m fe.

r. ">•

í^- J,.l>

'é';,..!

%■ i

f? fe' ^- \

r_ i

I3HR^ 3HKL Z3BBC C9b9V^

--étr -ifr ndff

r he:

IC

3l ler :^

:al

■al

-a

'Jp^^p^í^.^^

a^ 3^ 3Íle

:ay

I r

c

m m 'Jm ■-^m

í 13 „ri I • •

I ^ i f t i 1

Lt * f fii

• f f, '

.- f « c

I i e

M _fc-flr

I

91

MOLNÁR FERENC

ATESTÓR

^i

.> <'-

Digitized by the Internet Archive

in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/testrvgjtOOmoln

A TESTŐR

VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN

ÍRTA

MOLNÁR FERENC

Hetedik éter

BUDAPEST. FRANKLIN-TÁRSULAT

mtigyar irod. intéxet is Mnyvnyomda KÍADÁSA

Copyrigt 1912 by Hans Bartsch New-York.

• Fordítás joga inintlea nyelven feiilaiiva,

* Előadás joga fentartva.

M72T4t>

610102

FríwftMin-TAreuUi.t nyomdóJK.

A TESTŐR

1*

SZEMÉLYEK.

A szinész _ „, .

A színésznő, felesége A kritikus, barátjuk™ A maraa . „ ,. „. .

A szobalány,. „ „.

A hitelező .„ „,

A páholyosno _„ „„ „

Csortos. Varsányi írén. Szerémy. Haraszthy H. Molnár Aranka. Vendrey. Rónaszékyné.

Először adták a budapesti Vígszínházban 1910 november 19-én.

ELSŐ FELVONÁS.

ELSŐ FELVONÁS.

Egy hires és ünnepelt szinészpár szalon- szobája emléktárgy akkaL koszorúszala- gokkal, kissé túlzsúfolva czifra bútorral, szőnyeggel, képpel, fotográfiával, kazet- tákkal, szobrokkal. Tavaszi alkonyat. A pianinón színes selyemernyös lámpa ég. A színésznő a zongoránál úl és egy csön- des, szomorú Chopin-melódiát játszik. A színész és a kritikus a két bőrfotellben ül, újságot olvas. Hátul a bejáratajtó mellett a mama és szobaleány egy nagy kofferbe skét kisebb ulitáskába csomagol. Mikor a függöny felgörül. egy ideig, csak ez történik.

Mama. Hát akkor a Prinzivalle-ruhák itthon maradnak. Színész. Itthon maradnak. Mama. Monna-Vannát nem játsza?

A TESTŐR.

Színész idegesen. Hogy játszanám Monna-Vannát, mikor épen most mon- dom, hogy a Prinzivalle-ruhák itthon maradnak ? Ilyet még életemben nem hallottam. Hát mit gondol, miért mon- dom, hogy a Prinzivalle-ruhák itthon maradnak ? Hogy kérdezhet ilyet ?

Mama. Jó, jó, jó.

Színésznő 2ongo7-ázva. Jó, jó, jó. Éde- seim, csak veszekedjetek.

Kritikus. De gyerekek, gyerekek, az istenért !

Színész. Igen. mert akárhányszor ven- dégszerepelni megyek, mindig ezt. csi- nálja. Több esze van, mint hármunknak együttvéve és mégis adja az ostobát, csak azért, hogy engem idegessé tegyen.

Mama. Kell is magát idegessé tenni. Verjen meg.

Színésznő. De mama, mama !

Kritikus. Mama I

Színész. Hát most miért mondta, hogj^ verjem meg ? Minek bosszant ? Ezt is csak azért mondta, hogy . . .

ELSŐ FELVONÁS.

Színésznő. Abbahagyja a zongorázást. Csak veszekedjetek édeseim, csak vesze- kedjetek szépen. Neked csak annyit mondok, mama, hogj' ha majd aztán engem is idegessé teszel, én . . . én . . . én . . . kidoblak.

Mama. Egy anyával így beszélni !

Színésznő. Augusztusban lesz tizenegj"^ éve, hogy ígj^ beszélek veled, most kez- desz elkeseredni ?

Kritikus. Már tizenegy éve ?

Színésznő. Tizenegy éve van nálam, bizony. Öregszünk, Mezei, öregszünk drágám.

Kritikus. Tizenegj' éve I

Színésznő. Két évig volt a háznál, mint szakácsné, húsz forinttal és kilenc évig mint anj'a 50 forinttal.

Mama. Nem leszek itt még kilenc évig, nyugodt lehetsz.

Színész. Megreped a szivem, ne ijeszt- gessen.

Mama. Hát látod, hogy beszél velem.

Színész. És már legalább ezerszer

A TESTŐR.

megmondtam, hogy ne tegezzé a felesé- gemet.

Mama. Még ezt se ? Tudom, mit akar velem, tudom. Hat hónapja, hogy Hellént feleségül vette és én igazán mindig úgy bántam magával, mintha a fiam lenne. Mégis jobban utál. mintha az igazi anyósa lennék. Nem, ezt én nem birom sokáig.

Kritikus. Mindig mondtam magának : színésznő anj'jának lenni még akkor is keserves dolog ha az ember szüli a színésznőt. Hát még, ha készen kapja !

Mama. Hogy maga kicsoda, azt tudom. Hogj' maga mért utál. azt tudom. Magá- nak legalább van rá oka. édesem.

Színész ordítva. Mama I

Mama. Jó, jó. Becsapja a koffert, kiniegy, becsapja az ajtót.

Szobaleány. Kérem szépen, minden be van csomagolva. Átadja a színésznek a kulcsokat.

Színész. Vigyék le a holmit a kapu alá.

ELSŐ FELVONÁS.

Szobaleány. Igenis kérem. A két his táskával el.

Kritikus. Hány napig tart a vendég- szereplés ?

Színész. Három este játszom. Hamletet, III. Richárdot, Ármány és Szerelmet.

Színésznő. Pénteken itthon leszel.

Színész. Pénteken itthon leszek.

Színésznő. Ideges vagy.

Színész. Ideges vagj'^ok.

Színésznő. Kicsit utálatos vagy.

Színész. Kicsit utálatos vagyok.

Színésznő. Ilj^enkor johb. ha szóba sem áll veled az ember.

Színész, Ilj^enkor jobb, ha szóba sem áll velem az ember.

Szihiet.

Kritikus. Hja, ja.

Színésznő sóhajtva. Már ez így van.

Színész az újság mögül. Már ez így van.

Kritikus. Istenem, mit mondana a ti imádott közönségtek, ha látná, hogy két ünnepelt kedvence ilyen savanyúan érintkezik egymással.

A TESTŐR.

Színésznő. Elég édesen érintkezem vele a színpadon. Itthon legalább . . .

Színész. Itthon legalább?

Kritikus. De gyerekek, gyerekek ! Két ember kimszi a koffeint. Nicht vor diese Leute.

Színész. Hathónapi házasság után ide jutottunk.

Kritikus. Csak te vagy a hibás. Én tíz év óta nem mozdulok el mellőle és hozzám édesebb, mint valaha.

Színész. Könnyű neked, téged nem szeret.

Színésznő. Istenem, ami a szerelmet illeti . . .

Színész. Tudom, tudom, engem sem szeretsz. Felkel, hozzámegy. Mondd édesem, ma még úgj' sem mondtad. Mondd, hogy már nem szeretsz. Valami szép emlék, valami érzelmes búcsúszó csak kell, amit magammai vigyek Mezővásárheh're. Mondd, hogy nem szeretsz.

Színésznő elfogódottan. Nem, nem, ez nem tréfa.

10

ELSŐ FELVONÁS.

Színész. Ép azért, mondd ki bátran. Igy még talán megszokom valahogy. De percről - percre. pillanatról - pillanatra egyre jobban érezzem ... ez emberkin- zás. Mondd íolyton. szoktass hozzá. Tud- tam, hogy a szerelem nem tart nálad sokáig, de én csak szeptemberre vártam a végét. Most még csak május van.

Színésznő. Május van. Az ablakra néz.

Kritikus. Szép tavasz. Szép május.

Színésznő. Szép május. A zsebkendőjét a szeméhez teszi.

Színész. Mit siratsz '.'

Színésznő. Nem sírok.

Színész. Hát miért teszel úgy. mintha valamit siratnál V

Színésznő. Úgy rám jön néha.

SziNÉsZe Tudom én. te mit siratsz. Te a szabadságodat siratod.

Színésznő. Ha olyan jól tudod, minek kérdezed .'

Színész. Hát válj el tőlem. Váljunk el. Mondjuk meg egymásnak becsüle- tesen. hogA' vége; te mégy jobbra, én

11

A TESTŐR.

megyek baira. te is megvigasztalódol, én is megvigasztalódom. Jobb ez, mint az, ami itt most kezdődik kettőnk közt, ez a hazudozás, ezek a titkos sirások, ezek a . . . ezek a Chopin-zenék . . . ezek a . . .

Szobaleány belép. Itt van egy ember egy számlával.

Színész szünet után. Jöjjön be !

Hitelező belép. Jó napot kiváuok !

Színész, Mit akar?

Hitelező boldogan néz körül. Kézét csó- kolom, művésznő.

Színésznő. Jó napot !

Színész. Mit akar?

Hitelező. Nagyságos művész úr, alá- zattal esedezem, legalább valami kis részletet méltóztassék . . . 460 korona az egész , . legalább 100 koronát . . . Isten bizonjs engem szid össze a főnököm.

Színész. Mi megy ma este a szín- házban ?

Kritikus. A Windsori víg nők.

Színész barátságosan a vállára üt. Mondja csak. mondja maga derék, szép, hazafias

12

ELSŐ FELVONÁS.

magyar ember, látta már a Windsori víg nőket '/

Hitelező Hogyne láttam volna, mikor a Rétháti művész úr 600 koronával tar- tozik.

Színész Hát holnap mi megy?

Hitelező felragyogva. A Pont Biquet- család.

Színész mvjegyet vesi elő. Azt még nem látta ''

Hitelező. Nem.

Színész //■ a névjegyre.

Hitelező belenéz m irásbo. Nem lehetne páholyt ?

Színész habozva. Páholyt? Mennyi is az a követelés ?

Hitelező. Négyszázhatvan korona.

Kritikus. Páholy csak 500 koronán felül van.

Színész. Na jó. nem bánom, de csak azért, mert olyan derék, szép. hazafias magyar ember. Hogy hívják .'

Hitelező. Weingruber.

Színész. Éljen 1

13

A TESTŐR.

Kritikus. Éljen.

Színész. Fogja. Este fél hétkor vig^e ezt fel a . . .

Hitelező. Tudom, tudom. Én ne tud- nám ? Kezet akar csókolni.

Színész. Csak hagj'^ja. A szájához nyomja a kezét.

Hitelező az asszony felé. Kezét csóko- lom, művésznő.

Színésznő utána szól. Szép ember . . . itt van . . . egy szál virág a gomblyu- kába. Egy vázából virágot ad nnki.

Hitelező. Óh. édes Istenem . . . Kezét csókolom. Kapkod a keze után, aztán elmegy.

Színésznő a zongorához ül.

Színész. Egy nagj' szívességre kérlek.

Színésznő. Tessék !

Színész. Chopint ne játszad.

Színésznő. Miért /

Színész. Mert én érzem, hogy nem nekem szól.

Színésznő. Hát kinek szól ?

Színész. Ezek olj'an elkeseredés! dolgok a nőknél. Senkinek se szólnak, ezek

14

ELSŐ FELVONÁS.

olyan bezongorázások a világba, olyan vágj'ódások, ezek a legtisztességtelenebb dolgok, amik nem méltók egy férjes nő- höz.

Színésznő >ióhajtva. Jó becsukja a zon- gorát. Hát ezt se szabad.

Színész. Most boldog vagy, mi V Most mártir vagy. Most tűrsz, most szenvedsz, te szegénj% mi ?

Színésznő. Ha tudnád milyen kevéssé szenvedek, nem volnál ilyen vidám.

Szobaleány bejön egy nagy bokrétával. A nagyságos asszonynak hozták.

Kritikus. Puff.

Színész. Ki hozta V

Szobaleány. Egy kis leány az üzletből.

Színésznő. Nem mondott semmit?

Szobaleány. Nem.

Színész. Jól tudod, hogy hiába kérde- zed. Ezek nem szoktak semmit sem mon- dani, te kis hamis.

Szobaleány. Nem szólt semmit, letette és elszaladt, én még azt hittem, hogy fél, hogy nem vesszük át, azért szökött el. Ki.

15

A TESTŐR.

Kritikus. Gyönyörű virág. Ki küldhette?

Színész. Én már nem is kérdezem. Önagyságának valami titokzatos tiszte- lője. Már nem az első, nem, öregem. A fiú nagyon sűrűn küld.

Színésznő kezében tartja o bokrétát, név- jegyet vesz észre rajta, letépi róla f's e' akar in dugni.

Színész. Csak dugd el fiam. hogy ne lássam.

Színésznő. Mit ?

Színész. Azt a boritékot, ami rajta volt. és amiben a tisztelőnek a névjegye van néhány szerelmi nyilatkozattal. Add ide azt a boritékot.

Színésznő. Nem volt rajta boríték.

Színész. De volt ! Azonnal add ide I

Színésznő. Nem adom.

Színész. Parancsoh-m, hogy add ide I

Színésznő. Nem adom. És egy és min- denkorra : nem fogom tűrni ezeket az oknélküli féltékenykedéseket. Színésznő vagyok, a közönségem tisztel, becsül és szeret, én kaphatok virágot anélkül, hogy

16

ELSŐ FFX VONÁS.

ezért neked felelősséggel tartoznám. Igazán, ha ügyvédnek volnék a felesége, az ezt természetesnek találná. De mert szinész az uram, hát jeleneteket csinál. Hisz ez rettenetes !

Színész. Parancsolom, hogy a levelet add ide ! Tudni akarom ki az, aki vörös rózsákkal fejezi ki tiszteletét és becsü- lését. Ez már legalább a tizedik ilyen bokréta. A tiszteletnek is van határa. A becsülésnek pláne.

Színésznő. Nem adom. Igenis, van hozzá levél és én nem adom. Igenis, tudom, kinek a neve van a levélben, és én nem adom. És aki ezt küldte, az tisztel és be- csül és szeret és mégse adom. Na? Szünet.

Kritikus az ablaktiól. Itt a május, a szép enyhe május. Szünet.

Színész. Itt állunk, idejutottunk félévi házasság után.

Színésznő. Igenis, ide. El balra, be- csapja az ajtót.

Színész szavalva.

Miként fanyar gyümölcs, mit ize elhagy.

A testőr. 1"

A TESTŐR.

S a nedv, zamat s illatja párolog . . .

Akként a szív . . .

Kritikus. Ne szavalj I

Színész izgatottan iár fel s alá.

Kritikus. A csalnd barátjára nézve nincsenek kínosabb pillanatok, mint az ilyenek. Férfiember hogy viselheti ma- gát ígyV Ha mindenáron tudni akarod, hogy ki küldte a virágot, annak ezer más módja van és mind az ezer jobb, mint ráripakodni az asszonjra. Csak ismer- heted annyira, hogy ez, ez inkább a fejét vágatja le, mintsem hog}' most meg- mondj kitől kapta. Nincs könnyebb, mint az üzletben utána járni.

Színész. Ugjan miért járjak utána V

Kritikus. Hát ha tudiii akarod, hogj- ki küldte.

Színész. Hisz épen az az, hogy tudom, ki küldte.

Kritikus. Tudod Z

Színész. Hát persze, hogy tudom.

Kritikus. Hát akkor. . . hát ki küldte?

Színész. Én.

18

ELSŐ FELVONÁS.

—T

Kritikus. Micsoda ? Te ? Te küldted .'

Színész. Én, én.

Kritikus. Bolond vag>' '.'

Színész. Igen.

Kritikus. Most már igazán azt keli hin- nem, hogj' . . . más hangon te küldted neki a bokrétát / A te neved van a levélben.

Színész. Nem.

Kritikus. Hát?

Színész. Nahát most már mindent meg kell mondanom neked. Érzem, hogy nem marad meg bennem, ezt közölnöm kell valakivel . . . Meg aztán ebben a dologban még szükségem is lehet rád . . . igen, igen, határozottan szükségem van rád.

Kritikus. Mi ez?

Színész. Mindent elmondok, öregem, most már hadd beszélem ki magamat végre. Hiszen oly régen kinoz ez a dolog. Hát kezdjük ott. hogy te is tudod ki volt Helén, mikor elvettem.

Kritikus. Tudom.

Színész. Tudod, hogy mielőtt elvettem nagyon viharosan élt.

2*

A TKSTOK.

Kritikus. Na. ua. ua.

Színész. Hagyd öregem, csak hagyd, éu tudom. Férj vagyok, de nem vagyok buta férj, én nyitott szemmel vettem feleségül ezt az asszonyt. Viharzott szegényke, sokat viharzott. És egyetlen egy szerető- jéhez sem volt hű egy fél évnél tovább.

Kritikus. Na, na, na.

Színész. Összegezzük rövidén, ahogy okos emberekhez illik. Sok szeretője volt. Rengeteg volt, ha össze akarnám számolni azokat, akikről tudok . . . Hegmeczy, Stellenburg, Rétháti . . .

Kritikus. Ne fáradj fiam. én már rég leltárt csináltam. Tizenegy volt

Színész. Velem együtt?

Kritikus. Nélküled.

Színész. Kilenc volt, pardon.

Kritikus. Sárvárit nem számítod .'

Színész. Nem is. Az egy gyalázatos pletyka volt. Kőházy pedig halálosan szerelmes volt belé, de ő utálta.

Kritikus. Tehát kilenc igazi, egy pletyka és egy. akit utált, összesen tizenegy.

20

ELSŐ FELVONÁS.

Színész. Kilenc.

Kritikus. Tizenegy.

Színész, Kikérem magamnak, hogy az én feleségemben kételkedjék bárki is a világon. Kilenc volt.

Kritikus. Mondjunk kilencet. Még ez a kilenc se biztos, csak az az egy biztos, hogy én. fájdalom, nem voltam.

Színész. Most ne sírj, öregem, most egyébről van szó. Karácsony előtt vettem feleségül és most itt a május, most letelt a félév. Az a bizonyos félév, ameh'iiél tovább nem bírt meglenni senkivel sem. És most itt a tavasz, most itt a tavasz és én érzem, hogy ez a csöndes, szelid, szomorú kis nő kezd nem bírni magával. Énnekem is az a sorsom, ami a többi- nek. És jön. jön. feltartóztathatatlanul jön, én érzem.

Kritikus. Ki jön ?

Színész. A harmadik. Vagy a tizedik. Vagy a tizenkettedik. Az új. Én érzem, hogy közeledik, hogy jön, — olyan biz- tosan jön. mint a tavasz.

^ • • I

iVíVt

i t t •

■% m ■% 'i'

r • • • í • i • •

ti i i

A tbstAii. KafTTOPS. Hn. hm.

^^tmáat^ A »ott$orárm mutmt Chopin Kí> rénánmám lUle nrm K.vajt UmpAt maKi> ric né*

KamRL» Nrm nyujt lámp*t ^ Haj

SiiH^^f ll«%xélrk hattá rám nét dt nem hallja

KarriKi % llaj

Sxixá.«x Ablakon kibámul .\xUn iB^Klnt Chopin llaJ Sír. nít. h* egye- dul ^an nem baj I>r h^ rn meg-

látocn rajta. IrtaKailja liaj KaKKutni krxdlrm

KfirTiftt \ Nu^N liAj

Sttnr.^t Nrm bánom l*U) cxl ax asx- ^xonyt rlvrftxtrttrm Kxt ^rxcm. tudom I.eKalább tudjam, mit akar. loiMan. óva- tosan, okosan ff^rfljkról l>c«xél|{cttunk MrK akartam ^/lmatolnl. liof(\ miféle rmbcr .1/ aki most krnr neki. Bolond vaio'ok. Hxerelmes vafO'ok. mir axt gon- doltam hát istenem, ha majd megtudom. milyet akar. megpnSbalok olyan lenni Okoa ilolog. mi

m"*w

KUA rCLVOÜ^

^go\ nem hallottam ^^

Snskst Ne csúfolj • b«Jo»b*«. k*rWk KR.TIEI s N« é* hét mit todtél met Mire van gusztusa' Szikráz. Katonára KaiTiKt* Ke mondd SziNKSZ Na. nem valami hoazirtiOirc. valami fe^a oberlájdinanlra Vj m^r hUen Knnél Nem Valam. oly**

rmom eleRánv udvari. fMO katoaárM ..br-ndozik A bohémeket. eivtJekti. kó- zón^ge* katonákat kótAaaAgrt frófckAl megunta MoüI ezt vette a fejébe T«lAr Mo"»l e/ kell Finom elegá"* p«rf4»A« katona. nUi folyton az ud%am*l. fBbWWg Ilók kcut Jár . . gazdag, elókeló. 9éfri modorú . Kgy orm hoaaunt macsrmriita nekem, hogy ez a férfi ideálja Férftaa és raégi^ sima Szalonember e» M^fla katona Uten tudja llyeoek a oók t^ én érzem. hag\- ennek rotM végr toM Kritikis. t'g.van miért ' SziNKSZ Kérlek cg>' iWen asszony rl

:;k

A TESTŐR.

Kritikus. Hm, hm.

Színész. A zongorára mutat. Chopin. Áb- rándozás. Este nem gyújt lámpát, maga elé néz.

Kritikus. Nem gyújt lámpát? Baj.

Színész. Beszélek hozzá, rám néz. de nem hallja.

Kritikus. Baj.

Színész. Ablakon kibámul. Aztán megint Chopin. Baj. Sir, sír, ha egye- dül van — nem baj. De ha én meg- látom rajta, letagadja. Baj. Faggatni kezdtem.

Kritikus. Nagj- baj.

Színész. Nem bánom. Én ezt az asz- szonyt elvesztettem. Ezt érzem, tudom. Legalább tudjam, mit akar. Lassan, óva- tosan, okosan, férfiakról beszélgettünk. Meg akartam szimatolni, hogv' miféle ember az, aki most kéne neki. Bolond vagyok, szerelmes vagyok, már azt gon- doltam : hát istenem, ha majd megtudom, milyet akar, megpróbálok olyan lenni. Okos dolog, mi ?

>

22 f

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus. Évek óta nagyobb szamár- ságot nem hallottam.

Színész. Ne csúfolj a bajomban, kérlek.

Kritikus. Na és hát mit tudtál meg? Mire van gusztusa '/

Színész. Katonára.

Kritikus. Ne mondd.

Színész. Na, nem valami huszártisztre, valami fess oberlájdinantra. Ez már . . . Ezen . . . Ennél . . Nem. Valami olyan finom, elegáns, udvari, grófi katonáról ábrándozik. A bohémeket, civileket, kö- zönséges katonákat, közönséges grófokat megunta. Most ezt vette a fejébe. Testőr. Most ez kell. Finom, elegáns, parfümös katona, aki folyton az udvarnál, főherceg- nők közt jár . . . gazdag, előkelő, udvari modorú . . . Egj- óra hosszant magyarázta nekem, hogj' ez a férfi ideálja. Férfias és mégis sima . . . Szalonember és mégis katona . . . Isten tudja. Ilyenek a nők. És én érzem, hogy ennek rossz vége lesz.

Kritikus. Ugj'an miért ?

Színész. Kérlek, egy ilyen asszony el-

23

A TESTŐR.

kezd gondolkozni egy testőrről, gondol- kozik, ábrándozik róla és addig gondol- kozik, amíg egyszer csak az a testőr bejön az ajtón.

Kritikus. Baj.

Színész. Persze, hogy baj, de én nem hagyom magamat, öregem. Nem. Már nem vagyok fiatal. És sokat voltam szerelmes életemben . . . Vagy tudja Isten . . . sohasem voltam szerelmes, csak most . . . Még soha úgj' nem, mint most. Az utolsó, a leguagj'obb, a leg- égőbb, a legkínzóbb szerelem ez, édes barátom. A legszebb, a legfájdalmasabb . . .

Szobaleány belép. Nagyságos úr, kérem, az az ember visszajött.

Színész. Melyik ember V

Szobaleány. Aki a számlával volt itt.

Színész. Mit akar?

Szobaleány. Azt mondja, hogy nem kell neki a páholy.

Színész. Miféle páhoh' .' Ja, az az ember . . . Miért nem kell neki a páholy ?

Szobaleány. Mert abban a darabban

24

ELSŐ FELVONÁS.

nem tetszik játszani és azt mondja, hogy ha a nagyságos úr nem játszik, akkor az egész szinház nem ér semmit.

Színész. Dobja ki.

Szobaleány vállat von.

Színész. Csak dobja ki . . . És ne mer- jen zavarni, látja, hogy beszédem van. Szohaleánij el. Hallatlan. Fel-alá jár. Hát mondom, faggatni kezdtem, hogy miféle férfi az . . . illetve nem . . . Igen, igen . . . Mondom, ez az utolsó, a legfájóbb szerel- mem, tudod, azé a férfié, aki még nem öregszik, de akinek a ^ tél dere már meg- üté fejét » — ez az a szerelem, amibe aztán minden erőnkkel, önérzetünkkel, életvágyunkkal kapaszkodunk . . . Nem. nem, ezt a nőt már nem adom oda sen- kinek ... Ez már nem múló dolog, ez már a végzetem, a szerencsétlenségem . . . Ez már minden. És ha belehalok, akkor sem. Fel-alá jár. Mégis csak szép az ilyen egyszerű embertől, hogy nem kell neki a szinház, ha én nem játszom. Hidd el. jól esik az ilyen

25

A TESTŐR.

Kritikus. Oh, igen.

Színész az ajtón kiszól. Itt van még az az ember?

Szobaleány hongjn. Már elment.

Színész. Na nem baj. Hát barátom, éjszakákon át kinlódtum. Azzal a rette- netes érzéssel néztem rá, mikor aludt, hogy nem kellek többé neki. Mert szere- teti, ezt tudom Nem a hírnevem miatt jött hozzám feleségül. Nem. És többre- becsült, mint a többit, mert nem akart a szeretőm lenni. Tudod, hogy másfél évig kínlódtam miatta. De ő megbecsült. A feleségem akart lenni.

Kritikus. Ugy van.

Színész. Miért mondod ezt így ?

KmTiKUS. Sehogyse mondom. Azt mon- dom : ugy van.

Színész. Mert elvettem '.' Nem, nem, hiába nézel, nem vétette el magát velem. Én vettem el. Mert szerettem. Hiába nézel.

Kritikus. Már igazán nem tudom, hogj'' nézzek.

Színész. Jó, jó, én értelek. De te ezt

2«

ELSŐ FELVONÁS.

sohse fogod megérteni, mert neked itt nincs. (A szivére mutat.) Nekem van. En tudok szeretni és szenvedni. És tudok ragaszkodni életem minden erejével cgj' nőhöz.

Kritikus. Ehhez lehet is.

Színész. Nahát. Hát mondom, kérlek, egyszerre csak tisztán állt előttem, hogy vége. Mindennek vége. Kétségbe voltam esve. Megpróbáltam kedves, jó lenni, vadul szabadjára bocsátottam a szerel- memet, forró voltam, fiatal, hiába. Nem használt. Eg\'re idegenebb lett hozzám, de napról-napra. Éreztem, ahogy hűlt. Jött, jött, jön az a testőr, már útban van. ő talán még nem is tudja, de már jön .. . Hát én erre egy szép napon elhatároz- tam . . .

Kritikus. Hogy elébe mégj-.

Színész. Nem. Hanem azt mondtam magamban : jó. Ha testőr kell, ha har- madik kell, ha új ember kell . . . Hát . . . majd eljátszom én neki a testőr szerepét. Folyton azt írjátok a színészről, hogy száz

27

A TESTŐR.

meg száz ember, száz különböző alak él benne. Hát miért ne éljen bennem épen egy testőr is.

Kritikus. Micsoda ?

Színész lassan kezd nekilievülni. Vagy vagyok nagy művész, vagy nem. Vagj- igaz az, amit tíz év óta írsz rólam, vagy nem. Vagy tudok mindent, amit csak aka- rok, ezerféle alakot ölteni, átélni, végig- játszani, vag3^ nem Most jöjjön a mester- ségem és mutassa meg, hog}' mit tud !

Kritikl s. Hogyan . . . más alakban jelent- kezni nála ?

Színész. Úgy van.

Kritikus. Ez nevetséges.

Színész. De még milyen nevetséges. Olyan nevetséges, öregem, hogy már sírni is lehet rajta. Minden szerelmes férfi nevetséges,ha már az asszony nem szereti.

Kritikus. És hogj'^ képzeled ezt?

Színész. Olyan bután, olyan egysze- rűen, ahogy a gyerekek elképzelnék. Testőrnek öltözni, végigjátszani egy ko- médiát neki, meghódítani, visszakapni.

28

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikis. Komikus.

Színész. Mindeu komikus, amit egy megunt szerelmes csinál, kivéve, ha íőbelövi magát. Hát engedd meg nekem, hogy ez előtt a komolj^ dolog előtt meg- próbálkozzam a komikussal is.

Kritikl's. Hát ennyire vagyv

Színész. Ennyire. Ennyire. Ennyire. Egyre síróbb hangon mondta.

Kritikus. Csak nem sírsz /

Színész. Nem tehetek róla, úgy meg- szoktam már, hogy a színpadon igazán folj^jaaak a könnyeim, hogj' most már az életben sem tudom magamat vissza- tartani.

Kritikus. Engedd meg, hogj' én viszont nevessek.

Színész. Megengedem, öregem. Nevet- tem ezen a gondolaton magam is eleget, eleinte. Aztán csak mosolyogtam. Aztán csak gondolkoztam és ahogj' ez dolgozott az agyamban . . . mert hiszen dolgozott, mert hiszen szerep ... és minden elszáll a színész agyából, ha kell, csak a szerep.

29

A TESTŐR.

a szerep, az ragad bele, az rágja, eszi, tépi, dolgozza . . . attól nem lehet szaba- dulni. Hiszen, ha más ötlettel akartam volna visszahódítani, azt rég elvetettem volna ... De tudja Isten . . . mert ez a bolondság egy szereppel, egy nagy, egj-^ jó szereppel függ össze, hát ez a vé- remmé vált, ez többé nem eresztett el.

Kritikus. De hiszen . . .

Színész. Ne is próbálj lebeszélni róla. Most nagj'on kicsinjxsnek és komikus- nak látszol előttem a józanságoddal, mi- kor erről a vad és szerelmes játéki'ól, erről a halálosan szép és komoly gj'erek- ségről van szó.

Kritikus. Csak mondd, mondd tovább.

Színész. Dolgoztam, kidolgoztam a részleteit ... A kosztümöt, a hangot, a járást, a testtartást, a mozdulatokat, mindent és közben egj-re jobban láttam, hogy az asszony menthetetlenül elve- szett számomra. És ezzel egyre jobban nőtt jelentőségében ez az ötlet, mert végül már tisztán állott és tisztán áll

30

ELSŐ FELVONÁS.

most előttem : ez az egyetlen módja annak, hogy ez az asszony még egyszer az életben szerelmesen nézzen rám. Érted ?

Kritikus. Kezdem.

Színész. Ebben a formában, ahogy most itt állok, ahogj' most itt látsz, erre az egész életre végzett velem. Megunt. Tudod mi ez ? Megunt engem, aki szerelmes vagyok belé ! Szerelmes vagyok belé I És nekem kell az a meleg pillan- tása, nekem kell egy felhevült szava, egy ölelése, ha máskép nem, hát — csalás útján. Érted ? Az életemet adnám oda egy őszinte csókjáért . . . Hátha íg>' valami kis remény nyílik erre, ezt ne próbáljam meg?

Kritikus. És ha nem sikerül, ha rád ismer V

Színész. Akkor nem sikerült, akkor rám ismert. Rosszabbul nem lesz, mint ahogy most van.

Kritikus. És ha sikerül és ha nem ismer rád ?

31

A TESTŐR

Színész. Akkor két eset van ; vagy meghódol, vagy nem hódol meg. Ha nem hódol meg, akkor nyugodtabb leszek . . Azt mondom : elientállt, hű maradt hoz- zám Ha meghódol: akkor megkaptam, amit akartam és egyben tudom, hog}'^ hajlandó volt megcsalni, hogy el kell mennem tőle, hogy vége mindennek. És inkább legyen vége mindennek, mint így élni.

Kritikus. No és mit csináltál ?

Színész. Ebből rögeszme lett. Se nap- pal, se éjjel nem gondoltam másra, csak erre és barátom, megyek egyszer benn a városban, délben sétálgatok, és ahogy elsétálgatok eg3^ egj'enruhás bolt előtt, meglátok a kirakatban egy sisakot. Egy fehér, lószőrforgós, nagy, ezüstsisakot, aminőt az arciére-testőrök viselnek. Tudod, erre a szó szoros értelmében beszédültem a boltba. Nem is tudom, hogj' kerültem a tulajdonos elé, de elég az hozzá, hogy egyszerre csak szemtől szembe állottam vele és azt mondtam

32

ELSŐ FELVONÁS.

neki: «Kérem szépen, nekem egy teljes arcíére-testőri egyenruha kellene)'.

Kritikus. Na és a szabó . . .

Színész. A szabó persze ismert, rám- ismert, mosoh'gott, hajlongott, a dolgot roppant természetesnek találta és azt mondta: ((Bizonyára valami új szerepw. Mondom neki : Igen. Kérdezi : Nagy sze- rep, jó szerep? Mondom neki: Uram ez a legnagyobb, a legjobb, amit valaha játszottam. így még nem féltem szerep- től soha. Mondhatom neked, öregem, még soha szabóval ember ilyen mélyen őszinte nem volt.

Kritikus. Nos, és aztán ?

Színész. Aztán mértéket vettek, egy hét múlva próbáltam, és egy csütörtöki napon a kész egj'^enruha és a teljes fel- szerelés megérkezett, ide a szomszéd- házba, Arnóthfá3'hoz, aki be van avatva, mint most már te is. Az ő lakásán van a ruha.

Kritikus. Na és volt már rajtad?

Színész. Volt.

A testőr. 33 3

A TESTŐR.

Kritikus. Mikor?

Színész. Egyszer, amikor nagyon el- keseredtem. Mert sokáig hevert itt. Tud- tam, hogy fel fogom egj^szer venni, csak azt nem tudtam, mikor jön el a napja. Egj'szer aztán egy nagjon kétségbeesett napon felvettem az uniformist, kimaszki- roztam magamat aranyszőkére, finomra, fiatalra, kis bajusszal, fehér keztyűvel és itt, ezalatt az ablak alatt, úgy alko- nyatkor, félhatkor, fenszterpromenádot adtam a feleségemnek.

Kritikus. Nem féltél, hog}' rád ismer?

Színész. Nem. Mert hittem magamban, a tehetségemben, a szerepben. Hát miért játszom szerepeket? Pénzért, dicső- ségért. És ha pénzért, dicsőségért tudok, mért ne tudjak akkor, amikor minden pénznél és minden dicsőségnél többről, a magam nyomorult, fájdalmas, szerelmes életéről van szó ? És éreztem, hogy jó vagyok ebben a szerepben, hogj^ jól moz- gok, jól jellemzek, éreztem, hogj' sike- rült. Sétáltam erre vagj' tizenötször.

34

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus. És az asszony ?

Színész. Lenézett rám az ablakból Megnézett. Aztán később, mintha mo- solygott volna. Akkor megrémültem, mert azt hittem rám ismert.

Kritikus. Biztos,

Színész. Nem, nem. Kipróbáltam. Sze- rényen, diszkréten szalutáltam neki, erre hirtelen elkomolyodott az arca. bosszús lett és tüntetően lebocsátotta a függönyt.

Kritikus. Lehet, hogy csak belement a tréfába.

Színész. Várj, végleg bebizonyult, hog}"^ nem ismert rám. Hát ekkor boldogan rohantam el. Boldog voltam, mint férj, hogy ilyen tisztességesen viselkedett . . . istenem . . , istenem . , . látod, hova jutot- tam. És boldog voltam, mint színész, hogy a szerep sikerült. Mert most már, ugy-e tudhattam. hog\- egy nagyszerű eszköz van a kezemben az ö kipróbálá- sára. És ha csüggedtem volna, ő maga buzdított a folytatásra, mert mi történt mikor haza jöttem este '!

3*

A TESTŐR.

Kritikus. Nos ?

Színész. Vacsoránál egyszerre csuk elkezdett mesélni arról, hogy az udvar Budapesten van. És mesélt egy szem- telen, de gyönj'örű csodaszép testőrről, aki az ablak alatt tüntetőleg sétált, és aki nem megy ki a fejéből. Hát aztán ne bolonduljon meg ettől végleg az ember? Hát lehet ezt, ezt abbahagyni?

Kritikus. Határozottan nem.

Színész. Na már most én aznap este vacsora után magamban bosszankodni kezdtem. Haragudtam !

Kritikl'S. Kire ?

Színész. Meg leszel lépetve. A test- őrre. Féltékein'kedni kezdtem reá.

Kritikus. Ez nem is meglepő. Nagyon természetes.

Színész. Mert attól a naptól kezdve két ember él bennem. Most már ne nevess ki. mert bolondságnak csak bo- lond következményei lehetnek. Két em- ber él bennem. Egy férj és egy testőr. Mint férj, őszintén dühös voltam, amiért

36

ELSŐ FELVONÁS.

a testőrt dicsérte. Viszont, mint testőr- nek, hízelgett a dolog. És kezdtem meg- részegedni az ötletemtől. Hidd el, ennéi izgalmasabb játékot el sem lehet képzelni. Most már biztos volt, hogy végigjátszom az egészet. Harmadnap újra sétáltam, aztán megint sétáltam, és ennél a harmadik sé- tánál, akár hiszed, akár nem — ágit adott.

Kritikus. Hogj'-hogy V

Színész. Légy nyugodt, bizonyos, hogj' bátorított. Nem képzelődés öregem.

Kritikus. Ugj'an mit csinált?

Színész. Szalutáltam neki és vissza- köszönt. Még pedig mosoh'ogva. Még az- nap este tiszteletteljes levelet írtam neki a színházhoz, ezzel az aláírással: Gráf Viktor von Latour-Schönichen. És a levél- ben bocsánatot kértem az ablakalatti sétákért, de megírtam, hogj' udvari em- ber vagj'ok, más módon őt nem lát- hatom, pedig rajongok a művészetéért. Ne értsen félre, biztosítom hódolatomról, szerdán délután félháromkor jöjjön me- gint az ablakhoz.

37

WiV

f '• f i' • t i • • • • • • •

• •§•••

iViVi

1 1 ii.tjt

1 !• 1

/t.

^t

iOK

* TV^tAll

Sstrdaa öélut«n fél hémm- kor^i|ófl u ablakból.

e« már be»iéd t Ne éngta, errr aitán én is ^Ufl>rdt«ai Vlr*itbnkré(«t küld- ] eggyel, meri névj(g>ct is lllbon. mikor baiajóvet mcR- • viráfol. ul>an Jelenetet cmnal-

H *

• t rvt ^ t

a

kti mr

Kt\ haiuUs. l)oK>

>x«'>Jébe eo tiü/le-

. aki ménkor is sxnkoti

mi !>e aiért délután

thifkha Axitutiil nuii-

W . . n neki bokrétát,

r ' -i^be. de eic-

boata • 'O árva

iirtl— MaéÜ oekeiK

\i >xt ko-

Sgfi^mM. TAleM Ait Irlam neki. bi>K>

^k ».ae mi^tena^ teiiNrkediu.de ^.mtété^ téwMégonk é5 ÍC- nem tu-

X.

M !

Í* .^^ jP .^.^.^^ w _M.._ _ ^m>:^, w^. . WL. ■L.„. BL» Vl^^^ SL B'

iWp'^

^^t^i ^.^-Ki

rlWS pylvopíi.

« t

dom a Mé4|ét •

CMk arra Mt^Mi,

vflrm raló nemétff

ellen /%p</i M« «M. Itt a vAIm

rbojri ; «Nlacs

^>fl « pmpirt.

KMT1ll7tOI«M.«

< /e^ M*>r^ MMt Bár «• Is lül v«Orok, dragna SxiirMx. Pvdif te CMk valUi pv w<

rrlmr^

Kkitikii. Vfjék, v^fok

SziNr.sz JV^. órrKrm ^il liaU^ i i Ks ha vaKT. annál inkAbb ImU, I^ 'r (lékeljen a tr%tór aki Iégi4 te ^féll Mert. kérlek én erre cllMtAroftai h^^ mo^t mir mhamoMn í^lmtítmt ew menyeket Mir a qHÜt Mtft irto* Mezővásirhelyre a dlraktom^ koo most három %xabad ettén vaa. máét- "uerepelni ak^irok nála. Ptrkg^^ m^bntlt •z önimtől. hctetle az ajaéKba ttr \f ültem és levelet írtam axaaaaosyiÉ. fji •* ''^''«* ««í{nap kapta meg H Mdigta

f

kiki

fc» ■MP'' 1

A TESTŐR.

Színész. Nos /

Színész. Szerdán délután fél három- kor odajött az ablakhoz.

Kritikus. Ez már beszéd !

Színész. No öregem, erre aztán én is elszemtelenedtem. Virágbokrétát küld- tem neki. névjeggyel, mert névjegj^et is nyomattam. Itthon, mikor hazajövet meg- láttam a virágot, olyan jelenetet csinál- tam, mint az imént. Azt hazudta, hogy névtelenül küldte öltözőjébe egy tiszte- lője, egy asszony, aki máskor is szokott neki virágot küldeni. De azért délután már ide kitette az ablakba. Azontúl min- den áldott nap küldtem neki bokrétát, névjeggj'el, a szinház öltözőjébe, de eze- ket már nem hozta haza. sőt eg\' árva szót sem szólt nekem róluk. Most kö- vetkezett egy levél.

Kritikus. Tőled /

Színész. Tőlem. Azt írtam neki, hogy mint őszinte művészetbarát, meg szeret- nék a nagy művésznővel ismerkedni, de nincs közös társaságunk és így nem tu-

3«

ELSŐ FELVONÁS.

dom a módját a megismerkedésnek. Csak arra feleljen, nincs-e kifogása a velem való személyes megismerkedés ellen. Papirt húz elő. Itt a válasz. Csak ennyi: «Nincs kifogásom ellene. » Oda- iulja a papirt.

Kritikus Oíyas. ((Nincs kifogásom ellened. A fejét vakarja. Most már én is izgatott vagyok, öregem.

Színész. Pedig te csak voltál belé sze- relmes.

Kbitiküs. Vagyok, vagyok.

Színész. Jó, öregem. Most hagyjuk ezt. És ha vagy, annál inkább kell, hogy ér- dekeljen a testőr, aki téged is lepipált. Mert, kérlek, én erre elhatároztam, hogy most már rohamosan fejlesztem az ese- ményeket. Már a múlt héten írtam Mezővásárhelyre a direktornak, hogy most három szabad estém van, vendég- szerepelni akarok nála. Persze, megörült az örömtől, betette az újságba. Erre le- ültem és levelet írtam az asszonynak. Ezt a levelet tegnap kapta meg és ide dugta.

JÍ9

A TESTŐR.

Rejtekhelyről levelet húz elő. Azt írom neki : (Imádott, nag}'^ művésznő ! Olvasom az újságokban, hogy kedves férje vidékre megy vendégszerepelni. Ne értsen félre Engedje meg művészete rajongó csodáló- jának, hogy családi otthonában hódoló tisztelettel látogatását tegye. Ha az utolsó percig nem jön közbe semmi, tegyen végtelenül boldoggá azzal, hog}' pontban hat órakor az ablakhoz, a mi ablakunkhoz lép és karját az ablak ke- resztfájának támasztva, kinéz az utcára. Én láthatatlanul fogom figj-^elni egy ko- csiból és egy félórával az adott jel után, mély tiszteletemet teszem annál, kinek művészetét egj' ország becsüli. Alázattal köszönti : Viktor von Latour-Schönichen.

Kritikus. Hogy-hogy? Hát a vendég- szereplés ?

Színész. Abból semmi sem lesz.

Kritikus. És mit szól majd ehhez a direktor meg a közönség ? A te édes mezővásárhelyi közönséged.

Színész. Már elment reggel a távirat,

40

ELSŐ FELVONÁS.

hogy közbejött akadályok miatt nem utazhatom. Innen hat órakor átmegyek Arnóthfájiioz, tizenöt perc alatt átöltö- zöm és visszajövök ide vendégszerepelni, ahogy a szabónak mondtam : életem első nagy és komoly szerepében.

Kritikus. De hisz akkor holnap már tudni fogja az asszony, hog\' el se utaztál.

Színész. Az asszony holnapután már mindent fog tudni. Az asszony talán még ma este tudni fog mindent. Ne aggódj hehettem. mert ezekkel az ag- godalmakkal én már számoltam nagj^on sok hosszú éjszakán, amikor ez az ötlet rögeszmévé ért bennem. Ez egy kis komédia, amit én most itt játszani fo- gok. Ha a feleségem hajlandó engem megcsalni a testőrrel, nagj'on hamar vége á komédiának. Ha nem. akkor későbben lesz vége.

Kritikus. Akkor isten ments meg at- tól, hog\' már ma este vége legjen. Ez eg>' kicsit hamar volna. Nos. folytasd.

41

A TESTŐR.

Színész. Nincs tovább. Ez volt az egész.

Kritikus elgondolkozva. Igen, . . . igen .

Színész. Most mindent tudsz. Pontban hat órakor pedig kezdődik az előadás. Miért nézel reám olyan búsan ?

Kritikus. Sajnállak egy kicsit.

Színész. Csak abban nincs igazad, hogj' egj' kicsit sajnálsz. Én például na- gyon sajnálom magamat. Azért, mert szinész vagyok, nem pedig, mondjuk, hadvezér. Mert ha az volnék, akkor az ilyen szerelmes őrületben talán egy asszonj' kedvéért meghódítanám egész Oroszországot és visszaadnám az orosz nép szabadságát. De mert szinész va- gj'ok, nem áldozhatok mást a nőnek, akinek a bolondja vagj'^ok, mint komé- diát Festékkel, parókával, kis sárga szőr- szálakkal próbálkozom. És ez talán nem olyan nagyszerű, mint egj' véres háború, de hidd el nekem, öreg, abban a pilla- natban, amikor egy asszony miatt teszi az ember, van olyan szomorú.

42

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus órára néz. Mindjárt hat óra. Szünet. Nahát most mi lesz ?

Színész vállat von.

Kritikus. Hogy elgondolkoztál 1 Hol kalandozol ? Hol vagj- ?

Színész maga elé bánud. Lenn vagj'ok az utcán egy kocsiban és izgatottan vá- rom, hogy a művésznő megadja-e a jelt az ablaknál.

Kritikus. Nem. nem, most úgy hirte- len rámjött, hog}' nem hiszek az egész- ből egy szót sem. Mindabból, amit itt most előadtál, egy szó sem igaz.

Színész. Miért mondod ezt?

Kritikus. Ugy-e, ugy-e ? Ez színész- tulajdonság : így kiszínezni, megszer- keszteni, eljátszani egy történetet, elő- adni úgy, mintha igaz volna. És úgj' felizgatod, játszatod a fantáziádat, hogy végül magad is elhiszed. Valld be, hogy hazudtál egy szép nagyot öreg barátod- nak, mint már annyiszor. Ugrattál egy kicsit, ugy-e ?

Színész lassan tagadólag int.

43

A TESTŐR.

Kritikus. Egj-^ szó se igaz az egészből. Nem hiszem. Színész, Pszt ! Csönd I

A színésznő belép. Szünet.

Színésznő. Mondd, édes fiam, nem fogsz lekésni a vonatról ?

Színész. Nem.

Kritikus. Hány órakor indul a vonat?

Színész, Fél hétkor.

Kritikus. Akkor körülbelül itt volna az ideje.

Színész. Hát lassan indulok is bizony.

Színésznő csönget. Megkérdezzük a lánytól, hogy itt van-e már a kocsi.

Színész. Ó, az már itt lesz.

Szobaleány belép.

Színésznő, Mondja, angj'^alom, itt van már a fiakker, amit a nagyságos úr ren- delt ?

Szobaleány, Ó, már régóta itt van.

Színésznő, Akkor vigyék le az úr holmiját. Rakják fel a kocsira.

Szobaleány. Már az is rajta van régen.

44

KLSO FELVONÁS.

Színésznő. Akkor jó. A szobaleány ki- fiiegy. Szünet.

Színész az órára néz. Hat óra. Pont hat. Szünet.

Színésznő gépiesen mondja. Hat óra. Pont hat. Lassan az ablak felé indul.

KRrnKis. Hat óra. Pont hat.

Sztnésznö az ablakhoz megy lassan, kényel- mesen, megadja a jelt. Ott marad az ablak- nál egy kicsit.

Színész. No, most már hiszed ?

Kritikus vakarja a fejét.

Színész. Na, hazudtam ?

Kritikus. Hát akkor most feljösz.

Színész. Nem. előbb majd lemegyek. Más hanrjon. Hát akkor isten áldjon meg édesem. Vigyázz magadra és gondolj rám.

Színésznő eljön az ablaktól. Tessék ?

Színész gúnyosan. Búcsúztam fiam. Azt mondtam : isten áldjon meg édesem, vigyázz magadra és gondolj rám.

Színésznő. Bepakoltál mindent ?

Színész. Igen, fiam.

45

A TESTŐR.

Színésznő. Nahát, akKor menj !

Színész. Megj-^ek most már, ha nem is mondod.

Színésznő. Nem azért mondom, hogy megsértődj, de hát mit mondjak, ha mégy. Nem mondhatom, hogy maradj.

Kritikus. Gyerekek, gyerekek.

Színész. Egy kis melegséget, egy kis melegséget I

Színésznő. Igaz is ... ez ... ez bor- zasztó. Már oda jutottam, hogy n:iajd- nem örülök, most, hogj^ elmégy.

Színész. Ezzel búcsúztatsz, ezt mon- dod nekem az utolsó percben ?

Színésznő. Hiszen visszajössz három nap múlva. Nem búcsúzhatom tőled ugy, mintha Szibériába mennél.

Színész. Ép úg\' meghalhatok az úton, mintha Szibériába utaznám.

Színésznő a kritikushoz. Hát mit szól ehhez ?

Kritikus. Igaza van. Meg se öleli, meg se csókolja.

Színész távozóban. Nem kell, nem kell.

46

ELSŐ FELVONÁS.

most már nem kell . . . Ha már ez se jut magadtól az eszedbe . . .

Színésznő. Gyere ide, te ostoba.

Színész. Nem megyek.

Színésznő. Gyere ide, megcsókollak, te bolond. Gyere ide a te bolond felesé- gedhez.

Színész odamegy. Gyerekesen. Mit akarsz ?

Színésznő arcát mjujija. Na I

Színész. Ugj'an kérlek . . .

Színésznő. Csókoljon meg.

Színész. Jó, jó ! Megcsókolja. Szervusztok.

Színésznő. így csókol meg? Jó.

Színész. Az ajtó mellett, idegesen. Hát kérlek, az istenért . . . hát . . .

Színésznő. Megöleli, szenvedélylyel. Te drága, te drága . . .

Színész. Csókolja. Édes ... pá fiam . . . Isten veled . . .

Színésznő. Vigyázz magadra ! Csókolja. Ne maradj sokáig I Nagy, ét^éki csókolózás.

Kritikus felordít. Elég ! Az ördög vi- gyen el benneteket.

Színész elbocsátja a nőt, pózzal. A viszont-

47

A TESTŐR.

látásra édesem ! A kritikushoz. Szervusz ! Nagy robajjal, -pózzal el.

Kritikus. Szerencsés utat ! Sok sikert ! Siess, mert még találkozol vele a lépcsőn.

Színésznő. .4 csöng>'tyühöz meriij. Szünet, niig a szobalány újra bejön.

Szobaleány. Parancsol ?

Színésznő. Csináljon fiam rendet, ebben a szobában.

SzoBALEÁN*Y. Igcnis nagysága. Hozzálát.

Színésznő. A mama künn van / •

Szobaleány. Igenis.

Színésznő. Mit csinál ?

Szobaleány. Ablakot mos kérem.

Színésznő. Mondja, hogy kéretem, jöj- jön be.

Szobaleány. Igenis. Az ajtó felé megy.

Kritikus. Ha nem csalódom, itt egy ki- csit mindenki iránt tetszik érdeklődni, csak csekélységem iránt nem. De ez nem baj.

Szobaleány. Kikiált. Mama 1 Mama ! Jöjjön be, a nagysága hívja.

Színésznő a kritikushoz. Ha meg nem baj. akkor minek volt ez a megjegyzés ?

48

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus. Ez egy céltalan, konstatáló megjegyzés volt. Én most egészen tisz- tán érzem, hogj' itt fölösleges vagyok. De miután már pont tíz éve vagyok fölösleges és még mindég nem mentem el. mondok magamba : miért menjek el épen most.

Színésznő. Mi az az épen most".' Azt jelenti, hogy az uram nincs itt. És most talán jobb itt, mint máskor '!

Kritikus. Csak idegeskedjék drágám, én boldog vagjok, ha a céltáblája lehetek Csak egj'et kérek. Ha azt akarja, hogy menjek el, mondja meg.

Színésznő. Ne féljen doktor, meg- mondom.

Ma.ma bi.'jön, lomposim. Parancsolsz '!

Színésznő. Mama. mutasd kérlek, mi- csoda pongj'oiám van itthon. A kéket teg- nap átvitted a színházba ?

Mama. Át, hiszen te mondtad . . .

Színésznő. Jó. jó, ne feleselj, tudom, hogy én mondtam. Hát most a fehér van itthon és . . .

A testőr. 49 4

	A TESTŐR.
	Mama. És a másik fehér. Színésznő. Mutasd kérlek ... az eg>iket felveszem. Mama balhúful el Szobalcámj utánit. Kritikus. Átöltözik. Színésznő. Át. Kritikus. És két poníO'ola közt választ. Tehát nem mindegy, hogy melj-^iket veszi. Színésznő. Nem. Kritikus. Bizonj-ára a jobhikat, a- szeb- biket veszi. Színésznő. Igen. Kritikus. Vagyis . . . valaki száinára öltö-
	zik. Vagyis . . . valakit vár. \'^ag5is ... |
	olyasvalakit vár, akinek tetszeni akar.
	Színésznő. Hát ez egjszerűen zseniális,
	ahogA' rájött. Általában, maga egyre
	zseniálisabb lesz. Csak azt csudálom,
	hogy az emberiség ezt nem méltányolja
	jobban.
	Kritikus. Valakit vár.
	Színésznő. Hát jó. Várok valakit. És
	mit törődik maga azzal ?
	.tO

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus Isten ments . . . valahogy azt ne higyje, hogy vigyázok az erkölcseire.

Színésznő. Először is ezt kikérném magamnak.

Kritikus. Másodszor pedig vigyázhatok én a maga erkölcseire, ha maga ... mi .'

Színésznő. Te eg}' vén bolond vag}'. Mit magázol itt már egj' óra óta /

Kritikus. Mert mikor megbékültél az uraddal, magázni kezdted. Ez teszi, hogj^ most ez a magázás egy kicsit szerelmesen hangzik a fülemnek. Szerelem dolgában ilyeneket találok ki veled szemben. Tudod, ilyenekből élek . . . fekete volt még a hajam, amikor elkezdtem ilyenekkel megelégedni tőled. Most már fehér és ime, még most sem engedek ezekből a semmiségelíből.

Színésznő. Te egy vén bolond vagj'.

Kritikus. És te vársz valakit.

Színésznő. Te egy vén bolond vagy.

Kritikus. Ideges vag}', le akarsz rázni a nyakadról, és mikor észreveszed, hogj^ én ezt észreveszem, akkor hamar vissza-

51 4*

A TESTŐR.

szívod. Ruhát válogatsz, csillog a szemed, szaggatott a beszéded, szebb vagy, mint egy félórával ezelőtt ... mi van veled, Helén ?

Színésznő mcgöMi Te egy vén bolond vagy.

Mama bejön a két mfiácul. utána a .szoba- leány. Itt vannak a pongj'olák. Csak ne zavartassák magukat. Szobaleányhoz. Az én időmben is igy volt, fiam, a doktort akkor ölelik meg, a mikor el akarják küldeni.

Szobaleány. Tudom.

Kritikus. Hogy maga finom lény mama, az régi dolog. De azért, ha innen elmegj', a takarítónői állás várja önt nálam. mama.

Mama. És mégis azért ölelik meg, hogy elmenjen. A szobaleányhoz. Nyissa ki fiam az ajtót, a doktor úrnak. Sz'mésznőhöz. Ez a rendesebb, édes angyalom.

Színésznő. Mutasd . . . igen.

Mama. Ennek itt az alakja eg>' kicsit . . .

Kritikus. Ez rendesebb, de az gusztu- sosabb.

Színésznő. Melyik a gusztusosabb '

62

ELSŐ FELVONÁS.

Kritikus. Az ott.

Színésznő. Igaza van, ezt veszem.

^ÍAMA. Nem bánom.

Kritikus Legyen szíves, sértődjék meg.

Színésznő. Ezt veszem. Bemegy bal há- mi, utána a szubaleány.

Mama. Csak menjen fiam, úgy látszik, nem kell még ajtót nyitni. Szokja meg, hogy ötször is küldik, amíg egyszer elmegj'.

Kritikus. Te áldott szív. Te női báj ! Az ajtó nyitva marad.

Kritikus. Megy este az operába?

Színésznő. Még nem tudom.

Kritikus. De páholya van :•

Színésznő. Van.

Kritikus. Melyik?

Színésznő. Második emelet, jobb iiégj'.

Kritikus. És mitől függ, hogy megj'-e vagj' nem.

Színésznő. Látogatást várok . . . nem tudom mikor szabadulok. Ha későn szaba- dulok, nem megj'ek.

Kritikus. Maga akkor szabadul a láto- gatóitól, amikor akar.

53

A TESTOU.

Mama. \'eszem észre.

Kritikus. Te áldott szív. Te csupa ke- dély, te. Be. Szóval megy.

Színésznő, Valószinűleg.

Kritikus. Csókolom kezét. Én az operá- ban leszek. Teszem majd tiszteletemet a páholyban.

SziNF.szNÖ. Szervusz.

Kritikus. Es most mama. egy kéj vár rád. Kinyithatod az ajtót, mert megyek.

Mama. Azt mindig szívesen. .A* ajtónál.

Kritikus. Csak teutánad !

Mama. Tessék, tessék, elől a .vendég !

Kritikus. Nem, nem. Csak teutánad. Nem tiszteletl)öl. hanem, mert a sar- kamra szoktad csukni az aj lót.

A ma/na előre megy. Szobaleány bejön, marna rnsszajön.

Mama. Nem kell benn segítség ?

Szobaleány. Nem, kiküldött a nagy- sága.

Mama. Ezt is szokja meg fiam a ház- nál, mert új lány. hát megmondom . . .

51

ELSŐ FELVONÁS.

az öreg doktorral, mink ketten már így vagyunk. Ö haragszik rám, mert amíg én a nagA-ságánál lánykorában anya voltam, tíz éven keresztül mindig én nekem volt az a dolgom, hogy ne menjek ki a szobá- ból, mikor ő udvarolni akart, vagy pont" bejöjjek a szobába, amikor ő egyedül szeretett volna maradni volt lányommal. Mert ilyenért az anyát meg szokták | utálni, fiam. Nem is csoda, fiam. De hát mit nem tűr el egy anya, még ha nem is igazi, édes fiam. Csukja csak be csön- desen azt az ajtót, édes fiam.

Szobaleány becsukja. Miért tetszik sírni ?

Ma.ma. a boldogságtól, édes fiam. Én úgy szeretem ezt az asszonyt, hog}' ki sem mondhatom, fiam. Nem tudom magam visszatartani, fiam . . . könnyezem a bol- dogságtól ... ez az asszony szerelmes valakibe, fiam, de el ne járjon a szája, mert hátbavágom, fiam. Sir.

Szobaleány. Másba, mint az úrba ?

Mama. Másba édesem. Csakhogy éledni kezd szegényke . . . levegőhöz jut . . .

Ö5

A TESTŐR.

raert amit emellett a . . . emellett a férj mellett szenved ... na de hála istennek, most éledni kezd.

Szobaleány. Honnan tudja ?

Mama. Az anj'ja se ismerte úgy, mint én, A szemln, a hangján, a járásán, a ruháján látom, hog3^ valaki megtetszett szegénykének.

Szobaleány. Eg}' iljen gyönjőrű em- ber mellett, mint az úr.

Mama. Maga fiam, szerelmes az úrba. Azt is látom, ne féljen.

Szobaleány. De kérem szépen ... de ih'et mondani. Kimegy.

Színésznő belé > a pongyolában. Jó lesz '.'

Mama. Jó, ang3alom ! Várj csak egj- kicsit. Igazgat. Ez itten ferdén van . . így ni . . . most majd gj'^önyörű leszel angyalom, mert látom, hogj-^ gyönyörű akarsz lenni . . . jól teszed fiam . . . egy- szer élünk !

Színésznő Tessék ?

Mama. Jó, jó, fiam, csak hagyd. Csak haragudj, amiért szegény mamádnak

56

ELSŐ FELVONÁS.

megsúgta a szive már azt, amit megsúgott a szive.

Színésznő. Nahát elég volt ebből. Mi- csoda megjegj^zések ezek ?

Mama. Engem fiam össze is szidhatsz. Amit nekem megérez a szivem ! . . . Hála istennek fiam. hogy megjött az eszed. Csak aztán vigyázz fiam . . . Most már férjes asszon}' vagy, szivecském.

Színésznő. Csak nem gondolod, mamus- kám . . . istenem . . . istenem . . .

Mama. Hadd csókolom meg a kezedet. Megteszi.

Színésznő. Mert a doktor mondta, hogy . . . csak nem látszik rajtam olyas- valami, mintha . . .

Mama, Én nekem látszik. Senkinek, angyalom, de nekem igen. Mégis jó az isten, hogy ... na hiszen, amihen éle- tet te a férjed mellett élsz. nem is csoda . . .

Színésznő. Mama, mama ... te nem szereted az uramat.

Mama. Hiszen még az igazi anyák se

A TESTŐR.

szeretik a vejüket, fiam, a privátéletben . . . hát még az olyan, mint én ... én szeres- sem, akinek elvette a kenj'erét v

Színésznő. A kenderét. Szemrehány ólog Mama !

Mama. Hát a társadalmi helyzetét. Nézz végig rajtam. Ezért szeressem ?

Színésznő. Hát tudod mit, mama ? Ma van a napja, hogy egy estére vissza- kapod a társadalmi helj-zetedet.

Mama repesve. Mi V ^ "

Színésznő. Hagjd abba az ablakmo- sást, ma elkísérsz a páholyba, az ope- rába. Öltözz fel, vedd fel a szép fekete (iíszanyádat.

Mama. Istenem ! Te drága, te ! Kezet csó- kol. Mondom, hogy levegőhöz jutot- tál. Éledni kezdek szegénj'kém. Nagyot ugrik és kirohan.

Az asszony magára marad. Parfümöt vapo- rizál. Lebocsátja a függönyt. Meggyújtja a szinesernyős lámpát a zongorán! Eloltja a csillárt. A zongora elé ül és az arcához iga-

58

i:lso felvonás.

zitja a lámpát. Széket tol a zongora mellé,

ami a oeiidégnek szól. A b<yárathoz megy.

kiszól.

Színésznő, livzs'i I

Szobaleány. Parancsol ?

Színésznő. Forraljon vizet kérem, mert teát íog csinálni. És készítsen két csé- szét ... A vékonj% aranyszegélyű szer- viszböl . . .

Szobaleány. Igenis.

Asszony becsukja az ajtót és visszajön. Izgatott-, a tükörben nézi magát, majd leül a bőrfoteillebe.

Ebben a pillanatban kint csengetés.

A csengetésre felverik, a zongorához ül, egy

pillanatra az ojtó felé figyel, aztán halkan,

finoman, az iménti Chopint kezdte játszani.

Künn férfihang.

Szobaleány bejön. Egy tábornok van itt, nagysága I Színésznő. Kicsoda .' Szobaleány. Itt a névjegye.

A TESTŐR.

Színésznő. Mutassa elfordul a zongorától. Ja! Bocsássa be.

Szobaleány. Igen. El, az ajtó nyitva marad.

Szinésznö, a pianinóhoz támaszkodik, sziné- szies pózban, hirtelen még egy utolsót igazítva a színes lámpán. Kis szünet. Aztán az elő- szobában, amely világos, a küszöbnél, a be- járatajtó kétfélében teljes díszben m,egjelenik a testőr. Hosszú fehér köpeny., lószőrforgós sisak.

Testőr nagyon halkan. Ezer bocsánat . . . csak ha nem zavarom.

Színésznő. De kérem gróf úr, nagyon megtisztel.

Testőr. De csak ha nem vagyok alkal- matlan.

Színésznő. De kérem.

A testőr künn leteszi a holmiját. A szobaleány segít neki.

Testőr belép, ajtó becsapódik mögötte. Gróf Latour-Schönichen Viktor, a császári és királyi arciére testőrségtől megfujjlik.

60

ELSŐ FELVONÁS.

Színésznő. Örvendek gróf úr, üljön le nálunk.

Testőr elfogódottan Nekem ezer és ezer pardont kell kérnem mélyen tisztelt művésznőtől, hogy ezen az enfantin mó- don kerestem nagybecsű szeméh'es is- meretségét ... de nem vagj'ok 013-án boldog, hogy egy . . . méltóztat engem érteni . . . hogy egj^ közös ismerős sza- lonjában.

Színésznő. Foglaljon helyet, gróf úr I

Testőr. Köszönöm szépen ieal. Ebben a városban, bármint törtem is a fejemet, hogj"^ mily módon . . . juthatnék abba a helyzetbe ... de abszolúte senkim itt nincs . . . mutterseelen alléin vagyok itt és . . .

Színésznő. Ha én túltettem magamat a társadalmi konvenciókon, mikor arról volt szó, hogy egy igazi úriember ilyen naiv, szinte megható módon keresi az ismeretségemet, akkor önnek nincs oka a mentegetődzésre, kedves gróf úr.

61

A TESTŐR.

Testőr. Boldog nagyok, hogj' nem haragszik ezért rám.

Színésznő. Én színésznő vagyok uram, a j)iiblikumnak élek és nem első eset, hogj- élek a pályámadta szabadsággal, amely sok civil ostobaság alól felment bennünket.

Testőpv. Végtelenül boldog vagyok.

Színésznő. Kérem.

Testőr. Határozottan féltem.

Színésznő. Remélem, most már kezd magához térni.

Testöu. Azérl még kell néhánj^ perc. hogy... sozusagen . . . avec tout l'ai- sance . . . érezzem magamat ... ily szem- tői-szembe a nagy ... az igazán nagj' művésznővel ... a női lélek ábrázolója. . . köztiszteletben . . . közszeretetben álló . . . pardon, a gyerekes elfogultságért ... de mi katonák még tökéletes illúziókkal járunk a színházba.

Színésznő. Remélem, nem fogja elvesz- teni ezeket az illúziókat a magánéletem láttára sem.

62

ELSŐ FELVONÁS.

Testőr. Sőt, sőt.

Színésznő furcsán. Sőt V

Testőr h^nározottan, katonás-kttrtán. Sőt !

Szobaleány iheát hoz.

Színésznő. Egy csésze teát.

Testőr. Merci.

Színésznő. Merci oiii, oii merci non '!

Testőr. Merci oui. Nagyszerűen ejti a franciát.

Színésznő. Óh istenem i Tölt.

Színésznő. Hány cukor?

Testőr. Egy.

Színésznő. Egy. Eg} etien egy cukorral issza '?

Testőr. Ilyen módon is lesz a férj élete megédesítve. Xevet.

Színésznő. Furcsán mondja ezt a szót. hogj^ férj :

Testőr. Xem tudom a férjeket komo- lyan venni. Még udvari körn3ezetben sem tanulja meg az ember tisztelni a házasságot.

Színésznő kissé szárazan. Mi, egyszerű

63

A TESTŐR.

polgárok gyakran a legkomolyabb bol- dogságot találjuk benne.

Testőr. Kérem, én végtelenül sajnál- nám, ha félre értene.

Színésznő. Kérem, már meg is bocsáj- tottam.

Testőr. Köszönöm.

Színésznő. Szívesen.

Kínos pauza.

Testőr. Chopint játszott, mikor sze- rencsém volt bejöhetni.

Színésznő. Igen. Szereti v

Testőr. Oh igen, nagyon fess- zenét ír.

Színésznő. Én azért szeretem, mert szomorú.

Testőr. Szomorú, határozottan szomorú.

Szünet

Színésznő. Tudja, inkább őszi muzsika. Mikor az ablak nyitva van egy kis kertre, a nap lemegy . . . akkor jólesik a csöndes, halk Chopin . . .

Testőr. Akkor határozottan jól esik.

Szünet.

64

ELSŐ FELVONÁS.

Színésznő. így tavasszal . . . tudja is- ten . . . más . . . más valami illenék ehhez, nem is tudom, hogy került a zongorámra sóhajt.

Testőr. Ez a sóhajtás . . .

Színésznő. Óh nem jelent semmit.

Testőr. Önök művészek, erős lelki életet élnek.

Színésznő. Nagy szezon van az idén az udvarnál ?

Testőr. Óh igen.

Színésznő. És az udvar körül is . . . mindennap estély . . .

Testőr. Ez az angol befolyás a mi tár- sasági életünkre. Ezt London oktrojálja ránk, ezt a tavaszi színt . . . bár én komi- kusnak tartom, mert Londonnak épen a klimája követeli meg a tavaszi színt. De ez csak 8—10 év óta van így nálunk.

Színésznő. Mennyi idős ön ?

Testőr. Harminckettő.

Szünet-

A t'Síór.

A TESTŐR.

Színésznő. Milyen fiatal I Testőr. Sokkal többnek látszom. Színésznő. Csöppet sem !

Szünet.

Testőr. Kedves . . . tisztelt férje ... ol- vasom. Mezövásárheh'en.

Színésznő. Igen.

Testőr. Mélyen fájlalom, hogy épen bemutatkozásom módja, ameh'éii: örökké hálás vagyok az ön zseniális . . zseniális . .

Színésznő. Könnyelműségemnek

Testőr. Oh istenem, azt akarom mon- dani, mélyen fájlalom, hogj' most már le kell mondanom egyelőre kedves fér- jével való megismerkedésről... igazán őszinte tisztelője vagyok művészetének

Színésznő. Mindenesetre köszönöm.

Testőr. Kérem ... ő az emberi szen- vedélyeket.. . reprezentálja oly zsenia- litással . . .

Színésznő. Oh igen.

Testőr. Igen . . . Szóval ez nem tavaszi zene, ez Chopin . . .

66

ELSŐ FELVONÁS.

Színésznő. Nem.

Testőr. Tavasz az szerelem és Chopin az lemondás. És ahol van szerelem ott nincs lemondás.

Színésznő. Lássa, azért még sem tu- dott 10 percig beszélni a színésznővel anélkül, hogy rá ne tért volna a szere- lemre

Testőr. Pardon, ez nem a színésznő- nek szólt

Színésznő. Hát ?

Jestör. Az elragadóan szép és szelle- mes asszonynak.

Színésznő. De hisz ön már udvarol nekem.

Testőr. Boldog vagj'ok, ha észrevette.

Színésznő. Már csak azért is észre kellett vennem, mert magam is hibás- nak érzem benne.

Testőr Ha ez hiba. akkor én vállalom az egészet.

Színésznő. Én őszinte asszon}' vagyok, gróf úr. Ha én megengedtem önnek azt. hogy ma ilyen körülmények között jöj-

6" 5*

A TESTŐR

jön ide. akkor már önnek nincs is joga az egészet vállalni.

Testőr. Csak nem bánta meg ?

Színésznő. Nem.

Testőr. Talán . . . remélhetem a meg- bánás ellenkezőjét . . .

Színésznő őszintén, holkan. Kicsit.

Testőr rémült grimasz a közönség felé. Hirtelen kéjjel. Boldoggá tett egyetlen szóval.

Színésznő. Cigarettát '? . . . Kínálja Csak ilyen van. Az m*am nem szív jobbat.

Testőr meggyőződéssel megnézve á ciga- rettát. Kérem ez egy nagj'on jó és nagyon finom cigaretta.

Színésznő. Nem is tudtam.

Testőr. Egyetlen szavával egy embert boldoggá telt. Egy magára hagyatott különc katonát, aki kora fiatalsága óta kerülte az asszonyokat.

Színésznő. Nem kell azt a szót komo- iyan venni.

Testőr. Az én érzésem az, hog}- . .

Színésznő. Ne bízzék benne olyan fel-

es

ELSŐ FELVONÁS.

tétlenül. Ha én mondom, hogy ne vegye komolyan, akkor ne vegje komolyan, gróf úr.

Testőr. Összetöri azt a kis reménye- met is.

Színésznő. A remén}' szó ellen pedig egyszerűen tiltakozom.

Testőr kéjes grimasz a közönség felé. Hirtelen búsan. Ne bántson.

Színésznő. Azt nem akartam. Nem ha- ragszik '.'

Testőr. Istenem.

Színésznő. Lássa, ez végtelenül jól esett nekem ... ez az őszinte megbánás, amikor egy pillanatra azt hitte, hogy megbántott.

Testőr. Istenem.

Színésznő. Nem szeretem a katonákat, de vannak ih-^en gyerekes, szinte kama- szosan kedves pillanataik, amelyekért megbocsátom nekik a... szünet este az operába meg3'ek. Ha nincs jobb dolga, szivesen látom egy szünetben a páho- lyomban.

Testőr. Élni fogok az engedelemmel.

69

A TESTŐR.

Színésznő. A háttérben diskurálhatunk tovább. Elintézzük ezt a kérdést. Jó ?

Testőr. Kezét csókolom. Külön köszö- nöm a sötét hátteret.

Színésznő. A köszönet és a félreértés ellen tiltakozom és egyben azonnal meg is bocsátok érte.

Testőr. Istenem . . . ennyi bocsá- natért... igazán többet lett volna érde- mes vétkezni.

Színésznő feláll. Tehát?

Testőr feláll. Tehát este az operában, őszinte köszönet a szives fogadtatásért és engedje meg. hogy megcsókoljam a kezét. Boldog vagj'^ok, hogy otthonában láthattam.

Színésznő. Részemről a szerencse. Az ajtóig kiséri. Künn segít a szobaleány. Testőr meghajol, asszony viszonozz'^. 'Testőr el. Asszony elgondolkozik.

Mama díszben berohan. Milyen csodaszép, finom ember!

Színésznő nem szól.

Mama. Milyen csodaszép, finom, gyö-

4

ELSŐ FELVONÁS.

nyörű ember, te drága, te édes, te sze- génykém . . . milyen boldogság.

Szobaleány bejön, teához megy. Jaj, édes nagj'ságám, én még életemben ilyen isteni szépet nem láttam.

Mama. Milyen finom ember !

Színésznő. Menjetek, mama, készítsé- tek elő a színházi toilettemet és a be- lépőt és Erzsi rendeljen fiakkert.

Szobaleány el.

Mama kitárja karjait. Mária !

Színésznő odahorul Mama ! Eltolja^ az obiakhoz megy. Mama boldogan fejével bólo- gatva nézi. Kinéz a testőr után. Aztán ledől az obiak melletti székre, hátraveti a fejét. Ez ... férfi !

A mama csöndesen sir. Függöny.

71

A TESTŐR.

MÁSODIK FELVOxNAS.

Egy nagy operai páholy, a képzelt operai nézőtér jobboldalán, Il-ik emeleten, közel a színpadhoz. Plafonvilágitás egy tejűve- ges villamos lámpával. Háttérben látszik az operai nézőtér bal páholysora s a csillár alsó része. A nézőtér sötét, a csillár lámpái halványan izzanak, be vannak húzva. A páholy üres. A sötét nézőtér felől tompán, fojtottan egy operai előadás hallatszik, zenekarral, énekesekkel. Hosz- szabb szünet a függöny felgördülte után.

PÁHOLYOSNÉ bejön, bebocsátja a többit Tessék nagj^ságos asszony.

Színésznő Jön a mamával. Régóta ját- szanak ?

PÁHOLYOSNÉ. Körülbelül a közepén vagj^unk az első felvonásnak.

72

MÁSODIK FELV NAS.

Máma. Add ide fiam a páholyosnéval együtt li'segiti róla a belépőt.

Színésznő. Sokan vannak ?

PÁHOLYOSNÉ, Tele van, kérem.

?vÍAMA Mni'z a nézőtérre. Hatezer koronás ház. Gyönyörű.

PÁHOLYOSNÉ. Tessék színlap. Ad a ma- Títának. Látcsővet nem parancsol V

Színésznő. Köszönöm augj^alom, nem kell. A férje mit csinál '? Nyugdíjba ment

PÁHOLYOSNÉ. Igen. kézit csókolom, novemberben ment nyugdíjba. Istenem, milyen gyönj^örű a nagyságos asszonj'.

Színésznő. Jól van Kádárné, jól van. Előre megy a tnama mellé, aki már iil és ő is leül.

PÁHOLYOSNÉ halkan el. Mama köszön.

Színésznő. Kinek köszöntél ?

Mama. Gróf Palánkaj'^ köszönt. Bal, földszint 2.

Színésznő. Már látom. Köszön.

Szünet. Gukkereznek.

7^

A TESTŐR.

Mama. Doktor Feldmann, zsöUje 12. sor bal szélső sarokülés. köszönt.

Színésznő. Látom köszön. Szünet.

Színésznő. Az öreg úr nincs itt ?

Mama. De itt van. Az mindig itt van.

Színésznő. Hol.

Mama. Azért nem látod, mert most egy nőbe bújik, aki mellette ül. Ott van. A rendes helyén ül, támlásszék közép- sarok, harmadik sor.

Színésznő. Ahá ! köszön.

Mama gépiesen. Első emelet bal 9. Dr. Bognár család. A lányok integetnek.

Színésznő. Szervusztok ! Int, köszön.

Mama. Dávid jegyszedő bal hátsó ajtó, hajlong.

Színésznő. Pá, édesem. Köszön. Újra köszön.

Mama. Kinek köszöntél?

Színésznő. Ez eg^^ Merz nevű úr, bank- igazgató . . . ezt te nem ismered, mama . . . ezzel azóta ismerkedtem meg, amióta te . . . amióta te . . .

74

MÁSODIK FELVONÁS.

Mama i-pésen. Csak mondd ki bátran, fiam, amióta én konyhát sikálok.

Színésznő. Mama. ha ízetlenkedel, haza- kergetlek.

Mama. Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek. Szihiet.

PÁHOLYOSNÉ kopogtat és bilép. NagJ'ságos asszony.

Színésznő. Mi az ?

Mama lálva a névjegyet a páholyosné kezé- ben. Nna, most kezdődik a népvándorlás.

PÁHOLYOSNÉ. Ez az úr itt van . . . átadja.

Színésznő. Hogyne, hogyne. Legyen szerencsém. Fölkel, előrejön.

Mama fölkel, előrejön. Ki az V

PÁHOLYOSNÉ bebocsát/a a testőrt.

Testőr. Ha nem vagyok alkalmatlan.

Színésznő. Dehog)'^ az. dehogj' az. Tessék.

Testőr. Kezét csókolom.

Színésznő. Latour-Schönichen gróf . . . A mamám meghajlás.

Testőr a páholyosnéhoz. Kérem, fájda- lom, nemsokára értem jön az automobil.

A TESTŐR.

a sofför itt fenn fog jelentkezni, akkor jöjjön be értem . . . Igen ?

PÁHOLYOSNÉ. Igenis méltóságos úr.

Testőr a szmész>iőhöz. Rabszolgaság, egy órára sem vagj'ok a magam ura.

PÁHOLYOSNÉ lesegíti a kabátját.

Testőr. Köszönöm.

PÁHOLYOSNÉ el

Testőr mamához. NagA'ságos asszonj'. . . sokat jár az operába V

Mam.\. Utóbbi időben keveset '. . . In- kább a háztartós körül foglalatoskodom.

Testőr. Talán kedves lánj'a háztartá- sát vezeti.

Mama. Igen . . . hisz tudja . . . ezek a művészlelkű nők . . . Szeretettel véz a szinésznöre ... te haszontalan, te I

Testőr. xMilyen boldogság lehet így a bohém világban ... a jó, rendes mama a háznál.

Színésznő. Nagy megnj^ugvás, igen.

Testőr. De igazán . . . meglepő a hason- latosság ... a kedves mamával.

Mama. Úg\' találja ? Érdekes, ezt sokan

76

:masodik felvonás.

mondják. De az ember maga nem látja annyira . . . sokan meg azt mondják, hogy az apjára hasonlít.

Testőr. Kedves férje . , . szintén Pes- ten van ?

Színésznő. Vidéken él. Szünet.

Mama émelygősen. Bocsássanak meg egy öreg asszonyinak, gróf úr. de én előre ülök . . . hallgatni az előadást . . . Bolondja vagyok az operáknak . . . mély meghajlással hátra meg;/, leül.

Színésznő. Ont nem érdekli az elő- adás ?

Testőr. Őszintén szólva, nem.

Színésznő. Vagjis kizárólag nekem szói a szerencse, ezzel büszkélkedhetem .'

Testőr. Én büszkélkedhetem vele. asz- szoriyom. Nekem van érzékem a uüan- szok iránt és mint külön kitüntetést veszem azt, hogy félhomályban fogad.

Színésznő. A félhomályról én nem te- hetek. Azt éppen a szinházak és páho- lyok berendezése hozza magával.

A TESTOh.

Testőr. Szerencsés berendezés.

Színésznő. Tehát nem érdekli a mu- zsika leül és helyet mutat.

Testőr. Azt nem mondhatom, de ez- úttal van valami, ami összehasonlítha- tatlanul jobban érdekel leül.

Színésznő. Ez a valami, kedves gróf úr, amit ön ihen társalgási mártással önt le, hogy elrejtse, ez én vagj^ok, kedves gróf. Engem egy kissé idegessé tesz ez a tár- salgási párbaj, amelynél mindig azt kell figyelni, mi van a szavak mögött. Lehet, hogy ez szokásos az udvarnál, de nekem nem kell, ne vegje rossz néven. Mi csak ma délután hat óra óta ismerjük egymást, de valamivel már is tisztába kell jönnünk.

Testőr. Bocsánat, én . . .

Színésznő. Nem, nem. nem, nem, nem, ezt most végigmondom. Ön kicsit furcsán mutatkozott előttem először. De a leve- leiben annj'i finoman férfias hódolatot találtam, hogj' túltettem magamat min- den konvención és fogadtam önt. Erre mi történik ?

7S

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Bocsánat . . .

Színésznő. Semmi bocsánat, még nem vagyunk a végén. Erre az történik, hogy ön szép, kedves mondatokat mond ne- kem, kettőt, néha hármat is, de ne adj Isten, hogy a negyedik mondatnál ne kanyarodjék el a legközönségesebb ud- varlás felé. Nekem nagy érzékem van a gj'orsaság iránt, gróf űr, modern asszony vagyok, hatezer kilométert tettem auto- mobilon, de ezt a tempót egy kicsit na- gyon is gyorsnak találom.

Testőr. Bocsánat . . .

Színésznő. Még mindig nem. Ne értsen félre : a világért se tiltakozom az ellen, hogy szépeket mondjon nekem. Egy asz- szonynak, egy színésznőnek ez kell. Úgy kell. mint az eső a földnek. Enélkül nincs frisseség, örök fiatalság . . . Van nekem egy kolléganőm, aki arzenikumot szed, hog}' este csillogjon a szeme. Én ezt lenézem. Ez az öregség. Én úgy vagyok vele, hogy egy meleg vallomás, az a forró szél. ami egy igazi férfi hízelgéséből

79

A TESTŐR.

csap felém, egy egész éjszakára felgyújtja a szememet. Ez a fiatalság. Hát . . . nem mondom, hogy nem esik jól . . . sőt be- vallom, látja, hogy . . . kell. Csak az a mosoly nem kell hozzá, amit maga min- dig hozzáad. Ez bánt, mert aki mosolyogva hízeleg, az biztosra vesz. És engem ne vegj'en biztosra senki. Nem vagyok én . . férfi ,

Testőr. Bocsánat ...

Színésznő Még mindig nem végeztem. Mondom, nem ez bánt. És mondom, jöj- jünk tisztába valamivel. A tempó bánt. A sürgősség. Ez végtelenül sért. És ami- vel jöjjünk tisztába, az az, hogy én asz- szonj' vagyok, nekem uram van. És én szeretem az uramat.

Testőr. Boldogan. Igazán ? Csöndesen. Igazán ?

Színésznő. íg}" felizgatja ez a nyárs- polgári vallomás .'

Testőr. Felizgat. lg}- izgat fel. Sőt még sokkal jobban izgat. Mert most pedig, asszonvom, sans rancune, mi is jöj-

80

MÁSODIK FELVONÁS.

jünk tisztába valamivel. Ön elhiszi ne- kem, hogj' minden tisztelettel és hódo- lattal közeledtem önhöz.

Színésznő. El.

Testőr. Mert gentlemannek tart

Színésznő. Mert gentlemannek tartom.

Testőr. És elhiszi nekem, hogy egj' ilyen szép, forró, csupa ideg. csupa vér asszon}' közelében nekem, fiatal és erős férfinak, katonának nem jut más eszembe, mint tisztelet és hódolat '? F^zt ön el- hiszi nekem.

Színésznő Nem.

Testőr. Csak eg}' fokkal menjünk to- vább : ön elhiszi nekem, hogy a tiszte- leten és hódolaton kívül más is jut eszembe, és ez a más . . . szabad meg- mondani ?

Színésznő, őszintén, melegen. Szabad.

Testőr. Szomorúan. Igazán szabad ? Meggondolta V

Színésznő. Amint gondolkozni euged felette, már nem lehet szabad . . . Szomo- ráan mondta.

A ti' s tőr. SÍ

A TESTŐR.

Testőr. Hát. hogy lássa, kivel van dolga. ... én gondolkozni engedem felette. Gyávaságból mondta, de büszke arcot vág hozzá.

Színésznő. Gondolkoztam.

Testőr. Nos V Szabad ?

Színésznő. Melegen. Szabad.

Kínos pauza. A testőr feláll.

Testőr anem telietek róla» arccal. Hát ha szabad, akkor . . . megmondom. Ami eszembe jut, az a szerelem. Respektá- lom, amit mondott. . . respektálom, hogy szerelmes az urába ...

Színésznő. Azt nem mondtam.

Testőr. Pardon, azt mondta.

Színésznő. Pardon, azt mondtam, hogy szeretem az uramat. Szerelem és sze- retem közt nég nagyobb távolság van, mint a nemszeretem és a szerelem közt.

Testőr kedvetlenül. Hát lássa, ez engem egy kicsit ... ez engem nagyon . . . Át- menet, ez engem egy kicsit ... ez engem nagj't n . . . boldoggá tesz.

82

MÁSODIK FELVONÁS.

Színésznő. Na. boldogságra azért na- gyon kevés oka van.

Testőr ingan. Ugy-e?

Színésznő. És ennek örül ?

Testőr. Én / . . . Ja, az más. Szomot^úan. Ügy értettem, hog}^ kedves férjének van kevés oka a boldogságra.

Színésznő. Sok oka annak sincs.

Testőr. Nincs.

Színésznő. Nincs.

Szünet.

Testőr Ahogy hallom . . . on dit, . . . mikor feleségül ment hozzá, nagyon szerette.

Színésznő kőzömbö.s. Most is iiagj'on szeretem.

Testőr. Igen. Babrál. Láttam színpadon. Szép ember. , SzLNÉszNŐ. Szép, igen.

Testőr. Nagyon, nagyon szép ember.

Színésznő. Nagyon sok asszonynak tetszik.

Testőr. Ezt úgy mondja, mintha ma- gának nem tetszenék. Pedig nekem is

83 6*

A TESTŐR.

tetszik. Tudja, okos ember, ami az ilyen elkapatott színésznél ritkaság.

Testőr. Okos ?

Színésznő. Igen.

Testőr. Nagyon okos ember lehet.

Színésznő. Ezt nem merném mondani. Nagyon okos embernek nem szabad sza- kállt ragasztani az arcára és azt beszélni, amit betanult. De én azért meg vag3'ok vele elégedve.

Testőr. Boldog.

Színésznő őszintén. Azt nem. kedves gróf.

Testőr ftmyegftőleg. Jó. jó.

Színésznő. Nem is olyan jó.

Testőr gépiesen. Nem is olyan jó. Ér- dekes, hogy mi. akik a publikum sze- mével nézzük önöket, azt hisszük, hog}^ nincs boldogabb pár, mint önök . . . együtt szerezni a dicsőséget, . . . egj'ütt állani a felvonás végén a ragyogásban, tapsviharban ... ez részegítő dolog lehet. Férjének ez bizonyára kéj.

Színésznő. Nem hiszem.

84

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Én hiszem, miuden férfi ilyen, egy kicsit beszélje rá, hogy boldog.

Színésznő. És aztán együtt hazamenni, vacsorázni . . . józanító dolog.

Testőr. Hát ezt meg is lehet unni ?

Színésznő. Meg.

Testőr. Nagyon ?

Színésznő. Nag^'on.

Testőr. Most megint egy fokkal bát- rabb leszek. Komikus, hogy mindig előre bejelentem, de félek magától. Van valami parancsoló a szemében.

Színésznő. Csak bátran.

Testőr. Egészen bátran ?

Színésznő. Amilyen bátran akarja.

Testőr. Abszolút képtelenségnek tartja még csak a lehetőségét is annak, hogj' valaha . . .

Színésznő feláll.

Testőr feláll.

Színésznő. Hogy valaha . .

Testőr l-hajtja a fejét. Hogy valaha megcsalja.

Színésznő a szemébe néz. Mama . . .

»5

A TESTŐR.

hozzámegy, leül ... a nagy ária még nem volt meg?

Testőr boldog gnmaszt vág. Te fotel . . . miután itt most nincs senki, akinek megmondhatnám, hogy én vagyok a leg- boldogabb ember a világon és miután teljes lehetetlenség, hogj' most itt. a páholyból kihajolva kiorditsam a zsúfolt nézőtérre, hogy az én feleségem a leg- szentebb nő a világon, te egjszerű és szegény kárpitosmunka . . . ét-zéketiyen te szerénj' négj'lábú, vedd legalább te tudo- másul a boldogságomat és engedd meg, hogy a keblemre szorítsalak . . . Mozdulatot tesz a fotel felé, de e pcrczben feláll az asszony, előre jön, tnire ő hirtelen leül o fotelre .

Színésznő. Én igazságtalan voltam ma- gához.

Testőr a fotelhez, megveregetve titkon. Ne haragudj. Fájdalmasan a nőMz. De még milyen igazságtalan.

Színésznő. Nem azzal, amit mondtnni, oh nem. Csak a módja volt helytelen. Nem kellett volna a faképnél hagynom.

86

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Ugy-e. ugy-e

Színésznő. Elvégre engedelmet adtam ehhez a rettenetes kérdéshez.

Testőr. Választ is adott.

Színésznő. Azt nem.

Testőr felugrik. Hogyan . . . hiszen . . direkt sértő módon ...

Színésznő. Ez volt a heh'telen. Mert így nyugodtan, derülten, becsületesen, ahogy most teszem, meg kellett volna mondanom magának, hog^.' nem. nem volnék soha. soha képes megcsalni az uramat. Bocsásson meg.

Testőr. Ezért .'

Színésznő. Nem. Azért, hog}- nem mindjárt íg}' mondtam.

Testőr Jó. és miután most benne va- gyunk a nyugodt derült és egj'szerú ki- jelentésekben, hát én meg bevallom ma- gának, éppoh' nyugodtan, éppoly derül- ten és éppoly becsületesen, hogy soha életemben nem voltam szerelmes más assz nyba, csak magába. Egj'általán nem voltam szerelmes, mielőtt magába bele

A TESTŐR.

nem szerettem és egyáltalán soha még férjes asszonm'al viszonyom nem volt. Ezt katonai becsületszavamra mondtam, már csak azért is, hog}"^ lássa állok olyan tisztán szerelem dolgában maga előtt, mint maga én előttem.

Színésznő. Az istenért gról úr.

Testőr. Pardon, most már, hog}'^ ön elvágta az utamat, legalább tudja meg. mit érzek. Tudom, érzem, hog}' minden reményemnek vége. Tudom, érzem, hogy másként hittem. Mélyen és őszintén ké- rek bocsánatot ezért, és kérem, leg- alább respektálja, ha mással nem. egy kis részvéttel, eg}' kis asszonyos meleg- séggel egy érett embernek ezt a szűzies vallomását . . . amit most minden ér- zéki gondolattól menten . . . egy gye- reknek a szükimondásával, egj' kato- nának a tiszta becsületével, de egy szerelmes férfinak minden elfojtott köny- nyével . . . reszketve . . . teszek a lábai- hoz . . .

Színésznő. Meg fog gyógyulni.

88

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Ebből, asszonyom, engem többé kigyógvitani nem lehet.

Színésznő. Szegénj' barátom . . .

Testőr. Igen. ilj^enkor ezt szokták mondani.

Színésznő. Barátom,

Testőr, És most hadd csókolom meg a kezét.

Színésznő. Kedves, Jó barátom ! Kéz- csók.

Testőr. Ebben a pillanatban, asszo- nyom, egy boldog ember van a világon és az én vagyok. Kopogtatás.

Színésznő. Pszt ! Nem kopogtatott va- laki /

Testőr. De igen.

Kritikl'S beiéi). Szabad .' Csókolom kezét.

Színésznő. Jó estét . . . Dr. Mezei . . Latour-Schönichen gróf. Meghajlás.

Kritikus, Ó. névről már régóta van szerencsém ismerni a gróf urat.

Testőr. Nemde, dr. Mezei, a kritikus ?

Színésznő. Az. az.

89

A TESTŐR.

Testőr. Soha nem mulasztom el a tárcát olvasni, mikor ön írja.

Kritikus. Köszönöm. Szóval névről már ismerjük egA'mást . . . sőt . . . sőt . . .

Testőr. Sőt ?

Kritikus. Sőt, ha nem csalódom ... és azt hiszem, ezúttal nem csalódom, ... lá- tásból is van szerencsém ismerni a gróf urat. Igen, igen, de ezt aztán már igazán nem tudom biztosan . . . mintha mi már találkoztunk volna is . . .

Testőr. Az meglehet . . .

Kritikus. Nem. nem. Most már kezd derengeni bennem. Mi egy társaságban kerültünk össze, . . . egj' nagyon szép asszon}^ lakásán . . . nem is olyan ré- gen .. .

Testőr. Igen, igen . . , most már én is kezdek . . . hogyne!

Kritikus. Eg}' nagjou szép asszony lakásán, akit e pillanatban talán nincs jogom megnevezn i . . .

Testőr. Óh I

Kritikus. És akinél . . . önnek kétség-

yo

MÁSODIK FELVONÁS.

telenúl nagyobb szerencséje volt. mint nekem.

Testőr. Óh. istenem . . .

Kritikus. Csak ne szerénykedjék.

Test(5r. Istenem, hiszen az sohasem biztos és még ha biztosnak is lát- szik . . . nem, nem, az a dolog még nem dőlt el.

Kritikus. Függőben van ?

Testőr. Oh igen. Kétséges.

Színésznő kissé ideges/'u. Hogyan . . . hát önnek vannak ih^en függőben lévő ügyei ?

Testőr. Ügyeim . . . istenem . . .

Kritikus. Na, letagadni igazán nem engedem.

Testőr Ügj' . . .

Kritikus. Ez az egy ügy, ez megvan. ' Testőr. Hát ... ez az egy ... ez meg- van . . .

Színésznő. Szóval, van.

Testőr. Egj'. Az csak nem baj.

Színésznő Dehog}' baj, nem baj, hogy volna baj. Csak nem képzeli gróf úr.

91

A TESTŐR.

hogy jogot formálok magamnak az érdek- lődéshez.

Testőr. Asszonyom . . . Csak nem kép- zeli, hogy képzelem?

Színésznő. Csak nem képzeli, hogj' . . . csak nem képzeli ? Idegesen hátraül a mamá- Jwz, nézi az előadást.

Testőr öreghez. Boldog vagyok !

Kritikus. Nem ismert rád?

Testőr. Hát lehet rámismemi?

Kritikus. Látod, hogy lehet...

Testőr. Nem, nem, öregem. Nem is- mert rám. Rettenetes volna, ha rám- ismert volna. És az egész csak ... /láíra- néz . . . nem. Szó sincs róla. Úgy beszél velem, ahogj- még sohse hallottam be- szélni.

Kritikus. Szóval, nincs baj.

Testőr. Odahaza, délután egj' pilla- natra baj volt . . . Hiszen tetszem neki, ezt érzem, hogy tetszem neki, de odahaza ezt már majdnem el is árulta. Akkor végig ment a hideg a hátamon. De most , . . ezt a kis kedvező impressziót, hogy ezt

92

>r.VSODIK FELVONÁS.

milyen becsületesen, milyen szépen, mi- lyen nobilisán nyomta el magában . , . milyen hamar leküzdötte, elintézte . . , ez több, mint boldogító. Ez megnyugtató, öregem.

Kritikus. Hű hozzád.

Testőr. Hű. Ebben most már nincs két- ség. És aki így hű, az hű is marad. Megöleli.

Kritikus. Na, és most mi lesz '!

Színész. Most öregem, eg}' kicsit nem birok magammal a boldogságtól. Hóna- pok szenvedése után ez a ragyogó szép nap . . .

Kritikus. Azt mondd, hogy most mi lesz ?

Színész. Most te itt fogsz maradni a páholyban, hogj' ezt az isteni örömet megosszad velem.

Kritikus. Vagj-is, te azt hiszed, hogj' én ennek örülök.

Színész. Nézd végig, nézd eg}' kicsit.

Kritikus. Beszélj magyarul. Publikum kell neked.

Testőr Mikor a legizgatóbb szerepemet

93

A TESTŐR.

játszom. ... és ilyen sikerrel . . . akkor se vágj'ódjam publikum utáii?

Kkftikus. Jó.

Testőr. Miután gyönyörűen, nagysze- rűen visszautasított, ellökött, . . . mit mondjak . . . kirúgott . . . egy szépet, egy meleget vallottam neki, az már egy kicsit szívből is jött.

Kritikus. És erre is . . .

Testőr. Erre te kopogtattál és jöttél. De most én folytatom ezt az ostromot. Te csak tegyél úgy, mintha nem vennéd észre. De azért figyelj. Most majd forró és csábító leszek . . . aztán lassan átmegyek a szemtelenségbe. . . . mintha a szenvedély elvenné az eszemet . . . Elmegyek a vég- letekig . . . sértő módon fogok neki kuri- zálni, odáig viszem a dolgot, hogj' fel- háborodjék és utasítson ki a páholyból.

Kritikus. Miért ?

Testőr. Mert, amikor el fog hangzani az a szó, hogy : Most pedig takarodjék innen, akkor én letépem a bajuszomat, és letépem a parókámat és a szívemhez

94,

MÁSODIK FELVONÁS.

öleiem ezt a drága kincset... és akkor olj'an pezsgösvacsora lesz hármasban, amilyen pezsgösvacsora még nem volt, hármasban. Érted .'

Kritikus. Értem.

Színésznő idegesen előrejün. Érdekes, hogy ön mil\'en elbizakodott ?

Testőr. Éu ?

Színésznő. Igen. igen, ön. Az előbb, mikor tréfából azt kérdeztem, hogy hát magának ilyen ügyei vannak '? — azzal gyanúsított meg, hogy engem bánt az. hogy önnek eg'yáltalában tudom is én miféle ügyei vannak, vagy nincsenek?

Testőr. Én ezzel gj^anusítottam önt ?

Színésznő. Igen. Majd hogy el nem kez- dett mentegetődzni. Csak most kezdek ezen felháborodni. Hát csak nem gon- dolja, hogy . . .

Testőr. De asszonyom . . .

Színésznő. Most is. Megbocsát. A sze- méből látom, hogy azt hiszi, az iménti dolog bántott. Mire esküdjem meg, hogj^ nem bántott ?

95

■I-

A TESTOK.

Testőr. Elég. asszonj'^om. ha mondja. Elég fájdalmas.

Színésznő. Óh, istenem, nagyon törő- dik maga azzal, hogy én érdeklődöm-e a női dolgai iránt.

Testőr. Üres bóknak fogja venni, de én mégis bevallom, hogy törődöm.

Színésznő. És ezt hogy értsem ■'

Testőr. Hisz nekem •/

Színésznő idegesen. Eddig olyannak mutatkozott előttem, mint akinek lehet hinni.

Testőr. Hát akkor higyje el, hogj' igenis törődöm ezzel . . . még pedig any- nyira törődöm, hogy vannak ügyeim, amiktől az ön egy szavára félreállok.

Színésznő idegesem. Mit szól, doktor, ehhez a hódításomhoz.

Kritikus. Csak természetes.

Te^töíí meli'g>'bb>'n. Másképp, helyesebben mondom : nincs ((űg5'^em '. amelynil az ön egy szavára azonnal le ne mondanék.

Színésznő. Na doktor, ez csak szép, lígA-e ?

Íf6

MÁSODIK FELVONÁS.

Kritikus. Csak természetes.

Testőr. A magam feltétlenül korrekt viselkedésének tudatában azt is bátran megmondom tanú előtt, hogy nincs a világon az a nő, aki meg ne halt volna számomra abban a pillanatban, amikor ön . . . amikor ön . . .

Színésznő. Amikor én ?

Testőr. Hisz tudja, mit akarok mon- dani ?

Színésznő idegesen. Tudom, tudom, de most hallani akarom.

Testőr rémülten. Hogj'^an . . .

Színésznő. Most hallani akarom. Az előbb, mikor visszaélt a négj'szemközti- séggel és vallott, nem nagyon akartam hallani, de most . . . nem bánok semmit . . most nem törődöm semmivel . . . most hallani akarom.

Testőr rémülten. De mit akar hallani '?

Színésznő. Annak a hosszú mondatnak a végét . . . hogy nincs a világon nő . . . hogy, tudom is én... Hallani akarom, hogj' szeret.

A testőr. 97

A TESTŐR.

Testőr rémülten. De asszonyom.

Színésznő i'gy7\- hevesebben. Ne nézzen olyan rémülten az én öreg barátomra. Te szeretsz engem, ugy-e?

Kritikus. Hogyne, hogyne.

Színésznő megfogja a Kritikus kezét. Ez az ember az én legjobb barátom ... az én egj'etlen barátom az egész világon . . . az apám ... az anyám ... a testvérem . . . Ez előtt nekem nem volt soha és most sincs titkom szegény előtt . . .

Kritikus. De édes fiam !

Színésznő. Pszt ! Most én beszélek. Még ha nekem céljaim is volnának önnel, mint ahogy nincsenek, . . . remélem, azt tudja, hog5' nincsenek . . .

Testőr. Tudom.

Színésznő. . . . akkor is mindent meg- mondanék neki, akkor is nála gyónnék, mint ahogy nála gjónok szegénynél tíz év óta . . .

Kritikus felháborodva. Ejnye . . .

Színésznő nagyon akaratosan. Nem bá- nom, higyj most, amit akarsz. Ez az

98

MÁSODIK FELVONÁS.

ember, akivel ma délután hat órakor beszéltem először ... ez most ... ez most . . . merészeli rólam azt hinni ... de csak azért, mert az előbb . . . nem tu- dom . . . egy rossz mozdulatom . . . vagy egy rossz hangsúlyom volt . . . hogj' én- rajtam átvillant valami féltékenj'^ség- féle ... és ez bosszant, ez kínoz, ez ide- gessé tesz és szeretném . . . szeretném . . . flercszti az üreget : nws fiongon ... és még most is azt hiszi. De ebben én vagyok a hibás, mert most is . . . most se kellett volna ... az öregre néz . . . Mit szólsz hozzá. Mezei, milyen borzasztóan ügyetlen vol- tam most . . . Mezei . . . most már nem bá- nom, gondoljon ez az ember, amit akar. de én bevallom neked. Mezei, hogy . . . eltakarja a szemét. Mezei ... ez az ember . . .

Testőr. De az istenre kérem, asszo- nyom . . .

Kritikus rákiált. Pardon, pardon ! Hogy merészel ön közbevágni, mikor őnagy- Síiga. . .

Testőr. De asszonvom I

99

A TESTŐR.

Színésznő kedves öngúnnyal. Mezei. Kz az ember végre nem egy klasszikus férfiszépség . . . végre egy ember, akinek hibás az orgánuma . . . végre egy ember, aki, hála istennek, se nem okos, se nem elmés, se nem művészi, se nem cinikus, se nem fájdalmas . . . végre egy ki nem csavart agj'ií ember, Mezei, végre egy nembohém, — mert ez az ember egyszerű, becsületes, ostoba és - csinos és fiatal és egészséges és kaszárnyából jön és nem tud viselkedni . . . Mezeikém, öreg barátom, annyi esztendő után végre egy férfi !

Kritikus. Gratulálok.

Színésznő. Mezeikém, te vén, rosszaka- ratú, ez az ember engem nyugtalanná tett.

Testőr. Nahát én most . . .

Kritikus parancsolóan. Ön most min- den esetre úgy fog viselkedni, ahogj-^ férfihez illik. Ön egy nőnek, aki nem mérhető a polgári mértékkel, ezt a zse- niális őszinteségét meg fogja becsülni és le fogja ebből vonni mindazokat a

100

MÁSODIK FELVONÁS.

konzekvenciákat, amelyeket ihenkor úri- embernek le liell vonnia és legkevésbbé sem fog kétségbeesni azon, hogj- mindez az én jelenlétemben történt, mert ami viszont engem illet, kedves öcsém, ne vegj'e rossz néven ösz fejemtöL hogy így nevezem, én becsületszavammal garantá- lom önnek a Színésznő hátramegy, . . . kedves gróf iir. hogy bármi történjék is átmenet nélkül, had'irva baj van. baj van, nagy baj van . . . Ezt te nem így képzelted, ezt te nem ig\^ Ígérted. Nagyon nagy baj van, fuccs a pezsgősvacsora.

Testőr. Csak arra az egj're kérlek, menj most innen el.

Kritikus. Baj van, baj van. Tetszel neki.

Testők. Az istenre kérlek, menj. menj innen.

Kritikus. Baj van, baj van. Nagyon tetszel neki. Fogadd részvétemet, szerel- mes beléd.

Testőr. Menj, menj, menj innen.

Kritikus. Attól félsz, hogy szó nélkül a nyakadba borul.

101

A TESTŐR.

Testőr. Menj, menj, ez egy rettenetes pillanat, nem akarom, hogy most itt légy.

Kritikus. Attól félek öregem, hogy én értelek téged !

Testőr bainbán. Mi ?

Kritikus. Áltól félek, hogviiu én most innen elmegyek, téged a legborzasztóbh csapás ér.

Testőr. Micsoda ?

Kritikus. Nem tudsz uralkodni maga- don és elcsábítod magadtól a feleségedet.

Testőr hidegségei erőltet. Xe felejtsd el öregem, hogj' én erre az esetre is el voltam készülve.

Kritikus. Oh'an ember még nem szüle- tett, aki el lett volna készülve arra az esetre, hogy hűtlen lesz hozzá a felesége. Beletörődni nem lehet valamibe előre.

Testőr. Menj, te vén szívtelen

Kritikus. Hiszen megyek, hiszen az lesz a vége, hogy megyek, de egyre figyelmeztetlek. Most aztán elég az. hogy a feleséged megcsal. Most már ne csald meg te is magadat.

102

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Mivel'.'

Kritikus. Most ne igyekezzél vissza- csinálni az üg3'et, lehűteni, elundorí- tani magadtól az asszonyi;, hogj' aztán jöhess és mondhasd nekem is meg ma- gadnak is. hogy : igen ám, de végül mégis kilökött. Hohó, öcsém, most én foglak téged a magad ötletének erejével, most én nem eresztelek ki téged a magad tréfájából, mertté nem is tndod. mih^en jó tréfa volt ez a rossz tréfa ! Ha most te megteszed azt a feneketlen gyá- vaságot, hog}- ha én innen kimegyek, szándékosan ügj'etlen és ostoba leszel, csakhogy- kiszeressen belőled, akkor te vagy a legutolsó fráter ezen az egész világon. Ezt jegj'ezd meg jól. Ezt nem én mondom neked, ezt te üzened éuálta- lam magadnak, mert te nem mersz most a magad szeme elé kerülni. Erted ?

Testőr. Menj, menj.

Kritikus. Attól pedig nem félek, hog\' leleplezed magadat. Azt magad is érzed, hogj' ha ez a dolog itt végződik, akkor

103

A TESTŐR.

egy kicsit az egész életed tönkre van téve. Most tovább, előre. Jöhet ebben a hódításban egy olyan pont, amelynél hiég mindig jól esik, ha a nö meggon- dolja magát. Sőt, evvel jóvá is teszi ezt a szeszélyes fellobbanást. És ha nem gondolja meg magát, — üzened te ma- gadnak — akkor legalább még egyszer az életben szerelmesen csókolt meg.

Testőr. Menj, menj. Öj^eg indul, Színésznő, aki előre jön, nem látja.

Színésznő. Maga úgy viselkedett, mint egy jogász. Én értem már meghaltak emberek . . . egy Liebner nevű és egj' főhadnagy- Szegeden, egj' Rappenschali nevezetű, de ezt még senki nem vette ki belőlem . . . hisz én bolond voltam . . . én nem tudom, mi van velem . . .

Kritikus réiyiülten menekül.

Testőr. Asszonj'om, én igazán annyira meg vagyok lepve . . . én . . .

Színésznő, Nem csudálom. Én vagyok a bolond.

104

MÁSODIK FELVONÁS.

Testőr. Nahát, ha nem veszi rosszné- ven, bizon}'^ kissé ...

Színésznő. Micsoda /

Testőr. Bizony kissé . . . mintha el- ragadta volna a . . .

Színésznő. Tessék?

Testőr. Én ... én . . . bevallom, engem valósággal kisodort a contenanceból . . . ez a ... ez a végtelenül boldogító . . . hisz nem volna csoda . . . asszonyom . . . ha én ordítanék a . . . a ... a boldog- ságtól.

Színésznő. Igaza van. Én megint igaz- ságtalan voltam.

Testőr. Na lássa.

Színésznő. Csak nem akar ez szemre- hányás lenni ?

Testőr. A világért sem.

Színésznő. Mil3^en hangon mondta ezt?

Testőr. Ezt?

Színésznő. Igen, ezt. Mi ez ?

Testőr durcásan, bambán. Nem tudom. Szünet.

Színésznő megfontolt-meglepetten, gyana-

lOő

A TESTŐR.

kodva. Most azt hihetné az ember, hogj' ön, aki eddig egj'^szerűen tökéletes volt . . . most egyszerre . . . szándékosan ügyetlen, esetlen és ostoba.

Testőr durcásan. Hiszen mondta, hogy ostoba vagyok.

Színésznő. De most még ostobább. De ezt most szándékosan csinálja, mintha . . . igen, igen . . . gúnyos mosollyal, lenézőlcg mintha megijedt volna tőlem.

Testőr. Én ?

Színésznő. Mintha csak játszani akart volna ... és most megrémült .attól, hogy a játékból . . . valami ilyen komoly . . . ilyen szent dolog lett ... ezt nem re- mélte ... ezt nem remélik az ilyen grófok.

Testőr. De kérem . . .

Színésznő. A grófok ... de a többi is . . . megijednek . . . máshangon, nem édesem. Azért még nem lesz válópör és botrány és én nem akarok grófné lenni.

Testőr. De asszonyom !

Színésznő. De igenis ... én nagyobb lánggal égek, ha meggyulladok. Igenis,

306

MÁSODIK FELVONÁS.

én színésznő vagyok, nem a tehetsé- gem révén, mert ez vér dolga és ideg- rendszer dolga, kedves gróf. A színésznő nem ott kezdődik, hogy játszik, hanem ott, hogy fclmeg}' a színpadra. Ez más hús, ez más vér, ez más agyvelő, ez más idegrendszer. És ha híztosabhra mentek nálunk, mikor utánunk vetitek magatokat, akkor gyertek velünk, uraim, mindenhová. Bírni kell az iramot, a tem- pót, a magasságot ! Tessék velünk jönni a töl)bi bolondságokba is, ne csak azt az egj-et választani ki, hogy velünk szaba- dabban lehet beszélni, hamarább rá lehet térni a szerelem témájára . . . Aki szere- lemmel közeledik az ilyen kiválasztott, sok mindent eldobott és megtagadott nő- höz, az aztán ne ijedjen meg. amikor akkora lángot vetünk, ami nem fér be egy filiszternek a sparherdjébe. Nem vag3"ok én erkölcstelenebb, mint a maga grófné i, csak egy kicsit több ég el az életemből, ha engem méltóztatik fel- gyújtani.

107

A TESTŐR.

Testőr. Ne merje szidni az én gróf- néimat. Az anyám is grófné, a húgom is grófné. Vannak témák, amelyek mellő- zését kérem.

Színésznő. Maga gorombáskodik velem. Maga fél tőlem Maga meg akar most szabadulni tőlem. Magának most hir- telen elég volt. Hát én mondok magá- nakvalamit. Határozottan, ellentmondást nem tűrően. Most én nem eresztem magát.

Testőr. Nem . . . nem . . . asszonyom, én örült vagyok ... De ne csodálja, ha ez a hirtelen jött ... ha ez a végtelen bol- dogság elveszi az eszemet . . . Én . . . szeretem önt . . . én.

Színésznő. Csókolj meg !

Testőr. De . . .

Színésznő. Csókolj meg.

Testőr feléje nyúl.

Mama dőre jön, látja. Ah ! Hátraugrik, édes mosollyal.

Színésznő utána néz, meghatottan. Drága jó mama !

Testőr undorral. Drága, jó mama.

108

MÁSODIK FELVONÁS.

Színésznő. Kopogtattak. Hátra ül.

Kritikus belép. Mindjárt vége a felvo- násnak. Ezt az utolsó nagy kettőst már kezdem unni. Látja, hogy testőr egyedül van. Na, javult a helj-^zet ?

Testőr. Javult, javult.

Kritikus. Igazán javult/

Testőr. Javult. Határozottan.

Kritikus. Szóval nem javult. Látom. Jó, jó, jó, nekem ennyi igazán elég, amit az arcodon látok. Ehhez már nem kell semmit hozzáhazudni.

Testőr. Eszem ágában sincs hazudni. Az asszony, kérlek szépen . . .

Kritikus. Ne folytasd öregem. Minden- nel tisztában vagyok. Itt a legnagyobb bajok vannak. ()nagysága beleszeretett egy testőrbe . . . és te . . . szívesen lelőnéd ezt a testőrt . . .

Testőr. Le.

Kritikus. Csak az a baj, hogy kettő- töknek összesen egj' életetek van . . .

Testőr. Talán nem is baj.

Kritikus. Hogj^an.

109

A TESTŐR.

Testőr végső elkeseredésben. Talán ép az a jó, hogy egy életünk van és ha le- lövöm a testőrt, magam is megszaba- dulok.

Kritikus. Hát mondd : tehet róla az a szegé nj- testőr?

Testőr. Igenis tehet. Kijavítja. Dehogy tehet. Kérlek . . . most már hagyj ma- gamra vele. Menj . . . menj. .4 függönyig tuszkolja.

Színésznő. Előre jön. Kiment? Akkor hamar egy szót, egy utolsót, mert mind- járt vége a felvonásnak . . . szeretsz?

Testőr. Tessék?

Színésznő. Szeretsz ?

Testőr. Szeretlek. Imádlak.

Színésznő. És mikor látlak megint ?

Testőr. Amikor akarod.

Színésznő. Holnap.

Testőr. Holnap.

Színésznő. Délután.

Testőr. Délután.

Színésznő. Pont 5-kor.

Testőr. Pont 5-kor.

110

MÁSODIK FELVONÁS.

Színésznő. Az uram csak holnapután érkezik meg és így ...

Testőr. És ha véletlenül már holnap megjön '.'

Színésznő. Nem jön meg, holnap még játszik.

Testőr. És ha abbahagj'ja a játékot '?

Színésznő. Nem hagjja abba. Nem is- mered te a szinészt, ha az a legjobb szerepét játssza. Inkább meghal.

Testőr. Igaza van.

Színésznő. 5-kor nálam.

Testőr. 5-kor. . . . nálad.

Színésznő. Vagy olj-an boldog, mint én ?

Testőr. . . . Vagyok . . . Oh végtelenül boldog vagyok . . . Oljan boldog vagyok, hogy .

Mama. Feltűnően köhög.

Színésznő. Tessék, mama ?

Mama. Mindjárt vége, gyermekem.

Színésznő hátramegy. Még ne menj . . . majd ha vége, alíkor elmehetsz . . .

Kritikus uiőlép. Tehát . . .

111

A TESTŐR.

Testőr. Tehát . . .

Kritikus. Tehát 5-kor. ■ Testőr. Tehát 4-kor.

Kritikus. Hogj'-hogy 4-kor V Hiszen 5-öt mondott.

Testőr. A testőrnek. De én, én holnap délután 4-kor váratlanul visszaérkezem Mezővásárhelyről.

Kritikus. Hogjan ? Nem értem !

Testőr. Pedig nagyon egyszerű.

Kritikus. Talán rajta akarod kapni a testőrrel.

Testőr. Nem, azt nem.

Kritikus. Hát !

Testőr. Megakarom akadályozni, hogy a testőré legj'^en.

Kritikus. Szóval elteszed láb alól a katonát?

Testőr. El én !

Kritikus. Hát akkor minek vársz hol- napig ? Miért nem most mindjárt?

Testőr. Most én testőr vagyok. Ha most leleplezem magamat, akkor a testőr öngyilkosságot követne el.

112

i-

MÁSODIK FELVONÁS.

Kritikus. Na és ?

Testőr szégyenkezve. Ehhez most a test- őrnek nincs elég lelki ereje. A testőrt a világ legszebb asszonya szereti. A test- őrnek van a legszebb szeretője ezen az egész világon. A testőr fiatal, boldog, erős, reménykedő ... és ne nevesd ki a testőrt, ha most azt kérdezi tőled, hogy hát akkor miért haljon meg ?

Kritikus. Ahá . . . Jézus Mária ... Te most nem mersz lemondani erről a sze- relemről, mert félsz, hogy máskép nem kapod meg tőle soha.

Testőr. Bevallom, igy van.

Kritikus. Vagyis e pillanatban te kez- ded elhinni magadnak, hogy te vagy a testőr.

Testőr. El.

Kritikus. És mit szól ehhez a meg- csalt férj ?

Testőr. Pardon, a férj még nincs meg- csalva.

Kritikus. Ennyire vak vagy ? Hiszen minden férj vak, rendben van ... de

A testőr. ni 8

A TESTŐR.

a te feleséged a szemed láttára csal meg egy katonával. Az istenért . . . fiam . . . Nyisd ki a szemedet !

Testőr. Csak akar megcsalni . . . Holnap akar. De a férj ebben meg fogja aka- dálj'ozni.

Kritikus. Nem, nem, nem. Amit ez az asszony tett, ez már csalás. Én, mint a férj legjobb barátja, kötelességemnek érzem ezt neki elárulni.

Testőr. Kinek mondod ezt '?

Kritikus Neked.

Testőr. Mint micsodának V

Kritikus. Mint férjnek.

Testőr. Nahát most végre meg fogsz érteni ... A férj ténjieg nincs itt ... ne fáradj. A férj vidéken van. Még egy fél- órával ezelőtt mind a ketten itt voltak . . . sőt harcoltak egymással ... de érts meg, érts meg jó öreg barátom ... a testőr egy boldog ember ... és neki kellett a harcban győznie ... a boldognak, a sze- retettnek, az erősnek . . . Hát ha válasz- tanom kellett, hogy mi legyek : a boldog,

114

MÁSODIK FELVONÁS.

vagy a boldogtalan ... jó öreg barátom, te melyiket választottad volna?

Kritikus. Vagyis mit akarsz tőle ?

Testőr. Azt, amit az előbb már sej- tettél . . . igen, igen . . . Egy csókot . . . az utolsó szerelmes csókot, amit ebbeu az életben kapok tőle.

Kritikus. Szegény öregem !

Testőr. Ezt írd meg neki. Nekem gratulálj.

Kritikus a hátába üt. Szerencsés fíckó.

Testőr. így. És most csak arra kérlek, hogy holnap délután te is jöjj el.

Kritikus. Mért?

Testőr. Mert azért . . . tudja isten . . . egészen végig még se szeretném játszani ezt a históriát . . . attól félek, hogy . . . hogj* mielőtt erőre kapna bennem a bosszúálló férj, a szerelmes testőr, aki már most is alig bir magával ... a ma- gáévá tenné ezt az asszonyt . . . hiszen olj' szép, oly forró, oly szerelmes, úgy teli van vágyakozással, hogy ha meg- ölel ... én fiatal vagj-^ok ... ha megölel

115 8*-

A TESTŐR.

naég egyszer úg\', ahogy . . . ahogj' talán soha nem ölelt meg, akkor még abban a végső pillanatban, még a komédia utolsó percében sem a szakító férjet váltja ki belőlem, hanem . . . isten bocsássa meg . . . a győztes katonát.

Kritikus. Ott leszek. Ezzel tartozom szegénynek, aki most, tudja isten, hog\- bánkódik a felesége után vidéken.

PÁHOLYOSNÉ. Di'nyit. Méltó.ságos Úr, itt a soffőr.

Testőr. Jövök.

PÁHOLYOSNÉ el.

Kritikus. Szervus ! Hátramegy a hölgyek- fw2. A Testőr nézi egy kicsit, kifújja magát, felöltözik.

Testőr. Halkan. Csókolom kezét.

Színésznő előre jön. A viszontlátásra I Kezet fognak. Nézik egymást. Egyszerre Szí- nésznő a keblére borul. Nagy, hosszú csók. Taps a képzelt nézőtéren, csillár. Felriadnak.

Testőr. Az ajtó felé megy.

Színésznő. Holnap 5-kor.

Testőr. Holnap 5-kor. El.

116

MÁSODIK FELVONÁS.

Színésznő. Háttal a páholy falának tá- maszkodik.

Öreg. Tapsolva előre jön. Gyönyörű volt a vége.

Színésznő. Gyönyörű. Tapsolni ketd. Függöny !

117

A TESTŐR.

HARMADIK FELVONÁS.

Ugyanott történik, ahol az első. A szín- padon ugyanaz a rend. ugyanaz a han- gulat, mint az első felvonásban, mikor az asszony várta a Testőrt.

Színésznő díszes pungu ólában. Erzsi fiam, forraljanak vizet teának és készítsen elő két csészét a vékonj'^ aranj szegélj'^ű szer- viszből, sütemény is legyen.

Szobaleány. Igenis, nagysága.

Színésznő. Ha valaki keresni talál, egy- általán nem vagj-^ok itthon, a fejem fáj. nem fogadok, nem is vag3'ok itthon.

Szobaleány. Igenis.

Színésznő. Természetesen ... ha a gróf úr jön . . .

Szobaleány. A gróf úr?

Színésznő. Igen.

118

HARMADIK FELVONÁS

Szobaleány néz.

Mama aki eddig némán állt. A testőrtiszt, maga liba. Még mindig nem ismeri a gróf urat, maga lúd?

Szobaleány. Igen, kérem.

Színésznő. Rendben van a ruhám ?

Mama megnézte. Rendben.

Színésznő, a zongorához ül, kottában lapoz.

Mama. Parfümöt i'aporizál és a zongora- lámpát úgy igaziíja, hogy a Szinésznőre essék a fény. A bútorokat úgy rendezi, ahogy az első felvonásban voltak. So einen schönen, feschen Menschen hab' ich in meinem Lében nicht gesehen.

Színésznő. Gut, Mama, lassen wir jetzt das. Kimehet, fiam.

Mama. Sie ist schon auch verliebt in ihm.

Színésznő. Wieso «auch» ?

Mama. Geh' mein Kind, vor mir musst du dich doch nicht . . . kimegy a szoba- leány, marna szemével követi • . . szégj'elni. Énnekem igazán jó szemem van.

119

^

A TESTŐR.

Színésznő. Jól van, mama.

Mama. Öt órakor jön . . . még ép elég időm van ahhoz, hog\' ezt a rongyot le- vessem és magamra vegv^ek valamit, mert igazán ...

Csöngetnek.

Színésznő. Csöngettek.

Újabb csöngetés.

Mama. Megyek, megyek. Kirohan.

Színésznő hirtelen a zongorához ül és az ismert Chopint játszsza. Ez tart egy kié ideig.

Szobaleány belép a férj két táskájával, hangosan köhécsel és tüntetőleg kerülőt téve, az asszOny mellett jobbra kimszi.

Színésznő kezével a zorigorán. nézi.

Mama ugyanúgy, mint a szobaleány.

Színésznő feláll.

Színész belép szárnyas kabátban stb. úyy, mint az első felvonásban elment és kitárja karjait. Belép mögötte két ember, a nagy koffert hozza, leteszi a hátfal felé, jobbra a kijárattól.

Színésznő. Nini ! Te vagy az V

Színész szaval.

120

HARMADIK FELVONÁS.

Váratlan, úgy-e, érkezésem. Sietve hajszolt vágj'am, üdvöm. Bár Cyprus hív, a nép dalol. S az ellen víni készül váram. Én balga szívvel, dőre hittel. Megannyi édes , , . Színésznő. Ne . . . ne . . , az istenért, ne szavalj . . . hát mi van veled, hogy már hazajöttél '

Színész. Egj- nappal korábban érkezem haza hozzád és az egész fogadtatás az, hogj- mi van velem, hogy már hazajöt- tem V Ezt tekintsem csóknak, ölelésnek, nyakbaborulásnak . . .

Színésznő. Már nem voltál itt egy na- pig . . . már leszoktam erről a szemre- hánj'ó hangról . . . már föllélekzettem . . . már el is felejtettem ... és most újra kezdődik, istenem, most újra kezdődik elölről az egész . . .

Színész, Parancsolod talán, hogy vissza- menjek ?

Színésznő. Ugyan kérlek, hagyj békén. Utálatos vag}'.

121

A TESTŐR.

Színész. P2z már más. Ha ilyen szép szerelmesen beszélsz velem, magam is felindulok. Ledobja u holmiját.

Színésznő. Azt talán megméltóztatol engedni, hog}^ érdeklődjem aziránt: mi oka lehet annak, hogy egj^ három estére hirdetett vendégszereplésből egyet se játsztúl le.

Színész. Annak nagyon egyszerű oka van, fiam. Ma reggel táviratot kaptam a színháztól, hogj' Rétháti beteg és ha estig nem lesz jobban, aldíor Hamlet megj'. És miután tíz év óta, engedel- meddel, én játszom Hamletet és miután még Rétháti soha estig nem lett jobban, hát természetesen . . .

Színésznő. Köszönöm, ennyi nekem elég. A szónoklatot elengedem. Szünet.

Színész. Nnna ! Szóval itthon volnék. Az én drága kis feleségemnél.

Színésznő. Jó kedved v^n.

Színész. Hát neked miért nincs ?

Színésznő. Óh nekem is jókedvem van.

122

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Hát ... ha nekem is jókedvem van . . . meg neked is jókedved van . . . akkor ... mi ketten itt most . . . egy jó- kedvű társaság vagyunk.

Színésznő. Igen.

Szünet.

Színész órára néz. Most félőt múlt . . . most már nem érdemes a kávéházba mennem . . .

Színésznő. Itthon maradsz ?

Színész. Itthon.

Színésznő. Egész az előadásig ?

Színész. Igen. Hét után majd átme- gyek a színházba.

Színésznő sóhajt. Jó ! Fölkel és a bejárat p'lé indul.

Színész. Hová mégy?

Színésznő irányt változtat, lassít. Sehova. Leül hátul.

Szünet.

Színész nagyon közvetlenül. Anyuskám . . . mit csináltál tegnap egész este ?

Színésznő. Semmit.

Színész. Nem untad magad ?

123

A TESTŐR.

Színésznő Nem.

Színész fölkel, tesz-V'^sz. Nem voltál se- hol? Színésznő. Nem.

Színész kinéz az ablakon. Azt mondtad, hogy az Operába fogsz menni.

Színésznő. Ja . . . ott voltam . . . már el is felejtettem.

Színész. Unalmas volt Színésznő. Olyan volt, mint máskor. Színész. A Pillangó ment? Színésznő. Igen.

Színész. Pedig azt te nagyon szereted. Színésznő. Már hallottam vagy kilenc- szer. Színész. Szóval, untad magad. Színésznő. Ühüm ! Színész egy könyvet az asztalra csap. Színésznő. Mi az ? Mi bajod ? Színész. Semmi. I,eiU. Szünet. Színész. Mezei persze a nyakadon ült a páholyban.

Színésznő. Mint rendesen.

124

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Egj^edül voltál ?

Színésznő. Nem, a mamával.

Színész. Itthon nem keresett engem senki ?

Színésznő. Tudtommal nem.

Színész. Nem is volt itt senki ?

Színésznő. Nem.

Színész. Igen.

■'Szünet.

Színész. Igen. Egyedül voltál estig.

Színésznő. Ejnye, de furcsa vagy. Hát ha mondom, hogy nem volt itt senki, hát nem volt itt senki.

Színész. És te egyedül voltál itthon mindaddig, amíg a színházba nem mentél.

Színésznő. Hát itt volt Mezei . . . még te búcsúztál is tőle . . . meg itt volt az az ember a számlával . . . hiszen akkor még itthon voltál . . . persze . . .

Színész. Más nem volt itt ?

Színésznő. Más ? Várj csak . . . Nem.

Színész. Mert . . . nem tudom ... a házmester azt mondja, hogy tudom is én . . . valami katona, vagy mi . . .

125

A TESTŐR.

Színésznő. Ja ? Biztosan szegény Erzsi- nek a . . .

Színész. Az lehet. Mert azt hittem, hogy itt volt valami idegen.

Színésznő. Ha katona jött fel ide, az csak az Erzsié lehetett. De megkérdez- hetjük tőle. Mozdulatot tesz.

Színész. Hadd csak, fiam . . . Azt úgy is tudom, hogy ez az Erzsi milyen de- rék és őszinte leány . . . gúnnyal én isme- rem az Erzsit . . . ő bevallja, hogy volt nála katona . . . Meg is esküszik rá.

Színésznő. Miért esküdjék ?

Színész. Még ha . . . teszem . . . csak tréfából . . . még ha nálad lett volna is az a katona, Erzsi, a drága . . . akkor is vállalná . . . Csak ne csöngess neki, hagyd.

Színésznő. Ejnye ! Bámul, gyanakszik.

Színész. Miért: cejnj^C)) ?

Színésznő. így szép lassan, csönde- sen . . . egész kis vallatás lett a kérde- zősködésből . . . Már jól esett, már örül- tem, hogy ilyen kedves, gj'öngéd vagy . . .

126

■^ —

HARMADIK FELVONÁS.

és ilyen részletesen érdekel, hogj' mivel töltöttem az estémet. . . és kisül, hogy. . . hogj' ez csak vallatás ... és nem keve- sebb, mint egy katonát akarsz rám- fogni . . . Na, ez aztán már egészen jó.

Színész. Kérlek, kérlek, kérlek.

Színésznő. Bocsáss meg. azt kell hin- nem, hogy megőrültél.

Színész. Kérlek, kérlek.

Színésznő. Na hát, ez igazán hallatlan. Most azonnal tudni akarom, hogy mit jelent ez a titokzatos katona-ügy. Most azonnal be fog jönni a cseléd és a mama . . .

Színész. És a cseléd azt fogja hazudni, amit a mama és a mama azt fogja ha- zudni, amit a cseléd. Akkor aztán én itt állok és három asszon}' versenj^t hazu- dik belém.

Színésznő. Most követelem tőled, mondd meg. mit akarsz?

Színész. Nem akarok semmit.

Színésznő. Követelem tőled, azonnal, nyiltan mondd meg, miféle aijassággai

12:

A TESTŐR.

gyanúsítasz megint és ki az, aki neked ilyeneket mond.

Színész. Nekem nem mondott senki semmit, itt tegnap délután, miután én elmentem, egy katona volt.

Színésznő a csengetyühöz ugn'ik.

Színész. Ne fáraszd őket, fiam. Úg}"^ veszem, mintha már azt hazudtak volna, hogj' nem volt itt senki, \'Sigy azt, hogj' volt egy katona az Erzsinél.

Színésznő. Hát akkor mit akarsz tőlem v

Színész. Várj fiam, azt is megtudod.

Színésznő. Nem szégyelled magad ? Na hát, ezt, látod : ezt nem hittem volna. Azt nem hittem volna, hogj" ide jutunk.

Színész, Csak menjünk szép rendben. Mondjuk, jó, volt itt egy katona, és mondjuk, Erzsi már sírva azt hazudta, hogy nála volt. Csakhogy . . . sokféle ka- tona van.

Színésznő. Na, hát ebből mi jön ki ?

Színész. Sokféle katona van, de si- sakja . . .

128

HARMADIK FELVONÁS.

Színésznő. Látod, angyalom, sisakja a tfizoltónak vau. Tehát, még csak nem is katona. Végig nézi. Hát egj' tűzoltóm van? Mi?

Színész. Tűzoltó V

Színésznő. Tudom is én. Megkérdezem, mindenesetre ... a bejárat felé megy.

Színész. Nem te, fíam, majd én. Kí- váncsi vagyok, eltalálja-e, hogy tűzoltót kell mondani. Ki akarja nyitni az ajtót, ele t%em megy. Sikoly. Mi az ? Ja úgy, fiam . . . maga itt hallgatózik? . . .

Szobaleány. Éppen be akartam menni, nagyságos úr.

Színész szomorícan. Hát maga itt hall- gatózott, fiam. Igen. Hát akkor már most tudja, hogy tűzoltót kell mondani. Jól van fiam. Maga egy nagyon jó szoba- leán3^ Hosszú élete lesz nálam. Na hát csak hallgatózzék tovább, fiam. Becsukja u2 ajtót. Majd kopogtatok, mielőtt ki- nyitom, hogy meg ne üsse az orrát.

Színésznő. Itt most más valaki ütötte meg az orrát.

Á testőr 129 9

A TESTŐR.

Színész. Tudom, angyalom. Érzem Én. — Hát szóval, nem testőr volt, ha- nem tűzoltó.

Színésznő. Testőr? Hát ez megint mi?

Színész. Semmi. Vagyis itthon üldö- géltél, aztán átöltöztél, aztán elmentél a mamával az operába. Második emelet jobbra, negyedik páholy.

Színésznő. Szóval, adott valakinek tíz forintot, hogy lessen rám.

Színész. Vagy húszat.

Színésznő. Gyönyörű. Második emelet, jobb négy. Ott ültünk.

Színész. Na, na . . . nem ültetek olyan nagyon . . .

Színésznő. Mi ez ?

Színész. Az első felvonás legnagyobb részét a páholy hátterében töltötted.

Színésznő. Tehát most már egészen nyiltan beismered, hogy ami itt folyik, az már nem érdeklődés, hanem vallatás.

Színész. Ha parancsolod, beismerem.

Színésznő. És azt hiszed, hogy én egy ilyen lealázó ostobasághoz a partnered

lííO

HARMADIK FELVONÁS.

leszek V Azt hiszed, most majd szépen felelgetni fogok a keresztkérdéseidre ?

Színész. Azt hiszem.

Színésznő. Azt hiszed? Na hát, éde- sem . . . Különben igazad van. Igenis, fogok felelni. Tessék. Gj'^erünk.

Igen gyorsan, ami itt következik.

Színész nagyon hirtelen. Melyik páholy- ban ültél ?

Színésznő ou'g gyorsabban, nagyon ké- szen, éles és határozott hangon felelget. Má- sodik emelet négj'.

Színész. Jobb vagy bal.

Színésznő. Jobb.

Színész. A kezdetén ott voltál?

Színésznő. Nem.

Színész A felvonás vége előtt tizenöt perccel jöttél.

Színésznő. Igen.

Színész. Ugj'anakkor egy automobil állt meg a színháznál.

Színésznő. Semmi közöm hozzá.

Színész. Az automobilból egy szőke

131 9*

A TESTŐR.

testőrtiszt szállt ki. Mondd. hog>- nem igaz

Színésznő. Nem mondom, liogy nem igaz. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz.

Színész. A testőrtiszt felsietett a má- sodik emeleti páhoh'folyosóra. cgA'^enesen a te páholyod felé.

Színésznő. Ez mind lehetséges.

Színész. Beküldte a névjegyét hozzád í{ páholyba

Színésznő. Nem igaz.

Színész. Kádárné, a páholyosné, azt mondja, hogy igaz.

Színésznő. Kádárné. a páholyosné, ha- zudik.

Színész. Ide hivatom.

Színésznő. Akkor is hazudik.

Színész. Azt elhiszem. De nem kell nekem Kádárné ! Van jobb. van jobb. Hét óra negyvenhét perckor fölkeltél a mamád mellől és hátrahúzódtál a páholy hátterébe, ahol . . .

Színésznő. Ahol ?

132

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Ahol valami cinóbervörös szín- folt . . .

Színésznő. Lógott a fogason, a belépőm, amit tőled kaptam tavaly február 16-án a huszonkilencedik születésnapomra.

Színész. A harmincadik volt.

Színésznő. A huszonkilencedik.

Színész. Harminc.

Színésznő. Huszonkilenc.

Színész. Mindegy . . .

Színésznő. Nem mindegy . . .

Színész. Hát huszonkilenc.

Színésznő. Az más.

Színész. Szóval, egy vörös testőr- kábát . . .

Színésznő. Egy vörös belépő.

Színész. Egy vörös belépő, jól vau, egy vörös belépő, ameh'iiek azonban sisakja volt és a sisakján fehér lószőrforgó és mindez a kanapén állott.

Színésznő. Mi állott a kanapén V A ka- napén állott az én fehér strucctoUas ka- lapom, meii fájt benne a fejem és én levetettem.

133

A TESTOn.

Színész. Jól van, beszopom, várj an- gyalom, van jobb, van jobb. Mialatt te a háttérben bujkáltál és társalogtál a vörös belépővel és a strucctoUas kalap- pal, a Mama fölkelt, hátra ment. valamit meglátott, megijedt, hirtelen visszaült előre. Mitől ijedt úgy meg a Mama ?

Mama belép.

Színésznő. Majd megmondja ő maga.

Mama. Mi az már megint?

Színész. Haha ! Maga most azt hiszi. Mama, hog}' én magát vallatni fogom, hog^'^ volt-e valaki tegnap a páholyban satöbbi és maga majd brilliroztiat azzal, hogy százötvenet hazudik egymásután anélkül, hogy lélekzetet venne. Mama drága, de nem, nem, én semmit se kér- dezek magától, hiába olajozta be a bal fülét a kulcsh'^uklval, itt nem ujilik tér az ön számára, én egy szót se kérdezek magától, mert én már hallottam, hogy nem testőrkabát volt, hanem belépő, nem sisakforgó volt, hanem strucctoll és maga nem attól ijedt meg, hogy egy

IS'l

HARMADIK FELVONÁS.

testőr nagjon közel állt a feleségemhez, hanem . . . hanem . . . hát tudja mit . . . hogy ne menjen innen ki hazugság nél- kül, hát mondja meg, mitől ijedt úgy meg?

Mama. Maga jutott az eszembe, maga drága. Kifelé mcgij.

Színész. Vigyázzon, ne nyissa hirtelen az ajtót, mert ott meg a szobaleány hall- gatózik.

Mama. Igen ? Vigyázzon Erzsi, nyitom az ajtót. Lassan kinyitja és kimegy. Szünet.

Színész. Mezei meglátogatott a páholy- ban ?

Színésznő. Meg.

Színész. Bemutattad valakinek?

Színésznő. Nem volt ott senki, hát nem mutathattam be senkinek.

Színész. És ha Mezei itt most belép '

Színésznő. Akkor két eset van. Vagj' nem volt a páholj'ban senki, akkor Mezei á£t fogja mondani, hogy nem volt ott senki.

135

A TESTŐU.

Színész. Vagj' volt ott valaki . . .

Színésznő, Akkor Mezei előbb rám fog nézni és anélkül, hogj' egy szempillám megrándulna, tudni fogja, hogy azt kell mondani, hogy nem volt ott senki.

Színész. Hopp ! Szóval, ha Mezei előbb rád néz, akkor volt ott valaki.

Színésznő. Mezei abban a pillanatban fog rám nézni, amikor bejön az ajtón. Még mielőtt bármit kérdeztél volna.

Színész. Hopp ! És ha én elébe me- gj'ek ? Ha a te távollétedben kérdezem meg ? Akkor mikor néz rád ?

Színésznő. Akkor már ma reggel rám- nézett.

Színész. És ha én már tegnap este beszéltem vele ?

Színésznő. Akkor tegnapelőtt nézett rám : és, hogy ne fáradj, tiz évvel ez- előtt nézett rám először és azóta mindig tudja, hogy mit kell mondania.

Színész. És ha mindezek dacára most belépne és azt mondaná, hogy nálad az este volt egy testőr a páholyban ?

1.S6

HARMADIK FELVONÁS.

Színésznő. Akkor egészen rijnigodt volnék, mert tudnám, hogj' te tanítot- tad be, hogy ezt mondja.

Színész. Én tanítottam be V Szóval, ha ellened vall. nem ér a vallomása sem- mit *?

Színésznő izgatottan. Ha te feltételezed, hogy az én kedvemért hazudik, pont épp oly joggal tételezem én fel róla, hogy a te kedvedért hazudik. Tedd ezt mér- legre, mérd meg, és be kell látnod, hogy Mezeivel teljesen hiába rukkoltál ki. Van még ennél is jobb?

Színész. Van.

Színésznő. És mindez, amit itt eddig velem csináltál, nem tréfa ?

Színész. Nem.

Színésznő sírásra álló hangon. Minden, amit itt eddig csináltál, nem tréfa?

Színész. Nem, fiam, nem.

Színésznő. És feltételezed rólam, hogy a távollétedben, mialatt te dolgozol, kin- lódol, kenyeret keresel, én katonákkal mulatok ?

i:í7

A TESTŐR.

Színész. Istenem . . . katonákkai . . .

Színésznő. Hogy én, aki szabad voltam és ha csak egyszerűen tetszettél volna nekem, a szeretőd lettem volna és mégis feleségül mentem hozzád, odaadtam a szabadságomat, az életemet . . . hogy én téged . . . hogy én a te távollétedben ka- tonákkal mulatok?

Színész. De fiam, ne izgasd magad, ne csinálj jeleneteket, én nem mondtam, hogj^ katonákkal mulatsz . . . én . . .

Színésznő. Hát mit mondtál? Sokkal rosszabbat mondtál. És mit csinálsz most? Most azt hiszed, hogy hazudtam neked . . . hog}' én tenéked hazudtam ! . . . hogy én téged csallak . . .

Színész. Az istenért, ne izgasd magad, fiam . . .

Színésznő. Mert még ha igaz volna is ez az őrület, amit biztosan megint Sár- vári Kata hazudott neked rólam . . . biz- tos , hogy Sárvári Kata . . . még ha igaz volna is az, hogj' megismerkedtem egy emberrel, hát változtat ez egy haj szál-

lás

HARMADIK FELVONÁS.

nyit is azon. hogj- neked adtam a fiatal életemet ? Sír.

Színész. De drága, jó, fiam . . .

Színésznő. Hát szabad ezt velem csi- nálni ?

Színész. Na édesem . . . hát ezt igazán . . .

Színésznő. Velem, akinek minden gon- dolata te vag3', akinek az élete, a bol- dogsága, az öröme te \agy ... te rette- netes, nyughatatlan vérű . . . hiszen így megölöd a kedvemet, hiszen igy . . . hát azt hiszed, lesz köztünk még egy ilyen jelenet? Ezt hevesen mondta.

Színész. Nem, nem, nem fiam ... az istenért, nézd . . .

Színésznő. Hát nem ismersz annyira, hogy tudnád, mi jön ez után '.' És te tudod, hogy ha énnekem mehetnékem van, akkor el is megj'^ek !

Színész. Te képes volnál engem el- hagyni ?

Színésznő. És ha nem volnék rá ké- pes, hát magamat is elhagynám. El én, ezt a szerencsétlen életemet.

139

A TESTŐR.

Színész. Mária I Mit beszélsz ?

Színésznő. Ezt nem bírom tovább, nem, én érzem, hogy köztünk minden- nek vége . . .

Színész. Nem ... ne mondj iljet ... hi- szen tudod, milyen őrülten szeretlek . . .

Színésznő. És mégis gyanúsítasz.

Színész. Dehogy gyanusítlak.

Színésznő. Hazugságokat hiszel el ró- lam . . .

Színész. Dehogy hiszek el . . . Semmit se hiszek el . . .

Színésznő. Ezt nem mondod meggyő- ződéssel. Csak, mert tudod, hog}' egy percig se maradok melletted, ha kíno- zol . .

Színész. Nem kínozlak. ígérem fiam, nem kínozlak többé.

Színésznő. Mondd meggj'özödéssel, igaz szivedből, hogy nem hiszed ezt a rágalmat.

Színész. Nem hiszem.

Színésznő. Tiszta szivedből mondtad, minden mellékgondolat nélkül \'

140

HARMADIK FFXVONAS.

SzjNÉsz. Tiszta szivemből, mellékgon- dolat nélkül.

Színésznő. Mert szeretsz és bizol ben- nem.

Színész. Szeretlek, bízom benned.

Színésznő. Az egész rágalom volt, ha- zugság volt, valaki gazul becsapott.

Színész. Rágalom volt, hazugság.

Színésznő. Nem volt itt senki, a pá- holyban sem volt senki . . .

Színész. Senki.

Színésznő. Csak én voltam ott, a ma- mával és rád gondoltam ... és a te szép meleg szemedre gondoltam ... és vá- gyódtam utánad, vártam, hog}-^ jöjj már hozzám vissza . . . szeretlek . .

Színész. Édes . . . édes . . .

Színésznő. Milj'en nagyon keli. hogy szeresselek, ha ezért meg tudok neked bocsátani . , . megbocsátok neked . . .

Színész már térdel előtte. Örök, egyetlen szerelmem vagy . . ,

Színésznő. És most mondd meg, ki a rágalmazó ? Ki látott ?

141

A TESTŐR.

Színész szégyenkezve. Nem mondhatom meg. • Színésznő. Ki látott ?

Színész. Kinevetnél, ha megmonda- nám . . .

Színésznő. Látod V Látod, milyen szá- nalmas alak lehet az, hogy meg se me- red nevezni . . . Látod, kinek hiszel ? Szeretsz ?

Színész. Szeretlek a kezét csókolja.

Színésznő. Hiszel bennem?

Színész. Hiszek.

Színésznő a személiez tartja a zsebken- dőjét

Színész. Bocsáss meg . . . szerelmes vagyok . . . nagyon ... és most . . . hát miért sírsz ?

Színésznő. Hiszen ha én azt neked megmondhatnám, hogj' most miért sí- sok . . . el hátul.

A színész egyedül marad térden, a sarkára ül, hambán néz maga elé és bólogat.

KiRiTKUs belép. Mit csinálsz te itt?

Színész. Pszt ! Most ne zavarj.

142

HARMADIK FELVONÁS.

Kritikus szétnéz, szünet, hozzámegy. Mit csinálsz, fiu ?

Színész. Épp most hiszem el neki, hogy nem voltam nála és nem csókol- tam meg.

Kritikus. Az más visszahúzódik.

Színész fölkel. Hát ehhez mit szólsz ?

Kritikus. Elhitette veled, hogy nem voltai ott ?

Színész. El.

Kritikus. Hogj^ nem csókoltad meg V

Színész. El. Nem tudtam sehol meg- fogni . . mind hazudtak . . . ő a legjob- ban , . még ha veled szembesítettem volna, te is hazudtál volna.

Iíritikus. Ugy van.

Színész. Nem tudtam rábizonyítani semmit . . . Csak úgy. hogy leleplezem magamat.

Kritikus. Xo és ezt miért nem tetted meg?

Színész. Mert még ez elől is kibujt . . . sírt . . . szerelmet vallott . . . ebbe össze- tört volna . . . talon ... az öngyilkosságba

Híi

A TESTŐR.

kergettem volna . . . megijedtem . . . uem mertem . . . Hát . . . hát elhittem neki.

Kritikus. Hallatlan.

Színész. Ugyan kérlek . . . o Hallat- lan» . . . hát mi van ebben hallatlan . . Hát elhittem, ez még nem olyan nagy szégj^en. Képzeld, mi mindent hittem volna el neki. ha mással csalt volna meg:

Kritikus. Igazad van . . . Sőt . . . öre- gem ... te olyan meggyőzően beszél.sz, hogy . . . talán tényleg nem voltál ott ? Talán ez az igaz.

Színész. Az az igaz. öregem, amit egy asszoin' hazudik.

Kritikus. No és most . . . ennél ma- radtok ?

Színész. Nem. Most egy kicsit pihen- tem . . . most jilfujtam magam . . . léiek- zethez jutottam . . . most majd követke- zik a döntő leleplezés ... az utolsó fegy- ver ... az ítéletnapja . . . amikor már az asszonyi hazugság nem ér semmit.

Kritikus. És ez mikor következik V

144

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Most mindjárt.

Kritikus. Látod, ezt szeretném végig- nézni.

Színész. Nem lehet. Ezt a nagy élet- leszámolást nem csinálom publikum előtt. Ez a magam keserves magánügye. Menj most el, Mezei, de öt után jöjj vissza. Menj le egy félórára a kávéházba. Itt most kivégzés lesz. Akkor már túl teszünk mindenen . . .

Kritikus. Na, na, na, na . . .

Színész. Menj . . .

Kritikus. A viszontlátásra. El.

Színésznő belép. Még itt vagy V

Színész. Miért mentem volna el V

Színésznő. Az ajtót hallottam csa- pódni.

Szünet.

Színésznő. Ha ti férfiak, megtudnátok a feleségeteket érteni, akkor most azt mondanám neked, hogy menj el ha- zulról.

Színész. Vársz valakit V

Színésznő. Micsoda ostoba beszéd?

.4 testár- 145 10

A TESTŐR.

Színész. Hát akkor miért menjek el hazulról ?

Színésznő. Menj egy kicsit el. Menj a kávéházba, hogy egy kicsit ne lássalak. Menj sétálni, ha csak egy félórára is . . . Érts meg . . . ezután a borzasztó jelenet után nem tudlak nézni . . . hagyj ma- gamra egy kicsit . . . ideges vagyok.

Színész. El akarsz küldeni.

Színésznő. El.

Színész. Hát jó, angyalom. Hog\' lásd, még az idegességedet is respektálom, megyek.

Színésznő. Ez nagj'szerű. Várok vala- kit. Talán a testőrt várom. Itt adtam neki randevút, a lakásomon. Hát ennek most mír nem lesz vége V

Színész. Jó, jó, angj^alom. csak ne kezd újra. Megyek, megyek. Csak előbb kipakolom a jelmezemet, mert nagj^on összegyűrődik.

Színésznő fiatigosan sóhajt és hoszúsan

Színész a kofferhez lép. Elég baj, hogy

146

HARMADIK FELVONÁS.

nékem Rétháti miatt abba kell hagynom a vendégszereplésemet. Szünet.

Színész. Eg\'szer alakul úg}' a műsor, hogy nekem egymásután három szabad estém van. akkor is, kapja magát Rét- háti és beteget jelent, pedig egészen biztos, hogy épp oly kevéssé beteg, mint én.

Színésznő. Az valószínű.

Színész. És ezt nem először csinálja.

Színésznő. Tele van adóssággal.

Színész. Mindene le van foglalva. Kár- tyázik.

Színésznő. Lóversenyen sokat részit.

Színész, Nagybajátszik. így nem csoda, hogy 18,000 koronából nem tud megélni. Pedig abból meg lehet élni.

Színésznő. No, fénj'^esen nem.

Színész. Dehogj' nem. Mit fizet la- kásért az ilyen garzonember. Fizet mond- juk sokat, 2000 koronát. Annyit fizet

Színésznő. Óh, annyit . . . annyit, bizo- nyára fizet ...

147 10*-

—>v.

A TESTŐR.

Színész. Ez 2000.

Színésznő. 2000.

Színész. Most vedd a ruházatát. Ami ruha neki a színpadon kell, azt kiállí- tom havi 200 koronából, ez 2400 ... ez összesen 4400 ...

Színésznő. Igen . . . 4400.

Színész. Na most koszt, mosás, fűtés, világítás . . .

Színésznő. Fűtés, világítás . . . Bizony.

Színész. Mondjunk sokat.

Színésznő. Mondjunk sokat.

Színész. Hát. ha nagyon sokat mon- dunk : 10,000 korona. A?. 14,400 . . mond- juk 15,000 . . Hát még elcigarettázik 3000-et . . . megvan a 18.000. Hát hol van itt a nyomor?

Színésznő. Nahát . . . nyomor . . . azt nem mondtam Én csak azt mondtam, hogy abból az összegből fényesen nem lehet nálunk megélni.

Színész. Attól függ, mit ért az ember fényes élet alatt ?

Színésznő. Hát, hogy . . .

148

HARMADIK FELVONÁS.

Színész Hogy mindig legyen nála 1000 korona fölösleges pénz . . .

Színésznő. Na . . . 1000 nem kell. De 500 ... az mindig legyen nála.

Színész. Azért élhet valaki például fé- nyesen úgy is. ha teszem . . . Budán la- kik ., .

Színésznő. Budán .'

Színész. Csak ne nézd le Budát ... én nem laknám Budán egy millióért sem, mert próbára járni, hazarohanni ebé- delni, aztán este előadás után kimele- gedve át a hidon . . . nem, én nem lak- nám ott.

Színésznő. Te nem laknál ott ... és más- tól megkívánod, hogy odamenjen lakni :*

Színész. Mert lényegesen olcsóbbak a lakások. Egy egész új városnegyed épült a Lágj'mányoson és ott gj'önyörű lakáso- kat látni, igen olcsón. 1500 koronáért kapsz az első emeleten három szép utcai szobát . . .

Színésznő. 1500 koronáért '! Az első emeleten V

149

A TESTŐR.

Színész. Sőt 1200-ért is.

Színésznő. Na, az valahol nagvon messze lehet.

Színész. Villamos megy a ház előtt.

Színésznő. És 120() korona három . . . utcai szoba az első emeleten :• Na, ezt igazán csodálom ... A híd közelében az majdnem lehetetlen. Én láttam lakáso- kat a Gellérthegj'^ tövében és éppen olyan drágák, mint a Teréz-körúton. Ez volt az első szemtelen tnondat.

Színész dadogva. Nem muszáj a híd közelében lakni. Csak nálunk félnek úgy az emberek a távolságoktól. Ber- linben mindenki a városon kívül la- kik.

Színésznő. És Londonban az egész belváros már nem egyéb, mint csupa üzlethel3iség, meg iroda, meg hivatal és akit csak éppen szigorúan nem köt a foglalkozása a város belsejéhez, az künn lakik a villájában, a város végén. Persze, ilyesmi lehetséges olyan városban, mint London, ahol oly nagyszerűek a közle-

150

HARMADIK FELVONÁS.

kedési viszonyok. Nálunk Buda már nem is a főváros.

Színész. Csakhogy azért még sem kül- telek. Budán finom arisztokratikus han- gulat vonul végig. Hogy újabb rémületet keltsen, itt megy át a testőr hangba.

Színésznő. Igen, igen.

Színész teljes testőr hangon. Az a finom, kicsit konzervált csöndesség . . . külö- nösen a várban . . .

Színésznő. Igen, azok a csöndes kis utcák . . .

Színész. Azok a kedves vieux style házacskák, a romantikus kapukkal . . .

Színésznő. Nagj', nehéz kapuk, régi módiak . . .

Színész. És a házaknak az a kedves Biedermeyer-hangulata ... Az udvar és az udvari élet is valami finom előkelő- séget kölcsönöz ennek a városrész- nek ....

Az óra ötöt üt. Kis szünet. E beszélgetés alatt, attól a pillanattól kezdve, hogy a színész a kofferh/iz lépett, a követke-

161

A TESTŐR

2Ők történtek: A férj leveti a kabátját, mintha ingujjban könnyebben menne a csomagolás. Kinyitja a nagy koffert. A férj beszél könnye- dén, folyamMosan, az asszony imm.el-ámmal felelget, de am.int az első rémületen túl van, ó válik beszédesebbé és természetesebbé, amit a férj bámulva tapasztal s most egy pilla- natra ó válik zavarttá. Mert ezalatt kivette n kofferből a piros testőrkabátot, kirázta, meg- simogatta^ felvette és begombolta. Aztán kivette a sisakot és az asztalra állította. Kivette a nagy fehér köpenyt és egy széktámlára tette Kivett egy skatulyát, amelyben a testőr paró- kája és bajvszkája volt. A parókóÁ szeretettel tisztogatta, simitgatta, majd fejére tette és a kis bajuszt felragasztotta. így lassan, a témá- val együtt a beszédje külsőségeiben is áttért a testőr modorára, miközben többször az órára nézett. Az asszonyon halálos nyugalom látszik.

Színész. Amint az óra elütötte- az ötöt, katonásan előlép, összeüti bokáját, szalut-ál.

Színész mosolyog. Öt óra. Azt hiszem, asszonyom, ennél pontosabban maga

152

HARMDIK FELVONÁS.

Őfelsége sem szokott megérkezni. Egy leiyést hátralép.

Színésznő fölkei, ránéz. Szünet.

Színésznő hirtelen, 'mosolyogva, tegnapi allűrjeivel, a világ legtermészetesebb hangján. Hozta isten, kedves gróf. foglaljon he- lyet. Tegnapi helyét mutatja. Már azt hit- tem, nem jön.

Színész. Tessék ?

Színésznő. Na, milyen volt tegnap az udvaribál ? Borzasztó unalmas lehet egj' ilyen feszes mulatság, ahol az emberek egy hangos szót, egy hevesebb mozdu- latot nem mernek tenni. Sokáig volt ott '

Színész bambán. Sokáig.

Színésznő. Na, azért azt mi, egyszerű polgárok is tudjuk, hogy a bál maguk- nál, felsőbb régióknál, nem tart kivilá- gos-kivirradtig . . .

Színész ■<aját hangján. Mi ez '? Mit be- szélsz '?

Színésznő. Tessék /

Színész. Hát mi ez .' Hát hogy beszélsz

lőS

A TKSTOR.

velem ? Szerepet mondasz ? Színházat játszol ?

. Színésznő. Én játszom színházat ? Te játszol színházat, édesem, még jelmez is van rajtad.

Színész. De hát ... de hát . . . mi ez, ahog}' most velem beszélsz . . . ahelyett, hogy leleplezve, megtörve bocsánatot kérnél és belátnád, hogy ez az a pont, ahol a te hazugságaid már nem használ- nak, hát ... mi ez 1 Hogy beszélsz ? Nem értesz ebből egyszerre mindent ?

Színésznő. Dehogj' nem.

Színész. Hát akkor mi ez ? Mit csi- nálsz ?

Színésznő. Mit csinálok '.' Folytatom a komédiát ott, ahol tegnap este elhagy- tuk. Már csinálom a kedvedért tegnap délután öt óra óta, hát ... ha akarod, folytatjuk tovább ... de azt hiszem, most már talán elég volt.

Színész. Tegnap délután öt óra óta csinálod ?

Színésznő. Igen. Határozottan.

154

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Most azt akarod mondani . . . Fölkel, szinte rémülten. Szent isten, te most azt akarod mondani, hogj' azonnal rámismertél.

Színésznő. Nem csak akarom mon- dani, de mondom is. És nem csak mon- dom, de így is van

Színész. Nem ... ez nagyon is nagy- szerű volna, ha te most magad, ebben a rettenetes percben, mint aminő ez most itt közöttünk, ilyen könnyen ki tudnád vágni.

Színésznő nyugodtan. Tegna[) délután fél öt órakor jöttél be, öt óra egy perc- kor már rádismeríem. öt óra két perc- kor haboztam, hogy a szemedbe neves- sek-e és öt óra három perckor már el- határoztam, hog3' kötélnek állok. Játsszuk végig.

Színész. Nem igaz.

Színésznő. Te szegény ember !

Színész. Most igazán nem értem, miért vagyok szegény.

Színésznő. Mert ime. magadról el-

155

A TESTŐR.

hiszed, hogy a megtévesztésig jól tudsz egy nehéz szerepet eljátszani — és ne- kem nem akarod elhinni, hogy jól ját- szottam egy sokkal könnyebb szerepet. Pedig . . .

Színész. Pedig?

Színésznő. Pedig vagyok olyan jó szí- nész, mint te.

Színész. Na, na, na I

Színésznő. Amennyivel jobb vagj'^ok.

Színész. Na, na. na ! Ne vigyük erre a térre a dolgot. Mert ha már erre a térre visszük a dolgot ... ha összehasonlítá- sokba megj'ünk bele . . . Magj'arországon, a Nők barátjában De Ryonst nálam job- ban még senki se tudta eljátszani ... te persze, nagyon jó Kaméliás hölgy vagj', angyalom, de bocsáss meg, nálad már láttam jobbat.

Színésznő. Kaméliást / Ja igen. Talán Duse, azt nem mondom.

Színész. Sarah sem volt éppen rossz. Gúnnyal.

156

HARMADIK FELVONÁS.

Színésznő. Sarah .* Sarah nem volt rossz ? Sarah jobb volt, mint én .'

Színész. Hát Mezei azt írta. hogy te voltál jobb, de . . .

Színésznő. Sarah jobb volt, mint én .' Ezt most hallom először tőled. Miért hallgattad ezt el tíz évig előttem '?

Színész. Mert úgy gondoltam, hogy amig te tiszteled az én művészetemet, addig nekem is kötelességem . . .

Színésznő. Én tisztelem a te művésze- tedet ? Én nem láttam nálad jobb De Ryonst ? Mert nem mondtam ' Ez jó. Még most se mondom meg annak a ne- vét, aki jobb volt. mint te. Tudod, hol láttam egy nálad jobb De Ryonst '.' Pakson.

Színész. Arra az egj-re kérlek, hogy a művészetemet ne vond bele a vitába. Én se vonom be a tiédet.

Színésznő. Miért nem tételezed fel rólam, hogj-^ én is be tudtalak csapni téged ! Erre felelj. Miért szabad neked megjátszani a testőrt, olyan jól, hogj-

157

-r

A TESTŐR.

én elhig>jem — és miért nem szabad nekem megjátszani azt, aki elhiszi a testőrnek, hogj-^ testőr, olyan jól, hogj' te elhigyjed, hogy én elhittem V

Színész. Mert engem egyszerűen nem lehetett felismerni. Na. És akármit is mondasz.

Színésznő vállat von.

Szobaleány b.j. Nagyságos úr kérem . , .

Színész ordítva. Miii ?

Szobaleány. Nagj^ságos úr kérem . . .

Színész. Micsoda nagyságos úr . . . vag^^ különben . . . csendesebben maga nem szá- mít, fiam, mert maga egy kis minden- tudó, maga hallgatózik. Mit akar?

Hitelező megjelenik a küszöbön. Jó na- pot kívánok.

Szobaleány. Azt kérem, hogy ez az ember úgy erőszakoskodik avval a rongj- számlával . . . hiába mondom neki, hogy nem tetszik itthon lenni . . . nem lehet bemenni, mégis ...

Hitelező belép.

Szobaleány el.

158

HARMADIK FELVONÁS.

Hitelező odamegy a szinészliöz ; előbb az asszonyt nézi, aztán őt. Nagj'ságos művész úr . . . legalább ötven korona részletet . . . elébe tartja könyörgőleg a számlát.

Színész testőr hangon Micsoda művész űr ? Kivel rnéltóztatik engem össze- téveszteni ?

Hitelező szemérmesen nevet. Tetszik bo- londozni.

Színész. Ki bolondozik kegyeddel, ke- gyed marha ! Kinek néz engem ?

Hitelező ravasz mosollyal, kézlegyintéssel. Uram. Akinek színész tartozik, azt már nem csaphatja be a világon senki.

Színész. Mi ?

Hitelező. Uram. Húsz év óta járok a művész urakhoz a Weinlovitsnak inkasz- szálni. Engem 87-ben már a sűlj'^esztőn is leeresztettek. Én már mindenen kö- rösztül mentem. Lehet, hogy az édes- anyja nem ismeri meg a nagyságos mű- vész urat. de amíg nekem tartozik, akár- hogy elkenyi magát, én megismerem, az istállóját neki !

159

A TESTŐR.

Színész elfordul kétségbeesetten.

Hitelező. És ötven koronáért nem is érdemes, tessék elhinni.

Színész bankót ad neki. Takarodjék.

Hitelező. Alásszolgája.

Színésznő. Isten vele, maga kedves, szép ember. Pá.

Hitelező el.

Színésznő. No látod, angyalom.

Színész. Nem látok semmit. Ez nem maszk. Nem vagyok festve . . . csizmám, nadrágom hiánjzik ... és különben is itt most világos van, teljes világosság . . . tegnap pedig itt is félhomály volt, a páholyban pláne. És végre is : ez meg- ismert és te nem ismertél meg . . . Nem fiam, ebből még nem következik az, hog}' tegnap megismertél.

Mama be jobbról. Szünet. Édesliedvc. Par- don . . . ezer bocsánat ezért a túlságosan házias ruházatért, de nem tudtam . . . hogj^ gróf úr már itt van ... ha jól tu- dom, csak öt óra után vártuk ... de a gróf úr még az arisztokratikus pontos-

160

HARMADIK FELVONÁS.

sí'igot is túlozza és olyan pontosan ér- kezik . . . akadozni kezd, látvn a színész *^9yre gúnyosabb, diUiös arcát . . . hogy . . . egyenesen zavarba hoz ha ... de a ház- körüli teendőim . . . nz ajtó p-lé ostm . . . a teendőim . . .

Színész. Te disznó I Te boszorkány ! Mars ki !

Mama. Szent isten ! Hanyat-hoirüok me- nekül.

Színész. Ne merj a szemem elé kerülni ! Mama el.

Színésznő hangosan. Ne merd bántani, az anyámat !

Színész kérdő pillantással fordul felé.

Színésznő. Ne felejtsd el. hogy azért távolról rokonom I

Színész. Na most mondd, hogy meg- ismertél ?

Színésznő. Mondom.

Színész. Azt elhiszem. De miért nem mondtad akkor?

Színésznő. Azért nem szóltam, hogy végig csináld. Ez az ötlet úgy megfo-

-4 testőr. 1*1 11

A TESTŐR.

gott . . . úg\' imponált ... én végig akar- tam veled játszani ezt a komédiát . . . de tudod . . . egészen végig. Én meg akartam hódolni neked ... én . . . ha vártál volna . . . megláttad volna. . . oda- akartam adni magam neked ... és csak aztán, csak aztán leleplezni magamat és téged . . és megmondani neked, hog}' megszerettelek újra ezért a szomorú, elkeseredett, szép játékért, ezért a gye- rekes és mégis nagy szerelmet sugárzó bolondságért . . . mert, akiért ezt a vére- sen fájdalmas tréfát végig szenvedi egy férfi. az . . . az . . . kell. hogy meg- szeresse azt a férfit, még ha soha nem szerette is . .

Színész, Te engem megint ... te en- gem megint leveszel a lábamról.

Színésznő. Azt nem tudtam, nem vár- tam, hogy ostoba leszel és nem lesz erőd végig csinálni az egészet . . . hogy megfosztasz ettől az érdekes, szép éjsza- kától Mind ilyenek vagytok.

Színész. Mind ilyenek vagyunk. De ti

162

HARMADIK FKLVONAS.

meg mind ilyenek vagytok, iíavaszuí mu^ tat rá.

Színésznő. Mi meg ih^enek vagyunk.

Színész halkon, kígyócsúszással : biztosan a dolgában, teátrálisan. És ha rámismer- tél ... jó .. . teg3'ük fel. hogy rámismer- tél .. . akkor az előbb, amikor itt fag- gattalak, hogy ki volt itt. meg ki volt a páholyban . . . akkor mért méltóztattál ohan kétségbeesett ügyességgel letagadni az egészet . . . nekem, aki .... aki . . . akire ráismertél. Nekem, magamnak.

Színésznő ké.szon, ép oly halkan. Mert meg akartam neked mutatni egj' és min- denkorra, hogy ha egj' asszony egyszer igazán le akar tagadni valakit, akkor le- tudja tagadni még magának annak a valakinek is.

Színész. Ezért tagadtad.

Színésznő. És azért, mert reméltem, hogy megértesz és soha többé még csak meg se fogod próbálni, hogy faggass, vallass ... és megfogod érezni, hogy magától még csak elszólja magát egy

A TESTŐR.

igazi asszonj', de ha vallatják, akkor soha.

Színész. Vagj'is, hiáha minden.

Színésznő. Minden hiába.

Színész. Ha meg akarsz csalni, meg- csalsz.

Színésznő. Nem örülök neki. hogy ígj' van. De így van. Ez nagyon szomorú. Magyarázólag mondta. De így van. Sóhajtva: ravasz-boldog rtn. De igy van.

Színész. Vagyis . . ha én most okos ember vagyok, elhiszem neked, hog}' az első percben ráismertél.

Színésznő. Csak a második percben. Kzzel tartozom a színészi tehetségednek.

Színész. Higyjem el. De ha nem tu- dom elhinni ?

Színésznő. Én a te helyedben elhinném.

Színész. Te elhinnéd '

Színésznő. Igen. Habozás nélkül. Ked- vesen, folyékonyan, de becsületesen. Tarto- zol ezzel a nj'ugalmadnak. Ne mondd, hogj"^ : ude». Arra figyelmeztetlek, hogy ha ezt most nem tudod elhinni . , .

164

HARMADIK FELVONÁS.

akkor én . . . én . . . mással már igazán nem szolgálhatok ... Ez az egyetlen út . . . hirtelen és hangsúlyozom, hogj' amellett még igaz is.

Színész elgondolkozik. Igen.

Színésznő. Na, megy valahogy ?

Színész. Várj csak. kedvesen, szomo- rúan. Megfogom próbálni. Hát azt mond- tad, hogj' a bajuszomat . . . idegesen . . . hogy mondtad .'

Színésznő miííat/o, fontoskodva. Ragaszt- gattad , . . nyomogattad . .

Színész. Ez jó . . . de tudja isten . . . igen, ez elég jó . . . odanyúl az ember, igen. Ez nem rossz ... de ... ne vedd rossznéven . . . hazudjál egy jobbat is.

Színésznő. Egy jobbat is. Hát várj csak. Gondolkozik.

Színész. Ez érdekes. Az előbb úgy hazudtál, mint a vízfolyás. És most tö- röd a fejed.

Színésznő. Ja fiam, ha nem muszáj, akkor nehezen megy.

Színész. Gyerünk, gyerünk. Valami jót.

165

A TESTŐR.

Színésznő. Azzal is elárultad magad hogy a saját cigarettádat dicsérted. Ezt mindenki szidja, csak neked ízlik.

Színész. Úgy, úgj^ ... Ez már ... ez nem rossz. Ez egészen jó. Na még I

Színésznő kedvesen. És . . . a te csó- kod ... de ezt egészen komolyan mon- dom... látod, azt te nem tudod elmasz- kírozni ... az oly őszinte volt ... az annyira a tied . . . azt annyira nem lehet félreismerni . . .

Színész. Ja, abban a percben magam is megijedtem, mert éreztem . . . ott a páholj'^ban . . . hogy nagyon őszintén csó- koltalak meg . . . ott igen. igen ... ott kitört belőlem az őszinte mozdulatom. . . látod, ez egy nagj'^on jó megfigyelés . . . látod, ha azt mondod, hogj' abban a pillanatban rossz színész voltam, hát nem haragszom, mert ezt magam is éreztem ... de hát csuda, mikor a te ajkad . . . mikor a te ajkad ... be lá- tom . . . bevallólag igen . . . ott rám ismer- hettél ...

166

HARMADIK FELVONÁS.

Színésznő. Mert az a mozdulatod, ami- vel előbb, mintha . . . mintha keresnéd a száddal a számat . . . így valahogy . . . ez olyan karakterisztikus . . .

Színész beismerőleg. Igen, igen ez hiba volt... Ezt mindjárt éreztem. De ha itt nem hibázom el. akkor nem jöttél volna rá I

Színésznő. Ugyan, fiam ... és a sze- med ... Az nap mikor először lettem a tiéd, mit mondtam . . . mit mondtam a szemedről V

Színész. Hogy . . . várj csak . . . hogy a sötét nézőtéren . . .

Színésznő. Azt. azt.

Színész. Hogy mikor játszol, a sötét nézőtérről nem látszik a színpadra más csak az az ezer szem, amin a színpad fénye visszacsillámlik ... és hogy egy- szer . . . e közül az ezer szem közül az enyémet megismerted . . . meg is tudtad pontosan mondani, hányadik sorban, hányadik széken ültem. Igen ... a sze- mem ! . . . erről is megfeledkeztem, de

167

A TESTŐR.

ha nem is feledkeztem volna meg, azt igazán nem lehet elmaszkírozni.

SziNKSZNü. A szőke szemöldök, az tö- kéletes volt

Színész. Pedig festékkel csináltam. De a szemem . . . ténjieg, erre gondolhat- tam volna A szem borzasztóan elárulja az embert. Nem is annyira a szem, mint inkább a tekintet.

Színésznő. Az a szép, szomorú, meleg tekinteted.

Színész. Az árult el.

Színésznő. Most is úgy nézel.

Színész. Pedig nem akarok.

Színésznő. Erről nem tehetsz. Így szü- lettél. Nekem születtél. Az én boldog- ságomra. Feláll. Te édes, jó te. Te nagy gyerek. Ha mindenki, aki katonaruha t visel, ilyen hős volna, mint amilj'en te vagA" . . . pedig te csak tréfából vetted föl . .

Színész htérdt^l elébe. Drága . . . okos

Színésznő. Szeretsz ?

Színész. Szeretlek.

168

HARMADIK FELVONÁS.

SziNKSZNŐ. És . . . nem teszel próbára többé ?

Színész. Nem.

Színésznő. Bízni fogsz bennem '!

Színész. Örökké.

Színésznő. Hiszel nekem V

Színész. Hiszek.

Színésznő a zsebkendőiét a szeméhez teszi.

Színész. Miért sírsz ?

Színésznő, Most már megmondhatom, miért sirok. Tudod . . . mert ilyen .... mert ilyen nagyon szeretsz ... és én ezért . . . egy kicsit szégyellem magam. Kiinegij.

Színész térdenállva marad.

Kritikus belép. Mi az fiam, hát te megint térdelsz .'

Színész. Megint.

Kritikus. Talán megint elhittél neki valamit .'

Színész. Megint.

Kritikus. Mit?

Színész fölkel. Azt, hogy tegnap délután ebben a maszkban az el.ső ... a máso-

^.

169

A TESTŐR.

dik percben rámismert és hogy az egész komédiát részint az én kedvemért játszta végig, részint pedig azért, mert izgatta, mert a végét is akarta . . . mert tetszett neki . . . mert imponált neki . . . me rt . . . és mert ilj^enkor beleszerethet valaki másodszor is a férjébe. Kritikus. Hm !

Színész. Neked ez nem megy a -fe- jedbe ? Úgy nézel rám, mintha nem hinnéd el neki, hogN' rögtön rámismert . . . Mit gondolsz . . . Igazán ... a te véle- ményedre is kíváncsi vagyok . . . Hát mit gondolsz ? Nem ismert rám ?

Kritikus pauza mán, nagyon halkan. Hát persze, hogj^ rád ismert.

Színész szégyenkezve. Mert azért egy pár hibát csináltam.

Kritikus. Nem is kellett hibát csinál- nod. Én régi színházi ember vagyok . . én mondom neked ... az ilyen tökéletes illúziót adó maszkok ... az legenda. Ez fizikai lehetetlenség. Mi az. csak nem sirsz y

170

HARMADIK FELVONÁS.

Színész. Ugyan !

Kritikus. Nincs a világon szinész, aki ezt . . . aki ezt . . .

Színész. És neki ol}' nagyszerű szeme van. Rá kellett, hogy jöjjön. Csodálnám, ha neked nem mondta volna.

Kritikus szegyeivé, hog;j a barátja mit kí- ván tőle. Hát persze, hog}' mondta.

Színész. És ezt te csak most mondod.

Kritikus. Hát istenem.

Színész. Istenem. Elgondolkozik.

Kritikus. Mondd, fiam. Akarsz nekem eg3' nagj' szívességet tenni .'

Színész. Mi az? Igen.

Kritikus. Eridj és vesd le ezt a jel- mezt. Nagyon szomorúan áll rajtad.

Színész. Sokkal szomorúbban állna, ha sikerült volna teljesen elmaszkírozni ^ magamat. El.

Kritikus utána néz.

Színésznő be.

Kritikus nagyon rnélyen meghajlik.

Színésznő ugyan úgy tesz.

171

A TESTŐR.

Hoaszítsan egymásra néznek. Aztán a leritiktis jobbra rnegy, az újságot veszi, kinyitja, leül, de nem vpszi le n szemét az asszonyról. Az asszony komolyan állja a pillantást. Kritikus olvasni kezd, mititán a fejét csóválta, e pil- lanatban a nő zongorához iil és lapoz a kot- tában. Szünet.

KuiTiKUS gúnyosan. Tessék V

Színésznő hátrafordul. Mi az ?

Kritikus. Mondott valamit V

Színésznő. Nem.

Kritikus. Csak azért, mert . . . mintha mondott volna valamit.

Színésznő. Nem szóltam egy szót sem.

Kritikus. Fardon. Visszabújik az újságba.

Színésznő az eddigi Chopint kezdi játszani.

Néhány taktus után bejön a színész, rendes

ri( hójában Megcsókolja a szinésznő homlokát,

amelyet az zongorázás közben odatart neki.

Zongora elhallgat.

Színész. Szeretsz ?

Színésznő. Szeretlek.

Színésznő tovább játszik.

Színész leül oda, ahol a darab kezdetén

172

HARMADIK FELVONÁS.

Ült és ujságüt tiéz : olvas. Abbahugyja. A nöt nézi.

Kritikus leteszi a lapot. A ssiné.sxt nézi.

Színész o kritikusra néz.

Kritikus felkapja a lapot, tovább olvas.

Színésznő abbahagyja a zongorázást, az ablakhoz megy, ugyanügy, mint az első fel- vonásban.

Színész követi szemmel, amikoi' a jelt is megadta, elmosolyodik és bólogat, hogy (/.en- gem, ugyan nem csapsz be,') Aztán a laHtikusra néz, aki szintén követte a. nézésével az asszonyt, s aki szintén bólogat, de uki a férj pillantá- sára hirtelen felkapja a lapot és olvas. A színész is lassan felveszi a lapot és olvas.

Színésznő visszanéz rájuk, a zongorához ül és tovább játszó Chopint.

Függöny.

173

3«r :a

o

H

o

H

ü

H O

1^ S

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

DO NOT

REMOVE

THE

CARD

FROM

THIS

POCKET

nPT

sm

.*.jii35*i

■k#Fví

JÉKfT'

.'d 3W^ 3^pc ^^^K. ^

^^^^"^

P^^*^^^T^^^9'^^^^^

aji.M

ViS*

"3fe

*

,í

i 7

	.ocjOoí^^ •! ^inCmM^^
1	üiK. r T'^'— ■" r TT-r g'^irrir—r' t^^e v^^b^
	4. _ ~ ' .-.4 1 • 'J

l »1