k.|f:

TÁ'./ -^í: -^^ '"-^^

>^^-:

Ml^

'-^:-^-^:

&.^ k^ Ijl '

ujj:,

X

URI DIVAT

VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN

ÍRTA

MOLNÁR FERENC

n

BUDAPEST FRANKLIN-TÁRSULAT

mtffyar irod. intézet éi hőnyvnyovnda KÍAI>ÁSSA

Fordítás joga minden nyelven fenntartva.

•

Előadás joga fenntartva. *

(Jcpviigiit I cf T y by F. Bátd & Btofhct, Viennn, Bndapeót.

610103

Pranklin-Táirraiat nycmd^ia

SZEMÉLYEK.

Juhász Péter. . .Rózsahegyi Kálmán. Adél, a felesége . ATagy Teréz,

Paula Bayor Gizi.

Mezei OszKkR. . .Mészáros Alajos.

Fülöp úr Hajdú József.

A GRÓF Gyenes László.

MÁTÉ Pethes Imre.

Domokos Pataki József.

SÁNTHA Nárczisz Gyula,

Adolf Gahányi László.

BOLTI SZOLGA .... Szóke Sáudor. Idegen bolti- szolga .Szathmáry Lajos.

Kocsis Fehér ő, László.

MÉLTÓSÁGa^i

asszony Horváth Paula.

Szerény HÖLGY. .i?o^505 Gizi. Aggódó hölgy . . Mészáros Paula Alapos hülgy . . V, Moíndf^ Rá^s*

44í

uri divat.

Elégedetlen

HÖLGY Somló Emma.

Türelmes hölgy Kelemen Mária.

Fiatal úr Lubinszky Tibor.

Öreg úr Fehér Gyula.

Ideges úr Uray Tivadar.

Cseléd Iványi Irén.

Először adták a budapesti Nemzeti Színházban igiy november 2j-án.

ELSŐ FELVONÁS.

ELSŐ FELVONÁS.

Kis férfi és női divatüzlet a Bel- városban. Balról elöl a kirakat belső ablaka. Balról hátul az utcai bejáró. Hátul pult. Jobbról pult. Jobbról hátul ajtó nélküli falnyílás, amely az üzlet hátsó részébe vezet. Hátul is és jobbról is a pultok fölött fenn keskeny galéria. Balról a kirakatablak és az ajtó közt pénztár, fizetőgéppel. A kirakatablak előtt asztal, nyitott skatulyákkal, ame- lyekben nyakkendők , nadrágtartók, női övek és színes shawlok vannak, mellette botállvány sétabotokkal, parfiimös-ska- tulyák. A hátsó pult előtt két támlátlan szék, a jobboldali pult előtt szintén kéi támlátlan szék. A két pult közt tá^ járás. Este van.

Mikor a függöny felgördül, Adél a pénztárban ül, Oszkár a hátsó pult

URI DIVAT.

mögött áll és halkan beszélget Szerény hölggyel, aki a pult előtt ül. Körülötte szövetek. Juhász a jobboldali pult mögött áll és Méltóságos asszonyt szolgálja ki, aki a pult előtt ül elől. Előtte rengeteg nyári blúz-szövet.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Ha jói em- lékszem, kedves Juhász úr, ez az, amit Hohensperg öméltóságán láttam Tátra iomniczon

Juhász. Az meglehet. Meg kellene néznem a könyvben. Adélhoz: Mondd édesem . . , felmutatja a szövetet ez az Agréable zefir ugyanaz, amiből Ho- hensperg grófné őméltóságának csinál- tunk a múlt hónapban?

Adél. Lehet, fiam, én nem tudom biztosan .

Oszkár Szerény hölgyhöz. Bocsá- natot kérek nagyságos asszonyom. Juhászhoz hangosan. Bocsánat, igenis, ebből kapott Hohensperg grófné.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Űgy-e?

1

ELSŐ FELVONÁS.

'-

Oszkár. Igen, méltóságos asszo- nyom. Ennek a Chatterton-féle Ag- réablenak tizenkét színe van és ebből kapott ötöt a grófné.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY Juhászhoz.Kát akkor ne haragudjék, de erről szó sem lehet, kedvcr Juhász úr. Igazán, annyit fárad velem.

Juhász. De méltóságos asszonyom...

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Maga egy aranyos ember. Juhász úr, maga arra született, hogy az asszonyok sze- szélyeit olyan türelmesen viselje, mint j egy kis bárány. Az az áldott szíve . . !

Juhász rakosgatva. De méltóságos | asszonyom, hiszen azért vagyunk j itt. I

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY tuvkál a szó- \ vetek között. Ig3.zán megvagyok akadva. i Ez is jó, de nem nekem való, ez erő- i sebb hölgynek való ... ez soványabb- i nak. Ez fiatalabbnak ... ez meg öregebbnek. Ez feltűnő. Ez unahnas. Itt volna ez az egy, ez meg megvan

URI DIVAT.

Hohensperg grófnénak, erről szó sem lehet.

Juhász. Hát akkor hagyjuk talán az Agréablet és térjünk át a Biar- ritzra. Azt én, őszintén megvallva, sokkal jobb minőségnek tartom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY végignéz a szö- veteken. Áttérni? még át is térni, mi- után a fél üzletét kirakta itt már nekem ?

Juhász. De nag^^^on szívesen, méltó- ságos asszonyom, azért vagyunk itt. A Biarritzok benn vannak a hátsó teremben. Ha olyan kegyes volna velem odafáradni . . . vagy ki is hozhatom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY feláll. Még ki is hozná! A világért sem. Adél fele fordul. A kis felesége már szeretne liazamenni.

Adél. Oh dehogy, méltóságos asz szonyom, csak tessék.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Hét Óra múlt, maguk ilyenkor már zárni szoktak!

ELSŐ FELVONÁS.

Adél. Oh csak méltóztassék. Oszkár felé mutat. Hiszen még ott is . . . És benn is van még egy úr.

Oszkár ezalatt Juhászhoz lépett. Kér- lek, a nagyságos asszonynak idáig nyúlik a füle, ö hallotta, hogy itt van egy zefir, amiből Hohensperg grófné- nak csináltunk . . .

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Arról szó sem lehet, kérem.

Oszkár. Nem, nem, méltóságos asszonyom. Halkan: Ez a hölg}'" hal- lotta, hogy itt miről van szó.

Juhász ezalatt Szerény hölgyhöz ment.

Oszkár. És ő szeretné azt a grófi zefirt látni.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY szánakozó mo- sollyal mutatja. "Ez az.

Oszkár. Köszönöm. Ő más társa- dalmi osztály. Viszi a zefirt Szerényhez.

Méltóságos asszony Adélhoz. Hogy még mindig vannak ih'en majmok.

Juhász a nyílás előtt. Ha paran- csolja, méltóságos asszonyom.

URl DIVAT.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY Juhászuéhoz. Mindjárt végzünk, kis Juhászné, ne

haragudjék. Juhászhoz: Jövök. El, hátul jobbra.

Juhász előre bocsátja és utána el.

Szerény. Akkor ezt kérem hato- diknak.

Oszkár rakosgatva. Egy, kettő, há- rom, nég}^ öt és grófi zefir, az hat.

Szerény. És nem fog megint oly sokáig tartani?

Oszkár. Nem, nagyságos asszonj'om, tudjuk, hogy 20-án méltóztatnak utazni Lellére és onnan Pusztabán - lakra, utolsó posta Berettyó-Szent- péter. Szerény feláll. Egyébbel nem szolgálhatok, nagyságos asszonyom? Igen szép apart öveket kaptunk. Egy skatulya után nyúl.

Szerény. Köszönöm, most már későn van.

Oszkár. De nagyságos asszon5'-om, azért vagyunk itt. Mutat. Autófő- kötők . . . ezek most jöttek. Igazán a

10

J.

EI-SŐ FELVONÁS.

legújabb, ami ebben a zsánerben el- képzelhető.

Szerény a kezébe veszi. A hét végén úgyis bejövök még ... Mi ennek az ára?

Oszkár. Szabad kérnem. Megnézi a cédulát. Hetven korona.

Szerény. Ez a semmiség?

Oszkár. De a fa9on, nagyságos asszonyom. Van könnyebb minőség is, az negyven és ötven korona közt van.

Szerény, Köszönöm, majd be- jövök. A címem megvan, úgy-e?

Oszkár gyorsan. Nagykorona -utca negyven, első emelet kettő.

Szerény. Könyv nélkül tudja, mi- ijéén kedves.

Oszkár. Balra az iroda, jobbra a j lakás.

I Szerény. Űgy van. Hát kérem, csak pontosan. Jóestét.

Oszkár az ajtót nyitva. Méltóztas- sék csak bizalommal lenni, minden

11

ÜRI DIVAT.

rendben lesz Kezeit csókolom. Sze^ vény el. Oszkár beteszi az ajtót, vissza megy a helyére. Elrakja a holmit, külön teszi a kiválasztott szöveteket, ír rájuk valamit, ezalatt beszél. Ezek olyan esti szépségek ... ez a kettő . . . mindig zárás előtt jönnek, az ember alig tud szabadulni tőlük.

Adél. Még Fülöp úrral is van benn valaki .

Oszkár benéz a nyíláson. A kis Norbert fiú. És a férjed még csak most mászik fel a létrán, órájára néz. Szépen vagyunk.

Adél a pénztár alsó polcáról veszt a kalapját.

Oszkár idegesen. Mi az?

Adél, A kalapomat veszem,

Oszkár izgatottan. Hát hol akarsz beszélni vele?

Adél. Csöndesebben az Istenért . .. és mondtam már: a boltban ne tegezz,

Oszkár a nyilasra néz. Nem hallja,

12

KLS^ FELVONÁS.

fenn van a létrán és ma már úgyis mindég}^ Adélhoz. Haza akarsz menni vele?

Adél. Nem én. Csak elővettem a kalapomat.

Oszkár. Itt kell végezned vele az üzletben.

Adél. Jó, jó.

Oszkár izgatottan. Nem tűröm, hogy hazamenj vele.

Adél. Ne légy oly izgatott. Itt fogok vele beszélni, de meg kell csak vámom, míg a vevők elmennek.

Oszkár. Jó, jó, jó. Izgatottan rakos- gat. Bocsáss meg gyöngyvirágom, de borzasztó izgatott vagyok. Nem csoda.

Adél. Én se vagyok nyugodt, de türtőztetem magamat.

Oszkár. A közelben leszek és ami- kor szükség lesz rám, előjövök. Légy okos, csak most légy okos.

Adél. Bízz rám mindent. Ha érezni fogom, hogy rád szükség van, be fog- lak hnmi;

t8

URI DIVAT.

OszKÁK. Jó, jó, jó. Csak egyre kér- lek. Simán menjen minden, botrány ne legyen.

Adél. Az nála ki van zárva.

Oszkár. És te ma már nem mehetsz vele haza, az ö lakásába. Neked innen ma már csak anyádhoz vezethet az utad.

Adél. Csak ne izgasd magad, édesem.

Oszkár idegesen. Bocsáss meg, ku- tyuskám, de ez a természetem . Az éle- tem fordulópontja előtt állok. Én az ilyet nem tudom nyugodtan viselni. Nekem mindjárt szívdobogásom van. A családomban több komoly szív- bajos van. Nekem vigyáznom kell. Istenem . . . abbahagyja a rakosgatást lia m_eggondolom, hogy ez az egyszerű tavaszi este ... ez a közönséges csü- törtök este . . ez az az este . . . hogy te az enyém leszel, végleg és örökre és a tested és a lelked és a . . . Gyere ide.

44

ELSŐ FELVONÁS.

Adél. Vigyázz, az Istenért.

Oszkár izgatottan. Gyere ide, gyere ide.

Adél odamegy. Csöndesen, te bo- lond . . . megint olyan szenvedélyes vagy . . .

Oszkár. Csak a kezedet, a kezedet ... egy pillanatra.

Adél. De Oszkár !

Oszkár. A kezedet ! Ne izgasd a szívbajomat.

Adél kezet ad neki.

Oszkár fogja a kezét, kinéz jobbra, halkan, de szenvedélyesen. Az enyém leszel a világ, az emberek előtt . . . a tested, a lelked ... a feleségem leszel ... És ketten, együtt indulunk egy lobogó, nagy, új életet kezdeni . . . ^elviszlek ebből a börtönből, ne húzd el a kezedet, nem szei'etem, ha elhúzod a kezedet,

Adél visszamegy a pénztárba. Ma- radj nyugton Oszkár, olyan forró a kezed, még engem is idegfessé teszel -

15

w^'pf

i ir 1 • t 1 1 1 1 1 "• ^ 1 1 ti t t t.r I

• • i « i Adl

• •' « • i-l

í- ■ ft • • fi

A0ÉL< Ufyaa, t« gyerek .

teM tá » xeftreket.

OkiíAji. Rakni, rakni, mcbt. amikor f^/Mmiifii %z/rr«!rtnék, most rakjak. Ka

<U!r ki--/ . fAdig rakok még!

/?/íf(/;r. > U nicf^CfDáoknn, te böéebér, ir. iUniíA. te bámonyos . . . i4 ftyiUsr*

néM, (Ht észrevesz valamit. Hirtelen más haniftm N'.igy korona -utca negyven ifja f.\^i í«fnf let kettó, doktor Szelényi

é*'Ui'>/> /■: a fiatal úr a nyilason belépnek.

KWI t^WMl

I'dWÖIv Errr tessék, m^l^ósá^os t»ÁnN \\x. Mef^elóxi.

KiATAi HK Holnap kuldi vagy- laég UM küldi.

Ft:w>P a. pénztárnál. Ha parancsolja ma.

, .

»»*i

^^m

KI.SÓ FFLVONÁS.

Fiatal úr a pénztárnál. Ráé rögtön is.

Fülöp Adélhoz. Hároraszáznvolcví^ korona marad.

Fiatal úr négy százast ad Adélnaf^

Adél. Csönget a gépen, visszaac Háromszáznyolcvannyolc ... és tizei kettő, az négyszáz. Köszönjük szépei

Fiatal úr. A címemet tudják?

Oszkár hadarva. Múzeum -utca ha minckettó, földszint eg\'.

Fiatal úr. Eg^- váratlan han. Ügy van. ön eltalálta. Jó napot.

Oszkár ajtót nyit neki. Ajánlót magam, báró úr.

Egyszerre. Fiatalúr. Jónap^t. / az ajtón.

Fülöp. Volt szerencsé., alázatos szolgája méh- ságos uram.

Pillanatnyi szünet.

Oszkár. Na most még csak az;* rettenetes nö menjen el, aztán . .

íí!i:!

♦inl

Ori <li9íU.

17

ÜRI DIVAT.

Oszkár. A kezedet, a kezedet. A szájadat.

Adél. Ugyan, te gyerek . . . Nekem most szükségem van az eszemre. Rakd el a zefireket.

Oszkár. Rakni, rakni, most, amikor robbanni szeretnék, most rakjak. Na de hiszen . . . meddig rakok még ! Ránéz. Ha meggondolom, te hófehér, te illatos, te bársonyos . . . A nyílásra néz, ott észrevesz valamit. Hirtelen más hangon. Nagy korona -utca negyven írja. első emelet kettő, doktor Szelén ^-i Aurélné !

Fülöp és a fiatal úr a nyíláson belépnek.

Fülöp. Erre tessék, méltóságos báró úr. Megelőzi.

Fiatal úr. Holnap küldi vagy- még ma küldi.

Fülöp a pénztárnál. Ha parancsolja báró tír, még ma.

Í9

KLSŐ FELVONÁS.

Fiatal úr a pénztárnál. Ráér rögtön is.

Fülöp Adélhoz. Háromszáznyolcvan korona marad.

Fiatal úr négy százast ad Adélnak.

Adél. Csönget a gépen, visszaad. Háromszáznyolcvannyolc ... és tizen- kettő, az négyszáz. Köszönjük szépen.

Fiatal úr. A címemet tudják?

Oszkár hadarva. Múzeum -utca har- minckettő, földszint egy.

Fiatal úr. Egy váratlan hang, Űgy van. Ön eltalálta. Jó napot.

Oszkár ajtót nyit neki. Ajánlom magam, báró úr.

Egyszerre. Fiatal úr. Jó napot. El az ajtón.

Fülöp. Volt szerencsém, alázatos szolgája méltó- ságos uram.

Pillanatnyi szünet.

Oszkár. Na most még csak az a rettenetes nö menjen el, aztán . . .

Ori divat. 17 2

URI DIVAT.

Fülöphöz. Fülöp úr, rakja el azokat a rongyokat. Jobbra előre mutat.

Fülöp indul arra felé.

Adél. Ha jól tudom, Fülöp úrnak ma jegye van a Lohengrinbe.

Oszkár a nyilas felé menet. Hova van jegye?

Adél. Az Operába.

Fülöp rakosgatás közben. Nem baj az, kérem.

Oszkár. Az csak félnyolckor kez- dődik. El a nyíláson.

Kis szünet.

Fülöp. Az ugyan már elkezdődött hétkor, de nem baj.

Adél. Hagyja azokat a végeket, Fülöp úr, menjen az Operába.

Fülöp. Most már úgyis mindegy, kérem. Én már tizenhatszor voltam a Lohengrinben és mindig későn jöt- tem. Most késem el tizenhetedszer.

Adél. Hát hagyja azt és menjen.

Fülöp. Most már mindegy, ha egy

18

■■«i.i .Ln..Miww<ra*B

ELSŐ FELVONÁS.

Óra múlva megyek is. Könyv nélkül tudom az egész Lohengrint. Csak azért veszek mindig jegyet hozzá, mert az elejét még sohse sikerült látnom. Azt mondják, ott is bejön a hattyú és az húzza be a Lohengrint. Ezt szeretném már egyszer látni. Most már megint késő. A hattyú már rég vacsorázni ment. Rakosgat.

Adél. Majd elrakja az uram. Ne legyen olyan önfejű.

Fülöp. Ejnye, de tetszik küldeni. A nagyságos asszony ma egy kicsit ideges.

Adél. Igazán nem tudom, miből látja ezt.

FÜLÖP. Érzem.

Adél. Rosszul érzi.

Fülöp. Talán jobb ha nem is szólok.

Adél. Lássa, ebben igaza van. Pedig, ha tudná . . .

Fülöp. Kérem, kérem, csak ne tessék nekem semmit megmondani. Engem tessék kihagyni.

i»

a*

•« *¥»!■

URI DIVAT.

Adél. Miből?

Fülöp. Abból, ami itt készül. Én egy magányos öreg ember vagyok.

Adél. Aki gyűlölködik. Hévvel. Maga gyűlöli Oszkárt, mert ő az üzlet lelke, mert ő ügyes, fiatal, élelmes, zseniális, mert jobban ért a szakmához, mint maga, mert job- ban szeretik a vevők, mindezért irigykedik reá.

Fülöp. Oszkár úr egy ordináré ember.

Adél. Szeretem a finom kereskedő- segédet.

Fülöp. Olyannak is kell lenni.

Juhász és a méltóságos asszony belépnek a nyilason.

Méltóságos asszony. Biarritz ide, BíArritz oda, ez se az én esetem, ez a Lipótvárosnak való.

Juhász. Legyen szerencsém talán a jÖTŐ héten. Jelezve van Bécsből egy

a«

ELSŐ FELVONÁS

egész új kollekció. Végül mégis csak fogunk találni valamit.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY a kasszához megy. Az ön türelme végtelen, kedves Juhász úr.

Juhász. A türelem a kereskedő udvariassága .

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Maga egy angyal, maga egy galamb. Adélhoz. Nem haragszik, hogy így bókolok a férjének?

Adél. Oh méltóságos asszonyom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY, Már hozzá van szokva, mi? Juhász urat min- denki imádja.

Juhász. De méltóságos asszonyom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Boldog fiatal asszony, akinek ilyen ura van.

Juhász. Én vagyok a boldog, méltó- ságos asszonyom, akinek ilyen önfel- áldozó kis felesége van. Itt ül sze- gényke reggeltől estig.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. A kegyelmes gróf mikor volt itt?

ai

URl DIVAT.

Adél. A mi pártfogónk.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Az üzlet védő- szentje.

Juhász. Tegnapelőtt volt itt.

MÉLTÓSÁGOS asszony. Na és hogy van, mit csinál?

Adél. Szereti az uramat.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Ne Csúfolód- jék fiatal asszony, hogy úgy szeretik az urát. Mindenki szereti és végül a szíve mégis csak a magáé. Pá an- gyalom. Majd bejövök még . . . ezeket a Biarritzokat megnézem nappali világításnál, és ezeket is ott . . . hogy is hívják?

Fülöp mérgesen, de édesen. Agré- able.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Agréable. Na Isten velük.

Adél

Juhász egyszerre. Kezét csókolom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY el az ajtón.

Juhász beteszi az ajtót. Miért nem köszön, Fülöp úr.

22

EtSÖ FELVONÁS

Fülöp mérgesen. Csókolom a kezeit, méltóságos asszony.

Juhász. Ejnye, ejnye. Adélhoz. Milyen szép asszony.

Fülöp. Csak már nagyon régen szép. És már többel tartozik, mint amilyen szép. Maga az egyetlen ember Pesten, aki ennek még hitelez, ő meg csak hordja el innen az árút, mintha ingyen volna.

Juhász. Mit csináljon szegény? Elég tragédia az, ha valaki koldus és mégis méltóságos asszony. Neki fenn muszáj tartani a pozícióját.

Fülöp. De nem a maga pénzén !

Juhász. Én nem birom nézni a nyomort . . . még a iószagú nyomort se . . . inkább vigyen el mindent.

Adél. Fülöp úr haragszik, mert megint lekésett a hattyúról.

Juhász órájára néz. Megint volt jegye a Lohengrinbe ?

Fülöp. Nem volt, hanem van.

Juhász. Hát miért nem mondta?

•ia

URl DIVAT

Tudja, hogy telhétkor eieresítettem volna. Ez igazán bosszant. Már mond- tam a múltkor.

Fülöp. Én nem élek vissza a szívével.

Juhász. Megint a szívem. Hagyják már a szívemet. Ügy beszélnek róla, mint egy primadonnáról.

Adél. Juhász urat mindenki imádja.

Juhász. Hát menjen legalább most.

Fülöp. Köszönöm, ma egyáltalán nem megyek. El a nyíláson.

Pillanatnyi szünet.

Juhász. Mi baja van Fülöp úrnak.

Adél. Igazán nem érdekelnek a divatárus -segédek lelki problémái.

Juhász. Szigorú vagy, angyalom.

Adél kijön a pénztárból. Nem, Péter ... ne haragudjál . . . egy kicsit ideges vagyok. A mai napon nagy elhatározásokra jutottam . . és úgy érzem . . . hogy ma mindent meg kell neked mondanom.

2 '4

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. No édes fiam . . , csak nincs valami bánatod.

Adél. Nincs is . . . és van is. Te oly kivételesen jó vagy . . . jobb, mint a többi emberek . . . hogy nem is tudom, hogyan kezdjem. Roppant nehéz lesz neked mindent elmondani, amit akarok.

Juhász. Nehéz lesz? Nekem? Na öitözzé) fel és majd az úton elmondod. Vagy otthon.

Adél. Nem, nem Péter, ezt nem lehet az úton. Ezt itt kell elmon- danom.

Juhász. Épen itt?

Adél. Ennek is megvan az oka. És . . . most mindjárt.

Juhász. Ejnye, de sürgős. A nyílás fdé szól, Adolf, zárjunk, zárjunk!

Adél. Meg fogod látni ... a körül- mények olyanok . . .

Paula belép.

URl DIVAT.

Paula. Az ivodakisasszony, írások- kal jön a nyilason. Kérem, nagyságos asszony . . . bocsánat, ha zavarok . . .

Adél. Tessék.

Paula. Semlinger és Weisz sürget bennünket azok miatt a bőrszegélyű automobiltakarók mfatt. Azt írja, hogy huszonnégy darabot rezervált nekünk.

Adél idegesen. Mutassa. Elveszi tőle a levelet.

Juhász belenéz a levélbe. Hát nem válaszolt neki a múlt héten?

Paula. A nagyságos asszony azt mondta, hogy várjunk.

Adél. Hogy mer ilyet mondani ?

Juhász. De édesem . . .

Paula. Ez így van.

Juhász. Ha Paula kisasszony mondja.

Adél. Ő nem tévedhet.

Paula. Tévedhetek, de nem szok- tam.

Adél. Bánom is én. Eldobja a leve-

an

liLSO FELVONÁS

let. Hagyjanak engem Semlinger és Weiszszel. Ellép tőlük.

Juhász felvéve a levelet. A feleségem egy kicsit ideges. Legyen szíves, írja meg nekik, kedves Paula kisasszony, hogy reflektálunk mind a huszonnégy darabra. Átadja a levelet neki. Órájára néz. De ne most, hanem majd holnap. Most menjen szépen haza. Holnap is van nap.

Paula. Köszönöm, főnök úr, de amíg elintézni valóm van, nem me- gyek haza.

Juhász. Agyondolgozza magátPaula kisasszony és magának gyönge a szeme. Ezt nem fogom engedni.

Paula. Köszönöm, főnök úr. De most már meg kell keresnem az első levelet, mert abban impregnált köpe- nyekről is volt szó. El a nyilason.

Juhász. Milyen pedáns. Milyen rendes.

Adél. Nem csinálja ingyen. Te mindenkinek csak a jó oldalát látod.

2'3

URI ÜlVA 1

Juhász. Ha én felém csak a jó oldalát fordítja, mért nézzek mást?

Adolf belép.

Adolf a boltiszolga, a nyíláson jön, a kampós rúddal.

Juhász. Zárjunk, zárjunk, félnyolc.

Adolf az ajtóhoz megy.

Juhász. Ülj leszívecském. Adélhoz. Csak húzza le, mi majd kimegyünk hátul. Adélhoz. Egy kicsit izgatott vagy.

Adolf. Kiment^ előbb lehúzza a kirakat redőnyét az utcán, aztán a bolt- ajtó redőnyét, de ezt csak félig, mert megakadályozza benne

A GRÓF. Künn. Hó, hó ! Megálljunk csak! Bebújik a félig lehúzott redőny alatt. Ép jókor! Várjunk csak egy kicsit.

Juhász örömmel. A kegyelmes gróf! Hozta Isten, kegyelmes uram.

Gróf. Jó napot, jó napot.

38

ELSŐ FELVONÁS

Adél mély meghajlással. J6 estét, kegyelmes uram.

Gróf. Mi ez, kérem? Kicsukják a kuncsaftot az üzletből?

Juhász. Ha tudtuk volna, kegyel- mes uram! Adolfhoz. Tolja vissza!

Adolf a redőnyt ismét feltolja és ki- megy jobbra a nyilason.

Gróf. A zsokédresszek miatt jöt- tem, kedves Juhász.

Juhász. Kegyelmes uram, úgy volt, hogy csak holnap adom postára.

Gróf. Tudom, Juhász, de én ma éjjel a pusztára utazom automo- bilon . . . szeretnék egy ilyen dreszt magammal vinni, mert a sógorom is látni kívánja még a bécsi Versenyek előtt.

Juhász. Maga a dressz már készen van, de a sapkáért telefonálni kellene . a kalaposhoz. Egy pillanat kegyelmes uram. Elsiet a nyilason.

Adél. Parancsoljon helyet foglalni, kegyelmes úr

a»

URI DIVAT.

Gróf. Köszönöm, megyek tovább. Mi újság?

Adél. Hát . . . megvagyunk, ke- gyelmes uram.

Gróf. Az üzlet hogy megy?

Adél. Hát . . .

Gróf. Mi az? nem megy jól?

Adél. Nem illik ugyan ... de a kegyelmes úr nekünk olyan atyai jótevőnk, hogy talán . . . nem veszi rossz néven... de bizony nem megy jól.

Gróf. Miért nem megy jól?

Adél. Nem akar kegyelmes uram. Két évig ment, most a harmadik év- ben megakadt. Nem akar.

Gróf. Tudtommal az egész csalá- dom idejár . . . minden barátom . . . minden ismerősöm . . .

Adél. Oh tudjuk, hogy mindent a kegyelmes úrnak köszönhetünk . . . hiszen a kegyelmes gróf úr nemcsak hogy berendezte az üzletet az uram- nak, hanem igazán még vevőkkel is ellátta.

#«

ELSŐ FELVONÁS

Gróf. Bizonyára a Juhász minden- kinek elengedi az adósságot. Adél igent int. A Juhász talán ingyen adja a nyakkendőket, azért van baj.

Adél. Ha rajta állna, ő ingyen adná.

Gróf. Mikor nálam hivatalnok volt, akkor is ez volt a hibája. Vele mindenki azt csinál, amit akar.

Adél. Ő sokban hibás.

Gróf. De hiszen maguk úgy dicsér- ték nekem itt ezt a fiatalembert. Egy genie legyen. Egy kereskedelmi lángész. Az izél Az Oszkár úr ugy-e?

Adél. Oh az mindent megtesz és én is . . .

Gróf. És a kedves Paula kis- asszony ... a szorgalmas és komoly nő !

Adél. A kegyelmes úr kedvence.

Gróf. Én el vagyok tőle ragad- tatva.

Paula belép.

*t

URI DIVAT.

Paula a nyilason jön, ivással. Jó estét kegyelmes uram. Mélyen meg- hajol.

Gróf. Jó estét. Épp magát szid- tam.

Paula. Nagyon kedves. Bocsánat. Adélhoz. Jól emlékeztem nagyságos asszony, Semlinger és Weisz húsz darab impregnált köpenyt is ajánlott és most erre is kell válaszolnunk. Nyújtja az irást.

Adél türelmetlenül. Oszkár úrnak mutassa.

Paula. Oszkár úr a nagyságos asszonyhoz utasított.

Adél mint fent. Nem kell impreg- nált köpeny.

Gróf. Miért nem kell impregnált köpeny? Hiszen az nagyon jó. Azon nem megy át az es6.

Adél. Ha a kegyelmes úr parancsol egyet ?

Gróf. Isten ments. Én úgy gyűlölöm az impregnált köpenyt, mint egy sze-

32

ELSŐ FELVONÁS.

mélyes ellenséget. Paulát nézi. A szép kisasszony ezen mosolyog, mert 6 bizonyára szereti az impregnált kö- penyt. Űgy-e?

Paula. Bocsánat, kegyelmes uram.

Gróf. Hát miért mosolyog? Ki- névetjük az öreg urat?

Paula. Oh . . . öreg úr?

Gróf. Na, nem egészen.

Paula. Söt ellenkezőleg. Olyan fiatalos gyűlölettel méltóztatott be- szélni az impregnált köpenyről . . .

Adél. Kérem, Paula kisasszony, kimehet.

Paula mélyen meghajol a gróf feié és el a nyilason.

Gróf utána néz. Miért oly szigorú ehhez a gyönyörű teremtéshez?

Adél. Egy kicsit vakmerő volt.

Gróf. Ug3''an,eza komoly leány.

Adél. Alattomos teremtés, nem szívelhetem. Mindig komoly és szi- gorú, de ha a kegyelmes úr itt van, akkor fürge, akkor mosolyog, mint si

Wri divat. 33 a

-♦"-' — 1.1..

URI DIVAT.

nap, folyton ki-be jár, egyszerre mintha más nő lenne.

Gróf. Ha így van, erre csak büszke vagyok.

Juhász belép.

Juhász a nyilasból, kezében zöld- sialagos barna selyem zsokédvessz. Nem birok összeköttetést kapni a kalapos- sal. Most Oszkár kínlódik a telefon- nál. De a dressz már itt volt . . . méltóztassék.

Gróf szemüveget tesz fel. Ehhez már fel kell vennem a cvikkert. Nézi, Igen, ez jó lesz. Hát kérem ezt becsomagolni, kedves Juhász. Visszaadja a dresszt.

Oszkár belép.

Oszkár a nyilasból, hadarva. .MkzdLtos szolgája kegyelmes uram, szerencsénk van kegyelmes uram, a sapkák ké- szen vannak, holnap reggel akarta küldeni, de azt mondja, ha páran-

S4

ELSÓ FELVONÁS.

csolni méltóztatik, azonnal küld- heti.

Gróf bámulva, szemrehányólag. Jó napot.

Oszkár. Legalázatosabb szolgája, kegyelmes uram.

Gróf né^i Oszkárt.

Juhász. Meg méltóztatik hagyni, hova küldjük egy negyedóra múlva?

Gróf Oszkárt nézve. Igen, igen. Hát ezt nem lehet. Várjon csak. Paula belép a nyíláson, megáll.

Gróf. Tessék, tessék.

Paula. Bocsánat^ nem akartam zavarni.

Oszkár. Hát jöjjön be, ha a kegyel- mes úr mondja.

Paula beljebb jön. Csak jelenteni akarom, hogy a kalapos megint tele- fonált, az ember már úton van. Tíz perc múlva itt a sapka. Mondtam, hogy jöjjön villamoson.

Gróf. Milyen okos. Nagyon kö- szönöm.

&5

URl DIVAT.

Paula. Nincs mit, kegyelmes uram. El a nyilason.

Gróf utána nézve. Hát kérem. Va- lamit akartam m.ondani.

Juhász. Hogy hova küldjük.

Gróf. Igen. Hát sehova. Én most megyek a kaszinóba, onnan Bu- dára . l . xjnnan indulok az autóval . . majd megállok itt.

Oszkár hadarva. Parancsára, ke- gyelmes uram, azonnal csomagoljuk ezt a miritát, van szerencsém magamat ajánlani, kegyelmes uram. Elsiet a ■nyilason.

Gróf utána néz. Mikor Oszkár már künn van. Jó napot.

Juhász mosolyogva, szelíden, ö min- dig siet.

Gróf egészen közel megy Juhászhoz. Az üzlet nem akar menni?

Juhász Adélra néz.

Gróf. Igen, ő mondta.

Adél.. A kegyelmes úr előtt azt hiszem ...

á6

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. A kegyelmes úr előti: nincs titkunk. Csak nem szeretném, ha panaszkodott volna.

Gróf. Nem panaszkodott. Én kér- deztem és ö korrektül felelt.

Juhász. Hát egy kis nehézség van, de . . . majd csak elmúlik. Megbukni nem fogunk.

Gróf. Na még csak az kéne.

Juhász. Mindig tisztességgel dol- goztunk. Hát . , . vannak derűs napok és vannak borús napok. Majd kiderül.

Gróf szeretettel. Az rosszul esnék nekem, ha az én Juhász barátomnak szomorúsága volna. Na? Meg kell mondani, ha baj van.

Juhász. Nincs baj, kegyelmes uram. És ami a fődolog, van jó egészs^, van egy jó kis feleségem . .-.megfogja a kezét aki szeret ...

Gróf Adélhoz. Bravó, bravó.

Juhász. Vannak barátaim. ... ez a hű, okos Oszkár, ez valósággal l^lke az üzletemnek...-- ■.•.•^-- •, ,-r '•

M'

URI DIVAT.

Gróf. Egy kicsit siet.

Juhász. Igen. És itt van a szigoi-á Paula. Mi bajom lehet nekem?

Gróf. Hát édes Juhász . . . búcsú- zás közben ment már magának máskor is rosszul . . . akkor is azt mondtam, amit most mondok . . . maga nálam Gerelypusztán tizenöt évig ült egy íróasztal mellett és nekem sem az- előtt, sem azóta olyan derék emberem nem volt. Egy kicsit sokat foglal- kozott a madarakkal és erélyes soha- sem volt . . .

Juh Asz. Ebből ki lehet gyógyulni.

Gróf. Soha, de ez nem baj, nálam a tisztesség a fontos. Annál az író- asztalnál három év óta nem ül senki. Magának az életben baja nem lehet, mert ahhoz az íróasztalhoz maga min- dig visszaülhet, amíg GtrelypusztA ax enyém, vagy a családomé.

Juhász. Oh. kegyelmes uram . . .

Gróf. Bár tudna valakit, aki félig oly becsületes mint mat^a. Most szer*

M

ELSŐ FELVONÁS.

vezzük át a nagy sajtexportot, fÖleg Angliába.

Juhász. A pusztagerelyi sajt!

Gróf. Igen ... az nagy karriert csinált. A londoniak meg vannak bolondulva azzal a sajttal. Igaz, hogy én is. Díjat nyertem vele Londonban és Edinburgban is. Lássa, erre büszke vagyok!

Juhász. Én még emlékszem az első kísérletekre.

Gróf. Mi lett azóta abból I Hévvél. Sikerült kereszteznem két fajt. A Camembert-t, ezt az érett szép- séget és a Roquefort-t, ezt a csípős, gúnyos öreg urat. És az új sajt, ez nekem a szívemhez van nőve, ezt én neveltem mint egy gyermeket és most boldogan látom hogy olyan sikere van, olyan arányokat kezd ölteni . . . No de megyek. Alsó : Kopf hoch és semmi csüggedés. Ha minden kötél szakad : íróasztal. Gerelypuszta, sajt- export. Jónapot.

S9

URI DIVAT.

Adél. Jó éjszakát, kegyelmes uram.

Juhász ajtót nyit neki. A viszont- látásra kegyelmes uram.

Gróf el az ajtón.

Juhász beteszi az ajtót. Nem sze- retem, hogy panaszkodtál, fiam.

Adél. Nem panaszkodtam, ő kér- dezte.

Juhász. Nem akarom, hogy furcsa színezete legyen, ő már annyit tett értem az életben, mint az apám se.

Adél idegesen. Most végre . . . rá- érsz egy percre?

Juhász. Hogyne, angyalom, sőt . . . igazán kíváncsi vagyok, mi lehet az . . . ami . . . megfogja Adél fejét . . . ezrt a szép fejecskét nyomja . . . a szemébe néz nézd csak . . . könny van a sze- medben . . . Ejnye, csak nem valami komoly ?

Adél. De igen, Péter, komoly. Nagyon komoly.

Juhász. Na !

Adél széket hoz. Ülj le ide Péter.

40

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. Le is kell ülni? Olyan ko- moly? Leül.

Adél. Két külön dologról van szó, drága Péter, de egyik súlyosabb, mint a másik.

Juhász. Ez már beszéd. Hát előbb a súlyosabbat.

Adél. Azért súlyos, mert te olyan áldott jó ember vagy. Egy ilyen arany- szívű embernek ilyesmit megvallani. . . a szentét törli.

Juhász. Bátran, angyalom te semmi esetre se tettél olyat, amiért símoö kellene.

Adél. Nem azért sirok. Téged si- ratlak.

Juhász. Engem?

Adél. Péter \ . . megtörli a szemét, összeszedi magát. Te nekem három év óta mindig adtál kisebb és nagyobb összegeket . . . illetve ... én követel- tem, hogy add ide őket . . . mert tő- led elkérik és te odaadod, mert te mindenkin segítesz és tőled el lehet

*\

URI DIVAT.

szedni a pénzt, mint egy gyerektől . . . és én mondtam, hogy ezeket a pén- zeket a takarékba teszem és ez így is volt és felgyűlt, tudod, ötven- egyezer koronára.

Juhász. Tudom.

Adél. Már most én hallottam Oszkár úrtól, hogy a hitelezők össze- jöttek és doktor Singer ügyvéd itt volt nálad, te ezt nem is mondtad nekem.

Juhász. Nem, angyalom.

Adél. Tudom, drága fiam, gyön- gédségből nem mondtad, tudom, éde- sem. Te a hitelezőknek felajánlottad ezt az ötvenegyezer koronát és ők azt mondták, hog>^ elfogadják és akkor nem kémek csődöt ellened, mert ők is szeretnek téged és bíznak ben- ned . . . elpityeredve . . . mert te vagy a legjobb és legbecsületesebb ember ezen a világon.

Juhász. így történt, igen. Kértem Oszkárt, hogy ne említse előtted.

- - - . - - - 1^

43

ELSŐ FELVONÁS.

Adél. De említette és jól tette. Már most, édes szívem, borzasztó ezt neked így egyszerűen a szemedbe mondani ...

Juhász. Költöttéi belőle, nem baj, fiam. Ne izgasd magad.

Adél. Istenem, Istenem . . .

Juhász. Az egész pénz nem éri meg, hogy igy felizgasd magad, drá- gaságom. Mondd meg szépen, mennyit kell pótolni, majd szaladgálok egy kicsit és meglesz.

Adél. Nagyon . . . nagyon sokat kell pótolni.

Juhász. Mindegy,fiam,akármennyit. Amit költöttéi, jó helyre tetted, szük- séged volt rá.

Adél. Péter . . . bocsáss meg ne- kem . . . Istenem ! Az egészet kell pótolni .

Juhász. Az egésí^et?

Adél. Mindent. Az ötvenegyezer koronából nincs egy krajcár se. Péter... siroa ölj meg engem ! Én a t© keserves

49

URI DIVAT.

munkával megtakarított vagj^onká- dat . . . mind, mind elköltöttem.

Kis szünet.

Juhász. Édes szívem . . . Hát hi- szen . . , ami azt illeti . . . Én azt hittem, tudja Isten, milyen borzasztó baj van, de ha ez az egész, hát Iste- nem . .

Adél. Nem, Péter, én tudom, hogy doktor Singer a hitelezők utolsó üzenetét hozta. Csakhogy amikor ezt megtudtam, már késő volt. A pénz már nem volt meg.

Juhász. Nekem csak egy fontos : hogy te ne sírj és te boldog légy. Igazán gyerekség . . . így a szívedre venni. Lesz, ahogy lesz. És doktor Singer sincs köböl.

Adél sírva. De minden doktor Singer köböl van.

Juhász. Majd beszélünk vele me- gint. Az én pénzem a te pénzed is, — úgy kell nekem, mért nem tartottam

44

ELSŐ FELVONÁS.

magamnál. Jól tetted, ha elköltötted. Csókolj meg, szívem és mondd el a másik bajodat is. Hála Istennek, hogy ez az egész, már igazán azt kezdtem hinni, hogy valami komoly.

Adél megcsókolja. Az csak a köny- vekben van, ilyen csak a regények- ben van, hogy te milyen jóságos vagy.

Juhász. Na gyerünk a másik sze- rencsétlenséggel.

Adél. Az sokkal súlyosabb.

JuH.Ász. Nem baj, szívem, attól félek, ez se lesz komoly.

Adél. Tudod, hogy én hű feleséged vagyok három év óta . . . gyerekünk nincs ... és nem voltunk szerelmi házasság, de minden szeretetem a tied volt mindig.

Juhász megfogja a kezét.

Adél, Én soha más férfira nem néztem, nem gondoltam, éppen ezért borzasztó az én helyzetem, ha nem volnék tisztességes nő, könnyen segí-

45

URI DIVAT.

tenék magamoD ... De egy ilyen embernek hazudni, azt nem lehet . . ,

Kis szünet.

Juhász. Mást . . . szeretsz?

Adél igent int.

Juhász halkan, elgofidolkozva. Igen.

Szünet.

Adél. A tisztességem nem engedi, hogy egy ilyen embert csak egy percig is abban a hitben tartsak . . .

Szünet.

Juhász. Már nem szeretsz engem.

Adél. Szeretlek, de . . .

Juhász. Másba vagy szerelmes.

Adéi. Téged szeretlek, mint a testvéremet . . . Hisz tudod, a teste- det sohasem szerettem, én csak a lel- kedet becsültem. Én eleget küzdöt- tem magammal, de ha a szívem másé . . . hát egy pillanatig se hall- gathatom el előtted.

Juhász. Ez eg\' kicsit . , . hirtelen

4«

ELSŐ FELVONÁS.

jött ... én egy egyszerű, dolgozó ember vagyok ... én nem tudom . . , mit mondanak ilyenkor a gavallé- rok ... én nem tanultam lélektant.

Adél felzokog.

Juhász. Csak azt látom, hogy te tisztességesen megmondod nekem ezt . . . szegény jó fiam ... Ez egy betegség . . . majd elmúlik . . . Min- den asszony átmegy ilyen krízisen . . . És én majd tapintattal és gyöngéd- séggel segíteni fogom a gyógyuláso- dat ... és majd lassan eszedre térsz. . . Megnyugszol . . . Megint a régi, jó- kedvű Adél leszel ... az én jó, hű feleségem . . .az én kis vidámságom. . . Nem tudom a gavallérok így szok- ták-e, de én így gondolom ... Mi az? Megint sírsz?

Adél. Azt nem lehet kimondani, hog3' te milyen jó vagy Péter. Én ezt nem bírom ki.

Juhász. Talán ... ezt se kellett volna mondanom?

URI DIVAT.

Adél. Péter, ez nem olyan futó érzés, mint te gondolod. Én nemcsak szeretem ezt az embert.

Juhász. Hanem?

Adél. Péter ... én az övé akarok lenni.

Szünet.

Juhász. Ez már . . . erösebb egy kicsit. Járkál, leül, a fejét kezébe hajtja. Egyedül maradni ... az én küzdel- mes életemmel ...

Idegen boltiszolga helép az ajtón. Jó estét kívánok. Három óriási ska- tulya és egy nagy hintaló van nála. Ju- hász Péter úr.

Juhász odamegy. Igen, igen. A já- tékáruházból . . . Jól van fiam, csak tegye le. Borravalót ad neki. Adolf!

Idegen boltiszolga. Köszönöm szépen. Jó éjszakát. El.

Adolf belép a nyilason.

Juhász. Ezt a kis fiának vettem, holnapra ... A születésnapjára. Egy

4S

ELSŐ FELVONÁS.

ló, egy automobil és egy gőzhajó. És ez itt . . . a kis leánynak, hogy ne sírjon, mert a másik kapott valamit.

Adolf kezet akar csókolni. Kezét csókolom.

Juhász. Jó, most ezeket vigye el, a gőzhajót tegye ide külön . . . mert aztán majd megmagyarázom a gőz- hajót ... Az automobilt könnyű fel húzni, de a hajónak nehéz szerkezete van . . . majd megmutatom, mielőtt hazameg3-ek.

Adolf összeszedi a csomagokat, a gőzhajót a jobb pult eleje mögé elteszi és el a nyilason.

Juhász. Bocsásá meg ... a keres zt- fiam . . . Igen.

Adél aki eddig csöndesen sírdogált. Péter . , . Ha tudnád, hogy milyen borzasztó ez nekem.

Juhász. Megfájdult a fejem, fiam . . . ne haragudjál . . . hogy ilyen nehezen... nagyon egyszerre jött ez mind . . . egy kicsit kegyetlen voltál . . .

JJH ditat. 49

r

URI DIVAT.

Adél. Ölj meg, Péter.

Juhász. De tisztességes voltál. Mást nem csinálhattál. így többet kínló- dom . . ., mintha megcsaltál volna . . . és te is szenvedsz . . .

Adél. Péter én nem tudlak meg- csalni. Én úgy szeretlek, hogy nem tudlak megcsalni. Sírva. Ne kívánd ezt tőlem !

Juhász. Mit csináljak, fiam. Ha a más felesége akarsz lenni . . . Én egy szegény boltos vagyok . . . De ember vagyok. Menj. Biztosan különb em- ber, mint én.

Adél. Nem, nem !

Juhász. Ha miatta elhagysz?

Adél. Ezt nem lehet magyarázni . . . Péter ... Te vagy a különb, és mégis... nem tudom én ezt . . . Nem vagyok én regényíró.

Juhász, Fiatalabb, szebb . . .

Adél. Nem tudod, kicsoda.

Juhász. Nem is akarom tudni, fiam.

Adél. Most tudom . . . hogy ezzel

áO

ELSŐ FELVONÁS.

Újabb fájdalmat okozok, de hiszen úgyis rögtön megtudnád.

Juhász. Rögtön megtudnám?

Kis szünet.

Adél. Oszkár.

Juhász. Oszkár ... a mi Oszkárimk?

Adél. Az.

Szünet.

Juhász. Hát ez . . . hát ez . . .

Adél hévvel. Szeretem, Péter és ő imád engem és elmegyünk Pestről, nem is hallasz többé rólunk.

Juhász. Oszkár ...

Adél. Ügy-e látod, megcsalhat- tunk volna. Hisz együtt élünk itt, mint egy család. Sohse tudtad volna meg. De az ilyen embert, mint te . . . és Oszkár se bírta volna, ő is úgy szeret téged, mint a testvérét.

Juhász. Tudom. Ti nagyon sze- rettek engem.

Adél. Berlinbe utazunk, ott új

át 4^

URI DIVAT.

élet vár ránk és te ezt nem fogod meg- érteni, mert benned nincs kalandvágy és szabadulás, ebből a ketrecből . . . ki a nag3^ életbe . . . szerencsét pró- bálni . . . meggazdagodni, az embere- ken uralkodni . . . innen el . . . ebből a kasszából . , . Engedd meg, hogy behívjam.

Juhász. Ha akarod.

Adél. O úgy szeret téged . . . neki úgy íáj. A nyílás felé szalad. Oszkár! Visszajön előre.

Oszkár belép.

Oszkár lassan és bánatosan jön be a nyíláson. Megáll. Tud mindent?

Adél. Igen.

Oszkár. Ennek a pillanatnak el kellett jönnie, Péter.

Juhász. Hagyd ezt, fiam.

Oszkár szavalva. A mi viselke- désünk . . .

Juhász. Nem azon gondolkozom. Az én viselkedésemen gondolkozom.

ELSŐ FELVONÁS.

Oszkár. Én máris látom, hogy te nobilis vagy.

Juhász. Nobilis vagyok.

Oszkár. Vagy ölj meg bennünket.

Juhász. Nagyon kérlek, ezt en- gedd el. Nem állhatok az utatokba. Nem tudom, egy korrekt világfi is ezt mondaná-e ?

Oszkár

I egyszerre. 'Ezt ! Ezt ! Ezt !

Juhász. Én így érzem.

Oszkár. Te a világ leg . . . leg . . . leg .. . . Hirtelen kezet csókol neki.

Juhász. Megbolondultál?

Oszkár. Pardon. Csak egyetlen dol- got akarok hangsúlyozni, mielőtt örökre elválunk. De ehhez aztán a becsületemet kötöm . . az életemet ! A pénzt az első napon, mikor rendel- kezem vele, megküldöm neked.

Juhász. jVIilyen pénzt?

Oszkár Adélra néz.

Adél zavarban, gyorsan. Azt előbb líem mondhattam, mert ezt csak

53

URI DIVAT.

most így együtt lehet megérteni. Azt az ötvenegyezer koronát, azt én nem költöttem el . . . azt én oda- adtam Oszkárnak.

OszKkR gyorsan. Illetve nem annyira nekem, mint annak a vállalatnak, amelyben Berlinben társ lettem, egy kis áruház, amelyben negyedrészes vagyok . . . negyedrészesek vagyunk... Stöger és «társai*. Stőger, az Stöger és ((társaid, az én vagyok, illetve előbb úgy volt, hogy ((és társad, de tekintve, hogy a pénzt Adél is . . . hát most írtársaíD, mert a legkorrektebben akartam . . .

Juhász. A pénzt neked adta?

Oszkár. Nem nekem kellett. Én megélek vizén és kenyéren. De Adélt nem vihetem lelkiismeretlenül egy kereskedősegéd nyomorába ... en- gedj meg ! Nekem biztosítanom kellett az ő jövőjét !

Juhász. Ha ö neked adta, a tied.

Oszkár. Te engem joggal vetnél

r.4

ELSŐ FELVONÁS.

meg, ha egy bizonytalan életbe vin- ném ki. Én ezzel neked tartoztam !

Juhász. Meg kell vallani . . . okosan jártál el.

Oszkár. Én felemelt fővel jártam el ! És úgy állok előtted és ő is úgy áll. Akármit is gondolsz, mi oly tisz- tán szeretjük egymást, mint két gyermek. Ezt hangsúlyozom !

Juhász. Kérlek . . . Most még az én feleségem ... és az ö nevében visszautasítom ezt a hangsúlyt. Az ő tisztaságához kétség nem fér.

Oszkár aggressziven. Ezt el is vár- tam tőled.

Fülöp megjelenik a nyilasban.

Fülöp. Főnök urat a telefonhoz.

Juhász. Igen. El a nyilason. Fülöp előrebocsátja, ridegen néz vissza Adélra és Oszkárra, azután ő is el.

Adúl hirtelen. Miért kiabálsz vele?

Oszkár. A pszichológiát bízd rám. Te sírj, én majd kiabálok. És most

55

ŰRI DIVAT.

hamar vedd a kalapodat, ó nekem nagyon is meghatóan viselkedik, vedd a kalapodat. Adél. De hát búcsúzni . . . Oszkár. Vedd a kalapodat, ha mondom, tudom mit beszélek, ne izgass, ne csinálj nekem szívdobogást.

Juhász belép.

Juhász látva Adél kezében a kalapot. A húgod telefonált, hogy otthon vacsorázunk-e. Azt mondtam . . . hogy . . . nem tudom.

Oszkár. Adél az édesanyjához megy.

Juhász. Most mindjárt?

Oszkár. Most mindjárt.

Szünet.

Juhász. Már . . . ma este . . . nem jössz haza ?

Oszkár. Ügy határoztunk, hogyha neked megvallottunk mindent . . , akkor már neki nincs keresnivalója a régi otthonában. Ez neked fajdal-

áé

ELSŐ FELV'ONAS.

mas volna ... és nekünk kötelessé- günk a te megsebzett lelkedet . . . hogy is mondják . . . regardirozni. Adél. Gyöngédségből határoztunk

így-

Juhász. Igazatok van. Jobb így.

Adél. Én anyámhoz megyek, Osz- kár pedig már holnap utazik Berlinbe. Amíg a válópör el nem dől . . . addig nem is látom.

Oszkár. A legkorrektebben. Min- dent a legkorrektebben, ahogy a te jóságod és aranytiszta becsületed egyenesen megköveteli. És vedd a becsületszavamat, hogy a pénzt nem is az első nettóból, hanem egyál- talán az első bruttó pénzből, amit kéz hez kapok, abban az órában elkül- döm neked. A kezét nyújtja.

Juhász. Fölösleges a becsületszó. A te szavad ebben a komoly órában nekem szentírás.

CteZKÁR. Ezt el is vártam tőled.

JtJHÁsz Adélhoz, aki közbeni felr-

ől

PJf

•Vf i'fV

4

wm^ -AfMK^

^jMetítt "áétm^m-. J^ JMtt^

^i^i!>n^ S?

«íw áp «iA!/^ ^'

I

,v^ • •-«

[ m

: 1 •* ^

i ét

ELSŐ FELVONÁS.

fflK.

nf

3Őtíl

.*«•

Na, föl a fejet és mosoirogj rám. Jó feleségem voltál ... és most >ó ha- rátoEin vagy. Adél igent int. Kísér- }elek el az édesanyádhoz?

Adél. Nem, nem. . . . Kocsrt ve szék. Isten veled, Péter. NémáM fejet hmjt Oszitér feU és s%etv€ el az aitófi.

Kis szwíet.

QsLSLkSi. Még csak egy szót Péter. vzleti ögyben, aztán mi is kezet szo- '•'< "nV Én beszéltem doktor Smgerrel.

Juhász. De kérlek . . .

Oszkár. Nekem arról is illett gcindos- kodntoxo, hogy te csődbe ne menj. Irést má áí. Ixt 3lz írás. Tedd el és majd otthon ostvasd át. Az van benne, hogy a hitelezők, ismerve a te köz- mondásos becsíjletességedet, nem kér- nek csődöt ellened, hanein vaimak, még egy íélé\-ig, erre az orveneMT koronara, amit te nekcBiMiksón adtál.

Juhász. Kőlcsöc adtion. Ja, ^'^^n^

SOi

íl*

URI DIVAT,

Öltözött. Hát akkor . . . sokáig ... na- gyon sokáig nem látlak . . . talán . . . soha többé !

Oszkár idegesen. Ne mondj ilyet, kérlek. Ne mondj ilyet, kérlek. Ne élj vissza a helyzettel. Én azt akarom, hogyha egyszer kijössz Berlinbe, te nálunk úgy légy, mint otthon.

Juhász. Nagyon köszönöm.

Oszkár. És ne hosszabbítsuk ezt a búcsú-pillanatot. Kérlek, regardirozd a szívbajomat. Nekem árt az ilyen izgalom . . . Én nem birom nézni, hogy neked egy kellemetlen, vagy pláne fájdalmas érzésed . . .

Adél. Isten veled Péter, csókolj meg.

Oszkár. Csókold meg, ő meg- érdemli. Elfordul és a szemét törli.

Juhász megcsókolja Adélt. Ne sírj, Adél. Ez súlyos órája az én életemnek, de te úgy cselekedtél, ahogy ezer asszony közül egy se tette volna. Ügy tanultuk, hogy ez a tiszta élet.

58

ELSŐ FELVONÁS.

Na, föl a fejet és mosolyogj rám. Jó feleségem voltál ... és m.ost jó ba- rátom vagy. Adél igent int. Kísér- jelek el az édesanyádhoz?

Adél. Nem, nem . . . Kocsit ve- szek. Isten veled, Péter. Némán fejet hajt Oszkár felé és sietve cl az ajtón.

Kis szünet.

Oszkár, Még csak egy szót Péter, üzleti ügyben, aztán mi is kezet szo- rítunk. Én beszéltem doktor Singerrel.

Juhász. De kérlek . . .

Oszkár. Nekem arról is illett gondos- kodnom, hogy te csődbe ne menj, írást ad át. Itt az írás. Tedd el és majd otthon olvasd át. Az van benne, hogy a hitelezők, ismerve a te köz- mondásos becsületességedet, nem kér- nek csődöt ellened, hanem várnak, még egy félévig, erre az ötvenezer koronára, amit te nekem kölcsön adtál.

Juhász. Kölcsön adtam. Ja, v'ngy úgy. Igen.

59

URI DIVAT.

Oszkár. És ezt én neked becsület- szavamra megküldöm . . . Lehet, hogy két hét miilva, lehet, hogy két-három hónap múlva, de a féléven belül be- csületszavamra.

Juhász az irást forgatva. Igen.

Oszkár. De egy feltételük van a hitelezőknek. Az üzletet addig nem te vezeted, hanem egy szakember, akit ők bíznak meg.

Juhász. Szakember?

Oszkár, ők . . . hogy is mondjam . .. rosszul ítélik meg a te egyénisége- det . . . Ok kereskedők, nem költők, mint én ... és sok tekintetben igazuk van ... Te nem vagy erélyes az adó- sokkal ... és a személyzettel . . ., ahol sarkadra kellene állni, ott el- lágyulsz . . . ahol pofozni kellene, ott megbocsátasz . . . ide egy erős kéz kell, hogy az üzletet lábra állítsa. Előbb engem kértek fel, de hát én . . . ők nem tudhatták, mi történt, nekik csak annyit mondtam, hog^^ ktil-

6^0

ELSŐ FELVONÁS.

földre megyek. A fő, hogy azon a napon, amikor a pénzt leteszed, ismét a tied az üzlet.

Juhász. És ... az a szakember . . . mikor veszi át a boltot?

Oszkár. Amikor én elutazom.

Juhász. Azt mondtátok az előbb . . . hogy holnap utazol . . .

Oszkár Igen.

Juhász. Hát akkor . . .

Oszkár. Holnap reggel nyolc óra- kor itt az új üzletvezető.

Juhász. Vagyis . . . akkor ez a bolt már nem is az enyém . . . Holnap reggel akár már be se jöjjek .. .

Oszkár. Istenem, milyen kegyetlen vagy! Hát bejöhetsz!

Juhász. Mint segéd a saját üzle- tembe ?

Oszkár. Ne mondj ilyeneket, kér- lek. Ne törd össze a szívemet. Engedj meg, kérlek, becsáss meg. Nem ér- demlem meg tőled ezt a hangot. Én mindent megtettem, szaladgáltam.

61

URI DIVAT.

fáradtam, intézkedtem . . . egyre sér- tődőttebben. Bocsáss mieg, kérlek, én nem utazom hálára, de ez nem járja. Engedj meg. A pénzt pedig becsület- szavamra . . .

Juhász. Tudom.

Oszkár kezét megfogja. Isten veled. A nyílásra mutat. Erre megyek, még abba az utcába se akarok lépni, ahol Adél jár, amíg a válópör el nem dől. A nyílás előtt. Kérlek, ne nézz így . . . Felháborodva. Én egy asszonyt nem vihettem el az urától a bizonytalanba és nem vagyok egy csirkefogó. El.

Juhász egyedül marad. Nézi az írást és zsebreteszi. Körülnéz a boltban. Kicsit bámul maga elé, aztán fáradtan leül a jobbpult elé és a semmibe néz.

Paula jön a nyilason, írással.

Juhász. Mi az, Paula, maga még itt van?

Paula. Kérem, főnök úr, az im- pregnált köpenyek miatt. Oszkár úr a nagyságos asszonyhoz utasított . . .

62

ELSŐ FELVONÁS.

Észreveszi, hogy Adél nincs itt, szünetet taft ... a nagyságos asszony egy kicsit ideges volt, meg se nézte, csak azt mondta, nem kell. Én viszont előnyösnek tartanám, ha egy pár darabot hozatnánk. Várja a választ. Juhász maga elé mélázva. Igen.

Szünet.

Paula. Főnök úr megengedi, hogy megrendeljem?

Juhász ránéz. Hogyan? Ja igen.

Paula. Hogy rendeljek legalább tíz darabot.

Szünet.

Juhász. Hát kérem Paula . . . feláll, ez a dolog úgy áll, hogy rövid legyek ... Ez az üzlet holnap reggeltől kezdve nem az enyém.

Paula. Nem a főnök úré?

Juhász. Ne szaporítsuk a szót, Paula. Engem a feleségem elhagyott és Oszkár úrral Berlinbe megy . . .

t»íí

URI DIVAT.

és én megbuktam, Paula , . . mert ide holnap reggel már a hitelezők meg- bízottja ül be . . . és az lesz itt a fő- nök ... a Fülöp úr főnöke . . . meg a magáé is, Paulácska ... és majd az törje a fejét, hogy kell-e impregnált köpeny, vagy sem.

Szünet.

Paula. Nem . . . nem tudok mit mondani főnök úr.

Juhász. Ne is mondjon semmit, fiam, én se mondtam semmit. Egy szó nem sok, annyit se mondtam. És most már ne irkáljon, fiam, nem engedem, hogy lámpánál rontsa a gyönge szemét.

Paula. A főnök úrnak ilyen nagy baja van ... és az én gyönge sze- memmel törődik.

Juhász. Nincs nekem . . . bajom . . .

Paula. De ez az érzés . . .

Juhász. Egy kicsit furcsa. Ügy ma- radtam itt, mint egy fa a városi igét -

«'i

ELSŐ FELVONÁS.

ben . . . ami csak arra volt jó a sze- relmeseknek . . ., hogy találkozzanak alatta .

Paula. És otthagyják.

Juhász. De előbb . . . éles bicská- val belém karcolták a nevüket . . .

Adolf belép a nyilason, a rúddal.

Juhász. Mi az?

Adolf. Nyolc óra, főnök úr.

Juhász még mindig kábultan. Igen. Most már igazán becsukhatja a boltot. Adolf. Adolf kimegy az ajtón és félig lehúzza a redőnyt.

Gróf hangja az utcáról. Na, na, na, na! Megint ki akar zárni? A gróf bebújik a redőny alatt. Autóbunda, főkötő van rajta.

Adolf vigyorogva jön be utána a rúddal.

Gróf Adolfhoz. Mondja, kedves barátom, maga utazik rám?

Adolf. Kezét csókolom kegyel- mes úr.

Juhász. Menjen hátra. Adolf.

ün dttat.

URI DIVAT.

Gróf Adolfhoz. Maga mindig akkor jön evvel a hosszú fával lehúzni azt a vasat, amikor én be akarok jönni. Maga nem szeret engem, mi?

Adolf röhög.

Gróf. Hát ezt hagyja abba, ké- rem. Itt van . . . Pénzt ad neki. Itt van húsz fillér ... de szeressen engem jobban.

Adolf kezet akar csókolni.

Gróf. Csak hagyja. Előre jöyi.

Adolf el a nyilason.

Gróf. Ő mindig be akarja zárni az orrom előtt a boltot. Nézi őket. Na, mi az? A Juhász olyan ünnepélyes

Juhász. Kegyelmes uram . . Nem is tudom, hogy mondjam meg a ke- gyelmes úrnak . . .

Paula indul.

Juhász. Csak maradjoiT Paula kis- asszony.

Paula. Meg keli néznem, elhozták -e már a kalapostól a kegyelmes úr sap- káit.

66

ELSŐ FELVOKAS5.

Gróf. Köszönöm, Paulácska.

Paula. Nagyon szívesen kegyelmes uram. El a nyilason.

Gróf. Na, mi az ? Hát mégis baj van ?

Juhász. Baj nincs, kegyelmes uram, az soha sincs. Hanem a kegyelmes úr volt oly szíves az előbb ismét említeni., amit oly sokszor mondott . . . széket tol oda . . . parancsoljon helyet fog- lalni.

Gróf. Nos? Leül.

Juhász. Hog^^ Gerelypusztán van egy íróasztal . . . amelyikhez én . . . a kegyelmes úr kegyes jóságából . . . mindig visszaülhetek . . .

Gróf. Igen, igen. Na és?

Juhász. Hát . . . azóta ez az író- asztal . . . már aktuális is lett ...

Gróf. Hogyan? Tíz perc alatt?

Juhász. Tíz perc alatt.

Gróf. Hát ez érdekes. Szétnéz. Hol a felesége?

Juhász. Ez az éppen, kegyelmes uram.

ti" 5.^

ÜRl DIVAT.

Gróf. Nem értem, Juház.

Juhász. A feleségem elválik tőlem és Oszkár úr felesége lesz. Az üzle- tembe beül holnap a hitelezők meg- bizottja és én már e pillanatban olyan egyedül vagyok, mint az ujjam és olyan szabad vagyok, mint a ma- dár.

Gróf őrömmel. Kedves Juhász, maga nem egy madár, hanem m ga e pillanatban mára, pusztagerelyi sajt- export-vállalat üzemigazgatója, sőt üzemfővezérigazgatója .

Juhász. A kegyelmes úr jósága vég- telen.

Gróf. A pusztagerelyi sajt jó sága végtelen és az én szerencsém végtelen, hogy magát megkaphattam. Ezt a sajtot én még a testvéremre se bíztam volna , . . ezt én csak magára bízhattam. Juhász.

Juhász. Boldog volnék, ha . . .

Gróf. Én volnék boldog. Mikor jöhet? Jöjjön ma éjjel, velem.

G8

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. Mégis, kegyelmes uram a dolgaim, a lakásom . . .

Gróf. Gyorsan és röviden : mikor jöhet?

Juhász. Istenem . . . hát a hét vé- gén ... A jövő hét elején.

Gróf. Minél előbb. Jöjjön tegnap, az volna a legjobb. Feláll. Gratulálok magamnak. Paula belép a nyilason. Ezt meg fogjuk szervezni most. Juhász. Világcég leszünk ! ^hase of Pusztagerely, Lted. Cm és végzünk báró Goldberger úrral, a szomszé- dommal, aki konkurrenciát csinált nekem . . . De igaz, szegény bará- tom, milyen önző vagyok, elfelej- tettem az Ön baját . . .

Juhász. És én meg a kegyelmes úr sapkáit . . . indul . . . bocsánat.

Paula. A sapkák ebben a pilla- natban jöttek meg. Most bontja ki Fülöp úr.

Juhász. Hát akkor egyet hozzá kell csomagolni a dresszhez. El a nyilason.

69

sf t • i i ll

• t Cili

ll^ijjjJI'Vj

T'RI I)I\ AT

Gróf. Nos, Paula kisass/Jiv ^í'' szól hozzá?

Paula. Nagyon szép pir<j kegyel- mes uram.

Gróf. Micsoda ?

Paula. A sapka

Gróf. Nem azt értem, aga kis csacsi. Mit szól ehhez oaládi tragédiához ?

Paula. Mit szóljak hozza kegyel- mes uram? Közelebb jón. Neion nagy baj, mert én elveszítem az áíksomat.

Gróf. Hogyan? .\ Juhi/, nem adja Önt át az utódjának?

Paula. Oh Juhász úr átadi. de az édesanyám úgy aggódik értei, hogy a világért sem enged ittmarnni más főnök alatt . . . Csak Juha^ úrban bízik . . . neki úgy adott ó, miut második apámnak . . és • nem merek a mamának ellenlmunani . . . Beteg szegény ... és elég ba, van a

70

tr»

m...M.

■§ m- %

MM

ff "^''^^ '

#«ls w>

RLSŐ FF I VON Ab.

ríbz Öcsémmel . . . aki annyi bánatot »;oz neki. Gróf. Ezalatt fixirozta. Kár. Én .Igyon sajnálom, hogy magát nem .thatom többé. Paula. Oh, kérem . . . Gróf. Még ha itt mandna is. Én If többé be nem teszem a lábamat, "n csak a Juhász miatt jártam idc. Paula. A kegyelmes úr tökéletes .v.'illér.

Gróf. Na, ja.

Paula. A kegyelmes úr igazi közép- vori úr.

Gróf. Nagyon kedves. Én nagyon ajnálom, hogy magát nem láthatom öbbé. Paula. Oh, kegyelmes uram. Gróf. \z nekem mindig kedve'^ öröm volt . . . mikor ide bejöttem . . . ezt a kedves kis Paulát itt látni . . . Ezt a graciöz és gusztiöz Paula kis- asszonyt.

Paula. Igazán . . . znvnrbíí 1h>/.

i

URl DIVAT.

Szünet.

Gróf, No^;, Paula kisasszony? Mit szól hozzá?

Paula. Nagyon szép piros, kegyel- mes uram.

Gróf. Micsoda?

Paula. A sapka.

Gróf. Nem azt értem, maga kis csacsi. Mit szól ehhez a családi tragédiához ?

Paula. Mit szóljak hozzá, kegyel- mes uram? Közelebb jön. Nekem nagy baj, mert én elveszítem az állásomat.

Gróf. Hog)'an? A Juhász nem adja Önt át az utódjának?

Paula. Oh Juhász úr átadna, de az édesanyám úgy aggódik értem, hogy a világért sem enged ittmaradni más főnök alatt . . . Csak Juhász úrban bízik . . . neki úgy adott át, mint második apámnak . . és én nem merek a mamának ellentmondani . . . Beteg szegény ... és elég baja van a

70

ELSŐ FELVONÁS.

rossz Öcsémmel . . . aki annyi bánatot okoz neki.

Gróf. Ezalatt fixirozta. Kár. Én nagyon sajnálom, hogy magát nem láthatom többé.

Paula. Oh, kérem . . .

Gróf. Még ha itt maradna is. Én ide többé be nem teszem a lábamat. Én csak a Juhász miatt jártam ide.

Paula. A kegyelmes úr tökéletes gavallér.

Gróf. Na, ja.

Paula. A kegyelmes úr igazi közép- kori úr.

Gróf. Nagyon kedves. Én nagyon sajnálom, hogy magát nem láthatom többé.

Paula. Oh, keg^'^elmes uram.

Gróf. Az nekem mindig kedves öröm volt . . . mikor ide bejöttem . , . ezt a kedves kis Paulát itt látni . . . Ezt a graciöz és gusztiöz Paula kis- asszonyt.

Paula. Igazán . . . zavarba hoz.

URI DIVAT.

Gróf. Én búcsúzóul egy vallomást teszek a kedves Paulának. Én sok- szor . . . direkt azért jöttem ide be, hogy a kedves Paulával egypár szót beszélgethessek. Ma is. A kedves Paula ugyan ma kinevetett engem,

Paula. De kegyelmes úr . . .

Gróf. Mert én Öreg legény vagyok..., de nem mind öreg, ami fén3dik. Az én szívem nem is húsz éves, hanem tizenkilenc ... és tizennyolc, ha kell... és tizenhét, ha a kedves Paula azok- kal az egé.szen romlott szemeivel rám néz.

Paula. De kegyelmes uram . . .

Gróf. Hagyjuk csak azt a «kegyel- mes up>-at.

Fülöp belép a nyilason.

Paula. Nem látja Fülöpöt. Iste- nem . . . csak azt ne mondaná a ke- gyelmes úr, hogy én öregnek nézem.

Gróf. Jó, jó. Maga haszontalan.

Paula. A fehér haja ... ez a szép

72

ELSŐ FELVONÁS.

rajta .. . És ha tudná ... én hogy megundorodtam ezektől a mai fiatal- emberektől ... és ha egy ilyen nobilis öreg urat látok . . . Istenem, bocsásson meg, kegyelmes uram, megyek a csomagért . . . Mozdul.

Gróf. Jó, jó, majd hozza azt a Juhász. Ne vegye el tőlem ezt az utolsó percet !

Paula finom kacérsággal. Utolsó?

Gróf. Maga hazamegy a mamához, én meg^'^ek Gerelypusztára . . . maga okos ... én se vagyok buta . . . Én megtalálhatnám magát itt Pesten . . De egy öreg úrnak már épen úgy keli vigyázni magára . . , mint egy kis- leánynak ... és én egy nagyon okos öreg úr szeretnék lenni ... én szépen el fogok menni a kis Paula elől . . . szép csöndesen . . . el . . . hogy baj ne legyen . . . Igazán jókor bukott meg nekem ez a szegény Juhász, épen jókor . . .

Juhász belép.

i',i

URI DIVAT.

Juhász. A nyilason jön két csomag- gal. Megvan, kegyelmes uram, itt a csomag. Megy az ajtó felé. Odaadom a soff őrnek.

Gróf. Mi az, két csomagot csinált?

Juhász. Nem. A dressz ebben van. Mutatja az egyiket.

Gróf. És a másik?

Juhász. A sofförnek adok egy kis nagyon finom magyar sonkát az útra, meg egy almát. El az ajtón.

Fülöp megszólal. Egy darab dresszt és egy darab sapkát csomagoltunk be, kegyelmes uram.

Gróf megfordul. Ah, a kedves Fülöp úr is itt van ?

Fülöp. Itt vagyok, kegyelmes uram.

Gróf. Hát . . . Paula felé fordul. Isten vele kedves Paula .

Paula mélyen meghajol. Kegyelmes uram.

Gróf. Nem is ad kezet?

Paula. Oh . . . Kezetfognak.

Gróf Fülöphöz. Jóestét ! Indul.

ÉLSÖ FELVONÁS.

Fülöp. Kezeit csókolom.

Gróf az ajtóból. Meg lehet mondani annak az embernek, avval a hosszú fával, hogy most már le lehet eresz- teni ezt a vasat. Kibújik alatta. El.

Juhász hangja künn. Ajánlom maga- mat, kegyelmes uram.

Az autó elmegy.

Juhász belép. Na gyerekek ... öl- tözzünk, most már igazán ideje, hogy hazamenjünk. Kiveszi a pénztár-fiókot ezalatt és kiviszi, a nyilason el.

Paula. Hát akkor ... mi is bú- csúzunk, Fülöp úr. Maga megmarad.

Fülöp. Meg. Ravasz lány maga, Paula .

Paula. Én? Miért?

Fülöp. Csak kérdezze? Hallottam mindent.

Paula. Ugyan mi rosszat hallott?

Fülöp. Rosszat semmit. Okosat sokat.

7«

URl DIVAT .

Paula. Micsoda beszéd ez?

Fülöp. Van esze magának, fiam. Tudja maga, kinek mit kell mondani. De most már késő az okosság. Nincs Juhász, nincs üzlet, nincs gróf, nincs találkozás, fuccs.

Paula. Fuccs? Gondolja, hogy fuccs ?

Fülöp. Gondolom. A gróf jól meg- mondta magának.

Paula bántva. Korán örül, Fülöp úr !

Fülöp. Leöntötték hidegvízzel fiam.

Paula. Ahhoz . . . korábban kell a grófnak felkelnie !

Fülöp. Hoppon maradt, fiam !

Paula. Ne legyen olyan biztos a dolgában !

FÜLÖP. Miben?

Paula. Hogy én nem látom többé a grófot.

FÜLÖP. Ejnye, de tüzes !

Paula egyre izgatoUabban. Itt ma sok minden borult fel, Fülöp úr, mikor ez a kis üzlet tönkrement !

715

ELSÓ FÉLVONÁS.

FÜLÖP, Én nem borultam föl, azt tudom.

Paula. De én igen ! Izgatottan. Innen ma kirepültek a madarak . . . Én is kiröpülök, Fülöp úr !

Fülöp. Hova?

Paula elszántait. Gerely pusztára megyek a grófhoz.

Fülöp. Szent Isten . , . Összecsapja a kezét.

Paula. Három év óta él itt velem együtt és nem ismer !

Fülöp. És . . . ezt mikor hatá- rozta el?

Paula. Most , . . ebben a perc- ben . . . Nagyon izgatottan. Már egy év^ óta kínoz ez az asszony , . . aki most megszökött . . . hisz látta maga is . . . úgy bánt velem, mint egy kutyá- val ... ki akart marni innen ! Mit gondol, miért tűrtem én, miért hall- gattam ?

Fülöp. Paula kisasszony !

Paula. Mág ügatottabban. Miért

URI DIVAT.

szenvedtem? Az ajtóra mutat. A jö- vőmért, kedves Fülöp úr . . . A jö- vőmért, ami most ment ki az ajtón, most ment el az automobilon. De én utána megyek, Fülöp úr! Itt ma sok minden omlott össze ... de senki- nek se omlott össze annyija, mint nekem. Egy éve már ... ez az öreg úr már egy éve néz engem ... fal a szemével . . . és én . . . lassan és oko- san . . . vittem előre a dolgot . . . nem egy piszkos kalandért, Fülöp úr . . . nem ... de . . . itt élek, sóhajtozom itt az autóköpenyek közt, amik mind Parisba mennek . . meg Ostendébe... és a szép útifátyolok . . . Londonba . . . Montecarlóba ... ki a világba, a bol- dog, fényes életbe . . . Én élni akarok, Fülöp úr, élni élni ... és most egy- szerre . . . vége legyen, mert a kis bolt összedűlt? Nem, édes Fülöp úr, én nem engedem ki a kezemből ezt a szép kegyelmes urat !

FtJLÖP. Nem engedi ki . . .

ELSŐ FELVOl^ÁS.

Paula. Utána megyek Gerely- pusztára. A többit bízza rám!

Fülöp. És . . . az anyjának mit mond ?

Paula. Hogy Juhász úr vitt el magával. Vele elereszt.

Fülöp. És mit mond . . . Juhász úrnak?

Paula. Hogy nem hagyom el a nyomorában. Hogy nem tudok meg- válni tőle !

Fülöp. Maga is becsapja? Maga is kifosztja ?

Paula. Igenis !

Fülöp. Felhasználja . . . ilyen célra !

Paula. Utálom a nyomort, Fülöp úr, ha tudná, hogy megutáltam a nyomort !

Fülöp. Rettenetes.

Paula. Minden forradalom csúnya. Fülöp úr és ez az én forradalmam ! Nem fogok egy írógép mellett meg- öregedni. Esküszöm magának, nem fogok egy sötét irodában elhervadni.

tJRI DIVAT.

Fülöp. De hogy . . . Juhász úrral teszi ezt . . .

Paula. Én nem törődöm senkivel, csak magammal. Aki az utamba áll, annak keresztül megyek a lelkén, aki a hátára vesz, annak a hátára ülök. Nekem kell a Juhász, hát vigyen ö.

Fülöp. Ez már nem is gonoszság. Ez egy kisgyereknek az önzése. És hogy villog a szeme !

Paula. Ez az én nagy napom, Fülöp úr.

Fülöp. És ha valakinek eszébe jutna, hogy elrontsa ezt a maga nagy napját?

Paula. Ugyan,

Fülöp. Ha én . . . most mindjárt felvilágosítanám Juhász urat?

Paula. Addig ugratott . . . amíg kicsalta belőlem ezt . . . buta vol- tam ... de most künn van . . . mind- egy. De az olyan biztos, hogy maga ezt nem mondja meg neki . . . Az olyan szentírás ! Akit mindenki

Síi

ELSŐ FELVONÁS.

szeret, az az ilyesmit sohse tudja meg.

FÜLÖP. És ha mégis?

Paula. Én biztos vagyok a dol- gomban, Fülöp úr. Maga hallgatni fog, mint egy csuka.

FtJLÖP. Fel vag^'^ok háborodva. Paula kisasszony !

Juhász belép.

Juhász. A nyilason jön, kezében bot és kalap. Hát . . . kedves Paula kisasszony . . . még ez az egy nehéz kötelességem is hátra van. Én az Ön édesanyjától úgy vettem át magát, hogy apja helyett apja leszek ... és most . . . vissza kell Önt adnom a mamájának. Én . . , bocsásson meg ezért a hivatalos formáért . . . Én felmondok Önnek Paula kisasszony... de még holnap intézkedem . . . hog^^' az új főnök lehetőleg megtartsa Önt.

URl DIVAT.

Paula határozottan. Szükségtelen, főnök úr.

Juhász. Nem akarja az állását meg- tartani ?

Paula. Nem.

Juhász. Miért?

Paula. Mert én . . . Önnel megyek, főnök úr.

Juhász. Velem?

Paula. Önnel . . . Akárhova megy. Ha a száműzetésbe, hát oda. Ha a nyomorúságba, hát — a nyomorú- ságba.

Juhász megdöbbenve. Paula kis- asszony . . .

Paula. Kérem ne szóljon egy szót sem. Ismerhet engem. Amit én mon- dok, azt meg is teszem.

Juhász leteszi a botot és a kalapot. Velem . . . Paula kisasszony?

Paula. Önnel.

Juhász. De hisz én . . . egy szegény kis hivatalba megyek . . . falura . . . pusztára ... a világ végire . . .

8'J

ELSŐ FELVONÁS.

Paula. Oda is . . .

Juhász. Egy gazdaságba ... az Isten hátamögé !

Paula. Mindegy. Én önnel maradok.

Juhász. Istenem . . . hogyan érdé* meltem én meg ennyit . .

Paula. Valami kis irnok-munka majd akad ott nekem is.

Juhász. Ennyi jóságot . . . Egy fiatal életet . . , Paula kisasszonj'^ . . . itt akarja hagyni Pestet . . . ezt a nagy lehetőséget . . . most, hogy annyi ú] vállalkozás ... és az ön tehetségé- vel és szorgalmával . . .

Paula. Ne beszéljünk annyit, főnök úr. Én Önnel meq3^ek.

Juhász. Hallja ezt Fülöp úr?

Fülöp. Hallom.

Juhász Paulához. Mit mondjak Önnek?

Paula. Mondja, "^ ) magával visz. Mondja, hogy . . . továbbra is gyer- mekének tekint . . . barátjának . . .

Juhász. Paula kisasszony ... én

feiit 6^

URI DIVAT.

most mindenért kárpótolva vagyok, ami fájdalom ma ért ... a jó Isten mégis szeret engem.

Paula. Én szeretem önt, főnök úr és rám nézve ebben a pillanatban csak ez a fontos. Megbocsát, de ve- szem a kalapomat, mert az anyám nem fogja tudni, hol maradok. Indul. Különben is azt hiszem, Fülöp úrnak van Önhöz még valami mondani- valója. El a nyíláson.

Szünet.

Juhász tnélyen meghatva. Egy iiyen kis írógépes lányban . . . ennyi lelki nagyság . . . Ide jöjjenek a papok , . . a szenteket meg a mártírokat ke- resni . . . fojtogatott hangon; . . . ide a kis boltok mögé ... a sötét lukakba... ahol ilyen névtelen kis hősök kínlód- nak ... a szemét törli. Itt még van becsület.

Fülöp. Kalapot, botot vesz elő, keztyüt húz.

84

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. Valamit akar még mondani nekem, Fülöp úr?

Fülöp. Hát tudja kérem . . . Abba- hagyja.

Juhász. Nos? .

Fülöp. Hát tudja . . . tulajdon - képen . . .

Juhász. Maga is . . . meg van hatva ... ne adja itt a cinikust, maga öreg medve . . . tudom én, hogy maga a hallga tagsága, meg a górom - basága mögött . . .

FÜLÖP. Hagyja azt, kérem.

Juhász. Olyan jó, mint egy gyerek. Én ismerem a maga hű szívét, Fülöp. Ne izéljen itt . . . Ne restelje . . . maga nagyon meg van hatva.

Fülöp lesüti a szemét. Igaza van.

Juhász. Na, úgy-e?

FÜLÖP halkan. Meg vagyok hatva.

Juhász. És . . . mit akart mondani?

Fülöp. Nem akartam . . . semmit mondani . . ,

Kis szünet.

S5

URI DIVAT

Juhász. Veszt botját és kalapját. Tulaj donképen boldognak kellene érez- nem magam . . . minden fájdalom mellett is . , . Ezek az emberek . . . másként is tehettek volna ... de mert szeretnek ... ez a becsületesség. Az asszonynak a korrektsége ... és Osz- kár . . . ahogy gondoskodott, hogy visszakaphassam az üzletemet ... És a grófnak ez a nagy jósága ... És végül ez a koronája mindennek . . . ez a hű kis állat ... ez az önfeláldo- zás . . . Higyje el, Fülöp, érdemes volt egy életen keresztül szeretni az embereket és bízni bennük ... higyje eL Fülöp... Ne nézzen olyan mogorván.

FxJLÖP. Hát Isten áldja meg, fő- nök úr.

Juhász. Tartson itt rendet, amíg visszajöhetek . . . Én azt hiszem, őszig megküldik a pénzt.

Fülöp. Azt hiszi?

Juhász. Oszkár? Az inkább éhezik, de megküldi.

S()

ELSŐ FELVOiNÁS.

Paula belép felöltözve, mögötte Adolf a rúddal.

Fülöp. Jójcakát kívánok.

Juhász. Az Operába megy?

Fülöp. Nem én. Már odaadtam a jegyet a kalaposinasnak.

Juhász. Hát akkor . . . nem kiséri haza Paulácskát? Minden este maga szokta.

Fülöp. Köszönöm, ma másfelé me- gyek. Jójcakát.

Paula. Jójcakát.

Juhász. Jójcakát.

Fülöp el az ajtón. Kis szünet.

Juhász. Mi baja van Fülöp úrnak?

Paula. Nem csuda, ö sincs ... fá- ból ... ö is szereti Önt . . .

Kis szünet.

Adolf. Csukhatok kérem? Juhász. Hogyne.

Adolf künegy az ajtón, Kis szünet.

m

URI DIVAT

Juhász. Na, mi az? Miért nem húzza le?

Adolf bedugja a fejét. Néztem, nem gyön-e megint a kegyelmes úr. El- tűnik. Hallatszik, amint künn lehúzza a redőnyt.

Juhász. Hát akkor ... ha nem veszi rossz néven, Paula . . . ma én kisérem hazáig.

Paula. Ne fáradjon, íönök úr, h'.sz itt lakom a szomszédban.

Juhász. Mindegy, mindegy. Higyje el . . . ma nem sietek.

Szolga a nyíláson jön. Főnök úr kérem, a szobalány telefonál hazul- ról, hogy mért nem tetszenek jönni, elromlik a vacsora.

Paula. Lássa ... ne fáradjon velem.

Juhász. Nem, nem . . . Szolgához. Mondja meg neki, hogy nem jövünk haza. Vendéglőben vacsorázom.

Szolga a nyilason el.

Paula. Igaza van ... az üres lakás és az a második teríték az asztalon . . .

88

ELSŐ FELVONÁS.

Juhász. Nem az, hanem ... tudja ... a feleségem nagyon szereti a spárgát. Imádja ... és most még nagy rit- kaság ez . . . Ma délután . . . meg- kaptam az első spárgát, ami Pesten eg\'általán létezik ... és titokban haza küldtem, hogy most este, hogyha hazajövünk, ott várjon az asztalon. Hát . . . most ... ha hazamegyek . . . mit mondjak? Ott álljak és . . . szé- gyeljem magam a spárga előtt? . . . Kis szünet. Vagy pláne egyem meg?

Adolf belép és ^negáll.

Adolf. Eloltok, főnök úr.

Juhász. Várjon íiam, ezt meg- ígértem . . . megmutatom ennek a gőzhajónak a szerkezetét . . . Előveszi a gőzhajót, felteszi a kalapfát, leül a fobbpult mögött, elől, Adolf a fobbpult 3lefe elé megy és nézi. Hát nézze fiam. Hogy a gyerek ezt felhúzhassa, itt van egy kis fedél, ezt fel kell nyitni. Látja ?

8«

URI DIVAT.

Adolf. Igen.

Juhász. Na már most, itt van belül két kulcs. Az egyikkel felhúzom a kereket, akkor a földön szalad a hajó. A másikkal felhúzom a propellert, akkor a vízben úszik a hajó, ha van víz. A fődolog azonban, hogy a kul csőt sohse szabad visszafelé forgatni, mert akkor elszakad a rúgó. És ha előre forgatjuk, akkor is nagyon lassan kell forgatni, csak épen, amíg enged, épúgy, mint ahogy az órát szoktuk felhúzni, szépen, lassan . . . Húzni kezdi, óvatosan . . . így . . . csak lassan . . . Csavarja a kulcsot, miközben Adolf fesziklten figyel. Nem hallani mást mint a kulcs berregését és ezalatt nagyon lassan, szinte észrevétlenül, legördül a

Függöny.

ÜO

MÁSODIK FELVONÁS.

MÁSODIK FEL\^ONAS.

A gróf nagy dolgozószobája az ura- dalmi igazgatóság épületében. Hátul, középen, nagy, nyitott üvegajtó. Ugyan- csak hátul, az ajtótól jobbra és balra egy-egy ablak. Az ajtó előtt terrasz. Azon túl nagy, régi kert. Jobbról, hátul, a sarokban a gróf nagy íróasztala. Ez előtt, jobbról elöl kis asztal írógéppel és papir csomókkal. Balról elől, kis kanapé a falnál. Jobbról és balról középen ajtó, mindenik az irodákhoz vezet. Napfényes nyári délelőtt.

Mikor a függöny felgördül, a gróf az íróasztalnál ül. Domokos, idősebb hiva- talnokfornia ember az íróasztal előtt áll és írásokból referál.

01

URI DIVAT.

Domokos. És itt van a Máté-féle ügy. Máté úr az uradalom legrosszabb hivatalnoka, a sajtüzem szégyene.

Gróf. Juhász úr kedvence és vé- dence.

Domokos. Igen, kegyelmes uram. Már számtalanszor el akartam csapni ezt a Mátét, de Juhász úr nem engedi, mert sajnálja.

Gróf. Ezt a csirkefogót !

Domokos. Máté jól tud beszélni, ezzel mindig leveszi a lábáról. Most legutóbb egyszerűen Pestre szökött a Máté. Három napig ott dorbézolt, ma reggel jött haza teljesen lezüllöt- ten. De most megfogtuk. Megszerez- tem ezt a levelet . . . Levelet vesz elő, amelyből kiderül, hogy a Máté fizetett kémje a mi konkurrensünknek, a báró Goldberger úrnak.

Gróf. A Goldbergernek

Domokos. Igen, a Goldberger úrnak.

Gróf. Nem úrnak. A Goldbergernek.

Domokos. Pardon. Igen. A Gold-

í)2

MÁSODIK FELVONÁS.

bergernek. Hátha ezek után. se fogja elcsapni a Juhász úr . . ,

Gróf. Majd én teszek róla. Hol v^an az a Máté?

Domokos. Fölrendeltem ide a kis irodába. Balra mutat.

Gróf csönget. Adja csak ide azt a levelet. Domokos átadja a levelet.

Sántha belép.

Sántha. Öreg ember, félig szolga, félig hivatalnok . Balról jön, megáll.

Gróf. Jöjjön be a Máté.

SÁNTHA. Igenis, kegyelmes uram. Balra el.

Domokos. A Juhász úr a jó szívéve minden emberünket elrontja.

Máté belép.

Máté. Balról jön. Fiatal ember, rongyos fehér vászonkabát van rajta.

Gróf. Maga megszökött a hivatal- ból. Három napig Pesten lumpolt.

93

URI DIVAT.

MÁTÉ. Családi ügyben voltam, ke- gyelmes uram. És Juhász úr . , .

Domokos. Látták önt háromszor a sörkabaréban.

Gróf. Az Ön szereplése nálunk be- fejeződött, Máté ! De csak várjon ott künn, amíg hivatom. Majd a párt- fogója, Juhász úr fog magával végezni. Most kimehet.

MÁTÉ. Kegyelmes uram, becsület- szavamra . . .

Gróf. Tessék kimenni.

Máté balra el.

Gróf feláll. Köszönöm, Domokos úr, majd délután referál tovább. Most dolgom van. Ezt a levelet hagyja itt. Csönget. Juhász merre van ?

Domokos. Lent láttam az üveg- háznál. A galambokat eteti.

Gróf. Természetesen. Sántha belép. Kéretem Paula kisasszonyt.

Domokos. Alázatos szolgája. El- megy hátul.

t»4

MÁSODIK FELVONÁS.

Sántha a jobb ajtón ment ki, most jobbról belép Paula, mögötte Sántha, aki balra kimegy.

Paula. Jó reggelt.

Gróf. Jó reggelt, napsugár. Hamar, hamar. Most egy pár percig beszélget- hetünk, a csősz messze van. A ga- lambokat eteti az üvegháznál.

Paula. Már nem is tud Juhász úrról máskép beszélni, mint gyűlölet- tel. Leül az Írógéphez.

Gróf. Pedig hogy szerettem. Mint a fiamat. Kezet csókol Paulának.

Paula a gépnél. Ügy kell tennem, mintha dolgoznám. Ha bejön, munká- nál találjon, mert kétségbeesik.

Gróf. Most nem kell félni. Messze van.

Paula. Mindegy. Valami drótnél- küli távíró van az idegeiben, megérzi, ha Önnel vagyok. Csukott szemmel is megtalál. Koppant egyet-kettőt a gépen. Az Istenért, meg ne tudja, hogv nem dolgozom semmit.

95

URI DIVAT.

Gróf. Borzalmas állapot ez, Pau- lácska és ép azért kérettem, hogy megmondjam : én ma végre meg akarak szabadulni Juhász úrtól.

Paula. Istenem . . . milyen rosszul esik ez nekem !

Gróf. Van neki egy Máté nevű züllött hivatalnoka, akit nem akar elcsapni. Ez kitűnő alkalom lesz. Ez nem megy tovább. Ügy őrzi magát, mint egy harapós komondor. Már tel- jesen tőle függök. Nem elég, hogy használhatatlan, a jóságával mindent elront ... És a büszkeségemet, a sajtomat is tönkre tette ... de hogy tönkretette ! Még ráadásul itt a saját birodalmamban komédiáznom kell miatta. Hogy magácskával együtt lehessek, kénytelen vagyok diktálni. Hogy diktálhassak, beszédet kell mondanom a főrendiházban. A haza se tudja, mitől boldogul.

Paula. És mért támadja a kor- mánvt a beszédében ?

i»6

Gróf. Tulaj donképen mindegy . . . de ha az ember ellenzéki, tíz évvel fiatalabbnak látszik.

Paula felfigyel. Ajtót hallottam csukódni. Már itt járkál a kis irodá- ban. Kérek egy jó hangos politikai mondatot.

Gróf. Kétségbeejtő. Hangosan. «Ha a tisztelt földmívelésügyi miniszter úr azt hiszi . . , Paula kopogtat. Hogy ezt az állapotot tűrni lehet, akkor alaposan téved*. Ki fogom dobni. Ma fogom kidobni. De ezt ne írja le, ezt nem a miniszterre mondtam,

Paula kopogtatva. Csak gyöngéden bánjon vele, olyan megható, amit csinál. Szegény, jó Juhász . . .

Gróf hangosan. ((Mert, méltóságos főrendek, a magyar birtokpolitika . . .

Paula kopogtatva. Hálából, amiért idejöttem vele, kétségbeesetten őrzi az erényemet.

Gróf. Négy hónap óta vannak maguk itt, négy hónap óta szenvedem

Uri divat. 97 ''

URI DIVAT.

ezt az ó háláját. És maga miatta kínoz. Miatta halasztja életem leg- szebb napjait.

Paula. Meg kell várni, míg magá- tól elmegy. Majd elmegy, ha Berlin- ből megkapja az ötvenezer koronáját. Ennyi jóságot mégse szabad lábbal taposni. Már csak az én kedvemért se.

Gróf. Azt a pénzt sohse kapja meg. És akkor örökké várjak . . . erre a késői boldogságomra ? . . .mikor tudja, hogy milyen szerelmes vagyok, ötven- hat éves fejemmel . . . szeretem, mint egy kis diák . . . Szeretlek . . . Hozzája megy. Te szépség, te forró fiatalság I

Juhász belép.

Juhász halról, egy nagy könyvvel. Bocsánat, ebbe a marhaállományát is bevegyem ?

Gróf dühösen. Vegye be ! Paulához. «A földmívelési kormány szánalmas politikája . . .& Paula kopog. Apropó,

98

MÁSODIK FELVONÁS.

kisasszony, a részletes kimutatást lemásolta ?

Paula. Kegyelmes uram, nagyon fájt a szemem, de az általános itt van. Papírlapokat ad át.

Gróf tettetett szigorral. Ez nem szorgalom, kisasszony. Estére legyen meg a részletes kimutatás.

Juhász halra elmegy.

Paula. Hangosan udvarolt, lássa, rögtön itt termett. Milyen rosszul esik ez nekem !

Gróf. Mindegy. Én nem várhatok miatta. Nekem nincs már oly sok időm hátra és nincs már oly sok szerelmem hátra. Ki kellene fizetni az ötvenezer koronáját, hogy vissza- mehessen a boltjába.

Paula. Azt nem fogadja el. Inkább éhenhal.

Gróf. Érdekes, hogy sohse az ember barátai jellemesek, mindig az ellenségei.

Paula. Látta, milyen rossz szín-

»9 "1^

•lOmmfmm'imgmuimmmmmtmmitmmmmmmmmmmmimmm'

URI DIVAT.

ben van? Ezt mind az aggódás teszi miattam.

Gróf. Tudom. Egész éjjeleket sétál az ablakom alatt. Felteszi rólam azt az Ízléstelenséget, hogy magácskát, aki most még hivatalnokom, itt a házamban csábítom el. Pedig, ugy-e... napsugár, a mi szerelmünkhöz méltó keret kell ... az a nagy . . . százlovas autó röpítsen Parisba . . . Onnan a tengerre ... és a spanyol ég alatt kötünk ki valahol, a tündéri parton, amit az Isten is szerelemre szánt . . . Hozzája lép.

Juhász belép.

Juhász balról. Bocsánat. Ezeket az írásokat hoztam a kisasszonynak.

Gróf dühösen Tessék, kérem.

Juhász átadja Paulának az írásokat. Itt van a részletes kimutatás, amit az imént kért a kegyelmes úr. Sántha úr volt oly szíves lemásolni éjszaka.

Paula. Énhelyettem? Az írást nézi,

100

MÁSODIK FELVONÁS.

a grófra mosolyog. Negyven lap. Sűrűn teleírva. Oh, a kedves, jó Sántha úr. Nem is tudom, hogy háláljam meg neki. Átadja a grófnak.

Gróf az írást nézve. Ezt Sántha úr írta le?

Paula. Énhelyettem. Képzelje, egész éjszaka. Szegény.

Gróf másik irást vesz elő. Érdekes. Ez az írás hogy' hasonlít az általános kimutatáshoz, amit Ön írt le.

Paula. Kegyelmes uram, bevallom, azt sem én írtam le. Azt a Juhász úr írta le helyettem.

Gróf. Igen? A Juhász úr?

Juhász. Három lap az egész. A kis- asszonynak fájt a szeme.

Gróf két kezében a két írással. Hát ezt a három lapot a Juhász úr írta le, ezt a negyven lapot pedig a Sántha.

Paula. Igen. A gróf csönget. Sántha balról belép.

Gróf. Várjon egy kicsit, Sántha. Juhászhoz. Az Ön ablakában reggel

101

URI DIVAT.

négy óráig világos volt. Mit csinált Ön reggel négyig?

Juhász. Kegyelmes uram én nem tudok hazudni. írtam. Ezt a negyven oldalt írtam reggel négyig.

Gróf. Köszönöm. Sántha, kimehet. Az írásokat az asztalra dobja.

Sántha balra el.

Paula. Akkor . . . magának köszö- nöm meg ezt a nagy áldozatot, Ju- hász úr.

Juhász. Kérem, boldog vagyok, ha segíthettem. Balra el.

Gróf. Mondja . . . nem szerelmes magába ez a Juhász?

Paula őszintén. Hova gondol! Ez mind jóság, ez mind hála, az ő túlzó inódja szerint. Azt hiszi, hogy segí- tenie, védenie kell engem, mert követ- tem a száműzetésbe.

Gróf. Na hát, majd száműzöm én öt, megálljon csak.

toi

MÁSODIK FELVONÁS.

Paula. Csak . . . kérem . . . kímé- letesen . . .

Gróf. Ne féljen. Közlöm vele, ami panasz van ellene. És ráeresztem ezt a Mátét, akit nem akar elcsapni. Fel fogom vetni a kabinetkérdést : vagy Máté, vagy ö, És miután az az egy biztos, hogy ő nem tud elcsapni sen- kit, hát ő maga fogja belátni, hogy mennie kell. És akkor . . . Szerelmesen. mily öröm lesz . . . boldog király- nőmmé tenni magát . . . elborítani egy utolsó szerelem minden forró- ságával . . . mint a lemenő nap . . . ami csupa tűz és arany . , . Mohón közeledik hozzá.

Juhász belép.

Juhász balról. A sertéseket nem találom a könyvben.

Gróf. Nahát . . . mindennek van határa. A bala^tóhoz siet, dühösen kiszól. Sántha úr ! Nem megmondtam, hogyha a beszédemet diktálom, ne

108

URI DIVAT.

zavarjon senki? Hol a titkár? Kitnegy. Az ajtó nyitva marad.

Juhász hirtelen Paulához. Szegény gyermekem. Megint üldözi a szerel- mével. Folyton figyelek, vigyázok . . . De ez most már rettenetes.

Paula. Képzelődik, Juhász úr.

Juhász. Nem, nem. Borzasztó sza- vakat hallok ebből a szobából. És ennek én vagyok az oka. Én hoztam ehhez a szörnyeteghez.

Paula. De Juhász úr !

Juhász. Én vittem vásárra. Pénzt kínál önnek. Utazást, jólétet. Két- ségbe vagyok esve. Én ... én szólni fogok neki.

Paula. Az Istenért! Mit gondol?

Juhász. Ügy is kidob. Tudom, hogy útjában állok . . . mert magát akarja, de ne féljen, kis lányom, ez az úr nem fog tőlem megszabadulni. Nem. Én tudom, mivel tartozom magának. Itt maradok én, magát őrizni, még ha bottal akar is kiverni !

104

MÁSODIK FELVONÁS.

Gróf balról belép. Nézze meg az ember ! Juhászhoz. Kérem, hagyjon most a sertésekkel. Jöjjön később.

Juhász balra el.

Gróf. Túrhetetlen. Azelőtt még hagyott egy pár mondatot beszélni magával, de most már kétpercenként indul, mint a propeller.

Paula. Ügy látszik, kihallatszott innen valami.

Gróf. Szólt magának?

Paula Célzást tett . . . hogy most még jobban fog őrizni.

Gróf. Mért nem kéri ezt ki magá- nak? Hiszen ez sértő!

Paula. Már gondoltam erre. De rámnéz . . . azokkal a szelid szemeivel.

Gróf. Ez az ! Olyan szeme van, mint egy kedves lónak. Én se birom. De most már nincs tovább. Ma meg- próbálom. Ha még egyszer bejön, maga menjen ki, angyalom, hagyjon vele magamra.

106

URI DIVAT.

Paula. Most nem fog bejönni. Ön nagyon is éreztette vele, hogy ne jöjjön.

Gróf. Akkor nem ismeri.' Rögtön bejön az, ha a kellő szavakat hallja. Fülel az most is. Fülel. Figyeljen csak ide. Hangosan. Aranyos, szép kis Paula . . . gyönyörűség . . . szere- lem . . . Az ajtó felé megy.

Juhász belép.

Juhász balról. Jöhetek a sertésekkel ?

Gróf. Jöhet. Paulához szigorúan. Kérem kisasszony írja le, amit eddig diktáltam.

Paula. Igenis. Föláll, papírokat szed össze.

Gróf szigorúan. De tisztán, pon- tosan és hibák nélkül.

Paula. Igenis, kegyelmes uram. Jobbra el.

Juhász. Ezek a sertések kegyelmes uram . . .

Gr6f. Hagyjuk ezeket most Juhász

106

MÁSODIK FELVONÁS.

Úr. Most másról van szó. Az ön hely- zete itt nálam tarthatatlan.

Juhász. Érzem, kegyelmes uram.

Gróf. Panasz van Ön ellen. Sok panasz van ön ellen.

Juhász. Tudom, hogy a kegyelmes úr nincs velem megelégedve. Pedig én teljesítem a kötelességemet. És fogom is teljesíteni, szigorúan.

Gróf. De csak . . . amíg itt lesz, kedves Juhász.

Juhász. Ha vétettem valamit, tes- sék megmondani.

Gróf. Jóllaktak a galambok?

Juhász. Ha ezért méltóztatik hara- gudni . . .

Gróf. Ön egy kicsit sokat ad nekik enni. Már olyan kövérek, hogy nem tudnak repülni. És ha egyet le akarok vágatni, ön közbelép.

Juhász. Bocsánat, ha . . .

Gróf. A múltkor gyengélkedtem, galambot akartam enni, Juhász úr nem engfedte levágni a galambot.

107

URI DIVAT.

Juhász Úr azt mondta, inkább öt vágják le.

Juhász. Tetszik tudni, sajnálom a kedves, szelid galambot.

Gróf. És a kedves, szelid ökröt nem sajnálja?

Juhász. Azt nem ismerem szemé- lyesen, kegyelmes uram.

Gróf. Nagyon szép.

Juhász. Mert én nem tudnám egy személyes ismerősömet megenni.

Gróf jelentősen. Én igen !

Juhász. Ha ez az egyedüli bűnöm...

Gróf. Nem ez. Van más is. Dühösen. Igenis, van más is. Mi meg fogunk válni egymástól. De ahányszor erről elkezdek beszélni, rámnéz . . . azokkal a szemeivel . . .

Juhász. Ha a kegyelmes úr tud jobbat ... én nézek, amivel paran- csolja.

Gróf. Volt egy lovam, a Trafalgar. Az volt ilyen.

Juhász. Köszönöm alássan. ^ — — - - - --^■- — ^— ^ — -. —

108

MÁSODIK FELVONÁS.

Gróf. Kitörte a lábát és nem bír- tam agyonlőni, mert rámnézett, mint maga.

Juhász*. Borzasztó is lehet valakit kivégezni, aki hozzánk csak jó volt.

Gróf egyre dühösebben. Mi rendes emberekhez vagyunk szokva ! Nem ilyen kivételekhez ! Ne nézzen rám ! Ilyen szimpatikusnak lenni, az már neveletlenség !

Juhász. Nem tehetek róla, kegyel- mes uram, én mindent megpróbálok, hogy komisz ember legyek. De ha ilyen szerencsétlen vagyok !

Gróf egy írást néz. Itt fel vannak írva a bűnei. Steiner Mórnak, a túró- kereskedőnek, aki 8000 koronával tartozik, egy évi haladékot adott. Miért?

Juhász. Túróért, kegyelmes uram.

Gróf. Azt tudom.

Juhász. És . . . aztán ez a Mór egy heroikus kereskedő.

Gróf. Hát az mi ?

109

URI DIVAT.

Juhász. Rosszul megy neki.

Gróf. Becsapják magát, kunyorál- nak és maga enged, az én bőrömre.

Juhász. Én azt hiszem, más kifo- gása van ellenem a kegyelmes úrnak.

Gróf. Van más is. Az írásba néz. ön egy éjjeli kávéházban háromszáz- harminc koronával tartozik.

Juhász. Nem magamért, kegyelmes uram.

Gróf. Tudom. A védencének, a Máténak a tartozását vállalta el. És az most tovább iszik, mert megint van hitele.

Juhász. Oh, kegyelmes uram, nem italért tartozik.

Gróf. Hát miért?

Juhász. Csupa kemény tojásért.

Gróf. Maga ezt elhitte neki. Az hatszáznegyven tojás lett volna egy hónap alatt. Akkor Máté úr naponta huszonegy tojást evett volna.

Juhász. Huszonkettőt evett, de én kiegyeztem a kávéssal.

IIÜ

MÁSODIK FELVONÁS.

Gróf. így fosztják ki. Biztosan most sincs egy krajcárja se.

Juhász. Jelenleg . . .

Gróf. Elég. Ismerem ezt a szót. «Jelenleg» — az annyi, mint mincsd. Ha volna pénze, úgy kezdte volna : «most».

Juhász. Azt hiszem, ez se az igazi kifogása ellenem a kegyelmes úrnak.

Gróf. Csak várjunk. Egyre súlyo- sabbak jönnek. Itt van ez a levél, Londonból kaptam, az én lord De- wonshire barátomtól. Ez aztán le- sújtó. Figyeljen ide. Olvas. «A ki- rálynő őfelsége kérdezősködött felö- led ...» ez nem az. Mormog. «Azt hiszem szolgálatot teszek . . .» ez az. «Sajtod nagyon hanyatlik. Több elő- kelő személyiség, mint lord Aghan, Earl of Briberanty és Sir James Brésil . . . velem együtt úgy vélik, hogy ez a sajt, amel3niek sikere erősen csípős és keserű ízében rejlett, az utóbbi időben valami szelid és édes

111

URl DIVAT.

kés karaktert vett fel, ami az angol Ízlésnek egyszerűen utálatos*. Hallotta ezt?

Juhász. Igenis.

Gróf. Ez a szelid és édeskés, ami az angol Ízlésnek oly utálatos, ez már ön, Juhász úr. Kétségbe vagyok esve. Ez egy olyan csípős sajt volt, hogy az angol urak könnyeztek tőle, mint a tormától. Juhász úr és ezért vittük mi ezt vaggonszámra Londonba. És most jön ön a jó szívével és meg- szelídíti nekünk ezt a sajtot.

Juhász. Észre se vettem, kegyelmes uram, hogy édesedik.

Gróf. Azt elhiszem. Ez a sajt egy inzultus volt és ön csinált belőle egy bocsánatkérést. Egy szomorú kenő- csöt csinált belőle Juhász úr.

Juhász. Mikor nyakkendőt árultam^ azt kínáltam, ami nekem legjobban tetszett. Tehetek én róla, ha olyan szelid az ízlésem?

Gróf. Nahát, fiam, ne kínozzuk

112

MÁSODIK FELVONÁS.

egymást, ez nem megy. Kénytelen vagyok a végsőre rátérni. Itt van ez a Máté-ügy. Erről a züllött fráterről, a maga védencéről kisült, hogy a Gold- bergernek a fizetett kémje.

Juhász. Azt csak ráfogják szegényre, kegyelmes uram.

Gróf előveszi a levelet. Ez a levél, Máté úr sajátkezű írása, meg fogja győzni önt. Az ön védence pénzért elárulta a mi vevőink címeit a Gold- bergernek, aki az ellensajtot csinálja. Olvassa. «Köszönettel nyugtázom a 200 koronát és állok tovább is ren- delkezésére.)) Ezt az embert a jószág- igazgató el akarta csapatni és ön nem engedte. Hát ez nem áruló?

Juhász. De áruló, kegyelmes uram. nem tudtam, hogy ez a levél létezik.

Gróf. Ez volt eddig az ön mentsége. De most itt a levél, megszereztük. Most tehát elcsapandó, ugy-e ?

Juhász, Hát bizony akkor ... bel e-

Ori divat. 113 s

URI DIVAT.

egyezem . . . csapja el a jószágigaz- gató úr.

Gróf. Hohó, az nem úgy van. Máté úr az ön osztályába tartozik, Máté urat ön fogja elcsapni.

Juhász rémülten. Én?

Gróf. Ez lesz az ön utolsó próbája. Itt a levél. Átadja. A Máté itt vár künn. Ön ezt a frátert most el fogja csapni. Én innen kimegyek és öt perc múlva visszajövök. Ha ön a Mátét elcsapta, akkor megmutatta, hogy nem végzetes ez a beteg lágy- szívűsége. De ha nem, akkor búcsúz- zék el tőlem, édes fiam. Csönget.

Sántha belép.

Gróf. Bejöhet a Máté. Sántha balra el. Öt perc.

Juhász. Kegyelmes uram, csak egyet kérek.

Gróf. Nos !

Juhász. Ne öt perc . . . Tíz perc. Nem megy az nálam úgy egyszerre.

114

] -jJWn JiKüawiNiW^»H

MÁSODIK FELVONÁS.

Gróf. Hát jó. Tíz perc. Kiveszi az óráját. Hány óra magánál?

Juhász kiveszi az óráját. Tíz óra harminc.

Gróf. Tíz óra negyvenkor a Máté ki legyen végezve, vagy ön távozik még ma ebből a házból. Hátul el.

Juhász egy pillanatra egyedül marad. A tarkóját vakarja. Paula belép jobbról.

Juhász. Az Istenért, Paulácska . . . most hagyjon magamra . . . minden perc drága . . . Szelíden tolja kifelé, jobbra.

Paula. Mi az?

Juhász. Most . . . sietnem kell . . . embert kell ölnöm, hogy a maga vé- delmére itt maradhassak. Ne kér- dezze ! TolJ2 jobbfelé.

Paula. De mi történt. Máté balról belép.

Juhász. A gróf nagyon is jól ismer engem, de most nem fog győzni ! Adja a kezét. Adjon erőt. Kezét fogja. Menjen drága Paula, bízzék

115 d^

URI DIVAT.

bennem . . . meglássa most milyen erős leszek ! Tíz perc az egész. Paula el jobbra. Juhász beteszi utána a jobb ajtót, azután onnan nagyot ordít Má- téra: Na,, itt van maga ! ! !

MÁTÉ. Üdvözletet hozok kedves igazgató úrnak Pestről. Voltam az üzletében.

Juhász. Hagyjuk ezt most kérem.

Máté. Egy nyakkendőt is vettem ott. Mutatja a nyakkendőjét. Talán ráismer. Az öreg segéd úr tisztelteti.

Juhász. Kérem, hagyjuk ezt most. Megfogdossa a nyakkendőt. Köszö- nöm, nagyon kedves, de hagyjuk ezt, most másról van szó.

Máté élénken. Az üzlet kitűnően megy, engem csak az érdekel, képzel- heti. És nagyon várják önt.

Juhász. Kérem, ne szavaljon most. kedves Máté, itt nagy baj van. A levél- lel. Nekem nagy kellemetlenségem van ön miatt.

Máté hamis pátkoss^al. Ezt ne

116

MÁSODIK FELVONÁS.

mondja, igazgató úr, ezt nem élném túl. Inkább haljak meg.

Juhász kínlódva. Kérem, ne mond- jon nekem ilyeneket.

Máté. De ha . . .

Juhász erélyesen. Egyáltalán, ké- rem, ne beszéljen most. Most én be- szélek.

MÁTÉ sértődötten. Kérem.

Juhász. Vagy ... akart valamit mondani ?

Máté sértődötten. Kérem. Egy szót se szóltam.

Juhász. Ne haragudjék, egy kicsit izgatott vagyok. A levéllel. Itt ma produkáltak nekem egy levelet . . . nézi . . . amelyben ön elismeri, hogv Goldberger úrtól kétszáz koronát kapott. Felmutatja. Az ön írása ez?

Máté. Kérem, ha ön is azt mondja...

Juhász. Kérem, ne kínozzon engem Máté úr. Higyje el, ez nekem nagyon fájdalmas. És nekem nincs időm. Ez csak az ön írása?

117

URI DIVAT.

MÁTÉ. Hát igenis az enyém.

Juhász, Na lássa . Kis szünet. Juhász az órájára néz.

Máté. Kérem, tessék velem vé- gezni. Úgyis tudom mit akarnak.

Juhász. Ön áruló volt, Máté úr, ez be van bizonyítva ezzel a levéllel.

Máté. Kérem, mehetek . . .

Juhász. Ne kínozzon , engem Máté úr. Ez borzasztó, amit itt rámbíztak. Mondjon legalább egy szót a ment- ségére.

MÁTÉ. Minek beszéljek? Látom, hogy mennem kell.

Juhász. Miért tette ezt? Mért fo- gadta el a pénzt?

MÁTÉ. Ha megmondom, úgyse hiszi el. Én vagyok a híres hazug.

Juhász. Ne legyen olyan csökönyös. Talán . . . van családja?

Máté. Szegény nyomorék apám van.

Juhász. Na lássa. Na lássa. Mért olyan vad? Mért nincs bizalma hoz-

118

MÁSODIK FELVONÁS

zám. A nyakkendőjét nézi. Mit kértek ezért a nyakkendőért?

Máté. Négy koronát.

Juhász. Ez egy három koronás nyakkendő.

Máté. Ne féljen, csak két koronát adtam érte. Az emberek nagyon ko- miszak Juhász úr, én jobb anyag vol- tam, de itt elvadítottak. Ki akartak túrni és ez most sikerült.

Juhász hévvel. Még nem sikerült kérem. Ne essék kétségbe. Önmagát biztatva. Önnek nyomorék apja van.

Máté* Igen. Szegény apám . . .

Juhász. Itt úgy tudják, hogy ön árva gyerek.

MÁTÉ. Rágalom. Az apám Szentesen él. Ha ugyan azt életnek lehet nevezni. NekihevTÁlve. Na és kérem, ha éppen tudni akarja, neki küldtem el a két- száz koronát.

Juhász mohón. És ezt tudja bizo- nyítani?

MÁTÉ. Igen.

URI DIVAT.

Juhász. Mivel?

MÁTÉ. Ezzel itt. Kivesz és átad egy fényképet.

Juhász. Ezzel? Hiszen ez egy arc- kép.

Máté. Igen. Az apám arcképe. Az én szegény jó édesapám arcképe.

Juhász. De hiszen ez Tisza Kálmán.

Máté. Csak hasonlít hozzá. Mond- ták már sokan.

Juhász. És mit bizonyít ezzel?

MÁTÉ. Azt, hogy ez az, . . . akinek én azt az átkozott pénzt elküldtem.

Juhász kiábrándultan. Nem, Máté úr, hát én kezdem látni, hogy sokban igazuk lehet ezeknek az uraknak. Visszaadja a képet. Ezek borzasztó dolgok és énnekem meg kell kemé- nyítenem magamat . . . nekem meg kell hajolnom az igazság előtt. Az órájára néz. Ön el van csapva Máté úr és gyerünk, gyerünk. Tolja balfelé.

Máté megcsókolja a képet. Szegény jó apám. Nem lesz, aki neked egy

1^0

MÁSODIK FELVONÁS.

kis pénzecskét küldjön, minden el- sején.

Juhász nagy kinhan Kérem, hagyja ezt, ne gyilkoljon engem, menjen ki.

MÁTÉ. És a kis törvénytelen szőke lányom . . . majd nem kap tejecskét.

Juhász. Az is van? Nem akarom hallani, kérem.

MÁTÉ. Kérem. Nem szóltam semmit indul . . . szegény kis betegem .

Juhász visszahúzza. Nagy kinhan. Beteg ?

MÁTÉ. Mit érdekli az önt?

JUHÁi^. Hány éves?

Máté szemét törli. Kettő. Az anyja meghalt. Azt hiszi, van egy szál virág a sírján?

Juhász. Ez rettenetes . . . amit csinál velem . . . Biztos, hogy hazudik, de nem birom . . . Az órájára néz.

Máté. Olyan szőke haja van, mint az arany.

Juhász. Tíz óra harminchat. Ön el van csapva. Befogja a fülét.

121

URI DIVAT.

Máté. Már mondja nekem, hogy «papa». Azt mondja : «papa, küldj pénzt.))

Juhász. Nem hallom, kérem. Hazu- dik, de nem hallom.

Máté. Gyönge, vézna kis angyal. Hogy tartsak én el egy öreg nyomorék embert és egy beteg gyermeket, havi nyolcvan koronából?

Juhász fülét befogva. Beszélhet, én önt nem hallom, én az ön főnöke vagyok.

MÁTÉ hangosan. Hagyjam őket el- pusztulni? Hiszen csupán okosságra mi kell I

Juhász leveszi kezét a füléről. Én önt nem hallom, én önt elcsapom.

- Máté. Az orvos foszfort rendelt neki ... és tejecskét.

Juhász. Nem hallom.

Máté. Egy kis gyerek haldoklik a n3^omor miatt . . . Azt mondja : «papa, papa)) . . . Hát lehet ezt nem hallani ?

122

MÁSODIK FELVONÁS.

Juhász kitörve, nagy kínban. Nem lehet. Igaza van. Nem lehet. Az ember mégse vadállat. Azaz kérem . . , hát ez rémes, ez a kínlódás ! Ez borzasztó I Én önt elcsapom ! Bosszúsan javítja ki magát. Én önt nem csapom el ! Hogy tudom én, hog}^ hazudik-e, vagy sem? Hagyjanak engem békén. Én egy nyomorult szegény ember vagyok, mint ön ! Tessék helyet foglalni ! Tessék rágyújtani ! Ott a cigaretta !

Máté szemét törli. Köszönöm, csak szivarOzívok.

JuH^5- Van ott szivar is. Ne azt! Havannát vegyen ! Csak ne sírjon, kérem. Inkább mondja, hogy hazu- dott.

MÁTÉ. Bocsánat, nyolcvan koro- nából. . .

Juhász. Abban igaza van . . .

Máté. Negyvenet küldök az apám- nak, harmincat a kis beteg fiamnak . .. Juhász mozdulatára. Azaz, leányom- nak. Éljen ön meg tíz koronából, ha tud .

12:í

URI DIVAT.

Juhász. Rettenetes. Kinosan vigyo- rogva vakarja a fejét. Hogy tud bánni velem, azt a ragyogóját !

Máté. Ha ínég volna valamim, amit zálogba tegyek. De semmim sincs.

Juhász az óraláncához kap. Hiszen, ha nekem volna pénzem . . . De je- lenleg . . . szégyelem, igazán.

Máté Juhász óraláncát fixirozua. Ha órám volna, vagy láncom.

Juhász kiveszi az óráját. És mi baja annak a gyereknek?

MÁTÉ. Vérszegény. Angolkóios.

Juhász. Szegényke. Lec^mga az órát a láncról.

Máté nézi ezt. Mert nem táplálha- tom rendesen.

Juhász átadja neki az órát. Pedig az a fő, tejet adni neki, minél több tejet.

Máté kezében az órával. Mi ez, kérem ?

Juhász. Aranyóra.

MÁTÉ. De kérem . . . Vissza akarja adni.

124

MÁSODIK FELVONÁS.

Juhász. Kérem, ne bántson meg. Dulakodva vele. Erre kap száz koro- nát, azután, ha lesz pénze, kiváltja,

Máté. Ugyan, kérem !

Juhász. De tegye el kérem. A láncot is odaadtam volna, de az lószörböl van.

Máté siró hangon, az órát zsehretéve. Az ilyen emberek visszaadják az ember hitét.

Juhász. Csak ne sírjon, kérem. Ha tudná, mit csinált velem. Majd meg- próbálom a kegyelmes úrnál . . .

MÁTÉ^ Annak van szíve, hiszen én beszél tlpl volna vele, de ... a kabát- ját mutatja . . . nem mehetek így elébe ! Ezt a kabátot a borbély adta kölcsön, mert az egyetlen kabátomat eladtam a főpincérnek. így nem me- hetek a gróf elé !

Juhász megfogja saját kabátját. Ke- servesen vigyorog. Le fogja rólam húzni a kabátot.

MÁTÉ odaugrik. Az istenért . . . csak nem akarja ...

125

URI DIVAT.

Juhász. Nem, nem. De ne folytassa fiam, mert lehúzom. Maga már nagyon ismer engem ! Istenem . . . hogy ilyen nyomor is van a világon !

Máté. Ön engem megjavított. Ju- hász úr. Sir.

Juhász. Szegény, kedves, fiatal barátom . . . nem birom . . . nem, nem fogom magát elveszni hagyni. Nem ! így még nem bántak el ve- lem ! Bízzék bennem, édes fiam ! Emelkedjék az élet sanyaruságai fölé ! Legyen jó és erős ! Megöleli. Érzékeny hangon. Én segíteni fogoÍMiagán ! A gróf megjelenik a hátsó ajtóban. Lesz, ahogy lesz, de én megbocsátok magá- nak ... és én fel fogom emeltetni az ön fizetését !

A gróf belép.

Juhász meglátja a grófot, elereszti

Mátét. Máté odább lép. Kis szünet.

Gróf. Na, ezt szépen elcsapta, Juhász úr.

1S6

MÁSODIK felvonás-

Juhász nagy zavarban. Kegyelmes uram . . .

Gróf. Azt m.ondtam, tíz perc alatt végezzen vele. Most hány óra?

Juhász kotorász a zsebében. Megvan a tíz perc, kegyelmes uram.

Gróf. Hol az órája?

Juhász kotorász a zsebében. Nem tudom, kegyelmes uram.

Gróf. Az előbb még megvolt. Mátéhoz. Takarodjék innen. Máté balra el. Neki adta.

Juhász hallgat.

Gróf^'. Megbocsátott neki és föl- emelte a fizetését.

Juhász hallgat.

Gróf. És ráadásul nekiadta az aranyóráját. Amit tőlem kapott, tíz évvel ezelőtt.

Juhász. Ha négyfelé vág is a ke- gyelmes úr, én nem bírom nézni a szenvedést. Ha az ember egészen belenéz valakinek a lelkébe, nem tudja elítélni.

12";

URI DIVAT.

Gróf. De hát minek néz bele?

Juhász. Mit csináljak, ha mutatja?

Gróf. Nem, Juhász. Maga egy automata. Magába be kell dobni egy pár könnyet és kijön a megbocsátás. Csakhogy rossz automata, mert nad- rággombért is kiadja a csokoládét.

Juhász. A Máté sorsa kegyelmes, uram . . .

Gróf. Az a nadrággomb. Én mélyen el vagyok szomorodva, de ön nem maradhat itt. Én önnek nagy vég- kielégítést adok.

Juhász. A kegyelmes úr nem adhat nekem olyan pénzt, amit én nem szol- gáltam meg.

Gróf. Meg van ez szolgálva, Ju- hász, azzal, hogy ön elmegy.

Juhász. Éppen azért.

Gróf. Behozom én ezt azon, hogy visszakeserítem a sajtot.

Juhász. Énnekem még sohse fizet- tek azért, hogy elmenjek. Megyek én ingyen is.

MÁSODIK FELVONÁS.

Gróf dühösen. De így nem engedem el! Mondom, hogy magánál nem szu- peiálnak a rendes módszerek ! Más az ön helyében már nem is volna itt ! De ön . . . kiáltva . . . Dobjam ki azért, mert könyörületes és lágyszívű?

Juhász. Csakis ezért tessék kidobni. Igaza van ... a lágy szívemmel tönkre- teszem a gazdaságot. Ne tessék kí- mélni engem, igazán nem érdemes.

Gróf mint fent. Maga kitűnő ember, csak egy más emberiség kellene maga köré !

Juhász' kedvesen. Ne tessék kínozni magát, kegyelmes uram, nem tudom nézni, hogy így kínozza magát . . . én elrontom a sajtexportot, tetszik mondani. Tessék kidobni a Juhászt.

Gróf mint fent. Én is tudom, milyen kéj az, megbocsátani. De az ember férfi és nem kéjenc.

Juhász. Tessék útjára engedni a szegény vándort. Igaza van. Aki ilyen súlyos terhet cipel egy életen végig,

Un divat ISö 9

URI DIVAT.

egy túlérzékeny szívet, az nem való üzletbe, gazdaságba. Belátom én ezt, kérem.

Gróf kiáltva. Ne nézzem rám, ké- rem ! Ez borzasztó ! Azzal a feltett szándékkal léptem ide be, hogy egy perc alatt hidegen elküldöm. Még dühösebben. Ez borzasztó. Most én vagyok a Juhász ! Ordít. Dobjam ki, mert magához öleli a nyomorultakat?

Juhász. Hogyne. Az ilyen ember csak árt. Rosszabb az ilyen, mint száz lusta hivatalnok. Ki vele, hogy a lába se érje a földet.

Gróf. Mit beszél ! Mit gondol fe- lölem? Az én családom kilencszáz év óta keresztény. Hát mi vagyok én? Hóhér vagyok? Az én családomban húsz püspök volt, nekem kellett volna lenni a huszonegyediknek ! És hogy néz rám !

Juhász, Majd meghúzódom valahol és ott várom be a pénzemet . . . Ber- linből. A szememtől se tessék befolyá-

130

MÁSODIK FELVOMÁS,

soltatni magát. Pardon . . . Hátat for- dít neki.

Gróf. És ez a bizalom ! Ez az optimizmus ! Hozzája lép. Magából a gyermekkor minden naivsága sugár- zik . . . Már rám nézhet . . . maga jó bolond . . . Juhász ránéz maga vén bárány . . . magával úgyse lehet egye- bet csinálni, mint . . . megölelni, ahogy az ember egy gyereket magához szo- rít.. . Megöleli.

Paula jobbról belép.

Gróf elereszti Juhászt. Kis szünet. Én is kitűnő elcsapó vagyok. Juhász- hoz. Menjen, fiam . . . menjen a galam- bokhoz ... és mondja meg nekik, hogy az öreg úr se tudta megenni a személyes ismerősét.

Juhász Paulához megy, kezet fog vele és balra büszkén el.

Paula. Ha egy pillanattal később jövök be, meg is csókolta volna.

131 9^

URI DIVAT.

Gróf. Nincs kizárva. Nem bírok vele. Nem hittem, napsugár, hogy ennyit fogok még küzdeni magáért.

Paula. Mialatt maga küzdött, ne- kem jutott eszembe valami.

Gróf, Nos?

Paula. Egy módszer, amivel ezen az egész bajon segíteni lehet. Félek, hogy úgy küldi el, hogy fájni fog neki. Törtem a fejemet . . . hogy ki- eszeljek valami gyöngéd módot és most azt hiszem, megvan. Ha ügye- sen csinálja. Juhász úr még ma örökre eltávozik innen, még pedig boldogan.

Gróf. Istenem, hát lehetséges ez?

Paula. Oh, igen. De pénzbe kerül. Sok pénzbe.

Gróf. Bánom is én. Egy millióig elmegyek.

Paula. Annyi nem kell. Juhász úr ötvenegyezer korináért visszakapja az üzletét.

Gróf. Ugyan, édesem . , .

133

MÁbODIK FELVONÁS.

Paula. Várjon, várjon. A pénzt nem ön adja neki.

Gróf. Hát ki?

Paula. Az, akitől várja. Az a Mezei Oszkár. Azt mondjuk, hogy ö küldi neki Berlinből.

Gróf. Kezdem érteni. Ez nem rossz.

Paula. A pénztáros beküld neki ötvenegyezer koronát és csinál hozzá egy írást, amiben az van, hogy ezt a pénzt a Mezei Oszkár küldte neki egy berlini bank útján.

~ Gróf örömmel. Ha ö megkapja ezt a pénzt . . .

Paula. Vissza kell mennie Pestre... a hitelezőit kifizetni, a boltját vissza- venni ... és ottmarad.

Gróf. Nagyszerű. Milyen gyön- géd . . . igazi asszonyi gondolat . . . Es lehetne ezt . . . most mindjárt?

Paula. Csak annyi idő kell, amíg a pénztáros fabrikál egy ilyen levelet. Tíz perc.

138

URl DIVAT.

Gróf boldogan. Tíz perc ! Tíz perc múlva a Juhásznál lesz a pénz. Bol- dog vagyok, kislány, nemcsak azért, mert ilyen okos, hanem, mert ebből azt látom, maga is szabadulni akar tőle.

Paula. Szabadulni, ez csúnya szó.

Gróf. Hogy én türelmetlen vagyok, az természetes. De hogy maga is . . . kezd ... ez boldoggá tesz.

Paula. Nem, ez talán még nem az... Inkább az, hogy megzavar ez a derék ember . . . egészen felforgat ez a hősies küzdelme ... És a lelkiismere- tem bánt. Ha már el kell mennie, úgy menjen el, hogy neki is jó legyen. Csak, kérem ügyesen csinálják, hogy lie veg3^en észre semmit.

Gróf. Már megyek is a pénztáros- hoz. Bízza csak rám. Azonnal meg- csinálják az írást és pénzben kapja az összeget . . . készpénzben . . . azon- nal . . . Megengedi, hogy a kezét meg- csókoljam ?

184

MÁSODIK FELVONÁS.

Paula. Igen.

Gróf kezet csókol. És a homlokát... ezt a szép okos homlokot . . .

Paula. Nem lesz sok egyszerre?

Gróf. Drága . . . aranyos . . . Meg akarja csókolni a homlokát.

Juhász belép.

Juhász halról. Az összes galambok elrepültek valahova.

Gróf vígan. Nem baj, Juhász, majd visszajönnek. Balra el.

Szünet.

Juhász. Hozzányúlt. Hozzányúlt a kezével.

Paula. Kezet csókolt.

Juhász. Az arcán? Ha nem nyitok be, az arcán is kezet csókolt volna. Most már a testét is érinti.

Paula. A testemet. Micsoda szó ez, kérem ?

Juhász. Paulácska ... ez nem megy tovább. Én nem bírom a lelkiismere-

180

URI DIVAT.

tem nyomását. Nekem a jóisten egy nagyv kövér lelkiismeretet adott, aki álmatlanságban is szenved. Folyton ébren van és mindig rajtam ül, úgy, hogy a csontjaim ropognak belé. Én ezt nem bírom. Eddig nem szóltam, de most megmondom : maga végső veszedelemben van, szegény gyei*me- kem.

Paula. Ugyan micsoda túlzás ez ! ?

Juhász. Ez a zsarnok . . . igenis ki- mondom ... a szeretőjévé akarja tenni .

Paula. Az kettőn álL Juhász úr.

Juhász. Előbb kettőn áll, — aztán egyen múlik. Én látok itt mindent és úgy kínlódom, mint egy kutya. Észre se veszi, fiam, mit csinál magával.

Paula. Finom, úri módon beszél velem.

Juhász. Ez a borzasztó a gazdag embereknél, ez az úri modor. Ez olyan finoman száladzik, csavarodik, mint a selyemszál a kis szürke selyera-

íí^«i

MÁSODIK FELVONÁS.

bogár köré, — az ilyen szegény lány nem. is tudja, csak egyszerre azon veszi magát észre, hogy — selyembe van öltözve. Én ezt nem bírom. A gróf meg érzi . hogy én vagyok az aka- dály, hát ki akar engem innen dobni.

Paula. Ug^'^an ! Hisz úgy szereti, mint a fiát. Az előbb is megölelte.

Juhász. Mindegy. Én innen repülni fogok, tudom. És ha arra gondolok, hogy én nem leszek itt és maga milyen tapasztalatlan . . . Nem, édes fiam. Fülöp úr táviratozott, hogy ma délben meglátogat. Vele fogok Pestre menni. Elmegyek, mielőtt kidobnak. De maga is velem jön.

Paula. Én?

Juhász, El kell mennünk innen. Mi ügyetlen, szegény emberek va- gyunk, ö meg gazdag, erőszakos és ügyes.

Paula. Erőszakos?

Juhász megijedve. Hogyan, Pau- lácska? Mi ez? Maga még védi?

J13"7

URI DIVAT,

Paula. Nem védem, mert nem tudom, mi a bűne.

Juhász. Nem tudja, mi a bűne? Összecsapja a kezét. Hát nem hallja az udvarlását, az ajánlatait? Én még itt a másik szobában is hallom ! Lá- tott már kis madarat az oroszlán- ketrecben, mikor olyan kedvesen ug- rál? . . .

Paula. Nem.

JUHÁSZ. Én se láttam, de az épep ilyen lehet. Megyünk innen, fiam, megyünk mind a ketten.

Paula. Ne haragudjék, Juhász úr, én régóta ismerem önt, mindig túlzó volt a jóságában. Ne haragudjék, de most is túloz.

Juhász. Maga itt akar maradni?

Paula. Ne így mondja. Nem látok okot arra, hogy elmenjek.

Juhász. Akkor édesem . . . azért vagyok én tapasztalt férfi, hogy ne sokat kérdezzem magát ... Ne ijed- jen meg, most nagyot mondok . . .

138

MÁSODIK FELVONÁS.

édes fiam, én magát innen egyszerűen el fogom vinni.

Paula. Ez nagyon kedves, Juhász úr, de ne vegye rossz néven, ehhez önnek nincs joga.

Juhász. Nincs jogom? Önt, akit én hoztam ide buta fejjel a veszede- lembe? . . .

Paula. Honnan tudja, hogy ön hozott ide? Hátha . . . magamtól jöt- tem?

Juhász. Szent isten . . . hát én ezt kezdem nem érteni, Paulácska . . • Ügy látszik, későn jöttem . . . előbb kellett volna . . . most már, úgy látom, megmérgezte magát avval a cukros méreggel . . . Elkéstem egy kicsit ... de csak egy kicsit késtem el . . . Még maga engem sohse látott erélyesnek, nem is voltam az soha. De most, Paula . . . nekidurálja ma- gát most szent küldetésben érzem magam ... és kijelentem, hogy azon- nal, de azonnal itt fogja hagyni ezt

139

URI DIVAT.

a házat és velem jön. Ha vonakodik, erőszakkal viszem el.

Paula. Még egyszer mondom, ehhez nincs joga.

Juhász. De van.

Paula. Kicsoda ön ? Apám ? Anyám ? Gyámom ?

Juhász. Én ... én . . .

Paula. Ön a főnököm \olt ... ön egy áldott jó ember ... és ezenkívül?

Juhász. Szeretem magát, kis Panla.

Paula. A szeretet címén? . . .

Juhász. Nem, Paula. Nem a szere- tet címén. Szünet. Én szerelmes va- gyok magába, kis Paula. Szünet. Azért mertem ilyeneket mondani.

Szünet.

Paula. Kedves jó Juhász úr.

Juhász. Tudniillik ... én ... én egy svindler vagyok, Paulácska. Eleinte nem voltam az, mert becsülettel őriz- tem . . . önzetlenül. És igazán csak a lelkiismeretem küldött sétálni éjjel

J 4()

MÁSODIK FELVONÁS.

a gróf ablaka alá. Fáradt voltam, álmos voltam, de ott voltam az ablak alatt, kötelességből . . . 'Aztán lassan kezdtem észrevenni, hogy szívesen megyek oda virrasztani ... és se fáradt, se álmos nem vagyok . . . így változott meg a dolog és én most már egy szegény svindler vagyok, aki még mindég a régi nótát fújja ... De most már azért fújom, mert . . . sze- relmes vagyok. Most aztán . , . elküld - het, ha akar.

Paula. De Juhász úr . . . nem tudom . . . nem is tudom mit mond- jak.

Juhász, őriztem, őriztem ... de egy nőt őrizni ... és félteni egy férfi- től . . . anélkül, hogy az ember végül féltékennyé ne váljék, ahhoz vagy apának kell lenni, vagy eunuchnak. Most kezdem érteni a törököket. Okos emberek azok !

Paula. Milyen furcsa ez, Juhász úr..

Juhász. Nem érezte meg rajtam ?

141

URI DIVAT.

Paula. Lehet, hogy éreztem . . . de nem hittem. Drága jó Juhász úr . . . nekem boldognak kellene lennem, hogy egy ilyen ember, mint maga . . . ezt mondja nekem.

Juhász. Nem akartam ... de ki- buggyant belőlem . . . mert azt mondta, hogy nincs jogom. Hát becsületesen megmondtam mindent.

Paula. Milyen furcsa , . . hogy egy- szerre ilyen csöndesen beszél.

Juhász. Amíg csaló voltam, kiabál- tam. De a tisztességes emberek csen- desen beszélnek. És . . . nagyon csen- desen mondom, kis Paula . . . jöjjön el velem ... ha akar ... a felesé- gemnek.

Szünet.

Juhász. Nem is felel? Paula. Éji is csaló voltam, Juhász úr. Juhász. Maga? Paula. Nem bírom ezt, Juhász úr...

142

MÁSODIK FELVONÁS.

én nem csalhatom magát tovább. Én azért vagyok itt, én azért akarok itt maradni . . . mert gonosz és rom- lott vagyok ... én megutáltam a nyo- mort, Juhász úr, én élni akarok, élni akarok . . . Nem akarok a kis boltok mögött . . . meg a sötét irodákban kínlódni. Én tele vagyok élettel. Juhász úr . . . drága jó Juhász úr . . . én fiatal vagyok és szép vagyok . , . én nagyszerűen akarok élni ... én gyönyörű selymekben 9 karok járni . . . messzire utazni . . . szép zenéket hal- lani . . . tengert látni . . . Én addig gondolkoztam a boltban, amíg így elromlottam, aranyos Juhász úr . . . Rossz vagyok ... és szinte csudá- lom, hogy most úgy fáj a szívem , . . nem is tudtam, hogy így fog fájni, ha egyszer magának ezt mind be- vallom.

Juhász. Szereti ... a kegyelmes urat.

Paula. Nem.

148

URl DIVAT.

Juhász. Megmondhatja . . . most már megmondhatja.

Paula. Ő nekem most még . . . nem férfi, ő nekem most még csak az élet kapuja . . . Finom és gyöngéd, és gazdag, drága Juhász úr, gazdag, gazdag . , . Juhász vállára hajol, szé- gyenkezve, mint egy gyerek.

Juhász elfogódottan. Én . . . dolgozni fogok . . . dolgoznám . . . elmennék segédnek . . . igyekezni fogok . . .gyűj- teni fogok ... és vállalkozni fogok . . . vannak emberek, akikhez fordul- hatok, csinálunk valamit . . . Iste- nem . , . milyen szégyen szegénynek lenni.

Paula. Ne mondja ezt. Az olyan szép, hogy maga szegény.

Juhász. A szegénység lehet szép is, de nem férfias dolog. De ha maga velem jönne ... én még nagyon-na- gyon gazdag ember lehetnék. Dol- gozni, kínlódni, gyűjteni magáért, kis Paula ... A régi lovagok meghaltak

144

MÁSODIK FELVONÁS.

a nőért, akit szerettek ... én majd a takarékba rakok.

Paula. És mire valamire visszük... mi leszek én már akkor?

Kopogtatnak.

Juhász. Tessék.

SÁNTHA balról belép, egy bovitékkal és két írással. Bocsánatot kérek, Juhász úr. A pénztáros úr küldi ezt. Alá kell írni.

Juhász. Kérem . . . rögtön jövök.

SÁNTHA. De csak ezt kell átvenni.

Juhász. Kérem, látja, hogy most el vagyok foglalva, hagyjon most. Tessék megmondani a pénztáros úrnak, rög- tön bejövök hozzá.

SÁNTHA. Nem kell, kérem. Csak ezt kell átvenni és aláírni. Átadja.

Juhász. Ejnye kérem . . . Megnézi. Nem tévedés ez?

SÁNTHA. Ott az írás.

Juhász olvassa: «... berlini . . . Deutsche Bank útján ... a Magyar

Ori divat. thá lü

URI DIVAT.

Általános Hitelbankhoz . . . gróf Reh- bom-uradalom . . . Juhász Péter úr számlájára . . . Mezei Oszkár úrtól, Berlin . . .i> Leereszti a levelet. Le kell ülnöm, Sántha úr. Leül, fáradtan újra a szeme elé tartja az írást. «... Oszkár, úrtól . . . Berlin . . . ötvenegyezer ko- rona ...» A nyitott borítékba belenéz. Istenem, kedves Sántha úr . . . úgy-e, úgy-e — mondtam ? . . . Ügy-e mindig mondtam? Űgy-e bíztam? Ügy-e ki- nevettek ?

Sántha. Tessék ezt aláírni.

Juhász kábultan. Hogyne. Aláírja.

Sántha elveszi az aláirt papirt, egy másikat otthagy. Ez itt marad. Indul.

Juhász. Hova megy?

SÁNTHA. Visszaviszem a nyugtát.

Juhász. De hát ... ne hagyjon itt így ... a nagy örömömben . . . kotor a borítékban. Fogadjon el kétszáz koronát . . .

SÁNTHA. De uram !

Juhász kotorászva. Ötszázat !

146

MÁSODIK FELVONÁS.

SÁNTHA. Hova gondol, uram! El balra.

Szünet.

Juhász balról áll, Paula jobbról, távol tőle. Most Juhász lassan Paulára néz.

Juhász. Paula kisasszony . . . mit szól? Nézze . . .

Paula. Az Oszkár . , . mégis . . .

Juhász. Űgy-e?

Paula. Nem hittem volna.

Juhász. Űgy-e? És milyen jókor, Paula.

Paula. Alig négy hónap után.

Juhász. De hogy most . . . ép ma . . .

Paula. Mégis . . . volt benne be- csület.

Juhász. De hogy ép mcst . . . nem érti? Drága Paula kisasszony, hát jöhetett volna ez a rongyos pénz jobbkor, mint épen ebben a percben? Közeledik feléje. Tegyen boldoggá, Paula ... Itt van most a kezemben

147 \(i^

URI DIVAT.

minden : a gyönyörű selyem, utazás, a tenger . . . Most én is gazdag ember vagyok. Fogadja ezt el tőlem.

Paula. Juhász úr ... a hitelezői . . . az üzlete !

Juhász. Kell is nekem a bolt, Paula ! Nekem az kell, hogy maga úgy éljen, ahogy kitervelte . . . nagy- szerűen éljen . . . Nézze : itt van, a magáé ! Ha maga olyan okos . . . hogy nem akar boltosné lenni, ha magának csak ez kell, hát most mivel különb a kegyelmes úr, mint én ?

Paula. Ne is mondja . . . hiszen ez a pénz a maga boltja, a maga kenyere, a jövője . . .

Juhász. Vegye el, édes fiam . . . majd jön utána a többi is . . . lesz kétszer enn^d, százszor ennyi . . . Most már lesz, ha egyszer elkezd jönni ! . . . Vigyék el a boltomat a hitelezők . . . de maga legyen az enyém . . . költse ezt el ... A kezébe erőszakolja. így . . . szorítsa össze az ujjait . . . most nem

148

MÁSODIK FELVONÁS.

kell magának senki pénze . . . most maga is gazdag ... és én is .. . Én mindenemet odaadom magának, — ezt csinálja utánam a kegyelmes úr, ha olyan nagy gavallér.

Paula bámulva, mélyen meghatva áll, kezében a pénzzel. De hát . . . hogyan . . . hogy képzeli ezt?

Juhász. Ügy, hogy most aztán rögtön megyünk.

Paula némán nyújtja feléje a pénzt.

Juhász. Egy percig se maradunk, a déli vonattal megyünk. Drága fiam ... én látom, hogy magát meg- mentettem . . . látom a szeméből . . . látom a könnyeiből . . . most aztán megyek a holmimért . . . csak a kala- pom kell . . . mindent itthagyok, csak innen gyerünk ... és engedje meg nekem, hogy ezt a könnyet, ezt az első könnyet, ami a megtisztulást je- lenti . . . hogy ezt lecsókoljam arról a szép szeméről . . . Hozzája lép. A gróf belép. Szünet.

149

URI DIVAT.

Gróf. Na, csakhogy egyszer én is.

Juhász. Kegyelmes uram, nagyon jó hírt mondok. A déli vonattal el- utazom innen örökre ... és ... és , . . és . . . a többit majd elmondja a kisasszony ! Sietve el hátul, boldo- gan, büszhón.

Szünet.

Gróf. Mi az? Mi van a Juhásszal?

Paula mutatja a pénzt.

Gróf. Nem értem.

Paula. A pénz . . . amit beküldött neki ... itt van. Nekem adta.

Gróf. Nem értem.

Paula. Nekem ajándékozta.

Gróf. Mondtam, úgy-e, hogy sze- relmes magába.

Paula. Istenem . . . Nyújtja a pénzt a gróf felé.

Gróf. Mi az? Mit akar?

Paula. Ez ... az öné . . .

Gróf. Pardon. Ez a Juhászé volt . .

IftO

MÁSODIK FELVONÁS.

és ha önnek adta ... és ha ön el- fogadta . . .

Paula. Dehogy fogadtam el . . . csak nem tudok szólni még most se . . . Az egész életét, a boltját, a jövőjét, a neve becsületét jelenti ez a pénz . . . és úgy adta ide, mint egy krajcárt. Én nem is tudtam . . , sohse tudtam, hogy így lehet szeretni . . . ilyen na- gyon . . .

Gróf, Édes fiam, épen ezért, ezt nem lehet tőle elfogadni.

Paula. Hogyne . . . hiszen vissza- adom neki.

Gróf. Azt nem. Mert akkor megint odaadja magának, vagy összetépi. Mondtam én, hogy ez szerelmes, úgy-e. Hanem azonnal el kell küldetni, táv- iratilag a hitelezők ügyvédjének. Ott aztán jó helyen van. Erőszakkal kell neki visszaadni a boltját, ha máskép nem megy.

Paula. Igaza van. Persze, hogy ezt kell. Azonnal viszem a pénztároshoz...

IBI

URl DIVAT.

hogy rögtön küldje el . . . Istenem . . . milyen rossz volt ez az ötlet. De így . . . visszakapja, ez jó lesz . . .

Gróf ránéz. Maga sírt, Paula?

Paula, Nem nevettem, kegyelmes uram. Ez a meglepetés ... ez az ön- feláldozás . . és az én rosszaságom . . . és az ö büszkesége ... és ahogy meg- csaltuk, becsaptuk , . .

Juhász belép.

Juhász hátul jön, kezében kalap. Kegyelmes uram . . . már bizonyára tud mindent.

Paula jobbra el.

Gróf. Nem, Juhász, csak annyit tudok, hogy megjött a pénze Berlinből.

Juhász. Hála Istennek, megjött. Ép a kellő pillanatban. Épen akkor, amikor egy ártatlan, szegény lányt meg kellett vele menteni a kegyelmes úr pénzétől. És most már merek

152

MÁSODIK FELVONÁS.

lélegzeni és merek beszélni, kegyelmes uram, mert most már ez a lány nem az a senki, akit meg lehet vásárolni, akit el lehet kábítani, — mert most én kivettem a puskát a kegyelmes úr kezéből, mert megjött a pénzem, az én pénzem, az én keserves munkával keresett pénzem és most ehhöl lesz Paris és hajó és tenger és Spanyol- ország, — és nem a kegyelmes úr pénzéből !

GiiŐF gúnyosan. Ha így van, nagyon szép.

Juhász. És én megköszönöm alássan a kegyelmes úr jóságát és búcsút veszek ettől a szép fényes háztól, mert még ez órában megyek innen és viszem magammal a lányt is.

Gróf. A kis Paula magával megy?

Juhász. Igenis, kegyelmes uram.

Gróf, Maga a pénzét a kis Paula nak adta?

Juhász. Azt csinálok vele, amit akarok. Vagyok én olyan gavallér,

153

URI DIVAT.

mint a kegyelmes úr, csak pénzem nem volt eddig hozzá. Pardon.

Gróf. Kedves Juhász, maga egy erős hangot kezd megütni . . . Csak azért szólok, mert olyan létrán mászik felfelé, amelyikről fájdalmas lenne le- esni. Maga még nem tudja, hogy a kislány elfogadta-e ezt a maga szép áldozatát.

Juhász. Neki adtam . . . nála van...

Gróf. Hogy nála van-e, az ebben a percben már nem is olyan bizonyos.

Paula belép.

Juhász. Nem értem, kérem . . .

Gróf. Talán legjobb, ha meg- kérdezi.

Juhász. Paula kisasszony ... a ke- gyelmes úr valamit mondott itt . . . amit én nem értek.

Paula. Kérem . , . drága Juhász úr . . . én nem tehettem másként . . . maga be fogja látni, hogy nagyon hirtelenül cselekedett ... ez az egész

1S4

MÁSODIK FELVONÁS.

dolog olyan gyorsan jött . . . úgy meg- lepett bennünket , . Én a maga könnyelműségét jóvá tettem, Juhász úr.

Juhász. Mit csinált?

Paula Én az ön pénzét ... el- küldöttem Pestre . . . táviratilag . . . doktor Singernek ... az ön hitelezői számára.

Szünet. A gróf lábujjhegyen el, hátul.

Paula. Nem hagyott szóhoz jutni az imént. De én nem fogadhatom el önnek . . . így ... az egész életét. A vérét nem vehetem , . . Engem minden nő megirigyelhet azért, amit maga velem tesz ... de én nem tehe- tem magát tönkre azért, amiért szeret.

Juhász rosszat sejtve. Hát így va- gyunk !

Szünet, kopogtatnak.

SÁNTHA halról helép, mögötte belép Fülöp úr. Tessék, kérem itt van. El.

1»B

URl DIVAT

FÜLÖP. Jónapot kívánok, főnök úr. Meg tetszett kapni a táviratomat? Meghajlik Paula felé.

Juhász. Megkaptam, Fülöp. Hozta Isten.

FÜLÖP. A kegyelmes úrral talál- koztam a kertben, ö mondta, hogy itt keressem. Bocsánat, ha zavarom.

Juhász. Nem zavar, Fülöp. Én most épen búcsúzom a kisasszonytól.

Paula. Haragszik még rám, Fülöp úr?

Fülöp. Igen, kérem. Juhászhoz. Örülök, mert hallom, hogy utazni készül. Én is azért jöttem, hogy Pestre vigyem, legalább egy napra.

Paula. Hogy megy a kis bolt?

Fülöp rá se néz. "Ez az épen, főnök úr. Remélem, nem esik rosszul, ha megmondom . . . bizony a kis bolt kitűnően megy. Az új üzletvezető . . .

Juhász. A Geiringer úr.

Fülöp. Igen ... a Geiringer úr igen kíméletlenül inkasszál, de rendet

1B6

MÁSODIK FELVONÁS.

tart. És épen ö miatta jöttem, főnök úr. Ez a Geiringer úr beleszeretett az üzletbe és most meg akarja kaparítani. Addig vigyázott rá, míg megszerette.

Juhász. Már ez így szokott lenni. Elég baj.

FÜLÖP. Hát kérem, mikor ez a Geiringer úr most megtudta, hogy az Oszkárék tönkrementek Berlinben^ akkor fogta magát . . .

Juhász. Pardon. Mit tudott meg Geiringer úr?

Fülöp. Hogy az Oszkárék tönkre- mentek, hát azonnal elszaladt dr. Sin- gerhez . . .

Juhász izgatottan. Várjunk, kérem, egy kicsit. Maga azt mondja, hogy az Oszkárék Berlinben tönkrementek.

Fülöp. Hogyan, ön ezt nem tudta?

Juhász Paulára néz. Nem.

Fülöp. Akkor . . . sajnálom, hogy tőlem hallotta először ... de Pesten mindenki tudja.

Juhász. Mondja, kérem, biztos ez?

157

URI DIVAT.

FÜLÖP. Az asszony már két hete Pesten van az anyjánál, az Oszkárt meg mindennap látom.

Juhász. Szétváltak?

FÜLÖP. Nem. De úgy tönkrementek, hogy kénytelen az asszony anyjánál lakni.

Juhász. Fülöp úr, ha ez így van, akkor itt mi valami rettenetes téve- déssel állunk szemben. Paulára néz, írást vesz elő, Fülöpnek adja. Olvassa ezt el.

Paula. Én magukra hagyom önöket. Indul.

Juhász megfogja a kezét. Nem, Paula, most az egyszer itt marad.

Fülöp átfutva az írást. «... A Deutsche Bank . . . Mezei Oszkár . . . ötvenegyezer korona . . .» Nagyot bá- mul. Nahát, ezt nem értem. Mert a tény az, hogy a vállalatuk megbukott, ép csak, hogy be nem csukták őket és Oszkár úr Pesten elég rongyos ruhában jár koronákat pumpolni,

15S

MÁSODIK FELVONÁS.

tegnapelőtt én neki két koronát adtam. Szünet. És a pénz is megjött?

Juhász Paulát nézve. Meg.

Fülöp. Ezt igazán nem értem.

Paula. Juhász úr . . . ezt én önnek úgyis megmondtam volna, ha Fülöp úr most nem jön ezzel a hírrel . . . Én most már önnek mindent meg- mondtam volna. Azt a pénzt nem a Mezei Oszkár küldte, az a pénz nem Berlinből jött . . .

Juhász. Hanem?

Paula, A kegyelmes úr segíteni akart magán . . . úgy szereti magát, mint a íiát ... és ezt a pénzt ő kül- dette be magának . . . ezt az írást itt csinálták . . .

Juhász. Itt . . . csinálták . . .

Paula. Ezért . . . nem fogadhattam el öntől.

Juhász. Maga ezt mind tudta?

Paula. Boldog voltam, hogy vissza- kapja a boltját.

Juhász. Maga tudta . . . hogy a

159

URI DIVAT.

gróf ezt csinálja velem . . . mert más- kép nem tud megszabadulni tőlem . . . hogy így akar elküldeni . . . alatto- mosan kifizetni, megcsalni . . . ki- nevetni . . .

Paula. Jót akart magával.

Juhász. És mikor ezt a pénzt itt behozták ... és én úgy megörültem neki . . . akkor maga tudta, hogy ez csalás . . . hogy ... ez nem is az én pénzem . . . Tudta ezt?

Paula. Tudtam.

Juhász. És mikor magának ad- tam . . . mikor úgy kihúztam magam, olyan büszkén ... és hős akartam lenni, először életemben , . . mikor azt hittem, hogy férfi vagyok . . . m.aga tudta, hogy paprikajancsi vol- tam, aki kiabál, nagylelkúsködik, ál- dozatokat hoz ... a más pénzével, amivel becsapták, kicsúfolták . . . Maga nem nevetett a szemembe?

Paula. Én sírtam akkor. Juhász úr.

Juhász. Minden nevetés helyett le-

160

MÁSODIK FELVONÁS.

hetne sírni, Paula kisasszony. Sajnált, mert szánalmas voltam, figura vol- tam, így , . . ezt kieszelték, hogy el- menjek az útjukból.

Hátul a terr aszón egy cseléd jelenik meg egy bőrönddel és Juhász felsó- kahát jávai a karján.

Juhász. Jöjjön, Fülöp úr, jöjjön hamar innen, Fülöp úr. Jókor jött értem. Megyünk ebből a házból, jó Öreg Fülöp úr. Megvan a kis bolt, Fülöp úr, de nagyon megcsúfoltak bennünket vele. Jöjjön. Indulnak,

Paula. Juhász úr . . . hát egy szót... a kezét . . .

Juhász. Isten megáldja, kisasszony.

Paula. Juhász úr . . . hát mindent elfelejt, amit mondott? Én most . . . egyedül maradok itt, Juhász úr . . . a kísértésben ... a gyöngeségemmel.. itt hagy . . . magamra hagy? Juhász megáll az ajtóban.

Paula. Idehozott ... és most itt hag^^! ,

Vtí Uimt IBI II

URl DIVAT.

Juhász tétovázva Paula felé fordul.

Paula. Maga nélkül sohse jöttem volna ide !

Szünet.

Juhász elkeseredve ordit a bámuló Fülöpre. Mit bámul itt? Lökjön már ki innen ! Nem látja, hogy kezdek itt maradni ? !

Fülöp karonragadja, el, Fülöppel, hátul azután halra. A cseléd csatlako- zik hozzájuk, utolsónak.

Szünet. Paula utánuk néz, aztán lassan a gróf íróasztalához megy. Ekkor a gróf jobbról jövet, megjelenik hátul, künn, az ajtó elótt és a távozók után néz.

Gróf az ajtóban. Jól látok, Pau- lácska ? A Juhász siet ott az állo- másra ?

Paula nem felel.

Gróf belép, még egyszer utánuk néz a küszöbről. Ha szaladnak, még elérik a gvorsvonatot . . . most érkezttt meg.

1ti2

MÁSODIK FELVONÁS.

Néz egy kicsit, aztán belép. Nos, nap- sugár?

Paula szomorúan néz rá, azután le- süti a szemét.

Gróf. Magunkra maradtunk.

Paula. Magunkra.

Gróf. Nem merem hinni, hogy ez az ember elment, hog}'^ nincs itt a szomszéd szobában, hogy nincs itt az ablak előtt, hogy nincs itt az asztal alatt . . . nem merem hinni, hogy szabad vagyok . . . hogy szaba- dok vagyunk

Paula szomorúan. Szabadok va- gyunk.

Gróf. Nem merem hinni, hogy még vissza nem jön . . . hogy elindul vele a vonat és viszi el, örökre ... és hogy most . . . Isten hozott, te szép szabad- ság és te szép utolsó szerelem ... és nem kell többé diktálni, hogy lát- hassam, nem kell beszédet mon- dani ... a kormány se tudja, mitől menekült meg ! Most már csak az

168 íi^

finju- w.'jTn:mQ»:~T:.'»íj»«:~»i'''>iijL'ii

URI DIVAT.

autót kell felszereltetni . . . most már csak táviratozni Bécsbe, Salzburgba, Parisba ! . . . a legszebb szobákért, a legszebb toalettekért, a legszebb ka- jütért az angol hajón ... a legszebb tündérkertért Spanyolországba . . . Szerelmesen közeledik Paulához.

A vonat hosszút fütyül.

Paula a füttyre felriad, az ajtó felé mozdul, néz.

Gróf, Ez a Juhász vonatja ! Hát nem megzavar még utoljára is ! Még onnan is, mintha visszakiáltana !

Paula a johhajtó felé indul.

Gróf. Mi az, Paulácska . . . nem marad itt velem?

Paula ép az írógépnél áll meg. Csak ha a kegyelmes úr . . . diktálni akar.

Gróf. Diktálni? Komolyan diktálni.

Paula. Igen.

Gróf. Hog^^an . . . csak nem tör- tént itt maguk közt valami?

14>4

MÁSODIK FELVONÁS.

Paula halkan. Nem történt semmi. Indul.

Gróf. Nem . . . nem . . . marad- jon, inkább diktálok.

Paula leül a géphez.

Gróf gépiesen ismétli, gyanakodva. . . . inkább diktálok . . . Nézi Paulát jegyzetet húzva elő.

Paula elfogódott hangon. A birtok- politikánál hagytuk el.

Gróf. A birtokpolitikánál. Igen. Jegyzetébe néz. Hát ... ha muszáj . . . írja kislány. Sóhajt. Mert, méltóságos főrendek . . .

Paula kopogtat. Főrendek.

Gróf. a miniszter szereti a birto- kost ... de a birtokos nem szereti a minisztert.

Paula Minisztert.

Gróf. A birtokos teljesen magára maradt ... és úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva a miniszternek.

Paula. ^Miniszternek.

Gróf. De ahogy én a kegyelmes

t-

166

URI DIVAT.

urat ismerem , . . ö még azok közé a régi magyar urak közé tartozik . . . akik nem élnek vissza azokkal . . .

Paula. Azokkal . . .

Gróf. Akik az ő lovagiasságukban bíznak.

Paula. Bíznak.

Gróf. Neki csak olyan rokonszenv kell, ami magától jön. ő azt hiszi, hogy meghódíthatja a birtokost. De van-e erre remény?

Paula őszintén, szomorúan. Nincs erre remény, kegyelmes uram.

Gróf. Nem, Paulácska . . . ezt csak írja le, ez a beszédemben van. És írja hozzá, hogy én is azt hiszem, nincs erre remény.

Paula ráhajol az írógépre.

Gróf. Mi az, gyermekem? Nem jól érzi magát?

Paula feláll. Bocsásson meg, ke- gyelmes uram ... én olyan nagyon furcsán érzem magamat . . . mióta innen . . . mióta valaki innen el-

166

MÁSODIK FELVONÁS.

ment ... én nem is tudom, hogy' mondjam . . . nem, mintha hiányoz- nék nekem, hanem . . . ennél talán valamivel több . . . Én azóta egyre vizsgálom magamat és . . . csudálko- zom magamon ... és én nem tudom, pedig én nagyon pontosan szoktam tudni, hogy mi van velem ... és most . . . mintha . . . nem tudnám, mi van velem . . . egészen elfogódott han- gon ... én őszintén bocsánatot kérek a kegyelmes úrtól, de én azt hiszem . . . én szerelmes vagyok ebbe a Juhászba , mint egy kis kutya. Jobbra elsiet.

Kis szünet. A gróf utána néz.

Függöny.

167

URI DIVA'l

HARMADIK FELVONÁS.

Ismét Juhász boltja. Napfényes őszi délelőtt.

Mikor a függöny felgördül, Fülöp a hejáratajtót tartja nyitva, Juhász pedig jobbról elölről kiséri az ajtó felé Aggódó hölgyet.

Aggódó hölgy menet közben. Na- gyon köszönöm, ön igazán nagyon kedves. De én aggódom, hogy a szö- vet nem jön meg idejére.

Juhász. Tessék bizalommal lenni, minden szövet késik, de minden szö- vet megjön.

Aggódó hölgy. Hát akkor én csü- törtökön délben telefonálok és ha megjött a szövet, akkor nem aggó- dom, hanem estefelé bejövök. Isten áldja meg.

1B8

HARMADIK FELVONÁS.

Juhász. Kezeit csókolom .

FÜLÖP az ajtónál. Csókolom a kezeit, nagyságos asszony.

Aggódó hölgy Fülöphöz. Jónapot. El.

FÜLÖP becsukja mögötte az ajtót.

Juhász visszamegy jobb előre és rakja vissza a szöveteket. És maga még azt mondja, hogy ezért ne legyek dühös ?

FÜLÖP. Tud is maga dühös lenni. Csak eszi magát. Ahelyett, hogy boldog volna.

Juhász. Nem vagyok boldog. Érti? Nem vag^T^ok boldog.

FÜLÖP. Ha bántja, hogy a gróf ilyen kerülő úton tett jót magával . . .

Juhász. Igenis bánt. Két hete nem tudok aludni.

FÜLÖP. Hát fizesse neki szép lassan vissza a pénzét.

Juhász. Fogom is ! Fogom is ! Fejbe tudnám magamat ütni !

FÜLÖP. Ne tegye azt. Örüljön : két hete, hogy visszakapta a boltot és

169

URI DIVAT.

két hét alatt több forgalmat csinált, mint tavaly két hónap alatt. Maga érdekes ember lett. Mindenki rohan ide, hogy segítse. Valósággal divat lett magánál vásárolni. Maga ma a Belváros primadonnája.

Juhász. Elképzelni, hogy Oszkár úr

otthon ül a volt feleségemmel és nevet

rajtam ... és a gróf otthon ül . . .

Paulával ... és nevetnek rajtam . . .

Oszkár az ajtón belép.

Oszkár kopottan, de élénken. Jó- napot.

Szünet.

Juhász. Jónapot. Oszkár. Jónapot, Fülöp úr. FÜLÖP. Álásszolgája. El a nyíláson, tüntetőleg.

Szünet.

Oszkár. Ez haragszik rám . Szünet. Remélem, ... te nem. Juhász. Én nem. Rakosgat.

HARMADIK FELVONÁS.

Oszkár. Ne vedd rossz néven, hogy idejöttem, de több okom volt rá ! Először is kötelességemnek tartom . . .

Juhász idegesen. Kérlek szépen . . . velem szemben neked már nincs kötelességed.

Oszkár. De van !

Juhász. Jó, tudom már. Tudok mindent. Tönkrementéi.

Oszkár. Csakis. Tehát az ötvenegy- ezer koronádat egyelőre nincs módom- ban, kérlek alássan. Másodszor . . . Fülöp úrnak tartozom kettő koroná- val . . . kaparász . . . ezt elhoztam neki, az apróbb dolgaimat szeretem rendezni. És harmadszor, ismerve a te áldott szívedet . . .

Juhász türelmetlenül. Kérlek, mondd meg röviden, mit akarsz, mert nekem dolgom van.

Oszkár szétnéz. Nem igen veszem észre. Az üres holtra mutat.

Juhász. Ez csak véletlen . . . Nyoma- tékkal. Az üzlet kitűnően megy ! Két

171

URI DIVAT.

hét alatt annyi forgalmat csináltam, mint tavaly két hónap alatt ! Igen ! Ha tudni akarod.

Oszkár. Kérlek . . . kérlek ... én ennek csak örülök.

Juhász türelmetlenül. Hát mondd meg, kérlek, mit akarsz.

Oszkár. Rövid legyek? Állást akarok.

Juhász. Hol?

Oszkár. Itt.

Juhász. Nálam? Itt akarsz állást?

Oszkár. Igen.

Juhász. Engedj meg, édesem . . . Járkál.

Szünet.

Oszkár. Ha tudnád, milyen nyomor- ban vagyunk . . .

Juhász. No de engedj meg ... ez már talán mégis . . . Engedj meg, kér- lek. Űgylátszik, már az a hírem van, hogy hülye vagyok.

17S

HARMADIK FELVONÁ*!.

Oszkár. Bocsáss meg, ilyet ne mondj !

Juhász. No de engedj meg !

Oszkár. Voltam mindenütt. Vol- tam a László és Barnánál, az Ohelli- nél, a Semlinger és Weisznél, a Stein- nél, a Brunnernál, a Krémeméi, a Goldnál, a Radónál, a Kelemennél . . . mindenütt voltam állásért . . . ezek mind tudják, hogy príma ember va- gyok a szakmában ... de mind ki- dobtak ... te miattad !

Juhász felháborodva. Én miattam dobták ki !

Oszkár. Igen. Mind azt mondják, aki egy ilyen áldott jó ember bizalmá- val visszaélt, az nem kell. Igen, néz- hetsz, ez így van. Én a te áldozatod vagyok !

Juhász. Te ... az én áldozatom?

Oszkár. Bocsáss meg, ha te egy rendes, tisztességes komisz ember volnál, mint a többi, senkise hara- gudna rám.

173

URI DIVAT.

Juhász. Na hát, ez igazán . . ,

Oszkár. Valósággal bojkottálnak. Hát tehetek én róla, hogy te egy szent vagy ? Én beleszerettem volna a feleségedbe akkor is, ha gazember vagy. Miért tesznek engem felelőssé a te buta jóságodért?

Juhász. Hát ez nem is igazságos tőlük.

Oszkár. Én korrekten jártam el veled szemben.

Juhász. Mondjuk.

Oszkár. De Adél bizonyára.

Juhász. Ami igaz, az igaz.

Oszkár. És most itt állok, és ha akarod tudni, tegnap nem vacsoráz- tunk. Se én, se a feleséged.

Juhász. Mikor nem tudsz neki vacsorát adni, akkor az én feleségem. Mi?

Oszkár. Csak gúnyolj . Vacsora nél- kül feküdtünk le.

Juhász. De akkor aztán ... a te fe- leséged volt.

174

HARMADIK FELVONÁS.

Oszkár. Hiába viccelödöl, ezért te vagy felelős.

Juhász. Miért?

Oszkár. Azért, hogy éhezünk. És azért, hogy rongyos vagyok. És ezért... felhúzza a nadrágját ... a lyukas fuszekliért ... az egész bojkottért ! és ha el tudod viselni, hogy a volt feleségednek nincs mit ennie . . .

Juhász a zsebéhe nyúl.

Oszkár. Nem, öregem, nem. Ala- mizsnát nem fogadunk el. Hidd el, hogy az utolsó voltál, akihez állásért fordultam. Képzelheted, mi mindenen mentem át, amíg ide benyitottam. És ha te is visszautasítasz . . .

Juhász kínban. Már vetkőztet ez is . . . már dobja belém a nadrág- gombot ... Az istenért, hát ez már mindig így lesz? Jobbra előre megy a pult mögé.

Fülöp a nyilasból belép.

1?3

lM»L«iiL J.l .,i. I II I, J.-l I n— iiwf^»^w— [|]|JM_ I |i.

URI DIVAT.

Oszkár Juhász után megy. Hát . . . remélhetek ?

Juhász. Ne kívánj tőlem ilyet . . . nem birom. Megteszek mindent, de ezt ne kívánd. Ne gyilkolj . . . lásd be, édes fiam . . . nem birom, ezt nem tehetem .

Oszkár. Hát akkor adj legalább hat pár fekete fuszeklit. Nadrágját felhúzza. Rongyokban járok.

Juhász. Istenem !

Oszkár. Még ezt se adsz?

Juhász. Dehogy nem adok . . . Ska- tulyát vesz elő, elébe teszi.

Oszkár. Ezt az L B-t adod.^*

Juhász. Hát mit akarsz?

Oszkár. Legalább is K M-et.

Juhász. K M nincs. Elfogyott. Másik skatulyát tesz le. Itt van B S. Kinyitja. Ez nagyon jó. Mutatja.

Oszkár. Ez nagyon jó? Ezt nekem mondod? Fogdossa. "Ez a rongy?

Juhász. Ez nem rongy. Fogdossa ő is.

i^ti

HARMADIK FELVONÁS.

Oszkár fogdossa. Ez a pókhaló? Ha ebben innen hazamegyek, már az úton két darabra szakad.

Juhász. Acéldrótból nem csinál- nak fuszeklit.

Alapos hölgy belép az ajtón.

Alapos hölgy. Jónapot.

Juhász |

Fülöp í ^y^^^^^^- Kezét csókolom.

Oszkár meghajol a hölgy felé. Kezeit csókolom. Mosolyog.

Alapos hölgy Oszkárhoz. Szeretnék egy pár tucat nagyon finom férfi- zsebkendöt.

Oszkár Fülöpre mutat. Oda méltóz- tassék.

Alapos HÖLGY. Igen. Fülöphöz megy.

Oszkár. Megreped a szívem. Fáj- dalmasan néz oda, kezében a fuszeklivel.

Alapos hölgy Fülöphöz. De olyat kérek, ami nem veszti el a színét a mosásban .

Fülöp. A mi zsebkendőink mind

Ün dwat.

URI DIVAT.

színtartók, nagyságos asszonyom. Skatulyát dob elébe. Tessék helyet fog- lalni.

Alapos hölgy. Köszönöm. Mu- tassa. Leül.

FÜLÖP. Ez batiszt, nagyságos asz- szonyom, ez francia vászon.

Alapos hölgy. Nagyobb forma nincs?

'^ Fülöp. Dehogy nincs, nagyságos asszonyom. Skatulyái dob eléje. Ez nag3^obb.

Alapos hölgy. Még nagyobb nincs ?

Fülöp. Talán lepedőt méltóztatik parancsolni . . . Mutat.

Juhász türelmetlenül. Kérlek, hát kell ez a fuszekli, vagy nem?

Oszkár Fülöpöt nézve. Megreped a szívem. A rumburgit nem is mutatja.

Juhász. Majd mutatja. Bízd azt csak rá! És kérlek ... ne tartóztass. Vidd ezt, ha akarod.

Oszkár tépdesi. Ezt a rongyot?

Juhász. Ne kínozz, kérlek!

178

HARMADIK FELVONÁS.

Oszkár. Ilyen piszkot akarsz ne- kem adni, amit senkire se lehet rá- sózni? Hiszen ezt én ismerem ... ez a legrosszabb, ami az üzletben van !

Elégedetlen hölgy belép az ajtón.

Juhász. Kezét csókolom. Otthagyja

Oszkárt, a jobbpult hátsó részéhez megy.

Elégedetlen hölgy Juhászhoz lép. Jónapot, Juhász úr. Az uramnak hol- nap van a születésnapja és én nyak- kendőkkel akarom meglepni.

Juhász. Parancsoljon, nagyságos asszonyom.

Elégedetlen hölgy. Az uram pontosan megmondta, milyet akar és loo koronát adott rá.

Juhász. Szóval, születésnapi meg- lepetés.

Elégedetlen hölgy. Igen.

Alapos hölgy. Nem, nem, nem, nem, lilát egyet se.

Juhász. A legjobb volna nem készet venni, hanem csináltatni.

179 la^

ÜRl DIVAT.

FÜLÖP. Ez egy egészen új szín: jeruzsálemi kék.

Elégedetlen hölgy. Gondolja?

Juhász. Vannak direkt rezervált nyakkendöseljrmeink.

Alapos hölgy. Azokat a reizend halavány színeket szeretem.

Elégedetlen hölgy. És szépek azok?

Fülöp. Olyat is mutathatok.

Juhász. Rezervált selymek. Min- den mintából csak egy unikum van. Ha parancsolja megnézni őket, itt vannak. A nyílásra mutat.

Ideges úr belép az ajtón.

Fülöp. Van szerencsém.

Ideges úr. Jónapot.

Juhász idegeshez. Van szerencsém. Azonnal, nagyságos uram.

FÜLÖP. Ez itt, kérem, a híres rum- burgi.

Juhász. Parancsoljon nagyságos

ISO

HARMADIK FELVONÁS.

asszonyom. Oszkárhoz. Na látod, hogy mutatja a rumburgit. Elégedetlen a nyilason el, Juhász utána el.

Fülöp idegedhez. Azonnal, nagysá- gos uram, méltóztassék helyet fog- lalni.

Ideges úr. Köszönöm. Állva marad a bolt közepén.

Fülöp. Pasztellzöld, pasztellbarna, pasztellkék, pasztellsárga .

Alapos hölgy. Nem is tudom, mi az, pasztell.

Fülöp. Pasztell, az négy korona ötven, nagyságos asszonyom.

Alapos hölgy. Félpasztell nincs?

Fülöp. Az is van. Skatulyát doh eléje. Idegeshez. Méltóztassék iiéíjet foglalni, azonnal.

Ideges úr. Kérem, csak csinálja.

FÜLÖP. Ez halványabb . . . darabja két koronával halványabb.

Ideges úr a jobbpult eleje felé sétál, ahol Oszkár szomorúan áll kezében egy fuszeklivel, a nyitott skatulya előtt.

181

UKl niVAl

Alapos hölgy. És ez a sötétebb?

Ideges úr piszkálni kezd a fuszeklis skatulyában.

Fülöp. Ez egy korona ötvennel sötétebb.

Alapos hölgy. A kettő közt sze- retnék valamit.

Fülöp. A kettő közt. Létrára lép, levesz egy skatulyát és eléhe teszi.

Oszkár szerényen. Ezek fuszeklik, kérem.

Ideges úr. Látom.

Oszkár mint fent. Uraság talán fuszeklit keres?

Ideges úr. Igen.

Oszkár mutatja azt, ami a kezében van. Fekete Fii d'Écosse.

Alapos hölgy. Ja édesem ez nagyon drága. Akkor kezdjük elölről az egé- szet.

Ideges úr ezt hallva, órájára néz. Annyi időm nekem nincs.

Fülöp. Azonnal nagyságos uram, a főnök úr rögtön jön.

182

H A. R M A D ] K I " EL V O N AS .

Ideges úr. Tudom én, mi az a

rögtön. Fölemel egy fuszeklit.

Oszkár szerényen. Azonnal jön a főnök, de ez egy nagyon kitűnő minő- ség. Mutatja a sajátját.

Ideges úr a kezében egy fuszeklivel. Ez ugyanaz?

Oszkár. Ugyanaz, nagyságos uram. Elsőrendű Fii d'Écosse.

Ideges úr. Ön ... az üzlethez tar- tozik?

Oszkár. Hát igen is, nem is . . . Ha parancsolja . . .

Ideges úr a pulton levő fuszeklit mutatva. Ez jó?

Oszkár. Kitűnő, nagyságos uram. Már a pult sarkán áll.

Ideges úr. Mert így elég jól néz ki.

Oszkár he a pult mögé. Ez egy kitűnő minőség, nagyságos uram, ezt csak ajánlhatom.

Fülöp dühösen néz oda. Azonnal nagyságos uram, egy perc.

I8B.

URI DIVAT.

Ideges úr odafiéz, aztán Oszkárra, Ön ... az üzletben van?

Oszkár. Izé . . . hogy is mondjíun ... Rokon vagyok, nagyságos uram.

Ideges úr. Mert én nem érek rá annyi ideig.

Oszkár. Tessék parancsolni velem addig is, amíg a főnök jön. Ez mesés jó anyag, mesés.

Ideges úr. Nem szakad?

Oszkár mosollyal. Ez? Nagyságos uram, ez a legerősebb Fii d'Écosse, ami csak létezik. Tépi. Ez olyan, mintha acélból volna.

Ideges úr. így szemre nem rossz !

Oszkár. És lábra milyen jó!

Ideges úr. Fő az anyag.

Fülöp kimegy.

Oszkár. Amit mi adunk, nagyságos uram, az mind elsőrendű dolog. Ez a legtartósabb Fii d'Écosse, ami csak van. Ezt direkt Angliából kapja a . . . a sógorom.

184

HARMADIK FELVONÁS.

Ideges úr. Ilyen fuszekli kell ne- kem, aztán magas fekete harisnya.

Oszkár. Ebből mennyit parancsol?

Ideges úr. Hát ha olyan jó, egy tucatot félre tehet.

Fülöp bejön.

Oszkár. Tizenkét darabot, igenis. Serényen rakosgat.

Alapos hölgy. IVIost nézzük meg megint elölről valamennyit.

Elégedetlen hölgy és Juhász belépnek a nyíláson.

Elégedetlen hölgy beszélve jön b^- ... és az uram szereti azokat az egé- szen divatos, kicsit feltűnő, erösebb színű slipszeket. Előre jön, balra.

Juhász utána, majd sütve megelőzi és a baloldali asztalhoz megy, anélkül, hogy Oszkárt észrevette volna. Itt van- nak a slipszek, nagyságos asszonyom. Ezek itt a legújabbak és ezekből se adunk el többet, mint két-három darabot egy mintából, jól tudom.

ISÖ

az urak nem szeretik máson látni . . . Megakad benne a szó, a levegőben ma- vad a keze egy nyakkendővel, mert meg- látta Oszkárt.

Oszkár aki eddig szorgosan rakott. Igen gyorsan. Ha nagyságos uram olyan nagyon siet, hogy el akart menni, csak nem hagyhatom el- menni, én hamarosan mutathatok többfélét is. A nagyságot körülbelül kell tudnom. Szabad kérnem mutatni a kezét.

Ideges úr nyújtja a kezét.

Oszkár meglátja a bámuló Juhászt, zavarában kezet szőrit Idegessel. Jó- napot kívánok. Mereven nézi Juhászt.

Ideges úr. Mi az?

Oszkár. Oh, pardon. Tessék ökölbe szorítani a kezét.

Ideges úr öklét nyújtja, de Juhászra néz.

Oszkár az öklére mér egy fuszekUi.

FÜLÖP. Ezeket nagyon ajánlom, ebből sokat adunk el.

186

HARMADIK FELVONÁS.

Alapos hölgy. Kérdés, hogy tar- tós-e.

Juhász a hölgyhöz, remegő hangon. Az urak nem szeretik máson látni ugyanazt a mintát. Oszkárra néz.

Oszkár. Ez kettő és fél nyomaték- kal. Hát ebből . . . mutatja Juhász- nak . . . ebből a tartósból meg tetszett venni egy tucatot ... és most a polcra néz. Hosszú fekete Fii d'Écosse- harisnya, kettő és feles ... itt van ! Egy skatulyát vesz le és a pultra dobja. Ezek aztán igazán mesések. Lázasan nyitja, mulatja. Ez egész Budapesten csak nekünk van, ennek nem árt a legordinárébb mosás sem, ezt az a bestia tépheti, húzhatja, nyúzhatja, szakíthatja, ezt főzheti hígban, vitriol- ban . . . parancsoljon méltóztatni, sza- Vjad kémem az öklét.

Elégedetlen hölgy aki eddig a ska- tulyákban piszkált. Ezek nem rosszak.

Ideges úr öklét nyújtja. Mintha box- versenyen volnék.

\S'.

URI DIVAT,

Oszkár. Hahaha ! Kitűnő, nagy- ságos uram. Méri. Ez épen megfelel.

Ideges úr. Nem lesz szűk?

Oszkár. Akkor egy fél számmal nagyobbat . . . nézegeti a polcot.

Fülöp. Ha nem mossák lúgban, nagyságos asszonyom, akkor nem veszti el a színét.

Alapos hölgy. Gondolja?

Ideges úr a kezébe veszi a harisnyái.

Elégedetlen hölgy. Ez se az igazi, de megveszem. Mi az ára?

Juhász remegő hangon. Hét korona és ezek itt öt korona ötven . . . ezek a hosszúak . . . kilenc korona és tizen- egy korona.

Alapos hölgy. Maguk mindent agyondicsérnek.

Elégedetlen hölgy. Az uram agyon fog ütni.

Alapos hölgy. Nem bánom, mu- tassa ezt.

Ideges úr. És kellene néhány pár, valami mintával. De ne nyíllal.

iss

Harmadik felvonás.

Oszkár. Csillagocskákkal, pontocs- kákkal, pettyecskékkel, kockácskák- kal.

Juhász. Kockácskákkal!

Ideges úr. Valami diszkrét minta.

Oszkár a polcot nézve, a legdiszkré- tebb, ami létezik. Néz, néz. Bocsánat, azonnal. Hozom, rögtön. Elrohan a nyilason.

Fülöp ezalatt — és ezután — skatulyákat rakott le, sőt kétszer kívül- ről is hozott öt-hat skatulyát, minden skatulyánál nézegették az A lapos hölgy- gyei a tartalmat, de megint újat kellett hozni, úgy, hogy egyre magasabbra tor- nyosul ott a sok skatulya.

Elégedetlen hölgy. Ez jó volna, de ebből itt csak egyet látok. Ilyet mutasson. Kutat a skatulyákban.

Alapos hölgy. Legjobb lesz, ha megint sorra vesszük elölről az egészet.

FÜLÖP. Ahogy parancsolni méltóz- tatik.

ise

URI DIVAT.

Oszkár berohan a nyilason, skatu- lyákhoz. Nem tudom, nagyságos uram, ezek megfelelnek-e. Leteszi.

Ideges úr. Ez feltűnő. Gigerlinek való. Mondtam, hogy egészen diszkrét minta legyen.

Oszkár izzad. Csak tudnám, hol van. Diszkrét, diszkrét, diszkrét . . , meg- fordul . . . csak tudnám, merre van- nak ezek a . . . hangosan . . . azelőtt itt voltak . . . mutatja ... a harma- dik polcon.

Juhász izgatottan. Most . . . negyedik polc, a szélén.

FÜLÖP dühösen csap le egy skatulyát

Oszkár boldogan. Istenem ... c szivéhez kap óh, köszönöm ! Oh köszö nöm neked ! Negyedik polc ! A szélén Te drága arany szív ! Majdnem pitye regve. Negyedik polc, a szélén . . Odanyúl, skatulyát vesz le, nyitja dobja.

Ideges úr. Ez már jobb.

Oszkár kitőrvt, ssiwel. Hát persze,

190

L,.., )i .■!■■■ l-f iiMi r Tr - ^1 r ■ - -l .ji^mmmini>m.j in,,^^ ^Mmmm^mlm^^m

HARMADIK FELVONÁS.

hogy jobb ! Negyedik polc ! Ennél a világon nincs jobb . . . diszkrét minta., hát persze ... a szélén . . . negyedik polc . . . milyen boldogság ! És milyen diszkrét !

Ideges úr. Maga jobban örül neki, mint én. Fülöp kimegy.

Oszkár. Hát hogyne örülnék, nagy- ságos uram, mikor ilyen diszkrét ! Halkan tárgyalnak tovább.

Elégedetlen hölgy kezében egy csomóval, amit eddig összeválogatott. Hát kérem, akkor ezt a tíz darabot. Átadja Juhásznak.

Juhász. Majd elküldjük, nagyságos asszony, még ma délután.

Elégedetlen hölgy. Mit fizetek?

Juhász. Ötször hét ... és ötször öt ötven ... az hatvankettő ötven.

Elégedetlen hölgy százast ad neki. Tessék.

Juhász belépett a pénztárba. Hatvan- kettő ötven. Csönget. Visszaad. És ötven az hatvanhárom . . . hetven,

_._i_i ,■■■■11 im mettvi > ■■L.ii^L-' ji.w^ ■■■^•a^%e^'W**-H.»i

191

URI DIVAT.

kilencven, száz, köszönöm szépen, kezeit csókolom.

Elégedetlen hölgy. Hát ma dél- után.

Oszkár felkapja a fejét. Nádor- utca i6., negyedik emelet i.

Elégedetlen hölgy. Igen. Jó- napot. El.

Juhász aki ajtót nyitott, meghajoU, 'most beteszi az ajtót. Oszkárra néz, lassan közeledik feléje.

Fülöp, bejön füydőköpeny ékkel.

Oszkár rémülten. Vegyünk egyet halványkék csillagocskákkal, egyet ezekkel a fehér kockácskákkal és talán ezt a violapettyeskéset, még ezt a diszkrét njálacskásat és talán ezt a leggyönyörűbbet, ezt a meséset, ezek- kel a kis kicsike karikácskákkal . . . és tessék hozzá még ezt a . . .

Ideges úr. Hó, hó, megálljunk, csak hármat veszek, több nem kell. Mu- tassa. Nézeget, fogdos.

Juhász már az Ideges úrhoz ért,

192

HARMADIK FELVONÁS.

most átmegy az Alapos hölgyhöz, aki- nek Fülöp egy színes fürdőköpenyt mutat.

Alapos hölgy. Ez olyan, mint a kínai császár slafrokja.

Ideges úr. Ezt a hármat tegye félre.

Juhász visszasétál az Idegeshez. Fü- löphöz. Mutassa a nagyságos asszony- nak azokat a kapucnis köpenyeket.

Ideges úr feláll. És most nagyon hamar, mert nincs időm, egy tiszta - fehér sportsapkát, evezéshez.

Oszkár Juhászra néz. Fehér sport- sapkát, evezéshez.

Ideges úr. Egyszerű fehéret,

Oszkár. Egyszerű fehéret. Körmét rágja. Nem tudom, ezeket a nyáron hova tették.

Juhász. Azonnal hozom, nagyságos uram. El a nyilason.

Oszkár. Azonnal hozza a főnök úr.

Szünet.

UH divfU. iOft IH

URI DIVAT.

Ideges úr óráját nézi, leül.

Oszkár. Vannak nagyon szép apart nyakkendí^ink.

Ideges úr. Köszönöm, nem keli.

Oszkár, Tennisz-cipö.

Ideges úr. Nem kell, köszönöm.

Oszkár. Tennisz-ingek.

Ideges úr idegesen. Nem kell. Egy fehér sportsapka kell. Más nem kell.

Kis szünet.

Oszkár. Tennisz-övek.

Ideges úr nemet int.

Oszkár Fülöpre néz. Fürdőköpeny.

Ideges úk. Köszönöm.

Oszkár. Fehér kamásli.

Ideges úr élesen. Kérem, köszö nöm, semmi nem kell. Feláll. Egy fehér sapkát kértem.

Kis szünet.

Oszkár. Szép sétabotot. Ideges úr gorombán. Kérem, nem kell semmi. Sapkát kértem.

HARMAnTK FELVOM/^S.

OszK kK sértődötten . Kérem. — Azon- nal itt lesz. Elöl átmegy az asztalhoz, amely mellett a boítartóban botok van- nak. Egyet kivesz. Méregeti . Ez egy nagyon a part, könnyű sétabot.

Ideges úr. Már mondtam egyszer, hogy nem kell.

Oszkár. Kérem. Pardon. Méregeti a botot, hogy milyen könnyű.

Ideges úr dühösen odanéz.

Oszkár kacérkodik a bottal, hajlit- gatja.

Ideges úr. Mutassa.

Oszkár átadja. Mint a toll . . .

Ideges úr kipróbálja. Nem kell. Visszaadja. Annyi botom van otthon.

Oszkár. Kérem. Visszateszi, de nem a többihez, hanem az asztalra.

Juhász jön a sapkákkal. Tessék . . . tiszta fehér sapka.

Ideges úr. Ez jó lesz. Leteszi. Hát akkor ez a tucat rövid harisnya, egy tucat hosszú, ez a három cifra és ez a sapka.

195 \t\^

t^-CTy>3!*jg**y*i^.'l-i9,'.' -C,'?'j g*

■ -u..mj.!.ijui-í

^

URI DIVAT.

Juhász. Elküldjük, nagyságos uram. Ideges úr. Sas -utca 4,, Lissauer. A számlával. Indul.

Juhász írva. Ott lesz, nagyságos uram.

Ideges úr az asztalhoz lép, kezébe veszi a botot, dühösen. Hogy ez a bot, a fene egye meg.

Oszkár. Huszonnégy korona. Ideges úr rátámaszkodik. írják ezt is hozzá. Jónapot. El a bottal.

Alapos hölgy. Nem is mo- nogrammot, csak két betűt. FtJLÖP ir. Mil3^en betűt. Alapos hölgy. K és S. FÜLÖP. K. S. Felirta. Alapos hölgy. Minden zseb- kendőbe fehérből kérem.

Fülöp. Igenis. Irj'a. Fehér betű.

Oszkár. Elől, némán a pult mögé rohan, összenyalábolja a fehér sapkákat és kilohol velük a nyilá-son, el.

196

HARMADIK FELVONÁS.

Juhász felirja a diktált chnet és kezdi visszarakni a fuszeklis és harisnyás skatulyákat, a jobb elülső polcra.

Paula belép az ajtón. Paula igen jól öltözve. Jó napot Megáll a bolt közepén.

Fülöp. Felnéz és bámul rá. Juhász egy nagy skatulyával a kezé- ben. Kezét . . . csókolom.

Szünet.

Alapos hölgy. És most utoljára nézzük meg sorra valamennyit, ho!3:v megvan-e. Hány darab van?

Fülöp hirtelen odanéz. Parancsol?

Alapos hölgy. Hogy hány darab van összesen.

Fülöp, Ja, hogy hány darab van. Negyvennyolc.

Alapos hölgy. Hát veg^^ük sorra

Savra veszik, halk'a"'*

• ~ — -- ^->~ ■- '— ^■^'^iirwiMÉiaÉMtiifnÉir iíjíii II mn w — i i-f"

197

URI DIVAT.

Paula Juhászhoz megy. Jóuapot, Juhász úr. Keget nyújt.

Juhász leieszi a skatulyát. Hozta isten, itt nálam. Kezet fog.

Paula leül jobb elöl.

Juhász már ezután. Tessék leülni.

Paula. Már két hete, hogy nem láttuk eg\"mást.

Juhász. Nagy idő.

Paula. Nagy idő. Nézi Juhászt. Én . . . azért jöttem . . . Én bevásá- rolni jöttem.

Juhász zavarban. Milyen különös.

Paula. Különös.

Juhász. Hogy itt, ahol . . .valami- kor . . . velünk volt . . . most egy- szerre, mint vevő . . .

Paula. Igen, mint vevő.

Szűnt i.

Juhász. Nagyon íogok örülni, ha mint vevő is ... . meg lesz elégedve . . . Xo^yekezni fogok . . olcsóbban . . .

108

HARMADIK FELVONÁS.

Paula. Nem kell . . . olcsóbbaíi. -Vliért néz úgy?

Juhász. Hogy ily egyszerre be- toppant. Szabadsagot kapott?

Paula. Oh., már nem vagyok Gerely pusztán. Pesten vagyok. A gróf is itt volt. Most Montecarloban van.

JuH.4sz. Montecarlo. Nagy vasúti gócpont. Játékbank.

Paula. Nem. A galamblövészetre ment.

Juhász. Ezt azelőtt nem szerette.

Paula. Mióta maga úgy etette a galambokat . . . azóta minden galamb- lövészetre elutazik, galambokat gyil- kolni. Engem is hitt, de nem mentem.

Juhász. Nem ment.

Paula. Nem. Itthon rengeteg dol- gom van a berendezkedéssel. Lehúzza a kesztyűjét, cédulát vesz elő. Ann\i speciális dolog kell é^ Pesten oly nehéz.

Juhász. Pesten nagA/on nehéz. Na- gyon nehéz Pesten = Cí;ak . Pes'^'en

199

URI DIVAT.

nehéz. Szünet. És . . . mire volna szüksége, Paula kisasszony.

Paula a cédulát nézi. Vannak magának itt ezek a nagyon finom női pyjámái. Mennyit nézegettem én azokat. Azok a párisiak. Azt hirzem, háromszáz korona volt da- rabja.

Juhász. Igen.

Paula. Hány van még abból?

Juhász. Még mind megvan. Nyolc darab.

Paula gyorsan. Kérem, küldje cl nekem mind a nyolcat.

Juhász rémülten. Önnek?

Paula. Igen, nekem. Legjobb lesz, ha ceruzát vesz és felírja ezeket a dolgokat. Még egy pár napig itthon vagyok és kérem majd mindjárt a számlát is. Andrássy-üt 128.

JtTHÁsz írja Emelet?

Paula. Az egész földszmt.

Juhász írja Nyolc py járna. Az egész földszint

200

HARMADIK FELVONÁS.

Paula céduláról. Fehér nyakkendő, huszonnégy darab.

Juhász, önnek?

Paula. Nem. Az öreg inasomnak. Szeretem, ha mindig tiszta.

Juhász remegő hangon, í>va. Huszon- négy inasnyakkendö.

Paula. Huszonnégy fehér cérna- kesztyű .

Juhász. Az öreg inasnak. ír.

Paula. Nem. A kis inasnak.

Juhász Kis inasnak. ír.

Paula. És kesztyű nekem. Olyan speciális autóke.sztyü, tölcsérrel, mint a lovagkesztyü.

Juhász. Stulpni.

Paula. Az, az.

Juhász írja. Fájdalmasan. Stulpni.

Paula sóhajtva. Stulpni.

Juhász. De kérem . . . ilyet csak .sofförök szoktak ...

Paula. Magam vezetem a gépemet.

Juhász széket hoz. leüL Nagy gép?

2Q1

URI DIVAT.

Paula. Itt áll künn a ház előtt. Ötven lóerős.

Juhász. Ötven? ír. Stnípni. Hány pár? Ötven pár?

Paula. Azt hiszem, Parisig elég lesz hat pár ... ha oda érek, ott majd veszek. Ott mindent kapni.

Juhász. Parisban . . . mindent knpni . . . Paris . . . gyön^^örű város.

Paula. Csak egy kicsit mégis fá- rasztó lesz . . . autóval . . . odáig.

Juhász. Nem lesz unalmas. Nem megy egyedül . . .

Paula. Nem, nem.

Juhász. A mama?

Paula. Nem. A mama már Bécs- ben van, de Wiesbadenbe megy és ott vár meg bennünket. Visszafelé jövet megállunk nála.

Juhász. Csak nem beteg a mama ?

Paula. Nem, hál' Istennek. Kár- tyázni meg}' Wiesbadenbe.

Szünet;

2oa

HARMADIK FELVONÁS.

Paula céduláról. Ezt aztán külön kell beszereznie. A portásnak sapka kell.

Juhász. Milyen portásnak?

Paula. Ez épen a nehéz a sapká- ban, ő hozott egyet, de az olyan vastagon aranyozott volt, mint a hot elpoit ásóké. Evvel persze kidob- tam. Maga biztosan talál olyat, ami megfelel . . . egy kis diszkrét magán- palota portásának.

Juhász. Magánpalota. . .

Paula. Aliol egy hölgy egyedül lakik.

Juhász remegve ír. Portás . . . sapka. Majd a kalaposnál nézek.

Paula. Nagyon köszönöm. Igazán nagyon kedves. Feláll.

Szünet.

Juhász. Kérem, minden rendben

ICBZ,

Paula. Fixirozza Juhászt. Mért

néz olyan íurcsán ? ■ ; ■ -

20.^

URl ÜlVAl

Juhász írását néxi. Örülök, Paula, hogy ilyen okosan . . . Inas, autó, palota. Nem is tudtam.

Paula, Ön uem tudta?

Juhász. Nem.

Paula. De hisz ezt ... az egész város tudja . . .

Juhász. A kegyelmes úr jól van?

Paula idegesen, ő igazi úr.

Juhász. De még mennyire.

Paula. Miután megvette nekem azt a kis házat, a Belvárosban . . . bizonyára ismeri ... a volt gróf Schattenheim-palota. Az a kicsi, Bie- dermeyer.

Juhász. Igen, igen.

Paula. Berendezte . . . Nekem ak- kor rossz kedvem volt és 6 gyöngéd- ségből elutazott Montecarloba és on- nan küldőt 1 nekem egy ezerszavas sürgönyt.

Juhász, Ezer szó? Sok szó.

Paula. Az volt a tartalma, hogy 6 elutazott, mert én ő neki cseak a sza-

ao4

HARMADIK FELVONÁS.

bad akaratomból kellek. A palota az enyém . . Ha egy napon . . . szaba- don határozok az életem sorsa fö- lött . . . hurcolkodjam be oda. Ott az íróasztalomon elő van készítve az ö címére egy sürgönyblanketta ezzel az egy szóval : «jőjjöm. Ha én ezt a táviratot elküldöm, ő negyvennyolc óra múlva bekopogtat abba a szobába. Eddig . . . <9^ az egész. Űri ötlet.

Juhász. Űri.

Paula. Ennek most már tíz napja.

Juhász. És . . .

Paula. Nem küldtem még el.

Szünet.

Juhász. Pedig, képzelem, hogy várja.

Paula. Két hétig vár. Még négy napom van.

Juhász. Ezekből a rendelések- ből . . . úgy látom , . .

Paula élesen. Még nem küldtem el a sürgönyt.

20Ő

XTRT DIVAT,

Seünet.

Juhász. Mindenhez idö kell.

Paula. Még van négy napom. Idegesen. De most úgy érzem ... és ide oly közel van a főposta . . . mondja . . . Érdekel, mert mindig oly jó volt hozzám . . . Mit szólna hozzá?

Juhász. Azt mondanám, okosan tette.

Paula. Rábeszél?

Juhász. Csak belenyugszom.

Paula idegesen. Maga . . . nem fo^ engem megvetni, Juhász úr?

Juhász. Hogy mondhat ilyet?

Paula. Belátja, hogy? . . .

Juhász. Belátom. Maga okos, mint a nap. És boldog lesz.

Paula. Ma délben . . . elküldöm n sürgönyt.

Juhász. Estére megkapja a gróf.

Paula. Meg.

Juhász. Képzelem ... azt a bol- dogságot.

20t;

HARMADIK FELVONÁS.

Paula. Igen. Nagyon szeret. Na- gyon, nagyon. Juhász. Tudom.

Szünet.

TÜRELMES HÖLGY belép. JÓ napot,

F'ÜLÖP. Kezét csókolom . . . azon- nal , , .

Paula dacosan. Nem tartóztatom. Adja a kezét, Juhász úr.

Juhász kezet ad. Isten vele.

Oszkár belép a nyilason, Türelmes hozzálép.

Paula dacosan. Még valamit el- felejtettem.

Juhász. Parancsoljon.

Paula. Magának voltak különleges francia parfümjei.

Juhász. Igen.

Paula. Volt egy nagyszerű ... ha jól tudom . . . «Pour troublen) volt a neve. Az a kábító, izgató, nagyon érzéki, az a rossz nőknek való.

Juhász. Oh, kérem.

207

URi DIVAT.

Paula. Maga mondta, hogy ez csak rossz nőknek való, azoknak is csak az érzelmes pillanatok számára.

Juhász elfogultan. Igen, van belőle.

Paula. Adjon abból egy üveggel. Két üveggel.

Juhász. Maga egy kicsit kegyetlen, Paula. Ezt máshol is megkapta volna.

Paula. De én itt akartam meg- venni .

Juhász. Kérem. Oszkárhoz. Őnagy- sága valami parfümöt kér. Oszkár az ó helyére lép. Azt az érzéki izét. Pour troubler. Élesen. Azt a kokott parfümöt. Türelmeshez. Parancsol, báróné ?

Oszkár. Igenis.

Türelmes hölgy. Sáloka t szeret- nék, Juhász úr, egy pár színes sált és valami jó sz\'etert.

Juhász. Nézzük talán előbb a szve« tért. A nyílásra mutat. Parancsol talán ide befáradni. Türelmes el a nyílás cm, ó utána, ott el.

208

•m^n-rn.

HARMADIK FKLVOXAS.

Paula nézte ezt, ittána mereng.

Oszkár. Pour troubler?

Paula felriad. Szent Isten . . . nézd csak . . . maga az?

Oszkár. Én vagyok.

Paula. Oszkár úr . . . maga itt van?

Oszkár. Itt vagyok, csak nem va- gyok úr. Megint csak Oszkár vagyok. Elől dtinegy a bal asztalhoz, onnan parfmnöt vesz elő. Átadja. Poui* troub- ler. Bemegy jobbra a pult mögé.

Paula kezében a parfümmel. Hogy kerül ide vissza ?

Oszkár vígan. Tönkrementünk egy kicsit.

Paula. És az asszony?

Oszkár. Már a feleségem.

Paula. És maga mégis itt van?

Oszkár. Csakis.

Paula. Addig könyörgött a Ju- hásznak . . .

Oszkár. Akkor nem volnék itt. Nála cselekedni kell. Mikor sokan voltak a boltban, egyszerűen beálltam

ífri lUvat. 20« 14

URI DIVAT.

kiszolgálni. Ismerni kell a Juhászt, kidobni nem tud, az az ö pszicholó- giája. Parancsol még valamit?

Paula leteszi a parfümöt, feláll. Köszönöm, nem.

öreg úr belép.

Öreg úr. Jó napot.

Oszkár. Van szerencsém, tanár úr. Paulához. Kezét csókolom, öreghez. Méltóztatik parancsolni, tanár úr?

Öreg. Olcsó kesztyűt kérek.

Oszkár. Olcsót, de milyet. Tessék helyet foglalni.

Öreg úr. Svédet. Nyolc és felest. Sötétszürkét. Leül a jobbpult közepe elé.

Oszkár. Skatulyát dob eléje. Tessék parancsolni, sötétszürke svéd kesztyű. Nyolc és fél. Paulához, aki az ajtó felé sétál. Kezét csókolom. Majd kitágítok egyet. Tágít egy keztyüt.

Öreg úr. Ez svéd?

2 I o

HARMADIK FELVONÁS.

Oszkár. Tiszta svéd. Maga az öreg Ibsen nem volt ilyen svéd.

Öreg úr. Ibsen norvég volt.

Oszkár. Mondom, hogy nem volt ilyen svéd. Parancsoljon. Átadja.

Juhász és Türelmes hölgy belépnek.

TtJRELMES HÖLGY beszélve jön be. És a sálok?

Juhász az asztalhoz megy. Itt van- nak, méltóságos asszony . . . Egyet felmutat. Ezek egészen új minták.

TÜRELMES HÖLGY. A Braunnál lát- tam ilyet Bécsben.

Oszkár. Ne éljek, méltóságos asszo- nyom, ha a Braunnak ilyen van. Kínozza a kesztyűt az öregre. Tessék jobban nyomni.

JXJHÁsz ezalatt a jobbpult elejére ment. És itt vannak egyszínűek . . . Skatulyát dob le. Ezek sokkal diszkré- tebbek. Parancsoljon helyet foglalni. Türelmes hölgy leül, jobbról elől.

Paula. Visszajön az ajtóból, dacosan néz Juhászra.

211 I4>{

URI DIVAT.

Oszkár. Tessék jobban nyomni, tanár úr. Segit neki.

Öreg úr. Ha jobban nyomom, megreped.

Oszkár. Repedjen meg.

Öreg úr. Tágítsa ki jobban. Oszkár. Akkor reped meg, tanár úr, a tágítót nem szereti. A kézhez alkalmazkodik.

Juhász. Ez a sötétzöld nem is rossz, vagy talán ez a sötét- szürke, fekete csíkkal, méltóz- tassék talán ezt megnézni. Paula leveszi és földhöz vágja a kalapját. Mindenki odanéz.

Oszkár nagyon hangosan, gyorsan. Akkor vegyünk talán egy fél számmal nagyobbat, tanár úr, tessék egyszer... Fülöp erősen vág be. Azt ne méltóztassék mondani, hogy drága, mert ez elsőrendű minő- ség .. .

Oszkár. Megpróbálni a kilen- cest, nem baj, ha egy kicsit

212

HARMADIK FELVONÁS.

kényelmes, annál kelleme- sebb . . .

Fülöp. Nem is volna igazi, ha nem kerülne legalább eny- nyibe. Volt egy vevőnk, egy kedves öreg úr^ az mindig azt mondta, hogy «ami olcsó, az drága és ami drága, az olcsó». És igaza is volt, én is azt tar- tom, hogy . . . ^ Oszkár. . . . vagy talán ma- ^ j radjunk meg a nyolc és feles- nél, az se szorít nagyon . . . Én a kesztyűben azt szeretem, ami 1;^ eleinte szorít eg}' kicsit, mert ^ az ilyen kesztyűből lesz aztán az az igazi jó passzend kesztyű, amit öröm viselni . . .

Juhász erősen vág be. Ez is tiszta gyapjú és nagyszerűen tartja a meleget és ez most a legdivatosabb ... Ez megvan mindenféle színben. Az anyag ugyanaz, de vannak egyszerűek

21»

URl DIVAT.

és vannak hosszú csíkosak, két színben, de mind nagyon ízléses sötét színek. Ez mind . . .

Paula ezalatt belépett a kasszába, ott dobbant a lábával.

FtÍLÖP. Mindig inkább a drágábbat, mert az sokáig tart . . . Hirtelen elhallgat, mert látja, hogy Paula beül a kasz- szába.

Oszkár. Egy-két napig talán kényelmetlen, de aztán bele szokik a kéz és jól érzi magát benne, jobban, mint . . . Hirte- len elhallgat, mert meglátta Paulát.

Juhász. Praktikus ősszel és pláne télen a korcsolyázáshoz nagyszerű, ezt most urak és hölgyek egyformán . . . Hirtelen elhallgat, de rögtön folytatja. Paula Fülöp szavára : i<az sokáig tart», elszántan és dacosan beül a kasszába.

214

HARiMAHIK FKkVQJ<IÁ5i.

Fülöp után Oszkár hallgat el, mert ezt meglátta, Juhász tovább beszél.

Juhász nagy zavarban . . . vásárol- ják . . . ilyenből igazán elkel kettő- három, vagy akár több is, méltóságos asszonyom, ezt igazán nag^^on ajánl- hatom. Szünet. Paula dacosan ül a kasszában.

Oszkár. Tessék jobban nyomni. Segít az öregnek. Tessék nyomni, mint egy örült.

Szünet, mint fenn.

Türelmes hölgy. Hát kérem ezt

a hármat. Mi ezeknek az áruk?

Juhász remegő hangon. Neg^'ven korona, méltóságos asszonyom.

TtJRELMES HÖLGY feláll. Hát majd küldjék el. A retikülfében kotorász. Háromszor negyven, az százhúsz.

Juhász. Százhúsz korona, igenis.

Türelmes hölgy. Mutassa . . . mégis, az egyik^^t i+thagyom . . . Ki-

2i:

URI DIVAT.

választok II három közül kettőt . • • Válogatnak

Alapos hölgy feláll. Mennyi az ösfzesen? Kezében pénz van.

Fülöp. Háromszáztíz korona, nag}-- ságos asszonyom.

Alapos hölgy a kassza jelé fordul. Háromszáz és tíz . . . Indul.

Fülöp hangosan. Nem, nem, nem. Pardon, nagyságos asszonyom. Alapos hölgy megfordul. Nálam méltóztatik fizetni.

Alapos hölgy. Nem a kasszánál?

Fülöp nyomatékkal. Nem !

Alapos hölgy fizet.

Fülöp. Köszönöm alássan, három száztíz. Csütörtökre meglesz.

Alapos hölgy. Ha valami még eszembe jut, holnap délelőtt bejövök. Jón apót.

Fülöp. Állunk rendelkezésérc. Ajtót nyit neki. Kezét csókolom.

Paula igen hangosan. Kezét csó- kolom.

2I«

HARMADIK FELVONÁS.

i'üLÖP retUfielesen néz Faitlára, az- tán visszarakja a torony skatulyát.

Türelmes hölgy. Hát nem báuom, egyik szebb, mint a másik . . . küldje el mind a hármat. Szóval háromszor neg3^ven . . . pénzt vesz ki, az száz- hiisz .

Juhász izgatottan. Százhúsz.

Türelmes hölgy Paulára néz. A kasszánál?

Juhász nagyon izgatottan. Tessék .. talán itt nálam . . . hiszen teljesen mindegy.

Türelmes hölgy leteszi a pénzt. Százhúsz.

Juhász. Kezeit csókolom. Százhúsz. Zsebreteszi. Délután hat és hét közt ott lesz.

Türelmes hölgy. Jó. Isten áldja meg. Ajtóhoz megy.

Juhász. Kezeit csókolom.

Fülöp az ajtói nyitva. Kezét csó- kolom .

Paula m. /. Kezét csókolom !

21-

URI DIVAT.

Türelmes hölgy el az ajtón.

Fülöp és Juhász némán rakják vissza a holmit.

Méltóságos asszony belép az ajtón.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Jónapot. Meg- áll és vadul nézi Paulát.

Paula. Kezét csókolom, méltósá- gos asszony.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY FÜlÖpkÖZ. Mi

van az esököpönyegemmel ?

Fülöp. Minden percben várjuk Bécsből, méltóságos asszony.

Öreg úr átveszi a kis csomagot, amit Oszkár csinált neki. Mit fizetek?

Oszkár. Huszonnégy koronát.

Öreg úr pénzt vesz ki. Nem fizet- nek rá?

Oszkár. Nem, tanár úr. De majd- nem.

Öreg úr Pattiára néz. Ott fizetek?

Oszkár. Főnök úr kérem . . .

Paula öreg úrhoz. Méltóztatik?

218

HARMADIK FELVONÁS,

Juhász nagy csavarban. Mennyi ma- rad?

Oszkár. Huszonnégy.

Öreg úr a kassza felé megy.

Juhász. Huszonnégy marad.

Öreg úr fizet Paulának.

Paula felviharzó őrömmel. Huszon- négy marad ! Rántja, vágja a fizető- gépet, csönget, fiókot ránt ki boldogan. Huszonnégy marad ! Visszaad. Húszon négy és hat az harminc. Köszönjük szépen.

Öreg úr. Jónapot. Az af tóhoz megy.

Paula. Legyen szerencsénk más- kor is.

Öreg úr a pénzt nézi. Pardon . . . ön tizenhatot adott vissza, nekem csak hat jár. Pénzt ad vissza.

Paula. Ezer bocsánat, tanár úr.

Öreg úr. Én nem haragszom, ha többet adnak vissza. El.

Oszkár. Nem baj. Előfordul. El a nyilásoíi.

2i9

U RÍ DIVAT.

Fülöp Méltóságos asszonyhoz;. Néz- zük meg a Burberryket.

Juhász Méltóságos asszonyhoz. A bécsi kabát estére itt lesz, bizonyos.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Mondja ké- rem, nem csalódom? Az az úr ott az előbb ... az Oszkár úr volt ?

Juhász. Igenis.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Hát ö mcgiiit itt van?

Juhász. Kisegít.

MÉLTÓSÁGOS asszony Paulára néz. Kisegít ... És . . . a régi Paula kis- asszony, ugyebár?

Paula. Igen, méltóságos asszo- nyom, a régi Paula.

MÉLTÓSÁGOS asszony. Na jöjjön be Fülöp úr, a Burberry kabátokhoz, maga ezt mind el fogja nekem mesélni. Indult, most visszatolja az ittána induló Juhászt. Maga maradjon itt, magára nincs szükség ... El Fülöppel a nyilason.

Juhász némán áll.

aao

HARMADIK FELVONÁS.

Kocsis ostorral jön be az ajtón, Nag3''ságám, kézit csókolom ... a konflist el tetszett felejteni. Azt tet- szett mondani, hogy nem fogok várni.

Juhász a zsebébe nyúl. Mi jár magának?

Kocsis. Három korona.

Juhász. Itt van hat korona.

Paula. Szó sincs róla.^ fiókot ki- húzza. Elég lesz három korona ötven is. Átadja. Elmehet

Kocsis nézi a pénzt, Juhászt, Paulát.

Paula. Elmehet, nem hallotta?

Kocsis. Jól van kérem, jól van, megyek én, még pedig köszöné*^ nél- kül. El.

Kis szünet.

Juhász. És az autó? Paula. Ez volt az. Juhász. Ötven lóerő. Paula. Csak . . . «gy lóerő. Juhász a kasszához megy. Az autó a garázsban van?

T"

URI DIVAT.

Paula. A holdban van.

Juhász. Az messze van.

Paula. Messze.

Juhász. Megyek, telefonálok a por- tássapka miatt.

Paula, Hagyja. A portásnak már van sapkája.

Juhász. Van?

Paula. Csak állása nincs.

Juhász. Hogyan . . .

Paula. Nincs ház, ami előtt a por- tás álljon. Amikor ott ültem . . . jobbra mutat még megvolt.

Juhász. Azóta . . . elveszett?

Paula. £1. Azon a hosszú úton.

Juhász. Onnan . . . idáig?

Paula. Nagyon hosszú út volt.

Juhász. Tölcséres sofförkeztyű?

Paula. Nem kell.

Juhász. Huszonnégy pár fehér cérna- keztyü?

Paula. Huszonhárom nem kell. Egy kell.

Juhász. Egy pár?

222

HARMADIK FELVONÁS.

Paula. Nekem.

Juhász. Nyolc darab . . . selyem női P3^jáma . , .

Paula. Ahogy gondolja.

Juhász. Kell» Persze, hogy kelJ. Érzéki parfüm . . . Pour Troubler ?

Paula. A világért sem.

Juhász. Dehogy nem. Nem két üveg, hanem három üveg.

Paula. Én utálom.

Juhász. Én imádom. Ez a legjobb illat a világon. Négy üveg.

Paula. Ha szereti, akár egy hor- dóval.

Kis szünet.

Juhász. És . . . a sürgöny , . .

Paula. Mért, hogy némely ember nek, akinek olyan lágy a szíve, olyan kemény a koponyája ? Feláll a kasszá- ban.

Juhász kis szimet után elkapja a fejét. Megcsókolja.

Fülöp és Méltóságos asszony belépnek.

228

URI DIVAT.

Fülöp. Kassza, kétszáznegyven.

Juhász és Paula szétugranak. Ju- hász ]obb előre sompolyog.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY csomaggal. Ér- dekes. A kasszához tnegy. Az uram Wiesbadenben van, hallom a kedves mamája Bécsben van és odamegy.

Paula. A mamám az Üllöi-úton van ... és a gőzfürdőbe megy, méltó- ságos asszonyom.

MÉLTÓSÁGOS asszony Fülöphöz. Hogy informált maga engem?

Paula. Rosszul. Méltóztatik fizetni?

MÉLTÓSÁGOS .\sszoNY. Most nem. Majd legközelebb.

Paula. A számlát holnap elküldöm, méltóságos asszonyom és nagj^on ké- rem, szíveskedjék kiegyenlíteni, hogy ne legyünk kén5rtelenek az ügyvédhez fordulni .

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY. Kihcz, ké- rem?

Juhász rémüli mozdulatot tesT.

Paula. Az ügyvédhez. A mai n^ipon

224

HARMADIK FELVONÁS.

itt megszűnt a könnyelmű hitelezés, méltóságos asszonyom.

MÉLTÓSÁGOS ASSZONY felháborodva. Juhász úr, mit szól ehhez?

Juhász felelni akar.

Paula parancsolóan. Juhász úr ki se nyitja a száját.

Juhász lehorgasztja a fejét.

MÉLTÓSÁGOS asszony sértódöttcn. Jó- napot.

Mind. Kezeit csókolom.

Méltóságos asszony el.

Fülöp becsukja utána az ajtót és a hátsó pult mögé megy.

Paula. Itt más világ lesz.

Szünet.

Oszkár írással jón a nyiláshól. Kérem, nagyságos asszonyom, most lá- tom, hogy impregnált köpenyek még mindég nem lettek rendelve. Azonnal fogok intézkedni, csak becses hozzá- járulását . . . Leteszi a levelet a kasszára-

üri divai. 225 15

UKI 1>IVAT

Paula. Oszkár ú^- . . . remélem, tudja.

Oszkár vigyorogva. Tudom. Velic tcm a kalapomat. A zsebéből kalapot húz ki.

Paula. Eltalálta. Itt m.ost, mint lát- hatja más világ kezdődik. És ez nem az ön világa.

Oszkár. Magamat ajánlom, kezeit csókolom, nag\^ságos asszonyom. Ele- gánsan meghajlik az urak felé. Uraim !

Juhász. Legalább vigyél el egy tucat fuszeklit.

Oszkár zsebére nniiat. Voltam bátor.

Juhász. Vigyél két tucatot.

Oszkár. Hármat voltam bátor. Kisztihand. El az ajtón.

Juhász. Az istenért . . . Paulácska.. mit csinál?

Paula. Rendet csinálok! Élesen. Fülöp úr !

Fülöp veszi a kalapját és a botját.

Paula. Nem, kérem, ön velünk

I

>2<i

HARMADIK FELVONÁS.

marad. A zsebéből elővesz valamit. Mit adnak ma este az operában ?

Fülöp. Lohengrint.

Paula. Ön hat órakor szabad. ]\s fogadja ezt el tőlem.

Fülöp megnézi. Földszint . . . nyol- cadik sor . . .

Paula. Jobbat már nem kaptam.

Fülöp restelkedve. Li'itni fogom a hattvut.

JcJHÁsz. Meg -se köszöni?

Fülöp. Jól van, jó, jnit kiabál ? Köszönöm .

Alapos hölgy belép.

Alat'os hölgy. Hát persze, hogy eU

felejtettem valamit . , . Kérem, a

zsebkendőkben a Kezdőbetűk ntán ru-

hímezzenek pontot, csak magát a két

, betűt.

Paula élénkeu. De ez csak termé- szetes, nagyságos asszonyom, tndjnk nagyon jól, most nem divat se a monogranim, se a pont,

237 j5*

URI DIVAT.

Fülöp. Ügy lesz, kérem.

Paula. Más valamit nem paran- csol, nagyságos asszonyom, igazán nagyon szép . . . kijön a kasszából az asztalhoz, apart női öveket kaptunk Parisból, egészen eredeti modern és antik csatolckal . . . Magasra emel egyet . . . j. Alapos hölgy. Mutassa!

Paula. Még csak ez a pár darabunk van, nagyságos asszonyom és ezt is már többen nézték, de ha, méltóztatik j>arancsolni . . . j/í;

Alapos hölgy. Hiszen, ha volna most pénzem !

Juhász. Kérem, nem baj, méltóz- tassék . . .

Paula élesen, gyorsan. . . . valami olcsóbbat nézni, mert ezt mi csak készpénzért adjuk, magunknak is készpénzzel kellett ezt fizetni, ez nem olyan közönséges tömegárú, ezek mind különlegességek, egy új párisi mű- teremből, de van másféle is, az lénye-

228

HARMADIK FELVONÁS.

gesen olcsóbb és csak a szakember látja meg rajta, hogy nem igazi párisi, ezeket m.ostanában kitűnően utánozzák, de tessék elhinni, nem ér- demes ilyesmiből az utánzatot venni, az igazi mégis csak a legjobb . . .

Miközben beszél, és miközben Juhász elragadtatva nézi és lassan a szeméhez emeli a zsebkendőjét, legördül a

Függöny .

o

H O r-\ vO

Ü

ü

H C

Pl

Pl

ICQ! U-I

ol

2

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

DO NOT

REMOVE

THE

CARD

FROM

THIS

POCKET

1

H^^^^^H
fl'^d^BJ	ii>.9^^^^^^^^^^^^^'

	liip;-^	,::•■■■ ;<i;.	a
		liS

t ^^-^. ' '.

'^^ v^í»5.

-^%^.