemlich vielen 0.s//YU'od(7i-Schalen folgende Formen gefunden : Nodosaria sp. s, s.* Nonionina communis d’Orb. h. Polystom.ella macella Ficht. & Moll. s. s. Botalia simplex d’Orb. s. « Beccarii Linné sp. s. h. Glohigerina bidloides d’Orb. s. s. « triloba Ess. s. s. Tnincatidina Bouèana d’Orb. s. s. Heterolepa Dutemplei d’Orb. sp. s. s. In letzterer : Nonionina communis n’Orb. s. s. « Soldani d’Orb. s. s. « granosa d’Orb. s. s. Botalia simplex d’Orb. s. s. « Beccarii Linné sp. h. (JstracodenSchalen waren auch hier ziemlich häutig. Im oberen Theile des Thaies tritt eine kaum 15 Centimeter mächtige Kohlenlage zu Tage, deren Sohle ein dunkelbrauner, plastischer und wie es scheint versteinerungsleerer Thon bildet. Unter den Quarzkörnern des Schlemmrückstandes dieses Thones haben einzelne ganz die Form der Mära- maroscher Diamanten, mit wenig abgerollten Kanten. Das Hangende der Kohle ist ein bläulicher Tegel, dessen Schlemm - rückstand neben Quarzkörnern, Kohlenspuren und kleinen Pyrit- Ausschei- dungen auch Foraminiferen und zwar : Folystomella obtusa d’Orb. h. Botalia simplex d’Orb. h. « Beccarii Linné sp. s. h. führt. Im unteren Theile des Verencse-Thales entblösst der Bach in ziemlicher Erstreckung einen graulichen, diluvialen Thon, aus welchem folgende Ver- steinerungen gesammelt wurden : Helix hispida Linné, Zwei Exemplare entsprechen der gewöhnlichen grösseren Form, eines, ein kleineres, hat ein verhältnissmässig höheres Gewinde. Helix pulchella Müll. Ein Exemplar. Helix orbicularis Klein. Unsere Form entspricht der //. subniteiis Die Deutung der Buchstaben ist folgende : s. s. = sehr selten ; s. = selten ; h. = häufig; s. h. — sehr häufig. 94- Klein, welche Sandberger* aber nur für die Jugendform der angeführ- ten hält. Pupa -tridens Drap. Ein Exemplar. Succinea putris Linné. Wie es scheint, ein unter ungünstigen Lebens- bedingungen entstandenes Individuum, indem die Länge der Schale nur 8 Mm. erreicht. Ihre sonstigen Merkmale stimmen ganz überein mit den des in Eossmässler’s Iconographie der Land- und Süsswasser-Mollusken im VII. B. auf Tafel 202, Fig. 2054(2 abgebildeten Exemplares. Ein diluvialer gelblicher Thon mit Pupa muscorum Linné sp. und Succinea oblonga Drap. wurde auch unter dem Kis-Piszko angetroffen. =■' Land- und Süsswasser-Concliylien der Vorwelt. p. 603. mivOLOGISCHE MITTHETLUNGEN AUS DEM GÖMüRER COMITATE. Von Aladár Richter in Budapest. Die Flora des Com. Gömör bildet schon mehrere Jahre hindurch den Gegenstand meines Studiums. Während den zahlreichen Excursionen, wel- che ich im Interesse der Phanerogamen und theilweise auch der Kryptoga- men unternahm, konnte ich die Schätze unseres Comitates hinreichend kennen lernen. Seine günstige geographische Lage reiht es in die Reihe der interessanten Gegenden ; das entzückende Thal des tiefen Sajó und die wal- dige Umgebung der Rima, werden durch das Quellengebiet der Gran ver- bunden, dessen subalpine Bergspitzen meist mit Schnee bedeckt sind. Die in nord-südlicher Richtung laufenden Haupt-Thäler des Sajó und der Rima weisen gründliche Verschiedenheiten auch in ihrer Flora auf. Doch treffen wir andere Eigenthümlichkeiten, wenn wir die Murányer Kalk-Hochebene als Grenze betrachten, da selbe die Grenze zwischen den immergrünen Nadel- wäldern und den Eichen- und Buchen-Laubwäldern bildet. Doch alle diese vortheilhaften geographischen Factoren bewirken keine so überraschende Verschiedenheit der Formen, als wir sie zum Beispiel unmittelbar bei der Hauptstadt auffinden. Die Kryi^togamen-Flora Gömör’s ist nicht ohne Inter- esse, obzwar sie bisher wenig berücksichtigt wurde, nur hie und da wird die Liptauer Seite des 1943 Met. h. Königsberges erwähnt. Die folgende Aufzählung ist nur der Anfang meiner auf diesem Gebiete später fortzusetzenden Forschungen, doch glaulite ich auch mit der Ver- öffentlichung dieser Arbeit einige Dienste zu leisten. Die mikroskopischen Untersuchungen vollendete ich in dem botani- schen Institute der k, ung. Universität zu Budapest, wo der Herr Director Prof. Dr. .Jurányi mir dazu die Mittel bot, und ausserdem der Herr Assistent Dr. A. Dietz mich daselbst in jeder Beziehung unterstützte. Ein Theil des gesammelten Materials wurde durch Prof. Friedrich Hazslinszky unter- sucht. Mögen die obgenannten Herren meinen innigsten Dank empfangen. Im ungarischen Texte meiner Abhandlung folgte ich wesentlich «Dr. L. Rabenhorst’s Kryptogamen-Flora von Deutschland, Oesterreich und 9fi der Schweiz, Pilze, I. II. Abtheil, von Dr. Georg Winter.» Von Nr. 63 musste ich aber abweichen, weil die folgenden Theile des oben erwähnten Werkes noch nicht erschienen sind. Da von einer grösseren Wichtigkeit ist die geographische Verbreitung der Arten nach Möglichkeit festzustellen, theile ich auch die Angaben des Pr, Fkiedkich Hazslinszky ^ und des Prof. Geoeg Linhaet ^ mit, unter der üblichen Abbreviation. Die in den Mittheilungen der ungar. Akademie gebrauchten Namen wurden als Synonymen angeführt. Das Wiederholen der Enumeration habe ich vermieden, da die Namen der Pilze und der Nähr- pflanzen ohnehin in lateinischer Sprache gegeben sind. Meine wichtigeren Bemerkungen sollen aber auch hier angeführt werden. No. 4. Uromyces Genistæ tinctoriæ (Pers.). 3. In ramulis emortuis Meli- loti officinalis Linné. II.® 8. Puccinia Arenariæ (Schum.). «Stellaria nemorum Linn.» (Hazsl.) 23. Puccinia Calthæ Link. Ad folia viva Calthæ latifoliae Schott. Nyman et Kotschy seu C, alpestris Sch. N. et K. II. Wegen Mangel der Frucht konnte ich sie mit Sicherheit nicht entscheiden ; C. palustris Linn. kann sie nicht sein, da die Pflanze in einer Höhe von 1341 Meter auf dem Klenóczer «Vepor» wächst. 25. Puccinia Poarum Nielsen. 2. Ad folia viva Petasitis albi Gärtn. I. Murányer Kalk-Hochebene «Pod-Stozka» (Szityarka vrcli.). Die rundlichen Gruppen der Aecidien und die polygonalen, feinwarzigen, orangegelben Sporen stimmen viel mehr mit den Aecidien der Tussilago, als mit Puccinia flosculosorum I. anderer Compositen überein. Wenn die mehr-weniger breit violett ins Purpurbraune übergehenden Flecken der Aecidien Gruppen — als cha- rakteristisch angenommen werden können, so finde ich keinen genügenden Grund, die Puccinia unserer Petasites unter dem Namen Aec. Compositarum Martius (I, pag. 264) mitzutheilen, unter welchem Namen Winter alle diejenigen, noch übrigen, Compositen bewohnenden Aecidien provisorisch vereinigt, deren Teleuto- sporen noch nicht bekannt sind. 27. Phragmidium subcorticium (Schrank). Ausser Eosa umbelliflora Sw. H. HI. (in mont. Polyana, prope Klenócz) und E, trichoneura Eip. II. III. auch auf den Blättern der cultiv, Eosen in Eimaszombat III. und Sajö-Gömör H. III. 32. Gymnosporangium clavariæforme (Jacq.). Ad ramulos foliaque viva Cratægi Oxyacanthæ Linn. I. 38. Melampsora Helioscopiæ (Pers.). «In Euphorbia falcata, Linn.» (Hazsl.) 42. Coleosporium Sonchi arvensis (Pers.). Auf den Blättern von Senecio fluviatilis Wahr, mit Erisiphe Cichoracearum De C. und Pleospora herbarum (Pers.). ^ Mathematiscbe und Naturwissenschaftliche Mittheilungen der ungar. Aka- demie, B. XIV. XV. und XIX. Natui’wissenschaftliche Abhandlungen B. IX. (in ungar. Sprache). ^ Ungarns Pilze (Fungi hungarici exsicc.) Centur. I — V. ® I. = Aecidium, II. = Uredo, III. = Teleuto, 97 64. Cystopus Bliti de Bary. «Amarantus Blitum Liim.» (Hazsl.) 67. Rhytisma punctatum Fr. Syst. myc. II. pag. 569. Ad folia viva Aceris Pseudopi. Liun. campestrisque in balnearum sylvis Lévartiensium. Diese Art wurde bekanntlich mit Eh. acerimm Fr. Syst. myc. II. p. .j69. lange vereinigt gehalten . Tulasne bemerkt: «Ce qu’on désigne sous le nom de Xyloma (Ebytisma) punctatum Pers., — ne me paraît pas diffénir de l’état initial du Eliyt. acerinum Fr.» a. a. O. YI. 151. Note 2. Fuckel’s Meinung ist auch dieselbe: « sequentis (Eh. acerini) status junior!» Enum. fung. nass. pag. 85. Nach der Original-Diagnose Fries’ sind die zwei Arten ziemlich gut zu unterscheiden «perithecia minora, viginti cir- citer in maculam subrotundam disposita, tamen inter se libera intus fusco-atrum ! — bei Eh. acerinum .... maculæforme .... intus albida ! Obzwar nicht selten der Fall ist, dass die « perithecia minora » in einer « ma- cula» zusammentreten, ist doch die zerrissene Peripherie der Gruppen meistens ein sicheres und charakteristisches Kennzeichen. Destoweniger gelten die oben citirten Ansichten, welche nur eine Entwickelungs-Differenz zwischen den zwei Arten constatiren. Es ist wahrscheinlich, dass in Eh}'!, acerinum noch mehrere gute Arten begriffen sind — nach Sorauer — die Mannigfaltigkeit der Formen in Betracht genommen, welche man auf den Blättern verschiedener Acer- Arten beobachten kann. Pag. lő. SYSTEMATISCHE ÜBERSICHT HER HINOFLAGELLATEN DES GOLFES VON NEAPEL. Von Dr. Eugen v. Daday in Budapest. (Tafel III;) Obwohl in Stein’s grossem Werke ^13 Arten aus dem Mittelmeer auf- gezählt sind, finden wir dennoch keine, die speciell aus dem Golfe von Neapel erwähnt wären. Speciell für den Golf von Neapel bezügliche Daten gieht erst G. Entz ^ mit Aufzählung folgender fünf Arten ; Diuophysis lævis, Stein. Amphidiuhim operculatum, CI. und L. Gymnodinium sp. Ceratium tripos, Nitsche. Ceratium fnsus, Duj. G. Klees bringt in seiner Mittheilung «Ein kleiner Beitrag zur Kenut- niss der Peridinien )),® welche folgende 15 Arten enthält, viel reichere Daten: Diuophysis lenticula, Beegh. Peridinium divergens, Ehrbg. Peridinium Michaelis, Ehebg. Peridinium pellucidum, Beegh, 5 Goniodoma acuminatum, Stein. Ceratium tripos, Nitsche. Ceratium furca, Duj. Ceratium fusus, Duj, Glenodiiiium obliquum, Pouchet. lu Glenodinium trochoideum, Stein. Gymnodinium spirale, Beegh. Dinophysis acuta, Stein. Diuophysis rotundata, Cl. und L, Dinophysis Jourdani, Goueeet. 15 Amphidinium operculatum. Cl, und L, Zu diesen, die von G. Entz aufgezählte Dinophysis laevis rechnend, waren bis jetzt aus dem Golfe nur 16 Arten bekannt. Zur leichteren Uebersicht zähle ich die von mir beobachteten Arten nach der von 0. Bütschli aufgestellten systematischen Ordnung auf. ^ Organismus der Infusorien. III. Abtb. II. H. A nápolyi öböl csillószörösázalökállatkái. Orv. term. tud. Értesítő. 1884. évf. ^ Botanische Zeitung. 1884. .lahrg, Nr. 46, 47. Novemb. 14, 21. 99 I. Hubord. A])INIDA, Bergh. 1. Fam. Prorocentrina, Stein. Prorocentrum micans Ehrrg. II. Subord. DINIFERA Bergh. 1. Fam. Peridiiiiclii, Bütschli. Podolampas bipes, Stein. Podolampas palmipes, Stein. Blepliarocysta splendor maris, Ehrrg 5 Dinopliysis lenticula, Bergh. Peridinimn tristylum, Stein. Peridinium Michaelis, Ehrbg. Peridinimn divergens Ehrbg. Peridinium globulus, Stein. 10 Goniodoma acuminatum, Stein. Gonyaulax polyedra, Stein. Gonyaulax spinifera, Stein. Gonyaulax polygramma, Stein. Ceratium fusus, Du.i. 16 Ceratium fusus var. acus. Ceratium furca, Du.i. Ceratium candelabrum, Stein. Ceratium tripos, Nitsche. Ceratium tripos var. arcuatum, Gourret. 20 Ceratium tripos var. typicum, Gottrrrt. Ceratium tripos var. Massiliensis, Gottr. . Ceratium tripos var. curvicornis. Ceratium tripos var. spinosus. Ceratium pentagonum Gourret. 25 Ceratium limulus, Gourret. Ceratium gibberum, Gourret. Ceratium platicornis, n. sp. Ceratium oviformis n. sp. Oxytoxum scolopax, Stein. 30 Oxytoxum spliæroideum, Stein. P\T.’gidium sceptrum, Stein. Pyi’gidium reticulatum, Stein. Pyrgidium constrictum, Stein. C'lilatrocysta reticulata, Stein. 35 Heterocapsa foliaceum, Stein. Ceratocliorris horrida, Stein. Ceratochorris trideiitata, n. sp. 2. Fam. ])ino])lnjsida, Bergh et Stein. Phalarocoma operculatum, Stein. Phalarocoma porodyctium, Stein. 40 Dinoph3^sis rotundata, Ci. et L. Dinopliysis homunculus, Stein. Dinophysis sphærica, Stein. Dinopliysis lævis, Stein. Dinoph^'sis acuta, Stein. 45 Dinophj'sis armata, n. sp. Histioneis crateriformis, Stein. Ornithocercus magnihcus, Stein. Amphidinium operculatum. Cl. et Ii. Amphidinium aculeatum, n. sp. Vergleicht man die von G. Entz nnd G. Kleps gesammelten Daten mit meiner Liste, so ist ersichtlich, dass ich auch solche besitze, die die ge- nannten Forscher ebenfalls beobachtet hatten (10), andererseits solche, die vom Golfe bis jetzt unbekannt waren (33), und endhcli jene, die nur G. Klebs fand, nämlicli : Peridinium pellncidinn Bergii ; Dinophi/sis Jourdani Gourret; Glcnodiniiini ohlitpium Pouchet ; Gleriodiniuin troehoidcum Stein und Gymnodinium apirale Bergh, mit welchen also die Fauna des Golfes von Neapel zusammen auf 48 Dtnotlayellalen-AHen und sechs \ arie- täten stieg. Endlich ist auch zu ersehen, dass ich 33 Arten, darunter iünt neue, sechs Varietäten mit drei neuen beobachtet hatte. 100 Ich unterlasse hier die eingehendere Aufzählung der bis jetzt bekannten Fundorte der einzelnen Arten, halte es jedoch für nothwendig nur soviel zu bemerken, dass die von Kitsche, Ehkenbekg, Dujardin, Stein und Bergh aufgestellten Arten grösstentheils aus den europäischen Meeren, besonders aus dem Atlantischen Ocean und Mittelmeer, sowie aus der Nord- und Ostsee und aus den Adriatischen Meer beobachtet wurden, während die von Gourret beschriebenen Arten und Varietäten bis jetzt nur aus dem Mittelmeer und besonders aus dem Golf von Marseille bekannt sind. Ich muss aber auch bemerken, dass unter den von Stein beschriebenen Arten sehr viele aus den ausser europäischen Meeren herstammen. Ich fasse die Charaktere der neuen Arten und neuen Varietäten kurz folgenderweise zusammen. 1. üeratium fusus var. aeus. (Taf. III. Fig. 15.) Körper spindelförmig. Unter den Hörnern ist das vordere ziemlich kurz, cylindrisch, am Ende abgerundet. Von den Hinteren fehlt das rechte gänzlich, während das linke ausserordentlich lang gestreckt ist, so, dass es 3 — 4-mal länger ist, als der Körper sammt dem vorderen Horn, in Folge dessen das Thierchen einer lang- und dünngestielten Spindel ähnelt. Dieses Horn ist indessen ebenso, wie das vordere, cylindrisch, gegen das Ende zu etwas verbreitert und in der Spitze abgerundet. Die Plättchen des Panzers sind sehr gut entwickelt mit überall feinpunktirter Oberfläche. Grösster Durchmesser des Körpers: 16 — 18 /j; Länge des vorderen Hornes : 45 — 50 /i ; die des hinteren : 290 — 306 (x. Einige Exemplare im Laufe des Monates März. Diese Varietät unterscheidet sich von der Grundform meistens da- durch, dass sie blos zwei Hörner hat und auch unter diesen das hintere auf Kosten der zwei anderen ausserordentlich langgestreckt ist; bei der Grundform sind die Hörner entweder alle gleich lang, oder das rechte ist kleiner und die zwei andern gieiclimässig aber auffallend verlängert (Taf. IH. Fig. 5.) 2. Ceratiuin tripos var. curvicornis. (Taf. III. Fig. 4, 8, 12, 14, 17.) In Betreff der allgemeinen Körperform unterscheidet sich diese nicht sehr von der Grundform und besonders von deren von Gourret beschrie- benen «l’Cîifd lim- Varietät, indem der hintere Körperrand bald stärker, bald schwächer, aber in jedem Falle gebogen ist ; nicht minder nähert sie sich zu der Grundform durch die Form der Plättchen und durch die Beschaffenheit der Oberfläche des Panzers, wie auch noch dadurch, dass eines, und am häufig- sten das linke hintere Horn mehr oder minder regelmässig gebogen ist. Es 101 ist indessen für diese Varietät charakteristisch, dass eines der hinteren — am häutigsten das in der Nähe des Geissels liegende (rechte) Horn bald schwä- cher, bald stärker gekrümmt ist und manchmal in so grossem Maasse, dass es ganz bis in der Mitte des Kückens liegt. (Taf. III, Fig. 17.) Ich beobachtete insoferne eine ganze Keibe dieser Varietät von jener Form, hei welcher das zur Krümmung geneigte Horn nur ein kleines Kudiment bildet (Taf. III, Fig. 4), bis zu jener Form, bei welcher die Krümmung schon so stark war, dass in deren Folge das Horn sich bis zur jMitte des Kückens krümmt (Taf. IH, Fig. 17). Mit der Krümmung des Hornes steht auch der Hinterrand des Körpers in Zusammenhang, indem hei den mit stärker gekrümmten Horn versehenen Formen derselbe auffallender gebogen ist. (Vergl. Taf. III, Fig. 4, 8, 12, 14, 17.) Durchmesser des Körpers : 80 — 90 ji ; Länge des vorderen Hornes : 150 — 160 /i; die des gebogenen Hornes: 90 — 108 a; des gekrümmten Hor- nes : 20 — 95 ft. Vom Monate März bis Ende April, sehr häutig. 3. Ceratiinii tri])os var. spitiosus. Bezüglich der allgemeinen Körperform unterscheidet sich diese von der Grundform nur insofern, dass obwohl der Hinterrand gerade ist, doch er sich von links nach rechts verflacht, so, dass der äussere Kand des rechten Hor- nes dessen gerade Fortsetzung bildet, während hingegen das andere Hoim sich aus diesem unter einem sehr stumpfen und schwach gerundetem Winkel erhebt. Charakteristisch ist bei dieser Varietät, dass die beiden hinteren Hörner auffallend lang sind, länger als der ganze Körper sammt dem vorderen Horn ; sie sind 2' — 8-mal gebogen und im oberen Drittel mit feinen Stachelchen bedeckt. Die Körperoberfläche jedoch und die Oberfläche des vorderen, geraden Hornes sind glatt, d. h. ohne Stachel und nur fein punktirt. Durchmesser des Körpers : 45 n ; Länge des vorderen Hornes : 450 /t ; die der hinteren Hörner : 540 a. Selten, im Monate März und April. 4. CeratiuDi platicomis, n. sp. (Taf. III. Fig. 1, 2.) Diese neue Art kann in Betreff der allgemeinen Körperform in den For- menkreis von Cnatium tripos und besonders neben die von Gouruet beschrie- benen Varietät dieser Art eingereiht werden, nachdem der Hinterrand eben so gebogen ist, mit dem Unterschied, dass der Bogen bei dieser immer stumpfer ist, als bei jener. Auf der ganzen Länge des Hinterrandes und auf dem Grund der hinteren Hörnern erhebt sich eine Keibe kleiner, zugespitz- ter Zähnchen, welche von der Mitte des Hinterrandes gegen die Hörner 102 immer mehr verkürzen und durch eine feine, structnrlose Membran zu einer Kettenreihe zusammen gebunden sind. (Taf. III, Fig. 1,2.) Die zwei hinteren Hörner sind von denen der bis jetzt bekannten Gcratium-kiien abweichend nicht schmal und cylindrisch, sondern plattgedrückt und breit und beson- ders der rechte, welcher am Ende durch eine enge, jedoch tiefe Einbuch- tung in einen grösseren inneren und einen kleineren äusseren Endtheil gesondert ist. (Taf. III, Eig. 1, 2.) Diese zwei Hörner sonst an ihrem Grunde etwas gelenliförmig gebogen sind nach vorn und innen gerichtet. Das vor- dere Horn ist, abweichend von den hinteren gerade, schmal und cylindrisch. Die Querfurche ist in der Mitte der Pdickenseite rechtwinklig gebogen. (Taf. III, Fig. 1.) Die Panzeroberfläche ist auf dem Körper, in der ganzen Länge des vorderen Hornes und am Grunde der hinteren Hörner fein punktirt. (Taf. HI, Fig. 1.) Durchmesser des Körpers: 45 a; Länge der Hörner: 98 — 108 y. ; grösste Breite der hinteren Hörnern : 80 — 38 a. Im VVeichkörjDer konnte ich nach dem Picrocarmin-Tinction den ver- hältnissmässig grossen, ovalen Kern und dessen feine Granulation sehr gut unterscheiden. Die hinteren Hörner enthalten in ihrem feingranulirten Protoplasma kleinere und grössere, aber auffallende, gelblichgefärhte, öl- tropfenähnliche glänzende Körperchen, welche mit gewisser Ptegelmässigkeit zumeist in der Mitte der Hörner und am Innenrande derselben geordnet waren (Taf. III, Fig. 2.) In der eigentlichen Körpersuhstanz fand ich keine ähnlichen Körperchen. Sehr selten, im Monat April. 5. Ceratium oviformis, n. sp. (Taf. III. Fig. 7, 9.) Es ist eine der auffallendsten und eigenthümlichsten Cerainmi-kxien, welche durch die Form des Körpers und der hinteren Hörner, wie auch durch die Verhältnisse der letzteren, in den Formenkreis von Ceratiwn ftisus einzureihen ist und auch in der Grundform dieser sehr ähnelt. Es ist aber für diese neue Art sehr charakteristisch, dass das vordere Horn ganz fehlt, d. h. dieses nicht schmal und cylindrisch ist, wie bei allen bis jetzt bekannten Ceratien, sondern eine, mit dem Körper eingeschmolzene, bedeutende ovale Platte bildet, welche von der Querfurche nach vorn sich immer mehr erwei- tert und am Ende stumpf abgerundet ist. (Taf. III, Fig. 7, 9.) Unter den hinteren Hörnern ist das rechte zweimal kürzer als das linke, zugespitzt und nach Innen gebogen ; das linke ist ebenso zugespitzt, anfänglich nach aussen, dann aber nach Innen säbelförmig gebogen. (Taf. III, Fig. 7, 9.) Die Quer- furche bildet einen einfachen Bogen und an dem hinteren Körpertheil fand ich dieselbe Plättchen, welche von Ceratium fusus bekannt sind, während an 103 dem vorderen, ovalen, idattgedrnckten Körpertbeil es mir nicht gelang die den Panzer bildenden Plätteben zu nntersebeiden. Die 01 )ertläcbe des Panzers ist überall fein pnnktirt, indessen sab ich auf dem plattgedrückten ovalen Körpertbeil auch Längsleistcben (Taf. Ill, Fig. 7, 0.). Ganze Länge des Tbierebens : l'^O— ld5 //.; Durchmesser des Körpers bei der Querfurebe : 30 — 33 n. ; Länge des linken Hornes von der Quer- furebe gereebnet : 45 //. ; die des rechten : 30 — 33 ii. ; grösste Breite des platt- gedrückten Körpertbeiles : 70 — 75 fl.; die Länge dessell)en von der Quer- furebe gereebnet : 75 — 90 //. Das Körperplasma ist fein granulirt und besonders dicht im hinteren Körpertbeil und in der Nähe der Querfurebe, während im vorderen Körper- tbeil die Körnchen geringer werden so, dass die Körpersul )stanz gegen Ende desselben schon ganz homogen zu sein scheint. (Taf. 111, Fig. 7, 9.) Der ovale und fein granulirte Kern liegt in der Biebtung, d. b. in der Nähe der Längsfurebe. Im Monate April, blos zweimal. (j. Ceratochorris trideritata, u. sp. (Taf. III. Fig. 3.) Körper oval, durch die Querfurebe in zwei ungleiche Hälften getbeilt, von denen die kleinere kugelig ist, am Ende mit einem kleineren und einem grösseren Hügelcben ; die andere hingegen kappenförmig, in ihrem vorderen Drittel etwas ausgebuebtet und am abgerundeten Ende mit drei Stacheln geschmückt ist. Diese Stacheln sind zugespitzt, etwas gebogen und durch eine feine, netzartige, steife, durebsiebtige Membran mit einander verbunden. Die Querfurebe bildet eine liedeutende Zone mit unterem und oberem Kragen, welche beide von einer gestreiften INlembran gebildet sind. Die Panzeroberfläche ist mit kleinen, ziemlich diebtstebenden Pünktchen geziert. (Taf. HI, Fig. 3.) Ganze Länge : 90 // ; grösste Breite : 73 //. Diese Art unterscheidet sich von Cer atocJi orris horrida dadurch, dass sie, wie oben erwähnt, nur auf einem Ende Stacheln besitzt. Im Monat April ; sehr selten. 7. Dinophy sis armata, n. sp. (Taf. III. Fig. (i.) Körper rundlich, durch die Querfurebe in zwei ungleiche Hälftim ge- theilt, von denen die kleinere eine ganz glatte Oberiiäcbe bat, während die grössere mit fünf starken Stacheln versehen ist, zwischen denen sich die in der Nähe der (^luerfurche beginnende, durchsichtige, netzförmig geaderte, feine, steife Membran erstreckt. Die Querfurebe bildet eine bedeutende Zone mit zwei Krempen, die aus gestreifter steifer Membran gebildet sind und sich schwach nach aussen biegen. Von den Stacheln liegen zwei in der Nähe der Querfurche an der entgegengesetzten Körperseite, die drei anderen hingegen am Ende so, dass die eine gerade in der Mitte des Endes, die zwei anderen hin- gegen seitlich angeordnet sind. (Taf. III, Eig. 6.) Die zwei oberen Stacheln sind nach unten, die an den Seiten des Körperendes liegenden nach innen, also gegeneinander gebogen, während der an der Mitte des Körperendes liegende fast gerade nach hinten gerichtet ist. Die netzförmig geaderte Membran, beginnt wie schon erwähnt, an der Querfurche, bei den zwei oberen Stacheln erweitert sich, jene umhüllend ganz weiter aber verschmälert sie sich und bildet zwischen den unteren Stacheln zwei Ausbuchtungen (Taf. III, Fig. 6), die Adern derselben endlich sind um die Stacheln viel kräftiger, als anderswo. Die Panzeroberfläche ist überall mit kleinen Kügelchen geziert. Ganze Länge : So /i; Breite : 65 fi. Sie unterscheidet sich von den bis jetzt bekannten Dinophy sis- Arten durch die Zahl und Anordnung der Stacheln, wie aucü durch die Beschaffen- heit der netzartig geaderten Membran, während sie durch die Körperform an andere Arten und besonders an Dinophysis sphaerica Stein und D. ro- tundata Cl. et L. erinnert. Im Monate März und April ; ziemlich häufig. 8. Amphidiniuin aculeatum, n. sp. (Taf. III, Fig. 10.) Körper rundlich, an einem Ende etwas stumpfer, als am anderen. Am stumpferen Ende ist das für die Gattung so charakteristische Köpfchen sehr gut entwickelt und die Längsfurche von diesem an läuft bogig in der Länge des Körpers. (Taf. III, Fig. 10.) Der Panzer ist structurlos und ander Oberfläche mit unregelmässig zerstreuten, ziemlich grossen, zugespitzten Dornen be- deckt. Länge des Thierchens : 36 // ; Breite : 29 p. Ich konnte in dem ziemlich grobgranulirten Protoplasma des Kör- pers nur einen grossen, rundlichen, feingranulirten Kern unterscheiden. Un- ter den Geissein sah ich nur den in der Längsfurche entspringenden und längs derselben laufenden mächtigen Geissei. Farbe hlassgelb. Unter den zwei bis jetzt bekannten Arten der Gattung erinnert sie durch die Körperform, wie auch durch den Bau des Köpfchens an Amph. opercidatum; unterscheidet sich aber von den beiden anderen durch die bedornte Körperoberfläche, wie auch durch den Mangel des rothen Pigment- fleckes, welcher bei Amph. opercidatum ausnahmlos vorkommt. Vom Monat März bis Mai, selten. Pag. 82. EINE FPvEISCHWMMENDE ACINETE AUS DEM GOLF VON NEAPEL. Von Dr. Eug. v. Dada y in Budapest. (Taf. Jll. Fig. 16.) Während meinem Aufenthalte in der zool. Station zu Neapel zu An- fang 1886 fast ausschliesslich mit der Untersuchung des Auftriebes des Golfes mich beschäftigend, habe ich öfters Gelegenheit gehabt eine kleine Suctorie zu sehen, die ich wegen ihren freien Vorkommen für eine zu der Gattung Sphacrophrija angehörende und wegen ihrer Organisationsverhält- nisse für eine neue Art halten muss und die ich wegen dem freien Vorkom- men im Auftrieb des Meeres mit dem Artnamen Pelagica kurz in Folgen- dem bekannt mache. Sphaerophrya pelagica, u. sp. (Taf. III, Fig. 16.) Körper biscuitförmig, cylindrisch, 00 — 92 g lang, in der Mitte 45 g, an den beiden Enden hingegen 50 — 52 jj. breit. Cuticula ziemlich dick, homogen, aber sehr durchsichtig. Tentakeln geknöpft, ziemlich zahlreich, indessen nur an beiden Körperenden. Körpersubstanz in der Körpermitte dichter, gegen das Ende spärlicher granulirt. Kern liandförmig, parallel mit der Längsachse des Körpers so liegend, dass seine beiden Enden in beiden Körperenden schräg d. h. beiden Seiten knieartig gebogen sind, ln die- ser Lage ist der Kern 72 // lang, in der That ist er aber viel länger als der Körper, nachdem er an beiden Enden zweimal zurückgebogen ist. Die beiden Enden des Kernes sind biscuitförmig eingeschnürt und breiter (8 — 10 //), als anderswo. Contractile Vacuole im engeren Körpertheil, d. h. in dem von den Kerniiolen begränzten Theil, und besonders in der Nähe eines Kern- pols. Die Fortpflanzung blieb mir leider unbekannt. Von den fortwährend oder zeitweise freischwebenden, bis jetzt bekann- ten Acineten unterscheidet sie sich 1 . durch ihre Körperform, die bei den 106 Anderen rundlich oder oval ist ; 2. durch die an beiden Körperenden zer- streut sich erhebenden Tentakeln, nachdem bei den Anderen diese sich ent- weder von der ganzen Körperoberfläche, oder nur von einem Körperende erheben ; 3. durch den liandartigen Kern, welcher bei den übrigen Arten rundlich oder oval ist. Ich halte es aber nicht für unmöglich, worauf mich G. Entz aufmerk- sam machte — , dass diese Acinete eine, zeitweilig freischwebende Larve oder junges Thier, und mit grösster Wahrscheinlichkeit mit der besonders in der Athmungshöhle der pelagischen Salpen lebenden Trichophrya Salpo- rwn Entz identisch ist.* Vom Monat Feber bis Mai täglich, bald einzeln, bald massenhaft. üeber Infusorien des Golfes von Neapel. Mittheil. a. d. Zool. Station zu Neapel. 5. Bd. 1884. Pag. ‘'i. EINE NEUE CEPtCAEIA-FORM AUS DEM GOLF VON NEAPEL. Von Dr. Euo. v. Daday in Budapest. (Taf. III. Fig. Il, IS.) Während meiner Studien in der «Stazione zoologica« zu Neapel Ende des Jahres 1885 und Anfang 1886 fand ich bei Untersuchung des Auf- triebs des Golfes unter Anderen eine besondere Cercaria-Yovm, die nach den mir vorliegenden Fachbüchern, besonders Diesing’s «Revision der Cerca- rien»* sich neu zeigte. Sie gehört mit Rücksicht auf die Schwanzbildung zu dem von Bory und Ehrenberg aufgestellten Genus Histrionella ; und ich benenne die Art mit dem Namen Histr, seiosicauda. Die Beschreibung gebe ich nach Exemplaren, die in Canadabalsam- aufbewahrt und mit Sublim'at und Alauncarmin behandelt waren. Histrionella setosioanda. (Taf. III, Fig. 11, 13.) Körper breit, lanzettförmig, vorn eng abgerundet, hinten gerade abge- stutzt. Körperoberiläche glatt mit feinen Querringen. Am Rücken, an bei- den Seiten des Schlundes ist je ein ziemlich grosser viereckiger Pigmentfleck vorhanden, wahrscheinlich die paarig entwickelten photoskopischen Augen. Die zwei Saugnäpfe liegen an dem typischen Orte, einer am vorderen Kör- perende, der andere an der Bauchseite in der Mitte des Körpers. Mundöff- nung einfach glatt. Das Verdauungsorgan liegt, wie ich es unterscheiden konnte, vor dem ventralen Saugnapf, unweit dem Schlund, gabelig verästelt. Der Schwanz entspringt aus der Mitte des hinteren gerade abgestutzten Körperendes, er ist sehr langgestreckt, fast dreimal so lang, als der Körper, cylindrisch und gegen das Ende zu unverkennbar verjüngt. Auf der Ober- fläche des Schwanzes, auf der Bauch-, wie auch auf der Rückenseite sind * Sitzungsber. il. k. Akad. d, Wiss. in Wien. Nat. hist. Classe. 31. B. 1858. p. 239—290. Termeszetrajzi Füzetek, XI. köt. 8 lOS zweiseitig gegeneinander liegende Eeihen von langen Borsten entwickelt. Die Zahl dieser Borstenreihen fand ich bei den untersuchten Exemplaren immer 24 und ich zählte in jeder Borstenreihe sechs Borsten; am Ende des Schwanzes jedoch sah ich mehrere Borsten in einer Zone (Taf. III, Fig. 1 1.) Im Inneren des Schwanzes beobachtete ich an beiden Seiten je ein, kleine ovale Kerne enthaltendes, feingranulirtes Protoplasmastreifchen (Taf. III, Fio-. 13), ob aber diese Streifen Wassergefässsy sterne oder etwaige andere Organe sind, das konnte ich nach meinen Präparaten nicht entscheiden. Körperlänge : 0.5 — 0.6 mm.; Schwanzlänge: 1.5 — 1.7 mm.; grösste Breite des Körpers : 0.28 — 0.3 mm.; die des Schwanzes : 0.008 — 0*1 mm. Diese Art ähnelt unter den bis jetzt bekannten und von Diesing auf- gezählten und charakterisirten Gercafia-h.YÍQn in erster Keibe der Cer- caria setifera J. Müller, Histrionella echmocerca Dies, und Histr, elegans Dies., von denen J. Müller die erste im Golf von Triest, die letztere im Golf von Marseille gefunden hat, während H. echmocerca von Buccinnm Linnaei bekannt ist ; welcher Umstand mindestens die Wahrscheinlichkeit zuliesse, dass H. setosicaucla eine der J. MüLLER’schen Formen sein könnte, wenn die Abweichungen in den Organisationsverhältnissen nicht so augen- fällig wären. Wegen Erklärung dieser Verhältnisse, d. h. wegen der Ver- gleichung von H. setosicauda mit den anderen erwähnten Arten seien die auf diese drei Arten bezüglichen Diagnosen Diesing’s neben einander und gegen H. setosicauda zu stellen. Cercaria setifera, J. Müll. Corpus ellipticum. Os subterminale aceta- buliforme inerme. Ace- tabulum subcentrale ore vix majus. Cauda corpore longior, sub- æqualis, crassissima, annulata, setarum fas- ciculis cincta. Histrionella echino- cerca. Dies. Corpus subellipti- cum antrorsum angus- tatum, spinulis brevi- bus dense armatum,re- trorsum inerme, ocel- lis 2 lente rudimen- taria instructis macu- lis irregularibus nig- rescentis immersis. — Os anticum acetabuli- forme. — Acetabulum sirbcentrale magnitu- dine oris. Cauda annu- lata echinis longis ar- mata, dimidii fer^ cor- poris longitudine. Histrionella elegans. Dies. Corpus fusiforme, ocellis duobus nigris, Os subterminale aceta- buliforme. Acetabulum subcentrale superum, ore majus. Cauda cor- pore plusquam duplo longior, subcylindrica, gracilis, annulata,echi- norum fasciculis 12 in utroque latere caudæ dimidii postici in se- ries transversales dis- positis ornata. Histrionella setosi- cauda. Corpus elongatum, lanceo! atum, antror- sum angustatum, læve, ocellis duobus nigris, magnis, quadrangula- ribus. Os anticum ace- tabuliforme inerme. Acetabulum centrale magnitu diné oris. Cau- da corpore triplo lon- gior, cylindrica, retror- sum attenuata, seta- rum (6) fasciculis 24 in utroque latere cau- dæ longitudinis totius in series transversales dispositis ornata. Nach diesem finden wir also bei H. setosicauda unter den mit den drei anderen Arten gemeinschaftlichen Charakteren auch solche, die nur mit der einer oder der anderen Art gemeinschaftlich sind ; während sie z. B. mit der glatten Körperoberfläche, und dem Bau des Schwanzes zumeist an Gere, seti- 10!) fera erinnert, steht sie hingegen wegen den Augenflecken, deren Bau, Farbe und Form zweifellos der Gattung Histrionella und besonders H. elegam nahe ; und eben wegen der Anwesenheit und BeschaÖenheit der Pigment- flecke habe ich dieses Thierchen in die Gattung Histrionella eingereiht. * EEKLÄRUNG DER ABBILDUNGEN VON TAFEL IH. Fig. (( « « « « (( (( (( « li « <( « 1 . Ceratiiim phiticornis u. sp. von der Rückenseite Seib. Oc. LU. Syst. III. :2. « « von der Bauchseite « 3. Ceratochorris iridentata n. sp. von der Seite « i. Ceratium tripos var, curvicornis von der Rückenseite « 5. Ceratium f USUS Duj. von der Bauchseite « 6. Dincphysis armata n. sp. von der Seite « 7. Ceratium oriformis n, sp. von der Rückenseite « 8, Ceratium tripos var. curvicornis von der Rückenseite « 9. Ceratium oriformis n. sp. von der Bauchseite « 10. Amphidinium aculeatum n. sp. « « 11. Histrionella setosicauda von der Rückenseite Reich. « 12. Ceratium tripos var. < urvicornis v. d. Rückenseite Seib, « 13. Histrionella setosicauda, ein Stück des Schwanzes Reich. « 14. Ceratium tri^jos var. curvicornis von d. Rückenseite. Seib. « 15. Ceratium fusus var. acus von der Bauchseite « 1(3. Sphaerophrya pelagica n. sp. von der Seite « 17. Ceratium tripos var. curvicornis von der Rückenseite « III. « m. in. « III. in. « I. in. « I. in. « in. in. « I. in. « I. ni. (( I. in. « V. I. « IV. m. « I. I. « vn. in. « I. in. « I. in. « in. ni. « i. Publ. 25. Apr. 1888. A.ucL.del. Ny GrundV.Budaporf*. ' ^J^■. ' 7 ^ Megjelent : január hó lő -éti 188.9. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ ■'r> ít; TERMESZETRAJZI FÜZETEK I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. ' m SZERKESZTI SCHMIDT SÁNDOR. TIZENEGYEDIK KÖTET. HAEMADIK— NEGYEDIK FÜZET. KÉT TÁBLÁVAL. TERMÉSZETKAJZI FÜZETEK ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. Vol. XI Nr. 3-4. |1 JOURNAL POUR ' LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTR.ANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD, EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST. Pubi. I. 15. 1889. T A E T A L 0 M. ï i Lap. XIII. Dr. Daday Jenő. A magyar nemz. Muzenm Álskorpióinak áttekintése. IV. tábla.- — . — — - — — — — — — — 111 XIV. Schmidt Sándoe. Mineralogiai közlemények. 1. Arsenopyrit Szerbiából. 2. A szomolnoki Clancletit kristályairól. 3. A svédországi Beanmontit. V. tábla. __ —1 — - — — — - — 137 XV. Feanzenau Ágoston. Pleiona n. gen. a foraminiferák rendjében és a Chilostomella esimia n. sj).-ről. 5. ábrával ... — . — 140 XVI. Ifj. ScHiLBEESZKY KÁEOLY. A növényi többcsii’ájúság (polyembrionia) újabb eseteiről. 2 ábrával — — — — . — — - US XVII. SiMONKAi Lajos. Boissier «Snpplementuma)) s a magyar flóra — . 156 XVIII. Feivaldszky János. Coleoptera nova ex Hungária .... ... ... ... 159 Helyreigazítás Herman Ottótól ... ... ... ..^ ... ... — 164 Mellékelve a czímlap s a tartalom a teljes kötethez. Bevue. Pag. Dr. E. V. D.ADAY. Uebersiclit der Cbernetiden des nng. National-Mnsenms in Budapest. (Tafel IV.) ... ... ... ... ... — — - --- — — 165 A. Schmidt. Mineralogische Mittheilungen. 1. Arsenopyrit aus Serbien. 2. Claudetit-Krystalle von Szomolnok. 3. Beaumontit von Schweden. (Tafel V.) ... ... ... .... ... ... ... — — -. — — -- 193 A. Feanzenau. Pleiona n. gen. unter den Foraminiferen und über Chilo- stomella eximia n. sp. Mit 5 Fig. ... ... ... ... — ... ... 203 K. ScHiLBEESZKY juii. Ueber neuere Fälle der pflanzlichen Polyembrionie. Mit 2 Fig. ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... 205 Dr. L. SiMONKAi. Boissier’s . «Supplementum» und die Flora A^on Ungarn 212 J. V. Feivaldszky. Coleoptera nova ex Hungária... ... ... .... 214 'Berichtig ivng von Otto Herman ... ... .... ... ... ___ ... ... 214 XI. KÖTET. 1887-88. TEHMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 4. füzet. A MAdYAR NEMZETT YTUZEUM ÁLSKOREKÜNAK ÁTTEKINTÉSE. Dr. Daday jENÖ-töl Budapesten. (IV. tábla.) A magy. nemz. múzeum állattárába évek során át a gyűjtések folya- mában ugyan több termőhelyről kerültek be Alskorpiók, de miután azoknak meghatározásával behatóbban úgyszólván senki sem foglalkozott, a gyűjtött anyag hosszú időn át rendezetlen maradt. Ennek tulajdonítható aztán az, hogy a különböző Alskorpió-nemeket és fajokat 188í2. évig csupán a Bloth- rua spdaeiis Schiöd., Blothrus brcvipcs Eriv. és Chelifer cancroides L. fajok képviselték. Az 188;2-ik évben dr. Tömösváry Ödön a hazai Alskorpiók tanulmányozását kezdve meg, átnézte és meghatározta a muzeum állatgyűj- töményének Alskorpióit is , a melyek aztán a vétel utján megszerzett TöMÖsvÁRY-féle e nemű gyűjteménynyel a rendszeres gyűjteménynek alap- ját vetették meg. Ez évben a m. nemz. muzeum állattáráuak gyűjteményé- ben a Tömösváry Ö. meghatározásai alapján számos hazai termőhelyről a következő Alskorpió-fajok voltak képviselve : ehernes rufeolus 8. Chernes cimicoides Fabr. Chernes Cliyzeri Töm. Chernes scorpioides Hekm. 5. Chernes cyi-neus L. K. Chelifer tegulatus Töm. Chelifer subruber S. Chelifer disjunctus L. K. Chelifer rutilans T. I ( ). Chelifer cancroides L. Chelifer peculiaris L. K. Chelifer De Geeri C. K. Cheiridium museorum Leach. Blothrus minutus T. 15. Roncus lubricus L. K. Eoncus alpinus L. K. Roncus Eucliirus S. Obisium erythrodactylum L. K. Obisium blothrioides T. :2(). Obisium similo L. K. Obisium dumicola C. K. Obisium carcinoides Herm. Obisium sylvaticum C. K. Chthonius orthodactylus Leach. á5. Clitlionius lioterodactylus T. Chthonius trombidioides Latr. (ditlionius Rayi L. K. Blothrus spelæus Schiöd. Blothrus brevijies Friy. A budapesti kir. magy. Természettudományi Társulat a tulajdonába ütött néhai dr. TőMÖsvÁRY-féle ilTv/ríopoda-gyűjteményt a folyó 1888. évben 1 1 Természetrajzi Füzetek. XI. köt. 112 a m. nemz. múzeum állattárának ajándékozva, ezzel együtt tekintélyes számú Álskorpiót is juttatott a múzeum állattárának birtokába. Miután eme Álskorpiók legnagyobb része determinálatlan s így a gyűjteménybe be nem osztható volt, azoknak determinálását kellett végrehajtanom. E munkám folyamában a míg egyfelől számos oly fajt találtam, a melyek a múzeum gyűjteményében eddig nem voltak meg, addig másfelől egészen újakat is, vagy több tekintetben érdekeseket is ismertem fel. És főleg ez volt az indító oka annak, hogy ezen irányú vizsgálataim közzé tételét határozzam el, annyival is inkább, miután ez úton alkalmam nyílik a m. nemzeti muzeum állattárának most már gazdag Álskorpió-gyűjteményét ismertetni s egyik- másik fajnál helyreigazításokat közölni. Mellőzve itten az Álskorpiók orismologiai, anatómiai, embriológiai és biológiai viszonyainak részletesebb tárgyalását, csupán a csáprágókra vonat- kozólag akarok észrevételt s illetőleg helyreigazítást tenni. Az Álskorpiók csáprágóival ugyanis Sïeckek, Simon E., Tömösváey 0. stb. csupán egy fűrészt említenek, még pedig a külső, mozgatható száron. Vizsgálataim azonban arról győztek meg, hogy az összes Alskorpiók csáprágóinak mozdu- latlan belső szárán is van fűrész, mely a szárnak hasoldalán feküdve, fölül- ről nem vehető észre s ez lehetett az oka annak, hogy a korábbi búvárok ezt épen nem említik. A fajok rendszeres beosztását illetőleg ama irányelvekhez csatlako- zom, a melyeket az orismologiai viszonyok alapján Simon E. juttatott érvényre (Les Arachnides de France, Tom. VIL Paris, 1879. pag. 19.) s a melyeknek szem előtt tartásával a m. nemz. muzeum Álskorpióit a követ- kező családokba és alcsaládokba osztom be. Ordo. Pseudoscorpiones , Álskorpiók. A. A csáprágók külső szára f/dlecÍYnl ; a homlok epistoma nélkül. Fám. Cheliferidae Ha.gen. a. Mindenik lábpár trocliantimial. 1. Két szemmel, vagy szemek nélkül, a fejtor két haránt barázdával, a lábak egy tarsus ízzel __ ___ __ juhiam. CheliferiiLae 8m. 2. Négy szemmel, a fejtor egy haránt barázdával, a lábak két tarsus ízzel. Subfam. Garypinviiae Daday. h. A két első lábpár trochantin nélkül .... Subfam. Garypinae Sím. B. A csáprágók külső szára galea nélkül, a lábak szabad trochantin nélkül. Fám. Obisiidae Hagen. G. A homlok éles episíowidval ___ Subfam. Oóisúwue Daday. b. A homlok csenevész epistomaYal, vagy a nélkül. Subfam. Chtlionimae Daday. E táblázat már egymagában is elegendő felvilágosítást nyújt a felöl, hogy mily irányelveket követek az Alskoipiók beosztásánál, de mégis szűk- ségesnek látom pár észrevctel s illetőleg megjegyzÓH tételét. Az Álskorpiókat en, épen mint Simon E. az Arachnoidcák önálló rendjének tekintem, a melynek keretén belül, miként már íIaoen, Stkckeu és utánuk Tömösváry is tévé, két családot különböztetek meg a Simon E.-íéle egy család helyett. Az alcsaládok íelállításánál már Simon E.-t követem azzal a különbséggel, hogy a Ghelifcridae családban a Simon E.-féle Cheliferinae és Oan/jnriar alcsalád között a Govtfpininae új alcsaládot különböztetem meg, az ( H)i- siidae családot pedig az Ohimnae és Ghthoniinae alcsaládokra különítem, a mire elegendő okot látok a külső habitus feltűnő eltérésében, legfőképen azonban a két alcsalád epistomáj áívdk szerkezetében. Fám. CHELIFEKIDAE Hagen. Cheliforinæ Stecker, Zim Kenntniss der Clieruetidenfanna Böhmens. Sit- zungsber. d. math.-naturw. Classe d. kön. Gesellsch. d, Wiss. IS7Í. Cheliferidæ Hagen Hoelen Chelifer in Nordainerica. Zool. Anz. 187í). Nr. di. pag. 100. Cheliferidæ Tömösváry Psendoscorpiones faunæ hungaricæ. Math. term. tud. közi. m. tud. Akad. 18. köt. 1882. A fejtor mellfelé többé-kevésbbé keskenyedik, a homlokon epistoma nélkül. A csáprágók külső szárán galea van. Subfam. CHELIFERINAE Sím. Cheliferinæ Simon E. Loc. cit. p. 19. Cheliferina Tömösváry Loc. cit. p. 183. A fejtoron két haránt barázda van. A potrohszelvények a hátoldal középvonalában osztottak. A lábpárak mindenikén trochantin van, de csak egy tarsus íz. .1. A potroh rövid, többé-kevésbbé kerekded ; a tapogatók aránylag rövidek, de vaskosak, tibiájuk rövidebb a femurnál, de mindig szélesebb. Gén. Chenics Menge. 1. Szemek nélkül ... ... ... ... ... ... ... Subgen. Cherncs Koch. 2. Két szemmel ... ... ... ... Subgen. Kctoceran Steck. /). A potroh megnyúlt, többé-kevésbbé tojásdad ; a tapogatók aránylag hosszúak, vékonyak, tibiájuk oly hosszii, mint a femur, vagy csak kevéssel rövidebb s annál alig szélesebb ; két szemmel ... ... ... ... Gén. Chelifer Geofer. Meg kell itt jegyeznem azt, hogy míg a korábbi búvárolí közül Menge és Koch L. a Ghernes és Ghelifer genusokat öuállóaknak tartották, addig újabban Simon E. a kettőt a Ghelifer genusba egyesíti, melyen belül aztán három csoportot különböztet meg. És miután a két nevezett genus főjelle- mét a szemek léte, vagy hiányzása kepezte, Stecker a test külső habitusá- nak szem előtt tartásával eléggé jogosítottnak érezte magát arra hogy pár 9* 114 Chernes-als^kn, de két szemmel bíró fajból Ectoceras új genust alapítson. Miután nézetem szerint a szem létezése, vagy hiányozása nem tekinthető egymagában véve genuscharakter gyanánt, s miután a Menge és Koch L.-féle Cherncs-genus a test külső habitusában szembeszökő hasonlatosságot mutat a STECKER-fele Ectocerm genus- szál, a kettőt egyesítem s csak mint algenust különböztetem meg; a Chelifer genust pedig, a mely a két előbbi algenus- tól s illetőleg a Chemes genustól a test külső habitusa által is szembetűnően különbözik, önálló genusnak tartom. A Chernes és Chelifer genus meg- különböztetésénél különben Tömösváry Ö. is a Menge és Koch L. felfogá- sát követte s a SiECKER-féle Ectoceras genusba sorolható alakokat ez alapon természetesen a Chelifer genusba osztotta be. Gén. CHERNES Menge. A. Szemek nélküL._ — - — — Snhgen. Chernes. a. A testen ritkán fogazott keskeny és sima szőrök. 1. A tapogatók trochanterjének külső szegélyén egy hegyes dudor van, az olló nyelének szegélyei majdnem egyenesek s az ollószárak a nyélnél rövi- debbek ___ ___ - . — Chernes armatus T. 2. A tapogatók trochanterjének külső szegélyén két tompa dudor van, az olló nyelének szegélyei íveltek s az ollószárak oly hosszúak, mint a nyél. Chernes Chyzei'i T. b. A testen ritkán fogazott keskeny, sima, és bunkós szőrök. 1. A csáprágók galeája két ágú, a tajjogatók 2 — 5 ízén belül hosszúnyelű bunkós szőrök, kívül fogazott keskeny szőrök. Chernes scorpioidcs Hebm. 2. A csáprágók galeája egy ágú. A tapogatók 2 — 5 ízén belül széles, keskeny fogazott szőrök, az olló nyelének külső oldala egyenes, a belső erősen ívelt s az ollószárak majdnem kétszer rövidebbek a nyélnél ___ Chernes cyrneus L. K. var. hungaricus n. var. A tapogatók 3 — 5 ízén belül bunkós, kívül keskeny fogazott szőrök, f A fejtor két barázdája mellfelé ívelt s a tax^ogatók femm-jának belső szegélye majdnem egyenes.., ... Chernes montigemis S. ff A fejtor hátsó barázdája egyenes s a tapogatók femurjának belső szegélye második felében gyengén öblözött. Chernes einiicoides Fabk. c. A testen bunkós és sima szőrök, a fejtor első barázdája közepén mellfelé, a második hátrafelé mélyedt. 1. A fejtor hátsó barázdája ívelt, a tax^ogatók tibiája mindkét oldalán erősen ívelt, gömbölyű, oly széles, mint a milyen hosszú. Chernes lacertosus K. L. 2. A fejtor hátsó barázdája egyenes, a tapogatók tibiájának oldalai gyengén íveltek, majdnem egyenesek és kétszer hosszabb, mint a milyen széles. Chernes ■phaleratus S. /?. Két szemmel ... ... ... ... ... Siibgen. Eetoceras Steck. tt. A testen és tapogatókon fogazott keskeny és sima szőrök. I . A tapogatók tibiájíínak belső oldala pyramisalakii csúcsot képez, az olló külső szára erősen görbült, a femur belső oldala hátsó felében ívelt, a galea két ágú, alapján egyszerű szőrrel ... Cheyveít nodidinianm T. á. A tapogatók tibiájának belső oldala igen gyengén ívelt, az olló külső szára csak oly görbült, mint a belső. ■' A femur belső oldala liiítsó felében öblözött, a galea egyszerű, alapjiín láncsás szőrrel . ... ... ... Chernea hunfjariem n. sp. A femiu* belső oldala egyenes, a galea egyszerű, alapján egyszerű he- gyes szőrrel ... ... ... ... ... ... Chernes hinpanm \i. Xj. h. A testen és tapogatókon bunkós meg fogazott szőrök, a tapogatók tibiájá- nak mindkét oldala egyenlően ívelt, az olló szíírai egyenlően görbültek, a femur belső oldala egyenes, a femur és tibia belső oldala bunkós, külső oldala fogazott szőrökkel, a galea egyszerű, alapján egyszerű szőrrel. Cliernefi maculatus K. L. A korábbi búvárok közül Koch L., Simon E., Stecker A. és Tömös- vÁRY 0. e genus keretén belül néhány oly fajról tesznek említést, a raetyek- nél a testen csupán egyszerű, hegyes szőrök lennének, sőt Tömösváry Ö. ennek alapján az által vizsgált fajokat 1 jainprocherncs — egyszerű, sima szőrű — és Trachyehernes — bunkós szőrű — alnemekbe osztotta. Miután azonban vizsgálataim folyamában egyetlen oly Chcrncs-íuji sem találtam, melynek testén csupán egyszerű, sima szőrök lettek volna s a Tőmösváry- féle typicus példányoknál sem találtam ilyen viszonyt, igen valószínűnek tartom azt, hogy nincs is oly Chernes-fsi^, a melynek testén csupán egyszerű, sima szőrök lennének. Sokkal valószínűbbnek tartom azt, hogy a nevezett búvárok g3'eugébb nagyítással vizsgálva, a keskeny, fogazott szőröket is egyszerűeknek és simáknak látták. 1. Subgen. CHEENES Menoe. a) A testen rithdn fogazott kesheny és sima szövök. 1. Sp. CHERNES ARMATUS Töm. CdieiTies armatus Tömösváry, Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. Term, rajzi fűz. 8. k. 188i. p. 17. Tab. I. Fig. 8., ÍJ. Patria: Aschante (Nyugat-Afrika) 1 db. 811/1.* á. Sp. CHERNES CHYZERI Töm. IV. tábla, 7. ábra. Clierues Chyzeri Tömösváry, A magyar fauna Álskorpiói, magy. tud. .\kad. math. term. tud. közi. 18. k. p. 18(i. Tál). I. Fig. 3 - 5. * NE. A darabszáiu után álló nagy törtszáiuok a luuzeuiii állattár leltárának száiiijai. 116 Tömösváey Ö. leírásában a galeát lapítottnak mondja s ilyennek is rajzolja (1. I. tábla, ő. ábra), míg ellenben én azt hengeresnek találtam. (IV. tábla, 7. ábra.) Patria: Hungária, Déva 14 db, Sinnaikö 1 db. 613/14 — 15. h) A testen i^ithán fogazott Iceskeny, sima és bunhós szőrök. 3. Sp. CHERNES SCOEPIOIDES Hebmann. IV. tábla, 8. ábra. Cberues scorpioides Hermann, Mém. apterol. pag. 116. — Koch L., Ueber- siclitl. Darst. d. europ. Cbernetiden, pag. 8. — Tömösváby, A magyar fauna Álskor- piói. L. c. p. 192. Tab. I. Fig. 13., 14. Cberues affinis Tömösváry, Adatok az Álskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 18. Tab. I. Fig. 10., 11. A Tömösváry 0. leírásának alapjául szolgáló példányok összehason- lító vizsgálata arról győzött meg, hogy a TöMÖsvÁRY-féle Chenies scorpioides és ehernes affinis azonos, a mire nézve különben nyomós bizonyítékot nyújt a tapogatók s egyes ízeiknek, valamint a galeának is teljes hasonlósága. Patria : Hungária, Déva 1 db 613/16, Corfu 10 db 811/7. 4. Sp. CHERNES CYRNEUS L. K. var. hungaricus n. var. IV. tábla, 4., 6. ábra. Chernes cyrueus Tömösváry, A magyar fauna Álskorpiói L. c. p. 194. Tab. I. Fig. 17—19. Fejtora majdnem oly hosszú, mint a mily széles hátsó szegélyén ; mellfelé keskenyedik s a homlokon kerekített. A barázdák élesek, az első mellfelé gyengén ívelt, míg a második egyenes és sokkal közelebb van a hátsó szegélyhez, mint az első barázdához. A fejtor különben gyengén fénylő, finoman szemcsézett és bunkós szőrökkel fedett. (IV. tábla, 6. ábra.) A csáprágók vaskosak s a galea áralakú, külső oldalán öt kis, hegyes nyul- ványkával. (IV. tábla, 2. ábra.) A tapogatók coxája szemcsézett és fogazott szőrökkel fedett; a trochanter valamivel hosszabb, mint a milyen széles, végén felfújt és végső szegélye csipkézett; a femur a vékony nyelecskéböl kiindúlva hirtelen elszélesedik, belső szegélye első ^/s-ában ívelt, azontúl vájt, hátsó szegébe ellenben egész hosszában gyengén ívelt; a tibia majd- nem oly hosszú, mint a femur, de ennél szélesebb, belső oldala első felében erősen ívelt, azontúl kissé vájt, külső oldala pedig egyenletesen és gyengén iveit; az ollónyél majdnem kétszer szélesebb a tibiánál, külső oldala egye- nes, a belső erősen kerekített ; az ollószárak majdnem kétszer rövidebbek a nyélnél, a belső egyenes, míg a külső meglehetős feltűnően ívelt. A tapoga- tók 2 5 ízének belső szegélyén szélesedett, külső szegélyén keskenyedett 117 fogazott szőrök vannak ; ugyanilyenek vannak a lábakon is. A két utolsó lábpár tarsusának közepén kivül egy bosszú, finom, egyenes szőrszál emel- kedik. A potroh hátoldalán bunkós, hasoldalán keskeny fogazott és egyszerű szörök vannak. Színe a fejtoron vörhenyes barnás-sárga, ugyanilyen a potroh is, de valamivel világosabb, a lábakon halvány vörhenyessárga. A tapogatók coxája világos vörhenyes, míg a többi ízek sötét vörhenyesek, majdnem felvetések es erősen fénylök. A potroh hátoldalán a szelvényeken mindkét oldalon egy-egy sötét pont van. Hossza: 4'8 mm. ; tapogatók hossza : 4 mm. Patria : Szent- Márton (Comit. Baranya in Hungária) 1 db 013/17. Tömösváey 0. ez alakot azonosnak tartotta a Chernes cyrneus K. L. fajjal ; miután azonban a rendelkezésemre álló s a Tömösváey leírásához alapúi szolgáló példány több tekintetben eltér a Koch L. és Simon E. által leírt typicus alaktól, indíttatva éreztem magamat a kettőnek elkülönítésére. A törzsalaktól eltér első sorban a fejtor haránt barázdáinak alakja és lefutása által ; a törzsalaknál ugyanis Koch L. és Simon E. szerint a haránt barázdák egyenesek, közepükön megtörtek, még pedig az első elő-, a máso- dik hátrafelé, míg e varietásnál az első barázda gyengén ívelt, a második egyenes és egyik sincs megtörve. A törzsalak tapogatóinak coxája sima, szemcsétlen, egyszerű szőrökkel fedett ; e varietásé ellenben szemcsézett és fogazott szőrökkel fedett; továbbá a törzsalak tapogatóinak 3 — 5 ízén Koch L. és Simon E. szerint csupán egyszerű szörök vannak, míg e varie- tásnál csupa fogazott szörök. Ugyanily viszony van a lábak szőreinél is. 5. Sp. CHERNES MONTIGENUS Sím. Clielifer moutigenus Simon E. Les Arachnides de France. VEL. T. p. 40. Tab. 18. Fig. 17. Simon E. az általa isméid alakok tapogatóinak 4 — -o-ik ízéről a külső oldalon egyszerű szőröket említ, míg az általam vizsgált alakoknál a meg- felelő helyelven keskeny, fogazott szőröket láttam. Ezenkívül Simon E. a fejtor mindkét barázdáját egyenesnek írja, míg az általam vizsgált példá- nyoknál az első ívelt. Hossza: 1'8 — 3‘4 mm. Patria: Déva 3 db 81G/1, Péczel 3)0 db 810,4, Bumunyest 7 db 8 10/3 (Hungária) et? 4 db 810/4. (). Sp. CHERNES CEMICOIDES EAnn. Scorpio cimicoides Fabricius, Entoni. syst. III. p. 43(5. No. !). Chelifer cimicoides Simon E., Les Arachnides de France. Tom. \TI. jiag. 30. Pl. 18. Fig. 1(5. Chernes cimicoides Tömüsváuy, A magyar fauna Alskorpioi. L. c. p. 188. Tab. I. Fig. G — 12. ]18 Patria: Szerencs 6 db, Bereczki 4 db, Sz.-Udvarhely 7 db, Sátoralja- újhely 4 db, Tátra 1 db, Homonna 31 db, Bély 4 db, Sóly 19 db, Kaposvár 1 db, (Hungária) G 13/4 — 13; Sátoraljaújhely 1 db 816/5 (Hungária), Sár- vár 5 db 817/20. c ) Ä testen hunkós és siincv szőrök, a fejtor első önrdzdája közepén mell-, a második hátrafelé mélyedt. 7. Sp. CHERNES LACERTOSUS Koch L. ehernes lacertosus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherueti- deu p. 9. Chelifer lacertosus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. VII. p. 37. PI. 18. Fig. 13. ehernes rufeolus TömösvIey, Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. IG. Nr. 2. A rendelkezésemre álló példányok csupán annyiban térnek el a Koch L. és Simon E.-féle törzsalakoktól, hogy ezeknél a fejtor első barázdája hátra-, a második pedig mellfelé ívelt s közepén mindkettő meg van törve, míg Simon E. szerint mindkét barázda egyenes s csak az első van megtörve. Hossza : 2*8 — 3 mm. Patria : Corfu 2 db 811/3. 8. Sp. CHERNES PHALERATUS Simon E. Chelifer phaleratus Simon F., Les Arachnides de France. Tom. VII. pag. 38. Pl. 18. Fig. 12. Chernes rufeolus Tömösváey, A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 19U. Tab. 1. Fig. 15—16. A Tömösváey leírása ugyan a Chernes rufeohtsm talál, de az e név alatt az ő meghatározásai után a m. nemz. muzeum állattárának birtokába jutott példányok nem egyeznek a róluk adott leírással. Ezek egészen azono- sak a Simon E.-féle phaleraíus-fajjal. Patria : Sóly 6 db, Homonna 1 db, Bereczki 2 db (Hungária) 613/1 — 3. 2. Subgen. FCTOCEEAS Steckee A. 9. Sp. CHERNES NODULIMANUS Töm. IV. tábla, .3., 9. ábra. Chelifer nodulimanus Tömosváet, A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 244. — Adatok az Álskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 26. Tab. I. Fig. 14. Chelifer maarochelatus Tömösváey, Adatok az Álskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 20. Tab. 1. Fig. 12., 13. A TöMösvÁRY-féle, máskülönben részletes leíráshoz sok hozzáadni valóm nincs, de annak egy pár tételét kell helyreigazítanom. Mindenekelőtt ki kell jelentenem azt, hogy a TöMösvÁRY-tele noduJimaum- és macrochcla- /MS-fajok oly nagyfokú hasonlatosságot mutatnak s annyira egyezők, hogy azoknak egyesítését múlhatatlan szükségnek látom, A test szőreit illetőleg Tőmösváry azt mondja, hogy azok egyszerűek, simák, én ellenben mindkét alaknál a test minden részén sűrűbben, vagy ritkábban fogazott szőröket találtam. (IV. tábla, 3. ábra.) A Chehfer noduliinmuisw^V galeáját Tőmös- váry nem ismerteti, míg a ChAifer mocrochr latus- faj csáprágóinak mindkét ágán látott pamatolt végű galeát. Ide vonatkozó vizsgálataim folyamában a míg egyfelől megtaláltam a ChAifer nodidimamis csonka galeáját s annak alakjával és szerkezetével tisztába jöttem, addig másfelől meggyőződtem arról is, hogy a Ghclifer macrochclat usual is, mint a többi Cherueseliuél, csupán a külső ágon van galea s ez épen úgy két ágii, mint a ChAifer nodii- lim.anusé. És valószínűnek tartom, hogy Tőmösváry tévedésére épen a galea ily szerkezete adott okot. (IV. tábla, 0. ábra.) Hossza : 4 — 5'8 mm. ; tapogatók hossza 7 mm. Patria: Dalmatia (?) 1 db 811/8, Sumatra 1 db 81()/ő, Ascbanti 1 db 811/4. 10. Sp. CHERNES HUNGAEICUS n. sp. IV. tábla, 1., 2. ábra. A fejtor vörbenyessárga, mellső fele sötétebb, fölülete finoman és egyenletesen szemcsézett, gyengén fénylő ; a barázdák egyenesek s a má- sodik oly távol áll az elsőtől, mint a hátsó szegélytől. A potrob világos sár- gásbarna, kissé fénylő, a szelvényfelek közepén egy- egy sötét, külső szegé- lyükön egy-egy világos folttal. A csáprágók valamivel világosabb színűek a fejtornál, galeájuk bunkósodva szélesedik csúcsán több fogócskával, alapján pedig lándzsás szőrrel. (IV. tálila, 3. ábra.) A tapogatók sötét vörbenyesek, élénk színűek, fénylők, különösen a két utolsó íz ; 2 — 5 ízük egyenlően szemcsézett, a femur a nyelecskéböl kiindúlva gyorsan elszélesedik, de vége felé kissé keskenyedik, hátsó szegélye gyengén ívelt, mellső szegélye végén gyengén öklözött s csak kevéssel hosszabb a tibiánál; a tibia nyelecskéje rövid, vékony, belső szegélye egyenletesen, de erősen ívelt, a külső ellenben gyengén. Az ollók nyele hosszabb a tibiánál s annál b4-el szélesebb, oldalai majdnem egyenesek; az ollószárak Vs-adnál többel rövidebbek a nyélnél, vaskosak s egyformán görbültek. A tapogatók coxája igen finoman szem- csézett, világos sárgásbarna és fogazott szőrökkel fedett. A lábak febéressár- gák és karmaik egyszerűek. A test és tajiogatók szőrei általában fogazottak. Hossza: 4*5 mm.; tapogatók hossza: 4*5 mm. Patria : Paulis (Hungária Comit. Arad) 1 db 81(1; I I. 11. Sp. CHEBNES HISPANUS K. L. Clielifer hispanus Koch L., Uebersiclitl. Darst. d. europ. Chemetiden p. — Simon E. Les Arachnides de France. Tom. 8. p. 28. Pl. 18. Fig. (3. Patria: ? 1 darab 817/23, valószínű azonban, hogy magyarországi példány. 12. Sp. CHEBNES MACULATUS Koch L. Clielifer maculatus Koch L., Uebersiclitl. Darstell, d. europ. Clieruetiden. p. 30. — Simon L., Les Arachnides de France, ir. 32. Tab. IS. Fig. 9. A rendelkezésemre álló példány a Koch L. és a Simon E. törzsalakjai- tól csak igen kisfokú eltérést mutat. A Simon E. törzsalakjától nevezetesen csak abban különbözik, hogy ennek fejtorán mind a két haránt barázda ép, míg a Simon alakjainál a második barázda közepén mellfelé szög alatt megtört. Hossza: 2‘5 — 3 mm. Patria: Corfu 2 db 811/5. Genus. CHELIFER Geoffroy. A. A tapogatók femurja elkülönült nyelecske nélkül, vége felé fokozatosan széle- sedik, a testen bunkós szőrök, a lábak karmai kis mellékkarommal. Clielifer cancroides L. B. A tapogatók femurja elkülönült nyelecskével, hirtelen szélesedik. a. A testen fogazott szőrök. 1 . A tapogatók femurjának belső szegélye hátsó felében gyengén öblözött. A lábak karmai fésücskével, az ollószárak bá-el rövidebbek a nyélnél. Chelifer peculiaris K. L. ** A lábak karmai fésücske nélkül, az ollószárak oly hosszúak, mint a nyél ___ ___ ___ ___ Chelifer rutilans ^'óM. 2. A tapogatók femurjának belső szegélye egyenes, a lábak karmai fésű nél- kül, az ollószárak valamivel rövidebbek a nyélnél. Chelifer disjunctus K. L. h. A testen bimkós és fogazott szőrök. 1 . A fejtor első barázdája közepén mellfelé mélyedt, a második mellfelé ívelt, közepén hegyes szög alatt hátrafelé tört. A tapogatók femurján belül bunkós, kívül fogazott szőrök, a tibián és ollónyelen mindenütt fogazott szőrök, az ollószárak Vs-dal rövidebbek a nyélnél ... ... ... ... ... ... ... Chelifer subruber Sim. """ A tapogatók femurján belül bunkós, kívül fogazott szőrök, a tibián és ollónyelen fogazott és egyszerű szőrök, az ollószárak oly hosszúak, mint a nyél ___ _ ... ... ... ... Chelifer teçiulatus Töm. 2. A fejtor első barázdája gyengén mellfelé ívelt, bemélyedés nélkül, a má- sodik egyenes, egyszerű, a tapogatók femurjának belső oldalán bunkós, külső oldalán fogazott szőrök, a tibián és ollónyelen mindenütt fogazott szőrök, az ollószárak V4-del rövidebbek a nyélnél. Cheli fer danaus Töm. Iái 1. Sp. CHELIFEK CANCKOIDES L. Acarus cancroides Linné, Fauna Snec. Nr. lílOS. Clielifer cancroides Simon E., Les Arachnides de France. Torn. 7. pag. ád. Pl. 17. Fig. 4., 0. Pl. 18. Fig. á. — Tömösváry, A magyar fauna Álskorpiói. p. 20(1. Tab. I. Fig. 20 — 24. Patrid : Ladomér (Com. Zemplén) 2 db, Déva 3 db (113/22 — 23; La- dány I db S 1(1, 7; Pele 1 db 81 G/8; Sátoraljaiijbely 4 db 81(1/9; Patria? 4 db 387/75; (Plungaria) ? 2 db 817/21 ; Budapest 1 db 817/22. á. Sp. CHELIFEK l’ECULIAKIS Korit I,. IV, tábla, -ő., 10., Iá., 16. ábra. Clielifer peculiaris Koch L., Uebersicbtl. Darstellung d. ourop. Cbernetiden. pag. 31. — Simon E., Aiucbnides de France. Tom. 7. pag. 31. Pl. 18. Fig. 8. — Tömüsváry Ö., a magyar fauna Álskorpiói. p. 201. Tab. II. Fig. 8., 9. A rendelkezésemre állott példányok vizsgálataim eredménye szerint némi tekintetben eltéréseket mutatnak az idézett búvárok által leírt alakok- tól, miért is ezeknek rövid leírását közölni czélszerünek látom. A fejtor első barázdája éles, közepén gyengén mellfelé ívelt, a máso- dik gyenge, egyenes, közepén hegyes szögletben hátrafelé hajlik és közelebb van a hátsó szegélyhez, mint az első barázdához. (lY. tábla, 12. ábra.) A tapogatók fénylők, a femur hosszabb a tibiánál, de csak kevéssel keske- nyebb ; az olló nyele oly hosszú, mint a tibia, de szélesebb ; az ollószárak I'4-del rövidebbek a nyélnél ; a coxa barnásfekete, szemcsézett, hegyesen fogazott szőrökkel fedett. A fejtor olajbarna, hátsó felében világosabb ; a potroli hátoldala sárgásbarna egy-egy sötét i^onttal, hasoldala ugj'auily színű, de világosabb ; a tapogatók zöldes vörheuye.sbarnák, az ollószárak vörhenyesek ; a lábak halvány vörhenyessárgák. Az egész test s a tapogatók minden íze is finoman szemcsézett. A fejtoron és a potroh hátoldalán végük felé kissé szélesedő fogazott, a tapogatók minden ízén végük felé kes- kenyedő fogazott, s a potroh hasoldalán sima és végük felé keskeuyedő sző- rök vannak. (IV. tábla, 5. ábra.) Igen érdekes az általam vizsgált példányoknál az, hogy az első lábpár belső karmán egyenetlenül fogazott fésű van (IV. tábla, IG. ábra), a mely- ről a korábbi búvárok nem tesznek említést, s ezt valószínűleg az alkalma- zott nagyítás gyengesége miatt nem vették észre. Különben találtam oly példányokat is, a melyeknél miudenik lábpár belső karmán volt fésű. Hossza: 2*8 — 3’5 mm. Patria : Sóly 4 db G 13/27 ; Nagymihály 12 db GI3/2(); Beroczki 3 db G1,>, 28; Galambos 2 db G1 3/29 ; Sátoraljaújhely I db G 13», 24; llomoniia 1 db G13/25; Sátoraljaújhely 2 db 81G/1(); Corfu 8 db 81 1,G. Meg kell itt jegyeznem azt, bog}' Tömösváry Ö. a G13/2G, G 13/27, 613/28 és 613/29 számú példányokat Chelifer De (rém Koch L. fajnak determinálta. 3. Sp. CHELIFER RUTILANS Tömösv. Chelifer rutilans Tömösváby, A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 202. Tab. I. Fig. 25—26. Tömösváry Ö., miután valószinüleg csak gyenge nagyitással dolgozott, a testről s a tapogatókról is sima, egyszerű szőröket ír le, míg én ezek helyett keskeny, de fogazott szőröket találtam. Patria: Ponor-Ohába (barlang) 1 db 613/21. 4. Sp. CHELIFER DISJUNCTUS Koch L. Chelifer disjunctus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherneti- den. p. 27. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 27. PI. 18. Fig. 5. Simon E. szerint e faj tapogatóinak ízein egyszerű, sima szőrök van- nak, én azonban keskeny, fogazott szőröket találtam. Ezenkívül az általam vizsgált példánynak első barázdája ép, míg Simon az általa vizsgáltakét közepén mellfelé mélyedtnek írja. Patria ;? 1 db 816/12. Hossza: 2-2 mm. .5. Sp. CHELIFER SUBRUBER Simon. Chelifer subruber Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 30. Pl. 18. Fig. 7. — Tümüsváry Ö., a magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 203. Tab. II. Fig. 12—13. Patria: Piij (Comit. Hiinyad) 1 db 613/ 19, Sóly (Comit. Veszprém) 1 db 613/20. Tömösváry Ö. a 6 1 3/20. szám alatt lévő példányt Chelifer disjmichis Koch L. fajnak determinálta. Közelebbi összehasonlító vizsgálatok azonban engemet arról győztek meg, hogy ez nem más, mint a Chelifer subruber Sím. fajnak egy fiatal példánya. 6. Sp. CHELIFER TEGULATUS Tömösv. IV. tábla, 11., 13., l.ö. ábra. Chelifer tegulatus Tömösváry ü., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. pag. 198. Tab. II. Fig. 5 — 8. Miután vizsgálataim szerint a Tömösváry Ö. leírása nem egészen illik reá a leírás alapjáúl szolgáló példányokra, szükségesnek látom, mint egy belyreigazításképen új leírást adni. A fejtor hosszabb, mint a mily széles, mellfelé fokozatosan keskenye- dik, a homlokon kerekített, mindenütt egyenlően szemcsézett. Az első ba- rázda éles, a fejtor mellső harmadában fekszik, közepén gyengén mellfelé ívelt; a második nagyon halvány, közelebb fekszik a hátsó szegélyhez, mell- felé ívelt, de közepén hegyes szögiben hátra hajlik. A tapogatók coxája igen finoman szemcsézett, gyengén fénylő és sima szőrökkel fedett; a femur belső oldala egyenes, míg a külső gyengén ívelt ; a tibia oly hosszú, mint az olló nyele ; az ollónyél oldalai íveltek s az ollószárak oly hosszúak, mint a nyel. A fejtoron, valamint a potroh hátoldalán fogazott és bunkós, míg has- oldalán fogazott és sima szőrök vannak. A tapogatók trochanterjén bunkós, a femur belső szegélyén bunkós, külső szegélyén fogazott, a tibián és olló- nyelen pedig fogazott és sima, a lábakon végre bunkós, fogazott és sima szőrök vannak. A fejtor vörhenyesbarna, mellső fele sötét, a hátsó világos ; a potroh olaj barna ; a tapogatók vörhenyesbarnák, az ollók sötétebbek ; a csáprágók barnássárgák ; a lábak szennyessárgák. A galea csúcsa három- osztatú, törzsének közepén két kis oldali fogacska van. (IV. tábla, 11. ábra.) Hossza: 3 mm.; tapogatók hossza: "J’H mm. Patria : Borbáthviz 2 db 613/ 18. 7. Sp. CHELIFElí DANAUS Töm. Clielifer danaus Tömösváiiy Ü., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. Íj. c. p. 1*.». Tab. I. Fig. 7. Tömösvárv ü. leirásában a galeát áralakiinak mondja s a tapogatók trochanterjéről és femurjáról elmetszett, a tibiáról és az olló nyéléről egy- szerű hegyes szőröket ír le. Vizsgálataim alapján TÖMösvAiiY-nak ez adatait helyre kell igazítanom. A galea ugyanis nem áralaku, hanem csúcsán há- romosztatú s közelében két mellékfogacska emelkedik. A tapogatók trochan- terjen én bunkós, a femur belső szegélyén bunkós, külső szegélyén keskeny fogazott, a tibián és ollónyelen pedig keskeny fogazott szőröket találtam. Patria : Corfu 1 db, Morea 1 db 811/ 2. Subfam. GAEYPININAE Daday. A csáprágók külső szárán galea van, a homlokon pedig epistoma nincs; a lábak valamennyién trochantin van ; a fej toron a haránt barázda eles és előtte mindenik oldalon ket-két egyforma szem ül ; valamennyi lábon két tarsus íz van. Ezen új alcsalád összekötő kaj^csot képez a Clichjcrinae és Garjipinar alcsaládok között, a mennyiben azáltal, hogy mindenik lábpárán van tro- chantin, a Chclijerinae alcsaládhoz hasonlít, míg az által, hogy a fejtoron csupán egy haránt barázda és négy szem van, a Garíjpinac alcsaládra em- lékeztet. De emlékeztet ez utóbbira az által is, hogy a potrohszelvenyei közül a három első a hátoldalon osztatlan, míg a iJívlifd iiiac alcsaládnál tudvalevőleg mindenik potrohszelvény osztott. Emlékeztet a Ga) ijpuuu alcsaládra végre az által is, hogy a testen és tapogatókon csupán egyszerű, sima és hegyes szőrök vannak. 1^24 Eme új alcsaládnak csak egy nemet ismerem eddig, a kővetkező rövid jellemzéssel, A fejtor mellfelé gyengén keskenyedik, a lábak mindeuikén két tarsus ÍZ van . — — — — — — — ~ - — Garypinus n. gén. Gén. GARYPINUS n. gén. A fejtor a szemek előtt gyengén keskenyedik, a homlokon egyenesre metszett, epistoma nélkül; a halvány barázda a hátsó szegély közelében fekszik. A szemek egymás mellett feküsznek és egyenlő nagyok. A potroh- szelvények a három első kivételével osztottak, A genusnak egyetlen faját ismerem, melynek jellemei a következők. A tapogatók coxája fénylő és finoman szemcsézett; a femur elkülö- nült nyelecske nélkül, hátrafelé szélesedik, de közepén kissé duzzadtabb ; az olló nyelének oldalai majdnem egyenesek, a szárak oly hosszúak, mint a nyél, a galea csúcsa háromosztatú, az areolum kétágú. Garypinus dimidiatus K. L. 1. Sp. GARYPINUS DIMIDIATUS Koch L. IV. tábla, 14., 17., 19., 23. ábra. ?01piiim dimidiatum Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherneti- den. p. 34. Olpium dimidiatum Tömösváey Ö., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. !21. Tab. I. Fig. 6. Olpium semivittatum Tömösváey 0., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 22, Tab. I. Fig. 1 — 2. A Tömösváry Ö. leírásaihoz alapúi szolgáló példányokat beható, össze- hasonlító vizsgálatok tárgyává téve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok lényegekben nem különbőznek egymástól. A testnek és tapogatóknak színe csak halvány árnyalati különbséget mutat, ama sötét pontokat pedig, a melyeknek jelenlétére fektette Tömösváey az Olpium dimidiatum Koch L. és Olpium semivittatum Tömösváey fajok megkülönböztetését, nem talál- tam meg. Vizsgálataim alapján e faj leírását a következőkben foglalhatom össze. A fejtor jóval hosszabb, mint széles, mellfelé gyengén, de fokozatosan keskenyedik és homloka egyenesre metszett. A haránt barázda a szemektől feltűnően távol, a hátulsó szegély közelében fekszik, ívelt. (IV. tábla, 14. ábra.) A szemek kicsinyek, kerekek és nagyon közel feküsznek egymás- hoz. A íejtor hátoldala egyenlően és igen finoman szemcsézett, gyengén fénylő. A csáprágók galeája csúcsán háromosztatú és törzsén mellékfogacs- kák nincsenek. (IV. tábla, 18. ábra.) A tapogatók ízei finoman szemcsé- zettek, egyenlő, sima szőrökkel fedettek ; a femur keskeny nyelecskéböl indulva ki közepéig fokozatosan szélesedik, azontnl egyenlő széles és mind- két oldala egyenes ; a tibia nyelecskéjo hosszú, külső oldala majdnem egye- nes, míg a belső feltűnően ívelt ; az olló nyele a szárak alapján csak kissé keskenyedik, oldalai majdnem egyenesek és majdnem egész hosszában egyenlő széles, általában majdnem kétszer oly hosszú, mint a milyen széles ; az ollószárak rövidebbek a nyélnél, gyengén, de egyformán íveltek. (IV. tábla, 14. ábra.) A potrohszelvényei közül a három első osztatlan, a többi osz- tott. A lábak tarsus ízei közül az első csak fél olyan hosszú, mint a máso- dik; a karmok egyszerűek, de a tapadó (areolum) kétágú. (IV. tábla, 17., lí)., ábra.) A fejtor vörhenyes-, vagy gesztenyebarna s ugyanilyen a potroh hátoldala is, de néha világosabb, néha sötétebi) ; a tapogatók vör- henyesbarnák, de meglehetős világosak ; a lábak szenuyessárgák. Hossza : i2‘5 — 3'2 mm. Patria: Morea 2 db 811/)20., Corfu 4 db 811/19. A 811/120. szám alatt lévő példányokat Tömősváry ü. Olpium dimi- diatum K. L. fajnak határozta s írta le, míg a 811/19. szám alattiakat mint Olpium semivittatum új fajt ismertette. Hogy ezek összetartoznak, azt vizs- gálataim után biztosan állíthatom, de hogy vájjon teljesen azonosak-e a Koch L.-féle Olpium dimidiatiim-mú, azt nem állíthatom határozottan, miután a Kocii L. leírásában sem a fejtor, sem a lábak, sem a tapadó (areolum) szerkezete nincs részletesen ismertetve s a fajnevet csupán azért tartottam meg, mert Tömösváry 0. is ezt használta. Subfam. GAEYPINAE Simon E. Les Ai-aclmides de France. Tom. 7. p. iá. A. A potroh 10 szelvéuynyel ... ... ... Gén. Clteirídium Mkng. B. A potroh 1 1 szelvénynyel. a. A fejtor a szemek előtt feltűnően elkeskenyedik s ezek mögött egy haránt barázda van ; a potrohszelvények a három első kivételével osztottak. Gén. Gariipna K. L. /). A fejtor a szemek előtt alig észrevehetően keskenyedik, haránt barfizda nél- kül, a potrohszelvények osztatlanok ... ... ... Gon. Olpium K. L. GÉN. CHEIIGDIUM Menge. Sp. CHEIlíIDIUM MüSEOllUM Leach. Chelifer muscorum Le.^ch, Zool. Miscoll. III. p. öO. I’l. I iá. Fig. i. Cheiridium museorum Menge, lieber Scheerenspinnen, p. 00. — Simon Fk, Les Arachnides de France p. 43. PI. 18. Füg. 10., áO. — Tomösváky ()., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. àlO. Tab. II. Füg. 1(1 — IS. Patria : Kolozsvár á db (113/30. Gen. GARYPUS Koch L. A. A fej tor a szemek előtt feltűnően elkeskenyedett, mély liosszbarázdával ; a ha- ránt barázda éles ; az areolnm egyszerű ___ ___ Gari/piis minor Koch L. B. A fejtor a szemek előtt észrevétlenül keskenyedik, a liosszbarázda sekély ; a haránt barázda elmosódott ; az areolnm kettős Garyims Jnareolatns Tóm. 1. Sp. GARYPUS MINOR Koch L. Garypus minor Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chernetiden. p. 38. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 46. Patria: Corfu 5 db 811/14. á. Sp. GARYPUS BIAREOLATUS Töm. Olpinm biareolatnm Tömüsváhy 0., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. Loc. cit. p. 23. Tab. I. Fig. 15 — 18. Tömösváry Ö. e fajt az Olpiim genusba osztotta. Tekintettel azonban külső habitusára, főleg pedig arra, hogy fejtorán megvan a haránt barázda, továbbá a potrohszelvények három elsőjének kivételével a többi osztott, indíttatva ereztem magamat arra, hogy e fajt az Olpiuni genus köréből kivegyem s a Garypiis-ha helyezzem át, miután az Olpiiim genusnál, a Simon E. meghatározása szerint sem a fej toron haránt barázda nincs, sem pedig a potroh szelvényei nem osztottak. Patria: Kelet-India 2 db 811/17. Gén. OLPIUM Koch L. Olpinm Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. eiu'op. Chernetiden p. 33. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 49. Sp. OLPIUM PALLIPES Lucas. Obisinm pallipes Lucas, Expl. Alg. Ar. p. 277. Pl. 18. Fig. 3. Olpinm Hermanni Koch L., Uebersichtl. Darst. d. enrop. Chernetiden. p. 37. Olpinm pallipes Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 49. Pl. 19. Fig. 2. — Tömösváky Ö.' a magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 246. Patria: Dalmatia 1 db 816/13.,- Corfu 1 db, Syria 3 db 811/18. Fám. OBISIIDAE Haagen. Obisinæ Stecken A., Znr Kenntniss der Chernetidenfanna Böhmens. Sit- znngsber. d. königl. böhm. Gresellschaft. d. Wissenschaften in Prag. 1874. Nr. 8. pag. 231. Obisiidae Haagen, Hoehlen Chelifer in Nordamerica. Zool. Anzeiger. 1879. Nr. 34. pag. 4Ü0. Obisiidæ Tömösváky Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 213. 127 A fejtor vagy egész hosszában egyenlő szeles, vagy l)edig mellfeló szé- lesedik ; a homlokon epistoma van ; a csáprágók galea nélkül ; a lábak közül csak a két utolsón van elmosódott troehantin, a két első láhparon három, a két utolsó páron két tarsus íz van csupán. A testet mindenütt, valamint a tapogatókat és lábakat is csupán egyszerű, sima szőrök fedik, a melyek vagy mind egyenlő hosszúak, vagy pedig rövidehbek és hosszabbak. A fejtor haránt barázda nélkül, a potroh szelvényei osztatlanok. 8ubfam. OBISIINxlE Daday. A fejtor egész hosszában egyenlő széles ; a homlokon jól fejlett, há- romszögalakü epistoma van. Gén. OBIöIÜM Leach. Obisium Leach, Zool. Miscell. III. — Simon E., Les Ai-aclmides de France. Tom. 7. p. 51. A fejtor oly hosszú, mint a mily szeles, vagy jóval hosszabb ; a potroh I I szelvényből áll ; a fejtoron vagy két, vagy négy szem van, vagy pedig egy sincs ; az első két lábpár első tarsus íze hosszabb a tibiánál, míg a két utolsóban sokkal rövidebb. A. Szemek nélkül ... ... ... ... ... ... ... Subgen. Blothrus Schiöd. 7). Két szemmel . . ... ... ... ... ... ... ... Subgen. /xo/ícas Koch L. C. Négy szemmel .. ... ... ... ... ... ... ... Subgen. Obisium Lbach. A korábbi búvárok igen nagy súlyt fektettek a szemek számára s ennek alapján az említett három alnémet önálló genusoknak tekintették, míg Simon E. valamennyit az Obisium genusba foglalta össze, a melynek keretén belül aztán a szemek száma után három csoportot különböztetett meg. A szemek számát s illetőleg azoknak hiányát magam sem tekintem oly jellemnek, a melynek alapján a máskülönben egy typusú állatalakokat külön genusokba kelljen osztani, a könnyebb áttekinthetés végett mégis szükségesnek láttam a három algenus megkülönböztetését. a) Szelnek iiélkiíl. Subgen. BLOTHIiUS Schiödte. Blothrus ScmöDTE, Specimen faunæ subterraneæ. Obisium Simon E., Los Arachnides de France. Tom. 7. p. (17. .1. A tapogatók tibiája elkülönült nyelecsko nélkül, hátrafelé fokozatosan szélese- dik ; az ollónyél oldalai majdnem egyenesek... ... Obisium spcJacus Scinöo. /I. A tapogatók tibiája elkülönült nyelecskével, hátrafelé feltűnően szélesedik, az ollónyél oldalai meglehetős íveltek.. ... Obisium hrevipes Faiv. TerméiszeLt\ijzi Füzetek. XI. köt. JO 1. Sp. OBISIUM SPELAEUS Schiodtb. Blothrus spelæus Schiödtb, Specimen fannæ subterraneae. Patria: Carintbia (Adelsberg) 1 db 811/9.; 2 db 816/14. á. Sp. OBISIÜM BKEVIPES Feiv. Blothrus brevipes Feivaldszky L, Jellemző adatok Magyarország faunájá- hoz, p. 223. — Feivaldszky I., Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. M. tud. Akad. math. term. tud. köziem. III. köt. p. 38. — Töbiösváey Ö., A ma- gyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 234. Tab. IV. Fig. 8 — 10. Blothrus minutus Tömösváey 0., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 235. Tab. IV. Fig. 1 1—13. Patria: Bibarmegye (Fericsei barlang) 3 db 88/15. ; Mebadia 2 db 613/31. Tömösváry Ö. a Blothrus brevipes Friv. és Blothrus minutus n. sj?. megkülönböztetésénél első sorban és legföképen azt emeli ki, bogy a Blotli- rus brevipes Friv. alaknál a tibia belső szegélyén szemölcsszerű dudor van, mig a Blothrus minutiisnál ez hiányzik. Miután a mindkét fajnak leirásá- boz alapúi szolgáló példányokat behatóan vizsgáltam, arról győződtem meg, hogy a míg egyfelől a Tömösváry 0. által a Blothrus brevipes Friv. tibiájá- nak belső szegélyéről említett dudor nem létezik, addig másfelől arról is meggyőződtem, hogy a két alak teljesen azonos. h) Két szeimnel. Subgen. EONCUS Koch L. Koncus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chernetiden. p. 44. — Tömösváry 0., A magy. faun. Álskorpiói. L. c. p. 214. Obisium Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 63. A. A tapogatók femurja fölül és belül meglehetős dímván szemcsézett, a tibia nye- lecskéje rövid ... ... ... ... ... Obisium lubricum K h. B. A tapogatók femurja sima, a tibia nyelecskéje hosszú. Obisium alpinum K. L. 3. Sp. OBISIUM LUBEICUM K. L. Koncus lubricus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. eimop. Chernetiden p. 44. — Tömösváey Ö., A magy. fauna Álskorpiói. L. c. p. 215. Tab. III. Fig. 1 — 4. Obisium lubricum Simon E., Les Ai’achnides de France. Tom. 7. pag. 63. PI. XVin. Fig. 22. Patria : Mebadia 7 db, Déva 8 db, Sz.-Márton 3 db 613/32 — 34.; Viborlát 2 db, Sinnaikö 3 db, Beszkédbegy 4 db 613/35 — 37.; Mehádia 3 db 613/38.; Corfu 32 db, Morea 14 db 811/21.; Zágráb 2 db 816/15.; Rumunyest 15 db 816/16.; Déva 1 db 816/17.; Patria? 28 db 816/18.; Divic 4 db 816/19.; Podsused 1 db 816/21.; Corfu 1 db 816/20. 129 Tömösváry Ó, a 013/OÖ — 37. cs G 13/38. szám alatti példányokat más Eoncus-ïîijoknak determinálta, még pedig az elsőbbeket Roncm alfx'nuí^ K. L., az utolsót Jioncus eucJin'us Sím. fajnak, a mi, természetesen, tévesnek bizonyult. 4. Sp. OBISIUM ALPINUM Kocii L. Roncus alpinus Kocn L., Uebersichtl. Darstellung d. ourop. Chernetiden, p. 4G. — Tubiüsváky ()., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 217. Tab. 111. Fig. 7. Obisium alpinuin SiMt)N E., Les Arachnides do France. Tom. 7. p. 05. PI. IS. Fig. 24. Patria : ? 2 db 81(3/22. c) Mégy szemmel. Subgen. OBISIUM Leach. Obisium Koch L., Ueborsiclitl. Darstell, d. europ. Chernetiden, p. 52. — Tömösváhy ()., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 21!>. .1. A tapogatók femurja fokozatosan szélesedik. a. A tapogatók tibiájának belső oldala egyenes, az ollószi'irak jóval hosszabbak a nyélnél, a tibia majdnem négyszer hosszabb, mint széles. Obisium praecipuum Sim. h. A tapogatók tibiájának belső oldala ívelt, nem egészen 3-szor oly hosszú, mint széles. 1 . Az ollószárak hosszabbak a nyélnél. * A tapogatók femurjának belső oldala egyenes. a. A csáprágók külső ága dudor nélkül, a femuron nagyobb kiemelke- dések __ ... Obisium validum li. 1j. ß. A csáprágók külső ágán dudor van, a femur egyenlően szemcsézett. Obisium simile K. L. A tapogatók femmjának belső oldala doml)OS a közepén ; a csáprágók külső ága dudor nélkül ... ... ... Obisium cephalouicum n. sp. 2. Az ollószárak oly liossziiak, mint a nyél, a femur belső oldala egyenes, finoman szemcsézett, a csáprágók külső szára dudorkával. Obisium carcinoides Herji. B. A tapogatók femurja egyenlő széles. a. A tapogatók tibiája rövidebb az olló nyelénél. 1 . Az ollószárak oly hosszúak, mint az olló nyele. Az olló nyele mindkét oldalán ívelt Obisium dumicola K. C. Az olló nyelének külső oldala majdnem egyenes. Obisium dumicola K. C. var. nitidum n. var. 2. Az ollószárak jóval hosszabbak a nyélnél. Obisium erijthrodaetylum K. L. b. A tapogatók tibiája oly hosszii, mint az olló nyele. 1. Az ollószíirak hosszabbak a nyélnél .. Obisium museorum K. C. 2. Az ollószárak rövidebbok a nyélnél ... Obisium manicatum K. L. c. A tapogatók tibiája hosszabb az ollónyéhiél, az ollósziirak majdnem 2-szer hosszabbak az ollónyélnél... ... ... .... Obisium niacrodactyl um n. b\). 10- 130 5. Sp. OBISIUM I'KAECIPUUM Simon. Obisium præcipimm Simon E., Les Araclinides de France. Tom. 7. p. 50. Obisium blothrioides Tömösváky Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c, p. "224. Tab. III. Fig. 9., 10. Patria: Szelistye 1 db 396/1875. ; Mehadia 3 db 613/48.; Enmunyest 3 db 816/55.; ? 1 db 816/56. Tömösváry Ö. a mehadiai 613/48. szám alatti példányokat írta le az Obisium blüthrioidcs n. sp. név alatt. Ezek azonban valamint nem külön- böznek semmiben a többi számok alatti példányoktól, épen úgy nem külön- böznek a Simon E. Obisium praecipuum fajától, minek alapján én a kettőt egyesítem. 6. Sp. OBISIUM VALIDUM Koch L. Obisium validum Koch L., Uebersiclitl. Darstellung d. eiu-op. Cliernetiden, pag. 56. Patria: Homonna 2 db, Varannó 2 db 613/55., 59.; Zágráb 3 darab 816/29.; Somlyó-Ujlak 1 db 816/30.; Sárvár 1 db 817/24. Tömösváry Ö. a homonnai és varannói 613/55., 59. szám alatti pél- dányokat Obisivm sylvaticimi fajnak determinálta. 7. Sp. OBISIUM SIMILE Koch L. Obisium simile Koch L., Uebersiclitl. Darstellung d. europ. Cliernetiden, p. 58. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 58. Tab. 19. Fig. 1 1., 19. Patria: ? 1 db 816/52. E faj Tömösváry munkájában is le van írva, de az ennek határozott példányok más fajoknak bizonyúltak. 8. Sp. OBISIUM CEPHALONICUM n. sp. IV. tábla, 22. ábra. A fejtor oly hosszú, mint a mily széles, sötét vörhenyes színű. A hom- lok epistomája rövid, hegyes. A szemek kissé kiemelkedtek, a mellsők na- gyobbak a hátsóknál s egészen a fejtor mellső zugában feküsznek, egymás- tól különben majdnem oly távol állanak, mint a mekkora átmérőjük. A potroh sötét vörhenyesbarna, majdnem fekete, erősen fénylő, épen mint a fej tor is, a mely hosszú, fehér szőrökkel fedett. A csáprágók vörhenyessár- gák, törzsük feltűnő vaskos s a külső száron dudor nincs. A tapogatók zöl- desvörhenyesek, világos színűek ; a femur vége felé feltűnően szélesedik, mellső szegélye gyengén ívelt, hosszú szőrökkel fedett, a hátsó közepén gyengén öklözött és rövid szőrökkel borított ; a tibia nyele hosszú, vékony, két szegélye máj dnem egyenletesen ívelt ; az olló nyele oly hosszú, mint a tibia s a szárak, mint a nyél ; az ollószárak különben meglehetős vaskosak és íveltek. A lábak zöldessárgák. Hossza : 3 mm. Patria : Cephalonia 1 db 811/11. Különösen jellemző e fajra a tapogatók tibiájának alakja és szerke- zete, a mi által a többi Obisiiuu íajoktól eltér sa Uoacus subgenus (tlpinuM- fajára emlékeztet. 9. Sp. OBISIUM CARCINOIDES Heum. Übisium carcinoides Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. bC». Pl. 10. Fig. 8. Patria : Varannó 1 db, Vlegyásza 4 db, Bártfa i2 db, Nagy-Mihály 10 db 013/ 55 — 59. ; Simontornya 1 db 810/23.; Lucski 3 db 810,24.; Divic 1 db 810/25.; Podsnsed 1 db 816/20.; Patria? 1 db 810/27.; Dalma- tia 1 db 810/28. A 013/55 — 59. szám alatti példányokat Tömösváry Ö. a Koch L. dol- gozata nyomán übisium sylvaticumnak determinálta. Összehasonlító vizs- gálataim alapján azonban én ezeken a Simon E. által leirt Übisium carci- n aide sszel azonosoknak találtam. 10. Sp. OBISIUM DUMICOLA Kocu C. Obisinm dumicola Koch C., Deutschlands Crust. Myiáop. und Áradni. 2. Taf. I. — Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chernetiden, pag. 02. — Simon E., Les Ai-achnides de France. Tom. 7. p. 55. Tab. 10. Fig. 0. Patria: Tokaj 2 db 013/39.; Marosvásárhely 1 db 013/'42. ; Gerbe- nyék 1 db 01 3/41 . ; Szádellö 1 db 013/50.; Bártfa 19 db 013/40., 43.; Bártfa 17 db 013/51.; Sátoraljaújhely 3 db 013/52.; Sóly 1 db 013/53.; Sz.-ülyka 1 db 013/54.; Patria? 02 db 810/33.; Szvinyicza 1 db 810/31.; Simontornya 3 db 810/32.; Pop Iván 1 db 810/34. A 013/39., 613/40., 013/41., 61 3/42., 013/43. szám alatti példányo- kat Tömösváry übisium eriithrodactyluin K. L., a 013/51., 013/52., 013/53., 013/54. számok alattiakat pedig übisium carcinoides Herm. fajnak deter- minálta s ugyanily nevek alatt írta is le, a nélkül természetesen, hogy az illető fajok jellemei eme példányoknál feltalálhatók lennének. OBISIUM DUMICOLA Koch C. var. nitidum n. var. IV. tábla, M. ábra. Az egész test s a tapogatók is fénylők. A fejtor sötétbarna, gyengén vörhenyesbe játszó ; a potroh hátoldala sötét olajliarna ; a tapogatók vörhe- nyesek, egyszinüek ; a lábak sárgásak. A szemeli közel feküsznek egymás- hoz, nemkülönben a fejtor csúcsához is. A tapogatók femurja a nyelecsketől kezdve gyorsan elszélesedik, majdnem egyenlő széle.s, mellső szegélye köze- pén túl ívelt, hátsó szegélyének közepe gyengén öklözött ; mellső és hátsó szegélyén nagyobb szemcsék sora emelkedik s ezekből a mellső szegélyen hosszabb, a hátsó szegélyen rövid szőrök erednek. A tapogatók coxája sima és fénylő. Az első lábpár tarsus ízei egyenlő hosszúak. Hossza : 2*8 — 3 mm. Patria : Sinnaikő 5 db 013/46. Tömösváry Ö. ez alakot Ohisíim eriith’oclactyliirrinak határozta. 11. Sp. OBISIUM ERYTHEODACTYLUM Koch L. Obisium erythi’odactylum Koch L., Uebevsichtl. Darstellung d. eur. Cher- netiden, p. 63. Patria: Corfu 14 db 811/10.; Tokaj 2 db 816/40.; Zabkova 3 db 816/47.; Patria ? 20 db 816/48.; Berzászka 2 db 816/49.; Máramaros 3 db 810/50.; Podsused 4 db 816/51.; Szentkirály-Lehota 1 db 817/25. 1“2. Sp. OBISIUM MUSCORUM Leach. Obisium muscorum Koch L,, Uebersiclitl. Darstellung d. europ. Cherneti- den, p. 64. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 54. Pl. 19. Fig. 6., 10., 14. Patria : Gerbenyék 1 db 613/41.; Galambos 4 db 613/44.; Mehádia 12 db 613/45.; Torna 10 db 613/47.; Szorenist 1 db 613/64.; Divic 3 db 810/38.; Patria? 42 db 816/39.; Zabkova 17 db 816/40.; Sátoraljaújhely 6 db 816/41.; Berzászka 4 db 814/42.; Fiume 1 db 816/35.; Zágráb 2 db 816/36.; Bumunyest 1 db 816/37.; Zágráb 3 db 810/43. Mehádia 3 db 816/44.; Corfu 2 db 816/45.; Syria 1 db 811/12. A 613/41. szám alatti, valamint a 613/44., 613/45., 613/47. számok alatti példányokat Tömösváry Ö. Obisium erythrodactylum fajnak deter- minálta. 13. Sp. OBISIUM MANICATUM Koch L. IV. tábla, 2.5. ábra. Obisium manicatum Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chernetiden, pag. 61. Patria : Szvinyicza 1 db 816/53.; Berzászka 1 db 816/54. A rendelkezésemre állott példányolv csak abban különböznek a Koch L. leírásától, hogy a tapogatók ollónyele és tibiája igen finoman szem- csézett s az ollónyél és tibia élénkebb vörös ; a femur belső oldalán hosz- szabb, külső oldalán rövidebb szőrök emelkednek. Hossza : 3*3 mm. 14. Sp. OBISIUM MACRODACTYLUM n. ap. IV. tábla, 26. ábra. A fejtor oly hosszú, mint a mily széles, sötét vörhenyesszínü. A hom- lok epistomája rövid, hegj^es. A szemek kissé kiemelkednek, egyenlő na- gyök, egymástól oly távol állanak, mint a mekkora átmérőjük. A potroh sötét vörhenyesbarna, majdnem fekete, erősen fénylő, épen mint a fejtor is. A csáprágók vörhenyessárgák s a külső száron kerekített dudorka van. A tapogatók zöldes vörhenyesek, világos szintiek ; a femur nyelecskéje igen rövid, alig észrevehető s maga a femur egész hosszában egyenlő széles, belső oldala egyenes, hosszabb szőrökkel fedett, a külső ellenben közepén öklözött és rövidebb szőrökkel borított; a tibia hosszabb az olló nyelénél, nyelecskéje keskeny, rövid, míg törzse meglehetős vaskos, belső oldalán erősebben, a külsőn gyengébben ívelt ; az olló nyelének belső oldala erősen, a külső gyen- gébben ívelt; az ollószárak kétszer hosszabbak a nyélnél, aránylag vékonyak és meglehetősen íveltek. (Tábla, 9. ábra.) Hossza : 3 — 3‘5 mm. Patria : Mehádia 2 db G 13/49.; Corfu 1 db 816/57. Subfam. CHTHONIINAE Daday. A fejtor raellfelé szélesedik, a homlokon az epistoma csenevész, s a homlok a csáprágók között fogazott. Geii. CHTHONIUS Koch C. Chtbonin.s Kocn C., Deutschlands Arachn. Myrop. et Crust. X. — Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Cheruetideu, p. 47. — Simon E., Los Arachnides de France. Tom. 7. p. 09. Heteroloplius Tömösváry ü.. Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. i24. A fejtor jóval hosszabb, mint a mily széles hátsó szegélye, a potroh 1 1 szelvényből áll ; a fejtoron vagy két, vagy négy szem van ; a két utolsó lábpár első tarsus íze sokkal rövidebb a másodiknál. A. Az olló nyelén a külső szár alapján bemélyedés. CJitJwnim tetrarJielafus Preyss. B. Az ollónyél bemélyedés nélkül. a. Két szemmel ; a tapogatók femurjának belső oldala egyenes, a csáprágók külső ága dudor nélkül — Clitlioniua diophtJtalmUíi n. sp. h. Négy szemmel. 1 . A szemek kicsinyek, kerekek. A szemek egymás mellett állanak, a tapogatók femurja mindkét olda- lán gyengén öblözött .. . , . ... CJitJioniuíi niteiifi Töm. A szemek egymástól oly távol állanak, mint a mekkora átmérőjük ; a tapogatók femurjának belső oldala közepén gyengén felfújt. (ditJionius (luttii/cr Töm. 'i. A szemek nagyok, tojásdadok , egymástól oly tfivol fdlanak, mint a mekkora átmérőjük; az olló nyele alig észrevehetően szemcsézett. ( ’litliovim n>ilin(Iartt/Iuíi Lkach. A korábbi búvárok a Clilliomn.s genus összes fajainál a fejtor homlok- szegélyét egyszerűnek és simának írják le, tehát az epistomának még csőké- 134 vényei nélkül is ; sőt Tömösváky Ö, állítása szerint pár exoticus fajnál az epistoma helyén bemélyedés van, a mely körülmény neki alkalmat nyújtott volt a Heterolojúus uj genus felállítására. Vizsgálataim alapján ellenben én arra az eredményre jutottam, bogy sem a Chthonms Koch C., sem a Hete- rolophus Töm. genus fejtorának bomlokszegélye nem egyszerű s az utóbbié egyáltalán nem öblözött, hanem az Obisiinae alcsalád epistomája emelke- déshelyének teljesen megfelelő helyen, kis mértékben báromszögalakú, sza- bad csúcsán fogazott, epistomaszerű kiemelkedés van, melytől jobbra és balra, a csáprágók felé fokozatosan rövidülő s majd teljesen elenyésző fogacs- kák sora emelkedik. (IV. Tábla, 20. ábra.) E körülmény volt oka annak, hogy a míg egyfelől, a test egész habi- tusának tekintetbe vétele mellett a Chthoniiis genust elválasztottam az Ohi- siinae alcsaládtól s a Chthoninae új alcsalád körvonalozását láttam szüksé- gesnek, addig másfelől a Tömösváey Ö.-féle Heterolophus genust egészen elejtem s a Chthoniiis K. C. genus synonymjének tekintem. l.Sp. CHTHONIUS TETRACHELATUS Preyssl. Scorpio tetracbelatus Preyssler, Verzeichn. Böhmischer Insecten. Nr. 59. Pl. 2. Fig. F. Cbthonius trombidioides Koch L., Uebersicbtl. Darstl. d. europ. Cberueti- deu, p. 49. — Tömösváry Ö., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. pag. 238. Tab. 5. Fig. 9—12. Cbthonius tetracbelatus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 7ü. Pl. 19. Fig. 18. Cbtbomus beterodactylus Tömösváry 0., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 241. Tab. 5. Fig. 1., 2. Patria : Sinnaikö 1 db 613/61.; Mebádia 1 db 613/62.; Corfu 2 db 811/13.; Sátoraljaújhely 1 db 816/60. Tömösváry Ö. a 613/61. szám alatti példány után különböztette mega Chthoniiis hcterodactylus új fajt; vizsgálataim folyamában azonban én nem tudtam megtalálni azt a jellemet, a melyet Tömösváry a faj megkülönböz- tetésénél feltűnő Charakter gyanánt emlit, azaz a tapogatók mozgó szárának a belsőnél ^/4-eddel való rövidségét. És miután e tekintetben ugyanazt a viszonyt találtam e példánynál, a melyet a Chthonius tetrachelatusnál ma- gam észleltem és Simon E. is említ, indíttatva éreztem magamat a két faj- nak egyesítésére. A többi számok alatti példányok TöMösvÁRY-nál Chthoniiis trombidioi- des Latr. név alatt szerepelnek. ± Sp. CHTHONIUS DIOPHTHALMUS n. sp. IV. tábla, 21., 27. ábra. Egész teste halványsárga, kissé barnásba játszó; a csáprágók szárai- nak csúcsa vörbenyes s a külsőn dudor nincs. A fejtor szegélyei egyenesek s a páratlan, nagy, kiálló szem oly távol áll a mellső zúgtól, mint a mekkora átmérője. A fejtort erőteljes szőrök fedik, a csáprágók törzse pedig kis tüskékkel borított. A tapogatók íemurja vége felé gyengén szélesedik. A külső ollószáron egyenes, a belsőn pedig hátrafelé tekintő fogak emel- kednek. Hossza : 2 mm. Patria: Mebádia 2 db 61B/(')3. Tömösváry Ö. e példányokat Chthonim Uayi K. L. fajnak tekintette ; a melynél azonban négy szem van. :i. Sp. CHTHONIUS NITENS Töm. Heterolopbus uitens Tömösváry Ö., Adatok az Alslcorpiók isineretébez. L. c. p. :25. Tab. I. Fig. 5. Patria : Brazília (San Paolo) 1 db 811/ lő. 4. Sp. CHTHONIUS GUTTIGER Töm. IV. tábla, i20. ábra. Heterolopbus guttiger Tömösváry ü., Adatok az Al.skorpiók ismeretéhez. L. c. p. Tab. I. Fig. 3 — 4. Patria : Brasilia (San Paolo) 3 db SIP 15. Az előbbi fajtól különösen abban különbözik, hogy epistomaszerü bomloklemeze mellett nincsenek mellékfogacskák. .5. Sp. CHTHONIUS ORTHODACTYLUS Leacii. Obisium ortliodactylum Lrach, Zool. Miscell. III. p. 51. Pl. 141. Fig. á. Clitliouius ortliodactylus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 73. — Tömösváry ü., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. à3ü. Tab. 5. Fig. 3 — S. J\itria : Déva 24 db <) 13/00.; Budaiiest 1 db 01 3/GO. ; Déva 4 db 8 1 0/58. ; Divic 1 ilb 8 1 0/59. Mint e fajra jellemzőt és érdekeset, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a fejtor epistomaszerü lemezkéje valamennyi példánynál hiányzik s ennek helyén csupán apró és egyforma fogacskák vannak. * * * A magy. nemz. múzeum állattárának Alskorpió gyűjteménye tehát ez idő szerint 43 fajhói és 2 új varietásból áll. A íajok között van 4 új. A pél- dányok száma pedig meghaladja a 750-et s ezek között az exoticusokkal szemben a hazaialvé arán3’’talanúl nagyobb. A IV. TÁBLA MAGYAEÁZATA. 1. ábra. Chernes (Eetoceras) hungaricus n. s]). fejtor és tapogató ;20-8zor na- gyítva. « « « « u. sp. galeája Reich. Oc. I. Obj. 7. 3. « ehernes (Ectoceras) nodulimanus Töm. szőrei E. Oc. I. Obj. 7. 4. « ehernes cyrneus S. var. hungaricus galeája. R. Oc. I. Obj. 7. 5. « Chelifer peculiaris K. L. szőrei R. Oc. I. Obj. 7. 6. « ehernes (Ec^tocer as) cyrneus S. var. hungaricus fejtor és tapogatója !20-szor n. 7. « ehernes Chyzeri Töm. galeája R. Oc. I. Obj. 7. 8. « ehernes scorpioides F. galeája E. Oc. I. Obj. 7. 9. « Cherries (Ectoceras ) nodulimanus Töm. galeája R. Oc. I. Obj. 7. 10. « Chelifer peculiaris K. L. galeája R. Oc. I. Obj. 7. 11. . « 'Chelifer tegulaPus Töm. galeája R. Oc. I. Obj. 7. 12. « Chelifer p>eculiaris K. L. fejtor és tapogatók 20-szor nagy. 13. « Chelifer tegulatus Töm. fejtor és tapogatók 20-szor nagy. 14. « Gary pinus dimidiatus K. L. fejtor és tapogatók 20-szor nagy. 15. <( Chelifer tegulatus Töm. femnrjának szőrei a tapogatókról R. Oc. I. Obj. 7. 10. « Chelifer pecidiar is K. L. első lábának belső karma. R. Oc. I. Obj. 7. 17. n Garypinus dimidiatus K. L. karmai. E. Oc. I. Obj. 7. 18. « « « K. L. galeája. R. Oc. I. Obj. 7. 19. " « « K. L. 4-ik lába 100-szor nagyítva. 20 « Chthonius guttiger Töm. homlokszegélye. R. Oc. I. Obj. 7. 21. « Chthonius diophthalmus n. sp. liomlokszegélye. R. Oc. I. Obj. 7. 22. « Ohisium cephalonicum n. sp. fejtora és tapogatója 20-szor nagy. 23. « Garypinus dimidiatus K. L. 2-ik lába 100-szor nagy. 24. « Ohisium dumicola K. C. var. nitidum fejtora és tapogatói 20-szor nagy. 25. '( Ohisium manicatum K. L. fejtora és tapogatói 20-szor nagy. 26. « Ohisium macrodactylum n. sp. tapogatója 20-szor nagy. 27. « Chthonius diophthalmus n. sp. fejtora és csáprágói 100-szor nagy. MINEKALOGIAI K()ZLEMÉNYEK. Schmidt Sándor- tói Budapesten. (V. tábla.) 1. Arsenopyrit Szerbiából. A megvizsgált darab a magyar királyi földtani intézet gyűjteményéből való, hová a «Lntu Strana tárna kitöltéséből, Szerbia» jelzéssel került. Egy sericitszerü töltelék darab ez, melyen közönséges Pi/rit kristályokkal meg fekete vaskos Sjthaleriital vannak együtt az Arsenopyrit kristályai. Pyrittel kevert Sphalerit rét van alúl s ennek tetején láthatók a számos igen fényes Arsenopyritek, melyek legnag^nbb mérete legföljebb nehány milliméter. A kristályok a szokott helyzetben tekintve oszloposak, tetejük igen lapos, úgy hogy első nézésre a hasist véljük látni. Fig^’elmes vizsgálat kideriti azonban, bog}" csekély vertikálistengely-metszésü formák, dómák végezik a kristályokat. A termetet meg a tapasztalt összes formákat az Á'. tabla 1. rajzán látni, mely utóbbiak sora, a nagysággal fogyó egymás- utánban a következő : m . {1 10} . ooP *a . {0.1.24} . h24Poc . [OlG} . ^/ 6poc c.'OOl}. OP A megjelölt két brachydómát az Arsenopyritnél még nem tapasztalták. A tetőt rendesen az a . {0.1.24} formálja, melynek lapjai a kisebb tengelyivel egyközesen vonalosak, a mint ez az Arscnoppát kristályainál megszokott dolog. A . [01 G} lapjait csak némelykor látni, a melyek rendesen simák; a básist csak mint ritkaságot figyelhettem meg. A jirisma lapjai fényesek ug}^an, de nem simák teljesen, a vertikális tengelylyel egyközes vonalkák és egyenetlenségek a tükrözést megrontják. A legtöbb kristály egyes, de elvétve ikerkristályokra is akadni, milyent az Y. tábla 2. rajza láttat. Az ikerlap az [101} ennél és a két kristály tel- jesen keresztül nőtt egymáson. A kristályok mérehát a lapoknak sokszoros tükrözése folytán csak tágabb határokkal lehetett kideríteni, a mint a követő táblázatból látszik, melyben n — a. megmért (dek száma, ± d = az egyes méretek közép eltérése, k = a mért kristályok száma. 138 obs. n k cale. m : m' = (1 10) (ITO) = 68° 55' 20 0 1 5 * m : ß = (110) (016) = 83 47 7 — 3 1 * ß : ß' = (016) (0T6) = 22 26 2 — 11 2 22 = 4' 4 a a = (0.1.24) (0.1.24) = 6 22 1 . 1 5 34 54 a : ß = (0.1.24) (016) = 8 7 2 32 1 8 14 35 ß : C = (016) (001) = 8 44caca 3 1 37 1 11 2 2 : m ikerszög = 91 24 4 22 1 90 40 12 A megvizsgált Arsenopyrit vegyi természetét Loczka József mnzeumi vegyész derítette ki, a ki erről más alkalommal fog beszámolni. Velem köz- lött adatai nyomán ezen Arsenopyrit százalékos egybeszerkesztése a kö- vetkező : Fe ... ... ... ... ... ... 34.58 As ... ... ... ... ... ... 42.38 Sb ... ... ... ... ... ... 0.14 S ... ... ... ... ... ... 21.71 Zn ... ... ... ... ... ... 0.46 Oldhatlan ... ... ... ... ... 0.22 99.49 A majdnem fél százalék Zn a Sphalerit hozzá keveredését árulja el, ámbár az elemzésre használt materiális igen gondosan megválogatott volt, a melyben kézi nagyítóval a setétebb színe folytán feltűnő Sphaleritot nem tapasztaltuk. Az imént közölt form9.i adatokból végezetül ezen szerbiai Arsenopyrit- nél a tengelyek aránya : a:ő:c^0.686: 1 : 1.170. A megvizsgált darabot Böckh János magyar királyi földtani intézeti igazgató úrnak köszönöm, a mit megemlíteni igen kellemetes kötelességem. 2. A szomolnoki Olaudetit kristályairól. Dr. Szabó József egyetemi tanár úr igen érdekes közleményéhez,* melyben a Szomolnokon bányaégés folytán 1883-ban termett Glaudctit-ei megismerteti, folytatásúl az ASu2 ezen physikai változatát az egyetemi ásvány-gyűjtemény kiváló szép darabjain megvizsgáltam. A szomolnoki kristályok eredésük következtében az ásványok közé valók és bár vegyi természetüket dr. Szabó József úr kétségtelenül kiderí- Földtani Közlöny, 18. 1888. p. 1 — 5. és 49 — 51. tette, szükségesnek Ítéltem még a mennyiségi elemzést is, tekintve azon következményekre, a melyek ezen kristályok megvizsgálásának eredményei- ből folynak. Az elemzésről Loczka József barátom fog annak idején beszá- molni. A szomolnoki Claudetit kristályok víztiszta vagy halvány sárgás, oly- kor szürke vékony lemezkék, igen aprók, némelykor nagyobbak, szalaghoz hasonlítanak. A lemezkék síkjával egyközesen kitünően hasíthatók, egyéb- ként elannyira lágyak, hogy könnyen meggörbülnek, liendesen papirvéko- nyak, mint nagy ritkaság azonban egy kisebb darabon valamivel vastagabl) (ca 0.3 kristályok termettek. A lemeczkéken nagyítóval finom, egy irányú vonalazást tapasztalni, a mely vonalakkal egyközesen a táblák szélén igen keskeny, bágyadt tükrözésü lapokat figyelhetni meg. Ezen lapokhoz egy másik laj)sor szegődik még a lemezek határolásában, mely utóbbinak tükrö- zése kifogástalan. Nagyjában ezen kétrendbeli lapsorozat az, mely a lemez- kéknek határt szab. A kristályok fénytörési tehetsége meg kettős fénytörése tetemes. Setét helyzetű Nicolok között akkor sötétednek meg, mikor az említett vonalkák az egyik vagy másik Nicol derékmetszésétöl a fehér fényben mintegy 6° szöggel térnek el. Az optikai vezérirányok tehát a táblákon a formai elemekhez mérve nem szimmetriásak, a mi, egybevetve nevezetesen az egy irányú kitűnő hasadással, megbizonyítja, hogy ezen kristályok nem a három-szim- metriás csoportba valók, ezek nem rhombos kristályok. A szomolnoki Claii- detit egyszimmetriás csoportbeli kristályokkal termett. A Claudetitnak pontosabb ismeretét Geoth *-nak köszönjük, ki az 1867-ben Freiberg mellett (Halsbrückner kohó) támadt kristályokat vizs- gálta meg és azoknak rhombos szimmetriáját taglalván, az meg Sb^y O-i ásványaiban az isodimorphia egyik legalkalmasabb példáját mu- tatta meg. Legújabban jelent azonban meg Des Cloizeaux egy dolgozata, ** a melyből kiderül, hogy a Claudetit kristályai nem rhombosak, hanem az egyszimmetriás rendszerbe valók. Des Cloizeaux tapasztalatait a szomol- noki kristályok is igazolják, a melyek oly megfelelők, hogy a Claudetit for- mai és optikai sajátságait azokon az eddigi adatoknál kimerítőbben nyomoz- hattam. A kristályokat úgy értelmezem, hogy elhelyezésök a térben Groth rhom- bos szabásával megegyező maradjon. A táblácskák lapja, egyúttal a kitűnő hasadás iránya a szimmetria sík, az azon tapasztalható vonalozás a verti- * Ueber die Isodhuorpliie der arseiiigen- und der autiiuouigen Säure. Pogg. Alin. 137, 186!), p. tli. Note sur la foriuc clinorlionibicpie et les caractères opticpies de l'acide arsé- nieux prÍ8inati(|ue. Extr. des Coinpt. rend, des séances de l’Acad. t. CV ; séance du 1 1 juillet 1887, Paris. 140 kalis tengely irányát szolgáltatja, a kristályok mellső oldala pedig az, mely felé a szimmetria sikon a vertikális tengelytől csak néhány foklíal eltérő optikai vezérirány hajol. Ezen elhelyezésnek megfelelően a szoinolnoki Claii- detit kristályokon a következő formákat tapasztaltam : a . (100) . oo Jr oo -t-s . (130). oo P3 b . (010) . ŰO CX3 *t . (l.lü.O) . oo i?10 d. (lül). ß oo r • (üli). P oo (loi). dp oo J d . (021) . '^P oo p. (110). oo P 0 . (111). —P ;ií2o} . oo 0 • (Tll). p Összesen 1 forma, melyekből a három megjelölt új, míg a többieket részint Groth, részint Des Cloizeaux már ismerték. Ezen formákat az V. tábla 9. rajzán a gömbprojekczión találni, ugyanott a 3 — 8. rajzok a kristályok termetét láttatják. A 3. rajz perspektivás képe az egyszerű kristá- lyoknak, a 4. és 5. rajzok a szimmetria síkra egyenesen projektálva az optikai vezérirány megjelölésével a leggyakrabban található táblácska- meg szalagformájú kristályokról tájékoztatnak; a 6. rajz ugyancsak a szim- metria síkra projektálva a gyakori ikerkristályok képe, a melyeknél az a. {lOO] , oo í* oo az ikerlap ; végre a 7,, 8. rajzokon a ritkább, többszörösen kombinált kristályok egyenes projekcziója a vertikális tengelyre normális síkra látható. Ez utóbbi kristályok mérete a szimmetria síkon egyre-másra 1 vastagságuk pedig mintegy 0.3 ; mondhatnám ezek voltak a leg- vastagabb kristályok, mert általában véve papirvékonyak a táblácskák. Ezen vastagabb kristályok közül nehányat isolálni sikerűit úgy, hogy a tetőző lapok hajlásai nem változtak meg, a mit a kitűnő hasadás meg a kristályok lágysága folytán megvallani csak bajosan sikerűi. A tetőző lapok keskeny voltuk daczára is igen jól tükröznek, úgy hogy a hajtásokat tükrözési gonio- méterrel jól megmérni lehetett. A vékony táblákon, egyszerűeken úgy mint ikerkristályokon másrészt a határoló lapok hajtásait a mikroskoppal mér- hettem meg, úgy hogy a szomolnoki Claudetit kristályok formai méreteit a következő táblázatban áttekinthetni. Megjegyezhetem, hogy itt n = mért élek vagy repetálások száma. P d — az egyes mért hajtások közép eltérése és Jc = a megmért kristályok száma. obs. n + d k calc. b :b' = (010) : (OTO) = 179° 43' 6 3 O co b : y ^ (010) : (011) = 71 i2 5 — 11 ^2 * b :o ^ (010) : (111) = 75 48 9 — 16 O O * b : a (010) : (100) = 90 S2 0 — 34 1 90 o o 11 67 6 7 — 15 1 68 2 58 Hl obs. t) +d k calc. b :r = (010) : (130) = 50 31 10 — 35 3 51 7 47 b :s (010) : (130) = 30 3 :l — 1 4 1 30 35 37 b : t = (010) : (I.IO.O) IT 33ca 3 11 1 13 56 6 b : d — (010) : (lOD = OO 3 1 1 00 — b : d (010) : (031) 55 3 1 • . 1 55 30 50 b :// = (010) : (Tll) • = 74 43 5 — 6 3 74 .50 36 h :q (010) : (101) 00 33 ca 3 — 31 1 00 — r : 0 (011) : (111) = 37 34 3 — 3 3 * r : a (011) : (100) 85 48 3 — 36 1 86 15 40 0 : a (111) : (100) = 48 34 3 — 8 1 48 51 40 0 : d = (111) : (031) 40 17 8 rep. — 1 1 40 33 ,58 r -0 = (011) : (111) = 40 6 3 rep. — 3 1 10 30 38 d : r (101) : (011) = 43 14 5 rep. — 3 1 43 30 31 c : d = (001) : (101) 37 33 (iiiikr.) 4 — 30 3 38 46 56 a : d = (100) : (101) — 47 34(iiiikr.) 3 — 8 3 47 16 — a : c (KJO) : (001 ) = 85 3 4 (luikr.) 1 1 86 3 56 a' : q = (TOO) : (Tol) = 53 13 (uiikr.) 4 — 34 • > o 51 50 q : C (Tol ) : (001) 43 34 (iiiikr.l 3 — 41 3 43 6 30 Látható, hogy a mérés és számítás legnagyobb eltéréséi a prisma öv adatai meg a mikroskópos méréseknél a c:d hajlásban vannak, míg a többi értékekben a megegyezés elegendő. A nagyobb eltérések oka az illető lapok tökéletlenségében gyökerezik, mi a prismáknál a kristályok vékonysága meg kivált egymás mellé sorakozásuk folytán előre látható volt, a c:d élnél pedig a c irányának bizonytalanságából eredt. A megjelölt kiindulási értékekből következik még : a:b:c = 0.4ü40 : 1 : 0.3445, d = 86° 2' 56". A szimmetria síkban tapasztalható optikai vezérirányok közül a kisebb optikai rugósságnak megfelelő a vertikális tengelytől, mint megemlitettem csak egynéhány fokkal tér el. Az eltérés foka pontosabban : 5° 36' (+ 16'), Na, ikernél mérve, 4 kristályon 5° 3' (+ 58'), Na, egyesnél, 3 kristályon. A szimmetria síkon konvergáló poláros fényben az úgynevezett hyper- bolás görbéket látni, megfelelően avval, hogy az optikai tengelyek sikja a szimmetria sík ; a görbék középpontja a látási tér közepével egybe esik. A középvonalakra normális irányú lemezek metszését is megkisérlettem, a mi a kristályok elsorolt sajátságai folytán igen ügyes-bajos munka volt. A kisebb optikai rugóssági tengelyhez sikerült a készítmény, úgy hogy az itt látható optikai tengelyek hajlását megmérhettem. j\Iikroskóppal nézve leve- gőben a tengelypontok már nem láthatók, a látási tér szélein valamivel 142 távolabb vannak, a tengelyek nyílását azért én a Methylenjodidban mértem meg, ez pedig a kővetkező volt : 65° 21', + 3', 8 mérés. Na, 22° C. 66° 14', + 6', 4 mérés, Li vonal, 25.5° C. A dispergálás tehát p > v és ha ez a szög valóban az optikai tengelyek hegyes szöge, akkor a kristályok optikai karaktere positiv, a mint Quarz- ékkel meggyőződni lehet. A másik középvonalra normálisan metszett leme- zeim egyike sem volt alkalmas a láttat homályossága folytán az optikai ten- gelyek másik nyílásának megmérésére. A Quarz-ékkel természetesen az ellenkező viselkedést tapasztalni itt, de az interferencziás kép Methylen- jodidban sem vált határozottá, úgy hogy a tengelypontokat kétségtelenül nem ismerhettem meg; a nyílás, melyet itt a bizonytalanban mértem, methylenjodidban Na fénynél mintegy 103° középszámban. Megjegyezhe- tem még, hogy a Claudetit optikai tengelyeinek nyílásáról eddig biztos ada- tot nem ösmertünk, mert a vékony és lágy kristályokból a megfelelő leme- zek kimetszése alig sikerűit. Des Cloizeaux megemlített munkájában az optikai tengelyek nyílásáról csak annyit közöl, hogy az igen nagy, a BEETEAND-féle Újabb mikroskóppal csak a látási t'''r szélein látni a gyűrűket. Az optikai orientálást egyébként Des Cloizeaux- val teljesen megegyezően tapasztaltam. Azon formai elemek azonban inkább csak megközelítők, melyeket Des Cloizeaux közöl ; összesen 8 külön adat az, nehány az én méréseimmel egybevetve a következő : obs. Des Cl. b :p ^ (010) : (110) 67° 30'— 67° 42' a :d = (100) : (101) = 47 50 (mikr.) a' : q — (100) : (TOl) = 52 8 (mikr.) b :g = (010) : (Î11) -= 75 51 —75 40 b :q = (010) : (TOl) = 88 55—88 35 0 :d = (111) : (101) = 13 57 0 : o' = (111) : (111) = 27 46 obs. S. 67° 6' 47 24 (mikr.) 52 13 (mikr.) 74 43 00 22 ca 14 12 (átszámítva) 28 24 (átszámítva) Ezen adatokat Des Cloizeaux a DEBEAV-féle kristályokon nyerte, a melyek többnyire egyesek és formáik : 6 . [OlOj . OO 'P ÜO p . |110j . oo _P d . [101 j . — P oo q . (101) . P oo 0 . [111). - P .^.[Tll). P A freibergi meg a PASTEUE-fele O3 kristályok azonban Des Cloi- zeaux szerint ikrek, úgy formálva, mint én a szomolnoki kristályoknál (V. tábla, 6. rajz) tapasztaltam és ez bizonyára hozzájárult a Claudetit egy- szimmetriás természetének eltakarásához, annyival inkáhl), mert a mint láttuk a formai sőt optikai viszonyok is a rhombos szimmetriától csak kisebb mennyiségben térnek el. Grotii idézett munkálatában egy kristályról már iiiegjegyzi, hogy az a piramisok egyenlőtlen nagysága folytán monoklinos tekintetű, hozzá teszi azt is, hogy az egyes kristályokon nyert mértekek sok- kal inkább elterök, mintsem a lapok tükrözéséből gondolni lehetett. A ver- tikális tengelyre normálisan metszett lemezen is az interferencziás láttat határozatlan volt, úgy hogy a tengelyek nyílásának pontosabb mérése nem sikerűit; az optikai tengelyek szögét Grotii ca 9()°-nak adja. Mindezen dolgok úgy, mint azok a sajátságos brachypiraraisok is más világításuakká válnak, ha tudjuk már, mikép a frcihenji kristályok is egyszimmetriás ikrek. A látszatra különös és bonyolódott most egyszerű viszonyra válik és a mennyire Groth dolgozatából következtetni lehet, a freibergi kristályoknak rhombos szimmetriára vonatkoztatott formái az alábbiakra változnak ; rhomb. egyszimm. a OO 7^ CXD (100) OQ p oo b [uio) , oo OO (010) OO p oo c [1.0.14;. l/l2 P oo (001) 0 p r (1.14.14) . Pl 4 (011) p OO 0 . '111' P (111) — p p (110). ■oo P (110). oo p m . (410) . oo 7^4 (410) oo p p (450) . oo P^/‘2, (450) oo p ^/•2 V . (ISO). oo p.5 (150). oo p 5 }} . ;i7il. 7 Pl (171). 7 p 7 a . (1.48.1 áj . 4P4S (041 ; 4 p OO ß . (I.á4.1áj . 4 P44 (041) 4 p OO Ha jiedig Groth méréseiből az alábbi három adatot kiindulásúl veszszuk : a : 0 (100) : (111) 4S° 41' (red. ért.) h :o = (010) : (111) -- 75 38 h \ y ^ (010) : (011) = 70 49 akkor a freiberoi kristályok tengelyaránya lészen : a: b:c = 0.4488 : 1 : 0.3500, yí = 83° 44' 54". A mi pedig a Slhik, és üy módon megbolygatott isodinior- phiáját illeti, okvetlenül további vizsgálatok feladata marad, hogy az . Ksj ( A^- nál a rhombos, a Sb., ^ pedig az egyszimmetriás, joggal várható physi- kai változatokat nyomozza. Termrszetrnjzi Füzetek. XI. ^ ^ 144 3. A svédországi Beaumontit. Azon figyelemre méltó svédországi kőzetdarabok egyikén, melyeket dr. SzÁDECZKY Gyula úr a magyarhoni földtani társulat 1888 áiirilis 11-iki gyűlésén megismertetett, a közökben egy sárgás színű ásvány igen apró kristályai termettek. A darabon isolálva alig lelni néhány apró, legfölebb 3 hosszú kristályt, a melyek négyszöges kombináláshoz hasonlók, négy- szöges oszlop egy ahoz tartozó piramissal a tapasztalható formák. A kristá- lyok igen jól hasadnak az egyik oszlopos lappár irányában, a mi megbontja a tetragonosnak vélt szimmetriát. Bunsen-lángban igen megduzzadva köny- nyen olvadnak és hólyagos üveggyöngyöt nyerni, sósav tökéletlenül bontja el és mindezek a próbák úgy mint a közlendő további adatok megbizonyít- ják, hogy ez az ásvány egy zeolith, névszerint a Beaumontit, vagyis a Heulan- ditnak azon változata, mely eddig csak Baltimore-nál (Maryland, Jones’ s Falls) egy amiDhibol-palás kőzeten, az iigynevezett tlaydenit társaságában volt lelhető. A darab a Mien tó partjáról, Svédországban, származik és ezen svéd- országi Beaumontit kristályok formái: b . (OIO). oo B oo, egyúttal a kiváló hasadás iránya s ezért gyöngyös fényességű; 6‘.[00l].0P, mely rendesen gömbölyödött és több egyes kristály nem teljesen egyközes összenövése foly- tán zavart felületű; 7n . {HOj. ooP, s. (TOl }. Poo, t. ( 101 1. — PoOj a mely utolsó három forma lajjjai együttesen a látszatos tetragonos piramist láttat- ják. Az V. tábla 10. rajza perspektivás képe, all. rajz pedig a szimmetria síkra projektált tekintete ezen kristályoknak. A mért hajlásokat az alábbi táblázatból látni, egybevetve a Heidandü adataival, mely utóbbiakat Des Cloizeaux munkájából* vettem. obs. 1. kr. V. + d obs. 2. kr. n + d Heiilanclit b : C = (010) : (001) = 89 D 0 1 91° 49' 3 _°44' 90°—' b : wi = (0 1 0) : ( 1 1 0) = 67 (i 3 1 5 65 10 1 . 68 2 b :b' = (010) : (OTO) = 184 21 1 . 180 — m : t =(110): (101) II 39 2—19 32 44 nd:s =(T10):(T01) = 34 31 2 1 7 34 35 1 . 33 7 c : t (001) : (101) = 64 13 1 63 40 O II = 67 — 1 67 21 1 . 66 — o o II = 48 9 1 50 20 Látni való, hogy ezen Beaumontit kristályok hajlásai kivált mind azon szögeknél, melyek á szimmetria síkkal mérettek, mennyire ingadozók. Az * Mamiéi de Minéralogie. I. p. 42.5. Paris, 1862. ok nemcsak a lapoknak tökéletlen tükrözése, hanem egyúttal az is, mikep a kristályokon többszörös ismétléseket tapasztalni. Az 02)tikai sajátságokból e kristályok kettős íénytörése csekély, az optikai tengelyek sikja normális a szimmetria síkra és majdnem egyközcs a (010) : (001 ) éllel. A szimmetria síkon látható tengelykep nyílása tetemes, úgy hogy mikroskópban a tengely- 2)outok már nem láthatók ; a közé2)vonal a legkisebb rugósság iránya, tehát lia egyúttal az első középvonal is, akkor a kristályok karaktere positiv. Az optikai tengelyek nyílását a monobrom-napbtalin-ban próbáltam megmérni, de a láttat annyira homályos volt, hogy a mérési adat bizonytalan (ca 71° Na fényben). Azon néhány mérési adat mellé, melyeket eddig a Beaumontitról ösmerünk, nem véltem ‘fölöslegesnek, ha a haitimore \ kristályoki )ól néhá- nyat megmérek, annyival inkább, mert a magyar nemzeti Muzeum gyűjte- ményében egy kiváló szép darab van ez eredeti helyiségről. Ezen a kristályok látszatra igen íenyesek és jól tükrözők, de a mérés csakhamar meggyőz, mikép ezek is sokszorosan ismételt kristályok ; a legsimábbnak tetsző lapo- kon is többes reflexeket tapasztalni. Egyikén a legalkalmasabb kristályoknak a következő hajtásokat nyertem : c : 6- = (001) : : (101) Beaum. obs. = Gü° 17' Heulandit. r.()° — ' c : : ( == (001) : : (101) = G2 ibő G3 50 h : m — (010) ; : (110) 6() 1-9 —07 :18 GS 2 m : ; t = (110) : : (101) = 3)2 -23 32 14 : : .s = (1 10) : : (TOl) =: 33 5 33 7 Látni való tehát, hogy a Beaumontit meg Heulandit hajlásai nem annyira mások, hogy tekintve mindkét ásványnál, de kivált a Beaumontit- nál a pontosa))!) mérések akadályait, a mértékbeli különbséget e két ásvány elkülönítésére elfogadhatnék. A baltimore- i Beaumontit kristályok optikai orientálása meg saját- ságai megegyezők a Heulanditéival, a különbség a Beaumontitnak jóval nagyobb nyílású teugelyszöge meg azon viselkedése a melegítés hatása foly- tán, melyet W. Klein * újabban tai)asztalt. Mindezek azonban alig tekint- hetők fajta- külöul)ségnek, a melynek kipuhatolásához egyébkent a Bc‘au- montit újabb elemzése is kívánatos. Budapest, k. m. tud. egyetemi ásványtani intézet. Groth’s Zeitschrift für Kryst. !*, 1884, p. H-). 146 PLEIONA N. GEN. A FOEAMINIFERÁK RENDJÉBEN ÉS A CHILOSTOMELLA EXIMIA n sp.-röl. Franzenau AcosTON-tol Budapesten. (5 ábrával.) Budapesten a régi krisztinavárosi temető DNy. sarkával szemközt, az útnak kiszélesítése folytán feltárt budai márga foraminifera-faunáját tanul- mányozva, találtam egy meszes héjú alakot, mely a lagenidák mostanig ismertetett al-családjai — Brady * értelmében — egyikébe sem sorolható be megerőltetés nélkül. A héj két kamrából van összetéve, egy majdnem gömbalakú embryo- nalis kamrából és egy-egy irányban összelapítottból, melynek két egy síkban fekvő karja az előbbit a hosszabb irányban félig körülfogja, azaz rajta ül. A kamraválasztó vo- nal a két kamra között ez által ívalakú. A fiatalabb kamra felső részében egy kerek át- metszetű, meglehetős hosszú csővé zsugorodik össze. Egyközesen a növési iránynyal, a héjat hat borda díszíti, kettő a felső kamra laposabb részének közepén és meghosszabbításában a kezdő kamrán, a többi négy az elsőkhöz sy- metriásan állva ezeknek mindegyik oldalán. Valamennyien a héj alsó részén egy rövid központi tüskében egyesülnek. A héj magassága 0*5 mm. Alakunk első tekintetre főként a Linguliiia d'Orb. genus alakjaira emlékeztet, miután ezeknél is a héj rendesen csak nehány kamrából van összetéve, de ezen alakoknál a fiatalabb kamrák minden irányban egyenle- tesen nagyobbodnak, a miénknél ellenben a fiatalabb az egyik irányban lényegesen kisebb dimensiójú, mint az öt megelőző. A nyílások is elütök. A most ismertetetté a lagenidák, nodosariák (dentalinák) egynémelyikéhez hasonlít, a Lingulina d'Orb.-hoz tartozóké ismeretesen résalakú. Némely frondicularia vagy amphimorphina kezdő részéhez a hasonla- * Brady. Report on tire Foraminifera collected by H. M. S. Cliallenger during the Years 1873 — 76. Report on the scientific results of the voyage of H. M. S. Chal- lenger. London 1884. Zoology. — Vol. IX ; p. 69. Élűiről nézve. Oldalról nézve. 147 tosságot is meg kell említeni, így a gömbölyű embryonalis kamrát, valamint az egyik oldalt összenyomott fiatalabbat, csak hogy itt is a nyílás egészen eltérő úgy az elsőtől, mint az utóbbitól. Ettől távolabb áll, mint a másiktól, mintán a nodosaria- (dentalina-) szerű rész a miénknél teljesen liián_yzik. Ezen, egy határozott tengeri lerakodásból származó alaknak a Plnotui genus nevet adom {Pleione = Oceanus leán^’a). Eddig csak egy példányt sikerűit találnom, melyet az egész fauna leírása alkalmával PLEIONA PKINCEPÖ N. SP. név alatt fogok felsorolni. * Ugyanazon lerakodásban találtam a gyakori Chilostomella oeoidea Pss., a kevésbbé gyakori Ch. Gzjzeki Pss. mellett még egy harmadik faj nehány példányát is, mely külsejére élénken emlézkeztef sőre, de a melynek alakjára egy Pvzeha: Nieder-Hollabrunni mokból ismertetett hasonlít, mety azonba tekintetekben alakúi vol áll. Ez ideig az idetartozó alakok nyílása mindig egy a héj hosszirányára merőlegesen álló résnek Íratott le. A szóban levő alakoknál helyzete hasonló - képen olyan, csakhogy alakja eltérő, a mennyiben ez kerek, az enyémnél' azonkívül még egy kis kiemelkedésen ül. Ezen előfordulások által a Chilostomella genus diagnosisa megválto- zik, mert a nyílások ismertetésénél ezeket résalaküaknak vagy kerekeknek fog kelleni említeni. * Ezehak. Die Foraminiferen des kieseligen Kalkes von Nieder-Hollabrnnn und des Melettainergels der Uingel)ung von Bruderndorf in Niederösterreicb. Annalen des k. k. naturliistorischen Hofinuseums. Bd. III, p. ^58. Taf. XI, Fig. 1. ]48 A NÖVÉNYI TÖBBCSmÁJÚSÁG (POLYEMBBYONIA) ÚJABB ESETEIBŐL. Ifj. ScHiLBERSZKY KÁROLY-tól Budapesten. (2 ábrával.) Tudvalevő dolog, hogy a virágos növények magvai rendesen egyetlen egy csirát (embryo) rejtenek magukban, mely csirának legfiatalabb, legkez- detlegesebb állapota, alapképlete (Anlage) az embriózsáknak legtöbbnyire a magrügynyílás felé néző oldalán elhelyezett, megtermékenyült petesejt. Ha már most a fejlödöttebb magrügyben vagy a teljesen kiképzödött magban két vagy több csirát találunk, ezt a rendellenes állapotot töhhcsirájúság (poly- embryonia) névvel jelölik a növények kórtanában (teratologia). Ez az egy magban levő két vagy több csira többféle, egymástól eltérő módon keletkez- hetik, melyek azonban a következő három fötípus alá sorozhatók : 1 .) két vagy több csira fejlődhetik a magrügy magános embriózsákját körülvevő hizoiiyos sejteknek sarjadzása által ; 2.) egy magrügyben az emhriózsákok száma egy- nél íöóó lehet, melyek mindegyikében egy-egy csira keletkezhetik; 3.) egy embriózsákban ecjynel több — leginkább két — petesejt van némelykor és ezek mindegyike csirává fejlődik. Az első tipusnál adventiv úton, a többiek- nél pedig megtermékenyített petesejtekböl, ezeknek vagy az embriózsákok- nak számbeli gyarapodása által keletkeznek a fölös számú csirák. A második típusra közönségesen ismeretes példa gyanánt szolgálhat a fagyöngy mag- rügye két embriózsákkal.'** Két embriózsákot láttam egy rendellenes virágú pipacsvirágban (Papaver PJiœas L.), melynél a porzólevelek pisztillódiája folytán, ez utóbbiakon létrejött magrügyek egyikében volt a két, egymástól egészen elkülönített embriózsák a nucleus szövetében. A pij)acsnak ezen mag- rügye ekkor még a megtermékenyülés előtti stádiumban volt. Ezen esetnek részletes ismertetését más alkalomra halasztóm, most csak az említett tényre szorítkozom. Nem egészen érdektelen, hogy — habár rendellenes fejlödésű — mindazonáltal oly természetes családba tartozó növényen figyelhettem meg Előadatott részben a Kir. Magy. Termttud. Társulat 1887. évi inárcz. 16-áu tartott szaküléséu. ** N. J. C. Müller; Botanik, II. Baud, tí. 4(Jlä; Hofmeister: Beitr. z. Kenntu. d. Embiyobild. der Pflanzen. 14.0 ezt a jelenséget, mely a keresztes-virágnak családjához közel rokon és a mely- ről polyembryoniai észleleteket már Tulasne tett. A Papaveraceæ magiáigyek heliatübl) tanulmányozása s fejlődési körülményeiknek pontosabb vizsgálata alkalmasint jobban fogja megvilágítani az itt rejlő viszonyokat. Fejlődéstani szempontból megkülönböztetendők tehát az vfcizi, azaz megtermékenyült petesejtekből keletkezett csirák (2., 3.) az adventiv úton létrejöttéktől (1.). Egyes természetes családoknál kivételképen a rendes esettől eltérőleg, így a Cijcas-íé\ék és Conifera valamint az Aurantiaccac Asclepiadeae egyes tagjainál igen gyakran nem egy, hanem ennél több, egészen tökélete- sen kifejlődött és további fejlődésre képes csira van egy magban ; a több- csirájúság ezeknél is kivételes, de azért többé-kevésbbé normális állapotnak tekinthető. Megjegyzendő azonban, hogy az imént felemlített növénycsopor- tok nem egyféle polyembryoniai típus szerint képezik a fölös számú csirákat. Vannak még egy harmadik kategóriába tartozó virágos növények, t. i. olya- nok, melyeknél a magban kifejlődésre jutott egynél több csira aránylag véve ritkább s fejlődéstani szempontból tekintve tisztán abnormális, teratologiai jelenség. Ebbe az utóbbi csoportba nagyrészt angiosperm növények tartoznak, azoknak kizárásával, mel3^eknél a többcsirájúság csaknem rendesen vág}' leg- alább a legtöbb esetben fordul elő, milyenek a narancs, Funkia, Notboscor- don, Coelebogyne stb. magvai. A többcsirájúság a többi angiosperm növénynél midazonáltal még sem lép fel olj^an ritkán, mint a hogy gondolnék, habár ezekkel szemben a Coni- fera-csoportban uralkodóbb és állandóbb, sőt a gymnosperm növényekre eg,y- általában, könnyen belátható okoknál fogva igen jellemző, mondhatnám tipikus is.* A következőkben csakis az angiosperm növén3^eknél előforduló polyembiyoniai esetekre szorítkozom. Eddigelé összesen 40 természetes családba és 03 nembe tartozó 77 növényfajnak és fajváltozatnak magvában lig3^elték meg a többcsirájnságot.** Legismeretesebb il3^enféle eset a narancsnak magvaiban észlelhető, mélynél a többcsirájúság aránylag igen gyakori ; rendszerint 3 — 4 csira van egy mag- ban ; 1 00 földbe vetett narancsmag csírázás után a következő eredményt adta : Csirák száma eg;s' magban : 2 •> 4 r, ^ 1 _ 7 ! összesen : 1 100 mag közül: jl 7 nem csírázott 3 á7 20 21 i:i kicsirázott : IDl mag. Sachs: Lehrl). der Botanik. 187i. S. A ténylofíes po]yeni])ryouiai észleletek száma a nemek és fajok ntán kitett számoknál határozottan nagyobb, minthogy én csuk azokat az eseteket vehettem e helyen tekintetbe, a hol a szerzők az illető polyembryonikns növényt egyenesen meg 150 Jóllehet 100 mag csiráztatási eredményéből nem lehet még maradandó értélvű következtetéseket levonni, mindazonáltal az mégis kitűnik a közölt adatokból, hogy 3 — 5 csira gyakrabban van a narancsmagban, mint ennél több vagy kevesebb. A többcsiráj óságot jól meg kell különböztetni azon esetektől, a mikor egymáshoz igen közel került magrügyek nőnek egymáshoz. így pl. Schacht az Orchis Morio egy olyan magrügyét vizsgálta, melyben két embriózsák volt ; ezek mindegyikének azonban külön-külön volt belső integnmentumja, csak az ezeket körülvevő külső integumentum volt közös. Mellesleg meg- jegyzendő, hogy a megvizsgált embriózsákokban nem voltak sejtek (Schacht: Entwickelungsgescbichte d. Pflanzen-embryon, Tat. III. Fig. 18.). A következőkben a rendelkezésemre álló irodalomból Összegyűjtött, lehetőleg összes polyembryoniai eseteket állítottam össze, melyek angiosjDerm növényekre vonatkoznak. A csillaggal jelölt növényeknél a többcsirájúság gyakoribb A zárójelben levő nevek az észlelőket jelentik. I. Mimosaceae : 1 , Mimosa Denbartii két és több csirával (L. Guignard). ± Scbrankia uncinata Willd. szintén két és több csírával (L, Guignard). II. Caemlpimaceae: -3. Gleditscbia ferox Desf. (Langner). 4. G. sinensis Lam. (Langner). III. Pa pili miamié : 5. í;- Medicago sativa L.^ négy ízben két-két szabad csira. (ScHiLBERSzKv). ü. Phaseolus sp, biembryonia (L. G. Eichard). 7. Vicia sp. 8. Trifolium pratense L. biembryonia (Harz). IV. Ampgdalaceae : 9. Amygdalus vulgaris ‘? [Persica ! ] (Moquin-Tandon). V. Rosaceae: 10. Eosa livida Host (Strasbdrger).^ Yl. Pomaceae : 11. Cratægus oxyacantba L. 12. Pyrus Malus L. (Harz), 13. P. communis L. (Harz). VII. Loranthaceae : 14. Viscum album L.® 2 — 3 csira (több észlelő'). 15. Lo- rantbus europæus L. VHI. Myrtaceae : 16. Eugenia Jambos L. több csira (Turpin). IX. Onagraceae : 1 7. Fuchsia coccinea Ait. ÿ -t- F. fulgens Lindi, cf bi- embryonia (G. K. Thwaites). X. Cactaceae: 18. Opuntia ]j1. sp. (Harz). XI. Umhelliferae : 19. Daucus Carota L. összenőtt kettős iker-csira (Botan. Zcitg. 1869), két esetben két-két szabad csira (Schilberszky). XII. Amarantaceae : 20. Celosia cristata L. (Harz). XIH. Tropaeolaceae : 21. Tropæolum majus L. (Harz), összenőtt kettős iker- csira (Gärtner). nevezték. Minthogy azonban egyesek csak általánosságban emlékeznek meg egész növénj'- csaláclokról, pl. csaknem valamennyi Asclepiacleæ, több keresztes-virágú növény, Opun- tia pl. spec., egyes rózsafajok stb., ezeket a számbeli adatok összeállítása alkalmával kénytelen voltam egészen figyelmen kívül hagyni. ^ Harz : Samenkunde, S. 27. Egyéb rózsafajokon is észlelte Hofmeister, de nem nevezi meg őket. ® Jaeger : lieber die Missbildungen der Gewächse. XIV. Anacurduweae : r2!2. í;- ]\Iau"ifera iiidica L. több csira (Reinwaudt : Nov. Act. Acad. Nat. Cur. 12. 1. 87.). XV. ; 28. Barosma sp. 21. Polyembi'vum sp., castanocarpum ? ! (Adi{. Jussién). 25. P. castanocarpum Juss. (Hauz). XVI. Aurantiaceae : 20. Citrus Am-antium Ii. S — 10 c.sira (először Turpin észlelte, utána Jaeger 1. c. p. 202, azóta sokan). 27. C. Aurantiuin var. bæmatosar- cum 5 — () csira (Schilberszky). 2S. C. decumana L. i és több csirával (De Canoorle, Jaeger 1. c. p. 202.). 20. C. sinensis (— C. Aurantium var. .sinensis Ri sso = Apfel- sine). 80. C. medica L. XVII. Eaphorhiaceae : 81. Cœlebogyne ilicifolia Hm. (Strasburger). 82. Eu- phorbia rosea Retz. 2— i csirával (Du-Petit-Tlmars). 88. E. lielioscopiaL. 8i. E. pla- typliylla L. (Harz). XVIII. Sapindace((e : 8.5. Aesculus Hippocastanum L. több csirával (Turpin). XIX. Celastrineae : 8(5. Evonymus latifolius Scop. 87. E. europæus L. (Harz, Jaeger). XX. lernst) oemiareae : 8 Kálmán tanár úrnak, volt főnökömnek és Tiiaisz Lajos úrnak a magvizsgáló állomás segédjenek, különösen pedig Szklnár József mükertész úrnak, kik engemet ezen, sok- kényes mellékköriilményt igénylő vizsgálataim közl)en önzetlenül és a leg- keszségesebben támogatni mindvégig szivesek voltak. 3. A harmadik eset a Poa pratensis polyembryoniája. A két rövid radi- cula szabad és két különböző helyen törte át a caryopsis burkát, a szíklevelek azonban egész hosszukban össze voltak nőve, az összenövés helyet meglehetős mély barázda jelöli meg. Tehát itt is synoplitiával, összenőtt ikrekkel állunk szemben, azzal a különbséggel, hogy még a paradicsom-ikercsirák hypocotyl- szárrészeikkel nőttek össze, a szíklevelek pedig szabadok voltak, addig a Poa pratensis ikercsiráinál csak a szíklevelek nőttek össze széleikkel. 4. A következő esetet a Festuca ocina caryoi)sisén figyeltem meg; az ikercsirák egymástól függetlenek, szabadok voltak, a caryopsis burkán körül- belül 0*5 mm.-nyi távolságban bújtak elő. Mindkét ikercsiraegyén egyenlő erőteljesen volt kiképződve. 5. Végül az utolsó, általam megfigyelt eset a niurok (Dauciis Carota) magvára illetőleg féltermésére, gerezdjére vonatkozik. Egy ilyen achenium ban két esetben találtam egy helyett két csirát. Az egyik esetben a társ-gerezd nem csírázott ki, a következő esetben a másik gerezdben csak egy csira volt. Látni való ezekből, hogy az angiosperm növényeknél a polyembryonia aránylag gyakori, keletkezése többféle típus szerint lehetséges, melyek egy- mástól lényegesen különböznek. Az ezen irányban folytatott tüzetes vizsgá- latok a petesejt és a synergidák egymáshoz való viszonyát és ez utóbbinak valódi morfológiai értékét közelebbről fogják megvilágíthatni. A későbbi búvárlatok feladata lesz megfelelő adathalmazból azt kideríteni, vájjon a poly- embryonia különféle tíijusai mennijire jellemzők az egyes természetes növény- csoportokra, a teendő észleletek nagyobb számából pedig ki fog tűnni, hogy melijik típus és miit/ fokban uralkodó a többi felett. Valószínűleg egyéb, ez idő szerint előre nem sejthető törvényszerűségek is lesznek majd levonha- tók ezen rendellenes tünemények lefolyásából, melyeket első sorban a fejlő- déstan fog értékesíthetni. 15h BOISSIER «SUPPLEMENTUMA« S A MAGYAR FLÓRA. Dr. SiMONKAi Lajos-íóI Aradon. Az 1885'ben elhunyt hírneves genfi botanikus, Edmund Boissier jegyzeteit, melyeket 5 kötetes nagy művéhez, a «Flora Orientalis »-hoz írt, R. Buser összeállítá, s mint a Boissier Flora Orientálisának Supplcmentu- máU enajiokban adá ki. Boissier müve a «Flora Orientalis vagyis a «Kelet flórája», bennünket magyarokul közvetetlenűl érdekelt, mert a mi flóránk- ban is sok a keleti vonás ; ezért az Auctortól magától, BoissiER-töl hozzá írt jegyzeteknek is, nagy volt reám a vonzóereje. Nyomban tanulmány tárgyává tettem azokat, s e tanulmányom a következő, bennünket közelről érdeklő, főbb eredményekre vezetett. 1. Ranunculus astrantiaefolius Boiss. et Bal. in Bal. exs. 1866; et in Boiss. fi. orient, suppi. (1888) p. 11. = R. Boissieri Simk. Boissier és Balansa figyelmét elkerülte, hogy a magyar flórának is van egy Ranunculiisa, a melyet Schur Ferdinand már 1853-ban nevezett meg Ranunculus astrantiaejoliusnak, tehát jóval előbb mint a hogy Boissier-ék az ő Ranunculusuk nevét kigondolták és közlötték. A mi növényünk s a Boiss. és Bal. Ranunculus astrantiaefoliusa két lényegesen különböző növényfaj, melyek mindenikének önálló fajnévre van szüksége : ezért a későbbi eredetű elnevezést vagyis a Boissier és Balansa Ranunculus astran- tiaefoliusát, meg kell változtatnunk. Én azt Ranunculus Boissierinek ne- vezem, nemcsak a szokásnak hódolva, melyet hasonló esetekben követ- nek, hanem különösen azon kegyeletből, melyet a megboldogult nagy férfiú iránt érzek. Ra^iunculus astrantiaefolius Schur Verhandl. siebenb. Vereins IV. (1853) p. 29; sertum n. 79; enum. (1866) p. 21. Kevéssé ismert és ritka növény, mely gyűjteményemben az eredeti termőhelyről, vagyis Árpás havasairól van meg. Ez a mi növényünk miként azt «Erdély flórája» 52. lapján kiemeltem, termetére és jellemvonásaira a R. Breyrinus Crantz és a R. aureus Schleich, közé esik ; terméskéinek alkotását tekintve pedig a Ranunculus nemorosus T)G. csoportjába tartozik. Terméskeinek széle nemcsak élesen ormós, hanem köröskörűi is van árkolva ; levelei, még a rendesen magános szárlevél is, csak hasábosak, széles tojásdad vagy kerülékes hasá- bokkal. Ranunculus Boissieri Simk., vagyis a Boissier és Balansa R. astran- tiaefoliusa ellenben ázsiai növény, mely a Kankazns mellékein, így Lazis- tan és Imeretia havas lieg5'ein terem. Ez a Ranunculus Caucasicus MB. csoportjába való, mert terméskéinek széle nincs körülárkolva, sőt még csak nem is igen ormós. Levelei mélyen be vannak szabdalva, vagyis sallan- gosak, sallangjaik pedig tövön nyéltörmán vannak megszükűlve. 2. Az Alsó-Buna mellékein termő azon növényünket, melyet újabban Haussknecht nyomán Bhimaria Rculeri Boiss.-nek neveztünk, ezentúl helyesebben Fumaria Tliurcti Boiss.-nek kell neveznünk. Supplemcntiima 28-ik lapján ugyanis ellentmond Boissier ama nézetnek, melyet IIauss- KNECIIÏ az Oster, bot. Zeitsclir. 1877. 51. lapján kitejezett, s a mely szerint az 1854-ben közzé tett Fumaria Tliurcti Boiss. az 18ií)-ben publikált Fumaria Rcuteri Boiss.-nek synonymja volna. Boissier érvei meggyőzök ; mert b. Rcuterit mint délnyugat-európai, nevezetesen spanyolországi növényt mutatják be, melynek levelei keskeny szabásnak, terméskocsányai pedig egyenesek és berzedten állók; ellenben a Fumaria Thurctit, mint kelet vidéki növényfajt ösmertetik, melynek levelei széles szabásnak, termés- kocsányai pedig kampósan görbék. 3. Boissier supplementuma új életre ébreszti a Walustein és Kitaibel Alyssum murale-jái. Hazai és külföldi botanikusok egy idő óta, talán a Kocn «Synopsisa» nyomán, összevonták az 1799-böl keltezett H/v/i'óW/a muralc-iikiú, az 1790-böl eredő ViTMAN-féle Alyssum anicntcum-msd. Boissier íigyelniez- tet először is arra, hogy a Vitman Alyssum arycnieuma nem egyéb mint Lunaria argentea Allioni ped. tab. 54. fig. 3. (1785), s ezért a mai szokás szerint nem Vitman, hanem (Allion) Írandó az A. argenteum auctoráúl; másodszor kijelenti, hogy a valódi Alyssum argenteum (All.) Piemont és Közép-Itália bennszülött növénye, míg a máshonnan közlött Alyssum argenteumok, iielyessehben az A. murale W. K. fajhoz tartoznak. A régibb auctorok, így pl. Willdenovv szintén megkülönböztettek e két fajt egymástól. Willdenow «Species plantárumában» (III. p. 4G2.) az Alys- sum murale W. K. nem az Alyssum argenteum-hoz van helyezve, hanem mint az A. alpestrcL. egyik feltűnő, nagy varietása szerepel. Willdenow az itt szó- ban levő két faj között a különbséget is kiemeli, a midőn azt írja : hogy az Alyssum argenteum (All.) virágzatai egyszerű, el nem ágazó fürtök; ellen- ben az A. murale W. K. virágzatai elágazó fürtök, sátorosán álló fürtágak- kal. Erre s a termések alakjában nyilvánuló különbségre bukkant bizonyára Boissier is, mert az Alyssum Bertolonii Desv. növényt csak az A. argenteum formájának, helyesebben mondva, meztelen beezőkejű varietásának tartja. 4. Igen nevezetes a magyar flórára, hogy Boissier a hazánkban .Tanka által felfedezett és ritka Erodium Neilreicliiit, a keletvidéki E rádium b'mo- Icum Reuter in Boiss. herb, növénynyel iigyanegynek jelenti ki. Boissier az Erodium NeilreicJiiihiSl eredeti példányokat látott, s kimondja, hogy: 158 «specimina Orientalia ab Hiingaricis non differunt» ; részemről pedig azt bizonyitliatom, hogy az Erodiuni Tniolciim Reuter diagnosisa minden szavá- ban reá illik a mi Erodiuni Neilrcichii-rikie. E növényünk tehát ezentúl a REUTER-féle Erodium Tmoleum nevet kell hogy viselje, mert ennek közzé- tétele idejéül a Boissier Flora orient, első kötetének előszava szerint 1867 január 30-ikát kell számitanunk; holott az Erodium Neilreichii az Osterr. bot. Zeitschrift 1867 márcziusi számában lett csak nyilvánosságra hozva. Az érintetteken kívül nehány más kevésbbé kimagasló kérdésben is érinti hazánk flóráját Boissier supplementuma, melyekről azonban nem szükséges megemlékezni, mert itt-ott hibásak is. így péld. szerinte a liham- nus intermedia Steud. et Höchst. Magyarország és Erdély déli részein is elő- fordul ; holott a Pdi. intermedia Steud. et Höchst, a középtenger mellékének jellemző növénye s hazánkban csak Fiume mellett fordül elő. Ámde az ily hibák és téves kifezések nem róhatók fel BoissiER-nek, mert ö azokat jobbak híján a hibás irodalmi közlésekből jóhiszeműleg csupán csak átvette. COLEOPTERA NOVA EX HUNGÁRIA, MAGYARORSZÁGI UJ TÉHELYSZÁRNYÚAK. a Joanne Frivaldszky descripta. Leírta: Frivaldszky János. 1. Trechus ( Anophthalmacs ) Herculis. Rufo-testaceus, nitidus, glaber, angustatus. Capite pronoto modice au- gustiore, postice transversim coarctato, sulcis frontalibus profundis ; oculo- rum loco impressione parva, transversa notato ; antennis dimidii corporis longitudine. Pronoto parvo, subcordato, anguste marginato, mox infra angu- los anticos leniter rotundato, dein basin versus sensim angustato, ante angu- los posticos rectos breviter sinuato ; dorso parum convexo, canaliculato, foveis basalibus profundis, brevibus, ad marginem plica parva terminatis. Elytris pronoto ter longioribus, elongato- ovatis, tenuiter marginatis, basi subrectis, angulos obtusos versus modice obliquis, apice obtuse rotundatis, supra mediocriter convexis, dorso juxta suturam modice depressis, punctato- striatis, striis dorsalibus tribus profundis, reliquis subtilioribus, interstitio secundo et tertio reliquis latioribus, stria tertia punctis tribus majoribus instructa, horum primo prope basin, intermedio vero ante medium sitis. Tr, poroeco longitudine subaequalis, sed angustior et convexior, pro- iioto minore, convexiore, elytrorum striis lateralibus subtilioribus, A Tr. MU- hri et Hegediisi vero, quibus quoad pronoti formam magis similis est, cor- pore majore et elytris proportionaliter longioribus distinctus. Longit. 7 mm. In antro montis Domogled ad balneas Herculis Meliadienses a Joanne Pável detectus. Rötsárga, fényes, sima, keskenyedett. Feje torjánál kissé keskenyebb, hátul harántan összeszorúlt s homlokának barázdái mélyek ; a szemek helyén kis, haránt benyomás van; csápjai féltest hosszaságú ak. Torja szívded, kicsiny, keskenyen párkányolt, tüstént az elöszögletek mögött gyöngén kere- kített, azután alapja felé lassanként keskenyedett, a hátsó egyenes szögletek előtt rövid kimetszéssel ellátott; korongja kevéssé domborodott, hosszában csatornás, alapjának gödörcséi mélyek, rövidek s azokat oldalvást kis redő határolja. Szárnyfödelei a torjnál háromszor hosszabbak, hosszu-tojásido- múak s keskenyen -párkányosak, alapjuk majdnem egyenes, a tompa váll- Terméizetrajzi Füzetek. XI. köt. ^ ^ 160 szögletek felé kissé ferde, végeik tompán kerekítettek ; felül meglehetősen domborodottak, azonban a varrány hosszában kissé benyomottak ; a ponto- zott rovátkák három elsője mélyen bevésett, a többi csak gyöngén, a máso- dik és harmadik köztércse szélesebb a többinél, a harmadik rovátkán három nagyobb pont van, melyek elseje az alap közelében, a középső pedig közepe előtt helyezett. A Trech. paroeciissal Jíörülbelől egyenlő hosszú, de keskenyebb és domborodottabb, torja kisebb és szintén domborodottabb s a szárny födelek oldalrovátkái gyöngébbek. A Tr. Milleri és Hegedüsi fajoknál, melyekhez torjának alakjára nézve legközelebb áll, nagyobb és szárnyfödelei hosszabbak. A mehádiai Herkulesfürdö Domogled-hegy barlangjában Pável János födözte fel. 2. Athous trans sylvanicus. Caput fuscum, fronte declivi, antice arcuata et immarginata, sat for- titer, subdense punctata ; antennis fuscis, articulo primo brunnescente, se- cundo tertio breviore, quarto tertio crassiore et paulo longiore. Pronoto ca- staneo, subnitido, lateribus dilutioribus, latitudine longiore, lateribus sub- rectis, angulos anticos, modice prominulos et depressos versus parum angu- statis, angulis posticis in spinam longam productis, divarricatis et carinula subtili instructis ; dorso mediocriter convexo, subtiliter, ad latera densius punctato, pubescentia flavido-grisea vestito, basi vero utrinque impressione oblonga et medio ante scutellum nonnunquam canalicula subtili notato. Elytris ferrugineis, summa basi dilutioribus, pronoto ter longioribus, ad duas tertias usque parallelis, dein apicem versus sensim angustatis, parum con- vexis, subtiliter striatis, interstitiis dense punctulatis, transversim rugo- siusculis et breviter, sed dense griseo-pubescentibus. Subtus castaneus, subti- liter denseque punctulatus, fiavescenti-griseo pubescens, prosterni lateribus vel etiam ventris apice et tibiis tarsisque rufo-testaceis, horum articulis sim- plicibus et magnitudine decrescentibus. Athoo subfusco quoad magnitudinem et colorem nonnihil similis ; sed pronoti angulis posticis in spinam, supra carinula instructam, pröductis ; elytris subtilius striatis, densius punctatis et breviter pubescentibus dis- crepans. Long. 9 mm. In Hungária orientali (Transsylvania) a D. Prof. Henrico Herbert in- ventus. A fej barna, homloka lejtős, meglehetős erősen, de nem nagyon sűrűn pontozott, előszélé íves s nem párkányolt ; csápjai barnák, első ízük vörhe- nyes, a második a harmadiknál rövidebb s a negyedik utóbbinál valamivel hosszabb és vastagabb. Torja rötbarna, kissé fényes, szélei halványabbak. 161 szélességénél hosszabb, oldalai majdnen] egyenesek, de a kissé kiálló s lenyo* • mott elöszögletei felé kevéssé keskenyedettek, hátsó szögletei bosszú, szét- irányuló tövisben végződnek, melyeken felül vékonyan emelkedett vonalka van ; felülete középszerűen domborodott, finomul, oldalain sűrűbben ponto- zott s gyönge, sárgás-szürke szörcsék fedik ; alapjánál mindkét felén hosszas benyomás és paizskája előtt néha gyönge, rövid csatorna van. Szárnyfödelei rozsdabarnák, tövöknél kissé halványabbak, torjánál háromszor hosszabbak, kétharmad hosszáig párhuzamosak, innét pedig végeik felé lassanként kes- kenyedettek ; felületök kevéssé domború, finomúl rovátkolt, köztércséik sűrűn pontozottak, haránton némileg redősek s rövid, sűrű. szürkés szőrcsékkel vannak födve. Alúl rötbarna, finomúl és sűrűn pontozott s gyönge sárgás- szürke szőröcskékkel borított ; az előmell oldalai vagy a has vége is s a láb- szárak és a kocsák rötsárgák, az utóbbiak egyszerűk s izeik bosszasága foko- zatosan rövidülő. Az Athous suhfy(.scus-hoz nagyságára és színére nézve némileg ha- sonló ; azonban torjának hátsó szögletei tövisidömúak s felül vékony emel- kedett vonalkával vannak ellátva, szárnyfödelei pedig finomabb rovátkákkal, sűrűbb pontozattal és rövidebb szőrösséggel bírnak. Erdélyben Herbert Henrik tanár úr találta. 3. OtiorrJiTjnchus inontigena. Niger, breviter lateque ovalis, subnitidus, elytris squamulis lacteis, an- gustis sparsim tectis. Capitis fronte et rostro dense rugosopunctatis, illo foveola parva, hoc vero carinula tenui instructo ; antennarum funiculis in- crassatis, articulo secundo tertio duplo breviore, et tribus ultimis rotundato- transversis. Pronoto longitudine latiore, lateribus mediocriter rotpndatis, dense, fortiter gi’anulato et obsolete canaliculato, granulis poriferis, squama lineari præditis, Elytris breviter lateque ovalibus, dorso obsolete punctato- striatis, transverse planato-rugosis, rugis lateralibus elevatioribus, squamulis angustis lacteis sparsim, præsertim infra medium congregatis, obsitis. Subtus meso- et metasterni lateribus segmeutoque anali rugoso-punctatis, ventris basi medio sparsim, plus-minusve evidenter, granulato. ï’emoribus medio- criter incrassatis, dentatis. d". Ventre basi impresso, evidentius granulato, segmento anali apice foveolato et femoribus anticis dente mediocri, posticis vero valido instructis. $ . Rostro juxta carinulam leviter canaliculato, femoribus omnibus breviter dentatis, Ot. œrvi et obsidiani magnitudine ; sed antennis crassioribus, pronoto fortiter granulato elytrorumque sculptura diversus. Ab. Ot. Asplenn statura paulo majore et latiore, antennis crassioribus, pronoto breviore et magis rotundato elytrorumque sculptura distinctus. Ab. Ot. Krattvreri, eijreijio et lâ* 162 confini Frîv.* forma minore et breviore, antennis crassioribus et sculptura elytrorum discrepat. Long. 8 mm. latit. 4 mm. In montibus Görgény Comitatus Marosiensis, Hungáriáé orientalis in- ventus. E collectione Fussiana. * Fekete, rövid, széles tojásidomú; szárnyfödelein tejfehér, hosszas, szétszórt pikkelyekkel. Fejének homloka és oiTmánya sűrűn, redősen ponto- zott, az előbbi kis gödörcsével, az utóbbi pedig vékony ormócskával ellátott ; csápjainak ostorízei vastagodottak, a második a harmadiknál kétszer rövi- debb, a bunkó előtti három harántan gömbös. Torja hosszánál szélesebb, oldalai középszerűen kerekítettek, felületén nagy szemerkék vannak s hosz- szában ahg kivehető csatorna mutatkozik ; a szemerkék egy-egy ponttal bír- nak, melyből szőridomú pikkely áll ki. Szárnyfödelei rövidek, széles tojás- idomúak, enyészetesen rovátkoltak, laposdad haránt redökkel, melyek oldal- vást jobban emelkedettek s hosszas, tejfehér, különösen közepök mögött cso- mócskásan álló, szétszórt pikkelyekkel ékesítettek. Alul a közép- s hátsómell oldalai, valamint a has végső szelvénye redősen pontozottak ; a has tövének közepe többé-kevésbbé láthatólag szétszórtan szemercsés. A lábak czombjai kevéssé vastagodottak s foggal vannak ellátva. A hím hasa tövénél benyomott s itt nyilvánosan szétszórtan szemer- csés, végső szelvénye gödörcsével bír és hátsó czombjain nagy fog van. A nőstény ormányának orrmócskája mindkét felén sekély csatornácska és valamennyi czombjain csak rövid fog van. Ot. corvus és ohsidianus nagyságával megegyező, de csápjai vastagab- * «Otiorhynchus confinis, n. spec. Adatok Máramaros vármegye faunájához. A Magyar Tudom. Akad. matliemat. és természettud. Közlemények. IX. köt. 1873. 198. lap. Ohlongo-ovatus, niger, subtus parce albo-setulosus ; rostro brevi, plano vel pa- rum longitudinaliter impresso, minus dense rugoso-punctato ; antennarum funiculis articulis duobus primis longitudine subaequalibus ; thorace latitudine media paulo breviore, subopaco, lateribus tuberculatis, dorso verrucoso et obsolete canaliculato ; elytris thorace fere duplo longioribus, catenulato-striatis, interstitiis transverse rugu- losis ; abdominis segmento primo et secundo gi-anulatis, ultimo rugoso-punctato. cT. Rostro tenuiore, antennarum funiculis longioribus, elytris angustioribus, abdomine late impresso. Ç Rostro crassiore, antennarum funiculis brevioribus, elytris paulo latioribus, plerumque subtiliter catenulato-striatis, abdominis segmento primo leviter impresso. Longit. 9 — 11. mm. 0. alpigrado simillimus, sed rostro remotius rugoso-punctato, antennarum funi- culis articulis duobus primis longitudine inter se parmn discrepantibus, thoracis tu- berculis, præsertim in dorso, latioribus, femoribus crassioribus, semper evidenter den- tatis, nec non tai’sis nigris distinctus.» bak, torja erősebben szemercsés és szárnyfödeleinek vésményei eltérők. Az (H. Asplenii-ió\ nagyobb és szélesebb testalkata, röviclebb és jobban kerekí- tett torja, vastagabb csápjai, valamint szárnyfödeleinek vésményei által tér el. Az Otior. Kr áttér eri, egregius és conß,nis-i0\ pedig kisebb s rövidebb alkata, vastagabb csápjai és szintén különböző vésményei által könnyen megkülönböztethető. A marosmegyei Görgény-hegységben találtatott. (A Fuss Károly gyűj- teményéből.) 4. Ceuthorrhynchus BrisoiUi. Breviter ovalis, niger, squamulis angustis albidis tectus, harum in ely- trorum basi utrinque ad scutellum et in sutura, infra humeros, ante aj^icem et in apice magis condensatis ovalihusque. Capite dense squamulato ; rostro capitis pronotique longitudine, curvato, tenuiter carinato, usque ad insertio- nem antennarum modice crassiore, rugoso -punctato, dense squamulato et apice denudato ; antennarum funiculo rufescente, articulo secundo primo modice breviore, clava oblongo-ovali, nigricanti. Pronoto longitudine latiore, antice valde constricto, margine antico mediocriter elevato, lateribus oblique ampliatis,- infra medium mediocriter rotundatis ; supra parum convexo, dense rugosiuscule punctato, squamulis angustis albidis, in linea media et ad latera latioribus et sæpe magis condensatis, basi medio vero foveola ob- longa instructus. Elyiris pronoto latioribus, humeris modice elevatis, super- ficie leviter punctato-striata, interstitiis modice latioribus, squamulis lineari- bus albidis, etiam in striis conspicuis, tectis, inter has basi in interstitiis tribus primis, in sutura usque ad medium, infra humeros in interstitio 5 — 8 oblique sitis, ante aj)icem fasciam formantibus et in apice ovalibus, densius congregatis evidentioribusque. Pedibus nigris, dense squamosis; femoribus parum incrassatis, vix vel obsolete dentatis. Ceuth. austriaco et albosignato proximus; ab utroque squamositate den- siore, etiam in striis conspicua; ab austriaco specialiter femoribus vix den- tatis, ab albosignato vero pronoti margine antico elevatiore et tibiis po- sticis ante apicem sine fasciculo pilorum. Long. mm. A D. Desiderio Kúthy circa Budapestinum inventus et in honorem clarissimi D. Brisout de Barneville denominatus. * Piövid, tojásdad alakú, fekete, vonalas, fehér pikkelyekkel födött, melyek közt a paizs körül, a varrányon közepéig, a vállszögletek alatt, úgy szintén a szárnyfödelek végein s ezek előtt szalagosai! helyezettek tojásdad idomnak is vannak ; orrmánya a fej és törj hosszaságú, görbült, hosszában vékony or- mocskával, a csápokig redős pontocskás, sűrűn pikkelyes és kissé vastago- clottabb, hegye pedig sima ; a csápok ostora vörhenyes, második íze az első- nél rövidebb, a bunkó hossztojásdad s barna. Torja szélesebb mint a milyen hosszú, elől nagyon összeszorúlt s előszélé kissé emelkedett, oldalvást hátra- felé szélesbedett, úgy hogy közepe alatt középszerűen kerekített; felülete kevéssé domborodott, sűrűn s kissé redősen pontozott, fehéres, vonalas pik- kelyekkel borított, melyek annak hosszvonalán s oldalain szélesebbek és gyakran sűrűbbek, alapja közepén pedig gödörcsével jelölt. Szárnyfödelei torjánál szélesebbek, válluk kissé emelkedett, felületük sekélyen pontozva - rovátkolt ; a köztércsék rovátkáinál kissé szélesebbek, fehér, vonalas pikke- lyekkel födöttek, melyek a rovátkákban is láthatók, köztük az alapon a három első köztércsén, a varrányon közepéig, a vállszögletek mögött az 5 — 8 köztércsén ferdén, úgy szintén a szárnyfödök végein s előttük szalag- idomban helyezettek tojásdadok s jobban feltűnnek. Alsó részét nagyon sűrű, fehér tojásdad pikkelyek fedik. Lábai feketék, sűrű fehér, vonalas pikkelyek- kel ; czombjai kevéssé vastagodottak s foggal alig vannak ellátva. Legközelebb áll a Geiith. austriacus- és albosignatus-hoz ; mind a ket- tőtől azonban sűrűbben, a rovátkákban is, pikkelyes ; az austríacus-tól külö- nösen foggal alig fölszerelt czombjai, az alhosi(jnatus-ió\ pedig emelkedettebb torjának előszélé és szörpamacscsal el nem látott hátsó lábszárai által kü- lönbözik. Budapest környékén Kúthy Dezső úr födözte fel. Helyreigazítás. ' (Levél a szerkesztőhöz.) Kedves barátom ! A Eissa (Larus) tridactylának talán az egész földkereksé- gén páratlanul álló termőhelyéről írom e sorokat, még pedig a híres «madárhegy» harmadszori megmászása után. A sorok tulajdonképeni czélja az, hogy felkérjelek egy helyreigazításra. A «Természetrajzi füzetek »-nek gondolom V-dik kötetében "" írtam a Xema Sabinii fajról úgy, hogy az Magyarországban találtatott volna ; hozzá teszem, hogy az illető madarat akkor mindnyájan a mondott fajnak tartottuk. Itt azonban arról győződtem meg, hogy az illető madár, mely a Nemzeti Muzeum gyűjteményében áll, nem egyéb, mint Eissa tridactyla-; a Xema Sabinii tehát a magyar madarak jegyzékéből törlendő. Svaerholt 1888. július 24-én. Barátod * III. kötet, 92. oldal. Herman Ottó. J E RMESZ E i RAJZI FUZEJ’E K VOL. XI. REVUE. 1888. Nr. 3—4. Aile Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischen n och in einer andcreyi( deutscher, französischer oder engli- scher) Sprache. Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich. Toutes les publications exceptées celles en latin, pa- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- \ qais ou anglais). A la tête de toute' corn- I munication la page du texte hongrois sera citée. Les planches sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont responsables au point de vue scientifique. Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hungarian,also in an other ( German, French or English) language. At the head of every article the page of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are responsible for the seien- tifical contents of their res- I pective papers. Pag. 111. ÜBERSICHT DER CHERNETIDEN DES UNGARISCHEN NATIONALMUSEUMS IN BUDAI^EST. Von Dr. Eugen v. Daday in Budapest. (Tafel IV.) Obwohl in der zoologischen Abtheilung des ungarischen National- Museums im Laufe mehrerer Jahre von verschiedenen Fundorten Cherneti- den gesammelt worden waren, blieb doch das gesammelte Material lange Zeit ungeordnet, weil sich mit diesem Studium Niemand eingehender beschät- tigte. Aus diesem Grunde wurden die verschiedenen Chernetiden-Gattungen und Arten bis zum Jahre 188:2 blos durch Blothrus spelaeus Schiöd., Bloth. hrccipes Friv. und Ghelifer cancroides L. repräsentirt. Der verstor- bene Dr. Ed. Tömösváry, der sich mit dem Studium der ungarischen Cher- netiden beschäftigte, studirte und determinirte auch die Chernetideii der zoolo- gischen Abtheil, des ung. National- Museums, welche dann mit der angekauf- ten hierhergehörigen Sammlung Tömösváry’s ergänzt, als Basis der syste- matischen Sammlung dienten. Im erwähnten Jahre waren nunmehr von zahlreichen einheimischen Fundorten nach der Determination Tömösv.\uy’s in der Sammlung der zoologischen Abtheilung des ungarischen National- Museums die folgenden Chernetiden-Aiden vertreten : t66 ehernes rufeolus S. ehernes cimicoides Fabb. ehernes ehyzeri Töm. ehernes scorpioides Herm. 5. ehernes cyrneus L, K. ehelifer tegulatus Töm. ehelifer subruber S. eiielifer disjunctus L. K. ehelifer rutilans T. 10, ehelifer caucroides L. ehelifer peculiaris L. K. ■ ehelifer De Geeri e. K. eheiridium museorum Leach. Blothrus minutus T. 15. Eon eus lubricus L, K. Eoncus alpinus L. K. Eoheus Euchirus S. Obisium erythro dactylum L. K, Obisium blothrioides T. i20. Obisium simile L. K. Obisium dumicola 0. K. Obisium carcinoides Herm. Obisium sylvaticum 0. K. ehthonius orthodactylus Leach. 25. ehthonius heterodactylus T. ehthonius trombidioides Latr. ehthonius Eayi L. K. Blothrus spelæus Schiöd. Blotlu’us brevipes Friv. Im laufenden Jahre schenkte die Budapestéi kön. ungarische Natur- wissenschaftliche Gesellschaft mit der Myriopoden- Sammlung Tömösváry’s auch zahlreiche Chernetiden der zoologischen Abtheilung des ungarischen National-Museums. Nachdem der grösste Theil dieser Chernetiden undeter- minirt und so in die Sammlung nicht einreihbar war, musste ich die Deter- mination derselben durchführen. Im Laufe der Determination fand ich einer- seits zahlreiche solche Arten, welche bis jetzt in der Sammlung des Museums noch nicht repräsentirt waren, andererseits aber fand ich auch einige ganz neue oder in mehreren Hinsichten interessante Arten. Und dies war haupt- sächlich die Ursache der Publication meiner diesbezüglichen Untersuchungs- resultate, um so mehr, als sich hiedurch die Gelegenheit bot, zugleich die nunmehr reichhaltige Chernetiden- Sammlung des ungarischen National- Museums bekannt zu machen und bei einigen Arten etwaige Correcturen vorzunehmen. Von einer eingehenden Betrachtung der orismologischen, anatomi- schen-, embryologischen- und biologischen Verhältnisse der Chernetiden absehend, beschränke ich mich hier blos auf einige Bemerkungen über die Mandibeln. A. Stecker, E. Simon, Ed. Tömösváry u. A. erwähnen von den Mandibeln der Chernetiden blos eine Serrula und zwar auf dem äusseren beweglichen Glied derselben. In Folge meiner Untersuchungen aber bin ich zu der Ueberzeugung gelangt, dass auch auf dem inneren, unbeweglichen Glied der Mandibeln aller Chernetiden sich eine Serrula findet, ■ — welche auf der Bauchseite derselben gelegen, — von oben nicht wahrnehmbar ist und möglicherweise haben eben deshalb die früheren Forscher dieses Gebilde nicht wahrgenommen. In Betreff der systematischen Eintheilung der Arten schliesse ich mich jenen Grundsätzen an, welche auf Grund der orismologischen Verhält- nisse E. Simon canfgestellt hat und demgemäss theile ich die Cheraetiden des ungarischen National-Museums in folgende Familien und Subfamilien. Ordo. Pseudo scorpiones , Cherndiden. .1. Das bewegliche Glied der Mandibelu mit Gaka ; Vordenand des Céphalo- thorax ohne ... ... ... ... . F-àin. Chdiferidtie U&oEii. a. Jeder Fuss mit Trochintin. 1 . Mit zwei Augen oder ohne Augen ; der Céphalothorax mit zwei Querfur- chen, die Füsse mit einem Tarsalglied . Subfarn. Chelißriniie Sm. ± Mit vier Augen ; der Céphalothorax mit einer Querfurche ; die Füsse mit zwei Tarsalgliedern ... . . ... ... ... Subfarn. Garypininae Daday. h. Die zwei ersten Fusspaare ohne TrocJiantin. Subfarn. Gary pinae Sim. ‘ li. Das bewegliche Glied der Mandibeln ohne Gidea ; die Füsse ohne freiem Tro- chantin ... ... ... .1. ... ... ... Farn. Obisiidae Hagen. a. Vorderrand des Céphalothorax mit scharfem Epktom, Subfarn. Ohisiinae Daday. b. Vorderrand des Céphalothorax mit rudimentärem Epistom, oder ohne Kpidom ... ... ... ... ... ... ... ... Subfarn. G/it/mwimac Daday. Diese übersichtliche Darstellung gibt auch schon selbst hinreichende Erklärung darüber, welche Grundsätze ich bei der Eintheilung der Cherne- tiden befolge, doch halte ich es für nothwendig einige Anmerkungen zu machen. Ich halte die Chernetiden, wie auch E. Simon für eine selbständige Ordnung der xirachnoidetín. Innerhalb dieser Ordnung unterscheide ich, wie schon Hagen, A. Stecker und nach diesen auch Ed. Tömösváry gethan, zwei Familien an Stelle der E. Simon ’sehen einzigen Familie. Bei der Auf- stellung der Subfamilien schliesse ich mich schon E. Simon’s Ansichten an» mit dem Unterschied, dass ich in der Familie der Cheliferiden zwischen den E. SiMON’schen Gheliferinae- und (riir^pmae-Unterfamilien noch die neue Subfamilie der Garypininae unterscheide, die Ohisidae-Familie aber in die Ohisiinae- und Clithoniinae-^iihfa,mi\ien theile mit Kücksicht auf die auf- fallenden habituellen Unterschiede, hauptsächlich aber auf den Unterschied der Eiiistomstructur beider Unterfamilien. Farn. CHELIFERIDAE Hagen. Cheliferinæ Stecker, Ziu' Kenutniss der Chernetidenfauna Böhmens. Sit- zungsber. d. math.-naturw. Classe d. kön. Gesellscli. d. Wiss. lS7i. Cheliferidæ Hagen Hoelen Chelifer in Nordamerica. Zool. Anz. 1871). Nr. 3i. pag. 400. Cheliferidæ Tömösváry Pseudoscorpiones faunœ hungaricæ. Math. term. tud. közi. m. tud. xikad. 18. köt. 188l2. 168 Der Céphalothorax nach vorn mehr oder minder geschmälert,, auf dem Vorderrand ohne Epistom. Das bewegliche Glied der Mandibeln mit Galea. Subfam. CHELIFERINAE Sim. Cheliferinae Simon E. Loc. cit. p. 19. Cheliferina Tömösváry Loc. cit. p. 183. Auf dem Céphalothorax zwei Querfurchen. Die Abdominalsegmente auf dem Rücken in der Mitte halbirt. Alle Fusspaare mit Trochantin aber nur mit einem Tarsalglied. A. Abdomen kurz, mehr- oder minder rundlich ; Palpen verbal tnissmässig km*z, aber robust ; Tibialglied derselben kürzer als das Eemoralglied aber immer dicker___ Gen. Menge. 1. Ohne Augen ___ ___ Subgen. Chenies Koch. 3. Mit zwei Augen ___ ___ __ ... ... ... Subgen. Ectoceras Steck. B. Das Abdomen gestreckt, mehr- oder minder eiförmig ; Palpen verhältnissmässig lang, dünn ; Tibialglied derselben so lang, als das Eemoralglied oder nur we- nig kürzer und kaum dicker ; mit zwei Augen ... Gen. Chelifeî' Geoffr. Ich muss jedoch hier bemerken, dass während von den früheren For- schern A. Menge und L. Koch das Genus Chernes und Ghelifer für selb- ständig hielten, neuerzeit E. Simon beide in der einen Chelifer-Gsittung ver- einigte und innerhalb derselben drei Gruppen unterschied. Nachdem nun den Hauptcharakter der erwähnten zwei Gattungen die An- oder Abwesen- heit der Augen bildete, hat Stecker mit Rücksicht auf den Körperhabitus einige Chernes-a^vtige, aber mit zwei Augen versehene Arten, die neue Gattung der Ectoceras gegründet. Da jedoch nach meiner Ansicht die An- oder Abwe- senheit der Augen selbst nicht für einen Gattungs-Charakter gehalten werden kann und nachdem die MuNGE’sche und L. Kocn’sche G/?emes-Gattung mit ihrem Körperhabitus eine sehr augenfällige Uebereinstimmung mit der A. SxECKER’schen Ectoceras-GsLttimg zeigte, vereinigte ich die beiden und halte sie blos für Untergattungen ; die Gattung Ghelifer aber, welche von den vorigen zwei Untergattungen d. h. von der Gattung Ghernes auch durch den Körperhabitus augenfällig abweicht, nahm ich für eine selbständige Gattung. Bei der Aufstellung des Unterschiedes zwischen der Ghernes- und Ghelif er -Gsbttnng bekennt sich auch Ed. Tömösváry zur Auffassung Menge’s und L. Koch’s und theilte daher natürlicherweise auch die SxECKER’schen, in die £/C#06’^i’as- Gattung einreihbaren Formen in die Ghelifer-Gsátung ein. Gen. CHERNES Menge. .4. Ohne Augen ... ... ... ... ... Subgen. Menge. a. Auf dem körper spärlich gezähnte schmale und einfache Borstchen. 1(51» 1 . Der Trochanter der Palpen am äusseren Rande mit einer spitzigen Erhö- hung, der Stamm der Scheeren an l)eiden Seiten fast gerade und die Scheerenfinger kürzer als der Stamm... .. ilie.rneH nrmatnH Töm. :2. Der Trochanter der Palpen am äusseren Rande mit zwei stumpfen Erhö- hungen, die Seitenränder des Scheerenstammes leicht gebogen und die Scheerenfinger so lang als der Stamm . ('henm Chifzeri Töm. b. Auf dem körper spärlich gezähnte schmale, einfacho und kolljen Rorstchen. 1 . Die Galea der Mandibeln zweiästig ; das 2 — fi-te Glied der Palpen innen mit langgestielten kolben, aussen mit gezähnten Borstchen. ( lierueH acurpioidea Herm. 2. Die Galea der Mandibeln einfach. Das 2 — 5-te Glied der Palpen innen mit breiten, aussen mit schmalen gezähnten Borstchen ; der äussere Rand des Scheerenstammes gerade, der Innenrand gebogen und die Scheerenfinger fast zweimal kürzer als der Stamm ... ... ... ... ... . Chernea cyrneim L. K. V. Iinnfiariciis n. var. Das 3 - fi-te Glied der Palpen innen mit kolbigen, aussen mit schmalen gezähnten Borstchen. ( Die zwei Querfurchen des Céphalothorax nach vorn gebogen und das Femoralglied der Palpen innen fast gerade. ehernes inontiyenns Sim. + + Die zweite Querfurche des Céphalothorax gerade, und der Innen- rand des Femoralgliedes der Palpen in der zweiten Hälfte schwach concav. ... ... ... ... .. Chernes eimicoides Fabu. c. Auf dem Körper einfache- und Kolbenborstchen ; die erste Querfiirche des Céphalothorax in der Mitte nach vorn, die zweite nach hinten geki-ümmt. 1. Die zweite Querfurche des Céphalothorax gebogen, das Tibialglied der Palpen an beiden Seiten stark convex, rundlich, ebenso breit als lang. ehernes lacertosns L. K. 2. Die zweite Querfurche des Céphalothorax gerade, das Tibialglied der Pal- pen an beiden Seiten schwach gebogen, fast gerade und zweimal so laug, wie breit . . ... ... ... ... ... ... ehernes plmlerutus F. li- le zviei kw^Qn - . ... ... --- Subgen. 7!,ctomvi.s' Steck. a. Der Körper und die Palpen mit schmalen, gezähnten und einfachen Borstchen. 1. Der Inneurand des Tibialgliedes der Palpen bildet einen pyramideuarti- gen Vorsprung ; der bewegliche Scheerenfinger stärker gebogen ; die Galea zweiæstig am Grunde mit einfachen Borsten. ehernes nodnlinuinns Töm. 2. Der Innenrand des Tibialgliedes der Palpen sehr schwach gebogen, die zwei Scheerenfinger gleich gebogen. Das Femoralglied der Palpen innen in der letzten Hälfte gebuchtet ; die Galea einfach, an der Basis mit lanzettförmigen Borstchen. ehernes hnnyaricus u. sp. Das Femoralglied der Palpen innen gerade ; die Galea einfach, an der Basis mit einfachen Borstchen ehernes hispanusF. li. 170 Unter den früheren Forschern erwähnen L. Koch, E. Simon, A. Ste- cker und E. TömÖsváry innerhalb dieser Gattung einige solche Arten, bei denen auf dem Körper blos einfache, zugespitzte Borstchen Vorkommen und theilte daher Ed. Tömösváry aus diesem Grunde die von ihm untersuchten Arten in die La es- Untergattung mit einfachen — und in die Tachychernes-Untergattxmg mit kolbigen Borstchen ein. Da ich aber im Laufe meiner Untersuchungen kein einziges G/iernes-Exemplar blos mit einfachen Borstchen fand und auch zwischen den typischen Exemplaren Tömösváry’s kein solches bemerkte, halte ich es für wahrscheinlich, dass überhaupt keine solche Ghernes-kxi existirt, bei dqr auf dem Körper blos ein- fache Borstchen zu finden sind ; wahrscheinlicher ist, dass die erwähnten Forscher eine schwächere Vergrösserung benützten, und in Folge dessen auch die schmalen, gezahnten Borstchen für einfache hielten. 1. Subgen. CHEENES Menge. a) Auf dem Körper spärlich gezähnte und einfache Borstchen. 1. Sp. CHEBNES ARMATUS Töm. ehernes armatus Tömösváry, Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. Term, rajzi fűz. 8. k. 1884 p. 17. Tab. I. Fig. 8., 9. Patria: Aschanti (West- Afrika) 1 St.^811/1.* 2. Sp. CHEENES CHYZEBI Töm. Taf. IV. Fig. 7. Chernes Chyzeri Tömösváry, A magyar fauna Alskorpiói, magy. tud. Akad. math. term. tud. közi. 18. k. p. 186. Tab. I. Fig. 3 — -5. In seiner Beschreibung schreibt Ed. Tömösváry die Galea geflacht ab und zeichnet dieselbe auch so (Siehe 1. c. Taf. 1, Fig. 5), ich fand sie aber cylindrisch. (Taf. IV, Fig 7.) Patria : Déva (Hungária) 1 4 Stück, Sinnaikö (Hungária) 1 Stück 613/14. 15. h) Auf dem Körper spärlich gezähnte schmale! einfache und holhige Borstchen. S. Sp. CHEENES SCOEPIOIDES Hebmann. Taf. IV. Fig. 8. ehernes scorpioides Hermann, Mém. apterol. pag. 116. — Koch L., Ueber- sicLt!. Barst, d. europ. ehernetiden, pag. 8. — Tömösváry, A magyar fauna Álskor- piói. L. c. p. 192. Tab. I. Fig. 13., 14. '' NB. Die nach der Stückzahl stehenden grossen Numern sind die des Grund- kataloges der zool. Abtheilung des ung. Nationalmuseums. 171 ehernes affinis Tömösváby, Adatok az Álskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 1 8. Tab. 1. Fig. 10., 11. Durch vergleichende Untersuchung der typischen Exemplare Tömös- váry’s constatirte ich, dass die Chernes scorpioides- und Chernes afinis- Arten Tömösváry’s identisch sind, wofür übrigens die Identität der Palpen- glieder und der Galea sehr überzeugend spricht. Patria: Déva (Hungária) 1 St. 613/16, Corfu 10 St. 811,7. 4. Sp. CHERNES CYRNEUS L. K. var. hungaricus n. var. Taf. IV. Fig. 4., 0. Chernes eyrneus Tömösvary, A magyar fauna Álskorpiói L. c. p. 1 94. Tab. I. Fig. 17—19. Céphalothorax fast so lang, als hinten breit ; nach vorn schmäler und am Stirnrande abgerundet. Die Querfurchen sind deutlich, die erste schwach nach vorn gebogen, die zweite hingegen gerade und liegt näher zum Hinter- rande als zu der ersten Furche. Der Céphalothorax ist übrigens schwach glänzend, fein punktirt, mit Kolbenborstchen bedeckt. (Taf. IV. Fig. 6.) Die Mandibeln sind kräftig, mit stielförmiger, an der Aussenseite mit fünf klei- nen Zähnchen bewaffneten Galea. (Taf. IV. Fig. 4.). Das Coxalglied der Pal- pen granulirt, mit gezähnten Borstchen bedeckt ; der Trochanter etwas län- ger wie breit, am Ende aufgebläht und gezackt ; das Femoralglied aus einem dünnen Stielchen ausgehend erweitert sich plötzlich, ist am Innenrande im ersten ^/8-Theil gebogen, dann concav, am Aussenrande hingegen in der gan- zen Länge schwach gebogen ; das Tibialglied fast so lang, als das Femoral- glied, aber breiter, am Innenrande in der ersten Hälfte stark convex, wei- ter etwas concav, am Aussenrande hingegen gleichmässig und schwach ge- bogen ; der Scheerenstamm fast zweimal breiter als das Tibialglied, am Aussenrande gerade, am Innenrande stark convex ; die Scheerenfinger sind fast zweimal kürzer als der Stamm, der innere gerade, während der äussere mäs- sig stark auffallend gebogen ist. Die 2 — 5-ten Glieder der Palpen am Innen- rande mit immer breiteren- am Aussenrande mit immer schmäleren gezähn- ten Borstchen bedeckt ; eben solche auch auf den Füssen. Auf dem Tarsal- glied der zwei letzten Fusspaare erhebt sich aussen in der Mitte eine sehr lange und feine Borste. Auf dem Bücken des Abdomens sind kolbige, auf dem Bauch hingegen gezähnte und einfache Borstchen. Die Farbe ist auf dem Céphalothorax bräunlich-gelb, wie auch auf dem Abdomen, aber etwas heller; auf den Füssen hell röthlich-gelb. Das Coxalglied der Palpen ist hell-röthlich, während die übrigen Glieder dunkel- röthlich, fast schwärzlich und stark glänzend sind. Auf dem Kückeutheil des Abdomen ist beiderseits ein dunkler Punkt zu sehen. \n Länge : 4*5 mm. ; Palpehlänge : 4 mm. Patria: Szent- Márton (Com. Baranya in Hungária) 1 St. 613/17. Tömösváry hielt diese Form für identisch mit Ghernes cyrneus L. K., nachdem aber die mir zur Verfügung stehende typische Form Tömösváry’s in mehreren Hinsichten von der durch L. Koch und E. Simon beschriebenen typischen Form abweicht, sonderte ich die beiden von einander. Ghernes cyrneus var. hungaricus unterscheidet sich von der 'Grund- form erstens durch die Form und den nach abwärts gerichteten Lauf der Querfurchen des Céphalothorax ; bei der Grundform nämlich sind nach L. Koch’s und E. Simon’s Angaben die beiden Querfurchen gerade, in der Mitte gekrümmt, und zwar die erste nach vorn, die zweite nach hinten, wäh- rend bei dieser Varietät die erste Querfurche schwach gebogeH, die zweite gerade und keine deren gekrümmt ist. Das Coxalglied der Palpen ist bei der Grundform glatt und mit einfachen Borstchen bedeckt, bei dieser Varietät hingegen fein punktirt und mit gezähnten Borstchen bedeckt; ferner sind die 3 — 5 Glieder der Palpen bei der Grundform nach L. Koch und E. Simon blos mit einfachen, bei dieser Varietät aber mit gezähnten Borstchen bedeckt. Die gleichen Verhältnisse können auch bei den Borstchen derFüsse beobachtet werden. 5. Sp. CHEENES MONTIGENUS SiM. Chelifer montigenus Simon E. Les Arachnides de France. VH. T. p. 40. Tab. 18. Fig. 17. E. Simon beschreibt von den 4 — 5 -ten Gliedern der Palpen bei den von ihm gekannten Exemplaren am Aussenrande einfache Borstchen, während ich bei den von mir untersucliten am entsprechenden Ort schmale, gezähnte Borstchen fand. Ausserdem erwähnt E. Simon beide Querfurchen des Cépha- lothorax als gerade, während bei den von mir untersuchten Exemplaren die erste gebogen ist. Länge : 1*8 — 3*4 mm. Patria: Déva 3 St. 816/1 ; Péczel 30 St. 816/2 ; Rumunyest 7 Stück 816/3 und? 2 St. 816/4. 6. Sp. CHEENES CIMICOIDES Fabr. Scorpio cimicoides Fabricius, Entom. syst. III. p. 436. No. 9. Chelifer cimicoides Simon E., Les Arachnides de France. Tom. VII. pag. 39. PI. 18. Fig. 16. Ghernes cimicoides Tömösváry, A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 188. Tab. I. Fig. 6 — 12. Patria: Szerencs 6 St., Bereczki 4 St., Sz. -Udvarhely 7 St,, Sátoralja- újhely 4 St., Tátra 1 St,, Homonna 31 St., Bély 4 St., Sôly 19 St., Kaposvár 1 St. 613/4—13; Sátoraljaújhely 1 St. 816/5 Sárvár 5 St. 817/20. 17;^ c) Auf dem Köj'per kolbige und einfache Borstchen; die erste Quer- furche des Céphalothorax in der Mitte nach vorn, die ziveite nach hinten gekrümmt. 7. Sp. CHERNES LACERTOSUS Koch L. * Cherues lacertosus Koch L., Uebersiclitl. Darstellung d. europ. Cherneti- deii p. 9. Chelifer lacertosus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. VII. p. 97. PI. 18. Fig. 13. ehernes rufeolus Tömösváry, Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. IG. Nr. 2. Die von mir untersuchten Exemplare weichen von der Grundform L. Koch’s und E. Simon’s nur insofern ah, dass die erste Querfurche des Céphalothorax hei diesen nach hinten, die zweite aber nach vorn gebogen und beide in der Mitte gekrümmt sind, während nach E. Simon beide Quei- furchen gerade sind und nur die erste in der Mitte gekrümmt ist. Länge ; 2*8 — 3 mm. Patria: Corfu 2 St. 811/3. 8. Sp. CHERNES PHALERATUS Simon E. Chelifer phaleratus Simon F., Les Araclmides de France. Tom. VII. pag. 38. PI. 18. Fig. 12. Cherues rufeolus Tömösváry, A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 19Ü. Tab. I. Fig. 15— 16. Obwohl die Beschreibung Ed. Tömösváry’s mit Cherries rufeolus übereinstimmt, aber die nach der Determination Tömösváry’s in der zoolo- gischen Sammlung des ungarischen National-Museums unter dem erwähn- ten Namen befindlichen Exemplare stimmen nicht mit der gegebenen Be- schreibung, sondern sind selbe ganz identisch mit E. Simon’s Cherues pha- leratus. Patria : Sóly 6 St., Homonna 1 St. Bereezki 2 St. (Hungária) 613/1—3. 2. Subgen. ECTOCERAS Stecker A. 9. Sp. CHERNES NODULIMANUS Töm. Tat. IV. Fig. 3.. 9. Chelifer nodulimanus Tömösváry, A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 2 ii. — Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 26. Tab. I. Fig. 14. Chelifer macrochelatus Tömösváry, Adatok az Alskoi’piók ismeretéhez. L. c. p. 20. Tab. I. Fig. 12., 13. Zu der TöMösvÁRv’schen, sonst ausführlichen Beschreibung habe ich nicht viel zu bemerken, ausser dass ich einige Angaben aushessern musste. Vor Allem ist zu erwähnen, dass die Ghernes nodulimanus- und Chr.macro- chelatus- Arten Tömösváry’s eine so auffallende Aehnlichkeit zeigen und so übereinstimmend sind, dass die Vereinigung derselben unbedingt noth wen- dig erscheint. Bezüglich der Borstchen des Körpers sagt Tömösváry, dass jene einfach und glatt sind, während ich hingegen bei beiden Formen auf jedem Körpertheil dichter oder spärlicher gezahnte Borstchen fand. (Taf. IV* Fig. 3.) Tömösváry beschreibt die Galea des Chr. nodidimanus nicht, wäh- rend auf beiden Gliedern der Mandibeln des Chr. macrochelatus zwei, am Ende gepinzelte Galea bemerkte. Im Laufe meiner hierhergehörigen Unter- suchungen fand ich nun einerseits nicht nur die halbe Galea des Chr. nodu- limanus und kam mit der Form und Struetur derselben ins Beine, sondern schöpfte auch anderentheils die Ueberzeugung, dass auch bei Chr. macroche- latus so, wie bei allen übrigen Chernes- Arten blos auf dem beweglichen Glied der Mandibeln eine Galea befindlich und diese ebenso zweiästig ist, wie die des Chr. nodidimanus, und glaube daher, dass die Ursache des Irrthums bei Tömösváry eben in der Zweiästigkeit der Galea zu finden ist. (Tafel IV. Figur 9.) Länge : 4 — 8 mm., Palpenlänge 7 mm. Patria: Dalmatia (?) 1 St. 811/8; Sumatra 1 St. 816/6; Aschanti 1 St. 811/4. 10. Sp. CHERNES HUNGARICUS n. sp. Taf. IV. Fig. 1., 2. Der Céphalothorax ist röthlichgelb, die vordere Hälfte dunkler, fein und gleich punktirt, schwach glänzend, die Querfurchen sind gerade und die zweite liegt ebenso entfernt von der ersten, wie von dem Hinterrande. Das Abdomen ist hell gelblichbraun, etwas glänzend und dessen Segmente bei- derseits mit einem dunkeln Punkt und seitwärts mit einem hellen Fleck geschmückt. Die Mandibeln sind etwas heller als der Céphalothorax, ihre Galea endet etwas kolbig erweitert, an der Spitze mit mehreren Zähnchen, an der Basis hingegen mit einer lanzettförmigen JBorste. (Taf. IV. Fig. 2.) Die Palpen sind dunkel röthlich, glänzend, besonders die zwei letzten Glie- der ; die 2 — 5-ten Glieder sind gleich granulirt ; das Femoralglied von dem Stielchen an plötzlich erweitert, gegen das Ende aber etwas schmäler, am Aussenrande schwach gebogen, am Innenrande etwas eingebuchtet und nur wenig länger als das Tibialglied ; der Stiel des Tibialgliedes ist kurz, dünn, der Innenrand des Tibialgliedes ist gleichmässig, aber stark, der Aussenrand hingegen schwach convex. Der Scheerenstamm ist länger als das Tibial- glied und mit '^/i Theil breiter, an beiden Bändern fast gerade ; die Schee- renfinger mehr als ^/s kürzer als der Stamm, kräftig und gleich gebogen. Das Coxalglied der Palpen ist sehr fein granulirt, hell gelblich braun und mit gezähnten Borstchen bedeckt. Die Füsse sind weisslichgelb mit einfachen 175 Krallen. Die Borstchen des Körpers und der Palpen sind im Allgemeinen gezähnt. Länge : 4*5 mm. ; Palpenlänge 4 mm. Patria : Paulis (Hungária. Comit. Arad) 1 St. 816/1 1. 11. Sp. CHEBNES HISPANUS L. K. Chelifer liispamis Koch L., Uebersichtl. Darst. d. em-op. Chernetiden p. 26. — Simon E. Los Arachnides de France. Tom. S. p. 2S. PI. I S. Fig. 6. Patria : ? 1 St. 817/23, wahrscheinlich ist es aber, dass dieses Exem- plar aus Ungarn stammt. 12. Sp. CHEBNES MACULATUS Koch L. Chelifer maculatus Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chenietiden. p. 30. — Simon L., Les Arachnides de France, p. 32. Tab. 1 8. Fig. 9. Die zur Verfügung stehenden Exemplare weichen von L. Koch’s und E. Simon’s typischen Exemplaren nur wenig ab. Von der Grundform E. Si- mon’s unterscheiden sie sich namentlich nur darin, dass ihre beiden Querfur- chen nicht gekrümmt sind, während bei E. Simon’s Formen die zweite in der Mitte nach vorn eckig gekrümmt ist. Länge : 2‘5 — 3 mm. Patria : Corfu 2 St. 81 1/5. Genus. CHELIFER Geoffroy. A. Das Femoralglied der Palpen ohne gesondertes Stielchen, gegen Ende allmäh- lig erweitert, auf dem Körper kolbige Borstchen, die Fusskrallen mit kleinen Nebenki-allen .... ... ... ... ... ... ... ... Chelifer cancroides L. B. Das Femoralglied der Palpen mit gesondertem Stielchen, plötzlich erweitert. a. Auf dem Körper gezähnte Borstchen. 1 . Innenrand des Femoralgliedes der Palpen an der hinteren Hälfte schwach concav. '■'Fusskrallen mit Kämmchen ; Scheerenfinger \4-theil kürzer als der Stamm... ... ... _ ... ... ... Chelifer pecidiaris L. K. Fusskrallen ohne Kämmchen ; Scheerenfinger so lang als der Stamm. Chelifer rutilam Töm. 2. Innenrand des Femoralgliedes der Palpen gerade ; Fusskrallen ohne Kämmchen ; Scheerenfinger etwas kürzer als der Stamm. Cheli fer disjunctus L. K. h. Auf dem Körper kolbige und gezähnte Borstchen. 1. Die erste Querfurche des Céphalothorax in der Mitte nach voim ge- krümmt, die zweite nach vorn gebogen in der Glitte eckig nach hinten gekrümmt. Terinexzetmjzi Füzetek. XI. 13 17ß Innenrand des Femoralgliedes der Palpen mit kolbigen, Aussenrand mit gezähnten Borstchen ; das Tibialglied und der Stamm überall mit gezähnten Borstchen; Seerenfinger bs-mal kürzer als der Stamm. Chelifei' subruber E. S. Innenrand des Femoralgliedes der Palpen mit kolbigen, Aussenrand mit gezähnten Borstchen ; das Tibialglied und der Stamm mit gezähn- ten und einfachen Borstchen ; Scheerenfinger eben so lang als der Stamm.., ... ... ... ... — — --- Chelifer tegulatus Töm. 2. Die erste Querfurche des Céphalothorax schwach nach vorn gebogen ohne Ki-ümmung, die zweite gerade, einfach ; Innenrand des Femoralgliedes der Palgen mit kolbigen, Aussenrand mit gezähnten Borstchen ; das Tibial- glied und der Stamm überall mit gezähnten Borstchen ; Scheerenfinger 4-theil kürzer als der Stamm ... ... ... Chelifer danaus Törn. 1. Sp. CHELIFEE CANCEOIDES L. Acarus cancroides Linné, Fauna Suec. Nr. 1968. Chelifer cancroides Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 23. PI. 17. Fig. 4., 6. PI. 18. Fig. 2. — Tömösväry, A magyar fauna Álskorpiói, p. 206. Tab. I. Fig. 20—24. Patria: Ladomér (Com. Zemplén) 2 St.; Déva 3 St. 613/22 — 23; Ladány 1 St. 816/7 ; Fele 1 St. 816/8; Sátoraljaújhely 4 St. 816/9; Patria? 4 St. 387/75; Hungária? 2 St. 817/21 ; Budapest 1 St. 817/22. 2. Sp. CHELIFEE PECULIAEIS Koch L. Taf. IV. Fig. 5., 10., 12., 16. Chelifer peculiaris Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. em’op. Chernetiden. pag. 31. — Simon E., Arachnides de France. Tom. 7. pag. 31. PI. 18. Fig. 8. — Tömösváet Ö., A magyar fauna Álskorpiói, p. 201. Tab. H. Fig. 8., 9. Die zur Verfügung stehenden Exemplare zeigen nach dem Eesultat meiner Untersuchungen einige Abweichungen von den durch L. Koch, E. Simon und Ed. Tömösváry untersuchten Exemplaren, wodurch ich veran- lasst bin, eine kurze Beschreibung dieser Art folgen zu lassen. Die erste Querfurche des Céphalothorax ist scharf, d. h. deutlich, in der Mitte schwach nach vorn gekrümmt, die zweite aber undeutlich, schwach, gerade, in der Mitte eckig nach hinten gekrümmt und liegt dem Hinterrande näher, als der ersten Querfurche. (Taf. IV. Fig. 12.) Die Palpen sind glän- zend ; das F emoralglied länger als das Tibialglied, aber nur ein wenig enger ; der Stamm ist so lang als das Tibialglied, aber breiter; die Scheerenfinger sind ein V4-Theil kürzer als der Stamm; das Coxalglied ist schwärzlich braun, granulirt, mit spitzig gezähnten Borstchen bedeckt. Der Caphalotho- rax ist olivenbraun, an der Hinterhälffce heller, das Abdomen am Bücken- theil gelblichbraun mit je einem dunkleren Punkt, am Bauch ebenso, al)er 177 heller gefärbt ; die Palpen sind grünlich-rötlilichbraun, die Scheerenfinger röthlich, die Füsse sind hell, röthlichgelb. Der ganze Körper und jedes Pal- penglied ist fein punktirt. Der Céphalothorax und der Rücken des Abdomen sind mit gezähnten, am Ende etwas verbreiterten Borstchen bedeckt; jedes Palpenglied hat gegen das Ende schmälere gezähnte Borstchen und der untere Theil des Abdomen ist mit einfachen und gegen das Ende schmäleren Borst- chen bedeckt. (Taf. IV. Fig. 5.) Sehr interessant ist der Umstand, dass bei den von mir untersuchten Exemplaren die innere Kralle des ersten Fusspaares ein Kämmchen besitzt (Taf. IV. Fig. 1 6), was die früheren Forscher nicht erwähnen, wahrschein- lich in Folge der in Anwendung gebrachten zu schwachen Vergrösserung. Sonst fand ich auch solche Exemplare, bei welchen jede Fusskralle ein Kämmchen hesass. Länge : 2.8 — 3'5 mm. Patria : Soly 4 St. 613/17 ; Nagy-Mihäly 12 St. 813/26; Bereczki 3 St. 613/18; Galambos 2 Stück 613/29; Sátoraljaújhely 1 St. 613/24; Homonna 1 St. 613/25; Sátoraljaújhely 2 St. 816/10; Corfu 8 St. 811/6. Ich muss hier bemerken, dass En. Tömösyáky die 613/26, 613/27, 613/28, 613/29 numerisirten Exemplare für Chelifer De Geeri L. K. deter- minirte. 3. Sp. CHELIFEE KUTILANS Tömösv. Chelifer rutilans Tömösváry, A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 202. Tab. I. Fig. 25—26. Ed. Tömösváry, nachdem er wahrscheinlich mit zuschwacher Vergrös- serung untersuchte, beschreibt eben so am Körper, wie an den Palj)en nur einfache, glatte Borstchen, während ich nur schmale, aber gezähnte Borst- chen fand. Patria: Ponor-Ohába (Höhle) 1 St. 613/21. 4. Sp. CHELIFER DISJUNCTUS Koch L. Chelifer disjunctus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherneti- den. p. 27. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 27. PI. 18. Fig. 5. Nach E. Simon sind auf den Palpengliedern dieser Art einfache und glatte Borstchen, ich fand aber schmale und gezähnte Borsten. Ausser- dem ist die erste Querfurche des Cephalotorax bei den von mir untersuch- ten Exemplaren einfach, während sie nach E. Simon in der Mitte nach vorn gekrümmt ist. Länge : 2*3 mm. Patria : ? 1 St. 816, 1 2. V.V' 178 5. Sp. CHELIFEß SUBEUBEE Simon. Chelifer subruber Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 30. PI. 18. Fig. 7. — Tömösváry Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 203. Tab. II. Fig. 12—13. Patria: Puj (Comit. Hunyad) 1 St. 613/19, Sôly (Comit. Veszprém) 1 St. 613/20. Ed. Tömösváry determinirte die 613/20 numerisirten Exemplare für Chelifer disjunctus L. K., die eingehenderen, vergleichenden Untersucliiin- gen aher überzeugten mich, dass diese Art nichts als ein junges Exemplar Chelifer subruber E. S. ist. 6. Sp. CHELIFEE TEGULATUS Tömösv. Tal IV. Fig. 11., 13., 1.5. Chelifer tegulatus Tömösváry Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. pag. 198. Tab. II. Fig. 5—8. Nachdem nach meinen üntersuchungsresultaten die Beschreibung Ed. Tömösváry’s nicht ganz auf die typischen Exemplare passt, finde ich nöthig, hier zur Begründung meiner Ansicht eine neue Beschreibung zu geben. Der Céphalothorax ist länger als er breit ist, nach vorn allmählig ver- jüngt, am Stirnrande abgerundet, überall gleich granulirt. Die erste Quer- furche ist scharf, liegt im Vorderdrittel des Céphalothorax, in der Mitte schwach nach vorn gekrümmt ; die zweite ist sehr undeutlich, liegt dem Hinterrande näher, nach vorn gebogen, in der Mitte aber scharfeckig nach hinten gekrümmt. Das Coxalglied der Palpen ist sehr fein granulirt, schwach glänzend und mit glatten Borstchen bedeckt ; das Femoralglied am Innen- rande gerade, am Aussenrande dagegen schwach convex ; das Tibialglied so lang als der Scheerenstamm ; die Seitenränder des Stammes sind convex und die Scheerenfinger so lang als der Stamm. Auf dem Céphalothorax und auf dem Kücken des Abdomens sind gezähnte und kolbige, am Bauch gezähnte und glatte Borstchen. Das Trochanterglied der Palpen ist mit kolbigen, der Innenrand des Femoralgliedes mit kolbigen-, der Aussenrand mit gezähnten-, das Tibialglied und der Stamm aber mit gezähnten und glatten, die î’üsse endlich mit kolbigen, gezähnten und glatten Borstchen bedeckt.. Der Céphalothorax ist röthlichbraun, die Vorderhälfte dunkler, die Hinterhälfte heller ; das Abdomen olivenbraun ; die Palpen röthlichbraun, die Scheeren dunkler ; die Mandibeln sind bräunlichgelb und die Füsse schmutziggelb. Das Ende der Galea ist dreispaltig, an der Mitte ihres Stammes mit zwei kleinen Seitenzähnchen. (Taf. IV. Fig 11.) Länge : 2 mm.. Palpenlänge : 2*8 mm. C atria: Borbáthviz 2 St. 613/18. 179 7. Sp. CHELIFEE DANAUS Töm. Chelifer danaus Tömösváby Ö., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. Ih. Tab. I. Fig. 7. In der Beschreibung Ed. Tömösváry’s ist die Galea einfach stiletartig angegeben und werden am Trochanter- und Femoralglied der Palpen abge- stutzte, au dem Tibialglied und dem Scheerenstamm einfache, zugespitzte Borstchen erwähnt. Nach meinen eigenen Untersuchungen muss ich die erwähnten Angaben Tomösváry’s hier rectificiren ; die Galea nämlich ist nicht stiletartig, sondern an der Spitze dreispaltig, in deren Nähe mit zwei Nebeuzähnchen ; auf dem Trochanterglied der Palpen fand ich kolbige, auf dem Innenrande des Femoralgliedes kolbige, auf dem Ausseiirande schmale gezähnte, auf dem Tibialglied und Scheerenstamm aber schmale gezähnte Borstchen, Patria: Corfu 1 St., Morea 1 St. 811/3. Subfam. GAEYPININAE Daday. Das bewegliche Glied der Palpen mit Galea; Vorderrand des Céphalo- thorax ohne Epistom; jeder Fuss mit Trochantin; die Querfurche des Cé- phalothorax scharf; beiderseits zwei Augen, jeder Fuss mit zwei Tarsal- gliedern. Diese neue Unterfamilie bildet ein Zwischenglied zwischen den Unter- familien Cheliterinae und Garypinae, indem dadurch, dass jeder Fuss ein Trochantin besitzt, dieselbe sich der Unterfamilie der Cheliferinae nähert, während dadurch, dass auf dem Céphalothorax blos eine Querfurche und vier Augen sich befinden, selbe an die Unterfamilie der Gar y pinae erinnert. Der letzteren Unterfamilie ähnelt sie aber auch dadurch, dass von den Abdominal- segmenten die drei ersten auf dem Bücken ungetheilt sind, während bekannt- lich bei den jedes Abdominalsegment getheilt ist. Endlich nähert sie sich der Unterfamilie der Gary pinae noch dadurch, dass auf dem Kör- per und auf den Palpen blos einfache, glatte und spitzige Borstchen sind. Ich kenne bis jetzt von dieser Unterfamilie nur eine Gattung mit fol- gender kurzer Diagnose : Der Céphalothorax nach vorn allmählig verjüngt, jeder Fuss mit zwei Tarsalgliedern - . — — Garypinus nov. gen. üeu. GA1ÍYPINUS n. geii. Der Céphalothorax vor den Augen schwach geschmälert, am Stirnrande gerade abgestutzt, ohne Epistom ; die (^uerfurche liegt in der Nähe des Hinterrandes. Die Augen liegen nebeneinander und sind gleich gi’oss. Die Abdominalsegmente sind mit Ausnahme der drei ersten in der Mitte getheilt. 180 Die Gattung umfasst bis jetzt nur eine Art, deren Charaktere hier folgen : Das Coxalglied der Palpen glänzend, fein granulirt, das Femoralglied ohne gesonderte Stielchen, nach hinten breiter, in der Mitte aber etwas gehoben ; die Seitenränder des Scheerenstammes fast gerade, die Scheeren- finger so lang, als der Stamm ; die Galea dreispaltig ; das Areolum der Kral- len zweiästig. — — — — — Garypimis dimidiatus L. K.? 1. Sp. GARYPINUS DIMIDIATUS L. Koch. Taf. IV. Fig. 14., 17., 19., 23. ?01piiim dimidiatum Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherueti- deu. p. 34. Olpium dimidiatum Tömösváky Ö., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 21. Tab. I. Fig. 6. Olpium semivittatum Tömösváry Ö., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. 22. Tab. I. Fig. 1 — 2. Nach der eingehenden vergleichenden Untersuchung der typischen Exemplare TömösvAey’s bin ich überzeugt, dass Olpium dimidiatum und Olpium semivittatum TömösvAry’s im Wesentlichen keinen Unterschied zei- gen. Die Farbe des Körpers und der Palpen zeigt nur unbedeutende Nuance- Unterschiede, jene dunklen Flecken aber, deren Anwesenheit TömösvAry für genug wichtige Charaktere hielt zur Begründung des Unterschiedes zwi- schen Olpium dimidiatum L. K. und Olpium semivittatim Törn., konnte ich nicht wahrnehmen. Ich kann nach meinen eigenen Untersuchungen die Beschreibung die- ser Art in Folgendem zusammenfassen. Der Céphalothorax bedeutend länger als er breit ist, nach vorn schwach aber allmählig verjüngt und am Stirnrande abgestutzt. Die Quer- furche gebogen, liegt hinter den Augen augenfällig entfernt in der Nähe des Hinterrandes. (Taf. IV. Fig. 14.) Die Augen klein, rundlich, einander sehr nahe. Die Kückenseite des Céphalothorax gleichmässig und sehr fein granu- lirt, schwach glänzend. Die Galea der Mandibeln an der Spitze dreispaltig und an dem Stamme ohne Nebenzähnchen. (Taf. IV. Fig. 18.) Die Palpen- glieder fein granulirt, mit gleich langen, glatten Borstchen bedeckt ; das Femoralglied aus einem dünnen Stielchen bis zur Mitte allmählig erweitert^ dann gleich breit und an beiden Seiten gerade ; das Stielchen des Tibialglie- des lang ; das Tibialglied am Aussenrande fast gerade, am Innenrande hin- gegen auffallend convex ; der Scheerenstamm an der Basis der Scheerenfin- ger nur wenig geschmälert mit fast geraden Seitenrändern ; fast in der gan- zen Länge gleich breit, im Allgemeinen nahezu zweimal so lang als breit ; Scheerenfinger kürzer als der Stamm, schwach aber gleich gebogen. (Taf. IV- 181 Fig. 14. ) Yon den Abdominalsegmenten sind die drei ersten ungetheilt, die übrigen getheilt. Von den Tarsalgliedern der Füsse ist das erste nur halb so lang als das zweite, Krallen einfach, das Areolum aber zweiästig. (Taf. IV. Fig. 17, 19, Í23.) Céphalothorax röthlich- oder kastanienbraun wie auch der Kücken des Abdomens, manchmal aber auch heller oder dunkler, Palpen röthlichbraun, aber massig hell ; Füsse schmutziggelb. Länge: 2*5 — 3'2 mm. Patria : Morea 2 St. 81 1/Í20., Corfu 4 St. 81 1/19. Ed. Tömösvaey determinirte und beschrieb die 811/20 numerisirten Exemplare als Olpiimi dimidiatum L. K., hingegen die 81119 numerisir- ten als Olpium semivittatiim neue Art. Dass diese beiden zusammengehö- ren, kann ich nach meinen eigenen Untersuchungen mit Sicherheit behaup- ten, nachdem in der Beschreibung L. Koch’s weder die Struetur des Cépha- lothorax, noch der Füsse und des Areolums eingehend behandelt sind, und habe ich den Namen der Art nur darum beibehalten, weil auch Ed. Tömös- VÁKY dieselbe benützte. Subfam. CARYPINAE Simon. A. Abdomen mit 10 Segmenten ... ... ... Gen. Clieiridinm Menge. B. Abdomen mit 1 1 Segmenten. (I,. Céphalothorax vor den Augen augenfällig sehmäler, hinter denselben mit eine Querfurche ; Abdominalsegmente mit Ausnahme der drei ersten ge- theilt ... ... ... ... ... ... .. ... Gen. Garypiis h. K. I). Céphalothorax vor den Augen kaum merklich schmäler, ohne Querfurche ; Abdominalsegmente ungetheilt ... ... ... ... Gen. Olpium L. K. GEN. CHEIRIDIUM Menge. Sp. CHEIRIDIUM MUSEORUM Leach. Chelifer museorum Leach, Zool. Miscell, III. p. 50. PI. 142. Fig. 4. Cheiridium museorum Menge, Ueber Scheerenspinnen, p. 3(i. — Simon E., Les Arachnides de France p. 43. PI. 18, Fig. 19., 20. — Tömösväry Ö., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 210. Tab. IL Fig. 16 — 18. Patria : Kolozsvár 2 St. 613/30. Gen. GARYTUS L. Koch. .1. Céphalothorax vor den Augen stark verjüngt mit tiefer Längsfurche ; die Quer- furche scharf ; das Areolum einfach ... Gar i/p US minor h. li. B. C'ephalothorax vor den Augen schwach verjüngt, mit seichter I.ängsfiu'che ; die Querfurche undeutlich ; das Areolum zweiästig. G(iry])us hiureolatusTösi. 18^2 1. Sp. GARYPUS MINOR Koch L. Garypus minor Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cliernetiden. p. 38. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 46. Patria: Corfu 5 St. 811/14. 2. Sp. GARYPUS BIAREOLATUS Töm. Olpium biareolatum Tömösváry 0., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. Loc. cit. p. 23. Tab. I. Fig. 15 — 18. Ed. Tömösváry reihte diese Art in die Gattung Olpium. Indessen mit Rücksicht auf den Körperhabitus, besonders aber auf den Umstand, dass auf dem Céphalothorax die Querfurche vorkommt, ferner die Abdominal- segmente mit Ausnahme der drei ersten getheilt sind, fühle ich mich veran- lasst, diese Art aus der Gattung Olpium auszuscheiden und in die Gattung einzureihen, nachdem nach der Bestimmung E. Simon’s bei der Gat- tung Olpium weder auf dem Céphalothorax eine Querfurche vorkommt, noch die Abdominalsegmente getheilt sind. Patria : India orientalis 2 St. 811/17. Gen. OLPIUM L. Koch. Olpium Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chernetiden p. 33. — Simon E., Les Ai-achnides de France. Tom. 7. p. 49. Sp. OLPIUM PALLIPES Lucas. Obisium pallipes Lucas, Expl. Alg. Ar. p. 277. PI. 18. Fig. 3. Olpium Hermanni Koch L., Uebersichtl. Darst. d. emop. Chernetiden. p. 37. Olpium pallipes Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 49. PI. 19. Fig. 2. — Tömösváry Ö., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 246. Patria: Dalmatia 1 St. 816/13.; Corfu 1 St., Syria 3 St. 811/18. Earn. OBISnDAE Haagen. Obisinæ Stecker A., Zm Kenntniss der Chernetidenfauna Böhmens. Sit- zungsber. d. kônigl. böhm. Gesellschaft, d. Wissenschaften in Prag. 1874. Nr. 8. j)ag. 231. Obisiidae Haagen, Hoehlen Chelifer in Nordamerica. Zool. Anzeiger. 1879. Nr. 34. pag. 400. Obisiidae Tömösváry Ö., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 213. Céphalothorax entweder in der ganzen Länge gleich breit, oder aber nach vorn erweitert ; Stirnrand mit Epistom ; Mandibeln ohne Galea ; von den Füssen nur die zwei letzten Paare mit Trochantin, die zwei ersten Paare mit drei, die zwei letzten mit zwei Tarsalgliedern. Der ganze Körper, wie auch die Palpen und Fusse blos mit einfachen, glatten, bald gleich-, bald ungleich langen Borstchen. Chephalothorax ohne Querfurche, Abdominal- segmente ungetheilt. Subfam. OBISIINAE Daday. Céphalothorax in der ganzen Länge gleich breit, auf dem Stirnrande ein gut entwickeltes dreieckiges Epistom. Gen. OBISIÜM Leach. Obisium Lbach, Zool. Miscell. III. — Simon E., Les Ai-acbuides de France. Tom. 7. p. 51. Céphalothorax eben so lang wie breit, aber bedeutend länger ; Abdomen mit eilf Segmenten ; Céphalothorax entweder mit zwei oder vier Augen, oder auch ohne Augen ; erstes Tarsalglied der zwei ersten Fusspaare länger als das Tibialglied, während die zwei letzten bedeutend kürzer sind. yl. Ohne Augen ... ... ... ... ... ... ... ... ... ^nhg. Blothrns Schiöd. B. Mit zwei Augen ... ... ... ... ... Subg. Roncus L. L, C. Mit vier Augen ... ... ... ... ... ... ... ... Subg. Ohisiam Leach. Die früheren Forscher legten ein grosses Gewicht auf die Zalil der Augen und hielten daher die drei erwähnten Untergattungen für selbstän- dige, während E. Simon aUe drei in der einen Gattung Obisium zusammen- fasste, innerhalb welcher Gattung er dann nach der Zahl der Augen drei Gruppen unterschied. Ich halte selbst auch die Zahl der Augen, d. h. deren Abwesenheit nicht für eineu solchen Charakter, wonach die übrigens typisch ähnlichen Thierformen in verschiedene Gattungen getheilt werden müss- ten, jedoch wegen der leichteren üebersicht bin ich dennoch für die erwähnte Eintheilung in drei Untergattungen. a) Ohne Augen. Subgen. BLOTHKUS Schiödte. Blothrus Schiödte, Specimen faunae subteiTaneæ. Obisium Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. (>7. .1. Tibialglied der Palpen ohne gesonderte Stielchen nach hinten successive brei- ter ; Seitenränder des Scheerenstammes fast gerade. Obisium s}>el(ieiis Schiöd. B. Tibialglied der Palpen mit gesondertem Stielchen, nach hinten auffallend erweitert ; Seitenräuder des Scheerenstammes massig convex. Obisium brevipes Finv. I. Sp. OBISIUM SPELAEUS Schiödte. Blothrus spelaeus Schiödte, Specimen faunae subterraneae. Patria: Carinthia 1 St. 811/0.; Í2 St. 816/14. 184 •i. Sp. OBISIUM BEEVIPES Fiuv. Blotlirus brevipes Frivaldszky I., Jellemző adatok Magyarország faunájá- hoz, p. il!23. — Frivaldszky I., Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. M. tud. Akad. math. term. tud. köziem. III. köt. p. 38. — Tömösváry Ö., A ma- gyar fauna Álskorpiói. L. c. p. Í234. Tab. IV. Fig. 8 — 10. Blothrus minutus Tömösváry Ö., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 235. Tab. IV. Fig. 11 — 13. Patria: Fericse Höhle (Comit. Bihar) 3 St, 88/15.; Mehadia 2 St. 613/31. Ed. Tömösváry hebt bei der Feststellung des Unterschiedes zwischen Blothrus brevipes Friv. und Bloth. minutus n. sp. hauptsächlich den Um- stand hervor, dass bei Bloth. brevipes Fr. am Innenrande des Tibialgliedes der Palpen sich ein warzenähnlicher Vorsprung befindet, während dieser bei Bloth. minutus fehlt. Ich hatte Gelegenheit die der Beschreibung beider Arten zu Grunde liegenden Exemplare eingehend zu studiren und kam derart zu der Ueberzeugung, dass der von Ed. Tömösváry erwähnte Vorsprung am Innen- rande des Tibialgliedes bei Blot, brevipes in Wirklichkeit nicht existirt, daher Bl. brevipes Friv. und Blot, minutus Töm. ganz identisch sind. b) Mit zwei Äugen. Subgen. EONCUS L. Koch. Eoncus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chernetiden. p. 44. — Tömösváry 0., A magy. faun. Álskorpiói. L. c. p. 214. Obisium Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 63. A. Femoralglied der Palpen oben und innen massig grob granulirt ; Stielchen des Tibialgliedes kurz ___ _ Obisium lubricum L. K. B. Femoralglied der Palpen glatt; Stielchen des Tibialgliedes lang. Obisium alpinum L. K. 3. Sp. OBISIUM LUBEICUM L. K. Eoncus lubricus Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. em*op. Chernetiden p. 44. — Tömösváry Ö., A magy. fauna Álskorpiói. L. c. p. 215. Tab. HI. Fig. 1 — 4. Obisium lubricum Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 63. PL xvni. Fig. 22. Patria: Mehadiâ 7 St., Déva 8 St., Sz.-Màrton 3 St. 613/32 — 34.; Vihorlât 2 St., Sinnaikô 3 St., Beszkédhegy 4 St. 613/35 — 37.; Mehàdia 3 SL 613/38.; Corfu 32 St., Morea 14 St. 81 1/21.; Zágráb 2 St. 816/15. ; Eumunyest 15 St. 816/16.; Déva ISt. 816/17. ; Patria? 28 St. 816/18. ; Divio 4 St. 816/19.; Podsused 1 St. 816/21. ; Corfu 1 St. 816/20. Ed. Tömösváry determinirte die 613/35 — 37 und 613/38 numerisirten Exemplare für andere Roncus- Arten, und besonders die erstere für Roncus 185 alpínus L. K., die letztere für Roiicus euchirus Sim., was sich natürlicher- weise als irrig erwies. 4. Sp. OBISIUM ALPINUM Koch L. Roncus alpiiius Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chenietiden, p. iü. — Tümösváky ü., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. '■IM. Tab. III. Fig. 7. Obisium alpinum Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 65. PL IS. Fig. M. Patria: ? St. 816/22. g) Mit vier Augen. Subgen. OBISIUM Leach. Obisium Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chenietiden, p. 52. - Tömösváry ()., A magyar fauna Álskorpiói. L. c. p. 210. A. Femoralglied der Palpen állmaidig verdickt. ü. Innenrand des Tibialgliedes der Palpen gerade ; Scheerenünger länger als der Stamm ; Tibialglied fast viermal so lang als dick. Ohisiam praecijniuin Sim. I). Innenrand des Tibialgliedes der Palpen convex, nicht ganz dreimal so lang wie breit. 1 . Scheerenünger länger als der Stamm. Innenrand des Femoralgliedes der Palpen gerade, ß. Beweglicher Ast der Mandibeln ohne Höcker, auf dem Femoral- glied grössere Erhöhungen ... Ohimim ralidum Ij. K. ß. Beweglicher Ast der Mandibeln mit Höcker, das Femoralgied gleich punctirt ... ... ... Ohisium simile L. K. Innenrand des Femoralgliedes der Palpen in der Mitte gehoben; be- weglicher Ast der Mandibeln ohne Höcker. Ohisium cephalonicum n. sp. 2. Scheerenünger so lang wie der Stamm ; Innenrand des Femoralgliedes der Palpen gerade, feinpunktirt ; beweglicher Ast der Mandibeln mit Höcker . _ ... _ . ... ... ... Ohisium carcinoides E.eh. B. Femoralglied der Palpen gleich dick. a. Tibialglied der Palpen kürzer als der Scheerenstamm. 1 . Scheerenünger so lang als der Scheerenstamm. Seitenränder des Scheerenstammes convex. Ohisium dumicola C. K. Aussenrand des Scheerenstammes fast gerade. Ohisium dumicola r. nitidum. 2. Scheerenünger bedeutend länger wie der Stamm. Ohisium crf/flirodact Ilium L. K. h. Tibialglied der Palpen so lang wie der Scheerenstamm. 1. Scheerenünger länger wie der Stamm. Ohisium mu.scorum C. K. 2. Scheerenünger kürzer wie der Stamm. Ohisium manicatum Ij. K. c. Tibialglied der Palpen länger ^\ie der Scheerenstamm ; Scheerenünger fast zweimal länger wie der Stamm . . ... Ohisium macrod act ifl um n. sp. 186 5. Sp. OBISIUM PEAECIPUUM Simon. Obisium praecipuum Simon E., Les Arachuicles de France. Tom. 7. p. 59. Obisium blothrioides Tömösyáry Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c, p. !224. Tab. in. Fig. 9., 10. Patria: Szelistye 1 St. 396/1875. ; Mehadia 3 St. 613/48. ; Kiimunyest 3 St. 816/55.; ? 1 St. 816/56. Ed. Tömösváry beschrieb die 613/48. numerisirten Exemplare als Ob. blothrioides n. sp. ; diese aber zeigen von den übrigen sowie auch von dem Obisium praecipuum Simon keinen Unterschied, daher vereinte ich Ob. blothrioides Töm. und Ob. praecipuum Sim. als eine und dieselbe Art. 6. Sp. OBISIUM VALIDUM Koch L. Obisium validum Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. eiu-op. Chernetiden, pag. 56. Patria: Homonna 2 St., Varannó 2 St. 613/55., 59. ; Zágráb 3 St. 816/29.; Somlyó-üjlak 1 St. 816/30.; Sárvár 1 St. 817/24. Ed. Tömösváry determinirte die 613/55., 59. numerisirten Exemplare als Obisium sylvaticum L. K. 7. Sp. OBISIUM SIMILE Koch L. Obisium simile Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Chernetiden, p. 58. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 58. Tab. 19. Fig. 11., 19. Patria: ? 1 St. 816/52. Diese Art ist auch in der Monographie Ed. Tömösváry’s beschrieben ; aber die determinirten Exemplare erwiesen sich als andere Arten. 8. Sp. OBISIUM CEPHALONICUM n. sp. ■Taf. IV. Pig. 22. Céphalothorax eben so lang wie breit, dunkel röthlich ; Epistom kurz, zugespitzt. Augen etwas vordringend, das vordere grösser als das hintere ; dieselben liegen ganz in der Vorderecke des Céphalothorax, übrigens fast in derselben Entfernung von einander als wie viel die Länge ihrer Durchmesser beträgt. Abdomen dunkelröthlich, fast schwarz, stark glänzend, wie auch der Céphalothorax, welcher mit langen, weissen Borstchen bedeckt ist. Mandi- beln röthlichgelb, ihr Stamm auffallend robust und das bewegliche Glied ohne Höcker. Palpen grünlich -röthlich, hell gefärbt ; das Femoralglied gegen das Ende auffallend verdickt, am Innenrande schwach convex mit langen Borstchen ; am Aussenrande in der Mitte schwach concav mit kurzen Borst- chen ; Stielchen des Tibialgliedes lang, dünn ; beide Bänder des Tibialglie- des gleichmässig gebogen ; Scheerenstamm so lang wie der Stamm ; Schee- renfinger sonst mässig stark und gebogen. Füsse grünlich-gelb. 187 Länge : 3 mm. Patria : Cephalonia 1 St. 811/11. Besonders charakteristisch ist für diese neue Art die Form und Struetur des Tibialgliedes der Palpen, wodurch sie von den übrigen Arten ahweicht und sich den Arten der Untergattung lloiwus und besonders deren alpinum-Avt nähert. 9. Sp. OBISIUM CARCINOIDES Hehm. Obisiiim carcinoides Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 5(5. PI. 19. Fig. 8. Patria : Varannó 1 St., Vlegyásza 4 St., Bártfa 2 St., Nagy-Mihály 10 St. G13/55 — 59.; Simontornya 1 St, 816/23.; Lueski 3 St. 816/24.; Divic 1 St. 816/25.; Podsused 1 St. 816/26.; Patria? 1 St. 816/27.; Dalma- tia 1 St. 816/28. Ed. Tömösváry determinirte die 613/55 — 59 numerisirten Exemplare nach L. Koch für Ohisium sylvaticum. Nach eigenen vergleichenden Unter- suchungen indessen fand ich diese identisch mit Ohisium carcinoides E. Simon’s. • 10. Sp. OBISIUM DUMICOLA Koch C. Ohisium dumicola Koch C,, Dentschlands Crust. M-yu-iop. und Ai-acliu. 2. Taf. I. — Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chernetideu, pag. (52. — Simon E,, Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 55. Tab. 19. Fig. 9. Patria: Tokaj 2 St. 613/39.; Marosvásárhely 1 St, 613/42.; Gerbe- nyék 1 St. 613/41, ; Szádellö 1 St. 613/50.; Bártfa 19 St. 613/40., 43,; Bártfa 17 St. 613/51.; Sátoraljaújhely 3 St. 613/52,; Sóly 1 St. 613/53.; Sz.-Olyka 1 St. 613/54,; Patria? 62 St. 816/33.; Szvinyicza 1 St. 816/31.; Simontornya 3 St. 816/32.; Pop Iván 1 St. 816, 34, Ed. Tömösváry hielt die 613,39, 613/40, 613/41, 613,42, 613,44 nu- merisirten Exemplare für Ohisium enjthrodactylum L. K. ; die 613,51, 613/52, 613/53. 613/54 numerisirten aber für Ohisium carcinoides Herrn, und beschrieb sie auch unter den erwähnten Namen, ohne dass die betref- fenden Merkmale der genannten Arten bei diesen Exemplaren constatirt werden konnten. OBISIUM DUMICOLA Koch C. var. nitidum n. var. Taf. IV. Fig. M. Der ganze Körper und die Palpen glänzend. Céphalothorax dunkel- braun, schwach ins Böthliche übergehend, Abdomen am Rücken dunkel olivenhraun ; Palpen einfärbig röthlich ; Füsse gelblich. Augen einander wie auch dem Vorderrande des Céphalothorax genähert, Femoralglied der Pal- pen von dem Stielchen an plötzlich erweitert, fast gleich breit, etwas über 188 die Mitte hinaus convex, in der Mitte des Aussenrandes schwach concav, an beiden Eändern mit gröberen Granulen und aus diesen sich erhebenden, innen längeren, aussen kürzeren B orstchen, Coxalglied der Palpen glatt, glänzend. Tarsalglieder des ersten Fusspaares gleich lang. Länge: 2’8 — 3 mm. Patria: Sinnaikö 5 St. 613/46. Ed. Tömösváry determinirte diese Form für Ob. erythrodactylum L. K. 11. Sp. OBISIUM ERYTHEODACTTLUM L. Koch. Obisium erythrodactylum Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. eur. Cher- uetiden, p. 63. Patria: Corfu 14 St. 811/10.; Tokaj 2 St. 816/46.; Zabkova 3 St. 816/47.; Patria? 20 St. 816/48.; Berzászka 2 St. 816/49.; Máramaros 3 St. 816/50.; Podsused 4 St. 816/51.; Szentkiräly-Lehota 1 St. 817/25. 13. Sp. OBISIUM MUSCORUM Leach. Obisium muscorum Koch L., Uebersichtl. Darstellung d. europ. Cherneti- den, p. 64. — Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. pag. 54. PI. 19. Fig. 6., 10., 14. Patria: Gerbenyék 1 St. 613/41.; Galambos 4 St. 613/44.; Mehádia 12 St. 613/45.; Torna 10 St. 613/47.; Szorenist 1 St. 613/64.; Divic 3 St. 816/38.; Patria ? 42 St. 816/39.; Zabkova 17 St. 816/40.; Sátoraljaújhely 6 St. 816/41.; Berzászka 4 St. 814/42.; Fiume 1 St. 816/35.; Zágráb 2 St. 816/36.; Eumunyest 1 St. 816/37.; Zágráb 3 St. 816/43.; Mehádia 3 St. 816/44.; Corfu 2 St. 816/45.; Syria 1 St. 811/12. Ed. Tömösváry determinirte die 613/41., 613/44., 613/45., 613/47. numerisirten Exemplare für Ob. erythrodactylum L. K. LS. Sp. OBISIUM MANICATUM L. Koch. Taf. IV. Fig. 25. Obisium manicatum Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Chernetiden, pag. 61. Patria: Szvmyicza 1 St. 816/53.; Berzászka 1 St. 816/54. Die von mir untersuchten Exemplare weichen von der Beschreibung L. Koch’s nur insofern ab, dass der Scheerenstamm und das Tibialglied der Palpen sehr fein granulirt und lebhafter röthlich sind ; ferner dass an dem Innenrande des Femoralgliedes längere, am Aussenrande hingegen kürzere Borstchen sind. Länge : 3‘3 mm. 14. Sp. OBISIUM MACRODACTYLUM n. sj). Taf. IV. Fír. á(>. Céphalothorax eheu so lang wie breit, dunkel röthlich. Epistom kurz, spitzig. Augen etwas vordringend, gleich gross, von einander in der Länge ihrer Durchmesser entfernt. Abdomen dunkel röthlichbraun, fast schwarz, stark glänzend, eben wie auch der Céphalothorax. Mandi bein röthlichgelb und das bewegliche Glied derselben mit gerundetem Höcker. Palpen grün- lich-röthlich, hellfarbig; Stielchen des Femoralgliedes sehr kurz, kaum be- merkbar, das Femoralglied selbst in der ganzen Länge gleich dick, am Innen- rande gerade, mit längeren Borstchen, am Aussenrande hingegen in der Mitte concav, mit kürzeren Borstchen; Tibialglied länger als der Scheeren- stamm, sein Stielchen kurz, schmal, während sein Stamm mässig dick ist, am Innenrande stärker, am Aussenrande schwächer convex; Innenrand des Scheerenstammes stark, Aussenrand schwach gebogen : Scheereniinger zwei- mal so lang als der Stamm, verhältnissmässig dünn und mässig stark gebo- gen. (Taf. IV. Fig. 9.) Länge : 3 — 3'5 mm. Patria : Mehádia St. 613/49,; Corfu 1 St. 816/57. Subtäm. CHTHONIINAE Daday. Céphalothorax nach vorn erweitert, am Stirnrande das Epistom rudi- mentär und die Stirn zwischen den Mandibeln gezähnt. Gen. CHTHONIUS C. Koch. Chthonius Koch C., Deutschlands Ai-achn. Myrop. et Crust. X. — Koch L., Uebersichtl. Darstell, d. europ. Cheruetideu, p. 47. — Sijion E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 69. Heterolophus Tömösväey ü., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L, c. p. 24. Céphalothorax merklich länger wie die Breite des hinteren Bandes ; Abdomen mit eüf Segmenten; mit zwei oder vier Augen; das erste Tarsal- glied der letzten zwei Fusspaare bedeutend kürzer als das zweite. .4. Scheerenstamm an der Basis des beweglichen Sclieerenfingers mit einer Ein- buchtung ... ... ... ... — Chthonius tetrache.latus Preyss. B. Scheerenstamm ohne Einbuchtung. a. Mit zwei An gen ; Innenrand des Femoralgliedes der Palpen gerade ; beweg- licher Ast der Mandibeln ohne Höcker ... Chthonius diophthnbnus n. sp, b. Mit vier Augen. 1, Augen klein, rundlich. Augen nebeneinander ; Femoralglied der Palpen an beiden Bändern schwach concav Chthonius nitens Töm. 190 * Augen von einander auf eine Entfernung, wie die Länge ihrer Durch- messer ; Innenrand des Tihialgliedes der Palpen in der Mitte schwach convex -- — — Chthonius guttiger Töm. 2. Augen gross, oval, in einer Entfernung von einander, wie die Länge ihrer Durchmesser ; Scheerenstamm kaum bemerkbar granulirt. Chtkonim orthodactylus Leach. Die früheren Forscher beschrieben den Stirnrand der gesammten Chthonius- Arten für einfach und glatt, also selbst ohne ein Rudiment des Epistom, ja nach der Behauptung Ed. Tömösväey’s sollte sich bei einigen exotischen Arten an der Stelle des Epistoms eine Vertiefung finden, ’welcher Umstand ihm Gelegenheit gab zur Aufstellung der neuen Gattung Heterolo- jjJius. Bei meinen eigenen Untersuchungen kam ich zu dem Resultate, dass weder bei dem Chthonius L. K., noch bei dem Heterolophus Törn, der Stirn- rand des Céphalothorax einfach und bei letzterem absolut nicht ausgebuch- tet ist, sondern an der dem Ursprung des Epistoms bei der Unterfamilie der Ohisiinae entsprechenden Stelle sich ein etwas dreieckiger, am freien Bande gezähnter, epistom artiger Vorsprung befindet, von welchem nach rechts und links sich eine gegen die Mandibeln successive kürzer werdende und endlich ganz verschwindende Zähnchenreihe erhebt. (Taf. Eig. 20.). Aus diesem Grunde war ich veranlasst, einerseits mit Rücksicht auf den ganzen Körper- habitus die ganze Chtho7iius-Ga,ttung von der Unterfamilie Ohisiinae zu son- dern und die neue Unterfamilie Chthoniinae aufzustellen, andererseits die Heterolophus-Gaitung Tömösväey’s fallen zu lassen, da ich sie nur als ein Synonym der Chthonius L. K. -Gattung betrachte. 1. Sp. CHTHONIUS TETEACHELATUS Peeyssl. Scorpio tetrachelatus Preysslee, Verzeichn. Böhmischer Insecten. Nr. 59. PI. 2. Eig. F. Chthonius tromhidioides Koch L., Uehersichtl. Darstl. d. europ. Cherneti- den, p. 49. — • Tömösváry 0., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. pag. 238. Tab. 5. Eig. 9—12. Chthonius tetrachelatus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 70. Pl. 19. Fig. 18. Chthonius heterodactylus Tömösváry Ö., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. 241. Tab. 5. Fig. 1., 2. Patria: Sinnaikö 1 St. 613/61.; Mehádia 1 St. 613/62.; Corfu 2 St. 811/13.; Sátoraljaújhely 1 St. 816/60. Ed. Tömösváey creirte auf Grund des 613/61 numerisirten Exemplares die neue Art Chthonius heterodactylus. Bei meinen eigenen Untersuchungen aber konnte ich jene Charaktere, welche Ed. Tömösváry bei der Aufstellung dieser Art als auffallend hervorhob, d. h. die bedeutende Kürze des bewegli- chen Scheerenfingers, nicht auffinden. Und da ich in dieser Hinsicht bei die- 101 sem Exemplar dieselben Verhältnisse vorfand, welche ich selbst bei Ckth. tetrachdatus beol)achtete und ebenda E. Simon beschrieben hatte, so war ich hiedurch veranlasst, diese zwei Arten zu vereinigen. Die übrigen Exemplare finden sich bei Ed. Tömösváry unter dem Na- men Chth. tromhidioides Latr. ± Sp. CHTHONIU8 DIOPHTHALMUS n. sp. Taf. IV. Fig. iil., “27. Der ganze Körper hellgelb, ein wenig ins Bräunliche übergehend. Ende der Glieder der Mandibeln röthlich und das bewegliche Glied ohne Höcker. Ränder des Céphalothorax gerade, das einzige Auge gross, vordringend, in derselben Entfernung von dem Stirnrande des Céphalothorax, wie die Läoge seines Durchmessers. Céphalothorax mit kräftigen Borstchen, der Stamm der Mandibeln hingegen mit kleinen Dörnchen bedeckt. Eemoralglied der Palpen gegen Ende schwach verdickt. Bewegliche Scheerenfinger mit geraden-, der unbewegliche hingegen mit rückwärts gekrümmten Zähnchen. Länge : mm. Patria: Mehádia St. 613/63. Ed. Tömösváry beschrieb diese Exemplare für CJith. l\a]fi L. K., der aber vier Augen hat. :i. Sp. CHTHONIUS NITENS Töm. Heterolophus nitens Tömösváry 0., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. if.Ö. Tab. I. Fig. 5. Patria: Brazilia (San Paolo) 1 St. 811/16. 4. Sp. CHTHONIÜS GUTTIGER Töm. Taf. IV. Fig. 20. Heterolophus guttiger TöMösv.4By 0., Adatok az Alskorpiók ismeretéhez. L. c. p. M. Tab. I. Fig. 3 — 4. Patria : Brasilia (San Paolo) 3 St. 811, 15. Unterscheidet sich von der vorigen Art besonders dadurch, dass neben dem Epistomplättchen keine Zähnchen vorhanden sind. 5. Sp. CHTHONIUS ORTHODACTYLUS Leach. übisium orthodactylum Leach, Zool. Miscell. III. p. 51. PI. 1 il. Fig. '■2. Clithonius ortho dactylus Simon E., Les Arachnides de France. Tom. 7. p. 73. — Tömösváry (.)., A magyar fauna Alskorpiói. L. c. p. ::f3i). Tab. 5. Fig. 3 — S. J ’atria: Déva 24 St. <>13/60.; Budapest 1 St. 613/60.; Déva 4 St. 816/58.; Divic 1 St. 816/59. Als für diese Art charakteristisch und interessant muss ich nur so viel bemerken, dass das epistomähnliche Plättchen des Stirnrandes bei allen Természetrajzi Füzetek. XI. köl. 1 1' 192 Exemi^laren fehlt und an dessen Stelle blos kleine, gleiche Zähnchen zu fin- den sind. * * •* Die Pseudoscorpionen- Sammlung der zoologischen Abtheilung des un- garischen National-Museums enthält nach dem Vorangehenden derzeit 43 Arten und zwei neue Varietäten. Unter den Arten sind vier neue. Die Zahl der Exemplare geht über 750 und unter diesen sind die einheimischen 'im Gegensatz zu den exotischen bedeutend zahlreicher. ERKLÄRUNG DER ABBILDUNGEN VON TAFEL IV. 1 . Fig. ehernes ( Ectoceras ) Jiungariciis n. sp. Céphalothorax und Palpen 20-inal vergr. o. ,( (( « « n. sp. Galea. Reich. Oc. I. Ohj. 7. 3. « ehernes ( Ectoceras) nodulimanus Töm. Borstclien. Reich. Oc. I. Obj. 7. . 4. « ehernes cyrneus S, var. Imngariciis Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 5. « ehelifer peculiaris L. K. Borstclien. Reich. Oc. I. Obj. 7. 6. « eheriies (Ectoceras) cyrneus S. var. /mnf/aricMs Céphalothorax und Pal- pen 20-mal vergr. 7. « ehernes ehyzeri Tom. Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 8. « ehernes scorpioides Fb. Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 9. « ehernes (Ectoceras) nodulimanus Töm. Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 10. 'I ehelifer peculiaris L. K. Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 11. « ehelifer tegnlatus Töm. Galea Reich. Oc. I. Obj. 7. 1 2. « ehelifer peculiaris L. K. Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 13. « ehelifer tegidatus Töm. Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 14. « Garypinus dimidiatus L. K. Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 15. « ehelifer tegulatus Töm. Borstclien des Femoralgliedes der Palpen. Reich. Oc. I. Obj. 7. 1 ü. « ehelifer peculiaris L. K. Innere Kralle des ersten Fusspaares. Reich. Oc. I. Obj. 7. 17. « Garypinus dimidiatus L. K. Krallen. Reich. Oc. I. Obj. 7. 18. « « « L. K. Galea. Reich. Oc. I. Obj. 7. 10. « « « L. K. vierte Fusspaar 100-mal vergr. 20 « Ghthonius guttiger Töm. Stirnrand. Reich. Oc. I. Obj. 7. 21. « Ghthonius diophthalmus n. sp. Stirnrand. Reich. Oc. I. Obj. 7. 22. « Gbisium cephalonicum n. sp. Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 23. « Garypinus dimidiatus L. K. zweite Fusspaar 100-mal vergr. 24. « Gbisium dumicola C. K. var. nitidum Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 25. « Gbisium manicatum L. K. Céphalothorax und Palpen 20-mal vergr. 26. « Gbisium macrodactylum n. sp. Palpen 20-mal vergr. 27. « Ghthonius diophthalmus n. sp. Céphalothorax und Mandibeln 100-mal vergr. 193 Pag. I.')?. MTNEIULOGISCHE MTTTHEIJ.UNdEN. Von A. Schmidt in Budapest. (Tafel V.) 1. Arsenopyrit aus Serbien. Das untersuchte Exemplar stammt aus der Sammlung der kön. ung. geologischen Anstalt in Budapest, wohin es mit der Bezeichnung «aus der Füllung des Liita Strana-HtoWens, Serbien», kam. Mit gewöhnlichen Pyrit- krystallen, -[OÍ21}, und mit schwarzer, derber Zinkblende ist der Arseno- pyrit derart vergesellschaftet, dass eine mit Pyrit gemengte Sphaleritschicht die Unterlage bildet, worauf dann die höchstens einige Millimeter grossen, aber ziemlich zahlreichen, stark glänzenden Arsenopyrite aufgewachsen sind. Die Krystalle sind, bei Annahme der üblichen Stellung, prismatisch mit einer derart flachen Endigung, dass man zuerst die Basis zu sehen meint. Es sind hier jedoch Formen mit kleinem Parameter der verticalen Axe, flache Domen, welche die Endigung bilden. Habitus und Formen die- ser Krystalle sind aus Fig. 1, Taf. V ersichtlich, welche letzteren in einer, mit der Grösse der Flächen abnehmenden Beibe, die folgenden sind : WÍ . {IIOJ. ooP *a . Jo. 1.24} . ^/24Poo Jf^l*^} • ^/ 6jP oo c.JOOl}. OP Die mit * bezeichneten zwei Formen wurden am Arsenopyrit bisher nicht angegeben. Die Endigung ist gewöhnlich durch «=J0. 1 . 24} gebil- det, dessen Flächen parallel der Brachyaxe, wie gewöhnlich am Arsenopyrit, gestreift sind. Die Flächen von .9=J016} kommen nicht immer vor und sind gewöhnlich glatt ; die Basis konnte ich sehr selten wahrnehmen. Die Flächen des Prismas sind zwar glänzend, aber nicht vollkommen glatt ; mit der verticalen Axe parallele Linien und Unebenheiten beeinflussen die Güte der Spiegelung. Die meisten Krystalle sind einfach, aber man findet vereinzelt auch Zwillingskrystalle, wie sie Fig. 2 auf Taf. V zeigt. Zwillingsfläche ist [101} 14- 19i und die beiden Krystalle sind vollständig durcheinander gewachsen. Die Winkelwerthe konnten nur in einigermassen weiten Grenzen ermittelt wer- den, da die Flächen mehrfache Behexe gaben. In der folgenden Tabelle ist n — der Anzahl der gemessenen Kanten, +d — Mitteldifferenz der einzel- nen Werthe, h — der Anzahl der gemessenen Krystalle. obs. n ■ ±d k calc. m : m' — (1 10) : (1 10) = 68° 55' 20 o 0)0)1 5 m: ß = (110) : (016) = 83 47 7 o — o 1 ■ ß : ß' = (016) : (016) = 22 26 2 — 11 2 22 ° 4' 4 a : r/ = (0.1.24) : (0.1.24) = 6 22 1 1 5 34 54 a : ß = (0.1.24) : (016) = 8 7 2 — 32 1 8 14 35 ß : C = (016) : (001) == 8 44caca 3 1 37 1 11 2 2 : m Zwillingsw. = 91 24 4 1 90 40 12 Die chemische Zusammensetzung dieses Arsenopyrit hat Herr Josef Loczka ermittelt : Fe — „ - 34.58 As - - ... — ... ... 42.38 Sb ... ... ... ... ... ... 0.14 S ... ... ... ... ... ... 21.71 Zn ... ... ... ... ... 0.46 Unlöslich ... ... ... ... ... 0.22 99M9 Der beinahe 0’5 Uo betragende Gehalt an Zink verräth eine Beimi- schung von Sphalerit, obgleich das zur Analyse verwendete Material sorgfältig durchgemustert war und mit der Lupe keine, wegen des Farbenunterschie- des doch auffallenden Sphaleritpartikelchen, beobachtet wurden. Aus den mitgetheilten Winkeln folgt schliesslich für den Arsenopyrit aus Serbien folgendes Axenverhältniss ; = 0.686: 1 : 1.170. Das untersuchte Stück habe ich von Herrn Johann Böckh, Director der königl. ung. geologischen Anstalt erhalten, was zu erwähnen mir eine besonders angenehme Pflicht ist. 2. Olaudetitkrystalle von Szomolnok. .A.ls Fortsetzung zu jener interessanten Mittheilung,* worm Prof. Dr. Josef Szabó das in Szomolnok (Schmöllnitz) durch Grubenbrand im Jahre Földtani Közlöny, 18. 1888. p. 1 — 5. und 49 — 51. 195 1883 gebildete Cknidetit Y orkommenheschmiht, habe ich die Krystalle die- ses Vorkommens an den sehr schönen Exemplaren der Uuiversitätssamm- lung zu Budapest näher untersucht. Diese Krystalle gehören ihrem Ursprünge nach zu den Mineralien und zwar wurde deren chemische Natur durch Prof. Dr. Josef Szabó zweifellos festgestellt, ich hielt jedoch auch die quantitative Analyse für nothwendig, veranlasst durch diejenigen Resultate, welche mir die krys^allographischen Untersuchungen lieferten. Die Analyse wird Herr Josef Loczka seinerzeit veröffentlichen. Die Claudetitkrystalle von Szomolnok sind wasserklare oder blassgelb- liche, auch graue, dünne Lamellen, theils sehr klein, theils grösser und Band-ähnlich. Sie sind parallel der Ebene der Lamellen vorzüglich spalt- bar und derart weich, dass sie sich leicht krümmen lassen. Gewöhnlich sind dieselben papierdünn, es fanden sich jedoch als Seltenheit an einer kleine- ren Stufe etwas dickere (ca. 0*3 mm.) Krystalle vor. Auf den Lamellen ist mit der Lupe eine feine Streifung in einer Richtung bemerkbar, mit wel- chen Linien parallel an der Umrandung der Täfelchen sehr schmale, matt schimmernde Flächen erscheinen. Zu diesen letzteren gesellt sich noch eine Reihe Flächen in der Begrenzung der Lamellen, welche dagegen gut spiegeln. Die Blättchen sind im grossen Ganzen durch diese zwei Reihen von Flächen begi’enzt. Lichtbrechung und Doppelbrechung dieser Krystalle ist stark. Zwi- schen gekreuzten Nicols im weissen Lichte löschen dieselben aus, wenn die erwähnten Linien der Täfelchen mit dem Nicolhauj^tschnitt einen Winkel von beinahe ß'*’ bilden. Die optischen Hau2)trichtungen sind daher zu den Formelementen der Tafel unsymmetrisch, was mit Bezugnahme der mono- tomen vorzüglichen Spaltung beweist, dass diese Krystalle nicht zum rhom- l)ischen System gehören. Der Claudetit von Szomolnok bildet monmymme- trische Krystalle. Die genauere Kenntniss des Claudetits verdanken wir Herrn Prof. Groth,* der die im Jahre 1807 bei Freiberg (Halsbrückner Hütte) ent- standenen Krystalle untersucht hat und, die rhombische Symmetrie dersel- ben besprechend, in den Krystallen von AsJ)-^ und einen der besten Beispiele der Isodimorphie nachwies. Neuerdings ist aber eine Arbeit von Des Cloizeaux erschienen,** worin gezeigt wird, dass die Claudetitkrystalle zum monosymmetrischen System gehören. Des Cloizeaux’s diesbezügliche * Ueber die Isodiniorphie der arsenigen- und der aiitiiuoni .) — 14 1 39 35 37 b : t = (010) : (1.10.0) 14 33 ca 2 1 1 1 13 50 0 b : d — (010) : (101) = 90 3 1 * 1 90 — b : ß = (010) : (021) 55 3 1 1 55 29 50 b : g (010) : (îll) 74 43 5 — (i 2 74 50 30 b : q = (010) : (Toi) — 90 22 ca 2 — 31 1 90 — r : 0 (011) : (111) = 37 24 3 • > — O 2 * y : a (011) : (TOO) 85 48 2 — 30 1 80 15 49 0 : a = (111) : (100) = 48 24 2 — 8 1 48 51 49 U : ß = (111) : (021) = 40 17 8 rep. -- 1 1 40 22 .58 y ■ 9 — (Oil) : (Til) = 40 0 2 rep. 2 1 40 20 38 d:r = (101) : (Oil) 42 14 3 rep. — 3 1 42 30 21 C : d = (001) : (101) = 37 22(mikr.) 4 — 39 3 38 40 50 a : d = (100) : (101) 47 24 (iiiikr.) 3 — 8 2 47 10 — a : c =3 (100) : (001) 85 34 (niikv.) 1 1 80 2 50 a': q = (TOO) : (TOl ) = 52 13 (mikr.) 4 24 3 51 50 34 q-.C (TOl ) : (001) 42 24 (luikr.) 2 — 41 2 42 0 30 Wie ersichtlich, sind die grössten Abweichungen zwischen Rechnung und Beobachtung in den Neigungen der Flächen der Prismenzone und bei den mikroskopischen Messungen in der Neigung von c : d, hingegen ist die Uebereinstimmung bei den übrigen W^erthen genügend. Die grösseren Ab- weichungen sind durch die Unvollkommenheit der betreffenden Flächen verursacht, wie dies bei den Prismen durch die geringe Dicke und die Aggregation der Krystalle zu erwarten war; bei der Neigung c:d war hin- gegen die Unsicherheit der Richtung von c störend bei der mikroskoj)ischen Messung. Aus den bezeiclmeten Grundwerthen folgt: a:b:c = 0.4040 : 1 : 0.344Ö, p* = 80° “i' Ö6". Auf der Symmetrieebene weicht die der kleinsten optischen Elasticitat entsprechende Schwingungsrichtung von der verticalen Axe, wie schon erwähnt, nur um einige Grade ab. Die Schiefe ist genauer : 5° 26' ( + 16'), Na, gern, an vier Zwillingskryst. 5° 2' (4: 58'), Na, gern, an drei einf. Kryst. Durch die Symmetrieebene ist im convergenten polarisirten Lichte das sogenannte Hyperbelbild sichtbar, entsprechend dem Umstande, dass die optische Axenebene die Symmetrieebene selbst ist ; der Mittelpunkt der Curven fällt in die Mitte des Gesichtsfeldes. Ich habe auch versucht, Lamel- len zu schleifen in normaler Richtung zu den Mittellinien, was in Folge der erwähnten Eigenschaften dieser Krystalle manche Schwierigkeiten darbot. Die Platte normal zur Richtung der kleinsten optischen Elasticität gelang jedoch derart, dass an ihr die Neigung der optischen Axen gemessen werden konnte. In der Luft sind die Axenpunkte selbst ausserhalb des Gesichtsfel- des des Mikroskopes ; den Winkel der optischen Axen habe ich daher in Methylenjodid gemessen, wie folgt : 65° 21', + 3', -8 Messungen, Na, 22° C. 66° 14', + 6', 4 Messungen, Li Linie, 25.5° C.^ Dispersion ist daher Entspricht dieser Werth dem scheinbaren spitzen Winkel der optischen Axen, so sind die Krystalle von positivem optischen Charakter, wie man sich mit Hilfe des Quarzkeiles überzeugen kann. Die zur anderen Mittellinie normal geschliffenen Platten sind insofern nicht gelungen, als das Interferenzbild derart verwaschen war, dass die Axenpunkte selbst im Methylenjodid schwer zu erkennen waren ; der Win- kel, den ich trotzdem orientirungshalber im Methylenjodid bei Na- Licht gemessen habe, beträgt ungefähr 103° im Mittel. Mit dem Quarzkeil kann man natürlich das entgegengesetzte Verhalten wie an den ersteren Lamel- len beobachten. Ich kann noch bemerken, dass wir über den Winkel der optischen Axen des Claudetits bisher kaum etwas Genaueres wussten, da das Schleifen der nothwendigen Platten nicht in genügender Weise gelun- gen war. Des Cloizeaux erwähnt nur soviel (1. c.) über den Winkel der optischen Axen des Claudetits, dass derselbe recht gross sei, da mit dem neueren BERTRANn’schen Mikroskop nur am Rande des Gesichtsfeldes die Ringe sichtbar seien. Die optische Orientirung fand ich übrigens mit Des Cloizeaux ganz übereinstimmend. Die Neigungen aber, welche Des Cloi- zeaux mittheilt, sind nur annähernde, im Ganzen acht einzelne Werth e, von welchen einige, mit meinen Messungen verglichen, hier angeführt wer- den mögen : 1 99 obs. Des Cl. (> : P = (010) : (110) = 07^ ;K)'— G7° M' a : d = (100) : (101) = 47 50 (mikr.i a' : q = (TOO) : (TOl) = 5^2 8 (mikr.) h : (J = (010) : (Tll) = 75 51 —75 40 b : q = (010) : (TOl) = 88 55 —88 35 0 : d = (111) : (101) = 13 57 0 : o' = (111) : (ITI) ^ 27 46 obs. S. 67° 6' 47 24 (inikr.) 52 13 (mikr.) 74 43 1)0 22 ca 1 4 1 2 (nm"er.) 28 24 (mufier.) Diese Daten bat Des Cloizeaux an den DEiîRAY’scben Krystallen ermittelt, welche meistens einfache Krystalle sind und die folgenden For- men aufweisen : b . [010} . oo CO p . [110] . oo r d . [101} . — CO q . [Toi ) . Voo 0 . [111} . - P .'/•[Uli- c Die Krystalle Pasteur’s, wie auch die von Freiberg sind jedoch nach Des Cloizeaux Zwillinge, wie ich sie auch au den Krystallen von Bzomol- nok (s. Fig. 6) beobachtet habe. Dies mag gewiss beigetragen haben zur Verhüllung der monosymmetrischen Natur des Claudetits, umsomehr, da — wie gezeigt wurde — die morphologischen wie auch die optischen Ver- hältnisse des Claudetits von der rhombischen Symmetrie nur sehr wenig verschieden sind. Groth erwähnt schon (1. c.) von einem Krystalle, dass der- selbe einen monoklinen Charakter zeige durch die abweichende Grösse der Pyramiden und bemerkt noch hierzu, dass die an den einzelnen Krystallen erhaltenen Neigungen mehrfach stärker verschieden sind, als es der Spie- gelung der Flächen gemäss zu erwarten war. Auf der zur veidicalen Axe normal geschnittenen Platte waren die Interferenzcurven verwaschen, so dass die genauere Messung des Axenwinkels nicht gelang; den Winkel der optischen Axen giebt Groth als beinahe 90° an. Alle früheren Beobachtungen, wie auch jene merkwürdigen Brachy- pyramiden, vereinfachen sich, wenn man annimmt, dass die Freiherger Claudetitkrystalle ebenfalls monosymmetrische Zwillinge sind. So weit es aus der Arbeit des Prof, Groth sich folgern lässt, werden die auf die rhom- bische Symmetrie bezogenen Formen der Freiberger Krystalle sich in fol- gender Weise verändern : Rhomb. Monosymm. 100} . oo /-* CX3 [100} . oo 7^ oo 010} . OO P OO [010} , CXi p CO 1.0.12} . 1/12 P CO [001} . Op 1.12.12} , P 1 2 [011} . P oo Rhomb. Monosymm. 0 . '111' P '111' — P p • (IIOJ . OO P (110). OO 7^ m . (210J . ooP2 (210) . OO P 2 n . (250) . OO jPV2 (250) . OO p ^/2 V . (150). OC P5 (150). OO P 5 11 . ;i7i; . 7 p7 (171). 7 P7 « . (1.48.12} . 4P48 (041). 4 p OO o (1.24.12) . 2 P24 (021) . 2 p OO Wenn wir von den Messungen Groth’s endlich die nachstehenden als Grundwerthe nehmen : a:o--= (100) : (111) =- 48° 41' (red.) h :o = (010) : (111) 75 38 6 : = (010) : (011) = 70 49 so ist das Axenverhältniss der Freiberger Krystalle : a:b:c = 0.4288 : 1 : 0.3500, ß =: 83° 42' 52". Was nun schliesslich die auf diese Art verwickelt gewordene Frage der Isodimorphie von Sb^O^ und As,20g anbelangt, so ist entschieden die Aufgabe fernerer Untersuchungen, sowohl beim As^Oj die rhombische, wie beim Sb^Og die monosymmetrische, bei einer chemischen Analogie mit Eecht erwartete physikalische Modification aufzusuchen. 3. Beaumontit von Schweden. Unter denjenigen interessanten, mehr oder weniger Pechstein-artigen Gesteinen aus Schweden, welche Herr Dr. Julius Szádeczky in der Sitzung der ungarischen geologischen Gesellschaft zu Budapest am 11. April 1888 besprochen hat, befand sich eines, in dessen kleinen Höhlungen winzige Krystalle eines gelblichen Minerals sich spärlich angesiedelt hatten. Ich habe nur einige, höchstens 2 mm. lange Kryställchen isolirt gefunden, welche einer tetragonalen Combination ähnlich sind und ein vierseitiges Prisma mit einer dazugehörenden Pyramide aufweisen. Die Kryställchen spalten sehr gut nach einem Flächenpaar des Prisma, wodurch die ver- meintliche tetragonale Symmetrie allerdings aufgehoben wird. Im Bunsen- schen Brenner schwellen dieselben stark auf und sind leicht schmelzbar, wobei eine blasige Glasperle resultirt ; das Pulver wird von Salzsäure nur unvollkommen zersetzt und diese Proben wie die nachfolgenden Daten be- weisen, dass das fragliche Mineral ein Zeolith, nämlich Beaumontit ist, ^201 cl. h. diejenige Varietät des Heiilandit, welche bisher bios von Baltimore (Jones’s Falls) bekannt war. Der nähere Fundort der untersuchten Krystalle ist das Ufer des Mien- Sees in Schweden. Die Formen sind: [OlOj oo:^^oo, zugleich Dichtung (1er sehr guten Spaltbarkeit, daher perlmutterglänzend; 6’= j 001} 07^, ge- wöhnlich gekrümmt und von gestörter Oberfläche durch die nicht genau parallele Verwachsung mehrerer einfacher Krystalle; m=:[110}ooP, 5=:}T01]Poo und i=}l01} — Poo sind die noch übrigen Formen, deren Flächen die scheinbare tetragonale Pyramide darstellen. Fig. 10 der Taf. V ist das perspectivische, Fig. 1 1 hingegen das auf die Symmetrieehene gerade projicirte Bild dieser Krystalle. Die gemessenen Neigungen habe ich in der folgenden Tabelle zusammengestellt und zugleich verglichen mit den ent- sprechenden Werthen des Heulandit, welch’ letztere Daten ich Des Cloi- ZEAUx’s Manuel entnahm. obs. obs. 1. Kr. n + d 2. Kr. n +_ d Heulandit h c = (010) (001) = = 89 0 12' 4 — °47' 91 "49' 3 1 o o o f b m (010) (110) = = 67 6 3 1 5 65 10 1 68 2 h b' = (010) (010) = 184 21 1 180 — m t = (110) (101) = = m 39 2—19 32 44 s = (TlO) (TOI) = = 34 31 2 1 7 34 35 1 33 7 c t = (001) (101) = = 64 13 1 63 40 (• s = (001): (101) = = 67 — 1 67 21 1 66 — t t .S = (101) (101) = = 48 9 1 50 20 Es ist zu bemerken, dass die Neigungen dieser Beaumontitkrystalle ziemlich veränderlich sind, was nicht blos durch die unvollkommene Spie- gelung der Flächen, sondern auch dadurch bewirkt wird, dass — wie schon erwähnt — die lii’ystalle mehrfache Verwachsungen zeigen. Dopj^elbrechung schwach, optische Axenebene normal zur Symmetrie- ebene und beinahe parallel mit der Kante von (010) : (001). Der Winkel der optischen Axen, durch die Symmetrieebene betrachtet, ist ziemlich gross, so dass im Mikroskop die Axenpunkte nicht mehr im Gesichtsfelde sind ; diese Mittellinie ist zugleich Dichtung der kleinsten optischen Elasticität, daher, wenn sie zugleich erste Mittellinie ist, der Charakter der Krystalle positiv wäre. Ich habe versucht, den WTnkel der optischen Axen in «-Monobrom- naphtalin zu bestimmen, aber die Erscheinung war derart trübe, dass das Messungsresultat (ca. 74° im AVr-Licht) unsicher ist. Bei den wenigen Messungsresultatèn, welche wir bis jetzt vom Beau- montit besitzen, fand ich es nicht überflüssig, auch einige Krystalle von Baltimore zu messen, umsomehr, als in der Mineraliensammlung des unga- rischen Nationalmuseums ein sehr schönes Stück von diesem Originalfund- 202 orte vorhanden ist. Auf dieser Stufe sind die Beaumontitkrystalle anschei- nend sehr glänzend und gut spiegelnd, aber die Messung zeigt sofort, dass auch diese mehrfach zusammengehäufte Krystalle sind ; auch auf den glat- test erscheinenden Flächen hat man mehrfache Reflexe. An einem der geeignetsten Krystalle erhielt ich die folgenden Neigungen : Beaum. obs. Heulanclit. c : .s = (001) : (TOl) = 66° 17' 66° — ' c :t = (001) : (101) = 62 25—62° 53' 63 40 h : m = (010) : (110) = 66 49—67 38 68 2 m : t = (110) : (101) = 32 23 32 44 : s = (110) : (101) = 33 5 33 7 Es sind daher die Winkel des Beaumontits von denen des Heulandits nicht derart verschieden, dass in Anbetracht des Mangels genauerer Mes- sungen an beiden Mineralien, insbesondere aber beim Beaumontit, der Un- terschied eine Trennung dieser beiden Minerale begründen könnte. Die Beaumontitkrystalle von Baltimore sind in optischer Beziehung entsprechend denen des Heulandits beschaffen ; der Unterschied besteht nur in dem beträchtlich grösseren Winkel der optischen Axen des Beaumontits und in jenen Eigenschaften desselben, welche bei der Erwärmung neuer- dings W. Klein beobachtete.* Dies mögen vielleicht keine Speciesdifferen- zen sein, was festzustellen jedenfalls auch eine neue Analyse des Beaumon- tits erfordern würde. Budapest, mineralogisches Institut der Universität. Groth’s Zeitschrift für Kryst. P, 1884, p. 69. ráfi. ^ V PLEIONA N. GÉN. UNTER DEN FORAMINIEEREN UNJJ ÜBER CHILOSTOMELLA EXIMIA n. sp. Von August Franzenau in Budapest. (Mit 5 Figuren.) Mit der Aufarbeitung der Foraminiferen-Fauna des Ofner Mergels beschäftigt, der durch die Erweiterung der Strasse gegenüber der südwest- lichen Spitze des alten Christinenstädter Friedhofes in Budapest entblösst wurde, traf ich eine Form mit kalkiger Schale an, welche in keine der bis jetzt bekannt gewordenen Sub-Familien der Lagenideen im Sinne Brady’s * eingereiht werden kann. Die Schale ist aus zwei Kammern aufgebaut, einer beinahe kugeligen Embryonalkammer und einer plattgedrückten, mit zwei in einer Ebene lie- genden Armen die vorige in ihrer längeren Richtung umfassenden, das heisst auf ihr rei- tenden. Die Naht zwischen beiden ist dadurch bogenförmig. Die jüngere Kammer ist im obe- ren Theile zu einem runden, ziemlich langen Hals ausgezogen. lieber die Schale verlaufen pa- rallel der Wachsthums Richtung sechs Rippen, zwei in der Mitte der flachen Seite der oberen Kammer und in deren Verlängerung über die Embryonalkammer, die vier anderen zu den ersteren symmetrisch gestellt auf jeder ihrer Seiten. Alle sechs vereinigen sich zu einem kurzen centralen Stachel am unteren Ende der Schale. Die Höhe des Gehäuses ist 0’5 mm. lang. Vord trausicht. Seitenansicht. Unsere Form schliesst sich hauptsächlich an den Genus Linguhna d’Orr. an, da auch bei diesen die Schale gewöhnlich nur aus einigen Kam- mern gebildet ist, bei den Formen dieser Gattung vergrössern sich aber die jüngeren Kammern progressive in jeder Richtung ; bei unserer hingegen hat die jüngere Kammer in der einen Richtung beträchtlich geringere Dimen- sionen als die ihr Vorangehende. Auch die Mündungen sind verschieden. * Brady. Report on tlie Foraminifera collected by H. M. S. Challenger during the Years 1873 — 7(5. Report on the scientific results of the voyage ol H. M. S. Chal- lenger. London 1884. Zoology. — Vol. IX; p. 69. Unsere stimmt mit denen von einigen Lagenideen, Nodosarien (Dentalinen) überein, die der Formen von Linifulina d’Oeb. sind hingegen spaltenförmig. Auch mit dem Anfangstheil einiger Frondiciüarien oder Ampliimor- phinen ist einige Aehnlichkeit zu verzeichnen, so die rundliche Embryonal- kammer wie auch die seitlich zusammengedrückte jüngere, nur ist wieder die Ausbildung der Mündung wesentlich verschieden, so von der ersteren wie auch von der letzteren. Von dieser steht sie entfernter als von der anderen, da der obere nodosarien-(dentalinen-)artig gebaute Theil bei unserer abgeht. Dieser Form, als aus einer Meeresablagerung stammenden, gebe ich den Gattungsnamen Pleiojia ( Pleione-'YloQhier des Oceanus). Es gelang mir bis jetzt erst ein einziges Exemplar anzutreffen, welches ich bei der Beschreibung der ganzen Fauna unter dem Namen anführen werde. PLEIONA PEINCEPS N. SP. * In derselben Ablagerung traf ich neben der häufigen Chüostomella ovoidea Ess., der minder häufigen Ch. Czjzeki Ess. noch eine dritte Form in einigen Exemplaren an, welche ihrem Umriss nach, lebhaft an Oerstere erinnert, die aber von ihr in der Gestalt der Mündung ab weicht, und der von Ezehak* aus dem Kalksand von Nieder- Hollabrunn beschriebenen Form ähnlich ist, von welcher sie aber Seitenansicht, in Betreff dei’ andern Merkmale sich unterscheidet. Bis jetzt wurde nämlich die Mündung der hierher gehörenden Formen immer als eine senkrecht auf den Längsdurchmesser des Gehäuses stehende Spalte erkannt. Die Lage bei der in der Eede stehenden Formen ist wohl auch dieselbe, nur ihre Formen weichen ab, indem sie rund sind, und bei unserer Art auch noch auf einem kleinen erhabenen Buckel sitzen. Durch diese Vorkommnisse muss also fürderhin die Diagnose der Gattung Chilostomella erweitert werden, da die Mündung als spaltförmig oder rund anzuführen sein wird. * Rzehak. Die Foraininifereu des kieseligen Kalkes von Nieder- Hollabrunn und des Melettainergels der Umgebung von Bruderndorf in Niederösterreicli. Annalen des k. k. naturhistorisclien Hofmuseums. Bd. HI, p. 258. Taf. XI, Fig. 1. Vorderansicht. Von oben. 20o Tas. Ii8. VB¥Ä\ neiterk Fälle der pfianzlk^hen POLYEMBRYONIE. * Von Kakl Schilbeszky jim. in Budapest. (Mit 2 Fifiureu.) Es ist eine allgemein bekannte Tliatsache, dass die Samen der Bliitlien- pdanzen gewöhnlich einen einzigen Embryo in sich bergen, dessen aller- jüngster Zustand, die Anlage : die in der, am häufigsten gegen die Mikro- pyle gerichteten Seite des Embryosackes gelegene befruchtete Eizelle ist. Diesem gegenüber, wenn wir in der entwickelten Samenknospe oder im völlig ausgebildeten Samen zwei oder gar mehrere Embryonen finden, so ist ein solcher Fall als abnorm zu betrachten, welcher in der Pfianzen- Teratologie mit dem Namen « Polyeinbryonie» hezeiGlmet wird. Diese zwei oder mehrere Embryonen können auf verschiedene Art entstehen, welche jedoch in folgende drei Haupttypen gereiht werden können: 1. Die zwei oder mehrere Embryonen entstehen im Innern des einzigen Embryo- sackes durch Frolification gewisser Zellen ; 2. es können in einer Samen- knospe die Emhryosäcke in Mehrzahl vorhanden sein, in welch jedem sich ein Embryo entwickelt ; 3. in einem Embryosack befinden sich mehrere — meist zwei — Eizellen, welche zu Embryonen werden. Bei dem ersten Typus kommt die Polyembryonie durch Adventivbildung zu Stande, bei den 2 nächst- folgenden aber entstehen die überzähligen Embryonen aus mehreren befruchteten Eizellen in ein oder mehreren Embryosäcken. Für den zweiten Typus kann die Samenknospe der Mistel (Viscum album) mit zwei Embryo- säcken als ein häufig vorkommendes Beispiel dienen. ** Zwei Embryosäcke sah ich in der Samenknospe einer abnormal entwickelten Blüthe von Papaver Blioeas, bei welcher in Folge von Pistillodie der Staubblätter, in einem der am letzteren gebildeten Samenknosj)en zwei von einander ganz separirte Embryosäcke im Gewebe des Nucleus eingebettet waren. Diese Samenknospe war gelegentlich der mikroskopischen Untersuchung noch in einem Stadium vor der Befruchtung. Die genauere Beschreibung dieses * Zum Theil vorgetragen in der am ](>. März 1887 stattgefundenen Facbsitzung der königl. ungar, naturwiss. Gesellschaft. ** N. J. C. Müller : Botanik, II. Bd. S. 4()2. — Hofmeister : Beitr. z. Kenntn. d. Emln'yobild d. Pflanzen. abnormalen Falles werde ich an einem andern Orte geben, diessma; beschranke ich mich bloss auf die erwähnte Thatsache. Es ist nicht ganz ohne Interesse, flass — obzwar bei einer abnorm gebauten Blüthe — trotzdem bei einer zu jener natürlichen Familie gehörenden Pflanze diese Beobachtung gemacht werden konnte, welche mit den Crucifereu in naher Verwandtschaft steht und von welcher bekanntlich Tulasne polyembryonische Beobachtungen machte. Das beabsichtigte genauere Studium der Pap aver aceensam.enknospen wird die hier herrschenden Verhältnisse mit aller Wahrscheinlichkeit besser beleuchten. Es sind daher echte, d. h. Eizellemhryonen (2. 3.) und Ädventiv- emhryonen (1.) zu unterscheiden. Bei einigen natürhchen Piianzenfamilien, so bei den Cycadeen und bei einigen Gliedern der Coniferengruppe, wie auch bei jenen der Aurantiaceae und Asclepiadeae kommt es ausnahmsweise, jedoch genügend häufig vor, dass von der Eegel abweichend : nicht eine, sondern mehrere ganz voll- kommen ausgebildete und zur weiteren Entwicklung befähigte Keime (Embryo) in einem Samen enthalten sind ; zwar ist bei diesen die Poly- embryonie auch ein ausnahmsweiser Zustand, welcher aber für diese Pflanzen mehr- weniger als normal anzusehen ist. Es ist jedoch zu bemerken, dass die soeben erwähnten Pflanzengruppen nicht nach einem Typus der Polyem- bryonie die überzähligen Keime bilden. — In eine dritte Kategorie gehören ferner jene Blüthenpflauzen, bei welchen die in einem Samen zur Ausbil- dung gelangten zwei oder mehrere Embryonen verhältnissmässig seltener vorfindbar und von entwickelungsgeschichtlichem Standpunkte aus als eine völlig abnormale, teratologische Erscheinung zu betrachten sind. In diese letztere Kategorie gehören zum grössten Theil angiosperme Pflanzen mit Ausschluss derjenigen, bei welchen die Polyembryonie fast regelmässig oder wenigstens in den meisten Fällen anzutreffen ist, wie z. B. die Samen der Pomeranze, Funkia, Nothoscordon, Coelebogyne und mehrere andere. Die Polyembryonie tritt bei den übrigen Angiospermen trotzdem nicht so selten auf, wie man es glauben würde, obzwar dieselbe bei der Coniferen- gruppe bedeutend häufiger und beständiger ist, überhaupt für Gymnosper- men im Allgemeinen aus leicht begreiflichen Gründen sogar sehr charakte- ristisch, so zu sagen typisch ist. * In dem Nachfolgenden beschränke ich mich nur auf die bei den Angiospermen vorkommenden verschiedenen Fälle von Polyembryonie. Bisher beobachtete man Polyembryonie bei 40 natürlichen Familien, 63 Gattungen und 77 Arten und Varietäten. ** Der allgemein bekannteste Sachs: Lebrb. cl. Bot. 1873. S. 451. Die tbatsäcblicbe Zabi der polyembryoniscben Fälle ist entsebieden grösser als die nach den Gattungen und Arten angefübrte, da icb an dieser Stelle nur jene Fälle in Anbetracht nehmen konnte, wo die Autoren die betreffenden polyembryo- Fall ist die Polyembryonie der Pomeranze,* bei welcher dieselbe verliältniss- mässig sehr häufig ist, und gewöhnlich 8 — 4 Embryonen in einem Samen enthalten sind. Nach der Aussaat von 100 Orangensaamen erhielt ich folgendes Resultat betreÖ’ der Keimzahl der einzelnen Samen : Zahl der Keime in je einem Samen -2 8 4 5 7 insgesammt : 399. Zwischen 100 Samen keimten nicht 7 3 27 29 21 13 ausgekeimt : 93'7o Obgleich aus den Keimproben von 100 Samen kein endgiltiges Re- sultat gewonnen werden kann, geht doch aus den obigen Zahlenangaben so viel hervor, dass 3 — 5 Keime häufiger in Orangensamen enthalten sind, als mehr oder weniger Keime. — Die Polyembiyonie ist von jenen Fällen wohl zu unterscheiden, wenn zu einander sehr nahe stehende Samenknospen sich verwachsen. Auf pag. 150. des ungarischen Textes habe ich aus der mir zu Gebot stehenden Literatur möglichst sämmtliche Fälle von Polyembryonie zusam- mengestellt, welche bei den Angiospermen bekannt geworden sind. Bei den mit einem * bezeichneten Arten ist die Polyembryonie häufiger. Die im Klammerzeichen befindlichen Namen sind jene der Beobachter. Wie aus dieser, nach natürlicher Verwandtschaft zusammengestellten Aufzählung zu ersehen ist, kann mau im Vorkommen der 2Jolyembryoni- scheu Fälle eine gewisse Gesetzmässigkeit auffinden, nämlich : abgesehen ein- zelne bisher alleinstehende Fälle, Anomalien, ist es Thatsache, dass man Pol3’embryonie bei verschiedenen zu ein und derselben Familie gehörenden Gattungen (nach N. J. C. Mült.er z. B. sind fast alle zu den Asclepíaíh'en gehörenden Pflanzen polj’embiyonisch, man kann in ihren Samen 3 — 5 wohl entwickelte Keime vorfiuden), sogar bei zu einer gewissen Gattung gehö- renden verschiedenen Arten beobachtete ; weiterhin, dass mehrere solche natürliche Familien, bei welchen Polyembryonie beobachtet wurde, mit ein- ander mehr oder weniger in naher Verwandtschaft stehen (Graminaceæ und Cyperaceæ), (Diosmeæ, Aurantiaceæ und EujDhorbiaceæ), (Myrtacea' und Ouagraceæ), (Mimosaceæ, Cæsalpiniaceæ und Papilionaceæ), (Amygdalacea', Rosaceæ und Pomaceæ). Es muss demnach in der Beschaftüng der Samen- knospe einzelner Pflanzen eine gewisse Inclination zur Polyembryonie vor- nischen Pflanzen genau nannten. Da aber mehrere Autoren sich nur im Allgemeinen über einzelne Familien äussern, z. P. fast alle Asclepiadeen, mehrere Cruciferen, einige Rosenarteu etc., war ich geuöthigt diese Angaben gänzlicb ausser Acht zu lassen. El. Tér. Vég. p. Adnot. Termc'szetrajzi Füzetek. XI. kiit. 208 ausgesetzt werden, welche Inclination scheinbar meist mit der natürlichen Verwandtschaft im Zusammenhänge steht. Dass jedoch zwischen thatsächlich polyembryonischen oder zur Polyembryonie neigenden Familien grössere Lücken, Unterbrechungen in dieser Hinsicht Vorkommen, dessen Haupt- ursache ist — abgesehen von den bisher noch spärlich vorhandenen Beob- achtungen — dass die Polyembryonie auf verschiedene Art, nach mehreren Typen zu Stande kommen kann. So viel können wir schon auf Grund der bisherigen Erfahrungen constatiren, dass die Polyembryonie innerhalb der Grenze einer natürlichen Familie — mit sehr wenigen Ausnahmen — nach ein und demselben Princip entsteht. Während der Keimproben-Untersuchungen, welche ich an der hiesigen Samencontrolstation vollführte, konnte ich einige Fälle von Polyembryonie beobachten, von welchen in der bisherigen Literatur gar keine Notiz vorzu- finden war. Diese Beobachtungen beziehen sich auf mehrere Samen, welche ich in die vorstehende Zusammenstellung polyembryonischer Fälle einge- schaltet habe.^ Zwischen diesen sind zwei monocotyle (beide Graminaceæ) und drei dicotyle (1 Solanaceæ, 1 ümbelliferæ und 1 Papilionaceæ) Samen. Die Fälle sind folgende : 1 . Durch die Samenhülle eines Paradeissamens brachen am siebenten Tag nach der Keimung zwei deutlich sichtbare Würzelchen (radicula), woraus ich im Vorhinein auf das Vorhanden- sein von zwei Embryonen folgern konnte. Selbst bis zum dreizehnten Tag der Keimung konnte sich die Plumula von der Samen- schale nicht trennen ; nun hinderte ich den weiteren Keimungsprocess und behufs nä- herer Untersuchung befreite ich die einge- klemmten Cotyledonen von der Samen- schale. In der That waren zwei Embryo- nen in diesem Samen, deren hypocotyler Stengeltheil bis zu den Cotyle- donen hinauf zusammen wuchs, demzufolge die 2 — 2 Cotyledonen der beiden Embryonen scheinbar in einem Quirl standen. Die Würzelchen der Embryone waren dagegen ganz frei, selbständig und krümmten sich in zwei entgegengesetzten Richtungen. Der unter den Cotyledonen geführte Querschnitt liess ersehen, dass in der Verwachsung die knapp unter der dünnwandigen Epidermis gelegenen zwei subepidermoidalen Zellschichten Theil nahmen. Diese Art von teratologischer Bildung, wenn nämlich ähn- liche Theile eines Individuums oder zwei verschiedener Individuen mit ein- ander verwachsen, (in diesem Falle zwei Embryonen) wird in der Tera- tologie mit dem Namen Synojjhtie oder Adhäsion bezeichnet. Die Synophtie * Ungarischer Text. a h Paradeisdoppelembryo in natürlicher Grösse. a mit der Samenschale, am 7. Tag der Keimung. h befreit von derselben, am 13. Tag der Keimung. 20!) ist auch in diesem Falle die Folge jenes Druckes, welchem die innerhalb des Samens im Entwickeln begritfenen noch jungen Embryonen ausgesetzt waren ; bei solcher Gelegenheit geschieht es, dass die jungen inhaltsreichen Zellen der Contactllächen in Folge des durch Druck verursachten Reizes schneller sich theilen, weshalb nachher ein dieselben verbindendes, klein-, aber vielzelliges Gewebe zu Stande kommt, welches im Verhältniss zum Grad und zur Richtung des Druckes sehr verschiedenartig entwickelt sein kann. Aehnliche Fälle, wo zwei oder mehrere Embryonen mit einander verwachsen, beobachteten Mehrere in den polyembryonischen Samen der Mistel. Alphons de Candolle machte ähnliche Beobachtungen an Euphorbia lielioscopia und zeichnete sie auch :* in allen vier durch ihn bekannt ge- wordenen Fällen wuchsen je zwei Embryonen in der Länge des Stengels zusammen, die Stelle der Verwachsung ist durch eine Furche bezeichnet; in zwei Fällen sind die Cotyledonen der beiden Embryonen in verschiedenen Höhen, in den übrigen aber stehen sie in einem Wirtl. Ob jedoch die Wurzel- spitzen ähnlicherweise wie bei meinen Paradeisembryonen frei waren oder ob sie etwa auch bis zur Sjiitze verwachsen waren, darüber geben weder die mangelhaften Abbildungen, noch die im Text gegebene Beschreibung einen Aufschluss. Masters beobachtete zwischen Zwillingsembryonen von Crataegus oxyacantha eine Verwachsung, wobei eines der vier Cotyledonen an Atroidiie litt. Thwaites fand nach Hybridisirung von Fuchsia coccinea ? mit F. fulgens d' in einem Samen einen verwachsenen Zwillingsembryo.** Ich verglich den Paradeisdopj^elembryo mit ebenso alten Embryonen von normaler Herkunft und Beschaffenheit und fand, dass die Individuen des Doppelembryos um etwas kleiner waren als die normalen. i2. Den zweiten Fall von Polyembryonie sah ich bei der Luzerne (Medicago sativa L.). Unter :^()() zu gleicher Zeit gekeimten Körnern trieb eines am vierten Tage zwei Würzelchen, welche die Samenschale energisch sprengten. Am nächsten Tage kamen beide Embryonen ganz zum Vorschein, indem sie sich von der Testa völlig lostrennten. Die Doppelembryonen waren in Betreff der Form und Grösse ganz gleichmässig ausgebildet, l)lo3s das eine der Cotyledonen war um die Hälfte kleiner als die übrigen (Atrophie), was dem gegenseitigen Druck zuzuschreiben ist. Nach Vergleich mit normalen Luzerne-Embryonen, waren letztere bedeutend grösser als jene. Ein, im Hauptbuch der Budapestéi* Samencontrol-Station mit Nr. ffOOö liezeichnetes Muster enthielt abermals einen doppelkeimigen Samen der Luzerne. Die übliche Befeuchtung der Samenprobe vor dem Keimen fand * Organograjibie if. Gewächse, 2. Btl., p. 24!). Taf. -04. Fig. 1, a, b, c, il. Annal. Mag. Nat. Hist. 1SÍ-8. März. 1 5'' 210 am 16. März 1887 statt und schon am darauffolgenden Tage war der soeben erwähnte Samen ausgekeimt; am 18. d. M. versetzte ich die beiden Em- bryonen in Gartenerde, wo sie sehr langsam gedeihten ; am 9. April d. J. zeichnete ich sie (Fig. 2) und wie es zu sehen ist, blieb die eine auffallend in ihrer Entwicklung zurück. Seit diesem Fall verstrich fast ein ganzes Jahr, während welcher Zeit ich unermüdlich die Samen auf Poly- embryonie untersuchte, bis endlich am 2. Februar 1888 abermals ein Doppel- embryo der Luzerne mir begegnete. Eines der beiden, schwach gewunde- nen, kaum 1 Mm. langen Würzelchen verletzte ich mit der Pincette aus Un- vorsichtigkeit schwach an der Spitze. Diese bezeichnete ich und versetzte beide Keime in separate Töpfe auf Erde. Nach einigen Tagen, nachdem die KeimpÜänzchen sich mit ihren Wurzeln t befestigten, übergab ich sie dem Herrn Kunstgärtner Jos. Szelnáe, und empfahl dieselben seiner Obhut mit dem Vorsatz, ich möchte von ihnen derzeit Samen gewinnen. Die Pflänzchen gedeihten sehr schön ; anfangs wegen der zu rauhen Witterung im Gewächshaus, später aber im Freien. Es muss bemerkt werden, dass die beiden Individuen in ihrer Tracht und Grösse gleich von allem Anfang an bemerkbaren Unterschied ersehen liessen, da nämlich jenes Individuum, welches mit der Pincette an der Wurzelspitze verletzt worden ist, immer kleiner war und weniger Laub besass, ausserdem auch um Vieles später zu blühen begann, als das andere. Ihre Blüthezeiten betreffend erwähne ich aus meinen diesbezüglichen Notizen Folgendes : das unbeschädigte Individuum blühte am 10. Juni zum erstenmale, zu welcher Zeit an der anderen Pflanze von Blüthe noch keine Spur vorhanden war. Am 17. Juni blühte erstere sehr reich, während letztere noch gar keine Blüthenknospen hatte ; erst am 28. Juni konnte ich die ersten Spuren von Knospen beobachten, von welcher Zeit an auch dieses Individuum reichlich seine Blüthen entwickelte. Zwischen der Entfaltung der ersten Blüthen, also zwischen dem Beginn der Blüthezeit bei den zwei Individuen, verstrichen 27 Tage. Die gewonenen Samen unterzog ich einer Keimprobenuntersuchung, aus welchem Grunde ich einen geringen Theil der Samen auch der hiesigen Samenkontrolstation zur Verfügung stellte. Das Resultat war ein befriedi- gendes, insofern die Direktion der Kontrolstation mich alsobald über einen aus den gesendeten Luzernensamen entstandenen Doppelembryo verstän- digte. Die übrigen, mir noch zu Gebot stehenden Samen sind beim Ab- schluss dieser Zeilen in Untersuchung begriffen, wesshalb ich über die Im- a Zwilling.sembryoneii der Lu/.erne ; die beiden, in Grösse und Eiltwickelung verscliiedenen Indivi- duen, am 23. Tage nach der Keimung, in natür- licher Grösse. 211 poteiiz (1er Erblichkeit gar nichts genaueres aiigeben vermag. So viel ist Thatsache, dass die Polyembryonie dieses Samens von poly embryonischer Herkunft wenngleich nicht gewiss, so doch höchstwahrscheinlich als Folge einer Vererbung angesehen werden kann. Nun danke ich an dieser Stelle dem Leiter der hiesigen Samenkontrolstation, meinem gewesenen Vorstand, Herrn Dr. Koloman Czakó, wie auch dem Herrn Assistenten Ludwig Thaisz, besonders Herrn Kunstgärtner Joseph Szelnák, dass sie mir während mei- nen, von vielen Umständen abhängigen Untersuchungen mit grösster Bereit- willigkeit, keine Mühe schonend, Beihilfe leisteten. 3. Der dritte Fall ist die Polyembryonie von Poa pratensis. Die zwei kurzen Würzelchen sind frei und durchbrechen an zwei Stellen die Oberhaut der Caryopsis. Die Cotyledonen der beiden Embryonen sind in ihrer ganzen Länge verwachsen, was durch eine ziemlich tiefe Furche bezeichnet ist. Hier stehen wir also gleichfalls der Synophtie gegenüber, mit dem Unterschiede, dass, bis die Paradeisembryonen mit ihrem Hypocotylstengeltheilen ver- wachsen waren, die Cotyledonen aber frei blieben, sind bei diesen Poa- embryonen die Cotyledonen an ihren Bändern mit einander verwachsen. 4. Den nächsten Fall beobachtete ich im Samen von Festuca orina ; die Zwillingsembryonen waren von einander unabhängig, frei, sie brachen beiläufig in einer Distanz von 0‘5 Mm. durch die Epidermis der Caryopsis. Beide Individuen waren gleichmässig stark entwickelt. 5. Der letzte durch mich beobachtete Fall bezieht sich auf den Samen resp. auf die Theilfrucht der Carotte. In der einen Theilfrucht fand ich nämlich zwei freie Embryonen. Diese Beobachtung machte ich in zwei Fällen. Im ersten Fall war die zweite Theilfrucht unkeimfähig, im anderen Falle jedoch kam aus derselben nur ein Keim zum Vorschein. Aus dem Besprochenen ist zu schliessen, dass die Polyembryonie bei den Angiospermen verhältnissmässig häufig ist ; ihre Entstehung geschieht nach mehreren Typen, welche von einander wesentlich abweichen. Die in dieser Eichtling fortgesetzten Untersuchungen werden das gegenseitige Ver- hältniss der Hilfszellen zur Eizelle und den morphologischen Werth jener beleuchten. Die zukünftige Aufgabe der diesbezüglichen Forschungen wird sein : aus einem reicheren, entsprechenden Materiale aufzuklären, inwiefern die verschiedenen Typen von Polyembryonie für die einzelnen natürlichen Ptlanzengruppen charakteristisch sind 1' Aus der grösseren Zahl der poly- embryonischen Fälle dagegen wird es hervorgehen, welcher Ti/pus und in welchem Grade die übrigen übertritft ? Ausserdem können auch noch andere, vorläufig nicht zu ahnende Gesetzmässigkeiten in dieser Eichtling bekannt werden, welche in erster Beziehung die Entwickelungsgeschichte ver- werthen wird. 212 PaÄ- 15«. BOISSIER’S «SUPPLEMENTUM» UND DIE FLORA VON UNGARN. Von Dr. Ludwig Simonkai in Arad. Die Notizen des berühmten und im Jahre 1885 verblichenen Botani- kers von Genf, nämlich Edmond Boissier’s, welche er zu seinem fünf Bände starken Werke, zu der «Flora Orientalis» geschrieben hat, stellte R. Buser zusammen, und gab sie unlängst als das ((Supplementum der Flora Orien- talis von Boissier» heraus. Boissier’s Werk, die ((Flora Orientalis» das heisst ((die Vegetation des Orientes» hat uns Magyaren unmittelbar interessirt, weil die orientali- schen Züge in unserer Flora auch sehr bezeichnend sind ; darum haben die von dem Autor selbst, nämlich von Boissier zu seinem Werke geschriebe- nen Notizen auf mich eine grosse Anziehungskraft ausgeübt. Ich habe sie daher sogleich zum Gegenstand eines Studiums gemacht, und dieses Stu- dium hat mich zu folgenden, uns auf das Nächste interessirenden Haupt- resultaten geführt. 1. Rommcuhis astrantiaefolius Boiss. et Bal. in Bai. exs. 1866; et in Boiss. Fl. orient, suppi. (1888) p. 11 = R. Boissieri Simk. — Es ist der Aufmerksamkeit Boissier’s und Balansa’s entgangen, dass es auch in der Flora von Ungarn ein Ranunculus vorhanden sei, welchen Ferdinand Schur schon im Jahre 1853 mit dem Namen Ranuncidus astrantiaefolius belegt hatte, also viel früher als Boissier et Comp, denselben Namen ersonnen und publicirt haben. Nun es muss diese zweite gleichlautende Benennung, das heisst der Ra7iunculus astrantiaefolius Boiss. et Bal. umgetauft werden, weil unsere Pflanze und die gleichnamige des Orients uns zwei grundver- schiedene Species vorstellen. Ich benenne daher den orientalischen Ra- nunculus astrantiaefolius Boissier’s, — nicht nur jener Gewohnheit huldi- gend, welcher man in gleichen Fällen folgt, sondern hauptsächlich aus jener Pietät, welche mich gegen den verblichenen grossen Mann erfüllt, — als Ranuncidus Boissieri. Ranuncidus astrantiaefolius Schur, Verhandl. Siebenbürg. Vereins IV. (1853) p. 29; sertum n. 79 ; enum. (1866) p. 21, — ist eine wenig be- kannte und seltene Pflanze, welche in meinem Herbar von dem originalen Standorte, das heisst von den Arpascher-Alpen vorliegt. Diese unsere 213 Pflanze, wie ich es in meiner ^Erdély fiorája» p. 52 hervorgeliohen habe, steht habituell und seinen Merkmalen nach zwischen dem II. ßreyrinus Crantz und dem R. aurem Schleich ; in Betrefl’ der Construction seiner Früchte aber, gehört sie in die Gruppe des Baniuicîdus nemorosus DC. Der Hand seiner í'rüchte ist nicht nur scharf gekielt, sondern auch mit einer umlaufenden Piinne gefurcht ; seine Blätter, ja auch das gewöhnlich einsame Stengelblatt sind nur gespalten oder gelappt, mit breit ovalen oder ellipti- schen Zipfeln, respective Lappen. Im Gegentheile ist Ranunculus Boissieri Simk., oder der i/, astrantiae- folius Botss. et Balansa’s eine Pflanze Asiens, velche in der Gegend des Kaukasus, nämlich auf den Alpen von Lazistan und Imeretia zu Hause ist. Er gehört in die Gruppe des Ranunculus Caucasicus MB., weil der Band seiner Früchte nicht nur mit keiner umlaufenden Binne, sondern nicht ein- mal mit einem Kiele versehen ist. Seine Blätter sind tief eingeschnitten, das heisst tief getheilt, und ihre Zipfel am Grunde stielartig verengt. 2. Unsere Fumaria der unteren Donau-Gegenden, welche wir neuerlich, dem Verfahren Hausknecht’s nachgehend, als Ftimaria Thureti Boiss. publicirt haben, muss demnach richtiger Fumaiia Rcuteri Boiss. heissen: weil Boissier in seinem Supplementum die Ansichten von Hausknecht be- kämpft, und die F. 'riiureii Boiss. für eine hispanische, die F. Rcuteri Boiss. aber für eine orientalische Species erklärt, welch letztere sich von der his- panischen Pflanze durch den breiten Zuschnitt ihrer Blätter, und die deut- lich gekrümmten Fruchtstiele gewiss unterscheiden lässt. 3. Alyssum murale W. et K. wird von Boissier in seinem Supj^le- mentum wieder ins Leben gerufen. Boissier thut uns ganz richtig darauf aufmerksam, dass das Alyssum argenteum Vitm. oder richtiger die Lunaria argentea Allioni ped. tab. 54, Fig. 3. (1785), eine Pflanze von Piemont und Mittel-Italien sei, welche im ganzen Oriente, so auch in Ungarn, durch das Alyssum murale W. K. vertreten wird. 4. Sehr interessant ist es für unsere Flora, dass Boissier in seinem Supplementum das bei uns so seltene Erodium Neilreichii .Janka, mit dem orientalischen Erodium Tnioleum Beut, für einerlei erklärt. Nach den mir vorliegenden Exemplaren des E. Neilreichii Janka, und nach den Diagno- sen aller beiden, kann ich mich dieser Erklärung Boissier’s nur anschlies- sen. Es soll also nachher unser Erodium den Namen E. Tnioleum Beut. führen, weil die Veröffentlichung des E. Tnioleum Belter, laut dem Vorworte des ersten Bandes der uFlora Orientalis» vom 30. Jänner ISG? gerechnet werden muss; wogegen das Erodium Neilreichii Janka, erst in der März- Nummer der Oesterr. bot. Zeit. 1 8()7 beschrieben und veröffentlicht wurde. Ausser dem Erwähnten berührt das Supplementum Boissier’s die Flora unseres Vaterlandes auch in anderen weniger hervorragenden Fragen, welche ich aber mit Stillschweigen übergehen kann, weil sie nicht ohne allen Fehler sind. So wird z. B. die Bhamnus intermedia Steud. et Höchst. von Boiss. auch im südlichen Siebenbürgen angegeben, was er gewiss nur den falschen, ihm damals zu Gebote gestandenen literarischen Angaben gemäss, bona fide, geschrieben hatte. Pag. 159. Coleoptera nova ex Hungária, a Joanne Fei valdszky descripta. Pag. 1 64. Berichtigung. (Ein Schreiben an die Eedaction.) Lieber Freund ! Auf der ganzen Erde von dem einzig in seiner Art dastehen- den Standort der Eissa (Larus) tridactyla schreibe ich diese Zeilen, noch dazu, nachdem ich den berühmten « Yogelberg» das drittemal bestiegen habe. Der eigent- liche Zweck dieser Zeilen ist dich um eine Berichtigung zu bitten. Ich glaube in den V. Band"'' der «Természetrajzi füzetek») über die Xema Sabinii geschrieben zu haben, dass sie in Ungarn gefunden wurde ; indem ich dazufüge, dass wir dazumal den betreffenden Vogel alle für die gesagte Art hielten. Hier überzeugte ich mich aber, dass der betreffende Vogel, welcher in der Sammlung des National-Museums aufgestellt ist, nichts anderes ist als Eissa tridactyla ; Xema Sabinii ist also aus dem Verzeichnisse der ungarischen Vögel zu streichen. Svaerholt den 24-ten Juli, 1 888. Dein Freund Otto Herman. * III. Bd. p. 92. Vége a XL kötetnek. Daday Jenó. Temiészetrajzi Füzetek XI. kötet, 18ö7/a IV.Táhhi. Auct.del. ítvüin l.TUiiá V ii'iucai tíuű Természetrajzi Füzetek XI. kötet 188 7/8 . Schm idt S. V. Tábla. Auct.del. Ny. Hut. Köhler München. TARTALOM. J^a«. Daday, tir., Jenő, A nápolyi öböl Diuoflagellatáinak rendszeres áttekintése. (III. tábla)— — .... ... ___ ... ... 75 Systematische Uebersielit der DinoÜagellaten des Golfes von Neapel. (Tafel III.) ... ... ... ... Egy szabadon úszó Acineta a nápolyi öbölből. (III. tábla, lö. rajz) Eine freischwiinniende Aciuete aus dem Golf von Neaj)el. (Tafel III, Fig. 16.)... ... ... ... ... ... ... ... 105 Egy uj Cercaria-forma a nápolyi öbölből (III. tábla, 1 1. és 13. rajz) 84 Eine neue Cercaria-Form aus dem Golf von Neapel. (Tafel III. Fig. 11, 13.) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 107 A magyar nemz. Miizeum Alskorpióinak áttekintése. (IV. tábla) 1 1 1 UebersichtderChernetiden des ung. National-Museums in Buda- pest (Tafel IV.)... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 1(1.5 Franzenau Ágoston. Adalékok a borsodmegyei Apátfalva környékének geológiájához Öl Daten zur Geologie der Umgebung von Apátfalva im Comitat Borsod ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 90 Pleionan. gen. aforaminiferák rendjében és a Chilostomella eximia n. sp.-ről (5 ábrával)... ... ... ... ... ... ... 14(5 Pleiona n. gen. unter den Foraminiferen und über Chilostomella eximia n. sp. (l\Iit 5 Fig.) ... ... ... ... ... ... ... á03 Friese H. Species alitpiot novæ generis Andrena Fahr. ... ... ál, -57 Frivaldszky János. Coleoptera nova ex Hungária ... ... ... ... ... ... 214, 159 Herman Gttó. Helyreigazítás ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 104 Berichtigung ... ... ... ... .. ... ... ... ... ..- 214 Kocyan Antal. A Magas-Tátra északi oldalán élő emlősök ... ... 1 Die Säugethiere der Nord-Tátra — ... 41 Kuthy Dezső. Trachyjihlœus Frivaldszkyi, species coleopterorum nova e familia Curculionidarum 27, 57 Lendl, dr., Adolf. A Trocliosa infernalis (Motsch.) párzásáról és párzási szerveiről. (I., IL tábla) — ... — — ... ... ... ... ... ... Ueber die Begattung und die Copulationsorgane von Trocliosa infernalis, Motsch. (Taf. I., 11.) ... „. ... ... ... ... A Zamenis viridiflavus nevű kígyó párzásáról. (Egy rajzzal) Ueber die Begattung von Zamenis idridiflavus (Mit einer Figur) Mocsaky SÁNDOE. Studia synonymica ... ... ... ... ... ... ... 12, Species tres novæ generis Antliidium Fahr. ... ... 28, Eichtek Aladár. Közlemények Gömörmegye gombáiról ... ... ... ... ... Mykologische Mittlieilungen aus dem Gömörer Comitate ... Sc HiLBEKSZKY, ifj., Károly. A növényi többcsirájiiság (polyembrionia) iijabb esetei- ről (2 ábrával) ... ... _.. ... ... ... ... ... ... Ueber neuere Fälle der pflanzlichen Polyembrionie (Mit 2 Fig.) Schmidt sándor. Mineralogiai közlemények. 1. Arsenopyrit Szerbiából. 2. A szo- mohioki Claudetit kristályairól. 3. A svédországi Beaumontit. (V. tábla) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Mineralogische Mittheilungen. 1. Arsenopyrit aus Serbien. 2. Claudetit-Krystalle von Szomolnok. 3. Beaumontit von Schweden. (Tafel V.) ... ... ... ... ... ... SiMONKAY, dr., Lajos. Boissier «Supplementuma» s a magyar flóra... ... ... Boissier’s «Supplementum» und die Flora von Ungarn ... 30 51 59 87 57 57 65 95 148 205 137 193 156 212 TERMESZETRAJZI FÜZETEK AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN KÖRÉBŐL. FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. Előrefizetés ; a 12—14 íves kötet ára itthon 3 frt, külföldre 10 frc. — Pénzt és minden közlést a „Természetrajzi Füzetek“ szerkesztőségének, Budapest, magyar nemz. Mnzenm ezimen kérünk. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK Zeitschrift fiír Zoologie, Botanik, Mineralogie anci Geologie nebst einer für írás ^uslanb. Ilerau-igegeben vom XJngarisclieii IS’ational-lMu.seu.m in Budapest. Pränumeration: Für das Inland, pro Jahr 1 Band, 3 fl. ö. W. Für das Ausland, 10 Frcs Alle Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten ; Redaction der „Természetrajzi Füzetek“, Budapest, nng. National-Mnsenm. TERMÉSZETRAJZI FÏTZETEK - JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MINÉRALOGIE ET GEOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR L’ÉTRANGERr PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST Abonnement : par année (1 volume) 10 frcs. ON EST PRIÉ d’adresser TOUS LES ENVOIS AUX ÉDITEURS DES ’’TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK“ MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST. TERMÉSZETEAJZI FÜZETEK Ferioclical of Zoology, Botany, Mineralogy and Geology besides a REVIEW FOR ABROAD. Edited by tbe Hungarian National Museum at Budapest. Subscription : 1 volume, 10 fres a year. Áll consignements please to address : To the Editors of the «Természetrajzi Füzetek» Hungarian National Museum Budapest. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, TERMESZETRAJZI FÜZETEK KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZERKESZTI SCHMIDT SÁNDOR. TIZENKETTEDIK KÖTET. 1889. NYOLCZ TÁBLÁVAL. TERMESZETRAJZI FÜZETEK ZEITSCHRIFT FÜR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. Vol. XII. 1889. JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR L’ÉTR.ANGER. PUBLIÉ P.A.R LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. BUDAPEST PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOT.ANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA fUANKLIN-TÄRSULAT NYOMDÁJA, Megjelent: április 10-én 1889. \ TEEMESZETRAJZI ' I FÜZETEK S j KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. | 1 SZERKESZTI 1 I SCHMIDT SÁNDOR. I TIZENKETTEDIK KÖTET. TEKMÉSZETEAJZI EÜZETEK | Vol. XII. 1889. ZEITSCHRIFT FÜR j JOURNjVL POÜR ZOOLOGIE, BOT.iNIK, MINER.4i- LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- 1 LOGIE UND GEOLOGIE NEBST NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC 1 EINER REVUE FÜR DASAUSLAND, j UNE REVUE POUR L’ÉTR.\NGER. 1 HERAUSGEGEBEN VOM UNG. | PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. 1 NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. 1 DE HONGRIE A BUDAPEST. PERIODICAL OF 1 ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY g AND GEOLOGY BESIDES A g REVIEW FOR ABROAD. 1 EDITED BY THE HUNG. NAT. 1 MUSEUM AT BUDAPEST. i I BUDAPEST I I A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TUL.ÁJDONA. | Publ IV. 10. 1889. TARTALOM. Lap. I. Eichter Aladár. Gömör megye Eosaceái és még néhány adat Szepes- és Abauj-Torna megyék Eózsa-féléinek ismeretéhez. I. tábla... ... 1 It. Dr. Traxler László. A Magyarhonban eddig tapasztalt édesvízi szivacsok (Spongillidæ) rendszeres jegyzéke ... ._. ... ... ... 1.3 III. Dr. Daday Jenő. Adatok a Kaukázus Alskorpió-faunájának ismereté- hez. II. tábla ... ... _.. — ... ... ... — . .. . . .... 16 IV. Dr. Daday Jenő. Egy brazíliai új Alskorpió-faj a magyar nemzeti Muzeum állattárában. II. tábla ... — . — ... ... ... ... 23 V. Dr. Daday Jenő. Újabb adatok a magyar-fauna Alskorpióinak isme- retéhez. II. tábla ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 125 VI. Dr. Horváth Géza. Analecta ad cognitionem Heteropterorum Hima- layensium ... ... ... ... — . ... ... ... ... ... ' _ 29 VII. ,Dr. Borbás Vincze. A lembergi egyetem herbáriumában levő Schur- féle erdélyi szegfüvekről ... ... ... ___ ... ... ... ... ... 40 Bevue. Pag. A. Eichter. Die Eosaceaen des Comitates Gömör und noch einige Daten zűr der "Eosaceaen der CoiríAá^üc ùzepès 'ùlài ^Aauj^oiKa ® (Tafel I.) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 54 Dr. 'L. TraxléÚ. Enumeratio systematica' ÚpongiÍlidarum Hungariæ ... 54 Dr. E. V. Daday. Daten zur Kenntniss der Pseudoscorpionen-Fauna des Caucasus (Tafel TÏ.) ... .... ... ... ... ... ... . .. ... ... 54 Dr. E. V. Daday. Eine neue Pseudoscorpion-Art in der Sammlung des Ungar. National-Museums (Tafel II.) ... ... ... ... ... ... 54 Dr. E. V. Daday. Neuere Daten zur Kenntniss der Pseudoscorpionen- Fauna von Ungarn. (Tafel II.) ... .... ... ... ... ... . . 54 Dl. G. V. Horvath. Analecta ad cognitionem Heteropterorum Himalayensium 5.5 Dr. V. V. Borbas. Die im Lemberger Universitätsherbarium aufbewahrten siebenbürgischen Nelkenarten ... .... .. , ... ... .. 55 TEKMÉSZEÏEAJZI FÜZETEK. ELSŐ FtiZET, XII. KÖTET, ISSn. GÖMÖR-MECtYE ROSAGEÁI és MÉGt SZERES- ÉS ABAÜJ-TORNA-MEGtYÉK NEHÁNY ADAT RÓZSA-FÉLIőINEK ISMERETÉHEZ. Richtee ALADÁR-tól Budapesten. (I. tábla.) Az 1883. év óta Gömör- és a szomszédos vármegyék több érdekes vidékét bejárva, kutatásaim egyik eredménye gyanánt a következőkben Gö- mörmegye rózsaleleit közlöm, odacsatolva azt a nehány adatot is, melyek Szepes- és részben Abauj-Torna megyék vegetátióját illetik. Minthogy ezen értekezés Gömör és Kishont t. e. vármegye ílórája ismertetésének egyik része, az a — d alatti jegyzetben foglalt irodalom adatai feldolgozásának rövid magyarázatát és megokolását óhajtom adni. Neilreich (Aufzählung der in Ungarn und Slav, bisher beobachteten Gefässpfianzen etc. Geschichtl. Uebers. b. II. Th.) és Kanitz (Versuch einer Geschichte der ung. Botanik) nem ok nélkül kételkedett a jelzett terület dórájára vonatkozó irodalom helyességében. A szerzők adatai systematikai pontosság tekintetében gyakran helytelenek ; a termőhelyek megjelölésében pedig — kevés kivétellel — pongyolán járnak el. Czélom az, hogy a hely- telen adatok kiküszöbölésével, illetve a tévedések kiigazításával a megye dórája a mai felfogás értelmében tárgyaltassék. Gömör Rosacea-dóráját is ez alapon ismertetem. Őszinte köszönetemet nyilváníthatom dr. Jurányi Lajos egyetemi ny. r. tanár úrnak, hogy a budapesti kir. magyar tudomány-egyetemi növény- tani intézet könyvtárát s herbáriumát használhattam ; köszönettel tartozom dr. Borbás Vincze egyet. m. tanár urnák is, a ki systematikai tanulmá- nyaimban tapasztalataival támogatott. ROÖACEAE Juss. gén. 334. AMYGDALEAE Juas. 1 — i2. Persica vulgaris Mill., xArmeniaca vulgaris Lam., — coluntur. A mennyil)en Gömör északi harmada alig alkalmas a gyümölcstenyesz- tésre, kevésbbé elterjedt gyümölcsfáink közé tartoznak. 3. Prunus spinosa L. — frequenter prope Rimaszombat. 4 — G. Pr. insititia L., Pr. domestica L., Pr. cerasifera Ehrh. — frequenter coluntur. Természelrajzi Fiiiietek. X.H. köt. 2 7—8. Cerasophora dulcis Fl. Wett., Cer. acida Fl. Wett., — ubique co- luntur. 9. Cer. Chamæcerasus (Jacq.) coll. 1. (1786) ; — Eimaszombat ; vasúti töltés körül (!) ; Eozsnyó (Geyer) ; ^ versus Gernyö (Fábry).^ 10. Padus vulgaris Host. — Eimaszombat m. (!) ; Dobsina m. (Szonthag). 11. Pad. Mahaleb (L.) sub Pruno. — In arcé Murányensi (!)^; Tiszolcz «Hradova» (leg. Fábry, vidi in herb, suo) ; Eozsnyó et in valle Szádellö (Geyer). SPIEAEACEAE DC. 12. Spiræa salicifolia L. — ïiszolcz (!!)^ hinc — inde culta. 13. Sp. ulmifolia Scop. — (Sp. chamædryfolia Jacq. non L.) Nagy-Eôcze (Fábry); Murány várhegyéről Eeuss s Szonthag etnliti. (Hogy Szonthag a Jacquin-féle Sp. chamædryfoliât mi alapon veszi fel enumerati ójába Wahlenberg idézésével, előttem érthetetlen marad ; mi- után Wahlberg FI. Carp. 149. pagináján Linné Sp. chamædryfolia-jàt találjuk a következő megjegyzéssel: Hab. in montibus Liptowiam (tehát nem Gömör) versus meridiem stipantibus scii, prope Kralowa-hola ad Tepliczka, et ad Smrkowicza, Meglehet, hogy Sz. Spiraea ohlongi- folia Waldst. et Kit. (Icon. pl. rar. 3. p. 261. t. 235) -t láthatott, miután ^ Geyer G. Gyula rozsnyói tanárkodásának ideje alatt Rozsnyó s vidéke flórája körül buzgólkodott. 1867-ig terjedő tapasztalatait Fábry János idézett mnnkájában tette közzé, ^ Rövidség okáért csupán az illető íüvészek neveit közlöm zárójelben ; adataik a következő munkákból vannak átvéve : a) Fábry János : Gömörmegye viránya. Különnyomat Gömör- és Kis-Hont t. e. vármegyének leírása ez. munkából. (1867) 8-r. 1 — 15. h) Kubinyi Ágoston : «Kirándulás Poliorelláról a Királyliegyre jul. 28-án 1872 némi földismei s füvészeti tekintetben». (A magy. orv. és term, vizsg. III. n, gy.) cj Dr. Gusztáv Reuss: Kvetna slovenska. Selmecz, 1853. Bár leginkább Gömör flórájára vonatkoznék, figyelemben mindazáltal alig része- sítliető. d) Szonthag Miklós: «Adatok Gömörmegye éjszaknyugati részeinek természet- rajzi viszonyaira, különös tekintettel virányára». — Magy. orv. és term, vizsg. XI. n. gyűl. Pozsony. Meffjegifzes. Bartliolomseides «Com. Gömöriensis notitia etc.» (1806 — 7) és dr. Bernli. Müller : «Elenclius plantarum in Com. Gömör. territorio Murányensi observa- torum.» 1843» ez. művekhez mindeddig hozzá nem férhettem. Tekintve azonban azt, hogy az a — dj alatt idézett újabb keletű közleményekben is — a mennyiben Poten- tillái, Rubusai és Rózsái minden kritikai alapot nélkülöznek — nevezetesebb adatot a rózsafélékre vonatkozólag alig találunk, ezúttal bízvást mellőzhetjük. t .jögy ^ növény nevének folyószáma előtt azt jelenti, hogy kétes, vájjon az illető növény előfordul-e a jelzett termőhelyen. (Significat ante numerum ordinarium, plantam esse in 1. c. dubiam.) (!) = ego ipse legi; (1!) vidi pl. viv. 3 e faj Muráiiy várhegyéről (leg. Bern. Müller) a Magy. Nemz. Muzeum herbáriumában megvan, melyről Wahlenberg is következőleg nyilatkozik: «Ab hae (se. a Sjd. chamædryfolia Linmei !) pariira admodum diö'ert! . . . etc. Ebben az esetben is a Linné-fele Sp. chamædryf. termőhelyének idézése Gömör flórájára nézve határozottan hibás és indokolatlan. 8ub nomine Sp. chamædryfoliæ Jactp loc. cit. Wahlberg. (Beüss, Kvetn. SÍ. p. 133.). N.-Köcze (Beüss); Bozsnyó «Hradzim» (Geyer). Magam eddig Scopoli Sp. ulmifolia-ját nem gyűjtöttem. (Ego ipse Spiræam ulmifoliam Scopolii in territorio nostro non legi.) 14. Sp. oblongifolia W. et Kit. Icon. III. (181ïi) t. i235. — Murány ; e nemor. subalp. «Klak») et e summis rupibus montis arc. Murány (leg. Bernh. Müller; vidi in herb. Mus. Nation. Hung. Bpest). flö. Sp. crenata L. — In monte arcis Murány [(!); teste Hazsl.J 16. Sp. Aruncus L. — In nemor. reg. mont, subalji. que. — Tiszolcz «Hra- dova») et in valle «Sztrbrnje»; Klenócz « Borova»; murányi mészköfensík «Pod-Stozska» ; Baradna (!); Nagy-Böeze «Szkalka» (!) (Fábky); Bozsnyó «Hradzim» (Geyer). — Kizárólag Gömör magasablj hegyvidékének lakója. — Tátra «Vaskapu» et in valle «Quellgründchen» (!) Com. Sce- puisi]; in valle «Szádellö» : Alsó-Meczenzéf ; Jászó, in valle «Tapolcza» [(!) Com. Abauj- Torna]. 17. Sp. ulmaria L. — (Sp. glauca Schultz. Starg. Suppi. r!6.) — N.-Böeze, «Szkalka»; Derencsény; Tiszolez-Murány ; Bimaszombat; Szepes-Tót- falu (!) ; Bozsnyó (Geyer) ; in valle Sztraczena (Szont). — Hab. in pratis humidis regionum montanarum. 18. Sp. denudata Presl. El. Cech. (181U) 101. In pratis salicetisque reg. mont. — Vereskö; Tiszolcz «Eriglyovo vrch» ; Nagy-Böcze (!). 19. Sp. Filipendula L. — Hab. in campestribus planitierum. Bimaszombat (!); Wahlenberg követk. megjegyz. . . . «regiones vero montanas et inferalpi- nas fugere videtur» ügy látszik, Gömörre nézve is áll. DKYADEAE Vknt. iO. Dryas octopetala L. — Magas -Tátra «Vaskapu» (!) ; «Királyhegy» (leg. Prof. Joli. Fábry; vidi in herb. suo). :21. Geum urbanum L. — Hab. ubique frequenter. — Bimaszombat; Tiszolez- Murány (!); in valle Sztraczena (Szont.); Szepes-Tótfalu (!). ili. G. Aleppicum Jaco. - Icones rar. I. (1786) t. 93. ^G. strictum Act. Hort. Kev. II. (1789) il 7. — G. intermedium et inclinatum Auct. hung, non Ehrh. nec Schleich. ; — In valle «Garam» prope Vereskö (!) ; Tiszolcz, in valle »Sztrbrnje» (!). i3. G. rivale L. — Hab. ad rivulos silvestres reg. mont, nec non subalp. ubique. — Tiszolc«, in valle «Sztrbrnje» et in mont. «Hradova» ; murányi 1* mészköfetisík «Sztadnya» ; in valle «Szt.raczena» (!) ; in monte arcis klu- rányensis (Fábry) ; Rozsnyó (Geyer); Szepes-Tótfalii (!). G. montanum L. — ((Királyhegy» (Kubinyi) (!) ; Rozsnyó (Geyer) ; «Or- lova-Hola» (!) ; Magas Tátra «Vaskapu» (!). i5. Rubus Idæus L. — Rimaszombat (!) ; in valle «Sztraczena» et prope Dobsina (Szont.). — Viborna-Landok (!). 20. R. suberectus Anders, in Linn. soc. IX, (1815) 218, tab. 16. — Nagy- Röcze, in monte «Ukorova» (!). 27. Rubus Fábrijí sp. n. Vide iconem ; tab. I. Turiones suberecti, apice haud nutantes, epruinosi, acute-pentagoni, obsoleteque sulcati, omnino glabri, aculeis tota longitudine sat crebris, validis, e basi dilatata compressa rectiusculis, ad angulos dispositis ; folia quinato- digitata, petiolis parce pilosis, aculeis parum recurvis crebrisque armatis, stipulis pilosis, anguste linearibus ; folia- inæqualiter grosse biser- rata, superne viridia glabraque, subtus subcanescentia tenuiterque pube- scentia; terminale distincte cordato-ovatum, acuminatum, longe petio- lulatum, tertia parte petiolulo longius; infima breviter, sed manifeste (2- — 3 mm.) petiolulata. Rami floriferi elongati, erecti, obtusanguli, superne teretiusculi, foliis ternatis frondosi; foliolis illis turionum, quod formam atque pubem attinet, parum diversis ; inflorescentia thyrsoidea, omnino fo- liosa, ramuli inferiores cymoso-partiti, superiores monanthi ; pedunculi elongati moliterque pilosi, aciculis parvis induti, flores maiusculi; sepala inermia, post antbesin reflexa, externe viridi-tomentosa, albo-marginata, eglandulosa; petala obovata basin versus attenuata (14 mm. longa, 9 mm. lata), sepalis duplo longiora, albida; stamina stylos superantia, in flore omnino aperto expansa post antbesin haud marcescentia; fructus? — Tota planta eglandulosa. Floret exeunte Junio et ineunte Julio. Legi die 15 Julii anno 1888, in balnearum Stoószcnsiam (Comit. Abauj -Torna) silvis acerosis. Rubum superne descriptum, decus flora^ Hungariæ borealis, in hono- rem viri clarissimi et professoris olim mei Johannis Fábry, de flora Comi- tatus Gömöriensis optime meriti, dedicavi. Rubus Fábry i inflorescentia elongata, foliis magnis ad apicem usque interruptis, inflorescentia igitur fere soluta, ramulis foliorum axillis egredientibus omnibus Chlorobatorum Borb. (Suberectorum Focke) spe- ciebus prorsus dissimilis. Rubus Bertramd G. Braun, qui in Fockei Synopsi Ruborum * pag. 117 inter Chlorobatos singularis inflorescentia foliosa describitur, et quem * Synopsis Rubormii Germanise, Dr. W. O. Focke. 1877, in herbario Borbásii (ex herb. Bænitzii Europæo Nr. 4S03 edito) compa- ravi, — Biubo Fábryi inflorescentia foliosa quidem affinis est, sed posterioris inflorescentia elongata, multiflora (Bubi Bertramii brevis, pauci- flora!) differt, præterea foliolo terminali baud suborbiculari, omnibus subtus magis dense ac in Bubo Bertramii G. Braun canescentibus (fo- liola Bubi Bertramii in Bænitzii 1. c. subtus tenuissime puberula, con- coloria!), petiolorum aculeis non falcatis, petiolulis lateralibus magis abbreviatis etc. Biubus Fábryi præter bas notas foliolis turionum terminalibus longe petiolulatis, subtus tenuiter pubescentibus, turionibus baud sulcatis Bubo sulcato Vest. — in Tratt. Bosac. monogr. III. (18í2‘d) fi, bene distinctus est; a Bubo plicato Weibe et Nees Bub. Germ. (18ii) 15, qui ex observationibus batograpborum Bubum fruticosum Liiinæi verum sistit, turionibus distincte angulatis, tota longitudine tenuiter obsole- teque striatis, stipulis anguste linearibus, foliolis subplicatis, subtus tenuiter pubescentibus, infimis turionum breviter, sed manifeste petio- lulatis, inflorescentiic habitu, staminibus stylos superantibus — diver- sissimus. A Bubus Fábryi hazánk északi területe szederflórájának kétségkívül egyik díszét képezi. A Bubusoknak oly bélyegek alapján megkülönböz- tetett uj faja e növény, melynek habitusa első pillantásra elüt a többie- kéitől ; határozott tíjpuH, mely legközelebb áll a Bubus Bertramii G. Braun- boz s némi rokonságban Weibe et Nees Bubus plicatusával. A mellékelt képen bű képet igyekeztem adni flóránk e kiváló zöld Bubusáról. Stoósz fürdője felett kanyargó fenyvesi ut szélét ékesíti s úgy látszik, hogy számos bokorban van elterjedve. Fábry János, a rimaszombati fögymnasium tanáráról neveztem el, kinek Gömör természeti viszonyainak kutatásában szerzett érdemeit és a rimaszombati gymn. múzeuma körül kifejtett munkásságát eléggé mél- tányolni alig lehet. 18. Bubus villicaulis Koehler. — Baradua, in valle versus Pólóm. (!) 19. B. discolor Weihe, forma: obtusangulus. — Turionibus obtusangulis. Baradna «in valle versus Pólóm » (!). bO. B. hirtus Wardst, et Kit. Icon. II. (180“l)tab, 114. — Baradna 1. c. (!) bl. B. cæsius L, — Bimaszombat; Nagy-Böcze. (!) b:2. Waldsteinia geoides Willi». — Bozsnyó (Geyer); Alsó-Pokorágy (prope Bimaszombat) körül (Fábry) ; Bimaszombat m., in nemorosis silvarum I Tamásfala-Szabadka (!);. — Igen kár, hogy a rimaszombati flóra e kiváló növénye cultura terjedésével rohamos pusztulásnak indult. Mtdtányos volna arról gondoskodni, bog}’ a város szépbirü Széchényi kertjében me- nedéket találjon e növény. H 33. Fragaria vesca L. — Eimaszombat ; Tót-Hegymeg; Kima-Brézó ; Nagy- Eöcze «Kohut» etc. (!) — Bokros erdős helyeken mindenhol. 34. Fr. elatior Ehrh. Beitr. VIL 1792) 2^3. — Tiszolcz «Hradova» (!); Eima- szombat (!); proj)e Nagy-Eôcze (Szont.). 35. Fr. collina Eheh. Beitr. VIL (1792) 26. — Klenôcz; Tiszolcz «Hradova» (!); Eozsnyó (Geyer) ; Nagy-Eöcze (Szont.). 36. Potentilla supina L. — Nagy-Eöcze (vidi in herb. Fábryi). 37. P. rupestris L. — Tamásfala, prope Eimaszombat (!). In dumetis et ad silvarum margines. — «Pokorágyi sziklák» körül (Fábry), prope Eima- szombat. 38. P. anserina L. — Eimaszombat; Szepes-Tótfalu (1). — Ubique fre- quenter. 39. P. pilosa Wille. Sp. 2. p. 100. — Eimaszombat «szöllök alatt» (!); Tiszolcz «in cacum. montis «Hradova». 40. P. canescens Bess. Prim. FL Gall. I. (1809) 330. (P. inclinata Geyer — non L.) Eozsnyó? (Geyer); Tiszolcz (forma : /? olygotricha et d poly- tricha Borb.) in cacum. montis «Hradova» (!). 41. P. Kerneri Borbás, ÖBZ. (1878) p. 391. — non Hüter. (Pot. inclinata Autor, pro parte, — non Villars. — Pot impolita Eeuss et Szonthag — non Wahlen)). ?) — Tiszolcz «Hradova» (!) ; Nagy-Eöcze «Szkalka» (!). — Mit értettek Eeuss és Szonthag Pot. impolita Whbg. alatt, melyet mind- ketten Nagy-Eöcze mellöl említenek, nem tudom. Csupán Wahlenberg P. impolitájának locus classicusán (Késmárki Dürenberg) és Nagy-Eöcze környékén gyűjtött Potentillák összehasonlítása tenné lehetővé e kérdés megoldását. 42. P. argentea L. — Tamásfala, prope Eimaszombat (!). Szonthag a Schaiben-h egyről, Dobsina s Murány várheg5^éröl említi, de kérdés, vájjon az ö példányai egyeznek-e a Linné typikus Pót. argen- teajával, annál is inkább, mivel az említett termőhelyek már a magasabb hegyvidék régiójába esnek. Torna, in valle «Szádellö» (!). 43. P. dissecta Wallr. — Schedæ critic. 237. — Tamásfala, prope Eima- szombat (!). 44. P. tenuiloba Jord. — Pugill. pl. nov. (1852) p. 67. — Tiszolcz ; in cacum. montis «Hradova» (!) ; Nyustya-Klenócz (!) ;* Nagy-Eöcze «Szkalka» (!). f45. Potentilla Wiemanniana Günther et Schummel (1813)? — Baradna(!). 46. P. arenaria Borkh. in FI. der Welt. IL (1800) 248. — (P. cinerea Koch. Synops. et Auct. hung. — non Chaix.). — In saxis apricis circa Magyar- Pokorágy, prope Eimaszombat (!). * = Pot. argeutea L. var. periueisa Borb. — Magy. Növ, L. 1888. No. 133. pag. 114. 47. P. rubens Crantz Stirp. Austr. fase. IL (1760) 75. — (P. opaca Fábry et Gpîyer — non L. — P. verna Auct. hung. — non L.) — Circa oppi- dum Rimaszombat frequenter ! (!) et Fábry . ; Rozsnyó (Geyer). t48. P. patula Wardst, et Kit. Icon. (1804) t. 194. — (P. liirta Fábry — non L.) — Tamásfala, prope Rimaszombat (Fábry). — Plantam banc ego ipse in territorio nostro non observavi. 49. P. aurea L. — «Murányi mészköfensíkon mindenhol (!) ; in monte arcis Murányensis (Fábry) ; in montibus ad Murány (Reuss et Szont.); «Ki- rály-hegy» (Kub. Reuss et Szont.) — In pratis apertis montium ubique altiorum. — Szepes-Tótfalu «Magúra» (I). 50. P. reptans L. — Nyustya-Klenócz (!) ; Nagy-Röeze (!) ; prope Dobsina (Szont.); Rimaszombat (!) et Fábry]. — In valle «Szádellö» (!). 51. P. silvestris Necker Gallo-Belg. (1768) 222. — (Tormentilla erecta L. — Potentilla Tormentilla Scop. 1772). — Tamásfala, prope Rszombat (!); Nagy-Röeze «Szkalka» (!). 52. P. alba L. — Tamásfala, prope Rimaszombat (!). 59, Agrimonia Eupatoria L. — Rimaszombat (!) ; Osgyán (!) ; Nagy-Röeze « Kieskova» et in monte arcis Murány (!). — Ubique frequenter, — Jászó, in valle «Tapolcza» (!). Galliecniae D. C. 54. Rosa Axmanni Gmel. — FI. Bad. III. 967. — Doll. Fl. Bad. III. 1 1 1 9. — var. coriacea Borbás, Magy. birod. v. t. Rózsái (1880) p. 955, — Tamás- fala, prope Rimaszombat (!), rarissime. R. Austriaca (Crantz) között ; igen ritka. 55. R. Austriaca (Crantz) Stirp. Austr. pars. I. p. 86. 1768. — Tamásfala, pr. Rszombat (!). 55/Ó var subglandulosa Borb. — Magy. bir. v. t. Rózsái, p. 972. — Rima- szombat «Akasztó-heg^D), 7 junii, anno 1885, (!); in annis posterioribus frustra quæsivi. Az utóbbi évek nyarán már hiába kerestem e szép rózsát. Az akasztó hegyen át vezető út mentén találtam nehánj' bokrot; hihetöen valami árok-készités áldozata lett. CaniiMe nudae Dêségl. 56. Rosa canina L.* forma: íissidens Borb. — Magy. Bir, v, t. Rózsái, p. 41 9. — Tamásfala, Pokorágy, prope Rimaszombat; frequenter!!). * Rózsákra vonatkozó biztos adatot nem találtam az idézett irodalomban ; mert azt, liojíy mit értett Szontlia» Rosa canina L. és Geyer R. alpina, mbii^inosa és tomentosa collectiv fogalmak alatt, példányok híján közelebbről meghatározni nem lehet. o()/h. var. lasiüstylis Boeb. — M. B. v. t. Bózs. p. 410. — ïiszolcz «Hra- dova») et in valle «Sztrbrnje» (!). 56 'e. var. semibiserrata Boeb. 1. c. p, 410., 414. — In vallibus niontibus- qiie Com. Gömör. boreal, frequens. — Tiszolcz «Hradova» (!) ; Murány- Huta(!); Helpa «Csernakova-vrcli» (!) ; in sum. mont. «Uborna»» (Pacsai begy; Panski-vrch) 1000 met. spr. mare, prope Kraszna-Horka- Váralja (!). 56ÁÍ. var. villosiuscula (Rip.) — Magy. B. v. t. Rózsái, p. 416. — Rima- szombat «Akasztó-hegy» (!). Caninas bisematae Crépin. 57. R. dumalis Bbchst. — Forstbot. 1810. — Tamásfala pr. Rszombat (!) ; Tiszolcz «Hradova» (!). 58. R. rubellitlora Rip. apud Béségl. — Tamásfala, pr. Rimaszombat. Cardnas pubesoentefi Crépin. 59. R. submitis Geenire in Scbultz Archiv de la Fl. de Fr. etc. ( 1 854) p. (Syn. R. dumetorum Gren. Fl. de la chaîne jurassique ( 1 865) — non Thuill. Fl. de Paris 1799.) — Rimaszombat, circa «pokorágyi sziklák» (!). 60. R. dumetorum Thuill Fl. Paris (1 799) p, 250. — Baradna 4n valle Balogh (!)]. 60/6. var. atrichogyna Boeb. M. B. v. t. Rózsái, (1880) p. 425. — Rima- szombat «Akasztó-hegy» (!); Tiszolcz, in valle «Sztrbrnje (!). 60/t', var. leptotricha Boeb. Budapest FI. 1879. — Falucska — A.-Meczeu- zéf «Rothbaumgrund-Thal» t (!) Com. Abauj-Torna]. 61. R. trichoueura Rip. — Borb. M. B. v. t. Rózsái, p. 425. — Meleghegy — Bugyikfala (!) 1. aug. 1887. 62. R. obscura Pug. — Rimaszombat «ad pontem cœmeterii» (!) :h junii 1 88B. Montanae Crépin. 6B. R. incana Kitaibel (1814) non alior. — Tiszolcz «Gostanova-vrch (!); Klenôcz « Borova » (!). 6B/6. var. sepalis magis laciniatis; — in monte «Gostanova», prope Tiszolcz (!). 64. R. glauca Vill. apud Lois. not. pl. ajout. Fh Fr., in Desv. journ. bot. 1809. — Helpa «Hronovec-dolina» (!). — Az egész Garam környékén uralkodó. 64/6. var. acutifolia Boeb. M. B. v. t. Rózsái (1880) p. 461. — Szepes-Tót- falu (!), 4. julii au. 1884; Tiszolcz, in valle «Rovnanski» sp. ? (!). Bi(bigijio.s((e D. C. <>5. R. inodora Fries. Nov. Fl. Suec. III. p. :>9. — In silvis ad Magyar- Pokorâgy, prope Riin aszom bat, (!) sept. ISS 7. Gb. R. di-tricbopoda (Borr.4s) Magy. Birodalom vadon termo Rózsái ( ISSO) p. 4S7. — pro varietate Rosie Gizellæ Borb. — Klenócz « Borova» (!) jul. ISSG. — Tiszolez «Hradova» (!) jnii. 1S8S. Ez utóbbi termőhelyben eléggé gybakori. Tonieiitosde Déséulise. G7. R. subduplicata Borbás, Őst. Bot. Zeitschr. (ISS3) p. 15. — (Rosa Heimerlii H. Braun ; Beiträge zur Kenntniss einig. Art. und Form. d. Gattung Rosa. Mittheil. d. Zool. Bot. Ges. 1SS5. p. 51. Mit Tafel). Var. albifiora m. — Flores mediocres, albi; receptaculum globo- sum vel subglobosum, cum pedunculis sepalisque glandulosum ; styli pilosi. Foliola elliptica (longa: 30 mm. lata IS mm. — foliola haud maiora), acuta., superne tenuiter pubescentia, virescenti-canescentia, subtus dense adpreseque cano-tomentosa, eglandulosa, simpliciter vel plus-minus subbiserrata, petiolis glandulosis; aculei ramorum crebri inclinatique. Hanc Rosam superne descriptam a Rosa subduplicata Borbásii (= Rosa Heimerlii H. Braun 1. c.) haud discernendam esse puto. Inveni prope Murány-Huta, versus Murány ; d. SO.juniianno ISSS. E rózsámat összehasonlítottam a R. subduplicata originale] ával s egybevetettem az ezzel synonim R. Heimerlii H. Braun 1. c. leírásával s képével : de oly feltűnőbb különbségeket, melyek alapján e Murány- Hutai rózsánkat biztosan jellemezni s így elválasztani lehetett volna, nem találtam. H. Braun egyebek között rózsájának halvány' rózsaszín virágot tulajdonít, míg e gömöri rózsának a legtisztább hófehér virágai vannak, mi által már messziről feltűnnek az országát szélén virágzó bokrok. Borbás tanár R. subduplicatája. virágainak színe ismeretlen, a mennybiben ö azt ugyancsak Relmeczbánya környbékén, a honnan H. Braun R. Heimerlii-je is származik, gyümölcsben gyűjtötte ; de mert mind a két utóbb említett, különben egymással indentikus Rózsa locus classicus-a Öelmeczbánya, hihetőleg virágaik színében is megegyeznek. Rózsánkat egyelőre mint a Rosa subduplicata Borb. fehér virágú varietását különböztetem meg albi flora néven, addig is, míg az esetleg megszerezhető gyúimölcsös példányok leírásával is fogom pótolhatni a fent adott jellemzést. GS. R, umbelliflora Sw. — Klenócz «Borova» 7. jul. 18SG. (!) ; Tiszolez «Hradova» étin valle «Rovnanski» (!). .68,0. nov. var. lougifrons Borb. — «A typo foliolis maioribus, elongatis, 10 basi non acutis, apice haud acuminatis, fructu hispido diversa. Illa Rosa pomiferæ Herrn, referentibus.« Borbás. (Magyar Növ. Lap. XII. 133. sz.) — Tiszolcz, in cacum. montis «Gostanova«, prope «Hradova» (!) 28. jun. 1887. Cinnamomsae D. C. 69. R. cinnamomea L. var. fœcundissima (Münchh.) — Tamásfala, prope Rimaszombat j (!) a tamásfali kripta körül elvadulva] ; floribus semi- plenis, qu. spoilt. Alpinae Déséglise. 70. R. pendulina L. — (R. alpina Auct. hung. — non L.) var. pubescens Koch. — Tiszolcz «Gostanova» (!); M. Tátra (Vaskapu alatt), in valle «Szinvo» (!) 15. juh 1884. 70/fe. var. adenosepala Bore. M. b. v. t. Rózsái, p. 529. — Klenócz « Vepor» (!); Tiszolcz «Gostanova» (!) ; Helpa «Csernakova» (!) ; murányi mészkö- fensík «Mala-Stozska» (!) ; in valle «Sztraczena» (!). — A megye északi részének különböző pontjain levő termőhelyekből kitűnik, hogy havasi rózsánk ez alakja meglehetősen közönséges. 70/c. var. adenophora (Kitaib.) — Viborna-Landok [(!), Com. Seep.] ; bêlai Kárpátok, in valle «Quellgründchen» 6. juh 1884. 70/d,, var anomala Bore, «pedunculis levibus, receptaculo nonnulo glan- duli-setoso.« — Tiszolcz, in monte «Gostanova» (!) 28. jun. 1887. 70/g. var. adenopoda Bore. — «pedunculis glandulosis». — Tiszolcz «Gos- tanova» (!). 70//'. var. n. foliolis subsimpliciter serratis. — Vereskő-Telgárt (!). Levelének serraturája alapján összekötő kapcsot képez a R. adeno- sepala Borb. és a R. semisimplex Borb. M. B. v. t. R. p. 531. — tüs- kétlen alakja között. Formánok «Die Rosen des Hochgesenkes, Wien (1887) p. 4.» cz. közleményében Keller vizsgálatai alapján említést tesz egy a . uniserrata inermis Keller alakról, mely a R. pendulina L. form, balsamea Kitb. subvarietása gyanánt van megkülönböztetve. For- mánok e munkája minden önállóságot nélkülöz, s így arról ítéletet formálni igen bajos, miután hibás okoskodás alapján Borbás subv. adenosepala-ját is a Kitaibel forma : balsamea-jához vonja. A mennyi- ben pedig az említett a. uniserrata inermis Keller közelebbi meghatá- rozását Formánok idézett összeállításában hiába keressük, így csak sejthetem, de biztosan nem állíthatom, hogy a 70//. alatt megkülön- böztetett varietas talán indentikus Keller uniserrata inermis fajválto- zatával, annál is inkább, mivel Keller maga is megjegyzi in Formánok 1. c. p. 4. : « . . . . Der Form semisimplex aculeis nullis ! Borb. 1. c. p. 531, Zeile 23. v. oben als Parallele entsprechend!» és ez a mi Rózsánkra Il nézve is áll ; csupán a levelek serraturája választja el az adenosepala subv.-tól, egyél) bélyegeiben ezzel tökéletesen megegyezik s átmeneti alakot képez a Kosa semisimplex inermis- liez. Piiihpi nein folia e D. (!. 71. K. spinosissima L. var. spinosa Neilreich FI. v. Nied. Oesterr. p. 89:1. (It. pimpinellifolia Autor.) — Tiszolcz, in saxosis calcareis cacuminis montis «Gostanova» ad Tiszolcz. Eglanterine D. C. m. K. lutea Mill. 1759. K. Eglanteria L. amoen acad. V. p. (17(30), non in spec. pl. I. (1752) p. 491.'!. — Rimaszombat; colitur solum (!). SANGUISORBEAE Lindi. 75. Alcbemilla vulgaris L. — Szepes-Tótfalu ; bab. in pratis (!). 74. A. montana Wíllu. Eu. bort. ber. I. (1809) 170. — (A. vulgaris L. — var. subsericea Koch ; — A. vulgaris Fábry, Geyer et Kur. pr. part. — non L.) — Klenôcz (Fàbry) ; Rozsnyó (Geyer); « Királybegy « (Kub.) ; «Fabova» ; Klenôcz, in monte « Borova » ; N.-Röcze «Kobut»), «Za-Kri- zsom»; in monte arcis Murány; Tiszolcz «Hradova» ; Ruszta-Pola etc. (!). In boreal, p. Com. Gömör. ubique frequenter.* 75. Sanguisorba officinalis L. — Rimaszombat (!) ; Szepes-Tótfalu (!). 7(3. Poterium Sanguisorba L. — Rimaszombat (!!). POMACEAE Lindi. 77. Cratægus Oxyacantba L. — Rimaszombat, in dumetis silvisque (!). — (Szontbag) sine loco certiore I 78 Cr. monogyna Jacq. FI. Austr. III. (1775) tab. 292. — Tiszolcz — Murány (!). 79. Cotoneaster integerrima Medicus Gescb. Bot. (1795) 84. — (Cot. vulga- ris Lindl.). — In monte arcis Murány iMarczell, Reuss, Szont., (!)] ; «Vepor« (Com. Gömör.) 8. jul. 1886. (!), 80. Mespilus Germanica L. — colitur (Szont.). 81. Cydonia vulgaris Persoon. — colitur. 82. Pirus communis L. glabra Koch. — Rimaszombat, in silvis frequens (!); (Szont.) sin. loc. cert. a.,? 82//). P. communis L. ;-) sativa DC. Prodr. II. (1825) (335. — colitur. 85. Malus silvester Mill. Diet. (1759) n. 1. — Pirus Malus Ij., pr. p.) — Rimaszombat, in silvis c. prior, frequ. (!!); (Szont.) sin. loc. cert. sp. ’? Willd. Alcli. niontana-ja Göinörbeu, n^y látszik, fajiau önálló. 83/6. M. acerba (Meraï) Par. (1812) 187. — (M. dasyphyllus Borkh. ?) — «Szabadka» prope Eimaszombat (!). 83/c. M. domestica Baumg. Emim. IL (1810) 43. — colitur. 84. Sorbus aucuparia L. — Jolsva, Nagy-Röcze, Krasziia-Horka- Váralja (Fábry) ; Rozsnyó (Geyer) ; in valle «Sztraczena» et in montibus ad Murány (Szont.) Rimaszombat, colitur (!!). — M. Tátra «Feixblosse» 1489 m.(!) 15. jul. 1884. 85. S. domestica L. — Jolsva, Nagy-Eöcze, Kraszna-II. -Váralja, — coUtur (Fábry). 80. S. Aria Crantz. — Rimaszécs, Jolsva, N.-Röcze, Kr.-H.-Váralja (Fábry); Rozsnyó,, in montibus «.Jólész» et »Nyerges» (Geyer); prope Tiszol ez et in mont, ad Murány (Szont.); Tiszolcz-Mimíny (!). — Falucska (.Corn. Abauj-Torna) in valle «Aj» (!). 87. S. terminalis Crantz. — Rozsnyó (Geyer). Ezen összeállításból kitűnik, hogy Gömörmegye Rosaceaiból eddig 103 fajta ismeretes, melyek közül csak 3 kétes, 17 pedig varietas. AZ I. TÁBLA MAGYARÁZATA. (Explicat. Tab. I.) J. Iiiíloresceiitia Rubi Fábryi u. sp. V2 parte magn. uat. raiuor. 2. Turio Rubi Fábryi, b» parte magn. uat. uiiuor. 13 A MAGYARTTONBAN EDDIG TAPASZTAI/P ÉDESVÍZI SZI- VACSOK (SBONGILEIJIAE) BENDSZEBES JEGYZÉKE. (Enumeratio systematica S^ionj^illidarum Huniiariæ.) Dr. Traxler LÁszLÓ-tól Munkácson. Édesvizeink szivacsfaimája még csaknem teljesen ismeretlen lévén, eleggé megokoltnak hiszem ezen kevés adatnak közzététcdet is. A következő jegyzékbe nem csupán vz idei (1888) beregmegyei gyűjtésemet soroztam, hanem czélszerünek véltem néhány másoktól származó régibb keletű adatot (a melyet *-gal jelöltem), és azon — többnyire közelebbről meg nem hatá- rozott — helyeket is (ezeket f-tel jelöltem) felsorolni, a melyeket már egy- ízben közzétettem, midőn az édesvizi szivacsokkal, mint népgyógyszerrel, foglalkoztam.* Fám. SPONGILLlDAE.i Hubfam. SPüNGILLINAE, Cktr. Gén. EUSrONGILLA, Ve.td. Eusiiongilla laciistris, iLl)kn) Vk-jd. * I . Balaton tó, Füred mellett. (Margó T.)‘^ * rí. Olt folyó Sepsi- Szent- György mellett. (Dietz S. és Szász J.)‘* J. Balaton tó Keszthely mellett.^ f 4. Réka- víz Klacsanó mellett. (Be- regm.) t Ô. Réka- víz Iványi mellett. (Be- regm.) b. Nyomás patak Kis-Ruszkócz mellett. (Berégm.) 7. Fekete -víz Kis - Gút mellett. (Beregm.) 8. Kerepecz patak Munkács mel- lett. Adalékok a « vízi^yöngy» ismeretéhez. Gyógyszerészi közlöny, IS8S iid — .öl. 1., I. tál)la-rajz. ^ Az osztályozást illetőleg 1. Ve.ii)Ovsky. Diagnosis of the European Spongillidæ. .\cad. of Natur. Scienc. Pliiladelphia, 1887, I7rl — 180. 1. Term. tud. Közlöny. 1880, 317. 1. •* Term. tud. Közlöny. 1883, .lOá. 1. ^ Innen Lökenthky Imre úr szívességéből kaptam egy kis töredéket ; ö tőle tudom, hogy a győri gymnasium gyűjteményében is van egy széj) példány Eus]). lac. ugyanezen helyről. 14 f 9. Munkács vidékén^ (ismeretlen 10. Zemplén -megye, (ismeretlen hely). hely).® Gén. SPONGILLA, Wierz. Spongilla fragilis, Leidy. 1 . Latorcza folyó Munkács mel- 4. Munkács vidéke : ismeretlen lett. lelőhely, a mely nem azonos az t '"1. Szerednye vidékén. (Ungm.) 1. alatt említettel. 3. Dávidháza vidéke. (Beregm.) Subfam. MEYENINAE Cbtk. Gén. EPHYDATIA, Gray. Ephyclcitia Mülleri, (Lbkn) Vejd. f 1. Olt folyó Sepsi-Szent-György mellett. ^2. Kerepecz patak Alsó-Schön- born mellett. (Beregm.) 3. Kerepecz patak Munkács mel- lett. f 4. A Szernye patak kiöntései a Rafajnai erdőben. (Beregm.) 5. Réka-vízKlacsanó mellett. (Be- regm.) 6. Fekete -víz Kis-Gút mellett. (Beregm.) 7. Latorcza folyó Munkács mel- lett. 8. Latorczaparti állóvíz Podhering mellett. (Beregm.) 9. Latorcza folyó Nagy - Lucska mellett. (Beregm.) f 10. Munkács vidéke. 1 1. Ungvár vidéke, t l!2. Szerednye vidéke. (Ungm.) 13. Ugyancsak Munkács vidékén, ismeretlen, de az előbbeniekkel nem azonos helyen. 14. Pisztraháza vidéke. (Beregm.) f 15. Szobráncz vidéke. (Ungm.) 16. Romacsaháza vidéke. (Bereg- megye.) 1 7. Viznicze folyó Frigyesfalva mel- lett. (Beregm.) Ephydatia fluviatilis. (Lbkn) Vejü. * 1. Budapest, a Zugligetben levő Disznófő melletti tóban, a vá- rosliget és a Madarász-féle kert tavában. (Maegó T.)^^ * 2, Háromszékmegye, az Olt folyó, Fekete-Ügy és a Rélyi-nyir ta- vai. (Szász J.)'^ t 3, Ismeretlen hely. ® Dr. Chyzer Kornél úr közlése szerint, a kinek ezen példányt köszönhetem, ez talán azok közül való, a melyeket Paszlavszky József iir gyűjtött Deregnyőn ; ezekről a meghatározatlan fajok közt lesz szó. ® Margó T. Budapest és környéke állattani tekintetben. Budapest, 1879, 134. 1. ’ A meghatározást ezen esetben kétségesnek tartom : az ugyanazon kézből (Beteg Bálint sepsi-szent-györgjd gyógyszerész úrtól) kapotl próbában csak Eusp. 15 Gen. CARTEßlUS Totts. Carteriits HtejKitwwi, (Dyl).) Petr. t 1. Ismeretlen hely Szerednye vidékén. (Ungm.) Megkatdrozcitlaib fajok. * 1. Állóvíz Deregnyö határában, me- * Rákos patak Budapest mellett, lyet a Laborcz áradása évenkínt (Kriesch J.)'* megtölt. (Zemplénm. Paszl.w- * 3. O-Buda környéké. (Klein Gy.)^ szKY J.)“ * 4. Duna folyam. (Borbás V.)'* Nem mulaszthatom el Dr. Wierzejski Antal tanár urnák (Krakó) e helyen is leghálásabh köszönetemet kifejezni; ö ugyanis nemcsak meghatá- rozásaim egy részét átnézni szíveskedett, de a galicziai fajok érdekes gyűj- teményével ajándékozván meg, jelentékeny összehasonlító anyag birtokába is juttatott. laciistrist és Eph. Müllerit találtam ; lehet, hogy ez ntóhbival tévesztették az E[)h. flu- viatilist össze. Term. tml. Közi. 1883. 5U!2. 1. ^ «Eddigi vizsgálataim szerint legközelehh áll a Sp. íluviatilishoz (Lbkn), bár a gemmulák szerkezete és az ambdiszkuszok alakja után ítélve, melyre Lieberkbün a fajokat alapította, nem valószínűtlen, hogy oly fajjal van dolgunk, melyet Lieberkbün nem ismert». Term. tud. Közi. 1881. 28 — 30. 1. Term. tud. Közi. 1881. 28— -30. 1. 16 ADATOK A KAUKÁZUS ÁLSKORPIÓ-FAUNÁJÁKAK ISMERETÉHEZ. Dr.^ Daday jENÖtöl Budapesten. (II. tábla.) Néhai Dr. Tömösváry Ö. annak idejen megkerte volt Eeitter entomo- logust, hogy részére a Kaukázusban álskorpiókat gyíijtessen. A kaukázusi álskorpiók idők múltán, de Dr. Tömösváry Ö. halála után meg is jöttek és Dr. Horváth Géza közvetitésével vétel utján a magyar nemzeti Muzeum állattárának birtokába s ez úton kezeimhez jutottak. Miután a Kaukázus álskorpiói felöl tudtommal még ez ideig jóformán semmi irodalmi adat nincs, indittatva éreztem magamat a szóban lévő gyűj- teményen végzett vizsgálataim eredményének közzé tételére. A gyűjtemény anyaga a kaukázusi lÁrik, Lenkoran, Helenendur t és Kussari kornyékéről való s ebben a kővetkező fajokat találtam meg. Ps6udosco7‘piones. Fám. Gheliferidcw. ehernes phaleratus L. K. Lirik. « Horvátbii n. sp. Kasmri. « caucasiens u. sp. Kussari. « Frivaldszkvi n. sp. Kussari. Cbelifer disjunctus L. K. Lenkoran, Helenendorf . Cbelifer Kussariensis n. sp. Kussari. « bispanus L. K. Kussari. Fám. Ohisiidas. übisium eucbirus Stm. Kussari. « microphtbalmum n. sp. Lirik, Lenkoran. übisium muscorum C. K. Lirik, Len- korán, Helenendorf, Kussari. übisium carcinoides Herm. ILelenendorf. « macrodactylum Daday. ILele- nendorf. Cbtbonius micropbtbalmus Sím. Len- korán. Bizonyára nem lenne érdektelen egy összehasonlító pillantást vetni a Kaukázus és Európa többi területének álskorpió-faunájára. A rendelkezé- semre álló adatok hiányos volta azonban ezt nem engedi meg Elég, ha reá mutatok an-a, hogy a fenti jegyzék szerint a míg egyfelől igen sok oly álskorpió-faj él a Kaukázusban, a mely Európa nyugatibb területén majd- nem általánosan honos; addig másfelöl majdnem ugyanannyi oly faj is van, 17 a mely meg ez ideig más termőhelyekről ismeretlen, tehát valószínűleg a Kaukázusnak jellemző állatalakjai. A lenti jegyzékben megnevezett uj fajok jellemeit az aláltbiakhan közlöm avval a hozzáadással, hogy azoknak typicus példányai a magyar nemzeti Muzeum állattáráhan vannak elhelyezve. 1. Faj. CHEHNES HOKVÁTHII n. sp.* Tál). II. Fig. 1. H. Oldongo-ovatus, depressus, subnitidus, subtus ubiípie setis clavatis vestitus; cephalothorace paullo longiore quam latiore, antice parum angustato, pallide rufo-brunneo, æqualiter leviterque granulato, fronte obtuso-rotundato ; sulcis evanidis; abdomine supra pallidiore rufo-brunneo; mandibulis Have-'' scentibus ; galea mandibularum formam cornu cervi imitante (Tab. II. Fig. 1) ; palpis crassis, rufo-brunneis, articulis leviter granulatis, in marginibus inte- rioribus setis clavatis-, in marginibus exterioribus setis gracilibus, denticulatis vestitis (Tab. II. Fig. b) ; articulo primo palporum granulato, setis denticulatis obsito; articulo secundo inilato, fere æque longo ac lato; articulo tertio stylo brevi, tenui, trunco subito dilatato, in margine externo valde arcuato, in mar- gine interno vero apicem versus parum sinuato ; articulo quarto stylo brevi, tenui, trunco inflato, marginibus lateralibus sat valde arcuatis ; trunco chela- rum articulo antecedenti latiore, in margine interno fortius, in margine externo mediocriter arcuato propeque basin digitorum valde angustato ; digitis chela- rum tenuibus, arcuatis, longitudine chelarum æqualibus ; pedibus fusco- flavis, setis clavatis denticulatisque vestitis ; unguibus simplicibus. Oculis nullis. Longit. corp. mm. Patria : Kussari in Caucaso. Teste megnyúlt tojásdad, lapított, gyengén fénylő, hátoldalán min- denütt bunkós szőrökkel fedett. Fejtora kevéssel hosszabb mint széles, mellül kissé keskenyedett, halványan vörhenyes-barna, egyenlően és finoman szem- csézett ; homloka tompán-kerekített ; barázdái elmosódottak. Potrohja fölül világosabb vörhenyes-barna. Hágói sárgásak és galeája a szarvas agancsára emlékeztetöleg ágazott (II. Táb. 1. ábr.). Tapogatói vastagok, vörhenyes- barnák, ízei ünoman szemcsézettek es belső szegélyeiken bunkós szőrökkel fedettek, míg külső szegélyeiken vékony, fogazott szőrök emelkednek. A tapo- gatók első íze szemcsézett, bunkós szőrökkel borított ; a második íz duzzadt, majdnem oly hosszú, mint a milyen széles ; a harmadik íz nyelecskeje rövid, vékony, törzse hirtelen elszélesedik, külső szegélye erősen ívelt, belső sze- gélye ellenben csúcsa felé kissé öklözött ; a negyedik íz nyelecskéje rövid, vékony, törzse duzzadt, oldalszegélyei meglehetős erősen íveltek. Az ollók * Dr. Horv.4th Géza úr tiszteletére. Tcrme'iZKtrajzi Füzetek. XII. 18 törzse az előtte való íznél szelesebb, belső szegelye erősebben, a külső gyen- gébben ívelt és az újjak — ollószárak — alapja közelében erősen elszíikült. Az ollószárak vékonyak, íveltek, oly hosszúak, mint a törzs. A lábak szürkés - sárgák, bunkós és fogazott szőrökkel fedettek ; karmaik egyszerűek. Szemei nincsenek. A test hossza : 3-2 mm. Hazája : Knssari a Kaukázusban. 2. Faj. CHERNES (ECTOCERAS) CAUCASICUS n. sp. Tab. II. Fig. 13. Oblongo -ovatus, sat depressus, nitidus ; cephalothorace antice satura- tiore, postice dilutiore rufo-brunneo, antice vix attenuato, leviter granulato setisque denticulatis vestito ; fronte obtuso-rotundato ; sulco primo evanido, secundo nullo ; oculo utrinque unico, bene distincto ; abdomine elongato, brunneo-llavo, manifeste granulato, segmentis 3 anterioribus integris, ceteris divisis punctisque duobus nigricantibus signatis et setis denticulatis vestitis ; mandibulis flavis ; palpis nitidissimis, obscure rufis, leviter punctatis, arti- culis setis denticulatis simplicibusque obsitis ; articulo primo palporum leviter punctato, nitido, setis denticulatis ; articulo secundo longiore ac lato, in mar- gine exteriore subtusque manifeste tuberculato (Tab. II. Fig. 13) ; articulo tertio e stylo angusto exeunti subito dilatato, in margine interno apicem versus sinuato, in margine externo modice arcuato ; articulo quarto stylo angusto, brevi, trunco ovali sed in margine interno fortius arcuato ; trunco chelarum articulo antecedenti latiore fereque duplo longiore, in lateribus recte-marginato, ubique æque lato prope basin digitorum subito angustato; digitis chelarum trunco duplo brevioribus, crassis, modice arcuatis ; pedibus flavis, setis simplicibus vestitis, unguibus simplicibus. Longit. cor23. 4*2 mm. ; longit. chelarum : 3 mm. Patria : Kussari in Caucaso. Teste megnyúlt-toj ásdad, meglehetősen lajiított, fénylő. Fejtora elől söté- tebb-, hátul világosabb vörheny es- barna, mellfelé alig keskenyedik, finoman szemcsézett és fogazott sörtékkel fedett ; homloka tomjián-kerekített ; első ba- rázdája csenevész, a második hiányzik. Szeme mindenik oldalon egy-egy van, jól fejlettek. Potrohja megnyúlt, barnás-sárga, durván szemcsézett, három első szelvénye osztatlan, a többi osztott, két feketés ponttal ékített és fogazott sző- rökkel fedett. A rágók sárgák. Tajiogatói erősen fénylők, sötét vörhenyesek, fino- man szemcsézettek és ízei fogazott meg egyszerű szőrökkel borítottak, A tapo- gatók első íze finoman szemcsézett, fénylő, fogazott szőrökkel fedett ; a második íz hosszabb, mint széles, külső szegélyén és fölül éles dudorkával (II. Táb. 13. ábr.) ; a harmadik íz keskeny nyelecskéből indulva ki hirtelen elszéle- sedik, belső szegélyén csúcsa közelében öblözött, külső szegélyén meglehetősen 19 ívelt ; a negyedik íz nyelecskeje keskeny, rövid, törzse tojásdad, de belső oldalán erősebben ívelt. Az ollók törzse a megelőző íznél szélesebb és csak- nem kétszer hosszabb, oldalain egyenes, mindenütt egyenlő széles, az űjjak — ollószárak — alai)ja közelében hirtelen elkeskenyedik. Az ollószárak a törzsnél kétszerte rövidebbek, vastagok, gyengén íveltek. Lábai sárgák, egyszerű sör- tékkel fedettek ; karmai egyszerűek. Testhossza: i''í2 mm. ; tapogatóinak hossza: 3 mm. Hazirja : Knssari a Kaukázusban. 3. Faj. CHERNES (ECTOCERAS) FRIVALDSZKYI n. sp.* Tab. II. Fig. 4. Oblongo-ovatus, siibdepressus, subnitidus ; cephalothorace parum lon- giore ac postice lato, antice jiarum angustato, fronte rotundato, obscure brunneo-fiavo, subnitido, granulato, setis clavatis vestito, sulco primo modice arcuato, in medio antice inclinato, secundo prope marginem posticum posito, recto, in medio acutangulato ; abdomine brevi, ovali, brunneo-tiavo, segmen- tis omnibus divisis, punctis duobus nigricantibus ornatis setisque clavatis vestitis; oculo utrinque singulo; mandibulis Űavis ; articulis duobus ultimis palporum digitisque chelarum obscuriore rufis, tribus anterioribus vero dilu- tiore rufo-bruhueis ; articulo primo palporum granulato, setis clavatis denti- culatisque ; articulo secundo stylo longiusculo, trunco breviore, æque longo ac lato, fere globoso setisque clavatis vestito ; articulo tertio e stylo brevi, angusto exeunti subito dilatato, apicem versus vero angustato, ubique setis clavatis obsito, margine interno prope basin arcuato, apicem versus sinuato, margine externo modice arcuato ; articulo quarto stylo brevi, angusto, trunco in parte basali valde inflato, in parte apicali angustato, margine interiore valde arcuato setisque clavatis obsito, margine externo minus arcuato, setis denticulatis ; trunco chelarum articulo antecedenti mnlto latiore, basin versus digitorum subito angustato, in margine interno arcuato, setis clavatis, latio- ribus, in margine externo fere recto setisque clavatis gracilioribus vestito ; digitis chelarum longitudine trunci, tenuibus arcuatisque ; pedibus brunneo- flavis, setis denticulatis simplicibusque et unguibus simplicibus obsitis. Longit. corp. 3 mm. Patria : Kussari in Caucaso. Teste megnynlt-tojásdad, meglehetősen lapított, gyengén fénylő. Fej- tora kevéssel hosszabl), mint hátul széles, mellfelé kissé keskenyedik, hom- loka kerekített sötét, barnás-sárga, gyengén fénylő, szemcsézett, bunkós szőrökkel fedett, első barázdája gyengén ívelt, közepén mellfelé hajlott, a második a hátsó szegély közelében fekszik, egyenes, közepén éles szögbe haj- Frivaldszky J.ános lu. nemz. Muz. állfvttári igazgató-őr stb. tiszteletére. 20 lik. Szeme egy-egy van mindenik oldalon és jól fejlett. Potrohja rövid, toiásdad, barnás-sárga, mindenik szelvénye osztott, két feketés ponttal ekitett és bunkós szőrökkel fedett. Bágói sárgák. A tapogatók két utolsó ize és az ollók szárai sötétebb vörhenyesek, a három elsőbb ellenben világosabb vör- lienyes-barna. A tapogatók első ize szemcsézett, bnnkós és fogazott szőrökkel borított; a másodiknak nyelecskéje meglehetős hosszú, törzse rövidebb, oly hosszú, mint a milyen széles, csaknem gömbölyű és bunkós szőrökkel borí- tott; a harmadik iz rövid, vékony nyelecskeböl indulva ki, hirtelen elszéle- sedik, de csúcsa felé keskenyedik és mindenütt bunkós szőrökkel fegyverzett, belső szegélye alapja közelében ívelt, csúcsa felé öblö^zött, külső szegélye gyengén ívelt ; negyedik ízének nyele rövid, keskeny, törzse alaprészében erősen duzzadt, csúcsrészletében keskenyedett, belső szegélyén erősen ívelt és bunkós szőrökkel fedett, külső szegélyén kevésbbé ívelt, fogazott sörtékkel. Az ollók törzse a megelőző íznél jóval szélesebb, az ollószárak alapja felé gyorsan keskenyedik, belső szegélye ívelt, szélesebb bunkós szőrökkel, külső szegélye majdnem egyenes, keskenyebb bunkós szőrökkel. Az ollószárak oly hosszúak, mint a törzs, vékonyak és íveltek. A lábak barnás- sárgák egyszerű és fogazott szőrökkel meg egyszerű karmokkal fegyverzettek. A test hossza: 3 mm. Hazája : Kussari a Kaukázusban. -d. Baj. CHELIFEB KUSSABIENSIS n. sp. Tab. n. Fis- 11. Oblongus, subdepressus, subnitidus, ubique setis denticulatis vestitus ; cephalothorace longiore quam postice lato, leviter granulate, brunneo flavo ; oculis duobus parvis, bene distinctis, sulcis duobus manifestis, anteriore minime-, posteriore distincte arcuato et in medio acutangulato ; abdomine brunneo-fiavo, segmentis dorsalibus bipartitis, utrinque macula mediana nigrescenti punctisque binis lateralibus albidis ornatis ; mandibulis flavidis ; palpis rufo-brunneis ; articulo irrimo palporum leviter granulate, articulo secundo æque longo ac lato, in marginibus arcuato, fere globoso ; articulo tertio e stylo indistincto exeunti sensim dilatato, in margine interno recto, in margine externo subrecto vel parum arcuato; articulo quarto e stylo lon- giusculo, bene distincto exeunti sensim dilatato, marginibus rectis; trunco chelarum articulo antecedenti multo latiore, longitudine vero æquali, basin versus digitorum minime angustato, marginibus rectis; digitis chelarum distincte arcuatis, longitudine chelarum ; pedibus flavo -brunneis ; unguibus simplicibus armatis. Longit. corp. 2‘8 — 3 mm. Patria : Kussari in Caucaso. Teste tojásdad, meglehetősen lapított, gyengén fénylő, mindenütt foga- zott szőrökkel fedett. Fej tora hosszabb, mint hátúi széles, bnoman szemcsé- zett, barnás- sárga. Két kis szeme éles. A fejtor két éles barázdája közül a mellső kevéssé, a hátsó erősen ívelt és közepén hegyes szög alatt bátra tört. Potrobja barnás-sárga, bátszelvényei ketté osztottak, mindenik oldalon egy feketés középfolttal és két fehéres oldalponttal ékítettek. A rágók sárgásak. A tapogatók vörbenyes-barnák. A tapogatók első íze g3'engén szemcsézett; a második íz oly bosszú, mint a milyen széles, szegélyein ívelt, csaknem göm- bölyű ; a harmadik íz elmosódott n3^élböl indulva ki fokozatosan szélesedik, belső szegélye egyenes, külső szegélye gyengén ívelt; a negyedik íz jól elkü- lönült, meglehetős bosszú n3^elecskéből indulva ki fokozatosan szélesedik, szegél3'ei egyenesek. Az ollók törzse a megelőző íznél jóval szélesebb, de épen oly bosszú, az ollószárak alapja felé kevéssé keskenyedik, oldalai egyenesek. Az ollószárak élesen íveltek s oly hosszúak, mint a törzs. A lábak sárgás- barnák és egyszerű karmokkal fegyverzettek. Testbossza : 3‘8 — d mm. Hazája : Kussari a Kaukázusban s innen van faj neve is. ö. Faj. OBISIUM (KONCUS) MICKOPFITHALMUM n. sp. Tab. n. Fig. -2. Oblongum, subdepressum ; cepbalotborace multo longiore ac postice lato, antice modice dilatato, ante oculos subito attenuato, nitido, rufo-llavo, epistomate parvo instructo; oculo utrinque unico perparvo, rotundo, a mar- gine frontali cepbalotboracis distante ; mandibulis validis, rufo-flavis, digito externo tuberculo destituto ; palpis rufo-flavis, nitidis, leviter granulatis ; articulo primo palporum lævi, nitido ; articulo secundo in margine interno parum arcuato, in margine externo subrecto, longiore ac lato ; articulo tertio e stylo angusto exeunti subito dilatato, ubique æque lato, margine interno in medio minime arcuato, fere recto setisque longis vestito, margine externo in medio parum sinuato setisque brevibus obsito; articulo quarto stylo attenuato latitudine trunci æqui longo, trunco valde inflato, margine interno magis- quam externo arcuato; trunco chelarum tantum latitudine 1^2 articuli ante- cedentis, vix longitudine digitorum, in margine interno leviter arcuato, in externo vero recto vel subrecto ; digitis chelarum rectis solum in apice parum curvatis; pedibus flavo-fuscis ; abdomine supra bruuneo-llavo, maculis albidis dispersis ornato. Longit. corp. — 4*4 mm. Patria : Lirik, Leidvoran in Caucaso. Teste megnyúlt, kissé lapított. Fejtora sokkal hosszabb, mint a mil3'en széles hátúi, mellfelé gyengén szélesedik, a szemek előtt hirtelen elkeske- nyedik, fénylő, vörhen3'es-sárga, epistomja kicsiny. Mindkét oldalon egy-egy igen kicsin3' kerek szeme van a homlokszegel3üől távol, iiágói erőteljesek, vör- henyes-sárgák, külső szárukon dudor nincs. A tapogatók vörlienycs-sárgák, fénylők, finoman szemcsézettek. A tapogatók első íze szemcsétlen, fénylő, a második íz belső szegélyén kevéssé ívelt, külső szegélyén majdnem egyenes, hosszabb mint széles ; a harmadik íz keskeny nyelecskéből indülva ki hir- telen elszélesedik, mindenütt egyenlő széles, belső szegélye közepén kissé ívelt hosszú szőrökkel, külső szegélye közepén kissé öblözött, rövid szőrökkel borított; a negyedik íz nyelecskéje keskeny, oly hosszú, mint a milyen széles a törzs, törzse erősen duzzadt, belső szegélye erősebben ívelt, mint a külső. Az ollók törzse csak 1 oly széles, mint a megelőző íz s alig oly hosszú, mint az ollószárak, belső szegélyén gyengén ívelt, a külső szegély ellenben egyenes. Az ollószárak egyenesek, csak csúcsukon görbültek kissé. A lábak sárgás-szürkék. Potrohja fölül barnás-sárga elszórt fehéres foltokkal. Hossza : 3*3 — 4‘4 mm. Hazája : Lirik, Lenkoran a Kaukázusban. ÁBEÁK MAGYAEÁZATA. (n. Tábla.) 1. ábra. Cliernea Horváthii n. sp. galea. Eeich. 1/7. á. « Ohisium microphtalmwn n. sp. fejtora a tapogatókkal. 20-szor nagyítva. 4. « ehernes Frivaldszhyi n. sp. fejtora a tapogatókkal. 20-szor nagyítva. t). « Chernes Horváthii n. .sp. fejtora a tapogatókkal. 20-szor nagjutva. 11. « Chelifer knssarie^isis n. sp. fejtora a tapogatókkal. 20-szor nagyítva. 13. « ehernes cmicasinis n. sp. fejtora a tapogatókkal. 20-szor nagyítva. EGY brazíliai ÚJ ÁLSKORPIÓ-FAJ A MAGYAR NEMZETI MUZEUM ÁLLATTÁRÁBAN. Dr. Dapay Jenö-íöI Budapesten. (n. tábla.) A múlt 1888. év őszén Dr. Chyzer Kornél több brazíliai rovart jutta- tott a magyar nemzeti Muzeum állattárának s ezek között egy álskorpiót is, a melyet a rendelkezésemre állott irodalom adatai után ítélve új tájnak kell tartanom s mint ilyent röviden a kővetkezőkben ismertetek, CherneH brafiiliensis n. sp. Oblougo-ovatus, depressus, nitidus, politus; cepbalothorace brunneo, antice parum rufescente, longitudine fere latitudine marginis posterioris, antice minime angustato, fronte arcuato, sulco mediano unico, recto profun- doque, setis gracilibus, sparsim denticulatis ; mandibulis brunneis ; galea mandibularum cornu cervi imitante, valida (Tab. II. Fig. 5) ; abdomine olivaceo-brunneo ; palpis rutis, nitidissimis, politis, setis ubique gracilibus sparsim denticulatis obsitis ; articulo palporum secundo stylo brevi, trunco valde inllato, fere globoso, in marginibus lateralibus manifeste arcuato ; arti- culo tertio e stylo longiusculo, angusto exeunti subito dilatato, apicem versus sensim attenuato, in margine interno prope apicem sinuato, in margine externo sat manifeste arcuato ; articulo quarto e stylo longiusculo, angusto exeunti manifestissime dilatato, inflato, in margine interno valde-, in externo minime arcuato ; trunco chelarum longitudine articuli antecedentis sed multo latiore, marginil)us fere rectis; digitis chelarum brevibus, fere longitudine trunci, minime arcuatis ; pedibus flavescentibus ; oculis nullis. Lougit. corp. 3 ‘8 mm. ['dirid : Cazaza in Brasilia. Teste megnyúlt-tojásdad, lapított, fén^ylő, szemcsétlen. Fejtora barna, mellfelé kissé vörbenyes, majdnem oly bosszú, mint a mily széles hátsó sze- géR^e, mellül igen gj^engén keskenyedett, homloka ívelt, egyetlen, közép- barázdája van s ez mély, egyenes, fölülete vékony’ fogazott szőrökkel borított. Rágói barnák. Galeája a szarvas agancsaihoz hasonlóan ágazott, erőteljes. Potrobja olajbarua. .-Tapogatói vörbenyesek, erősen fénylők, simák, mindenütt vékony fogazott szőrökkel fedettek. A tapogatók !^-ik izének nyelecskéje rövid, törzse erősen duzzadt, majdnem gömbölyű, oldalain erősen iveit, a harmadik iz meglehetős hosszú nyelecskéhöl indúlva ki hirtelen elszélesedik, csúcsa felé fokozatosan keskenyedik, belső oldalán csúcsa közelében öblözött, külső oldalán meglehetős élesen ívelt ; a negyedik íz meglehetős hosszú és vékony nyelecskéhöl indúlva ki, igen erősen duzzadt és szélesedett, belső oldalán erősen-, külső oldalán igen kevéssé ívelt. Az ollók törzse oly hosszú, mint a megelőző íz, de annál sokkal szélesebb, oldalai csaknem egyenesek. Az olló- szárak rövidek, majdnem oly hosszúak, mint a törzs, igen gyengén íveltek. Lábai sárgásak. Szemei nincsenek. Testhossza: 3*8 mm. Hazája : Cazaza Braziliában, ÁBRÁK MAGYARÁZATA. (n. tábla.) 5. ábra. A galea. Reich. 1/7. 1 5. « A fejtor és tapogatók. 20-or nagyítva. ÚJABB ADATOK A AlAGYAB-FAUNA ÁLSKORBIÓINAK ISMERETÉHEZ. ])i’. Daday jENü-töl Biiflapesten, (n. tábla.) A múlt 1888. év nyarán a magyar nemzeti Muzeum igazgatóságától megbízást nyertem volt Kolozs- és Szolnok-Dolioka megyékben zoológiái gyűj- tésekre. G,yüjtéseim folyamában, melyeket különösen Kolozsvár, Bűzöm rzö, Szucsófjh és Srmesiiye határain végeztem behatóbban, egj’ebek mellett több álskorpiót is sikerült gyűjtenem. ügyanily eredményű gyűjtést végzett PA vél János magyar nemzeti múzeumi gyűjtő is Somogymegye Vadé, Visz, Mo- csolás és Boylár községeinek határában. E kettős gyűjtés folytán a magyar nemz. Muzeum állatárának birtokába meglehetős tekintélyes számú álskorpió jutott oly termőhelyekről, a melyek ide vonatkozó gyűjteményeliől eddig hiányzottak. Az említett gyűjtések eredményeinek közlésére egyfelől az indított, hogy ezáltal nehány adattal szolgáljak több álskorpió-faj hazai elterjedésének meg- állapíthatásához, másfelől pedig alkalmam nyíljék két, hazánkra s a tudo- mányra is uj fajnak leírására. Hogy a végeredmény felől tiszta, könnyen áttekinthető képet nyújt- hassak, legczélszerűbbnek tartom a gyűjtött fajok systematikai sorrendben való felsorolását. Bse udüscorp io nes. Fám. Uh éli féri due. ehernes Cbyzeri Töm. IVnü'. « cyviieus Hím. ] ade', T7.s^, « líicertüsiLs L. K. ] (ulr. « pliiileratus L. K. ] 'íííz. « scorpioides var. Portalauii. Visz. « cimieoides Pajíu. Búzamező., Se.mesni/e. Chelifer cancroides L. 1 'í.hz. « hi.spauus L. K. Mocsolds. Fám. Garíj idiKie. Cheiridimu tetroplitliahnum n. .sp. Vadé. Fám. Db isi iddé. Ubisinm lubricum L. K. Kolozsvár, B úza mező, Seme,sni/e. Obisium erytbrodactylum L. K. ]\i(lé, Moesolás. Obisium muscorum L. K. Kolozsvár, Sziiesáyh. Obisium dumicüla L. K. Semesai/e. Clitbonius ortbodactylus Pa. Vadé, Boglár, Búzamező. E szerint tehát az említett termőhelyekről összesen 14 faj jutott a magyar nemzeti Muzeum állattárának birtokába, mintegy 100 példányban. Mielőtt az új fajok rövid leírására térnék át, érdekesnek tartom a fel- jegyzésre azt, hogy a húzamezei Chthonius orthodactyhis példányok ollói szárai közül a külső szembetűnően rövidebb a belsőnél s e tekintetben nagyon emlékeztet a TöMŐsvÁRY-tól Chthonius heterodactylus néven leírt fajhoz, E bélyeg után annak is lehetne tekinteni ; de mert minden egyéb bélj^egeiben a Chthonius orthodacHjhis szál azonos, nem tartom külön fajnak, hanem csupán az épen említett fiataljának, melynek rövidebb ollószára a vedlések után typicus hosszúságát éri el. 1. Faj. CHERNES SCOEPIOIDES Fr. var. BERTALANII n. var.* Tab. n. Fig. 3. 7. 12. 16. Oblongo-ovatus, subdepressus, subnitidus ubique setis gracilibus denti- culatis vestitus ; cephalothorace flavo-brunneo, minime rufescenti, longiore quam lato, leviter granulato, sulcis duobus sat manifestis, anteriore sub- arcuato, posteriore subrecto acut-angulato ; oculis nullis ; mandibulis flave- scentibus, digito interno apice bifido setaque valida armato ; galea mandi- bularum cornu cervi imitante; palpis leviter granulatis, subnitidis, ubique setis gracilibus denticulatis vestitis; articulo primo palporum indistincte granulato, opaco ; articulo secundo cyathiformi, marginibus æqualiter arcua- tis ; articulo tertio e stylo angusto exeunti subito dilatato apicem versus vero manifeste attenuato, in margine externo arcuato ; articulo quarto e stylo lon- giusculo, angusto exeunti valde inflato, globoso, marginibus æqualiter arcuato ; trunco chelarum apicem versus attenuato, subovali, marginibus subrectis; digitis chelarum longitudinem trunci parum superantibus ; gracilibus, arcua- tis; abdomine supra flavo-brunneo, segmentis bipartitis utrinque macula mediana nigricanti arcuatis; pedibus flavo-fuscis, unguibus simplicibus armatis. Ljongit. corp. 2*2 — 3 mm. Patria : Visz, a D. Joh. Pável collectum. Teste megnyúlt-toj ásdad, kissé lapított, gyengén fénylő, mindenütt vékony és fogazott szőrökkel fedett. Fejtora sárgás-barna kissé vörhenyesbe játszó, hosszabb, mint széles, finoman szemcsézett, barázdái meglehetős éle- sek, az első gyengén ívelt, a második egyenes és közepén hegyes szög alatt megtört. Szemei nincsenek. Rágói sárgásak, belső szára két csúcsú és egy erős sörtével fegyverzett. Galeája a szarvas agancsaira emlékeztetőleg ágas. (II. Táb. 3. 12. 16. ábr.). A tapogatók finoman szemcsézettek, gyengén fény- lők, mindenütt vékony és fogazott szőrökkel fedettek. A tapogatók első íze * Beet.ílan Ala.tos kegyesrendi áldozár nevéről. -i7 elmosódottan szemcsézett, fénytelen ; a második iz kehelyalakn, szegélyei egyenlően íveltek ; a harmadik íz keskeny nyelecskéböl indúlva ki hirtelen elszélesedik, csúcsa fele ellenben szembetűnően keskenyedik, külső szegélyén ívelt; a negyedik íz meglehetős hosszú, keskeny nyelecskéböl indúlva ki erősen duzzadt, gömbölyű, szegélyei egyenlően íveltek. Az ollótörzse csúcsa felé kes- kenyedik, kissé tojásdad, szegélyei gj^engén íveltek. Az ollószárak kevéssel hosszabbak a törzsnél, vékonyak, íveltek. A potroh fölül sárgás barna, szel- vényei kette osztottak, mindeniken egj'-egy feketés, központi foltocska van. Lábai sárgás-szürkék, karmai egyszerűek. Testhossza: — 8 mm. Hazája : Visz, hol Pável János gyűjtötte. á. Faj. CHEIRIDIUM TETROPHTHALMUM n. sp. Tab. n. 8—10. 14. Valde depressum, grosse granulátum ; cephalothorace rufo-brunueo, setis simplicibus, validis, bicurvatis (Tab. II. Fig. 8) vestito, margine antico in medio emarginato, setis G bicurvatis obsito, lateribus apud oculos fortiter sinuatis; oculis utrinque rotundatis ; galea mandibularum elongata, apice trifido, prope medium bidentata (Tab. II. Fig. 14); palpis obscure rufescen- tibus, corpore æquilongis, subtiliter grauulatis ; articulo primo palporum in medio tuberculo dentiformi prædito (Tab. II. Fig. 9); articulo secundo cyathi- formi, margine interno valde arcuato, externo fere recto, in apice interno tumido, articulo tertio apicem versus sensim dilatato, marginibus fere rectis; articulo quarto e stylo longo, angusto exeunti sensim dilatato, margine interno recto-, externo vero subarcuato; trunco chelarum latitudine articuli antecedentis superanti sed parum breviore, margine externo recto-, interno vero arcuato, angulo externo acuto, interno vero maxime obtuso ; digitis chelarum longi- tudine trunci, tenuibus, manifeste curvatis (Tab. II. Fig. 10) ; abdomine flavo-brunneo ; pedibus flavis. Longit. corp. 1*8 — :2*2 mm. Patria : Vadé, a D. Joh. Pável collectum. Teste erősen lapított, durván szemcsézett. Fejtora vörhenyes-barna, egyszerű, vastag, kétszer hajlott (II. Táb. 8. ábr.) szőrökkel fedett, mellső szegélye közepén öklözött, kétszerhajlott G szőrrel szegélyezett, oldalai a sze- meknél erősen öblözöttek ; mindkét oldalon két kerek szeme van. A galea meg- nyúlt, csúcsa háromosztatu, közepe táján kétfogú (II. Táb. 14. ábr.). Tapo- gatói sötét vörhenyesek, oly hosszúak, mint a test, finoman szemcsézettek ; első ízük közepén fogszerü dudorkával fegyverzett (II. Táb. 9. ábr.) ; második ízük kehelyalakú, belső szegélye erősen ívelt, a külső csaknem egyenes, belső csúcsa kiálló ; harmadik íze csúcsa felé fokozatosan szélesedik, szegélyei egye- nesek ; a negyedik íze hosszú, keskeny nyelecskéböl indulva ki fokozatosan szélesedik, belső szegélye egyenes, a külső ellenben gyengén ívelt. Az olló törzse szélesebb a megelőző íznél, de valamivel rövidebb, külső szegélye egye- nes, a belső ellenben ívelt, külső csúcsa hegyes, a belső ellenben erősen tom- pított. Az olló szárak oly hosszúak, mint a törzs, vékonyak, erősen íveltek (11. Táb. 10. ábr.). Potrohja sárgás-barna. Lábai sárgák. Testhossza: 1‘8 — 2*2 mm. Hazája : Vadé, hol Pável János gyűjtötte. ÁBRÁK IMAGYARÁZATA. (n. tábla.) 3. ábra. Cheme.ü scorjnoideff var. Berta, hinii galeája. Reich. 1/7. 7. « « It II II fejtora. 20-or nagyítva. !S. « Cheiridium tetroplitlialmum szőrei. Reich. 1/7. 1). « « « tapogatójának I-ső íze. 10. « <1 « fejtora. Reich. I/I. 12. . nitidus kárpáti bennszülött növény. Az előbbi háromról biztosan állíthatjuk, hogy Erdély földjén legfeljebb virágcserépben termett; ellenben hogy a/), nitidus Erdély havasain nem nő, valóban csodálni lehet. Csodálni lehet, mert a /). n it idust Grisebach és Boissier Macedóniából is közlik s ez Grisebach herbáriuma szerint (in pratis alpinis Kobelitza, rarior) valóban a D. nitülus fajtája, foliis caudiculorum angustissimis, linearibus strictis falcatisque, haud diffusis, margine antrorsum Uion retrorsum ut in typo) scabris, squamis calycem cingentibus 2 — 4, typicis (= var. sursumscaber m.). — A D. nitidus továbbá Skandináviában is nőne. Grisebach t. i. Steudel «Nomenclator botanicus»-ába (mely most kezemben van) ezt a helyet is be]ejeg3"ezte, végre Williams* a /). nitidus mellett Ázsiából egy var. «obtusus mihi»-t említ «leaves broader and blunter than the Euro- pean species. First record in Asia in 1879. .Tebel Muneitsi, S^Tia, 1879; Hb. Kew». Ezek az adatok ugyan nem nagyon ingatják meg a /). nitülus magyar- földi bennszülött voltát, de látni való, hog,y több hel.yröl emlegetik, s hogy tehát Erdély havasain is várni lehetne. Mivel Schur szegfüveinek némely" számát már fentebb említettem és többször már nem idézem, de máskülönben is hel^’eselibnek tartom Erdély szegfüveit az ö számainak sorrendjétől eltérve inkább Boissier reiidszerelien Enuiueiatio specierum varietatunupie generis Dianthns. Journal of Botany 188Ô 6. 45i elöterjeszteiii. Itt-ott egy keveset a magam kutatásából, némely synonymot Williams idézett értekezéséből közbe szövök.^ 1. §. Leiopetali Boiss. FI. orient. I. p. 479. 1 . (574.)^ DíanthiiR petraeus W. et Kit. Descr. et ic. pl. rar. III. t. 222 (1806 — 1807),^ civis Hungáriáé austro- orientalis elegans, habitu viridi, petalis imberbibus, ad tertiam partem digitato-multifidis insignitus, ex herbario Baumgartenü solum inter plantas Schuru Leopolienses adest, sed sine loco certiore indicato. In subalpinis ad Toroczkó et in calcareis Hegy- hasadék ad Torda certe provenit. Ad Danubium inferiorem, in valle Kázán et in rupibus montis Tresz- kovátz inflorescentia sæpius bi-, trifloro-fasciculata invenitur (cfr. ic. auth. et lieichnihaehii Ic. 5028 !), tamen a D. No'écmo Boiss. petalis haud ultra medium in lacinias lineares pinnatipartitis, haud plumosis difidért. Petala apud nos alba, apud Boiss. 1. c. 494 pallide rosea. Quum petala D. pclraei minus profunde ac in Fimbriatis laciniata et omnino glabra^ sint, e serie Fimbriatorum probabilius Leiopetalis inserui. 2. §. F^inihriati Boiss. 1. c. p. 480. 2. (575.) D. spicuUfolius Schur herb. Transsilv., Enum p. 98. (Synon. D. acinttarU Schur 1. c., nou Fisch., — JK ertßhrucahj.c Schott pl. Transs. Nto. 444, ex alp. «KoTon« supra Besztercze, /X petraeus Gris. herb, et autor. Traussilv. pro maiore parte.) Herba hæc D. petraeo IV. Kit. similis ex alpibus Királykö et Corona, ubi abundat, herbario Schurü adest. A D. aciculari Fish., quam in herb, regio Berolinensi examinavi, foliis caulinis abbreviatis, internodia haud subæquantibus, etiam paululum latioribus, squamis haud senis, sed qua- ternis, angustioribus, patentiusculis, haud adpressis, calyce purpurascenti etc., — ai), petraeo foliis minus rigidis, haud squarrose patentibus, plerumque brevioribus, squamis abruptim atque breviter aristatis, petalis sæpius rubellis, lamina eorum basin versus barbata, superne vero longe fimbriata, — a L). Noiano Boiss. foliis haud pungentibus, floribus solitariis, haud fascicu- latis etc. diversa. D. spiculifoHus Schur in Transsilvania frequentior, quam D. petraeus. Crescit etiam in rupibus calcareis Fiatra lukraj ad Zernyest, ad Taja et Fiatra Girbova. (Barth exs. !) — In rupibus calcareis ad rupes Salamonis Coronæ et in monte Keeskekö etiam floribus maioribus provenit, ceterum tipicus. * Ilyen a TunicahoT. vont Dianthus prolifer Ij. var suhuniftorus Williams is 1. c. p. 10., Erdélyből. ^ Numerus Enumerationis Öchurü. ^ Cnfr. Egy hazai .szegfű prioritásának védelme. Pótfüzetek a Term. tud. Köz- lönyhöz IV. (1888) p. 188 — 87. * Cfr. Schultes Oesterreichs flora l, p. 661., DC. Prodr. I. p. 26% Boiss. 1. e. habitu viridi etc. manet. — In rupibus Malajest alpium Bucsecs (Csató exs. !) floribus maioribus et minoribus superbit. h) (573.) D. Schur! ( 1). Paendo-carsiua Schur et «an L). jjeiranis Schur?») in cacumine alpine Bncsecs, ad custodias Gutzán, 15. Aug, 1854., 5000', calc.* a D. integro Vis.! variatione 7). stricti Sibtli. integripetala, foliis rigidis D. petraei pungentibus, squarrosisque, basalibus reflexis, caulinis abbreviatis latioribusque, tri-, basin versus quinque-nerviis, caule quadrangulo, squamis 1). inodori ( L. )= D. silvestris ÍB?///’., itaque abbre- viatis, dilatatisque, brevissime mucronulatis, calycis dentibus paulo brevio- ril)us latioriusque, minus acuminatis recedit. A D. stricti var. brachyantho Boiss., 1. c. p. 48G., qui varietatem brevißorani, a 1>. integro IV.s. diversam sistit, 1). intcgripetalus Schur foliis iam ægre differt. Squamæ quoque Imius varietatis latiores sunt, sed calyx abbreviatus «5 — 7 lineas longus»), more J). hr. integripetalum crescere ait, 7). sni- ctdifolius abundaret, 77. integripetalus Scitur, si revera in alpibus istis in- ventus sit, D. spiculifolii aberratio probabilius monstruose integripetala esse videtur. Num D. integripetalus (varietas aut species distincta?) in Transsil- vania cresceret, ob squamas latissimas, ab illis J). petraei et D. spiculifolii forsitan non sine cura dubito. Plantam cultam monstruose integripetalam diversas, Schuríus confudisse videtur. c) [öli.) IJ. serotinus TV. et Kit., Schur 1. c, p. 99., in arenosis alpium Bucsecs fructifer solum herbario adest et probabilius ad speciem Vimbriatorum aliam spectat. — 1). serotinus «auf sandigen kalkreicben Hügeln bei Kronstadt, auf dem Kreuzberge, Juni 1854») a D. serotino W. Kit. genuino, in campis Hungariii^ centralis arenosis crescenti, paulum rece- dc'i'e videtur. Virescens, veluti herba huius nominis Sabesii, quam legit cl. Csató, et qiue de monte «Vörösbegy») (Rotberberg) eiusdem civitatis in herbario Grise- RACHU, e manu Schurü adest, — bene foliosus, foliis quam in D. plumario J J. ( Jj. serotino 1Í . /u7. j longioribus, internodiis subæquilongis, uninerviis, floribus breviter pedunculatis, pedunculis ac in nostro D. plumario crassio- ribus, geminatis, aut altero pedunculorum alabastrum floris tertii gerente, squamis late subrotundis, margine purpurascentibus, brevissime aut vix mucronatis, calycis dentibus brevibus, rotundato-obtusis, petalis fauce bar- Ni exemplaria coutusa siut, uam iu Bimm. beatus Lerchenfeld auiio 1780 legisse dicitur! bâtis, dilute rubescentibus. Ex his videtur, D. serotinus Schur (non W. Kit.) notis pluribus : habitu, colore herbæ, calyce, petalorum colore atque laciniis eorum augustissimis cum D. spiculifolio Schur convenire et ab eo ramulis caulinis, squamisque calycinis 4 — 6, magis imbricatis, obovato-subrotundis, brevissime mucronatis solum recedere ; — a D. plumario L. (qui idem est ac Caryophyllus V. Aus. Cann. p. 320 — 321 e ditione Hainburgensi = JJ. serotinus W. Kit., 1). L umnitzeri Wiesh., Deg.) defectu glaucedinis, foliis magis flaccidis, florum colore, fimbris petalorum multo augustioribus, fere capillaceis etc D. serotinus Schur recedit et aberrationem D. spiculifolii sistit squamis pluribus, latioribus, magis imbricatis, formam demissorum. (579.) D. L. in muris Cibiuii atíjue Coronæ (Schur sub «D. Biazowskii- Schott?»). D. digeneuH Borh. in herb. Schurii. (D. Monspessîdanus x supcrhus.) Squamæ calycis et folia illis D. superhi L., petala vero illis D. Alons- pessulani L. æqualia sunt. — A posteriore squamis non aristatis, foliis et ramificatione D. superhi, caule robustiore solitario, — a iJ. superbo autem area petalorum obovata, latiore, fimbriis latioribus, petalis igitur minus plumoso-fimbriatis differt. Quum Schuríus herbæ huius locum natalem haud notaverit, in hortis orta atque culta esse videtur. 3. (580.) D. ftuperbiis L. inter Nagy-Baczon et Bükkszád (!!), in monte Büdös (Schur! primum bene determinavit, sed postea in «Enumera- tione« D. specioso addidit.) 4. (581.) B. speciosus Bckh. ad pedem montis Öcsém teteje recte ! Borszék, Korongyis ! 3. §. Dentati Boiss. 1, c. p. 480. (57^.) D. caesius Sm. ex alpibus Bucsecs (An»'. IS54) et var. eius incisioi lirlib. Icones VI. nro. 5044, e monte Fiatra máre (8. Jnl. 1854) in herbario ScHURii asservatur, sed probabilius exemplaria commutata. 5. (578.) D. deltoides L. de pratis elatioribus Transsilvaniæ, sed sine loco certiore indicato, herbario Schurü adest. var. glaucus L., Cibinii ! 6. (568, 567.) D. glaeicilis Huenke in Jacqu. Collect. II. (1788) p, 84. Bucsecs, Gaura de lotri alpium Fogarasensium in Bomania. — Exem- plaria floribus paulo minoribus et squamis longius aristatis D. gehdus Schott «Analecta bot.» p. 54. nominatur. Hic in pascuis alpinis Bucsecs et Kerzeschoara invenitur. 7. {bC^i.) D. eallizoniis Sehott ei Kotsehy . Királykö! 8. (565.) Diunthus hraehycnithus SeJiur Enum. pl. Transs. (1866) p. 96, non Boissier Voy. botan. p. 85 (1839 — 45) D. Ccvvpu- tieus ( D. callizonus X tenuifolius ) m. — AD. callizono, tiuocum crescere videtur, habitu magis producto, altitudine circiter J). IfiiiujoHi, aut })umilo, vagina latitudine foliorum duplo longiore, foliis gramiiuio-linearihus, basi non angustatis, multo magis ac in I). caliizcnio elongatis et paulo angustio- ribus, squamis brevius aristatis, squamis 1-nis differt. D. Garpalicns folia elongata et vaginas magis ac in I). callizouo elon- gatas a D. teniiifuHo Schur babere videtur, sed buic flore solitario plane dissimilis est. Pumilus aut humilis, lladix «polycepbala». llosula proliim insequenti anno florentium exemplari unico adest, foliisque gramineis superbit. — Caulis basi squamatus, tenuis, usque 2 dm altus, tetragonus, pallide viridis, laxe foliatus. Folia anguste linearia, trinervia, iuquilata, excepto apice aeumi- nato-attenuato, glabra, margine vix scabra, patentia, vagina duplo angustiora. Flos solitarius, speciosus I). callizojti, «orbiculatus, lïl — 15 lin. diam.* pur- pureus»), — involucri foliola duo, viridia, foliacea, vel basi parum dilatata virescenti-fusca, superne longe foliacea, calycem superantia. Squamæ 4-na‘, ellipticæ vel obo atiu, fuscæ, abruptim aristatie, cum arista virescenti, calycem dimidium parum superantes, glabræ. Calyx ampliusculus, fuscus, magnitu- dine et forma />. callizoni (etiam squamæ eiusdem longitudinis), etiam dentes calycini haud bomomorpbi, lanceolato-subulati, interiores obtusiu- sculi. Petala a D. callizouo haud différé videntur, iam omnino decoloria, lamina calycis longitudinem adiequans, contigua, «demum retlexa»», brevior quam lata, dentata, supra pilosa. Flabitus ]>. callizoni. In rupibus calcareis alp. Királykö, circa 52000 mt. s. m. Aug. 185. tenui- folium refert, involucri foliolis Dentatorum nullis, vagina magis elongata. 0. (545). I). Anneria L. ad Stam Elisabetbam (Sz.-Orzsebet, Hammersdorf !), in petrosis ad Predial unitlorus humilis. — Ad Nagy-Enyed in umbrosis silvarum crescit, ad margines vero silvarum et locis apricis collium Diantlio Armeriastro locum cedit. al subhirsutum 8chur «floribus maximis, petalis pallide purpureis» in Siccatus in herb. Schukü paiilo luiiior. 46 herbario Schurü desideratur, sed ad D. Armeriastriun Wolfiu mox sequentem spectare videtur. c) glabrescens Schur Enum. p. 91 (1866) = eiusdem speciei var. Ieris Beuff. (Enum pl. in Banatu Temesiensi sponte erese. (1858' p. 35.) Besztercze ! d ) subocaulis Schur 1. c. p. 95, deest, sed ab autore quoque proles caule primario exstincto enata esse dicitur, et floribus «maximis» ad sequen- tem pertinet. 10. D. Arnieriae b ) grandifiorus Schur speciem sistit collium Hungá- ria? australis distinctissimam, D. jlTJilyGricLStritJlv Wolfji. Oesterr, Botan. Zeitschr, 1858. p. 318.* (D. curyinbusiim Boiss. 1. c. p. 508., pro parte), a passu Tömösensi et Prediál (Schur herb. !) usque ad Tergestum Istriæ et ad Carniam plus minus interrupte divulgatam. Crescit ad Kis- Disznód (Michelsberg), Cibinii, circa Nagy-Enyed frequentissime, ad Petro- zsény et Klopotiva comitatus Hunyad, — in montibus et in arvis planis ad Lugos comit. Krassóviensis, circa Toplecz, Orsova (D. Armeria et D . Pseudo- armeria Grisee, herb. !), Berszászka, in confinio pagorum Buziás, Szilas Izgár et Vermes, ad Hidegkút comit. Temesensis, Lippa (loco class-., ad balnea frequentissimus), in apertis silvarum ad Beocsin (Zorkóczy exs. !) in cæduis ad Csereviz, in campis ad Vukovár versus silvam Gornyák, in campis arenosis inter fluvium Dravi (Predrjevo) et Szlatina comit. Veröezensis, in agris planis ad Kaproneza, Verbovecz et Lepavina comit. Belováriensis. Extra Hungáriám in ditione Karstiana circa Tergestum (Ehrenberg in herb. reg. univers. Berolin. !) in Carnia (Biatzovski et Fleischmann in Reiche7d)achíi Icon. VI. p. 45), ad Bellowa Piumeliæ (Dingler exs. !), in agro Byzantino (Noë) et in Serbia quoque (ad Vranja, Stara planina et in arvis ad Danubium prope Belgradum [Vilina voda, Petr., Bornm. exsicc.]) crescit. D. Armeriastrum ex semine ad Petrozsény a me lecto in horto botanico Oenipontano colitur et habitus divaricato-ramosus, petala magna intense purpurea immutata manserunt. Exaicc. Herbar. Europ. Baenitzü o649. ijise legi. Observ. D. Armeriastrum Wolfn. Diantho corgmboso Sibth. El. Græc. IV. p. 85., t. 395 ! multo magis ac D. Armcriac affinis est. — At exemplaria nostra a 1). corgmboso, quern in agro Byzantino viri cil. V. de Janka et H. Dingler legerunt, glandulis nullis, pubescentia magis hirsuta, foliis dense pubescentibus (pilis foliorum in D. corymboso Janka exs. sparsis aut in foliis superioribus glanduliferis), floribus densius fasciculatis (in D. corgmboso «solitariis vel geminis subaggregatis, involucro fere nullo»), dense pubescen- WiLLi.\MS 1. c. is különválasztja a D, A>')neriatól, valamint a D- coryni' hostistól is. 47 tibus, non glanduloBÍ8, calyce angustiore sa'])ius purpureo, aristis quam squama* (quie glandulosa' sunt in I). coi’j/mlmo) conspicue longioribus (squamas haud fere aut omnino ada’quantibiis), squamis minoribus, haud glandulosis, non ohovatis, sensim neque al^ruptim aristatis etc. differunt. — Pricterea caules /). Anneriastri raro «plures«, scpiama* haud «binæ», sed (piaterniP, petala acute (non obtuse, ut ait Sibthorpius) dentata, intense purpurea, haud rosea. I). Armeriastrum a D. Armcria habitu superne valde dichotomo ra- moso, sæpius divaricato, calycis dentibus longius aristatis, petalis duplo tri- ploque maioribus, intense pinquireis, late obovato-cuneatis, subtus Have- scentibus differt. «Z). Anneriastriuii Wolju. pl. Dalm. exs.» in Boiss. 1. c. 1. p. 5l)S lapsus calami pro v Banat u» ! — Herl)a Khirnbmjii propo Tergestum lectæ magis ad D. Armuriastrnni, quam ad />. Armeriani spectat. Specimen uni- cum ibidem lectum albifforum est. 11. (56 1.) D. collinies W. Kit. versus Bilak prope Borbánd. b ) D. glahriusculits (Kit. pro var. IJ. aspm, in Addit. 1Ű I), Borb. Akad. Közi. tom. XIII. j). :205 etc. «glabricie ad 1). trifasciciilatiun accedens, sed reliquis notis (inflorescentia !) distinctus (Kit. 1. c.)». Huc. per- tinet D. coUiniis a) subpanicuiatiis et 1). Courtoisii Scijur no. 561 u i 1. c. p. 06. — Specimen Schurü giganteum cultum, S(j[uamarum appendice maiore atque foliacea, qualis etiam in exemplaribus IJ. (jlabniisciili Temesiensibus atque Transsilvanicis invenitur. />. (jlabriusculas (Kit.) in Hungária austro- orientali et orientali haud perrarus esse videtur : in comitatu Temesiensi, inter Szöllös et Bontó prope Magno-Varadinum, Claudiopoli ad viam ferream et in montibus, ad Magyar- Bagó, M.-Nemegye (Z>. collinus Pore, exsicc. !), in silvaticis ad Nagy-Enyed; — inter D. collinum et D. trifasciciilatiun medium tenet, priori tamen affinior. 12. (550 — 560.) D. trifascicidatlis Kit. ad montium pedes prope Árpás. Huc D. Transsilcanicns Schur sert. 108 et D. heptanenrns Gris, et Schenk.* Iter Hung. no. 6!:i. — Capitulum terminale interdum apostasi ra- morum inflmorum duorum «biternato-fastigiatum» evadit. (5tß). D. barbatus L. — a) rarijtonis Schur nulláin sistit varietatem, seil individuum typi pauciflorum, tlorilnis '2. — d-nis aff^rciiatis et probabilius in horto enatum est. 13. (547—48.). D. siibbarbatnsHcnuu = D. compactus IB. Kit. inflorescentia monstruose subfastigiata vel omnino fastigiata. In herbario au toris etiam Z). .'iiibcovipactiis, in illo Grisebachii autem Zb psciidobar- Williams 1. c. p. 2. mind a hármat kiilou hagyja. 48 / bcitus * (non Bess.) nominatur, et cum D. coiupacti typo ad Uj-Eodna, Ko- rongyis, Árpás et in graminosis alpium Páréiig ereseit. 4. §. üarthitsicmi JJoiss. 1. e. p. 481. lé. (549.) Carthusianonim L. var. roridus Schur Emim. p. 9^. = D. iltrOTllbeTlS MI. cum exemplaribus ab illustr. Kerner in Flora excicc. Austro-liungarica nr. 535 editis, præcipue quod squamas infloreseentiie membrana alba undulataque cinctas attinet, omnino conveniens. Exemplar ScHURii glaucescit, haud conspicue «roridum», petalis calycem dimidium æquantibus. D. atrorubens Ali (D. Carlhusianoram a) roridus Schur) in Trans- silvania non rarus. Legi in valle Klopotivænsi infra alpes Retyezát, in monte Székelykö, ad Nyirmezö, Hegyhasadek Tordaënse, vidi e ditione Cibinii, — habitu altiore et inflorescentia interdum fastigiata, vaginis supremis non- nullis in limbum ampliatis. 15. D. GcLrthusitinoriiTïl L. typicus, qualis in Kern. 1. c. nr. 536. editur, in Transsilvania sponte non crescit, sed aberrationes fere in omnibus locis diversæ proveniunt. var. a) subfastigiatiis Schur Enum. p. 9:^. sen maior praticoliis Schur, in Verb, des naturforsch. Vereines in Brünn XV. (1877) p. 127 (var. lati- folius Gris, et Schenk 1. c. nr. 57., excl. loc. Banat, non Willd.) varieta- tem sistit altissimam atque latifoliam, inflorescentia, ob habitum robustum, sæpius plus minus soluta, fastigiata, petalis haud «maioribus», sed calycem dimidium æquantibus, squamis calyce dimidio longioribus. Inflorescentia etiam capitata, plus minus laxa aut compacta apparet. Crescit in pratis ad Eodna (D. atrorubens Pore. Enum. pl. phan. distr. qu. Naszód, p. 9, non All.) Corona, in comitatu Marmarosiensi etc. et a D. atrorubentis AU. typo habitu altissimo, foliis latioribus, squamis calyci- nis angustioribus, anguste obo vatis, firmioribus atro- fuscis glaucescenti- busque, sed abruptim aristatis, haud bicoloribus, margine enim haud mem- brana alba cinctis, — a D. Carthusianorum præterea capitulo multifloro, lamina petalorum minore, squamis haud scariosis, non opacis, sed nitentibus recedit. var. b.) D. Carthusianorum var. saxigenas Schur Enum p. 93. ( D. rupicohis Schur herb. Transs., non D. rupicola Biv.) seu D. Marisensis b) laerigatus Simk. Erdély edényes flórájának etc. p. 118 (1887) a var. subfa- .stigiata non recedit, nisi habitu humili et inflorescentia non fastigiata. Habitu sæpius D. tenuifolium Schur Oesterr. Botan. Zeitschr. 1858. p. 22. refert, sed ab eo et a D. Carthusianorum floribus duplo minoribus et foliis paulo latioribus diversus. — D. tenuifolius et var. saxigenas sine dubio ex eodem typo originem duxerunt : prior in alpibus grandiflorus, posterior in * Etiam ap. Williams 1. c. nr. 60, p. 3 laudatur, cum var. jicdiincutain Schur.-' 4í) demissioribus flore mediocri præditus est. Varietas saxigevus in monte Cenk ( Kaiiellenberű;') et aliorsum Corome, ad Predial, Zernyest, in valle Klopoti- vænsi (riu mare) etc. provenit. Flores atropurpurei. A I). amlrali l\uic. squamis levissimis, haud asperis, — a descriptione autoris (var. mxigevi), ob descriptionem haud accuratam, squamis interioribus calycem cingentibus haud per-late, sed mediocriter dilatatis differt, — exterioribus i, e. phyllis inflorescentia' potius oblongis vel anguste ellipticis et squamis calycem non omnibus, sed non nisi phyllis adæquantibus, interioribus autem cum arista calyce duplo brevioribus. D. Carthusianunim o) minur Williams 1. c. p. il. et Ohahensis Simk. exemplaria parva huius var. mxigeni et in monte Cenk Coronæ quoque inve- niuntur í I). Carth. humilis rupicohis suhtnßorus Schur. Phytogr. Ií27.). c j (550, 551.) D. Carthus. var. australis Vanr. va Kern. sched. ad fl. exs. austrohung. nr. 587 (I88il). [Synon. 1). pubcrulus Simk. ibid, non alior., 1). Marisensis ej. ( Marusialis vel ^Larusicnsis ! ) Természetrajzi tuz.* IX. (1885) p. 37.), D. Carth. b) atrosanguinrus Schuh, Phytogr. p. 127 (1877), I). vaginatus und I), vicinus Ücrvr. 1. c. 128 — 29]. Squamis calyci- nis atque calyce asperis in herbario Schurü rarus. D. atrurubcns Schur. herb, ex Árpás et 1). Carthusianorum Schur e) parvißorus Schur (non Boiss. Diagn. ser. I. l.p. 22.) floribus inevolutis «minimis», petalis calyce triplo brevioribus huc pertinet, squamis calycinis non valde asperis. Sat frequens ab oppido Élesd, ubi in pratis planiciei abundat, usque ad Derestye Transsilvaniie, Bükkszád et comitatum Aradensem : Brátka in comitatu Biharensi^ Széuafüvek Claudiopoli, inter vineas Tordæ, Bánffy- Ilunyad, Nagy-Enyed, Nyírmezö, in monte Székelykö ad Toroczkó i D. Car- thusianorum var. Dacicus Borb. 1878 exsicc.), in subalpinis ad Déva i Carth! ), in herbidis silvarum inter Nagy-Baczon et Bükkszád, ad pagum posteriorem in pratis. Asperies sæpe non nisi in apice squamarum, in arista et in dentibus calycis remanet et denique hac quoque evanescente in varietatem saxigcnam Schur transit. D. Carthusianorum var. australis a D. Pontcdcrac Kern. floribus mai- oribus, calyce maiore, phyllis involucri exterioribus haud dilatatis, magis et abruptim aristatis, — a D. Banatico Heuff. ( D. Carthusianorum var. re- flexus Neilr., var latifolius Gris, et Schenk pro parte) squamis haud rigidis, haud sensim angustatis alienus. D. Carthusianorum var. australis Banc, cum D. giganteiformi Borb. Akad. Közi. XII. (1875) p. 83. (D. sabuletorum Heuff. Oesterr. Botan. Zeitschr. VIII. (1858) p. 26., non Willk. Icon. p. 10 (1852) confundi nequit. Hicc species psammophila, quam e Transsilvania nondum vidi, a D. australi Pane, et var. saxigeno Schur involucri foliolis exterioribus more D. capitati Termhueirajzi Fiiäelek. XH. köt. 1- 50 dilatatis, cum squamis stramineis, pallidis, squamis interioribus sensim atque breviter mucronatis, lamina petalorum angustiore differt. (552.) D. va'iinat'iis et D. Banaticus Schur e ditione Albæ Juliæ, Clau- diopolitana et Stæ Elisabethæ = D. australis Pane, asperie squamarum magis evanescente, partim vero D. atroruhens AU. (roridus Schur), partim vero Í). Garthusianorum var. altissima, quæ dicitur subfastigiata, capitulo compacto. Var. d. (5ô8,562.)D. tcmiif alius Schur, Oesterr. Botan. Zeitsclir. 1858. p. 22. (D. gramineus Schur, Verhandl. d. siebenb. Ver. 1851. p. 177, Sert. n. 407., absque diagn. D. chloaephyllus Schur herb, Transsilv.) petalorum magnitudine cum D. Garthusianorum L. alpium occidentalium, inter formas Garthusianorum Boiss.» orientales, maxime convenit, neque multum ab illo differt squamis calycinis interioribus latioribus, magis fuscis, obovatis, firmioribus, uti in varietatibus supra descriptis, glaucis glaucescen- tibusque, levibus, nitentibus, infra aristam curvatis, arista igitur plerumque patente, breviore quam in D. Garthusianorum L., calycem dimidium tegente (in D. Gcvrthusianorum calyce dimidio longiore, cum arista partem Vs caly- cis attingente, squamis magis oblongis, basin versus parum angustatis, Kern. FI. exs. Austrohung. nr. 535), capsula aperta calycis longitudine, foliis caulium sterilium sæpe angustissimis, 1 — IfA mm. latis. Flores etiam latericii. T). tenuifolius Schur, qui etiam cum D. GarUiusianorum var. ternato Heuff. Enum. Banat, p, 32 (1858) omnino convenit, in Transsilvaniæ alpi- bus orientalibus atque australibus frequenter invenitur : Korongyis, ( D. Gar- ihus. var. saxatilis Pore., non Pers.), Buesees ad monasterium Skit, in passu Tömösensi, Fiatra lukraj ad Zernyest, Podrusel ( D. pumilus Schur olim !), in alpibus Páréiig, in convallibus alpium Ketyezát ad Klopotiva. «Kespondet Piantho Garthusianorum congesto in alpinis Galliæ, ubi folia lata» Griser, in lit. D. tenuifolius var. pumilus Schur, seu subnegleetus Schur = nil, nisi D. tenuifolii forma unifiora, interdum pauciflora, in alpibus comitatus Foga- rasensis, in monte Bulla alp. Kerzeschoaraensium, in monte Podrusel alp. / Arpásensium et in Páréiig ! D. icnuifolius var. pumilus Schur foliis longioribus, internodia supe- rantibus, squamis fuscis latioribus, calyce ampliore et floribus maioribus a D. Henteri Heuff. recedit. 16. (571.) Dlanthus Plenteri Heuff. apud Gris, et Schenk Iter Hungar. in Wiegm. Archiv. 1852. p. 303. ( D. Kayserianus Schur exs., Enumer. p. 97, — «/>. neglectus Schur? (non Lois., nec Schult.) ex alpibus Fogarasensibus, forma bifiora, affinis T). tenuifolio var. pumilo» Schur in sebed., — L). petraeus X Garthusianorum Block: 1. c. p. 150, opinio procul dubio audax). Petala exemplarium huius Dianthi, quem vidi in herbariis et Grise- bachii et Schurii, absque dubio barbulata sunt, quare Dianthus Heiiteri ((L(dopetalis» Dianthonmi inseri non potest, et mihi probabilius species aut forma uni- vel pauciflora esse videtur sectionis «Carthusianorum.» Exemplaria Heuffelii minora, quæ primum vidi, flores gerunt singu- los, ]). nitido W. Kit. re vera similia sunt et fere omne dubium excludere videntur, quin Diaiithus Hentcri forma «Cartbusianorum» reducta sit. Exemplaria Heuffelii ((Daitaiis» non dissimilia sunt, et nonnulli botani- corum Transsilvaniæ sine dubio exemplaria D. tenuifolii aut Jj. Heiiteri monantba Dianthwn «alpiiimn» (^caesium)) «niiidum>y aut J). »iiefilectum» determinaverunt, Vaginæ inferiores latitudine foliorum duplo longiores ; par foliorum supremum basi dilatatum superne viride inflorescentiam cingit. Squamæ quoque calycinæ magis cum ’■( Cart] i,nsi emis,» quam ullis «JDentatoruin» con- veniunt; inter Dentatos tamen D. nitido aut D. nefflecto Lois, quidquam similes. Squamæ enim D. Henteri scariosæ, fuscæ vel fuscescentes ut in Carthnsianis, ex emarginatura, vel abruptim aristatæ, calycis partem Vo — tegentes ; squamæ D. nitidi et D. neglecti consisteutiæ diversæ atque sensim acuminatæ. Nervi calycis Dianthi Henteri, inferne magis obsoleti, illis D. nitidi vel D. neglecti iam similiores sunt, sed petala utrisque maiora atque latiora. D. Henteri a D. Carthusian orum. L. floribus solitariis, interdum binis ternisque, vagina breviori, — a _D. tenuifolio Schür, proxime affini, vix differt, nisi vagina breviore,* floribus raro 2 — 3-nis, squamis calycinis con- sistentia magis tenui et scariosa, ut videtur, haud glaucesceuti, atque arista magis adpressa, squamarum parte superiore haud curvata, et calycis denti- bus inæqualibus, — quare D. Henteri (1852) probabilius etiam forma aut varietas D. tenuifolii Schur (1851) esse videtur. Diagnosis. Caudiculi, ut in D. Banatico Heuff., elongati, caule 1 — 3-floro, inferne birtulo-scabro, foliis lineari-angustissimis, trinerviis, con- sistentia Dianthi Carthusian orum, superne attenuatis, margine parum scabris, vagina latitudine foliorum duplo longiore, squamæ calycinæ 4, obo- vatæ vel sæpius obcordatæ, ex emarginatura breviter aristatæ, fusco-vel fu- scescenti-scariosæ, partem calicis Vs — Vs tegentes; calycis dentes inæquales, tres eorum paulo breviores et latiores, obtusi et brevissime atque abruptim mucronati, duo autem sensim acuminati, paulo longiores ; lamina jietalorum iiiciso-dentata, purpurea, late obovato- cuneata, nonnulla eariun medio apice bifido, lobis dentatis, ungue paulo brevioribus. D. Henteri Heuff. f «J). nitidus? Henteriw sebed) secundum Heiijje- Vaginarum variatio forsitan eadem est. ae in 1 >. siilirminata Both. !\lar)iiarosi- ensi, cj^uæ inter (((Jarthiiaiano.',» latitudini foliorum æquilongæ sunt. Hum non solum «ad Cibinium in subalpinis» («aut' der Felsenwand bei títina Awriguluj» Jul. 1827., Falkenstein lOOOmt. alt., herb. Schur !), sed etiam ad Besztercze, in alpibus Eodnensibus (Kotschy, PI. Transsilv. herbarii Schott. 450) et in Ptomania (in alpinis Kozia, distr. Argeschi, Grecescii exs !) creseit. Exemplaria Dianthi Henteri Heuff. ceterum inter se quoque parum diversa. Exemplaria Heuifelii ab illis Grisehachii differunt eaudiculis elon- gatis, habitu altiore, internodiis caulis interioribus cum vagina hirtulo-sca- bris, magis elongatis, foliis longioribus, non folia adæquantibus superanti- busque, foliis basi magis ciliatis, vagina paulo magis elongata, latitudinem foliorum etiam triplo superante, floribus etiam binis subfasciculatis, squamis 4-nis, rarius fl-nis, angustioribus, pallidis, obovato-oblongis consistentiæ tenuioris, sub arista ciliatis, arista paulo breviore, non emarginatura emer- gente, calyce zygomorpho, dentibus duobus alternatim obtusis, (Calyx hede- rodontus etiam exemplaribus adest, quæ postea Schur D. Kayscrianum nominavit, sed non adeo distincte, ac in herba Hev.fjclii ), petalis angusti- oribus. Specimen Grisehachii non adeo ac Heufelii a 7). teindfolio Schur differt. D. Henteri Heuff. a I). Carthusian orum var. ternato Heuff., in quem habitu D. Henteri quadrat et quem Heufelius 1 — 3-florum esse ait, floribus minus capitatis, caule vaginisque inferioribus haud glabris, vagina minus elongata, calyce zygomorpho etc. diffeid, a 7). uitido denique longe abest foliis caulium sterilium, (quæ satis lata sunt in IJ. nitido) angustissimis, gra- mineis, caule tetragono, nodis non crassatis, et foliis consistentiæ Carthusi- anoruni trinerviis, non crassiusculis. Flores Dianthi Kayseriani Schur nonnulli iam exacte capitati et sine dubio ad Carthusianos Boiss. pertinet. 77. 77. Banaticus Heuff. 1. c. p. 32. (1858) pro var. D. Car- thiisianoruin, (non Gris., nec Kit.) in saxis montis Hegyhasadék prope Torda (Jul. 1878!) (554.) D. ronmni/innms Schur = IJ. cnientHii Gris. Spic. Fi. Eum. I. p. 18(). (1843), fide exemplaris autoris ! (non jFV.sy:/í. * et hortnl. 1849). Speciem hanc insignem in Transsilvania præter SeJiiiriiuti nemo vidit, ille quoque prohabilius specimen cultnm aut non in solo Transsilvaniæ enatum confudit. In sched. SGntrii «Jul ?») notatur. — Squamæ fuscæ haud, «pallidse, » neque «coriaceæ, » abruptim, non «sensim» aristatte, toliis glaucescentihus, haud intense «rorido glaucis.» 18. (553, 555, 55G, 557). D. glaucophyUus, D. hiternatus, D. Bal- bisu, D. propinyuus, D. capitatus Schur fide exemplarium autoris et Gri- sehachii (Cibiuii, Öcsém, Királykö, «in montosis prope Coronam,» Kis-To- ]K enientus hiscJi. et Hurtul. in FI. des Serres V. t. 488. (1849), qui hybri- dus ex D. Cuitimsqinionini et ]). harluUo esse dicitur ( i Annaea 1869 -70. p. 669), mihi probabilius ad T). TjiharmcHin Bartl, pertinere videtur. I'ony = Neppendorf) = J). 1)' Urv., et in pratis planis inter Tollán et Eozsnyó, nec non ad Besztercze ( 1). C((rthvsimioru7U var. elatior Kotschy exsicc !) ereseit. Etiam 1). saruHs Williams 1. e. p. 3. line pertinere videtur. Variat : h ) humilior m. Akad. Közi. XII. p. 83. in pratis Pojana Co- ron æ et ad Zernyest. c) ambbiodontus m. ined., ealycis dentibus non nisi i2 — 2V-2 mm. longis, rotundatis vel obtnsiusculis, foliis angustis, gramineis, caule superne quad- rangulo. In boreali alpium tractu, substratu gneissieo, a. 1850. leg. Kotschy, sed loci certioris nullam mentionem fecit. Exs. Pl. Transsilvan ia' berb. Schott, (vidi in berb. reg. Berolin. !) d) perqiga Jiteiis m., Oesterr. Botan. Zeitseb. 1 882. p. 1 01 ., habitu multo robustiore, foliis 5 — 8 mm. latis, cum caule eæsio-pruinosis, pruina denique sæpe detrita Iu rupibus ealcareis vallis fluvii Aranyos inter Torda et Oífenbánya ( Kern. in berb. Griser. !) in montibus Székelykö et Hegjdiasadék ad Torda. Folia D. fiigantei authentici in berb. reg. Berolin. 3 mm. lata. * Ezek szerint Erdély földjén 18 faj szegfű terem, de többnek nevezete- sebb eltérései is gyakoriak. TEEMÉSZETRA JZI FŰZETEK. VOL. XII. REVUE. 1889. Nr. 1. Alle Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen., — erscheinen ausser der iin g arischen noch in einer anderen^ deu tscher, französischer oder engli- scher) Sprache. Vor jedem Artihel ist die Pag. des ^ing arischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind, die Aiitoren veranUüortlich. Tontes les j exceptées celles en latin, pta- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais oti anglais). A la tête de toute com- munication la page du texte hongrois sera citée. Les planches sont les mêmes qjour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont responsables au point de vue scientifique. Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hiingarian, also in an other ( German, French or English) language. At the head of every, article the page of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are responsible for the scien- tifical contents of their res- pective papers. Pag. 1. Die Bosaceaen des Comitates Göinör and noch einige Daten zut Kenntniss der Bosaceaen der Comitate Szepes und AhaÆij -Torna von Aladár Richter in Budapest. Taf. I. Pag. 18. Enumeratio systematica Spong illidar um Hungáriáé, a Dre L. Traxler in Mnnkàcs. Pag. 16. Daten zur Kenntniss dei' Pseudoscorpionen-Fauna des « Caucasus von Dr. E. v. Daday. Taf. IL Pag. ^3. Eine neue Pseudo scorpion- Art in dei' Baimnlung des ung . Kat. Jduseums von Dr. E. v. Daday. Taf. II. Pag. 25. Keuere Daten zui' Kenntniss der Pseudoscorpionen- Fauna von Ungarn von Dr. E. v, Dad.ay. Taf. II. oo Pag. 29. Analecta ad cognitionem Hctcro])teroram Himalayeii - siaai a Dre G. Horváth. Pag. Id. DIE IM LEIMBEKGER UNIVERSITÄT8HEHBARIÜM AFF- BEAVAIIRTEN SIEBEN BÜRGISCHEN NELKENARTEN. . Von Hr. Vincenz von Borbás in Bnclapcst. Einige siebonbürgisclie Nelkenarfcen, welche Schur benannt bat, sind schon liekannt. Die im Leml)erger üniversitätshiaharium beündlichen hat vor mir Br. Blocki untersucht, aber er hat nicht alle erklärt. Auch das Besultat, welches wir darüber in der Oesterr. Botan. Zeitschrift, 1881, p. 149 — 50 lesen, kann nicht befriedigend sein, denn dass der,siebenbür- gische Dianthus brachyanthus Schur (non Boiss.) ein «/>. Carthimanoruni X alpimis» wäre, ist eine jjtlanzengeographische Unmöglichkeit, weil diese gemeinten Eltern nicht in Siebenbürgen wachsen ; ferner dass D. Hcnteri D. petraeus X Carthusianurum, oder 1). deltoides X Carthusianorum. wäre, ist sehr zweifelhaft und fast unglaublich. Die Erklärung einiger ScHUR’schen Nelken ist auch jetzt noch immer an der Zeit. -- Dass ich damit bis jetzt zögerte, ist die Hauptursache, dass Graf zu Solms-Laub.\ch, damals Univer- sitäts-Professor in Göttingen, mir die GRisEBACn’schen Nelken zur Prüfung gefälligst überliess, und das Resultat wollte ich gleichzeitig veröffentlichen. Aus dem GRisEBAcn’schen Herbare schöi^fe ich die Erklärung des D. Hen- (eri Heuff in Gris, et Schenk Iter Hungaricum Nr. 64. Manche, sieben - bürgische Nelke habe ich selbst am originalen Standorte gesammelt, wie Dianthus Carthusianorum var. ternatus Heuff, I). tenuifoUus Schur, D. eallizouus Schott et Kotschy. Bei der Untersuchung der Schur’schen Nelken, die ich der Gefälligkeit Professors Ciesielski verdanke, habe ich mich überzeugt, dass Schur schwerlich die Pflanze vor den Augen hatte, als er davon die Description nahm. So sagt er z. B. von D. caesius a) parvißurus «floribus maioribus», ferner «scjuamis longius acuminatis, calycem subaequantibus», die doch von jenen des typischen 1). caesius weder grösser, noch überhaupt verschieden sind. — Von D. trifasciculatus sagt er «vaginis latitudinem foliorum duplo triploque superantibus», in der That aber latitudine . . . brevioribus etc. Im Lemberger Herbare Schur’s sind einige Nelken von solchen Stand- orten vorhanden, welche in «Enumeratio» nicht erwähnt sind. Dianthus barbatus, D. plumarius, D. Canjophyllus und D. Monspessulanus (Nr. 54(), 570, 576 und 579) sind nur aus Gärten vorhanden und darum braucht man 56 sie nicht näher zu erörtern. D, alpinus (Nr. 566) und D. Carthiisianorum var. krnatiis Heuff. (549) fehlen im Herbare Schür’s, da er diese Nelken selbst nicht gesammelt hat, sondern nur nach Baumgarten und Heuffel in seine «Enumeratio» aufgenommen. — D. capitatus (Nr. 557) fehlt auch, Schur erwähnt auch keinen sicheren Standort; nach einer Etiquette aber hat Schur seinen D. biternatus = 1). gigantcus D'TJrv. zuerst D. capitatus genannt, auf einer anderen Etiquette zieht Schur D. capitatas wiederum zu D. biternatus. Viel schwieriger ist die Frage des D. consanguineus Schur (554), T). nitidus (563), D. silvester (569) und Z). caesius L. (57i2). Diese sind von den ScHUR’schen Standorten in completen Exemplaren vorhanden. Aber da diese Nelken ausser Schur niemand auf dem Boden von Siebenbürgen ge- sehen hat, ferner da die Zeit des Einsammelns auf den Etiquetten entweder nicht angegeben, oder mit Fragezeichen in Frage gestellt ist, so kann man sicherlich glauben, dass diese Exemplare nicht in Siebenbürgen gesammelt sind. D. cruentus Gris. ! (D. consanguineus Schur) ist eine macedonische, I). silvester eine mehr westalpinische, I). caesius eine mehr nordwestliche, endlich _D. nitidus eine endemisch-karpathische Pflanze. Von den drei ersteren können wir sicher sagen, dass sie in Sieben- bürgen höchstens in Blumentöpfen wuchsen. Im Gegentheile müssen wir aber bewundern, dass D. nitidus bisher in den siebenbürgischen Alpen nicht gefunden wurde. Er ist nämlich von Grisebach und Boissier in Macédonien angegeben, und in der That liegt im Herbare Grisebach’s eine Varietät des D. nitidus W. et Kit. foliis caudiculorum angustissimis, linearibus, strictis falcatisque, haud diffusis, margine antrorsum (non retrorsum ut in typo) scabris, squamis calycem cingentibus 3 — 4-nis, typicis ; — var. sursum- scaber m. — D. nitidus käme ferner auch in Scandinavien vor, Grisebach hat nämlich in seinem «Nomenclator Botanicus» Steudel’s, welchen ich jetzt benütze, auch diesen Standort notirt und endlich erwähnt Williams* aus Asien eine var. «obtusus mihi» und nach diesem konnte man ihn auch auf den Alpen von Siebenbürgen erwarten. Nun theile ich meine Beobachtungen über die ScHUR’schen Nelken nach dem Systeme Boissier’s mit. Einiges füge ich aus meinen sieben- bürgischen Forschungen, und manche Synonyme aus William’s 1. c. zu (cnfr. p. 40 — 53.). Enumeratio specieruiu varietatumque generis Dianthm. Journal of Boi any J885. p. 6. (separat.) Publ. IV. 10. 1889. Richter Aladár. Természetrajzi Füzetek • Xll. kötet, 1889. I,Tál)la. kyoTTi CruniVuu-dai Budapi^Ni Aue t. del. c Természetrajz i Füzetek Xll. kötet , 1885X Daday Jenő. 11 Tál)] a. Nyüïïi ürundVuridai Biidape: Auct.del Megjelent : szeptein,her lő -én 1889. illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ I TERMÉSZETRAJZI | I FÜZETEK I I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. | i ^ SZERKESZTI | I SCHMIDT SÂNDOE. | I TIZENKETTEDIK KÖTET. | I MÁSODHÍ— HAEMADm FÜZET. | I EGY TÁBLÁVAL. I TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK Vol. Xn. 1889. ZEITSCHRIFT FÜR I ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- I LOGIE UND GEOLOGIE NEBST 1 EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. 1 HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 1 NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. JOURNAL POUR LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. PERIODICAL OF ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. Pubi IX. 15. 1889. TARTALOM. Lap. VITT. Mocsáry Sándor. Catalogus Chrysiclidarum Europæ et confinium— 57 IX. Frivaldszky János. Eltorzult és túlfej lett bogár-alakok a magyar nemzeti múzeum gyűjteményében. III. tábla ___ ___ 72 X. Dr. Daday Jenő. Adatok a Balkán-félsziget Álskorpió-faunájának ismeretéhez — — — — — — — — — — — - 80 XI. Dr. Daday Jenő. Erdély faunájának Százlábúi — 85 Xll. Dr. Bordás Vincze. Conspectus Ajugarum (e sectione Bugulæ Tourn.) novarum dubiarumque ___ — . — — — 108 Bevue. Pag. A. Mocsáry. Catalogus Cbrysididarum Europæ et confinium ___ — 113 J. Frivaldszky. Difformitates et monstrositates Coleopterorum in collectione Musæi nationalis Hungarici. (Tab. III.) ^ ^ - — — 113 Dr. E. Daday. Data ad cognitionem Pseudoscorpionum pæninsulæ Balkanicæ 113 Dr. E. Daday. Myriopoda faunæ Transsylvanicæ ___ . ___ ___ 113 Dr. V. Bordás. Conspectus Ajugarum (e sectione Bugulæ Tourn.) novarum dubiarumque ___ ___ 113 XII. K0TI-;T. 18S!). TERMESZETKAJZI FÜZETEK. KHZ ET. CATALOGUS CHRYSIDIDARUM ElIROPÆ ET CONFTNIIIM. Anctore Alexandro Mocsáry Budapestinensi. Familia: CHRYSIDIDAE Leach. Snbfamilia I. CLEPTINAE Aarou. Genus I. CLEPTES Latr. 1 . 01. nitidulus Fabr. — Europa fere tota. 2. 01. consimilis Buyss. — Gallia. 3. 01. Radoszkovszkyi Moos. — Caucasus. 4. 01. Diana Mocs. — Græcia. 5. 01. Bérezi Gog. — Hispania. (). 01. semianratus Linn. — Europa fere tota, iude a Lapponia et Bibiria usque ad Caucasum. 7. 01. fallax Mocs. — Helvetia, Austria, Hungária. 8. 01. Ohyzeri Mocs. — Helvetia, Hungária, Sicilia. 9. 01. semicyaneus Tourn. — Sarepta. 10. 01. ignitus Fabr. — Italia, Gallia, Austria, Hungária, Russia meridiona- lis, Caucasus, Armenia, Barbaria. 01. ignitus var. SCUtellaris Mocs. — Hungária sept.— occid., Austria. 11. 01. Afer Luc. — Algeria, Syria. 13. 01. Syriacus Buyss. — Syria. 13. 01. auratus Dhlb. — Turcia ad Bospliorum. 14. 01. Putoni Buyss. — Galliæ montes. 15. 01. orientalis Dhlb. — Moravia, Hungária centralis et meiidip^UsQ^^ Turcia. 1 G. 01. Saussurei Mocs. — Sarepta. 1 7. 01. aerosus Forst. — Hungária centralis. 1 8. 01. Abeillei Buyss (ærosus Frey-Gessn.). — Gallia, Helvetia.^ Genus II. HETEEOCOELIA Dhll). 19. H. nigriventris Diilb. — Algeria. Természetrajzi Füzetek. XII. köt. SubÊimilia II. ELLAMPINAE Mocs. Genus III. ELLAMPUS Spin. Sclick. Subgenus 1. NOTOZUS Forst. 20. EU. pyrosomus Fökst. — Hungária centr. et merid., Bussia merid. et orient., Turcia. 21. Eli. ambiguus Dhlb. — Europa merid., Tyrolis septentr,, Germania. 22. Ell. spina Lep. (Frivaldszkyi Forst., productus Dhlb.). — Suecia, Gal- lia, Helvetia, Germania, Tyrolis, Austria, Hungária, Eussia merid., Hispania, Sicilia, Corsica. 23. Ell. soror Mocs. — Tergestinum (Triest) ad littora Maris Adriatic!. 24. Ell. bipartitus Tourn. — Helvetia. 25. Ell. Panzeri Farr. — Europa tota cum Caucaso. 26. Ell. Kohli Mocs. — Tyrolis. 27. Ell. Sanzii Goo. — Hispania. 28. Ell. bidens Forst. (Spina Dhlb., superbus Ah.). — Italia, Gallia, Ger- mania, Helvetia, Tyrolis, Hungária, Eussia orient., Turkestania, Amur. 29. Ell. rufitarsis Tourn. — Eussia merid., Eomania. 30. Ell. coeruleus Dhlb. (viridiventris Ah.). — Italia, Gallia, Belgium, Ger- mania, Tyrolis, Austria, Hungária, Eussia merid. 31. Ell. angustatus Mocs. — Hungária centr. et merid., Tyrolis merid., Ger- mania (Thuringia). 32. Ell. albipennis Mocs. — Eussia meridionalis et orientalis. 33. Ell. Eversmanni Mocs. (ambiguus Eversm., nec Dhlb.). — Eussia centr.- orientalis, Caucasus, Turkestania. Subgenus 2. ELLAMPUS Mocs. 34. Ell. Horváth! Mocs. (Wesmæli Mocs., nec Chevr.). — Austria inferior, Hungária centr. et merid., Eussia merid. 35. Ell. nanus Saund. — Græcia (Insulae Jonicæ). 36. Ell. Sareptanus Mocs. — Eussia meridionalis. 37. Ell. Schmiedeknechti Mocs. — Germania (Thuringia). 38. Ell. bidentulus Lep. — Europa fere tota. 39. Ell. Wesmaeli Chevr. — Sicilia, Gallia, Græcia, Belgium, Germania, Austria infer., Hungária, Eussia merid., Sibiria. 40. Ell. appendicinus Ab. — Eussia minor (Ukraina). 41. Ell. sculpticollis Ab. — Gallia. 42. Ell. parvulus Dhlb. — Hispania, Portugália, Insulæ Baleares. 43. Ell. socius Mocs. — Algeria. 41. Ell. punctulatus Dhlb. — Gadia merid., Italia, Helvetia, Caucasus. 45, Ell. politus Buyss. — Gallia, Syria, Aegyptus. 4G. Ell. auratus Linn, — Europa fere tota cum Caucaso, Turkestania et Algeria. Ell. auratus var. triangulifer Ab. — Galliæ montes, Helvetia, Hungária septentr. Ell. auratus var. abdominalis Buyss. — Syria. « « var. virescens Moos. — Bussia merid., Romania, Hungária centi’. Eli auratus var. Gasperinii Mocs. — Dalmatia. « « var. cupratus Mocs. — Dalmatia. « « var. maculatus Buyss- — Gallia, Hungária septentr. 47. Eli. curtiventris Tourn. — Russia merid. 48. Eli. Rudowi Buyss. — Hungária centr,, Istria, Griecia, Russia merid, 49. Eli. truncatus Dhlb, — Europa fere tota cum Caucaso et Turkestania Aegyptoque. 50. EU. similis Mocs. — Hungária (Transsilvania). 51. EU. aeneus Fabr. — Europa fere tota, inde a Lapponia maxime meri- dionali, cum Caucaso Turkestaniaque et Algeria. Ell. aeneus var. Chevrieri Tourn. — Gallia, Helvetia, Germania, Austria, Hungária. Ell. aeneus var. blandus Forst. — Hungária centralis. « « var. pygialis Buyss. — Caucasus, China. 52. Ell. puncticollis Mocs, — Germania (Hannover). « « var. atratus Mocs. — Germania. 53. Ell. pusillus Fabr. — Europa media et merid. cum Caucaso, Turcia et Persia. 54. Ell. violaceus Scop, (coeruleus Dhlb.). — Europa tota cum Caucaso et Turkestania. Ell. violaceus var. virens Mocs. — Germania, Caucasus. Subgeiius ,3. PHILOCTETES Ab. Bnyss. 55. Eli. micans Klug. — Hispania. 5G. Eli. Friesei Mocs. — Hispania (Insulæ Baleares). 57. Eli caudatus Ab. — Algeria. 58. EU. Tiberiadis Buyss. — Syria. 59. EU. omaloides Buyss. — Algeria. GO. EU. deflexus Ab. — Algeria et Aegyptus. Subfamilia III. HEDYCHEINAE Moes. Gemis IV. HOLOPYGA Dlilb. Mocs. Subgenus 1. HOLOPYGA Mocs. 61. H. curvata Forst, (chloroidea Dhlb.). — Hungária, Austria, Germania, Helvetia, Gallia, Hispania, Sicilia, Græcia, Turcia, Algeria. 62. H. Mauritanica Luc. — Algeria. 63. H. Mlokosiewitzi Ead. — Caucasus. 64. H. amoenula Dhlb. (ovata Dhlb.). — Europa tota cum Sibiria Algeriaque. » » var. viridis Guér. (numidica Luc.). — Andalusia, Algeria. 1) » var. punctatissima Dhlb. — Græcia, Eomania, Caucasus, Insula Ehodus, Asia minor, Syria, Merw. 65. H. cribrata Klug. — Hispania. 66. H. cbrysonota Forst. — Europa media et merid. cum Sibiria Turke- staniaque. 67. H. similis Mocs. — Hungária. 68. H. gloriosa Fabr. — Europa media et merid. cum Caucaso, Sibiria, Turkestania Berberiaque. H. gloriosa var. Caucasica Mocs. — Transcaucasia. 69. H. fervida Fabr. — Hispania, Italia, Galba, Belgium, Germania, Hel- vetia, Tyrolis, Austria, Hungária, Græcia, Algeria. 70. H. bifrons Ab. — Algeria. 71. H. miranda Ab. — Corsica, Hispania. Subgenus 2. HEDYCHEIDIUM Ab. 72. H. ílavipes Eversm. (bellipes Mocs.). — Gallia, Hungária centr., Eussia, Transcaucasiai, Syria, Turkestania. 73. H. Zelleri Dhlb. — Germania. 74. H. monocbroa Buyss. (Zelleri Dblb. ?). — Gallia., Tyrolis merid., Hun- gária centrális. 75. H. analis Dhlb. — Hispania. 76. H. plagiata Mocs. — Asia minor. 77. H. scutellarîs Tourn. — Sicilia. 78. H. sculpturata Ab. — Gallia, Helvetia, Austria centr., Eussia merid.- orient.. Caucasus. 79. H. purpurascens Dhlb. — Germania. 80. H. integra Dhlb. — Suecia, Helvetiæ montes, Tyrolis, Gubernium Mo- squense. 81. H. abenea Dhlb. — Gracia, Eussia australis, Caucasus. 82. H. incrassata Dhlb. — Sicilia, Galba. (il 83. H. heliophila Buyss. — Algeria. 84. H. Buyssoni Ab. — Gallia. 85. H. reticulata Ab. — Gallia. 86. H. Algira Mocs. — Algeria. 87. H. iucunda Mocs. — Hungária centr., Austria inferior. 88. H. coriacea Dulb. — Hispania, Italia, Gallia, Germania, Austria, Hun garia, Eussia, Finlandia. 89. H. femorata Dhlb. (Hed. gratiosum Ab.). — Austria, Hungária centr., Gallia. 90. H. elegantula Buyss. — Gallia. 91. H. ardens Coqueb. (Hed. minutum Leji.). — Europa fere tota, Mexico. « « var. homeopathica Ab. — Gallia, Helvetia. « « var. infans Ab. — Gallia. 9l2. H. cuprata Dhlb. — Italia, Helvetia. 93. H. rosea Rossi. — Europa tota cum Caucaso et Turkestania. « « var. chloropyga Buyss. — Gallia. « (( var. nana Chevk. — Helvetia, Gallia. Genus V. HEDYCHEUM Latr. Mocs. 94. H. coerulescens Shuck, (chalybæum Dblb.). — Germania, Gallia, Hispania, Eussia merid. 95. H. simile Mocs. — Sibiria orientalis, China borealis. 96. H. metallicum Dhlb. — Finlandia. 97. H. coelestinum Spin. — Aegyptus, Africa merid.- orient., Promontorium Bonæ Spei. 98. H. Frivaldszkyi Mocs. — Territorium Maris Caspii (Krasnowodsk). 99. H. semiviolaceum Mocs. — Hungária centr., Austria. 100. H. Cirtanum Grib. — Algeria. 101. H. sculptiventre Buyss. — Algeria. 10:2. H. Szabói Mocs. — Austria, Silezia, Germania, Gallia, Sicilia, Eussia. 103. H. aureicolle Mocs. — Insula Rhodus, Asia minor. 104. H. Gerstaeckeri Chevr. — Hungária, Tyrolis, Helvetia, Germania, Gallia, Sicilia. 105. H. longicolle Ab. — Hispania, Sicilia, Gallia, Italia, Tyrolis, Hungária, Asia minor. 106. H. Phoenix Buyss. — Syria. 107. H. virens Dhlb. — Austria, Græcia, Eussia merid., Italia, Lusitania. (( « var. Caucasicum ]\Iocs. — Transcaucasia. 108. H. luculentum Forst. — Italia et insula Candia. 109. H. nobile Scop. (lucidulum Fahr.). — Europa tota cum Caucaso, Sibiria, Turkestania, Mongolia et Algeria, America. 62 110. H. rutilans Dhlb. — Europa media et merid. cum Caucaso, Sibiria, Turkestauia, Mongolia regnoque Maroccano. H. rutilans var. viridi-auratum Moos. — Algeria, regnum Maroccanum. Subfamilia IV. CHEYSIDINAE Mocs. Genus VI. SPINTHARIS Klug. Dlilb. 111. Sp. pallipes Tourn. — Russia meridionalis. 1 E3. Sp. vagans Rad. (Chrys. vagans Rad.). — Syria, Turkestania. 113. Sp. singularis Spin. — Aegyptus. Genus VII. CHRYSOGONA Körst. 1 14. Ohr. gracillima Forst. — Germania. 1 15. Ohr. pumila Klug. (Chrysis assimilis Dhlb., virgo Ab.). — Hispania, Sicilia, Sardinia, Gallia, Hungária, Caucasus, Aegyptus, Nubia, 116. Ohr. soluta Dhlb. (Chrysis soluta Dhlb.). — Suecia. Genus VIII. STILBUM Spin. 1 17. St. cyanurum Forst. (Stilb, amethyst, var. festivum Mocs.). — Pars calida Europae mediæ, Europa merid., Asia minor, Transcaspia. St. cyanurum var. Siculum Tourn, — Sicilia, insula Melitta. « « var. nobile Sulz, (calens Fahr.). — Pars calida Europæ mediæ, Europa merid., Algeria, Asia minor, Caucasus, Persia, Sibiria, Turkestania, Mongolia. St. cyanurum var. amethystinum Fabr. (splendidum Dhlb.). — Inde a Caucaso et Syria, Arabia Persiaque per totam Asiam insulasque eidem adnexas Australiamque ; et inde ab Aegypto per totam .Africam ; Ame- rica septemtr., Venezuela. Genus IX. CHRYSIS Linn. Mocs. Subgenus 1. HOLOCHEYSIS Licht. Mocs. 118. Ohr. tenella Mocs. — Caucasus. 119. Ohr. Kuthyi Mocs. — Hungária centralis. 120. Ohr. Mlokosewitzi Rad. — Caucasus. 121. Ohr. chalcophana Mocs. — Caucasus. 122. Ohr. tarsata Dhlb. — Germania, Tyrolis. 123. Ohr. fugax Ab. — Gallia. 124. Ohr. Kriiperi Mocs. — Græcia. 125. Ohr. chloroprasis Buvss. — Algeria. 126. Ohr. viridana Dhlb. — Asia minor. J 27. Chr. coeriüeiventris Ab. — Hispania, Gallia. 1 2S. Ohr. pelopaeicida Buyss. — Syria, Asia minor. 129. Chr. humilis Buyss. — Hispania. 130. Ohr. basalis Dhlb. — Algeria. 131. Ohr. ornata Smith. — Anglia. 132. Chr. Humboldti Dhlb. (cyannra Dhlb.). — Hispania, Sicilia, Gallia, Græcia, Kussia merid., Transcaspia, Tiirkestania, insula Bliodus. Chr. Humboldti var. minor Mocs. — Territorium Transcaspicum. « « var. minuta Mocs. — Sarepta in Bussia meridionali. 133. Chr. incrassata Spin. — Austria, Hungária, Helvetia, Hispania, Gallia, insula Corsica, Sardinia, Bussia merid., Aegyptus. 134. Chr. gratiosa Mocs. — Algeria. 135. Chr. candens Germ, (Lais Ab.). — Italia, Gallia, Tyrolis, Littorale Hun- garicum (Fiume), Græcia. 1 36. Chr. Phryne Ab. — Hispania, Gallia, Italia. 137. Ohr. Destefanii Mocs. (candens Buyss., nec Germar). — Sicilia. 138. Chr. Circe Mocs. — Caucasus. 139. Chr. hydropica Ab. — Gallia. 1 40. Ohr. emarginatula Spin, (crassimargo Spin.). — Portugália, Hispania, Italia, Gallia, 141. Chr. Mocquerysi Buyss. — Gallia. 142. Chr. varicornis Spin. — Algeria, Aegyptus. 143. Chr. separanda Mocs. — Hispania, Sicilia, Gallia, Græcia, insula Cyprus. 11-4. Chr. picticornis Mocs. — Caucasus, Turkestania. 145. Chr. Hiendlmayri Mocs. — Hispania, Algeria. 146. Chr. sulcata Dhlb. — Sardinia, Sicilia, Græcia, insula Bliodus. 147. Chr. cyaniventris Mocs. — Algeria. 148. Chr. Ottomana Mocs. — Asia minor. 149. Ohr. Erigone Mocs. — Caucasus. 150. Ohr. desertorum Buyss. — Syria. 151. Ohr. Mulsanti Ab, — Hispania, insuhc Baleares, Gallia. 152. Chr. trimaculata Forst, (ærata Dhlb,, Blancoburgensis Schmiedkn.). — Hispania, Gallia, Germania, Helvetia, Tyrolis, Austria, Hungária, Græcia. 153. Ohr. refulgens Spin. — Italia, Gallia, Tyrolis, Hungária merid., Istria, Dalmatia, Bussia merid,, Caucasus, Asia minor. 154. Ohr. pyrogaster Brullé, — Græcia. 155. Chr. Osiris Buyss, — Aegyptus. 156. Chr. transversa Dhlb. — Græcia, Asia minor. 157. Ohr. gastrica Dhlb. — Portugália. 158. Chr. cyanocoelia Mocs. — Caucasus. 1 59. Chr. Tafnensis Luc. — Algeria. 64 160. Ohr. albitarsis Mocs. — Algeria. 161. Ohr. simplex Dhlb. — Hispania, Sicilia, Gallia, Germania, Helvetia, Tyrolis, Austria, Hungária, Græcia. 1 62. Ohr. Austriaca Fabr. — Europa tota cum Sibiria et Caucaso Algeriaque et Aegypto. 1 63. Ohr. pyrocoelia Mocs. — Caucasus, Asia minor, Syria. 164. Ohr. neglecta Shuck, (integrella Dhlb.). — Europa tota. 165. Ohr. mixta Dhlb. — Italia. 166. Ohr. scita Mocs. — Syria. 167. Ohr. Graja Mocs. — Græcia. 168. Ohr. Ehodia Mocs. — Insula Ehoclus. 169. Ohr. Osmiae Thoms. — Suecia, Gallia, Helvetia, Austria, Tyrolis, Cor- sica, Hispania. 170. Ohr. pustulosa Ab. — Euroj)a tota cum Caucaso, Asia minore, Syria et Aegypto. 171. Ohr. hirsuta Geest. — Carinthia superior, Tyrolis, Helvetia. 1 72. Ohr. ignifrons Brullé (aurifrons Dhlb.). — Littorale Hungaricum (Fiume), Tergestinum, Græcia, Italia, Asia minor, Caucasus, Syria. 173. Ohr. auropicta Mocs. — Græcia. 174. Ohr. aureicollis Ab. — Portugália, Hispania, Græcia. 175. Ohr. uniformis Dhlb. — Italia, Hispania, Gallia merid., Hungária merid., Græcia, Asia minor, Caucasus, Persia, Turkestania, Aegyptus. 176. Ohr. filiformis Mocs. — Hungária merid., Littorale Hungaricum (Fiume). 177. Ohr. Oirtana Luc. — Algeria. 178. Ohr. Lydiae Mocs. — Asia minor. 179. Ohr. Smyrnensis Mocs. — Asia minor. 180. Ohr. macrostoma Grib. — Algeria. 181. Ohr. socia Dhlb. — Sicilia. 182. Ohr. Joppensis Buyss. — Syria. 183. Ohr. dives Luc. — Algeria. 184. Ohr. purpurascens Mocs. — Algeria. 185. Ohr. Gyllenhali Dhlb. — Suecia. 186. Ohr. dichroa Dhlb. — Europa media et meridion. cum Caucaso et Asia minore. Ohr. dichroa var. minor Mocs. — Hungária centralis. 187. Ohr. angustifrons Ab. — Gallia, Hungária, Caucasus. 1 88. Ohr. Kohli Mocs. — Græcia. 189. Ohr. cuprata Dhlb. — Sicilia, Tyrolis merid., Caucasus. 190. Ohr. Lucasi Ab. (unicolor Luc., nec Dhlb.). — Algeria. 191. Ohr. affinis Luc. — Algeria. 192. Ohr. lepida Mocs. — Caucasus. Hispauia, Gallia, Helvetia, 193. Chr. hybrida Lep. (venusta Mocs.). — Hungária, 194. Ohr. fulminatrix Buvss — Algeria. 195. Ohr. purpureifrons Ab. — Hispania, Italia, Gallia, Gnecia, Eussia meri- dionalis, , 19Ö. Ohr. cuprea Rossi (cœruleipes Fahr.), — Europa media et merid. cum Caucaso et Asia minore. 197. Ohr. Oraniensis Luc. — Algeria, Syria. 198. Ohr. porphyrea Mocs, — Gnecia, Asia minor. 199. Ohr. Durnovi Rad. — Græcia, Caucasus, Syria. !^Ü0. Ohr. Gestroi Grib. — Algeria. i2Ül. Ohr. pruna Grib. — Algeria. Ohr. barbara Luc. — Algeria. Subgemia “2. GONOCHliYSlS Licht. ^03. Ohr. unicolor Dhlb. (lazulina Forst., albipennis Dlilb.), — Suecia, Ger- mania, Hungária. 301. Ohr. foveata Dhlb. — Aegyptus. 305. Ohr. Wüstneii Mocs. — Syi’ia. 30G. Ohr. GrOgorzae Licht, (basalis Gog., nec Dhlb.). — Hispania. 307. Ohr. Daphnis Mocs. — Sicilia. 308. Ohr. consanguinea Mocs. — Sicilia, Algeria. 309. Ohr. Anceyi Buvss. — Algeria. 3 10. Ohr. elegans Lep. — Hispania, Italia, Gallia, Tyrolis, Austria, Dalmatia, Epirus, Græcia, Russia merid., Caucasus, Asia minor, Armenia, Algeria. 3 1 1 . Ohr. Saussurei Chevr. — Hispania, Italia, Gallia, Helvetia, Tyrolis, Germania, Hungária. 313. Ohr. melanophris Mocs. — Algeria. 3 1 3. Ohr. mediocris Dhlb. — Italia, Gallia, Tyrolis merid., Austria, Cau- casus. 314. Chr. fallax Mocs. — Hungária centr., Tauria, Asia minor. 315. Chr. sinuosiventris Ab. — Hispania, Algeria. 316. Chr. Transcaspica Mocs. — Territorium Transcaspicum 317. Chr. rufitarsis Brullé. — Græcia. 318. Chr. sinuata Brullé. — Græcia. 319. Chr. versicolor Spin. — Italia, Gallia, Helvetia, Germania, Tyrolis, Hungária, Græcia, Caucasus. Subgenus 3. MONOCHRYSIS Licht. 330. Ohr. peninsularis Buvss. — Hispania. m :2!2 1 . Ohr. Leachii Shuck, — Anglia, Gallia, Germania, Hèlvetia, Tyrolis, Austria, Hungária, Carniolia, Italia, Asia minor, Caucasus. Ohr. succincta Linn, (succinctula Dblb.). — Eurojia fere tota cum Caucaso et Persia. Chr. succincta var. Gribodoi Ab. — Hispania, Gallia, Helvetia. « « var bicolor Lep. (Illigeri Wesm.). — Europa tota cum Caucaso. Chr. succincta var. Germari Wbsm. (æneipes Tourn.). — Sardinia, Sicilia, Gallia, Helvetia, Germania, Tyrolis, Moravia, Austria infer. Carniolia, Istria, Hungária, Dalmatia, Servia. . Siibgenus 4. DICHEYSIS Licht. 223. Chr. bihamata Spin. — Hispania, Aegyptus. 224. Ohr. diacantha Mocs. — Caucasus. Subgenus 5. TEICHEYSIS Licht. 225. Chr. cyanea Linn. — Europa tota cum Asia minore et Caucaso. 226. Ohr. Buyssoni Mocs. (pellucida Buyss., nec Brugm. pellucida Ead.). — Asia minor (mons Taurus) et China. 227. Chr. Olivieri Brullé. — Ad Dardanellas, Brullé; an spec, exotica?? Subgenus 6. TETEACHEYSIS Licht. 228. Ohr. Taurica Mocs. — Tauria (Krim). 229. Ohr. Eagusae Destep. — Sicilia. 230. Ohr. indigotea Due. et Pere. — Suecia, Gallia, Germania, Tyrolis, Austria, Hungária, Istria, Sibiria, Turkestania. Ohr. indigotea var. Daghestanica Mocs. — Caucasus (Daghestan). 231. Ohr. nitidula Fabr. — Europa tota, inde a Suecia et Fenuia meridio- nali usque ad Caucasum, Turkestaniam Sibiriamque, America borealis et Brasilia. 232. Chr. Blanchard! Luc. — Algeria. 233. Ohr. palliditarsis Spin. — Aegyptus. 234. Ohr. maculicornis Klug. — Aegyptus. 235. Ohr. coelestina Klug. — Aegyptus. 236. Chr. diversa Dhlb. — Aegyptus. 237. Ohr. Branickii Ead. — Aegyptus. 238. Ohr. angularis Mocs. — Aegyptus. 239. Ohr. albipilis Mocs. — Aegyptus. 240. Ohr. viridissima Klug. — Aegyptus, Africa æquatorialis. 241. Chr. quadrispina Buyss. — Aegyptus. 242. Chr. laetabilis Buyss. — Aegyptus. ÏÎ43. Ohr. minutissima Had. — Aegyptus. 241. Ohr. fuscipennis Brullé (amethystina Dhlb., erratica Buyss., pulchella Cam.). — Inde a Syria et Mesopotamia fere per totam Asiam Au- straliamque. 245. Chr. episcopalis Spin. (Syriaca Guór.). — Syria, Aegyptus, Nubia. 24G. Ohr. Sehestedti Dúld. — Begnum Maroccanum (Tanger). 247. Ohr. zonata Diilb. — Asia minor. 248. Ohr. Ariadne Moos. — Græcia, Caucasus, territorium Transcaspicum. 24i). Chr. speciosa Bad. — Sibiria occid., Turkestania. 250. Chr. soror Dhlb. — Insula Bliodus. 251. Ohr. Abeillei Grib. — Syria. 252. Ohr. aurimacula Mocs. — Algeria. 253. Chr. annulata Buyss. — Syria. 254. Chr. elegantula Spin, (cincta Brülle, alternans Dhlb. ex parte). — ^ Aegy- ptus, Promontorium Bonæ Spei. 255. Chr. semicincta Lep. — Hungária, Gallia, Hispania, Algeria. 25G. Ohr. ineunda Mocs. — Macedonia. 257. Ohr. comparata Lep. (insoluta Ab.). — Gallia, Hispania. 258. Ohr. exulans Dhlb. — Algeria. 250. Chr. placida Mocs. — Hungária, Caucasus. 2G0. Ohr. fulgida Linn. — Europa tota, inde a Kamschadalia et Sibiria Turkestaniaque usque ad Asiam minorem et Persiam. 2GI. Ohr. viridula Linn. (bidentata Linn.). — Europa tota cum Caucaso Algeriaque. Chr. viridula var. cingulicornis Forst. — Hispania, Gallia, Italia, Hel- vetia, Hungária, Bussia merid., Caucasus. Chr. viridula var. erythromelas Dhlb. — Sicilia. « « var. intermedia Buyss. — Gallia, Algeria. « « var. pulcherrima (fenestrata Ab.). — Gallia. « « var. integra Fabr. (pyrrhina Dhlb.). — Hispania, Italia, Gallia, Dalmatia, Bussia merid. et orient., Africa septentr. (Tunisia). 2G2. Chr. splendidula Bossi (cyanopyga Dhlb.) — Europa media et merid., Algeria, Marocco. 2G3. Chr. rutilans Oliv, (splendidula Dhlb.). — Anglia, Sueeia, Germania, Helvetia, Tyrolis, Austria, Gallia, Hispania, Italia, Dalmatia, Bussia, Algeria. 2G4. Ohr. aurotecta Ab. — Corsica, Sardinia. 2G5. Chr. Eamburi Dhlb. Mocs. — Hispania, Algeria. 2GG. Chr. chrysostigma Mocs. (Bamburi Dhlb. ex parte). — Italia, Helvetia, Hungária, Græcia. 2G7. Chr. analis Spin. (Dahlbomi Chevr.). — Hispania, Italia, Gallia, Ger- mania, Helvetia, Carniolia super., Morawia, Austria, Caucasus, 68 268. Ohr. excisa Mocs. — Gallia. 269. Ohr. Sybarita Forst. (Chevrieri Ab.). — Hungária, Sicilia, Gallia, Hel- vetia, Boherûia et Austria inferior, Hungária, Eussia orient., Caucasus. Ohr. Sybarita var. Valesiana Frey. — Helvetia. 270. Ohr. Thalhammeri Mocs. — Hungária mericl. 271. Ohr. scutellaris Farr. — Euroi^a tota cum Caucaso et Algeria. 272. Ohr. consobrina Mocs. — Territorium Transcaspicum, Persia. 273. Ohr. poecilochroa Mocs. — Algeria. 274. Ohr. Pérezi Mocs. — Algeria. 275. Ohr, Helvetica Mocs. (superba Tourn.). — Helvetia. 276. Ohr. distincta Mocs. (analis var. incerta Each). — Caucasus. 277. Ohr. Kolázjd Mocs. — Austria. 278. Ohr. varidens Ab. — Gallia, Hungária. 279. Ohr. aeruginosa Dhlb. — Germania, Helvetia, Tyrolis. 280. Ohr. apicalis Ead. — Eussia merid., Caucasus, 281. Ohr. undulata Ead. (obscura Ead.). — Caucasus. 282. Ohr. Schousboei Ead. — Eegnum Maroccanum (Tanger). 283. Ohr. Grohmanni Dhlb. — Sicilia, Gallia, Tyrolis merid,. Littorale Hun- garicum, Carniolia, Dalmatia, Caucasus, Persia, Turkestania. 28L Ohr. Taczanovszkyi Ead. (viridimargo Buyss., Mariæ Buyss.). — Insula Candia, Asia minor., Caucasus, Syria, Persia, Aegyptus. 285. Ohr. anriilenta Mocs. — Asia minor. 286. Ohr. chrysoprasina Forst, (rutilans Dhlb.). — Macedonia, Lusitania, Italia, Gallia, Turcia, Tyrolis, Helvetia, promont. Uralense, Armenia. 287. Ohr. xanthocera Klug. — Territ. Transcaspicum, Aegyptus. 288. Ohr. aestiva Dhlb. — Helvetia, Dalmatia, Herzegovina, Gallia, Hi- spania, Sicilia. 289. Ohr. impar Dhlb. — Insula Ehodus. 290. Ohr. Handlirschi Mocs. — Asia minor. 291. Ohr. verna Dhlb. — Insula Ehodus. 292. Ohr. Ohevrieri Mocs. (distinguenda Dhlb.). — Hispania, Gallia, Italia, Helvetia, Austria, Tyrolis, Hungária, Volga inferior, insula Ehodus. Ohr. Ohevrieri var. orientalis Mocs. — Graecia, Caucasus. 293. Ohr. Ohloris Mocs. — Algeria. 294. Ohr. comta Forst, (adulterina Ab.). — Gallia, Helvetia, Austria inferior, Hungária, Græcia, Eussia merid. et orient., Caucasus, Asia minor. 295. Ohr. inaequalis Dhlb. — Hispania, Italia, Gallia, Helvetia, Tjuolis, Germania, Austria, Carniolia, Hungária, Græcia, Krimia et Astrahan. Ohr. inaequalis var. Oaucasica Mocs. — Transcaucasia. 296. Ohr. semiviolacea Mocs. — Algeria. 297. Ohr. Fairmairei Mocs. — Algeria. 298. Ohr. Kirschii Mocs. — Eegnum Maroccanum. íií)9. Ohr. manicata Dhlb. — Insula Khodus. 300. Chr. ignita Linn. — Europa tota cum Asia minore, Caucaso, Persia, Turkestauia, Sibiria, China boreali et Africa septentrionali. — Brasilia. Ohr. ignita var. infuscata Moos. — Aegyptus. « « var. curvidens Dhlb. — Europa merid. « « var. obtusidens Duf. et Perr. — Gallia, Germania, Hun- gária, Algeria. Ohr. ignita var. brevidens Tourn. — Helvetia. » » var. rutiliventris Ab. — Gallia, Germania, Helvetia, Austria, ]\Ioravia, Hungária, Transcaucasia, Sibiria, pæninsula Korea, Cayenne. 301. Chr. brevitarsis Thoms. — Suecia. 30^. Chr. uncifera Ab. — Corsica, Gallia, Hungária. 303. Chr. Ruddii Shuck, (auripes Wesm.). — Anglia, Suecia, Germania, Gallia, Belgium, Helvetia, Tyrolis, Istria, Italia, Hungária, Austria, Moravia, Sicilia, Russia, Caucasus. 304. Chr. cerastes Ab. — Sicilia, Sardinia, Gallia, Helvetia, Tyrolis, Hun- gária, Dalmatia, Herzogovina, Græcia. 305. Ohr. Amasina Mocs. — Asia minor. 300. Chr. Charon Mocs. — Algeria. 307. Chr. mutabilis Buyss. — Asia minor, Syria, Caucasus. 308. Chr. dubitata Mocs. (prasina Dhlb. nec. Klug.). — Aegyptus. 309. Chr. frontalis Klug. — Aegyptus. 310. Ohr. opulenta Mocs. — Algeria. 311. Ohr. facialis Buyss. — Syria. 312. Chr. mirabilis Rad. — Caucasus. 313. Chr. angulata Dhlb. — Sardinia, Croatia, Asia minor. 3 1 4. Chr. incisa Buyss. (angulata Ab.). — Hispania, Syria. 315. Chr. strangulata Gog. — Hispania. 310. Chr. pyrophana Dhlb. — Gallia, Hispania. 317. Chr. euchlamys Mocs, (varidens Gog.). — Hispania. 3 1 8. Chr. Ehrenbergi Dhlb. — Aegyptus, 319. Chr. megacephala Dhlb. — Aegyptus, 320. Chr. pallidicornis Spin, (armena Dhlb,). — Aegyptus, Armenia, Cauca- sus, Turkestania. 32 1 . Chr. remota Mocs. — Caucasus, Persia, 322. Chr. terminata Dhlb. — Austria. SubRcnns 7. PENTACHRYSIS Licht. 323. Ohr. Megerlei Dhlb. — Italia. 324. Chr. amoena Eversm, — Cumpi Transuralenses, Sibiria merid.-occident., territorium Transcaspicum, Persia. 70 3:25. Chr. Goliath Ab. — Hispania. 326. Chr. arrogans Mocs. — Asia minor. Subgenus 8. HEXACHEYSIS Licht. 327. Chr. pulchella Spin. — Hispania, Italia, Gallia, Helvetia, Hungária, pæninsula Balcanica, Kussia merid., Turkestania. Chr. pulchella var. spinifera Ab. — Gallia. 328. Chr. calimorpha Mocs. (dives Dhlb., nec Lucas). — Sicilia, Gallia, Hel- vetia, Hungária centralis. 329. Chr. plusia Mocs. — Algeria. 330. Chr. Vahli Dhlb. — Eegnum Tunetarum (Tunis). 331 . Chr. sexdentata Cheist. (micans Dhlb.). — Hispania, Italia, Helvetia, Germania meridionalis, Dalmatia, insula Ebodus, Caucasus, Turkestania. 332. Chr. Zetterstedti Dhlb. — Suecia et Norvégia. 3o3. Chr. equestris Dhlb. — Hungária merid., Eussia merid. et orientalis. 334. Chr. Erivaneusis Ead. — Caucasus. 335. Chr. fasciata Oliv, (violacea Panz.). — Gallia, Germania, Helvetia, Tyrolis, Austria, Hungária, Persia, Aegyptus, Guinea, America septentr., Montevideo (Uruguay). 336. Chr. distinguenda Spin. — Aegyptus. 337. Chr. monochroa Mocs. — Algeria. 338. Chr. lyncea Fabr. — Algeria, Aegyptus et pars reliqua Africæ, Mada- gascar, Arabia, Java. 339. Chr. stilboides Spin, (nobilis Klug.). — Algeria, Aegyptus el pars reliqua Africæ, Arabia. Subgenus 9. EUCHEOEUS Latr. 340. Chr. limbata Eversm. — Eussia meridion. et orient, cum Caucaso. 341. Chr. purpurata Fabr. (quadrata Shuck.). — Germania, Saxonia, Hel- vetia, Austria infer., Hungária, Gubernium Mosquense, Eussia merid. et orient., Transcaucasia, Hispania, Italia, Gallia, Sibiria, Turke- stania, Aegyptus. 342. Chr. egregia Buyss. — Insula Cyprus. 343. Chr. pallispinosa Walk. — Aegyptus. 344. Chr. festiva Fabr. — Aegyptus, Guinea. Subgenus 10. SPINOLIA Dhlb. 345. Chr. Eogenhoferi Mocs. — Græcia. 346. Chr. insignis Luc. — Algeria. 347. Chr. lamprosoma Forst, (magnifica Dblb.). — Tyrolis merid., Italia, Asia minor, Caucasus. 348. Chr. Morawitzii Mocs. — Territorium Maris Caspii (Krasnowodsk). 71 Siibfamilia V. PAENÜPINAE Aaron. Genus X. PARNOPES Latr. 349. P. Fischeri Spin. — Aegyptus. 350. P. Popovii Eversm. (sinensis Smith). — Kiacbta ad limites Mongoliæ in Sibiria, China septentr. 351. P. grandior Pall, (carnea Rossi). — Europa media et meridionalis eum Caucaso, Turkestania, Syria, Persia et Algeria. P. grandior var. unicolor Grib. — Algeria. « « var. fasciatus Moos. — Hungária. « « var. Oaspicus Mocs. — Territorium Maris Caspii. 355. P. denticulatus Spin. — Aegyptus. Animadversio. — Descriptiones specierum omnium hic enumeratarum continentur in opere magno Auctoris : ]\ionofiraphia Ghriisid.idarum orhis terrarum universi, ab Academia scientiarum Hungarica edito. — 4'’ XV. et G43 pag. cum 5 tabulis. Prostat Berolini apud Friedländer et Sobn, Carls- strasse, NW. 11. Pretium (Preis) 32 Mark. * Addendum : Ex opere meo fortuitu emansit species sequens : 130n. Cdir. Marqueti Buyss. Revue d’Entom. VI. 1887. pag. 180, n. IG. (f. — Græcia. Nï DIFFORMITATES ET MONSTROSITATES COLEOPTERORUM IN COLLECTIONE MUSÆI NATIONALIS HUNGARICI. ELTORZULT ÉS TÚLFEJLETT BOGÁR-ALAKOK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN. A Joanne Frivaldszky. — Frivaldszky JÁNos-tól. (III. tábla.) 1. Megaclontiis aziirescens Dej. cf. Fig. 1. Elytro sinistro concretim dnplicato : parte interiore ante medium 5 — et ante apicem 3 mm. lata, parte exteriore vero ad humerum angusta- tim concreta et ante apicem 2 mm. lata; concretione viridi -violacea, im- pressa, ad apicem sinuatim elevata; margine externo violaceo. — E Servia. A bal szárnyfödö két összeforradt részből áll : az innenső rész közepe előtt 5 — s vége előtt 3 mm. széles, a szélső pedig az előbbivel a vállon keskenyen összeforradt s vége előtt 2 mm. széles ; az összeforradás zöldes- ibolyakék, benyomott s végén ívesen emelkedett, a külsőnek széle ibolya- kék. — Szerbiából való. 2. Megaclontus azurescens Dej. c?. (rude sculptus.) Fig. 2. Pede antico dextro triplici : superiore separato, inferiorum femoribus vero usque ad duas tertias eorum partes connatis ; tibiis tarsisque bene evolutis. — E Herzegovina. A mellső jobb láb hármas: a felső külön vált, az alsók czombjai pe- dig két harmad részökig összenőttek, lábszáraik és tarsusaik jól kifejlődöt- tek. — Herczegovinából. 3. Megadontus violaceus var. Wolfi Dej. rf. Elytro sinistro abbreviato, infra medium prope marginem externum carinula, ante apicem vero bullulis duabus instructo, horum superiore mi- nore. — E Hungária meridionali. A bal szárnyfödő rövidített, közepén túl, külső széle közelében, rövid ormócskával, vége előtt pedig két kis dudorral, melyek felsője kisebb. — Magyarország déli vidékéről. 4 Clirysocarabiis anronitens vai\ Zwicki Heeu. Ç . Fig. 3. Antennæ sinistrae articulo septimo apice dilatato, tres ramos articu- latos emittente, ramo superiore et medio bi — tertio vero seu inferiore quadriarticulato. — E Helvetia. A bal csápnak hetedik izüléke hegyén szélesbedett s három ízülékes ágat ereszt, melyek felső és középsője két — a harmadik pedig, vagyis az alsó, négy ízülékből áll. — Helvécziából. 5. Carabus auratus Lm. d*. Elytro dextro abbreviato, juxta suturam arcuatim sinuato, ideoque costa interiore prima infra medium cum sutura confluente. — E Germania. A jobb szárnyfödő rövidített s varránya hosszában ívesen öblös, miért is az első belső borda .a szárnyfödők közepén túl a varrányn3^al egyesült. — Németországból. 0. Carabus Ullricbi Germ. Ç . Fig. 4 Thorace parvo, brevi, subcordato, rugoso, tantum ad angulos anticos obtusos breviter marginato ; lateribus ante angulos posticos callosis, interne juxta callositatem sulco profundo, obliquo instructis, ante angulum sinistrum subrectum breviter sinuatis, angulo dextro obtuse rotundato. — E Hungária meridionali (Resicza). Mellkasa kicsiny, rövid, szívded, redős és csak tompa előszögleteinél van rövid párkánya ; oldalai a hátulsó szögletek előtt duzzadtak, a duzza- dás mellett belől mély, ferdeirányú barázdával, a bal, majdnem egj^enszögű szöglet előtt, rövid hajtással, a jobb oldali szöglet pedig tompán kerekí- tett. — Resicza vidékéről. 7. Carabus Ullriclii var. oupreouitens Kr. d'. Fig. 5. Antenna sinistra valde brevi, dextræ Vs longitudinis, articulis 2—3 abbreviatis, 4 — 5 brevibus, irregulariter concretis, 0 — 10 etiam brevibus, circiter æque longis quam crassis, ultimo minuto. — Indidem. A balcsáp nagyon rövid, a jobbnak egyharmada hosszaságú, a 2 — 3 ízek rövidültek, a 4 — 5 rövidek s rendetlenül összenőttek, a G — 10 szintén rövidek s körülbelöl egyenlő hosszaságúak a vastagsággal, az utolsó pedig nagyon kicsiny. — Ugyanonnan. 8. Carabus Ullricbi var. cui>rconitcns Kr. cf- Fig- G- Antennæ dextræ articulo secundo supra paulo incrassato et incrassa- tione articulo tenui, 1 mm. longo instructa, quinto vero ad apicem sursum versus subtriangulariter dilatato ; elytris utrinque ante apicem bullula sat magna præditis. — Indidem. Terme tus var. Hami>ei Küst. rf. Fig. Iá. antenna. 17. tarsus. Aj^nnæ sinistræ articulis duobus apicalibus valde incrassatis, ad apiceijJottenuatis, et curvatis, cpiasi incisis, decimi apice sursum — unde- cimi vero deorsum versus curvato. Pedum posticorum tibia dextra medio- criter, sinistra vero et tarsus valde sunt curvati, posterioris articulo ultimo 70 infra medium attenuato, sursum versus flexo et supra tenuiter bisulcato. — E Transsylvania. A jobb csápnak két végső ízüléke nagyon vastagodott s hegyök véko- nyodott és görbült, mint ha bemetszve volna, a tizediknek begye fölfelé — a tizenegyediknek pedig lefelé hajlott. A hátulsó jobb lábszár középszerűen, a bal s tarsusa pedig nagyon görbültek, az utóbbinak végízüléke közepén vastagodott, azután fölfelé hajlott s felül két gyönge rovátkával van el- látva. — Erdélyből. 20. Carabus comptus var. aurosericeus Kr. Ç . Antennis tredecim articulatis, sinistra perfecte evoluta, dextrae vero articulo octavo brevi, subgloboso, supra cum antecedente concreto. — Indidem. A csápok tizenhárom ízülékből állanak és pedig a baloldali tökélete- sen kifejlett, a jobbnak pedig nyolczadik ízüléke nagyon rövid, majdnem gömbes s felül az előttevalóval összenőtt. — Ugyanonnan. 21. Carabus Kotlii Dej. cf- Antenna dextra tantum decem articulata. — Indidem. A jobboldali csáp csak tíz ízülékből áll. — Ugyanonnan. 22. Carabus obsoletus var. eucbronius Palli. Ç. Fig. 13. Antenna dextra abbrevíata, octo articulata, articulo octavo sinuato, apice furcato. — E Hungária meridionali. A jobboldali csáp rövidített, nyolcz ízülékü, a nyolczadik ízülék íve- sen görbült s hegye villás. — A krassó-szörénymegyei Szemenik hegyről. 23. Carabus obsoletus var. eucliromus Palli. cf. Fig. 14. Femore sinistro furcato : a basi fere usque ad medium sensim dila- tato, hinc vero furcato, parte interiore tibia tarsoque instructa, exteriore vero mutica, articulatione apicali tibiæ basin recipiente. — Indidem. A baloldali czomb villásan kettős: tövétől majdnem közepéig lassan- ként szélesbedett s innét villás ; innenső ága lábszárral és tarsussal van ellátva, a külső pedig csonka s végső ízülete a lábszártövét öleli. — Ugyan- onnan. 24. Carabus rbiiiopterus Wagn. J . Fig. 15. Femore sinistro postico apice biincrnssato, crassitie superiore tibiæ instar, processu tenui, brevi, apice furcato, — inferiore vero tibiæ basi, articulatione recepta, instructo. — Ex Asia minore. A ballábnak hátulsó czombja végén kettősen vastagodott ; a felső 77 vastagodáson, a lábszár helyett, egy vékony, rövid, villás nyujlvány van, az alsó vastagodás ízülete j^edig a lábszár tövét öleli. — Kis-Azsiából. 25. Carabus scabriusculiis Ol. cf. Elytro sinistro V4 parte abbreviato, apice ad suturam arcuatim hiante, ideoque interstitiis mediis ante apicem confusis, serieique primae et secundæ foveolis desinentibus. — E territorio Budapestinensi. A bal szárnyfödö egy negyeddel rövidebb, varránya végén ívesen tátott, miért is vége előtt közép közökéi zavartak s első és második sorának gödörcséi elenyésztek. — Budapest vidékéről. 2(j. Calosoiiia sycopliauta Lin. cf. Fig. 16. a latere sinistro, 16a. a latere clextro visa. Antenna dextra a latere exteriore visa novemarticulata esse apparet, utpote : articulo octavo abbreviato, nono vero basi infra rotundatim-cal- loso et subtus infra callositatem inciso; a latere interiore vero decem arti- culata esse videtur, nempe : articulo octavo subtus, prolongato et prope apicem sinuato, prolongatione supra articulo nono brevi, extus rotundato adnexo, ultimo vero subcylindrico, apicem versus modice angustato. — E Caucaso. A jobboldali csáp külső oldaláról tekintve kilencz ízülékünek lenni látszik, t. i. a nyolczadik íz rövidített, a kilenczedik pedig alul tövénél gömbösen duzzadt s a duzzadás alatt bemetszett; a belső oldalról nézve pedig tíz ízülékünek lenni mutatkozik, u. m. a nyolczadik alul hosszabbo- dott s hegye mellett kissé öblös, a hosszabbodott részhez felül egy kilencze- dik rövid, kifelé kerekített íz van csatolva, a tizedik pedig hengeres s hegye felé kissé vékonyodott. — Kaukázusból. 27. Calosoiua sycophanta L. rf. Fig. 18. Trochantere pedis antici sinistri processu 5 mm. longo, sensim an- gustato, supra infraque transversim rugoso, apice clavato lævique ; subtus utrinque juxta latera carinula tenui et medio mucrone brevi instructo. — Indidem. A mellső balláb tomporán 5 mm. hosszú kinövés van, mely fokon- ként vékonyodott, alúl-felűl harántan redős s hegye bunkós és sima ; alul mindkét szélén vékonyan párkányolt s közepén rövid, tőridomú kinövéssel van ellátva. — Ugyanonnan. 28. Calosonia inquisitor Lin. cf. Tibia tarsoque antico dextro abbreviatis, solito modo debilioribus. — E Servia. 78 A mellső jobb lábszár és a tarsus a szokottnál rövidebbek és sat- nyábbak. — Szerbországból. 29. Abax Scliiieppeli Palli. Fig. 19. Antennæ clextræ articulo octavo supra sinuato, subtus vero protube- rantia, articulum geminatum mentiente, instructo. — E Hungária meri- dionali. A jobb csápnak nyolczadik ízüléke felül öblös, alul pedig dudoros, mely dudor ki nem fejlődött mellékízüléket látszik képviselni. — Eesi- czáról. .30. Pterosticliiis mêlas Creutz. Ç . Elytri sinistri interstitiis dense transversim rugulosis, dextri vero nor- maliter lævibus. — E Hungária meridionali. A bal szárnyfödél közökéi sűrűn harántan redősek, a jobbe pedig szabatosan simák. — Temesvár vidékéről. 31. Bracliiims crepitans Lin. Fig. 20. Thorace brevi, cordato, antice posticeque late triangulariter, medio vero anguste exciso, ideoque partibus lateralibus disjunctis, sublanceola- tis ; elytris nigris. Long. corp. 8 mm., thoracis vero 2 mm. et ejus latitudi- nis 3 mm. — E Transsylvania. Mellkasa rövid, szívded, elül- hátul szélesen háromszögűén, közepén pedig keskenyen kimetszett, miért is oldalrészei szétváltak s némileg lándzsa idomhoz hasonlítanak; szárnyfödelei feketék. — Erdélyből. 32. Batrisiis Delaporti Aubé. Fig. 21. Antennæ dextræ articulo ultimo quadripartito, utpote : articulo decimo adhærent duo articuli minores rotundati et his duo majores cuneati. — E vicinia balnearum Herculis. A jobb csápnak utolsó ízüléke négy részre oszlott, és pedig : a tizedik ízülékhez csatolva van két kisebb gömbes s ezekhez két nagyobb ékidomú. — A Herkulesfürdö vidékéről. 33. Melolontlia viilg-aris Fabr. Ç . Fig. 22. Pede postico sinistro duplici et quidem : trochantere magno bipar- tito, interiore breviore, pede normali instructo, exteriore vero prolongato, femur incrassatum et apicem versus valde dilatatum ferente, quod tibiis duabus tarsisque bene evolutis præditum est. — E Hungária centrali. A hátulsó balláb kettősen fejlődött, t. i. a tompor két részből áll, a belső rész rövidebb s egy tökéletes lábbal van ellátva, a hosszabb külsőn a czomb vastagodott, kifelé nagyon szélesbedett s két jól képződött lábszár- ral és tarsussal van fölszerelve. — A pestmegyei Farkasd-ról. 7!» 3 k Peiit«>(lt>u idiota Hekbst. Fig. :25. caput, áö. elytra. Capite magno, 6 mm. lato, vertice traosvereim valde tumido et po- stice medio sulco profundo exarato, fronte in medio foveatim impressa, clypeo solito modo latiore et supra transversim impresso ; elytro sinistro paulo abbreviato et prouti etiam dextri apice suturali acutim producto. — E Komania. A fej nagy, G mm. széles, fejtetője barántan nagyon duzzadt s hátul középen mély barázdával jelölt; homloka a közepén gödrösen benyomott, szájfödöje a szokottnál szélesebb s felül harántan benyomott; a bal szárny- födö kissé rövidebb s varrányának szöglete, mint a jobb oldaláé is hegyes. — Romániából. 35. Pliyllobius pilicornis Desbr. Fig. 23. Antennæ dextræ clava duplicata. — E Hungária meridionali. A jobb csápnak bunkója kettős. — Herkules-fürdő vidékéről. 3ö. Pcptiira tesserula Ciiakp. Fig. 24. Antennæ sinistræ articulo decimo abbreviato, interne oblique dila- tato, articulos duos cylindricos ferente, externo apice acuto, interno vero obtuso. — E Hungária meridionali. A bal csápnak tizedik ízüléke rövidített, befele harántan szelesbedett s rajta két hengeres ízülek van, a külső hegyesen, a belső pedig tompán végződik. — Magyarország deli részéből. 37. Clirysoiuela gypsopliilm Küst. Fig. 25. Thoracis margine antico dextro, angulo antico et dextra basi profunde impressis, ideoque latere dextro lobatim in’oducto, tenuiter marginato, api- cem versus modice detlexo et supra sparsi m punctato. — E Romania. A mellkasnak jobb oldala elül, úgyszintén a jobb szöglet és az alapja a paizstól kezdve kifelé mélyen benyomottak, miért is jobb oldala karelyidomban kinyúlt, kissé lekonyúlt, keskeny en párkányolt s felül szét- szórt pontokkal ellátott. — Romániából. 80 ADATOK A BALKÁN-FÉLSZIGET ÁLSKORPIÓ-FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. DATA AD COGNITIONEM PSEÜDOSCORPIONÜM PAENINSULAE BALKANICAE. Dr. Daday Jenö-íöI Budapesten. A Balkán-félsziget Alskorpióira vonatkozó legelső nehány adatot Stecker A. jegyezte fel «Ueber die geographische Verbreitung der europäi- schen Chernetiden» czimü értekezésében,* a mennyiben a Balkán-félszi- geten otthonos kilencz fajt említett fel. Eme adatokat nagy mértékben gazdagította Tömösváry Ö. a Szerbiában saját maga, Corfuban, Moreában és Dalmatiában pedig Reitter E. gyűjtötte fajok feljegyzésével. Jegyzéke, mely «Adatok az Álskorpiók ismeretéhez» czímű közleményében jelent jelent meg,** a Balkán-félszigetről összesen 27 fajt mutat fel. Folyó év május havában dr. Chyzer Kornél szívességéből több, a Balkán-félszigetről való Álskorpió jutott kezeimhez, melyeknek tekintélyes részét dr. Hensch cs. és kir. katonaorvos gyűjtötte Boszniában és Hercze- govinában, csekélyebb részét pedig Reitter E. entomologus küldötte Mon- tenegróból, Dalmatiából és Moreából. Eme tekintélyesnek mondható gyűj- temény adatainak közlését főleg azért látom helyén valónak, mert a míg egyfelől a Balkán-félsziget három oly tartományára vonatkoznak, a me- lyekből még ez ideig egyetlen faj sem volt feljegyezve, másfelől pedig azért, mert alkalmam van nehány oly fajt is feljegyezni, a melyek a Bal- kán-félszigetről még eddig ismeretlenek voltak. Az átvizsgált gyűjteményben a következő fajokat találtam meg : Fám. Gheliferidae. Chernes armatus T. Ö. Domanovic (Her- czegovina). Chernes lacertosus L. K. Domanovic (Herczegovina). Chernes phaleratus S. E. Domanovic (Herczegovina). , Chernes (Ectoceras) hispanus L. K. Do- manovic (Herczegovina), Montenegro. Chernes (Ectoceras) Henschii n. sp. Do- manovic (Herczegovina). Chelifer cancroides L. Domanovic (Her- czegovina). Chelifer maculatus L. K. Domanovic (Herczegovina), Montenegro. Chelifer lampropsalis L. K. Bilek (Bosz- nia) , Domanovic (Herczegovina), Montenegro, Morea. Garypus littoralis L. K. Bitek (Bosznia), Domanovic (Herczegovina). * Archiv f. Naturgesch. 1875. XLI. p. 165. ** Természetrajzi fűz. VIII. köt. p. 16. 81 Farn. Obisiiclae. Obisium lubricum L. K. Bilek (Bosz- Donumovic, Drieno (Herczegovina), nia), Ihmunoric (Herczegovina). M(>ntene(jro. Obisium simile L.K. Do;/uííion'c, 7 >/-í6'7íü Obisium erytlirodactylum L. K. Dal- (Herczegovina), Montenegro, Dalnuitia. matia. Obisium ceijlialonicum Dad. Ikihnatia. Obisium muscorum Leach, I hmanoric, Obisium carcinoides Hekm. Bilek (Bosz- Drieno (Hei-czegovina). nia). Clitbonius ortliodactylus Leach, Bilek Obisium dumicola C. K. Bilek (Bosznia), (Bosznia). Összesen tehát tizenhét fajnak jutottam birtokába, a melyek közül nyolcz még ez ideig a Balkán-félszigetről nem volt feljegyezve s ezek kö- zött egy új faj is van, a melynek leírását az alábbiakban foglalhatom össze : Cherjies (Ectoceras) Henschii n. sp. Valde oblongo- ovatus, parum cylindricus, nitidus ; cephalothorace rufo- nigrescenti, multo angustiore quam longo , fronte arcuato, sulcis rectis, obsoletis, set's gracilibus, sparsim denticulatis vestito ; oculis duobus distinctis; mandibulis brunneis; galea mandibularum in apice trifurcata ; abdomine valde elongato, cephalothorace fere quadruplo longiore, flavo- brunneo ; palpis rufo-nigrescentibus, nitiditis, tenuiter granulatis, setis ubique gracihbus, sparsim denticulatis vestitis ; articulo palporum secundo stylo brevi, trunco modice inflato; articulo tertio e stylo longiusculo, angusto exeunti subito dilatato, ubique fere æque lato, in margine externo sat manifeste arcuato ; articulo quarto e stylo longiusculo, angusto exeunti distinctissime dilatato, inflato utrinque valde arcuato ; trunco chelarum longitudine articuli antecedentis sed multo latiore, marginibus arcuatis; digitis chelarum brevibus, fere longitudine trunci, modice arcuatis; pedibus flavescentibus, vel testaceis. Longit. corp. 4*8 — 6*8 mm. Patria : Domanovic in Herczegovina. A Domine Dr. Hensch collect. Teste erősen megnyúlt- tojásforma, kissé hengeres, fénylő; fejtora vörhenyes-fekete, hosszabb, mint a milyen széles, homloka íves, barázdái egyenesek, elmosódottak, fölülete vékony, ritkánfogazott szőrökkel borí- tott. Két szeme feltűnő. Bágói barnák. Galeája csúcsán háromosztatú. Pot- róhja erősen megnyúlt, fej toránál csaknem négyszer hosszabb, sárgás- barna. Tapogatói vörhenyes-feketék, fénylők, finoman szemcsézettek, es mindenütt vékony, ritkánfogazott szőrökkel fedettek. A tapogatók második ízének nyelecskéje rövid, törzse meglehetősen duzzadt; a harmadik íz meglehetős hosszú nyelecskéből indulva ki, hirtelen elszélesedik, mindenütt egyenlő széles, külső szegélye meglehetősen erősen ívelt; a negyedik íz meglehetős hosszú és vékony nyelecskékből indulva ki, igen erősen duzzadt és szélesedett, mindkét oldalán erősen ívelt; az ollók törzse oly hosszú, mint a megelőző íz, de annál sokkal szélesebb, oldalai íveltek; az ollószá- 8'3 rak rövidek, majdnem oly hosszúak, mint a törzs, gyengén íveltek ; lábai sárgásak vagy barnássárgák. — Testliossza: 4*8 — 6'8 mm. Hazája : Domanovic Herczegovinában, hol dr. Hensch gyűjtötte. Azt hiszem, hogy nem végzek egészen fölösleges munkát, ha az alábbi táblázatban összeállítom a Balkán-félsziget tartományaiból eddig ismert Álskorpió-fajok jegyzékét hazájukkal egyetemben, miután így könnyebben áttekinthetővé teszem azoknak elterjedését. Species Balkan 1 Servia 1 Bosnia 1 Herczegovinaj Dalmatia 1 Montenegro 1 Corfu 1 Morea 1 Cephalonia 1 Turcia 1 Cherues aiunatus T. Ö. + ehernes scorpioides L. K. _ ___ + ehernes cimicoides Fahr. ^ ___ ___ + "b . . + ehernes rufeolus E. S ... ___ + ehernes lacertosus L. K + ehernes phaleratus S. E. + ehernes (Ectoeeras) nodulimanus T. Ô. __ + ehernes (Ectoeeras) hispanus L. K. ___ + + ehernes (Ectoeeras) Henschii n. sp._ ... + eiielifer cancroides L. ___ + eiielifer peculiaris L. K. + eiielifer danaus T. Ö. + eiielifer de Geeri e. K. .... ... ... ... + + eiielifer meridianus e. K. ... + eiielifer heteromerus e. K. ... ... ... .... + + eiielifer maculatus L. K. ... ... ... + + + eiielifer lampropsalis L. K. ... ... ... + + + + eiieiridium museorum L. ... ... ... + 4- Garypinus dimidiatus L. K. ... ... ... ... + Garypus littoralis L. K. _ 4- . + + + 4- + Garypus minor L. K. _ ... ... + Olpium pallipes L. K. ... ... + + 4- 4- + Olpium graecum L. K. ... ... + Obisium lubricum L. K._ .... + + + + + Obisium simile L. K. _ ... ... + + + + Obisium cephalonicum Dad. .. * + . • 4- Obisium carcinoides Herrn. ... + + + 4- + Obisium dumicola G. K.. + + + + . Obisium erythro dactylum L. K. , + + Obisium muscorum Leach .... + + + Obisium manicatum L. K. _ + • ■ Obisium macrodactylum Dad. • 4- Obisium validum L. K. ... ... 4- Ghthonius tetrachelatus Preyss. ... ... + + Ohthonius orthodactylus Leach. ... + + • 83 Ha e táblázat adatait összehasonlítjuk a XöMÖsvÁKY-tól összeállított névjegyzékkel, kitűnik, hogy ebben vannak oly fajok, a melyek a Tömös- vÁKY-féle névjegyzékből hiányzanak s viszont a TöMÖsvÁKY-fele névjegyzék- ben vannak olyanok, a melyek e táblázatban nem fordulnak elő. Az első csoportba a következő 1 1 faj tartozik : Clierues armatus T. Ö. Chernes lacertosus L. K. Clierues phaleratus S. E. Chernes (Ectoc.). hispauus L. K r, Chernes (Ectoc.) Henschii n. sp Chelifer peculiaris L. K. A második csoportba pedig a következő faj nevek sorakoznak : Chernes affinis T. Ö. Obisium Simoni L. K. Olpium semivittatum T. Ö, Obisium sylvaticuin C. K. Olpium dimidiatum L. K. Chthonius trombidioides Latk. Olpium Hermanui Luc. Eme eltérésnek magyarázata a következőkben rejlik : 1 . A Chernes affinis T. Ö. ; Olpium semivittatum T. Ö. ; Olpium Her- manni Luc. ; Obisium sylvaticum C. K. és Chthonius trombidioides Late. csupán synonymek, még pedig, mint azt Simon E.,* és egy korábbi közle- ményemben magam is kimutattam ** a Chernes affinis T. Ö. = Chernes scorpioides L. K. ; az Olpium Hermanni Luc. = Olpium pallipes L. K. ; az Obisium sylvaticum C. K. = Obisium carcinoides Herm.; a Chthonius trombidioides Laté. = Chthonius orthodactylus Leach ; az Olpium semi- vittatum T. Ö. és Olpium dimidiatum L. K. = Garypinus dimidiatus L. K. 2. Az Obisium Simonii L. K. faj nem tartozik a Balkán-félsziget Al- skorpiói közé, miután Tömösváry 0. Syriából jegyezte fel. Ezeknek tekintetbe vételénél tehát, a fent összeállított táblázat ada- tai alapján kitűnik, hogy a Balkán-félszigetről ez idő szerint 35 Álskorpió- faj ismeretes, a melyek közül 10 majdnem közönségesnek mondható, a mennyiben három és háromnál több tartományból jegyezték fel. Zoogeo- graphiai tekintetben pedig a fajok két nagy csoportba oszthatók, még pedig 1. olyanokra, a melyek az európai és mediterráni alterűleteken egyaránt otthonosok és 2. olyanokra, a melyek csak a mediterráni al területről isme- retesek. Eme beosztás szerint a Balkán-félszigetről eddig ismert Álskorpió- fajok a következőleg oszlanak meg. Chelifer lampropsalis L. K. Obisium cephalonicum Dad. Obisium erythrodacLylum L. K. lu Obisium macrodactylum Bad. Obisium validum L. K. Les Araclmiiles de France. Tom. VIL Paris. 1871). A magyar nemzeti Muzeum Alskorpióinak áttekintése. Term. rajz. fűz. XI. k. 3— i. fűz. p. 111. etc. 1. Äz európai és mediterráni alter ílletről egyaránt ismert fajok. Chernes scorpioides L. K. Chernes rufeolus S. E. Chernes cimicoides Fabe. Chernes lacertosus L. K. 5 Chernes phaleratus S. E. Chernes (Ectoceras'' hispanus L. K. Chelifer cancroides L, Chelifer peculiaris L. K. Chelifer de Geeri C. K. 10 Chelifer meridianus C. K. Chelifer lampropsalis L. K. Cheiridium museorum L. Obisium lubricum L. K. Obisium simile L. K. 15 Obisium carcinoides Heem. Obisium dumicola C. K. Obisium erythrodactylum L. K. Obisium muscorum Leach. Chthonius tetrachelatus Pkeyss. 20 Chthonius orthodactylus Leach. 2. A mediterránt alterilleten otthonos fajok. Chernes armatus T. Ö. Chernes (Ectoceras) nodulimanus T.Ö. Chernes (Ectoceras) Henschii n. sp. Chelifer danaus T. Ö. 5 Chelifer heteromerus C. K. Chelifer maculatus L. K. Garypinus dimidiatus L. K. Garypus littoralis L. K. Garypus minor L. K. 10 Olpium pallipes L. K. Olpium græcum L. K. Obisium cephalonicum Dad. Obisium manicatum L. K. Obisium macrodactylum Dad. 15 Obisium validum L. K. E csoportból kiválóan érdekes a Chernes armatus T. Ö. és a Chernes (Ectoceras) nodulimanus T. Ö., miután az első még Nyugat- Afrikából (Aschanti), a második pedig Kelet- Amerikából (Columbia) is ismeretes. ERDÉLY FAUNÁJÁNAK SZÁZLÁBÚI.* MYRIOPODA FAUNÆ TRANSSYLVANICÆ. Dr. Daday jENÖ-töl, Budapesten. A Nagy-Szebenben megjelenő «Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürg. Vereins für Naturw. zu Hermannstadt» 1861. évi 12-ik és 1862. évi 13-ili folyamában «Beitrag zur Kenntniss der Crustaceen, Aracbni- den und Myriopoden Siebenbürgens» czim alatt Sill V. egy czikksorozatot tett közzé. R czikksorozat az a legelső tudományos közlemény, a mely nehány adatot közöl Erdély faunájának százlábúi felöl, a mennyiben abban erdélyi termőhelyekről a következő fajok vannak feljegyezve : Platyulus Andouinianus Julus unilineatus C. K. Juins varius Fr. Julus biliueatus L. = sabulosus L. Julus terrestris L. = fallax Mein. Polydesmus complanatus L. Polydesmus macilentus C. K. Geopbilus electricus Leaoii. Polyzonium germanicum Br. Geopbilus hortensis C. K. = longicornis Leach. Geopbilus linearis C. K. Geopbilus acuminatus Leach. = 8colio- planes acuminatus Leach. Scolopendra forficata L. = Litbobius for- ficatus L. Litbobius calcaratus C. K. Sill V. eme feljegyzéseinek megjelenése óta majdnem két évtíz tűnt el anélkül, hogy ez irányban csak a legcsekélyebb további lépés történt volna mindaddig, a míg 1878- ban, a korán elhunyt Dr. Tömösváry Ödön első, ide vonatkozó közleménye megjelent.^ Eme s az ezután következő dolgozatai- ban ^ több-kevesebb oly adatot találunk, a melyek Erdély százlábúira s név- szerint a következő fajokra vonatkoznak : ='■ Kivonat a kir. m. Természettudományi Társulat megbizásábol készített «Myriopoda faunæ Imngaricæ» czímű műből. ^ Néhány hazánkban előforduló Myriopodáról. Orv. term. tud. Ért. 187S. évfo- lyam, p. 22. a) Adatok a hazánklian előforduló Myriopodáklioz. 1 — 2 közi. Termrajz. Fűz. o. köt. 2 — 4. Fűz. 8., 10. Tál). h ) Hazánk erdélyi részében talált Glomeris fajok. üi’v. term. tud. Ért. ■>. k. p. 29. 1. Tál). e/ Adatok a Scolopendrellák ismeretéhez. Ibid. 9. köt. 1. Táb. Polyzoniiim germanicum Be. Juins ferreus C. K. = longabo C, K. Juins serpentinus C. K. = longabo C. K. Juins sabulosus L. Julus parallelus C. K. = sabulosus L. Juins unilineatus C. Iv. Julus terrestris L. = scandinavius Latz, Julus trilineatus C. K, Julus fasciatus C. K. = austriacus Latz. Tropisoma ferrugineum C. K.=Strougy- losoma pallipes C. K. Tropisoma pallipes C. K. = Strongylo- soma pallipes C. K, Lysiopetalum fœtidissimiim Be. Allajulus punctatiis C. K, = Julus pelid- nus Latz. Polydesmus complanatus L. Polydesmus macilentus C. K. . Polydesmus acutangulatus Meng = den- ticulatus C. K. Craspedosoma Eawlinsii Leach. Glomeris ornata C. K. Glomeris hexasticha Be. Glomeris pulchra C. K. Glomeris albicans Töm. = Gervaisia cos- tata Wag A. Glomeris marginata Leach. Glomeris simplex Töm. TrachysiDhæra transsylvanicaTöM. = Ger- vaisia costata Waga. Polyxenus lagurus Late. Pauropus Huxleyi Lubb. Trachypauropus glomerioides Töm. = Eury pauropus cycliger Latz. Trachypauropus margaritaceus Töm. Eurypauropus margaritaceus Töm. Scolopendrella anacantha Töm. = nivea Scop. Geophilus electricus Mein. Geophilus hortensis Leach. = longicor- nis C. K. Geophilus foveolatus Bergs, og Mein. = linearis C. K. Linotænia subtilis C. K. = Scolioplanes crassipes C. K. Stenotænia acuminata C. K. = Scolipla- nes acuminatus C. K. Stenotænia linearis C. K, = Geophilus linearis C. K. Cryptops ochraceus C. K. = hortensis Leach. Cryptops Savignyi Leach. = hortensis Leach. Cryptops pallens C. K.=hortensis Leach. Cryptops agilis MEiN.=hortensis Leach. Scolopendra banatica C, K. = cingulata Late. Lithobius forficatus L. Lithobius crassipes L. K. Lithobius hortensis L. K.= forficatus L. Lithobius muticus C. K. Lithobius communis C. K. = mul abilis L. K. Lithobius bicolor TöM.=mutabilis L. K. Mecistocephalus hungaricus Töm. = car- niolensis C. K. Lithobius Dadayi Töm. A két búvár eme adatai szerint tehát Erdély faunájából ez ideig össze- sen 41 százlábú-faj volt ismeretes, a mi egymagában ugyan elég tekintélyes szám, de tekintve a szomszédos jobban átkutatott országok területéről isme- retessé lett fajok számát, mégis meglehetős csekély. Főleg ez indított engem d ) A hazánkban előforduló Heterognathák. M. tud. Akad. köziem. 1 8. köt. p. 351. 1. Táb. e) A Heterognathák egy új alakja hazánkban. Termrajz. Fűz. 7. kötet, j). 39. !2. ábr. Beitrag zur Kenntniss der Myriopoden Ungarns. I. Cbilopoden Zool. Anz. 1880. Jabrg. p. 617 — 619. S7 arra, bogy összeszedjem azokat az idevonatkozó adatokat, a melyeknek bir- tokába jutottam. És ebben nagy segítségemre volt egyfelől az a körülmény, hogy a budapesti kir. m. Természettudományi Társulat a Tömösváry ü.-től gyűjtött és elhalálozása után birtokába jutott százlábú-gyűjteményt a magyar nemzeti múzeum állattárának ajándékozta; másfelől az, hog}^ a m. tud. Akadémia Math, és Term. tud. Állandó-bizottságának anyagi támogatása mellett alkalmam nyílt a múlt 1888. év nyarán a százlábúak gyűjtése czél- jából Erdélyben kirándulásokat tennem és az erdélyi orsz. múzeum-egylet állattáráuak százlábú-gyűjteményét áttanulmányoznom. Ezeknek folytán Erdély faunájára vonatkozó oly sok adatnak jutottam birtokába, hogy a korábbi adatok kiegészítése mellett e tárgyban meglehetős teljes képet nyújt- hatok. A fajok felsorolásánál ugyanazokat az irányelveket tartom szem előtt, a melyeket Latzel E. követett nagy munkájában. I. Eend. DIPLOPODA, Blainv.-Gerv. Líiplopotla Bbainville- Gervais, Ann. d. Se. Nat. d. Sér. ± p. .'il. — Latzel H. Die Myriop. d. ostr.-nng. Monarchie II. Bd. p. 40. — Haase Eu. Schlesiens Dijilop. 1. ± IL* 1. Air. COLÜBOGNATIIA, Br. Colobognatha Brandt. Oken’s Isis. 18o4. p. 704. — Latzel R. Die Myriop. d. ôsti-.- ung. Monarchie. IL Bd. p. 3.‘)4. — Haase Er. Schlesiens Diplop. '■2. H. p. il. Család. Polyzonidae, Gerv. Polyzonidæ, Gervais, Ann. d. Sc. Nat. 3. Sér. Zool. H., p. 70. — Latzel R. Die ^lyriop. d. ostr.-nng. Monarchie. H. Bd. p. 35.5. — Haase Er. Schlesiens Diplo}). 2. H. p. 4L Nem. Polyzonium, Bu. Polyzonium, Brandt, Okens’s Isis 1834. p. 704. — Latzel R. Die IMyriop. d. Ostr.- nng. Monarchie. II. Bd. p. 35(1. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. t2. Faj. Polyzonium germunicuin , Br. Polyzonium germanicnm, Brandt, Bull. d. Mém. d. l’Acad. d. St. Pétershnrg. Sér. (I. Math. Phys. 2. p. 11. — Latzel R. Die IMyriop. d. östr.-nng. IMonarchie. H. Bd. p. 358. — Tömösváry Ö. Term. rajz. fűz. H. köt. 2 — 3. fűz. Platyulus Andoninianus, Sill V. Verh. u. Mittheil. d. siehenh. Vereins, f. Naturw. zu Hermannstadt. 12. Jahrg. p. 109. * Meg kell itt jegyeznem azt, hogy a synonymeket és az irorlalmi adatokat a rövidség kedvéért nem közlöm egész terjedehnökhen, hanem csak .az oly loglonto- sahö.ak.at, a melyek közűi akármelyik is kellő felvilágosításokat adlial. E tekinted Ixai kűlönhen utalok a legközelehh megielenendö, «Myriopoda lauiipe hungaricæ» ozímű munkámra is. 88 Patria. Búzamező, Kolozsvár, Nagy-Szeben, Szamosujvár, Semesnye, valószínű azonban, hogy mindenütt közönséges. Erdélyből Sill V. és Tömösváey 0. is említette már e fajt, tehát rég idő óta ismeretes. ± Air. CHILOGNATHA, Latr. Chilognatha, Latreille, Hist. mat. d. Crust, et d. Ins. III., p. 44. VII. p. (Jl. — Latzel E. Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 80. 1. Család. Julidae, Leach. Julidæ, Leach, Trans. Linn. Soc. London. 11. p. .376. — Latzel E. Die Mjnâop. d. üstr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 238. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 1. 1. Nem. Julus, Br. Juins Brand f, Bull. d. 1. Soc. d. Naturh. d. Moscou. G. p. 201. — Latzel E. Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 2.53. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 10. 1. Faj. Julus pelidnus, Latz. Latzel E. Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. IL Bd. p. 267. Taf. 15. Fig. 186 — 188. Patria : Vlegyásza in Comit. Kolos. 2, Faj. Julus pusillus, Leach. Julus pusillus Leach, Trans. Linn. Soc. of London. 11. p. 379. — Latzel E. Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 284. Taf. 14. Fig. 182, 183. — Haase Fr. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 21. Patria : Peér in Corn. Szilágy. 3. Faj. Julus luscus, Mein. Julus luscus Meinert, Naturh. Tidsskr. 3. E. 5. p. 9. — Latzel E. Die Myi’iop d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 283. Taf. 14. Fig. 177, 178. — Haase Fr. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 20. Patria : Kolozsvár in Comit. Kolos ; Székelyudvarhely in Comit. Udvarhely. 4. Faj. Julus varius. Fr. Julus varius Fabricius, Species Insectorum p. 528. — Latzel E. Die Myriop. d. östr. ung. Monarchie. II. Bd. p. .347. Taf. 14. Fig. 171 — 173. — Sill V. Loc. cit. Patria : Nagy-Szeben in Comit. Szeben. E fajt csupán a Sill V. feljegyzése után ismerem Erdély faunájából. Nem tartom különben lehetetlennek azt sem, hogy a Sill V.-tól Julus varius, Fr. néven ismertetett faj tulajdonképen a Jidus hungaricus Karsch, a melyet újabb időben Dr. Entz Géza több példányban gyűjtött Szeben- megyében. 8!) 5. Faj. Julus foetidus, C. K. Juins fœtidus, C. Koch, Deutsch. Crust. Myr. u. Arachn. H. iái2. Taf. 5. — Latzel R. Die Myriop. d. östr.-uug. Monarchie. II. Bd. p. 278. Taf. 14. Fig. 174. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. FI. p. Ki. Patria : Déva, Deés, Peér, Marosvásárhely, Vlegyásza, Zilahi meszes, Szamosiíjvár, Székelyud varhely, Szucságh, Kolozsvár. Valószínűleg egyike a legközönségesebb fajoknak, legalább az idézett termőhelyek száma után erre lehet következtetnünk. 0. Faj. Julus luridus, C. K. Juins luridus, C. Koch, System, d. Myriop. p. 111. — Latzel R. Die Myriop. d. östr.- uug. Monarchie. II. Bd. p. 291. Taf. 13. Fig. ir)2 — 100. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 23. Patria : Balla, Vlegyásza, Szucságh, Déva, Zilahi meszes, Búzamező, Szamosujvár, Mezőhavas. 7. Faj. Julus platyums, Latz. Julus platyurus, Latzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 294. Patria : Betyezát, Vlegyásza. 8. Faj. Julus podabrus, Latz. Julus podabrus, Latzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. H. Bd. p. 300. Taf. 12. Fig. 152— 15L Patria : Déva. 9. Faj. Julus unilineatus, C. K. Juins unilineatus, C. Kocii, Deutschl. Crust. Myriop. u. Arachn. H. 22. Taf. 9. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 302. Taf. 13. Fig. 100— 101. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 31. — Sill V. Loc. cit. Patria: Tasnád, Szilágy Somlyó , Búzamező, Zilah , Szamosujvár, Semesiiye^ Kolozsvár, Déva, Nagy csűr. Igen régen ismert faj. Legelőször Silu V. említi Szehenmegyéből Nagy- Csűr határából. Tömösváry Ö. dolgozataiban is említve van. Valószínűleg közönséges alak. 10. Faj. Julus arrstriacus, Latz. Juins austriacus Latzel R., Die Myriop. d. östr. ung. Monarchie. H. Fjd. p. 290. Taf. 13. Fig. 157—159. Patria: Brassó, Búzamező, Szucságh, Szamosujvár, Déva, Maros- vásárhely, Zilahi meszes, Vlegyásza, Balla, Székelyudvarhely, Kolozsvár, Betyiczel. E fajnak megtaláltam a Latzel-U)! felállított két varietásat is, t. i. a J. austriacus var. nigrescens és V(ír. erythronotust , melyek közül azonban az első gyakoribb az utóbbinál. Termeszetrajzi Füzetek. XII. köt. 90 11. Faj. Juins sabulosus, L. Juins sabulosus, Linné, Systema natui-æ. Edit. 10. j). 640. — Sill V. Loc. eit. 12. Jalirg. p. 10. — Tömösváry Ö. Loc. cit. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-uug. Monarcliie. II. Bd. p. 327. Tab. 11. Fig. 126. Tab. 13. Fig. 1.5.5—156. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 27. .Iulus bilineatns Sill V. Loc. cit. 12. Jalirg. p. 9. Patria : Malomviz, Vlegyàsza, Retyezat, Viság, Déva, Nagyszeben. Sill V. feljegyzéseiben C. Koch nyomán ugyanarról a termőhelyről két fajnév alatt találjuk említve. Tömösváry Ö. is feljegyezte már Erdélyből. 12. Faj. Julus trilin&atus, C. K. Juins trilineatus E. Koch, System, d. Myriop. p. 112. — Latzel R., Die Myriop. d. östr.-uug. Monarchie. II. Bd. p. .310. Taf. 12. Fig. 149 — 1.51. Patria : Retyezát, Déva in Comit. Hunyad. 13. Faj. Julus inoutivagus, Latz. Julus montivagus Latzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 308. — Taf. 12. Fig. 146, 147. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 6. H. p. 34. Patria : Déva, Szilágysomlyó, Vlegyásza, Marosvásárhely. 14. Faj. Julus traussylvauicus, n. sp. Corpore gracili, glabro, nigrofusco vel nigro, micante ; antennis tenui- bus, latitudine corporis longioribus; oculis manifestis trapeziformibus vel subtriangularibus e seriebus 7 — 8 transversis ocellorum utrinque 33 — 58 compositis ; vertice tenuissime sulcato foveisque duabus setigeris in striam productis prædito ; segmentis 54 — 58, primo in lateribus rotundato, lævi, ceteris sat dense profundeque striatis, ultimo sparsim hirsuto in spinam bre- viusculam, latam, depressam, valvulas anales superantem producto, valvulis analibus vix marginatis, squamaque anali obtusa, minus prominente prædito : foraminibus repugnatoriis majusculis, procul pone suturam transversam positis; pedibus 94 — 97 paribus pallidis, dilute brunneis vel fuscis; jDedibus primi paris maris articulo ultimo in uncum tenuem pellucidum transfor- mato ; coxis pedum secundi paris simplicibus ; articulis duobus penultimis pedum omnium pulvillis instructis ; pedibus copulativis, minime prominen- tibus. Longit. corp. 14 — 23 mm.; latit, coiqi. 1 — 1*2 mm. Patria : Retyezát in Comitatu Hunyad. Igen érdekes alak, a mely a J. montivagus, Latz, és J. fallax v. ori- hatcs, Latz, bélyegeinek keverékét viseli magán s mintegy a kettőt össze- kapcsolja. Utolsó szelvényének farknyujtványa azonban mindkettőétől lénye- gesen eltér. !»1 15. Faj. Juins lojigabo, C. K. Juins lon^aljo, C. Koch, System, d. IMyriop. p. 11:}. — L.\tzkl E., Die IMyriop. (1. östi-.-uuf?. Monarchie. II. Bd. p. .‘11.3. Taf. 11. Fig. 134, 13.5. Taf. 1 il. Fig. 138 — 141. Patna : Vlegyásza, Retyezát. 10. Faj. Jutus fallax. Mein. Juins fallax Mkinert, Natnrli. Tidsskr. ISOS. 3. R. 5. Bd. p. 15. — Latzel R., Die Myriop. d. ostr.-nng. Monarchie. II. Bd. p. 310. Taf. 11. Fig. 130, 137. Taf. lÜ. Fig. i i'i — 145. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 3. H. p. 35. Juins terrestris Sill V. Loc. cit. 12. Jahrg. p. 10. Patria : Vlegyásza, Eetyezát, Kolozsvár, Viság, Fele, Nagyszeben. Igen valószínűnek tartom azt, hogy a Sinn V. Jiilus tcrrestrise valóság- gal a Juins fallax volt, bár leírásából ezt határozottan megállapítani nem lehet. 17. Faj. Julus rugifroiis, Mein. Juins rngifrons Meinert, Natnrh. Tidsskr. ISOS. 3. R. V. p. 17. — Latzel R., Die iMyriop. d. östr.-nug. Monarchie. II. Bd. p. 325. — Haase Er. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 40. Patria: Szamosnjvár in Comit. Szolnok-Doboka. 18. Faj. Julus scandinavius, Latz. Juins scandinavius Latzel R., Die Myrioji. d. ostr.-nng. Monarchie. H. Bd. p. 322 Taf. 11. Fig. 130—133. Patria : Búzamező. lí). Faj. Julus fuscipes, C. K. Juins fuscipes C. Kocii, System d. Myriop. p. 110. — Latzel R. Die Myriop. d. östr.- nng. IMonarchie. H. Bd. p. 333. Tab. 13. Fig. 107 — 170. Patria : Vlegyásza. 20. Faj. Julus hungarieus, Karsch. Juins hungarieus Karsch, Zeitschr. f. d. gesammt. Naturw. 3. Folge. 0. p. 17. — Latzel E., Die Mju-. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 330. Patria : Eetyezát, Déva, Czód, Vöröstoronyi szoros. A legnagyobb Julus-fa^, mel3mek legelső, rendelkezésemre állott példá- dányait Tömösváey Ö. gyűjtötte Déva mellett s ő akkor tévesen I^ysiopetalum foeti dissimnm-nak determinálta. Igen szép példányokat gyűjtött 1888. év nyarán Dr. Entz Géza, kolozsvári egyet, tanár Szebenmegyében Czód mel- lett és a Vöröstoronjd szorosban. 2. Nem. Isohatcs, IMenge. Isobates Menge A. Neueste Schriften d. natúrt'. Gesell, in Danzig. 1851. 4. p. 0. — Latzel R. Die Myriop. d. östr.-ung. l\Ion. H. Bd. p. 230. 92 1. Faj. Isohates varicornis, C. K. Isobates varicornis Latzel R., Die Myriop. d. östr.-iing. Monarchie. II. Bd. p. 240. Taf. 10. Fig. 124. Taf. 11. Fig. 12.5. — Haase Eß. Schlesiens Diplop. 2. H. p. 3. Patria : Déva, Vlegyásza. 2. Család. Ghordeumidae, O. K. Cliordenmidæ C. Koch, System, d. Myr. p. 49, 119. — Latzel R., Die Myr. d. östr.- nng. Monarchie. II. Bd. p. 171, 1. Nem. Chordeuina, C. K, Chordenma C. Koch, System, d. Myr. jî- 51, 124. — Latzel R., Die Myr. d. östr.- ung. Monarchie. II. Bd. p. 210. Taf. 6. Fig. 80. — Haase Ee. Schlesiens Diplop. 1. Heft. Faj. Ghordeuina sylvestre, C. K. Chordenma sylvestre C. Koch, Syst. d. Myr. p. 124. — Latzel R., Die Myr. d. östr.- nng. Monarchie. H. Bd. p. 210. Taf. 6. Fig. 80. Taf. 7. Fig. 8-5 — 88. Patria : Zilah, Pele. 2. Nem. Craspedosoma, Leach — Rawl. Craspedosoma Leach — Rawlins, Trans. Linn. Soc. London. 1 1, part. 2. p. 380. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. H. Bd. p. 189. Tab. ß. Fig. 78, 79. 1. Faj. Craspedosoma mutahile, Latz. Craspedosoma mutabile Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monar. II. Bd. p. 199. Tab. 6. Fig. 78. Tab. 7. Fig. 81—84. Patria : Déva, Semesnye, Medgyes. 2, Faj. Craspedosoma Bawlinsii, Leach. Craspedosoma Rawlinsii Leach. Tr.ans. Linn. Soc. London. 11. part. 2. p. 380. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Mon. H. Bd. p. 191. Taf. 8. Fig. 92, 93. Patria : Kolozsvár. Erdély faunájából legelőször Tömösváry 0. jegyezte fel Kolozsvár termő- helyről, ügy látszik különben, hogy a ritkább fajok közé tartozik. 3. Nem. Atraetosoma, Fanz. Atractosoma Fanzago, Annuario d. Soc. d. Naturalist, in Modena. 10. p. 70. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 175. Taf. 6. Fig. 76, 77. 1. Faj. Atractosoma hohemieum, Rosick. Atractosoma hohemieum Latzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 186. Taf. 8. Fig. 101. Patria : Vlegyásza. '2. Faj. .rltraetosoma athesimvm, Fedk. Atractosoma athesinum L.\tzel R., Die Myriop. cl. östr.-unp:. Monarchie. II. Bel. p. 1S3. Taf. 8. Fig. í)í»— 100. Patria : Vlegyásza. 3. Család. Polydesinidae, Leach. Polydesmidæ Leach, Trans. Linn. Soc. London. Il, p. 381. — L.\tzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 1124. Taf. 5. Fig. 51 — 54. Taf. (i. Fig. 07. 1. Nem. Sti'ongylosomci, Br. Strongylosoma Brandt, Bull. d. l’Soc. Natur, d. Moscou. VI. p. 205. — Latzkl R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 105. Taf. 0. Fig. 71. Faj. Strongyla soiyui pallipes, (Ouv.) Juins pallipes Olivier, Encyclop. méthodi(j[ue Insect, p. 414. Strongylosoma pallipes Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 108. Taf. 6. Fig. 71. Patria: Vlegyásza, Retyiczel, Tranyis. Már Tömösváry O. ismertette Erdélyből. A rendelkezésemre állott pél- dányok között egy varietását is találtam, a Stroiujylosoma pallipes var. albi- dum-ot, a melynek jellemeit a következőkben foglalhatom össze. Stroufiylosoma pallipes var. albidum n. var. Colore albido, dorso linea mediana nigro-briinnea, angusta, sine maculis dorsalibus ; in lateribus serie macularum parvarum bruuneo-fulvarum, antennis pedibusque albidis ; arti- culo ultimo antennarum fusco ; fronte ilavo-albido, linea mediana nigro- brunnea, angustissimaque ornato ; segmento ultimo albo, sparsim setoso. Patria : Retyezát in Com. Hunyad. Eme példányokat Dr. Entz G., kolozsvári egy. tanár sziveskedett ren- delkezésemre bocsátani. 2. Nem. PolydesJtius, L.\tr. Polydesmus L.\TRErLLE, Hist. nat. des Crust, et d. Ins. III. p. 4L — L.\tzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 13(j. Taf. 5. Fig. 51 — fil. Taf. fi. Fig. 65 — 67. 1. Faj. Polydesmus albidus, n. sp. Corpore gracili, angusto, albido ; capite flavido denseque crinito ; anten- nis latitudine corporis multo longioribus, subclavatis ; scuto primo dorsale subellyptico, tuberculis indistinctis, setigeris, angulis parum rotundatis mo- diceque productis ; scutis ceteris dorsalibus sculptura evanida, tuberculis seti- geris perparvis, angulis anterioribus valde obtusis, posticis parum productis, acutis præditis in marginibus lateralibus parum denticulatis, denticulis setigeris; pedibus albis, longiusculis; mare ignoto. Longit. corp. 9mm.; latit. corp. 0’8 mm. 94 Patria : Zilah in Comit. Szilágy. Egyetlen példányban állott rendelkezésemre, a melyet az említett termőhelyről Dr. Chyzer Kornél gyűjtött volt. ± Faj. Polydesmus macilentus, C. K. Polydesimis macilentus C. Koch, Deutsclil. Crust. Myr. u. Avaclin. H. 40. Taf. l± — ■ Sill V. Loc. cit. 13. Jahrg. p. 200. -■ Tömösváky Ö. Tenurajz. Fűz. III. köt. Corpore sat gracili, angusto, antice posticeque attenuato, subnitido, subtus pallidiori ; antennis latitudine corporis multo longioribus, subclava- tis, fuscescentibus ; scuto primo dorsali subreniformi, sculptura sat mani- festa, angulis rotundatis ; scutis ceteris sculptura manifesta, tuberculis seriei anterioris evanidis, in lateribus valde efflatis lævigatisque, angulis posticis scutorum 6 anteriorum subrotun datis, ceterorum productis, angulis anticis rotundatis, in marginibus lateralibus omnino integris ; pedibus longis, fulvis ; pedibus copulativis in mari hamatis, in parte concava unidentatis pulvil- loque piligero instructis, in parte convexa tridentatis, dente apicali lato, cariniformi, ceteris multo minoribus, angustis, in latere exteriori processu spiniformi armatis. Longit. corp. 15 — 17 mm. ; latit. corp. D8 — 2*2 mm. Patria: Deés in Comit. Szolnok-Doboka; Segesvár in Comit. Nagy- Küküllö (Sill V.). E fajt Latzel, bár kérdés alatt, mégis a Poly desmus edentulus syno- nymje gyanánt említi s megjegyzi : «Es ist sehr möglich, dass Polydesmus macilentus und testaceus C. K. mit Polyd. edentulus zusammenfallen und es sollte dann dieselbe den älteren Namen Polyd. macilentus tragen ; doch gebietet die Vorsicht, eine solche Vereinigung und Benennung bis zum Bekannt werden der Copulationsorgane des echten um Eegensburg (Abhang des Keilsteins) lebenden Polyd. macilentus zu vertragen. » Magam sem isme- rem ugyan a regensburgi Polydesmus macilentus kapcsoló lábainak szerkeze- tét, de miután az én példányaim, a míg egyfelől e tekintetben eltérnek a Polydesmus edentulus-ió\, másfelől egyebekben hasonlítanak a C. Koch Polydesmus macilentus- ohoz. Ez indított engem a Polyd. macilentus fajnév megtartására. 3. Faj. Polydesmus complanatus, L. Polydesmus complanatus Lateeille, Hist. nat. des Crust, et d. Ins. 7. p. 79. — Latzel E., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 150. Taf. 5. Fig. 54, 55. Taf. 6. Fig. 67. — Sill V. Loc. cit. Tömösváry Ö. Loc. cit. Patria : Kolozsvár, Eetyezát, Szamosujvár, Szueságh, Marosvásár- hely, Zilah, Déva, Puj Szilágysomlyó, Nagy-Szeben, Pele, Peér, Mezöhavas. A legközönségesebb fajok egyike, melyet már Sill V. is feljegyzett s utánna Tömösváry 0. említ «mindenütt bőven» megjegyzés kíséretében. i. Faj. Fulíjdetiiniüs iiwivtainoa, u. sp. Cori^ore sat robusto, deplanato, antice posticeqiie parum attenuato, sparsim brevitercpie setoso, subopaco, colore terreo vel rufo-brimneo, subtus pallidiore ; antennis latitudine corporis multo longioribus, hirsutis ; vertice sulco profundo exarato ; scuto primo dorsali parum angulato angulis anticis rotundatis, posticis rectangulis, non productis, superficie biimpressa serie- buscpie tribus transversalibus tuberculorum perparvorum setigerorum signata ; scutis ceteris evanide tuberculatis, tuberculis setigeris deplanatis, marginibus lateralibus parum sursum vergentibus, manifeste tri-vel quadri- dentatis ; pedibus latitudine corporis parum longioribus ; pedibus copulativis maris longis, gracilibus, in apice manifestissime bifidis, in parte concava apicali latiusculo carinatis, in parte concava basali unidentatis, j^i’ocessuque parum curvato pulvillum piligerum non obtegente instructis, in parte con- vexa basali fere invicem pulvilli setigeri unidentatis. Longit. corp. i21 — mm. ; latit. corp. 3 — 3*5 mm. Patria: Vlegyásza in Comit. Kolos. A leírás alapjául szolgált példányokat néhai Dr. Tömösváky Ö. gyüj' tötte. E faj nagyon közel áll a Polyd. complanat iis-hoz, de egyebek mellett főleg kapcsolólábainak szerkezete által attól mégis annyira eltér, hogy jogo- sítottnak láttam attól való elkülönítését. 5. Faj. Polydesiriivs ti'anssylvanious, u. sp. Corpore gracillimo, deplanato, dilute fiavo-brunneo ; antennis latitu- dine corporis longioribus, subclavatis ; scuto primo dorsali subsemicirculari ; scutis ceteris manifeste tuberculatis, tuberculis seriei posterioris longiusculis acutulisque, angulis anticis in segmentis anterioribus obtusangulis veb sub- rectangulis, in ceteris subrotundatis, angulis posticis retrorsum versus sen- sim productis, subacutis, marginibus lateralibus manifeste denticulatis pedi- bus longis, albidis ; pedibus copulativis maris in apice minime bifurcatis, in parte concava bidentatis, dente anteriori majore, minime bifurcato, poste- riori vero minori simplici, pulvilloque setigero parvo, in parte convexa uni- dentatis, dente parvo, acuminato instructis. Longit. corp. 7 — 15 mm.; latit, corp. 0*9 — 1*3 mm. Patria : Déva in Comit. Hunyad. Általánosságban nagyon hasonlít a Polyd. tridentinus, Latz, fajra, a melytől azonban kapcsolólábainak szerkezete által lényegesen elter. A ren- delkezésemre állott példányokat néhai Dr. Tőmösváry Ü. gyűjtötte. 6. Faj. Polydesmios detiticiolatua. C. K. Folydesinus denticulatus C. Koch, System o. Myriop. p. 1.3.5. — Latzel 11., Die Myr. d. östr.-uug. Monarchie. II. I3d. p. I li. Taf. 5. Fig. 5ü — (iO. 96 Patria : Déva, Székelyudvarhely, Semesnye, Kolozsvár. A közönségesebben elterjedt fajok közé tartozik s valószínű, bogy Erdélyben majdnem mindenütt otthonos. 3. Nem. Brachy desinus , Hell. Bracliydesmiis Heller G., Sitzimgsber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Matli. naturw. Gl. 26. Bd. j). 318. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-nng. Monarchie. H. Bd. p. 127. Taf. 6. Fig. 68, 69. Nagyobb számú eddig ismert fajai közül Erdélyből még eddig csak egyet ismerek. Faj. Bjxtohy desnius hungaricus, n. sp. Corpore gracili, flavescenti; antennis latitudine corporis multo longi- oribus, clavatis ; scuto primo dorsali subellyptico, angulis rotundatis, tuberculis deplanatis; scutis sequentibus manifeste tuberculatis, tuberculis setigeris, setis perbrevibus apicem versus roboratis, angulis anticis valde rotundatis, pos- ticis parum productis, marginibus lateralibus dentellatis, denticulis setigeris; pedibus copulativis bipartitis, parte superiori parum longiore in dentem validum exeunti in margine exteriori dente parvo armata, parte inferiore in dentem validum producta, ante pulvillo setigero bidentata. Femina ignota. Patria : Peér in Comit. Szilágy. Némileg hasonlit a Brachyd. subterraneus, LATz.-ra, de különbözik kapcsolólábainak szerkezetében és rövid, bunkós szőreiben. 4. Gsalád. Gloin&ridae, Leach. Glomeridae Leach, Trans. Linn. Soc. London. Tom. 11. p. 376. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 81. 1. Nem. Gervaisia, Waga. Gervaisia Waga, Ann. d. l'Soc. Entom. de France. 3. Sér. T. 5. p. 829. — Latzel R.. Die Myr. d. östr.-nng. Monarchie. H. Bd. p. 84. Faj. Gervaisia costata, Waga. Gervaisia costata Waga, Soc. cit. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie H. Bd. p. 86. Trachysphæra transsylvanica Tömösváey Ö., Orv. term. Ért. V. köt. p. 31. Táb. 1. Fig. 1-8. Patria : Déva, Oncsásza-barlang in Comit., Kolos. A Tömösváky 0.-től Tr achy sphaera transsylvanica faj gyanánt leírt alak nem önálló, hanem csak a Gervaisia costata-mk Latzel-M acutula néven megkülönböztetett varietása. 2. Nem. Gloincris, Leach. Glomeris Leach, Encycl. Tom. 7. Ed. 1. Artlicle Grustaceology. — Latzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 89. 97 1. Fiij. G lóit ieris /Jiostiilata, Latk. Glomeris pustulata Laïkmllk, Hist. Nat. il. Crust, et il. lus. V. 7. p. (i.ô. — L.atzkl K., Die Myr. il. ôstr.-uiig. Mouarchie. 11. Dtl. p. 1UÍ-. Pall ia : Kolozsvár. A rendelkezésemre állott pár példányt néhai Dr. Tö.mösváiíy ü. gyűjtötte. 2. Faj. Glomeris pulehra, C. K. Glomeris pulchra C. Koch. Syst. il. Myriop. p. 93. — L.atzel 11., Die iMyr. il. östr.- uug. Mouarcliie. 11. Bd. p. Iü2. — Tömösváky Ö. Orv. term. tud. Ért. 1882. év- folyam p. 33. Patria : Déva, Trányis in Comit. Kolos. Már Tömösváky 0. feljegyezte s a tőle gyűjtött példányok az erdélyi orsz. Múzeum- egylet állattárának birtokában vannak. 3. Faj. Glomeris connexa-, C. K. Gloiueris connexa C. Koch, Syst. d. Myr. p. 97. — L.atzkl R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. 11. Bd. p. lOS. ïaf. 1. Fig. 47. Patria: Viság, Vlegyásza, Trányis. 4. Faj. Glomeris ornata, C. K. Glomeris ornata C. Koch, Syst. d. Myr. p. 97. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung* Monarchie. 11. Bd. j). 114. — Tömösváry Ö. Orv. term. tud. Ért. 1880. évf. p. 33. Patria : Vlegyásza in Comit. Kolos. A Tömösváky Ö.-töl gyűjtött példányok az erdélyi orsz. Múzeum-egylet birtokában vannak. 5. Faj. Glomeris hexasticha, Br. Glomeris hexasticha Br-ANDT, Bull. d. I’Soc. d. Natur, d. Moscou, (i. p. 77. — Latzel R.. I>ie Myr. d. östr.-ung. Monarchie. 11. Bd. p. 1 10. — Tömösváry Ö. Orv. term. tud. Ért. 1878. évf. p. 22. és 1880. évf. p. 33. Patria: Búzamező, Marosvásárhely, Zilab, Szamosujvár, Kolozsvár, Betyezát, Vlegyásza. - A törzsalakon kivül megvan Erdély faunájában a Glomeris hexasticha var. Mniszechii Now. varietás is meg pedig Szilágysomlyo termőhelyen. Különben a családnak ez a legközönségesebb faja. 6. Faj. Glomeris tridentina, L.atz. Glomens tridentina Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Álonarch. 11. Bd. p. 118. Patria : Kolozsvár. 7. Faj. Glomeris simplex, Töm. Glomeris simplex Tömösváry Ö., Orv. term. tud. Krt. 1880. évf. p. 33. láb. I, íig. 12—11. 98 Patria : Trányis in Comit. Kolos. A typicus példányok az erdélyi orsz. Múzeum-egylet birtokában vannak. S. Faj. Glomeris tyrolensis, Latz. Glomeris tyrolensis Latzel R., Die Myr. cl. östr.-ung. Monarch. II. Bel. p. 97. Patria : Mezöliavas in Comit. Kolos. Az erdélyi orsz. Múzeum-egylet gyűjteményében lévő pár példányt Herman 0. gyűjtötte volt. 9. Faj. Glomeris marginata, (Viel). Glomeris marginata Leach, Trans. Linn. Soc. London. 11. p. 377. — Latzee R., Die Myr. d. östr.-nng. Mon. IL Bd. p. 98. — Tömösváky Ö. Orv. term. tud. Ért. 1880. évf. p. 32. Táb. 1. Fig. 9—11. Patria : Déva, Vlegyásza in Comit. Kolos. A Tömösváry Ö. közlésére alapúi szolgált példányok az erdélyi orsz. Múzeum-egylet állattárának birtokában vannak. 3. Alrend. PSELAPHOGNATHA, Latz. Pselaphognatha Latzee R., Die Myr. d. östr.-ung. Mon. II. Bd. jj. 69. Család. Polgjcenidae, Gray and Jones. Polyxenidæ Gray and Jones, Todd. Cyclop, of Anat. and Phys. III. p. 546. — Latzee R., Die Myr. d. östr.-ung. Mon. II. Bd. p. 70. Nem. Polyxenus, Latr. Polyxenus Latreieee, Hist. Nat. d. Crust, et des Ins. III. p. 45. VII. p. 81. — Latzee R., Die Myr. d. östr.-ung. Mon. II. Bd. p. 7. Taf. 3. Fig. 22 — 34. Taf. 4. Fig. 35—39. Faj. Polyxenus lagurus, Latr. Polyxenus lagurus Latreieee, Loc. cit. VII. p. 82. — Latzee R., Loc. cit. p. 75. — Tömösváry Ö. Term. rajz. fűz. III. köt. Patria : Déva, Kolozsvár, Búzamező, Deés, Fuj. Valószínű, hogy egyike a leggyakoribb százlábú-fajoknak. IL Kend. PAÜEOPODA, Lubb. Pauropoda Lubbock, Trans. Linn. Soc. London. 26. j)- 181. — Latzee R.. Die Myr. d. östr.-ung. Mon. II. Bd. p. 18. Taf. 2. Fig. 10 — 21. — Tömösváry Ö. A hazánkban előforduló Heterognathák. m. tud. Akad. math. term. tud. közi. IS. k. 12. sz. 1. Táb. — Haase Er. Schlesiens Symph. u. Pauropoden. p. 10. 1. Csal. Pauropoda tardigrada, Latz. Pauropoda tardigrada Latzee R., Die Myriop. d. östr.-ung. Monarchie. H. Bd. p. 28. Nem. Ern'iipauropivs, Ryder. Eurypanropus Ryder, Proceed. Acad. Nat. sci. Rliilad. lS7i). p. Idil. — Latzel R., Die IMyr. d. östr.-mig. Monarchie. IL Bd. p. Taf. ii. Fig. 1.3 — 21. Tracliypauropns Tümösváry ü., M. tiid. Akad. Math. tenu. tud. közi. lb. k. 12. sz. p. 3(j2. Tab. 1. Fig. 1 — 8. 1. Faj. Eurijpauj'upus cycliger, L.atz. Eurypanropus cycliger L.atzel R., Verhaudl. d. zool. bot. Gesellsch. in Wien. 1883. ‘)3. Bd. p. 127.; Die Myr. d. ostr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 37. Tracliypauropns gloinerioides Tömösváry ü., M. tud. Akad. Math. term. tud. kdzl. 18. k. 12. sz. p. 3()2. Tab. 1. Fig. i— S. Patria : Deva. Faj neve kissé kérdéses, a mennyiben Latzel is, Tömösváry is 1883-ban írta le más-más név alatt s így a prioritást biztosan megállapítani nagyon nehéz. A LATZEL-töl alkalmazott tájnevet főleg azért tartottam meg, mert az ö leírása sokkal pontosabb és jellemzőbb. A míg ugyanis Tömösváry a hátpánczélok szegélyét a valóság ellenére épnek mondja, addig Latzel a valósághoz híven bekanyaritottnak írja le. Hangsúlyoznom kell, hogy a Tömösváry typicus példányait láttam. 2. Faj. Eurypauropus margaritaceus, Töm. Trachypauropus margaritaceus Tömösv.áry Ö., Term. rajz. Fűz. 7. köt. p. 39. Fig. 1 — 3. Patria: Fele in Comit. Szilágy. Nem tartom lehetetlennek, hogy e faj az Eurgpaiiropiiíi spuiosiis Kyder fajjal azonos, a Tömösváry 0. nem eleggé jellemző leírása után azon- ban ezt nem tudtam eldönteni. 2. Csal. Pauropodet agilia, L.atz. L.vtzel R., Die Myriop. d. östr.-ung. ^Monarchie. II. Bd. p. 21. Nem. Pauropus, Lubu. Pauropus Lubbock, Trans. Linn. Soc. London. 2ö. Tom. p. 181. — Latzel R., Die Ályr. il. östr.-uug. Mon. II. Bd. p. 22. Tat. 2. Fig. 10 — 12. — H.vase Er. Symph. u. Paurop. Schlesiens, p. 13. Faj. Pauropus Huxley i, Lubb. Pauropus Huxleyi Lubbock. Loc. cit. p. 182. — Tömösváry ()., ]\L t. Akad. math, term. txid. közi. 18. k. 12. sz. — Latzel R., Die Myr. d. östr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 23. Taf. 2. Fig. 10—12. Patria : Déva, Puj. III. Kend. SYMPIIYLA, IIyder. Syniphyla Ryder, Americ. Naturalist. 1 L Bd. p. 375. — Latzel R., Die Myr. d. östr.- uug. Mou. IL Bd. p. 1. — Ha.ase Er., Symph. und. Paurop. Schlesiens p. 1. 100 Csal. Soolopendrellidcie, Newp. Scoloi^endrellidæ Newport, Trans. Linn. Soc. London. 10. T. p. 37d. — Latzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Monarchie. II. Bd. p. 6. Taf. 1. Fig. 1 — 9. — Tömööváry O., Orv. term. tud. Ert. 8. k. p. 1. Taf. 1. Fig. 1 — 5. Nem. Scolopendrella, Gerv. Scolopendrella Gervais, Compt. rend, de I’Acad. d. sei. IX. p. 532. — Latzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Monarch. II. Bd. p. 6. Taf. 1. Fig. 1 — 9. — Haase Er., Symph. u. Paurop. Schlesiens, p. 3. 1. Eaj. Scolop&ndrella irmnaoulata, Newp. Scolopendrella immaculata Newport, Trans. Linn. soc. London. 19. T. p. 371. Tab. 40. Fig. 4-. — Tömösváry Ö., Orv. term. tud. Ért. 1883. j). 5. — Latzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Monarch. II. Bd. p. 15. Taf. 1. Fig. 3 — 9. — Haase Er. Schlesiens Symph. u. Paurop. p. 9. Patria: Maros- Vásárhely in Comit. Maros-Torda. 2. Faj. Scolopendrella nivea, Scop. Scolopendrella nivea Scopoli, Entom. carniol. p. 4 16. Scolopendrella nivea Iatzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Monarchie. H. Bd. p. 13. Taf. j. Fig. 1. — Haase Er. Schlesiens Symph. u. Paurop. p. 10. Scolopendrella anacantha Tömösv.íry Ö., Orv. term. tud. ÉH. 1883. p. 5. Táb. 1. Eig. 1-5. Patria : Maros- Vásárhely in Comit. Maros-Torda. IV. Eend. CHILOPODA, Late. Chilopoda Latreille, Le régne animal par Cuvier. Tom. HI. p. 155. — Latzel R., Die Myr. d. öst.-ung. Monarchie. I. Bd. p. 7. 1. Család. Geophilidae, Leach. Geophilides Leach, Trans. Linn. Soc. London. 11. part. 2. p. ;'84. Geophilidae Latzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Mon. I. Bd. p. 158. — • Haase Er., Schlesiens Chilopoden. 2. H. p. 6. 1. Nem. Ghaetechelyne, Mein. Chætechelyne Meinert, Naturh. Fidsskr. 7. Bd. p. 44. Tab. III. Eig. 20—26. — Latzel R., Die Myr. d. ostr.-ung. Monarch. I. Bd. p. 200. Taf. 9. Fig. 80 — 82. Faj. Ghaetechelyne vesuviana, Mein. Chætechelyne vesuviana Meinert, Soc. cit. p. 46. — Latzel R., Loc. cit. p. I. Bd, p. 201. Patria : Peér in Comit. Szilágy, Deés in Comit. Szolnok-Doboka. 2. Nem. Scotophilios, Mein. Scotophilus Meinert, Loc. cit. 7. Bd. p. 40. Tab. HI. Fig. 7— 11. — Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 204. Tab. 9. Fig. 83. — Haase Er. Schlesiens Chilop. 2. PI. p. 25. loi Faj. Scotophilus illyricus, ÄIkin. Scotophihis illyricus Meinert, Loc. cit. 7. IFl. p. i.'l. — TjAtzel K., Loc. cit. 1. lid. p. 205. — Haase Eu., Schlesiens Chilop, 2. II. p. 20. Patria : Deés in Corait. Szolnok-Doboka, Pele in Comit. Szilá"y. .‘1. Nem. Digna, thoclon, Mein. Di^nathodon Meinert, Loc. cit. 7. Bd. p. 30. Taf. II. Fi". 13 — 22. — Latzel Ih, Loc. cit. I. Bd. p. 208. Taf. 9. Fi". 84—88. Faj. Dignathodo n mierocephnlmn, Lucas. Difinathodon niicroceplialnm Meinert, Loc. cit. 7. Bd. p. 38. II. Tab. Fi". 13 — 22. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. p. 209. Taf. 2. Fi". 84 — 88. Patria : Szamosujvár in Comit. Szolnok-Doboka. A rendelkezésemre állott pár példányt számomra dr. MArtonffy Lajos gymn. tanár gyűjtötte. 4. Nem. GeophililS, Leach. tîeophilns Leach, (exp.) Trans. Linn. Soc. of London. Yol. 11. part. 2. p. 384. — Latzel, Die Mjt. d. östr.-ung. Monarchie. I. Bd. p. 100. Taf. 7 — 8. Fig. 63 — 70. — Haase Er., Schlesiens Chiplop. 2. H. p. 9. 1. Faj. Geopliilus linearis, C. K. Geophilus linearis C. Koch, Dentschl. Crust. Myr. u. Arach. H. 3. Taf. 1. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. p. 189. — Sill V. Loc. cit. 13. Jahrg. p. 200. Patria : Szamosujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Kolozsvár in Comit. Kolos, Ketyezát in Comit. Hunyad, Nagy-Szeben in Comit. Szeben. Régebben ismert faj és már Sill V. meg Tömösváry ü. is feljegyzi Erdélyből, az első Szeben határából, az utóbbi Geophil us forcolatus név alatt a Retyezátról. 8. Faj. Geophilus electricus, Mein. Geophilus electricus Latzel E., Loc. cit. I. Bd. p. 187. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 14. — Sill V., Loc. cit. 12. Jahrg. p. 11. — Tömosváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jahrg. p. 018. Patria: Kolozsvár in Comit. Kolos, Nagy-Szeben in Comit. Szeben. Régen ismert, de meglehetős ritka faj. 3. Faj. Geoj)hilus arenarius, IMein. Geophilus arenarius Meinert, Naturh. Tidsskr. 7. Bd. p. 78. — Tömosváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jahrg. 018. Patria : Alsó-Jára in Comit. Torda- Aranyos, Szilágy-Somlyó in Comit. Szilágy. Eme lelethelyekről gyűjtött példánj'ok az erdélyi orsz. Alnzeum-egylet 102 állattárának birtokában vannak s ezekre támaszkodva enumerálta volt annak idején Tömösváey Ö. e fajt. 4. Faj. Geophilus longicornis, Leach. Geopliilus longicornis Leach, Trans. Linn. soc. London. V. 11. j). .380. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. !>. 179. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880, Jahrg. p. 618. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 17. Patria : Székely-Udvarhely in Comit. Udvarhely, Medgyes in Comit. Nagy-Küküllö, Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Fele in Comit. Szilágy, Maros* Vásárhely in Comit. Maros-Torda, Déva in Comit. Hunyad, Vlegyásza in Comit. Kolos, Nagy-Szeben in Comit. Szeben. Erdélyből már Sill V. feljegyzi e fajt Nagy-Szeben líörnyékéröl, de a C. KocH-féle Geophilus hortensis synonym alatt. 5. Fa.j. Geophilus proximus^ C. K. Geophilus proximus C. Koch, Syst. d. Myr. p. 186. — Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 184. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jahrg. p. 618. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 16. Patria : Deés, Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Kolozsvár, Vlegyásza in Comit. Kolos, Peér in Comit. Szilágy. A szamosujvári példányokat számomra dr. Mártonffy Lajos, gymn. tanár gyűjtötte. 6. Faj. Geophilus flavidus, C. K. Clinodes flavidus C. Koch. Syst. d. Myr. p. 184. Geophilus flavidus Latzel E., Loc. cit. I. Bd. p. 175. Taf. 7. Fig. 69 — 70. — Haase Er. Schlesiens Chilop. 2. H. p. 13. Patria : Maros-Vásárhely in Comit. Maros-Torda, Deés, Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Mezöhavas in Comit. Kolos, Déva, Eetyezát in Comit. Hunyad, Zilah, Pele, Tasnád, Peér in Comit. Szilágy, Medgyes in Comit. Nagy-Küküllö. Tömösváry Ö. Geophilus montanus Mein, synonym alatt jegyezte fel Erdélyből. 7. Faj. Geophilus ferrugvireus, C. K. Geophilus ferrugineus C. Koch, Deutschl. Crust. Myr. u. Arachn. H. 3. Taf. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 171. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jahrg. i?. 618. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 11. Patria : Piij in Comit. Hunyad, Semesnye, Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Kolozsvár, Trányis in Comit. Kolos, Alsó-Kákos, Vargyas in Comit. Háromszék. 5. Nem. Scolioplanes, Mein. og. Bergs. Scolioplanes Bergsoe og. Meinert, Naturh. Tidsskr. 4. Bd. 98. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. p. 191. Taf. 8. Fig. 71 — 75. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 22. 103 1. Faj. Scolioplanes ci'ctssipes, C. K. Geophilus crassipes C. Kocii, Dentschl. Crust. Myr. u. Arachn. H. 3. Taf. 3. Scoliopl.anes crassipes Ekrgsoe og. Meinert, Naturli. Tidsskr. 4. •Bd. p. 102. Latzel Ív., Loc. cit. p. 194. — Haase Er., Schlesiens Cliilop. 2. H. p. 24. Patria: Kolozsvár, Szncságli, Ketyiczel, Vlegyásza in Comit. Kolos, Szamos-Ujvár, Decs in Comit. Szolnok-Doboka, Maros- Vásárhely in Comit. ]\[aros-Tor(la, Déva in Comit. Hunyad, Parajd in Comit. Udvarhely, Zilah in Comit. Szilágy, Kis-Disznód in Comit Szeheu. Erdélyhöl Sill V. is feljegyezte e fajt, de a C. Kocn-féle Geophilus acuminatus synonym alatt, még pedig Kis-Disznód termőhelyről. 2. Faj. Scolioplanes acuminatus, Leach. Geophilus acuminatus Leach, Trans. Soc. London. 11. V. p. 380. Scolioplanes acuminatus IíAtzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 192. — Haase Er., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 23. Patria : Zilab in Comit. Szilágy, Kolozsvár, Vlegyásza, Mezőhavas in Comit. Kolos. G. Nem. Mccistocephalus, Newp. Mecistocephalus Newport, Proceed. Zool. Soc. London. 1842. p. 178. — Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 100. T.af. 0, 7. Fig. .53—02. Faj. Mecistocephalus carniolensis, C. K. Clinodes carniolensis C. Koch, System d. Myr. p. 18-5. Mecistocephalus carniolensis Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 102. — Tümösváry ü. Zool. Anz. 1800. Jahrg. p. 018. [Mecistocephalus hungaricus Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jahrg. p. 019. Patria ; Búzamező in Comit. Szolnok-Dohoka, Mezőhavas, Kolozsvár, Vlegyásza in Comit. Kolos, Pvetyezát in Comit. Hunyad, Balla in Comit. Szilágy. Az erdélyi orsz. Múzeum-egjdet állattáráhan megtaláltam a Töjiös- vÁRY-tól Mecistocephalus liuíKfaricus n. sp.-nek három példányát, melyeknek vizsgálata azonban arról győzött meg, hogy eme faj azonos a Mecistocepha- lus carniolensis C. K. fajjal. 2. Család. Scolopenrlridae, Newp. Scolopendridæ Newport, Trans. Linn. Soc. London. 19. V. p. 27."), 374. — Latzel R.. Loc. cit. I. Bd. p. 13.5. 1. Nem. Crypto])S, Leach. Cryptops Leach, Trans. Linn. Loc. London. II. V. p. 384. — Latzel R., Soc. cit. I. Rd. p. 149. Tab. 0. Fig. 47—52. 104 1. Faj. Cry ptop S hortensis, Leach. Cryptops hortensis Leach, Trans. Linn. Soc. London. 11. V. p. 3S4. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 154. Patria : Búzamező, Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Mező- havas, Kolozsvár in Comit. Kolos, Déva, Csertés in Comit. Hunyad, Bele in Comit. Szilágy. Már Tömösváry Ö. feljegyzi dolgozataiban, még pedig több C. Koch- féle synonym név alatt. 2. Faj. Cryptops punctatus, C. K. Cryptops jHinctatiis C. Koch, Syst. d. Myr. p. 17.3. — Latzel R., Die Myr. etc. I. Bd. p. 151. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jalirg. p. G18. Patria : Szamos-Ujvár in Comit. Szolnok-Doboka, Szucságh, Kolozs- vár in Comit. Kolos, Maros-Vásárhely in Comit. Maros-Torda. 2. Nem. Scolopendiu, Newp. Scolopendra Newport, Trans. Linn. Soc. London. 19. V. p. 275, 377. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 137. Tab. 4, 5, 6. Fig. 35—46. 1. Faj. Scolopendra cingula, ta, Latr. Scolopendra cingulata LATREnj:,E, Lé Régne animal. 1829. Tom. 4. p. 349. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 139. — Tömösváry Ö., Term. rajz. fűz. III. köt. 1879. Patria : Déva in Comit Hunyad, Nagyon valószinűnek tartom, hogy e faj Erdély más pontjain nem is él, főleg miután határozottan a mediterráni terület alakjai közé tartozik. 2. Család. Lithobiidac, Newp, Lithobiidæ Newport, Trans. Linn. Soc. London. 19. V. p. 276, 360. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 30. Nem. Lithobius, Leach. Litbobiiis Leach. Trans. Linn. Soc. London. Tom. 11. part. 2. p. 381. — Latzel R., Loc. cit. 1. Bd. p. 31. Tab 2, 3. Fig. 14—30. — Haase Er., Schlesiens Cbilop. 1. H. p. 14. 1. Faj. Lithobius aeruginosus, L. K. Litbobins sernginosus L. Koch, Die Myr. -Gatt. Litbobins p. 74. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jabrg. p. 617. Latzel R., Loc. cit. I. Bd, p. 126. — Haase Er. Schlesiens Cbilop, 1. H. p. 40. Patria : Zilah in Com. Szilágy, Déva in Comit. Hunyad, Kolozsvár in Comit. Kolos. 2. Faj. Lithobius crassipes, L. K. Litbobins crassipes L. Koch, Loc. cit. p. 1. — Tömösváry Ö., Zool. Anz. 1880. Jabi’g. p. 61/. — Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. 128. — Haase Er., Schlesiens Cbilog. 1. H. p. 38. Patria : Déva in Comit. Hunyad, Faj. Llthohiun exinviiis, äIkin. Lithobius eximius Miíinert, Naturh. Tidsskr. - 93. — Haase Er., Scblesiens Cbiloxi. 1. H. X). 29. Patrta : Vlegyásza in Comit. Kolos. Az erdélyi orsz. Múzeum-egylet állattárának birtokában lévő példányo- kat Tömösváry Ö. gyűjtötte. 15. Faj, Lithohius glahratus, C. K. Litliobius glabratus C. Koch, Syst. d. Myr. x^- l't9. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. xi- 74. Patria : Déva in Comit. Hunyad, Viság in Comit. Kolos. A Tömösváry Ö. dolgozataiban Lithohius venator és bucculentus L, K. synonymek alatt van említve. 16. Faj, Lithohius aulacopus. Latz. Litliobius aulacoxius Latzel E., Die Myr. etc. I. Bd. x^- Patria : Búzamező in Comit. Szolnok-Doboka. 17. Faj. Lithohius dentatus, C. K. Litliobius dentatus, C. Koch, Syst. d. Myr. p. 148. — Latzel E., Loc. cit. I. Bd. X). 81. — Haase Er., Scblesiens Cbiloxi. 1. H. xi. 23. Patria : Déva in Comit. Hunyad. 107 18. Faj. Lithobuvs agilis, C. K. Lithobius agilis C. Koch, Syst. il. Myr. p. 1 Ü». — L.\tzkl K., Loc. cit. 1. Bd. p. 78. — Ha.vsk Ek., Sclilesieus Cliilop. 1. II. p. ;28. Patria: Déva in Comit. Huuyad. 10. Faj. Lithobius fjiceus, L. K. Ijithobius piceus L. Kocii, Loc. cit. p. iO. — Latzkl E., Loc. cit. I. Bd. p. fil. — IIaase Ek., Scblesicus Cliilop. 1. II. p. àü. Patria: Zilali in Comit. Szilágy, Medgyes in Comit. Nagy-Küküllö. 20. Faj. Lithobius forficutus, L. Litliobius forticatus Latzel R., Loc. cit. I. Bd. p. hl. — IIaase Er., Schlesiens Chilop. 1. H. p. 19. Patria : Zilah, Peér, Szilágy- Somlyó in Comit. Szilágy, Itetyezát, Deva, Puj in Comit. Hiinyad, ßetyiczel, Kolozsvár, Szncságli, Vlegyásza, Viság, Mezöliavas in Comit. Kolos, Szamos-Ujvár, Búzamező in Comit. Szolnok- Doboka, Maros-Vásárhely in Comit. Maros-Borda, Parajd in Comit. Udvar- hely, Oprea Kerczisora in Comit. I^ogaras, Nagy-Csűr in Comit. Szeben. A legközönségesebb faj, a melyet már Sill V. és Tömösváry Ö. is fel- jegyeznek Erdélyből. 21. Faj. Lithobius bonensis, Mein. Lithobius boneusis Meinert, Naturli. Tidsskr. 8. Bd. p. 320. — Tömösváry Ö., Zool. Auz. 1880. Jahr. p. fi 17. Patria : Viság in Comit. Kolos. A Tömösváry Ü. feljegyzéseihez alapul szolgáló példányok az erdélyi orsz. Muzeum-egylet állattárának birtokában vannak. A röviden tárgyaltakat összegezve kitűnik tehát, hogy Erdély faunájá- ból ez idő szerint összesen 86 faj és 4 varietás ismeretes, melyek között van 5 uj faj és l új varietás s az egyes rendek a következő fajszámban vannak képviselve : 1 . Diplopoda 44 ; l3. Pauropoda 3 ; 3. Sjimphiila 2 és 4. Cilii opoda 37. s* 108 CONSPECTUS AJUGAPUM (E SECTIONE BUGULÆ TOUEN.) NOVARUM UUBIARUMQUE. Antore dr. Vincentio de Borbás, Biidapestinensi. 1. Reptantes, stoloniferæ ... 2. — Astolonae, stolonibus destitutæ ... 6. 2. Foliis verticillastra fiilcrantibiis (bracteis) flores liaud superantibus, aut illis brevioribus ... 3. - Foliis infrafloralibus corollas conspicue superantibus ... 5. 3. Stolonibus longis prædita, foliis basalibus longe petiolatis, maioribus, nitentibus, caule bifariam pubescente, inflorescentia interrupta, foliis integerrimis fulta = Ajiiga reptans L. — Stolones abbreviati ... 4. 4. Caule bifariam villoso, foliis brevius petiolatis, infrafloralibus palmato- dentatis; verticillastris caule inferiore aut superiore egredientibus. = Aj. hreviproles Borb. — Caule undique laxius villoso, inflorescentia elongata, cylindrica, magis compacta, verticillis i am inferiore caule egredientibus — Aj. fallax (CELAK.Prodr.Fl.B0hm.il. [1871] p. 965 pro var. A. pyramidalis, A. pyramidali-reptans Knaf, Bohemia). 5. Sparse villosa. Foliis basalibus longe petiolatis, spathulatis, in caule sensim decrescentibus, bracteantibus crenatis, in inflorescentiae apice comosis, floresque fere duplo superantibus. Corolla colore pallidius coeruleo atque magnitudine Aj. pyramidalis. = Aj. Hampeana A. Braun et Vatke, Oesterr. Bot. Zeitschr. 1872. p. 357. (A. super -pyra- midalis X reptans, Berolini.) — Bifariam villosa. Foliis basalibus breviter petiolatis, corolla intense cae- rulea = Aij. humilis Borb. 6. Caule bifariam villoso ... 7. — Caule undique villoso ... 8. 7 . Humilis, foliis infrafloralibus integerrimis = Aj. reptans var. alpestris Gremli. — Altior, basi foliis maioribus vigens, foliis etiam infrafloralibus distincte crenatis = Aj. hybrida Kern. 8. Caulis basi iiorendi temjiore foliis maioribus vigens ... 9. — Caulis basi foliis minoribus villosis vel emarcidis vestita ... 11. 9. Bracteis omnibus æquilongis, verticillastro duplo longioribus, repando- crenatis, foliis basalibus breviter petiolatis = Aj. pijramidalis L., 1753. Sp. pl. p. 5G 1 . — Folia subfioralia inferiora superioribus maiora, floribus non lon- giora ... 10. 10. Caule dense folioso, foliis basalibus ovatis, breviter et abruptim petio- latis, persistentibus, caulinis inferioribus approximatis, subspatlmlatis triplo maioribus, parce remoteque creuatis, floralibus ovatis, obtusiuscu- lis subintegerrimis, verticillos approximatos subæquantibus (Harz, ex Wallr.) = Ajuga adulterina Wallr. Linnæa 1810. p. 591. (A. Gene- vensis X pyramidalis). — Foliis pilosis, basalibus latissimis obovatis, petiolatis, caulinis sessili- bus, ovatis integris, ad apicem subrepandis, floralibus minimis = Aj. latifolia Host. 11. Folia floralia corollas conspicue superantia . . . l!á. — Folia floralia corollæ æquilonga aut illa breviora . . . 13. 1 3. Humilis, robusta, foliis radicalibus caulina non attingentibus, oblongis crenatis, breviter et sublato-petiolatis, caulinis 1 — 2 paribus, bracteisque inferioribus remotis, (subtrilobis, Celak.), superioribus ovato-lanceolatis, basi rotundatis, apice subito et obtusiusculo acutis, interdum superne dentibus paucis (ex Knaf 1. c.), fide Celak. 1. c. integerrimis, foliis cau- linis cuneato-incisis (Bohemia) — A:j. Genevensis var. Knaßi Wolfn. in Lotos 1852. p. 138! (Aj. Genecensi-pyramidalis linxF, Lotos 1852. p. 87.). — Altior, foliis basalibus paria caulinorum l — 2 attingentibus, oblongis, obsolete crenatis, bracteis superne omnibus acute lobulatis Aj. per- hracteata Borb. 13. Caule bifariam villoso = Aj. hybrida Kern. foliis inferioribus minori- bus aut magis emarcidis. — Caule undique villoso ... 14. 14. Bracteis palmatilobis dentatisque = Aj. Genevensis L. — Bracteis integerrimis = var. integri folia Sanio. * A) Stoloniferae seu Reptantes. a) Foliis in fra floral ibus corollae aeguilongis brevioribnsque. l. Ajiiga iu’ptans L. Spec.pl. 1753 p. 501. (^l. pseudopyraniidalis Schur) haud rara. Var. alpestris Gremli Excurs. fl. Schweiz ed. HI. (18781 p. 313., in silvaticis ad Anina, in comitatu Castriferrei baud rara, in cacu- 110 minibus catenæ montium Vel ebit : Badány, Szilevaca, Visócitza, in silvis ad Brussani. Ajufja breviprolcs Borb. GenevensisXsi-nper-reptans) stolones plures breves, apice fasciculis foliorum terminatos, bumifusos adscenden- tesque emittens. Foliis fasciculorum oblongis, repando-crenatis subglabris, in petiolum laminæ æquilongum brevioremque angustatis, illis Aj. reptan- tis similibus, sed paulo angustioribus ; caule inferne subglabro, superne alternatim bifariam villoso, foliis — uti illa stolonum — nitentibus sub- glabris, petiolatis, petiolo lamina breviore, oblongis, ellipticis obovatisque, dentatis. Inflorescentia elongata, spiciformis laxe interrupta, foliis florali- bus lanceolatis, palmato-dentatis, superioribus fere integris, quam verticilli brevioribus, cœrulescentibus virescentibusque. Flores coerulei, magnitudine parentum. In herbidis declivium inter stationem viæ ferreæ Buccarensem (Sala draga) et ipsum oppidum (9. Jun. 1876). Ajuga breviprolcs mihi, stolonibus pluribus prædita, ab omnibus for- mis inter Aj. reptantem et A. Genevensem mediis nunc notis, — stolonibus ipsis diversissima. A.'j. latifolia Host, et Aj. hybrida Kern., species paren- tum horum hybridæ, stolonibus destitutæ ab Aj. breviproli præcipue recedunt. b) Foliis infraßoralibus corollam conspicue superantibus. 3. A. humilis Bobb. (A. subpyramidalisXreptans), breviter stoloni- fera, foliis basalibus breviter petiolatis, obovatis, obsolete crenatis, petiolo lamina breviore vel eam subæquante, supra pilosis glabrisque, foliis in caule subito decrescentibus ita, ut folia caulina infima quoque, quod magnitu- dinem attinet, basalibus multo minora sint, basi parum angustata sessili- bus, glabris ; inflorescentia compacta, spiciformis vel saltem basi interrupta, foliis floralibus coeruleis, inferioribus crenatis, superioribus quam in A. rep- tante maioribus, flores superantibus, integerrimis. Corolla quam in A. rep- tante minor, illa vero Ajugae pyramidalis paulo maior, intense coerulea. Habitu Ajugae pyramidalis pumilo excellit, caule dense folioso, a qua stolonibus, caule bifariam villoso, foliis glabris, bracteis superioribus inte- gerrimis brevioribusque præcipue diversa. In pratis convallium subalpinis ad pagum Trins Tiroliæ centralis, ubi 29. jun. 1875 inveni. Ab Aj. reptante, quacum A. humilis characteribus magis convenit, caule humili, magis pyramidali, densius foliato ( Aj. reptans species laxe foliata dicenda), foliis basalibus breviter petiolatis, floralibus inferioribus crenatis, floribus paulo minoribus, 10 — 13 mm. longis, bracteis superiori- bus latioribus, flores superantibus etc. diversa. B) Astolojiae. a) Caulis basi foliis maioribus persistentibus vestita : 4. Aj. latifolia Host Flora Austriaca IL p. 119 (1831) in moutibus ad Adelsberg Carnioliæ et Budæ ( Aj. astolonosa Schur ?). 5. Ajuga hybrida Kern. Oesterr. Botan. Zeitscbr. 1874. p. 382. (A. sîiper-GencvcnsisXreplans, A. pyramidalis Saol. ! non L.) Gaule alter- natim bifariam villoso,* foliis in petiolum angustatis, anguste obovatis, ± crenatis, parce pilosis, mediis superioribusque latioribus, ovatis eilipti- cis(pie, grosse crenatis, breviter pilosis, glabratisque, mediis inferne angu- statis, superioribus late sessilibus semiamplexicaulibusque, floralibus inferi- oribus grosse parceque crenatis, superioribus integerrimis, quam verticil- lastra brevioribus. Flores magnitudine parentum, cœrulei. Ex exemplaribus nostris. Folia inferiora interdum minora et subemarcida. In herbidis montanis Zugliget et ad fontes salsos Budæ, Agriæs Bras- soviæ, Crisii. In moutibus Karancs ad Somos-Ujfalu, Ostertz ad Rude, in valle Skurinja ad Flumen. PiOmaiiia : ad Buftea legit Grecescu ! Bohemia: Marienbad, (Jun. 1875!!) Helvetia in decliv. austr. montis Hochwiilfiugen ad Winterthur (H. Siegfried !) Silesia : Mühlberg ad Staufl’ung (Gallier !) •Bumelia : Ajiiga reptans b) discolor Roch, in herb. mus. nat. Budapest. b) Gaule inferne foliis (piani superiora haud maioribus, villosis vel tempore főrendi jAus minus emarcidis vestito: 6. A. Genevensis L. Spec. pl. 1753. p. 5G1. frequens. var. integrifolia Sanio in Sched. 1874. caule undique villoso, sed lateribus alternatim pilos pauciores geren- tibus, foliis basalibus minoribus, sed florendi tempore persistentibus, elli- pticis pilosis, in petiolum lamina longiorem attenuatis, bracteis integerrimis. Habitus omnino A. Genevensis, sed notis indicatis, praiseHim foliis infra- verticillaribus integerrimis diversa. In herbidis declivium ad Lyck Borussiæ (Samo!) Gl. Sanio sine dubio formis eiusmodi intermediis in «Verhandl. d. Bot. Vereins der Prov. Brandenburg» XXIII. p. 30 et 59 Ajugam Geneven- sem non nisi varietatem A. reptantis esse dicit. 7. Ajuga perbracteata Borb. (Aj. super-GenevensisXpyramidalis). Habitus Ajugae Genevensis ; caule undique villoso, internodiis tamen alter- uatim laxius villosis ; foliis liasalibus oblongis, ellipticis, anguste obova- tisque, in petiolum laminæ æquilongum brevioremque attenuatis, utrinque pilosis, dentatis subintegerrimisque, caulinis minoribus, sed quoad formam similibus, dentatis ; inflorescentia elongata, verticillastris remotis, loliis infra-floralibus ovato-lanceolatis, flores conspicue superantibus, apice, more Wettstein iu litt. 112 Ajurjae Genevensis, grosse dentati^, floribus magnitudine Aj. pyramidalis aut jiaulo longioribus, colore pallidiori, labio superiore, ut in Aj. pyrami- dali angulo acuto exciso. In herbidis ad Potzdam (Maj. 1875 ! !) cum parentibus. Aj. perbracteata Aj. Genevensi similis, floribus tamen bracteisque Aj. pyramidali affinior. Ab A. Genevensi præcipue floribus minoribus, bracteis autem flores conspicue superantibus, foliis basalibus persistentibus, corollæ labio superiore acute emarginato etc., ab Aj. pyramidali autem ha- bitu, internodiis inferioribus elongatis, foliorum basalium angustiorum magisque petiolatorum forma, bracteis grosse dentatis, acutis, etc., — ab Aj. adulterina Wallr. denique caule haud dense folioso, foliis basalibus longe atque sensim petiolatis, adseendentihus, non rosæformi patentibus, caulinis inferioribus remotis, non abruptim ac in Aj. pyramidali atque A. adidterina minoribus, floralibus haud subintegerrimis, supremis verti- cillastra conspicue superantibus recedit. TERMESZETRAJZI EUZEI'EK. VOL. XII. REVUE. 188». Nr. 2—3. Alle Arbeiten, — ausge- nommen die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungar ischen noch in einer anderen ( deutscher , französischer oder engli- scher) Sprache. Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantwortlich. Toutes les publications exceptées celles en latm, pa- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en alletnand, fran- çais ou anglais). A la fete de toute com- mtcnication la page du texte hongrois sera citée. Les planches sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les ati leurs sont responsables au point de vue scientifique. Every publication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hungarian, also in an other ( German, French or English) language. At the head of every article the page of the Hungarian text will be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are responsible for the scien- tifical contents of their res- pective papers. Pag. 57. Catalogus Chry sididarum Europae et confinium. Auctore Alexandro Mocsáry, Budapestinensi. Pag. 1± Difformitates et monstro sitates Coleopterorum in collec- tione Musaei JSÍationalis Hung arid. A Joanne Frivaldszky. Tab. III. Pag. 80. Bata ad cognitionem Pseudoscorpionum peninsulae Pal- hanicae. Auctore Dre E. Daday, Budapestinensi. Pag. 85. Myriopoda faunae transsylvanieae. Auctore Dre E. Daday, Budapestinensi. Pag. 108. Conspectus Ajugaimm (e sectione Bugulae Tourn.) no- varum duhiarumque. Auctore Dre V. de Borbás, Buda- pestinensi. Publ. IX. 15. 1880. Természetrajzi Füzetek Xll. kötél . 1881). Frivaldszky J. lll.TáI)l-.i. Madarász del. Megjelent : rnárczius 25-én 1890. I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM | SZERKESZTI SCHMIDT SÁNDOR. TIZENKETTEDIK KÖTET. NEGYEDIK FÜZET. ÖT TÁBLÁVAL. TERMESZETRAJZI FÜZETEK ZEITSCHRIFT FUR ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- ( LOGIE UND GEOLOGIE NEBST EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. Vol. XII. 1889. JOURNAL POUR PERIODICAL OF LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- Í ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC ! AND GEOLOGY BESIDES A UNE REVUE POUR l’ÉTRANGER. REVIEW FOR .ABROAD. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. j EDITED BY THE HUNG. NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST. 1 MUSEU.M .AT BUDAPEST. BUDAPEST A MAGYAR NP:MZETI MÚZEUM TULA.JDONA. Publ. III. 25. 1890. TARTALOM. Lap XIII. Dr. Daday Jenő. A magyar nemzeti Muzeum idegenföldi Myrio- podái. IV., V. tábla — — — — — — — — 115 XIV. Dr. SiMONKAi Lajos. Újdonságok hazánk flórájából ... 157 XV. Ifj. SCHILBBRSZKY KÁROLY. Adalék a Phaseolus multiflorus szik- levelének rendellenes fejlődéséhez. IV. tábla ... ... ... löt XVI. Eichter Aladár V. Növénytani közlemények Felső-Magyar- honból. VIL, VIII. tábla ... .... ... ... ... ... ... ... 171 XVII. Frlyaldszky János. Coleoptera in Expeditione D. Comitis Belæ Széchenyi in China, præcipue boreali, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludovico Lóczy Anno 1879 collecta . ... ... 197 XVIII. Dr. Borbás Vincze. Hazai szegfüveink mint kerti virágok 211 Bevue. Pag Dr. E. Daday. Myriopoda extranea Musaei Nationalis Hungarici. Tab. IV., V. ... ... ... ... ... — ..- — — 225 Dr. L. SiMONKAi. Novitates ex flora Hungarica — ... ... ... — - 225 K. ScHiLBERSZKY, juu. Beitrag zur Teratologie des Cotyledons der Schminkbohne. Taf. VI. ... ... ... ... ... — . — ... — 225 A. V. Richter. Botanische Mittheilungen aus Ober-Ungarn. Taf. VIL, VIII. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 23 i J. Frlyaldszky. Coleoptera, in Expeditione D. Comitis Belæ Széchenyi in China, præcipue boreali, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludo- vico Lóczy Anno 1879 collecta ... ... ... ... ... — .... 242 Dr. ViNCENZ V. Borbás. Die ungarischen Nelken als Gartenpflanzen... 243 TERM E 3Z 1'; r RAJ/ 1 FVZKT KV AZ ÁLLAT-. NÖVÉNY-. ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN NŐKÉBŐL. ÉVi\EGYEI)ES FOI.\ÓIEAT. ’%ÍIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. Előfizetési föltételek : A fnzetböl álló ]2~li iv terjedelmű kötet előfizetési á’’a a belföld számára 3 forint, a küi,.... ' j lO frank. — Elölizetési pénzt és minden közleményt a „Termcszctrajzi Füzetek“ szerkesztöségciiek, Budapest, magyar nemzeti Mazeum czimen kérünk. '* TERM ESZ ETRA JZI FT Z ETEK Zeitschrift filr Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geologie’ nebst' einer Kfliuf tiir tas Anslanö. Jtïera.u.-'iiïeseben vom. XJngarisclieir '^iatioiial-Aluserim in Jfciixdapejst. Prännmeratiou: Fiü' das Inland, 4 Hefte = 1 Band, pro Jahr 3 fl. ö.W. Für das Ansland, 10 i k s. Alle Sendungen werden unter folgender Adresse ei'beten : Redaction der ,,Terinészetrajzi Füzetek“, Budapest, ung. Natioual-Museani. TERMESZETRAJZI FEZETEK JOUENAL TELMESTEIEL POUK LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MINÉRALOGIE ET GEOLOGIE AVEC UNE * BEVUE POUR L’ÉTRANGER. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST AboD:ueiuent : par année (1 volume) 10 frc.s. ON piué d’adkessei' tous les envois AUX ÉDITEURS DES „TCRMÉSZFTRAJZI FÜZETEK“ MUSÉE NATIONAL DE HONGRIE A BUDAPEST. TERMESZETRAJZI FÜZETEK Periodical of Zoology, Botany, Mineralogy and Geoloyy besides a * REVIEW FOR ABROAD. Edited by the Hungarian National Museum at Budapest. Subscription : 1 volume, 10 frcs a year. All cousignements please to address : To the Editors of the « Természetrajzi Füzetek» Hungarian National Museum Budapest- FRANKLIN-TÁRSULAT NY0MCÁJA. XII. KÖTKT. 188!). TEEMÉSZETKAJZ1 FÜZETEK 4. FÜZET. A MAdYAR NEMZETI MUZEUM TDEGENFÖLDI MYRIORODÁL MYRIÜPODA EXTRANEA MUSÆT NATTONALIS HUNGARICL J)r. Dad.ay jENÖtöl Biidaposton. — l)r. Eugenio Daday rocensita. (lY., V. tábla.) Fiiiulamentiim collectionis IMyriopodnm extranconiin Äfiisad Xatio- iialis Hungaiici maxima ex parte animalia ab erudito bnngaro Joanne Xantus in insulis Borneo, Sumatra et Jaiui, in Japonia et regno Siamensi collecta iacere. His accesserunt tempore recenti spi'cies illæ nonnullæ, (pue a Doctoribus : Ladislao Orley et Béla Chyzer in Italia, Adolpiio Lenol in Norvepia, Julio Machik in Java et Sumatra, a Joanne Yauona bungaro in circum navigatione orbis Terrarum in diversis locis collectæ fuerant. Collectionem hanc egregie ditavit Societas Hungarica Scicntiarium Natu- ralium, cpium collectionem Myriopodum, pro gravi damno scientiarum præmature mortui : Edmundi Tömösváry Musa?o in donum dedit, (juie col- lectio in se continet animalia in Corcpra, Morca, Batras, Zante, Arrapoiua, Trcnisralia collecta hucaduscpie indeterminata et a Domino A. Seliwanow donata et iam denominata, qiue Bussiam, Boloniam, Sihiriam, l'urkesta- namquc patriam suam profitentur. Tam eximia materia congregata, cpium Myriopodis Nationalis IMusau Hungarici liucadusque pneter Ed. Tömösváry nemo, et ille quoque tantum animalibus a D. Joanne Xantus operam narraret ; optime inibi visum fuerat, collectionem nostram diligentius perscutari. In enumeratione specierum systema Latzeli secutus, synonymia non omnia, sed tantum majoris momenti attuli. Textui inserti numeri tracti inventarii collectionis sunt. Ut certum loci situm præberem regionum diversarum, de (piibiis Myriopoda Musiei extranea originem suam ducunt, illas indici secpienti inscripsi et collectoris nomen inter pareiitesim collocavi. Termcszeirajzi Füzetek XII. köt. 9 116 Europa. Serbia (E. Tömösváet). Norvégia (A. Lendl). Italia (L. Örley, B. Chyzee). Istria (B. Chyzee). Hispania (E. Eeittee). Kriinia (A. Seliwanow). Polonia (A. Seliwanow). Morea (E. Eeittee). Corcyra (E. Eeittee). Patras (E. Eeittee). Zante (E. Eeittee). Kaukasus (A. Seliwanow). Africa. Algiria (?) Transvalia (E. Eeittee). Asia. Borneo (J. Xantus). Java (J. Xantus J. Machik). Siam (J. Xantus). Sumatra (J. Xantus, J. Machik). India orient. (J. Vadona). China (J. Xantus). Japonia (J. Xantus). Turkestan (A. Seliwanow). Siberia (A. Seliwanow). Thian-sclian (A. Seliwanow). Polynesia. Nova Zeelandia (J. Vadona). America. Texas (J. Vadona). California (J. Vadona). Mexico (J. Vadona). Panama (J. Vadona, Vebeby). I. Ordo. DIPLOPODA, Blainv.-Gerv. 1. Subordo. COLOBOGNATHA, Brandt. Fam. POLYZONIDAE, Gerv. Subfam. DOLISTENIA, Latz. 1. Genus. Siphonophora, Brandt. Siphouopliora Brandt. Bull, scientif. Acad. St. Petersbourg. 1836. 1. Species. Siphonophora Pi eteti. Hums. pbonopliora Picteti Humbert, Essai sur les Myriapodes de Ceylan. (Tiré des Mé- moires de la Société de Physique et d’Histoire naturelle de Genève. Tom. XVIII.) p. 59. PI. V. Fig. 26. * « Tömösváey, Myriopoda a Joanne Xantus in Asia orientali col- lecta. Term. raj. fűz. Tom. IX. p. 70. Patria : Borneo. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a Dom. Joanne Xantus collectum (305/36). 2. Sp. Siphonophora quadrituberculata. Töm. Siphonophora quadrituberculata Tömösváey, Loc. supra cit. Term. rajz. fűz. Tom. IX. pag. 70. Tab. V. Fig. 6—11. 117 Patria : Borneo (Mataiig, Sarawak). Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata a Dom. Joanne Xantus collecta (305/37). 2. Genus. Dolistenus, Fanzago. Dolisteuus Fanzago. Sui Cliilognathi italiani. — Atti della Soc. Vénét. 'I’rent. III. Fase. p. 257. Tab. 12. Fig. 9 et 12. Ibid. IV. Fase. p. bl. 1. Sp. Dolistenus Savii, Fanz. Dolistenus Savii Fanzago Loc. supr. eit. Patria : Morea (Knmani). Specimina in spiritn vini rectif. conservata e collectione D. Dr. E. Keitter (8GG/Í). Subfam. PLATYDESMIA, Sadss. Platydesmiens Humbert et Saussure. Miss, scient, au Mexique. VI. 2. p. 99. Gen. Platydesmus, Lucas. Platydesmus Lucas, Observations sur un nouveau genre de la Classe des Myriopodes etc. — Ann. de la Soc. eutomol. de France. Ser. 2. Toni. 1. p. 51. PI. 5. I. Fig. 1—8. 1. Sp. Platydesmus typhlus, n. sp. Tab. rV. Fig. 3, 6—11. Corpore modice elongato, depresso, antice posticeqne parum attenu- ato, supra plano, colore fusco-brunneo ; capite sat parvo, snbtriangnlari ; oculis nullis ; antennis 7 articulatis, snbclavatis, articulo secundo maximo, articulo septimo bene distincto ; mandibulis evanescentibus, biai-ticnlatis (Tab. IV. Fig. 3.) bidentatisque ; stipitibus gnatliocbilarii sejunctis, cardini- bus paiwis, mento bipartito, promento snbtriangnlari; laminis linguali- bus parvis, discretis, inermibus, postice a promento partim sejunctis ; seg- mentis præter caput 4G — 51 ; scutis dorsalibus valde carinatis; scuto primo bicarinato, carinis lobiformibus, antice vergentibus ; carinis segmentorum '2. 3. 4. 5. G. laminæformibus, antice vergentibus, ceteris excepto duabus ultimis horizontalibus, duabus ultimis vero postice vergentibus; scuto ultimo carinis ferro equino similibus ; scutis omnibus dorsalibus linea mediana longitudinali transversalique exaratis tuberculisque paixûs multi- seriatis vestitis ; pedum i^aribus 88 — 97 ; pedibus copulatoriis maris inæqua- libus, primi paris majoribus, G-articulatis, basin valde inflatis, in cetero tortuosis, ungue magno, bipartito (Tab. lY. Fig. G. 11.); secundiparis mino- ribus, crassis, 5-articulatis, articulo ultimo aculeis brevibus curvatis armato (Tab. IV. Fig. 10.). 9* 118 Longit. corp. 18 — 22 mm. Patria : Corfu, Patras, Morea (Kumani). Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. Dr. E. Keitter t86() 2.H.4). Platydesmo polydesmoirli similis ; sed colore corporis, forma scuti primi sculpturaque scutorum omnium, distincto. 2. Sp. Platydesmus mediterraneus, u. sp. Tab. IV. Fig. 1. 2. 4. 5. Corpore sat brevi, depresso, antice magis quam postice attenuato, supra parum arcuato, colore in spiritu vini rectificati flavo-fusco, vel fusco, ubique dense crinito ; capite sat parvo, sub triangulari, dense crinito ; ocu- lis nullis; antennis 7-articulatis, subclavatis, articulo secundo maximo, articulo septimo bene distincto ; mandibulis gnatliocliilarioque Platydesmi typhli similibus ; segmentis præter caput 32 — 45 ; scutis dorsalibus valde carinatis ; scuto primo bicarinato, carinis evanescentibus, rotundatis plana- tisque, ad latera vergentibus, scutis ceteris distincte carinatis, scuto secundo carinis ad latera, scutis 3- — 12 carinis parum antice, ceteris excepto 3 — 4 ultimis vero carinis ad latera, 3- — 4 ultimis vero carinis postice vergenti- bus ; scuto primo 6-tuberculato, scutis 2 — 6 8-tuberculatis, ceteris excepto ultimo 4-tuberculato 12-tuberculatis, tuberculis distinctis in seriebus dua- bus transversalibus et in 2 — 6 longitudinalibus dispositis ; scutis omni- bus linea mediana longitudinali transversalique exaratis ; pedum jiaribus 57—81 ; pedibus copulatoriis maris inæqualibus, primi paris majoribus 6-articulatis, basin valde inliatis, in cetero tortuosis, apice ung^dbus binis validis forficem formantibus armato. (Tab. IV. Fig. 4. 5.) Longit. corp. b — 8 mm. Latit. 1 mm. Patria: Corfu. Specimina numerosa (6) in spiritu vini rectif. conser- vata e collectione D. Dr. E. Keitter (866/5). Platydesmo typblo similis ; sed multo minor, colore corporis, forma scuti primi sculpturaque scutorum omnium et structura pedum copulato- riorum, distincto. 2. Subordo. CHILOGNATHA, Latr. 1. Fam. JULIDAE, Leach. 1. Gen. Jutus, Brdt. 1. Sp. Julus strictus, Latz. Juins strictus Latzel, Verliaudl. d. zool. bot. Gesellsch. iu Wien. 32. Bd. p. 281. Die Myriop. d. österr. uug. Monarchie. II. Bd. p. 262. Taf. 1.5. Fig. 191^192. Patria: Serbia (Negotin). Specimina (2) in spiritu vini rectif. conser- vata a D. Dr. Ed. Tömösváry collecta (866, 15). ]19 '■2. Sj). Juins platyurus, Latz. Juins platyurus Latzkl, Die INIyriop. d. östr. uug. Moujirchie. II. Bd. p. ‘294. Patna: Serbia. Specimina (4) in spiritu vini rectif. conservata a J). Dr. E. TöMÖsvÁiiY collecta (Sdd/lS). 3. Sp. Julus austriacus, Latz. Juins austriacus L.atzel, Die jMyriop. d. östr. ung. Monar. 11. Bd. p. 296. Taf. 13. Fifi. 1.57 — 1.59. Patna : Serbia (Goliibácz), Corfu, Sevastopol. Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata, in Serl)ia a 1). Dr. E. Töjiösv.áry, in Corfu a D. Dr. E. Heitter, a3. — C. Koch, Die Myr. Bd. II. p. 91. Fig. 214. 215. — Meinert, Loc. supra cit. p. 23. — Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. Bd. p. 215. Patria Morea (Kumani, Demiobas), Corfu, Tyrolis (Arco). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim e collectione D. Dr. Ed. Keitter (Morea, Corfu), partim a D. Béla Chyzer collecta (Tyrolis) (8GG/G1 — G4). 2. Sp. Himantarium mediterraneum. Mein. Himantarium mediterraneum Meinert, Nakirhist. Tidsskr. 3. R. 7. B. p. 29. Patria : Hispania (Aragónia). Specimina (2) in spiritu vini rectif. conseiTata e collectione D. Dr. Ed. Reitter (8GG/G5). 2. Gen. Orya, Mein. • Orya Meinert, Naturhist. Tidsskr. 3. R. 7. B. p. 14. 1. Sp. Orya barbarica, Meinert. Ory barbarica Meinert. Loc. supra cit. p. 16. Tab. I. Fig. 1 — 12. Patria : Algiria (?). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conserva- tum forsan e collectione D. Dr. Ed. Reitter (8GG/GG). 3. Gen. Orphnaeus, Mein. Oi’phnæus Meinert, Loc. supra cit. p. 17. 1. Sp. Orphnæus brevilabiatus, Newp. Geopliilus brevilabiatus Newport, Trans. Linn. Soc. of London. XIX. p. 436. Olya Xanti Tömősváry, Term. rajz. fűz. IX. T. p. 64. Tab. III. Fig. 1 — 2. Orphnæus brevilabiatus Haase, Die indisch-australischen Myriop. I. Chilopoden p. HI. Taf. VI. Fig. 117. Patria : Siam, Sumatra. Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Joanne Xantus (Siam), partim a D. Dr. Jul. Machik collecta (Sumatra) 305/1.2). 4. Gen. Bothrioq aster , Seluv. Bothriogaster Selhvanow, Zool. Anzeiger. 1879. Nr. 43. p. 620 — 621. 1. Sp. Bothriogaster signatus, Kessl. Bothriogaster signatus Kessler, Orruskych Sorokonozkach y Stonozkach. — Trudy Russkago entomologiczeskagu übszczestwa. VIH. Nr. 1. p. 39 — 42. — Seliwanow, Lüc. supra cit. Patria: Turkestan. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata a D. A. Seliwanow collecta (86G;67). 144 5. Gen. GhaeteoheLyne, Mein. Cliseteclielyne Meinert, Naturh. Tidsskr. 3. E. 7. B. p. 44. 1. Sp. Chæteclielyne vesuviana, Newp. Cliseteclielyne vesuviana Meinert, Loc. supra cit. p. 46. Tab. III. Fig. 20 26. Patria: Morea (Kumani). Specimina (2) in spiritu vini rectif. conser- vata e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/68). í2. Sp. Chætechelyne montana. Mein. Cliseteclielyne montana Meinert, Loc. supra cit. p. 47. — Latzel, Die Myr.' d. ost. ung. Mon. I. Bd. p. 202. Patria : Corfu, Patras. Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/69.70). 6. Gen. Sßotophilus , Mein. Scotophilus Meinert, Naturli. Tidsskr. 3. R. 7. B. p. 40. - Latzel, Die Myr. d. öst. ung. Mon. I. Bd. ,p. 204. 1. Sp. Scotophilus illyricus. Mein. Scotophilus illyricus Meinert, Loc. supra cit. p. 43. — Latzel, Loc. cit. p. 205. Patria: Serbia (Golubac). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Dr. Ed. Tömösváry collectum (866/71). 7. Gen. Geophilus, Mein. Geopliilus Meinert, Loc. supra cit. p. 58. — Latzel, Soc. supra cit. p. 165. 1. Sp. Geophilus ferrugineus, C. K. Pacliimerium ferrugineum C. Koch, Deutsclil.' Crust. Myr. u. Arachne H. 3. Tab. 2. Geophilus ferrugineus Latzel, Loc. supra cit. p. 171. Patria : Istria (Montfalcone), Zante, Corfu, Varsavia. Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Dr. Ed. Tömösváry (Istria) collecta, partim e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (Zante, Corfu) et partim e collectione D. A. Seliwanow (Varsavia) (866/73 — 76). 2. Sp. Geophilus flavidus, C. K. Clinopodes flavidus C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 184. Geophilus flavidus Latzel, Loc. supra cit. p. 175. 145 Patria : Morea (Demiobas), Corfu, Serbia, l^itras. Specimina nume- rosa in spiritu vini rectif. conservata partim a I), Dr. En. Tömösváry col- lecta (Serbia), partim e collectione D. Dr. Ed. Keitter (Morea, Corfu, Patras) (866/80—83). 3. Sp. Geophilus gracilis. Mein. Geophilns gracilis Meinert, Naturh. Tidsskr. 3. K. 7. B. p. 8!2. Patria: Corfu. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata e col- lectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/84). 4. Sp. Geophilus aragonicus, n. sp. Tab. V. Fig. 28—30. 34. Corpore sat gracili, antice posticeque parum attenuato, cereo ; capite cum tropliis dilute brunneis ; capite ubique glabro, tenuissime granulato ; lamina cephalica longiore quam lata, lamina frontali non discreta ; anten- nis brevibus, dilute brunneis ; pedibus maxillaribus Hexis marginem fron- talem non superantibus ; coxis pedum maxillarium antice inermibus, lineis cliitineis duabus integris, ungve denti basali perparvo armato ; laminis ventralibus sulco longitudinali mediano exaratis sparsim et sat evidenter punctatis ; lamina ventrali ultima lata ; laminis dorsalibus distincte bisul- catis, præterea impressionibus duabus medianis præditis ; pleuris posticis lævibus, glabris poro unico partim obtecto instructis ; poris analibus nul- lis ; spiraculis sat magnis, ovalibus ; pedibus analibus maris sat crassis, pedibus paris antecedentis longioribus, unco parvo armatis ; pedum pari- bus in mare 61, ungve brunneo-nigrescenti. Longit. corp. 45 mm. Latit. corp. maxima ii mm. Patria : Hispania (Aragónia). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum e collectione D. Dr. Ed. Keitter (866/85). Geopliilo liispanico Mein, et Geopliilo barbarico Mein, similis, sed inter ceteris numero pori pleurali pedumque distinctus. 5. Sp. Geophilus ungviculatis, u. sp. Tab. V. Fig. 32. 33. Corpore sat gracili, antice posticeque attenuato, brunneo-tlavo, capite tropliisque saturatiore brunneo-Havis; lamina cephalica longiore quam lata, lamina frontali non discreta ; antennis brevihus ; pedibus maxillaribus Hexis marginem frontalem non attingentibus, coxis ungvibus basin inermi- bus, lineis chitineis duabus abbreviatis, fere evanescentibus ; laminis ven- tralibus tenuissime punctatis, mediis posticisque area rotunda porosa ante 14ö medio posita notatis ; laminis dorsalibus leviter bisulcatis ; lamina ultima ventrali lata, subquadrangulari ; pleuris posticis poris 8 — 10 instructis ; l)oris analibus duobus perparvis ; spiraculis parvis, subrotundis ; pedibus anali- bus pedibus paris antecedentis longioribus, tenuibus, ungTe valido nigres- centi armatis ; pedum paribus 65. Longit. corp. 38 mm. Latit. corp. 1*8 mm. Patria : Patras. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum e collectione D. Dr. En. Eeitter (866/86). 6. Sp. Geophilus pilosus, Mein. Geophilus pilosus Meinert, Naturh. Tidsskr. 3. E. 7. B. p. 86. — Stuxberg, Öfvers. of kongl. Vetensk. Akad. Förli. 1876. Nr. 2. p. 32. — Seliwanow, Zapiski imperat. Akad. Nank. St. Petersb. 1881. (Sep.) p. 3. Patria : Irkutsk. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conserva- tum e collectione D. A. Seliwanow (866/87). 7. Sp. Geophilus proximus, C. K. Geophilus proximus C. Koch, Die Myriop. II. B. p. 82. Fig. 205. — Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. Bd. p. 184. Patria : Serbia, Norwegia (Tronthiem, Bodö). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Dr. En. Tömösváry (Serbia), partim a D. Dr. A. Lendl (Norvégia) collecta (866/88 et 861/2). 8. Sp. Geophilus Latzeli, Seliw. Geophilus Latzeli Selivanow, Geophilidæ museja imperatorskoi Akademii nauk. etc. (Sep.) p. 7. Patria : Tliian-Schan. Specimina (2) in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. A. Seliwanow (866/89). 8. G^n. Scolioplanes, Bergs, og Mein. Scolioplanes Bergsoe og Meinert, Naturh. Tidsskr. IV. p. 98. 1. Sj). Scolioplanes crassipes, 0. K. Geophilus crassipes C. Koch, Deutschl. Crust. Myr. u. Arachn. H. 3. Taf, 3. Scolioplanes crassipes Bergsoe og Meinert, Loc. supra cit. p. 102. Patria : Morea (Demiobas). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/72). 9. Gen. Mecistocephalus, Newp. Mecistocephalus Newport, Proceed, zool. Soc. of London. 1842. p. 178. 147 1. Sp. Mecistocephalus punctifrons, Newp. Meciatoeephalus punctifrons Newport, Loc, supra cit. p. 179. — Haase, Die iudisch- anstralischen Myriopoden. I. Chilopoden. p. 104. Taf. VI. Fig. 107 et 110. « snlcicollis Tömösváry, Term. rajz. fiiz. Tom. IX. p. 04. Tab. III. Fig. 3. 4. Patria : Borneo, Java. Specimina in spiritn vini rectif. conservata a D. Joanne Xantus collecta (305/3 — 5). Í2. Fam. SCOLOPENDRIDAE, Newp. 1. Geu. Gryptops, Leach. Crj'ptops Leach, Trans. Linn. Soc. of London. XL p. 384. 1. Sp. Gryptops hortensis, Leach. Gryptops hortensis Leach, Loc. supra cit. p. 384. — Latzel, Die Myr. d. ost. ung. Mon. I. Bd. p. 1.Ő3. Patria : Serbia (Belgrad, Golubac). Specimina in spiritu vini rectif. conservata a D. Dr. Ed. Tömösváry conservata (8GG/'Í)0.91 ). 2. Gen. Scolopocryptops , Newp. Scolopociyptops Newport, Linn. Trans. XIX. p. 275. 405. — Catalogue of the Myrio- poda. p. 55. 1. Sp. Scolopocryptops sexspinosus, Say. Gryptops sexspinosus Say, Journ. Acad. nat. sei. Philad. II. — Gervais, Ann. sc. Nat. 1857. p. 51. sp. 4. — Lucas, Hist. nat. Anim. Art. p. 547. sp. 4. — Newport, Ann. and Mag. Nat. Hist. XIII. p. 100. Scolopoci-yjitops sexspinosa Newport, Linn. Trans. XIX. pag. 407. Catalogue etc. pag. 55. « « Kohlrausch, Arch. f. Naturg. 47. Bd. 1881. p. 84. Patria : Japonia (Nagasaki). Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conservata a D. Joanne Xantus collecta (8GG/92). 2. Sp. Scolopocryptops luzonicus, Kohlr. Scolopocryptops luzonicus Kohlrausch, Beitr. z. kenntu. d. Scolop. p. 21. Haase, Die indisch-austral. Myi’iop. I. Chilop. p. 98. Taf. VI. Fig. 98. « geophilinus Tömösváry, Term. rajz. fttz. IX. T. p. G5. Taf. HI. Fig. 5-7. Patria : Java. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Joanne Xantus collectum (305/G). 11 Termetzetrajzi Füzetek. XII. 148 3. Gen. Anodontostonia, Töm. Anodontostoma Tömösváry, Term. rajz. fűz. VI. Tóm. p. 162. — Haase, Loc. supra cit. p. 9.5. 1. Sp. Anodontostoma octosulcatum. Töm. Edentistoma octosulcatum Tömösváry, Term. rajz. fűz. V. Tom. p. 229. Taf. II. Fig. 1 — -10. — Haase, Loc. supra cit. p. 95. Taf. VI. Fig. 104. Palriu : Borneo. Specimen iinicum in spiritu vini rectif. conserva- tum a D. Joanne Xantus collectum (305/11). 4. Gen. Hetero sto ma , Newp. Heterostoma Newport, Trans. Linn. Soc. XIX. p. 413. — Haase, L. c. p. 87. 1. Sp. Heterostoma rapax, Gerv. Heterostoma rapax Gervais, Hist. nat. Inst. Apt. IV. p. 248. — Haase, Loc. supra cit. p. 91, Taf. V. Fig. 97. Patria : Siam. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Joanne Xantus collectum (305/8). 2. Sp. Heterostoma bisulcatum. Töm. Heterostoma bisulcatum Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. T. p. 65. Taf. III. Fig. II. 12. 13. — Haase, Loc. supra cit. p, 92. Taf. V. Fig. 98. Patria: Borneo. Specimina (2) in spiritu vini rectif. conservata a Joanne Xantus collecta (305/9). 3. Sp. Heterostoma rubripes, Br. Scolopendra rubripes Brandt, Eecueil etc. p. 65. Heterostoma Haase, Loc. supra cit. p. 89. Taf. V. Fig. 93. Patria : Borneo. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conserva- tum a D. Joanne Xantus collectum (305/7). 5. Gen. Oto stigma, Porath. Otostigma Porath, Bihang t. k. Sv. Vet-Akad. Handl. IV. Nr. 7. p. 18. — Haase, Loc. supra cit. p. 66. 1. Sp. Otostigma spinosum. Por. Otostigmus spinosus Porath, Loc. supra cit. p. 22. Branclhotrema nitidulum Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. Tom. pag. 66. Taf. III. Fig. 19—20. Otostigma spinosum Haase, Die indisch-australischen Myrioj). I. Chilop. pag. 7 1. Taf. IV. Fig. 70. 149 Patria : Borneo. Specimina numerosa in spiritn vini rectif. conser- vata a D. Joanne Xantus collecta (305/12.33). 2. Sp. Otostigma punctiventre. Töm. Briiuchiostunia pxinctiveutre Tömüsváry, Tenu. rajz. fűz. IX. T. p. GO. Taf. III. Fig. 17—18. Otostigma puuctiventre Haase, Loc. supra cit. p. 72. Taf. IV. Fig. 73. Patria : Borneo. Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conser- vata a D. Joanne Xantus collecta (305/10, 8GG/04). 3. Sp. Otostigma longicorne. Töm. Brauchiotrema longicorne Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. T. pag. GG. Taf. III. Fig. 21—23. Otostigma longicorne Haase, Loc. supra cit. p. 74. Taf. I\\ Fig. 75. Patria : Borneo. Specimina numerosa in spiritu vini rectif. conser- vata a D. Joanne Xantus collecta (305/13, 8GG/93). 4. Sp. Otostigma carinatum, Porath. Otostigmus carinatus Porath, Biliang t. k. Sv. Hantll. T. IV. Nr. 7. p. 20. Brancliiotrema multicarinatum Kohlrausch, Journ. Mixs. Geodoffr. XTV. j). 70. Taf. IV. Fig. 5. Otostigma carinatum Meinert, Nat. Phil. Soc. p. 185. 1885. — Haase, Loc. suprj cit. p. 68. Taf. IV. Fig. 66. Patria : Japonia (Nagasaki). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a 1). Joanne Xantus collectum (8GG/95). G. Gen. Scolopendra, L. Scolopendra Linné, Fabricius etc. Newport, Trans. Linn. Soc. of London. XIX. p. 275. 277. — Haase, Loc. sup. cit. p. 41. 1. Sp. Scolopendra cingulata, Latr. Scolopendra cingulata Latreille, Règne anim. p. Cuvier, éd. IV. p. 39. — Haase, Loc. supra cit. ji. 50. Taf. III. Fig. 55. Patria: Morea (Kumani, Demiobas), Sewastopol, Corfu, Patras, Ibilia (Napoli). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim e collectione D. Br. Ed. PtEiTTER (Morea, Corfu, Patras), partim e collectione J). A. Seli- WANOW (Sewastopol), partim a D. Dr. L. ürlev collecta (8GG/9G — 100 et G45/117). 2. Sp. Scolopendra Japonica, L. K. Scolopendra Japonica L. Koch, Verliandl. d. zool. bot. Gesell, zu Wien. 1878. p. 790. Haase, Loc. supra cit. p. 48. Taf. III. Fig. 48. 11* 150 Patria : Japonia, Specimen unicum in spiritu vini rectif. conserva- tum a D. Joanne Xantus collectum (305/22), 3. Sp. Scolopendra morsitans, L. Scolopendra morsitans Linné, Systema nat. 1770. p. 638. — Haase, Loc. supra cit. p. 52. Taf. III. Fig. 52—54. Patria : Nova Zeelanclia, Texas, Sumatra, Java, Siam. Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Joanne Xantus (Texas, Siam, Java), partim a D. Dr. -Jul. Machik (Sumatra), partim a D. Joanne Vadona collecta (305/15—18, 784/1 et 757/1). 4. Sp. Scolopendra mutilans, L. K. Scolopendra mutilans L. Koch, Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien. 1878. p. 791. « tigrina Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. T. p. 66. Patria : Japonia. Specimina (5) in spiritu vini rectif. a D. Joanne Xantus collecta (305/14). 5, Sp. Scolopendra flavicomis. Töm. Scolopendra flavicomis Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. p. 67. Taf. IV. Fig. 1 — 3. — Haase, Loc. supra cit. p. 49. Taf. III. Fig. 49. Patria: Borneo. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata a D. Joanne Xantus collecta (305/19) 6. Sp. Scolopendra subspiuipes, Leach. Scolopendra subspinipes Leach, Trans. Linn. Soc. of London. XI. p, 383. — Haase, Loc. supra cit. p. 44. Taf. III. Fig. 43 — 45. « variispinosa Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. p. 67. « aurantiipes Tömösváry, Term. rajz. fűz. IX. p. 67. Patria : Sumatra, Java, Borneo, Singapore, Siam. Specimina nume- rosa in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Joanne Xantus (Java, Borneo, Singapore, Siam), partim a D. Dr. Jul. Machik collecta (305/20.23—31). Var. concolor, Newp. Scolopendra concolor Newport, Trans. Linn. Soc. XIX. p. 394. — Haase, Loc. supra cit. p. 45. Patria : India orient. Specimen unicum in spiritu vini rectif. con- servatum a D. Joanne Xantus collectum (305/21). 151 7. Sp. Scolopendra aralo-caspica, Kessl. Scolopendra aralo-caspica Kessler, Trudy Russkago entomologiczeszkago Ohszczesztwa. VIII. Nr. 1. Tal). I. Patria : Erivan. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata e col- lectione D. A. Seliwanow (86(v'101). 3. Fam. LITHOBIIDAE, Newp. 1. Gen. Lith obius, Leach. Lithobius Leach, Trans. Linn. Soc. of London. XI. part. 2. p. 381. — Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. Bd. p. 31. etc. 1. Lithobius aeruginosus, L. K. Lithobius aeruginosus L. Koch, Die Myr.-Gatt. Lithobius p. 74. — L.^tzel, Loc. supra cit. p. 126. Patria: Corfu. Specimina (:2) in spiritu vini rectif. conservata e col- lectione D. Dr. Ed. Keitter (866/103). 2. Sp. Lithobius muticus, C. K. Lithobius muticus C. Koch, System d. Myriop. p. 151. — Latzel. Loc, supra cit. pag. 116. Patria : Serbia (Golubac, Negotin), Istria (IVÍontfalcone), Corfu. Spe- cimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Dr. Ed. Tömösváry collecta (Serbia, Istria), partim e collectione D. Dr. Ed. Reitter (Corfu) (866/103—106). 3. Sp. Lithobius tauricus, Seliw. Litholdus tauricus Seliwanow, Trudy Russkago Entomologiczeskago Obszczesztva. XI. Retersb. 1868. (Sep.) p. 12. Tab. I. Fig. 6. — Zapiski Imperat. Akadem. Nauk. St. Petersb. 1880. (Sep.) p. 17. Patria : Sewastopol. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. A. Seliwanow (866/107). 4. Sp. Lithobius latro. Mein. Lithobius latro Meinert, Naturh. Tidsskr. 3. R. 8. B. p. 338. — Latzel, Loc. supra cit. p. 102. Patria : Corfu, Specimina (4) in spiritu vini rectif. conservata e col- lectione D. Dr. Ed. Reitter (866/108). 152 5. Sp. Lithobius lapidicola, Mein. Litliobiiis lapidicola Mbinert, Naturli. Tidsskr. 3. E. 8. B. p. 328. — Latzel, Loc. siipra cit. p. 106. Patria : Serbia (Negotin), Norvégia (Bodö, Tronthiem). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Dr. Ed. Tömösváry (Serbia), partim a D. Dr. Ad. Lbndl collecta (866/109, 861/3). 6. Sp. Lithobius borealis. Mein. Lithobius borealis Mbinert, Naturh. Tidsskr. 3. E. 5. B. p. 263. — Latzel, Loc. supra cit. p. 90. Patria : Serbia (Negotin). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Dr. Ed. Tömösváry collectum (866/110). 7. Sp. Lithobius armatus, Seliw. Litliobius armatus Seliwanow, Trudy Eusskago Entomologiczeszkago Obszczesztva. XI. Petersb. 1878. (Sep.) p. 14. Patria : Polonia (Varsawia). Specimina (5) in spiritu vini rectif. con- servata e collectione D. A. Seliwanow (866/111). 8. Sp. Lithobius cyrtopus, Latz. Lithobius cyrtopus, Latzel, Zool. Anz. Nr. 55. 1880. p. 225. Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. B. p. 93. Patria : Corfu. Spècimina (3) in spiritu vini rectif. conservata e col- lectione D. Dr. Rbitter (866/ 1 1 2). 9. Sp. Lithobius tricuspis, Mein. Lithobius tricuspis Meinert, Naturh. Tidssk. 3. E. 8. B. p. 298. — Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. B. p. 76. Patria : Corfu. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/113). 10: Sp. Lithobius viriatus, Seliw. Lithobius viriatus Seliwanow, Materialii k izuczenju russkych Tisjaceenogych. 1878. p. 9. Tab. I. Fig. 3. — Kawkaskija Tisjaceenozki. 1880. p. 6. Patria: Krimia (Sewastopol). Specimina (2) in spiritu vini rectif. con- servata e collectione D. A. Seliwanow (866/114). 11. Sp. Lithobius pusillus, Seliw. Lithobius pusillus Seliwanow, Materialii k izuczenju russkych Tisjaceenogych. 1878. p. 22. — Lithobiidae chranjaszcziesja. 1880. p. 2. 158 Patria : Pjatip;orszk. Specimina (4) in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. A, Seliwanow (8B6/115). lâ. Sp. Lithobius elegans, Seliw. Litliobius elegans Seliwanow, Kawkaskija Tisjaczenozki. p. 15. — Lithobiiclae chran- jaszcziesja. 1880. p. 15. Patria : Pjatigorszk. Specimina (4) in spiritu vini rectif. conservata e collectione D. A. Seliwanow (866/116). 13. Sp. Lithobius carinipes, n. sp. Tab. V. Fig. 31. Corpore gracili, brunneo, medio dorsi fusco fasciato ; antennis sat longis, :2:2-articulatis, dense crinitis, in apice violaceis ; oculis utrinque 1 5 in seriebus tribus positis ; laminis dorsalibus inermilms, sparsim ciliatis ; coxis pedum maxillarium 4-dentatis; poris coxalibus uniseriatis :2. 3.4. H.; pedibus analibus sat crassis, articulo tertio quartoque supra sulcatis, arti- culo tertio sulco profundiore carinaque in apicem rotundata aculcataque instructo ; ungve pedum analium simplici ; calcaribus 0. 1 . 3. :2. f). ; arti- culo primo calcari laterali armato. Femina ignota. Longit. corp. 15 mm. Latit. corp. )2'5 mm. Patria : California borealis. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Joanne Vadona collectum (866/117). 14. Sp. Lithobius californicus, n. sp. Corpore sat robusto, tiavescenti ; capite saturatiore colorato ; antennis pedibusque dilute ilavescentil)us ; oculis utrinque 1 4 in seriebus tribus positis ; coxis pedum maxillarium dentibus 8 armatis ; laminis dorsalibus inermibus, leviter punctatis ; poris coxalibus multi seriatis, parvis rotun- dis ; pedibus analibus sat crassis, ungve singulo ; infra calcaribus 0. 1 . 4. 3. 1., in articulo primo calcaribus duol)us lateralibus armatis : calcarium genitalium femineorum tribus paribus. Longit. coiq). áO mm. Latit. corp. 3 mm. Patria : California borealis. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a 1). Joanne Vadona collectum (866, 118). ^ 15. Sp. Lithobius forficatus, L. Scolopenclra forficata Linné. Systema natur;e. Ed. X. I. p. 038. Litliobius forficatus Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. p. 57. etc. Patria : Serbia iGolubacz, Negotin), Corfu, Hispania (Aragónia), Norvégia (Bergen, Trontliieni). Specimina in spiritu vini rectif. conservata 154 partim a D. Dr. Ed. Tömösváey (Serbia), partim a D. Dr. Ad. Lendl (Nor- végia) collecta, partim e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (866/119 — 123, 861/5). 16. Sp. Lithobius glabratus, C. K. Lithobius glabratus C. Koch, System cl. Myr. p. 149. — Latzel, Die Myr. d. österr. ung. Mon. I. B. p. 74. Patria : Norvégia (Bergen). Specimen unicum in spiritu vini rectif. conservatum a D. Dr. Ad. Lendl collectum (861/4). 17. Lithobius grossipes, C. K. Lithobius grossipes C. Koch, System cl. Myr. p. 146. — Latzel, Die Myr. cl. österr. ung. Mon. I. Bd. p. 44. Patria : Serbia (Golubac), Morea (Kumani). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim a D. Dr. Ed. Tömösváry collecta (Serbia), partim e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (Morea) (866/124 — 126). 18. Sp. Lithobius leptopus, Latz. Lithobius leptopus Latzel, Die Myr. d. őst. ung. Mon. I. Bel, p. 53. Patria : Serbia. Specimina (3) in spiritu vini rectif. conservata a D. Dr. Ed. Tömösváry collecta (866/127). 4. Farn. SCUTIGEEIDAE, Gerv. 1. Gen. Seutigera, Lam. Scutigera Lamarck, Syst. cl. anim. s. vert. p. 18á. — Latzel, Die Myr. cl. őst. ung. Mon. 1. Bd. p. 22. 1. Sp. Scutigera coleoptrata, L. Scolopendra coleoptrata Linné, Syst. nat. Ed. X. T. I. p. 637. — Latzel, Die Myr. cl. őst. ung. Mon. I. B. p. 25. Patria : Hispania (Aragónia), Tyrolis (Arco). Specimina in spiritu vini rectif. conservata partim e collectione D. Dr. Ed. Eeitter (Hispania), par- tim a D. Bei.a Chyzer collecta (Italia) (866/128.129). 2. Sp. Scutigera longicornis, Fabr. Scutigeia longicornis Fabricius, Antom. syst. II. p. 390. — Haase, Die ind. anst. Myr. B* Chilop. p. 17. Taf. I. Fig. 27. Taf. II. Fig. 33a— c. Patria : Borneo. Specimen unicum in spiritu vini rectif. conserva- tum a D. Joanne Xantus collectum (305/34). * Secundum hæc data collectio Myriopodum extraneorum Musæi Natio- nalis Hungarici 39 genera et 139 species in se continet. 15o EXPLICATIO FIGURAKUiM. TAB. IV. Fig. 1. Platydeiimus mediterraneus n. sp. pars postica corporis, snpiiia. Reicli. Oc. I. Obj. 1. » 2. Isdem; pars antica corporis, supina ; Reich. Oc. I. Obj. 1. » 3. Platydesmus typidns n. sp. organa manducatoria. Reich. Oc. I. 7. » 4. Platydesmus mediterraneus n. sp. pedes copulatorii 2-di paris. Reich. Oc. I. Obj. 4. » 5. Isdem ; apex pedis copulatorii 2-di paris. Reich. Oc. I. Obj. 7. » 6. Platydesmus typldus n. sp. apex pedis copulatorii 2-di paris. Reich. Oc. I.* Obj. 8. » 7. Isdem ; antenna. Reich. Oc. I. Obj. 1. » 8. Isdem ; pars postica corporis, supina. Vicies aucta. » 9. Isdem ; pars antica corporis, supina. » « » 10. Isdem; pedes copulatorii primi paris. Reich. Oc. I. Obj. 2. » 11. Isdem; )> » 2-di paris. « » » » 12. Jukis Hermani n. sp. pedes copulatorii. Reich. Oc. I. Obj. 7. » 13. Isdem ; pars postica corporis a latere visa. Vicies aucta. » 14. Juins fuseifrons n. sp. pars postica corporis, a latera visa, decies aucta. » 15. Isdem; antenna, vicies aucta. » 16. Juins fuscofaseiatiis n. sp. pedes primi paris maris. Reich. Oc. I. Obj. 4. » 17. Isdem; pedes copulatorii; Reich. Oc. I. Obj. 2. » 18. íra/ísmO’ríis n. sp. gnathochilarium ; vicies auctum. » 1 9. Isdem ; collum, a latere visum, decies auctum. » 20. Isdem ; antenna ; decies aucta. » 21. Isdem; mandibula, vicies aucta. TAB. V. Fig. 1. Spirostreptus pusillus n. sp. gnathochilarium Reich. Oc. I. Obj. 1. » 2. Isdem ; pars antica corporis a latere visa ; decies aucta. » 3. Isdem; mandibula. Reich. Oc. I. Obj. 1. » 4. Isdem ; pars postica corporis a latere visa ; decies aucta. I) 5. Isdem ; caput a fronto visum, decies auctum. » 0. Lysiopetalum longicoriie n. sj). antenna, decies aucta. » 7. Trachydesmus Simonii n. sp. pes primi paris. Reich. Oc. I. Obj. 2. » 8. Isdem ; antenna, Reich. Oc. I. Obj. 2. » 9. Lysiopetalum unilineatum n. sp. foramen repugnatorium ; circa vicies auctum. )* 10. Trachydesmus Simonii n. sp. caput a fronte visum, vicies auctum. >» 11. Isdem ; segmentum tertium corporis ; vicies auctum. » 12. Isdem; segmentum sextum a latore visum, vicies auctum. » 1 3. Isdem ; pars postica corporis a latere visa, vicies aucta. » 14. Isdem ; pedes copulatorii in situ naturali ; Reich. Oc. III. Obj. 2. » 15. Isdem ; organa manducatoria; Reich. Oc. I. Obj. 2. Fig. 16. Isdem; mandibula; Eeich. Oc. III. Obj. 4-. „ 17 — 18. Isdem ; pedes copulatorii in vario situ ; Reich, Oc. III. Obj. 4. » 1 9. Paradoxosoma granulátum n. sp. pes copulatorius ; Reich. Oc. III. Obj. 2. » 20. Isdem ; pes tertii paris ; Reich. Oc. III. Obj. 2. » 21. Polydesmns nanus C. K. pedes copulatorii in vario positu ; Reich. Oc. I. » 22. Paradoxosoma granulátum n. sp. segmentum septimum et octavum supra visum ; vicies auctum. » 23. Isdem ; pars postica corporis a latere visa, vicies aucta. » 24. Polydesmus græcus n. sp. pes copulatorius ; Reich. Oc. I. Obj. 1. » 25 — 27. Polydesmus mediterraneus n. sp. pedes copulatorii ; Reich. 0. I. Obj. 4. » 28. Geophilus aragonicus n. sp. maxillae et pedes maxillares ; Reich. Oc, I. Obj. 2. » 29. Isdem ; segmenta duo supra visa ; decies aucta. » 30. Isdem ; « » infra » » >> ') 31. Lithobius carhiipes n. sp. articulus I ertius pedis ultimi : vicies auctus. i> 32, Geophilus uugviculatus n. sp. maxillæ, pe les maxillares; Reich. Oc. I. Obj. 2. I) 33. Isdem ; labrum ; Reich. Oc. I. Obj. 4. » 34. Geopdiihus aragonicus n. sp. pedes maxillares 2-di paris ; decies aucti. ÚJDONSÁGOK HAZÁNK FLÓRÁJÁBÓL. NOVITATES EX FLORA HUNGARICA. Dr. Simonka.1 LA.ios-tól Aradon. 1 . Salix sepulcralis (alba X Babylonica) Simk. — ^S. alba ß) tristis Traiitvett in Ledebour fl. ait. IV. ( 1 833) p. i255 ex Ledeb. (1. ross III. p. 599, — non S. tristis Aiton Kew. III. (1789) p. 393; Willd. spec. IV. p. <>93. ] Abunde in coemeteriis et gestationibus oppidi Arad, pro S. Babylo- nica L. colitur; collegit eam etiam amicus C. Flatt ad Alsó-Lugos, in cottu Bihariensi. Habitu S. Babylonicae L. similis, sed dignoscitur ab ea ; ramulis crassioribus pro parte sericeo-pubescentibus, foliis adultis latioribus, dorso albido-glaucis , plerumque etiam adpresse pilosulis , juvenilibus albido- sericeis; amentis crassioribus magis villosis, squamis earum firmioribus sed dimidio fere brevioribus apice acuto non elongatis. Occurit tam masculina quam feminea, quum S. Babylonica apud nos solum feminea invenitur; floret post medium Aprili S. Babylonica aliquid serius. Invicem a S. Alba L., cui eam Ledebour subjecit, distinquitur : ramulis pendulis tenuibusque, foliis adultis plerumque glabratis vel sj)arse pilosulis, lanceolato elongatis, semissim vel duplo fere longioribus, apice protracto acuminatissimis ; amentis tenuioribus ; axi minus villosis, squamis earum lanceolatis acutis (nec obovato obtusissimis quam in S. alba). Aradon Szomorú Fűz »-nek nevezik s a valódi Szomorú Fűz, vagyis a típusos Salix Babylonica L. helyett a temetőkben és más ültetvényekben széltében termesztik ; egy példányát Biharmegyéböl Alsó-Lugosról is láttam Flatt Károly barátom gyűjteményében. Termetre hasonló a S. Babylo- nica-hoz, de különböztetik attól : vastagabb s részben selymes gályái ; azután szélesebb levelei, melyek meglett korban hátukon fehéres szürkék s több- nyire gyéren és ráhajlón szörösödök, fiatal korban pedig fehéresen selymesek ; továbbá vastagabb és szöszösebb barkái, melyeknek barkapikkelyei vastagab- bak, de felényivel rövidebbek és hegyes csúcsukon nincsenek kinyújtva. Van belőle nemcsak termöfa, hanem hímfa is, holott a S. Babylonica- hói nálunk csak termöfák fordúlnak elő. Virít április közepén túl s csak valamivel később, mint a S. Babylonica. Viszont a S. alba L.-től, melyhez e növényt Ledebour varietáskép csatolta, megkülönböztetik: lecsüngő vékony ágai, a melyek miatt a «szó- 158 tDorú» jelzés egészen ráillik; azután meglett levelei, melyek többnyire lekopaszodnak vagy legfeljebb igen gyér szörűek, s hozzá majd kétszer oly hosszúak, mint a S. alba-ói és megnyúlt csúcsukon igen ki vannak hegyezve ; továbbá vékonyabb s kevésbbé szöszös barkái, a melyeknek barkapikkelyei lándzsásak és hegyes csúcsnak, holott a S. alba enemű pikkelyei visszásán tojásdadok és csúcsuk táján kerekítettek, 2. Sahx blanda Anderson. [S. babylonica X fragilis Clemenc. hb. apud Nyman consj). 664.j Habeo eam a cl. Julio Eömer ad Coronam lectam, sed certe aliis etiam locis in Hungária colitur. Példányomat Kőmer Gyula tanár gyüjté Brassónál, de bizonyos, hogy a «szomorú» Fűzek e faja is több helyen terem hazánkban, 3. Salix oligotricha (Babylonica X excelsior) Simk. Proxima S. blandae Ands. et S. Babylonicae L. quibus congruit ramulis pendulis tenuibus et foliis adultis utrinque glabris viridibusque; sed distin- quitur ab utrisque innovationibus, necnon petiolis et marginibus foliorum juvenilium pilosis. A Salice Babylonica differt etiam squamis amentorum dimidio fere brevioribus, et subito acutiusculis. Masculina etiam apud nos occurit. Legi in gestationibus Aradinis. Arad városának ültetvényeiben ez is «Szomorú Fűz» név alatt szerepel. Igen hasonló a S. blanda Ands. és S. Babylonica L. fajokhoz, mert gályái vékonyak és lecsüngök, meglett levelei pedig mindkét lapjukon meztelenek és zöldek; de különbözik mind a kettőtől abban, hogy hajtásai, továbbá levélnyelei és fiatalabb leveleinek élei szőrösek. A S. Babylonica-tól továbbá majdnem csak félakkora és hirtelen hegyesedé barkapikkelyei is kiválóan különböztetik. Ebből is vannak hímfák nálunk. 4. Salix erythroclados (alba X triandra) Simk. — [S. triandra X alba WiMM, FI. V. ScHLES. p. 208.J Stirps hæc hybrida, in salicetis etiam ad oppidum Arad frequens ab omnibus fere Auctoribus pro S. undidata Ehrh. Beitr. VI. (1 791 ) p. 101 æsti- matur; sed quod Ehrhartius stirpem suam v/oliis Imeari-lanceolatis undu- latis etc.» dignoscit, nostrae verum folia nec undulata, nec lineori-lanceolata sint, sed elliptico-lanceolata : nullo potest modo S. undulata Ehrh. esse. Ezen Arad füzeseiben is gyakori korcsfajt, majdnem valamennyi Auctor S. undulata EnRH.-nak tartja ; minthogy azonban Ehrhart az ö fajának leveleit szálas-lándzsásaknak és bodros-élüeknek írja le, holott a mi S. alba X triandránk levelei kerülékes lándzsásak és cseppet sem bodrosak : ezért az semmi szín alatt sem lehet az Ehrhart S. undulatája. 5. Sedix subcapraea Anderson in D. C. prodr. XVI. b ) (1868) p. 219. — I^S. capreæformis Wimmer et Krause coll. sal. europ. (1858) Nr. 195.] Legi in Transsilvania, secus fluvium Sztrigy inter pagos Váralja et Csopéa. 159 Ez a Sztrig}' mellékén, Váralja és Csopéa közt gyűjtött füzfaj minden tekintetben megegyezik a Kerner «Flora exsicc. austro-hungarica» czímű gyűjtemény kiadványának 1464-ik száma alatt szétosztott S. subcapraed-yal, és levelének szabásában, sőt egész termetében is különbözik azon növénytől, mely Erdély flórájából S. fariifolia W. K. név alatt ösmeretes. 6. Torilis acjlochis Simk. Habitu umbellarum involucro nullo vel monophyllo, umbellis 2 — 8 radia- tis, petalis marginalibus radiantibus ovarium iequantibus, fructuum que lon- gitudine Torili arvcnsis (Huds.) idest T. infestae (L.) simillima. Distinguitur ab eSi fructibus angustioribus, oblongis, tnberculatis (nec glochidiato aculea- tis), stylopodio et stylis brevioribus, calycis dentibus evidenter conspicuis. Ad T. arvensem ergo ita se circiter habet, uti Caucalis muricata Bisch. ad C. daucoidem L. Invicem a Torili neglecta Boem, et Schult., quæ ex Boissier fl. or. II. p. 1063 «mericarpio altero normali aculeato, altero breviter pap- puloso sæpissime variat», tam petalis quam fructibus et stylis duplo minori- bus evidenter abest. Stirps hæc valde memorabilis copiose nascitur ad Bokszeg in cottu Aradensi, ubi eam secus vias publicas, Torili arrensi (Huns.) et Torili Anthrisci (L.) consociatim inveni, multisque in specimibus collegi. Leghasonlóbb a Torilis arvcnsis (HuDS.)-hoz, akár termetét, akár egylevelű vagy hiányzó gallérját, akár 2 — 8 sugarú ernyőit, akár sugárzó s a maghonnál nem hosszabb szirmait, akár terméseinek hosszát tekintsük. Különbözik azonban tőle abban, hogy termésein nincsenek szigonj^'égű tüskék, hanem azok helyett csak apró bibircsók ; valamint abban, hogy bibe- nyelei s azok zsámolya rövidebbek és csészéjének fogai világosabban szembe- tűnők. Olyas formán viszonylik ezért a T. arvensis-hez, mint a hogy viszony- uk a CuiicYi/is Bisch. a (/. daucoides L.-hez, — Boissier flór. orient. IL 1063 1. szerint a T'orilis neglecta Boem, et Schult, gyakran változik abban, hogy terméseinek egyik fele tüskés, másik fele pedig varancsos ; de a mi növényünk terméseinek mindkét fele egyformán s állandón bibircsós, másrészt úgy szirmai, mint termései és bibenyelei csak félakkorák, mint a T. neglectáé. Ez a sajátságos Torilis fajunk sereg számra terem Bokszeg útai mentén a T. arvcnsis (Huds.) és a T. Anthriscus (L.) társaságában, s ott mint Arad- megye és hazánk egyik jellemző növényét számos példányban gyűjtöttem. 7. Alchimilla fissa Schummel in Günth. et Schum, herbar. fl. sil. centur. IX. (1819) Nr. 2. A Bucsecs központjától éjszakra húzódó Bucsoju gerinczen gj’űjte J. Bömer, 1889 aug. 20-án. Eddig azt kellett hinnünk, hogy e növény hazánkban, nevezetesen Erdélyben elő nem fordúl ; mert a mit Kotschy és CzETz e néven közzétettek, az a látott példányok nyomán az Alchimilla glabra (DC.) -hoz tartozik. 8, Rubus Kodrueiisis (hirto X tomentosus) Simk. Inter «Tomentosos» et «Glandulosos» quasi medius. Habitu R. tomen- toso Willd. var) steUino OK. proximus, a quo distinguitur: ramulis floriferis turionibusque teretibus, vel hinc-inde aliquid subsulcatis, aciculis glauduli- feris rufescentibus villo longioribus dense obsessis, aculeis tenuioribus, subida- tis, saltem pro parte rectis ; foliorum petiolis equidem aciculis glanduliferis rufescentibus onustis, foliolis ex ovata basi apicem versus productis acumi- natisque (nec obovatis), crebrius et cuspidato serratis, facie simpliciter pilosu- lis, dorso, sed solum quoad folia inferiora, virentibus; peduncidis dense glandulosis, inflorescentiaeque ramiflcationibus divaricato-patulis ; calycibus dense glandulosis. Invicem a R. hirto W. K. cui caule tereti, vestimento rufescentis glanduloso et aciculoso, foliorum forma et foliis inferioribus dorso virenti- bus accedit, dignoscitur : caule turionibusque erectis (nec procumbentibus), foliis superioribus vel supremis saltem dorso tomentosis, aculeis pro parte basi crassioribus et magis inclinatis, califce albide-to7nentoso breviter acumi- nato vel solum acuto et non acicidoso. Habitat in quercetis lucidis montium Kodru supra Nadalbest cottus Aradensis binc-inde copiose. Összekapcsolja a «Tomentosi» csoportot a «Glandulosi» csoporttal. Termetre legközelebb áll a (R. tomenitosus Willd var) stellmus OK.-boz, de különbözik tôle abban : hogy virágágai és tőhajtásai hengerdcdeh vagy csak itt- ott van rajtuk csekély horpadás, azonkívül sűrűn be vannah rakva ver- henyes s a szöszös szörözetnél hosszabb mirigy-tüskékkel, vcdódi tüskéik pedig vékonyabbak, árformák s legalább részben egyenesek ; hogy leveleinek nyelei szintén sűrűn tele vannak rakva verhenyes mirigy- tüskékkel, levélkéi pedig tojásdad aljukból csúcsaik felé meg vannak nyúlva és kihegyezve (s nem visszásán tojásdadok), élükön sűrűbben és kihegyzetten fűrészesek, színükön egyszerűen szörösödök, fonákukon, de csak az alsóbbak, zöldesek; hogy sűrűn mirigyes virágkocsánai és virágzati ágai terpedten elállók; hogy csészéi sűrűn mirigyesek. Viszont a R.. hirtus W. K.-tól, melyhez hengerded szárával, verhenyes mirigy-tüskés mezével, leveleinek alakjával és az alsóbb levelek hátának zöldes színével hasonlít, abban különbözik : hogy szára és töhajtásai felállók (s nem földre hajlók), felsőbb vagy legalább a legfelsőbb levelei hátukon molyhosak, tüskéi részben vastagabb tövűek és hajlottabbak, csészéje fehéres molylm, röviden kihegyzett vagy csak hegyes és nincsenek rajta mii’igy -tüskék. Terem Aradmegyében Nadalbest felett a Kodru hegység ritkás töl- gyeseiben, helyenként bőven. 9. Rubus Nádasensis (sulcato X subhirtus) Simk. Habitu Rubo Dobrensi (sulcato X hirto) Simk. simillimus, sed quum ille ad «Glandulosos» pertineat ob turionibus, caulibus floriferis et petiolis ICI glandulosis. — hic ad obrcnsis Simk. társaságában gyakran találkozunk e növény- nyel Aradmegye hegyvidékein. Termetében egészen hasonlít is hozzá, csak- hogy míg a E. Dübrensis (sulcato X hirtus) Simk. töhajtásai, virágágai és levelnyelei mirigy-szőrösek, s e miatt a «Glandulosi» csoportba tartozik: addig a E. Nádaseusis töhajtásai, virágágai és levélnyelei csak egyszerűen szöszösek 8 mirigytelenek, úgy hogy e miatt a «Suberecti» csoportba kell azt helyeznünk. Gyűjtöttem Nádas hegyein, továbbá a Drócsa tetején és Nadalbest felett a Priszlop hegyen, — mindenütt a Eubus Dobrensis társaságában. 10. Eubus Friszakcnsis (discolor X subhirtus) Simk. Habitu Elubo Orieseusi (discolori X hirto) Simk. simillimus, sed ab eo turionibus, caule florifero petiolisqiie omnino eglandulosis et solum villosulis primo intuitu dignoscitur. Foliola dorso plerumque tenuissime tomentosa et villoque manifesto prædita sunt, quare velutina apparent ; aculei crassiores et magis inclinati quam in E. Oiiesensi. Nascitur in margine silvarum faginearum cottus Aradensis, supra pagum Nadalbest in valle Priszak, Eiibo Orksensi, E. discolori, et E. hirto consociatim. Termetében egészen hasonló a iíwúw.s ürlcscnsis (discolor X hirtus) Simk. szederfajhoz, s úgy viszonylik hozzá, mint a E. Nádaseusis a E. Dohrensis- hez ; mert a míg a E. Orlcseusis töhajtásai, virágágai és levélnyelei mirigy- tüskékkel vannak ellátva, addig a E. Friszakcnsis mind eme részei mirigy- telenek s csak egyszerűen szöszösek. Levélkéinek fonáka többnyire igen flnoman molyhos s e mellett bőven szöszös, úgy hogy bársonyosnak látszik ; tüskéi vastagabbak és hajlottak, mint a E. Orlcscnsiséi. Terem Aradmegye bükkös erdeinek szélein Nabalbest felett a Priszak völgyben, különösen oly helyeken, a hol bőven találjuk egymás mellett a E. hirtust, és E. discolort, helylyel-közzel pedig a E. Orlescnsist is. 1 I. Eubus Sebesensis (dumalis X discolor) Simk. Habitu, caule teretiusculo subcæsio, foliolisque foliorum infimorum obovatis, Eubo duniali (caesio X discolori) Hal.\csy in Zoolog. Dot. Ges. 1885 p. 659 proximus; seá foliola foliorum superiorum etiam in E. duma Ii obovata, obtusiuscula, dorso autem omnia mollissime velutina apparent, quum foliola superiora hujus omnia apicem versus acuminato producta et dorso adprcsse albido tomentosa sint; aculei etiam duplo fere robustiores quam in E. dumali. Nascitur in apricis cottus Aradensis, supra vineas Boros-Sebesenses, Bubo discolori, B. diimali, et B. caesio consociatim. Termetére kissé hengerded és hamvasodó szárára, valamint legalsó leveleinek visszásán tojásdad levélkéire nézve a Biibus dumedis HAL.-hoz igen közel áll ; de a B. dumalis felsőbb leveleinek levélkéi is visszásán tojás- dadok, csúcson többé-kevésbbé kerekítettek, hátukon pedig valamennyien igen puhán bársonyosak, holott ennek felsőbb levélkéi mind, csúcsuk felé kihegyzetten meg vannak nyúlva, s hátukon szorosan odasiniuló moholytól fehéresek ; tüskéi is vagy kétszer akkora nagyok, mint a B. dumaliséi. Terem veröfényes helyeken Aradmegyében, Boros-Sebes szőlői felett, a B. discolor, B. dumedis és B. caesius társaságában. i^.HieraciumpseudopratenseXáeohiY.m Fiek FI. Schlesien (1881) 262 pro var. H. floribundi. — [H. Bauhini X pratense M.j. Nascitur in pratis cottus Aradensis fertilibus ad Aranyág et Ó-Dézna. Stirps nostra a H. ßoribundo W. Gr. phyllis involucri pallidioribus, idest non nigricantibus sed obscure virentibus, nec non foliis plerumque magis viridibus et majoribus specifice différé videtur. Bőven található Aradmegye némely termékeny kaszálóján, így az Aranyági völgyben s az 0-Déznai völgyben, a Hieracium Bauchini SchuIíT. és B. pratense Tausch, társaságában. Ez a mi növényünk úgy látszik állandón különbözik a tipusos H. floribiindum W. Ga.-tól, zöldes fészekpikkelyei és többnyire zöldebb s nagyobb levelei által. \‘á.BruneUa bicolor Beck in Zool. Bot. Ges. XXXII (1882) 185. — Piitkább növényeink egyike, de úgy látszik mindenütt elöfordúl, a hol a Br. grandißora és Br. laciniata egymás közelében nőnek. Gyűjtöttem eddig: Visegrádnál a Herrentisch hegyen, Budapestnél a Zugligetben és a Hárs- hegytől éjszakra eső dombokon, Aradmegyében Menyháza hegyein, Erdély- ben a Csáklyaikő völgyében. 14. Cerastium holosteoides Fkies novit, ed. I. (1814) p. 32. — Erdély délkeleti hegyvidékén, névszerint a Kőhavason gyűjté J. Eőmer brassói tanár. A Scaniából birtokomban levő éjszakvidéki példányoktól meg nem különböztethető. 15. Althaea Armeniaca Ten. ind. bort. neap. 1837. Stirps hæc quæ a cl. Dr. L. Celakovsky in Oest. Bot. Zeit. 1889 p. 285 — 287 pro typo Hungariæ spontaneo declaratur, locis ab illo indicatis, nempe Budapestini et Strigonii, solum efferata erat, ibidemque hodie nec talis provenit. Dr. Celakovsky L. prágai tanár, hazánk flórájába egy új növényt ikta- tott, névszerint az Althaea Armeniacat, az Oester. Bot. Zeit. 1889 évi 285 — 287. lapjain közzétett czikkében. Lelőhelyeiül Budát és Esztergom szőlőskertjeit nevezi meg. Budán e növényt már évtizedek óta senki sem lelte; ellenben Esztergom 163 vidékéről évekkel ezelőtt nekem is megküldte azt dr. Feichtinger Sándor királyi tanácsos és Esztergom városának főorvosa. Az esztergomi A. Armeniaca Ten. példánynak névlapjára dr. Feich- tinger a következőt írta volt: «Gran, inter segetes efferata»); ezért a Celakovsky czikkének elolvasása után nyomban fölkerestem levelemmel hazánk bota- nikusainak érdemes nestorát, dr. Feichtinger Sándor- t, kérve tőle tüzetes felvilágosítást arra, vájjon az általa szétküldött Althaea Armeniaca Ten. valóban csak elvadult példányokból eredt-e, s vájjon terem-e még manap is Esztergom környékén ez az Althæa, akár vadon, akár elvadulva ‘? Kérésemre 1889 szept. 8-án a következő és nyilvánosságra hozandó határozott választ kaptam: «Azon Althæa, melyet ön tőlem bír, mint A. Armeniacát, sem vadon, sem elvadidtan nem található ma már Eszterejom vidékén. Ama példányok, melyeket én szétküldöttem, mind egy helyről, egy úri kert kerítése mellől szedettek a földek szélein. Minthogy a növény érdekelt, ezért találása után azonnal betekintettem a szomszéd kertbe, hol azt egész bokrokban meg is találtam. Nincs kétség benne, hogy ezen Althæa kerti szökevény volt. Ma ama kert helyén szántóföld van, s az elpusztúlt kerttel az Althæa Armeniaca is végkép kiveszett»). Dr. Feichtinger Sándor tanúsága szerint tehát az Althaea Armeniaca Ten. ama példámjai; melyeket dr. Celakovsky L. látott s a melyek hazánkból különböző' hazai vagy külföldi herbáriumokba jutottak, mind csak kultivált növényekből származtak. Ezt a teljes hitelt érdemlő állítást ezennel én is aláírom. Termégzetrajzi Füzetek. XII. köt. 12 ADALÉK A PHASEOLUS MULTIFLOEUS SZÍKLEVELÉNEK EENDELLENES FEJLŐDÉSÉHEZ. Ifj. ScHiLBERSZKY KÁROLY-tól, Budapesten. (VI. tábla.) Már régóta ismeretes és több Ízben tapasztalt dolog, hogy a járulékos (adventiv) gyökér- és levélrügyképzödés, úgy a növénytest külső- (epidermis- böl), mint (a cambium működése folytán) belső részein, tehát exo- és endo- gen úton léphet fel ; ezen adventivképződések a tengelyképleteken épúgy jöhetnek létre, mint a leveleken, még pedig gyökerek és valóságos levél-, sőt ritkább esetekben még virágrügyek alakjában is. A szár adventivképzödé- seit illetőleg a megbízható tapasztalatok olyan esetekre is kiterjednek, a midőn rendellenes módon járulékos rügyek gyökereken is kiképzödtek kivé- telesen, sőt még igazi virágrügyek is. A tapasztalt, jellemzőbb esetek hosszas felsorolása helyett, rövidség kedvéért a MASTERS-DAMMER-féle német Teratolo- giának 187-ik lapjára utalok. Ami a járulékos gyökerek képződését illeti, ügy ez — miként ezt az eddig ismert hasonló rendellenes esetek bizonyítják — nem szorítkozik pusztán a lomblevelekre, hanem a fejlettség alsóbb fokán álló szíkleveleken is létrejöhet. Ilyen természetű legszembetűnőbb abnormális képződéseket Irmisch * a Biiniiim creticum és a Cavum Buïbocastanum szíkleveleiről is- mertetett. Masters hasonló esetet figyelt meg a Mangifera indica (Mango) szíklevelein, melyet a aJourn. Linn. Soc.» vol. VI. 1862. 24. lapján le is rajzolt. Ezen rajznak másolata a MASTERs-DAMMER-féle teratologia 74. ábrá- jában van meg, magát a rendellenes képződményt azonban a AüztJ- múzeum- ban őrzik. Fiziológiai irányú kísérletezések kiderítették, hogy az adventivképző- dés eseteinek nagy része túlságos és állandóbb légköri, vagy nagyfokú talaj - beli nedvességnek köszöni keletkezését ; ettől eltekintve, a levél lemezének, avagy nyelének erőművi sérülései következtében is (vágás, szúrás, horzsolás, repesztés stb.) a járulékos szervek, gyökerek és rügyek keletkezése előidéz- hető. Utóbbi körülmény folytán a megsérült szövetrészlet helyén, kivált ha az még fiatal és fejletlen, tehát még nem vált állandó szövetté, a gyorsan fel- léj)ö utóoszlószövet nagyon hajlandó ilyen adventivképzödésre, a mely dolog - Flora. 1858. évf. 32—42. lap. 165 széles körben ismeretes, minthogy a kertészek ezt szaporítási műveleteik közben fel is szokták használni, midőn pl. Begonia levelekből vagy ezeknek szétmetélt darabkáiból száras-leveles növényeket nevelnek. Általában, leg- könnyebben sikerül a gyökerei: fejlesztése, nehezebben a levélrügyeké ; levél- lemezeket vagy nyeleket csaknem a legtöbb növényből gyökereztetni, az ad- ventiv szervek képződésére irányított kísérleteim közben rendszerint nagyon könnyen sikerült. A kísérleteket kétféle módon eszközöltem : az egyik mód szerint a levelek megfelelő részeit egyenletesen nedves homokba dugtam s üvegharanggal leborítottam ; a másik mód szerint az illető növényrészeket víz- kultúrában vagy üvegharang alatt felfüggesztve vízgőzben gyökereztettem. A gyökérkéj)ződés a különböző fajok, valamint ugyanazon fajnak a korhoz képest különböző nagyságú levelei szerint, más-más időközökben és külön- böző fejlődési fokban mutatkozott, sőt egyes, bár ritkább esetekben teljesen fel is mondta a szolgálatot. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy mennél fiatalabbak és fejletlenebbek voltak a kísérletezéshez használt levelek, annál rövidebb idő múlva s annál gyorsabban, erélyesebben következett be a gyökérképzödés, holott a fejlettebb vagy már egészen kiképzödött idős le- velek szembeötlő ellentétet képeztek e tekintetben amazokkal szemben : ké- sőbben állott be náluk a gyökérképződés s csak lassan haladt előre. Nedvdús, vastag levelek előnyösebb kísérleti anyagokul bizonyultak a vékony, hártyás leveleknél ; e különbség észrevehetőbben mutatkozott a víz-kulturákou, mint a harang alatt nedves homokon vagy vízgőzben. Ez utóbbi általános tapasz- talat csak, mert a kísérletezésre számos esetben használt nedvdúsabb Eici- ?iMs-szíklevelek és különféle Phaseolus fajok (leginkább Pb. vulgaris és mul- tiflorus) vékonyabb primordial- és hármasán összetett levelei és levélkéi egyszerre s lehetőleg teljesen ugyanazon körülmények közt vétetvén kísérle- tezés alá, ez utóbbiak mégis 10 — 15 nappal előbb gyökeredzettek, mint a húsosabb Ricinus-levelek. A levélnyelekböl előbb, a levéllemezből sokkal később indúlt meg a gyökérképződés. A Begóniák általában, de egyes kerti fajok levelei, mint a kísérletekre használt Begónia Fiex Patz var. ? B. \ eitchii Hook., Mastees adatai szerint pedig a B. gemmipara Hook, kivá- lóan hajlandók aránylag rövid idő alatt nemcsak gyökér, hanem egész fiók- növények képzésére ; legkiválóbb e tekintetben a Begonia phyllontaniaca Mart. A Begóniáknál ezen újdonképződések az eindermissejtekböl veszik eredőtöket, az által, hogy ezen sejtek többszörösen oszlanak, melynek ered- ménye végre egy merystem- szövetből álló emergenczia keletkezése, melyen a fejlődés további folyamán a tengely és levélképletek fejlődnek ki. Hasonló száras-leveles-gyökeres fióknövények rendellenes keletkezését észlelték az Episcia bicolor sérült levelein.* Több erre vonatkozó abnormális esetre nézve V. ö. a Masters-Dammer : Teratologia 197. lapját. A kertészetben a Peperomia- Booth, Gard. Chronicle I. Jau. 1853. p. 4. 12* 166 félék és több Gesneraceae családba tartozó növény leveleiből nevelnek fiók- növényeket. A Peperomia argyria áthasított levelei nedves homokra téve, az erősebb levélerekből indul ki a fióknövényeket létrehozó sarjadzás. Levélrügyek keletkezését több növényen, a levéllemeznek lígy szinén, valamint fonákján, nemkülönben a levélnyélnek bármely részén észlelték.. Egyes esetekben a levéllemez szélén vagy annak csúcsán fejlődnek az ad- ventivrügyek, melyek később valóságos fióknövényekké lesznek, mint pl. a Streptocarpus, a Bryophyllum calycinum Salish. és B. palmatum húsos leveleinek szélén. Honi növényeink között a Cardaminc pratensis tő- levelein észlelhető ezen tünemény. E növényeknél a rügyképződés hasonló - képen exogen úton, azaz az epidermis- és a subepidermoidál rétegekből veszi eredetét. Bizonyos növényeknek nagy változatosságban fellépő rendellenes levél- képződései világos bizonyítékai annak, hogy a külső viszonyokhoz való al- kalmazkodás a növényeket és azoknak egyes szerveit nagyon könnyen képes megváltoztatni, mi által az eredetileg levél- vagy virágrügyeknek szánt kép- letekből, illetőleg ezeknek a helyén a legkülönbözőbb szervek fejlődhetnek. Ha tekintetbe veszszük, hogy a formának ez a változékonysága a vegetativ rügyekben, a czélszerűbb és sokszor a növény életére nézve előnyösebb phy- siologia!, sőt némelykor biológiai berendezés elérésére is szolgál ; ha a körül- ményekhez képest gyökerek, szárak és levelek kivételes esetekben ott is kép- ződhetnek, a hol azok rendszerint nem szoktak képződni, s mindezek tekin- tetbevételével szemmel tartván az általános sejtelmélet egyik alaptételét,, mely szerint bármelyik oszlásra képes sejt vagy sejtcsoport a növény testén megfelelő körülmények közt bármilyen irányban fejlődhetik, növekedése és egymásután beálló oszlásai folytán tetszőleges szervet hozhat létre (gyökéren virágok, a substitutio [metamorphosis ? !J különféle módozatai, levéllemezen rügyek stb.), melylyel természetesen a működés módja mindig karöltve jár,, akkor az ismeretes hasonló teratologiai esetek alapján a következőkben tár- gyalandó rendellenes képződmény, mint teratologiai tényállás tisztán értel- mezhetően fog állani előttünk. A leveleknek adventivképződéseire vonatkozólag eddig tett kisérletei- met itt csak általában és futólag érintettem ; csak azon tények felemlítésére szorítkoztam, melyek az észlelt rendellenesség magyarázására szolgálhat- nak. Czélom ez alkalommal a szíklevélnek egy sajátságos, eltérő fejlődés- módját ismertetni, minő esetet a rendelkezésemre álló irodalomban hosszas fáradozás daczára sem tudtam feltalálni. Megkezdett, de még befejezetlen, élettani alapra fektetett teratolo- giai vizsgálataim számára a Phaseolus vulgaris és Ph. multiflorus magvait nagyobb mennyiségben vetettem el ; a fejlődött csiranövények közt volt egy Ph. multiflorus, melynek egyik sziklevele a rendes esettől való eltérése abban 167 áll, hogy e Phaseolus-faj föld alatt maradó * szíkleveleinek egyike a húsos, tagolatlan vaskos képlet csúcsán sarjadzást (imolificatio) mutatott. Ez az egyik sziklevél hegyétől, illetőleg az insertio helyével ellentétes végétől kezdve hosszaságának mintegy közepéig ketté van hasadva s egy fel- felé emelkedő és egy második, ellenkező irányban lefelé görbülő sarjat haj- tott, melyek mindegyike csúcsán levélrügj^ben végződik. A felső sarj a föld fölött már több mint IV2 cm.-nyire emelkedhetett ki, de ekkor még nem sejtve ezen rendellenességet, a sziklevelek meglehetősen gyakori hónalji alvó vagy pótlórügyekből ** eredő hajtásnak tartottam. Csak midőn e növény a kisérletemhez megkivántató kort elérte (10 nap a mag elvetése idejétől számítva) s a csiranövényt a földből kiszedtem, vettem észre az érdekes ano- máliát. A rendellenes szikié vélnek mindkét sarja ekkor már meglehetősen ki volt fejlődve, mindegyik egy-egy levélrügyben végződött, melyeket præ- paráló mikroszkóp alatt szétbontva, arról győződtem meg, hogy a rügyben levő csökevényes levelek a bab jellemző, hármasán összetett leveleivel tel- jesen megegyező alkotásúak voltak. A felfelé irányzott sarj tenyészőkúpja alatt még egy kisebb levélrügyet találtam, melyből ág fejlődhetett volna. A földfeletti sarj tengelyének csúcsán kipræparâlt tenyészőkúp egészen olyan alkotási! volt, mint a minőt a bab normális szárcsúcsán találtam. Eme sarj a szíklevél tömegével való összefüggése helyén térdalakúan van meggörbülve és ugyanezen részén gyenge fokban elszalagosodás (fasciatio) nyomait is mu- tatja, Innét kezdve növekedési iránya egyenesen felfelé tart s párhuzamosan ^ halad a csira-növény tulajdonképi főtengelyével ; közepe táján lándzsás s nye- letlen pikkelyszerü levél látható, mely alakjánál és nagyságánál fogva ugyan- ezen növényen megvizsgált primordial-leveleknek a iiálháihoz hasonlít, de ezekkel azért semmiféle összefüggésbe nem hozható. Ezen pikkelynek hónal- jában parányi iiótlórügyet találtam. Az alsó, föld alatt maradt sarj a hosszában meghasadt szíklevél alsó részéből vette eredetét és befelé, azaz a növény főtengelyének hypocotyl szár- része felé görbült s némi csavarulatot mutatott. Színe sárgásbara volt, s a szíklevél hosszirányában haladó erős barázdát viselt. A felső sarj ellenben az «-val jelzett helytől kezdve felfelé üde zöld színű, csak az alján halavány sárgászöld, miként ez a fénytől elzártan fejlődő (chlorotikus) növényrészekre jellemző. A két sarj közös kiindúló helye, a széthasadás irányában nézve barna színű s ezen szövetrészleten erős feszülésnek a nyomait vehetni észre, * A Phaseolus vulgaris sziklevelei tudvalevőleg a megiiyiílt hypocotyl szárral együtt a föld fölé emelkednek. Különbséget kell tennünk az alvó és járulékos rügyek közt ; mert míg ama- zok normális és meghatározott helyeken keletkező, többnyire levél-hóualji rüg5'ek, me- lyek csak kivételes esetekben, pl. csonkítások után fakadnak ki, addig a járulékos rügyek szabálytalanul, a növény öregebb részein is, pl. öreg fák törzsén keletkeznek s rendes körülmények között is keletkeznek és tovább fejlődnek. 168 melynek következtében hosszanti sávok, sőt hosszrepedések is keletkeztek rajta. Több körülmény arra mutat, hogy a két sarj eleinte, még fiatal korá- ban a mag belsejében még szorosabban volt egymás mellett, sőt nagyon valószinü, hogy egymásra voltak borulva ; csak később, a csírázás folytán beállott duzzadás és növekedés folytán nyúlhatott az egyik sarj felfelé s a. föld fölé emelkedvén, megzöldült, holott a másik föld alatt maradt sarj sat- nyább maradt, s eredeti helyzetét nem sokban változtatta meg. E kétféle sarj szövetelemeinek kifejlődését megállapítandó, azokból keresztmetszeteket készítettem több helyről. Az alsó sarjnak keresztmetszetei a térfalakban való hirtelen meggörbülés következtében sehogy sem voltak a- pontos harántirányban készíthetők, egyik felükön a görbülő sarj irányában haladó nyalábok — melyek különben is nagyon gyengén voltak még kikép - zödve — ferdén voltak átmetszve. A duzzadt részből vett metszetek sikerül- tebbek, bár ezek is ferdék voltak némileg s — miként később megállapíthat- tam — egészen megegyező alkotást mutattak a felső sarjból készült met- szetekkel s olyformán feleltek meg egymásnak, mint egyik fél a másiknak. Schematikusan az embryonális állapotnak megfelelőleg, a szíklevélből eredő két sarjnak helyzetét a 2. ábra tünteti elő. ügy a felső, mint az alsó cotyle- donáris sarj keresztmetszetén a nyalábhenger nem képez teljes kört, hanem félkörív alakjában mutatkozik, melyek közül a felső sarjnak megfelelő nya- lábív valószínűen a fasciatío következtében erősebben meg van nyújtva (3. ábra). Mikrofotografiai felvételre legalkalmasabbak a felső sarjból készült metszetek voltak, miért is erre a czélra a sarj középső részéből (a) készített metszeteket használtam fel. Jóllehet a mikrofotografiai képe a metszetnek — az összbenyomás kedvéért választott csekélyebb nagyítás következtében — nem tünteti elő jól a nyalábszövet elemeit alkotó egyes sejteket, mindazonáltal a növényi szövettanban gyakorlott szem határozottan meg fogja különböz- tetni a kéreg-, nyaláb- és bélszövet kölcsönös helyzetét, főkép pedig a nya- lábszövet kifejlődés módját és ama lényeges különbséget fel fogja ismerni,, melyek e tekintetben a Phaseolus normális szíklevél szerkezete és a szóban forgó abnormális sarj szövetelemeinek kiképzödése s a nyalábok száma, el- rendeződése között fennállanak. A Phaseolusok szíklevél-keresztmetszetében t. i. a nyalábok szétszór- tak, nem képeznek összefüggő hengert s legtöbbnyire négyes számban fej- lődnek ki a keményítővel és aleuron szemcsékben bővelkedő parenchymá- ban s meglehetősen párhuzamosan haladnak a szíklevél belsejében, az in- sertio felé convergálva, a hol a hypocotyl szárrészbe lépnek. Eme rendszerint feltalálható nyalábok között kettő középnyaláb és kettő oldalnyaláb ; ezeken kívül közöttük sokszor találni még gyengébb kifejlödésü nyalábokat, de ezek- nek sem a száma, sem a kifejlődés foka nem állandó, többnyire a növény erötelj ességét befolyásoló tenyészési viszonyok szerint változó. 169 A 3. ábra nem mutatja a sziki evélnek mostan vázolt szerkezetét, ha- nem a Phaseolus-szár belső szöveti szerkezetét árulja el; a fasciatio követ- keztében a keresztmetszet nem kerek, hanem inkább elliptikus, két oldalán pedig horpadt. A nyalábhengerszövet az átmetszetben nem képez önmagába visszatérő görbe vonalat, nyaláb-gyürüt, hanem a metszet szélesebb oldalán meg van szakadva s ezen helyen élénken elárulja azt, hogy valószínűleg szö- vetfeszűlés okozta megrepedés, kettéválása az abnormális keletkezésű szárnak idézte elő a két sarj képződését. A vizsgálat anyagát képező növény fiatal koránál fogva a keresztmetszetben látható szövetelemek még kevéssé diffe- rencziálódtak : a cambium még egyáltalában nem működött erélyesebben s nem is volt tisztán látható, némileg erőteljesebb kifejlődést csak a vastagfalú háncssejteken lehetett észlelni. A parenchymában csak itt-ott elszórva talál- tam kevés keményítőt. Egy részről a fiatal kor, más részről pedig és főképen a zavarólag ható fasciatio folytán nem állapíthattam meg határozottsággal a főedénynj^alábokra jellemző kifejlődési helyzetet, melynek felismerése által a babnövény hypo- ésepicotyl szárrészei egymástól jól megkülönböztethe- tők. Különben azt hiszem, hogy eme abnormális sarjak eredetük, keletkezé- sük folytán, vagy egyáltalában nem mutatják ezen törvényszerűséget, vagy ha volna, akkor inkább az epicotyl szárrészszel egyeznének meg. A Phaseolus-fajok hypocotyl szárrészében a legtöbb esetben négy elsőd- leges edénynyalábpár van, de nagyon sokszor ezek között még gyengébb ki- fej lödésű közbülső közös nyalábokat is találtam, melyek a sziklevelekbe szoktak belépni. Számuk es helyzetök, nemkülönben kifejlődésük fokában nem ismerhető fel határozott törvényszerűség. A hypocotyl szárnak lényeges Charaktere, hogy a föedénynyalábok tangentiális irányban fejlődnek ki,* mely szabály azonban az említett közbülső nyalábokra már nem alkalmazható, a mennyiben ezeknél épúgy mint a sziklevelek fölé eső szárrészben a nyalábok szigorúan centrifugális irányban képződnek ki ** ; az epicotyl szárrészben a levélnyom-nyalábok a bélszövetbe nyomúlnak és ezek is centrifugális irány- ban képződnek ki. Az összehasonlító vizsgálatok alapján tehát nezetem szerint a tényállás az, hogy a szóban forgó két leveles sarj nem lehet sziklevélhónalji rügyképzö- dés, hanem hogy magából az egyik sziklevélböl (illetőleg substitutio útján ennek helyén) még embryonális állapotban fejlődött ki a két sarj. Nem felelne meg az észlelt tényállásnak az a felfogás, hogy a különben egészen normális szik- levél csúcsán állott be az adventiv rügyképzödés eme sajátszerű esete, hanem a szöveti szerkezetből Ítélve, magában a szíklevél szövetében kellett még embryo- nális korban oly mélyre ható szöveti kiválásnak létesülni, melynek ered- * A. Dodel: Der üebergang (les Dicotyledonstengels in die Pfahlwurzel. Jalirb. f. wiss. Botanik VIII. Band. S. 155. A. Dodel, 1. c. Fig. 7. 10. 170 ménye azon (szíklevélre épen nem jellemző) szöveti szerkezetben nyilvánúl, melyet az ide mellékelt 3. ábra mutat. Támogatja ezen nézetet nemcsak a má- sodik szíklevélnek teljes hiánya, hanem az a körülmény is, hogy a két abnor- mális, aljukkal Összenőtt sarj a második szíklevelet megillető helyen van ki- képződve, ugyanazon magasságában az opponáló állást elfoglaló normális kifejlődésű szíklevélnek. Egy másik eshetőség e rendellenes képződmény kelet- kezését illetőleg az lehetne, hogy maga a szíklevél minimális csökevény alak- jában meg volt, s ennek rovására rohamosan növekedett a mellette levő má- sodrangú (!) pótlórügy. Erre nézve azonban a megvizsgált anyag nem nyújtott semmiféle támpontokat. Mellesleg megemlíthetem, hogy a szikié vélhónalji rügyek mindkét oldalon az őket megillető helyen, t. i. a sziklevél insertiója felett feltalálhatók, miként ez az 1. ábrából is kitetszik. Ez a deformatio alkalmasint már embryonális állapotban meg volt, a meg kicsirázatlan mag- ban nyugvó csiranövényen, és így fel keli tételeznünk, hogy ezen fejlődésbeli eltérésre már az anyanövény képezte magrügyben adatott meg az eltérő fej- lődésre való impulzus, sőt az a lehetőség sincs kizárva, hogy a megelőző generatiók hasonló abnormitásai mag útján átöröklődtek. Jegyz. Egyes Nymphaea -faj ok levelein, így a N. coeridea (Bonplandia YIII. évf. 316. 1.), továbbá a N. micrantha és N. Guinensis levél- színén (A. Braun : Ueber Polyembryonie und Keimung d. Caele- bogyne, 182. 1.) hasonlóképen észleltek levélrügyképződést. A VI. TÁBLA MAGYAEÁZATA. 1. ábra. d. = a rendellenes Phaseolus multiflorus csiranövény alsó részlete a két szíklevéllel természetes nagyságában, melyek közül az egyik ketté van hasadva és egy- egy levélrügyben végződik; az a-val jelölt irányban történt átmetszés képe a 3. ábrában látható ] B = az abnormális szíklevél 90° -al jobbra fordított helyzet- ben, valamivel nagyítva. 2. ábra. Vázlatosan előtüntetett embryonális állapota az abnormális szík- levélnek, tetején átmetszve. e — epicotyl h = hypocotyl i =. az abnormális a — a nonnális szarresz szíklevél insertiója a — az abnormális szíklevél alsó, f = annak felső sarjadzó része. 8. ábra. Mikrophotographiai felvétel után készült képe az \. A. a vonal irá- nyában haladó keresztmetszetnek. Eeichekt obj. 2. Ocul. I. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYY:K FELSŐ -MAG YARHONBÓL. Richter Aladár V.-töl Budapesten. (\T[., MH. tábla.) A ((Természetrajzí Fiizctek» jelen Xll-ik kötetének L részében Gömör- megye Rosaceáit ismertettem. Folytatásul most e tlóra-terület Ranunculus-, Berberis-, Nymphæa-, Labiata- és Yerbena-íeléit foglalom össze részben azon elvek szerint, melyeket az említett helyen röviden már ismertettem. Ugyanazon irodalom fontosabb adatait — esetleg helyesbítve — esetröl- esetre itt is közlöm, []-be foglalva annak az auctornak nevét, kitől az idézett adat származik, A rendszeres rész pontosabb és részletesebb kidolgozásában nagyon elősegített azon körülmény, hogy Fábry János rimaszombati fögymn. tanár herbáriumát tanulmányaim számára átengedni és az abban foglalt adatok feldolgozását megengedni szíves volt. Ennélfogva sok oly növényt revideálhat- tam, melyekre részben a szerző Fábry János, részben Geyer G. Gyula volt rozsnyói (most iglói) tanár részéről egyenes hivatkozás történik [1. a jelek és rövidítések magyarázatát]. * '■= (Fábr. herb.!) = legit Joli. Fábry; vidi iii herbario suo. (Geyer, Fábr. herb.!) = legit Jul. Geyer; vidi in herb. Fábr. (Fábr.), (Geyer) = Addit, in: «Fábry János, Göinörmegye viránya«. Különnyo- mat «Göinör és Kishont t. e. vármeg;\'ének leírása» ez. munkából (18(57) 8. r. — 1 — 15. lap. (Reuss) = Addit, in: «Dr. Gustav Reuss, Kvêtna Sloveuska». Selmeczbánj’a, 1853. 8. r. I.— LXXI. 1—496 1. (Szont.) = Addit, in: «Szoutagh Miklós, Adatok Göinörmegye éjszakn;i'ugoti részeinek terinészetrajzi viszonyaira, különös tekintettel virányára» Álagy. orv. és term, vizsg. XI. (1866) n. gj'ül. inunk. 279 — 296. — 4. r. (Kub.) = Addit, in: Kubinyi Ágoston, «Kirándulás Pohorelláról a Királyhegyre juh 28-áu 1842, némi földismei s füvészeti tekintetbeu». Magy. orv. term, vizsg. III. (1843) n. gj'. inunk. Pest. (Geyer Met.) = Geyer G. Gyula tanár ritka szorgalommal gyűjtötte a phæno- logiai adatokat; számos rozsnyói növényre vonatkozó hat évi tapasztalatait a «Meteoro- lógiai és földdelej ességi m. k. közp. intézet évkönyve» I. k. |1871) 105-^-112. lapjain közölte. 172 Egy- két régi keletű kisebb dolgozat kivételével, a melyek után eddig hasztalan kutattam,^ az összes idevágó irodalmat felkaroltam és tekintettel a helytelen vizsgálatokból eredő fogyatkozásokra, es étről- esetre a régi adatok helyesbítésére avagy helyreigazítására törekedtem. Miután már Neilkeich is «Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefäss- pflanzen etc.» cz. müvében hivatkozik mindazon gömöri adatra, a melyek SzoNTAGH id. enumeratiójában és Eeuss «Kvëtna Slovenska»-jában benn- foglalvák, — pontos figyelemmel kisértem NEiLREicn-nak az idézett munká- latokra vonatkozó helyesbítő véleményét. Azon nézeteltérést, a mely az «Aufzählung etc.» megjelenésének idején dr. Neilreich és bold. Kalchbrenner között felmerült,^ a fent megnevezett növénycsaládokra vonatkozóan sikerült eloszlatnom és a EEuss-SzoNTAOH-tól eredő adatokat a kellő értékére szállítani az által, hogy minden egyes Eeuss, SzoNTAGH vagy Kubinyi által említett növényt, alig egy-két eset kivételével, saját termőhelyén examinálhattam. Neilreich Fábry JÁNos-nak a rimaszombati gymnasium programm- jában (1858 — 59) közzétett «Eimaszombat virányát» sem mellőzi, jólehet az ebben kivételesen követett DiószEGi-féle magyar nomenclatura ezúttal a növényeknek minden criticai alapot nélkülöző helytelen felfogására szolgál- tatott okot. Miután a szerző a programmban közölt magyar enumeratióját, minden egyébre való tekintet nélkül, csupán oktatási czéljaira állította össze,^ ciilturhistóriai értékén kívül a tudományra nézve fontosabb jelentő- séget a szerzővel együtt én sem tulajdoníthatok annak. Neilreich által idé- zett adatait azonban figyelmembe veszem és azokat saját tapasztalataimmal esetleges megjegyzéseim kíséretében [Fábr. Neilr.] jegygyei közlöm is. Összefoglalva az irodalmi és a herbáriumi adatokat a legtöbb növény- ről részletesebb ismerettel is rendelkezhettem ; ennélfogva a gömöri Eosaceák feldolgozásától eltérően minden egyes növény földrajzi elterjedésére is figyelemmel vagyok. E tekintetben ugyanazokat az elveket követtem, a melyek Dr. Sendtner Otto «Die Vegetationsverhältnisse Süd-Bayerns, ^ Bernh. Müller: «Elenchus plantarum in Com. Gömör, territorio Murányensi observatorum» 1843 Manuscript. — A Magyar Nemzeti Muzeum kéziratai között eredmény nélkül kerestem, mert a füvészeti osztály birtokában lévő munkálatok, kéz- iratok stb. rendezve nincsenek. — Bartholomæides «Com. Gömöriensis notitia etc.» 1806—7. ^ «Kalchbrenner meint zv^ar in Akad. közi. III. 112, ich hätte in meinen Nachträgen zu Maly’s Enumeratio die von Eeuss vorgebrachten unrichtigen Angaben im Interesse der Wissenschaft entvreder ganz ignoriren oder doch berichtigen sollen. Ich vreiss nicht, wie die Wissenschaft durch Ignoriren etwas gewinnen kann, rein unbegreiflich ist es mir aber, wie ich unrichtige Pflanzenbestimmungen hätte berich- tigen sollen, wenn ich diese Pflanzen nicht gesehen habe.» Neilr. Aufzähl. p. X. ® L. Magy. Növ. Lapok IV. (1880) évf. 50. 1. 173 München 1854» ez. munkájában a növényföldrajz alaptörvényéi szerint tár- gy alvák.* Flóránk fent megnevezett öt családja közül már növénygazdagságánál fogva is különösen a Eannnculaceák és Labiaták felette jellemzők a Rima, Felsö-Sajóvölgy és az Alacsony-Tátra Vapenicza-Királyhegy csoportjai által körülirt ílóraterületre nézve úgy, hogy egy oly terület megfelelő növénycsalád- jaival összehasonlítva, mely, ha nem is ugyanazon földrajzi szélességgel vagy hosszúsággal, de növény földrajzi jellemében a fent körülirt területtel szem- ben feltűnőbb phytogeographiai analógiával bír, bizonyos tekintetekben jel- lemző eredményekhez juthatunk. E czél elérésére Vasvármegyét választottam, mint melynek flórája a legújabb időkben részletesen vált ismeretessé.** Ezek szerint meKfigyeléseim nyomán Gemörben van: cir. Borbás V. szerint pedig Vasváimegyében : Ranunculaceæ ... ... 49 — ... ... ... 49 Bex-berideæ ... ... 1 — ... ... ... 1 Nymphæaceæ ... ... 1 — ... ... ... 4 Labiatæ ... ... ... 07 — ... ... ... 94 YeiFenaceæ ... 1 — ... ... ... 1 119 fajszám. 149 fajszám. Egyelőre a Vasvármegye javára eső különbözet tehát 37, melyből a Labiatákra (32) esik a legtöbb. Hogy ezen általános összehasonlítás mellett részletesen az is kitűnjék, hogy mi a hasonlóság és különbség Gömör növényzete (természetesen mindig az illető növénycsaládokra vonatkozóan) és az ezzel szembeállított Vasvár- * A Sendtner által ajánlott jegyek I. növény elterjedési körére : = közönséges ß* = elterjedt ß® = szórványosan ß^ = ritka ß = isoláltan magyarázata a következő : II. Az előjövetel körülményére : = nagy számmal (töméntelen) .(•* z= tömegesen x^ — társaságban, csoportokban x^ — csekély számmal X = szálanként (!) = ego ipse légi; (!!) vidi plant, viv. f E jegy a növény nevének folyószáma előtt azt jelenti, hogy kétes, vájjon az illető növény elöfordul-e a jelzett termőhelyen (Significat ante nnmerum ordinarium, jxlantam esse in 1. c. dubiam). «Vasvármegye uövéuyföldrajza és flórája» (Geographia atque enumeratio plantarum Comitatus Castriferrei in Hungária) — Dr. Borbás Vineze. Szombathely (Sabariæ) 1887/88. — 8.-r. 1 — 395 1. Vasmegye flórájában a subspeciesek is folyószámmal jelölvék, míg én enumera- tiómbau azokat a megfelelő speciesekhez rendelem. Innen van az ezen szám és az enumeratió száma között levő különbség, jóleliet a f-el jelölteket ide nem számí- tottam. 174 megye flórája között, két csoportban összeállítom azon növényfajok sorát, melyek a két ílóraterület között a különbözőséget okozzák ; a harmadik csoportban pedig azon növényfajok neveit sorolom el, melyek mint közös elemek mind a két megye flórájában előfordulnak. A különbözőséget okozó növények a következők : Gömöri növények, melyek Vasvár- megyében hiányoznak ; 1 . Atragene alpina L. 2. Thalictrum angustissimum Crntz. 3. Pulsatilla vulgaris Mill. 4. P. alba Eeiclib. 5. Eanunculus tripbyllus Wllr. 6. — fluitans Lam. 7. — platanifolius L. 8. — divaricatus Sclirank. 9. Caltba alpestris Scli. K. N. 10. HeUeborus viridis L. EANUNCULACEAE. Vasvàimegye növényei, melyek Gömöi'ben hiányoznak : 1 . Tlialictrum elatum Jacq. 2. — litorale Borb. 3. — subspbærocarpum Bo: 4. — glaucescens Willd. 5. — flexuosum Bernli. 6. — nigricans Jacq. 7. Pulsatilla montana (Hpe 8. — pratensis (L.) 9. Adonis flammæa Jacq. 10. Eanunculus divaricatus Sclirauk. 11. — Illyricus L. 12. — Lingua L. 13. Caltha læta Sch. K. N. 14. — rostrata Borb. 15. HeUeborus dumetorum W. K. Mind a két flóra-területen előforduló növények : 1. Clematis integrifolia L. 2. — Vitaiba L. 3. — recta L. 4. Tlialictrum aquüegifo- lium L. 5. — flavum L. 6. Hepatica trUoba Chaix. 7. Pulsatilla grandis Wend. 8. Anemone süvestris L. 9. — nemorosa L. 1 0. — ranunculoides L. 1 1 . Adonis æstivalis L. 12. — vernalis L. 13. Myosurus minimus L. 1 4; Eanunculus paucista- mineus Tausch. 15. — Flamula L. 16. — Eicaria L. 17. — auricomus L. 18. — cassubicus L. 19. — acer L. 20. — lanuginosus L. 21. — polyanthemos L. 22. — repens L. 23. — bulbosus L. 24. — mediterraneus Griseb. 25. — sceleratus L. 26. — arv- ensis L. 27. — Caltha corn. Sch. K. N. 28. TroUius europæus L. 29. Isopyrum thalictroides L. 1 1 . Delphiniinu elatum L. 12. Acouitum Antliora L. 10. Aconitum Vulparia Reiclib. 13. — Najiellus L. — var. Phthora luteum Eeielib. 14. — Cammarum Jacq. 15. — Moldavicum Hacq. 16. — Cimicifuga foetida L. BERBERIDEAE. NYMBHAEACEAE. 1. Nympbæa alba L. 2. — birad iata Sommer. 3. Nupbar miniis (Dtmiort.) LABL\TAE. 1. Mentba stenostacbya (A. Riebt.) 2. — tenuifolia (Host.) 1 . Mentba Hollósyaua Borb. 3. — nemorum Borean. 2. — subsessilis Borb. 3. — Kuncii Borb. 4. — mollissima Borkb. ô. — Szencyaua Borb. 6. — mollis (Eoeb. var.) 7. — Huguenini Ds. Dur. 8. — candicans Crntz. 9. — peracuta Borb. 1 r . — Bibarensis Borb. 11. — Dalmatica Tausch. 1 2. — Hungarica Borb. 1 3. — braebystaebya Borb. 14. — ^ • 15. — Scbleicberi 025- 16. — Host. 17. Lyco2)Us exaltatus L. fil. 18. Salvia Aetbiopis L. 19. — silvestris L. 4. Tbymus Carpaticus ôelak. 20. Tbymus Radói Borb. 21. — .spatbulatus O2). 30. Nigella arvensis L. 31. Aquilegia vulgaris L. 32. Del2)binium Consolida L. 33. Actæa spicata L. 1. Berberis vulgaris L. l.Nu2obar luteum Sm. 1 . Mentba cus2)idata O2). 2. — Brittingeri 02i. 3. — 2>ip6i’if^ 4. — aquatica L. 5. — arvensis L. 6. — Pulegium L. 7. — leioneura Borb. 8. — verticillata L. 9. Lycopus europæus L. 10. Salvia glutinosa L. 1 1 . Austriaca .1 acq. 1 2. — L- 13. — dumetorum Andrz. 1 4. — nemorosa L. 15. — verticillata L. 1 6. Origanum vulgare L. 1 7. Tbymus ovatus Mill. 1 8. — Lövyaims Op. 176 5. Calamintlia alpina (L.) 6. Dracocepliahim austria- cuin L. 7. Melittis grandiflora Sm. S. Galeobdolon liitetim Huds. 9. Stacliys alpina L. 10. Sideritis montana L. 11. Phiomis tnberosa L. 22. — Braunii Borb. 19. — Marschallianus Willd. 23. — snbhirsutns Borb. et Br. 24. — calvifrons Borb. et Br. 2-5. — Hyssopns officinalis L. 26. — Calamintha inter- 20. Calamintlia Acinos L. media Banmg. 21. Clinopodium vulgare L. 22. Nepeta Cataria L. 23. — Pannonica Jacq. 24. — Glechoma hederacea L. 25. — hirsuta W. K. 27. Leonurus Ma,rrubia- strum L. 28. Galeopsis canescens Bess. 29. — dubia Leers. 30. — Frehi Borb. 31 . — bifida Boenn. 32. — flavescens Borb. 33. Betonica Danica Mill. 34. Marrubium vulgare L. 35. — remotum Ivit. 36. Scutellaria peregrina W. K. 37. Prunella intermedia Link. 38. — spuria Stapf. VEEBENACEAE. 26. MelittisMelissophyllumL. 27. Lamium amplexicaule L. 28. — purpureum L. 29. — maculatum L. 30. — album L. 3 1 . Galeobdolon luteumHuds. [i. montanum (Pers.) 32. Leonurus Cardiaca L. 33. Galeopsis Ladanmn L. 34. — angustifolia Ehrh. 35. — pubescens Bess. 36. — Tetrahit L. 37. — speciosa Mill. 38. Stachys Germanica L. 39. — silvatica L. 40. — palustris L. 41. — annua L. 42. — recta L. 43. Betonica officinalis L. 44. Marrubium peregrinumL. 45. Ballota nigra L. 46. Teucrium Botrys L. 47. — Scordium L. 48. — Chamaedrys L. 49. — montanum ' L. 50. Scutellaria galericulata L. — hastifolia L. 51. Prunella vulgaris L. 52. — grandiflora Jacq. 53. — laciniata L. 54. Aiuga reptans L. 55. — Genevensis L. 56. — Chamcepithys (L.) 1. Verbena officinalis L. 177 Kerner ismeretesen az Osztrák-Magyar Monarchia növényvilágát vicditerrán, pontusi, haltmelléhi és alpesi fiórateriiletekre osztja, a Balt-mel- léki ílóraterületben pedig ismét hat külön kisebb ílóravidéket különböz- tet meg. Az egyik flóravidék a Vágvölgyétöl Bukovináig terjed; ez a kárpáti flóravidék, a melybe a gömöri terület is egészen beleesik, délfelöl a medi- terrán flóra határáig érve. Ugyancsak a Balti flóraterület egy másik darabja az Alpesek tövében s innen a kelet felé tartó magasabb hegylánczokou van; ez a havasai ji vo(]ii nóri (subalpin) ßora-vidck. Vasmegyének legnagyobb része a baltmelléki flóraterületnek ebbe a vidékébe esik, a mely dél felöl szintén a mediterrán flóra határáig, éjszak felöl pedig a Dunáig ér. Csupán a megyének kisebb és délkeleti részen feltűnőbb a i^ontusi flóra befolyása. Vasmegyének tehát ez utóbbi csekély területén kívül, a hol is a pontusi flórának pannoniai flóravidéke * a Rozália hegységet éjszakról megkerülő Balt-melléki flóra nóri flóravidékével találkozik, — mint a balti flóraterület egyik tagjának, a Rima, Sajó és a Vapenicza-Királyhegy- csoport határolta területtel való analógiája világos, amely mellett az előbbiekben közölt egybe- állítások is bizonyítanak, jólehet a balti flóra Vörös jefjenye-fenyö (Abies excelsa) öve területünk éjszaki felére nézve jellemző. Mert míg ez utóbbinak sok oly növénye (Atragene ali^ina, Pulsatilla alba. Ranunculus platanifolius. Caltha alpestris. Delphinium elatum, Aconitumok, Thymus Carpaticus, Calamintha alpina, Stachys alpina stb.) van, mely az alpesi flóra u. n. kárpáti szigetcsoportjainak charakternövénye, addig Vasmegyének sajá- tos (természetesen mindig Gömörrel szemben) növényei között mind- ezeket hiába keressük, bár a különben is más növénycsaládokból származó u. n. havasalj i elemek (plantæ subalpinæ) ott is megvannak; de ezek az Alpok hatásától függő és a gömöri hegyekhez képest jóval alacsonyabb magasságú tetőin sohasem jutnak oly önállóságra, a mint azt épen Gömörre nézve jellemzően tapasztalhatjuk. A föntebbi egybeállítások 3-ik csoportjában feltüntetett, a balti flórára nézve közös elemeken kívül, a kári^átí és a nóri vidék növényeiben nyilat- kozó különbség a legélesebb, így a többi között éj^en a Boglárka-félék s az Ajakosak tartoznak azon növénycsaládok közé, melyeknek néhány növénye Vasmegyére (Mentha Kuncii, M. Szeucyana, M. Hollósyana, Origanum vul- gare var. chlorophyllum, Thymusok, Galeoj^sis Frehi, G. pubescens var. setu- losa, G. flavescens, Stachys silvatica var. pycnotricha, Thalictrum litorale, Th. subsphærocarpum. Ranunculus Frieseanus var. napelloides, Caltha rostrata etc.) tehát a nóri flórára nézve is jobbadán jellemzők. Ellenben a kárpáti flóravidék gömöri tagjára nézve a Ranunculus * Borbás (Vas FI. 60. 1.) szerint helyesebben balkáni i'ai^n nia/ffiar flóravidék. 178 fluitans, Helleborus viridis, Aconitum Moldavicum, Cimicifuga foetida. Mentha tenuifolia, M. nemorum, Melittis grandiflora stb. mind olyan növé- nyek, melyek a tárgyalt területen kívül épen a kárpáti flórára nézve jellem- zők és az eddigi tapasztalás szerint az Alacsony- Tátra zónáján s a Duna vízválasztóján túl délre s délnyugotra nem igen teremnek. A részletezés előtt végül kedves kötelességemnek óhajtok eleget tenni az által, hogy e helyen is tiszteletteljes köszönetemet nyilvánítom Dr. Jurányi Lajos egyetemi ny. r. tanár úrnak tudományos támogatásáért, melyben engemet mindenkor részesíteni szíves volt. Köszönettel tartozom Dr. Borbás Vincze egyetemi m. tanár úrnak is, ki felvilágosításaival feladatom kedvező megoldását ugyancsak elősegítette. EANÜNCULACEAE JÜSS. gén. 231. Trib. I. CLEMATIDEAE D. C. 1. Clematis integrifolia L. — Nedves réteken és dűlőkön. — Pdmaszom- bat ((Papharaszt)) jun. 1864. [Fábr. herb.!]; Zeherje, Eimaszombat m. i'Fábr. Neilr.] ; Osgyán «Bükk» máj. 1851. [Fábr. herb. !] ; Lénártfalva, jun. 1876 [Fábr. herb.!]; ß'^x^. 2. CL recta L. — Mezei táj cserjés helyein és száraz legelőin. — Eima- szombat (!); Pelsőcz [Nagy Teréz, in «Gömör és Kish. vir.» Fábry] ; Körös m. in valle «Fészek» [Geyerj. FI. Máj. -Jun. ß^x^. 3. Cl. Vitaiba L. — Az egész terület mezei és hegyi táján gyakori. Máj.- Jun. ß^x^.* . 4. Atragene alpina L. — A megye felső magasabb hegyvidékének lakója. — Tiszolcz «Hradova» Furmaneczvölgy felőli oldalán ; in monte «Kàster» prope Tiszolcz [additam, in herb. Fábr. !] ; «Mala Stozska»(!) ; in monte arcis «Murâny» (!) ; Murány-Huta, in silv. umbr. (!) ; Eozsnyó [Geyer Met.]; Dobsina, in loc. virgult. (!); »Királyhegy [Szont.]; Eozsnyó «Hradzim» [Geyer]; Nagy-Eöcze «Kakas» 4410' A [leg. St. Terray, in herb. Fábr. !]. Maj. -Jun. ß^afL Jegyz. CI. Viticeüa L. — a littoralis vidék növénye, ennélfogva a rimaszécsi állítólagos termőhelye [Fábr. in «Göm. és Kish.» viránya] hibás observation alapul. Trib. II. ANEMONEAE D. C. 5. Thalictnim aqiiilegífolium L. — Cserjés réteken, szöllőkben és az erdők szelén. — Eimaszombat, a szabadkai téglaház körül [Fábry * Az egész megye területén közönségesnek tapasztalt növények termőhelyeit külön felsorolni szükségtelen és ezért az ily adatokat egyszerűen mellőzöm. [Planta- rum, quæ in tota ditione communi sunt, loca specifica natalia non enumerantur.] 179 herb. !j és a szőlőkben (!) ; Heljm «Nychova-vrcb» (!) ; Rozsnyó [Gey.] ; Tiszolez «Priszlop» (!). Jnn. — Jul. ß^x^. ß ) Th. atropurpureum Jacq. — Magyar-Pokorágy, prope Rimaszombat (!). r) Th. niveum Baumg. En. II. 118. ;Th. pauciilorum Schur? Verb. sieb. Ver. IV. (1853) 8]. — «Vejior» jul. 1886 (! ) ; in monte arcis Murá- nyensis, [fruct. (!)]; murányi mészkőfennsík «Klyak-Sztudna» (!); Helpa «Nychovo-vrcb« (!). ^.Th. angustissimum Crantz stirp. IL (1763) 105. [Tb. angustifolium Jacqu. bort. vind. III. (1776) t. 43. — Th. galioides Nestler! herb. Fábry]. — Réteken és kaszálókon. — Rimaszombat [(!) Fábr.]. Jun.- Jul. ß^x\ 7. Th. ßavum L. — Rozsnyó «JolészD-begy [Geyer]. Ego ipse in terri- torio nostro non observavi. 8. Hepatica triloba Chaix in Vili. hist, dauph. I. (1786) 336. — Erdős, cserjés helyeken, a hegyek éjszaki oldalán. — Rozsnyó [Geyer]. 9. Pulsatilla, vulgaris Mill. diet. n. 1. 1759. — [Anemone Pulsatilla L. sp.j — száraz, napsütötte dombokon. — Magyar-Pokorágy, Rima- szombat mellett (!) ; Berzéte [in herb. Fábr. sub Anem. Halleri Allion !j; Osgyán, in monte «Zivân» 8. apr. 1851. [Fábr. herb.!]; Rozsnyó [GeyerL FI. Mart.-Apr.-Maj. ß^x^. 10. P. grandis Wender, in Schriften der Ges. zu Marburg vol. II. (1831) 257. — [P. Halleri (All.) auricoma Pritzel Anemonarum revisio Linnæa XV. (1811) p. 574. — Anem. Halleri Auctor, non Allion.] — Az éjszaki hegyvidék napsütött mész-szikláin. — Tiszolez «Gostanova» 28. jun. 1887 [(!) in varietate trisecta Borh. Budapest és körny. növényz. (1879) p. 129]; in valle « Sztraczena » (!) ; in arcis Murányen- sis, solo calcareo (!) ; Rozsnyó [Geyer]. Maj. -Jun. ß^x‘^. — Mészjelzö növény. W. P. alba Eeichh. Germ. Excurs. Hl. (1832) 732. — Vide A. Kern. Schedae H. 107. — [Anem. alpina Auct. Hung, non L. a) spec, (ed. 1753) 539, «quæ in alpibus Helveticis et Styriacis indicatur et cuius synonymen est Anemone Burseriana Scop. Garn. (1772) I. 385.») Simonk. Enum. Fl. Transs. p. 41. — Anem. vernalis Reuss, Szontagh et Kub. 1. c. — non L.] — Az éjszaki hegyvidék magasan fekvő száraz és köves legelőin. — Nagy-Röcze «Kakas (=Kohut))) [(!) Fábr., Reuss, Szont.]; «Király-hegy ( = Kralova-Hola)»> [(!) Reuss, Szont., Kub.]; «Orlova-Hola»> (!) ; Telgárt, in pascuis locis- que glareosis et lapidosis (!). A Királyhegy magas ormairól leszáll egé- szen a telgárti rétekre. Ez a jelenség különben, tekintettel Telgárt magas (891 met. kát. tbk. térk. szer.) fekvésére, könnyen megmagya- rázható. FI. exeunte maio, jun. jul. ß^x^. Termétzetrojzi Füzetek. XII. köt. 13 ISO Megjegyzés : Eeuss és Szontagh Anemone (Pulsatilla) vernalis L.-a sema « Királyhegyen» [Kvëtna Slovenska (1853) 5.], sem a nagy- roczei Kohut-hegyen [Adatok Gömörmegye stb. különös tekintettel virányára «Magyar orv. és term, vizsg. XI. n. gyűl. Pozsony, p. 291.]» nem nő. Hazsunszkt szerint [Magyarhon edény, növényeinek k. könyve (1872) p. 164.] a Pulsatilla alba Eeichb.-al tévesztették össze. Neilkeich «Aufz. p. 236. Nr. 2.» tehát törlendő. 12. A. silvestris L. — Gyümölcsösökben, bokrok között és hegyi réteken. — Piimaszombat «Fenyves» (!) ; Osgyán [herb. Fábry ! 1853]; Eozsnyó «Nyerges» [leg. Geyer, herb. Fábr. !]. Apr. -Maj. ß^x^. 13. M. nemorosa L. — A mezei és hegyi táj ligeteiben és cserjés domb- jain. — Eimaszombat «Papharaszt» [herb. Fábr. I] ; Eima-Brézó [herb. Fábr. !] ; Eozsnj'ó [Geyer]. Apr. 14. M. ranunculoides L. — Az előbbi társaságában. — Eimaszombat, gyakran mint var. hifiora Simonk. Math. Term. tud. közi. XVI. k. pag. 83. (!)] ; Eozsnyó [Geyer]. Apr. ß'^x^. 15. Adonis aestivalis L. — A mezei táj vetései között mindenhol. — ß^x^. — var. nova macrantha m. — Vide iconem tab. VII. fig. 3. Floribus laete miniatis, permagnis [diam. 4*5 cm.] ; petala obovata, basin versus attenuata [2 cm. longa; 1 cm, lata], basi macirla parum fusca notata. Varietas hæc præter has notas a typo robustior. — Inter segetes solo argillaceo ad Stephan opolin (Eimaszombat), 15. maj. 1883 (!) et [in herb. Fábry !j — ßx. 1 6. Adonis vernalis L. — A mezei táj száraz és műveletlen helyein. Az eddigi tajjasztalatok szerint csak a megye déli felében gyakori ; de a Sajó völgyében egészen Eozsnyóig el van terjedve. — Susa, hegyolda- lokon [herb. Fábry!]; Zsij) m. [Fábr.] ; Aggtelek, a «Baradla» előtt [herb. Fábry !] ; Uraj [leg. St. Terray ; herb. Fábr. !] ; Harmacz (! !) ; Hangony; Eozsnyó «Jabloncza»-i hegyoldal [leg. Geyer, in herb. Fábr. !]. Apr. Maj. Jun. Trib. III. RANÜNCULEAE D. C. 17. Myosurus minimus L. — A mezei táj elöntött, tócsás helyein. — Eimaszombat, a jíokorágyi réteken [herb. Fábr. !] ; Eozsnyó, a pacsai út körül [leg. Geyer, herb. Fábr, !1. — Apr.-Maj. 18. Eanuncidus triphyllos Wallr. in Linnæa XIV. (1840) 584. — [E. Peti- veri Koch ap. Sturm. Deutsch. FI. Heft 82. t. 7, et Koch syn. (ed. 1843) 13.] — Tócsákban. — Eimaszombat «Sodoma-tô» maj. 1856 [herb. Fábr. ! sub Ean. aquat. L. heterophyll. Wigg.] ; Pálfalva, prope Eima- szombat, 27. jun. 1867. [herb. Fábr. ! sub nom. cit.]. Jegyz. E. aquatilis L. ? és E. fluviatilis Wigg. ? [Fábey Gömör és Kish. vir. p. 11.] példányok hiányában közelebbről meg nem határozható. 181 19. E. paiicistamineus Tausch, in Flora XVIL (1834) 525. — [E. tricho- phyllus Auct. Hung. — non Chaix !] — A niezei táj tócsáiban s las- san folydogáló patakokban. — Eimaszombat m. «Tamásfala» (!), «Sodoma tó» máj. 1860. [herb. Fábry ! sub E. aquat. L.]. — Maj.- Jun. ß^x^. Adnot. Eegiones Com. Gömöriensis vero boréales, quo cum E. fluitanti Lam. substitutum esse puto, fugere videtur. E. fluitans Lamarck fl. fr. 3. 164. — Sebes folyású vizekben. — Helpa «Garam» (!). Jul. ß^x^. — Eddig még csak a Garam vizéből ismeretes. 21. E. divaricatus Schrank. — [an E. Eionii Lagger, in Flora XXXI. (1848) 50. ?] — Eozsnyó [Geyer Met.]. 22. E. Ficaria L. — [Ficaria ranunculoides Eoth.] — A mezei és hegyi táj árnyékos ligeteiben és erdőiben. — Eimaszombat [(!) Fábry herb. !] ; Eima-Brézó [(! !) herb. Eicht.]. — Apr.-Maj. ß^x^. 22/Ó. E. calthaefolius Eeichh. germ. Excurs. III. (1832) 718 sub Ficaria. — [Ficaria nudicaulis A. Kern. Ö. B. Z. XIII. (1863) 188.] — Mint az előbbi. — Eimaszombat körül (!). Eeichenbach 1. c. diagnosisa alapján a typustól specifice el nem vá- lasztható. E. plat ani folius L. Mant. I. (1767) 79. — [E. aconitifolius Auct. Hung. — non L.] — A magasabb hegyi és subaljDin táj mészkő szikláin 8 virágos rétjein. — Klenócz-Tiszolcz «Kalisnye» (!) ; «Vepor» [(!) herb. Fábr. !] ; Murányi mészkőfennsík «Pod-Stozska» (!) ; Nagy-Eőcze «Kohut» [Eeuss et Szont.] «Királyhegy» [Kub.]. — Jun.-Jul. ß^x^. 24. E. Flammula L. — Nedves réteken és iszapos helj^eken. — Eima- szombat [(!) Fábr. herb. !] ; Nagy-Eőcze (!). — Jun.-Aug. ß^x^. 25. E. auricomus L. — A mezei táj bokros, erdős helyein. — Eimaszom- bat, Osgyán «Bükk» [(!) herb. Fábr. !). — Apr.-Jun. ß^x^. — var. incisif olia Eeichb. Icon. IV. (1840) t. 12. — Eimaszombat (!), az előbbi társaságában. — ß^x. 26. E. cassuhicus L. — A hegyi táj erdőiben. — Eimaszombat mellett Tót-Hegymeg, Szkálnok felé elterülő (!) ; Eima-Brézó [(! '!) herb. A. Eicht. j. — Apr.-Maj. ß^x^. Megjegyzés: Ismételt cultura által, Mauksch szerint, K. auricomus-sá változik ! 1. Neilr. Aixfz. p. 240. 27. E. acer L. — Kaszálókon egészen a hegyi tájig. — Eimaszombat (!). Maj.-Jul. — var. Boraeanus Jord. — [E. acer var. multifidus D. C., — non Pursh.] — Nagy-Eőcze, a «Kohut» alhavasi rétjein (!). Aug. 1885. ß-x'^. 28. E. lanuginosus L. — A mezei és a hegyi táj erdeiben. — Osgyán, 1. máj. 1852 [herb. Fábr. !] ; «Vepor» jul. 1886 (! !) ; Kraszna-Horka- 13* 182 Váralja [Fábr.] ; in silvis «Szabadka») prope Eimaszombat [(!) Fábr.]^ Maj.-Jul. — var. geraniifolius D. C. Reichb. Icon. Vol. IV. Tab. XIX. — A mu- rányi várhegyen, árnyas ligetek cserjéi között. — In monte arcis Mu- rányensis, 24. máj. 1885 (!). ß?x^. 29. R. polyanthemos L. — A mezei és hegyi táj kaszálóin és cserjés helyein egészen az.alhavasi tájig. — Eimaszombat í^(!) herb. Fábry !] ; Rozsnyó [1. Geyer, herb. Fábry !]. Maj.-Jul. ß^x^. 30. E. repens L. — Az egész terület mezei táján, vizek mellett, cserjések- ben, parlagokon stb. — Maj.-Jul. ß'^x'^. d\. R. bulbosus L. — A mezei táj füves helyein. — Eimaszombat [(! !) herb. Fábry !]. 132. R. sardous Crantz Stirp. II. (1769) 11. — [R. Philonotis Ehrh. Beitr., III. (1788) 145]. — Rozsnyó [Geyer, in Fábr., Gömör és Kishont vir. p. 8.]. Gyakoribb síma terméssel és ezért hihetöen a következőhöz tartozik. ‘^'^/b. R. mediterraneus Griseb. in Heuff. Zool. bot. Ges. Vili. (1858) 46.. pro var. R. Philonotidis. — R. sardous Auct. Hung. — non Crantz]. — A mezei táj nedves rétjein. — Rimaszombat, 10. sept. 1883. (!) ; Magyar- Pokorágy «fenyves») prope Rimaszombat 19. mai. 1866 [herb. Fábr. ! sub. nomin. E. lanugin. L.]. — Mai.-Sept. — Solo argillaceo.. ß‘^x^ az eddigi megfigyelések szerint. 33. R. sceleratus L. — A mezei táj vizes helyein. — Rimaszombat és Alsó- (magyar) Pokorágy körül [Fábr. herb. !, (!)]. — Maj. -Sept. 34. R. arvensis L. — Művelt helyeken, a vetések között mindenhol gya- kori. — Apr.-Aug. — ß'^x^. Trib. IV. HELLEBOEEAE D. C. Caltha cornuta Schott! Analect. (185i) 31. — [C. palustris Reichb.. Icones III — IV. ( 1 840) f. 47 1 2 I an L. ?] — Patakok és tócsák körül. — Rimaszombat (!) herb. Fábr. !]. — Aj)r.-.Jun. — ß^x^. 36. C. alpestris Schott! Analect. (1854) 33. — Patakok mellett, vízerek. mentén ; kizáróan a magasabb hegyvidék lakója. — Murányi mészkö- fennsík «Pod-Stozska») (Prassiva) 8. jul. 1888. (!) ; Murány-Huta-Ve- reskö (!) ?; «Vepor») (!) '? Maj.-Jul. — ß^x^. Jegyz. A két utóbbi termőhelyről ? alatt közlöm, miután termés hiányában azt, hogy vájjon nem-e C. latifolia Schott ! Analect.. (1854) 32.-hoz tartozik, — biztosan eldönteni nem lehetett. 37. Trollius europaeus L. — A hegyvidék magasan fekvő kaszálóin, ber- keiben stb. — Dobsina körül [Geyer] ; Telgárt mellett [Fábry szóbeli közlése szerint]. 183 Megjegyzés : Eranthis hyemalis Salislniri/ Gömörben spontan nem nő ; Reüss [Kvetn. Slov. 1. c. p. 13.] és Szontagh [Eeuss után !] ezen adata hibás észlelésen alapul. (Neilr. Aufz. p. 242.) Hellebonis viridis L. — Rima-Brézó, apr. 8. 1863 dierb. Fábi. !], Klenócz, 16. apr. 1868 iberb. Fábr. !] ; Pelsöcz 20. apr. 1851 [herb. Fábr. !] ; Kraszna-Horka- Váralj a iFábr.j. Megjegyzés: Hazslinszky [Magyarhon edény. növ. k. könyve 1872. pag. 156.] szerint «feljegyzett leihelyei kétesek. Egy példányt — úgymond — kapott Fábry tanár Gömörből, de egy másodikra még nem tudott szert tenni.» Én több példányt láttam Fábry tanái hei- báriumában, a melyek a H. dumetorum W. K.-tól jóval nagyobb virágaik által eltérők és így egyéb gyenge bélyegeik mellett is a H. viridis L.-hez tartoznak. Az erezetben levő különbséget biztosan megállapítani már nem lehet, miután a példányok sajtolva és szárítva lettek. H. viridis Klenócz, Rima-Brézó és Pelsöcz vidékén bizonyosan előfor- dul,^ de spontan — Fábry tanár szóbeli közlése szeiint egesz biztossággal csak Pelsöcz környékén. A Magyar Nemzeti Múzeum növénygyűjteményében — H. viridis cult. V. qu. sp. kívül — nincs az országból képviselve és így RocHEL-nek ama véleménye, hogy a Kárpátok völgyeiben aligha spontan, hanem a paraszt kertekben cultivált [és ebből kifolyóan elvadult] gyógy- növény gyanánt fordul elő, — nagyon valószínű. Neilreich is " csak fentartással közli a zólyomi [Hermanecz] ® és a mármarosi termő- helyeket, a melyekre Schiffner a Helleborusokról legújabban írott Monographiájában mint positiv adatokra hivatkozik.* hozzájok véve még a Beszkideket. A Helleborusok tanulmányozása közben Schiff- NER^a Múzeum Helleborusait is átvizsgálta és így még az sem való- színű, hogy Magvarország é. — ék. felföldjét az ott talált adatok nyo- mán vette volna fel a H. viridis L. typ. földrajzi elterjedésének körébe. Hogy milyen alapon törli a ?-jelt Neilreich id. adatai mellől és veszi fel még ezeken kívül a Beszkideket is, — erre vonatkozóan felvilágosítást a földrajzi elterjedési viszonyok taglalásában külön- ben is fogyatékos Monographiában hiába keresünk. Általában véve a H. viridis elterjedésének zónájába az é.— ék. magyar felföld is beleesnék és így lehet, hogy Schiffner állítása a további vizsgálatok folyamán utólag bebizonyul. 1 A két előbbi helyről inagaiii is élő példányokat láttám! - Aufz. p. 242. ® Ez év (1889) folyamán [jul. 10—12] Zólyommegj'ében, nevezetesen a hermaneczi [Hermánd] völgj’ben is volt alkalmam botanizálni, de a H. viridis előfordulását nem ■constatálliattam. t i vt * Dr. V. Schiffner «Die Gattung Helleborus», Englers Botan. Jaliib. XI. ( ) Bd. II. p. 116—118. 184 f39. H. purp^irascens W. et Kit. lenes H. t. 101 (1802). — A Sajó men^ tében Szontagh ! 1. c. pag. 291. f 40. H. niger L. — Kraszna-Horka-Váralja [Fábry ! séd in herbario eius deest.]. Âfl.Isopyrum thalictroides L. — A mezei és hegyi táj gyümölcsöseiben, ligeteiben és erdőiben. — Eimaszombat [(!) herb. Fábr. !] ; Eima- Brézó [! ! herb. A. Eicht.] ; Nagy-Eöcze [! ! herb. A. Eicht., Eeuss]. — Mart.-Apr. — ß'-x^. 42. Nigella arvensis L. — Az egész mezei táj szántóin és pariagain. — Jun.-Octob. — ß^x'^. Megjegyzés : N. sativa L., N. Damascena L., liinc inde coluntur. — Néhol művelik. 43. Aquilegia vulgaris L. — Kizáróan a magasabb hegyvidék erdőinek a lakója. — In monte arcis Murányensis [! Marczell in Fábr. Göm. és Kish. vir. ; Eeuss et Szont.] ; murányi mészkőfennsík «Elyak» [herb. Fábry!]; in valle «Sztraezena» (!); murányi mészkőfennsík «Sztud- nya» ; Mur.Huta- Vereskő, az erdők tisztásain (!) ; Dobsina, cserjések- ben (!)]; Eozsnyó [Geyer]. Maj. -Jul. — ß‘^x^. — var. adenopoda Borb. — [in sched.], — [Aqu. glandulosa Auch — non Gouan.J. — Murányi mészkőfennsík «Pod-Stoski» 26. jun. 188V (!) ß-x^. Megjegyz. Dr. Boebás V. (ín sched.) azt hiszi, hogy a murányi mészkőfennsíkról [«Sztudnya»] való Aquilegiám (légi 8. juhi 1887) az Aqu. longisepala Zimm. — másodizbeli virágzása. A virág nagy- ságát tekintve ide tartoznék még a sztraczenai, murány-hutai és a dohsinai Aquilegiánk is. Gömöri Aquilegiáink tüzetesebb definitiója még további vizsgálatokra vár. 44. Delphinium Consolida L. — Az egész terület mezei tájának vetései között. — ß^x^. 45. D. elatum L. — [D. elatum ß. Koch Synops. ed. III. pag. 20. foliis inferioribus ambitu reniformibus, laciniis posterioribus divaricatis : D. palmatifidum D. C. syst. 358. etc.»] — Vereskö, az u. n. «Cervena- Skala» körül a fenyves erdőben (!) ; «Dudlavka-Klak» [leg. Fábry;!' in herb, suo.] Eozsnyó [Geyer]. — Jul. — ß‘^x^ az eddigi tapasztala- tok szerint. t45/è.D. alpinum Waldst. et Kit. Icones III. (1812) t. 246 ! — «Javorina» [Fábry, Gömör és Kish. vir. ; sed in herbario eius deest]. Megjegyzés ; Valószínűen az előbbihez tartozik. 46. Aconitum Anthora L. — In monte arcis Murányensis [Marczell, in Fábr. Göm. és Kish, vir., Eeuss et Szont.] ; «Sztraczena» [Szont.]. — Aug.-Sept. 185 47. A. Napellus L. — A legmagasabb hegyvidék lakója. — Nagy-Röcze «Kakas» i Fábry, Reiiss, Szent.]; «Királyhegy» keleti oldalán a cser- mely mentén, 16. jnl. 1872 ]Fábr. herb. ! Reuss, Szent., Kub.] ; in mente arcis Murányensis [Szent.] ; Kraszna-Horka-Váralja [Fábry]. — 48. A. Cammarum Jacq. FI. anstr. V. (1778) t. 424 ! — [A. Stoerkianum Fábry, Göm. Kish. vir. p. 7 ; — Reuss, Kvétn. Slov. p. 17. — Szent. Adat. Gömör stb. p. 292. — non Reichenb. — A neomontanum Kub. «Kiránd. Poherelláról stb. a Királyhegyre» — non Willd. — nec Wulf.] — A hegyi és alhavasi táj fenyveseiben, egészen a havasi boróka és a törpe fenyő régiójáig. — Nagy-Röcze «Kakas» [(!) Fábr., Reuss, Szent.]; «Királyhegy» [Reuss, Kub.]; in valle «Sztraczena» [(!) 1889. aug. 18.] — Jul. -Aug. — ß'^x^. Megjegyzés : Eeüss A. Stoerkianum Eeichb.-ja helytelen observation alapul; mint kerti növény sem a Királyhegyen, sem a Kohutonnem jöhet elő. (L. Neilr. p. 245.) 49. M. Moldavicum Hacqu. Reise (1790, 169 — 170. [A. Lycoctonum L. ß. coeruleum Wahlb. 163.] — Erdős és mész-sziklás helyeken; úgy a magasabb, mint az alacsonyabb (pl. Lévárt) hegyvidék lakója. — Klenócz «Oltárnó» [Fábr. herb. !] ; Murányi mészkő-fennsík «Pod- Stoski» [Fábr. herb. !] ; in saxis calcareis arcis Murányensis (!) ; Ve- reskö, a «fürészmalom » körül (!) ; «Királyhegy» [Hazsl. Füv. k. 154]; in balnearum silvis Lévártiensium (!). — Jun.-.Jul. — ß^x^. Megjegyzés : Az éjszaki állomásokról származó A. Moldavicum Hacq. levelei a lévárti növény leveleinél élesebben fogazottak. Máskülön- ben jelentősebb különbség közöttük nincs. Trib. V. EANUNCULACEAE SPURIAE. Koch Synops. 50. Actaea spicata L. — Hegyes vidékek erdeiben, a melyből feljebb és lejebb is száll egészen a mezei (Rimaszombat) tájig. — Rimaszombat, a «Rákos »-patak cseplyéseiben ;Fábr. herb. !]; Nyustya «Szinyecz» [Fábr. herb. !] ; Murányi mészköfennsík «Pod-Stoski» [Fábr. herb. !] ; Murány — Mur.-Huta (!) ; Nagy-Röcze «Kohut» (!) ; Rozsnyó «Posálló» [Geyer, in Fábr. herb. ! ; Majsa (!) ; Osgyán «Bükk» (!). — Mai.-Jun. — ß^x^. 51. CimicifiKja foetida L. — A hegyi táj árnyas erdőiben. — Vernár, Telgárt és Puszto Pole erdőiben [Fábry herb. !, Reuss. Szont.] ; in valle «Sztraczena» [L. Richter. Őst. Bot. Zeitschr. 1874. p. 319.] Rozsnyó [Geyer]. — Jul. -Aug. — ß^x^. 186 BEKBEEIDEAE VENT. tab]. 3. 83. 52. Berberis vulgaris L. — Berkekben és erdős helyeken. — Rimaszom- bat [! Fábr. herb. !] ; Nagy-Eöcze [Szont.] — Mai.-Jun. NYMPHEAACEAE D. C. prop. medic, ed. 2. p. 119. t53. Nymphaea alba L. — Tornaija és Sajó-Gömör vidékén [? Fábry]. In herb, eius deest. 54. Nuphar luteum Sm. pr. fl. græc. 1. 361. — Tavakban, mocsarakban a mezei tájon. — Bánréve [! Fábr. herb. !] ; Tornaija, a Sajóban 6. juh 1854 [Fábr. herb.l. — Jul.-Aug. — LABI AT AE JUSS. gén. p. 110. Trib. II. MENTHOIDEAE BENTH. Mentha silvestris L. — A Sajó mentéről közli Szontagh ; de én typusos alakjában Gömörböl nem láttam. 54. M. candicans Crantz Stirp. Austr. IV. (1769) 330. 54/5. M. Brittingeri Opiz Natur. Tausch (1824) p. 300. — [M. recta Déségl. et Dur. Descript, de nouv. Menthes (1879) p. 30.] — U. m. az 54/î7. az eddigi tapasztalatok szerint a megye éjszaki hegyvidékének lakója. — Tiszolcz (!) ; Murány — N.-Eöcze (!) ; Nagy-Rőcze «Kakas» a «Parajka»- lak körül. Rozsnyó (!) 16. aug. 1889. — Jul.-Aug. — 54/c. M. stenostachya m. — Vide iconem tab. VIL fig. 1. 2. — E sectione Leiomentharum Borb. Vasm. Fl. p. 209. IV. Tomentosæ Des. et Dur. B. Lancifoliæ Borb. 1. c. Foliis caulinis rameisque oblongo-lanceolatis, simpliciter sed non dense serratis, serraturis porrectis, basi subcordatis, acuminatis, superne tenue virescenti — pubescentibus, subtus pube brevi atque adpressa candicanti — tomentosis, nervis in pagina inferiore pilis longioribus pubescentibus. Spicis multis ( 18 — 26 ), gracilibus 0‘5 cm. latis, contiguis, verticil- lastro infimo parum remoto, corolla 2 longa, staminibus inclusis. In humidis ad Stephanopolin [EimaszombatJ. Legi d. 10. m. aug. 1885. 54/d. M. cuspidata Opiz Natur. Tausch. (1824) p. 132. — [M. transmota Déségl. et Dur.] — A mezei táj nedves helyein, árkok, patakok, mo- csarak mentén. — Rimaszombat, 25. aug. 1884 (!); Osgyán, 29. juh 1851 [Fábr. herb. !j ; in valle «Sztraczena» (!) 18. aug. 1889. 54/6. ilf. leioneura Borb. 0. T. M. XX. (1880) 312., Ö. B. Z. (1880) 19., Vasvárm. Fl. (1887/88) p, 210. — [M. Marisensis Simk. Term. Fűz. 187 IX. (1885). 24, — test. Borb. — M. similis Déségl. et Dur. ? Descript, de nouv. Menthes p. 314.] — Eimaszombat «Eàkospatak» mentén; aug. 16. an. 1866 [Fàbr. herb. !]. 55. M. aquatica L. — Eozsnyó [Geyer] ; a Sajó mentében [Szont.]. 56. M. Austriaca Jacq. Austr. V. (1778) 14. tab. 430. — var. nemorum (Borean ) Fl. d. 1. centre d. 1. France, Ed. III. (1857) p. 51. no. 1942. — [M. nemorosa Host, Fl. Austr. IL (1831) p. 144. non Willd.j — Eimaszombat [(!) Fàbr. !] ; Nagy-Eôcze «Kieskova» 12. aug. 1883 (!). — Jul.-Aug. ß-x^. Megjegyzés: Braun H. bécsi botanikus [Ueber Mentha fontana Weihe. Ein Beitrag zur Kenntniss mehierer Formen aus der Gruppe der M. arvensis L.-Verh. d. k. k. zool. bot. Ges. in Wien (1886) p. 224.] szerint Boreau M. nemorum-ja nem más, mint a jACQUiN-féle M. Austriaca erdei vagy árnyékban nőtt formája. Minthogy azon- ban az eddig gyűjtöttek mind a M. nemorum-hoz tartoznak, azért a M. Austriaca varietása gyanánt közlöm. Meglehet, hogy Braun feltevése helytelen ; mivel úgy az én, mint a Fábry tanár által gyűj- tött M. Austriaca (sens. ampl.)-inkra Boreau M. nemorum-jának a leirása illik és így az is meglehet, hogy tekintet nélkül a geographiai és a localis helyzetre, aM. Austriaca csoportjába tartozó növényünk system, pontossággal M. nemorum BoREAU-nak vehető. 57. M. verticillata L. (Kern.) — Eozsnyó (!). bS. M. jjarietariaefolia (FI. v. Frankfurt, p. 225 (1828) pro var. M. arvensis) Var. M. tenuifolia Host, FI. Austr. II. p. 147 (1831) pro specie, -j E sectione Trichomentharum Wirtg. FI. der preuss. Ehein- provinz p. 348. — Campanocalyces Pér. — Vide icones Tab. \ III. et comparandi causa 2) folium d. calyx Menthæ arvensis L. typ. [2. d. ex H. Braun 1. sub * citato] ; 3) folium M. parietariæfoliæ. Kehelyfogai tompán háromszögűek és nem kihegyesedök, így nyilván- való, hogy a Menthák dArvenses» csoportjának Parietariæfoliæ H. Braun* osztályába tartozik. Legközelebb áll a M. jDarietariæfolia Becker (1. c.)-hoz, ettől csupán a levelek erősebb consistentiája és szörözetén kívül föképen az élesebb s sűrűbb serratura és a rövidebb levélnyél által eltérő, a mely alig hosszabb a virágzati gyűrűnél ; ellenben a M. parietariæfolia leveleinek nyele 2-szeres hosszúságával haladja meg a virágzati gyűrűt. Braun H. Host M. tenuifolia-ját (1. c. p. 226) csupán csak a felületén erősebben szőrözött s kisebb levelek és a valamivel rövidebb levélny’él alap- ján a M. parietariæfolia varietása gyanánt veszi. E bélyegek szerint növe- Heinrich Braun : Ueber Mentlia fontaim Weihe. Kin Beitrag zur Kenntniss mehrerer Formen aus tier Gruppe der Mentha arvensis L. — ^ erhandl. der k. k. zool.-bot. Ges. in Wien. — 188b. évfoly. 217 — 229. 1. 188 nyünk kétségkívül Host. M. tenuifolia-jához tartoznék, — Host eredeti diagnosisában * levő «folia obsolete denticulata» kivételével, mivel aM. pa- rietariæfolia nagyobb leveleinek (hossz. 8 %, szél. 2*5 %,) ** kevésbbé éles és ritkább fogazottságával szemben, a mi Menthánknak levelei kisebbek (hossz. 6 %, szél. 2 és a serraturája is élesebb. E különbség azonban csekély ; véleményem szerint bízvást M. parietariæfolia var. tenuifolia Host, gyanánt vehető. Jellemzésére még megemlíthetem, hogy aromatikus és kelle- mes illatához képest a M. parietariæfolia szaga erős és átható. Braun a Parietariæfoliâk a ) osztályát (1. c. p. 226) a szerint, a mint a levélnyél hosszúsága meghaladja a virágzat! gyűrűt, vagy pedig evvel egyenlő hosszúságú, esetleg rövidebb, — két csoportra osztja. Minthogy azonban a kérdéses Menthánk leveleinek nyele úgyszólván meg sem haladja a virágzat! gyűrűt, — Braun 1. c. analytikus kulcsa szerint a M. lanceolata Becker (El. von Frankfurt p. 225. 1828.) -hoz is juthatunk, a mely tagadhatatlan közel rokonságban áll Host M. tenuifolia-jával. Szemben evvel a M. lanceo- lata «verticillis densis confertis pedicellisque dense hispidulis, stami- nibus inclusis» bélyege azonban növényünkre nem illik, mert — Eeichen- BACH Icon. tab. MCCIjXXXIX-n lerajzolt M. lanceolata után is ítélve — szóban forgó Menthánk virággyűrűi nem állanak sűrűn egymás mellett [az internodiumok hossza 3*5 — 2'5 %, acropetalis sorrendben ; a képen a főten- gely térszűke miatt 5 internodiummal meg van rövidítve! és a virágnye- lecskék is csaknem kopaszok, a hímek pedig jóval meghaladják a corolla hosszúságát. Abbé Ch. a. Strail «Essai de classification et descriptions des Men- thes» cz. értekezésében (p. 82.) M. latifolia Host-t a M. Hostii Bor.-hoz vonja synonim gyanánt. Host M. latifolia-ja, a leírás után ítélve, a Parietariæfoliæ H, Braunhoz, — Host eredeti diagnosisa alapján [El. Austr. p. 145.] pedig a M. parietariæfolia Beck, közvetlen rokonságához tartoznék. Minthogy erről H. Braun sem tesz említést id. értekezésében, jólehet Host ausztriai növényt írt le, — Strail pedig a M. Hostií leírásában (1. c.) belga növényt ismertet, ezeknek további tárgyalása a kérdés tisztázása helyett inkább csak a zavart növelné, mert mindezekről határozott Ítéletet formálni csak az originalék examinálása alapján lehetne. A M. parietariæfolia és a M. tenuifolia egymáshoz való viszonyának pontos megalapítására mind a kettőnek belső structuruját is tüzetes ana- tómiai vizsgálat alá vettem. *** * Host, Flora Austriaca (1831) Vol, II. pag. 147. M. parietariaefolia Beck. — in liumidis herbidis ad Pestinuiu novuni leg. Borbás. — Eeichenbach 1. c. képének is jól megfelel. — Alluvions des bords de la Loue à Cbouzelot, près de Doubs [Départ. Doubs. France], leg. Paillot. 9. août, 1868. — Herb. Mus. Nat. Hung. *** Cfr. pag. 195. fin. 189 Feltevésem, hogy a szóban forgó Menthák vegetativ szerveiben quali- tativ eltérések helyett inkább quantitativ különbségek lesznek megalapít- hatók, — górcsövi vizsgálataim közben helyesnek bizonyult. A két Mentha vegetativ szerveinek szöveti structurája semmi olyan qualitativ szerkezet- beli sajátságot nem tüntet elő, a melynek alapján a kettő egymástól ana- tómiai tekintetben is elválasztandó volna. A szár gömbölyded sejtekből álló epidermisének cuticulája felületén jel- lemzően bibircses [1. d. ábrái és különösen az epidermis-sejtekböl fejlődő tri- chom-képletek S/Oral incrustált falainak alkata e tekintetben feltűnő. A fej- lődés kezdetén levő trichom stereometriai alakja ugyanis a szamócza álgyü- mölcséhez teljesen hasonló, az álgyümölcsön levő terméskék képviselvén a fej- lődő trichomképlet falának sajátszerű kiemelkedéseit [1. e. ábra . Ezt az alkat- beli sajátságot úgy a levelek, mint a szár epidermoids lis képletei kivétel nélkül még akkor is megtartják, midőn az eleinte egyetlen gömbölyded sejtből álló trichomképletek [1. d., e. ábra] a fejlődés előrehaladásával radialis irányban megnyúlnak, majd keresztfalak képeztetésével több-több sejtre oszlanak és végül megnyúlt négyszögletes (optikai átmetszetben véve) sejtekből álló egy- szerű sejtfonalakat [1. f., fj- ábra] vagy pedig a végső sejt lateralis oszlásai kö- vetkeztében egy pontból elágazó csillagos serte-szöröket képeznek [1. h. ábra]. Az elörejelzett quantitativ különbség a M. parietariæfolia és a M. tenui- folia között egyedül a serte-szőrök kifejlődésének számarányában nyilvánul ; az előbbinél csak a szár csomóin lépnek fel nagyobb számmal, míg a szár tag,] ai csaknem kopaszak ; ellenben a M. tenuifolia szárcsomóin kívül a szártagok 8 különösen ezeknek élei jól kifejlődött sertektöl borzasak. ]\[. parietariæfolia, valamint a M. tenuifolia szárának négy éle közvet- len a felső bőrszövet alatt collenchymából áll 1 1. i. ábra] és ott, a hol a szárnak két-két él közé eső barázdája van, tömegében rendszerint egyszerre megcsap- pan és majd egy, hol két sejtsorból áll. A collenchymával határos, vékony és gyűrödött falú sejtekből álló kéregparenchyma után a háncs keskeny zónája következik, a lágyháncs elemei által gyakran megszakgatott, többnyire egy soros háncscsoportokkal. A bél sejtjei csak egészen fiatal szártagokban képez- nek compact tömeget,egy része azonban és pedig a központi bélsejtek a vegeta- tio folyamán széjjel szakadnak és a kifejlett csöves szár belső felületén foszlá- nyokat képeznek. Végezetül egybevetve úgy a külső morphologiai bélyegeket, mint a belső szerkezet vizsgálatából nyert eredményeket, végérvényesen megalapít- hatjuk azt, hogy a M. tenuifolia a M. parietariæfolia közvetlen rokonságába tartozik és hogy ez utóbbinak oly fajváltozata gyanánt tekintendő, a mely egyedül csak a külső habitusban nyilvánuló sajátságai által tér el a tőalaktóL Gömöri növényünk criticájának befejezéséül a következőkben foglalom össze annak jellemzését : Caules adscendentes viridescentesque, fere a basi in ramos divisi, a 190 3 circiter 8 alti, reverse pilosi, setulis præsertim infra geniculos et inter verticillastra densioribus. Folia petiolata, petiolis setosis, verticillastris parum longioribus, viridia (subtus minus pallidiora), facie æqualiter setulis inspersa, nervis in pagina foliorum inferiore prominentibus, nervis eviden- ter setosis ; inferiora ovato-lanceolata, superiora parum angustiora, + pa- tentia, basi cuneata integerrima, apice acuta, supra medium serrata, serra- turis acuminatis antrorsum versis. Flores verticillati, hirsuti, pedicellis glabrescentibus, calycibus breviter campanulatis hirsutis, calycis dentes triangulares acuti, æquelatiac longi. Corolla externe hirsuta, calyces dimidio superans, fauce pilis obsita ; staminibus corolla longioribus. — Tota planta odorem aromaticum spirat. In inundatis, palustribus et aliis locis humidis Eosnaviae. FI. a Julio ad serum autumnum. 59. M. Pulegium L. — [Pulegium vulgare Mill. Diet. n. 1.] — Várgede körül bőven [Fábr. herb. !j — Aug. — ß^x^. Megjegyzés : M. piperita et crispa L. etc. itt-ott művelik. — Hinc- inde coluntur. 60. Lycopus europaeus L. — Az egész terület mezei táján, vizes helyeken, folyók mentén stb. — Jul.-Aug. — ß^x^. Trib. III. MONARDEAE BENTH. Ç)].. Salvia glutinosa L. — Az egész terület hegyvidékének, valamint mezei tájának árnyas és nyirkos erdeiben. — Eimaszombat [Fábr. herb. !] ; Osgyán «Bükk» [(!) Fábr. herb. !] ; Tiszolez-Murány (!) ; Murányi mészköfennsíkon mindenhol [(!) Fábr. herb. !]; Eozsnyó [Geyer] stb. — Jun.-Aug. — ß^x^. Ç>% S. Austriaca J acq. FI. Aust. II. (1774) tab. 112. — Eimaszombat, 25. mai. 1858 [Fábr. herb. !] ; Eozsnyó, Hárskút az országút mellett [Geyer, herb. Fábry !]. 63. S. pratensis L. — Száraz legelőkön és kaszálókon, az egész mezei tájon mindenhol. — Mai.-Jul. — ß^x'^. — var. albißora: Eimaszombat «Fenyves» (!). — var. rosea: Eimaszombat [Fábr. herb. !]. 63/5. S. dumetorum Andrz. in Bess. Enum. p. 3 ! foliis «sinuato -dentatis, .... galea rectiuscula» — Eimaszombat, 6. junii, 1884. (!). — ß'-x^. 64. S. nemorosa L. — [S. nemorosa A. Kerner ! Schedæ n. 948. — S. sü- vestris Auct. Hung. — non L.] — Az egész terület mezei táján, kaszáló- kon, árkok, ütak szélein stb. — Mai. -Sept. — ß^x^. Megjegyzés : Linné typikus S. silvestrisét megyénk területéről eddig még nem láttam. 191 65. S. verticiUata L. — Az egész terület mezei táján közönséges. — Jun.- Aug. — ß^x^. Trib. IV. SATUEEINEAE BENTH. 66. Origanum vulgare L. — Az egész terület mezei táján, nyilt cserjés helyeken egészen a hegyi tájig. — Jun.-Aug. — ß^x^. 67. Thymus Marschallianus Wüld. spec. III. (1800) 141. — [Th. angusti- folius Auct.] — Füves dombokon, napsütötte nyilt helyeken. — Rima- szombat körül [(!) Fábr. herb. ! ]. — Mai.-Jul. — ß‘^x^. 68. Th. Lövyanus Op. — [Th. arenarius Bernh. ap. Keichb. — Th. colli- nus M. B. Taur. Cauc. III. (1819) 401. — var. stenophyllus Op. — foliis angustioribus. — Rimaszombat «feny- ves« körül; solo argillaceo; 20. mai. 1883. (!). — ß‘^x^. Megjegyzés : Növényünk egész habitusára nézve (különösen virágai nagy- ságánál fogva) a svéd typikus Th. Serpyllum L.-hoz nagyon közel áll. 69. Th. ovatus Miller diet. (1768) nr. 7. — Gömörmegye éjszaki területén ez az uralkodó Thymus ; előjön ügy a hegyi, mint a mezei táj nyilt, napsütötte és száraz helyein a nélkül, hogy a különböző termőhelyek- ről származó növények észrevehetően változnának. — Klenócz «Osztra» és «Vepor» (!) ; Tiszolez (kőfalakon) továbbá: in silvis «Duhovo«, in valle «Sztrbornye» et «Rovnanski» ; Pohorella (a Garam völgyében mindenhol), Vereskő, Nagy-Röeze «Szkalka», Rozsnyó, Kraszna-Horka- Váralja, in monte «Pacsa (Uhorna)» 1000. met. supr. mar. (!); mu- rányi mészköfennsík «Klyak» Fábr. herb. !] etc. — Jun.-Aug. — ß^x^. Megjegyzés: A Th. montanus W. et Kit. leones I. tab. 71. (1801) kelyhe kevésbé szőrözött, majdnem kopasz és kehelyfogai rövidek ; ebben különbözik a borzas kelyhtí és megnyúlt kehelyfogakkal biró Th. ovatus Mill.-től, mely utóbbi Magyarország éjszaki teriiletére nézve jellemző. 70. Th. Carpaticus Öelak. Flora (1882) Nr. 36., — ex ipso 1. c. (1883) Nr. 8. — iTh. pulcherrimus Schur ! Verb. sieb. Ver. IL (1851) 170 et ni. 89 solum nomina ; Aerh. sieb. Ver. X. (1859) 140 descript; — fide Kerner! — V. Magy. Növ. Lap. XII. (1880) No. 133. p. 122.] — In saxis calcareis mont. «Gostanova» (789 m.) prope Tiszolez [Taxo- viæ] (!) Jun. — ßx^. Megjegyzés : A Thymusok III. sect. Marginati A. Kerner, — csoport- jának Gömörből eddig csak ez az egy képviselője ismeretes. 71. Acinos villosus Pers. [Calamintha Acinos L. pro p. sub Thymo]. — Az egész terület mezei táján közönséges, legelőkön, műveletlen helyeken, ugarokon stb. — ß'^x^. 192 72. A. alpinus Mönch. [Calaminthaalpina (L.) sub Thymo]. — A maga- sabb (éjszaki) hegyvidék lakója ; terem napos mészkő-talajon 6 — 800 m. magasságban. — Tiszolcz «Hradova» ](!) Fábr. herb. !]; Murányi mész- kőfennsík «Pod-Stozski» (!); 1. c. «Dudlavka» (!) ; in monte arcis Murányensis ((!) Marczell, in Fábr. Göm. Kish. vir., Fábr. herb. !, Szont., Beüss]; in valle «Sztraczena» (!) ; Rozsnyó « Jolész»-hegy [Geyerj. — Mai.-Aug. — ß-^x^. 73. Clinopodiiim vulgare L. — Cserjés, száraz napsütötte dombokon, erdők tisztásain, az egész terület mezei táján. — Jul.-Aug. — ß^x^. Trib. VI. NEPETEAE BENTH. 74. Nepeta Cataria L. — Az egész terület mezei táján, parlagokon, ker- tek körül stb. — Rimaszombat [Fábr. herb. !] ; Nagy-Rőcze (!) ; Rozsnyó [Geyerj ; Pelsöcz [Nagy Teréz, in Fábr. Göm. Kish. vir.] ; Tót-Poko- rágy (!). — Jun.-Sept. — ß^x^. 75. N. Pannonica Jacq. Aust. II. t. 129. — [N. nuda Fábry — non L.]. — Erdők szélein, műveletlen helyeken, útak mentén ; az egész terület mezei táján. — Murány (!) ; Nagy-Rőcze [Fábryl. — Jun.-Aug. — ß^x^. 76. Glechoma hederacea L. — Az egész terület mezei táján közönséges; — erdős cserjés helyeken, mezőkön, kaszálókon stb. — Apr.-Mai. — ß^x^. ß) maior Gaud. helv. 4. p. 46. Koch, grandiflora. — Rimaszom- bat (!); Rozsnyó [Geyer, in herb. Fábr. ! sub. Gl. hirsuta]. }') micrantha Boenn. forma minor. — Rima-Brézó [! ! herb. Rieht.]. 77. Gl. hirsuta Waldst. et Kit. leones II. tab. 119 (1802). — Az egész terület mezei és hegyi táján el van terjedve. — Rimaszombat [1. Fábr., in berb. A. Rieht. !] ; Rozsnyó [Geyer] ; Nagy-Rőcze «Kohut» [Reuss et Szont.j. — Mai.-Jun. — ß^x^. 78. Dracocephalum austriacum L. — AGaram körül, Fábry tanár szerint [Göm. Kis. vir.-ban; séd in herbario eius deest !]. Adnot. Drac. Moldavica et Drac. Euyschiana L. sponte apud nos non crescunt. — Nálunk nem honosak. Trib. VII. STACHYDEAE BENTH. 7 9. Melittis Melissophy Iliim L. Calyce subtrilobo, corolla unicolori ! — Az egész terület hegyvidékének és mezei tájának erdeiben. — Rima- szombat körül ; Apáti j)uszta [Fábr. herb. !] Tiszolcz «Hradova» (!); Rozsnyó «Nyerges» [Geyer], — Mai. Aug. — ß^x^. — var. grandiflora Smith Engl. Bot. 636. pro spec. — fide Reichenb. Fl. Germ, excurs. (1832) p. 330. Calyce subquadrilobo, corolla bico- lori! — In monte arcis Murányensis (!). 80. Lamium amplexicaule L. — Az egész terület mezei táján közönséges 193 j)arlagokon, szántókon, legelőkön stb. — Kora tavasztól késő őszig virít, — ß°x^. Sl.L. purpureum L. — ügy mint az előbbi. — ß’x^. 8^. L. maculatum L. — Az egész terület mezei táján, erdős, cserjés helyek szélein, ligetekben stb. — ß^x^. 83. L. album L. — ügy mint az előbbi. — ß^x^. 84. Galeobclolon luteum Huds. FI. Angi. II. 1. p. 258. — Az egész terület mezei táján közönséges, erdőkben, cserjés helyeken cseplyésekben stb. — Mai.-Jun. — ß'^x^. — var. montanum (Pers.) syn. 2. 122. — Tiszolcz «Hradova») ll.juu. 1867 iFábr. herb. !J. 85. Galeopsis Ladanum L. — [G. latifolia Hoffm.] A mezei és hegyi táj szántóin és pariagain. — Jiil.-Aug. — ß'^x^. — var. angustifolia ( Ehrli.) herb. 137. — Rimaszombat körül [(!) Fábr. herb. !; — Jiil.-Aug. — ß^x^. 86. G. Tetrahit. L. — U. m. az előbbi. — Jiil.-Aug. — ß^x^. 87. G. speciosa Mill. Diet. (1768) n. 3. — (G. versicolor Curt. Fl. Lond. VI. (1777)]. — Rimaszombat (!); Rozsnyó «Ramzsàs» [G-eyer, Fábr. herb. !j. — Jiil.-Aug. — ß’x^. 88. G. pubescens Bess. Prim. Fl. Gallic. IL (1809) 27. — Rimaszombat [Fábry] Rozsnyó [Geyer Met.i. 89. Stachys Germanica L. — [St. lanata Reuss Kvetn. Slov. 338. et Szontagh Adat. Gömör etc. 289. — non Jacq.] Utak mentén, száraz legelőkön, az egész terület mezei táján. — Rimaszombat körül [! Fábr. herb. !j ; Balog (!!); Nyustya «Szinecz» [Fábr. herb.!]; a kis és a nagy «Djélen» [Reuss et Szont. i. — Mai.-Aug. — ß^x^. 90. St. alpina L. — Magasabb hegyvidék erdeiben. — Nagy-Röcze «Ka- kas» [Fábr., séd in herbario eius deest; Reuss]; Rozsnyó «Ivágyó» tetején [Geyer]. 1. c. «Rámzsás» [Geyer, herb. Fábr. !j. — Jul.-Aug. 91. St. silvatica L. — Hegyvidékek fenyveseiben és bükköseiben. — Rima- szombat «Papharaszt» [Fábr. herb. !] ; Tiszolcz «Hradova» [Fábr. herb. !j; Kienócz «Borova» (!); Nagy-Röcze «Kohut» (!); Rozsnyó «Pósálló» [Geyerj. — Jun.-Aug. — 92. Stachys pialustris L. — Az egész terület mezei táján közönséges; vizes szántókon, mocsaras helyeken stb. — Jul.-Aug. — ß'x^. 93. St. annua L. — A mezei táj szántóin, vetései között. — Rimaszombat [(!) Fábr. herb. !] ; Rozsnyó [Geyer Met.] — -lun. autumn. — ß'^x^. 94. St. recta L. — Ligetekben, erdős, bokros helyeken, az egész terület mezei táján. — Rimaszombat [Fábr. herb. !j ; Lévárt, in balnearum silv. frond. (!); Aggtelek «Baradla» (!) ; Pelsöcz Gömör vir. p. 10^; Rozsnyó «Nyerges» [Geyeiv. — -Juii. autumn. — ß^x"^. Betonica officinalis — L. var. hirta ( Leyser.) ti. halens. p. 109., 194 Keichb. Icon. 8. f. 953. — Rimaszombat [Fábr. berb. !] ; Nyustya «Szinecz» [Fábr. berb. ![; Nagy-Röcze «Szkalka» (!); Vereskö (!); Rozsnyó [Geyer Met.] — Jul.-Aug. — ß^x^. Megjegyzés : Az eddig terjedő tapasztalatok szerint az egész terület mezei és hegyi táján [erdők, csalitok nyilt helyein, vágásokban stb.] mint. var. hirta Leys. — közönséges ; így pl. a nyustyai « Szinecz »- ről származó Betonica [non B. stricta Ait. kew. 2. 299. !] a rima- szombati növénytől semmiben sem különbözik. 96. Sideritis montana L. — Napsütötte dombok pariagain, a mezei tájon. — Aggtelek (!); Várgede (!!) — ß‘^x^. Megjegyzés : Eddig még csak az aggteleki «Baradla» és Várgede kör- nyékéről ismerem. 97. Marrubium peregrinum L. — Rimaszombat, 10. jul. 1856 [Fábr. berb. !]; Beje és Szt-Király (temetőben) [Fábr.]. 98. Ballota nigra L. — Az egész terület mezei táján közönséges parlagon, falromokon stb. — ß^x'^. 99. Leonurus Cardiaca L. — U. m. az előbbi ; az egész terület mezei táján közönséges. — ß^x^. l'OO. Phlomis tuberosa L. — Rimaszombat, útfélen [Fábr. berb. !]. Trib. VIII. SCÜTELLAEINEAE BENTH. 101. Scutellaria galericulata L. — Az egész terület mezei táján, árkok, patakok mentén, nedves helyeken. — Rimaszombat [(!) Fábr. berb. !] ; Rozsnyó [Geyer, Fábr. berb. !]. — Jun.-Aug. — ß^x^. 102. Se. hastifolia L. — U. m. az előbbi, vetésben, árkok mellett stb. — Jun.-Aug. — ß^x^. 103. Prunella mdgaris L. — Legelőkön, réteken stb. az egész mezei és hegyi tájon közönséges. — Jun.-Aug. — ß^x^. 104. Pr. grandiflora Jacq. FI. Aust. 4. p. 40. t. 377. — In monte arcis Murányensis [(!) Reuss et Szont.J.. — Jul.-Aug. — ß^x^. 105. Pr. alba Pallas ap. M. Bieb. ïaur. Cauc. II. (1808) 67. — [P. laciniata L. excl. variet, ß. et ;'.] Füves, cserjés helyeken, az egész terület mezei és hegyi táján; ritka. — Rimaszombat «Rákospatak» 18. jun. 1865 [Fábr. berb. !] ; Klenócz «Osztra» 7. jul. 1886 (!). — ß^x'^. Trib. X. AJÜGOIBEAE BENTH. 106. Ajuga reptans L. — Az egész terület kaszálóin, gyümölcsöseiben, rétjein és árnyas erdeiben közönséges, egészen a bavasalji tájig. — Mai.-Jun. — ß^x^. 107. A. Genevensis L. — Az egész terület erdős bokros helyein, ú. m. az 195 előbbi. — Eimaszombat :(!), Fábr. herb. ! sub A. ijyramidalis L.]; Osgyán [(!) cum var. roseißora, Fábr. herb. !] ; in monte arcis Mu- rányensis (!); Likér (!) ; Eozsnyó (Geyer Met.]. — Mai. -Jul. — ß^x^. Megjegyzés : Az A. pyramidalis L. nálunk nem honos . 108. .J. Ghamaepitys ( L.j suh Teucrio. — [A. Chamæpitys Schreb.]. — Szántókon és parlagokon. — Eimaszombat [(!) Fábr. herb. !]. — Mai, autumn. — ß'-x^. 109. Teucrium Botrijs L. — Napsütötte köves dombokon, a mezei tájon. — Aggtelek «Baradla» körül ; Eimaszombat (Fábr. Neilr. ] ; solo cal- careo (!). — ß-x^. Megjegyzés : ügy látszik, hogy Gömör déli s melegebb vidékének a növénye ; eddig csak Aggtelek vidékéről ismerem. Szontagh a mu- rányi várhegyi-öl is említi ; ezen adata azonban hihetően tévedésen alapszik. 1 10. T. Scordium L. — A mezei táj nedves rétjein. — Eimaszombat «Tor- más» [Fábr. herb. !(; Méhi és a Turócz folyó körül; Serke határában [Fábry]. — Jul.-Aug. — ß^x^. 111. T. Cliamaedrys L. — Az egész terület mezei táján a hegyi tájig: nap- sütötte szikár dombokon, csalitok között. — Jul.-Sept. — ß^x^. 112. T. montanum L. — A mezei tájtól a hegyi tájig; ú. m. az előbbi, kiválóan mész-talajon. — Aggtelek «Baradla» [(!) Fábr. herb. !( ; Eimaszombat, a pokorágyi sziklák körül [Fábr.] ; in monte arcis Murányensis "((l) Szont.]. — Jun.-Aug. — ß^x^. VEEBENACEAE JUSS. ann. mus. p. 63. 113. Verbena officinalis L. — Az egész terület mezei táján. — Jul.-Aug. — ß^x^. A comp. anatómiai vizsgálatok systematikai jelentősége mindinkább na- gyobb elismerésben részesül. A M. tenui- és parietariæfolia-ra vonatkozó ily ü-ányu kísérletem megokolásául Vesque ‘ értekezésén kívül ezúttal csupán Schmidt ^ és Hoch^ idevágó dolgozatainak végeredményeire hivatkozom, a melyek egyebeken kívül Vesque érveit is teljesen igazolják. ^ J. Vesque : Die Bedeutung des anat. Baues d. Pflanzen für die Systematik. — Internat. Congress für Botanik in Paris, 1889. ® C. Schmidt: Vergl. Unters, über die Behaarung der Labiaten und Boragi- neen. — Inaug. Dissert. — Kybnik, 1888. pag. 65. ® Fr. Aug. Hoch : Vergl. Unters, über die Beliaarung unserer Labiaten, Scro- phularineen atc. — Inaug. Dissert. — Freiburg, B. 1888. Természetrajzi Füzetek. XIT. köt. 14 196 TÁBLÁK MAGYAEÁZATA. [Explicatio Iconum.] TAB. yn. 1. 2. Mentha stenostachya [A. Eight.] — magn. nat. 3. Adonis æstivalis L. var. n. macrantha m. — magn. nat. TAB. YIII. 1. Mentha tenuifolia (Host.) pro sp. — magn. nat. a. Flos apertus ; magn. nat. maior. b. Calyx ; magn. nat. maior. c. Folium ; magn. nat. d. A szár k. m.-bol. Epidermis, fejlődése kezdetén levő trichom-képlettel. Oc. 2. Obj. D.* e. Fejlődő trichom-képlet stereometriai alakja. Oc. 2. Obj. D. f. Kifejlődött egyszerű sejtsorból álló tricbom optical átmetszetben. Oc. 5. Obj. A. g. Tricbom egy sejtje felületi áttekintésben. Oc. 2. Obj. D. h. Csillag (villás) szőr ; *Si02-al incrustált sejtfallal. Oc. 2. Obj. A. i. A szár élének k. m.-e : a. bibircses cuticula, ß. epidermis, y. collencbym, ô. gyűrŐdött falú kéregparencbyma, ^"1 phloem. * Vizsgálataimat ZEiss-féle mikroskoppal eszközöltem. A nagyítá- sok a következők : Ocul. 2. Obj. A. 1= 1 : 55 « 5. « A. = 1 : 140 « 2. « D. = 1 : 235 155 mm. tubus-bosszúsággal. 2. Folium Mentbae arvensis typ. — magn. nat. d. Calyx « « « — magn. nat. maior. 3. Folium Mentbae parietariæfoliæ typ. — magn. nat. COLEOPTERA IN EXPEDITIONE D. COMITIS BELAE SZÉCHENYI IN CHINA, PRAE- CIPUE BOREALI, A DOMINIS GUSTAVO KREITNER ET LUDOVICO LÓCZY ANNO 1879. COLLECTA. A Joanne Frivaloszky recensita.* Cicindela chinensis Deg. Schangai. — hybrida L. var. chinensis. Obscuro- cuprea, antennis viridinigris ; elytris subparallelis, borúm lunula humerali medio valde attenuata, fere inter- rupta, fascia media ad marginem non dilatata et sutura apicali mucrone parvo instructa ; subtus violacea, albo-pilosa, pectoris lateribus cupreis. Long. 12 mm. — sumatr ensis Herbst, Elisae Motsch. et undulata Dej. Schangai. — ohliquef asciata Adams. Inter Vallem Vej-ho et Tsching-tschou. VHI. 27. — posticalis White. Hongkong. — Desgodinsi Fairm. Thibet (Yerkalo). A D. Desgodins Missionario Gallico Comiti Széchenyi dono oblata. Carabus fiduciarius Thoms. Schangai. Eupachis glyptopterus Fisch. Inter Vallem Vej-ho et Tsching-tschou. VITI. Tachys laetificus Bates. Schangai. Broscus Frzetcalskii Semen. Sining-fu. VII. Harpalus vicarius Harold et rubripes Duft. var. niger. Sining-fu. VII. Stenolophus castaneipennis Bates. Schangai. Amara chalcites Zimm. Hongkong. Poecilus Gebleri Dej. Sining-lantschou-fu. VIII. — Jortipes Chaud. Sining. VII. Pheropsophus jessoensis Morav. Schangai. Cnemidotus intermedius Sharp. « Hydaticus vittatus Fabr. Hongkong. Sphaeridium chinense nov. sp. Supra nigrum, nitidum, dense subtiliterque punctulatum. Prothorace transverso, basi utrinque sinuato, angulis porticis subrectis, lateribus ru- * Iu determiuanclis liis speciebus magno mihi erant auxilio D. D. Dr. Heyden Kraatz, Weise, Reitter et Faust ; quibus quam maximas ago gratias. 1-t* 198 folimbatis. Elytris striato-punctatis, stria quarta et quinta basi introrsum versus convergentibus, externis basi confusis ; macula basali transverse- ovata, media irregulari et tertia apicali ad unam tertiam partem elytro- rum ascendente limboque laterali rufis, maculis duabus posterioribus limbo nexis, hoc basi angusto marginem non attingente, dein lato usque ad marginem extendente. Subtus atrum, subtiliter griseo -pubescens, segmen- tis abdominalibus testaceo-marginatis. Pedibus testaceis, femoribus sub- tus macula rotunda nigra notatis. A Sphaer. hipustulato, statura majore,, elytrorum striis evidentioribus signaturisque diversis distinctum. Long.. 5 mm. — Jenkíng. Silpha morio Gebl. Lan-tschou. VIII. Blitophnga hexastigma Solsky. Sining. VII. Tenehrioides mauritaniens Lin. Schangai. Dermesles Frischi Kug. Inter Sou-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. — tesselatocollis Motsch. Inter Sou-tschou et Kan-tschou. V. Eurytrachelus platymelus Saund. Schangai. Aegus laevicoUis Saund. var. minor, mandibulis edentulis. Schangai. Scarabaeus Typhon Fisch. Inter Vallem Vej-ho et Tsching-tschou. Gymnopleurus mopsus Pali. Inter Sining et Lan-tschou, Tatung, Hongkong.. Gatharsius Molossus Lin. Hongkong, Schangai, Tsching-tu-fu. IX. • — Ochus Motsch. Hongkong. Onthophagus austriacus Panz. Tatung. VI. — Lenzi Harold. Schangai. — ater Waterh. Lan-tschou- fu. VIII. Aphodms longeciliatus Reitt. Ping-fau-hien. — pallididorsis Reitt. Sining-fu. — granulifrons Reitt. Inter Sou-tschou-fu et S^-tschiu-vej. — Solskyi Harold. Inter Sou-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. — uniplagiatus Waterh. Schangai. Enoplotrupes sinensis Luc. Tsching-Tschau. VHI. Geotrupes (Phelotrupes) corrugatus n. sp. Oblongo-ovatus, supra cupreo-æneus, subnitidus, marginibus violascenti- bus ; subtus niger, prosterni lateribus et pedibus obscure-violaceis. Caput, obscure-cupreum, dense rugoso-punctatum, clypeo triangulariter pro- ducto, apice rotundato, basi tumidulo, fronte inter oculos tuberculis duo- bus conicis, valde elevatis instructo; antennis nigris, clavæ aHiculia æquelongis, cinereo-pubescentibus. Prothorace transverso, infra medium valde rotundato, lateribus late marginato reflexis, angulos anticos obtuse rotundatos versus valde angustato, antice medio exciso, alte marginato et intra marginem transverse impresso, basi utrinque leviter sinuato, an- gulis posticis rotundatis, disco obsolete canaliculato, medio sat laxe punctato, lateribus vero valde rugose punctatis. Scutello subcordato, lævi,. 109 punctis tantum paucis notato. Elytris prothorace angustioribus et plus quam adhuc semel longioribus, augustius marginatis, humeris callosis; superficie mediocriter convexa, leviter punctato-striata, iutricatim rugosiu- scula, ideoque striis irregularibus, dorso septem, ad latera duabus conspi- cuis. Ventre laxe aciculatim punctato, punctis pilos longos ferentibus ; apice rufo-piloso ; tibiis anticis extus septem- dentatis, subtus carina sub- dentata, apicem versus abbreviata instructis. — Longit. 1 7 mm. A Gcotmpe Roborowskiji colore cupreo-æneo, prothorace ad latera valde rugoso-punctato, elytris non geminato- et pluries striatis distinctus. Sining. VIII. Lethrus con formis nov. sp. Supra niger, subnitidus; subtus nigro- violaceus magisque nitidus. Capite antice dense rugosiusculo, vertice laxe punctato, fronte leviter transver- sim triimpressa, genis subacute lobatis, modice reflexis et margine postico subcrenatis ; clypeo brevi, arcuato, late impresso, lateribus leniter reflexis ; mandibulis conjunctim rotundatis, apice inermibus, juxta marginem acu- tum impressis ; maris dextra subtus processu longo, antrorum versus oblique porrecto et apice acuminato terminata, sinistra vero inermi, tan- tum triangulariter dilatata ; fœminæ muticis. Prothorace transverso, antice profunde exciso, medio callose marginato, angulis anticis obtuse rotun- datis ; basi medio sinuato, tenuiter marginato ; lateribus ad basin rotun- datis, dein antrorsum versus subrectis ; superficie parum convexa, dorso longitudinaliter levirterque canaliculata et variolose punctata, lateribus dense granulatis. Scutello triangulari obsolete granulate. Elytris brevibus, prothorace angustioribus, late breviterque ovalibus, angulis anticis rotun- datis, infra hos lateribus latius reflexeque, hinc vero apicem versus an- gustius marginatis et arcuatim valde angustatis ; supra mediocriter con- vexis, apicem versus valde declivibus, leviter striatis, striis ad latera eva- nescentibus, interstitiis leviter irregulariterque rugoso-punctatis. Ventris medio subtiliter, lateribus vero varioloso-punctatis. Lethro Potemini valde affinis, sed supra colore nigro, sine reflexione coerulea, mandibulis arcuatis, prothorace, medio excepto, deuse granulate distinctus. Longit. 11 — 15. mm. Inter Sou-tschou et Kan-tschou. VI. Trox cadaverinus Iliig. Sining. VL Dicheloplia indica Blanch. Hongkong. Hoplia vicina nov. sp. Nigra, dense squamosa, elytris luteis. Capite planato, ruguloso fulvoque piloso, squamulis glaucis sparsim vestito ; clypeo apice lævigato valde reflexo, angulis rotundatis; palpis funiculoque antennarum rufis, horum articulo basali et clava fuscis. Prothorace antice jJî'ofunde exciso, angulis anticis valde acuteque productis, lateribus breviter ciliatis, medio suban- 200 gulatis, antrorsum versus magis quam basin versus angustatis, basi me- dio modice lobato, superficie dense squamosa, punctis denudatis sparsis, sétám rufam breviusculam ferentibus mixta, squamis in dorso ocbraceis, in margine antico et lateribus glaucis. Scutello dense glauco-squamoso. Ely tris luteis, squamulis breviter ovatis, glaucis, vel colore elytrorum dense tectis, colore tamen elytrorum translucido. Pygidio et ventre squamis latioribus coeruleis glaucisque viridi- micantibus mixtis vestitis. Pedibus nigris, nitidis, sparsim squamosis. — Long. 10 — 11. mm. Hopliae fari- nosae L. et communi Waterh. similis, attamen prothoracis angulis anticis valde acute productis diversa. Inter Sou-tschou et Kan-tschou, Sining. VI. Serica orientalis Motsch. Lan-tschou-fu et Tatung-ho. VI. VIII. Anomalophila tristicula Eeitt. Ping-fau-hien. VI. Melolontha serrulata Gyll. Hongkong. — umbraculata Burm. « Ancylonycha hicolorea Heyd. Thibet (Yerkalo). Holotrichia morosa Waterh. Tsching-tu-fu. IX. — parallela Motsch. Schangai. Rhizotrogus solstitialis L. var subsulcatus. Fald. Tsching-tschou. VIII. Rhizocolax senescens nov. sp. Oblongus, postice parum dilatatus, rufus, capitis vertice ventreque nigri- cantibus; pronoto pectoreque dense flavescenti griseo pilosis. Capite rugoso-punctato, carinis transversalibus indistinctis, tantum rugositate paulo elevatiore notatis ; clypeo transverso, rufescente, valde reflexo, me- dio vix emarginato ; palpis antennisque dilute rufis, horum clava funiculo longiore. Prothorace rufo, rude, sed non dense punctato, flavescenti vil- loso ; lateribus angulatis, tenuiter marginatis et obsolete crenatis, basi medio lobatim producto, angulis posticis obtusis. Scutello triangulari, adjacenti canopiloso. Elytris infra medium modice dilatatis, rufis, sutura calloque humerali elevato paulo obscurioribus, obtuse quadricostatis, co- stis duabus lateralibus debilioribus, sat dense, subtiliter, hinc-inde rugo- siuscule, circa scutellum vero rudius punctatis, cano pilosis. Pectore dense villoso ; abdomine nigricante, subtiliter aciculatim punctato, cano adjacenti piloso, segmentis tribus basalibus medio longitudinaliter im- pressis. Pygidio dense ocellatim punctato et griseo-piloso. A Rliizoc. pulchello Motsch. elytrorum sulcis internis distinctis, ho- rum punctatura densiore pygidioque antice non subglabro, sed æqualiter ocellatim punctato; a Rhizoc. consperso Motsch. vero, prothorace rude punctato, elytris dense pilosis pygidioque dense ocellatim punctato dis- crepat. Long. 12 mm. Sining. Anomala corpulenta Motsch. Schangai. — testaceoviridis Blanch. « 201 Euchlora viridis Fahr. Schangai. Popilia relucens Blanch. « Popilia Lôczyi nov. sp. Violacea, subniticla, subtus paulo obscurior. Capite dense, vertice vero laxius punctato ; clypeo anguste reflexo ; antennis nigris. Prothorace juxta latera, præsertim vero ad angulos antieos dense, disco antico paulo sub- tilius et remotius, ad basim obsolete et valde laxe punctato ; foveolis la- teralibus profundis ; angulis anticis acutis, posticis obtuse rotundatis. Scutello triangulari sparsim subtiliterque punctulato. Elytris latis, basi carinatis, pronoto multo latioribus ; marginibus infra humeros sinuatis, dorso planatis, post scutellum utrique fovea transversa notatis, profunde crenatimque punctato- striatis, interstitio secundo lato, rude intricatim punctato, apice lævi, striis lateralibus profunde punctatis, horum inter- stitiis medio, vel etiam ante apicem transverse rugosis. Pygidio ad latera dense rugoseque, medio vero sparsim aciculato et fasciculis duobus albo- pilosis instructo. Pectoris et ventris lateribus dense, rugose, hujus medio vero laxe transversim aciculato, lateribus albo-piloso fasciculatis. Magnitudinis et formæ Pop. cyaneae et relucescentis, sed protboracis disco antice evidenter et densius punctato, elytris profunde et crenatim punctato-striatis, interstitio secundo valde intricatim punctato distincta. Long. 1Í2 — 14. mm. — Schangai. Popil. chinensis nov. sp. Viridi-ænea, nitida, capite, pronoto scutelloque splendide metallico- viridi- bus, elytris cupreo-æneis, sutura viridi metallica. Capitis fronte dense, rugose, occipite sparsim punctato ; clypeo anguste marginato, subtiliterque rugosiusculo ; antennis rufis, clava nigra. Protboracis disco sparsim, sub- tiliter, lateribus dense et profundius punctatis et utrinquæ foveola parva signatis ; angulis anticis acutis, posticis obtuse rotundatis. Scutello trian- gulari, sparsim punctato. Elytris prothorace multo latioribus subplanatis, infra scutellum vix foveolatis, profunde punctato-striatis, punctis dorso subcrenatis, interstitio secundo basi intricatim, dein seriatim punctato, quarto nonnunquam etiam punctato, striis lateralibus irregularibus. Pec- tore dense aciculatim rugosiusculo et subtiliter griseo-piloso, ventre transverse lunulatim aciculato et seriatim albo-piloso ; lateribus fascicula- tis. Pygidio dense, apice laxius, aciculatim rugoso. A Popil. Japonica clypeo minus reflexo, pronoto subtilius et in dorso sparsim punctato, coloreque elytrorum diversa ; a Popil. cupricolle pronoto rudius punctato, angulis posticis obtuse rotundatis, elytris pro- funde punctato-striatis, pectore abdomineque minus dense pilosis ; a Popilia Adamante præter colorem diversum, pronoto minus dense pun- ctato, elytris profundius striatis, infra scutellum vix foveatis distincta. — Longit. 12 mm. — Schangai. 202 — Adamas Newm. — Hongkong et Sining. — Lan-tschou-fu VIII. — pustulata Fairm. Variat : capite splendide cupreo vel elytris rufis, fasciola transversa pallidiore. — Schangai. quadriguttata Fab. Variat: capite pronotoque metallico-rufis, elytris te- staceis, abdomine pedibusque rufis ; vel elytris luteis, sutura lateribusque viridi-limbatis. — Yenking et varietas ultima e Sining-Lan-tschou. Pentodon patruelis nov. sp. Supra niger, nitidus ; subtus niger vel nigro-piceus, valde nitidus. Capite rugose -punctato, fronte carinula subtili transversa, medio bituberculata instructo ; clypeo rugosiusculo, recte truncato et utrinque remote bidenti- culato, denticulis compressis horizontalibus, nonnunquam desinentibus. Prothorace transverso, antice bisinuato, subcallose marginato, angulis anticis acutis, lateribus valde rotundatis et anguste marginatis, angulis posticis rotundis, basi immarginato ; superficie parum convexa, ad mar- ginem anticum et angulos anticos rugose, arcuatim, basin versus et præ- sertim medio laxius punctata, punctis lateralibus lunulatis, nonnunquam medio linea longitudinali abbreviata lævi instructa. Elytris apicem versus modice dilatatis, mediocrit erconvexis, leviter trigeminatim punctato-stria- tis, interstitiis sat dense punctatis, punctis hinc inde rugatim confluenti- bus, stria suturali profunde impressa, sutura lævi, obsolete sparsim pun- ctata. Pygidio subtiliter, disperse, ad angulos basales vero rugosiuscule punctulato. Pectore rufo-piloso ; ventre medio lævi, lateribus uniseriatim punctatis et breviter ciliatis. Pentodonti duhio, affini et humili similis; a primo elytris densius punctatis, pygidio tantum ad angulos basales rugoloso ; a secundo, clypei dentibus non erectis, pronoto postice non ruguloso, sat laxe punctato, pygidio etiam, quamvis tamen laxe punctato ; a tertio vero frontis carinula transversa distincta, elytrorum interstitiis densius punctatis et pygidio etiam apice punctato distinctus. — Longit. 17 — 20. mm. Inter Su-tschou et Kan-tschou-fu VIII. Rhomborrhina modesta Saund. Schangai. Glycyphana jucunda Fald. Thibet (Yerkalo). var. Küperi Schaum. Schangai. Protaetia mandarinea Weber. Hongkong. Cetonia Széchenyii nov. sp. Supra obscuro-, subtus nitido- cuprea. Capite sat sparsim rude punctato; clypeo subquadrato, medio tumidulo, tumiditate subtilius sparsimque punctata, ad marginem anticum, anguste reflexum dense punctato, an- gulis rotundatis ; antennis brunneis. Prothorace antice recte truncato, angulis obtusis ; lateribus tenue marginatis, a medio antrorsum versus valde angustatis, dein basin versus subrectis, angulis posticis rotundatis, basi medio leniter exciso ; supra parum convexo, sat dense lunulatim et 203 variolose punctato, punctis, præsertim ad latera, mucore cano repletis, setam breviusculam albam ferentibus ; dorso utrinque longitudinaliter leviterque trifoveolato et medio obtuse subcarinato, carina basi abbreviata et spatio basali supra excisionem lævibus. Scutello triangulariter elongato, summo apice rotundato et tantum basi aciculatim punctato. Scapulis humeralibus punctatis, albo-setosis. Elytris pronoto latioribus, infra hu- meros lateraliter jDrofunde sinuatis, hinc apicem versus parum ampliatis ; supra, dorso carinis duabus obtusis, antice posticeque abbreviatis et ad callositatem j)osticam junctis instructo, carina interiore multo debiliore, medio evanescente ; superficie sat dense sed leviter lunulatim, circa scu- tellum et in callo humerali sparsim subtiliusque, ad suturam elevatam et nitidam intricatim lunulato -punctata et setis breviusculis albis vestita; juxta marginem punctis maculisque parvis, albis, infra medium fasciolas duas formantibus instructa, prima ad carinam externam, secunda vero lacerata flexuosaque ad suturam usque extensa, inter has et ad apicem punctis ejusdem coloris sparsis. Pectore cano villoso; metanoti lateribus dense transversim rugosis; coxis posticis rude lunulatim punctatis mate- riaque alba repletis ; ventris medio fere lævi, tantum sparsim subtiliterque, lateribus vero et pedibus rudius lunulato -punctatis et cano- pilosis. Pygi- dio dense lunulatim aciculato, marginibus punctis parvis, albis, macula- tim congregatis vel sejunctis instructo. Ceton. intricatae Saund. proxima; sed pronoti dorso utrinque trifo- veolato, medio obtuse carinato et immaculato, signaturis elytrorum albis et ventre cupreo immaculatoque distincta. Longit. 15 — 18 mm. Thibet (Yerkalo). Cetonia submarmorea Burm. Schangai, Lan-tschou fu VIII. et Thibet. Anthracophora rusticola Burm. Schangai. Fsiloptera fastuosa Fabr. Schangai. Lacon Davidis Fairm. Thibet (Yerkalo). — modestus Cand. Schangai. Agonischius obscuripes Gyll. Hongkong. Pyrocoeha ancdis Fabr. Hongkong. Cantharis melaiiog astrica Motsch. var. pectoralis Motsch. Kulang-su. Trichodes Spinolae Kolbe. Kulang-hien et Ping-fau-hien. Bruchus (Ptinus) japonicus Keitt. Sining-fu. Anatolica planata nov. sp. Oblonga, nigra, subnitida. Capite dense punctato, inter antennas parum impresso, subtus sulco transverso, angusto, medio late foveolato instructo ; antennarum articulis apicalibus non angulatis. Prothorace longitudine modice latiore, antice leniter exciso, angulis anticis parum prominulis et summo apice rotundatis, lateribus ante medium parum rotundatis, basin versus sensim angustatis, angulis posticis subrectis, basi utrinque leniter 204 sinuato, supra planatim convexo et dense punctato. Elytris ovalibus, basi reflexe marginatis, humeris prominulis, mucronem formantibus ; dorso vel planatis, vel juxta suturam modice impressis etnonnunquam etiam obso- lete sulcatis, paulo subtilius quam pronotum punctatis. Subtus nitidior, epipleuris prothoracis dense strigatis, mesosterni medio sat rude, abdo- mine vero subtiliter punctato. Mas paulo angustior, femoribus tibiisque anticis longioribus et incurvatis. Ab Anatol. subquadrata, corpore supra planato, prothorace breviore, epipleuris dense et profunde strigatis et angulis posticis tantum subrectis distincta. Long. 1 1 mm. Kan-su III. et inter Su-tschou et Kan-tschou V. Anatolica pandaroides Eeitt. In eadem localité V. — polita nov. sp. Oblonga, nigra, valde nitida. Capite subtiliter sparsimque, ad latera paulo densius punctato, inter antennas oblique impresso, subtus sulco trans- verso instructo ; antennarum articulis tribus ultimis subtus obtuse angula- tis. Prothorace subquadrato, polito, longitudine vix latiore, antice ad angu- los acutos, deflexos leniter sinuato et medio immarginato, lateribus pa- rum basin versus angustatis tenuiterque marginatis, basi late arcuato, angulis posticis rectis, supra modice convexo, ante basin applanato, spar- sim obsoleteque, juxta margines evidenter punctato. Elytris valde nitidis, ovalibus, parum convexis, dorso planatis vel modice impressis, utrinque costa brevi, valde obtusa instructis, subtiliter sparsim punctatis, vel etiam laxe, obsolete rugosis ; basi reflexe marginatis, humeribus subacu- tis. Subtus nitida, prosterni lateribus dense punctatis, episternis longitu- dinaliter rudeque rugosis ; mesosterno basi ruguloso. Mas paulo gracilior, ejus pro-et metasterni medio obsolete punctatis, ventre lævi; tibiis anti- cis longioribus et apice modice incurvis. Feminæ pro et metasterno ven- trisque segmento primo evidenter punctatis. Anatol. gibbosae nonnihil similis ; sed paulo longior, valde nitida, prothorace basi vix sinuato et epipleuris profundius rugatis diversa. — Long. 13 mm. Inter Su-tschou et Kan-tschou VI. Anatolica Potanini Eeitt. Ibidem. — gravidula nov. sp. Brevis, nigra, subnitida. Capite dense punctato, inter antennas utrinque leviter impresso, subtus breviter sulcato ; antennarum articulis apicalibus subtus non angulatis. Prothorace latitudine breviore, antice subtruncato, angulis subacutis ; lateribus ante medium parum rotundatis, basin versus sensim angustatis, angulis posticis subrectis ; basi utrinque leniter sinuato, supra parum convexo, ante basin medio leviter transversim impresso, sat dense punctato. Elytris breviter lateque ovalibus, basi arcuatim excisis. 205 tantum ad humeros subacutos tenuiter marginatis ; supra convexiusculis^ ad suturam leviter impressis et sat dense subtiliter punctatis. Subtus niti- dior, pectore ventrisque lateribus evidenter, hujus medio vero valde sub- tiliter punctatis ; ej)ipleuris protboracis rude strigatim rugosis. Ab AiiatoL eremita Sol. et Besseri Kryn. capite subtus breviter sul- cato, protborace retrorsum versus paulo magis angustato, ejus epipleuris profundius rugosis et elyfcris non rugatis distincta. — Long. 9 — 1 1. mm. Inter Su-tschou et Kan-tschou VI. et Kan-su III. Anatolica Lóczyi nov. sp. Nigra, nitida, latiuscula. Capite dense punctato, intra oculos obsolete im- presso, subtus sulco profundo instructo ; antennarum articulis quatuor ulti- mis subtus obtuse angulatis. Protborace brevi, retrorsum versus parum angustato, antice ad angulos subacutos leniter sinuato, basi late arcuatim emarginato, angulis posticis subrectis, supra dense punctato, dorsi medio convexiusculo, ante basin leniter transversim impresso. Elytris nitidis, bre- viter lateque ovalibus, basi immarginatis et utrinque ad humeros productos sinuatim impressis ; supra paulo subtilius quam pronotum punctatis, mediocriter convexis, dorso juxta suturam leviter impressis, infra humeros modice pl anatis et apice breviter acuminatis. Subtus nitida sat dense punctata ; epipleuris j)rotboracis rude strigosis. Anatol. impressae Tausch, similis, attamen magis nitida, elytris basi immarginatis, dorso et ad latera minus impressis, evidentius pun- ctatis, subtus punctatura densiore distincta. — Longit. 13 mm. Kan-tschou VI. et inter Su-tschou et Sa-tsebiu-vej. Anatoliea suavis nov. sp. Nigra, nitida, oblongiuscula ; palporum apice, calcaribus et ungviculis ru- fis. Capite obsolete sparsimque punctato, intra antennas modice impresso, subtus sulco profundo instructo ; antennarum articulis quatuor ultimis obtuse angulatis. Protborace cordato, nitido, latitudine paulo longiore, antice fere truncato, angulis anticis deflexis, apice rotundatis : lateribus antice valde rotundatis, basin versus profunde sinuatis et tenuiter mar- ginatis ; basi arcuatim rotundato, subtiliter marginato, angulis posticis subrectis ; supra parum convexo, ante basin leviter transversim impresso, obsolete, sparsim, dorso vix punctulato. Elytris oblongo-ovalibus, nitidis, basi arcuatim excisis, immarginatis, humeribus acute j)roductis ; supra convexiusculis, dorso juxta suturam modice applauatis vel parum impres- sis, subtiliter, fere obsolete, sparsim punctatis, lævibus, vel nonnunquam obsolete sulcatis. Subtus nitida, prosterni apice, metasterno et ventris basi, jam subtiliter, jam vero evidentius punctulatis, mesosterno vero transversim rugato. Pedibus longiusculis ; maris tibiis anticis longioribus. Anatol. amoenae Fald. et montivagae Bates affinis; a priore capitis linea elevata transversali intra apicem desinente, elytrorum basi pro- 206 funde emarginata et non crenato-marginata, pedibusque longiusculis nigris ; a posteriore vero, prothoracis lateribus antice magis rotundatis, elytris basi profundius excisis et immarginatis distincta. — Long. 10 — 14 mm. Inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. Anaiolica montivaga Bates. Ibidem. Scythis humeridens Reitt. Ad lacum Kuku-nor. VII. — opacus Reitt. Ibidem. Microdera laticollis Bates. Inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. Cijphogenia humeralis Bates, {semicarinata Reitt.) Ibidem. JProsodes Kreitneri nov. sp. Nigra, subopaca, oblonga. Capite dense punctato, inter antennas linea arcuata lævi vel tenuiter insculpta et medio interrupta notato ; clypeo truncato et supra utrinque modice impresso; antennarum articulis tribus penultimis globosis, apicali acuminato. Prothorace amplo, longitudine multo latiore, antrorsum versus mediocriter, basin versus vero vix an- gustato, lateribus carinatis, infra medium late reflexis ; basi arcuatim exciso, angulis posticis productis apice rotundatis ; supra antice planatim convexo, ante basin modice depresso et utrinque late foveatim impresso. Elytris oblongis ; maris usque ad medium parallelis, dein apicem ver- sus valde angustatis, feminæ infra medium versus parum ampliatis, postice valde declivibus, lateribus carinatis; dorso parum, infra medium vero magis convexis, dense planatim intricato-rugosis, intersparsis tuber- culis minutis ; maris rugis obsoletioribus. Subtus nitida, subtiliter laxeque punctata et obsolete rugosiuscula ; prothoracis epipleuris punctatis, pun- ctis rugis subtilibus nexis. — Long. 20 — 24 mm. Si-ning-fu, et inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. VII. Blaps ( Agrohlaps ) rugosa Gebl. Lan-tschou-fu. VI. — ( Blapimorpha ) Potemini Reitt. Ping-fau-hien. VI. variolata Gemm. Ad Lacum Kuku-nor. VII. — (Blapisa) lohnoriana Reitt. var. gobiensis. Prothorace a medio basin versus canalicula leviter impressa instructo ; elytrorum seriebus punctorum distinctioribus ; maris mucronibus longio- ribus, divaricatis et apice deorsum curvatis. — Long. 19 — 25 mm. Inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. VII. Blaps (Leptocolenaj japonensis Mars. Thibet (Yerkalo). Trigonoscelis sublaevigata Reitt. Kan-tschou. V. — Kraatzi nov. sp. Nigra, opaca, oblonga, supra vix convexa. Capite sparsim granulato-punc- tato, punctis nigro-pilosis, marginibus et occipite griseo-pubescentibus; antennis gracilibus, articulis 4 — 7 oblongis, 8 — 9 latitudine adhuc semel longioribus. Prothorace transverso, antice ad angulos acutiusculos utrin- 207 que leviter sinuato, basi late arcuatim exciso, angulis posticis obtusis; supra parum transversim convexo, sat dense granulate et juxta basin depresso. Elytris fere planis, subtiliter æqualiterque granulatis et fusco- pilosis ; granulis dorso series duas, vix elevatas, et tertiam in humeris inchoatam, subcarinatam crenulatamque formantibus. Subtus granulatim punctata et dense griseo-pubescens ; prosterno non sulcato, infra ajDicem tuberculo parvo instructo. — Long. 16 — 18 mm. Trif/on. planiusculae Kr. quoad formam similis, sed antennis gra- cilioribus, prothorace minus dense tuberculato et tuberculis elevatis, non vero planatis; elytrorum tuberculis minutis et æqualibus valde distincta. Kan-tschou V. et inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. Trigonoscclis ( Sternoplax ) * Széchenyii nov. sp. Oblonga, nigra, subopaca. Capite medio laxe granulatim punctato, occipite vero dense subtiliterque granulato; labro transverso, dense punctato, apice medio exciso et dense flavociliato ; antennis gracilibus, nigris, arti- culis tribus apicalibus rufis, nono subcylindrico, sequentibus duobus lon- gitudine, decimo latitudine paulo longiore, ultimo minuto et apice acu- minato. Prothorace longitudine latiore, lateribus ante medium leniter ro- tundatis, angulis anticis productis, subacutis, basi medio leniter exciso, angulis posticis obtusis; supra parum convexo, leviter canaliculato, dorso dense verrucoso, lateribus vero granulatis. Elytris basi utrinque parum sinuatis, dorso planatis, apice subito declivibus ; sutura costisque tribus, ad declivitatem desinentibus instructis, internis duabus altioribus, nitidis, remote transversim subtiliter incisis et postice in tubercula dissolutis, tertia laterali, a humeris inchoata tenuiore et crenata ; interstitiis subtili- ter et non dense granulatis, uniseriatimque tuberculatis, margine defiexo laxe subtiliterque granulato. Subtus dense granulata et subtiliter griseo- pubescens ; mesosterno gibbo, nigro-setoso ; tibiis anticis apicem versus dilatatis, externe aculeatim crenatis, posterioribus pilis longis rufis cilia- tis. — Long. 18 mm. Inter Su-tschou-fu et Sa-tshiu-vej. VII. Maiitichorula Semenovi Reitt. Inter Su-tschou et Kan-tschou. V. Platyope gobiensis nov. sp. Nigra, subnitida ; capite valde lato, medio valde laxe, fere lævi, ad latera densius subtiliter granulato, granulis nigro-setosis. Prothorace transverso, angulis anticis productis obtusisque, supra didyme granulato, granulis dorsalibus majoribus, lateralibus vero paulo minoribus deusioribusque, linea media longitudinali lata impressionibusque utrinque basalibus transversis lævibus. Elytris late ovalibus, dorso subplanatis, obso- * Nuv. suh(jenus. Prosterno apice iu laminam brevem, rotiinilatam et margi- natam producto. 208 lete, ad latera et in declivitate distinctius subtiliter, laxeque granulatis ; lateribus granulatim carinatis, granulis antice confusim, medio vero tri- seriatim dispositis ; deflexione subtiliter, laxe, hinc-inde seriatim granu- lata et griseo-limbata. Subtus opaca, dense granulata et griseo-pubescens. Long. 15—16 mm. Statura Plat, proctoleucae, sed major, subnitida, pronoto didyme granulato et elytris apice non vittatis distincta. Inter Su-tschou et Kan-tschou. V. Pterocoma vittata nov. sp. Nigra, opaca, oblongo -rotundata. Capite vage granulato pilosoque, inter antennas transversim griseo-tomentoso ; labro medio leniter emarginato. Prothorace transverso, antice utrinque ad angulos acutos sat profunde sinuato, basi medio emarginato, lateribus crenatis, ante medium rotun- datis, supra laxe granulato, margine antico posticoque sordide flavescenti griseo-tomentosis. Elytris suborbicularibus, basi utrinque sinuatis, supra convexis, postice subito declivibus, sutura elevata costisque tribus, ante apicem junctis, se que distantibus et serie granulorum minutorum in- structis ; interstitiis parce granulatis et tomento sordido, flavescenti-griseo vestitis ; margine laterali acute serrato. Subtus subtiliter coriaria, dense griseo-pubescens et vage pilosa ; prosterno in mucronem crassum pro- ducto, sed mesosternum non attingente. A PteroG. gracilicorni major, pronoti lateribus antice magis rotun- datis et distincte crenatis ; elytris latioribus, earum costis acutioribus, tu- berculis majoribus, regulariter uniseriatis, interstitiis parcius tuberculatis, denticulis marginalibus longioribus distincta. — Long. 10 — 11 mm. Ku-lang-su. VI. et inter Su-tschou et Kan-tschou V. Pterocoma Reittcri nov. sp. Nigra, subnitida, breviter rotundato-ovalis. Capite laxe granulato, griseo- pubescente, pilisque longis, fuscis vestito ; labro transverso, antice subti- liter punctulato et leniter marginato, postice lævi. Prothorace valde brevi, antice leviter transversim impresso, angulis anticis rectis ; basi medio sinuato ; supra laxe granulato et fusco-piloso, spatio medio longitudinali snblævi et prouti margine antico et postico (in bene conservatis exempla- ribus) griseo-pubescentibus. Elytris basi utrinque sinuatis, granulatim tricostatis, infra scutellum, inter costas primas, modice transversim im- pressis; costa prima ad scutellum usque, postice vero fere ad apicem extensa, ejus granulis ad medium usque inordinate duplicatis majori- busque, hinc vero apicem versus magnitudine sensim decrescentibus; costa secunda basi et apice plusminusve abbreviata, tertia in humeris inchoata, a margine apicem versus sensim divergente et hic cum prima nexa; interstitiis subtiliter et non dense punctatis, sparsim pilosis et gri- seo-quadrivittatis, vitta prima tantum in declivitate sita, secunda ad me- S209 dium usque vel adhuc ulterius sursum versus extensa, tertia et quarta vero integris ; margine laterali acute serrato. Subtus subtiliter coriaria, griseo-pubescens, pilisque fuscis sparsim vestita. Prosterno rude punctato, apice lævi et mesosterni incumbente. Pteroc. ainandavae Eeitt. vicina, sed costis ad apicem usque exten- sis, et margine laterali acutius serrato diversa; a Pter. convexa Bates, cui secundum Autoris descriptionem affinis esse videtur : capite et pro- noto non dense neque rugose punctatis, sed sparsim granulatis distincta. Long. 9 — 12 mm. Inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. — Reitteri var. parvula. Prothorace angustiore, granulis majoribus densioribusque et carinula longitudinali, utrinque abbreviata instructo ; eljtrorum carina intermedia ad basin usque extensa. — Long. 9 mm. — Ibidem. Pterocoma Lóczyi nov. sp. Nigra, nitidula, breviter rotundato-ovalis. Capite laxe granulato, nigro- setoso ; labro transverso, apice rugoso-punctato et obsolete longitudinali- ter carinato. Prothorace brevi, antice ad angulos acutos utrinque sinuato, basi medio exciso et supra basin modice transversim impresso, dorso laxe et subtiliter, latera versus vero densius tuberculato et setoso. Elytris bre- viter rotundato- ovalibus, dorso unicostatis, costa suturae parallela, basi e tuberculis majoribus, hinc vero minoribus densioribusque, ad declivita- tem usque extensis composita; inter costam et suturam planatis vel mo- dice depressis, ubique subtiliter, non dense punctatis, inter costam et marginem laxe granulatis nigroque setosis, seriebus duabus granulorum paulo evidentioribus ; carina marginali ad infra medium usque e granulis duplicatis, dein vero simplicibus, serrato-denticulatis constante. Subtus obscurior, aciculatim punctata, griseo-pubescens pilisque fuscis vestita. Sterno grauulatim punctato ; prosterno valde prolongato, mesosterni incumbente et apice sublævi. A Pteroc. brevicoUe Kr. statura paulo majore, pronoto etiam medio tuberculato et elytris non vittatis ; a Pteroc. seinicarinata Bates, pronoti granulis costæque tuberculis non applanatis, sed elevatis distincta. Long. 13 — 15 mm. Inter Su-tschou-fu et Sa-tschiu-vej. VII. Pterocoma obesa nov. sp. Nigra, subobscura, oblongo -rotundata. Capite prothoraceque subnitidis, medio fere lævibus, ad latera vero laxe granulatis et fusco-pilosis. Pro- thorace brevi, transverso, longitudine adhuc semel latiore, basi medio sinuato. Elytris fere obscuris, oblongo-rotundatis, convexis, triseriatim granulatis, serie prima parum costatim elevata, ad declivitatem usque extensa, granulis retrorsum versus sensim minoribus ; secunda et tertia 210 vix elevatis, illa antice posticeque abbreviata, hac vero in humeris inchoata, prope marginem crenula.to- denticulatum ducta et apicem versus divergente ; interstitiis planatis, obsolete punctatis et valde sparsim granu- latis, interstitio tamen inter seriem tertiam et marginem evidenter pun- ctato. Subtus obscura ; pectore granulatim punctato, prosterno valde pro- longato, apice lævi ; ventre dense griseo -pubescente, pilisque fuscis vestito. A priore corpore robustiore, prothorace breviore et latiore, laxius granulato, elytris fere obscuris, serie prima granulorum minus costatim elevata, secunda et tertia vero e granulis majoribus composta, posteriore propius ad marginem sita, nec non interstitiis dorsalibus vix punctatis diversa. — Longit. 13 mm. Inter Su-tschou et Kan-tschou. V. Faustia siningensis nov. sp. Nigra, nitida, elytris metallico- micantibus. Capite dense punctulato, inter antennas arcuatim impresso. Prothorace nigro, nitido, longitudine parum latiore, antrorsum versus mediocriter, basin versus vero vix angustato, basi utrinque ad angulos subrectos, apice rotundatos leniter sinuato, dorso parum convexo, juxta latera modice applanato, utrinque foveola levi notato, et densius quam dorso punctato. Elytris ovatis, metallico- micantibus, prothorace latioribus, convexioribus, laxius et subtilius pun- ctatis, obsolete quadricostatis, infra medium'et ad latera subtiliter sparsim- que griseo -pubescentibus, carinula laterali tenui ad apicem usque extensa. Subtus nigro-picea, coxis tarsisque rufo-piceis ; pectoris medio rugosiu- scule punctato, lateribus prothoracis dense strigosis; ventre subtiliter aciculatim punctato et griseo-pubescente. Tibiis anticis apicem versus dilatatis, eorum margine externo apice mutico. ? . A Faustia micante Eeitt., prothorace ad latera applanato et tibiarum apice externo mutico distincta. — Long. 10 mm. In vicinitate Sining. Opatrum sabulosum Lin. Inter Su-tschou et Kan-tschou. — coriaceum Motsch. Schanghai. Alphitobius diaperinus Panz. Hongkong. HAZAI SZEGFÜVEINK MINT KERTI VIRÁGOK. (SPECIES DIANTHORUM HUNGÁRIÁÉ HORTOS EXORNANTES.) Dr. Borbás Vinczétöl Budapesten. Európának nevezetesebb kerti virágai, főleg a keresztes hadak óta, Keletről és Ázsia délibb vidékeiről, Amerika felíbdözése óta pedig az Újvilág- ból származnak. Azonban már hazánk is, kedvező geograpbiai fekvése és természeti viszonyai következtében, számos szép virágnak szülőföldje. Ilye- nek pl. az orgonafák ( Syringa vulgaris, S. Josihaca), az ezüstös hársfa, gyöngy vessző- (Spiræa-) bokrok, magyar tulipánt íw/fpa Hungarica Borb.), vadon termő pünkösdi rózsák. Acanthus, Primulák, mályva-rózsák, Telehia speciosa stb., melyek már Európa díszkertjeinek is méltó ékességei. Magyarország s az egész magyar korona területe a szegfüvek földrajzi elterjedését tekintve is nagyon nevezetes geographiai vidék. Hogy azonban eredetileg elég hazai szegfüvünk általában kedvelt és elterjedt kerti virágnak bevált, erről a «nelkologus» -ok nem nagyon beszélnek. Czélom most az, hogy a hazánkból Európa díszkertjeibe jutott szegfüveket kijelöljem, de megelőzve hazánk flórájának szegfüveiről, nevezetesebb floristikai munkáink alapján, kell számot adnom. Szegfüveink ismertetésével, hazánkban, kétségtelenül Waldstein és Kitaibel szerezték a legnagyobb érdemet. A «Descrijfliones et icones plan- tarum rariorum Hungariæ» czímü munkájukban (1799 — 1812) 4 szegfüvet, Dianthusa.\nknsik majdnem a legjavát festik le [Dianthus collinus, D. sero- tinus (1). plumarius L.), D. nitidus, D. petraeus Waldst. et Kit.]. Vala- mivel később, Kit.^ibel egymaga Schultes «Oesterreichs flórái>-jában (1814) nevezi meg szegfüveink ritkaságait (D.trifasciculatus, I). praecox, 1). com- pactus, D. diutinus ( D. polymorphus M. Bieb.). KixAiBELnek utószülött «Additamenta ad floram Hungaricam» czímü munkájában (1864) 19 faj szegfű van említve. A halál gátolta meg, hogy Kitaibel hazánk flórájáról, tehát szegfüveink sokféleségéről is, annak idején kellő számot nem adhatott. Diószegi és Fazekas a «Magyar Füvészkönyv» (1807) 267 — 69. lap- ján 16 faj szegfüvet és 4 fajtát ismertetnek. Húsz fajra bátran becsülhetjük, mert ezeket az alfajokat azóta kétségtelen fajoknak tekintik. Tizenhat a hazai szegfüvek száma Sadler «Flora comitatus Pestiensis» első kiadásának (1825) 302 — 305. 1. is, a hazából mellékesen említettekkel eg3mtt, DiószEOiék ter- mesztett vagy nem hazai szegfüveit figyelemre nem méltatván. Természetrajzi Füzetek. XII. köt. 1.5 212 Szegfüveink fajgazdagságát Eeichenbach «Flora Gernaanica excursoria« II. kötetének 804 — 12. 1832-ben tárja a tudományos közönség elé. Közön- ségesebb szegfüveink termőhelyének említése nélkül hazánkból és Dalma- tiából 1 7 nevezetesebb és ritkább szegfüvet von ö az ö német (!) flóraterületébe. Baumgakten J. «Enumeratio stirpium magno Transsilvaniæ princi- patui præprimis indigenarum» czimû munkájának (1816) 387 — 93. 1. csak Erdélyből 18 szegfüvet említ, — Fuss Mihály 1866-ban, a «Flora Trans- silvaniæ excursoria» -ban, a 91 — 98. 1., ezt a számot majdnem megduplázza (32 faj, 6 kétes faj), — Schur ugyan ebben az esztendőben, az Enumeratio pl. Transsilv. 91 — 99. 1., Erdély földjéről 38 szegfüvet sorol elő, a mely nagy számot még több faj neve alatt elöszámított fajták is nagyobbítanak, mig végre ez a szám Simonkai «Erdély edényes flórájának helyesbített foglala- tá»-ban 16 fajra és 4 nevezetesebb fajtára apadt. Az én számításom szerint^ Erdély területén a következő 19 faj szegfű él. 1. Dianthus petraeus IV. Kit., 2. D. spiculifolius Schur, 3. D. superbus L., 4. jD. speciosus Echb., 5. D. deltoides L., 6. D. glacialis Haenke 7. D. callizonus Schott et Kotschy, 8. D. Carpaticus Borb. (D. brachyanthus Schur, non Boiss ), 9. 1). Armeria L., 10. D. Armeria strum Wolfn., 11. X). collinus W. Kit., a var. glabriusculussal, 12. D. trif ascicidatus Kit., 13. J). compactus W. Kit., 14. D. atrorubens All. ( D. Carthiisianorum var. roridus Schur), 15. D. « Carthiisianorum n Aut., 16. D. Henteri Heiiff., 17. D. Banaticus Heuf'., 18. D. giganteus D'Urv., végre 19. a D. prolifer L. Nagy szigorúsággal még a I). Armeriastrum-oi, D. Banaticus-t, sőt talán még a D. atrorubens-t és X). Hentcri-i is degradálván, valamint a X). Carpaticus nagy ritkaságát is figyelembe vevén, még ezt a 1 9 fajt is csökkenthetnők. E szegfüvek közül a D. spiculifolius, D. callizonus, D. Carpaticus, X). trifasciculatus meg a I). Henteri hazánk déli Kárpátlánczolatának saját bennszülött növényei, legfeljebb még az oláhországi tőszomszédságban terem- nek. Másutt a magyar haza belsőbb vagy felsőbb vidékein sem nőnek. Ellen- ben a D. compactus nem magyarföldi, mert Tirolban is nő. NEiLREicH-nak «Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher be- obachteten Gefässpflanzen» czímű munkája, a 284 — 288. lapon, 15 szegfű- fajt említ, közé számítva sl Tunica S'a^f/rapú-t is. Ezt a kevesebb számot az magyarázza, hogy Neilreich hazánk flóráját saját kutatásaiból nem ismervén, több fajt, mely kétségtelenül önáUó, csak fajtának vagy puszta synonymnak tekintett. Hazslinszky ^ a haza éjszaki részéből 9 szegfű-fajt említ, ellenben az egész országból,® NEiLREicH-nál még szigorúbban, csak ^ Term, rajzi füzetek XII. p. 40 — 53, az itt bővebben nem magyarázott D. prolifer -xqI. ^ Ejszaki Magyarbon viránya 105 — 106. 1. (1864). ^ Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve (1872) 115 — 18 .1. 16 fajt ismertet, a 16 fajba a Tunica Saxifragát, a kerti DiantJius Caryo- phyllust, meg a Fiume vidéken sem termő D. veliitimist is bele számítván,* A Neilkeich munkájában elöszámított szegfüvek, melyek Erdély föld- jén nem teremnek, (a 19-en felül) a következők : 20. Dianthus saxifragus L., 21. D. barbatus L., 22. I). polymorphus M. Bieb. (melyet a most élő botanikusok találni nem bírnak), 23, D. niti- dus W. Kit., 24. D. plumarius L., 25. D. gigantciformis Borb. ( D. sabule- torum Heiifj. 1858, non U'illk. 1852.), íí iajták közül, a vl). Fontederae Kern.» -rel, — az újabb adatokból pedig continentalis szegfüveink közül, 26. a D. Helkvigii Borb. (D. Armeria X deltoïdes j, 27, 1). praecox Kit. méltó említésre. Ez az utóbbi oly viszonyban áll a D. ptlumarius-hoz, mint a D. speciosus a D. superbus-hoz. A D. nitidus meg a D. praecox az éjszaki Kárpátok bennszülött szeg- füve. A D. polymorphus M. Bieb. ( D. diutinus Kit., non Fieichenb.), meg a D, giganteiformis keleti Európa pusztáinak (Serbia !) characternövénye ; de a D. plumarius földrajzi elterjedésének centruma is Magyarország, sőt ha tőle a peiielyszirmú szegfüvek fajtáit szigorúan elválasztanék, a D. plumarius is csaknem bennszülött magyarföldi növényünk maradna. Most continentalis szegfüveink után hazánknak tengerparti részét is figyelemre méltatván, Neilreich «Die Vegetationsverhältnisse von Croatien» czímű munkájában, a 202 — 205. lapon, a horvát földről meg Fiume terü- letéről több (17) szegfüvet említ, mint a magyar haza continentalis terüle- téről. Schlosser és Vukotinovic, a Flora Croatica 315 — 26. 1., a horvát, szlavón, meg a dalmát területről 28 szegfüvet írnak le, de ebből szlavón es horvátországi csak 20 lenne. E vidéknek szegfüvei continentalis szegfüveink- től valóban nagyon eltérők, s ott a vidék termőhelyi viszonyai a szegfüvek gazdagságára és nagyobbfokú tagosulására nagyon kedvezők. A Neilreich felsorolta horvát szegfüvek közül a D. trifasciculatus és D. nitidus helyesebben törlendő, az előbbi számunkat pedig a 28. D. Croa- ■ticus Borb. (D. Carthusianorum Neilr.), 29, D. Liburnicus Bartl., 30. I), ciliatus Guss., 31. a D. inodorus (L.)(D. silvester Wulf.) nagykiterjedésű alakköre (D. Tergestinus Bchb., D. macrantkus és D. nodosus Tausch. etc. A 32. 1). strictus Sibth. et Sm., 33. 1). Monspessulanus L. és 35, D. binatus Bartl. ( D. macranthus X atrorubens? ) mind oly szegfüvek öregbítik, melyek tovább délre a Balkán hegységeinek is többnyire ékességei. Horvát- országnak tehát bennszülött szegfüve nincs, legfeljebb a hybrid származékai { D. binatus, IJ. Vukotinovicii ) tekinthetők ilyeneknek. Végre a Flora Croa- ticából a D. diutinust törülve vagy a D. Liburnicus-hoz vonva stb. 35. a J). caesius említendő. Ebből az inkább éjszak -nyugati szegtüből keveset. Csak Daliuatiában nő vadon. 214 Horvátországból szárítva, valóban láttam, de újabban itt sem magam, sem senki más nem találta. Szegfüveink sorozatát végre horvátés szlavón vidék szegfüvei közül 36. a D. sanguineus Vis. (Szlavóniából !), 37. D. Vuhotinovicii Borb. Term. tud. Közi. 1876. p. 36., 38. a D. obcorda.tus Reut, et Marg. (Buccari*), meg 39. a D. papillosus Vis. et Pané. (Horvátorsz.), Orsóvá vidékéről, de csak az oláh- országi Vaskapu szikláiról pedig a D. pinifolius Sibth. et Sm. egészítik ki. A felsorolt szegfű-fajok némelyikének még egész sereg fajtája van. A magyar korona területén tehát, Dalmátország kivételével, a fajok felfogá- sában uralkodó véleménykülönbségeket is figyelemre méltatva, 35 — 40-féle oly szegfű terem, melynek faji önállóságához semmi kétség hozzá nem férhet. Nyman a « Conspectus Floræ Europææ» czímü munkája 101 — 107. lap- ján, Európából kerek számon 100 szegfűfajt sorol elő (a fajtákat és fajvegyü- léket ebbe az összegbe bele nem számítván). Ezek közül 50 faj a Balkán fél- szigeten honos (Szerbiától le egész a görög szigetekig), s a legtöbb bennszülött (endemicus) faj ezek között van. Hazánkban Európa szegfüveinek több mint kétharmada él, s köztök 6 — 9 a magyarföldi. Látni való ezekből, hogy hazánk földje és éghajlata a növényfajok elterjedése tekintetében nagyon nevezetes s hogy hazánk valamint más növényfaj, úgy a szegfüvek faji szétválásának is kimagasló centruma. Hazánkkal, szegfüvei sokféleségét tekintve, a Balkánon kívül csak a Spanyol-félsziget vetélkedhetik, melynek Willkomm és Lange a Flora Hi- spanica-hskn 38 szegfű-fajt tulajdonítanak. Timbal-Lageave «Essai mono- graphique sur les Dianthus des Pyrénées françaises» (1881) czímű munká- jában 25, Greniee és Gödrön a «Flore de France» 1. 228 — 42. 1. egész. Francziaországból 29 faj szegfüvet említenek. Olaszországban is körülbelül ennyi terem. Koch «Synopsis Floræ Germanicæ et Helveticæ» munkájában már csak 20 faj szegfű van. Maly «Enumeratio plantarum phanerogamarum imperii Austriaci universi» (1848) czímű munkájának 301 — 304. lapján 35 faj szegfüvet számít elő, de ezt a számot, melyet mai ismeretünk szerint magasabbra kellene emelnünk, legnagyobb részben hazánk szegfüvei gyara- pítják. A szegfűfélék és ajakosak hazájának a mediterrán vidéket tartják. A Balkán-félsziget partszéle szintén mediterrán vidék, de mivel egész. Európa szegfüveinek a fele ott pompázik, látni való, hogy az egész Balkán a mediterrán vidék nyugatibb félszigeteit bizonyos növényfajok gazdagságá- val felülmúlhatja. Hazánk a Balkán éjszaki részét érinti s legtöbb és leg- '■= A Magy. Növ. Lap. XII. é’sL 20. 1. a D. ohcordatus buccarii termő helyét kétségbe vonná. Ez azonban kétségbevonhatatlan, mert itt a D. ohcordatus nagy- szirmaival már távolabbról is feltűnik. Fiume körül virágját nem láttam, de a gyü- mölcsöző növény inflorescentiája olyan szerkezetű, mint a minőnek a D. obcordatus-ét leírják. Lehet, itt a D. prolifer is él. 215 sajátosabb szegfüveink épen a déli részeken, Balkán határához közelebb nőnek. Ez a vidék kedvező természeti viszonyokkal lévén megáldva, köny- nyen megfejthető, hogy hazánk, szegfüveinek sokaságát tekintve, más orszá- gokkal méltán kiállja a versenyt. Hazai szegfüveink közül azok, melyeknek a szirma apró, mint a Dian- t hús Armer iá- é, D. Pontederae-é, D. prolifer-é, D. sanguineus-é, D. (Tunica) saxifragus-é, kerti dísznek nem nagyon alkalmasak. A többi jobban a dísz- kertekbe illő, de azért a szegfüvek szépségei nem arányosan terjedtek el és tenyésznek, a díszkertekben. Különösen havasi szegfüveink, melyek gyakran magyarföldi ritkaságok, díszkertekben ritkábban láthatók. Szegfüveink közül James Doon «Hortus Cantabrigiensis»-éuek 167 — 168. lapján,* a közönségesebbeken kívül, több fajt említ, a mely kertjökbe hazánkból került, s az esztendőt is feljegyzi, a mióta mint kerti virágok ott díszlenek. Ezek a szegfüvek a következők : A IHanthus barbatus L. 1596 év óta, a D. serotinus 1804 óta. Waldstein és Kitaibel «Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungáriáéi) czímú munkájuk czímlapja szerint a leírása 1805-ben jelent volna meg, a D. plumarius L. 1729 óta, a IJ. petraeus 1804,** a D. collinus 1800. óta, a D. diutinus (az autorneve nélkül) 1821. óta, végre a L). nitidus, ápolása idejének megjelölése nélkül említődik. Doon a D. barbatust meg a D. plumariust nem hazánkból származ- tatja, de mi ezeket tulajdonunknak méltán vidikálhatjuk. Szegfüveink közül, mint kerti virág, épen a D. barbatus meg a D. plumarius a leggyakoribb. Most a hazánkból származó kerti szegfüvekről a következőket jegyezzük fel. I. A DIANTHUS BAEBATUS L. A kertekben ápolt D. barbatus hazánk délnyugati tájainak füves és árnyékos erdeiben gyakori. Német-Ujvárott Clusius már 1583-ban fel- jegyezte,*** s itt Lángszál (Langzeil) hegyén valóban ma is terem. Innen tovább Szlavón- (aPapukhegy körül) és Horvátországban (Lepavina, Körös = Crisium) s Ausztria délibb tartományaiban terjeszkedik. Egy éjszakibb vidék botanikusa, ki a D. barbatust csak a kertből ismeri, midőn hazánk erdeiben * Or an accented catalogue of indigenous and exotic plants cultivated in the Cambridge botanic Garden. London 1823. Csak ezt a kiadást használhattam. ** V. ö. Egj- hazai szegfű prioritásának védelme. Pótfüzetek a Térni. tud. Közlönyhöz. IV. (1888) p. 188 — 89. *** Hariorum aliquot stirpium, per Pannoniam observatarum historia p. 327 («Ai’inerius flore pleno» néven). 216 e növény első szálát megpillantja, bizonyosan kerti szökevénynek tartanár de azután e szegfű nagy számából hamar meggyőződhetik, hogy termő helye egészen természetes, tehát hogy itt valóban vadon terem. A D. harbatust annál inkább magunkénak vallhatjuk, mert édes testvére, a D. compactus is hazánk délkeleti havasain született. A D. barbatus a parkok szélét s a pórnép kertjeit ékesíti. Virága szimpla vagy félig teljes. Nevezetes természeti tünemény az, hogy a magá- nos szegfű-virágok kertekben gyakrabban teljesednek (duplák, flore pleno) ; ellenben a gömbös vagy csembők virágzatú szegfüvek, mint a D. barbatus is, inkább szimplán maradnak. Az alföldi nép a D. barbatust gyakran török szegfü-nek neyeú, deBoissiER «Flora orientalis- » a (I. köt.) szerint a D. bar- batus a Balkán-félsziget keleti tájain s tovább Kelet felé nem terem, tehát a «török szegfű») elnevezés a geographiai elterjedésnek meg nem felelő. Hamarább lehet, hogy a török szegfüvet nálunk a török időtől fogva kedve- lik, de kertjeinkbe legelőször a magyar haza földjéről ültették ; nem Török- országból származik. E név különben a iJ. barbatus szirmainak pettyegeté- sétöl is eredhet. A D. barbatus piros színe kertekben jobban változik, ezen felül, ha a I). Ganjophíjllus-sml vagy a D. Chinensis-szel vegyest nő, faj- vegyülék is támad, mint a D. latifolius Willd. ( D. barbatus X Chinensis )> vagy a I). Gizelláé Borb. ( D. barbatus X Canjophyllus).* II. A DIANTHÜS PLUMAEIUS L. Kedvesebb dísz a pehelyszírmú szegfű {!). plumarius), mely a kertek- ben a D. barbatus-szal együtt hamarább elterjedt és teljesedett, mint a hogy Linné szabályosan megnevezte volna. Bokros növése következtében virág- ágyak körülfoglalására nagyon czélszerü, mert deresszín lombozatja a kert füvének zöld színével s a virágok tarkaságával szembeszökő ellentétet alkothat. A D. plumarius földrajzi elterjedése, hazája valamint synonymjai felöl a vélemény meglehetősen szétágazik, s kevesen tudják, hogy melyik föld az igazi szülő. Pedig ez a dolog könnyen megfejthető. Hogy melyik szegfű a D. plumarius L., e tekintetben Linné magyarázata és idézetei közül legczélhozvezetöbb a Cnusius-ra való hivatkozás, meg a világosan megjelölt haza (Austria) termőhelye. Clusius a «Kariorum plantarum hi- storia» 1. 283 — 84. lapján, valamint a «Kariorum aliquot stirpium per Panno- niam» stb. czímű munka 320 — 21. 1. is, a Linné idézte, Caryophyllei silves- tris V. species alia» van leírva, s a mellékelt rajz is kifogástalan, a növény róla könnyen felismerhető. Clusius itt a többek közt a következőket mondja : * Oesterr. Botan. Zeitschrift 1877. p. 378 — 79. 217 «provenit sponte in Hamburgensi (Hainburgensi !) monte inter saxa, qua Aiistriam et Septentrionem sj^ectat.« Ezt a hainburgi szegfüvet az osztrák és magyar botanikusok más néven jól ismerik. Nö a dévényi (Theben) Nagytetön is, de Linné és Clusius szavaira nem figyelve, újabban L). Lummtzeri iesb^, ])e(i. ( J). virgineus Lumn. } nevet is kapott. Alsó -Ausztriának csak a szélét érinti, hazánkban a dombvidéken meg a homokpusztákon sokkal messzebbre terjed ( Jankovátzig Bácsmegyében), azért igazi szülőföldje kétségtelenül Magyarország. Ezt tölünk bajosan vitázzák el, mert azokat a keleti növényritkaságokat, melyek hazánkból a y >.j9/«7?m?7i. praecocis Kit. haberem, foliis angustioribus, rigidis, floribus minoribus, inter I). praecocem et J>. petraeum medium. Icon Reichenbachii (Icones VI. 5029) minus typica, floribus minoribus foliis abbreviatis squamisque minus a I). plumario recedit et forsitan cultura mutata. Synon. F. praecocis : 1>. Hungaricus Fichb. FI. Germ, excurs. II. (1832) 807., Kit. Addit. 227., Hausskn. Ö. B. Z. 1864. 210, Uechtr. ibid. 1866. 316., i>. Tátráé Borb. in sched. et in Iit. 1875., 1). saxatilis Szontagh Zool. Bot. Gesellsch. 1863. 1089, non Fers., L). plumarius b) Wahlenb. FI. Carp, prine. 1 26. pro parte ! Species-neve nem a legmegfelelőbb. Habitat inter saxa montium elatiorum comit. Liptoviensis, Scepusien- sis atque Arvensis : in valle Demanovka Liptoviæ, in latere septemtrionali Carpat, central. (Neilk. Diagn. 23.), Leithen ! {Jermy), Drechselhäuschen (24. Aug. 1863. Hausskn. I Wahlenb.), in alpibus calcareis Béla-ensibus (Jul. 1887 et 1888 Mendlikl etiam petalis intense roseis, sed hæc rariora), in Pienninis Scepusii (10. Jun. 1889. Ullepitsch !), Nesselblösse, Zsdjíír, prope Zakopana, in monte Baba ad Lucsivna (Majo 1888, Scherfell), in saxis Havranszko, Zazrivæ et Koszudetz {Vitkayl Junio), in valle Gagyeri völgy Fâtræ cott. Turóc. (11. Jul. 1874. Fábry !), Chocs, Biala skala! (Bohátsch), Hradek ( Wahlenb. Czakó !) 222 A határozottan magyarföldi D. praecox díszkertekben, D. plumarius- szal együtt látható, de itt hihetőleg hybridatio útján el is fajúi. A Tátra vidé- kéről hihetőleg a sziléziai meg a berlini stb. botanikusok útján, kik a Tátrát gyakran látogatják, mint élő növény vagy- magról terjedt el Németország kertjeiben. A D. Hungaricus Pers. név ezek után legfeljebb a D. plumarius L. sziklai alakjára tartható fenn (nem pedig a tátrai szegfűre) abban az eset- ben, ha valaki a tollasszirmú szegfű sziklai és homoki individuumait is külön néven akarja megjelölni. Ekkor a D. Hungaricus Pers. saját synonymja lesz a D. Pannonicus Schult., meg a D. Lumnitzeri Wiesh. et Heg. exsicc. IV. A DIANTHUS PETEAEUS W. ET KIT. Ennek a szegfűnek a történetét a Term. tud. Közlöny Pótfüzetei-böl (IV. 1888 p. 188 — 189) itt ismételnem fölösleges. De bibliographiai tekintet- ben van egy kis pótolni valóm. Már az i. h. megemlítém, hogy Dr. Kanitz Ágoston, kolozsvári egyetemi tanár levél beli tudósítása szerint Waldstein és Kitaibel Descriptiones et icones pl. rarior. Hungar. czímű munkájúk per decades jelent meg. Most (1889. sept. 24.) a nevezett tanár arról értesít, hogy Eévai Leó antiquarius katalógusában, 796. sz. a., Waldstetn és Kitai- BEL-ék idézett munkája 3. kötetének hiányos decasai hirdetvék, s hogy a decasok borítékjain az évszámok az 1805 — 1812-ig megjelent füzetek kiada- tása esztendejére nézve talán mégis valami útbaigazítót nyújthatnának. E füzeteket megnézvén, sajnos, rajtok évszám nincs, de a kék boríték nagyon hihetőleg az az eredeti, a melyben KiT^iBEL-ék munkáját decason- ként legelőször szétküldötték. A hiányos decasok közül Eévai birtokában ç'an a XXI — XXII. decas egy füzetben a 201 — 220 képpel, a XXIII. « « 221—230 « végre a XXVIIL, az utolsó decas « 27 1 — 280 « Mivel itt csak nyolcz decasról van szó, melynek 1805 — 1812. években kellett megjelenni, úgy hiszem, a decasok megjelenését csaknem bizonyosan megállapíthatjuk. S pedig ha a 28 decas, mint az egész III. kötet is, 1812-ben jelent meg. akkor a 27. decas 1811-ben, a 26. « 1810 « a 25. « 1809 « a 24. « 1808-ban, a 23. « 1807-ben, 223 a 51 — 55. decas pedig együtt (mint a boríték igazolja), 1806-ban vagy 1805 — 1806-ban, arányosan számítva a kiadatást, pontosan meg- jelenhettek. Besser Primitiæ Fl. Galic. I. (1809) XVIII. 1.] szerint 1807-ben (az előszó kelte nyomán), vagy 1809-ben Wählst, és Kit. id. munkája III. kötetének három «fascieulusa») már megjelent. Mivel pedig a D. petraeus ÍI. Kit. képéé decasokban a 555-ik, vagyis a 53. decasban van, a Pótfüzetek i. h., valamint a Természetrajzi füzetek XII. kötetének 45. 1. is helyesen gyanítom, hogy a D. petraeus IV. Kit. 1806 — 1807-ben, tehát az 1808-ban kelt 1). petraeus M. Bieb. megjelenése előtt, már ismeretes volt, azért szirti szegfüvünket másképen nevezni fölös- leges.* Jól tudta vagy gyanította ezt Seringe is, azért De Candolle Pro- dromus-ának I. köt. 365. 1., az épségben fenntartott D. petraeus W. et Kit. helyett, a 360. 1. a «1). petraeus M. Bieh.'n-i uD. Liboschitziaims Ser.»-i'a> változtatta.' V. MÁS, KEETEKBEN ÁPOLT SZEGFÜVEIN' K. Néhol, de kétségtelenül ritkábban, a hazai D. compactust, D. trifasci- culatust, I). giganteust, D. Liburnicust is ápolják. Ezeknek a históriájáról már régebbi közleményeimben szólottám. A D. Caryophgllus testvérfaja vagy helyettesítője a magyar és horvát tengerpart vidékén a D. inodorus (L.) sok alakja. Itt vadon elég gyakori, néhol kertekben is látni,de a nagyobb és pirosabb virágü D. Caryojyhylhis L. jobban félre szorítja. A D. Pontederae Kern. kisvirágú ; de azok a tövek, melyeket az ötve- nes években Kerner Innsbruckba vitt, 1875. julius havában változatlanul és szépen virágzottak. Szép kerti dísz lenne a magyarföldi Diantlius nitidus és D. callizonus is, de ezek mint havasi növények az alacsonyabb vidék kertjeiben vagy nem boldogulnának, vagy a díszkertekben való ritkaságuk abból magyarázható, hogy ültetni való példákat tövestöl csak nagy ritkán hoznak le a havasokról. De ültetni való havasi szegfüveket tövestöl kiásni nem is mindég a legköny- nyebb, mert földbeli hajtásaik, mint taraczk a földben gyakran szétterjed- nek. Sok gyűjtő csak ezeket ássa ki, s a herbáriumokban ily tökéletlen pél- dák gyakran hevernek. Ezek hamarább elhervadnak és elfonnyadnak, s rit- kábban erednek meg. A jó gyökeres havasi szegfüvek körül szélesen kell ásnunk, ekkor vastag gyökérre bukkanunk, melyből sugárszerüen a föld- beli hajtások ágaznak. Legvégezetűl más a czél a szegfüveket botanikus-, más a diszkesekbe ültetni. Botanikus kertekben vagy más specialis virágtenyésztö kertben, a * Ilyen név a D. Kitaihelii Janka ap. Beck in Annál, tles naturliist. Hof- museums, Wien 18S7. p. 174. 224 minő pl. a bécsi Belvedere-ben Host «Flora Austriaca» -ja vagyis a Hortus Hostii, valamely időben már minden magyar szegfű megfordult. Ellenben a virágos kertekben kevesebb számú szegfűnek csinosabb kerti fajtáit szokták termeszteni, s idővel a fajok meg a termesztett formák itt is változnak. Európa díszkertjeiben egyre-másra 13 — 20 féle szegfüvet ápolnak. Némelyik kertben támadt forma (D. hyhridus, D. Gardnerianus, D. semperflorens hortulanorum).^ A kerti szegfüvek közül a D. Chinensis, D. Japonicus, L). Hispanicus, D. Monspessulanus (montpellieri) neve a hazát ismegmondja, a I). arboreus, a görög szigetekről, a D. Alpinus, Austria havasairól, a D. Garyophyllus Olaszországból, a D. dentosus Siberiából, a D. Carthusiano- rwm, D. superbus, I). deltoides, D. caesius Európa közép és éjszakibb tájai- ról, a D. giganteus Balkánról és hazánkból, a D. barbatus, I). Liburnicus, D. petraeus és I), plumarius hazánkból ültetődtek a díszkertekbe. * Wilmorin, Illustr. Blumengärtnerei p. 413 — 46. TERMESZETRAJZI FÜZETEK VOL. XII. REVUE. 1^89- Kr. 4-. Alle Arbeiten, — ausge- nomvieyi die lateinisch ge- schriebenen, — erscheinen ausser der ungarischen noch m einer anderen ( deutscher, französischer oder engli- scher) Sprache. Vor jedem Artikel ist die Pag. des ungarischen Textes angegeben. Die Tafeln sind gemein- sam für beide Texte. Der Wissenschaft ge- genüber sind die Autoren verantivortlich. Toutes les publications exceptées celle s en latin, pa- raissent, hors du hongrois, encore dans quelque autre langue (en allemand, fran- çais ou anglais). A la tête de toute com- munication la page du texte hongrois sera citée. Les sont les mêmes pour tous les deux textes. Seuls les auteurs sont responsables au point de mie scientifique. Every q^^blication, ex- cepted those written in la- tin, will be published, be- sides the Hungarian, also in an other (German, French or English) language. At the head of every article the page of the Hungarian text luill be quoted. The tables are the same for both texts. The authors alone are responsible for the scien- tifical contents of their res- pective papers. Pag. 11.5. Myriopoda extranea Musaei Mationalis Himyarici A Dre Eugenio Daday. Tab. lY., Y. Pag. 1.57. jSíovitates ex flora Hungarica. A Dre Ludovico Simonkai. Pag. 164. BEITRAG ZUR TERATOLOGIE BES COTYLEDONS DER SCHMINKBOHNE. Yon Karl Schilberszky juii. in Budapest. (Tafel VI.) Es ist eine schon seit länger bekannte und inelirtach erprobte Tliat- saclie, dass adventive Wurzel-, sowie Knospenbildung an den verschieden- sten Stellen des Ptlanzenkörpers, sowohl im Innern als auch am Aeusseren desselben auftreten können. Diese x\dventivbildungen ersclieinen an den Achsen, wie auch an den Blattorganen des Pdanzenkörpers, und zwar in Form von Wurzeln und echten Blatt-, ja sogar in selteneren lallen in jener von Blüthenknospen. Erstere können sowohl auf exogenem wie auch auf 296 endogenem Wege Zustandekommen. Was die Adventivbildungen des Stam- mes betrifft, erstrecken sich die verlässlichen Beobachtungen auch auf solche Fälle, wö auch auf Whirzeln ausnahmsweise durch abnormalen Ent- wicklungslauf Adventivblattknospen, selbst auch Blüthenknospen angesetzt wurden. Statt der räumlichen Aufzählung der beobachteten charakteristi- scheren Fälle, verweise ich der Kürze halber auf die MASTERS-DAMMER’sche Teratologie, Seite 187. Was die Entstehung der Adventiv- Wurzeln betrifft, beschränkt sich diese, wie es die bisher bekannt gewordenen ähnlichen abnormalen Fälle bestätigen, nicht blos auf die Laubblätter, sondern sie gelangt auch bei den, auf minderer Entwicklungsstufe sich befindenden Blättern, den Coty- ledonen zur Ausbildung. Derartige besonders charakteristische abnormale Bildungen veröffentlichte Irmisch ^ von den Cotyledonen des Bunium cre- ticum und Carum Bidbocastanum. Masters beobachtete einen ähnlichen Fall an den Cotyledonen von Mangifera indica, welchen er in Journ. Linn. Soc. Vol. VI. 1862, S. 24 zeichnete. Die Beproduction dieser Zeich- nung befindet sich in Fig. 74 der VÍASTERS-DAMMER’schen Teratologie, die Abnormität selbst aber wird im Keiv -Museum aufbewahrt. Physiologische Versuche gaben die Aufklärung, dass die grössere Zahl der Fälle von Adventivbildungen einer überwiegenden und gleichmässigen Feuchtigkeit der Luft oder des Bodens ihren Ursprung zu verdanken haben ; von diesen Ursachen abgesehen, können auch durch mechanische Eingriffe (Schneiden, Stechen, Beiben, Spalten etc.) auf die Lamina oder auf den Stiel des Blattes, adventive Organe AVurzeln oder Knospen künstlich hervorgerufen werden. Durch diesen letzteren Umstand neigt das an Stelle der verletzten Gewebepartie schnell auftretende Folgemerystem sehr zur Adventivbildung, besonders wenn die betreffende Stelle des Pflanzenkörpers noch jung, also noch nicht zu Dauergewebe geworden ist ; diese Thatsache ist in weiterem Kreise der Praxis wohl bekannt, da doch die Gärtner bei der künstlichen Eort- pflanzung von Gewächsen davon allgemein Gebrauch machen, wenn sie z. B. auf Blättern von Begonia oder deren zerschnittenen Stückchen stenglige, beblätterte Pflänzchen erhalten und ziehen. Im Allgemeinen gelingt expe- rimentell die Entwicklung von Wurzeln am leichtesten, schwieriger jene der Blattknospen ; Blattspreiten oder Blattstiele fast der meisten Pflanzen konnten w^ährend meiner Untersuchungen hinsichtlich der Bildung von Adventivorganen sehr leicht zur W^urzelbildung gebracht werden. Die Ver- suche führte ich auf zweierlei Art aus : nach der einen steckte ich die betreffende Stelle des Blattes in nassen Sand und bedeckte es mit einer Glasglocke ; nach der anderen Art liess ich die betreffenden Pflanzentheile durch Wassercultur oder in Wasserdampf Wurzeln schlagen. Die Wurzel- * Flora, Jahrg. 1858, Seite 32 — 42. bildung kam an den Blättern, je nach den verschiedenen Ai’ten oder nach den verschiedenen Altersstufen derselben Art in nngleichen Zeitperioden lind in verschiedenem Grade der Ausbildung zum Vorschein, in einzelnen seltenen Fällen blieb sie sogar gänzlich aus. Auf Grund meiner bisherigen Ueberzeugungen kann ich behaupten, dass die Wurzelbildung je jünger und unentwickelter die zum Versuche angewandten Blätter waren, desto , weniger Zeit beanspruchte und desto energischer vor sich ging, hingegen fast oder völlig entwickelte ältere Blätter in dieser Hinsicht einen auffal- lenden Contrast mit den vorigen bildeten : die Wurzelbildung, trat später bei ihnen ein und ging nur langsam vorwärts. Saftige, dickere Blätter erwiesen sich als günstigere Versuchsobjecte .neben den dünnen, membra- nösen ; dieser erwähnte Unterschied liess sich augenscheinlicher bei Wasser- culturen beobachten als bei den Experimenten in Wasserdampf oder auf feuchtem Sand unter der Glasglocke. Diese allgemeine Erfahrung ist jedoch nicht ohne alle Ausnahme, da z. B. die zu Versuchen vielfach gebrauchten saftigen Cotyledonen von Eicinus und die Primordial-, sowie auch die drei- zähligen Stengelblätter (auch die einzelnen Blättchen verschiedener Phaseo- lus-Arten), während dieselben alle zu gleicher Zeit und unter möglichst glei- chen Umständen einer bestimmten Experimentzeit sich selbst überlassen wor- den waren, die letzteren doch bedeutend (um 10 — 15 Tage) früher ihre Wurzeln bildeten, als die fleischigeren Phcinus-Cotyledonen. Aus den Blatt- stielen gingen die Wurzeln früher hervor, als aus den Spreiten. Die Bego- nien im Allgemeinen, aber einzelne in Gärten cultivirte Arten, wie Begonia Rex Putz var. í, B. Veitchii Hook., nach der Angabe Masters aber B. gem- mipara Hook, sind besonders geneigt, während verhältnissmässig kurzer Zeit nicht blos Wurzeln, sondern auch ganze Pflänzchen auf ihren Blättern zu bilden ; diese Eigenschaft besitzt am hervorragendsten Begonia phgllo- maniaca Mart. Bei den Begonien nehmen diese Neubildungen aus den Epidermiszellen ihren Ursprung, dadurch, dass diese Zellen sich mehrfach theilen, wodurch eine aus Merystemgewebe bestehende Emergenz entsteht, auf welchem in den späteren EntwicUungsphasen Achsen- und Blattorgane sich differenziren. Eine ähnliche Bildungsart von stengeligen-, wurzeligen und beblätterten Pflänzchen kommt bei den beschädigten Blättern von Episcia bicolor * vor. In Betreff mehrerer anderer ähnlicher abnormaler Fälle vergleiche man Masters-Dammer’s Teratologie S. 1 07. In der Gärt- nerei werden aus den Blättern verschiedener Peperomia- Arten und aus jenen mehrerer Pflanzen aus der Familie der (resneraceae durch vegetative Sprossung erzeugte Pflänzchen gezogen. Die durchschnittenen Blätter von Peperomia argyria treiben, wenn sie auf feuchten Sand gelegt werden, aus den stärkeren Blattsträngen bewurzelte üppige Sprosse. * Booth, Gard. Clironicle ]. Jan. 1853, p. 4. Termeszetrajzi Füzetek. XTI. köt. 16 228 Die Entstehung von Blattknospen beobachtete man an mehreren Pflan- zen, und zwar sowohl an der Ober-, wie auch an der ünterfläche der Blatt- spreite, sowie an beliebigen Stellen des Blattstieles. In einzelnen, jedoch selteneren Fällen entwickeln sich die Adventivknospen am Blattrande oder an der Spitze des Blattes, welche sich später zu vollkommen selbständigen Pflänzchen heranhilden, wie es z. B. bekanntlicherweise an den mehr- weni- ger gekerbten Bändern der fleischigen Blätter von Bryophyllum calycinum Salisb. und B. palmatum, wie auch bei Streptocarpiis der Fall ist. Zwischen unseren einheimischen Pflanzen ist diese Erscheinung an den Wurzelblättern von Cardamme pratensis zu finden. Bei dieser Pflanze nimmt die Knospenbilduug ähnlicherweise auf exogenem Wege, nämlich aus den Epidermis- und Suhepidermoidalzellen ihren Ursprung. Die grosse Variabilität abnormaler Blattbildungen gewisser Pflanzen sind ein auffälliger und klarer Beweis dafür, dass die Anpassung an äussere Verhältnisse die Gestalt der Pflanzen und deren einzelne Organe sehr leicht zu verändern vermag, wodurch aus den ursprünglich zu Blatt- oder Blü- thenknospen bestimmten Gebilden, respective aus den embiyonalen Ge- weben derselben erheblich Verschiedenes entstehen kann. Wenn diese Freiheit der Formabänderung in den vegetativen Sprossungen zur Erzie- lung der zweckmässigeren physiologischen, beziehungsweise biologischen Einrichtung des Individuums fördernd beihilft, wenn gemäss bestimmter Umstände : Wurzeln, Stämme oder Blätter ausnahmsweise auch dort zu Stande kommen können, wo dieselben der Eegel nach nicht zu erscheinen pflegen, und wenn wir in Anbetracht all’ diesem das Grundprincip der all- gemeinen Zellentheorie erwägen, nach welchem eine beliebige theilungs- fähige Zelle oder ein beliebiger Zellcomplex am Pflanzenkörper unter ent- sprechenden Umständen in den verschiedensten, von der Kegel abweichenden Eichtungen sich entwickeln kann, im Laufe seines Wachsthums und der nacheinander auftretenden Theilungsvorgänge ein beliebiges Organ ent- stehen lässt (an Wurzeln Blüthen, die verschiedensten Modificationen der Substitution [Metamorphose !?],, Knospen an Blattspreiten etc.), mit dessen Entstehung natürlicherweise die Art der Function immer im innersten Zusammenhang steht, dann wh’d nebst Anbetracht der bekannten ähnlichen abnormalen Fälle das im Folgenden zu beschreibende abnormale Gebilde klarer vor unseren Augen stehen, um unser sicheres Urtheil über diese tera- tologische Thatsache abzugeben, welche hei den ersten Betrachtungen lange und viel Zweifel in mir erregte. Die durch mich bisher angestellten, jedoch noch unbeendeten Ver- suche, welche sich auf die Adventivhildungen der Blätter beziehen, erwähnte ich im Vorstehenden nur allgemein und flüchtig, ich beschränkte mich nur auf jene Thatsachen, welche als zweifellose Kesultate zur Erwä- gung der zu beschreibenden Abnormität dienen können. Mein Bestreben ist in diesen Zeilen, eine eigenthümliclie, regelwidrige Entwicklungsweise des Cotyledons der Scliminkbohne ])ekannt zu geben, zu welcher icb ein Analogon in der mir zu Gebote stellenden Literatur nicht auffinden konnte. Zum Zwecke meiner, auf physiologischen Grund gelegten teratolo- gischen Untersuchungen benützte ich eine reiche Aussaat von Phaseolus vulgaris und Ph. multiflorus. Unter den vielen Keimpfianzen befand sich eine Schminkhohnenkeim-Pflanze, welche hlos das eine unterh-dische Coty- ledonblatt in normaler Ausbildung besass, während das andere, an dem Scheitel des compacten ungegliederten Gebildes eine doppelte Sprossung zeigte. Dieser eine Cotyledon war von seinem Scheitel an, nämlich von dem der Insertionstelle entgegengesetzten Ende angefangen in der Pichtung seiner Länge beiläufig bis zur Mitte entzwei gespalten, und bildete einen senla-echt aufsteigenden und einen zweiten abwärts sich krümmenden Spross, von denen jeder für sich eine geschlossene Blattknospe am Ende trug. Der senkrecht aufsteigende Spross erhob sich schon über 1 ^/2 Cm. vom Boden, als ich ihn bemerkte, ich hielt ihn jedoch für einen aus einem Cotyledonar-Achselspross hervorgegangenen Trieb, welcher nur in den selteneren Fällen zur Ausbildung gelangt. Als erst die Yersuchsobjecte, unter welchen sich auch diese Pflanze befand, das zum Experiment envünschte Alter erreichten (zehn Tage nach der Aussaat), nahm ich die Keimpflanze aus dem Substrat und sah genau, dass es sich nicht um einen Cotyledonar-Achselspross handelt. Die beiden Sprosse des abnormalen Keimblattes waren schon zu dieser Zeit ziemlich charakteristisch ausge- hildet, jeder derselben besass eine terminale Blattknospe, welche unter dem Präparir- Mikroskop als die gedreiten Blätter von Phaseolus sich erwiesen. Unter dem Yegetationskegel des senkrechten Sprosses fand ich eine ganz kleine Knospe, welche in der Achsel eines Blattes sass und zu einem Seiten- spross hätte werden sollen. Der aus der Stammspitze auspräparirte Yege- tationskegel des oberh’dischen Sprosses hatte genau dieselbe Beschaffenheit, wie ich sie an der normalen Phaseolus-Stammspitze vorfand. Der 'S egeta- tionskegel lag in beiden Fällen tief unten, zwischen den dichtstehenden Blattanlagen ; seine Oberfläche war sehr stumpf, die Wölbung desselben sehr schwach. Dieser senkrecht sich erhebende Spross ist an der Stelle, wo er mit dem Cotyledonarkörper in Yerbindung steht, knieartig gekrümmt und zeigt in seiner unteren Hälfte die Spuren einer sanften Fasciation. Der obere Tlieil wächst gerade nach aufwärts und ist parallel mit der eigentlichen Hauptachse der Pflanze ; am mittleren Theile dieses Sprosses befindet sich eine lanzettföimige ungestielte Blattschuppe, welche ihrer Grösse und Form nach den an derselben Pflanze Vorgefundenen Nebenblättern (stipulæ) der Primordialblätter sehr ähnelt, jedoch mit diesen in gar keinem Zusam- 16* 230 menhang stehen. In der Achsel dieser Stipula fand ich ein sehr kleines: schlafendes Auge. Der andere unterirdische Spross nahm aus der unteren Hälfte des gespaltenen Cotyledonarkörpers seinen Ursprung, und krümmte sich ein wärts gegen das hypocotyle Stengelglied ; ausserdem war er ein wenig schraubenförmig gedreht. Die Farbe dieses Sprosses war gelblichbraun, und trug in der Längenrichtung des Cotyledonarkörpers eine tiefe Furche. Der oberirdische Spross dagegen war von der mit a hezeichneten Stelle ange- fangen grasgrün, der untere Theil derselben aber hatte eine blassgrüne Farbe ; wie dies für Pflanzen, die vom Lichte ausgeschlossen sich ent- wickeln, charakteristisch ist. Die gemeinschaftliche Austrittsstelle der beiden Sprosse, von der Eichtung der Spaltung aus gesehen (also um 90*^ nach rechts gedreht), ist gebräunt, und zeigt an diesem Gewebetheil die Spuren einer starken Spannung; in Folge dessen äusserlich sichtbare Längsfurchen entstanden sind. Mehrere Umstände deuten darauf hin, dass die beiden Sprosse anfangs noch im jugendlichen Alter im Innern des Samens viel näher zu einander gebracht waren, sogar höchstwahrscheinlich einander sich ganz angelegt gewesen ; erst später, im Laufe der durch Kei- mung eingetretenen Quellung und Wachsthums der Cotyledonen, konnte sich der obere Sprosse nach aufwärts strecken, indem er mehr und mehr von seiner ursprünglichen Lage abbog, während der andere Sprosse, die untere Hälfte des gespaltenen Cotyledonarkörpers unter der Erde blieb, und seine ursprüngliche Lage nicht um Vieles geändert hat. Um die Ausbildung der Gewebeelemente dieser beiden Sprosse fest- stellen zu können, verfertigte ich von mehreren Stellen Querschnitte. Die Querschnitte des unteren Sprosses waren in Folge der raschen knieartigen Krümmung nicht genau in der Querrichtung anszuführen ; in der einen Hälfte der Schnitte waren die an der Krümmungsseite beflndlichen Gefäss- stränge schief getroffen. Die aus dem dickeren Theile des Sprosses genom- menen Querschnitte waren etwas gelungener, obzwar auch diese noch schief an einer Seite waren. Wie dies später nachzuweisen war, zeigten diese Querschnitte eine genaue Uebereinstimmung mit jenen, welche aus dem oberen Sprosse verfertigt wurden und entsprachen — was ihren histo- logischen Umriss anbetrifft — so einander, wie die eine Hälfte der andern, mit dem Unterschiede, dass der Querschnitt des oberen Sprosses bedeutend mehr als einen Halbkreis umfasste. Fig. 2 veranschaulicht den hypothetischen embryonalen Zustand der aus dem Cotyledon entstandenen beiden Sprosse schematisch, wie ich es mff beiläufig vorstelle. Am oberen wie auch am unteren Sprosse bildet der Gefässbündel- Cyhnder, wie schon bereits erwähnt, keinen ganzen Kreis, sondern blos einen beiläufig halbkreisförmigen, ungleich mässig entwickelten Strang, von 231 welchen derjenige des oberen Sprosses in Folge der Yerbänderung ziemlich gestreckt erscheint. Zum Zwecke mikrophotographischer Aufnahmen waren die aus dem oberen Spross erhaltenen Querschnitte die entsprechendsten ; weshalb ich zu diesem Zwecke die aus dem oberen Spross f a ) genommenen Quer- schnitte benützte. Obgleich das mikrophotogi-aphische Bild des Quer- ' Schnittes — in Folge der des Gesammteindruckes halber gewählten schwa- chen Vergi’össerung — die einzelnen Geweheelemente nicht genau erken- nen lässt ; bin ich doch darüber gewiss, dass das Auge des bewandeiden Pflanzen-Histologen die Anordnung und Ausbildung der Gefässstränge sogleich erkennen, und auch jenen bedeutenden Unterschied sich nicht entgehen lassen wird, welcher hauptsächlich in der Ausbildungsweise, Zahl und Anordnung der Gefässstränge zwischen den normalen Phaseolus-Coty- ledonen und den zu besprechenden abnormalen Sprossen besteht. Im Cotyledonen-Querschnitt von Phaseolus sind nämlich die Gefäss- stränge zerstreut, isolirt und lülden keinen zusammenhängenden Cylinder, sie sind meist nur in Vierzahl in dem mit Stärke und Aleuronkörnern erfüll- ten Parench\un vorhanden, sie laufen ziemlich parallel im Innern des Coty- ledons ; während sie in der Nähe der Insertionstelle convergiren, wo sie schliesslich in den hypocotylen Stengeltheil einbiegen. Unter diesen regel- mässig vorfindbaren Gefässsträngen sind zwei Median- und zwei Lateral- stränge ; ausser diesen sind zwischen den erwähnten oft schwächer aus- gebildete Stränge zu finden, deren jedoch weder Zahl noch Grad ihrer Ausbildung beständig ist und welche nach den Wachsthumsverhältnissen, welche die Kräftigkeit des Pfianzenkörpers zu beeinfiussen pflegen, sich ver- schiedenartig ändern. Fig. zeigt nicht die soeben skizzirte Struetur des Cotyledons, son- dern den inneren histologischen Bau des Phaseolus-Stengels ; in Folge der Verbänderung ist der Querschnitt nicht kreisförmig, sondern vielmehr unregelmässig elliptisch, an den breiteren Längsseiten ein wenig concav. Der Gefässstrang-Cylinder bildet im (^Querschnitt keine in sich zurückkeh- rende ringartig das Markgewebe umgebende krumme Linie (in diesem Falle eine Ellipse), sondern endet plötzlich an einer Stelle des Quer- schnittes und verräth hier lebhaft, dass wahrscheinlich eine durch Ge- wehespannung hervorgerufene Spaltung, die beiden Sprosse entstehen liess. In Folge der jugendlichen Ausbildung des Untersuchungsobjectes dift'erenzirten die Gewebeelemente des (Querschnitts noch wenig, das Cam- bium war noch überhaupt nicht in seiner vollen Thätigkeit begiift’en, eine stärkere Ausbildung konnte man blos an den dickwandigen Hartbast- zellen beobachten ; im Parenchym fand ich nur hie und da zerstreut we- nig Stärkekörner. In Folge des jugendlichen Alters der Ptlanze einerseits, andererseits aber und hauptsächlich in Folge der Fasciation konnte die 232 charakteristische Anordnung der Hauptgefässstränge nicht genau festge- stellt werden, durch deren Erkennen das hy^Docotyle und epicotyle Stengel- glied bei Phaseolus in normalem Zustande gut zu unterscheiden sind. Ich bin übrigens der Ansicht, dass diese Sprosse in Anbetracht ihrer Herkunft,, ihrer Entstehungsweise, diese Gesetzmässigkeit entweder gar nicht beibe- halten haben, oder wenn eine solche doch zugegen wäre, denke ich eher an eine Uebereinstimmung mit dem Epicotyl als mit dem Hypocotyl. Im Hypocotyl bei Phaseolus findet man in den meisten Fällen vier Paar Primordialstränge, öfter fand ich jedoch zwischen diesen noch andere schwä- cher entwickelte Gefässstränge, welche in die Cotyledonen einzutreten pflegen. Ihre Zahl und ihre Anordnung wie auch der Grad ihrer Entwicklung zeigt keine bestimmte Gesetzmässigkeit. Der wesentliche Charakter * des hypo- cotylen Stengelgliedes ist die tangentiale Ausbildung der Hauptgefäss- stränge, welche Eegel jedoch für die erwähnten Zwischenstränge nicht anwendbar ist ; insoferne hei diesen ebenso wie bei dem epicotylischen Stengelgliede die Gefässstränge streng centrifugal sich entwickeln** ; im Epi- cotyl dringen die Blattspurstränge in das Parenchym des Markgewebes und erfahren ebenfalls eine centrifugale Ausbildung. Auf Grund der angestellten vergleichenden Untersuchungen glaube ich die beschriebene Thatsache derart aufzufassen, dass der keineswegs als Cotyledonar- Achselspross zu betrachtende Doppeltrieb selbst von dem Ge- webekörper des einen Cotyledons (respective durch Substitution an dessen Stelle) noch im embryonalen Zustand sich gebildet hat. Der beobachteten Thatsache entspräche und genüge auch jene Auffassung nicht, dass am Schei- tel des sonst normalen Cotyledons durch acrogeiie Prolification eine solche seltenere Art von Adventivhildung zur Ausbildung gelangt wäre ; sondern es musste dem histologischen Befund nach, selbst im Gewebe des Keimblattes eine derartige tiefgreifende Geweheausscheidung vielleicht schon im embryo- nalen Zustande des Samens stattfinden, deren Eesultat in der Gewehe- structur sich offenbart, welche vom Gewebe des Cotyledons wesentlich ver- schieden, und welche in der beistehenden Figur reproducirt ist. Diese Auf- fassung wird ausserdem nicht nur durch das gänzliche Fehlen eines zweiten normalen Cotyledons bestätigt ; sondern auch durch den Umstand unter- stützt, dass die Insertion des abnormal gebildeten Doppelsprosses genau an der Stelle des zweiten Cotyledons sich befindet, in derselben Höhe des gegenüber stehenden normalen Keimblattes. Eine andere Möglichkeit in Betreff des Zustandekommens dieser Abnormität könnte noch dadurch gegeben sein, dass auf Kosten des äusserst rudimentär vorhandenen zweiten * A. Dodel : Der Uebergang des Dicotyledonstengels in die Pfahlwurzel. J ahrb^ f. wiss. Botanih. VIII. Band, S. 155. A. Dodel : 1. c. Fig. 7, 10. 233 Cotyledonblattes die nebstgelegene acbselstandige Blattknospe zn schnel- lerem Waclistlinm befördert worden ist. Das nntersiicbte Materiale bietet jedoch keine Anhaltspunkte für diese Annahme. Nebenbei kann noch erwähnt w^erden, dass die Cotyledonar- Achselsprosse dicht ober den bei- den Insertionsstellen ihren normalen Platz einnahmen und ziemlich kräftig entwickelt waren. Diese Deformation musste meiner Ansicht nach höchstwahrscheinlich schon im unausgekeimten Samen dieser Pflanze sich ausgebildet haben, und so müssen wir aller 'Wahrscheinlichkeit nach an- nehmen, dass schon der im Gynæceum der Mutterpflanze producirten Samen- knosj^e der Impuls zu diesem beschriel)enen abnormalen Entwicklungsgang gegeben war; es liegt selbst die 'Verniuthung nicht ferne, zwar bleibt sie einstweilen unbewiesen, dass dieselbe oder doch sehr nahe stehende Abnor- mität des Keimblattes melirere Generationen hindurch mittelst Samen sich vererbt haben konnte, wie dies bereits für verschiedene andere Abnormitä- ten hinlänglich bekannt und eine experimentell bereits erwiesene That- saclie ist. Anmerkung. An den oberen Blattflächen einiger Nymphaea-arten, so bei N. coerulea (Bonplandia YIII. Jahrg. S. 316), ferner bei N. micrantha und Guinensi s {A. Bravs : lieber Polyembryonie und Keimung d. Cælebogyne, S. 182) beobachtete man ebenfalls Blatt- prolificationen. ERKLÄRUNG DER TAFEL VI. Fig. 1. A = stellt den unteren Theil der abnormal entwickelten Schmink- bohne, mit den beiden Cotyledonen in natürlicher Grösse dar, von welch’ letz- teren der eine entzwei gespalten ist und in je einer Blattknospe endet ; der in der mit a bezeichneten Richtimg geführte Querschnitt befindet sich in Fig. 3. B = zeigt den abnormalen Cotyledon nach einer Drehung nach Rechts mit 90°, etwas vergrössert. Fig. 2. Schematische Darstellung des hypothetischen embryonalen Zu- standes vom abnormalen Cotyledon, am Scheitel dm-chschnitten. e = Epicotyl li = Hypocotyl i = Insertion des abnormalen | 1' — « « normalen J a — der imtere sprossende Theil f = der obere « « Cotyledons j des abnormalen Cotyledons. Fig. 3. Das nach mikrophotographischer Aufnahme verfertigte Bild des in der I. A-rt-Richtung geführten Querschnittes. Reichert : Obj. 2, Ücul. I. Pag. 171. BOTANISCHE MITTHEILUNOEN AUS OBEK-UNGARN. (Enumeratio phytogeograpliica Eanunculacearum, Berberidearum, Nympliæacearum, Labiatarum et Verbenacearum e Comitatu Gömöriensi hucusque cognitarum critica.) Yon V. A. Eichtee in Budapest. (Tafel VII, Vin.) Im laufenden XII. Bande der «Természetmjzi Füzetek» habe ich die Eosaceen des Comitates Gömör behandelt. Als Fortsetzung fasse ich nun die Eanunculaceen, Berberideen, Njmiphæaceen, Lahiateen und Verbena- ceen dieses Floren-Gebietes zusammen und zwar zum Tbeile nach den- selben Grundsätzen, die ich am erwähnten Orte schon einmal, wenn auch kurz, berührte. Zugleich hebe ich auch im Vorliegenden Fall zu Fall die mh- von der Literatur des Gegenstandes gelieferten Baten heiwor — wobei es auch an Berichtigungen nicht ermangelt — und zwar inclusive Namen desjenigen Auctors, dem ich die betreffenden Angaben verdanke. In der detaillirteren und genaueren Ausarbeitung meiner Enume- ration förderte mich auch merklich der günstige Umstand, dass Herr Ober- gymnasial-Professor Johann Fabey in Eimaszomhat so gütig war, mm sein Herbar zum Studium desselben gütigst zu überlassen. Auf diese Art war es mm vergönnt viele Pflanzen zu revidiren, worauf auch director Bezug ge- schieht (s. den ung. Text sub pag. 178). Ausgenommen einige kleinere Abhandlungen älteren Datums, nach dessen ich umsonst gesucht (s. ung. Text p. 171) umfasste ich die gesammte diesbezügliche Literatur und zwar stets bestrebt mit Hinweis auf die unrichtigen Beobachtungen die aus denselbeen entspringenden Mängel von Fall zu Fall zu berichtigen. Nachdem auch Neileeich in seiner «Auf- zählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefäss- pflanzen etc.» auf jene Daten reflectmte, die sich auf Gömör bezüglich in der citirten Enumeration Szontagh’s und dem «Kvetna Slovenska» von Eeuss vorfinden, verfolgte ich auch Neileeich’s Kritiken der erwähnten Werke mit gespannter Aufmerksamkeit. Die Meinungsverschiedenheit, die sich zur Zeit der Veröffentlichung der «Aufzählung etc.» zwischen Dr. Neileeich und dem verewigten Kalchbeen nee entspann, * in Bezug auf die obenerwähnten Pflanzenfamilien gelang zu * «Kalchbrenner meint zwar in Akad. közi. III. 112, icli hätte in meinen Nachträgen zuMaly’s Enumeration die von Eeuss vorgebrachten unrichtigen Angaben 235 zerstreuen und die von Keuss-Szontagli lierrülirenden Daten auf ihren Werth zu reduciren und zwar dadurch, dass ich — mit Bezug auf meine eigenen detaillii’ten Untersuchungen — alle von Beüss, Kubinyi und Szon- tagh erwähnten Pflanzen, mit kaum einigen Ausnahmen — am Standorte derselben examiniren konnte. Neilreich ignoiirt auch den von Johann Fábry im Programme (1858 —1859) des Eimaszombater Gymnasiums veröffentlichten Aufsatz : «Bima- szombat vii-änya» (Die Flora von Bimaszombat) nicht, obgleich die in dem- selben befolgte, aller und jeder laitischen 13asis entbehrende unga- rische Nomenclatur nach Diószegi Grund zur Unrechten Auffassung gegeben hat. Da nun der Auctor seine im Programm herausgegebene Enumeration schlechterdings nur zu Unterrichts-Zwecken zusammenstellte, lege ich der- selben auch im Vereine mit dem Auctor *' — ausser dem culturhistorischen Interesse — keinerlei wissenschaftlichen Werth bei. Die von Neilreich citirten Daten will ich in Betracht nehmen und falls diesell)en mit eigenen Beobachtungen übereinstimmen, für sich eventuell mit Bemer- kungen versehen unter (Fahr. Neilr.) an gehöriger Stelle anführen. Die literarischen und herbarischen Behelfe gleich gebrauchend, konnte ich auch von den meisten Pflanzen detaillmtere Kenntniss haben ; und bin ich daher auch — abweichend von der Behandlung der Bosaceen des Comitates Gömör — stets mit Hinweis auf die geographische Verbrei- tung der einzelnen Pflanzen. In dieser Hinsicht befolge ich dieselben Prin- cipien, die Dr. Otto Sendtner in seinem vortrefflichen Werke : « Die Vege- tationsverhältnisse Süd-Baierns, München, 1854« nach dem Grundsätze der Pflanzengeogi’aphie vorangestellt hat. ** Unter den obenerwähnten fünf Familien der Flora unseres Comitates, sind schon vermöge ihres Pflanzenreich thums die Banunculaceen und La- biateen besonders charakteristisch für das von der Bima, dem oberen Sajó- Thale und der Kralova-Hola — Vapenicza-Gruppe der Niederen Tátra um- schriebene Florengebiet, so, dass dasselbe verglichen mit den entspre- chenden Pflanzenfamilien eines anderen Comitates, das l)ehufs Hervor- ün Interesse der Wissenschaft entweder ganz ignoriren, oder doch berichtigen sollen. Ich weiss nicht, wie die Wissenschaft durch Ignorüen etwas gewinnen kann, rein unbegreiflich ist es mir aber, wie ich unrichtige Ptlanzenhestimniuugeu hätte berich- tigen soUen, wenn ich diese Pflanzen nicht gesehen habe.» Neilreich : Aufzählung, p. X. Magj'ar Növénytani Lapok, IV, (ISSO) Jahrg. pag. 50. I. Bezeichnung für die Dichtigkeitscala der Verbreitungs- weise, mit Beschränkung auf den Verbreitungsdistrict : zu gemein ß* = verbreitet ß^ = zerstreut ß‘^ = selten ß zz: isolirt II. Bezeicluiung für die Dichtigkeit des Vorkommens : a-^ zz: in Unzahl X* = in Menge zz in Gesellschaft zz in Spärlichkeit X = in Einzelheit 236 hebnng des Unterschiedes, wenn auch nicht unter derselben geographischen Breite oder Länge liegend, so doch mit dem oben umschriebenen Gebiete entgegengestellt in einer auffallenden phytogeographischen Analogie steht, es können in gewissen Eichtungen charakteristische Eesultate erzielt werden. Ich habe zur Erreichung dieses Zieles das Comitat Eisenburg ge- wählt, da dessen Elora in neueren Zeiten detaillirt bekannt geworden ist. * Nach meinen eigenen Beobachtungen Nach Dr. V. Borbás sind im Eisen- sind im Comitate Gömör daher : hurger Comitate dagegen : Eanunculaceen in 49 ... ... ... 49 Berberideen « 1 ... .. . ... 1 Nymphæaceen « 1 ... ... ... ... 4 Lahiateen « 67 ... .. .. ... 94 Verbenaceen « 1 ... ... ... ... 1 119^* 149 Gattungen vertreten. Die zu Gunsten des Eisenburger Comitates entfallende Differenz ist demnach = 30, wovon auf die Labiateen das meiste (27) entfällt. Dass aus dieser allgemeinen Vergleichung auch detaillirter erhelle, was für Unterschiede und Aehnlichk eiten zwischen der Elora des Gömörer und des Eisenburger Comitates (natürlich nur immer auf die betreffenden Pflanzenfamilien bezogen) obwalten, stelle ich jene Pflanzen in zwei Leihen zusammen, die den Unterschied der beiden Florengebiete begründen und endlich in einer Gruppe aber sind die Namen jener Pflanzengattungen zu finden, die als «gemeinsame Elemente» in der Flora beider Comitate Vorkommen. (S. den ung. Text, pag. 174. I. Gruppe : Pflanzen des Com. Gömör, die im Eisenburger Comitate fehlen. II. « Pflanzen des Com. Eisenburg, die im Gömörer Comitate fehlen. III. « Pflanzen, die den beiden Eloren- Gebieten gemeinsam angehören). Kerner theilt bekanntlich die Pflanzenwelt der österreichisch-unga- rischen Monarchie in das mediterrane, politische, baltische und alpine Flora- «Vasvávmegye növényföldrajza és flórája» (Geographia atque enumeratio plan- tarum Comitatus Castriferrei in Himgaria). Dr. Vincenz v. Borbás. Sabariae, 1887 bis 1 888, 1 - 395. '■'* In «Flora des Com. Eisenburg» sind aucb die einzelnen Subsp. mit fortlau- fenden Nummern bezeicbnet. In meiner Enumeration pflege icb dieselben mit der betreffenden Species zu ordnen. Daher die geringe Differenz dieser Zahl mit der der Enumeration, obwohl die mit f bezeiebneten Pflanzen nicht gerechnet werden. gebiet und gliedert zugleich das Gebiet der haitischen Flora innerhalb der Grenzen Oesterreich -Ungarns in sechs Gaue. Einer dieser Florengaue, der sich vom Waagthale bis in die Bukovina erstreckt, ist der karpathischc Gau, welcher besonders jenen Theil der Kar- pathen umfasst, welcher das Quellengebiet der Theiss in weitem Bogen nach Norden umrandet; in welches auch das oben umschriebene Gebiet, das südlich bis an die Grenze des mediterranen Gaues reicht, gänzlich hineinfällt. Ein anderer Theil eben der baltischen Flora zieht sich am Fusse der Alpen entlang von hier den sich ostwärts ziehenden Gebngsgi'uppen fol- gend ; es ist der subalpine oder norische Gau. Des Eisenburger Comitates grösster Theil fällt in diesen Gau, der sich südwärts auch bis zur Grenze des mediterranen Florengebietes erstreckt, nordwärts zu aber bis zur Donau reiclit. Bios im kleineren südöstlichen Theile des Comitates macht sich der Einfluss der pontischen Flora auffälliger geltend. Ausser dem letzteren unbedeutenden Gebiete des Eisenburger Comi- tates, wo sich der pannonische Gau * des pontischen Florengebietes mit dem, das Eosaliengebirge nordwärts umgehenden norischen Gaue der bal- tischen Flora — treflen ; ist also die Analogie, die noch vor der Zusam- menstellung der verschiedenen und gleichen Pflanzengattungen dieses Theiles der baltischen Flora und des Gebietes, das von der Eima, dem Sajó und der Vapenicza-Kralovahola-Gruppe umschrieben, — hervorgehoben wurde, also ganz klar, was auch durch die oben erwähnten Zusammen- stellungen bewiesen wml, obwohl die Fichten- (Abies excelsa-) Waldungen, für die nördliche Hälfte unseres Gebietes charakteristisch sind. Denn obwohl viele Pflanzen dieses letzten Gebietes (Atragene alpina, Anemone alba, Ea- nun culus platanifolius. Caltha alpestris. Delphinium elatum, Aconitum, Thymus Carpaticus, Calamintha alpina, Stachys alpina etc.) Charakter- pflanzen der sogenannten karpathischen Inselgruppen der alpinen Flora sind, jedoch unter den charakteristischen (natürlicherweise immer im Ver- gleiche mit Gömör) Gewächsen des Eisenburger Comitates suchen wir alle diese vergebens, obgleich anderen Familien angehörende sogenannte sub- alpine Elemente (plantæ subalpinae) auch dort Vorkommen ; auf den nun von dem Einflüsse der Alpen abhängenden und zu den Gömörer Gebirgen verglichen, um ein Beträchtliches niediigeren Bergen gelangen dieselben aber nie zu jener Selbständigkeit, die wm eben als für Gömör charakte- ristisch bezeichneten. Ausser den in der IH. Gruj^pe vorgeführten, mit dem baltischen Floren- gebiete gemeinsamen Elementen ist der, zwischen den Pflanzen der karpa- Nach Bokbás vielleicht richtiger: halkaniselier oder mujarúcher Gau. Vasm. Fl. pag. 60. 238 tliischen und norischen Gaue sich geltend machende Unterschied am her- vorragendsten ; so unter anderen gehören eben die Eanunculaceen und Labiateen unter jene Pflanzenfamilien, deren einzelne Gattungen (Mentha Kuncii, M. Szencyana, M. Hollósyana, Origanum vulgare var. chlorophyl- lum, Thymus, Galeopsis Frehi, G. pubescens var. setulosa, G. flavescens, Stachys silvatica var. pycnotricha, Thalictrum litorale, Th. subsphæro- carpum, Eanunculus Frieseanus var. napelloides. Caltha rostrata etc.) für das Eisenburger Comitat, «also auch für die Flora Norica grösstentheils charakteristisch sind » . Im Gegensätze dazu sind aber : Eanunculus fluitans, Helleborus vüi- dis, Aconitum Moldavicum, Cimicifuga fcetida, Mentha tenuifolia, M. nemo- rum, Melittis grandiflora etc. des Gömörer Gliedes der karpathischen Flora lauter solche Pflanzen, die ausser für das behandelte Gebiet, soweit unser heutiges Wissen reicht, auch für die Flora Carpathica gerade zu charak- teristisch sind und nach den bisher gesammelten Erfahrungen südwärts und südwestwärts über die Zone der Niederen Tátra und der Lonau- Was- serscheide hinaus nicht gedeihen. Zum Beschlüsse gebe ich in nachfolgendem meine kritische Bemer- kungen über Helleborus viridis und Mentha parietariæfolia Beck. var. tenui- folia (Host.) pro sp. (aus dem ung. Texte pag. 183 und 187). I. Hellehoi'us viridis L. — Nach Hazslinszky sind die angeführten Standorte der H. viridis sehr zweifelhaft in Ungarn.^ Er schreibt: «Ein Exemplar erhielt Prof. Fabry in Gömör, ein zweites konnte er aber noch nicht erhalten.») Ich sah im Herbar des Prof. Fábry mehrere Exemplare, die sich von H. dumetorum W. K. durch ihre bedeutend grösseren Blüthen unterscheiden und so trotz der schwachen sonstigen Charakterzüge zu H. viridis L. gehören. Der Unterschied im Geäder konnte mit Sicherheit nicht mehr bestimmt werden, da es gepresste, trockene Exemplare waren. In der Umgegend von Klenócz, Eima-Brézó und Pelsöcz ^ ist H. vi- ridis mit Gewissheit nachweisbar. Spontanes Vorkommen derselben ist nach mündlichen Bemerkungen Prof. Eábry’s nur für Pelsöcz mit voller Sicher- heit hinzustellen. Im Herbar des Ung. National-Museums ist H. vmdis — ausser H. viridis cult, vel qu. sp. — aus Ungarn stammend nicht vertreten und ist Eochel’s Meinung sehr wahrscheinlich, dass dieselbe in den Karpathen-Thälern nicht wh’klich vüldwachsend, sondern nur durch Y erwilderung der in den Bauern- gärten als Hausarzneimittel cultivirten H. viridis, also qu. sp. Vorkommen. Auch Neilreich giebt die Zölyomer (Hermanecz) ^ und Marmaroser Stand- ^ Hazslinszky: Magyarlion ed. növényeinek ftiv. kézikönyve 1872, pag. 156. ^ Von den zwei erstgenannten Standorten sah ich selber lebende Exemplare. Obschon ich im Verlaufe dieses Jahres (10. — 12. Juli 1889) Gelegenheit hatte im 239 orte nur mit Vorbehalt ; auf die sich aber in der neuesten Zeit Schiffner’s Monographie der Gattung Helleborus ^ als positive Daten beruft, ihnen noch die Beszkiden anreihend. Gelegentlich des Studiums der Helleboren durchprüfte Schiffner auch die Helleboren des Ung. National-Museums, und so ist auch das unwahrscheinlich, dass er das nordöstliche Oberland, den dort aufgefundenen Daten zufolge in das Bereich des geogi-aphischen \'orkom- mens von H. viridis L. typ. aufgenommen habe. Mit welchem Beeilte Schiffner das '? neben den citirten Angaben Neilreichs lösche und ausser- dem noch die Beszkiden aufnehme, — diesbezüglich gibt seine, was die Zergliederung der geographischen Verbreitungsverhältnisse anbelangt, hie und da auch lückenhafte sonst treffliche Monogi’aphie keine Aufklärung. Im Grossen und Ganzen genommen fiele das nordöstliche Oberland Ungarns auch in die Verbreitungs-Zone von H. vüidis und so wäre es leicht möglich, dass sich Schiffners Annahme bei Gelegenheit späterer Unter- suchungen nachträglich bestätige. II. Mentha parietariaefolia Becker, Fl. v. Frankfurt, p. (18i8), pro var. M. arvensis. — Var. M. tenuifolia Host, Fl. Austr. II, p. 147 (1831), pro specie. — E sectione Trichomentharum Wirtg. Fl. der preuss. Bheinprovinz, p. 348. — Campanocalybes Pér. — Vide iconem Tab. VHI, et comp, causa 2) folium d.) calyx Menthæ arvensis L. typ. p2) d.) ex H. Braun 1. sub 2., citato] ; 3. folium M. parietariæfoliæ. Kelchzähne stumpf, dreieckig und nicht spitz vorgezogen, woraus erhellt, dass unsere Mentha in die Classe B ) der Gruppe «Arvenses» der Mentben, den sogenannten Parietariæfoliæen H. Braun gehört. ^ Am nächsten steht sie zu M. parietariaefolia Becker (1. c.), von welcher sie ausser der stärkeren Consistenz und Behaarung der Blätter nur durch die schärfere Serratur und dem kürzeren Blattstiele — der kaum kürzer als die Blüthenquü'le, — einigermassen abweicht ; wogegen die Blattstiele von M. parietariæfolia die Blüthenquü’le um die doppelte Länge überragen. H. Braun nimmt M. tenuifolia Host auf Grund der Diagnosis : «nur die Blätter auf der Oberfläche stärker behaart, die Blattstiele etwas kürzer und die Blätter kleiner» — als Varietät von M. parietariæfolia (1. c. p. 226). In Anbetracht dieser Charakteristik gehört unsere Pflanze jedenfalls zu M. tenuifolia Host, mit Ausnahme der sich in Host’s Diagnosis ® vor- findenden «folia obsolete denticulata», indem unsere Mentha im Gegensätze Sohler Comitate, besonders der Umgegend von Hermanecz (Hermánd) zu botanisiren, konnte ich doch das Vorkommen von H. viridis niclit constatiren. ^ Dr. V. Schiffner »Die Gattung Helleborus.» Englers Botan. Jahrb. (1SS9), XI. Bd. II. pag. 116-118. ^ Heinrich Braun : Ueber Mentha fontana Weihe. Ein Beitrag zur Kenntniss mehrerer Formen aus der Gruppe der Mentha arvensis L. — Verhandl. der k. k. zoolog. -botan. Ges. in Wien. — .lahrg. 1886, pag. 217 — 229. ® Host: Flora Austriaca, (1831) Vol. H, pag. 147. 240 zu den grösseren Blättern von M. parietariæfolia (lang 8 Cm., breit Cm.) und deren weniger scharfen und minder dichten Serratur über kleinere Blätter (6 Cm. lang, 2 Cm. breit) schärferer Serratur verfügt. Uebrigens ist diese Differenz ganz geringfügig und meiner Meinung nach ist dieselbe getrost als M. parietariæfolia Beck. var. tenuifolia Host, anzuführen. Als näheres Charakteristikon kann ich noch anführen, dass der Duft derselben im Vergleiche zu dem scharfdurchdringenden von M. parietariæfolia ange- nehm, aromatisch wirkt. Braun theilt die Classe a ) (1. c.) der Parietariæfoliæen in zwei Grup- pen, je nachdem die Länge der Blattstiele die Blüthenquirle überragt, mit denselben gleich lang oder kürzer als dieselben sind. Da aber die Blattstiele der in Frage stehenden Mentha die Blüthenquüde kaum überragen, ist es auch möglich dieselbe nach dem analytischen Schlüssel von Braun 1. c. für M. lanceolata Becker, Fl. von Frankfurt 1828, p. 225 — zu nehmen, die zu M. tenuifolia Host in unlängbar naher Verwandtschaft steht. Dagegen stimmt wiederum die Charakteristik von M. lanceolata: «verticillis densis confertis .... pedicellisque dense hispidulis, staminibus inclusis» — auf unsere Pflanze nicht, da — der Abbildung in Pieichenbach’s Icones Tab. MCCLXXXIX nach geurtheilt — die Blüthenquirle der in Bede ste- henden Mentha nicht als dicht nebeneinander stehend zu nehmen wären (die Internodien wachsen in basipetaler Keihenfolge genommen bis zur Länge von 2‘5 — 3*5 Cm, ; auf der Abbildung sind Eaummangels wegen 5 Internodien der Hauptachse weggelassen) und auch die Pedicellen sind fast kahl, die Antheren überragen die Länge der Corolle um ein Beträcht- liches. L’abbé Ch. A. Strail zieht in seinem «Essai de classification et description de Menthes» pag. 82 M. latifolia Host als Synonim zu M. Hostii Bor. Der Beschreibung nach geurtheilt, gehört M. latifolia Host (Fl. Austr. pag. 145) zur Parietariæfoliæ-en, nach Host’s ursprünglicher Diagnose 1. c. wäre zur M. parietariæfolia Beck der nächste Verwandte ebenso, wie M. tenuifolia Host. Da aber H. Braun in seiner citirten Abhandlung davon keine Erwäh- nung macht, obwohl Host eine österreichische Pflanze beschreibt, — Strail aber in seiner Diagnose der M. Hostii 1. c. eine belgische Pflanze versteht, — daher eine weitere Abhandlung über diesen Punkt in die Sache kein Licht bringen, wohl aber den Wirrwarr nur vergrössern musste, enthalte ich mich von der Offenbarung meines Urtheils, da man ein solches wohl nur Grund einer genauen Examination der Originalien bringen dürfte. * M. parietariæfolia Beck. — In liumidis herbidis ad Pestinum novum, — leg. Borbas. Entspricht auch dem Bilde Eeichenbach’s stets gut. — Alluvions des bords de la Loue à Chourdot, près de Doirbs [Dép. Doubs. France], leg. Paillot, 9 août 1868. — Herb. Mus. Nat. Hung. “241 Behufs pünktlicher Bestimmung des Verhältnisses z^vischen Mentha parietariæfolia und A. tenuifolia unterzog ich die innere Struetur der beiden gehörigen anatomischen Untersuchungen. Meine Yermuthung, dass in den vegetativen Organen der in Bede ste- henden Mentben qualitative kaum, wohl aber quantitative Unterschiede nachweisbar sein werden, hat sich während den mikroskopischen Untersu- chungen auch wirklich bestätigt. Die Gewebe-Structur der vegetativen Organe der beiden Mentben zeigt keinerlei qualitativen, in der Organisation liegenden derartigen Unter- schiede, auf Grund welcher die beiden auch in anatomischer Hinsicht von einander zu trennen wären. Die Cuticula der aus einzelnen rundlichen Zellen bestehenden Epidermis ist charakteristisch höckerig (s. Tab. VIII, Fig. d ), und beson- ders die Struetur der Zellwände von den sich aus den Epidermis-Zel- len entwickelten Trichomen ist in dieser Hinsicht auffallend. Die stereo- metrische Form der am Beginne ihrer Entwickelung stehenden Trichome, die als eine Papille aus der Epidermis-Zelle in ihrer Totalität hervortritt (Fig. d) — gleicht nämlich auffallend der Gestalt einer saftig-ffeischigen Blüthenachse der Erdl)eeren (Fig. e ), wobei die in dieselbe mehr oder weniger eingesenkten trockenen Früchtchen die eigenthümlichen Höcker der mit Si O2 incrustirten Trichomen vorstellen. Diese structurelle Eigen- heit behalten die epidermoidalen Gel)ilde sowohl der Blätter als auch die des Stengels ohne Ausnahme auch dann noch bei, wenn sich das anfangs aus einer einzigen rundlichen Zelle bestehende Trichome (s. Fig. d, e ) bei fortgesetztem Wachsthums verlängert, durch Bildung von Querwänden in immer mehr und mehr Zellen verfällt und endlich einen aus (im opt. Durchschnitte genommen) verlängten viereckigen Zellen l)estehenden Zell- faden (s. Fig./, oder aber in Folge der lateralen Zelltheilung der Ter- minal-Zelle ein aus einem Mittelpunkte ausgehendes sogenanntes Stern- (Gabel-)haar bildet (Fig. h). Der vorausgesagte quantitative Unterschied zwischen Mentha parie- tariæfolia und M. tenuifolia besteht einzig in Massverschiedenheiten bei der Ausbildung der Haargebilde. Bei der ersteren treten sie nur an den Knoten des Stengels in giüsserer Anzahl auf, die Internodien sind dabei beinahe vollständig kahl ; bei M. tenuifolia hingegen sind auch die Inter- nodien, besonders aber deren Kanten mit gut ausgebildeten Haargebilden dicht bedeckt. Die vier Kanten des Stengels bestehen bei beiden Menthen unmit- telbar unter der Oberhaut aus Collenchym (s. Fig. i), das dort, wo sich aut dem Stengel die zwischen je zwei Kanten fallende Furche dahinzieht, bei- nahe gänzlich abnimmt und aus ein manchmal auch zwei Zellreihen besteht. Hinter der benachbarten aus dünnen und zerknitterten Zellen bestehenden 242 Eindenparenchyma beginnt dann die schmale Bastzone mit, von den Ele- menten des Weichbastes häufig unterbrochenen und zerstreuten Bast- fasern. Die Markzellen bilden nur bei ganz jungen Internodien eine com- pacte Masse. Bei weiterem Verlaufe der Vegetation zerreissen nämlich die Central-Zellen, die dann an der inneren Oberfläche des nun, schon gänzlich ausgebildeten hoblröhrigen Stengels in Fetzen herunterhängen. Zum Beschlüsse endlich die Eesultate der Untersuchungen sowohl der äusseren morphologischen Charakterzüge, als auch der inneren Orga- nisation mit einander verglichen, können wir endgiltig aufstellen, dass M. tenuifolia mit Mentha parietariæfolia in unmittelbarer Verwandtschaft steht und als eine Varietas derselben zu nehmen ist, die sich von der Stammform einzig nur durch, in dem äusseren Habitus hervortretende Eigenheiten unterscheidet. (Die lateinische Beschreibung der Eosenauer Pflanze ist im ungar. Texte pag. 188 gegeben.) Die Bedeutung der comp, anatomischen Untersuchungen für Zwecke der Systematik gewinnt von Tag zu Tag mehr Anerkennung. Zur Begründung mei- ner mit Mentha tenui- und parietariaefolia angestellten diesbezüglichen Experi- mente berufe ich mich ausser auf die Abhandlung Vesque’s ^ nur noch auf die Schlussresultate der einschlägigen Arbeiten von Schmidt ^ und Hüch,^ die im übrigen auch die Ansichten Vesque’s vollkommen bestätigen. Schliesslich erachte ich es noch für meine angenehmste Pflicht, Herrn Universitäts-Professor Dr. Ludwig v. Jurányi, Director des botanischen Instituts und Garten, meinen innigsten Dank auszusprechen für die man- nigfache wissenschaftliche Unterstützung, die mir von ihm jederzeit zu Theil geworden. Auch Herrn Dr. Vincenz v. Borbás, Privatdocent, möchte ich an dieser Stelle meinen herzlichen Dank zollen. Pag. 197. Coleopter a , in Expeditione D. Comitis Belae Széchenyi in China, praecipue horeali, a Dominis Gustavo Kreit- ner et Ludovico Lóczy Anno 1879 collecta. A Joanne Frivaldszky. ^ J. Vesque : Die Bedeutung des anatomischen Baues der Pflanzen für die Systematik. — Internat. Congress für Botanik, in Paris, 1889. ^ C. Schmidt : Vergl. Untersuchungen über die Behaarung der Labiaten und Borogineen. — Inaug. Diss. Ryhnik, 1888. pag. 65. ® Fr. Aug. Hoch : Vergl. Untersuchungen über die Behaarung unserer Labia- ten, Scrophiilarineen etc. — Inaug. Diss. Freiburg, i. B. 1888. DIE UNGARISCHEN NELKEN ALS GARTENPFLANZEN. Von Dr. Vincenz v. Borbás in Budapest. Die nahmhaftesten Blumen sind in die europäischen Ziergärten, beson- ders seit den Kreuzzügen, aus dem Orient und den südlicheren Theilen Asiens, seit der Entdeckung Amerikas aber aus der neuen Welt gelangt. Aber auch Ungarn ist, in Folge der günstigen geographischen Lage und Vegetations- verhältnisse, die Heimat vieler schönen Blumen, welche jetzt in euro- päischen Ziergärten verbreitet sind, wie die Syrmga vuígaris und S. Jo- sikaca, Silherlinde, Spira?en, Tnlipa Himyarica Borb., Pæonien, Primmein, Althaea pallida, Telekia speciosa etc. Besonders was die geographische Verbreitung der Nelken betrifft, ist das Terrain der ungarischen Krone an Arten und Formen ausserordentlich reich, und sind einige davon auch Zierpflanzen geworden. In dem siebenhürgischen Theile Ungarns kommen 19 Nelkenarten vor (vergl. den ungar. Text, S. 212, 1 — 19). Wenn man aber auch den Dian- thiis Armeriastrum Wolfn., D. Banaiicns Heuff., D. atrorubens All. und D. Henteri nur als Varietäten betrachtet, und die Barität des I). Carpaticus bedenkt, so können wir auch diese Zahlen noch vermindern. Dianthus spi- culifolms, D. callizojius, D. Carpaticus, D. Irif ascicidatus und D. Henteri der siebenhürgischen Nelken sind endemisch ; sie kommen noch höchstens in Bumänien, auf den Grenzkarpathen vor. D. compactus ist aber nicht ende- misch, er kommt auch in Tirol vor. Zu diesen Nelken fügen wir 8 Arten aus dem eigentlichen Ungarn hinzu (S. 213, Nr. 20 — 27), von denen 1). nitidus und D. praecox Kit. in den nördlichen Karpathen endemisch sind. Aus Kroatien und Slavonien recline ich 12 (Nr. 28 — 39, S. 213 — 14) Nelkenarten, welche aber alle meist auf der Balkan-Halbinsel Vorkommen, höchstens kommen die Hybride: /). l uko- tinovicii und D. binatus nur in Kroatien vor. Einige dieser Nelken liaheii noch eine Menge Varietäten ; im Gebiete der ungarischen Krone — Dalmatien ausgeschlossen — wachsen also, wenn man auch die verschiedene Auffassung der Arten berücksichtigt, 35 — IO Nelkenarten, deren Ai'tenrecht unzweifelliaft ist. Nyman zählt in seinem «Conspectus Flone European », S. 101 — 107 17 Terméazetrajzi Füzetek. XII. köt. 100 Al'ten des Dianthîis aus Europa auf. Fünfzig Ai-ten derselben bewohnen die Balkan-Halbinsel (von Serbien an bis zu den griechischen Inseln), und hier sind die meisten endemischen Nelken-Arten Europas zu finden. Die ungarischen Diantlms-ki'iew (35—40) machen das Drittel der europäischen Nelken aus. So reich an Nelken-Arten wie Ungarn, ist noch Spanien, wo, nach Willkomm und Lange Flora Hisp., 38 Nelken-Ai’ten angeführt werden. Auf den P^wenäen wachsen nur 25, in Frankreich und Italien 29, auf dem Kocu’schen Florengebiet 20 Nelken-Arten. In Maly’s «Enumeratio pl. phanerog. imp. Austr. univ. (1848)», S. 301 — 304, sind 35 Nelken angeführt, diese Summe aber haben besonders die ungarischen Nelken-Arten vermehrt. Die kleinblüthigen Nelken, wie Dianthus Armeria, D. Pontederae, D. prolifer, D. atronihcns, D. (Tunica) saxifragus, sind zur Zierde der Gärten minder geeignet. Andere Nelken-Arten Ungarns sind in den Gärten Europas als Zierpflanzen mehr verbreitet, jedoch sind die endemischen Alpen-Nelken Ungarns in Gärten seltener zu sehen. In botanischen Gärten werden oder wurden auch schon die seltensten ungarischen Nelken cultivirt. Die allgemein verbreiteten Garten-Nelken aber, welche unzweifelhaft in Ungarn heimisch sind, sind die Folgenden : I. Dianthus harhatus L., eine gemeinere Garten-Nelke, ist in den Wäldern West-Ungarns so häufig und tritt hier so charakteristisch auf, dass er hier ohne jeden Zweifel ursprünglich heimisch ist. Er verbreitet sich von hier durch Slavonien (unter dem Papuk-Berge) und Kroatien (Lepavina, lu’euz), sowie in südlichen Th eilen der österreichischen Monarchie. Bei Güssing hat ihn schon Clusius beobachtet. Er kommt in gewöhnlichen, sowie in Bauerngärten öfter als Zierpflanze vor, es ist aber sehr beachtens- werth, dass in seinem Blüthenbüschel die Blüthen seltener gefüllt sind, als bei denjenigen Nelken, wo die Inflorescenz im lockeren Dichasium steht (D. plumarius). Das ungarische Volk nennt ihn «törökszegfű» (türkische Nelke), aber nach Boissiek Flora orient, kommt D. barbatus in der Türkei nicht vor, und entstand die ungarische Benennung eher daraus, dass D. bar- batus in der Türkenzeit, aber aus dem ungarischen Boden, in die Gärten als Zierpflanze gesetzt wurde. n. Die Eedernelke (Dianthus plumarius L.) ist in Ziergärten mehr verbreitet als der D. barbatus. Was D. plumarius flore simplici vel fl. pleno der Gärten ist, das weiss man besser; aber die Heimat, geogr. Verbreitung und Synonymie des D. plumarius L. ist ziemlich zweifelhaft. Dieses zu erklären, ist aber nicht zu schwer. Was nämlich D. plumarius L. sei, ist aus den Erklärungen und Citaten Linné’s die Berufung auf Clusius und der genau bestimmte Standort am meisten orientirend. In den Werken Clusius’ : « Rariorum plantarum historia» I. p. 283 — 84, und «Rariorum aliquot stir- pium per Pannoniam» etc. p. 320 — 21 ist nämlich die von Linné zu dem D. plum,arius citirte vGaryophyllei silvestris V. species alia» beschrieben 245 und so gut abgebildet, dass man darin die ungarisclie Feder-Nelke ( D. plu- marius Ij.) sehr leicht erkennen kann. Clüs)us sagt hier unter anderen, wie folgt: «provenit sponte in Hamhurgensi (Hainhurgensi !) monte» etc. Diese Hainburgische Feder-Nelke, welche also nach dem Citate Linné’s der echte D. plumarius L. ist, kennen die österreichischen und ungiU’ischen Botaniker sehr gut, aber meist unter anderen Namen. Sie kommt auch unweit von Hainburg, auf dem Thebner Kogel vor, und haben sie hier WiESBAUR und Degen D. Lumnitzeri ( D. virgineus Lumn., non L.) genannt : sie blüht aber bei Budapest sowohl auf den Gebirgen (Adlersberg, Kleiner Blocksberg) als auch am Bakos bis Ende Sept, massenhaft, deswegen wurde die Feder-Nelke der Sandpuszten von Waldstein und Kitaibel D. serotinus genannt. Der wild wachsende D. plumarius L. ( D. serotinus W. et Kit., J). Lum- nitzeri WiESB.) wächst in Niederösterreich nur an der östlichen Grenze; im ungarischen Hügellande und den Sandpuszten ist er häufiger und ver- breitet sich von Dévény (Theben) bis Jankovätz im Bäcser Comitat. Diese schöne Nelke hat am wahrscheinlichsten schon Clusius in den Garten gesetzt und cultivirt, und von hier verbreitete sie sich in den Ziergärten Europas. Diese Nelke wird in den floristischen Ai-beiten unter den verschieden- sten Namen erwähnt, nur seltener wii'd sie als die wahre LiNNÉ’sche Pflanze erkannt. So ist sie in Townson’s «Travels in Hungary» t. 16 als ]). arenarius (non Linnaei) abgebildet, deshalb hat ihn Persoon, wegen der älteren Ho- monymie, I). Hungaricus (1805), Schultes aber D. Pannonicus (1809) um- getauft. Diese zwei letzteren Namen sowie die Abbildung Townson’s beziehen sich ausschliesslich auf den D. plumarius, und einige Botaniker * nennen eine verwandte Art der Tätragegend, den T). praecox\\.vs. jedenfalls irrthüm- lich D. Hungaricus^') . Townson’s Abbildung passt auf den D. praecox der Tátra überhaupt nicht. Die weitere Synonymie der D. plumarius L. siehe S. 219 — 220 im ung. Text. HI. Dianthus praecox Kit. verhält sich zu D. plumarius ungefähr in der Weise, wie D. speciosus Bchb. zu I). superbus L. Er ist gi-üner, nicht so intensiv fahlgrün wie I). plumarius L., die Cilién der Blattränder sieht man mit freien Augen nicht, überhaupt sind aber die grossen Blüthen des I). praecox weder der TowNsoN’schen Abliildung, noch dem D. plumarius L. entsprechend, und nähert er sich dadurch in der That dem D. speciosus. Was nun dieser falsche D. «Hungaricus» (non Pers.) der Tátra ist, erfahren wir aus dem Folgenden. In Beichenbach’s Fl. Germ, excurs. S. 807, Nr. 5029 lesen wir, dass diese Nelke früher blüht, als alle anderen, daher * Reichenbach : Flora Germ, excurs. II. (1832), j). 807. — Haussknecht : Oesterr. Botan. Zeitschr. 1864, p. 210, 211, 217. — Kitaibel: Acldit., p. 227. 17- 246 ihn Schult. D. praecox nennen möchte. Kitaibel hat in Addit, p. 227 diese Nelke von D. plumarius L. ( D. hortensis Kit. ! 1. c.) auch unter- schieden, und sagt hier zuletzt: «hinc mihi praecox dictus». Man sieht aus diesem, dass das Citat, in Eeichenb. 1. c. sowie auch in Schultes’ Oester- reichs Flora ed. 11. 1 (1814) S. 600, eigentlich die Wörter Kitaibels sind, von dem Schultes damals die ungarischen Ausgaben für seine Flora erhalten hat. Und wenn wir im Herbarium des ungar. National-Museums (XIII. Fase. Nr. 158) den D. arenarius Kit. (non L.) und D. Hunrjariciis Kit. (non Pers.) ansehen, so lesen wii* hier auch den «D. praecox mihi» von Kitaibel eigenhändig geschrieben, und diese Pflanze stellt genau jene gi’oss- blütliige Nelke dar, welche man von der Tátra öfters als D. « Hungarieus)) erhielt. Um diese Pflanze näher erkennen zu können, habe ich sie Seite 220 — 21 lateinisch ausführlich beschrieben. H. praecox wird auch in Willdenow’s Enum. pl. h. r. Berol. suppl. I (1813), p. 24 ohne Kitaibel’s Namen und ohne Beschreibung angeführt. Man sieht ihn in Gärten seltener mit D. plumarius, aber hier wahrschein- lich durch Hybridation, etwas veränderlich. In deutschen Gärten ist er wahrscheinlich durch die schlesischen oder Berliner Botaniker, die die Tätragegend öfters besuchen, gelangt. IV. Der ungarische Dianthus petraeus wird in Gärten nach Bonn’s Hort. Cantabr. seit 1804 cultivirt. Was die Erscheinung der Hefte des HI. Bandes des citirten Prachtwerkes Waldstein und Kitaibel’s, wo diese Nelke t. 222 abgebildet ist, betrijflt, vergleiche man S. 222 und Bess. Fl. Galic. XVIH. V. In manchen Gärten, aber jedenfalls viel seltener, werden auch D. compactus, D. trifasciculatus, D. giganteiis und D. Liburnicus aus Un- garn cultivü't. — _D. inodorus (L.) = D. silvester Wulf und ihre vielen Formen sind zwar dem L. Caryophyllus verwandt, aber sie können mit diesem in Gärten nicht wetteifern. D. Pontederae Kern ist kleinblüthig, aber jene Stöcke, welche Kerner in den fünfziger Jahren in die Innsbrucker botan. Garten aus Ungarn verpflanzte, blieben dort noch im Jahre 1875 unverändert und blühten dort schön. Sehr schöne Zierde wären die endemischen D. nitidus und D. calli- zonus ; aber diese Nelken sieht man in Gärten sehr selten. Die eine Ursache ist die, dass sie als Alpenpflanzen die günstigen Verhältnisse in Gärten nicht finden können, die andere Ursache ist aber, dass sie aus den unga- rischen Alpen nicht leicht in die Gärten gesetzt werden können. Man muss diese Pflanzen sehr sorgfältig und sehr breit mit viel Erde ausgraben, denn sie treiben unterirdische Ausläufer, welche weit in der Erde herumkriechen, und sich von der eigentlichen Wurzel entfernen. Öfters gräbt man nur diese unterü’dischen Ausläufer aus, dann geht aber die Pflanze bald zu Grunde. In den Ziergärten Europas werden 13 — -20 Nelken- Arten cultivirt. manche simi als Ciilturfoimeii in den Gärten entstanden. Die Heimat des D. Chinensis, D. Japonicus, 7). Hispanicus, I>. Monspcssuluînis, welche in Gärten Vorkommen, ist sclion durch den Rpeciesnanien bezeichnet. r>. arboreus stammt aus den giiechisclien Inseln, 7>. alpinns nun den Alpen Oesterreichs, 7). Caryo])hyllus ans Italien, I). dentosus ans Sibirien, I). Car- thusianornm, 1). svperbus, D. delioides und 7). caesius ans dem mittleren und nördlicheren Europa, 7). yiyantcus aus dem Halkan und aus Ungarn, D. barbatus, D. lAbiirmcus, D. petraeus und 7). plumarius sind aus Un- garn Zierpflanzen geworden. j Vege a XII. kötetnek.) Finis Vol. XII. I Természetrajzi Füzetek Xll.kolcl , 1889. .1' Daday J . n 1 al)la. I)cdav del. Természetrajz i Füzetek XII. kötet, 1881). Y. Tábla, Daday del. Természetrajzi Füzetek Xll. kötet. 1889. Schil berszky K. O Vl.Tábla. /. Erdős phot, et auct, del. îh-&riirLdVut.'ti:ôülüpr.:t. vil. Tábla Richter AV, Természetrajzi Füzetek Xll. kötet , 1889. Természetrajzi Füzetek Xll.kök't, 188<). \ ■ l I ' : f ' ► > ' [ Richter A.Y. Vili. Tál)la. TARTALOM. Pag. Borbás, dr., ViNCZE. A lembergi egyetem herbáriumában levő Schur-féle erdélyi szegfüvekről — ... ... ... ... ... ... 40 Die im Lemberger üniversitätsherbarium aulbewalirten sieben- bürgiscben Nelkenarten... ... ... ... ... ... ... ... 55 Conspectus Ajugarum (e sectione Bugulæ Tourn.) nova- rum dubiarumque ... ... ... ... ... ... ... ... 108, 113 Hazai szegfüveink mint kerti virágok... ... ... ... ... 211 Die ungarischen Nelken als Gartenpflanzen ... ... ... ... 243 Daday, dr., Jenő. Adatok a Kaukázus Alskc rpió -faunájának ismeretéhez. II. tábla ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 16 Daten zur Kenntniss der Pseudoscorpionen-Fauna des Caucasus (Tafel II.) . ... ... ... ... ... ... ... ... .54 Egy brazíliai új Alskorpió-faj a magyar nemzeti Mii- zeum állattárában. II. tábla ... ... ... ... ... .. . ... 23 Eine neue Pseudoscorpion-Art in der Sammlung des Ung. National-Museums (Tafel II.) . ... ... ... ... ... ... 54 Újabb adatok a magyar-fauna Alskorpióinak ismereté- hez. II. tábla ... ... ... ... ... ... ... ... 2-5 Neuere Daten zur Kenntniss der Pseudoscorpionen-Fauna von Ungarn. (Tafel II.) ... ... ... ... ... ... ... ... 54 Adatok a Balkán-félsziget Alskorpió-faunájának ismere- téhez .. ... ... ... ... ... ... ... --- — — . — . 80 Data ad cognitionem Pseudoscorpionum pæninsulæ Bal- kanicæ. ... — — .— — - — — — — 113 Erdély faunájának Százlábúi .. ... ... ... 85 Myriopoda faimæ Transsylvanicæ ... ... ... 113 A magyar nemzeti Muzeum idegenföldi Myriopodái. IV., V. tábla ... ... ... ... ... - 115 Frfv’aldszky János. Pag. Myriopoda extranea Musæi Nationalis Hungarici. (Tab. IV., V.) ... ... ... ... — ... ... ... ... ... 225 Eltorzult és tiílfejlett bogár-alakok a magyar nemzeti múzeum gyűjteményében. III. tábla ... .... ... ... 72 Difformitates et monstrositates Coleopterorum in collec- Horváth, dr., Géza. tione Musæi nationalis Hungarici. (Tab. III.) ... ... 113 Coleoptera in Expeditione D. Comitis Belæ Széchenyi in China, præcipue boreali, a Dominis Gustavo Kreit- ner et Ludovico Lóczy Anno 1879 collecta . ... 197, 242 Analecta ad cognitionem Heteropterorum Himalayen- sium ... ... ... ... ... ... ... ... ... 29, 55 Mocsáry Sándor. Eichter Aiadár. Catalogus Chrysidi darum Europæ et confinium 57, 113 Gömör megye Eosaceái és még néhány adat Szepes- és Abauj -Torna megyék Eózsa- féléinek ismeretéhez. I. tábla ... ........ .. . . 1 Die Eosaceaen des Comitates Gömör und noch einige Daten zur Kenntniss der Eosaceaen der Comitate Szepes und Abauj-Torna (Tafel I.). ... ... ... ._. 54 Növénytani közlenjények Felső-Magyarhonból. VII., VIII. tábla.. ... ... ... ... ... ... ... 171 Botanische Mittbeilungen aus Ober-Ungarn. (Tafel VII., VIII.) --- - . ... ... ... ... ... 234 ScHiLBERSZKY,ifj.,KÁEOLY. Adalék a Phaseolus multiflorus sziklevelének rendelle- nes fejlődéséhez. VL tábla ... ... ... ... ... ... 164 SiMONKAi, dr., Lajos. Beitrag zur Teratologie des Cotyledons der Scbmink- bobne (Tafel VI ) ... ... ... ... ... ... ... 225 Újdonságok hazánk flórájából ... ... ... ... ... .. 157 Novitates ex flora Hungarica.. ... ... ... ... 225 Traxler, dr., László. A Magyarbonban eddig tapasztalt édesvízi szivacsok (Spongillidæ) rendszeres jegyzéke... ... ... ... ... 13 Enumeratio systematica Spongillidarum Hungariæ ... 54 1 ■ 1 î