Skip to main content

Full text of "A huszonkettedik artikulus: (Az 1604: XXII. törvényczikk) Történelmi tanulmány"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



"Ő57 048 258 



KAROLYI 
;onlcettedik artikulus 
1889 




KAR 



L/V 



Digitized by 



Go@gk 



J 



Digitized by 



Google 



) r 



A HUSZONKETTEDIK 
ARTIKULÜS 

AZ 1604: XXII. TÖBVÉNYCZIKK) 

TÖRTÉNELMI TANULMÁNY 

IRTA 



/ t 



KAROLYI^ ÁRPAD. 



[KŰIiÖNNTOMAT A BUDAPESTI SZEMLE 1889. MÁJUSI FÜZETÉBŐL.) 



BUDAPEST. , 

1889. ^or-.l^''^ 

Digitized byVjOOQlC 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



A HUSZONKETTEDIK 
ARTIKULÜS 

Z 1604: XXII. TÖRVÉNYCZIKK) 

TÖRTÉNELMI TANULMÁNY 



f t 



KAROLYI^ ÁRPAD. 



ÖNNTOMAT A BUDAPESTI SZEMLE 1889. MÁJUSI FÜZETÉBŐL.) 



BUDAPEST. , , 

V.'; i^ 

1889. -^,^- ."ÍV 

Digitized byVjOOQlC 






^v 



JftN4 1S33 



Digitized by 



Googk 



A ki Magyarország újabbkori történelmével foglalkozott, 
tudni fogja, hogy e huszonkettedik articulus alatt az 1604. évi 
XXII. törvényezikket értem.*) 

Azt a törvényezikket, a melylyel az országgyűlésnek és a 
király teljhatalmú képviselőjének közös egyetértéséből létrejött 
és huszonegy czikkből álló 1604-diki törvénykönyvet Eudolf 
királyunk a magyar alkotmánynak már akkor is érvényben volt 
alapelvei ellenére önhatalmúlag megtoldotta. Azt a törvényezik- 
ket, a melyben a király a magyarországi protestánsok legelső 
közös, nyilvános országgyűlési föllépésére, mikor hitök szabad 
gyakorlása végett alázatos kéréssel járultak a trón zsámolyá- 
hoz, fenyegető szóval válaszolt és a kor legégetőbb ügyének, a 
vaUásbéke, a lelkiismereti szabadság kérdésének országgyűlésen 
való tárgyalását egyszer mindenkorra eltiltotta. 

Szembeszökően mutatja e két momentum, hogy egyrészt 
alkotmányjogi, másrészt pedig politikai s egyháztörténeti tekin- 
tetben egyaránt nagy fontosságú nyilatkozata e czikk a királyi 
akaratnak. 

Megtámadta vele a király a magyar alkotmány amaz alap- 
elvét, hogy törvényt csak a király és nemzet közös, egyetértő 



*) A Magyar Országgyűlési Emlékek X. kötete rövidnap meg- 
jelenik és közölni fogja tőlem többi közt az 1604-ik évi orBzággyűlés 
történetét. Jelen értekezés mintesfy mutatványaiul szolgálhatna a kötet 
történeti bevezetéseinek, ha a nem-vallásügyi országgyűlési tárgyalások 
kihagyása, némely a kötetben nem használt új adat értékesítése s az 
anyag más csoportosítása stb. által nem volna teljesen átdolgozottnak 
mondható. 

1 

Digitized byVjOOQu 



S A huszonkettedik articidtis. 

akarata szabhat. Megtámadta pedig nem a modem alkotmány- 
jogi fogalmak szempontjából, hanem abból az állásból tekintve 
is, a melyre az egykorú magyar helyezkedett volt ; meg alkot- 
mányunk XVI — XVn. századbeli fejlődése színvonaláról nézve 
is, a mit azért hangsúlyozok, mert jól tudom, hogy a történet- 
író akkor téved legnagyobbat, mikor saját korának szemüvegé- 
vel nézi s ítéli elmúlt idők intézményeit. 

Még nagyobb súlyú e törvényczikk politikai s egyház- 
történeti szempontból. Vele tűzte ki a királyi hatalom Magyar- 
országon az ellenreformatio hivatalos zászlaját ; ez volt az égő 
csóva, melylyel könnyelmű kéz a magyar állam omladozó há- 
zának tatarozott födelét fölgyújtá; ez volt az a csatakiáltás, 
melylyel a protestánsok elleni hosszas küzdelmek megkezdőd- 
tek — és e küzdelmek véres tragédiájából ez a czikk hirdette 
elv hangzik ki, mint a hogy egy-egy hatalmas wagneri dalmű 
vezérmotivumát harsány kürtök érczszava hangoztatja . . . 

Kimondja e ezikkben a király, hogy elődei « példáját kö- 
vetve,, a szentséges római katholikus hitet vallja egész őszinte- 
séggel s azt Magyarországban uralkodó vallásnak akarja látni, 
minden eretnekségtől megtisztítani s uralkodói tiszténél fogva 
védelmezni)).*) Megerősíti s fölújítja e ezikkben az eretnekek 
ellen hozott összes törvényeket és a benhök foglalt szigorú 
büntetések végrehajtásával fenyegeti mind azokat, a kik a 
királyi tilaloni ellen a \ állás ügyét az országgyűléseken szóba 
merik hozni. 

E czikkre — tudjuk — Bocskay támadása volt a felelet. 
S mikor a hatalmas vihar által fölkorbácsolt hullámok a bécsi 
békekötés medrében már csendesen lefolytak volt, midőn az 
izgatott kedélyek megnyugodtak már: a protestánsok etörvény- 
czikket, mely a béke kedveért, a király iránti udvarias tapin- 
tatból a törvénytár fegyverei között hagyatott, még mindig nem 
tudták elfelejteni. 

Azt kérdezte a protestáns közvélemény, azt kereste : ki 
ennek a törvényczikknek értelmi szerzője, ki a bűnös ? És vá- 
lasz gyanánt rámutatott arra a férfiúra, a kinek mint udvari 
cancellámak neve az 1604-dik évi törvénykönyv alatt áU; a ki 
mint az ellenreformatio buzgó bajnoka, mint a remete császár- 



*) Zsilinszky Mihály fordítása szerint. A magy.orsz. gyűlések val- 
lásügyi tárgyalásai. I. kötet. Buda-Pest, 1881. 253. lap. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus. 3 

király s a népszeríi Mátyás közötti küzdelmekben a nemzeti 
aspiratiók ellenlábasa, a protestánsok gyűlöletének képezé tár- 
gyát Eámutatott Forgács Ferenezre, az ország új prímására. 

Egy politikai röpirat, mely akkor közkézen forgott s mely 
e czimet viselé : Bizonyos okai, miért nem akarják az regnico- 
Iák Forgács Ferenczet pro archiepiscopo Strigmiensi agnos- 
cálni — e fontos két vádat hozza föl ellene : 

«Elsö, mert anno 1603. Kassára jővén, ezt a templomot 
az váróstul hatalmasul elvévé; ki minden háborúságnak 
oka lön. » 

«Második, mert anno 1604. akkor cancellarius levén, az 
ország végezése és akaratja ellen oly articulost irt volt az több 
articulusok után, ki az egész országban hadakozásnak, vér- 
ontásnak és pusztaságnak okalön.o*) 

És ez a súlyos vád rajta ragadt Forgács Ferencz nem épen 
rokonszenves alakjának emlékén. A hagyomány tovább adta a 
vádat s a hagyománytól vették át a történetírók, s közöttök az, 
a ki közéletünk e nevezetes mozzanatával legelőször foglalko- 
zott mélyebben, behatóan. A nagynevű Ipolyi átvette a protes- 
tánsok e vádját**) és e vád, a hagyomány alapján hirdeti For- 
gács Ferenczet az ellenreformatio megindítójának ; e hagyomá- 
nyos vád alapján teszi e mozgalom elbeszélésében Forgács 
személyét annyira középponttá, mintha a hit e fölkent bajnoka 
nélkül nem is támadt volna ellenreformatio. Ipolyi szerint For- 
gács intézte a kassai nagy templom elfoglalását ; a protestán- 
sok — szerinte — az 1604-diki országgyűlésen követeléseiket 
azért nem vihették keresztül, mert Forgács ellenezte, mert For- 
gács tagadtatá meg a királylyal a követelés elfogadását. Ipolyi 
szerint Forgács fölhasználta a kínálkozó alkalmat egy ellenkező 
törvényczikk törvénybe igtatására, melyet saját maga fogalma- 
zott volt és Ipolyi szerint ebből az 1604. XXII. törvény czikkböl 
baj sohasem támad, ha nincs Forgács, a ki képes volt a tör- 
vényt erélylyel foganatosítani, a holt betűbe életet lehelni.***) 

És a buzgó főpapi történetíró éles dialectikával bon- 



*) Bártfa városa levéltárában Acta di<ietalia 1605 — 1618. czímű 
codexben. 

****) Veresmarti Mihály elete es munkái. Korrajz a hitiyitás idejé- 
ből. Buda-Pest, 1875. 

*♦*) I. h. 44-46. lapok. 

1* 



Digitized by 



Googk 



4 A hmzankéttédik artieulus, 

czolja az okokat, melyek Forgács Ferenczet a végzetes lé- 
pésre bírhatták. Pártatlanul elismeri, bogy mai szempont- 
ból Ítélve a tény — a XXn. tőrvényczikk betoldása — 
államcsíny, alkotmányeUenes merénylet; de mint psycholog 
eszünkbe juttatja, hogy Forgács a maga elvei szerint nem kö- 
vetett el általa alkotmánysértést. Mentheti az érseket — 
mondja — némileg az is, hogy «az akkori még ki nem fejlett 
alkotmányos formák hiányában nem határozható meg biztosan, 
mennyire ütközött ez •eljárás s mennyire nem a törvényhozási 
gyakorlatban ; meg az, hogy mindeddig kétséges, vajon e XXn. 
tőrvényczikk országgyűlésen kívül igtattatott-e be? — A katho- 
licismus szempontjából hibája az érseknek nem a törvényczikk- 
ben nyilatkozó bátor terv az ellenreformatio megkezdésére, ha- 
nem a rohamos támadás volna, mely idö előtti volt s a mely 
miatt Forgács cselekvése politikátlan. Mind a meUett, mert For- 
gács a középpont a forrongásban ; ö a buzgó, az elhatározott, a 
merész elöharczos a kezdődő küzdelemben, «az ő személyisége 
súlyosbítja a helyzetet » : hát az ő kezébe nyomja a szeÜemea 
főpapi író azt a zászlót, melyet a nagy Pázmány oly diadalma- 
san lobogtatott. 

Ipolyi szép okoskodásainak, psychologiai megfigyelésének 
azonban csak a hagyomány az alapja. Ingó alap, melyen hypo- 
thesisnél egyéb nem épülhet s melyből a történetet megismerni 
nem tanuljuk. 

Az általa megoldatlan hagyott kérdést megoldani, az általa 
fölvetett kételyeket eloszlatni, szép hypothesise értékét meg- 
ítélni, lesz részben a következő sorok föladata. Mert a mellett, 
hogy eddigelé ismeretlen adatok alapján a magyar protestán- 
sok első szövetkezésének történetét fogják elmondani, egy sú- 
lyos vádat és nehéz felelősséget is le fognak Forgács emlékéről 
venni, ha szinte kisebbé válik is ezzel az érsek nagyított alakja. 
Meglátjuk : hol és hogyan született az a hírhedt huszonkettedik 
articulus? és választ kapunk arra a kérdésre, melyet immár 
közel háromszáz esztendeje hangoztattak először : ki a bűnös ? 



Tizenharmadik esztendeje folyt már a török ellen Magj^ar- 
országon az a háború, melyet történetírásunk a « hosszú há- 
ború)) néWel jelöl meg s mely befejezését 1606-ban a zsitva- 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articuhis. 5 

toroki békével nyerte. Bármily romlással járt is ez a folytonos 
hadakozás s bármennyire igaz az, hogy Németország a 30 éves 
háború pusztításai alatt bizonyára nem szenvedett annyit, mint 
hazánk, népünk és nemzetünk e kínos 15 év alatt: egy hasz- 
not, egy erkölcsi hasznot mégis merített a nemzet e küzdel- 
mekből. Mivel majd minden esztendeje valami csekély előny- 
nyel végződött a háborúnak : a remény szikráját ápolá és szí- 
totta az ország integritásának helyreáUítására. 

A hosszú háború ez évei közt 1603 azért nevezetes, mert 
a magyar király helyzete ekkor volt legkedvezőbb. Nádasdy 
Ferencz őszi győzelme Buda mellett és Hatvannak, Eger e kul- 
csának, visszafoglalása a szorosb értelemben vett Magyarorszá- 
gon erősítek meg a király positióját ; míg Erdély, Székely Mózes 
teljes tönkretétele után, ismét a magyar király elvitázhatatlan 
birtokába került s vele együtt nemcsak itt, de Havasalföldén is e 
pillanatban megszűnt volt a török fönhatósága. A miért három 
emberöltővel azelőtt az ország nagy része az utolsó nemzeti 
király ellenében a Habsburg-ház keleti ágát kínálta meg a ko- 
ronával, hogy tudniillik az árként hömpölygő ozmán hatalom 
ellen idegen segélylyel támogassa és régi erejébe visszaállítsa a 
düledező magyar királyságot : e felé a czél felé biztos úton lát- 
szott lenni a király 1603 végével. A végzet szeszélye, a körül- 
mények csodálatos összejátszása egy pillanatra tagadhatatlanul 
kedvező kilátásokat nyújtott annak a királynak, a ki Sz.-István 
koronája összes hordozói közül királyi tisztére legkevésbbé volt 
méltó s legkevésbbé volt alkalmas. 

Hü képe ennek a kedvező helyzetnek az a statisztika, 
melyet az 1604. évi február hó 3-dikára Pozsonyba hirdetett 
országgyűlésre meghívott rendek száma nyújt. Magyarország- 
ból negyvenhárom megye kapott királyi meghívót. Ezenkívül 
Horvát-Szlavonország és Erdély rendéinek követei, aztán tíz 
főpap, hét zászlós úr, 39 mágnás, nyolcz káptalan képviselője, 
hét előkelőbb nemes, 17 szabad királyi és mezőváros s a hét 
bányaváros követei oly tekintélyes gyülekezetet voltak képezen- 
dők, mely egy jobb jövőnek lehet vala záloga. 

winter arma silent mus8e.» — Azt az elvet, mely e régi 
közmondásban rejlik, bátran lehet alkalmazni e korbeli ország- 
gyűléseink tárgyalásaira. Mind, a mi culturmomentum képzel- 
hető egy nemzet életében : vallás, közművelődés, közigazgatás, 
igazságszolgáltatás és közgazdaság ügye, a törökkel folytatott 



Digitized by 



Googk 



6 A huszonkettedik articulus, 

élethalál-harcz óta csaknem teljesen háttérbe szorult törvény- 
hozásunkban s különösen a hosszú háború óta országgyűléseink 
más kérdést, mint a honvédelemét, épenséggel nem ismernek. 
A kormány által előterjesztett törvényjavaslatok, rendi ország- 
gyűléseink műkifejezése szerint, királyi propositiók, csak ezzel 
vannak telL A rendek összehívatnak s egybegyűlnek, hogy a 
vér- és pénz-adót megszavazzák ; azután szétoszolnak s folyik 
a harcz a következő országgyűlésig. 

Természetes hát, ha az 1604-diki országgyűlésre készült 
királyi előterjesztések is csaknem kizárólag a hohvédelem s a 
vele kapcsolatos adóügy kérdésével foglalkoznak s pedig a szo- 
kásos schema szerint. 

De nem ; nem a szokásos schema szerint. 

Van bennök egy pont, mely arra volt hivatva, hogy az 
1604-diki országgyűlést korszakot alkotóvá tegye nemzetünk 
életében; egy indítvány, mely roppant fontosságú nemzeti 
intézménynek, az állandó magyar hadseregnek, vetette volna 
meg alapjait. 

Szokásban volt ez idötájt, hogy a kormány részéről elő- 
terjesztett törvényjavaslatok megszerkesztése előtt a király aa 
udvari és a magyar kamaráktól, a hadi és a titkos tanácstól s 
azon magyar uraktól, a kiket királyi tanácsosi ranggal tün- 
tetett ki, az e propositiókban indítványozandó kérdések felöl 
véleményt, tanácsot kérjen. Az 1604-diki országgyűlésre való 
előkészületek alkalmából a honvédelem kérdésénél egy igen 
illetékes királyi tanácsos, Thurzó György a dunáninneni kerü- 
let országos főkapitánya s későbbi híres nádor a maga vélemé- 
nyes jelentésében mint legsürgősebb szükséget, az állandó ma- 
gyar mezei hadsereg szervezésének eszméjét pendíté meg s 
bőven is indokolta. 

Tudni kell, hogy ebben az időben a Magyarországban 
harczoló keresztyén hadak öt különféle elemből áUottak. Az 
első azon idegen zsoldosok tömege, a kik császári parancsnokok 
alatta magyar végvárak egy részének áUandó őrségét képeztek. 
A második elem a szintén idegen császári mezei vagy tábori 
had zsoldosaiból állott, a kiket tavasz elején toborzottak össze 
kunt a flamand, német vagy olasz földön, aztán bevezették 
Magyarországra s itt a hadjárat befejezte után késő őszszel, ha 
pénze volt a hadi kormánynak, a mi vajmi nagy ritkán esett 
meg, kifizetve hazabocsátottak ; ha pedig nem volt miből fizetni 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik artículus. 7 

zsoldjokat, akkor ittbenn téli szállásra oszttotak szét/) A török 
ellen harczoló hadak harmadik eleme, a magyar országos fö- és 
vájrkapitányok parancsai alatt, a végvárak magyar őrsége vala, 
mely állandó zsoldot húzott (ha fizették) s kötelezve volt egy 
év leforgása előtt szolgálatát el nem hagynL A negyedik elemet 
a magyar mezei zsoldos sereg, az úgynevezett dica-beli katona- 
ság képezé, melyet az országgyűlési rendek által megajánlott 
adón vagyis subsidiumon : más néven dicán toborzottak min- 
den év tavaszán s elbocsátottak minden év őszén. Ötödik eleme 
végre a keresztyén hadi népnek Magyarországon azon csapa- 
tokból állott, melyeket a földesurak részint a személyes fölkelés 
megváltása, részint az általános vagy részleges fölkelések juta- 
lékai fejében küldöttek egy havi időtartamra a megye zászlaja 
alatt a királyi táborhoz.**) 

Thurzó György arra a körülményre mutatott, hogy állandó 
mezei had a magyar honvedelem szervezetében hiányzik s a mi 
ezt pótolni hivatva volna, a dicabeli zsoldos, nem áll föladata 
magaslatán. Okát e jelenségnek a practicus vezér abban a 
tényben találta, hogy a dicán fogadott zsoldost csak a nyári 
évszakra, 5 — 6 hóra szokás szerződtetni s ebből az következik, 
hogy zsoldot csak olyanok vállalnak, a kik a kikötött 5 — 6 hó 
után haza vágynak polgári foglalkozás után vagy beállanak sza- 
bad hajdúnak, csavargó pusztítónak; míg a fegyelmezett jó 
katona, az egész katona, kénytelen idegen zsoldba állani s mi- 
után ezt az évenként megújított törvények szigorúan tilalmaz- 
zák, ez a jó katonafaj apránkint kipusztul. Azt indítványozta 
hát Thurzó, hogy a rosszabb elem félévi szolgálatának elejtésé- 
vel jó és gyakorolt katonát kell, de egész esztendőre szerződ- 
tetni — a mi a mezei hadsereg állandósításával egyér- 
telmű.***) 



'^) Ez a téli beszállásolás, az az idő, míg a semmittevő, uratlan, 
féktelen zsoldosok zsoldjok kifizetésére vártak, volt a magyar nép meg- 
ölője. Hogy éhen ne haljon a fizetetlen zsoldos, hát rabolt és dúlt. 
S mikor 2 — 3 évi zsoldhátralékát hosszas alku után 25—50 száza- 
léknyi levonással kifizették neki s nagyobb csapatokban haza indult: 
a 25—50 százaléknyi levonásért tízszeresen kárpótolta magát útközben 
a leghihetetlenebb zsarolásokkal. A várbeli katona, akár német, akár 
magyar, ennyire még sem pusztított. 

*'^) A szabad zsákmány lók, a szabad hajdúk categoriáját, itt mel- 
lőznöm kell. 

***) Thurzó jelentése 1603. deczember 11. Bécsi áll. levéltár. 



Digitized by 



Googk 



8 A huMonktitedik articulM, 

A dunáDinúeni magyar fökiq[»itány egéseségefi essméje a 
haditanácsnál viaazhangra talált és így belekerűit a királyi pro* 
positiókbay mint a kormány előterjesztésének legfőbb, leglénye- 
gesb pontja. Fölötte volt hivatva dönteni a pozsonyi orszá^yű- 
léSy mely közbejött események, s különösen az alsó-ausztriai 
tartománygyűlés viharos ülései miatt, csak máreziaa hó atolsó 
harmadában nyílt meg. 

A király már évtizedek óta távol tartá magát az alatt- 
valóival való érintkezéstől s királyi személyét a magyar ország- 
gyűléseken rendesen valamelyik öcscse, leginkább Mátyás főher- 
czeg, a későbbi császár-király szokta volt képviselni, a kit a 
király szabályszerűen kiálHtott s teljhatalmat adó megbízó levél- 
lel szokott ellátni a magyar rendekkel való tárgyalásra és vége- 
zésre.*) Most is, 1604-ben, Mátyás föherczeg volt a király sze- 
mélyének képviselője s mint ilyen vonult be József napján, 
márczius 1 9-dikén, Pozsony városába, 

A propositiókat másnapra olvastatá föl a föherczeg az 
egybegyűlt rendek előtt ; de azok a Thurzó eszméjével együtt 
hideg fogadtatásra találtak. 

Bármi csodálatosnak tűnjék is föl e körülmény előttünk : 
egy pillantás az ország képviselőinek kedélyhangulatára, kima- 
gyazázza azt. Az elkeseredés az egész országban már a legna- 
gyobb, eddig nem észlelt fokra hágott volt a politikai sérelmek 
miatt, a melyeket a kormány annyi sürgetés után sem volt képes 
orvosolni. A forrongó közélet ama gazdag változatosságánál 
fogva, mely az Erdély szomszédságában fekvő keleti és éjszak- 
keleti Magyarországon új meg új viszonyokat szült, legnagyobb 
és leghamarabb észlelhető volt az elégedetlenség az ország most 
említett vidékein — s mint ez elégedetlenség kézzelfogható 
jelére, egy különös körülményre már 1603 végén fölhívta az 
ottani királyi pénzügyi hatóság, tudnüUik a szepesi kamara, 
a kormány figyelmét. 

Az a magyar nemzet ugyanis, mely erős közjogi érzékénél 
s a nyüvános, közéletet kedvelő természeténél fogva a gyűlése- 
zések iránt oly nagy előszeretettel viseltetek, az utolsó évtizedek 
tapasztalatai szerint minél kevesebb számmal jelent meg az 
országgyűléseken. E jelenségnek egyik oka ugyan abban 



*) A király teljhatalmat adó megbízó levelét 1604-re, 1604 
február 2. a Magyar Országgyűlési Emiekek X. kötete egészen közli. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik artieidtu, ^ 

állott, hogy az éjszakkeleti s keleti megyék követei csak nagy 
kerülök s gyakran életveszélyéé kalandok közt juthattak el Po* 
zsonyba s így az ez idötájt csaknem évenként tartott ország- 
gyűlések miatt éltöket, vagyonukat koczkáztatni immár meg- 
unták. De a másik és tulajdonképeni oka e jelenségnek az a 
tapasztalat vala, hogy a király és az országgyűlés az ország ba- 
jain segíteni nem tud vagy nem akar és így többet használ ma- 
gának, vidékének és hazájának az, a ki otthon marad, a magáét 
és az övéit török-tatár meg rabló keresztyén zsoldos ellen vé- 
delmezendő, mint az, a ki országgyűlésre siet. És elkezdték a 
felsömagyarországi rendek a meghívó királyi mandátumokat 
tisztelettel félretenni, elkezdtek — makacskodásból, mondja a 
szepesi kamara — az országgyűlésekről el nem fogadható, tör- 
vénytelen ürügyek alatt ki-kimaradozni. Méltán utal a szepesi 
kamara az elmaradozások különféle hátrányaira s különösen 
arra, hogy az országgyűlésen jelen nem volt s nem képviselt 
rendek a végzéseket nemcsak kijátszszák, de meg is támadják s 
megszokják kötelezőknek el nem ismerni.*) 

Az 1604-diki országgyűlésre ugyan kivételkép tekintélyes 
számban jelentek meg a keleti részek követei is ; de csak azért, 
hogy mindjárt a propositiók előterjesztése után kitörjön belőlök 
az elfojtott keserűség. 

Három dolog nyomta különösen a rendek szívét. Az elsőt, 
a legkisebbet de most acut értékűt, a török béke kérdése ké- 
pezé. Az a nézet volt általánosan elterjedve, hogy a török az 
épen folyó béketárgyalásokkal a kormányt orránál fogva vezeti. 
Széltében beszélték már nemcsak az országban, hanem a kül- 
földön is — így tudósít bennünket Velenczénefc a német csá- 
szári udvarnál Prágában székelő követe — hogy a hosszas, ha- 
szontalan békealkudozások ürügye és ideje alatt a töröknek sike- 
rűit összes várait minden szükségesekkel a lehető legjobban 
ellátni s a keresztyén haderőt ez által a Dunától, e kényelmes 
száHító-úttól, elvágni.**) A zúgolódó közvélemény nyomása 
alatt a magyar királyi tanács tagjai meg a főurak bővebben 
foglalkoztak a békealkudozások ügyével s az országgyűlési tár- 



'^) A szepesi kamara jelentése, 1603 decz. 5-éii. Bécsi áll. Itár. 
'•'*) A kassai meg lőcsei követek ered. jelentései 1604 febr. 14 
és 19. (Kassa és Lőcse levéltára) ; továbbá Dispacci di Oermania^ 1604 
április 5. (bécsi állami levéltár). 



Digitized by 



Googk 



10 A hwtzonkettedik articulus, 

gyaláfioktól teljesen függetlenül jónak látták Mátyás főherczeg- 
hez benyújtott emlékiratukban őszintén s leplezetlenül fejezni 
ki az országnak ez irányban táplált aggodalmait.^) 

A második sérelmet a katonai kihágások és egyéb tör- 
vénytelen zaklatások chronieus nyavalyája képezte. Bégi baj, 
régi betegség. Tele vannak vele már tizedek óta s tele lesznek vele 
még egy jó századig a magyar országgyűlések hivatalos iromá- 
nyai. Annak, a ki most kényelmes karszékében ülve nyugalom- 
mal lapozgatja ez idők történetének lapjait, unalmas, kicsinyes 
és politikátlan lehet a magyar rendek örökös sérelme, örökös 
gravamene. Eégi, elkopott nóta a gravamenes politika, mely 
akkoriban még új volt. Bablás, pusztítás, szalmatetejü viskók 
és szépen kerített nemesi curiák fölgyújtása, nők és templomok 
megfertőztetése, sirrablás és ^Ikosság megszakadás nélkül, 
folyton előlkezdő. Erről szólnak az egyhangú énekek. Unalmas 
úgy-e ? a mint unalmas társalgó az, a ki örökösen főfájásról pa- 
naszkodik. De ha józan észszel nem ítélhetjük el azt, a ki baját 
orvosoltatni törekszik, úgy nem szabad elkárhoztatnunk a ma- 
gyar rendeket sem, ha mindig és mindenütt hangoztatták jajjai- 
kat a képtelen nyomor miatt, melylyel őket az idegen zsoldos, 
a haragvó Isten e rettentő ostora, oly irtózatosan sújtotta. 

A nemzet panaszait e második pontban már nemcsak a 
tanácsosok és főurak, hanem az összes rendek országúi terjesz- 
tek elő és pedig a propositiókra való válasz helyett, ünnepélye- 
sen kijelenték, hogy ha a nyomor orvoslásáról nem biztosítja 
őket a főherczeg, a királyi előterjesztésekre semmit nem fog- 
nak megajánlani, a zsoldosok kihágásait pedig tovább nemcsak 
nem tűrik, hanem fegyvert fognak ellenök.**) — Fegj-vert fog- 
nak azok ellen, a kik védeni voltak hivatva az országot ! Nem 
megkapó-e ez a kegyetlen irónia? 

... S az elégedetlenség okait nem mind számlálta el ez a 
határozott hangú fölirat. Egy új, egy harmadik ok ia merült 
még föl, hirtelen, váratlanul, de oly végtelen elemi erővel, a 
friss sértés oly megrázó erejével, hogy egy pillanatra képes volt 
minden mást háttérbe szorítani. 

Ez az új ok a vallás, a lelküsmereti szabadság ügye volt. 



*) 1604, márczius 28. Bécsi állami levéltár. 
**) 1604, márczius 25. Bécsi állami levéltár. Mon. Gom, Hang- 
X. kötete fogja hozni, XVII. sz. a. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik arti^nUui. 11 

Már a szepesi kamara fígyelmezteté 1603 deozember 
5-dikí jelentésében Mátyás föherczeget arra, hogy az ország 
éjszakkeleti megyéiben a vallás ügyében valami mozgalom ész- 
lelhető ; hogy némelyek a katholikus papság elleni gyűlöletből 
a papi tizedek meg a szentszékek eltörlésének szándékát forgat- 
ják eltnéjökben s összeesküdve a czélból, hogy e szándékot az 
1604-diki országgyűlésen keresztül is vihessék, a főurak és ne- 
mesek közt erősen izgatnak.*) 

Lehetséges, hogy az általános nyomor és szegénység kö- 
zepett, mikor a török, tatár és más idegen meg hazai fizetetlen 
zsoldos rablásai elől szétfutott jobbágyság á szántóföldeket 
pusztán, miveletlenűl hagyta ; mikor a munkás kéz absolut hiá- 
nya miatt a földesurak birtokai alig jövedelmeztek valamit; 
mikor egy hatalmas főúr, a kinek notapör volt nyakába akasztva 
8 fölszólítást kapott a kamarától, hogy elejtik pőrét, ha a többek 
között ezer köböl gabonát fizet a hadak élelmezésére, ezt a « hal- 
latlan)) kívánságot azzal a mondhatnám akasztófa-humorral 
utasitá vissza, hogy szeretné ő tudni, honnan vegyen ennyi 
gabonát,**) — mikor a földesúri kilenczed aUg lódított vala- 
mit a köznemesség vagyoni viszonyain, lehetséges, mondom, 
hogy e szegénység közepett akadt akárhány olyan, a ki azt 
monda : inkább miénk legyén a tized, mint a papoké, hiszen 
mi nem vagyunk- a katholikus vallás hívei s ha a ruthén, az 
oláh, a rácz azért, a miért nem katholikus, tizedet nem fizet, 
minek fizessünk mi ? Lehet, hogy volt olyan akárhány, a ki így 
gondolkozott és ezt fönhangon gondolta. Mivel azonban nagyon 
jól tudta minden nemes ember, minden értelmes polgár és pa- 
raszt, hogy a püspöki tizedek nagy részét a király, az állam 
jutányos áron árendálta ki s hogy aztán a tizedben fizetett ter- 
ményekből a király a végvári katonát táplálja, a végvárakat 
segélyezi, a melyek védelme alatt óriási terűletek népe foly- 



^') cDecImarnm ac sedis spirituális antiquam et acceptam con- 
suetudinem et exinde religionis negotiuin quosdam hamm partiam 
coniuratos in fdtnra diaeta odiose velle proponere decimasqne ipsas 
tollere, sed et magnates reliquos com tota nobilitate ad torbandom 
ecclesiasticum statum et internam quietem non sine seditioso exitio 
concitare.» 

**) Ez Petheő Ferencz volt. A rá vonatkozó íratok a bécsi udv. 
kamara levéltárában, 1604 február 10. alatt. 



Digitized by 



Googk 



í^ A huszonkettedik articulm. 

tatja békés polgári foglalkozását: hát nem valószínű, hogy a tized- 
ügy okozta volna azt ;a mozgalmat ott Felsö-Magyarországon* 

Más oka volt annak. 

Felső és keleti Magyarország nemessége és polgársága s 
(a «cujas regioy illius religio» hallgatag elismert, érvényben 
volt elvénél fogva) magyar, német és tót jobbágysága a protes- 
táns vallás tanait követte, úgy, hogy ujjain számlálhatta volna 
el az ember azokat, a kik őseik régi hitéhez, a katholikas val- 
láshoz, hívek maradtak. Az a. jó akarat, melyet Miksa királyunk 
a protestáns tanok iránt táplált, közel félszázados és csaknem 
háborítatlan nyugalmat biztosított a hitújítás hirdetőinek s e 
négy tized év alatt a protestantismus megizmosúlt. Ez a pro- 
testantismus Magyarországon a maga föllépésekor és elterje- 
dése alatt nem volt követelő; nem úgy, mint a külföldön. 
Minálunk a hitújítás bizonyos kereten belül mozgott, melyet 
érinteni nem is mért, nem is akart. Ezt a keretet pedig a főpap- 
ság hatalmas közjogi és birtokjogi állása képezé. A főpap 
Magyarországon a legelső rend vaJa, a koronás király tanácsosa, 
az ország oszlopa, a nemzet szószólója, törvényhozója, törvé- 
nyei magyarázója, jogai védelmezője. És annak a csaknem kivé- 
tel nélkül protestáns nemességnek, mely az óriási egri dioece- 
sisben lakott, soha még álmában sem jutott eszébe a nyáj 
nélküli főpásztor e közjogi állása felől kételyeket támasztani ; 
a mint fejet hajtott a bujdosó pécsi vagyváradi püspökök előtt, 
kik ott Kassán éltek s akol és nyáj és legelő nélkül szűkölködő 
pásztorok valának. Mert a püspök főúr, országos dignitás, az 
ország közjogának gerincze vala. De földesúr is volt a katholi- 
kus főpap, épen olyan, mint a protestáns nemes és pedig nem- 
csak a benefíciumát képező javakon, hanem a püspöki m^ye 
összes területén; mert semmivel sem volt különb az a jog, 
melylyel a földesúr a maga jobbágyaitól a kilenczedet beszedte, 
mint az a jog, melylyel a püspök megyéje minden jobbágyától 
a tizedet szedette. S nem is jutott eszébe — hogy csak egy pél- 
dát említsek — a felsőmagyarországi öt város egyikének sem, 
noha polgárai közt talán lámpással keresve sem lehetett volna 
találni egy katholikust, azt a szép árendát, melyet a városi 
jószágok püspöki tizede fejében fizetett, csak egy pillanatra is 
megtagadni.*) 



'^) Maga a váradi pÜHpök — a szepesi kamara elnöke — dicséri 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus, 13 

A katholikus főpapság előkelő közjogi állásának föltétlen 
elismerése akkor, midőn a főpapok közül alig egy mondhatta, 
hogy megyéje lakói között vallásának számosb híve van, midőn 
dioecesiseiket vagy protestánsok lakták vagy épen a török tar- 
totta elfoglalva, nagyban hozzájárult ahhoz a békés vallási álla- 
pothoz, mely a XVI. század végső tizedeit jellemzi, s mely tető- 
pontját abban a jelenségben éri el, hogy a király még protestáns 
vallású tanácsosát is megkérdezi a püspöki székek betöltése tár- 
gyában s ez a protestáns vallású királyi tanácsos a jelöltek kö- 
zül azt ajánlja, a kit papi, egyházi tulajdonságaiért tart a leg- 
érdemesebbnek.*) 

S még egy más tényező is közreműködött abban, hogy a 
XVI. század végéig még béke volt, még nem tört ki harcz a 
hitújítás követői ellen. Ez a tényező a főpapság magatartásában 
keresendő. Egykorú és igen illetékes egyéniség, a vercellii püs- 
pök, a pápának a császári udvarnál székelő nunciusa a szent 
atyához intézett egy hosszú emlékiratban**) kegyetlen szigo- 
rúsággal mondja el a magyar főpapokról a legsúlyosabb vádat, 
azt, hogy világi czélok miatt az egyház javát, a katholikus val- 
lás érdekeit soha egy pillanatig sem haboztak volna föláldozni. 
A politikai hatalom ingere : ez volt volna, a mi őket elcsábitá s 
hogy az országos föhivatalokat markokban tarthassák, hogj' a 
kormánypolczon békén maradhassanak, behunyták szemeiket a 
protestantismus terjedése előtt s a hitújítás híveit ez által párt- 
jukra vonták, lekötelezték. így nem volt, a ki opponált volna a 
kormány rúdját ambitionáló főpapi államférfiak ellen ; de a ka- 
tholikus vallás látta kárát ennek a viszás állapotnak, mikor semi- 
nariumok és jól készült, hittérítő papság helyett pártokat állí- 
tottak és párthíveket neveltek magoknak a magyar főpapok. 
«Igen — panaszkodik ugyancsak ez a nuncius Bástához intézett 
egyik bizalmas levelében — ennek az állapotnak kárát a vallás 



őket épen ez időben, hogy az árendát pontos lelkiismeretességgel fize- 
tik, emberemlékezetet meghaladó idő óta. Jelentése 1604, márcz. 14. 
(Bécsi ndv. kam. levéltár.) 

*) Ez lUéshá^y volt, a ki Szuhaynak, mint váczi püspöknek 
ajánlja 1596-ban a szentmártoni apátságot conferáltatni s a ki 1597. 
az egri püspöki székre ismét Sznhayt ajánlja (ki is nevezték). Lásd.: 
lUéMizy L hűtlenségi pöre czímű művem 33. lapját. 

**) iDe lo stato presente eolesiastico et politico in üngariat 
A Borgbese berezegi család római levéltárában. 



Digitized by 



Googk 



14 A huszonkettedik articulus. 

látja, melytől nem lehet kivámii, hogy valami esada útján töl- 
tődjék az emberek lelkébe, hanem a melyet ápolni, tanítani 
kell».*) 

A mit a katholikus egyház e buzgó püspökével lelkének 
elkeseredése mondat, azt én egy nem kevésbbé buzgó s e mel- 
lett bizonyára nagyobb szellemű katholikus egyháznagy mon- 
dásával állítom szembe s ez utóbbinak adok igazat. Azokat a 
magyar főpapokat, kik a XYI. század második felében, mint 
királyi helytartók, mint eancellárok, mint kamarai elnökök es 
alelnökök s mint a királyi tanács activ s leginkább igénybe vett 
tagjai tannyi bölcseséggel viselték a két részre szakadt szeren- 
csétlen nemzet kormányát », ezeket a főpapokat — azt hiszem 
találóan mondja Ipolyi**) — mérsékelt szellem és tapintat ve- 
zette magoktartásában, midőn, ha nem is mindig, de sokszor 
szemet hunytak a vallásos forrongás előtt, mely az ö szemeik- 
ben törvénytelen, de még alaktalan, nem aggressiv mozgalom 
volt s mintegy átmeneti állapot gyanánt tűnhetett föl. 

Megváltoztak azonban a viszonyok, midőn a hitújítás 
gyors elterjedése a katholikus egyházat alapjaiban kezdé fenye- 
getni ; midőn a protestáns lelkészek teljesen függetlenítek ma- 
gokat a püspöki hatalomtól, espereseik megerősítését nem kér- 
ték többé a püspököktől; midőn a hitújítás tanai a főpapok 
székhelyébe — mint Telegdy püspök keservesen panaszolja — 
behatoltak; midőn a Lónyayak, a Homonnayak és mások na- 
gyobb mérvű túlkapásai ellen királyi parancs és katonai kar- 
hatalom is alig volt képes a főpapokat védeni, midőn egy-egy 
protestáns lakosságú város a mise szolgáltatását nem tűrte meg 
túlbuzgóságában falai közt, a mint például a királynak bra- 
chiumot kellett Tokaj városa ellen kirendelni, hogy csemekí 
Bornemissza Lőkös Miklós özvegyének nemesi curiájában ud- 
vari káplánja katholikus isteni tiszteletét ne akadályozza.***) 



'^) «... la quale (tudniillik religione) non bisogna aspettare 
che venga infusa per miraoolo negli huomini, ma bisogna insegnarU 
et aiutarlai . . . 1605, febmár. (A Borghese berezegi család római 
levéltárában.) 

**) I. h. 43. lap. 

***) E királyi parancsok Belgiojosohoz, Lónyay J^nos és Ho- 
monnay Bálint ellen 1603, szeptember 7., aztán Belgiojosohoz és Bne- 
bérhez Tokaj városa ellen 1603, szeptember 23. (Udv. kam. levéltár; 
az utóbbiak Minutae Pragenses czímű gyűjteményben.) 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articidus, 15 

Mint a hogy most mi magyarok ijedve tapasztaljuk, mi- 
ként szorítja Erdélyben az oláhság mind szűkebb körre a ma- 
gyarságot : úgy riadt föl a kormány s a katholikus főpapság i^ 
a XYI. és XYIL század fordulóján, mikor tudatára ébredt an- 
nak, hogy a hosszá vallásos béke alatt zajtalanul elterjedt pro- 
testantismússal szemben immár közel van ahhoz, hogy a talajt 
lábai alól elveszítse. Itt cselekedni kellett. A mi van, azt meg- 
menteni; a mi elveszett, azt a tért, ha lehet, visszahódítani. Az 
impulsust a cselekvésre, a ki megadta, az alvókat a ki álmuk- 
ból fölköltötte, a harczolni vágyóknak kezébe a ki kardot nyo- 
mott, egy fiatal, alig fölserdűlt fejedelem, a későbbi császár b 
király, n. Ferdinánd volt. Ez a hitbuzgó, meggyőződéssel és ra- 
jongással tele uralkodó, kit, ha a középkorban él, a katholikus 
egyház régen legelőbbkelő szentjei közt tisztel vala. 

Alig vette kezébe a 18 esztendős Ferdinánd Stájerország 
kormányát, alig tért vissza Olaszországból a pápa látogatásából, 
a «sanctorum apostolorum liminum visitatió»-ból, midőn 1598 
őszén kiadta híres három rendeletét, melyekkel a stájer városok 
protestáns papjait és tanítóit az országból távozásra kénysze- 
ríté. E rendszabályt 1599-ben és 1600-ban ama bizottság föl- 
állítása és körútra indítása követte, melynek föladata volt 
Stájerország, Earinthia és Krajna egyházaiból a protestáns 
tanokat szép szerével vagy erőszakkal kiirtani. 

A merész példa ragadós volt és követésre is talált az ifjú 
fejedelem unokabátyja, a Prágában remetéskedőBudolf kormá- 
nyánál. Azok közül a Stájerországból kiüldözött protestáns lel- 
készek közül egy-kettőt Thurzó György, a dunáninneni főkapi- 
tány, részben saját birtokain helyezett el, részben a parancs- 
noksága alatt áÜó Érsekújvárban, a németnyelvű protestáns 
helyőrség között engedett megtelepülni. Prágából kemény pa- 
rancscsal fordultak a protestáns főúrhoz s szigorú feddéssel 
követelték tőle ismételt ízben is e lelkészek elűzését, «a kik 
szent vallásunkat — mondja a királyi parancs — mosdatlan 
szájjal szidalmazzák)).*) — Majd fölmerült az a gondolat, hogy 
a királyi hivatalok, a tisztségek betöltésénél ezután csak katho- 



*) Királyi parancsok Thnrzóhoz 1603, szeptember 14., október 
8. Bécsi udv. kam. levéltár. ( . . in sanctam religionem nostram eatho> 
licazn perverso more sno plenis buttis illotisque iaucibus impone inve- 
hantur . . .) 



Digitized by 



Googk 



16 .-1 hisznnkfttedik artictúm. 

likasokat kell alkalmazni s midőn a hűtlenség miatt pörbe 
vont Joó Jánostól elveszik a királyi személynöki pecsétet, az áj 
personalis keresésénél az a főkellék, hogy «jó katholikns* 
legyen. — Végre nyíltan kitűzi a kormány az ellenreformatio 
zászlaját azon királyi parancsokban, melyekben Pethe Márton 
kalocsai érseket, Szuhay egri püspököt és Migazzi váradi püs- 
pököt meg a sellyei jezsuitákat fölszólítja, hogy magyar és né- 
met nyelven értő, bnzgó és tanált kathoUkns papokat küldjenek 
az erdélyi császári biztosok mellé, mert a király el van tökélve 
a hatalma alá került Erdélyben a katholikns vallást régi fényébe 
visszaállítani s «az istentelen eretnekségeket kiirtani. »*) 

A kormány ez intézkedései programmot tartalmaztak. Er- 
dély után Magyarország következik vala, a hol a vaskezű Szu- 
hay, a nagyári merészségű Forgács s a hitbuzgó Zalatnoky 
nemcsak készséggel vártak a harcz megkezdésére, de tüzelték is 
arra a királyt. 

Forgácsnak kedvező helyzetet teremtett az a körülmény, 
hogy talán az ö egyházmegyéjében volt mégis a legtöbb katho- 
líkus s különösen az, hogy előkelő származásánál, nagyári 
rokonságánál és összeköttetéseinél fogva ő léphetett föl a 1^- 
kiméletlenebbűl a protestáns nemesség ellen ; neki lehetett a 
legkevesebb tekintettel lennie a protestáns főnemességre. Mi- 
ként kezdte s miként folytatta működését, megírták mások.**) 

Zalatnoky Györgynek, a bujdosó pécsi püspöknek a XYIL 
század e Koskoványijának — a kiről közelebbről keveset tudunk 
s a kit e sorok is segítsenek kiemelni a méltatlan feledés homá- 
lyából — erőt és kedvet a küzdelemhez jelleme absolut tiszta- 
sága, feddhetetlen askéta élete s az a rajongó idealismus köl- 
csönzött, melylyel az egyetemes, katholikus egyház hivatása 
iránt ügy el volt töltve, mint kevés főpap előtte és utána. Az az 
egyháznagy, a ki az ifjü gróf Erdődy szerémi püspökjelöltségét 
az udvarral szemben azzal utasitja vissza, hogy tanulja meg 
előbb az ifjü gróf, mi a munka, mi a türelem, mi az alázatos- 
ság, mit tesz a világi csábok elleni harcz s ha majd megtanulta 



'^) A királyi parancsok 1603, deczember SS. (Bécsi iidv. kamarai 
levéltárban) «... Nihil prius aut magis habeamns in votis, quam nt 
redacta ad obedientiam . . . ipsa Transsylvania . . . impias exilla haereses 
extirpare . . . possimus.n 

**) Ipolyi többször idézett műve. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus, 17 

ezeket az erényeket, a melyekre a püspöki szent hivatás szerint 
másokat fog oktatnia kelleni : majd akkor aspiráljon a püspök- 
ségre ; ennek a főpapnak, a ki a nepotismns e virágkorában a 
kötelességtudáson ily szent rajongással csüng, mondom, ennek a 
főpapnak legalább a jog látszatát megadta mély hite s meggyő- 
ződése azt tanácsolnia 1603-ban a királynak, hogy akkor, mikor 
alig volt katholikus főúr az egész országban, a tridenti zsinat 
végzései szerint csak olyanokat nevezzen országos tisztségekre, a 
kik katholikus hitök felől ünnepélyes vallomást tőnek és hogy 
ezt a tridenti czikket tegye országos törvénynyé !*) 

És Szuhay István ! Mit mondjak a vasakarat s féktelen 
ambitio e férfiáról, a ki abban a körben, a hol működött, az 
első akart s csak az első tudott lenni, a ki, ha valamire ráadta 
fejét, a legmerevebb hajthatatlansággal haladt kitűzött czélja 
felé ; a ki hát ha egyszer ostort vőn kezébe, hogy megkorbá- 
esolja vele az istentagadó eretnekeket, nem is tette le az ostort 
addig, míg nyele kezébe nem szakadt.**) Se Zalatnokynak, 
se Szuhaynak nem állított még méltó emléket a katholikus 
egyház magyar irodalma ! Szuhay tanácsára, Szuhay sugalma- 
zására rendelte el a király 1603 őszén azt a vizsgálatot, mely- 
nek bevaUott s részben valódi czélja a városok administratiójá- 
nak s pénzügyi viszonyainak ellenőrzése volt, de a mely első 
sorban oda irónyúlt, hogy a protestantismust e tömör fészkei- 
ből kivesse. Már 1603 deczember havában tiltakozott ez ellen 
az inquisitio ellen a felsömagyarországi szövetséges öt város, 
tudniillik Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse és Kis-Szeben,***) a 
szepesi kamarához benyújtott kérvényével. 

*) Zalatnoky egy votuma 1603, deczember 8. az országgyűlési 
propositiók ügyében. A Mon, Com. Hung. X. kötete VII. sz. a. fogja 
hozni ez érdekes votumot. 

**) Szuhayról lásd bővebben IlláJiázy István hMensegi pöre czímű 
müvemet. 

^*''') Az erre vonatkozó íratok a bécsi udv. kam. levéltárában. Az 
« inquisitio » czélját a szepesi kamara 1604. márczius 17-diki jelentése 
ánilja el (u. o. 1604, április 19 alatt) ; de tudósít bennünket erről Cle- 
mentis Mihály, lőcsei jegyző, is, midőn 1604, február 6-dikán jelenti 
Pozsonyból, hogy itt az inquisitio a protestáns papok elűzésével vette 
kezdetét s hogy a város e miatt 16 tagból álló deputatiót külde 
Bécsbe Mátyás főherczeghez ; de Szuhay annál jobban urgeálja az in- 
quisitio kíméletlen folytatását. «Aber es wird Gott ihn (Szuhayt) wol 
zn sttirzen. wissenn — kívánja neki Clementis nagy jámborul (Lőcse 
levéltára.) 

2 



Digitized by 



Googk 



l8 A huszonkettedik articulus, 

8 ha e szándéknak Felsö-Magyarországon híre ment ; ha 
a Thurzóhoz intézett parancsokról boldog-boldogtalan beszélt; 
ba Forgács kíméletlen föllépése ország-világnak tudtára esett b 
ba végre, mert nem titkolták, neszét vették annak, a mit a 
király Erdélyben akar: csoda-e, kérdem, hogy 1603 végével 
vallási mozgalmakat észlelt az éjszakkeleti s keleti megyékben 
a szepesi kamara? 

És hogy nem ok nélkül, nem hiába nyugtalankodtak e 
részek protestánsai: megmutatták mihamar a következmé- 
nyek, megmutatta különösen a kassai nagy templom ügye. 

Mikor az egri püspök és káptalan székhelyét, Eger várát, a 
török elfoglalta, a hajléktalanná lett káptalannak az 1597 : 38. 
törvényczikk Kassa városának beleegyezésével Eassa városát 
jelölte ki ideiglenes székhelyűi. A katholikus vendégek a pro- 
testáns város kebelében szerény helyet foglaltak el. Minden 
templom, köztök a gyönyörű góth egyház, az új hit követőinek 
kezében vala s a káptalan tagjai kénytelenek voltak isteni tisz- 
teletre egy kicsiny, szűk és jelentéktelen kápolnácskával meg- 
elégedni. Szuhayt, az egri püspököt — noha ö maga mint ka- 
marai elnök Pozsonyban székelt — végtelen bántotta ez a 
körülmény. Erősen sértette saját fölfo^sa szerinti jogérzetét az, 
hogy Istennek ama fölséges háza, melyet buzgó katholikus kirá- 
lyok és királynék a katholikus vallás fényére, dicsőségére emel- 
tek, szentelt falai között a gyűlölt eretnek tanokat hangoztassa 
vissza. Megmozdított minden követ, hogy jó szerével vissza- 
szerezze e templomot káptalanjának a város polgáraitól s mi- 
dőn törekvéseit az óhajtott siker nem koronázta, 1603 derekán 
az utolsó menedékhez : a katholikus apostoli királyhoz fordult 
s könyörögve esdett néki, hogy ő adassa vissza királyi hatalom- 
szavával a szép egyházat az elárvult egri káptalannak. És Ru- 
dolf a kérés teljesítését megígérte ; egyedül azt a föltételt kö- 
tötte ki, hogy addig, míg Kassára császári generális lesz kine- 
vezve — a ki a királyi parancsot szükség esetén brachiummal 
is végrehajthassa — Szuhay türelemmel várjon ;*) — kevés hetek 



*) cLaudamus quidem — írja Szuhay nak a király — et ama- 
mas pium Devotionis Tuae zelum . . . neque officio deesse nostro ve- 
limus, quin restitntionem dietse ecclesise serío míungamus. Cnm verő 
nuUus hoc tempore illis in partibus prsefectus aut generális capita- 
neus adsit, qui mandata nostra fídeliter et emu auctoritate exequa- 
tur : exiguam Devotio Tua moram donec generális eo capitaneus, quem 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus. 19 

múlva pedig Mátyás föberczegtöl a magyar tanács véleményét 
kívánta be arra nézve, hogy mintán alapos okból lehet tartam 
ez erőszak következményeként beállható zavaroktól, vajon a 
kasfiai templom elvétele az 1604-diki országgyűlés előtt vagy 
csak utána történjék-e meg?*) 

Mit tanácsolt a magyar tanács és Mátyás föherczeg : nem 
tudom. Bizonyos csak az, hogy Szuhay, mint mindig, keresztül 
vitte a maga akaratát; mert Badolf 1603 november 8-dikí pa- 
rancsával az időközben Kassára császári generális-kapitánynak 
kinevezett Belgiojosai Barbiano Jakabot megbízta, hogy a vá- 
radi és pécsi püspökök (Migazzi és ZaJatnoky) társaságában a 
kassai bírót és tanácsot a székesegyház átadására szólítsa föl, s 
ha a fölszólításnak sikere nem lenne, a templomot katonai kar- 
hatalommal vegye el. «Élj a kezeid közt levő hatalommal illen- 
dőképen, helyezd be a káptalant fegjrveres erővel a templom 
birtokába, ez által Istennek tetsző dolgot mívelvén.» A magyar 
kanczellaria pedig a titkos tanács november 7-diki fölszólítására 
november 19-dikén állított ki hason tartalmú parancsot Kassa 
városához.**) Sőt, hogy a kassai tanács minél hamarabb enge- 
delmeskedjék, a király megbízta a cancellárt, Forgács Ferencz 
nyitrai püspököt, a ki ^ mint a hozzá intézett királyi parancs 
mondja — ép ez időben magánügyekben Kassa táján tartózko- 
dott, hogy a templom átvételénél képviselje az egri püspök 
Szuhay személyét, mint a kit kamarai hivatalos ügyek épen 
ekkor nem engedtek volt Pozsonyból távozni.***) így került 
csak véletlenül Forgács Ferencz Kassára, a hol Belgiojoso 1604- 
január 7-dikén késő estve, miután a piaczra vontatott ágyúk- 
kal a városházánál ez ügy felől reggel óta tanácskozó s az erő- 



iam designavimus, advenerit, patienter feret.» . . . Ered. 1603. július 9. 
Prága. (Bécsi udv. kam. levéltár.) 

"*-') Eadolf írja Mátyásnak 1603 szeptember 19. . . . A pio et iusto 
nihil aliennm dictus episcopus (Szubay) Agriensis petit et nos quam 
maximé cuperemus ut religioni catbolicse eiusque incremexitiB in illis 
partibus regni nostri Hungáriáé superioribus . . . optime esset prospe- 
ctum ; . . . tamen veremnr in bisce belli notibns ne huiuscemodi im- 
provisse mntationes aliquas turbas forte moveant, qn»e non facile por- 
tea sedari queant . . . (Ered. bocsi udv. kam. levéltár.) 

**) A parancsok és a titkos tanács fölszólítása a bécsi udv. kam. 
levéltárban. 

***) A királyi parancs a magyar cancellárhoz 1603 deczember 
26. ü. 0. 



Digitized by 



Googk 



20 A huszonkettedik articuliis. 

szakos generálissal alkndozni akaró városatyákra jól ráijesztett, 
a megrémült birótól és senatoroktól átvette a kassai nagy temp- 
lom kulcsait. A templomot magát másnap szentelték föl, mely 
alkalommal a szent misét ugyancsak Szuhay helyett Forgács 
mondotta. 

És ettől a naptól fogva üldözöttek, bujdosók lőnek a pro- 
testáns tanítók és lelkészek abban a városban, a mely addig a hit- 
újítás legerösb vára volt. Mert a hitbuzgó Belgiojoso — Szuhay, 
Zalatnoky és az Erdély történeteiből jól ismert CariUo Alfons 
jezsuita provinciális tanácsán indulva — minden templomot 
elvett a protestánsoktól, az isteni tiszteletet nekiek még magán- 
házakban sem engedé meg, eltiltá papjaiknak a keresztelést, 
esketést és a temetést s reversalist csikart ki tölök, hogy hat 
hét alatt a városból pusztulni fognaL*) 

Egyidejűleg e tényekkel, részben Szuhaynak, részben ma- 
gának Belgiojosonak ösztönzésére királyi parancs ment Pethe 
Márton kalocsai érsekhez és királyi helytartóhoz, mint a sze- 
pesi prépostság adományosához, hogy e prépostság területéről 
az evangélikus lelkészeket elűzze s a templomokat akathoUkus 
vallás czéljaira lefoglalja.**) 

A felsőmagyarországi szövetséges öt város : Kassa, Eper- 
jes, Bártfa, Lőcse és Kis-Szeben haladéktalanul követeket kül- 
dött Prágába a királyhoz, a kormányt e rendszabályok vissza- 
vételére bírandó. Hosszú, alázatos folyamodásukban hivatkoztak 
arra, hogy a lelkiismereti szabadság ilyetén elnyomása okvetet- 
len a városok anyagi pusztulását vonja maga után, a mi aztán 
a fölségnek, az országnak is csak kárára válhatik. Hivatkoztak 
arra, hogy Ferdinánd és Miksa királyok minden nehézség nél- 
kül megengedték nekik a (a magyar protestáns egyház történe- 
téből jól ismert) confessio pentapolitana alapján a szabad val- 
lásgyakorlatot — 8 épen ezért az öt város most is jónak látta 
ezt a confessiót (« Confessio christianae doctrinae fideiquequin- 
que coniunctarum civitatum Cassoviae, Leutschoviae, Bartphae, 
Eperies et Cibinii») Kudolf elé benyújtani. A mi pedig a kassai 



^') Belgiojosonak a kassai nagy templom elvételéről s vele kap- 
csolatban álló eseményekről szóló rendkívül érdekes eredeti jelentéseit 
a jeles történe tbuvár Fiedler József udvari tanácsos a maga nagybecsű 
Bocskayana coUectiója számára mind lemásoltatta. 
**) 1604 január 3. (Lőcse város levéltára.) 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus. 21 

nagy templomot illeti, hivatkoztak arra, hogy a vároft a temp- 
lomnak eleitől kezdve békés birtokában volt, patronatnsi jogát 
soha senki nem vonta kétségbe s hogy háromszori tűz után 
mint saját tulajdonát háromszor építtette föl a nagy székesegy- 
házat a rajta csüggő város. A kassaiak különösen az 1597. évi 
38. törvényczikk záradékára hivatkoztak. E czikk — mint em- 
lítem — a város beleegyezésével a bujdosó egri káptalannak 
Kassát jelöli ki ideiglenes székhelyűi s mivel a káptalan tagjai 
a városban csak vendégek, csak zsellérek, záradékában világo- 
san mondja, hogy : salvis libertatibus ipsius civitatis perma- 
nentibus, a mi ebben a kapcsolatban a város mindennemű, 
tehát vallásszabadságát s a nagy templom birtokát is biztosítja 
a káptalan Kassán való tartózkodása esetére is, a mi ellen hét 
esztendőn kereszteli nem is történt semmi merénylet. 

Mit ért azonban mindez á buzgó Zalatnoky, Belgiojoso és 
különösen Szuhay ellen-argumentumaival szemben? — «Nunc 
paulo majora canamus* — monda a vas fejű Szuhay, a ki el 
volt tökélve egész dioecesise alapos megtisztítására, clerusa tel- 
jes reformálására,*) sőt a nála megszokott következetességgel a 
legvégsőig ment. Fejére ütött a szegnek, nem sokat tétovázott 
s a kálvinisták sárospataki főiskolájára vetette szemét. Ennek 
elvételét ajánlotta buzgósága teljes hevével a király helyett kor- 
mányzó Mátyás főherczegnek, azzal indokolván ajánlatát, hogy 
ezt az iskolát a sárospataki uradalom előbbi zálogbirtokosai — 
a kik, mondja, csak zálogbirtokosok s nem is tulajdonosok vol- 
tak — a hozzátartozó katholikus kolostorok és egyházak birto- 
kainak jövedelmeiből alapították és hogy ezért helyébe a katho- 
likus vallás tanait terjesztő katholikus főiskolát kell állítani.**) 

Attól tartottak mind a mellett Zalatnoky, Belgiojoso és 
Szuhay, hogy az öt város polgárságának sikerülni fog azon hat 



*) Beadványa ez értelemben Mátyás főberczeghez, 1604 február 
13. előtt. Bécsi udv. kam. levéltár. 

'^*) «Nec sane prsetereundum est — mondja most említett bead- 
vájiyában — divinitus data occasio suis Maiestatibus, illud etiam cal- 
vinisticum seminarimn Patakíense, ex proventibis monasteriorimi et 
aliorum ecclesiarum contra divinum numen et authoritatem cses. 
Maiestatis per priores possesores dicte civitatis Patakiensis solumraodíJ 
inscriptitios et pignoratitios seu fendatarios erectnm ; cuius loco facile 
celebre aliquod colleginm fandari possit in medio quasi et umbilico 
totius snperioris Hungarise loco et amoeno et oportuno* . . . 



Digitized by 



Googk 



22 A huszonkettedik articulus. 

heti idö alatt, melyre Belgiojoso a méltányosság látszata végett 
a kassai protestáns papok és tanítók elkergetését elhalászta, az 
udvarnál valami kedvező határozatot eszközölni ki. El voltak 
azért tökélve, ennek az eshetőségnek is útját állani. Belgiojoso 
a királynak, Szuhay pedig Mátyás föherczegnek azt tanácsolta, 
hogy a hat hét elteltéig az ndvar egyáltalában semminemű vá- 
laszt se a<^'on a városi követeknek, hogy így a kitűzött határidő 
lefolyván, a prédikátorokat akadály nélkül ki lehessen űznie 
Belgiojosónak a városból, s hogy ekként a fölség szárnyai alatt 
megkezdett szent ügy erélyes befejezést nyerhessen.*) 

Elzt a tanácsot pedig Prágában megfogadták és így nem 
csoda, ha a városi követek kérése semmit nem használt, ha még 
kihallgatást sem nyerhettek az elzárkózott uralkodótól ; noha 
még sok hónapokon át maradtak Prágában s kéréssel és ígére- 
tekkel, pénzzel**) és ajándékokkal igyekeztek a megveszteget- 
hető tanácsosoktól kedvező végzést vagy legalább audientiát 
kieszközölni, s noha itt-ott egyik-másik német tanácsos, sőt a 
magyar cancellária nagy befolyású titkára is jó eredménynyel 
biztatta őket. Azon titkos jóakaróknak volt igaza, a kik mind a 
bécsi, mind a prágai udvarnál arra figyelmeztetek a városok 
küldötteit, hogy hiába minden költségök, minden fáradságuk : 
bajaikon csak és csupán a magyar országgyűlés, a magyar ren- 
dek összetartása, egyetértő eljárása segíthet.***) 



'^') «Pro desiderio igitur dícti domini capitanei — mondja 
Szuhay — et necessitaie quoque id ipsnm reqnirante istis ntinciis 
Cassoviensibus nullum pláne tamdiu dandum est responstun, sed solum- 
modo res proroganda tamdin donec constitutus terminus elabator et 
prsedicatores iuxta obligamina sua et sub poena capitis per se ipsos 
sibi inflicta eiiciantur aut sponte exeant. Postmodum qnoqne nihil 
concedendum est, sed res coepta et autoritate Suarum Majestatum 
sancte inchoata fortiter et strenue prosequenda atque manutenenda* . . . 
**) A titkos tanács legbefolyásosabb tagja, Goradozzi, németbiro- 
dalmi vice cancellár, a kassai bírótól 400 aranyat kapott ajándékba. 
A prágai nnntius jelentése 1605 február 7. (Bóma, Borgbese berezegek 
levéltára.) 

***) Clementis Mihály lőcsei jegyző és küldött jelenti 1604 már- 
czius 6-dikáról: «Est ist im Augenschein, dass uns Ihrer Majestat ge- 
béimé Báthe mit allém Fleiss und studio aufzieben» . . . Csak a ma- 
gyar országgyűlés segíthet s ha ez se tudna semmit elérni, cso würde 
es geschehen sein nicht alléin um die armen Stádte, sondem auch um 
das ganze Land». (Lőcse város levéltára, a hol különösen Clementis 
tollából több érdekes jelentós van ez ügyben Prágából.) 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus. ^3 

Tehát a magyar országgyűléshez, a megyei, nemesi ren- 
dek országos egyeteméhez forduljanak a városok segélyért, 
támogatásért? — Igen nagyon keserű pilnla volt ez a jó tanács 
épen most, mikor egy pénzügyi kérdés miatt városok és nemes 
urak ellenséges lábon álltak egymással, sőt, a mi több, a városi 
sorompók előtt naponként tényleg folyt az ökölharcz a két elem 
között. Ok vetetlen szükség egy pillantást vetnünk arra az okra, 
mely a városi és nemesi elem között e válságos pillanatban ezt 
áz ellenséges viszonyt szülte. 

Ez az ok az árúmegállitásnak vagy mint Kassa 1601. évi 
országgyűlési követe, Herczeg István uram egykorú magyar 
jelentésében jó magyar műszóval mondja : « letétel-helyeknek » 
(lóca depositionum) joga volt. E jog, tulajdonkép szabadalom 
lényege, tudjuk, abból állott, hogy az ország bizonyos terüle- 
tén, a melynek középpontját az illető privilégiummal bíró város 
képezé — bármi árúval átvonulni, ezen a területen át a kül- 
földre bármi árút kivinni s a külföldről e területen vagy vidé- 
ken át bármi árút behozni csak úgy volt szabad, ha az idegen 
kereskedő a transito vagy behozott árút az illető város polgá- 
rának adja el 8 a kiviendö árút az illető város polgárától veszi 
meg. Az efféle szabadalmak czélja, tudjuk, a kereskedelem irá- 
nyítása, bizonyos vidékek kereskedelmi forgalmának egy he- 
lyen való összpontosítása s a városi elem erösbítése volt. 

Nálunk Magyarországon a Lengyelországgal folyt keres- 
kedésben a már többször nevezett felsőmagyarországi öt város 
bírt az árúmegállítás jogával, mely szabadalmat azonban a 
XVI. század végén a lengyel kereskedők nem akartak respec- 
tálni, hanem mindennemű árút s különösen hordós bort, ott, a 
hol találtok, összevásárolván, az öt város kikerülésével szép 
egyenest vittek ki Lengyelországba. Az öt város polgársága e 
mind inkább elharapózó visszaélések, érdekeinek ez érzékeny 
sértése ellen az 1599-diki országgyűlésen panaszt emelt*) s a 
rendek többsége igazat adván a városoknak, meghozta az 1599 : 
33. töívényczikket, mely elrendeli, hogy a lengyel kereskedők 
kötelesek a letét-helyekhez alkalmazkodni. 

Ezt a törvényczikket azonban a keleti Felső-Magyar- 
ország nemessége, melynek borait lengyel kereskedők nagy 
mennyiségben vásárolták össze, máskép magyarázta, mint a vá- 



*) Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé IX. k. 202. lap. 



Digitized by 



Googk 



24 A hiazonkeUedik articulus. 

roBok. Elismerte a nemes ember, hogy árúiti a hordós borokat, 
a letét-helyek joga szerint a városokba keU behoznia eladás vé- 
gett, de úgy okoskodott, hogy aztán benn a városban annak 
adja el, a kinek akarja. Eladta pedig egyenest a lengyel keres- 
kedőnek, a ki neki valamivel jobb árat adott érte, mint a városi 
polgár adott volna s a ki mégis jobb vásárt csinált a nemesi 
eladóval, mint csinált volna a városi polgárral ; mert hiszen a 
polgár a közvetítő kereskedelemből sok hasznot húzott, a mely 
haszon akkor, mikor a lengyel kereskedő egyenest a nemesi 
termelőtől vette meg a borokat, vevő és eladó közt oszlott meg. 
Természetes hát, ha lépten-nyomon torzsalkodások fordultak elő 
a városi polgárok s a bort áruló nemesek közt s mind a két 
részről sűrűn mentek a panaszok a magyar és az udvari kama- 
rákhoz. Nem érdektelen, hogy a kamarák a szabad-kereskedés 
mellett nyilatkoztak, mert abból a fiscuanak több hasznát re- 
mélték és így a nemesek törvénymagyarázatát pártolták, a 
királyi városok szabadalma, a szabadalom nyilvánvaló lényege 
ellen,*) Ha magok a kamarák így okoskodtak, nincs mit cso- 
dálkoznunk rajta, hogy az éjszakkeleti megyéknek az 1603-dik 
évi országgyűlésen sikerűit a rendeket az említett törvény- 
magyarázat helyessége felöl meggyőzni s kivinni azt, hogy & 
királyi propositiókra adott válaszba egy ide vonatkozó pont lön 
beszúrva, a mely szerint «a letét-helyek obser váltassanak » 
ugyan, de ezekbe « mindenki szabadon vihesse be eladás végett 
árúit s ott azokat szabad legyen a lehető legelőnyösebben elad- 
nia ».**) 

Ha e pontot a király személyét képviselő főherczeg elfo- 
gadja s így végzéssé válik : világos, hogy vége van a városi pol- 
gárok kereskedelmének. A közös veszély tudata szoros össze- 
tartásra serkenté valamennyi város követeit, hogy a legközelebbi 
ülésen közösen tiltakozzanak e törvénymagyarázat, szabadal- 
maik e confiscatiója ellen. Egyidejűleg a főherczeghez is kér- 
vényt nyújtottak be s bőven fejtegették benne privilégiumaikat s 
a romlást, melyet e fontos szabadalom törvénytelen elvételével 
a városi polgárság ki nem kerülhet. Okaik úgy a főherczegnél. 



'■') A pozsonyi kamara egy jelentése 1603 január 24-röl s ezen 
az udv. kamara hátirata. Bécsi udv. kam. levéltár. 

**) A rendek válasza a királyi propositiókra, 1603 márcziriB 20. 
Bécsi állami levéltár. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articidus, 25 

mint a pozsonyi ée udvari kamaráknál győztek, de a rendeket 
nem bírták meglágyítani ; a minek eredményeként a kormány 
és a rendek között egy hihetetlen fogalmazása törvényczikk 
jött compromíssnm következtében létre, egy monstram, egy 
non-sens, melynek egyik fele a városok szabadalmait megerő- 
síti s így arczul csapja a czikk másik felét, mely azt mondja ki, 
a mit a rendek óhajtottak, hogy tudniillik ki-ki szabadon viheti 
be a letét-helyekbe árúit és ott szabadon adhatja el. 

Világos dolog, hogy ez az absurdum, ez a szömy-czikk a 
városokat meg nem nyugtathatta. Az országgyűlés berekeszté- 
sekor ünnepélyes óvást emeltek is ellene a nádori tiszt hely- 
tartója, Istvánfíy előtt s fölírtak azonkívül Prágába a királyhoz. 
Lépésök nem is maradt siker nélkül : szentesítés alkalmával a 
király a végzések kérdéses czikkét egy olyan záradékkal látta 
el, mely annak hatályát teljesen megsemmisíté.*) — Mind a 
mellett még ezzel nem volt segítve a bajon, mert a czikkhez 
ragasztott záradék nem oldotta meg az ügyet, csak függőben 
hagyá. Nem volt sehol kimondva, hogy a nemesek törvény- 
magyarázata helytelen s a városok álláspontja helyes — s így 
egy olyan bizonytalan állapot jött létre, melyet mind a két fél 
saját hasznára magyarázott s mely alatt az ellentétes érdekek 
tusája a gyakorlatban vad gyűlöletté fajúit el. A városi polgá- 
rok makacs ellentállást fejtének ki s szabadalom-leveleikre 
támaszkodva, városaik sorompóinál a boraikkal jövő nemeseket 
föltartóztatták. Verekedések, véres összeütközések napi renden 
voltak 8 míg a megyék egy tapodtat sem tágítottak törvény- 
magyarázásuk meUől : az udvari hatóságok és Mátyás főherczeg 
határozottan a városok pártjára állottak s a magyar eancellária 
titkárának tanácsa szerint előre tervbe vették, hogy ha netalán 
az 1604-diki országgyűlésen a rendek ismét törvényczikket hoz- 
nak a városok szabadalma ellen, azt a czikket is, ínint az 
1603-dikit, egy hozzá ragasztandó záradék által elodázzák vagyis 
mint a királyi titkár monda: ((tisztességes késedelmeskedéssel* 
fogják meghiúsítani.**) 



*) Azon okiratokat, melyek az jtt elmondottakat igazolják, rész- 
ben idézi tört. bevezetésem az 1603. évi országgyűléshez, részben 
olvashatja az érdeklődő az országgyűlési okiratok közt a Mon. Com. 
Hung. most megjelenendő X. kötetében. 

**) Mátyás főherczeg jelentése 1604 január 28. és a magyar can- 



Digitized by 



Googk 



Í6 A huszonkettedik articulus. 

• . • Ahhoz az országgyűléshez folyamodjék hát vallási 
szorongattatás! között az öt város, a melynek legfőbb^ mérvadó 
elemei a megyei nemességet képviselik? Ahhoz a nemességhez, 
a mely eUen a letét-helyek joga miatt most folytatja épen a leg- 
elkeseredettebb harczot? És folyamodjék a király, a kormány, a 
városok e protectora ellen a megyékhez, a városok ez ellensé- 
geihez? 

S még egy másik körülmény is visszariasztotta az öt város 
pK)lgárságát attól, hogy az országgyűlésben keressen épen val- 
lási ügy miatt támaszt. A nagyobbrészt lutheránus városi pol- 
gárság a maga ágostai hitvallása absolut fönségének és tiszta- 
ságának tudatában a nagyrészt kálvinista rendeket, mint 
rajongókat legalább is sajnálta, ha meg nem vetette. 8 mikor a 
vallási szorongattatás e nehéz napjaiban még EASsa is, mely- 
nek pedig magyar ajkú polgársága Kálvin követői közé tarto- 
zott, lelki vígasztalásért Leyser Folykarphoz, a drezdai udvar 
híres kálvinista-írtó papjához fordult; mikor az öt város a 
királyhoz beadott s föntebb már említett folyamodványában a 
confessio pentapolitanára támaszkodva ünnepélyesen kinyilat- 
koztatta, hogy nekik a «sacramentariusokhoz», «arianusok- 
hoz», a «cálvinistákhoz», e hitben tévelygő szerencsétlenekhez 
semmi közük nincs : akkor forduljanak épen ez elkárhoztatott 
követőihez a hitújításnak támogatásért? 

Bizony nagy lelki harczot állottak ki az egy Kassa kivé- 
telével, a hol lutheránusok és kálvinisták jó egyetértésben éltek 
egymás mellett, mindegyik városban a jámbor polgárok, az 
érdemes városatyák. De végre is fejet hajtanak a kényszerítő 
szükség parancsa előtt s nagy vontatva bár és csak apródon- 
ként, azonban mégis oda utasíták országgyűlésre menő vagy 
már Pozsonyban levő követeiket, hogy a megyék jóakaratát a 
vallás ügyében, segélyöket és támogatásukat a kassai templom 
fl az ellenreformatio dolgában kérjék ki. 

És a városi követek ezt meg is cselekedték, még az ország- 
gyűlés megnyitása előtt. 

Nevezetes forduló pont ez a reformatio történetében 
Magyarországon, mert e pillanattól fogva mind végig szorosan 



cellária véleménye 1604 (márczins ?). Mindkét iratot idézem az 1604. 
o. gy. bevezetésében 8 egészben is adom az Irományok közt XII. és 
XVI. sz. a. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus, 27 

tartott össze századok véres harczán és szenvedésein keresztül 
a protestánsok két felekezete. S nevezetes forduló pont ez még 
a nemzet életében ís^ mert az addig teljesen . idegen városi pol- 
gár 6 pillanattól kezdve testvére és honfitársa lesz a magyarnak. 

A megyei rendek támogatásukat megígérték*) s még a 
bányavárosok követei is ujjongtak ezen való örömükben. «In dic- 
sem Landtag — írja Beszterczebánya követe — wird man wun- 
derlich Ding hören und ich hoffe, man wird es mit der Verfol- 
gung wol bleiben lassen und nicht alsó fortschreiten, wie 
man's zu Eascbau angefangen.» A kérdés csak az volt, hogy e 
támogatás mily fokú legyen, ha majd az országgyűlés megnyitá- 
sára kerül a dolog? A városok azt szerették volna, ha az ország 
a városok mellett kérelmez, hogy a rendek kérelme mintegy 
pendantja legyen a városok folyamodásának. S ha a megyei 
rendeket a vallás ügye mélyebben és közelebbről nem érdekli 
vala, bizonyosan megnyugodtak volna a támogatás e módjában. 
Igen, de a protestáns megyei s nemesi rendek magok is érde- 
kelve voltak a kérdésben, mert a mi tegnap a királyi városok- 
kal történt, az holnap a megyékkel ismétlődhetik. És épen ezért 
radicalis szerhez óhajtottak nyúlni. 

Kimondották az értekezleteken, hogy egy csapással ketté 
vágják a csomót; a városokat nemcsak támogatni fogják, hanem 
a fölolvasandó királyi propositiók tárgyalásához mindaddig 
hozzá sem kezdenek, míg a király személyét képviselő főherczeg 
őket a teljes vallásszabadságról kellőképen nem biztosítja s ha 
a főherczeg ezt nem akarná megtenni, egyszerűen oda fogják 
hagyni az országgyűlést.**) A megyei rendek nem is cseleked- 
hettek máskép, mert küldőiktől nyert utasításaikban világosan 
ki volt mondva, hogy a vallás ügye az országgyűlésen minden 
más ügy előtt tárgyalandó és biztosítandó. Természetes hát, 
mikor a városoknak támogatást ígértek, egyszersmind azt kíván- 



'^) Beszterczebánya, Kassa és Lőcse követeinek jelentései 1604 
február és márczius báváról az illető városi levéltárakban. 

*'^) A kassai követek márczius 4-dikéről írják: . . • <díe Span- 
schaften habén (a városoknak) vermeldt, dass sie ehe zu nicbts grei- 
fen veoUen, sie habén denn von Ibrer Majestát ein Bescheid wegen 
der Beligion.* Ugyan e napról ugyanígy a bártfai követek: «I>enn 
sie (a megyék) babén es des gestrigen Tages (márcz. 3.) bescblossen : 
so er (a főherczeg) es nicht thun wird: so wollen sich aufmachen 
und darvon ...» (Kassa, resp. Bártfa levéltára.) 



Digitized by 



Googk 



2S A htiszonkettedik aiticuliis. 

iák tőlük, hogy ha szavazásra kerül a dolog, szavazataikkal a 
protestáns megyei rendek követeléséhez hozzájáruljanak s mind- 
végig velők tartsanak. 

A kormány ellen való opponáláshoz nem szokott, mindig 
engedelmes városok követeinek egy része megijedt e kívánság- 
tól. Szavazni a király eUen ! Névszerint ! A personalis úr által 
fölszólítva! Még gondolatnak is borzasztó! És pedig annál 
borzasztóbb, mert a jó városok azt hitték, hogy csak a me- 
gyei követekre bízhatják magokat ; a protestáns főurakban az 
egy Kassa kivételével — mely sokat fáradott a főurak meg- 
nyerésében is — a többi város nem igen bízott, sőt Bártfa kö- 
vet-ei például egyetlen egy főurat sem kértek föl a városok ügye 
támogatására.*) «Nem iÚik az mitőlünk — mondák Bártfa kö- 
vetei — hogy ő felsége eUen berzenkedjünk ... és erőszakkal 
akarjuk tőle kicsikami, a mit kérésünkre nem ád meg . . . Ne- 
héz és veszedelmes dolog ez minekünk, városiaknak. Mert a 
megyék lármázhatnak, nem rója föl nekik senki; de mi reánk 
nagyon figyelnek. Nem daczolni a mi hivatásunk, hanem kérni, 
könyörögni, nehogy még nagyobb kárba, még nagyobb vészedé- 



'■') A kassai és a bártfai követek jelentései márczius 15-dikéröl. 
'•'*) «Ihr (a megyék) Kath ist gar gefahrlich ; denn sie habén 
uns zugesagt : sie wollen neben uns haltén ; aber woUen habén, dass 
wenn es per voces wird gehen, so sollen wir anch neben ihnen zn- 
gleich respondiren . . . Nie will es sich uns nicht gebühren, dass wir 
uns dergleichen wider Ihre Majestat auflehnen sollen; denn wie will 
sich das schicken: wir ersuchen Ihre Majestat mit vielfáltigen Flehen 
und grossen Uncosten, hier aber sollen wir auch Ihre Burchlaucht 
(a főherczeget) mit einer Supplication ersuchen und was wir nicht 
können duroh grácia erhalten, sollen oder wollen es mit Gewalt ha- 
bén? Dünkt uns gar seltsam und wundersam.t Márczius 4. És már- 
czius 15-dikről írják ugyancsak a bártfai követek : «Hátten wir .... 
gewusst, dass sie (a megyék) solches in ihren Instructionibus habén, 
so hatten wir uns mit ihnen nicht dürfen so weit einlassen. Denn sie 
wollen habén, wir sollen . . . niit ihnen zugleich unser Stimme gehen 
lassen. Dasselbig ist uns beschwerlich und sehr gefahrlich ; denn es 
wissen Eure Würden (a városi senatorok) was sie (a megyék) fiir Ge- 
schrei auch habén, wer gibt auf sie so Achtung, als man auf die 
Stadte Acht gibt? Unser Vomehmen ist nicht trotzen, noch auf- und 
dahin fahren, sondem bitten und suppliciren . . . denn wir müssen be- 
denken, dass wir gemeine Stadt nicht in grössere Noth und Gefahr 
und Schaden bráchten ...» (Bártfa levéltára.) 



Digitized by VjOOQ IC * 



A huszonkettedik arHculus. 29 

Volt nagy tanácskozás a városok követei között. Bártfa 
tétovázott, Lőcse egy pillanatig azt vélte, hogy talán jobb leszen 
a vaUás ügyét az országgyűlésen inkább elö sem hozni — s a vá- 
rosi követek újabb utasításokért küldöttek haza. A tanács azon- 
ban se Bártfán, se Lőcsén nem volt oly kishitű, mint circum- 
spectus követeik Pozsonyban s különösen Lőcse város atyáira 
mély benyomást tőnek a városi jegyzőnek, a város prágai kül- 
döttei egyikének Prágából sűrűn menesztett jelentései. Clemen- 
tis Mihály — ez a derék városi jegyző neve — attól, a mit 
Prágában néhány hét alatt átélt, megcsömörlött. Látta mint 
ránczigálják őket orruknál fogva a királyi udvarban a tanácso- 
sok, az udvaronczok, mint biztatják, mint hitegetik, mint bolon- 
ditják. Hűségesen és bőven megírta mindezt küldőinek haza 
Lőcsére s Istenre kérte őket, ne engedjék országgyűlési köve- 
teiket a megyei rendektől akárki tanácsára is elszakadni. A ki 
az elszakadást akarja, csaló az — írá — és rosszakaró, mert 
a városoknak csak veszedelmökre válhatik. «Die Glock ist nun 
gegossen über allé Stádt, ja über das ganze Land. Nekünk is 
itt (Prágában) előbb szépen fütyültek ... de most ellenkezőjét 
tapasztaljuk annak. Azért ne engedjék az urak némely tányér- 
nyaló édes mézbeszéde, sima, hízelgő szava által magokat be- 
hálózni; mert sok abban a csalárdság, a hamisság » és a váro- 
sok későbben nagyon keservesen fogják megbánni, «ha ez 
alkalommal a megyei követek mellett késedelmeseknek, res- 
teknek és gyáváknak bizonyulnak.*) 

A derék Clementis tanácsa hatott ; a városatyák politikai 
érzéke a félelmen fölülkerekedett s miután különösen Kassa 
ösztönzésére a lőcsei követek hamar belátták tévedésöket, sike- 
rült a remegő Bártfát is megnyugtatni. A városok egyértelemmel 
elhatározták, hogy a vallás dolgában szorosan a megyei rendek- 
kel fognak tartani. És így találta a királyi előterjesztések föl- 
olvasása után Mátyás főherczeg magát a lutheránusok és kál- 
vinisták, a városok és megyék legelső uniójával, legelső szövet- 
kezésével szemben. 

Épen tavaszra fordult — márczius 21-dikén — az idő. 



'^) «Deim es werdeu die Stádte neben dem Land jetzuud in 
diesem Vorhaben sánmlicb, trág und feig erfunden werden, alsdann 
bemacher wird es viel zu spát sein ...» Clementis jelentése 1604 már- 
czius 8. Prágából. (Lőcse levéltára.) 



Digitized by LjOOQIC 



30 A huszonkettedik articulus. 

midőn a városokkal történt megállapodás szerint a megyék s a 
városi követek a királyi előterjesztések fölolvasása után a feren- 
eziek klastromában összejöttek s országúi elhatározták, hogy a 
propositiók tárgyalásába addig bele nem kezdenek, míg a fö- 
herczeg őket vállasak békés gyakorlásáról nem biztosítja. Az 
ülés rövid volt s midőn másnap ismét összeült az országgyűlés, 
illetőleg azon elemek egyeteme, melyek az alsó táblát alkoták, 
az új királyi személynök, a katholikns Lippay János, azt kérdezte 
tőlök, hogy megmar.idnak-e tegnapi határozatuk mellett s név- 
szerinti szavazásra szólítá föl a rendeket. A szavazásnál a ka- 
tholikns papság pártja elkülöníté magát a többiektől, a többsé- 
get képező protestáns rendek pedig nemcsak megmaradtak a 
tegnapi határozat mellett, hanem a szavazás után kimondották 
azt is, hogy ugyan ily értelemben folyamodást fognak benyúj- 
tani a főherczeghez/) 

Ez a folyamodás a következő napon elkészült s minek- 
utána márczius 24-dikén a felsömagyarországi öt város egy 
külön folyamodást is adott át a föherczegnek, ismét összejöttek 
a rendek s teljes ülésben átvették a kassaiaknak az országgyű- 
léshez ügyök pártolása végett intézett folyamodását.**) Meny- 
nyire absorbeálta a vallásügy az összes rendeket, mennyire 
kizárólag vette igénybe minden figyelmöket s mennyire eltör- 
pült e napokban előttük minden más kérdés : ezt a következő 
körülmény bizonyítja. Ugyanezen az ülésen nyújtatott be Illés- 
házy István és Joó János kérvénye is az ország rendéihez, fel- 
ségsértési ügyök országúi való pártolása végett. Általánosan 
tudott dolog, mily óriási port vert föl az akkori idők e két «cause 
célébre ))-je s mily hatalmas hullámzásba hozta Pozsonytól a 
Királyhágóntúlig a kedélyeket. S íme mégis, midőn a két úr 



'•') «Da hat HeiT Personalis des andern Tags (márczius 22-én) 
einen jeden insonderheit per voces befragt : wollen sie in ihrem Pro- 
posito fortfahren oder nicht? Da habén sich die Pfaffen und ihr An- 
hang abgesondert; der mehrer Theil aber hat sich zur augsburgi- 
schen (!) Confession lassen schreiben, wie denn sie neben den Stadten 
heftig haltén und bis auf dato das Ihrige gethan habén . . .b Bártfa 
követei jelentése márczius 26. (Bártfa levéltára.) 

'^*) U. o. — A kassaiak folyamodását rövid kivonatban közli 
Zsilinszky id. m. 245. lapján a debreczeni főiskola levéltárában levő 
példány után, melynek másolatához én — fájdalom — hiába igyekez- 
tem hozzájutni. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik arüculus. 31 

kérvényei benyújtatnak: azokat most a rendek nem fogadják 
el. Összezsugorodik a nemesi szabadságon, az élet- ésvagyonbiz- 
tosságon ejtett eclatáns sérelem a lelkiismereti szabadság ügye 
mellett. 

A kormány hivei mindent elkövettek, hogy a megyei kö- 
veteket kiengeszteljék, határozatuktól eltántorítsák. Heves viták 
folytak ezen az este tartott ülésen, de a protestánsok nem tágí- 
tottak. Megválasztották a küldöttséget, melynek föladata volt a 
rendek immár elkészült országos kérvényét a vallás- és lelki- 
ismereti szabadság kérdésében a főurakkal közölni s Mátyás 
föherczegnek élőszóval is tolmácsolva átnyújtani.*) 

És csakugyan át is nyújtották ezt a folyamodást — az elsőt 
e nemben — a protestáns rendek márczius 25-dikén, egyidejű- 
leg azzal a sérelmi fölirattal, melyben a katonaság kihágásai 
fékezését követelték. Az országot ért számtalan csapás között — 
mondják a folyamodók — leginkább az keseríti el őket és az 
sebzi legmélyebben lelküsmeretöket, hogy « némelyek tanácsá- 
ból)) abban a vallásban, melynek szabad gyakorlatát a fölség 
atyja és nagyatyja s még eddigelé maga a fölség is soha nem 
gátolá, most háborgatást kénytelenek szenvedni. Templomaikat 
elfoglalják, papjaikat elűzik s helyökbe olyanokat tukmálnak 
reájok, a kik lelküsmeretöket terheük. Miután mindez csak gyű- 
lölséget, benső viszályt szül épen akkor, mikor a török ellen a 
legnagyobb egyetértésre van szükség : mint a rendek túlnyomó 
nagy többsége alázatosan kérik -^a föherczeget, hogy járjon éret- 
tök a királynál közbe s a királytól nyert teljhatalmánál fogva 
egyúttal biztosítsa őket a jövőre vallásuk szabad gyakorlata 
felöl. Alá volt pedig írva a folyamodás a következőkép : «Ordi- 
num et Statuum regni Hungáriáé pars potior».**) 



*) A lőcsei követek írják márczius ^-dikéről: «Heunt umb 6 
Uhr ist die Landschaft sambt den Stádten alsbalt zusammenkommen 
ins Kloster. £s sind Supplicationen fürkommen wegen Joó Janusch 
nnd Eliasházi, ist aber vom Land keino angenommen worden; alléin 
die Religionssachen sammt der Kaschaner Supplication. Ist ein gross 
Geschrei gewest, denn viel Widerpart is ; alléin sie dorchans zu den 
Artikeln nicht schreiten woUen, sie sind derwegen der Beligion etwa 
versichert. Habén anch alsbald einen Ausschuss gemacht, íür die Ba- 
rones und Ihre Durchleuchtigkeit dasselbe mündlich fürzubringen ...» 
**) Ered. a bécsi áll. levéltárban. Hozni fogja in extenso a Ma- 
gyár Országgy, Emi. X. kötete. (Irományok XIX. sz. a.) 



Digitized by 



Googk 



32 A huszonkettedik artieulm. 

Szerényebb, alázatosabb hangon, minden zavaró indulat- 
kitörés gondosabb elkerülésével nem írhattak volna a rendek 
még akkor se, ha a kérvény benyújtását nem heves» szenvedélyes 
viták, hanem sima discnssiók előzik meg. Mind a mellett a föher- 
czeg nem-tetszése, sőt haragja világos, épen nem titkolt jeleivel 
fogadta azt a rendi küldöttségtől.*) A föherczeg ideges volt s ez 
nem is csoda, hiszen Pozsonyba érkezése előtt Bécsben az alsó- 
ausztriai tartománygyűlésen kellett hosszú és elkeseredett har- 
czot vívnia az ottani protestáns rendekkel, kik épen úgy, mint 
most a magyar rendek, vallási sérelmek miatt mitsem akar- 
tak tudni a fejedelmi előterjesztések és kívánságok megszava- 
zásáróL**) Hogy azonban az eddig elvesztegetett időt lehetőleg 
pótolja : mind a sérelmi fölíratra, mind a protestánsok folya- 
modására lehető gyorsan igyekezett határozni — s márczius 
26-án, tehát a következő napon, meg is felelt mind a két iratra. 

A protestánsok kérvényére adott főherczegi válasz minden 
egyébre alkalmas lehetett, csak a kedélyek megnyugtatására 
nem. Arról, hogy ö maga, a föherczeg, mint a király sze- 
mélyének teljhatalommal ellátott képviselője biztosítja a ren- 
deket vallásuk szabad gyakorlata felől, arról ugyan egy hang, 
egy betű sem volt a válaszban. Hogy az ügyet a király elé be 
fogja terjeszteni : azt, igaz, megígérte Mát}^ : de ez az ígéret 
oly föltételhez volt kötve, mely az ügy elodázására meg arra 
látszott czélozni, hogy finom iróniájával zavarba hozza a folya- 
modókat. Azt kívánta tőlök a föherczeg, hogy sorolják elő, mely 
templomaikat vették el tölök, hogy a folyamodás alá nevöket 
egyenként aláírják s mondják meg: miféle vallásúak ? — Miféle 
vallásúak ? Hiszen, ha azt mondják, hogy keresztyének : akkor 
katholikusok s nincs okuk a katholikus papok ellen panaszkod- 
niok. A protestáns elnevezés még nem dívott abban az időben 
a mai értelmében Magyarországon. Azt írják, hogy : lutheránu- 
sok, kálvinisták? — de akkor embert állítanak Krisztus elle- 
nébe s nyilvánvaló, hogy csak eretnekek, szakadárok.***) 



*) «... Welche (die Supplication) Ihre Durohlaucht mit betrüb- 
tem zomigem Gemüth hat vemommen ...» írják a bártfai követek 
márcziuB 26-dikáról. 

**) Mátyás egy jelentése Rudolfhoz, 1604 márczius 13., a bécsi 
állami levéltárban. (Hung. Comüialia.) 

***) A föherczeg válaszirata a bécsi áUami levéltárban. Közlöm 
a ilfon. Com, Hung, megjelenendő X. kötetében XXII. az. a. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik artieulm, 33 

Ismétleio, ez a főherczegi Tálasz mindenre alkalmas lehe- 
tett, csak a kedélyek megnyugtatására nem. S bizonyára nem 
merte volna Mátyás a rendek daczolását e leiratával kihívni, 
ha nem bízott volna oly nagyon egy másik eszközben, mely 
csakugyan meg is tette hatását. Az országgyűlés másik sérelmi 
iratára ugyanis határozottan megígérte a rendeknek, hogy egyes 
fölhozott esetekben mindig szigorú vizsgálatot fog indíttatni a 
bűnösök ellen s az a meleg részvétről tanúskodó, igaz jóakaró 
hang, melylyel a föherczeg az ország szenvedéseiről és nyomo- 
ráról szóllott, ha talán nem győzte volna is meg az ország ren- 
déit, bizonyosan hathatott reájok amaz útonálló rabló vallon 
ezredes és tiszttársai büntetése, kiket kihágásaik miatt a hadi 
tönényszék Nagy-Szombatban lefejeztetett; valamint a szóbeli 
értekezleteken a velők közlött adatok alapján kénytelenek vol- 
tak a rendek azt is elismerni, hogy a király legalább a legújabb 
időben tehetsége szerint igyekszik a fizetetlen zsoldosok kielé- 
gítése által a borzasztó Mhágásoknak elejét venni.*) 8 midőn 
akiért Mátyás melegen apostrophálta a rendeket s kérve kérte 
őket, hogy gondoljanak arra, mily későn kezdődött meg az or- 
szággyűlés, hogy a hadjárat megindítása a török ellen immár 
küszöbön áll, hogy álljanak el föltett szándékuktól s fogjanak 
bele a propositiók tárgyalásába :**) a rendekre a kérés mély 
behatással vala."A protestánsok még két napig daczoltak, a mi 
nagy idő e rövid két-három hetes országgyűlések életében s e 
két nap alatt a főurak, a császári és a kamarai tanácsosok, meg 
SL királyi személynök nem mulaszták el a rendeket minden 
jóval biztatni s nem is siker nélkül. A békülékenység szelleme 
győzött; a protestánsok — becflületökre legyen mondva — 
végre is meghajoltak a hazafiság kívánalmai előtt s beleegyez- 
tek a propositiók elővételébe. «A vett sebek daczára is ég ben- 
nünk a honfi- erény és a jó akarat — így indokolták elhatáro- 
zásukat későbbi iratukban — s noha utasításainkban az áll, 
hogy a vallás ügyét minden más ügy előtt végezzük el : mind a 
mellett hozzáláttunk az előterjesztett propositiók tárgyalásához. 



*) Clementis jelentése febr. 6. A velenczei követ tudósítása a 
kirády igyekezeteiről január 5. ós márcz. 22. (Dispacci di Oermania, 
Bécsi élL levóltáx.) 

**) A föherczeg válaszát a politikai gravamenre szintén hozza 
az Országgy. Emi X. kötete XXI. sz. L. még Zsilinszky id. m. 248. 

3 



Digitized by 



Googk 



34 A huszonkettedik articulus. 

nem kételkedvén azon, hogy a vallás ügyében óhajtott s az or- 
szág érdekeire való tekintettel is hasznos és szükséges királyi 
határozatot fogunk nyerni ő fölségétől.»*) 

Nem lehet föladatunk e sorokban az 1604-diki ország- 
gyűlés tárgyalásait figyelemmel kísérni — s ha föntebb a királyi 
előterjesztések egy pontjára bővebben reflectáltunk, azt tettük 
azért, mert ki kellett emelnünk, hogy a vallás ügye még ezt a fon- 
tos pontot — a honvédelem kérdésénél — is megakaeztá. Most, 
hogy a protestánsok első uniója történetét előadtuk, az ország- 
gyűlés történetéből számunkra csak az van hátra, a mi még a 
protestáns rendekre vonatkozik. S a legnagyobb magasztalással 
kell rólok kiemelnünk, hogy a békülékenység szelleme a mint 
egyszer fölülkerekedett kedélyeikben, többé nem is hagyta el 
őket. Ügyesen és találóan, de békülékeny hangon s méltósággal 
feleltek Mátyás ironicus válaszára. Hivatkoztak engedékenysé- 
gökre, szemben azon ellenkező utasításokkal, melyeket, mint 
föntebb mondották, küldőiktől nyertek s azt állíták — a mi 
igaz is — hogy a főherczeg kifogásai a dolog érdemére nem tar- 
toznak. Nevöket egyenként aláírni szükségtelen, mert minden 
megye beleegyezett a folyamodásba. Vallásukat megnevezni 
nem pirulnak, de erre sincs szükség ; tudja az egész orszás, 
hogy vallásuk Earisztus és az apo^olok tanításával ugyanaz. Es 
nem is keresnek, nem is kéríA: ők más templomokat, mint 
azokat, a melyeknek a Habsburg-ház magyarországi uralmának 
kezdete óta békés birtokában valának.**) 

A protestáns rendek méltósággal teli fölíratához méltó 
volt magoktartása is. Noha a főherczeg még mindig késett őket 
vallásuk szabad gyakorlatáról biztosítani, mind a mellett nem- 
csak nem vétenek akadályt az országgyűlési tárgyalások me- 
nete elé, hanem a főherczeg kívánságához képest, tehetségök 



*) Selmeczbánya követének april 8-diki jelentése szerint a me- 
gyei követeket azzal is biztatták, hogy tsie soUen derentwegen (a val- 
lásügy) tinbekümmert sein, denn Ibr Majestát nit sie, sondem die 
Stadt würde visitieren und reformiren lassen*. Ez nagyon találó, mert 
a király a városok földesurának tekinté magát. De hogy ez az érv a 
megyei rendeknél nem hatott, azt Selmecz követe is elismeri. (Sel- 
mecz levéltára.) 

**) A protestánsok e második föliratát april 8-dikáról szintén 
hozni fogja az eredeti után a Monumenta Com. Hung. X. kötete 
(XXX. szám alatt). Mindkét föliratről szól Zsilinszky id. m. 247. s köv. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik artictdus. 35 

szerint előmozdították azt* Loyalis magoktartása azonban hiába 
való volt. Az országgyűlési végezések a király személyét telj- 
hatalommal képviselő főberezeg és a türelmes rendek közös 
egyetértéséből elkészültek, föl is olvasták őket s április 8-dikán 
be is zárta a főberezeg az országgyűlést : de az utolsó pillanatig 
váró protestánsok kérelmökre se tagadó, se helyeslő, sőt még 
olyan se-hideg-se-meleg választ se kaptak többé. Csak egy reme- 
diam volt számokra az ország törvényei s szokása szerint : az 
ünnepélyes óvás. A csalatkozott evangélikus rendek ehhez az 
eszközhöz nyúltak. Lélekemelő lehetett az a jelenet, midőn a 
protestáns követek április 8-dikán a nádori tiszt helytartója, a 
történetíró Istvánffy Miklós előtt valamennyien egytől-egyig 
megjelentek b óvást tettek, hogy mivel mind eddig nem kaptak 
megnyugtató s vallásuk szabad gyakorlatát biztosító végzést a 
föherczegtől, noha világos utasításaik ellenére csakis e föltétel 
alatt fogtak hozzá az országgyűlési tárgyalásokhoz és miután 
ezért abbeli félelmök, hogy a vallás dolgában a jövő országgyű- 
lésig zavarok állhatnak be, nagyon is alaposnak mondható : ők 
e zavarok okai, okozói nem lesznek, de jogaikkal minden vallás- 
háborgatás, minden templomfoglalás ellenében élni fognak.*) 

Ez ünnepélyes óvás komor nyitánya volt annak a tragé- 
diának, melyet Bocskay támadása név alatt ismer történetünk. 

Utána a protestáns rendek eloszlottak : mi pedig tegyünk 
egy kis utat Prágába, mert még ott a főberezeg és a rendek kö- 
zös országgyűlési végzésével valami történt. 



Abból a körülményből, hogy Rudolf királyunk a magyar 
országgyűlésre személyesen el nem jött, hanem másokkal kép- 
viselteté királyi személyét, apródonként egy igen különös dolog 
fejlődött ki törvényhozásunk terén. Az tudniillik, hogy az ország- 
gyűlési végzéseket a király nem erösíté meg úgy, a hogy kép- 
viselője azokat eléje terjeszté, hanem — ha jónak látta — az 
udvari hatóságok ajánlatára egyben-másban módosított rajtok. 
Ez az eljárás az addig követett gyakorlatban,**) a magyar alkot- 

'') Ezt az óvást Szilágyi Sándor in extenso közölte a Tö/t. Tár 
■ 1878-ik évi folyam 700. lapján. 

**) Téved Ipolyi, mikor az 1563 : 34. törvényczikkre utal. Vesd 
össze Magyar Orszdggy, EmL IV. 437 — 38. lapokat. 

3* 



Digitized by 



Googk 



36 A huszonkettedik articultis. 

mány addig fejlődött szellemében nem bírta alapját s csak aira 
a hibás elméletre vezethető talán vissza, hogy mivel nem m^a 
a király, hanem csupán megbizottja végzett a rendekkel^ hát 
illik, hogy a megbízást adó a végzéseket snperrevideálja. P^ig 
mennyire hibás, helyesebben mondva, mennyire absolut jog- 
talan ez az elmélet, azt azon megbízó levelek mutatják, a me- 
lyekkel Budolf az ő királyi személye képviselőjének teljhatalmat 
ád a tárgyalásokra s végezésekre s ünnepélyesen ígéri az ekként 
létre jövő végzések megerősítését, szentesítését.*) 

Ez alkotmánysértő modificatiók kapcsolatos sorozatát az 
1597 : 27. törvényczikkhez ragasztott záradék nyitja meg. 
A czikk elrendeli, hogy a físcus szűnjék meg azon javak erő- 
szakos (nem törvényes úton való) elfoglalásától, a melyekre 
háramlás czímén igényt tart. A király a czikket benhagyta, de 
megerőtleníté azzal a záradékkal, hogy meg fogja fontolni s 
magyar tanácsosai meghallgatása után tartalmáról határozni. 
Az 1598. évi törvényekkel már több, habár kisebb jelentőségű 
modificatio történt, a miért a rendek 1599-ben vehemens mó- 
don meg is támadták Mátyás főherczeget, a király teljhatalma 
képviselőjét. Mind a mellett a király nem habozott jó alappal 
bírónak vélt jogát épen ez 1599-diki törvényeknél még nagyobb 
mértékben igénybe venni, mert négy igen fontos czikkét a vé- 
gezéseknek (1599 : 31., 35., 39. és 43. törvényczikkek) afféle 
hozzájo]^ ragasztott záradék által, hogy felölök bővebb megfon- 
tolás után fog határozni, a szentesítéskor egyszerűen kifosztá 
érvényességökből. Az erre következő 1600-díki országgyűlés 
most még határozottabban lépett föl az abusus ellen. Eleintén 
azzal demonstráltak a rendek, hogy a főherczeget ignorálták s 
egyenest a Prágában ülő királylyal akartak érintkezni. A démon- 
stratio után pedig határozottan kijelenték, hogy a főherczeggel, 
mint a király személyének képviselőjével alkotott végzések épen 
olyan érvényűek, mintha a királylyal alkották volna s azért 



'^) A rendes formula így szól : . . . dantes Eius Dilectiooi (az 
illető főherczegnek) plenam et omnimodam factdtatem et potestatem 
cum universis statibus . . . agendi traotandi, oonsultandi ac etiam de- 
finiendi et ooncludendi de omnibus iis, quse ad publioum . . bounm . . 
pertinere videbimtnr. Promittentes nos ea omnia, quse hac ratione tra- 
ctata et defínita faerint, ráta, grata firmaque et acoepta semper 
babituros . . . 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus, 37 

semminemű változtatást nem tehet rajtok a király. De éz nem 
gátolá meg a királyt abban, hogy az 1602-dik évi törvényeknél 
újra ne eszközöljön módosításokat — s noha ezért ismét az 
1603. évi országgyűlés rendéi, sőt maga a pérsonalis is, Miksa 
Ernő főherczegnek kijelenték, hogy ha még egyszer ilyesmi törté- 
nik, akkor ök a király teljhatalmú levelének többé nem fognak 
hinni, a király személye képviselőjét elismerni nem fogják, ha- 
nem magának a királynak kell velők alkudoznia, — s noha erre 
való tekintettel a főherczeg kérve kérte királyi bátyját a rendék- 
nek ő vele hozott végzései változatlan megerősítésére : az eljá- 
rást az udvar az 1603. évi végezéseknél is ismételte, még pedig 
sokkal nagyobb mértékben, mint eddigelé. Addig leginkább az 
divatozott, hogy, mint a föntebbi példából is látható, a rendek 
egy-egy végzését az utána vetett záradékkal vetkőzteté ki érvé- 
nyéből a király. Már az 1603-diki végzéseknél, az úgynevezett 
«zárírat»-nál más is történt, tudniillik egy csomó dolgot egy- 
szerűen kihagytak belőlök s a végzések így amputálva, hihetet- 
len módon megkurtítva kerültek királyi szentesítés alá.*) 

És jó, hogy még más is nem történt velők. Jó, hogy a 
király saját hatalmából nem foldott a végzések közé egy olyan 
pontot, melyről a rendek mitsem határoztak; jó, hogy nem gyár- 
tott önhatalmából törvényt. Mert a prágai udvari kamara, bizo- 
nyos tizedek fizetése dolgában, erre a tényre akarta rábírni a 
királyt ; á mi, hogy elmaradt, csak annak köszönhető, hogy a 
magyar cancelláría titkára kifejté, miszerint a végzésben már 
benlévő egyes czikkekhez valamit hozzá tenni, vagy belőlök 
valamit elcsípni, vagy a czikkeket « kijavítania szokásban van; 
de olyasmit nem szabad a rendek végezéséhez toldani, a miről 
a rendek nem határoztak.**) 

így maradt el 1603-ról egy új törvényczikk önkényes be- 



'^) Tanulságos e részben az eredeti végzés egybevetése a tör- 
vónykönywei. Lásd a Magyar Országgy, Emi, megjelenendőf X. köte- 
tében az 1603-ból való XXXIX. számú iratot s vesd össze a Tört. 
Bevezetést o. o. 

**) fünd icb waiss nie — írja a magyar cancell. titkár a prá- 
gai udv, kamarához, 1603 apr. 7-dikén — dass man etwas geándert 
oder schriftlich einbracht hátte, was im Schluss (a rendek végzésében) 
nit einkommen. Aber Articulos corrigieret, darzue gethan (záradékot 
ért) oder gar ansgelassen, ist wol bráuchig ...» 



Digitized by 



Googk 



88 A huNBcnketUdik articulus. 

toldása, de csak azért, hogy 1604-ben essék meg ez az alkot- 
mánysértés. 

Mikor az április $-dikán kelt 1604-diki végzéseket Mátyás 
föberczeg Prágába küldötte, s azok az imént ecsetelt abusus 
szerint a titkos tanács snperrevisiója alá kerültek : ez a legfőbb 
udvari s kormánybatósag bárom kifogásolni való pontot taMlt 
bennök s fölszólítá a magyar canceUáría titkárát e három pont 
érvényességének paralyslÜására. Himebreicb Tibor a záradékkal 
való agyonútés (sit venia verbo !) modusához fordult s odaszúrta 
e bárom pont után (melyek minket nem érdekelnek s melyek a 
törvényben a 16., 17. és 18. törvényczikkeket képezik), bogye 
pontokat «ö fölsége kegyelmesen meg fogja vizsgálni s rólok a 
körűlményekbez képest, a mennyire lebet, kegyelmesen ba- 
tároznio. 

Ez rendben levén, Himebreicb a régi szokás szerint a 
rendek végzései egyes pontjainak czimet azaz föliratot adott, a 
a mi által az egyes pontokból (törvény-) czikkek lőnek ; a vég- 
zések eleje elé oda ragasztá a szokásos bevezető formulát: «Nos 
Budolphus* . . . stb., az utolsó, XXI. czikk után pedig a szo- 
kásos szentesítő formulát, bogy: «Nos itaque* • . . stb. s ez 
által a szentesítés alá kerülendő törvényczikkek megszerkesz- 
tésével készen levén, oda tette a dátumot, május hó első nap- 
ját, mint a mely napon a teljesen kész törvényczikkeket alá 
fogja írni a király. Már át akarta küldeni az ekként — mon- 
dom — teljesen kész tisztázatot a titkos tanácshoz, bogy abiro* 
dabni vicecancellár azt szentesítés végett a király elé terjeszsze, 
midőn fölszólítást kapott a titkos tanácstól, hogy a prágai ud- 
vari kamara május elseji átirata szerint a legutolsó, XXI-dik 
czikk, melyben a rablásaiért s hatalmaskodásaiért az ország 
által proscribált Segnyey Miklós, katonai érdemeire való tekin- 
tettel a rendektől kegyelmet nyer, ki volna hagyandó, miután 
nem tudni, nem jár-e ez a megkegyelmeztetés a kincstárnak 
nagyobb kárával — tekintve Segnyey elkobzandó javait.*) 

Minket itt most nem érdekel annak előadása, miféle arga- 
mentumokkal védelmezte a következő napon vagy napokon 
(május 2 — 3) a magyar királyi titkár a kérdéses törvónyczikk 
benbagyását. Elég az hozzá, hogy a titkos tanács megnyugodott 



*) A prágai ndv. kamara jelentése a titkos tanácshoz. 1604 má- 
jas 1-sején. Ered. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik anicttlun, 39 

Himelreich érveiben 8 a Segnyeyt illető czikk (1604 : XXI.) 
Yáltozatlanúl megmaradt a törvénykönyvben. Most hát csak a 
király aláírása hiányzott még, midőn az utolsó perczben ismét 
egy új akadály merült föl. 

Mátyás föherczegtől a király azokról, a mik a magyar 
országgyűlésen a vallás ügyében történtek, bő és kimerítő jelen- 
tést várt. Ez a jelentés május elsején még nem volt Prágában,*) 
de e nap után megérkezett. 

Ebben a jelentésben Mátyás főherczeg azt az indítványt 
tette, hogy a király egy, a törvényczikkek közé igtatandó új 
czikkben tiltsa el a jövőre a vallás ügyének az országgyűléseken 
való előhozatalát és tárgyalását. 

Mátyás főherczegnek ez a jelentése nincs meg ; sehol sem 
tudtam ráakadni.**) Hogy azonban ez az indítvány benne 
volt, azt kétségtelen hitelű kútfőből, Himelreich egy alább 
közlendő iratából tudjuk. 

Mi volt az, a mi a főherczeget, a ki addig nem állott va- 
lami jó katholikus hírében s a kiről pláne 1608-ban a pápa 
prágai nuntiusa nem átalja a^t jelenteni, hogy a kálvinista 
hitre tér át,***) ez egyoldalú felekezeti álláspontra helyezte ? 
Mi volt az, a mi a főherczeget, a ki eddig ós ezután még inkább 
politikai tapintatának és eszélyének oly sok bizonyságát adta, 
erre az impolitikus lépésre tántorítá? 

Ha az alkotmányjogi kérdést — a mi a főherczeg sze- 
mében tisztán formai dolognak tűnhetett föl — nem tekintjük, 
azt hiszszük három körülmény alaposan megérteti velünk Má- 
tyás indítványát. 

Először is a kormánykörökben általános fölfogás szerint 
a vaUás ügyét magánügynek tekintették. — Kiváló példá- 



*) A prágai udv. kamara írja május l-sején: tDie HanJlimg 
mit der Beligion ist kein Kammersachen und weil dieselbe noch auf 
verrere Ihrer fürstl. Durchlaucht Gutachten benüit, werden Ihre Ma- 
jestat sich alsdann, wann dasseíbe hereinkombt, darüber gnádigst zu 
entschliessen wi88en.» 

^'^) Pedig régóta keresem a béosi levéltárakban; okaim voltak a 
jelentés másolatát a florenczi és turini állami levéltárakban is keresni ; 
de úgy itt, mint Bómában a vaticáni s a berezeg Borgbese- család 
roppant becses levéltárában nem akadtam rá. 

***) A nuntius jelentése 1608 február ll-dikéröl. Bómában, a 
Borghese-levéltárban. 



Digitized by 



Googk 



40 A huszonkettedik artieiUus. 

ját nyújtja e fölfogásnak a bécsi udvari kamara egy nyilatio- 
zata, melylyel a szepesi kamarának azon (már ismertetett) de- 
czemberi figyelmeztetésére reflectál, hogy óvintézkedéseket 
kellene az 1604-diki országgyűlésen előterjeszteni a Pelsö- 
Magyarországon észlelhető vallási mozgalmak ellen. Erre nincs 
szükség, mondja az udvari kamara, mert erről a dologról, mint 
teljesen magánügyről nem az országgyűlésen, hanem más úton 
kell intézkedni*) — A protestánsok e szerint factiosus vak- 
merőek, a közügyek hátramozdítói valának akkor, mikor a val- 
lás ügye, tehát magán ügy miatt a közügyek tárgyalását any- 
nyira megzavarák. Szükséges hát, hogy ilyesminek a király 
törvény-intézkedéssel a jövőre elejét vegye. 

Másodszor, ugyancsak általános fölfogás volt a kormány- 
körökben — és e fölfogásnak a «cuius regio, ejus religio» ér- 
vényben volt elve szélesb alapot kölcsönözhetett — hogy bármi 
történik Kassával, ahhoz a megyei rendeknek semmi közük ; 
mert Kassának, mint királyi városnak, földesura a király. 
A városokkal, mint földesúr, azt csinálhat a király, vallás dol- 
gában, a mit akar, épen úgy, mint bármelyik más földesúr a 
maga falvaival, a maga jobbágyaival. Különösen hangsúlyozta 
a kormány e fölfogását a kassai templom elfoglalásakor a kö- 
rülfekvő megyékkel szemben Belgiojoso, igyekezvén őket meg- 
nyugtatni, hogy velők s az ő jobbágyaikkal semmi szándéka 
nincs a királynak; a mifr a király tesz, azt mint Kassa földes- 
ura cselekszi.**) És Ecsedi Báthory István, a protestánsok e fö 
oszlopa, ezt az elvet annyira sérthetetlennek tartá, hogy — 
Belgiojoso szerint — a tőle segélyt kérő kassaiaknak azt felelte 
volna, hogy nem elegyedik dolgukfca, mert a fölségnek épen 
oly joga van Kassa városával vallás ügyében rendelkezni, mint 
neki — Báthory Istvánnak — meg a többi nemesnek a magok 
birtokaival.***) Ugyanennek a fölfogásnak adnak kifejezést a 



*) A bécsi udv. kamara votuma 1603 deczember 26. (üdvari 
kamarai levéltár.) 

**) . . . Avvisai li comitati — írja Belgiojoso 1605-bBn egy a 
királyhoz intézett önigazoló emlékiratában — che sebene V. Maestá 
havera introdutto in Cassovia la religion catholica, come in sna pe- 
cnliar cittá, non era pőró per innovar ad essi comitati alcuna cosa 
nella religione ... (A Borghese berezegek római családi levéltárában.) 
'^'^*) Belgíojosonak most említett emlékirata a királyhoz a Bor- 
ghese-levéltárban : . . . Bathori István ricercato da qnei di Cassovia di 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulm, 41 

katholikus vallású magyar tanácsosok azon Totumokban, mely- 
ről utóbb lesz szó. Szembe állítják ök is ezt a körülményt, hogy 
ö felsége magánosok birtokain még egy templomot sem foglal- 
hatott el, azzal, hogy Kassán s a többi királyi városokban mint 
saját birtokán úgy cselekszik, a mint jónak látja, s ha a király 
e cselekvési szabadsága a királyi városokban korlátoltatnék, 
akkor ő fölsége állapota alábbvalóvá sűlyedne bármely magános 
főúrénál vagy nemesénél, a ki a saját jószágaiban kénye-kedve 
szerint intézkedhetik. 

Mivel pedig a földesurat a maga birtokán, a maga jo- 
gaiban és jogos cselekedeteiben háborgatni vagy meggátolni 
akarni törvény eUenes dolog : hát tenyéren fekvő a protestáns 
rendek föllépésének jogtalansága s természetes — így okoskod- 
hatott Mátyás — ha a király ennek az eshetőségnek a jövőre 
elejét veszi s büntetéssel fenyegeti azt, a ki királyi földesúri 
jogait megnyirbálni mutatkoznék hajlandónak. 

De harmadszor és főként a magyar királyi tanács katho- 
likus tagjainak votuma és tanácsa hatott leginkább Mátyás 
föherczegre, indítványa megtételénél. Mikor ezt a votumot april 
14-dikén kelt s a magyar országgyűlés végzéseit elemező vég- 
jelentése meUett (mely a vallásügygyei különben még nem 
foglalkozik) a királyhoz beküldé, egyelőre csak annyit jegyzett 
meg róla, hogy oly jó az, hogy javítni valót nem talál rajta.*) 
A katholikns királyi tanácsosoknak ez a véleményes jelentése 
april 6-dikán kelt s benne Mátyás föherczegnek azon kérdés- 
ben adnak tanácsot, hogy a protestáns rendek föntebb ismer- 
tetett második föliratára mit kellene felelnie; egyszersmind 
nézetöket mondják el az egész ügy felöl.**) Könyörtelenül szét- 
szedik a katholikus tanácsurak — a kik között azonban, tud- 
tommal gróf Erdődy Tamáson és az újonnan áttért Forgács 
Zsigmondon kívül világi ember egy sem volt — e votumban a 
protestánsok mindkét föliratát. Tagadják, hogy joguk volna a 
protestánsoknak magokat «regniparspotior»-nak nevezni; mert 



prender la loro protettione, rispose non volersi intramettere, sog^gion- 
gendo che Yuostra Maestá potea dispor della cittá dl Cassovia tanto 
liberalmente circa la religione, qnanto egli e gli altri nobili dl loro 
Inoghi k . . 

'^) iMainung, die ich auch nit zu verhessem waiss.» 
'^*) 1604 april 6. Ered. a bécsi áll levéltárban. Közölni fogja a 
Mon, Com. R, Hung. X. kötete egészen. 



Digitized by 



Googk 



iS A kuszankitUdik artiadia. 

as orssság feje, a király, katholikus b az országtest tagjai között 
is sokan Yannak katbolikaaok : főurak és megyék, mint péUáúl 
a nyugatiak, Horvát-Szlavonország, és városok, mint Soprony (!) , 
Pozsony (!), Nagy-Szombat, Szakolcza;"^) és ezért tagadták, hogy 
a megyei utasítások mind úgy hangoznának, mint a protestán- 
sok állítják. Aztán hivatkoztak arra (mint már említem), hogy 
királyi városokon kívül, tehát magánosok jószágain még eddig- 
elé egy templomot sem foglaltatott ő felsége, noha «Diint telj- 
hatalmú uralkodó, nem szenvedne az erre szolgáló eszközökben 
hiány t*.*"^) Ha templomokat elfoglalt, a katholikus vallásnak 
visszaadatott a király, azt csak saját birtokain, a királyi váro- 
sokban cselekedte s mint a királyi városok földesura, szabadon 
cselekedhette és senki meg nem kötheti ö felsége kezeit, hogy ezt 
a jövőre is ne cselekedje ; mert ha nem cselekedhetne, mondák 
(mint föntebb már idéztem) — alábbvalóvá sűlyedne a király 
állapota, mint akár mely magános földesúré, a ki a maga bir- 
tokaiban kénye-kedve szerint rendelkezhetik. Az sem áll — 
mondották a katholikus tanácsosok — hogy ő felsége elődei a 
folyamodókat s azok elődjeit addig békében hagyták volna 
eretnekségökben élni s fölhozták itt IL Ulászló második decre- 
tumának híres negyedik czíkkét, mely a többi közt az eretne- 
keket is a hűtlenség bélyegével sújtja s különösen hivatkoztak 
a Ferdinánd alatt részben a hitújítás ellen, részben a katholi- 
kus vallás védelme érdekében kelt 1548., 1550., 1552. és 
1556-ik évi törvények illető czikkeire. Hangsúlyozták, hogy 
nem valószínű, hogy ő felsége, mint katholikus király, saját 
vallása, saját hite érdekei eUen a folyamodók eretnekségét 
megvédelmezze. Biztatták a főherczeget és általa a királyt, 
hogy ő is kövesse a régi magyar királyok dicső példáját, a kik 
a katholikus vallás érdekében véres barczokat sem haboztak 
folytatni s maradjon meg eltökélt szándoka mellett, mely a 
katholikus vallás terjesztésére irányúi. Aztán félni sem kell 
attól — így végezek a nevezetes emlékiratot — hogy a katho- 
likus vallás ekképen való terjesztése az ország békéjét megza- 



*) Semmi nem bizonyítja ékesebben szólón, mennyire el volt 
terjedve a protestantismns, mint épen a katholikus tanácsnak ez eről- 
ködése a katholikusok keresésében. 

*^) iNon deessent média Suae Maiestati, nti absolnto prín- 
cipi . . .» 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articuLv^. 43 

vaxja; «mert a nagyhatalmú Isten segítem fogja fölségteket, a 
miért alattvalóik üdvösségéről oly szorgosan gondoskodnak* — 
8 ha eleintén nehézségek merülnek is föl : utóbb szépen el fog* 
uak azok simulni ! 

Volt-e olyan katholikus a főherczeg, hogy a katholikns 
tanácsosok e votuma vallási szempontból hatott kedélyére? 
A róla föntebb mondottak ntán nem lehet állítani. De igen is 
hatott reá e votumnál az, hogy a királyi jogokat illető fölfogá- 
sában határozott támaszra talál a magyar tanácsosoknál s ha 
^ég 6gy pillanatig kételkedett volna, ezt a kételyt Szuhay 
Istvánnak azon külön votuma bizonyára eloszlatá, a melyet az 
egri püspök a király határozott kívánságára *) a kassaiak (nem 
az országos protestáns rendek) folyamodására a királyi magyar 
tanács ossz- votuma előtt nyújtott be Mátyás főhercz^nek, két 
nappal a magyar tanácsnak most ismertetett (s az országos 
protestánsok kérelme ügyében beadott) votuma után« Szuhay 
e véleménye"^*) a magyar katholikus tanácsosok sokkal későbbi 
véleményes jelentésének alapja, a mely jelentés a kassaiak 
minden állítását tételről tételre czáfolván, a királyi jogokat 
még buzgóbban védelmezi. Hogy ne erősítette volna hát meg 
e két votum Mátyást azon fölfogásában, hogy a magyar pro- 
testáns rendeknek ép úgy nincs igazuk, mint nincs azon osz- 
trák hitsorsosaiknak, kik lépten-nyomon csak alkalmatlanságot 
szereztek a köztök élő főherczegnek ? s hogy ne szilárdította 
volna meg a főherczegben azt a meggyőződést, hogy az ország- 
gyűlésről a vallási vitákat a jövőre száműzni kell? 

A mód, hogy ezt ^ a király egy önhatalmúlag beszúrt 
törvényczikkben rendeli el, nem sok aggodalmat okozhatott 
Mátyásnak, midőn indítványát Prágába megírta, ha ugyan 
egyáltalán gondolkodott e módról. Ö már 1598-ban, 1599-b«i 
és 1600-ban annak az elméletnek volt szívós védelmezője, hogy 
a király a végzéseket a szentesítés előtt kijavíthatja***) s ha né- 



*) Mátyás írja a királynak, 1604 april 14-dikán, hogy «dieweilen 
aber Ew. Majestat vorher darüber (a kassaiak folyamodása felől) den 
Stephanmn Szuhay . . . zu vemehmen begehrt ...» stb. 

'^*) Ez nincs meg, de megvan a belőle készült vélemény, melyet 
a katholikus tanácsosok nevében (Kassa folyamodására) Petlie, kalo* 
csai érsek, május 16-án nyújtott be. Bécsi éJlami levéltárban. 

***) Lásd a mondott évekbeli országgyűlések tárgyalásait a Tőrt 
Bevezetésekben Mon, Com, R, Hung, IX. k. 



Digitized by 



Googk 



44 Á huszonkettedik articulus. 

hány év óta divatban volt a végzésekből a szentesítés alkalma- 
yal egyes czikkeket kihagyni, másokat bizonyos záradékok által 
érvénytelenné tenni : miért ne mehetne a király egy lépéssel 
tovább? miért ne igtathatna új czikket a rendek végzései közé? 
Nem hiszem, hogy akár a mindenható Ehlesl püspök, akár a 
magyar ügyekben nagy befolyású Szuhay — ha tanácsukat 
kérte — aggályokat idéztek volna elő lelkében e miatt. 

A kirUyi udvarnál Prágában Mátyás jelentésének meg- 
érkezése előtt más módon akarták a vallás ügyének az ország- 
gyűléseken való alkalmatlan tárgyalását a jövőre megakadá- 
lyozni. És e sztmdéknál szintén nem a király katholikus érzel- 
mei voltak mérvadók, mert legalább ebben az időben az ideg- 
beteg fejedelmet azok, a. kik közelebbről ismerték, mindennek, 
csak buzgó katholikusnak nem dicsérhették. «Elszomorit en- 
gem, azt látnom — írja egy jelentésében a pápai nuntius 
Prágából *) — hogy ez az uralkodó (Rudolf) abban a hitben 
él, hogy üdve attól függ, vajon jó viszonyban áll-e az eretne- 
kekhez ?» SKhlesl azt beszélte, hogy Rudolf feddőleg szólt Má- 
tyásról, a miért az osztrákokból pápistákat akar csinálni, 
« holott a nem-pápisták is jóra való emberek ». Sőt egyáltalán 
minden vallásos cselekménytől a legnagyobb fokban idegenke- 
dett a beteg császár-király, a mely idegenkedést benne a bűvé- 
szet, a «necromantia» (garabonczásság) mesterségével való 
foglalkozás szült.**) Nem katholikus szempontok vezethették 
hát a királyt a tervbe vett óvintézkedésnél, hanem részben a 
király földesúri, részben fölségjogainak hangsúlyozása s meg- 
akadályozása annak, hogy míg a király a magánosok jogkörébe 
bele nem nyúl (vallás dolgában), az evangélikusok hasonló 
jelenetek és föllépések által korlátokat kísértsenek meg fölállí- 
tani a királyi és földesúri hatalom jogos gyakorlása elé. A mód 
azonban, melylyel Prágában a magyar országos protestáns 
rendek föllépésének ismétlődését a jövőre megakadályozni 
akarták, egészen más volt, mint a Mátyás főherczeg indítvá- 
nyozta. Más mód és törvényes mód, hogy tudniillik a királyi 



*) tMi afflige il veder ohe qaesto principe vogli eredére, che la 
8tia salute siá il star bene con 11 heretici.» A ntintias jelentése 1605 
febmár 7. (Bóma, Borghese berezegek levéltára.) 

**) A nuntias jelentése, 1605 január 31. (Róma, Borgbese ber- 
ezegek levéltára.) 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik articulus. 45 

cancellária az egyes megyékhez intézett királyi mandatumok- 
ban dorgáló parancsokban tiltsa el a rendeket az 16Q4-diki 
országgyűlés vallási mozgalmaihoz hasonló mozgalmak inace- 
nirozásátóL Ez volt a magyar királyi titkár, az öreg Himelreich 
Tibor indítványa és álláspontja. 

Mikor Mátyás jelentése megérkezett Prágába, dr. Gora* 
dnzzi, németbirodalmi vicekancellár és a titkos tanács egyik 
befolyásos tagja, magához hívatta a magyar titkárt és közölte 
vele a föherczeg indítványát. Himelreich a magyar canceU ariá- 
nak azon épen általa fejtegetett gyakorlatához híven, hogy 
törülni, módosítani és egyes záradékokkal ellátva, érvénytele- 
níteni lehet a végzéseket, de olyant hozzájok adni, a miről a 
rendek nem határoztak, nem szabad — , nem javasolta a föher- 
czeg indítványa elfogadását s megmaradt a saját maga indít- 
ványa mellett. — De Coraduzzi nem tágított. Ez a jó úr,^ 
kiről azt tudjuk, hogy 1605-ben a vallásszabadságot proponálta 
a királynak,*) míg a pápai nuntius öt nem kényszeríté nézet- 
változtatásra, most 1604-ben még nagy katholikus vala, s 
mindamellett, hogy a kassai bírótól kapott 400 aranyat szépen 
zsebre tévé, ugyancsak keményen meg tudta dorgálni a szegény 
magyarországi városok benne bízó küldöttjeit. « Bizony — 
monda nekik — elég rosszul tevék ö felsége is, atyja is, nagy- 
atyja is, hogy megtűrték a városokban az eretnek vallást, de 
most itt az ideje e hit kiirtásának és sokkal jobb, ha ebben egy 
maroknyi nép el is vész, mintha a katholikus vallás tovább is a 
sötétben kénytelen czinczogni.»**) Hasonlóan s pedig még jfesz- 
telenebbűl beszélhetett a derék úr Himelreich előtt is, midőn az 
álláspontját védő titkárnak átadta a föherczeg jelentését s azt 
mondotta, azt tanácsolta neki : vigye azt a jelentést magával 
haza, olvassa el otthon, s aztán gondolja meg még egyszer 
a dolgot. 



*) ^ pápai nuntius jelentései Prágából, 1605 január-februáx 
(Bóma, Borghese-levéltár.) 

**) Clementis jelentése Prágából, 1604 márczius 29. •. . . habén 
weder Ihre Majestat, noch Ihr Herr Vater Maximilianus, noch Ferdi- 
nandus • . . wol und recht darán gethan, dass sie die ketzerische Beli- 
gion unter uns bis dato geduldet; es müsse nun solche einmal aus- 
gerottet werden; ist viel besser, es verderben darbei eine Hand voll 
(verstehet hiermit die armen Stádt), denn dass die römisch-catholische 
Kirche ím Finsterm mtisste mausen ...» (Lőcse levéltára.) 



Digitized by 



Googk 



46 A hiszankettedík articidus. 

És Himelreich Tibor, az öreg titkár, hóna alá vette a 
jelentést, haza ment vele, elolvasta s aztán még egyszer meg- 
gondolta a dolgot. 

Ö teljes életében — pedig már harmincz éven túl szol- 
gált — a királyi jogok heves védelmezője, a nemzet jogainak 
jó ismerője, néha (a hol nem járt kellemetlenséggel) ügyvéde, 
sokszor korlátolója s hébe-hóba ellensége is volt. Ez utóbbinak 
jeles példáját nyújtotta épen tavaly, 1603-ban, midőn az ország- 
gyűlési végzéseknek azon pontját, a mely többi közt a magyar 
tanács hatáskörének tágítását követeié, a következő motiválás 
kíséretében vélte a királyi szentesítés előtt eliminálandónak: 
«Das ist ihnen (a magyaroknak) zu bewilligen unmöglích, dass 
sie absolute das hungarische Regiment dirigieren und aUe gate 
Ordnung confundiren soUen ...»*) Az ilyen gondolkodással 
tehtett öreg bürokratának hát, a ki hozzá még nemcsak buzgó, 
de csökönyös katholikus is volt, nem sok lelkiismeretfurdalásba 
került azt a kis jogot, a mit még eddig a királyi mindenha- 
tóság ellen védeni vélt jónak, szépen faképnél hagyni s a dolgot 
úgy meggondolni, a mint azt a hatalmas vicecancellár kí- 
vánta tőle. 

Leült íróasztala elé, elkészítette egy törvényczikknek a 
fogalmazását s azt, a következő sorok kíséretében, elküldé a 
birodalmi vicecancellárhoz : 

•Tegnap Excellencziáddal a vallásügyről csak futólag 
értekeztem ; de a nünt lakásomra visszatérve, ő fönsége (Mátyás 
f őherczeg) levelét az ezen ügyre vonatkozó többi irattal együtt 
szorgalmasan és figyelmesen átolvastam és a dolgot megfontol- 
tam : szükségkép meg kellett nézetemet változtatnom s ő fön- 
sége kívánságára és tanácsára hajolnom. Mert, ha az ország 
rendéit ez ügy miatt királyi levelek által feddjük meg, e leve- 
leket mindegyik megye könnyen félre teheti és így a jövőre nem 
hagynak föl az egyszer elkezdett ügygyei. De meg szükséges is, 
hogy a kik nem átallották nyilvánosan vétkezni, azok a feddést 
is nyilvánosan kapják, hogy valahányszor csak a törvényczikkre 
tekintenek, mind annyiszor pirulva bánják ügyetlen tettökei 
Ezért gyönge tehetségem szerint megfogalmaztam a törvény- 
czikket, adván benne az ügy rövid történetét, a mi szükséges 



'^) Prágai udv. kamara jelentése a titkos tanácshoz, 1603 april 7. 
(Bécsi áll. levéltár) Himelreich jegyzeteivel. 



Digitized by 



Googk 



A huszonkettedik ariiculm. 47 

és azt Excellencziádnak bölcs ítélete alá terjesztem. Ha excel- 
lencziás uraimnak, a titkos tanácsnak, úgy fog tetszeni, hogy e 
ozikk a többi országgyűlési czikkekbez csatoltassék : a mint a 
meghagyást megkaptam, a sorrendbe azonnal be fogom e czik- 
ket illeszteni. Csak idejekorán nyerjek választ Exeellencziádtól, 
mert addig, míg válaszom nincsen, a czikkeket sajtó alá nem 
adhatom ...»*) 

A mellékelt fogalmazvány pedig semmi egyéb nem volt, 
mint az 1 604. évi XXII. törvényczikk, azonban még czim nél- 
kül.**) Hogy Coraduzzi és a titkos tanács a magyar királyi tit- 
kár fogalmazványában változtatás nélkül megnyugodtak, azt az 
bizonyítja, hogy — törvénynyé lett. 

Mikor aztán Himelreicb megkapta a titkos tanács helyben 
hagyó határozatát, először is czímet azaz föliratot adott az általa 
fogalmazott czikknek és aztán a czikkekre szedett végzéseket 
ezzel az utolsó, általa fogalmazott XXII. czikkel együtt szépen 
leíratta a canceUária nótáriusával, Dömölky Gergely urammal, 
arról sem feledkezvén el, hogy a nótárius a szentesítő (fiNos 
itaque ...» kezdetű) conclusióba a szokásos kifejezés: apraefa- 
tosuniversos et singulos articulos, nobis modo praemisso prae- 
sentatos» mellé az új czikkre való tekintettel még ezt a kifeje- 
jezést is: isimül et ultimum per nos benigne et necessario 
additum articulum» beigtassa. A május elseji dátumot ennél az 
új tisztázatnál is meghagyta Himelreicb s aztán átküldte az ira- 
tot Coraduzzihoz, hogy írassa alá a királylyal. S mikor aztán a 
király az átküldött példányt aláírta volt : akkor elővette Himel- 
reicb azt a másik' tisztázott példányt, a melyet május elsején 
készített volt el s melyet akkor szintén a király elé aláírásra 
szánt vala s a melyben, mint tudjuk, csak huszonegy törvény- 
czikk volt. Ebben a példányban a XXI. törvényczikk végéhez 
egy kettős kereszt-forma írásjegyet (^) tőn***) és e jegy 
alatt, egy külön ív papírra írva, beszúrta a XXH. törvényczik- 
ket;t) nem felejté el a conclusióba is beigtatni keresztjegy alatt 



*) A levél ered. a bécsi államlevéltárban. A Monum. Corn. R. 
Hunganae X. kötete az 160ldiki Irományok közt XL. szám alatt 
fogja hozni. 

**) Az előbbi jegyzetben említett XL. sz. iromány melléklete. 
*'•'*) Lásd a mellékelt facsimilét, mely a XXL törvényczikk végét 
(e jellel) és a tüstént utána következő conclusio elejét hozza. 

t) Lásd a másik facsimilét, mely a kettőskereszt-forma jegy 
alatt külön ívpapírra írt, XXII. törvényczikk elejét közli. 



Digitized by 



Googk 







AZ 1604. ÉVI TÖBVÉNYEÖNYY AZON RÉSZÉNEK^ A 

HOL A XXII. TCZ. BE LÖN TOLDVA, ÉS E XXH. 

TCZ. ELEJÉNEK HASONMÁSAI. 

(A bécsi ndv. kam. levéltárban levő eredetiről.) 



Digitized by 



Googk 




ő 



.> 



fi s-s §^i^ ^g r^ 

■11 1:1 g ^^ 



míil- 



íf 



Digitized by 



Googk 



50 A huszonkettedik arüculm. 

a maxgón (lásd a facsimilét) a « simul et ultimum per nos be- 
nigne et necessario additnm articnlum» kifejezést — s midőn 
végre mind ez szépen készen volt : elküldötte ezt a példányt a 
nyomdába, hogy róla szedjék a nyomtatandó articulusokat. 
Látni ezt részint azokból a barna- vörös irónnal írt jelekből, 
melyekkel a nyomdai szedő — mint ez még ma is szokásban 
van — a példány textusát azon a helyen megjelölte, a melyek- 
nél egyik nyomtatott lap végződik, a másik pedig kezdődik ; 
részint azokból, ugyancsak a nyomdai szedő által ugyanazon 
irónnal írt számjelekből, melyek a nyomtatott példány lapszá- 
mainak megfelelnek.*) 

A törvénykönyv a május elseji dátumot viseli ; de láttuk, 
hogy a szentesítés nem május elsején történt. A kérdés az, hogy 
mikor szentesíté hát a király a végzéseket aláírása által? S erre 
azt mondhatjuk, hogy úgy ennek, mint a Himelreich most leírt 
manipulatiójának a régibb tisztázott példánynyal, május hato- 
dika után kellett történnie, ugyanis a prágai udvari kamara 
május 6-dikán ajánlja a titkos tanácsnak a szepesi kamara 
azon kérelmét,**) hogy az országgyűlési végzések azon pontja, 
mely a Felső-Magyarországon átvonuló katonaság kalauzolá- 
sára a szepesi kamara tanácsosait jelöli ki, mint a szepesi ka- 
marára igen terhes határozmány, megváltoztassék s épen úgy 
mint Alsó-Magyarországon,* az egyes megyék legyenek kötele- 
sek, kalauzoló biztosokat állítani. Miután a rendek végzése az 
1 604 : Xin. törvényczikkben csakugyan így lőn módosítva, bi- 
zonyos, hogy a végzések szentesítése csak május 6-dika után 
történhetett.***) 



'^) Lásd a XXII. t.-cz. hasonmását, melyen azonban a fényképezés 
a mondott jelnek és a 17-es számnak eredeti barna- vörös színét feketével 
adta vissza. Ezt az egész manipulatiót (Himelreich közbeszúrását, a nyom- 
dai jeleket stb.) a lehető legjobban és világosabban láthatni a kérdé- 
ses példányon (melynek két töredékét nyújtják a facsimilék), mely a 
bécsi udvari kamara levéltárában a CamitiaMa Hung, közt őriztetik. 
**) Bécsi áll. levéltár. 
***) A bécsi udv. kam. levéltár most említett érdekes példányához 
ez a XIII. törvény czikket ért módosítás is külön lapon van csatolva. 



Digitized by 



Googk 



A hiíJtzonkettedik artic ultis. 51 

íme, ez a históriája annak az 1604 : XXII. törvényczikk- 
nek, mely szokatlan, törvény- és alkotmányellenes módon 
csempésztetett az országgyűlési végzések közé s melyben a 
király oly élesen ítéli el a protestánsokat s oly szigorú bünte- 
tésekkel tiltja el a vallás ügyének az országgyűlésen való elö- 



Ki hát a bűnös? 

Bizony nem Forgács, mert öt nem kérdezték, nem is 
tudott e beesúsztatásról, csak a nyomtatott példányokat írta 
alá 8 talán az eredeti példányt — de csak utólag. 

Es Eudolfot, a beteg embert, sem érheti a szemrehányás : 
ö nem gondolt e lépésre, neki jó lett volna a királyi mandátu- 
mok szétküldése is. 

Mátyás föherczeg sürgetésére történt a XXII. törvény- 
czikk betoldása s magát a czikket Himelreich fogalmazá. 

Bizony nagy tartozását rótta le Mátyás föherczeg és nagy 
bűnét tette, úgy a hogy, jóvá, midőn a közbenjáró, a békítő 
szerepében, ha érdekből is, de legalább becsületesen fáradt és 
izzadozott azon véres harczok között, melyeket részben ez a 
XXn. törvényczikk idézett elő. 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



Di^itized by 



Googk 



framkum-tArsulat nyomoAja. 



Digitized by 



Googk 



Digitized by 



Googk 



f*^ 



Digitized by 



Google