Skip to main content

Full text of "A magyar irodalom története. Képes díszmunka két kötetben"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  lechnical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designed  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfivm  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attributionTht  GoogXt  "watermark"  you  see  on  each  flle  is essential  for  informingpeopleabout  this  project  and  helping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countiies.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whether  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reaeh  new  audienees.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http: //books.  google  .com/l 


I 


I 


^^aRA^VV'' 


•      t  • 
I 


•      f 


1        • 


«       • 

t  • 


• 


•  • 


•  • 


I  • 


i 


*         * 


I 


•        í 


• 


I 


KÉPES  MAGYAR  IRODALOMTÖRTÉNET 


* 


»        »         M 


A 


Magyar  Irodalom  Története 


y^ 


KÉPES  DÍSZMUNKA  KÉT  KÖTETBEN 


SZERKESZTETTE 


BEÖTHY  ZSOLT 


KIADJA 


AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ES  NYOMDAI  R.  TÁRSULAT 


MÁSODIK  KÖTET. 


* 


BUDAPEST 

I89Ü 


A 


Magyar  Irodalom 
Története 


* 


BESSENYEY  FELLÉPTÉTŐL  A  KIEGYEZÉSIG 


BUDAPEST 

AZ  ATHENAliUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  R.  TÁHSÜl.AT  KIADÁSA 
189C 


V.  </^ 


c    ",  -i  U  3-^.-  P  X 


AZ  IRODALMI  MEGÜJHODÁS  KORA 


Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet  IL  köt. 


39.  A  megiíjhodás. 

(1772-1820.1 


sának  és  harci  diadalmainak  köszönhette  királyi  örökének 
megmentését,  birodalmának  biztosítását  és  koronájának  fejle- 
dező  fényét.  Maga  nemes  őszinteséggel  nem  egyszer  hálásan 
ismerte  ezt  él;  s  a  mily  büszke  örömmel  irta  Fiume  és  a 
Temesi  Bánság  visszacsatolásakor,  hogy  jó  magyar  asszony,  szíve  teli 
hálával  e  nemzet  iránt :  ép  oly  komoly  hittel  vallotta  mindig ;  mert  haldo- 
kolva, halálos  ágyáról  is  üzenetül  hagyta,  hogy  utolsó  percéig  hálával 
emlékezett  meg  a  magyarról.  S  nem  feledjük  el,  hogy  az  ország  terüle- 
tének helyreállítása,  a  tengeri  révek  rendezése,  lápok  lecsapolása,  folyamok 
fegyelmezése,  jobbágyaink  sorsának  jobbítása,  a  közigazgatás  és  jogszol- 
gáltatás szabályozása,  a  tanulmányi  bizottság  és  tanulmányi  alap  szerve- 
zése, a  nagyszombati  egyetemnek  Budára  helyezése  és  bőkezű  javadalma- 
zása, akadémiák  állítása,  népoktatás  emelése  és  új  püspökségek  állítása, 
mind  csattanósan  és  meggyőzően  beszél  az  ő  hálás  szeretetéről,  fejedelmi 
nagy  érdeméről :  de  az  ö  hálája  csak  személyi  és  nem  politikai  hála  volt. 
Mert  mindez  uralkodói  tények  között  hol  van  csak  egyetlen  egy  is,  mely 
akár  az  ország  alkotmányának,  akár  a  magyar  nemzetiségének  erősítésére 
és  öregbítésére  szolgálna  ?  A  Habsburgok  egész  uralmi  célzata :  a  szent 
római  birodalmi  hatalom  és  tekintély  fentartása,  az  erős  és  egységes  állam 
teremtése  Összeütközött  volna  politikai  elismerésével ;  s  ő  nem  lehetett 
hűtelen  házi  hagyományaihoz.  Célzata  maradt  a  régi,  csak  módszere  volt  új. 
A  szíves  szeretetreméltóság,  mely  női  bájjal  egyesűit,  a  kényeztető  káp- 
ráztatás,  mely  ejgyesek  kitüntetésévei  osztályokat  kötelezett  le,  a  sima  bánás, 
mely  a  nyilt  kíméletlenség  helyébe  lépett,  —  mindez  céljatudatos  számí- 
tással, asszonyi  aprólékossággal  vezette  a  nemzet  magához  való  édesgeté- 
sében és  önmagától  való  elidegenítésében  a  németesítés  végett.  Hisz  akkor, 
a  mikor  már  európaszerte  megébredett  az  érdeklődés  a  nemzeti  nyelv  és 
irodalom  emelésére,  a  mikor  már  megalakult  az  olasz,  a  francia,  a  német 
és  orosz  akadémia   a    nemzeti   szellem    és    kozmívelődés  kifejtésére,  bár  a 


4  A  MEGÚJHODÁS 

^  törekv?J^^  nemzetiségi  eszme  politikailag  még  nem  is  hatott ;  hisz  akkor,  a  mikor 
Ausztriában  már  III.  Károly,  a  nagy  királyasszony  atyja  és  még  inkább 
Mária  Terézia  idejében  a  kormánynak  egyenes  és  következetes  törekvése 
a  német  nyelvnek  pártolása  volt,  minél  fogva  a  maga  rendeleteit  németül 
adta  ki,  s  meghagyásából  a  jezsuita-rend  1735  óta  csak  oly  tanítókat 
alkalmazhatott,  kik  németül  jól  beszéltek  és  szabatosan  írtak,  felsőbb  osztá- 
lyokba csak  oly  növendékeket  ereszthetett,  kik  a  latin  nyelvbeli  jártasságuk 
mellett  a  német  beszédben  és  írásban  is  teljesen  biztosak  voltak,  — 
Magyarországon  a  nemzeti  önérzet  és  öntudat  elaltatására  irányúit  minderr 
intézkedése.  A  budai  királyi  lak,  Mária  Terézia  és  az  országos  rendek 
fellobanó  bizalmának  és  megnyilatkozó  szeretetének  erőssége,  a  pozsonyi 
ragyogó,  nagy  napok  emléke  hiában  épült:  a  királyasszony  állandó  bécsi 
lakos  maradt.  S  míg  előbb  csak  egyes  családok,  az  Esterházyak,  Pálflfj^ak,. 
Batthyányiak  és  Czoborok,  meg  a  hivatali  személyek  éltek  a  birodalom  szék- 
városában: addig  alatta,  az  uralkodó  pár  kegyének  reményében,  a  mint 
Marczali,  a  királyasszony  buzgó  és  szellemes  védője  is  elismeri,  szinte 
az  egész  főnemesség  felköltözött,  hogy  a  míveltségnek,  befolyásnak,  kitün- 
tetésnek, emelkedésnek  osztályosa  legyen ;  másokat  a  pörösködés  a  kancel- 
lárián vagy  a  szolgálat  a  katonáságnál  vitt  oda;  míg  a  köznemességet  a 
Teréziánum-intézet  és  a  magyar  testőrség  hozta  az  udvarral  oly  szoros 
összeköttetésbe,  minőben  Mátyás  óta  nem  állt  Mert  a  főnemesség  Bécsbe 
vonása,  magarontó  fényűzése,  az  osztrák  és  cseh  főrenddel  keverése, 
nemzeti  nyelvéből  és  erkölcséből  való  kivetközése  még  nem  látszott  elég 
hathatós  eszköznek  az  egész  nemzet  átalakítására:  a  köznemességet  is 
meg  kellett  ernyeszteni  az  idegen  nevelés  idegen  szellemével  és  az  udvari 
katonáskodás  udvari  érzelmének  beleoltásával.  Hisz  a  testőrködés  rend 
szerint  csak  átmenetül  szolgált  az  ezredekhez,  Bécs  csak  állomásul  az 
örökös  tartományokba.  Mert  a  hadi  tanács  a  királyasszony  politikai  célzata 
szerint  elegyíteni  akarta  a  sereget,  hogy  a  néppel  a  katonaságban,  a  katona- 
sággal a  népben  gyöngítse  a  nemzeti  érzést:  ennélfogva  a  magyar  gyalog 
és  huszár-ezredeket  nagy  részint  az  osztrák  örökös  tartományokban 
helyezte  el.  Huszárok  állomásai  voltak:  Gabel  Csehországon,  Troppau 
Siléziában,  Olatko,  Horodeck,  Tamow  és  Tamopol  Galíciában ;  míg  ellenben 
a  német  vasasokat  és  dragonyosokat  magyar  földre  szállásolta:  vasasok 
feküdtek  Szombathelyen,  Balassa-Gyarmaton,  Kanizsán,  Székesfehérvárott, 
Szentgyörgyön,  Patakon,  Gyöngyösön,  Tapolcsányban  és  Szabadkán,  drago- 
nyosok Sopronyban,  Nagy- Váradon  és  Szász-Régenben ;  s  természetesen  az 
egész  vidéken,  niert  az  illető  városokban  csak  maga  a  törzskar  székelt,  s  az^ 
ezred  körülötte  több  kerületet  vagy  megyét  behálózott ;  ügy  hogy  Magyar- 
ország, a  mint  egy  korabeli  éles  megfigyelő,  Riesbeck  vallja,  a  Habsburgok 
minden  birtoka  közt  leginkább  meg  vala  rakva  katonasággal.  A  hadi 
tanács  a  mellett  a  magyar  ezredeket,  előbb  a  gyalogokat,  aztán  a  lova- 
sokát, egészen  elárasztotta  német   elemmel,  s  a  hetvenes  évek  végén  és  a 


A  MEGÚJHODÁS 


nyolcvanasok  elején  már  nem  találkozott  egyetlen  huszár-ezred,  mely  csupa 
született  magyarból  állott  volna ;  színleg  azért,  hogy  a  magyar  a  némettől 
fegyelmet,  engedelmességet,  fegyverbeli  jártasságot  és  katonai  erényeket 
tanuljon.  Pedig  volt  idő,  nem  is  olyan  régen,  mikor  egy  Ligne  herceg, 
különben  császári  tábornagy,  magasztalva  emlegette  a  magyar  huszárság 
katonai  hivatását,  vitézségét,  becsületérzését  és  testületi  szellemét,  mely  a 
nemzeti  szellemmel  a  legösszhangzatosabban  egyesűit ;  pedig  volt  idő,  nem 
is  olyan  régen,  a  mikor  a  bécsi  udvar  tudta,  hogy  a  magyar  huszár  és 
baka  a  németet  egyaránt  lenézi;  épen  azért  nem  is  nevezett  ki  köréje 
idegen  tisztet.  S  íme,  most  a  németesítés  minden  vonalon,  a  polgári  és 
katonai  igazgatásban  diadalmasan  tört  elő. 

A  Mária  Terézia  szeretetmutatása  és  jó  bánása  megejtette  a  nem-  kiíáiy^íi^a 
zetet,  a  II.  József  önkényes  hatalma  és  erőszakos  eljárása  pedig  megtörte. 
S  mintha  a  nemzetietlen  korszak  maga-megfeledkező  társadalma  már 
egyebet  sem  tudna,  mint  az  alázkodó  hódolatot,  a  kalapos  király  a  szent 
koronát,  melyen  a  magyar  nemzet  ezeréves  történetének  kegyeletes  hagyo- 
mányaival csüng,  a  bécsi  császári  kincstár  régiségei  közé  helyeztette,  a 
mivel  még  a  mindig  engedelmesen  hajlongó  helytartótanácsot  is  megdöb- 
bentette s  érzékeny  fölterjesztésre  ragadta,  de  aztán  rideg  válasza :  »Risum 
teneatis,  amici«  elhaUgattatta  megint ;  majd  a  német  nyelv  egyetemes  hiva- 
tali használatát  rendelte  el,  s  vitte  keresztül  a  megyék  minden  pemaszkodó 
feliratainak  ellenére,  hogy  később  házi  használata  is  bekövetkezhető  legyen. 
S  a  németesítést  oly  merészen  és  nyíltan  űzette,  hogy  sok  helyen,  magyar 
iskolában,  a  magyar  helyesírást  sem  tanították,  mert  nem  tartotta  szüksé- 
gesnek,  hogy  a  gyermekek  magyarul  tudjanak  írni;  még  a  magyar  A-i 
is  németül  kellett  megtanülniok,  s  a  falusi  paraszt  gyermekeknek  egész 
lapokat  németül  elmondaniok,  pedig  azután  sem  hordták  búzájokat  sem 
Lincbe,  sem  Ágostába,  hanem  csak  a  szomszédos  piacra.  >S\t  az  emberben 
a  lélek,  mondja  a  nemes  Péczeli,  mikor  látja,  miképen  lesznek  az  istennek 
okos  teremtései  szajkókká  s  merő  bolondokká*.  Mert,  mint  rendesen,  a 
nemzetietlen  uralom  eszközei  is  túlzóbbak  és  türelmetlenebbek  voltak,  mint 
maga  az  uralkodó.  Ha  a  szegény  magyar  kérelmet  akart  beadni  a  magyar 
tanácshoz,  előbb  valami  lézengő  némettel  drágán  németre  kellett  fordíttatnia, 
különben  visszavetették ;  ha  beszélni  akart  a  magyar  hivatalnokokkal,  előbb 
valami  német  tolmácsot  kellett  keresnie,  hogy  a  maga  hazájában  német 
nyelven  érintkezzék  olyanokkal,  a  kik  a  magyar  nyelvet  verőkkel  örökölték. 
S  a  derék  Péczeli  hazafias  szomorúsággal  fejtegette,  hogy  mindennek 
következése  egy  pár  emberöltő  múlva  nem  lehet  egyéb,  mint  nemzetünknek, 
szokásunknak,  természetünknek,  szabadságunknak  lassanként  való  eltörlése. 

De  a  nemzet  lelke,  mely  még  íróiban  épen  él,  öntudatára  és  hivatására  yi^gz'Jhatas 
ébred  újra :  s  fölkelti  a  visszahatást.  Mint  a  ragyogó  nap  a  hajnal  szürküle- 
téből, ügy  tűnik  fel  előtte  egyszerre  tiszta  fényével  egyetlen  és  örök  célja : 
a   magyarság  emelése,  diadala   és   dicsősége.   Az   irodalom   már   előbb   is, 


A  MEGÚJHODÁS 


Máría  Terézia   utolsó  évtizedében,    a  megújhodás    magvető    apostolainak 
szózatos  ajakával  nemesen  hirdette  azt:   de  a  társadalom  csak  müló  rész- 


Miria  Teriila  arckcpe. 

véttel  vagy  megadó  közönynyel    hallgatta.   Bessenyei    György  Bécs   német 
törekvéseinek  és  érzéki  ingereinek  közepette  hazaliságára  eszmélt,  mint  szent 


A  MEGÚJHODÁS  7 

kötelességére,  s  a  magyar  nyelv  érdekében  lelkesedve  szólt,  mert  minden  ^  ™^o^id  """^ 
nemzet  csak  anyanyelvének  kimívelésével  emelkedhetik  magasra.  S  társai 
álmadozva,  reménykedve,  tervezve  és  vitatkozva  össze-összegyűlnek  az  ő 
szállásén  vagy  a  Török-  és  Cserey-házban  és  szívüktje  edzik  azt  a  nagy 
igét:  hogy  nincs  nemzeti  haladás,  nemzeti  tudomány  és  nemzeti  hatalom 
—  nemzeti  nyelv  nélkül;  hisz  ez  a  nemzeti  életnek  nemcsak  természetes 
kifejezése,  de  egyetlen  feltétele  is.  Gyüladozó  tűzök,  mint  a  pásztortűz-égés, 
be-bevilágít  a  nemzetietlenség  nagy  elborulásának  éjtszakájába ;  s  a  kalapos 
király  korában  a  sokasodó  sugár  már  a  jövendő  hajnalt  mutatja.  S  a  kik 
eddig  csak  a  magok  örömére  és  lelki  szükségére  áldoztak  a  honszerető 
múzsa  oltárán,  mint  Ráday  és  Orczy,  ny\\\j8S\  a  nemzet  elé  lépnek;  a  kik 
eddig  csak  álmadozva  hallgattak,  a  nemzeti  küldetés  érzetével  tűntetve 
megszólalnak;  mint  Rajnis,  ez  a  kőszegi  hienc,  ki  születésére,  nevére, 
nyelvére  német,  mi  kiejtésén  mindvégig  megérzik ;  de  szent  meggyőződése, 
hogy  nem  a  születés  teszi  az  igaz  magyart,  hanem  a  szív,  mely  becsüli 
és  szereti  azt  a  nemzetet,  melyhez  születésénél  fogva  az  örök  Gondviselés 
l^pcsolta;  mint  Dugonics,  ki  a  maga  romlott  nevével  és  romlatlan  arany 
szívével  a  rajongó,  elfogult  fajszeretetet  hirdeti;  mert  regényeiben  minden, 
a  mi  fényes  és  nemes,  magyar,  minden,  a  mi  bélyeges  és  nemtelen,  idegen ; 
hadd  lássa  a  korcs  ivadék,  hogy  világ  végéig  nincs  párja  a  magyarnak, 
kinek  valamennyi  elnevezése  ragyogó  dicsőséget  jelent ;  s  mint  Gvadányi, 
messzi  ágazott  olasz  családjának  és  a  magyar  földnek  közös  büszkesége,  . 
ki  szilaj  szenvedélylyel  csattog  az  abajdoncok  ellen.  Mint  Beöthy  jellemzően 
írja :  a  hódító  magyarság  emelő  képe,  midőn  szívével,  szellemével  meghódol 
bűvös  erejének  s  meghódítani  segít  a  közönybe  merült,  idegenbe  tévedt 
magyar  nemzetet.  S  egyszerre  még  azok  is,  kik  megőrizték  ugyan  kebe- 
lökben  a  nemzeti  érzést,  de  a  míveltség  fejében  elfeledkeztek  a  nemzeti 
féltékenységről,  riadva  tértek  magukhoz  és  magukba,  mint  Teleki  József 
gróf,  ki  mellveregető  töredelemmel  ismeri  be,  hogy  a  haza  romlásának 
magok  voltak  eszközei,  mint  Kazinczy  Ferenc,  ki  örvendezve  ujjong, 
hogy  az  »aqua  tofana*  egészen  el  nem  olthatta  a  nemzeti  tüzet,  hogy 
gyönyörködve  beszélnek  ismét  azon  a  nyelven,  a  melyen  Etele  és  Etelka 
beszélt.  S  a  társadalom  most  megérti,  lelkesedve  követi  az  irodalom  eszméit, 
érzéseit,  célzatait:  köztük  az  összhang  helyreáll;  egymástól  nyernek 
sugallatot,  hitet  és  erőt.  Am  előbb  csak  egyes  biztató  hangok  hallszanak  az 
elborulás  szomorú  éjtszakájában,  szinte  olyaténkép,  mint  a  ki  a  sötétben 
azért  beszél,  hogy  inkább  magát  bátorítsa,  mint  mást  lelkesítsen.  A  nemzeti 
törekvés  naiv  szerénysége  mélyen  megindít  és  csodálkozó  mosolyra  fakaszt. 
Ányos  magasztaló  dalt  zeng,  hogy  gróf  Károlyi  Antal  Szent-István  ünnepén 
fiastul  énekelve  kiséri  a  szent  jobbot ;  Szacsvay  Sándor  honleányi  érdemül 
méltatja,  s  lapjában  az  országnak  dicsekedve  hirdeti,  hogy  gróf  Károlsóné 
magyarul  oly  szorgalmasan,  oly  előmeheteUel  tanúi,  hogy  minden  órán 
fölülmúlja  azokat,  kik  hazánk  küszöbein  születtek.  Péczeli  József  ismételten 


8  A  MEGÚJHODÁS 


dicsérve  emlegeti  a  pozsonyi,  pesti  és  pécsi  növendék-papokat,  kik  tanáraik 
kérdéseire  magyar  nyelven  felelnek,  köztük  különösen  a  tótokat,  kik 
nemzeti  nyelvünk  legserényebb  tanulói  és  pallérozol,  sőt  nem  is  szívesen 
veszik,  ha  tótoknak  és  nem  magyaroknak  nevezik  őket;  s  örvendezve 
nézi  a  soproni  iQakat,  Kis  Jánost  és  társait,  kik  anyanyelvünk  gyarapí- 
tására önképző-társaságot  alapítottak.  Egyelőre  csak  a  nyelv  mívelése,  a 
miért  az  írók  buzognak  és  felszólalnak,  mert  kinek-kinek  szíve  mélyén  él 
titkosan  vagy  nyíltan  a  vigasztaló  hit,  mint  báró  Prónay  Lászlónak,  hogy 
a  magyar  nyelv  elmúlásának  ideje  még  nem  jött  el,  hogy  még  mi  is  ama 
derültebb  időket  várhatjuk,  melyekre  a  németek  csak  az  imént  virradtak; 
kinek-kinek  szíve  mélyén  él  az  emelő  tudat,  mint  Bessenyei  Györgynek, 
hogy  a  nemzeti  [nyelvvel  a  nemzeti  lét  a  legbensőbben  összefügg.  Aztán 
mind  elfogulatlanabb  és  önérzetesebb  szózatok  kelnek  a  magyarság  érde- 
^ vSm^  kében,  már  a  nemzeti  viseletet  is  hatalmasan  követelve.  A  követelők  között 
alig  van  tüzesebb  és  türelmetlenebb,  mint  Gvadányi  a  maga  Falusi  nótá- 
riusával. Célzata:  hogy  az  egyszerűség  és  magyarosság  dicséretével  a 
nemzeti  visszahatást,  az  erkölcsi  és  társadalmi  tüntetést  a  külföld  majmolása 
és  idegenesség  terjedése  ellen  képviselje  és  emelje.  Kifakadó  keserve  és 
gáncsoskodó  gúnyja  érzésében  a  legigazabb  és  törekvésében  a  legjogosabb, 
s  eszméje  a  maga  idejében  nagy  és  üdvös  eszme  volt  Azonban  csalódik 
Arany,  a  mikor  a  nemzeti  visszahatást  a  magyar  öltözet  tekintetében  egé- 
szen Gvadányinak  tulajdonította ;  ő  csak  fokozza,  de  nem  okozza  a  magyar 
divatot.  Ányos  már  1782-ben  lelkesen  köszönti  a  nagyszombati  íQúságot, 
mely  az  ősi  magyar  öltözetet  fölvette,  fején  csákóval,  haja  perecben;  a 
vadirtó  Herkules  és  világbíró  Sándor  pályájára  mutat  intő  példaként,  hogy 
eredeti  természetük  és  viseletük  elhagyásával  megtört  erejök.  A  szerencsés 
Spárta  nem  hordta  a  szomszédos  nemzetek  ruháját.  Aztán  figyelmeztetve 
csendül  szava  a  magyar  hajadonokhoz. 

Valóban  alig  lehet  valami  szánalmasabb,  mint  az  a  kép,  melyet 
közvetienül  a  nemzeti  visszahatás  előtt  költőink  a  magyar  leányról  festenek. 
Ányos  úgy  állítja  elénk,  a  mint  csipkefokötőben,  korzikán  kalapban,  párizsi 
cipőben  pípeskedik  és  csak  a  tükörben  gyönyörködik.  Baráti  Szabó  úgy 
rajzolja,  a  mint .  nagy-későn  kel  a  pehelyből  s  kendőzni  kezdi  magát :  előtte 
a  sok  bóbita,  gyöngy,  pántlika,  csipke,  kenet;  délig  a  tükör  előtt  szemlél- 
geti, csinosítja  magát,  aztán  megindul  udvarlói  közt,  kik  bénaként  vezetik; 
különben  jó  táncos,  bőven  költő,  jó  francia,  német;  de  főzni,  varrni  — 
ahhoz  nem  ért.  Ráday  úgy  mutatja  be,  a  mint  órákig  bajmol  kenőcseivel, 
olykor  ugyan  fölkel,  sétál  föl  s  alá:  de  kézi  kicsiny  tükre  akkor  is  ujjai 
közt.  Angyali  szépsége  még  nem  teljes,  még  igazítani  kell:  még  nem  elég 
kéksége  az  érnek,  rózsája  és  liljoma  az  arcnak,  feketéje  a  szemöldnek;  s 
addig  igazítja,  míg  csupa  lárva  lesz.  S  Rajnis  ujjongó  énekkel  fogadja  egy 
igaz  magyar  leánynak  képét,  melyet  a  festőtől  ajándékba  kap:  a  francia 
módra  nevelt  és  piperézett  leányok  ellenében  nemzeti  eszményül  tűnteti  fel. 


S   a    lapok   és  folyóiratok  is,  melyek  a  jobb  jövő  reményében  meg-  hllíSok 
indulnak,  a  Magyar  Hirmottdó,  Magyar  Kurir,  Hadi  Töríéftetek,  Magyar 
Múzeum,    Orphens,     Mindenes    Gyűjtemény,    s    a    későbbiek,    közvetve 
vagy  közvetlenül,  de  hathatósan  emelik   a  nemzeti  áramlatot.  Péczeli  már 


II,  J6ucf  arcképe. 

1 789-ben  buzdító  célzattal  beszéli  el.  hogy  két  angol  ismerőse  Komáromban 
mennyire  megbámulta  a  nyestes  és  nyusztos  mentéjü  urakat,  huszár  tisz- 
tekül  nézve  őket.  Mert  a  nemzeti  öltözet  már  a  Falusi  nótárius  megjelenése 
előtt  feltünedezett :  Keresztesi  József  naplójában  már  1 789-ről  feljegyzi,  hogy 
a  hazafi  tűz  a  magok  szabadságához  ragaszkodó  orezágok  példájára  nálunk 


10  A  MEGÚJHODÁS 


is  feUobogott  s  mind  a  férfiak,  mind  az  asszonyok  az  idegen  viseletet  elha- 
gyogatták, és  magyar  ruhába  öltöztenek.  Szabolcsban  az  alispán  felesége^ 
Szemere  Klára  ment  elől  a  jó  példával,  Biharban,  Nógrádban  hazafias  ver- 
senyre kelt  az  egész  nemesség,  s  Komáromban  is  már  ezen  a  télen  a 
nemesi  bálokon  oly  magyarosan  jelentek  meg,  hogy  Péczeli  szerint  még 
Hunyadi  János  és  Mátyás  király  is  örvendett  volna  látásuknak:  de  a 
teljes  visszahatás  a  maga  sodró  erejével  mégis  csak  1790.  elején  nyilatko- 
zott mind  az  egész  országon, 
unűom^btfk'  Szegény  II.  József!   Igazi   tragikai   hős.   A   történelmi  és  alkotmányi 

rend  ellenére  akar  uralkodni  s  minden  lángeszével  és  nemes  szívével  elbu- 
kik :  egy  évtized  összes  jó  szándékait  és  összes  alkotásait  kénytelen  meg- 
semmisíteni, a  mikor  már  maga  is  a  megsemmisülés  előtt.  Minden  rendet, 
minden  felekezetet,  minden  érdeket  megtámad:  s  minden  érzés,  indulat, 
szenvedély  kavarog  ellene.  Hiában  hagyja  vala  meg,  hogy  a  püspökök  és 
szerzetek  Rómától  függetlenek  legyenek;  nem  kell  nekik  az  önállóság; 
hiában  enged  vala  a  protestánsoknak  a  türelmi  rendelettel  lelkiismereti  sza- 
badsádságot,  nem  kell  nekik  a  türelmi  szó  miatt ;  hiában  adja  vala  vissza 
a  barátokat  és  apácákat  a  társadalomnak,  a  magok  akaratának,  nem  kell 
nekik  a  szabadság  az  erőszakért ;  s  egymás  után  szítja  fel  a  tisztviselőket 
komoly  intelmével,  a  megyéket  az  ország  területi  beosztásával,  a  neme- 
seket a  föld-felmérésssel,  a  jobbágyokat  a  népszámlálással :  mikor  a  korona 
Bécsbe  vitele  és  a  német  nyelv  hivatali  használata  miatt  már  ügy  is  az 
egész  nemzetben  forrt  a  keserűség!  S  egyszerre  viharosan  kitör  József 
rendeleteinek  visszavonására,  a  szent  koronának  haza  küldésére,  a  francia 
és  belga  mozgalmak  hatása  alatt.  A  merre  a  szent  ereklye  érkezik: 
áhítatos  menetek,  élükön  a  paf)pal,  egyházi  díszben,  templomi  lobogókkal 
és  énekekkel  vonulnak   elejbe,   daliás   bandériumok   kacagányos   mentében, 

■ 

kócsagtollas  süveggel,  tomboló  paripákon  sietnek  üdvözletére;  a  tarackok 
durrogása,  a  magyar  szabadság  éltetése  és  a  » Te  Deum  laudamus«  zúgása 
tölti  be  országszerte  a  levegő-eget!  S  a  nemzeti  visszahatás  elhatalma- 
sodik, tüzes  és  türelmetlen  tüntetésekbe  csap  át  az  idegen  viselet  ellen: 
mindenütt  a  legigazabb  magyar  köntösök  támadnak  fel.  A  gombkötők  alig 
győzik  verni  az  aran3^üjtást,  rojtot,  paszomántot:  a  Zrínyi-kucsmák  és 
kalpagok  feltűnnek  újra  s  kócsagtolluk  széltére  lobog. 

»Az  asszonyi  rend  is,  írja  Keresztesi,  fartoldó  abroncsait,  bufTánjait, 
filagóriás  főkötőit,  pókháló  réceficéit  és  ezer  módi  csúfos,  majmos  öltöze- 
teit elhányta  és  magyarba  öltözött;  a  kik  pedig  ezt  nem  akarták  csele- 
kedni, közönséges  helyen  is  fejeikről  letépték  és  összetapodták,  s  minden 
csúfságot  rajtuk  elkövettek.  Az  ifjak  és  urak  *  az  eddig  oldalukon  billegett 
penicilus  helyett  széles  magyar  kardokat  kötöttek,  paripákat  vásároltak 
s  azokon  nyargaltak.  A  német  lakosok  csak  lappangottak,  vagy  azok 
is  mind  magyar  ruhába  öltöztek,  mert  másként  nem  sok  bátorságuk 
lehetett. « 


A  MEGÚJHODÁS  U 

Annyira  forrt  a  visszahatás,  hogy  még  a  tót  vérmegyék  is :  Árva,  -^  visszahatás 
Trencsén,  Liptó  magyar  nyelven  leveleznek;  hogy  Kazinczy  egyenesen  a 
Mária  Terézia  házasításai  szellemében  azt  ajánlja,  hogy  a  magyar  ifjak 
költözzenek  a  tót  hegyek  közé  és  ott  rakjanak  tűzhelyet:  annyira  for- 
rongott a  nemzeti  tüntetés,  hogy  Révai  a  volt  hivatalnokra  ingerülten 
izgatja  a  nemzetet,  hogy  rúgja  őket  —  félre;  s  a  nemzeti  szenvedély  az 
ország  éjszak-nyugoti  határaitól  délkeleti  határaiig  élesen,  kiméletlenül, 
szilajon  háborgott,  mint  a  viharos  tenger ;  s  a  kin  német  ruhát  találtak,  azt 
róla  leszaggatták,  társaságokban,  bálokban  magyaron  kívül  más  öltözetet 
meg  nem  tűrtek. 

Ily  benyomások  között  ült  össze  József  halála  után  az  országgyűlés 
II.  Leopold  alatt.  A  leghevesebb  nemzeti  követelésekkel  állott  elő:  a 
nemzeti  nyelv,  nemzeti  hadsereg  és  nemzeti  öltözet  törvénybe-iktatásával. 
^  karok  és  rendek  minden  egyes  tagja,  mint  Gvadányi,  ki  szintén  köztök 
szerepelt,  egyet  értett  a  költővel  abban,  hogy: 

Ezen  három  pontok  az  igaz  Gravámen, 
Kitűl  nem  nyújtatik  ezekben  Lévámén, 
Verje  m^  ily  magyart  a  menyei  Fiámén, 
Szivemből  kívánom.  Mindörökké.  Ámen. 

S  még  a  katonaság  is  megmozdult:  a  Gráven-ezred  és  más  hét 
magyar  ezred  az  országgyűléshez  folyamodott,  hogy  az  idegen  táborno- 
koktól, törzsbeli  és  főtisztektől,  kiknek  nagy  száma  miatt  a  hazabeliek 
száma  úgy  is  láthatatlan,  a  közkatonának  sorsa  pedig  az  örökös  büntetés, 
szidalmazás  és  üldözés  miatt  tűrhetetlen,  szabadítsa  meg  őket;  hogy  a 
magyar  ezredek  békeség  idején  a  magyar  haza  kebelében  maradhas- 
sanak, a  német  ezredek  pedig,  melyek  a  magyar  levegő  egészségtelen 
voltáról  úgy  is  elég  kényesen  panaszkodnak,  térjenek  hónukba.  S  habár 
kérelmök  nem  is  teljesült:  a  nemzeti  nyelv  ügye  diadalmasan  haladt  előre. 
Minden  újabb  országgyűlés  erélyesen  hangoztatta  annak  természetes  jogait : 
1805-ben  kimondotta,  hogy  a  nyelv  oly  szoros  kapcsolatban  áll  a  nemzet 
jellemével,  mikép  az  tartja  fenn  a  nemzetet;  1807-ben  pedig,  az  egyik  ülésen, 
Nagy  Pál  azt  a  mély  igazságot  véste  a  nemzet  lelkébe,  hogy  a  nemze- 
tiség magánál  az  alkotmánynál  is  drágább  kincs,  mert  az  alkotmányt 
visszaszerezhetni:  de  a  nyelvvel  együtt  a  nemzet  is  sirba  dől. 

íme,  a  megújhodás  folyamata,  a  mint  megeredt  és  lezajlott.  A  nem-  ^jr^fX 
zeti  eszme  épen  a  testőrségből,  melyet  Mária  Terézia  célzata  a  nemzetiet- 
lenség  terjesztésére  szánt,  kapott  éltető  erőre,  hogy  ihletve  és  teremtve 
hassa  át  az  irodalmat,  közmívelődést  és  velük  az  egész  nemzetet,  melyet 
Bessenyei  éles  belátása  szerint  mozgásba,  tűzbe  kell  hozni  újsággal,  még 
pedig  a  maga  nyelvével.  S  Bessenyei  és  társai:  Barcsay,  Báróczy,  Teleki 
József y  Naláczy  József,  Ányos  és  Péczéli  s  a  többi  mind,  vagy  a  francia 
irodalom   új   eszméit   hirdetik   a   magyar   közönség   fejlettebb  részének,  az 


12  A  MEGÚJHODÁS 


üj-kiasMik^  édes  anyanyelven,  vagy  a  francia  műfajok  és  alakok  keretében,  a  Comeille, 
iskola  Racine,  Moliére,  még  inkább  Crebillon,  Pallisot,  Destouches  és  Voltaire,  — 
az  üj  klasszicizmus  e  mestereinek  szellemében  alkotják  műveiket:  azért 
körük  az  új -klasszikái  vagy  franciás  iskola.  Törvényeik  a  drámában  a 
hármas  egység,  epikában  a  természetes  hősiesség  és  csillogó  sisónokiasság, 
Urában  az  érzelmek  széles  ecsetű  festése  és  a  bölcselkedő  merengések 
mi'velése.  A  szabatosságot  a  folyamatossággal,  a  finomságot  áradozással 
egyesítik;  s  az  alexandrint  biztosan  kezelik.  Kedves  műfajaik:  a  dráma, 
episztola,  heroid,  tanköltemény,  leginkább  a  vallás  és  bölcselet  kérdéseiről. 
Mindezekkel  költészetünk  határait  messzebb  vetik  s  a  nerpzeti  szellemet  a 
mívelt  emberi  szellemmel  eleven  és  termékenyítő  érintkezésbe  hozzák.  Mert 
mihelyt  a  nemzeti  haladás  az  egyetemes  haladástól  elszakad:  az  értelmi 
fejlődés,  a  mint  Bessenyei  Bécsben  riadva  vette  észre,  kikerűlhetlenül  megáll 
és  rohamosan  hanyatiik. 

vi^Skos  Rajnis  és  társai   ugyanazon   célra,  de  más  csapáson  indultak.  Az  ő 

iskola  eszméjök  is  a  nemzeti  nyelv  fölemelése  volt.  Mert  a  mint  Rajnis  hirdeti,  nem 
azért  koptatja  írótollát,  hogy  egy  bizonyos  törvényt  követvén,  a  poéták 
azzal  füleinket  gyönyörködtessék,  hanem  a  nemzeti  nyelv  szeretetéből, 
mert  a  nemzeteknek  nyelvökkel  együtt  virágzott  szerencséjök  s  nyelvökkel 
együtt  fogyatkozott  el  S  Baróti  Szabó,  Révai,  Virág  híven  osztoznak 
ebben  a  felfogásban.  Mindannyian  papok  és  tanárok,  nevelésök  és  mívelt- 
ségök  gyökerei,  igdságuk  szórakozásai  és  örömei  az  antik  irodalmak 
költőihez  fűződnek :  hozzájuk  fordulnak  vissza.  Talán  ismerik,  talán  csak 
sejtik,  hogy  az  európai  renaissance  is  az  antik  eszmék,  érzések,  alakok 
megelevenítéséből  bontogatta  ki  a  maga  gazdag  virágait:  követik  a 
történeti  tanulságot,  s  az  ó  kasszicizmus  jeleseitől  veszik  példányaikat: 
azért  körük  az  ó-klasszikai  vagy  deákos  iskola.  Igazi  verselésnek  csak  az 
időmértékest  tekintik,  melynek  nyűge  nem  egyszer  elnyomja  költészetüket; 
mind  a  mellett  latinos  középrendünk  elismeréssel  fogadja  ügyekezetöket. 
Kedvenc  műfajaik:  az  óda,  elégia,  epigramma,  gnóma,  melyeket  meghono- 
sítanak. Küzdenek  a  nehéz  alakokkal,  törik  a  nyelvet,  olykor  a  szórendet 
is,  mint  Baróti  Szabó ;  de  általok  a  csín,  rövidség,  választékosság,  műgond 
érzete  megébred  s  a  magyar  irodalomnak  később  nagy  ékessége  és  nag}' 
érdeme  lesz. 

Népies  vagy  Gvadáfívi  viszont,   valamint  Dugonics  András  és  Pálóczi  Horváth 

magyaros        ,  -^  '  ^ 

iskola  Ádám  a  nemzeti  szellemnek  erejét  a  népiességben  keresik,  lüktető  lendületét 
a  hazai  föld  ihletésétől  remélik.  Közönségök  —  a  köznemesség,  mely  még 
mindig  a  maga  történeti  dicsőségében  élt  s  a  világ  haladásától  és  az 
irodalmi  fejlődéstől  egyiránt  elmaradt;  érzésben,  gondolkozásban,  szinte 
míveltségben  is,  a  néppel  osztozott.  Azok  a  köszöntők,  énekek,  szép 
elbeszélések,  és  verses  emlékek,  melyeket  fölös  számmal  megőrzött,  jellemző 
megvilágítást  vetnek  az  ő  hajlamára  és  ízlésére.  Csak  az  a  költészet,  mely 
érzés,  gondolkozás,   eszejárás   és   beszéd   tekintetében  a  népiesség  szinvo- 


A  MEGÚJHODÁS  13 


nalán  állt,  felel  meg  az  ő  szellemi  szükségletének,  mert  benne  ismer  leg- 
inkább önmagára.  Gvadányi  és  társai  a  múlt  irodalmi  hagyományait  öröklik 
Gyöngyösi  Istvánon  keresztül  és  fejlesztik  tovább.  Semmi  közük  a  költői 
ízléssel  és  művészi  kezeléssel;  egyetlen  uralkodó  törvényök  a  magyaros- 
ság: azért  körük  a  népies  vagy  magyaros  iskola.  Szerencsés  ösztönnel 
a  népihez  fordulnak,  mert  minden  költészet,  mikor  elványad,  a  nép  szelle- 
métől újhodik  meg:  de  inkább  társadalmi,  mint  irodalmi  sikert  aratnak. 
Mert  nem  az  eszthetikai  szép  sugallja  őket  Kedves  műfajaik :  a  történeti 
eposz,  verses  regény,  az  alkalmi  ének  és  a  népdal,  melyekkel  a  nemzeties- 
séget  és  fejlődésbeli  folytonosságot  képviselik. 

így  az  irodalmi  megújhodás  különböző  elvek  szerint,  de  egy  célra 
dolgozik:  s  a  nemzeti  szellem  a  nemzeti  nyelvben  diadalmat  ül.  Az  a 
megújhodásnak  épen  örvendetes  és  áldásos  jelensége,  hogy  míg  előbb 
csak  szórványosan  akadnak  írók,  addig  most  csapatosan  támadnak  s 
a  műfajok  bokrosán  ágaznak.  Az  idő  önzetlen  és  magasztos,  minden  új 
tehetség,  a  mint  Kazinczy  Pályája  Emiékezeiében  lelkesedve  beszéli, 
fölkeresi  a  régiebbeket,  kik  kiterjesztett  karokkal  sietnek  elejbe.  Leveleznek 
egymással,  leveleikben  tegezik  egymást,  mint  a  régi  rómaiak,  hogy  a 
külvilág  nyűgétől  szabaduljanak.  S  aztán  nemcsak  az  irodalom  szeretetében 
egyesülnek,  nemcsak  a  célban  találkoznak,  de  széptudományi  elveikre  is 
közelednek.  A  különböző  iskolák  vívmányait  és  eredményeit  összeolvasztani 
és  értékesíteni  törekszenek,  mint  a  közvetítő  debreceniek,  a  nemzeties  inga-  ^ 

dozók  és  a  német-görög  klasszicizmus  követői. 

Mert  vannak  íróink  ebben  az  időben,  kik  költészetünk  e  AarwiW  ^ggeztct^ 
hajtásától  teljesen  megnyugtató  és  végleges  virágzást  nem  várnak,  sőt  az 
egészséges  és  természetes  fejlődés  foltételének  az  egyeztetést  tekintik. 
Elismerik  ugyan  ők  is,  hogy  költőink  ugyanazon  célra,  bár  külön-külön 
eszközzel  fáradoznak :  de  a  megoszlást  aggodalommal  nézik,  mert  szerintök 
alig  lehet  megítélni,  hogy  » melyik  alkalmatos  mívelés,  melyik  akadályozás*. 
Ez  állásfoglalásuk  annál  emlékezetesebb,  mert  ösztönül  és  okul  szolgál 
felfogásuk  megokolására,  s  ezzel  a  megújhodó  irodalomban  az  eszthetikai 
fejtegetések  és  értekezések  megindítására. 

Földi  János,  ki  inkább  költői  természet,  mint  költői  tehetség,  a 
szépnek  eleven  érzetével,  az  ízlésnek  fejledező  ismeretével  már  megkísérti^ 
hogy  az  elágazó  irányokat  elméletileg  is  taglalja.  A  mértékelést  melegen 
magasztalja,  mert  nyelvünk  természetével  egyezik  s  az  újság  ingerével 
hat ;  épen  az  újság  érdeménél  fogva  méltatja  pamasszusi  koszorúra  azokat 
is,  kik  B,  végezetes  versben,  melyet  az  eredeti  magyar  verselésnek  ismer, 
a  két  sorúakat  elkezdették.  Am  változatosságul  ajánlja  a  rímek  kereszte- 
zését és  szótagok  számának  különféleségét,  mert  ebből  a  versnek  ezer 
meg  ezer  alakja  foly,  annyi  sorral  és  annyi  hangzattal,  a  mennjá  tetszik, 
vagy  valamely  muzsika  dallama  kívánja.  Leginkább  mégis  a  rímelő 
mértékes  versekért  lelkesedik,   s   lelkesedésében   még  a  rímes  leoninusokat 


14  A  MEGÚJHODÁS 

s  rímes  görög-deák  lírai  schemákat  is  megengedi ;  annál  melegebben  foglal 
állást  a  nyugot-európai  alakok,  különösen  a  rímes  jambusok  és  trodieusok 
mellett.  Elmélete  az  eklekticizmus,  a  nemesebb  ízlésre  és  zengzetesebb 
verselésre  való  törekvéssel:  a  franciás  iskolától  elfogadja  a  rímet,  a 
deákostól  a  mértéket,  a  népiestől  az  énekelhetőséget.  S  a  miket  hirdet, 
dalaiban,  eredeti  és  fordított  kísérleteiben  gyakorlatilag  nem  egyszer  meg- 
lepő csínnal  alkalmazza.  Földi  és  társai,  Fazekas  Mihály,  Kovács  József, 
az  íQabb,  s  még  néhány  író,  ezeket  a  közvetítő  elveket  követik.  Közép- 
pontjuk Debrecen,  ez  idő  szerint  a  vidékiesség  és  felekezetiség  kifejezője, 
s  egy  külön  Magyar  Grammatika  készítője,  de  az  igazi  magyarosság  és 
népiesség  képviselője.  Földin  és  társain  e  jellemző  vonások  megismerszenek : 
körüket  azért  debreceni  törnek  nevezzük.  Költészetük  tisztúltabb  ízléssel, 
mértékes  alakban  dolgozza  fel  a  népies  tárgyakat  és  alakokat,  mint 
Fazekas  a  maga  Ludas  Afa/yijában;  s  teli  körmön-font  magyaros  mon- 
dással Dicséretök  és  dicsőségük,  hogy  nyomukon  indült  és  haladt  a 
magasba  Csokonai. 
Sgadozók  Verseghy  Ferenc  és  társai   hasonlókép  az   egyeztetést   készítik  elő. 

A  különböző  iskolák  vívmányait  és  eredményeit  egyesítik,  s  majd  elvsze- 
rűleg,  majd  elvök  ellenére  tovább  fejlesztik.  Verseghy  ép  annyi  költői 
hivatással,  mint  tudományos  készültséggel  vizsgálja  a  zene  és  költészet 
törvényeit  s  egymáshoz  való  viszonyát.  Bár  alapos  tévedésbe  esik,  mikor 
a  ritmussal  a  mértéket  összefoglalja,  mikor  népdalainkban  és  énekeinkben 
a  lüktető  ütemet  nem  érzi:  az  ő  érdeme  marad  mégis  a  ritmus  termé- 
szetének és  erejének,  a  beszéd  dallamos  hullámzásának  dső  helyesebb 
megfigyelése  és  ismertetése.  A  metszetet  és  rímet  a  ritmus  legalsó  foká- 
nak veszi,  a  nemzeti  hagyományokhoz  való  ragaszkodást  az  új  irány 
érdekében  elitéli:  a  haladást  hirdeti,  mely  az  időmérték  elfogadásában 
és  tiszteletében  áll.  Mindamellett  erős  nyelvérzéke  és  irodalmi  tanúltsága 
arra  ösztönzi,  hogy  a  hangsúlyt  is  számba  vegye  s  a  rímet  is  sikerrel 
használja.  Elméleti  tanításaiban  és  költői  alkotásaiban  gyakor  ellenmondásba 
jut.  Teljes  alapossággal  fejti  ki  a  klasszikái  verselés  szépségét,  a  külön- 
böző sorok  összetételét:  mégis  a  nyugot-európai  alakokat,  különösen  a 
a  mértéktelen  jambusokat  és  trochaeusokat  kedveli  és  ritka  szerencsével 
miveli.  A  ritmus  szépségei  gazdagon  bontakoznak  ki  nála  s  dalai  épen 
könnyű  énekelhetőségük  miatt  gyorsan  terjednek  el.  Elveiben  és  példáiban 
ennél  fogva  egyre  ingadozik:  a  tiszta  mértéket  vallja,  a  rímet  és  dalla- 
mosságot gyakorolja.  Tanulmányaiban  a  nemzeti  irodalomhoz  fordul  s  a 
nemzetnek  szxAgÁX  és  áldozik.  Verseghy  és  társai:  Bacsányi,  Szenijóbi 
Szabó,  Dayka,  osztályosai  az  egyeztetésben  és  ingadozásban,  fölülemel- 
kedve a  népiességen  már  nemzetiességre  törekszenek:  azért  nevök  nem- 
zeties ingadozók.  Valamennyi  eredeti  tehetség,  férfias  erővel  és  lobogó 
szenvedélylyel,  mint  Bacsányi  és  Dayka,  vagy  meleg  érzéssel  és  naiv 
közvetlenséggel,  mint  Verseghy  és  Szentjóbi  Szabó.  Sors  üldözöttéi  egytől- 


A  MEGÚJHODÁS  15 

egyig:  de  a  müzsának  avatottjai.  Eszthettkaí  tanaikat  nónet  forrásúi 
merítik  ugyan :  de  költői  alkotásaikban  hazai  földön  nyaradnak  s  különösen 
a  lírában  sok  szépet  és  becsest  adnak. 

KaiiMcey  és  hívei  ellenlwn  a  rímet  és  mértéket  egyetemes  eszményi-  ^^c^, 
seggel  kötik  össze.  Nem  a  népi,  sem  a  nemzeti :  hanem  a  tiszta-emberi  lebeg 
szemeik  előtt,  a  mint  a  görög-német  klasszicizmus  elveiből  kisugárzik. 
A  vezér  jeligéje  a  szép,  nyelvben  és  ízlésben.  Félszázados  pályájának  s 
lelkes  csapatának  hatása  csakugyan  a  költői  nyelvnek  és  költői  ízlésnek 
megújítása  lesz !  Am  a  korszakos  siker  kivívásában  az  irodalmi  elevenséggel 
egyfelől  az  országos  intézkedések,  másfelől  a  társadalmi  mozgalmak  is 
közrehatottak.  A  nemzeti  nyelv  nemcsak  az  egyetemen,  de  a  középiskolákon 
is  tanszéket  kapott ;  a  nemzeti  színészet  kérdése  megpendült,  sőt  meg- 
valósult, Magyarországon  Kelemen  László,  Erdélyben  Aranka  Gy&rgy 
kezdeményezésére;  s  itt  szerencsésen  fejlődött.  Nyelvmívelő  egyesületek, 
önképző-körök  létesültek,  s  a  magyar  tudományos  akadémia  ügye,  melyért 
Bessenyei  annak  tervével,  Révai  pedig  kivitelével  hiában  fáradozott,  ismét 
és  ismét  megbeszélésre  került,  a  Teleki  László  és  Fejér  György  buzgó 
felszóllalásaiban ;  s  a  derék  Marczibdnyi  István  addig  is,  míg  az  intézet 
létrejöhetne,  magyar  művek  jutalmazására  díjat  alapított,  melyet  I817-b«i 
adtak  ki  először.  Az  eszme  már  megért,  s  nem  kellett  egyéb,  mint  Széchenyi 
István  fejedelmi  ajándéka,  hogy  az  akadémia  életre  keljen,  mint  a  hogy 
a  század  elején  a  nemzeti  múzeum,  atyja  Széchenyi  Ferenc  hazafias  ado- 
mányából életre  kelt.  S  az  irodalmi  élet  és  nemzeti  élet  összhangzatosan, 
egymástól  ihletve,  egymástól  erősödve  lendűlve  lüktetett:  az  irodalom 
megújhodása  a  közmivelődés  megújhodása  lett.  Eme  korszak  magvető  és 
alkotó  férfiai  építik  fel  a  Propylaeumokat,  melyek  az  egyetemes  virágzás 
nagy  szellemeinek  ragyogó  Pantheionába  vezetnek. 


40.  Bessenyei  ós  társai. 

NEMZETI  IRODALOM  A  NEMZETI  SZELLEMNEK  kifejtésében  a  nemzetí 
közmivetődésből  táplálja  és  gyarapítja  erejét,  mert  csak  ez 
az  igazi  kezdete  és  igazi  célja :  de  a  nemzeti  közmívelődésnek 
az  egyetemes  irodalom  élő  és  éltető  forrásaiból  kell  merítenie 
és  fejlődnie,  hogy  a  nemzeti  szellem  az  egyetemes  emberi 
™'^™^''^  szellem  haladásától  el  ne  maradjon,  mert  az  elmaradásra  elernyedés  és 
hanyatlás  következik,  a  ml  nemcsak  a  közértetmesség  sűlyedésére,  de  a 
közerkölcsiség  satnyulására  is  vezet.  A  mi  múlt  századi  elmaradásunk,  mely 
a  szabadságharcaiban  kifáradt,  szabadságálmaiban  csalódott  magyarság 
bús  maga-megalázásából  eredt,  hisz  mintha  egy  viharosan  vívódó  száz 
esztendő  vetélt  volna  el,  minden  politikai  altatás  és  elnyomás  mellett  korán- 
sem  lesz  vala  oly  veszedelmes,  szinte  végzetes,  ha  a  nemzeti  szellemnek 
a  mivelt  emberi  szellemmel  való  természetes  és  egészséges  összeköttetése 
föl  nem  bomlik.  De  a  harci  küzdelemben  elbukott  és  lelki  válságban  elked- 
vetlenedett emberöltő  megvonült  falusi  zugolyában  s  nem  törődött  a  világgal, 
az  egyetemes  haladás  áramlataival:  a  maga  sivár  szenvedélyeinek  és 
szilaj  vigadozásainak  élt,  vagy  sajgó  hazafi- fájdalommal  a  múlt  dicsőségének 
emlék^etébe  vissza-visszaverödö  sugarain  merengett,  mialatt  az  idő  roha- 
mosan vonult  el  fölötte ;  s  az  6  lelke  észrevétlenül  elpariagosodott,  érzéke 
a  valódi  nagyság  iránt  elveszett.  Minden  alispán  és  szolgabíró  Nimród, 
Romulus,  Árpád  volt  szemeiben.  Látóköre  lassan  elfogyatkozott,  nem  terjedt 
tovább  a  faluja  dombjánál,  legfölebb  a  megyéje  határainál :  féltékeny 
figyelme  az  ország  sérelmeire  és  ügyeire  elalélt,  mert  az  elszigeteltség 
mindig  eltompulással  és  közönyösséggel  jár  együtt,  Bessenyeinek  és  isko- 
lájának, mely  a  megújhodás  irodalmi  irányai  közül  a  legelőször  sorakozott, 
ép  az  az  egyik  legnagyobb  érdeme,  hogy  ezt  az  elszigeteltséget  meg- 
szünteti. Idegen  földön,  idegen  míveltség  tükörében  megdöbbenve  eszmél 
és  ismer  a  magyarság  elmaradására  :  a  nemzeti  szellemet  az  egyetemes 
emberi  szellemmel  köti  újra  össze,  hogy  szárnya  rebbenése  ennek  erejétől 
emelkedhessek.  A  fájdalmas  Riadó,  mely  Bessenyeinek  és  társainak  szivéből 
kitör,  új  erőket  és  új  irányokat  éleszt,  s  majdan  az  egész  nemzet  ébredé- 
sének szózatja  lesz!   A  mozgalomnak  megindítója    és   vezetője:   Bessenyei 


BDSSENYSI  ÉS  TÁRSAI  17 


György,  az  eredeti  magyarság  ivadéka,  ki  az  áldozó  hazaszeretet  ősi 
hagyományaival  az  új  polgárosodás  vágyait  egyesíti  s  a  hazai  közmíve- 
désbe  az  egyetemes  haladás  eszméit,  törekvéseit  és  vívmányait  oltja  újonnan 
bele ;  s  míg  működésével  és  hatásával  a  maga  korának  életet  és  lendületet 
adott,  úgy  hogy  a  megújhodás  egész  dicsősége  nevéhez  és  emlékéhez 
fűződik:  addig  példája  minden  időnek  világol,  mert  ismét  kijelölte  az  utat 
és  módot,  melyet  a  nemzeti  fejlődésnek  követnie  kell. 

Bessenyei  György  a  szabolcsmegyei  Bérceién,  1 747-ben  született.  ^  ^4115^^' 
Családfája  még  a  messzi  Keleten  fakadt,  de  már  az  új  hazában  lombosodott 
el,  mint  a  gyökeres  Szalók  nemzetség  sudaras  hajtása.  A  ház  története, 
mint  annyi  előkelő  nemesi  családnak  pályája,  minden  különösebb  jelentőség 
nélkül  elvegyűlt  a  nemzet  történetében;  csakis  egyes  mozzanatain  vőn 
fölismerhető  folyamatot:  ám  e  mozzanatok  teljesen  elegendők  arra,  mikép 
belőlük  levonhassuk  az  örökletes  vonást^  mely  a  ház  tagjaiban  századokon 
át  vérbeli  hagyományul  nyilatkozik:  hogy  Bessenyei  Mihálytól,  a  Mátyás 
király  alnádorától  kezdve,  ki  a  pallos-jogot  megszerezte,  le  egészen  köl- 
tőnkig, ki  az  önkényes  ítélkezést  minden  nemesi  kiváltságaival  egyetemben 
élesen  megbélyegezte,  a  haza,  vallás  és  szabadság  nagy  eszméiért  és 
nagy  érdekeiért  mindig  melegen  hevültek  és  szeretettel  áldoztak:  egyaránt 
megtaláljuk  őket  Báthory  István  seregében,  Thököly  Imre  bujdosói  közt 
és  Rákóczi  Ferenc  lobogója  alatt,  melyen  ugyancsak  ama  hármas  jelige 
ragyogott.  Az  idők  viharaiban  a  család  majd  emelkedett,  majd  hanyatlott, 
s  birtokai  a  szerint  változtak,  mert  a  mit  háborúskodás  és  elszaporodás 
révén  vesztett,  új  adományok  és  házasságok  által  pótolni  törekedett;  s 
az  ország  oly  családaival  jutott  vérségi  és  vagyoni  osztályba,  mint  a 
Tholdiak,  épen  a  Miklós  bátyja,  György  úr  leánya  kezével,  mint  a  Bocs- 
kayak,  Wesselényiek,  Bayak,  rozsályi  Kunok,  Weérek  és  Telekiek;  míg  a 
költő  nagyanyja,  s  minden  mai  Bessenyeinek  ősanyja,  Leövey  Klára  volt. 
De  az  ő  ura:  Zsigmond,  a  vitéz  kuruc-ezredes,  a  szabadságharc  áldo- 
zatai fejében  már  adósságokba  merült,  s  az  ősi  jószágok,  még  a  névadó 
Nagy-Bessenyő  is,  idegen  kézre  szálltak ;  úgy  hogy  egyetlen  fia,  az  ifjabb 
Zsigmond,  csak  romokat  örökölt,  s  még  felesége,  Ilosvay  Mária,  beregi 
tekintélyes  javaival  sem  állíthatta  vissza  a  régi  virágzó  állapotot.  A  berceli 
udvarház  mindamellett  gyakori  vigasságtól  hangzott ;  vendégek  és  vadászok 
zaja  verte  föl.  Mert  ebben  az  időben  vendég-látva  s  vendégségbe  járva 
feledett  a  magyar :  míg  aztán  magáról  is  megfeledkezett.  Bessenyei  György 
kilenc  testvérével  ez  anyagias  élet  benyomásai  közt  nevelkedett,  majd 
1 755-ben  a  pataki  főiskolába  került,  hol  különösen  az  erkölcsi  élet,  a  tanítás 
vallásos  szelleme  kapta  meg;  a  mi  természetes,  mert  a  templomjavító 
Bessenyeiek  sarjának  a  vallásosság  nemes  magva  már  szívében  szunnyadott 
és  az  ihlető  hatástól  hamar  megéledett.  Isten  jósága,  a  szentháromság  és 
menyország  csodája  foglalkoztatta  bontakozó  képzeletét.  A  menyországot 
szörnyű   nagy   templomnak    látta,    arany    székekkel,   arany   kathedrákkal, 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt.  2 


18  BESSBKYEI  ÉS  TÁRSAI 

*^kora*  gyémánt  oszlopokkal,  fényességgel;  benne  az  atya-isten  mint  öreg  ember 
arany  fellegen,  a  fiú-isten,  mint  fiatal  ember  és  a  szentlélek  galamb  képében. 
Vallásos  eszmélődésének  e  gyermekes  káprázata  a  pataki  benyomásokból 
szövődött,  a  patriarchák,  próféták  életének,  a  bibliai  történetek  minden 
naiv  bubájának  érintésétől.  Mert  mindez  a  főiskolában  kiváló  mívelésre 
talált ;  ezenkívül  a  görög  és  római  világ  ismerete,  a  latin  nyelv  és  irodalom 
kényszergetése,  a  mire  gondot  fordítottak.  Recitálni,  űnos-untig  csak  recitálni 
kellett:  előbb  a  szókönyvet,  aztán  a  grammatikát,  végre  Comelius  Nepost 
és  Cicerót;  de  a  magyar  történelemről  szó  sem  volt,  még  Nagy  Lajos, 
Hunyady  János,  Mátyás  király  alakjaival  sem  ismerkedtek  meg ;  Rákócziról 
csak  a  beszédből  hallottak,  talán  a  Rákóczi-vár  borongó  árnyában,  vagy 
a  berceli  udvarház  tűzhelyénél.  A  hazai  földrajzból  csak  a  Tisza-Bodrog 
közén  voltak  járatosak:  az  ország  többi  része  s  a  nagy  világ  reájok  nem 
létezett.  A  mívelt  nyugot  táguló  tudása,  fejledező  eszméi  és  törekvéseivel, 
módszerének  elveivel  és  vívmányaival  a  pataki  elszigeteltségbe  be  nem 
hatolt.  A  mellett  a  fiatalság  öltözete  szennyes,  viselete  nyers  és  bárdo- 
latlan, mulatozása  szilaj  és  vitézkedő,  bár  legalább  edző  volt:  de  a  modor 
durvaságával  és  tanítás  avültságával  az  erkölcsi  felfogásnak  és  érzésnek 
egyszerű  tisztasága  és  kérlelhetetlen  szigora  párosült  fegyelemben  és 
szellemben  egyaránt,  a  mi  az  ifjú  szíveket  minden  csepp  verőkig  át  meg 
áthatotta.  A  hagyományos  elhanyagolt  külső,  a  mint  Beöthy  kiemeli,  a 
léleknek  rendkívüli  kényességét  takarta.  Tudományban,  modorban  nem  sokat 
gyarapodtak  a  deákok:  de  a  testnek  és  léleknek  ritka  épségét,  egészségét 
vitték  magokkal  az  életbe.  Bessenyei  György  is  öt  esztendei  iskolai  pályája 
alatt  alig  emelkedett  fölebb  az  ártatlan  együgyűségnél  és  boldog  tudat- 
lanságnál, a  mint  maga  vallja;  de  ép  testében  ép  lelke  csak  a  mívelt 
emberi  szellem  érintésére  várt,  hogy  a  nyugoti  haladás  megismertében  a 
nemzeti  nyelv  és  közmívelődés  nagy  érdekei  iránt  való  kötelességének 
tudatára  riadjon !  Tizenhárom  éves  korában,  1 760ban  iskolázása  megszakadt, 
mielőtt  orátor  lehetett  volna;  de  otthon  tanült  valami  embertől  még  egy 
esztendeig.  Soha  életében  egy  jó  deák  beszédnél  többet  nem  csinált,  azt  is 
csak  a  tanítója  mondotta  jónak ;  egyéb  írásait  örökké  javította.  Aztán  négy 
évig  heveit  a  vidéki  nemesség  parlagi  örömei  közt :  de  két  bátyja,  Sándor, 
a  Milton  későbbi  fordítója,  1764.  tavaszától,  és  Boldizsár,  a  Fa5-Bessenyeiek 
oszlopos  képviselője,  őszétől  fogva  már  a  magyar  testőrségnél,  a  királyi 
udvar  fényében  és  emelő  levegőjében  szolgált  s  hívogatta  föl  a  legényedő 
Györgyöt  is,  kit  bizonyosan  az  apa  sürgető  kérésére  Szábolcsvármegye 
1765.  tavaszi  g3^1éséből  hathatósan  ajánl  mind  a  helytartótanácsnak,  mind 
Esterházy  Miklósnak,  a  testőrség  kapitányának  azzal  a  reménynyel,  hogy 
mind  a  herceg  kegyének,  mind  az  ő  várakozásainak  meg  fog  felelni.  Az  év 
jüniusában  csakugyan  felesküdt  testőrnek. 

Még    csak   tizennyolc  esztendős    volt,   de   már   első    megjelenésekor 
mindenlőnek  feltűnt  Ritka  daliás  növéssel  és  testállással  bírt,  fekete  üstökkel, 


BBSS8KYEI  ÉS  TARSAI  \9 

mint  valami  új  Meleáger,  kinek  szemeiből  emberséges  és  szemérmes  szív  ^  ,^^^'^0^1 
tíindökölt  ki.  Fajának  és  családjának  ereje  és  szépsége  egyesűit  benne,  a 
puszták  szabad  flában,  az  egyszerű  erkölcs  romlatlanságával  és  csiszolat* 
lanságával.  Tometére  fátí,  lelkére  i^ú,  ki  a  nyugoti  míveltség  egyik  15 
székhelyén  a  világváros  finomabb  szokásai,  szórakozásai  és  élvei  közt 
nem  egyszer  megzavarodhatott :  de  a  benyomások  bűbájából  hamar  eszmélve 
magának  és  nemzetének  elmaradására  riadt,  Tanulni  kezdett  a  nemes  lelkek 
sóvár  mohóságával,  éjjeli  őrszobájában  is  felszökve  pihenéséből  s  Lucanust 


szik,  a  régi  római  írókhoz  fordult,  mert  tizenkilenc  éves  korában 
még  nem  tudott  németül,  huszonhárom  éves  korában  nem  franciául:  de 
helyes  érzékkel  fölismerte,  hogy  az  üj  világ  élete,  szükséglete,  követelése 
egészen  más  míveltséget  kivan,  hogy  a  német,  francia,  angol  szóban  már 
ezerszer  mélyebb  bölcseség  fekszik,  mint  a  deákban  és  meghajolt  az 
^yetemes  emberi  haladás  áramlatának.  1768-ban  belekap  a  németbe  és 
hegedülésbe,  nyelvi  és  művészeti  ismereteit  összhangzatosan  fejleszti ;  1769 
el^én  a  pármai  hercegnő  kíséretében  olasz  földre  rándul  s  a  renaissance 
nagy  emlékeinek   hatása  alatt  maga-képzésének  e   nemesebb  iránya  még 


20  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


inkább  megerősödik.  S  teljes  tizenegy  esztendeig  szakadatlan  szorgalommal 
míveli  magát:  de  már  a  nemzeti  hivatás  tudatával,  szünielen  visszanézve 
az  édes  Hazára,  mert  a  hazafiság  oly  kötelesség  előtte,  mely  alól 
a  világon  semminemű  dolog,  ok,  idő,  alkalmasság  fel  nem  szabadíthat. 
A  német  és  francia  nyelv  elsajátításával  teljesen  az  üj  irodalmak  tanul- 
mányába merül,  kivált  a  francia  befolyása  alá  jut,  még  Popé  költői  elmél- 
kedéseit, Bolirigbroke  » rettenetes  könyveit*,  Homér  örök  eposzait  is  francia 
fordításban  olvassa;  mert  abban  az  időben,  Mária  Terézia  udvarában 
és  Bécs  városában  a  francia  szellem  uralkodik.  A  francia  nagy  bölcselők: 
:  Montesquieu,  Voltaire,  Rousseau,  meg  az  enciklopédisták,  kik  a  független 
'  emberi  ész  szabadságáért  támadnak  az  udvar  és  egyház  régi  hagyomá- 
nyainak tekintélye  ellen,  behatoltak  a  császári  várba,  a  trónörököshöz  és  kör- 
nyezetéhez is :  a  bécsi  előkelő  társadalom  meg  épen  melegen  hevült  értök. 
Bár  az  irodalom  Németországon  már  megébredt  és  hatalmasan  fejlett;  bár 
az  osztrák  katonák  a  hétéves  háborúból  a  német  nyelvnek  szeretetét  és 
kimívelésének  gondolatát  hozták  magokkal  Bécsbe:  ez  a  társadalom  egy- 
előre mégis  a  francia  tudósok  és  költők  eszméinek  élt  és  alakjainak  tapsolt- 
A  várszínházba  járt,  hol  francia  társaság  játszott,  mely  a  francia  irodalom 
csillogó  szépségeit  az  előadás  művészetével  egyesítette.  Egyfelől  Comeille,, 
Racine,  Moliére,  XIV.  Lajos  nagy  századának  nagy  szellemei  találtak  bemu- 
tást,  másfelől  az  újabb  ízlés  mesterei  szerepeltek :  Voltaire,  Crebillon,  Palissot 
és  Destouches,  kit  nemcsak  Sonnenfels,  de  Lessing  is  Moliére  fölé  helyezett,, 
mert  a  vígjáték  örök  mesterét  a  XVIIL  száz  avatagnak  és  unalmasnak  találta. 
Ezt  az  újabb  ízlést  a  bölcsészet  vezette  és  hatotta  át,  költői  célok  helyett 
állami,  társadalmi  s  vallási  kérdéseket  tűzött  maga  elé:  s  a  színpadot  ez 
eszmék  hirdetésére  csak  szószékül  használta.  A  mikor  Bessenyei  Bécsbe  jött^ 
a  várszínház  Ferenc  császár  halála  miatt  csakhamar  bezárul,  és  1767-ben 
njált  meg  újra;  s  mint  ha  csak  a  hivatalos  hosszú  gyászt  feledtetni  és 
kipótolni  kívánta  volna,  ettől  az  időtől  fogva  különösen  az  újabb  ízlés  víg 
termékei  forogtak  a  műsoron.  így  a  Bessenyei  maga-képzése  s  ennek  az 
iránynak  mívelése  épen  összeesik:  úgy  hogy  mire  a  megújhodás  vezére 
a  francia  nyelvet  bírja  és  a  francia  színészetet  élvezheti,  épen  ez  áramlat 
sodrába  kerül.  Az  újabb  ízlés  nagy  szellemei  közül  pedig  főleg  Voltaire 
ragadja  meg  és  ragadja  el,  kihez  egész  életében  és  halálában  is  hű  marad ; 
írásaival  követi  műfajról  műfajra,  kön5^vről  könyvre,  gondolatról  gondolatra. 
dSSüTiié't^  Bessenyei    í772-ben   lép   föl  s  az  irodalmi  megújhodást  ettől  az 

esztendőtől  számítjuk.  Első  műve  Ágis  tragédiája,  színdarab  abban  az 
időben,  mikor  nálunk  sem  színpad,  sem  drámai  nyelv  nincsen.  A  mi 
már  maga  elárulja,  hogy  idegen  befolyás  uralkodik  rajta:  Voltaire  hatása 
a  bécsi  színi  benyomásokkal.  Voltaire  görög  drámával,  ödipussal  indul 
1718-ban  költői  pályájára;  azzal  indul  ő  is  s  annak  példájára  a  görög 
világból  merít.  Hőse  Agis,  ki  Kleombrotessel  Spárta  nyomorának  enyhítése 
végett  népfölkelést  támaszt  a  hatalmas  uzsorások  ellen  Lykurg  tövényeinek . 


BBSStNTEI  tS  TÁRSAI 


visszaállítására,  miben  az  eladósodott  Agssilaus  bujtogatja.  Leonidás  békésen 
«iged,  a  főemberek  gyülekezetében  megígéri,  hogy  a  kérést  teljesíteni 
fogja ;  de  később  gyanúval  és  haraggal  telik  el  Agis  és  Kleombrotes  iránt ; 
mert  AgesUaus,  ki  már  megszabadult  uzsorásaitól  s  most  meg  akar  szaba- 
-dúlni  jótevőitől  is,  elhiteti  véle,  hogy  a  két  hazafi  a  főhatalomra  törekszik, 
mit  a  nép  üj  zendülése  megerősíteni  látszik.  A  király  elhatározza  vésztőket, 
ha  meg  nem  követik,  s  bűnöket  be  nem  ismerik :  de  Ők  nem  érezve  magokat 
bűnösöknek,  a  lealázó  kegyet  megvetik.  S  hiában  minden  baráti  tanács 
és  hitvesi  zokogás,  meg  nem  hajolnak:  Leonidás  ennélfogva  Kleombrotest 
száműzeti  és  Agist  megöleti;  bár 
kénytelen  megvallani  róla,  hogy  noha 
elpártolt,  de  nagy  volt  szívével.  — 
A  tragédiának  folytatása  is  van,  Agia- 
ris  keserve,  színi  kép.  Agis  felesége 
megjelen  a  sírboltban,  a  hamvvedrek 
között,  hogy  ott  haljon.  S  kínosan 
kesereg :  veszteségét  siratja.  De  Teló- 
nis,  a  Kleombrotes  neje,  élni  édesgeti, 
hogy  örömet  nemzeni  tud  még  a  ter- 
mészet ;  Agis  árnya  is  erősen  sürgeti, 
hogy  térjen  az  életbe  vissza  ártatlan 
halála  megbosszulására.  S  az  asszony 
e  követelésben,  mint  isteni  végzésben 
megnyugszik :  a  világba  visszatér. 

Agis  története  kétségtelen  alkal- 
mas a  tragikai  feldolgozásra :  de  Besse- 
nyeiben hiányzott  a  színműíró  minden 
tehetsége.  Csdekvénye  kuszált,  szét- 
ágazó szálait  bonyolítani,  fejleszteni  és 
összefoglalni  nem  bírja.  Nem  elégszik 
meg  az  Agis  bukásával,  kiterjeszkedik 
a  felesége  keservére:  még  szerencse, 
hogy  legalább  a  gyermekeiről  hallgat.  Egységesíteni  és  alakítani  nem  tud ; 
a  hérmas  egység  törvényének  gúzsában  csak  nehézkesen  mozog,  minélfogva 
a  jellemzés  művészetéről,  a  lelemény  elevenségéről  és  a  hangszínezés  indulat 
szerint  alkalmazkodó  erejéről  szó  nála  alig  lehet.  Jellemei  nem  fejlödnek,  nem 
cselekszenek,  csak  beszélnek,  mert  felfogása  szerint  a  tragédiában  minden 
mesterség  abban  áll :  hogy  a  beszélők  illeftdőképpen  keszéljenek. 

Még  gyöngébb  a  Hunyady  László  tragédiája,  mely  \'oltakép  elsietett 
vázlat.  Egyes  részei  csak  iaza  kapcsolattal  függnek  Össze,  a  szenvedélyek 
festése,  az  indítékok  valószínűsége  nélkül.  A  hős  elitéléséről  és  kivégzéséről 
is  csak  a  játékszínen  keresztül  si€tő  s  tévelygő  magyar  keserves  kiáltásából 
értesülünk. 


Agis 
TRAGÉDIÁJA, 

*   T 

JÁTÉKBAN, 

VERSEKBEN. 


B  E  T  S  B  E  N. 


^b-  b*  CCLXXll,  ifik  BSZraNI>ÓflKM 


lenyei  Ágls  Trigídlijinak 


Buda  és  Atiila  tragédiája,  a  következő  esztendőből,  már  teljestöb: 
de  alig  szerencsésebb.  A  nagy  hün   király  testvére  életére  tör,  ki  elégszer 


menekülhetne  előle :   de  sem  nem   menekfeik,  sem   Eméziával   meg    nem . 
•  esküszik.  Csak  tanakodik  és  panaszkodik,  összes  tette,  hogy  az  elfogatására 


BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI  23 


érkező  Álust  elkergeti ;  miért  Attila,  mikor  Buda  Mikoldhoz  menne,  leszúrja. 
Lelke  nappal,  viharban  megjelenik  Eméziának.  A  büntetés  Attilát  hamar 
elé%:  vérébe  fül,  mit  Mikold  kikelt  arccal  beszél  el;  Álust  pedig,  a  csel- 
szövőt, Csaba  döfi  keresztül 

A  költő  Attila  és  Buda  alakításában  ép  úgy  vét  a  történeti  tudalom, 
mint  Mikold  és  Csaba  jellemzésében  a  természetes  pszichológia  ellea  A  többi 
alakja  meg  puszta  báb.  Vannak  hangzatos  versei  merész  célzattal  a  fel- 
világosodás szellemében,  éles  támadással  az  egyházi  és  áUadalmi  intézmé- 
nyek ellen :  de  ezek  sem  e  müvében,  sem  Ágisban  és  Hunyady  Lászlóban 
nem  a  tragikai  célnak  szolgálnak.  Bölcsdkedik  és  szónokol,  oktat  és  int,  a 
mint  mesterétől  tanulta.  Példája  szerint  fordul  Tancréd,  Du  Guesclin  Adelaide, 
Foix  herceg  hatása  alatt  a  nemzeti  mondához  és  nemzeti  történelemhez, 
mikor  Attilát  és  Budát,  Hunyady  Lászlót  és  László  királyt  Garával,  Bánffyval, 
Rozgonyival  dolgozza  fel ;  példája  szerint  szúratja  le  Agist  és  Alust  a  nyilt 
színpadon,  mert  a  francia   klasszicizmus   Voltaire  előtt  irtózott  a  vértől  és 


V'^-^*-. 


Bessenyei  György  névaláírása. 

hőseinek  önmagok  kivételével  nem  volt  szabad  megölni  senkit ;  a  megöltek  a 
színfalak  mögött  vesztek  el,  mint  Hunyady  László  és  Buda ;  példája  szerint 
téved,  mikor  Buda  lelke,  mint  Ninus  a  Semiramisban,  világos  nappal  jelenik 
meg,  s  nemcsak  Emézia,  de  Csaba  is  látja,  mint  azt  az  egész  g3mlekezet ; 
holott  a  szellem-idézés  elfogadhatóbb  módjához  is  ért,  a  mint  az  Agis 
árnyának  megjelenése  igazolja;  példája  szerint  jár  el,  mikor  a  szerelmet, 
mint  főindítékot  mellőzi  s  a  tragikai  összeütközést  egyéb  szenvedélyből 
fejti  ki.  Bessenyei  mindenben  mesterét  másolja,  annak  fényes  tehetségei 
és  fényes  sikerei  nélkül. 

Vígjátékot  is  írt,  egészen  az  újabb  ízlés  irányában.  Hősei  rendesen  vígjátékai 
valami  félszeg  eszme  képviselői.  Látsz,  vagy  az  erkölcsi  makacs,  a  vén- 
lányságot akarja  divatba  hozni,  de  mindjárt  szobalányánál  megbukik,  mert 
Kolumbina  kereken  kijelenti,  hogy  ő  bizony  nem  kezdi,  az  emberiséget 
magán  nem  veszti,  s  a  lány-okoskodás  az  egész  világon  bölcsőre  megyén 
ki;  úgy,  hogy  Láisznak  is  egyszerre,  a  mint  a  népdal  mondja:  szerelem 
az  evezője,  főkötő  a  kikötője.  Komikai  magva  volna  az  eszmének:  de 
Bessenyei  sem  a  mesében,  sem  a  jellemekben  ki  nem  fejti ;  a  darab  elnagyolt 
kísérlet,  s  ma  is  kiadatlan.   A   kedvetlen  okos,  címéről  ítélve,  helyzeti  víg- 


24  BSSSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


játék  lehetett.  Emléke  csak  a  könyvvizsgáló  hivatal  irományaiban  maradt 
meg,  s  onnan  is  csak  annyit  tudunk,  hogy  a  darab  a  jobbágyok  érdekében 
sokat  beszél,  s  egyik  személye,  Argenis,  a  flskus  jogait  csipdesi.  Hogy  meg- 
tiltották, gyanítani  engedi,  mikép  volt  valami  érdeme.  Lehet,  hogy  valamdy 
francia  komédia  célzatos  átdolgozása,  s  lehet^  hogy  azonos  az  elveszett 
Dudásból  lett  doktorral  A  költő  egyetlen  vígjátéka,  mely  nyomtatásban 
1777-ben  megjelent,  mely  1792-ben  színre  is  került:  A  philosophus.  Hőse 
Parmenió,  ki  a  bölcselet  szeretetében  vonakodik  a  szerelem  gyöngeségétől, 
mint  Sidális  is  a  méltó  férfi  hiányábaa  Aztán  megismerkesznek  és  egymáséi 
lesznek;  s  a  megkötetlen  csomó  szerencsésen  megoldódik.  Női  jellemraj- 
zaiban sok  a  finomság,  párbeszédeiben  az  elevenség,  Pontyi  vastagabb 
komikumában  az  egészséges  ér.  Laczka  állításaként,  ki  ebben  az  időben 
az  író  pártfogoltja  és  lakótársa  volt,  neki  is  jelentékeny  része  van  benne. 
Gyulai  azt  hiszi,  hogy  Pontyi  falusias  beszédéhez,  különösen  a  tiszttartója 
parlagi  s  ügyvéde  diákos  leveléhez  szolgáltatott  kifejezéseket.  Bessenyei 
minden  írása  bizonyság,  hogy  efféle  segítségre  nem  szorult.  Laczka  ekkor 
tanült  tőle  franciául ;  hogy  nem  siker  nélkül,  mutatja  Zaire  verses  fordítása, 
melyet  hálából  Bessenyeinek  ajánl,  mint  a  ki  elhagyatott  voltában  magához 
vette,  tanítja  és  tartja.  Együtt  olvastak,  fordítottak ;  így  kerülhetett  a  kezükbe 
Destouches  Lhomme  stngulierje,  mely  Pecz  Gedeon  igazolása  szefint  a 
Philosophus  eredetije.  A  vígjáték  megtetszett,  az  átdolgozás  eszméje  fölmerült 
és  Laczka  osztozott  a  terv  megbeszélésében  és  megállapításában.  S  Besse- 
nyei elkészítette  a  darabot:  véges- végig  Destouchesból,  nem  pedig  önma- 
gából merített,  mert  még  a  Pontyi  falusi  mintája  is  megvan  nála.  A  többi 
személy  sem  a  Bessenyei  barátja  és  barátnéja,  hanem  a  francia  alakok 
mása:  de  az  átdolgozásnak  becsületére  válik,  hogy  a  Philosophus  teljesen 
az  eredetinek  .erejével  hat,  különösen  Pontyi  a  tősgyökeres  falusi  nemesség 
képviselője.  Nyers  és  elmaradt,  az  újítástól  fázik,  de  józan  eszével  és  termé- 
szetes elevenségével  sokszor  csattanósan  gúnyolja  ki  a  míveltség  kinövéseit 
és  a  divat  ferdeségeit;  a  mellett  nagy  magyar;  innen  eredt  népszerűsége, 
úgy  hogy  a  darabot  is  csak  nevéről  emlegették,  innen  egyszersmind 
hatása,  melyet  a  magyar  vígjáték  fejlődésére  a  parlagi  nemesek  ősképe- 
ként gyakorolt, 
munkái'^^^termé.  Bessenyei  erős  alanyisága  és  szabad  csapongása  színműveiben  mind- 

szeti  leírásai  untalan  előtör  a  tárgyias  alakítás  hátrányára.  Bölcseimi  merengéseiben, 
természeti  leírásaiban  ellenben  nem  egyszer  fényesen  nyilatkozik.  Kisebb 
költői  alkotásaiban,  minő  Delfén,  a  híres  bécsi  ballerináról,  kinek  tánca 
látásába  a  gondolat  megtéved  és  belehal,  az  Eszterhdzi  Vigasságok,  a 
magyar  vendégszeretetről,  melyet  nemzeti  büszkeséggel  magasztal;  minők 
különösen  bölcselkedő  levelei  és  leíró  versei,  valóban  lendületes  részletek 
fordulnak  elő.  A  Tiszának  képe  a  fölkelő  nappal  ép  oly  meleg,  mint  a  kies 
Venerinek  Holmi-be]!  rajza,  mely  az  örök  emlékezet  édességéről  beszél. 
Általában  a  természet  szépségei   iránt  fölötte  fogékony,  széles  ecsetű  leírá- 


BESSENYEI   KS  TARSAI 


26  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 

saiba  szerencsésen  foglalja  bele  mindazt,  mi  az  évszakok  változatos  pom« 
pájából  színezni  való.  Ám  a  természetfölöttihez  semmi  érzéke,  a  csodásban 
semmi  hite,  s  Popé  Ember  próbájából,  melyet  1772-ben  közrebocsát,, 
kiirtogat  mindent,  a  mi  ezek  körébe  tartozik.  Nem  csoda  ennélfogva,  ha 
sokkal  több  a  maga  gondolata  benne,  mint  a  Popéból  való.  Geniusa  a 
világosságot  szereti.  Felfogása  szerint  az  ördög  táborozása,  s  istennel,, 
angyallal  hadakozása  üres,  cifra  hang,  melylyel  az  író  csak  bolondozik. 
Józankodása  azonban  árt  a  költeménynek,  mint  árt  a  maga  eposzának  is. 
Mert  Bessenyei  nemzeti  eposzt  ír  Mátyás  királyról,  a  legnépszerűbb  magyar 
fejedelemről,  mint  Voltaire  IV,  Henrikről,  a  legnépszerűbb  francia  ural- 
kodóról S  mestere  példájára  az  isteni  beavatkozást  mellőzi,  egészen  a 
történeti  események  rendéhez  ragaszkodik,  összes  múfogása  a  természet 
megszemélyesítése,  a  mint  ez  az  első  énekben  segítséget  kér  istentől  az^ 
öldöklő  emberiség  ellen  s  Mátyás  álomlátása,  a  mint  a  negyedik  ének 
folyamán  Szilágyi  lelke  elvezeti  elődeinek  árnyékai  közé.  Ez  álomlátás 
a  Henrik  álmának  mása,  ki  előtt  Szent  Lajos,  a  keresztes  hadak  vezére 
jelenik  meg ;  Mátyás  II.  Andráshoz,  hasonlókép  a  keresztes  királyhoz  fordüf 
jó  tanácsokért.  Az  eposz  töredék,  a  hatodik  énekkelés  Kázméf-féle  viszálylyal 
megszakad.  Egyszerű  történeti  vers,  az  erő  és  fenség  minden  vonása  nélkül. 
Izgatása  a  A  mi  teljes  elismerésre  és  hálára  méltó :  az  a  Bessenyei  lelkes  izgatása 

nemzeti  nyelv  ../.i.'ít-i-'  ^  , 

ögyébcn  a  nemzett  nyelv  erdekeben.  Erős  alanyisága  es  szabad  csapongása  itt  a 
legösszhangzatosabb  kifejezésre  jut :  a  nemes  hazafiság  lobogó  tüzében  s  e 
szent  kötelesség  gazdag  bizonyításában  egyesül  Költeményeiben,  ajánlóleve- 
leiben, tudósításaiban,  kezdettől  fogva  meg-megszólal  ez  az  eszme :  így  a. 
Magyar  Néző  tudósítása  1 777-ből  meggyőzően  emeli  ki,  hogy  a  nemzetnek 
anyanyelvén  is  lehet  beszélni,  írni,  a  haza  javát  a  tudományok  fejlesztésével 
előmozdítani;  minek  ideje  annyival  inkább  elérkezett,  mert  ha  a  leírt 
magyar  szókat  a  leírt  deák  szókkal  összeveszszük,  országunkban  ^gy 
magyar  szóra  mindenkor  százezer  deák  szó  jut.  De  nem  elégszik  meg 
az  efféle  futó  megemlékezéssel,  apró  észrevétellel:  a  nemzeti  nyelv  és 
tudomány  emelése  végett  rendszeres  és  részletes  szózatokat  bocsát  közre. 
A  Magyarság,  ez  a  velős  és  hangulatos  irat,  1778-ból,  nyelvünk  buzg6 
védelmezése  és  vonzó  dicsérete.  Bessenyei  elitéli  és  megveti  azokat,  kiknek 
állításaként  magyarul  jól  írni  és  gondolkodni  nem  lehet,  mivel  sem  ereje,, 
sem  elégsége  a  nyelvnek  a  tudományok  szépségének  és  mélységének  elő- 
adására. Mit  tehet  arról  a  drága  hegy,  ha  nincs  bánya  benne  és  kincseit 
nem  szedik:  mit  tehet  arról  a  magyar  nyelv,  ha  fiai  sem  ékesíteni,  sem 
nagyítani,  sem  emelni  nem  akarják?  A  földnek  egyetlen  nyelve  sem  szár-^ 
mázott  tökéletes  erőben:  de  az  angol,  a  francia,  a  német  már  magasra 
emelkedett.  » Jegyezd  meg  magadnak  e  nagy  igazságot,  mondja,  hogy  soha 
a  földnek  golyóbisán  egy  nemzet  sem  tehette  addig  magáévá  a  bölcseséget,. 
mélységet,  valameddig  a  tudományokat  a  maga  anyanyelvébe  bé  nem  hüzta. 
Minden  nemzet  a  maga  nyelvén   lett   tudós,  de  idegenen  soha.«  S  minden 


A 

HOLMI 


BESSENYEI  tS  TARSAI  27 

nemzet  a  maga  nyelvével   fénylett:   idegennel  homályban  nyögött.   Ennél  ^"jjjj^' 
fogva  anyanyelvének  mívelése  szent  köteless^e,  hisz  arról  ismeri  és  nevezi 
a  világ:  a  nyelv  a  nemzeti  lét  kifejezése.   Mozgásba,   tűzbe  kell  hozni  a 
nemzet  elméjét  üjsággal,  sürgeti  nyomósán,  még  pedig  a  maga  nyelvével, 
mert  ha  ötét  a  m^a  dicsőségével  nem  indítjuk:    idegen   dolgokra  egészen 
meg  nem   indul.   S   az  a  kívánsága,  hogy  a  budai   egyetem  kapcsoljon 
magához    oly   magyarokat,    csak    becsülettel,   fizetés  nélkül,  a  kik  hazájok 
nyelvét    tudják  s  a  külföldi 
jeles  műveket  lefordítják;  mi- 
nők a  sárospataki  professzo- 
rt^ mert  azok  a  >frizérozatlan 
fejű  filozófusok*  tudnak  ma- 
gyarul s  ^yébképen  is.   Ezt 
a  gondolatot  a   tudományok 
anyanyelven  való  fejlesztésé- 
nek módjára  világosabban  és 
határozottabban  fogalmazza  a 
Holmibán,  mely  1 779-béri'ifé- 
rűlt  ki  a  sajtó  alól  Az  érde- 
kes és    szellemes    cikkek    e 
gyűjteményében   már   okodé- 
miáról,  vagy  oly  tudós  tár- 
saságról beszél,  melynek  más 
kötelessége  nem  volna,  hanem 
hogy    magyarul    írjon ;    mert 
soha  nemzetünket,  a  mi  cso- 
dás tüze  és  természet  szerint 
való  nagy  elméje  van,  semmi  ____^__^^.^^^____ 

egyéb  nemzet  a  világon  az  ■"" 

emberi  okoskodásnak,  észnek, 

tudománynak,    mesterségnek  BeCS   I    /  T  9' 

mívébe    felül    nem    haladná; 


eny«l  HolmljtÜMk  dm  lapja. 


katona,  filozófus  tanácsos,  ke- 
reskedő, törvénybíró,  minden, 
—  csaknem  egyebek  felett  lenne.  Majd  megírja  1781-ben  a  Jámbor 
SzándékoX,  az  akadémia  részletes  tervezetét  is.  Javasolja,  hogy  az  intézet 
élén  változó  elnökök  és  állandó  titkárok  álljanak,  hogy  legyenek  fizetéses 
és  tiszteleti  tagjai,  kik  csupán  a  becsületből  mozdítsák  elő  a  társaság 
ügyét;  hogy  legyen  tulajdon  nyomtató  műhelye,  könyvtára  s  tűzzön  kr 
minden  esztendőben  jutalmakat.  Tagjait  a  tájszólások  miatt  az  ország 
minden  részéből,  felekezeti  különbség  nélkül,  minden  tudományságra  való 
tekintettel  válaszsza;  még  pedig  nem  ajánlás,  hanem  pályázat  útján,  mi 
fölött  a  főrendek  döntsenek.  Munkássága  kiterjedjen  a  szótár  és  nyelvtan 


28  BBSSENYKI  É$  TÁRSAI 


készítésére,  sőt  ez  egyedül  a  társaságot  illesse ;  a  magyar  művek  bírálatára, 
miért  pár  köteles  példányban  részesüljön  a  saját  könyvtára  és  a  birákS 
részére ;  végre  oly  dolgozatok  kiadására,  melyek  nála  pályadíjat  nyertek. 

íme,  a  Bessenyei  terve  főbb  vonásaiban.  Eszméje  a  nemzeti  nyelv 
fölemelése:  ezért  lelkesedik  és  izgat  Föllépése  és  működése  sem  egyéb, 
mint  ennek  az  eszmének  példázása  és  igazolása  cselekedettel.  Semmiről 
mélyebben  meggyőződve  nincs,  mint  arról,  hogy  a  ki  hazája  nyelvét  emeli, 
nemzetének  érdemét  teszi  ragyogó  fénybe.  Azért  Beszédben  az  ország 
tárgyáról,  később  ismét  melegen  felszólal  az  akadémia  mellett,  mert  az 
akadémia  tizenkét  taggal  többet  tenne  az  ország  haladására,  mint  ezer 
iskola,  mely  csak  az  utat  mutatja  meg,  merre  menj,  és  azzal  ott  hagy 
magadra.  Fohászkodása,  vágyódása,  reménys^e  biztatja,  hogy  álma  teíje- 
sűlni  fog:  a  nemzeti  nyelv  felvirág^ik.  »Én  legalább  a  maradékokra  kiáltok 
ezer  esztendő  múlva  is  ki  síromból,  mondja  hazafias  hévvel,  hogy  életemnek 
minden  idejét  e  tárgyamnak  áldoztam  fel;  a  mire  mehett^n,  megvan  és 
lesz,  a  mi  nem  telik,  abban  megigazít  szándékom:  mivel  a  szép  és  nagy 
dolgokra  való  törekedés  erőtlenségedben  is  megnemesít. «  S  nem  hiában 
hevült,  izgatott,  tervezett :  álma  csakugyan  teljesült.  Jámbor  Szándékéi 
1 790-ben  a  Révai  gondozásából  megjelent  és  1 830-ban  a  Széchenyi  akadé- 
miájában megvalósult ;  mert  voltakép  az  ő  tervezete  szolgált  a  mai  magyar 
tudományos  társaságnak  alapúi. 

Bessenyei  egyszersmind  az  első,  ki  a  nyelv  eszthetikai  hatásának, 
kifejezésbeli  szépségének  kifejtésére  törekszik.  Előbb  a  Magyar  Nizőber\y 
majd  a  Holmiban  kritikailag  vizsgálja  a  régi  irodalmat,  s  egyaránt  tdkei 
lapossága  és  tespedtsége,  durvasága  és  sallangossága  ellen.  M^  akarja  őrizni 
a  magyarságot  és  természetességet,  mert  valami  csak  szép,  ékes,  mély  és 
nagy,  természet  szerint  való:  de  a  mellett  a  francia  írók  példája  szerint 
a  jellemzetességet  és  könnyűséget,  választékosságot  és  finomságot  tanítja. 
Nem  idegenkedik  sem  az  új  kifejezésektől,  sem  a  tájszóktól;  csakhogy  a 
nyelv  szellemében  és  mérséklettel  él  velők  ízlése  meg-megbotlik,  de  nem 
lehet  elvitatni  tőle,  mikép  öntudatos  célja,  hogy  szépen  írjon. 
^a  1es?orl'égb9*  Termékenysége,  izgatása,  tanítása,  személyi  vonzó  ereje  mind  közrehat, 

hogy  a  mint  elsőnek  lép  vala  föl,  első  is  maradjon  társai  közt:  a  níeguj- 
hodás  vezére.  A  testőrségtől  a  hetvenes  évek  közepe  felé  megválik  ugyan, 
a  párducbőrt  az  aranyrojtos  karddal  és  ragyogó  tarsolylyal  leteszi,  mert  élte 
legszebb  idejében  elnehezedett:  de  Bécset  el  nem  hagyja.  Mint  a  magyar- 
országi négy  református  egyházkerület  ügyvivője,  évi  2000  forint  fizetéssel, 
tovább  is  fiatalsága  örömeinek  s  irodalmi  tervezgetéseinek  színhelyén  tar- 
tózkodik. S  eleinte  barátnéja,  Mária  Terézia  komomája,  b.  Grasse  Teréz 
segítségével  kedvező  sikerrel  működik;  míg  később  gróf  Beleznay  Miklós 
elhidegülése  s  Nagy  Sámuel,  a  rendes  udvari  ügyvivő,  áskálódásai  miatt 
mind  kevesebb  eredményt  érhet  el ;  minélfogva  az  egyházkerületek  egymás- 
után vonják  el  javadalmazásukat.   S  Bessenyei  1779-ben  egyszerre  anyagi 


BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI  2» 


és  lelki  válságba  jut.  Kedélyére  kedvetlenség  bőrül:  kinos  küzdelemmel 
viharzik.  Nincs  mód  Bécsben  maradására  egyéb,  mint  vallásának  változ- 
tatása, mire  már  ezelőtt  is  sokszor  biztatták.  Jelentkezik  tehát  Mária 
Teréziánál,  a  ki  kiterjesztett  karokkal  fogadja,  s  a  salzburgi  érseket,  ki  a 
bécsi  Szent  Boromeus  templomban  a  térítő  szertartást  végzi,  Schönbrunnban 
izgatottan  várja.  Bessenyei  áttérése  fejében  1780.  februárjában  a  bécsi 
császári  könyvtár  címzetes  tiszte  Ion,  évi  2000  forint  kegydíJjaL  Kettő,  a 
mi  e  lépését  mentheti,  az  egyik  felfogása,  hogy  egy  a  keresztyén  vallás 
lényéében,  szertartásai  csak  külsőségek ;  a  másik  S2sándéka,  hogy  a  nemzeti 
irodalomnak  tovább  szolgálhasson,  mert  Bécs  akkor  a  magyar  irodalom 
középpontja  volt :  de  maga  soha  bele  nem  nyugodott.  Bizonyítja  a  Kazin- 
czyhoz szóló  levele  vége:  » Elhagyom,  megfojt  a  mel^...  purgatoriumban 
vagyok,  minden  ember  pápista «.  S  bizonyítja  a  Tarimenes  vallás- változtatá- 
sának rajza,  melylyel  nemcsak  az  erőszakos,  de  az  érdekre  támaszkodó 
térítést  is  keserű  gúnynyal,  a  szívében  maró  fájdalom  éles  kitörésével 
áBítja  pellengére.  Áttérése  tragikus  fordulója  pályájának:  belső  gyötrelmeit 
növeli  s  anyagi  zavaraitól  meg  nem  menti ;  mert  II.  József  1 782-ben  kegy- 
díját eltörii.  Épen  arról  álmadozik,  hogy  a  Bessenyei-házat  fölemeli  és 
adósságait  kifizeti,  mert  Kollár  András  elhiteti  véle,  hogy  családjának  ősei 
a  II.  András  korabeli  arragoniai  Simon  gróftól  eredő  Nagymartoni  grófok 
voltak :  mikor  másodszor  is  zátonyra  verődik,  s  nemcsak  övéin,  de  magán 
sem  segíthet.  Megkísérli  ugyan,  hogy  tokaji  borral  kereskedjék,  de  bele- 
veszt; s  1782.  őszén  kénytelen  leköltözni  Bérceire,  honnan  1785-ben  a 
biharmegyei  P.-Kovácsiba  telepszik  .át.  S  ezzel  a  Bessenyei  pályájának 
fényesebb  első  fele  bezárul.  Az  irodalmi  álmok,  remények,  tervek  eloszlanak, 
a  finomabb  örömek,  szórakozások,  élvek  megszűnnek :  az  előkelő  világfiból 
pusztai  gazda  lesz. 

Kétségtelenül  ebben  az  időben  sem  egyedül  a  föld  érdekli,  melyet  ^*;JÍ^hor' 
mivel;  de  az  ország  is,  melyért  hazafi  szíve  lelkesedett.  József  uralkodá- 
sának  izgalmai,  a  nagy  forradalom  diadalmai  nem  érinthetik  közönyösen, 
noha  eleinte  megadó  elborulással  hallgat.  Hisz  minden  okos  emberi  társa- 
ságtól megfosztva,  senkivel  nem  levelezve,  a  pusztán  lakozik,  a  holott 
könyveivel,  gondolataival  és  a  néma  természettel  tölti  idejét,  élvén  a  maga 
mondása  szerint  csak  azért,  hogy  még  meg  nem  halhatott,  magán  szánakozva, 
a  világon  nevetve.  Eletének  magánossága  és  kietlensége  bécsi  emlékeinek 
tükörében  még  sivárabbnak  tetszik,  s  a  tompa  fájdalom  egészen  elfoglalja. 
Csak  egy  évtized  mülva,  1792-ben,  még  inkább  1794-ben  fog  az  írásba 
bele,  s  az  első  hang,  melylyel  megszólal,  magános  élte  mélabús  panaszától 
rezeg.  A  szenvedések  éle  már  elveszett;  csak  emiékök  érzete  sajog  még. 
Visszagondol  iQúságára,  melynek  vígságait  eltűnt  esztendei  ügy  elragadták 
magokkal,  mint  az  ország  utján  futó  sebes  szelek  a  port.  Az  idő,  mint  a  plánta 
növése  vagy  óramutató  menése  halad  észrevétlenül.  » Körülnézed  magad: 
virágágyaidat  összetapodta ;  kedvedet  gyönyörűségednek  oltárán  előbb  meg- 


30  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 

hervasztván,  végre  széllyelszórta ;  tapasztod  a  sdved,  hideg,  m^ogod  fejedet, 
tele   van  száraz  okokkal  és  elmélkedésekkel...*  Sóhajt  bánatosan. 
^Síitkár*  ^  ^^^®'  ^  hangulattal  fordul   újra    az    íráshoz  és  mesteréhez.    Mert 

ama  könyvek  között,  melyeket  elhagyott  hajiokába  magával ,  vitt,  első 
helyen  bizonyosan  az  ő  művei  voltak.  A  francia  nemzet  rég  kiábrándul- 
hatott a  Voltaire  drámáiból,  melyekben  több  a  csillogó  beszéd,  mint  a 
lüktető  cselekvény;  rég  kijÓ2sanodhatott  hősköltemenyéből,  melyben  több 
az  üres  cifra,  mint  az  igazi  fenség:  de  Bessenyeire  még  mindig  az  első 
benyomások  ingerével  és  erejével  hat  Az  idő  villongásánál  és  öregedő 
koránál  fogva  azonban  már  inkább  történelmi  és  alkotmányi,  vallási  és 
bölcseleti  tanulmányai,  mint  költői  alkotásai  vonzzák.  A  történelmi  elbeszélést 
már  előbb  is  megkísértette:  XII.  Károly  modorában  készült  1773-ban  a 
Hunyady  János  élete  és  viselt  dolgai,  hol  rideg  számok  és  számos  adatok 
helyett  a  csaták  kiszínezésébe  és  erkölcsi  tételek  fejtegetésébe  ereszkedik; 
a  nemzetek  erkölcseiről  és  szelleméről  szóló  essay  mintájára  készült  a  het- 
venes évek  közepén  Egész  Európa  formája  a  XI,  században,  mely  alig  egyéb 
mint  Voltaire  egyes  fejezeteinek  átdolgozása,  valamint  a  Magyar  nemzet 
szokásairul,  erkölcseirUl,  uralkodásának  módjárul,  törvényeiriU  és  neve- 
zetesebb viselt  dolgairul  értekező  csonka  kísérlete,  mely  csak  az  első  keresz- 
tyén századot  tárgyalja,  Szent  Istvántól  Kálmán  királyig.  Forrásai  a  magyar 
krónikások:  Bonfini,  Heltai,  Pethő,  Kovács,  kivált  pedig  a  Corpus  Juris; 
ép  azért  felfogásában  és  jellemzésében  elfogult  és  sötét,  mert  hiszen  az 
első  század  törvényei  elrettentésül  intézkedtek  olyan  szigorúan;  s  nem 
.  annyira  a  nemzet  vadságáról,  mint  inkább  a  keresztyén  buzgóság  izzásáról 
tesznek  bizonyságot.  Ám  ez  iflonti  vázlataiban  Bessenyei  csak  az  előadás 
módjára  követi  mesterét,  irányának  bölcseleteti  szellemébe  alaposan  és 
következetesen  be  nem  hatol.  Mert  Voltaire,  a  mint  már  Beöthy  kiemeli, 
az  egész  múltban  csak  az  ember  örök  természeti  valójának  nyilatkozását, 
s  vadsága,  szenvedélyei,  oktalansága  küzdelmeinek  sorozatát  látja,  melyet 
csak  a  felvilágosodás  terjedése  vezethet  némi  nyugalomra;  míg  Bessenyei 
többször  emlegeti  az  *örök  isteni  végzést*,  mely  fölöttünk  uralkodik. 
Most  pusztai  magányában  belemerűi  a  nemzetek  történetének  olvasásába, 
megalakulásuk  és  haladásuk  folyamának  vizsgálásába.  Legterjedelmesebb 
munkája:  Rómának  viselt  dolgai:  két  vaskos  kötet,  ebből  az  időből, 
századunk  első  három  évéből  való.  S  teljesen  mesterére  vall.  Választása  is 
egyenesen  azért  esik  Rómára,  hogy  annak  példa-mutatása  szerint  a  nép 
belső  életére  fordulhasson  figyelő  szeme,  mert  Rómában  az  uralkodásnak, 
polgárnak,  embernek  minden  esete,  törvénye  és  kötelessége,  tartozása,  érdeme, 
bűne,  gyalázatja,  szerencséje,  boldogtalansága  okaikkal  egyetemben  előfordul- 
nak. Rómának  esete,  a  mint  maga  vallja,  világnak  tűköre,  melyben  az  egész 
emberi  nemzet  magát  nézheti.  S  el  kell  róla  ismernünk,  hogy  különös 
érdeklődéssel  viselkedik  az  állami,  társadalmi,  vallási,  erkölcsi  intézmények 
iránt;  hogy  a  békés  alkotások  megalapítói,  nem  a  háborúk  hősei  lelkesítik. 


BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


31 


S 


3 


55 


V 


u 

1 


tí 


>4> 

g 


M 

(A 


32  ""  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 

Titus  vagy  Marc  Aurél  előtte  nagyobb,  mint  Augustus  és  Traján ;  ennélfogva 
a  hadi  eseményeket  kevésbe  veszi:  annak  a  feltüntetésére  törekszik,  hogy 
a  nép  fejlődése  és  felvilágosodása  értelmi  és  erkölcsi  forrongásain  keresztül 
miképen  halad  előre,  s  miképen  finomodik  és  polgárosodik.  S  ha  nem  bírja  is, 
mint  Voltaire,  fejtegetéseit  egy  l)ölcseleti  alapeszme  sugaraiként  vonni  meg  : 
a  történeti  elbeszélés  nemesebb  stíljére  való  törekvése  elismerésre  méltó. 
Alkotmányi  és  Történeti  tanulmányaival  függnek  össze  alkotmányi  és  közjogi  fejtege- 

tései, minők  Magyarország  törvényes  állása,  s  ennek  a  Toldaléka,  a  Tör- 
vénynek útja;  sőt  helylyel-közzel  alkalmi  kitéréseiben,  a  Természet  világa, 
a  Bihari  Remete  és  az  Értelemnek  keresése  is,  melyekből  az  író  politikai 
gondolkozása  nyilván  kiismerszik.  Bessenyei  szerint  a  társadalmat  és  államot 
az  ember  önnön  java  kívánása  hozta  létre,  szabad  egyesülésből,  miért  a 
közakaratnak  magát  mindenki  alávetni  tartozik.  Az  alku  a  király  és  nemzet 
közt  tette  az  ő  kifejezéseként  a  törvényt  és  igazságot  korlátok  közé.  A  tör- 
vényhozás a  nemzetet,  a  végrehajtás  a  királyt  illeti  meg;  a  nemzetnek  e 
joga  és  igazsága  oly  régi,  mint  a  természet.  Maga  határoz  sorsáról,  sor- 
sának biztosítéka  pedig  alkotmánya,  mert  a  Titus  erkölcsében  élő  boldogság 
csak  addig  tart,  míg  annak  élete.  Ennélfogva  minden  államforma  közt 
az  alkotmányos  monarchiát  fogadja  el,  hol  a  korona  dicsősége  és  hatalma 
a  nemzet  javával  olvad  össze.  A  király  iránt  való  hűséget  a  nemzet  önmaga 
iránt  való  kötelességének  hirdeti:  mert  király  nélkül  a  nemzet  boldog  nem 
lehet.  Ez  a  felfogása  bár  fölöttébb  egyezik  a  Voltairévai,  ki  a  Bourbonokat 
hasonlókép  hódoló  hűséggel  magasztalja:  politikai  egész  gondolkozása 
mégis  lényegesen  különbözik.  Mert  Voltaire  a  népre  keveset  ád  ugyan, 
hisz  a  jobb  világot  a  fejedelmeknek  a  bölcsészekkel  és  míveltekkel  való 
egyesülésétől  és  közreműködésétől  várja,  de  a  születésbeli  egyenlőséget 
tanítja:  míg  Bessenyei  nemcsak  elismeri,  de  védi  is  a  rendi  társadalomban 
a  nemesség  és  jobbágyság  fennállását.  Hálálkodik  az  istennek,  hogy  mi 
még  földesúri  nemzet  vagyunk ;  félti  a  jobbágyságot  a  felszabadítás  vesze- 
delmétől. A  vallásos  türelmet,  gondolat-szabadságot  és  emberszeretetet  kívánja 
foként  terjeszteni;  s  emberszereteténél  fogva  a  jobbágyság  sorsának  eny- 
hítéseért buzog,  különösen  az  üriszék  és  pallos-jog  eltörlésével,  mert  az 
az  igazság-szolgáltatás,  melylyel  az  ember  a  maga  ügyében  panaszos  fél 
és  ítélő  bíró  is  lehet,  az  ő  szavával  »orcapirulást«  okoz;  az  a  szabadság, 
melynél  fogva  polgár  a  polgárt  halállal  sújthassa,  minden  országban  rémítő 
csodát  mutat.  Igazságos  lelke  elfordul  az  ily  kiváltságtól  és  megbélyegzi 
szóval,  elitéli  cselekedettel.  Húsz  esztendő  alatt  háromszor  hívják  úri- 
székre s  mind  a  háromszor  a  jobbágynak  adott  a  gazda  ellenében  igazat ; 
olyan  gorombasággal  hálálta  meg  az  etetést  és  itatást. 
Tarimencs  Bessenyci  politikai  gondolkozásának  költői  kifejtéséül  szolgál  regénye 

a  Tarimenes  utazása  is.  Hőse,  mint  a  Voltaire  Kandidja,  tapasztalás  gyűj- 
tése végett  az  apai  kastélyból  útra  kél.  Nem  járja  ugyan  be  a  két  világ- 
részt, mint  ez ;  de  tanítója,  Kukumedóniás  társaságában  betér  Puczufalvára 


utnzasa 


BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI  33 


Kantakuczihoz,  a  remetéskedő  bölcshöz,  kivel  hosszas  beszélgetést  folytat; 
majd  eljut  Totoposzba,  Artemis  országába,  a  bűvös  Teneribe,  a  hol  a 
királyasszonynyal,  Artemissel  találkozik.  Aztán  megismerkedik  Trezénivel, 
az  emberszerető  és  világismerő  államférfival,  mert  Totoposzban,  a  mint 
Voltaire  kivánja,  a  fejedelem  a  bölcsészekkel  munkál  a  jobb  jövőn ;  meg- 
ismerkedik Kirakadessel,  ki  a  Voltaire  kanadai  Ingenujeként  természetes 
észrevételeivel  nem  egyszer  találóan  jellemzi  a  mívelt  állapotok  ferdeségeit. 
Majd  megjelenik  a  totoposzi  országyűlésen,  hol  a  lámaposzik,  dervisposzik 
és  fakirposzik  izgatnak;  résztvesz  az  örökösödési  háborúban,  melyet  Buzorkán, 
Jajgodia  ura  indított  valamely  600  esztendeje  élt  ősanyja  jogán  Artemis  ellen. 
A  királyasszony  népe  fölkel,  serege  győz,  elfoglalja  a  zsarnok  fővárosát  s 
diadallal  jő  meg.  Most  Tarimenes  Toiiiirist,  kinek  előbb  vallására  tér,  fele- 
stül veszi  s  véle  a  jólét  és  boldogság  földéről  haza  utazik. 

A  regény  Mária  Terézia  magyar  királynak  örök  dicsőségére  céloz,  a 
mint  Bessenyei  vallja.  Meséje  az  ő  kora  történetének  indítékaiból  és  szálaiból 
van  szőve.  Artemis :  a  királyasszony,  Buzorkán :  II.  Frigyes,  Trezéni :  Van 
Swieten,  Kantakuczi:  maga  Bessenyei.  Teneri  pedig  Schönbrunn.  A  maga 
egészében  hosszadalmas  és  fárasztó,  teli  politikai,  bölcseleti  és  vallási  fej- 
tegetéssel, mi  ép  úgy  árt  a  szerkezet  egységének,  mint  a  mese  haladá- 
sának és  az  előadás  élénkségének.  Jellemei  is  halaványak,  inkább  megsze- 
mélyesített fogalmak,  mint  élő  személyek ;  de  mind  e  fogyatkozások  ellenére 
néhány  oly  része  van,  mely  a  régibb  magyar  elbeszélés  legjelesebb  lapjai 
közé  tartozik.  Azok  a  lapok,  melyeken  a  puczufalvi  bölcsnek  magános- 
ságában  és  elhagyott  lakhelyében  a  maga  agglegényi  életét  és  szállását 
festi,  ép  oly  igazak,  mint  a  mily  meghatók.  A  mélabúnak  árnyéka  lebeg 
fölöttük,  melybe  itt-ott  belevillan  a  humor  egy-egy  sugara,  hogy  a  kép 
ridegsége  szelídüljön.  Azok  a  lapok  pedig,  melyeken  a  Tarimenes  áttérésében 
a  maga  áttérését  rajzolja,  ép  oly  közvetlenek,  mint  a  mily  hatásosak.  Színei 
durvák  és  rikítók,  mondja  Beöthy,  de  mélyek  és  erősek.  Haragja  fellobog; 
a  gyűlölet  és  megvetés  lángjai  cikáznak.  Kegyetlen  elmésséggel  ítéli  el  a 
képmutatást  és  gyávaságot.  Hangja  harsogó  hahota.  S  minél  jobban  ügye- 
lünk rá,  annál  inkább  átmegy  a  jajszóba. 

Valószínűleg  efféle  elbeszélés  lehetett  a  Podrokocz  krónikája  vagy 
Gorgonai  Szarándok  is,  mert  a  régi  irodalon;ban  a  zarándok  egyszerűen 
csak  utazó  helyett  szerepel.  Bessenyei  1792-ben  ki  akarta  nyomatni:  de  a 
könyvvizsgáló  vallásos  felfogása  s  a  sasra  csinált  szójátéka  miatt  nem 
eresztette  sajtó  alá.  Kézirata  elveszett. 

Bessenyei  minél  inkább  öregszik :  annál  nyugtalanabbul  foglalkozik  ^^Ufif^f 
a  vallás  kérdéseivel.  Vére,  nevelése,  áttérése,  lelki  emésztődése  mind  össze- 
hatnak vala,  hogy  értök  egész  életén  át  meleg  érdeklődést  érezzen:  hisz 
első  emlékei,  gyermeki  benyomásainak  visszaverődő  képei  is  a  vallás  örök 
titkairól  rajzolódnak;  utolsó  küzködései,  bánatos  szíve  gyötrelmeinek  fájó 
kifiakadásai   is   rajtok    töprengenek.   Pusztai    magánosságánál    és   öregedő 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt  3 


34  BESSENYEI  ÉS  TARSAI 

koránál  fogva  természetesen  csak  fokozódik  fogékonysága,  hajlama,  lelki 
szüksége  a  vallásos  elmélkedések  iránt.  Már  nem  az  egyszerű  buzgóság, 
a  mi  még  1 773-ban  A  süni  apostol  Tamás  ellenállhatatlan  bizonyságárét 


Bessenyei  GjGrgy  siremicki;  Puszui-Kovácsibiui. 

vagy  1777-ben  a  Jézus  Krisztus  haláláról  szóló  tanítás  lefordítására  bírja: 
hanem  valami  zaklató  lázasság,  mibe  az  igazság  és  megnyugvás  kutatása 
a  remény  és  vigasz  sóvárgásával  olvad  össze.  Az  isten  léte,  a  Szent- 
háromság titka,  isten  és  a  világ  viszonya,  a  gonosz   eredete  és  feladata. 


BESSENYEI  ÉS  TABSAI  35 


a  lélek  és  halhatatlansága,  a  szabad  akarat  és  beszámítás  kérdése  a 
Természet  vildgáhan^  a  kilencvenes  évek  folyamából,  a  Bihari  Remetében 
és  az  Értelemnek  keresésében  1804-ből,  ismét  és  ismét  tolla  alá  kerül, 
beszédes  bizonyságaként,  hogy  mennyire  izzik  egész  belseje  e  nagy  problémák 
kielégítő  megoldásának  vágyától.  Szenvedély  és  szenvedés,  a  mi  hangjában 
meg-megrezdűl.  Mindannyiszor  mestere  után  indul,  de  a  legtöbbször  eltér 
tőle.  Voltaire  a  francia  szellem  világosságával  és  elemző  erejével  halad  követ- 
keztetéseiben :  Bessenyei  visszariad  a  félúton,  s  eszétől  szívéhez  menekszik. 

Az  isten  léte  nála  nem  az  okoskodás  eredménye,  hanem  lelki  szükség,  dméikeSesei 
mely  a  kinyilatkoztatás  hitéből  fakad.  A  legragaszkodóbb  gyermeki  szeretettel 
csüng  rajta :  de  a  Szentháromság  egységét  kínosan  taglalja,  azonban  mégis 
csak  hiszi.  Isten  és  a  világ  viszonyának  magyarázatában  reá  jut  a  gonosz 
eredetének  és  feladatának  vizsgálatára;  s  mint  Voltaire  a  Lissaboni  szeren- 
csétlenséggel, ő  is  egy  hosszabb  leíró  költeménynyel,  Debrecen  siralmával 
példázza  1802-ben.  S  nincs  más  megfejtése  az  összeütköző  ellentétek  és 
kétségek  kiengesztelésére,  mint  hogy  az  isten  közönséges  atya.  A  világ  folyá- 
sában jelentkező  gonosz  is,  mint  a  debreceni  tűzvész,  csak  az  ő  valóságának 
és  nagyságának  megismerésére  vezet.  A  lélek  mivoltára  és  halhatatlanságára 
nézve  tétova  imbolyog :  megvallja,  hogy  azt  természeti  okokkal  senki  meg- 
bizonyítani nem  fogja  oly  módon,  hogy  a  tudóst  megnyugtathassa;  ennél- 
fogva a  vallás  igéjében  keres  és  talál  megállapodást.  S  hivatkozik  a  lélek 
maga-sugallására,  mely  véghetetlenségéről  beszél  és  az  isteni  kinyilatkoz- 
tatásra, mely  mellette  tanúskodik.  Az  akarat  szabadságáról  és  bes2:ámítás 
érvényéről  már  nagyobb  bizonyossággal  érvel;  meggyőződése  a  Bihari 
Remetében  erős  és  heves,  mert  a  szabad  akarat  tagadása  annyi,  mint 
énségemnek  tagadása:  a  Természet  világában  maga  mégis  szinte  egészen 
megtagadja,  mert  a  természetet  vallja  úrnak  az  ember  fölött  s  határozottan 
hirdeti : 

Szokás  az  csak,  a  min  változtatni  lehet, 
De  természet  ellen  az  ember  nem  mehet. 

Bessenyei  vallási  és  bölcseleti  fejtegetéseiben  általán  sok  az  ellenmondás. 
A  czeglédi  plébánoshoz  1777-ben  írt  maró  levelével  hevesen  küzd  a  katho- 
licizmus  ellen :  a  legújabban  megjelent  Bihari  Remetében  pedig  a  kálvinizmus 
dogmái,  a  hit  által  való  megigazulás  és  az  eleve  elhatározás  tana  ellen 
harcol  élesen.  Az  amerikaiak  című  elbeszélése  1773-ban  a  keresztyén  vallás 
elsőségének,  érdemének,  emberszeretetének  feltűntetésére  céloz ;  a  Természet 
Világa  szerint  pedig  töröknek,  tatárnak,  zsidónak  egyaránt  áldás  van  életén, 
mert  az  isten  külön  egyik  hitéhéiz  sem  áll,  mindenikkel  közös  áldás,  élet, 
halál.  A  rendszeres  bölcselők  énnnélfogva,  mint  Almási  Balogh  Pál,  nem 
veszik  sokba  s  nem  ismerik  el  filozófusnak.  Bessenyei  maga  sem  számította 
magát  hozzájok.  »Az  írók  közt,  mondja  szerényen,  ember  nevezetnél 
egyebet  kívánni  sem  kívánok,  sem  akarok,  sem  reám  nem  illik  egy  is.« 
Pedig  mennyivel  több  volt:  a  megújhodásnak  lelke! 


36  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


uí^^Tvci  Pályájának   második   fele  pusztai  magányában   folyik  el.   Ez  a   fele 

sikerben  szegény :  pedig  ebből  az  időből  valók  legmagvasabb  művei.  ír,  tanít, 
buzog,  noha  valamennyi  munkája  kiadatlan  marad,  mert  a  cenzúra  nem 
bocsátja  őket  sajtó  alá.  Nem  csügged  el  miatta.  Mert  —  meggyőződése 
szerint  —  nem  az  a  kérdés,  hogy  a  cenzornak  értelme  mi,  hanem  hogy 
az  isten  és  a  természet  igazsága  merre  vezeti.  Hadd  legyen  inkább  írásban 
igazság,  mint  nyomtatásban  hazugság.  A  jövőre  számít,  melyben  eszméinek 
célzata  csakugyan  betölt  így  ék  munka  közt,  egyedül,  két  évtizeden 
keresztül,  bús  megadással  nézve  a  vég  elébe,  mikor  mindenestül  fogva 
vezeti  a  halál  sírja  szélihez,  mert  nincs  senki,  ki  nevében,  vérében  tovább 
éljen.  A  vénségbe  belefúlt  élet  édes  vigasztalásáról,  hogy  magát  gyer- 
meiben  megifjodni  látja,  ő  csak  merenghetett.  Hisz  két  évtizeden  át  még 
az  okos  emberi  társaságot  is  nélkülözte.  1804  után  végre  László  bátyjának 
leánya,  Bessenyei  Anna,  már  maga  is  öreg,  enyhítette  elhagyatottságának 
fájdalmait  Legalább  utolsó  esztendei  elégedetten  folytak.  1811-ben  halt  el. 
A  közadakozás  1883-ban  emléket  állított  pusztai  lakóhelyén.  Ez  az  emlék 
az  ő  dicsőségéről  és  a  nemzet  hálájáról  beszél.  Mikor  halálát  közelegni 
érezte,  mivel  a  pusztán  pap  nem  lakott,  meghagyta  húgának  és  cselé- 
deinek, hogy  minden  szertartás  nélkül  temessék  el  kertjében,  egy  általa 
kiválasztott  fa  árnyékába,  mint  mestere  Voltaire,  és  barátja,  Barcsay 
Ábrahám  nyugodott;  mi  kivánatához  képest  történt. 

A  nép  még  nem  feledte  el.  Beszélik  róla,  hogy  az  »öreg  úr«  sohasem 
járt  templomba,  s  hogy  lelkét  » megmentse «  s  lelkiismereti  furdalásait 
elcsitítsa,  melyek  vallása  változtatása  miatt  utolsó  éveiben  zaklatták,  kis 
gyermekeket  tartott  házánál,  hogy  apró  örömeikkel  és  játékukkal  békét 
áraszszanak  körülötte.  Gyermekek  nélkül  sínylett,  gyermekekkel  csalta  áhító 
szívét.  Hozának  vala  pedig  oda  kis  gyermekeket  és  monda:  » Engedjétek, 
hogy  a  kis  g>'ermekek  jöjjenek  én  hozzám  és  őket  meg  ne  tiltsátok,  mert 
ilyeneké  az  istennek  országa*. 

Bessenyei   György   pályája    úgy   kezdődik,   mint   tárogató-dal,   mely 
küzdelemre   hív,    s    úgy   végződik   mint   elégia,   mely   bánatosan   borong. 
Csak  az  a  szerencse,  hogy   mire   a   tárogató-dal  elégiába  törik:  a  nemzet 
már  küzdelemre  kelt  és  bizton  haladt  a  diadalnak. 
Báróczy  Sándor  Társai  közt  az  clső,  ki  a  nyilvánosság  előtt  nyomába  lépett,  Báróczy 

Sándor.  Nem  eredeti  író,  csak  átdolgozó,  de  csodás  nyelvérzékével,  szép 
magyarságával,  elbeszélésének  nemes  és  választékos  hangjával  nagy  nevet, 
sőt  a  széppróza  fejlesztésében  nagy  érdemet  is  szerzett  magának.  Ispánlakán, 
Alsó-Fehérmegyében,  1735-ben  született,  s  az  enyedi  Bethlen-főiskolában 
tanúit,  majd  a  kormányszék  mellett  Nagy-Szebenben  gyakorolta  magát. 
Feltörő  lelke  már  ez  idő  szerint  meg-megrebbentette  szárnyait  s  a  hivatalos 
irományok  porából  már  nem  egyszer  a  római  és  francia  írók  kiesebb  körébe 
menekült;  a  mikor  pedig  Mária  Terézia  1760-ban  a  testőrséget  felállította, 
Bécsbe  vágyakozott   és    megyéjéhez    fordult   ajánlatért.    Alsó-Fehérmegye 


rendéi  féltek,  hogy  pírülnj  lesznek  kénytelenek  miatta,  mert  termete  alacsony, 
arca  visszatoló  volt:   de  Mikes  István  gróf  pártjára  állt  és  jósolva  hir- 
dette, ht^y  »benne  egykor  az  egész  nemzet  meg  fog  dicsőíttetni*;  s  nagy 
befolyása  győzött.  Báróczy  Bécsbe  került,    1760-ban  felesküdt  testőrnek,  s 
csakugyan  azok  egyike  lőn,  a  kikben  a  nemzeti  géniusz  a  magyarság 
dicsőségére  megnyilatítozotL   A  világváros  neki  nem  volt  sem  Capua,  sem 
Sybaris;  ha  ép  erkölcse  meg  nem  óvja  az  ernyesztő  élvek  sodrától,  meg- 
óvja vala  mostoha  külseje.   Képe,   tekintete,  hangja  rideg  és  szomorúan 
különböztette  meg  társaitól,   kikre  a  daliásság,  szépség,  fiatalság  az  élet 
minden  örömével  mosoly- 
gott. Sokszor  kötődtek  véle 
e  miatt  és  csak  beszédé- 
nek báját  ismerték  el.  Ma- 
gába vonult,  könyvei  közé, 
a  hol  bájoló  beszéde  szaba- 
don folyhatott:  a  Calpre- 
néde  KassatuirájÁva.1  mu- 
latott, melynek  fordításába 
még    otthon    bele    fogott. 
Tetszett  hazafias  szívének 
a  regény  hőse,  Orondátes, 
ki  mint    scythiai    királyfi 
a  közfelfogás  szerint   régi 
eleink  véréből  származott,  s 
nemes  erkölcsének  a  regény 
hősnője,  Kassandra,  kinek 
szerelme    tisztaságával    és 
hűségével   minden    akadá- 
lyon diadalmaskodott.  For- 
dítása 1774-ben  megjelent, 

és  egyszerre  megnyerte  a  Bárí«j  sé„dor  «ckíf«. 

leghivatottabbak  magasz- 
taló dicséretét.  Egyfelől  jóízlése,  másfelől  csodás  nyelvérzéke  megőrizte 
attól,  hogy  a  magyarosságot  a  póriassággal  összetéveszsze,  s  az  üdvösséget 
az  idegenszerűségben  keresse.  Szerencséjére  Erdély  szülötte  volt,  hol  a 
fejedelmi  udvar  előkelő  hagyománya  a  nemzeti  nyelven  még  a  XVIU. 
században  is  megérzett,  hol  a  nemesi  nagy  házak  az  irodalom  szere- 
tetében és  mívelésében  szellemi  fényűzést  és  hazafi-érdemet  kerestek:  s  ö 
ezt  az  örökséget  tehetségeinek  erejével  tovább  fejlesztette  és  gyarapította. 
Jelességei  és  fogyatkozásai,  kifejezései  és  fordulatai  nagyobb  részint  erdé- 
lyiességek,  melyeket  ritka  leleménynyel  és  belátással  válogatott  meg  és 
alkalmazott  a  megfelelő  helyeken.  Újított  is,  de  újításaiban  óvatos  és  tar- 
tózkodó volt.  S  mind  azon,  a  mi  tollából  lolyt,  a  Kazinczy  találó  méltatása 


38  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


szerint  annyi  báj,  annyi  kellem,  annyi  csín  és  kecs  ömlött  el,  mely  az  ő 
vétkeseknek  látszó  szólásait  még  azok  előtt  is  megkedveltette,  a  kik  a 
nyelvnek  tisztasága  mellett  buzogtak,  s  minden  újítást  nyelvrontásnak 
kiáltoztak.  Kazinczy  mesterének  vallja  s  az  ő  koszorújára  törekszik ;  Beöthy 
egyenesen  az  új  magyar  szép-prózai  stíl  megalapítójának  hirdeti.  Annyi 
bizonyos,  hogy  nyelve  a  maga  idejében  a  legnemesebb,  hangzatos  és 
változatos,  eredetisége  mellett  is  az  újdonság  színével  csillog.  Elbeszélése 
eleven  és  hatásos;  s  mondatai  meglepő  szabatossággal  és  arányossággal 
gördülnek.  Az  érzelmes  és  szónokias  hang  ritka  szépséggel  csendül  meg 
nála.  Mégis  mennyire  szerény  és  bátortalan,  nem  bízik  sem  tehetségében, 
sem  tudásában  és  folyvást  mentegetőzik.  1775-ben  még  közrebocsátja 
Marmontel  Erkölcsi  Meséit  és  Dusch  Erkölcsi  Leveleit,  aztán  hosszú 
időre  elhallgat.  Magába  vonulása  miatt  lassan-lassan  zárkózott,  különcködő 
lesz,  ki  előtt  a  halált  még  említeni  sem  szabad ;  s  az  irodalom  szenvedélye 
helyett  egy  titkos  szenvedély:  az  aranycsinálás  foglalja  el  minden  idejét. 
Kazinczynak  diadallal  mutatott  is  egy  almányi  nagyságú  rezet,  melyről 
azt  állította,  hogy  ólom  volt.  1790-ben  újra  megszólal  s  kiadja  a  Védel- 
meztetett  magyar  nyelvet,  hogy  mint  az  öreg  Tholdi,  még  egyszer  megvillog- 
tassa fegyvereit  faja  becsületéért  és  jóhiréért.  Az  ő  meggyőződése  szerint 
valamely  nemzetet  halhatatlanságra  csak  a  tudományokban  való  virágzása 
és  nyelvének  fölemelése  vihet;  de  kívánatos  történetének  megírása,  keres- 
kedelmének fejlesztése,  országának  szerencsés  fekvése,  s  az  idegen  nemze- 
tekkel való  maga-megkedveltetése  is.  A  mellett  az  erkölcsök  nemesítésére 
és  színészet  felkarolására  int.  Fejtegetése  párbeszédes,  érvelése  nyugodt, 
türelmes ;  nem  ellenzi  a  deák  nyelvet,  csak  a  magyarnak  kívánja  természetes 
jogait.  Mert  bár  távol  él  hazájától  s  atyjával  való  összeütközése  és  fogadása 
következtében  nem  is  látogatja  meg  többet :  de  kegyeletes  szeretettel  csüng 
mégis  rajta.  Aztán  ismét  belemerült  csodakereső  vegyészkedésébe  s  nagyra- 
törő  lelke  a  titkok  útvesztőjében  tévetegen  vergődik.  Utolsó  két  regény- 
fordítása: A  mostani  Adeptus  vagy  a  szabadkőmivesség  valóságos  titka 
és  az  Amália  története  sem  egyéb,  mint  tévedés. 

Mint  katona  gondos  és  pontos.  1790-ben  őrnagy,  1802-ben  alezredes, 
s  a  mikor  nyugalomba  lép,  megkapja  az  ezredesi  rangot.  Hosszú,  rideg 
testőri  pályájának  ez  a  vége  és  büszkesége.  De  Báróczy  csak  külsőleg 
volt  hideg.  Szíve  melegen  vert,  s  a  kiket  szeretett,  mélyen  szerette.  Mint 
Kazinczy  maga  vallja,  soha  Pászthory  Sándort,  Vay  Miklóst,  Orczy  Józsefet 
és  Barcsay  Ábrahámot  nem  említhette  előtte,  hogy  erdélyiesen  zengő  szava 
hangosabbá  ne  vált  volna.  1809.  karácsony  szombatján  halt  el,  s  1814-ben 
Kazinczy,  koszorújának  örököse,  művei  teljes  kiadásával  s  élete  színgazdag 
rajzával  állított  nevének  ragyogó  emléket. 
Naiáczy  József  Naláczy  JÓZSEF   báró   tehetsége   szerényebb,   sikere   kisebb :   de  jóra 

igyekvő  szándéka  és  lelkes  hazafisága  tiszteletreméltó.  Huszonegy  éves 
korában,    1766-ban  jut   a   testőrséghez,    hol   Báróczy   barátsága   buzdítja 


BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI  39 


AZ  irodalom  mívelésére.  Nem  hiában  Erdély  szülötte  s  Nagy-Enyed  növen- 
déke ő  is:  sok  a  fogékonyság  benne  a  magyar  Marmontel  nyelvi  szépsé- 
gének megértésére.  Eleinte  verseket  irogat,  s  aztán  fordításba  fog :  a  Young 
Éjszakáinak  átültetésébe.  De  közben  kezébe  akadnak  UArnaud  páros 
iörténetá,  e  siránkozó  elbeszélések  és  tragédiák,  melyek  a  kolostori  élet 
rideg  magányosságát  és  biís  menedékét  eszményítik,  —  s  kettőt  lefordít 
l>előlük  még  a  Young  befejezése  előtt.  Inkább  a  maga  gyönyörűsége,  mint 
a  közönség  mulattatása  lebeg  előtte ;  s  e  munkái  csak  jóval  később  jelennek 
meg:  Euphémia  vagy  a  vallás  győzedelme  1783-ban,  A  szerencsétlen 
szerelmesek  vagy  Gróf  Gomens  1793-ban  és  végre  Young  Éjjelei  avagy 
sir  almi  1801-ben.  Nyelve  egyenetlen,  de  a  hol  a  Báróczy  tanulmánya 
vezeti,  nem  egyszer  csinos  és  kifejező,  kivált  az  érzelmes  helyeken  lendületes 
A  katonáskodástól  megválva,  a  polgári  pályán  gyorsan  emelkedik:  1788ban 
a  kolozsvári  kerületi  tábla  alelnöke  s  a  főkormányszék  tagja,  1792-ben 
zarándi  főispán  és  a  Bethlen-főiskola  főfelügyelője.  Nagy  magyar  és  erős 
protestáns,  ki  három  dologért  hálálkodik  naponként  az  istennek:  hogy 
magyarnak  teremtette  és  nem  németnek,  kálvinistának  és  nem  pápistának, 
férfiúnak  és  nem  asszonynak.  Négy  esztendő  múlva,  1 796-ban  nyugalomba 
vonul,  de  a  haza  ügye  ekkor  is  szívén  fekszik:  az  Erdélyi  Múzeum 
tanácsába,  melyet  Döbrentei  1814-ben  alapított,  élénk  érdeklődéssel  eljáro- 
gatott.  Már  öreg,  közel  a  hetvenhez,  bajusza  vad,  viselete  hanyag,  külsejében 
isemmi  sincs  már  abból  a  szép  ifjúból,  ki  még  Mária  Terézia  udvarában 
is  feltűnt:  de  lelke  és  tüze  a  régi.  Még  kiveri  a  tőrt  a  daliás  Wesselényi 
Icezéből,  s  kitartja  végig  a  gyakorló  órát.  Elő  és  kegyeletes  emléke  a 
fejlődő  nemzedék  előtt  a  megújhodás  korának,  mikor  álmodozástól  és 
reménykedéstől  megkapva,  barátja  buzdítására  ő  is  lángra  gyúlt;  s  még 
öregen  is  fiatalos  rajongással  buzog  a  nemzeti  nyelvért  és  irodalomért; 
megírja  Teleki  József  gróf  kormányszéki  tanácsos  életét,  Kabós  János  emlé- 
kezetét s  lefordítja  Saptál  könyvét  a  szőlőmívelésről  és  az  egész  angol 
Spectatort.  1818-ban  hunyt  el. 

A  franciás  iskolának  hivatottabb  és  termékenyebb  tagja  Barcsay  ^^*^^^^^?^ 
Ábrahám,  a  fejedelmi  Barcsay-ház  derék  ivadéka,  kora  kényeztetett  kedvence, 
ki  az  elegáns  poéta  név  alatt  ismeretes.  1742-ben  született  a  hunyad- 
megyei  Piskiben,  1762-ben  iskoláinak  végzése  után  a  testőrségbe  lépett, 
megemlékezve  ragyogó  születéséről  és  kecsegtető  jövőjéről.  Mint  Kazinczy 
írja,  gyönyörű  kék  szemével  és  szöghajával  egy  Antinoushoz  hasonlított, 
s  már  módja  mutatta  benne  a  nagy  ház  gyermekét.  Előkelő  és  szeretetre- 
méltó, nyájas  és  elevendi,  ki  az  élet  örömeit  lobbanó  szívvel  fogadja,  de  beléjük 
egészen  el  nem  merül.  Azok  közé  tartozik,  kik  Bécsben  el  nem  vesztik 
öntudatukat.  Néha  ugyan  a  világ  árja  elkapja,  gyönyörűségre  ragadja, 
hogy  lelke  habozik,  a  mint  maga  vallja:  de  Sybaris  rabja  soha  sem  lesz, 
mert  habozó  lelkének  célja  dicsőséges.  Ez  a  cél  a  nemzeti  nyelv  biztosítása, 
melyért  barátai,  Bessenyei  és  Báróczy   fáradoznak.  S  a  hívságos  örömöket 


40  BESSENYEI  ÉS  TÁRSAI 


az  edző  vadászattal  vagy  maga-képző  olvasgatással  váltja  fel,  míg  aztán 
ő  is  a  francia  felvilágosodás  eszméinek  hirdetőjévé  válik.  Nem  egyszer 
merészebb  valamennyi  társánál,  mint  a  zsarnok  király  és  a  bolond  pásztor 
összehasonlításában,  vagy  katona  létére  a  sereg  elitélésében,  mely  felfogása 
szerint  csak  az  uralkodó  fogadott  gyilkosa;  másszor  ellenben  a  magyar 
nemes  rendi  féltékenysége  villan  meg  benne,  mint  a  mikor  a  folyam-szabá- 
lyozás és  betelepítés  ellen  támad,  vagy  a  biztosokat  és  mérőket  gúnyolja. 
Működése  1771-ben  kezdődik,  eleinte  a  Bessenyei,  később  az  Orczy  hatása 
alatt;  s  ettől  az  időtől  fogva  részint  hozzájok,  részint  Ányos  Pálhoz  és 
Radvánszky  Jánoshoz  bőven  ontja  verses  leveleit,  úgy  hogy  a  magyar 
költői  episztola  egyik  megalapítója.  Könnyű  kedélylyel,  játékos  elmével, 
minden  hosszas  tervezgetés,  készülődés,  csinosítás  nélkül,  a  pillanat  hangu- 
latában ír;  szeszélyes  és  szabados,  a  versből  prózába,  a  prózából  megint 
versbe  csap  át,  s  gyakorta  oly  magán-viszonyokat  érint,  melyek  vonatkozása 
ma  már  érthetetlen.  De  az  írónak  mentségére  lehet,  hogy  a  nyilvánosságra 
nem  számított.  Nyelve  mégis  tiszta,  szinte  mindig  szabatos,  olykor  élénk 
és  fordulatos,  a  legtöbbször  sima,  abban  az  időben  elegáns.  Valami  vonzó 
természetesség  és  vidorság  ömlik  el  levelein  s  egyéb  költeményein,  melyekben 
a  világot  és  életei  a  bölcs  megnyugvásával  vagy  gúnyos  mosolyával  szem- 
léli. Csak  ritkán,  akkor  is  pajkosságból  vét  az  ízlés  ellen,  mint  a  tokaji 
bor  eredetének  elbeszélésében,  vagy  a  Radváns^yné-Prónay  Eva  névn^i 
köszöntőjében ;  bár  e  két  verse  különben  a  sikerültebbek  közé  tartozik.  Nem 
koszorúra,  hanem  a  magyarság  erősítésére  törekszik,  s  minden  apróságot  eme 
nagy  érdek  tekintetéből  ítél  meg.  Hosszú  ideig,  három  évtizeden  keresztül 
szolgál  a  vitézi  pályán,  előbb  a  testőrségnél,  aztán  a  dragonyosoknál,  majd 
ismét  régi  társaihoz  kerül  vissza,  míg  1794-ben  ezredesi  ranggal  nyuga- 
lomba tér.  S  e  hosszú  idő  alatt  meglakja  Bécset,  bejárja  Felső-Magyar- 
országot, huzamosan  szállásol  Nyitra-  és  Pozsonymegyében,  résztvesz  a 
sziléziai  táborozásban,  a  bajor  és  török  háborúban,  a  szabácsi,  dubicai  és 
nándorfejérvári  ütközetekben:  de  mindig  és  mindenütt  hazája  irodalma,, 
haladása,  békéje,  boldogsága  lelkesíti  1794-ben  elhagyja  a  királyi  udvart, 
hol  József  és  Leopold  kitüntető  kegye  annyiszor  fordult  feléje,  s  az  igazi 
bölcs  fölényével  megveti  azt  a  ragyogást,  melyet  a  törpe  lelkek  oly  nevet- 
séges törekedéssel  keresnek;  s  Erdélybe  költözik,  hol  váltakozva  csórai  és 
solymo3Í  jószágán  tartózkodik,  könyvei  és  barátai  közt  mulatozva,  vagy  oláh 
jobbágyaival  el-elbeszélgetve  magyar  költő  létére  oláhul,  mint  Montesquieu 
a  maga  foldmíveseivel  patois  nyelven.  1806-ban  végzi  életét  s  kedves 
almafája  alá  helyezik  tetemét.  Művei  mai  napig  sincsenek  összegyűjtve. 


41.  Franciások  itthon. 

FRANaAsoK  MOZGALMA  Bécsbcíi  ksletkezilí :  de  itthon  foly  tovább,  o^^y  Lflr'f 
Hívei  közül  mindenek  előtt  b.  Orczy  LöRiNcet,  a  tama-örsi 
bölcset  kell  megemlítenünk.  Már  előbb  irogatott  ugyan,  mert 
első  kísérleteit  még  1756-ban  tette,  s  azokat  gróf  Barkóczy 
Ferenc  egri  püspök,  majd  esztergomi  érsek  bátorítására  tovább 
űzte  és  1765-ben  sajtó  alá  rendezte,  hogy  ne  henyélne  ö  is,  írásra  ébresztené 
nemzetét  is;  legalább  ebben  az  esztendőben  iija  Fekete  János  grÓ&iak,  a 
magyar  Epicumak,  hogy  az  őszszel  egy  tarisznya-verset  visz  föl  Bécsbe, 
válogathat  benne,  mint  tót  a  körtében ;  de  Barkóczy  közbejött  halála  miatt 
a  gyűjtemény  kinyomatása  elmaradt,  s  a  költő  teljesen  elhallgatott.  Csak 
1772-beH  veszi  le  újra  »pókhák3S  lantját*  szögéről,  a  mikor  a  megújhodás 
vezérének  verses  üdvözletére  költői  levéllel  felel,  tréfás  szerénykedéssel  véde- 
kezik a  nyilvánosság  ellen,  nehc^y  régi  céhhiesterből  inassá  tegyék.  Ám  az 
6  régi  céhmestersége  csupán  szoros  baráti  körben  volt  ismeretes;  a  meny- 
nyire mégis  hathatott,  bécsi  látogatásain,  társadalmi  érintkezéseiben  hatott. 
Első  í^otHiaíoll  verse  a  Bessenyeihez  intézett  levele.  Bessenyei  aztán  maga 
is,  Barcsay  révén  is,  hathatósan  ösztönzi,  mert  megbocsáthatatlan  bűn  volna 
Minerva  ellen  egy  olyan  magyar  Músának  ismeretlenül  meghalni,  ki  az 
emberi  társaság  közt  olyan  jó,  mint  a  kenyér  az  eledelek  közt,  mit  örökké 
eszel,  mégis  örökké  kívánsz  és  soha  meg  nem  unsz.  S  az  ösztönzés  nem 
hiába  szól:  Orczy  reménykedve  csatlakozik,  hátha  az  idő  honnan-onnan 
elővet  egy  Gyöngyösit  Új  munkásságra  kél,  buzog  és  buzdít  egyaránt. 
Gondolkozása,  míveltsége,  irodalmi  tanulmánya  úgyis  franciás,  bár  nem 
kizárólag,  mert  a  római  költők  olvasása,  a  magyar  istenes  és  világi  énekek 
hatása  is  megérzik  alkotásain.  Egyénisége  azonban  elég  erős,  hogy  a  külön- 
böző benyomásokat  magába  olvaszsza  s  verseire  általában  az  eredetiség 
bélyegét  nyomja.  Még  1718-ban  született,  s  ifjúsága  épen  a  Mária  Terézia 
megtámadására  esett,  mikor  az  egész  nemzet  fölkelt  s  régi  vitézsége  diadal- 
masan villogott.  1741-ben  a  költő  is  táborba  szállt,  s  a  fiatal  ragyogó  szép 
királyasszony  iránt  való  lelkesedéssel  és  hódolattal  végig  küzdötte  mind 
az  örökösödési,  mind  a  hét  éves  háborút;  s  nemcsak  mint  jeles  dandár- 
vezér a  szász  és  porosz  földön,  különösen  gróf  Hadik  oldala  mellett  Berlin 


42  FRANCIÁSOK  ITTHON 

megrohanásakor  aratott  hírnevet,  de  mint  áldozatra  kész  hazafi  is,  a  ki 
1756-ban  a  maga  költségén  egész  ezredet  szervezett:  a  Nádor-huszárokat,  a 
fejedeimi  figyelmet  maga  felé  fordította.  A  hubertsburgi  béke  megkötése  után 


Báró  Orsi;  Lúrlnc  arcképe. 

a  katonai  szolgálatot  tábornoki  ranggal  elhagj'ja  s  Abaujvármegye  helyettes, 
majd  valóságos  főispánja  lesz,  egyszersmind  a  Tisza  és  Bodrog  szabályo- 
zásának királyi  biztosa.  Művei  Révai  Miklós  gondozásából  jelennek  meg :  a 
Költeményes  Holmi  1787-ben,  Költeményes  Szüleményei  pedig,  hosszas  el- 
mélkedése a  szabadságról  és  verses  levelezése  Barcsay  Ábrahámmal,  1789-ben. 


FRANCIÁSOK  ITTHON  43 


Lelkesedése  és  hódolata  Mária  Terézia  iránt,  ki  kegyeivel  halmozza  nöitimSyei 
el,  pályája  végéig  híven  és  fényesen  lobog.  Énekeiben  az  emberi  nem  gyö- 
nyörűségének, országok  dicsőségének  nevezi,  kinek  halálakor  ég  és  föld 
beborul  szomorú  felhőkkel,  Tátra,  Fátra,  Mátra  zokog  az  erdőkkel,  mert 
kegyesebb  a  kegyeseknél,  nagyobb  a  nagyoknál ;  még  Titus  és  Traján,  Nagy 
Károly  és  Nagy  Lajos  sem  hasonlítható  hozzá.  Uralkodása  az  arawy  század 
kezdete.  Természetes  ennélfogva,  ha  a  költő  fel-felrándül  Bécsbe,  el-elmulat 
az  udvar  és  testőrség  körében,  hisz  még  a  Szerencse  istenasszonyt  sem 
tudja  másutt  képzelni,  mint  a  székvárosban.  Jobbágyi  hűségénél  csak 
magyarsága  és  hazafisága  erősebb;  fajára  és  hazájára  igazán  büszke  a 
rajongásig.  Már  első  költeményeiben :  A  szegény  paraszt  néphez  és  A  hadi 
pályára  készülő  ifjúhoz  ez  az  érzése  megkapó  hévvel  nyilatkozik.  A  nem- 
zetietlenkedő  főurak  helyett  a  parasztságot  magasztalja  a  maga  egyszerű- 
ségében és  természetességében;  mert  benne  látja  mindazt,  a  mi  ezen  a 
földön  magyar,  ezen  a  földön,  melynek  határait  az  isten  őrzi,  bőséggel  és 
szabadsággal  betölti.  Orczynak  ez  az  iránya  nem  népieskedés,  még  kevésbbé 
demokratáskodás,  a  mint  már  Arany  észrevette  és  kiemelte,  mert  a  paraszt- 
ságot sem  felszabadítani,'sem  helyzetéből  kiemelni  nem  akarja ;  sőt  ellenke- 
zőleg királyi  biztos  létére  fél,  hogy  a  folyók  szabályozása  s  a  meglendülhető 
kereskedés  következtében  a  jobbágy  megveti  a  sarlót,  nem  fogja  megjárni 
a  tarlót,  —  hajóssá  lehet.  Az  ő  politikai  gondolkodása  nem  emelkedik  a 
rendi  alkotmányon  felül,  mely  meggyőződése  szerint  a  legjobb,  mert  benne 
úr  és  pap,  nemes  és  paraszt  mindenik  a  maga  megillető  helyén  van. 
A  parasztságot  magasztalja,  mert  munkája  a  legbecsesebb,  élete  a  legártat- 
lanabb; ő  az  ország  ereje,  a  nemzeti  jellem  és  nemzeti  nyelv  kifejezője. 
A  költő  szíve  mindig  felmelegszik  és  hangja  ódái  emelkedésbe  kap,  ha 
magyar  fajára  és  hazájára  gondol;  s  mindig  keserűséggel  és  gúnynyal 
telik  el,  ha  az  idegenkedő  grófokat  s  mindenféle  srófon  járó  bárókat  veszi 
tollára.  Erkölcsi  romlottságukat,  nemzetietlenségüket,  külső  hivalgásukat  és 
belső  nyomorúságukat  elitéli.  Egész  kedélyessége  és  ötletessége  kiárad,  ha 
a  divatozó  és  cifrái  kodó  élet  íiircsaságain  mosolyoghat,  enyeleghet,  hangosan 
kacaghat  vagy  zúgolódva  dohoghat.  Mert  Orczy  maga  minden  előkelősége, 
magas  állása  és  kiváló  olvasottsága  mellett  mindig  egyszerű  és  természetes 
marad.  A  puszta  tudást  szánja,  a  bölcseséget  hirdeti,  azt  a  bölcseséget, 
mely  a  boldog  középszer  követésében  áll.  Az  ő  tanítása  szerint  elég  nagy 
tudomány,  ha  jól  tudunk  élni:  az  erkölcsben  előhaladunk,  vétkeinket  meg- 
ismerjük, s  a  mások  hibáit  feddjük.  S  korképeiben,  melyeket  a  városi 
estélyről,  a  magyar  szépekről,  az  asszonyok  természetéről,  a  bugaci  csár- 
dáról rajzol,  e  javuló  és  javító,  enyelgő  és  feddő  törekvése  oly  szeretetre- 
méltóan  jelenik  meg,  hogy  egészen  elbájol.  Vidor  és  mégis  gúnyos,  játszi 
és  mégis  komoly,  teli  eredetiséggel.  Arany  szerint  épen  genialitással.  Sokszor 
hosszadalmas,  sokszor  pongyola,  de  mindig  van  mondanivalója.  A  régi 
verselés   nyűgét   és   bőbeszédűséget   maga   is   érzi;   s   hogy   könnyebb  és 


44 


FRANCIÁSOK  ITTHON 


szabaítosabb  legyen,  a  négyes  rímet  párossal  cseréli  föl.  Ez  az  újítás  az 
ö  érdeme.  1789-ben  halt  el.  Emberi  és  költői  fővonásai:  a  hűség  a  király 
iránt,  a  büszkeség  fajára  és  hazájára,  az  egyszerűség  és  józanság  életében 
és  bölcseletében  az  egész  magyarsággal  közösek.  Azért  emlékezete,  a  mint 
Kazinczy  találóan  mondja,  mindaddig  áldott  lesz,  valamig  a  maradék  nem- 
zetünknek ősi  jellemét  s  az  igazi  bölcseséget  becsülni  fogja  tudni. 
Teleki  József  Teleki   JÓZSEF   gróf,  másik  itthoni  franciásunk,  vérével  örökli  az  író- 

ságot, hisz  anyja  Ráday  Eszter,  a  Ráday  Pál  leánya  és  Gedeon  testvére, 
ki  maga  is  meleg  érdeklődést  tanúsít  a  tudomány  iránt.  Fia  1738-ban 
született,  s  előbb  Kármán  András,  majd  Bod  Péter  oldalán  nevelkedett. 
Hihetőleg  ennek  hatása  alatt  ébredt  meg  lelkében  az  utazás  vágya.  Tanul- 
mányai végeztével  apja.  Teleki  László  társaságában  Bécsbe  rándul,  majd 
1 759-ben  hosszabb  külföldi  útra  indul  s  bejárja  Helvéciát,  Belgiumot,  Német- 
es Franciaországot ;  s  a  nyugoti  haladás  és  felvilágosodás  eszméivel  eltelve 
jő  vissza  hazájába.  1767-ben,  mint  királyi  táblai  bíró  Erdélybe  költözik  s 
megismerkedik  Comidessel,  mert  igaz  becsülést  érez  az  irodalom  és  minden 


/^Hf<x!0' 


c^ 


-/  • 


Gróf  Teleki  József  aláírása. 


érdemes  munkása  iránt ;  s  a  külföld  számos  jelesével  levelezésben  áll.  Maga 
is  költő  és  tudós,  bár  a  békési  és  ugocsai  foispánságot,  a  pécsi  tankerületi 
főigazgatóságot  férfias  erélylyel  vezeti:  szívesebben  merül  magán  tanulmá- 
nyaiba, mint  a  közhivatal  gondjaiba.  Francia  értekezése  Az  erős  lelkek 
gyöngeségéröl  (Essai  sur  la  faiblesse  des  esprits  forts,  1760.)  a  vallás- 
talanság ellen  oly  magvas  bölcseleti  fejtegetés,  hogy  egy  Rousseau  akart 
új  kiadására  vállalkozni;  emlékverse  pedig,  az  Atyafiúi  barátság  oszlopa, 
1778-ban  testvérének,  gróf  Thoroczkay  Zsigmondnénak  halálára  annyi  mély 
érzést  és  mély  gondolatot  lehel,  hogy  egy  Bajza  elismeréssel  eml^eti. 
Beszédei  tanúit  és  gondolkozó  főre  vallanak.  Egész  haláláig,  1796-ig,  a 
magyar  írók  buzgó  pártfogója  és  serkentője  volt. 
Ányos  Pál  összeköttetésci   által   ehhez   az   irányhoz   tartozik   a    borongó    szer- 

zetes, Anyos  Pál  is,  a  meghasonlás  költészetével.  Igazi  költő,  ki  a  fájda- 
lomnak, elborulásnak,  pesszimizmusnak  mélységei  és  magasságai  közt 
hányódik,  míg  utoljára  saját  vallomásaként  olyanná  lesz,  mint  a  hegyek 
közt  fekvő  magános  erdők  és  sivatag  pusztaságok,  a  hol  semmi  öröm- 
kiáltás soha  nem  hallszik.    1756-ban,   a   veszprémmegyei  Esztergáron  szü- 


FRANCIÁSOK  ITTHON 


45 


letett,  mint  gyermek  a  Bakony  rengetegében  és  szakadékai  közt  áknodo- 
zott;  s  tizenhat  esztendős  korában  szeretett,  tetszeni  vágyott  s  mivel  nem 
hivalkodhatott,  kolostorba,  a  Szent  Pál  rendjébe  vonult.  De  fiatalsága  termé- 
szetes követeléseinek  és  rideg  szerzetesi  fogadalmainak  végzetes  összeütkö- 
zésében mielőbb  meghasonlott  magával,  állásával,  az  élettel  és  a  világgal: 
csak  az  olvasás  volt  egyetlen  menedéke.  Mint  egyetemi  hallgató  a  kolostor 
kertjében  el- elmerült  Bessenyei  és  Báróczy  műveibe,  Ovidius,  Vergilius, 
Horatius  és  Lucanus  tanulmányába,  és  küzködő  szívének  búja  dalokba  tört, 
1776-ban  Barcsay  épen  Nagy-Szombatban  állomásozott,  s  Ányos  levélileg 
bemutatta  első  kísérleteit:  vájjon  érdemes-e  tovább  haladnia?  A  délceg 
kapitány  baráti  ölelése  és  költői  felavatása  volt  a  felelet.  Ányos  lantja  eztán 
meg-megszólal,  egyes  alkalmi  versei  meg  is  jelennek:  de  leginkább  csak 
nyughatatlan  vergődéséről  zenghet  Mert  hiában  menekült  könyveihez, 
hiában  jutott  felső-elefánti  remeteségébe,  remeteségének  hideg  kősziklái  és 
hűvös  völgyei  közé:  az  édes  emlékezet  a  régi  boldogságokról  s  idők 
homályába  temetett  napokról  véle  járt  mindenütt.  S  a  szegény,  szerencsétlen 

költőnek  nem  volt  nyugalma 

sehol,  hisz  a  szerzetesek  kö- 
zött is  csupán  akkor  lehetne 
nyugodalom,  ha  csak  lelkek 
volnának  test  nélkül ;  ő  pedig 
test  is  volt,  büszke,  dacos, 
szilaj  vérrel,  mely  kicsinyes 
sérelme  miatt  eldobta  magától 
egy  boldog  élet  minden  édes- 
ségeit, hogy  többé  sem  az 
övéivel  kiengesztelődni,  sem  a  fegyelem  fékeibe  beletörődni  ne  bírjon.  Ilyen  ijöu"^2ete 
jellemnek  nem  lehetett  egyéb  fejlődése,  mint  a  teljes  reménytelenség,  nem 
lehetett  egyéb  nyugodalma,  mint  a  kora  elmúlás.  1 782-ben  Székes-Fehérvárra 
került  tanítani,  de  már  betegeskedve,  megtörve,  s  két  esztendő  mülva, 
1784-ben  Veszprémben  elhalálozott.  írásait  Zsolnai  Dávid  mentette  meg 
és  Bacsányi  János  bocsátotta  közre  a  Magyar  Minerva  első  köteteként, 
1798-ban.  A  címök  Ányos  Pál  Munkájú  Hazafias  darabjaiban,  mint  a 
gróf  Károlyi  Antahó],  A  régi  magyar  viseletről,  vagy  a  később  nyil- 
vánosságra került  Kalapos  Királyról  szóló  versében,  szilaj  erő  és  csap- 
kodó tűz  lobog.  De  legszebb  termékei  mégis  azok  a  panaszos  énekek  és 
önemésztő  merengések,  melyekben  összetört  szíve  megnyilatkozik.  Életének 
tragikumában  a  hathatós  tényező  szerelme  volt,  annál  hathatósabb,  minél 
iQabban  hódolt  neki,  mert  a  vesztett  éden  ideáljának  egész  ragyogásával 
temetkezett  a  kolostor  falai  közé,  s  képzeleti  vagy  igazi  boldogságának 
■emléke  annál  sugarasabban  tündökölt  a  ködlő  időn  keresztül  lelke  előtt, 
minél  inkább  folytak  az  évek.  Ez  az  az  élő  seb,  mely  miatt  lassan-lassan  ügy 
elborul,  mint  a  » mélységben  zörgő  sötétség «,   mert   az   ő   boldogságra   és 


Ányos  Pál  aláírása. 


46  FRANCIÁSOK  ITTHON 


szabadságra  hivatott  lelke  a  rideg  fegyelem  gyötrő  fékei  közt  majd  bú- 
songva, majd  lázongva  vergődik.  Szívbeli  kielégítetlensége  általános  elégü- 
letlenséggé  fejlik,  minélfogva  az  élet  mint  szerencsétlenség  nehezedik  reája. 
Ezt  az  égő  érzetet  meg-megkisérti  a  hideg  bölcseséggel  oltogatni,  de  a 
bölcselkedés  csak  arra  jó  neki,  hogy  a  rendi  korlátok  között  fogékonyabb 
legyen  az  erkölcsi,  társadalmi,  állami  és  nemzeti  korlátok  iránt,  hogy  a  maga 
fájdalmában,  nyomorúságában,  vergődésében  és  szerencsétlenségében  az  örök 
ember  végzetét  ismerje  fel  és  sirassa  meg :  hogy  gondolkozásának  világa  fölött 
a  pesszimizmus  egészen  elboníljon !  A  mi  a  költészetben  örök :  az  eszme  és 
érzés  igazsága,  a  kép  és  hang  közvetlensége,  ma  is  egész  erejével  érint 
bennök,  ha  nyilatkozásuk  módja  ma  már  avatagnak  tetszik  is.  Hivatkozunk 
Tűnődésére^  mely  nemcsak  a  terhes  álmatlan  éjjel  setétségébe,  de  a  háborgó 
lélek  ijesztő  viharába  is  be-bevillant ;  hivatkozunk  megrázó  Panaszára  a 
halovány  holdnál,  mely  a  temető  keresztjei  közt  mutatja  be,  a  mint  a 
költő  ott  orvoslást  keres,  de  bolygó  bús  alakjától  még  a  síri  árnyak  is 
megfutnak ;  hivatkozunk  az  Ifjúságról  szóló  énekére,  mely  hangjának  recé- 
sével, színezetének  melegségével,  érzéki  képeinek  buja  gazdagságával  elárulja, 
hogy  a  költő  szívében  mennyi  visszafojtott  láng  lobog;  s  hivatkozunk 
lantjának  annyi  töredezett  sóhajára  és  kitörő  sikojára,  melyben  az  egyéni 
és  emberi  sors  nyomorúságának  keserve  jajdú)  meg.  Valamennyi  szenve- 
délyének, erejének  közvetlenségére,  fájdalmának,  pesszimizmusának  őszinte- 
ségére mutat;  s  ebben  a  közvetlenségében  és  őszinteségében,  mely  költőt 
tehetségének  és  hivatásának  legkétségtelenebb  bélyege,  rejlik  a  titka,  hogy 
kortársai  előtt  csodajelenségnek  tűnt  fel,  kinek  egy-egy  verse,  mint  például 
Keserve  kedvese  sírjánál  messzi  körben  visszhangot  keltett.  Ez  éneke  talán 
a  legszebb,  hangja  ép  oly  szép^  mint  a  mily  megható,  a  sóvárgó,  panaszló, 
vérző  szív  kesergése.  Valami  egyszerű  és  mégis  művészi,  a  mint  hosszú 
sorai  meg-megerednek,  aztán  apró,  egyenetlen  sorokká  tördelőznek,  mint 
a  hogy  a  meg-megáradó  panasz  és  sirám  fáradtan  rövid  és  egyenetlen 
iajba  és  sóhajba  szakadozik.  Nem  a  kiszámítás,  hanem  az  alkalmi  hangulat 
szüli  az  alakot,  mely  a  tartalommal  belső  egységbe  forr,  mint  Ányos  legtöbb 
költői  alkotásában. 
Műkedvelő  írók  A  hazafiság   és   hivatás,   a   franciás   iskola  e  két  indítéka  az  írásra,, 

csak  összhangban  hathatott  sikeresen.  Mihelyest  a  hazafiság  hivatás  nélkül 
nyilatkozik  csupán :  munkássága  meddő  marad,  s  legfölebb  a  nagyra-törekvés 
jó  szándéka  érdemel  elismerést.  Bárányi  László,  a  Heverés  párnájának  szer- 
zője, Bessenyei  Sándor,  az  Elveszeti  paradicsom  fordítója,  Czirjék  Mihály^ 
az  Érzékeny  Levelek  átültetője  és  Farkas  Antal  az  Erkölcsi  iskola  kiadója 
egyaránt  műkedvelő.  Nyelvök  közönséges,  ízlésök  alantas,  prózájok  és 
versök  pongyola ;  valamennyi  mindössze  arra  jó,  hogy  gyöngeségök  és  küz- 
ködésök  tükörében  a  választottak  ereje  annál  inkább  kitessék,  mint  unalmas- 
szürkeségben a  villanó  sugár.  S  mégis  minden  egyes  könyvök  érdekes  és 
becses   emlék,   nem   önmagában,   hanem   bizonyságánál   fogva;   emléke    a 


FRANaÁSOK  ITTHON  47 

megújhodás  megható  lelkesedésének.  Mily  igaz,  erős,  őszinte  volt  a 
láng,  ha  m^  az  erőtlenekben  is  ellenállhatatlanul  lobbot  vetett.  Eltávoznak 
Bécsből,  messze  szakadnak  egymástól:  de  szívok  közös  örömét,  a  hazafi- 
ságot híven  megőrzik  és  cselekedettel  hirdetik.  írnak,  fordítnak,  azzal 
nyugtatva  meg  magokat,  a  mivel  a  szerénykedő  Naláczy,  hogy  fogyatko- 
zásuk mellett  a  mostani  és  jövendőbeli  magyar  írók  érdeme  annál  jobban 
fog  tündökölni,  mint  valamely  kitűnő  kép  a  nem  oly  szépek  között 

A  kiben  a  hazafiság  és  hivatás  ismét  egyesülten  jelen  meg,  a  nemzeti  p«i 
küldetés  emelő  eszméjével,  Péczeli  József,  a  komáromi  pap.  Épen  abban 
az  időben  lép  az  irodalmi  pályára,  mikor  már  Bessenyei  magányában  él, 
Ányos  meghal:  s  egyszerre  a 
franciás  irány  vezére  lesz.  S 
Bessenyei  örökében  nem  gon- 
dol nevével,  nem  erszényével, 
nem  életével ;  mindenét  áldozatul 
hozza  a  nemzeti  nyelv  és  iro- 
dalom szent  ügyének,  csakhogy 
előmozdíthassa.  Mint  a  Cyrus 
néma  fia  az  apja  élete  ellen 
villanó  kard  láttára  megszólalt: 
ügy  szólal  meg  ő  is  a  saját  ki- 
fejezése szerint  nemzeti  nyelvünk 
csaknem  végső  pusztulásának 
szemlélésére,  hogy  érte  munkál- 
jon ;  talán  ha  nyelvünk  el  nem 
vesz,   meglíöszöni   majd   neki  a  I  . 

késő,  hálásabb  maradék ;  s  hogy  Án/if^U^im^  0'  , 


el  ne  veszszen,  egyfelől  szapora 
szorgalommal  szórja  műveit,  mert 

valamit  lefordítania  csak  annyiba  pícmií  jtósef  arcképe  és  niürása. 

került,     Kazinczy     állításaként, 

mint  másnak  papirosról  papirosra  leírni;  másfelől  a  sima  udvaronc  hódoló 
bókjaival  keresi  föl  a  nemzet  előkelőit,  hogy  a  nemzeti  eszme  híveinek 
hódítsa  meg  Őket.  »Képzelje  úgy  nagyságtok,  mondja  egyik  szép  ajánlá- 
sában, mintha  a  mi  kedves  magyar  nyelvünk  egy  mindenétől  megfosztott, 
mély  gyászba  merült,  keserves  szívű  Özvegynek  formájában  nagyságtok 
lábai  elé  borulna,  s  az  ő  rebegő  ajkairól  aláfolyó,  s  hervadó  orcáján  egymást 
űző  könnyeivel  megfürösztött  szavaival  zokogva  panaszolna  azok  ellen  az  ő 
nagyra  ment  saját  gyermekei,  ama  különben  nagyhírű,  fényes  ranggal  s 
érdemmel  ékeskedő  hazafiak  ellen,  a  kik  őtet  méltatlanul  megutálták  s  az 
ő  születésének  földéről  számkivetésbe  űzni  engedik.*  S  hódoló  bókjai, 
lekötelező  elismerései  annál  nemesebbek,  mert  nem  kér  tőlük  segítséget; 
az  6  célja  csak  annak  megmutatása,   hogy  mennyire  szép  és  hathatós  a 


48 


FRANCIÁSOK  ITTHON 


MINDENES 

GYŰLYTEMÉNY 

I.    NEGYED. 

ffuUusnak  tlf6  Napjától  fogva  Sep* 
Umbtmik  vtolfó  Napjáig' 


Njndenrtck  letfzeni  lebctetka  —    —   —    — 
—    —    —    akarai  cgy^SV^'^ 


mi  nyelvünk,  s  mennyire  méltó  minden   hazafi  szeretetére,  önérzete,  büsz- 
kesége megőrzi   az  alázkodéstól ;   nem   feledi  d,  hogy  ama  nemesi  család 
sarja,  mely  egykor   Pécel  ura  volt,  habár  atyja  is,  maga  is  már  csak  az 
egyszerű  papi  hajlékban   talált  menedéket 
péczeii  munkái  Putnokon,    1 750-ben   született.  Szikszón,  majd   Debrecenben    tanúit, 

aztán  öt  esztendeig  a  németországi,  svájci  és  hollandi  egyetemeket  járta; 
s  1783-ban  mint  a  kcnnáromi  református  egyház  megválasztott  lelkésze 
tér  haza.  S  ettől  az  időtől  fogva  a  nyugoti  irodalmak  ismertetésében^  a 
felvilágosodás  és   haladás  eszméinek  terjesztésében  senki  nála  serényebbül 

és    hathatósabban    nem  működik.    Mert 

alig  telepszik  meg  állomásán,  alig  rendezi 
száz  esztendő  óta  elhanyagolt  egyháza 
ügyeit ;  1 784-ben  megjelenik  tőle  VoUaire 
2Uiirqának  verses  fordítása.  S  aztán 
gyorsan  következik :  a  Henriás,  Merope, 
Tancredy  Alzire;  majd  Young  Éjszakáit 
és  Hervey  Siralmait  ülteti  át.  Mindezek 
a  fordítások,  akár  versben,  akár  prózában 
szóljanak,  a  D'Alembert  utasítása  szerint 
azzal  a  törekvéssel  készülnek,  hogy  az 
eredetiekkel  vetélkedő  szép  művek  legye- 
nek. Péczeii  a  maga  bevallásaként  azzal 
a  nemes  szabadsággal  bánik  velők,  mint 
a  franciák  Popéval  és  Homérral.  Siető 
keze  ugyan  a  Merope,  Tancred,  Alzire 
költői  szépségeiből  sokat  letarol,  minek 
föoka  a  prózában  keresendő :  de  ZatVqa 
és  Henriása,  kétségtelenül  könnyű,  folya- 
matos és  mindig  magyaros ;  még  sikerül- 
tebb pedig  Young}Si.  A  borongó  gondola- 
A  Mindenes  Gyűjtemény  dmUpja.  tok,  érzések,  merengések  és  elmélkedések 

(Fel-nagyságban.)  ^^^^  hangfutamai,  melyek  a  welwini  pap 

éjtszakáiban  vissza-visszatérnek,  mélyen  megihletik  vallásos  szívét;  s  a 
művet  a  legszebb  elégiának  nevezi,  mely  valaha  az  emberiség  nyomorú- 
ságait keserves  zokogással  siratta.  S  ez  a  megihletés  melegséget  és  köz- 
vetlenséget, színt  és  erőt  ád  nyelvének ;  sokszor  sötét  és  tömör.  Haszonnal 
mulattató  meséi  1788-ból  az  eredetiség  színével  bírnak.  Ezópi  indítékokat 
a  lafontainei  részletező  elbeszélések  modorában,  de  mindig  erkölcsi  tanúi- 
sággal mond  el.  A  francia  szellem  játszi  pajkossága  és  csintalan  szabados- 
sága, valamint  stilbeli  csillogása  és  színgazdagsága  hiányzik  nála:  Péczeii 
komolyabb  és  erkölcsösebb,  épen  mint  nemzete.  Hatni  és  oktatni  akar,  azért 
ki-kiterjeszkedik  kora  szokásaira  és  jelességeire :  a  nemesek  idegen  majmo- 
lására,  József  ember-szeretetére,  a  református  papok  viszonyaira  s  tanítása 


tnmtoa  's  Nypmcittaioct 

ttkV'  komJrombjn, 


AWébcr  Simon  Péter*  bctfiiiTeL 
*   I  r  t  «.  Bte 


FRANCIÁSOK  ITTHON  49 

mindig  nyilt,  bátor  és  felvilágosodott.  Am  a  jóizú,  enyelgő  és  kedélyes 
hangot  is  ösmeri  és  használja:  bizonysága  lehet  a  Bagoly  és  héjjá,  a 
Király  és  kapás  meséje,  mely  egy-egy  eleven  kis  elbeszélés  csattanó  éllel. 
Nyelve  mindig  magyaros  és  fordulatos,  verselése  szabatos,  sŐt  meglepő 
~  szép ;  életírója,  Takáts  Sándor,  nem  minden  alap  nélkül  áilitja,  hogy  nála 
az  alexandrin  valóságos  diadalt  arat.  Költői  fordításai  és  meséi,  hazafias 
énekei  és  alkalmi  írásai,  templomi  beszédei  és  egyháztörténeti  művei  nevének 
országszerte  tiszteletet  szereznek :  a  nemzeti  eszme  elismert  apostola.  Mint 
szónok  kitűnő,  mint  ember  szeretetreméltó  s  mint  izgató  fáradhatatlan. 
Mindenes  Gyűjteménye,  első  tudományos  folyóiratunk,  a  magyarság  érde- 
keinek ép  oly  böks  és  buzgó,  mint  a  mily  büszke  és  bátor  képvisdője;  s 
négy  esztendő  alatt,  1789-t6l  1792-ig  egész  kis  írói  kart  nevel  magának  és 
célzatának:  a  komáromi  társaságot.  Péczeli  Riadója  ismét  és  ismét  meg- 
zendül: »Nosza  nemes  hazaÜak,  valakinek  ereiben  még  magyar  vér 
csergedez,  ne  engedjük,  hogy  a  mi  restségünk  és  hidegségünk  miatt  a  mi 
szép  nyelvünk  s  azzal  együtt  híres  nemzetünk  emlékezete  is  eltörCütessékN 
S  mikor  koronánk  visszatérésével  jobb  jövőnk  hajnala  virrad ;  szava  való- 
sággal diadalittasan  csattog ! 

Sajnos,  nem  sokáig.  A  szakadatlan  munkában  korán  megtörik.  1792-ben 
elhal.  Működése  a  franciás  iskola  utolsó  fényes  fellobbanása  volt! 


42.  Á  deákosak  Virág  Benedekig. 

OCOR  AZ  ÉBREDte  LELKE  mindenfelé  megmozdult,  nem  maradhatott 

el  a  nemzet  kultúrájának  évszázadok  óta  fontos  tényezőije,  a 

humanizmus  sem,  s  mindjárt  elején  nálunk  is,  mint  valamivel 

előbb  a  német  irodalomban,  megalakult  egy  klasszikái  iskola, 

melynek  paptanáraink    voltak  írót  s  a  latin  i^olát  kijártak  a 

<^^dt^  közönsége,  alapja  pedig  a  deákos  miveltségnek  amaz  ősr^  hagyományai, 

melyek  nálunk  egyházban  és  iskolában,  közéletben   és  irodalomban,  sőt  a 

magánéletben  is  uralkodtak.  A  renaissance  míveltsége,  mely  addig  latin 

nyelven  élt  köztünk,  most  magyarosodni  kivánt,  s  a  klasszikái  eszmevilágot 

magyar  nyelven  akarta  hirdetni 

Az  iskola  voltakép  egy  nagyszerű  végjelenete  volt  a  renaissance-nak, 
mely  nálunk  Mátyás  korában  szépen  megindult,  de  a  közbejött  zavarok 
miatt  nem  mehetett  át  nyugodtan  fejlődése  fokain.  A  sokáig  visszafojtott 
erő  most  annál  hevesebben  tört  ki,  s  a  mi  klasszikái  iskolánk  jobban  külön- 
vált a  többi  irányoktól  s  aránylag  Jellemzőbb  vonásokat  nyert,  mint  a 
német  irodalom  hasonló  mozgalma.  Ébredő  irodalmunk  különféle  irányai 
,  közt  ez  lépett  föl  legtöbb  erélylyet,  leghatározottabb  formában  és  legnagyobb 
hatással.  Csakhamar  uralkodó  állásra  jutott,  s  minthogy  legkeményebb 
igába  fogta  a  nyelvet,  a  nyelvpallérozás  e  korszakában  legtöbb  alkalmat 
nyújtott  a  nyelv  erejének,  szépségeinek  kifejtésére;  a  nyelvújítás  műve 
hozzáfuződik,  s  belőle  ágazott  ki  csakhamar  a  modem  nyugoteurópai 
formákkal  együtt  a  németes  irány  is,  mely  néhány  évtized  múlva  felválta. 
Három  szerzetes:  Baróti  Szabó  Dávid,  Rájnis  József  és  Révai 
Miklós,  egy  fölfedezéssel  vetette  meg  ez  iskola  alapját  Rájöttek,  hogy  a 
görög  és  római  költészet  világszerte  irigyelt  mértékeit,  a  büszke  hexametert, 
a  harsány  alkaiosi  és  a  zengzetes  sapphói  strófát  nyelvünkön  is  oly  tökéletes 
modulációval  meg  lehet  szólaltatni  mint  a  görögben  és  latinban  s  mint 
ezeken  kívül  aztán  semmi  más  nyelven.  Ez  a  tudat  és  a  nyelvünk  erejébe 
vetett  hit  szinte  fanatikus  terjesztőivé  tette  őket  az  antik  mértékek  beho- 
zatalának és  a  klasszikái  iránynak  általán. 
kf4?í!íek  Kezdemények  nem  volt  egészen  új  dolog.  Sylvester  János  már  1541-ben 

igen  Jó  distichonokkal  vezette  be  Üjtestamentumát ;  utána  is  a  XVIQ.  század 


A  obAkosak  vntAa  bbhedekig  51 

elejéig  minduntalan  akadt  egy-egy  író   —   csak  az  ismertek  száma  majd 
negyven,  —  a  ki  magyar  distichont  tett  a  könyve  elé,  latin  helyett  vagy 
iMllett ;  de  ezek  mind  tudósok  voltak,  és  Molnár  Albertet  kivéve  egy  sem 
volt  kö1U5.  A  mútt  század  derekán  azonban  már  rendszeres  irodalmi  hasz- 
nálatát pengette  n^ány  jró,   így  a  Idkes,  de  nem  kitartó  Ráday  Gedeon, 
ki  a  Zrinyiászt  kezdte  hexameterekbe  átönteni  és  Stilágyi  István,  debreceni 
tanár,  késfibb  szuperintendens,  Horatius  és  Klopstock  fordítója;  de  kísérle- 
teiket csak  magánkörök   ismerték.  Molnár  János  jezsuita,  később  szepesi 
kanonok,  a  nagy  tekintélyű  író,    már    nyomtatásban  sürgette  az    antik 
mértékek  behozatalát  (Rigi  jeles  épületek    1760.);   de  maga  nem   lévén 
igazi  költs,  nem  járhatott  elül  vonzó  példával.  A  nyelvész  Kalmár  György 
(Prodromus  1770.)  már  több  mint  5000  hexameterben  közzé  is  tett  két 
zavaros  költeményt.  De  igazi  irodalmi 
«szmévé  és  mozgalommá  csak  ama 
három  szerzetes    egyidejű   és   hatha- 
tós föllépése  tette  az  addig  elszórt  és 
kuriózumnak  tekintett  kísérletezést. 

Föllépésük  néhány  évvel  a  Bes- 
senyeié után  történt,  de  m^  a  70-es 
évdtben.  Már  1773-ban  mind  a  hár- 
man dolgoztak;  de  egymásról  még 
Akkor  nem  tudtak  semmit. 

Szabó  DAvid,  a  háromszéki,  ba- 
róti  székely  származású  jezsuita  (1739 
—  1819),  miután  már  előbb  latin  al- 
kalmi versek«i  eléggé  begyakorolta 
magát  az  antik  formák  technikájába, 
1773-ban,  kevéssel  rendje  feloszlatása 

«16tt,  jött  rá  Besztercebányán,  hol  a  B«rtii  SMbS  dívw  wcképe. 

[ezsuitáknál  szokásos  harmadik  próba- 
évet  tölte,  hogy  nyelvünkön  is  lehet  ilyen  formákban  írni,  s  a  következő  sz«bó^Dávi 
években,  mint  komáromi  tanár,  számos  ily  verset  írt  Meghallván,  hogy 
«gy  győri  társa,  RAjkis  József  (1741  — 1811.)  hasonló  munkában  fáradozik, 
pár  —  elég  gyönge  verssel  —  felhívta  őt  a  közös  fellépésre.  De  a  kevély 
Rájnís  elutasítá  e  kínált  szövetséget ;  sem  verseit,  sem  prozódiáját  nem  akarta 
Szabóéval  összeelegyíteni,  Szóval  is  értekeztek,  de  sem  az  elsőség,  sem 
A  prozódia  ügyében  nem  engedtek  egymásnak.  Végre  Szabó,  ki  1776-ban 
kassai  kir.  akadémiai  tanár  lett,  1 777-ben  kiadta  verseit  egy  vaskos  kötetben 
Új  mértSire  vett  külömb  verseknek  három  könyvei  cím  alatt  Hexáme- 
tO'ek  —  dístichonok  —  ódaformák:  ez  volt  a  három  »könyv«  tartalma, 
mely  egészen  technikü  szempontból  volt  rendezve.  A  költői  érték  valóban 
«sekély  is ;  a  prózai  tartalom  —  egy-egy  adoma,  adatszerűen  leírt  élmény, 
Üzenet,  megbízás,  vagy  a  komáromi    földrengésnek  antik  istenekkel  föl- 


52  A  DEAKOSAK  VIRAG  BENEDEKIG 

ciirázott  elbeszélése  —  messze  jár  az  igazi  klasszicitástól.  Verseléséből  is 
meglehetősen  hiányzik  a  numerus.  De  nyelvében  van  bizonyos  klasszikái 
szín,  némi  zamatos  újság,  melyet  a  forma  hozott  felszínre,  s  melyet  egy-egy 
jelzővel,  egy-egy "  tömött  szólással,  szép  kifejezéssel,  sőt  merész  inverzióval 
éi^  el.  Sokszor  ügy  összeforgatja  a  szavakat,  akár  csak  a  latin  költői 
stílus,  egészen  a  magyartalanságig.  Nem  ritka  nála  az  ily  szórend : 

Bún  minden  kárát  mondani  tudja  ki  meg  ? 

Sok  erőszak  van  ebben,  a  miért 
meg  is  támadták  Rájnis  és  Révai,, 
de  sok  olyan  elem  is,  a  mi  a  ma- 
gyar költői  stílt  gyarapította.  Ka- 
zinczynak ez  az  újdonszerú  nyelv 
kapta  meg  figyelmét  s  Vörösmartyra 
is  volt  hatással.  Később  óvatosabb- 
lett Szabó,  versei  utóbbi  kiadásai- 
ban eltűntette  a  régi  inverziókat. 
Van  egyébként  pár,  tartalmilag  is- 
jobb  költeménye,  mint  A  ledőli  diófá- 
hoz című  óda,  mely  a  magyar  haza. 
allegorizálásával  tett  nagy  hatást. 
Egy  év  múlva  (1778)  Révae 
Miklós,  a  későbbi  nagy  nyelvész 
tépett  föl  egy  tüzet  distichonnal : 
Magyar  alagydknak  első  könyvök 
címmel.  Révait  Molnár  János  buz- 
dítása lelkesíté  fel  s  1773  óta  buz- 
gón foglalkozott  elégiák  készítésével 
és  fordításával  (Propertius,  Ovídius- 

cVX^    -TT;     ci£<o        /  CT)  y        ^^■^-  ~  ^^^®  1781-ben  megjelent 
Onlaj^^-l/^y^tyita^tir  kantéJm      »  Riwis  könyve  is,  mely  pázmá- 
nyías  címet  viselt :  Magyar  Heli- 
Aui(úi-gR4jiiiiJ6i«r.rcképe.  j(,„y^  vezérlö    Kalauz   avagy    a 

magyar  versszerzésnek  példái  « 
.tasíf  regulái.  Rájnis  voltakép  legkorábban  indult  meg  társai  közt.  Még  1760-ban, 
mikor  a  leobeni  szemináriumban  német  növendéktársaí  Eisenbeck  német 
hexametereivel  dicsekedtek  előtte,  magyar  példát  addig  nem  látva,  ma- 
gyarra forditá  Sannazaro  olasz-latin  költő  velencei  epigrammját,  és  saját 
magyar  distichonának  a  németnél  könnyebb  perdülését  teljes  diadalérzettel 
élvezte.  Pedig  német  származású  volt  ő  is.  Kőszegen  született,  de  magya- 
rabb érzésű  írónk  ^y  sem  volt  nála.  Az  ország  sok  helyén  tanárkodván^ 
a  néptől,  s  még  inkább  a  régi  könyvekből,  Pázmány,  Faludi  írásaiból 
oly  gyökeres  magyarságot  szítt  magába,  hogy  a  jó  székely  nyelvérzöcű. 


A  DEÁKOSAK  VIRÁG  BENEDEKIG 


53 


Barótíval  bízvást  versenyez.  Könyvét  már  1773-ban,  szatmári  tanár  korában 
megírta;  mint  mondja:  korábban  megfőzte  a  vacsorát  mint  mások  az 
ebédet,  noha  aztán  mások  előbb  tálaltak.  Mint  igaz  klasszicista,  meg  akarta 
várni  a  horatiusi  kilenc  esztendőt,  s  azalatt  munkáját  javítgatta.  Vers  a 
Kalauzban  csak  huszonhét  van,  annál  több  a  szabály.  A  versek  értékre 
;gyöngék,  bántó  ízléstelenség  kevesebb  van  bennök,  mint  Szabó  darabjaiban, 
•de  a  nyelv  annyi  új  elemét  sem  hozzák  felszínre.  Egy  sapphói  ódája  a 
szent  jobbról  elég  lendületes  és  numerusos,  de  legjobb  egy  pásztori  verse 
1775-ből,  trochaeusokban,  az  igazi  költői  nyelv  annyi  elemével,  hogy  a 
Csongor  és  Tünde  dikciójára  emlékeztet.  Rájnis  olykor  a  kellem  hangját 
találja  el,  míg  Szabó  a  fenségét  érinti  néha. 

Ezzel  be  volt  befejezve  a  klasszikái  iskola  felvonulása.  De  a  » triász «    ^ésöbw 
tagjai  gyorsan  folytatták  működésöket.   Baróti  már  1779-ben  és  80-ban  új  "^""kássága 
munkával  lépett  föl,  a  Vaniére  után  hexaíneterekben   fordított  nagy  tanköl- 
teménynyel,   Paraszti  majorság  cím   alatt   (2  kötetben).  1784-ben  jött  ki 
a  ritkább  szavak  abc-rendben  hexameterbe  szedett  g3aíjteménye,  a  Kisded 
Szótár;    1786-ban   versei- 
nek új,  javított  és  bővített 
kiadása,  a  három  kötetes 
Verskoszorú,   és  1789-ben 
^  harmadik  kiadás :  Költe- 
ményes Munkáji  címmel, 
mely  a    Milton    Elveszett 
paradicsomának  latinból  ké- 
szült fordítását  is  magában 

foglalja.  Az  ő  versei  elég  kapósak  voltak,  a  Kisded  Szótár  1792-ben,  a 
Paraszti  majorság  1794-ben  újabb  kiadást  ért,  s  Megjobbított  s  bővített 
költeményes  Munkái  1802-ben  is  nyilvánosságra  kerültek,  de  a  régi  versek 
egészen  átdolgozva  és  a  merész  inverzióktól  megtisztogatva.  Agg  napjaiban, 
miután  1 799-ben  egykori  tanítványa  és  fiúi  barátja  Pyber  Benedek  házához 
a  komárommegyei  Virtre  vonult,  Vergilius  Aeneisét  és  Eklogáit  ültette  át 
(1810  és  1813),  mely  sokáig  egyetlen  élvezhető  teljes  Vergilius-fordításunk 
volt.  —  Révai  is  1787-ben  Elegyes  versek  címen  újabb  gyűjteményt  adott 
ki,  azaz  distichonokon  (alagyákon)  kívül  egyéb  mértékeket  is.  Világos 
szellem  művei  ezek,  társainál  biztosabb  ízléssel,  különösebb  költői  erények 
nélkül.  Révai  azután  el  is  hagyta  a  költészet  mezejét  s  a  nyelvtudomány 
terén  szerzett  babérokat.  A  bíráló,  de  nem  alkotó  szellemű  Rájnis  csakhamar 
fordításokra  adta  magát,  ő  is  Vergiliushoz  nyúlt,  s  a  Georgikát  lefordítva, 
Magyar  Virgilius  cím  alatt  1789-ben  kibocsátotta.  Úgy  hogy  a  triász 
tizenkét  év  alatt  (1777—1789)  kilenc-tiz  kötetnyi  verses  munkát  adott  ki  s 
megtette  kötelességét  a  keltett  érdeklődés  ébrentartására. 

De   ide  vonta   a   közfigyelmet   az   a  híres   tollharc  is,  mely  a  triász 
tagjai  közt  folyt  E  vita  hősei  az  elejétől   fogva  versengő  Szabó  és  Rájnis 


Baróti  Szabö  Dávid  névaláírása. 


54 


A  DEÁKOSAK  VIRÁG  BENEDEKIG 


Prozódiai 
tollharc 


voltak,  de  beleszólt  Révai,  és  belesodródott  Rát  Mátyás,  később  Bacsányí 
is.  Nem  mintha  nagy  elvi  vagy  gyakorlati  különbség  lett  volna  köztük,  a 
vitát  inkább  az  elsőbbség  kérdése  és  a  féltékenység  szította.  Rájnis  verselése 
messzebb  áll  a  vele  tartó  Révaiétól,  mint  az  ellenkező  BarótiétóL 

A  triász  mindeg)ik  tagja  prozódiát  is  csatolt  első  könyvéhez,  azaz 
útmutatást,  hogyan  kelljen  a  magyar  szót  az  antik  formába  illesztenL 
Révai  elégnek  tartotta,  a  minthogy  elég  is,  a  természetes  kiejtésre  utalni,, 
mert  hiszen  hosszú  és  rövid  szótagjaink  különbsége  egészen  világos; 
hosszú  hangzóinkon  ék  van,  s  ha  a  hangzó  után  egynél  több  mássalhangz6 
következik,  a  szótag  hosszú  lesz;  a  többi  szótag  aztán  rövid.  Csakugyan 
nálunk  soha  semmi  bajt  nem  okozott  a  hosszú  és  rövid  szótagok  felis- 
merése mint  a  németeknél,  kiknek  igazán  nagy  akadályokat  kellett  legyőz- 
niök,  míg  rájöttek,  hogy  nálok  nem  az  a  hosszú  tag,  a  melyet  több 
mássalhangzó  végez,  hanem  a  melyikre  az  ő  erős  és  nyújtó  hangsúlyjok 
esik.  Baróti  már  részletesebb,  de  mindez  nem  elégíti  ki  Rájnist,  a  ki  egész 
kazuisztikával  egyenkint  sorolja  fel,  mely  szóban  hosszú  vagy  rövid  ez^ 

^^ vagy  az  a   hang.    És  rettentő  vitát 

támasztottak  olyan  kérdésda^,  hogy 

/^.    •         y        Mym^j^  hosszíi-e    vagy    hosszü,    nyíl    vagy 

^^^*''^4/^*^  ^^^B/éwTl  i^y^l>  ^  P^'^  vagy  a(p)part  stb.,  szóval 

V^/StK/  a  melyekben  mindegyik  félnek  igaza 
volt,  mert  az  illető  szótagok  tájejtések 

Rájnte^r^  névaláírása.  ^zerint  tényleg  többfélekép  hangzanak 

s  azért  verselésünkben  ma  is  közösek, 
nagy  kényelmére  költőinknek,  a  kik  n^n  köszönnék  meg,  ha  az  ilyen 
szókat  Rájnis  kívánsága  szerint  csak  egyféle  alakban  lenne  szabad  hasz- 
nálniok.  E  vitának  nagyobb  is  volt  a  nyelvészeti,  mint  a  verstani  fontos- 
sága, s  az  egységes  irodalmi  nyelv  megalakulásával  függött  össze.  Baróti 
csak  az  élő  nyelvszokást  vette  flgyelembe  s  kissé  hajlott  a  székely  ejtés 
felé,  míg  Rájnis  a  szóeredetre  és  a  nyelvtörténetre  is  ügyelt  Afféle  ellentét 
volt  ez,  mint  később  Verseghy  és  Révai  közt,  s  valóban  a  prozódiai  pör 
készítette  elő  a  nyelvészeti  vizsgálódást 

Volt  a  mi  prozódiánknak  kezdetben  egy  nagyobb  baja,  a  latin  prozódia 
némely  szabályának  majmolása,  s  az  egész  nagy  vita  épen  ezt  nem  szűn- 
tette meg.  A  h  betűt  egyikök  sem  vette  mássalhangzónak,  hanem  puszta 
hehezetnek ;  a  néma  és  folyékony  mássalhangzóból  álló  csoportot  Baróti  és 
Rájnis  nem  vették  torlatnak,  Révai  már  igen ;  végül  Baróti  teret  enged  az 
elíziónak,  azaz  a  szóvégi  hangzó  kivetésének  szókezdő  hangzó  előtt, 
továbbá  az  inverziónak,  azaz  a  szórend  latinos  elforgatásának  is.  Leg- 
latinosabb  tehát  Szabó,  legkevésbbé  az  Révai,  a  ki  csakhamar  a  /t-t  is 
igazi  mássalhangzónak  vette  és  előbbi  verseit  ehhez  képest  dolgozta  át 
nem  csekély  fáradsággal;  már  az  Elegyes  versekben  egészen  tiszta, 
magyaros  a  prozódiája.   Rájnis  e  pontban  s  a  néma  és  folyékony  mással- 


A  DEÁKOSAK  VIRAG  BENEDEKIG  55 

hangzók  használatában  csak  ügy  nem  követte  a  józan  példát  mint  Szabó. 
A  latinosságok  közül  a  pörben  csak  az  elízió  és  inverzió  került  dé, 
de  az  is  annyira  ddöntetlenüí  maradt,  hogy  még  Kazinczy,  sőt  Kölcsey 
is  él  vele. 

A  njilvános  vitát  Rájnis  indította  meg,  midőn  a  Kalauz  némdy  jegy-  ^^^^ 
zeteiben,  bár  név  említése  nélkül,  günyos  célzásokat  tett  Szabó  szórendi  ^^*^^ 
merészségeire.  Baróti  erre  Ki  nyertes  az  hangmérséüésheH  (1787)  dmü 
röpiratában  pontosabban  kifejté  elveit  és  a  Kalauz  tételeit  zavarosakul 
tüntette  ÍÖL  Rájnist  fdháborítá  az  ellenmondás  s  a  Magyar  Virgüiushoz 
csatolt  Sisakos,  paizsos,  kardos  Meniőiráshon  kíméletlen  személyeskedéssd 
cáfolgatja  pontonkint  Szabó  tételeit,  s  meghurcolja  Szabót  mint  költőt  és 
embert  is.  Képzelhető,  minő  lett  volna  a  ,Sértőírás*,  melylyel  Barótit  meg- 
fenyegette, ha  fdelni  merne.  Rájnis  készültsége  és  dialektikája  annyira 
imponált,  hogy  a  közönség  inkább  őt  tekinté  győztesnek,  de  modorát, 
mely  még  a  Pázmányék  korába  illett  volna,  sokan  elitélték.  Szabó,  hajolva 
barátai  tanácsára,  nem  felelt  többé,  csak  jóval  később,  1800-ban  mondta 
még  el  tárgyilagos  Orthograjia'  és  grammaükabéli  észrevételeU.  Egydőre 
Bacsányi  fogta  védelmébe  a  Magyar  Museumban,  védve  a  saját  műfordítási 
elveit  is,  melyeket  szintén  megtámadott  Rájnis.  Ez  volt  nálunk  a  műfor- 
dítás dvemek  első  fejtegetése.  A  kőszegi  poéta  erre  egy,  mindéi  eddiginél 
szenvedélyesebb  irattal,  az  Apuléjus  tOkrévú  készült  egyenesen  Bacsánjónak 
rontani,  de  Bacsányit  időközben  elfogták  s  a  máskor  kíméletet  nem  ismerő 
Rájnist  elhallgattatá  a  részvét  —  Révai  e  polémiában  Rájnis  mellé  állt, 
miután  Szabó  nem  hallgatott  ama  tanácsára,  hogy  a  magyar  nyelvet  ne 
forgassa  össze-vissza,  sőt  némi  éllel  felelt,  hogy  a  költői  nyelvnek  kiváltságai 
vannak.  Még  Rát  Mátyással  is  volt  Rájnisnak  egy  heves  vitája  1781-ben, 
mikor  az  első  magyar  hirlap  a  Kalauzt  elég  melegen,  de  n^n  tülságos 
magasztalásokkal  mutatta  be  s  némdy  észrevételeket  is  tett. 

Az  iskola  tehát  elég  nagy  zajjal  indult  meg  s  magára  vonta  a  figyel-  erámSyt 
met  Egészben  azt  a  benyomást  keltette,  hogy  a  hol  a  részleteken  vitáznak, 
ott  maga  az  irány  nem  is  kérdéses.  Pedig  ez  emberek  nagy  dolgot  mertek ; 
szerencsére  nem  ismerték  erejök  csekélységét.  Hadat  üzentek  a  rímnek,  mely 
ndkül  pedig  a  közönség  n«n  is  tudott  képzelni  verset;  idegen  mértéket 
hoztak  be,  mely  idegenszerű  prozódiát  is  kivánt,  más  lüktetésű  a  ritmusa, 
benne  a  szók  természetes  hangsülyát  el  kell  fojtani  és  más  szótagokra 
vetni  nyomatékot  Képtdenség  lett  volna  azt  hinni,  hogy  e  formákat  valaha 
az  egész  nép  megszereti.  Érezték  is  ezt  klasszicistáink  s  a  humanista 
tudós  elfogultságával  csak  kevés  számú  választottakra  számítottak,  a  latifi 
iskolát  végzettekre.  >  Gyömbért  viszek,  nem  nektek  való!«  —  kiálta  Rájnis 
a  Kalauz  előszavában  a  »tudatlanok«-nak  és  csak  a  »tudós  magyarok«-hoz 
fordul.  A  költészetet  »poétai  tudomány ^-neik  nevezik.  E  felfogásban  benne 
volt  a  klasszikái  iskola  egész  jelleme  és  végzete,  mert  sohasem  tudott  a 
nemzet    egész   tömegére  hatni,   s    még  a  középosztálynak  is  csak  férfi 


56  A  DEAKOSAK  virág  BBNEDEiaG 


részére,  a  nőkre  nem«  Az  ^y  Révai  volt  ebben  is  a  l^ózanabb^  ki  a 
női  közönség  számára  rímes  dalféléket  is  irogatott 

De  a  deákos  míveltségűek  élénk  örömmel  fogadták  Horatius  mértékeit 
magyar  nyelven.  A  triász  hívei  napról-napra  szaporodtak ;  megszólaltak  az 
idősebb  mozgatók :  Ráday,  Molnár  és  Szilágyi ;  támadtak  ifjabb  kővetők : 
Kazinczy,  Földi,  Verseghy,  Virág,  Dayka,  —  úgy  hogy  egy  évtized  múlva, 
a  Museum  és  az  Orpheus  lapjain  már  tekintélyes  karban  zengett  a  klasz- 
szikai  mérték,  s  e  folyóiratokban,  hol  egyébként  is  találkozott  a  magyar 
íróvilág  színe-java,  végbe  ment  a  klasszikái  iskolára  nézve  is  az  első 
őrváltás  fontos  mozzanata,  melylyel  az  irány  létfoljrtatása  tényleg  megindult. 
Az  új  nemzedéknek  két  alakja  vált  ki:  Kazinczy,  az  irodalmi  szervező, 
ki  ez  iránjrt  azért  is  pártolta,  mert  a  németeknél  is  látta  a  hasonló  mozgalom 
g3rümölcseit,  és  Virág  Benedek,  a  ki  költő  volt,  s  a  nemzeti  hagyománjm 
klasszicizmus  képviselője.  Ezzel  a  klasszikái  irány  átlépett  első  kísérletező 
és  technikai  jellegű  korszakából  egy  tartalmilag  is  jelentős  korszakba,  mely 
a  klasszicizmusnak  nemcsak  formáját,  hanem  lelkét  is  meg  akarta  hódítani. 
Virág  Benedek  ViRÁG   Benedek   ez  iránynak  kizárólagos  híve  lett,  s   első  kiválóbb 

költője  az  egész  megújult  magyar  irodalomnak.  1 754-ben  született,  nyilván 
Dióskálon  Zalamegyében,  de  aztán  a  somogymegyei  Nagy-Bajomban  nevel- 
kedett. Kanizsán  és  Pécsett  tanúit  és  1775-ben  a  pálos-rendbe  öltözött. 
Mint  pécsi  theologus,  levelezésbe  bocsátkozott  a  szintén  paulinus  Ányossal, 
s  vele  együtt  a  franciások  hatása  alatt  kezdett  verselni.  1781-ben  pappá 
szentelték  s  a  székesfehérvári  gimnáziumba  tették  tanárnak,  hol  Ányossal 
együtt  működött.  Mikor  JÓ25sef  császár  a  rendet  1785-ben  feloszlatta.  Virág  a 
székesfehérvári  egyházmegye  világi  papságába  vétetett  föl,  s  megmaradhatott 
tanári  állásában.  De  minthogy  az  egészségtelen  vidék  már-már  életét  veszé- 
lyeztette, 1794-ben  megvált  állásától  s  Pestre,  majd  az  olcsóbb  Budára 
költözött.  Itt  élt  irodalmi  foglalkozásainak,  nemes  szegénységben;  egyedüli 
biztos  jövedelme  a  vallásalapból  húzott  háromszáz  váltóforint  nyugdíj  volt, 
melyet  később  a  devalváció  még  jobban  leapasztott,  és  csak  a  húszas 
években  javította  meg  a  nádor  száz  forinttal.  Segítséget  csak  igen  jó 
barátjaitól  fogadott  el,  azt  is  többnyire  csak  úgy  lopták  hozzája.  Pyber 
Benedek  és  Kondé  Benedek  azzal  előzték  meg,  hogy  munkáit  saját  költsé- 
gökön  kinyomatva  a  példányok  eladását  és  a  befolyó  jövedelmet  Virágnak 
engedték  át  Soha  segedelmet  nem  kért,  nem  hízelgett  és  tollát  nem  adta 
bérl)e  a  hatalmasoknak.  Az  1810-iki  budai  tűzvész  attól  a  csekélységtől 
is  megfosztá,  a  mije  volt ;  elégtek  a  Magyar  Századok  példányai  is.  De  Budát 
rtem  tudta  elhagyni;  ott  élt  szerény  szobájában,  mint  a  Pesten  egyre 
szaporodó  fiatal  írósereg  tiszteletének  tárgya;  olykor  ellátogatott  Vitkovics 
vendégszeretető  házához  s  mindennap  megtette  alkonyati  sétáját  a  Duna 
hídján,  hol  az  ifjú  írók  felkeresték.  1830.  január  30-án  halt  meg  magányos 
szobájában,  végperceiben  csak  kedves  háziállatjai  voltak  vele;  de  az  örök 
nyageXom  helyére,  a  budai  temetőbe  rengeteg  nép  kísérte  a  remete  költőt. 


A    DEAKOSAK  VIRAG  BENEDEKIG  57 

Virág  a  franciás  iskolától  már  1 789-ben  a  klasszikáihoz  pártolt  át,  ^ 
l^nkább  Szat>ó  hatása  alatt  Párrímes  alexandrínjett  ettől  fogva  alkaikusok 
és  hexameterek  válták  fel  s  szelleme  a  klasszikái  mértékekben  oly  alkalmas 
eszközre  talált,  hogy  többé  nem  is  vált  meg  tőlük.  Nem  magokért  mívelte 
őket,  neki  már  az  alexandrinokban  is  mondani  valói  voltak  nemzetéhez; 
&  tárgyakat,  az  érzést  s  a  fenség  iránti  érzéket  már  magával  hozta  e 
formákba.  Igaz  ember,  jó  pap  és  még  Jobb  hazafi  volt,  ki  nemzete  sorsán 


Vlíig  Benedek  arckípc. 

egész  rajongással  csüngött.  Egyéniségének  mély  erkölcsi  tartalma,  forró 
magyar  érzése  arra  a  hivatásra  ihlették  őt,  hogy  az  egyéni  érték  kultuszát 
hirdesse  és  a  nemzeti  lelket  ébreszsze.  A  török  háborúban  győzedelmeskedő 
magyar  sereget  lelkes  ódával  köszönti,  mint  a  régi  magyar  dicsőség  fen- 
tartóit ;  a  francia  háborúk  alatt  üj  harcra  lelkesíti  a  nemzetet  a  közszabadság. 
hit,  haza  és  király  mellett;  örvend  II.  Lipót  idejének,  a  magyar  érzés, 
nyelv  és  viselet  felújulásának,  egyes  jeles  hazafiak  példájának;  s  mikor  az 
1790 — 91-ik  nemzeti  bu^óság   lohadni   kezd,   Magyar  óiíííjával  (későbbi 


58  A  DEAKOSAK  VntAC  BENEDEKIG 

<^én  Változás)  kegyetlen  szemrehányásokat  tesz  a  puhuló  nemzedéknek, 
mely  annyi  kár  után  sem  lett  okosabb,  s  mely  a  vívmányokat  nem  tudja 
m^becsClni.  így  kíséri  lantja  a  nemzet  szívének  dobbanásait.  A  Martinovics- 
ügy  áldozatai  közül  Kazinczyt,  Bacsányit  rejtett  vonatkozású  költeményekkel 
vigasztalja.  Versei  nem  is  mind  a  lapokban  jöttek  ki,  némelyik  csak  röp- 
iveken  járta  be  az  országot,  de  hatása  annát  bensőbb  volt.  A  90es  évek 
lelkét    ö    fejezte  ki  leghívebben  és  legerősebben.    A    nemzetre    nézve    ily 
válságig  időkben  nem  tartott  jobb  biztosítékot,  mint  járni  az  ösök  nyom- 
dokán, s  vitézs^ben,  szi- 
gorú erkölcsben  példájokat 
követni ;  az  egyénre  pedig : 
megtenni  a  hazáért  kitől  mi 
:  telik,  vér  vagy  pénzáldozat, 
avagy  szellemi  munka,  s 
^yébként  meghúzódni  ^y- 
szerűségben,      jámborság- 
ban, t>ékességben.  Ezek  az 
ő  eszméi  és  tárgyai,  me- 
lyekkel   egyrészt    a    hősi, 
másrészt    a  bölcselő    óda 
alapját  veti  meg    nálunk. 
Lendülete  valóban  ódái ;  de 
nem    a    képzelet    varázsa 
vagy  a  költői  szemlélet  gaz- 
dagsága, hanem  az  erköl- 
csi  felfutás    rendíthetetlen' 
szilárdsága,  s    a    föltétlen 
hazafi  érzés  kitörése  adja 
meg  fenségi  elemét  Hangja 
éles    és    kemény    inkább, 
semmint  hatalmas  és  gaz- 
dag változatú.  Szava  olyan 
viríg  Benőlek  bud«-«bini  i.kóhiz..  ""int  &  kard,  erŐs,  súlyos, 

de  a  fénye  rid^.  Dal- 
szerű ódáiban  m^szólal  olykor  egy  kis  enyelgés,  de  az  is  nehézkes, 
^rií"  >A  római  lelkű  Virág*,  »a  magyar  Horác  —  mint  nevezni  szerették  — 
csakugyan  sokat  vett  át  a  római  szellemből,  bár  nemcsak  HoratiustóL 
Erkölcsi  ridegsége  a  római  stoicizmusra  emlékeztet,  s  költészetének  sok  más 
eleme  Horatiusra.  De  nem  ^yszerű  átvétet  ez,  mert  csak  azt  veszi  át, 
a  mi  lelkével  rokon,  a  római  lírikus  egyéniségének  másnemű  fénysugarait 
nem  bocsátja  át  az  Ö  egyénisége,  csak  az  erények  dicsőítésére,  a  hazafiság 
és  a  szigorúbb  életbölcses^  gondolatkörében  követi.  Itt  Horatius  gondola- 
taival, képeivel,  fordulataival  sokszor  talWkozunk,  de  kevésbbé  a  magyar 


A  DEÁKOSAK  VIRÁG  BENEDEKIG  59 


tüzű  Ódákban  mint  a  bölcselőkben.  Használta  ő  is  a  horatiusi  óda  közkincscsé 
yált  helyeit,  de  a  maga  tüzes  érzéseit  fejezte  ki  velők,  mint  a  hogy  akkor  a 
hasonló  mivelts^űek  mind  az  antik  fogalomkörben  éltek.  Nyelve  is  tömött, 
hathatós  ódái  nyelv  volt,  mely  minden  fölös  cicoma  nélkül  a  kifejezés  egyszerű 
erejével  ékeskedett.  Verselésében  semmi  nyoma  a  triász  latinosságainak, 
csak  a  horatiusi  enjambement  mutatkozik  elég  szaporán,  kivált  r^bb 
ódáiban,  de  később  mind  kerekebben  illeszté  a  strófába  a  gondolatot. 

Költészetének  minden  jellemvonása  kidomborodott  már  a  90-es  évek  ^öHeményS^ 
alatt  elszórtan  megjelent  ódáiban,  s  nevét  országosan  ünnepelték,  mikor  ver- 


eA    c 


Virág  Benedek  fldvOzló  verse  Vitkovicshoi.  <182t  március  4.) 

seinek  első  gyűjteménye  a  Bacsányitól  kiadott  Magyar  Minerva  harmadik 
kötetéül  1799-ben  megjelent.  E  kötetben  áll  hatása  tetőpontján  s  az  ódaköltő 
koszorúja  még  egy  évtizeden  át  osztatlanul  az  övé  maradt,  Berzsenyi  feltűntéig. 
De  később  kevés  ódát  írt,  inkább  költői  leveleket,  gnómákat  és  állatmeséket 
(százat)  Phaedrus  módja  szerint  az  előadásban,  de  új  leleményekkel,  s  a  hatos 
jambus  mindazon  felbontásaival,  melyek  a  latinban  szokásosak,  míg  a  magyar- 
ban prózaivá  teszik  a  verset  Szóval  erőt  vett  rajta  a  didaxis,  és  ódái  ihlete 
megapadt.  Eredeti  ösztönök  híján  fordításokban  mívelte  hát  az  ódát,  s  élte 
e  hanyatló  szakában  mintaképének,  Horatiusnak  teljes  fordítását  végezte  ét 
s  ánítá  a  magyar  Vergilius  mellé,  melyet  szintén  a  klasszikái  iskola  adott 
volt  a  nemzet  kezébe.  Horatius  átültetésére  sem  akkor,  sem  később  sokáig 
nem  volt  nálunk  hivatottabb  erő  Virágnál,  s  fordítása,  mely  részenként 
jelent  meg  1811  — 1824,  bár  sokat  avult,  minden  tekintetben  felülmúlva 
máig  sincs. 


60  A  DEAkOSAK  virág  BENEDEKIG 


Száza^k^  Egyéb  fordításain   (Cicero,   Fleury  után)  nyelvészeti,   irodalmi  közle- 

ményein, költői  kiadványain  kívül,  melyek  közül  az  1822-ben  két  köns^vben 
megjelent  Poétái  Munkák  a  legnevezetesebbek,  e  század  első  tizedétől 
kezdve  egy  nagyobb  nemzeti  mű  megírása  kötötte  le  ereje  javarészét. 
Hazánk  történelmét  írta  meg.  Magyar  Századok  cím  alatt  s  a  IX — XIII. 
századra  terjedő  első  részt  1808-ban,  a  Zsigmond  haláláig  terjedő  másik 
részt  pedig  1816-ban  adta  ki;  az  utolsó  résznek  (a  mohácsi  vészig)  kéziratát 
csak  újabb  időben  találta  meg  s  1863-ban  tette  közzé  Toldy  Ferenc. 
A  mült  század  nagy  latin  nyelvű  magyar  történetei  után  ő  magyar  nyelven 
akarta  megírni  nemzetünk  részletes  történetét.  Volt  már  efféle  magyar  munka, 
így  a  Budai  Ézsaiás  három  kötetes  műve,  mely  némi  kritikai  tárgyalásra 
törekszik ;  Virág  azonban  behatóbban  és  más  szempontból  akarta  ábrázolni 
multunkat.  Kritikai  történetet  írt,  de  kritikája  nem  a  források  és  adatok 
hitelessége,  hanem  a  történelem  tényei-  és  személyeinek  erkölcsi  meg- 
ítélése körül  forgott.  Forráskészlete  korlátolt;  államférfiúi  szemköre  neki, 
a  magányt  búvó  szerzetesnek,  nem  volt ;  a  modem  külföldi  történetírókat 
nem  ismerte,  csak  a  klasszikus  történeti  stíl  modorában  dolgozott,  gyakran 
beszéltetve  személyeit;  nem  is  tudott  eléggé  történeti  álláspontra  helyez- 
kedni; de  a  historikus  egy  elsőrangú  tulajdona,  az  igazságszeretet  meg- 
volt benne.  Szembeszállt,  ha  kellett,  a  nemzeti  előitéletekkel,  hibáztatta 
akárhányszor  az  egyház  magatartását  is,  tiszteletreméltó  bátorságában 
nem  törődve  azzal,  hogy  eljárásával  haragot  zúdít  fejére.  De  még  erősebb 
volt  nemzeti  érzése,  magyar  szelleme,  melylyel  iskolát  alapított  történet- 
irodalmunkben. Az  ő  hatása  alatt  lett  történetíróvá  Horvát  István;  hatott 
költőinkre,  s  hazaszeretetre  tanította  olvasóit  általán.  Előadása  egyszerű, 
olykor  alanyi  kitörések  tarkázzák;  az  oklevelek  gyakori  idézése  miatt 
egyenetlen,  de  minden  sorából  érzik  a  tárgyszeretet.  Sokáig  ez  volt  a 
legjobb  magyar  nyelvű  magyar  történet. 

íme  a  klasszikái  irány  eddigi  eredményei:  előkészítette  az  antik 
szellem  megközelítését,  meghonosította  költészetünkben  a  fenség  hangját, 
•előmozdítá  a  műfajok  kialakulását,  egy  új  technikai  móddal,  az  időmértékes 
prozódiával  gazdagítá  költészetünket,  ezzel  lehetővé  tette  két  versrendszer 
átültetését,  úgymint  egyrészt  a  görög  és  római,  másrészt  a  modem  nyugot- 
európai  (nevezetesen  a  német)  versformákét,  a  minthogy  1787-től  kezdve 
•ez  iskolából  válik  ki  Ráday,  Kazinczy,  Földi,  Verseghy  által  a  modem 
nyugoteurópai  irány  is;  a  költői  stílt  emelkedettebbé,  választékosabbá 
képezte ;  a  nyelvészetnek,  a  történettudománynak  lendületet  adott ;  a  nyelv^- 
újítást  bevezette  és  a  nemzeti  szellemet  hatalmasain  táplálta.  S  ez  az  üdvös 
hatás  Virág  után  m^  egyre  fokozódott. 


43.  Dugonics  András. 

KORNAK  EGTiK  LEGNÉPSZECŰBB  fRöJA  s  regényes  történeteivel  a 
régen  parlagon  heverő  elbeszélő  prózának  follendítöje,  egy 
igénytelen  szerzetes  volt :  Dugonics  AndrAs.  Nem  annyira  nagy 
író,  mint  inkább  jó  hazafi.  LátkÖre  szűk,  de  annál  több  a  lel- 
kesedése; leleménye  kevés,  de  közönségét  meg  tudja  hatni; 
művészi  célok  nem  lebegnek  előtte,  de  buzgón  szolgálja  a  magyarság 
ügyét  és  a  jó  erkölcsöket,  s  kegyeletesen  ápolja  a  nemzeti  hagyományokat. 

Született  1740-ben,  októljer  17-én  Szegeden,  hol  atyja  tekintélyes  nugomc; 
polgár  s  a  városi  tanácsnak  harminckét  éven  át  egyik  l^munkásabb  tagja 
volt.  Anyja,  Imre  Katalin,  szintén  polgári  családból  származott.  Mind  András, 
mind  öcscse,  Ádám,  a  leggondosabb  házi  nevelésben  részesültek  s  szülő- 
városuk kitűnő  iskolájában,  a  piaristák  gimnáziumában  nyerték  első  kiké- 
peztetésüket.  A  tudományos  pályára  készülő  András  annyira  megkedvelte 
e  szerzetet,  hogy  1756-ban  tagjai  sorába  lépett.  A  próbaévek  után,  szép 
sikerrel  végezvén  el  a  bölcseleti  és  hittudományi  tanfolyamokat  ■ —  amazt 
Nagy-Károlyban,  ezt  Nyitrán,  —  misés  pappá  szentelték  s  Erdélybe, 
Medgyesre  küldték  tanítani.  Itt  a  költészetet  és  szónoklattant  adta  elő  a 
két  felső  osztályban. 

Az  űj  életpálya  s  Erdélyben  való  tartózkodása  elhatározó  befolyással 
voltak  szelleme  fejlődésére.  A  körülötte  élő  mondavilág,  a  római  és  dák, 
hűn  és  magyar  emlékek  fölébresztették  a  fiatal  tanár  érdeklődését  a  régiség 
s  általában  a  történelem  iránt  s  itt  írta  meg  klasszikái  tárgyű,  de  egészen 
a  régi  magyar  költészet  modorában  feldolgozott  első  nagyobb  munkáját 
is:  Trója  Veszedelmét  1768-ban,  Később,  1770-ben,  Nyitrára  tették  át, 
hol  a  püspöki  papnöveldében  a  bölcseletet  tanította;  majd  1774-ben  a 
•nagyszombati  tanulmányoknak  királyi  Mindenségében  (egyetem)  a  tudákos- 
ságnak  (mathézis)  királyi  tanítója*  lön.  Midőn  az  egyetemet  1777-ben 
Nagyszombatból  áttették  Budára,  Dugonics  is  oda  költözött  s  dékánja, 
rektora,  majd  seniora  lévén  az  egyetemnek,  1808-ig  tartózkodott  Budán,  — 
végre  aggkora  és  gyengélkedése  miatt,  34  évi  tanárkodása  után,  nyuga- 
lomba vonult  övéihez  Szegedre,  s  élete  alkonyát  csendes  munkálkodásban 
és  vidám  ft-egségben  töltvén  el,  1818.  július  25-én  meghalt. 


62  DUGONICS  ANDRAS 

"^  Dugonics  már  pt^mövendék  korában  kezdett  irogatni  s  ez  időbSl  (1 760.) 

több  verse  maradt  ránk,  egyházi,  hazafias,  gunyoros  és  szerelmi  költemények, 
köztük  egy  hosszabb  leíró  költemény ;  Tétéity  ékessége,  melyen  a  Gyöngyösi 
ékesgetö  ecsetének  nyomai  nyilván  észrevehetők,  s  mely  kocogó  négyes 
rímeivel  mintegy  előfutárja  Trója  Vesudelmének  és  Ulisszes  kalandjairvak. 
Ez    utóbbi  verses    művek    nem    egyebek,  mint  Vergil    és    Homér    épo- 


Db^dIcs  Andris  arckípe. 

szainak  műfordítási  igények  nélkül  vató  átdolgozásai.  Amaz  három  könyvre 
oszlik,  de  csak  középső  része  —  Aeneas  elbeszélése  Didó  királynő  előtt  — 
van  versekben  írva;  a  másik  két  rész  prózai  kommentár  a  trójai  háború 
főbb  szereplőihez  és  mellékeseményeihez.  Sokkal  gondosabb  munka  Ulisseese, 
mely  1780-ban  jelent  meg,  Tárgyilag  egészen  Hornért  követi  s  előadása 
el%gé  nyugodtan  folyó,  tömör,  egyszerű;  verselése  is  Ügyes,  bár  erősen 
m^látszik  rajta  a  Gyöngyösi  hatása,  kit  Dugonics,  ép  úgy  mint  kortársai, 


DUGONICS  ANDRÁS  63 


tüneményes,  egyedül  való  poétának  tartott  s  kit  annyira  szeretett,  hogy' 
később,  1 706-ban,  Költeményes  Maradványait  is  kiadta  két  szép  kötetben. 

ITSé-ben,  mintegy  válaszul  n.  József  germanizáló  rendeletére  s  bebi- 
zonyításául annak,  hogy  a  magyar  nyelv  még  exakt  tudományok  tolmá- 
csolására is  alkalmas :  kiadta  a  Tudákosság  két  könyveiig  melyek  a  második 
kiadás  alkalmával  ( 1 798.)  négy  kön)^vre  szaporodtak.  Ezekben  a  betűvetés 
(algebra),  a  földmérés  (geometria),  a  háromszögeilések  (trigonometria)  és 
csúcsos  szelesek  (sectiones  conici)  törvényeit  fejtegette  magyar  nyelven! 
Derék  dolog  volt  ez  akkor,  mert  Dugonics  előtt  nem  igen  törte  más  a  jeget 
s  bár  üj  kifejezései  és  szavai  nem  mindig  voltak  szerencsések  (tudtom  «» 
axiomata;  kéremény  =  postulata;  vétel  =  theoremata;  tétel  ■■  proble- 
mata)  —  vannak  jobbak  is  (miség  ==  quidditas ;  minemúség  =«  qualitas ; 
jegy  «=  exponens  stb.)  és  tárgyát  oly  szeretettel,  oly  kimerítő  lelkiismere- 
tességgel, oly  bő  részletezéssel  s  annyira  szigorú  láncolatban  dolgozta  fel, 
hogy  az  akkori  viszonyokhoz  mérve  a  tudákosság  könyveit  a  legjobb  kézi- 
könyvnek tarthatjuk. 

Dugonics  nevét  országos  hírűvé  különben  nem  eddig  elősorolt  munkái  ^Etfufij? 
tették,  hanem  az  1788-ban  megjelent  két  kötetes  regénye:  Etelka,  egy 
igen  ritka  magyar  kisasszony  Világos  váratt,  Árpád  és  Zoltán  Fejedelmink 
ideikben.  Ez  a  regény  valóságos  irodalmi  esemény  volt  abban  az  időben. 
Megelőzőleg  az  elbeszélő  próza  terén  alig  találni  egyebet,  mint  néhány 
szentimentális  német  román  átdolgozását ;  Dugonics  művét  úgy  üdvözölték, 
mint  az  első  magyar  regényt  Sikere  jóval  több  volt  mint  a  mennyit 
tényleg  megérdemelt.  Nagy  közönség  kapkodta  és  olvasta  s  rövid  idő  alatt 
egymásután  három  kiadást  ért.  E  nagyhírű  s  akkor  minden  másnál  ked- 
vesebb könyvet  Dugonics  II.  József  1784.  május  ll-iki  rendeletének 
hatása  alatt  írta  s  tulajdonképen  irány-reg&iyt  akart  belőle  csinálni.  At 
meg  átszőtte  politikai  célzatokkal  s  a  maga  idejében  főkép  ez  az  irány- 
zatosság  adta  meg  a  munka  érdekét.  Mindazáltal  Etelka  épen  nem 
irányregény.  Ha  valaki  ma  veszi  kezébe:  nem  fog  abban  semmi  célza- 
tosságot találni,  annyira  gyengék,  színtelenek,  homályosak,  ártatlanok  a 
vonatkozások.  Dugonics  Feljegyzéseinek  kommentálása  nélkül  jóformán 
titokzat  maradna  előttünk  mindörökre. 

Bár  ez  a  politikai  irányzatosság  volt  sava-borsa  a  regénynek:  nem 
kevésbbé  hatott  maga  az  érzékeny  történet,  mely  egy  sok  viszontagságon 
keresztülment  szerelmes  pár  boldog  összekelésével  végződik.  íme,  a  mű 
meséje:  A  világosvári  nagy  ünnepélyen,  melyen  Árpád  fejedelem  is  jelen 
van,  Gyula  kapitány  leányába,  Etelkába  egyszerre  lesz  szerelmes  a 
bolgár  fejedelem  fia,  Zalánfi  s  egy  messze  karjeU  vidékről  érkezett  magyar 
tovag,  Etele.  A  magyar  kisasszony  azonban  az  első  szerelem  egész  hevével 
az  utóbbihoz,  az  ismeretlen,  titokzatos,  daliás  lovaghoz  vonzódik  s  Kádár 
pap  jóakaratából  gyakran  találkozik  is  vele.  Csakhogy  ezt  a  hódító 
leventét  ekközben   Huba    vezér    leánya,   Világos  is  megszereti  s  Árpád 


M  DUGONICS  ANDRÁS 

•fejedelemmel  kinevezteti  hadnagynak  Midőn  Etele  Budára  megy  a  fejedelmi 
kegyet  megköszönni:   Világos  kisasszony  már  az  udvarban  várja,  hogy 
hálójába  keríthesse.  A  szíve  választottja  iránt  hűséges  Etelével  azonban 
semmiféleképeti  nem  boldogul.  Bosszút   esküszik   hát  és  ármányhoz  folya- 
modik.  Ennek  keresztülvitelével   Árpád  titkosát,  a  tót  származású  Rókát 
bízza  meg.  Míg  ezek   történnek,  Árpád  meghal  és  helyét  Z<dtán  fejedelem 
foglalja  el.  Róka  ennél  is  behizelgi  magát ;  nagy  oka  van  rá,  hogy  közelébe 
férkőzhessek.   Marót  leányának, 
a  szép  Hanzámak  kezét  ő  sze- 
rette volna  elnyerni,  de  Zoltár> 
kapta  meg.  A  cselszövő  viszályt 
akart  előidézni  a  fejedelmi  pár 
kőzött,  hogy  a  fiatal  asszonyt 
annál  könnyebben  hatalmába  ke- 
ríthesse.  Ráveszi  Zoltánt,  hogy 
Hubát  foszsza  meg  a  vezérségtől 
s  helyébe  Gyula  kapitányt  ne- 
vezze   ki.     Ez    esetben    Gyula 
leánya,  Etelka  az  udvarba  ke- 
rülne s  szépségévei  esetleg  meg- 
zavarná  Zoltán   fejét.    A  többi 
aztán  megjönne  magától.  Róka 
fondorkodása  azonban  kudarcot 
vall,  mert  Etelkát  nem  lehet  az 
udvarba  csalni.   Újra  kell  kez- 
deni hát  az  akna-munkát  s  Róka 
meg  is  teszi  ezt.  A  fejedebni  pár- 
ral elhiteti,   hogy  Etelka    rossz 
erkölcsű  leány,  az  erdélyi  feje- 
delem nevében  pedig  levelet  ír 
Zoltánnak,  azt  híresztelvén,  hogy 
Etele  a  bolgár  fejedelem  veje,  a 
■7>.   c^ofya^   «,ii-Aj  A_««„™,'«ZfB*.v    ^j  a  magyarok  eUen  tör  s  hogy 
Dugonics  Euikájiiiak  cimkípc.  (1.  k.)  Kádár,  a  tisztes  főpap  is  szövet- 

ségese a  veszélyes  embernek. 
Zoltán  mindezt  elhiszi  s  rögtön  parancsot  ad  Rókának,  hogy  Etelét  és 
Kádárt  fogassa  el,  a  mi  meg  is  történik.  De  Hanzár  kételkedik  a  vádak 
alaposságában  s  rábírja  férjét,  hogy  álruhába  öltözve  menjen  el  Világosvárra 
s  győződjék  meg  személyesen  a  tiszta  valóságról.  A  fejedelem  elutazik, 
meggyőződik  Etelka  teljes  ártatlanságáról  s  hazamenet  Szegeden  elfogatja 
a  vén  gonosztevőt,  Rókát,  Kádárt  pedig  szabadon  t>ocsáttatja.  Most  már 
Etelka  is  feljön  Budára  s  az  udvar  körében  boldog  napokat  él;  Eteléje 
visszanyeri   szabadságát,  Rókát  f^nyársa|ják,    a  karjeli  fejedelemnő    egy 


I     ' 


«5rx  '/iipí  IP  Tf    ^(J7'    ii 

JEi     -üL-ti     JOfcn    ^"Agí 


s_K       ívAk 


s* 


£G!Í 


itíBN  RltKA 

MAGYAR 

IS-ASZSZONY 

VILAG0S*VÁRATT, 

ÁRPÁD  líS  ZOLTÁN 

P£JEDELMI]^E'  ÍDEkEBBN* 


IRTA 


DUGONICS  ANDEAS 


5 


Kegyes  Oskola  •béli  Szctzetes  Pap;  tf  Jázin  ,  ^s^gy* 
fzer-'s-mind  a'  Termé&eti  Túdominyoknak  Okta« 
tója:  a*  Pefti  TanúlmánvökDak  Királyt  Minden* 
ségében  a*  Tudákorsignak  Királji  Taníttója  ;  a' 
Tanúltcaknak  e  gygjik  Tagja  }  a  Jeles  Terméfóeti 
Karnak  Örebbike.* 

ELSŐ    KÖNYV. 

A*  SZERENCSÉS  tOLGOK. 


POSO^fBAN  ér.  KASSÁID , 

EurSKlÍTI  LANDE  RÉR    MlttALr 

lc$Its<g<vel  és  betŐiTd, 
«  7  8  8* 


Dugonics  F.lell' tiiiinnk  címlapja. 


BeSíhv  Magvai  irodalomtörl  én  étihez. 


Az  Aiheuaenm  kiadása. 


*■: 


DUGONICS  ASDfiAS  65 

leveléből  kiderül,  hogy  Etele  fejedelmi  származás  s  Árpád  neje  m^figérte  £{5™*." 
Etele  anyjának,  hogy  fiát  magyar  fejedelmi  lánynyal  fogja  összeházasítani. 
Zoltán  nagyon  sajnálja,  hogy  Árpádnak  nincs  leánygyermeke,  —  de  most 
előáll  Rima  (Etelka  dajkája)   és  felfedezi  Zoltán  előtt  a  nagy  titkot,  hogy 
t.  i.  Etelka  az  ő  ikertestvére,  Árpád  leánya !  Etele  tehát  fejedelmi   lányt 
kapna  feleségül,  —  de  még  nincs  vége  minden  bonyodalomnak.  Gjoila 
vezér  felboszankodván  azon,   hogy   Etele  megjelenése  óta  végkép  fel  van 
zavarva  háza  nyugalma,  elha- 
tározza, hí^y  vélt  leányát,  Etel- 
kát, csakugyan  Zalánfinak  adja 
nőül.    A    titokról    nem    tudván 
semmit,  hozzá  kényszeríti  öt.  A 
végső  jelenet  egy  véres  csete- 
paté,   Zalánti,    Etele    és   Etelka 
közt.    Etele    a    nászest   óráiban 
betopódzik    Etelka    sátorába    s 
Zalánfl  meglepvén  őket:   kardot 
ránt   A  viadal  Etele  győzelmé- 
vel végződik.  Zalánfi  elesik,  de 
midőn  Etelka  részvevöleg  lehajol 
hozzá:  a  megsebzett  vitéz  föl- 
emeli kardját  s  a  >viJágcsodálta« 
szép  nő  oldalába  döfi.  Erre  aztán 
Etele  végkép  agyonvagdalja  Za- 
lánfit.    Szerencsére   Etelka  sebe 
nem  halálos,  hamarosan  felgyó- 
gyul belőle  s  a  hosszú   történet 
sok  küzdelem,   ármány,  keserű- 
ség után  új  nászlakomával  vég- 
ződik. 

Ebből  a  vázlatos  meséből 
is  látható,  hogy  ez  a  regény, 
mint  regény,  nagyon  kezdetle- 
ges    alkotás.      Egy     összevissza-  Dugonics  Etelkájának  dmképí.  (11.  k.) 

történet,  melynek  minden  alakját 

dróton  rángatja  a  szerző.  Sem  a  fő-,  sem  a  mellékcselekmények  nem 
gyökweznek  a  jellemekben,  mert  ^yéni  jellemek  tulajdonképen  nincsenek 
is  a  regényben.  Mozgó  báb  itt  minden  alak,  sem  az  Árpád  és  Zoltán 
»ideikbe«  nem  illik  bele,  sem  II.  József  korába.  Egy  ködfátyolképes  történet, 
minden  eszthetikai  tartalom  nélkül.  Az  ártatlanság  diadala  az  ármányok 
és  cselszövények  felett.  Alakjai  egy-egy  elvont  érzelem  megszemélyesítői 
s  mint  a  görög  tragédiákban  a  karok  és  főszereplök :  úgy  oszolnak  jók-  és 
rosszakra.  Az  erkölcs  és  az  ármány  küzdenek  egymással  s  a  küzdők  hason- 

Befitbf,  atagjar  Irodai  omlfiiiénel.  11.  kOl.  5 


66  DUGONICS  ANDRÁS 

lítanak  a  kezdő  festők  azon  tanúImányfSihez,  melyeknek  arca  csak  egy 
indulatot,  egy  szenvedélyt  fejez  ki.  De  az  akkori  közönség  ízlése  is  kez- 
detleges ;  megelégszik  azzal,  a  mit  kap,  nem  boncol,  nem  okoskodik,  elfogad 
mindent,  csak  az  ártatlanság  bukását  nem.  Soha  sem  volt  a  magyar  regénynek 
igénytelenebb  és  hálásabb  közönsége. 
'káűbb?  És  ezt  a  közönséget  Dugonics  nemcsak  jól  ismerte,  de  jól  is  szolgálta. 

regényíi  Későbbi  regényei,  az  Arany  pereczek  (1790.),  Joláhka  (1803—1804.), 
Cserei  (1808.)  mind  Etelka  mintájára 
vannak  készítve.  Az  alapeszme  nem 
változik  sehol,  sem  az  alakok  nem 
lesznek  tökéletesebbek,  csak  a  hely- 
zetek módosulnak,  hogy  új  érdeke 
legyen  a  cselekménynek.  A  lehető 
legegyszerűbb  eszközökkel  dolgozva, 
Dugonics  rendkívül  hatásokat  ér  el. 
A  szó  teljes  értelmében  rajonganak 
munkáiért  s  Etelka  megjelenése  után 
akadtak  olyanok  is,  a  kik  nyíltan  hir- 
dették, hogy  a  -szentirás  után  ennél 
szebb  könyv  nem  létezik «  s  köz- 
vetlen hatása  alatt  az  országban  majd 
minden  újszülött  leányt  az  Etelka 
névre  kereszteltek. 

Soós  Márton  és  mások  felhasz- 
nálták Dugonics  nevének  népszerűsé- 
gét s  regényeit  kezdték  a  színpad 
számára  feldolgozni.  így  kerültek  színre 
az  Arany  perecek  és  Etelka  is  1792 
— 93-ban.  Dugonics,  ki  maga  is  nagj' 
barátja  és  rendes  látogatója  volt  a  szín- 
háznak, látva  ez  átdolgozott  művek 
hatását,  sűrű  egymásutánban  írta  meg 
darabjait  a  színpad  számára  s  Jeles 
Dugonics  szobra  Szegeden,  izsóiM-  iöríéneíek    címmel    1794— 95-ben    két 

vaskos  kötetben  ki  is  adta.  Az  első 
Színművei  kötetben  két  színmű  van :  Toldi  Miklós  és  Etelka  Karjelben :  a  máso- 
dikban: Bátori  Mária  és  Kun  László.  Ezek  a  színmüvek  sem  egyebek, 
mint  dialogizált  regények  s  ugyanazokból  a  motívumokból  vtmnak  összerakva 
mint  előző  munkái.  A  virtus,  az  ártatlanság,  a  meg  nem  érdemelt,  méltatlan 
szenvedés,  az  ármány,  a  cselszövés,  a  félreértés  s  végül  az  —  erkölcs 
diadala.  Többnyire  idegen  termékek  átdolgozásai  s  innen  van,  hogy  sem 
Toldija,  sem  Kun  Lászlója,  sem  Bátori  Máriája  nem  hasonlítanak  a  törté- 
nelmünkből   és    mondáinkból    ismert    alakokra.    Szinte    csodálatos,    hogy 


3  .-■§  ? 


fr 


^ 

•í*^     ^ 


^^^ 


^ 


B 

3 
B 

•8 

.1 

•s 

s 

ü 

••• 

I 

é5 


a 
o 


Í5 

V. 

•ke 

H 


^ 


I 


í- 


^üMWi 


J 


DUGONICS  ANDSAS  87 

Dugonics,  a  ki  annyira  rajong  a  magyarságért  s  jól  ismer  mindent,  a  mi  ez 
^kok  köré  mondatlag  és  történelmileg  csoportosítható,  Toldi  Miklós&b&n 
megelégszik  azzal,  hogy  »egy  korfui  történetet  szab  magyar  rámára*  s 
KuH  Ldszlóját  is  »külső  országból'  kölcsönzi.  Egységes  drámai  cselek- 
mény, célratörd,  eleven  mozgalom,  határozottan  kidomborodó  jellemek  és 
megrelelÖ  dikció  természetesen  nincs  e  darabokban,  de  van  hosszan  nyúló, 
sokszor  megállapodó  vagy  szétfolyó  mese,  egy-egy  érzékeny,  hatásos 
jelenet  s  —  végre  is  ugyanaz  a  közönség  hallgatja,  mely  regényeihez  tapsol. 


Duganlei  síremléke  Szegeden. 

A  jeles  történetek  közül  legtovább  tartotta  fenn  magát  az  /m«  de  Casiro 
után  másolt  Bálori  Mária,  melyet  még  a  harmincas  években  is  hatássa! 
adtak  s  mely  kétségkívül  legjobb  valamennyi  színműve  között. 

Dugonics  vegyes  művei  közül  megemlítjük  még  a  Gyapjas  vitézek 
című  regényt  {1794.),  melyet  először  (1778-ban)  latin  nyelven  irt  meg  s 
adott  ki:  a  Sxerfcseneksi,  mely  Gyöngyösi  Chariclia  című  verses  elbe- 
szélésének prózai  feldolgozása  s  1798-ban  jelent  meg;  történelmi  jellegű 
munkái  közül  pedig,  melyek  egyébként  teljesen  megbízhatatlanok,  a  követ- 
kezőket: Római  történetek  (1800.),  A  magyaroknak  urodaltnaik  mind 
ű  régi,  niind  a  mostani  időkben  (1801.),  SzUtya  történelek  két  kötetben 


CS  DUGONICS  ANDRÁS 

(1806— 180S,),   Radnai  íöríéHetek  (1810.),  Nevezetes  hadivezérek  (1817.), 
Magyarországi  várak  leírása  (kézirat,  1817.). 
xc  Külön  kell  megemlékeznünk  egy  valóban  becses,  kitűnő  munkájáról, 

a  Magyar  példabeszédek  és  jeles  mondások  címú  két  kötetes  gyűjtemé- 
nyéről, melyet  e  nagy  tevékenységű  író  halála  után  ügyesen  írt  életrajzi 
vázlattal  rendtársa,  Chrysostom  Ince  adott  ki  Szegeden  1820-ban.  E  két 
vaskos  kötetben  összehalmozott  nyelvkincset  hazánknak  különböző  vidé- 
keiről rendkívüli  szorgalommal  körülbelül  negyven  éven  át  gyűjtötte  a 
fáradhatatlan  író.  E  gyűjtemény  nyelvünknek  nemcsak  a  példákra  és 
hasonlításokra  épült  ékes  szólásait  foglalja  magában,  de  axiómákban,  csatta- 
nósan kimondott  alapigazságokban  is  bővelkedik.  Felöleli  népünk  mindazon 
közmondását,  szólásmódját,  példabeszédét,  melyek  a  magyar  ember  gondol- 
kodásának, érzelmi  világának  mintegy  tükrét  teszik.  Az  első  kötet  húsz 
a  második  huszonkilenc  szakra  van  osztva  s  a  példabeszédek  tárgyaik 
természete  szerint  vannak  csoportosítva.  Egy-egy  szó  körül  a  hasonlatok 
egész  raja  röpköd  (szomorú :  mint  a  kotlós  tyúk,  mint  a  foncsali  feszület, 
mint  a  tökbe  esett  cinege,  mint  a  gilice  a  száraz  ágon,  mint  a  megszedett 
szőlő,  mint  a  havazó  ősz  stb.) ;  tekintettel  van  a  szólamok  eredeti  ritmusára 
(Vén  szolgának,  vén  kutyának  egy  a  fizetése  —  Kutyaábrázatból  sohasem 
lesz  orca  —  Későn  nyílt  rózsa  későn  fonnyad  el  —  Pattog  mint  a  száraz 
fényű  stb.)  s  a  hol  egy-egy  közmondásnak  tudja  a  történetét,  azt  a  meg- 
felelő helyen  el  is  beszéli.  Röviden:  e  gyűjtemény  a  népies  szókincs  oly 
gazdagságát  rejti  magában,  a  régi  frazeolt^iának  oly  bőséges  kútfeje 
nyilik  itt  meg,  hogy  Toldy  teljes  joggal  mondhatta  róla :  e  könyv  a  magyar 
népszellem  ismertetésére  állandó  adalék. 

A  hazafias  kegyelet  híven  megőrizte  e  régi  jó  író  emlékét ;  rendtársai 
1847-ben  márvány  sírkővel  jelölték  meg  hamvainak  nyugvó  helyét;  szülő- 
városa a  harmincas  években  arcképével  díszítette  a  városháza  nagytermét, 
1876.  aug.  19-én  ércszobrot  emelt  emlékezetére;  legújabban  pedig  1892. 
novemberében  ugyanott  megalakult  a  Dugonics-társaság,  melynek  műkö- 
désében és  hatásaiban  tovább  él  e  lelkes  magyar  író  szelleme. 


Ciokon&l  rajza  Dugonics  Szericsenil  i-Imű  munkáji  etAlt. 
(bedcUJe  *  Hemz.  Múzeumban.) 


ntSIhy  Magyar  &odaIoaitSHciteffíief. 


y 


44.  Horváth  Ádám  ós  Gvadányi  József. 

JGOMCSCSAL  HAZAFIAS  ÉRZÉSBEN,  a  régi  magyar  erkölcsök  és 
költészet  tiszteletében,  valamint  termékenységben  is  vetekedtek : 
Horváth  Ádám  és  Gvadányi  József,  sőt  amaz,  sokoldalúság 
tekintetében,  még  felül  is  múlta;  ízlésök  fejletlensége  s  bizo- 
nyos nemzeti  elfogultság  azonban  valamennyiöket  egy  szín- 
vonalra állítja,  mint  a  hogy  munkásságuk  iránya :  a  régi  költői  hagyomá- 
nyok ápolása  —  is  közös. 

PALóa  HobvAth  ÁdAm  1760.  május  11-én  született  KömlŐdÖn,  Koma-  """jJeie'^''^'' 
rommegyében,  hol  atyja,  György  református  prédikátor  volt,  s  néhány 
imádságos  könyv  szerzésével  tette  nevét  kortársai  előtt  ismeretessé.  Fiát 
is  vallásos  szellemben  nevelte  s  ez  később  költői  munkásságának  is  egyik 
forrása  lett  Horváth  Ádám  élete  különben  gyermekkorától  fogva  vénségeíg 
csupa  bajoskodással  telt  el.  Gyermekkorában  sokat  betegeskedett  s  tizenkét 
éves  koráig  falusi  iskolákba  járt.  1773-ban  Debrecenbe  ment  tanulmányai 
folytatására  s  két  év  múlva  beöltözött  togátusnak.  Szilaj  természete 
azonban  sehogy  sem  tűrte  a  kollégium  kolostori  életmódját  s  e  miatt 
többször  Összeütközött  elöljáróival.  A  papi  pályára  nem  érezvén  magában 
hivatást,  1780.  elején  Miskolcra  ment  törvénygyakorlatra,  s  az  eperjesi 
kerületi  táblánál  még  azon  év  végén  fölesküdött  ügyvédnek,  s  ugyanaz 
nap  és  órában  földmérőnek,  mely  »tudományban  —  mint  maga  mondja  — 
még  a  debreceni  kollégiumban  vett  hasznos  előmenetelt".  1782-ben  meg- 
házasodott s  Balaton-Füredre  költözött,  hol  később  Péczeli  és  Kazinczy  is 
meglátogatták.  Házasélete  azonban  szerencsétlen  volt  s  utóbb  el  is  vált 
nejétől.  A  másodikkal  sem  járt  szerencsésebben.  1818-ban  harmadszor  is 
megnősült,  egy  barátjának  örökben  tartott  leányát  vévén  el,  kivel  aztán 
1820.  január  28-án  bekövetkezett  haláláig  végre  nyugodt  boldogságban  élt. 
Horváth  Ádám  ilyen  zilált  családi  élete  közepett  a  munkában  kere- 
sett vigasztalást.  A  költészeten  kívül  mívelte  a  tudományok  több  ágát; 
azonfelül  szorgalmasan  gazdálkodott,  közéleti  szereplésével  pedig  tekintél>'t 
szerzett.  1790-től  kezdve  egyet  kivéve  jelen  volt  valamennyi  országgyűlésen, 
szorgalmasan  járta  a  megyegyűléseket:  1793-ban  már  táblabírája  volt 
Zala  és  Veszprém,   utóbb  Somogy  és    Baranya  \'ármegyéknek.   Mint   a 


70  HORvAtH  ÁDÁiit  ÉS  GVADANVI  JÓZSEF 

külső-somogyi  és   felső-baranyai  egyházmegyék  világi  kurátora,  tevékeny 
buzgóságot  fejtett  ki  egyháza  ügyeiben  is. 
s  A  nemzeti   nyelvnek  szokatlan  hévvel  megindult  ápolása  s  egyesek 

buzdítása  korán  vonták  az  irodalmi  pályára.  Első  versei  még  1782-ben 
keltek;  a  következő  években  szorgalmasan  irogatott  a  Magyar  Musdb&, 
nemcsak  költeményeket,  hanem  értekezéseket  (a  versekről  és  a  fordítá- 
sokról) is.  Hírét-nevét  azonban  első  önálló  művével:  a  Hunniás  vagy 
Magyar  HuAyadi  című  elbeszélő  költeményével  szerezte,  melyet  1 787-ben 
Győrött  adott  ki,  hosszú  előbeszéd  és  üdvözlő  versek  kíséretében.  A  hat 
•könyv'-re  terjedő  költemény  ott  veszi  föl  az  események  fonalát,  midőn 
Hunyadi  János  a  rígómezeí  ütközet  után  a  rablók  kezeiből  kimenekülve 
egy  pásztorral  találkozik:  a  Hunyadi  által   hűtlensége  miatt    megöletett 


BalBloníDrei]  a  jelen  század  Elején. 

Drakula  legkisebb  Hával.  Mint  Vergilius  Aeneással  Trója  feldulását,  ügy 
beszélteti  el  most  Horváth  két  éneken  át  Hunyadival  a  várnai  és  rigó- 
mezei ütközetek  lefolyását.  Ezután  az  Irigység  megszállja  ürakulát,  s  ez 
Hunyadit  rabul  viszi  Brankovicshoz,  de  a  Nagy  Lajos  szellemétől  megintett 
Mátyás  s  a  főurak  csakhamar  kiszabadítják.  Az  ötödik  könyvben  az 
Irigység,  Félelem,  Pártütés  és  Visszavonás  összeesküsznek  Hunyadi  ellen, 
mikor  Giskrával  harcol,  de  nem  veszthetik  el;  végül  a  hatodik  könyv 
Belgrád  ostromát  s  Hunyadi  utolsó  diadalát  beszéli  el.  A  beteg  hősnek 
álmában  megjelenik  Nagy  Lajos,  elvezeti  Budára  s  Mátyást  mint  királyt 
mutatja  be  neki.  Kapisztrán  magyarázza  meg  a  jelenést,  hogy  Hunyadi  a 
nagy  királynak  tulajdonkép  unokája ;  erre  aztán  a  hős  vezér  tanácsokat  ád 
fiának  s  meghal.  —  A  könyv  előszavában  azt  mondja  Horváth,  hogy  Ver- 
giliust  akarta  utánozni,  s  Péczelí  magyar  Henriása.  volt  rá  buzdító  hatással. 
Az  utánzásnak  valóban  sok  nyoma  van  (a  jegyzetekben  sűrűen  utal  is 


HORVÁTH  ADÁM  és  GVADANYI  JÓZSEF  7l 

rajok  a  szerző),  de  csak  a  külsőségekben.  Az  egészben  kevés  a  lelemény,  . 
s  hiába  keressük  az  események  egymásra  ható  bonyolítását  és  a  szereplők 
jellemzését.  Inkább  verses  krónikát  ír,  mint  eposzt.  Mily  kevés  érzéke  van 
Horváthnak  a  szerkesztés  követelményei  iránt,  azt  eléggé  bizonyítja  —  akkori 
irodalmi  viszonyainkra  is  jellemző  -—  > élőbeszéde*,  mely  szerint  »ügy 
intézte  a  könyvnek  utolsó  részét,  hogy,  ha  akárkinek  is  kedve  volna  kitol- 
dani, iktathat  még  belé  a  hatodik  könyv  előtt  is  két  könyvet  és  utána  is 
kettőt*.  De  áradozó  előadásának  könnyen  érthető  népiessége,  a  Gyöngyösinél 
bámult  »igaz  magyar*  négyes  rímek  s  mindenekfölött  a  hazafias  tárgy 
nem  tévesztették  hatásukat  a  nemzetisége  tudatára  ébredt  s  már  akkor 
erősen  forrongó  közönségre.  ^ 

Élete  végén,  bizonynyal  első  munkájának  nagy  sikerétől  is  buzdítva,  a  Rudoipinás 
még  egy  nagyobb  elbeszélő  költeményt  írt,  melynek  teljes  címe :  Rudolphiás 
azaz  a  Habsburgi  L  Rudolf  császár  viselt  dolgainak  egy  része.  Hang-- 
mértékes  és  egyszersmind  egyezö^végezetes  versekben.  (Bécs,  1817.)  Rudolfnak 
1250 — 1278-ig  viselt  dolgait  beszéli  el  benne.  Ott  harcol  atyjával  a  szent- 
földön, Akkaronnál ;  atyja  meghal  sebeiben,  Rudolfot  pedig  egy  ősz  s  tudós 
scytha  pap  veszi  pártfogásába.  Ez  mindenféle  titkos  földalatti  folyosókon 
át  kivezeti  a  tengerpartra,  itt  aztán  hajóra  szállva,  elvezeti  a  Kaukázusba. 
Itt  megint  földalatti  termekbe  vezeti  Rudolfot,  temérdek  kincset  s  mindenféle 
csodaszert  mutogat  s  magyarázgat  neki ;  majd  Abaris,  a  nagy  scytha  bölcs 
szelleme  jelenik  meg  előtte  s  megmutatja  késő  unokáit  egész  Ferenc  császárig. 
A  két  utolsó  könyv  Rudolfhak  Ottokárral  viselt  dolgait  s  a  császári  trónra 
jutását  beszéli  el.  —  A  századvégi  népies  irán3ní  epikai  költészetnek  ez  a 
kései  terméke  nemcsak  az  irány  hanyatlását,  hanem  a  költői  feladatok  teljes 
félreértését  is  mutatja.  Bizonyos  leleményt  nem  lehet  tőle  megtagadni,  de  egy- 
séges szerkezet  még  annyira  sincs  benne  mint  a  Hunniásbein,  Horváth  itt 
többet  akart  adni  a  krónikánál  s  valót  és  regényes  kalandokat,  sőt  lehetetlen 
dolgokat  vegyít  össze;  a  sokféle  titkos  tudákosság  belekeverésével  pedig 
azt  akarja  bizonyítani,  hogy  a  magyar  nyelv  íme  »a  magasabb  tudományok* 
előadására  is  alkalmas.  Előtte  különben  —  mint  az  előszóban  mondja  — 
» mindegy  akár  epopeiának,  akár  históriának  vagy  románnak*  tartják  köl- 
teményét; előtte  ezúttal  a  verses  forma  volt  a  fő.  A  Rudolphiást  ugyanis 
15  szótagú  trocheusokban  írta,  páros  rímekkel,  —  és  ezzel  külsőleg  is 
szakított  a  régi  magyaros  iránynyaL 

A  Rudolphiáshan  a  forma  nehézsége  miatt  fordulnak  elő  erőszakos,  költemények 
értelmetlen  mondatfüzések,  de  különben  épen  a  vers  zeneisége  az,  a  mi 
iránt  Horváthnak  legtöbb  érzéke  volt.  Meglátszik  ez  főkép  lírai  költemé- 
nyeiben, melyek  határozottan  több  költői  tehetségről  tanúskodnak  mint  az 
előbbiek.  Első  gyűjteménye:  a  Hol-mi  külömb-külőmb-féle  dolgokról  irt 
külömb-külömb'féle  Versek,  melyet  1 788-ban  Pesten  adott  ki.  Kazinczy  úgy 
ítélt  felőle  mint  később  Kisfaludy  Himfyjévől,  hogy  a  fele  tűzbe  való,  és 
sietett  a  költőnek  utasításokat  is  adni  jövendő  irányára ;  de  Horváthot  a  kötet 


72 


HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


kedvező  fogadtatása,  a  közönség  magasztalása  s  a  saját  elvei  a  megkezdett 
úton  tartották.  így  jelent  meg  aztán  a  Holmi  második  és  harmadik  kötete 
1792 — 93-ban;  a  negyedik  darab  kéziratban  maradt  Valamennyi  kisebb 
költeményét,  másokéival  s  a  nép  száján  élő  régi  és  újabb  énekekkel  együtt 
^EnSf^  1813-ban  maga  összeírta:  Ó  és  Új  mintegy  ötödfél  száz  Énekek,  ki  magam' 
tsindlmdnyja,  ki  másé  című  kötetében,  mely  az  Akadémia  kézirattárában 
őriztetik.  (M.  írod.  46.  sz^)  A  saját   szerzeményei   magukban  is  igen  válto- 


^jU^ 


^íí4er 


rUvJv<  aULKt: aiíAOt 


cíy 


P.  Horváth  Ádám  kézirata.  (Az  ötödfüsxáz  Énekékh6\) 

zatos  tartalmúak;  vannak  köztük  nagy  számmal  az  akkori  közállapotokra, 
különösen  a  napóleoni  háborúkra  vonatkozók,  hazafias  költemények,  gúny- 
versek, » ekhós  tárogatók «  és  mindenféle  indulók:  Mars  a  törökre,  Huszár 
Mars,  Oskolai  gyermek  Mars,  Kisérő  Mars  stb.  (Népszerűvé  vált  közülök 
a  »Mars!  siess  hazádba  vissza  kis  seregem*  kezdetű  Vissza  Mars,)  Vannak 
továbbá  a  saját  életének  egyes  eseményeit,  élményeit  tárgyaló  alkalmi, 
elmélkedő  és  szerelmi  költemények.  Mindkét  csoportban  sok  a  verses  próza, 
a  száraz  elmélkedés,  melyeknek  költőiséget  még  csökkenti  Horváth  képze- 
letének alant   szárnyalása,   kifejezéseinek   nyers   őszintesége.   Költői  értékre 


HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF  73 


•csak  azok  emelkednek,  melyekben  hazafias  tüze  vagy  fájdalma  némileg 
elragadja.  Hangzatos  verselése  s  jellemző  ereje  miatt  sokáig  kedveltek  voltak 
a  De  mit  töröm  fejemet  /  s  a  Sári  rózsám  hová  mégy  ?  kezdetűdc.  Külön 
Icell  megemlékeznünk  Horváthnak  vallásos  költeményeiről,  melyeknek  szer- 
zésével, egy  1805-iki  leveléből  kitünőleg,  a  református  egyház  bízta  meg.  Ezek 
az  újabbkori  protestáns  egyházi  énekköltészetnek  legjobbjai  közé  tartoznak 
s  a  református  énekes-könyvben  máig  megv'annak.  Nem  mind  egyenlő 
értékűek  (különösen  szépek  a  Húsvéti,  Pünkösdi  ünnepekre  s  a  Virág- 
vasárnapra  valók);  a  hol  az  elmélkedő  elem  nagyobb,  könnyen  válik 
prózaivá  (pl.  a  hét  egyes  napjaira  szólókban),  de  valamennyit  mély  vallásos 
buzgóság  hatja  át. 

Horváth  Ádám  ezekben  is,  mint  általában  minden  énekében  és  dalában 
nagyon  ügyel  arra,  hogy  —  saját  szavaiként  —  »a  numerust  a  musikális 
•caesurák,  a  taktust  pedig  a  hosszú  hangok  vagy  ezeket  amaz  regulázza «. 
Horváth  nem  értett  semmiféle  hangszerhez,  de  jó  dallos  volt,  ki  sok  régi 
nótát  ismert;  dalait  is  rendesen  valami  ismert  melódiára  írta  vagy  épen 
ilyent  is  maga  költött  verséhez.  Kézirati  kötetében  » templombéli,  misemondó- 
forma kótákkal«  le  is  kótázza  e  melódiákat. 

Horváth  irodalmi  érdemeit  nem  kevéssé  növelik  azok  a  régi,  különösen  ^4í ^jSsé 
a  Rákóczi-fölkelés  idejéből  maradt  énekek  és  népdalok,  melyeket  kézirati 
kötetében  összegyűjtött,  s  azoknak  az  » Értelmes  magyaroknak*  ajánlott,  — 
>  a  kik  az  itthonit  szeretik  és  becsülni  tudják. «  ö  az  első  irodalmunkban, 
•ki  ezekben  nemcsak  gyönyörködik,  ezektől  nemcsak  hatást  vesz,  hanem 
gyűjti  is  őket;  mert  azt  tartja,  hogy  »egy  olyan  régi  kurta  darabnak,  mint 
Patyolat  a  kuruc  vagy  Fut  az  oláh  hegyoldalon  vagy  Árva  szállásánál 
volt  a  veszedelem,  károsabb  az  örök  elveszése,  mint  a  hódoltató  táborbul  egy 
hatvan  fontos  ágyúnak.  €  (Kézirati  előszó.)  Nem  kevésbbé  becses  az  Aka- 
démiában levő  másik  kézirati  kötete,  a  Magyar  Példabeszédek,  rövid  nyomós 
'és  Közmondások,  minőty  a  keltezés  évs2:ámával  egyezően,  1819-et  gyűjtött 
össze.  Mindkét  kötetet  jó  haszonnal  forgatták  később  azok,  kik  mint  Erdélyi, 
Thaly,  Ballagi  Mór  stb.   e   néphagyományok   összeszedésével  foglalkoztak. 

Horváthnak  összes  egyéb  munkáit  sok  volna  elszámlálni.  Maga  írja  ^"munkaT^ 
1818-ban,  hogy  addig  16  önálló  megjelent  művén  kívül  22  volt  készen  s 
13  készülőben.  Van  ezek  közt  bölcseleti  (A  lélek  halhatatlansága)  és 
csillagászati  (Legrövidebb  nyári  éjtszaka)  tanköltemény,  egy-egy  szomorú- 
és  vígjáték,  s  több  filozófiai,  történet-statisztikai,  természettudományi  és 
mathematikai  munka.  Univerzális  tanúltságára  jellemző,  hogy  élete  végén 
egy  magyar  enciklopédia  s  egy  bibliai  mutató-tábla  Írásába  fogott.  Tudo- 
mánya azonban  kora  színvonalától  is  elmaradt,  főleg  azért,  hogy  a  modem 
nyelvekben  való  járatlansága  miatt  tisztán  a  régi  latin  s  magj^ar  nyelvű 
munkákra  volt  utalva.  Ez  a  zárkózottság  elveiből,  a  magj^arság  kultuszából 
is  folyt.  Hazafiasságból  lépett  az  írói  pályára  s  az  tartotta  meg  később 
is  azon.   Előtte   csak   egy  cél  lebegett:   a   hazai  nyelv  mívelése;    a  költői 


74  HORVATH  ÁDÁM  ÉS  GVADANYI  JÓZSEF 


és  tudományos  érdek  mellékes  volt,  a  munkásság  különböző  iránya  pedig 
csak  eszköz  a  főcél  elérésére.  Ez  a  törhetetlen  hazaszeretet  nagyban  növelte 
népszerűségét  s  azok  becsülését  is  kivívta  számára,  kik  más  költői  elveket 
vallottak,  mint  Kazinczy,  ki  sokáig  levelezésben  állt  vele,  s  csak  orthológ 
maradisága  miatt  hidegült  el  iránta. 
Gvadányiösei  GvADÁNYi   JÓZSEF  grófot  szintén   a   hazafiság,   a  régi  hagyományok 

kultusza  vonta  az  irodalom  mívelésére.  Ez  annál  nagyobb  érdeme,  mert 
családja  alig  egy  század  óta  lakta  hazánkat,  mely  szinte  példátlan  gyorsan 
elmagyarosítá  őket.  Ősei  olasz  ég  alatt  születtek  s  Arezzo  és  Firenze 
életében  játsztak  nevezetes  szerepet  Költőnk  dédapja :  Marchio  Alexander 
de  Guadagnis  a  XVII.  század  közepén  belép  a  birodalmi  seregbe  s  mint 
tábornok  Szent-Gotthárdnál  a  császár  szolgálatában,  de  a  magyar  haza 
védelmében  esik  el.  Ennek  fia  Sándor,  mint  a  fontos  szendrői  végvár 
kapitánya,  nőül  veszi  a  borsodi  főispán,  Forgách  Ádám  gróf  leányát,  a  mi 
elhatározó  befolyással  volt  a  család  későbbi  sorsára  és  szellemére.  Nejével 
szép  birtokot,  a  lengyel  királytól  grófságot,  a  magyar  országgyűléstől 
pedig  honosságot  kapott.  Legidősb  fia,  szintén  Sándor,  már  a  Rákóczi 
kurucai  között  harcol  s  alezrejlességig  emelkedik;  János SiéX6\  származott 
unokája,  József  pedig,  ki  már  nevét  is  magyarosan  írja,  a  múlt  századi 
elkorcsosodott  világban  ügy  tűnik  fel  mint  a  régi,  igaz  magyarság  típusa. 
jteef\"iete  Költőnk  atyja  szintén  katona  volt,  de  mint  kapitány  kilépvén  a  had- 

seregből, nőül  vette  báró  Pongrácz  Esztert  s  azontúl  családjának  élt. 
Tizenegy  gyermekök  közül  azonban  nagykort  csak  a  legidősb  József  ért, 
ki  1725.  október  16-án  született  Rudabányán,  Borsodmegyében.  Közép- 
iskoláit a  jezsuiták  egri  kollégiumában  végezte.  Már  itt  nyilatkoztak  benne 
későbbi  jellemvonásai;  nemcsak  élénk  kedélyű,  hanem  nagyon  is  csintalan 
gyerek  volt,  de  másrészt  itt  ébredt  fel  szeretete  a  tudományok  és  költészet 
iránt:  minden  osztályban  első  volt  társai  közt,  a  verskészítésben  pedig  oly 
ügyességet  szerzett,  hogy  —  mint  később  Mindszenthynek  írja  —  három 
óra  alatt  száz  distichont  tudott  megírni,  latin  nyelven.  A  bölcseleti  tanul- 
mányokat Nagy-Szombatban  végezte  s  itt  is  annyira  kitűntette  magát^ 
hogy  ő  lett  az  első  baccalaureus.  Később  is,  »a  tudományokat  —  írja 
föntebbi  levelében  —  mindig  úgy  szerette,  hogy  már  mint  katona  is  a 
könyveket  egész  ládákkal  hordotta  magával  és  dolgaitól  üres  óráiban 
olvasgatta*. 

Tanulmányai  végeztével,  1 743.  végén  beállt  a  Szirmay-gyalogezredbe. 
ősei  példája  s  személyes  hajlamai  egyaránt  a  katonai  pályára  vonzották,, 
melyen  a  háborús  időkben  előmenetelt  is  könnyen  remélhetett.  Még  folyt 
a  harc,  melyet  Mária  Terézia  trónjáért  vívtak  hű  népei;  Gvadányi  1744-ben 
már  köztük  harcol,  előbb  Csehországban,  majd  az  olasz-francia  határon^ 
oly  vitézül,  hogy  a  háború  befejeztével  kapitányi  ranggal  léphetett  be 
rokona,  Guadagni  Ascanius,  Eszéken  állomásozó  lovas-ezredébe.  1752-ben 
a  Baranyay-féle  huszárezrednél  találjuk  Nyitramegyében  s  ugyanez  évben 


HORVÁTH  ADAM  és  GVADANYI  JÓZSEF 


Gvadányi  ezután  végig  harcolja  a  hét  éves  háborút,  résztvesz  több  nagy 
ütközetben,  abban  a  merész  vállalatban  pedig,  midön  Hadik  András  rajtüt 
Berlinen  és  megsarcolja,  ő  vezeti  be  a  potsdami  kapun  a  százüzenegy 


Gv&dányi  J6z«f  arc k epe 

főnyi  elővédet.  Vitézségének  mindenesetre  több  jelét  adhatta,  mert  Kleist, 
a  porosz  szabadcsapatok  vezére,  száz  aranyat  tűzött  ki  fejére,  —  ezre- 
dénél pedig  őrnagyi  rangot  nyert. 

Véget  érvén  a  háború,  a  nádorhuszárok  az  északkeleti  felvidékre, 
köztük  Gvadányi  a  Tisza-menti  Badaló*  falucskába  kerül,  a  következő 
években  pedig  Szatmárra  és  Mármaros-Szigetre.    A  háborús   élet  izgalmat 


76  HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


Után  itt  annál  nagyobb  nyugalom  és  unalom  várakozott  rá;  de  Gvadányi 
foglalkozni  szerető  lelke,  derült  kedélye  nem  ismerte  a  tétlen  nyugalmat. 
Hivatalos  elfoglaltsága  mellett  sokat  olvas,  s  azonfelül  mulat  és  mulattat. 
Sok  víg  napot  élvez  a  környék  urainak,  főkép  a  peleskei  és  géci  Becsky- 
családnak  vendégszerető  házánál.  Tapasztalatai  s  a  mulatozás  közben 
esett  vagy  hallott  kalandok  aztán  bő  anyagot  nyújtottak  később  költői 
munkáihoz. 

A  hadsereg  újjászervezésekor  feloszlatták  a  nádor-ezredet  s  Gvadányi 
ezredesi  ranggal  Galiciába  került.  Itt  1783-ig  szolgált,  a  midőn  tábornoki 
ranggal  nyűgalomba  vonult  és  Szakolcára  költözött,  meljoiek  környékén 
mintegy  százötven  holdnyi  anyai  jószága  feküdt.  Családi  tűzhelyről  is 
gondoskodott,  egy  ezredesnek  hozzá  méltó  magyar  érzelmű  özvegyét  vévén 
nőül.  Idejét  ezentúl  gazdálkodás,  irodalmi  munka  és  vidám  mulatozás  közt 
osztotta  meg.  Gyakran  ellátogatott  a  vidék  földesuraihoz  vagy  a  szom- 
széd morva  grófokhoz,  télen  vadászgatott,  nyaranta  meg  a  pöstyéni  hév- 
vizekre járt ;  mindenütt  szívesen  látták,  mert  vidám  kedvével,  dévaj  tréfáival 
még  öregségében  is  ő  volt  a  társas  örömök  fo-fő  élesztője. 
^köitSíi^nyef  Ezek  a  tréfák,   kalandok,  meg   az   ő  örökké  kifogyhatatlan  humora 

szolgáltatnak  sokáig  egyedüli  tárgyat  költeményeihez.  »Üres  órái«-ban 
ugyanis  és  » időtöltésül «  a  maga  és  mások  mulattatására  már  a  Tisza- 
vidéken laktában  számos  névnapi  s  egyéb  tréfás  verset  ír,  melyeket  meg- 
küldött azoknak,  kiket  illetett,  de  nem  lévén  nyilvánosságra  szánva,  kéz- 
iratban terjedeztek  s  nagyobbrészt  el  is  hányódtak.  Ezek  közé  tartozik 
az  Igaz  szeretetnek  hármas  kőtele  című  névnapi  köszöntő,  mely  a  szerint, 
a  mint  széltében  vagy  hosszában  olvassuk,  áldást  vagy  átkot  kivan.  Midőn 
ezt  később  az  Időtöltések-ben  (1795.)  kiadja,  maga  megvallja,  hogy  '►leg- 
alább harminc  esztendők  előtt  munkálta*  s  azóta  maga  is  többször  hasz- 
nálta, mások  is  elégszer  árulták  sajátjok  gyanánt,  de  Gvadányi  ezzel  nem 
törődött.  Még  sikerültebb  az  Aprekaszion,  mellik  megsinalik  fersben  című 
hosszú  köszöntő  versezet,  melyet  egy  német  főhadnagy  nevében  a  tüzes - 
.  magyar  Nováky  Ferenc  kapitányhoz  intéz  tört  németes  magyarsággal.  Arra 
ébred  a  főhadnagy,  hogy  az  olympusi  istenek  külön-külön  szekéren,  nagj^ 
robajjal  mennek  Hocsimirba  » Szent  Franz  Xavér  nat  Patron  strenge  Herr 
Kapitán*  üdvözletére ;  maga  is  sietne,  de  lova  megsántulván,  így  kivan 
neki,  mint  jó  ^atyjafiának*  —  »jó  ekessék,  igen  jó  felesek*  stb.  A  vers  át  van 
szőve  helyi  és  személyi  vonatkozásokkal,  melyeknek  jóízű  előadása  hóna- 
pokig mulattatta  a  Galiciában  unatkozó  huszár  tiszteket.  Versekbe  foglalva  s 
utóbb  Unalmas  órákban  vagyis  A  téli  hosszú  estvéken  való  Időtöltés 
cím  alatt  (Pozsony,  1795.)  kiadta  a  badalai  kalandokat  is,  melyek  főkép 
akkor  estek,  midőn  az  úgyis  félreeső  falut  a  Tisza  áradása  végkép  elzárta 
a  világtól.  Hosszan  elmondja,  mikép  rendez  táncmulatságot  a  falu  fiatal- 
ságának, másszor  meg  vadászatot  a  fákra  menekülő  vadakra;  elbeszéli, 
mikép  halásztak,  hogy  mulattatta  egykori  iskolatársát,   a  szatmári  jezsuita 


HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADANYI  JÓZSEF 


77 


PÖSTEN YI 


F  O  R  O  DE  S 

•'  nellyci 
Egy  Magyar  Lovai  BseredbŰl  vaitf 

SZÁZADOS 

sz  oitaa  (Orcéoc 

MULATSÁGOS    DOLGOKKAL, 

é\6   Magyar   nyelven,    Versekbe    fogUlc, 
i?Í7.  Hhttaáobt,  Alk  Havioak  la.  aapjáa. 


priort,  a  mi  persze  mind  sok  bohó  tréfával  történt.  Ha  vendégei  nem 
voltak,  olvasgatott,  hegedűlt,  esténkint  pedig  legényei  közé  ült  s  órákig 
elhallgatta  gyerek-  és  huszárcsínyjeik  elbeszélését.  —  Már  Szakolcán  készül 
az  1788.  telén  esett  Szánkázásnak  leírása  (megjel.  az  Időtöltés  mellett)^ 
s  egy  korábban  történt  nagy  vadászatnak  leírása,  (megjel.  az  1790-iki 
Országgyül.  leírása  epizódjaként  a  X — XII.  cikkelyben),  végül  önállóan  a 
Pöstényi  förödés.  Valamennyi  tele  van  pajkos  jókedvvel  s  néha  nagyon  is 
vaskos  tréfával,  melyeket  a  finom  ízlésű  Kazinczy  ^káromkodva  olvas«,  de 
a  minőkön  a  századvégi  közízlés  sem 
Gvadányinál,  sem  utóbb  Csokonai- 
nál nem  ütközött  meg. 

A  Pöstényí  förödés  volt  Gva- 
dányinak  első  nyomtatásban  meg- 
jelent munkája,  1787-ben.  A  tréfák 
ezentúl  sem  szűntek  meg,  de  Gva- 
dányit  mindjobban  kezdik  érdekelni 
a  nyilvános  élet  mozgalmai.  Mint 
katona,  első  sorban  természetesen 
a  háborús  dolgokra,  az  utolsó 
török-magyar  háborúra  figyel.  De 
mivel  —  saját  szavaiként  —  »már 
a  kengyelt  nem  nyomhatta,  a  kard 
helyett  pennát  vett  kezébe*,  s  1789- 
ben  megírta  A  mostan  folyó  török 
háborúra  célozó gondolataít(me^e\. 
1790.)  »a  vitézkedni  ki vánó  magyar 
IQaknak  kedvekért,  egyszersmind  a 
nemes  bandériumokból  a  Mars  me- 
zején kiszállani  vágyódókért*.  Ezt 
követte  a  Nándorf ej  érvárnak  meg- 
vétele dmű  munkája  (megjel.  1 790.), 
melyet  » Belgrád  és  annak  kommen- 
dánsa  között  eshető  képzelt  beszél- 
getésben* foglalt  versekbe. 

De  nem  kevésbbé  érdekli  a  politikai  élet.  Mint  birtokos  nemes  résztvesz  ^p^omííca! 
a  megyei  s  mint  honosított  főúr  a  budai  és  pozsonyi  országgyűléseken,  szereplese 
és  így  közvetlen  tanúja,  tudója-látója  annak  a  mozgalomnak,  melyet  a 
nyelve  s  alkotmánya  elkobzásától  megriadt  s  öntudatra  ébresztett  nemzet 
keltett.  A  nagytüzű  lelkesedésben  mindenfelé  tüntetőleg  szedték  elő  s 
viselték  a  régi  magyar  ruhákat,  az  elhanyagolt  magyar  nyelv  pedig 
kezdte  visszafoglalni  jogait  nemcsak  a  köztársalgásban,  hanem  a  gyűlés- 
termekben és  tudományban  is.  E  mozgalmakat  senki  sem  nézte  igazabb 
gyönyörűséggel,  mint  Gvadányi  József,  a  nyugalmazott  császári  tábornok. 


Nyomtattatttt  TsVkUrtsmm, 
t'  Cafpium  Tepgcr  panyin  tzoa  Efiitendöbe. 

Gvadányi  első  nyomtatott  munkájának  címlapja. 

(1787.) 


78  hosvAth  AdAm  és  gvadAnyi  József 

kinek  csak  nagyapja  kapta  a  honosítást,  de  a  ki  testestül-lelkestül  magyar 

volt,  együtt  érzett  üj  rokonaival,  régtől  f<^a  fájdalommal  nézvén  a  r^ 

jó  idők  s  egyszerű  erkölcsök  pusztulását,  s  a  ki  az  idegen  nyelv,  viselet 

^  magyar     és  szokások  mételyező  befolyása  ellen  oly   hevesen  kel  ki,   mint  a   leg- 

n"eii\-ileiei  törzsökösebb  magyar.  A  mosian  folyó  ország  gyűlésének  satyrico-criiice 

való  leírásában,  melyet 
•egy  Isten  mezején  lakó 
palócnak  színlése  alatt' 
1790-ben  írt  (megjel. 
Lipsiában,  1791.),  elun- 
ván a  sok  beszédet, 
sérelmi  vitákat,  és  a 
hosszadalmas  bizottsági 
tárgyalásokat,  haza  tér, 
de  lelkére  köti  a  nem- 
zetnek, hogy  törvénjt 
alkosson :  a  magyar 
nemzeti  ruha  kötelező 
viselésére,  a  magyar 
nyelv  használatára  köz- 
dolgokban és  tudomány- 
ban egyaránt, végül  arra, 
hogy  a  magyarság  a 
hazai  ezredekben  szol- 
gáljon, magyar  vezérek 
alatt.  Ezt  a  három  pontot 
tartja  a  legfontosabb  sé- 
relemnek: -az  igaz  gra- 
vamen*-nek,  mely  ellen 
orvoslatot  kell  nyújta- 
nunk. (A  verset  1,  e  kö- 
tet 11.  lapján.) 

Gvadányi  különben 
minden    tüzes   magyar- 

A  7ar«  *aí«™«  rt/oítf  ío-.do(„(ot  dniképe.  (I7W>.)  Sága     S     felvilágOSOdott- 

sága  mellett  korántsem 
újító.  Azt  mondja  ugyan  egy  helyt,  hogy  -szabadságainknak  légyen  újí- 
tása-, de  ezt  úgy  érti,  hogy  -Minden  régi  szokás  helyre  állíttasson.  Nyolc 
esztendőbéli  (t  i.  a  Józsefkori  újítás)  mind  kiirtasson*,  az  uralkodó  vallás 
és  a  nemesi  alkotmány  pedig  biztosíttassék.  Konzervatív  és  dinasztikus 
érzelmű,  ki  áldja  Mária  Terézia  emlékét,  a  nemzet  atyjának  tartja  Lipótot, 
barátjának  Ferencet,  s  uralkodásuktól  minden  jót  remél.  Szívesen  barátkozik 
közrendű  emberekkel,   főkép  írókkal,  de  azért  érzelmeire  nézve,    mint  a 


HORVÁTH  ADAM  ÉS  GVADANYI  JÓZSEF  7& 

nemesség  általában,  arisztokrata  marad,  ki  az  »adófizetök  bajwnak  eliga- 
zításában* s  >a  kereskedésndc  előmozdítása'  által  csak  morzsákat  Juttat  a 
nem-nemesek  asztalára.  Vallásos  meggyőződése  sem  a  divatos  fi'ancia 
bölcseleti  elvekből  táplálkozik.  Mindszenthynek  azt  írja,  hogy  •semminemű 
könyvekben  nem  gyönyörködik,  melyek  a  religiőt  illetik,  s  mint  jó  keresz- 
tény (t.  i.  buzgó  katholikus)  beéri  a  bibliával  és  Kempis  Tamással*.  — 


Magj-ar  viselet  1790-ben, 

Az  ekkori  » változásokra*  írta  még  A  nemes  magyar  dumákhoz  és  kisasszo- 
nyokhoz szóló  versetl  is,  melyek  Pozsonyban  1790-ben  kerültek  ki  sajtó  alól. 
De  jóllehet  e  munkái  elég  kedvező  fogadtatásban  részesültek, 
Gvadányi  nem  ezekkel  szerezte  irói  hímevét  és  népszerűségét,  hanem  a 
peleskei  nótárius  és  Rontó  Pá!  kalandjainak  leírásával.  Amazt  Egy  Falttsi 
Nótáriusnak  Budai  Utazása  cím  alatt  még  1787.  Őszén  írta  (80  nap  alatt), 
de  csak    1790-ben  bocsátotta  közre.  Általánosan  ismert  tartalma  rövidre 


80  HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


fogva  ez:  Nagy-Zajtai  István  peleskei  nótárius,  mivel  még  sohasem  látta 
ős  Buda-vÁrát  s  hogy  az  ítélőtáblák  »systémáját«  kitanulva  majd  a  falu 
dolgait  is  e  szerint  rendezhesse:  »more  patriot  azaz  lóháton  útnak  indul. 
De  útközben  sok  baj  éri.  A  Hortobágyon  bikák  kergetik  meg,  Tisza-Füreden 
a  részeg  vasasok  ijesztenek  rá,  majd  kántornak  nézvén  őt,  énekeltetik 
s  megtáncoltatják,  tovább  haladva  éjtszaka  lovastul  beledül  a  Csörsz- 
árkába.  Ennyi  baj  után  Jászberényen,  Czinkotán  keresztül  végre  beér 
Pestre,  s  a  hídon  egy  régi  tanítványával  találkozván,  hozzá  száll.  Másnap 
sétára  indul  s  nem  győz  csodálkozni  a  két  város  gyönyörű  fekvésén,  de 
nagyon  elbúsul  azon,  hogy  régi  díszes  magyar  öltözet  helyett  férfin,  nőn 
idegen  mezt  lát,  ajkaikról  idegen  szót  hall.  Tanítványa  elvezeti  a  főrendek 
házába,  a  komédiába,  a  barátok  templomába,  mindenütt  ugyanazt  tapasz- 
talja. Fölteszi  hát  magában,  hogy  kigúnyolja  őket,  s  a  Duna  hídján,  hol 
legtöbben  sétálnak,  rendre  szólítgatja  az  idegen  ruhás  népet,  férfiakat, 
nőket  egyképen;  jelen  van  a  tabáni  rác  bíró  temetésén,  elmegy  a  »Hét 
Elektor  «-ban  adott  bálba,  s  mindenütt  gúnyolódik  nemcsak  a  ruházat, 
hanem  a  furcsa  szokások,  az  idegen  életmód  és  beszéd  ellen  is.  Hazafias 
bosszúját  így  kielégítvén,  a  török  háború  hírére  sietve  haza  megy,  hol  a 
falu  népe  ünnepélyesen  fogadja, 
^nítárius  *  A  munka   előszavában  úgy  tűnteti  fel   Gvadányi,  mintha  a  nótárius 

maga  írta  volna  le  kalandját  s  ő  csak  kiadója  volna  annak.  A  költő  azonban 
e  fogással  csak  hőse  valódiságát,  tárgya  hitelét  akarta  emelni,  a  mit  el  is 
ért,  nem  csupán  e  fogással,  hanem  —  mint  már  Arany  megjegyezte  —  még 
inkább  azzal  az  apró  részletekre  kiterjedő  hűséggel,  a  hogy  hőse  házi 
körülményeit,  minden  dolgát,  az  útjába  eső  helyeket  stb.  leírja,  a  mit  csak 
az  ismerhet  ennyire,  a  ki  valóban  járt  ott  Az  újabb  kutatások  aztán  kiderí- 
tették, hogy  a  nótárius  alakja  nem  is  merőben  »a  képzelet  világából  van 
alkotva «,  a  mint  még  Arany  hitte,  hanem  Gvadányi  ebben  is  a  valóságra 
támaszkodott.  Nagy-Peleskén  ugyan  nem  volt  még  akkor  jegyzőség,  de  ez 
mellékes  is;  az  ő  személyében  Nagy-Peleske  földesurát,  egykori  barátját: 
Becsky  Györgyöt  akarta  tréfásan  megjátszani,  kinek  egyszer  szintén  volt 
egy  —  bizonyára  »more  patrio*  tett  —  kalandos  budai  utazása,  hogy  a  táblai 
assessorságot  megszerezze,  de  szintoly  eredménytelenül  kereste  ezt  mint  a 
nótárius  a  táblai  janitorságot.  Gvadányi  legújabb  életirója,  Széchy  Károly, 
e  föltevést  sok  valószínűséggel  bizonyítja,  meglepő  egyezést  mutatván  ki 
a  családi  hagyományokban  és  házi  körülmények  rajzában,  sőt  a  szemé- 
lyek neveiben  is.  Gvadányi  tehát  mindenesetre  a  valóság  szilárd  alapján 
állva  költött,  azért  oly  biztos  rajzának  —  bátran  korrajznak  is  mond- 
hatjuk —  minden  vonása.  A  nótárius  jellemzése  is  csak  addig  sikerűit,  a 
míg  az  elhitetés  ösztönszerűleg  hűségre  inti  a  költőt.  Az  a  deákos  mívelt- 
ségére  büszke,  különben  szörnyen  tapasztalatlan  nótárius,  konzervatív 
életnézeteivel,  tüzes  magyarságával  egy  egész  osztály,  a  Józsefkori  közép- 
nemesség  képviselője.   Ez   a   nemesség   nem   tartotta  ugyan  magát  olyan 


r^-Tf 


T^    '-  •■.*:wfli54* 


■  .1 


HORVÁTH  ADÁM  és  GVADANYI  JÓZSEF  81 

naivul  korlátoltnak  minÖ  a  nótárius,  de  vele  erezett,  gondolkodott,  s  jól 
esett  tudnia,  hogy  végre  valóban  akadt  egy  ember,  ki  a  korcsosuló 
nemzet  előkelőinek  is  szemébe  merte  mondani  az  igazat  Hogy  az  a. 
nevetségesen  félénk  nótárius  kiesik  addigi  szerepéből  s  hazafías  tüzében 
sem  bátorodhatott  ennyire;  hogy  beszédéből  tulajdonkép  a  költő  felhábo- 
rodása hallatszik,  azon  ép  oly  kevéssé  ütközött  meg,  ezt  ép  oly  kevéssé 
vette  észre,  mint  a  mű  szerkezeti  hibáit,  azt  a  kezdetl^es  módszert, 
mely  a  különálló  kalandokat  csak  a  főszemély  azonosságával  köti  Össze. 
Gvadányi  a  nótárius  Budai  utazását  a  címlap  szerint  'az  elaludt 
vérű  magyar  szivek  felserkentésére  és  mulatságára <  írta;  Péczelihez  intézett 
levelében  pedig  egyenesen  »satirá*-nak  mondja,  melyet  »az  abajdonc  szívű 
magyar  gavallérok  és  dámák  ellen  írt«.  A  serkentésben  és  gúnyban  ugyan 


nem  volt  első,  a  mennyiben  .Ányos,  Baróti  Szabó  és  mások  már  évekkel 
előbb  szintén  hevesen  kikeltek  a  nemzeti  viselet  és  nyelv  elhanyagolása 
ellen;  de  tagadhatatlan,  hogy  Gvadányi  munkája,  ép«i  a  fölpezsdülés 
legháborgóbb  idején  kerülvén  forgalomba,  azt  még  fokozta  s  így  a  'fel- 
serkentésre*  irányzott  célzatát  elérte. 

A  könyv  népszerűségét  bizonyítja,  hogy  —  talán  valamelyik  külföldön  *  ^"íJus"*'" 
tanuló  ÍQÚ  —  kiadta  a  Peleskei  Nótárius  pokolba  menetelét  (Basilea,  =i"íine<ié6ei 
1 792.) ;  de  azonfelül,  hogy  prózában  van  írva,  szerzőjének  sem  gondolko- 
zásmódja sem  iránya  nem  egyez  a  Gvadányiéival.  A  Budai  Utazás  sikere 
azonban  utóbb  őt  is  arra  indítja,  hogy  folytassa  művét ;  így  készül :  A  falusi 
nótáriusnak  elmélkedései,  betegsége,  halála  és  tesíamentoma  című  munkája 
(Pozsony,  1796,),  melyben  az  -egészségében  meggyengült*  nótárius  össze- 
hivatván a  környéken  lakó  barátait :  a  kisnaményi  orgonistát,  az  angyalosi 
jegyzőt,  a  tyukodi  mestert,  a  lázári  molnárt,  a  gyarmathi  kovácsot  s  több  ily 

Beflthy,  Magjar  irodslomiOnénel.  II,  köl.  6 


82  HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


nagytekintetű  s  tudós  féríiüt,  velök  aztán  hosszan  elokoskodik,  elmélkedik 
»az  emberi  sorsnak  változásáról «.  A  mint  ezt  kiki  a  maga  foglalkozása  köréből 
vett  hasonlatokkal  fejtegeti,  abban  van  több  komikus  vonás,  de  egyébkint 
mindenütt  a  szerző  gondolatait  halljuk.  Mint  költői  mű  semmi  tekintetben 
sem  ér  föl  a  Budai  utazása  sem;  de  Gvadányi  alkalmat  vesz,  hogy 
munkái  szerzőségét  visszavívja  (a  nótárius  váltig  szabadkozik,  hogy  ő 
sohasem  írta  le  utazását),  másrészt  még  jobban  megerősíti,  hogy  a  nótárius 
valósággal  élő  személy  volt.  Pontosan  leírja  halála  körülményeit,  közli  vég- 
rendeletét, melyről  még  az  aláírások  és  pecsétek  sem  hiányzanak;  az  elő- 
szóban pedig  szánakodó  komolj^ggal  említi,  hogy  » nincsen  már  az  élők 
között  a  szegény  nótárius,  az  a  jeles  hazafi,  a  kinek  neve  a  késő  jövendő- 
ségnél  is  emlékezetbe  lészen «.  Gvadányi  nem  csalódott  e  hitében.  A  nótá- 
riusnak utazása  új  meg  új  kiadásokban  terjedezve  sokáig  kedves  könyve 
lett  a  magyar  közönségnek,  személye  a  magyar  hagyománynak  egyik  leg- 
népszerűbb alakja,  kinek  kalandjai,  jámbor  ijedezései  —  mióta  Gaal  Józset 
a  színpadra  vitte  —  még  ma  is  mulattatnak. 
Rontó  Pál  Nem  kevésbbé  emlékezetes  és   népszerű  másik  fő  művének  alakja : 

irodalmunk  első  szökött  katonája,  kinek  kalandjait:  Rontó  Pálnak,  egy 
magyar  lovas  közkatonának  és  gr,  Benyovszky  Móricznak  életek,  földön, 
tengeréken  álmélkodásra  méltó  történetjeiknek  s  véghez  vitt  dolgaiknak 
leirása  címen  (Pozsony,  1793.)  adta  ki.  » Hazánk  dámáinak  kedvekért « 
írta,  a  kik,  midőn  az  1792-iki  országgyűlés  alatt  Budán  tartózkodott, 
addig  kérték-únszolták,  hogy  a  nótáriushoz  hasonló  » játékos  munkát* 
írjon,  míg  végre  megígérte  nekik.  A  könyv  első  fele  tisztán  Kontóval 
foglalkozik,  ki  —  miként  a  nótárius  —  szintén  maga  beszéli  el  viselt  * 
dolgait,  születésétől  kezdve  egész  a  katonaságtól  váló  megszökéseig.  Rontó 
e  szerint  a  borsodmegyei  Sajó-Keresztúron  született,  a  minek  örömére 
apja,  mint  jómódú  parasztgazda,  tizenhat  komás  keresztelőt  tartott.  A  kard- 
alakú anyajegyből  már  ekkor  megjósolják,  hogy  vitéz  katona  lesz  belőle. 
A  szülői  szeretet  azonban  úgy  elkényezteti,  hogy  már  gyerekkorában 
alig  bírnak  vele.  Betör  a  szomszéd  zsidó  szobájába,  megszökik  a  falu- 
végi koldussal,  s  mikor  Miskolcon,  Egerben  jár  iskolába,  ott  is  folytatja 
csínyjeit.  A  büntetés  elől  megszökvén,  beáll  csikósbojtámak  s  számadójával 
együtt  jár  lovat  lopni,  míg  rajt  nem  veszt.  Most  aztán  beáll  a  nádor- 
huszárok közé,  s  mivel  csinos  és  értelmes  l^ény,  hamar  megszeretik. 
De  rossz  hajlamai  itt  is  kiütnek  rajta,  s  megbüntetik ;  ekkor  meg  átszökik 
az  ellenséghez,  de  elfogják  s  csak  a  bitófa  alatt  kap  kegyelmet.  Ezentúl 
két  évig  becsülettel  szolgál,  mígnem  Mármarosban  egyszer  néhány  sótiszt 
ügy  felbosszantja,  hogy  fegyverrel  rohan  rájuk  s  a  vérengzés  után  úgy 
a  hogy  van,  átszökik  Lengyelországba.  Beáll  a  szövetséges  hadakhoz  s 
itt  találkozik  Benyovszkyval,  ki  magához  fogadja  s  osztozik  vele  szibériai, 
kamcsatkai  és  madagaskari  kalandjaiban,  és  csak  a  grófnak  halála  után 
kerül  haza  s  Egerben  élte  le  öregsége  napjait. 


HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


83 


2 

> 


N 


A  munka  előszavában  őt  is  úgy  tűnteti  föl  Gvadányi,  mint  valóságos 
élő  személyt,  ki  ő  alatta  szolgált,  ő  kisérte  ki  a  bitó  alá  is,  s  a  kivel 
hazatérte  után  is  beszélt.  A  sótisztekkel  viaskodó  {cözhuszárról  csakugyan 
vannak  hiteles  adataink ;  a 
Benyovszky  életéhez  pedig 
ennek  naplóit  használja 
forrásul,  hibás  adatait  a 
gróf  és  Rontó  elbeszélései 
után  »megigazítván« ;  de 
maga  Rontó  Pál  egészében 
ép  oly  költött  alak  mint 
a  nótárius.  Alakja  megfes- 
téséhez bő  anyagot  talált 
Gvadányi  a  katonaságnál : 
legényei  elbeszéléseiben  meg 
a  környéken  esett  falusi 
eseményekben.  Ez  magya- 
rázza meg,  hogy  Rontó 
gyermekkora,  iskoláztatása 
(melyhez  a  saját  tanulókora 
emlékeit  is  felhasználta), 
kalandjai  mind  oly  eleven 
szemléletességgel  vannak 
előadva,  a  főhős  könny üvérű 
állhatatlansága,  kalandsze- 
rető természete  pedig  oly 
következetesen  van  bemu- 
tatva, hogy  e  tekintetben  a 
nótáriust  is  felülmúlja.  A 
n.  részben  Rontó  háttérbe 
szorul  s  csak  a  versbe  sze- 
dett napló  beszél.  Különben 
ennek  szerkezete  ép  oly 
laza  mint  a  Nótáriusé,  itt 
is  csak  a  főszemély  tartja 
össze  a  kalandok  részleteit. 
Ez  mutatja  leginkább,  hogy 
Gvadányi  csak  dilettáns 
költő,  kiben  a  régi  verselő 

kedvet  a  mások  mulattatása  tartja  ébren  s  utóbb  a  hazafias  tűz  meg  a 
kivívott  tetszés  éleszti.  Maga  is  szerénykedve  hárítja  el  magáról  a  dicsére- 
teket, mint  a  ki  » selejtes  munkáit  csak  időtöltés  végett  Írogatja,  mert  nem 
akar  here  lenni,  de  azért  az  author  nevet  meg  nem  érdemli «. 


8 

m 

s 


6' 


84  HORVÁTH   AD^M  ÉS  GVADÁNYI  JÓZSEF 


Dilettantizmusára  mutat  az  is,  hogy  műveiben  hiába  keresünk  oly- 
nemű  fejlődést  mint  a  nagy  költőkéiben;  haladást  vagy  inkább  fejlődést 
legfeljebb  külsőségekben  látunk.  Rajta  ép  oly  kevés  nyoma  van  a  franciás 
mint  a  klasszikái  vagy  németes  iskolának.  Neki  Gyöngyösi  az  egyedüli 
mestere,  a  kinél  szerinte  —  » nagyobb  poétát  magyar  anya  még  nem  szült 
e  világra  €.  Az  ő  leírásainak  fényét,  költői  dikciójának,  verseinek  behízelgő 
báját  ugyan  meg  sem  közelíti ;  de  nem  lehet  tagadni,  hogy  Gvadányinak  is 
élénk  megfigyelő  tehetsége  van:  jól  ismeri  a  népnek  szokásait,  életmódját, 
nyelvét,  s  amazok  leírásában,  ennek  fordulatos  használatában  ha  öntudatos 
erőt,  művészetet  nem,  bizonyára  sok  ügyességet  tanúsít.  E  mellett  aztán  a 
jól  választott  tárgyak,  rajtok  elöntött  derűit  humora  s  mindenek  fölött  a  régi 
magyar  hagyományokért  buzgó  hazafias  tüze  nem  tévesztették  el  hatásukat 
Kazinczyt  rendkívül  boszantotta  ez  a  hatás,  s  erősen  készült  a  »hivatian 
poéta  megrostálására* ;  de  Gvadányi  »csak  nevette  a  gáncsoskodókat*. 
Egyben  mégis  engednie  kell  meggyőződéséből,  ezt  is  csak  »a  dámák 
kedvekért*  teszi,  hogy  t.  i.  a  Gyöngyösinél  bámult  s  »régi  igaz  magyar 
poézisnak  módján*  írt  négyes  rímü  alexandrínjeit  a  Rontó  Pálban  és 
a  Nótárius  elmélkedéseiben  már  a  divatosabb  kettős  rímekben  írja,  —  de 
azért  ép  oly  áradozó  bőbeszédűséggel.  Kettős  rímekben  írja  Csizi  Istvánnal 
és  Molnár  Borbálával  folytatott  verses  leveleit  is,  melyeket  a  feleletekkel 
együtt  az  Időtöltés  második  darabjául  adott  ki.  Külön  jelent  meg:  a 
» nemes  Fábián  Juliannával,  ns.  Bédi  János  élete  párjával*  folytatott  Verses 
levelezése  (Pozsony,  1798.),  melyben  a  »Komáromban  történt  siralmas 
földindulást «  is  leírja. 

Élete   végén   nagy   kedvvel   foglalkozott    történekni    tanulmányokkal. 
Ezeknek   eredménye:    a  XIL  Károly  Svétzia  ország  királlyánák  élete 
(1792.)    és    A    világnak  közönséges  históriája    hat    kötetben    (Pozsony,. 
1796 — 1803.),  melyet  » néhány  jeles  és  hiteles  authorokból  szedegetett  ki* 
s  utóbb  Kis  János  fejezett  be. 

Ilyen  munkásság  közepett  élte  a  vidám  kedélyű  » magyar  lovas 
generális*  öregsége  napjait  s  vallásos  megnjnagvással  várta  halálát,  mely 
1801.  december  21-én  alig  pár  napi  betegség  után  lepte  meg.  Hamvait  a 
ferenciek  szakolcai  templomában  helyezték  el,  honnét  utóbb  a  Horeczky- 
család  Rohóra  vitette.  Szakolcai  lakóházát  a  kegyelet  1887-ben  emléktáb- 
lával jelölte  meg. 
^mi^aroF  Dugonics,  Horváth  Ádám,  Gvadányi  munkásságát  az  irodalomtörténet 

iskoid  egybefoglalja  s  népies  vagy  magyaros  iskolának  nevezi;  mert  idegen 
hatást  legfeljebb  némi  klasszikái  reminiszcenciákban  mutatva,  tárgyat  leg- 
szívesebben a  nemzeti  történelemből  vagy  a  népéletből,  lelkesedést  a  régi 
hagyományos  költészetből  merítenek,  s  a  műszabályokkal  keveset  törődve 
egyedül  a  magyarosságot  ismerik  vezérlő  elvüknek.  Erdemük,  hogy  e 
buzgó  hazafiassággal  híven  ápolták  s  ébren  tartották  a  fölpezsdülő  nemzeti 
érzelmeket,  és  hogy  munkáikkal  hálás  olvasóközönséget  szereztek  az  iroda- 


HORVÁTH  ÁDÁM  ÉS  GVADANYI  JÓZSEF  83 

Innnak.  De  másfelől  ez  a  nagy  és  tartós  hatás  egyszersmind  az  irodalmi 
ízlés  fejletlenségéről  tanú^odik,  melynek  helyesebb  irányba  terelése,  képzése 
annál  nehezebb  volt,  mert  a  népszerű  vezérek  köré  egész  csoportja  szegő- 
-dött  a  hasonló  irányban  dolgozóknak,  kik  még  kevesebb  költői  tehetséggel, 
de  nem  kisebb  lelkesedéssel  igyekeznek  >mívelni<  a  hazai  nyelvet. 

Ezek  közé  tartozik  a  tennékeny  Kónyi  János,  a  »nemes  magyar  Kónji  jím 
hazának  együgyű  hadiszolgája «,  ki  1774.  óta  több  átdolgozott  és  fordított 
munkával  (Gellert  meséi,  Gessner  Ms6  kajósa,  Várta-mttlatság  stb.)  lépett 
föl;  1779-ben  pedig  Szigetvárt  tartózkodva,  kiadta  Magyar  hadi  román 
avagy  Zrínyi  Miklósnak  Szigetben  viselt  dolgait  Nem  tagadja  ugyan, 
hogy  valami  »régi  eredetbeli  írást  használt*  t.  i.  a  Zrinyi  fenséges  költő 
alkotását;  de  mivel   —    úgymond    —    ^-a   mostani  mód  szerint  mind  a 


avtuUajl  szakolcal  lakóházi.  (IliUl.) 

versek,  mind  pedig  a  történet  is  ízetlen  volna*,  sokat  kihagyott  belőle, 
sokat  pedig  •historicus  könyvekből  megjobbított*.  Ezzel  a  jobbítással 
aztán  kiforgatta  Zrinyi  remekét  minden  művészi  szépségéből  s  kora  ízlé- 
séhez képest  józan  krónikává  gyúrta,  melynek  csak  a  meghagyott  epizódok 
adnak  némi  költői  színt  —  Ez  a  krónikás  prózaiság  s  aprólékosan  Kulcsár,  Gán 
részletező,  mondhatni  statisztikai  leírás  jellemzi  a  többi  népies  epikus 
munkáját  is.  Nem  hiányzik  belőlük  a  csodás  diszítmény  sem ;  a  mitholo- 
giai  személyek  kelletlen  belevonása  s  a  Voltairetöl,  Horváth  Ádámtól 
eltanult  álomlátás,  de  egyik  sem  művészi  célzattal.  Ilyenek :  KulcsAü  IstvAn 
(1760 — 1828.)  ekkor  tanár,  később  nevezetes  újságíró,  B.  Londonnak 
Nándorfejérvári  gyózödelme  (1790.),  GAti  Istvás  ref  prédikátornak 
(1749—1843.)  József  császár  magasztalására  szánt  Második  József  a 
marmarosi  éhségben  (1795.)  című  elbeszélése,  mely  rövid  idő  alatt  két 
kiadást  ért;  Etédi  Sós  MAbton  pestmegyei  jegyző  Aía^'a*' Gj-asüa  (1792.), 


S6  HORVÁTH  AdAM  ÉS  GVADANYI  JÓZSBF 

mely  kUenc  énekben  a  Szabács  és  Belgrád  elvesztétől  a  mohácsi  vesze- 
delemig terjedő  történeteket  foglalja  versekbe.  Kevés  becsű  krónika,  de 
Gvadányi  a  Rontó  Pál  előszavában  -remek  munká<-nak  mondja,  a 
közönség  pedig  annyira  kedvelte,  hogy  szintén  több  kiadása  vált  szüksé- 
gessé. Históriai  és  regényes  elemek  vegyülnek  Scytka  király  vagyis  Záton 
herczegnek  külötOb  különbhféle  váUozdsokoH  forgott  törtéttete  (1796.) 
dmű  verses  elt>eszélésS>en,  mely  azonban  költői  érték  tekintetében  még 
az  előbbi  mögött  is  elmarad. 
''Hs^^]/'  ^^'^  N*''^  Ferenc  (1765—1820.),  előbb  a  miskolci  ref.  gimnázium 

aligazgatója,  utóbb  a  sárospataki  főiskola  tanára,  szintén  e  körben  lépett 
föl,  1793-ban  kiadván  (Apologusok  és  más  Elegyes  versekV.e\  megtoldva) 
Hunyadi  László  töriáteieii  tizennégy  szakaszban.  Költői  elveire  jellemző, 
a  mit  előszavában  mond,  hogy  e  nemes  vitézről  Bessenyei  György  is  írt 
ugyan  egy  »eléggé  szép  munkát',  de  ez  >azonkivÜI,  hogy  többnyire  csak 
ebnés'költemény,  a  történet  valóságához  képest  hiányos  is< ;  neki  is  az  a 
fötörekvése  tehát,  hogy  részrehajlatlan  hitelességű  lÖrtéMetet  adjon,  mire 
nézve  váltig  idézi  is  forrásait.  Kettős  rímeit  pedig  azzal  védi,  hogy  »ő  a 
poézisnak  természetit  a  dolognak  velős  és  eleven  leírásában  s  a  szivet 
érzékenyítő  szóknak  kikeresésében  állítja,  nem  szükségtelen  Összehordásá- 
ban*. 1799-ben  kiadott  Pártos  Jeruzsálemének,  kilenc  énekében  Flavius 
Josephus  nyomán  a  római-zsidó  háború  krónikáját  adja.  Becsesebbek  ezeknél 
mint  kitűnő  klasszicistának  műfordításai:  Horatius,  Bion  és  Moschus  s 
mások  műveiből,  melyek  életében  egyenkint  s  halála  után  Kazinczy  által 
két  könyvben  összegyűjtve  Polyhymnio  (1820.)  cím  alatt  jelentek  meg. 
Ö  adta  irodalmunknak  az  első  Homeros-fordítást  is :  Homér  Iliászát,  mely 
két  kötetben  1821.  jelent  meg. 

Ha  még  megemlítjük  Csenkeszfai  Poocs  ANORAsnak  Aeneas  Sylvius 
után  dolgozott  Senai  Lucretiájét,  mely  elegyes  verseivel  együtt  1791-ben, 
s  Pebecsenyi  Nagy  LAszló  miskolci  tanárnak  Léla  Magyar  vitéz  és  Zamira 
pannóniai  kisasszonyai  (1800.)  és  a  Sajnovics  kutatásai  után  és  Dugonics 
példájára  írt  Szakadár,  estkoniai  magyar  f fedelem  bujdosásit  (1801.) 
—  ezzel  körülbelül  minden  munkát  felsoroltunk,  mely  a  múlt  század  végén 
e  körben  feltűnt. 


45.  Debrecen  írói  ós  irodalmi  élete. 

z  ÚJJÁSZÜLETÉS  IDEJÉN  a  nagyobb  arányú  fejlődést  mi  sem  gátolta 
inkább,  mint  egy  irodalmi  középpont,  egységes  szellemi  vezető- 
ség hiánya,  mint  a  különböző  irodalmi  irányoknak,  sőt  majdnem 
minden  egyes  írónak  elszigeteltsége.  E  hiányt,  e  bajt  maguk  az 
irodalmi  harcosok  érzik  legerősebben  s  azért  a  legcsekélyebb 
alkalmat  is  megragadják,  hogy  társaságba  álljanak,  valamilyen  írói  szövet- 
kezetet alkossanak. 

Ilyen  irodalmi  társaság  létrejöttére  és  fölvirágzására  sehol  sem  lett  Debrecen  íi 
volna  alkalmasabb  a  talaj,  mint  épen  Debrecenben,  mely  százados  főiskolá- 
jában, a  lelkészi  és  szuperintendensi  kathedrákban,  a  városi  magisztrátusban, 
mindenkor  tudott  legalább  egy-két  kiváló  írót  íolmutatni,  ez  idő  szerint 
vagyis  a  múlt  század  utolsó  negyedében  pedig  a  tudósoknak,  az  Íróknak,  a 
verselőknek  egész  csapatával  dicsekedhetett.  Mert  az  újjászületés  korát)an 
tanítottak  a  debreceni  kollégiumban  Hatvani,  a  híres  fizikus,  Var/os,  a  Kazin- 
czytól  is  megbámult  mesterkedő  poéta.  Budai  Ézsaiás,  a  polihisztor  és  kiváló 
tankönyvíró ;  ekkor  viselte  a  tiszántúli  egyházkerület  püspöki  tisztét  Szilágyi 
Sámuel,  a  Henriade  egyik  fordítója,  majd  Hunyadi  Ferenc,  a  debreceni 
grammatika  egyik  fő  dolgozó-társa;  ekkor  ült  Debrecen  bírói  székében 
Domokos  Lajos,  a  tudományok  kedvelője,  az  irodalomnak  pártolója  és 
mívelője,  ekkor  működtek  ott  Weszprémi  és  Szentgyörgyi  doktorok,  az 
első  a  magyar  orvosok  biografusa,  a  másik  Kazinczy  előtt  is  tekintély 
számba  menő  nyelvész ;  ekkor  kerüli  haza  Fazekas  Mihály,  a  Ludas 
Mafyi  szerzője,  és  e  korra  esik,  hogy  a  legkitűnőbbet  legutolsónak  említ- 
sük, Csokonai  irodalmi  munkásságának  jórésze.  A  debreceni  írókhoz  bátran 
hozzászámíthatjuk  a  közel  vidék  irodalmi  férfiait,  a  tiszántúli  egyház- 
kerület vezető  embereit,  a  kiket  minden  nagyvásár  és  minden  szuperinten- 
denciális  gyűlés  Debrecenbe  hozott,  és  a  kik  közül  itt  csak  Földit  és  Budai 
Ferenc  szováti  lelkészt,  a  magyar  polgárt  történet  lexikonának  híres  szer- 
zőjét említjük  föl. 

Ennyi  magyar  írót  és  tudóst  egyetlen  magyar  város  sem  tud  fölmu- 
tatni, még  Bécs   sem,  holott  irodalmi    újjászületésünk  ez   idegen  helyről 


88  DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE 


indült  ki.  S  mégis  mit  látunk?  A  tudósoknak  és  költőknek  e  csapata 
nem  tud  egy  irodalmi  vezérségre  hivatott  társaságot  alkotni;  a  magyar 
szellemi  életet  ébresztő,  a  magyar  szellemi  munkásokat  összetartó  folyó- 
iratok 'közül  egy  sem  jelenik  meg  Debrecenben,  hanem  Pozsony,  Komárom, 
Kassa  és  főkép  Bécs  a  magyar  irodalomnak  világító  tornyai;  a  magyar 
nyelv  fejlődését  nem  Debrecen  és  tudósai  irányítják,  a  magyar  költészet 
és  irodalom  ütját  nem  Debrecen  és  poétái  szabják  ki,  hanem  hol  R^gmec, 
hol  Semjén,  hol  Széphalom  nevű  falucska,  a  szerint,  hogy  melyiknek  zugába 
húzódott  vissza  a  nagy  Kazinczynak  országra  ható,  a  magyar  írói  világ 
minden  sugarát  magába  gyűjtő  szelleme. 
2á?Wteága  E  különös  jelenség  okai   nehezen   fejthetők  meg   és  mi  sem  merjük 

magunkat  biztatni,  hogy  megadhatnók  helyes  magyarázatát.  Bizonyára 
figyelembe  kell  vennünk  azt  a  sajátos  véletlent  is,  hogy  annyi  író  és  tudós 
között  nem  akadt  egy  sem,  a  kiben  a  vezetésre  szükséges  tulajdonok 
egyesültek  volna,  a  ki  tudományával,  magasabb  rendű  képzettségével, 
állásának  tekintélyével  legalább  Debrecen  irodalmi  férfiait  tudta  volna  egye- 
síteni és  vezérelni;  de  ennél  mélyebb  ok  után  is  kell  kutatnunk.  Debre- 
cennek egész  társadalmát  és  így  irodalmi  embereit  is,  valamint  ma,  úgy 
már  akkor  is  jellemezte  az  a  különös  felfogás,  hogy  nem  óhajt  mások 
előtt  elöljámi,  de  a  mások  vezető  uralmát  sem  fogadja  el,  országos  sze- 
repre nem  vágyik,  de  senkinek  országos  tekintélye  előtt  meg  nem  hajlik; 
valami  zárkózott  büszkeség  ez,  némi  szerénységbe  burkolt  elbizakodottság, 
mely  mindenütt  inkább  helyén  való,  csak  a  tudománynak  és  költészetnek 
folytonos  érintkezést  parancsoló  köztársaságában  nem.  E  jellemvonással 
együtt  jár  az  a  bizalmatlanság,  az  az  arisztokrata  csekélylés,  melylyel  a 
debreceni  szellem  ma  is,  de  főkép  akkor  a  hírlapok,  a  folyóiratok  iránt 
viseltetett,  a  melyeket  a  debreceni  ember  elolvas  ugyan,  de  szerkesztésökre 
nem  vállalkozik,  sőt  nevét  sem  szívesen  látja  bennök  megfordulni.  Mind- 
ehhez járult  némi  felekezeti  féltékenység  és  elfogultság  is,  a  melylyel 
aggódva  nézett  a  katholikus  írók  nyelvének  előnyomulására  és  a  mely  miatt 
nem  tudta  kellőkép  méltányolni  a  nem  református  költők  irodalmi  munkás- 
ságát. E  szándékos  elzárkózást,  e  közéleti,  kivált  hírlapi  szerepléstől  való 
idegenkedést,  a  felekezeti  gondolkodásmódnak  is  az  irodalomba  vegyülését 
mi  sem  bizonyítja  inkább,  mint  hogy  Debrecen  tudósai  és  költői  inkább 
kéziratban  terjesztik  el  műveiket  mint  nyomtatásban;  Csokonai  Lí//ája  és 
Dorottyája,  Fazekas  Ludas  Matyija,  Szentgyörgyi  Mondolaija,  már  rég 
bejárják  az  ismerősöket  kéziratban,  mielőtt  nyomtatásban  a  napvilág  elé 
jönnének;  a  debreceni  írók  és  költők,  az  egy  Földit  és  Csokonait  kivéve, 
nem  állanak  be  a  Magyar  Museum,  az  Orpheas,  a  Mindenes  Gyűjtemény, 
a  Magyar  Musa  dolgozótársai  közé,  Szentgyörgsá,  a  tudós  orvos  és  világ- 
látott ember  sohasem  tudja  megbocsátani  Kazinczynak,  hogy  a  Magyar 
Kurírban  megemlékezett  róla,  mint  a  Csokonai  orvosáról;  a  felekezeti 
szempontot  még  Földi,  a  legátalánosabb  míveltségű  Földi  is  elárulja,  midőn 


DEBRECEN  iRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE  89 

Kazinczynak  megvallja,  hogy  nem  szeretné,  ka  a  pápista  magyarság 
fels&ségre  emelné  magát,  mert  nem  a  pápistáké  a  legHsztább  magyarság.^ 
Ily  körülmények  között  tehát  ne  keressük  E)ebrecenben  a  magyar 
irodalom  középpontját,  ne  várjuk,  hogy  a  magyar  hírlapok  Debrecenből 
induljanak  világgá,  ne  csodáljuk,  ha  a  magyar  nyelv  megújhodása  és  a 
költészet  újjászületése  nem  Debrecen  nevéhez  fűződik,  elégedjünk  meg 
azzal,  hogy  Debrecen  adta  az  első  nagyobb  szabású  rendszeres  magyar 
grammatikái,  hogy  Debrecen  alkotta  meg  a  magyar  természetrajz 
tudomát^át,  hogy  Debrecen  írói  és  költői  is  közreműködtek  a  magyar 
nyelv  és  irodalom  nagy  reformációjában,  hogy  Debrecenből  került  ki  eg>' 
országos  visszhangra  talált  népies  tái^yú   költemény,  a  Ludas  Matyi,  és 


A  debreceni  koUÍKlum  lSOS-b«n. 

kivált,  hogy  Debrecen  szellemi  világában  nevelkedett  a  renaissance  korának 
legkiválóbb  költői  tehetsége,  Csokonai  Vitéz  Mihály. 

Földi  JAsost  tartja  az  irodalomtörténet  a  debreceni  kör  vezérének,  fowí  ji 
ámbár  »debreceni  kör'-ön  még  annyira  sem  szabad  irodalmi  társaságot 
értenünk,  mint  a  milyen  volt  a  Bessenyei  írói  szövetkezete  1 770  és  1 780 
között  Bécsben,  avagy  a  Kazinczyé  1790  körül  Kassán.  A- vezéri  cúnet 
mégis  méltán  viseli  Földi,  nemcsak  azért,  mert  Debrecen  összes  irodalmi 
férflainak  fölibe  emeli  Öt  széleskörű  képzettsége,  a  tudomány  és  költészet 
iránt  egyaránt  tanúsított  buzgó  érdeklődése,  főkép  pedig  jó  ízlése  és  maga- 
sabb szempontokból  kiinduló  itélö  tehets^e,  hanem  mert  némely  nyelvészeti, 
költészeti  és  tudományos  kérdésekben  az  ország  minden  írójának  előtte  járt. 

'  Földi  levele  Szalmárról   1791.  legvégéről.  Kazinczy  levél.  K.  köt. 


90  DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE 


Földi  János  mai  napig  sem  találta  meg  azt  a  büvárt,  a  ki  rövdd, 
de  szomorú  életének  érdekes  adatait  összeállította  volna,  sem  azt  az  iroda- 
lomtörténetírót, a  ki  több  irányú  munkásságát  teljes  jelentőségében  méltá- 
nyolta volna.  Nagy-Szalonta  szülötte,  mint  Arany  János,  a  kivel  majdnem 
egyforma  gyermek-  és  ifjúkort  él.  Születése  után  (1755  dec.  21.)  néhány 
nappal  elveszte  édes  anyját  és  midőn  atyja  halála  után  teljesen  idegen  kézre 
kerül,  nagy  szegénységben  és  keserűségben  tölti  el  gyermekkorát  A  sza- 
lontai  elemi  és  algimnáziumi  osztályokat,  épen  úgy  mint  Arany,  ő  is  csak 
»szolgagyerek«-kép  végezheti  el,  és  már  meglett  iQú,  midőn  bejuthat  a 
debreceni  kollégiumba.  Itteni  pályáját  kétszer  is  megszakítja  a  szegénység 
és  ő  is,  mint  Arany,  egyik  évben  faluhelyen  rektorkodni  kénytelen,  hogy 
a  másik  esztendőt  tanulmányainak  szentelhesse.  Közel  jár  a  harminchoz, 
midőn  sikerűi  szíve  vágyát  elérni  és  a  pesti  egyetemen  az  orvosi  szakra 
beiratkozni  Alig  nyeri  meg  diplomáját,  Szatmár  választja  meg  orvosának, 
majd  1791-ben  a  Hajdú-kerületnek  lesz  fizikusa,  a  mely  tisztségében  tíz 
évet  töltött,  midőn  buzgó  orvosi  és  tudományos  munkásságának  közepette 
elhal  (1801.  ápr.  6.). 
m^kásiíga  E  sok  hányatáson   átment,   holta   után  is  több   tekintetben  mellőzött 

és  félreértett  férfiú,  kinek  utolsó  éveit  még  szerencsétlen  házassága  is 
megkeserítette,  csodálatos  lelkesedéssel  volt  eltelve  a  magyar  nyelv,  tudo- 
mány és  költészet  iránt,  ámbár  jól  tudta,  hogy  e  korban  az  irodalmat 
szolgálni  valóságos  áldozat,  majdnem  mártiromság.  Költői  kísérletei  össze- 
gyűjtve sohasem  jelentek  meg,  hanem  a  Magyar  Musáhan,  a  kassai 
Magyar  Museumhdsi  és  kivált  Kazinczy  Orpheusában  láttak  napvilágot. 
E  költemények  között  kevés  az  eredeti  és  azok  sem  bizonyítják  Földit 
önállóbb  költői  tehetségnek,  de  Horatiusnak  több  ódáját,  Catullusnak  néhány 
szerelmi  énekét  és  főkép  Anakreon  könnyed  dalait  szigorú  hűséggel,  meglepő 
csínnal  és  majdnem  kifogástalan  versformában  ülteti  át,  úgy  hogy  fordításait 
nemcsak  ő  maga,  de  mi  is  joggal  többre  becsülhetjük  Kazinczy  és  társainak 
hasonló  kísérleteinél,  melyek  néha  nagyon  is  távol  kalandoztak  az  eredeti 
tartalmától,  s  az  idegen  versalakot  csak  nagy  erőltetéssel  tudták  követni. 

Eredeti  költeményeiben  és  fordításaiban  egyaránt  a  jambikus  és 
trochaikus,  esetleg  daktilusi  és  anapesztusi  verseket  használja,  még  pedig 
nem  a  német,  hanem  a  klasszikus  prozódiát  követve.  Ebben  tér  el  Rádajrtól, 
kinek  a  németek  szolgai  utánzását  veti  szemére.  Verselő  eljárását  elméletben 
is  kifejti,  először  ismervén  íöl  minden  versformának  zenei  alapját;  *  s 
valóban  az  ő  elvei  és  gyakorlata  csakhamar  diadalmaskodnak;  Kazinczy, 
Csokonai  és  utánok  az  összes  magyar  költők,  kik  u.  n.  nyugoti  versformát 
használnak,  tulajdonképen  őt  követik,  mégis  a  rímes-mértékes  vers  nem  a 
Földi,  hanem  a  Ráday  nevét  viseli.  Ez  elégtétellel  tartozunk  Földi  emlékének, 
valamint  azt  is  helyre  kell   igazítanunk,   mintha  ő  népies   irányban  haladt 

'  A  magyar  versekről.  M.  Músa,  1787. 


DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALBa  ÉLETE  91 


volna ;  Csokonai,  a  ki  őt  Kazinczyval  egyenrangú  mesterének  dicsőíti,  tőle 
nem  aépiességet  tanúit,  hanem  a  nyugoti,  főkép  a  klasszikus  irodalmak 
kultuszét,  a  mértékes  és  rímes-mértékes  versformák  használatát. 

Földi  azonban  a  költészetben  csak  műkedvelő,  ezt  csak  eszköznek  '^''^^^^^^ 
tekinti  saját  ízlése  fejlesztésére  és  a  magyar  nyelv  mívelésére,  otthon  a 
természet-  és  nyelvtudományban  érzi  magát,  ő  a  magyar  természetrajz 
atyja,  A  debreceni  kollégiumban  —  úgy  látszik  —  már  Mélius  óta  hagyo- 
mányos érzék  mutatkozik  a  növénytan  iránt,  mely  Földire  is  átöröklődött, 
sőt  benne  orvosi  hivatásánál  fogva  még  erősebben  kifejlett.  Egyrészt  tehát 
a  természetrajz  iránti  lelkesedés,  másrészt  a  magyar  nyelv  tudományos 
mívelésének  szüksége  arra  birják,  hogy  a  természetrajznak  magyarul  való 
tanítása  mellett  izgasson,  sőt  hogy  a  természetrajzot,  mint  rendszeres 
tudománj^,  ő  szólaltassa  meg  először  magyar  nyelven.  Fölkutat  minden 
régi  magyar  könyvet,  a  mely  csak  növényről,  állatról  és  ásványról  szól; 
összeszed  a  nép  nyelvéből  minden  kifejezést,  a  mi  csak  a  természet  három 
országára  vonatkozik;  a  maga  gyűjtésében  nem  bízva,  közreműködésre 
hívja  fel  mindazokat,  a  kik  csak  a  magyar  nyelvű  természetrajz  megalko- 
tását kívánatosnak  tartják;  szükség  esetén  új  szók  alkotásától,  az  idegen 
műnyelv  utánképzésétől  vagy  megmagyarításától  sem  riadva  vissza.  Élete 
feladatául  tűzi  ki  a  természet  mind  három  országának  magyar  nyelvű 
leírását ;  követendő  eljárását  és  munkája  tervezetét  egy  értekezésben  mutatja 
be,  mely  Rövid  kritika  és  Rajzolat  a  Magyar  Füvésztudomátiyról  címen 
jelent  meg  Bécsben  1 793-ban.  Nagy  művéből  azonban  csak  az  első  részszel 
készülhetett  el,  mely  az  állatok  országát  írja  le  Linné  rendszerében,*  és 
a  melynek  műnyelve  irányadóvá  lett  a  magyar  állattanban.  De  szelleme 
és  úttörő  példája  e  téren  is  termékenyítőleg  hatott,  munkája  folytatókra 
talált  és  kevéssel  halála  után  debreceni  írótársai,  mondhatni  tanítványai, 
megalkották  az  első  rendszeres  magyar  növénytant  is. 

Még  mélyebb  nyomokat  hagyott  és  szélesebb  körre  hatott  az  o'^l^^j^H^^ 
nyelvészeti  munkásság^  a  melynek  eddigelé  igen  egyoldalú  ítélet,  kedve - 
zetlen,  sőt  igazságtalan  bírálat  volt  a  sorsa.  Földi  nevét  a  magyar  iroda- 
lomtörténet teljesen  azonosította  a  Debreceni  Grammatikáéval,  és  így  nem 
csoda,  ha  azon  gúnyból,  nevetségből  és  ódiumból,  melylyel  a  Kazinczy 
hívei  közül  kikerült  irodalomtörténetírók  nem  egészen  elfogulatlanul  árasz- 
tották el  a  Debreceni  Grammatikát,  nem  csekély  rész  jutott  Földinek  is. 
Pedig  a  Debreceni  Grammatika  tévedéseiért  és  többrendbeli  félszegségeért 
távolról  sem  őt  illeti  a  felelősség.  E  grammatika  létrejöttéről  bővebben 
a  nyelvtudományról  szóló  szakaszban  (49.  sz.)  lesz  szó.  A  hirdetett 
pályázaton    legjobbnak    ítélt   és   a   pályadíj    nagyobb    felével    jutalmazott 

*  Természeti  História  a  Linné  Systemája  szerént.  Elsó  Tsomó.  Az  állatok  országa. 
Pozsony.  1801.  A  »rendszer€-t  ő  használja  először  systema  értelmében;  műve  különben 
tele  van  új,  néha  merész  alkotású  műszavakkal ;  pl.  sceleton  =  csontállat,  polypus  =  habar- 
nica,  orgánum  =  műszer ;  továbbá :  áthasonlft,  hasonfaj. 


-92  DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE 


mű  Földié  volt,  a  belőle  készült  nyelvtan  pedig  a  híres  Debreceni  gram- 
matika, mely  nemcsak  azért  érdemli  meg  teljes  figyelmünket,  mert  az 
első  nagyobb  szabású,  tudományos  rendszert  követő  nyelvtanunk,  hanem 
mert  sok  ideig,  az  akadémia  létrejöttéig,  sokak  előtt  még  azután  is,  első 
rendű,  irányadó  tekintély  volt  a  helyesírás,  a  ragozás,  a  szóképzés,  sőt  a 
nyelv  egész  fejlődésének  legfőbb  kérdéseiben.  E  tekintélyre  nem  is  volt 
méltatlan,  ámbár  a  szenvedő  igék  elleni  hadjáratával,  az  ikes  ragozás 
elhanyagolásával,  egyrészt  állhatatos  purizmusával,  másrészt  és  főkép  az 
új  szók  elleni  makacs  ellenszegülésével  joggal  kihívta  a  kritikát,  de  hogy 
gúnyba  és  nevetségbe  furöszszék,  mint  a  hogy  Kazinczyék  bántak  el  vele, 
mint  az  orthologia  föerősségével,  azt  valóban  nem  érdemelte. 

Földi  pedig,  ha  megérte  volna  az  orthologia  és  neologia  harcát, 
sehogy  sem  tudta  volna  elképzelni,  mint  éri  őt  az  a  megtiszteltetés,  hogy 
neve  az  orthologusok  zászlajára  kerüljön.  Földi,  mint  az  Kazinczyhoz 
intézett  leveleiből  kitűnik,  átalában  a  reformok  híve,  nemcsak  jó  szemmel 
nézi  a  helyesírás,  a  ragozás,  a  szóképzés  terén  tervezett  újításokat,  hanem, 
mint  a  prozódiában,  itt  is  maga  lép  fol  a  reformoknak  egész  sorozatával. 
Bízvást  elmondhatjuk,  hogy  1790  körül  Kazinczynak  ő  a  tanítómestere 
a  helyesírási  és  grammatikai  kérdésekben;  az  etimologikus  helyesírást 
Géléire  hivatkozva,  ő  eleveníti  fol,  az  ikes  és  iktelen  igék  különbségét  jól 
látja;  idegen  szókat  szívesen  vált  íöl  újakkal,  a  hónapnevek  megmagya- 
rosítását  lelkesen  sürgeti,  átalában  úgy  az  ortograflában,  mint  a  grammatika 
egészében  magasabb  szempontok,  rendszerint  helyes  szempontok  vezérlik, 
úgy  hogy  hozzá  fogható  képzett  és  mély  belátású  nyelvészt  a  kor  csak 
Révaiban  tud  felmutatni.  Méltatlanabbul  tehát  nem  vádolható  Földi,  mint  ha 
a  Debreceni  grammaüka  csökönös  maradiságáért  reá  hárítják  a  felelősséget. 
Az  irodalomtörténetnek  elvégre  ki  kell  mondani,  hogy  a  mi  jó,  a  mi 
maradandó  van  a  Debreceni  grammatikában,  az  Földi  dicsősége,  a  mű 
tévedéseiért  pedig  a  debreceni  szerzők  a  felelősek,  kikkel  csak  az  ódik-ődik 
féle  szenvedő  igék  kedveléseért  mondható  közösen  hibásnak, 
^háiy  ^^^^^  mellett  Fazekas  Mihály  válik  ki  leginkább  a  debreczeni  írók 

közül.  Hű  tanítványa  Földinek  a  poétikában,  a  leíró  természettudományban 
és  a  nyelv  használatában  egyaránt  Fazekas  (1766 — 1828.)  ifjúkorát  kato- 
náskodásban és  jórészt  külföldön  töltvén,  1796-ban,  mint  meglett  férfiú 
fohadnag5d  ranggal  haza  tér  és  itthon  verselgetésre,  a  növények  ápolására 
és  tudományos  megfigyelésére,  egyszersmind  városának  és  egyházának 
önzetlen  szolgálatára  szenteli  zajtalan,  csöndes  életét.  Mint  világlátott, 
költői  hajlamú,  míveltebb  ember  szorosabb  barátságot  kötött  Földivel  és 
Csokonaival,  a  kiknek  halála  után  ő  lett  Debrecennek  egyik  legtekintélye- 
sebb tudósa  és  poétája,  a  ki  a  többi  írókkal,  így  Kazinczyval  is,  még  egy 
ideig  fontartotta  a  debreceniek  irodalmi  érintkezését. 

Midőn    Földinek    természettudományi     munkásságát    az    állatország 
ismertetése  után  félbeszakította  a  halál,  ő  kötelességének  tartotta  a  magyar 


DEffiiECEN  Írói  és  irodalmi  élete  93 

természetrajz  nagy  müvét  folytatni,  és  így  jött  létre  már  1807-ben  az  ^^*.^^* 
első  magyar  rendszeres  növénytan,  melyet  sógorával,  Diószegi  MihAly 
debreceni  lelkészszel  szövetkezve  írt  meg.  Teljesen  Földi  nyomdokain 
haladnak,  legfólebb,  hogy  a  nyelv  használatában  inkább  tartózkodnak  az 
üj  szók  alkotásától.  Érdemök,  hogy  a  magyar  botanikának  és  botanikai 
műnyelvnek  ők  az  alapvetői.  E  munkának  folytatásául  tekinthető  az  Orvosi 
füvészkönyv,  mely    1813-ban  jelent  meg  egyedül  a   Diószegi  neve  alatta 


DMiieghl  és  Fuckai  emlékosilopi  ■  budapesti  nSvénykenbcn.  (1865.) 

azonban  kétségkívül  részt  kellett  benne  venni  Fazekasnak  is,  ha  egyébbeí 
nem,  gondos  megfigyelésen  alapuló  gazdag  tapasztalataival  és  ép  nyelv- 
érzékéből  fakadó  műkífejezéseivel. 

Verselgető  kedvét  Fazekas  még  a  katonáskodásból  hozta  magával, 
a  mely  itthon  Földi  s  Csokonai  hatása  alatt  csak  növekedett  benne.  A  deb- 
receniek csakhamar  Csokonai  mellé  kezdték  álh'tgatni,  holott  ily  magas- 
polcxa  távolról  sem  tarthat  számot.  Versei  csak  egy  szűk  körnek  voltak 
szánva,  hiszen  jórészt  kéziratban  és  főkép  Debrecenben  forogtak,  legföljebb 
az  általa  1819  ben  megindított  Debreceni  Kalendáriotnban   nyomatta  ki 


94  DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE 


egynéhányát;  innen  a  debrecenieknek  erős  lokális  patriotizmusok  az  ő 
saját  költőjük  iránt.  Kisebb  költeményei  különben  tárgy  szerint  is  szűk 
körben  mozognak;  megénekli  a  tavaszt,  a  nyári  estét,  a  hosszú  telet,  a 
csermelyt,  a  violát,  az  ő  kis  kertjét  a  német  költészetből  eléggé  ismeretes 
szentimentális  hangon,  szerelmes  dalokat  intéz  egy  ismeretlen  széphez 
minden  egyéni  érzés  nélkül,  ír  néhány  alkalmi  verset  Csokonai  éis  mások 
halálára  ódái  formában,  de  ódái  tűz  nélkül,  sőt  egy  pár  könnyed  ancücreoni 
dalt  is  megpróbál,  Földit  és  Csokonait  utánozva.  Mindezt  pedig  teszi  a 
Kazinczy-Dayka  édeskés,  választékos  nyelvén,  melybe  csak  itt-ott  vegyül 
egy-egy  nem  annyira  népies,  mint  ízléstelen  kifejezés.  Atalában  ép  oly 
kevéssé  népies,  mint  akár  Földi,  tekintsük  verseinek  akár  tárgyát,  akár 
nyelvét  és  külalakját.  Kisebb  költeményeinek  legalább  fele  klasszikus  vers- 
formát követ,  melyet  elvben  ő  maga  is  többre  becsül,  mint  a  rímes 
versalakot.  A  magyar  ritmus  iránt  csekély  az  érzéke,  s  verssorai,  kivált 
a  fordított  költeményekben,  csupán  szótagszámláláson  alapulnak. 
Lu^MaMia  Népies  tárgyat  csak  egyszer  választott   és   mégis   csak   ez  az   egy 

költeménye  tett  országos  hírre  szert  és  juttatott  helyet  Fazekasnak  az 
irodalomtörténetben.  Ludas  Matyii  értjük,  ezt  az  adomaszerű,  jóízű  tréfás 
elbeszélést,  mely  még  1804-ben  készült,  de  Kazinczynak  tetszésével  nem 
találkozván,  csak  1815-ben  jelent  meg  nyomtatásban  a  szerző  megnevezése 
és  tudta  nélkül.  Az  első  kiadást  csakhamar  egy  második  követte,  melyet 
maga  Fazekas  rendezett  sajtó  alá ;  később  ponyvára  került  a  kis  munka,  sőt 
színi  feldolgozás  tárgyául  is  szolgált,  úgy  hogy  Ludas  Matyi  a  legnép- 
szerűbb olvasmányok  közé  tartozott,  melynek  egyes  sorai  röpke  szókká, 
közmondásokká  váltak.  Ludas  Matyi  alakja  pedig  csak  oly  örök  életet  nyert 
a  magyar  nép  képzeletében,  akár  a  Peleskei  Nótáriusé  vagy  Rontó  Pálé. 

E  bámulatos  sikert  távolról  se  tulajdom'tsuk  Fazekas  nagy  költői 
tehetségének,  sokkal  inkább  valamely  szerencsés  véletlennek,  a  mely  a 
szerzőt  kedvező  tárgyra  vezette.  Ludas  Matyi  ugyanis  egy  mihaszna 
falusi  suhanc,  a  ki  egyszer  egy  falka  ludat  hajt  a  döbrögi  vásárra. 
Döbröginek,  a  falu  zsarnok  földesurának  szemet  szúr  Matyi  hetyke 
magatartása,  egyszersmind  szemet  vet  a  ludjaira,  a  melyeket  erőszakkal 
elvétet  tőle,  sőt  meg  is  csapatja  a  legényt.  Matyi  bosszú-fogadást  tesz  ez 
ismeretes  szavakkal:  » Háromszor  veri  ezt  kenden  Ludas  Matyi  vissza!* 
Fogadását  meg  is  állja;  először  ács  képében  csalja  ki  Döbrögit  épületfát 
válogatni  az  erdőre  és  ott  félholtra  veri;  Döbrögi  még  az  ágyat  nyomja 
ez  ütlegek  miatt,  midőn  Matyi  mint  felcser  jelentkezik  nála  és  lerójja  tartozása 
második  részét;  Döbrögi  ettől  fogva  hajdúkkal  őrizteti  magát,  de  Matyi 
egy  ál  Ludas  Matyi  után  flitamítja  a  hajdúkat  és  a  magára  maradt  földes- 
urat harmadszor  is  irgalmatlanul  elpáholja. 

Ezen  adomaszerű,  egészen  a  nép  szája  íze  szerint  való  tárgynak 
csak  emeli  a  komikumát  a  klasszikus  versforma,  a  hexameter,  a  mely 
azonban  nem  akadályozza   a   szerzőt,   hogy  a  legnépiesebb  kifejezésekkel. 


„Ludas  Matyi."  (A  második,  18l7-iki,  k. 


BcOlfy,  Matyat  irodalonilSrlinttihti. 


DEBRECEN  ÍRÓI  ÉS  IRODALMI  ÉLETE  95 


tősgyökeres  magyar  szólásokkal  ne  fűszerezze  egyszerű  előadását.  De  az 
elbeszélést  oly  páratlanul  népszerűvé,  Ludas  Matyit  tipikus  alakká  főkép 
az  a  kettős  célzatosság  tette,  mely  végig  vonul  a  kis  munkán;  egyrészt 
a  természet  fiának,  az  egyszerű  paraszt  suhancnak  furfangos  esze  győze- 
delmeskedik a  tanült  úri  emberen,  másrészt  az  elyomott  jobbágy  torolja  meg 
sérelmét  a  kegyetlenkedő  földesúron.  E  tendenciával  lesz  Ludas  Matyi  az 
első  irodalmi  támadás  a  nemesi  kiváltságok  ellen  a  jobbágyság  érdekében. 

Ludas  Maiyi  utolsó  fellobbanása  a  debreceni  irodalmi,  kivált  szép-  ax  Arkádia-pör 
irodalmi  életnek.  Maga  Fazekas  is  csak  az  Arkádia-pörben  vesz  részt, 
mely  nem  sok  dicsőséget  hozott  reá  és  a  debreceniekre.  A  debreceniek, 
kik  Csokonai  haláláig  a  legnagyobb  tisztelettel  viseltettek  Kazinczy  iránt, 
és  a  kik  közül  öten-hatan  tartottak  fenn  véle  állandó  levelezést  egymás 
után  fordulnak  el  a  magyar  nyelv  és  költészet  nagy  reformátorától,  az 
Arkádia-pör  következtében  pedig  minden  érintkezést  megszakítanak  Deb- 
recen és  Kazinczy  között,  ezzel  egyszersmind  majdnem  teljesen  elzárják 
magukat  a  magyar  nyelv  és  irodalom  fejlődésének  újabb  útjaitól,  összes 
költői  tevékenységük  egy  szűkebb  körű,  felekezeti  tárgyú  irodalmi  moz- 
galomra szorítkozik,  a  ref.  énekeskönyv  kijavítására,  melyben  Fazekason 
kívül  résztvesznek  Diószegi,  Szentgyörgyi,  egykor  Csokonai  és  Kazinczy 
orvosa.  Lengyel  kollégiumi  tanár.  Kerekes,  a  Ludas  Matyi  első  kiadója  stb. 

De  az  újabb  költői  irányok,  a  klasszicizmus  és  romanticizmus  küz- 
dekneiről  alig  vesznek  tudomást,  az  Auróra-kört  nem  támogatják,  Vörösmarty 
felléptét  nem  veszik  észre,  míg  végre  körülbelül  húsz  évi  szomorú  elszige- 
teltség után  az  iQabbik  Péczely  megnyitja  a  debreceni  kollégium  kapuit 
az  új  nemzeti  költészet  szellemének  és  ismét  kapcsolatot  teremt  Debrecen 
és  az  egész  ország  irodalmi  élete  között. 


46.  Az  egyeztető  irány. 


^ÁNY  JELES  FIATAL  íHó  az  eddig  ismcTt  költői  irányok  egyikéhez 
sem  csatlakozott   szigorúan,    bár  mind  a  háromhoz  vonzódott 
többé-kevésbbé.   Nem  idegenkedtek  a  franciások  bölcseleti  esz- 
méitől, sem  a  klasszikus  formáktól,  sőt  a  hagyományos  vagy 
népies  irány  tárgyaitól   s   külalakjától  sem :  de  első  sorban 
a   német  költészet    hatása  alatt  állottak.   Elméletben  és  gyakorlatban   a 
művészi  szép  eszménye  lebegett   előttük  s  a  nyugot-európai   versformák 
meghonosításán  fáradoztak  a  nélkül,   hogy  kizárólag  csak  ezeket  mivelték 
volna.  A  költői  nyelv  csinosítása,  az  ízlés  nemesítése,  a  versformák  t>ővítése 
volt  tőcéljuk,  mint  Kazinczynak,  a  kivel  jobbadán  egy  időben  kezdték  műkö- 
désüket; de  míg  Kazinczy  a  föllépése  előtt  kifejlett  irányok  közül  csak 
a   klasszikainak   hódolt    s    a  német  szentimentalizmus   hatását   éreztette : 
Verseghy  Ferenc,  Bacsányi  János,  Szentjóbi  Szabó  László,  Dayka  Gábor 
és  mások  a  hagyományos  magyar  verset  sem  mellőzték   s   a  franciások 
eszméit  is  tárgyait  is  tovább  fejlesztendőknek  tartották.  Életsorsuk  és  költői 
irányuk  egyaránt  sok  hasonlóságot  mutat  Verset  és  prózát  írtak  a  Magyar 
Musába,  Magyar  Musettmba  és    Orpheusba;   a  József  császár  uralko- 
dásának végén  felbuzdult  nemzet  küzdelmeibe  vegyültek,  ünnepelvén  az 
abszolút  uralom   súlyától   szabadult  magyar  alkotmány   visszaállításának 
napjait.   Útmutatójuk  és  sok   tekintetben  mesterük  Ráday  Gedeon  volt,  a 
kitől  nemcsak  Kazinczy  tanulta  a  nyugot-európai  versformákat,  hanem  ez 
utóbbiak  is,  osztozván  Rádaynak   egész  felfogásában,  mely  a  klasszikái  és 
hagyományos  magyar  vers  mívelését  sem  zárta  ki  a  nemzeti  költészetből. 
Riday  Cídeoo  RXday  Gedeon  (1713 — 1792.)   előbb   báró,  majd  gróf,  már  1735-ben 

írta  Tavaszi  estve  című  versét,  a  melyben  nálunk  először  tett  pipbát  a 
mértéknek  rímmel  való  összekapcsolásában.  Később  az  ötvenes  években 
egy  höskölteménybe  kezdett  Árpádról  s  a  fenmaradt  néhány  verszakban 
már  némi  biztosságot  mutatott  az  új  forma  írásában  s  a  strófa-szerkezetben. 
E  kísérletekhez  járultak  A  török  ifjú  éneke  s  Gellértből  való  fordításai, 
a  melyekben  a  tisztább  jambusi  lábak  lüktetése  még  inkább  kiérezhető. 
E  verseket  tekinthetjük  a  magyar  mértékes- rímes  verselés  első  csiráinak. 
E  mellett  Ráday  a  Zrínyi  eposzának  hexameterekben  való  átdolgozásába  is 


AZ  EGYEZTETŐ  IRXnY  97 

belefogott  s  a  régi  nemzeti  versidomot  klasszikái  formával  kivánta  helyette-  ""áJojís^' 
síteni  valószínűleg  sokkal  el5bb,  mint  a  klasszikái  irány  kizárólagos  mivelői. 
S  midőn  ez  utóbbiak  a  görög  és  római  versmértékek  meghonosítása  mellett 
szálltak  síkra :  ő,  mintha  ifjúkori  lelkesülésének  emlékei,  a  melyek  Gyön- 
gyösi alexandrínjeinek   zengzetes  ritmusához  oly  szorosan    kapcsolódtak. 


Ráday  Gedeon  arcképe. 

Újra  feltámadtak  volna,  meg  akarta  mutatni,  hogy  a  hagyományos  magyar 
versidomot  sem  szabad  végkép  eldobnia  költészetünknek,  s  a  Vergilius 
Aeneisét  magyar  alexandrinokban  kezdte  fordítani.  Tehát  míg  egyfelül  a 
nyugoti  versformák  átültetése  lebegett  főcélul  előtte :  a  többi,  már  meg- 
honosült  alakokat  is  fenn  kivánta  tartani  s  a  régi  magyar  Sándor-verset, 
mely  színtelenné  s  erőtlenné  lett  a  XVIIl.  század  kontár  verselőinél,  rímben 

Beölhj,  Mngyar  irodai nminnénel.  II.  kOt.  7 


98 


AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY 


és  Ütemben  művészibbé  ügyekezett  alakítani.  Jóllehet  e  kisérletek  csak 
a  nyolcvanas  évek  vége  felé  lőnek  ismeretesekké  :•  a  köréje  csoportosult 
feltörekvő  iQií  írókra  kiválóan  jótékony  hatással  volt  a  régi  magyar  és 
külföldi  irodalomban  egyaránt  jártas  Ráday,  a  kinek  szelíd,  gyermeteg 
kedélye,  fejlett  ízlése,  nagy  olvasottsága,  széleskörű  levelezése,  irodalmi 
kísérletei  s  kivált  gazdag  könyvtára  mintegy  önkénytelenül  is  vonzották 
az  ébredő  irodalom  munkásait. 

Ráday  Gedeon  működése  a  magyar  vers  technikájában  kiváló  fon- 
tosságú; épen  ezért  követői  iránta  való  tiszteletből  a  mértékes-rímes  verset 
Rdday-nemnek  kezdték  nevezni.  Különben  ő  inkább  csak  a  formalizmus 
híve  volt.  Eredetit  alig  írt,  de  fordítani  több  klasszikái  és  újkori,  olasz 
és  német  költő  műveit  megkisérlé.  Költői  eszméi  nem  igen  voltak,  sőt  a 
külalaknak  is  inkább  elméletét  értette  a  nélkül,  hogy  a  gyakorlatban  dere- 
kasabban tudta  volna  azt  megvalósítani.  De  már  követői  sikerrel  ügyekeznek 
a  magyar  vers  reformját  tovább  fejleszteni,  a  Rádaytól  csak  formában  után- 
zott német  költők  eszményi  irányát  átültetni,  a  hideg  formákba  költészetet 


Verseghy 
Ferenc 


Ráday  Gedeon  aláírása. 

Önteni  s  résztvenni  abban  az  irodalmi  mozgalomban,  a  melynek  célja  a 
magyar  költői  nyelv  újjáalakítása  és  evvel  együtt  a  magyar  nemzetiség 
kifejtése  volt.  Kazinczyn  kívül,  a  kinek  korszakalkotó  működéséről  külön 
kell  szólanunk,  ide  sorozzuk  Verseghy  Ferencet,  Bacsányi  Jánost,  Szentjóbi 
Szabó  Lászlót  és  Dayka  Gábort. 

Verseghy  Ferenc  a  szolnoki  Verseghy  János  Ferenc  só-tiszt  fia, 
1757.  ápril  3-án  született.  Középiskoláit  Pesten  kezdte  s  Egerben  folytatta, 
a  hol  belépett  a  papi  szemináriumba.  Mint  papnövendék  bölcseletet  és 
theologiát  tanúit  s  1777-ben  kilépvén  a  szemináriumból,  egy  évig  a  budai 
egyetemet  látogatta,  majd  a  pálos-rendbe  vétette  föl  magát  a  mária-nosztrai 
kolostorba  s  itt  1781-ben  áldozó-pappá  szenteltetett.  Miután  pár  évig  az 
iQabb  növendékeket  a  bölcseletben  oktatta,  Pestre  költözött,  hol  mint  egy- 
házi szónok  nagy  hírre  jutott.  Pár  év  múlva  tábori  lelkész  lőn  s  majd 
Kis-Cellben,  majd  Budán  tartózkodott.  Súlyos  betegsége  miatt  állásától 
megválván,  néhány  évig  egészen  az  irodalomnak  élt.  A  Martinovics-féle 
összeesküvés  őt  is  magával  sodorta  s  majdnem  kilenc  évi  fogság  után 
nyerte    vissza   szabadságát,     1804-ben.    Innentől    kezdve   részint   csekély 


AZ  EGYEZTETŐ  IRANV  99 

nyugdijából,  részint  azon  jöveddméből   élt,  a  melyet  József  nádornál  mint 
>magyar  nyelvgyakorló  mester*  szerzett.  Meghalt  1822.  december  15-én. 

Verseghy  munkássága  igen  sokoldalú.  Nemcsak  a  költészetnek  mind  ijMi^^íei 
a  három  Í5  fajában  tett  próbákat,  de  azon  kívül  foglalkozott  a  magyar  vers 
technikájának  reformjával,  a  fogságból  kiszabadulta  után  pedig  nagyrészt 
a  nyelvészet  terén  működött.  Mint  költő,  írt  dalokat  és  ódákat,  kisebb  és 
nagyobb  elbeszélésdcet  versben  és  prózában,  söt  drámákat  is.  Költeményei 
között  igen  kevés  az   eredeti.   Nemcsak  drámai  művei  és  regényes  rajzai 


Veriegby  Ferenc  kTcUp«. 

nem  eredetiek,  de  kisebb  költeményeinek  eszméiben  és  tárgyaiban  is  jórészt 
utánozza  Horatiust  és  Anakreont  s  a  korabeli  német  költőket,  Gellértet  és 
Kleistot,  stb.  Lírai  művei  közt,  a  melyek  jobbára  névtelenül  jelentek  meg,  igen 
kevés  van,  melyben  a  saját  egyéniségét  mutatja  be :  inkább  egy-egy  idegen 
költői  gondolat  ragadja  meg  képzelmét,  egy-egy  bölcseimi  eszme  szélesül 
ki  verseiben  némi  gúnyos  éllel  vagy  játszi  kellemmel.  A  szerelemnek  csak 
vágyait  és  sóvárgásait  érezteti,  de  lelkének  felindulását  épen  nem.  Legsi- 
kerültebb dalszerű  költeményeiben  is  csak  általános  vonatkozásokat  találunk 
a  szerelemről  s  nem  egyéni  érzelmeket,  mint  a  Lilla,  A  nefelejtsvirág. 


100  AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY 


A  barátság,  A  szerető  boldogsága,  Egy  álom  stb.  Egy  páron  csín  és 
gyöngéd  érzelmesség  ömlik  el,  s  e  részben  Verseghy  közel  áll  Szentjóbi 
Szabóhoz.  Hazafias  ódái  és  szatírái  épen  nem  sikerűitek.  Még  legkisebb 
bajuk  a  terjengősség,  de  amazok  kevésbbé  tudják  éreztetni  a  hazafias 
felbuzdulást,  emezek  pedig  mintegy  elburkoltan  mutatják  a  gúnyos  célzatot 
Elbeszélő  művei  egy-egy  anekdotát  szélesítenek  ki  hosszabb  mesévé,  a 
melynek  valószínűsége  s  jellem-fejlesztése  jobbadán  hiányzik.  A  Szentesinében 
a  női  hűtlenséget  példázza,  a  Györgyinében  pedig  a  szó-fia  beszéd,  rágal- 
mazás káros  hatását,  míg  az  Örömji  Tamásban  a  próbára  tett  szerelem 
kitörését.  Verseghy  mindegyik  elbeszélő  művét  tanító  célzattal  írta.  Leghí- 
resebb elbeszélése  a  Rikóti  Mátyás,  a  melylyel,  ügy  látszik,  a  rossz^ 
költőket  akarta  kigúnyolni.  Az  elbeszélés  főhőse  egy  ezermester,  a  ki 
foglalkozására  nézve  orgonista-kántor,  de  ért  a  képíráshoz,  képfaragáshoz 
s  a  verscsináláshoz  is,  azonban  mindenben  kontár,  még  az  orgonistaságban 
is,  mert  megesik  rajta  sokszor,  hogy  a  templomban  táncdalokat  orgonál,  a 
min  egyszer  a  falu  bolondja  valósággal  elkezd  táncolni.  Az  orgonista 
falujába  új  pap  kerül,  ki  Rikótit  nem  szívelheti  s  azért  ráveszi  az  egy- 
házi pártfogót  vagy  kegyurat,  hogy  mozdítsa  el  Rikótit  állásától.  A  kántort 
megkoszorúzzák  s  aztán  nyugalomba  vonúl.  E  műről  jegyzetté  íol  Horvát 
István,  hogy  ez  »a  szerencsétlen  magyart  tréfáival  élesztgette,  vidámí- 
totta, sőt  talán  .  .  .  életben  is  megtartotta*  a  jelen  század  első  tízedében. 
Ezen  kívül  számos  eredetí  és  fordított  elbeszélése  van  még  Verseghynek. 
Elbeszéléseit  rímes  alexandrinokban,  ódáit  hexameterekben,  dalszerű  mű- 
veit mértékes  rímes  sorokban  írta.  ö  írt  nálunk  először  rímes  daktilus 
sorokat 
émkSések  ^^^  ^  gyakorlatban  ügyekezett   a  mértéknek  rímmel  való  kapcsola- 

tára, úgy  az  elméletí  téren  is  a  mellett  küzdött,  hogy  a  vers  szótagjainak 
simúlniok  kell  az  ének  hangjegyeihez.  Értett  a  zenéhez,  sőt  verseihez 
.  dallamokat  is  csatolt,  ezért  nevezték  korában  » magyar  hárfás  «-nak.  Több 
jeles,  korában  páratlan  készültségre  valló  értekezést  írt  ez  irányban  Rövid 
értekezések  a  muzsikáról  (Sulzer  után).  Mi  a  poézis  és  ki  az  igazi  poéta 
címmel.  Legfontosabb  a  Magyar  Aglája  című  kiadványa,  a  melyben  versek 
és  dallamok  vannak,  de  egyszersmind  elméleti  fejtegetés  is:  A  magyar 
versnek  különféle  nemeiről,  A  magyar  költészetben  meghonosúlt  versformák 
mindegyikét  igyekszik  ritmikai  alapra  helyezni  s  mindegyiket  önálló  ver- 
selési  módnak  tekintvén,  egyformán  mívelendőknek  tartja.  Azonban  nem 
a  magyar,  hanem  a  német  zene  ritmusa  lebeg  előtte,  mert  azt  hiszi,  hogy 
sem  a  magyar  zenében,  sem  a  magyar  versben  és  táncban  nincs  szabályos 
taktus.  Ezért  kívánja,  hogy  a  » taktus  ízei«  szabály oztassanak  s  maga  is 
zenei  ritmusra  törekszik  verseiben,  a  melyek  elméletéhez  mérten  elég  zenei 
zengésűek  is.  Bizonyos,  hogy  versei  és  elméletí  fejtegetései  igen  sokat 
hatottak  a  magyar  ritmus  fejlődésére.  Ebben  határozódik  legfőbb  érdeme,, 
mint  verselőnek  és  ritmikusnak. 


AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY  101 

BacsAmyi  János  egyike  azon   kevés  számú   íróinknak  a  múlt  század  b 
végén,    a  kik  nagy  tehetségüket  folyton  tanulással,    önmíveléssel  képzettek, 
a  kik  izgató  erélyt  kitartással  párosítottak,  s  a  kik  épen  ezért  az  ébredező 
irodalmi  mozgalom  vezetésére  voltak  hivatva.  De  Bacsányi  életsorsa  s  írói 


Bacsinyi  Jinos  arcképe. 

pályája  egyaránt  szerencsétlen  volt.  Mint  ember  ügy  szólva  háromszor  is 
líjra  kezdi  az  élettel  való  harcot,  a  melynek  csapásai  alatt  többször  közel 
van  a  végbukáshoz,  de  szívós  kitartása,  makacs  jelleme,  szenvedésektől 
megedzett  lelki  ereje  mindannyiszor  kiemelik  az  Örvényből.  Mint  író  nálunk 


102  AZ  EGYEZTETŐ  IRXíJY 

majdnem  páratlan  eszthetikai  ízléssel  lépett  a  szellem  fegyverével  küzdők 
táborába  s  a  gyakorlati  költészet  és  kritikai  vizsgálódás  terén  egyaránt  az. 
elsők  közé  jutott ;  de  később  a  már-már  diadalra  jutott  reform-iránynak 
egyik  leghevesebb  ellensége  lőn.  Szellemi  tehetsége  nyitott  pályát  előtte,  a 
mely  fényesen  kezdődött,  s  nagy  sikert  igért,  de  szánalmasan  végződött. 

A  tapolcai  származású  jobbágy-fiúnak  1763.  május  9-én  kezdődő  élete^ 
1845.  május  II -%  tartó  folyama  alatt,  a  szenvedések  szakadatlan  láncola- 
tából áll,  de  még  sem  úgy,  hogy  közben-közben  ne  érezhette  volna  az  élet 


Bacsinjiné  Baumberg  Gabriella  arcképe. 

kellemes  derűjét,  a  nyugodtabb  működés  lelket  emelő  sikerét.  Veszprémi, 
soproni,  majd  pesti  iskolázása  után  a  budai  egyetem  jogi  tanfolyamát  végzi, 
valószínűen  önerejére  támaszkodva  s  innen  báró  Orczy  Lőrinc  házához 
jut  nevelőnek,  a  hol  először  mosolyg  felé  a  múzsa,  s  először  ébrednek 
vágyai  és  eszméi.  Ezeknek  valósítását  tanítványának  halála  mintegy  csi- 
rájukban elfojtotta  volna,  ha  ekkor  már  szellemi  ereje  s  ifjú  tüze  valami 
nagyobb  hivatás  jeleit  nem  mutatják.  De  így  a  nagytekintélyű  főispáni 
ház  rokonsága  útján  sikerül  hivatalt  szereznie  Kassán,  a  kamarai  osztálynál 
s  egyelőre  biztosítania  megélhetését.  1787-tÖl  1793-ig  tart  kassai  nyugodtabb 


AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY  103 


s  munkás  élete,  jórészt  a  Magyar  Museum  szerkesztésében  s  kiadásában, 
költemények,  eszthetikai  és  irodalomtörténeti  értekezések  írásában.  E  hetedfél 
esztendő  alatt  jutott  hímévre  íróknál,  mecénásoknál  s  a  közönségnél. 
Izgató  erélye  ép  oly  türelmetlenül  nyilatkozott,  mint  a  Kazinczyé.  Emezé 
volt  a  folyóirat  megalapításának  eszméje  s  első  sikere,  de  Bacsányié  volt 
a  több  mint  három  évig  fennálló,  rendkívül  fontos  vállalat  szerkesztésének, 
kiadásának  minden  fáradságos  munkája,  az  újabb  eszthetikai  s  irodalom- 
történeti nézetek  magyarázatának  és  terjesztésének,  az  ósdi  vélemények 
elleni  harc  megküzdésének  egyik  foérdeme,  vesződsége  s  izgalma. 

A  Magyar  Museumot  ő,  Kazinczy  és  Baróti  Szabó  (a  » kassai  Magyar* 
magyar  társaság*),  indították  meg  1788.  július  l-jén.  Mindjárt  az  első  *^saság 
füzet  bevezetésének  és  szerkesztésének  munkája  közben  meg  kellett  győ- 
ződnie a  két  feltörekvő  iQú^  írónak,  Kazinczynak  és  Bacsányinak,  hogy 
—  mint  két  hegyes  tőr  —  sehogy  sem  fémek  össze.  Az  eszme  Kazinczyé 
volt,  ki  természetesen  legönállóbb  jogot  is  követelt;  Bacsányin  pedig,  a  ki 
alacsonyabb  sorsból  küzdé  föl  magát  azok  közé,  a  kik  a  születés  előjo- 
gainak alapján  mindjárt  ott  kezdhették  az  életet,  a  hová  neki  följutnia  is 
keserves  munkába  került,  önérzetének  heve  sokkal  inkább  uralkodott, 
semhogy  önállóságán  csorbát  ütni  egy  vele  hasonló  korú  egyéntől  elszen- 
vedhette volna.  Először  a  Kazinczy  tói  készült  » Bevezetés  «-t  elfogadta,  de 
behatóbban  elmélkedvén  annak  tartalmán,  helyette  egészen  újat  készített 
s  azt  nyomatta  ki  Kazinczy  tudta  nélkül.  Kazinczy  sértődve  vált  ki  a 
szerkesztőségből  s  útjaik  innentől  kezdve  ellenkesső  irányba  tértek,  nem 
annyira  a  gyakorlatban,  mint  az  elméletben.  írói  s  költészeti  elveik  nagyjából 
megegyeztek,  de  a  helyesírásra  nézve  Bacsányi  ypszilonista  (p.  o.  attya), 
Kazinczy  jottista  (atyja)  volt.  Mind  a  ketten  bővíteni  s  csinosítani  kívánták 
nyelvünket,  s  mind  a  ketten  jártasok  voltak  a  régi  és  külföldi  irodalmakban ; 
de  Bacsányi  a  francia  írók  közül  nemcsak  a  filozófokat,  hanem  a  politi- 
kusokat is  tanulmányozta,  a  kiknek  eszméi  az  ő  lantján  szólaltak  meg 
nálunk  először.  A  francziaországi  változásokra  című  merész  hangú  köl- 
teménye, a  melyben  igen  jellemzően  ő  követel  először  jogokat  a  jobbágyok 
részére,  alapja  lett  sok  évig  tartó  zaklatásainak. 

Nemzetek,  országok !  kik  rút  kelepcében 
Nyögtök  a  rabságnak  kínos  kötelében ; 
S  gyászos  koporsóba  döntő  vas  igátok 
Nyakatokról  eddig  le  nem  rázhattátok; 

Ti  is,  kiknek  vérét  a  természet  kéri, 
Hív  jobbágyitoknak  felszentelt  hóhéri, 
Jertek  s  hogy  sorsotok  előre  nézzétek : 
Vigyázó  szemetek  Parisra  vessétek. 

E  miatt  bocsáttatott  el  hivatalából,  a  mely  rá  nézve  különben  is 
elviselhetetlenné  kezdett  válni,  mivel  főnökével  sem  tudott  megegyezni. 
Ekkor   valami   kevés  ideig  gróf  Forgách   Miklósnál,   a  hazafias  és   felvilá- 


104  AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY 


gosúlt  szellemű'  nyitrai  főispánnál  húzta  meg  magát  titkári  minőségben,  de 
a  Martinovics-féle  összeesküvésben  való  ré^vétel  gyanúja  miatt  elfogják, 
vizsgáló  biróság  elé  állítják,  hol  6  védelmében  tanúsított  » veszélyes  elveiért « 
egy  évi  börtönre  Ítéltetik  s  előbb  Budán,  majd  Kufeteinban  raboskodik. 
^^X*  Kiszabadulása  után  megint  elülről  kellett  kezdenie  megszakított  életét. 

Törhetetlen  lelki  erővel  s  dacos  jellemével  neki  indult  a  világnak,  hogy  a 
mindennapit  megszerezze.  Bécsben  állapodott  meg,  hol  a  bankóhivatalnál 
saját  följegyzése  szerint  » finánctiszt*  lőn,  később  a  pénzügyi  igazgatóságnál 
udvari  fogalmazó.  •  A  mint  anyagilag  biztosítva  érezte  magát,  újra  az 
irodalom  felé  fordult  tekintete,  folytatni  akarván  azt  a  munkát,  a  melyet 
Kassán  oly  derekasan  megkezdett.  Nem  a  saját  műveit,  hanem  az  előtte 
tekintélyben  álló  más  írók  költeményeit  óhajtá  megismertetni  a  nemzettel 
s  így  indítá  meg  Dunántúli  íróbarátainak  költségén  a  Magyar  Minerva 
című  nagy  fontosságú  vállalatot  Ányos  Pál  munkáival.  A  bécsi  írói  és 
művészi  körökben,  kivált  Blumauer  társaságában,  újra  éledt  munkakedve, 
főleg  miután  Baumberg  Gabriellával,  a  bécsi  közönség  kedvenc  költőnőjével 
megismerkedett,  kit  aztán  1805-ben  nőül  is  vett.  Családi  boldogsága  azonban 
nem  lehetett  zavartalan.  Egy  végzetes  körülmény  1809-ben,  midőn  Napóleon 
Bécset  megszállotta,  újra  feldúlta  nyugalmát.  Mi  volt  e  végzetes  körülmény : 
mai  napig  sem  tudható  egészen  biztosan.  Kazinczy  szerint  ő  fordította  le 
Napóleonnak  a  magyarokhoz  intézett  kiáltványát.  Jóllehet  Bacsányi  irodalmi 
hagyatéka  e  pontra  nézve  semmi  felvilágosítást  nem  nyújt ;  de  abból,  hogy 
Bacsányi  folyvást  csak  a  Kazinczytól  említett  gyanú  igazsága  ellen  véde- 
kezik, hogy  a  béke  megkötése  után  ő  is  eltűnik  a  francia  sereggel  és 
Párizsba  érve  a  francia  pénztárból  kétezer  frank  kegydíjat  kap,  a  melyet 
élte  végéig  húz,  midőn  pedig  Metternich  Párizsba  nyomul  a  szövetségesekkel, 
Bacsányi  szükségesnek  látja  azonnal  jelentkezni,  de  mielőtt  ezt  tehette 
volna,  kora  hajnalban  fogságba  hurcolják  s  később  is  újra  és  újra  vizsgálat 
alá  veszik:  hajlandók  vagyunk  Kazinczynak  hitelt  adni,  bár  ellenérvek  is 
vannak,  a  melyek  föltevésünket  nem  igazolják.  Annyi  azonban  bizonyos, 
hogy  Bacsányinak  1809-ben  bármikép  a  franciák  kezére  kellett  járnia, 
vagy  a  hogy  Kazinczy  írva  hagyta,  vagy  más  úton.*  Felesége  minden 
követ  megmozdított,  hogy  Bacsányi  visszanyerje  szabadságát,  mit  csak 
1816-ban  érhetett  el,  mikor  Brünnből  kiszabadították  ugyan,  de  folyvást 
rendőri  felügyelet  alatt  tartották  Linzben.  Itt,  elszakítva  hónától,  elszige- 
telve azoktól,  a  kikkel  az  irodalmi  élet  terén  fáradozott,  nem  erezhetve 
munkásságának  hatását,  a  mi  neki  új  ösztönt  adhatott  volna,  megrontva, 
egészségében  s  életkedvében,  élte  le  hosszú  életét.  Föl-folvette  írótoUát, 
hogy  a  nyelvújítás  harci  zajában  ő  is  hallassa  véleményét,  de  szava 
megszűnt   irányadó  lenni,  a  mi  csak  jobban   elkeserítette.  Bizonyos  fanyar 

1  L.  bővebben  Széchy  Károly  értekezését :  » Magyar   költő   idegen  földön.*  Az  erd. 
Múzeum-egylet  bölcseleti  stb.  kiadványainak  VI.  kötetében. 


AZ  EGYEZTETŐ  IHÁNV  105 

büszkeséggel,  hideg  közönynye)  olvasta  azokat  a  kritikákat  is,  a  melyek 
1827-ben  s  1835-ben  Összegyűjtött  és  általa  kiadott  költeményeire  vonat- 
koztak. Mind  ebben  sértő  mellöztetést  látott  s  okául  első  sorban  Kazinczyt 
tekintette,  a  kinek  tanítványai  alkották  akkor  az  irodalmi  közvéleményt. 

Bacsányinak  költői  és  eszthetikai  munkái  múlt  századi  irodalmunknak  b 
java  termékei  közé  tartoznak,  sőt  emezek  határozottan  a  legszélesebb 
tudásról,  legmélyebb  elmélkedésről  s  oly  finom  s  éles  érzékről  tanúskodnak, 
a  milyent  Kazinczynál  is  alig  találunk  fogsága  előtt.  Mint  költő,  kizárólag 
lírikus.  A  hazafiság  mély  érzelme  uralkodik  lelkén  s  majdnem  kizárólag 
ebből  a  körből  veszi  tárgyait. 
A  szerelemért  epedő  sóvárgása 
alig  egy  pár  költeményében  érez- 
hető. Nemzetünk  szenvedései,  a 
jobb  napok  reménye,  az  európai 
politikai  változások,  íróink  küz- 
delmei 5  kiválóbb  államférfiaink 
dicsősége  adntűc  eszméket  s  érzé- 
seket költészetének.  Majd  bú- 
songva tekint  a  nemzet  viszon- 
tagságos múltjára,  a  >  vissza  vo- 
nás* és  »irígység«  pusztításaira, 
majd  óvja  a  nemzetet,  hogy  tüze 
el  ne  ragadja,  bár  örömmel  telik 
«1  szíve,  midőn  nyelvünk  s  iro- 
dalmunk föllendülését  látja.  S 
noha  a  francia  mozgalmak  esz- 
méit szeretné  átültetni  a  magyar 
szellemekbe  s  óhajtja,  hogy  a 
természeti  jogok  politikai  tekin- 
tetben    is     érvényesüljenek     a 

jobbágyokra  nézve:  József  ural-       ^„^„^  ^  „^..„^^  ,„^^^  ^,^^^,,^^  ^^^^^^ 
kodásának     végén     a     nemzeti 

kiváltságok  visszaállítását  sürgeti.  De  egyszersmind  kétség  és  remény 
hullámzanak  lelkén,  midőn  látja,  hogy  a  szabadság  kigyúlt  fényét  milyen 
sűrű  homályba  vonja  a  patakként  ömlő  embervér.  Hangjában,  akár  episz- 
tolát, akár  ódát  vagy  elégiát  ír,  sok  igazság  és  közvetetlenség  van,  s 
nem  hiányzik  belőle  valami  komor  páthosz  sem.  De  az  elmélkedő  elemet 
nem  mindig  tudja  áthatni  az  érzés  melege.  Legkevésbbé  sikerültek  heroid- 
jei,  a  melyek  egy  képzelt  helyzetből  eredő  bánatos  érzéseket  zengenek. 
Legjobban  sikerültek  a  fogságban  átélt  kinos  napok  végtelen  egyhangú- 
ságát, a  léleknek  önmagával  folytatott  tépelődését,  rabtársának  (Szentjóbl 
Szabónak)  a  lassankint  pusztító  kórral  való  végső  küzködését  panaszló, 
több  helyen  az  ódái  fenségig  vagy  a  himnusz  áhítatáig  szárnyaló  elégiái. 


/^ 


106  AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY 


a  melyek  épen  olyan  meghatók,  mint  a  mily  értékes  költői  termékei  az. 
ujabb  lírai  iránynak. 

Bacsányi  prózai  műveiben  először  találunk  tisztább  eszthetikai  ízlést 
és  mélyebb  történeti  felfogást.  A  mit  ő  a  fordításról  ír  Gatterer  után,  a 
hogy  Bessenyei  pályáját,  Ányos  költészetét,  Milton  remek  eposzát  s  Ossián 
műveit  fejtegeti,  mely  utóbbiakat  sikerűit  részletekben  ő  ismerteti  meg 
először  a  magyar  közönséggel,  mindaz  ma  is  értékes  és  becses.  Ő  is,, 
mint  Kazinczy,  nagy  hasznot  remélt  irodalmunkra  az  elismert  jeles  művek 
fordításából.  S  míg  Kazinczy  a  gyakorlatban  adta  számtalan  példáját  a 
különféle  nemű  és  stílű  munkák  szabados  vagy  szigorú  fordításának: 
Bacsányi  elméletileg  kívánta  először  tisztázni  e  nagy  fontosságú  kérdést. 
A  tartalmi  és  alaki  hűség  követelményeit  egyformán  sürgeti  s  kimondja, 
hogy  »a  fordításnak  áz  eredeti  írás  hív  és  igaz  másának  kell  lennie. « 
Később  még  részletesebben  magyarázza,  hogy  »az  írót,  kinek  munkáját  for- 
dítjuk, nyelvünkön  úgy  beszéltessük,  mint  ő,  tulajdonságaihoz  és  írása 
módjához  képest  beszél  vala,  ha  maga  ezen  a  nyelven  írt  volna*.  A  Rájnissal 
e  kérdésben  folytatott  polémiája,  a  melyben  Milton  művészetét  is  védelmezi, 
határozottan  az  ő  részére  biztosítja  a  győzelmet.  Nagy  olvasottsága,  tág  lát- 
köre,  eszthetikai  finom  míveltsége,  alapos  felfogása,  szinte  hasonlíthatatlan 
történeti  érzéke  valamenyi  prózai  dolgozatában  láthatók. 
Szabó"i!ásÍió  Bacsányival  egy  időben   kezdte   költői   pályáját  két   más  ifjú  költő: 

SzENTJóBi  Szabó  László  és  Dayka  Gábor.  Amaz  1 767-ben  született  a  bihar- 
megyei Ottományban,  emez  a  következő  évben  Miskolcon.  Mindkettő  a 
tanári  pálfán  működött:  amaz  előbb  Nagyváradon  mint  a  közös  iskolák 
tanítója  s  később  mint  a  nagybányai  gimnázium  tanára,  végre  riiint  bihar- 
megyei aljegyző;  emez  kilépvén  az  egri  szemináriumból  mint  negyedéves 
theológus,  előbb  Lőcsén,  majd  Ungvárott  tanárkodott.  Mindkettő  kora  iQú- 
ságában  hanyatlott  sírba;  amazt  a  kufsteini  börtön  szenvedései  törték 
össze,  mint  a  Martinovics-féle  összeesküvés  részesét ;  emennek  tüdősorvadás 
oltotta  ki  életét.  Még  csak  huszonnyolc  évesek  voltak.  Mindkettő  lírikus,  bár 
amaz  írt  egy  drámát  is,  és  mindkettő  a  német  és  klasszikus  költészet  hatása 
alatt  áll.  De  nu'g  amaz  áthajlik  a  népi  irány  felé  s  rímes  verseiben  leg- 
többször eldob  minden  mértéket,  csupán  a  szótagok  számához  köti  magát : 
emez  az  olasz  és  francia  költészet  hatását  is  érezteti  és  legsikerültebb 
műveiben  Kazinczy  költői  eszméinek  mintegy  gyakorlati  megvalósítója. 

Szentjóbi  Szabó  László  eredeti  költeményeinek  tárgyait  ugyanabból 
•  a  körből  meríti,  mint  Bacsányi,  bár  inkább  az  eszményi  szerelem  édességét 
s  bizonyos  szelíd  melancholiáját  érezteti  (A  Czenczi  rózsája,  A  sírhalom. 
Egy  megvetettnek  keserve),  A  természet  váltoj^ásait  is  érzelmes  hangjába 
olvasztja,  de  e  nemű  pár  költeménye  (A  tavasz,  A  reggel)  nem  versenyezhet 
az  előbbiekkel.  Bölcseimi  alapú  verseiben  kevés  a  mélység,  bár  némi 
epigrammai  hatásra  mindig  törekszik.  Tiszta  lírai  műveiben  a  dallamosság 
csínnal,  naiv  érzése  gyöngéd  kellemmel  vegyül.  Egyben  azonban  eltér  társaitól. 


AZ  EGYEZTETŐ  IRÁNY  107 


T.  i.  kisebb  költői  elbeszéléseket  is  ír  s  ezekben  komikai  ere  és  szeszélye 
legélénkebben  nyilatkozik  az  idétt.  Az  együgyű  paraszt,  A  nagy  szüret 
Telegden,  A  bús  puttonos  című  költeményei  tárgyukra,  előadási  formájukra 
s  hangjukra  páratlanok  akkori  irodalmunkban.  Kivált  az  első  máig  is 
legsikerültebb  rövid  költői  elbeszéléseink  közé  tartozik  a  víg  nemben:  a 
paraszt  és  postamester  néhány  találó  komikai  vonású  rajza  s  a  befejezés 
csattanóssága  miatt  mostani  olvasókönyveinkben  is  rendesen  előfordul 
Drámája :  a  Mátyás  király  vagy  a  nép  szeretete  jámbor  fejedelmek  jutalma, 
mint  színmű,  bár  többször  előadatott,  kevés  becsű,  de  szónokiasan  emel- 
kedett hangja  méltánylatot  érdemel.  Prózai  művei  közt  az  Első  Mária 
magyar  királynő  élete  című  a  legnevezetesebb,  a  melyben  az  író  a  komoly 
történeti  előadás  hangját  némi  regényes  színezettel  törekszik  vegyíteni. 
Sajnos,  hogy  e  műve  csak  töredék  maradt,  de  stílje  így  is  bátran  hason- 
lítható a  Kármánéhoz  és  Kazinczyéhoz. 

Dayka  Gábor  valódi  forrongó  lírai  természet,  a  kinek  rövid  élete,  Dayka  Gábor 
szenvedései,  egyéni  fájdalma,  elégedetlensége  s  egy  eszményibb  világért 
való  sóvárgása,  epedése  megható  igazsággal  szólalnak  meg  költeményeiben. 
Hiába  kereste  a  boldogságot,  nem  találta  föl  a  szerelemben  sem.  Valami 
megmagyarázhatatlan  kór  pusztít  kedélyén  s  e  miatt  nevéről  is  alig  ismeri 
az  örömet,  de  annál  jobban  a  mély  bánatot,  mely  legszebb  költeményeit 
sugalja.  Mélabús  hangjának  változatos  színe  és  fokozata  van :  az  elégiái  szem- 
lélődéstől a  kétségbeesés  határáig  emelkedik;  a  szerelem  és  barátság,  az 
élet  nagy  kérdései  s  a  hazafiság  érzései  többször  ódái  hévvel  vagy  szelíd 
iróniával  nyilatkoznak,  de  mindig  őszintén,  lelkéből  fakadnak.  Nem  hiába 
tartotta  őt  Kazinczy  oly  kiváló  lírikusnak,  bár  egészen  más  szempontból, 
mint  mi :  ő  egyénibb  abban  a  korban  mindenkinél  s  csak  Ányos  hasonlítható 
hozzá.  Legsikerültebb  költeményei  a  szerelmi  epedést,  a  szenvedély  tépe- 
lődését,  a  keserű  fájdalom  lassan  emésztő  pusztítását  zokogják.  A  lélek 
felindulásának  erős  kitörését  kevésbbé  érezhetjük  nála,  de  annál  inkább  azt 
a  soha  nem  szűnő,  soha  nem  enyhülő  bánatot,  mely  rövid  életének  állandó 
kisérője,  lelkének  romboló  örvénye,  a  melytől  sem  nem  tud,  sem  nem 
akar  menekülni  s  még  az  emlékezés  gyötrődéseivel  is  nagyítja  azt.  A  Titkos 
bú.  Esdeklés,  Esztendő  első  napján.  Rettenetes  éj,  Bárdosy  Jánosné 
halálára,  stb.  című  költeményei  a  német  költészet  hatásától  föllendült 
tisztább  lírának  legvalódibb  gyöngyei  közé  tartoznak  irodalmunkban. 


47.  Csokonai  Vitéz  Mihály. 

soKONAi  SZÜLETETT  !773.  novcmber  17-én  Debrecenben,   polgári 

családból.  Atyját  hamar  elvesztette  s  anyja  oldalán  nevelkedett 

fel.  Korán  érö  lelke  nem  érte  be  azzal,  mit  az  iskola  nyújtott : 

gyönge  egészségét  aláásó  mohósággal  tanulmányozta  a  külföldi 

irodalmakat  s  e  célból  az  olasz    és   francia   nyelvet   is  elsajá- 

,s  tította.  Kéziratban  keringő  versei  lassankint  a  kollégium,  sőt  a  város  falain 

kívül  is  ismertté  tették  nevét.  Kazinczy  dicséretekkel  halmozta  d  a  tizenkilenc 

éves  ifjiít  s  a  német  költészet  behatóbb  ismeretére  utalta.  Husz-huszon^y 

éves  korában,  a  kollégiumnak  immár  elismert  hivatalos  poétája,  egyházi  s 

világi  hatóságok  ünneplésekor ;  ott  szerepel  a  Kármánék  által  indított  Uránia 

munkatársai  közt,  s  a  tekintélyes  bécsi  üjság,  a  Magyar  Hirmottdó  mint 

nagy  remények  zálogosára  híván  fel  reá  az  ország  figyelmét,  négy  kötet 

művére  hirdet  előfizetést.  Ez  előfizetési  felhívás  ép  ügy  tanúskodik  Csokonai 

korán  nyilvánuló  termékenységéről  mint  arról,  mily  hamar    fejlődött    ki 

tehetsége  a  maga  sokoldalúságában.   Azon  végletek,  melyek  közt  kedélye 

egész  élete   végéig  hányattatni  fog,  az  ábrándos   hevületek,    érzelgősség 

meg  pajzán  jókedv,  sŐt  sivárabb  léhaság   már  mind  visszhangzanak  itt 

az  ellentétesen  változatos  hangnemekben.    A  költészet    minden    nemében 

próbálkozik  már;  Herder  hatása  alatt   buzgón  kultiválja  a  népdalokat  is; 

s  az   eszthetikai,   elméleti    értekezések   nagy  száma  bizonyítja,  mennyire 

tudós,  tanúit  költő  Csokonai  kezdettől  fogva. 

Ez  időtájt  a  poétái  osztály  köztanítóságával  tűntette  ki  tanárainak 
bizalma,  kik  tudták  méltányolni  szorgalmát  és  tehetségét,  dacára  kevéssé 
épületes,  a  fegyelem  pedanteriáit  s  elemi  szabályait  egyformán  lábbal  tipró 
különcködéseinek.  Azonban  most  még  többet  engedett  meg  magának  mint 
azelőtt,  mígnem  hivatalából  letették  s  megfeddték,  Csokonai,  ki  már  ekkor 
■  —  mint  egész  életén  át  —  erős  tudatával  bírt  tehetségének  és  szilaj 
fel-fellobbanások  s  túlságos  alázkodások  közt  sohse  tudott  középutat 
tartani,  először  ugyan  alávetette  magát  a  törvény  szigorának,  de  másod- 
ízben már  tüntetéssel  hagyta  oda  az  iskolát. 

Kedélye    csillapultával    Sárospatakon    próbált    jogot    tanülni,    majd 
elvándorolt  Dunántúlra,  hol   évek  során  át  marad.  Egy  bicskei   tanítónál. 


CSOKONAI  VITÉZ   MIHÁLY  10^ 


volt  iskolatársénál  telepszik  meg,  kinek  verselgető  körében  visszatér  kedve 
a  költészethez,  hogy  aztán  egy  országos  esemény  hatása  alatt  e  kedv 
egészen  lobbot  vessen  s  lelke  végleg  kiragadtassék  lethargiájából.  1796-ban 
összeül  a  pozsonyi  országgyűlés,  megszavazni  Napóleon  ellen  a  pénz-  és 
véradót:  Csokonai  dobogó  szívvel  siet  oda.  Diétái  Magyar  Múzsa  címmel 
lapot  indít  meg,  melyben  alkalmi  s  egyéb  verseivel  a  főrendek  figyelmét 
magára  vonhassa  s  mecénást  szerezhessen.  Reményében  ugyan  csalódik, 
az  országgyűléssel  váDalata  is  abban  marad,  sőt  az  utóbbi  miatt  anyagi 
zavarokba  is  bonyolódott:  de  legalább  fel  van  éledve  tettvágya.  Újult 
illúziókkal  megy  Rév-Komáromba,  hol  a  vármegye  a  felkelés  ügyében 
hirdetett  gyűlést:  célját  ezúttal  sem  éri  el,  költészete  most  sem  ébreszt 
óhajtott  figyelmet,  de  egy  új  szerelem  aranyozza  meg  hányatott  életét. 
Megismerkedik  egy  Vajda  nevű  kereskedő  lányával,  Juliannával,  kit  aztán 
Lilla  néven  örökít  meg.  Kilenc  hónapig  tart  e  szerelem,  de  míg  ő  Dunán- 
túlnak irodalombarát  grófjánál,  Festetics  Györgynél  tanári  állásért  könyörög, 
hogy  mint  » érdemes  hivatalú  s  elegendő  fizetésű  ifjú  ember «  kérőként  lép- 
hessen fel :  azalatt  a  szülők  rábírják  imádottját,  hogy  másnak  nyújtsa  kezét. 

Csokonai,  ki  mindig  tetszelegve  merült  az  abban  a  korban  úgyis  divatos  c^^"55f 
melfimcholiába,  most  is  átadja  magát  a  hol  komor,  hol  érzelgős  mélabúnak. 
Természete  azonban  nem  tagadhatja  meg  magát:  nemsokára  beáll  kedé- 
lyében a  visszahatás,  fokozott  vígságban  keres  s  talál  vigasztalást  a  derűit 
Dunántúl  » vidám  házainál*,  múzsája  pajkosabban  hangolódik  mint  valaha. 
Ekkor  írja  Dorottyáját  és  több  más,  még  erősebben  fűszerezett  víg  versét. 
Lilla  emléke  lelki  fájdalomból  rövid  idő  alatt  tisztán  költői  motívummá 
változik  át,  melyben  —  mint  látni  fogjuk  —  nem  minden  mesterkéltség 
nélkül  keres  ihletődést  múzsája.  Ez  idő  alatt  Csurgón  másfélévig  tanított 
mint  helyettes-professzor  oly  tudományos  készültséggel,  mely  főiskolai  elő- 
adásokra is  elegendő  lett  volna.  Bár  ez  állásában  is  az  otthoni  emlékektől 
üldözöttnek  » méltatlan  szívszoríttatásokat«  kellett  szenvednie,  mégis  ekkor 
élte  legderűltebb  napjait  szerető  s  tisztelő  jó  barátok,  előkelő  pártfogók  és 
rokon  szellemű  költőtársak  körében,  kik  közt  a  lelkes  kuruc  lantost,  Horváth 
Ádámot  névleg  is  meg  kell  említenünk.  Vegyük  ehhez,  hogy  az  egész 
Festetics-családnak,  sőt  még  az  ezzel  női  ágon  rokon  más  arisztokrata 
családoknak  is  gyakran  részesült  kézzel  fogható  jótéteményeiben,  egészen 
udvari  költőjükké  vált.  Debrecenbe  visszatérte  után  is  fentartották  vele  az 
összeköttetést  s  művei  megjelenését  részben  ők  tették  lehetővé. 

öt  évi  vándorlása  után  Csokonai  elvégre  visszatért  Debrecenbe,^ 
1800-ban.  Művei  ekkor  már  rendkívül  felszaporodtak.  Nagyobb  tervet 
már  csak  egyet  forgatott  fejében,  egy  Árpádról  szóló  nagy  hőskölte- 
ményt, melylyel  munkásságát  be  óhajtotta  tetőzni;  máskülönben,  a  mire 
művészi  természete  azelőtt  is  többször  ösztönzé,  mind  előbbi  művei  csiszol- 
gatásával foglalatoskodott,  hogy  minél  hamarább  elkészülhessen  végre 
velük  a  sajtó  alá.   Olykor  most  is  ki-kirándül,  mint  régente,   vidéki  barát- 


110  CSOKONAI  VITÉZ  MIHALV 

(j^'^^jaihoz  s  ezek  körében  fel-feltámad  benne  a  régi  dévaj  kedv,  de  bent  a 
lugttbris  tónusú  városban  egészen  elzárkózva  él  az  anyai  hajlékban,  mely 
a  gyűlölt  kollégium  szomszédságában  áll;  csak  az  irodalom  történetében 
debreceni  kqr  néven  ismert  írók  közül  érintkezik  ^lygyel-kettövel.  Földivel, 
Fazekassal,  kikhez  öt  szorosabb  kötelékdt  csatolják.  Egészen  a  munkának 
él  ott  a  hátsó  udvar  kis  kertjében.    -Itt  a  magánosságban   eltemetve  élek 


Caokosal  arcképe  és  névaláírása. 

magamnak,  hazámnak  és  az  én  szokott  studiumimnak ;  az  irigy  fel  nem 
talál  ősi  nádfedelem  között  s  a  bigottnak  sziszergési  könyveim  közé  bé 
nem  hallanak.  Érzem,  hogy  az  esméretlen  csendességben  lelkem  is,  mely 
a  szerencse  hányása  között  törpévé  lett,  óriásodni  kezd.,.*  Majd  meg- 
indítja az  akciót  a  kiadás  ügyében,  oly  lázasan,  mintha  érezné,  mily  kevés 
ideje  van  még  hátra.  Levelezés  útján  pártfogót  hajszol,  előfizetést  hirdet; 
a  cenzúrával,    aztán   a    nyomdászokkal  van    baja,   kik  miatt  !?mételten  fel 


CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY  1 1 1 


kell  Utaznia  Pestre,  Komáromba,  Váradra  stb.  Napjai  kimerítő  zaklatás  közt 
telnek  el,  míg  az  örökölt  aszkór  mind  jobban  fejlődik  testében  s  egyre 
erősebb  rheuma  kínozza.  Bécsbe  készül  szerkesztőnek  a  Hírmondóhoz, 
majd  Pesten  nevelősködik  s  lapot  tervez;  mérnöki  pályára  akar  átcsapni; 
időközben  a  nagyváradi  fürdőkbe  kénytelen  elvánszorogni;  majd  leég  s 
most  már  irodalmi  adósságai  mellett  a  megélhetés  gondjai  is  bántják. 
Kétszerezett  mohósággal  kapkod  mindenfelé:  az  országos  múzeumnál 
remél  otiumot  találhatni,  majd  szatócsnak,  marhakereskedőnek  akar  beállni, 
s  más  ily  prózai  vállalatokon  töri  fejét,  mi  közben  egyre  javítgatja  műveit 
ama  ruhaszekrényben,  melyben  dolgozó-szobát  improvizált  magának,  mióta 
anyjával  egy  szobába  szorult.  Leégett  házacskájuk  felépítésének  tervei  is 
foglalkoztatják.  így  éri  meg  harmincegyedik  évét,  mikor  Rhédei  kamarás 
Nagy- Váradra  hívja,  hogy  neje  temetésén,  mint  ismeretes  alkalmi  verselő  s 
ebben  a  kálvinista  genreben  is  gyakorlott  poéta,  búcsúztatót  tartson. 
Csokonai  elutazik;  banális  búcsúztatóirás  helyett  megalkotja  s  elszavalja 
a  magyar  filozófiai  költészetnek  legnagyobb  szabású  remekét,  a  Lélek 
halhatatlanságáról  írt  költeményét;  immár  rendkívül  ingerlékeny  lelkét 
roppant  felizgatják  holmi  figyelmetlenségek  s  féteértések ;  meghűl,  tüdő- 
gyuladásba  esik.  Úgy  a  hogy  fellábbadva  haza  utazik;  halálát  már  csak 
lelki  ereje  késlelteti.  Nem  sokára  ez  is  megtörik  s  keserű  tréfával  ajkán 
elhuny  1805  január  28-ikán,  a  férfikor  küszöbén,  mielőtt  megérte  volna, 
hogy  néhány  alkalmi  versén,  egy  fordításán  s  az  említett  búcsúztatón 
kívül  egyéb  műve  is  napvilágot  lásson  mint  Dorottya,... 

Csokonai  ama  rövid  és  zaklatott   harmincegy   év   alatt,   a   mennyire  i^öltlszete 
élete  terjed    oly  széleskörű  munkásságot   fejtett   ki,   hogy  műfajok  szerint 
kell  végig  tekinteni  költészetén. 

Lírai  verseinek  túlnyomó  része  szerelemről  szól  s  ezek  legszembe- 
tűnőbb két  föbokrétája  az  Anakreont  dalok  s  a  Lilla-dalok.  Az  anakreon- 
tikák,  melyek  közkeletét  széles  irodalmi  ismeretekkel  mutatja  ki  az  előszóban, 
a  század  mesterkélt  szellemének  egyik  korcshajtását  képezik.  Tartalmuk 
az  érzékiségnek  s  érzelgősségnek  édeskés  vegyülete,  mi  antik  mezt  negé- 
lyez.  E  raffinált  szellemeskedésekből  álló  versecskék  hangját  ha  nem  is 
mindig  találja  el  kellően  költőnk,  de  a  forma  olvatag,  lágy  zenei  bájával 
ő  teremti  meg  nálunk  ez  affektált  szobaköltészetnek  legkiválóbb  képviselőit. 
Az  affektációnak  nincs  híjával  a  Lilla  neve  alá  foglalt  » érzékeny  dalok* 
csoportja  sem,  melyet  Himfy  példája  után,  részben  Vajda  Juliánnához, 
részlten  másokhoz  írt  költeményeiből  »poetai  románná*,  összefüggő  szerelmi 
történetté  igyekszik  Csokonai  kikerekítni.  Itt  is  hemzsegnek  az  anakreonti- 
kákhoz  illő  elmejátékok  közhelyei,  melyekkel  rikító  ellentétet  képeznek  aztán 
az  itt-ott  jelentkező  filozófiai  és  hazafias  horáci  ódák.  Gyakori  továbbá 
bennük  az  irodalmi  reminiszcencia,  utánzás,  esetleg  fordítás,  főleg  német 
költőkből  (Bürger,  Mathisson  stb.).  Mindazonáltal  némely  darabok  igazi 
*  intim   költészetnek,   valóban   szubjektív   lírának   sejtelmét   nyiíjtják,   elvont 


112  CSOKONAI  VITÉZ  MIHALY 

költői  konvencionálizmus  helyett  egy  élő  embernek  erős  egyéniségét  sejtetik. 
Legszebb  e  nemű  művei  ez  úgynevezett  (/a/-ciklusban,  kétségkívül  nem 
modem  értelemben  vett  dalok,  hanem  elégiák :  a  mi  e  műfajnak  lényéét 
képezi,  a  terjengő  merengés,  melynek  erösödtével  az  elfojtottan  emésztődő 
szenvedély  fel-fellobban,  aztán  resignálva  csendesedik  ei,  fájó  harmóniában 
hangozva  ki,  —  ez  egyezett  meg  leginkább  kedélyével.  A  Tikárai  ekhóhoz 
s  a  MagdHyosságkoz  intézett  fohászok  —  utóbbi  az  Ódák  csoportjában  — 
a  világirodalom  legigazibb  érzéssel  s  legszebben  írt  elégiái  közé  tartoznak. 


Különben,  ha  Csokonai  lírájának  Jelentőségét  helyesen  akarjuk  meg- 
ítélni, ne  az  érzelmek  mélységét,  erejét  vagy  a  gondolatok  újságát  tekintsük 
nála :  a  tartalom  az  ö  költészetében  is  nagyrészt  nem  egyéb  mint  a  század 
egyetemes  közhelyeinek  visszhangja.  A  fődolog,  mit  a  legtöbb  e  korbeli 
költőnél  s  kivélt  a  mi  hazai,  új  irányba  terelődött  költészetünknél,  követ- 
kezőleg Csokonainál  is  első  sorban  kell  figyelembe  vennünk,  a  forma. 
Kazinczy,  Kisfaludy  Sándor  és  Csokonai  ez  időtájt  mind  a  forma  művé- 
szei, kik  nyelvet,  stílt  és  verset  valósággal  újra  teremtenek. 


CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY  113 


Csokonai  a  nyelvújításban  a  leghelyesebb  elveknek  hódol.  >Egy  fél-  köU6?%"eVv( 
faragású  nyelvben,  úgymond,  tömünk,  rontanunk,  építnünk,  újítnunk  keD.« 
^hz  új  ideák  kimagyarázhatásáért  új  szók  és  szófoglalások  szükségesek.* 
E  végből  feleleveníti  számos  elavult  szép  szavunkat ;  s  bár  gyűlöli  »a 
pajkos  szóferagóknak  törvénytelen  ágyból  született  csonka,  béna  idétlenjeit*, 
nem  retten  vissza  a  helyes  analógiák  szerinti  származékok  képzésétől; 
viszont  a  » hosszú,  hármóniátlan*  sssavaknak  meg  gyökét  juttatja  érvényre. 
Végül  a  nép  nyelvének  parlagon  heverő  kincsét,  a  tájszavakat  is  gondosan 
gyűjti,  alkalmazza.  Igaz,  hogy  mind  e  helyes  elvek  nem  akadályozzák  meg, 
hogy  versei  telve  ne  legyenek  ma  paródiaszerűen  hangzó  dísztelen  kifeje- 
zésekkel s  idegen  szavakkal;  de  e  gyarlóságok  dacára  is  méltányolnunk 
kell  azt,  menn)áre  törekszik  költőnk  nyelvünk  árnyalatainak  gazdagítására, 
s  ha  Ítéletet  akarunk  mondani,  úgy  ne  fogyatkozásait  vegyük  mértékül, 
hanem  azon  helyeket,  hol  nyelve  az  ihlettől  fenkölt  szárnyalást  nyer,  majd 
enyelgő,  játszi,  gyöngéd  tud  lenni,  az  érzelmek  nemességét  a  kifejezések 
választékosságával  s  előkelőségével  társítja,  úgy  hogy  gondolat  és  forma 
benső  harmóniában  olvadnak  össze. 

Az  így  összeszerzett  szókincsből  »az  eszthetikai  magyar  stílusnak*  oly 
példányát  alkotja  meg  nálunk  Csokonai,  mely  az  ő  korában  nem  ismert  erejű 
képzelőtehetségre  vall.  Fantáziájának  ez  élénksége  rendkívüli  természetér- 
zékben nyilvánul.  A  XVIII.  század  betegesen  rajongott  a  természetért  s 
nagyban  kultiválta  a  leíró  költészetet :  ennek  egyik  német  képviselőjét,  Kleistot, 
Csokonai  le  is  fordította ;  de  ez  egészségtelen  rajongás  nem  akadályozhatta 
meg,  hogy  hamisítatlanabb  természetszeretet  is  ne  fejlődjék  a  magyar  alföld 
gyermekében.  A  Béli  aggodalom^  bár  érzik  rajta  bizonyos  üres  művész- 
kedés,  az  alföldi  táj  déli  képével  erősen  emlékeztet  a  Toldi  első  énekére. 
Majd  midőn  Dunán-túlra  kerül,  úgyszólva  felfedezi  Csokonai  költészetünk 
számára  a  Balatont,  mely  kicsiben  aztán  oly  szerepet  játszik  nála  kedély- 
világával összeolvadva,  mint  nagyban  a  nyugoteurópai  költőknél  a  genfi 
to.  Ude  színérzéke  folytán  némileg  jelentkezik  már  nála  a  romantikus  köl- 
tészet egyik  főeleme,  a  couleur  locale,  akár  Konstancinápoly  keleti  szín- 
pompáját kísértse  meg  leírni,  akár  a  tihanyi  partot  rajzolja  szívtörténetének 
hátteréül,  >zeng6  bércű,  zordon  éráéba. szent  hegyével,  hol  sem  ember,  sem 
madár  nem  jár  .  .  .*,  vagy  azt  írja  le,  mint  vándorolt  hazafelé,  átkelve  a 
♦Dunának  szőkén  zajgó  habjain*,  »az  alföld  gazdag  lapályán,  e  kenyér  sík 
óceánján,  hol  semmi  echó  nem  szól*.  Minden  lapról  a  harmat  frissesége  s 
átható  virágillat  száll  felénk.  Senki  addig  oly  fogékony  érzékelhetőséggel 
le  nem  írta  nyelvünkön  >a  magányos  völgyek  és  cserjék  megfrisselő 
árnyékát*,  hol  »a  csonka  gyertyánok  woAos  tövében  tiszta  forrás  csergedez*, 
nem  főleg  az  este  enyhe  báját,  a  clair-obscur  egész  festőiségével : 

A  lenge  hold  halkkal  világosítja  Estvéli  hús  álommal  elborítja 

A  szőke  bikkfak  oldalát,  ^  A  csendes  éjnek  angyalát . . . 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  11.  köt.  8 


114 


CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY 


^f^r*^  ^./^   ^czA^^ftZ^ 


"^ 


^Zytruntc 


/ 


^9'^t''^ 


^        'PfT't^ 


<r^     ^L^.^ 


/S.:^  Á:  ^^^  ^^^^^  .    / 


<^ 


^^tz^^ 


Csokonai  kézh-ata.  (Eredetije  a  M.  T.  Akadémiában.) 


CSOKONAI  VITÉZ   MIHÁLY  115 

Az  ily  sorokkal  még  csak  az  versenyez,  midőn  azt  varázsolja  elénk  f^Ye^öj 
a  költő  addig  nem  sejtett,  azóta  felül  nem  múlt  művészettel,  mint  •ringalja 
magát  a  hold  rezgő  fényénél  a  csendes  berek  barna  rajzolatja*...  A  ter- 
mészet képeinek  kedveilése  a  metaforák  egész  kincstárát  bocsátja  Csokonai 
múzsájának  rendelkezésére:  csak  a  Remhtyhez  szóló  versre,  a  Lilla-dalok 
utolsójára  s  legismertebbjére  emlékeztjük  az  olvasót,  melyben  a  költő  mind 
a  természetből  vett  képeknek  hosszú  sorozatával  fejezi  ki  kedélyállapotát; 
elvont  gondolatok   helyett  a   legszélsőbb  határokig  elmenve  a   költői  stíl 


érzelkelhetőségében.  — ■  Nem  részletezhetjük  itt  e  stíl  technikai  virtuozitásait 
behatóbban,  de  már  az  imént  idézett  példáknál  feltűnhetett  a  jelzők  s  hatá- 
rozók festői  és  plasztikai  volta,  Csokonai  a  jelzőkben  mindig  rendkívül 
szerencsés,  új  s  merész  tud  lenni.  »0h  Tihanynak  riadó  leánya  !•  így 
aposztrofálja  a  visszhangot.  A  maga  idejében  szokatlan  szóösszetételekkel 
lep  meg:  'Sírhalmok,  ti  köd-lepte  kertek !■■  A  ciprust  »bágyadtan  ringatja 
a  sir-fuvalUa  széN,  E  horáci  ódából  vett  versek  méltók  Berzsenyihez: 
»0h  idő,  futos  idő,  esztendeink  sasszárnyadon  repülnek.  Elfut  a  nyájas 
tavasz,  a  bársonyos  hajnalra  gyászköd  árad...*  íme  végül  egy  megragadó 
hiperbola,  mely  Petőfire  emlékeztet  merész  szárnyalásával :  a  halál 


CSOKONAI  VITÉZ   MIHALY 


Mikor  már  lelketlen  porrá  viltOEUitott, 
Szóljál  sírom  felett  csak  egy  félszózatot: 
Akkor  is  szikrái  a  hév  szeretetnek 
Fagyos  telemim  köat  egybe  lángot  vetnek. 


í^dése  ^  ™'  P^'^'S  Csokonai  verselését  illeti,  e  téren  is  elméleti  értekezései 

tanúsítják,  mennyire  öntudatosan  járt  el,  A  magyar  verselés  történetéljen 
a  rímnek,  a  debreceni  verselök  vesszőparipájának  theoriájában  érdekes  elődje 
Aranynak,  ki  maga  is  a  kol- 
légium hagyományai  közt 
növekedett.  A  túlzásoktól  nem 
mindig  bírt  ugyan  itt  se  sza- 
badulni, de  annál  szerencsé- 
sebb magukban  a  versformák- 
ban. Himfy  esetén  okulva, 
minél  nagyobb  változatosságra 
törekedett.  Mi  több:  az  ő 
lírája  még  nem  pusztán  szó- 
költészet,  hanem  szoros  kap- 
csolatban van  az  énekkel, 
zenével.  E  pontban  különösen 
az  olasz  dal-költészet  volt  be- 
folyással Csokonaira,  melynek 
hatása  alatt  duetteket  iro- 
gatott, a  szavaknak  első  sor- 
ban zengő  dallamosságára 
volt  főgonddal,  s  valóban  oly 
zeneiséget  tudott  bevinni  a 
magyar  versbe,  hol  szilaj 
szenvedélyességre,  hol  bána- 
tos andalgásra,  majd  enyelgő, 
pajzán  szökdelésre  képesítvén 
azt,  mi  őt  a  technika  egyik 
első  rangú   virtuózává  emeli 

Csokontí  szobra  Debrecenhen,  lisótúl.  ,       ,    .  ,, 

irodalmunkban 

Az  anakreontikákban  s  a  Lilla-dalokban  mindegyre  az  akkortájt  divatos 
Geszner-féle  édeskés,  balletszerű  mithologiának  kecsességeivel  találkozunk. 
Luna  »pamuthintőcskában«  halkan  nyomja  »a  harmattól  nyirkos  eget«, 
míg  ide  lent  a  költő  ChloekrŐl,  Daphnisokrói,  Phyllisekről  énekel.  De  ez 
obligát  írói  cicomák  kultusza  dacára  is  kitör  belőle  a  debreceni  cívis  család 
demokratikus  szelleme  s  a  népköltészethez  is  áthajlik.  És  pedig  nemcsak  oly 
stilizált  népdalnak  nevezhető  darabokat  ír,  mint  a  Siralom  című  Lilla-dal 
{•Gerliceként  nyögdécselek  .  .  .«),  hanem  valóságos  népdalokat,  melyek 
formáit,  dallamait  Horváth  Ádám  példáján  buzdulva  nagyban  gyűjti.  Szegéig 


CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY  117 


Zsuzsi  a  táborozáskor  egy  parasztlány  bánatát  tolmácsolja  érzelmesen, 
kinek  szeretőjétől  meg  kell  válnia,  mert  háborúba  viszik;  még  ma  is  él  a 
nép  ajkán  s  valóban  olyan  is  a  maga  keresetlen  egyszerűségével,  igaz  benső- 
ségével,  mintha  csakugyan  a  nép  ajkáról  lenne  ellesve;  stílje,  verselése 
mind  hamisítatlanul  népies.  Viszont  a  Kazinczytól  is  » csudált,  irigyelt,  lelkes 
ParaszidaU  egy  szeretőjétől,  érmek  vén  anyja  által  kizárt  parasztlegény 
keserveit  visszhangozza  oly  egészséges  humorral,  mi  e  pompás  realisztikus 
genreképet  páratlanná  teszi  költészetünkben  egész  Petőfiig.  S  említsük-e  a 
még  mindig  jól  ismert  » szerelemdalt «  a  Csikóbőrös  kulacsról?  Az  ana-. 
kreoni  mámorról  zöngedező  versecskék  aflfektációjával  szemben  mily  fesz- 
télenül csapong  itt  a  költő  természetes,  széles  jókedve !  Dévaj,  kissé  paprikás 
tréfáit  Kazinczy  maga  már  ízetleneknek  találta  ugyan,  de  nem  jellemez- 
hetni helyesebben  ez  elévűlhetlen  költeményt,  mint  a  hogyan  épen  az  ő 
tanítványainak  egsóke  tette.  »Mely  eredetiség,  mely  nemzeti  karakter  van 
ebben . . . !  Vidám  kedv,  szeszély,  búsongás,  szinte  a  szilajkodásig  csapongó 
dévajsággal  kellemes  természeti  összeolvadásban!* 

Legalább  pár  szót  kell  szólnunk  Csokonai  elvontan  elmélkedő  lírájáról  ^f {í^mé^ek 
is,  melynek  termékéi  ugyan  gyakran  sülyednek  az  alkalmi  verselés  posvá- 
nyaiba,  de  többször  oly  szárnyalást  vesznek,  mely  szintén  méltó  tehet- 
ségéhez. A  századot  foglalkoztató  legfontosabb  eszméknek  visszhangot  ad 
költőnk,  tanúságot  téve  arról,  mennyire  nem  volt  a  mívelt  nyugot  eszme- 
áramlataitól elszigetelve  hazánk,  legchauvinisztikusabb  pontjain  sem.-  A 
Marosvásárhelyi  gondolatokban  mily  hévvel  tör  ki  a  lángoló  honszeretet, 
az  erős  fájérzék:  mi  több,  lélekemelő  összhangban  olvad  egybe  a  felvi- 
lágosültságnak, az  egyetemes  míveltségnek  rajongó  magasztalásával.  A 
Konsiáncinápoly  címűben  pedig  voltairei  lélekkel  dicsőíti  a  liberalizmust,  a 
vallási  türelmességet  s  elkeseredve  támad  a  » babona,  vakbuzgóság  c  ellen. 
A  társadalmi  eszmék  teréről  már  a  metafizika  légkörébe  ragad  föl  a  Lélek 
halhatatlansága,  melyben  Csokonai  ez  akkor  oly  egyetemes  költői  thémát 
tárgyalva,  az  összes  nagy  vallásoknak  a  túlvilágra  vonatkozó  nézetei  felett 
időrendben  egymásután  szemlét  tart,  és  saját  lelke  hánykolódásaiban  tárja 
elénk  a  kor  megrendítő  küzdelmeit  skepticizmus,  deizmus  és  szorosabb 
értelemben  vett  hitvallás  közt,  —  hogy  aztán  a  legsötétebb  kétségbeesés 
pillanatában  Yáhulljon  felülről  a  keresztyén  hit  fénysugara  s  ő  túláradó 
szívvél  boruljon  le  a  Mindenható  előtt.  Ne  boncoljuk  hideg  észszel  e 
nagyszerű  vallástétel  érveit;  maga  költőnk  mondja  imádott  Rousseaujától 
vett  jeUgéjében,  hogy  ő  nem  vitatkozni,  nem  meggyőzni  akar,  hanem  csak 
azt  akarja  előadni,  mit  szive  egyszerűségében  érez.  De  igenis  bámuljuk  a 
hívő  lélek  hányattatásainak  e  megrázó  ékesszólással  nyilatkozását,  mely 
helyenkint  a  kinyilatkoztatástól  mintegy  apokaliptikusán  ihletődik  s  itta- 
sült  dithirambokban  tör  ki.  Erezni  e  felizgúltságból,  hogy  a  költő  mintegy 
saját  lelki  szemei  számára  kívánta  tisztázni  azt  az  örök  utat,  melyre  nem 
sokára  rálépendő  volt. 


118  CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY 


^  ^^hSr'c^^^'  Csokonai  epikai  költészete  ismét  derültebb  hangnemhez,  a  Csikóbőrös 

és  Dorottya  j^iacs  tónusához  vezet  vissza,  sőt  még  erősebbhez.  Egy  új  Csokonaival 
ismerkedünk  itt  meg,  ki  sajátságos  világot  vet  akkori  társadalmi  életünk 
míveltségi  viszonyaira.  Béka-egérharcéX,  melynek  thémáját  Homértól  köl- 
csönzi, de  az  azon  időben  nálunk  is  igen  kedvelt  Blumauer  burleszk 
modorában  alakítja  át,  még  a  kollégiumban  írja,  a  hazai  viszonyok  merész 
günyolásával  és  vastag,  néhol  obszcén  tréfákkal  fűszerezve  meg.  Ez  elég 
élénken  s  helyenkint  nem  épen  szellemtelenül  elbeszélt  léhaság  a  kollégium 
falain  kívül  is,  érettebb  olvasóknak  is  tetszett,  mert  ilyen  volt  a  társa- 
dalom ízlése.  Ugyanily  ízlésnek  szülötte  Dorottya  is,  Csokonai  férfikori 
főműve,  mely  egyébiránt  már  magasabb  rangú  alkotás,  noha  nincs  annyi 
komoly  magja  se  még  mint  a  Béka-egérharcnak;  mert  a  külföldieskedés 
csipkedését  ép  oly  kevéssé  vehetjük  politikai  irányzatosság  számba,  mint  a 
mily  kevéssé  vehetjük  a  nők  esetleges  csipkedését  társadalmi  szatírának, 
habár  Csokonai  utólag  előszavában  határozottan  igénjrt  formált  rá.  Itt-ott 
meg-megenged  magának  a  pártfogótkereső  poéta  egy-egy  bókolást,  meg- 
emlékezik a  somogyi  főispán  fényes  installációjáról,  elragadtatott'  honfi 
tűzzel  énekli  meg  a  magyar  táncot,  de  e  hors  d'oeuvre-ektől  eltekintve, 
pusztán  tréfás  anekdota  az,  mit  elbeszél  » Dorottya  a  maga  leánj^társaival 
a  rövid  farsang  és  a  kevés  menyekző  mia^t  Karnevál  és  az  ifjak  ellen 
hadat  indít,  és  mikor  már  őket  szinte  meggyőzte,  Venus  a  dámáknak 
minden  kívánságukat  megígérvén,  emezek  iránt  megbékélteti.*  A  tárgy 
ép  oly  semmis,  látjuk,  mint  a  XVII.  s  XVIII.  század  divatos  komikai 
eposzköltőinek  Tassoninak,  Boileaunak,  Popénak  tárgyai;  de  Csokonai 
aztán  egész  komikai  erét,  tehetségének  egész  költőiséget  kifejtve  versenyez 
mestereivel.  Mindenekelőtt  vén  lánynyá  teszi  Dorottyát  s  ez  olcsó,  de  bő 
thémát  annyira  kiaknázza,  a  mennyire  csak  korának  ízlése  és  saját  tempe- 
ramentuma képesítik.  Rendkívül  eleven,  mulatságos  karrikaturát  rajzol,  s 
bár  olykor  már  nem  annyira  naivságukban  nevetségesek,  mintsem  vissza- 
taszítók a  düh  fiziológiai  vonásai  ez  élvsovár  aggszűznél,  általában  véve 
kitűnő  plasztikaisággal  domborítja  ki  jellemét  s  az  egyes  lelki  állapotok 
rajzában  van  bizonyos  finom  megfigyelés.  E  főalak  ugyan  aztán  minden  tért 
saját  magának  foglal  le,  a  költőnek  azonban  elég  helyes  érzéke  van  nemcsak 
aggszűzeket,  de  kellemes  ellentétül  bájos  íQú,  itt-ott  kissé  frivol  modorban 
rajzolt  nőket  csoportosítni  körülötte  s  rájuk  pazarolni  palettájának  változatos 
színeit.  (V.  ö.  pl.  Amália  leírását  az  I.  énekben.)  Vegyük  ehhez  a  találé- 
konyságot komikus  helyzetek  kigondolásában,  az  élethűséget,  drámai  moz- 
galmasságot a  leírásokban,  az  események  folyásának  érdekfeszítő  előadását, 
az  egész  elbeszélés  ötletességét,  kifogyhatlan  verveét,  bolondos  dévajságait, 
melyek  különben  gyakran  nyersek,  durvák. 

A  leírásokban,  kivált  a  hasonlatokban,  a  fantáziának  ugyanazon 
üdesége  nyilvánul  itt  több  helyt,  miként  Csokonai  lírájában.  Továbbá  akár- 
hányszor nemcsak   genreképekkel   remekel,   de   oly  komoly  akkordokat  üt 


CSOKONAI  VITÉZ  MIHÁLY  119 


meg  Csokonai,  hogy  némely  sorai  mintegy  komoly  hősköltészet  előhang- 
jainak  illenek  be.  Idővel  csakugyan  mind  erősebben  dolgozott  benne  a 
vágy,  hogy  tehetségét  hozzá  méltóbban  is  foglalkoztassa,  s  egész  odaadással 
fogott  egy  Árpádról  szóló  nagy  eposz  megírásához.  Ritka  erudicióval  tett 
hozzá  előkészületeket,  minél  több  kor  és  irodalom  feljegyzéseit  össze- 
gyűjtve a  magyarok  őskoráról.  A  mennyire  a  fentmaradt  vázlattervből 
megítélhetjük,  tulajdonkép  történeti  eposzt  akart  alkotni,  ép  ügy  a  kor 
chablonának,  Voltaire  Henriadejának  nyomdokain  haladva  mint  a  Hunniás 
szerzője,  —  s  ép  ügy  érzelgős  szerelmeseknek  rajzolta  volna  hőseit  mint 
az  Etelka  írója,  kinek  más  naivságait  is  át  volt  veendő.  Ezt  nem  tekintve, 
csak  sajnálhatjuk,  hogy  tervnek  maradt  az  első  honfoglalási  eposz,  mely 
szintén  hexameterekben  lett  volna  írva,  s  mely  mindenesetre  nem  egy 
részletében  rá  vallott  volna  költőjének  geniálitására,  a  magyar  költői  stílt 
pedig  hatalmas  lökéssel  vitte  volna  előbbre. 

Leggyöngébb  alkotásai  Csokonainak  a  színművek.  A  fordításokat  s  az  g^f^Svei 
ez  időben  szokásos  adaptációkat  mellőzve,  melyek  Terentiustól  Moliéreen  át 
Goldoniig  elkalandoznak,  hogy  Metastasióról,  főkedvencéről  ne  is  szóljunk: 
tulajdonkép  csak  kollégiumi  darabokat  ír,  minden  kiválóbb  eszthetikai  érték 
és  színi  érzék  híján,  de  melyek  mégis  figyelemre  méltó  jelenségei  a  szín- 
költészet fejlődésének  hazánkban.  A  méla  Tempefői,  vagy:  az  is  bolond, 
a  ki  poétává  lesz  Magyarországon,  epés,  durván  mázolt  karrikaturája  az 
irodalom  állapotának,  telve  dagályos  kifakadásokkal.  Alakjaiban  semmi  élet, 
merő  torzítások;  azonban  már  a  társadalmi  osztályok  típusait  akarják 
feltűntetni,  s  Kisfaludy  Károlynak  üttörői.  Gerson  du  Malkeureux  hősében, 
egy  mizantróp  iQüban  saját  kedélye  meghasonlottságát  rajzolta  Csokonai, 
Kotzebuetól  kölcsönzött  motívumokkal;  de  tulajdonkép  a  humoros  genre- 
alakok  teszik  e  darabot  érdekessé :  a  szájaskodó  invalidus,  a  deákos  iskola- 
mester, az  intrikus  zsidó,  s  főleg  a  kályhafűtő  cigány,  —  megannyi  elődje  a 
Pártütők  világának.  Karnyóné,  a  LumpáciussaX  s  a  Garabonciás  diákkal 
majdan  átültetendő  német  tündéries  bohózatokat  előlegezi,  egészen  magyar 
alakokkal,  melyek  közül  egy  hülye  gyermek,  két  hozományleső  divatmajom, 
egy  politizáló  tót  boltoslegény,  s  mindenekfelett  egy  szobalány  válik  ki,  — 
némi  nagyzással  szólva :  az  első  magyar  soubrette,  kinek  elhangzik  ajkáról 
a  színpadon  a  magyar  népdal 

így  gyökerezik  Csokonai,  ki  a  költészet  minden  faját  műveli,  a  műit 
században  egyfelől,  s  így  képez  másfelől  átmenetet  egy  új,  romantikus,  sőt 
népies-nemzeti  költészethez. 


48.  Kármán  József. 

József  egyike  régibb  irodalmuhk  legérdekesebb  alak- 
it. Rövid  pályáját  csak  nagyjából  ismerjük  ma  is  s  egész 
élyiségét  bizonyos  titokzatos  varázs  környezi,  egy  szen- 
yes  szív-élet  varázsa,  mely  nem  úgy  hamvadt  e!,  hanem 

..en,  lobogva  roskadt  össze.    Alig  egy-két  évre  jelent  meg 

nemzetének  szemei  előtt  és  tova  sietett.  Emléke  az  ifjúságnak,  szépségnek, 
szerelemnek,  szellemnek  és  korai  halálnak  glóriájában  él  közöttünk,  mely, 
bár  szerényebb  és  kisebb  körre  világító  fényével,  emlékeztet  a  Rafaelére. 
A  titokzatos  mindig  vonzó  s  az  ö  szívélete  ennek  félhomályában  maradt. 
Még  kevésbbé  ismerjük  pontosan  pályájának  azokat  a  mozzanatait,  melyek 
titkos  társaságok  gyülekezeteiben  folytak  le.  Szellemének  fejlődésével, 
míveltségének  útjával  és  eszközeivel  is  alig  vagyunk  tisztában.  Készen 
jelenik  meg:  a  magyar  nyelvnek  és  a  prózai  művészet  stíljének  oly  töké- 
letes birtokában  s  az  emberi  szív  életének,  leggyöngébb  megrezdüléseig, 
oly  finom  ismeretével  és  kifejező  képességével,  mint  korát)an  senki.  Sokat 
okoskodtak  akkor  a  nemzeti  élet  és  mívelődés  átalakításáról  és  fejlesz- 
téséről ;  de  magát  ezt  az  életet,  hiányait  és  szükségeit,  feladatait  és  célját, 
akadályait  és  segítő  eszközeit  senki  akkoriban  magasabb  szempontból,  tel- 
jesebben és  tisztábban  nem  látta,  mint  Kármán. 
n  aiyja  E  nagytehetségű  világfi  —  akkor  az  ügynevezett  anfkldristánák  s 

a  szépléleknek  vegyülete  volt  a  divatos  világfi  —  elég  csodálatosan  egy 
régi  kálvinista  papi  családból,  egy  szerény  parochiábói  került.  Atyja,  szintén 
Kármán  József,  a  losonci  ^yház  papja,  majd  a  traktus  esperese,  utóbb 
a  kerület  főjegyzője  s  életének  utolsó  esztendejében,  1794-ben  szuperinten- 
dense. Eraiek  az  atyának,  ki  IQan  Hollandiában  járt  egyetemeken,  azután 
a  régi  szokás  szentelte  nyelven  és  szellemben  imádságokat,  agendát,  kate- 
kizmust írt  és  fordított,  az  1791-diki  mozgalmas  napokban  lelkesen  képviselte 
a  protestantizmusnak  a  magyar  nemzetiséggel  kapcsolatos  ügyét,  —  mint 
atyái  háromszáz  év  óta  folytonosan,  —  ennek  az  atyának  meg  fiának 
pályájával  élesen  különül  el  egymástól  a  magyar  mívelödésnek,  szellemi 
életnek  régibb  és  újabb  kora.  Amaz  Németországból  és  a  reformációból 
indul  ki,  emez   pedig,   Bessenyeivel,  Franciaországból  és  a  felvilágosodás 


kArmAk  József  121 

irodalmából  A  nemzeti  érzés  mindegyikbe  uralkodik :  de  amabban  inkább 
a  lelkiismereti,  emebben  pedig  a  gondolatszabadság  szövets^ében  és  törek- 
véseiben. A  nyugottal  való  közösségünket  amaz  inkább  a  vallásos  élet 
terén  ápolja  és  fejezi  ki,  a  kattiolikus  félen  úgy  mint  a  protestánsokén; 
emez  az  ifodaknnban,  tudományban,  egész  mivelődésünkben,  társadal- 
munkban, politikánkban. 

Ez  új  felfogásnak,  a  nemzeti  élet  lij  útra  térítésének  egyik  legnagyobb  •'■" 
tehetségű  és  leglelkesebb  képviselője  a  fiatal  KAkmAn.  Születésének  éve  1769; 
napjául  maga,  a  hét  csillagról  nevezett  szabadkőmives  páholyba  való  fölvé- 
telekor március   14-ikét  vallotta,   de  Markovicsnéval  folytatott  levelezésének 
van  egy  helye,  mely  inkább  március  1 9-ikére  látszik  mutatni.  Alsóbb  iskoláit 
szülővárosában,  Lx)soncon  végezte 
Eleven,    sőt    izgatott    képzelődésű 
gyermek  volt,  kinek  lelkébe,  a  nagy 
világnak  ezen  a  félreeső  pontján, 
korán  utat  talált  kora  forrongó  szel- 
lemének az  a  vonása,  mely  a  képze- 
letre legizgatóbb :  a  titkos  hatalmak- 
ban, szellemekben  való  hit,  melyet 
világszerte  a  nyegléknek  és  fantasz- 
táknak egész  serege  ápolt  és  ter- 
jesztett. A  gyermek  is  szellMneket 
idézett  s  mint  Seflelmeiben  mondja : 
jobban  ismerte  nevöket,  mint  szülő- 
városának embereit  és  utcáit.  1785- 
l)en  jött  Pestre  az  egyetemre,  hol 
jogot  hallgatott.  Izgékony  képzelete 
ép  oly  mohón  fogadta  az  új  világ 
benyomásait,  mint  korábban  a  szel- 
lemekét. Ezek  szétrobbantak  s  he- 
lyöket  az  iQú  világában  mások  foglalták  el :  kitűnő  költök,  kiknek  müveivel 
megismerkedett;    a  József  császár  rendszerével    beköszöntő   fetvilt^osodás ; 
vagy  ennek   eszméivel,   vagy    a   nyomott   nemzetiség   érzésével   tele   fiatal 
barátok;   vidám  társaságok  és  szép  leányok.  Mindezekhez  ép  oly  szenve- 
délyesen ragaszkodott,  mint  korábbi  képzelt  társaságához.  Szép  ÍOü  volt  s 
képzeletének   elevensége  egész  szellemét  elevenítvén,  jó  társalgó  is.   Sze- 
mélyisége, úgy  látszik,  mindenütt  és  mindenkire  azt  a  varázst  gyakorolta, 
melylyé  a  szépség  és  míveltség  természetes  hatását  a  nagy  fogékonyság 
és  izgékonyság  fokozni  szokta.  Nyelveket  is  tudott  s  pesti  tartózkodásának 
már  első  idejében  egészen  jól  irt  németül.  Szerette  Wielandot  és  Schillert, 
Horatiust  és  Senecát,  saját  vallomása  szerint  jobban,  mint  a  .kenyérkereső 
tudományokat*,  noha  ezekben  is  igen  tisztességes,  sőt  a  római  és  magyar 
jí^ban  jeles  előmenetelt  tett.  1788-ban  Bécsbe  ment,  mert  az  ottani  egye- 


122  KÁRMÁN  JÓZSEF 


temen  végzetteknek  a  császár   több   kilátást  nyújtott   hivatalra.    Bécsben 
Kármán,  úgy  látszik,  magán  ágensi  tevékenységgel  tartotta  fenn  magát,  s 
hiába  keresvén  állást  a  kancelláriánál  és  vizsgálatait  Pozsonyban  letévén,  a 
következő  esztendő  végén  visszajött  Pestre. 
mo^g?"raés  Abban  a   lázas  nemzeti  mozgalomban,  mely  József  császár  halálát 

reformtervek  niegelőzte  és  követte,  az  ország  szíve  itt  Budán  és  Pesten  lüktetett 
legerősebben.  Itt  fogadták,  a  fölvilágosódás,  egységesítés  és  németesítés 
rendszerének  bukása  után,  legrajongóbb  lelkesedéssel  és  legfényesebb  ünne- 
pélyekkel a  magyar  fenség  száműzött  jelvényének,  a  szent  koronának 
visszatértét.  Itt  jött  össze  az  országgyűlés,  a  forrongó  nemzeti  szenve- 
délynek egész  viharát  hozván  magával  s  a  francia  nemzetgyűlés  példájára 
megesküdvén,  hogy  a  rendek  tudta  nélkül  egyetlen  tagja  sem  fog  elfogadni 
sem  adományt,  sem  kitüntetést.  A  nemzeti  önállás  biztosítása  volt  első  és 
fő  törekvésök.  A  közelmúlt  szomorú  taniilságai  a  legtöbbek  szemében  a 
nemzeti  érdeket  a  régi  rendi  alkotmánynyal  elválaszthatatlan  kapcsolatban 
tűntették  föl.  A  levegő  tele  volt  reform-tervvel,  de  általában  a  konzervatív 
felfogás  kerekedvén  felül,  a  protestáns  vallás  szabadságának  biztosításán 
kívül,  elhallgattattak  vagy  egyelőre  elodáztattak.  Azonban  az  i^úság  s 
épen  az  írók  a  mily  melegen  éreztek  a  nemzetiség  ügyeért,  ép  oly  kevéssé 
tudták  megtagadni  a  haladás  eszméit,  melyekben  növekedtek.  Nagyobb 
olvasottságuk,  hevesebb  képzeletök,  többnyire  szegény  sorsból  származásuk 
más  utakra  vezették  őket,  mint  a  főrendi  és  vármegyei  politikusok  seregét. 
A  fölvilágosódás  és  nemzetiség  érdekeit  nemcsak  ki  tudták  egyeztetni, 
hanem  egyiket  a  másik  föltételének  fogták  föl  és  hirdették.  A  mit  maguk 
körül  láttak :  a  nemzeti  érzés  fellángolásának  száz  és  százféle  képét,  mindez 
csak  hevítette  hazafiságukat;  de  tevékenységök  ösztönét  is  a  haladás,  a 
politikai  és  társadalmi  élet  átalakítása  irányában. .  Kármán  is  közöttük  volt 
s  idegen  míveltsége  ellenére  a  leglelkesebb  magyar.  Buzgó,  sőt  vezető 
részt  vett  a  fiatalságnak  olyan  iránsoí  törekvéseiben,  a  magyar  nyelv 
mívelése  és  terjesztése  kedveért,  melyek  az  országg)mlésen  nem  ébresz- 
tettek élénkebb  viszhangot:  a  nyelvmívelő  és  színjátszó  társaságok  ügyé- 
ben. De  ugyanakkor  belépett  a  szabadkőmívesek  közé  s  szivében  gondo- 
latok értek,  melyek  utóbb  Martinovicsék  társaságába  vezették. 

Kármán,  úgy  látszik  atyja  révén,  összeköttetésbe  került  néhány 
protestáns  arisztokrata  családdal:  a  Rádayakkal,  Beleznayakkal,  Podma- 
niczkyakkal.  Gróf  Beleznay  Miklósné  szalonjának,  a  nem  rég  lebontott 
kerepesi-úti  Beleznay-kastélyban,  szívesen  látott  vendége,  sőt  pártfogoltja 
,  volt ;  gróf  Ráday  Pállal  pedig  szorosabb  viszonyban  is  állott.  Ráday  egy 
ideig,  1792-ben  igazgatója  volt  a  Kelemen  László-féle  első  budai  magyar 
színjátszó  társaságnak.  Dolgaiban,  mint  ügyvédje  vagy  titkára.  Kármán 
helyettesítette  s  ő  dolgozta  ki  a  társaság  rendszabásait  is.  E  szabályok 
azonban  nem  tudtak  rendet  teremteni  a  zilált  állapotok  közt  s  a  társaság, 
melyet  nyomás,  részvétlenség  és  belső  viszálkodás  bomlasztottak,  feloszlása 


kArmAk  József 


feié  közeledett.  Kannán  is  otthagyta,  hogy  egész  erejével  és  tehetségével 
arra  a  térre  lépjen,  mely  a  nemzeti  mívelődésnek  még  hatalmasabb  esz- 
köze a  színpadnál,  az  irodalom  terére. 

Irodalmi  életünknek,  Bessenyei  föllépésétől,  egyik  jellemző  vonása  a  ^ 
társulásra  való  törekvés,  az  egyesülésben  rejlÖ   hatás  keresése.  Bessenyei 
megírja  az  akadémia  tervét,  melyet  Révai  kiad,  de  egyelőre  hiába  kopogat 
Jámbor  szándék&v&l  az  országgyűlés  ajtaján.   A  létre  nem  jöhetett  nagy 
intézetet  az  eddigi  módon, 


XJránia 

Ctsó  CfztenSő 
I  Köttot. 


kisebb  szövetkezetekkel  pó- 
tolták íróink.  Már  nemcsak 
Bécsben,  Kassán,  Kolozs- 
várit, Komáromban,  hanem 
Pesten  is  alakúinak  ilyen 
egyesületek.  Az  első  volt 
itt  gróf  Cziráky  Antal  pesii 
magyar  társasága,  mely 
1792-ben  egy  kis  szépiro- 
dalmi évkönyvet  adott  ki, 
azután  nyom  nélkül  ele- 
nyészett. Jelentékenyebb 
emlékű  Kármán  kísérlete. 
1793-ban  Schedius  Lajos- 
nak, a  németországi  egye- 
temekről nem  rég  vissza- 
tért fiatal  eszthetikusnak, 
egy  estélyen  állott  elő  a 
tervvel,  hogy  Pestet  kell 
irodalmunk  központjává 
tenni,  mert  csak  itt  ala- 
kulhatna meg  egy  egysé- 
ges irodalmi  nyelv ;  iro- 
dalmunk hangja  Itt  ne- 
mesedhetnék egy  előkelő 
magyar  társaság  befolyása 
alatt;  látóköre  itt  szélesedhetnék  a  közmivelődés  intézeteinek,  egyetemnek, 
könyvtáraknak,  könyvkereskedéseknek  segítségével  s  a  külföldi  közlekedés 
könnyűségével :  itt  jön  össze  a  királyi  törvénj'gyakorlatra  az  egész  magyar 
nemes  iQüság,  melyből  irodalmunk  híveit  és  munkásait  nyerhetné.  Az  eszme 
egészen  Kármán  lelkére  utal,  melyben  a  társas  élet  örömeihez  való  vonzódás 
az  emberi  és  nemzeti  eszményekért  való  lelkesedéssel  egyesül,  melyeket 
azonban  nem  lett  volna  képes,  mint  Kazinczy  tette,  egy  isten  háta  megett 
fekvő  falu  magányos  szobájában  szolgálni.  Iratai  bizonyítják,  hogy  eleven 
mozgásií,  képzelődő  lelke  néha  oly  bámulatosan  tiszta  és  helyes  világításban 


z  Utánla  címlap 


124  KARMÁN  JÓZSEF 


látta  az  élet  viszonyait,  követelményeit,  visszásságait  és  orvosszereit,  mint, 
legalább  a  mívelődés  terére  vonatkozólag,  korában  senki.  Egy  ilyen  világító 
sugár  volt  az,  mely  Schedius  körében  villant  ki  szelleméből.  Még  Széchenyi 
is  ennél  a  sugárnál  látta  a  dolgokat  s  megalkotta  azt,  a  magyar  irodalom 
városát,  a  mit  Kármán  csak  elképzelt.  De  akkor  Kármánról  senki  sem 
tudott;  nevét  is  elfelejtették, 
meginditása  Hogy  az   cszme  utat   törjön,    mindenekelőtt   egy  folyóiratot    kellett 

volna  alapítani  Pesten.  Hárman  vállalkoztak  rá.  Kármánon  és  Schediuson 
kívül  még  egy  Pajor  Gáspár  nevű  fiatal  orvos.  Mecénásra  is  találtak 
Beleznay  grófnéban  s  egy  ismeretlenben.  így  indult  meg  1794  elején  az 
Uránia  című  évnegyedes  irat,  melylyel  a  következő  év  elején  történt 
megszűnéséig  összesen  három  kis  nyolcadrétű  kötet  látott  napvilágot.  Elő- 
fizető kevés  jelentkezett  ugyan,  alig  több  száznál,  de  jegyzékök  főren- 
dünknek a  magyar  irodalom  iránt  mutatkozó  érdeklődését  mutatja,  melyet 
azután  Ferenc  császár  áldatlan  kora  ismét  kioltott.  A  folyóirat  több  neve- 
zetes tekintetben  űjító.  így  mindenekelőtt  azzal  a  törekvésével,  hogj' 
Pesten  gyökereztessen  meg  és  fejleszszen  irodalmi  életet  Kiváltképen  a 
magyar  nőkhöz  fordulván,  az  első  öntudatos  és  határozott  kísérletet  képezi 
abban  az  irányban,  hogy  a  magyar*  mívelődési  életbe  a  haza  asszonyai 
is  bevonassanak.  Hangjában  a  magyar  eredetiséget  igyekszik  a  haladottabb 
ízlés  változatosabb  és  könnyebb  formáiban  fejleszteni  Gondot  fordít  művé- 
szeti ismeretek  terjesztésére  is.  A  vállalat  lelke,  mint  Kazinczy  leveleiből  is 
tudjuk.  Kármán  volt.  Munkatársai  közül  csak  Pajor  Gáspárt  és  Schediust 
ismerjük;  azután  a  fiatal  Csokonait.  A  cikkek,  egynek  kivételével,  név 
nélkül  vagy  csak  betűkkel  jelölve  jelentek  m^.  Közülök  Toldy  Ferenc 
válogatta  ki.  Kármán  műveinek  1843-diki  kiadásába,  a  miket  az  övéinek 
tartott.  Minthogy  e  válogatást  kétségkívül  Schedius  segítségével  végezte, 
mindaddig,  míg  egyik  vagy  másik  tévedéséről  határozott  adatok  nem  állanak 
előttünk,  nincs  okunk  kételkedni  benne,  hogy  a  mit  ő  Schedius  emlékezése 
alapján  Kármán  énak  adott,  az  csakugyan  Kármáné. 
hagyományai  Legterjedelmesebb,  legismertebb  és  legkitűnőbb  e  dolgozatok  között  az 

a  kis  regény,  mely  a  Fanni  hagyományai  címet  visdl  Toldy,  bár  lehető 
tartózkodással,  azt  sejteti,  hogy  a  mű  valóban  egy  i^an  elhalt  nő  leveleiből 
és  naplóiból  van  összeállítva.  Székely  József  a  hatvanas  évek  elején  talált 
Kármán  hagyatékában  egy  78  levélből  álló  német  szerelmi  levelezést, 
melynek  egy  részét  lefordítván,  az  egész  viszonyt  mint  a  Fanni  hagyo- 
mányainak alapját  állította  a  közönség  elé.  Az  összes  levelek,  melyeket 
azóta  Abafi  Lajos  adott  ki,  könnyen  meggyőzhetnek  Székely  tévedéséről. 
Kármán  kedvese  Grünthalli  öffher  Marianna  volt,  felesége  a  dalmata  gróf 
Markovics  Miklósnak,  ki  vizén  és  szárazon  a  századában  tipikus  katonai 
kalandor  életét  élte,  míg  a  Bánságban  egy  adományt  kapott.  Felesége  hol 
itt,  hol  ott  nyomorgott  s  Bécsben  és  Bécsújhelytt  1789-ben  félévig  foly- 
tatott viszonyt   Kármánnal.   Kacér,  szenvedélyes  és   érzéki   asszony  volt. 


KARMÁN  JÓZSEF  125 

kiben  nem  hiányoztak  nemesebb  felindulások,  de  alakja  egészben  a  köny- 
nyelmö  kalandornő  színében  áll  előttünk,  kinek  hányatott  életében  Kármán 
csak   epizód  volt.   A   ki   figyelmesen   olvassa  leveleit,  okvetlen  arra  a  meg- 
győződésre jut,  hogy  ez  az  asszony  nemcsak  mintája  nem  lehetett  Fanninak, 
hanem  Kármánnak  egyenesen  el  kellett  feledkeznie  róla,  mikor  Fannit  s  benne 
a  szerénységnek,  lemondásnak,  szeretetnek,  örök  hűségnek  bájos  képét  m^- 
alkotta :  a  hiú  és  könnyelmű  szép  asszony  már  akkoriban  saját  fogatáról  nézte 
le  a  költőt.  Már  a  kik  Mar- 
kovicsnéban    keresték    Fanni 
eredetijét,  leveleiben  a  hagyo- 
mányok alapját,  eltértek  Toldy 
sejtelmétől    Fanni    íróságára 
nézve.  Baráth  Ferenc,  de  kü- 
lönösen Gyulai  Pál,  meggyö- 
zőleg  és  szépen  mutatták  ki, 
hogy  a  novella  Kármán  eredeti 
munkája,  s  e  felfogást  csak 
megerősíteni  látszik  az  a  ne- 
gatív eredmény,  mely  Heinrich 
Gusztávnak  a    német    Wer- 
ther-írodalomban  a  hagyomá- 
nyok  forrását   illető    szorgos 
kutatásait     kisérte.     Mindez 
azonban  nem  zárja  ki,  hogy 
elfogadjuk    Toldynak    azt  a 
•hiteles  forrásból*  merített  s 
>egy  korlanú   által   bizonyí- 
tott* állítását,  hogy  a  hagyo- 
mány való  történeten  alapul, 
•Fanni,  egy  nemes  ház  gyer- 
meke. Kármán  kedvese  volt,  s 
mert  szüléi  gátolták  szerelmét, 
ennek  kora  áldozata*. 

A  szenvedélyes  és  érzé- 

,    ,        ,    ,  .    ,      ,  Ftnni  arcképe  ix  Urániában. 

kény  sziveiét  kepe,  az  alak  és 

stíl,  melybe  Öltöztetve  van,  mind  Rousseau  Noitvelle  Hélo'iseére  és  Goethe 
Werlherére  emlékeztet.  A  mint  e  halhatatlan  könyveket  Houdetot  Zsófia  és 
Buff  Charlotte  sugallották,  ügy  jelenik  meg  az  elhalt  kedvesnek  testi,  lelki 
képe  Kármán  emlékezetében.  Nevét  valószínűleg  Klopstock  Fannija  után 
kapta,  kiben  a  szerelem  ereje  s  a  halhatatlanság  hite  olvadt  össze.  A  szív 
érzésének  jogát  és  szentségét  hirdetik  ez  áramlat  költői  mind,  közöttük 
Kármán,  mídön  lángoló  szavakkal  vívják  ki  a  világ  részvétét  a  jogukhoz 
nem  juthatott  s  megtört  szivek  iránt,   E  gondolat  Kármánnál   igazságban 


126  KÁRMÁN  JÓZSEF 


is,  megillető  hatásban  is  nyer  az  által,  hogy  egy  fiatal  leány  pályájában 
fejezi  ki.  Ennek  az.  egész  iránynak  kedvelt  elbeszélő  alakját,  a  naplót  és 
levelet,  melyet  először  Richardson  Pameld]éibBn  találunk,  használja  Kármán 
is,  s  bevezetésében,  mint  Rousseau  és  Goethe,  ő  is  él  az  elhitetésnek 
azzal  a  módjával,  hogy  magát  csak  gyűjtőnek,  kiadónak  tűnteti  fol. 
»Az  igaz  szerelem:  emésztő  tűzc  —  ezt  tanítja  Rousseau,  ezt  példázza 
Kármán  is  egy  »szép  léleknek  és  érzékeny  szívnek «  történetével.  Hőse 
Fanni,  egy  vidéki  nemes  ház  gyermeke,  tele  természetes  finomsággal  és  a 
ragaszkodás  ösztönével,  búsan  érzi  elhagyatottságát,  megaláztatását,  rideg 
atyja,  szívtelen  mostohája  és  kényeztetett  testvérei  oldalán.  Magányában 
szeretet  után  sóvárog,  egy  vidéki  bálon  találkozik  egy  i^úval,  a  kit 
megszeret  s  a  ki  viszontszereti.  Nemes  szerelmét  nem  tudja  titkolni  s 
irigylik  és  feddik  miatta.  Atyja  elszakítja  kedvesétől,  a  világ  méltatlanul 
elrágalmazza.  Fanni  szomorú  sorsában  elhervad  s  halálos  ágyánál  atyja 
átlátja  igaztalanságát,  de  már  hasztalan.  Haldokló  szemeit  kedvese  fogja 
be.  Fő  érdeme  a  munkának  a  gazdag  és  olykor  lehellet-finomságú  lélek- 
rajz, mely  máig  páratlanul  áll  irodalmunkban.  A  múlt  században  divatos 
pastellek  áttetsző,  olvadó  gyöngédsége  ez.  Csak  Kármán  eleven  képzelete, 
éles  szeme  és  nagy  érzékenysége  festhette  ennyi  művészettel  a  fiatal 
leányszív  sejtelmeinek,  hangulatainak,  vágyainak  és  emlékezéseinek  e 
mozgalmas  fodrozatát,  s  szerelme  pusztító  árjának  mélyeit  és  csillogó  szín- 
játékát. Rousseau  után  először  fest  természeti  képeket  az  emberi  érzésvilág 
tükréből,  mely  utóbb,  szintén  Rousseau  nyomán,  Kisfaludy  Sándor  lírá- 
jának fő  indítékává  lesz.  A  külföldi  hatások  mellett,  a  történet  épen  alap- 
jellemében, a  régi  magyar  felfogást  is  elénk  idézi.  Fanni  gyászos  sorsának 
kulcsa;  szerelmének  rohamossága,  kizáró  uralma  egész  valója  fölött,  bele- 
ütközése a  korabeli  magyar  társadalom  formáiba  és  nézeteibe,  melyek 
szerint  »a  leányban  a  legelső  virtus  a  szemérmetesség«.  Fanni  szerelme, 
bármily  tiszta  volt,  már  megsértette  ennek  hagyományos  bilincseit  s  áldo- 
zatául kellett  esnie.  Emlékének  s  egyszersmind  Kármán  művészetének,  fél- 
század múlva,  Kerényi  Frigyes  gyújtotta  a  legköltőibb  áldozatot: 

Mióta  alszol,  annjri  év  lejárt  Mely  új  tavaszkor  nyájasan  lesüt, 

Érezlek  mégis,  mint  a  napsugárt,  Verő  szívet  találva  mindenütt 

^IJ^^^  Mint  FanHÍbex\  a  szerencsétlen  szenvedélyt,  ép  annyi  művészettel  festi 

Kármán  az  Új  házas  leveleiben  a  boldog  szerelmet  Az  érzéseknek  az  az 
áradozása,  mely  a  három  levélnek  különösen  elsejében  ömlik  korláttalanul, 
ma  kissé  idegenszerűnek  tűnhetik  fel  előttünk,  de  akkor  ez  igazság  és  ter- 
mészet volt.  Az  egész  egyike  régibb  irodalmunk  legkedvesebb  olvasmá- 
nyainak: ann3d  benne  a  melegség,  tisztaság,  derű,  mint  egy  verőfényes 
májusi  tájképea  A  módi  című  szatírában  egy  előkelő  ház  életét  festi, 
a  melyet  divatbáb  úrnője  megrontott  és  szerencsétlenné  tett.  Csak  kiváló 
szellem  képes  ily  tárgyiasságra.   lm   mily   éles  szemmel  látja   Kármáíi   a 


kXkmáh  József  iz~ 

komák  és  míveltségének,  melj^ek  eszméiért  és  szépségeért  lángolt,  visszáját  ^a!Íi 
is :  a  kecses,  aranyos  rokokónak  belsŐ  romlottságát.  Egy-két  jelenete  élénkéi 
idézi  emlékünktK  Hogarth  Divatos  házasság  című  kép-ciklusának  némely 
rajzát;  talán  előtte  is  lebegtek,  mikor  szatíráját  írta.  Még  pedig  írta  a 
hangnak  oly  mesteri  változatosságával,  a  könnyed  enyelgés,  keserű  merengés, 
szónoklás  feddés  különböző  hangjain,  hogy  a  stílnek  ezt  a  jellemző  változa- 
tosságát ezidétt  másnál  hiába  keressük.  Hiába  a  prózának  azt  a  numerusát, 
az  archaikus  utánzatú  beszédben  nyilatkozó  erőt,  melyet  egy  Fejveszteség 
dmű  történeti  regénytöredéke  mutat:  egy  erőszakos  várúr,  a  Hunyadiak 
korában,   magáévá  tenni  készül  egy  szegény  fiatal  leányt,  ki  mást  szeret. 

Mind  ezekben,  mind  m^éi'ben,  melyek  különösen  a  női  életre  vonatkozó 
tanúiságokat  példáznak.  Kármán  első  rangú  stilisztaként  áll  előttünk.  Ellen- 
sége a  szőfaragásnak.  >  Elborította 
a  sok  korcs  szók,  idétlen  faragású, 
hangú,  a  nyelv  természetével  ellen- 
kező és  fületsértő  korcs  szók  sáska- 
serege egész  literaturánkat,  és  ezt 
nyelvmivelésnek  neveztük!*  A  nyelv 
első  törvénye  szerinte  az  értelmes- 
sé és  n«n  a  purizmus.  Helyes  mí- 
velése  csak  a  beszéd  természetén, 
nemzeti  karakterén  alapúihat.  Ezen 
alapúi  az  övé.  íróink  között,  kik 
idegen  irodalmak  tanulmányán  nőt- 
tek, az  ő  korában  és  soká  utána 
nincsen,  ki  ily  magyaros  prózát  irt 
voIna.NémeIy  elvétett  germanizmusa 
nem  jöhet  számba.  De  prózája  nem- 
csak magyaros,  hanem  épen  e  tu- 
lajdonságával mutay'a  ki  nyelvünk- 
nek simuló,  fejlődő,  alkalmazkodó  képességét.  Kármánnál  könnyű  és  fordu- 
latos, árnyékoló  és  színező,  hangzatos  és  numerusos.  Faludiénál  több 
hangú  és  változatosabb,  KazinCzyénál  magyarosabb  és  természetesebb. 
Stíljében  nemcsak  ritka  nyelvadománya,  hanem  úgy  szólván  egész  jelleme 
és  gondolkodása  m^nyilatkozik :  haladjunk  a  külföld  után,  de  csak  hogy 
minél  biztosabban  magyarok  maradhassunk. 

Nemzeti  mívelödésünkröl  írt  gondolatait,  ezeknek  kerek  és  rendszeres  cíiwsSS^n 
foglalatát  A  nemzet  csinosodása  című  kitűnő  értekezésében  írta  meg,  az 
Urániának  harmadik,  utolsó  kötetében.  Mindenekelőtt  önismeretet  sürget  s 
óv  a  •kényeztetőktőN,  kik  a  nemzet  gyöngeségeinek  hízelegnek  s  ezzel 
haladását  akadályozzák.  Úgy  e  helytt,  mint  később  a  sallangos  és  ízetlen, 
példabeszédes  előadás  ellen  való  kifakadásában,  legvilágosabban  Dugonicsra 
céloz  Kiemeli,  hogy  fizikai  és  értelmi  erőben  nincs  hiány  nálunk ;  de  aztán 


128  KARHAN  JÖZSEF 

a  magyar  gazdasági,  társadalmi  és  magánéletnek  igazán  hatalmas  rajzában 
sorra  kimutatja  mívelődési  fejlődésünk  gátoló  körülményeit.  Nevelésünk 
fogyatékos,  életmódunk  ernyesztő,  szellemünk  alantas,  országos  nyelvünk  a 
latin  s  népéletünké  is  részben  idegen;  ezeken  kívül  irodalmi  törekvéseink 
útjai  is  gyakorta  tévesek.  A  féltudósság  elterjedettsége,  az  ízléstelen  verselők 
dédelgetése,  a  grammatizálás  szenvedélye  mind  csupa  baj.  Élvezetes  és 
nem  tudákos  könyvek  kellenek,  inkább  eredetiek  mint  fordítottak,  inkább 
kevés  jó  mint  sok  rossz  s  a  nyelvmívelés  dolgában  is  többre  megyünk, 
mint  a  szófaragással.  Kazinczyval  szemközt  három  tekintetben  is  ellenzéket 
képez:  az  irodalomban  inkább  a  lényegre  kell  fektetnünk  a  súlyt  mint  a 
formára;  az  igazi  emelkedést  csak  eredeti  munkák  segíthetik,  nem  fordí- 
tottak; a  nemzett  karakter  fentartása  a  fő  dolog.  E  híres  értekezésnél  mi 
,sem  tűnteti  elevenebben  szemünkbe  Kármánnak,  éleslátása  és  eszmékben 
való  gazdagsága  mellett,  rendkívüli  fogékonyságát.  Gyöngébb  v^y  erősebb, 
itt-ott  még  kiegyenlítetlen  és  ellenmondásos  viszhangja  hangzik  füleinkbe 
kora  mindazon  áramlatainak,  melyek  a  mült  század  végén  felmerültek. 
Az  irodalomnak  Bessenyeitől  vezérlő  gondolata:  a  magyarságnak  és  a 
folvilágosodásnak  kapcsolatos  kultusza ;  a  politikai  élet  nyilvános  kördb^i : 
ragaszkodás  a  »nemzeti  characterhez*  s  ennek  kedveért  még  »a  régi  szer- 
tartásokhoz* is;  a  titkos  társaságokban:  az  emberjogok  kivívására  való 
törekvés.  A  mi  ezekben  s  Kármán  megfelelő  nyilatkozataiban  ellenmondás 
is:  oda  tartozik  a  kor  képéhez,  melyet  az  5  fogékony  lelke  egész  teljes- 
ségében tükröz  vissza. 

Atyjának  betegsége  és  halála  1795  tavaszán  Losoncra  hítta.  Már 
akkor  maga  is  egy  emésztő  és  gyógyíthatatlan  betegség  martaléka  volt. 
Elerőtlenedve,  érezte  közel  végét.  1795  május  20-dikán,  egy  szép  tavaszi 
napon  kivitette  magát  kertjökbe  s  egy  bús  sóhajjal  emlékezett  meg  bará- 
■  tairól,  Martinovics  társairól,  kiket  ez  órában  végeztek  ki  a  budai  Vér- 
mezőn. Az  ö  részességét,  úgy  látszik,  nem  fedezték  föl.  Rendelkezett,  hc^y 
a  nála  levő  titkos  iratokkal  mi  történjék,  s  —  mint  egy  nőrokona  Baráth 
Ferenccel  közölte  —  két  hét  múlva,  valószínűig  június  3-dikán,  huszonhat 
éves  korában  meghalt. 


49.  Révai  Miklós  ós' a  korabeli  nyelvtudomány. 

xviii.  SZÁZAD  VÉGE  s  8  XlX-nek  eleje  valóságos  virágkora  volt 
a  magyar  nyelvészetnek.  Sajnovics,  Gyarmathi,  Révai,  Ver- 
seghy, Beregszászi  Nagy  Pál  olyan  nevek,  melyeket  mindenha 
büszkén    fog  emlegetni  tudományunk    története,    Sajnovicsot, 
Gyarmathit    és  Beregszászit    külföldi   filológiai    tanulmányaik, 
Révait  és  Verseghyt  a  hazai  irodalmi  és  nyelvújítási  mozgalmak  vezették 
a  nyelvtudományi  kutatáshoz,  s  a   nyelvújítás  harcai  ösztönözték  Bereg- 
szászit is  legbecsesebb  munkája  megírására. 

Volt  ugyan  régebben  is  nyelvtani  irodalmunk,  de  az  Jobbára  a 
hagyományos  latin  grammatika  jármát  ny<%te,  ámbár  nincs  híjával  az 
elmés  és  érdekes  részleteknek. 

Első  nyelvtanunknak  a  XVI,  századbeli  Sylvesler-íé\énék,  nem  is  "^^Lí^'^t"' 
annyira  a  magyar  nyelv  fejtegetése  volt  a  célja,  mint  inkább  a  latinnak 
megvilágítása  a  magyar  segítségével ;  ezt  már  a  címe  is  mutatja :  Gram- 
maiica  üngaro-latina.  De  azért  vannak  ígen  értékes  magyarázatai,  melyekre 
többnyire  héber-nyelvi  ismeretei  vezették.  Ezek  közül  csak  egyet  emelek 
ki,  a  miben  az  elsőséget  Révainak  szokták  tulajdonítani:  az  igeragoknak 
a  névmásokból  való  magyarázatát.  A  héber  tárgyas  ragozás  olyan  átlátszó, 
hogy  Sylvester,  midőn  összevetette  vele  a  magyar  tárgyas  ragozást,  könnyen  ' 
juthatott  arra  a  gondolatra,  hogy  a  tárgyi  személyragok  voltaképen  ragokul 
használt  névmások  ("pronomina  affixa',  Corpus  Grammaticorum  43 — 45). 
Ugyanígy  magyarázta  névszóinknak  szintén  a  héberhez  hasonló  birtokos 
személyragozását  (39). 

Szenei  Molnár  Albert  gyakorlati  irányú  nyelvtana  (1610.)  már  bőven  Siwd  Moinár 
tárgyalta  a  magyar  szóképzést,  ragozást  és  mondattant,  számos  jó  megfigye- 
léssel, de  egészen  a  latin  nyelvtani  keretben  {ismertetését  1.  itt  I.  301.  lapon). 
De  még  fontosabb  Molnárnak  már  előbb  megjelent  szótára  (1Ö04.,  1.  itt 
I.  297.  lapon).  Itt  különösen  egy  hasznát  akarom  kiemelni.  Minthogy  Nürn- 
bergben jelent  meg,  Németországban,  sőt  az  északibb  országokban  is  csak- 
hamar ismeretessé  lett.  Azon  tudósok  közt  pedig,  a  kik  ott  érdeklődéssel 
forgatták,  akadtak  a  finn  nyelvnek  ismerői,  s  természetesen  azonnal  föltűnt 
nekik,  a  két  nyelv  mennyire  megegyezik  sok  fogalom  elnevezésében.  Fogel 

BeOlhy,  MttgJ"f  irodalomtonénel.  11.  kíit.  9 


130  RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 

Márton,  a  nagytudományü  hamburgi  orvos  (1669.),   Stiemhielm  György, 
az  UlfHas-fordító  (1671.)  és  másc*  is  Molnárból  vették  a  szóegyeztetések 
anyagát.  Sót  Fogel  már  Molnárnak  nyelvtanát  is  átkutatta  s  tanulmányai 
alapján  a  két  nyelvnek  szerkezetbeli  hasonlóságát  is  megállapította :  hogy 
egyik  sem  kedveli  az  olyan  mássalhangzó-csoportokat,  minők  a  szláv  és 
germán  nyelvekben  vannak ;  hogy  egyik  sem  különbözteti  meg  a  névszókat 
nemek  szerint,  s  ez  az  idegen  nyelveket  tanuló  finneknek  s  magyaroknak 
sok  nehézséget  okoz,  ellenben  az  idegeneknek  megkönnyíti  a  finn  s  magyar 
nyelv  tanulását;   hogy  prepozíciók 
helyett   mind  a  két  nyelv  ragokat 
és    névutókat    alkalmaz ;    hogy    a 
héberhez  hasonlóan  személyragok- 
kal jelölik  a  birtokviszonyt  stb.  — 
Fogel   tanulmánya  kéziratban  ma- 
radt, de  már  a  XVill.  század  elején 
a  nagy  Leibniz  mondja  rokonnak  a 
magyar,  finn  és  lapp  nyelvet;  ugyan- 
akkor Rudbeck  Olaf  mintegy  száz 
szóegyeztetés     alapján     kimondja, 
hogy  e  nyelvek  "Oly  közeli  rokon- 
sággal   kapcsolódnak    egymáshoz, 
hogy    méltán    mondhatók    testvé- 
reknek*. 

Hazai  nyelvészeink  közül  a 

XVII.    században     Geleji   Katona 

István,  Komáromi  Csipkés  György 

és  Pereszlényi  Pál  válnak  ki.  Geleji 

Katona  egészen    eredeti    elme.    A 

Magyar  Grammatikáiska  (1645.) 

korántsem  rendszeres  nyelvtan,  ha- 

pipii  pirix  Fer™  arckípt.  "^f"    egyrészt    .az    igaz    magyar 

írásnak',   másrészt    ^az  igaz  ma- 

CciejiKaions  gyárán  szóllásnak   módja  felől  való  néhány  legmegjegyeztetendőbb  obser- 

CsipkésGjOrgy  vatiotskák*  gyűjteménye.   Az   igaz  írásban   vagyis  helyesírásban  ő  vitatta 

először  az  etimológiai  elv   uralmát  (lásd  itt  I.  k.  310.  lapon).   Érdekes  az 

az  észlelete,  hogy  »a  zsidóból,  görögttÖI,  németből,  tóiból   etc.   sok  szók 

ögyeledtek*  a  magyar  szók  közé,  s  hogy  -valamellyek  két  consonansokon 

kezdetnek,   inkább   mind    idegen   szók,    mint;   spék,   spitz;   préda,  próba 

etc«.  —  Komáromi    Csipkés   Hungária  Illusiraiaja.    (1655.). meglehetősen 

gyönge  nyelvtan;    legérdekesebb  még   a   IV.    fejezete:   De  stupenda  verbi 

Hnngarici  fecnnditate,  melyben   a  ver  igének    nyolcvan  származékával 

mutatja  meg  a  magyar  szóképzés  gazdagságát.  —  Legértékesebb  a  jezsuita 

Pereszlényi  Pál  nyelvtana  (Gramm.  Linguae   Ung.    1682),   mely  számos 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  131 

Új  megfigyelést  tartalmaz,  p.  az  ikes  ragozás  mintáját,  és  valóban  filológiai 
módszerrel  van  dolgozva,  amennyiben  az  egyes  szóalakok  és  szerkezetek 
példáit  pontosan  idézi  Pázmányból  és  Káldi  bibliájából.  —  Hadd  említsük  ^"í^i'^h? 
még  Révaira   való  tekintettel    Otrókocsi  Fóris  Ferettc  hírhedett  könyvét: 
Origitus  Hungaricae  (1693,).  Már  Leibniz  helytelenítette  azt  a  hiedelmet, 
mely  szerint  a  héber  az  emberiség  ösnyelve  s  belőle  származik  valamennyi 
többi  nyelv.  Minálunk  azért  tartotta  magát  legtovább  ez  a  hit,  mert  hisz 
a  honfoglalók   napkeletről  jöttek,  tehát  a  magyarok  nyelve  is  napkeleti 
nyelv,  mint  a  zsidóké.  S  így  Otró- 
kocsi a  legnagyobb  könnyedséggel 
magyarázhatta  a  magyar  történeti 
neveket    és    egyéb   szavainkat   a 
héber  nyelv  szavaiból ! 

A  XVIU.  század  elejéről  Pápai 
Páriz  Ferenc  kitünÖ  szótárát  kell 
említenünk  (1708.),  mely  másfél 
századon  át  a  legelterjedtebb  köny- 
vek közé  tartozott  (1.  itt  1. 297. 1.).  A 
századnak  közepén  pedig  Adámt 
Mihály  németül  írt  nyelvtana  érde- 
mel figyelmet  (üngarische  Sprach- 
kunsl  1760.  és  1763.).  Érdekesek 
egyes  helyesírási  újításai,  kivált  a 
zs  hangra  a  középen  áthúzott  z 
használata.  A  második  kiadást  gya- 
korlati célból  megtoldotta  a  tör- 
zsökszók jegyzékével,  de  ebbe  föl- 
vett a  használta  mellett  olyan  ki- 
következtetett alapszókat  is,  minők 
p.foíd:  Fleck  (v.  ö.  foldoz),  abaj: 

Haufen,  Menge  (v.  ö.  ábajdoc  és  ^^  „,j.  p  „,^^,,  ^i^^-p.  (,^, 

abajgat)  —  ezzel  a  nyelvújításnak 

példát  adott  a  gyökelvtmásra ;  egyes  ilyen  elvonásait  az  irodalom  csakugyan 
elfogadta :  alkony,  fohász,  telep,  ür  stb. 

E  közben  a  külföldön  két  tudós  folytatta  nyelvünknek  rokonítását ;  Nreivrokuniiía 
egy  utazó,  Strahlenberg  F.  J.  (1730.),  ki  már  a  magyar-finn  rokonsághoz 
csatolja  a  szamojéd,  török,  mongol,  tunguz  nyelveket  is,  —  s  egy  tör- 
ténettudós, Fischer  J,  E.  (1768 — 70),  kinek  munkáiból  különösen  két  fontos 
észleletet  emelhetünk  ki :  hogy  t.  i.  az  ugor  nyelvek  közül  a  vogul  hasonlít 
leginkább  a  magyarhoz,  s  hogy  a  magyar  sok  szót  a  török  nyelvből  vett  át.' 


'  Ai  ugor    nyelvhasonlítás    torténeiét    legtüzelesebben    Munkácsi  B.  tárgyalta  a  M. 
NyelvSr  11.  kötetében. 


132  RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 

—  Hazánkban  a  magyar-finn  rokonság  kérdésével  tudtunkra  először  Huszti 
András  foglalkozott  1760.  tájban,  de  szóegyeztető  jegyzetei  kéziratban 
maradtak,  s  csak  Pray  György  által  van  róluk  tudomásunk,  de  e  hírneves 
történetbúvárunk  még  1761-ben  nagyon  kétkedőleg  nyilatkozott  a  rokonító 
kisérletekről  {Annales  Hungarorum  című  munkájában). 
Sajnovics  János  Ilyen  előzmények  után  lépett  íol  Sajnovics   János   a  maga  Démon- 

siratíO'jáva]  s  erre  az  ösztönzést  egy  érdekes  csillagászati  esemény  alkal- 
mával kapta.  Az  1 779.  év  nyarán  várták  a  Venus  elvonulását  a  nap  előtt. 
Erre  az  alkalomra  a  többi  közt  Dánia  és  Norvégia  akkori  királya, 
Vn.  Keresztély  is  berendezett  egy  észlelő  állomást,  s  az  észleletek  meg- 
tételére a  magyarországi  születésű  Hell  Miksát  hítta  meg,  a  bécsi  csillag- 
vizsgáló intézet  nagymíveltségű  igazgatóját.  Ez  pedig  segédül  magával 
vitte  a  fehérmegyei  Sajnovics  János  jezsuitát,  ki  akkor  Nagyszombatban 
működött,  s  útközben  sokat  beszélgetett  vele  a  magyar,  finn  és  lapp  nyelv 
állítólagos  rokonságáról*  Sajnovics  Vardöhusban  tanulmányozta  a  lappok 
kiejtését  s  a  lapp  szótárt  és  csakugyan  meglepő  egyezéseket  talált.  Ezekről 
visszatértében  értekezést  olvasott  a  kopenhágai  akadémiában,  mely,  elismerése 
jeléül,  tagjai  sorába  is  beválasztotta.  Még  ott  Kopenhágában  kiadta  Sajnovics 
1770-ben  az  ő  híressé  vált  munkáját,  s  haza  térve  ugyanazon  évben  Nagy- 
szombatban bővítve  még  egyszer  kinyomatta:  Demonstratio  idioma 
Ungarorum  ei  Lapponum  idem  esse. 

A  címben  azonosnak  mondja  a  magyarok  és  lappok  nyelvét,  de 
könyvének  egész  tartalmából  kitűnik,  hogy  ő  ez  alatt  csak  hajdani  azonos- 
ságot, vagyis  azonos  eredetet  ért,  hisz  mindjárt  az  első  fejezet  fölirata 
megmondja,  hogy  »a  magyarok  és  lappok  nyelve  azonos  lehet,  a  nélkül 
hogy  egymás  beszédét  miértének*.  Korához  képest  valóban  meglepő 
világos  gondolatmenettel  fejtegeti  a  nyelveknek  rokonságát  s  elágazását, 
és  meggyőzőleg  bizonyítja,  hogy  idő  folytán  minden  nyelv  elváltozik,  ha 
valamely  nép  két  ágra  szakad,  mindeniknek  a  nyelvében  más-más  hang- 
változások történnek,  s  így  idővel  nagy  különbségek  keletkezhetnek.  Hogy 
a  magyar  nyelv  valóban  változott,  a  Halotti  beszéddel  bizonyítja,  s  ezúttal 
teszi  közzé  Sajnovics  (a  nagyszombati  kiadásban)  legelőször  a  Halotti 
Beszéd  teljes  szövegét  s  mellékli  a  szövegnek  olvasását  is,  melyet  rendtársa 
Faludi  közölt  vele.  Azután  egybeveti  a  két  nyelvnek  hangjait  és  szavait, 
de  az  utóbbiak  közül  tudatosan  kirekeszti  az  idegen  eredetű  szókat,  jelesen 
az  államéletre,  a  fejlettebb  gazdálkodásra  vonatkozókat  s  egyéb  mívelt- 
ségi  szókat.  Szóegyeztetései  közül  harmincnál  több  van  olyan,  mely  a 
mai  tudomány  kritikája  előtt  is  helyt  áll. 

De  Sajnovics  nem  szorítkozott  csupán  a  szókra,  hanem  nyelvtani 
szempontból  is  összehasonlította  a  két  nyelvet.  Megemlíti,  hogy  a  lappban 

»  Hell  és  Sajnovics  vállalatát  tüzetesen  ismertette  Hermán  Ottó  Az  északi  madár- 
hegyek  tájáról  Írott  könyvében  1893. 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  133 

is  ife  a  többes  képzője,  b  a  középfok  jele,  kiemeli  továbbá  a  míveltető 
képző,  a  kicsinyítők,  a  személyragok  megegyezését. 

A  lapp  szókincs  gazdagságát  fejtegetve,  elmondja,  mennyire  lehetne 
gazdagítani  nyelvünket,  ha  egyes  szavakat  elfogadnánk  a  lappoktól,  s  a 
legérdekesebb  a  dologban  az,  hogy  ajánlottjainak  egyike  csakugyan  meg- 
honosúlt  nálunk.  A  80.  lapon  a  forma  fogalmát  említve  azt  mondja :  »Ungari 
id  vocant  a  Latinis  mutuato  vocabulo  Forma,  sed  Lappones  dicunt  Minta, 
magis  certe  ungarice  quam  nos;  modulus  enim  ab  Ungaris  rectissime 
diceretur  minta  seu:  sicut  illud*  (mint  a). 

Érinti  a  lappnak  a  finnel  való  közeli  rokonságát  is.  Megemlíti  külö- 
nösen a  kaijalai  (karéliai)  finnséget,  melyet  a  lappok  Karjel-nek  neveznek, 
s  közölve  e  tartománynak  címerét,  melyben  két  fegyveres  kar  látható,  előadja 
Hell  véleményét,  mely  szerint  Kar-jel  tulajdonkép  magyar  név  és  karral 
jeleskedöt  jelent,  sőt  a  magyarok  vitéz  elei  onnan  jöttek  mai  hazájukba. 
Ezt  az  elméletet  elfogadta  Dugonics,  mint  egyik  regényének  címe  is  mutatja : 
Etelka  Karjelben.  Voltak  még  néhányan  kik  lelkesen  üdvözölték  s  költemé- 
nyekben magasztalták  Sajnovics  fölfedezését,  a  többi  közt  Molnár  János 
az  1783-i  Magyar  Könyvesházban: 

Tordasi  Sajnovicsom  I  Vardhúszai,  Karjeli  Félem  I .  .  . 
Kincs  az  az  addaldds,  noha  szinte  boándamus  ország 
Tsákkeszszel  vinné,  s  szint  oUy  bévséggel  elődbe 
A  gyöngyöt  vagy  aranyt :  . .  nincs  olly  kintse,  minél  még 
Sok  százszorta  boánddbhcU  nem  érdemlene  könyved.* 

De  többen  voltak  azok,  a  kik  nemzeti  hiúságtól  indítva,  tiltakoztak 
Sajnovics  elmélete  ellen  s  Barcsai  Ábrahámmal  riadoztak: 

Sajnovics  jármától  óvjuk  nemzetünket, 
Ki  Lappóniából  hurcolja  nyelvünket  I 

Azonban  a  tudós  Pray  György  meghódolt  a  tudományos  bizonyítékok 
erejének  s  midőn  megírta  az  említett  Annales  című  könyvéhez  pótló  mun- 
káját,* ebben  —  saját  kijelentése  szerint  —  » inkább  maga  akarja  megoldani, 
a  mit  előbbi  művében  kötött,  mintsem  mások  kaszája  vágja  szét  csomóját «.  — 
Hager  is  húsz  évvel  utóbb  e  tárgyról  kiadott  könyvében «  igen  józanul 
ítél  a  dologról.  » Nekünk  magyaroknak  —  azt  mondja  —  nincs  mit  szé- 
gyelnünk,  hogy  rdconaink  között  olyféle  népek  is  vannak,  mint  a  lapp; 
sőt  dicsőségünkre  szolgálhat,  mert  kiemelkedésünket,  nagy  míveltségi  képes- 
ségünket bizonyítja.  Azután  meg  a  lapp  nem  is  olyan  vad,  alávaló  nép, 
mint  híresztelik;  vannak  jelességeik,  miket  más  népek  is  méltán  követhet- 
nének. Lám  a  németek  sem  restelik  az  izlandiak  atyafiságát,  a  gangesi 
népek  sem  a  cigányokét,  miért  tegyük  tehát  épen  mi  ezt  lapp  testvéreinkkel?* 

>  Félem :  vö.  HB.  feleim.  —  Addaldds,  lapp  szó,  ajándék ;  tsdkesz  zsák ;  hoanda 
gazdag,  boandáb  gazdagabb,  boándamus  leggazdagabb. 

•  Dlssertationes  historico-criticae  in  Annales . . .  Hungarorum.  Bécs,  1 774. 

•  Neue  Beweise  der  Verwandtschaft  der  Hungam  mit  den  Lapplándern.  Bécs,   1794. 


134  DÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 

Azzal  mindenesetre  dicsekedhetik  a  magyar  tudomány,  hogy  Sajnovics 
a  tüzetes  nyelvhasonlításban  majdnem  félszázaddal  megelőzte  Bopp  Ferencet, 
az  összehasonlító  indogermán  nyelvészet  megalapítóját.  Utána  majdnem 
harminc  évvel  akadt  csak  ismét  magyar  ember,  a  ki  szintoly  behatóan, 
vagy  még  behatóbban  foglalkozott  a  magyar  nyelvrokonság  kérdésévet. 
Ez  Gyabmathi  Sámuel  hunyadmegyei  orvos  volt. 
^'SSÍfd'  Gyarmathi  már    1794-ben  kiadott  egy  igen  tartalmas,  két  kötetes 

nyelvtant  ilyen  címmel:  > Okoskodva  ianüó  Magyar  Nyelvmester.  A  Nagy 
Erdély  országi  t  n.  rendek  költségével*  (Kolozsvárt).  A  szerző  elégteleneknek 
látja  régibb  nyelvtanainkat,  -gyülevész  jegyzések  rendetlen  rakásának* 
nevezi  5ket  s  helyettük  olyant  akar  adni,  mely  rendszeresen  földolgozza 
nyelvünk  egész  szerkezetét  A 
latin  grammatikától  iparkodik 
függetleníteni  magát  s  >a  ma- 
gyar nyelv  minéműségeit  akarja 
a  józan  okosság  vezérlése  sze- 
rint, a  magok  természeti  rendiben 
előadni'.  Mindenesetre  teljesebt>en 
összegyűjtötte  ő  nydvtamink 
részleteit,  mint  akármelyik  elődje. 
Említést  érdemel  az  is,  hogy 
művének  egész  második  kötete 
a  mondattannak  van  szentelve,  s 
hogy  a  grammatikai  műszókat 
^ytöl-egyig  magyarul  fejezte  ki. 
Azonban  elnevezései,  folosztásai, 
okoskodásai  sokszor  nem  sze- 
rencsések, ó  is  tudja,  hogy  >em- 
beri  nyelv  esztendőről  észten- 
.Görög  Dcmeiíf  srchípe.  '^Őre,  századról  századra  szün- 

telen változott-,  ö  is  közli  az 
egész  Halotti  Beszédet,  midőn  azt  akarja  Inzonyítani,  hogy  artikulus  nincs 
a  magyarban,  de  egyéb  következtetést  nem  von  le  e  nyelvemlékből  A  rokon 
nyelvekről  pedig  e  munkájában;  még  semmit  sem  tud,  csak  annyit  mond, 
hogy  nyelvünk  mint  napkeleti  nyelv  sokban  hasonlít  a  héber,  kaldeai, 
szír  és  arab  nyelvekhez. 

Gyarmathi  Nyelvmestere  tulajdonkép  pályamunkául  készült  az  els6 
hazai  tudományos  pályázatra.  Akkoriban,  az  •  újjászületett*  irodalom  s  a 
kezdődő  nyelvújítás  mozgalmas  korszakában,  sokan  hangoztatták  azt  a 
nézetet,  hogy  az  irodalmi  nyelv  fejlesztésére  és  szabályozására  egy  nagy 
magyar  szolár  s  egy  kimerítő,  irányadó  nyelvtan  volna  szükséges.  Buzgón 
óhajtották  a  magyar  akadémia  fölállítását,  mert  azt  is  ilyen  nyelvi  törvény- 
.-.zéknek  képzelték,  attól  is  első  sorban  ezen  sürgős  szükségletek  kielégítését 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  135 

várták.  A  szótárirodalom  csakugyan  nagy  lendületet  vett.  Baróti  Szabó  -^^^^ 
Dávid  Kisded  szótára  (1784.,  1792.),  Sándor  István  Toldaléka  a  magyar- 
diák  szókönyvhöz  (1808.),  Márton  József  többnyelvű  LexikoH]eÁ  (1799-1818), 
Simái  Kristóf  Végtagokra  szedett  szótára  (vagyis  rímszótára),  Gyarmathi 
Szótára  (melyben  idegen  szavainkat  állította  össze,  toldalékában  pedig 
székely  szókat  1806.),  mind  nagyon  gyarapították  a  nyelvkincs  ismeretét, 
valamint  az  ekkor  keletkezett  különféle  szólás-  és  közmondásgyűjtemények 
is.  De  keletkezőben  volt  néhány  nagy  tudományos,  kritikai  szótár  is  e 
korbaa  A  nagytudományú  Kalmár  György,  —  ki  sok  munkáját  külföldön 
adta  ki,  s  Prodromusáhan  a  héberrel  s  törökkel  rokonította  nyelvünket,  — 
1781-ben  előfizetést  hirdet  egy  nagy  szófejtő  szótárra.  Ennek  terjedelméről 
fogalmat  adhat  az  a  körülmény,  hogy  terve  szerint  maga  az  A  betű  egy 
negyven  ívnyi  kötetet  betöltött  volna.  A  terv  azonban  nem  valósult  meg, 
valamint  Simái  Kristófé  sem,  kinek  nagy  szótára  jó  részben  el  is  készült, 
de  kéziratban  maradt.  [Ugyanakkor  mások  is  többen  hozzáfogtak  ilyen 
nagyobb  szabású  szótárakhoz.^  Kresznerics  Ferenc  is  ebben  az  időben 
készítette  már  a  tervet  s  gyűjtögette  az  anyagot  kitűnő  kritikai  szótárához ; 
magát  a  kidolgozást  1808-ban  kezdette  meg,  de  csak  183 l-ben  adhatta  ki. 

A  tudományos  nyelvtan  megírására  a  Hadi  Történetek  lelkes  kiadói,  és  Kerekes 
Görög  és  Kerekes,  már  1789-ben  fölajánlottak  húsz  aranyat;  a  pályadíjat  °]^^2StÍ 
Nuhkovits  György  pécsi  nagyprépost  harminc  aranynyal  gyarapította  s  . 
így  hirdették  ki  újra  1790-ben.  A  pályázatnak  örvendetes  eredménye  volt. 
öt  munka  érkezett  be;  köztük  volt  Gyarmathi  Nyelvmestert^  továbbá  az 
éleseszű  Földi  János  nyelvtana  és  Kerestély  Ignác  munkája,  melyben 
Kassai  József  is  résztvett,  ki  később  maga  adott  ki  egy  Nyelvtanító 
könyvei  s  egy  több  kötetre  terjedő  szótárt.  —  A  bírálóknak  az  az  eredeti 
ötletük  volt,  hogy  e  különböző  nyelvtanokat  földolgozzák  maguk  s  így 
egybeolvasztva  adják  ki.  így  keletkezett  és  Széchenyi  Ferenc  gróf  támo- 
gatásával jelent  meg  1795-ben  az  úgynevezett  Debreceni  Grammatika, 
melynek  egyes  tételeit  Révai  és  Verseghy  is  cáfolgatták,  melynek  azonban 
rossz  hírét  csak  Kazinczy  s  utóbb  Toldy  Ferenc  költötték.  Elfogultságukon 
nincs  mit  csodálnunk,  hiszen  a  Debreceni  Grammatika  szigorúan  bírálta 
a  nyelvújítók  szóalkotásait  egy  külön  toldalékban;  »A  Magyar  Nyelv 
Regulái  (v.  Analógia)  ellen  tsináltt  Új  Szók«.  Kazinczy  nevetségesnek 
mondotta,  hogy  a  debreceniek  »mások  sok  esztendei  stúdiumokból  magok 
Írtak  eggy  új  Grammatikát*,  még  pedig  »a  Nemesis  bosszuló  igazgatásából* 
nagyon  rosszat.  >Én,  azt  mondja,  szüntelen  azon  vagyok,  hogy  azt  a 
nyomorult  munkát  abba  a  becsbe  hozhassam,  a  melyet  érdemel,  mert  nincs 
bizonyosabb,  mint  az,  hogy  ezeknek  tanításaik  szerint  literatúránk  soha 
előbbre  lépni  nem  fog«.  (Levelez.  IV.  386.) 

'  Balog  Sándor   és    Fábchich    József  győri   professzorok,    továbbá   Rát   Mátyás,  a 
Hírmondó  szerkesztője,  cs  Verseghy  Ferenc. 


136 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 


GrSSmítikS  A  Debreceni  Grammatika  jobb  volt  a  hírénél.  Voltak  hibái  s  külö- 

nösen következetlenségei,  melyeket  megmagyaráz  keletkezése  módja.  A  benne 
fölállított  >  csonka  igeragozás «  (szeretlek,  szeretel)  egészen  alaptalaa  Voltak 
érezhető  hiányai  is,  pl.  hogy  a  mondattannal  igen  mostohán  bánt.  Mind- 
azáltal igen  tartalmas,  jó  megfigyelésekben  gazdag,  elrendezésében  és 
magyarázataiban  igen  logikus,  világos  és  sokszor  valóban  mélyre  ható. 
Kiemeljük  pl.  hangtani  észleletei  közül  azt,  hogy  nyelvünkben  kétféle  é 
van,  az  egyik  a  nyelvjárásokban  í-vel  vagy  tó-vel  váltakozik  (szíp,  sziépj, 

de  nem  válogatás  nélkül,  hanem  csak 


MAGYAR 


GRAMMATIKA. 


■  •  t  |»  S  I  t 


XSSXlTgTT  OIBRIC2l98kll9 


•  01 


MAGTÁR    TÁRSASA a 


bizonyos  szókban,  s  » ebből  megtet- 
szik, hogy  ez  a  kimondás  a  Nyelvnek 
természetinn  fundált  ösi  hagyomány* 
(145).  Az  alaktanban  pl.  azzal  a  jó 
megjegyzéssel  találkozunk,  hogy  az 
-at  és  -/a/-féle  szenvedő  igék  nagyon 
is  megegyeznek  a  cselekedtetőkkel 
vagyis  míveltetőkkel  >és  így  zavaro- 
dást  és  kettős  értelmet  okoznak,  me- 
lyenn,  kivált  az  Idegeneknek  nehéz 
elmenni.  Sőt  bizonyos,  hogy  a  köz 
Nép  is,  ezt  a  Szenvedő  Formát,  mind 
hallgatva,  mind  olvasva,  hibássann  érti, 
és  Tselekedtető  gyanánt  vészi «  (110). 
Ezért  ajánlja  a  régi  irodalmi  forma 
mellett  a  népies  -ódik  ődik^féle  szen- 
vedőt: megmutaiódoU,  lekaszállódott, 
mint  már  megjegyzödött  stb.,  de  ezt 
mind  Révai,  mind  Verseghy  hibáztatták. 
Furcsán  emlékszik  meg  a  Debreceni 
Grammatika  a  Halotti  BeszédrőL  Azt 
mondja,  hogy  írójának  >  következő  sza- 
vai :  zumtuchel  e  helyett :  zumutuchal 
vagy  zemetechel,  paradisumben  e  he- 
lyett: paradisumbatty  hálalnec  e  he- 
lyett: halalnac...  sat.  nyüván  mutat- 
ják, hogy  az  magyar  nem  lehetett :  mert  az  igaz  Magyar  a  Kemény  és  Gyenge 
Magábannhangzókat  ezekbenn  a  szókban  így  öszve  nem  rakta  volna*  (147). 
^ySv^í^  A  pályázattól  függetlenül  készült  s  Gyarmathiéval  egy  időben  jelent 

meg  Böjthi  Antal  >királlyi  Zsoldon  lévő  Áldozó  Pap«  könyve:  A*  nemes 
magyar  nyelv  Írásának^  és  szólásának  tudománnyá.. .  mely  írattatott  1790. 
(Marosvásárhely  1794).  Az  a  nevezetes,  mit  nem  igen  méltattak  még 
figyelemre,  pedig  Révai  maga  is  hivatkozott  rá  (Gramm.  2.  kiad.  929. 
1047—1050.):  hogy  Böjthi  Antal  követelte  először  határozottan  az  ikes 


k   MAOrAS  HŰIMOIIOÖ  ÍRÓINAK  KOfcTStúávfU 

Aiitarl  ■CTöivtu 
17  9  S- 


A  Debreceni  Grammatika  címlapja. 
(Fél-nagyságban.) 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A   KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  137 

igék  külön  ragozását,  mely  akkor  el  volt  hanyagolva  az  irodaloiii  leg- 
nagyobb részében.  Gyarmathi  csak  védi  'az  íi-be  végződő  időszókat«, 
hogy  »nem  törvénytelenek,  a  mint  azt  más  nyelvtanítók  hiszik*  (209.),  s 
csak  szeliden  helyteleníti  az  aggódjon,  hiresedjen  alakot,  különösen  azért, 
mert  a  szenvedő  verettetik  igéből  a  veretiessen  formának  mivettető  értelme 
is  lehet  (214.  I.  tábla);  a  szóljál,  lopjál  alakokról  azt  mondja:  >Ez  tsak 
Magyar  Országi  mód,  a'  köznép  szájából  hallottam,  és  nem-is  helyes*  (223). 
Ellenben  Böjthi  már  hévvel,  mondhatni  fanatizmussal  kel  ki  azon  eb  usus 
ellen,  mely  nem  tartja  tiszteletben  >>az  igaz,  tiszta,  Nemes  ajkú  Magyarok* 
vagyis  az  -Erdéllyiek*  fií-en  végződő  igéit  (eszem,  merevedem). 


V  Bm  u;  •'  ki  Uiíi  mm  («l*jtl. 

Nunkovita-emlík.  (Klninger  metszete  a  Debr.  Gramm,  elsfi  lapján.) 

Hadd  idézzem  kifakadásainak  egy  részét,  mert  ebből  ki  fog  tűnni  **vídSme*'' 
hogy  az  ő  tüze  ragadt  át  a  fogékony  Révaira,  midőn  csatára  kelt  az  ikes 
igék  ősi  jogai  mellett.  Böjthi  így  beszél: 

•  Merevedek,  merevedsz,  mereved,  vagy  pedig;  Merevedem,  merevedéi,  mere- 
vedik, már  mellyik  tetszik  néked  jobbnak  ?  Nékem  jobbnak  tetszik  Merevedem, 
merevedéi,  merevedik.  Nékedis  így  fog  tetszeni,  ha  csak  Bitang  Magyar  Tejet  nem 
szoptál  És  imé  ez  az  a'  botránkoztató  kő,  melybe  sokan  belé  botlanak,  meg  nem 
tudván  különböztetni  jól,  mely  Közép  Igék  mennek  ki  k,  mellyek  ffl  betűn ;  's 
innen  a'  Kívánó  és  Egybe  kötö  Módokban  szoktak  illyen  szókkal  élni :  kUlöTti- 
bözzön,  szomorkodgyon,  gyönyörködgyiht,  's  a'  t.  ezek  hellyett :  külömbüeiék,  szomor- 
kodgyik,  gyönyörködgyék.  Sótt  még  a  Tiszta  Szenvedő  Igéket  is,  egybe  zavarják 
a'  Parancsoló  (míveltető)  Igékkel,  midőn  így  szoktak  beszélleni:  Ha  ez  a'  k6iiya 
361  rMgüvaslaina,  olvastaiiUk  helyett*.  (165  —  6.) 


138  RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMANT 


»Jái  Erdéilyiek  a'  Tiszta  Szenvedőnek  Első  Személlyét  m  betűn,  Harmadik 
Személlyét  ik  Tagon  Formáilyuk,  úgy  mint:  Üttetem^  iútetelf  üttetik  Pétert^y 
vagy  Valakitől,  hogy  megkülömböztessük  a'  Parancsoló  Szenvedőtol:  Üttetek^ 
üttetsz,  üttet  vkit  Határozottan,  és  üttetem,  ütteted,  ütteti  Pétert  Határozva«.  (217.) 

»Még  inkább  haboznak  sokan  az  m  vagy  kkn  kimenő  Közép  Igékben,  igen 
ritkát  akarván  fnen  kimenőnek  ismerni,  holott  számtalanok,  és  sokkal  többen  vágynak, 
mint  sem  a'  A:án  ki  menők.  Innen  történnek  azok  a  szarvas  hibák  a*  Magyar 
Nyelvben,  hogy  némellyek  így  beszéllenek :  most  esz,  most  isz,  most  alusz,  's  a'  t. 
azt  tartván,  hogy  eszek,  iszok,  áluszok  mondatik,  bizonyára,  ha  valakitől  kérdeznék, 
mondatike  iszok,  vagy  iszom,  's  azt  mondaná  iszok,  kiki  tudja,  mit  érdemelne... 
De  ezeket  soha  egygy  Magyar  sem  tudgya  jól  megválasztani,  ha  csak  Annya 
tejével  nem  szopta.*  (218.) 

» Nevetséges,  ha  azt  mondod :  egy  te  kenyeret,  igy  te  vizet,  ellenben  a'  Tiszta 
Cselekedő  ige  így  adgya  a'  maga  Parancsoló  Módgyát :  adgy  te  kenyeret,  adgyon 
ő  vizet,  és  eb  usus,  mikor  a*  Tiszta  Cselekedő  Igének  Parancsolóját  így  fordítod : 
adgydl  te  kenyeret,  adgy  ék  ő  vizet.<  (219.) 

»A'  mennyit  Erdélynek  és  Magyar  Országnak  minden  szegleteiben  laktam, 
nem  is  tapasztaltam,  hogy  ezeket  ügy  meg  tudná  valaki  egygy  mástói  választani, 
mint  a'  Székely.*  (221.) 

^^^gékíöi^"*  Fölötte  valószínű,  hogy  Böjthi  hatása  alatt  írta  Révai  a  könyv  meg- 

jelenése utáni  évben  *   első  kifakadását   az   ikes   ragozás   megrontói  ellen. 
{A  Magyar  Hírmondó  1795.  III.  20.): 

» Haragszom,  hogy  a  szenvedő  időszavakban,  in  verbis  passivis,  a  harmadik 
személyt  oly  szörnyű  solecismussal  írják.  Mi  az?  iratasson,  olvastasson,  s  több 
e  féle.  Az  Erzsébet  gyüszüje  eladatasson  és  elosztassék  a  szegények  között.  Már 
mért  eladatasson?  ha  jól  következik  reá  az  elosztassék.  Ez  jól  vagyon,  de  az 
eladatasson  nem.  Ugy  megrémülök,  hogy  magamon  kivül  vagyok,  ha  azt  az 
eladatassont,  parancsoltassont,  mondatassont  hallom*. 

»Terengette !  eladatasson,  elosztasson,  hivatásson,  s  több  ilyen  csoda  úgy-e  ? 
Haragszom.  De  majd  azt  mondják  sokan,  haragudjon  ő  kegyelme,  nem  gondolunk 
vele.  Mégis  ha  azt  mondanák,  haragudjék  ő  kegyelme,  örülnék  neki,  mert  Pázmán, 
Károlyi,  Káldi,  Sylvester  János,  Pesti  Gábor  után  mondanák.* 

A  régiséget  mint  irányadó  tekintélyt  ez  alkalommal  idézi  Révai 
először.  Példákat  emUt  még  a  Halotti  Beszédből,  a  Margit-legendából  és 
Heltaiból,  és  így  kiált  fol:  » Bizony  csak  jó  volna  az  igen  igen  régi  köny- 
veket elővenni,  szorgalmatosan  általolvasni.*  —  De  ebben  is  volt  része 
Böjthinek,  mert  már  ő  is  hivatkozott  —  egyéb  okok  mellett  —  a  régi 
írók  tekintélyére: 

» Nézze  meg  akárki  a'  Gothus  betűkkel,  és  a*  Deák  betűkkel  nyomtattatott 
legrégibb  Könyveket,  mindenütt  feltalállya  mind  az  m  betűt  sok  Igéknek  Első 
Személlyében,  mind  az  ik  Tagot  a'  Harmadik  Személlyben,  és  ezt  mind  a*  kettőt 
igen  sokakban  megtalállya;  jele  tehát,  hogy  elejétől  fogva  a*  régi  jó  Magyarok 
éltek  mind  ezekkel ;  de  minek  utánna  meg  abajdoczosodott  a'  Magyar  Nemzet  más 
Nemzetekkel,  azoknak  nyelvek  pórászára  kezdette  maga  Nyelvétis  mérni,  és  igy  a* 

'  Azelőtt  Révai  maga  sem  ügyelt  a  két  ragozás  közti  különbségre.  Elegyes  Verseiben 
pl.  1779—1783.  ilyen  alakokat  találunk:  gerjedd,  hozol,  viszel,  nézzél,  bátorkodj;  egy 
1790-i  levelében:  munkálkodj  slb.  (idézi  Bánóczi:  Révai  M.  élete  és  munkái  349.). 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A   KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  139 

méltó  okokon  fundált  jó  Élést,  jó  Szókot,  jó  Szokást  ki  akarják  irtani.  Ne  nyúlon 

az^rt  éhez  abajdócz  Magj-ar,  ha  nem  akar  nagy  Magyar  Elei  ellen  véteni.*  (220.) 

Révai  azonban  már  előbb  is  foglalkozott  a  nyelvemlékekkel.  Sajnovics 

könyvét  s  a  benne  közölt  Halotti  Beszédet  alkalmasint  már  huszonöt  éves 


^^eu  -fA^ 


Révai  Mlklű*  ■rcképe  és  névaláírása. 

ifjú  korában  olvasta  a  bécsi  könyvtárban,  mert  nemsokára  azt  írja  egy 
Barótihoz  intézett  költői  levelében: 

Még  nálunk  nagy  könyvtarak  s  a  r%i  magyarság 
Kincsei  és  nyelvünk  titkai  ritka  nevek. 


140  RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 

Második  bécsi  tartózkodása  alatt  a  Pannóniai  éneket  közölte  vele  a  tudós 
Comides  Dániel  (1780.).  Midőn  harmadszor  ment  Bécsbe  (1782  végén), 
útjában  betért  Pozsonyba  s  lemásolta  a  Halotti  Beszédet  az  eredeti  kéziratból, 
nycívmdoroányi  ^  783-ban  írta  első  nyelvtudományi  munkáját,  mely  azonban  kéziratban 

munkássága  maradt :  A  régi  magyar  írásmódról.  Ebben  a  magyar  helyesírás  fejlődését 
akarta  megállapítani,  s  erre  a  Halotti  Beszédet  is  fölhasználta,  ámbár  ekkor 
még  oly  véleménynyel  volt  róla,  hogy  idegen  ajkü  pap  írta,  a  ki  nem 
tudott  teljesen  magyarul.  Mégis  levon  egyes  szótani  tanulságokat  is  a 
Halotti  Beszéd  vizsgálatából.  Megállapítja  itt  a  külön  ikes  ragozást,  de 
még  nem  követeli  meg  szigorúan  a  megtartását.  Az  iscmuc  alkalmával 
azt  fejtegeti,  hogy  a  magyarok  is  mint  »a  zsidók  az  igéket  személyekre 
úgy  változtatják,  hogy  a  gyökérhez  oda  akasztanak  valamit  a  személy 
név  másaiból*.  Kz  üdét  főnévhez  megjegyzi,  hogy  most  is  lehetne  még 
több  ilyen  -at  et  képzős  szót  alkotni,  p.  >kötés  egyenesen  a  kötésnek 
mívelését  jelentve:  kötet  már  az  a  valami,  a  mi  egybe  köttetett «.  —  Ezt  a 
művecskét  Révai  sohasem  tette  közzé:  átlátta,  hogy  (mint  egy  későbbi 
bejegyzése  mondja)  » méltó  ezt  a  különös  ritkaságot  nagyobb  gonddal  is 
megforgatni  s  megvizsgálni,  mert  sokat  foglal  magában*,  hogy  tehát  a 
Halotti  Beszédet  szükséges  lesz  bővebben  fejtegetnie.  —  Érdekes,  hogy 
Sajnovicsról  ebben  az  első  értekezésben  kicsinylőleg  nyilatkozik  Révai; 
nézete  szerint  »oly  temérdek  nagyon*,  a  hogy  Sajnovics  képzeli,  a  magyar 
nemzetnek  »az  ő  nyelve  soha  meg  nem  változhatott*. 

Később  Révai  —  részint  a  nyelvmívelés  céljait  óhajtva  szolgálni, 
részint  az  említett  nyelvészeti  mozgalmaktól  serkentve  —  mindig  többet 
foglalkozott  a  régi  nyelvemlékekkel.  Bosszankodott,  hogy  »ma  épen  ügy 
írnak  tudósok  és  tudatlanok  nyelvtanokat,  mint  verseket*,  s  meggyőződésévé 
lett,  hogy  a  nyelv  megértésének  és  mívelésének  egyedüli  biztos  alapja  a 
nyelvtörténet  ismereté  lesz.  1796-ban  már  a  Bécsi  kódexet  tanulmányozta 
s  nemsokára  le  is  másolta  az  egészet.  Egyúttal  az  a  terv  fogamzott  meg 
benne,  hogy  több  kötetre  terjedő  munkában  fogja  közzétenni  és  magyarázni 
legrégibb  emlékeinket  Az  első  kötetbe  a  Halotti  beszédet,  a  másodikba  a 
Bécsi  kódexet  szánta,  a  harmadikban  a  Bécsi  kódexhez  fűződő  nyelvtani 
magyarázatok  lettek  volna:  observationes  grammaticae.  Az  első  rész  kéz- 
irata már  1799-ben  készen  volt  (megjelent  1803.),  a  második  félbemaradt. » 
De  ugyanakkor  már  serényen  dolgozott  nagy  grammatikája  egyes  részein  is. 

1800-ig  Révai  a  régi  nyelvemlékeken  kívül  a  grammatikai  szerkezet 
magyarázatára  csakis  a  héber  és  arab  nyelvvel  való  összehasonlítást  hasz- 
nálta eszközül.  Megerősítette  ebben  az  addigi  általános  hiedelmen  kívül 
Verseghy  példája,  ki  első   kis  nyelvtani  munkájában*  fejtegeti  a  magyar- 

"  Hasonló  gyűjteményt  tervezett  akkortájban  Kazinczy  is.  De  ebből  is  csak  egy 
kötet  jelent  meg,  mely  Sylvester  Grammatikáját  és  Dévai  m.  ortografiáját  foglalta  magában. 
A  II.  kötetbe  a  Debreceni  kódex  volt  szánva. 

'  Proludium  in  institutiones  linguae  Hungaricae.  Pest  1793. 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY  141 


héb3r  nyelvtani  egyezéseket,  másrészt  Beregszászi,  ki  egész  nagy  könyvet 
adott  ki  akkoriban  a  magyar  nyelvnek  a  napkeletiekkel  való  rokonságáról. ^ 
ISOO-ban  Révai  így  nyilatkozik  a  magyar-héber  rokonságról:  »01y  nagy 
a  megegyezésük,  hogy  a  kettőnek  közös  eredetét  senki  sem  tagadhatja, 
hacsak  nem  esztelen...  Sőt  még  tovább  megyek  s  megmutatom,  hogy 
nyelvünknek  természete  egészen  héberes*.  (Id.  Bán.  267.)  E  mellett  elfo- 
gadta Beregszászitól  a  törökkel  való  rokom'tást  is. 

Ekkor  került  kezébe  Gyarmathi  Sámuel  üj  munkája  a  magyarnak 
a  finn  eredetű  nyelvekkel  való  rokonságáról.*  Gyarmathi  a  szókincs  egye- 
zésein kívül  már  annyi  alaktani,  sőt  mondattani  egyezést  mutat  ki  a 
magyar  s  a  finn,  észt,  lapp,  vogul  stb.  nyelvek  közt,  hogy  Révai  sem 
tagadhatta  többé  e  nyelveknek  a  magyarral  való  rokonságát.  Ezentúl 
tehát  fölhasználta  ő  is  a  Sajnovics  és  Gyarmathi  eredményeit,  a  héber 
nyelvet  azonban  továbbra  is  » elsőrendű  rokonságnak «  tartotta. 

1802-ben  tartotta  Révai  mint  a  magyar  nyelv  és  irodalom  egyetemi 
tanára  beköszöntő  előadását,  » arról  az  elterjedt  ártalmas  balvéleményről, 
mintha  a  született  magyarnak  a  hazai  nyelvet  nem  kellene  tanulmányoznia «, 
s  ilyen  merész  szókkal  kezdi,  melyekben  ki  van  fejezve  a  köz  nyelvszo- 
kásról való  kicsinylő  nézete:  »Nem  tudunk  magyarul.  Mert  úgy  beszélni 
magyarul,  mint  közönségesen  beszélünk  legtöbben,  nem  érdemli  meg  a 
tudás  nevezetét «. 

Most  fogott  hozzá  nagyobb  művei  kiadásához.  1803-ban  már  kiadhatta  ^^attiof 
»a  magyar  irodalom  régiségei «,  az  Antiquitates  I.  kötetét.^  Még  ugyanazon  crammauca 
évben  megjelent  két  részben  nagy  nyelvtanának  L  kötete,*  mely  magában 
foglalja  a  hangtant  és  helyesírástant  (ebben  legérdekesebb  a  kettős  betűk 
egyszerűsítését  célzó  javaslata),  továbbá  a  névragozást  s  a  névmásokat. 
1805-ben  jelent  meg  a  II.  kötet,  s  ez  egészen  az  igeragozással  foglalkozik. 
1806-ban  mind  a  két  kötetet  új  címlappal  adta  ki,  s  minthogy  időközben 
Verseghy  keményen  megtámadta  az  ikes  igékről  szóló  tanát,  a  II.  kötethez 
egy  egész  vitairatot  csatolt :  Vindiciae  jusiissimae  de  secunda  verborum 
forma  indeterminata.  Ugyanakkor  magyarul  is  kiadott  két  vitairatot  álnevek 
alatt,  mintha  lelkes  tanítványai  szállnának  síkra  mesterük  tanai  mellett.** 

*  Ueber  die  Aehnlichkeit  der  hungarischen  Sprache  mit  den  morgenlándischen.  Bécs  1 796. 

*  Affínitas  linguae  Hungaricae  cum  linguis  Fennicae  oríginis  grammatice  demonstrata. 
Göttinga  1799. 

*  Antiquitates  Literaturae  Hungaricae  volumen  I.  quod  complectitur  duas  allocutfones 
funebres,  genuinae  veteri  pronunciationi  restitutas  et  commentario  grammatico  illustratas. 
Monumentum  inter  manuscrípta  Hungaríca  . .  vetustissimum. 

*  Elaboratior  Grammatica  Hungarica.  Ad  genuinam  patrii  sermonis  índolem  fídeliter 
exacta,  affíniumque  linguarum  adminículis  locupletius  illustrata. 

»  Verseghy  Ferencznek  tisztasággal  kérkedő  tisztátalan  magyarsága . . .  Világosvári 
Miklósfi  Jánostól.  1805.  —  Verseghy  Ferencnek  megcsalatkozott  illetlen  mocskolódásai  a 
Tiszta  magyarságban...  Fényfalvi  Kardos  Adorjántól.  1806.  —  Hozzájuk  járult  Horvát 
Istvánnak  szintén  álnevű  könyve  :  Verseghy  Ferencnek  megfogyatkozott  okoskodása  a  Tiszta 
magyarságban . . .  Boldogréti  Víg  Lászlótól. 


142 


RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 


Verseghy 
Ferenc 


£LABORATTOR 

GRAMMATICA 

HVNGARICA. 


AD    OEN VI NAM 

PATRII  SERMONIS  INDOLEM 

r  rDitiT  t  R    bxacta, 

AFFINlVMgVE    LINOVARVM. 
ADMINICVLIS 
lecwti'Tívt   itira-iukrk. 

TRJBVS    VOLVMINIBVS 

COMra^BIMSA. 

8TVDI0.   ÍT    OPERA 

1ÚANNIS    NIC  OL  A  I    R  É  V  AI. 
rvturriRi  tic.  dioec.  iatu  rtgm. 

llVeVAl,    AC    IITIKATVKAE    RVBOAKICAS 

i>>or&sto*it  rviL.   ord. 

•»  RldlA  •C1IRTIARV3S   WIVtRtlTATI 
CI*TIREItll> 


Verseghy  Ferenc  írói  és  nyelvészeti  működését  a  Martinovics-féle 
mozgalom  szakította  volt  meg.  Akkor  őt  is  elitélték  s  csak  1804-ben  jött 
haza  az  osztrák  börtönökből  S  már  1805-ben  két  munkája  jelent  meg: 
a  németül  írt  magyar  nyelvtan  s  a  Révai  ellen  és  egyszersmind  a  nyelv- 
újítók ellen  intézett  Tiszta  Magyarság.^  Míg  Révai  szerint  az  íróknak 
lehetőleg  változatlanul  meg  kell  őrizni  a  nyelvnek  régi  szabályait  és  formáit : 
addig  Verseghy,  mint  Herder  tanítványa,  a  nyelvbeli  fejlődés  jogait  vitatja, 
ő  azt   kívánja,  hogy  » legyünk  figyelmetesebbek  a   természetnek  szokott 

járására,  mely  parányi  magból,  kicsiny 

kezdetből  csak  lassankint  visz  tökéle- 
tességre mindent*.  Szerinte  »  nevetséges 
volna  azt  kívánni,  hogy  most  magyarul 
ügy  beszéljünk  és  írjunk,  a  mint  a 
régiek  beszéltek  és  írtak*.  »A  nyelv 
eránt  való  vélekedésekben  a  most  élő 
nemzetnek  közakaratját  ösmerem  én 
legfőbb,  legbátorságosabb  és  egyetlen- 
egy bírónak ;  feltalálni  ezt  ama  közön- 
séges szokásban,  mely  a  hasonló  szók- 
kal hasonló  esetekben  egyenlőképen 
bánik  és  a  filológiában  analógiának 
neveztetik.*  Verseghy  azt  vitatta,  hogy 
a  teszek,  hozok  analógiája  megköveteli 
az  eszek,  iszok  alakokat,  mert  eszem, 
iszom  épen  olyan  tárgyas  formák,  mint 
teszem,  hozom.  Az  eszem,  iszom  tár- 
gyatlan  használata  az  ő  nézete  sze- 
rint tót  hatás  eredménye.  Viszont  Révai 
az  ikes  ragozásnak  megromlását  tu- 
lajdonította idegen  hatásnak. 

Ma  már  tudjuk,  hogy  mind 
Révainak,  mind  Verseghynek  volt  az 
igazságban  része.  Abban  Révainak 
volt  igaza,  hogy  az  ikes  ragozás  meg- 
különböztetése régi  és  eredeti  magyar  sajátság,  mely  régibb  irodalmunkban 
még  a  legszebb  szabályossággal  föllelhető.  Viszont  Verseghynek  volt  igaza 
abban,  hogy  a  régibb  nyelv  nem  szabályozhatja  a  mait,  s  hogy  a  nyelvnek 
változása  nem  csupa  romlás,  hanem  egyszersmind  fejlődés,  mely  a  régi 
szabályosságot  új  szabályossággal  helyettesíti. 


volvmen  fbimvm. 


PESTI  N.I, 

TtII»       MaTBIAI      T»ATTRt|U 


Ji.  D  cc  c.  V  L 


Révai  magyar  nyelvtanának  cfmlapja.(Kisebb{tve.) 


"  Neuverfasste  Ungarische  Sprachlehre.  —  A  tiszta  magyarság,  avagy  a  csínos 
magyar  beszédre  és  helyes  írásra  vezérlő  értekezések.  —  Emezt  utóbb  ő  is  kiegészítette 
egy  toldalékkal,  melyben  Révai  támadásaira  felelt. 


RÉVAI  MIKLÓS  és  A  KORABELI  NYELVTUDOMANV  143 

De  ámbár  Verseghy  iskolai  nyelvtanokban  is  érvényesítette  fölfogását, 
az  ikes  ragozás  kérdésében  Révai  lett  a  győztes.  Ezt  pedig  Kazinczynak 
köszönhette,  ki  az  ikes  ragozáson  mint  újságon  kapott,  mely  hozzájárulhat 
az  irodalmi  nyelvnek  finomításához  s  egy  új  válaszfalat  állít  az  irodalom 
s  a  nép  nyelve  közé. 

Minthogy  Kazinczy  abban  is  egyezett  Révaival,  hogy  joüista  volt  ^^^j^ 
az  ypszilonista  Verseghyvel  szemben  {botfa:  &oí/y<í^.- a  nyelvújítók  hosszú 
ideig  a  maguk   táborához  számították  Révait  s  visszaéltek  nimbuszával. 
Pedig  ha  kinyomathatta  volna  Révai  a 
magyar  széptollról  (stílusról)  szóló  kéz- 
iratát, akkor  látták  volna,  hogy  az  önké- 
nyes nyelvújítást  ép  oly  keményen  elitéli, 
mint  ellenfele  Verseghy. 

•Ártalmas  következéssel  rettent',  úgy- 
mond, •■í.z  írónak  maga  eLvéltében  gőgöskÖdŐ 
hiúsága :  hogy  az  5  kezében  vagyon  a  nyelv, 
ő  ^nnak  az  alkotója.  Mert  veszett  ízlésű  s  a 
nyelvben  is  nem  eléggé  járatos  lehet,  s  azért 
könnyen  eltávozhatík  a  szépségestől,  a  közön- 
ségestől. Az  ilyen  elhitt  író,  mikor  maga  akar 
teremteni,  megveti  a  nyelvnek  tiszta  hibátlan- 
s^át,  keveri  a  szólás  módjait,  s  ő  gondolta 
hasonlóságok  után  új  nyelvet  kohol  magának.  • 

Különben  már  az  AHliquitatesben 
elitéli  a  purizmust,  az  idegen  szók  üldö- 
zését ;  Grammaliká}ában  is  nem  egyszer 
nyelvörösködik,  s  egy  helyt  így  kiált  föl : 
»A  szerencsétlen  újságok  is  terjesztettek 
s  ma  is  terjesztenek  némely  szörnyű  alko- 
tású szókat.  így  hálálják  meg  a  hazának 
az  előfizetők  bőkezűségét  !< 

Révaival  és  Verseghyvel  együtt 
tiltakozott    a  nyelvújítók   önkénye  ellen 

Beregszászi  Nagy  Pál  is,  ki   különösen        Rivmi  szobra  az  Akadémia  homioki«tin. 
a  szóképzésről  írt  fölötte  értékes  fejtege- 
téseket, előbb  röviden,  németül   szerkesztett  nyelvtanában,  később  tüzete- 
sebben egy  külön  e  tárgyról  kiadott  latin  könyvében.' 

Révai  még  nagy  nyelvtana  III.  kötetét  is  nagyrészben  megírta,  továbbá 
a  Magyar  Dedkságot  vagyis  irodalmat  (I.  k.  a  deákságnak  története, 
n.  a  széptoll,   III.   chrestomathia),   és   tervezett  egy  magyar  összehasonlító 

■  Versuch  einer  magyarjschen  Sprachtehre  mit  einiger  Hinsicht  auf  die  lürkische 
und  andere  morgenlandischen  Sprachen...  von  Paulus  Beregszászi  Eriangen  17t<7.  — 
DissertatEo  phitologiea  de  vocabulonun  derívatione  et  formatione.  Pest  18IS. 


144  RÉVAI  MIKLÓS  ÉS  A  KORABELI  NYELVTUDOMÁNY 

szótárt  (Vocabula  Hungarica)  —  de  mindezen  terveit  meghiúsította  1807-ben, 
55  éves  korában  bekövetkezett  halála. 

Verseghy  azonban  még  soká  működhetett  s  több  becses  munkát 
kiadhatott.  Köztük  fontosabbak :  négy  kötetes  latin  munkája,  mely  a  nyelv- 
tanon kívül  stilisztikát,  retorikát,  poétikát  foglal  magában,*  továbbá  Magyar 
Grantmaiíkája  (Budán,  1817.),  A  filosqfiának  talpigazságaira  épített  felelet 
a  Nemzeti  Múzeum  nevében  a  magyar  nyelv  iránt  tett...  kérdésekre 
(Budán,  1818.),  végre  Tudományos  Mesterszókönyve  1826. 

Révai  hímeve  túlszárnyalta  Verseghyét,  mert  azzal  dicsekedhetünk, 
hogy  a  mi  Révaink  volt  az  első  tudós,  ki  fényes  eredménynyel  alkalmazta 
a  nyelvtörténeti  módszert  s  ezzel  megelőzte  Grimm  Jakabot,  a  német  nyelv 
történetíróját.  Azonban,  mint  helyesen  mondja  Révai  életírója,*  »a  magyar 
tudomány  története  jogos  büszkeséggel  említheti  mindkét  fiát.  Egyetlen 
európai  nemzet  sem  dicsekedhetett  ez  időben  két  ily  kiváló  nyelvészszel, 
mint  a  milyen  a  nagy  Révai  és  az  ő  méltó  ellenfele:  Verseghy*. 


*  Analytica  institutionum  linguae  Hungaricae  Buda  1816— 7.  —  Verseghy  munkásságát 
alaposan  méltatta  Riedl  F.  M.  Nyelvőr  IX. 

»  Bánóczi :  Révai  Miklós  élete  és  munkái  334.  1. 


50.  Kazinczy  Ferenc. 

György  és  gAfdista-tArsainak  hatása  alatt  fejlődésnek  ^i^Etm 
i  magyar  közszellem  és  kezdett  kiemelkedni  sűlyedt-  ""^'""^y  '■'■" 
.  A  magyar  nyelv  mívelésében  lassankint  fölismerték 
erőt,  a  mely  a  nemzet  elmaradottságának,  veszélyez- 
_  Igainak  s  az  idegen  szellem  hódító  beáradásának  egyedüli 
ellensúlyozója  lehet.  Az  irodalom  öntudatos  mívelése  a  nemzetiség  meg- 
mentését, a  magyar  közszellem  és  társadalmi  élet  felelevenítését  s  a  polgá- 
rosültság  eszméinek  terjesztését  célozta.  Hogy  azonban  íróink  nemes 
buzgalma  s  lelkes  törekvése  nemzetünk  elalélt  idegeit  mozgásba  hozhassa 
és  eszméik  a  társadalmi  élet  fejlesztő  elemeivé  válhassanak,  semmire  sem 
volt  nagyobb  szükség,  mint  hogy  az  ország  különféle  helyein  lakó,  nagy- 
részt elvonulva  működő  írók  egy  célra  egyesüljenek,  egymást  ösztönözve 
s  egymásra  hatva,  irodalmi  életet  alkossanak,  a  mely  közelebb  érintkezzék 
az  egész  neinzettel,  a  társadalom  mi  véltebb  osztályaival.  Bessenyei  és 
társai  Bécsben  éltek  és  működtek,  s  eszméik  mintha  nem  találtak  volna 
természetes  levezető  csatomára  a  magyar  közszellemhez.  Révai  Miklós,  a 
Bessenyei  törekvéseinek  ügyszólván  egyenes  örököse,  sem  irányánál  s 
ízlésénél,  sem  helyzeténél  s  egyéniségénél  fogva  nem  lehetett  alkalmas  a 
szétforgácsolt  írói  erók  egyesítésére  s  azoknak  vezérletére.  S  különben  is, 
midőn  Révai  a  Bessenyei  eszméinek  harcosává  szegődött :  az  újkori  magyar 
míveltség  első  zászlóvivője,  Bessenyei,  már  magányba  vonult  s  hatása 
bezárult.  Ekkor  lépett  fÖl  Kazinczy  Ferenc,  a  ki  mind  általános  míveltsé- 
gével  s  korán  fejlett  ízlésével,  mind  az  előkelő  körökben  való  ismeret- 
ségével s  rendkívüli  fogékonyságával,  mind  szUIetett  írói  tehetségeivel,  erős 
fajszeretetével,  szélesebb  látkörével  és  sokoldalú  képzettségével  mintegy 
hivatva  látszott  a  Bessenyei  és  Révai  agitátai  működésének  egyesítésére 
s  a  szellemi  erők  vezérletére.  Veleszületett  nagy  tehetsége  a  családi  lég- 
körben bő  táplálékot  lelt,  s  az  írói  dicsőség  utáni  vágya  szüleinek  benne 
helyezett  büszke  reményétől  fogant  meg  keblében. 

A  Kazinczy-család  a  felvidék  előbbkelő,   vagyonosabb  családjainak  ^  ^^^' 
egyike,  vaiószinűleg  a  borsodmegyei  Kazincból  származott.  Legelső  tagja,  a 
kit  ismerünk,  Péter,  borsodmegyei  szolgabíró  volt  a  XVII.  század  harmincas 

BeOthy,  Magjir  irodalonUGnéDet.  II.  kCl.  10 


146  KAZINCZY  FERENC 


éveiben.  Ennek  egyik  dédunokája  volt  József,  három  testvére  közt  a  leg- 
idősb,  a  ki  Bossányi  és  Nagyugróci  Bossánjá  Ferenc  leányával,  Zsuzsan- 
nával összekelvén,  házassága  kilenc  gyermeknek  ada  életet.  Ezek  közt  első 
^  vala  Ferenc,  a  ki  1759.  október  27-kén  született  Ér-Semlyénben,  Bihar- 
megyének egyik  falujában,  anyai  nagyapja  házánál,  a  hol  hét  esztendős 
koráig  a  magyar  nyelven  kívül  más  nyelvet  nem  hallott,  s  a  hol  a  régi 
patriarkhális  szokások  és  erkölcsök  tiszta  légkörében  erős  nemzeti  érzés 
fejledezett  lelkében,  a  mely  korán  fogékonyságot  mutatott  a  szépnek  bármily 
kezdetleges  nyilvánulása  iránt, 
gycraíek^^és  Különöscn  nagy  hatással  volt  reá  nagyapja,  Bossányi  Ferenc,  Bihar- 

iíjúkora  megyének  egykori  főjegyzője  s  a  Mária  Terézia  alatti  két  utolsó  ország- 
gyűlésen Biharmegye  követe,  a  kinek  nemcsak  szelíd  engedékenysége, 
humanitása,  vallásos  jámborsága  s  felvilágosültsága  vertek  erős  gyökeret 
a  fogékony  fiúban,  hanem  kivált  levélíró,  vagy  helyesebben  levéldiktáló 
hajlama,  mely  —  mint  maga  Kazinczy  mondja  —  » örökös  passziójává*  lőn. 
Hét  éves  korában  elhagyta  a  nagyapai  házat  s  atyjához  Alsó-Regmecre 
költözött,  a  hol  öcscsével,  Dénessel  együtt  egy  késmárki  lutheránus  deák 
kezdte  oktatni  őket  az  elemi  ismeretekre  s  a  német  és  latin  nyelv  gram- 
matikájára. Ferenc  csakhamar  a  bibliát  kezdte  olvasni  magyar  s  német 
nyelven  és  áhítattal  hallgatta  kora  míveltségének  színvonalán  álló  atyjának  a 
közéletből  és  történelemből  vett  anekdotáit.  Az  atya  hamar  észrevette  fiának 
fogékonyságát  s  -ezért  maga  is  kedvvel  tanítgatta,  nevelőjének  pedig  helyes 
utasításokat  adott.  1768.  őszén  Késmárkra  ment  öcscsével  és  tanítójával 
együtt  s  itt  játszva  és  örömmel  sajátította  el  a  német  nyelvet.  Késmárkon 
mint  »donatista«  egy  évig  maradt  s  a  következő  évben  Patakra  ment 
grammatikára.  Itt  végezte  Kazinczy  nemcsak  a  grammatikai,  hanem  a 
syntaxisi,  poétikai,  rhetorikai  és  logikai  osztályokat  is,  a  honnan  1775-ben 
a  »publicusok«  közé  lépett  s  mint  ilyen  theologiát  és  jogot  hallgatott. 

A  Sáros-Patakon  töltött  tíz  év,  jóllehet  ismeretei  egyben-másban 
fogyatékosak  maradtak,  jótékony  hatással  volt  Kazinczyra.  Nemcsak  az 
erkölcsi  felfogás  puritán  szigorúsága  nyomott  kitörülhetetlen  jegyet  lelkére, 
hanem  az  olvasás  és  írás  szenvedélye  is  itt  nyert  hatalmas  ösztönt  benne. 
Itt  szerette  meg  a  klasszikusokat,  Ovidius  Keserveit  és  Metamorphosisát, 
Vergil  Eclogáit  s  Horatiusnak  könnyebben  érthető  ódáit  és  epistoláit; 
itt  jutottak  kezébe  az  akkori  magyar  irodalom  újdonságai,  a  Kartigám 
és  Bessenyei  művei;  és  ábrándozva,  álmadozva  sétálgatván  a  Bodrog 
partjain,  egyfelül  a  görög  és  latin  idill-költők  eszményi  világa  vonzá,  másfelül 
a  Rákócziak  dicsősége  s  a  pataki  vár  hajdani  emlékei  lebegtek  körüle.  így 
mintegy  a  régi  és  új  szellem  együttes  táplálékán  fejledezett,  forrt  s  erősbűit. 
Atyja  katonai  pályára  szánta  őt,  de  látván,  hogy  Ferenc  semmi 
hajlamot  nem  mutat  a  vitézi  élet  iránt,  s  észrevevén  írói  szenvedélyének 
fejlődő  csiráit,  arra  ösztönözte,  hogy  Gellert  vallási  értekezését  fordítsa  le, 
a  melyet   még   más   darabokkal   pótolva,   ki   fog   nyomatni   az   iskolai   év 


KAZINCZY  FERENC  147 

végén.  Mielőtt  azonban  Ferenc  atyjának  ez  utolsó  kívánságát  teljesíthette 
volna,  Kazinczy  József  1 774.  március  20-dikán  tüdőgyulladásban  váratlanul 
elhunyt.  De  az  özvegy  Kazinczyné  nem  hagyta  abban  a  tervet;  6  is 
ösztönözte  fiát,  hogy  akár  Gellert  vallásos  értekezését,  akár  meséit  fordítsa 
ie,  vagy  bármi  mást,  a  mi  tanárainak  tetszését  megnyerheti.  Ekkor  Kazinczy 
először  Pray  Annaleseiböl  akart  egy  részletet  fordítani,  de  belátván,  hogj' 
a  történelnni  események  kellő  megértésére  előbb  az  ország  geográfiájával 
kell  tisztában  lennie,  Losonczy  Istvánnak  a  Kis  Tükör  című  ismert  mun- 


Ksilaoiy  gjtrmelüual  arcképe.  (At  eredstl  reslmén;  ix  Akadémia  blnokábu.) 

kajához  hasonló  s  jórészt  annak  adatain  épülő  miinkácska  írásához  fogott, 
mely  épen  a  vizsgálat  utolsó  órájában  jelent  meg  nyomtatásban,  s  a  tanárok 
és  vendégek  között  kiosztogatták.  A  munkát,  mely  a  következő  címet  viseli, 
*  Magyarország  geographika,  azaz  földi  állapotjának  lerajzolása,  melyet 
egynehány  fS  geographusok  munkájából  kiszedegetett  és  azoknak,  a  kik 
hazájokhoz  illendő  szívességgel  viseltetnek,  szemeik  eleibe  terjesztett  Kazinczy 
Ferencz«,  csak  Szilágyi  Sámuel  szuperintendens  méltatá  némi  figyelmére  s 
jóllehet  észrevette  annak  gyöngeségeit,  néhány  szóval  bátorítá  a  fiatal  kezdőt ; 
tanárai  elllenben  minden  becs  nélkülinek  tekintették.  A  kelletlen  fogadtatás 
elvette  Kazinczy  kedvét  az  írástól  s  nem  kívánta  nevét  többé  nyomtatva  látni. 


148  KAZINCZY  FERENC 


munk^  Anyja  azonban   nem  tudott   belenyugodni  az   első   próba  sikertelen- 

ségébe s  folyton  buzdítgatá  fiát  valami  újabb  kísérletre.  így  Bessenyeinek 
Die  Amerikaner  dmű  elbeszélését  kezdte  fordítani  és  csakhamar  be  is 
végzé  azt,  mely  Az  amerikai  Podoc  és  Kazimir  keresztyén  vallásra  való 
megtérése  címmel  (Kassa,  1 776.)  jelent  meg,  némi  önérzetet  keltve  a  kezdő 
íróban,  a  ki  e  munkáját  magának  Bessenyeinek  is  megküldé.  Bessenyei 
válasza:  »ne  szűnjön  meg  az  ür  szívének  hajlandóságai  után  menni  és  az 
emberi  viselt  dolgoknak  ahhoz  a  dicsőségéhez  közelíteni,  melyre  szemeit 
csaknem  bölcsőiből  láttatik  vetni,*  erősítette  ugyan  önbizalmát,  de  egy- 
szersmind arra  is  ösztönzé,  hogy  mielőtt  újabb  kísérleteket  tenne,  mélyebben 
kell  tanulmányoznia  a  klasszikusokat  s  az  újabb  népek  fejlettebb  irodalmát, 
hogy  lelke  elegendő  táplálékot  gyűjtsön  a  munkához.  Most  tehát  Morhof 
Polyhistorát,  a  » csókok  kedves  énekese «,  Janus  Secundus,  Catullus,  Tibullus 
és  Anakreon  verseit  olvasgatá  s  a  rajzban  gyakorolta  magát. 

᣻i^t  ^^^  ^2  időre  esik  első   bécsi   útja,  melyet  nagybátyjával,   Kazinczy 

Andrással  tett  1777-ben.  Ekkor  ismerkedett  meg  Gessnemek  egy  pár 
idilljével,  Wieland  Musarionával  s  egyéb  műveivel,  a  melyek  egészen 
magukkal  ragadták  az  eszményi  törekvésű  ifjút  A  Belvederben  mohó 
vágygyal  nézegette  a  festészet  remekeit,  kivált  a  németalföldi  iskola  meste- 
reinek képeit  s  a  szép  iránt  természetes  fogékonysággal  bámulta  különösen 
Van  Dyck  művészetét,  a  melylyel  nem  tudott  betelni.  Szomorúan  hagyá  el 
Bécset  s  avval  az  erős  elhatározással,  hogy  a  mint  viszonyai  megen- 
gedik, hosszabb  időre  megy  Bécsbe  a  képzőművészet  bővebb  tanulmányo- 
zására. A  mint  Sárospatakra  visszatért:  két  új  könyvvel  ismerkedett  meg, 
a  melyek  kiváló  hatással  voltak  reá.  Baróti  Szabó  distichonaiból  először 
ismerte  meg  a  magyar  mértékes  verseket  s  csakhamar  ő  is  próbálgatni 
kezde  hasonlókat,  a  melyeket  nem  késett  Barótival  láttatni.  De  a  másik 
új  munka  még  nagyobb  hatást  tett  Kazinczyra.  Báróczytól  a  Marmontel 
regéinek  fordítása  először  kelte  érzéket  benne  a  művészibb  magyar  próza 
szépségei  iránt,  a  melyeket  vizsgálni,  tanulmányozni  és  utánozni  legfőbb 
célja  lőn.  »Még  ma  is  bírom  a  könyvet  —  írja  Kazinczy  pályája  vége 
felé  —  mert  rajta  van  ifjú  esztendeim  örömeinek  emlékezete ;  még  ismerem 
a  helyeket,  hol  a  Báróczy  olvasásában  fel-felsikoltozám.  Már  akkor  fel- 
tevém magamban,  hogy  az  ő  koszorúja  után  fogok  törekedni  minden  erőm- 
mel, a  mi  lesz.« 

Az  ifjú  költői  álmadozásainak  közepette  így  értek  véget  a  sárospataki 
iskolai  évek  s  Kazinczy  1779.  őszén  Kassára  ment  patvariára,  hol  az 
ügyvédi  segédkezés  mellett  idejét  nagyrészt  Hagedom,  Bürger,  Gessner, 
Gleim,  Jacobi  és  a  már  említett  klasszikusok  műveinek  olvasása  és  e  művek 
prózai  s  verses  fordítgatása  foglalta  el.  Itt  gyulladt  először  szerelemre 
Rozgonyi  Erzsi  iránt,  a  kinek  kedveért  a  Siegfuart  klastromi  történetét 
kezdé  olvasni  s  fordítani.  Kassáról  1781.  elején  Eperjesre  ment  a  törvény- 
gyakorlat folytatására  s  itt  szíve   és   elméje  újabb  táplálékot  leltek.  Másfél 


KAZINCZy  FERENC  149 

év  múlva  aztán  Pestre  jutott  Bemáth  József  patvarístáí  közé  s  felesküdött 
a  királyi  táblánál.  Pesti  tartózkodása  igen  fontos  lön  reá  nézve,  mert 
önmivelése  nemcsak  tanulmányaitól  vett  határozottabb  irányt,  hanem  az 
Orczy  Lőrinc  báróval  s  a  Ráday  Gedeonnal  való  ismeretségétől  is. 

A  magyar  írók  közül  Báróczy  és  Ráday  voltak  Kazinczyra  legmara-  i^SS^uj* 
dandóbb  hatással.   Amaz  mint  stilista,  emez   mint   nagy  míveltségű  ember. 
Amannak  írói  sikerei  keltették  íbl  benne  az  írói  dicsőség  utáni  vágyat :  az 
emezzel  való   személyes   érintkezés   nem    kis  mértékben  tágította  általános 


KulDci;  IQükorl  arcképe.  (1701.) 

látkörét,  fejlesztette  eszthetikai  érzékét  s  itélö  képességét.  Míg  Ráday  élt, 
majd  minden  munkáját  közié  vele  Kazinczy,  akár  eredetit  írt,  akár  fordított 
TÖle  vett  ösztönt  a  régi  magyar  írók.  Zrínyi  és  Gyöngyösi  műveinek  olvasá- 
sára, sőt  a  magyar  nyelvújítás  lehetőségének  és  szükségének  bizonyítékait 
is  Ráday  fejtette  ki  először  Kazinczy  előtt. 

Kazinczy  első  nagyobb  művét,  melylyel  az  irodalom  mezejére  lépendő  „i^f^^^ 
volt,  a  Gessner  idilljeinek  fordítását,  épen  ezen  időben,  1783-ban  készítgeté.     **i«Sz8 
Pestet  ez  évben  elhagyta  s  anyjához  költözött  Alsó-Regmecre.  Terve  volt 
egy  nagyobb  külföldi  utat  tenni  Német-,  Francia-  és  Olaszországba;  anyja 


150  KAZINCZY  FERENC 


és  nagybátyjai  azonban  hallani  sem  akartak  e  tervről  s  folyvást  ösztönözték, 
hogy  megyei  szolgálatba  lépjen.  Kazinczy  kénytelen-kelletlen  hajlandónak 
mutatkozott  e  kívánságot  teljesíteni,  s  még  azon  évben  szerencsét  próbált 
Orczy  Lőrinc  abaujmegyei  főispánnál,  ki  meg  is  ígérte,  hogy  a  következő 
évben  kinevezi  »kis  barátját «  tiszteletbeli  aljegyzőnek,  a  mi  1784.  október 
13-kán  meg  is  történt  Mivel  azonban  ez  év  augusztusának  vége  óta  a 
zemplénmegyei  székben  ült  s  alapos  reménye  volt,  hogy  a  főispán  őt  fogja 
oda  végleg  kinevezni,  nem  foglalta  el  abaujmegyei  hivatalát.  De  Szirmay 
Antal  főjegyző  cselszövénye  miatt  Zemplénben  is  csak  tiszteletbeli  aljegj'ző 
lehetett  s  félvén  a  főjegyző  fondorlataitól,  néhány  hónap  múlva  —  mint 
írja  —  »magát  Zemplénből  egészen  elvonta*.  Ettől  fogva  mintegy  másfél 
évig  mint  abaüji  tiszteletbeli  aljegyző  működött,  nagy  hasznát  vévén  a 
német  nyelvbeli  jártasságának,  mivel  József  császár  rendelete  értelmében 
a  hivatalos  fölterjesztéseket  németül  kellett  fogalmazni,  Abaüjban  pedig  sem 
az  alispán,  sem  a  főjegyző  nem  tudtak  németül,  s  így  a  munka  jórészt 
az  ő  vállaira  nehezedek. 
éí^Sm^cy  Ekközben  Kazinczy  írói  munkássága  mind  nagyobb  arányokat  öltött. 

Gessner  idilljei  t  kéziratban  már  elküldé  Báróczynak  is,  Rádaynak  is  bírálatra, 
a  mely  mind  Bécsből,  mind  Pécelről  kedvezően  s  biztatólag  hangzott 
Alsó-Regmec  és  Kassa  felé.  A  gárdisták  » megsejdítvén  az  abban  lappangó 
lélek  árnyékát*,  kiadásra  ösztönözték.  Báróczy  nemcsak  az  írót  üdvözölte 
Kazinczyban,  hanem  a  merész  kezdőt  is,  a  kinek  »isteni  tűz  melegíti  ereit «. 
»Légy  ébresztő  példája  —  így  buzdítja  őt  Báróczy  —  az  elzsibbadt  magyar 
iQúságnak.  Légy  második  Prometheus:  lelkesítsd  meg  az  elevenség  nélkül 
heverő  testeket!*  Ráday  szintén  örömmel  értesíti,  hogy  a  fordítás  egészen 
megnyerte  tetszését  s  néhány  nyelvbeli  igazítást  tesz  a  kéziraton,  a  melyeket 
Kazinczy  nagyrészt  föl  is  használt  a  kiadásban. 

Báróczy  és  Ráday  buzdításai  mély  nyomokat  hagytak  Kazinczy 
pályájáa  Ébredező  becsvágya  azoktól  szilárdult  meg  s,  iránya  helyes 
választását  két  mestere  javalá.  E  fordítás  már  kéziratban  bizonyos  tekintélyt 
kölcsönöz  nevének,  s  az  ifjú  írók  új  jelenségnek  tekintik  őt  és  fordítását  nem 
győzik  eléggé  magasztalni.  A  munka  nyomtatásban  csak  1788-ban  jelent 
meg  Kassán,  ily  címmel:  Gessner  Salamon  idylliumi  s  mindjárt  követte 
szintén  Kassán  egy,  már  évekkel  az  előtt  m^kezdett  műve :  Bácsmegyeynek 
öszveszedett  levelei,  köUötí  történet.  Mindkét  műve  félreismerheteüenül 
magán  viseli  ama  kor  bély^ét,  azt  az  ideális  lelkesülést,  a  melynek  a  német 
irodalomban  legfőbb  képviselője  a  Goethe  Werthere.  Ez  irány  Kazinczy 
összes  működésén  végig  vonul,  de  kivált  a  Bácsmegyey  levelein,  a  mely 
egy  rég  feledett  német  regénynek  (Adolf  s  gesammelte  Briefe)  átdolgozása. 
Kazinczy  az  eredetinek  tartalmát  nagyjából  meghagyja,  csak  személyeit 
cseréli  föl  magyar  nevekkel  s  a  történet  színhelyét  teszi  magyar  földre. 

E  nagyobb  műveken  kívül  kisebb  költeményeket  is  írt  Kazinczy  s 
fordítani  kezdte  Klopstock  Messiáséi,  Stolbergnek  és  Metastasiónak  néhány 


KAZINCZY  FERENC  151 


dalát,  Anakreont  és  Horatiust,  sőt  Shakspere  német  átdolgozásait  is. 
A  Báróczy  tanácsa,  hogy  »a  méhek  sokféle  virágról  szedik  az  édes  mézet «, 
vele  született  fogékony  lelkére  nem  tévesztheté  hatását.  Sok  különféle 
tárgyú  és  stílű  művet  tanulmányoz  és  fordít,  hogy  az  előadás  legkülön- 
félébb formáiban  gyakorlottságot  szerezzen,  hogy  változatos  színt  nyerjen 
stílje,  a  mely  a  lelki   élet   bármely  nyilatkozatának   hű  tolmácsa  lehessen. 

Il5memű  törekvései  között  a  megyei  szolgálat  szigorú  korlátainak  „£"^1^ 
ólomsúlyát  mindinkább  elviselhetetlennek  tartja.  Egyfelül  József  császár  f«iö8Yei<5 
alkotmánysértő  rendeletei,  a  melyek  a  megyét  mintegy  a  törvénytelenség 
eszközévé  sűlyesztették  s  a  megyei  szolgálatot  népszerűtlenné  tették ;  más- 
felül a  világpolgárias  míveltség  fénye,  a  mely  íróink  közt  senkit  sem  vonzott 
oly  melegen,  mint  épen  Kazinczyt,  természetes  változást  okoztak  lelkében. 
Hazafias  felfogása  a  megyei  szolgálatra  nézve  kegyetlen  anakronizmussá 
lőn,  míg  emberbaráti  szeretete,  az  egész  nemzet  mívelődéseért  égő  lelke 
épen  József  császár  alatt  találhattak  légbővebb  táplálékot,  ha  a  tanügyi 
pályára  lép.  Hiába  nevezte  ki  a  főispán  Abaújban  főjegyzőnek,  hiába 
hívogatta  a  szabolcsi  alispán,  Vay  József,  maga  mellé  szintén  főjegyzőnek : 
Kazinczy  határozott,  s  gróf  Török  Lajos  tanácsára  Pászthory  Sándor, 
udvari  előadó,  részint  írói  érdemeiért,  részint  a  felvilágosúltság  eszméinek 
terjesztéseért,  mint  a  ki  ezidétt  lépett  a  szabadkőmívesek  társaságába, 
őt  1786.  november  l-jén  iskolafelügyelővé  nevezteti  ki. 

Kazinczy  új  hivatalához  a  kötelesség  teljesítésének  avval  a  komoly- 
ságával látott,  melyet  a  nemzet  egyetemére  teendő  hatásának  tudata  érlelt 
meg  benne.  Hitte,  hogy  » eszköz  lehet  egy  szebb  kornak  felhozásában, 
hogy  itt  a  hon  fiaínak  nevelésökre  fog  hathatni  s  vallásbeli  különbség 
nélkül «  s  így  » valóban  hasznos  hazafivá  formálhatja  magát «.  Hatásköre 
mintegy  az  ország  éjszak-keleti  negyedére  terjedt  ki.  Kerülete  tíz  várme- 
gyéből (Szepes,  Sáros,  Zemplén,  Ung,  Bereg,  Gömör,  Torna,  Abaúj,  Borsod, 
Heves)  állott  s  magában  foglalta  a  Jászságot  és  Kunságot  is.  Fizetése 
1789-ig  hatszáz  forint  volt,  ekkor  ezerötszáz  forintra  emeltetett. 

Azonban  a  közös  iskolák  eszméje  mind  a  katholikusok,  mind  a 
protestánsok  előtt  kedvetlen  vala,  s  így  képzelhető,  mennjd  fáradságába 
került  Kazinczynak  az  új  rendszert,  a  német  nyelv  tanulását  megkedvel- 
tetni, a  községi  elöljárókat,  földesurakat,  papokat  a  császár  akaratának 
»helyességéről«  meggyőzni,  velük  új  szerződéseket  kötni,  a  felekezeti 
iskolákat  közösekké  változtatni.  S  ámbár  erélyesen  sürgette  a  német 
nyelvnek,  mint  az  akkori  hivatalos  élet  közegének  tanulását,  volt  bátor- 
sága kimondani,  hogy  nagyon  félreértik  a  fejedelem  szándékát  azok,  a 
kik  azt  hiszik,  hogy  »a  német  nyelv  terjesztésével,  a  hazaiak,  különösen 
a  magyar  nyelv  elnyomása  vétetik  célba*.  » Fordítsanak  a  magyar  nyelvre 
—  így  szólt  vizitátoraihoz,  midőn  őket  hivatalaikba  beiktatá  —  a  meny- 
nyiben azt  más  tárgyak  engedik,  különös  figyelmet  s  tudják  meg,  hogy 
ennek    mívelése    által    azon    nemes  nemzet    ízlését    mívelik,    mely    arra, 


152  KAZINCZY  FERENC 

hogy  nála  a  tudományok  virágozzanak,  csak  buzditás  hiával  van.'  Műkö- 
désének legfőbb  eredménye,  hogy  mintegy  kétszáz  iskolát  állított  fol,  a 
melyekljen  mind  a  nevelés,  mind  a  tanítás  módszerét  az  idők  követelmé- 
nyeihez alkalmaztatta.  Egész  életében  büszlíe  volt  e  működésére,  a  melylyel 
Swietennek  és  Pászthorynak  jóakaratát  s  pártfogását  sikerült  megnyernie. 
Különösen  Önérzettel  emlegette,  hogy  'egy  pápista  papnak  arany  medaillt, 


egy^másiknak  vörös  övet  adatott  Swietennel*,  s  hogy  »tenyerükön  hordoztálí 
a  papok,  mert  érzették,  hogy  feje,  szíve  tiszta*, 
^ma™  Bármennyire    elfoglalta    is   hivatala,    bármennyit    utazott,    levelezett, 

(ársasíg  tanácskozott  az  iskolafentarlókka!  és  a  kormánynyal :  mind  ez  nem  hogy 
ernyesztette  volna  írói  tevékenységét,  sőt  inkább  fokozta  azt.  Hivatala 
székhelyén,  Kassán,  alkalma  levén  Bacsányival,  Baróti  Szabóval  és  utazá- 
saiban Daykával  s  másokkal  ismeretségbe  lépnie,  a  német  folyóiratok 
mintájára  csakhamar  egy  magyar  folyóirat  terve  fogan  meg  elméjében,  s 


KAZINCZY  FERENC 


153 


megalkotja  a  Magyar  Museumot,  a  melynek  szerkesztésétől  ugyan  már 
a  második  füzetnél  visszalép,  de  agitátori  egyéniségét  evvel  mutatja  be 
először  nemzetünknek.  A  Magyar  Museum  alapításában  és  első  sikerében 
neki  volt  legíobb  része,  ö  érintkezett  először  az  írókkal,  kiadóval,  cenzorral, 
mecénásokkal,  sőt  az  előfizetőkkel  is. 

Az  élénk  eszű,  gyors  elhatározású,  a  főúri  körökben  is  otthonos,  jr^j^/eiJ^tó 
míveltségre  páratlan,  finom  modorú,  felvilágosult,  anyagilag  is  eléggé  tehetős  kapcsa 
Kazinczy  épen  alkalmas  volt  arra,  hogy  némi  középpontot  teremtsen  maga 
körül.  Mozgékony  természetére  jó  hatással  volt  gyakori  hivatalos  utazgatása 
s  levelezése.  A  vele  érintkező  ifjú  tanítókat  s  papokaU,  szívesen  bevezette  az 
irodalomba,  s  mintegy  írókká  avatta  őket,  thémákat  adva,  olvasmányokat 
küldözve  nekik   s  kiosztva  megfelelő   szerepeiket.  A   régi   írók   között   is 


Q    Q   B     Q    ű    B 


Kazinczy  rajza  a  kufsteini  várbörtönről. 


megpróbál  szorosabb  kapcsot  létesíteni,  fölkeresi  leveleivel  az  ismeretlen 
írókat  és  tudósokat,  barátságukat  kéri  vagy  a  magáét  ajánlja  íol  nekik; 
aztán  ha  ő  megismerkedik  egy-egy  új  íróval,  siet  azt  minden  író  barátjával 
megismertetni  rang-,  állás-  és  valláskülönbség  nélkül,  valamennját  buzdítva 
a  közös  írói  működésre  s  valamennyit  értesítve  saját  terveiről.  S  jóllehet 
legtöbbször  az  irodalom  és  nyelv  legújabb  termékeiről,  fontos  vagy  mellékes 
kérdéseiről  szerette  véleményét  hallatni,  vagy  barátjainak  véleményét  kikérni : 
örömest  szólt  a  politikai  és  társadalmi  életről  is,  a  m^yei  szerepvivőkről, 
a  felvilágosúltság  ábrándozó  apostolainak  újabb  eszméiről,  figyelemmel 
kisérve  minden  ébredező  mozgalmat,  a  melynek  erősödését  vagy  elnyomását 
kívánatosnak  tartotta.  Az  ország  nádorától  s  az  esztergomi  prímástól  kezdve 
a  főurakat,  megyei  tisztviselőket,  katholikus  és  protestáns  papokat,  egye- 
temi, gimnáziumi  tanárokat,  sőt  még  érettebb  tanulókat  is  fölkeresett  leveleivel, 


154  KAZINCZY  FERENC 


kérve,  könyörögve  és  tanácsokat  osztogatva  nekik  egy-egy  ujabb  mű 
megszerzésére,  szegényebb  írók  munkáinak  kiadására  vagy  segélyezésére. 
Maga  is  szívesen  nyújtott  segédkezet  íróbarátainak  (Aszaiaynak,  Vitéz 
Imrének)  munkáik  kiadásával  vagy  tehetős  pártfogók  megnyerésével  Dicsért 
és  magasztalt,  bírált  és  hibáztatott  finom  ízlése  s  a  klasszikusok  és  ujabb 
jeles  külföldi  írók  véleménye,  l^kivált  pedig  saját  költői  iránya  alapján, 
mindig  az  általános  mívelődés  kifejtésére  s  fokozására,  a  tisztúltabb  eszmék 
terjesztésére,  egy  szóval  a  nemzet  haladására  célozván.  E  szempont  szabja 
meg  agitátori,  nyelv-  és  ízlésmívelő  irányát  s  körét. 
az*SoSSü  ^^^  ^Sy  újkori  Bryareus,  száz  kézzel  keresi  a  közmívelődés  szálait, 

TiwcSyf^  hogy  egymásba  fonja  s  központba  irányítsa  azokat.  Eleven  érzéke  levén 
az  emberek  hiúsága  iránt,  mindig  azon  a  hangon  szól  hozzájuk,  a  mely 
leginkább  szívükhöz  talál,  hogy  céljainak  megnyerhesse  őket.  Tudván,  hogy 
a  magyarság  fenmaradásának  és  pallérozottságának  alapja  nyelvünk  kifej- 
tése :  arra  törekszik,  hogy  a  meginduló  mozgalom  a  nemzet  minden  rétegét 
magával  ragadja.  József  császár  utolsó  évében  már  előre  látja  a  nemzeti 
felbuzdulást,  a  melynek  szellemi  iránymutatója  kíván  lenni,  s  fogsága  után 
fokozott  erővel  gyűjti  össze  régi  híveit  s  keres  új  tehetségeket  erőszakkal 
félbeszakított,  de  annál  nagyobb  hévvel  felkarolt  céljainak  kivitelére.  Senki 
sem  érti  a  módját  jobban,  mikép  lehet  egy  pangó  társadalom  szunnyadó 
erőit  pusztán  a  toll  fegyverével  fölkelteni,  egymásra  s  az  egyetemes  nemzetre 
utalni,  mint  Kazinczy,  a  ki  bámulatos  tevékenységgel  és  soha  ki  nem  fáradó 
buzgalommal  élesztgeti  a  magyar  írók  különféle  munkásságát,  magyarázza 
a  tisztúltabb  ízlés  kívánalmait,  terjeszti  a  nyugoti  nemzetek  irodalmának 
ismeretét  és  sürgeti  a  magyar  nyelv  jogainak  védelmét.  József  császár 
halálakor,  a  nemzeti  folbuzdulás  napjaiban  szinte  türelmetlen  erélylyel  siet 
a  mozgalom  élére  állani.  Orpheuséi  már  előbb  megindítja,  s  evvel  mindenkit 
fölkeres,  a  ki  csak  némi  érdeklődést  mutat  a  nemzeti  míveltség  iránt  Hír- 
lapban és  leveleiben  egyaránt  hévvel  küzd  a  magyar  nyelvnek  hivatalossá 
tétele  mellett,  ennek  kivívását  reméli  az  országgyűléstől  » Vétkezik  a  haza 
ellen  —  kiált  föl  —  a  ki  ezt  a  szent  szándékot  teljes  erővel  elő  nem  mozdítja, 
a  ki  kész  nem  lesz  ezért  minden  hasznát,  előmenetelét  föl  nem  áldozni .... 
Ha  a  magyar  nyelvet  hozzuk  be,  állani  fogunk:  ha  a  deák  nyelv  hozatik 
vissza,  később  vagy  előbb  elöl  az  idegenek  özöne  s  nemzetünk  korcs  zűrzavar 
lesz!<  A  felvilágosúltság,  a  gondolkozás  szabadsága  nevében  követdi  a 
magyar  nyelv  hivatalos  használatát  megyei  és  állami  hivatalokban  egyaránt 
s  tanítását  iskoláinkban.  Szilárd  hite  levén  a  nemzet  jövőjében :  a  mívelődés 
minden  szálát  e  főpontra  igyekszik  összevonni.  Nemcsak  az  írók  és  főúri 
mecénások  szorosabb  egyesítésén  fáradozik,  hanem  az  ébredező  magyar  szí- 
nészet kifejtését  is  céljául  tűzi  ki  s  megnyeri  Ráday  Pál  grófot,  hogy  ámon 
élére  az  első  magyar  színjátszó  társaságnak.  Lázas  sietséggel  dolgozik  a 
Hamlet,  Miss  Sara  Sampson  és  Stella  fordításán,  s  maga  is  kész  a  szín- 
padra lépni,  hogy  fordított  darabjainak,  kivált  a  Hamletnek  sikerét  biztosítsa. 


KAZINCZY  FERENC  155 

Sajnos  azonban,  a  nemzetiség  kigyült  lángja  csakhamar  hamii  alá  Fordíiiwn 
rejtőzködött.  A  francia  forradalom  vihara  megrémítette  nemcsak  a  bécsi 
kormányt,  hanem  még  azokat  is,  kik  a  haladás  eszméit  pártolni  kezdették. 
A  merész  agitátor  önmaga  is  kétkedni  kezdett  a  sikerben  s  a  ki  nem 
elégített  becsvágy  érzetével  vonult  vissza  Pestről  hivatala  székhelyére, 
Kassára,  s  itt  kapta  főigazgatójától,  gróf  Török  Lajostól  1791.  ápril  elején 
a  helytartótanácsnak  iskolafelügyelői  állásától  való  fölmentését  avval  az 
Ígérettel,  hogy  egy  évig  megkapja  teljes  fizetését,  s  az  alatt  más  alkalmas 


Kazincijné  gr.  TOrSk  Sopble  orckíp*.  (Ai  er«deU  fsatmen;  t,  Klsbludj-társ.  blrtokibu.) 

állájra  fog  kineveztetni,  de  a  mi  többé  soha  nem  történt  Kazinczy 
szomorúan  vált  meg  hivatalától  s  anyjához,  Alsó-Regmecre  vonult,  el  levén 
határozva,  hogy  minden  Idejét  irodalmi  működésére  fordítja.  Csak  imént, 
1790-ben  adta  ki  a  Hamletst,  Kassán,  1791-ben  a  Hctikoni  Virágokat, 
PozscHiyban,  1793-ban  Sokrates  mainomenos,  az  az  a  Sztttopci  Diogcttes 
dialógusai  dmű  fordítását  Wieland  után,  Pesten,  továbbá  Lessing  meséit 
és  Heráer  ParaniythioHjait,  Bécsben ;  a  következő  évben  pedig  megjelent 
a  Sziella,  dráma  St  felvonásban,  azoknak,  a  kik  szeretnek,  Goethe  után, 
s  ehhez  járult  A  Vak  Lantos,  rege  a  hajdankorból.  Veit  Weber  után, 
Pozsonyban.  Ezeken  kívül  készen  várta  a  sajtót  a  Messiás  fordítása  is, 


156  KAZINCZY  FERENC 


a  melyre  már  előfizetést  is  hirdetett:  de  a  »két  magyar  hazából*  mind- 
össze tizenhárom  előfizető  jelentkezett,  s  így  Kazinczy  a  fordítást  termé- 
szetesen nem  adhatta  ki.  Ez  azonban  nem  csüggeszté.  Kisebb  műveinek 
s  a  Helikoni  Virágok  IL  kötetének  kiadása,  sőt  a  nyolcadik  füzettel  elakadt 
Orpheus  folytatása  volt  legfőbb  igyekezete.  E  mellett  a  megyei  gyűléseket 
látogatta  s  egy  alkalommal  a  cenzúra  eUen  és  a  vallási  egyenlőség  mellett 
hatásos  beszédet  tartott  Széphalmi  házát  építtetni  kezdé,  falait  megrakatta 
és  zsindelytető  alá  véteté;  kertjét  szorgalmasan  gondozgatá  s  épen  a 
maga  kezére  akart  gazdaságot  állítani,  midőn  1794.  december  14-kén  éjjel 
Alsó-Regmecen  elfogták  s  Budára  kisérték,  mivel  a  Martinovics-féle  kátét 
Szentmarjay  tanácsára  ő  is  leírta  magának.  A  királyi  és  hétszemélyes 
tábla  fej-  és  jószágvesztésre  ítélte,  a  király  azonban  főleg  Kazinczy  András 
és  mások  közbenjárására  bizonytalan  ideig  tartó  fogságra  változtatta  az 
ítéletet.  Fogságát  Budán  kezdte,  majd  Brünnben,  Kufsteinban  folytatta  s 
Munkácsról  szabadült  meg  hetedfél  évig  tartó  rabsága  után.  Kiszabadulását 
jórészt  öcscsének,  Lászlónak  köszönheté,  a  ki  ugyan  eleinte  hidegnek  és 
érzéketlennek  mutatta  magát  bátyja  iránt,  de  végre  mégis  meghatották  anyja 
könnyei  és  bátyja  szenvedései,  s  1801.  ápriljában  beadta  kérvényét  a 
királyhoz,  mint  majdnem  húsz  éves  katona,  s  ekkor  már  őrnagy,  és  folya- 
modványának eredménye  Kazinczy  kiszabadulása  lőn  1801.  június  28-án. 
^J|^^/  Kazinczjrt  írói  szenvedélye  a  fogságban   sem  hagyta  nyugodni.  Míg 

meg  volt  engedve  neki  a  toll  s  tinta  használata:  kora  reggeltől  késő  estig 
asztalánál  ült,  részint  régebbi  fordításait  javítgatva,  részint  újabb  műveket 
fordítva.  ítt  végezte  be  a  Tüus  kegyelmessége  című  fordítását  Metastasio 
után,  itt  dolgozta  újra  Szielldi,  A  vak  lantost,  Yorick  leveleit  Elizához, 
Clavigót,  Entilia  Galottity  Moliérenek  két  vígjátékát,  A  kénytelen  házasságot 
s  A  bot  csinálta  doktort  és  HoUmann  után  A  természet  ékonomiája  című 
valláserkölcsi  tárgyú  művet  Mikor  a  tinta  használatától  eltiltották :  a  börtön 
vasajtainak  rozsdájából  készített  valami  színes  folyadékot  s  rejtve  tartott 
tollát  abba  mártogatta.  Sőt  némely  levelét  épen  vérével  írta.  A  börtön  bűzhödt 
levegője  többször  megrontá  egészségét,  de  édesanyjának  gyöngéd  gondos- 
sága ügyekezett  azt  helyrehozni  finom  aszúborokkal  s  másnemű  táplálékkal, 
miket  Kazinczy  készséggel  osztott  meg  fogolytársaival 

Kiszabadulásakor  fíHtette  magában,  hogy  életét  » boldog  homályban* 
fogja  foljrtatni  annál  is  inkább,  mert  néhány  évig  a  nyilvános  szerepléstől 
tiltva  is  volt  Szenvedésének  emlékei  azt  a  hitet  gerjesztették  lelkében,  hogy 
azon  irtóztató  utakat,  a  melyeket  hetedfél  évig  járt,  az  isteni  Gondviselés 
szabta  ki  déje,  a  mely  » pártjára  kél  a  jó  embernek  és  szenvedéseiért 
neki  mindig  megadja  a  bért,  még  pedig  néha  előre*.  Remélte,  hogy  hábo- 
rítatlan nyugalmat  élvezhet  s  nagy  tervein  munkálkodhatik.  Szenvedései  és 
anyagi  romlása  azonban  még  korántsem  értek  véget.  Kiszabadulása  után 
is  még  két  ízben  kellett  nagyobb  összeget  fizetnie  tartási  költség  fejében, 
holott  ő,  a  mikor  meg  volt  engedve,  mindig  a  saját  pénzén  élt  Két-három 


KAZINCZY  FERENC  157 

testvére  meg  arra  törekedett,  hogy  fogságának  költségeit,  a  melyek  a  család 
vagyonából  sokat  fölemésztettek,  tekintetbe  vegyék  az  apai  örökség  megosz- 
tásánál, így  a  remélt  nyugalom  helyett  örökös  zaklatásban  töltötte  napjait 
»Édes  barátom  —  irta  ez  idétt  Kis  Jánosnak  —  Ulysses  hazajutván  hosszas 
vándorságából,  sokaknak  kedvek  ellen  esett  hazajötte.  Ez  az  én  sorsom  is. 
Irtózom  papirosra  tenni,  a  mik  értek  és  érzek.  Én  sem  telhetetlen,  san  hálá- 
datlan nem  vagyok.  De  az  a  juh  sem  vagyok,  melyet  kényekre  nyírjenek.* 

A    testvérek   közötti    egyenetlenséget  nem  simította  el  végképen  a  Háiass 
Kazinczy  házassága  sem,  mely  szintén  nem  volt  ínyére  testvéreinek.  Pedig 


Kuiaeif  siéphalmi  lakűháza. 

gróf  Török  Zsófia,  Török  Lajos  volt  kassát  főigazgató  leánya,  kivel  Kazinczy 
1804.  november  ll-kén  kelt  össze,  mindenképen  méltó  volt  úgy  férje 
szeretetére,  mint  a  Kazinczy-család  becsülésére.  Kazinczy  a  legédesb  jutal- 
mat is  találta  házasságában  életének  soknemű  keserűségeiért.  S  midőn 
1806.  júniusában  a  zempléni  Sátorhegyek  bérceivel  szemközti  Bányács- 
kára  költözik  zsindelyes  házába:  csak  áldani  tudja  sorsát,  hogy  kemény 
megprót>ál tatásának  napjai  véget  értek,  s  családi  boldogságának  szelíd  fénye 
mosolygott  reá  nejének  önfeláldozó  szeretetében  s  növekedő  gyermekeiben. 
Kazinczy  1806,  közepétől  kezdve  állandóan  Bányácskán,  vagy  a  mint 
Ö  nevezte.  Széphalmon,  lakott  Földbirtoka  mellett  két  szöüeje  is  volt  a 
Hegyalján;  de  adósságai,  a  melyekből   házát   építteté,  nem  hogy  fogytak 


KAZINCZY  FERENC 


KAZINCZY  EERENCZ 

M    U    N    K    Á   J    I. 

SZÉr    LITERATÚBA. 


volna,  hanem  évröt-évre  szaporodtak.  írói  kiadásai,  a  saját  és  felesége 
testvéreinek,  a  kikkel  kés5bb  szintén  pörbe  keveredett,  épen  nem  testvéries 
bánásmódja  miatt  mind  szorongatottabb  helyzetbe  jutott  Folyvást  nélkü- 
lözésekkel kellett  kQzdenie,  s  hogy  gyermekeit  neveltethesse,  magától  sokszor 
a  legszükségesebbeket  is  meg  kellé  vonnia. 
^^  Mind  e  mellett  írói  szenvedélye,  agitátori   heve   épen   nem  csüggedt, 

unuja  Kiszabadulása  után  pár  évre  üjra  kezébe  vette  az  irodalmi  vezetés  zászlaját 

s  az  önként  köréje  csoportosuló 
régi  és  újabb  írói  nemzedék 
méltánylata  s  elismerése  folyton 
táplálták  becsvágyát  s  tetterejét. 
Az  írói  dicsőség  fénye  csábítót)- 
ban  mosolygott  felé,  mint  valaha. 
Leveleivel  újra  fölkeres  minden- 
kit, a  kit  csak  a  nemzet  élete, 
az  irodalom  mívelése,  az  ízlés 
fejlesztése  érdekelnek.  Lelki  ere- 
jét, lankadatlan  buzgalmát  s 
rendkívüli  fogékonyságát  tisztán 
kialakult  céljai,  a  klasszikái  és 
nyugoti  nemzetek  irodalmának 
behatóbb  tanulmányozása  és  sa- 
ját irányának  helyességéről  való 
mély  meggyőződése  egyre  fokoz- 
ták. A  fogsága  előtti  Kazinczy 
agitátori  munkássága  most  még 
erélyesebben  s  öntudatosabban 
nyilatkozik.  Széphalmot  pár  év- 
tizedre irodalmunknak  mintegy 
középpontjává  teszi,  s  innen 
árad  szét  a  magyar  míveltség 
ébredező  fénye,  a  melyet  minél 
gondosabb  fordításokkal,  folyó- 
iratokkal, egy-két  ■lármás,  de 
nemes  toUcsatával-  hisz  mind 
jobban  erősíteni  s  terjeszteni. 
FÖtörekvése,  hogy  fogékonyságot  keltsen  a  nemzetben  a  nyelv  mívelé- 
sének,  az  irodalmi  stíl  fejlesztésének,  az  ízlés  finonu'tásának,  szóval  a 
míveltség  eszméinek  haladása  iránt;  hogy  az  írókat  egymáa-a  és  a 
közönségre  utalja,  az  írói  működést  a  nemzetiség  erősbülésének  hatékony 
tényezőjévé  avassa  s  a  nyugoti  nemzetek  irodalmának  haladási  irányát 
ügy  állítsa  nemzetünk  elé,  mint  a  mely  a  mi  irodalmunk  fejlesztésének  is 
egyedüli  helyes  iránya  lehet  A  készületlenség,  a  melyet  a  magyar  gram- 


TESTEN, 
thattnkh  jános   rAMÁsNÁi.,  i 


Katinety  K 


KaiJneiy  Ferenc  aicképe,  1808.  (Kreulzingenül.) 


KAZINCZY  FERENC  159 


matikában,  stilisztikában  tapasztal,  az  ízléstelenség,  a  melyet  könyvnyom- 
tatóink működésében  lát,  a  részvétlenség,  a  melyről  a  magyar  könyvek 
iránt  általánosan  panaszkodnak,  a  magyar  társadalom  érzéketlensége,  a 
mely  minden  eszmemozgalomnak  szárnyát  szegi:  mind  olyan  akadályok, 
a  melyeket  el  kell  hárítania  a  haladás  útjából.  Kazinczy  azt  hiszi,  hogy  a 
merész  neki-kezdés  minden  akadályokat  legyőzhet;  más  nemzeteknél  is  a 
merész  kezdők  arattak  sikert.  »Ne  hallgassuk  —  úgymond  —  a  mások 
javalását,  ne  a  vádakat,  hogy  rontjuk,  a  mit  segélnünk  kellene ;  a  bennünket 
hívó,  a  bennünket  toló,  a  parancsoló  istent  hallgassuk  keblünkben.*  Azzal 
nem  törődik,  hogy  véleményét  a  debreceni,  erdélyi  és  dunántúli  írók  nem 
helyeslik;  nem  kívánja,  hogy  » mindnyájan  egyarczúakká«  váljunk:  csak 
meginduljon  a  haladás  munkája,  az  egységet,  az  egyszínűséget  majd 
meghozza  az  idő. 

De  hogy  az  irodalom  a  nemzeti  fejlődésnek  szilárd  eszköze  lehessen,  irodalmi  eivei 
szükség,  hogy  íróink  tanulmányozzák  a  míveltebb  népek  irodalmát,  elmél- 
kedjenek a  magyar  nyelv  csinosításának  módjairól  s  ne  hagyják  magukat 
elrettenteni  a  nagy  közönség  ítéletétől  Kazinczy  bátran  vallja  Goethe 
arisztokratikus  elvét,  hogy  »Werke  des  Geistes  sind  für  den  Pöbel  nicht 
da«,  s  megelégszik  vele,  ha  eleinte  Kis  János,  Révai  és  Virág,  később 
pedig  Szemere,  Vitkovics,  Horvát  István  s  DessewflFy  József  javalják  műkö- 
dését. A  magyar  nyelv  mívelésének,  a  költői  és  prózai  stíl  fejlesztésének 
kizárólagos  joga  szerinte  csak  a  tanúit  s  az  arra  született  írókat  illeti, 
ilyenek  pedig  az  ő  legbensőbb  barátai.  Ellenségeinek  véleménye  épen 
azért  nem  nyom  előtte  semmit  a  latbari,  mert  hite  szerint  annak  nincs 
tudományos  alapja,  ő  az  irodalom  minden  kérdésében  sürgeti  a  tanulmányt 
s  nem  győzi  magyarázgatni  *  leveleiben  s  hírlapi  cikkeiben  saját  irányának 
helyességét,  a  melyet  a  legjobb  írók  magukénak  vallanak.  N3áltan  kijelenti, 
hogy  nem  bánja,  ha  » feszítsd  meg«-et  kiált  is  rá  az  ósdiak  serege,  a  kik 
majdnem  úgy  idegenkedtek  a  nyelvújítástól,  mint  attól  a  törekvéstől,  hogy 
^  magyar  költői  és  prózai  stíl  művészivé  legyen,  a  mi  Kazinczynak  egyik 
főcélja  volt.  Ezért  sürgette  pályája  kezdetétől  fogva  a  kritikát,  hogy  a 
saját  nézete  s  az  ellenvélemények  közt  súrlódást  idézzen  elő,  mi  által 
»azok  az  ideák,  melyek  annak  előtte  csak  kevés  főben  voltának  meg  s 
talán  csak  ott  is  homályosan,  elhatnak  a  publikumra  s  közönségesekké 
lesznek*.  A  kritika  jogát  és  hasznát  senki  sem  látta  élesebb  pillantással, 
mint  ő.  Azért  kérte  Kis  Jánost  és  Kulcsár  Istvánt,  később  pedig  Szemerét 
■és  Kölcseyt,  hogy  kritikai  folyóiratot  alapítsanak. 

Egyelőre  csak  leveleiben  hirdette  irodalmi  elveit,  majd  később  Dayka  és 
Báróczy  életrajzában  s  műveik  kiadásában,  továbbá  a  Tövisek  és  Virágok- 
ban, episztoláiban,  német  és  magyar  nyelvű  bírálataiban,  polemikus  cikkeiben. 
A  költészetben  a  klasszikái  eszményiség  híve ;  ez  az  ideál  lebeg  ő  előtte,  s 
•ezt  állítja  követendő  például  minden  kezdő  vagy  régibb  költőnek.  Goethe  és 
Schiller  művei  közül  is  azok  nyerik  meg  leginkább  tetszését,  a  melyekben  a 


160  KAZINCZY  FERENC 


klasszikái  költészetnek  némi  reminiszcenciáit  láthatja.  Ezzel  az  ideállal  társítja 
a  német  szentimentális  költőknek,  Matthissonnak,  Salisnak  és  Höltynek  lágy 
érzelmességét  s  kecses  hangját.  Az  egyéni  szenvedély  lüktetése  helyett  az 


^^fíócr/s '  yíTAű^jjí . 


3  *un  a.  jo<Kteik.rLoJL  leyiae^^^eic  -t^/remn/neÁ. , 


i/iÍ€MA\A^€Á,o(3  fLo/TLí^tei^űrk-  la/i^t-  ^  La^o^  érveli 


CH  iAAJÍ^i-e.  a^  eJÁ^  ^^^^ '    J*^  '■  -I**^  • 


Kazinoiy  kézirata.  (Eredetije  az  Akadémiában.) 

általános  emberi  érzést,  a  merev  alakú,  hideg  méltóságü,  de  mesterkélt  s 
tülfinomított  stílt  kedveli,  a  mi  összeütközésbe  hozza  őt  a  nemzeti  és  egyéni 
érzelmeket  zengő  lírikusokkal,  Csokonaival  és  Kisfaludy  Sándorral,  sőt  még 


KAZINCZY  FERENC 


^^t^Ut'A^    iAÍ^^Bt^cie^ 


Kaziaciy  F.  arcképe  és  név 


BvMhj,  Ui(7ar  irodilomtSnínet.  II.  kSI. 


162  KAZINCZY  FERENC 


Berzsenyivel  is,  annál  inkább  pedig  Kisfaludy  Károlylyal  és  körével,  a  kiknek 
költészetével  a  nemzeti  elem  hatalmas  erővel  kezd  hódítani  irodalmunkban. 
Kis  János  hideg  bölcselkedéseit,  Dayka  lágy  érzelmességét,  Virág  Benedek 
klasszikái  reminiszcenciáit,  Szemere  és  Kölcsey  érzelgős  hangját,  finom  kecses- 
ségét  s  egyszersmind  formatökélyét  tartja  utánzandóknak.  Berzsenyi  költé- 
szetében is  Matthisson  és  Horatius  ,  utánzása  ragadja  dicséretre  leginkább. 
Szóval  az  eredetiség  és  természetesség,  akár  mint  egyéni  szenvedély,  akár 
mint  nemzeti  érzés  nyilatkozzanak,  távol  állanak  az  ő  költői  felfogásától. 
De  a  nyugoti  versformák  mívelése,  a  mértéknek  a  rímmel  való  összekapcsolása,, 
a  ritmus  könnyed  gördülékenysége,  a  kifejezések  választékossága,  a  stö 
finomsága  s  a  művészire  való  törekvés  minden  mű  eszthetikai  becsének 
legfőbb  ismertető  jele  az  ő  ítélete  szerint 
vczérií^íepc  Elméleti    fejtegetéseinek    valósítása    a    gyakorlatban    írói    tekintélyét 

körülbelül  Kisfeludy  Károly  Aur6rá}di  megalapításáig  határozottan  a  leg- 
magasabbra emelte,  a  melyre  eladdig  magyar  író  tekintélye  jutott.  Nemcsak 
a  kezdő,  de  a  régibb  írók  is  az  ő  bírálatától  vártak  buzdítást  további 
működésükhöz.  Föltétlenül  uralkodott  a  magyar  nruveltség  birodalmában, 
s  hatása  és  sikerei  mindig  nagyobb  és  túlzóbb  merészségre  ösztönözték. 
Levelei  pótolták  az  időszaki  iratok  hiányát,  s  a  míveltség  eszméi  azok 
révén  kezdtek  az  írók  és  tudósok  közé  szivárogni.  így  ha  múlt  századbeli 
törekvése  nem  érhette  el  kitűzött  célját:  a  jelen  század  első  két  tizedében 
sikerűit  az  irodalmi  átalakulást  előkészítenie,  egy  ideig  vezetnie  és  utat 
egyengetnie  Széchen3á  István  politikai  reformjainak  számára.  Kazinczy 
agitátori  működése  előfutárja  volt  Széchenyinek,  az  irodalmi  újítás  a  politikai 
újításnak.  Ez  a  Kazinczy  pályájának  legfontosabb  eredménye  s  legmara- 
dandóbb emléke.  Nemzetünk  újjáalakításának  történetében  Kazinczy  neve 
mint  egy  álló  csillag  fénylik,  és  sugarai  a  magyar  mívelődésnek  töretlen 
és  nehéz  útjaira  világítanak,  önérzettel  vallhatta  meg  pályája  vége  felé 
a  fölzsendűlt  irodalom  láttára,  hogy  ő  is  hatott  a  nemzetre  társai  közt. 
»Mi  csak  —  úgy  mond  —  kezdénk  a  menést  és  életünk  az  irtás  lelket 
ölő  munkájában  folyt  el.  De  az  igazságos  maradék  mindenkinek  megszabja 
érdemlett  bérét,  s  a  mit  hagyok,  úgy  hiszem,  az  hevíteni  fog  szíveket, 
mikor  már  nem  leszek  is.  Közel  az  idő,  hogy  istenfiak  lépnek  a  pályára 
s  ragyogtatni  fogják  a  magyar  nevet,  a  mi  nekünk  nem  jutott  és  nem 
juthatott.  De  mienk  a  dicsőség,  hogy  el  van  készítve  útjok.  Nem  futnának 
ők,  ha  mi  nem  irtánk  vala,  s  javokra  lesznek  tévedéseink  is,  mert  ezeken 
fogják  láthatni,  mit  kell  kerűlniök.« 
Költeményei  Kazinczy  pályájának   e  fontosságához  mérve  költői   működését,  az 

tisztán  eszthetikai  tekintetben  meglehetős  csekély  becsű,  de  irodalomtörténeti 
szempontból  méltánylatot  érdemel.  Kazinczy  fogékony  költői  lélek,  de  az 
alkotó  tehetség  jóformán  hiányzik  benne.  Múzsája  a  német  szentimentális 
költők  reminiszcenciáiból  táplálkozik  s  a  görög  és  latin  költők  eszméin 
hevül.  Altalános  emberi  érzéseket  zeng  az  egyéniség  jellemző  ereje  nélkül, 


KAZIHCzy  FESENC  163 

szelíden  és  kecsesen.  A   lélek  felzaklatott  indulatainak   és  szenvedélyeinek 
hangja    épen    oly    idegen    lantjától,  mint   a  méla  borongásé  s  megható 
ellágyulásé.  A  külhatást  könnyen  megérzi  ugyan  lelke,  de  azt  addig  érleli, 
míg  utoljára  a  hatás  ingere    teljesen   megszűnik,   s   csupán  emléke  marad 
meg,  a  mely   aztán    nem    képes   egyénibb    kifejezésre  jutni  (pl.  A  szabad 
Erdély).  Épen  ezért  L'rája  hidegen  hagy  bennünket.  Sem  bor-,  sem  szerelmi 
dalaiban  (Bor  mellett,  Mitmyihez,  Új  lánc,  A  iavaszkoz)  nincs  igazi  hév, 
igazi  természetesség.  Egy-egy  költői  eszme  meg-megragadja,  de  az  alakí- 
táshoz nincs    elég    költdi 
ereje.  A  benső  műalkatnak 
nincsenek  oly  törvényei,  a 
melyeket  tanulással,  ráter- 
mettség nélkül  is  el  lehetne 
sajátítani.  Legfőbb  gondja 
a  nyelv  csiszoltsága,  a  ki- 
fejezések  választékossága, 
a  hibátlan  verselés,  a  vers- 
lábak    könnyed    gördülé- 
kenysége  s  folyamatossága. 
Legszokottabb     tár- 
gyai a  bor  és  szerelem,  az 
isteni  Gondviselésben  való 
hit  s  ritkán  a  hazafiság. 
Eleinte  a  német  anakreon- 
tikusok    gondolatai    visz- 
hangzanak  líráján,  később 
a  latin  költők  mithologikus 
képeiből    szövi   müveit,   a 
melyekről  azt  hiszi,   hogy 
a    »régi    ízlet«    legjobban 
meglátszik  rajtok.  Szonett- 
jei,   ritomelljei    és    ódái     hi-        H6dol«l  Kaiincij  szeUemének,  I8B9.  (Egykorú  rsji,  kisebbítve.) 

bátlan  külalakúak,  de  mint 

művészi  termékek  alig  jöhetnek  szóba.  Mindössze  egy  kötet  verset  írt  s 
annak  is  nagy  része  episztola  és  epigramm,  Toldynak  1827-ben  azt  írja, 
hogy  verseit,  míg  azok  Önmagának  nem  tetszettek,  ki  nem  ereszté  kezei 
közül,  keveset  eresztett  ki,  sokat  elégetett.  Episztoláit  korában  sokra  becsülték, 
noha  azok,  mint  költdi  művek,  ámbár  itt-ott  megvillan  bennük  a  Horatius 
günyja  és  emelkedett  bölcselmi  nézete,  a  Berzsenyiéi  ■  mellett  is  hátrama- 
radnak, ö  maga  szonettjeiről  és  epigrammjairól  tartott  legtöbbet,  s  ez 
utóbbiak  közt  kétség  kívül  van  néhány  eléggé  sikerűit  (Iphigettia  halálára, 
Id.  Wesselényi  Miklósra,  Férfi  lélek,  Vigasztalás,  Vajda-Hunyad,  stb.), 
a  melyeknek  költői   eszméjük  az  alakításban  sem   vész  el;  de  a  legtöbb 


164  KAZINCZY  FERENC 


epigrammjában  mégis  inkább  a  hideg  feszességet,  csinált  elmésséget 
látjuk,  mint  a  költői  leleményt.  Szatírái  ere  a  nyelv  és  stíl  kérdéseiről  írt 
epigrammjaiban  csörgedez  legbővebben  s  finnyás  ízlését,  sima  csiszoltságát 
ezek  mutatják  leginkább. 

*  Kazinczy  költészetének  irodalomtörténeti  értéke  abban  határozódik, 
hogy  ő  nyitotta  meg  t)ővebben  a  német  költészet  forrását  a  magyar  költők 
előtt  és  kezdte  meghonosítani  azt  a  lágy  érzelmességét,  a  melynek  költé- 
szetünk addig  jobbára  híjával  volt  Aztán  a  klasszikái  költészet  mintáira 
utalt,  a  melyből  ő  is,  mások  is  termékenyítő  eszméket  merítettek.  Továbbá 
példákat  adott  a  külforma  csinosságára,  a  verselés  hibátlanságára.  A  nyu- 
goti  verselés  meghonosítását  elméletben  és  gyakorlatban  sürgette;  a  népies 
versformákat  művészietleneknek  tartva,  mintegy  közvetve  kihívta  az  utána 
jövendő  igazi  költőket,  hogy  megmutassák,  mikép  az  eredeti  magyar  ritmus 
is  művészivé  tud  válni,  ha  hozzá  értő  tehetség  veszi  lantjára. 
fy^^  Azonban  Kazinczy  működésének  súlypontja   fordításaira   és  leveleire 

esik.  Rendkívül  sokat  és  sokfélét  fordított  összes  fordításainak  kiadását 
kiszabadulása  után  mindjárt  pár  év  múlva  tervezte  s  1805-ben  Wesselénjá 
Miklós  küldött  is  neki  ötszáz  forintot,  hogy  az  első  kötetet  Marmontel  regéivel 
megkezdhesse.  Ez  a  munka  azonban  csak  1808-ban  jelenhetett  meg  a 
bécsi  nyomdász,  Haykul  Antal,  halogatása  miatt  s  így  1814-ben  újra 
megindította  összes  fordításait,  a  melyek  Kazinczy  Ferencz  Munkáji,  Szép 
Ltíteraiura  címmel  kilenc  kötetben  meg  is  jelentek.  Ezeken  kívül  Roche- 
foucauld  Maximái  és  morális  reflexiói  1810-ben,  Lessing  Galottí  Emiliá}8i, 
Bamhelmi  Minná}8i  és  Miss  Sara  SampsonjRy  Moliérenek  A  bot  csináüa 
doktorsi  és  A  kénytelen  házasságéi  részint  Bajza,  részint  az  Akadémia 
Külföldi  Játékszínében  láttak  napvilágot,  míg  Pyrkemek  A  szent  hajdan 
gyöngyei  1830-ban  külön,  C  C.  Sallustius  épen  maradt  minden  munkái 
1836-ban  és  M.  T.  Cicero  beszédei,  levelei  és  Scipio  álma  1837-ben 
jelentek  meg.  E  mellett  számos  töredék  fordítása  maradt  kéziratban  s 
megjelent  műveinek  többféle  átdolgozása  szintén  kézirataiból  ismeretes. 

Az  írás  művészetének  általa  vallott  egyik  föelve,  hogy  folyvást  tisz- 
togassuk, csinosítsuk  munkánkat,  mert  e  nélkül  hasztalanul  törekszünk 
halhatatlanságra,  épen  fordításaiban  érvényesül  első  sorban.  Soha  egyetlen 
művet  nem  fordított,  a  melyet  részint  önmagától  a  legszigorúbb  önbírálattal, 
részint  mások  ítéletének  alapján  át  meg  át  nem  javított  volna.  » Ismertem 
—  úgy  mond  —  magamat  és  a  kort,  a  melyben  éltem;  s  ámbár  tudám, 
mennyivel  áll  fentebb,  a  ki  teremt,  mint  a  ki  másol:  inkább  vágyék  nem 
rossz  másolónak  találtatni,  mint  nem  jó  alkotónak. «  Ezért  bámulatos 
gyakorlatot  szerzett  az  eredeti  értelmének  többféle  visszaadásában.  Mindent 
fordítani  kezdett,  a  mi  eredetiben  megtetszett  neki,  s  a  mit  » versben  vagy 
prózában  dolgozott,  azon  nép  nyelvére  önté  által,  melynek  ízléséhez  dol- 
gozása neme  tartozni  látszott*.  így  kutatta  a  homályos  helyeket,  foltokat  és 
hibákat  s  így  érzé  meg,  min  kell  még  simítania,  csiszolnia. 


KAZINCZY  FERENC  165 

Fogsága  előtt  fordított  müveit,  jóllehet  mind  a  Gessner  Idilljei,  mind^^jl^)' 
a  Bácsmegyey  levelei  nagy  hatást  tettek  a  korabeli  írókra  a  mívelt  társalgás 
hangjának  helyenkint  szerencsés  utánzatával,'  mind  újra  dolgozta;  össze- 
hasonlításokat tett  a  maga  és  Báróczy  fordítása  közt  a  Marmontel  regéire 
vonatkozólag,  folyvást  gyalulva  a  kifejezéseket  s  egyes  szavakat  is.  Nem 
nézte  elégnek,  mint  monda,  hogy  csak  a  munkát  ültesse  által  nyelvünkre ; 
azon  volt,  hogy  az  "-író 
is  általjöjjön  minden 
szeretett  sajátságai- 
val', s  hogy  ne  ö  lát- 
tassák szólani  az  író 
helyett,  hanem  az  író  ő 
általa.  Gyakorolta  ma- 
gát a  legkülönfélébb- 
nemű  művek,  elmél- 
kedések, elbeszélések, 
rajzok,  idillek,  levél-re- 
gények, komoly  és  víg 
színművek  fordításá- 
ban, hogy  stílje  sok- 
színű legyen  s  az  ere- 
detinek hangulatához, 
kifejezéseinek  sajátos- 
ságaihoztaláljon; hogy 
nyelvét  alkalmassá  te- 
gye mindenféle  stílnem 
speciális  tulajdonságai- 
nak visszaadására,  szó- 
val, hogy  nyelvünket 
hajlékonynyá,  művé- 
szivé emelje,  öntuda- 
tosan válogatta  össze  a 
fordítandókat.  A  kora- 
beli   irodalomban     sem  K«ilac»j  afrcmléke  Siíphalmon. 

az  elmélkedés,  sem  az 

elbeszélés  hangjára  nem  talált  utánzandó  példát;  a  magától  >fentebb  nemi- 
nek nevezett  komoly  és  fenséges,  könnyed  és  kellemes,  változatos  és 
kifejező,  klasszikus  tisztaságú  s  mégis  erőben  gazdag  stílnek  sehol  sem  látta 
nyomait   A  népies  hangot  szándékosan  kerülte,  bár  tudta,  hogy  némely 


■  Kúxiaczy  mega  megjegyzi,  hogy  >nem  kevesen  és  nemcsak  scerelemben  epedezfik 
phraseologiákat  csinállak  belfile;  az  ország  elsőbb  tisztviselői  öszvcgyűlének  Rádftynénál 
Budán  s  retolvostatták  a  könyvet,  hogy  abból  lássák,  hová  Tog  emelkedhetni  nyelvünk'. 


166  KAZIlfCZY  FERENC 


művek  épen  megkövetelik  azt;  csakhogy  a  népies  sem  tiporhatja  lábbal  a 
művészinek  bizonyos  sérthetetlen  szabályait,  abban  is  ízlésnek  kell  az  írót 
vezérelnie.  Ezért  akart  a  művészivé  emelt  népiesre  példát  adni  a  Moliére 
emb'tett  két  vígjátékának  fordításával.  A  népies  hang  különben  hova-tovább 
terjedni  kezdett  íróinknál  s  Dugonics  óta  nem  veszett  ki  többé  költésze- 
tünkből. De  a  stílnek  annyi  más  faja,  az  érzelmek  árnyalatainak  különféle 
kifejezései  annál  gyérebben  mutatkoztak  a  maguk  művészi  egyénítésökben. 
Gessnernek  a  természeti  képekbe  olvasztott  hajlékony  lágysága,  Marmontelnek 
finom  érzelmessége,  Lessingnek  drámai  bölcselkedése,  Ossiánnak  fenséges  bús 
komolysága,  Goethe  klasszikái  eleganciája,  Cicerónak  szónoki  ereje  s  tömör- 
sége, Sallustiusnak  arkhaizmusokkal  teljes  és  mégis  eleven  festőisége  Kazin- 
czynál jutnak  először  mesteribb  kifejezésre  mind  a  hangban,  mind  a  mondat- 
szerkesztésben, mind  az  egyes  szavakban  és  szóámyalatokban. 

Kazinczy  fordításai  valódi  műfordítások,  s  prózája  a  szó  valódi  értel- 
mében klasszikus  próza,  a  melynek  megvan  a  maga  sajátos  üde  zamata,  friss 
színezete  s  könnyed  bája.  Túlfinom  ízlése  megérzi  a  különféle  műfajoknak 
nemcsak  lényeges,  de  mellékes  sajátságait  is.  Legtöbbet  küzd  a  Marmontel 
regéinek.  Lessing  drámáinak,  Rochefoucauld  maximáinak  és  Sallustius 
történeti  műveinek  fordításával,  a  melyekkel  a  francia  atticizmust  és  válasz- 
tékosságot, a  német  nyelv  erejét  s  a  latin  nyelv  klasszikái  báját  kivánja 
irodalmunkban  meghonosítani.  Rochefoucauld  maximáit  eredetiben,  Schulz 
német  s  a  maga  magyar  fordításában  adja  ki,  versenyezni  akar  a  német 
fordítóval,  megmutatván,  hogy  » ámbár  nyelvünk  a  metafizikai  oldalról 
tekintve  felette  messze  maradt  az  európaiak  mellől,  mégis  alkalmatos  Roche- 
foucauld szépségeit,  könnyűséget,  eleganciáját  felfogni*,  ő  érezte  meg  nálunk 
legelőször  a  stílnak  azt  a  művésziségét,  mely  »mint  a  virágok  illatja,  meg- 
magyarázhatatlan módra  érezteti  magát  és  nem  szenvedi  az  analizálást  és 
hideg  vérrel  való  feszegetést«.  E  miatt  lőn  stílje  sok  helyen  idegenszerű 
színben  és  hangban,  mondatszerkesztésben  és  a  kifejezések  fordulataiban, 
a  melyek  ellen  még  az  ő  életében  megkezdődött  a  visszahatás.  De  minderr 
során  bizonyos  művészi  melegség,  a  csínnak  és  választékosságnak  bizonyos 
kellemes  bája  ömlik  el,  jóllehet  igen  sokszor  nagyon  is  érezzük  mesterkélt- 
ségeit s  a  nyelven  tett  erőszakoskodásait,  a  melyeket  a  széphalmi  reformátor 
legbuzgóbb  hívei  sem  helyeselhetnek. 
Eredetí  A  művészi  Stílnek   emUtett   sajátságai   még   szembetűnőbbek   eredeti 

munkák  ^  o  o 

dolgozatain.  Kazinczy  aránylag  kevés  eredetit  írt  A  Pályám  emlékezete 
és  a  történeti  életrajzok,  a  melyek  összegyűjtve  Magyar  Pantheon  címmel 
jelentek  meg  (mindkettő  az  Abafi  Nemzeti  Kön3^vtárában  a  III.  és  XXXVI. 
kötetben),  aztán  az  Utazások  (először  az  Akadémia  által  1836-b^n  meg- 
indított eredeti  munkáinak  H.  kötetében,  később  az  Erdélyi  Levelek  Abafi 
említett  vállalatának  XII.  kötetében)  s  végre  a  Fogságom  Naplója  című 
munkája,  a  mely  egészben  véve  még  kiadatlan:  többé-kevésbbé  mind 
önéletrajzi  dolgozatok,  kivéve  a  Magyar  Pantheon  néhány  darabját,  mint 


(2^^,  ^>^-^  /"^^^^^ 


c^ 


y 


/ 


/> 


s3 


oji y 


'vsppvfif  utn9VU9iffV  «K 


('UBqBiuidpB; 


^    T^uP^zA^ 


X^ 


--P^ 


^y^t^    -^t-^UA.  »/>C-'V^    ^^      C^-^i 


A-   •     • 


:^-v-í 


yx  "'X^jz^i/v^ 


"i/viír 


/ 


ínczy 
levélíró 


..._.»    ^^^^^^^^^m^^^^m^^im.^f^^i^^^'^^^m'^m^^^-^        - 


^ •  ,</^BlíI22í^  -J^*-*-^   ■e^A-^y  'Z^'í^c.  ^^  >züg<fc/«v'/í 


'^^í^f^  ^'Oy^'y^^  -^/V^"^'    ''^Í^^V'^^*^^*^ 


^L>JL€yU<       ^JhBf^ 


Ere 
mu 


KAZINCZY  FERENC  167 


Mária  Terézia,  Martinuzzi  cardinális,  Ürményi  József,  stb.  címűeket. 
Kazinczy  valamennyiben  ragyogtatja  művészi  tehetségét,  a  mely  legkivált 
sz  eleven  festőiségben  s  abban  a  mesteri  vegyítésben  érvényesül,  a  melylyel 
AZ  élet  aprólékos,  de  jellemzetes  vonásait  finom  ízléssel  tudja  beolvasztani 
az  író  vagy  államférfiú  fejlődésének  s  jellemének  körrajzába.  Éles  szeme 
mindenütt  meglátja  az  egyéniség  különös  sajátságait  s  észreveszi  a 
fejlődés  tényezőit,  a  melyeket  festői  csoportba  sorakoztat.  A  merre  megfordul, 
A  felső  vidéken,  a  Dunán-tül,  Erdélyben,  mindenütt  áttekinti  a  táj  egész 
Icörvonalát  épen  úgy,  mint  az  egyes  kimagaslóbb  pontokat  Érdeklik  a 
természeti  alkotások  minden  szépségei,  az  egyes  helyekhez  fűződő  törté- 
tielmi  emlékek,  legkivált  pedig  a  művészi  szép  nyilvánulásai  a  kertek 
mívelésében,  a  kastélyok  építésében  s  berendezésében,  az  esetleg  látható 
Icépek  mesteri  kivitelében  vagy  az  ecset  hibáiban,  a  melyeket  sohasem 
feled  megjegyezni.  Jellemezni  a  színek  élénkségével  s  a  kifejezés  erélyével 
akár  természeti  tárgyat,  akár  élő  személyt  s  a  körvonalakat  egy  pár  mon- 
•datban  hűen  és  összefüggően  megrajzolni:  ehhez  senki  sem  értett  úgy 
korában  mint  Kazinczy,  sőt  e  tekintetben  máig  is  kevesen  versenyezhetnek 
vele  a  leíró  nemben.  Elbeszéléseibe  s  leírásába  mindenütt  beleszövi  gyöngéd 
■érzelmességét  vagy  erősebb  fölhevülését,  a  mely  nem  egyszer  a  szónoki 
páthoszba  csap,  mi  mostani  ízlésünk  szerint  sokszor  indokolatlannak  tetszik 
ugyan :  de  azért  eredeti  dolgozatainak  véghatása  mindig  egy  született  nagy 
írói  tehetség  mesteri  nyilatkozata  a  fogékony  lélekre. 

Bírálataiban,  fejtegetéseiben,  polemikus  cikkeiben  az  erős  meggyőződés 
sugalma  vezérli  tollát ;  azért  hangja  legtöbbször  éles  és  szatirikus.  Tanul- 
mányainak s  műérzékének  hatása  mindenütt  látható.  Különösen  méltatlan 
ellenfeleivel  szemben  az  irodalmi  diktátor  hangján  szól  büszke  lenézéssel 
s  keserű  megvetéssel.  A  hol  az  újítás  szükségéről  s  lehetőségéről,  az  ízlés 
Icivánalmairól,  a  nyugoti  íróknál  elfogadott  eszthetikai  nézetekről,  vagy  az 
ő  költői  irányáról,  a  görög-német  klasszicizmus  elveivel  ellenkező  elméleti 
•és  gyakorlati  művekről  szól:  mindenütt  dús  adatkészlete  s  bizonyítéka 
van,  a  melynek  használatában  erős  polemikus  tehetséget  mutat.  A  mit 
•epigrammai  morálként  felállít,  azt  jobbára  valósítja  is,  kivált  a  Mondolat 
megjelenése  után  írt  cikkeiben: 

»Bántani  mást  vadság«  .  .  .  s  mds  a  lélektelen  író  ? 

Azt  hozzád  s  hozzám  nem  köti  semmi  kötél. 
Csípd,  döfd,  rúgd  valahol  kapod  a  gaz  latrot!  az  illyet 

Ütni,  csigázni  s  agyonverni  (nevetve)  szabad. 

írói  művészete  azonban  mégis  leveleiben  a  legragyogóbb.  Mint  levélíró  K^z»nczT 
bátran  összehasonh'tható  a  világirodalom  legnagyobb  levélíróival.  Roppant 
fogékonysága,  eleven  és  mozgalmas  képzelete  segítségével  minden  tárgyról 
kellemesen  tud  beszélni.  A  lélek  minden  hangulatába  beletalálja  magát  s 
-a  pillanat  hatásai  szerint  gyorsan  tud  változni  s  egyik  tárgyról  a  másikra 
művészileg   tud   átsiklani.   Ide  járul    természetes   hiúsága,   melynek   egész 


KAZINCZY  FERENC 


KAXlnn;  szcphilmi  miuiólcuma. 


KAZINCZY  FERENC  169 


elméletét  fejti  ki  leveleiben,  s  mely  a  tetszés  legcsekélyebb  eszközeit  sem 
veti  meg.  Kazinczyban  megvan  Cicero  könnyűsége  s  az  a  tulajdonsága, 
a  mely  szerint  a  külhatások  változatosságának  mintegy  önkén3^elenül 
átengedi  magát;  megvan  a  XVII.  századbeli  híres  francia  levélíró  nők 
feltűnő  hiúsága  s  az  a  művészi  érzékök,  a  melylyel  a  köznapi  dolgokat 
mesterileg  tudják  az  irodalmi  és  társadalmi  fontos  kérdésekkel  veg3ateni. 
E  mellett  őszintesége  s  természetessége  leveleiben  nyilatkozik  legjobban, 
és  pedig  majd  a  csöndes  szemlélődés,  majd  a  lírai  hevülés  vagy  szónoki 
páthosz  hangján.  Néha  egy  született  tárcaíró  könnyűségével  beszéli  el 
magán  és  családi  életének  napi  eseményeit,  gyermekeinek  fejledező  értelmi 
világán  érzett  ártatlan  örömeit,  testvéreivel  meg-megűjuló  viszályait,  s 
eleven  színekkel  rajzolja  szorongató  anyagi  helyzetét  és  áldott  optimiz- 
musát, melyet  folyton  táplál  a  remény;  majd  egy  komoly  elmélkedő  rend- 
szeres logikájával  értekezik  a  költészet,  kivált  a  lírai  költészet  tárgyairól, 
a  különféle  versformákról,  a  nyelvmívelés  irányairól,  az  általános  míveltség 
követelményeiről;  majd  ismét  egy  lelkes  hazafi  örömével  vagy  bánatával 
kiséri  a  megyei  és  országgyűlési  események  folyamát,  s  mind  a  régi  kivált- 
ságaira büszke  nemesnek,  mind  a  szegény  nép  helyzetén  javítni  akaró 
humánus  gondolkozású  bölcsnek,  mind  a  lojális  alattvalónak  felfogása 
visszatükröződik  sorain. 

írói  és  magán  életének,  a  vele  együtt  élő  s  küzdő  férfiaknak,  törté- 
nelmünk félszázadának  —  nemcsak  irodalmi,  hanem  politikai  és  társadalmi 
fejlődés  tekintetében  is  —  hű  képe  az  a  levelezés,  a  melyet  Kazinczy 
1776-tól  haláláig  folytatott,  s  a  melynek  kiadását  az  Akadémia  1890-ben 
indította  meg,  mint  összes  munkáinak  harmadik  osztályát.  Bármily  gazdag 
tartalmú  is  azonban  e  levelezés,  első  sorban  mégis  egy  feltörekvő  iQú 
képe  domborodik  ki  belőle,  a  ki  érzi  nemzete  sűlyedtségét  s  elhatározza, 
hogy  lelkének  összes  erejét  a  nemzeti  nyelv  kimívelésének  szenteli, 
de  a  kinek  korán  szenvednie  kell  s  már-már  az  életről  is  lemondania; 
niajd  egy  küzdő  férfiúé,  a  kit  a  csapások  folyton  látogatnak,  de  a 
ki  az  isteni  Gondviselésben  remélve,  nagy  céljainak  megvalósításában 
bízva  s  elért  sikereitől  ösztönöztetve,  egészen  a  jövőnek  él  s  egy  pillanatra 
sem  tántorodik  el  választott  ösvényéről;  végre  egy  testileg  agguló,  de 
lelkileg  mindvégig  ifjú,  könnyen  lelkesülő  s  folyvást  lelkesítő  emberé,  a 
ki  megérte,  hogy  ideális  életküzdelmét  győzelem  koszorúzza  és  a  ki  a 
fejlődés  újabb  folyamában  is  fölismeri  a  saját  pályája  eredményeit,  de  a 
ki  —  keserű  ellentétül  —  kivált  m^hitt  barátainak  és  jó  testvéreinek 
megható  lemondásával  emlegeti  a  »domi  angustae  res«  sanyarúságait  s 
családja  reménytelen  helyzetét,  ha  ő  szemeit  lehunyja  örökre. 

Kazinczy  nemcsak  szelleme   legdrágább  kincseit  áldozta  nemzetének,  vaK^orírSfása 
hanem  anyagi  erejét  is  jórészt  a  saját  és  kiválóbb  íróink  munkáinak  kiadása 
emészté  föl.  Kiadásai   nemcsak   tartalmilag,   de   pusztán   nyomdai   kiállítás 
tekintetében  is  méltók  voltak  hozzá.   De  azért  —  mint  Kölcsey  monda  — 


170  KAZINCZY  FERENC 

»tizeneg>-  millió  népesség  közt  vevőt  nem  leltének,  legnagyobb  becsű  kéz- 
iratainak nyomtatót  nem  talált  az  országban*.  így  folyvást  adósságokkal 
kellett  küszködnie,  a  melyeket  1825-ig  felesége  vagyonából  vélt  törleszthetnl 
Jóllehet  azonban  neje  testvérei  ellen  indított  pörét  a  kir,  táblán  megnyerte, 
annak  érvényt  nem  volt  képes  szerezni.  A  Magyar  Tudós  Társaság  meg- 
alakulásakor a  főtitkári  tisztségre  némelyek  őt  szemelték  ki,  de  e  terv 
meghiúsult.  Azonban  a  11.  osztálynak  első  vidéki  rendes  és  fizetéses  tagja 
lőn  s  résztvett  az  alapszabályok  kidolgozásában  is,  midőn  a  nyomában 
támadt  új  írók  örömmel  üdvözölték  körükben.  A  fejlődő  irodalmi  élet 
kiengesztelte  némileg  sorsával,  bár  észre  kellett  vennie,  hogy  iránya  immár 
a  múlté,  közte  és  az  új  nemzedék  közt  a  nemzetiség  erősbülő  érzése, 
a  romanticizmus  szelleme  széles  válaszfalat  vont  De  azért  is  írói  szenve- 
délye nem  hagyta  el  őt  utolsó  percéig.  Az  1831-ki  kolera  s  a  felsővidéki 
zendülés  azonban  megrémítették ;  azt  hívé,  ndci  is  menekülnie  kell  hazulról. 
Augusztus  21-én  öt  is  meglepte  az  öldöklő  vész,  s  23-án  meghalt.  Gyászba 
borült  özvegye  s  gyermekei  ott  temették  el  saját  birtokán  s  egyszerű 
emlékkövét  özvegye  emeltette. 
dmílk^e  ^2  Akadémiában  Kölcsey  mondott  róla  emlékbeszédet,  a  mely  mintegy 

szemrehányó  szózat  s  egyszersmind  intés  volt,  hogy  ha  már  a  több  mint 
félszázadig  küzdő  író  részvétlenség  között  roskadt  sírjába,  legalább  özvegyét 
s  hét  árváját  ne  hagyja  éhezni  a  nemzet.  Dessewffy  József  gróf  fölkérte 
az  Akadémia  védnökét,  József  főherceg  nádort,  s  felszólítá  az  Akadémiát, 
hogy  az  adja  ki  Kazinczynak  hátrahagyott  iratait,  fizesse  ki  adósságait 
és  segítsen  az  özvegy  és  árvák  helyzetén.  Az  Akadémia  el  is  határozta 
Kazinczy  munkáinak  kiadását,  a  melyből  összesen  öt  kötet  meg  is  jelent, 
s  minden  ívtől  négy  arany  tiszteletdíjat  kapott  özvegye.  De  a  tetemes 
anyagi  áldozattal  járó  vállalat  elakadt.  Később,  Kazinczy  születésének 
századik  évfordulóján,  1859-ben  Dessevrffy  Emil  gróf  a  nemzet  közlelke- 
sedése között  rendezett  ünnepélyen  kezdett  gyűjtést,  hogy  újabbkori 
míveltségünk  halhatatlan  bajnokának  maradandó  emléket  állítsanak  s 
egyszersmind  munkáinak  kiadását  is  folytassák.  így  közel  ötvenezer  forint 
gyűlt  össze,  a  melyből  egyrészt  Kazinczynak  szegény  sorsú  maradékait 
segélyezték;  másfelül  pedig  megvásárolták  a  széphalmi  birtokot,  a  hol  a 
mester  emlékére  díszes  dór  stílű  mauzóleumot  építettek.  Összes  műveinek 
kiadását  1884-ben  határozta  el  az  Akadémia,  a  melyből  eddig  négy  kölet 
jelent  meg. 


51  k  nyelvújítás  története. 


Un  nétdoKisiiig  mai  condull,  ill^ro, 
blen  condult,  dáveloppe  la  Ungue. 

ZjllTi. 

AZiNCZY  Ferenc  koráha  esett  s  az  5  vezérlete  alatt  folyt  le  a 
nagyja  annak  az  irodalmi  és  nyelvügyi  mozgalomnak,  melyet 
nyelvújításnak  nevezünk.  Ez  a  sajátságos  mozgalom  fontosabb, 
tartósabb  és  zajosabb  volt  itt,  mint  akármely  más  nemzetnél. 
És  mivel  ilyen  volt  s  máig  sem  szűnt  meg  egészen,  méltó 
vele  tüzetesen  megismerkednünk. 

A  nyelv  szókincsére,  alakjaira,  kifejezésben  való  gazdagságára  s  erejére  ^,^'*'",. 
nézve  olyan,  mint  a  nemzet  szelleme,  a  mely  beszéli  és  írásban  használja. 
Ismeretekkel  gazdag,  ismereteit  minden  irányban  jól  előadni  tudó,  nagy 
eszméket  kigondolni,  eltanulni,  jól  kifejezni,  nemes  érzéseket  magasztosán 
énekelni,  komolyan  és  humorral  nemesen  beszélni  tudó  nemzetnek  a  nyelve 
is  gazdag  szókban,  kapcsolatokban,  a  beszéd  fordulataiban. 

A  magyar  nyelvet  ily  értelemben  a  XVni.  század  elején  eléggé  fejlettnek 
találjuk.  Az  akkori  tudomány  eszméit,  fejtegetéseit,  a  nemzeti  költés  érzelmeit, 
a  mívelt  társalkodásnak  fejedelmi  és  előkelő  udvarokban  járó  szólásait,  a 
míveltek  és  nép  tréfáit,  humorát  elég  jól  tudták  magyarul  adni.  Az  írók 
és  míveltek,  ha  egyfelől  idegen  szókkal  és  szerkesztésekkel  éltek  is,  de 
másfelől  látták  az  utat,  melyen  nemzeti  nyelvünket,  újabb  eszmékhez  ido- 
mítva, tulajdon  és  magunknak  való  szólásokkal  gyarapíthatták  volna. 

Azonban  a  szellemi  és  irodalmi,  tehát  a  nyelv-gyarapodást  is  meg- 
gátolta, sőt  félt>e5zaka5ztotta  a  XVm.  század  első  felében  a  szabadság- 
harcok és  lelki  szabadság  megszűntével  beállott  nemzeti  eltompulás.  A 
költés,  a  lelket  adó  irodalmi  nem,  megszűnt  a  nemzeti  életből,  a  nép  szelle- 
méből táplálkozni,  az  előkelők  elkorcsosodása  miatt  idegen,  kivált  francia 
művek  és  formák  utánzására  adta  magát;  nem  azt  ét^ekelte,  a  mi  ezt  a 
nemzetet  érdekelte,  nem  ügy  a  mint  ez  a  nemzet  értette  és  szerette  volna, 
hanem  a  mit  a  külföldtől  eltanult  vagy  átvett.  A  tudományok  latinul  vagy 
annak  utánzott  modorában  írattak  magyarul,  elevenség,  élet  és  erő  nélkül, 


172  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


meglévén  a  szabad  gondolkozás  fojtva.  Élő  nyelven,  az  életnek  beszélni, 
nem  érezték  szükségesnek.  Csak  az  egyháznak  és  iskoláknak  írtak ;  mívelt 
közönség  alig  volt;  a  közönség  részben  idegen  lelkű  és  ízlésű,  részben 
szellemi  élet  nélkül  való. 

A  latin  klasszikusok  tanulása  élet  és  szellemi  elevenség  nélkül  folyt, 
ezért  nem  eszközölte  a  beszéd  és  nyelv  nemesedését.  Nem  igyekeztek,  nem 
tudták,  lehetségesnek  sem  tartották  azok  szépségeit  a  magyar  nyelv  szólá- 
saihoz mérni,  ezek  által  azokat  követni,  utolérni  s  így  lehetőleg  elsajátítni. 
A  szép  és  röviden  tartalmas  szólások  díszét,  éles  hatását,  finom  alkotását 
meg  sem  kisértették  hasonló  rövidséggel,  csínnal  adni  vissza ;  csak  terjengő, 
magyarázó  beszéddel  adták.  Tompa  elmével,  mintegy  szenvedőleg  tanulták 
azokat;  innen  származott  a  szellem  zsibbadtsága,  a  nyelv  erejének  kifejlet- 
lensége,  a  jellemző  szók  hiánya,  a  beszéd  és  stíl  terjengése,  nehéz  mozgása, 
mely  kellemetlenül  tűnt  fel  azoknak,  kik  az  új  külföldi  irodalmakkal  foglal- 
koztak, kivált  az  újabb  német  költés  nemzeties  és  klasszikus  irányú  meg- 
újulását ismerték. 

Csak  egy-két  esetben  találjuk  a  finomabb  beszédre,  a  tartalmas, 
jellemző  s  rövides  szép  stílra  törekvést,  mint  Mikesnél  és  a  nép  szellemétől 
mozgatott  Amadénál  A  magyar  szellem  eltespedve. 

Es  ez  a  tespedés  mind  addig  tartott,  míg  az  irodalom  a  külföldiek 
példájára  a  társalkodás,  az  élet  szükségévé  nem  lett,  másfelől  míg  a  nyelvet 
a  mívelt  osztály  ősi  erővel  gazdagnak,  mívelhetőnek,  a  nemzeti  szellem 
nemesedése  méltó  eszközének,  tehát  életre,  szeretetre,  pártolásra  méltó 
kincsének  el  nem  ismerte  s  így  igyekezetének  tárgyává  nem  tette,  komolyan 
nem  tanulta,  az  elenyészéstől,  vagy  elkorcsosodástól  félteni  nem  kezdette  s 
megmenteni  nem  törekedett. 
tudcJlSKyos  Elsőben  is  a  tudomány  és  iskola  emberei  közül  találkoztak,  kik  részint 

műszók  elemi  és  középoktatásban,  részint  a  tudományos  olvasók  és  felsőbb  tanulók 
számára  igyekeztek  magyarul  adni  elő  és  írni  meg  legalább  a  tudományok 
elméletét,  népszerű  filozófiát  stb.,  magyaros  írásmódra,  magyar  műszók 
formálására  törekedvén.  Ezek  közül  első  Faludi  Ferenc  volt,  ki  erkölcs- 
bölcseimi fordításaiban,  önálló,  csinos  nyelvvel,  megújított  magyarsággal 
igyekezett  szólni.  Szavai  közt  nagy  számmal  találjuk  a  felélesztett  régidcet^ 
a  jól  használt  vidékieket,  a  maga  alkotta  új  szókat  (már  1 748-tól) ;  így : 
bányászna,  szemlegélö  képek,  csenddel  csendetlen  erkölcs,  baromostoba, 
gyapottlágy  pávahosszú,  csudahamar,  vagyonság:  lényeg,  egyedüliség, 
ragyogvány,  csalakozás,  jámbortalan,  engedelmeskedik,  ldtszatos,feljebbező, 
elfenül,  távolít  stb.  Verseiben  megfelelő  szabad  mozgást,  könnyedséget, 
élénk,  csinos  nyelvet,  s  általában  jó  ízlést  találni.  Utána  SArtori  Bernát 
említhető,  ki  már  1772.  megkísérti  magyarul  adni  ki  a  filozófiát  (Magyar 
nyelven  Filozófia).  Benyák  Bernát  egy  pesti  középiskolában  tam'tja  magyarul 
ugyanazt  és  nyilvánosan  tárgyalja  s  védi  nagy  közönség  előtt  a  magyar 
nyelv  ebbeli  képességét  és  jogát.  Majd  még  nagyobb  ügyességgel  írja  már 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  173 


1776-tól  kezdve  RAcz  Sámuel  egyetemi  tanár  az  orvosi  tudományokat,  még 
pedig  kiválón  csinos  és  velős  magyar  nyelven.  Dugonics  a  pesti  egyetemen 
magyarul  adja  elő  a  mathematikát  s  így  megírva  teszi  közzé  (1784.). 
Tudományos  műszavain  (mékkoraság:  quantitas,  hosz:  linea  stb.)  kívül 
övéi :  nedv  (régi,  M.  A.  szótárában),  kurtács  (sagum),  hosszács  (tóga),  sérv 
(sérülés),  csip  (csipő),  fin  (finom),  ielheilen,  temetlen,  választan,  viszont, 
inger  stb.  Mind  Ulisszesben.  Alakok:  kezded  volt,  vivék  volt.  Márton 
István  pedig  kis  mértékben  a  Kantféle  filozófiát  kisérti  meg  magyarul 
adni  (1796). 

De  a  magyar  nyelv  kimívelésére,  újítására  az  elsőbb  években  senki  szabó^Dávid 
sem  tett  annyit,  mint  a  két  Szabó  Dávid.  Baróti  Szabó  Dávid  először  Kisded 
Szótárában,  mely  előbb  daktilikus  sorokban  (1789),  majd  szótár  alakban 
jelent  meg  (1792),  elsorolva  a  legérdekesebb  s  általa  összeszedett  régi  és 
üj  szókat,  valamint  a  vidékieket  is.  De  ezekhez  adta  némely  saját  alkotásait 
is  (erény,  szörnyeteg).  Utóbb  pedig  a  Magyarság  Virágaiban  (1803)  a  szép- 
nek tartott  (de  kevéssé  üj  vagy  újított)  szólások  nagy  mennyiségét  gyűj- 
tötte össze  és  tette  közzé  s  ez  által  máig  becses  munkát  végzett  Merészebb 
volt,  kevesebbet  használt  Barcafalvi  Szabó  Dávid  a  bécsi  magyar  hírlapírók 
egyik  tevékeny  társa,  Szigvárt  klastromi  történetének  (1787.)  fordítója,  ki 
első  volt  azok  közül,  kik  új  szókat  rendszeresen,  öntudatosan  formáltak. 
E  fordítása  függelékében  az  általa  formált  szók  két  sorozatát  adja,  melyeket 
leginkább  a  használatban  alig  érthető,  csak  általa  erőltetve  kiokoskodott 
jelentésű  képzőkkel  csinált,  a  nyelv  bővítése  és  kimívelése  végett.  Meg- 
jegyzi azonban,  hogy  ezeket  csak  próbául  mutatja  fel,  nem  követelve  nekik 
végleges  elfogadtatást  s  az  olvasó  közönségre  bízva  életöket  vagy  vésztőket. 
Szavait  a  közönség,  kettő-három  kivételével,  nem  fogadta  el;  csak  egy-két 
írónál  találunk  irántuk  némi  figyelmet ;  péld.  Illei  Elmefuttatásábon  ( 1 790), 
hol  némely  szavait  előtaláljuk.  Nyúlás  chemiai  munkáiban,  hol  szintén  egy 
pár  található.  Csak  Dugonics  kedvelte  különösebben  Barcafalvi  Szabó 
Dávid  törekvését  s  követi  is,  miután  ő  maga  már  előbb  kezdett,  bár  szeré- 
nyebb ily  munkálkodást. 

Essek  után  a  bécsi  magyar  testőrök,  a  hazai  és  bécsi  első  hírlapírók  ^^^l^^^^^ 
s  ezekkel  egy  irányt  követő  hazafias  és  nemzet-szerető  bécsi  egyetemi 
tanulók,  mind  az  új  idők  szellemének  hódolók  és  szabad  gondolkozásúak, 
tettek  sokat  a  nyelv  érdekében  s  igyekeztek  azt  bővíteni  és  szépíteni.  Ezek 
közé  az  ismeretes  Bessenyei-körön  kívül  szánuthatjuk  Rát  MÁTYÁst,  az  első 
hírlapkiadót,  Decsy  SÁMUELt  a  Magyar  Phoenix  szerzőjét,  Szacsvay  SÁNDORt 
az  elmés  és  tevékeny  szerkesztőt.  Maga  Barcafalvi  is  közéjök  tartozott. 
Mindezeket  újítókul  tekintette,  dicsérte  vagy  kárhoztatta  a  magyar  közönség, 
melynek  a  hirlapírás  neologizmusa  kezdettől  fogva  szemébe  tűnt. 

Mindezeknél  már  az  első  években  (1800  előtt)  többet  tett  egy  oly 
ember,  ki  mívelt  ízlésű  szépirodalmi  művei  által  tudta  meghatni  s  a  nyelvhez 
vonzani  azt  az  osztályt,  mely  a  netnzet  ügyeiben  leginkább  tényezhetett,  a 


174  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


magyarsághoz  leginkább  csatlakozó,  e  mellett  a  külföldi  német,  francia 
irodalommal  valamennyire  ismerős  volt :  a  vidéki  nemességet.  Ezeket  kívánta 
szép  magyar  olvasmányok  által  a  külföldi  irodalmaktól  és  nyelvektől  elvonni, 
a  jó  ízlésre  és  szép  stílre  figyelmeztetni,  a  hazai  művek  élvezésére  ösztö- 
nözni s  ehhez  előkészíteni,  velők  a  hazai  nyelv  és  stíl  szépségeit,  az  eszthe- 
tikai  színű,  művészi  csinosságü,  klasszikái  becsű  kifejezéseket  megszerettetni, 
miután  már  efféléket  más  nyelvekben  megismertek,  megszerettek  s  elta- 
nultak. Arra  is  törekedett  iratai  által,  hogy  a  nyelvet  megszerettesse,  hogy 
annak  mívelésében,  tehát  a  nyelvújításban,  a  nemzet  érdekét  lássák,  a 
mint  hogy  oly  idők  jártak,  hogy  így  gondolkozni  természetes  volt.  Azt 
akarta,  hogy  meggyőződjenek,  hogy  a  nemzet  nyelvében  él,  és  ha  a 
nyelvet  a  felsőbbek  s  értelmesebbek  mellőzik,  fokról-fokra  mívelés  által 
nem  emelik,  annyival  inkább  ha  nem  is  beszélik,  ez  a  nyelv  előbb  meg- 
szűnik, mert  nem  tud  állami  vagy  nemzeti  lenni;  s  csak  népnyelvvé  lesz, 
így  csak  alantas  életet  él,  míg  idők  folytában  el  nem  enyészik,  —  mint  a 
kelta  Nagy-Britanniában  és  sok  más.  Már  látható  is  volt  a  magyar  nyelv 
ilyen  jövője.  Az  idegen  kormányzat  kimondta,  hogy  tudományhoz,  köz- 
igazgatáshoz nem  alkalmas;  és  ennek  a  magyar  előkelők  nem  mondtak 
ellene.  A  felsőbb  képződés  eszköze  a  német  és  francia  lett,  már  régecskén 
vagy  az  iskolákban  a  latin;  a  magyar  az  alsóbb  körök  érintkezéseinek 
volt  közlönye.  A  legmagyarosabb  űri  családokban,  Bécstől  távol  is,  két  nyelv 
divatozott :  a  német  az  úri  nép  s  a  magyar  a  cselédség  számára.  A  költés 
elnémult,  vagy  csak  ízetlenül  zengett,  nem  hatott  erősen,  nem  csatolta  a 
szíveket  az  ősökhöz,  azok  szelleméhez  és  nyelvéhez. 
^FereSc^  Ez  irány   ellen,   a   nyelv   érdekében,   magával   az   idegen   mívelődés 

fegyverével  lépett  fel  s  leghevesebben  munkált  Kazinczy  Ferenc.  Leginkább 
fordítások  által  akarta  az  idegenek  remekeit,  magas  szellemét  megismer- 
tetni, magyarrá  hódítani  s  ez  által  a  magyar  nyelvet  megkedveltetni.  Azt 
akarta  —  így  mondja  ő  maga  —  hogy  a  nemzet  irodalma  más  nemze- 
tekkel közös  úton  haladva  a  nemzetiből  magasabbra  emelkedjék,  a  világ- 
polgárság színvonalára,  a  hazait  az  idegennel  egyenlővé  tegye,  a  color 
patriusnak  a  külföldi  és  ideális  által  magasabb  bájt  adjon. 

Már  első  fordításaival,  Gessnervéí,  Herder  ParamythionaiveX  és 
BácsmegyeiveX  (1788—89),  mint  érzékeny,  vonzó  olvasmányokkal  széles 
körben  nagy  hatást  tett,  kivált  női  olvasókra.  Különös  szavait,  némi  erőlte- 
tettségét,  érzelgősséget  elengedték  nemes  érzéseiért,  vonzó  társalkodás? 
nyelvéért,  emelkedett  hangulatáért,  mikkel  azelőtt  a  hazai  íróknál  nem  talál- 
koztak s  mikért  a  külföldieket  szerették.  Voltak,  kik  szólásait  kijegyezgették 
és  tanulgatták,  sőt  vitatkoztak  felölök.  így  kezdett  a  nyelv  ügye  a  családok 
ügyévé  lenni,  a  szépirodalom  élvezésével  kapcsotatban,  a  szív  ügyévé,  a 
legbensőbb  érdekké.  Voltak,  a  kik  komolyabb  munkára,  nemzeti  eposz,, 
vagy  dráma  írására  ösztönözték;  de  a  legjelesb  íróknál  elismerést  nyert 
és  az  irodalompártolók  megértették. 


l  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


TÖVISEK. 


Valóban  egy  ideig  a  nyelvújítás  nem  is  talált  a  közönségben  erős,  * 
határozott  ellenállásra,  legfeljebb  javítókra,  mérséklőkre.  Pártolták  legalább 
elvét,  irányát  a  l^'elesebbek.  így  Ráday  Gedeon  az  idősebb,  ki  csak 
mérsékletet  ajánlt,  Szilágyi  Sámuel,  Voltaire  Henriásának  fordítója,  a 
klasszikái  formák  kedvelője,  ki  Horác  ódáit  a  legmerészebb  szórend-forga- 
tásokkal kísérti  magyarrá  tenni,  s  ki,  mint  Péczeli  József  is,  hiánynak  érzi 
a  magyar  nyelvben  a  nemek  nemlétét  is  min  utóbb  Kazinczy  angyalné  stb. 
szókkal  igyekezett  segíteni.  Hor- 
váth Ádám  népies  költő  létére 
nem  ellenezte  a  nyelvújítást,  el- 
ismerte a  nyelv  szegénységét, 
mely  újító  javítást  tett  szüksé- 
gessé s  a  nyelv  baját  így  fejezte 
ki:  »A  magyar  nyelv  régóta 
gutaütésben  szenved  s  abból 
csak  most  lábbadozik*.  Révai 
Miklós  a  nyelv  régi  emlékei  s 
írói  tanulmányozásából  látta  át, 
hogy  sok  szónk  elavult  s  fel- 
élesztést érdemel ;  és  sokan  úgy 
vették,  hogy  midőn  a  szók  ele- 
meiről kimutatta,  hogy  azok  ere- 
detiig ^even  szók,  az  által  ön- 
álló törzsekül  használhatóknak 
mutatta  ki.  Továbbá  Sándor 
Istvánnak,  a  magyar  nyelv  és 
mívelődés  története  szorgalmas 
tanulójának,  Pótlékszóiárában 
(1807)  találni  elég  olyan  szót, 
melyet  a  közszükség  érzetében 
maga  formált,  bár  sajnos,  hogy 
ezek  többnyire  nem  elég  műszói 
szabatossággal  bírók  (leveles  : 
nótárius,  igazlátó :  judex,  titkos  : 
secretarius,  levelész :  archivarius, 

székülő :    assessor,    zdrfő :    guardian,    várfő :  commendans ; 
országnagy  stb.  is).  Még  utóbbi  ellenei   is  egyelőre  barátai 


írlolii** 


SZÉPUALOM 


MDCCCXI. 


r\  TSvUek  i»  virágok  címlapja. 


i :    ügyész, 
mérsékelt 

lijításnak,  köztök  Bacsányi  és  Verseghy;  amaz  a  költőnek  megadja  az 
lijítás  jogát,  midőn  még  korán  így  szól:  »Több  szokatlanságok  találhatók 
az  munkámban,  sed  ex  insvetis  fient  consveta,  ex  ignotis  cognita ...  Ha 
energiával  akar  a  poéta  költeni . . .  gyakran  még  a  grammatikai  regulát  is 
félre  kell  vetnie*.  Verseghy  így  szól  Tiszta  Magyarságában :  »A  nyelvet 
csak  a  szendergő  gj'öknek   felköltögetése  által  tisztíthatjuk  és  csinosítgat- 


176  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


hatjuk*  Másfelől  többen  neki  tulajdonítanak  némely  efféle   szót:   egyetem, 
mosoly,  magány  s  más  csonkításokat. 
A  "gj^^í*^  Az    első    évtizedekben   a   nyelvújítás   ellen    nyilatkozott   a   debreceni 

Magyar  Grammatika  (1.  feljebb).  Ez  általában  minden  újítást  rosszal, 
néhány  oly  szót  is  elítél,  mely  az  utódok  méltányolását  megnyerve  köz- 
használatban maradt  máig.  Ennek  szerzői,  mint  erősen  konzervatív  s  nagy 
részt  szépirodalmi  újabb  míveltség  nélkül  való  emberek,  minden  újítástól,  a 
megszokott  beszédmódnak  legkisebb  változtatásáról  is  úgy  irtóztak,  mint 
veszélyes  felforgatástól.  Nem  ismervén  a  magyar  és  más  nyelvek  történetét, 
mívelődésök  folyamát  s  ebben  az  egyéni  akarat  hatását,  de  még  a  kezökön 
forgó  régi  magyar  művek  és  szótárak  nyelvét  sem,  ferdén  ítéltek  minden 
ilyesről.  Az  újítás  ellen  nyilatkozott  még  Aranka  György  erdélyi  tekintélyes 
tudós  is,  ki  főkép  Barcafalvi  Szabó  Dávid  újításaira  célozva  mondhatá,  hogy 
»a  nyelv  naponként  rontatik  vagy  erőltetésből  vagy  cifrázásból,  vagy  tudat- 
lanságból, vagy  a  különösségeknek  s  nem  közönséges  szájízű  szólás  for- 
máinak, új  és  többnyire  hamis  kohóban  vert  szóknak  formálásával  a  tiszta 
szép  nyelv  mintegy  megszeplősíttetik...« 
n'ei  ^ftók  ^  megrovásra  csakugyan  volt  is  ok.  Már  az  első  időszakban  sokan 
eljárása  csapongtak  túl  a  nyelvújítás  dolgában.  Kivált  a  Barcafalvi  Szabó  s  olyanok 
szavai  voltak  törvény  és  szokás  ellen  képezve,  érthetlenek,  ízetlenek.  Maga 
Kazinczy,  a  maga  tévedéseiről  még  most  nem  szólva,  már  Orpheus&besi 
(1799)  megrótta  a  mohó  újítást,  mérsékelni  igyekezett  az  ebbeli  buzgó- 
ságot s  négy  elvet  ajánlott,  melyekhez  kellene  magokat  az  újítóknak  szabni. 
Ezek:  1.  hogy  az  új  szó,  a  mit  kell,  eléggé  kifejezze;  2.  hogy  bizonyos 
gyökértől  jöjjön;  3.  hogy  magyar  hangzású  legyen,  és  hogy  a  nyelvnek 
analógiájához  alkalmaztassék,  végre  4.  hogy  félénken  és  ritkán  hozassanak 
elő;  azaz  hogy  valóban  szükségesek  legyenek. 

Mit  tettek  eddig  az  újítók?  Mikép  alkották  az  új  szókat? 

1.  A  meglevő  szók  értelmét  változtatták  sokszor  az  által,  hogy  a  köz- 
beszédbeli  szókat  tudományos  műszókká  tették.  Péld.  nyaláb:  térfogat, 
kertelet:  peripheria,  szopó  köpű:  antlia  pneumatica,  íz:  ízlés. 

2.  Vidéki  vagy  táj-  és  népszólásokat  vettek  használatba :  hossz:  hosszú- 
ság, vagyonosság:  massa,  mekkoraság:  quantitas,  szög:  angulus. 

3.  Régi  szókat,  jórészt  méltatlanul  elfeledteket,  felelevenítettek:  nedv, 
agy,  kér:  kéreg,  kegy,  terem,  csel,  honnő,  dagály,  hős. 

4.  Új  összetételeket  alkottak:  könyvház,  szókönyv,  mérmúszer,  had- 
szakasz. 

5.  Ismert  és  használt  törzsekből  oly  képzőkkel  alkottak  szókat,  melyekkel 
eddig  nem :  folyadék,  érzemény,  érzelem,  következmény,  erény. 

6.  Képzőket  mellőztek  s  ekképen  alkottak  szókat  rövidítéssel:  szor- 
galom, hűtlen,  hála. 

7.  Ez  által  néha  a  puszta  és  nem  élő,  legalább  szokásban  nem  levő 
törzset  tették  élővé:  kecs,  kéj,  inger,  idom. 


r' 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  177 


8.  Sőt  ismeretlen  s  alig  érthető  gyökérformájú  egyszerű  elemeket  is 
saját  értékű  szókká  tettek:  ed,  táv. 

Az  idegen  szók  átvételét,  melyeket  főkép  egy  időben  Kazinczy  kedvelt 
és  bizonyos  írásnemben  sűrűn  alkalmazott,  nem  számlálhatjuk  a  szóképzés 
módjai  közé. 

Könnyű  átlátni,  hogy  ezek  nagyobb  részéhez  joga  volt  oly  írónak, 
ki  eszméit,  gondolatai  módosulásait  nem  tudta  magyar  nyelvünk  akkori 
szókincséből  vett,  alakokkal  kifejezni,  és  sok  oly  gondolattal  bírt,  melyet 
kifejezni  méltó  volt  s  ügy  tudta  a  nyeK'et  és  oly  műérzékkel  bírt,  mely 
alkotólag  tudott  bánni  a  nyelv  elemeivel.  Így  a  vidéki  és  régibb  szók 
behozásához,  ha  a  szó  és  jelentménye  az  üjkori  szükségekhez  illett.  így  a 
képzők  és  összetétel  által  való  alkotáshoz,  a  mit  maga  a  köz-  és  népi 
nyelv  folyvást  cselekedett.  A  nem  élő  törzseknek  (idom,  inger,  nő)  hasz- 
nálatba vételéhez,  a  képzők  kevesítésével  rövidítéshez,  sőt  az  eléggé  érthető 
gyökerek  törzsekké  tevéséhez  is,  mert  a  régi  és  népnyelv  szándékos  egy- 
rangüsításai  igazolták.  Némely  dolgokban  pedig  fontos  és  mellőzhetlen 
kötelességet  teljesítenek:  a  régi  szók  felélesztésében,  a  régi  rövidség 
visszaállításában. 

Természetes  volt,  hogy  a  helyes  ütőn  a  mohó  üjítók  tovább  mentek 
mint  szabad  volt.  Mert  a  nyelv  törvényei  annak  történelméből  nem  voltak 
kellőn  ismerve.  Ez  a  költői  lelkesedés  és  hazafias  tűz  épen  ügy  tül  ragadta 
az  üjítókat  mint  a  konzerválókat. 


11. 


A  kilencvenes  évekbeli  országgyűlések  s  az  utóbbiak  mindinkább 
megerősítették  s  mind  szélesebben  kiterjesztették  közoktatásban,  közügy- 
vitelben a  magyar  nyelv  használatát.  Egyik  ez  a  körülmény  indította  az 
írókat  arra,  hogy  a  magyar  nyelv  >  pallérozását «  fodolguknak  nézzék 

Maga  Kazinczy,  mint  a  tudós  cenzor  Retzerhez  írja,  fogságában  sokat  „y^íSivdfsröi 
foglalkozott  ezzel.  Sok  tépelődés  után  meggyőződött,  hogy  jó  ütőn  jár,  hogy 
az  újítás  szükséges  és  lehetséges.  Régen  belátta,  s  most  is  vallotta,  hogy 
»nem  lehet  ott  az  ideákat  tisztogatni,  hol  a  nyelv  az  ideákat  összezavarja*. 
Meggyőződött  arról  is,  hogy  a  ki  a  magyar  nyelv  hiányait  át  nem  látja, 
mit  már  előbb  Bod  Péter  és  többen  átláttak  és  vallottak,  ez  azt  csak 
koldüs-gőgből  nem  teszi.  Továbbá,  hogy  az  a  nyelv  oly  nemes  alkotmány 
és  a  tovább-képződésnek  oly  sok  eszközével,  oly  gazdag  forrásaival  bír, 
hogy  magasabbra  kell  emelkednie.  Utóbb  kimondá,  hogy  a  mi  nyelvünk, 
•véghetetlenül  szebb  a  németnél.*  Szépségre  nézve  csak'  az  olaszhoz  hason- 
h'tható.   És   forró   szeretettel   nyilatkozik  róla  mondván:  >Mi  ezt  a  nyelvet 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt.  12 


178  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


szeretni  tartoznánk,  ha  ily  szép  és  a  maga  nemében  egyetlen  nem  volna 
is;  mert  a  miénk*. 

A  nyelvmívelés  jogát  a  szépíróknak  vette  mások  felett.  Erre  nézve 
főtényező  az  aesthesis,  miről  így  szól :  » A  szépíró  nem  ismer  más  törvényt 
mint  azt,  hogy  írása  szép  legyen.  Valami  ezen  igyekezetét  segíti,  az  neki 
mind  szabad;  akar  engedi  a  grammatika  és  szokás,  akar  nem« ;  »az  író 
parancsol,  hogy  úgy  legyen  és  úgy  lesz<;  ^az  író  s  ezek  közt  leginkább 
a  poéta,  semmi  törvényt  nem  tartozik  esmérni*  stb.  E  fontos  és  alapjában 
igazolhatott  nézete  sok  jót  és  rosszat  okozott ;  a  hivatott  költők  szép  szavai 
és  szólásai  megalkotását,  és  így  a  nyelv  gazdagodását,  másfelől  annak 
szeszélyes  szóalkotások  által  lett  korcsosítását.  E  jogot  Kazinczy  sok  helyen 
sokképen  követeli  és  élvezi  is :  de  már  korán  igyekszik  társait  ennek  gya- 
korlatában  korlátozni.  Többek  közt  így  szól:  » Újítani  a  nyelven  csak  annak 
szabad,  ki  a  maga  nyelvét  nemcsak  tudja,  hanem  tanulta  is;  a  ki  a  régi 
és  újabb  klasszikusok  munkáival  ismeretes;  a  ki  úgy  ir,  hogy  még  sza- 
badságait is,  mint  a  táncoló  szép  a  törvénynyel  nem  egyező  lépést,  akár 
szorultságból  tegye,  akár  pajkosságból,  szépségek  gyanánt  vétetheti . .  .« 
Ezt  máskép  így  is  mondja:  »Az  író  ura  a  nyelvnek,  szabad  kéjű,  de  nem 
vak  kéjű,  nem  tudatlan  kéjű  .  . .  barátja,  nem  ellensége,  mívelője,  nem 
pusztítója,  nem  rontója,  de  építője.* 
Kazinczy  tívei  Mennyire   terjedhet   az   újítás,  arra   nézve    úgy   vélekedett,    hogy   a 

nyelv  csak  akkor  elég  mívelt,  ha  különböző  színű  szép  stílhoz  alkalmas; 
tehát  sok-színűségre  törekedett  s  ezt  főkép  fordítások  által  kivánta  elérni, 
az  által,  hogy  szintúgy  a  legújabb  mint  a  régi  költők  és  próza-írók  legkü- 
lönbözőbb műveit,  benső  s  külső  erejökben,  tehát  szellemöket,  nyelvöket 
híven  visszaadja.  Tehát  úgy  Hómért  mint  Klopstockot,  Ossiánt  mint 
Göthét  vagy  a  Sz.  hajdan  gyöngyeit,  a  szonett-író  olaszokat  mint  Horáczot, 
Lessing  drámáit  mint  a  filozófok  vagy  humoristák  írását,  sőt  Moliere 
népiesített  komédiáit  is.  E  célra  idomítni  kell  a  nyelvet ;  szavait,  szófuzését 
módosítni,  alakítni ;  elébb  rontani,  azután  építni.  A  nyelvrendszeren  épülő  régi 
keleties  méltóságából  és  merevségéből,  s  komoly  járásából  nem  keveset 
kell  elengedni,  lejtésre,  szökellésekre  élénkülni  s  durva  testi  szépség  helyett 
lágyságra  s  bájos  modorra  törekedni.  Meg  kell  tűrni  az  idegen  szépségeket 
s  ezekkel  együtt  az  idegen  hajlékonyságot,  kecses  mozdulatokat,  kényes- 
kedést,  selypséget;  a  tisza-vidéki  vaskos  nimfák  ellenében  a  régi  Hellász 
és  új  népek  Gráciáihoz  kell  vonzódni,  ezeket  magyarul  énekeltetni,  beszél- 
tetni, ezek  enyelgésének  megfelelő  beszédhez  kell  szokni,  szavainkat  is 
ezekhez  szabni,  »az  idiotismust  az  energiának  feláldozni*. 

A  dolognak  sok  magános  és  kevesebb  nyilvános  vitatkozás  folytán 
szélesebb  tudományos  alapot  igyekezett  adni,  hogy  kivált  az  ó-klasszikusok 
tanulóit  megg>'őzhesse.  Hivatkozott  a  régibb  magyar  költőkre,  kivált 
Gyöngyösi  Istvánvei,  ki  valóban  szép  nyelvű  s  gyakran  bátor  újító  volt,  a 
szótárakra,  több  jeles  íróra.  Ez  által  akarta  elvét  igazolni,  hogy   a   nyelv- 


1  • ' 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  179 


mívelés  a  jeles  írók  dolga.  Ezt  bizonyította  Horác  és  QuintiliáH  sza- 
vaiból, Sallustius  példájából,  —  többek  közt  Horvát  Endre  ellenében,  ki 
leveleiben  nem  ügyetlenül  hivatkozott  Senecárei  (Glottomach)  s  úgy  ostro- 
molta az  újítás  hibáit.  De  főképen  tanulta  és  tekintélyül  ismerte  a  németek  ^  JáSSÍ**^ 
példáját.  Ebből  ismerte  meg  és  fejtegette  az  új  nyelvek  gyarapodása  módját 
s  a  nyelvújítás  természetét.  Vallotta,  hogy  a  nyelvnek^  ama  hajlékony, 
sokszínű,  tökéletes  nyelvnek  van  valamely  ideálja,  melyre  már  Baco  figyel- 
meztette a  tudósokat,  melynek  kifejtését  már  ő  óhajtotta,  s  melyet  utána 
sok  idővel  a  berlini  akadémia  fejtegetés  tárgyául  kitűzött  (1796),  melyet 
ennek  következtében  egy  pályaművében  Jenisch  ismertetett,  majd  utóbb 
Herder  is  tárgyalt,  mely  ideált  itt  nem  ismertethetünk.  Erről  mondja 
Kazinczy  Báróczy  életében:  » Nyelv  dolgában  nem  a  szokás  a  fő  törvény, 
hanem  a  nyelv  ideálja,  hogy  a  nyelv  az  legyen,  a  minek  lennie  illik:  hív, 
kész,  tetsző  magyarázója  annak,  a  mit  a  lélek  gondol*.  És  Csereihez  így  ír 
(1805):  »Az  eszthetikus  írónak  nem  azt  kell  kérdeni,  szólanak-e  így  és 
szólott-e  így  már  egy  más?  Ez  a  kérdés  csak  a  kiholt  nyelvekhez  való; 
hanem  ezt:  lehet-e  nekem  így  szólnom,  hogy  szólásom  elegáns^  energikus 
és  jó  zengésű  legyen.  Én  tehát  neológus  vagyok  s  azt  tartom,  úgy  kellc. 
Támaszkodott  Wieland  újítást  pártoló  nézeteire  Adelung  ellen,  ki  egy  kor 
és  írói  csapat  nyelvét  tartotta  tekintélynek  vagy  ideálnak,  —  úgy  mint 
némelyek  tették  Debrecenben;  kivált  pedig  arra,  ki  neki  mindenben  leg- 
nagyobb volt:  Gőthérey  ki  többek  közt  egy  helyen  így  szól:  »Der  geist- 
reiche  Mensch  knetet  seinen  Wortstofif  ohne  sich  zu  bekümmem  aus  was 
für  Elementen  es  besteht;  der  geistlose  hat  gut  rein  zu  sprechen,  da  er 
nichts  zu  sagen  hat«.  S  ezt  csaknem  lefordítja  Dessewffy  József  gróf, 
midőn  így  szól:  » Bizonyosan  kevés  új  szóra  van  szíiksége  a  tudatlannak, 
a  gondolatlannak,  mivel  kevesek  az  ideái «.  Göthe  csakugyan  sok  jelét 
adta  újítás-szeretetének,  rövidített  és  némely  képzőkkel  új  szókat  csinált 
s  kivált  szóíűzésben  eredeti  tudott  és  akart  lenni.  Vischer  mondja,  hogy 
Göthe  ifjúkori  nyelve  telve  van  aposziopézisekkel  stb.,  alkalmazta  benne  a 
végszótagok  kurtítását,  provincializmusokat  is.  És  Lehmann  kimutatja, 
hogy  formált  az  -er,  -inn,  -heit,  -ling,  -ei  képzőkkel  stb. 

Ily  elveket  és  tényeket  hirdetett  műveiben,  kivált  leveleiben,  melyek 
által  magával  kapcsolatban  s  ügye  iránt  érdekeltségben  tudta  tartani  a 
kor  legjobb  íróit,  irodalom-pártolóit,  a  neologizmus  s  általában  az  új  szellem 
kedvelőit.  így  lelkesítette  társait,  állítván  biztatásul,  hogy  a  magyar  nyelv 
nagy  írók  által  nincsen  megállapítva  s  itt  a  neologizmus  épen  úgy  helyén 
van,  mint  égy  megállapodott  nyelvben  tűrhetetlen.  (Dayka  költem.  előtt  és 
Glottom.)  S  ezt  Kölcsey  utóbb  (Élet  és  Literatura  1825.)  kiválón  a  szó- 
fűzésre nézve  állította. 

íg>'  a  munka  haladt.  Új  szók  szaporodtak  el  az  írók,  kivált  szépírók 
műveiben,  a  köz  tanácskozások  termeiben,  törvényszékeken  és  az  egyházak 
szószékein.  Es  nem  ritkán  túlzás,  ügyetlenség,  ízetlenség.  Maga  Kazinczy  is 

12* 


A  NVELvtijÍTÁS  TÖRTENETE 


sokszor  túlzott.  Érzelmesebb  nyelvet  akarván  meghonosítani,  sokszor  lett 
érzelgőssé,  kényeskedővé  s  mint  maga  monda:  selypítővé.  Sok  affektált 
szólással  sértette  a  művészietlen  közönséget  s  a  régihez  bensőkép  csatla- 
kozó komoly  olvasókat.  Mindenféle  stilnak  megfelelővé  akarván  a  magyar 
nyelvet  tenni,  sokképen  tett  eröszakot  a  nyelvszokáson,  a  nyelv  világos  tör- 
vényein. Idegen  nyelvérzéssel 
alkotott  szókat,  mondatokat, 
idegen  szórendet,  hangzato- 
sabb, de  korcs  alakokat  hasz- 
nálgatott  erőlködve,  ábrándo- 
san és  sokszor  csak  képzelt 
szépség  kedveért.  Ez  által 
némely  becses  és  szép  dol- 
gozatát a  közönség  nagy  ré- 
szének kelletlenné  tette  s  olya- 
nokat is  maga  ellen  ingerelt, 
kik  a  réginek  mérsékelt  javí- 
tását elnézték  s  tatán  kíván- 
ták volna.  Szerencse,  hogy  ez 
a  gyarlóság  csak  fordításaiban 
található ;  eredeti  költeményei- 
ben s  legnagyobb  értékű  le- 
veleiben alig,  csak  néha  és 
kisérletképen,  —  ügy  hogy 
ezek  értéke  teljes  maradt. 

Ez  időtájon  kezdett  tisz- 
tülni, magyarosodni  a  közügy- 
vitel nyelve  is.   Az  1805-dik 
országgyűlés  a  mag>'ar  nyelv 
használatát     minden    kÖrt>en 
megkezdte.     Az     iskolákban 
előbb  csak  tanítás  tárgyául, 
most    eszközéül  kezdte  fel- 
venni, kivált  ott,  hol  a  latin 
nyelvhez  való  szoros^b  ra- 
gaszkodást valamely  különö- 
sebb érdek  nem  kívánta.   A 
törvényhatóságok  kezdtek  gondoskodni  a  hivatalos  nyelv  magyarrá  tételéről, 
törvénykezési  szólások  gyűjteményeiről.  Már  1805-től  fogva  tették  ezt  Pest, 
Veszprém,  Zala,    Borsodmegyék,  felhasználváp  régibb  idők  ilyitemű  szavait 
is,  melyek  még  itt-ott   éltek  vagy  a  szakbeli  könyvekben  voltak,  de  újab- 
bakat is,  bár  nagy  tartózkodással  adván  amazokhoz.  Bíharmegye  ez  ügyben 
több  m^ye  összejövetelét  s  közös  gondoskodását  javaskitta ;   mit  azonban 


/.aiiífara   Ártlíil  e^fV  -^t^flL    éSidó 


A  MoodoUt  c 


nkípe. 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉMETE 


MONDOLAT. 


SOK  BÖP-ITMÉN  YEKHEL, 

És    EGGY 

kiegészített  ÚJJ-SZÓTARBAL 

E  G  G  Y  Ü  T  T. 


a  kormány  megakadályozott.  (Mert  sok  ideig  ellenségnek  tekintették  a 
magyar  nyelvet  a  monarchia  irányában,)  így  a  nyelv  ez  úton  is  gyara- 
podott, másfelől  közérdekké  vált  s  a  polgári  és  nyilvános  életben  is  nagy 
tért  foglalt  eL      . 

A  köz  figyelem  és  buzgólkodás  indította  egy  jóakaratú  irodalmi 
emberünket  Kulcsár  Istvánt,  a  Hazai  Tudósítások  szerkesztőjét,  hogy  egy 
pályakérdést  tegyen  fel  a  nyelvmívelés  Ügyéről,  mely  kérdés  a  nyelvújítást 

is  érdekelte.  Erre  Kis  János       _     _  _  

kökő  s  Pánczél  Pál  feleltek, 
kiknek  művei  1806-ban  jelen- 
tek m^.  De  felelt  gróf  Teleki 
László  is  Buzgó  esdeklések 
című  munkájában  (1808). 
Mindezek  a  nyelv  ügyéről  me- 
legen, a  nyelvújításról  tartóz- 
kodó mérséklettel  írtak.  Majd 
Marcttibányi  István  hazafias 
főúr  alapítványából  tűzvén  ki 
kérdést,  pályázat  tárgyává 
tették  a  nyelvújítás  dolgát  is 
( 181 7),  midőn  a  kérdésre  nagy 
alapossággal  és  bőséggel  felelt 
meg  gróf  Teleki  József,  utóbb 
az  akadémia  elnöke.  Az  újí- 
tást elvben  pártolja  és  követi, 
az  újabb  európai  nyelvek  és 
irodalmak  történetéből,  a  nyel- 
vek bölcselő  fejtegetéséből  s 
gyarapodások  módjainak  egy- 
bevetéséből ad  a  dologra 
nézve  útmutatást.  (A  többi 
nyelvügyi  kérdésekre  e  tájon 
adott  feleleteket  1.  Jutalomfe- 
leletek a  magyar  nyelvről  I., 
II.  k  Pest,  1821.) 

Az  újítást  határozottan  védik  s  Kazinczy  mellett  állanak  első  sorban  Kaiinsíy  v> 
a  költők.  Már  korán  Dayka,  Kis  János,  majd  Berzsenyi,  Vtlkovics  és  egy 
ideig  Bacsányi,  Döbrenlei,  kik  utóbb  ellene  fordultak.  Elméleti^dolgozatokkal 
is  segítették  az  ügyet  többen,  mint  Szemere  Pál,  ki  Kazinczynak  e 
részben  legmunkásabb  társa  és  sok  szép  új  szó  szerzője  volt;  Kölcsey,  ki 
az  Élet  és  Literaturában  ide  vágó  értekezést  közlött ;  Helmeczy  Mihály,  ki 
Berzsenyi  költeményei  második  kiadásához  egy  bevezetést  csatolt :  Az  úgy- 
nevezett újításokról  (1816)  s  itt  a  régi  és  új  nyeU'ek,  sőt  régibb  és  újabb 


jln^-albőrht  kístve,  aggy   TSntl -for: 


)>  I  C  S  H  A  L  0  M. 


A  MondolM  ci 


182  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


magyar  írók  példáiból  igyekszik  az  újítók  törekvését  igazolni,  melynek 
maga  is  kitűnő  merészs^ű  gyakorlója  volt  Jelenkor  című  hírlapjában. 
Mérsékelten,  de  határzottan  szól  a  nagy  míveltségű  gr.  Dessewffy  József 
is  az  Avuló  és  nagyon  újító  írásmódról,  (Minerva  1829,)  Az  újítás  híve, 
de  nem  minden  új  szót  fogad  el;  maga  pedig,  mikor  erre  gondolja  magát, 
ügyetlenül  alkot. 

De  az  ügy  legfőbb  harcosa  maga  Kazinczy  volt.  Az  ő  védő-iratai 
nemcsak  akkor  voltak  nagy  értékűek,  hanem  állandó  példái  maradtak  a 
jó  prózának,  a  nyelv  lelkes  szeretetének,  szép  és  ügyes  nyelvfejtegetésnek, 
nyen  található  a  Dayka  versei  (1813),  Báróczy  munkái  (1813,  14.)  előtt 
álló  életiratokban.  Dyen  a  munkáit  megtámadások  ellen  védő  antikrítikája, 
kivált  a  minden  más  ily  művénél  teljesebb,  tartalmasabb  Orthologus  és 
Neológus  című  irata.  De  .folytatta  védő  harcát .  haláláig  leveleiben  s  más 
dolgozataiban.  Mert  sok  ideig  erős  küzdés  folyt  ellene  már  a  század  első 
éveitől  kezdve,  s  ez  a  harc  sok  irodalmi  műnek  volt  okozója. 
Gúnyiratok  Már  1806-ban  megjelent:  A  búsongó  Ámor:  Egy  hajnali  édes  andal- 

cuen     mány  című   gúnyirat,   mely  az   újítók   érzelgős,  m^terkélten   pathétikus  s 
finomítottan    fintorított    nyelvezetéből    rak    össze    egyet-mást,    mondatokat, 
szakaszokat,  torzítva,  kevés  értelemmel. 
A  Mondout  éa  Majd   Kainczynak  s  egy-két  társának  sértő  szavaitól,  kivált  pedig  a 

Tövisek  és  Virágok  (1811)  című  szúrós  epigrammáitól,  Vitkovicshoz  írt 
nagy  értékű  episztolájától  stb.  felizgatva  írták  Somogyi  Gedeon  és  mások  a 
Mondolat,  Dícshalom  (1813)  című  gúnjóratot,  melyhez  adatokat  Debrecenből 
Szenigyörgyi,  a  DunántiUról  mások  szolgáltattak.  Ez  az  újítók,  kivált  Barca- 
falvi  Szabó  Dávid  képzéseiből  összeállított  giínyos  cikkeken  kívül,  52  lapra 
terjedő  szótárban  gyűjti  össze  szavaikat,  nem  tévén  különbséget  Kazinczynak 
és  általa  is  megrótt  ügyfeleinek  szavaik,  tehát  a  tőle  helyeselt  (például  jó  régi 
szók)  és  a  megrótt  újítások  közt.  A  gúnyirat  elejére  pedig  egy  torzképet  tettek, 
mely  Kazinczyt  megkoszorúzva,  szamáron  ülve  s  így  haladva  a  Pamassus 
felé  ábrázolja,  —  és  ízetlensége  s  még  akkor  páratlan  durvasága  miatt  mélyen 
sértette  a  botlásaiban  is  nemeslelkű  férfiút  és  társait,  de  általában  elundo- 
rította a  jobb  érzésű  közönséget  is.  Társai  közül  Szemere  Pál  és  Kölcsey 
adtak  Feleletet  a  Mondolatra,  (1815.)  De  sem  ennek  kevéssé  sikerűit  gúnyos 
versei  s  visszatorló  elméskedései,  sem  más  igyekezet  nem  bírta  megszűntetni 
az  ellenkező  nézeteket,  melyeket  a  megszokás,  a  régi  erőtlen  értelmességre 
törekvés,  kivált  pedig  a  magyartalanságtól,  korcs  németességtől  való  nem 
alaptalan  félelem  fentartott.  Ezenkívül  nálunk  is,  mint  másutt,  az  irodalmi 
és  nyelvbeli  újítás  a  bölcseimi  és  vallásbeli  szabadabb  nézetekkel,  szabad- 
elvűséggel volt  kapcsolatban  és  Kazinczytól  naturalizmusáért,  melynek  eleinte 
hódolni  látszott,  sokszor  kifejezett  felvilágosúltságaért  (melyet  nem  régiben 
is  oly  erősen  üldöztek)  vagy  közönyösségeért  is  idegenek  voltak  sokan,  a 
mellett  hogy  az  iskolák  közössé  tételében  való  közreműködését  sem  igen 
felejthették  s  ezt  fogságabeli   szenvedéseiért  sem  tudták  egészen  elengedni. 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  183 


N3rilatkozott  is  ellene  folyvást  és  többfelől  a  nem-tetszés.  Folyóiratok 
cikkeiben  és  önálló  munkákban.  Amazok  közé  tartozik  egy  paródia  a 
nyelvújítás  ellen  (MKurir  1814).  Gúnydal  ugyanaz  ellen,  utóbb  kiadva 
(ÚMMúzeum  1863.).  Halottak  beszélgetése,  mely  a  németeskedést  csúfolja 
(Kedveskedő  1824.).  Kazinczy  munkáinak  birálata  (Tud.  Gy.  1818.).  A  ma- 
gyar írás  mostani  állapotjár 61  (Tud.  Gy.  1824.)  stb. 

Az  önáDó  művek  közt  emUtendők  a  nyAwináös  Beregszászi  Nagy  Páltól  ^g^pg* 
De  derivatione  etformatione  vocabulorum  (Pest,  1815.),  mely  a  szóképzés 
módjait  oly  korlátozottaknak  véli  s  az  analógiát  oly  szűk  körre  szorítja,  hogy  a 
legtöbb  új  szónak  ellene  kell  mondania.  Ezt  a  nézetet  hirdeti  Kis  értekezés 
című  füzetében  is,  mely  amannak  védelme  és  kiegészítése.  Álláspontját, 
valamint  sok  másét,  könnyen  megérthetni.  Ha  a  nyelv-gyakorlat  minden  szo- 
kásalkotta szabályát  a  szók  alkotására  nézve  szoros  törvényeknek,  minden 
alkatot  rideg,  változhatatlan  alaknak  tekintünk,  mint  a  természet  törvényeit 
és  alakjait:  nem  könnyen  ismerhetjük  el  az  új  alkotások  jogosultságát,  a 
meglevő  alkatoktól  elvont  analógia  tovább  terjesztésének  jogát.  E  szerint 
kötelesek  volnánk  mindent  természetes  önfejlődésnek  tulajdonítni  (a  nép  szel- 
lemének s  egyéni  akaratnak  csak  szenvedőleges  szerepet  engedvén)  s 
jövendőre  is  minden  alkotást  ennek  engedni  át.  Vagy  csak  a  legkonkrétebb 
esetekre  szabadítni  fel  az  öntudatos  egyéni  elmének  alkotási  jogát;  úgy 
hogy  lehet  képezni  -ás-ssA  minden  törzstől,  -a/-tal  kevesebbtől,  -ár,  -ály, 
-ag  stb.-vel  már  egytől  sem  újonnan.  Bizonyos  is,  hogy  a  nyelv  körében 
egyéni  akarat  csak  az  összesre  való  tekintettel,  annak  szellemében,  annak 
helyeslése  biztos  reményében  alkothat  újat;  vagyis  az  új  alkotás  csak 
az  összes  nemzet  szellemének  méltó  képviselőitől  megérzett  szükség  esetén 
jogosult,  csak  igen  ritka  esetekben,  mint  Kazinczy  idézett  állításaiból  is 
kitetszik  (szabad  legyen  ily  eset  példáit:  erény,  jog,  állam  —  előbb 
álladalom,  —  elnök,  elv,  stb.  új  szavainkban  keresni).  De  az  is  kétségtelen 
s  a  mondottakból  következik,  hogy  a  nyelvek  történetében  sokszor  volt 
tényező  az  egyén  akaratja  és  szükség-érzete,  mint  többek  közt  Helmeczy  is 
kimutatá.  Alig  tagadható  az  is,  mit  Kazinczy  és  a  német  nagy  írók  állítottak, 
hogy  az  irodalmi  vagy  magasabb  hivatású  nyelv,  melyet  ők  a  mindennapi 
életétől  mindig  megkülönböztetnek,  jeles  írók  hatása,  talán  hatalma  alatt  is 
állott,  s  hogy  a  szépirodalom  nyelvében  csak  az  a  szép  és  jó,  a  mit  azok  . 
megállapítottak.  Hogy  a  kora  felett,  de  azzal  szoros  kapcsolatban  álló, 
korát  sejtelmesen  megelőző,  mélyen  megértő  írónak  géniusza  ad  jogot  a 
nyelvvel  egyben-másban,  bár  nem  önkényesen,  rendelkezni  mint  genialis 
hadvezérnek  az  ellenséget  sine  imperio  (hadvezéri  hivatal  nélkül)  is  meg- 
verni, —  tehát  a  grammatika  ellenére  is  szépet  és  jót  alkotni.  Ezt  igazolta 
némely  tudományos  tekintély  véleménye  is.  Győri  Sándor,  a  mathematikus 
író,  így  szól :  » Nyelvészeti  szabályok  szerént  alkotott,  de  az  eszmét  ki  nem 
merítő  szó  rossz,  ellenben  egy  nyelvészetileg  hibás,  de  a  tárgyat  értelmező, 
elfogadandó.* 


184  A  NVELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


"^ylivújHás*  További  vitairat:  Az   új  szellem,   (Szeged,  1824.)   Vigjáték  alakban 

«"«°  szól  s  így  állítja  elő  az  idő  lelkesebb  íróit:  Kazinczyt  Kolomposi,  Bajzát 
Bojszi  stb.,  nevek  alatt.  Felléptek  Gyöngyösi  István,  Révai,  Csokonai 
árnyékait  s  mindezen  és  más  ízetlenségei  által  figyelemre  méltót  alig  teszen 
és  figyelmet  alig  is  érdemelt.  —  Bővebb  és  komolyabb  Vidovich  Ágoston 
lelkésznek  Zsoldos  János  bevezetésével  kiadott  műve :  A  magyar  neologia 
rostálgattatása  (Pest,  1826.)  Kazinczy  törekvései  iránt  tisztelettel  van,  de 
botlásaikat  részletesen,  leginkább  csekélységekkel  bíbelődve  rovogatja.  —  Ez 
időből  való  Bacsányi  Jánosnak  A  magyar  tudósokhoz  című  (1821)  heves 
vitairata,  mely  Kazinczy  ellen  a  kevésbbé  űjító  írók  és  költők  ügyét  védi; 
későbbi  Lovász  Imre  becsesebb  műve:  A  nyelújitás  hibáiról.  (Pest  1834.) 
Sok  figyelemre  méltót  és  helyest  mond;  semmi  günyt  vagy  becstelenséget 
eszközül  nem  használ.  —  A  debreceni  kalendáriom  1830-diki  folyamának 
gúnyversét :  Verspritty  pir  leplét  stb.  figyelemre  méltatták,  bár  silánysága 
épen  nem  érdemli. 
^^^' kveieT****^  Elleneinek  Kazinczy  már  említett  értekezésein  kívül  legbővebben  leve- 

leiben felel.  Mert  köztök  állandón  folyik  az  érintkezés,  melynek  mint  az  ő 
egész  életének,  legfőbb  tárgya  a  nyelv  ügye.  Az  újításról,  kivált  annak  jogos 
voltáról  általában  bőven,  lelkesen,  máig  páratlan  csinossággal,  csapongó 
nemes,  kedvvel,  máig  fontos  okoskodásokkal  beszél.  Kitűzött  célja  a  magyar 
nyelvnek  lehető  tökéletességre  emelése,  tehát  a  külföldi  remekek  jelessé- 
geinek,  a  nyelvezet  rövidségében,  szép  színében,  hangzatában,  más  tulaj- 
donaiban utolérése.  Bőven  és  lelkesen  beszél :  okoskodásai  néha  áradozók, 
talán  túl  is  csapongók;  néha  inkább  költői  hevű  szépíró,  mint  higgadt 
bölcselő  műve.  Erősen  gyűlöl  és  erősen  szeret.  A  konzervatizmus  félté- 
kenységét nem  tudja  felfogni;  a  népies  nyelvet  nem  méltányolja.  Sokszor 
a  pillanat  hevének  engedve,  gondolatait  inkább  elmésen  és  szeszélyesen 
mint  szabatosan  fejezi  ki  és  fűzi  össze.  Olykor  homályos,  néha  ellenmondó 
és  fogyatékos.  Legalább  azt,  hol  legyen  az  író  kénye  és  a  nyelv  termé- 
szetes szabályai  közt  a  határvonal,  megállapítni  nem  tudá.  Ezért  hárult 
reá  sok  vád.  De  igaz  is,  hogy  a  nyelvbeli  alkotásokban  nem  mathematikai 
pontossággal  megállapítható  törvények,  nem  az  ész  kategóriái  határoztfiik 
kezdetben  és  soha  sem;  hanem  naiv  felfogások  és  ösztönök,  hangérzés  és 
sok  olyas,  a  mit  ma  csak  sejteni  birunk,  kimagyarázni  nem.  S  az  ő  bálvá- 
nyáról, a  szépről  elmondhatni  Shelleyvel:  Kedves  a  kelleméért,  de  inkább 
a  rejtélyes  voltáért. 

Vitázó  és  apologetikus  levelei  közt  talán  legbecsesbek  azok,  melyeket 
Takács  Józsefhez,  Horvát  Endréhez,  Kisfaludy  Sándorhoz,  Ruszékhez  és 
b.  i?^/2;^rhez  írt  és  ezektől  vett.  Ezeket  ő  maga  gyűjtötte  össze  Glotto- 
machusok  cím  alatt;  nagyobb  részök  máig  kiadatlan.  Vitázó  társai  közt 
legerősebb  Horvát  Endre  volt,  ki  sok  figyelemre  méltó  megjegyzései  között 
úgy  fejezte  ki  rosszalását  Kazinczy  túlzásai  ellen,  hogy  ez  merész  próbára 
tette  és  megerőltette  a  nyelvet,  a  szokást  megveté,  s  a  maga  kénye  szerint 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  185 


járt  el.  E  mellett  aztán  Horvát  némely  újítást  elfogadott,  sőt  költeményében 
ót  és  újat  bátran  egyesít,  ó  és  új  színt  ragyogtat  eposzain.  Kisfaludy 
Sándori  verseinek  némileg  kedvezőtlen  bírálata  bántotta ;  különben  Horvátta\ 
tartott,  a  nyelvet  féltette,  a  -nyelvújítást  egyben-másban  elfogadta,  utóbb 
Kazinczyval  megbékélt  és  érdemeit  elismerte.  Takács  és  Ruszék  őszinte 
barátai  s  elfogulatlan  bírálói  nem  voltak,  s  tőle  szabadelvű  nézetei  miatt 
idegenkedtek.  Sok  becses  van  a  Kis  Jánossal,  Szentgyörgyi  Józseffel  és 
Cserei  Farkassal  váltott  levelekben  is. 

ő  maga  sokszor  számadásra  vonja  és  mérsékli  magát,  bár  ügyétől  ^^^^l^^^' 
elállani,  kezdeményével  felhagyni  okot  nem  talál.  Kis  János  és  Szentgyörgyi 
intéseikre  sokat  javít  A  grammatika  lelketlen  törvényeit  gyűlöli,  valamint 
a  javításról,  újításról  hallani  nem  akaró  szokást  is.  Főkép  pedig  a  szépírók 
jogait  kevélyen  visszautasító,  önmagokkal  megelégedő  tespedt  embereket  és 
köröket.  Ezek  ellen  írta  többek  közt  Vitkovicshoz  címzett  episztoláját, 
melyben  az  Adelung  példájára  egy  kor  és  kör  íróihoz  ragaszkodást  és 
mások  mellőzését  ostorozza.  A  rideg  grammatika  ellen  oltalmába  veszi  az 
idegen  szépségeket  és  soloecismust  is.  így  az  iQú  gr.  Széchenyi  Istvánhoz 
írt  episztolájában,  melyben  öngyarlóságát  is  érzi  s  bevallja,  de  gúnyolódv^a 
menti  s  mondván: 

».  .  .  a  nyelvpecér  (orthologus  nyelvész) 

régóta  zaklat  engem  is,  kit  a 

külföld  szerelnie  vétkes  útra  szédít. 

En  a  magyart  németté  tenni  igyekszem, 

és  franciává,  rómaivá,  göröggé, 

és  rontom  a  szép  nyelvet,  szabdalom 

szavainknak  farkokat,  teremtem  a  szót, 

a  régit  új  formába  fűzöm  ösíize.« 

De  határozottan  be  is  vallja  tévedéseit,  és  több  helyen.  Igazolni 
igyekszik  néhol,  midőn  korlátok  közé  szorítja  és  szabályozza.  így  ebben: 
»Az  újításokat  nem  kell  halmozni,  hanem  félénken  behozni,  hogy  az  írás 
egészen  tarka  ne  legyen  s  az  újítás  kedvetlenségeit  két  úton  pótolni; 
1.  hogy  az  olvasó  érezze,  hogy  arra  szükség  volt;  2.  hogy  az  újítás 
édes  legyen,  legalább  ne  kedvetlen*.  Ismét:  »Az  én  tudományom  nem  lehet 
sokaké,  valamint  nyelvem  nem  az  élet  és  írás  alantabb  nemének  nyelve, 
hanem  a  poesisé*.  Soloecismusait  azzal  menti,  hogy  » szabad  kézzel «  nem 
fordíthat,  köti  az  eredeti.  *  Lessing,  Göthe  fordítójának  nem  szabad  auktora 
szavaihoz  semmit  adni  a  magáéból.*  Határzottan  szól  pedig  ekkép  (Kisfaludy 
S.-hoz  1822.  febr.  13.),  »hogy  én  sok  vétket  követtem  el  a  nyelv  ellen, 
senki  sem  kiálthatja  inkább,  mint  a  hogy  én  vallom.  A  kezdő  ritkán  áll 
meg  a  középpont  mellett.  De  ez  a  nagy  dísz,  melyet  lelkes  öcséd  Auróráján 
elöntve  látunk,  az  én  munkám*.  Es  tévedéseit  nemcsak  vallotta,  hanem 
helyrehozni  is  igyekezett.  Összes  munkáit  ily  szándékkal  akarta  újra 
dolgozni   már    1817-ben,  tehát  mindjárt   kiadások  után,  de  ez  a  szándéka, 


186 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


A  nyelvüjitás 

hatása  a 
tudományban 


FELELET 


MONDOLATRA 


•  in  Ai 


BÓHÓOYI  GEDEON  ÚRNAH. 


rf^^i^f 


miért-miért  nem?  nem  teljesedhetett.  A  mint  egyfelől  joga  volt  ügy  véle- 
kedni, hogy  az  üjítás  jogosült  s  az  ő  újítása  hasznos  volt,  úgy  másfelől 
lehetetlen  volt  nem  éreznie,  hogy  tanulmánya  közben  feltalált,  költői  és 
művész  lelkének  tetsző,  a  szépirodalom  régióiba  behozhatott,  de  maga 
szerint  is  keveseknek  való  szólások,  sokak,  a  nem  művészi  érzékűek  meg- 
botránkozását csakugyan  nem  méltatlanul  okozták  s  valóban  mentegetést, 
sőt  javítást  tettek  szükségessé. 

Azt  azonban  ellenfelei  (Kis- 
faludy S.,  Horvát  E.)  is  elismer- 
ték, hogy  a  szépirodalmi  jobb 
ízlést  s  megfelelőbb  szép  nyelvet 
ő  alapította  meg  és  terjesztette 
el.  És  egyfelől  ő  okozta,  hogy 
a  nyelv  tisztítása  s  újítása  más 
körökben  is  fol)^.  Az  ő  és  ré- 
gibb elődök  nyomán  elindult  tu- 
dósok arra  törekedtek,  hogy  a 
tudományok  nyelve  magyarrá, 
érthetővé,  a  tudományhoz  és  íz- 
léshez méltóvá,  csinossá  legyen, 
így  történt,  hogy  Földi  János, 
kinek  nyelvtani  leveleit  Kazin- 
czyéival  együtt  olvashatni,  Al- 
laHanában  új  szókkal  jelöli  meg 
az  idegen  vagy  méltatlan  népies 
nevekkel  elnevezett  állatokat, 
vévén  az  új  szókat  azok  tulaj- 
donságaiból s  nézeteit  erre  nézve 
külön  iratban  igazolván.  Az  ő 
nyomain  haladtak  Diószegi  Sá- 
muel és  Fazekas  Mihály  a  Ma- 
gyar Füvészkönyv  (1807)  szerzői, 
kiknek  e  művében  a  legmagya- 
rabb s  mégis  igen  merész  újítá- 
sokat találjuk  (ámö,  csipkepikk, 
kőtör,  rezge  stb.),  melyek  a  szokatlan  rövidítések,  összetételek  stb.  példái 
lehetnek.  Korán  igyekezett  Nyúlás  Ferenc  is  (Az  Erdélyországi  orvos- 
vizek bontásáról,  1800)  a  vegytan  műszavait  magyarokká  tenni,  műve 
előszavában  »az  előforduló  új  szókról*  értekezvén  s  cáfolván  azt  a  véle- 
ményt, hogy  a  magyar  nyelv  már  mindenre  elég  bő  volna  s  maga  is  új 
szókat  formálván  (aránlat:  proportio,  boncmester:  anatómus,  gőzörvény: 
atmosphaera,  hammadag:  cinerus.  Kívüle  még  Kovács  Mihály,  ki  hosszas 
pályáját  már  ekkor  kezdé,  Pethe  Ferenc  a  Magyar  Gazda  szerkesztője  stb. 


Oicthalom  (atA2  WESZPRÉMj    I8l3^' 
•tkftft   PaiQuilnsára* 


P  E  S  T  E  N  ^ 

Thattheb  JAb*  Tam.  BetOival  1815* 


A  Felelet  címlapja. 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  187 


szaporították  a  mathematika  és  természeti  tudományok  műszavait,  általában 
azon  igyekezvén,  hogy  érthető,  gyakran  népies  szók  által  tolmácsolják  a 
tudományt.  Ugyanezt  tették  utóbb  Gébhardi,  Bugát  és  mások  az  orvosi 
tudományokkal,  Kövy  Sándor,  SzUmenics  Pál,  Imre  János  stb.  a  jog- 
tudománynyal és  bölcselettel  Nagyobb  részök  arra  törekedett,  hogy  a 
műszók  a  dolgok  tulajdonait  jeleljék  (éleny:  éltető,  neheny:  nehéz,  delej: 
dél-  és  éjszakmutató  stb.). 

A  nyelvtan  műszavai  is  magyarosodtak.  Vajda  Péter,  talán  legön- 
állóbb  és  elmésebb  nyelvtam'rónk,  a  régiek  nyomán  újra  fel  akart  venni  a 
nyelvbe  s  pedig  megszaporítva  egynémely  alakot  (látandana,  látandott,  -jon, 
-ani,  láttam  stb.)  s  némely  rag  (-nak)  hangzat  kedveért  való  átalakítását 
(-nan)  javasolta.  Szerencsére  csak  az  igealakokra  nézve  akadtak  követői 
(előde  is  volt:  Verseghy  F.);  az  utóbbira  nem. 

Legfontosabb  az  a  megújulás,  melyet  a  költés  nyelvén  tapasztalunk.  haSSa^a^k^ 
Költők  közül  alig  maradt  csak  egy  is  az  újítás  hatásán  kívüL  A  régi  t^^etben 
klasszikusokat  követők  azoktól,  az  új  németek  s  új.  népek  költőit  kedvelők 
ezektől  tanulták  el  a  nemesebb,  rövidebb,  hangzatosabb  formák,  előkelőbb 
beszédhez,  csinosabb  ízléshez  való  szólások  keresését,  válogatását  A  szenve- 
délyesebb, ihlettebb,  valódibb  költés  ahhoz  való  szebb,  igazibb  szólásokat  sugallt. 
Említők,  hogy  a  Kazinczy  ellenei,  Kisfaludy  S.,  Horvát  E.  is  újítottak,  s 
nem  keveset.  Amannál  könnyebb  s  régies  l)őségű  nyelvének  dacára  több 
csinos  rövid  szót  (csend,  láz,  tökély  stb.);  ennél  hőskölteményeiben  egész 
sorát  találjuk  az  új  alkalmazású  régieknek  [ádáz,  ara,  cselleng,  elve  (névutó), 
elv,  gyér,  hölgy,  ernyed]  s  az  elfogadott  vagy  nem  fogadott  újaknak  [alap, 
korha  (-dó),  körék,  finnya,  folyany,  háladékony,  sudamos,  borzalom, 
forralom,  vélelem  stb.].  E  mellett  sok  új  tulajdonnevet  alkotott,  régiek  (hősei) 
számára  régiesen,  eposzának  régi  színt  adva.  Ő  és  epikus  társai  úgy  érezték, 
hogy  az  ősidők  levegőjében  járva,  mikor  a  nevezetek  legelsőbb  szülemlettek, 
szabad  az  epikusnak  ezeket  követni,  —  tehát  a  szó-elemekkel,  gyökerekkel, 
hangzatokkal  rendelkezni,  csaknem  játékot  űzni.  Mint  Horvát  István  és 
néhány  társa  bántak  a  régi  nevekkel,  melyeknek  hangzatából  magyar 
szókat  és  jelentéseket  magyaráztak  ki,  betűket  cserélgetve,  változtatva,  úgy 
a  mint  a  képzelt  nemzeti  érdek  kivánta.  Ha  ábrándozott  a  történetírás, 
tehette  azt  a  történelem  tolmácsa:  a  nyelvészet  is. 

Utóbbi  jeles  költőink  Kazinczy  útján  haladtak,  újítva,  de  higgadtabban, 
az  ő  túlzásaitól  óvakodva;  oly  hangon,  oly  magas  stíllal  szólva,  de  eről- 
tetéstől mentebb  nyelven.  A  közönség  nagyobb,  a  nemzet  szelleme  erősebb 
lesz;  ítélt  az  újítás  felett,  elfogadta,  egyszersmind  megtisztította  a  kül- 
földies  cifraságoktól  s  közérzésnek  kellemetlen  nehézkességétől. 

De  az  újítással  vagy  annak  nyomain  egy  gyarlóság  kezdett  elter- 
jedni. Tudniillik  evvel  a  joggal  némely  költőink  s  íróink  igen  szabadon 
éltek,  a  gyarlóbbak  vissza  is  éltek;  megszokták,  hogy  a  szókkal  pompáz- 
zanak,  a  szók   és   stíl  gondja    mellett   az   eszmékkel,  gondolattartalommal 


188  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE 


keveset  törődjenek.  így  aztán  gondolataik  nem  természetes  formában  szü- 
lettek meg,  nem  ilyenben  és  szabadon  mozogva  jelentek  meg  irataikban, 
hanem  hangzatosan,  cifra  köntösben,  kevés  belső  erővel  és  értékkel.  Némely 
verselőnket  csakis  ez  a  hangzatosság  és  szódísz  érdekelte  s  talán  egyedül 
ez  is  indította  a  verselésre  s  ebben  is  állott  költői  érdemök.  Ez  a 
gyarlóság  sok  ideig  szembe  tűnik  s  találni  jeleit  némely  tehetséges  költőnk 
munkáin  is.  És  ezt  csak  a  népiesség  újból  feljutása,  a  szabadabb,  demok- 
ratább időkben  megerősödött  s  önállóvá  lett  nemzeti  szellem  és  szépérzés 
javította  meg. 

• 

m. 

A  nyelvújításnak  vagy  megújított  nyelvnek  a  nemzet  köz  akarata,  a 
társadalom  felsőbb  és  alsóbb  osztályainak  a  nyelv  ügyéhez  egyetértő  csatla- 
kozása és  a  jobb  írók  elszaporodása  végképen  diadalmat  szerzett.  A  mi  jó 
volt  benne,  a  mi  a  nemzeti  közérzéssel  összefért,  kész  szívvel  és  nem 
sokára  elfogadta  a  közönség  egyetértése.  Egyesek  akaratja,  néha  kénye 
kezdte  vagy  eszközölte,  de  a  mozgalom,  ha  néha  forradalmivá  fajúit  is, 
valódi  szükséget  pótolt  és  jó  munkát  végzett ;  ezt  igazolta  a  közvélemény. 
Az  Akadémia  és  Ennek  a  nemzeti  akaratnak   felelt   meg   az   akadémia,  mely  1830-tól 

fogva  kezdett  főkép  a  nyelv  mívelése  végett  munkálkodni.  Első  dolgává 
tette,  hogy  a  bővült  nyelvnek  szótárát  adja.  E  végre  egyelőre  közhasz- 
nálatú magyar-német  (kisebb)  szótárt  és  a  tudományszakok  szerint  különféle, 
filozófiai,  törvénytudományi,  mathematikai  műszótárakat  készíttetett.  Es  hogy 
a  nyelv  az  irodalomban  szerkezete  és  jelleme  épségben  tartása  mellett  folyvást 
gyarapodjék  s  a  múltnak  hibái  javíttassanak,  igyekezett  a  nyelv  rendszerét 
tudományosan  kifejteni  és  megismertetni.  Tehát  a  Helyesírás  szabályain 
kívül  pályairatokat  tett  közzé  a  Szóragozásról,  Szóképzésről  Tiszta  magyar 
gyökerekről  a  Szófüzés-  és  Ékes  szófüzésről  Majd  rendszeres  magyar 
nyelvtant :  Magyar  nyelv  rendszere  cím  alatt  adott  ki.  Így  a  nyelv  bővebb 
megismerése  mellett  a  szóképzés  is  tovább  haladt,  javítva,  újítva  folyton 
folyt.  Mert  újabb  tennivalók  folyvást  akadtak;  az  ismeretek  terjedték,  tisz- 
tultak, új  ismeretek  és  tudomány-ágak  honosodtak  meg,  melyeket  magyar 
nevezetek  által  kellett  magunkévá  tenni.  Es  újabb  nehézségek  is  támadtak. 
Több  oly  tudósunk  volt  akkor  is,  kik  magyar  szellemmel,  biztos  nyelvérzéssel, 
tapintattal,  annyival  inkább  az  ide  szükséges  geniálissággal  nem  bírtak. 
És  akadtak  túlzók,  kik  sokat,  lehetetlent  akartak.  Azt,  hogy  a  nyelv 
köréből  minden  idegen  eredetű  szót  kiirtsanak,  vagy  hogy  a  természeti 
vagy  ősi  alkotásmódokat  a  nyelvbölcselet  segítségével  kifejtve,  kikeresve, 
azok  szerint  újítsanak,  formáljanak  (Fogarasi,  Engel  stb.),  kivált  természeti 
hangokból  (éh:  étvágy,  berz:  villany  stb.).  Vagy  rövidítés  által  alkottak 
elég  tetsző,  de  nem  életre  való  szókat  (bar,  bód,  buk,  busz,  sav,  ev,  térj  stb.). 
Néha   szükségtelenül   is   formáltak   meglex'ő   és   használható   szók  helyett, 


A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETE  189 


egyik  szépítni,  másik  értelmesítni  akarván  lehetetlen  módokon.  Némely 
képzőkkel  igen  gyakran  és  visszaéltek  {-nok,  -ár).  Másokat  alkalmaztak 
értéköket  és  alkalmazásukat  nem  ismerve  (-ály,  -ány,  -ag  stb.).  Némelyeknek 
a  szükséghez  képest  adtak  szerepet,  péld.  Bugát  a  Szóhalmazbein,  Az  -/ 
képzőt  ragos  nevek  után  rakva  számtalan  torzalakot  csináltak.  A  látandanék 
s  ily  alakokat  már  említettük.  A  szenvedői  alakok  (láttatik)  helyett  a  körülírt 
német  szólásokai  (látva  lesz)  hozták  divatba  a  jobbak  érzése  ellen. 

A  dolgot  rosszabbá  az  tette,  hogy  az  olvasóközönség  szaporodván,  a  túlzók  hibái 
nagyobb  irodalmi  munkásság  s  hirlapírói  gyors  működés  lett  szükségessé. 
Sok  fordítás,  utánzás,  gyarló  eredeti  dolgozatok,  melyekben  tűrni  kellett  a 
sok  hibát.  Ezek  ellen  időnként  nyilatkozott  a  rosszalás.  Egyes  alakokat 
rovogattak  már  előbb  Vörösmarty  és  Bajza  is,  kik  a  -nok  képző  gyako- 
risága ellen  tettek  észrevételt.  Majd  többen  is  felszólaltak  az  újra  felmerült 
merészségek  ellen,  melyek  némely  része  az  akadémia  köréből  eredt  így 
kivált  Bugát  Pál,  különben  nagyérdemű  természettudós,  nyelvbeli  újítása 
okozott  megbotránkozást.  Ez  a  társaival  közösen  formált,  részben  a  régibb 
nyelvből  felvett  természettani  és  egyéb  szókat  Természettudományi  Szó- 
halmaz  cím  alatt  már  1844-ben  adta  ki,  a  királynak  ajánlva  és  attól  kitün- 
tetést nyerve.  E  mű,  bár  sok  képtelenséget  foglalt  magában,  nem  tetszett 
nagyon  vissza.  De  az  50-es  években  megkísértett  szóalkotás-módja,  melyet 
rendszerbe  is  akart  foglalni  (szócsintan),  s  melyben  legbotrányosabb  a  ragos 
nevekből  csinálandó  igék  (ákolbólit :  -bül  kivet,  ma  is :  kézbesít)  javaslása 
volt,  —  mi  által  ismét  a  mondatszerkesztés  helyes  módja  ferdült  volna  el, 
képtelen  alkotású  és  nehéz  mozgású  igefélékkel  fejeztetvén  ki,  a  mit  ragos 
névvel  és  alaki  jelentésű  igével  könnyedebben  mondunk  —  az  akadémia 
és  a  közönség  egyértelmű  rosszalását  vonta  magára.  Szükségesnek  ítélték 
az  újítás  további  ellenőrzését.  Többek  közt  kifejezte  az  efféléken  meg- 
botránkozását Arany  János,  áz  újítás  józan  kedvelője  s  a  magyar  szellem 
legméltóbb  képviselője,  midőn  így  szólt:  >A  szócsintan  már  nem  elég  rontani 
a  nyelvet :  mond-csintan  keU,  hogy  syntaxisunk  tönkre  jusson.  Egyes  szók 
csupán  levelei,  vékony  ágai  a  nyelv  törzsökének,  azok  rombolása  könnyebben 
pótolható ;  de  a  szókötési  formák,  azon  nemesebb  ereket,  csatornákat  képezik, 
melyekben  a  fa  éltető  nedve  kereng.  Dúljuk  fel  ezeket,  és  a  fa  nem  lesz  többé. « 

A  nyelv  hibái  épen  nem  kevesedvén,  a  hatvanas  évek  végén  a  magyar  visszahatás 
akadémia  magáévá  tette  a  nyelv  megóvásának  ügyét  s  ide  tartozó  pálya- 
kérdésdcet  tett  fel  s  pályamunkákat  adott  ki.  (P.  Thewrewk  E.  A  helyes 
magyarság  elvei.  Pest,  1872.  Imre  S.  A  nyelvújítás  óta  divatba  jött  idegen 
és  hibás  szólások  bírálata,  U.  o.  1873.),  s  hogy  állandóbb  hatást  tehessen, 
egy  folyóiratot  (Nyelvőr.  Szerk.  Szarvas  G.)  alapított.  Ez  az  újítás  rontásai 
ellen  nagy  erővel  harcolt  és  küzd  máig.  Küzdésének  jelentős  sikere  van ; 
mert  többek  egyetértésével  sok  rosszat  (hibás  szókat  és  alakokat)  megrovoit 
és  megszűntetett ;  de  a  hibás  szólásokat  általában  ki  nem  irthatta. ,  Mert 
lehetetlen  volt  megtennie,  hogy  a  mindinkább-szaporodó  művekben  minden- 


190  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉIÍETE 

félé  divatba  jövő,  most  már  a  legalsóbb  társadalmi  rétegekben  is  m^ho- 
nosodó  vétkes  és  ferde  szólások  kiveszszaiek.  Találhatók,  rovogattatnak  ezdc 
más  miveltebb  nemzeteknél  is,  —  s  a  dolog  kútfejét  az  írók  szaporodásával 
nem  aránylag  gyarapodó  tudományos  készület  s  komolyságban  kereshetni 
Másfelől  az  Újítást  elvben  és  feltétlenül  elítélők,  a  megállapított  nyelvtörvények 
ellen  alkotott  minden  szót  kiirtani  kívánók  meggyőződhettek,  hogy  a  már 
általán  elfogadott  s  valóban  szükséges  ily  szók  megtarthatók.  És  hogy  a 
nyelvtehetség  szóalkotó  munkájáról  minden  egyes  esetben  végleges  ítéletet 
mondani  igen  nehéz  dolog. 
Litámianií  ^    nyelv   szók-    s    szótűzésbeli    hibáit    a    mívelt    beszélőkben    nem 

egyenlőn,  nem  önállóvá  s  szabaddá  fejlett  nemzeties  nyelvérzés  c^ozza. 
Ezt  pedig  sok  nyelvű  hazában,  több  nyelv  használata,  kivált  az  üzleti  élet 
soknydvűsége,  idegen  és  tarka-barka  beszédének  befolyása  mellett  sem 
irodalom,  sem  iskola  által  könnyen  nem  Ifthet  kifejtm.  A  mivelt  és  igaz 
magyar  nyelvet  számosan  inkább  csak  iskolákban,  elméletből,  szárazon 
és  hiányosan  sajátítják  el,  nem  házi  nevelésből,  nem  mivelt  társalkodás- 
ból  és  a  népéletböl.  Ezért  az  igaz  magyar  hangoztatás,  szórendezés, 
szófűzés,  de  a  szóképzés  sajátossága  is  ismeretlen,  eltanúlatlan  marad, 
igen  sok  irodalmi  s  mai  körökben  tényező  embernél.  íróink  egy  részére 
nézve  a  magyar  nyelv  csak  tanúit  nydv,  ügyesen  kezelt  közlekedő  eszköz, 
nem  természet  adta,  egyedül  biztos  kifejezője  az  érzések  és  gondolatoknak. 
Ügyesen  írhatnak;  »kezelhetik<  a  néhány  száz  szót,  a  megszokott  néhány 
szófűzési  formában,  gépiesen  bár,  de  elevenen  mozoghatnak  köreikben ;  de 
a  nyelvet,  annak  szellemét,  zenéjét,  mélységeit,  szavai  árnyékkülönbségeit 
nem  közvetlenül,  nem  érzéseik  által  is  elsajátítva,  nem  beléjök  nőve,  gyöke- 
redzve  bírják  s  nem  is  gyakorolták  annyira,  hogy  szeressék,  élvezzék, 
kedvvel,  műérzéssel  beszéljék,  —  hibáit  úgy  kifejtsék  s  ösztönszerűen  úgy 
kikerüljék  mint  énekben,  zenében  a  művész  a  hibás  hangokat.  Csak  a 
nyelvnek  általánosabb,  családi  és  házi,  népies  és  iskolai,  érzelmes  és  eszes 
használata  teheti,  hogy  irodalmi  nyelvünk  valaha  eredetien  magj'ar,  és 
nyelvkincsünk  minden  irodalmi  ághoz  elég  gazdag,  megfelelő  és  tiszta  legyen. 
Ide  megyén  ki,  a  mit  Whttttey  mond:  *A  helyes  nyelvészeti  konzer- 
vatizmus  abban  áll,  hogy  jól  rendezett,  erényes  demokráciát  létesítsünk, 
érdekeltté  tevén  az  egész  közönséget  erővel  teljes  és  átható  nevelés  által 
az  iránt,  hogj'  sajátságában  és  épségében  fentartsa  a  beszéd  elfogadott 
helyes  szokásait;  —  ezután  magára  hagyhatjuk  a  nyelvet,  hog>'  a  \-álto- 
zások,  melyeknek  elébe  kell  néznie,  rajta  végbe  mehessenek.- 


52.  Kazinczy  költői  iskol^a. 

KÖLTŐI  irAnyAnak  s   eszthetíkaí   elveinek   legszorosabb 
>i  Kis  János,  DöbretUei  Gábor  és  Szemere  Pál. 
Kis  JAmos,  a*  Kazinczy  leghívebb  barátja,  a  sopronmegyei  '"'íiíí^"* 
■Andráson  született  1770.  szeptember  22-kén,  hol  szülei 
tetics  grófok  jobbágyai  voltak.  Gimnáziumi  tanulmányait 
Sopronban  végezte  s  itt  alapította  jelesebb  tanulótársaival  a  külföldi  iskolai 
önképző  körök  mintájára  a  Magyar  Társaságot,  a  mely  először  mutatott 
példát  az    érettebb   tanulók   önmívelésére.    Ennek    mintájára    aztán  máe 
protestáns  iskolákban  is  keletkeztek  hasonló  egyesületek.  E  társaság  tagjai 
részint  eredeti  költeménye  írásában,  részint  az  akkori  divatos  ~  jobbára 
német  —  költők  és  eszthetikusok   műveinek  fordításában  gyakorolták  ma- 
gukat; gyűléseket  tartottak,  egymás  munkáit  megbírálták  s  így  egymást 
serkentve  és  ösztönözve  készűlgettek  az  íróí  pályára. 

Kis  János  1791-ben  a  külföldi  egyetemek  látogatására  Göttingába, 
majd  Jenába  ment  s  1 793-ban  visszatérvén,  előbb  a  győri  evang.  iskolánál 
mintegy  harmadfél  évig  tanárkodott,  1796-ben  pedig  pappá  szenteltetvén, 
a  nagybarátii  község  papi  hivatalát  foglalta  el.  Három  év  múlva  Kővágó- 
örsre, innen  Nemes-Dömölkre  hivatott,  majd  1808-ban  Sopronba,  hol  írói 
és  prédikátori  működése  tetőpontját  érte  el.  Itt  töltötte  életének  java  részét 
1846.  február  19-én  bekövetkezett  haláláig.  Tovább  harminc  évnél  volt  a 
Dunántúli  evang.  egyházkerületnek  szuperintendense  s  e  kitüntetést  épen 
úgy  telkes  papi  s  hasznos  írói  munkásságának  köszönhette,  mint  azt,  hogy 
éltes  atyját  Festetics  Ignác  gróf  lS08-ban  felszabadította  jobbágyi  szolgálatai 
alól,  1821-ben  pedig  Őt  magát  Ferenc  király  nemesi  rangrn  emelte. 

Kis  János  mint  író  s  mint  ember  egyaránt  szerény,  csöndes,  de  kiválóan 
hasznos  működést  fejtett  ki.  A  hírnév  s  dicsőség  soha  sem  irányozták 
működését,  de  annál  inkább  az  a  törekvés,  hogy  híveinek  lelki  szükségletét 
mennél  jobban  kielégítse  s  hogy  a  népet  nevelje,  oktassa.  Jóllehet  Kazín- 
czyhoz  meghitt  barátság  csatolta:  mint  író  tartózkodott  a  széphalmi  mester 
merész  újításaitól  s  nem  csatlakozott  szorosan  a  nyugoti  versformák 
mivelőíhez  is.  Bizonyos  józan  középúton  maradt  mint  nyelvművelő,  épen 
ezért  az  orthologok  és  neológok  egyaránt  magukénak  vallották.  Mint  ember 


192  KAZINCZY   KÖLTŐI  ISKOLÁJA 

szintén  a  békülékenységnek,  mint  pap  a  vallási  türelemnek  volt  megteste- 
sítője. •Egyetlen  egy  halandót  sem  tudok  —  írja  —  ki  iránt  ellenséges 
indulattal  viseltetném,  ha  szintén  némelyek  cselekedeteit  gáncsolom  vag>- 
talán  gyűlölöm  is.  Egész  földi  életem  sem  egy,  sem  más  tekintetben  regényes 
nem  volt ;  de  oly  csendes  folyamú,  hogy  legjobb  barátaimnak  is  alig  kíván- 
hatok kellemesebbet." 


Kii  JiDoB  arckipe  t*  ncvftláiráEa. 

■*  írói  pályáját  költemények  írásával  kezdte  még  soproni  tanuló  kwábfln 

s  bár  majdnem  élte  végéig  hű  maradt  a  múzsához :  hatása  nem  mint  köl- 
tőnek, hanwn  mint  fordítónak,  átdolgozónak  és  szerkesztőndc  volt  jótékony. 
Több  mint  nyolcvan  kötet  munkát  írt  és  fordított  a  gÖrÖg,  latin,  német, 
francia  és  angol  irodalomból.  Szerkesztette  a  Flóra  című  zsebkönyvet 
(4  köt.),  a  melyben  kisebb  rv3vetlák,  mesék  és  versek  jelentek  meg ;  aztán 
a  Nevezetes  utazások  Tárhásál  (8  köt.),  a  H^ííohí  ^KedviőUést  (4  köt.) 


KAZINCZY  KÖLTŐI  ISKOLÁJA  193 

a  Soproni  Esivéket  (5  köt.)  stb.  Fordításai  közül  különösen  Horatius 
levelei,  a  melyeket  Wieland  magyarázó  jegyzeteivel  Kazinczy  fordításában 
az  Akadémia  adott  ki  (1833.),  Longinus  könyve  a  fenségesről,  Pytkagoras 
aranymondalai,  Cato  verspárjai,  Anaximenes  rhetortkája  és  Arisloteles 
rkeiorikája  s  Blair  Hugó  Rhetorikai  és  aestheticai  leczkéi  érdemelnek 
kiválóbb  figyelmet.  E  mellett  számos  vallás-erkölcsi  tartalmú  müve,  prédi- 
kációja és  neveléstani  munkája  forgott  közkézen.  CSebbe  való  könyv, 
Meiners  Kristóf  oktatása.  Az  emberekkel  való  társalkodásról.  Erkölcsi 
oktatás  az  ifjabb  asszonyságok  számára,  stb.).  A  magyar  nyelvnek 
mostani  állapotjárói,  kimiveltethetése  módjairól,  eszközeiről  (1805.)  című 
pályamunkája  pedig  húsz  társa  közt  az  első  díjat  nyerte  el,  s  a  tnrálők 
azt  hitték,  hogy  azt  senki  más  nem   írhatta,  mint  Kazinczy,  önéletírását 


Kla  János  szDlíhiza. 

s  közeli  ismerőseinek  fontosabb  életrajzi  adatait  Kis  János  superinfendens 
emlékezései  életéből  címiá  munkában  hagyta  reánk  (először  megjelent 
Sopronban  1845—1846.  két  kötetben;  bővített  kiadása  az  Olcsó  Könyvtár 
283.  számában),  a  mely  sok  becses  irodalomtörténeti  adatot  tartalmaz. 

Költeményeit  Kazinczy  adta  ki  1815-ben  három,  s  1846-ban  Toldy '".'j^^J^s''^'' 
Ferenc  Poétái  munkák  címmel  egy  kötetben.  Mint  összes  munkáival  a 
nemzet  erkölcsi  mívelödésére  törekedett,  költeményeivel  is  tanítani,  az  ízlést 
terjeszteni  ügyekezett,  úgy  lévén  meggyőződve,  hogy  a  költészetnek  a 
gyönyörködtetés  mellett  az  értelem  és  szív  hasznos  foglalkoztatása  is  főcélja 
Innen  dalaiban,  elégiáiban,  ódáiban,  episztoláiban,  a  melyek  idegen  költők 
eszméinek  reminiszcenciáiból  alakultak,  alig  van  hév,  költői  lelkesedés. 
A  >magyar  nemzet  philosophus  poétája*  költészeti  felfogását  hosszas  böl- 
cselkedésekben, terjengő  leírásokban,  erkölcsi  tisztaságra  serkentő  oktatá- 
saiban hirdette.  Hajósénekét,  A  bölcseséghez  címűt  és  Kazinczy  F.  házas- 
BcOtbT,  Magrar  irodalomlflnénct.  II.  IcGi.  13 


194  KAZINCZY  KÖLTŐI  ISKOLÁJA 


ságára  írt  költeményét  a  század  elején  a  legsikerültebb  lírai  műveknek 
tartotta  Kazinczy,  főleg  az  utóbbiról  mindig  nagy  lelkesedéssel  szólt  és 
németre  is  lefordította,  hogy  a  fordítással  Schillernek  kedveskedjék,  a  ki 
azonban  időközben  meghalt.  Még  Kölcsey  is  különös  méltánylattal  szólt 
Kis  János  költeményeiről,  a  melyeknek  legfőbb  értéke  az,  hogy  az  oktató 
elemet  néhol  hibátlan  versekben,  itt-ott  könnyedséggel,  bizonyos  érzelmes- 
seggel  párosítva  ügyekszik  költészetté  emelni,  noha  kevés  sikerrel.  Ifjúkori 
dalszerű  műveiben  pedig  a  Matthissonra  és  Schillerre  emlékeztető  érzelmes 
leírások,  hangulatos  rajzok,  csöndes  szemlélődések  tetszettek  leginkább 
Kazinczynak  s  a  közönségnek  is. 
Döbrentci  Gábor  DöBRENTEi  GÁBOR  Kazinczy  hatása  alatt  kezdte  írni  első  költeményeit 

s  az  ő  pályája  serkentette  sokoldalú  tevékenységre.  1786.  december  l-jén 
született  Nagy-SzőUősön  (Veszprémm.) ;  iskoláit  Pápán  kezdte,  Sopronban 
fol5rtatta  s  végezte  be,  a  hol  a  Magyar  Társaságnak  mindvégig  legmun- 
kásabb tagja  s  titkára  volt.  1806.  elején  Wittenbergbe  ment,  a  hol  törté- 
nelmi, eszthetikai  és  hittudományi  előadásokat  hallgatott ;  innen  Lipcsébe  tért 
tanulmányainak  folytatására,  de  már  előbb  levelezni  kezdett  Kazinczyval,  a 
ki  őt  1807-ben  Erdélybe  a  gróf  Gyulaj^-házhoz  nevelőül  ajánlotta.  Döbrentei 
mint  nevelő  nagy  sikerrel  felelt  meg  a  benne  helyezett  bizalomnak ;  nemcsak 
nevelte  és  tanította  növendékét,  de  maga  is  folyvást  tanúit,  képezte  magát, 
jegyezgetett,  emlékező  tehetségét  bámulatos  gyakorlottságra  edzette  s  nem- 
csak környezetének  szeretetét  megnyerte,  hanem  csakhamar  szívesen  látott 
vendég  volt  a  legelőbbkelő  erdélyi  családoknál  s  az  iQú  Wesselényi  Miklósnak 
is  barátja  Ion.  Evekig  maradt  Döbrentei  a  Gyulay- családnál,  mígnem  1819 
után  Pesten  telepedett  le,  hogy  egészen  az  irodalomnak  éljen.  Többször 
megfordult  Bécsben  s  Pozsonyban,  de  mégis  legállandóbban  Pesten  tartóz- 
kodott, folyvást  roppant  tevékenységet  fejtve  ki  az  ébredező  irodalmi  és 
társadalmi  élet  több  ágában;  a  színészet  ügyeinek  rendezésében,  a  M.  T. 
Társaság  alapszabályainak  kidolgozásában,  a  nemzeti  kaszinó  és  lóverseny- 
társaság szervezésében  Széchenyi  mellett.  1824-ben  a  budai  kerületbe 
másod-albiztossá,  1841-ben  főbiztossá,  majd  1844-ben  kir.  tanácsossá  nevez- 
tetett ki.  Meghalt  1851.  március  6-kán. 

Döbrenteit  kora  s  viszonyai,  a  melyek  közé  Erdélyben  s  Pesten  jutott, 
arra  ösztönözték,  hogy  izgató  tehetsége  többé-kevésbbé  ugyanazon  arányokat 
fejtse  ki,  mint  Kazinczy.  Nemcsak  a  költészet  több  ágában  tesz  kísérleteket, 
ír  lírai  és  epikai  műveket  (Klára  Visegrádon  s  A  kenyérmezei  diadal), 
fordítni  kezdi  Ossián  műveit  és  Shakspere  drámáit,  levelez  a  magyar  írók 
és  államférfiak  legkiválóbbjaival;  e  mellett  ismeretterjesztő  irodakni,  eszthetikai, 
nyelvészeti  értekezéseket  közöl  az  akkori  lapokban,  ír  neveléstani  műveket 
(Pali  és  Minka  olvasni  tanul  és  A  kis  Gyula  könyve),  megindítja  az 
Erdélyi  Muzeumot  (1814.),  a  Külföldi  színjátékok  gyűjteményét  (1821.), 
a  Közhasznú  Esmér  etek  Tárát  (1830.),  a  M.  T.  Társaság  Évkönyveit 
(1833.),  felkutatja  a  magyarországi  nevezetesebb  levéltárakat  s  roppant  sok 


KAZINCZY  KÖLTÓI  ISKOLÁJA  195 

becses  anyagot  hord  össze  (így  a  nevéről  nevezett  kódexet),  szerkeszti 
a  Régi  Magyar  Nyelvemléktár  I — IV.  kötetét,  kiadja  Berzsenyi  összes 
műveit  (1842.)  s  felolvasásokat  tart  az  Akadémiában,  mint  annak  titkára 
s  rendes  tagja. 

Eletének  s  működésének  legjótékonyább  hatása  a  magyar  mivelődés  ^ 
különféle  ágai  iránti  sokoldalú  fogékonysága   s  lelkes  izgatása,  a  melynek 
maradandó  emléke  az   Erdélyi  Múzeum.   E  folyóirattal  olyforma  szerepre 
vállalkozott  Döbrentei  Erdélyben,  mint  a  melyet  Kazinczy  leveleivel  vitt  a 


DfibrcDtal  Gábor  arcképe. 

Királyhágón  inneni  Magyarországon.  1814-töl  1818-ig  szerkeszti  a  folyó- 
iratot s  köréje  vonja  Erdélynek  a  közmívelődés  iránt  érdeklődő  majd 
minden  íróját,  tudósát,  politikusát  részint  dolgozótársakul,  részint  anyagi 
támogatókul.  E  mellett  a  magyarországi  legkiválóbb  írókat  is  megnyeri 
vállalatának,  s  5  maga  rendkívüli  tevékenységet  fejt  ki  a  folyóiratnak  úgy 
szellemi  tartalma  kiállításában,  mint  a  nyomtatás  költségeinek  összeszerzé- 
sében.  Éltető  buzgalmával  irányadó  lelke  a  vállalat  köré  csoportosült 
hazafiaknak,  a  kik  egyaránt  szívükön  viselik  annak  célját,  hogy  •mennél 
életrevalóbb,  változatosabb  s  az  irodalomra  mennél  termékenyítőbb  legyen*. 


196  KAZINCZY  KÖLTŐI  ISKOLÁJA 


Ö  maga  történelmi,  eszthetikai  s  nyelvészeti  értekezéseket  írt,  ismertette  a 
klasszikái,  a  német  és  francia  irodalmat,  s  néhány  ifjú  mágnás  adományából 
kitűzte  azt  a  híressé  lett '  pályadíjat,  a  melyet  a  Bánkbán  mellett  Tokody 
Jánosnak  a  Pártosság  tüze  című  drámája  nyert  el.  Az  Erdélyi  Múzeum  — 
írja  Széchy  Károly  —  »az  eredetiség  hiányában  is  nagybecsű  és  magvető 
vállalat  volt,  melyből  tanúit  az  író  és  okúit  az  olvasó;  Erdélyben  a 
tudományos  működést  élesztette  és  fölserkentette,  az  írói  kedvet  és  tehet- 
séget ébresztette  és  nevelte;  de  nem  menekülhetett  befolyása  alól  Magyar- 
ország sem«. 
^  AÍíóía-klr*^  ^  ™^^^  lelkes  hívéül  vallotta  magát  pályája  első  felében  Kazinczynak^ 

épen  annyira  ellene  fordult  később  leveleiben  s  hírlapi  cikkeiben.  S  nemcsak 
a  széphalmi  mester  nyelvújítása  ellen  izgatott,  hanem  az  Aurora-kör  költői 
és  eszthetikai  irányát  is  megtámadta,  a  mely  sok  tekintetben  Kazinczy  hatása 
alatt  állt.  Döbrentei  maga  szeretett  volna  központja  lenni  az  irodalomnak,, 
mint  Erdélyben  volt,  de  sem  elég  ízlése,  sem  elég  tehetsége  nem  volt  arra^ 
hogy  az  ifjabb  írók  előtt  tekintélyre  juthatott  volna.  Sőt  a  régi  nyelvből 
fölélesztett  s  gyökereire  vagdalt  szavaival,  nehézkes,  sokszor  idegenszerű 
mondatfüzéseivel  és  sokoldalú  ismereteit  helyén  kívül  is  mindég  fitogtató 
modorosságával  épen  elrettentette  a  Kazinczy  művészi  prózájának  hatása 
alatt  tisztúltabb  és  könnyedebb  művészi  stílre  törekvő  íróinkat  Szerencsére 
az  ő  ízléstelen  arkhaizmusait  s  modorosságát  senki  sem  követte  íróink 
közül,  s  Döbrentei  úgy  szólván  teljesen  elszigetelt  álláspontra  jutott:  az 
orthológok  nem  mondhatták  magukénak  az  újítás  elvének  elfogadása,  a 
neológok  szintén  nem,  annak  hibás  alkalmazása  miatt.  A  »Conversations- 
lexikoni  pön>-ben  pedig  Bajza  élesen  torolta  vissza  az  Auróra  elleni  támadásait 
s  egész  működését  kemény  bírálat  alá  vette.  Az  Auróra  köré  csoportosult 
írók  folyvást  harcban  álltak  vele  s  epigrammáikban  maró  gúnynyal  támadták 
meg  a  régi  nyelvből  életre  támasztott  s  a  tájnyelvből  irodalmivá  avatott 
szavait,  sőt  egész  egyéniségét.  Döbrentei  prózai  műveinek  nyelve  hova- 
tovább oly  tarkává,  modorossá  s  élvezhetetlenné  vált,  hogy  épen  talán  e 
miatt  irodalomtörténetíróink  máig  sem  foglalkoztak  behatóbban  egész 
működésével,  a  melynek  pedig  izgató  iránya  s  a  nyelvtörténet  adatainak 
rendkívüli  szorgalommal  való  felkutatása  nagy  méltánylatot  érdemelnek, 
ő  nem  szorítkozott  csupán  a  nyelvemlékek  összegyűjtésére:  magyarázni^ 
fejtegetni  is  ügyekezett  azokat,  s  noha  e  részben  az  újabb  vizsgálódások 
jóval  felülmúlták  az  ő  megállapodása  eredményeit,  tisztán  irodalomtörténeti 
szempontból  számos  adata  kiállta  az  újabbi  tudósok  kritikáját  is. 

Legcsekélyebb  hatást  tett  költői  munkássága.  Epikai  művei,  a  me- 
lyekben a  történelemből  vett  anyag  alakításában  itt-ott  némi  tehetséget 
találhatni,  jóformán  semmi  figyelmet  nem  keltettek.  Sem  jellemezni,  sem 
mesét  szőni  nem  tud.  Csak  hazafias  hangjában,  mely  Ossian  borongásának 
hatását  mutatja,  volt  valami  újszerű.  Lírai  művei  a  német  költészet  hangját 
s  eszméit  utánozzák,  a  nélkül   hogy  a  költői  eszmét  elevenebb  vonásokkal 


Döbrentei  köl 
teményei 


KAZINCZY  KÖLTŐI  ISKOLÁJA  197 


tudták  volna  megérzékíteni.  Hosszas,  terjengő  leírásaiban  sem  hűség,  sem 
szín;  érzései  kiforratlanok  és  sem  a  hazába  visszatérhetésének  remé- 
nyét, sem  egyes  kiválóbb  hazafiak  iránti  csodálatát,  sem  homályosan 
jelentkező  szerelmét  nem  tudja  tisztúltabb  költői  érzékkel  kifejezni.  Ó-klasz- 
szikai  s  nyugoti  versformákat  egyformán  hcisznál,  de  minden  különösebb 
báj  és  csín  nélkül.  Magyaros  strófáiban,  a  milyeneket  a  Huszárdalokban 
(Buda,  1847.)  használ,  még  legtöbb  eredetiség  s  aránylag  könnyedség  van, 
de  nincs  bennük  melegség,  közvetetlenség.  Többnyire  egy  képzelt  vagy 
erőszakolt  helyzetből  fakadnak  e  dalok.  írójuk  ügy  gondolkozott,  hogy  jók 
lesznek  a  » huszár-tarsolyba  s  bakancsos  hornyába «.  Némely  versszakában 
megcsendül  egy-egy  népdalias  hang,  s  néhol  a  költő  egy-egy  népdalt  is 
sző  közbe,  de  modorosságától  itt  sem  tud  szabadulni.  Legsikerültebbek 
közűlök  azok  a  versek,  a  melyekben  némi  drámai  haladás  észlelhető,  mint 
a  ToborzÓbsn,  Katona  hugábes\,  Kapitányok  kapitányában. 

Döbrentei  mint  műfordító  is  figyelemre  méltó.  Ossiánt  már  ifjabb  korában 
kezdte  fordítani,  majd  Shakspere  drámáit  tanulmányozta,  korán  fölismervén 
azoknak  világirodalmi  fontosságát.  A  Macbethet  le  is  fordította  egészen, 
még  pedig  ügy,  hogy  e  fordítás  korához  mérve  (1830.)  mindenesetre  számot 
tevő  kísérlet  a  nagy  britt  költő  műveinek  magyar  fordítási  kísérletei  között 

Szemerei  Szemere  Pál  Kazinczynak  leghívebb  tanítványa,  költői  szemére  Pái 
ízlésének,  eszthetikai  s  nyelvészeti  küzdelmeinek  osztályosa  s  Vitkovics 
Mihálylyal  és  Horvát  Istvánnal  egjóitt  a  széphalmi  mesternek  pesti  hely- 
tartója, egész  irányának  védője,  magyarázója  s  terjesztője.  Kazinczy  pesti 
triásznak  szerette  őket  nevezni  és  Szemerét  érezte  legközelebb  önmagá- 
hoz, a  ki  távoli  rokona  volt  s  némi  külsőségekben  (pL  a  kézírásban)  is 
hasonlított  hozzá.  De  bármennyire  hatása  alatt  állott  is  Szemere  Kazinczynak : 
az  ujabb  változások  és  alakulások  elől  nem  zárkózott  el  oly  mereven,  mint 
Kazinczy.  Tudta,  hogy  az  ujabb  irodalmi  irányok  a  fejlődésnek  különböző 
fokozatai,  s  vagy  négy  írói  nemzedékkel  azonosította  magát  félszázadig 
tartó  pályáján.  Mint  mestere,  ő  is  számos  tehetséget  vonzott  az  írói  pályára, 
lelkesítette,  ösztönözte,  segítette  őket,  s  ha  kellett,  a  nyilvánosság  előtt  is 
síkra  szállt  mellettük,  legsikeresebben  Kazinczy  mellett  az  » Árkádiái  pör«-ben 
és  a  Mondolatra  írt  Feleletben,  Mint  embert  az  őszinteség  és  egyenes- 
lelkűség  különböztette  meg  másoktól;  mint  írót  pedig  a  tisztültabb  ízlés 
és  az  akkor  majdnem  páratlan  filológiai  ismeret.  Mind  az  emberben,  mind 
az  íróban  sok  különcség  mutatkozott.  Keresve-kereste  a  nehezet,  a  ren- 
destől, szokásostól  elütőt,  hogy  edzze  erejét,  acélozza  szellemét.  De  épen 
€  miatt  aránylag  kevés  művét  adta  nyilvánosságra. 

Szemere  1785.  febr.  19-én  született  Pécelen.  Iskoláit  s  a  jogi  tan- 
folyamot Budán,  Pozsonyban  és  Sáros-Patakon  végezte,  mi  közben  korán 
ismerni  kezdé  a  magyar  s  német  irodalmat.  Huszonhárom  éves  korában, 
midőn  neve  már  ismeretes  volt  a  magyar  közönség  előtt  részint  a  Magyar 
Kurirban  megjelent  Kisebb   költeményeiről,   részint  az  » Árkádiái   pör « -ben 


198  KAZINCZV  KÖLTŐI  ISKOLA  JA 

irt  cikkéről :  önérzettel  vallotta  be  atyjának,  hogy  író  lesz  és  teljes  öntu- 
dattal készült  e  pályára.  Barátsága  az  említett  írókkat,  kivált  pedig  Kölcsey 
Ferenccel,  megszabta  működésének  egész  Irányát.  A  mellett,  hogy  a  múzsa 
látogatásait  szívesen  fogadta,  eszthetikai  és  nyelvészeti  értekezéseken  is 
folyvást  dolgozott  s  korának  egyik  legtanültabb  filológusává  I5n, 
míívd'*'""  Költői  hímevét  a  Vida  Lászlóhoz  írott  episztolája  alapította  meg,  a 

mely  az  elégiaí  szemlélődésnek  s  ódái  hévnek  különös  vegyülete ;  míg  első 
részében  hazafias  panaszt  emel   azok   ellen,  a   kik  tehetnék  s  még  sem 


segítik  a  magyar  míveltség  előharcosait,  a  szegény  színészeket,  második 
részében  magasztalja  Vidát,  a  ki  megfosztatván  édes  övéitől,  a  közcélnak 
szenteli  életét  s  -nemzetének  erkölcsét  szebbíti«.  Szemere  azonban  legkivált 
mint  szonettíró  ismeretes  költészetünkben.  Három  szonettjét  Kazinczynak 
ugyanannyi  szonettjével  együtt  Horvát  István  adta  ki  181  l-ben,  s  a 
következő  évben  Dalok  azoknak,  a  kik  szerelnek  címmel  jelentek  meg  kis 
füzetkékben  más  lírai  költeményei  is. 

Szemere   kevés  költeményt  irt.  Képzelete  nem  volt   erÖs  és  eleven 
s  érzelmei  a  vers  folytonos  javítgatása  alatt    tülfinomakká,  előadása    s 


KAZINCZY  KÖLTÓI  ISKOLÁJA  199 

nyelve  sokszor  mesterkéltekké  lőnek.  Az  alakításban  mindig  bevégzettségre, 
epigrammai  élre  törekszik.  Mint  mestere,  ő  is  minden  művében  érezteti, 
hogy  tanúlmánynyal  és  korrekcióval  a  jót  is  jobbá  lehet  tenni.  Nagjrrészt 
a  szerelem  és  barátság  köréből  veszi  eszméit,  tárgyait,  s  alig  van  egy  pár 
költeménye,  a  melyekben  valamely  jeles  hazafit  dicsőit.  A  csendes  szem- 
lélődés, lágy  elégiái  borongás  legkedvesebb  hangulata.  Akár  szerelemért 
esd,  akár  elvesztett  kedvesén  támadt  szelid  bánatát  zokogja:  érzései  soha 
sem  vetnek  nagyobb  hullámokat,  hanem  csöndesen  elsimulnak,  mint  a  lágy 
szellőtől  susogó  csermely  habjai.  Egj^éniségének  jellemzetesebb  n}dlatkozatait 
kevésbbé  találhatjuk  meg  lírájában.  De  egész  irányán  sokkal  jobban  érzik 
a  korabeli  német  költészet  hatása,  mint  a  klasszikái  költészeté.  Emennek 
egy-egy  reminiszcenciáját  csak  elvétve  találjuk  nála,  míg  Kazinczynál  a 
két  hatás  legtöbbször  összeolvad.  Szonettjeiben  az  elmélkedés  útján  igaznak 
bizonyült  gondolat  jelenik  meg  valami  kellemes  hévvel ;  így  az  Emlékezdbtn : 
hogy  nincs  keservesebb  az  elvesztett  boldogságra  való  visszaemlékezés- 
nél ;  a  Himfyhtn :  hogy  mily  boldog  volt,  míg  kedvesét  nem  ismerte ;  a 
Reményhein:  hogy  a  mily  kedves  a  bánatos  szívnek  a  remény,  épen  oly 
elhagyatva  érzi  magát,  ha  nincs  mit  remélnie.  Van  azonban  néhány  költe- 
ménye, a  melyeket  a  Mondolat  ellen  írt,  aztán  a  Vitkovicshoz  szóló  episztola 
s  epigrammjai,  a  melyekben  az  iróniának  s  élces  ötleteknek  fullánkját 
érezzük.  Hazafi  bánata  legmélyebb  az  Aratáskor  című  rövid  kis  költemé- 
nyében, mely  a  forradalom  leveretése  után  keletkezett  s  a  maga  nemében 
valódi  remek.  A  külformának,  akár  klasszikái  vagy  nyugot-európai,  akár 
magyaros  idomban  írjon,  s  a  rímelésnek  valódi  mestere.  A  szonett  Szemere 
verselő  tehetségének  legkiválóbb  próbaköve.  Annyi  könnyűséggel  mozog  e 
sok  rímű  versalakban  s  az  ellentéteket  oly  természetesen  emeli  ki,  hogy 
olvasásuk  alatt  megfeledkezünk  a  mélyebb  vizsgálat  után  felötlő  mester- 
kéltségéről. A  külső  forma  tökélye  előtte  a  legfontosabb  és  sikereit  ennek  is 
köszönhette.  Az  olasz  nyolcast  is  ő  írja  először  művészien  költészetünkben 
(Zrínyi).  Nyelve  egészen  a  megújított  költői  nyelv,  s  összetett,  szavai 
(esttünemény,  lángarc,  fennrév,  istenálom,  csillagfátyol,  szellemkar  stb.)  ^ész 
Vörösmartyig  s  tovább  is  divatosak  voltak.  A  Korner  Zrínyijének  fordítása 
pedig  az  első  igazi  drámai  fordítás  irodalmunkban,  ő  alkalmazza  először 
az  ötös  jambust,  mely  azután  a  magyar  drámának  rendes  külalakjává  lőn. 

Szemere  nemcsak  költészetével  segítette  a  Kazinczy  irányát  diadalra,  ^^^^fJ^^J"^^^'^ 
sőt  nem  is  evvel  a  legkiválóbb  mértékben,  hanem  folyóiratával,  az  Élet 
és  LiteraturáveX  és  ennek  folytatásával,  a  MuzarionneX,  Alig  hogy  isme- 
retségbe jutott  Kazinczyval  1807-ben:  legott  tervezgetni  kezdett  egy  folyó- 
iratot a  triász  tagjaival;  az  összeszedett  kéziratokat  azonban  egyelőre 
asztalfiókjába  rejté,  kész  lévén  azokat  bárkinek  átadni  nemcsak  ekkor, 
hanem  később  is,  ha  nálánál  rátermettebb  ember  foglalkozik  hasonló  tervvel. 
Életének  sok  változása  évekre  megakadályozta  tervének  valósulását,  végre 
1826-ban  Kölcseyvel  együtt  csakugyan  megindította  az  Élet  és  Liter atura 


200  KAZtHCZT  KÖLTŐI  ISKOlAja 

című  kritikai  folyóiratot,  mely  a  szerkesztésben  mutatkozó  minden  különc- 
sége  mellett  is  az  első  kritikai  vállalat  volt,  a  mely  jótékony  hatást  tett 
az  Önálló  tehetségek  méltánylatára  s  a  kontárok  elriasztására.  Szemerének, 
Kölcseynek,  Kazinczynak,  Döbrenteinek  itt  jelentek  meg  eszthetíkai  s  mívelt- 
ségtörténeti  értekezései.  Félreismerhetetlen  hatását  mutatja  az  is,  hogy  a 
pozsonyi  ifjúság  1827-ben  üdvözlő  irattal  tisztelte  meg  a  szerkesztőket, 
s  egyszersmind  Szemere  is  meghivatott  a  M.  T.  Társaság  alapszabály- 
készítő bizottságába.  A  folyóiratból  említett  címén  két  kötet  jelent  meg, 
harmadik  és  negyedik  kötetét  Muzárion  címmel  folytatta  és  1833-ban  új 
folyamát  adta  ki,  s  a  Bajzától  szerkesztett  Auróra  ellen  egy  másik  Aurárái 
is  szerkesztett,  de  már  koránsem  avval  a  hatással,  mint  az  Élet  és  Uteraturát. 
Bajza  Kriiikai  Lapok  dmű  folyóirata  először  kelt  ki  »elvtelennek<  hirdetett 
szerkesztési  módja  ellen.  E  támadások  következtében  lassankint  fölhagyott 
kritikai  működésével.  Csak  a  Vörösmarty  FóH  dala.  élénkítette  meg  fásult 
kedélyét  s  edzette  meg  újra  kritikai  s  költői  tehetségét.  A  Tattdiíkyramb 
és  dalverseny  Vörösmarty  említett  bordalának  méltatása  ugyan,  de  egyszer- 
smind Szemere  el«nző  értelmének  oly  nyilvánulása,  a  mely  ritkítja  párját 
Tizenöt-húsz  évig  foglalkozott  e  mű  boncolgatásával  verses  formában: 
eszthetikát  és  grammatikát,  filozófiát  és  költészetet,  komoly  elemzést  és 
tréfás  ötleteket  halmozva  egymásra.  Az  eszthetikai  és  grammatikai  szem- 
pontok a  vizsgálódás  sarkpontjai,  de  belevegyül  a  hazafias  érzelem  is 
és  ez  tartja  mintegy  össze  a  szerfölött  különböző  irányú  fejtegetéseket. 
Tehetsége  legpregnansabban  ebben  mutatkozik;  Szemere  itt  valódi  Mltő- 
JilológHS,  mint  prózai  leveleinek  is  nagy  részében.  Ez  utóbbiak  pusztán 
a  filológiai  ismeretek  sz^npontjából  versenyeznek  a  Kazinczy  leveleivel. 
E  részben  nemcsak  Kölcsey  tanúit  tÖle,  de  maga  Kazinczy  is.  Mert 
Szemere  nem  az  a  tudós  volt,  a  ki  véka  alá  rejti,  a  mit  tud.  Altalános 
hatásának  egyik  titka  épen  az,  hogy  egész  írói  csoportoknak  feltárta  elméje 
és  szíve  legdrágább  kincseit. 

Az  ötvenes  évek  komor  hangulata  meg-megbénította  kedélyét,  de  a 
köréje  csoportosuló  fiatal  írókat  mindig  bátorította:  »Nem  kell  félni!  — 
monda.  —  Fiatal  nép  vagyunk !  Megmutattuk  ezt  a  minapi  csatában, 
hol  az  orosz  győzött  ugyan  s  az  osztrák  nyert,  de  a  diadal  a  miénk  1* 
Míg  azonban  másokban  reményt  élesztett:  ö  maga  mind  kevesebbet  hitt 
saját  erejéből,  mígnem  1861.  március  I4-én  bevégezte  földi  pályáját. 


53.  Kölcsey  Ferenc. 

HÍVEI  KÖZT  TEHETSÉGRE,  tudományra    és   hatásra    a   leg- 
bb  Kölcsey  Ferenc  volt,   kinek   nemes  alakja   mint  az 
Illó  Magyarország  törekvéseinek  legeszményibb   képvise- 
jzolódik  le  korának  mozgalmas  hátterén.  Munkásságában 
rm-korszak    irodalmi  és  politikai   küzdelmei   egy   harmo- 
nikus képpé  olvadnak   Össze.   Előbb  mint  költő  és  mübiráló,  később  mint 
szónok  és  államférfiú  működött  a  "nyilvánosság  terén,  de  pályája  e  külön- 
böző szakaiban  ugyanegy  eszményért  harcolt :  a  nemzeti   haladás  és  fel- 
világosodás eszményeért. 

Kölcsey  Febenc  Sző-Demeteren,  KÖzép-Szolnokmegyében,  1 790.  aug.  ''''''^,'^ 
8-án  született,  ősrégi  nemesi  családból.  Atyja,  Péter,  Almosdon,  Bihar- 
megyében lakott;  anyja,  Bölöny  Ágnes,  az  akkori  közép-szolnokmegyei 
alispánnak  volt  a  leánya.  A  Kölcsey -nemzetség  tagjai  élénk  részt  vettek  a 
megye  igazgatásában,  melynek  alispáni  tisztségét  is  többen  viselték  közülök. 
E  szerint  származása  úgyszólván  predesztinálta  Kölcseyt  arra  a  pályára, 
melyet  később  a  politikai  téren  megfutott.  Atyját  igen  korán  elvesztvén, 
anyja  az  öt  éves  fiút  Debrecenbe  adta  iskolába.  Néhány  év  múlva  anyja 
is  meghalt  s  az  árva  fiú  idegenek  gondviselése  alatt  növekedett  fel.  Csendes, 
mélázó,  a  magányt  kereső  gyermek  volt,  s  még  zárkózottabbá  tette,  hogy 
a  himlő  balszemétől  megfosztotta.  A  gyermek  és  ifjú  tanulóévei  a  debre- 
ceni kollégiumban  folytak  le,  folytonos  tanulmány  és  önképzés  közt.  Meg- 
tanult latinul,  franciául  és  németül;  Kazinczy  buzdítására  behatóan  olvas- 
gatta a  görög  írókat  is.  Vonzalma  az  irodalom  iránt  már  korán  felébredt. 
Tizenhárom  éves  volt,  mikor  legelső  versét  írta;  ennek  >themája  nem 
szerelem,  de  a  haza  és  király  iránti  szeretet  vala-,  A  Lilla-dalok  népszerű 
énekese  1805-ben  halt  meg  s  temetésén  Kölcsey  is  jelen  volt.  »Halála  után 
egyremásra  jöttek  ki  versei;  azok  valának  bálványaink ■  —  írja  önélet- 
rajzában. 

Hogy  ízlése  mégis  elfordult  a  népiestől  s  az  ellenkező  irányban  fej- 
lődött, annak  okát  Kazinczy  befolyásában  kell  keresnünk.  Levelezésük 
1808-ban  kezdődött.  Kazinczy  csakhamar  egészen  magához  fűzte  a  törekvő 


202  KÖLCSEY  FERENC 


iQiít,  ki  korán  felébredt  bölcsészi  és  kritikai  hajlamainál  fogva  ügy  is  idegen- 
kedett a  debreceni  vallási  meg  irodalmi  orthodoxiától  s  egész  szívvel- 
lélekkel  ama  zászló  alá  esküdött,  melyre  a  nyelv  és  ízlés  megújítása  volt 
jelszóul  írva.  Nagyban  erősítette  Kazinczy  befolyását  a  Szemere  Pálé,  kivel 
1810  elején  szövődött  barátsága  Pesten,  hova  az  iskola- végzett  Kölcsey 
törvénygyakorlatra  ment.  De  sem  az  ügyvédséghez,  sem  hivatalhoz  nem 
érzett  kedvet.  Egyedül  az  irodalom  vonzotta,  bár  ennek  jövőjében  nem 
igen  bízott.  Első  példányképei  a  kritikában,  mint  maga  elmondja,  a  franciák 
voltak :  Boileau  az  első  kritikus,  a  kit  ismer,  s  Voltaire  példája  után  próbál- 
kozik meg  először  a  drámabírálással;  de  attól  kezdve,  hogy  Szemerével 
érintkezésbe  lép  s  ez  a  német  irodalom  ismeretébe  bevezeti,  mindinkább 
ennek  hatása  alá  kerül.  A  német  költők  és  műbölcsészek :  Herder,  Lessing, 
Goethe,  Schiller,  Engel,  Bouterwek,  Krug,  Sulzer  műveit  nagyobbrészt 
Szemerével  együtt  olvassa  s  alkalma  nyílik  eredetiben  is  megismerkedni  a 
német-görög  eszményiség  tanaival,  melyeket  Kazinczy  révén  másodkézből 
már  ismert  és  vallott.  Az  irodalom  és  a  függetlenség  szeretetétől  vezetve, 
lemondott  az  ügyvédi  pályáról  s  Pestről  előbb  a  biharmegyei  Álmosdra, 
innét  pedig,  miután  testvéreivel  megosztozott,  egy  szatmármegyei  tiszaháti 
faluba,  Csekére  ment  lakni  1815-ben. 

M^^SiombSÍ^  ^^  ^^^^^  ^^^^  ®^^  nyilvános  fellépése  néhány  költeménynyel  a  Horvát 

István  által  kiadott  Magyar  Dámák  Kalendáriomábesi  s  Döbrentei  Erdélyi 
Múzeumában.  Majd  Szemeréveí  közösen  megírta  a  Felelet  a  MondoUUra 
című  gúnyíratot  (Pest,  1815.),  mely  a  nyelvújítók  fegyvereit  már  egész 
félelmességükben  mutatta  be  s  jelentékenyen  hozzájárult  a  nyelvreform 
sikeréhez.  A  küzdelem,  melyet  Kazinczy  és  követői  a  régi  Magyarország 
ellen  folytattak,  a  nyelv  teréről '  csakhamar  átcsapott  más  térre  is :  az 
irodalmi  kritika  és  az  eszthetika  terére.  Itt  Kölcsey  volt  az,  ki  az  eszmék 
forradalmát  megindította. 

*^^*zata?^*^*^  Első    dolgozata  a  kritikai    nemben    Csokonai    munkáinak    kritikai 

megítélietések  címmel  1817-ben  jelent  meg.  Eredetileg  az  Erdélyi  Múzeum 
számára  készült  még  1815-ben,  hanem  Döbrentei  addig  halogatta  a  szo- 
katlanul kemény  hangú  bírálat  kiadását,  míg  Kölcsey  végtére  megsokalván 
a  dolgot,  bírálatát  az  időközben  megindult  Tudományos  Gyűjteménynek 
engedte  át  közlésre.  A  bíráló  abból  indul  ki,  hogy  vizsgálja :  kihez  hasonlít 
leginkább  Csokonai  költői  egyénisége.?  Úgy  találja,  hogy  a  német  Bür- 
geréhez.  E  párhuzam  alapján  arra  az  eredményre  jut,  hogy  » sokat,  a  mit 
Schiller  a  maga  nevezetes  recenziójában  Bürgerről  mond,  szórói-szóra 
lehet  a  magyar  poétáról  is  mondani «.  Csakhogy  a  Schillertől  kölcsönzött 
mérték  igazságtalanná,  a  német  eszthetikusoktól  elsajátított  idealisztikus 
elvek  elfogulttá  teszik  Kölcseyt  a  megbírált  költővel  szemben.  Csokonait 
legélesebben  fejletlen  ízlése  s  népies  hajlamai,  a  köznép  nyelvéhez  való 
ragaszkodása  miatt  rója  meg.  Valóban,  ez  az  erős  egyéniségű,  izmos, 
bár  kiforratlan   tehetségű   költő,   a   maga   vaskos  népiességével    s    nyers 


KÖLCSEY  FERENC 


in.)  2.  EmlckoEztopa  Szalmdr 


204  KÖLCSEY  FERENC 


ízlésével,  szükségképen  ellentétben  állott  Kazinczyék  eszményi  irányával,  a 
harmóniára  törekvő,  választékos  klasszikái  szellemmel.  De  Kölcseyből,  midőn 
Csokonai  felett  pálcát  tör,  nemcsak  az  idealista  eszthetikus,  hanem  a  lelkes 
nyelvújító  is  beszél.  Az  ósdiak  Csokonaira  szerettek  hivatkozni,  mint  a  ki 
nem  volt  nyelvújító  s  új  szavak  nélkül  is  nagy  poéta  tudott  lenni,  a  mi 
szerintük  a  nyelvreform  szükségtelenségét  bizonyítja.  Ezt  az  érvet  igyek- 
szik Kölcsey  semmivé  tenni,  mikor  kimutatja,  hogy  Csokonai  emelkedé- 
sének egyik  akadálya  az  vok,  hogy  a  köznép  nyelvét  és  ízlését  követte. 
E  szempontok  magyarázzák  meg,  hogy  Kölcsey,  bár  a  megítélt  költő 
fényoldalai  közül  is  találóan  emel  ki  néhányat,  egészben  véve  túlszigorú, 
sőt  igazságtalan  volt  iránta.  —  A  hatás,  melyet  e  bírálat  keltett,  ma 
szinte  különösnek  tetszhetik.  A  közönség  és  az  írók  egyaránt  felzúdultak 
a  vakmerő  kritikus  ellen,  ki  ily  kíméletlen  kézzel  nyúlt  a  nemzet  egyik 
bálványához.  Magában  a  Tud.  Gyűjteményben  Palóci  Horváth  Ádámtól  egy 
hosszabb  günyvers  jelent  meg  ellene  (A  meghaU  Csokonai  Vitéz  Mihály 
az  élő  Kölcsey  Ferencnek)  s  ugyanazon  évben,  1818-ban,  Némethi  Nagy 
János  röpiratban  igyekezett  Kölcsey  »olcsárlásait«  megcáfolni.  Egyedül 
Kazinczy  üdvözölte  örömmel  tanítványát  az  új  téren.  Szentgyörgyihez 
és  Kishez  intézett  leveleiben  azt  írja,  hogy  literatúránk  ily  kezdet  után 
bizonyosan  haladni  fog.  Igazságot  a  megbíráltnak  utóbb  Toldy  Ferenc 
szolgáltatott  a  Csokonai  műveihez  1846-ben  írt  életrajzban. 
Berase^vi^rői  Kölcsey  második  kritikai  dolgozata,  melyet  azonban  a  nevezett  folyó- 

irat előbb  közölt  mint  a  Csokonairól  szólót.  Kis  Jánossal  foglalkozik,  ki, 
mint  Kazinczynak  s  a  klasszicizmusnak  híve,  enyhébb  elbánásban  részesül. 
Annál  szigorúbb  a  harmadik,  mely  Berzsenyi  Dániel  Versei  czímmel 
ugyancsak  a  Tud.  Gyűjtemény  1817-iki  évfolyamában  látott  napvilágot. 
A  bírálat  elismeri  Berzsenyiről,  hogy  valódi  lírikus  s  nagy  ódaíró,  de 
rámutat  arra,  hogy  Matthisson  és  Horác  hatása  alatt  áll.  Erősen  megrója 
nyelvének  dagályosságát,  valamint  tájszavakkal  élését.  Mértéktelen  rímes 
verseinek  gyönge  technikáját  is  szóvá  teszi,  gúnyolódik  rímein  s  általában 
lenézi  azért,  hogy  nem  híve  a  nyugot-európai  (rímes-mértékes)  verselésnek, 
mely  Kazinczy  műgondot  sürgető  iskolájának  dogmáihoz  tartozott.  — 
Berzsenyiben  e  bírálat  engesztelhetlen  haragot  keltett ;  abbanhagyta  a  költé- 
szetet s  eszthetikai  tanulmányokba  temetkezett,  hogy  ország-világ  előtt  meg- 
cáfolja bírálóját.  A  finom  lelkű  Kölcseynek  magának  is  fájt  később  a  tudat, 
hogy  nemzete  nagy  énekesének  egész  életére  kiható  mély  fájdalmat  okozott. 
Az  életben  nem  nyílt  alkalma  kibékíteni,  tehát  sírjánál  mutatta  be  engesztelő 
áldozatát  gyönyörű  emlékbeszédében,  mely  fenkölt  jellemére  és  nagy  szívére 
a  legszebb  fényt  veti.  Beszédének  végszavai  ezek:  » Árnyéka  az  elköltö- 
zöttnek, sírod  felett  zeng  az  engesztelő  szózat !  Nemsokára  követlek  tégedet 
s  a  maradék  írói  harcainkat  nem  fogja  ismerni ;  s  neveinket  békés  gondo- 
lattal nevezendi  egymás  mellett,  ha  korunk  énekeseire  visszaemlékezik. 
Emberek  valánk ;  miért  szégyenlenők  azt  ?  az  élet  útai  keresztűljámak  egy- 


KÖLCSEY  FERENC  20& 


máson;  s  leggyakrabban  elveink  szentsége  sem  oltalmazhat  meg  akár 
tévedéstől,  akár  félreértéstől;  de  a  sírdomb  békesség  laka;  s  küszöbén 
emberi  érdek  nem  léphet  be.  Té  a  földi  leplet  s  vele  a  halandó  gyarló- 
ságait levetkezted.  Elköltözött  az  ember;  a  költő  a  miénk,  a  nemzeté 
maradt  végiglen;  e  nemzeté,  mely  neved  és  dicsőséged  szent  örökség 
gj^anánt  birandja.* 

Kölcseyt  kritikai  munkásságában,  melyet  kora  annyira  félremagya- 
rázott, a  legmagasabb  szempontok  vezették.  Legnépszerűbb  költőinket 
bírálta  meg,  hogy  kiábrándítsa  a  közönséget  abból  a  vak  hódolatból,  mely 
e  költők  hibáit  is  erényeknek  tekintette,  önismeretre  akarta  oktatni  nem- 
zetet, hogy  belássa,  mennyire  elmaradt  más  nemzetek  mögött.  »Ha  recen- 
seáltatni nem  akarunk,  soha  sem  fogunk  előbbre  menni «  —  volt  vezérelve. 
Ebben  áll  Kölcsey  kritikai  fölléptének  jelentősége.  A  mesternek,  Kazinczynak 
egész  munkássága  sokkal  inkább  gyakorlati  irányú  volt,  semhogy  az 
eszthetikai  fogalmak  elméleti  tisztázására  is  kiterjedt  volna;  különben  sem 
tulajdonított  nagy  értéket  a  theoriáknak.  Alig  merült  fel  jelenség  irodal- 
munkban, mely  felől  ítélő  szavát  ne  hallatta  volna,  de  kritikáját  nem 
annyira  eszthetikai  szempontok  irányítják,  mint  az  a  szándék,  hogy  a  fiatal 
tehetségeket  magának  megnyerje.  Mások  még  kevésbbé  mertek  a  kritika 
mezejébe  vágni.  Azok  a  könyvismertetések,  melyeket  folyóirataink  közöltek, 
jobbára  csak  néhány  jóakaró  megjegyzés  odavetésére  szorítkoztak.  E  viszo- 
nyok érthetővé  teszik  a  vihart,  melyet  Kölcsey  bírálatai  támasztottak. 
Az  íróknak  annál  több  okuk  volt  a  megdöbbenésre,  mert  abból,  hogy  a 
vakmerő  kritikus  Csokonain  kívül  Kis  Jánost  és  Berzsenyit  is  tolla  hegyére 
vette,  azt  következtethették,  hogy  a  megítéltetés  sora  rájuk  is  fog  kerülni. 
Csakugyan  szándéka  volt  Kölcseynek  a  nevesebb  magyar  költőket  sorra 
vizsgálni,  de  az  általános  ingerültség  láttára  elállt  tervétől  s  visszavonult 
a  kritikai  pályától.  Hasztalan  szólította  fel  a  Tud.  Gyűjtemény  szerkesz- 
tősége több  ízben  is  a  bírálatok  folytatására,  Kölcsey  néma  maradt. 

Csak  mikor  egy  évtized  múlva,  1826-ban  Szemere  Pállal  egy  szép-  ^„^^{Jj^n^ok^ 
tani  folyóirat  kiadására  szánta  el  magát,  vette  fel  ismét  eszthetikai  és 
kritikai  munkássága  fonalát.  Az  Elet  és  Literaturában  s  folytatásában,  a 
Muzárionban  jelentek  meg  formailag  és  tartalmilag  legkiválóbb  dolgozatai. 
Több  vallásbölcseleti  és  bölcselettörténeti  tanulmánya  mellett  e  folyóirat 
közölte  a  Korner  Zrínyijéről  írt  bírálatát  és  A  komikumról  szóló  fejtege- 
tését, melyek  megvetették  dramaturgiánk  alapját.  Mindkét  dolgozat  a  német 
dramaturgok  tanítványának  mutatja  Kölcseyt,  de  oly  tanítványnak,  ki  nem 
méltatlan  mestereihez.  A  mit  a  komikumról  ír,  nagyobbrészt  Bouterwek 
és  Jean  Paul  fejtegetéseinek  viszhangja,  de  az  idegen  íróktól  tanultakat 
formába  tudta  önteni  s  számos,  irodalmunkra  vonatkozó  észrevétellel 
érdekessé  tenni  a  magyar  közönség  előtt.  Eredetibb  és  becsesebb  a 
Korner  drámájáról  írt  bírálata,  mely  a  Szemere  által  lefordított  Zrinyiw^X 
együtt  jelent  meg  s  Kölcseynek  a  » magyar  Lessing «  nevet  vívta  ki.    Első 


206 


KÖLCSEY  FERENC 


^^-:^zM::t'' 


7 


y^^.É^^^  Kr 


/" 


Kölcsey  »Alkonyi  dal«  cimú  kdlteménye.  (Eredeti  kézirata  a  M.  T.  Akadémiában.) 


KÖLCSEY  FERENC  207 


bírálataiban,  láttuk,  oda  törekedett,  hogy  legnépszerűbb  íróinkkal  szemben 
is  elismerést  szerezzen  a  kritikának;  a  Zrinyiről  írt  bírálatban  ugyanezt 
teszi  a  színpaddal  szemben,  melyet  még  általánosan  a  hazafiság  iskolá- 
jának és  a  nemzeti  nyelv  pallérozójának  tekintettek.  Kölcsey  a  darab  elan- 
zése  fonalán  kimutatja,  hogy  az  a  színpadról  nem  művészi  értékénél  fogva 
hatott  a  magyar  közönségre,  hanem  pusztán  tárgyának  történeti  érdekével. 
Ezzel  kimutatta,  hogy  a  hazafiság  szempontja  nem  esik  össze  a  művészi 
szemponttal.  S  itt  van  Kölcsey  kritikai  működésének  súlypontja:  annak 
hangsúlyozásában,  hogy  a  nemzeti  elfogultság  akadálya  a  művészi  tökély 
felé  haladásunknak. 

De  másfelől  a  Nemzeti  hagyományok  című  értekezésben  költészetünk 
nemzetibb  fejlődésének  jelöli  meg  igazi  forrásait  és  irányát.  Vissza  kell  tér- 
nünk a  nemzeti  hagyományokhoz,  úgymond,  »mert  a  nemzeti  poésis  a 
nemzeti  történet  körében  kezdi  pályáját  s  a  lírának  később  feltámadó  s 
individuális  érzelmeket  tárgyazó  zengése  is  csak  ott  lehet  hazaivá,  hol  a 
nemzeti  történet  régibb  múzsájától  kölcsönöz  sajátságot  és  személyes  érze- 
ményeit a  nemzeti  hagyomány  és  nemzeti  megnemesített  életkör  nimbusán 
keresztül  sugároztatjac.  Egyszersmind  kimondja,  hogy  a  nemzeti  költészet 
eredeti  szikráit  a  népdalokban  kell  keresni.  S  íme,  alig  két  évtized  alatt 
valóra  váltak  Kölcsey  eszméi:  Kisfaludy  Károly  és  Vörösmarty  megindí- 
tották, Petőfi,  Tompa   és   Arany  betetőzték   irodalmunk   nemzeties  irányát. 

Az  eszthetika  terén  kifejtett  tevékenysége  mellett  buzgón  áldozott  a  ^^mlnye?^**^ 
költészet  múzsájának  is.  Költeményeiben,  különösen  pályája  első  felében, 
szintén  Kazinczy  németes  és  görögös  klasszicizmusának  híve,  de  jobbadán 
csak  a  külsőségekben :  versforma,  kifejezésmód,  mithologiai  sallangok  tekin- 
tetében; tartalomban  egészen  modem.  Egyéniségének  és  költészetének 
alapvonása  a  szentimentalizmus,  az  a  fájó  érzelmesség,  mely  az  élettel 
nem  tud  s  nem  akar  kibékülni.  Kölcseynél  e  szentimentalizmus  nem  mond- 
ható idegen  költőktől  eltanult  affektációnak,  hanem  jórészt  véralkatának, 
nevelkedésének  és  sorsának  kifolyása,  de  az  is^  bizonyos,  hogy  a  német 
érzelgős  költők  hatása  nagyon  megérzik  rajta  s  az  érzéseknek,  melyeket 
lantja  zeng,  sokszor  kevés  közük  a  valóság  világához.  Sóhajtozása  az 
elérhetetlen  vágyak  után,  siránkozás  a  szétfoszlott  ábrándokért  és  elsü- 
lyedt  boldogságért  többnyire  csak  képzelt  fájdalmak  s  hidegen  hagyják  az 
olvasót  Van  azonban  néhány  dalszerű  költeménye,  melyekben  szentimen- 
tálizmusa  igen  kedves  kifejezést  nyer,  ilyenek  a  Bú  kél  velem,  Esti  dal, 
Alkonyi  dal,  Vágy,  Hervadsz,  hervadsz  címűek.  Ezekkel  Kölcsey  jelen- 
tékeny lépést  tett  a  specifikus  magyar  dal  megteremtése  felé  s  érdekes, 
hogy  épen  a  népdal  alapján.  Mint  önéletrajzában  elbeszéli,  felvett  valami 
rímről  rímre  s  tárgyról  tárgyra  ugráló  parasztdalt  s  annak  formájára  csinált 
a  legmindennapibb,  keresetlen,  pór  kitételekkel  dalt,  s  azután  úgy  nemesíté 
meg  egyik  sorát  a  másik  után.  Valószínűleg  Goethe  népies  dalai  vezették 
Kölcseyt  ez  eljárásra   (később  Bajzának  is  tanácsolja,  hogy   Goethe  dalait 


208  KÖLCSEY  FERENC 

és  románcait  tegye  fSstudiumává),  mégis  nevezetes  haladás  ez  a  magyar 
népdal  költői  jogainak  elismerése  felé. 

Egy  pár  költeménye  azt  mutatja,  hogy  a  fájdalmas  borongásból  a 
bölcseimi  reflexió  segélyével  fel  tudott  emelkedni  a  humor  magaslatáig 
(Vaniíaiitm  vanitas.  Bordal),  a  mi  egészen  üj  elem  líránkban.  De  költé- 
szetének értékesebb  részét  hazafias  költeményei  teszik,  melyekben  meg- 
kapóan  nyilatkozik  a  költő  hazafiüi  fájdalma,  olykor  a  kétségbeesésig  foko- 
zódva. Romladozni  látja  hazáját,  melyet  »lassan  őrlő  féreg  emészt  belőU. 
A  sülyedés  és  elkorcsosodás  jelenségei  mélyen  leverik  s  nem  tud  hinni 
nemzete  jövőjében.  Honfi-reménye,  mely  még  1823-ban  a  nemzeti  imává 
lett  Hymnust  sugalta   n^i,  később,  mikor  maga  is  a  politikai  küzdelem 


KSIncj  i^Iremléke  C^eHén. 

homokjára  lépett,  mindinkább  tünedezett  s  komor  pesszimizmusnak  engedett 
helyet.    Kétségbeesése   megrázó    erÖvel  szólal  meg  Zrínyi  dala  (1830.)  és 
Zrínyi  második  éneke  (1838.)  című  hazafias  ódáiban. 
^  A  szerelmi  és  hazafias  költészet  mellett  egy,  nálunk  üj  műfajban  is 

megpróbálkozott :  Ő  az  első  balladaköllÓHk.  A  német  irodalom,  főleg  Schiller 
és  Bürger  baUadáinak  hatása  alatt  honosította  m^  nálunk  e  műfajt.  Leg- 
jobb balladái  Dobozi  és  Szép  Lenka,  de  részletező  előadásuknál,  pompázó, 
szónoklás  hangjuknál  fogva  ezek  is  inkább  csak  kisebb  költői  beszélyeknek 
nevezhetők,  mint  balladáknak  a  szó  mai  érteimében. 

Költői  művei  meg  széptani  dolgozatai  nagy  lassan  lecsillapították  az 
első  bírálatok  által  felingerelt  kedélyeket  s  tehetségének  meghozták  a  köz- 
elismerést.  Jói  esett  neki  az  a  tisztelet  is,  melylyel  1826-ban,  mikor  egy 
pörös  Ügye  s  az  Elet  és  Literatura  szerkesztésében   való   részvétel  miatt 


KÖLCSEY  FERENC  209 


huzamosabban  Pesten  tartózkodott,  az  írói  körök  részéről  találkozott. 
Ekkor  ismerkedett  meg  az  újabb  irodalom  vezéreivel,  Kisfaludy  Károlylyal 
és  Vörösmartyval,  s  legtevékenyebb  harcosaival,  Toldyval  és  Bajzával 
Fájó  szívvel  hagyta  el  1827  elején  az  irodalmi  központtá  lett  Pestet,  hogy 
visszamenjen  csekei  magányába.  Pár  hónap  mxílva  megrendítő  csapás  érte  : 
öcscse  Ádám,  kivel  közösen  gazdálkodott,  meghalt,  özvegyet  és  árvát 
hagyva  hátra,  kiknek  Kölcsey  lett  gondviselőjük.  Nehezítette  helyzetét  az 
a  körülmény,  hogy  az  elhunyt  rossz  gazda  volt  s  ezért  neki  most  nem- 
csak a  saját  gazdaságával  kellett  bajlódnia,  hanem  öcscse  birtokát  is  taka- 
rékos és  okszerű  gazdálkodással  rendbe  kellett  hoznia.  A  fájdalomtól  sújtott 
s  gazdái  gondokkal  terhelt  Kölcsey  lelkén  csakhamar  erőt  vett  régi  lethar- 
giája,  melyből  csak  1829-ben  ragadták  ki  a  politikai  élet  mozgalmai,  hogy 
fényes  tehetségének  új  működési  kört  nyissanak. 

Ez  évben  ugyanis  báró  Vécsey  Miklós,  Szatmármegye  főispánja  a  kSi^mYkSdése 
júliusban  tartott  tisztújító  gyűlésen  Kölcseyt  aljegyzővé  nevezte  ki.  E  hiva- 
talában hathatós  támasza  lett  a  megyei  szabadelvű  törekvéseknek,  melyek 
élén  két  fiíital  főúr,  ifj.  báró  Wesselényi  Miklós  és  gróf  Károlyi  György 
állottak.  Buzgólkodásuknak  meg  is  volt  eredménye:  rövid  időn  Szatmár- 
megye, az  ólmos  botok  hazája,  vezérszerepre  emelkedett  azokban  a  küz- 
delmekben, melyeket  megyéink  a  kormány  alkotmánysértő  célzatai  eDen 
folytattak.  A  megyei  tárgyalásoknak  nagy  részét  Kölcsey  tette  papírra. 
Abban  a  megyei  bizottságban  is,  melynek  feladata  volt  az  1825 — 27-iki 
országgyűlés  által  kiküldött  regnikoláris  bizottság  » rendszeres  munkála- 
tainak«  megvizsgálása  s  ennek  alapján  a  reformokra  vonatkozó  követi 
utasítások  elkészítése,  Kölcsey  vállára  nehezedett  a  véleményadás  kidolgo- 
zásának, oroszlánrésze.  Ismeretes,  hogy  e  dolgozat  oly  hírre  kapott,  hogy 
más  megyékbe  is  átkérték. 

1832-ben  Kölcsey  főjegyző  lett,  november  6-án  pedig  a  megye  rendéi 
országgyűlési  követnek  választották  meg.  Pozsonyban,  az  országgyűlésen, 
mindjárt  kezdetben  rendkívüli  munkásságot  fejtett  ki.  December  22-én  a 
tiszántúli  követek  közül  őt  érte  a  kitüntetés,  hogy  kerületi  jegyzővé 
választatott.  Mint  ilyen  számos  üzenetet  (a  főrendekhez)  és  feliratot  (a 
koronához)  fogalmazott.  Nappal  az  országos  és  kerületi  ülések  vették 
igénybe,  éjjel  az  üzeneteken  dolgozott  s  akárhányszor  íróasztala  mellett 
virradt  meg.  Mint  szónok  a  magyar  nyelv  ügyében  mondott  beszéddel 
tűnt  fel  először,  melyet  abból  az  alkalomból  adott  elő,  hogy  a  főrendek 
nem  akartak  beleegyezni  a  rendek  kívánságába,  hogy  a  feliratok  és  tör- 
vények magyarul  szerkesztessenek.  Egymásután  következtek  most  szebbnél 
szebb  beszédei,  formában  s  tartalomban  egyaránt  jeles  szónoklatai  a  vallás- 
szabadság, az  örök  váltság,  a  lengyelek  stb.  ügyében,  melyek  az  ország- 
gjrűlés  vezérférfiai  közé  emelték  őt  s  hírét  országossá  tették. 

Valóban  nem  volt  ez   idétt  magyar  szónok,  ki  tehetség  és  elméleti  Szónoki  művei 
készültség  dolgában   Kölcseyt  megközelítette  volna.   Szónok   volt,   mielőtt 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  11.  kOt.  14 


210  KÖLCSEY  FERENC 


még  a  szónoki  pályára  lépett.  Stílje  még  leveleiben  és  költeményeiben  is 
szónoki  lendületet  vesz.  Hogy  mennyire  szónoki  tehetség,  mi  sem  mutatja 
jobban,  mint  a  régi  rhetorokra  emlékeztető  szokása,  hogy  költött  esetekre 
is  készített  beszédeket.  Ily  rhetorikai  stílgyakorlatok  a  Védelem  P.  J. 
számára  (egy  férjgyilkossággal  vádolt  nő  védelme),  A  gyilkos  anya 
(alperesi  védbeszéd  egy  gyermekgyilkos  anya  mellett),  a  Beszéd  a  játék- 
szín ügyében  stb.  Hasonló  előtanulmánynak  tekinthetők  a  Mohács,  Vilma 
(Szemere  Pálné  emlékezete)  és  CzeleszUna  című  beszédek  is,  melyek  közül 
a  két  utóbbi  a  francia  éloge-ok  modorában  készült 

E  dolgozatok  fényes  bizonyítékai  Kölcsey  szónoki  lángelméjének. 
De  legszebb  babérait  a  politikai  és  akadémiai  szónoklat  terén  aratta.  Pap 
Endre  nyomán  érzelmi  politikusnak  szokás  Kölese)^  nevezni,  ahogy  később 
Kossuthot  is  nevezték.  Igaz,  érzelmes  természetét  mint  politikus  sem  tudta 
megtagadni  s  szónoklataiban  inkább  a  szív  emberét  halljuk,  mint  a  gya- 
korlatias államférfiút.  De  maga  mondja  Országgyűlési  Naplójában :  *Képzel- 
hetitek-e,  hogy  kinek  idegein  lángfolyam  futkos,  az  nektek  száraz,  puszta, 
hideg  szavakat  találhat  fel  s  épen  akkor,  mikor  szerelme  tárgyáról  van 
szó?«  Az  ő  szerelmének  tárgya  pedig  nemzete  volt.  Ennek  egységét  a 
Részek  s  majd  Erdély  visszacsatolásával  helyreállítani,  nyelvét  diplomáciai 
polcra  emelni;  alkotmányának  modem  szellemben  való  reformálását  a  nép 
felszabadításával  előkészíteni :  ezek  Kölcsey  vezérelvei,  melyek  legszebb  beszé- 
deit sugalták.  Mily  változatosság  a  hangulatokban,  mennyi  erő  és  hang- 
zatosság a  nyelvben,  mily  klasszikus  művészet  a  formában!  Elmondhatni, 
hogy  a  humanizmus  és  hazafiság  magasztos  eszméit  e  korban  senki  sem 
védte  több  hévvel  és  megragadóbb  ékesszólással  KölcseynéL  Az  ifjabb 
szónoki  nemzedék,  élén  Kossuthtal  és  Deákkal,  az  ő  iskolájából  került  ki.* 
Épen  így  iskolát  alkotott  az  akadémiai  szónoklatban  is:  Emlékbeszédei 
Kazinczy  (1832.)  és  Berzsenyi  (1836.)  felett  ma  is  mintaszerűek. 

Szónoki  pályája  derekán  keUett  megválnia  legnagyobb  sikerei  szín- 
helyétől. Megyéje  a  maradiak  pártjának  felülkerekedtével  az  örök  váltság 
ügyében  az  eddigivel  ellenkező  utasítást  küldött  neki,  mire  Kölcsey  1834. 
lement  megyéjébe,  hogy  küldőit  az  új  utasítás  visszavonására  bírja.  Nem 
sikerűit  s  ő  a  maga  és  követtársa,  Eötvös  Mihály,  nevében  lemondott.  Csak 
búcsút  venni  tért  vissza  Pozsonyba,  hol  beszédével  annyira  meghatotta  az 
országgyűlést,  hogy  ez  felfüggesztette  ülését  s  aznap  nem  tanácskozott. 
Kossuth  gyászkeretben  küldte  szét  e  napról  országgyűlési  tudósításait 
Elbeszélések  Ezentúl  Újra  megyéjében  élt,  idejét   főjegyzői   hivatalos  teendői,  gaz- 

dasági és  családi  ügyei  közt  osztván  meg.  Különös  gondot  fordított  unoka- 
öcscsének,  Kölcsey  Kálmánnak  nevelésére,  ki  utóbb  1849-ben  Komárom 
falai  alatt  fejezte  be  fiatal  életét.  Hozzá  intézte  Kölcsey  a  Parainesist,  e 
fenséges  elmélkedést  az  isten,  szülők,  haza,  emberiség  és  tudomány  iránti 
kötelességeinkről.  Megkisérlette  erejét  egy,  most  fejlődésnek  induló  műfajban, 
a  beszélyben  is:  A  vadászlak,  A  kárpáti  kincstár  és  A  ferrói  szentfa 


KÖLCSEY  FERENC; 


211 


című  elbeszéléseivel,  melyek  közül  az  első  azért  is  érdekes,  hogy  a 
megyei  börtönrendszer  és  igazságszolgáltatás  nyomorúságát  tárja  fel  s 
így  mintegy  előfutárja  Eötvös  Falu  jegyzőjének. 

Utolsó  műve  egy  óriási  per  volt,  Wesselényi  védelme  a  hűtlenségi 
vádak  ellen.  Kölcsey  e  védiraton  rendkívüli  buzgósággal  dolgozott,  de  a 
megfeszített  munka  aláásta  egészségét  s  élte  48-ik  évében,  1838  aug.  24-én 
sírba  vitte.  Akkor  tűnt  el  kortársai  szeme  elől,  mikor  eszméinek  hatása 
a  legelevenebb  volt  s  a  hírnév  a  legszebb  fényben  ragyogta  körül  nemes 
alakját.  Wesselényi,  mikor  barátja  haláláról  értesült,  megrázkódott,  szemei 
könnybe  lábadtak  s  arcát  kezébe  rejtve  így  kiáltott  fel:  »Nem  közénk 
való  volt.«  Emlékének  1864-ben  Szatmártt  szobrot  emeltek  s  születése 
évszázados  fordulóját  1890-ben  nagy  ünnepélyességekkel  ülték  meg. 


14- 


54.  Kisfaludy  Sándor. 


mAs  ToLDy  az  »önállók«  közé  sorolta  s  valóban 
1  lett  volna  a  Himfy  költőjét  akár  a  klasszikái,  akár 
a,  akár  a  népies  iskola  hívének  vagy  folytatójának 
Azt  sem  mondhatjuk  róla,  hogy  szándékos  törekvéssel 

_j Szabadon  járt  a  maga  útján,  tetszése  szerint  követett 

új  utat  vagy  régi  hagyományt,  élményeit  alakította  költeményekké  s  még 
a  külföldről  vett  benyomásoknak  is  eredeti  és  maigyaros  színt  adott.  Mun- 
kásságának nagy  s  mindenesetre  legjelentékenyebb  részét  bajos  volna 
megérteni  élete  történetének  ismerete  nélkül. 

'-  Kisfaludy  SAndoh  az  ország  egyik  legősibb  családjából  származott. 

Nemzetségéről  Horvát  István  azt  álUtotta,  hogy  egyenes  vonalban  Szabolcs 
vezértől  veszi  eredetét.  A  család  régi  oklevelein  a  de  genere  Chák  olvas- 
ható az  ősök  nevei  mellett.  Költőnk  állítása  szerint  Ugolin  esztergomi 
érsektől  kezdődik  1198-tól  számítva  »a  királyi  Curián  bebizonyított,  és 
megállapított  nemzedéki  származás'.  Hanem  a  fénynek  árnyéka  is  volt. 
A  hatalmas  család  dágazott  és  elszegényedett.  Kisfaludy  szavai  szerint : 
A  férjfiak  vitézkedtek,  az  asszonyok  rosszul  gazdálkodtak,  és  a  sógorok 
foglaltak. 

'■  Költőnk  1772  szeptember  27-én  született  Sümegen,   mint  Kísfeludy 

Mihály  és  Sándorfi  Anna  nyolc  gyermeke  közül  a  legidősebb,  öt  éves 
lehetett,  midőn  szülői  a  györmegyei  Csécsénybe,  majd  meg  Téthre  költöz- 
ködtek. Az  első  normális  iskolától  a  filozófiáig  Győrött  végezte  iskoláit. 
Többnyire  első  eminens  volt,  az  iskolán  kívül  zenét  tanült  s  már  igen 
korán  magyarul  is  verselt.  Hanem  Pozsonyban,  hol  Kisfaludy  a  filozófiát 
s  a  jogot  tanulta,  már  lankadt  szorgalma  s  mint  jogász  nem  igen  látogatta 
Fleischhacker  »törvényt  tanító  Praelectiójit". 

Természetes  is  volt,  hogy  az  ország  akkori  fővárosában,  a  múlt 
század  nyolcvanas  éveinek  végén  és  a  kilencvenesek  elején  a  heves  vérű 
és  élénk  képzeletű  iQút  mélyen  érdekelték  az  egykori  események :  II.  József 
halála,  a  zajos  megyegyűlések,  a  korona  hazaszáUítása,  II.  Leopold  koro- 
názása s  az  1791-ben  Pozsonyban  folytatott  országgyűlés.  Különben  a 
zene,  a  színház  és  az  új  magyar  irodalom  is  sok  idejét  foglalták  ei.  Az 


KISFALUDY  SÁNDOR  213 

1776-ban  megnyílt  pozsonyi  német  színházban  akkor  Goethét,  Schillert, 
Ifflandot,  Kotzebuet  és  Professzor  Wagnert  (Die  Kindesmörderin)  is  ját- 
szották. Kisfaludyt  leginkább  Schiller  iijúkorí  művei  ragadták  el,  de  azért 
tetszett  neki  sok  minden,  a  mi  érzelmes  vagy  szónoklás  volt,  és  szép  • 
vagy  nemes  lelkeket  hangzatosan  dicsőített  Noha  a  német  színházba  járt, 
sok  német  könyvet  olvasott  s  félig  német  ruhát  viselt,  mégis  >korcsultnak' 
tartotta  Pozsonyt  és  ha  magyar  szót  vágyott  hallani,  a  várbeli  » pap- 
sereghez*  kellett  mennie. 

A  fiatal  papok  közt  jó  barátjai  voltak  s  részben  maradtak  is  Fejér 
György,  Horváth  János,  Döme  Károly  s  Juranics  László.  Ez  IQak  olvasták 
az  idegen  s  a  magyar  írókat  és 
1790-ben  Kazinczynak  >látására 
kimondhatatlan  örömmel  ömlöttek*. 
Színi  előadásokat  is  rendeztek  és 
kiadtak  három  fordított  darabot, 
vagy  az  5  nyelvökön  szólva  » meg- 
ölelték a  ditső  hazát*  három  drá- 
mával, hogy  »a  magyar  vígjátékokat 
szaporíttanák*.  E  példa  hatott  Kis- 
faludyra.  Már  1791  -ben  befejezte 
Kleíst  Ewald  Senecáiéx\ak  fordítását, 
Ezt  még  be  sem  végezve,  hozzá- 
fogott az  Ulisszes  és  Pénelopéhoz. 
E  tragédiának  ránk  maradt  töre- 
déke fordításnak  látszik  és  pedig 
kezdetlegesebbnek,  mint  a  Seneca. 
Azt  gyanítjuk,  hogy  Kisfaludy 
valami  latin  munka  után  dolgozott, 
hisz  pozsonyi  barátai  is  » bizonyos 
Deák  kéz-írásból  magyarosították* 
drámáikat.  Egy  harmadik  tragédián 
is    dolgozott  akkortájt,    de    ennek 

csupán  a  címét  ismerjük.  A  Testvérgyilkosság  volt  a  címe  s  talán  nem 
alaptalan  az  a  fóltevésünk,  hogy  e  tragédia  fordítása  vagy  utánzása  akart 
lenni  Leisewitz  Július  von  TareHt}émk,  vagy  Klinger  Ztvillinge  című 
véres  szomorijjátékának. 

Az  Öreg  Kisfaludy  nem  szívesen  látta,  hogy  fia  nem  igen  halad  h^ífií^kiSét 
előre  a  prókátori  tudományokban.  Az  öreg  úr  a  födolognak  azt  tartotta, 
hogy  fia  valami  biztos  pályára  készüljön  és  azért  hamar  megbékült  köl- 
tőnkkel, midőn  ez  kijelentette,  hogy  katona  akar  lenni.  Kisfaludy  a  testőr- 
séghez vágyódott  s  mivel  e  seregbe  többnyire  a  már  katonailag  gya- 
korlott nemes  iljak  vétettek  fel,  1 792.  tavaszán  kadétnak  állott  az  Erdélyben 
állomásozó  Sándor  Leopold-huszárezredbe.  Itt  látta  a  sok  idegent  a  magyar 


214  KI^ALUDY  SAHDOR 

földön  s  a  kevés  magyarnak  elmaradottságát.  E  tapasztalat  hatása  alatt 
írta  Skublics  Imrének  azt  az  ismeretes  levelét,  mely  bizonyára  legszebb 
műve  i^úsága  első  idejéből,  ha  ugyan  át  nem  dolgozta  azt,  midőn  önélet- 
*  rajzát  írta.  Látván  a  magyarság  romlását  —  úgymond  —  >eltökéllettem 
magamban,  hogy  én  szegény  magyar  nemes  Ifjú,  . .  .  homályomba  rej- 
tezve .  ,  ,  szívem  véréből,  hazafiúi  érzelmeimből,  mint  a  selyembogár  gyom- 
rából, egy  fonalat  fonok,  melynél  fogva  veszni  indult  magyar  nemzetisé- 
günket magyar  nyelv,  érzés  és  írás  által,  ha  csak  kevés  idővel  is,  tovább 
életben  tartsam'. 


KlBfaludj  Sándor  szflifi-  is  Iskóhttza  SQmegen. 

A '"^ífnéi  1793.  január  5-én    neveztetett  ki  hadnagyi   ranggal   a   magyar   test- 

őrséghez Zalamegye  részéről,  egyszersmind  Győr  és  Veszprém  ajánlatára  is. 
Bécsben  szép  napokat  élt,  kivált  míg  Esterházy  Antal  herceg  volt  a  gárda 
főkapitánya.  Jeles  német  írók,  színészek  és  zenészek  társaságába  is  elláto- 
gatott s  másrészt  Görög  Demeter,  Sándor  István,  Takáts  József  és  Bacsányi 
János  körében  a  magyar  irodalomról  sem  felejtkezhetett  meg. 

Bécsbe  érkezte  után  rögtön  a  francia  és  olasz  nyelv  tanulásához 
fogott.  1793-ban  lefordította  Tasso  eposzából  a  Rinaldó  és  Armtda  epizódot. 
Még  később  is  örömmel  emlékezett  vissza  arra,  hogy  Esterházy  herceg 
ép  akkor  lépett  be  szobájába  két  angol  lord  kíséretében,  midőn  ö  pongyo- 


KISFALUDY  SÁNDOR  215 


Iában  és  pipájából  füstölve  Tassót  fordította.  Bécsben  neki  is  volt  Armidája, 
kitől  olaszul  is  tanúit  s  talán  többet  mint  Tassótól. 

A  szőke  német  leányt,  Veinstein  Terézt,  a  pozsonyi  ideált,  ugyancsak 
elhomályosította  Salvatore  Vigano,  a  ballet  reformátorának  neje,  kit  családi 
néven  Medina  Máriának  neveztek.  Kisfaludy  ritka  asszonynak  nevezte  az 
»imádottat«,  ki  » isteni  gyönyörűséget  varázsolt*  neki  s  >a  földön  idvezí- 
tette«.  Meg  is  akarta  írni  szerelme  történetét  Medina  életével  együtt,  vál- 
toztatott nevekkel,  a  » szivek  gyönyörűségére*.  Célzásaiból  kivehetjük,  hogy 
Medinának  a  csábító  Danaé  szerepét  szánta  s  hogy  ő  majdnem  olyan  lett 
volna,  mint  a  szűzies  Agathon  Wieland  regényében. 

Különben  a  ballet  kedvelése  nem  maradt  nyom  nélkül  Kisfaludy  írói 
munkásságábaa  Talán  még  bécsi  tartózkodása  alatt  vagy  nem  sokkal 
későbben  fordította  a  Táncról  szóló  értekezését  Sulzer  Allgemeine  Theorie 
der  schönen  Künste  című  művéből  Kisfaludy  mindenesetre  nagyon  szerette 
e  művészetet  úgy  annyira,  hogy  alig  bírta  elhagyni  >a  pompás  Bécset*. 
De  1 795.  nyarán  mégis  szabadságot  kért  s  ez  évben  a  badacsonyi  szüreten 
ismeretséget  kötött  szép  rokonával,  Szegedy  Rózával.  E  szüreten  neki 
örökké  emlékezetes  napokat  töltött. 

Szegedy  Rozi,  ki  sok  könyvet  olvasott  s  olykor  német  verseket  is 
írt,  leveleiben  szintén  szerette  » fejtegetni*  a  badacsonyi  szüretet  némely 
román  andalgások  kíséretében.  E  levelek  nagy  része  Skublicsnak  szólt,  ki 
azután  mindenről  tudósította  barátját.  1795.  végén  Skublics  biztosra  vette, 
hogy  Kisfaludy  egy  év  múlva  nőül  veszi  a  » nemes  gőggel*,  szellemmel, 
szépséggel  és  más  földi  javakkal  is  megáldott  rokonát.  De  nem  úgy  történt. 
Kisfaludy  szeretett  volna  a  kancelláriához  jutni,  de  ebből  semmi  sem  lett 
és  a  katonai  pályán  is  akadályba  ütközött. 

Esterházy  herceg  halála  után  Splényi  alkapitány  keményebbre  fogta 
a  gyeplőt,  semmint  a  testőr  urak  megszokták  s  úgy  látszik,  hogy  sokszor 
fölöslegesen  akadékoskodott.  A  testőrök  panaszra  mentek  és  Kisfaludy 
egjnke  volt  a  leghevesebb  panaszkodóknak.  A  testőrök  elvesztették  a  port. 
Kisfaludy  és  öt  társa  ellenszegülés  és  lázítás  miatt  két,  Olaszországban 
állomásozó  ezredhez  tétettek  át.  Elutazása  előtt  mégis  haza  látogatott  s  ez 
alkalommal  Szegedy  Rózával  is  találkozott.  Úgy  látszik,  hogy  szerelmet 
vallott  neki,  hanem  a  válaszszal  nem  volt  megelégedve. 

1796.  március  6-án  eündúlt  ezredéhez  Milanóba  egy  ezer  főből  álló  Kjf/^^'^^y 
hadi  száUítmánynyal.  Április  végén  olasz  földön  volt,  Európa  paradicsomában, 
mint  örömében  felkiáltott.  Április  29-én  utazott  Goitóból  Mantuába.  ökrök 
vonták  szekerét  s  így  kényére  olvashatta  Vergil  Eclogáit  a  Bacsányitól 
kapott  példányból,  azon  a  vidéken,  a  hol  a  költő  hajdan  éneklé  azokat 
»a  sasos  Mincionak  pázsintos  partján*.  Alig  birt  eltelni  a  gyönyörűséggel, 
midőn  összemérte  a  tájékot  Vergil  soraival,  és  szinte  kiesett  kezéből  a 
könyv,  midőn  olvasta  a  nos  pátriám  fugimust  s  amc  tamen  úrit  amort. 
És  hozzá   még   oly  gyönyörű   volt  a  nap,  a  ver  purpureum  nemcsak  a 


216  KISFALUDY  SÁNDOR 


könyv  lapján  ragyogott,  s  »a  szív,  epedve  szakadva  kívánta  a  szerelmet «. 
Kisfaludy  május  6-án  érkezett  Milanóba,  tehát  n^y  nappal  Bonaparténak 
Lodinál  kivívott  diadala  előtt.  Milanóban  v^g  szenvedte  a  hosszú  s  min- 
denféle veszélylyel  fenyegető  ostromot.  A  citadellának  június  29-én  történt 
átadása  után  Kisfaludy  hadi  fogolylyá  lett. 
Hadi  fogságban  Draguignanba   vezette   útja.   Citoyen  Valentin   házában   pihent  meg ; 

szemközt  lakó  szomszédja  D*Esclapon  Karolina  volt,  egy  párizsi  nő,  ki  a 
rémuralom  alatt  Draguignanba  menekült  nagybátyjához.  Karolina  »szép 
lélek «  volt,  Vergilt  is  olvasta  és  sok  francia  könyvet  adott  Kisfaludjmalt, 
ki  »frank  nyelvének  tudományát*  D'Esclaponnak  tulajdonítja,  ép  úgy  mint 
olasz  tudományát  Medinának.  Hanem  a  draguignani  viszony  távolról  sem 
volt  oly  szenvedélyes  mint  a  bécsi,  s  úgy  látszik,  hogy  a  széplelkű  ömlen- 
gések körén  belül  maradt  A  Kis  Dorilis,  Irishez,  a  Gyónó  Grófné  s 
még  néhány  hasonló  verse  francia  költemények  utánzatai,  vagy  épen  for- 
dításai lehetnek.  Valószínűen  Draguignanban  fordította  le  Chaulieu  Vqyage 
de  VAmour  et  de  VAmitié  című  költeményét  s  Pamy  Chansons  Mádé- 
cassesíBA  egy  énekét.  Montesquieu  Temple  de  Gnide}ét  még  a  milanói 
fellegvárban  dolgozta  át,  de  a  Magyar  Thaliának  többi  darabjai,  melyek 
bizonyára  fordítások  vagy  átdolgozások,  a  francia  fogság  alatt  készülhettek 
el.  Ugyanez  időtájt  vagy  talán  még  korábban  kapcsolta  össze  a  két  xeno- 
foni  történetet  A  szép  lélek  címe  alatt. 

Ez  első  prózai  kisérletek  keletkezésök  korát  tekintve  valóban  meg- 
lepőek, mint  Toldy  mondotta,  midőn  kiadta  őket  Kisfaludy  elismerte,  hogy 
nyelvén  formált  valamit  Báróczy  s  hogy  Kazinczy  prózájának  igen  sokat 
köszön.  De  még  többet  köszön  szerencsés  adományának;  könnyű,  eleven 
és  fordulatos  stíljök  miatt  fordításait  kiváló  hely  illeti  meg  a  magyar  próza 
történetében.  Még  inkább  áll  ez  a  Napló  és  Franczia  Fogságom  című 
müvéről.  E  Skublicshoz  intézett  úti  leirás,  mely  eleinte  valóságos  levelekből 
állott,  de  később  a  levél  formájától  mindinkább  eltérve  naplószerű  följ^y- 
zéssé  lett,  Kisfaludy  legértékesebb  prózai  müve.  A  század  elején  nagy 
lelkesedéssel  olvasták  volna,  ha  a  költő  befejezi  és  kiadja,  mint  szándé- 
kában volt  Akkor  leginkább  az  érzékeny  helyek,  a  baráti  és  szerelmi 
ábrándozások  tetszettek  volna.  Ezek  ma  is  érdekesek,  de  mi  most  inkább 
a  leírások  friss  közvetlenségét  s  a  változatos  élmények  élénk  elbeszélését 
szeretjük  a  iVoptóban. 

Az  említett  müveken  kívül  még  másokkal  is  foglalkozott  Kisfaludy  a 
francia  fogságban.  Draguignanba  utaztában  Paviában  megvette  Petrarcát 
Már  régebben  ismerhette  a  költőt,  kit  akkor  annyian  idéztek,  dicsőítettek 
és  fordítottak.  De  most  a  Provenceba  jutott,  Vauclusetől  nem  messze  lakott 
és  D*Esclapon  Karolina  is  arra  ösztönözte,  hogy  írja  le  Petrarca  szerelme 
történetét  Tasso  strófái  nemében.  Kisfaludy  rögtön  hozzáfogott  a  mun- 
kához és  csakhamar  pár  száz  verset  írt  össze.  Hanem  e  közben  saját 
érzései  is  éneket  kértek.   Karolina   szobájában   függött  Laura   képe  s  Kis- 


KISFALUDY  SÁNDOR  217 

faludyt  e  kép  Sz^edy  Rózára  emlékeztette.  Már'  eddig  is  eml^ette  a 
magyar  szépség  büszkes^ét  s  neheztelését,  s  most  a  messze  földön,  a 
hadi  fogoly  kényelmetlen  állapotában,  Petrarca  emlékeinek  ostroma  alatt 
hamar  beleképzelte  magát  a  boldogtalan  szerelmes  hangulatába. 

Szeptember  elején  tudta  meg,  hogy  a  hadi  foglyok  haza  mehetnek ; 
e  hó  16-án  búcsúzott  el  Karolinától,  ki  sűrű  könnyzápor  között  megvallotta 
neki,  hogy  szerelmes  belé.  örök  emlékezetül  Mad.  Deshouliéres  költemé- 
nyeit ajándékozta  Kisfaludynak. 

Szeptember  28-án  indült  el  költőnk  a  hajón  Génua  felé  a  legcsen- 
desebb időben.  Délután  iszonyú  vihar  keletkezett,  a  hullámok  majd  hogy 
elborították  a  hajót, 
s  az  utasok  segítet- 
tek a  hajóslegények- 
nek a  vizet  kilapá- 
tolni. E  munka  köz- 
ben Kisfaludy  író 
•táblácskája*  is  a 
tengerbe  veszett.  Pe- 
dig e  táblácskában 
volt  a  Himfy  nagy 
része,  csak  tizenhá- 
rom másutt  elrejtett 
dal  maradt  meg  be- 
lőle. Hasonló  sors  érte 
aPeírarca  ésLaurát 
is  s  így  csak  néhány 
Himfy-dalt  vitt  magá- 
val Tirolba,  honnan 
Klagenfurtba  utasí- 
tották,   mivel    kivál- 

tatásáig  ellenség  előtt  KUWndy  Sándor  .rcképc. 

nem  szolgálhatott. 

Itt  töltötte  az  1796— 97-iki  telet  a  lehető  legvígabban.  Egyébiránt  a  •''^f^'j^^J^^Ki.v 
klagenfurtí  nagy  kórház  felügyeletéve!  volt  megbízva,  majd  Bonaparte 
1797-iki  előnyomulásakor  biztosságba  helyezett  sok  száz  katona-öltözettel 
tömött  hordót.  Ezért  megdicsérték  és  a  garnizon-ezredből,  melybe  bünte- 
tésből helyezték  át,  a  büntetés  idejének  letelte  előtt  áttették  a  Wallis 
morva  gyalogezredbe.  Jó  kedvben  s  szép  társaságban  hagyta  el  Klagen- 
furtot. Sok  szwelmes  kalandja  volt  Karinthia  fővárosában,  hanem  eg>' 
gró&iét  (Pepinek  hívták)  a  -dühösségig*  megszeretett.  Kisfaludy  Sopronig 
kisérte  a  franciák  elől  menekülő  grófnét  s  innen  ezredéhez  utazott  Stuttgart 
környékére.  Még  vagy  egy  évig  szenvedélyes  leveleket  váltott  a  grófnéval, 
de  úgy  látszik,  hogy  1798  közepe  felé  már  vége  szakadt  a  levelezésnek. 


218 


KISFALUDY  SÁNDOR 


Kisfaludy  S.  kézirata:  A  /fim^  25.  és  19.  dala;  Takáts  Józsefhez  irt  1797.  július  7-iki  leveléből. 

(Eredetbe  a  M.  T.  Akadémiában.) 


KISFALUDY  SÁNDOR  219 


E  közben  előmenetele  lassan  haladt,  csak  1798  őszén  nevezték  ki  Szcgcdy  Róza 
főhadnagynak.  El  szerette  volna  hagyni  a  katonaságot,  hanem  előbb 
Szegedy  Rózától  levélben  igen  vagy  nem  választ  kért  A  leány  most  már 
nem  volt  büszke,  neheztelése  sem  volt  igen  komoly,  hanem  családja  s 
különösen  nagybátyja,  az  eörsi  prépost  —  Szegedy  Róza  1796  óta  árva 
volt  —  sokáig  ellenezték  a  viszonyt.  Róza  válasza  biztató  lett  volna,  ha 
nem  az  osterachi  ütközet  előestéjén  érkezik.  De  így  a  költőt  komor  sej- 
telmek fogták  el  s  állítólag  elküldé  jegyesének  » végrendeletképp  Himfyt, 
felbonthatót,  csak  ha  élte  veszend  a  harc  vészébe .  .  . «  Mert  Hintfy  1 797. 
július  7-ig  60  dalra  s  7  énekre  szaporodott,  1798.  decemberében  pedig 
készen  volt  a  Kesergő  Szerelem, 

Kisfaludy  a  következő  évben  véres  harcokban  vett  részt  Ott  volt 
Osterachnál,  Stockachnál,  Winterthumál  és  Zürichnél.  1799.  szeptember 
közepe  táján,  a  második  zürichi  csata  előtt  lemondván  rangjáról,  haza 
sietett.  1800  elején  vette  nőül  Szegedy  Rózát  Azonban  a  vérrokonság 
miatt  a  házasság  érvénytelen  volt,  azért  is  a  házasfelek  kérésére  Bajzáth 
veszprémi  püspök  kiállította  az  utólagos  dispenzációt,  melynek  alapján 
1800.  május  17-én  a  házasság  megújíttatott  Szegedy  János  prépost  előtt. 
Kisfaludy  1805-ben  Sümegen  telepedett  le  s  abban  a  házban  lakott,  a 
melyben  született. 

Régente  senki  sem  gondolt  arra  a  kérdésre,  hogy  tulajdonkép  ki  a  ^^^^^*^°^ 
volt  a  Himfy- dalok  múzsája?  Mindenki  megn5aigodott '  abban,  hogy  a 
Kesergő  Szerelemben  a  költő  későbbi  nejéért  epedett  és  rajongott.  Hanem 
Toldy  1874-ben  birtokába  jutott  Kisfaludy  levelének,  melyben  a  klagenfurti  . 
grófnérói  van  szó  s  ekkor  módosította  régi  nézetét,  kijelentvén,  hogy 
Szegedy  Róza  » hasznos  partié  «-nak  volt  kiszemelve  s  Kisfaludy  tulaj - 
donkép  a  klagenfurti  grófné  iránt  érzett  szerelmétől  vette  lümfyhez  a 
lángot.  E  kijelentés  nyomán  terjedelmes  irodalom  keletkezett.  A  »kérdés< 
megoldásához  nagyon  sok  kulcsot  készítettek.  Némelyek  a  régi  nézet 
mellett  maradtak,  mások  társmúzsának  ismerik  el  a  grófnét,  némelyek  végül 
D'Esclaponnak  is  részt  kivannak  juttatni  a  múzsák  e  dicsőségében. 

Bizonyos,  hogy  költőnk  Goethe  szavai  szerint  » szeretve  dicsérte  a 
szerelmet*,  de  úgy  senkiért  sem  epedett  és  szenvedett,  mint  a  hogy 
dalaiban  leírta.  Múzsája  volt  a  szenvedély,  a  lírai  hév,  a  költői  képzelet, 
melyet  költők  olvasmánya  s  élményei  is  tápláltak.  De  mennyire  átalakulnak  ez 
élmények  Himfyben !  Ép  oly  lehetetlen  volna  az  összes  dalokat  felosztani  az 
egyes  imádottak  közt,  mint  a  mily  lehetetlen  kimutatni  azt,  hogy  azok  egész- 
ben okvetetlenül  csak  egy  nőre  vonatkozhatnak.  Kisfaludy  azt  írta  Majláth 
Jánosnak,  ki  nejéről  kérdezősködött,  hogy  hagyja  ezt,  a  Himfy  tárgya  csak 
olyan  ideál.  Goethe  is  azt  felelte,  midőn  Lőtte  mintaképét  keresgélték,  hogy 
úgy  tett,  mint  a  művész,  ki  több  női  szépségből  alkotott  egy  Vénus-szobrot. 

Kisfaludy  már  Draguignanban  megírta  a  Himfy-dalok  egy  részét  s 
az  elveszetteket  jó  részt  emlékezetéből  pótolta,  de  bizonyára  ép  oly  hangon 


220  KISFALUDY  SÁNDOR 


folytatta,  mint  a  hogy  elkezdette,  s  abban  a  dalban,  melyről  biztosan 
tudjuk,  hogy  a  lágyszívű  grófné  imádásának  évében  keletkezett,  csak  úgy 
panaszkodik  az  imádott  meg  nem  indítható  szivéről,  mint  Franciaországt)an 
tette.  Igaz,  hogy  a  grófnét  nagyon  szerette,  heves,  erősen  érzéki  szenve- 
délylyel.  De  azért  a  badacsonyi  szüret  óta  soha  sem  felejtette  el  Szegedy 
Rózát.  S  ez  nem  volt  számítás.  Avagy  oly  nehéz-e  megérteni,  hogy  a 
heves  vérű  fiatal  tiszt  kisebb-nagyobb  szenvedélyességgel  szerelmi  kalan- 
dokra vadász  hosszas  bolyongása  közben  s  mégis  állandó  vonzalmat  érez 
egy  nő  iránt,  kivel  a  legkülönbözőbb  okokból  egyesülni  kivan?  Miért 
kellene  a  hasznosság  szempontját  annyira  élére  állítanunk?  Mintha  a  nem 
gazdag,  de  mégis  előkelő  származású  iQű  más  >  hasznos  partiét «  nem  is 
remélhetett  volna.  Különben  a  Himfy-daloknak  volt  némi  része  a  házasság 
megkötésének  történetében.  Szegedy  Róza  mindjárt  keletkezésök  után 
olvasta  azokat,  mert  Takáts  és  Görög,  a  kiknek  a  költő  elküldé  verseit, 
Szegedy  Róza  kezébe  juttatták  az  érdekes  újdonságokat.  Es  a  leány  nem 
volt  érzéketlen.  Kisfaludy  ama  jóslata  iránt,  hogy  a  » könnyű  Múzsa « 
még  dicsősége  lesz  a  büszke  szépnek.  Midőn  a  költő  haza  tért,  átvette 
barátaitól  a  kéziratot,  átnézte  s  elküldötte  Takátsnak,  ki  a  kiadás  gond- 
jaira vállalkozott.  1801.  július  végén  jelent  meg  a  Kesergő  Szerelem;  eleinte 
nem  igen  kelt,  de  1802-ben  már  kapós  volt  s  a  levis  Musa  dicsősége 
egyre  növekedett.  *A  munka  szokatlan  figyelemmel  fogadtatott «  —  írja 
Kazinczy.  —  » Néhány  iQaink,  kiknek  mellyeiket  ugyanez  az  erős  indulat 
hevítette,  utána  kezdek  dadogni  a  csudálva  hallott  zengést.* 
\f^\lm  ^  hatás  könnyen  érthető.  Egy  kötet   tiszta   szerelmi  dalnak   megje- 

lenése már  magában  véve  is  ritkaság  volt.  S  vegyük  még  hozzá  az  új 
strófákat,  a  nyelv  meglepő  hajlékonyságát  és  magyaros  zamatát  s  végül 
a  kor  ízlését.  Epén  kapóra  jött  a  » magyar  andalgó «  azoknak  az  olva- 
sóknak, kik  úgy  szerették  az  epedő  sóvárgást  és  érzéki  melegséget  a  kor 
divatos  regényeiben.  Mindjárt  elnevezték  magyar  Petrarcának.  Kisfaludy 
nem  akarta  tagadni  Petrarca  hatását,  de  kijelentette,  hogy  ő  az  előtte  író 
magyar  költőknek  többet  köszön,  mint  az  olasznak  s  hogy  Petrarca  nélkül 
is  megírhatta  volna  Himfyt  Ez  igaz,  de  tegyük  hozzá,  hogy  Petrarca  nélkül 
nem  úgy  írta  volna  meg,  mint  a  hogy  megírta.  A  Himfy-vers,  a  dalok  s 
énekek  váltakozása,  a  költemény  két  részre  osztása,  a  mire  már  akkor  hatá- 
rozta el  magát  Kisfaludy,  midőn  még  távol  állott  a  második  rész  tárgyától, 
a  házasságtól:  mindezek  Petrarcára  vezethetők  vissza.  Ha  olvassuk  a 
Kesergő  Szerelmet^  mindig  eszünkbe  jut,  hogy  Kisfaludy  előbb  egy 
Petrarca  és  Laura  című  költeményt  írt,  melyben  az  olasz  költő  szerelmét 
énekelte  meg  valószínűen  a  költő  munkáiból  vett  fordulatokkal,  melyeket 
azután  emlékezetből  átvett  a  Kesergő  Szerelembe.  De  azért  Kisfaludynál 
ritka  az  a  dal,  s  még  ritkább  az  az  ének,  melyet  Petrarca  fordításának 
nevezhetnénk.  Kisfaludy  több  helyről  válogat,  vagy  új  fordulatra  csap  át, 
ha  Petrarcából  veszi  is  a  kezdetet  s  néha  egész  dallá  bővít   néhány   sort. 


I 


KISFALUDY  SjtNDOK  221 

Mindenesetre  vigyáznunk  kell,  ha  a  két  költőt  Összehasonlítjuk,  mert 
Kisfaludy  nem  éri  el  az  olasz  költőt  a  fantázia  erejében  s  a  nyelv  csudá- 
latos művészetében.  Azt  sem  kell  elfelejtenünk,  hogy  költőnk  mennyire 
olvasta  a  kisebb  francia  lírikusokat,  Deshoulierest,  Pamyt,  Bertínt,  s  hogy 
az  elmés  szerelmi  panaszok,  a  pásztori  érzelmesség  s  érzéki  Örömök  e 
költői  mennyire  hatottak  reá.  Ha  mindezt  tekintetbe  veszszük  s  ha  az  egyes 
fordulatoknál  még  más  forrásokra  is  mutathatnánk,  mégis  Kazinczynak  kell 
igazat  adnunk,  ki  a  Hallottam  én  szép  szavának  kezdetű  dal  szépségét 
emelve  ki  így  folytatja:  "Igazságtalan,  a  ki  azt  kérdi,  ha  ez  itt  mon- 
datik-e  legelébb,  mert  elég,  ha  úgy  mondatik,  mintha  legelébb  volna  mondva, 
s  ha  szépen  mondatik.* 

Kazinczynak   igen  szerencsés  szava  volt  az,  hogy  Kisfaludy  dalai 
•szerelmi  epigrammok*.   A  kÖltö  is  elfc^adta  ez  elnevezést.  A   tartalom 


epigrammatikus  kiélezése  természetes  Összefüggésben  van  a  sorok  és  szó- 
tagok meghatározott  és  a  szonetthez  mérve  aránylag  csekély  számával. 
S  hogy  mily  hasznos  volt  e  korlátozás,  azt  Himfy  egyes  énekeinek  szétfolyó 
szerkezete  s  hosszadalmassága  eléggé  mutatják.  De  másrészt  nem  mindig 
sikerűit  a  pointe,  néha  hiányzik  a  kezdethez  méltó  kihangzás.  Hanem  ezek 
ritkább  esetek,  legtöbbször  ép  az  egyöntetűségben  van  a  dalok  szépsége. 
A  tartalom  és  ritmus  összeforrását  értjük.  Látszik,  hogy  a  versek  nem  az 
íróasztalnál  keletkeztek,  a  költő  többnyire  magános  sétáin  vagy  lovaglás 
közben  költötte  azokat.  Lelkében  a  gondolat  már  bizonyos  ritmikus  for- 
mában született,  s  a  szavak  zenei  hullámzása  közben  kerek,  hangulatos 
költeménynyé  alakült.  A  leirás  után  azonban  még  sokat  'gyalult*  versein. 

Házassága  után  hozzá  fogott  Himfy  második  részéhez,  de  a  Boldog  -^ 
Szerelem  csak   1807-ben  jelent   meg   a   Kesergő  Szerelem  második  kiadá- 
sával együtt.  Kazinczy  a  Boldog  S!:erelemnéi  adta  az   elsőséget,  de  ma 


222  KISFALUDY  SÁNDOR 


már  az  első  részt  többre  becsüljük  s  Kazinczyval  ellentétben  ügy  látjuk, 
hogy  Kisfaludyt  a  vágyakodó  és  epedő  szerelem  általában  véve  hangula- 
tosabb költeményekre  inspirálta,  mint  a  nyugalmas  boldogság.  De  azért 
itt  is  gyakran  igen  szerencsés  vonásokkal  rajzolja  boldog  otthonát,  szép, 
magyar  nemesi  függetlenségét,  különböző  szórakozásait  s  megállapodott 
elégűltségével  szemben  a  természet  változó  képeit.  Ki  ne  ismerné  A  he- 
réknek  gyors  kaszást  kezdetű  dalt,  melyet  már  Kazinczy  is  dicsért  ? 

Természetes  az  életem, 
Természetes  versezetem ; 
A  mi  nincs,  nem  tettetem. 
Csak  szivemet  követem. 

Ez  a  Boldog  Szerelem  filozófiájának  kivonata.  Kár,  hogy  kivált  az  Éne- 
kekben néha  oly  terjengős  bőséggé  árad  e  tisztes  józanság. 

Saí^df  Törté-  Kisfaludy   még    prózában    is  meg    akarta    írni    szerelme    történetét, 

nete  1796-iki  utazása  alatt  olvasta  a  Nouvelle  Héloisei  s  » szemei  keserűvel 
elegy  édes  könnyekben  lobogtak*.  Úgy  gondolta,  hogy  valami  hasonló 
regénynyé  alakíthatja  át  a  maga  ifjü  kora  történetét  egészen  házasságáig, 
de  nem  fejezte  be  művét.  Ha  kiadja,  regénye  nevezetes  adaléka  lett  volna 
a  magyar  érzékeny  irodalom  történetének.  Nem  mondhatjuk,  hogy  kiváló 
művészettel  rajzolja  benne  a  lelki  állapotokat,  sőt  Bodorfy  Imre  és  Meződy 
Liza,  Rousseau  e  lelkes  olvasói,  némikép  fárasztó  egyhangúsággal  bizo- 
nyítgatják szenvedélyük  és  erényök  kiválóságát.  Hanem  így  is  jeles  a 
regény  szép,  magyaros  stílje  miatt  s  kiválóan  érdekes,  mint  életrajzi  forrás. 
Igaz,  hogy  óvatosan  kell  használnunk.  Mert  nem  áll  az,  vagy  csak  részben 
igaz,  hogy  a  regény  hiteles  levelek  gyűjteménye.  Csak  annyi  bizonyos, 
hogy  a  költő  és  neje  hasonló  stílban  leveleztek  egymással  és  pedig  több- 
nyire németül,  legalább  Szegedy  Róza  még  mint  Kisfaludyné  sem  igen 
írt  magyar  levelet.  Es  így  természetes,  hogy  fordítás  közben  Kisfaludy 
átdolgozta  nejének  leveleit;  tudjuk,  hogy  német  írókból  vett  szép  mondá- 
sokat iktatott  leveleibe  és  egészen  bizonyos,  hogy  üj  levelekkel  is  gyarapí- 
totta a  gyűjteményt.  Bouterwek  Gráf  Donamar\é\yó\  több  »szép  mondást« 
fordított,  s  általában  bizonyos  hatással  volt  reá  e  regény  is,  melynek  hőse 
a  táborból  irogat  leveleket,  ép  ügy  mint  Bodorfy  Imre.  Úgy  gondoljuk, 
hogy  e  regényt  még  1800-ban  vagy  házassága  első  éveiben  írta,  eltelve 
1799-iki  szenvedéseinek,  ifjükori  reményeinek  s  félelmeinek  emlékével,  de  a 
zürichi  csata  után  elszakad  a  regény  fonala,  mert  hisz  a  tö.bbit  jobban 
elmondhatta  a  Boldog  Szerelemben. 

^^kwése^^^*  A   Boldog  Szerelem    és    az   első   Regék  egy   évben  jelentek   meg. 

1 795-ben  bécsi  barátaival  együtt  több  téli  estét  töltött  Kisfaludy  A  hajdani 
kor  regéinek  olvasásával,  » melyeket  Veit  Weber  oly  eredetien  és  szépen 
ád  elő«.  Midőn  a  következő  évben  megfordult  Ausztriában,  majd  később 
délnémet  földön,  képzelete  áthelyezte  Veit  Weber  »scénáit«  a  sok  várom- 
ladékba;    »nagy  érzemények  támadtak  bennet  és  »lelke  emelkedett*.  Majd 


KISFALUDY  SÁNDOR  223 


később,  midőn  letelepedett  szülőhelyén,  s  oly  sűrűn  láthatta  Sümeg, 
Tátika,  Csobáncz,  Szigliget,  Somló  és  Rezi  várának  omladékait,  űjra 
fölelevenedtek  benne  a  külföldön  keletkezett  nagy  érzemények  és  úgy 
gondolta,  hogy  a  magyar  hajdankorból  ép  oly  megható  történeteket  lehet 
meríteni,  mint  a  minőket  Weber  merített  a  német  középkorból.  Weberben 
bizonyos  lapos  felvilágosűltság  egyesül  a  romantikai  hajlamokkal.  Sötét 
lelkű  bűnösök,  vagy  hófehér  ártatlanságok  szerepelnek  részint  borzalmas, 
részint  érzelgős  történeteiben.  Leginkább  az  első  Regéken  érezhető  Weber 
hatása.  Különösen  Somló,  melyet  Kisfaludy  legkedvesebb  »köly kének* 
nevezett,  igen  élénken  emlékeztet  Veit  Weber  Wolffjára,  A  hasonlóságokat, 
melyek  Bakács  Elek  s  Ritter  Hartmuth,  Kéry  Lóra  s  Elsemuth,  Lucza 
asszony  s  Ida  von  Anglau,  Kanóth  s  Péter  barát  viselt  dolgai  közt  kimu- 
tathatók, nem  tulajdom'thatjuk  a  puszta  véletlennek.  Annyi  bizonyos,  hogy 
a  lovagromantika  motívumai  Weber  utján  jutottak  a  Regékbe, 

S  e  motívumok  nagyon  tetszettek  a  kortársaknak,  annál  is  inkább,  Kisfaludy  regét 
mert  a  Regékben  egészen  magyar  színben  tűntek  föl.  Es  a  szerencsétlen, 
vagy  néha  szerencsés,  de  mindig  szenvedő  szerelmesek  történetei  Lajos, 
Zsigmond,  Mátyás  és  a  török  háborúk  korából  Döbrentei  Gábor  sza\^ai 
szerint  » fájdalmat  égettek  az  enyészete  felé  andalgott  magyar  kebelbe «. 
A  hazafias  érzésnek  s  a  szerelmi  szentimentalizmusnak  egyenlő  része  van 
a  Regék  hatásában.  Nem  is  tisztán  epikai  költeményeknek  kell  tekintenünk 
azokat,  hanem  lírai  hangulatokban  áradozó  beszélyféléknek.  Szép  leíró  s 
lírai  részletek  a  későbbi  regékben  is  előfordulnak,  de  a  leghatásosabb  volt 
mégis  Csobáncz,  az  első  rege.  Ez  rövid  költemény,  meséje  egyszerű,  noha 
kevés  művészettel  van  kigondolva  és  rövid,  nyolcSorű  strófái  mindjárt  az 
emlékezetbe  vésődtek.  A  Csobdnczból  való  az  Ülj  mellém  a  kandallóhoz, 
a  Szigligetben  fogunk  élni  s  a 

Késő  őszben  volt  ez  a  nap, 
Már  mindenütt  elkele 
Márton  lúdja,  a  Bakon3mak 
Már  lehullott  levele. 

A  Regék  két  csoportra  oszthatók :  Dobozy,  Balassa,  Frangyepán  Erzsébet, 
Micz  Bán  vagy  országos  eseményeket  tárgyalnak,  vagy  nem  tartoznak  a 
dunántúli  várak  és  várurak  történetének  köréhez.  A  nevezettekhez  tartozik 
még  a  Viola  és  Pipacs,  melyet  » molnár  Margitnak,  a  piros,  szép,  dajna 
lánynak «  sikerűit  rajza  miatt  külön  említünk.  A  másik  csoportban  a 
Ládonyi,  Himíy,  Eseghvári  nemzetségek  szerepelnek,  melyeket  Kisfaludy  a 
maga  nemzetsége  ágainak  tartott  Antíochus  ókori  történetet  beszél  el, 
mint  a  Tyrann  Poéta, 

Már    1808-ban  írja  Kisfaludy   Bacsányinak,  hogy  »a  magyar  szín-  Drámai  művei 
játszó   Társaságnak    szükségét    látván   a  Teátromi    darabokban,    kedvem 
duzzant  egy  eredeti  hazai  szomorú  játékot  írni*.  Közbe  jött  az  inzurrekció 
s  másnemű  elfoglaltság.  1814-ben  költőnk  újra  hozzálátott  a  drámaíráshoz, 


3S4  KISFALUDY  SÁNDOR 

de  már  nem  a  színpadra  gondolt,  hanem  drámai  költeményt  írt  a  hazafiság 
ébresztésére.  Hunyadi  János  1816-ban  jelent  meg  s  Kisfaludy  még  foly- 
tatni akarta  a  Hunyadiak  történetének  dramatizálását,  de  nagyon  bántotta 
Buczi  Emil  bírálata  és  Kazinczynak  azt  a  megjegyzését  sem  felejtette  el, 
hogy  jobb  lett  volna,  ha  mint  poéta  írja  Hunyadyt  s  nem  mint  hazafi. 
Kisfaludy  érezte  az  ellenvetés  erejét  s  mégis  megmaradt  annál  a  szándé- 
kánál, hogy  a  színpadról  hazafiságot  fog  hirdetni,  a  mit  mint  drámai  költő 


KIsMudy  S.  mosluü  slreinMke 

is   megtehetett   volna,   csakhogy  ő    a    színpadon   is  szónok  volt  s  ezt  ügy 
fejezte  ki,  hogy  mindenekelőtt  hazafi  akar  lenni. 
Eredeu  Magjar  Hutfyadi-}Ának  megjelenése  után  már  inkább  gondolt  a  színpad  köve- 

telményeivel. Pozsonyi  évei  óta  sokáig  szerette  a  színpadot,  sok  drámát 
olvasott,  több  nevezetes  színházat  látott  s  a  magyar  színház  fejlődésétől 
sok  jót  várt  a  nemzetiségre  nézve.  Erre  vonatkozó  nézeteit  fejtegeti  abban 
az  Előszóhun,  melyet  a  cenzúra  tilalma  miatt  ki  nem  nyomtathatott  az 
Eredeti  Magyar  Jáiékszin  előtt.  Érdekesek  e  nagy  hévvel  írt  előszóban 
a  fi-ancia  vizsgáló  szavai.  Alighanem  Kisfaludy  beszél  ott  a  francia  vizsgáló 
álarca  alatt,  vagy  legalább  lényegesen  kibővíti  a  francia  Írását.   Kisfaludy 


KISFALUDY  SÁNDOR  225 


1816—1820  közt  hat  drámát  írt,  ezek  közű!  az  Elmés  özvegyei  és  Bánkoi 
halála  után  adták  ki.^ 

Még  több  drámát  is  akart  írni,  mint  töredékes  tervrajzaiból  s  azon 
apróbb  verseiből  látjuk,  melyek  a  saját  szavai  szerint  néhány  »még  szü- 
letése előtt  megfojtott  drámának  töredékei,  forgácsai «. 

A  történeti  drámákra  nézve  az  volt  elve,  hogy  buzdítás  és  elré-  ^  ^^^sJ^^ 
mítés  kedvéért  legtanácsosabb  a  történet  igen  fényes,  vagy  igen  sötét 
korszakaiból  meríteni  a  tárgyakat.  Azért  írta  egyrészt  Hunyadyt^  másrészt 
Kún  Lászlót  és  Bánkot  De  társadalmi  drámáiban  is  erős  a  hazafias  célzat, 
sőt  ez  falán  legnagyobb  erejök.  A  Dárday  Házban  Dárday  Lamarinenak, 
kedves  barátja  fiának,  nem  akarja  oda  adni  leányát,  mivel  azt  hiszi,  hogy 
Lamarine  nem  magyar,  már  pedig  —  így  szól  —  » Nemzetemnek  káros 
korcsosodását  én  az  én  véremmel  soha  sem  fogom  előmozdítani «.  A  Lelkes 
Magyar  Leányban  Liza  elhagyja  a  gazdag,  de  nem  igen  hazafias  Karvayt 
s  a  szegény,  hanem  annál  lelkesebb  Ordayhoz  megy  nőül.  Orday  különben 
költő  s  midőn  a  táborba  megy,  egy  levélbe  zárt  versgyűjteményt  ad  át 
Lizának  azzal  a  kéréssel,  hogy  csak  halála  után  bontsa  fel,  épen  úgy, 
mint  Himfy  tévé,  ha  a  Hattyúdalnak  hihetünk.  Az  Elmés  Özvegyben 
Nina  megveti  Kénkövyt,  ki  Korner  Zrínyijét  a  német  színpadon  akarja 
látni  és  férjéül  Alkonyit  választja,  ki  átérzi  a  magyar  színjáték  fontosságát 
és  nagyra  becsüli  a  » kellemes  magyar  ajkú*  Szemere  Körner-fordítását. 
Kisfaludy  az  Emberi  Szív  örvényeit  tartotta  legköltőibb  s  lélektanilag 
legerősebb  drámájának.  Hőse  Maróthy  Kálmán  több  éven  át  boldog  házas- 
ságban élt  az  olasz  Amalfi  Millával  s  nejét  még  mindig  becsüli,  hanem 
egyszerre  egy  magyar  lányhoz  vonzódik. 

Mert  a  ki  külföldit  vészen, 
Egészen  otthon  nem  lehet  soha. 

E  dráma  valamint  Kún  László  és  Hunyady  szabad  jambusokban  van 
írva,  mig  Bánk  prózában  maradt.  Bizonyára  ezt  is  jambusokba  szedte 
volna,  hanem  attól  tartott,  hogy  tárgya  miatt  ízetlenségei  lesznek  a  cenzú- 
rával  s  azért  nem  akart  tovább  bajlódni  vele.  Érdemes  megjegyeznünk 
azt,  hogy  már  1808-ban  gondolt  Bánk  drámai  feldolgozására.  Regényesnek 
találta  Bánk  történetét,  de  II.  András  korának  viszonyai  tulajdonkép  jobban 
érdekelték  mint  a  nádor  történetének  lélektani  problémái.  Vájjon  hatott-e 
Kisfaludyra  Katona  Bánk  bánnal  Költőnk  írásaiban  nem  említi  Katonát 
és  annyi  bizonyos,  hogy  az  ő  Bánkba  1820-ban  már  készen  volt  s 
azóta  hevertette  vagy  csak  keyeset  változtatott  rajta.  Feltűnő  e  drámában 
Shakspere  hatása.  Kongó,  az  udvari  bolond,  nem  korholná  Gertrudot,  ha 
Lear  bolondjától  nem  tanulta  volna;  őt  is  »keserű  bolondnak*  nevezik, 
mint  elődjét. 

'  Az  utóbbi  dráma  Kisfaludy  összes  műveinek  negyedik  kiadásában  jelent  meg 
először.  Ugyané  kiadás  jegyzeteiben  össze  van  állítva  a  Kisfaludy-irodalom    bibliográfiája. 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  H.  köt.  15 


ZZ6  KISFALUDY  SANDOR 

,  Utolsó  éveiben  Kisfaludy  még  csak  egy  nagyobb  költői  munkával 

foglalkozott,  a  HaííyúdaMX.  Ebben  életét  mondja  el  és  az  utolsó  száz  év 
országos  eseményeit  Önéletrajzában  költészetet   és   valót  akart  egyesíteni, 
de  nem  mindig  tudjuk,  meddig  terjed  a  való  s  hol   kezdődik  a  költészet, 
vagyis  inkább  a  költött  rész.  És  a  mi  történeti  rajzát  illeti,  Kisfaludyt  szen- 
vedélyes egyoldalúsága  félrevezeti  ítéleteiben.  Esterházy  Pál  nádorról  ügy 
beszél,  mintha  CzUleyveí  vagy  Splényi  testőrkapitánynyal  volna  dolga.  De 
bármily    egyhangúan    ömlenek    is    a 
Hattyúdal  könnj^i  versei,  néha  meg- 
állunk   és    figyelmesebben    olvasunk. 
Csak  a  VI.  Ének  8.  versszakát  akarjuk 
itt    kiemelni,  mert  ez  megérdemelné, 
hogy  ismertebb  legyen.   A  bécsi  kon- 
greszszus    utáni    magyar    állapotokat 
akarja  rajzolni   a  költő  s  így   kezdi : 

Tíz  év  múlik,  és  a  Magyar 
A  régiben  tespedei, 
Mint  Fertője,  melynek  nádja 
Csalc  szellőben  lengedez. 
S  a  bujkáló  szárcsa  tud  csak 
Egy-egy  szálat  lendítiti, 
Mint  a  magyar  író  s  költő 
Egy-egy  magyart  indílni. 

ö  maga  sok  szálat  lendített.  Szél- 
tiben   olvasták  és  dicsőítették  Htmfy 
s  a  Regék  költőjét.  Nyugodt  Önérzettel 
örült    dicsőségének,    mintegy    nonesi 
előjogának  tekintette.  Hanem  a  kritika 
kisodorta  nyugalmából.  Mennyire  tisz- 
telte Kazinczyt  még  pozsonyi  évei  óta, 
egészen  hívének  vallotta  magát,  de  az 
1809-ben    németül   me^elent    Himfy- 
bírálatot,    melyet    Kazinczy  I8l4-ben 
magyarul  is  kiadott,  nem  bírta  elfelej- 
teni.  Kazinczy  finom  érzékkel  dicsér 
s  hibáztat,  de   kisebb   tehets^   köl- 
tőkről, kik  szerinte  grammattsch  cor- 
rect-ébh  nyelven   írtak,  nagyobb  lelkesedéssel  szólt  s  ezért  hatottak  oly 
sértően  megjegyzései,  kivált  a    Tövisek  és  virágok  szúrós  epigrammjával 
együtt.  Kisfaludy  haragja   hevesen    kitört  a  Ruszékhez  írt  levelekben.  Nem 
hiába  nevezte  Kazinczyt  és  önmagát  a  magyarok    istene   két  igen    külön- 
böző lehelietének ;  a  két  természet  gyökeres  ellentétében    kell   keresnünk  a 
harag  egyik  okát  s  némikép  mentségét  is.  Különben  bármily  messze  megy 


KISFALUDY  SANDOR  287 

Kisfaludy,  sohasem  tagadja  Kazinczy  érdemeit  s  még  a  neologizmus  jogo- 
sultságát sem,  csak  kinövéseit  gúnyolja  s  leginkább  az  idegen  kifejezések 
átvételét  kárhozta^a.  Haragja  sokáig  tartott,  csakhogy  később  már  csilla- 
podott 182!-b«i  így  szób'tja  meg  Kazinczyt:  »Te  engem  elmédnek  leg- 
kegyetlenebb élével  sértettél  meg,  épen  erántad  való  tiszteletemnek  lobogó 
lángjában.*  Ez  már  a  békülő  Cassius  hangja,  mely  azután  mind  jobban 
ellágyul. 

Hanem  a  recenziókat  alaposan  meggyűlölte.  Nem  tartotta  magyar  k 
en^rhez  illőnek  a  recenzensí  mesterséget  és  kereken  kijelentette,  hogy  6 
mint  magyar  poéta  nem  ismeri 
el  az  elmélet  uralmát  s  mint 
magyar  nemes  csak  oly  törvényt 
ismer  el,  melyet  az  országgyűlés 
hoz  s  a  király  szentesít. 

A  recenziók  miatt  az  Aka- 
démiával is  meggyűlt  a  baja, 
noha  tagja  volt  az  >alaprajzot< 
megállapító  bizottságnak  s  öröm- 
mel fogadta  vidéki  rendes  év- 
díjas  taggá  való  kineveztetését. 
(1830  november  17.)  Első  rí«éit 
már  1820-ban  megjutalmazta 
a  Marczibányi-intézet  400  forint- 
tal, s  e  jutalmat  az  Aurora  ki- 
adására kölcsön  adta  öcscsének. 
Az  Akadémia  pedig  Dohozyt,  Ke- 
mendei,  Döbröttiét,  A  megbosz- 
szúU  Hitszegéi  tűntette  ki  az 
1833-iki  nagyjutalom  felével,  a 
másik  felét  Vörösmartynak  Ítél- 
vén. A  jutalom  e  ketté  osztása 
volt  egyik  oka  annak,  hogy  köl- 
tőnk 1835-ben  lemondott  a  ren- 
des tagságról,  de  nemsokára  tiszteleti  tagnak  választották. 

S  így  megmaradt  az  akadémiában,  de  különösen  Bajza  miatt  hara- 
gudott reá.  Mert  Bajza  kíméletlenül  megbírálta  HimfyiéX  s  RegéA  és 
Kisfaludy  •kedves  Múzsácskájával*  szembeállította  Vörösmarty  »nagyszerü 
Jupiter  istenét".  Haraggal  emlegette  az  Öreg  költő  Bajza  •öklelő  szarvát* 
s  csak  azzal  vigasztalta  magát,  hogy  bármint  >dühödjék  az  új  nyelv  és  új 
Uteratiira,  a  nemzetnek  nagyobb  része  mégis  még  az  én  publikumom*. 
Különösen  a  női  közönség  volt  még  utolsó  regéinek  hálás  oJvíisója  s 
ennek  Örült  a  költő,  mert  az  irodalom  egyik  legfőbb  feladatának  tekin- 
tette, hogy  a  nőkkel  megkedveltesse  a  nemzeti  míveltséget. 


228  KISFALUDY  SÁNDOR 


Kisfaiudy-ünnep  Különben  az  ifjú  irodalom  nem  tagadta  meg  tőle  a  köteles  tiszteletet 

1842-ben  lett  a  Kisfaludy-társaság  tagjává  s  1843  március  17-én,  hetve- 
nedik nevenapja  tiszteletére,  » dalünnepet «  rendeztek  a  megyeház  termében, 
hol  Eötvös  tartotta  a  megnyitó  beszédet.  Csakhogy  Kisfaludy  nem  volt 
mindig  megelégedve  az  iránynyal,  melyben  fiatal  barátai  az  Eötvös  beszé- 
dében említett  szép  jövőt  előkészítek.  Örült  az  új  alkotmányos  életnek  s  a 
nemzetiség  haladásának,  hanem  féltette  a  reformszellemtől  a  birtokos  közép- 
nemesség fenmaradását.  Az  onus  inhaeret  fundo  elvének  felállításában  a 
nyolc  századnál  idősb  konstitúció  lélekharangját  hallotta  hangzani!  Bizo- 
nyos gyanakodással  tekintett  a  protestantizmus  térfoglalására,  mivel  a  » pro- 
testantizmus zászlaja  egyszersmind  a  liberalizmusé «  is.  Erősen  gravaminális 
politikus  volt,  de  azért  a  dinasztiával  való  egyetértést  meglazítani  sehogy 
sem  akarta.  A  közösügyek  terve  is  felmerül  HattyúdaláheLU, 

Elete  végén  szívesen  emlékezett  vissza  1809-iki  szereplésére.  Zala- 
megye ekkor  a  lovas  inzurgensek  őrnagyává  választotta,  de  a  nádor  maga 
mellé  vette  szárnysegédnek.  Kisfaludy  ekkor  egy  hosszas  Sjsása/ban  lel- 
kesítette »a  szittya  ősök  unokáit*  a  jó  király  s  a  konstitúció  védelmére 
az  idegen  hódító  ellen.  Nagy  buzgalommal  teljesítette  a  reá  bízott  munkát  : 
a  napkönyv  vezetését,  az  inzurrekció  históriájának  leírását,  a  magyar 
proklamációk,  hadi  parancsolatok  és  levelezések  szerkesztését.  Később  Ferenc 
király  meg  akarta  iratni  az  inzurrekció  történetét  s  a  nádor  e  feladattal 
Kisfaludyt  bízta  meg.  Költőnk  két  éven  át  írta  e  történetet  német  nyelven. 
A  legfelsőbb  helyről  nem  kapott  elismerést,  állítólag  előadása  szabad  hangja 
miatt.  Munkája  a  titkos  levéltárba  jutott  s  a  szerzőt  figyelmeztették,  hogy 
tartalmát  senkivel  se  közölje.  Azóta  az  inzurrekciót  folyvást  gyalázták,  de 
Kisfaludy  nem  szólhatott,  mert  a  nádor  mindig  másra  fordította  a  beszédet, 
ha  a  védelem  szükségét  említette  neki.  Pedig  együtt  volt  Kisfaludynál  a 
becses  anyag,  de  minek  dolgozta  volna  fel,  ha  ki  nem  adhatta?  Inkább 
regéket  írt  s  Hattyúdalát  folytatta  a  somlói  szőUő  kis  kastélyában,  gondjai 
e  menedékhelyében,  »a  pompás  kilátású  ablaknál*. 

Mert  voltak  gondjai,  kivált  nejének  hosszas  betegeskedése  alatt. 
Szegedy  Róza  1832  május  18-án  meghalt  és  költőnk,  ki  nagyon  gondos 
gazda  volt,  nem  akarta  gazdasszony  nélkül  hagyni  házát.  Elvette  Vajda 
Amáliát,  kinek  nagyanyja  Kisfaludy-leány  volt,  hanem  második  nejét  is 
túlélte. 
Az  inzurrekció  Talán  már  megnyugodott  volna   abban,   hogy   az   inzurrekció   törté- 

netét magyarul  meg  nem  írhatja,  ha  nem  olvassa  1843-bán  a  Pesti  Hirlap 
cikkét.  E  cikkben  Kossuth  a  győri  csatát  évkönyveink  koromfekete  lapjának 
nevezte  és  az  inzurrekciót  a  lelkesedés  hiányával  vádolta.  Kisfaludyt  ez 
annál  mélyebben  sértette,  mivel  Kossuthot  nagyra  becsülte.  Hanem  a  cikkre 
■  küldött  válaszában  Kossuthot  megróvta  azért,  hogy  ő  is  bon  ton  históriát 
ír.  Kossuth  már  kiszedette  a  választ,  de  a  cenzúra  tilalma  miatt  ki 
nem  adhatta. 


KISFALUDY  SÁNDOR  S2Ö 

Kisfaludy  megdöbbent.  Halála  után  ki  fogja  megvédeni  az  inzurrekció 
jó  hírét?  S  ha  rajta  tapad  a  szégyenfolt,  mivé  lesz  a  személyes  fölkelés 
kötelessége  s  ennek  megszűnésével  nem  enyésznek-e  el  a  nemesség  kivált- 
ságai is?  így  tépelődött  magában.  Munkájában  be  akarta  bizonyítani, 
hogy  az  inzurrekció  lelkes  csapat  volt,  hanem  a  kudarcnak  »a  kormány 
balfogása,  János  főherceg  és  főleg  annak  rosszul  választott  tábormestere 
voltak  okai*.  1844  elején  Batthyányi  Fülöp  herceghez  fordult,  ki  szintén 
tagja  volt  a  fölkelésnek,  hogy  anyagi  segélyével  tegye  lehetővé  a  munka 
megirását.  Hanem  a  herceg  »egy  fenséges  személy  iránti  tiszteletből*  nem 
fogadta  el  az  ajánlatot.  Kisfaludy  most  Kossuth  segítségére  gondolt,  de 
már  a  sikert>en  nem  igen  bízott  s  arra  kérte  Kossuthot,  hogy  halála 
után  védje  meg  emlékét,  nehogy  azt  mondják  róla,  hogy  »talán  leghasz- 
nosabb szolgálata  végrevihetését  buzgalma  akadályozta-.  Érezte  már,  hogy 
az  idő  szorítja,  »az  idő,  melly  egy  feneketlen,  setét  mélységre  mutat, 
mellyben  ezen  szavak  letjegnek:  volt  —  nincsen!  — « 

1844  május  20-án  írta  e  sorokat.  Ugyanez  év  október  28-án  már 
meghalt. 


55.  Berzsenyi  Dániel. 

Keszthelyi   Helikon.    Költőnök. 

KisfALUDv  SAkdor  föllépése  után  ^y  másik  nagy  kött5 
'  !l,  szintén  a  dunántóli  nemesség  kebeléből,  a  Síiméhez 

íZó  Ság  hegye  tájáról,  szintén  váratlanul  és  kész  nagy- 
in. Ugyanazon  nemesi  hagyományok  lelkesítették ;  de  nem 

„ ^vUág  zajában  s  nem  egy  élö  külföldi  költészet  hatása 

Beraeenri  alatt  fejlődött,  hanem  fa!usi  magányában  a  római  klasszikusok  olvasása 
vezette  ihletét.  Nem  Js  lett  az  édes  dal  és  a  szépnem  költője,  hanem  a 
legmagasztosabb  férfi-költészet  avatottja,  klasszikus  ódaköltő.  Fejlődését  senki 
sem  látta ;  akkor  fedezték  fel,  mikor  Kazinczy,  kiszabadulta  után,  újra  hozzá- 
fogott az  elszakadt  fonalak  összekötéséhez,  üj  célokra  új  munkatársak 
szerzéséhez,  mert  a  régi  írók  nagy  részét  börtönbe  vagy  sirba  temette  az. 
előző  évtized,  mások  elnémultak,  csak  két-három  kiválóbb  író  dolgozott' 
Virág,  ki  pályája  tetőpontján  álU,  a  java  fejlődésben  levő  Csokonai,  a  szot- 
galmas  Kis  János  és  az  épen  feltűnt  Kisfaludy  Sándor.  Nem  csoda,  hogy 
a  széphalmi  mester  a  Gondviselés  különös  és  ingyen  ajándékának  tekintette 
az  üj  jelenséget,  kinek  iránya  is  épen  egyezett  az  ö  terveivel. 

Berzsenyi  DAniel  az  elszigetelt  fejlődésnek  igen  ú'dekes  példája, 
íróklíal  való  érintkezés  nélkül,  sőt  elegendő  iskolázás  nélkül,  mint  egyszerű 
műkedvelő  képezi  magát  s  mégsem  válik  nyers  naturalistává,  hanem  a 
klasszikus  művészet  híve  lesz,  szellemben  és  formában  annyira  klass^kus, 
hogy  a  régi  hivatásos  írók  nem  győzik  bámulni  s  Kazinczy  csak  külső- 
ségekben tudja  költészetének  klasszikái  színét  fokozni. 

Az  ő  lelke  messziről,  minden  vezető  közeg  nélkül  fogadta  magába 
az  irodalom  klasszikái  szellemének  kisugárzását  és  csendes  magányban 
fejlesztette  ki  sajátos  és  hatalmas  költészetét,  mely  a  líra  felsőbb  nemeiben 
minden  régibb  terméket  feledésbe  borított,  Vörösmartyig  páratlanul  állt,  a 
nemzeti  lélekre  tett  hatásával  történeti  jelentőségű,  míg  irodalomtörténeti 
szempontból  a  klasszikái  iskolának  legfelsőbb  kivirágzása  és  a  magyar 
klasszicizmus  legtökéletesebb  megvalósulása. 
Ber/eenyi  1776  máj.  7-én  született  Hetyén,  Vasmegyében,  a  Kemenesaljának  egy 

iskoiAias*  helységében.  Az  atyja,  Lajos,  régi  nemesi  család  ivadéka,  földesúr  és  hites 


BERZSENYI  DÁNIEL  231 

Ügyvéd,  egy  stoJkus  jellemű  férfiű,  a  megyei  és  országos  közügyektől  vissza- 
vonultan élt,  de  a  léha  élvezeteket  is  kerülve,  Senecát  olvasgatta.  Fiát,  a  ki 
kis  korában  erőtlen  testalkatúnak  látszott,  a  legtermészetesebb  szabad  élettel 
edzette,  tanulásra  csak  későn  fogta,  akkor  is  csak  játszva  tanfttatá,  hogy  a 
szellemi  erők  szabad  fejlődését  semmi  se  korlátozza.   Maga  beszélt  neki  a 
görög  és  római  történelem  nagy  alakjairól  és  a  magyar  történet  és  közélet 
jeleseiről.   Itt  kell  keresnünk  Berzsenyi  klasszikái  fogalomkörének  alapját,  a 
közéleti  kiválóság  iránti  érzékének  és  erkölcsi  komolyságának  forrását.  Lehe- 
tett a  fiú  tizennégy  éves,  mikor  felekezetének  legközelebbi  híres  főiskolájába, 
a  soproni  evang.  líceumba  került.  S  nem  maradt  ott  sokáig,  már  a  rhetorika 
első  évének  (körülbelül  a  mai  V.  osztálynak)  befejeztével  kimaradt.  Eleinte 
jól  érezte  magát  az  iskolában,  ter- 
mészetes, élénk  eszével  csakhamar 
igen    könnyen    utóiérte    társait    a 
tanulmányokban,    s    testi    erő    és 
ügyesség  tekintetében,  lovaglás-,  ví; 
vás-,  líszás-,  birkózásban  nem  volt 
hozzáfogható.   De  iskolába  küldése 
alkalmasint  nagyon  is  megkésett :  ő 
kinőtt  osztályából,  unta  a  kiszabott 
tanulást,  ellenben  ki  lett  volna  min- 
denféle deákcsinyben    alkalmasabb 
vezér  az  ily  eleven  véralkatú,  erős, 
ügyes    fiúnál?    Egyszóval  hírhedt 
deák  lett  s  atyjának  is  rossz  jelenté- 
sek mentek  róla.  Egy  ízben  a  francia 
háborúk   harci   riadója    s   a   vitézi 
élet  vágya  el  is  csalta  az  iskolából. 
Atyja  ekkor  haza  vitte,  hogy  szem 
előtt  legyen,  majd  a  rhetorika  első 

évére  ismét  visszaküldte.  De  az  utolsó  kísérlet  sem  volt  sikeres.  A  már  tizen- 
nyolc éves  i^ú  sehogy  sem  tudott  az  iskolának  tanülni,  inkább  hallomásból 
ragadt  rá  a  latin  nyelv  is:  többet  tanult  az  iskolán  kívül,  szerette  olva^ 
a  római  írókat,  s  egy-két  divatos  német  poétát.  A  német  nyelvet  a  soproni 
lánykáktól  tanulta  el,  a  kik  szerették  társaságukban  a  tűzvérű  magyar 
deákot.  A  kihágások  sem  maradtak  el;  egyszer  tizenkét  németet  megvert 
és  a  város  tavába  hányt.  Év  végén  haza  vitte  tehát  az  atyja  gazdának, 
hiszen  úgy  sem  tanúi,  mindig  csak  táncol;  a  tanárok  pedig  őrömmel 
jegyezték  be  távozását,  hozzátéve,  hogy  »mores  non  probavit*,  az  erkölcsnek 
nem  volt  nagy  barátja.  Sopronból  a  deák  és  német  nyelven  és  egy  sereg 
íQúkorí  emléken  kívül  a  magyar  nyelv  és  irodalom  ama  lelkes  kultuszát 
vitte  magával,  melyet  a  Kis  Jánostól  1790  tavaszán  megalapított  Magyar 
Társaság  terjesztett  a  líceum  ifjúsága  közt. 


232  BERZSENYI  DÁNIEL 


í  j 


legSykoni  ^^  ^  kilépés    1795-ben   történt;   Berzsenyi   tizenkilenc  éves  korában. 

A  szülei  hajlék  szokatlanul  ridegen  fogadta;  az  anya  az  előző  szept.  9-én 
elhalván,  apa  és  fiú  minden  közletés  nélkül  álltak  egymás  mellett  A  hit- 
vesét elvesztett  és  fiában  csalódott  apa  merevebb  volt  mint  valaha,  míg 
Berzsenyi  az  élet  legválságosabb  korszakát  élte.  Eleinte  még  összefértek. 
Az  idősb  Berzsenyi  látva  fiának  irodalmi  érdeklődését,  a  latin  és  német  próza- 
írókat maga  olvasta  vele,  de  a  költőktől  óvta,  hogy  úgyis  tüzes  képzeletét 
jobban  is  ne  gyúlaszsza.  Berzsenyi  titkon,  éjjel  szedte  elő  és  olvasta  kedves 
költőit.  Azonban  az  önfejű  korlátozás  egyébre  is  kiterjedt.  Az  ép  testű  és 
lelkű  iflúban  lobogott  az  iQúkor  tüze;  Berzsenyi  Lajos  pedig  igen  jó,  igen 
tanúit  ember  volt,  de  fiát  nem  ismerte,  a  valónál  rosszabbnak  vélte  s  tüzét 
nem  mérsékelni  akarta,  hanem  elfojtani.  Ebből  heves  összetűzések  támadtak, 
s  utóbb  állandó  lett  köztök  a  feszültség.  Berzsenyi  a  nélkül  is  komoly  érzelmi 
válságokon  ment  át.  Szerelmi  szenvedélyek  lepték  meg;  erős  vonzalmat 
érzett  kivált  kereszttestvére.  Perlaki  Judit,  a  nemes-dömölki  evang.  lelkész 
lánya  iránt,  s  e  viszony  nem  végződött  a  szerelmesek  óhajtása  szerint. 
Egyszersmind  mély  keserűség  és  fájdalom  fogta  el  a  nemzet  egykorú  álla- 
potán. A  világháború  közepette  inogtak  a  monarchia  alapjai,  nemzeti  érzésre, 
erényre,  kitartásra,  vitézségre  lett  volna  szükség,  s  a  magyar  nép,  melynek 
múltjáról  a  hősiség  csodáit  hallotta,  most,  az  1790-es  évek  folyamán  sokkal 
ernyedtebbnek  látszott,  felbuzdulásának  szalmatüze  sokkal  előbb  lelohadt, 
hogysem  egy  nagy  népharcban  fenmaradását  lehetett  volna  remélni.  Berzse- 
nyinek egyéniségében  is  nagy  ellentétek  találkoztak,  s  a  korlátaival  küzdés, 
kitöréseinek  erőszakos  el-elfojtása  csak  fejlesztek  lelkének  azt  a  végletességét, 
hogy  a  legnagyobb  indulatrohamok  és  a  melancholia  áUapotai  szinte  átme- 
netek nélkül  váltsák  fel  benne  egymást.  A  mellett  sokat  tanúit,  történelmi, 
mithologiai  jártasságra  tett  szert,  s  mohón  olvasta  kedves  költőit :  a  modem 
Matthissont  és  az  antik  Horatiust,  bizonynyal  olvasta  a  megfelelő  magyar  köl- 
tőket is :  Kis  Jánost  és  Virágot,  kinek  versei  egyes  lapokon  és  kéziratokban 
terjedtek,  míg  gyűjteményök  is  megjelent  1799-b^.  Mind  e  viszonyok  és 
hatások  gyorsan  érlelték,  s  a  rakoncátlan  és  léhának  tartott  deák  a  soproni 
iskolából  kilépése  után  alig  pár  évvel  egy  kiváló  költői  szellem  és  ^y 
nagy  lélek  arányaiban  jelentkezik. 

Eisó  versei  Költészetének  forrásvidéke  a  legénykor  ez  éveire,  a  kilépéstől  nősülé- 

séig, 1795—1799  közé  esik.  Ide  tartozik  az  »első  könyv  <  rímes  verseinek 
legnagyobb  része  és  néhány  óda,  a  fenmaradtak  közül  legalább  hét  vagy 
tíz.  Amazokban  a  szerelmi  epedés,  bánat  vagy  emlék,  a  mulandóság  érzése, 
több  elégikus  mint  dalhanggal,  erőtlen  kompozícióval  és  az  egyéniség  meg- 
kapóbb  nyilatkozása  nélkül  szólal  meg,  bizonynyal  mélyebben  érezve  mint 
kifejezve.  E  körben  jellemző  a  Matthisson  hatása.  Érdekes  jelenség,  hogy 
egy  Berzsenyi  izmos  szelleme  hogyan  hódolhatott  egy  jóval  alantabb  rangú 
költői  tehetség  hatásának,  s  azzal  lesz  magyarázható,  hogy  az  elszigetelt 
fejlődésű,   melancholikus   hajlamú   Berzsenyi   a   maga   érzéseit  is  belenézte 


BERZSENYI  DANIEL  '  233 

ama  költő  szavaiba,  ki  a  melancholikus  érzelemkörben  a  modem  költők 
közül  tán  egyetlen  mintául  állt  előtte,  s  a  kit  a  divat  úgyis  jelentőségén 
felül  emelt.  Többet  látott  Matthissonban,  mint  a  mi  volí.  De  e  hatásból 
nemsokára  kibontakozott.  —  Mennyivel  mások  ez  első  korszakból  maradt 
klasszikái  mértékű  ódái,  a  Romlásnak  indull  és  társai,  teli  tűzzel,  erővel, 
egyéni  hangokkal !  Bár  mennyit  változtatta  is  Berzsenyi  később  e  műveit, 
de  alapeszméjök  és  jellemök  érintetlenül  maradt  s  az  erkölcsi  hevület 
fensége  első  foganásuktól  bennök  volL  Itt  is  volt  hatás;  a  Horatiusé  vilá- 
gos, de  ez  is  műit  később.  Az  említett  óda  eredeti  szerkezetéből  négy 
horatiusi  stróíat  később  elhagyott  a  költő,  s  az  óda  sokat  nyert  vele.  Van 
ez  ódában  valami  olyan  is,  a  mi  Horatiuséban  nincs:  a  lélek  magasztos 
hevülete  s   a  világvégzet  felfogásának   ama  tragikai  nagyszerűsége,  mely 


Berzsenyi  Dániel  siQISIiIzb  Egy  házas-Helyén. 

a  költeményt  oly  fenséges  akkorddal  zárja  be.  S  midőn  a  vitézi  erények 
mellett  már  az  első  ódákban  a  nemzet  mívelődési  munkájának  vezetését 
is  leikökre  köti  nagyjainknak :  hazafi-költészetének  vezéreszméi  tisztán, 
teljesen  kiemelkednek. 

De  az  atya  minderről  nem  tudott  semmit,  mert  Berzsenyi  múzsája  Berzseny' "íaö- 
óva  rejtőzött  mások  szeme  elől.  S  a  súrlódások  végre  nyilt  szakadásra  a  ssmjéni  évek 
vezettek.  Berzsenyi  1798  őszén  kivette  atyjától  anyjának  Vasmegyében 
fekvő  birtokrészeit,  még  mint  nőtlen  ember  külön  ment  lakni  és  maga 
kezdett  gazdálkodni.  A  másik  évben  pedig  meg  is  nősült,  feleségül  \'éve 
a  félig  még  gyermek  Dukai  Takács  Zsuzsannát.  Ennek  a  részjószágára 
költöztek  Sömjénbe,  s  ott  laktak  1808-ig,  elégedetten,  ott  születtek  gyer- 
mekeik, voltak  a  környéken  jó  barátaik.  Berzsenyi  csakhamar  jobb  gazda 
lett  mint  az  atyja,  s  e  nyolc  év  alatt  anyagilag  is  annyira  rendbe  jött, 
hogy  kiválthatta  anyjának  somogymegyei  nagybirtokát,  melyet  szülei  elzá- 
l(^osítottak  volt.  Ekkor  Berzsenyi   elhagyta  a   Kemenesalját,  melj^ől  ^y 


234  BERZSENYI  DÁNIEL 


megható  szép  költeményben  vett  bücsüt  (Messze  sötétedik  már  a  Ság 
teteje .  .  .^  és  családostul  Nikiára  költözött ;   ott  is  lakott  és  gazdálkodott 
ettől  fogva  egészen  haláláig. 
föSwelte&e  Sömjéni  évei  voltak   életének  legboldogabb  és  irodalmilag   is   legter- 

mékenyebb időszaka.  Itt  fedezte  föl  verselgetését  Kis  János,  ki  akkor  a 
szomszédos  Nemes-Dömölkön  lakott  mint  a  vidék  evang.  lelkésze,  s  Berzse- 
nyinek komája  és  gyakori  látogatója  volt.  Kis  János  el  is  küldte  Kazinczynak 
Berzsenyi  két  ódáját  és  egy  rímes  versét,  s  a  költő  nevében  véleményét 
kérte.  Kazinczy  örömujjongással  fogadta  a  verseket  és  szerzőjöknek  fényes 
jövőt  jósolt,  elterjeszté  hírét  barátai  közt  is.  Ez  1803  márciusban  történt, 
s  Berzsenyi  ettől  fogva  állt  irodalmi  összeköttetésben.  A  széphalmi  javallás 
serkentőleg  hatott  rá,  most  már  tudta,  hogy  nem  hiába  dolgozik.  Kis  János 
is  buzdította,  ellátta  könyvekkel;  de  Berzsenyi  ismét  nem  adott  magáról 
életjelt  1808-ig,  —  bizonyosan  szaporítni  akarta  versei  tömegét.  Csak  Nikláról 
küldte  el  versei  gjmjteményét  Kisnek,  ki  már  soproni  lelkész  volt,  azzal 
a  felhatalmazással,  hogy  tegyen  vele,  a  mit  akar,  nyomassa  ki  vagy  vesse 
tűzbe.  Kisnél  meglátta  a  Bécsből  hazafelé  utazó  Kazinczy,  és  elkérte,  hogy 
elolvashassa  és  kinyomásukról  gondoskodjék.  Kazinczy  a  gjnííjtemény  több 
darabját  hazafiúi  büszkeséggel  küldözte  szét  leveleiben  az  irodalom  és  a 
KíSma^víi  "magyarság  barátainak.  Berzsenyit  pedig  1808  október  31-én  kelt  leve- 
lében elragadtatással  üdvözölte  s  barátságát  kérte.  Berzsenyi  ünnepi  érzéssel 
fogadta  a  mester  közelítését  s  örömkönnyek  közt  tett  fogadást,  hogy  minden 
szabad  idejét  a  hazának  és  az  irodalomnak  szenteli.  Erre  sűrű  és  tar- 
talmas levelezés  indult  meg  köztök,  melyben  személyes  ügyeket,  irodalmi 
kérdéseket,  országos  eseményeket  a  legnagyobb  közvetlenséggel  beszéltek 
meg.  A  különben  zárkózott  Berzsenyi  szíve  egyszer  az  életben  megnyílt,, 
ez  egy  írótársa  előtt,  kihez  szinte  az  ifjúkori  barátság  ideálizmusával  csat- 
lakozott. Levelei  telvék  melegséggel,  s  oly  kerek  szerkezetűek,  oly  hangu- 
latosak, hogy  Kazinczy  ismételten  is  megannyi  daloknak  nevezte  őket,  a 
leglelkesebb  leveleknek  mindazok  között,  melyeket  venni  szokott.  E  leve- 
lezést a  mi  levélirodalmunkban  előkelő  hely  illeti  meg,  s  nemcsak  a  Kazinczy 
nimbusa  miatt,  mert  Berzsenyi  teljesen  méltó  társa;  üdítő  hatással  van  a 
mai  olvasóra  is,  és  megillető  emléke  e  két  nagy  író  viszonyának,  kik  egy 
célért  küzdöttek,  egymáshoz  vonzódtak,  de  soha  az  életben  egjonást  nem 
látták.  (Kiadta  Kazinczy  Gábor  1860.)  Berzsenyi  sokat  okúit  e  levélvál- 
tásból, mely  1815-ig  szakadatlanul  és  sűrűn  folyt. 
^^^S^a"*^  Kazinczy    sajátkezűleg    másolta    le    sajtó  alá  a  költeményeket,  az 

eredeti  kéziratot  mint  becses  emléket  magának  tartotta  meg,  észrevételeit 
pedig  megírta  a  költőnek.  Az  ajánlt  tartalmi,  nyelvi  és  prozódiai  javítások 
voltak  az  első  megvitatott  kérdés;  Berzsenyi  jó  részöket  elfogadta,  de 
némely  pontban  ragaszkodott  a  maga  meggyőződéséhez.  Maga  a  nyom- 
tatás azonban  Kazinczy  minden  fáradozása  mellett  is  sokáig  nem  volt 
biztosítva.  Kazinczy  az  ő   pesti   triászát    bízta    meg  az  intézkedéssel   s 


BERZSENYI  DÁNIEL  235 


Berzsenyi  1810-ben  Pesten  is  járt  ez  ügyben,  a  hol  megismerkedett  Vitko- 
vicscsal,  Szemerével,  Horvát  Istvánnal  és  Kölcseyvel.  Kész  lett  volna  a  maga 
költségén  kiadni  a  könyvet,  de  Kazinczy  köre  azt  nem  akarta  engedni. 
Végre  Helmeczy  Mihály  vette  kezébe  az  ügyet,  s  a  pesti  és  a  székesfehér- 
vári  kath.  növendékpapságot  föllelkesítvén,  az  iQú  papok  áldozatából  végre, 
ötödfél  évi  húzódás  után,  megjelentek  Berzsenyi  Dániel  versei,  1813-ban, 
Helmeczy  gondjaj  alatt  s  a  költő  Icépével.  A  gyűjtemény  akkor  három 
könyvre  volt  osztva,  s  magában  foglalta  még  az  1808  óta  írt  verseket  is, 
egészen  1812-ig.  Csak  egy  dolog  boszantotta  a  költőt,  az  hogy  a  kiadó  is, 
akárcsak  egy  Kazinczy,  jogot  formált  a  rá  bízott  szöveghez  s  önkényesen 
holmi  változtatásokat  csempészett  bele,  kivált  pedig  neologizmusokat. 
Berzsenyi  nem  tett  ugyan  szemrehányást  Helmeczynek,  de  a  Mondolatra 
sem  igen  haragudott,  mikor  az  nemsokára  Kazinczy  mellett  főleg  őt  támadta 
meg,  nagyrészt  a  Helmeczytől  eredő  újítások  miatt. 

E  kiadással  végre  egészen  a  nyilvánosság  elé  lépett  Berzsenyi,  miután  ^hauSa^* 
1808  óta  már  félig  ott  forgott,  s  verseit  kéziratból  igen  sokan  ismerték,  sőt 
nyilvános  megtisztelésekben  is  részesült  A  tisztelet  ez  önkéntes  jelei  jól 
estek  a  visszavonultan  élő  költőnek.  Most,  hogy  a  közönség  kezébe  jutottak 
a  versek,  hazaszerte  mély  hatást  tettek.  Költészete  a  nemzeti  lét  legfőbb 
kérdéseivel  foglalkozott,  a  magyar  faj  életösztönét  fejezte  ki,  a  hazaszeret 
valami  szokatlan  fenséggel  és  megrendítő  erővel  nyilatkozott  meg  ódáiban. 
S  arra  e  csüggeteg  években  igen  nagy  szükség  volt.  A  Romlásnak  indult . . . 
viharzó  aggodalma  időszerűbb  volt  mint  valaha,  és  a  lantján  fel-felriadó 
lelkesedés  most  kétszeresen  jól  esett.  Sokkal  mélyebben  nyúlt  Berzsenyi  a 
nemzet  lelkébe,  semhogy  az  a  tíz — tizenöt  év,  a  mivel  versei  kiadása 
megkésett,  elavulttá  tehette  volna ;  hiszen  még  néhány  évtizeddel  ezelőtt  is 
fel-felzokogtak  e  hangok  a  magyar  ember  szívéből,  hogyne  hatottak  volna 
akkor!  Az  akkori  politikai  magyar  nemzet  zöme,  a  nemesség,  s  általán  a 
deákos  míveltségű  osztályok  értették  költészetét,  lelkesedtek  annak  áthevítő 
erejétől.  Az  élet  egyéb  érzelmei  sem  találtak  olyan  magasztos,  eszményi 
kifejezésre  egy  akkori  költőnknél  sem,  mint  nála.  Az  ő  szava  volt  a  leg- 
ünnepibb,  legtömörebb  hang  a  magyar  költészetben,  igazi  monumentális  líra. 
A  mit  Horatiusnál  szerettek:  a  nemzeti  nagyság,  a  hazafi  érzés,  a  józan 
életbölcseség,  a  megelégedés,  egyszerűség  hangjait  és  eszméit,  azt  egy 
keresztyén  és  magyar  szívben  megfoganva,  magyar  elmében  megérlelve  és 
klasszikus  művészettel  kifejezve  lelték  fel  őnála.  Mióta  a  magyar  irodalom 
megújult,  csak  Virágnál  volt  a  líra  kiválóan  hazafias  jellemű,  —  Berzsenyi 
tényleg  az  ő  vállain  emelkedett;  de  mennyivel  hatalmasabb,  elragadóbb, 
változatosabb  a  Berzsenyi  hazafias  lírája!  Kazinczy,  a  klasszicizmus  másik 
kitűnősége,  nem  is  az  életnek  írt,  hanem  az  íróknak.  Berzsenyi  klassziciz- 
musa eme  gyakorlati  nagy  hatásában  is  különbözik  a  Kazinczyétól. 

Az  első  kiadás  alig  két  év  alatt  elfogyott  s  1816-ban  megjelent  a  második.  ^^í'^^híSáir^ 
Ezt  is  Helmeczy  gondozta,  a  szövegre  nézve  most  a  Berzsenyi  utasításai 


236 


BERZSENYI  DÁNIEL 


szerint,  de  megtoldva  egy  Kalaúz^tekezéssel  a  neologizmus  érdekében, 
ismét  a  költő  híre  nélkül.  Fel  is  tette  magában  Berzsenyi,  hogy  többé  nem 
bízza  másra  a  kiadást.  Újított  ő  is;  tömött,  merész  ódái  dikciót  teremtett 
magának,  de  azt  nem  szerette,  hogy  a  tülzó  újítók  vele  íodözzék  magukat 


CR 

P 


n 

B 

CK 

D. 

a 
» 

VT 
<» 

i; 

< 

*i 
v> 
xn 

N 

P>      ' 
PT      ' 


9 

a 

a 


<9 

P 


> 

P 

S 

» 

s 


t| 


? 


Ez  a  kiadás  csak  néhány  darabbal  bővebb  az  elsőnél.  Berzsenyi  már 
1813  óta  kevesebbet  írt,  az  óda  röptéhez  naponként  nehezebbnek  érezte 
szárnyát.  Múlni  kezdett  az  ifjúság  tüze,  s  a  magány  kevés  új  hatással 
serkenthette  géniuszát.  Mikor  tehát  dicsősége  tetőpontján  állt,  akkor  kez- 
dett új  utakat  keresni  magának.  Elmélkedés  foglalta  el  az  ihlet   helyét,   a 


BERZSENYI  DÁNIEL  237 


reflexió,  a  didaxis  felé  hajlott,  s  költői  leveleket  írt,  Kazinczy  példájára 
ugyan,  de  teljes  hivatással.  Sőt  1813-ban  filozófiai  kísérletbe  fogott,  egy 
vallás-t)ölcseleti  értekezést  kezdve  meg  A  religiók  eredete  és  harmóniája 
cím  alatt;  nem  volt  elég  tanulmánya,  félbe  is  hagyta.  1815-ben  pedig,  fel- 
ismerve a  színügy  fontosságát,  az  erdélyi  drámapályázat  hírére  drámát 
kezdett  írni,  somogyi  tárgygyal.  Kupa  támadásáról  Szent  István  ellen. 
A  második  felvonással  ez  is  megakadt,  nyilván  a  költő  elbetegesedése  miatt. 

Ekkor  kezdődött  életének  egy  új,  végzetes  korszaka.  Részint  szervi  búskomor^ga 
okok,  részint  érzékeny  kedélyének  némely  csalódásai  miatt  a  magányban 
búkor  tünetei  kezdtek  nála  jelentkezni  már  előbb  is,  a  bajt  egy  szeren- 
csétlen esés  és  az  ügyetlen  orvosi  kezelés  még  súlyosbította,  1816-iki 
huzamos  betegsége  pedig  annyira  kifejleszté,  hogy  életkedve  egészen  oda 
lett,  maga  majdnem  embergyűlölővé  vált,  Kazinczynak  is  jó  ideig  nem  írt; 
levelezésök  ettől  fogva  egészen  meg  is  gyérül.  Lelkét  némileg  fölzsendíté  a 
Festetics  György  gróftól  1817-ben  Keszthelyen  rendezett  első  helikoni  ünnep, 
melyre  a  gróf  meghívta,  s  midőn  kocsiján  megérkezett,  a  vendégek  előtt 
fedetlen  fővel  az  utcára  eléje  sietve  fogadta.  De  csakhamar  ismét  vissza- 
sülyedt  hipokondriájába,  mely  egészen  1820-ig  tompán  nehezült  lelkére. 

Ilyen  állapotban  találta  őt  Kölcsey  bírálata  verseiről,  a  Tudományos  ^^^^l 
Gyűjtemény  1817.  évi  VII.  kötetében.  A  rendszeres  kritika  meghonosítója  a 
legnagyobb  magyar  költőket  kezdte  bírálat  alá  vetni;  Berzsenyiről  szólva, 
költészetének  meleg,  bár  kissé  rövid  méltatása  és  jellemzése  után  részrehaj- 
latlanul  igyekszik  kimutatni  hiányait  is :  állítja,  hogy  fensége  néha  dagályba 
téved,  könnyűsége  üres  kifejezésekre  ragadja,  nem  járt  el  versei  kiváloga- 
tásánál elég  kritikával,  gondolata  és  érzése  szűk  körben  mozog,  már  is 
kimerültnek  látszik;  rímes  verseiben  hiányzik  a  mérték  s  a  rímelés  is 
hiányos.  Az  egyoldalú  bírálatban  van  tudós  rátartiság  és  némi  kritikusi 
gúny,  de  számos  tévedés  mellett  sok  találó  észrevétel  is  és  őszinte  bátorság. 
Berzsenyit  egészen  felháborította  a  bírálat;  sem  ő,  sem  a  közönség  nem 
lévén  még  kritikához  szokva,  a  nyilt  szókimondást  rosszakaratú  táma- 
dásnak tekinté,  sértette  büszkeségét  a  hang,  úgy  vélte,  hogy  személyes 
becsülete  van  megalázva,  az  irodalom  tekintélye,  hitele  tönkretéve,  s  felelni 
akart.  Kazinczyhoz  fordult  némely  felvilágosításokért  s  a  szokott  bizalommal 
tárta  fel  előtte  az  ügyet.  Kazinczy  óvatos  válasza,  mely  a  mestert  épen 
oly  közel  mutatta  ellenfeléhez  mint  hozzá,  kínosan  lepte  meg,  a  korlátlan 
bizalom  pótolhatatlanul  megsemmisült  s  egy  sötét  gyanúnak  engedett 
helyet,  hogy  Kazinczy  is  részes  megtámadásában ;  e  vélekedését  Kazinczynak 
dunántúli  ellenségei  csak  szították.  Berzsenyi  a  kiábrándulás  érzelmével 
elfordult  barátjától;  évek  múlva,  1820  végén,  komorsága  csillapultával 
mégis  szükségét  érezte,  hogy  a  régi  barátnak  egy  megható  levélben  elpa- 
naszolja átélt  szenvedéseit  s  engesztelődését  mutassa,  de  Kazinczynak  erre 
küldött  két  levele  után  ismét  megszakadt  a  levelezés.  Csak  1829-ben, 
mikor  Kazinczy   a   versek   kiadását  kérte  tőle,   és  1831-ben  váltottak  még 


238  BEJRZSENYI  DÁNIEL 


levelet,  a  régi  szép  viszony  emlékeit  fölelevenítve.  Egyébként  Berzsenyi 
egészen  a  Döbrentei  karjai  közé  vetette  magát,  a  ki  Kazinczynak  és  korének 
ellensége  volt. 

eleiét?*  Kölcsey    bírálata   és  Kazinczy    magatartása    egészei    visszavetették 

tehát  betegségébe.  E  lelkiállapotban  egy  személyeskedő  antirecenziót  írt,  de 
azt  a  Tudományos  Gyűjtemény  szerkesztői  Berzsenyi  érdekében  nem  adták 
ki,  a  minthogy  később  maga  Berzsenyi  is  visszakérte  cikkét.  Hogy  Kölcse)rt 
mentül  alaposabban  megcáfolhassa,  eszthetikai  tanulmányokba  mélyedt  s  a 
német  eszthetikusokból  és  az  angol  Hóméból  táplálkozott.  Bükórja  csillapod- 
tával  1825-ben  második  átdolgozásban  is  beküldte  ellenbírálatát,  mely  ekkor 
megjelent  a  Tudományos  Gyűjteményben  (Észrevételek  Kölcs^  recensió- 
járaj.  A  védelem  pontonkint  foglalkozik  Kölcsey  kifogásaival  s  higgadtan 
és  többnyire  sikeresen  cáfolgatja;  de  kár  volt  viszonzásul  Kölcseynek  egy 
dalát  nevetségessé  tennie.  Az  ügy  ezzel  végkq?  elmérgesedett.  Kölcseyék 
több  tudományos  mint  erkölcsi  felsőbbséggel  folytatták  a  vitát,  többek  közt 
Berzsenyi  Feleleiének  első  kidolgozásából  közölgetve  egyes  személyeskedő 
mutatványokat.  Berzsenyi  egy  líjabb  értekezésben  (A  versformákról  Tud. 
Gyűjt.  1826.)  hozzászól  a  Kazinczyék  verstani  nézeteihez  is;  minthogy 
az  ő  rímes  verseiben  megrótták  a  ,mérték'  hiányát,  ő  az  egész  ,mértékes* 
rímes  verselés  ellen  fordul,  mint  a  mely  a  mérték  és  a  rím  összekapcso- 
lásával halmozza  a  szépségeket,  tehát  stíltelen,  egy  rovatba  esik  jbl  leoninu- 
sokkal.  E  pontban  —  tudjuk  —  tévedésben  volt  Berzsenyi,  mert  itt  nem 
antik  formák  megrímelése  történt,  hanem  nyugoteurópai  rímes  jambusok 
és  trochaeusok  átvétele.  A  nyugoti  versformák  nálunk  csak  az  időmértékes 
verselés  technikájával  fejezhetők  ki,  azért  sürgették  akkor  Kazinczy  és 
Kölcsey  annyira  a  ,mértéket*  a  rímes  versekben.  Természetes,  a  Berzsenyi 
felszólalása,  félig  öntudatlanul  a  nyugoteurópai  versformák  ellen  és  a 
nemzeti  versidom  mellett  hangzott,  s  ez  utóbbinak  néhány  sajátságát  ő 
érinti  először.  Különösen  kikel  a  szonett  ellen  (,szonettháború*),  melynek 
merev  alkata  békóba  veri  a  gondolatot.  A  pör  az  Elet  és  Literaturában 
ért  véget  1826-ban. 

^felbb?  Betegsége   és   a   bírálat   óta   ritkán  nyült  a  lanthoz,  szinte  elnémult. 

munkái  1825-ben  és  1826-ban  közölt  még  három  verset  az  Aurórában  és  egyet  a 
Kulcsár  lapjában ;  utolsó  verse  pedig,  a  Majláth  János  grófhoz  intézett  óda, 
1830-ban  kelt.  E  költemények  arról  tanúskodnak,  hogy  az  ihlet,  ha  rit- 
kábban is,  de  a  régi  erővel  szállta  meg  mindig.  Legutolsó  verse  egs^ike 
legegyénibb  ódáinak;  a  maga  költői  jellemzését  s  az  újabb  költői  nem- 
zedék hivatását  magvasán  fejezi  ki,  igazi  méltó  hattyúdal. 

Eltűnt  világom  omladékin 

A  hideg  ész  mutatá  ki  pályám  — 

mondja  ez  ódában  s  valóban  gazdasága  mellett  ezután  csak  tanulmá- 
nyokkal töltötte  idejét  és  prózát   dolgozott   Munkakedve   különben  vissza- 


BERZSENYI  DÁNIEL  239 

tért,  prózai  műnkéi  ebből  az  időből  valók.  Különösen  Széchenyi  hatása 
ragadta  magéval,  úgy  is  mint  írót,  ügy  is  mint  nemes  gazdát,  s  ez  a 
hatás  terjed  ki  ,  éltének  hátralevő  részére.  Midőn  a  Széchenyi  alapította 
akadémia  1830  november  17-én  a  filozófiai  osztály  első  vidéki  fizetéses 
rendes  tagjává  választá,  szorgalmasan  kezd  e  nemzeti  intézet  számára  dol- 
gozni, ír  bírálatokat,  kritikai  levelezéseket,  értekezést  a  kritikáról,  küzdve 
a  romanticizmus  szertelenségei  és  a  nyugoti  versformák  ellen;  1833-ban 
^gy  nagyobb  értekezést  mutatott  be  Poetai  harmonistica  címmel.  Ebben 
akarta,  ügy  látszik,  eszthetikai  nézeteit  összefoglalni,  de  kár,  hogy  az  ő 
fényes  költői  gyakorlata  közben  szerzett  észleleteit  nem  a  maga  termé- 
szetes felfogása  szerint  fejezi  ki,  hanem  a  tanulmányaiból  szerzett  eszthe- 
tikai ismeretekkel  homályosítja  el,  s  a  tudományosság  kedvéért  merev  rend- 
szert ád,  száraz  és  alig  élvezhető  műnyelven.  1833-ban  A  magyarországi 
mezei  szorgalom  némely  akadályairól  értekezett,  Széchenyinek  egyenes 
hatására,  a  ki  Berzsenyit  igen  nagyra  becsülte  s  1830  január  15-én  kelt 
levelével  megküldte  neki  a  Hitel  egy  példányát,  eszméinek  terjesztésére  pedig 
külön  is  felkérte.  Berzsenyi  már  Festetics  György  törekvéseit  is  méltányolta, 
annál  inkább  lelkesült  Széchenyi  reformjaiért.  Az  említett  értekezés  a  tago- 
sítás és  a  népnevelés  szükségét  hangoztatja;  a  jobbágyság  felszabadítását 
még  távolról  sem  érinti.  —  A  30-as  évek  folyamán  áz  addig  törsssökös 
falusi  ember  többször  megfordult  az  élénkülő  fővárosban,  sőt  Pestre  költö- 
zését is  tervezte,  hogy  az  akadémia  munkásságában  mentül  buzgóbb  részt 
vehessen.  Verseinek  üj  kiadását  is  tervezgette  már  1829  óta,  de  az  sem 
vált  valósággá.  Betegeskedni  kezdett,  1835-ben  ismét  háborgatta  régi  baja, 
s  1836  február  14-én  szélütés  következtében  meghalt.  Az  akadémia  még  az 
évi  szeptember  11-iki  közülésében  megülte  emlékezetét,  s  ez  alkalommal 
Kölcsey  volt  az  ünnepi  szónok,  a  ki  legszebb  beszédei  egyikét  tartotta, 
mely  nemes  hangjával,  bánatos  vallomásával  s  végső,  engesztelő  aposz- 
troféjával  egy  megindító  kibékülés  hatását  teszi.  Somogymegy e  1860-ban 
emléket  állított  a  költő  sírjára,  mely  emlék  felavatása  az  akkori  politikai 
viszonyok  közt  országos  ünneppé  vált;  Vasmegye  pedig  1876-ban  születé- 
sének százados  évfordulóját  ülte  meg. 

Költészetét  tekintve,  módunkban  van  megjelölni  ama  főbb  tényezőket,  ^íff^^* 
melyek  érlelték.  Berzsenyi  már  az  iskolában  Horatiusért  és  Gessnerért  fejlődése 
lelkesült,  ezek  élesztették  költői  adományát ;  korán  megszerette  Matthissont 
is.  De  magyar  versre  magyar  költők  példájára  zendített.  Kis  János  volt 
egyik  magyar  mintája,  kinek  emelkedését,  mint  ugyanazon  iskola  későbbi 
növendéke,  szemmel  kisérhette.  Nála  láthatta  először,  hogyan  kell  lírai 
eszméket  magyarul  megverselni.  Első  rímes  versei  emlékeztetnek  is  a  Kis 
János  modorára.  Tárgyat  ,zsenge  szerelmei*  nyüjtottak  neki,  ösztönt  pedig 
lelki  állapotainak  végletes  hangulatok  közti  hánykódása,  a  szilaj  kitörések 
és  a  lehangoltság,  mélázás  váltakozása.  De  szintén  korán  másnemű 
motívumokkal    is    megtermékenyíté    költészetét   a   hazafi-érzelem,    és   cso- 


BERZSENYI  DANIEL 

dálatos,  hogy  a  húsz  éves  igú  minő  mély  hevülésre  képes.  Az  atyjától 
vett  erkölcsi  alap,  és  a  90-es  évek  nemzeti  felbuzdulása  magyarázza  ezt, 
mely  a  nemzet  jobbjaiban  nem  lobbant  el  oly  hamar  s  az  írók  táplálták  is. 
Maga  mondja  Berzsenyi,  hogy  korán  nagy  dolgok  ragadták  meg  elméjét 
s  azt  kisebbekre  függeszteni  többé  nem  tudta.  Érzé,  hogy  ezek  a  tárgyak 
az  óda  műformáját  kívánják  meg  s  Horatius  lantját  óhajtá  megpendíteni. 
Ebben  magyar  mintául  Virág  Benedek  állt  előtte.   A   magyar  költészet  új 

irányai  közül  a  klasz- 
szikaihoz  vonzódott  leg- 
jobban, hiszen  a  klasszi- 
kái szellem  tiszteletében 
nőtt  fel,  azt  tanulta 
atyjától, azt  szerette  meg 
Horatiusban,  azt  látta 
követve  a  német  költők- 
nél is,  és  a  mi  irodalmi 
iskoláink  közül  is  ez 
mutatott  eddig  legtöbb 

eredményt;  Virágnál 
afféle  érzéseket  látott  ki- 
fejezve, a  milyenek  az 
ő  lelkét  mozgatták.  Ez 
irányhoz  csatlakozott  te- 
hát. S  első  ódáiban  egy- 
egy  hang,  egy-egy  kép, 
az  ódái  dikció  egy-egy 
eleme  Virágra  emlékez- 
tet, kivált  a  nyelvre  volt 
szüksége,  azt  átvette 
Virágtól,  de  át  is  terem- 
tette, gazdagabbá,  hajlé- 
konyabtm,  szeblw  alakí- 
totta A  prozódiában  is, 
,  ,     ,.,    .,.,,.  bár   forgatta  a    Rájnis 

Benseo;!  síremléke  Nikiin.  *  ■* 

Kalauzát,  a  Virág  gya- 
korlatához csatlakozott,  a  ki  minden  latinosságot  kiküszöbölt  már.  Egyébként 
eredetibb  tehetség  lévén  Virágnál,  mihelyt  a  magyar  óda  tónusát  eltanulta 
tőle,  egészen  saját  szárnyaira  kelt,  maga  vette  a  hatást  az  élettől  is  és  a 
klasszikái  óda  mesterétől,  Horatiuslól  is.  A  nyelvre  nézve  Kazinczytól  is  tanúit, 
a  kinek  már  1803-iki  első  bemutatása  előtt  jóval  lelkes  tisztelője  volt  s  a  kivel 
a  horatiusi  kultusz  is  összekötötte.  Kazinczy  példája  őt  is  merni  tanította 
s  az  ódái  dikció  merész  újítása,  tömöttebbé,  hangzatosabbá  tétele  jórészt  a 
Kazinczy  hatására  történt,  bár  az  újításban  mindig  mérsékelt  maradt. 


BERZSENYI  DÁNIEL  241 


Berzsenyinek  fejlődése  kezdetén  az  az  alapnézete  alakült  meg,  hogy 
a  lírai  költészetnek  két  főbb  neme  van;  egy  felsőbb,  monumentálisabb, 
vagyis  az  ódái  nem,  és  egy  alsóbb,  egy  »Alltagspoesie«,  az  egyéni  indí- 
tékok elegiás,  reflexiós  vagy  dalszerű  nyilatkozása.  Ez  a  felfogása  később 
is  változatlanul  megmaradt  s  költői  gyakorlatában  is  kifejeződik,  ügy  hogy 
költészete  ez  alapon  oszlik  mintegy  kétfelé. 

A  rímes  dalfelékben  magyar  ritmusokat  alkalmaz,  s  bármennyit  ^^\^^^^^^^ 
tanült  is  később  Kazinczytól,  soha  a  nyugoteurópai  mértéket  el  nem 
fogadta;  azért  nála  nincs  három  technikai  mód,  mint  számos  kortársánál, 
t.  i.  nemzeti,  nyugoti  és  klasszikái,  hanem  csak  az  első  és  az  utolsó. 
Azonban  a  rímes  magyar  formák  nem  oly  népies  ízűek  nála  mint  Csoko- 
nainál, hanem,  mint  Kisfaludy  Sándornál  is,  választékosabbak,  de  eleintén 
kevésbbé  hangzatosak.  Ebben  a  nemben  Berzsenyi  két  fejlődési  fokot  tűntet 
föl:  az  elsőt,  Matthisson  hatásával,  csekélyebb  eredetiséggel,  ezt  már 
ismertettük;  és  a  későbbit,  melynek  a  legragyogóbb  ódák  korában  kelt 
termékei  (Búcsúzás  Kemenesaljától,  Levéltöredék  barátnémhoz,  Életphi- 
losophia),  legfölebb  Schiller  ismeretét  mutatják  egy-egy  vonásban,  de 
Berzsenyi  egyénisége  már  teljesen  előtérben  áll,  s  a  nyelv  még  e  rímes 
formákban  is  lendületes  és  hangzatos.  —  Az  ódái,  klasszikus  mértékű 
költeményekben  Horatius  hatása  állandóbb,  de  ez  is  következetesen  fogy, 
a  fejlődés  Berzsenyi  egyéniségének  mind  teljesebb  érvényesülése  felé  tör. 
Később  Niklán  kezdte  mívelni  az  alanyi  költészet  egy  harmadik  faját,  a 
költői  levelet,  rímtelen  jambusokban.  Ez  a  Kazinczy  hatására  történt. 

Az  ódái  nem  az,  a  miben  Berzsenyi  legmagasabbra  emelkedett,  s  ^  d^^J^^^^ 
miben  magyar  költő  felül  nem  multa,  sőt  a  klasszikái  ódának  Horatius 
óta  sehol  nem  volt  nála  nagyobb  mívelője.  Költészete  a  magyar  ó-klasz- 
szikus  iskolának  legnemesebb  virága,  koronája,  melyben  az  antik  és  a 
nemzeti  elem  egybeolvadva,  mint  sajátos  magyar  klasszicizmus  jelentkezik. 
Nem  nyelvmívelő  iskola,  hanem  az  élet  nagy  eszméinek  kifejező  eszköze. 
Berzsenyi  a  magányban  fejlődve,  a  közélet  kicsinyes  napi  alkalmaitól  távol, 
lelkével  a  nemzeti  lét  és  az  emberiség  legfőbb  érdekein  csüngött.  E  legfőbb 
eszmékért  tudott  lelkesülni  a  magány  ideálizmusával,  mint  senki  más,  és 
tudott  velők  lelkesíteni,  megrendíteni.  Költészete  fenségi  jellemének  forrása 
páratlan  erkölcsi  hevülete,  szövetségben  képzeletének  plasztikus  hatalmával. 
Nincs  egész  költészetében  egy  léha  gondolat,  egy  könnyelmű  hang,  de 
annál  több  magasztos;  egész  iránya  komoly  és  eszményi.  Prófétai  lélekkel 
hirdeti  a  korcsosuló  nemzedéknek  a  pusztulást  s  magyar  büszkesége  fen- 
séges örömmel  tör  ki,  mikor  a  régi  vitézség  jeleit  látja  a  napóleoni  háborük- 
ban.  Legtöbb  ódáját  a  hazafi- érzés,  aggodalom,  lelkesülés,  remény  sugallja ; 
két  eszme  uralkodik  bennök:  egyik  a  magyar  vitézség  és  a  régi  erkölcs 
kultusza,  másik  a  nemzeti  mívelődés  szüksége.  Amarra  inti  az  egész  nem- 
zetet, ennek  előmozdítását  köti  nagyjaink  szívére.  Lelkesen  magasztalja  a 
hazafiúi   érdemeket,   a   közélet   nagy   alakjait,   az   igazság,    az    alkotmány 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt.  iÖ 


242  BERZSENYI  DÁNIEL 


védőit,  a  nemzeti  nyelv  mívelőit.  A  hit,  az  életbölcselet,  az  idilli  élet  boldog- 
sága, szerelem,  barátság,  a  költői  hivatás  becsének  érzete  ihletik  többi 
ódáiban,  s  a  megnjmgvás,  megelégedés  érzelmeit,  a  mulandóság  hangjait 
sokszor  hallatja.  A  gondolatok  merész  röpte,  az  érzés  heve  és  ereje  meg- 
felelő ódái  nyelven  nyilatkozik,  mely  —  az  ő  kifejezésével  élve  —  a  trom- 
bita összeszorított  hangjaként  hat,  s  ragyogó  képekben  és  fordulatokban 
gazdag.  De  az  ódái  fenség  gyakran  kellembe  is  olvad  nála,  harsogása  dallá 
szelidűl  s  ereje  finom  gyöngédséggel  párosul.  Sehol  sem  elragadóbb,  mint 
ilyen  költeményeiben.  Mintha  egy  felleglakó  sas  ereszkednék  alá  a  rét 
virágai  közé  s  szárnya  szelével  egyetlen  szirmukat  meg  nem  rezzentve 
csapongna  fölöttük,  hogy  a  másik  percben  ismét  a  felhők  közt  járjon. 
Virágnál  is  volt  már  fenség,  de  nehézkesen  nyilatkozott,  hangja  kissé 
merev,  és  már  kezdettől  szinte  öreges  fanyarság  volt  benne.  Berzsen)rinél 
a  szabad  fenség  szárnyalását  érezzük,  szavában  van  i^úi  tűz,  báj  és 
édesség.  Legkomorabb  A  magyarokhoz  írt  első  ódája;  a  többibe  rendesen 
vegyül  valami  a  gráciák  mosolyából.  A  két  ódaköltőnek  műveiben  is 
meglátszik  a  különbség,  a  mi  egy  aszkéta  szerzetes  és  egy  délceg  nemes 
íQú  közt  lehetett  Kölcsey  megjegyezte,  hogy  Berzsenyi  némely  gondolatot, 
némely  érzelmet  »a  lehetséges  hévvel  önt  ugyan  ki,  de  ezen  gondolatot, 
ezen  érzelmek  szúk  körben  forognak*.  Ezt  a  tételt  meg  kell  fordítanunk. 
Berzsenyi  szűk  körben  mozog,  mind  tárgyak,  mind  hangulatok  tekintetében, 
mert  a  fenséges  tárgyak  hamar  elfogynak,  a  megfelelő  hevület  ritka  perc 
áldása,  az  elvonúltság  nem  kedvez  az  indítékok  felfrissülésének,  s  Berzsenyi 
költői  termékenysége  éveiben  kevés  időt  is  szakíthatott  gazdasága  mellett 
az  írásra;  de  kevés  darabja  közt  sok  a  maradandó  értékű,  s  abban  a 
szűk  körben  rendkívüli  erőt  fejt  ki. 
wSoSra  ^  ™^  azonban  kortársai   sokra   becsültek   Berzsenyiben,   a   horatiusi 

Horatiushoz  elemet,  azt  fordította  később  az  ízlés  változtával  ellene  a  kritika.  Erdélyi 
János  1847-ben  a  Szépirodalmi  Szemlében  azt  állította,  hogy  Berzsenyi 
csak  Horatius  viszhangja,  költészetében  hiába  keressük  a  sajátos  vonásokat, 
l^elesebb  költeményei  a  római  költő  motívumaiból  keletkeztek,  a  szellem 
is,  a  kifejezések  is  azonosak,  egész  strófák  csekély  különbséggel  át  vannak 
véve.  E  nézet  ellenében  Gyulai  Pál  világította  meg  a  két  költő  viszonyát, 
részletesen  kiemelve  a  különbséget  egyéniségök,  életviszonyaik,  világnézetök, 
koruk  közt. 

Valóban  Horatius  és  Berzsenyi  költészete  bizonyos  tárgykörökre  nézve 
összevág,  de  nagyon  különböző  egyéniségeket  és  szellemet  tükröz.  Csak 
bizonyos  tárgykörökre,  mert  nyilvánvaló,  hogy  Horatius  sokkal  gazdagabb 
tárgyú  költő  és  oly  műfajokat  mívelt,  olyan  hangokat  használt,  melyeket 
Berzsenyi  meg  sem  kísértett.  De  a  tárgybeli  egyezés  nem  kölcsönvétel 
Berzsenyinél;  az  ő  életviszonyai,  vérmérséklete,  jelleme  hozták  magok- 
kal, hogy  épen  e  tárgyakkal  foglalkozzék;  indítékai  (pl.  a  mulandóság 
gondolata)    eredetiek,   bensők,   bensőbbek    mint   Horatiusnál.    A   hazafiság, 


BBRZSENYI  DÁNIEL  243 


vitézség,  szerelem,  megelégedés,  arany  középszer . . .  mind  az  ő  legsajátabb 
eszméi,  ezeket  Horatius  nélkül  is  úgy  érezte  volna,  noha  máskép  fejezte 
volna  ki.  Berzsenyi  gyengébb  a  reflexióban,  de  erosebb  az  érzésben,  nem 
éri  el  Horatiust  szellemességben,  változatosságban,  technikai  műgondban, 
de  felülmúlja  érzelme  mélységével  és  igazságával,  erkölcsi  fenségével. 
Mennyivel  más  az  ő  hazafisága,  korlátozott  politikai  látókörével,  de  erős 
fajszeretetével,  mint  Horatiusnak  politikai  alkalmazkodása;  mennyivel  más 
az  ő  keresztyéni  megnyugvása,  mint  a  római  lantos  epikuri  bölcselete; 
az  ő  gyöngéd  és  tiszta  szerelmi  érzése,  mint  annak  sekélyes  viszonyai; 
az  6  naiv  természetszeretete  és  őszinte  egyszerűsége,  mint  a  világfi  költő 
idilli  hangulatai.  Tanítványa  Horatiusnak,  épen  úgy  mint  Horatius  a 
görög  lirikusoknak ;  az  ő  olvasásán  fejlett  ízlése,  tehát  sok  elemet  átvett, 
de  ezt  nem  is  titkolta,  a  mint  hogy  ez  akkor,  a  humanizmus  szelle- 
mében érdem-számba  is  ment;  de  nem  volt  utánzó.  Stílt  hogy  kölcsön- 
zött, azt  magával  hozta  a  költői  iskola,  de  anyagi  kölcsönzésre  nem  volt 
szüks^e.  Átveszi  a  modort,  sok  képpel  és  néhány  gondolattal  együtt,  de 
az  ily  átvétel  konvencionális  volt  a  klasszikus  költészetben  s  nemcsak  a 
lírában.  Berzsenyinél  gyakran  akadály  is  ez  a  hagyományos  elem,  mely 
nem  hagyja  ^yéniségét  érvényesülni,  bár  másfelől  az  antik  ódaforma 
fejtette  ki  igazán  költői  erejét  és  művészetét  Ez  a  ma  már  szokatlan 
klasszikái  ódastíl,  a  versforma,  a  mithologiai  képek,  tévesztik  meg  a  mai 
olvasót  annyira,  hogy  ott  is  hasonlóságot  vél  Horatiussal,  a  hol  nincsen. 
De  a  ki  beleéli  magát  e  stílbe,  látni  fogja  az  igen  nagy  különbséget  is. 
S  minél  több  adatot  nyerünk  Berzsenyi  életének,  viszonyainak  ismeretéhez, 
annál  meglepőbben  kitűnik,  mily  eredeti  érzése  vagy  élménye  volt  az  neki 
mind,  a  mit  klasszikus  jargonba  burkolt  is. 

A  közvélemény  ma  Berzsenyit  minden  nagysága  mellett  is  inkább  ^^^'^^^^^f 
egy  kihalt  költői  irány  befejezőjének  tartja,  s .  nem  keresi  benne  újabb 
fejlődések  kezdetét.  Csakugyan  a  klasszikái  ódaköltés  ő  utána  csakhamar 
bezárul.  Fölveszi  még  egy-egy  költő  az  ő  lantját,  Kölcsey,  Vörösmarty, 
Czuczor  és  néhány  kisebb  alak  is,  s  vernek  rajta  egy-két  dalt,  de  az  6 
művészetét  tovább  nem  fejlesztik,  meg  nem  haladják,  legfölebb  nyomába 
lépnek.  Azonban  Berzsenyi  nem  volna  nagy  költő,  ha  hatása  ezzel  véget  ért 
volna.  Műveinek  csak  formája  avult  el,  a  tartalom  hatott,  s  az  a  fenségi  elem, 
melyet  felfogásban,  érzésben  és  nyelvben  ő  hozott  a  magyar  költészetbe,  nem 
veszett  ki  onnan,  azt  átvették  az  utódok,  első  sorban  Vörösmarty,  és  híven 
gyarapították.  Hatását  egyébként  az  egész  nemzet  lelkébe  írta,  s  korának 
első  szellemei  érezték.  Kedves  poétája  volt  Széchenjánek  és  Wesselényinek ; 
Kossuthnak  pedig  még  legutolsó  leveleiben  is  találunk  Berzsenyi-sorokat 
idézve,  ismételten  is. 

Természetes,  hogy  a  sajátos  irodalmi  irány,  melynek  képviselője 
volt,  antik  gondolatkörével  és  versformájával  nagyban  gátolja  művei  fen- 
maradását,  s  költészetének   élvezete   bizonyos   fokú    míveltséget  megkíván. 

16* 


244  BERZSENVI  dAnieL 

De  a  kik  megértik,  tapasztalják,  hogy  nem  avult  el  egészen,  söt  épen  a 
míveltség  biztosítékainak  szaporodásával  együtt  Berzsenyi  meg  fogja  tar- 
tani azt  a  helyet,  melyet  a  nemzeti  szellem  és  érzés  fejlődésében  kivívott 
magának.  E  tekintetben  az  irodalmi  kritikának  meglesz  még  az  a  szép 
feladata,  hogy  Berzsenyiben  kimutassa  azt,  a  mi  becses,  a  mi  az  íztés 
minden  változása  közt  maradandó.  Meg  lehetünk  győződve,  hogy  költe- 
ményeinek beható  vizsgálata  az  egyéniség  oly  erős  vonásait  fogja  kideríteni, 
a  minők  klasszicista  költőnél  egészen  meglepők,  s  Berzsenyit  épen  egyé- 
niség szempontjából  is  legnagyobb  tiríkusaink  közé  fogjuk  sorozni. 


r'  Kisfaludy  Sándor,  illetőleg  Berzsenyi  nevével  összefügg  a  Dunántúl 

kél  más  irodalmi  nevezetességének  a  keszthelyi  Helikonnak  és  Dukai 
Takács  Juditnak,  emléke.  A  buzgó  Festetics 
György  gróf  (1755—1819.),  a  keszthelyi 
Georgikonnak  és  egyéb  nevezetes  intézetek- 
nek alapítója,  az  okszerű  mezőgazdaságnak 
hazánkban  úttörője,  1817-től  kezdve  ura- 
dalmai székhelyén,  Keszthelyen,  költői  ünne- 
peket rendezett,  évenkint  kettőt :  február 
12-én  mint  Ferenc  király  születése  napján, 
és  májusban  a  Georgikon  vizsgálataival  kap- 
csolatban. Ez  ünnepekre  meghítta  a  szom- 
szédos és  távolabb  megyék  birtokos  urait, 
az  írókat  és  tudósokat.  Az  írók  közül  kivált 
a  dunántúliak  jöttek  ott  egybe :  Horváth 
Ádám,  Kisfaludy  Sándor,  Berzsenyi,  Ruszék 
Grór  Festetiea  György  arcképe.  apát,  Horvát  Endre,  Dukai  Takács  Judit  és 

többen.  Az  istentisztelettel  kezdődd,  lakomá- 
val, népmulatsággal,  színi  előadással,  hangversenynyel,  táncvígalommal  egy- 
bekötött ünnepek  főmozzanata  a  díszülés  volt,  melyen  az  intézeti  tanulók  és 
tanárok  s  a  meghívott  írók  költeményeket  szavaltak,  beszédeket  mondtak  és 
értekezéseket  olvastak  fel.  A  munkálatok  nagy  része  alkalmi  jellegű  volt,  az 
uralkodó  meg  a  Festetics-család  dicsőségét  hangoztatták,  ezenkívül  leginkább 
a  fóidmívelés  fontosságáról  szóltak;  egy  füzetjük  meg  is  jelent  1818-ban 
HelicoH  1.  címmel,  Keszthelyen.  Fákat  is  ültettek,  német  szokást  követve, 
jeles  magyar  írók  (Gyöngyösi,  Kazinczy,  Csokonai)  tiszteletére  a  Georgikon 
kertjében.  Mindössze  öt  ilyen  ünnep  volt,  mert  Festetics  1819  április  2-án 
meghalt  Fő  baja  e  mesterkélt  intézménynek,  többnyelvűségén  és  alkalmias- 
kodásán  kívül,  az  volt,  hogy  nem  volt  egy  író  vezetője  s  az  egészet  csak  a 
nagyúri  passzió,  nem  határozott  elv  tartotta  Össze.  Annyi  áldozattal  —  az 
első  ünnep  mintegy  harmincezer  forintba  került  —  bár  kevesebb  pcmpával 
többet  lehetett  volna  lendíteni  az  irodalom  ügyén. 


■^a;«  Dukai  Takács 
Judit 


^  ^  "^güi 


^t*.0  4       ^^Jnék 


»en. 

?gy 

va- 


/  "-^  ek; 

'  kor 
"^  TT-    s  a  „"ffiyJ 


^LjL**/^'***  j  "  "  Krisztina 


n  a 
áth 


lok, 
rát- 

élt 
^len 
ikor 
lalál 
i^é,  volt 


eA 


y^ 


é^  C 


cMá^^fH^^^ 


iZi 


/^/< 


lyei 
sok 
Ívre 


'í^^ 


t^c*^ 


Berzsenyi  Dániel  le 


Beőihy  Magyar  itodalomtörtenetihtz. 


'VC 


mér    ,.^ 


Keszthelyi 
jHelikon 


^  -4  ^  ^,^' 


val, 

bekc 

tana 

értei 

uraü 

a  fö 

Heh 

jeles 

kertj 

meg 

kodí 

nagj 

első 

többvele  gr.  Festetics  Györgyhöz.    (Eredetije  a  M.  T.  Akadémiában.) 


Az.  Athenaetim  kiadásü. 


BEEtZSENYI  DÁNIEL  245 

Ez  Ünnepeken  érte  el  dicsősége  tetőpontját  a  kor  neves  költönője  ^"''j'uJif''*'^^ 
«gy  előkelő  szép  leány,  Berzsenyinek,  nejéről,  közel  rokona,  Dukai  Takács 
Judit,  írói  nevén  Malvma.  (1795—1836.)  Eleinte  a  népdalok  modorában 
írta,  sok  természetes  kedvességgel,  búsongó  verseit,  később  Ányos  ele- 
giáinak  és  Kis  János  verseinek  hatása  alatt  és  formáiban  dolgozott,  végül 
1814  óta  Berzsenyit  követte  rímes  verseiben,  sőt  a  klasszikái  formákat  is 
megkísérelte.  Azonban  mind  jobban  erőt  vett  költészetén  a  reflexió,  hangja 
naívságának  ártott  a  tudatosság,  s  mfg  a  felsőbb  lírára  törekedett,  eszmék 
helyett  nagyrészt  közhelyeket  adott  lendületes  és  jól  folyó  versekben. 
1818-ban  férjhez  ment  s  attól  fogva  keveset  írt,  de  a  családi  érzések  egy 
pár  bensőséges  költeményre  ihlették.  Verseit  kézJratilag  és  helikoni  felolva- 
sásaiból ismerték,  néhányat  a  Helicon  és  a  húszas  évek  folyóiratai  közöltek ; 
gyűjteményök  máig  sincs  kiadva.  —  Lelkes  és  eszes  nő  volt,  mint  költő 
azonban  alig  tesz  számot ;  verseiben  a  motívumot  vagy  nem  látni,  s  ilyenkor 
homályos,  vagy  rídegen,  alakítás  nélkül  látni,  s  ilyenkor   nem    elég   költői. 

A  »szép  szellem*  akkoriban  meglehetős  divatba  Jött  nálunk  is  és  a  i^^ljj, 
verselés  már-már  nem  tartozott  a  ritkább  női  foglalkozások  közé.  Épen  a 
[)unántül  élt  még  egy  csoport  verselő  nő,  kik  közt  Kazinay  Klára,  Horváth 
Ádám  harmadik  neje  és  Takács  Teréz  a  nevezetesebbek.  Mindezdínél 
azonban,  magánál  Takács  Juditnál  is,  eredetibb  lírai  tehetség  volt  az  erdélyi 
Újfalvi  Krisztina  (1761  — 1818.),  ki  valamivel  előbb  virágzott  nálok, 
Molnár  Borbálának  volt  kortársa,  vele  állt  verses  levelezésben  és  barát- 
ságban. A  hagyomány  szerint,  midőn  első  eszményképe  hűtlenül  elhagyta, 
számos  kérője  közül  dacból  a  legrütabbnak  nyújtotta  kezét,  de  kikötötte, 
hogy  férje  tőle  szerelmet  ne  kívánjon.  Férjétől  nagyrészt  külön  is  élt 
Kolozsvárt!,  a  hol  különködéseiről  ismerték.  Legfőbb  örömét  egyetlen 
leánya  nevelésében  lelte.  Később  jóvátette  hitvese  iránti  ridegségét,  mikor 
veszélyes  betegségének  hírét  vette,  hozzá  sietett  és  két  esztendőn  át,  a  halál 
percéig,  önfeláldozólag  ápolta.  —  A  szív  ama  végzetes  meghasonlása  volt 
költészetének  forrása,  s  több  érzéssel,  mint  alakító  képzelettel  írt  költeményei 
mind  a  fájdalom,  a  keserűség,  olykor  a  gúny  hangulatát  fejezik  ki  sok 
közvetlenséggel.  Igazi  lírai  hang  az  Övé,  bár  kevéssé  változatos;  nyelvre 
és  formára  nézve  még  a  múlt  század  ízléséhez  tartozik. 


56.  A  felvilágosodás  irodalma. 

n.    JÓZSEF  ÁLTAL  KEZDEMÉNYEZETT    REFORMOK    értékét     Tltm     kUlSŐ 

^kerök,   hanem    hatásuk    után   kell    megítélni.    SikerÖk    nem 
lehetett,  mert  a  mellett,  hogy  tartalmilag  ellentétben  állottak  a 
fennálló  jogrenddel,  életbe  léptetésöknél  az  alkotmányos  formákat 
teljesen  mellőzték.  A  nemesség  Verbőczyre  és  a  Corpus  Jurisra 
■  támaszkodva   méltán   kifogásolhatta   József  uralkodásának  formáját   s  ezen 
az  alapon  uralkodásának  tényeit  is,  s  ezt  annál  örömestebb  tette,   mivel   a 
reformok  által  fenyegetett  Jogrend  legcsekélyebb  megrendülésének  az  ö  kivált- 
ságos állása  vallotta  volna  kárát.  József,    valamint   előde,,  a  nagy  királynő 
reformjai    ellen   kifejlődött   oppozíció    alapját   bizonyára   inkább    az    önzés 
képezte,  mint  a  magyar  alkotmány  épségben  tartásának  szükségérzete;  ez 
utóbbi   legfölebb   csak    annyiban,   a   mennyiben   az  alkotmány   lényegéhez 
tartoztak   a  privilégiumok   is.   Mária   Terézia  kormánya  nem  akkor  válik 
népszerűtlenné,  a  mikor  elhatározza,  hogy  országgyűlés  nélkül  kormányoz, 
hanem   1764-ben,  a  mikor  a  királynő  fölkéri  hű  magyarjait,  hogy   a    fegy- 
verben  álló    katonaság   tartására    emeljék    fel    az    adót    egy   millióval   s  a 
nemesi  fölkelést,  mely  immár  sem  a  honvédelem,  sem  a  hadviselés  követel- 
ményeinek nem  felel  meg,  korszerűleg  alakítsák  át.  Az  a  röpirat,   melynek 
címe:  Miért  nem  szerettetik  József  császár  az  ő  népétől?  csak  1787-ben, 
tehát  József  uralkodásának  nyolcadik  évében  jelenik  meg  Bécsben  és  nálunk, 
németül  és  magyarul  egyidejűleg.  1787-ig,  míg  a  rendi  jogokat  József  újí- 
tásai  nem  érintik,  senkinek  sem  jut  eszébe  jelezni,  hogy  József  császár  nem 
népszerű  uralkodó. 
;■  József  reformjai  tehát  halva  születtek  ugyan,  a  közszellemre  gyakorolt 

hatásukban  mégis  gazdagon  megtermettek  gyümölcseiket  A  felvilágosodás 
szelleme,  mely  a  XVIII.  század  folyamán  Nyugot-Európa  népeit  mind  inkább 
és  inkább  áthatotta,  s  melynek  Franciaországban  1789-ben  diadalát  ülték 
meg,  ama  reformok  útján  jut  el  hozzánk.  Az  irodalomban,  valamint  később, 
II.  Lipót  alatt,  az  országgyűlésen  is  élénk  visszhangot  keltenek  az  üj  eszmék. 
Martini  és  Sonnenfels  felvilágosodott  abszolutizmusa  11.  Józsefben  megtes- 
tesülve,  a    szellem    munkásait    bőven  ellátja  anyaggal    a  gondolkozásra,  a 


A  FEL.vn.AGOSODÁS  IRODALMA  S47 

sajtó  szabadabb  mozgásával  lehetővé  teszi  egyszersmind  rajok  nézve,  hogy 
a  társadalom  megújhodását  célzó  gondolataiknak  szárnyat  adjanak,  beplán- 
tálják azokat  a  kunyhókba  és  palotákba  egyaránt. 

A  mi  íróink  azonban  a  közszellem  megtermékenyítésében  csak  a 
közvetítő  szerepét  játszák,  s  ha  elvétve  napvilágot  lát  is  egy-egy  eredeti 
munka,  az  is  idegen  nyelven  van  írva.  Többnyire  osztrák  írók  műveit 
fordítják  le  és  dolgozzák  át.  Volt  nekik  miben  válogatniok ;  mert  —  miként 
Pantophelius  (Horányi  Elek),  a  kilencvenes  évek  híres  magyar  prófétájának, 


A*  ROMAI   TSASZARI    £S   i^t.   IJRALTÍ    FUJÍCNBV 
KEGTBLMfiS  BNGEDKLMEVBL. 

LiMUBkTSBóLStombaionil    Juniuihan,  f^8» 


A  Magju  Xarlr  címképc. 

Eleutheríusnak  glosszátora  írja  —  a  mint  II.  József  a  cenzúra  szigorát  meg- 
szűntette, a  könyvgyártók  Bécsben  annyira  elszaporodtak,  hogy  nem  volt 
tárgy,  a  miről  könyvet  ne  írtak  volna ;  mesterinasok,  suszterok,  szabók, 
stb.,  mint  könyvszerzők  léptek  a  világ  elé. 

Az  írók  legszivesebt)en  foglalkoznak  nálunk  is,  mint  Ausztriában, 
a  vallási  kérdésekkel,  mivel  belátják,  hogy  a  felvilágosodás  terjedése  első 
sorban  eme  kérdések  helyes  megoldásától  fiigg.  E  tekintetben  a  császár 
reformjai  adják  meg  nekik  az  impulzust;  csakhogy  nem  mindenik  képes 
közűlök  behatolni  a  reformok  valódi  széliemébe ;  sokan  félreértik  Józsefet,  ki 
—  saját  nyilatkozata  szerint  —  éite  legfőbb  feladatául  tűzte  ki  a  vallást  meg- 


248  A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA 


tisztítani  a  hamis  fogalmaktól,  kiirtani  a  népből  a  babonát  és  álszenteskedést 
s  emancipálni   az   egyházat   Rómától,   de  mindezt  úgy,  hogy  újításaival  a 
vallás  lényegét   ne   érintse,  a  lelkiismereten  erőszakot   ne  tegyen  s  a  hívő 
lelkek  nyugalmát  meg  ne  zavarja. 
Benzur  József  A  jozefinizmus  leghívebb  tolmácsa  Benzur  József.   A  mily   világosan 

fölismerte  Kollár,  Mária  Terézia  udvari  könyvtámoka,  úrnője  szándékait :  ép 
úgy  beletalálja  magát  Benzur,  József  császár  gondolatkörébe  s  oly  ügyesen 
alkalmazkodik  ahhoz,  hogy  érdemei  elismeréséül  uralkodója  az  elhunyt 
Kollár  helyére  nevezi  ki.  Was  hat  der  Regent  für  ein  Recht  über  pdbst- 
liche  Bulién?  című  tanulmányában,  —  melyet  valószínűleg  VI.  Pius  pápa 
bécsi  útja  alkalmából  írt,  —  a  jus  placetí  megújításának  helyességét  vitatja ; 
egy  másik,  latínból  átdolgozott  művében  pedig  —  Kann  ein  apostolischer 
Kőnig  die  ungarische  Klerisey  in  Ansehung  der  Kirchengüter  reguliren  ?  — 
Józsefnek  a  papi  javak  tárgyában  kibocsátott  rendeletét  részint  egyházjogi, 
részint  politikai  érvekkel  igazolja. 
kiémsTfeiwiá-  ^^S  ^  magyar  papság,  élén  Batthyány  prímással,  minden  követ  meg- 

^^^jjjfj**^^' mozdít,  hogy  a  császárt  újításaiban  feltartóztassa:  az  osztrák  klérus  élő- 
szóval és  írásban  kezére  dolgozik.  Coloredo,  salzburgi  érsek,  pásztor- leve- 
lében, De  Laurier,  Rautenstrauch,  Bartholottus,  Vitola  röpirataikban  a  vallási 
türelem  elvét  hirdetik,  a  háborgó  kedélyeket  csillapítgatják,  tanácsokat 
osztogatnak  paptársaiknak,  hogy  ne  vagyonszerzésen  törjék  a  fejőket,  hanem 
hivatásuknak  élve,  világosítsák  fel  a  népet;  megnyugtatják  egyszersmind 
őket,  hogy  a  felvilágosodástól  nincs  mit  tartaniok;  az  értelmes,  tisztán 
gondolkozó  nép  sokkal  vallásosabb,  mint  az  értelmetlen  tömeg,  amaz  mívelt- 
ségénél  fogva  mindenütt,  a  természet  minden  alkotásában  az  istent  ismeri 
fel,  ez  tudatlanságában  a  vallás  helyett  babonával  táplálja  lelkét.  Még  a 
melyik  közülök  a  >sola  salvifica«  elvéből  indul  is  ki  —  miként  Vitola 
plébános  —  végső  következtetéseiben  József  programmját  fogadja  el,  s 
midőn  az  egyedül  üdvözítő  vallás  híveinek  szívökre  köti,  hogy  az  eretne- 
keket, mint  felebarátaikat,  tűrjék  meg,  kifejezi  egyszersmind  abbeli  meg- 
győződését, hogy  az  eretnekek  sokkal  kevesebb  kárt  okoznak  az  anya- 
szentegyháznak, mint  a  papok,  különösen  a  barátok  visszaélései,  például 
a  szent  inkvizició,  a  fraternitások,  a  képek  babonás  tisztelete,  mesés 
ereklyék  stb. 

A  felvilágosodás  szolgálatában  álló  osztrák  katholikus  papok  műveit 
a  magyar  közönségnek  református  papok,  tanárok  és  tanítók  mutatják 
be:  Coloredo  pásztor-levelét  Galambos  Mihály  nagyenyedi  tanár,  De 
Laurier,  Rautenstrauch  röpiratát  Búzás  János  kecskeméti  tanító,  Bartho- 
lottusét  Dési  József  somosdi,  Vitoláét  Szerencsi  Nagy  István,  a  Magyar 
Konkordánczia  hímeves  szerzője. 

Ma  is  szívesen  olvassuk  ezeket  az  elmélkedéseket,  melyek  a  napi 
kérdéseket  bizonyos  magasabb,  filozófiai  szempontból  tárgyalják,  s  ha  itt-ott 
túloznak  is,  a  tisztesség  határát  sehol  nem  lépik  át. 


A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA  249 

Annál  megbotránkoztatóbb  SzÁcsvav  SANDORoak.  a  Magyar  Kurír  %£^' 
szerkesztőjének  átdolgozásában  megjelent  két  pamtlet:  Zákkariásttak,  a 
pápa  tiíkos  íródeákjának  Rómából  költ  levelei  és  Az  Izé  purgaióriumba 
való  utazása.  Irodalmi  tekintetben  mind  a  kettő  kiváló  figyelmet  érdemel. 
A  sok  gyarló,  nehézkes  fordítás  után  valósággal  gyönyörködünk  Szacsvay 
tőrülmetszett,  zamatos  nyelvében,  folyékony  előadásában.  De  iratainak  tartalma 
a  legnagyobb  mértékben  sértő  a  katholikus  felekezetre;  modora,  melyjyel 
a  katholikus  hitelveket  pellengérre  állítja,  visszataszító;  szikrázó  ötleteiben 
bámuljuk  elmésségét,  de  ugyanakkor  visszatetszést  kelt  bennünk  cinizmusa ; 
erőteljes,  bárdolatlan  kifejezéseiben  felismerjük  a  kitűnő  írót,  de  felismerjük 
a  zabolátlan  embert  is. 

A  pápa  titkos  íródeákja 
a  madridi  főinkvizitorhoz 
intézett  leveleiben  iszo- 
nyodva tárgyalja  azokat  az 
újításokat,  melyek  Ausz- 
triában a  nép  szemeit  egy- 
szerre felnyitották,  jóllehet 
•ennek  az  országnak  ha- 
tárait kilenc  annyi  sűrű- 
ségű setétség  őrzötte,  mint 
annak  az  éjtszakának  se- 
tétsége  vala,  mely  a  Mó- 
zes parancsolatjára  egész 
Egyiptomot  elborította*  ; 
rezignálódva  jelenti  egy- 
szersmind ki,  hogy  a  sza- 
bad sajtó  tehetetlenné  teszi 
ókét,  a  papokat;  hogy 
kúrájuk,  lelki  orvosságuk 
mitsem    használ ;    hogy   a 

megmérgezett  nép  ha   be-  L«^oyic.  Wno.  .rekíp.. 

veszi  is  orvosságukat,  ismét 

kihányja;  hogy  a  szent  képek  csudatévő  erejében  immár  csak  egynehány 
"tiszteletreméltó  öreg  excellentiás  úr»  hisz;  hogy  »ha  talán  még  imitt-amott 
vágynak  is,  a  kik  misét  olvastatnak,  még  azok  is  sokkal  csalárdabbul  és 
rosszabbul  alkusznak  rá,  mint  a  zsidók  akármely  ócska  ringy-rongy  darab 
matériára  vagy  njmlbőrre*. 

Sértő  gúny  jellemzi  az  Izé  purgaióriumba  utazását  is.  A  szent 
Péter  passzusával  utazó  Izé,  a  purgatóríumban,  —  melynek  falai  pápai 
bullákból  és  bűnbocsátó  levelekből  készültek,  —  valamint  a  pokolban  is 
egy  csomó  pappal  találkozik  s  obszcén  élcekkel  mulat  kínszenvedéseiken. 
Azzal  a  meggyőződéssel  tér  azonban  onnan  vissza,  hogy,  ha  József  reformjai 


250  A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA 


gyökeret  vernek,  »a  tudatlanság  sötétsége  eloszol,  semmi  hiábavaló  dolgot 
nem  hisznek  az  emberek  és  ekképen  a  purgatóriumnak  is  vége  lészen*. 
szeitz  Leo  Szacsvay   két  pamfletjének  iránya,   mosdatlan  kifejezései  méltán   lob- 

bantották haragra  Szeitz  LEót,  az  egri  szervitát  Zakkariás  leveleit  — 
úgymond  —  az  Izé  könyvével  együvé  köttette  és  kívül  ezt  a  titulust 
tétette  rá  *Két  Disznósdi«.  Az  igaz,  hogy  ha  a  goromba  egri  barát. 
Igaz  magyar-jából  egy-két  lapot  szintén  hozzájuk  köttetett  volna:  akkor 
bátran  megváltoztathatja  vala  az  ekként  összeállított  gyűjtemény  címét 
» Három  Disznósdi«-ra. 

Szeitz  az  egyetlen,  a  ki  némi  sikerrel  képes  szembeszállni  az  uralkodó 
áramlattal.  Egy-két  egyházi  szónok,  például  a  történetíró  Katona,  Billisics 
Alajos,  pálos-szerzetes,  Hermolaus  (More  György)  kapucinus,  szent  István- 
napi, nyomtatásban  is  megjelent  beszedőkben  több-kevesebb  ékesszólással 
figyelmeztetik  a  hiveket  a  felvilágosodás  vészes  következményeire,  de  a 
császár  egyházpolitikáját  nyiltan  nem  merik  aposztrofálni ;  Prabner  a  Magyar 
Merkúr  egyik  cikkírójával  polemizálva  Febronius  tanaiban  nem  sok  kárt 
tesz;  a  Nádaskai  András  által  németből  fordított  Fridrich  Elisiumban 
czímű  pamfletre,  —  mely  Józsefet  a  megkezdett  munka  folytatására 
buzdítja,  —  egy  ismeretlen  író  A  nagy  Fridrichnek  Elisiumát  előadó 
könyvnek  tetemesebb  mételyei  cím  alatt  oly  naivul  válaszol,  hogy  ellen- 
feleiben a  diadal  érzetét,  saját  elvtársaiban  a  boszankodást  kelti  fel. 

Az  egri  barát  ellenben  nagy  készültséggel,  szókimondó  egyenességgel^ 
ritka  bátorsággal  védelmez  és  támad  egyidejűleg.  Polémiája  a  XVII.  század 
vallási  vitáira  emlékeztet.  Izzó  szenvedélye  gyakran  lángokban  tör  ki. 
A  durvaságot  fokozott  durvasággal  viszonozza,  s  mikor  kitombolta  magát,, 
mikor  ellenfeleit,  kik  őt  Bálám  szamarának  nevezik,  visszaszamarazza: 
önmagát  mintegy  igazolva,  így  fakad  ki:  »hát  én  csak  mindenkor  néma 
kutya  legyek  s  midőn  ők  ugatnak,  én  egy  szót  se  tegyek?*  A  mint  a 
saját  személyére  szórt  piszkot  nem  hagyja  magán  száradni:  a  katholikus 
dogmákat,  egyházi  szokásokat  sárral  dobáló  »Aufklárungs-Fantaszták«  sem 
kerülik  ki  visszatorlását.  Az  elszigeteltség  és  a  magára  hagyatottság  érzete 
természetszerűleg  ingerültté,  álláspontjának,  vallási  felfogásának  rideg  kizá- 
rólagossága türelmetlenné  teszi  őt  a  másvéleményüek  iránt.  A  katholicizmust 
és  a  magyarságot  identikus  fogalmaknak  tekinti.  » Ahhoz  —  úgymond,  — 
hogy  valaki  igaz  magyar  legyen,  elsőben  kívántatik,  hogy  pápista  s  római 
katholikus  magyar  legyen*.  A  ki,  szerinte,  a  regnum  Marianumot  meg- 
támadja, a  ki  az  egyedül  üdvözítő  vallástól  elpártol,  az  hazáját  teszi  tönkre,, 
hazaáruló,  miután  —  a  történelem  tanüsága  szerint  —  Magyarország  addig 
volt  boldog  és  szabad  ország,  míg  szent  István  nyomdokain  haladva,  Máriát 
patrónájának  ismerte  el. 

Ez  az  alapeszme  vonul  végig  Igaz  magyar-}én  s  a  Kalapátsits 
György  álnév  alatt  írt  Más  is  igaz  magyar  című  munkáján.  Az  ezze> 
ellenkező   nézetek,   törekvések   hozzák   mozgásba   a  természettől  különbeá 


A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA  25? 


is  szilaj  vérét  úgy,  hogy  nem  bír  rajta  uralkodni.  Hol  komolyan,  szigorúan 
tudományos  irányban,  hol  könnyebb  fegyverzettel,  de  mindig  a  benső  meg- 
győződés erejétől  áthatva  igyekszik  saját  nézeteit  érvényre  juttatni.  Mint 
tudós,  hatalmas  készlettel  rendelkezik.  Kazinczy  azt  írja  róla,  hogy  »ez  az 
ember  sokat  olvasott,  sokat  írt,  fáradhatlan  szorgalommal  bír  s  kivált  a 
honi  történetekkel  igen  esmerős«.  Mint  író  szintén  kimagaslik  kortársai  közül. 
Előadása  folyékony,  ötletes,  fordulatokban  gazdag;  nyelve  tiszta,  zamatos. 
Főműve,  az  Igaz  magyar,  túlnyomólag  dogmatikai  fejtegetésekből  áll, 
azért  mégsem  unalmas,  olvasóit  nem  fárasztja  ki;  ha  figyelmök  lankad: 
egy-egy  jóízű  adomától  vagy  elmés  ötlettől  csakhamar  ismét  felfrissűL 
A  Más  is  igaz  magyarban  pedig  az  újságíró  könnyedségével  tárgyalja  a 
vitás  kérdéseket;  kellemes,  vonzó  előadása  valósággal  lebilincselő. 

A  n.  József  által  inaugurált  szellem  terjedését  azonban  Szeitznak,  még 
ha  nem  áll  is  egyedül :  akkor  sem  sikerűit  volna  meggátolnia.  A  kor  kívá- 
nalmait a  felvilágosodás  szolgálatában  álló  írók  értették  meg.  Ennélfogva,  jól- 
lehet tehetségre  nézve  nem  mérkőzhettek  az  egri  baráttal,  jóllehet  kezökben 
ingadozott  a  toll,  melynek  Szeitz  avatott  mestere  volt:  siker  mégis  az  ő 
művöket  koronázta,  ha  ugyan  e  korban  egyáltalán  részt  követelhetett  magá- 
nak a  sajtó  a  közszellem  átalakítására  irányzott  törekvések  sikereiből. 
A  József-féle  felvilágosodás  irodalmi  bajnokai,  bármily  túlzó  és  egyoldalú 
volt  is  különben  egy  némely  ikök,  a  haladás  útját  egyengették,  úgy  hogy  a 
kilencvenes  évek  reformerei  nekik  köszönhetik,  hogy  a  nemzet  szellemi 
r^enerálásának  nagy  munkájában  a  töretlen  út  nehézségeivel  nem  kellett 
többé  küzdeniök. 

József  uralkodásának  második  felében  a  sajtó  veszít  ugyan  élénksé- 
géből, a  mi  részint  az  újítások  ellen  bekövetkezett  reakciónak,  részint  és 
főképen  annak  tulajdom'tható,  hogy  a  klérus  unszolására  a  császár  a  cen- 
zúrát nagyobb  szigor  gyakorlására  utasította;  de  a  sajtó  által  elhintett 
mag  már  ekkor  megfogamzott  s  néhány  év  elteltével  bámulatos  arányokban 
indult  fejlődésnek. 

1790— 91-ben  körülbelül  500  politikai  irat  jelent  meg,  részint  magyar,  p^**^;^ 
részint  német  és  latin  nyelven.  Alig  van  köztük  olyan,  mely  rendszeresebb,  i79o-9i-ben 
komolyabb  tanulmány  eredménye  lenne.  A  legtöbb  azt  a  benyomást  teszi 
ránk,  a  mit  ma  egy-egy  jól-rosszul  megírt  vezércikk.  De  valamint  a  hírlapi 
cikk  szóáradatában  lappangó  egy-két  jó  gondolat  termékenyítő  hatással 
van  sokszor  az  olvasóra:  úgy  ama  röpiratok  is,  együttvéve,  sok  tanul- 
ságosat rejtenek  magukban.  Szalay  László  nem  szégyelli  bevallani,  hogy 
ő  és  kortársai  az  1 790— 92-diki  pamflet-irodalomból  rtierítgették  hazai  publi- 
cistái ismereteiket.  Ma  már  természetesen  a  kérdéses  röpiratok  megítélésénél 
más  mértéket  alkalmazunk,  mint  Szalayék ;  de  mindenkor  el  fogjuk  ismerni 
azoknak  becsét  legalább  abból  a  szempontból,  hogy  hű  képét  tárják  élőnkbe 
egy  olyan  korszaknak,  mely  forduló  pontot  képez  hazánk  közmívelődésének 
és  politikai  életének  történetében. 


252  .A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA 

A  politikai  irodalom,  mely  József  korában  olyannyira  egyoldalú  volt, 
most  már  tüzetesen  foglalkozik  mindazokkal  a  kérdésekkel,  melyek  az 
állam  és  társadalom  megújhodásával  állnak  kapcsolatban.  De  azért  az 
országgyűlést  is  foglalkoztató  vallás  ügye  képezi  még  mindig  a  legélénkebb 
vita  tárgyát. 
'"eüéne'"'^  .'\  vallási  felvilágosodás,  épen  mint  József  korában,  többeknél  a  val- 

lástalanságban s  a  pozitiv    hítcikkek  kigúnyolásában  nyilvánul.   Az  iroda- 
lomban a  pápa   íródeákjának    s  az  Izének  szelleme,  mint  a  hazajáró  lélek, 
egyre  kisért.  Laczkovics  János   A   "keresztény  vallásban  magái  oktaüaini 
vágyódó  utazó   ember   című  günyiratában  a  katholikus  hitcikkekröl  egész 
cinizmussal   nyilatkoztatja  ki,  hogy    ^ezek  az  esztelenségek  mind  bolond, 
bűbájos    emberek   találmányai,    melyeknek   némely    gazemberek    pártjokat 
fogták,  mind  a  ketten  hasznokat  találván  az 
emberek  megcsalásában.'  A  Jézus  társaság- 
beli szerzeteseinek  Khinábul  való  fciüzetle- 
tése    szakasztott   párja  az    »utazó  ember- 
pamfletjének.    Egy    ianeretlen   író  An  die 
Prolestanten  in   Ungaru  cím   alatt  Rous- 
seau nyomdokain  haladva,  simábban  ugyan, 
de  nagyobb  következetességgel  minden  pozi- 
tiv vallást   kifi^ásolván,    arra    a    végered- 
ményre jut,  hogy  a  theologiai  vallások  helyét 
foglalja  el  a   tiszta,   minden   emberi    hozzá- 
ragasztástól  ment,  a  természet  törvényeivel 
és  a  józan  észszel  oly  pompásan  összhangzó 
morális  keresztyénség. 

>Urtino,le.  Ignic  .rcképe,  ^   fdvilágOSOdás    Valódi    képviselői,     a 

kiknek  hatalmas  tábora  mellett  Laczkovicsék 
niikierikíiis  elenyésző  kisebbségben  voltak,  a  dogmákat  csakis  állami  szempontból 
veszik  bírálat  alá,  s  minden  felekezet  részére,  melynek  hitcikkei  nem  állam- 
ellenesek, követelik  a  szabad  vallásgyakorlatot.  E  célból  meg  kell  tömi 
szerintök  a  klérus  hatalmát  és  befolyását  s  ezzel  együtt  az  uralkodó 
vallás  és  az  egyedül  üdvözítő  hitnek  a  lelkiismeret  szabadságával  ellenkező 
theoríáját. 

A  szabadelvüség  és  az  antiklerikalizmus  ily  módon  identifikáltatván, 
a  katholikus  papságot  még  a  leghiggadtabb  írók  sem  kímélik.  BatthyAny 
Alajos  gróf,  kit  Szeitz  »a  nagy  papramorgónak «  keresztelt  el,  s  egész  sereg 
ismeretlen  író  a  papságot  kiváltságos  állásától  kívánja  megfosztani ;  mások, 
mint  például  Szirmay  Antal,  Jus  reipublicae  in  bona  ecclesiasticorum 
című,  nagy  gonddal  írt  tanulmányában,  a  papság  erejének  legfőbb  kút- 
forrását  óriási  vagyonában  ismervén  fel,  a  szekularizációt  sürgetik.  Trenk 
Frigyes  báró,  ez  a  kalandor,  kit  nyughatatlan  vére  egyik  országból  a 
másikba  űz,  eljön  hozzánk  is  azért,  hogy  Ősei   birtokát  visszaszerezze,  de 


A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA  253 


fölcsap  egyszersmind  a  felvilágosodás  és  szabadság  apostolának  s  pamflet- 
jeivel a  szó  szoros  értelmében  elárasztja  a  könyvpiacot.  Már  annál  a  ter- 
mészetszerű ellenszenvnél  fogva,  melylyel  az  öntudatát  visszanyert  nemzet 
az  idegenek  iránt  általában  viseltetik,  nem  hallgatnak  ugyan  rá,  de  mégis 
szívesen  olvassák  élénk  tollal,  nyers  modorban  írt  antiklerikális  günyíratait, 
mivel  alapeszméjök,  hogy  tudniillik  a  felvilágosodás  és  közboldogság  ter- 
jedésének leginkább  a  papság  állja  útját,  a  közvéleményt  fejezi  ki.  Ezt  a 
felfogást  tolmácsolja  Trenk  nagy  feltűnést  keltett  Mérő  serpenyőjében, 
valamint  többi  apróbb  irataiban. 

A  szabadelvű  írók  közül  még  a  kik  általánosabb  vagy  a  protestáns  madó^éf  Védő 
felekezet  speciális  érdekei  szempontjából  tárgyalják  is  a  vallásszabadság  **"****^ 
kérdését,  végeredményben  a  klérus  jogkörének  korlátozását  tartják  szüksé- 
gesnek, hogy  elveik  diadalra  jussanak.  Crudy  Dániel  evangélikus  szu- 
perintendens a  Sola  salvifica  című  röpiratában,  melylyel  egész  kis  iro- 
dalmat provokált,  valamint  Csebi  Pogány  Ádám,  Szemére  Ferenc  protestáns 
ágens.  Nagy  Sámuel  stb.,  saját  felekezetök  jogai  mellett  síkra  szállván, 
nemcsak  az  uralkodó  egyházat,  de  annak  képviselőit,  a  papságot  is  aposz- 
trofálják. 

A  hierarchia  védelmében  most  is,  mint  József  korában,  a  termékeny 
tollú  SzEiTZ  tűnik  ki.  Magyar-  és  Erdély-országnak  rövid  ismerete  cím 
alatt  egy  nagyobb  s  ezen  kívül  számos  apróbb,  latin  és  német  nyelvű 
védíratot  bocsát  közre,  egytől-egyig  névtelenül.  Legkíméletlenebb  Trenkkel 
szemben.  A  gyönge  jellemű  kalandor  iratainak  hatását  azzal  igyekszik 
ellensúlyozni,  hogy  személyébe  köt  belé,  kimutatván,  hogy  egész  élete  a 
gazságok  láncolata.  A  francia  forradalom  eseményei  épen  kapóra  jöttek 
neki.  Azokra,  az  azok  által  előidézett  felfordulásra  hivatkozik,  hogy  Trenk 
és  társai  antiklerikális  törekvéseinek  veszélyes  voltáról  meggyőzze  a  világot. 
Voltaire,  Rousseau,  Diderot  tanai,  szerinte,  szükségkép  anarchiára  vezetnek ; 
Ewald  szerint  ellenben,  —  kinek  A  köznép  megvilágosodásáról  írt  tanul- 
mánya ebben  az  időben  jelent  meg  magyar  fordításban,  —  azok  a  tanok 
a  felvilágosodást  terjesztvén,  épen  a  forradalom    leghathatósabb  ellenszerei. 

Ewald  felfogásában  osztozkodott  gr.  Batthyány  Alajos  is.  Nem  gon- 
dolta azonban  meg,  hogy  azok  a  radikális  reformok,  melyeknek  életbe  lép- 
tetését ő  a  forradalom  megelőzése  végett  ajánlja,  a  mennyiben  a  történelmi 
jogok  és  hagyományok  feláldozását  vonják  maguk  után,  egyenesen  elő- 
idéznék a  forradalmat. 

Az  e  korban  szerepelt  magyar  demokraták,  kik  közé  tartozott  demokSták 
Batthyány  is,  öntudatosan  vagy  öntudatlanul,  a  forradalom  útját  egyen- 
gették. Az  egyik  át  volt  ugyan  hatva  amaz  eszmék  igazságától,  melyek 
természetszerűleg  nemzetének  megújhodását  vonták  volna  magok  után,  de 
azért  töprengett  a  következmények  felett ;  a  másik  egyszerűen  belé  helyez- 
kedett egy  eszményi  világba  a  nélkül,  hogy  a  viszonyokat,  melyek  közt 
élt,  figyelmére  méltatta  v^olna ;  a  harmadik  egyenesen  felhívja  a  népet,  hogy 


254  A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA 


ragadjon  fegyvert,  törje  össze  bilincseit,  mert  máskép  nem  vetheti  meg 
alapját  az  üj  állami  rendnek.  Hogy  egyhamar  célt  érnek,  azt  egyik  sem 
remélte^  s  épen  mert  tudták,  hogy  nem  a  jelen,  hanem  a  jövő  számára 
dolgoznak :  a  jövőt  legalább  igyekeztek  minél  eszményibb,  minél  rózsásabb 
színben  tűntetni  fel.  Ebben  a  tekintetben  a  magyar  demokraták  közt  nincs 
különbség.  Valamint  abban  is  megegyeznek,  hogy  szakítva  az  egyoldalú 
valláspolitikai  iránynyal,  általánosabb,  egyetemesebb  álláspontra  helyezkednek, 
programmjukat  az  egész  állami  és  társadalmi  életre,  annak  összes  problé- 
máira kiterjesztik. 

^'^'^^^AUjos^^"^  Az  eszményi  demokráciának  gr.  Batthyány  Alajos  ép  oly  lelkes,  mint 

tanült  szószólója.  Ad  amicam  aurem  című  munkája  a  demokratikus  eszmék 
valóságos  tárháza.  AUameszménye  a  jogegyenlőség  alapján  szervezett 
monarchia,  melyben  az  egyén  teljes  mértékben  érvényesíti  magát  s  melyben 
az  egyes  hatalmi  ágak  szétválasztása  s  az  uralkodó  jogainak  korlátozása 
által  mind  az  egyesek,  mind  a  nép  biztosíttatnak  az  elnyomatás  ellen. 
Ebben  a  keretben  mozog  fol3^onosan,  kiterjeszkedve  mindazokra  a  részletekre, 
melyek  okozati  összefüggésben  vannak  egymással.  Az  állami  és  társadalmi 
élet  tényezői:  az  uralkodó,  a  nép,  a  rendek  és  az  egyház  részére  kijelöli 
az  irányt,  melyet  követniök  kell,  hogy  amaz  állameszmény  keretébe  beil- 
leszkedhessenek. Az  akadályokat,  melyek  az  említett  tényezők  átalakulását 
gátolják,  nem  kicsinyli  ugyan,  de  nem  is  sokat  törődik  velők.  A  pozitív 
jogi  és  politikai  intézmények .  egész  sorát  félrelöki,  mert  tudja,  hogy  csak 
azoknak  romjain  emelkedhetik  fel  a  népek  jóléte  és  boldogsága.  S  mint  a 
radikalizmus  embere  és  mint  idealista,  rombolásai  közben  semmi  egyébre 
nem  gondol,  csak  a  pusztulás  végcéljára,  mely  —  az  ő  képzelete  szerint  — 
nem  lehet  más,  mint  az  újjászületés. 

Hajnóczy  József  Kevésbbé  radikális,  de  sokkal  gyakorlatiasabb  Batthyánynál  a  szeren- 

csétlen véget  ért  Hajnóczy  József,  ki  három  latifi  nyelvű  értekezésében 
(Dissertatio  de  regiae  potestatís  limitíbus,  De  comitiis  regni  Hungáriáé, 
De  diversis  subsidiis)  a  tételes  közjogból  indulva  ki,  történelmi  alapon 
állapítja  meg  a  politikai  gyökeres  átalakulás  föltételeit ;  számba  véve  azonban 
a  haladás  akadályait,  a  reformoknak  egyszerre,  minden  átmenet  nélkül  való 
életbe  léptetését  nem  kivánja. 

Nagyváti  János  Batthyány  nyomdokain  halad,  sőt  idealizmus  tekintetében  túlszárnyalja 

őt  Nagyváti  János,  az  a  jeles  gazda,  kinek  a  keszthelyi  Georgicon  alapításában 
oroszlánrésze  volt.  A  tizenkilenczedik  százban  élt  igaz  magyar  hazafinak 
öröm-órái  című  röpiratában  az  egyenlőség  alapján  újjászervezett  magyar 
társadalom  képét  rajzolja;  nyitott  szemmel  álmodik;  vágj'ait  mint  meg- 
történt dolgokat  adja  elő.  Ugyancsak  Nagyváti  fordítja  le  nyelvünkre  a 
Nagy  Frigyes  Veres  barát}áty  valamint  a  Lhoroscope  de  Polognet  (Csil- 
lagok'forgásibúl  való  polgári  jövendőlés),  hogy  egyrészről  reményt  ébresz- 
szen  nemzetében  arra  nézve,  mikép  a  szabadság  és  egyenlőség  eszméje  ép 
úgy  föl   fog   támadni   sírjából,   mint  —  a  rege  szerint  —  a  máglyára  vitt 


A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA  255 

veres  barát  (templarius) ;  tnásrészrői,  hogy  Lengyelország  sorsából  tanúi- 
ságot merítsenek  honfitársai,  belássák  a  társadalmi  osztályok  közt  fennálló 
ellentétek  vészes  következményeit. 

Ezeket  az  ellentéteket  Mahtinovics  és  Laczkovics  forradalmi  ütőn  vélik  "L^ikoík 
megszűntethetni,  különbséget  tevén  a  lázadás  (rebellió)  és  a   forradalom 


fáj.. 

(revolutio)  között;  a  rebellió  célja  —  Martinovics  szerint  —  a  civitas  szent 
törvényeinek  felforgatása,  a  revolutióé  ellenben  a  törvények  sebeinek,  tehát 
első  sorban  a  kiváltságoknak  és  szabadalmaknak  megszűntetése ;  a  rebellió 
e  szerint  méreg,  a  revoiutJó  ellenben  a  leghathatósabb  orvosság  a  társadalom 
bet^ségei  ellen. 


256  A  FELVILÁGOSODÁS  IRODALMA 


Martinovics  Oratio  ad  proceresében,  melyet  magyar  nyelven  átdol- 
gozva és  jegyzetekkel  ellátva  Laczkovics  adott  ki,  valamint  az  ezt  kiké- 
szítő másik  két  művében  (Oratio  pro  Leopoldo  és  Status  regni  Hungá- 
riáé), Rousseau  szerződési  elméletét  fogadja  el.  Az  ős-szerződés,  melyben 
az  emberek  állammá  egyesülnek  s  engedelmességre  kötelezik  magukat  az 
államhatalom  irányában,  szerinte,  olyan  törvény,  a  mit  szentül  és  örökre 
meg  kell  tartani ;  az  államforma  ellenben  az  emberiség  szükségleteihez  képest 
megváltoztatható.  Az  olyan  államformát,  mely  a  szabadság  és  egyenlőséggel 
ellenkezik,  már  csak  azért  is  el  kell  törülni,  mert  az  ős-szerződés  értelmében 
a  polgárok  mindannyian  szabadoknak  születnek,  s  az  egyik  ép  annyi  joggal 
bír,  mint  a  másik.  Minthogy  pedig  Magyarország  arisztokratikus  államszer- 
vezete ellenkezik  az  ős-szerződéssel,  annak  demokratikus  szellemben  való 
megváltoztatása  észjogilag  teljesen  indokolt. 

Martinovicscsal  jóformán  mindenben  egyetért  fordítója,  Laczkovics; 
csak  modoruk  különböző.  Amaz  kifejezéseiben  válogatósabb,  ez  nyersebb. 
Mind  a  kettő  a  királyság  pártjára  állva,  engesztelhetetlen  gyűlölettel  visel- 
tetik a  kiváltságos  rendek  iránt.  Különösen  Laczkovics  tűntet  monarchikus 
érzelmeivel,  pedig  ugyanő  bocsátotta  ebben  az  időben  közre  Trenk  Mace- 
dóniai vitézéi,  melynek  éle  a  zsarnokság  ellen  irányúi  ugyan,  de  a  melyndc 
egyes  kitételével  még  a  legalkotmányosabb  fejedelem  ellen  is  föl  lehet 
esetleg  izgatni  a  tömeget,  például  hogy  »az  uralkodó  alattvalóit  méheknek 
tekinti,  kik  csupán  arra  valók,  hogy  neki  mézeljenek*,  vagy  hogy  meg 
kell  vetni  »a  titulusokat,  pántlikás  kereszteket*  s  általában  »a  királyok 
aranyos  kincseit*,  melyeket  ők  a  paraszt  véres  verejtékkel  szerzett  vagyo- 
nából osztogatnak. 

A  két  szélső  demokrata,  elfogultságával  és  egyoldalúságával,  ép  oly 
kevéssé  használt  az  általa  képviselt  ügynek,  mint  Hoffmann  Lipót,  az 
idegenből  hozzánk  származott  pesti  egyetemi  tanár,  a  Bábel  és  Ninive 
hírhedt  pamfletek  szerzője  vagy  Molnár  János  pesti  ev.  pap,  a  Politisch- 
kirchliches  Manch  Hermaeon  szerzője,  kik  a  nemzet  hátramaradottságát 
kizárólag  a  nemesség  bűneinek  tulajdom'tván,  ennek  az  osztálynak  meg- 
semmisítését tartják  szükségesnek,  hogy  az  ország  a  bábeli  zűrzavarból 
kimeneküljön. 

Martinovicsék  túlzásai  dacára  azonban  a  demokrácia  eszméje  hódított 
a   közvéleményben,  mely   a  jogegyenlőség  követelményének  a  társadalom 
minden   tényezőjével,   még   a   zsidókkal,   sőt   a  nőkkel   szemben   is   eleget 
kívánt  tenni. 
A  zsidók  ügye  KERESZTÚRI  JÓZSEF  s  művének  (IL  Leopold,  Eleuterinek,  egy  magyar 

prófétának  látása  szerént)  magyar  fordítója,  Szirmay  Antal,  valamint 
Nagyváti,  a  zsidóság  szebb  jövőjét  élénk  színekkel  rajzolja.  Céljuk  nem 
az,  hogy  a  zsidó  egyenrangúvá  tétessék  a  többi  polgárokkal.  Ez  kissé 
merész  ugrás  lett  volna  a  haladás  lépcsőjén.  Egyelőre  csak  arra  szorít- 
koznak, hogy  a  zsidót   szolgai,  elnyomott   helyzetéből  kiemeljék  s  ez  által 


A  FFXVILÁGOSODÁS  IRODALMA  257 


módot  nyújtsanak  neki  ama  hibái  levetkőzésére,  melyek  ép  a  százados 
elnyomatás  folytán  lassankint  természetévé  válván,  képtelenné  tették  őt  a 
nemzeti  aspirációk  megértésére  s  ezen  aspirációk  megvalósítását  célzó 
törekvések  istápolására. 

A  nők  politikai  emancipációjának  kérdése,  melyet  a  francia  forradalom  a  nőkérdés 
vetett  fel,  szintén  élénk  visszhangra  talál  nálunk.  Bárány  Péter  (A  magyar 
anyáknak  alázatos  kérések),  Palóci  Horváth  Ádám  (A  magyar  asszonyok 
prókátora,  A  férjfiak  felélete  az  asszonyokhoz)  tolmácsolják  az  asszonyok 
kivánságait 

Az,  a  mi  a  nőemancipáció  apostolait  jellemzi,  hogy  t.  i.  nem  törődtek 
a  gyakorlati  élet  exigenciáival,  jellemzi  általában  a  felvilágosodás  íróit.  Csaknem 
kivétel  nélkül  ábrándozok,  sőt  rajongók  voltak.  De  ezek  az  ábrándozok 
ébresztették  fel  a  nemzetben  a  haladás  vágyát;  ezek  tették  le  nálunk  a 
határkövet  a  stagnáció  és  a  modern  átalakulás  korszaka  közé. 


Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  XT.  köt.  17 


57.  Tudományos  irodalmunk. 

A  magyar  történetírás  és  irodalomtörténet. 

PÉLDÁJA,  izgatása  nemcsak  költÖi  irodalmunkat  keltette 
in  életre,  maradandó  hatással  volt  a  tudományos  iro- 
i  is.   Azok   a  szi've  egész  melegével,  lelke  erős  meg- 
ssével  hirdetett  szavak :   hogy  nincs  nemzeti  haladás, 
emzeti  tudomány,  nincs  nemzeti  hatalom  nemzeti  nyelv 
nélkül,  —  sok  hazahúí  keblet  megdobbantottak  és  serkentettek  munkára. 
A  tudósok  nyelve  ugyan,  valamint  az  iskoláké,  söl  a  közéleté  is,  még  jó 
ideig  a   latin  marad;  s  ha  szélesebb   körben  akarnak  figyelmet  kelteni, 
maguk  a  nemzeti   nyelv   legbuzgóbb    apostolai  is  latinul    írnak;    de  az 
országos  végzések  (1791.,  1805.),  az  egyre  nagyobb  számmal  megjelenő 
magyar  munkák  s  az  ezek  által   teremtett  közszellem  mind  nagyobb  rést 
ütnek  a  latin   nyelv  tekintélyén,   mely  a  jelen  század  második  tizedében 
mér  erősen  hanyatlóban  van. 
dománvok  A  magyar  nyelvű  tudományos  könyv  a  múlt  század  utolsó  negye- 

dében még  nagyon  félénken  jelenik  meg;  egyszer,  hogy  nyelvünk  alkalmas 
voltát  bizonyítsa  a  tudományok  tárgyalására,  másszor  olyan  ürügy  alatt, 
hogy  a  nagy  közönségnek  vagy  a  latinul  nem  értő  nőknek  szól.  De 
egyiknek  bátorsága,  sikere  buzdítólag  hat  a  többiekre  is.  Szép  János 
magyar  esztétikát  ir,  P.  Horváth  Ádám,  Sárvári  Pál,  Márton  István, 
Köteles  Sámuel  a  bölcselet  különböző  ágaiban  dolgoznak.  Aranka  György, 
Cserei  Farkas  egy-egy  jogi  miuikával  lépnek  föl,  míg  Georck  Ulés  a 
Honnyi  törvényhtn  (1804.)  már  az  egész  törvénytudományt  magyarul  adja. 
Dugonics  Tudákossága  (1784,)  a  mennyiségtan.  Földi  János  Termeszei 
históriája.  (1801.)  az  állattan.  Diószegi  és  Fazekas  Füvészkönyv^  (1813.) 
a  növénytan  nyelvét  magyarítja  meg,  Decsy  Sámuel  Ozmanographiája, 
(1788.)  a  statisztikában,  Vályi  András  földrajzi  szótára  a  hazai  föld  ismer- 
tetésében volt  alapvető.  Kiegészítik  e  sort  az  egymás  után  keletkező 
folyóiratok,  mint  a  Péczeli  Mindenes  Gyűjteménye,  a  kassai  Muzenm,  a 
Kazinczy  Orpheusa,  a  Kannán  Uránidia,  a  Sándor  István  Sokfélébe,  melyek 
a  tudományoknak  jóformán  minden  ágát  körükbe  vonják  s  közleményeikkel, 
ismertetéseikkel  mind  nagyobb  érdeklődést,  figyelmet  ébresztenek. 


TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK  259 


S  ebben  van  ez  időszak  tudományos  foglalkozásának  egyik  legfőbb 
eredménye,  sőt  célja  is.  Mert  e  munkák  jórésze  fordítás  vagy  átdolgozás, 
s  ha  eredeti  is,  nem  annyira  önálló  kutatás  és  felfogás,  mint  szorgalmas 
gyűjtés  és  jószándékü  kompiláció  eredménye.  Az  írók  célja  sem  az,  hogy 
előbbre  vigyék  a  tudományt,  a  minek  különben  is  még  sok  föltétele 
hiányzott,  —  hanem  hogy  ismertessék  annak  állapotát,  érdeklődést  kelt- 
senek iránta,  s  mindenek  fölött,  hogy  az  elhanyagolt  nemzeti  nyelvet 
használják  s  tehetségök  szerint  míveljék.  Ebben  a  mívelésben  ugyan 
sokszor  szintén  több  része  van  a  hazafias  jóakaratnak  mint  a  hozzáér- 
tésnek, de  így  is  fontos  jelenség.  Ez  a  tapogatózás  végzi  az  úttörés  nehéz 
munkáját,  s  erről  az  oldalról  is  nyilvánvalóvá  teszi  a  nyelvújítás  szük- 
ségességét Az  általuk  vert  ösvényeken  utóbb  biztosabban  megindulhat 
a  tudományok  önálló  vizsgálata  és  előadása;  az  úttörőknek  elég  érdemök 
az  előkészítés  s  egy  érdeklődő,  bár  kiskörű  olvasó-közönség  nevelése. 

Egy  tudománykör,  a  történetírás,  már  most  is  izmosan  bontakozik 
ki  pólyáiból,  az  irodalomtörténet  pedig  az  anyaggjrűjtés  s  rendszerezés 
megkezdése  által  végzi  el  az  alapvető  munkát.  A  külföldi  s  hazsj  esemé- 
nyek, irodalmi  és  politikai  állapotok  akkor  egyaránt  a  múk  és  jelen  össze-  * 
hasonh'tására,  a  történeti  érzék  fölébresztésére  indítottak ;  a  nemzeties  törek- 
vések pedig  ezen  a  téren  is  magyar  nyelven  szólaltatják  meg  a  tudományt 

Elsőnek  Szekér  Joakim  lépett  föl,  ki  1752  július  5-én,  Komáromban 
született;  tizenhét  éves  korában  Ferenc-rendi  szerzetes  lett  Felső  tanul- 
mányait Nagyszombatban  és  Pesten  elvégezvén,  mint  hitszónok  és  tanár 
működött,  legtovább  Szombathelyen.  Itt  írta  a  Magyarok  eredete  című 
(1791.)  két  kötetes  munkáját,  melynek  írására,  —  mint  maga  mondja,  — 
•ösztönt  azoktól  az  érdemes  hazafiaktól  vett,  kik  anyanyelvünknek  előbb- 
mozdítására  serényen  iparkodnak «.  1794-ben  megvált  szerzetétől  s  a  szent- 
kereszti cistercita  kolostorba  lépett,  utóbb  pedig  tábori  pappá  lett.  Mint 
ilyen  jelen  volt  a  marengói  ütközetben,  melyet  később  (1806.)  le  is  írt; 
mert  bár  a  tábori  élet  nem  igen  engedett  pihenést,  nem  szűnt  meg  nyel- 
vünk csinosításán  fáradozni.  Elete  vége  felé,  kolozsvári  tartózkodása  alatt, 
írta  meg  Magyar  Robinsonját,  ekkori  szépprózai  irodalmunknak  a  Kármán 
művei  mellett  is  számottevő  termékét,  s  újra  kiadta,  megbővítve,  első  nagy 
munkáját.  1810  szeptember  26-án  hunyt  el. 

Szekér  a  Magyarok  eredetét  —  az  előljáró  beszéd  szerint  —  nem  Szekér  joákim 
a  tudósok  számára  írta,  hanem  azoknak,  a  kik  a  nagy,  latin  nyelvű 
históriákat  sem  megvenni,  sem  olvasni  nem  tudják;  különösen  pedig  az 
» asszonyi-rend*  számára,  mert  hasznosabbnak  véli,  »ha  más  erkölcs-pazarló 
könyvek  helyett  ilyetén  elmetápláló  és  okosságot  élesítő  dolgok  olvasá- 
sában tölti  unalmas  óráit*.  Munkáját  a  hún-avar  és  török-magyar  őstör- 
téneten kezdi  s  egész  az  1791.  eseményekig  viszi,  felhasználva  hozzá 
Anonymustól  kezdve  a  korabeli  latin  írókig  minden  nevezetesebb  forrást. 
Tárgyalása   nem   egyenletes,  de  egyes  eseményeket  ügyesen  csoportosít,  s 

17* 


260  TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK 

bár  a  tiszta  magyarságra  törekvés  miatt  többször  nehézkes  a  stüusa, 
előadása  mindvégig  élínk,  melynek  sajátos  jelleget  kölcsönöz  az  események 
felfogásában  nyilatkozó  erős  hazafias  érzése  és  őszinte  tárgyilagossága. 
így  megrójja  a  pápákat,  hogy  törvényes  jogszokásaink  sérelmével  Rómába 
idézték  Venczelt  s  az  öt  megkoronázó  érseket,  s  hogy  jogaikkal  visszaélve, 
minden  szére-szóra  >nyakokba  csapkodták*  eleinknek  az  exkommtinikációt ; 
tárgyilagosan  szól  a  reformációról,  József  császár  türelmi  rendeletéről,  a 
szerzetes-rendeket  eltörlő  -kegyes*  parancsolatairól,  de  el  nem  titkolhatja 
hazafias  örömét  sem  az  állapotok  törvényes  mederbe  fordultán. 

Mellőzve  a  kisebb  jelentőségű  munkákat,  a  két  Budai  működése 
érdemel  kiváló  figyelmet, 
li  Ézuits  Budai   ÉzsaUs    1766.  május   7-én    született  a  közép-szolnokmegyei 

Peren.  .A  debreceni  koU^iumban  tanúit ;  miután  két  évig  még  GÖttingában 
_  időzött,  s  Hollandiában  és  Angliá- 

ban is  m^ordúlt,  előbb  mint  főis- 
kolai tanár,  1821-tŐl  mint  debreceni 
lelkész  és  szuperintendens,  klasszi- 
kus míveltségével  s  roppant  tudá- 
sával nagyhatású  működést  fejtett 
ki.  Késő  vénségben,  1841-ben  halt 
meg.  —  Főműve:  Magyarország 
históriája  (1805—12.)  három  kö- 
tetben, melyek  elseje  a  mohácsi 
veszedelemig,  2-ika  Buda  visszavé- 
teléig, 3-ika  a  legújabb  korig  terjed. 
Már  az  anyagnak  ilyen  felosztása 
Bndai  Éisfliás.  is  elüt  a  régibb  históriáktól,  melyek 

aránytalanul  sokat  foglalkoznak  az 
őstörténelemmel,  míg  ö  a  tosúlyt  az  újabb  korra  fekteti,  s  nála  jelenik  meg 
először  a  protestantizmus  fejlődése  a  politikai  történet  keretében,  a  forrás- 
munkák megjelölésével  s  olyan  alaposan  tárgyalva,  mint  eddig  még  sehol. 
Ez  látszólag  felekezeti  színt  ad  a  munkának,  de  Budai  elég  tárgyilagos  tud 
maradni,  különösen  az  által,  hogy  nem  polemizál,  hanem  a  tényeket  beszél- 
teti. Ez  a  ridegség  stílusán  is  elömlik,  de  világos  előadása,  mélyreható 
Ítélete,  gazdag  anyaga  miatt  az  első  tudományos  becsű  magyar  történelem, 
mely  egy  évtized  alatt  második,  1833-ban  pedig  3-ik  kiadást  ért.  Budai  írt 
még  egy  világtörténelmet  (Közönséges  história,  1800.)  s  egy  irodalomtör- 
téneti munkát  fffe^i  íiíáos  világ  históriája,  1802.)  is,  mely  utóbbiban  fŐleg 
a  görög  és  latin  írók  életével  és  munkáival  foglalkozik ;  korában  mindkettő 
hézagpótló  volt. 
Bi  Ferenc  BuDAi  Ferenc  szováthí   református  prédikátor,  Ézsaiás  testvérbátyja, 

1760.  november  8-án  született  s  java  férfi-korában,  1802  október  28-án 
hunyt  el.    Tudományosan    képzett  s  a    külföldi    irodalmakban  is  jártas 


TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK  261 

ember  vott.  Toldy  neki  tulajdonítja  a  Kant  philosophiája  rosíálgafását 
(1801.  névtelenül);  de  Budai  szivesebben  és  többet  foglalkozott  történeti 
munkák  búvárlatával  A  koráig  megjelent  összes  történeti  forrásmunkákat 
átolvasta,  jegyzeteket  készített  belőlük,  s  ezekből  szerkesztette  aztán: 
Magyarország  polgári  hisióriájára  való  lexiconéi  mely  azonban  —  Budai 
Ézsaiás  kiadásában  —  csak  halála  után  jelenhetett  meg  (1804 — 5.  s  újra 
1866.).  Három  vaskos  kötet,  a  magyar  történelemben  a  XVL  századig 
szereplő  összes  személyek  t>etűrendes  életrajzával.  Bár  az  egyes  történelmi 
adatok  forrása  külön-külön  nincs  megjelölve,  a  szerző  rendkívüli  lelki- 
ismeretességénél fogva  mindenben  megbízható  munka,  melynek  a  későbbi 
historikusok  és  költők  jó  hasznát 
vették.  (Innét  mentette  pL  Gyulai 
Pál  is  a  Pókainé  tárgyát.) 

Befejezi  a  sort  Virág  Bene- 
áek  már  említett  Magyar  száza- 
dok (1808.)  című  munkájával, 
mely  ha  forrástanúlmány  tekin- 
tetében szegényebb  is  az  utóbb 
emiitett  munkáknál,  a  klasszikus 
írókhoz  mért  művészi  szerke- 
zete, hazafias  szelleme  s  válasz- 
tékos előadásánál  fogva  a  tör- 
ténelmi műpróza  megalapítójául 
tekinthető. 

Az  irodalomtörténet-írás 
ez  időszakban  még  nem  ért  el  a 
fejlődés  ilyen  fokára,  de  szintén 
derék  termékeket  mutathat  fel. 

Első  a  széleskörű  tudomá-  „    ,    ,  ^,  , 

Horiayl  Elek. 

nyáról  és  fáradhatatlan   kutató 

szorgalmáról  emlékezetes  HorAnvi  Elek.  1 736-ban  született  előkelő  s  vagyonos  Horín 
szülőktől,  de  tudományszeretettől  vonzatva,  a  kegyesrendiek  szerzetébe  lépett. 
Felsőbb  tanulmányokra  Rómába  ment,  s  már  itt  annyira  kitűnt  a  klasszikus 
nyelvekben  s  a  históriában  való  jártasságával,  hogy  tanári  székkel  kínálták 
meg;  de  ő  haza  vágyott.  Itthon  többfelé  tanárkodott  (legtovább  a  váci 
Theresianumban),  1769-től  kezdve  azonban  kevés  megszakítással  tisztán 
tudományos  munkásságnak  élt.  1809-ben  hunyt  el.  összesen  huszonöt 
munkát  írt,  melyek  közül  a  két  első  (1761.  egy  vallástani,  1773-ban  egy 
történeti)  magyar  nyelvű,  de  jelentéktelen.  Nevezetesebb  a  harmadik: 
Memória  Hungaroram  et  provincialium  scriptis  editis  noforam  1 — U. 
(1775 — 7.),  melyet  a  külföld  is  méltánylattal  fogadott.  Előszava  tanúskodik 
a  lelkiismeretes  buzgóságról,  melylyel  adatait  gyűjtötte,  nemcsak  a  régibb 
rokon  munkákból,  hanem  főkép  nagykörű  levelezése  alapján,  melyet  kora 


262  TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK 


legnevezetesebb  tudósaival  folytatott,  köztük  Comidessel,  Katona  Istvánnal 
és  Kollár  Ádámmal,  a  bécsi  császári  könyvtár  őrével  stb.;  alkalma  volt 
továbbá  tolnai  Festetich  Pál  és  Rádai  Gedeon  könyvtárait,  akkor  a  leg- 
nevezetesebbeket, átkutatnia.  így  történhetett,  hogy  nug  a  tíz  évvel  azelőtt 
megjelent  Athéndshein  Bod  Péter  csak  ötszáz  írót  említhetett,  Horányi 
körülbelül  ezerkétszáznak  élete  s  irodalmi  működéséről  szólhatott.  A  nagy 
szorgalommal  egybehordott  anyagot  azonban  nem  egyenletesen  dolgozza 
fel,  egyikről  alig  közöl  pár  sort,  másikról  íveken  át,  egész  kidolgozott  élet- 
rajzot ád,  mutatványokat,  a  kortársak  magasztaló  verseit  is  közölve ;  míg  pl. 
Alvinczy  Péternek  másfél  lapot  juttat,  Zrínyi  Miklóssal,  Gyöngyösi  Istvánnal, 
Faludival  egy-egy  lapon  foglalkozik,  s  Bessenyei  György  csak  fél  lapot 
kap:  addig  Bél  Mátyásnak  (a  tömérdek  idézettel)  több  mint  száz,  Dudith 
Andrásnak  62,  Eszterházy  Pálnak  22,  Dávid  Ferencnek  15,  Pázmány- 
nak 7,  Sz.  Jeromosnak  32,  Janus  Pannoniusnak  21,  Czvittingemek  8  lapot 
juttat.  Mint  e  sorból  is  látható,  nem  annyira  a  magyar  költőkkel  és  szép- 
írókkal, mint  inkább  a  magyarországi  eredetű  tudósokkal  foglalkozik,  bár- 
milyen nyelven  írtak.  A  magyar  munkák  címét  rendesen  le  is  fordítja 
latinra.  A  századvégi  nemzeti  felbuzdulás  azonban  új  írókat  teremt,  sok 
kimaradt  a  régiekből  is,  Horányi  tehát  1792-ben  megindítja  a  Nova 
Memória  Hungarorumot,  melyből  azonban  csak  egy  kötet  jelent  meg  az 
A — C  kezdőbetűk  közé  eső  nevekkel  Ez  nem  bővített  kiadása  az  előbbi 
munkának,  hanem  pótlása;  ezért  az  ott  említett  életrajzokat,  munkákat 
itt  nem  mondja  el  újra.  De  annyi  a  pótlék,  annyi  az  új  név,  hogy  a 
kötet  így  is  788  lapra  dagad.  A  feldolgozás  itt  is  egyenetlen,  a  jellem- 
zések általánosak;  de  az  irodalmi  kritika  még  sokára  kezd  ébredni.  Ekkor 
feljebb  való  célnak  látszott:  mindenkit  felsorolni,  ki  csak  egy  íüzetke 
írásával  is  hozzájárult  a  magyar  szellemi  élet,  különösen  a  tudományos 
irodalom  fejlesztéséhez.  Horányi  hangyaszorgalmú  gyűjtése  e  tekintetben 
ma  is  forrásmunkául  szolgál.  Kiegészíti  e  nemű  munkáit  a  Scriptores 
Piarum  Scholarum  I — II.  (1808—9.),  melyben  élete  végén  rendje  iránti 
kegyeletből  a  piarista  írókat  gyűjti  össze. 
Bibliográfia  Mellőzve  Weszprémi  Isivánnak  a  magyar-  és  erdélyországi  orvosokról 

latinul,  Seivert  Jáiíosnak  az  erdélyi  írókról,  Klein  Jánosnok  az  evangélikus 
prédikátorokról  németül,  s  Tóth  Ferencnek  a  dunántúli  s  tiszántúli  szuper- 
intendensekről szóló  magyar  életrajzgyűjteményeit,  még  egy  pár  bibliográfiai 
munkát  kell  megemlítenünk,  minők  a  Teleki  Sámuel  s  a  Széchenyi  Ferenc 
könyvtárának  lajstromai  és  Cornides  Bibliotheca  HungaricájsL  Különösen 
hasznos  Sándor  ISTvÁNnak  (a  tizenkét  kötetes  Sokféle,  Jelki  András  tör- 
ténete. Ovid  Metam.  fordítása  stb.  szerzőjének)  Magyar  könyvesház  (1803.) 
cím  alatt  kiadott  munkája,  melyben  időrendi  egymásutánban  sorolja  fel 
(pótlékkal  is  megtoldva)  az  1533-tól  1800-ig  megjelent  magyar  munkákat, 
szám  szerint  3644  könyvcímet,  melyeknek  legnagyobb  részét  maga  is  látta. 
Bár  e  szám  azóta  tetemesen  felszaporodott  (a  XVI — XVII.  századból  Sándor- 


TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK  263 

nál  1001,  Szabó  Károlynál  1820  van),  a  könyv  annál  becsesebb,  mert 
akárhány  munka  megjelenését  csak  innét  tudjuk.  Befejezésül  közli  az  írók 
névsorát  is,  társadalmi  állásukat  magyarul  jelölve  meg,  de  e  nevek  közül 
kevés  vált  közkeletűvé, 

Lyen  előmunkálatokon  épült  az  irodalomtörténet  rendszeres  tárgyalása.  w«Uíszky  pái 
Az  els5  kísérlet  Wallaszky  PálIóI   származik.  A  hontmegyei  Bágyomban 
született  1742.  január  29-én,  s  miután   itthon   Selmecen,  Rimaszombatban, 
Pozsonyban  elvégezte  iskoláit,  1767-ben  Lipcsébe  ment  hittudományt  hall- 


Walluiky  Pál. 

gatni.  Itt  irta  a  Verböci^ől  és  a  Mályáskorabeli  tudományos  állapotaink- 
ról szóló  értekezéseit,  melyekkel  jó  szolgálatot  tett  a  magyarság  ügyének  s 
figyelmet  keltett.  Ezek  után  érte  itt  1 769-ben  a  békés-komlósi  evangélikus 
egyház  meghívása,  melyet  el  is  fogadott.  Egészségi  okokból,  meg  hogy 
Pest  tudósaihoz  is  közelebb  legyen,  1780-ban  Czinkotára  költözött;  majd 
midőn  József  türelmi  rendelete  után  számos  üj  egyház  szervezkedett,  egy 
ilyennek,  a  gömörmegyei  Jolsvának  meghivását  fogadta  el  (1783.),  a  hol 
aztán  mint  al-  és  főesperes  egész  1824  október  29-én  bekövetkezett  halá- 
láig élt,  nagy  tevékenységet  fejtve  ki  kerülete  egyházi  és  iskolai  ügyei- 
nek rendezése   körül.  Nagyszámú   s  részben  kéziratban  maradt  egyházi 


264  TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK 


művein  kívül  különösen  nevezetes  a  Conspectus  reipublicae  Litterariae 
in  Hungária  című  munkája,  mely  először  1785-ben  (Posonii  et  Lipsiae, 
326  lap),  utóbb  bővítve  és  javítva  1808-ban  (Budae,  586  lap)  jelent  meg. 
Ebben  összefüggően  igyekszik  tárgyalni  a  magyar  irodalom  és  mívelődés 
történetét.  Bevezetésül  bíráló  észrevételek  kíséretében  ismerteti  az  addig  meg- 
jelent rokontárg}^!  munkákat  (32  nyomt  és  13  ké2drat,  a  2-ik  kiadásban 
48  nyomt.  és  16  kézirat).  Magát  a  munkát  két  részre,  s  ezek  mindegyikét 
két  fejezetre  osztja,  az  első  a  hún-scytha  írással  és  mívelődéssel,  a  második 
XI — XV.  századok  történetével  foglalkozik;  a  második  rész  első  fejezete 
a  XVL  századtól  1776-ig,  a  második  innét  (illetve  utóbb  1770-től)  a  szerző 
koráig  terjed.  Sorba  veszi  az  egyes  tudományszakokat,  s  mindegyiknél 
(a  hittudománjd  irodalomban  az  írók  vallása  szerint  is)  csoportokba  gyűjti 
az  írók  neveit;  az  életviszonyaikra  s  munkáikra  vonatkozó  (nem  bíráló, 
csak  ismertető)  észrevételek  a  sűrűen  használt  jegyzetekben  vannak.  Annál 
több  teret  szentel  azonban  a  különböző  iskolák,  könyvnyomdák  és  könyv- 
tárak ismertetésének.  Az  utolsó  fejezet  alig  egyéb,  mint  a  Ratio  Educationis 
kiadása  óta  üjra  szervezett  különféle  alsó-,  közép-  és  felsőfokű  iskolák 
tanúimányi,  szervezeti,  sőt  személyzeti  rendjének  ismertetése.  Bármily  fontos 
mindez  mívelődéstörténeti  szempontból,  tulajdonkép  csak  becses  részlete  a 
szorosan  vett  irodalomtörténetnek,  mely  Wallaszkynál  a  fejezetek  elején 
áll  ugyan,  mégis  háttérbe  szorul.  Olvasója  sok  könyvcímet  s  rengeteg 
sok  nevet  lát,  de  az  irodalom  történetét,  a  mívelődési  és  társadalmi  viszo- 
nyokat meg  az  írók  ^ymásra  hatását,  szóval  a  magyar  szellemi  élet  szerves 
fejlődését  még  nem  fogja  belőle  megismerni.  De  akkor,  midőn  nyelvemlékeink 
s  régi  irodalmunknak  annyi  becses  anyaga  még  ismeretlenek  voltak,  elég 
nyeresége  volt  irodalmunknak,  hogy  a  fejlődés  stádiumai  ki  voltak  jelölve, 
a  nyomtatott  irodalom  termékei  csoportokba  gyűjtve  s  a  mívelődés  tényezői 
megjelölve. 
Pápay  Sámuel  Jóval  tovább  haladt  e  téren  Pápay  Sámuel,   ki  1770  március  8-án  a 

zalamegyei  Felső-örsön  született,  Kassán,  Egerben  és  a  pesti  egyetemen 
tanult.  Jogi  pályára  készült  s  már  az  ügyvédi  vizsgálatot  is  letette,  midőn 
az  egri  liceum  meghívta  a  magyar  nyelv  és  irodalom  tanszékére.  Pápay 
hazafias  lelkesedéssel  fogadta  a  meghívást,  s  1796 — 1800-ig  nagy  buzga- 
lommal látott  a  tanításhoz,  melynek  anyagát  maga  gyűjtötte  s  állította 
rendszerbe.  Tanári  székétől  egészsége  hanyatlása  miatt  megválván,  előbb 
Veszprémmegye  tiszteletbeli  ügyésze,  majd  1802-ben  a  gróf  Esterházy 
Miklós  pápai,  ugodi  és  devecseri  uradalmainak  lett  első  ügyvéde.  De  nagy 
elfoglaltsága  mellett  sem  szűnt  meg  figyelemmel  kisérni  irodalmunk  ujabb 
fejlődését,  sőt  ebben  maga  is  tevékeny  részt  vett  Midőn  az  1805-iki 
országgyűlés  megengedte,  hogy  a  közigazgatásban  a  megyék  a  magyar 
nyelvet  használhassák,  Veszprémmegye  őt  bízta  meg  a  hivatalos  nyelv 
megmagyarosítására  teendő  javaslattal.  Pápay  e  bizalomra  egész  könyvvel 
felelt,  melyet   Észrevételek  a  magyar  nyelvnek  a  polgári  igazgatásra  és 


TUDOMÁNYOS  IROOALMUJiK  26ő 

törvénykezésre  való  alkalmaztatásáról,  az  oda  tartozó  kifejezések  gyüj-  póp")'  " 
tetnéwyével   cím  alatt  (Veszprém,    1807.   255.   lap)  a  megye  kiadott    és 
valamennyi    megyének    megküldött.    E    munka  mind  a  nyelvújításban  s 
bővítésben  követendő  irányelvek  fejtegetése,  mind  az  ezek  alapján  nagy 
tanülmánynyal  Összeállított  szótár  irodalmi  értéke  tekintetében  messze  felül- 


^^^ 


Pipay  Sámuel  arcképe  és  névaláirósa, 

múlja  a  többi  megye  hasonló  kiadványát.  Ennek  sikere  után  nem  utasít- 
hatta el  többé  barátja,  P.  Takács  József,  kérését,  hogy  rendezze  sajtó  alá 
egri  irodalmi  előadásait.  így  jelent  meg  A  'magyar  literatúra  esmérete,  két 
részben  (Veszprém,  1808.)  mint  a  Magyar  Minerva  IV.  kötete,  az  első  rend- 
szeres magyar  nyelvű  irodalomtörténet.  E  munkák  megszerezték  számára  a 
legjobb  írók,  köztük  Virág,  Berzsenyi,  Kisfaludy  S.,  Kis  János  és  Kazinczy 


266  TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK 


barátságát,  kikkel  állandó  levelezésben  állott ;  megyéje  s  a  szomszéd  Győr- 
megye  pedig  táblabírái  közé  sorozta.  Hivatala  gondjai  mellett  azonban 
utóbb  csak  arra  jutott  már  ideje,  hogy  anyagilag  támogassa  az  irodalmat ; 
nemcsak  maga  fizet  elő  több  hírlapra  s  minden  új  magyar  könyvre,  hanem 
évtizedeken  át  állandó  gyűjtője  az  íróknak,  s  e  téren  akkor  senki  sem  tett 
többet  nálánál  a  magyar  irodalom  terjesztésére.  Lelkes  hazafiságának  elég 
bizonyítéka,  hogy  halála  előtt  pár  héttel  ezer  ezüst  forintot  ajánlott  fel  az 
alakulóban  levő  akadémiára.  1827  május  31-én  hunyt  el. 
Ifod^mtört?-^  ^   ^^Sy^^  Itíerattira  esméretét   első   sorban   a  tanuló    iQúságnak 

"®*  szánta  vezérlőkönyvül,  miután  az  erre  leginkább  hivatott  Révai  a  saját 
könyvének  kiadása  előtt  elhalt.  A  bevezetésben  megemlíti,  hogy  némelyek 
csak  a  szépirodalom  fejlődését  értik  a  literatúrán,  de  ő  tágabb  értelemben 
úgy  határozza  meg,  hogy  »az  oly  tudomány,  mely  a  magyar  nyelvnek 
s  írástudásnak  mind  természeti,  mind  történeti  állapotját,  az  írásbeli  előadás 
minden  nemeire  való  alkalmaztatással  adja  elő.«  Ehhez  képest  három  részre 
osztja  munkáját.  Az  elsőben  »a  magyar  nyelv  eredetét  s  természeti  tulaj- 
donságait vizsgálva*  sok  olyanról  is  szól,  miket  ma  az  irodalomtörténet 
és  stilisztika  körében  tárgyalunk,  de  az  a  szándéka,  hogy  összefoglalja 
az  egész  akkori  nyelvtudományt.  Vizsgálataiban  ekklektikus,  de  önálló  fel- 
fogásra törekszik  s  ezt  nagy  készültséggel  védelmezi  is.  így  Quintilián  és 
Adelung  nyomán  azt  hirdeti,  hogy  a  nyelvet  a  minden  időkori  nyelvszokás 
határozza  meg,  melyet  az  analógia,  etimológia  és  eufonia  segítségével  a  jó 
írók  munkáiból  tanúihatunk  meg  legtisztábban.  A  helyesírásban  tehát,  mint 
Verseghy  —  s  Révait  és  Kazinczyt  kivéve  az  írók  legnagyobb  része,  — 
az  élőbeszédet  tartva  főtörvénynek,  ő  is  ypsilonista;  de  az  ijfc-es  igék 
védelmével,  valamint  a  ragozás  és  szóképzés  némely  pontjában  Révaihoz 
csatlakozik;  a  nyelvbővítés  forrásainak  ma  is  elfogadható  megjelölésével 
pedig  a  mérsékelt  Kis  János  pártjára  áll.  Tévedéseit  és  ellenkező  véle- 
ményét utóbb  Kazinczy  (Erdélyi  Múzeum,  1817.)  elég  tárgyilagosan 
igazította  hel5Te,  a  második  résztől  azonban  magasztaló  elismerését  sem 
vonta  meg.  Ez  a  rész,  a  háromszáz  lapra  terjedő  elsőnek  csak  felényire 
terjed,  s  » a  magyar  literatúrának  vagyis  írástudásnak  régi  és  mostani  álla- 
potjáról«  szól.  Pápay  az  egész  anyagot  három  » időkerületre «  osztja:  az 
első  á  hitújítás  koráig,  a  második  innét  ü.  Józsefig,  a  harmadik  innét  a 
saját  koráig  terjed.  A  paragrafusok  címeiben  kifejezi  vizsgálatai  eredmé- 
nyét, így  az  első  időszakban:  »A  magyarok  Európában  is  szűzen  megtar- 
tották saját  nemzeti  nyelveket ;  jóllehet  az  írástudásban  járatlanok  voltak ; 
ez  csak  a  keresztyénség  bevételével  kezdődik;  de  hazánk  viszontagságai 
miatt  csak  mintegy  a  XII.  század  végéről  mutathatunk  magyar  írás- 
darabot«  stb.  Ez  a  Halotti  Beszéd,  mely  ekkor  már  a  Révai  magyarázatával 
járt  közkézea  A  nyelvtörténeti  kutatás,  s  a  régi  és  újabb  írók  munkáinak 
kiadása  a  következő  fejezetekben  is  megkönnyíti  Pápay  vizsgálatát,  ki 
ezek   alapján   Wallaszkytól   több   tekintetben   elütő  világításban  tűnteti  föl 


TUDOMÁNYOS  IRODALMUNK  267 


irodalmunk  fejlődését.  A  következő  korszakban  kiemeli,  hogy  »a  vallásbéli 
buzgóság  literátori  buzgóságot  szül;  munkába  vétetett  akkor  a  magyar 
filológia;  jobban  terjesztődtek  nyelvünkön  az  isteni  s  világi  ismeretek  is,« 
stb. ;  sorra  elszámlálja  azután  a  különböző  magyar  munkákat,  a  nélkül 
azonban,  hogy  méltatná  őket.  Még  részletesebb  a  harmadik  időszak,  hol  a 
magyar  nyelv  térfoglalását,  a  folyóiratokat,  a  tudós  társaság  alapítására 
vonatkozó  törekvéseket,  a  jutalomtételek  eredményeit  s  a  magyar  játékszín 
történetét  is  lelkes  örömmel  ismerteti,  s  a  magyar  irodalomtörténetben  először 
emeli  ki  azok  fontosságát.  Végül  visszatekintőleg  kifejti  a  nyelv  gyara- 
podásának eddigi  akadályait  s  jövendő  előmozdításának  módjait  és  esz- 
közeit. Kár,  hogy  a  munka  harmadik  része,  melyben  »az  írásbeli  szép 
előadást  példákkal  világosítva*  akarta  tárgyalni,  Pápay  másnemű  elfog- 
laltsága miatt  már  nem  készülhetett  el.  De  a  megjelent  rész  sokáig  egyetlen 
kézikönyve  volt  az  irodalomtörténetnek,  hibái  s  hézagai  mellett  is  annál 
használhatóbb,  mert  az  egész  munka  stílusa  —  Kazinczy  szerint  is  — 
» férfiasan  szép,  erővel  teljes  s  oly  folyó  és  tiszta,  hogy  a  legfinnyásabb 
olvasó  is  gyönyörködéssel  olvashatta*,  s  másfelől,  mert  Révainak  ilynemű 
munkája,  midőn  sok  sürgetésre  tanítványa  utóbb  (1833.)  kiadta,  nem  felelt 
meg  a  várakozásnak,  s  Horvát  István  maga  elismeri,  hogy  »e  tudomány 
a  nagy  Révainak  gyenge  oldalát  tette «. 

Toldy  felléptéig  csak  egyetlen  számottevő  dolgozat  jelent  még  meg  Kazinczy  irod. 
e  körben:  KAZiNCZYnak  A  magyar  literatúra  történetei  című  tanulmánya, 
mely  mint  a  tübingai  pályázatra  írt  munkájának  bevezetése,  az  Erdélyi 
Múzeum  első  füzetében  (1814.)  került  nyilvánosságra.  Bár  csak  tíz  lapnyi 
vázlat  az  egész,  irodalom-  és  mívelődéstörténetünk  főbb  mozzanatait  tarta- 
lomban és  előadásban  annyi  ízléssel  és  oly  önálló  felfogással  (Zrínyit  ő 
helyezi  először  Gyöngyösi  fölé,  az  újkort  is  ő  kezdi  először  Bessenyei 
íblléptétől  számítani)  foglalja  egybe,  hogy  a  későbbi  rendszerezők  számára 
ekként  a  keretet  megalkotván,  nemcsak  a  nyelvújítás  vezérének,  hanem  a 
modem  irodalomtörténet-írás  irányjelölőjének  is  méltán  nevezhetjük. 


58.  Á  nemzeti  játékszín  története  1837-ig-. 

Felvinczy  Györgynek    1696-ban  adott  játékszíni  szabadalom- 
levél becses  okirata  ugyan   a  magyar  színészet  történetének, 
de  nem  képezi  kiinduló  pontját,  még  kevésbbé  a  fejlődés  egyik 
határkövét  a  magyar  színészetndc.  Nincs  egyetlen  komolyan 
számbavehető   adat,  mely  előtte  létező  színészetet  sejtetne  és 
ezáltal  Felvinczy  kísérletének  míveltségtörténeü  magasb  jdentöséget  adna. 
A   mi   utána  következik,  az  csak   annál  érthetőbben  magyarázza,  hogy 
kész  intézményeket  nem  lehet  egyszerre  idegenből  átültetni.  Felvinczy  terve 
hihetőleg  még  életében  dugába  dőlt :  alkalmas  színdarabok,  ügyes  előadók, 
meg   az    élet   komoly  gondjaitól  ment  s   az  e   fajta  mulatságok   szükségét 
élénken  érző  közönség  híjában.  Városaink  lakossága  megelégedett  az  iEJcolai 
drámák  előadásásával, 

A  világi  színészetet,  rendszeres  előadásokkal,  berendezett  színpadokon 
a  XVIIl.  század  hannadik  évtizede  körül  találjuk  meg  első  ízben  Pozsonyban 
s   utána   Kassán,   Budán,   Pesten,   Brassóban    stb.    De   ezen  idegen  nyelvű 
előadásokhoz  a  magyar  színészet  fejlődésének  első  szálai  nem  fűzhetők. 
hiMiTa^fíüu  A  XVIU.  század  második  felétől  mind  inkább  magyarrá  váló  iskolái 

száiadbin  dj-^ma  képezi  az  átmenetet  az  irodalmi  drámára  s  a  világi  színpadra. 
Az  irodalmi  újjászületés  első  bajnoka,  Bessenyei,  Bécsben  és  Esterházán 
nyert  színi  benyomásai  alapján  írja  első  drámát  Követői  közül  Zechenter 
Anial  az  első,  a  ki  Bessenyei  buzdítására  fordított  drámái  előszavában,  a 
magyar  színpad  és  színészet  szükségességét  fejtegeti,  miután  egypár  évvel 
előtte,  egy  német  nyelvű  röpirat  (Entwurf  zu  einem  ungarischen  National- 
theater.  In  einer  Rede  an  das  Vaterland.  Pressburg.  1779.)  már  lelkes  sza- 
vakkal kardoskodott  egy  nemzeti  színház  fölállításának  szüksége  mellett 
Süket  füleknek  beszéltek  mind  a  ketten.  Az  udvar  támogatására  (mit  ők 
emlegettek)  gondolni  sem  lehetett.  Főuraink  nemzeti  érzelmeit  egészen  átala- 
kította Bécs  levegője  és  Mária  Terézia  ügyes  politikája.  Az  Esterházyak 
százezreket  áldoztak  az  idegen  művészetek  oltárán.  Erdödy  gróf  Pozsonyban 
tartott  állandó  színházat :  olasz  és  német  operákkal,  némajátékokkal  és 
balletekkel.  A  Koháryak  és  a  Pálffyak  mint  bécsi  színházi  vállalkozók,  vagyo- 


A  NEMZETI  JATÉKSZIN  TÖRTÉNETE  1837-IG  269 

nukat  áldozlak  föl  nagyúri  kedvteléseiknek.   Vagyonos  főuraink  szívének 
egyetlen  dobbanása  sem  érdekelte  a  haza  elárvult  művészetének  ügyét! 

Minden  népnél  felülről  lefelé  jövő  hatások  alatt  indült  fejlődésnek  a  |j^í!^55«i 
színészet.  Udvarok  kegye,  főurak  bőkezűsége,  közhatóságok  áldozatra-  *"**" 
készsége  ragadja  ki  a  vándor  komédiásokat  az  élet  köznapi  árjából.  Azok 
seg^yével  hódolhatott  komolyabb  céljainak,  azok  pártfogása  ü^án  vált  a 
kőzmíveltség  tényezőjévé.  Nálunk  nemcsak  hogy  nem  számíthatott  felsőbb 
pártfogásra,  de  sőt  mindent  a  legelején  kellett  kezdeni:  megteremteni  a 
közhangulatot  s  aztán  létrehozni  a  hiányzó  magyar  drámairodalmat  meg 
az  egész  színészetet.  Ez  a  munka  csak  irodalmi  úton  volt  lehetséges,  s 
hogy  lassan  termetté  meg  gyümölcseit,  okát  az  elfajültságon  kívül  abban 
keresheíjük,  hogy  az  irodalmi  élet  is  csirájában  volt  csupán  meg,  s  így  szűk 


körén  belül  érvényesíthette  figyelmeztető  komoly  szavát.  Az  eredmény  még 
így  is  sokáig  várakoztatott  volna  magára,  ha  kívülről  jövő  hatások  föl  nem 
rázzák  »opium  álmábóU  a  nemzetet,  s  néhány  író  lelkes  figyelmeztetéséhez 
nem  szegődik  szándéktalan  segítségül  a  »kalapos  király*  azon  rendelete, 
mely  nyelvében  az  egész  nemzetet  megsemmisítéssel  fenyegette. 

A  magyar  színészet  nem  volt  lassan  fejlődő  intézmény  nálunk,  hanem 
a  nemzeti  közhangulat  rögtönös  alkotása.  Ez  magyarázza  hosszas  vergő- 
dését, tanácstalan  kapkodásait,  de  csak  ez  érteti  meg  tüneményszerű 
tevékenységét,  valamint  első  híveinek  igazán  apostoli  buzgalmát. 

Midőn  1790-ben,  a  régtől  egybe  nem  hívott  országgyűlés  megnyitása 
U.  József  nemzetellenes  rendeleteinek  visszavonása  után,  a  legközelebbi 
jövő  kilátása  volt,  Péczeli  József  pályázatot  hirdetett  egy  oly  színdarabra, 
melyet  ez  alkalom  örömére  elő  lehetne  adni,  Kazinczy  Külföldi  színjátékok 
című  gyűjteményét  indítja  meg  s  első  darabul  Hamletéi  akarja  előadatni. 


S70  A  HEMZEn  JAT£rSZÍN  TÖRTÉNETE  1837-tG 

Az  ország  minden  részéből  fordítók  jelentkeznek  s  akad  olyan  magyar  író 
is,  a  ki  minden  hétre  egy  új  s  eredeti  darab  írására  vállalkozik !  Lelkese- 
désben nincs  hiány  —  de  színdarabokban  annál  nagyobb,  s  mikor  már  ez 
sem  okoz  komoly  gondot,  akkor  jut  eszökbe,  vájjon  lesz-e,  a  ki  elö  is 
fogja  adni  ezeket  a  megszületendő  drámákat?  Van  ugyan  némi  nyoma 
annak,  hogy  magyar  műkedvelők,  néhány  évvel  1790.  előtt  is,  eljátszottak 
a  lövérosban  néhány  színdarabot,  de  midszerezett  magyar  színtársulatra 
nem  akadunk.  Szerencsére  a  lelkesedés  oly  általános,  annyira  érzi  mindenki 
(fSIeg  az  i^ak  sorában),  hogy  a  játékszín  »a  nyelv  terjesztésének  és  kipal- 
lérozásának  egyik  leghathatósabb   eszköze*,  hogy  csupán  idő  kérdése  a 


niagyar  színtársulat  megszületése.  Sajnos,  hogy  csak  az  utolsó  percekben 
gondolnak  a  játszóhelyre,  s  nem  veszik  előleges  számításba  azok  önzését, 
kik  előtt  nemzeti  érdekek  helyett  csupán  a  magukéi  lebegnek. 
\  Jobbára  az  egyetem  hallgatói   sorából  állott  egybe   az  »els5  magyar 

"^nemesi  színjátszó  társaság"  1790-ben.  Ha  volt  egyiknek-másiknak  némi 
gyakorlottsága  a  színjátszásban,  azt  leginkább  az  iskolai  előadásoknak 
köszönhette.  így  jött  közeli  érintkezésbe  az  iskolai  színpad  a  világival. 
Azok  soraiból,  kik  eddig  az  iskolák  számára  írtak,  mint  a  világi  színpad 
első  drámaírói  Dugonics,  Endrődt  J.,  Egerváry,  Simái,  Verseghy  stb. 
állanak  elő.  Nem  útszéli  összeverődött  csapat  az  első  magyar  színtársulat, 
hanem  lelkes  honfiak  fiatal  társasága,  szent  célokkal :  a  nyelvet  terjeszteni 


A  NEMZETI  JÁTÉKSZÍN  TÖRTÉNETE  1837-IG  271 


és  » kipallérozni*,  az  európai  többi  nemzetek  példáján  okulva  a  mulat- 
ságok egyik  legnemesebbjét  meghonosítani  nálunk  is.  Kezdetben  a  nemzet 
nyelvi  és  irodalmi  célzatok  mellett  csupán  másodrendűvé  vált  a  színészi. 
Kazinczy  úgy  tervezte,  hogy  klasszikus  műsorral  utazzák  be  a  vidéket. 
Előadandó  darabjaik :  Hamlet,  Tancred,  Alzir,  Mérope  lennének.  Ez  volna 
a  gyakorlat  nevelő  iskolája  s  ha  megerősödnek,  kezdjék  meg  állandó  műkö- 
désüket a  fővárosban  is,  hol  a  fejlettebb  idegen  színészet  mellett  kezdetle- 
gességök  úgyis  foltünőbb  mint  a  vidéken.  A  jó  terv  tervnek  maradt. 
Kazinczy  távol  élt  a  központtól  s  így  nem  gyakorolhatott  állandó  befolyást 
színészetünkre,  mely  a  maga  útjain  haladva  először  a  fővárosban  akart 
gyökeret  verni. 

Az  1790-től  1796-ig  terjedő  kor  képezi  a  magyar  színészet  első 
időszakát.  A  törzsgárda  első  tagjai  közül  a  kiválóbbak:  Kelemen  László, 
Ráth  Pál,  Szomor  Máté,  kikhez  később  Sehy  Ferenc,  Varsányi  Ferenc, 
Láng  János  és  Várady  Mihály  csatlakoztak.  Az  első  női  tagok  legjele- 
sebbje: Moor  Anna  (később  Rehákné). 

Az  első  előadást  1790.  október  25-én  Budán  tartották  meg  s  a  megnyitó  ^^J^^J'-öö^r^' 
darabot  (Igazházii)  október  27-én  Pesten  ismételték.  Alig  hangzottak  el  a 
lelkesedés  első  tapsai,  már  ott  volt  nyomukban  az  elkeseredés  érzete,  mert 
a  színház  albérlője,  Unv^erth  gróf,  oly  foltételek  mellett  volt  hajlandó  átadni 
a  német  színpadot,  hogy,  ha  elfogadják,  semmi  anyagi  előnyökre  nincs 
kUátásuk.  Ekkor  kibérelték  magától  a  lőbérlőtől  a  budai  hídfő  melletti 
faszínházat  s  ott  tartották,  csaknem  két  évi  pihenő  után,  előadásaikat, 
azok  sorát  1 792.  május  5-én  a  Talált  gyermekkel  nyitván  meg ;  majd 
midőn  a  grófi  albérlő  visszavonult  s  ennek  jogaiba  Busch  Jenő  lépett 
(1793.  május  23.),  ezzel  egyezkedtek,  hogy  meghatározott  napokon  a  pesti 
Rondellában  és  a  budai  színházban  (a  Várban)  játszhassanak.  A  magyar 
előadások  jövedelme  nagyon  megcsappant,  a  mint  az  országgyűlés  Pozsonyba 
költözött  A  vármegyék  segélyeit  a  díszletek  és  egyéb  kiadások  emésztették 
föl.  A  tagok  közt  lappangó  apró  egyenetlenkedések  nyilvánosságra  jutottak 
s  egy  ízben  nyilt  színpadi  botrányban  is  végződtek.  A  színészek  erkölcsi 
tekintélye  megingott,  anyagi  ügyeik  ziláltakká  váltak.  Az  elhagyatottság 
érzete  hanyagokká  tette,  a  közöny  és  bizonytalanság  elkeserítette  őket, 
s  miután  az  új  bérlő  panaszaiból  ki  nem  fogyott,  1796.  húsvétján  meg- 
szűnt a  három  éves  kötelezettség  —  s  a  lelkes,  jól  induló  színtársulat 
a  szélrózsa  minden  irányában  elszélyedt. 

Ily  szomorúan  végződött,  erélyes  vezető  hiányában,  az  első  vállal- 
kozás, így  fúlt  öntüzébe  a  lelkesedés  kitörése.  Ha  nincs  a  magyar  Thaliának 
hazánkban  ugyanekkor  a  pestinél  állandóbb  tűzhelye,  meg  sem  mondhatjuk, 
mikor  vált  volna  érdemessé  a  magyar  színészet  arra,  hogy  első  csarnokát 
a  fővárosban  megépítsék! 

Pedig  a  pesti  társulattól  nem  lehet  a  buzgalmat  eltagadni.  Oly  műsort  ^  ^f^élz^k  ^ 
teremtettek  néhány  év  alatt,  a  minőre  más  színházak  évtizedek  után  tesznek 


272  A  NEMZETI  JÁTÉKSZÍN  TÖRTÉNETE  1S37-IG 

szert.  Nemcsak  a  divatos  ürességeket  honosították  meg,  hanem  Shakspere, 
Voltaire,  Goldoni,  Schiller,  Goethe,  Lessing  kiválóbb  darabjait  is.  Ez  alatt 
a  hat  év  alatt  annyi  új  drámát  fordítottak  magyarra,  a  mennyit  később 
húsz  év  alatt  sem,  és  ezen  időszak  műsorából  táplálkozott  évtizedeken  át 
a  vándorszínészet.  Színre  hozták  Bessenyei,  Szentjóbi  Szabó,  Verseghy, 
Dugonics  eredeti  darabjait,  s  egyetlen  drámai  mű  sem  hiányzott  műsorukról, 
a  mivel  a  honi  irodalom  akkor  rendelkezett.  Előadóik  közül  KeUmen,  Láng, 
Moor  Anna  később  is  oszlopos  tagjai  voltak  a  magyar  színészetnek. 
Az  előadó  művészet  terén  ők  az  első  üttörők  nálunk,  A  l^szebb  remények 


semmisültek  meg  az  1796-iki  eloszlással.  A  bukókat  egyetlen  segítő  kéz 
sem  támogatta.  Szatmármegye  nagyszerű  terve  1794-ben  dugába  dőlt. 
A  kitől  joggal  remélhettek  volna  támogatást:  a  kormány,  a  ^artinovics-féle 
összeesküvés  rémképétől  megijedve,  veszni  hagyott  minden  szövetkezést, 
mely  forradalmi  eszmék  központja  lehetett  volna.  Vándorútra  keltek  az 
első  gárda  tagjai,  egyetlen  reménynyel  leikökben,  hogy  a  kis  Erdély 
tán  sem  őket,  sem  ügyüket  veszni  nem  hagyja.  Számításaikban  szerencsére 
nem  csalódtak. 
['  A  pesti  színészet  keletkezésének  hatása  alatt  Kolozsvárott  1792-ben 

szintén  egy  magyar  színjátszó  társaság  alakült.  Kezdetben  ugyan  azt  tervez- 
ték, hogy  Kelemen  László  pesti  társulatát  viszik  le,  de  a  költségektől  vissza- 


A  NEMZETI  jAtÉKSZIN  TÖRTÉNETE  1837-IG  273 

rettenvén,  e  tervtől  eláUottak.  Fi^ér  János  és  társai  köré  csakhamar  szintén 
nemes  i^ak  sorakoztak  s  az  előadások  sorát  1792.  november  11-én  a  Titkos 
ellenkezés  című  darabbal  kezdették  meg.  Bár  a  helyiség  nehézségei  nem 
okoztak  annyi  bajt  mint  Pesten  (gr.  Rhédei  Mihályné  egy  évre  ingyen  engedte 
át  a  saját  báli  termeit)  s  1793-ban  már  az  állandó  színház  építésének  tervével 
is  kezdtek  foglalkozni,  de  színház  mégsem  épült  s  1 793-ban,;  színészeink 
a  Pataki-féle  ház  emeleti  termeit  alakították  át  -bál  és  comédia*  teremmé. 
A  társaság  itt  tölte  el  első  gyermeki  éveit  Erdély  első  nagy  színészének,  Kocsi 
Patkó  Jánosnak  igazgatása  alatt  1795-ig.  Van  itt  is  elég  veszekedés  mint 


Dfryné  Siípp>(4kl  Róza  arckípe. 

Pesten,  de  a  főkormányszék  által  kirendelt  >theatrális  biztosok*  rendet  ^íi^íl'"*' 
csinálnak  s  midőn  az  1794-iki  erdélyi  országgyűlés  erkölcsi  és  anyagi  páttfógísa 
támogatásban  részesíti,  szebb  napok  kezdenek  virulni  az  erdélyi  színészetre 
s  179ö-ben  megkezdődnek  a  tárgyalások  a  színészet  állandósítása  érdekében. 
De  mindez  itt  sem  menti  meg  a  társulatot  a  bukástól,  ha  nem  akad  a  >thea- 
tráüs  directioban*  egy  férfiú,  ki  hazafias  érzése  egész  melegével,  áldozattól 
vissza  nem  rettenő  buzgóságával  magáévá  nem  teszi  a  színészet  ügyét. 
Wesselényi  Miklós  báró  nevéhez  fűződik  nemcsak  az  erdélyi,  de  az  egész 
magyar  színészet  ügye.  Ha  ő  korán  bekövetkezett  haláláig  (1809.)  nem 
buzdít,  nem  áldoz,  s  nem  vállalja  magára  egyedül  a  társaság  anyagi  és 
szellemi  ügyeinek  legfőbb  vezetését,  a  magyar  színészet  talán  végleg  elha- 

BeaihT,  MUKJBT  IrodalonitertéDcL  II.  kOt.  13 


274  A  NEMZETI  JÁTÉKSZÍN  TÖRTÉNETE  18374G 

nyatlik,  mert  a  pesti  társulat  szétfoszlása  után  egyedül  a  kolozsvári  jelentette 
a  magyar  színészetet  A  pesti  társulat  tagjai  közül  ugyan  Kelemen  vezetése 
mellett  egyesek  megfordulnak  Nagyváradon,  Losoncon,  Gyöngyösön,  de 
Kelemen  anyagi  tönkrejutása  után  megsemmisült  végleg  a  magyarországi 
színészet.  Tagjai  jobbára  a  magánéletbe  vonultak  vissza  s  mint  Kelemen, 
elkeseredett  szívvel  gondolhattak  a  lelkesedés  első  éveinek  szép,  de  hamar 
szétfoszlott  reményeire. 

A  múlt  század  utolsó  éveitől  már  Wesselényi  társulata  látja  el  színé- 
szekkel a  közeli  vidéket,  s  midőn  a  társaság  Kolozsvártt  nagyon  is  elsza- 
porodott, egy  egész  társulatot  alkotó  fiatal  csoport  megy  ki  onnan  (1806.), 
hogy  Debrecenen,  Szegeden  át  Pestre  jusson,  hol  1807-ben  az  országyűlés 
megnyitása  új  reményekkel  tölti  el  szíveiket  így  vált  az  erdélyi  színészet 
a  magyarországinak  újjateremtőjévé  s  Wesselényi  társaságáé  az  érdem, 
hogy  Pest  újból  színészettel  birt.  Ez  a  társulat  kezdi  meg  a  pesti  színészet 
második  korszakát  1807-tól  1815-ig. 
szín^^  És  mennyi  küzdelmet  jelent  e  nyolc  év!  Csak  a  lelkesedés  birja  ki, 

1807- 15-ig  ^^g^  3^  hazaszeretet  édesítheti  meg ;  férfias  türelem  nem  elég  elviselésére, 
egy  magasabb  érzelemnek  kell  belejátszani:  a  hazafias  hivatás  tudatának, 
mely  az  éhséget,  szomjúságot  elviselni  segíti,  a  leáláztatást  lemondással 
tudja  végig  szenvedni  s  mindezt  azon  reményért,  hogy  egykor  magyarrá 
válik  az  ország  fővárosa  is  s  nem  lesz  a  magyar  színészet  kegyelem- 
kenyéren tengődő  intézménye  e  hazának.  Ha  magasb  célok  nem  lebegnek 
szemeik  előtt  —  ez  a  második  (és  újból  sikertelen)  kísérlet  bizonyára 
végleg  kiábrándítja  őket 

Miként  1790-ben,  úgy  most  is  Pest  vármegye  az  ő  legnagyobb  párt- 
fogójuk. Wesselényi  ajánló  levelére  az  ő  kebléből  kerülnek  ki  első  mentorai : 
Darvas  Ferenc,  Mérey.  Pestmegye  mellett  Abauj,  Borsod,  Szatmár,  Szabolcs, 
Zemplén  segítik  legkitartóbbban  anyagilag  a  pesti  színészetet,  ők  küldik 
a  legszebb  kérő  leveleket  a  Helytartó  Tanácshoz,  ők  veszik  be  követeik 
utasításaiba  a  magyar  színészet  állandósítása  sürgetésének  ügyét  így 
aztán  nagy  nehezen  eltengődhetnek,  Pest  városa  tanácsa  kegyelméből  a 
német  színészet  mellett  a  Rondellában,  majd  önállóan  és  függetlenül  a 
Hacker-féle  szálában,  1809.  március  1-étől,  s  midőn  1812-ben  megnyílik 
a  fényesen  fölszerelt  új  német  színház,  beköltözhetnek  a  német  színészet 
elhagyott  ronda  fészkébe,  a  kopott  Rondellába,  mel3mek  roskatag  tetőzetén 
át  becsöpög  az  eső  a  színpadi  lovagvárak  termeibe!  Osztál3n-észök  bőven 
kijut  a  lealáztatásból.  Nemcsak,  hogy  látniok  kell,  miként  emelnek,  költséget 
nem  kiméivé,  új  oltárt  az  idegen  művészetnek,  de  ki  is  rendelik  a  magyar 
színészeket,  hogy  mint  —  statiszták  szerepeljenek  a  német  színház  meg- 
nyitó ünnepélyén!  Az  olvasót  Déryné  kedves  naplójára  utaljuk,  mely 
megható  részleteket  tud  elmondani  e  kor  történetéből. 

Midőn  a  vármegyei  támogatás  elégtelennek  bizonyul,  magánemberek 
veszik  színészeinket  pártfogásuk  alá.  Fegyvemeki  Vida  László,  majd  Kulcsár 


A  NBMZKTl  játékszín  TÖRTENETE  1837-IG  275 

István,  s  midőn  mindenki  kimerül  a  támogatásban.  Pestmegye  arra  hatá- 
rozza magát,  hogy  >dajkaságba«  Borsodmegyéhez  küldi.  A  második  eltá- 
vozás 1815.  húsvétján  megtörtént.  Szerencse,  hogy  közéletünk  akkoriban 
legéletrevalóbb  intézménye,  a  vármegye  veszi  pártfogása  alá  &  magyar 
színészeket  Nélküle  elzüllött  volna,  mert  a  jobbelemek  a  vándorlás  (-=  kop- 
lalás) keserű  napjaiban  új,  biztató,  tisztességesb  pályát  keresne  Pedig 
mily  lendületet  nyert  e  korban  is  drámairodalmunk  és  színészetünk  ?  Ekkor 
kezdi  drámaírói  pályáját,  mint  >delectans  actor<  Katona  József  ;  az  idegen, 
darabok  >nemzetesitése<  révén  vígjátékirodalmunk  úgyszólván  megszületik. 
Pesten  fejleszti  ki  nagy  és  sokoldalú  tehetsége  c^ráit  Déryné,  az  dőadó- 
és  énekművészet  első  csillaga ;  Káníomé,  e  kor  legnagyobb  (külföldiek  által 


A  p«sll  Demzell  színház.  (1837.) 

is  megbámult)  színésznője  ekkor  aratja  első  babérait.  Ldng  Ádám,  Murányi 
Zsigmond,  Benke  József,  itt  válnak  a  magyar  színészet  elsőraidű  alakítóivá. 
És  mindezt  a  bizonytalanság  útjára  terelték,  midőn  eltávoztatják  az  össze- 
tanult társaságot,  mely  egy  kis  irodalmi  életet  teremthetett  volna  a  fővá- 
rosban, hol  a  magyar  írók  előadásaik  legszorgalmasabb  látogatói  voltak. 

Borsodmegye  rendel  azonban  komolyan  vették  feladatukat,  s  nemcsak 
barátságos  otthont  biztosítanak  vándorainknak,  hanem  jelenlétök  alkalmával 
állandó  színház  építésére  gondolnak.  Ezzel  új  korszaka  nyílik  meg  a  magyar 
színészetnek,  mi  nemcsak  megyéink  hazafias  érzületét,  de  a  magyar  szí- 
nészet életképességét  is  bizonyítja.  Ez  az  a  korszak  (másfél  évtizedig), 
melyről  armak  jókedvű  krónikása.  Balog  István,  oly  sok  víg-szomorkás 
esetet  tudott  följegyezni,  mindig  magasztalván  az  »édes  anyánk  vármegyét*, 
mely  soha  sem  hagyta  cserbe  a  hozzáforduló  > bujdosókat.* 


276  A  NEMZETI  JÁTÉKSZÍN  TÖRTÉNETE  1837-IG 

lébéríSi'  Borsod   Után  Abauj,  —  Abauj  után  Fehérmegye  rendéi  veszik  őket 

színtársulat  pártfogásuk  alá,  s  midőn  1819-ben  a  székesfehérvári  színészet  első  együttes 
vendégszereplésre  Pestre  jön,  nemcsak  hogy  haladásával  meglepi  a  főváros 
közönségét,  de  elhatározó  befolyást  gyakorol  Kisfaludy  Károly  drámaírói 
pályájára  is.  Ebben  a  korban  (1815 — 1825.)  a  székesfehérvári  társulat 
jelentette  a  magyarországi  színészetet.  Azonban  Fehérmegye  rendéinek  az  a 
terve,  hogy  a  pozsonyi  országgyűlésre  (1825.)  egybeállított  színtársulat 
kedvezően  hangolja  a  rendeket  a  magyar  színészet  állandósítása  érdekében, 
nem  vezetett  sikerre;  de  ez  a  felsülés  nem  jelentette  újból  a  teljes  fölbom- 
lást, mert  időközben  fölépült  s  meg  is  nyílt  Kolozsvárott  a  magyar  színészet 
első  állandó  tanyája.  Ekként  nyert  az  erdélyitől  a  magyarországi  színészet 
harmadízben  új  életerőt,  de  ezúttal  már  kedvezőbb  körülmények  között, 
mert  a  fölébredt  nemzeti  közszellem  kebelén  megerősödötten,  már  biztosí- 
totta a  maga  egyes  helyeit  az  ország  nagyobb  városaiban,  s  bár  még 
mindig  vándoréletet  élt,  művészete  révén  közéletünk  alkotó  elemévé  vált. 
^  nemzeti*'*  ^  erdélyi   színészet  aranykora  letűnt  ugyan   Wesselényi  elhalálozá- 

színház  sával,  de  viszont  az  állandó  színház  ügye  annyira  bevégzett  dolog  volt, 
és  Erdély  főúri  világa  annyira  lelkén  hordta  a  színészet  érdekeit,  hogy  a 
föloszlás  kilátásai  nem  fenyegették.  A  háboriís  világ  Ínséges  évei,  a  pénz 
értékének  devalvációja,  itt  is  eléggé  késleltették  a  kivitelt ;  a  német  színészet 
kolozsvári  előadásai  » napot  váltva*  még  mindig  azt  bizonyították,  hogy  a 
germanizáció  hatásai  nem  szűntek  meg  végkép  ott  sem;  de  1821.  március 
11-én  mégis  megnyithatták  hazánk  első  állandó  színházát  azon  »fobb 
nemzetségű  ifjak  s  honi  nyelvünket  igazán  szerető  főszületésű  honleányok*, 
kik  Korner  Zrínyiét  P.  Horváth  D.  fordítása  szerint  adták  elő. 

Erdély  színészetének  három  nagy  dolgot  köszönhetünk:  1.  hogy  első 
adott  állandó  lakást  a  vándoroknak ;  2.  hogy  Bánk  bán  létre  jöhetett ;  3.  hogy 
színészi  nemzedéket  nevelt.  Itt  fejlődnek  kész  művészekké  a  magyar  színé- 
szet e  korának  legnagyobb  komikai  tehetségei :  Jancsó  Pál  és  Néb  Mária, 
s  a  magyar  daljáték  legkiválóbbjai :  Déryné,  Pály  Elek,  Szerdahelyi  József; 
itt  nyerik  magasbb  kiképeztetésöket :  Udvarhelyi  Miklós,  Szenipéiery,  Szi- 
l^gyi>  itt  kezdenek  pályát:  Egressy  Gábor  és  Megyeri, 

Kolozsvár  után  Kassáé  az  érdem,  mely  főleg  1828.  óta  többször 
pártfogolja  azon  társulatokat,  melyek  az  erdélyiből  válnak  ki.  Berzeviczy 
Vince  báró,  majd  Csáky  Tivadar  gróf  az  igazgatójuk,  kik  pénzt  és  időt 
szívesen  áldoznak,  hogy  a  magyar  színészet  jövőjét  biztosítsák. 

MínéSeY  Kolozsvár,  Nagyvárad,   Debrecen,   Székesfehérvár,  Kassa   és   Miskolc 

vándorlása  nagygyá  tudták  nevelni  a  magyar  színészetet,  de  nem  foszthatták  meg 
vidékies  jellegétől  Színészetünk  eszménye  Pest  maradt.  Oda  törekszik  mind- 
egyik, s  ha  koplalással  fejezik  is  be  az  idényt,  a  jövő  évben  új  társulat 
jön,  hogy  a  fővárost  a  magyarságnak  visszahódítani  segítse.  Majd  a 
Hacker-féle  szálában  ütnek  tanyát,  majd  a  Podmaniczkyak  engedik  át 
ingyen   a   Beleznay-kert   helyiségeit,   majd   az    »Arany-hattyu«    fogadóban 


A  NEMZETI  JÁTÉKSZÍN  TÖRTÉNETE  1837-IG  277 


játszanak.  Néha  a  pesti  német  színház,  néha  a  várszínház  csarnokai  is 
megnyílnak  előttök,  a  bérlők  számító  hazafiaskodásából.  vagy  a  fővárosi 
tanács  fogyatékos  kegyelméből ;  de  mindez  csupa  bizonytalanság,  lehangoló 
ideiglenesség,  melyben  a  legsértőbb  az,  hogy  érezniök  kell  az  alamizsnaadás 
irgalmát,  a  szánakozás  arcpirító  leereszkedését. 

Végre  a  kedvező  fordulat  beáll !  Széchenyi  István  gróf  röpirata  ^^^szin^^ztt  * 
{A  játékszínről.  1832.)  szőnyegre  hozza  az  állandó  színház  építése  kérdését 
s  most  a  fővárosi  tanács  is  melegebb  érdeklődést  kezd  mutatni.  Midőn  a 
kassai  társulat  egy  töredéke  Vácott  arról  értesül,  hogy  a  budai  német 
színház  üresen  áll  (bérlője  megbukott),  szívesen  átengedik  a  kérelmezőknek 
az  üresen  hagyott  fészket.  Az  1833-tól  1837-ig  terjedő,  u.  n.  budai 
korszak  a  fővárosi  színészet  harmadik  kora,  mely  csak  ideiglenesen  ér 
véget  1837.  húsvétján,  mert  az  állandó  színház  falai  kiemelkednek  már  a 
Grassalkovich-féle  ingyen-telek  földjéből  s  a  csarnok  ünnepélyes  felavatása 
csupán  idő  kérdése. 

Széchenyi  a  magyar  színházat  nem  a  mai  helyére  tervezte,  hanem  a  ^s^faSíe** 
Duna  partján,  az  Akadémia  környékére.  Az  a  versengés,  mely  közte  és  "**S|J^* 
Pestmegye  alispánja  közt  fennállott,  ha  kedvező  volt  is  arra,  hogy  mielőbb 
állandó  színháza  legyen  a  fővárosban  a  magyar  színészetnek,  nem  bizto- 
sította annak  jövőjét  Midőn  1837.  augusztus  21-én  Árpád  ébredésével,  és 
BelizártoX  fölavatták  a  nemzet  adakozásából  épült  fNemzeti  Színházat,  a 
lelkesedés  mámorába  a  bizonytalanság  érzete  is  belevegyült,  melyet  teljesen 
csupán  az  1839-iki  országgyűlés  országos  segélye  oszlatott  el. 


'J 


A  NEMZETI  IRODALOM  KIFEJLŐDÉSE 


REFORM-KOR 


59.  Széchenyi  kora. 

iRTÉNETONKNEK   alig   van  dicsőségesebb   korszaka,  mint   az,  mely  Reform-kor 
századunk    húszas    éveivé!   kezdődik    s   a   szabadságharccal 
végződik.   E  korszakot  egy  ötven  éves  győzelmes  hadjárat 
tölti  be,  melyet  a  magyar  nemzet  nemzetisége,  szabadsága  és 

haladása  érdekében  viselt.   A  nemzet  hadseregének  kezdetben 

csak  tárogatósai  és  kürtösei  voltak  meg,  a  kik  ébresztettek  és  toborzottak: 
az  írók,  költők.  Azután  megjelent  a  vezér:  Széchenyi.  Szavukra  gyüle- 
kezni kezdett  a  tábor,  mely  végül  az  egész  nemzetet  magában  foglalta. 
A  nemzet  tudatára  ébredt  annak,  hogy  a  mívelt  világ  haladásától  messze 
elmaradt,  nemzeti  erejében  meggyöngült,  szabadságában  megfogyatkozott 
s  avúK  közintézményei  elvesztették  a  kor  szellemének  megfelelő  egyesítő, 
szervező  és  fentartó  erejöket.  Magába  szállani  és  munkához  látni  azonban 
nem  volt  elég :  hosszú  hadjáratot  kellett  viselnie,  észszel,  lelkesedéssel, 
áldozatkészséggel  s  végül  fegyverrel  is.  Meg  kellett  hódítania  a  közönyt; 
legyőznie  megcsontosodott  nézeteket,  szokásokat  és  érdekeket ;  szembe- 
szállania  egyesek  és  tömegek  féltékenységével  és  gjmiöletével  s  kicsikarnia 
sorsának  intézését  ellenségei  kezéből.  E  harc  közben  kellett  alkotnia.  De 
vezetve  attól  a  meggyőződéstől,  hogy  csak  a  nyugoti  szomszédaival  egyen- 
rangú mívelŐdés,  szabad  intézmények  és  erős  nemzeti  érzés  biztosíthatják 
lételét:  csodálatos  gyorsasággal  kezdte  kifejleszteni  szellemi,  erkölcsi  és 
anyagi  erejét.  Régi  politikai  és  katonai  erényeivel  s  új  míveltségével  kiküz- 
dötte  és  megalkotta  az  új  magyar  államot.  Ezt  az  egész  félszázadot 
reform-kornak  szoktuk  nevezni.  Kétfelé  oszthatjuk,  mindegyiket  vezére 
után  nevezve  el,  az  elsöt  Széchenyi,  a  másodikat  Kossuth  korának. 

E  két  fél  irodalma  is  a  fejlődésnek  más  fokán  mutatja  a  nemzeti 
szellemet.  Amott  még  inkább  a  nagy  múlt  ihleti  s  ennek  emlékeiből  merít 
bizalmat;  emitt  már  a  nagy  jövő  képei  vonzzák.  Amott  a  magyar  érzés 
erejét  hangoztatja,  emitt  már  a  magyar  erő  érzését  tolmácsolja.  Amott  csak 
ébreszteni,  gyűjteni  törekszik  ezt  az  erőt,  emitt  alkotni  és  győzni  vele. 

A  mint  a   húszas  évekkel  a  reform-kor  beköszöntött,  ebben  is  az  ""íorsfbM" 
irodalomnak,  különösen   a  költészemek  fő   érdeme   volt.  Tudjuk,  hogy  a 
magyar  demokraták  Martinovics-féle  összeesküvésének  vérbe   fojtása   után 
mint  akadt  meg  az  az  egész  politikai  fejlődés,  mely  az  1790 — l-dikt  ország- 


282  SZÉCHENYI  KORA 

gyűlésen  megindult.  Országgyűlések  sűrűn  tartattak  ugyan ;  de  csak  azért, 
*  hogy  az  1792-töl  újra  meg  újra  kitörÖ  francia  háborúkra  nemesi  fölkeléseket, 
katonaságot  és  hadi  adókat  szavazzanak  meg.  Királyi  beszédek  és  izenetek 
sohasem  mulasztották  ugyan  el  magasztaló  szavakkal  emlékezni  meg  a 
magyar  nemzet  nagylelkűségéről  és  harci  erényeiről,  melyek  Mária  Terézia 
trónját  megmentették  ;  de  előbb  Thugut,  utóbb  Metternich  vezetése  alatt 
minden  megtörtént,  hogy  a  nemzet  életerejében  megbéníttassék,  jogaiban 


A  HAjntü  allegóriája.  (Az  Aurora  dsfi  citnUpJa,  1823.) 

elnyomassék  és  fejlődésében  megakasztassék.  Egy  mindenható  rendőrség, 
kémeivel  és  könyvvizsgálóival  nyomta  el  a  szabad  társulást,  szabad  szót, 
szabad  gondolatot ;  egy  értetlen  és  gyűlölködő  idegen  kormány  inkább 
furfanggal,  kitérőkkel,  elmagyarázásokkal  és  megvesztegetésekkel  gyökeréből 
támadta  meg  az  alkotmányos  életet  és  jogokat;  egy  tehetetlen  pénzügyi 
politika  a  pénz-értéktelenftések,  devalvációk  egész  sorával  anyagilag  tette 
tönkre  a  nemzetet  Ferenc  király  alatt,  kit  kezdetben  költőink  Tiiusnak 
nevezgetnek,  az  úgynevezett  atyáskodásnak  ez  a  politikai  erkölcstelensége 
végkép  el  akarta  némítani  az  országot,  midőn  1812-től  kezdve  tizenhárom 


SZÉCHENYI  KORA  283 

esztendeig  többé  országgyűlést  nem  tartott.  És  a  jogaiban  elnyomott,  vagyo- 
nából kiforgatott  nemzet,  melynek  kormányszékei  mind  át  voltak  hatva  a 
bécsi  szellemtől  s  csak  a  megyéken  támadt  fel  olykor-olykor  egy  kis  szaba- 
dabb szellő :  kezdett  elernyedni  s  alig  hasonlított  valaha  meghódított  és  végét 
váró  nemzethez  jobban,  mint  ez  évtizedekben. 

Azonban  az  1790-diki  nemzeti  fÖUelkesülés,  melyről  Virág  Benedek  ^^^'^ 
a.  Változásokban-  elkeseredve  írta,  hogy  »játék  volt,  valamint  füst,  elenyé- ' 


Jltuaf  nádor.  (Az  Aurora  második  cimképe,  1823.) 


szedett* :  mégsem  múlt  nyomtalanul,  sőt  nem,  rendkívüli  következések 
nélkül.  A  szikra  fel  volt  szítva  és  sohasem  aludt  ki  többé  teljesen.  Az 
irodalom,  különösen  a  költészet,  klasszikus  formáiban,  megőrizte  erős 
magyarságát,  hazafias  lelkesedését  és  hol  neki  buzdulva  és  reménykedve, 
hol  a  harag  viharaiban  törve  ki,  hol  meg  keserű  melankholiába  borulva 
szakadatlanul  folytatta  izgatásait  Ilyen  jelentőségök  van  Virág,  Berzsenyi, 
Dukaí  Takács  Judit  és  Horvát  Endre  költeményeinek,  melyekkel  az  1797., 
1805.  és  1809-ki  nemesi  fölkeléseket  köszöntik,  bennök  a  régi  magyar 
vitézség  felbuzdulásait.   Bármily  jelentéktelenek  voltak   a  készülődések,  a 


284  SZÉCHENYI  KORA 


nemzeti  erő  jeleiként  mutatják  föl  s  az  ebben  való  bizalmat  erősítik  általa. 
Ünneplik  a  francia  háborúk  magyar  katonáit  is,  kiknek  vitézsége  a  marengói 
ütközetben  az  ellenség  bámulatát  vítta  ki,  Caldierónál  pedig  Károly  foher- 
cégnek  a  győzelmet  szerezte  meg.  Mások,  mint  Kisfaludy  Sándor  drámái- 
ban, Fáy  András  pedig  első  novelláiban,  a  magyar  élet  és  felfogás  erede- 
tiségét, tisztaságát,  nemességét  állítják  újra  meg  újra  szem  elé.  A  magyar 
nyelvhez  való  ragaszkodásnak,  terjesztésének,  mívelésének,  a  politikai  és 
mívelődési  életben  jogaihoz  juttatásának,  mint  a  nemzeti  lét  alapjának 
kérdése,  soha  többé  napirendről  le  nem  vétetik.  Az  egész  nyelvújítási  harc- 
ban, mely  ez  évtizedeknek  legnagyobb  és  legizgatóbb  irodalmi  kérdése, 
mindkét  oldalon  hazafias  motívumok  küzdenek  egymással:  nyelvének  fej- 
lesztésével segítünk-e  többet  a  magyarságon,  vagy  eredetiségének  féltékeny 
megőrzésével?  Méltán  jutnak  eszünkbe  a  protestáns  kor  vallásos  polémiái- 
nak hazafias  indítékai.  Az  öreg  Virág  rövidlátó  szemekkel  nézi,  megijed  a 
harcon  s  a  békepárt  ismert  jelszavait  hangoztatja  A  versengő  hazafiakhoz, 
holott  e  harc  a  nemzeti  érzést  nem  gyöngítette,  hanem  erősítette.  Semmi 
sem  volt  alkalmasabb  e  harcnál:  éreztetni  a  nemzettel  a  nyelvnek,  még 
pedig  az  irodalmi  nyelvnek  politikai  fontosságát,  irodalmi  és  tudományos 
kérdéseknek  benső  kapcsolatát  az  országos,  nemzeti  érdekekkel.  E  vita 
teremtett  igazibb  irodalmi  életet,  melyet  a  folyóiratok,  az  Erdélyi  Múzeum  s 
a  Tudományos  G5aijtemény  tápláltak.  A  színészet  ügye  is  megtalálta  aposto- 
lait: Wesselényi  Miklóst,  Kulcsár  Istvánt  és  Vida  Lászlót.  Az  izgatásnak 
egy-egy  szikrája  elhat  előkelőink  köreibe  is  s  gróf  Széchenyi  Ferenc  1802-ben 
megalapítja  a  nemzeti  múzeumot,  Marczibányi  István  pedig  1816-ban  a 
kiváló  magyar  irodalmi  munkák  jutalmazására  hivatott  Marczibányi-intézetet 
A  mi  ezen  egész  mozgalom  szellemét  illeti,  az  irodalom  és  politika  kapcso- 
latát tekintve,  fő  képviselője  az  egyetem  tőrténettanára  Horvát  István,  kit 
fajszeretetének  lángja  a  tudományban  hamis  ösvényekre  vitt,  de  egyszersmind 
a  nemzeti  ébredésnek  egyik  legnagyobb  apostolává  avatott. 
Az  ébredés  Mindezek  csak  kürtösei  voltak  a  mozgalomnak,  mely  a  nemzet  mélyebb 

és  szélesebb  rétegeit  csak  a  húszas  évek  elején  kezdte  áthatni.  A  legelső 
mű,  mely  a  kor  méhében  s  a  nemzet  lelkében  öntudatlanul  élő  gondo- 
latot: a  nemzeti  érzés  kibékíthetetlenségét  az  idegen  hatalommal,  mélyen 
és  tisztán  fejezte  ki:  Katona  Bánkbán}8i  volt,  e  legnemzetibb  költemény 
minden  tragédiák  között.  A  már-már  korlátlan  bécsi  kormány  ntínd  erő- 
sebb  és  erősebb  összeütközéseket  idézett  föl,  mind  erőszakosabb  alkot- 
mánysértésekre bátorodott  és  így  siettette  a  nemzet  ébredését  Metternich 
kiadatta  1821-ben  önkényes  katonaáUítási,  1822-ben  pedig  adószedési  ren- 
deleteit. A  megyék  felzúdultak ;  de  tizenötöt  kivéve  le  is  csendesedtek.  Ez 
a  tizenöt  vármegye  azonban  megtörhetetlenül  ellenállt  s  megindítójává  lett 
a  nagy  alkotmányharcnak.  A  mozgalmat  hathatósan  táplálta  az  irodalom. 
Berzsenyit  1821-ben  heve  szinte  forradalmi  hangokra  ragadja  a  Szilágyi 
szájába   adott   ódában.   A  többiek   is,  rég  pengetett   lantjoknak  egyszerre 


SZÉCHENYI  KORA  285 


felzúduló  viszhangjától  neki  lelkesülve  tüzelik  a  magyart:  1822-ben  írja 
Döbrentei  Hazai  ügyéi,  Kölcsey  1823-ban  Himnuszát,  Bajza,  1825-ben 
Borénekét  De  különösen  az  ősi  nagyság  lelkesítő  képei  voltak  azok, 
melyek  minden  magyar  szivet,  az  egész  nemzet  szivét  legkönnyebben  és 
legerősebben  dobogtatták  meg.  Ezekkel,  az  ősök  emlékével  mozgatták  a 
földet  költőink,  emlékeztetve  a  nemzetet  kötelességére  a  haza  iránt,  melyet 
€lei  vérrel  szereztek  és  védelmeztek.  Horvát  Istváné  az  első  gondolat,  ki 
már  1818-ban  buzdítja  Horvát  Endrét,  hogy  epopoeát  írjon  Árpádról. 
Kazinczy  barátja  az,  a  ki  új  utat  mutat.  1819-ben  Kisfaludy  Károly  nemes 
és  hős  magyarjait  tomboló  lelkesedéssel  fogadja  színpadján  a  pesti  közön- 
ség. Ennek  az  egész  költészetnek  hangulatát,  szinte  progranunját  legtisz- 
tábban és  legmélyebben  Vörömarty  fejezi  ki  a  legszebb  magyar  költemé- 
nyek ^yikében,  Zalán  előhangjában,  mely  reformkorunknak  méltó  költői 
praeludiuma.  Vörösmarty,  Czuczor,  Horvát  Endre  honszerző  és  honmentő 
hősei,  kik  a  klasszikái  hexameter  ritmusában  robognak  harcaikra,  g3mlé- 
^eikre  és  ünnepeikre,  vezetik  és  lelkesítik  a  nemzet  képviselőit  föl  az 
1825-diki  pozsonyi  országgyűlésre. 

Ferenc  királyt  az  országos  forrongás  a.  törvény  útjára  térítette  s  /^lésunelzék 
összehivatta  vele  e  nevezetes  országgyűlést,  mely  a  nemzeti  nagy  reform- 
korszakot megnyitotta.  A  hosszú  ideje  elnyomott  nemzeti  érzés  természetes 
felzajdulása  a  reform  munkájára  nem  volt  még  alkalmas;  de  a  közsza- 
badság biztosításával  legalább  alapot  vetett  neki  s  törekedett  előkészíteni. 
Ez  a  lelkesedés  a  magyar  nyelv  iránt  szólította  a  közélet  terére  a  nemzet 
leendő  vezérét,  gróf  Széchenyi  Istvánt,  ki  november  3-án  nagy  adományával 
alapját  vetette  meg  a  magyar  akadémiának.  Attól  kezdve,  hogy  1830-ban 
Hitel  című  röpiratában  rendületlen  hitét  fejezte  ki  a  nemzet  ifjúságában, 
erejében  és  jövőjében,  de  a  melyet  csak  nemzetiségünkhöz  való  erős  ragasz- 
kodás, avult  nézeteinkkel  és  intézményeinkkel  való  szakítás,  mívelődés  és 
munka  biztosíthatnak:  ő  lett  ennek  vezérévé,  irataival,  beszédeivel,  izgatá- 
saival és  vállalataival.  Az  ellenzék  az  1832-diki  országgyűlés  nagy  többsé- 
géből reform-,  vagy  későbbi  nevén  liberális  párttá  szervezkedett  s  1 838-ban 
a  felső  táblán  is  megalakult ;  amott  Széchenyin  kívül  Deák  Ferenc,  Kölcsey 
Ferenc,  Beöthy  Ödön,  majd  Kossuth  Lajos,  emitt  gróf  Batthyány  Lajos  és 
báró  Eötvös  József  állottak  élén.  A  kormánynyal  és  konzervatívekkel  vívott 
lelkes  és  szívós  harcaiban  egymásután  vívta  ki  régi  intézményeinknek  a  kor 
által  követelt  átalakítását:  emberiesebb  szellemben  szabályozta  az  úrbéri 
viszonyokat,  a  vallásfelekezeteknek  egymáshoz  való  viszonyát,  az  eddig 
adómentes  nemességre  is  terheket  rótt,  kimondta  a  nem-nemesek  hivatal-  és 
birtokképességét.  Lépésről  lépésre  haladva  lankadatlan  kitartással  küzdötte 
ki  a  magyar  nyelv  jogát  az  1843 — 44-diki  végső  diadalig,  mely  a  magyart 
a  törvényhozás,  közigazgatás,  bíráskodás  és  közoktatás  nyelvévé  emelte. 
Eddig,  a  negyvenes  évek  elejéig  Széchenyi,  ki  korának  legmíveltebb,  leg- 
munkásabb és  legmagyarabb  magyarja,  megtartja  vezéri  szerepét. 


286  SZÉCHENYI  KORA 


^trodaíombaS  ^  irodolom  Iclkcs  Üdvözletekkel  fogadta  fellépését  és  hű  támogatással 

kisérte  működését.  Első  és  fő  törekvése  volt :  lehetőleg  magyarrá  tenni,  érzé- 
sében és  nyelvében,  az  egész  nemzetet.  Az  ő  politikai  elméletének  útját  a 
költészet  törte  meg  és  harcát  jó  részben  ez  segítette  győzelemre.  Kisfaludy 
Károlylyal,  Vörösmartyval,  Katonával,  Fáy  Andrással,  mmtegy  ellenhatásul 
a  klasszicizmus  színtelenebb  világa,  a  képzeletet  m^kötő  bilincsei  s  csak 
a  választottakat  szem  előtt  tartó  kényeskedése  ellen,  a  magyar  költészet  új 
tárgyakba  merül  s  új  iráns^t  vesz.  Úgy  szólván  az  egész  költészet  képzelete 
a  nagy  múlt  emlékein  s  a  magyar  élet  képein  pihen :  buzdítani  és  önisme- 
retre emelni  törekszik.  A  klasszicizmust  a  romanticizmus  váltja  fol,  melynek 
első  fecskéi  Kisfaludy  Sándor  regéi  voltak.  Széchenyi  ellens^e  volt  a  múltról 
való  költői  álmodozásoknak;  de  a  mint  a  romantikus  elv  nálunk  módosul, 
abban  már  az  ő  szellemének  hatása  érzik.  Míg  njmgoton  megindítója  és 
fő  táplálója  a  vallásos  elv  volt  s  utóbb  a  középkor  iránt  való  rajongásba 
merült  és  bet^es  képzelgések  között  múlt  ki:  nálunk  a  nemzeti  elv  és  a 
politikai  reform  hevítette  s  végső  fejlődésében  az  új  magyar  demokrácia 
zászlaját  lobogtatta.  Kisfaludy  Károly  halálos  ágyán  meghagyta  barátainak, 
hogy  a  reform  körül  csoportosuljanak.  A  hazafias  költészet  soha  nagyobb 
virágzásban  nem  volt,  mint  ez  időtájt.  A  nemzet  nagy  küzdelmében,  bátor 
előretörekvésében  költői  lelkesedtek  és  lelkesítettek.  De  a  harcok  heves- 
sége, az  ellenállás  ereje,  a  megkísértett  erőszak  áldozatai,  a  visszatérés 
lehetetlensége  és  a  jövő  bizonytalansága  sokszor  nehéz  árnyékot  borít  lei- 
kökre s  lelkesülésökbe  fájdalmas  borongás  vegyül.  E  hangulatnak  ád  kife- 
jezést a  nemzet  híres  éneke,  Vörösmarty  Szózata,  is.  A  politikai  kérdések 
megoldásának  útját  is  egyengette  a  költészet :  a  mívelődés  és  vagyonosodás 
intézményeinek  fejlesztését,  a  jobbágyok  sorsának  enyhítését  s  a  vármegyei 
visszaélések  orvoslását  hangosan  követelte.  Nincs  könyvünk,  mdyben  a 
harmincas  évek  magyar  élete  és  szelleme,  a  Széchenyi  hatása  alatt  meg- 
mozdult és  forrongó  magyar  lélek  oly  teljességében  és  oly  egyszerű  igaz- 
ságában állana  előttünk,  mint  Fáy  András  regénye :  a  Bélteky-ház.  A  nem- 
zetnek szabadságban,  míveltségben  és  magyarságban  való  előretörekvését 
visszatükrözi  az  irodalomnak  műformákban  és  nyelvben  való  fejlődése  is. 
E  fejlődést  az  Aurora  és  Athenaeum  körei  vezetik. 

1840-ben  jelent  meg  Eötvös  Karthauzija,;  1841-ben  alapította  Kossuth  a 
Pesti  Hirlapot;  1842-ben  lépett  föl  Petőfi;  1843-ban  határozta  el  a  Ksfaludy- 
társáság  népköltésünk  termékeinek  g3rűjtését.  Ezekkel  a  magyar  szellem  fejlő- 
désének új  stádiumába  lép. 


60.  A  Magyar  Tudós  Társaság. 

Az  akadémia  keletkezése,  megalapítása  s  első  szervezete. 

AKADÉMIÁNAK  —   Tudományos  Társaság    vagy  Tudósok  **  jJSíiie''*'' 
Társasága  érteimében  —  szülője  a  renaissance  s  szülőfölde 
Olaszország.  A  Platón  s  követői  akadémiájának  a  főiskolák 
—  akadémia  s  ^yetem  —  az  egyenes  utódai,  hol   így 
vagy  több  tudós  körűt   tanulni   vágyók   sereglenek  s  elő- 
adásaikat tanítványokként  hallgatják.  A  görögösödött  Egyiptom  alexandriai 
Muzeionja  némileg  ama  másik  értelemben  vett  intézmény  volt,  a  különböző 
tudományok  mívelésére  egyesűit  tudósok  társasága,  de  szintén  közvetlenül 
tanítás  céljából  is.  Csak  a  XV.  század  v^én  támadtak  Olaszországban, 
Firenzében  a  Medicis  Cosimo  s  Nápolyban  az  V,  Alfonz  tudományszeretö 
udvaraiban,  az  első  olyan  társaságok,  melyeken  az  akadémiai  eszme  a  mai 
értelemben  volt  kinyomva  s  csak  egy  század  múlva,  a  XVI  század  végén 
alakúit  meg  az  Academia  della   Crusca,  mely  aztán  a  párizsi  Institut  de 
France-nak  is  s  Európa  valamennyi  tudós  társaságának   mintául  szolgált. 

Az  akadémiai  eszme  első  csíráját  hazánkban  is  a  renaissance  vetette   ^  ""Jí*"^ 
-■  eszme  rejlUése 

el.  Már  előbb  Nagy  Lajosnak  ís  volt  főiskolája  Pécsett,  sőt  már  ID.  Bélának       n*"^ 

Veszprémben,  majd  Zsigmond  Budán  alapít  hasonlót,  m^  tekintélyesebbet ; 

de  Mátyás  gyűjtött  először  tudósokat  maga  körül   udvarába,  nem  tanítás, 

hanem  a  tudomány  és  művészet  mívelése  s   terjesztése  céljából  Nemcsak 

a  külföldről,  jelesen  Olaszországból  udvarába  behívott  s  itt  k^yeivel  elhal- 

mázott  idegen  tudósok,  hanem  a  maga  saját   magyar  humanistái,  Vitéz 

János  és  Janus  Pannonius  vezetése  alatt,  kik  körül  hazaiak   s   idegenek 

egész  ser^e  csoportosul :  egy  igazi  tudós  társaság  képét  mutatják.  De  épen 

a  két  vezető,  Vitéz  és  Csezmiczei  (J.  Pannonius)  bukásával,  majd  Mátyás 

halálával  a  tudós  csoport  szétrobbant  s  a  Celtes  Konrád  Sodalilasa  (ütteraria 

Ungarorum,  majd  Danubiana)  alig  alakulva,    megszűnt.    Aztán    Mohács, 

Buda  eleste  s  az  ország  kettészakadása,  a  török  hódítás,  tovább   másfél 

századnál,  mint  alig  megfogamzott  s  nehéz  rögök  alá  temetett  magot  nem 

engedték  az  akadémiai  eszme  csíráját  kikelni.  De  az  még  sem  veszett  el, 

nem    halt    ki ;    fel-feltámadt,   lassan   érlelődött,  időről-időre   különböző  lel- 


288  A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG 


kékben,  mint  hő  vágy,  mint  jámbor  szándék,   mint   fontolgatott  terv,  sőt 
kezdemény  is  fel-felbukkan. 
^jámbT^  Főiskolák  e  nehéz  időkben  is  keletkeztek,  sőt  az  előbbieknél  állandóbb 

Szándéka  g  maradandó  —  máig  is  fennálló  alkotások :  a  gyulafehérvári,  később  nagy- 
enyedi  Bethlen-kollégium,  Lorántfy  Zsuzsána  sárospataki  főiskolája,  Pázmánj^ 
Péter  nagyszombati  egyeteme  s  mások;  de  az  akadémiai  eszmét,  mint 
tudós  társaságét,  majdnem  két  század  múlva,  1756-ban  vetette  fel  először 
Bod  Péter,  a  magyar  református  egyház  nagyérdemű  történetírója,  egy 
—  Ráday  Gedeonhoz  írt  —  levelében.  Ismét  egy  századnegyed  telt  el, 
mig  Bessenyei  György,  ki  lelkes  magyar  testőrtársaival  tényleg  egy  kis 
akadémiát  alkotott,  megírta  Egy  ma^ar  társaság  iránt  való  Jámbor 
Szándékát  (1781.),  melyet  »a  tekintetes  és  nagyságos  magyar  hazának 
kegyelmes  és  nagyságos  főrendihez  egy  hazáját  híven  szerető  magyar « 
névtelenül  ajánl,  Bécsben  1790-ben  Révay  által  kiadva  s  az  országgyűlés 
alatt  az  eszme  barátai  körében  is  terjesztve.  De  még  ekkor  az  is  figyelmen 
kívül  hagyatott,  mert  közjogi  kérdések,  az  alkotmány  helyreállítása,  majd 
a  francia  forradalom  s  az  azt  követő  nagy  háborúk  háttérbe  szorították. 
De  azért  Bessenyei  izgatása  a  nemzeti  nyelv  érdekében  nem  veszett  kárba. 
A  miket  ő  már  1778-ban  a  Magyarság  című  röpiratában,  még  határo- 
zottabban a  következő  évben  (1779.)  a  Holmiban  s  már  részletesei 
kifejtve  és  szervezetbe  foglalva  a  Jámbor  Szándékban^  egy  magyar 
nemzeti  tudós  társaság  alapítására  nézve  elmond,  mind  nem  maradtak 
visszhang  nélküL  Mert  Bessenyei  nemcsak  buzdításai  s  tervezetei  által 
hatott  a  magyar  Akadémia  előkészítésére,  hanem  az  által  is,  hogy  az  irodalmi 
újjászületést,  sőt  magát  az  irodalom  megteremtését  előmozdította ;  nem  csak 
s  nem  is  annyira  az  által,  a  mit  maga  írt,  hanem  az  által,  hogy  buzdításával 
olyanokat,  a  kik  nála  nélkül  ^oha  sem  fogtak  volna  tollat,  írókká  tett  s 
irodalmi  iskolákat  teremtett.  Maga,  társaival,  a  franciás  iráns^t  követte; 
azon  kívül  s  részben  ez  által,  léteit  adott  a  klasszikái  (deákos)  s  a  népies 
(magyar)  iskolának  s  így  a  létrejövendő  tudós  társaságnak  írókat  s  iro- 
dalmi irányokat  és  iskolákat  készített,  mert  ezek  nélkül  írók  s  írók  nélkül 
irodalom  nem  is  lett  volna  képzelhető. 
Révai  terve  A    klasszikai    iskolának    legjelesebb   tagja   Révai   Miklós,   a   magyar 

nyelvtudomány  megalapítója,  később  pedig  egy  lelkes  főúr,  gróf  Teleki 
László,  értették  meg  legteljesebben  Bessenyeit  s  vették  át  örökségül  az  ő 
akadémiai  eszméjét,  hogy  a  jámbor  szándékot  a  valósulás  küszöbéig 
vezessék.  Révai  a  Bessenyei  tervét,  mely  mindent  felölelő  széles  körben,  de 
még  általánosságokban  mozgott,  szorosabb  s  rendszeresebb  ssservezetbe 
foglalta.  Négy  osztályt  tervezett  a  felállítandó  akadémiában:  nyelvtudo- 
mányit, filozófiait,  mathematikait  és  természettudományit.  A  jog-  és  történet- 
tudományi osztályok  szervezése,  úgy  látszik,  jobb  időre  halasztatott   volna 

>  Lásd  a  jelen  munka  IL  kötet  26—28.  lapjain. 


A  MAGYAR  TODÓS  TARSASAG  289 

s  csak  gondolatban  tartatott  fenn.  Mert  ekkorra  már  a  bekövetkezett  nehéz 
idők  s  háborús  világ  beálltával  az  alig  föllendült  szellemi  élet  követelmé- 
nyeire gondolni  is  alig  lehetett.  Révait  azonban  mégis  ezek  foglalták  el  s 
tervét  újra  és  még  részletesebben  dolgozta  át  s  már  tagokat  is  hozott 
javaslatba,  mintha  a  valósulás  csak  napok  kérdése  volna.  A  Bessenyei  s 
Révai  eszméjétől  áthatva,  Kulcsár  István  1804-ben  pályakérdést  tűzött  ki, 
jutalmak  mellett,  a  magyar  nyelv  előmozdítása  eszközeinek  s  módjainak 
tárgyalására.  De  bár  a  kitűzött  két  jutalom  mellett,  még  egy  harmadikra 


FelsűbOki  Nacy  Pá). 

is  érdemesnek  vélt  munkák  érkeztek  be  s  jutalmaztattak,  egy  nyíltan  s 
nem  jutalomra  pályázó  mű  nyerte  a  babért;  ama  lelkes  főúr,  gróf  Teleki 
László  Buzgó  esdeUései  —  a  magyar  nyelv  előmozdításáról  (1806.).  S  hogy 
az  általa  bár  heroikusnak,  de  egyedül  célra  vezetőnek  vallott  eszköz,  egy 
nagy  tudós  társaság  felálb'tása  érdekében  a  maga  vázlatosan  kifejtett  ter- 
vezetének nyomatékot  adjon,  nem  többé  az  eszkőzök  keresésére,  hanem  az 
egyetlen  eszköz  módozatainak  Javaslatára,  a  Kulcsárénál  szorosabban  kör- 
vonalozott  kérdést  tűzött  ki  ujabb  pályázatra,  melyben  oly  tudós  társaság 
tervét  s  felállítása  módját  kívánta,  mely  nemcsak  a  magyar  nyelvet  s 
irodalmat  gyarapítsa,  hanem  az  összes  tudományok  mívelését  is. 

BeCIhj,  MKgyír  Ir 


290  A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG 


A  magyar  nyelvet  s  a  tudományt  magyar  nyelven  mtvelni:  íme  a 
Magyar  Akadémia  először  ily  határozottan  kimondott,  egy  negyed  század 
mülva  a  Széchenyi  István   alapításában   megerősített  —  s  ma  is  érvényes 
s  örökre  érvényben  maradandó  jelszava! 
^^^íf^ázata**^  Teleki   László  jutalomtételére   tizenhárom   pályamű    közül    a    tudós 

Fejér  Györgyé  érdemesíttetett  az  első  díjra  s  nyomtatásban  is  megjelent. 
Az  Akadémia  teljes  szervezetét  foglalta  magában;  ő  is,  mint  Révai,  négy 
osztályt  ajánlott;  de  harmadikul  a  mathematikait  és  természettudományit 
összefoglalta  s  negyedikül  a  történet-  és  jogtudományit  egyesítette.  Hogy 
is  lehetett  volna  mást,  e  két  szak  mellőzését  várni  a  történetbuvártól  s  a 
Codex  diplomaticus  kiadójától  ?  Meghatározza  a  rendes,  a  tiszteleti  s  levelező 
tagok  számát;  az  elsőt  az  irodalom  és  tudomány  kész  munkásainak,  a 
másodikat  a  tekintélyöknél  s  állásuknál  fogva  pártfogókul  hivatottoknak, 
az  utolsót  még  kezdő  s  készülő  tudósoknak  szánva.  Számot  vetve  az 
eddig  legfőbb  akadályul  szolgáló  nehézséggel,  a  pénz  hiányával,  szűkebbre 
szabja  a  költségvetést,  a  tudomány  szeretetére  s  az  írói  tehetség  önkény- 
telén  önzetlenségére  számítva. 

A  maga  által  előidézett  pályázatot  s  annak  nyertes  műveit,  gróf 
Teleki  László,  saját  eszméivel  kiséri,  kibővítve  a  maga  Buzgó  Esdeklé- 
seiben  vázolt  tervét  s  minden  előzőinél  részletesebb  és  oly  tervet  adva 
mely  —  kevés  módosítással,  —  a  majdan  valósulandott  szervezetnek 
programmjává  lőn.  Már  hat  osztályt  tervez:  hazai  (nemzeti)  irodalomra, 
külföldi  irodalomra,  szemléleti  filozófia  s  mathematikára,  természeti  tudomá- 
nyokra, politikai,  egyházi  és  irodalomtörténetre,  jog-  és  politikai  tudomá- 
nyokra. A  tagok  számát  nem  kívánta  meghatározni,  hanem  az  érdemes 
munkások  számától  tenni  függővé. 
FerenrS  "^^  ^^    1811-iki  országgyűlés,   mely   elé   a   tervek   terjesztettek,   bár 

^**fsfván"^*  egyes  lelkes  tagjai  az  akadémia  országos  felállítását  sürgették,  a  fegyver- 
csörgéstől s  a  hadi  adók  gondjától  elfoglalva,  még  nem  látta  eljöttnek  az 
időt,  bár  —  hogy  az  eszme  megért,  —  nem  vonta  tagadásba.  De  gróf 
Széchenyi  Ferenc  megalapította  a  Nemzeti  Muzeumot  s  egy  másik  lelkes 
alapító,  Marczibányi  István,  tudományos  munkák  pályázat  útján  létre- 
hozására s  jutalmazására  alapítványt  tett  s  a  pályakérdések  kitűzését, 
a  bírálatot  és  jutalmazást  a  Múzeumra  bízta.  Míg  Erdély  bércei  közt 
m^  zengett  a  Bod  Péter  visszhangja,  s  lelkes  hazafiak  egy  Erdélyi 
Magyar  Nyelvmívelő  Társaság  felállításán  buzgólkodtak  és  arra  alapítvá- 
nyokat gyűjtögettek,  gróf  Teleki  Sámuel  kancellár  —  a  marosvásárhelyi 
könyvtár  alapítója,  —  Cserey  Mihály,  a  Kazinczy  barátja,  s  Döbrentei 
Gábor,  a  majdan  megalakult  Tudós  Társaság  első  » titoknoka*,  álltak  a 
mozgalom  élén. 
"^M?kiós*^  Még   ^gy  terv   készült   ez   előzmények   során.  A  Jankovich  Miklósé, 

mely  kettős  példányban,  magyarul  és  latinul,  a  Nemzeti  Múzeum  kéz- 
irattárában őriztetik  s  latin  szövegén  az  N.  J.  (Nicolaus  Jankovich)  árulják 


A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG  291 


e\  szerzőjét :  ^   inkább   részletes   alapszabály-tervezet,  mint  új  —  bár  nem 
kevésbbé  életrevaló  —  gyakorlati  eszmék  összeállítása. 

Valóban,  nem  kevés  előkészület  arra,  hogy  az  eszme  teljesen  meg- 1825.  nov.  3-ika 
érjék  s  egy  lángész  szikrájára,  egy  varázs-szóra  kipattanjon  burkából! 
A  lángész  e  szikrája,  a  varázsszó,  az  1825-iki  pozsonyi  országgyűlés 
alsó  házában,  a  Tekintetes  Karok  és  Rendek  (a  nyilvános  üléseket  az 
akkori  rend  és  szokás  szerint  előkészítő)  kerületi  gyűlésében,  november  3-án 
pattant  ki.  Az  országgyűléshez  leküldött  királyi  propoziciókra  adandó 
válaszfelirat  iránt  a  felsőházhoz  intézendő  izenet  (nuntium)  szövegezése 
volt  tárgyalás  alatt  s  jelesen  annak  a  huszonöt  pont  közül  a  második 
főrovat  2.  és  3.  pontjai,  amaz  a  nevelésről  (közoktatásról),  ez  a  nemzeti 
nyelvről  szóló,  voltak  a  november  második  és  harmadik  napi  kerületi 
gyűlések  tárgyai.  Oly  tárgyak,  melyek  szoros  összefiiggésöknél  fogva  a 
nemzetiség  ügyével,  közérdeklődést  támasztani  voltak  alkalmasak,  s  ennek 
tulajdonítható,  hogy  a  kerületi  gyűlés  terme  —  rhely  egyébiránt  soha  sem 
volt  hallgatóság  nélkül,  e  napokon,  de  kivált  a  másodikon,  mikor  a  köz- 
érdeklődést az  előző  napi  tárgyalás  is  fölébresztette  —  különösen  tömött 
volt,  bár  a  jelenvoltak  közül  bizonyára  senki  sem  sejthette  a  történen- 
■dőket,  sőt  talán  magok  azok  sem,  a  kik  annak  » előkészületlen*  s  mond- 
hatni önkénytelen  előidézői  voltak.  A  zöld  asztaloknál  csak  a  gyűlés 
tagjainak,  a  követeknek  levén  helyök,  a  hallgatóság,  tartozott  légyen  bár 
egyik  vagy  másik  a  főrendiház  tagjai  közé,  csak  az  oldalok  mentében  s 
a  terem  szélein,  a  falak  mellett,  állva  foglalhatott  helyet.*  A  középső  oldal 
körül  az  elnökök  és  jegyzők  foglaltak  helyet,  kerületenként  egy-egy  fel- 
váltva; ez  alkalommal  Máriássy  István,  Gömör  (Tiszáninnen)  és  Szegedy 
Ferenc,  Zala  (Dunántúl)  követei  elnököltek,  Bartal  György,  Dessewífy 
József  gróf,  Perényi  Zsigmond  báró  és  Platthy  Mihály  voltak  a  jegyzők  s 
e  napon  az -utóbbi  vitte  a  jegyzői  tollat  A  követek  közül,  kik  még  az 
asztalnál  ültek,  Vay  Ábrahám,  Borsod,  Andrássy  György,  Torna  vármegye, 
Nagy  Pál,  Sopron  vármegye  követei  tűntek  föl,  —  a  hallgatóság  közt  pedig, 
a  főrendiház  tagjai  közül  Széchenyi  István,  Esterházy  Mihály  és  Károlyi 
György  grófok,  Wesselényi  Miklós  báró,  végre  Szoboszlai  Pap  István, 
debreceni  református  lelkész  —  a  református  rendek  diétái  papja  —  figyelték 
a  tanácskozás  menetét  s  egészítették  ki  azt  az  érdekes  csoportot,  melyet 
az  Akadémia  utcai  falán  művészi  kivitelű  ércdombormű  örökít  meg. 

Mert  valóban  örök  emlékezetre  méltó  jelenet  az,  mely  itt  lejátszódni 
készül. 

*  Lásd  Szász  Károly:  Gróf  Széchenyi  István  és  az  Akadémia  megalapítása  (1880.) 
31 — 39.  lapjain. 

*  Az  örökre  emlékezetes  jelenet  lefolyásáról  s  annak  első  s  másod  kézből  való  for- 
rásairól részlegesen  lásd  Szász  Károly  id.  m.  64—67.  lapjain  a  jegyzetet.  Az  ott  említett 
forrásokhoz  járul  legközelebbről  báró  Wesselényi  Miklósnak,  a  hely  színéről  s  úgyszólván 
&z  első  benyomás  alatt  Földváry  Gáborhoz  intézett  levele. 

19* 


292  A  MAGYAR  TUDÓS  TARSASÁG 

Az  előző  napon  (november  2-án)  a  nevelés  —  jobban  mondva :  a 
tanulmányi  rend  —  tárgyalása  meglehetősen  széles  mederben,  a  közokta- 
tásnak mind  a  két  nemre,  a  leányokra  is,  és  pedig  nemzeti  irányban,  mert 
a  fiúk  tanulási  nyelve  a  latin,  a  leányoké  pedig  német  —  és  a  tanulási 
szabadságnak  a  külföldi  főiskolák  látogatására  is  kiterjesztése,  de  elég 
sekélyesen  folydogált,  mert  az  akkori  eszmekör,  e  tárgyban,  még  igen  szűk 
volt.  Mégis,  mivel  a  nemzeti  nyelvvel  ez  is  összefüggésben  állt,  a  vitat- 
kozásban   résztvett    szónokok    némelyike   már  érintette  a  magyar    nyelv 


Báró  Weiieléayl  MikLús. 

jogosítását,  érvényesítését,  sőt  mellékesen  a  magyar  akadémiát  is,*  Novem- 
ber 3-án,  már  a  nemzeti  nyelv  kérdése  levén  a  kitűzött  tárgy  —  bár  maga 
az  akadémia  kérdése  külön  megnevezve  nem  volt,  —  először  ugyan  csak 
mellékesen,  érintöleg  ez  is  felhozatott  már.  De  már  Takács  Gáspár,  Pozsony 
vármegye  követe,  a  nemzeti  nyelvnek  a  közoktatásban  és  a  kormányzatban 
általános  érvényesítéséről  szólandó  két  törvény  mellett  még  egy  harma- 
dikat is  kívánt   hozatni   egy  Ma^ar  NyelvmivelS   Társaság  felállítása 

'  Először   Kolozsváry   Miklós,   Gy3r  vármegye  követe ;  >MÍ5utt  —  úgymond  —  a 
nemzeteknek  tudós  lársaságaik  vannak,  nálunk  ez  az  igyekezet  nem  nyerhet  el&nenetdl.< 


A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG  293 


iránt.  Különös,  hogy  erre  a  határozott  indítvány  alakjában  kifejezett  kíván- 
ságra Nagy  Pál,  a  közvetlen  utána  következő  szónok,  az  elnémetesedés  f.  Nagfy  Pái 
elleni  hatalmas  filippikájában,  melyben  a  főrendektől  a  városi  burgerekig 
minden  osztályt  megtámad,  leszid  és  kifiguráz,  —  egy  szóval  sem  reflektál ; 
de  mikor  mások  is  említik  az  akadémiát,  ismét  felszólal  másodszor  —  e 
két  napon  már  negyedszer  —  s  most  ő  sürgeti,  hatalmas  szavával  s  hatá- 
rozott modorában  —  hivatkozva  a  francia  akadémia  nyelvmívelő  s  pallérozó 
hatására  —  egy  magyar  nemzeti  akadémia  felállítását,  a  mire  nézve 
első  sorban  a  gazdag  főrendektől  várja  a  kezdeményt,  vár  legtöbbet. 
»Ez  a  szó  gyújtotta  fel  azt  az  áldozat-lángot,  melynek  —  rögtönözve, 
mint  a  mily  váratlanul  a  gyüjtó  szikra  is  kipattant  —  a  Magyar  Tudós 
Társaság  megalapítását  köszönhetjük*.^  Mert  lángelmék  —  különösen 
lángeszű  szónokok  —  a  mire  hazánk  újabb  történetében  ennél  nagyobb 
példa  is  van,  nem  mindig  saját  eszméikkel,  hanem  másokéinak  a  kellő 
pillanatban  felhasználásával  s  a  magok  lelkesedésének  és  gyújtó  erejének 
hozzáadásával  visznek  végbe  nagy  dolgokat. 

>A  Nagy  Pál  beszéde  nagy  és  általános  hatást  tett.  Mozgás  kelet- 
kezett arra,  a  mint  a  nemzet  és  nagyjai  áldozatkészségére  appellált.  A  hall- 
gató sokaság  örömzajdulásai  miatt  több  versen  félbeszakasztott  hatalmas 
beszédet  a  rendek  magok  is  ismételt  örömkiáltásokkal  kisérték*.  A  követ- 
kező szónok  (Balogh  János)  —  már  annyiszor  s  annyiak  által  ismételt 
dörgedelmes  frázisait,  hogy  >a  magyar  nyelvet  azonnal  uralkodó  nyelvvé 
kell  tenni*  —  már  türelmetlenül  hallgatták,  mert  mindenki  érezte,  hogy  a 
tanácskozást  nem  lehet  csak  az  előbbi  szó-ásta  mederben  tartani  —  nem 
szavakra  van  már  szükség,  itt  tetteknek  kell  következni,  a  tettnek  pedig, 
mint  Nagy  Pál  monda,  itt  pénz  a  neve ... 

S  a  tett  egyszerre  megjelent  Egyszerre  —  >  midőn  az  óra  épen  tizen-  ^vánl^^Tte* 
egyet  ütne,  cs.  kir.  kamarás  és  lovas  kapitány,  gróf  Széchenyi  István,  a 
pesti  nemzeti  múzeum  halhatatlan  alapítójának,  dicsőült  gróf  Széchenyi 
Ferenc  ő  Excellenciájának  legiQabbik  fia,  a  katonai  érdemjelekkel  ékes  és 
nevezetes  utazásairól  közönségesen  ismert  és  becsült  ifjú  férfi,  ki  gróf 
Károlyi  György,  gróf  Esterházy  Mihály  és  báró  Wesselényi  Miklós  szép 
körében  a  mondott  asztal  (t.  i.  a  melyik  mellett  Nagy  Pál  ült)  felső 
szegletétől  hét  lépésnyire  állt  vala,  éhez  szelíd  méltósággal  közeh'tvén, 
engedelmet  kért  s  nyert,  hogy  szólhasson*.' 

Ha  Széchenyi  fellépése  s  felszólalása  mindenkit  villám  fényeként  lepett 
is  meg,  s  ha  maga  részéről  is,  épen  abban  a  percben,  a  tárgyalás  s  jelesen 
Nagy  Pál  lángoló  szónoklata  által  előidézett  pillanatnyi  inspiráció  szüle- 
ménye volt  is:  még  sem  volt  előkészület  nélkül,  ő  már  azzal  az  elha- 
tározással ment   erre  az   országgyűlésre   s   foglalta   el   helyét  a  főrendek 

»  Szász  Károly  id.  m.  93.  1. 

*  Ponori  Thewrewk  József,  gróf  Vay  Ábrahám  életrajzában.  Pozsony  1830.  9— 31. 1. 


294  A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG 

tábláján,  hogy  a  közjóra  áldozni  fog^  —  és  hogy  a  magyarság  s  a 
magyar  nyelv  érdekében  kivált  a  nagyrészt  idegen  szellemű  főrendek 
körében  jó  példát  fog  adni. 

Nemzetét,  ellankadt  nemzetét  s  nemzete  nemzetiségét  megmenteni: 
ez  volt  Széchenyi  célja  s  e  célnak  csak  egyik  eszköze  egy  Magyar  Tudo- 
mányos Társaság  megalapítása.  Mert  bár  még  akkor  nem  volt  oly  köz- 
keletű az  a  mondás:  nyelvében  él  a  nemzet,  de  Széchenyi  mélyen  érezte 
s  át  volt  hatva  a  Bessenyei  mondásának  és  meggyőződésének  igazságától : 
hogy  csak  az  anyanyelven  lehet  a  tudományt  mívelni  s  idegen  nyelven 
soha  egy  nemzet  sem  emelkedhetett  míveltségre,  tudományra.  Valameddig 
a  nemzetek  anyanyelveikkel  nem  kezdettek  fényleni,  homályban  maradtak.^ 
Tehát  első  sorban  a  nemzeti  nyelv  mívelése,  pallérozása,  fejlesztése  —  hogy 
legyen  nemzeti  irodalom;  a  nemzeti  irodalom  által  a  tudomány  s  annak 
minden  ágai  mívelése,  terjesztése;  a  nemzeti  irodalom  és  tudomány  által 
magának  a  nemzetnek  erősbítése,  fényre  emelése. 

íme  Széchen)d  eszmemenete,  törekvése,  elhatározása.  S  az  a  férfiü, 
ki  annyit  tett  az  anyagi  érdekek  emelésére,  a  nemzetnek  ezáltal  erőssé 
s  függetlenné  tételére,  közgazdasági  s  állami  viszonyainknak  rendezésére: 
első  lépésül  s  mintegy  a  nemzeti  élet  és  haladás  alapjául,  a  szellemi  élet 
és  fejlődés  eszközét,  a  nyelvet  s  a  nyelv  mívelését  tette!  Ezért,  ebben  az 
érdekben  tette,  a  mire   el  volt  szánva  —  első  > áldozatát*   a   közügynek. 

Ha  igaz,  hogy  néha  a  szó:  tett,  Széchenyi  1825  november  3-iki 
fellépése,  egy  szó,  korszakot  alkotó  tett  lőn.  »Nekem,  (a  főrendnek)  e 
helyen  (a  követek  kerületi  gyűlésében)  szavam  ugyan  nincs  —  monda  — 
de  ha  oly  intézet  állíttatik,  mely  a  magyar  nyelvet  kifejti  s  azzal  segíti  nem- 
zetünk magyarrá  tételét:  birtokaim  egy  esztendei  jövedelmét  áldozom  reá.« 
ő  nem  mondotta,  mennyi  az;  de  barátai,  kik  vagyonát  ismerték,  60.000 
pengő  forintban  állapították  meg  azt  s  ez  az  összeg  lett  tényleg  az  els6 
alapító  alapítványa, 
^^pitók*^*"  ^  vöviá   szó   nagy   tetté  lőn;   a  röpke   ige  lángra  gyüjtó  szikrává. 

A  meglepetés,  bámulás,  lelkesedés  kitörő  zaja  még  el  sem  csillapúit  s 
egy  követ  (ki  tudná,  ki?)  kezde  szólani,  de  Vay  Ábrahám  Borsod  vár- 
megye követe  félbeszakítá  s  arcán  végig  folyó  örömkönnyekkel  s  m^- 
indulástól  remegő  hangon  s  követve  —  úgymond  —  a  szép  példát, 
ugyanazon  intézetre  8000  forintot  ajánla  fel.  Nyomban  utána  gróf  András^ 
György,  Torna  vármegye  követe,  10.000  forintot,  s  ismét  a  rendek  sorain 
kívül,  a  hallgatók  közül,  a  fiatal  gróf  Károlyi  György  összes  jószágai 
félévi  jövedelmét,  40.000  forintot.  így  a  négy  alapító,  négy  szóval,  négy 
perc  alatt  118.000  forinttal  vetette  meg  a  Magyar  Tudós  Társaság  alapját 
Kevés  napok  múlva  kiállították  kötelező  alapító  leveleiket  s  példájokat  még 

»  Döbrentei :  A  Magyar  Tudós  Társaság  történetei,  a  M.  T.  Évkönyvei  I.  kötet  46.    . 
"  Bessenyei:  Holmidéi,  Bécs,  1779. 


o 

I 
(4 

f 


.■a  i 

13 


A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASAG  295 

többen  követték.  Gróf  Széchenyi  Pál  (István  testvérbátyja),  gróf  Károlyi 
Lajos  és  István  (György  bátyjai)  egyenkint  10 — 10,  gróf  Esterházy  Mihály 
és  Batthyány  Fükip  herceg  8—8  (később  kipótolva  az  utóbbi  40  ezerre), 
gróf  Keglevich  János  6,  Kopácsi  veszprémi  püspök  (később  prímás)  és 
báró  Zay  Károly  2 — 2  ezer  forintot;  s  még  néhányan  1 — Ij, ezerét; 
melyekhez  Kulcsár  Istvánnak,  még  1793-ban  tett  végrendeletével  »egy 
valaha  felállítandó  Magyar  Tudós  Társaságra*  szánt  10.000  forintos  alapít- 
ványa is  csatoltatván :  mire  az  országgyűlés  véget  ért  s  az  alapítás  zárkövét 


az  1827.  XI.  törvénycikk  letette :  az  akadémia  alapja  250.000  forintra  volt 
kiegészítve. 

Meglévén  az  alap,  a  Tudós  Társaság  szervezetének  és  megalkotá-  fi 
sának  nem  kisebb  feladata  várt  megoldásra.  Az  eddigi  tervezők  mind- 
nyájának alapelve  e  jelszóban  foglalható  össze :  mívelni  a  magyar  nyelvet 
s  magyar  nyelven  a  tudományt ;  első  a  nyelvmívelés,  mert,  Bessenyei  szerint, 
a  tudomány  sikeresen  s  a  nemzet  fényre-derítésére  csak  a  nemzeti  nyelven 
mivelhetö.  Már  pedig  nálunk  maga  a  nyelv  szorult  még  mivelésre.  A  nyelv 
kérdései  körül  a  harcok  felköltve,  de  még  lecsillapítva  s  sarkalatos  kérdései 
még  megoldva  koránt  sem  voltak.  Mint  Horácz  mondja : 

Nyelvészek  vetekednek,  ítélet  alatt  van  a  pör  még. 


296  A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG 


A  Révai  s  Verseghy,  a  Kazinczy  és  a  Debreceni  Grammatika  harcai,  a  Mondoiat 
és  az  Árkádiái  pör  s  a  Kazinczy  és  köre  által  megindított  nyelvújítás  fölötti 
harc,  az  egész  vonalon,  még  javában  lángolt  s  nem  volt  befedezve  (hisz 
ma  sincs  még  s  egyes  kérdései  újra  meg  újra  felélesztetnek !)  Világos  volt 
azért,  hogy,  bár  az  Akadémia  rendszerébe  s  alapszabályaiba  az  összes 
tudományszakokat  felvegye  is,  jó  ideig  annak  súlya  a  magyar  nyelv- 
mívelésre  fog  esni:  a  nyelvtudomány  kérdései  megoldására  s  a  szorosan 
vett  nemzeti  irodalom  fejlesztésére.  Mert  bár  az  akadémia  alapításakor 
olyan  szépíróink  voltak  mint  a  két  Kisfaludy,  Berzsenyi  és  Kölcsey  s  az 
épen  fellépett  és  egyszerre  hímévre  emelkedett  Vörösmarty,  kik  költői 
irodalmunkat  magas  fokra  emelték,  de  prózai  irodalmunk,  akár  a  szép- 
irodalmi, akár  a  történelmi  s  még  inkább  a  bölcsészeti,  jogi  s  egyéb  szakok- 
ban felette  hátra  s  ezekben  a  nyelv  is  fejletlenebb  volt  még,  mintsem  igazi 
nemzeti  irodalomról  s  a  tudományoknak  magyar  nyelven  való  míve|fséről 
komolyan  szólni  vagy  csak  álmodni  is  lehetett  volna.  Tudományos  íróink 
mily  kevesen  vannak  számba  vehetők,  mindjárt  kitűnt  az  akadémiai  tagok 
kinevezése  s  megválasztásakor:  mikor  a  bölcsészeti,  történeti,  sőt  még  a 
mathematikai  szakosztályokba  is  —  nyelvészekből  á  szépírókból  kellett  a 
tulajdonképeni  szakemberekkel  be  nem  tölthető  hézagokat  pótolni,  bár 
a  nyelvtudományi  osztályon  kívül  (melybe  három  helybeli  —  azaz  pesti  — 
és  négy  vidéki  rendes  tag  vétetett  fel),  a  többi  osztályokba  az  első  alaku- 
láskor csak  2 — 2  helybeli  s  ugyanannyi  vidéki  felvétele  céloztatott. 
^bilottség^  Az  országgyűlés   bezárta   (1827   augusztus    18-ika)  után  csakhamar 

még  azon  évi  november  30-kán  kinevezte  a  nádor  a  felállítandó  Akadémia 
alapszabályai  s  szervezete  tervét  kidolgozandó  bizottságot,  melynek  elnökéül 
gróf  Teleki  Józsefet  (a  László  hasonló  szellemű  fiát)  jelölve  ki  s  a  négy 
első  alapítón  kívül  még  huszonkét  tagot,  kiket  már  az  elnök  hitt  össze 
1828  március  11 -kére.  Köztök  találjuk  az  akkori  szellemi  élet  s  tudo- 
mányosság számos  kitűnő  képviselőjét  —  bár  közülök  Kisfaludy  Károly, 
Berzsenyi,  Kölcsey  s  Vörösmarty  hiányzanak,  Kulcsár  pedig,  már  akkor 
súlyos  beteg,  a  bizottság  ülései  alatt  meghalt,  míg  Kövy  és  Vitkovich  az 
akadémia  megalakulását,  —  melynek  tagjaiul  voltak  kijelölve  —  meg  nem 
érhették.  Bartal  György  akadályoztatása  miatt  nem  vehetett  részt  a 
bizottság  üléseiben. 

A  bizottság,  március  15-kétől  april  17-kéig,  összesen  huszonegy 
ülésben  tárgyalta  a  szervezet  és  alapszabályok  terveit;  jegyzőkönyveit, 
Széchenyi  indítványára  kizárólag  magyar  nyelven.  Horvát  István  vezette 
(ki  az  akadémia  megalakulásakor,  rendes  taggá  választását  nem  fogadta 
el),  míg  a  megerősítés  végett  felterjesztendő  alapszabályok,  hasábosán, 
magyarul  és  latinul  szerkesztettek.  Elkészíttettek:  1.  a  szervezeti  alapsza- 
bály; 2.  a  rendszabályok  (ügyrend)  és  3.  annak  meghatározása,  hogy 
az  állandóságra  szánt  —  s  így  a  jövőre  is  szóló  —  nagyobb  tervezetből, 
a  pénzerőhöz  képest,  mi  legyen  azonnal  életbe  léptethető. 


A  MAGYAR  TUDÓS  TitRSASÁG  297 


Ez  Utóbbi  pontra  nézve  legelőször  készült  el  az  albizottság!  javaslat  ^^  íakluáiS 
s  határoztatott,  hogy  »ámbár  a  Társaság  jövedelmeihez  képest  minden 
rendes  tagnak  fizetést  adni  nem  lehetne,  mindazáltal  a  Társaság  felállításakor 
azonnal  27  rendes  tag,  és  pedig  13  helybeli  s  18  vidéki  választassék ;  a 
helybeliek  közül  6,  a  vidékiek  közül  is  6  azonnal  fizetéses  legyen  (amazok 
500,  ezek  300  forint  fizetéssel)  ^  osztályonként  pedig  legyen  a  nyelv- 
tudományiban 3  helybeli,  4  vidéki,  tehát  a  tervezett  teljes  szám,  a  többiekben 
egyelőre  csak  2—2  helybeli  s  ugyanannyi  vidéki  rendes  tag.  Ez  utóbbi 
osztályokat,  irodalmunk  s  kivált  tudományos  szakirodalmunk  akkori  állása 
szerint,  még  így  sem  lehetett  betölteni.  Míg  a  nyelvtudományi  osztályba 
feleslegesen  is  jutott  volna:  a  nagy  nyelvújító  Kazinczyt  s  a  szép  ízlés 
apostolát,  valamint  a  költő  Kis  Jánost  a  történettudományi,  —  Berzsenyit 
és  Döbrenteit  a  bölcsészeti,  —  s  az  inkább  eszthetikus  Bitniczet  a  mathe- 
matikai  osztályba  kellé  sorozni;  a  törvény  tudományi  osztályba  pedig 
helybeli  rendes  tag  egy  sem,  és  csak  két  vidéki  jutott.  Mily  szegénység, 
azóta  fejlődött  tudományosságunk  mai  állapotához  képest! 

A  jutalmazásokra  nézve  megállapíttatott,  hogy  évenként  a  megjelent 
legjobb  munka,  tekintet  nélkül  arra,  mely  osztályhoz  tartozik  tárgyánál 
fogva,  200  arany  nagy-jutalommal,  a  szaktudományokbeli  pályamunkák, 
évenként  egyelőre  csak  kettő,  száz-száz  aranynyal  jutalmaztassanak.  Előre- 
látható volt,  hogy  egy  ideig  majdnem  kizárólag  csak  az  első  osztály 
körébe  tartozó  s  túlnyomólag  költői  munkák  fognak  a  nagy-jutalomra 
méltóknak  ítéltethetni,  így  nyerte  az  első  nagy-jutalmat  (1832.)  Horvát 
Endre  Árpádja.,  s  azontúl  1844-ig,  mikor  aztán  a  nagyjutalomnak,  minden 
hat  évben  visszakerülő  sorrendben,  osztályonként  kiadása  lépett  életbe, 
egy  nyelvtudományi  (Kresznerics  szótára),  hét  költői  munka  (Kisfaludy 
Sándor,  Vörösmarty,  ez  háromszor,  Kazinczy,  Jósika,  Garay)  s  az  összes 
többi  osztályokból  is  csak  négy  munka  nyerte  meg  az  egész,  három  a 
fél  nagy-jutalmat. 

Az  akadémiai  munkásság  vezetésére,  különösen  az  anyagi  ügyek 
intézésére  igazgató  tanács  szerveztetett,  melynek  a  négy  első  alapítón 
—  gróf  Széchenyi  István,  gróf  Károlyi  György,  gróf  Andrássy  György  és 
gróf  Vay  Ábrahámon  —  kívül  még  21,  összesen  25  taggal,  kik  között 
Nagy  Pált,  az  akadémia  felállításának  az  1825-ki  országgyűlésen  ha  nem 
első  megpendítőjét,  de  leglelkesebb  vezérszónokát,  gróf  Teleki  Józsefet,  az 
előkészítő  bizottság  elnökét,  Wesselényi  Miklóst,  egy  herceg  Batthyányt, 
egy  gróf  Dessewffyt,  egy  gróf  Czirákyt,  egy  Majláthot,  stb.  találunk ; 
kik  maguk  közül  az  Akadémia  legelső  —  s  első  időszakában  mindig 
egyértelműleg  megtartott  elnökeiül :  gróf  Teleki  Józsefet  és  gróf  Széchenyi 
Istvánt  választották  meg.  Ez  utóbbi,  a  nagy  gróf  s  az  első  és  legnagyobb 
alapító,  szíves  készséggel  engedte  méltó  társának  az  elsőséget.  S  az  igazgató 
tanács,  1830  november  17-kén  tartott  első  alakuló  és  alakító  ülésében, 
az  elnök  által  előterjesztett  névsorából  a  tudósoknak  és  íróknak,  megválasz- 


298  A  magVar  tudós  Társaság 

tolta  a  hat  osztály  rendes  tagjait,  kik  közül  az  első  osztály  első  (helybeli) 
rendes  tagja,  —  s  négy  nap  múlva  az  akadémia  első  halottja  —  Kisfaludy 
Károly  lőn.  —  Az  igazgató  tanács,  szeptember  12-kén  tartott  második 
ülésében,  megválasztotta  a  titoknokot  Döbrentei  Gábor,  a  pénztárndíot 
Helmeczy  Mihály  személyében,  végleg  megállapította  az  alapszabályokat  s 
azokat  legfőbb  megerősítés  alá  terjesztette. 


Grúf  Teleki  Józsct. 


így  a  teljes  megalakuláshoz  csak  a  tiszteleti  és  levelező  tagok  meg- 
választása volt  még  hátra,  kiket  az  1831  február  14-kén  megnyílt  első 
nagygyűlés  választott  meg,  először  tizenkettőt,  majd  16-kán  még  négyet 
tiszteleti,  és  húszat  levelező  tagokul;  amazokat  részint  alapítók  és  foran- 
gúak,  részint  magasb  állású  írók  —  ezeket  kizárólag  az  irodalom  érdemes 
munkásai  közül ;  s  Kisfaludy  Károly  helyére  —  Vörösmarty  és  Sebedéi 
előléptetésével,  az  első  osztály  helybeli  harmadik  rendes  tagjául  Szemeié 


A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG  299 


Pált.  A  levelező  tagok  közt  kettő  volt  külföldi,  kiknek  még  akkor  külön 
osztályozása  nem  volt,  Feszler  a  Magyarok  Története  írója  s  Hammer  bécsi 
államtanácsos. 

S  ezzel  a  Magyar  Tudós  Társaság  első  megalakulása  be  volt  fejezve,  ^^f^^fi^^^ 
De  nemcsak  a  természet  szerves  valói,  hanem  az  ember  alkotta  szervezetek 
sem  maradnak  eredeti  állapotukban,  hanem,  míg  csak  élnek,  folyvást  vál- 
toznak s  fejlődnek;  akadémiánk  első  szervezete  is  változott  s  fejlődött.  A 
mai  akadémia  az  1830-dikitól  lényegesen  különbözik  s  fejlődési  fokozatai 
folytonos  haladást  mutatnak  s  tagadhatatlan  tökélyesbülést.  E  haladási 
folyamat  egyes  részleteit,  az  akadémia  fejlődés-történetét,  minden  válto- 
zataiban feltűntetni  nem  célunk  ez  aránylag  rövidre  fogott  irodalom- 
történetben, csak  főbb  mozzanataiban  igyekszünk  vázolni,  itt,  alapítása 
történeténél. 

Ez  a  fejlődés,  mint  minden  szerves  élő  lény  fejlődése,  tulajdonképen 
folytonos  s  nem  időszakonkénti,  mely  időről-időre  szünetelne  vagy  épen 
visszafejlődnék.  De  azért,  különösen  a  szemmel  látható  külszervezetben, 
egyes  időpontokban  válik  láthatóvá,  mikor  a  folytonos  belfejlődés  szervezeti 
változásokban  állapodik  meg.  így  az  akadémia  fejlődésében  is  időpontokat 
lehet  megkülönböztetni,  melyekben  a  folytonos  fejlődés  átalakulássá  válik 
s  fejezetekben  és  szakaszokban  nyer  szabályzati  kifejezést. 

Kezdetben,  az  akadémia  megalakulása  első  időszak4ban,  a  hat  osztály, 
bár  névszerint  elkülönítve,  tulajdonképen  önálló  működéssel  s  független 
élettel  nem  birt.  Az  összes  akadémia  életébe  volt  beleolvadva  az  egyes 
osztályok  működése.  S  ez  természetes  következménye  annak  a  ténynek, 
hogy  szaktudományok  tulajdonképen  s  önállóan  mívelése  hazánkban  s 
irodalmunkban  alig  volt  még  az  akadémia  alakulásakor.  Még  a  nyelvtudomány 
s  a  szépirodalom  foglalta  el  a  tülnyomólag  legnagyobb  tért  s  uralkodott  a 
helyzeten.  Az  első  lépés  az  osztályok  és  szaktudományok  elkülönítésére 
akkor  történt,  mikor  1844-ben  a  nagy  jutalom  —  mely  addig  az  egész 
irodalom  legjobb  termékének,  tekintet  nélkül  annak  tudomány-szakára, 
ítéltetett  oda,  ettől  kezdve  hat  éves  időkörben  a  hat  osztály  különböző 
szakai  részére  s  mindenikbert  a  megelőző  hat  év  legjelesebb  termékének 
adatni  határoztatott.  A  második  lépés  egy  új  csoportosítás  kísérlete  volt, 
mely  a  hat  osztályt  négybe  akarta  összevonni,  1846-ban  oly  módon,  hogy 
a  bölcsészeti  és  jogi,  s  a  mathematikai  és  természettudományi  osztályok 
összevonassanak  egy-egybe,  a  nyelv-  és  széptudományi,  valamint  a  történeti 
külön  önállók  maradván.  De  e  kísérlet  egyelőre  nem  vált  be  s  az  előbbi 
hat  osztály  ismét  visszaállíttatott,  egyidejűleg  azonban  a  heti  ülések  során 
az  összes  ülések,  az  osztályülésektől  elkülöníttetvén,  az  osztályok  önálló 
működése  biztosíttatott;  részben  az  által  is,  hogy  a  levelező,  sőt  külső 
(külföldi)  tagok  is  az  osztályokba  soroztattak. 

Az  osztályok   ez   emancipációjával   kezdődik   az   akadémia   életének  ^jj^rSí'' 
második  korszaka;  de  ez  az  emancipáció   koránt  sem  volt  teljes,  mert  az 


300  A  MAGYAR  TUDÓS  TARSASAG 

osztályok  csak  felolvasásokat  tarthattak,  bírálatokat  teljesíthettek,  de  sem 
a  tagvélasztásokra  a  magok  körében  határozott  befolyást  nem  nyertek,  sem 
magokat  illető  ügyekben  is  határozati  joggal  nem,  vagy  csak  korlátolt 
joggal  ruháztattbk  fel. 

Mind  a  mellett  kétségtden,  hogy  ennyi  változás  is  üdvös  eredményeket 
szült  volna  az  akadémia  továbbfejlődésére,  ha  1848,  a  fegyverek  csörgése 
el  nem  némítja  a  műzsákat  s  az  azt  követő  tizenkét  esztendő  a  nemzeti 
élet  gyökére  nem  veti  a  fejszét  s  az  életnek  még  halkabb  lüktetését  is 
elnyomni  nem  törekszik  vala.  Igaz  ugyan,  hogy  a  nemzet  e  gyászkorszaka 
—  bár  úgy  tudományos  mint  szépirodalmunk   legjelesbjel  közül  is  számo- 


A  M,  T.  Akadémia  palotája,  grdf  Széchenyi  Islvia  szobrával. 

sakat  megölt  vagy  örökre  elnémított  —  még  is  a  nemzeti  visszahatás 
erejével  épen  a  nemzeti  irodalomnak  nagy  föllendülést  adott  s  a  kidőlt 
jelesek  helyett  új  jeleseket  teremtett  és  szólaltatott  meg:  de  nyilvános 
testületek  s  köztök  az  akadémia  (valamint  a  Kisfaludy-Társaság)  működését 
is  megbénította    vagy   legalább    nagy  mértékben   korlátozta.    Az  akadémia 

—  e  szomorú  időben  —  együtt  érzett  és  együtt  hallgatott  a  nemzettel, 
jobb  időkre  várva.  Tespedésnek  s  csüggedésnek  nem  adta  ugyan  át  magát, 
de  élénkebb  és  rendszeres  munkásságot  nem  fejthetett  ki.  Új  tagokkal 
megfogyott  sorait  ki  nem  egészíthette ;  nagy-gyűléseket  nem  tarthatott ; 
pályakérdéseket  ki  nem  tűzhetett,  jutalmakat  nem  oszthatott.  Összes  ülései 

—  nem  intézkedhetvén  —  jóformán  tárgytalanokká  váltak ;  osztályüléseiben. 


A  MAGYAR  TUDÓS  TÁRSASÁG  301 

gyér  hallgatóság  mellett,  csendes  felolvasások  tartattak;  de  egyes  meg- 
kezdett nagyobb  munkálatok,  jelesen  a  nagy  szótár,  csendesen  készültek 
s  rólok  időnként  egy-egy  jelentés  adott  életjelt  arról,  hogy  az  akadémiai 
munkásság  nem  szünetel  teljesen. 

1858-ban  először  engedtetett  meg,  hogy  az  akadémia  ismét  szervez- 
kedjék s  magának  az  elhunyt  Teleki  József  s  a  Döblingbe  elzárkózott 
Széchenyi  István  helyett  elnököket,  meggyérült  soraiba  üj  tagokat  választ- 
hasson; az  elmúlt  meddő  években  esedékessé  vált  nagy  jutalmakat  a 
különböző  szakok  legjelesebb  költői  s  tudományos  termékeinek  kiadhassa 
s  üj  jutalmakat  tűzhessen  ki.  Ez  utóbbiak  egyike  volt  a  következő  évben 
megtartandó  százados  Kazinczy-ünnepre  irandó  óda,  s  a  Kazinczy  élete 
megírására  adott  megbízás. 

1859-ben  Kazinczy  születésének  százados  évfordutója^  mely  nemcsak 
irodalmi,   hanem   országos   nemzeti   ünneppé   vált   s  1860-ban   a  politikai 
Újjászületést  és  az  alkotmány  visszaszállítását  —  bár  még  tökéletlenül  — 
inauguráló  októberi  diploma :  üj  életet  leheltek  a  nemzetbe  s  alvó  önbizalmát    . 
ismét  felköltötték  és  megszilárdították.  ♦ 

Az  akadémiának  is  itt  kezdődik  harmadik  korszaka.  Kazinczy  örökének,  ^  ^^l^^ 
a  széphalmi  háznak  és  birtoknak,  nemzeti  vagyonúi  megszerzése,  annak 
mauzóleummá  alakítása,  ennek  Kazinczy  összes  munkái  kiadásának  forrásává 
alakítása,  majd  a  nemzet  felhívása,  gróf  Dessewffy  Emil  akadémiai  elnök 
által,  hogy  akadémiáját  zsellérségébő)  kiszabadítva,  házai  adjon  neki, 
melyet  a  nemzeti  lelkesedés  palotává  tett  —  voltak  az  első  kézzel  fogható 
életjelek.  S  mivel  a  nemzeti  élet,  a  törvényhozásban,  az  1861 -ki  ország- 
gyűlés elfojtása  miatt,  még  ujabb  négy  évig  nem  nyilatkozhatott  s  az 
alkotmány  helyreállítása  még  több  évig  késett,  a  felébredt  nemzeti  szellem 
már  nem  hagyta  magát  ismét  elaltatni  —  s  egyéb  tér  még  el  levén 
zárva,  vagy  ismét  elzáratván,  az  akadémia  működésében  s  annak  támo- 
gatásában találta  legméltóbb  terét  nyilvánulásának. 

S  ez  időre  és  az  azt  követő  —  és  az  alkotmány  helyreállítását  is 
meghozó  —  évekre  esik  az  Akadémiának  azon  véglegesnek  mondható 
szervezése,  mely  ma  is  fennáll  s  már  csak  a  megállapított  keretben  fejlőd- 
hetik s  haladhat  belterjileg  való  tökéletesedése  felé. 

Uj>  nagy  alapítványok,  köztök  a  báró  Sina  Simon  80.000  frtos  alapít- 
ványa, a  palotának  elkészülte  s  még  jövedelmező  bérházzal  is  megtoldása : 
az  akadémia  anyagi  állását  s  azzal  könnyebb  és  szabadabb  mozgását, 
feladatainak  nagyobb  mértékben  teljesítését  tették  lehetővé.  Anyagi  ügyei, 
oly  vezetők  szerencsés  kezei  által  mint  Lónyay  Menyhért  és  Csengery 
Antal,  rendeztettek  s  megszilárdíttattak ;  beléletét  pedig  az  osztályoknak 
új  csoportosítása  s  teljesb  önállósítása  tette  gyümölcsözőbbé.  A  hat  osztály 
most  már  háromba  vonatott  össze:  a  nyelv-  és  széptudományiba,  mely 
most  is  s  örökre  az  első  maradt;  a  társadakni  tudományokéba,  hova 
a  bölcsészet,  jog-  és  történettudomány,  összes   ágazataikkal   tartoznak;  a 


302  A  MAGYAR  TUDÓS  TARSASAG 

reál  (mathematikai  és  természeti)  tudományokéba.  Mindeniknek  jog  adatott 
a  szakjabeli  pályakérdések  és  jutalmazások,  tudományos  megbízások, 
valamint  a  tagválasztások  iránti  javaslattételre,  ez  utóbbiakban  az  összes 
(nagy)  gyűlésnek  hagyatván  fenn  —  újabb  szavazattal  —  a  végeldöntés, 
egyebekben  csak  a  helybenhagyó  vég-elhatározás.  Minden  osztály  külön 
költségvetést  nyer,  melylyel  előirányzata  szerint  szabadon  rendelkezik. 
S  mivel  a  budget-jog  feletti  döntés,  a  dolog  természeténél  fogva,  az  igaz- 
gatótanács kezében  van,  az  igazgatótanács  felerészben  az  akadémia  belső 
tagjaiból  s  csak  felerészben  alakíttatik  az  akadémián  kívüli  alapítókból, 
pártfogókból  s  társadalmi  állásuknál  fogva  is  kitűnő  hazafiakból ;  amazokat 
kizárólag  az  akadémia  választja  saját  tagjai  közül,  emezeket  a  teljes 
(akadémikusokból  és  nem  akadémikusokból  álló)  igazgatótanács,  a  mi  az 
akadémiának  túlnyomó  befolyást  biztosít  igazgatótanácsa  megalakulására, 
■il^na"'  ^°^'  ^2  akadémia  vagyona,  épületeiben,  melyek  közül  a  palota  nem 

jövedelmez,  és  biztos  papírokba  fektetett  alapítványaiban,  2.300,000  forintra 
rúg;  évi  költségvetése  150.000  forint,  melyhez  az  ország  40.000  forinttal 
járíti ;  a  három  osztály  költségvetése,  tisztán  tudományos  s  irodalmi  célokra 
—  a  jutalmakon  kívül  —  60.000  forint.  Ezenkívül  vannak  az  akadémia 
közös  kiadványai :  Évkönyvek,  Értesítő  s  Könjn/kiadó  vállalat ;  valamint  a 
tisztviselők  fizetései,  épületek  fentartása,  adók  stb.  De  az  osztályok  munkás- 
sága már  oly  nagy  terjedelmű,  hogy  ez  összeg  nem  elégítheti  ki  kívánal- 
maikat Azonban  az  akadémia  vagyona  s  azzá!  jövedelme  is  évről-évre 
új  alapítványokkal  gyarapodik.  Legújabban  a  báró  Rudics-féle  alapítvány 
közel  100.000  forinttal  növelte  azt.  A  Semsey  Andor  adománya  szintén 
100.000-rel,  a  tudományok  különböző  szakaiból  tíz,  egyenként  10—10.000 
forintos  pályafeladatra.  Mert  a  nemzet,  sok  éretlen  megtámadás  és  becs- 
mérlés daczára,  nem  vesztette  el  bizalmát  az  akadémia  iránt  s  nem  hagyta 
csökkenni  érdeklődését  a  legnagyobb  magyar  alapítása  s  annak  nemzeti 
jelentősége  és  eszményi  céljai  iránt;  melyek  —  mint  eredetileg  ~  ma  is 
s  örökre  ez  egy  kifejezésben  foglalhatók  össze:  a  magyar  nyelv  —  s  a 
íudomáttyoknak  magyar  nyelven  —  mívelése! 


61.  Gróf  Széchenyi  István,  mint  író. 

F   Széchenyi  IstvAn,   három   testvér   közt  a  legifiabbik,  szü-  SMchenyi 

'  D  j  t  ifjúsága 

letett  Bécsben,  1791  szeptember  21-én.  Mikor  nagynevű 
atyja,  Ferenc,  a  Nemzeti  Múzeum  alapítója,  ezt  az  intézetet, 
a  családnak  évek  hosszú  során  gj^jtött  nagybecsű  könyv- 
tárával ajándékozta  meg,  ennek  ma  is  felette  érdekes  kata- 
lógusát úgy  a  külföld  mint  hazánk  tudom ányked velő  kitűnőségeinek 
megküldötte.  Az  igy  megtiszteltek  közt  volt  fia,  a  még  csak  tizenkét  éves 
István  is.  A  köszönő  levelek  közt,  melyek  erre  a  világ  minden  részeitwl 
özönlöttek,  meg  van  őrizve  a  kis  grófé  is,  a  ki,  bár  a  gyűjtemény  becsét 
gyermekészszel  megítélni  még  nem  képes,  elérti  mégis,  hogy  neki  idővel 
kedves  -atyja  példáját«  kell  követnie,  s  az  »édes  Haza  boldogságát,  tőle 
telhetőleg  előmozdítnia*.  —  S  a  gyermek  e  megható  igéretét,  melyet 
később  a  férfi  oly  fényesen  beváltott,  soha  sem  téveszté  a  törekvő  Ifjú  is 
szeme  elől.  Kötve  kell  hinnünk  mindazt,  mit  akár  neveltetése  vagyis  isko- 
láztatása hiányairól,  helyesebben  korai  féJbeszakasztásáról,  akár  katonatiszti 
s  mágnási  ledér  kalandjairól  s  élvezetek  közt  töltött  könnyelmű  éveiről, 
akár  a  világ  akár  ö  maga  oly  sokszor  mesélgetett.  Külszín  után  vagy 
magukról  ítélgettek  a  felületes  emberismerők;  az  önbírálat  szigora,  s  a 
nem  kései  megtérés  ihlettsége  szól  az  ismeretes  vallomásokból.  Úgynevezett 
•szerelmeinek*  már  rég  minden  nyoma  veszett  volna,  ha  ideje  korán  be 
nem  áll  az  akkori  divat  szerinti  napló  írók  közé,  s  élete  legcsekélyebb 
eseményeit,  szíve  legtitkosabb  rezdüléseit,  éber  elméje  észleletéit,  napról 
napra,  az  első  benyomások  hevében,  bizonynyal  nem  nyilvánosság  elébe 
szánt  lapokon,  önmaga  meg  nem  örökíti.  De  e  feljegyzések,  birtokunkba 
kerülve,  végtelen  becsessé  váltak  minden  lélekbúvár  és  bölcselkedő  előtt. 
A  föld  göröngyét  megvető,  minden  aljas  vagy  köznapi  irányzattól  távol  eső, 
magasan  szárnyaló  lélek,  meleg  szív  és  megkapó  eredetiség  nyilatkozik 
azokban.  Nem  járhat  a  középúton,  csak  a  legboldogabb  vagy  legboldog- 
talanabb  emberek  egyike  lehet:  felváltva  volt,  rövid  percekig,  az  egyik; 
állandóan  s  véglegesen  bevált  a  másiknak.  Az  ábrándozás,  melyet  külö- 
nösen politikában  annyira  kárhoztatott,  volt  megrontója.  Mindig  oly  nőért 
rajongott,  kiről  tudta,  hogy  nem  lehet  az  Övé.  Egyik  alatta,  másik  felette 


304  GRÓF  SZÉCHEKYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ 

állt.  Egyiket  arra  kéri,  hogy  egy  meghatározott  esti  órában  egy  bizonyos 
csillagra  fíiggeszsze  telíintetét,  a  mit  ő  is  ugyanakkor  tenni  fog,  a  világfi, 
a  kényeztetett  huszártiszt!  Másikkal  külföldi  nyelveket  tanúi,  bevezetve 
közös  nyelvmestereket  az  ő  saját  literaturája  kincstárába,  mely  nála  nélkül 
a  jámbor  előtt  tán  örökre  zárva  maradt  volna.  Érettebb  korában,  mikor 
már  bejárta  az  egész  világot  s  az  otthon  vágya  szállja  meg  lelkét,  két 
előkelő  hölgytől  kosarat  adat  magának,  az  egyik  a  daliás  gróf  Hunyadinak, 
a  másik  a  nagyramenő  Clam-Gallasnak  adván  elsőbbséget.  Volt,  a  ki  e  poros, 
sáros  földiekéről  kora  halállal  a  túlvilágra  menekült.  Ezek  emlékét,  mint 
szentekét,  Őrzi  lelkében  s  haláluk  évfordulóián,  melyet  pontosan  feljegyez, 
maga  is  halni  készül.  Olvasmányai  közül,  melyek  magas  míveltségről  s 
egyetemlegességről  tanúskodtak,  kiválik  a  Byron  MaMfrédje  és  a  Schiller 
Don  CarlosR.  Barátságban  is  szintoly  eszményi:  az  ő  Marquis  Posá-ja, 
politikai  pályája  kezdetén,  nem  lehet  más 
mint  Wesselényi.  Későbbi  meghasonlása 
vele,  keserűséggel  tölti  el  szivét 

Hogy  íróvá  kell  lennie,  azt  sokkal 
előbb  sejdíté,  mintsem  honalkotó  nagy  hiva- 
tását Kezdetben,  mint  minden  ilj^ajta  iQú, 
költészetért,  művészetért  rajongott  Nem  volt 
nálánál  figyelmesebb,  sem  lelkesUIőbb  beuta- 
zója szép  Olaszországnak,  hol  a  természet 
i  szépségei  mellett  régi  és  újabb  festők,  szobrá- 
szok vonzották,  s  a  naűtermek  és  gyűjte- 
mények avatott  ismerője  volt.  De  a  mely 
országban  utazott,  annak  nyelvét  s  iro- 
Grdtsiícheoyi  Ferenc.  dalmát  tajiülmányozta,   mívelte.   Ha  tudjuk, 

hogy  iskolai  tanulmányait  korán,  az  »Ínzur- 
rekció*  miatt  abba  kellett  hagynia,  hogy  mint  tudatlan  hadnagyocska 
lépjen  a  haza  és  király  szolgálatába,  —  igasáfl  bámulatba  ejt  az  élet 
viharai  közt  gjoíjtőtt  irodalmi  ismereteinek  tömege  is  sokoldalúsága.  Jó 
szerencse,  hogy  át  nem  csapott,  örökre  elveszendő,  a  német  írók  zömétje 
s  hamar  felhagyott  a  versírással,  melyhez,  idegen  nyelven  legalább,  se 
rím-,  se  ritmusérzéke  nem  volt.  Görögből  fordított  s  archaeologiát  tanúit, 
mikor  az  eltiprott  ország  szent  hamvain  járt.  A  latinban,  úgy  mint  akkor 
mindenki,  elég  otthonos  volt,  hc^y  Corpus  Jurisunkban,  valamint  ország- 
gyűlési aktáink  közt  eligazodhassék.  Ismerte  s  jól  tudta  idézni  a  klasszi- 
kusokat is.  Megelőzte  dicső  atyja  intését,  ki  hozzá  intézett  bucsúzójában 
többi  közt  e  tanulmányainak  hézagaira  s  az  idegen  nyelvek  fontosságára 
emlékezteié,  egyszersmind  jó  könyvek  olvasására,  a  rosszaknak  pedig 
mellőzésére  buzdítá,  mely  utóbbiakra  nézve  azonban  ízlése  nem  mindenkor 
egyezett  meg  az  Öreg  úréval.  Igazolta  az  öreg  Dessewffy  Józsefnek  is, 
hosszú  ódában  kifejezett  dicséretét,  miszerint  nem  üres  élveket  hajhászni 


J^CU 


oy 


■y 


V 


^:rzc'^t:^^  ya 


^^    C^t^-£.^;^í,.CZf' 


t 


\ 

r 


f 

i 

t 
I 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ  305 

megy,  mint  többi  gazdag  mágnásaink,  külföldre,  hanem  ismeret-  és  tapasz- 
talásgyűjtés végett,  hogy  mint  méh  virágporral  megterhelve  jöjjön  vissza  s 
rakja  le  kincseit  a  haza  oltárára. 

Végre  megjött  az  1 825-iki  országgyűlés,  mely  hazánk  politikai  és  tár-  igSSt^ireíág- 
sadalmi  újjászületését  nyitotta  meg.  Korszak-alkotóvá  Ion  az  nemcsak  az  gy^i^en 
ország,  hanem  egyesek  életében  is,  s  ezek  közt  első  sorban  Széchenyi 
Istvánéban,  ki  hatalmas  egyéniségének  bélyegét  nyomva  reájok  jó  két  évti- 
zednek mint  Széchenyi-korszaknak  nevet  adott,  s  a  nemzetnek,  a  Kossuth- 
korszak  feltűntéig,  vezére  volt.  írói  munkássága,  mely  az  időszakon  még  tül 
is  terjed,  annyira  össze  van  nőve  államférfiúi  tevékenységével,  sőt,  mond- 
hatjuk, hazánk  újabbkori  történetével,  hogy  tőle  különválva  alig  tárgyalható. 
Első  föllépte,  mikor  az  akadémia  életbeléptetése  gondjaival  töprenkedő  hon- 
atyákat összes  birtoka  egy  évi  tiszta  jövedelmének  felajánlásával  lepte  meg, 
egyszerre  országos  emberré  tette  őt.  örömkönnyek,  hálálkodások,  magasz- 
talások közt  hordották  szét  országszerte  e  nemes  tettét,  mely  a  nemzetnek 
egyik  rég  ápolt  óhajtását  valósította  meg  s  nevét  örökre  a  nemzet  hálás 
szívébe  véste  be.  Ha  valami  felülmúlta  ez  érzést,  az  csak  a  hozzá  fűződő 
még  nagyobb  várakozás  volt.  Gyorsan  terjedett  el  a  híre,  hogy  ez  még  nem 
minden,  a  mit  tőle  várhatunk.  Nem  pillanatnyi  fellobbanások  vezérlik,  hanem 
mélyen  átgondolt  tervek.  A  közérzülethez  abban  is  csatlakozott,  hogy  az 
ellenzék  soraiba  állott.  Zokon  vették  ezt  Bécsben,  s  gyanús  szemmel  nézett 
reá  nemcsak  az  államvezető  miniszter,  hanem  maga  a  fejedelem  is,  kik  a 
kormány  és  az  uralkodó  személye  különválasztásának  új  elméletével  soha- 
sem tudtak  megbarátkozni.  Ellenkezésbe  tenni  magát  a  felsőbbséggel,  akkor 
» lázadás «  volt  az  ő  szemökben,  vagj''  legalább  is  veszedelmes  kacérkodás 
forradalmi  irányzatokkal.  Forrását  tisztátalannak  hitték,  s  ha  nem  önzőbb 
számításnak,  bizonynyal  a  » sértett  hiúság*  neheztelésének  tulajdonították. 
Dacára  a  francia  háborúk  alatt  véghezvitt  s  közelismerésben  részesült  hadi 
tetteinek  és  kitűnő  szolgálatainak,  fölebb  nem  vihette  a  császári  királyi 
hadsereg  hosszas  szolgálatában  a  kapitányságnál,  s  e  balsiker  az  ő  kor- 
látolt nézetök  szerint  elegendő  ok  volt,  hogy  belőle  egy  új  életet  kezdő 
nemzet  vezére,  egy  hatalmas,  bár  jelentőségében  fel  nem  ismert  ország 
újjáalkotója  váljék.  Míg,  rokonérzésből  s  honfitársi  nemes  buzgaknából, 
az  ellenzékkel  szavazott,  legalább  többnyire,  s  katonai  rangjáról  azért 
mondott  le,  hogy  ez  törvényhozói  tisztének  független  gyakorlásában  ne 
akadályozza:  azalatt  egynél  több  pont  merült  fel  a  napi  kérdések  közt  is, 
meg  az  általános  politikában  is,  mely  őt  óva  inté,  hogy  függetlenségét 
ne  csak  fölfelé,  de  lefelé  is,  minden  irányban  meg  kell  óvnia,  s  hogy  az 
ősi  alkotmány  visszaállítása  még  nem  minden,  a  mit  elérnünk  kell.  Sőt  ősi  alkotmány 
hogy  az  nagy  részben  már  túl  is  élte  magát,  s  ha  jövőnket  az  európai 
nemzetek  sorában  biztosítni  akarjuk,  úgy  a  múltnak  békóiból  bontakoznunk 
kell  s  új  eszmék  és  új  elvek  után  indulnunk.  Miként  fogjon  hozzá  e  nagy 
munkához?  Közvéleményt  kell  teremteni;  a  hol  van,  szilárdítani  s  főleg  jó 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  11.  köt.  20 


munl 


306  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ 

irányba  terelni.  A  hírlapirodalom  nálunk  akkor  még  oly  zs^ge  korát  élte, 
hogy  csakis  könyvvel  lehetett  föllépnie  s  a  gondolkodók  figyelmét  magára 
vonnia.  Könyvet  írni  akkor  hazafias  tett  volt,  a  haza  oltárára  hozott 
áldozat;  nem  tömjén  az  egyéni  hiúság  számára,  nem  lépcső  a  fölemelke-. 
désre.  Különösen  új  dolog  volt  az  ország  közügyeit,  az  országgyűlés  vagy 
megyék  termeiben  tárgyalandó  kérdéseket,  a  kiváltságos  osztály  szűk  körén 
túl,  a  nagy  olvasó  közönség  elébe  vinni  s  mintegy  ítélete  alá  terjeszteni, 
széchenji^eiső  g^t  tette  Széchenyí,  a  volt  lovaskapitány,  az  ő   első  könyvével  a 

Lovahrúl  (Pest,  1828.);  ez  megnyitója  azon  írói  munkásságának,  melynek 
rövid  ismertetése  egyedül  tartozik  e  munka  körébe  s  kell,  hogy  korlá- 
tokat szabjon  eknélkedéseínknek.  Első  irodalmi  kísérlete  kéziratát  megkül- 
dötte  az  akkor  előtte  is  nagy  tekintélyű  soproni  szuperintendensnek, 
Kiss  Jánosnak,  a  ki  lelkiismeretesen  hozzáfogott  a  nyelv-  és  irálytani 
javítgatásokhoz.  Ezeket  Széchenyi  köszönettel  fogadta  ugyan,  de  nem 
használta,  mert  súlyt  fektetett  reá,  hogy  ezen  első  műve  egészen  az 
övé,  az  ő  egyéniségének  bélyegét  magán  viselő  legyen.  Kik  akkor  még 
kétkedtek,  hogy  fiatal  katonatiszttől,  magyar  mágnástól  egy  velős  tartalmú 
magyar  könyv  közreműködők  segélye  nélkül  kiteljék,  nem  sokára  meg- 
győződhettek róla,  hogy  nemcsak  ezen  elsőszülött,  de  utána  következő 
szép  sora  a  minden  hazai  viszonyainkat  alaposan  tárgyaló,  ne  mondjam 
felforgató,  politikai  röpiratoknak  utolsó  betűig  magán  hordja  a  minden 
ízében  eredeti,  kiváló  írói  egyéniség  legsajátságosabb,  legjellemzőbb  vo- 
násait. A  könyvtámok  a  köz-  (akkor:  nemzet-)gazdasági  szakkönyvek 
osztályába  fogja  sorolni  e  köteteket,  melyek  ősi  közjogunk,  nemesi  kivált- 
ságaink védőit  mozgásba  hozzák,  sőt  felbőszítik,  míg  a  kor  szabad  szelle- 
métől ihletteket  egy  szép  jövőnek  rég  áhított  sejtelmeivel  töltik  el;  lelke- 
sítve a  tanulni  vágyó  ifjúságot  s  a  közpályára  készülő  újabb  nemzedéket ; 
de  nem  riasztva  vissza  a  szívemelő,  könnyebb  olvasmányok  kedvelőit  sem ; 
főleg  bűvös  varázszsal  kötve  le  a  lovagias  és  költői  nemzet  által  mindig 
magas  polcra  emelt  honleányok  figyelmét.  A  lovakról  írván,  egyrészt 
korábbi  lovaskapitányi  állásának  róvja  le,  mintegy  búcsúzóra,  régi  tarto- 
zását, oly  eszméket  és  tanokat  rakva  le,  melyeket  évek  tapasztalatai 
érleltek  benne,  melyek  kedveért  nemcsak  Erdélyt,  nemcsak  Angliát  szakértő 
szemmel  utazta  be,  nemcsak  a  szárazfold  ló-  és  állattenyésztő  helyeif 
kereste  fel,  de  a  keletre  is,  különösen  Arabiába  volt  zarándoklandó,  hogy 
mindent  eredeti  forrásból  meríthessen.  Tíz  év  múlva  egy  francia  tábornagy, 
Marmont,  a  raguzai  herceg,  nálunk  mint  diplomata  megfordulván,  még  angol 
ellenszenveitől  eltelten,  erősen  kikelt  a  sport  e  neme  ellen,  melyet  csak  hasz- 
talan ember-  és  állatkínzásnak  s  a  vele  járó  fogadások  miatt  erkölcstelennek 
is  tartott.  Széchenyi  veszélyeztetve  látta  első  kezdeményezését,  a  lófuttatást, 
mondjuk  helyesebben:  lótenyésztést,  s  egy  újabb  röpirattal  Néhány  szó  a 
lóverseny  körül  (Pest,  1838.)  vette  védelmébe  azt.  Meg  is  mentette,  úgy 
az  előkelők   mint  a  nagy  közönség  előtt;   s   legtöbb  javaslatai,  mik  akkor 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVXN,  HINT  fRÖ  307 

Ujaknak  tűntek  fel,  az  életbe  mentek  át.  Megértette  a  nenizet,  hogy  nemcsak 
a  ló,  hanem  még  inkább  az  ember,  t  i.  a  közszellem,  a  férfias  nemes  gondol- 
kodás, az  osztályok  együvé  hozása,  idegenek  idevonzása  s  fővárosunknak, 
—  melyet  először  is  6  nevezett  el  Budapestnek,  —  nemcsak  az  ország  köz- 
pontjává, hanem  világvárossá  is  emelése  volt  szóban.  Gondja  is  volt  reá,  hogy 
első  beköszönésekor,  címe  dacára,  ne  legyen  »nagyon  istállószagú<.  A  kis 


üTót  Siiebenjl  Istvitn  IQúkori  ftrcképs, 

könyv  teli  van  arany  mondatokkal,  melyektől  az  olvasó  szíve  tágul;  már 
jeligéje  is  olyan  szerencsésen  volt  választva,  hogy  számtalanszor  idéztetve, 
megragadjon  a  lóhoz  mitsem  értő  utódok  emlékezetében:  »A  kisded  makkbul, 
ha  egészséges,  idővel  termő  tölgyfa  lesz,  csak  senki  el  ne  gázolja*. 

Húsz  év  múlva  s  élete  alkonyán    ő    maga    s    elvbarátai   elégszer  a  fűm 
visszatértek   e  jelmondatra,   midőn    Magyarország   felvirágoztatására  célzó 
reformmunkálatait   nagy  időre   vagy   örökre-  is   elgázolva   látták.    Gyorsan 
egymásután    következett    három    fö    munkáját :    a    Hitelt    (Pest,    1 830.), 


308  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ 


Világot  (Pest,  1831.)  és  Stádiumot  (Lipcse,  1833.)  együtt  kell  szem- 
ügyre vennünk;  levén  egyik  a  másiknak  kiegészítője,  magyarázója  vagy 
helyreigazítója  is.  Eg}rütt  képezik  a  korszakalkotó  nagy  államférflúnak 
jól  átgondolt,  szíve  melegével  ápolt,  éveken  át  gyűjtött  tapasztalatokkal 
támogatott,  s  szinte  részletekbe  is  beható  előrelátással  bölcsen  kiszámított 
politikai  és  társadalmi  programmját.  Magasb  szempontokat  tartva  mindig 
szem  előtt,  az  apróbb  részletek  kidolgozását  szívesen  másokra  hagyta;  de 
nem  kis  aggálylyal  nézte  az  elvi  túlcsapongásokat  Úgy  mint  őt,  a  reform, 
de  nem  felforgatás  emberét,  a  régi  kor  embere,  Metternich,  folyvást  gyanu- 
sítá  s  szándékaival  ellenkező  baljóslatokkal  ijesztgető :  azonkép  jött  ő  hazája 
fiai  vérmesebb  részével,  első  sorban  Kossuthtal,  ellenkezésbe.  Dy  értelemben 
mondható,  hogy  ama  három  első  munkájával  az  ő  reformmunkája  befeje- 
ződött s  merészebb  utódok  kezébe  ment  át.  A  Keléi  Népe  (1841.)  képezi 
a  választóvonalt.  Azon  innen  Széchenyi,  az  újító,  a  régit  nem  kimélő,  sőt 
annak  nyiltan  hadat  izenő  izgató  áll  előttünk;  azon  tül  a  mérséklő,  az 
egyezkedő  s  minden  túlhajtásnak  határozott  ellensége. 
A  Hitel  A  Hitel,  magas   röptével,    fenkölt    nemes    érzületével^  meghódította 

a  világot,  egész  forradalmat  idézett  elő  az  eszmék,  az  érzelmek  orszá- 
gában. Ily  hangon  még  soha  sem  szólottak  a  magyarhoz.  Fenkölt  aján- 
lásából, a  lelke  eszményképe,  a  dicső  Crescence  iránti  rajongás  szól, 
noha  ez  a  könyvet  csak  német  fordításban  élvezhette  s  németül  tehette 
meg  reá,  felette  érdekes  észrevételeit  »Honnunk  szebblelkü  asszonyai! 
Vegyétek,  —  úgymond  —  pártfogástok  alá.  Ti  vagytok  a  polgári  erény, 
a  nemzetiség  védangyalai.  Ti  emelitek  egekbe  a  port  s  halhatatlanságra 
a  halandót.  Üdvözlet  és  hála  Néktek !«  Maga  a  cégül  vett  > Hitel*  szó  is, 
mely  német  fordításban  a  prózai  Credittel  van  visszaadva,  nála  költői 
értelmezést  nyer:  az  adott  szó  szentségével,  a  férfias  jellemmel,  a  minden 
irányban  való  becsületességgel  azonosítja  azt.  Közgazdasági  része,  bár 
mintegy  bevezetésül  még  csak  általánosságokban  mozog,  alig  hagyja  érin- 
tetlen orvoslásra  váró  bajainknak  egyikét  is,  tisztán,  megjelölve  egyikét,  a 
gondolkodó  olvasóra  bízva  másikát.  »A  termő  földnek  (Magyarországon) 
csak  haszon  nélkül  heverő  része  is  boldoggá  tenne  más  nemzetet*.  »A 
magyar  földbirtokos  (ki  akkor  még  csak  nemes  ember  lehetett !)  szegé- 
iQ^bb,  mint  birtokához  képest  lennie  kellene*.  >De  a  tőkepénzes  is  (ha 
volt  olyan!)  szánandó,  mert  Hypotheka  helyett  hypothesis  áll  előtte  pénze 
elhelyezésénél*.  Ellentétben  a  múltak  dicsőségén  elmerengő  s  tétlenségbe 
sülyedő  bús  magyarokkal  azt  mondja:  »Nem  fogok  én  hazám  dicsérője 
lenni,  mert  az  arra  nem  szorult,  s  mert  oly  szoros  kapcsolatban  látom 
magamat  vele,  mintha  rokonomat  vagy  önszemélyemet  dicsérném*.  >Nem 
nézek  én  annyit  hátra,  hanem  inkább  előre  h  Azért  is  vált  emlékezetessé, 
6  ily  értelemben,  —  történetíróink  se  vehették  rossz  néven,  —  méltán  köz- 
mondásossá is  e  zárszava:  > Sokan  azt  gondolják,  Magyarország  volt;  én 
inkább  azt  szeretem  hinni:  lesz.* 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ  309 

Míg  a  Hitel  harmadik  kiadásban  folytatta  hódításait,  részesülve  itt-ott  *  viug 
a  nyilvános  megégettwtés,  vagy  legalább  hangos  kárhoztatás  kitünteté- 
sében, szerzője,  bár  egyúttal  a  Dunahajózás  gondjaival  is  elfoglalva,  szor- 
galmasan irogatolt  a  Stádiumon,  melynek  a  Hiteiben  vázolt  pontozatok 
bővebb  kifejtését  kellé  magába  foglalnia.  Közbejött  azonban  egy  támadás, 
volt  legmelegebb  tisztelőjétől,  az  öreg  gróf  Dessewffy  Józseftől,  a  híressé 
vált  Taglalat,  mely  Széchenyi  könyvét  és  elveit,  minden  kiválóságuk 
elismerése  mellett  is,  a  kritika  éles  bárdjával  tagolta  szét.  Sürgős  felelet 
látszott  szükségesnek.  Ezt  adja  meg  a  Világ,  mely  a  támadóhoz  intézett 


Széchenjt  Islvánné,  Scllero  Crescentla  grófnű. 

nyilt  levél  alalyában,  különben  Já  akaróimhoz  címezve,  a  legkíméletlenebb, 
és  később  megbánt  személyességekkel  teljes  vitairatok  egyike.  Nyilván  egy 
egész  osztályt,  az  előitéleteikhez  tapadó  ósdiakéf,  látja  háta  megett,  kiknek 
szemökbe  kell  mondani  a  keserű  igazságokát,  beláttatni  velÖk  rögzött 
hibáikat,  s  a  régi  rendszemek  minden  irányban  tarthatatlanságát.  Többi 
elleneseivel,  pl.  Orosz  Józseffel  és  Ponori  Thewrewkkel  sokkal  gyengébben 
bánt  el;  azokat  nem  vette  komolyan.  Csak  Kossuth  irányában  lépett  fel 
később  nagyobb  keserűséggel :  de  ez  már  tragikumához  tartozik.  A  Világra., 
e  nevénél  fogva  szójátékokra  oly  igen  alkalmas  címre,  monda  egy  ízben 
Deák,  hogy  az  mint  sötétben  gyújtott  gyertya,  némely  szemnek  alkalmatlan 
volt  ugyan,  de  utóbb  jótékony  világosságot  terjesztett  mindenfelé.  Támadó 
részében,    a  jövőnek   tán   sejtelmétől  ihletve,  kikel  az   olyan   politikusok 


310  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ 

« 

ellen,  kik  mások  vezérletére  vállalkoznak  arra  való  hivatás  és  képzetts^ 
nélkül.  >  Kisebb  nemzetek  —  úgymond  —  fentartották  önállásukat,  és 
mi  ? . . .  Kezet  fogva,  vállat  vetve  Hunniát  a  hatalmasb  nemzetek  sorába 
emelhetjük*.  A  vastag  kötetté  nőtt  polémiában  már  előtérbe  állítja  híres 
elméletét  az  Ész  és  Szívről^  t  i.  e  két  tényezőnek  politikában  különválasz- 
tásáról, mely  utóbb  annyi  félreértésekre  s  megtámadásokra  adott  alkalmat 
>Az  álom,  úgymond,  egy  nagy  és  dicső  nemzethez  tartoznom,  szívem 
legtitkosabb  húrjait  édes  harmóniába  ringatja «.  » Eltiporni  többé  senki  sem 
akar,  s  ha  akarna,  sem  tiporhatna  el.«  »Most  van  idő,  csodákat  mívelni, 
most  vagy  soha!«  stb. 
A  stádium  A  StádiufH  lassan  készült.  Mindig  sok  javítni  valót  talált  benne,  úgy 

mint  korábbi,  általa  soha  túl  nem  becsült  műveiben  is;  az  önmagával 
való  boldog  megelégedés  különben  sem  jutván  neki  örökségül.  Még  egy 
külföldi  utat,  leginkább  a  Híd  érdekében,  és  egy  aldunai  tartózkodást,  már 
mint  királyi  biztosnak  kellé  közbevetnie,  míg  e  várva-várt  elmeszülöttjét 
közrebocsáthatta.  Ocskay  püspök  kapta  belőle  az  első  példányt  (nov.  15. 
1833.).  A  kerületi  ülésben  az  iQúság  kezén  forgott,  mely  mohón  kapott 
rajta  s  könyv  nélkül  tanulgatta,  míg  a  követek  siettek  a  megkapható  pél- 
dányokat választóikhoz  haza  küldeni,  hogy  pótutasításaikat  hozzá  alkal- 
mazhassák. Hogy  megfeleljen  örökös  ócsárlóinak  azon  szemrehányására, 
miként  mindig  csak  általánosságokban  mozog,  melyek  a  régibb  ország- 
gyűlési akták  közt  úgy  is  megtalálhatók  (!?)  és  hogy  pozitív  javaslatokkal, 
melyek  bajainkat  orvosolhatnák,  nem  lép  fel,  újra  kerekszámú  tizenkét 
cikkben  formulázta,  nem  épen  egy  törvényjavaslat  (angolosan  bill-nek  sze- 
rette nevezni)  ma  megkívánt  szabatosságával,  de  elég  világosan  s  többé- 
kevésbbé  erősen  indokolt  terveit.  Ezek  valának:  1.  Hitel,  Ismétlésével  s 
bővebb  kifejtésével  a  már  előbb  is  mondottaknak.  2.  Ősiségi  jog.  Az  any- 
nyira  féltett  aviticitás,  mely  minden  birtokot  bizonytalanná  tett  s  céljának, 
mely  a  középbirtokú  nemes  családok  fentartása  lett  volna,  épen  nem 
felelt  meg.  3.  Fiscalitds.  Az  előbbinek  részint  forrása,  részint  kifolyása. 
4.  Birtokképesség.  A  folyamatban  levő  országgyűlés  legérdekesebb  vitáinak 
egyik  tárgya.  5.  Törvény  előtti  egyenlőség.  Sokak  előtt  még  felette  vesze- 
delmes újítás.  6.  Nemtelenek  pártvéde,  A  munkálatban  levő  Urbáriumnak 
is  egyik  nevezetes  pontja.  7.  Házi  pénztár  és  országgyűlési  költség  egyenlő 
aránylagos  viselése.  8.  Vizek,  utak,  belvámok,  stb.  országgyűlés  hatás- 
körébe vonása.  9.  Monopóliumok,  céhek,  limitatiók  eltörlése  S  még  három, 
melynek  tüzetesb  kifejtését  máskorra  ígérte  ugyan;  de  irántok  véleményét 
nyilvánítni,  már  azon  országgyűlésen  is,  egynél  több  alkalma  volt.  Úgymint 
10.  Törvény  csak  magyar  nyelven  szerkesztessék.  11.  Csak  a  Helytartó 
tanács  kormányozzon.  12.  ítéletek,  tanácskozások  nyilvánossága.  A  mi  a 
jobbágyok  (földműves  osztály)  helyzetének  javítását  illeti,  mi  akkcM*  a 
legégetőbb  napi  kérdés  volt,  ezt  annyira  szívén  hordja,  mint  az  ellenzék 
bármely  legszabadelvűbb  árnyalata.  »Mi  ma  még  köszönettel   fogadtatnék, 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ  311 

holnap  semmibe  vétetni  s  csak  bosszantani  fog.<  >Miként  mi  bánunk  job- 
bágyainkkal, úgy  bánnak  (t.  i.  a  kormány)  viszont  mivelünk.  Talio!  — 
Nem  kellene  tovább  Istent  kisértenünk.*  stb.  Bőven  bizonyítgatja  egy 
Földhitelintézet  szükséges  voltát,  a  nélkül,  hogy  e  néven  nevezné  az 
oly  nagy  fontosságií,  csak  évtizedek  múlva  életbelépett  intézményt,  melyet 
akkori  birtokviszonyaink,  ősiség,  hitel-  és  telekkönyv  hiánya,  stb.  még 
lehetetlenné  tettek.  A  híres  német  bölcsész  Herder  ellenében,  ki  a  kisebb 


Gróf  Sitcheojl  látván  (1860). 

nemzetiségeknek,  s  így  a  magyarnak  is,  elenyésztét,  beolvadását  jósolgatta, 
röllelkesűl  a  gondolatért:  az  emberiségnek  egy  nemzetet  megtartani.  >Csak 
ülhessük  meg  egyszer  az  ész,  az  igazi  érdem  és  erény  diedaknának  ünne- 
pét!* Mert:  >csak  magunkban  a  hiba  (s  ne  ís  keressük  azt  mindig 
másban!),  de  egyszersmind  a  feltámadási  erö«. 

Ezzel  szinte  egyidejűleg  kezdi  meg  hírlapírói  munkásságát  a  Társai-  ^riípitíl 
kodóhan  s  folytatólag  a  Jeletikorban.    Hírlapi  cikkei    (1832—1848.)    az  "'""'"^^b» 
akadémia  gondoskodásából  egybegyűjtve   két  jókora  kötetet  töltenek  be, 
s  öt  mint  a  magyar  zsurnalisztika  megalapítóját  ismertetik   meg  velünk. 
E^y  hosszú  cikksorozat,  mely   Paziazzi    német  fordításában  is  megjelent 


312  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ 

(Über  die  Donauschiffahrt.  Ofen,  1836.)  élőnkbe  tárja  élete  egyik  fő  fel- 
adatának, a  gőzhajózásnak,  Vaskapu  szabályozásának  egész  történelmét, 
zsenge  kezdetétől  fogva  nagyszerű  felvirágzásáig;  magasb  szempontból, 
igazi  államférfiúi  előrelátással  fogva  fel  ezt  is,  mint  mindent.  Az  öregeb- 
beknek még  emlékezetében  él  úgy  első  kalandos  kémútjának  saját  kez- 
detleges szerkezetű  hajóján,  mint  egy  év  múlva  /.  Ferenc  gőzhajón  tett 
júniusi  (1834.)  útjának  leírása,  mely  utóbbiban  kissé  még  bárdolatlan 
szittya  magyarjainkat  a  hajó  fedélzetét  elundokító  köpködésért  leckéztette 
Dunahiyőzés  meg.  Néhány  szó  a  Dunahajózás  körül  cikkében  védekezik,  hogy  ő 
nem  követelte  magának  sem  a  kezdemény,  sem  akár  a  gőzerő  feltalálása 
dicsőségét  (miként  élces  ellenei  ráfogták!),  mert  ő,  Puthon,  Benvenuti  stb. 
derék  emberek  után  csak  konvertitája  volt  ez  ügynek;  de  aztán  annál 
buzgóbb  apostola  lett.  Nemcsak  hazai  közönségünknek  s  a  kormánynak, 
hanem  egyúttal  a  külföldnek  is,  uralkodóknak  és  pénzembereknek,  érdek- 
lődését folyvást  ébren  tudta  tartani.  Lépésről  lépésre  kisérhetjük  fejlődését 
a  vállalatnak,  egy-egy  új  hajó  megszületését,  első  útjait,  akadályait,  azt 
a  nagy  örömet,  hogy  egyszer  már  » előzni  «is  kezdünk,  még  pedig  az 
angolokat!  (Smyrna — Konstancinápoly  közt.)  Míg  buzgó  és  döntő  részt 
vesz  a  Társaság  közgyűlésein,  hazafiságból,  de  egyúttal  gyakorlati  szem- 
pontlxM  is  ajánlja  az  igazgatóságnak  Bécsből  Pestre,  mint  központra 
áthelyezését.  Gondoskodik  hajógyárról,  kikötőről,  rakpartról,  kőszénről,  mun- 
kásokról, bámulatos  szakértést  fejtve  ki  a  legapróbb  részletekig.  Nem 
érhette  meg,  hogy  a  vállalat  jubiláris  (50-dik)  évében  190  gőzössel,  750 
egyéb  járművel  három  és  egynegyed  millió  utassal  s  harminc  millió 
mázsa  szállítmánynyal  dicsekedhettünk. 
Hírlapi  cikkei  Rövidcn  említjük  többi  cikkeit,  melyek  nagyobb  része  különben  már  a 

Kossuthtal  való  szakadás  idejébe  esik,  s  a  Kelet  Népe  és  illetőleg  a  Politikai 
programm  folytatásának  veendő.  Időrend  szerint:  Néhány  szó  a  magyar 
játékszín  körül  (1835.).  Összehasonlítandó,  a  három  évvel  korábban,  Pestme- 
gye választmánya  felhívására  Magyar  Játékszinrül  írt  röpiratával.  Némely 
Orosz  tárgyakról  (1838.),  szójáték  Orosz  József  nevére.  A  nemzeti  casino 
tagjaihoz  (1839.),  A  Minimum  kérdése  (1839.),  Selyemrűl  és  Soproni 
szederegyletrül  (1840 — 41.),  Marseillaise  (1840.),  Néhány  szó  a  budapesti 
lánczhíd  ügye  körül  (1841.),  mely  mellett  összes  lánchid-részvényeit  báró 
Eötvös  Józsefnél  letéteményezte,  hogy  a  kinek  tetszik,  a  várt  nyereség 
fejében  átvehesse.  Német  színházi  botrány  és  ahoz  egy  kis  advány  (1842.), 
Wesselényi  és  Kossuth.  Az  e  cím  alatt  írt  tíz  cikk  fele  Wesselényinek  szól, 
ki  szükségesnek  látta  akadémiai  beszéde  ellen  felszólalni ;  fele  Kossuthnak, 
kitől  vagy  több  szellemi  szupremaciát,  vagy  nagyobb  modesztiát  követel. 
Egy  kis  fővárosi  pletyka  (Clarke-ról,  1843.),  Nyilatkozat  (1843.),  Gyanúsítás 
(1843.),  Vieuxtemps,  (1843.),  Nyilt  levelek  Helmeczyhez  (1842—43),  Egy 
álom  (1843.)  Lengyelország  bukásáról.  Mély  számoló  tanítványom  (1843.): 
hat   cikk.  Kossuthhoz,   a    ki   magát   csak   Széchenyi   tanítványának   vállá 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ  313 

mint  a  kinek  korábban  vallott  elveit  hordja  zászlaján.  Könyv  alakban  is 
megjelent  az  '  Adó  és  két  garas  című  harmincegy  számból  álló  hosszú  ^ 
cikksorozat  (1843 — 44.),  mely  egy  országos  alapnak  nagymérvű  kölcsön 
li^án  létrehozását  s  a  gyümölcsöző  beruházások  részletes  terveit  foglalja 
magában,  s  bár  eredménye  nem  volt,  a  messzelátó  államférliú  alkotó  szel- 
lemének egy  maradandó  emlékét  képezi.  Két  buzdító  Felhívással  kisérte 
azt  az  ország  >kÍváltságos  lakosaihoz*,  s  minden  követ  megmozdított, 
hogy  őket,  saját  hasznok  érdekében,  rábeszélje.  Hozzá  kell  tennünk,  hogy 


Gríf  Siíeheoyi  István  síremléke  Cxenken. 

Kossuth  maga  s  az  országos  ellenzék  azon  része,  melylyei  már  nyilt 
meghasonlásban  élt,  hazafias  készséggel  támogatták,  s  nem  rajtok  múlt, 
hogy  abba  maradt.  Ha  végig  jártatjuk  szemeinket  a  többi  hírlapi  cikkeknek 
csak  címein  is,  látni  fogjuk,  hogy  e  téren  is  nem  a  szó,  hanem  a  tett 
emberével  van  dolgunk,  kinek  munkásságát  mi  sem  szakilja  félbe,  erejét 
mi  sem  lankasztja  el,  még  ha  nagy  cétok  elérése  végett  ellenfeleivel  kell 
is  kezet  fognia,  sőt  a  túlsúlyra  vergödötleknek,  teljes  önmegtagadással, 
magát  alárendelnie.  Hosszas  pauza  után,  utolsó  felszólalását,  hattyúdalát 
képezi  a  Mi  lesz  betolunk  Magyarokból  feliratú  szép  cikk,  az  1848.  év 
mozgalmas  napjaiban. 


314  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ 

De  vissza  kell  térnünk  Széchenyi  államférfiúi  és  írói  pályájának  neve- 
zetes forduló  pontjához. 
A  Kelet  Népe  A  Kelet  Népével  indítá  meg  a  háborút  Kossuth   ellen.   (Pest,  1841.) 

Szelídebb  vérmérsékletű  honfiak,  pl.  Bezerédj,  sokat  fáradoztak  a  két  vezér 
kibékítésén,  vagy  legalább  a  szakadásnak,  ha  már  el  nem  kerülhető,  eny- 
hítésén, melytől  különösen  Deák  is,  a  nemzeti  párt  meggyengülését  s  a 
kormánynak,  mely  iránt  még  mindig  bizalmatlansággal  viseltettek,  rég 
elhagyott  kényuralmi  és  beolvasztási  politikájára  való  felbátorítását  vélték 
következtethetni;  míg  Széchenyi  az  élire  állított  érdekek  összeütközéséből 
eredő  mozdulatlanságot  (»csökönyösödést«),  osztályok,  felekezetek,  nemzeti- 
ségek eg3rmásra  uszítását,  birtokosok  harcát  birtoktalanok  ellen,  mindent 
felforgató  forradalmi  szenvedélyek  fölülkerekedését,  s  ebből  általános  bom- 
lást, bukást  jósolt,  s  e  rémlátásaiba,  melyeket  az  udvari  körök  szutyon- 
gatásai  rég  támasztottak  benne,  évről  évre  mindinkább  beleélte  magát.  Ezt 
meggátlandó,  személyét  veté  oda,  éveken  át  s  nagy  érdemekkel  gyűjtött 
népszerűségét,  melyet  különben  mint  hozzá  egyedül  illő  jutalmat  nagyra 
becsült,  oda  áldozta  a  haza  oltárára.  Mondhatjuk:  nagyobb  áldozatot  köz- 
élet embere  nem  hozott  soha.  Naplói  tanúskodnak  iszonyú  lelki  küzdel- 
meiről. >  Epedő  kebellel  és  kimondhatatlan  belküzdelmek  közt  írom  e  sorokat 
De  nem  azért  epedez  keblem,  nem  azért  küzd  lelkem,  mintha  magammal 
tisztában  nem  volnék.  Valóban  nem ;  kínaim  oka :  látni  mint  borúi  hazánkra 
vész  s  nem  lelni  magamban  annak  elmellőzésére  váltig  erőt.«  —  »A  Pesti 
Hirlap  szerkesztője  (Kossuth)  azon  halandók  egyike,  kiket  a  véletlen,  a 
körülmények  játszi  fordulata,  tán  az  istenek,  egy  különös,  a  szokottnál 
nagyobb  fénykörbe  állítanak.  Mint  áldozat  mutatkozik  ő  a  fiatal  képzeletben, 
áldozat,  mely  a  nemzet  legszentebb  jogaiért  szenvedett  (t  i.  az  oktalan 
.  Pálfy-kormány  alatt,  igazságtalan  ítéletet,  börtönt)  s  ekkép  hatalma  kor- 
látlan, korlátlan  mint  a  képzelet,  mint  az  ömledező  szívnek  határtalansága*. 
»Ki  fog  világlani:  magát  szereti-e  inkább  vagy  a  hazát !...«  Ismételve 
francia  jeligéjét:  » lelkesülés  kezdi,  őrjöngés  kiséri,  megbánás  követi  a  for- 
radalmakat«  —  a  lehető  leghatározottabban  tiltakozik  azon  föltevés  ellen, 
mintha  ő  és  Kossuth  egy  úton  járnának,  sőt  ha  még  egyszer  jőne  a 
világra,  fajtája  megmentése  s  felemelkedése  végett,  fÖbb  vonásokban  csak 
ugyanazt  tenné,  de  ha  mégis  emberi  gyarlóságánál  fogva  a  bekövetkezendő 
szerencsétlenségnek  ő  lenne  okozója:  > akkor,  úgymond,  ám  törjék  velőmet 
ketté,  érje  nevemet  átok,  legyen  rajta  utálat  bélyege,  szél  hordja  el  por 
gyanánt  halandó  részemet,  legyen  sorsom  megsemmisülés.  Nem  szomjaztam 
felemelkedésem,  saját  dicsőségem  után,  e  bűntűi  ment  vagyok;  célom 
őszinte  s  nemes  vala.  A  világegyetemben  egy  féreg,  Qgy  észrevétlen  parány, 
mégis' sóvárgott  lelkem  a  legnemesb  felé  és  ha  porhüvelyem  elbomlása 
után  soha  nem  ébredek  is  fel  többé,  mert  eléggé  ki  nem  képzett  s  eléggé 
ki  nem  tisztult  lelkem  nem  bírhatná  el  az  örök  égnek  világosságát,  a  meg- 
dicsőültek mennyei  kéjeit:  nem  ragadhatja  el  tőlem,   míg  eszmélek,  semmi 


CBÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍRÓ  315. 

erő  azon  kéjérzetet,  azon  öntudatot,  hogy  előttem  is- megnyílt  néha  az  ég- 
s  emberi  gyarlóságaim  árja  között  honomért  mindig  hűn  dobogott  szívem*.* 
Zordon  ékesszólás,  mely  ellenfeleit  is  meghatja.  S  ez,  épen  űgy  mint  a 
•forradalmi  veres  fonáI«   Kossuth  iratain   és  nyilatkozatain,  vég^huzódik 


Síéchenyi-emlélt  b  budai  Szóchenyl-hsgyen. 

sokszor,  egész  váratlanul  is  tűnve  fel,  Széchenyi  ezentiiti  bárminő  közöm- 
bösnek látszó  felszólamlásain  s  legtárgyilagosb  véleményadásain  keserű 
feljajdulásokba  csapván  át  amazok,  reménytelen  pesszimizmust  árülVán  ef 
emezek.  Csodálnunk  kell  a  lelki  erőt,  mely  a  siker  minden  kilátása  nélkül, 
rideg  kötelesség  teljesítésére  Ösztökéli  öt,  majdnem  úgy  mint  egy  halottnak 
tartozó  végső  tisztelet  lerovására.  Ez  a  búskomolyság  nyilvánul  a  magyar 


316  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ 

Walhalla  eszméjében  is,  melyet  bár  nem  szerencsésen  választott  Üdvlelde 
szóval  jelzett,  hogy  »l^yen  vérünk  jobb  része,  vagy  ha  buknunk  kell, 
legyen  a  magyar  halálban  legalább  egyesülve,  ha  nem  tudott  életben  egye- 
sülni és  nem  bírta  értelme  által  az  elsűlyedéstül  megmenteni  magát*  (Külön 
lenyomatban  gróf  Dessewffy  Aurél  halálakor.  1843.)  Széchenyi  ez  egyik 
legszebb  gondolatát  megvalósítni  boldogabb  utódaink  lesznek  hivatva,  vannak 
kötelezve ;  de  bízzunk  benne :  egyúttal  meg  is  cáfolni  annak  dicstelen  sűlye- 
désünket,  bukásunkat  jósló  indokolását ! 
PoiiUkíü  A  Politikai  programm- töredékek  (Pest,  1847.)  a  nagy  esemé- 
töredékek  nyéknek  mintegy  előestéjén,  nem  egyéb  mint  a  Kelet  Népének  folytatása, 
az  abban  foglalt  jóslatok  és  intelmek  még  behatóbb  ismétlése.  >A  magyar 
haza,  úgymond,  soha  sem  volt  derék,  sőt  kitűnő  férfiak,  híjával;  egy 
nemében  a  hazafiaknak  azonban  mindig  szűkölködött:  olyanokéban,  kik 
tartózkodás  nélkül  a  nemzetnek  szemére  lobbantják  az  igaz  szót«.  Újra 
kifejti  és  igazolja,  mennyivel  nem  illetheti  őt  semmi  következetlenség 
vagy  hűtlenség  vádja,  azért  hogy  egykor  ellenzéki  volt,  most  pedig,  ha 
nem  is  kormánypárti,  de  mérséklő  és  engesztelő  szerepre  vállalkozik,  s 
minden  erejével  kész  a  haza  javára  célzó  intézkedéseknél,  —  miként  ez 
különösen  a  tiszaszabályozási  nagy  munkálatok  tettleges  m^kezdésével 
történt,  —  még  segédkezni  is.  Mert  Magyarország  pillanatait  drágáknak, 
sőt  immár  megszámláltaknak  tartja,  s  nincsen  vesztegetni  való  időnk. 
»Mit  fog  ön  érezni,  —  kérdi  nagy  ellenfelét,  —  ha  ecsetem  rajza  mégis 
igaznak  fog  mutatkozni  ?  Hogy :  midőn  státusbölcseséggel  hitte  magát  telve 
lenni,  csak  fantáziával  és  önhittséggel  volt  szaturálva;  midőn  prófétának 
tartotta  magát,  nemcsak  nem  látott  semmit  is  előre,  de  még  a  fenforgó 
legegyszerűbb  eseményeket  sem  bírta  látni  tisztán;  midőn  másokat  akart 
vezetni,  még  saját  magát  sem  bírta  kormányozni  gyakorlatilag ;  midőn 
honunk  institúcióit  rendezni,  szilárdítani  vélte,  végkép  zavarba  bonyolítá 
azt;  szabadság  helyett,  mely  bálványa  volt,  szolgaibb  állapotba  sűlyeszté 
a  hazát;  nemzetiségünket  pedig,  mely,  bárki  mit  mond  is,  egyedüli  garan- 
ciája szabadabb  institúcióinknak  s  azon  egyedüli  regeneracionális  szikra, 
mely  bennünk  létezik,  végkép  elejtette  lábairól  stb Szándékának  tiszta- 
ságával fog  állani  elő?  Szomorú  vigasztalás  az,  ha  abból  egy  végkép  fel- 
dúlt nemzetnek  romja  merül  fel«.  E  közben  beismeri,  hogy  ő  maga  sem 
vezérnek  való  s  ismétli,  »hogy  nincs  nagyobb  bűn,  mint  másokat  vezetni 
akarni,  ahhoz  való  tulajdonok  nélkül*  . . . 

A  válság,  melytől  hazáját  rpinden  áron  megóvni  akarta,  igaz,  hogy 
előre  nem  látható  európai  események  nyomása  alatt  csakhamar  bekövet- 
kezett. Nem  dülesztette  mellét,  államférfiak  szokásaként,  hogy  lám  neki 
volt  igaza ;  de  bűnbánólag  ütött  mellére  s  magát  vállá,  mint  a  reform  első 
megindítóját,  minden  várható  szerencsétlenség  okozójának.  Szíve  megtört 
a  hosszas  küzdelem  alatt,  elméje  akkor  homályosodott  el,  mikor  arra 
hazájának  legnagyobb  szüksége  lett  volna. 


GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVÁN,  MINT  ÍRÓ  317 


A  vezeklő,  az  ő  döblingi  önkéntes  börtönében,  évek  múlva,  leg- Az  utolsó  évek 
alább  időnként  visszanyerte  lelke  egyensúlyát.  Az  a  német  könyv,  melyet 
Bach  ellen  írt,  a  maga  nemében  egy  remekmű  volt  (Ein  Blick  auf  den 
anonymen  Rückblick  stb.  London,  1859.);  elmeélre,  keserűségre,  kicsapon- 
gásaira  nézve  is  felülmúlja  minden  korábbi  vita-iratait.  Mintha  kegyelem- 
döfés lett  volna,  biztos  kézzel  adva  a  már  minden  ízében  roskadozó,  tart- 
hatatlannak bizonyult  szerencsétlen  kormányzatnak,  ez  utolsó  kisérletnek 
Magyarország  beolvasztására,  állami  önállóságának  megszűntetésére.  Tudja, 
úgymond,  hogy  goromba  és  pórias,  de  olyan  álszenteskedő  hóhérokkal  s 
gyilkosokkal  nem  is  lehet  a  la  fleur  d*orange  társalogni.  Hatása  ennek  az 
úgynevezett  sárga  könyvnek  végleges  és  döntő  körökben  ellenállhatatlan 
volt,  bár  a  düledező  hatalom  még  utoljára  állásával  visszaélve,  mitsem 
kiméit,  hogy  e  nagyunknak  végső  perceit  elkeserítse.  Házkutatást  tartottak 
nála,  elszedték  irományait,  s  a  legkimétlenebb  módon  tudtára  adták,  hogy 
betegségét  tettetésnek  tartják  és  hogy  celláját  ezentúl  nem  fogják  a  poli- 
tikai fondorlatok  és  összeesküvések  biztos  menedékének  tekinteni.  Mint 
villámcsapás  hatott  az  országban  a  hír,  hogy  Széchenyi  saját  kezével 
vetett  véget  életének,  melynek  hosszú,  áldásos  folyama  reá  nézve  egy 
kínszenvedés,  egy  vértanúság  volt.  (1860  április  8-án.) 

A  boldogúltnak  szellemi  hagyatékából  kiválik  a  posthumus  önismeret  az  önismeret 
(1875.).  Tévesen  azonosították  a  híres  Blick  egy  magyar  kiadásával. 
A  megtört  léleknek  ez  utolsó  fellobbanása  teli  van  ugyan  epés  kifaka- 
dásokkal  s  maró  gúnynyal  a  még  fennálló  kormányzati  rendszer  ellen; 
de  egészben  nem  annyira  a  politikai,  mint  inkább  a  bölcseimi  és  pedagógiai 
munkák,  mondhatnók :  rapszódiák  sorába  tartozik.  Úgy  mint  első  műveiben, 
ez  utolsóban  is,  a  nemzet  nevelője,  okatója  áll  előttünk.  Akkor  még  merész 
sas-szemmel  nézve  a  napba  s  bízva  a  reánk  váró  nagy  jövőben;  most 
már  meggörnyedten  fordulva  el  tőle  s  keresve  a  sírt,  melybe  a  romok 
között  temetkezzék. 

Miként  közéletünket  és  társadalmunkat  új  eszmékkel,  új  fogalmakkal  ^sfiíJjl^y* 
frissíté  fel :  úgy  nyelvünket  is  folyvást  új  szavakkal,  szokatlan  fordulatokkal 
gazdagítá.  Olykor  idegen  nyelven  gondolkodott  s  meglátszott  rajta,  hogy 
azt,  a  mit  mondani  akar,  előbb  le  kell  magyarra  fordítania.  Máskor  meglep 
tősgyökeres  szólamaival,  melyeket  csakis  a  nép  ajkáról,  főleg  az  ő  kedvelt 
huszárjaitól  lehetett  ellesnie.  Valamint  beszédjeiben  kiváltsága  volt  min- 
denről, mi  nem  a  napi  rendhez  tartozott,  kitérőleg,  bőven  és  szeszélyesen 
értekeznie:  úgy  írásaiban  is,  főleg  hírlapi  cikkeiben,  csapongó  és  terjengős 
volt,  s  nem  egyszer  bocsánatot  kért  olvasóitól  részint  gyakori  ismétlé- 
seiért, részint  bőbeszédűségeért,  mert  —  úgy  monda  —  bizony  nem  ér  reá 
röviden  írni. 

Ellenfelei  sokszor  szemére  vetették,  hogy  nagyon  szeret  önmagáról 
beszélni.  Ez  részint  a  dolog  természetében  feküdt,  a  mennyiben  alig  volt 
az  országban  kezdemény,  mely  nem  az  ő  nevéhez  lett  volna  kötve ;  részint 


318  GRÓF  SZÉCHENYI  ISTVAN,  MINT  ÍBÓ 

kifolyása  volt  ama  felelősség  érzetének  s  lelki  fordulásoknak,  melyek  a 
reform-mozgalom  tűlhajtásai  s  elferdülései  miatt  folyvást  gyötörték  és  sírba 
is  vitték. 

Tömérdek  lij  szót  csinált,  melyek  nagyobb  része,  mint  ő  maga 
monda,  korhadt  gerenda  volt,  s  később  jobbakkal  kellett  pótolni;  de  elég 
■csinos  gyűjtemény  állítható  egybe  a  közhasználatba  átmentekből  is,  Uyenek 
p.  o.  Alkotmány.  Budapest.  Erőmű.  Fuvattyú.  Hevenyzés.  Kezdőmét^. 
Kísérlet.  Működés.  Mütéi.  Osztalék.  Részvéwy.  Sugárút.  Szabatosság. 
Véderő  stb.  Nem  tűrte,  hogy  rövid  bul  bül  s  tul  lül  ragozásait  a  nyújtott 
iól  bői  —  s  iól  tőire  javítgassák.  A  túlzott  purízmust  nem  egy  élettől 
pezsgő  5  előrehaladó  nemzedékhez,  hanem  vad  kafferekhez  illőnek  monda. 
Az  ismeretes  francia  mondást:  le  style  c'est  Thomme,  ha  valaki,  úgy  6 
igazolta  legteljesebben. 

Ktllönben  az  ö  írásai,  melyek  hosszú  sorát  dióhéjba  szorítva  ismer- 
tettük, nem  holt  betűket,  hanem  élő  tényeket  jelentenek.  Bármerre  nézzünk, 
az  ő  nyomdokain  kell  járnunk  s  megkezdett  munkáit  folytatnunk. 


62.  KisMudy  Károly. 


iSFALUDY  Károly  az  elsó  magyar  költÓ,  a  kit  modem  embernek, 
a  XIX,  század  gyermekének  mondhatunk.  Életének  folyása, 
jellemének   főbb   vonásai,   költészetének  lényeges  sajátságai 
egyaránt    ezt   bizonyítják.  Még   a   múlt   században   születik 
ugyan,    1788-ban,    és   a    mi    századunkból   a    sorstól    csak 
három  évtized  adatott  élnie,  de  azért  az  ő  szelleme  máig  is  él  a  mi  szel- 
lemünkben, az  ö  törekvései  máig  is  irányozzák  a  mi  törekvéseinket.  Élete 
folytonos  küzdelem,  küzdelem  a  külső  viszonyokkal  egyéni  szabadságáért, 
küzdelem  a  belső  szenvedélyekkel  lelki  nyugalmáért. 

Születését  véletlen  szerencsétlenség  kiséri,  a  mennyiben  életének  Gjermtk-  i 
anyja  élete  volt  a  váltsága.  Az  anya  halála  ellenszenvet  költ  az  ajkában 
a  fiú  iránt,  a  mety  későbbi  ellentétek  következtében  állandó  haraggá,  irtha- 
tatlan  gyűlöletté  fajúL  Az  ellentét  az  apának  és  fiúnak  teljesen  elütő  ter- 
mészetében rejlett;  az  apa  korlátlan  uralomra,  a  fiú  korlátlan  szabadságra 
vágyik.  Korlátlan  hatalmát  többi  gyermekein  is  gyakorlá  az  apa,  de  sze- 
retettel, Károlyon  ellenben  haraggal.  így  magyarázhatjuk,  hogy  Kisfaludy 
Sándort  és  Károls^t  a  két  köttő-testvért  oly  különböző  viszony  fűzi  atyjuk- 
hoz. Legidősebb  fiát,  ki  véle  meg  tud  alkudni,  szeretettel  és  dicsekedve 
emlegeti  az  apa,  legi^abb  gyermekét,  a  ki  az  ö  zsarnokságával  nyíltan 
szembeszáll  és  —  szerinte  —  egész  életében  nem  jut  tisztességes  álláshoz, 
gyűlöli  és  szégyenli. 

Károly  ugyanazon  iskolát  járja,  melyet  bátyja,  de  míg  Sándor  minden 
osztályban  az  első  helyet  vívta  ki  magának.  Károly  sohasem  tud  kitűnő 
bizonyítványt  szerezni,  sőt  évről-évre  hanyatlik.  Az  apa  szigora  nemcsak 
szorgalmát  nem  javítja,  de  erkölcsét  is  vadítja.  Tizenötéves  korában  arcul 
üti  egyik  tanára,  a  kire  a  büszke  fiü  is  visszaemeli  kezét.  Ezzel  vége  szakad 
az  iskolázásnak;  az  apa  katonának  adja,  a  minek  a  fiú  is  örömest  áll, 
mert  így  akar  szabadülni  atyja  vasvesszeje  alól.  A  harcmezőn  ő  is  küzd 
a  franciák  ellen,  sőt  fogságba  is  jut,  épen  mint  bátyja,  de  a  fogságból 
vakraerőn  megszökik  és  ezért  főhadnagygyá  mozdítják  elő. 

Kisfaludy  azonban  rosszul  választott,  midőn  a  katonasághoz  mene- 
kült —  szabadságra.  A  pontos  rendet  és  szigorú  fegyelmet  csakhamar 
megunja,  annál  is  inkább,  mivel  könnyelmű  életmódja   adósságba  sodorja, 


320  KISFALUDY  kAROLV 

melyből  atyja  nem  akarja  kisegíteni.  Teljessé  válik  apa  és  fiú  között  a 
szakadás  akkor,  midőn  Károly  egy  csekély  vagyonú  és  polgári  származású 
leányt  szándékszik  nÖül  venni.  Az  öreg  Kisfaludy  tudni  sem  akar  a  mésal- 
lianceról,  a  fiú  pedig  mindezen  elkeseredve,  1811-ben  lemond  tiszti  rang- 
járól és  neki  indul  a  bizonytalan  jövőnek,, 
'-  A  következő  évben  Bécsben  találjuk  írók  és  művészek  társaságában. 

A  bécsi  műakadémiát  látogatja,  festő  akar  lenni,  de  a  színházba  is  gyakran 
eljár,  megismerkedik  Kömerrel,  a  népszerű  költővel  és  drámaíróval,  maga 

is  próbát  tesz  apróbb  lírai, 
sőt  drámai  költeményekben. 
Ez  idő  szerint  azonban 
Kisfaludy  nem  költői,  ha- 
nem művészi  dicsőségről 
álmodozik,  nem  Shakspere 
és  Schiller  legfőbb  ideáljai, 
hanem  Rafael  és  Rubens. 
Nem  is  nyugszik  addig, 
míg  a  művészet  igaz  hónát 
meg  nem  látogatja.  1815 
nyarán  odahagyja  Bécset 
és  Olaszországba  indúl. 
Körülbelül  egy  esztendeig 
tart  vándorlása ;  bejárja  a 
klasszikus  fold  szép  helyeit 
és  sorra  szemléli  híres  mű- 
remekeit De  épen  a  nagy 
remekek  láttára  jut  azon 
meggyőződéshez,  hogy  be- 
lőle sohasem  lesz  alkotó 
művész,  legföljebb  kenyér- 
kereső mesterember.  A  ke- 
Kisfaiudy  Kíroi}'.  sefú  kiábrándiMs  távozásTa 

készti  Italiából  és  a  gyötr5 
honvágy  haza  téríti.  1817-ben  ismét  Pesten  találkozunk  véle,  mint  csalódott, 
elaggott,  elzüUÖ  félben  levő  iljúval,  kit  vagy  a  nyomor  vagy  a  könnyel- 
műség fog  elpusztítani.  Atyja  hallani  sem  akar  róla  s  Kisfaludynak  most 
valóban  mesteremberré,  piktorrá  kell  sülyednie.  Egy  jólelkű  csizmadia 
osztja  meg  véle  műhelyét,  és  gyakran  közösen  osztozkodnak  azon,  a  mit 
közösen  keresnek,  egyik  az  ecsettel,  másik  az  árral, 
''■  Ez  anyagi  és  szellemi  végveszélyből  hirtelen  kiragadja .  Kisfaludyt 

egy  égi  lény,  a  költészet  múzsája.  1819  május  3-ikán  Kisfaludy  Károly 
egyszerre  csak  ünnepeit  emberré,  híres  költővé  válik;  e  nap  estéjén  egy 
történelmi  dráma  ragadja  lelkesedésre  a  pesti  közönséget,  melynek  címe 


KISFALUDY  kAROLY  321 

A  talárok  Magyarországban,  szerzője  pedig  Kisfaludy  Károly;  ez  estétől 
fogva  többé  nem  elhagyott  ifjú,  hanem  dicsőített  férfiú,  nem  a  festészetben 
kontárkodó  mesterember,  hanem  valódi  hivatásának  tudatára  jutott  költő. 
Lázas  héwei  adja  át  magát  a  költői  munkásságnak.  Egyik  drámája  a 
másik  után  kerűi  színpadra  és  arat  diadalt.  Drámái  és  vígjátékai  révén  6 
az  első  magyar  költő,  ki  valódi  népszerűséghez  jut.  Színművei  az  egész 
nemzetre  kihatnak  a  felső  osztályoktól  az  alsó  rétegekig.  A  fővárosban 
megnézik  drámáit  a  főrendek  és  főtisztviselők,  vidéken  a  középnemességet 
lelkesítik  magyar  történeti  hősei,  érzékeny  jelenetei  megríkatják  a  jámbor  pol- 
gárságot és  bohózatos  alakjai  megnevettetik  az  írni-olvasni  -tudatlan  pórt  is, 

Bojis  Toldy  Vflrí5sm»ny 


Kisfaludy  Kiről;  hiláloa  ágyán. 

A  siker,  a  hírnév,  a  népszerűség  magába  a  költőbe  is  új  életet  ■„ 
öntenek.  Nem  akar  többé  kivándorolni  hazájából,  nem  bántja  ezentúl  , 
Rafael  és  Rubens  dicsősége,  hanem  itthon  marad,  megtelepszik  a  főváros- 
ban, Pesten ;  életének  magasztos  célt  tűz  ki,  költő  és  író  akar  lenni,  a  köl- 
tészetbe új  tartalmat,  a  tartaknat  új  formába  igyekszik  önteni,  az  egész 
irodalmat  új  irányba  kívánja  terelni,  szóval  a  Bessenyei,  a  Kazinczy  reform- 
törekvéseit, irodalmi  vezérséget  vállalja  magára.  E  végre  föltétlen  szükség- 
rwk  tartja  az  írókat  csoportba  gyűjteni  és  az  irodalmat  egy  folyóirat  által 
határozott  irányban  vezetni.  Költői  híre  és  egyéni  kedvessége  körébe  ís 
vonzza  az  irodalomnak  legtöbb  munkását,  kivált  az  ifjabb  nemzedéket  és 
hosszas  tervelgetés,  számtalan  akadály  után  buzgalma  és  áldozni  készsége 

Beöüiy,  Masysr  Ír 


322  KISFALUDY   KÁROLY 


—  párosulva  a  másokéval  —  végre  1822-ben  megindítják  az  Aurorát  Ettől 
fogva  jó  ideig  e  folyóirat  uralkodik  a  magyar  irodalmon  és  e  századnak 
első  felében  legjelesebb  költőink,  íróink  és  tudósaink  mind  azon  körből 
kerülnek  ki,  melyet  Kisfaludy  gyűjtött  maga  köré  és  melyet  a  magyar 
irodalomtörténet  Aurora-kör  néven  ismer  és  ünnepel. 

Az  Aurora  a  nőknek  volt  szánva  szórakoztató  almanachúl,  de  a 
Kisfaludy  kezében  mindinkább  új  irodalmi  elveket  hirdető,  üj  költői  irányt 
terjesztő,  az  összes  írókra  és  az  egész  közönségre  kiható  céltudatos  folyó- 
irattá válik.  Kazinczy  él  ugyan  még,  minden  költő  mesterének  vallja,  az 
egész  nemzet  tisztelettel  tekint  reá,  de  tulajdonkép  Kisfaludy  Károly  a 
vezér.  Kazinczynak  hideg,  élettelen  idealizmusától  Kisfaludy  már  a  melegebb, 
vérből  és  húsból  álló  realizmus  felé  hajlik,  Kazinczynak  merev  szabályok 
közzé  szorított  klasszicizmusát  Kisfalud}'  szabad  röptű  romantikával  váltja 
fel;  szóval  Kisfaludy  tartalomban,  alakban  egyaránt  igazabb  és  nemzetibb. 
Mindezzel  sikerűi  neki  Kazinczy  kezéből  kiragadni  a  vezéri  pálcát. 
Halála  De  fájdalom!   Kisfaludyt  a  halál   csakhamar   kidönti  vezéri  helyéből. 

Az  élte  delén  álló  férfiú,  a  dicsősége  tetőpontjára  jutott  költő  1830  november 
21-ikéh  kileheli  lelkét,  épen  akkor,  midőn  barátai  azzal  a  hírrel  akarják 
megörvendeztetni,  hogy  az  Akadémia  őt  választotta  meg  első  költő-tagjának. 
Magyar  írónak  még  nem  rendeztek  oly  temetést,  a  milyennel  Kisfaludyt 
tisztelték  meg.  Az  egész  nemzetre  kihat  a  gyász,  majdnem  minden  költőnk 
megsiratja,  de  a  veszteség  legerősebben  az  Aurora-kört  sújtja.  A  kör  egyik 
tagja  így  sóhajt  fel :  > Árvaságra  jutottunk !  pásztor  nélkül  való  nyáj  lettünk} 
Oda  van  tanítónk,  vezérünk.  És  a  literatúraPIc 
^emífkel^  A  magyar  irodalmat  azonban   nem  kellett  félteni ;  nem  szorult  többé 

egy  embernek  a  vezetésére.  Sőt  az  Aurora-kör  sem  oszlott  szét;  a  mgy, 
mester  emlékét  a  hű  tanítványok  nemcsak  összes  munkái  kiadásával,  nem- 
csak a  Ferenczy-készítette  márványszoborral,  hanem  a  Kisfaludy  Károly 
nevéről  nevezett  irodalmi  társulattal  örökítették  meg,  mely  mindanyiszor 
külön  is  fölújítja  emlékét,  midőn  hálás  kegyelettel  a  költő  születése  napján^ 
(február  6.)  tartja  évenkénti  közgyűléseit.  Kisfaludynak  e  nagy  hatását, 
mely  annyi  íróra  és  az  irodalomnak  annyi  ágára  kiterjedt,  mely  saját 
korán  túl  a  mi  napjainkig  is  fentartotta  magát,  csak  úgy  érthetjük  meg, 
ha  Kisfaludy val  közelebbről  megismerkedünk,  mint  lírai  és  drámai  költővel, 
mint  széppróza-íróval  és  szerkesztővel  egyaránt. 
^^ínéií^ei*'  Bármennyire   elüt   is   Kisfaludy   Károly  az   előző   magyar  költőktől, 

bár  nevéhez  egy  új  korszak  irodalmi  vezérsége  fűződik,  mégis  a  lírában 
alig  érvényesül  önálló  egyénisége.  Verselni  bátyjától,  Sándortól  tanúi,  később 
pedig  a  nálánál  fiatalabb  Kölcseynek  hatása  alá  kerül.  Szerelmes,  és  mégis 
a  szerelem  gyötrelmeit,  bánatát  és  örömeit  bátyja  szavaival  énekli,  szenve- 
déseken, nagy  megrázkódtatásokon  megy  át,  csalódások  érik,  kiábrándító 
csalódások,  és  mégis  meghasonlott  lelke  küzdelmeit,  hánykódó  szíve  két- 
ségeit a  Kölcsey  mesterkélt   versformáiban  és  pompázó   kifejezéseivel  tárja 


3 
fa 


^/Vadl  ' 


^-tl/ 


/W^^ 


^J^^'jé^ 


\  ^2^BU^,éU  ^K^Áey'*^  ^tci4*.^  ^*^ 


á:i^ 


^^Í^^H^C/X-d-A^ 


.         1 


l 


\^t0,    ^if^<n:/ífi  , 


^^t<»?os^   *Jt4jt^,a^  tf  ^*^.  •^'v/* 


^^U-  Y/*JP,  '^ 


•'*y<^  ^Í^JjulcM  yJi,r^  !  JL 


V* 


Kisfaludy  Károly  kézirutai. 


Beöthy  Magyar  irodalomtörténetéhez. 


Az  AthenaeuM  kiadása. 


KISFALUDY  KAROLY.  323 


elénk.  S  épen  mint  Kölcsey,  legfőbb  érzéseit,  legtöbb  gondolatát  átalános- 
ságban  adja  elő.  Költeményeket  ír  a  szerelemhez,  a  barátsághoz,  a  remény- 
hez, a  fantáziához  és  az  életnek  tűnő  korairól  elmélkedik.  S  mind  e  dalaiban, 
ódáiban  nemcsak  az  egyéni  vonásokat  keressük  hiába,  hanem  a  termér 
szetes  is  kevés  bennök;  ha  talán  az  érzés  nem  affektált,  megjelenése,  a 
versforma  és  nyelv  mindenesetre  az.  Mintájától,  Kölcseytől,  legföljebb  abban 
különbözik,  hogy  ment  a  klasszicizmus  egyik  fő  nyűgétől,  a  mithologiai 
képektől  és  vonatkozásoktól.  Azonban  érdeméül  tudhatjuk  be,  hogy  keze 
alatt  sokat  hajlott,  finomult,  bővült  a  nyelv  és  hogy  számos  idegen  vers- 
forma az  ő  igyekezetére  honosul  meg  a  magyar  költészetben. 

De  egy  érzés,  a  hazafiság  érzése,  mint  Kölcseyben,  benne  is  teljes 
őszinteséggel  és  természetességgel  nyilatkozik;  Berzsenyi  kétségbeeső  ke- 
servét, Kölcsey  sötét  pesszimizmusát  szelid  bánat  váltja  fel  az  ő  szivében, 
mely  bízni,  reményleni  is  tud.  Széchenyi  korszakalkotó  fölléptét  a  magyar 
költők  közül  senki  sem  méltatja  messzibbre  ható  tekintettel,  senki  sem 
üdvözli  hőbb  lélekkel,  mint  Kisfaludy ;  ő  siet  először  Széchenyivel  közelebbi 
viszonyba  jutni,  viszont  a  nagy  reformátor  őt  választja  ki  hirlapi  szövet- 
ségeséül. A  lelki  rokonságot  közösen  kellett  érezniök,  hiszen  midőn  a  Költő 
Mohácsában,  e  klasszikus  tökéletességű  elégiában,  a  múlt  gyászos  képeit 
elűzve,  hirtelen  földerűit  szemmel  és  lélekkel  kiáltja  el  a  maga  jelszavát: 
*Él  magyar,  áll  Buda  még€  (1824.),  ahhoz  a  reménynek  csak  egy 
tüzesebb  napsugara  kellett,  hogy  kipattanjon  belőle  Széchenyi  jeligéje: 
T^ Magyarország  nem  volt,  hanem  lesz.*  ' 

Ugyané  biztató,  a  jövőtől  már  nem  félő  hang  szól  Moh4csi 
dalából  is,  melyet  a  népdalok  közé  sorozott.  A  csüggedés  .  azonbajn  e 
derűsebb  érzések  közé  is  beférkőzik,  a  mélabü  néha  a  hazafit  is  meg- 
szállja Kisfaludyban,  a  ki  általában  a  szelid  bánatot,  a-  Teménytő^-el  nem 
zárkózó  melankholiát  tudja  leghívebben  tolniácsolhi.  Hányatásaínak,  csaló- 
dásainak öröksége  e  mélabú,  mely  borúsabb  óráiban  el-elfogja,  de  tapasz- 
talataiból és  kiábrándulásából  maradt  vissza  szivében,  mint  Csokonaiéban, 
-egy  más  érzés  is,  mely  derűsebb  napjaiban  látogat  el  hozzá  és  a  mely 
megtanítja  őt  »a  halandók  gyarlóságit  szabad  parfról  nevetni;*  A  humora 
nak  jótevő  érzése  ez,  *  mely  néhány  kedve?  dalt  (Pipadg.1),,  több  jpízű 
költői  elbeszélést  irat  vele  és  a  mely  humoros  novellistává  f,  és  vígjáték- 
íróvá avatja. 

Nemcsak  Kölcseytől  tér  el,  hanem  az  irodalom  egé^Z' tradíciójává}  Népdalai 
szakít,  midőn  a  német  romantikusok  példáját  követve,  a:  kor  szellemét 
megérezve,  barátai  unszolására  hallgatva,  a  aépdal  megteremtésére  irányozza 
tehetsége  javát.  Alapjában  véve,  Kisfaludy  nem  népies  természet,  de  még 
gyermek-  s  ifjúkorában,  sokféle  viszontagságai  között,  megismerkedik  a 
nép  életével  és  nyelvével  s  már  vígjátékaiban  léptet  föl  népies  alakokat. 
Népdalai  érett  korának  gyümölcsei,  művészeti  tudatosságnak  szülöttei,  az 
1829.  és  30.  évi  Aurorában  jelentek   meg   akkora   számmal   (30-on  felül), 

2r 


324  KISFALUDY  KÁROLY 

hogy  már  tömegükkel  is  széles  ösvényt  törtek  maguknak  lírai  költésze- 
tünkben. Kisfaludy  egyénisége  e  műfajban  sem  mutatkozik  másnak  mint 
egyéb  lírai  költeményeiben ;  népdalaiból  Is  ugyanaz  a  mélabú  vagy  humoros 
kedv  hangzik  ki.  Az  enyelgés,  a  játszi  tréfa  itt  is  természetesebben  folyik 
ajkiról,  mint  az  érzelmes  avagy  épen  szentimentális  hang.  Szerencsés  gon- 
dolat volt,  hogy  népdalaiba  belevitte  a  hazafiúi  érzést  is,  mert  ennek 
köszönhetjük  két  legismertebb  népdalát  (Rákosi  szántó,  SzülSföldem  szép 
katára).  A  többi  mind  szerelmi  tárgyú,  mint  általában  az  igazi  népdalok, 
melyeknek  számos  moli\'umát,  jellemző  vonását  sikerűit  ellesnie,  így  néha 
a  drámai  elevenséget,   máskor  a  bevezető  természeti  képpel  való  hangulat- 


Kiafahuly  Károly*  eofléke. 

tFerencij  Istvín  terveiele,  Aurora,  1882.) 

keltést,  igen  gyakran  pedig  az  eredeti  népdalnak  találó  kifejezéseit,  azonban 
hol  gondolkozása  üt  el  nagyon  a  nép  eszejárásától,  hol  pedig  nyelvbwi  és 
versben  mutatkozik  igenis  műköltönek. 
Biiiidái  és  Alig  taposott  ösvényen  jár  akkor  is,  midőn  szintén  a  német  roraan- 

ei^ziiései'  tlkusok,  de  Bürger  és  Goethe  hatása  alatt  is,  tovább  míveli  a  Kölcseytől 
irodalmunkba  ültetett  balladát.  A  balladaiságot  inkább  a  rejtelmes,  a  rémes 
tárgyakban  keresi,  mint  a  cselekmény  gyorsaságában,  a  jellemek  drámai- 
ságában.  Az  Éjjeli  menyegző  a  Bürger  LeMoréjához  hasonlóan  elbeszéli, 
hogy  az  élő  vőlegény  mint  üli  nászát  a  holt  menyasszonjmyaL  Teljesen  a 
középkori  lovagvilág  vad  romantikájába  visz  bennünket  vissza  Zudrd,  mely- 
nek menete  az  Erlkönigre  emlékeztet.  Zuárd  ugyanis  elrabolja  kedvesét, 
de  mire  ösi  várába  ér,  lesújtva  az  atyai  átoktól  hideg  s  holt  a  szép  mátka. 
Mélyebb  lélektani  motívumból  indul  ki  Ae  álmatlaft  király  tímű  balladája. 


KISFALUDY  KÁROLY  325 


Álmatlanul  tölti  az  éjt  egy  király,  mert  koronájaért  eladta  lelke  nyugalmát. 
Sötét  emlékei  közepett  észrevesz  kertjében  egy  szerelmes  párt,  mely  bol- 
dogságról suttog.  Míg  őt  gyötrelem  bántja,  más  halandó  se  találjon  gyö- 
nyört, nyilat  ragad,  a  szerelmesekre  céloz  s  ím  kis  idő  múlva  a  király  elé 
egy  őrült  iQú  holttestet  hoz,  melyben  az  saját  leányára  ismer. 

A  hazai  történelemből  és  nemzeti  mondából  ritkábban  választja  tár- 
gyait (Budai  harcjátéka  A  sastoll),  holott  ha  e  téren  marad,  megóvja  magát 
a  rejtelmes  és  'kísérteties  fúlságaitól.  Általában  e  komor  lelkű  költőnknek 
*itt  is  jobban  sikerűi  eltalálni  a  naiv  jókedv  és  az  enyelgő  tréfa  hangját;  s 
ezért  értékesebbek  azon  költői  elbeszélései  (A  bánkódó  férj,  Eprészlány), 
melyekben  az  életet  derűs,  napsugaras  oldaláról  fogja  fel. 

Kisfaludy  Károlyra  tulajdonkép  a  dráma  terén  várt  a  legnagyobb  ^/^V^/j 
feladat:  az  eredeti  magyar  dráma  megteremtése.  A  műsor  fordított  és  hivatása 
átdolgozott  színdarabjainak  nagy  tömegébe  már  elébb  is  vegyült  egy-egy 
eredeti  termék,  de  fordulat  a  magyar  dráma  fejlődésében  csak  akkor  áll 
be,  midőn  1819-ben  Kisfaludynak  egy  zsenge  munkája,  A  tatárok  Magyar- 
országban eladdig  páratlan  sikert  arat.  A  sikerén  felbuzdult  költő  csodá- 
latos termékenységgel  bocsátja  közre  komoly  színműveit  és  vígjátékait; 
néhány  év  alatt,  a  drámai  töredékeket  nem  számítva,  több  mint  húszat. 

Komoly  színművei  mind  történeti  drámák,  még  pedig,  egynek  kivé-  ^^^ 
telével,  megannyi  nemzeti  tárgyú.  Kisfaludyt  a  nemzeti  múlthoz  fordulni 
nemcsak  általában  romantikus  iránya  birta  rá,  hanem  mert  a  külföldi, 
kivált  a  német  színpádokon  is  első  sorban  középkori  lovagdrámák  ural- 
kodtak és  főkép,  mert  ő  is  célul  tűzte  ki  a  letűnt  nemzeti  dicsőség  fel- 
újított képeivel  hatni  az  elhoniályosúlt  jelenkorra,  a  törpe  utódokra.  Első 
színművei  alig  is  egyebek,  mint  színpadra  vitt  Regék  a  magyar  elöidŐk- 
bői;  a  Tatárok,  Ilka,  Kemény  Simon  stb.  épen  olyan  hazafias  hangú, 
érzékeny  történetek,  a  milyeneket  Csobáncz,  Tátika,  Szigliget  stb.  beszél- 
nek el.  Többnyire  nem  drámai  tárgyak,  de  nem  is  céloznak  drámai  hatást ; 
inkább  a  régi  magyar  erényeket,  a  nemzeti  vitézséget,  büszkeséget,  nagy- 
lelkűséget  és  önfeláldozást  akarják  föltűntetni  és  dicsőíteni  hol  szónoki,  hol 
Urai,  de  a  színpadon  addig  hangzott  nyelvnél  mindenesetre  tisztúltabb, 
irodalmibb  dikcióban. 

Később  Shakspere  tanulmánya  következtében  erősödik  Kisfaludy  érzéke  Tragédiái 
a  tragikum  iránt  és  mind  több  drámaiság  vegyül  előbb  érzelmes  cselek- 
vényeibe és  szónokias  dialógjaiba.  A  Zách-családneky  Széchy  Máriának, 
Csák  Máténak  tragikus  sorsa  ragadja  meg  képzeletét;  Stibor  vajdában 
szembeállítja  a  zsarnok  főúrral  az  elnyoAiott  jobbágyot  —  magyar  szín- 
padon demokratikus  célzattal  először  —  és  abból  az  örök  költői  motí- 
vumból fejt  ki  drápiai  érdekű  cselekvényt,  melyet  fő-  és  alacsony  rendhez 
tartozók  között  támadt  szerelem  nyújt  a  nép-  és  műköltészetnek.  E  motí- 
vumból indul  ki  —  a  mint  tudjuk  —  Schiller  Ármány  és  szerelme,  mely 
Kisfaludyra  sem  tévesztette  el  hatását.   Csak  sajnálhatjuk,   hogy  a  katasz- 


326  KISFALUDY  KÁROLY 

trófa.  mint  legtöbb  színművében,  itt  is  a  véletlenből,  nem  pedig  a  szereplők 
Jeileméből  és  tetteiből  támad, 
Iréné  Legtragíkaibb  alakját  Irénében  sikerűit  megalkotnia,  kinek  szomorú 

sorsát  már  Mikes  Levelei  is  elbeszélik,  de  a  kivel  Kisfaludy  csak  Bolyai 
Farkas  Mohamed  című  drámájából  ismerkedett  meg.  Iréné  Konstancinápoly 
bevételekor  Mohamed  fogságába,  egyszersmind  tragikus  helyzetbe  jut.  Bár 
híven  szereti  jegyesét,  egy  görög  ifjút,  meghódol  a  nagy  szultán  szerelmi 
ostromának,  azon  hitben,   hogy  mint  hatalmas  szultánná  segíthet  letiprott 

nemzetén.  Mohamed  feledi 
is  jó  ideig  hadi  dicsőségét, 
de  Iréné  mégis  csalódik, 
mert  midŐn  a  szultán  előtt 
elárulja,  hogy  szerelme  csak 
színlelés,  áldozatul  esik  a 
lázongó  harci  pártnak. 

E  drámák,  bár  sze- 
mélyeik gyakran  alig  jut- 
nak tetthez  a  szók  árjától, 
bár  nyélvöket  néha-néha 
alig  hajszál  választja  el  a 
dagálytól  és  a  mesterkélt- 
ségtöl,  majdnem  mind  ha- 
tással adattak  a  főváros  és 
vidék  színpadain,  de  még 
nagyobb  és  állandóbb  si- 
kert aratott  Kisfaludy  — 
vígjátékaival.  Mint  egész 
költői  munkásságában,  a 
színmű  terén  is  elárulja, 
hogy  hívebben  el  tudja  ta- 
lálni az  enyelgő,  mint  az 
Ki.r.i„d,  Kdroiy  sir.miéhe  «  v,«p.si.u.i  .^«íben.  érzeimes  hangot,  hogy  több 

ereje  van  az  élet  apró  fél- 
A  niagysr  Tíg- szegségeinek  rajzára,  mint  hatalmas  szenvedélyek,  tragikai  összeütközések 
föltüntetésére.  De  vígjátékaiban  nemcsak  ezért  több  a  természetesség  és 
elevenség,  hanem  mert  kettőnek  kivételével  (Mátyás  deák,  Hűség  próbája} 
mindannyi  a  jelen  társadalmából  meríti  tárgyát.  Kisfaludy  vígjátékírói 
legfőbb  érdeme,  épen  abban  áll,  hogy  korának  magyar  alakjait  viszi  a 
színpadra ;  ő  mutatja  be  a  külföldieskedö  léha  mágnáat  (Kérők)  és  a 
parlagi  magyar  kurta  nemest  (Csalódások),  a  nyugalmazott  magyar  kapi- 
tányt, a  folyton  forgónyelvű,  szókimondó  fiatal  leányt  és  a  férjvadász 
aggszűzet,  a  latinoskodó  ügyvédet  (Kérők),  a  falu  kántorát,  nótáriusát  és 
egész  kupaktanácsát  (Pártütők)  stb. 


Kisfalud;  Karolj  szobra  CjüröU  (Máirsi  Lajosií,!). 


KISFALUDY  KÁROLY  327 


Inkább  tipikus,  mint  egyéni  alakok  ezek,  de  magyarok,  húsból  és 
vérből  valók,  a  kik  természetesen  éreznek  és  magyarosan  beszélnek.  Épen 
a  párbeszédek  elevensége,  jóízű  humora,  sőt  gyakran  szellemessége  az  a 
másik  érdeme  Kisfaludynak,  melynél  fogva  őt  az  irodalomtörténet  joggal 
nevezhette  a  magyar  vígjáték  atyjának,  noha  leleményeiben  nem  elég 
önálló,  a  cselekvény  bonyolítását,  a  komikum  eszközeit  gyakran  Kotzebue- 
tól  veszi  kölcsön,  megoldásul  pedig  kelleténél  többet  szerepelteti  a  deus 
ex  machtndt. 

Kisfaludynak  irodalmi  vezérségre  termettségét  mi  sem  bizonyítja  Noveuái 
inkább,  mint  az  a  kiváló  érzék,  melylyel  a  magyar  irodalom  és  költészet 
hézagait  észrevette,  valamint  az  a  buzgó  törekvés,  melylyel  a  hiányokat 
a  maga  erejéből  is,  de  másokat  is  segítségül  híva,  betölteni  igyekezett, 
így  ragadta  meg  figyelmét  a  magyar  széppróza,  kivált  a  novella-irodalom 
elhanyagolt  volta,  ezért  buzdította  írótársait  is  e  műfaj  ápolására,  de  maga 
is  megpróbálkozott  mind  komoly,  mind  víg  elbeszélésekkel  kiszorítani  az 
idegen  termékeket,  jobbára   fércmunkákat.  Az  elsők  közül  Tihamér  című 

■  • 

hosszabb  novellája  emelkedik  ki,  melyben  elég  érdekfeszítő  mese  keretében 
romantikus  jeleneteket  mutat  be  a  magyar  középkor  lovagi  és  hadi  életé- 
ből. Tihamér  résztvesz  Nagy  Lajos  nápolyi  hadjáratában,  sokszor  kockára 
teszi  életét  szeretett  királyáért,  de  nem  kevesebb  veszélyt  áll  ki  imádottjáért 
sem,  Rózáért,  a  ki  különben  magyar  lány,  a  kiirtásra  kárhoztatott  Zách- 
családnak  olasz  földre  menekült  ivadéka.  Bár  a  befejezés  ellenkezik  minden 
nemű  költői  igazságszolgáltatással,  bár  a  jellemrajz  halvány,  mégis  e  novella 
történeti  tárgyáyal  és  felfogásával,  valamint  választékos  stíljével,  gyakran 
eleven  előadásával  mélyebb  nyomokat  hagyott  hátra,  még  Arany  Jánosra 
is  hatott,  a  ki  Tihamérnak  nem  egy  motívumát  használta  föl  Toldi 
szerelmében. 

Egész  iskolát  teremtett  Kisfaludy  víg  elbeszéléseivel,  melyek  reálisabb  víg  elbeszélései 
színükkel,  természetesebb  hangjukkal,  az  élethez  közelebb  álló  alakjaikkal 
csak  úgy  felülmúlják  komoly  novelláit,  mint  vígjátékai  a  történeti  drámákat 
és  szomorujátékokat.  ő  kezdi  meg  a  jóízű  magyar  adomák  feldolgozását, 
{Mit  csinál  a  gólya?),  hogy  majd  egy  Jókai,  egy  Mikszáth  legyenek  e 
téren  követői,  ő  tőle  ered  a  humornak  azon  gazdag  forrása,  mely  azóta 
novella-  és  regényirodalmunk  legnagyobb  részén  végig  vonul.  Mint  víg- 
játékaihoz, víg  elbeszéléseihez  is  a  tárgyat  a  jelen  életből  meríti  s  bennök 
a  magyar  társadalomnak  nem  egy  tipikus  alakját  sikerűi  foltüntetnie. 
Humora  leggazdagabb,  előadása  legelevenebb  Tollagi  Jónás  viszontag- 
ságaiban, melynek  első  része  egy  tapasztalatlan  falusi  iQúnak  fővárosi 
komikus  kalandjait  beszéli  el,  második  része  a  vidéki  élet  néhány  mulat- 
ságos jelenetét,  egyszersmind  a  feleség-féltő  hősnek  felsülését  mutatja  be. 
A  népszerű  elbeszélés  egy  új  formának  a  levélalaknak  az  elterjesztéséhez 
is  nagyban  hozzájárult.  Új  műfajnak,  a  rajznak  első  kísérletét  nyújtja  a 
költő  Sulyosdi  Simonban,  a  közömbös  és  tétlen  vidéki  magyar  nemesnek 


328  KISFALinjy  kArolv 

e  tipikus  alalyában,  a  kinek   korlátolt  lelke  az  evésen-iváson   túl  nem  jár 
s  a  ki,  mint  Petőfi  Pató  Pálja,  addig  ér  rá  mindenre,  míg  mindentől  elkésik, 
és  ugyancsak  Petőfi  magyar  nemeseként  életét  csak  elpipálja. 
'  Bár  Kisfaludy  a  lírától  kezdve  a  víg  elbeszélésig  mindenik  műfajban 

alkotott  maradandót,  mégis  nem  annyira  egyes  kiváló  termékeiben  rejlik 
irodalomtörténeti  nagy  jelentősége,  mint  inkább  irodalmi  működése  egészé- 
ben, a  melyhez  szerkesztői  munkássága  is  hozzáértendő.  Majdnem  eg>' 
évtizedig  szerkesztette  az  első  igazán  nagy  hatású  és  igazán  tekintélyes 
évkönyvet;  szerkesztette  gonddal,  tudatosan,  előre  kitűzött  célt  követve. 
Az  Aurora  nem  a  beérkezett  versek  gyűjteménye,  nem  az  épen  rendel- 
kezésre álló  dolgozatok  lenyomata,  hanem  új  irányok  kijelölője,  a  roman- 
ticizmus termékeny  és  termékenyítő  elveinek  melegágya,  a  demokratikus 
szellemnek  is  önkénytelen  terjesztője.  Mindezt-  pedig  nem  elméleti  fejtege- 
tésekkel, hanem  azon  ösztönszerű  Jó  ízlésével  és  bámulatos  tapintatával 
éri  el  Kisfaludy,  hogy  ki  tudja  válogatni  az  új  szellemű,  de  mégis  irodalmi 
értékű  műveket ;  hogy  rá  tud  mutatni  költészetünk  legfőbb  hiányaira ;  hogy 
az  íróknak  és  költőknek  nagy  csoportját  nemcsak  maga  köré  gyűjti,  hanem 
a  maga  példájával  és  buzdításával  mindannyit  a  leghelyesebb  irányba  tudja 
terelni ;  hogy  megérzi,  megérti,  maga  is  fejleszti  a  haladás'  szellemét  nem- 
csak az  irodalomban,  hanem  a  társadalomban  és  politikában  egyaránt. 
Ezért  áll  előttünk  Kisfaludy  Károly  nemcsak  a  hosszú  ideig  tartó  és 
messze  kiható  irodalmi  vezérség  fényében,  hanem  jut  rá  nem  kevés  sugár 
a  magyar  nemzet  demokratikus  újjáalkotásának  dicsőségéből  is. 


Kisfaludy  Károly  clsü  siobra  u  S.  Múzeum  kcrljében.  (Fcroncíjlöl,) 


63.  Katona  József. 

ODALMUNK   ójjAszOletése  korAban  és  történeteiben   egy  tragikus ''^^^^Jfu^^^^'^ 

epizód  ragadja  meg  a  búvár  figyelmét.  Egy  költői  pályafutás, 

a  mely  rövid  küzdés,  rövid   vergődés  után  a  méla  lemondásba 

vonul  vissza,  a  halhatatlanságot  kereste  és  Önként  a  feledséget 

választja.  Kora  részvétlenül  nézte  küzdelmét  és  alkotásait,  jólelkű 

szomszédokra  marad  a  kötelesség,  hogy  a  hajótöröttet  sírjába  elkísérje. 

De  nem  sok  időre  rá  egy  nemzet  töri  fel  az  elfelejtés  sírját,  kiidézi  halottját, 

hogy  átadja  nevét,  művét  és  magát  a  halhatatlanságnak. 

A  nemzedékek,  a  melyek  immár  Katona  József  nagyságának  csodá- 
latában nSnek  fel,  bárha  egy  kis  külön  Katona-irodalom  iparkodik  a  rej- 
telmet megoldani:  tanácstalanul  állanak  szemben  azzal  a  valósággal,  a 
melyet  az  irodalomtörténet  elbeszél.  Ma  még  közönség  és  kritika  hideg  a 
hatalmassal  szemben,  s  holnap  immár  lángba  boníl  tőle  mindenik.  Mi  tör- 
tént máról  holnapra  Magyarország  értelmi  éleiében? 

Hogy  ezt  megérthessük,  mindenek  felett  e  cikkely  első  mondatának 
egy  pár  kifejezését  kell  helyreigazítanunk  és  megmagyaráznunk. 

Irodalmunk  újjászületése,  azt  vélem,  helytelenül  van  ott  mondva.  A  mi 
újjászületik,  annak  egyszer  már  kellett  lennie.  A  mi  még  nem  volt,  az  meg- 
szUlethetik  végre,  de  nem  születik  újjá. 

Magyar  írók,  magyar  költök,,  magyar  tudósok  mindig  voltak.  Magyar  ^^  írodaiomríi 
irodalom  csak  ebben  az  évszázban  lett  Irodalomnak  nevezzük  ugyanis 
egyfelül  mindannak  könyvekbe  gyűjtött  összeségét,  a  mit  valaha  a: nemzeti 
szellem,  a  nyelv  útján,  termelt  és  alkotott,  de  van  ennek  a  s2ónak  egy 
másik,  ennél  tartalmasabb  jelentése  is.  Az  irodalom  nem  mint  munkák 
gyűjteménye,  hanem  mint  organikus  része,  épenséggel  mint  élő  orgánuma 
egy  nemzet  életének,  a  mely  tehát  a  nemzeti  életnek  integráns  része,  benne 
van,  közvetetlen  befolyást  gyakorol  reá,  igazítja,  megfesti,  szabályozza,  vele 
anyagot  és  lelket  cserél,  vele  együtt  él,  együtt  lélekzik,  és  tőle  elválaszt- 
hatatlan. Ez  az  irodalom  a  nemzetnek  produktív  szellemi  élete.  Hogy  legyen, 
ahhoz  nem  elégséges,  hogy  valamely  nemzetben  időközönként  akármily 
nagy  írói  tehetségek  támadjanak,  hanem  szükséges,  hogy  egy  nemzet  írói 


330  KATONA  JÓZSEF 

egymást  megtalálva  egymásközt  az  összeköttetést  helyreállítsák,  és  törek- 
véseik feltételeit  a  társadalomban  is  megtalálják  vagy  megteremtsék.  Szük- 
séges tehát,  hogy  az  összeköttetést  ne  csak  egymásközt  létesítsék,  hanem 
magok  és  a  nemzet  között  is.  Ily  értelemben  vett  irodalom,  ha  leszámítjuk 
a  vallásos  irodalmat,  melyet  a  felekezeti  harcok  szültek,  Magyarországon 
kimutathatólag  alig  volt.  íróink  egész  e  század  első  negyedén  is  túl  egy- 
íól^ap^  mástól  távol,  egymáshoz  idegenen  éltek,  hatástalanul  egymásra,  egymásétól 
i  elején  gitérő,   esctlegesen  nyert   vagy  szerzett  irodalmi  míveltséggel  vagy  irány- 


Kalona  József  szQIdházalKecskemélen. 

zattal.  Mintha  megannyi  más  nemzet  írói  lettek  volna,  úgy  álltak  egymással 
szemben,  hallva  egymásról,  kíváncsian  olvasva  egymást,  néha  levelezve 
egymással.  Még  a  nyelvök  ís  más-más,  a  fejlettség,  a  csinosság,  a  művé- 
szet más-más  fokán,  nem  egyéni  különbségekkel,  hanem  különbséggel, 
melyet  a^  esetlegesség,  a  magára  hagyottság  hoz  csupán  létre.  Mindeniknek 
magának  kellett  úgy  szólván  a  magj'ar  nyelvet  és  költészetet  feltalálnia 
a  maga  számára,  és  ellenőrző  és  reá  visszaható  közönsége  egyiknek  sem 
volt,  mert  nem  volt  egy  orsz^os  nemzeti  központ,  melyet  benne  élve 
megtermékenyíthettek  volna,  hogy  azután  viszont  termékenyítő  melegéből 
táplálkozzanak.  Mindenfelé,  az  ország  külön-külön  vidékén  folydogált  egy 
csermely,  egy-egy  ér  magában  s  nem  találkozott  össze,  hogy  egy  mederben 


KATONA  JÓZSEF  331 


folyóvá  lehetett  volna.  Ily  viszonyok  között  voltaképen  minden  írói  pálya 
Magyarországon  az  volt,  a  minek  a  Katonáét  mondtuk:  epizód.  Magában 
folyt  le,  esetlegességek  játékszere,  tragikus  küzdés,  mert  sikerének  és  bol- 
dogulásának feltételeit  kora  nem  nyújtotta  neki:  a  nemzetnek  nem  volt 
irodalma. 

A  magyar  irodalom  voltaképen  az  Aurora-körrel  született  meg.  Mikor  az  Aurora-kör 
néhány  író  megismerte,  hogy  főváros  nélkül  nincs  irodalom  és  befészkelte 
magát  a  régi  Pestbe  és  itt  összeállt  körnek,  társadalmi  osztálynak:  ezzel 
megszületett  a  csecsemő.  Es  mert  nem  volt  tehetségek  nélkül  e  kör  és  a 
közönség,  bár  csekély,  de  elég  hangos,  fogékonynyá  volt  téve  törekvései 
iránt,  a  szervezet  lélekzetet  vett,  élni  kezdett,  és  íme  az  üj-szülöttek  gazdag 
sora  pólyáiban  ott  látható  immár:  az  irodalmi  ízlés  megmozdulása,  az 
irodalmi  közvélemény  keletkezése,  az  irodalmi  lelkiismeret  felébredése,  az 
irodalmi  iskolázottság  elterjedése,  az  irodalmi  nyelv  megalakulása. 

Es  alig  hogy  ez  megvolt,  fel  kellett  pattannia  a  sírnak  a  kecskeméti 
temetőben,  és  felpattant.  ' 

Mindezek  nélkül  vagyis  a  mit  mind  e  drága  és  finom  szervek  alkotnak :  É10  irodalom 
élő  irodalom  nélkül  Gyöngyösi  elviszi  a  pálmát  Zrínyi  elől,  Kisfaludy 
Ilká}8i  Bánkbán  elől.  Mint  epizód-alak  bolyong  keresve,  szomjúhozva  tehet- 
sége megillető  jogait  és  korai  sírba  dűlve  Csokonai,  mint  epizód-alak  meg- 
hasonlásba merülve  Berzsenyi.  A  halhatatlanságot  keresték,  de  mert  hal- 
hatatlanságot csak  nemzet  adhat,  tehát  ez  ábrándozok  a  nemzetet  keresték 
és  nem  lelek  a  hazában  és  kétségbeesve  hulltanak  el  érte.  A  nemzet  is 
irodalmával  született  meg  teljes,  öntudatos,  életképes  életre.  S  a  kik  haza- 
tértek a  nélkül,  hogy  á  nemzetet  megtalálták  volna,  íme  azokat  sírjokból 
most  a  nemzet  ássa  ki.  Ez  Katona  József  sorsa,  sorsának  rejtelme. 

Formás,  csinos,  de  súlyosabb  tartalom  nélkül  való  alakzatok  meg-  ^^f^^fj^^^^" 
állanak  a  puszta  földön,  még  a  homokon  is  A  mi  márványból  van  faragva, 
a  mi  ércbe  van  öntve,  annak  alája  kell  építeni  szilárdan,  hogy  fenállhasson 
és  tündökölhessen.  Arany  és  Petőfi  tehetsége  megszülethetett,  de  mi  lett 
volna  mind  a  kettőből,  ha  az  irodalom  meg  nem  alakúi  előbb }  Itt  keressétek 
titkát  annak,  hogy  irodalmunkban  nem  ritka  jelenség  az  egyetlen  remek : 
Zrínyi  eposza,  Katona  Bánkbánjei  és  Madách  Ember  tragédiá]Q,  nem  azért 
áll-e  testvértelenül,  mert  a  költő  az  irodalom  kötelékén  kívül  élt  ?  A  régiek 
módjára  magába  vonult,  kereste  útait,  véletlen  akadt  nyomra  s  mikor  reme- 
kével az  irodalom  forumára  lépett,  elnyerte  a  koszorút,  de  már  ki  volt 
merülve  és  a  dicsőség   fényéből   hamar  az  enyészet  homályába  ^vándorolt. 

Katona  József  végzetét  betetézte  az,  hogy  tehetsége  a  drámai  alko- 
tásra utalta,  a  melynek  sikereihez  színpad,  színészet  és  közönség  is  kell. 
Színpad  és  színészet  még  volt  valamelyes,  de  csak  zsöUér-sorsban,  mert 
fővárosunk  idegen  nyelv  és  kultúra  bilincseiben  lévén,  ha  érdeklődött  a 
magyar  múzsa  iránt,  az  csak  múló  érdeklődés  volt  valami  különös  és 
szokatlan  iránt.  A  vándor  társaságok,  melyek  akkoriban  Pesten  tűrt  sorsban 


333  KATONA  JÓZSEF 

szerepeltek,  kevés  lelkes  ember  hazaliságábót  tenigSdtek,  s  igazi  közönség 
nélkül  nem  lehettek  alapja  írók  életérdekének,  komoly  dicsőségének,  pálya- 
futásának, 
"íw^n"  Jú2s«f  Katona  József  (1792—1830.),  egy  szegény-sorsú  kecskeméti  takács- 

mester fia,  középiskolái  elvégeztével,  mint  tizennyolc  éves  ifjú  jön  érint- 


Katona  Júzsef  arcképe  és  névaláírása. 


kezesbe  a  pesti  társasággal  s  a  keblében  lappangott  hivatása  kitör  és 
lázas  tevékenységre  ragadja.  Fellép  mint  színész,  darabokat  ■  fordít,  átma- 
gyarosít és  ír  eredetieket  gazdag  vénával.  1814-ben  megírja  BdMkbánl, 
pályázik  vele  a  Döbrentei  által  hirdetett  díjra,  de  sohasem  tudja  meg  a 
pályázat  eredményét;  időközben  átdolgozza  a  darabot,  1820-ban  pedig 
lemondva  mindenről,  kilép  a  múzsa  szolgálatából  és  Kecskemétre,  szülő- 


KATONA  JÓZSEF  333 


városába  megy  aljegyzőnek.   Szolgálja  a  várost  1830-ig,   a  mikor  hirtelen 
halállal  meghal  és  eltemettetik. 

Bánkbánt  a  cenzúra  színpadra  nem  eresztette.  A  költő  szülővárosa-  Bánkbán 
nak  ajánlja  és  kinyomatásra  elkészíti.  A  könyv  megjelenik  nyomtatásban 
1821-ben.  De  se  irodalom,  se  írók,  se  közönség  nem  érdemesíti  figyelmére, 
a  színháztól  pedig  el  volt  tiltva.  Mégis  a  költő  halála  után  itt-ott,  egy- 
egy  városban  előadták  a  színészek.  Végre  felépül  a  pesti  nemzeti  játékszín 
s  itt  is  szinre  kérűl  s  abban  a  mértékben,  a  hogy  az  irodalom  megalakul, 
fbidereng  a  mű  becse  s  rövid  időn  elnyeri  Bánkbán  a  -díszhelyet  dráma- 
irodalmunk élén.  Ma  már  minden  gyermek  az  iskolában  tanulja  meg,  hogy 
a  legjobb  dráma,  melyet  magyar  nyelven  írtak,  a  néhai  kecskeméti  takács 
fiának,  a  halhatatlan  Katona  Józsefnek  a  Bánkbán}a.,  sőt  hogy  ez  a  mű 
nem  méltatlan  sorakozik  amaz  ab^ólut  becsű  művekhez,  melyeket  emberi 
elme  alkotott. 

Hogy  Bánkbán  figyelmet  nem  tudott  kelteni  akkor,  a  mikor  a  Kis-  ^ngyeiSJt?^^* 
faludy  Károly  tragédiái  tapsot  arattak,  lelkesedéssel  jutalmaztattak  és  nép- 
szerűvé tették  a  szerző  nevét:  annak  oka  igen  egyszerű.  Kezdetleges 
irodalmi  viszonyok  közt  a  hatás  mindig  biztosabb  a  nyájasabb,  közepesebb, 
gondolkozásában  és  módszerében  az  emberekével  rokonabb  gondolkozású 
író  számára.  Kisfaludy  sima,  kellemes,  édes  volt,  és  ama  kor  módja  szerint 
hazafias,  könnyed,  világos,  érthető.  Katonát  a  lényeg  vonzotta,  ő  súlyos 
tartalommal  járt,  nehézkes,  darabos  volt,  majdnem  a  tehetetlenségig.  Tárgyát 
az  uralkodó  német  ízlés  szerint  választotta  ki,  de  alakjait  az  ő  vulkánikus 
temperamentumának  nyelvén  szóllaltatta  meg,  tragikus  szertelenséggel 
kezelte  jellemeit,  zord  eredetisége  ragadta  tollát. 

Idézzük  magunk  elé  a  költőt.  Egy  sajátságos,  eredeti,  önálló ,  talentum 
szunnyadva  egy  tizennyolc  éves  iQú  keblében.  Szunnyadva,  hirtelen  felrázva, 
és  előkészület,  iskola,  kész  nyelv  nélkül  beledobva  a  forgalomba,  utalva 
egyedül  az  utánzandó  mintákra,  a  melyektől  azonban  tehetsége  egész 
mivolta  idegen  volt.  Eszmélnie  nem  lehetett,  készülnie  nem  lehetett  A  lázas 
munka  és  az  idegen  irodalmak  olvasása  és  feldolgozása  volt  egyszersmind 
iskolája.  Az  ügyvédség  gyakorlati  pályájára  készülvén  addig,  a  latin  és 
idegen  nyelvek  tudásában  s  jogi  és  filozófiai  tanulmányában  —  melyet 
jobbára  latin  nyelven  sajátított  el,  —  rejlett  a  mívdtsége.  Művészete  számára 
a  kecskeméti  polgári  magyar  nyelv  állott  rendelkezésére.  A  magyar  nyelv 
és  magyarsága  volt  benne  a  míveletlen  rész.  Es  ez  volt  a  fegyvere  a 
tizennyolc  éves  gyermeknek,  és  ezt  forgatta  ifjúsága  kimeríthetetlen  tüzével 
és  huszonhárom  éves  korában  megírja  Bánkbánt  Addig  tartott  az  ő  bir- 
kózása önnönmagával,  korával,  kortársai  irányával  és  ízlésével.  Ekkor  találta 
meg  önnönmagát,  de  csak  úgy  leszünk  méltányosak  az  ő  tehetségének  erede- 
tisége és  nagysága  iránt,  ha  szemünk  előtt  tartjuk,  hogj'  Bánkbán  is  csak 
iQúkori  munkája  e  hatalmas  magyarnak.  Ki  írt  huszonhárom  éves  korában 
mostohább   viszonyok   közt   ily  tragédiát?   Mindazt,  a  mit  ezenkívül  rövid 


334'  KATONA  JÓZSEF 


pályafutásán  egyebet  írt,  a  viszonyok  tukmálták  reá.  Bánk  az  ő  lelkéből 
fogant  és  véréből  született.  Foglalkozott-e  azzal,  hogy  többi  munkáiból  is 
valamit  megjelentessen,  nem  tudom,  nyomára  nem  akadtam.  Bánkot  kiadta, 
Bánkot  szerette,  Bánk  értékét  tudta  és  Bánk  ölte  meg  benne  a  drámaírót 
is.  Egy  kisebb  tehetség,  melyben  több  az  utánzó  képesség,  mint  az  alkotó 
erő,  több  az  önhittség  mint  becse  érzete,  nem  bánt  volna  múzsájával  így. 
Csak  a  Hamletekben  van  meg  az  az  erkölcsi  erő,  a  melylyel  Oféliát  egy 
vigasztalanul  gördülő  sors  kereke  csapásából  félre,  a  kolostorba  küldeni 
képesek.  Szeretik  az  ő  válságának  problémáját  úgy  felállítani,  hogy  válasz- 
tania kellett  egy  küzdelmes  pálya  közt,  melyre  vágya  és  tehetsége  von- 
zotta és  a  fiúi  kötelesség  ösvénye  között,  a  melyre  elaggott,  gyermekökre 
szorult  szülei  szólították.  Van-e  jogunk,  mondják,  bűnéül  felróni,  hogy 
hivatásától  eltérve  mint  szerető,  gyöngéd  fiú  inkább  öreg  szülői  istápja 
kivánt  lenni!  De  e  felfogásból  hiányzik  a  felelet  arra  a  kérdésre,  hogy  mi 
gátolta  őt  abban,  hogy  kecskeméti  hivatala  mellett  is  ne  találjon  alkalmat 
arra,  hogy  mintegy  tíz  év  leforgása  alatt  egy-két  drámát  írjon,  holott  az 
előtt,  ügyvédséggel  is  foglalkozván,  alig  több  mint  öt  év  alatt  tudott  kétszer 
tíznél  több  darabot  írni. 

Nem!  Bizonyosnak  kell  vennünk,  hogy  szívében  a  legszörnyűbb 
rezignáció  érlelődött  meg  és  úgy  vonult  vissza.  Hajlandó  vagyok  azt  mon- 
dani,  hogy  Bdnkbánban  marcangoló  ihlettel  a  maga  tragédiáját  írta  meg. 
Szerelme  a  múzsához,  írói  becsülete,  becsvágya,  ideálja,  büszkesége,  erkölcse 
megölve,  s  ő  maga  így  rimánkodik  Bánk  szavaival  a  sorshoz:  Engedd 
meg,  hogy  becsülettel  eltemetkezzem.  És  megy  Kecskemétre  és  nem  ír 
több  drámát. 
^^^^"tíheSf^"^  Katona   tehetsége   egészen    egyoldalú  és  tisztán   tragikus  volt.  Meg- 

kísértette magát  a  vígjátékkal  is,  de  inkább  magánélete  ügyeképen.  Nem 
a  múzsának  udvarolt  vele,  hanem  a  híres,  szép  és  szeszélyes  színésznőnek : 
Dérynének,  a  ki  szerelmét  nem  hallgatta  vagy  tán  nem  értette  meg.  Egy 
kis  szatirikus  vígjáték  •  volt  ez :  Az  drtatlan  légy  a  pókok  között,  melylyel 
egy  kis  borsot  akart  tömi  a  kacér  asszony  orra  alá.  Tényleg  Déryné 
akadályozta  meg  a  mű  színrehozatalát,  a  melynek  mincjössze  annyi  az 
értéke,  hogy  negatív  irányban  vet  egy  világító  sugárt  Katona  tehetségére*. 
Bizonyítja,  hogy  tolla  nehézkes,  elméje  súlyos  volt  arra,  hogy  a  víg  múzsa 
csapongásaiban  kedves  legyen.  Verseket  is  írt  első  ifjúságában,  de  eset- 
lensége a  rímek  könnyű  játékaiban  minden  képzelmet  meghalad.  Sem  gon- 
dolata, sem  érzelme  nem  fér  el  a  kimért  sorokban  s  tartalom  és  forma 
benne  csonka,  béna,  homályos,  képtelen. 

A  gondolat  és  érzés  ereje  és  nagysága  jellemzi  őt  komoly  drámáiban. 
Merész  és  szertelen,  néha  káprázatosan  keresett,  néha  megrendítő  az  egy- 
szerűségében. Nyelve,  mikor'  igénytelenül  beszél  vagy  beszéltet,  természetes 
és  jó.  Az  indulat  hőségének  emelkedésével  keresettebb,  feszesebb,  erőszakol- 
tább  lesz.  Mintha  csak  ezzel  tudná  megkülönböztetni  a  közönséges  beszédet 


KATONA  JÓZSEF  335 

a  szenvedelem,  a  páthosz  nyelvétől.  A  mint  alkotása  becse  nő,  nyelve  ügy  j^l^^jj 
romlik,  hogy  szokatlan  legyen,  szokatlan  helyzeteket  rajzolván  és  érzéseket 
fejezvén  ki.  Különös   kimondani,  de   valóság,  hogy  Katona  rendesen  jobb 
magyar  nyelvvel  élt,  mint  minői  Báukbánjáhan  hagyott   ránk.   Mondjam-e, 
hogy  ez  a  műkedvelő  jellemvonása,  a  ki  esetleg  gyakorol  valamely  mester- 
séget vagy  művészetet,  s  bár  megvan  benne  a  művész  hivatása,  de  híjával 
■  van   a   mesterség    iskolájának.  Tudná  a  lényeget,  nem    tudja   a  formát. 
Engedelmeskedik  neki  a   lélek,  de  nem  bír  az  anyaggal,  a  melylyel  meg 
kell  tanülni  bánni,  azt  nem  adja 
a  természet.  Eszembe  Ötlik  róla 
a  magyar  paraszt,  a  ki  oly  egy- 
szerűen, világosan   és  természe- 
tesen beszél  a  nmgához  hasonlók 
közt,  és  oly  bolondul  s  érthetet- 
lenül cifrázza,  ha  úrifélének  szó- 
nokol vagy  épen  írni  kénytelen. 
Mily  kicsinylő  kifejezések 
Katonával  szwnben :  ifjúkori  stá- 
dium és  műkedvelő,  dilettáns.  De, 
ép  e  kifejezések  adják  meg  lel- 
kének    és    talentumának     óriás 
méreteit.   A  ki  nem-  igen  jutott 
túl  ifjúsági  kísérletein  és  a  mű- 
kedvelő   eszközeivel     dolgozott 
csak  és  megalkotta  drámairodal- 
munk, számára  a  remeket. 

Mi  a  lényeges  különbség 
Bánkbán  és  az  ő  többi  művei 
közt?  Az  ö  tehetsége  ugyanaz 
valamennyiben,  és  ebben  testvé- 
rek az  ö  darabjai.  A  mi  elválasztó 

,  ,     ,  ,  .■■i.i.-  Katooí  Jóisefsiobra  u  régi  nemzeli  nxinbáí  elfilt. 

árkot  von  az  egy  es  a  tobbi  (ZDiiichidi.) 

közé,  az  a  következő :  a  többibea 

kora  uralkodik  az  irón;  a  kor  ízlése,  termékei,  kedves  tárgyai  és  dráma- 
írói módszere.  Hiányzott  azonban  lelkéből  kora  lágysága,  energiátlansága, 
érzékenysége  és  agyából  korának  gondolkozása :  ez  meggátolta  abban, 
hogy  siker  kövesse  darabjait.  BánkbánhAr)  azonban  egyszerre  legyőzi  korát, 
szuverénül  érvényesedik  egyénisége :  immár  övé  a  tárgy,  övé  a  kompozíció, 
övé  a  jellemzés  és  mindenekfelett  a  koncepció.  Az  inasból  kilép  a  mester. 
A  rab  letördeli  láncait  és  a  hol  eddig  másokat  követett,  egyéniségét  meg- 
fékezve, ott  elül  indul,  vezetni  az  eddigi  vezetőket.  Ezt  éreznie  kellett. 
A  mi  néhány  szónyi  nyilatkozata  Bánkbánjáml  ránk  maradt,  mind  azt 
bizonyítja.  Tragikuma  és  katasztrófája;  hogy  kora    nem    értette  meg,  nem 


336  KATONA  JÓZSEF 


bírt  fogékonysággal  a  tragikus  költészet  igazsága  iránt,  nem  volt  irodalmi 
míveltsége  se  hozzá,  csak  dillettáns  közönség  és  dilettáns  irodalom  volt, 
és  a  ki  vezérnek  indult,  magára  maradt,  nem  követte  senki,  s  ő,  semhogy 
egymaga  menjen  a  siket  magányosságba  mennydörgéseket  indítani,  melyekre 
nem  hallgatnak  az  emberek,  inkább  lemondott  és  letért,  martiriumra  kész 
hősi  pályájáról,  a  rendes,  mindennapi  polgár  ösvényére. 
kwi^^cf"a  Bánkbánon  kívül  írt  darabjai  megmutatják  nekünk  az  ő  bolyongásait, 

sleméf  ei '  n^^ly^kben  önnönmagát  kereste.  Bánkbán  az  első  megnyilatkozása,  a  midőn 
megtalálta  magát.  Mindennél,  a  mi  magyar  drámaíró  elméjében  fogantatott, 
magasabban  áll  e  mű  tragikus  koncepciója.  Magyarországnak  külsőleg  és 
belsőleg  leghatalmasabb  férfia :  a  deli,  lovagias  hős,  királyi  helytartó,  legfőbb 
bíró  és  személye  szerint  is  országos  tekintély,  a  trón  oszlopa,  erkölcsénél 
fogva  a  trón  felett  álló,  a  ki  nem  képes  nagy  lényének  egész  erejével 
szeretett  felesége  tisztaságát  megvédeni  és  nyomorult  pusztulását  feltartóz- 
tatni, s  a  ki  végül  a  porban  fekve,  fejét  a  földön  görgetve,  mint  egy  meg- 
kötözött oroszlán  üvölti  a  levegőbe  halálos  gyötrelme  panaszát. 

Az  ő  egész  erkölcsi  lényének,  a  melylyel  Melinda  szendesége  teljesen 
rokon,  épen  ellenkezője  áz  a  világ  melyben  élnie  kell,  sőt  a  melynek  ő 
épen  őréül  és  védelméül  van  rendelve.  Egyetlen  feltétele  nincsen  meg  ebben 
a  világban  az  ő  nagysága  érvényesülésének.  És  e  világról  beszélvén,  értem 
mind  a  két  végletét:  a  királyi  palota  fertőzött  levegőjét  és  a  mit  ez  pro- 
vokál :  az  összeesküvést.  Mind  a  kettőben  lehetetlen  Bánk :  családi  tűzhelye 
romba  dűl,  hazája  nyomorba,  ő  maga,  noha  a  legnagyobb,  vagy  tán  mert 
legnagyobb,  —  tehetetlen  mindenikkel  szemben.  Lénye  rokon  a  Hamletével, 
a  mint  hogy  egyformán  pusztul  i<^  el  mindenik :  csak  a  más  kezéből  kicsavart 
gyilkos  eszközzel  lesz  gyilkossá.  Mindenik  kora  legnemesebb  szíve,  leg- 
tisztább lovagja  és  legelőbbkelő  elméje.  Látszólagos  passzivitásban  van 
mindenik,  de  ez  csak  a  képtelen  helyzettel  és  a  lehetetlen  feladattal  szem- 
ben keletkező  látszat.  Gertrudisnak  roppant  szellemmel  megalkotott  vég- 
letességei,  melyek  a  nézőt,  a  kritikust,  annál  inkább  Bánkot  is,  zavarban 
hagyják  bűnössége  iránt,  s  a  mi  nem  egyéb  mint  a  magyar  költő  vég- 
hetetlen gyengédsége  egy  magyar  király  felesége,  egy  királyi  asszony 
iránt,  a  mennyiben  öcscsének  a  konkrét  esetben  csak  erkölcsi  bűntársává 
teszi:  a  királyné  részességének  e  bizonytalansága  ingatag  árnyékká  teszi 
Bánk  méltó  boszújának  tárgyát  és  célját.  Sejti,  hogy  a  királyné  borította 
rá  a  gyászt,  tele  van  homályos  vágyával  annak,  hogy  kérdőre  vonván 
megbizonyosodjék  gyanújáról  és  boszüját  rajta  tölthesse  ki  és  kap  az  alkal- 
mon, a  mikor  ürügye  kínálkozik  reá  s  mintegy  kényszerítve,  látja  magát  arra, 
hogy  öljön.  Oly  mesteri  szövevénye  ez  a  lélektani  momentumoknak,  melyhez 
hasonlót  még  csak  Shakspere  nagyobb  alkotásaiban  találunk.  Az  emberi 
lélek  örvényeinek  a  fenekére  kevés  halandó  nézett  ügy  mint  Katona  József. 
Azok  a  látszólagos  véletlenségek,  hogy  Bánkot  hivatják  (tehát  nem  maga 
megy  boszüjára),  hogy  elküldik  s  aztán  mégis  ott  marasztják,  mire  ő  azt 


KATONA  JÓZSEF 


mondja:  Vége!  de  kétkedik  abban,  hogy  itt  maradt  volna-e,  s  mindjárt 
kétkedik*  abban  is,  ht^y  elment  volna-e,  ha  nem  marasztják;  és  mikor 
elszántan  itt  maradt,  Ottó  véletlen  bejövetele  és  kiszökése,  mire  Getrudtól 
el  s  Ottóra  fordul,  éktelen  dühe,  melylyel  az  ajtót  döngeti;  most  véletlen 
Átkai  Meránra,  Gertrudis  t^talannak  látszó  támadása  ez  átkozódás  folytán; 
s  csak  most,  ennyi  ügynevezett  véletlenség  után  a  boszú,  a  királygyilkosság ; 
mind  e  látszólagos  véletlenségek  a  nagy  szituációnak  oly  tragikus  kirajzolása 


Cermid  és  Bánkbir,  IV,  feli-.  (Vahot  I.  Mngyar  Tídííríjából.) 

-és  kihasználása,  annyim  közel  vive  a  lélekben  ágaskodó  igazság  és  indulat 
az  élet  szeszélyes  valóságaihoz,  minőre  csak  a  legnagyobb  költői  elmék 
imaginációja  képes. 

E  jelenetben  hág  a  tragédia  izgalmainak  tetejére.  Aristoteles  félelme 
itt  valósággá  válik.  Az  ötödik  felvonásban  a  megindító  elemek  lépnek  előbbre 
s  Bánk  siralma  Melinda  holttestén  a  világirodalom  fényességeihez  tartozik. 
E  két  részen  kívül  még  egy  harmadik  adja  e  tragédiának  nagy  jelentő- 
ségét: a  békételenek  felvonása,  a  melyben  a  magyar  politikus  ember  két 
pólusa :  a  királyhüség  és  a  nemzeti  elkeseredés  örök  időkre,  halhatatlanul  meg 

BcOlhj,  MRgjar  IrodKloml&rtcnci.  II.  kU.  23 


338  KATONA  JÓZSEF 

van  Örökítve,  s  az  is,  hogy  ez  a  látszólagos  ellentét,  forrása,  anyaga  és  motivu- 
mai  szerint,  ugyanaz  és  a  legkönnyebben  csap  egyik  át  a  másikba  és  viszont 
A  tragédia  gyengeségei  a  kezdő,  az  útját  még  mindig  kereső  ír6 
gyengéi.  A  bizonytalanság  az  indításban,  a  mely  égy  kissé  naivul  és  nagyon 
is  bőbeszédűen,  mértéktelenül  feltüzelve  és  erőszakosan  féken  tartva  hozza 
szemünk  elé  a  hősét.  Gyenge  eszközök  a  mű  szerkezetében  Biberak, 
Izidora  és  Melinda.  Csökkenti  a  szövevény  feszítő  erejét,  hogy  Bánk  és  a 
királyné  csak  késön  kerülnek  szembe. 
*  Bánk  lelke   kisért   félelmesen  a  Jeruzsálem  pusztulása  és  a  Lucza 

széke  cimű  komoly  darabokban.  Mindkettő 
ama  kor  rémdarabjai  által  van  inspirálva, 
tele  szörnyűségeikkel,   szertelenségeikkel, 
embertelenségeikkel,  de  híjával  a  jámbor 
szentimentális  világnézetnek,  a  mely  ama 
darabokat  ellentétével  megszelídítette  s  az 
akkori    nemzedék    lelkéhez    közel    vitte. 
Katona  következetes  lelke  sablonok   he- 
lyett embereket  akart  megszólaltatni,  s  & 
szörnyű  helyzeteknek  természetesen  meg- 
felelő embereket.  A  rémes  tárgy,  a  bor- 
zasztó  szituáció  rémalakokat  csikart  ki 
tőle:  csodákat,  szörnyeket,  a  kik  besze- 
dőket tartalommal,  gondolatokkal,  képek- 
kel látják  el,  melyeket  megdöbbenve  hal- 
lunk  tőiök.   Minden,   a   mit  akkor   az  6 
idegen  mustrái  írtak,  vizenyős  vagy  ko- 
mikus a  mai  olvasó  előtt.  Az  ő  dialógja 
szellemes,    hatalmas,    néha    bombasztos. 
Katona  Jüzsef  meiiszobn  Kecskeméten.        néha  Valósággal  kícsapongó.   De   lépten- 
nyomon  velÖthasító  emberi  érzés  süvít  el 
jelenetein.  Ez  felel  meg  a  had,  éhség  és  visszavonás  által  pusztuló  város 
helyzeteinek,  ez  az  elevenen  s  gyanúból  ártatlanul  sírba  zárt,  bálványozott 
nő  drámájának.  Nincsen  se  Bánkbátitoan,  se  másutt  megrendítőbb  egyszerű- 
séggel  és   realizmussal    megírt  jelenet,   mint   mikor   Mária,   a   fiatal  anya, 
gyermeke  és  az  éhhalál  kínjai  közt  vergődik,  megtébolyodik  és  tébolyodott 
elmével  levágja  kisdedét.  Ez  túl  megy  a  színpadi  lehetőségeken,  de  a  könyv 
elbírja,   ha    nem    is   bírja   a  színpad.   Elbírja,   ha  bírja   a   költő,  és  Katona 
embere  volt  ez  iszonyatnak  is.  Ha  csak  ez  maradt  volna  is  utána,   ez   az 
egy  két  jelenet,  tudnók,  hogy  egyik  legnagyobb  magyar  költőnk  pihen  a 
kecskeméti  temetőben. 


64.  Kisfeludy  Károly  Iskol^a. 

Gombos,  Bolyai,  Vítkovics,  Fáy,  Gaal  és  mások, 

lTONa  nagy  alkotása,   ellentétben  kora    eszméivel  s  ízlésével,  fsíoiy"' 
csak  kevesektől  ismerve  s  ezektől  sem  méltatva,  hatástalanul 
merült   feledésbe;    később   ügy  kellett  fölfedezni.   Kisfaludy 
Károly  a  saját  korának   embere  volt,  annak  a  szellemében, 
annak  az   izlése   szerint  írt,  és  zajos  sikert  aratott.  Müveit 
nemcsak   megértették,  hanem   utánozták   is,  úgy  hogy  a  dráma  és  szép- 
próza körében  irodalmunk  jó  két  évtizeden  át  az  ö  hatása  alatt,  az  általa 
kijelölt   irányban  halad.  Ez  az  5  iskolája.  Tágabb   értelemben  ide  számít- 
hatjuk azokat  is,  a  kikhez  ő  járt  iskolába,  vagy  a  kik  hasonló  szellemben, 
de  kevesebb  sikerrel,  már  ő  elÖtte  felléptek.  Műkedvelők  és  kísérletező  úttörők 
mindnyájan,  kiknek  emlékezetét   irodalmunk   történetében   nem   maradandó 
becsű  alkotások  tartják  fenn,  hanem  az  a  hatás,  melyet  egyenkint  és  összesen 
gyakoroltak  irodalmunkra  és  a  közönségre.  Vidám  múzsájokkal  közönséget 
teremtenek,  mely  megkedveli  a  magyar  költői  művek  olvasását,  műveikkel 
pedig,  míg  egyfelül  a  nemzeties  irányt  szolgálják,  újabb,  különösen  népies 
elemek  fölvételével  tovább   fejlesztik  azt;    előbbre   viszik,  kiképezik  a  szép 
próza  és  vígjáték  nyelvét,  s  így  lé'pcsöül  szolgálnak  a  következő  időszak 
nagy  íróinak.   Ebben   van  legnagyobb  érdemök,  ebben    munkásságuknak 
irodalomtörténeti  jelentősége. 

Kisfaludy  Ja/ííí-jaival  egyszerre  tűnik  fel  Gombos  Esküvése,  melyet  combos  im 
1819-ben  Rozsnyón,  Székesfehérvárott,  majd  Pesten  egymásután  nagy 
tetszéssel  adnak  elő,  s  a  mely  aztán  egész  a  nemzeti  színház  koráig 
műsoron  marad.  Szerzője:  Gombos  Imre,  egy  fiatal  tisztviselő,  ki  1791-ben 
Szent-Laadon,  Borsodmegyében  született  s  jogi  tanulmányai  végeztével 
előbb  az  udvari  kancelláriánál,  majd  az  udvari  kamaránál  lett  fogalmazó. 
Szorgalmasan  Járva  a  színházakat,  maga  is  megpróbálkozott  e  téren,  s 
1817-ig  három  víg-  és  három  szomorüjátékot  írt,  de  nyomtatásban  és 
színen  csak  az  Esküvés  jelent  meg.  Ennek  cselekvénye  a  regényes  Olasz- 
országban játszik.  A  mirandolai  herceg  fia  feldúlja  egy  iQú  jegyespár  bol- 
dogságát s  párbajban  megöli  ellenfelét.  A  herceg  rettentő  esküt  mond  a 
leányrabló  gyilkosm  s  mikor  megtudja,  hogy  ez  tulajdon  fia,  mint  apa  meg- 


340  KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA 


bocsát  a  bűnbánó  fiúnak,  de  mint  fejedelem  nem  vonhatja  vissza  esküjét. 
Végre  párbajra  bízzák  az  ügyet ;  az  apa  álarc  alatt  maga  vív  meg  fiával  s 
elesik,  mire  kétségbeesésében  fia  is  kardjába  dől.  A  fejedelmi  kötelesség  s 
az  apai  szeretet  összeütközése  alkalmas  volna  tragikai  bonyodalmakra; 
de  Gombos  kevés  valószínűséggel  szövi  a  cselekvényt  s  következetlenül 
alkotja  meg  a  jellemeket.  E  hibákat  nem  indokolja  a  nemezis  boszúja,  melyet 
a  prológ  előre  jelez,  s  melylyel  a  személyek  is  folyton  rémítgetik  egsrmást ; 
de  a  nézők  annyival  kevésbbé  ütköztek  meg  az  ilyeneken,  mert  sokféle 
változatban  ugyanazt  látták  a  divatos  német  lovagdrámákban,  érzékeny 
történeti  rajzokban  és  sors-tragédiákban.  Egyes  jelenetei  azonban  (minők: 
Caesar  szerelmi  vallomása  és  Corunna  fellépte,  Júlia  és  Caesar  megjelenése 
a  törvényszék  előtt)  fokozódó  hatással,  drámai  erővel  vannak  megírva; 
áradozó  nyelvében  helyenkint  szintén  erő  s  az  indulatokat  jól  festő  hév 
lüktet;  a  kortársakra  bizonynyal  nem  tévesztették  hatásukat  azok  a  haza- 
fias intelmek  sem,  melyekben  a  honi  törvény,  anyai  nyelv  s  a  nemzeti 
nyelven  író  tudósok  megbecsülését  hirdeti.  Gombosnak  ez  iQükori  darabja 
mindenesetre  elárul  annyi  költői  tehetséget  és  színpad-ismeretet,  hogy  ezekkel 
később  becsesebbet  is  alkothatott  volna ;  de  ő  már  az  első  előadások  sikerét 
sem  láthatta.  Majd  egy  évtizedig  az  irodalmi  központtól  távol,  a  Száva 
vidékén  s  Fiumében  működik  a  királyi  biztosság  mellett ;  a  hivatali  pályán 
gyorsan  emelkedik,  1826-ban  már  udvari  tanácsos,  1837-ben  udvari  kan- 
celláriai referendárius,  majd  Heves  és  Szolnokmegyék  főispáni  helytartója, 
ki  érdeklődéssel  kiséri  az  irodalom  fejlődését,  mint'  az  akadémia  tiszteleti 
tagja,  megfordul  néha  ennek  gyűlésein  is,  de  az  ifjú  korában  letett  szép- 
írói tollat  többé  nem  veszi  kezébe.  Meghalt  1840-ben. 
Bolyai  Farkas  Az  ifjú  kebelnek  ugyanez  a  költői   hevülete  s  a  magyar   nemzetiség 

és  nyelv  ápolását  célzó  ugyanoly  hazafiság,  mely  akkor  annyi  költőt  és 
tudóst  indított  munkásságra,  szólaltatja  meg  a  távol  erdélyi  széleken 
Bolyai  FARKASt,  a  Jcésőbb  nagyhírű  mathematikust  is.  Bolyai  Erdélyben, 
Bolyán,  született  1775-ben,  megfordult  a  jénai  és  a  göttingai  egyetemeken, 
s  haza  térve  előbb  gazdálkodott,  aztán  1804 — 1851-ig  a  marosvásárhdyi 
református  kollégiumnak  volt  tanára.  Pár  évet  még  nyugalomban  élt  s 
1856-ban  halt  meg.  Nevét  mathematikai  munkássága,  különösen  a  Tentamen 
című  két  kötetes  latin  munkája  (1832 — 33.)  örökíté  meg,  mely  akadémiai 
tagságot  és  európai  hírt  szerzett  neki;  de  szépirodalmunk  történetében  is 
meg  kell  emlékeznünk  róla  iQúkori  drámai  kísérletei  révén,  melyek  írására 
a  keblében  szunnyadó  költői  erőn  kívül  alkalmasint  az  erdélyi  színészet 
felvirágzása  indította.  »A  poézis  —  úgymond  —  olyan  mint  a  szerelem 
s  a  halál,  a  melyet  minden  megfizet  valamiként. «  Ő  azzal  rótta  le  adóját 
hogy  Öt  szomorújáték  (Szeben,  1817.)  című  kötetében  kiadta:  Pausanias 
vagy  A  nagyravágyás  áldozatja,  Mohamed  vagy  A  dicsőség  győzedelme 
a  szerelmen,  Kemény  Simon  vagy  A  hazaszeretet  áldozatja,  A  virtus  győ- 
zedelme a  szerelmen  és  A  szerelem  győzedelme  a  virtuson  című  drámáit ; 


KISFALUDY  kABOLY  ISKOlAJA  341 

a  következő  évben  külön  jelent  meg:  A  párisi  per,  érzékeny-játék  5  felr 
vonásban.  Bolyai  jóformán  minden    dramaturgiai    s  színpadismeret   nélkül 
fogván  a  munkába,  darabjai  mindannak  híjával  vannak,  mi  színpadi  sikert 
biztosithat;  de  azt  nem  lehet  tagadni,  hogy  a  mesék  feltalálásában  van 
némi  lelemény,  a  hosszan   bölcselkedő  párbeszédekben   pedig  többször  fel- 
csillan egy-egy  költői  gondolat,  melyek  miatt  akkoríbban  szívesen  olvasták 
e  darabokat,  de  színre  sohasem  kerültek.   Kisfaludy  Károly  azonban  kettő- 
nek tárgyát  olyan  hálásnak  találta,  hogy  újra  feldolgozta :  Kemény  Simont 
és  Mohamedet,  ez  utóbbi- 
ból legjobb  drámáját,  Iré- 
nét, alkotván.  Bolyai  Popé 
s  mások  munkáiból  pár  év 
múlva  még  némi  fordítást 
adott,   s   aztán   teljesen    a 
mathematika    míveiésének 
szentelte  életét 

E  körben  kell  megem- 
lékeznünk VlTKOVICS  Mi- 
HÁLYról  is,  kit  egyéni  érzel- 


Kazinczy  hívei  közé  von- 
zottak ugyan,  de  a  ki  —  kü- 
lönben csekély  számú  — 
munkáival  s  egész  szelle- 
mével inkább  tartozik  Kis- 
faludy, s  általában  a  nemze- 
ties irányú  költészet  úttörői 
közé.  Vilkovics  1778-ban 
Egerben  született,  hol  atyja 
gör.  kel.  lelkész  volt.  Isko- 
láit ugyanitt  és  Pesten  vé- 
gezte. Atyja  Budára  ke-  víwovIcí  Mihaij. 
rűlvén,  eleinte  maga  is  ott 

telepedett  le  s  a  budai  gör.  kel.  szentszéknek  meg  több  főúri  családnak  lett  ^jiKS'^ 
keresett  ügyvédje.  írói  hajlama,  melyet  még  az  egri  líceumban  Pápay  Sámuel 
élesztgetett  Kazinczy  munkáival,  korán  ismeretségbe  hozta  Hovát  Istvánnal, 
Szemere  Pállal  és  másokkal.  1808-ban  alkalma  volt  magával  a  mesterrel 
is  találkoznia,  ki  azonnal  megkedvelte  a  tüzes  lelkű  ifjút,  s  mindhármukat 
(a  kedvelt  ítriász'-t)  úgy  nézte  mint  elveinek  leghűbb  képviselőit.  Vitkovics 
szerb-utcai  háza,  azóta  hogy  háziasszonyt  is  vitt  bele  (1811.),  másfél  évtizeden 
át  legkevesebb  találkozó  helye  volt  a  magyar  íróknak,  hol  Virág,  Berzsenyi, 
Fáy  is  többször  megfordultak;  meghányták-vetették  a  nyelvújítás  egy-egy 
kérdését,  vitatkoztak  eszthetikai  és  színi  dolgokról  s  végül  kedélyesen  mulattak> 


342  KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA 


a  miben  a  jó  hangú  s  mindig  vidám  házi  gazda  vitte  a  főszerepet.  Ügs^véd- 
kedése  mellett  nem  sok  időt  szakíthatott  irodalmi  foglalkozásra,  de  ez  a  kevés 
is  nyomot  jelöl.  A  fővárosi  magyar  színészet  először  őt  is  drámaírásra 
buzdítja ;  így  készültek  1 807-től  kezdve :  //.  Rákóczy  Ferenc^  szomorújáték 
4  felvonásban  és  Mars  Vénussal  Murány  alatt,  nemzeti  vitézi  játék  5  felv., 
amaz  Mikes  levelei,  emez  Gyöngyösi  munkája  után,  majd  három  fordítás 
németből,  de  csak  ezek  egyike,  A  megengesztelés  című  érzékeny-játék 
került  színre,  s  Vitkovics  halála  után  mind  elveszett  Döbrentei  az  elsőben 
dicséri  »az  erkölcsök  szerencsés  festését* ;  de  valószínű,  hogy  ez  is  kön}^*- 
dráma  volt.  Nagyobb  sikerrel  mívelte  a  költészet  egyéb  ágait,  különösen 
a  mesét  és  epigrammát,  melyek  V.  M.  meséji  és  versei  (1817.)  cím  alatt 
jelentek  meg.  Egy-egy  élettapasztalati  iga2Sságot  ügyesen  példáz  s  találóan 
fejez  ki,  bár  Kazinczy  és  Fáy  mindkét  nemben  sokkal  felülmúlják.  Igazi  ereje 
abban  van,  a  mit  a  kötetből  —  Kazinczy  óhajára  —  kihagyott,  s  csak 
később,  a  folyóiratokban  közölgetett  A  magyar  népköltészet  termékeit  már 
többen  fegyelemre  méltatták,  Horváth  Ádám  és  Csokonai  hatást  is  vettek 
tőle,  de  e  hatás  múlékony  volt.  Vitkovics  nemcsak  a  magyar,  hanem  a 
szerb  népköltészetet  is  jól  ismervén,  rímes  dalaiban  ezeket  igyekezett 
utánozni.  A  kifejezés  még  nem  elég  hajlékony  nála,  de  a  gondolatmenet 
s  az  érzés  közvetlen  nyilatkozata,  az  egésznek  naiv  hangja  valami  kel- 
lemes fuvallatként  hat  az  akkori  feszesen  kimért  költészetben.  Még  fel- 
tűnőbbek voltak  szerb  fordításai :  a  Bácskai  szekeresek  balladája,  A  király 
unokája  és  Hajkún  regéi,  melyek  először  irányozták  a  közfigyelmet  e 
dalos  nép  költészetére.  Kisfaludy,  Czuczor,  Vörösmarty  ő  utána  kezdtek 
népdalokat  írni,  mások  pedig  szerb  dalokat  fordítani.  Tartalmas  értekezé- 
seket is  írt:  Az  óhitű  magyar  írókról,  A  szerbusi  nyelvről  és  Szervia 
állapotjáróL  Utolsó  öröme  volt,  hogy  a  nádor  őt  is  meghívta  az  akadémia 
szervező  bizottságába,  de  annak  felállását  már  nem*  érhette  meg,  1829-ben 
elhunyt. 
Fáy  András  Az  eddigieknél   mind   közéleti   szerepére,  mind   szépirodalmi  sikereire 

nézve  magasabban  áll  Fáy  András,^  korának,  az  egy  Széchenyit  kivéve, 
legtevékenyebb  s  leghasznosabb  tagja.  A  zemplénmegyei  Kohányban  szü- 
letett 1786.  május  30-án,  ősrégi  nemes  családból,  melynek  tagjai  már  a 
tatárjáráskor  kitűntették  magukat.  Iskoláit  egy-két  évi  megszakítással,  a 
midőn  Pozsonyban  német  szót  tanúit,  mind  Sáros-Patakon  végezte.  Szor- 
galmával, tehetségével  már  itt  feltűnt.  Különösen  kedvelt  tanítványa  volt 
a  híres  jogtudós  Kövynek  s  egy  ízben  alispánja  a  jogtanulók  közt  alakúit 
»Pánczél- vármegyének*.  Letévén  az  ügyvédi  vizsgálatot,  atyja  kedveért 
közszolgálatot    vállalt    s    1810 — 18-ig    alszolgabírája   volt   Pestmegyének. 

»  L.  bővebben :  Fáy  András  életrajza,  A  M.  T.  Akadémiától  Lévay-díjjal  jutalmazott 
pályamű.  Irta  Badics  Ferenc.  Budapest,  1890.  A.  M.  T.  Akadémia  könyvkiadó-vállalata, 
új  folyam  IV.  k. 


KISFALUDY  KAROLY  ISKOLÁJA 


Aztán  egy  ideig  gombai  birtokán  gazdálkodott,  majd  Pestre  költözött  s 
egész  haláláig  az  irodalomnak  és  közéletnek  szentelte  életét  Első  mun- 
kája Bokréta  (1807.)  cím  alatt  jelent  meg,  melyet  tíz  év  múlva  a  Friss 
bokréia  s  egy  neveléstani  munka  követett,  majd  egymásután  jöttek  Eredeti 
meséi  és  aforizmái  és  Újabb  meséi  (1820— 28-ig  többször)  meg  a  Kedv- 
csapongások  két  kötete  (1824.),  melyek  egyszerre  népszerűvé  tették  s 
kiváló  helyet  jelöltek  számára  irodalmunkban.  írói  jellemét  leghívebben  w 
meséi  fejezik  ki,  a.  mely  műfajban  nálunk  senki  sem  múlta  felül,  s  a  világ- 


%M. 


Fij  András  arcképe  és  névalilrása. 

irodalomban  is  kevesen.  Abban  a  hatszáznál  többre  menő  mesében  és 
aforizmában  van  lerakva  Fáynak  egész  életbölcselete,  mindaz,  a  mit  fejlődő 
gyermekkorától  fogva  a  családi  élet,  nevelés,  tudomány,  hivatalos  és  magán- 
élet körében,  a  hazafias  és  irodalmi  küzdelmek  körül  látott,  a  miről  gon- 
dolkodott, az  emberi  gyarlóságok,  hibák,  szenvedélyek  egész  özöne,  melye- 
ket erélyes  komolysággal,  majd  mosolygó  gúnynyal  ostoroz,  elevenünkre 
tapintva  az  éles  vágással,  de  vérig  sohasem  sértve.  Mennyi  korszerű  eszme, 
mennyi  józan  bölcseség,  mennyi   emberismeret,  életkedv  és  emberszeretet 


344  KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA 


van  e  mesékben!  Találékonysága  az  állatmese,  parabola,  hasonlat  külön- 
böző formáiban  nagy  változatossággal  és  eredetiséggel  alkotja  meg  esz- 
méihez a  képeket  és  helyzeteket,  s  a  mi  még  becsesebbé  teszi  e  meséket^ 
az,  hogy  minden  ízökben  magyarok:  a  szereplők  a  mi  embereinket  pél- 
dázzák^ a  helyzetek  a  mi  viszonyainkra  céloznak,  oly  jellemzetesen,  hogy 
a  képletes  formában  is  mindenki  egyszerre  megértette.  A  haza  és  a  társa- 
dalom sebeit,  a  köz-  és  magánéletnek  legégetőbb  bajait  tárta  fel  bennölc 
Fáy,  s  erkölcsi  fensőbbsége,  szabadelvű  őszintesége,  -  játékos  humora  ellen- 
állhatlanul  hódított;  ügy  hogy  a  könyv  több  kiadást  ért  s  németre  is 
lefordították.  Termékenyítő  hatására  elég  annyit  említenünk,  hogy  utóbb 
a  nagy  Széchenyi  István  Pestmegye  egyik  gyűlésén  (1838.)  nyiltan  meg- 
vallotta, »hogy  a  honi  reform  teendőire  nézve  az  első  eszmét,  akaratot^ 
önelszánást  Fáy  András  meséi  ébresztették  föl  benne !« 
^ef  s^inmil^^  '^Q-gY  sikert  aratott  Fáy  egyéb  szépirodalmi  munkáival  is.  így  mindjárt 

A  különös  testamentum  című  (1817.)  humoros  társadalmi  elbeszélésével, 
mely  első  e  nemű  kísérlet  irodalmunkban,  a  mennyiben  Kisfaludy  Károly 
csak  később  írta  víg  elbeszéléseit  és  rajzait.  Már  az  első  sora :  »Csörgey 
tanácsos  nagyot  prüsszentett  és  megholt!*  (melyet  később  Kovács  P., 
Tóth  L.  s  mások  többfélekép  utánoztak)  —  megüti  azt  a  derűit  hangot, 
mely  az  egész  elbeszélésen  uralkodik,  s  az  első  két  lapon  mindjárt  három 
pompás  alak  domborodik  elénk:  a  nyugalmazott  ezredes,  a  vén  leány  és 
a  házi  orvos.  A  későbbiekben  is  élénken  rajzolja  az  akkori  magyar  házi 
életet,  különösen  az  elhanyagolt  nőnevelést.  A  Kedvcsapongások  közt  ismét 
jelent  meg  három  elbeszélése,  s  ezek  oly  kapóssá  tették,  hogy  félév  alatt  a 
kiadásnak  minden  példánya  elkelt,  a  mi  irodalmunk  akkori  viszonyai  közt 
a  legnagyobb  dicséret.  Új  oldalról  mutatta  be  magát  ugyanott  közölt: 
A  régi  pénzek  Erdélyben  című  öt  felv.  vígjátékában.  E  téren  is  megelőzte 
Kisfaludyt  A  darab  főmeséje  az,  hogy  báró  Tordayné  fia  a  Hóra-lázadáskor 
elvész,  iQüvá  fejlődve  mint  zenetanító  kerül  házához  s  beleszeret  a  báróné 
nevelt  lányába,  utánuk  megy  Pestre,  meggyőződik,  hogy  a  lány  szereti, 
mikor  pedig  feltalált  nevelőanyját  a  nyakában  hordott  római  aranypénzekkel 
akarja  az  uzsorástól  megmenteni,  Tordayné  fiára  ismer  benne  s  neki  adja. 
a  lányt.  E  komoly,  sőt  helyenkint  érzékeny  történet  hatását  nagyban^ 
ellensúlyozzák  a  víg  elemek.  Tordayné  házában  lakik  Kardos  uzsorás,  ki 
épen  házasodni  készül,  s  előbb  a  báró-családra,  majd  egy  ős  családból  szár- 
mazó ezredesnére  veti  szemeit  s  utoljára  régi  gazdasszonyát  veszi  el,  kindc 
még  ő  rimánkodik,  hogy  ne  hagyja  el.  E  mellékjelenetekben  pezsgő  eleven- 
ség uralkodik;  az  életből  vett  komikus  alakok,  az  ötletekben  gazdag  pár- 
beszéd nagy  hatást  keltettek  a  színpadon  is.  Ugyanez  időtájt  (1827.)  írt  Két 
Báthory  című  szomorüjátéka  azonban  komoly  páthoszával  s  korrajzi  érde- 
kével sem  tudta  feledtetni  a  mese  hosszadalmasságát  s  a  szerkezet  gyengéit 
Mind  terjedelemre,  mind  az  eszmék  bőségére  nézve  legkiválóbb  mun-. 
kaja  Fáynak:  A  Bélteky-ház  (két  kötet,  1832.),  mely  társadalmi  regényeink. 


KISFALUDY  KAROLY  ISKOLÁJA  345 

sorát  nyitja  meg.  A  Széchenyi  fellépése  óta  forrongó  magyar  társadalmat  a  BéUehy-hi 
tűnteti  föl  benne  oly   változatosságban,    hogy   az  egyszerű  paraszttól  a 
mágnásig,  a  falusi  elöljárótól  a  szeptemvirig  minden   társadalmi  osztály 
képviselve  van,  legkivált  azonban  a   régi   nemesi   házak  tipikus  alakjai. 
Bélteky    Mátyás    is    ilyen,    ki    vadászattal    és    dorbézolással    tölti    idejét, 
oktalan  pazarlásban  tűnteti  ki  uraságát,  öltözetben  és  evésben  a  magyar- 
ságot.  Szelid  nejét  nem  tudja  megérteni  s  elhidegül  tőle,  valamint  fiától 
is,   kit  anyja  gondosan,  a  józan  életre  s   hazafias  törekvésekre  neveltet. 
Midőn   e    fiu    külföldi    útjáról  hazatér,  mostoha-anyát   talál  a  háznál,  a 
házi  ügyvéd   ügyesen  be- 
csempészett    nővérét,     ki 
szerelmi    hálójába    akarja 
őt  csalni,  de  az  önérzetes 
itjú  elhagyja  az  apai  házat 
s   nevelő    lesz  Uzayéknál. 
Növendékeit    józan    elvek 
szerint  a  való  életre  neveli 
s  Uzay  halála  után  ennek 
fiatat  özvegyét  veszi  nőül. 
Ez  a  regény  főmeséje,  me- 
lyet öt-hat  családnak  tör- 
ténete sző  át.  E  történetek 
csak  lazán  függnek  össze, 
s  a  társadalmi   képek  raj- 
zolása   miatt    annyira    el 
vannak  nyújtva,    hogy   a 
regény    elveszti    egységes 
szerkezetét ;     a     politikai. 
társadalmi,  irodalmi  és  mű- 
vészeti   dolgokról    közbe- 
szőtt tömérdek  elmélkedés  Wy  Anitr»s  niiap-uicai  hüa. 
szintén   tartóztatja   a  cse- 
lekvény haladását;  de  másrészt  ép  ezekben  van   a  regénynek  legnagyobb 
becse.  Fáy  merészen  markol  a   magyar  társadalmi  életbe,  melyet  minden 
eddigi  írónál  hívebben  rajzol.  »A  characterek  —  úgymond  első  bírálója,  Bajza 
József  —  a  való  életből  vannak  merítve,  consequentiával  tartva,  s   rajtok 
nemzeti  szín  és  sajátság  ismerkedik  meg,  a  mit  annál  inkább  kell  becsül- 
nünk,  minél  ritkább  jelenés   komoly  íróink    műveiben.*    A  szerkezet  hibát- 
lanságánál   fontosabbnak    tetszett    előtte   eszméinek   kifejtése.    Ugyanazt  az 
eszmét   hirdeti  ö  is,   a   melylyel  Széchenyi  fölrázta   a   társadalmi  közönyt, 
hogy:  Magyarországnak  reformokra  van  szüksége,  ha  élni  akar,  s  hogy: 
Magyarország  nem  volt,  hanem  lesz !  Fáy  a  magyar  élet  hű  rajzával  szintén 
azt  igyekszik  bebizonyítani,  hogy  magyarság  ilyen'  állapotban  nem  képes  élni. 


346  KISFALUDY  kAROLY  ISKOLAJA 


de  nem  is  érdemes   az  életre ;  de  bemutatja  néhány  alakjában  már  a  jövő 
Magyarország  embereit  is.  Azzal   végződik  a  regény,  hogy  Bélteky  Gyula 
és  hasonló  gondolkozású  barátjai  családot  alapítanak,  melyek  üj  meggyőző- 
désekkel üj  életet  fognak  teremteni, 
^szer'^ífee'*  ^^^  ezentúl   sűrűen   közöl   kisebb   elbeszéléseket  az  akkori  folyóira- 

tokban ;  ezeknek  már  szerkezete  is  jobb,  s  a  magyar  élet  rajza,  nyelvének 
zamatos  magyarsága  miatt  valamennyi  kedvelt  olvasmányul  szolgált,  bár 
a  cselekvényekbe  vetett  tanító  célzat  többször  kirívó  lett,  s  az  aforisztikus 
beszédmód  szinte  modorossá  tette  előadását.  Erezte  ezt  maga  Fáy  is,  midőn 
szerényen  megvallja,  hogy  »sok  dolgozatában  szembeötlő  a  használni^ 
akarás  tendentiája*.  De  erről  nem  mondhatott  le,  mert  ez  volt  életének 
» minden  törekvése,  jelszava*.  Neki  az  irodalmi  működés  jóformán  csak 
eszköz  volt  eszméi  terjesztésére,  egy-egy  gyakorlati  cél  elérésére.  Már 
meséi  is  erre  a  célra  szolgáltak.  Mikor  még  nagyon  kevesen  gondoltak 
reformokra,  ő  mint  táblabíró  Pestmegyéhez  ben3aíjtott  emlékiratában  már 
1825-ben  kész  tervet  ajánl  a  színészet  állandósítására,  rámutat  a  közigaz- 
gatási és  igazságszolgáltatási  bajokra,  szabad  ipart,  büntető-kódexet  sürget, 
s  felhívja  a  figyelmet  javítóház  és  takarékpénztár  állítására.  Ezen  eszmék 
legtöbbjére  még  nem  érett  meg  a  kor,  de  Fáy  nem  csüggedett;  irodalmi 
munkáit,  közszereplését  és  magánérintkezéseit  egykép  felhasználja  azok 
terjesztésére,  népszerűsítésére.  Es  kitartását  siker  koronázta.  Mint  a  színé- 
szeknek Pestmegyétől  kirendelt  igazgatója,  nemcsak  felvirágoztatta  a  tár- 
saság ügyét,  hanem,  a  mai  nemzeti  színház  telkének  megszerzésével,  állandó 
hajlékhoz  segíti  őket  A  takarékpénztári  intézménynek  pedig  ő  lett  nálunk 
a  megalapítója.  S  ez  annyival  nagyobb  érdeme,  mert  addig  semmiféle 
pénzintézetünk  nem  volt,  a  hitel  rossz  lábon  állt;  maga  Széchenyi  is  oly 
kevéssé  bízott  Fáy  tervében,  hogy  csupán  iránta  való  tiszteletből  írt  alá 
néhány  részvényt,  a  többi  aláírást  szinte  házról-házra  járva  kellett  össze- 
gyűjtenie. 1840  első  napjaiban  Pestmegye  pártfogása  mellett  mégis  megnyílt 
a  Hazai  Első  Takarékpénztár-Egyesület  s  csakhamar  felvirágzott;  kiállta 
a  forradalom  viharait,  s  azóta  a  leggazdagabb  pénzintézetek  egyikévé  fejlő- 
dött, ezereknek  osztva  áldásait.  Az  intézet  nem  is  feledte  el  az  alapító  érde- 
meit: örökös  aligazgatójává  választotta  s  még  életében  húszezer  forintos 
alapítványt  tett  nevére  az  akadémiánál. 
Politikai  pályája  »A  politikai  pálya  —  mint  maga  monda  —  nem  volt  kenyere  soha;« 

de  itt  sem  kerülhette  el  a  szereplést.  Pestmegye  bizalmából  mint  követ 
1835 — 36-ban  résztvett  a  pozsonyi  országgyűlésen,  s  szabadelvűségével  és 
lelkes  szónoklataival  ott  is  köztiszteletet  vívott  ki;  Széchenyi  híve  volt, 
kit  buzgón  védett  a  gyanúsítások  ellen,  de  eltérő  nézeteit  vele  szemben  is 
kimondta;  Kossuth  izgatásaiban  pl.  nem  látott  oly  sötét  következményeket 
(Kelet  népe  nyugoton,  1841.),  mint  Széchenyi,  és  sokat  várt  annak  nagy 
tehetségeitől,  őszinte  barátság  fűzte  Deák  Ferenchez  is,  sőt  maga  a  nádor 
annyira   méltatta  mély  belátását,   hogy  többször  magához   kérette  tanács- 


KISFALUDY  KAROLY  ISKOLÁJA  347 

kozás  végett.  A  negyvenes  évek  elején  még  több  politikai  cikket  Irt  s 
elnöke  volt  az  ellenzéki  körnek,  de  lassankint  egészen  visszavonult  a  poli- 
tikától. Évtizedeken  át  amúgy  is  termérdek  más  dolog  foglalkoztatta.  Mert 
azonfelül,  hogy,  mint  a  megye  táblabírája,  résztvett  a  megyének  minden 
közügyi  dolgaiban,  három  éven  át  igazgatta  a  Kisfaludy-társaságot,  elnöke 
volt  több  művészi  egyesületnek,  izgatott  a  nőnevelő-intézet,  kisdedóvás  és 
iparegyesület  terén;  emlékezetes  mijködést  fejtett  ki  a  protestáns  egyház 
körül  is:  elkészítette  a  pesti  főiskola  tervét,  rendezte  az  orsz^os  gyűjtést 


Fáy  A.  mellsiobrs  lisfllfil. 

felkarolta  a  két  protestáns  egyház  egyesülését.  De  a  változott  idők  meg- 
hiúsították ebbeli  fáradozásait,  valamint  az  > életbiztosító-intézet*  tervét  is, 
melyre  pedig  hajlott  kora  minden  erejét  fordította. 

lm  így  dolgozott  a  >haza  mindenese*,  mint  őt  Szemere  tréfásan,  de  ">" 
jó  okkal  nevezte;  s  e  sokoldalú  működés  mellett  ráért  gazdálkodni  s  a 
társas  örömeket  is  élvezni.  Ferencvárosi  kertje,  kalap-utcai  háza,  fóti  szől- 
leje  két  évtizeden  át  kedves  találkozó  helye  volt  a  legjelesebb  írók,  művé- 
szek és  politikusok  társaságának;  mert  Fáynak  nem  voltak  ellenségei, 
csak  barátjai,  kík  a  szíves  házigazdában  szerették  a  jó  embert,  tisztelték 
az  irodalom  és  közélet  derék  munkását  s  bámulták  azt  a  lelki  nagyságot, 


348  KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA 


hogy  nem  keresve,   sőt   nem  is  fogadva  el  semmiféle  hivatalt,   sokszor  az 
elismerésnek  reménye  nélkül,  csupán  hazafiságból,  ingyen  szolgálta  a  köz- 
ügyet,  mint   a   régi   táblabírák   valódi   mintaképe.    A  mi  jutalmat  irodalmi 
munkáiból  kapott,  azt  is  jótékony  célokra  adta. 
máí^íí?  mű  ™i  ^  forradalom  után  teljesen  visszavonult  a  közélettől,  s  mint  az  egész 

nemzet,  ő  is  a  múlt  emlékei  között  keresett  vigasztalást.  Majd  visszatért 
első  szerelméhez,  a  szépirodalomhoz;  Összes  munkáinak  1844-ben  kiadott 
nyolc  kötetét  megtoldotta  kettővel  (Búzavirágok  és  kalászok)  s  egymás- 
után bocsátotta  közzé  újabb  regényeit  (Jávor  orvos  és  szolgája  Bakatar 
Ambrus  s  A  Szutyogfalviak  mindegyik  két  kötetben),  elbeszéléseit  (Hulló 
virágok),  színműveit  (A  mátrai  vadászat,  vígjáték  3  felvonásban,  Az  időjós 
és  Régi  szerelem  nem,  avul  el  című  egy-egy  felvonásos  vígjáték),  neveléstaiii 
(A  Halmay -család.  Oskolai  és  házi  növendékélet)  és  társadalmi  (Elszegé- 
nyedések és  számos  hírlapi  cikk)  munkáit;  s  míg  amazokat  a  magyar  élet 
igaz  festése  miatt  a  változott  irodalmi  ízlés  mellett  is  kedvezően  fogadta  a 
közönség,  emezekben  mély  gondolkozását,  tapasztalatai  gazdagságát  s 
szelleme  frisseségét  bámulta  minden  olvasója.  Valóban  ritka  jelenség  egy 
hetvennyolc  éves  aggastyánnál!  Méltán  mondották  róla,  hogy  ifjú  korában 
az  érett  férfiú  eszével,  öregségében  az  ifjú  hevével  dolgozott.  Úgyszólván 
halálos  ágyán  esett  ki  a  toll  kezéből.  1864  július  24-én  jelent  meg  utolsó 
munkája  (A  szulióták  című  elbeszélés)  Arany  íToszorájában,  s  két  nap 
múlva  megszűnt  élni. 

Kisfaludy  és  Fáy  szépirodalmi  munkássága  sokáig  példaadó  hatással 
volt,  s  az  ifjabb  írói   nemzedéknek   alig   lehetett  nagyobb  becsvágya,  mint 
az  ő  koszorújokat  elnyerni.   Legtöbb   sikert   arattak   e   téren   Gaal  József 
és  Kovács  Pál,  de  e  körbe  tartoznak  még  Csató  Pál  és  Jakab  István  is. 
Gaal  József  Gaal  JÓZSEF  *  (1811 — 1866.)   Nagy-Károlyban   született,   ugyanitt  és 

Pestén  tanúit  s  1833-tól  kezdve  a  helytartóságnál  dolgozott  mint  számtiszt 
Hivatali  pályáján  nem  is  emelkedett  feljebb,  de  annál  több  sikere  lett 
irodalmi  működésének.  Eötvössel,  Szalayval  már  az  egyetemen  megismer- 
kedik, majd  dolgozataival  az  Athenaeum  írói  közé  kerül,  beválasztják  az 
akadémia  és  Kisfaludy-társaság  tagjai  közé,  s  derűit  kedélyével  egyik  leg- 
kedveltebb embere  a  társas  köröknek.  Munkáinak  is  ez  a  derűit  vidámság^ 
egyik  fo  jellemvonása.  Először  kisebb  elbeszéléseivel  és  rajzaival  tűnt  fel, 
melyeknek  tárgyát  legszívesebben  az  alföldi  népéletből  és  betyár-kalandok- 
ból meríti,  s  tárgyának  újszerűségével  és  ügyes  elbeszélő  tehetségével  egy- 
képen  hatott.  Az  alföld  szépségeinek  magasztalásában  megelőzte  Petőfit 
is,  kire  Gaal  betyár-rajzai  szembetűnő  hatással  voltak.  Másik  forrása 
Gaal  beszélyeinek  a  régi  és  újabb  városi  élet  s  a  magyar  történelemnek 
lovagias  kalandokban  gazdag  része ;  sok  dicsérettel  halmozta  el  az  egykorú 

*  Lásd   bővebben:    Gaal    József  élete   és    munkái.    Irta    dr.  Badics  Ferenc.    Buda- 
pest, 1881. 


KISFALUDY  KAROLY  ISKOLÁJA  349 

krítikfi  a  Badacsonyi  Lettka  címűt,  mely  Nagy  Lajos  nápolyi  hadjáratában,  '^gJéi^g^' 
és  A  portugált  grófot,  mely  a  Cid  korában  játszik,  s  főszemélye  az  a 
magyar  herceg,  kinek  szereplésével  akkor  történetírók  is  sokat  foglalkoztak. 
Legnagyobb  elbeszélése  a  tatárok  1716-iki  beütésévet  kapcsolatos  Szirmay 
Ilona  című  két  kötetes  regénye,  mely  1836-ban,  közvetlenül  Jósika  Abajtja 
előtt  jelent  meg.  Ezzel  nem  versenyezhetett  ugyan,  de  a  régi  nemesházi 
élet  komoly,  s  a  mellékalakok  humoros  rajza  ezúttal  sem  maradt  hatás- 
talan.  Regényt  többet  nem   írt,  kisebb   elbeszélései   azonban  a  negj'venes 


években  is  oly  kapósak  voltak,  hogy  a  Honderű,  midőn  Gaalt  megnyerte 
dolgozótársul,  ügy  mutatta  be  olvasóinak,  mint  » szépirodalmunk  trón- 
díszeinek egyikét*. 

Másik  tere  volt  Gaal  működésének  a  színműírás.  Már  első  darab-  vigjaK 
jávai:  A  király  Ludason  című  s  Mátyás  korában  játszó  5  felvonásos 
történeti  vígjátékkal,  dicséretet  nyert  az  akadémia  1836-iki  pályázatán. 
Szerkezete  nem  hibátlan,  de  a  mulatságos  helyzetek,  elmés,  könnyű  folyású 
párbeszédek  oly  előnyei,  melyekkel  a  színpadon  sikert  arathatott  Még  inkább 
kitűntek  e  jó  tulajdonai  a  Szerelem  és  ckampagnei  című  5  felvonásos 
modem  tárgyú  vígjátékában,  a  hol  Kisfaludy  modorában  az  akkori  társa- 


350  KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA 


dalom  alakjait  mutatja  be:  a  nálunk  felgazdagodott,  de  azért  magyar-faló 
nyárspolgárt,  a  más  együgyűségéből  élősködő  proletárt,  a  parlagi  falusi  gaval- 
lért, a  léha  divatmajmot  s  ezekkel  szemben  a  finomabb  míveltségű  magyar 
ifjakat  is.  1838-ban  került  először  színre  legmaradandóbb  hatású  darabja,  a 
^nótá!^^**  P^/es*^í  nótárius  című  bohózat  Ez  időtájt  a  német  színpad  legkedveltebb 
darabjai  azok  a  bohózatok  voltak,  melyek  az  alsó  néposztály  életköréből 
vett  tárgygyal,  alszerű  komikummal  és  kusza  cselekvényekkel  készültek; 
véletlen  meggazdagodás,  tündéri  beavatkozás  voltak  a  motivumok,  opera- 
hulladék a  zenekíséret.  Ezeket  adták  magyarosítva  Budán  is ;  de  a  magyar 
közönség  egészségesebb  élvezet  után  vágyott;  ezért  már  a  Munkácsi 
Garábonczás  diákját  is  megtapsolta,  bár  nem  sokkal  ért  többet,  de  volt 
egy-két  magyar  alakja  s  népdalnak  nevezett  néhány  éneke.  írói  körökben 
már  többször  szóba  került  a  bohózat  ügye,  de  egyik  alkalmas  tárgyat 
nem  talált,  a  másik  a  színi  hatás  titkait  nem  értette.  Gaal  mindkettőt 
kitűnően  eltalálta.  Nagy  érdeklődést  keltett  már  az  is,  hogy  a  főszemély 
nem  üj  ember,  hanem  a  magyar  népnek  régi  jó  ismerőse,  kinek  kalandos 
utazásán  szinte  félszázad  óta  mulatott  már.  A  bohózat  tárgyát,  szereplőit 
ugyanis  Gvadányi  könyveiből  vette,  cselekvőleg  léptetve  föl  azokat  is,  a 
kik  ott  csak  mellékszemélyek  (pL  Tóti  Dorkó,  a  nótárius  fia  stb.).  Sokkal 
ismertebb  a  darab  cselekvénye,  hogysem  részleteznünk  kellene ;  de  azt  meg 
kell  említenünk,  hogy  Gaal  nem  a  régit  követeli  vissza,  mint  a  Gvadányi 
nótáriusa,  hanem  épen  a  világtól  való  elmaradottságot  teszi  nevetségessé; 
Zajtay  uram  nem  ismervén  az  üj  társadalmi  viszonyokat,  lépten-nyomon 
összeütközik  velük.  Baczúr  Gazsi  is  maradi  ember,  a  fokos  fénykorából 
való  jurátusok  típusa,  kiben  a  nemes  ifjak  céltalan  vitézkedését,  míveletlen 
darabosságát  állítja  szembe  az  akkori  míveltebb  iQak  vidor  élénkségével 
A  Peleskei  nótárius  boszorkányhistóriája  emlékeztet  még  a  német  bohó- 
zatokra, laza  szerkezetében  a  népies  jelenetek  váltakoznak  a  cselvígjáték 
bohózatos  elemeivel;  de  másrészt  megvan  benne  mindaz  az  elem,  melyből 
később  a  népszínmű  alakúit.  A  tetszést  fokozta  Them  Károly  magyaros 
zenéje  (a  Hortobágyi  pusztán  fúj  a  szél  kezdetű  juhászdalt  egyszerre 
fölkapta  a  közönség)  és  a  színészek  (Megyeri,  Szentpétery,  Bartha) 
kitűnő  játéka.  Ezóta  több  mint  félszázad  múlt  el,  a  Peleskei  nótárius 
bejárta  az  ország  minden  színpadát,  s  legalább  a  közrendű  közöns^ 
előtt  még  ma  sem  vesztette  el  érdekességét.  Gaal  még  több  színművet  írt 
(két-két  drámát,  vígjátékot  és  bohózatot),  de  az  elsők  hatásával  egyik  sem 
vetekedhetett. 

Verses  költeményei  közül  a  líraiak  kevés  jelentőségűek,  de  egy  pár 
szatírája,  mint  a  Zenekór ság  s  kivált  az  Ólmos  botok  (egy  »fontolva- 
haladó«  kortesvezér  monológja)  e  körben  is  tetszést  arattak;  a  Lányai 
Anna,  Balassa  és  Haramia  szerelme  című  költői  elbeszélései  közül  az 
alföld  hangulatos  rajzával  és  tárgyával  főleg  az  utóbbi  érdemel  figyelmet^ 
mert   mintegy  előhangja  a  nemsokára   feltűnő  nép-nemzeties   irányú  költé- 


KISFALUDY  KAROLY  ISKOLAJA  351 

szetnek.  Gaal  egész  möködésének  abban  van  irodalomtörténeti  jelentősége 
is,  hogy  a  míg  egyfelől  fentartja  és  tovább  fejti  a  Kisfaludy  és  Fáy 
irányát,  másfelől  új  utakat  tör :  az  alföldi  népélet  rajzával  új  elemeket  visz 
a  költészetbe,  új  alakokkal  gazdagítja  a  vígjátékot  s  a  könyvdrámákkal 
szemben  gyakorlati  sikerrel  hirdeti  a  színszerúség  és  a  párbeszédek  élénk- 
ségének szükséges  voltát,  a  mivel  a  széppróza  s  a  köztársalgási  nyelv 
finomítására  is  sokat  hatott.  —  írói  pályáját  a  forradalom  végkép  meg- 
szakította;  mint  szerkesztő  szolgálatokat  tévén  a  kormánynak,  nem  kerül- 


hette el  az  üldöztetést  s  hat  évig  Aradra  internálták.  Ezután  a  Csekonics- 
családhoz  került  nevelőnek  és  titkárnak,  s  1866-ban  hunyt  el. 

Ugyan  e  körbe  tartozik  KovAcs  PAl  {1808—1886.)  is,  ki  orvos- Kovács  pai 
növendék-korában  Kazinczy  és  Kisfaludy  Károly  biztatásai  között  lépett 
fel  az  irodalomban,  majd  Győrré  került,  megalapította  a  Hazánk  című  lapot, 
s  orvosi  és  társadalmi  működésével  köztiszteletet,  örökké  derűit  kedélyével 
általános  szeretetet  vívott  ki.  Irodalmunkban  Fáy  és  Kisfaludy  modorában, 
több  mint  félszázadon  át  kifogyhatatlan  termékenységgel  adott  víg  elbeszé- 
lései és  vígjátékai  teszik  emlékezetessé.  1827-tői  kezdve  alig  jelent  meg 
folyóirat,  a  melyben  nevével  ne  találkoznánk  (a  régebbiek  összegyűjtve : 


352  KISFALUDY  KAROLY  ISKOLÁJA 

Beszelyfiizér   cím   alatt    1841.).    Valamennyin    gondtalan    életkedv,    valami 
elpusztíthatlan   fiatalos   derültség  ömlik  el.  Tárgya  nem   nagykörű,  csak  a 
városi  és  falusi  középosztály  életkörében   mozog;    de   itt  a  részletek  kiraj- 
zolásában   végtelen   változatos,  nyelvben   és  szellemben   mindig  magyaros 
tud  lenni.  E   téren  méltó  triászt  alkot  mestereivel,  kikkel  siker  és  kedvelt- 
ség  tekintetében  is  osztozott.  Színművet  is  sokat  írt  (összegyűjtve :  Tkalia, 
1833.  és  Eredeti  színművek,   1846.),  de   kevesebb  sikerrel.  Vígjátékaiban 
(pl.  Magának  akart,  másHok  kért,  Öreg  kérők  egj--egy  felvonás)  a  beszély- 
író jótulajdonságaival ;  a  gyorsan    perdülő   helyzetek    mozgalmasságával   s 
az  élénk  párbeszédek  jóízű  komikumával,  még  tudott  hatást  kelteni,  de  a 
komolyabb  bonyodalmak  szövéséhez  nem  volt  tehetsége ;  korszerű  elemeivel 
csak  a  Nemesek  hadHagya  című 
(•népszerű  dráma*    5  felvonásban) 
aratott  némi  tetszést. 

CsatiíPAl  {1804  — 1841.)  írói 
munkássága  alig  terjed  tíz  évre  s 
ez  alatt  összesen  alig  írt  egy  jó 
kötetre  valót  (összegyűjtve  kiadta  a 
a  Kisfaludy-társaság  1883.);  de 
ebben  oly  tulajdonokat  árúit  el,  me- 
lyekkel akkor  jóformán  egyedül 
állott.  Először  tudományos  érteke- 
zéseket írt,  egy  nyelvtudományi 
dolgozatával  akadémiai  jutalmat  is 
nyert,  majd  állhatatlan  természete 
miatt  ide  s  tova  hányódván,  végre 
hírlapíró  lett  s  szenvedélyes  vitáival 
sok  ellenséget  szerzett  magának. 
P^jj  pj,  Szépirodakni  művei  azonban  iroda- 

lomtörténeti jelentőségűek :  tárgy- 
ifi  P*i  ban,  szellemben,  nyelvben  egészen  mások  mint  az  eddigiek,  melyektől 
csak  pályája  elején  vett  hatást.  De  hamar  elhagyja  a  járt  utat  s  hozzá- 
nyúl a  szenvedélyek  izzó  forrásához,  melyet  Kármán  óta  senki  sem  mert 
érinteni.  A  Phantasia,  a  Fiatal  szív,  a  Szerelemmel  nem  jó  játszani  című 
novelláiban  az  emberek  már  nemcsak  éreznek,  hanem  a  szenvedélyek 
erejével  küzdenek  a  viszonyok  s  a  társadalmi  rangkülönbség  által  emelt 
korlátok "  ellen,  ép  ügy  mint  a  szerző,  s  mint  a  megmozdult  magyar  társa- 
dalom. Lélektani  finom  elemzéséhez  járul  az  előadásnak,  a  nyelvnek  az  a 
bája,  könnyűsége,  melynek  addig  híjával  volt  a  magyar  széppróza,  s  melyet 
ö  a  franciáktól  tanúit,  ö  volt  nálunk  Bérangemak  első  fordítója,  s  a  francia 
vígjátékok  szellemében  akarta  megújítani  a  magyar  vígjátékot  is.  Tgen 
sikerűit  alkotása  Megházasodtam  című  3  felvonásos  vígjátéka,  mely  Fiatal 
házasok  címen  sokáig  kedvelt  darabja  volt  színházainknak.  Ennek  tárgyát 


KISFALUDY  KÁROLY  ISKOLÁJA  353 


—  a  Kisfaludy-iskola  hagyományéval  szemben  —  a  fővárosi  szalonéletből 
veszi  s  alakjai  oly  vidám  szeszélylyel  mozognak,  oly  elmés  könnyűséggel 
társalognak,  mely  eladdig  szokatlan  volt  a  magyar  színpadon.  A  Tolvaj 
című  egyfelvonásos  dalos- vígjátékban  érdekes  kísérletet  adott  a  vaudevillere, 
melynek  különben  még  sok  föltétele  hiányzott  nálunk,  s  írt  egy  rendkívül 
kedves  vaudeville-dalt :  a  Kis  Babeiet,  Széptani  fejtegetései  széles  képzett- 
séget, hírlapi  cikkei  éles  boncoló  észt  s  félelmes  vitatkozó  tehetséget  árúinak 
el.  Mielőtt  azonban  tehetségeinek  érvényt  s  elismerést  vívhatott  volna  ki, 
elhunyt,  s  emléke  sokáig  olyan  maradt,  a  minőnek  ellenfelei  megállapították. 

Befejezhetjük  a  sort  a  páratlan  szorgalmú  Jakab  IsTvÁNnal  (1798 — Jakab  istvá« 
1876.)  ki  a  helytartóságnál  viselt  hivatala  mellett  sok  mindenre  ráért:, 
írt  hivatalos  használatra  szánt  munkákat  és  verseket,  hivatott  mívelője 
volt  a  zenének,  de  legnagyobb  buzgalommal  a  színügyet  szolgálta.  Körül- 
belül negyven  színművet  írt  (kiválóbbak  a  Falusi  lakodalom,  1833.  és  a 
Zsarnok  apa,  1836.),  fordított  számos  színművet  és  operaszöveget,  s  szerzett 
egy  eredeti  operát  is:  Csel  cím  alatt  (1838.),  ezenfelül  dolgozott  az  aka- 
démia és  Athenaeum-kör  folyóirataiba.  Fordításainak  jó  hasznát  vették  szín- 
házaink, eredeti  darabjai  azonban  az  irodalmi  ízlés  változtával  hamar  leszo- 
rultak. —  Egy  ideig  kedvelt  darabok  voltak  Balog  István  színművei  is, 
különösen  a  Gaal  Peleskei  nótáriusának  hatása  alatt  írt  Ludas  Matyi, 
majd  a  Mátyás  diák,  de  irodalmi  értékre  nem  érnek  föl  vele. 


Beöthy,  Magjar  irodalomtörténet.  H.  köt.  23 


65.  Vörösmarty  Mihály. 

KOR    Széchenyi    IstvAn    az    akadémia    első   alapját    letette. 
Vörösmarty,  férfikora  küszöbén,  már  elismert  jelességű  köItŐ 
volt,  mert  első  s  legnagyobb  eposza,  a  Zalán  futása,  köz- 
kézen forgott  már ;  s  mikor  az  akadémia,  első  szervezetében, 
tényleg  életbe  lépett,  rendes  tagjai  közé  sorozva  Vörösmartyt 
A  zui&n  kfiitfije  ís,  ő  .dic5Őségének  már  zenitjéhez  közelített,  sokak  áltál  már  is  a  nemzet 
első  költőjének  elismerve,  ha  Kisfaludy   Sándor  versenyezhetett  is  vele  ez 
elsőségért   s   Kisfaludy  Károly,  de  a  ki  néhány  nap  múlva  már  örökre 
behunyta  szemeit,  s  Berzsenyi  és  Kölcsey,  a  kik  közül  az  első  egy  műfajban, 
a  klaszíkai  ódában,  felül  is  múlhatta,  a  másik  a  költészet  több  faja  mellett 
a  művészi  prózában  is  jeleskedett ;   sőt   látszólag  Pázmándi  Horvát  Endre 
is,  ki  ÁrpádjB.v&\  az  akadémia  első  nagy  jutalmát  nyerte  meg,  Vörösmarty 
Zalánja   elől  véve  el  a  koszorút,  bár  Zalán,  előbb  már,  a  Marczibányi- 
jutalom  négyszáz  váltóforintjával  jutalmaztatott.  De  épen  ily  versenytái-sak 
közt   is  elsőnek  lenni,  kétszeres  dicsőség,    S   ha   abban    az    időpontban 
elsőséének   elismerése   még    nem   volt   is    általános:    annak    első   éveiben 
csakhamar  kétségtelenné  vált  mindenki  s  az  egész  nemzet  előtt. 
imKl^yslm  ^  ^^'^  ^^  költői    pályája   végén   már   Petőfi  és  Arany   versenyeztet 

vele  az  elsőségért  s  a  nemzet  legnagyobb  költője  koszorújáért,  de  költői 
nagysága  előtt  mindketten  szívesen  meghajoltak;  bár  Petőfi  a  dalban. 
Arany  az  epikában,  őt  határozottan  túlszárnyalták,  a  nélktil  hogy  az  ő 
dicsőségét  elhomályosították  volna. 

Élete  delén  s  pályája  zenitjén  azonban,  az  alatt  a  tizenöt  év  alatt, 
mely  az  akadémia  megalakulásától  1845-ig,  a  Petőfi  fellépte  után  gyors 
hírnévre  jutásáig  eltelt,  Vörösmarty  a  magyar  költészetnek  senki  által 
kétségbe  nem  vont,  nem  is  vonható,  elsőrangú  csillagaként  tündökölt 
A  Szózat  és  a  Merengő,  a  Liszt  Ferenc  és  az  Elő  szobor,  a  Szép  Ilonka 
és  a  Kis  leány  dala  költőjét  senki  sem  múlta  felül,  sőt  utol  sem  érte; 
még  a  Cserkalom,  Tündérvölgy  és  Két  szomszédvár  énekesének  koszo- 
rúját sem  vitathatták  el  tőle,  sőt  a  Csongor  és  Tünde,  a  Maróibán  s  az 
Áldozat  drámai  koszorúit  sem,  bár  drámai  koszorúi  voltak  a  .legkétesebbek, 
de   akkor   még  a  Katona  Bánkbán\&  nem  volt  újra  fólfeldezve  s  becse 


VÖRÖSMARTY   MIHXlY  355 

elismerve.  Teleki  Kegyencét  is  csak  Vörösmarty  maga  méltatta  kellőleg, 
Kisfaludy  Károly  már  rég  elhallgatott  s  Szigligeti  s  kortársai  még  nem 
szólaltak  meg,  vagy  nem  jutottak  közelismerésre.  S  így  Vörösmarty  a 
lírában,  az  eposzban  s  a  drámában  egyidejűleg  és  soká  megtarthatta 
elsőségét. 

Költőket  összehasonlítani  s  a  versenyben  elsőseket  meghatározni, 
mindig  nehéz,  sokszor  igazságtalan  dolog;  de  a  legtöbbször  világosító. 
VÖrösmartynál  pedig,  mivel  ö,  fénykorában,  költészetünk  kétségtelen  közép- 
pont volt,  melyből  a  dicsőség  sugarai  szétáradtak  minden  irányban,  az 
ősszehaGonlítást  ha  akarnók  se  mellőzhetnők. 


VSrHuiuit;  huia  Nyéken. 

Közitélet  szerint  is  a  lírai  költészetben  állván  legmagasabban  a  \ 
költészet  három  főfaja  között,  az  összehasonlításban  is  ennek  a  fajnak 
kel!  az  elsőséget  adnunk.  A  klasszikái  ódában  —  úgy  a  formában,  mint 
a  kifejezések  költői  erejében  —  Berzsenyit  ő  nem  múlta  .felül,  sőt  talán 
utol  sem  érte ;  a  modem  ódában  azonban  Kölcsey  csak  egy  pár  darab- 
jával —  a  ZrtHyi  kéi  énekével  —  versenyezhetett  vele;  Bajza,  Garay 
messze  maradtak  mögötte;  ellenben  Arany,  de  csak  az  ő  elhallgatása 
után,  s  egy-két  darabjával  Petőfi  is,  méltó  versenytársai  lehettek.  A  bal- 
ladában s  átalában  az  elbeszélő  költészetben,  mindent  összevéve,  csak  az 
egy  Arany  áll  fölötte,  épen  úgy  mint  Kölcsey,  Kisfaludy  Károly,  Czuczor 
és  Garay  felelt,  a  kik  közül  mindeniket  felülmúlja  Vörösmarty.  A  nemzeti 
eposzban,  a  mi  a  szerkezetet  s  jellemeket  illeti,  Zrínyit  sem  ő  el  nem  éri. 


356  VÖRÖSMARTY   MIHÁLY 


sem  —  még  Arany  sem  múlja  felül;  de  az  előadás  nyelvi  oldalán  mind 
a  kettő  messze  túlhaladja  a  XVII.  század  e  nagy  epikusát.  A  Vörösmarty 
balladája,  mint  előzőié  is,  egészen  más  mint  az  Aranyé;  s  miután  el  van 
ismerve  s  irodalomtörténetileg  megállapítva,  hogy  a  magyar  nemzeti-népies 
balladát  csak  Arany  teremtette  meg  (bár  Bürger  és  Goethe  nyomain 
Kisfaludy  Károly  és  Kölcsey  is  próbálkoztak  abban),  itéletileg  ki  lehet 
mondani,  hogy  Arany  ballada-remekeivel  Vörösmartynak  még  Salamonja, 
sem,  annál  kevésbbé  versenyezhetnek  a  Búvár  Kund,  az  Ösz  bajnok^  az 
Özvegy,  az  Éjféli  ház,  Kemény  Simon  s  a  többi,  a  magok  idejében  s 
egészen  Aranyig  közkeletű  balladák.  Mert  Vörösmartynál  s  kortársainál, 
a  költői  fajok  és  alfajok  nincsenek  még  oly  élesen  megkülönböztetve  s 
inkább  egymásba  folynak,  át-átlépve  közös  határaikat,  mint  később,  mikor  . 
az  irodalmi  elmélet  és  gyakorlat  biztosabban  megállapította  ezeket  az 
elválasztó  határokat.  Végre  a  dalban  s  anoak  mindenik  fajában,  a  hazaí)asy 
a  szerelmi,  a  naiv,  és  a  népdalban,  csak  egy  költőnk  van,  a  ki  Vörös- 
martyt felülmúlja,  Petőfi;   bár  többen  a  kik  vele  méltán   versenyezhetnek, 

—  elődei  közül,  a  régiebbeket  nem  említve,  különösen  a  szerelmiben 
Kisfaludy  Sándor,  Himfy-dalaival,  kortársai  s  utódai  közül  {>edig  Kisfaludy 
Károly,  Czuczor,  Erdélyi  és  Tompa  a  népdalban,  Bajza,  Garay  s  kivált 
Arany  a  hazafias  és  érzelmi,  dalokban  és  a  románcban,  melyet,  mint  a 
ballada  húgát,  szintén  inkább  a  lírái  mint  az  epikai  költészet  alfajm  közé 
soroljuk.  S  itt  Petőfi  ismét  kiemelkedik,  oly  regedalokkal  s  képekkel,  mint 
a  Falu  végén  kurta  kocsina,  Egész  úton  hazafelé  stb.  nemcsak  a  Bajza, 
Garay  és  Arany,  de  a  Vörösmarty  legszebb  románcai  —  mint  a  Matild 
dala,  a  Haldokló  leány,  a  Hü  szerető,  a  Túri  nője,  a  Hontalan  stb. 
felett  is.  Még  egy  faját  a  lírai  költészetnek,  az  epigrammát  —  melyről 
Bajza  érdemesnek  tartotta  elméletet  adni  —  említsük  futólag.  E  fajt  nálunk 
Kazinczy  a  Tövisek  és  Virágokban,  Vitkovics,  Kisfaludy  Károly,  később 
Tompa,  Greguss,  Kriza  mívelték;  de  itt  Vörösmartyt  egyik  sem  közelíti 
meg,  csak  a  görög  anthologia  legszebb  darabjai  versenyezhetnek  vele.  Nem 
a  Martialis  csipős,  szúrós,  gúnyos  epigrammái  ezek  (bár  ilyenek  is  vannak 
köztök);  hanem  a  gyöngéd  és  méltóságosan  komoly  érzelmeknek,  képek- 
ben s  váratlan  fordulátokban  gazdag  kifejezései;  kis  szobor-remekek  tele 
bájjal,  eszmével  s  formai  tökélylyel.   E  fajban  —  a  görög  epigrammában 

—  Vörösmarty  páratlanul,  sőt  versenytárs  nélkül  áll  irodalmunkban;  de 
a  csípősben,  különösen  irodalmi  emberekről  s  hamis  irányokról  szólva, 
szintén  jeles,  bár  itt  már  Kazinczy  s  Kisfaludy  Károly  méltó  társai. 

Ámde   Vörösmarty   költészetének  fénye   nem   az   egyes   műfajokban 
tündöklik  s  legfőbb  érdemét  mint  költő  nem  a  műfajok  s  azok  alkotásai, 
hanem  általában  a  költői  nyelv  körül  szerezte. 
A  költői  nyelv  Ha   Vörösmarty   előtti   költői   nyelvünket   összehasonlítjuk  a  Vörös- 

Vörösmarty  ,  •^  -^  T  ^.  ,  * 

előtt       martyeval,   azt   fogjuk   mondani,  hogy   az  igaz   magyar  költői  nyelvet  o 
teremtette,  vagy  legalább  is  ő  találta   meg.  A  századok  óta  elhanyagolt  s 


VÖRÖSMARTY  MIHÁLY  357 


parlagon  maradt  nyelv,  prózában  is,  de  különösen  a  költészetben  alig 
mutat  valami  haladást  Tinódi,  Zrínyi  s  különösen  Gyöngyösi  óta,  sőt  ettől 
és  Balassitól  kezdve  inkább  határozott  hanyatlást.  A  múlt  század  végén 
a  Bessenyei  köre  s  a  klasszikusoké  egyszerre  ébredtek  ifól  nyelvbeli 
elmaradásunk  tudatára;  de  nem  arra,  hogy  költői  nyelvünket  magából  a 
nyelvből  kell  megújítani.  Maga  Kazinczy  is,  kinek  legtöbb  érzéke  volt  a 
nyelv  csínja  és  szépsége  iránt,  bár  teljes  erővel  igyekezett  csinosan  és 
szépen  írni :  idegen  nemzetek  költészetében  kereste  az  ízlés,  a  csín,  és 
a  nyelv  szépségének  forrásait  s  eszközeit.  Berzsenyi  a  klasszikus  nyelv 
fordulatait,  festőis^ét,  még  szórendjét  s  mondat-szerkezetét  is  követte, 
ne  mondjuk  utánozta,  s  így  legtöbbször  Kölcsey  is,  bár  neki  több  érzéke 
volt  a  magyaros  iránt.  A  népiesek  többnyire  póriasak  s  durvák  voltak ;  * 
Kisfaludy    Sándor    a    magyar    nemesi    középrend   nyelvét    írta,    a    kész 

« 

anyaggal  költőileg  bánva,  de  annál  tovább  menni  nem  tudva,  Kisfaludy 
Károly  sem  igen  emelkedett  azon  felül  s  ha  igen  —  azt  inkább  idegen 
minták  szerint.  Csokonai,  a  lángészszel  határos  tehetségű  népköltő,  sem 
tudta  magát  —  egyfelől  a  póriastól  a  népiesben,  másfelől  a  fellengőstől, 
olykor  az  erőszakoktól  az  élelmiekben  —  megóvni. 

Vörösmarty  volt  az  első,  a  kinek  eszébe  jutott,  a  ki  megérezte,  hogy  a\ö1?|i^2^^ 
a  nyelvnek  szavakért  úgy  mint  kifejezésekért  és  fordulatokért  a  régihez  újjá  alkotója 
kell  visszamennie,  az  elavultakat  felélesztenie,  s  a  régihek  mintájára  alkotni 
újakat,  a  hol  az  szükséges.  Kazinczy  nyelvújítását  egészben  elfogadta,  de 
csak  bizonyos  határig :  erős  nyelvérzéke  megmondotta,  hogy  meddig.  Révai 
biztos  alapot  vetett  a  magyar  nyelv  rendszeres  tudományának  s  Vörösmarty 
a  Kazinczy  nyelvújítását  a  Révai  nyelvtudományával  kötötte  össze.  Új 
szavakat  alkotni,  a  régieket  új  összeköttetésekben,  sőt  új  értelemben  is 
használni  nem  félt,  de  mindig  a  nyelv  törvényeinek  korlátai  között.  Érezte, 
hogy   a  költő   —   ha   valaki   —   ura  a  nyelvnek  minden  ízében,  s  féket 

« 

csak  magok  a.  nyelv  természetének  törvényei  vethetnek  reá.  Nem  kevesebb 
merészséggel,  mint  harminc  évvel  később  Arany  János,  élt  ő  is  e  hata- 
lommal, de  a  hamisítatlan  nyelvérzék  s  biztos  nyelvtudás  adta  hasonló 
mérséklettel  is.  Vájjon  Arany  mert  volna-e  annyit,  ha  Vörösmarty  harminc 
évvel  előbb  példát  nem  adott  volna  reá :  nem  tudjuk ;  de.  hogy  a  Vörösmarty 
nyelve  egész  költői  nyelvünknek,  s  abban  a  Petőfiének  s  Aranyénak  is, 
újjá  alkotója  volt,  annyi  bizonyos.  S  mily  gazdag  volt  árnyalatokban  a  köl- 
tészet összes  műfajaiban  s  az  érzés  és  gondolat  minden  hangulataiban !  Az 
eposz  méltóságosan  hömpölygő  folyamától,  a  naiv  dal  elevenen  csörgő  cser- 
melyéig, a  szenvedély  rohamos  kitöréseitől  a  páthosz  ^get  verő  fenszámyalá- 
sától  a  vágy  forró  epedéseig  s  a  szerelem  halk  suttogásáig,  a  komoly  elmél- 
kedéstől a  legnaivabb  érzelmek  önkénytelen  természetességéig  s  öntudatlan 
egyszerűségéig,  a  hazafias  fájdalomtól  a  kecses  enyelgésig,  a  klasszikustól 
a  népiesig,,  az  ízlés  minden  formáiban  —  a  lélek  és  szív  összes  húrjain 
játszott  az  ő  költői  nyelve,  melynek  tiszta  magyarságát  az  a  hamisítatlan 


358  VÖHÖ3MAHTY   MIHALV 

nyeívérzék  óvta  meg,  mit  5  gyermekkorában  a  tiszta  magyarsággal 
beszélő  Dunántúlon  szívott  magába  s  melyet  egész  életében  csupa  magyar 
társaságban  forgása  őrzött  minden  idegen  színezettől;  erejét  s  fényét  pedig 
a  költő  géniusza  adta  rá  el  nem  homályosuló  zománcul. 

S  ha  most  összegezzük  a  számadást,  plusai-  és  minusaival,  meg- 
határozhatjuk Vöröanarty  helyét  költői  irodalmunkban;  kimondhatjuk, 
hogy  bár  egyfelől  Petőfi  a  lírában  és  a  nyelv  közvetlen  természetességében. 
Arany  az  epikában  s  a  nyelv  plasztikai  művészetében  felülmúlja  is,  de  mint 


VörOsDUrty  Wihily.  (1837.) 

ezekkel  egyenrangú  lángész  s  különösen  mint  nekik  is  úttörő,  költőt 
irodalmunk  s  nyelvünk  történetében  az  érdem  elsÖ  helyét  velők  szemben 
is,  legalább  mellettök,  megtartotta;  költészetünk  egének  hármas  csillag- 
zatában,  ha  nem  is  legragyogóbb,  a  legintenzívebb  az  ö  fénye. 

Vörösmarty  prózaírói  munkásságáról,  az  elbeszélő  és  tanító,  jelesen 
műbíráló  nemben,  a  maga  helyén  szólunk  bővebben,  itt  csak  annyit  jegyezve 
meg,  hogy  prózája  nyelvi  tekintetben  egészen  méltó  költészetéhez  s  magyar- 
sága ép  oly  kifogástalan ;  ebben  is  idősb  testvére  Arany  Jánosnak,  mind 
a  ketten  ép  úgy  tudósok  mint  költők  s  e  két  tulajdont  egyesítve,  mint 
többi  költő  s  tudós  írótársaikat,  úgy  Petőfit  is  felülmúlják. 


VÖRÖSMARTY  WméíLy  359 


így  löreked»  tn^állapítani  és  kimutatni  a  helyet,  mely  Vörösmartyt 
irodataHÉk  történetében  megilleti,  ^  Ítéletünket  az  ő  fejlődésének  s  munkás- 
ságának bár  vázlatos  történetével  kellend  —  s  igyekszünk  is  —  igazolni. 

Vörösmarty    Mihály   csaknem    a  századdal,    1800    december    1-én,  Z?2f?f  *^ 

'  '  gyermekKora 

született;  betölti  —  s  öt  évvel  túl  is  haladja  —  e  század  egész  első  oiv^^^yai 
felét.  Dunántúl,  a  fehérvármegyei  Kápolnás-Nyéken  született,  hol  édes- 
atyja, szintén  Mihály,  a  gróf  Nádasdy  pusztai  birtokán  gazdatiszt,  anyja 
pedig  Csáty  Anna,  mindketten  szegény,  de  nemes  családból  származtak  s 
tiszta  jellem  és  erkölcs  mellett  nem  közönséges  értelmiséggel,  a  magyar 
középosztályt  akkor  is  jellemző  magyaros  míveltséggel  birtak.  Apjától  egy- 
szerűen nemes  jellemét  s  erkölcsi  szigorát,  anyjától  élénk  képzelődését, 
költői  kedélyét,  dalos  kedvét  s  érzelmességre  hajló  jó  szivét  örökölte: 
épen  mint  Goethe.  Szülőinek  kilenc  közt  harmadik  gyermeke,  de  első  fia 
volt.  Apja  is  iskolázott  ember  lévén,  fiát  is  már  hét  éves  korában  a  falusi 
református  iskolába  adta,  tizenegy  éves  korában  pedig  már  a  gimnáziumba 
küldötte  Székesfehérvárra.  A  szünidőket  otthon  töltötte  s  ilyenkor  apja  a 
gazdaságban  is  használta;  de  Mihály  a  pusztára  is  könyvet  vitt  magával 
s  inkább  olvasgatott  a  bokrok  alatt.  Iskolai  tanulmányai  haladtával,  a 
latin  és  német  klasszikusok,  különösen  a  költők,  Vergil  és  Horác,  Goethe, 
Schiller  s  az  akkor  igen  kedvelt  Matthisson  költeményeit  szivesen  olvas- 
gatta. Magyar  írókhoz  is  hamar  jutott  s  azok  kedvenc  olvasmányaivá 
váltak.  Édes  Gergely,  bár  irodalmi  becse  alig  volt,  könnyű  verselésével 
s  a  klasszikái  formák,  különösen  hexameterei  csengő-pengő  gördülekény- 
ségével  először  ragadta  meg  figyelmét  s  ösztönözte  őt  is  hexameterek 
Írására.  A  Klasszikái  formák  még  akkor  erősen  uralkodtak  a  magyar  köl- 
tészetben s  Révai  és  Virág  ódáikkal,  Baróti  Szabó  Aeneisével,  őt  is  erre 
vonzották.  A  nemzeti  érzést  is  ezek  elégítették  ki  jobban,  legalább  inkább 
összefértek  vele  mint  a  modem,  német,  francia  és  olasz  versformák.  S  olyan 
erős  az  első  választás  és  kedvelet,  hogy  —  a  figyelmes  olvasó  észre- 
veheti, bár  később  Vörösmarty  legszebb  művei  modem  formákban  vannak 
írva,  ezek  sem  rímben,  sem  ritmusban  sohasem  lettek  oly  tökéletesek  és 
kifogástalanok,  mint  eposzainak  hexameterei,  epigrammáinak  di^tichonai  s 
görög  és  latin  formákban  írt  ódáinak  szabatos  szkémái. 

Olvasmányaiban  csakhamar  eljutott  a  magyarság  legjobb  példányainak 
kedveléséhez.  Zrínyi  nagy  eposza  s  a  Mikes  Kelemen  Törökországi  Levelei 
hamarább  lettek  kedvencei,  mint  akár  Gvadányi  népies,  de  ízléstelen  magyar- 
ságával,  akár  Kazinczy  mindig  ízléses,  de  sokszor  idegenszerű  stíljével. 

Lelkületének  s  költői  tehetségének  fejlődésére  nagy  befolyást  gyako- 
roltak életviszonyai  is,  melyek  már  első  ifjúságában  többszörös  s  épen 
nem  kedvező  változásokon  mentek  át  Atyja,  kit  grófja  ritka  becsületessé- 

^  Vörösmarty  helyét  költői  irodalmunk  s  nyelvünk  újabb  történetében,  behatólag 
tárgyalva  s  teljes  kritikai  igazsággal  határozta  meg  Gyulai  Pál  Vörösmarty  Életrajzának 
Vn.  fejezetében. 


360  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


Ifjúkora  geért,  sikeres  gazdálkodásáért  és  -  őszinte,  igaz  lelkületeért  nagyra  becsült, 
Mihály  fiának  még  a  szülői  háznál  létekor,  lemondott  gazdatiszti  állásáról, 
függetlenebb  állást  kivánva  s  ugyancsak  gróQának  a  közel  velencei  bir- 
tokát bérelte  ki.  Eleinte  sikerülni  is  látszott  vállalkozása,  szőUőt  s  egy  pár 
darab  földet,  Székesfehérvártt  még  egy  kis  házat  is  vehetett  magának. 
De  az  1814  s  következő  évek  országszerte  rossz  termései  az  ő  helyzetét 
is  megrontották  s  adóssággal  is  megterhelték  saját  .csekély  birtokát  Fiát 
1816-ben  Pestre  vitte  a  gimnázium  VI.  osztályába,  hogy  azt  végezve  az 
egyetemre  léphessen,  de  már  alig  birta  költségeit  fedezni  s  a  fiúnak  taní- 
tással kellett  magát  fentartania.  Apja  még  azon  év  őszén  súlyos  betegségbe 
esett,  melyből  látszólag  felépült  ugyan,  de  gyönge  maradt.  Ez  s  anyagi 
bajai  és  a  kilenc  gyermek  gondjai  elvették  'életkedvét  is,  —  s  mikor  a 
következő  évben  Pestre  ment  híresebb  orvosok  tanácsát  kérni  —  ott  pár 
nap  múlva  meghalt,  özvegyét  s  népes  családját,  Yiem  épen  nyomorra 
ugyan,  de  mindenesetre  súlyos  életgondokra  hagyva.  Mihály  csak  tizenhét 
éves  volt,  s  forrón  szeretett  édesanyjának  bánata,  kisebb  testvéreinek 
gondja  súlyosan  nehezedett  érző  szivére.  Atyjuk  végakarata  s  utolsó 
tanácsa  az  volt,  adják  el  a  csekély  birtokot,  fizessék  ki  az  adósságot, 
a  megmaradó  összeget  tegyék  be  a  megyei  árvapénztárba.  De  az  özvegy, 
abban  a  hitben,  hogy  kitűnő  házi  gazdasszony,  a  milyen  volt,  jó  mezei 
gazda  is  lesz,  megtartotta  a  haszonbért  s  maga  gazdálkodott.  Egy  pár  év 
megmutatta,  hogy  csalódott.  El  kellett  adnia  a  fehérvári  házat,  a  velencei 
szőllőt  s  földeket,  áruk  legnagyobb  része  ráment  a  tartozásokra  s  a  gaz-" 
dálkodással  fel  kellett  hagynia.  A  két  idősb  leány,  kik  id6közt)en  férjhez 
mentek,  segíthették  anyjokat,  Mihály  csak  igen  kevéssel  járulhatott  hozzá 
még  akkor  s  ez  mélyen  sebzetté  szivét.  A  család  e  vagyoni  hanyatlása 
öt  év-  alatt  ment  végbe  s  érte  el  utolsó  pontját.  Vörösmarty  ez  alatt 
elvégezte  bölcseleti  s  jogi  tanulmányait  a  pesti  egyetemen  s  a  korán  ért 
férfikor  küszöbére  lépett.  A  véletlen  őt  Perczel  Sándor  tolnamegyei  nagy- 
birtokos házához  vezette  mint  fiai  nevelőjét,  kik  közül  három:  Móric, 
Miklós  és  Béla,  a  szabadságharcban  s  utóbb  is  kiváló  szerepet  játszottak 
s  magas  polcokra  emelkedtek  a  közéletben,  mindig  megőrizve  hálás  tiszte- 
letöket  s  ragaszkodó  szeretetöket  a  férfiú  iránt,  ki  iQúkoruk  barátja,  veze- 
tője vala  s  fogékony  leikökben  a  hazaszeretet  s  a  szép  és  jó  iránti  nemes 
lelkesedés  lángját  gyújtotta  fel,  s  a  ki  maga  is  nagygyá,  nálok  nagyobbá  — 
nőtt  velők.  E  hazafias  s  nemzetiségeért  lángoló  család  körébe,  az  alkot- 
mányos szabadság  s  politikai  újjászületés  iránt  az  egész  országban  felébredt 
visszafojthatatlan  vágy  légkörének  már-már  kitörésre  kész  áramlatai  köze- 
pette, hasonló  érzésektől  áthatott  iQú  lelke  bő  táplálékot  talált  A  nemzeti 
irodalom  iránt  vele  egyaránt  lelkesülő  három  fiatal  katholikus  pappal  szö- 
vődött benső  barátsága,  kiket  csak  tehetségben  múlt  felül,  nem  lelkese- 
désben, új  ösztönt  adott  lelke  mélyében  lassan  érlelődő  tervei  kivitelére  s 
buzdításaikkal,   olykor  bírálataikkal,   új   meg  új   szikrákat   dobtak   lelkese- 


VÖRÖSMAJlTy  MIHÁLY  361 


désébe.  Egyed  Antal,  akkor  paksi  káplán,  Ovidiust  fordította,  elégiákat 
írt  s  egy  nagyobb  nemzeti  eposz  megírásához  készült;  Hornért,  Tassót, 
Zrinyit  ő  ismertette  meg  Vörösmartyval  s  folyvást  buzdította  arra,  a  mire 
ő  is  készült.  Teslér  László,  előbb  bonyhádi,  később  pincehelyi  káplán, 
szintén  idősb  Vörösmartynál,  legközelebbi  szomszédjában,  a  Börzsönyben 
lakónak,  l^bensőbb  Imrátságban  is  vele,  drámaírónak  készült  s  az  újabb 
irodalmakkal  foglalkozott,  melyekkel  fiatalabb  barátja  kevésbbé  volt  ismerős. 
Általa  lett  azzá;  tőle  olvasta  Vörösmarty  Shaksperet,  Goethét,  Schillert, 
Kazinczyt  s  az  Erdélyi  Muzeumot.  A  legfiatalabb  a  három  közt,  Klivényi, 
szintén  írónak  készült,  de  püspöke  által  elkedvelenítve,  a  maga  részéről 
lemondott  arról,  hanem  annál  inkább  lelkesítette  barátját,  kinek  halhatat- 
lanságot jósolt.  E  három  lelkes  fiatal  pap  kétségkívül  jótékonyan  hatottak 
Vörösmarty,  fejlődésére  s  ezzel  hálára  kötelezték  a  magyar  irodalmat  és 
nemzetet. 

Míg  Egyedet  biztatta  a  honfoglalás  eposzának  megírására,  magában  s^zékS^sindür 
érlelődött  meg  reá  a  szándék  s  a  munka  terve  is.  Elnyomottságában, 
mely  az  országot  az  utóbbi  három  század  alatt  lassanként  alkotmányától 
is  megfosztotta  s  a  II.  Lipót  rövid  uralkodása  alatt  nyert  pillanatnyi  fel- 
lélegzés után,  a  francia  háború  s  Ferenc  császár  és  király  bizantinus 
uralkodása  alatt  a  nemzet  oly  politikai  feszültséget  érzett,  melynek  vagy 
kitörésre  kellett  vezetnie  vagy  vég-elfásúltságban  törnie  meg.  A  nemzet 
csak  múltja  dicsőségében  élt,  annak  emlékeiből  táplálkozott,  s  jelene  sivár- 
ságában csak  azokból  meríthetett  reményt  a  jövőre.  A  hazafiak  érezték 
a  helyzet  nyomasztó  súlyát,  a  vármegyék  zajongtak,  követeltek;  marad- 
hatott-e érintetlen  a  költői  és  hazafias  szellemű  ifjú?  A  múltban  keresni 
vigasztalást  a  jelenre  s  reményforrást  a  jövendőre :  mi  lehetett  ennél  termé- 
szetesebb? Egy  ismeretlen  ifjú,  erdélyi  unitárius  papjelölt.  Aranyosrákosi 
Székely  Sándor  (később  tordai  lelkész  s  kolozsvári  tanár  és  erdélyi  unitárius 
püspök)  —  egy  négy  énekes  kis  époszszal  adja  meg  a  lökést  Vörösmarty 
nagy  szelleme  vajúdásának.  A  Székelyek  Erdélyben,  egyenesen  a  legrégibb 
ősi  hagyomány  forrásába  nyúl  vissza,  a  hún  mondakörbe,  melyből  szár- 
maztatja s  szövi  magáét  a  székely  nenizet  s  melylyel  van  összefüggésben 
a  magyar  nemzeti  ősmonda,  maga  az  Árpád  s  a  honfoglalás  mondája  is. 
Eleven  érzékkel  keresi  s  költői  tapintattal  találja  s  választja  meg  Székely 
az  eposz  elmaradhatatlan  kellékét  s  alkatrészét,  az  emberfölöttit,  az  úgy- 
nevezett csodálatost.  Nem  a  görög  és  római  mithologiákból,  sem  az  emberi 
sorsot  intéző  jó  és  gonosz  indulatok  elvont  fogalmi  alakjaiból,  mint  még 
Zrínyi  is  s  utódai,  veszi  a  sorsintéző  magasabb  hatalmakat;  magyar 
mithologiát  próbál  alkotni..  Keleti  rokonságunknak  megfelelőleg,  a  perzsa 
hitregék  dualizmusának  jó  és  gonosz  istenei,  Ormuzd  és  Ahriman,  min- 
tájára a  magyarok  ügyének  védőjéül  egy  Haddur  istent  s  egy  Néniére  ártó 
szellemet  (kinek  neve  a  székely  hagyományban  s  az  ottani  ártó  viharszél 
nevében  ma  is  él)  vesz  fol,  egymással  küzdőket  a  magyarok  őseiért  s  ellenök. 


362  VÖRÖSMARTY  MIHALY    - 

A  külformát  illetőleg  Székely  egészen  szakit  a  Zrínyi  óta  fennálló  gyakorlattal 
s  a  liMgypiiinyos  Sándorvers  helyett  a  görög-latin  hexametert  választja. 

Ennek  a  nSwite,  m0otA>  hírre  sohasem  emelkedett  s  nemsokára 
végkép  el  is  hallgatott  fiatal  kTMn^MariMHliáBrfy^iik  a.  UniMwtjf 
első  nagy  művét,  vagy  legalább  annak  akkor,  oly  gyorsan  létrejöttét. 
E  kis  műből  merített  Ösztönt,  lelkesedést,  bátorságot,  sőt  termékenyítő 
eszméket  is  nagy  művéhez  a  költő,  kinek  —  a  Béla  király  Névtelen 
Jegyzője  krónikájával  költői  inspirációk  közt  foglalkozva  ^  már  régebben 


VHrJJimartjaf  Csijaghy  Lnun. 

^MertTme'  *^°"^  fejében  az  ősi  dicsőség  eposza.  De  lelkesedéséhez  s  költői  hangula- 
tának megtermékenyítéséhez  még  egy  közelebbi,  bensőbb  és  egyénibb 
indító  oknak  is  kellett  járulni.  S  ez  első  szerelme  volt,  mélyre  a  Perczel-' 
család  körében  Tolna  vármegye  Völgység-vidékén  töltött  évei  alatt  gyúiadt, 
növendékeinek  szép,  fiatal  és  lelkes  testvére :  Perczel  Etelka  iránt  Szerelme 
oly  nagy,  o1y  lángoló,  oly  mély  és  igaz  volt,  hogy  bár,  ügy  látszik, 
rokonszenvök  kölcsönös  volt;  mégis,  mikor  Vörösmarty  végkép  feladta  remé- 
nyét, hogy  bírhassa  s  a  leány  másnak  neje  lón,  a  költő  még  sok  évig 
egész  elevenségében  őrzötte  szerelmét,  a  nélkül,  hogy  szerelme  titkát 
felfedezte  vagy  csak  említette  volna  is.  Mily  mélyen  bevéste  magát  lelkébe 


VÖRÖSMARTY  MIHÁLY  363 


e  kép,  szívébe  e  szenvedély,  számos  lírai  költeményén  kivűl  epikai  alkotásai 
is  bizonyítják,  ö  —  a  mint  egy  Stettnerhez  írt  levelében  maga  mondja, 
bár  a  hölgy  megnevezése  nélkül  —  az  a  Szép  leány,  o  az  a  Szánakodó, 
ő  a  kinek  álmait  hogy  súgja  meg,  esengve  fordul  a  Szellőhöz,  ő  az  a 
Szép  virág,  ő  a  Csaba  szerelme,  ő  az  a  Helvila,  kihez  álmaiban  fordul 
s  kinek  halálát  is  elsiratja  gondolataiban;  ő,  a  kiért  ismét  a  Csermelyhez 
fordul,  a  kiért  a  Vágy  gyötri  s  a  kinek  haját,  száját,  szemét,  egy  ép 
oly  pajkosan  enyelgő,  mint  melegen  érzett  költeményében  énekli  meg; 
végre  ő,  £l  kiért  évek  múlva  is  sóvárogva,  esengve  fordul  a  Szerelemhez, 
De  lírai  költeményeinél,  melyek  úgy  is  mind  első  időszakából  valók  s  a 
későbbiek  magaslatára  csak  egyes  sorokban  vagy  versszakokban  emel- 
kednek; sokkal  szebb  képet  rajzolt  s  maradandóbb  emléket  állított  sze- 
relme hölgyének  epikai  alkotásai  egyes  hölgyalakjaiban,  melyeket  szen- 
vedélyes előszeretettel  rajzolt  az  imádott  mintájára.  »A  deli  Hajná,  a 
szöghajú  nyájas  Etelka,  szép  Zenedő,  szelid  Enikő,  bús  Ida,  —  mondja 
Gyulai  —  mind  a  költő  kedvesének  eszményített  képei.  Zalán  futásában 
a  délszaki  tündér  panasza  tulajdonkép  a  Vörösmartyé,  Cserhalomhan  a 
kún  ifjak  énekeiben  kedvesét  dicsőíti,  Egerben  a  haldokló  Omár  búcsúja 
saját  szerencsétlen  szerelmének  hattyú-dala.*  S  nemcsak  a  kép,  a  keret 
is  felejthetetlen  neki,  melyben  azt  meglátta  s  bámulta:  Bonyhád  vidékét, 
a  bájos  Völgységet  is  dicsőíti,  Zalán  futása  egy  szép  helyében  és  Széplak 
még  szebb  bevezetésében. 

A  nemzet  elhanyatlott  »régi  dicsőségének*  visszaidézése  volt  Vörös-  zaun  futása 
marty  első  s  legnagyobb  eposzának,  e  szempontból  élete  főművének  célja, 
iránya,  indító  oka ;  hazafi-érzése  s  költői  géniusza  vezette  tollát,  a  nemzeti 
s  politikai  állapotok  s  a  közhangulat  adta  hozzá  a  színt  és  az  erőt,  remény- 
telen szerelme  elevenítette  képzeletét.  1822-ben  érlelődött  meg  a  nagy  költői 
koncepció  terve;  1823  és  24  folyamán,  nem  több  mint  tizenegy  hónap 
alatt,  készült  el  a  tíz  énekre  terjedő  nagy  mű  s  az  év  hátra  levő  részét 
a  költő  még  a  javításokra  s  a  végső  átsimításra  fordította  —  s  ez  idő 
alatt,  nevelői  állását,  a  családfő  beleegyezésével,  félbeszakítva,  a  megye 
alispánjánál  ügyvédi  vizsgálatra  készület  céljából  patvaristáskodva,  a 
politikai  élet  erősebb  lüktetésével  s  harcaival  is  megismerkedett, .  melyeknek 
akkor  épen  a  megyékben  voltak  a  gócpontjai  s  az  elkészült  Zalán  1825-ben 
már  megjelent.  Vörösmarty  előfizetés  útján  adta  ki  niűvét.  Csak  nyolcvannyolc 
előfizetője  volt;  de  műve  nagy  hatást  tett  s  szokatlan  tetszést,  mondhatni 
forrongást  idézett  elő.  Még  sohasem  hallott  hang  csendült  meg   énekében: 

>Régí  dicsőségünk,  hol  késel  az  éji  homályban  ?< 

kezdő  sora  a  nagy  költemény  célzatát  s  a  kökő  eszméjét  és.  érzelmeit 
egyszerre  kifejezi  s  foltárja  nemzete  előtt.  A  harmincegy  sorra  terjedő 
előhang,  mely  —  eltérve  a  szokástól  —  nem  a  múzsát,  hanem  az  ősi 
dicsőséget  szóUtja  meg,  ma  is  a  legszebb,  legmegindítóbb  költői  részletek 


364 


VÓRÓSMARTV   MIHÁLY 


egjike  irodalmunkban.  A  versek  zengzetessége,  az  érzésnek  az  erősebb 
indulatig  fokozódó  bensősége,  a  nyelv  hatalma  a  hazafi  bánat  s  lelkesedés 
kifejezésére,  bámulatba  ejtette  s  elragadta  olvasóit  s  ^y  egész  nemzet 
hangulatát  fejezte  ki  s  élesztette  öntudatra.  E  néhány  sor  elemzésével 
világossá  lehetne  tenni  Vörösmarty  költői  nyelvének  újságát,  erejét,  báját, 
egész  rnivoltát.  A  klasszikusok  nyelvének  ereje,  s  a  romantika  színgazdag- 
sága egyesül  benne.  Valóban,  Vörösmarty  csak  a  formát  vette  a  görög  és 
latin  klasszicizmustól,  a  Homér  és  Vergil  hexameterét,  melyet  H<M*ác  az 
epika  egyedül  helyes  és  méltó  versalakjául  szentesített;  de  nsrelve,  a  mint 
tiszta  magyar,  ügy  félreismerheteflenül  a  romantikus  természetű  képzelet 
által  van  áthatva,  hajlítva  s  oly  vonzóvá,  mint  megkapóv^á  idomítva. 


^^^  ÍK^-^^nee     ^-t>^-^^^ 


m^mt 


éjf^A^^M 


\^^e^Ít  r^r  ^V' 


Vörösmarty  kézirata.  (A  költemény  első  ÍQgalmazása.) 

.  Nem  a  mű,  melyet  alkotott,  hanem  a  nyelv,  melybe  azt  öltöztette, 
jelöl  új  korszakot  a  magyar  költészetben.  Magának  a  költeménynek,  nagy 
jelességei  mellett  kétségkívül  nagy  fogyatkozásai  is  vannak.  Tárgyát 
ihlettel  s  helyes  meggondolással  választotta,  a  honfoglalás  döntő  moz- 
zanatát, mely  a  hódító  hadjárat  középpontjába  esik,  épen  mint  a  színtér 
az  elfoglalandó  ős-birtok  középpontjába.  Gondoskodik  az  eposz  elenged- 
hetetlen alkatrészéről:  a  csodálatosról,  a  perzsa  dualizmus  hitregéjének 
magyar  alkalmazásával.  És  segítségül  veszi  a  mondát  is,  melynek  fövonásait 
a  Névtelen  Jegyző  krónikájában  találja,  így  összefoglal  történetet,  nKMidát 
és  hitregét.  Csakhogy  a  történet  alig  más,  alig  több  mint  a  monda,  s  a 
kettő  együtt  is  kevés ;  a  hitrege  is  a  két  főalakban  meglehetősen  szegényes, 
s  a  költő  a  maga   képzeletéből   csak  a  délszaki   tündért  adja  hozzá,  a  ki 


VÖRÖSMARTY  MIHÁLY  365 


egy  magyar  leányba  szeret,  de  annak  szerelmét  meg  nem  nyerheti,  mert 
az  már  egy  hős  iQünak  adta  szívét.  Étének,  a  ki  a  kőkeménynek,  Árpád 
mellett,  második  főhőse  —  s  itt  sarkalik  a  szerkezet  fő  hibája,  mely  a 
cselekvényt  két  részre  osztja,  két  középpont  körül  s  a  kettőt  egymással 
összekapcsolni  s  egymástól  feltételezni  nem  bírva,  sem  a  cselekvénynek, 
sem  az  érdeklődésnek  egységet  s  középpontot  nem  adhat.  A  főhős,  termé- 
szetesen Árpád  volna;  magasra  van  állítva,  »de  alakja  belevész  a  fényes 
ködbe,  mely  körülveszi «.  Az  előadás,  az  elbeszélés  mindenütt  fényes, 
erőteljes,  de  a  csaták  rajza  ki  látszik  merítni  a  költő  képzelő  erejét  s  néhol 
terjengővé  válik,  méltóságos  nyugalom  színe  alatt  élettelenség.  A  költő, 
természetesen,  sohasem  látott  harcot,  háborút,  mint  Zrínyi,  a  ki  abban  élt, 
s  rajza  azért  oly  igaz,  azért  oly  eleven  és  megkapó.  Azonban  —  mondja 
Beöthy  —  » Zalán  mégis  nagy  tehetség  munkája,  melynek  mély  költői 
hangulata,  gazdag  képzelete,  bájos  festései  és  -hasonlíthatatlan  nyelve  méltán 
ragadnak  magokkal.  Számos  alak,  szenvedély,  érzés  igaz  és  megható :  a 
hős  Ete,  e  pogány  lovag,  a  vérszomjas  és  feslett  Csorna,  az  elbízott  és 
kétségbeeső  Zalán  s  mindenekfölött  a  bájos  Hajna.  Míg  csataképei,  váltó- 
zatosságuk  dacára  is,  végre  fárasztókká  lesznek  (kitűnőek  Ármány  jelené- 
seinek fantasztikus  képei)  —  legmegragadóbbak  azok  az  epizódok,  melyek 
tárgya  jobban  illett  a  költő  elégiái  hangulatához*,  —  Mert  »az  epikai  hang 
tárgyiassága  helyett  bizonyos  méla  bánat  ömlik  el  az  egészen,  meg-meg- 
szakítva  ódái  fÖnlengéssel«. 

Zalán  megjelenése  általános  meglepetést  okozott,  bár  nem  mindenekben 
egyenlő  színezetűt  Némelyeknek  igen  merész  s  a  határokon  túllépő, 
másoknak  az  irodalmi  hagyományokat  sértő  lehetett;  de  a  nemzet  —  még 
akkor  igen  szűk  —  olvasó  körei  általában  örömmel  fogadták.  Kisfaludy 
Károly,  ki  maga  is  akkor  kezdett  az  irodalom  vezetőjévé  válni  s  köre 
—  különválva,  bár  ellentétbe  nem  helyezkedve  a  Kazinczyéval,  mely  mind 
az  ő,  mind  a  Vörösmarty  fell^ését  szintén  csak  tartózkodó  örömmel 
fogadta  —  az  új  daliát  egyszerre  a  magáénak  ismerte  s  benne  a  nemzet 
rég  várt  nagy  epikusát  üdvözölte.  Egy-két  lírai  költeményét  már  előbb 
udvariasan  visszautasította  volt,  egy-kettőt  pedig  már  közölt  az  Aurorában, 
s  most  egészen  magához  csatolta.  E  kör  tagjai  Toldy,  Bajza,  Bártfay, 
Stettner  (később  Zádor,  irodalmi  néven  Fenyéri  Gyula)  ujjongva  örültek 
az  új  meteornak,  a  mester  mellett  mindjárt  az  első  helyet  engedték  neki. 
Schedel,  levélciklus  alakjában,  egész  könyvet  írt  Zalán  futásáról;  s  a 
műfajok  elmélete  és  a  műbírálat  még  akkor  nem  bírván  elég  szilárd  alappal 
irodalmunkban,  kétségkívül  túlment  a  magasztalásban  a  józan  kritika  hatá- 
rain, de  az  olvasók  többsége   s   a   hazai  közérzület  bizonyára  vele  tartott. 

Vörösmartynak  akkor  már  két  drámája  volt  készen  fiókjában  —  s 
állandó  előszeretetét  a  drámai  költés  iránt  epikai  nagy  sikere  sem  lohasz- 
totta le;  míg  kész  drámáit  át  meg  átdolgozta  s  javította,  újakat  tervezett 
és  írt,  —  de  a  siker  egyszersmind   új   meg  új  epikai  alkotásokra  is  ösztö- 


366  VÖRÖSMARTY   MIHÁLY 


nözte  a  költőt,   ki   ekkor  már,   ügyvédi  oklevelét  félretéve,  egéssAD  az  iro- 
dalmi —  akkor  még  nagyon  szűken  fizető  s   egyáltalában  nem  b^otított 
életpályára  határozta  el  magát. 
Kisebb  eposzok  Kisebb  eposzai  gyorsan  követték  egymást.   Cserhálom  (1825.),  Tün- 

dérvölgy, Zrinyi^versekben  (1826.),  A  Délsziget,  töredék,  két  énekben  (1826.), 
Eger,  három  énekben  (1827.),  Szépiák  (1828.),  Magyarvár,  töredék  (1830.), 
A  Rom  (1830.),  végre  a  Két  szomszédvár,  négy  énekben  (1831.).  Zalán 
nyelvének,  képzelete  gazdagságának,  érzelmei  mélysége-  és  elevenségének, 
leírásai  fényének  előnyeivel  e  kisebb  eposzok  mindenike,  némely  helyen 
még  fokozottabb  mértékben  is,  bír;  de  az  alkotás  és  szerkezet,  valamint  a 
jellemzés  fogyatkozásaival  is  majdnem  valamennyi.  Ez  utóbbi  tekintetben 
csak  a  Két  szomszédvár,  Vörösmarty  e  legkitűnőbb  epikai  alkotása  válik 
ki  valamennyi  közül.  Erősen  tragikai  mesét,  megkapó  lovagkori,  hősi  és 
családi  képet,  erős  és  setét  színekben  fest  ez  s  mélyen  megrázó  voná- 
sokban rajzol  elénk.  Hasonló  hozzá  szépségben,  bájban,  de  nem  erőben. 
Szépiák,  egy  féltékenységi  kaland,  tragikus  véggel,  melyet  Vörösmarty 
egy  Szemere  Pál  által,  az  Élet  és  Literatura  számára  versenytárgyul  kitűzött 
eszmére  dolgozott  s  felhasznált  arra,  hogy  bekezdésében  legszebb  soraival 
áldozzon  a  Völgység  s  ott  szövődött  —  és  szivében  még  egyre  sajgó  — 
reménytelen  szerelme  emlékének.  A  Magyarvár  egy  nagy  eposz  töredéke, 
mely  leginkább  a  magyar  őskor  tudós  és  lelkes  tanulmányozójának,  a 
ma  már  nem  eléggé  méltányolt  Horvát  Istvánnak  buzdítására  készült,  s 
—  ha  befejezhette  volna  —  Zalánnak  mintegy  előzménye  s  a  honfoglalás 
nagy  eposzának  első,  kiegészítő  része  lett  volna,  melybe  a  Rom  —  való- 
színűleg —  epizódul  szövődött  volna,  bájos  és  hangulatos  költői  részletül. 
A  Délsziget  egészen  fantasztikus  kép,  fényes  részletekkel,  de  minden  valóság 
nélkül.  A  Tündérvölgy  szintén  a  magyar  őskor  mondavilágában  játszik, 
de  a  monda  nem  a  hagyományból,  vagy  a  népmesékből,  csak  a  költő 
képzeletéből  van  véve.  Cserhalom  és  Eger  a  nemzet  való  történetének 
ismeretes  részletei.  Amaz  Salamon  király  s  a  fejedelmi  testvérek  (László 
és  Géza)  futólagos,  de  találó  jellemzése,  s  a  cserhalmi  ütközet  rövid,  de 
eleven  rajza  mellett,  a  László  vezér  által  a  kún  raWó  kezéből  megmentett 
szép  magyar  leány  mondai  történetét  veszi  központul  s  gyönyörű  képben 
rajzolja  a  fiatal  kün  vitézek  bámulását  és  dicséreteit  s  hízelgéseit,  a  még 
akkor  .rableány  bájos  alakja  körül.  Míg  Eger,  egészen  történeti,  magyar 
elnevezéssel  hősköltemény  ugyan,  de  teljességgel  nem  epikai  alkotás,  a  szó 
széptani  értelmében,  bár  a  nyelv  szépségeiben,  az  előadás  bájában  s  ere- 
jében, az  alakok  —  nem  jellemek  —  érdekességében  s  a  költői  leirásokban 
ép  oly  gazdag,  mint  Vörösmarty  bármely  eposzi  műve.  Sőt  némely  rész- 
letei Vörösmarty  költészetének  fényes  tulajdonait  a  többinél  még  inkább 
feltűntetik, 
cpikai  képek  Ezekkel  befejezte  epikája  termékeit.  Bár  ezekhez  kell  még  soroznunk 

azt  a  néhány,   formára  is  ezekhez  hasonló   epikai  képet,  melyeket  barátja. 


VÖfiÖSMARTV  MIHÁLY  367 

Kisfaludy  Károly  tollrajzaihoz,  áz  Aurora  különböző  évfolyamai  számára 
írt,  mint  Árpád  emeltetése,  András  és  Béla  Várkonyban  (a  korona  és 
kard  mondája),  Mikes  bAja,  melyet  azonban  az  akkori  cenzúrai  viszo- 
nyok csak  >egy  öreg  rabszolga  keserve  Pompejus  sírja  fölött*  cím  alatt 
engedtek  megjelenni  s  végre,  a  l^szebbik:  Zrínyi  a  költő,  Zerinvárban, 
égve  röpködő  s  lotx^ó  bombák  közt,  a  mint  Őse  hőshaUUát  írja.  A  Vörös- 
marty lelke  szól  ezekben  is,  teljes  erejében  hatalmas  nyelvének. s  képze- 
letének. Ez  utóbbiak,  addig  írt  lírai  s  kisebb  vegyes  költeményeivel  együtt 
Minden  munkáinek  Trattner-Károlyi  kiadásában  mE^elent  három  kötetes 
gyűjteménye  első  kötetében  jelentek  meg,  míg  a  második  kötet  Zalán  futását, 
a  harmadik  a  kisebb  eposzokat  foglalta  magában.  Vörösmarty,  e  három 


VUrBiiBUtr  Fár  szűllejében  elsuvalja  a  FAIi  dalt.  (Szcnlér  kllhály  rajza  után.) 

kötetért,  akkor  még  igen  szép  írói  díjt,  ezerszáz  pengő  forintot  kapott,  mely 
őt  —  az  akadémiától  akkor  már  mint  helybeli  első  rendes  tag,  húzott 
évi  ötszáz  pengő  forint  fizetésével,  szigorú  anyagi  helyzetéből  kiragadta  s 
egy  időre  biztosította. 

Míg  ezekkel  végbúcsut  vett  az  epikától,  a  lírai  költészetben  pedig 
egyre  kiválóbb,  nem  egyszer  remek,  alkotásokkal,  folyvást  magasabb  lett 
s  emelkedett  a  közvéleményben,  mely  már  vita  nélkül  neki  adta  a  legna- 
gyobb magyar  költő  koszorúját :  lelke  legforróbb  vágyával  ismét  csak  a 
drámai  költészet  felé  fordult,  mintha  —  a  mi  nagy  íróknál  nem  ritka  eset  — 
félreismerte  volna  valódi  tehetségét  s  abba  helyezte  volna  a  legnagyobb 
becset  s  ereje  és  igyekezete  legjavát,  a  miben  I^gyöngébb,  Lángesze 
azonban  ebben  sem  tagadta  meg  magát  egészen ;  s  költészetének  mindenütt ' 
legerősebb  oldala,  nyelve,  annak   eredetiségével,    ódon-üj   magyarságával, 


368  VÖRÖSMARTY   MIHÁLY 


erejével   és   bájával,   ezekben   a  drámai   művekben   is,  —  melyekből   épen 
csak  a  dráma,  legfőbb  kellékei :   a  jellemzés,  a  cselekvény  és  a  drámaiság 
hiányzanak,  —  teljes  fényében  tündököl, 
^^drámár^  Első   drámai   kisérleteire,   mint   még  fiatal  kezdő,  nagy  előszeretettel 

e  költői  műfaj  iránt,  a  legnagyobb  gondot  fordította.  Saíamon  királyát 
kétszer  dolgozta  újra  át,  mielőtt  először  (1827.)  sajtó  alá  bocsátotta,  mint 
már  érettnek  ítélt  gyümölcsöt;  így  a  Kont,  Zsigmond  király  elleni,  láza- 
dását tárgyaló  Bujdosókat  (1828.),  melyen  még  1823-ban  kezdett,  s  Pestre 
visszakerülve,  első  kidolgozásában  be  is  fejezett  1824-ben,  Zsigmond  király 
címmel ;  de  később  teljesen  átalakított  s  Kontót  és  lázadó  társait-  tette  a 
cselekvény  középpontjába. 

Eposzai  után  egymást  követik  drámai  munkái,  négy  tragédia,  egy 
mondai  alapon  nyugvó  tündérmű,  egy  kisebb  ossiáni  költemény  drámai 
alakban,  egy  felsőbb  vígjáték,  egy  alkalmi  játék  s  egy  nagyobb  történeti 
dráma,  összesen  —  az  előbbi  kettővel  együtt  —  nem  kevesebb  mint 
tizenegy  drámai  mű.  Tragédiái  sorát  a  Kincskeresők  nyitják  meg  (1832.) 
a  zsugori  Zágony  történetével,  ki  a  daliás,  de  szegény  Szilágytól  m^- 
tagadja  leánya  Jolán  kezét,  bár  szeretik  egymást  s  a  gazdag  Várinak 
Ígéri  oda,  ki  titkon  haramiavezér  s  íöld  alatti  barlangban  tartja  rablott 
kincseit  Ez  a  szeretőket,  kincscsel  hitegetve,  az  erdőbe  csalja  s  ott  haramia 
társaival  támadtatja  meg.  A  küzdelemben  azonban,  áldozataival  együtt,  ő 
is  halva  marad  s  a  pénzsovár  Zágony  megtalálja  ugyan  a  keresett  kincset, 
de  családja  s  minden  öröme  árán;  ebben  van  a  darab  egész  tragikuma. 
Érdekes,  hogy  a  magyar  » szegény  legény*  e  szomorújáték  népies  alakjai 
közt  először  lép  fel  műköltészünkben.  —  Vérnász,  az  akadémia  színmű- 
jutalmai legelsőjét  nyerte  meg  (1833.)  a  Horváth  Cyrill  Tyrusávoü.  szem- 
ben, melynek  azt  Döbrentei,  Vörösmarty  s  az  Aurorádkor  ellensége,  fon- 
dorlataival kiadatni  kívánta.  Hőse  Telegdi,  ki  ártatlan  gyermekeit,  kiket 
nem  ismer  magáéinak,  kitéteti  s  hűtlenséggel  vádolt  nejét  halálba  kergeti. 
A  gyermekek  felnőnek,  s  az  apa  beleszeret  ismeretlen  leányába,  Lenkét)e 
s  nőül  is  veszi  őt,  fiát  pedig,  ki  mint  martalóc  tört  apja  várára,  meg- 
gyilkoltatja. Tanár,  remete,  kit  egykor  neje  kedvesének  tartott,  fölfedezi 
előtte,  hogy  Lenke  s  megölt  fia,  Kolta,  az  ő  gyermekei.  E  fölfedezést 
életével  fizeti  meg,  Lenke  fátyolt  ölt  s  Telegdi  őrjöngésében  öngyilkos 
lesz.  A  tárgy  a  görög  sorstragédiákra,  az  Oedipus  történetére  emlékeztet, 
de  az  egészen  az  újkori  romanticizmus  színe  van,  melyet  Vörösmarty 
előszeretettel  tanulmányozott,  kivált  a  jelenetezésben,  míg  az  egésznek 
setét  hangulata  inkább  a  német  sorsdrámák  színét  viseli  magán.  —  Marói 
bán,  mely  az  akadémia  n^gyjutalmának  felét  nyerte  (1838.),  s  egy, 
—  csak  külsőségre  támaszkodó,  alaptalan  —  plágiuni-vádat  szerzett  Vörös- 
martynak, az  iránta  ellenséges  Kunoss-Munkácsy-Hazucha-kör  részéről, 
a  legdrámaibb  a  költő  drámái  s  tragédiái  közt  Marót,  macsói  bán,  gyer- 
mekkorában *  a   törökök  által  elrabolt   testvér-öcscsét   keresi  s  maga  jut  a 


VÖRÖSMARTY  MtHÁLV  369 

Hasszán  bég  fogságába.  Míg  itt  szenved,  egy  Bod  nevű,  fél-törfUc  kalandor 
martalóc,  slcsálMtja  a  bán  nejét,  Idát,  kit  ura,  Hasszán,  szániára  kellett 
volna  elrabolnia.  A  bán  háza  dpusztúl;  Ida,  hogy  férjét  megváltsa,  bűn- 
bánatában, maga  adja  magát  Hasszán  kezébe;  a  bán  testvérére  ismer 
Bodban,  ki  vele  együtt  fegyvert  fog  a  török  ellen.  Idát  egy  gyiiokkal  meg- 
menti a  gyalázattói  s  maga  elesik.  —  Az  Áldozat  (1S40.)  is,  mint  a  két 
el^bi,  csak  befejezése  egy  régi  történetnek,  A  honfoglalás  korában  játszik. 
Az  Ős  hazában  visszamaradt  magyart  közUt  Szabolcs  >E1^  vezér  üa<  a 


VttrUimutj'  lSá,>-ben. 

honfoglalók  után  iö,  keresni  eltűnt  kedvesét,  Zenőt,  Ezt  már  is  elhagyta  csá- 
trítója,  Zaránd  s  hogy  összekelhessen  Szabolcs  húgával  Csilárral,  (Öl  akarja 
áldozni  Hadúrnak.  De  6  lesz  az  áldozat,  mert  Szabolcs,  a  megőrült  Zenövei 
találkozva,  útjába  áll  a  csábítónak  s  megöli.  íme  a  Vörösmarty  tragikus 
tárgyai  1  »Kétségkivül  —  mondja  Beöthy  —  mindenikben  van  tragikai  eszme, 
de  hősei,  személyei  nem  mindig  képvisdík  azt*.  Jellemeik  nem  fejlenek  drámai 
jellemekké  s  a  cselekvények  bensőleg  szegények ;  drámai  erővel  csak  egyes 
jelenetek  hatnak.  De  a  nyelv,  minél  kevésbbé  drámai,  lírainak  annál  szebb, 
«-zelmesebb,  tökéletesebb ;  s  Vörösmarty,  drámáival,  épen  a  színpadi  nyelv 
emelésére  hatott  jótékonyan  s  olvasva  sokat  nyernek  színművei. 

A  két  első  s  a  két  utóbbi   tragédia  közé  esik  Vörösmarty  egyetlen  a 
vígjátéka,  a  Fátyol  titkai  (1834.),  melyben  a  költő,  a  nemesebb  szerelmet 

Beeihsr,  M*gTftr  ii 


370  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


dicsőítve,  költői  Vígjátékot  akart  alkotni,  szemben  az  akkori  színpadi  komi- 
kumnak sokszor  lapos  prózájával.  De  műve  szerkezet  tekintetében  gyönge 
s  benne  a  hangulat  nemcsak  nem  egyenletes,  de  kirívó  ellentétek  közt 
ingadoz.  Míg  a  szerelmes  hős  magas  álmadozásai  s  a  gyöngéd  és  pajkosan 
ér2:elnies  leány  áradozásai  költőiek,  a  három  parlagi  gavallér  nyelve  s 
elméskedései  póriasak.  —  Bár  alkalmi,  de  költői  becsű  kis  mű  Árpád 
ébredése,  melyet  Vörösmarty  a  Nemzeti  Színház  megnyitására  készített  s 
lelkes  tetszés  mellett  adatott  elő  ( 1 838.).  Árpád  kikél  sírjából,  hogy  ezred  év 
találja  s  csalódva,  után  megnézze  nemzetét  s  azt  elnémetesedve,  elaljasodva 
elkeseredve,  már-már  vissza  akar  térni  sírjába.  De  a  költővel  találkozik, 
a  ki  kísérőjéül  ajánlkozik,  megmutatja  neki  a  nemzeti  haladás,  az  ébredés 
jeleit,  melyek  jobb  jövőt  igémek  —  s  végre  az  épen  felépült  Nemzeti 
Színházat,  mely  a  gazdagok  és  szegények  filléreiből  épült  a  nemzetiség 
ápolására  s  melyhez  egy  szegény  napszámos  —  fillére  nem  levén  —  egy 
heti  ingyen  munkájával  járult  —  s  Árpád  megnyugodva  tér  sírjához. 

Ibríítasok  ^^o\  kezdvc  tíz  s  több  évig   pihent  Vörösmarty  drámaírói  tolla,  míg 

utolsó  drámai  művét,  többször  félretéve  s  meg-meg  belefog\'a,  a  Cilley 
és  a  HunyadiakdX  megalkotta.  Időközben  Shakspere-fordításokkal  is  fog- 
lalkozott. Belekezdett  Romeo  és  Júlia  fordításába,  de  egy  jelenettel 
abba  hagyta ;  befejezte  ellenben  Július  Caesart  és  pedig  úgy,  hogy  mai 
teljes  Shakspere-ünknek,  Arany  és  Petőfi  fordításai  mellett,  egyik  legjelesb 
darabja.  Később  e  két  költővel  szövetkezett  a  nagy  britt  összes  drámái 
fordítására,  a  mi  azonban  mind  a  három  részéről  egy-egy  darabbal  abban 
maradt.  Vörösmarty  Lear  királyi  fordította,  de  csak  később,  élete  hanyatló 
korában,  fejezhette  be.  E  fordítás,  bár  sok  helyen  magán  viseli  még  a 
költő  erejének  —  mint  az  oroszlán-körmöknek  —  nyomait,  de  koránt  sem 
sikerűit  úgy  mint  az  előbbi.  Utolsó  drámája,  a  Cill^  és  Hunyadiak,  a 
többinél  is  kevesebb  drámai  élettel  biró,  csupán  történeti  rajz  s  a  költőnek 
ismét  csak  kései  hanyatlására  vall.  Legszebb  lapja  az  a  bordal,  mely  még 
a  dráma  elkészülte  előtt  lírai  költeményei  közé  került,  azoknak  ^jrik 
legszebbike,  a  Keserű  pohár,  melyet  később  Erkel,  Bánkbán  operájába 
beszőve,  a  dalhoz  méltóan  zenésített. 

^^Tünd'e^^  Legelőször   kellett  volna   szólariünk   (a  Hábador  kis  drámai,  inkább 

ossiáni,  költeményt  mellőzve)  mind  keletkezési  idejére,  mind  költői  becsére 
nézve,  Csongor  és  Tündétől,  e  bájos  drámai  költeményről  (1831.),  melyet 
Vörösmarty  sem  a  színpad  számára  írt,  mások  sem  tartottak  színrehoz- 
hatónak,  bár  Paulay,  a  Szentivánéji  álom  és  az  Ember  tragédiája  váratlan 
sikerei  után,  szerencsés  kézzel,  célszerűen  rendezve,  azokéhoz  hasonló 
sikerrel,  színpadra  hozott.  Vörösmarty  egészen  elemében  volt,  mikor  az 
Argyrus  királyfi  meséjét,  szabad,  de  szerencsés  átdolgozással,  csak  az 
alapeszme  s  a  főszemélyek  (Csongor :  Argyrus,  Tünde :  Tündér  Ilona),  s  a 
boszorkány  és  a  három  ördögfi  felhasználásával,  de  a  maga  —  akkor 
teljes  fényében  ragyogó  —  képzelete  sugaraival  övezve  körül  —  egy  költői 


VÖRÖSMARTY  MIHÁLY  371 


tündérdráma  alakjába  öntötte.  »A  mese  szövésében  —  mondja  Beöthy  — 
itt  is  ingadozás,  zavar  és  következetlenség  mutatkozik;  de  a  magyar 
költői  nyelvnek  egyik  legszebb  diadala  e  költemény.*  A  szerelem  költőibb, 
melegebb  ékesszólással  sohasem  szólott;  a  költői  motívumok  gazdagabban 
sohasem  áradtak.  Helyet  talált  benne  mindaz,  a  mit  csak  költőivé  tehet 
a  ragyogó  képzelet:  a  humorral  rajzolt  reális  élet  (Balga  és  Dma),  mély 
reflexiók  (a  Király,  a  Kalmár,  a  Tudós  és  az  Éj),  a  szív  egész  világa, 
a  bűn  és  csábítás  mérge  (Mirigy  és  Ledér),  a  bohóskodás  (az  ördög-fiuk) 
és  a  légi  tündérvilág  shakespere-i  könnyűsége,  pajkossága.  Mindez,  ezer 
színben  tündöklő  nyelven,  melynek  gyöngéd  zenéje,  finom  hullámzása, 
kedves  játszisága,  a  Csongor  és  Tünde  szerelmi  találkozásai  mellett,  a 
nemtők  játékában  páratlan*. 

Es  mégis,  Vörösmarty  lírai  költeményeiben  a  legnagyobb.  Verselése  ^^^^^^^ 
gyakran  kevésbbé  szabatos;  rímei  nem  az  Aranyéi  s  asszonáncai,  —  mit 
ő  használ  először  a  magyar  költészetben,  —  nem  mindig  felelnek  meg  a 
később  megállapított  szabályoknak  és  korlátoknak,  de  nyelve,  kifejezései,  • 
még  merészségeikben  is  (pl.  sirhalmow/)  ^  biztos,  festői  és  erőteljes.  Újító, 
de  sohasem  a  határon  túl;  ódon,  de  mindig  oly  világos,  mintha  csak  a 
ma  közkeletű  szót  használná ;  s  gondolata  minden  árnyalatának  megtalálja 
az  egyedül  kellő  szót,  és  plasztikus,  mint  előtte  még  senki. 

Lírai  költeményei  közül  az  első,  mely  méltó  feltűnést  okozott  s  becsét 
máig  megtartotta  (Czuczor  ezt  mondta  el  Vörösmarty  kisebbik  fia  koporsó- 
jánál, az  általa  végzett  gyászszertartás  után;  protestáns  lelkészek  halotti 
imákban  használják  ma  is):  a  Kis  gyermek  halálára,  1824-ben  a  Perczel- 
család  egy  bimbójában  elhunyt  kis  fiú-sarjának  halálára  írt  költeménye, 
mely  mély  bensőségével  s  keresetlen  egyszerűségével  és  igazságával  hat. 
Első  időszakából  —  melyet  1832  végéig  számítunk  —  több  versét  idéztük 
már,  különösen  az  Etelkára  vonatkozókat,  de  nem  említettük  még  Szilágyi 
és  Hajmási]&X  (1828),  melyet  az  akkoriban  felfedezett  Csoma-kódexbén 
a  Szendrői  Névtelen  műve  alapján  írt,  balladái  egjdk  —  ha  nem  épen 
legtökéletesebbikét,  s  nem  még  lírája  népies  irányát.  Előtte,  a  múlt  század 
végén  s  ennek  elején,  Faludi,  Horváth  Ádám,  Csokonai,  Fazekas  szép 
példákat  adtak.  Kisfaludy  Károly  —  már  Vörösmartyval  együtt  s  egy- 
mással szinte  versenyezve,  pl.  a  Szép  asszony,  Kisfaludynál  Bánkódó 
férj  —  az  » iskolák*  lírái  ellenében  öntudatosan  kezdette  mívelni  a  népiest, 
a  dalban.  Vörösmarty  még  kiszélesbítette  a  népies  líra  körét,  dalok  mellett 
képekkel,  genre-okkal,  románcokkal  is.  Csak  egynehányat  említünk,  a 
dalok  közül :  A  Gyászkendő,  Párja  nincs,  Ilus  panasza.  Puszta  csárda, 
Andor  panasza.  Pásztorlány  dala,  az  Elhagyott  leány,  Tükör  —  bár 
ezek  némelyike  is  románc-jellegű  képekké  válnak ;  a  románcos  genre-képek 
közül  Becskerekit,  Gábor  diákot  s  különösen  a  Láboda  kedvéi  —  melyek 

>  Sírhalmomi  gyásznak  elég  jel  A  sárga  levél  .,.A  haldokló  ledny  című  költeményében. 

24' 


372  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


később  Czuczomak  s  még  Petőfinek  is,  hasonlókhoz  ösztönül  s  példá- 
nyokul szolgálhattak  s  jóval  későbbről  a  Tőt  deák  dalát,  mely  vala- 
mennyit felülmúlja  rokontársai  között.  Később  is,  legszebb  lírai  darabjai, 
a  naiv  dalok  közül,  pL  A  szép  hajadon  s  a  mindennél  szebb  Kis  leát$y 
baja  majdnem  a  népdal  hangján  s  annak  közvetlenségével  szólnak.  De 
a  valódi  művészi  dalban  magasabb  hangokra,  a  szenved^yesig  emelkedik, 
fA.  az  Iddhoz  dműben,  melynek  két  első,  gyckiyörű  strófiyát  az  utolsóban, 
fájdalom,  leejti  —  épen  mint  Petőfi  a  Boldogtalan  voltam  —  című  dalá- 
ban, mindkettőnél,  a  sybilla-kön3rvek  példájára,  a  kettő  értékesd>b  volna 
mint  a  hárcrni.  Annál  szebbek  második,  boldog  szarelme,  meleg  ol)rtcor 
szenvedélyes  dalai,  a  Laurához  írottak,  1842-ből,  mikor  Csajághy  Laurát, 
később  nejét,  megismerte  s  iránta  a  férfi  kor  mély  s  mégis  lángdó  szerd- 
mere  gyúladt,  A  szomjú,  Lanrához,  Névnapra,  Feledés,  Haragszom  rád, 
az  I/jú  költő;  1843-ból  Névnapi  köszöntés,  ismét  Laurához  s  v^;re  a 
szenvedélyes,  majdnem  rajongó,  formájában  is  művészi  Ábránd,  —  meg- 
annyi eleven,  majd  mosolygó,  majd  égő,  szép  virága  az  ősz  küszöbén 
visszatérő  tavasznak.  E  két  időszak  között  első  tavasza  hamvadó  szerd- 
mének  csak  egy-egy  fájó,  de  megható  visszhangja  kél,  az  Elhaló  szerelem 
s  Késő  vágy  című  dalokban.  Későbbi,  de  még  korántsem  hanyatló  korának 
lírai  termékeiben,  a  Rózsabimbóvól  szóló  mesében,  a  Madárhangokban,  a 
Virág  és  pillafigóbeLVí,  az  Éj  és  csillagba,ny  még  egyszer  megzendül,  az 
iQüság  eleven  s  a  dal  édes  bája  s  a  vers  zengzetességének  ismét  a  Csongor 
és  Tünde  szépségeire  emlékeztető  virtuozitása. 
Epigrammák  Vörösmarty   epigrammáiról  már   fentebb   szólottunk.  Egész  serege  a 

töviseknek  és  virágoknak;  ez  utóbbiakban  még  Kazinczyt  is  s  minden 
magyar  írót  felülmúl  bájban,  gyöngéd  s  mégis  erős  színezésben,  a  gondo- 
latok szépségében,  a  forma  tökélyében,  a  nyelvben.  Közülök  csak  néhányat 
említünk.  Már  fiatalkori  Verskoszorúja  (1828.)  jeligéül  a  Koszorú  »szép- 
literaturai  ajándék « -hoz,  a  Tudományos  Gyűjtemény  mellékletéhez,  melynek 
szerkesztője  is  volt,  —  valódi  görög  minta:  Méh,  Szív,  A  patakhoz, 
A  látogatók,  A  haldokló,  A  rózsa.  Virág  és  szerelem,  az  első  (1828—32), 
Egy  szép  szoborra.  Sas,  Csalogat^,  L.-né  (Lendvayné)  emlékkönyvbe. 
Emlékezet,  W.  Gr  emlékkönyvébe,  megannyi  válogatott  virág,  a  görög 
anthologiára  emlékeztető,  szépségekben  annak  legszebb  darabjaival  ver- 
senyző. A  hazafias  tartalmúak  közül  elég  lesz  Magyarország  címere. 
Az  átok.  Egy  kibujdosott  végóhajtása,  A  hazafiák,  Pázmán,  Zrínyi  a 
költő.  Sziget  s  a  Puszta  sír  (Árpád  sírja),  címűeket  enüíteni.  Kisfaludy 
Károly  sírjára  mellett,  ugyan  arra  még  kettő  van,  szebbnél  szebbek,  a 
Gyászkiséret  s  Csák,  Titel  (a  csillagász)  halálakór,  kezdő  sorai  »T^ed, 
egek  s  csillag  koronák  éjféli  barátját*  stb.  —  Horác  ^yik  szép  ódájának 
kezdő  soraira  emlékeztetnek: 

Te,  maris  et  terrae,  numeroque  carentis  arenae 
Mensorem  stb. 


n 


VÖRÖSMARTY  MIHÁLY  373 


Fordulataival  ©ly  elmés,  mint  bájos  Egyjáfnbor  szerzetes  sírver  se,  két  két- 
sorú,  s  a  hasonló  szépségű  Remete  sírja.  Apró  virágok  a  gazdag  koszorú 
büszke  rózsái  s  pálma-levelei  között  fel  se  tűnnek ;  Vörösmarty  epigrammáit- 
is  alig  emlegetik,  mintha  elvesznének  ódái  s  más  nagyobb  alkotásai  mellett. 
Balladái  s  kisebb  elbeszélő  költeményei  szintén  ragyognak  koszorü- 
íában.  Vörösmarty  a  költői  nemek  alfajaiban  ritkán  különbözteti  m^  ^ib^széíések 
az  esztétikai  szabályokban  megállapított  határokat  Vájjon  mondhatjuk-e 
balladának  Salamoni'^  Arany  balladái  után  bizonyára  nem.  De  akármi^ 
ritka  becsű  költemény.  »Két  ellentétes  lelki  állapot  —  mondja  Gyulai  — 
mily  szépen  olvad  össze  s  békül  ki  itt  egy  képben.  Átkot  hallunk,  mely 
áldássá  válik,  büszke  királyt  látunk,  ki  ájtatos  remete  lesz.  Az  átalakulás 
fejlődését,  igen  helyesen,  nem  részletezi  a  költő,  de  annál  művésziebben 
rajzolta  egy  pár  vonásban  a  sors  sújtó  kezét,  az  idő  enyhítő  folyamát, 
a  természet  nyugalmas  csendjét  s  veti  lelkünkbe  mintegy  olvasztó  hangu- 
latkép, mely  sejtetve  mindent  kimagyaráz*.  A  már  említett  Szilágyi  és 
Hajmdsin  s  a  tragikus  fejleményű  Özvegyen  kívül,  a  többit  is  alig  fogad- 
hatjuk el  tiszta  balladának.  A  Rabló,  a  Hontalan,  az  Árvizi  hajós, 
nagyobb  románcok ;  Kemény  Simon,  Az  ősz  bajnok  kisebb  költői  beszélyek, 
történeti  —  epikai  —  hangulatokkal;  a  Túlvilági  kép  egy  fantasztikus 
álom,  szenvedélyes  lírai  hangulattal  mint  az  Éjféli-ház;  Mák  Bandi  és 
Petiké,  az  egészséges  s  népies  magyar  humortól  csillogó  s  meleg  kedél3rtől  . 
áthatott  genre-képek;  de  egyik  sem  tisztán  az,  a  hová  soroztuk,  —  min- 
denik a  ballada  s  a  költői  beszély  határán,  de  a  maga  nemében  mindenik 
szép  és  becses.  Utoljára  említjük  a  legszebbet :  a  Szegét^  asszony  könyvét, 
e  sajátos  életképet,  melyben  Vörösmarty  saját  édesanyját  írja  le,  a  hálás 
és  ragaszkodó  fiú  szeretetének  s  a  remek  képet  rajzoló  művész  lángelme- 
jenek  összeolvadt  melegével.  Édesanyja  emlékét,  epigrammái  közt,  még  a 
Szegény  anya  című  szép  sírverssel  is  örökíti.  Fájlalta,  hogy  távol  volt  tőle 
agg  napjaiban ;  a  világban  szétszórt  gyermekei  közül  egy  sem,  ő  sem  ápol- 
hatta betegségében,  még  halálakor  sem  lehetett  jelen  (távol,  épen  utazásban 
volt  akkor)  s  a  szegény  anyát  idegen  kezek  tették  le  sírjába. 

Elbeszélő  költészetének  koronája,  koronájának  legdrágább  gyöngye, 
Szép  Ilonka,  e  mély  érzelmű  s  kivitelében  oly  bájos,  oly  megható  kisebb 
költői  beszély.  A  női  bájnak,  a  játszi  gyermekből  érzelmes  hajadonná 
fejlődő  szűz  tiszta,  szűzies,  de  csalódásában  halálossá  váló  szerelmének, 
a  megtört  szív  gyötrelmében  panasz  nélküli  hervadásának,  megható  képe 
ez  —  s  egyszersmind  valódi  mintája  az  egyszerű  és  igaz  jellemzés  művé- 
szetének ! 

Vörösmarty   költészete,    ennyi   gazdagság   s   minden   műnemben   és  (')dák 
műfajban   változatosság   mellett,   mégis   az    ódában,   különösen^  a  hazafias 
ódában,    emelkedik    legmagasabbra.    írói    pályájának    első    korszakában, 
eszmékben,   hangban   és   formában   még   a   Berzsenyi   követője,  a  nélkül, 
hogy   annak   erejét   s   magas   szárnyalását   utolérhetné.    1832   előtti   ódái 


374  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


közül  csak  a  Kisfaludy  Károly  emlékezete  emelkedik  ki,  melyhez  a  nagy 
író  képe  mellett,  a  legkedvesebb  barát  elvesztését  kesergő  hű  barát  fájdal- 
mából, szíve  legbelsejéből  veszi  a  hangot.  Általában,  míg  Berzsenyi  önma- 
gából önti  lelkesedését  tárgyára,  Vörösmarty  inkább  tárgyától  veszi  azt. 
Mind  a  két  költőben  megvan  (a  mik  az  óda  fokellékei)  a  tűz,  erő  és 
méltóság  —  mondja  Gyulai  Pál,  abban  a  kitűnő  párhuzamban,  melyet 
a  két  ódaköltő  közt  von  —  de  Berzsenyi  köre  szűkebb,  mint  általában 
a  klasszicizmusé;  míg  Vörösmarty  romantikus  szelleme  gazdagabb,  többet 
ölel  fol.  Berzsenyi  a  maga  szűk  körében  összpontosítani  bírja  egész  erejét, 
s  a  klasszikái  óda  egyszerű  tiszta  formájában  emelkedik  föl.  Vörösmarty 
lelkesedése  omlik  mint  a  hegyi  patak  árja,  szikláról  sziklára  s  zúgása 
betölti  a  levegőt.  A  Liszt  Ferenchez  írt  ódában  Liszt  viharos  zongora- 
játéka hangzik ;  az  Élőszoborhan  az  elfojtott  kín  lázas  kitörése  .az  elnyo- 
mottságában  szoborrá  merevült  Lengyelország  feljajdulása.  Az  Uri  hölgyhöz, 
a  nemzetíségökből  kivetkőzött  magyar  hölgyek  elleni  erős  felindulás  lesújtó 
és  megbélyegző,  majd  kérlelő,  buzdító,  lelkesítő  hangja  váltakozók;  ugyan 
ez  eszmék  és  érzelmek,  elegiává  mélyítik  az  Elhagyott  anya  című  költe- 
ményt. A  honszeretet  elmélkedve  kezdi  s  szónokolva  végzi.  A  Fóti  dal 
bordalnak  s  enyelegve  indul,  de  hazafias  ódává  emelkedik.  A  Gondolatok 
a  könyvtárban,  bölcseimi  óda,  mely  a  világ  s  emberiség  bajain  tépelődik, 
mint  az  Emberek  című,  tartalomra  és  formára  egyaránt  sajátos,  de  gondo- 
latokban gazdag  s  hangulatos  költemény  is.  Elmélkedő,  bölcseimi  ódának 
mondhatnók  a  Merengőhöz  —  Laurához  —  írt  versei  legszebbikét  is,  ha 
annyi  meleg  költészet  s  mély  érzés,  az  erős,  bár  még  tartózkodó  szerelem 
oly  nemes  hangja  nem  szólna  benne,  a  mi  a  Vörösmarty  költeményei  közt 
a  legszebbek  s  legnépszerűbbek  közé  emeli.  Még  utolsó  ódájában  a  Vén 
cigányban  zendűl  meg  egyszer  az  elkeseredett  fájdalomnak  majdnem  a 
gúnyba  átcsapó  erőteljes  hangja,  mel3aiek  viharos  zúgásában  elvesztve 
összhangját,  a  túlfeszített  húr  elpattan. 
A  Szózat  A  Szózat  Vörösmarty  lírai  költészetének   legérettebb,   mert  legmegér- 

leltebb  gyümölcse.  Nem  dolgozott  gyorsan,  sem  könnyen.  Soká  s  mélyen 
elgondolta  megírandó  munkái  tervét;  a  nagyobbak  vázlatát,  prózában, 
papírra  is  tette,  a  kisebbeket  elméjében  szőtte  s  legfolebb  az  alapeszmét 
vagy  fordulatot  magában  foglaló  sort  vagy  versszakot  jegyezte  foL  Néha 
napokig,  hetekig  forgatta  elméjében  s  mikor  a  leírásra  került,  akkor  is 
fol5rvást  törült,  igazított,  változtatott  rajtok.  Szózatává]  majdnem  egész  évig 
járt  viselősen,  nem  is  említve,  hogy  1831  óta,  mikor  Széchenyi  munkáinak 
olvasása  megváltoztatta  a  közérzületet  s  a  csüggedést  tettre  és  életre  buz- 
dító reménynyel  váltotta  fel,  s  a  Régi  dicsőségünk  éji  homályban  késését 
sirató  Vörösmarty  lelki  világát  is  újjá  szülte,  —  majd  minden  hazafias  köl- 
temény érezteti  vagy  legalább  sejteti  a  készülendő  Szózat  hatását  s  úgy 
szólván  annak  színét  viseli  magán.  1835-ben  már  lelkében  viselte  s  elméjé- 
ben forgatta  azt  —  és  csak  1836  vége  felé  írta  meg  s  fejezte  be,  hogy  az 


VÖRÖSMARTY  MIHALY  373 

1837-ki  Aurorában  helyet  foglalhasson.  E  költeményébe  Vörösmarty  mindent 
belefoglalt,  a  mi  nemzetét  emelheti,  lelkesítheti  s  bár  érezteti  vele  veszélyes 
helyzetét,  még  bekövetkezhető  pusztulását  is,  de  —  majdnem  vallásos  hittel 
bátran  állítja  a  világ  s  a  sors  ítélete  elé,  nem  hihetve,  hogy  azok  elhagyják, 


VerSimart;  ércszobra  Székesfehérvirotl. 

ha  maga  nem  hagyja  el  magát.  Rövid,  egyszerű,  de  szívhez  szóló  fölhívás 
után  a  múlt  küzdelmeire  s  dicsőségére,  a  kiontott  vérre  s  kivívott  diada- 
lokra mutat,  —  melyek  a  magyart  a  haza  földéhez  kötik  —  mintha  eposzai 
szellemét  kivonatban  akarná  még  egyszer  a  nemzet  szívébe  csepegtetni; 
majd  a  nemzetek  s  a  világrend  igazságára  utal  s  még  a  végveszély  és 
pusztulás  lehetőségében,  a  nagy  gyászban  is  az  Örök  igazságra  hivatkozik 


376  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


—  végezve  azzal  az  intéssel,  melylyel  kezdette.  Mily  egyszerű  sza'kezet! 
Nerft  némely  ódáinak  rohanó  árja,  vészes  dörgése  —  a  vallásos  ének 
nyugalma  s  a  férfias  erÖ  elszántsága  szól  benne.  S  ez  egyszerű  szerkezet, 
e  férfias  nyugalmú  hang,  a  mi  ez  ódát  valódi  énekké,  himnuszszá  tette  a 
nemzet  szívében  s  milliók  ajkain.  S  bár  ritmusa  nem  éneklésre  termett  s 
a  hozzá  készült  dallamok,  még  az  Erkelé  sem,  felelnek  meg  a  zenemű- 
vészet igényeinek,  a  nemzet  ez  éneket  nem  felejti,  hanem  énekli  mindig  s 
fogja  énekelni  mindig,  míg  nemzeti  aspirációi,  mind  az  utolsóig,  nem 
teljesülnek. 

Vörösmartyt  költői  munkássága  emelte  a  nemzet  szellemi  nagyjai 
közé,  mint  költő  lett  nagygyá  s  neve  halhatatlanná.  De  írói  munkássága  s 
annak  érdeme  nem  határozódik  csak  költészetében.  Ennek  terjedelme,  esz- 
mékben és  formákban  csaknem  példátlanul  gazdag  ugyan.  A  költészet 
mind  a  három  nemében,  a  lírai-,  epikai-  s  a  drámaiban  és  mind  a  háromnak 
csaknem  minden  műfajában  s  egyikben  sem  csak  véletlenül,  vagy  sze- 
szélyből, vagy  műkedvelőül,  hanem  rendszeres  tanúlmánynyal,  elhatáro- 
zással s  állandóan  működik.  S  mind  e  mellett,  mint  prózaíró  is,  nemcsak 
érdemes,  de  kiváló  is:  a  prózai  elbeszélő  szépirodalomban,  a  nyelvtudo- 
mányban, a  gyakorlati  eszthetikában  s  műbírálatban,  sőt  még  a  társadalmi 
politika  terén  is ;  s  végre  az  időszaki  sajtóban  mint  szerkesztő  vagy  állandó 
munkatárs. 

^'^%sti^^^^'  Prózai  elbeszélései  közül  a  humorosak  válnak  ki:  a  Holdvilágos  ej^ 

a  Kecskebőr  s  még  inkább  a  Csiga  Márton  viszontagságai;  mind  a  három 
jóízű,  vidám  és  komoly  humorral  váltakozó  s  mindenek  felett  igazán  ma- 
gyaros. Legnagyobb  elbeszélése,  a  komoly  Orlay,  sokkal  kevésbbé  sikerűit. 

minfszeri^sztő  Nyclvtudományi   s   műbírálói   munkásságának,    részint  az   akadémia 

megalakulása,  részint  az  időszaki  sajtó  föllendülése  nyitott  munkakört  s 
adott  folytonos  táplálékot.  Már  előbb  a  helytartó-tanács  magyar  és  német 
nyelvkönyvek  Írásával  bízta  meg  a  költőt,  a  nyelv  nagy  mesterét  Az 
akadémia,  mindjárt  alakulásakor,  a  nyelvtudományi  osztály  rendes  tagjául 
választván,  egy  magyar-német  zsebszótár  szerkesztésére  bizottságot  küldvén 
ki,  abban  Vörösmartynak  jutott  a  főszerep,  s  a  munka  nagyobb  része. 
Résztvett  egyéb  szótári  és  nyelvészeti  kiadványok  szerkesztésében  is. 

Még  előbb  szerkesztője  volt  a  Tudományos  Gyűjtemény  szépirodalmi 
mellékletének,  a  Koszorúnak;  később  magának  a  Tud.  Gyűjteménynek  is 
s  abban  számos  költeménye,  ebben  számos  kisebb  s  nagyobb  tudományos 
és  kritikai  dolgozata  jelent  meg.  Kisfaludy  Károly  halála  után  Bajza  vévén 
át  az  Aurorát,  majd  —  az  elhunyt  által  tervezett  Kritikai  Lapokat  is 
megindítván,  végre  1837-től  kezdve,  szintén  Bajza  szerkesztése  alatt,  a 
már  akkor  döntő  súlylyal  bíró  triumvirátus,  melyet  Schedellel  együtt 
alkottak,  megindítván  az  Atheneumoi^  mely  az  összes  tudományos  és 
szépirodalmat  felölelte  s  annak  kritikai  melléklapját  a  Figyelmezőt:  Vörös- 
martynak  nemcsak    koszorús   neve   fénylett  a  főlapon,  hanem  a  beküldött 


VÖRÖSMARTY   MIHÁLY  377 


munkák  bírálatában  is  tevékeny  részt  vett,  a  Figyelmezőben  pedig  a  dra- 
maturgiai s  színkritikai  rovatot  ő  vette  át  s  legnagyobb  részben  maga  írta. 
Dramaturgiai  Lapok  című  ciklusa,  elméleti  fejtegetésekben  s  gyakorlati 
útmutatásokban  egyaránt  gazdag.  A  klasszicizmus  és  a  francia  üj  romantika 
közötti  eszme-harcban,  az  ő  biztos  és  egészséges  ítélete,  a  drámai  világ- 
irodalomban  jártassága,  a  józan  középúton  haladó  mérséklete,  becsesekké 
teszik  e  lapokat ;  színi  kritikái  pedig,-  míg  a  közönséget  jó  ízlésre  tanítják,  . 
valódi  tanácsadói  a  színészeknek,  egyaránt  távol  a  mérges  lerántástól,  mint 
a  könnjm  kedvezéstől,  sohasem  engedve  szenvedélyes  vagy  épen  személyes 
indulatok  változó  szeszélyeinek. 

Mint  nyelvész,  nemcsak  szerkesztésekkel  s  bírálatokkal,  hanem  mint  AUnt  nyeucsz 
nyelvtudós  is  résztvett  az  Akadémia  munkásságában.  A  nyelvújításban, 
bár  Kazinczy  íoelveit  helyeselte,  mégis  mint  mérséklő  haladt,  biztos  nyelv- 
érzéke s  a  régi  magyar  nyelv  és  irodalom  alapos  ismerete  által.  A  gram- 
matikai kérdésekben  határozottan  Révai  követője  s  rendszerének  erős  . 
bajnoka,  ő  vívta  ki,  határozott  fellépésével  s  érvei  súlyával,  hogy  nemcsak 
a  nyelvtudományi  osztály,  hanem  a  teljes  akadémia  is  a  Révai  rendszerét 
fogadta  el  s  e  szellemben  állapította  meg  a  Helyesírás  szabályait  is, 
melyeket  aztán  az  egész  irodalom  elfogadott.  A  régi  nyelvemlékek  s  a 
tájszavak  gyűjtését  is  ő  sürgette  legelőbb  s  legerősebben,  ez  által  a 
neologizmust  igyekezve  mérsékelni.  Mint  költő  jó  példával  ment  elől;  elfo- 
gadva minden  helyesen  alkotott  s  szükséges  új  szót,  de  apró  cikkekben 
rendszeres  csatározást  folytatva  a  szükségtelen  és  rosszul  alkotott  szók 
ellen  —  s  mindaz  ellen, 

•  Ki  mindig  új  szót  fúr,  farag, 
A  leghelyesbet  százfelé  csigázza. 

Politikai  s  társadalmi  kérdésekkel  tüzetesen  Vörösmarty  nem  foglal-  Mint  politikus 
kozott.  Széchenyi  fellépése  nagy  hatást  tett  lángoló  s  a  régi  dicsőséget 
nemcsak  fájlaló,  de  vissza  is  sóvárgó  hazafileikére ;  s  lelkes  híve  lőn  és 
maradt  Széchenyi  politikájának,  bár  a  főúr  arisztokratikus  és  szatirikus 
egyénisége  teljességgel  nem  vonzotta,  határtalan  tisztelettel  viseltetett  szel- 
lemé  és  nagysága  iránt.  Mikor  Kossuth  a  Pesti  Hírlappal  fellépett  s  a 
szabadelvű  hazafiak  többségét  meghódította  s  a  Széchenyi  Kelet  Népéi 
sokan  elítélték,  Vörösmarty,  az  Atheneumban,  névtelenül,  terjedelmesebb 
tanulmányt  írt  Széchenyi  könyvéről,  belevegyülve  ő  is  a  nagy  vitába, 
melyben  többek  közt  Fáy  András  és  báró  Eötvös  is  felszólaltak.  1848-ban 
még  néhány  politikai  cikket  írt  a  Pesti  Hírlapba  s  egyet  a  Pesti  Divat- 
lapba, a  zsidó-üldözések  ellen.  Utolsó  szavát  akkor  emelte  el,  mikor  —  mint 
képviselő  ' —  a  minisztériummal  szavazván  a  kétszázezer  újonc  megaján- 
lására, Petőfi  őt  —  egy  szép,  de  alapjában  igazságtalan  költeményben 
hevesen   megtámadta.   A   válasz   sem   volt   igazságosabb;   s  reá   a   Petőfi 


378  VÖRÖSMARTY  MIHÁLY 


viszonválasza  sem;  mind  a  ketten  félreértették  és  sértődésükben  igazság- 
talanok  voltak  egymás  iránt.  ^ 
^h?rf  ulán^"  Az  1848— 1849-iki  szabadságharc  politikai  küzdelmében  Vörös- 
marty csak  mint  képviselő  vett  részt.  Nem  is  vágyott  egyébre:  csak  a 
nép  bizalma  által  akarván  költői  érdemeit  s  munkásságát  jutalmaztatni. 
Az  egyetemen  a  magyar  nyelv  és  irodalom  tanszékét  ajánlotta  fel  neki 
báró  Eötvös,  de  ő  azt  sem  fogadta  el,  Garayt  ajánlotta  maga  helyett.  Más 
hivatalt  is  nyerhetett  volna,  de  ő  mindent  elutasított  magától ;  csak  a  forra- 
dalom végszakában,  a  Szemere-minisztérium  alatt,  fogadta  el  a  kegyelmi 
biróságot,  melyet  szelid  lelkével  megegyezőnek  s  igazságságérzetét  meg- 
tisztelőnek talált.  A  kormányt  és  az  országgyűlést  —  noha  ebben  egyszer 
sem  szólalt  fel,  —  a  haza  ügyéhez  a  veszélyben  is  híven,  Debrecenbe  s 
Szegedre  is  elkísérte.  A  világosi  fegyver-letétel  után  mint  mindenki,  ő  is 
menekült.  Egy  ideig,  míg  a  vihar  első  rohama  kitombolta  magát,  buj- 
dosva lappangott  barátainál  Szatmármegyében.  Itt  írta  Csanády  Jánosnál: 
Emlékkönyvbe  című  költeményét,  mely  oly  híven  fejezi  ki  kétségbeesett 
hangulatát.  1850  elején  Pestre  tért  vissza  s  jelentkezett  a  hadi  törvény- 
széknél, mely  akkor  már  enyhébbre  változtatta  előbbi  szigorát.  A  bukó 
Haynau  bosszús  kegyelme  kétszáz  s  néhány  társaival  őt  is  fölmentette. 
Már  ekkor  beteg  volt,  testben,  lélekben  megtörve.  Pesten  nem  volt  mit 
keresnie.  írni,  dolgozni,  nem  tudott,  nem  is  akart.  Elvágyott  a  fővárosból 
—  s  költségkímélésből  is  falura  költözött  —  szülőfalujába,  Nyékre.  Az 
akadémiától  ötszáz  forint  rendes  tagi  fizetése,  s  a  nagylelkű  gróf  Batthyány 
Kázmér  által  neki  ajándékozott  telek  után  is  ötszáz,  összesen  ezer  forint  évi 
jövedelme  volt.  Öt  évig  élt  még,  lassú  haldoklással,  j^  Kedélye  fel  volt  dúlva, 
mint  a  haza  földje,  mint  az  alkotmány,  mint  a  nemzetiség ;  rom  volt,  mint 
Magyarország «.  Mégis,  nagy  megerőltetéssel  s  kényszerűségből  befejezte 
Lear  király  fordítását,  metyet  1847-ben  megkezdett  s  aztán  félbehagyott 
volt.  Olykor  be-benézett  Pestre,  hogy  orvosa.  Kovács  Sebestyén  Endre, 
tanácsát  vegye  s  ilyenkor  elnézett  az  irodalmi  körökbe  is,  hol  áhítatos 
tisztelettel  fogadták  s  vették  körül 

« 

^^napoiT^  Betegsége  1853  őszén  komolyabb  s  egészen  aggasztó  fordulatot  vett. 

Hű  neje  sürgette  Pestre  menetelöket,  hogy  rendszeres  gyógyítás  alá  vehessék. 
De  ismét  jobban  lett.  1854-ben  még  néhány  költeményt  küldött  bé  Csen- 
gerynek,  egy  általa  megindított  folyóiratba.  1855  nyarán  még  a  balaton- 
füredi flirdőt  használta.  De  október  vége  felé  rohamosan  mutatkoztak 
rajta  a  vég  legaggasztóbb  jelei.  Neje  Pestre  vitte,  hol  —  míg  állandó 
lakást  vehetnek  föl  —  az  Aranysasban,  a  vidéki  magyarság  e  kedvelt 
vendéglőjében  vettek  szállást.  November  17-kén  költöztek  át  a  váci-utcai 
Kappel-házba,   a   hol   Kisfaludy   Károly   is   utoljára   lakott   s  meg  is   halt. 

*  Gyulai    Pál,    Vörösmarty    életrajzában,    melyet    annyiszor    idéztünk,    a  CCI—VIL 
Tápokon,  szépen  oszt  igazságot  a  két  nagy  költő  között. 


VÖRÖSMABTV  MIhALY  379 

Vörösmarty,  míg  a  lépcsőn  feisegítették,  összerogyott.  Szélhűdés  érte  s  többé 
nem  is  nyerte  vissza  eszméletét  Neje  s  egy  azóta  nagy  hírre  emelkedett 
fiatal  orvos.  Kovács  József  virrasztottak  felette.  November  19-kén,  déli  egy 
órakor  kilehelte  lelkét. 

Temetése,  az  első  nagy  temetés,  melyet  annyi  követett  még  azóta, 
a  főváros  s  a  vidék  óriási  részvéte  mellett  ment  végbe,  november  21 -kén, 
délután  két  órakor,  a  Kerepesi-üt  melletti  temetőbe,  ugyanazon  napon  és 
órában,  melyben  hiKZonöt  évvel  előbb  barátja  s  mestere  Kisfaludy  Károly 
hunyta  le,  ugyanabban  a  házban,  szemeit  az  örök  álomra. 

Árván  maradt  családja  ügyét,  ifjú  korától  haláláig  leghűbb  barátja,  'it™*^" 
a  haza  bölcse.  Deák  Ferenc,  vette  gyámsága  alá.  Gyűjtést  rendezett  a 
hazában  s  a  nemzetet  legnagyobb  költője  hátrahagyott  családjának  segé- 
lyezésére hívta  fel.  A  nemzeti  kegyelet,  mely  temetésén  oly  nagyszerűen 
nyilatkozott,  itt  sem  tagadta  meg  magát:  a  nemzeti  hála-adományokból 
több  mint  százezer  forint  gyűlt  be.  összes  munkáit,  zárt  ajánlati  úton, 
Ráth  Mór  vette  meg  kilencezer  forinton. 

Vörösmarty  sírját  a  kerepesi-úti  temetőben  művészi  emlékkő  jelzi. 
Álló  szobra,  báró  Vay  Miklóstól  mintázva,  Székesfehérvár,  a  magyar 
királyok  egykori  székes,  koronázó  s  temetkező  városa  főterén  áll  s  kisebb 
másodlatban  az  akadémia  lépcsőháza  előcsarnokában,  a  Kisfaludy  Sán- 
doréval; Barabás  által  1837-ben  festett,  férfi  korabeli  hű  arcképe  szintén 
az  akadémia  képes  termében.  De  alakja,  képe,  emléke,  nemzeti  irodalmunk 
történetében,  halhatatlan  műveiben  él  örökké. 


66.  A  klasszikái  eposz  mívelői. 

Horvát  Endre,  Czuczor  Gergely,  Debreczeni  Márton,  Garay  János. 

SZÁZADUNK  mAsodk  ÉS  HARMADIK   évtizedében  mind  jobban 
erösödS   történeti  elemet,  a  mely  epikai   költészetünket  tar- 
talomban és  formában  újjá  alkotta,    Vörösmarty  fejlesztette 
ugyan  ki  leghatásosabban,  de  ez  üj  irány  nem  nála  jelent- 
kezett először.  Történetíróink  kutatásai  a  régi  múlt  emlékeit 
hova-tovább  előtérbe    állítván,  a   honalkotás    nagy  műve    is    csakhamar 
foglalkoztatni  kezdte  költőinket,  a  kik  őseinknek  a  harctéren  mutatott  vitéz- 
ségével, honszeretetével  iparkodtak  példát  mutatni  a  nemzetiség  erősítésére. 
A   hazafias  érzés  tüze,   a   felfogás    hasonlósága,    mely  őskorunkban  oly 
kiváló   s   a   nemzet    életére    rendkívüli     fontossággal    bíró    tényeket    látott,. 
majdnem   egy    időben   ihlette    Horvát  Endrét  és  Vörösmartyt,  Czuczort  és 
Debreczeni   Mártont,    hz   ország   különböző     részein    egymásról    mit   sem 
tudva  lelkesültek  a  honszerző  magyarok  hősiségén,  kalandjain  és  győzelmein. 
re  Elsőnek  Horvát  Endre   lépett  föl  közűlök,  mínt  a  klasszikái  éppsz 

hangjának  legkorábbi  megzendítője.  1778.  november  25'kén  született 
Pázmándon  (Győrmegye)  s  1839.  március  7-kén  halt  meg.  GyÖrÖtt,  Komá- 
romban és  Pozsonyban  tanúit  s  tizenkilenc  éves  korában  a  cistercita- 
rendbe  vétette  föl  magát  a  felsőausztriai  Heinrichauban,  de  már  egy  év 
múlva  megváltoztatván  szándékát,  a  győri  szemináriumba  .lépett  és  1801-ben 
áldozópappá  szenteltetett.  Néhány  évi  káplánkodása  után  téthi,  majd  páz- 
mándi  plébánossá  lön.  Már  előbb  szoros  barátságot  kötött  a  dunántúli 
írókkal  és  szabad  idejét  egészen  az  irodalomnak  áldozta.  Első  kísérlete, 
a  Zircz  emlékezete  (Buda,  1814.)  különös  figyelmet  keltett  az  írói  körökben, 
úgy  hogy  benne  már  »egy  magyar  Vergiliust  láttak".  Innentől  fogva, 
gyorsan  követték  egymást  episztolái,  heroidjei,  verses  elbeszélései  (Csesznek 
vára,  A  sziszeki  gyözödelem)  és  prózai  dolgozatai  az  Aurórában  és  Tudo- 
mányos Gyűjteményben ;  levelezésbe  jutott  Kazinczyval,  a  kinelf  nyelv- 
újítási elveit  magánleveleiben  és  a  Kazinczy  műveinek  bírálatában  egyaránt 
czáfolni  törekedett,  ö  a  nyelvújításban  csak  a  régi  szók  fölelevenítését  s- 
a  tájszók  általánosítását  tartotta  életrevaló  tényezőknek  s  a  túlzások  ellen 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MfVELÚI  381 

annál  élesebben  kelt  ki,  mioél  inkább  erősödni  látta  Kazinczynak  s 
legközelebbi  tanítványainak  általános  hatását  Felfogása,  akár  elméleti 
fejtegetéseit,  akár  azoknak  gyakorlati  megvalóátását  tekintsük  epikai 
művdben,  általán  helyesnek  mondható :  de  részint  a  Kazinczytól  messze 
maradt  ízlése,  részint  egyoldaliibb  világnézete  miatt  különösebb  hatást  nem 
tehetett.  Ide  járultak  türelmetlensége,  komorsága  s  papi  pályáján  tapasztalt 
mellőztetése,  a  melyek  a  pázmándi  magányában  elvonulva  élő  költőt 
hova-tovább  mintegy  elszigetelték  a  mind  élénkebbé  lett  irodalmi  világtól. 
Különösen  visszatetsző  volt  álnéven  írt  éles  és  gúnyos  támadása  Kazinczy 


ellen,  a  mely  a  széphalmi  mester  halála  után  jelenvén  meg,  az  ifjabb 
írókat  egészen  elleiie  ingerelte  annyira,  hogy  még  eratékbeszédet  sem 
mondtak  fölötte  az  akadémiában  s  csak  negyven  év  múlva  rótta  le  e 
tartozást  Szász  Károly. 

Horvát  epikai  munkái  közül  az  említett  Zircz  emlékezete  s  Árpád  z'f" 
(1831.)  című  eposza  a  legkiválóbbak.  Amaz  a  zirci  kolostor  történetét 
mondja  el  három  -szakaszban  Imre  király  korától  (1198.)  egészen  Dréta 
Antal  apát  hazafiúi  törekvéséig,  a  költő  koráig.  Nem  annyira  összefüggő 
története  ez  a  kolostornak,  mint  inkább  egymás  mellé  állított  vázlatos 
képek  sorozata  az  ország  politikai  és  vallási  életéből.  Azonban  új  volt 
nyelve,  sok   helyen  költői   színezetű  leírása,  hangzatos   ritmusii  verselése 


382  -  A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÖI 

s  az  egész  művön  elömlö  hazafias  felindulásának  heve,  a  meiy  a  táj  és 
régi  említek  rajzába  itt-ott  oly  költőien  vegyült,  hogy  könnyen  érthetőleg 
nagy  reményeket  keltett  Horvát  tehetsége  iránt.  Ktvtít  Horvát  István 
ösztönözte  5t  a  honfoglalás  nagy  művének  költői  megírására;  de  míg  S 
a  történeti  és  mondai  anyag  kialakításán  fáradozott  s  csak  egyes  mutat- 
ványokat közölt  az  Aurorában  1822-től  kezdve,  Vörösmarty  megfrta 
Zaláit  futásai,  a  mely  után  az  Árpád  már  sokkal  csekélyebb  hatást 
kelthetett,  jóllehet  az  akadémia  meg  is  koszorúzta. 
Árpád  Az    Árpád    tizenkét    könyvre  osztva,    külső   szerkezetben  a    Ver- 

gilius nyomán  készült;  de  Horvát  az  egyöntetű  cselekvény  műalkotá- 
sában még  Vörösmartytól  is  messze  maradt.  A  mű  meséje  ott  kezdődik, 
a  mint  a  magyar  törzsek  vezérei  megesküsznek,  hogy  Etele  birodalmát 
visszahódítják.  Álmos  agg  korára   való  tekintetből   fiát,  Árpádot,  ajánlja  a 


P.  Horvit  Endre  emlékérme. 

fövezérségre,  de  Lebed  is  törekszik  erre  s  boszüjában  a  magyarok  ellen- 
ségeivel szövetkezik.  Mégis  Árpád  választatik  meg  íSvezémek,  s  Tatur,  a 
főpap,  átadja  neki  Etele  kardját,  s  most  Lebeddel  megütközik,  kinek  seregét 
szétszórja.  Lebed  fia,  Szabolcs,  már  elŐbb  Árpádhoz  csatlakozott,  mert 
apja  Bongomak,  a  kozár  fejedelem  leányának  kezétől  megfosztotta  Öt 
Árpád  az  Etel  vizéhez  ér,  a  melyen  átkelvén,  hét  napi  pihenőt  tart  Itt 
értesül  a  susdali  oroszok,  bolgárok  és  besenyők  készülődéseiről,  de  leveri. 
őket,  és  hosszas  küzdelmek,  folytonos  harczok  között  átlépi  a  Kárpá- 
tokát,  s  miután  a  krobatokat  beleolvasztja  a  nemzetbe,  Munkácshoz  jut^ 
honnan  széttekintve  a  délfelé  nyúló  vidékre,  így  szól : 

Itt  új  országunk  kezdődjék.  E;  hely  az  els£, 
Mety  vészes  hadi  munkánknak  Rllnyilja  jutalmát. 
Munkával  keresd :  neve  iiuiitds  légyen  ezentúl. 

Innen  Árpád  meghódítja  az  egész  országot  s  vadászaton  egy  avar  keresz- 
tyén remetére  akad,  a  ki  elmondja  neki  az  angyal  jóslatát  Magyarország^ 
jövőjéről ;  majd  Rajmund  bencés  szerzetessel  találkozik  Pannonhalmán,  a  ki 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÖI  383 


megjósolja,  hogy  Árpád  unokáiból  keresztyén  királyok  lesznek.  A  mű  Zsolt 
fejedelemnek  Etelvárba  való  bevonulásával  s  a  rákosi  áldomással  végződik. 

A  sivár,  kietlen  harcok  fegyverzaja  úntatóan  egyhangú.  A  hősöknek 
a  vitézségen  kívül  semmi  emberi  szenvedélyök  nincs,  a  mi  alakjukat 
érdekesebbé  teheti  vala.  Mindössze  Szabolcsnak  Bongor  leányával,  Iliivel, 
és  Étének  Kuldinával,  a  Tuhutum  leányával  való  szerelmi  viszonya  volna 
költőibb  lelemény,  de  az  események  folyamára  mind  a  kettő  igen  csekély 
mértékben  hat.  Az  eposzból  a  csodálatos  teljesen  hiányzik,  s  már  ez  is 
megfosztja  igazi  eposzi  jeUegétől.  De  ódon  nyelvében,  régies  szavaiban, 
fordulatos  szókötéseiben  s  merész  mondatfüzéseiben  sokszor  van  költői 
erő,  zordonsága  néhol  bájjal  vegyül,  festéseiben  bizonyos  komor  színezet, 
s  az  indulatok  rajzában  nem  egy  helytt  van  melegség.  Hangjában,  dikció- 
jában  a  fenségesre  törekvés  majd  mindenütt  érezhető,  s  könnyedén  omló 
hexameterei  az  epikai  nyelvnek  biztos  használatát  mutatják  mind  az 
Árpádban,  mind  kisebb  műveiben.  »övé  —  mint  Toldy  helyesen  mondja  — 
klasszikái  eposzi  nyelvünk  s  hexameterünk  megteremtésének  dicsősége. « 
Episztoláiban  s  heroidjeiben  pedig  megcsillan  humora  is. 

Alkalmasb  időben  lépett  föl  Czuczor  Gergely  s  több  oldalú  tehet- cz«czor  Gergely 
ségével  érezhetőbb  hatással  ís  volt  korára.  Két  írói  nemzedék  törekvéseit 
egyesítvén,  az  eposzban  eleinte  ő  is  még  a  történeti  adatokból  szőtte 
meséit;  de  már  a  lírában,  epikai  dalban  és  genreképben  a  mondából, 
népi  hagyományokból  s  a  romanticizmus  vívmányaiból  is  merített.  Születése, 
neveltetése  s  a  közelgő  nemzetibb  kor  fuvalmának  erősebb  sejtelme  egy- 
formán ragadták  a  múlt  dicsőbb  emlékei,  majd  az  ősmondák  és  népköl- 
tészet felé,  s  egyik  előfutárja  Ion  a  szoros  értelemben  vett  nemzeti  költé- 
szetnek, a  mely  épen  a  népköltészet  forrásaiból  táplálkozva  született  újjá. 

A  gróf  Károlyi  József  andódi  jobbágyának,  Czuczor  Jánosnak  fia, 
István,  1800  december  17-én  született,  s  derék  tanítójának  köszönhető, 
hogy  szülei  nem  fogták  a  gazdálkodáshoz,  a  hol  pedig  az  apának  épen 
nagy  szüksége  lett  volna  a  serdülő  gyermek  segítségére,  hanem  Ersek- 
újvártt,  Nyitrán,  Esztergomban  és  Pozsonyban  iskoláztatták,  honnan 
tizenhét  éves  korában  a  bencés  szerzetbe  lépett,  keresztnevét  Gergely 
szerzetesi  névvel  cserélvén  föl.  E  pályaválasztás  biztosította  tehetségeinek 
fokozatos  fejlődését,  de  egyszersmind  sok  szenvedést  is  mért  reá.  Mert 
az  ifjú  szerzetes  a  győri  kollégiumban  s  a  pesti  központi  szemináriumban 
nemcsak  a  theologiai  tanulmányokkal  foglalkozott,  hanem  korán  megszokta 
a  múzsák  társaságát  is.  Élénk  kedélye,  nyilt  őszintesége  s  büszke  nemzeti 
érzése,  a  melyek  költészetében  úgy,  mint  a  társaságban,  életmódjában, 
felfogásában  kissé  világiasnak  tűntették  föl,  csakhamar  összeütközésbe 
hozták  a  szigorú  papi  fegyelmet  minden  más  fölé  helyező  egyházi  fel- 
fogással, a  mi  épen  akkor  éreztette  vele  ellenséges  indulatát,  midőn  győri 
s  komáromi  tanárkodása  után  az  irodalmi  középpontba  juthatott  s  tehet- 
sége tágabb  körű  fejlődésnek  indult. 


:J84  A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MlVBLÖt 

m  Ámde  ekkorra  már  megírta  az  AHgsburgi  iUkdzíiel  (1824.),  a  mely 

Kisfaludy  Károly  barátságát  szerzé  meg  számára ;  kiadta  az  Aradi  gyűlést 
(1828.)  s  a  Botondot  (1833),  sőt  a  Hunyadidsz  terveit  is  szövögette  s  e 
célból  Kovács  Tamás  apát  segítségével  már  előbb  beutazta  az  Al-Duna 
vidékét,  tanulmányozván  a  nándorfehérvári  győzelem  adatait  s  a  vár 
környékét.  Az  Aurora-körrel,  kivált  Tddyval  való  barátsága  eddigi  műkö- 
désének azt  az  elismerést  szerezte,  hc^y  t831-ben  az  akadémia  tagjai 
közé,  négy  év  múlva  pedig  s^édjegyzöjévé  s  levéltámokává  választotta. 


Clucur  Gergely, 

Ennek  következtében  Czuczor  Pestre  költözött,  a  hol  Toldy  1836-ban 
kiadta  összes  költői  munkáit,  a  melyek  között  szép  számmal  voltak  már 
népies  dalok  is.  Épen  ezek,  meg  világias  életmódja,  erös  nemzeti  érzése 
lázították  föl  titkos  ellenségeit,  mert  a  népies  dalokat,  e  >lírai  btbelödé- 
seket,«  úgy  fogták  föl  elöljárói,  hogy  azok  homályt  vetnek  reá  mint 
szerzetesre.  Ellenségei  nemcsak  saját  elöljáróinál  vádolták  be,  hanem  a 
kir.  kancelláriánál  is ;  s  bár  a  főapát  tőle  telhetőleg  pártját  fogta,  a  hosszas 
izetlenkedések  következtében  e!  kellett  hagynia  Pestet,  jó  időre.  Csak 
1845-ben  kerülhetett  ismét  a  fővárosba  Győrből,  a  hol  a  tanítás  mdlett 
részint  klasszikusok  fordításával  (Horatius,  Cornelius  Nepos,  Tacitus),  részint 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÖI  385 


nyelvtudományi  búvárlatokkal  foglalkozott.  Emezeknek  köszönhette,  hogy 
az  akadémia  elhatározván  a  magyar  nyelv  nagy  szótárának  szerkesztését, 
azzal  Czuczort  bízta  meg.  így  nyugalmasb  idők  következtek  reá.  Azonban 
az  1848-ki  mozgalmak  őt  is  magukkal  ragadták.  Lantja  nem  maradhatott 
néma  a  nemzeti  küzdelem  erőfeszítései  között,  s  megírta  a  Riadói,  az 
elszánt  harc  e  tüzes  lelkesítőjét,  a  miért  Windischgrátz  elfogatta  s 
bebörtönöztette.  A  magyar  sereg  győzelme  s  Buda  bevétele  visszaadta 
ugyan  szabadságát,  de  nagyon  kevés  időre,  mert  a  mint  a  császári  sereg 
elfoglalta  a  fővárost,  Czuczor  megint  fogságba  került  s  előbb  Budán,  majd 
Kufsteinban  kellett  raboskodnia  1851  május  22-ig,  midőn  szabadulásának 
órája  ütött.  Most  ismét  Pesten  telepedett  meg  s  itt  élt  egészen  1866 
szeptember  9-én  bekövetkezett  haláláig.  Költeményeit  Toldy  1858-ban 
újra  kiadta  három  kötetben ;  de  a  nagy  szótárnak,  a  melyen  haláláig  dol- 
gozott, teljes  elkészültét  már  nem  érhette  meg. 

Czuczor  ügy  is  mint  epikus,  ügy  is  mint  lírikus  kora  nemzeti  törek- 
véseinek egyik  legkiválóbb  kifejezője.  A  régi  magyaroknak  nemcsak  hősi- 
ségét  magasztalja,  hanem  a  koronás  király  iránti  önfeláldozását  is;  nem- 
csak a  veszélyben  forgó  alkotmány  védelmére  hord  fel  példákat,  hanem  a 
nemzet  és  királya  közti  egyetértés  csodás  erejére  nézve  is.  Mégis  legállan- 
dóbb  s  legvakítóbb  fénynyel  ég  előtte  a  Hunyadiak  dicsősége.  Eposzban  és 
rövidebb  költői  elbeszélésben  egyformán  megkísérli  a  Hunyadiak  önzetlen 
hazaszeretetét  magasztalni,  hogy  e  keresztyén  hősök  mintaképül  álljanak 
nemzete  előtt  a  megindult  politikai  küzdelemben.  Első  két  eposza  jófor- 
mán csak*  kísérlet  s  készülődés  a  Hunyadiász  megalkotásához.  Kivált 
az  Augsburgi  Útközei,  a  melyben  a  magyaroknak  a  németeken  910-ben 
Augsburg  mellett  aratott  győzelmét  beszéli  el,  csak  szárnypróbálgatásnak 
mondható.  A  mű  négy  énekre  osztva  az  Aurorában  jelent  meg.  » Művészi 
tekintetben  —  mondja  róla  maga  a  költő  —  nagyon  alant  vagyon :  mert 
az  nem  más,  mint  a  lélekben  lappangó,  de  minden  előkészület  nélkül 
kitörő  heves  indulatnak  szüleménye.  Az  interessé  benne  kevés  emberi  s 
finom  érzésre  mutat,  s  előadása  dagályos,  epizódok  nélkül. « 

Az   Aradi  gyűlés   már    valamivel    nagyobb    méltánylatot    érdemel,  az  Aradi 

w./  V  gyűlés 

Ebben  az  emlékezetes  1132-ki  tanácskozást  és  a  Borics  párthívein  elköve- 
tett boszü  lefolyását  mondja  el  Czuczor.  Vak  Béla  Borics  kiűzetése  után 
gyűlést  hirdet  Aradra,  a  hová  Lámpért  tanácsára  színlelt  hódolattal  a 
Borics-pártiak  is  megjelennek.  A  gyűlésen  részint  a  szentföldre,  részint  a 
Velencze  elleni  menetelt  javasolják,  de  mások  e  terveket  ellenzik,  s  Ottmár 
nádor,  a  béke  barátjának  kérelmére  a  király  általános  kegyelmet  hirdet.  De 
Buda  Lámpérttal  összetűz,  boszújában  visszavonul  s  épen  sátrában  találja 
bátyját.  Peredet,  a  kit  a  Borics  hívei  megkínoztak.  A  boszüs  Buda  a 
királynéhoz,  Ilonához  viszi  Peredet,  a  ki  hallván  a  történetet,  maga  is 
íolingerlődik,  s  boszüját  még  fokozza  Álmos  szellemének  megjelenése,  a 
ki  a  királynéhoz  így  beszél  álmában: 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  IT.  köt.  25 


386  A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÓI 

—  hideg  hamvam  még  egy  terh  nyomja  :  vakító 

Gyilhosimon  bosszúi  ekkédíg  senki  nem  álloli, 

Tedd  le  meg  azt  s  nyugodt  lélekkel  folytatom  álmom. 

Az  összegyűlt  rendek  közt  megjelenik  Ilona  is  két  kis  fává!  s  a  megkín- 
zott Pereddel,  a  ki  lepellel  van  eltakarva.  A  királyné  beszédet  tart,  s  e 
beszéd  hatása  alatt  a  Borics  hívei  közül  sokat  legyilkolnak,  mit  azonban 
a  költő  már  csak  néhány  sorban  mond  el.  Ez  eposz  Czuczor  tehetségének 

elég  gyors  fejlődését 
mutatja:  itt  már  sokkal 
inkább  törekszik  kerek 
cselek  vényre  mint  előbbi 
kísérletében.  A  király 
szelídségével  és  jóságá- 
vá! szemben  áll  a  heves 
és  boszüs  Ilona ;   amaz 

önkénytelenül,  emez 
készakarva  bírja  híveit 
a  megtorlásra.  E  mel- 
lett Budában  lehetőleg 
egyént  törekedett  a  költő 
rajzolni,  a  kinek  szenve- 
délye, haragos  visszavo- 
nulása és  Pered  láttára  - 
fölgerjedt  boszúja  élénk 
vonásokkal  festvék. 

Még  sikerültebb  a 
Bolond,  mely  már  in- 
kább mondán  alapszik 
s  a  hősiség  és  szerelmi 
hév  kettős  motivumából 
van  szőve.  Czuczor  a 
cmeior  BúioHdjihoz.  (Aurora,  18Í3.)  krónikák  adataihoz  nem 

mindenben  alkalmazko- 
.lond  dott.  A  Bizáncot  ostromló  sereg  fővezére  nála  Botond,  a  ki  gazdag  zsák- 
mánynyai  indiíl  haza  felé,  s  Polydórát,  az  elrablott  szép  görög  leányt,  kit 
megszeretett,  előre  küldi  Beiddel.  Míg  azonban  Botond  a  táborban  mulat, 
BÖdölény,  a  ki  szintén  szerelmes  a  lányba,  tíz  daliával  együtt  utána  ered 
Beidnek,  visszaviszi  Polydórát,  s  hogy  Theophánnak,  a  leány  atyjának, 
beleegyezését  annál  könnyebben  megnyerje,  megtagadva  hazaját  s  nemzeti- 
séét, maga  is  göröggé  lesz.  Botond  iszonyú  haragra  gyúl,  seregét  Bizánc 
alá  vez«tl,  mi  a  görögökben  nagy  rémületet  kelt,  úgy  hogy  elhatározzák 
a  leány  kiadatását.  Bödölény  kész  megvívni  Botonddal,  de  ekkor  előált 
Alkidesz,   a   leghíresebb   görög    hős,    a   ki    BÖdÖIényt    leteríti   s   Botondot 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÓI 


387 


párbajra  szólítja.    A  tusa  hosszü  és  heves.  Alkidesz  elesik,   mire   Polydóra 
Botondé   lesz,   a   ki   a    »rhodopei   virágS5:álat«    magával    viszi.    Az   egész 
költeményen    a    romanticizmus    flivalma    érzik.    S   bár  a   leány   szerelme 
nagyon   is  bágyadtan   van   rajzolva,  valamint  Bödölény   is :   a   főhős   elég 
érdeket   tud   kelteni  vitézségével   s   Polydóra  iránti   szerelmével.   E   mellett 
Szendének,  az  énekes 
apródnak,     Polydóra 
iránti  titkos  vágya  s 
naiv    öröme,    midőn 
üjra  látja  őt,  a  mily 
költői,  épen  oly  meg- 
ható. Szóval  Czuczor 
eposzai    között    Bo- 
tond ép  úgy  a  legsi- 
kerültebb, mint  A  két 
szomszédvár  a  Vö- 
rösmartyéi  között. 

A  Hunyadiász 
csak  töredékben  ma- 
radt ránk.  Mindössze 
hat  éneket  dolgozott 
ki  belőle  a  költő,  de 
fenmaradt  az  egész- 
nek tervvázlata.  A 
nagy  eposz,  közép- 
pontja az  1456-ki 
nándorfehérvári  os- 
trom, mely  az  ország 
sorsára  oly  kiváló 
fontosságú  volt.  Hu- 
nyadi nemcsak  hősi- 
ességével, hanem 
Ujlaky  s  mások  irigy- 
ségén erőt  vevő  önfel- 
áldozásával s  fiának, 

Mátyásnak    kiszaba- 

dításával  is  egyfor- 
mán leköti  érdeklődésünket.  Az  ellentábor  elbizakodottsága,  Mohammed  a  Hunyadia&z 
gyűlölete  s  féktelen  gőgje,  hogy  most  egyedüli  úrrá  lesz  a  földön ;  továbbá 
Hunyadi  Lászlónak  szerelme  Korog  bán  leánya,  Ilona  iránt,  Cesinge  énekei, 
Kapisztrán  lelkesedése  s  a  keresztesek  ellenállhatatlan  harcvágya  mind 
erős  indítékai  lettek  volna  a  cselekvénynek,  s  csak  sajnálhatjuk,  hogy 
Czuczomak   e   legnagyobb   alkotása  el  nem  készülhetett.   De  a  töredék  is 


2 

u 

N 

>» 

«> 

« 

u 
o 

8 

0 
M 

o 


25- 


388  A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÓI 


mutatja,   hogy   a   költő   valódi   eposzt   akart   írni,    a   mely    a    keresztyén 
magyarnak  világra  szóló  győzelmét  hirdette  volna, 
^'^művefc''^^*  Czuczor   lírai   műveiben   s   epikai   dalaiban   szintén  a  hazafias  érzés 

tüzének,  a  feláldozó  hősiségnek  és  a  nemzetiséget  szolgáló  tetterőnek  példá- 
zása  hatott  leginkább.  Epikai  dalaiban  jobbára  egymás  mellé  illesztett 
képek  sorozata  vonul  el  szemünk  előtt  a  nélkül,  hogy  a  cselekvénynek 
igazi  drámai  heve  feltűnőbben  érezhető  volna,  mint  a  Kont,  Huwyad  és 
neje,  Hunyadi,  A  legszebb  ének,  stb.  mutatják.  Sikerültebbek  a  Karád  és 
Zemir  s  a  Szondi.  Ez  utóbbiban  Szondi  megrendült  bizalma,  hogy  a 
várat  nem  tudja  megmenteni  s  mégis  vitéz  elszántsága,  a  melyet  a  pogá- 
nyok elleni  gyűlölete  táplál,  szeretete  apródjai  iránt  s  halála,  a  mely  mint 
drága  emlék  folyvást  lelkesíti  nemzetét,  egyaránt  kitűnően  vannak  festx'e. 
A  költő  népies  felfogása,  fordulatai  s  hangja  több  művében  mutatják, 
hogy  ő  már  erősen  hajlik  amaz  irány  felé,  a  mely  nemsokára  egészen 
uralkodóvá  lesz  a  magyar  költészetben.  Ide  járul  Czuczomak  egészséges 
humora,  mely  legkivált  a  Remete  Péter  című  víg  legendájában  érvényesül. 
A  csőcselék  keresztesek  és  az  őrtanya,  hová  Remete  Péter  betéved,  igen 
sikerülten  vannak  jellemezve  avval  a  vidám,  könnyed  humorral,  a  mely- 
nek egyik  eleme  a  naivság.  De  talán  egyetlen  költeménye  sem  annyira 
ismert  közönségíink  előtt,  mint  A  falusi  kis  leány  Pesten.  Ez  \'alódi 
genrekép,  s  a  naiv  komikumnak  egyik  legszebb  példánya  költészetünkben, 
^^rnényck'^'  Tisztán  lírai  költeményeit  Kisfaludy  Károly,  Bajza  és  Vitkovics  hatása 

alatt  írta  Czuczor,  de  inkább  csak  abban  az  irányban  tűnt  ki,  mel}^  a 
műköltészet  új  forrásává  a  népköltészet  motívumait,  hangját  és  ritmusát 
tette.  Azonban  Czuczor  nem  annyira  a  saját  érzéseit  énekli,  mint  inkább 
utánozni  igyekszik  egy  falusi  legény  vagy  leány  szerelmi  kötődésének, 
örömének  vagy  fájdalmának  kifejezését  De  hangjának  játszi  könnyedsége 
s  néhol  bensősége,  szerkezetének  sokszor  drámaisága,  a  külvilág  és  a  szív 
érzésének  összhangjában  nyilatkozó  festőisége,  a  természet  képei  közül 
vett  hasonlatai,  pajzánsága,  vidám  ötletei  több  dalát  maradandó  becsűvé 
teszik.  Legszebbek  az  Alföldi  legétty,  Esik  eső,  Temetőben,  Gémes  kút. 
Kötődés,  Szántó  legény  dala,  a  melyeket  most  is  dalolnak.  Kár,  hogy  a 
magyar  ritmus  nem  mindenikben  lüktet  tisztán  és  szabályosan. 
Szatírák  E  mellett  megpróbálkozott  Czuczor  a  szatíra-  és  meseírással  is.  Szatírái 

ere  nem  volt  erős,  sem  mély;  inkább  tanítani  tudott  (mutatják  Paprikás 
versei),  mint  a  fonákságokat  gúnyolni.  Mind  a  mellett  a  Maradi  Marady 
úr  című  szatírája,  mely  a  Petőfi  Pató  Pá/jának  előfutárja,  eléggé  sikerűit 
Nemcsak  a  politikai  élet  visszásságait,  a  választásoknál  tapasztalt  vissza- 
éléseket, hanem  a  rossz  vagy  cifra  magyarsággal  beszélő  szónokokat  is 
igyekezett  nevetségesekké  tenni.  Meséinek  java  részében  is  jobbadán 
irodalmi  viszonyainkat  példázta.  Szereplői  legtöbbször  állatok,  Aesopus 
modorában  szembeállítva  egymással,  mint  az  erény  és  bűn,  az  erőszak  és 
gyöngeség,  a  merész  és  fontolva  haladás  képviselői.  Epigrammái  legkevésbbé 


A   KLASSZIKÁI  EPOSZ  MJVELÖI  :)89 

sikerűitek;  sem  pointe   nincs   bennük,   sem  lírai    hév.  Legszebb  a  Zrínyire 
vonatkozó. 

Vörösmarty  hatása  alatt  fogamzott  meg  egy  nagy  eposz  terve  ^■'^' 
Debkeczeni  MARTONban,  a  gyerő-monostori  (Kolozsmegye)  szegény  fazekas 
fiában,  ki  1802  január  25-én  született.  Életét  a  sorssal  való  küzdelemmel 
kezdi,  méltányolt  nagy  tehetségének  fokozatos  emelkedése  kiséri,  s  az 
elhagyatottság  keserű  fájdalmával  végzi.  A  kolozsvári  református  főiskolá- 
ból  a  setmeci   bányász-akadémiába  lép,   önmagára  s  a  jó  emberek  segít- 


ségére hagyatva,  de  a  sziláid  önbizalomnak  és  kitartásnak  avval  a  mér- 
tékével, mely  a  lángelmének  illat  szokott  törni  bármily  nehéz  körülmények 
között  is.  Tehetségének  különböző  nyilvánulása! :  a  költészettel  való  fog- 
lalkozás és  az  exakt  tudományok  iránti  kitűnő  képesség  egyszerre  ösz- 
tönzik a  kiválóság  koszorújáért  vívandó  harcra.  De  míg  a  bányászat 
terén  lassankint  előkelő  állásra  jut,  s  a  radnai  olvasztó-mesterből  kémiö- 
helyettes,  majd  a  szalatnai  kohóhivatalnál  ellenőr,  kohónagy  s  végre  az 
erdélyi  királyi  kincstárnál  bányaügyi  tanácsos  lesz :  költői  működése  mind 
végig  titok  marad.  Senki  sem  sejté,  hogy  a  bányász  szótár,  a  báttyászali 
tiidomátiyok  rendszere,  stb.  művek  íróját,  kinek  neve  e  munkáinak  révén  a 


390  A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MIVELÓI 


külföld  előtt  is  ismeretessé  lett,  a  nemzeti  múlt  elhanyatlott  emlékei  költői 
alkotásra  is  hevítették.  Midőn  1849-ben  elveszte  az  első  magyar  minisz- 
tériumban a  pénzügyi  tárcánál  viselt  tanácsosi  hivatalát:  » nejével  és  hat 
gyermekével  nemes  lelkek  jótéteményeiből  élt,«  s  mint  költő  ismeretlenül 
roskadt  sírjába  1851.  február  18-án.  Művét,  A  kióvi  csatái,  egyik  barátja, 
gróf  Mikó  Imre  találta  meg  hátrahagyott  iratai  között  s  adta  ki  1854-ben, 
nagy  feltűnést,  de  kevés  hatást  keltve. 
A  kióvi  csata  Debreczcni  eposza  XVI  énekre  volt  tervezve,  de  csak  XIV  ének  van 

belőle  kidolgozva,  a  két  utolsó  töredék.  Nyelvében  és  szerkezetében  félre- 
ismerhetetlenül magán  viseli  Zalán  futása  rendkívüli  hatását.  Épen  oly 
mély  elégiái  felindulás  vesz  rajta  erőt  az  expozícióban,  mint  Vörösmartyn; 
tudja,  hogy  emléke  nemsokára  kihal,  de  míg  él,  örömmel  mulat  a  régi 
nagyság  emlékeivel,  hogy  lerója  hona  iránti  háláját,  noha  őseitől  nem 
örökölt  mást,  mint  » tetteik  éneklése  hatalmát:* 

Nem  kér  lantom  örök  hírt,  csak  ti  figyeljetek  arra, 
Oh !  kevesek,  kiket  Árpád  forró  vére  hevítvén, 
Még  6s  nemzeti  lélekkel  tündöklőtök  a  föld 
Oltalmára . . . 

így  fog  a  tárgyaláshoz.  Uldár,  a  kabarok  fejedelme,  ráveszi  Oleg  kióvi 
fejedelmet,  hogy  akadályozza  meg  a  magyarok  átkelését  Kióvnál.  Perun, 
az  oroszok  védistene,  azonban  megharagszik  Olegre,  az  oroszok  vereséget 
szenvednek,  és  Szabolcs  behatol  Kióvba,  ösztönözvén  a  magyarokat  az 
általános  tusára.  Mindamellett  békét  kötnek,  de  Uldár  azt  megszegni 
törekszik  s  a  boszú  istenét  rábírja,  hogy  Árpád  képében  támadja  meg  az 
oroszokat  éjjel.  így  aztán  megüjúl  a  harc  és  foly  változó  szerencsével 
számos  epizódon  keresztül.  Szabolcsot  az  oroszok  elfogják,  de  belé  szeretett 
Thamira,  Oleg  leánya,  s  meg  is  menti  avval  a  föltétellel,  hogy  atyját  szük- 
ség esetén  védeni  fogja.  Szabolcs  csakugyan  megvédi  Oleget  egy  másik 
csata  alkalmával,  miért  is  őt  mint  hazaárulót  száműzik.  Ekkor  álmában 
Hadúr  megjelenik  előtte  s  tudtára  adja,  hogy  Etele  kardja  megvan  Cklin 
kezében,  de  Odin  csak  annak  adja  azt  át,  a  ki  Perun  védisten  szobrának 
ezüst  fejét  eléje  viszi.  Szabolcs,  még  midőn  Kióvba  legelőször  behatolt, 
magához  vette  az  ezüst  szoborfőt  s  így  most  ennek  a  segítségével  csak- 
ugyan hozzá  jut  Etele  kardjához.  Új  harc  fejlődik  ki,  a  melyben  Árpád  s 
a  legtöbb  magyar  vezér  megsebesül,  a  mi  Árpádot  nagyon  leveri,  annyira, 
hogy  Mithrászhoz  és  Ormuzdhoz  már  haláláért  könyörög.  Ormuzd  Árpád 
lelkét  magával  ragadja  az  égbe,  megmutatja  neki  Pannónia  és  Dácia  vidé- 
keit, a  melyeket  a  magyarok  meg  fognak  hódítani;  majd  a  Mindentehető 
(ez  a  legfőbb  isten)  elé  vezeti,  a  hol  feltárulnak  előtte  a  múlt,  jelen  és 
jövő  képei.  Ebből  Árpád  új  reményt  nyer  s  csüggedő  híveit  újra  föllelkesíti 
Majd  az  Etele  kardját  is  megkapja  Szabolcstól  s  evvel  Uldárt  elejti, 
Kióvot  beveszi,  hová  a  magyarok  bevonulnak,  s  így  szabad  az  üt 
Pannónia  felé. 


A  KLASSZIKÁI   EPOSZ  UfVELÖl  391 

Jóllehet  ez  az  eposz  is  osztozik  a  klasszikái  eposzok  föhibájában, 
hogy  nincs  egységes  cselekvénye.  Mind  a  mellett  világosan  mutatja 
Debreczeninek  nem  közönséges  tehetségét.  Nyelvében  ő  is  a  régi  és  új 
nyelvet  iparkodott  egybeolvasztani,  törekvése  azonban  csak  félig  sikerül : 
sok  helyen  darabos  és  csiszolatlan,  de  elég  gazdag,  erővel  teljes  és  festői. 
Az  orosz  és  perzsa  mithologia  kapcsolata    kétségtelenül   za\arossá   teszi  a 


cselekvény  folyamát,  noha  tárgyát  a  költÖ  eredeti  felfogása  a  kióvi  csata 
fontosságáról  s  Etele  kardjának  csodás  erejéről  valódi  eposzi  magaslatra 
törekedett  emelni. 

A  klasszikái  alakú  eposz  a  harmincas  évek  közepén  elérte  fejlődé- 
sének csúcspontját.  A  kötői  nyelvet  művészivé  és  magyarossá  tette  s 
addig  nem  is  sejtett  bájait  tárta  föl  a  nemzet  előtt,  mi  egyik  legfőbb 
lontossága.  Az  irodalmi  érdek  szilárdította  a  magyarság  hitét,  s  a  külön- 
féle politikai  és  társadalmi  osztályok  lassankint  a  hazafiságnak  ama  szent 
érzésében  váltak  együvé,  a  melyet  V'örösmart.v  s  éposziró  társai  zengtek. 


302 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÖI 


Garay  János 


k 
^ 


a 


Nagyobb 
rm'iv 


epikai 
ci 


A  szónokias  hang,  mely  először  ez  eposzokban  fejledezett  művészivé^ 
nemsokára  általánosan  uralkodóvá'  lett  a  lírában  s  epikai  dalban;  de 
maga  az  eposz  krónikás  elbeszéléssé  sűlyedt  nyilvánvaló  jeléül,  hogy 
csak  üj  elemek  fölvétele  fejlesztheti  epikánkat  magasabb  művésziségre. 

A    hang   szónokiasságát   a   lírai  fajú  művekben  s  a  klasszikái  eposz 

sűlyedését    mutatja    Garay    János 
,     költészete.     Ő    1812-ben    született 
Szegzárdon,   s    ifjü   korában   mint 
pécsi  gimnáziumi,  majd  mint  pesti 
egyetemi  tanuló   kedvvel  olvasgat- 
i     ván  a  klasszikái  iskola  műveit,  más- 
I     felül  pedig  a  régi  dicsőség  emlékei 
őt   is  hazafias   felbuzdulásra  lelke- 
,     sítvén,   csakhamar  m^írta  Csatár 
!     című  epikai  művét  kilenc  képben  s 
1834-ben  ki  is  adta.  Innen  kezdve 
egész  haláláig,  1853  november  5-ig 
kizárólag  az  irodalomnak  s  írói  mű- 
ködéséből élt;   több   történeti  szín- 
játékot (Ország  Ilona,  Utolsó  ma- 
gyar khán,  Bátort  Erzsébet,  stb.) 
írt,   zsebkönyveket  s   egy   szépiro- 
dalmi  lapot  (Regélő)   szerkesztett. 
Az  első  magyar  felelős  kormány  a 
budapesti    egyetemhez    a   magyar 
irodalom  tanárává  kinevezé  ugyan, 
de  ez  állását  a  bekövetkezett  nehéz 
napok    súlya    alatt    a    következő 
1  ^\^  CN"^.'  ^"^         évben    elvesztvén,   újra    csak    írói 

^    ^       ,  ^  keresményéből   éldegélt   s   abból  a 

^  csekély   fizetésből,   a   melyet   mint 

egyetemi     könyvtártiszt     1 850  -  tol 
fogva  kapott.  A  megfeszített  munka 

ys   folytonos   betegeskedése   pár  év 
alatt  aláásták  egészségét;  s  midőn 
'  _^  férfi    kora    delén    elhalt,    családja 

csak   a   nemzet   részvételében  bíz- 
hatott,  a   mely   nem   is   késett   a   költő   családján   segíteni. 

Garay  úgy  a  Csatárban,  mint  a  Szent  Lászlóbein  (1851.)  s  az 
Árpádok  korából  írt  kisebb  epikai  elbeszéléseiben  inkább  a  történeti  adatok 
hű  tolmácsa,  mint  önállóan  alkotó  művész.  Fejlődő  s  kereken  végződő 
cselekvényt  nála  is  hiába  keresünk.  Történeti  adatai  nem  tudnak  egy  élő 
organizmussá   kialakulni;    egy-egy   epizódja   magában  elég  érdekes,  de  ez 


3 

•5        I 

N 


k 


k 


A  KLASSZIKÁI  EPOSZ  MÍVELÓI  ^93 

epizódokat  nem  tudja  egységesekké,  egymásból  fejlődőkké  tenni.  S  nem- 
csak a  jellemek  drámaiabb  cselekvése,  fokozatos  fejlődése  hiányzik,  de 
jóformán  meséje  sincs  eposzainak.  Csatárban  az  I.  Ulászló  választásakor 
dúló  pártharcok,  vagy  a  Garay  nádor  nagyravágyása  nyomán  kelt  vissza- 
vonás és  evvel  ellentétben  a  Hunyadi  János  önfeláldozó  küzdelme  maguk- 
ban véve  nem  költőietlenek :  de  semmi  szerves  összeflíggés  nincs  közöttük. 
Garaynak  ez  első  kisérlete  a  hexameteres  eposznak  mintegy  utolsó  visz- 
hangja.  Ily  formában  nem  írt  több  eposzt  Garay,  hanem  visszatért  a 
magyar  versidomhoz  és  átültette  a  nibelungi  strófát  is.  A  magyar  törté- 
nelemnek, legkivált  pedig  az  Árpádok  korának  majd  minden  kiemelkedő 
eseményét  lantjára  vette  ugyan,  de  a  középkori  magyaf  daliás  vitézsége 
s  mély  vallásossága  egyetlen  művében  sem  ihletik  őt  oly  erősen,  mint  a 
Szent  Lászlóban^  e  hosszú,  tizenkét  énekből  álló  történeti  rajzban,  a  melybe 
egészen  beleöntötte  nemes  idealizmusát,  vallásos  kedélyét  s  az  ősök  dicső- 
sége iránti  csodálatát.  Minden  nyomot  felkutatott  a  krónikákból  s  nép- 
mondáinkból, hogy  e  nagy  király  tetteit  minél  fényesebb  színben  tűntesse 
föl:  de  alkotó  tehetsége  itt  sem  tudott  műegészet  adni.  Inkább  versbe 
szedett  krónika  az,  mint  igazi  eposz.  László  neveltetésétől,  a  hazába  jöve- 
telétől kezdve  egész  élete  föltárül  előttünk:  álma,  hogy  a  szent  korona 
fején  fog  csillogni,  szerelme  Etelka  iránt;  Vid,  Salamon  és  a  hercegek 
viszálya ;  Ilonának,  László  húgának  férjhez  menetele,  az  álom  teljesülte,  mert 
László  csakugyan  király  lett,  a  kunokon  vett  győzelmei  stb.  A  költő  nem 
hagy  semmi  mozzanatot  érintetlenül,  hogy  hősét  és  korát  megértethesse, 
s  azért  nem  ok  nélkül  nevezte  e  művet  Toldy  » költői  életrajznak*. 
E  bajt  még  növeli  a  tizenegy  szótagú,  három  ütemű  népdali  formának 
nem  mindig  szabályos  ritmusa.  Mind  a  mellett  leirásaiban  sok  költői  len- 
dület, festéseiben  élénk  szín,  lírai  fölhevüléseiben  sok  bensőség  s  gyön- 
gédség,  az  indulatok  rajzában  számos  helyen  drámai  erő  van. 

Költői  elbeszélései,  legendái  között  legsikerültebb  a  Bosnyák  Zsófia,  ^''^^f'''^ 
mely  a  Toldival  együtt  pályázott  a  Kisfaludy-társaságnál  s  vele  egyszene 
is  jelent  meg  1847-ben.  Ez  ép  annyira  kiválik  elbeszélései,  mint  a  Kont 
balladaszerű  művei  közül.  Lélektani  felfogása  a  kompozícióban,  emelkedett 
vallási  ihlete  amott,  hazafias  szónoki  páthosza  itt,  hangját  nemessé,  kife- 
jezővé teszik.  A  Konthoz  sorakoznak  legismertebb  epikai  dalai,  a  Kont 
fegyveriuike  s  Hunyadi  László,  Mindnyájában  a  nemzeti  jogokhoz  és 
szabadsághoz  való  ragaszkodást  példázza,  mely  ellentétbe  jut  az  önkény- 
nyel és  zsarnoksággal.  Költött  tárgyú  balladái  (Boszncsók,  Csanád  stb.) 
inkább  rövid  költői  elbeszélések,  az  epikai  és  lírai  elem  elnyomja  bennök 
a  drámait.  Néha  csak  egyetlen  kép  rajza  az  egész  mű  (Hunyad  kardja, 
Zrínyi  Ilona)  s  tulajdonképeni  cselekvénye  igen  szegényes.  E  nemű  kom- 
poziciói  közül  valódi  műbecsű  a  Báthori  Erzsébet,  melynek  a  mily  igaz 
alapeszméje  (hogy  az  emberek  büntetésénél  sujtóbb  a  lelkiismeret  mardo- 
sása),   ép  oly  drámai  előadása.   Ezek   mellett   kétségtelenül    legismertebb  s- 


:sei 


394  A  KLASSZIKÁI  ÉPOSZ  MÍVELÓI 


legsikerültebb  műve  Garaynak  Az  obsitos  (nibelungi  strófákban).  Mind  Hári 
Jánosnak  eleven  rajza,  mely  a  nép  eszejárásának  finom  megfigyelését 
mutatja,  mind  az  elbeszélésnek  üde,  egészséges  hangja,  mely  a  népmesék 
könnyed  folyamatosságával,  naiv  komikumával  annyira  rokon,  kiváló  helyet 
biztosítanak  e  műnek  mindenha  költészetünkben. 
Lírai  költészete  Lírája   a   hazafiság,   szerelem   érzéseit   s   a   családi   élet  boldogságát 

zengi  legtöbbször,  ódái  hévvel  vagy  dalszerű  lág3^ggal.  Sem  tiszta  ódát, 
sem  tiszta  dalt  nem  igen  írt;  hosszadalmasságra,  áradozásra  hajlott  majd 
mindig.  Érzései  közül  csak  a  hazafiságé  vetett  mélyebb  hullámokat;  ezt 
táplálta  a  kor,  a  reformok  felé  siető  nemzet  feltörekvése,  miért  is  művei  a 
harmincas  években  s  a  negyvenes  évek  elején  mintegy  a  közhangulat 
tolmácsai  levén,  elég  nagy  népszerűségre  jutottak.  Baj,  hogy  Garay  nem 
mindig  várt  valamely  erősebb  felbuzdulást,  valamely  eszmei  hatást.  Epén 
ezért  akkoriban  leghíresebb  költeményei  is  csak  félig  sikerűitek.  A  Magyar 
hölgyn^V.  néhány  strófája  igen  szép,  de  épen  eleje  s  vége  nem  ment  a 
dagálytól;  a  Kelet  népéhez  című  inkább  szónoki,  mint  költői  képekből  van 
szőve.  Szóval  Garay,  a  kinek  iQúkori  költészete  a  Kisfaludy  Károly  és 
Bajza  lírájának  kecses  érzelmességéhez  annyi  hasonlóságot  mutat,  később 
a  Vörösmarty  szónokias  hangját  túlzásba  viszi,  nem  tudván  azt  sem 
érzelmeinek  hevével,  sem  képzelme  élénkségével  hatni  át.  Költészetének 
e  sajátsága  legkiválóbban  s  legművészibben  nem  is  tiszta  fajú  lírai,  mint 
inkább  balladaszerű  műveiben  nyilatkozik.  Ezekkel  aratta  legszebb  babé- 
rait,  mert  ezek  voltak  leghívebb  kifejezői  a  kor  általános  hangulatának. 


67.  Bígza  József  ós  az  Áthenaeum  köré. 

:oDALMi  ÉLETöNKBEN,  még  az  Aurora-kör  idejében  is,  hiányzott  irodalmi  la 
a  fejlődésnek  egy  fontos  tényezője  s  e  hiány  hovatovább  mind 
érezhetőbb  lett.  Nem  volt  kriíikánk,  mely  elvek  tisztázásával, 
általános  szempontok  kitűzésével  az  irodalmi  fejlődést  egészséges 
irányban  vezette,  a  közönség  Ízlését,  olvasmányait  ellenőrizte 
volna.  Kölcsey  már  jóval  előbb  hangoztatta  a  komoly  műbirálat  szükségét, 
s  példát  is  adott,  hogyan  bíráljunk.  De  a  népszerűtlenség,  melyet  fellépé- 
sével magára  vont,  korán  elnémította  ítélő  szavát.  íróinkat  Kazinczy  bókjai, 
jóakaratú  vállveregetései  sokkal  inkább  elkényeztették,  semhogy  a  legsze- 
lídebb észrevételt  vagy  kifogást  is  eltűrték  volna.  Hazafiatlanságot  láttak 
abban,  hogy  a  kritikus  gáncsoljon  valakit,  a  ki  hazafias  lelkesedésből 
vett  tollat  kezébe.  így  aztán  nem  csodálható,  hogy  a  dilettantizmus,  s 
ezzel  a  kontárkodás  és  ízléstelenség  mindjobban  elharapódzott  irodal- 
munkban, különösen  az  egyre  szaporodó  folyóiratokban  találva  bő  talajt 
a  burjánzásra.  Az  iljabb  írói  nemzedék,  mely  az  Aurora-körhöz  csatlako- 
zott, érezte  a  bajt  és  útját  akarta  vágni  irodalmunk  elsekélyesedésének. 
"Oly  korban,  —  írja  Toldy  a  Felsömagyarországi  Minerva  1828.  IV.  köte- 
tében —  midőn  szomszédaink  literatürája  fénypontján  áll,  midőn  mi  magunk 
megbarátkoztunk  a  külföld  nagynemű  lélekmíveivel ;  oly  korban  nem  bal- 
lagni, hanem  szökni  kell,  hogy  a  mívelt  olvasó  várásit  kielégíthessük.  Míg 
mi  ízlés,  lélek  nélkül  költünk,  hagymázban  fordítunk,  míg  a  tudatlanság, 
vakság,  félszegség  tanítói  méltóságot  usurpál :  várhatunk-e  szebb  jövendőt  ? 
Miért  kímélet,  sőt  még  buzdítás  az  ilyennek  ?  Szűnjünk  meg  azt  hinni,  hog\' 
nálunk  még  korán  jő  a  kritika;  sőt  valljuk  meg,  igen  is  elkéstünk  vele.c 
Ettől  a  felfogástól  vezetve,  az  Aurora-kör  már  1825-ben  tervezte  ^j- 
kritikai  folyóirat  megindítását,  de  Bajza,  kire  a  szerkesztést  bízni  akarták, 
nem  lévén  még  pályájával  tisztában,  tartózkodott  attól,  hogy  ily  merész 
vállalkozásra  adja  a  fejét.  Rövid  idÖn  azonban  kitűnt,  hogy  mégis  ö  az, 
ki  hivatva  van  Kölcsey  örökébe  lépni,  s  a  tehetségtelenek  és  az  irodalmi 
iltekintélyek  ellen  a  hadjáratot  megindítani. 

Bajza  József  .Szűcsiben,  Hevesmegyében,  1804  január  31-én  született,  Bajza  éicn 
ág.  ev.  vallású  nemes  szüléktől.  Tanulását  181  l-ben  Gyöngyösön  a  Ferenc- . 


391)  BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM    KÖRE 

rendiek  gimnáziumában  kezdte  s  Pesten  folytatta,  hol  előbb  bölcseletet, 
azután  jogot  hallgatott.  1824-ben  Pozsonyban  bevégezvén  tanulmányait^ 
egy  évet  törvénygyakorlaton  unokabátyja,  Földváry  Ferenc  hevesi  alispánnál 
töltött.  E  rokona  oldalán  mint  követi  imok  jelen  volt  az  1825— 27-iki 
nevezetes  országgyűlésen,  hol  Széchenyi  emlékezetes  fellépése  mély  hatást 
tett  lelkére.  Érdeklődése  a  színház  iránt  szintén  ez  időből  való :  az  ország- 
gyűlés ideje  alatt  magyar  színészek  is  voltak  Pozsonyban,  s  Bajza  szor- 
galmasan látogatta  előadásaikat;  különösen  Kantomé  » isteni  játéka «  ragadta 
el.  Az  országgyűlés  végével  Pesten  Matkovich  protonotárius  mellé  a  kir. 
tábla  jegyzőjének  esküdött  fel  s  1828-ban  ügyvédi  oklevelet  nyert.  Csak- 
hogy ő,  ki  lelke  egész  hevével  az  irodalmon  csüngött,  az  ügyvédi  pályához, 
nem  érzett  kedvet.  1829-ben  tehát  Pesten  telepedett  meg,  hogy  egészen 
az  irodalomnak  éljen. 

Ekkor  már  meglehetősen  ismerték  a  nevét.  Kisfaludy  Károly  vezette 
be  az  irodalomba,  ki  az  Esthajnal  című  dalából  egyszerre  felismerte  a 
valódi  tehetséget.  Az  Aurorában  1823  óta  számos  költeménye  látott  nap- 
világot, melyek  közül  az  1826-ból  való  Bor  éneket  országszerte  énekelték. 
De  igazán  csak  1828-ban  kezdték  nevét  emlegetni,  mikor  a  Tudományos 
Gyűjteményben  első  nagyobb  széptani  dolgozata :  Az  epigramma  theoriája 
megjelent.  A  műfajnak  nemcsak  elméletét  adja  benne,  hanem  ismerteti  ó- 
és  újkori  nevezetesebb  mívelőit  is  s  végül  sorra  bírálja  a  magyar  epigramma- 
költőket.  A  későbbi  Bajzának  már  több  vonása  feltetszik  e  dolgozatban, 
így  fejtegetéseinek  gyakorlatisága  és  véleménynyilvánításának  egyenessége. 
A  megbíráltak  egyike,  Szentmiklóssy  Alajos,  sértve  érezte  magát  a  bírá- 
lattól s  Czáf  és  Igazítás  címmel  (Tud.  Gyűjt.  1829.)  felszólalt  ellene. 
Bajza  visszavágott,  még  pedig  oly  élesen,  hogy  szenvedélyessége  barátait 
is  meglepte.  Válasza  (Szükséges  felelet  egy  hívatlannak  szükségtelen  észre- 
vételeire) ritka  erkölcsi  bátorságról  s  meglepő  vitázó  erőről  tanúskodik. 
Kíméletlen  a  nyerseségig,  de  érezzük,  hogy  tollát  nem  személyes  indokok,, 
hanem  elvek  s  az  ügynek  Szeretete  vezetik, 
jíajza  toiiharcai  Csakhamar  ezen  összezördülés  után   még   kedvezőbb   alkalma   nyílt^ 

hogy  síkra  szálljon  a  jogosulatlan  tekintélyek  ellen.  Ez  alkalmat  az  úgy- 
nevezett Conversations-Lexikoni  pör  nyújtotta.  Wigand  Ottó  pesti  könyv- 
árus egy  magyar  ismerettár  (Tudományok  és  Mesterségek  közönséges  Tára) 
kiadását  tervezte  s  1 830  elején  mutatványcikkeket  is  adott  a  műből.  Mivel 
a  vállalat  élén  oly  írók  (Döbreritei  és  hívei)  állottak,  kiktől  az  irodalom 
ügye  jót  alig  várhatott,  az  Aurora-kör  fiatalabb  tagjai  éles  vitát  kezdtek 
az  ismerettár  munkatársai  ellen.  A  támadásban  Bajzáé  volt  a  vezérszerep. 
Figyelmeztetésében  kimutatja,  hog}'  a  próbacikkekből  » fonák  plánum,  félszeg 
tudomány,  gondatlan  munka,  inconsequentiák,  grammatikai  és  stylistikai 
tudatlanság,  visszás  logika  egymásra  halmozva  tűnnek  elő*.  Döbrentei  a 
támadásra  keményen  felelt,  mire  Bajza  oly  lesújtó  választ  adott,  hogy  a  meg- 
szorult Döbrentei  jónak  látta  egy  országos  tekintély,  gróf  Dessewfty  József 


BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM  KÖRE  -197 

védelme  alá  menekülni.  Az  érdemes  mágnás  beleszólása  azonban  oly  feleletet 
provokált  Bajza  részéről,  melylyel  egyszerre  ieszoritotta  ellenfeleit  a  térről. 
» Azt  reményiette  talán  ez  a  csudálatos  elméjű  író  (DÖbrentei),  —  írja  Bajza,  — 
hogy,  ha  méltóság  és  tekintet  aegise  alá  vonul  s  tőle  koldul  menedéket, 
pártfogást,  védelmet,  megszabadítja  magát?  Azt  hitte-e,  hogy  én  a  polgári 
világ  mágnását  tudományok  világában  is  mágnásnak  fogom  ismerni,  s 
mihelyt  Ő  lép  fel,  én  arcra  borulok,  mihelyt  ö  hallatja  szavát,  én  végkép 
elhallgatok.-   Megtanultam  igenis  a   társasági   élet  viszon\'ait   tisztelni:  de 


ezen  kötelékek  csak  a  polgári  kör  határáig  nyúlnak,  s  ott,  hol  az  írói 
respublica  kezdődik,  hol  a  tudományok  országába  léptünk,  hol  a  társalko- 
dás! conventióknak  vége,  ezek  is  megszakadtak.  Ilt  nem  érdem,  nem  sziJ- 
letés,  nem  hi\-atal  többé,  egyedül  okok,  egyedül  ész  adnak  elsőséget;  s 
én  ezeknek  szoktam,  ezeknek  tudok  térdet  és  fejet  hajtani,  nem  semmi 
auctorításnak.  nem  semmi  grófi  méltóságnak."  E  hangban  a  korszellem 
általános  demokratikus  irányzata  csendül  meg.  Van  benne  vnlami  a  nem 
rég  lezajlott  júliusi  forradalom  leheletéből. 

Ebben  a  tollharcban  már  világosan   kifejezésre  jut  Bajza  egész  írói 
működésének   vezérgondolata :    emelni   öntiidatosságban    és   önérzetben    az 


398  BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEÜM   KÖRE 


irodalmat.    A    tehetség    öntudatának    harca    volt    ez   az   üres   tekintélyek 
uralma  ellen,  s  mintegy  előjátéka  a  polgári  téren   hasonló   szellemben   tör- 
ténendő átalakulásnak. 
Kritikai  Lapok  Ily  előzmények  után  indultak  meg  ugyanaz  évben,  1830-ban  a  Kritikai 

Lapok,  Bajza  kiadásában  és  szerkesztésében,  Kölcsey,  Vörösmarty,  Toldy 
és  Fenyéry  közreműködésével.  Az  előszóban  a  szerkesztő  hadat  izent 
.  mindennek,  a  mit  irodalmi  állapotainkban  egészségtelennek  tartott  >  Kritika 
kell  közöttünk,  m^  nem  kérlelhető  és  kemény  kritika,  de  részrehajlatlan,. 
de  igazságos.  Ki  kell  irtanunk  a  hizelkedés,  a  szolgai  csúszás  lelkét; 
ledöntögetnünk  szobrait  a  bálványozásnak ;  elrezzentenünk  a  lelketlenséget ; 
kimutogatnunk  egymás  vétkeit,  botlásait,  kimutogatnunk  az  utat,  melyen 
nagy  nemzetek  példájaként  a  tökély  magas  pontjához  vergődhetni.*  A  folyó- 
irat be  is  váltotta,  a  mit  előszava  igért.  Kemény,  részrehajlatlan  kritikát 
gyakorolt  kicsinyek  és  nagyok  felett.  Még  a  legnagyobbat,  Kazinczyt  sem 
kimélte,  mikor  ez  Pyrker  László  egri  érseknek  németül  írt  legendaszerű 
költeményeit,  a  Szent  Hajdan  Gyöngyeit,  magyar  fordításban  kiadta. 
A  Kritikai  Lapok  keményen  megtámadták  a  főpapot,  ki  a  német  iro- 
dalmat gazdagítja,  s  a  fordítót,  ki  verses  művet  prózában  adott  vissza. 
Kazinczynak  nem  annyira  a  támadás  fájt,  mint  inkább  az  a  hang,  mely 
a  támadók  (Toldy  és  Bajza)  cikkein  végigvonul.  »Ez  nem  a  társasági 
tónusok  hangja,*  —  így  panaszkodik,  mire  Bajza  végszavában  ezt  vála- 
szolja: »Jó  leszen  e  különben  is  nem  kedvelt  tárgy  felett  támadt  versenyt 
félbeszakítanunk,  annál  is  inkább,  minthogy  azt  a  tek.  úr  a  szép  társa- 
ságok tónusában  szeretné  folytatni,  azokban  pedig  csak  a  bókolat  kedves, 
az  ellenmondás  vétek. «  Mily  ellentét  a  demokratikus  nyerseségű  Bajza  és 
az  arisztokratikus  finomságú  Kazinczy  közt!  Valóban  a  hang,  meh^eri 
a  Kritikai  Lapok  szólnak,  már  nem  az,  melyet  Kazinczy  honosított  meg^ 
az  írók  közt.  E  tekintetben  joggal  nevezték  Bajzát  az  irodalmi  erkölcsök 
újítójának,  ki  az  írói  világban  a  republikánus  erényeket  iparkodott  meg- 
gyökereztetni. Legjobban  jellemzik  őt  saját  szavai,  melyeket  1845-ben  egy 
költeményében  Deák  Ferenchez  intéz: 

Légy  idvez,  s  vedd  baráti  jobbomat. 
A  mely  hizelgést  írni  nem  tanúit, 
De  nem  remegni  is,  ha  írni  kellé, 
Mit  a  meggyőződés  igaznak  ismert, 
Bármennyit  tett  kockára  a  betű. 
Mert,  hol  nem  ígér  a  beszéd  sikert, 
Lehet  hallgatni:  ám,  ha  szólni  kell. 
Mást  nem  szabad  mint  lelkünknek  hitét 

A  ki  Bajzát  csak  irodalmi  harcaiból  ítéli  meg,  hajlandó  őt  a  fagyos  ész 
emberének  tartani.  Annak  is  tartották  kortársai  közül  azok,  kik  távolabb 
állottak  tőle.  Szemere  Miklós  1840-ben  azt  írta  neki:  »Én  a  Nagy  Szótárban 
a  legnagyobb  szívfagy  kitételére  e  szót  fogom  ajánlani  —  Bajza. «  Pedig 
a  jéghideg  külső   alatt,  mint  levelei   és   költészete  mutatják,  igazi  wertheri 


0   a/l ,  (K  '  ^    .^t     Aí^Ua/cÍ^C^ 


Bijtt  József  kézlraU.  (Rredetije  a  M.  T.  Akadimlakécirattirábta.) 


«««%  tía^ar  iredalomlűrléiiaihi*.  ^  i«»«f«<></m  WaM««, 


BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM   KÖRE  399 


lélek  lakott.  Ő  is  szentimentális  költő,  mint  Kölcsey ;  édesbús  epedése  ^^i^*^  köitemé- 
rokon  ennek  sejtelmes  borongásával.  Csakhogy  Kölcsey  görögös  képeit 
nála  az  újabb  költői  nyelvnek  még  élettelenebb  csinálmányai  váltják  fel, 
minők  a  gyönyörvidék,  békefény,  kéjrózsa,  búvirág,  bájhon  stb.  Lírája  a 
német  érzelgős  költők:  Hölty,  Salis,  Matthisson  hatása  alatt  fejlődött,  míg 
az  általa  úgynevezett  művészi  népdalban  Goethe  (Heidenröslein)  és  Kölcsey 
(Hervadsz,  hervadsz  .  .  .)  voltak  mintaképei.  Dalaiban  gyöngéd,  nemes 
érzéseket  zeng,  csiszolt  nyelven  és  művészi  gondról  tanúskodó  versfor- 
mában. Alaphangjuk  majd  mindig  bánatos,  mélázó.  Helyzetdalai  (Lányka 
gyötrelme.  Az  apáca,  Irma  Gyulához  stb.)  sem  egyebek,  mint  a  saját 
egyéni  bánatának  kifejezései  idegen  álarc  alatt.  Megkapóbb  erővel  csak  a 
hazaszeretet  szólal  meg  lantján.  Általánosan  ismeretes  a  Sóhajtás,  melyben 
az  örömtelen  múlton  és  reménytelen  jövőn  kesergő  honfi-szív  egy  remény- 
sugárt  esd  az  égtől;  a  védegyleti  mozgalmakkor  keletkezett  Ébresztő, 
mely  a  nemzet  életerejében  való  bizalmat  fejez  ki  és  munkára  buzdít;  az 
Apotheosis,  melyben  a  költő  a  szerencsétlen  lengyel  nép  bukását  siratja, 
de  egyúttal  saját  nemzete  sorsát  sejtetve,  a  népszabadság  jövendő  győ- 
zelmét hirdeti.  Vannak  ballada-  és  románcféle  költeményei  is  (A  zarándok, 
Bajnok  nője,  Isten  hozzád),  melyek  inkább  érzelmes  lírai  képek.  Figyelmet 
érdemelnek  műfordításai  Goethéből,  Uhlandból  s  a  Talvj  és  Gerhard  után 
fordított  Szerb  dalok. 

Költeményeinek  nagyobb  része  az  Aurorábein  jelent  meg,  melynek 
szerkesztését  Kisfaludy  Károly  halála  után  1831-ben  ő  vette  át.  Az  alma- 
nach számára  írta  elbeszéléseit  is:  a  Rege  a  hableányról  címűt  francia 
monda  után,  továbbá  A  vándort  és  az  Ottiliát  (ezt  levelekben).  A  Fekete 
lovag  terjedelme  miatt  kiszorult  belőle,  Kámor  pedig  befejezetlen  maradt. 
E  kísérleteit  a  jellemrajzra  és  korfestésre  való  törekvés  tűnteti  ki;  a  két 
utolsón  már  Scott  Valter  erős  hatása  érzik.  Hogy  mennyire  tisztában 
volt  Bajza  az  elbeszélő  irodalom  feladataival,  mutatják  A  regény-költé- 
szetről írt  töredékei,  melyekben  főleg  Goethe  és  Scott  művei  alapján 
igyekszik  a  regény  elméletét  megalkotni. 

1 836-ban  megszűntek  a  Kritikai  Lapok,  Az  Aurora-körnek  új  orga-  az  Athenaeum 
numa  az  Athenaeum  lett  (Figyelmező  című  kritikai  melléklappal,  mely 
utóbb  beleolvadt  a  főlapba),  melyet  Bajza  1837-ben  alapított  Vörösmartyval 
és  Toldyval.  E  heti  lap  korszakot  jelöl  a  magyar  zsurnalisztika  történe- 
netébeíp.  Első  folyóiratunk,  mely  európai  színvonalon  áll.  A  szerkesztés 
egyöntetűsége  és  a  közlemények  válogatottsága  egyaránt  dicsérik  a  finom 
érzékű  és  ügyes  szerkesztőt,  Bajzát.  Az  elveket,  melyek  vezették,  elméle- 
tileg már  előbb  kifejtette  a  Muzárion  bírálatában  (1834.).  Egyfelől  győ- 
zelmes polémiái  a  >  triumvirátus «  hatalma  ellen  támadókkal  (Csató  Pállal, 
Munkácsy  Jánossal  és  másokkal),  másfelől  a  fiatal  tehetségeknek  maga 
körűi  gyűjtése  nálunk  eladdig  páratlan  tekintélyre  emelték  a  lapot,  úgy 
hogy  irodalmi  s  művészeti  kérdésekben  csaknem  mindig  övé  a  döntő  szó. 


400  BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM   KŐRE 


Bajza  mint  Mufikásságának  java  részét  Bajza  ez  időben   a   magyar  színügynek 

f?zinhazigazj;ató  o  j  j  .  o^  o^ 

szentelte.  Már  1836-ban  alapos  cikkeket  írt  Helmeczy  Társalkodójában  és 
a  Kritikai  Lapokbein  a  magyar  lapok,  főleg  a  Rajzolatok  és  Regélő 
kontár  színi  bírálói  ellen.  Mikor  aztán  létrejött  a  pesti  állandó  (akkor  még 
megyei)  magyar  színház,  Bajzára  kettős  szerep  várakozott  a  színügy 
terén.  Az  Athenaeum  játékszíni  krónikájában  Vörösmartyval  együtt  meg- 
alapította elvszerű  színi  kritikánkat,  főgondját  a  színészek  képzésére  for- 
dítván; mint  a  megnyílt  állandó  színház  első  igazgatója  pedig  szervező 
tevékenysége  által  volt  üdvös  befolyással  színművészetünkre,  melynek 
nemzeti  misszióját  nagyon  jól  ismerte.  Ez  állásról  egy  év  mülva  már 
leköszönt,  de  e  rövid  idő  alatt  is  hathatósan  közremunkált  drámánk  nem- 
zetiesebbé tételében.  Lemondása  után  annál  imgyobb  buzgalommal  folytatta 
játékszíni  krónikáját.  Henszlmann  ellenében  védelmére  kelt  a  francia  roman- 
tikus drámának  és  színi  tekintetben  is  hatásos  nemzeti  drámát  sürgetett; 
Egressy  Gáborral  szemben  a  művészeti  idealizmus  jogainak  igyekezett 
érvényt  szerezni.  1843-ban,  midőn  az  AthenaeumoX  hét  évi  fennállása 
után  megszűntette,  azzal  a  tudattal  tette  le  kritikusi  tollát,  hogy  célja, 
a  magyar  irányú  dráma,  el  van  érve,  mert  Nagy  Ignác  TisztújUdsával, 
Szigligeti  Szökött  katonájával,  Vahot  Imre  Országgyűlési  szállásával  a 
nemzeti  elem  ez  időben  diadalmasan  bevonult  színpadunkra. 

^m^mTir^  Szerkesztői  gondjainak   megszűntével   Bajza   nagy   kedvvel   mélyedt 

történelmi  tanulmányokba.  Régebben  írt  dolgozataihoz  (Coriolán  s  a 
háborgó  Róma,  Gróf  Koháry  István)  most  több  kisebb-nagyobb  tanul- 
mányon kívül  (Eudoxia  császárné,  A  Telekiek  tiulományos  hatása) 
1845-ben  Világtörtéfietének  első  kötete  járult,  melylyel  azonban  a  mű 
elakadt.  A  stíl  választékossága,  a  történelmi  alakok  művészi  kidomborítása, 
a  mívelődési  mozzanatok  figyelemmel  kisérése  az  eredeti  büvárlat  hián\'a 
mellett  is  érdemes  helyet  biztosítanak  Bajzának  történetíróink  sorában. 

sz"''?*r"'  ^  politikai  mozgalmak  nemsokára  más  irányt  adtak  munkásságának. 

1847-ben,  mint  az  ellenzéki  kör  egyik  legtekintélyesebb  tagja,  szerkesztette 
a  kör  által  kiadott  Ellenőr  című  zsebkönyvet.  Ugyanez  évben  üjra  elvál- 
lalta a  nemzeti  színház  igazgatását,  de  erről  már  a  következő  év  júliu- 
sában lemondott.  Ekkor  ug^'anis  a  Kossuth  Hírlapjának  szerkesztését 
vette  át,  mely  aztán  egész  munkaerejét  lefoglalta.  A  szabadságharc  után 
Vörösmartyval  együtt  bujdosott.  Az  a  néhány  költemény,  mely  bujdosása 
idejéből  való,  hű  tükre  lelke  feldúlt  állapotának.  A  Fohászkodásban  (1844.) 
keserű  iróniával  kéri  számon  istentől  az  áldozatokat.  Majd  Jóslatában 
(1850.)  egy  véres  végítéletet  fest,  mely  az  embert  újra  emberré  teszi  s  a 
•  szabadságot  trónjára  fogja  emelni.  E  sötét  hangulat  lassanként  átolvad  a 
megadás  elégiái  érzetébe,  mely  hattyúdalában,  a  Nyugasztalóban  (1851.) 
azzal  a  tudattal  enyhíti  a  jelen  fájdalmát,  hogy  a  szenvedő  erény  elégté- 
telt fog  kapni  az  örök  bíró  ítélőszéke  előtt.  S  itt  végződik  Bajza  pályája. 
A  sok   hányatás,  meg   közállapotaink   reménytelensége   megzavarták   lelke 


BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM    KÖRE  401 

épségét,  egykor  oly  éles  elméjén  tompultság  vett  erőt  s  így  halt  meg 
Pesten  1858.  március  3-án. 

Bajza  hatását  mély  nyomok  jelölik  irodalmunk   és  közmíveltségünk  ^^^'j] 
történetében,  ö  volt  az  első,  a  ki  rámutatott  az  irodalom  egész  helyzetére 
s  az  egyes  jelenségeket  az  egésznek  szempontjából  igyekezett  megítélni. 
Emelte  az  irodalmat   tekintélyben,  mikor  az  írói  méltóságot  a  kontárok,  a 
tehetség  jogát  az  üres  tekintély  és  pöffeszkedés  ellenében  megvédte.  Nagy 
érdeme  van  abban,  hogy  olvasóink  több  ízlést,  íróink  több  gondot  tanultak. 
De  hatása  leginkább  szem  - 
betűnő  a  költészet  terén. 
Az  az  ifjabb  költői  nem- 
zedék, mely  az  Athenaeum 
köré  csoportosult,  jobbára 
öt    tekintette    mesterének. 
Közös    vonásuk,  hogy    a 
forma    kerekségére     s     a 
nyelv    szabatosságára    ki- 
váló figyelmet  fordítanak : 
egyik     legfőbb     gondjuk, 
hogy  trochaeusaik  és  jam- 
busaik  kifogástalan  tiszták 
legyenek.    Majdnem    vala- 
mennyien   a    szelíd    érzel- 
messég és  csöndes  reflek- 
tálás emberei.  A  legtöbben 
tartózkodnak  az  egyéniség 
erősebb,  jellemzőbb   meg- 
nyilatkozásaitól ;      inkább 
szalónias  lágyságra  és  vá- 
lasztékosságra törekszenek, 
ha  mindjárt  az  őszinteség 

rovására  is.  így  kap  lábra  vichoit  Sonjor. 

az  az  irány,  melyet  későbbi 

kritikusok  szobai  iöllészetnek,  almanack-lirának  neveztek  el.  Bajza  hatása 
mellett  főkép  Kölcsey  és  Vörösmarty  befolyása  mutatkozik  egyiküknél- 
másikuknál. Egy  átmeneti  korszak  halvány,  elmosóiló  alakjai  ők ;  az  irodalmi 
divat  kedvencei  a  negyvenes  évek  derekáig,  mikor  a  népies  nemzett  költé- 
szet fölkelő  napja  elhomályosítja  népszerűségöket. 

Az  Athenaeum    költői  nemzedékének    egyik   legtehetségesebb   tagja  v«ct 
Vachott  SiíNDOR.  Gyöngyösön  született  1818-ban,  tápió-sápi  birtokán  gaz- 
dálkodott s  eszményi  lelkű  nejével,  Csapó   Máriával  közösen  áldozott  a 
múzsáknak.  A  szabadságharc  után  sok  zaklatást  kellett  szenvednie,  a  miért 
az  üldözött   Sárosy  Gyulát  házába   fogadta.   A   szenvedések   súlya  alatt 

BcSth;,  Magjir 


402 


BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHENAEUM  KÖRE 


< 

l 

o 

O. 

o 

•-I 

wr 

N 

•1 


megtört  költő  1861-ben  a  budai  tébolydában  fejezte  be  életét.  Ábrándozásra 
hajló,  gyöngéd  kedélyének  hű  tükre  költészete,  melyet  az  érzés  őszintesége 
és  harmóniára  törekvés  jellemeznek.  A  régi  patriarkális  erkölcsök  megkapó 
rajzát  találjuk  néhány  életképében,  melyekben  nagybátyját,  Vachott  Györgyöt 
énekli  meg  (György  úrhoz,  György  úr  halálakor  stb.).  A  Kornélia  emlékezete 

című  elégia  szép  emléke 
a  nővére.  Erdélyi  János- 
né  iránti  rajongó  szerete- 
tének. Nagy  hatást  tett 
A  kUlfóld  rabja  című 
költői  beszélye,  melyről 
Vachott  Sándomé  azt 
mondja,  hogy  » nemcsak 
a  szerencsétlen  Lovassy 
László,  de  az  ő  sorsá- 
nak is  hű  képe,  a  költő 
saját  szenvedésének  is 
megörökítése*. 

Vachottal  rokon 
szellem  Kerényi  Frigyes, 
egy  eperjesi  német  csa- 
lád sarja,  kinek  első 
költeményei  Vidor  Emil 
névvel  jelentek  meg  az 
Athenaeumban.  Az  a 
kép,  melyet  Boldog  Vi- 
lág című  költeményében 
dalairól  ad,  egyúttal  ez 
irány  többi  lirikusának 
költészetét  is  jellemzi : 

A  dalvilág  boldog  világ, 
És  népe  oly  szelíd! 
Itt  bizton  elteszem  magam. 

Ha  van,  mi  háborít. 
Kis  lombos  nyárí  sátor  az, 
•    *  Hol  nincs  forró  sugár, 

\  Hol  fel  s  alá  a  képzelet 

'  Mint  házi  lányka  jár. 

Rokonszenves  tehetség,  de  a  magyar  nem  lévén  anyanyelve,  a  költői 
kifejezés  sok  küzdelmébe  került  s  ez  meg  is  látszik  költeményein.  Maga 
is  érezte  e  fogyatékát  s  ez  egyik  oka  lett  kedélye  meghasonlásának. 
Petőfivel  és  Tompával  benső  barátság  fűzte  össze  s  velők  versenyzett  az 
Erdei  lak  megéneklésében.  1850-ben  kiköltözött  Amerikába,  hol  hazafiúi 
bánatában  megőrülve,  1852.  tavaszán  égő  kemencébe  ugrással  vetett  véget 


BAJZA  JÓZSEF  ÉS  AZ  ATHEN'AECAI   KÖRE  403 

30  éves  életének.  Hozzá  írta  Tompa  Levél  egy  kibujdosott  barátom  után 
című  kitűnő  elégtáját  és  Vachott  Sándor  Egy  ifjÚHak,  ki  távol  útra  kell 
című  költeményét. 

Jó  névvel  bírtak  a   maguk   korában:  CsAszAr   Ferenc  (szül.    1807.^* 
Zala-Egerszegen,  f  1858.),  Petőfi  szigorú  kritikusa,  ki  nagy  kedvvel  művelte 
a  szonettet  s  olasz  költök  és  irók  (Dante,  Foscolo,  Pellico)  ismertetésével 
szerzett    érdemeket;    Kukoss   Endre    {szül.    1810.  Hetyén,  Vasmegyében, 


Sicmari  Miklófi. 

+  1844.),  az  országos  népszerűségre  jutott  Vándordal  (»Kitárúl  reszkető 
karom . . .-)  és  Képeddel  alszom  el  szerzője ;  JAmbok  PAl  (szül.  1822.  Pakson), 
ki  Tiedge  Urániáját  fordította  és  Hiador  néven  a  költészetnek  majd  minden 
■  ágában  megkísérelte  erejét,  de  csak  ideig-óráig  tartó  sikerrel ;  továbbá  az  iQan 
elhunyt  Pap  Endre  (szül.  1817.  Zsárolyánban,  Szatmármegyében,  f  IS.'il.), 
ki  Csekén  Kölcsey  mellett  volt  joggyakorlaton  s  két  balladájával  (Béla, 
Géza)  a  Kjsfaludy-társaságnál  jutalmat  nyert.  Ismert  költeménye  a  gyöngéd 
hangon  irt  Egy  fiatal  leánynak  {'Nem  mondom,  hogy  ne  álmodjál-). 

Az  Athenaeum  kedveltebb  lírikusai  közül  megemlíthetők  még  a  finom 
érzésű  RisKÓ  IgnAc,  a  reflexiókban  gazdag  Bköthy  Zsigmond,  továbbá  Nagy 


404  BAJZA  JÚZSEF   ÉS  AZ  ATHENABUM    KÖRE 

hiHE,  a  korán  elhunyt  debreceni  tanuló,  ki  Árpád  című  balladájával  és 
nagy  formai  ügyességről  tanúskodó  dalaival  tűnt  fel.  A  közeledő  népiesség 

>  lijtiia  előhangjai  ütik  meg  fülünket  Sarosy  Gyula  költészetében.  1816-ban  szü- 
letett Borossebesen,  Aradmegyében,  sokáig  hivatalnok  volt,  majd  részt  vett  a 
szabadságharcban  s  ekkor  írta  Aratty  trombiia  című  népies  verses  művét, 
mely  miatt  halálra  ítélték,  de  az  ítéletet  kegyelem  útján  két  évi  börtönre 
enyhítették.  1861-ben  halt  meg  Pesten.  Költeményeiben  erőteljes,  izmos  tehet- 
ség nyilvánul,  s  irodalmunknak  nagy  kára,  hogy  e  tehetség  a  viszonyok 
mostohasága  miatt  nem  tisztulhatott  meg  eléggé.  Van  néhány  költeménye, 
köztük  az  ismert  Jngeborg  önsziilelése  napján,  melyek  líránk  legértékesebb 
termékeihez  tartoznak.  Mellette  ez  időszak  költői  közt  még  Szemere  Miklós 
hallat  eredetibb  hangokat.  Lasztóczon  született  1802-ben  s  ifjú  korától  egészen 
1881-ben  bekövetkezett  haláláig  tevékeny  szerepet  játszott  Zemplénmegj'e 
közéletében.  Szenvedélyes  vadász  lévén,  ideje  jó  részét  a  természet  ölén 
töltötte,  s  költészete  is  oly  egyszerű,  őszinte  és  üde,  mint  maga  a  termé- 
szet. Szemere  már  szakított  az  almanach-lira  formaságaival  s  szabadabb 
csapongást  engedett  szellemének.  Egyéniségének  fővonását  szeretetreméltó, 
derűit  humor  képezi,  mely  különösen  életképíes  verseiben  (A  lukat  pap) 
és  bordalaiban  nyilatkozik.  A  gazdag  költői  tartalom  azonban  oly  hanyag 
köntösben  jelenik  meg  nála,  hogy  nem  nehéz  megmagyarázni,  miért  nem 
tudott  e  költő  soha  nagyobb  népszerűségre  vergődni. 

s^^k.-.iti:-  _.\  régóta  parlagon  heverő  vallásos    költészetnek   is    akadt  ez  időben 

két  hivatott  ápolója.  SzékAcs  József  az  egyik  (szül.  1809.  Orosházán, 
t  1876.),  budapesti  ág.  evang.  lelkész  és  szuperintendens,  kiváló  egyházi 
szónok,  verses  imák  és  egyházi  énekek  költője,  elmés  szatiraíró  (Új  biblia^ 
Hogy  lehel  könnyen  meggazdagodni?),  Horácz  ódáinak,  görög  klassziku- 
soknak, szerb  népdalok-  és  hősmondáknak  ügyes  fordítója.  A  másik  TAkKÁNn 
Béla  {szül.  182!.  Miskolcon,  +  1886.),  egri  kanonok,  ki  1840-ben  tűnt  fel 
először,  mikor  Honáldozat  című  balladájával  a  Kisfaludy-társaság  pályá- 
zatán dicséretet  nyert.  Coriolán  című  balladáját  ma  is  széltébetf  sza\-alják. 
Számos  imádságos  és  énekeskönyvet  írt,  lefordította  Klopstock  Messiásénak 
első  felét  {1872,}  és  átdolgozta  a  Káldi-féle  bibliafordítást. 

Hosszabb-rövidebb  ideig  az  Athenaeum  költői  gárdájához  tartoztak  s 
részben  e  lap  hasábjain  tűntek  fel  báró  Eötvös  József,  Garay  JAnos,  Ekdélyi 
JAnos,  Tompa  és  Petőfi  is,  kikről  más  helyütt,  munkásságuk  java  részének 
ismertetésénél,  szólunk. 


68.  Kazinczy  utóda:  Toldy  Ferenc. 

GYANAKKOH,  MiDóN  A  MAGYAR  KÖLTŐK  3  honalapítás  nagy  munká- 
jának, az  ősök  harci   vitézségének   emlékeit  tárták  a  nemzet 
elé :  erős  vágy  ébredt  íróinkban,  hogy  a  nemzet  összes  szel- 
lemi míveltségének  képét  fölelevenítsék  s  világot  áraszszanak 
a    magyarok    nyelvi    rokonságára,   faji    származására ;    hogy 
felkutassák  azokat  a  népeket,  a  melyekkel  Őseink  együtt  éltek  és  küzdöttek, 
s  hogy    megtalálják   azt   a   földet,   a   hol  az  Ősmagyarok  bölcsője  ringott. 
E  vágy  két  nagyratörö   iíjú  írót  ragadott  meg  különösen;  Kőröst  Csorna 
Sándori  és  Reguly  Antali.  Amaz  az  őshaza,  az  ősi  rokonság  fölkeresésére 
1819-ben   Ázsiába   indult,   emez   a    magyarral     valaha    együtt    élt    népek 
tanulmányozására  húsz  évvel  később  az  orosz  puszták  felé  vette  útját. 

Körösi  Csoma  Sándor  (1784—1842.)  ázsiai  útjában  elsajátítván  a  K''>ri;s 
szanszkrit,  arab  és  tibeti  nyelveket,  arra  a  meggyőződésre  jutott,  hogy  a 
China  határain,  Cham  tartományban  lakó  dzsugur  népben  találja  fel  az 
ősmagyarok  ivadékait.  De  mielőtt  e  meggyőződését  követve,  céljának  vég- 
pontjához jutott  volna,  a  Himalaya  tövében  uralkodó  malária  kioltotta 
életét,  a  tibeti  szókincs  gyűjteményében  hagyván  reánk  több  mint  hüsz 
é\'i  kutatásainak  eredményét. 

Reguly  Antal  (1819—1858.)  a  velünk  rokon  népeknek  nemcsak  Regui; 
nyelvét,  de  egész  ethnografiáját  is  tanulmánya  tárgyává  tette,  hogy  az 
egész  emberiség  őstörténetére  világot  áraszszon.  E  célját  ö  sem  érhette 
el.  de  önfeláldozó  kitartásának  eredményéül  reánk  hagyta  a  vogul  nép 
szókincsének  becses  gyűjteményét,  a  melyet  Hunfal vy  Pál  értékesített, 
Ö  volt  az  első,  a  ki  a  tinn-ugor  nyelvet  közvetetlen  érintkezés  útján 
behatóbban  tanulmányozta  s  így  megindította  az  ugor  nyelvészetben  lij 
kort  jelölő  fontos  mozgalmat. 

Az  Aurera-körnek  egyik  legkiválóbb  s  legtöbb  oldalú  tagja  ezalatt 
azon  fáradozott,  hogy  a  magyarok  ezeréves  európai  életének  hű  tükrét 
tartsa  nemcsak  nemzete,  hanem  a  külföldi  nemzetek  elé  is,  megmutatván, 
mikép  a  magyarok  miveltsége  koránsem  oly  kései  keletű,  mint  német 
szomszédaink  hirdetik  vala.  Mintegy  a  nemzet  becsületének  megmentésére 
vállalkozott,  hogy  feltárván  a  múltat,  megkettőztesse  a  jelen  küzdelmét 
s  alapot  teremtsen  a  jövőnek    A  Révai  és  Kazinczy  gazdag   hagyomá- 


■W6  KAZINCZY  UTÓDA  :  TOLDV  FERENC 

nyain  indült,  a  szellemi  erők  egyesítésén  fáradt  s  az  irodalmi  törekvések 
központosításán  működött.  így  lőn  a  szellem  fegyverével  küzdőknek  egyik 
első  rangú  vezére,  a  tudományos  törekvések  irányítója  s  a  magyar  iro- 
dalomtörténetírás valódi  atyja.  Elete  és  művei  egyaránt  alkotó  tényezői  a. 
sikernek.  Ez  a  férfiú : 
'=  ToLDY  Ferenc  (családi  nevén  Schedel,  a  melyet  1847-ben  változtatott 

Toldyn.,  bár   e  nevet  már    1828-ban  kiadott  művén   használta  mint  írói 
nevet)  1805  augusztus  10-kén  született   Budán,  hol  atyja,  Schedel  Ferwic, 


KArOíi  Csorna  Slndor. 

1807-ig  postatiszt  voit;  anyja  Thalherr  Jozefa,  egy  nagy,  t>ár  ideger* 
míveltségű,  magyar  eredetű  nemes  nö,  a  ki  noha  nem  értette  a  magyar 
nyelvet,  lángoló  szeretettel  viseltetett  nemzetünk  iránt,  s  bátran  mondhatni, 
hogy  ő  oltotta  fiába  a  nemzetiség  szeretetének  s  ápolásának  első  s  csak 
erősbülésre  váró  csiráit,  A  gyermek  gondos  nevelésben  részesült  a  szülők 
háznál  úgy,  mint  az  iskolában,  s  1813  nyarán  már  elvégezvén  Budán  az: 
elemi  iskolákat,  ugyanez  év  őszén  Cz^lédre  ment  a  gimnázium  első 
osztályába  s  egyszersmind  a  magyar  nyelv  elsajátítására.  Nehezen  esett  a 
megválás  a  szülői-  háztól,  de  az  alföld  ez  egyik  legmagyarabb  városában 
tíz  hónapig    való    tartózkodás   elég    volt   arra,   hogy  a  fiú  szenvedélyesen 


KAZINCZV  UTÓDA  :  TOLDY  FERENC  407 

vonzódjék  mindenhez,  a  mi  magyar,  s  hogy  kivált  magyar  nyelvismere- 
tének alapjára  mennél  gyorsabban  s  mennél  többet  építhessen.  1814-t61 
ISlS-ig  a  pesti  piarista  gimnáziumban  folytatta  tanulmányait,  a  következő 
évben  pedig  Kassára  ment,  hogy  a  tót  nyelvet  is  megtanulja.  Itt  jutott 
kezébe  eló&íör  két  magyar  könyv,  a  PethŐ  Gergely  krónikája  és  a  Baróti 
Szabó  Dávid  Verskoszorúia.  Emebből  a  magyar  hexametereket  ismerte 
meg  Toldy,  miután  a  latin  verseléslien  már  Pesten  több  próbát  tett. 
I8l7-t61  kezdve  állandó    olvasója    volt  a  Kulcsár    Istvántól    szerkesztett 


Regül;  Anlat. 

Hasznos  Mulatságoknak,  a  minek  az  lön  eredménye,  hogy  lassankint 
mintegy  részeséül  érezte  magát  a  magyar  szellemi  törekvéseknek,  s  az 
író  és  tudós  kettős  koszorúja  lebegett  előtte.  A  bölcseleti  tanfolyamot 
1819-töl  1822-ig  s  ettől  kezdve  1827-ig  az  orvosi  tanulmányokat  végezte 
a  pesti  eg3-et«nen.  Mint  egyetenl  tanuló  megismerkedett  Bajza  Józseffel  s 
együtt  nézegették  a  Kiss  István  könyvesboltjának  kirakatait  s  együtt 
ismerték  meg  az  újabb  magyar  könyveket.  1821-ben  &  Ssépliteroturai 
Ajándékban  egy  fordítással  nyilvánosan  is  föllépett,  két  év  múlva  pedig- 
kiadta a  Haramiák  fordítását,  megismerkedett  Virág  Benedekkel,  Horvát 
Istvánnal,  Vitkovicscsal  és  Kisfaludy   Kérolylyal,  Kazinczyval  pedig  nem 


408  KAZINCZY  UTÓDA  :  TOLDY  FERENC 


Toidy  munkái  sokáfE  Icvclezni  kczdctt.  így  belevonatván  az  irodalomba,  több  eredeti  verset 
írt,  fordított,  könyvismertetéseket,  bírálatokat  közölt,  1827-ben  pedig  önálló 
kötetben  adta  ki  Aesthetikai  leveleit  Vörösmarty  epikus  munkáiról, 
a  melyek  már  az  előbbi  években  jelentek  meg  a  Tudományos  Gyűjte- 
ményben; 1828-ban  Zádor  Györgygyei  együtt  kiadta  a  Handbuch  der 
ungrischen  Poesie  című  nagyobb  önálló  munkáját  két  kötetben  s  a 
Blumenlese  aus  ungrischen  Dichtem  című  gyűjteményét,  a  melyekkel  a 
külföld  előtt  először  ismertette  meg  tisztább  világításban  a  magyar  költé- 
szet történetét  s  a  jelesebb  magyar  költőket.  A  következő  évben  orvos- 
tudorrá  lett  s  nagyobb  külföldi  útra  indult.  Különösen  hosszasabban  tar- 
tózkodott Németországon,  Berlinben,  hol  nemcsak  a  jeles  orvostanárokat 
hallgatta,  hanem  Hegelt  is;  az  Englisches  Hausban  pedig  előadásokat  is 
tartott  a  magyar  nyelv  alkotásáról.  Majd  Londonba  ment  s  innen  Párizsba, 
hol  szaktanulmányai  mellett  leginkább  az  akadémiai  üléseket  látogatta  s 
itt  szerzett  tapasztalatait  igen  jól  értékesítette  később  a  mi  akadémiánk 
ügyrendjének  módosításainál.  Svájc  és  Olaszország  meglátogatása  után 
visszatért  hazánkba,  hol  szívvel-lélekkel  az  ifjabb  írókhoz  csatlakozott,  kikkel 
már  előbb  ismeretségben  volt  s  a  kik  közül  kivált  Vörösmartynak  költői 
dicsőségét   külföldön   is  hirdette  számos  könyvismertetésével  és  bírálatával 

A  megalakult  akadémia  rendes  tagjává,  majd  jegyzőjévé  s  levéltár- 
nokává, 1835-ben  pedig  titkárává  választotta.  1836-ban  megalapította  tizen- 
ketted magával  a  Kisfaludy-társaságot  s  úgy  ennek,  mint  az  akadémiának 
valódi  éltető  szelleme  volt  egész  haláláig.  Emitt  ő  hozta  divatba  az  érte- 
kezések tartását,  felolvasását  s  a  tudományos  eszmecserét;  neki  lehet 
köszönni,  hogy  a  tudományok  önálló  mívelésének  eszméje  győzött  a  tudo- 
mányok egyszerű  terjesztésének  eszméje  fölött;  hogy  az  osztályok  ülései 
rendeztettek,  s  a  szakkérdésekben  az  illető  osztály  mondhatott  irányadó  véle- 
ményt. Tevékenysége  mintegy  összeforrt  az  akadémia  reformjaival  s  nem 
ért  véget  akkor  sem,  midőn  1861-ben  megvált  titkári  állásától.  A  nemzeti 
elnyomatás  napjaiban  a  maga  lakásán  gyűjtötte  össze  az  írókat  és  tudó- 
sokat s  egy  » üldözött  vallás  apostolaként «  arra  fordította  legfőbb  gondját, 
hogy  a  szellemi  életerőket  fentartsa,  működésre  birja,  s  hogy  az  akadémia 
munkásságát  megszakítás  nélkül  folytathassa.  Már  1833-ban  elvállalta  Vörös- 
martyval együtt  a  magyar-német  és  német-magyar  szótár  szerkesztését, 
átvette  Döbrenteitől  a  Nyelvemléktár  vezetését,  megindította  később  az 
Akadémiai  Értesítői,  majd  Erdélyivel  együtt  szerkesztette  a  Szépirodalmi 
Szemlét,,  az  Akadémia  Évkönyveit,  a  Magyar  Történelmi  Tárt,  Archaeolo- 
giai  Közleményeket,  Tudománytárt,  Figyelmezőt,  Uj  Magyar  Muzeumot, 
s  résztvett  minden  tudományos  mozgalomban,  mint  az  Athenaeum,  az 
Archaeologiai,  Természettudományi,  Orvosi  s  végül  a  Történelmi-társulat 
megalkotásában. 

A  külföldről  haza  térvén,  egy  ideig  mint  gyakorló  orvos  működött 
s   kivált    az    1831 -ki    nagy   kolera    idején    önfeláldozólag   fáradt   a   szén- 


KAZINCZY  UTÓDA  :  TOLDV  FERENC  406 

vedök  enyhítésén.  1833-tól  I844-tg  mint  rendkívüli  tanár  a  dietetiltából 
tartott  előadásokat  a  pesti  egyetemen  s  ugyanez  idő  alatt  rendezte  az 
akadémia  könyvtárát,  melyet  1844-ben  ünnepélyesen  megnyitván,  átadott 
a  közhasználatnak.  Ugyanez  évt>en  neveztetett  ki  az  egyetemi  könyvtár 
igazgatójává  is.  Ennyi  hivatalos  elfoglaltsága  mellett  nemcsak  számos 
magyar  író  munkáját  kiadta  Kisfaludy  Károlytól  kezdve,  hanem  folyvást 
biivárolta  az  irodalom   régi  és  lijabb   emlékeit,  a  melyeket  hol  egyenkint, 


hol  csoportosan  mutatott  be  a  nemzetnek;  folyvást  gyűjtötte  az  adatokat 
főműve,  a  magyar  irodalomtörténet  megírásához,  a  melynek  első  része 
két  kötetben  A  magyar  nemzeti  irodalom  történele  címmel  1851-ben 
jelent  meg.  18ö4-ben  kiadla  A  magyar  költészet  történetét  szintén  két 
részben :  a  legrégibb  időktől  kezdve  Zrínyiig  és  innen  Kisfaludy  Sándorig. 
Majd  belátván,  hogy  oly  terjedelemben,  mint  kezdte,  alig  lehet  képes  a 
magyar  irodalomtörténet  egész  épületét  befejezni,  1864-ben  közrebocsátotta 
legismertebb  s  legfontosabb  művét,  ily  címmel:  A  magyar  nemzeti  irodalom 
története  a  legrégibb  időktől  a  jelen  korig  rövid  előadásban,  mely  eddig 
négy   kiadást    ért.    E    mellett   számos    értekezést    írt,    több   emlékbeszédet 


410  KAZINCZY  UTÓDA  :  TOLDY  FERENC 


tartott  az  akadémiában  és  Kisfaludy-társaságban  (Bajza  József,  Czuczor 
Gergely,  Kis  János  stb.  fölött),  chrestomathiákat  és  anthologiákat  szer- 
kesztett, köztük  a  Magyar  költészet  kézikönyvéi  először  két,  majd  öt 
kötetben.  Összegyűjtötte  s  kiadta  a  Corpus  grammaitcorumot  s  a  Corpus 
poetarurnnsk  is  készen  volt  első  kötete  kéziratban.  Szándéka  volt  eg>^ 
történeti  nyelvtant  írni  s  e  művének  is  sok  részlete  teljesen  ki  volt  dolgozva. 
Az  ötvenes  évek  elején  a  széptudomány  és  egyetemes  irodalom- 
történet köréből  tartott  előadásokat  az  egyetemen  mint  magántanár,  majd 
1861-ben  a  magyar  nj^elv  és  irodalomtörténet  rendes  tanárává  Ion  s 
egész  írói  nemzedéket  nevelt,  a  kiknek  irányt  mutatott,  eszméket  adott 
s  műveik  megjelenését  elősegítette.  1871-ben  az  akadémia  és  Kisfaludy- 
társaság,  melynek  elnöke  volt,  a  nemzet  közrészvételével  megülték  ötven- 
éves írói  működésének  jubileumát,  ^  s  az  országgyűlés  a  következő  évben 
négyezer  forint  évi  díjat  szavazott  meg  neki,  hogy  életét  teljesen  a  magyar 
irodalomnak  szentelhesse. 
Kazinczy  Talán  sohasem  volt  író,  a  ki  a  nemzet   gondoskodását  jobban  meg- 

utóda 

érdemelte  volna  Toldynál.  Félszázadnál  tovább  működött  mint  a  nemzet 
szellemi  munkásságának  vezetője,  a  tudományos  törekvések  legfőbb  gondo- 
zója, a  rég  betemetett  irodalmi  kincsek  értékesítője,  mint  író  és  izgató 
társadalmi  és  irodalmi  téren.  Nemcsak  szóval  hirdette,  hogy  » minden 
egyéb  felsőbbség  ingatag,  csak  a  szellemi  biztos  és  maradandó:  ebben 
nemzetünk  jövője  és  semmi  egyébben «  :  hanem  életének  legszentebb  céljává 
tette,  hogy  e  biztos  szellemi  életet  a  külföldéhez  hasonlóvá  tegye.  Ezért 
pótolta  egymaga  legalább  egy-két  emberöltő  mulasztásait  az  irodalmi 
emlékek  fölszínre  hozásában  s  magyarázásában ;  ezért  buzdított,  ösztönzött 
mindenkit  az  írói  pályára,  a  kiben  némi  tehetséget  vett  észre;  ezért 
toborzottá  össze  az  egyirányú  írókat  társaságokba  s  volt  mindeniknek 
valódi  lelke.  Kazinczynak,  az  irodalmi  agitátornak  közvetetten  utóda  levén, 
egyfelül  az  új  írókat  a  régiekhez  közelebb  vitte,  másfélül  a  külföldi  költői 
s  tudományos  törekvéseket  megismertette  az  egyoldalúbb  írókkal.  Egész 
élete,  összes  működése  beleolvadt  a  nemzet  életébe  és  működésébe  s  rend- 
kívül fontos,  alapvető  munkáival  nem  kevésbbé  hatott  a  magyar  míveltség 
terjesztésére. 

Ifjú  lelkesülése  s  buzgósága  folyvást  növekedett,  s  a  haladó  kor 
szükségletét  éles  szemmel  ismervén  föl,  a  költői  és  tudományos  irodalonv 
hézagait  többször  épen  az  ő  útmutatásaira,  ösztönzéseire  pótolták  íróink. 
Valóságos  missziót  teljesített  az  Athenaeum  megalapításától  kezdve  a 
Történelmi -társulat  szervezéséig.  Jártas  levén  a  külföldi  irodalmakban, 
úgyis  mint  magánember,  úgyis  mint  író,  úgyis  mint  az  akadémia  titkára 
sohasem   szűnt   meg   izgatni,   lelkesíteni   szóval,   tágkörű  levelezéssel,   pél- 

*  Ez  alkalomra  jelent  meg  a  következő  című  munka :  Toldy  Ferenc  félszázados 
irodalmi  munkássága.  Könyvészeti  lég  rendezte  Greguss  Ágost  Pest,  1871. 


KAZINCZY  UTÓDA;  TOLDY  FERENC  411 


dával,  a  nemzetiség  lángoló  szeretetével  s  ifjú  hevével.  Abban  a  korban 
növekedvén,  midőn  az  írói  működés  a  nemzetiség  erősbítésének  volt  leg- 
hatékonyabb eszköze,  e  felfogás  tetté  érlelődött  benne,  s  alapja  lőn  sokoldalú 

0 

tevékenységének  s  egész  életének.  » Eletünk  feladata  —  írja  Horváth 
Mihályhoz  intézett  levelében  —  a  magyar  nyelv  s  a  magyar  irodalom 
mívelése  és  terjesztése  volt,  s  mindkettőt  nem  mint  végcélt  tekintettük, 
hanem  mint  eszközt  a  nemzetiség  s  ez  által  a  nemzet  —  s  ha  lehet  —  a 
magyar  állam  fentartására*.  Ez  eszme  oly  erős  volt  Toldyban,  hogy  annak 
nyilvánulása  az  irodalomban,  társadalomban,  szépirodalmi  és  tudományos 
intézetekben  egyaránt  új  korszakot  jelöl  s  méltó  utódjává  avatja  Toldyt 
Kazinczynak,  a  kinek  törekvéseit  ő  kiszélesítette  s  a  változott  irodalmi  és 
politikai  viszonyokhoz  alkalmazta. 

Pályájának  ez  egyik  legnagyobb  hatása.  S  midőn  e  pálya  1875  ^*|J5^Yása^*^ 
december  10- én  bezárult,  sokoldalú  tevékenységének  hiánya  csakhamar 
érezhető  lett  a  szellemi  működés  minden  ágában.  Mint  a  föntebb  említett 
évkönyvek  és  folyóiratok  szerkesztője,  nemcsak  arra  törekedett,  hogy  az 
irodalomnak  folyvást  legyen  oly  közege,  mely  az  írók  tevék«iységének 
arányával  párosítsa  a  nagy  közönség  érdeklődését  (Athenaeum,  Uj  Magyar 
Múzeum):  hanem  hogy  a  tudománynak  majd  minden  ága  szakszerűen 
míveltessék,  hogy  a  parlagon  heverő  mezők  hozzáértő  kezek  gondozására 
bízassanak  s  a  nemzetre  háruló  haszon  értékesíthető  legyen.  Még  bámu- 
latosabb Toldy  tevékenysége  régi  és  újabb  íróink  munkáinak  kiadásában. 
1828  óta  haláláig  majdnem  egymaga  kutatta  föl  nyelvünk  és  irodalmunk 
kincseit,  nyelvemlékeket,  történeti  kútfőket,  a  melyeket  bevezetéssel,  jegy- 
zetekkel s  az  írók  életrajzával  kisérve  hozott  napvilágra.  Gondosan  ipar- 
kodott megállapítani  a  szöveget  s  minden  valamire  való  írót  hozzá  méltó 
kiadásban  ismertetni  meg  a  nemzettel.  Egész  kis  könyvtár  az,  a  mely 
az  ő  szerkesztésében  s  kiadásában  a  magyar  írók  műveiből  megjelent. 
Czuczor  Aradi  Gyüléshxi^  kiadásától  kezdve  a  múlt  és  jelen  század- 
beli legkiválóbb  íróink  (Dayka,  Verseghy,  Bacsányi,  Csokonai,  Kazinczy^ 
Kisfaludy  Károly,  Czuczor,  Kölcsey,  Vörösmarty  stb.)  minden  munkáit  a 
tette  közkincsekké  először  részint  külön  kiadásban,  részint  a  'Nemzeti  és 
JJjábh  nemzeti  könyvtárban,  részint  A  magyar  írók  gyémánt  kiadása  és 
A  magyar  nemzet  classicus  írói  dmű  gyűjteményeiben.  Ő  írta  meg  először 
a  magyar  költők  bővebb  életrajzát  Farkas  Andrástól  kezdve  egészen  Tóth 
Kálmánig,  felhasználva  az  addig  napfényre  került  adatokat  oly  lelkiisme- 
retes pontossággal  s  legtöbbször  oly  találó  kritikával,  hogy  újabbi  íróink 
is  csak  az  általa  vert  ösvényen  indulhatnak,  csupán  adatait  szaporíthatják 
s  itt-ott  nem  elég  erős  ítéletét  változtathatják.  E  nemű  munkássága  a  Hand- 
buch  der  ungrischen  Poesie  című  kiadásával  indult  meg,  a  melynek  jóté- 
kony hatása  volt  úgy  itt  e  hazában,  mint  a  külföldön.  Nem  ok  nélkül 
monda  Szemere  Pál  Toldynak  ez  emlékezetes  szavakat:  »Sok  jót  csináltál 
első  kézi  könyved  után  és  sokat   fogsz   még,  de  nagyobb   hatású  munkát 


412  KAZINCZY  UTÓDA  :  TOLDY  FERENC 


sohasem  léssz  képes  írni,  mint  a  milyen  az  a  maga  idejében  volt«.  Hogy 
nem  minden  írónak  tudta  egyforma  kritikai  érzékkel  megállapítani  írói 
értékét  s  főleg  a  Kazinczy  és  saját  korabeli  írók  méltánylatában  nem 
mindig  helyes  szempontból  ítélt:  mindez  nagyon  keveset  von  le  érdeméből. 
Soha  sem  szabad  felednünk,  mily  roppant  munka  volt  pusztán  csak  az 
életrajzi  adatokat  is  összegyűjtenie,  a  sokszor  hibás  vagy  megromlott  szö- 
vegeket helyreállítania  s  főleg  az  egyes  művek  keletkezésének  történetét 
földerítenie.  A  Magyar  költészet  kézikönyvének  mind  a  két,  mind  az  öt 
kötetes  (1857.,  1872.)  kiadása  így  is  alapvető  munka,  a  melyet  senki  sen\ 
nélkülözhet,  a  ki  a  magyar  irodalomtörténettel  foglalkozik. 

Gyász-  és  Azok    az    életrajzok,    a    melyekkel    Toldy    valamely    író    műveinek 

kiadását  bevezeti,  különböző  terjedelműek  s  értékűek.  De  valamennyi  teljes 
egész,  gondosan  összeállított,  s  mindegyiken  végig  vonul  a  nemzeti  érzés- 
nek, a  kegyeletes  felfogásnak  ama  heve,  a  melylyel  Toldy  minden  egyes 
írót  a  nemzet  kiváló  tagjának,  az  emberiség  jóltevőjének  tekintett.  Legsi- 
kerültebb a  Kazinczy  életrajza,  bár  ez  csak  töredék  maradt,  aztán  a 
Csokonaié,  Kis  Jánosé,  Eszterházy  Miklós  nádoré.  De  a  többiek  is  mind 
nélkülözhetetlenek  a  szakemberekre  nézve.  Ilyenek  gyász-  és  emlékbeszédei 
is.  Toldy  nem  volt  kiváló  szónok,  s  beszédei  mint  szónoki  művek  aránylag 
csekélyebb  becsűek;  de  mint  irodalomtörténeti  adatok  annál  fontosabbak. 
Ö  nem  annyira  az  írói  értéket  tűnteti  íöl  beszédeiben,  mint  inkább  az  embert 
rajzolja  magán-  és  írói  viszonyai  között,  s  épen  az  így  nyújtott  adatok  a 
fölötte  becsesek. 

A  magyar  Voltakép  azonban  Toldy  mint  a  magyar  irodalomtörténet  valódi  meg- 

mciraiapíiója  alapítója,  clső  igüzi  mívelője  ismeretes  a  közönség  előtt.  Az  1848  előtti 
összes  működése  csak  mintegy  előkészület  v^olt  ahhoz  a  főművéhez,  a 
melynek  megírását  legfőbb  feladatának  tekintette.  Azokon  a  hiányos  életrajzi 
gyűjteményeken  kívül,  a  melyeket  Czvittinger,  Wallaszky,  Horányi,  Bod 
Péter,  Spangár  András,  Katona  István  és  mások  összeálb'tottak,  s  azokon  a 
csekély  értékű  tankönyveken  kívül,  a  melyeket  Gruber  Károly,  Zimmermann 
Jakab,  Ferenczy  Zsigmond  Jakab,  Szuppán  Zsigmond  írtak,  alig  használ- 
hatott egy  pár  gyönge  monográfiát;  még  legtöbb  hasznát  vehette  Pápay 
Sámuel  művének.  Adatokat  nagyrészt  magának  kellett  újra  összekeresnie 
s  kellőleg  rendeznie;  az  irodalomtörténet  tanulságait,  a  folyvást  fejlődő 
szellem  történeti  folyamát,  a  különféle  áramlatoknak  egymásra  s  a  nemzeti 
költészetre  tett  hatását  pedig  teljesen  neki  magának  kellett  megalkotnia. 
E  részben  senkire  sem  támaszkodhatott.  Ide  járult  még  az  irodalomtörténet 
fogalmának  oly  széles  körű  felfogása,  a  mely  szerint  Toldy  a  nemzeti 
szellemnek  a  költészetben  és  szépprózában,  tudományban  és  művészetben, 
szóval  a  mívelődés  egész  terén  kifejtett  munkásságát  egyforma  alapos- 
sággal kívánta  rajzolni,  holott  csak  a  szoros  értelemben  vett  irodalom- 
történet megírása  is  majdnem  leküzdhetetlen  akadályokba  ütközött.  Nem 
csuda,  hogy  ily  alapon   1851-ben   megkezdett   nagy  művét   nem  fejezhette 


KAZINCZY  UTÓDA:  TOLDY  FERENC  413 


be.  Az  iskolázás  és  művészet,  a  nyelv  és  stíl  változásának,  fejlődésének 
történetét  s  e  történet  adatait  először  búvárolta  föl,  állította  össze  s  vonta 
el  tanulságaikat.  Semmit  sem  állított,  a  minek  maga  utána  nem  járt  s  a 
miról  maga  meg  nem  győződött,  mint  mondja.  Épen  ezért  adatainak  meg- 
bizhatósága  ellen  a  lehető  legkevesebb  kifogást  lehet  tenni.  Csak  ítéletét 
rontja  meg  néhol  a  régi  kor  míveltsége  iránti  lelkesülése  s  amaz  a  priori 
alkotott  felfogása,  hogy  őseink  valami  egészen  különböző  nép  voltak  már 
a  hajdankorban  is,  mint  a  többi  középkoibeli  népek;  hogy  a  magyarok 
vérrokonságban  voltak  a  hunokkal,  s  hogy  a  magyar  nyelv  szinte  párat- 
lanul tökéletes  és  » lényegében  magából  megérthető  rendszert  képez «  stb. 
Kivált  a  hún-magyar  atyafiság  eszméje  ragadja  nagy  túlzásokra  nemcsak 
a  Handbuchhan  (hol  például  a  hunokról  mint  a  magyarok  őseiről  szól, 
könyvének  első  fejezetéül  e  címet  adván:  »Gesánge  der  Ungam  unter 
König  Etele*):  hanem  a  Magyar  költészet  története  című  művében,  sőt  az 
irodalomtörténetben  is. 

De  épen  ez  eszményi  lelkesülésével  volt  képes  a  magyar  irodalom- 
történetnek nemcsak  alapot  rakni,  hanem  azon  a  nemzeti  szellem  ezer  éves 
múltjának  roppant  épületét  fölemelni  is;  ez  képesítette  őt  arra,  hogy  ez 
ifjú  tudományt  nálunk  is  egyáltalán  a  tudomány  rangjára  emelhette,  rend- 
szerbe foglalhatta,  az  európai  eszmék  különféle  áramlatainak  a  magyar 
nemzeti  szellemre  tett  hatását  megvilágíthatta,  a  vallási,  politikai,  társa- 
dalmi tényezőknek  az  irodalomra  és  nyelvünk  fejlődésére  való  befolyását 
vizsgálhatta  s  nagyjából  föl  is  deríthette.  Hogy  rendszere,  felosztása,  kriti- 
kája ellen  több  kifogást  tettek  íróink  (Erdélyi  és  Gyulai):  mindez  alig 
kisebbíti  érdemét  s  pedig  annál  kevésbbé,  mert  épen  arra  a  pontra  nézve,  a 
melyet  legélesebben  megtámadtak,  hogy  t.  i.  a  magyar  költészet  aranykora 
Vörösmartyval  bevégződik,  művének  újabbi  kiadásában  ő  is  megváltoztatta 
nézetét,  elismervén,  hogy  a  Kisfaludy  Károly  és  Vörösmarty  nemzeti  iránya 
még  tovább  fejlődött  Petőfi  és  Arany  költészetében. 

Toldynak  eszthetikai  felfogása,  az  egyes  művekről  adott  jellemzése  Toidy  esztiittí- 
nem  mindig  sikerűit  (pl!  Vörösmarty  eposzairól,  a  Bánkbánról  stb.):  de 
van  erős  történeti  érzéke,  a  mely  képessé  tette  őt  arra,  hogy  minden, 
sokszor  jelentéktelennek  látszó  irodalmi  emléknek  is  kijelölje  helyét,  hogy 
csekélynek  látszó  adatot  is  felhasználhasson  s  vele  a  kritikai  elemző 
tehetség  hiányát  is  lehetőleg  pótolja.  Az  okok  és  okozatok  láncolatának 
fiirkészésében  sem  mindig  szerencsés,  a  politikai  életnek  a  költészetre  tett 
hatását  is  csak  futólag  vizsgálja  és  a  szellemi  haladás  különféle  irányairól 
kevésbbé  tud  világos  képet  nyújtani :  de  mind  e  hiányok  az  úttörő  nagy 
sikereihez  képest  szóba  is  alig  jöhetnek.  Általában  véve,  jóllehet  Toldy 
mint  irodalomtörténetíró  nem  hasonlítható  a  külföld  jelesebb  irodalomtörténet- 
íróihoz, a  magyar  irodalomtörténetet  ő  alkotta  meg  először  s  minden  újabb 
író  csak  az  ő  vállain  emelkedhetik.  De  nemcsak  megalapította  e  tudo- 
mányt,  hanem   egy   egész   írói   nemzedéket  nevelt,  a  mely  az   általa  tört 


414  KAZINCZV  UTÓDA:  TOLDY  FERENC 

Ösvényen  rövid  pár  évtized   alatt  szélesebb  körű  kutatást  téve,  történeti 
érzéket  kritikai  elemző  tehetséggel  párosítva,  az  irodalomtörténet  egyes  ho- 
mályosabb pontjainak  földerítésében  már  is  nagy  eredményeket  mutathat  föl. 
Monogr«fi«-irók  Nem  említve  a  monográfia-Írókat,  jóllehet  Gyulai  Pdln&k  a  Vörös- 

marty Mihály  életrajza,  Kaiona  József  és  Bánk  bánja  című  monográfiái 
és  Emlékbeszédei  &z  újabb  irodalom  legkiválóbb  alakjairól  és  a  különféle 
szellemi  áramlatoknak  a  magyar  szellemi  életre  tett  hatásáról  formált 
kritikai  felfogásunknak  valódi  alapjai  s  kincsesbányái,  csak  Imre  Sándor 
és  Szilády  Áron  idevágó  műveire  utalunk.  Amaz  az  egész  irodalom  tör- 
ténetét megírta  egy,  több  kiadást  ért,  tankönyvben,  e  mellett  azonban 
kivált  a  nyelvüjitást  tárgyazó  művei  fölötte  becsesek;  emez  különösen  a 
Régi  magyar  köUői  iára  kiadásával  tett  m^becsűlhetetlen  szolgálatot 
irodalmunknak,  oly  mélyen  hatván  a  XVI.  század  irodalmi  szellemébe, 
mint  m^  eddig  senki  a  magyar  tudósok  között.  E  jeles  férfiak  s  m^ 
egy  csoport  iQabb  irodalomtörténettudós  előtt  is  Toldy  úttörő  munkássága, 
az  irodalom  különféle  ágai  iránti  roppant  fogékonysága,  érdeklődése  s  a 
múlt  emlékei  iránti  bámulandó  lelkesülése,  mindenek  elött  pedig  búvár  szor- 
galma nyitott  utat  a  járatlan  ösvényen.  Ez  pályájának  másik  legfőbb  érdeme. 


69.  A  nemzeti  színház  története  1867-1^. 

IDEIGLENESNEK    TERVELT    PESTI     SZINHAZ     megnyitása     1837-benAiiemzeli  3 

nem  pusztán  szineszettörteneti  eseményt  képezett,  de  az 
egész  nemzetet  érdeklőt,  mert  a  színészet  ügye  mellett  a 
magyar  drámairodalom  s  a  magyarosodás  előmenetele  ügyét 
is  képviselte.  Viszonyaink  természetéből  folyólag  központ- 
jává kellett  lennie  a  főváros  irodalmi  élete  egyik  legfontosabb  elemének :  az 
■előadó  művészetnek,  meljTiek  segélyével  nemcsak  az  iróvílág  nyerhet  buz- 
dulást  alkotásaihoz,  nemcsak  a  magyar  elem,  tömörüléséhez,  megerősödé- 
séhez új  erőt,  hanem  a  melynek  segélyével  a  főváros  visszamagyarosodása 
.a  legtermészetesebb  s  legkönnyebb  módon  sikerülhet.  Azért,  midőn  múltjára 
visszatekintünk  s  furcsa  össze-visszaságban  látjuk  deszkáin  képviselve 
■nemcsak  azt,  a  mi  az  előadó  művészethez  épen  nem  tartozik,  vagy  a 
mi  annak  egy  egészen  más  ágát  képezi;  midőn  operisták  és  ballerinák 
■mellett  hegedű-,  zongora-,  fuvola-virtuózokat,  sőt  akrobatákat,  bűvészeket  is 
szerepelni  látunk,  ne  vezetőit  kárhoztassuk,  hanem  a  helyzet  szomorú 
kényszerét  vegyük  figyelembe;  ne  azt  bíráljuk  vagy  rosszaljuk,  a  mi  ott 
történt,  hanem  az  okokat  vegyük  figyelembe,  a  melyek  miatt  azoknak 
történniök  kellett.  Már  az  a  körülmény,  hogy  dráma,  ballett,  énekes-játék, 
opera  egy  födél  alá  kerültek;  nagyon  megnehezítette  helyzetét,  mert  míg 
ez  utóbbiak  nemzetközi  jeiiegüknél  fogva  nagyobb  és  állandóbb  pártfogásra 
számíthattak  még  a  magyarul  nem  tudó  elem  részéről  is,  addig  a  dráma, 
az  előhaladottabb  külföld  színszerú  termékeivel,  nagyon  is  csekély  számú 
'hazai  eredetű  darabot  állíthatott  szembe.  Azt  a  kort,  midőn  a  hazai  dráma- 
írók művei  képesek  lesznek  az  operák  és  ballettek  divatját  legalább  ellen- 
súlyozni, a  semmiből  elő  nem  varázsolhatta.  Végig  kellett  küzdenie  azt  az 
átmeneti  időszakot,  mely  szerencsére  nem  is  tartott  oly  sokáig,  hogy  a 
bekövetkezett  eredményekért  el  ne  felejthessük  az  aránylag  jelentéktelen 
időveszteséget,  melyet  utóvégre  az  elháríthatatlan  kényszerűség  hozott  létre. 
Mi  sem  természetesebb,  mint  hogy  az  elsÖ  szemrehányás,  mely  a 
főváros  magyar  színházát  érte,  épen  erről  az  oldalról  jött:  az  operák, 
ballettek,  énekes  játékok  divatja  ellen  irányozva,  mint  a  melyek  sem  a  magyar 


41Ü  A  NEMZETI  SZÍNHAZ  TÖRTÉNBTE  1867-IC 

drámairodalom,  sem  a  magyarosodás  ügyére  nem  kedvezők.  A  támadás 
indokolt  volt,  de  az  is  bizonyos,  hogy  akkor  még,  idegen  jellegű  főváro- 
sunkban, kizárólag  a  drámai  művészet  révén,  nem  boldogulhatott  (biztos, 
nagyobb  pénzsegélylyei,  állandóan  épen  nem  istápolt)  színészetünk,  melynek 
különben  is  veszedelmes  \'ersenytársa  akadt,  a  külföldi  művészeket  köny- 
nyen  szerepeltethető  német  színészetben.  A  nemzeti  és  irodalmi  magasb 
céloknak,  egyelőre  legalább,  a  hasznosság  gyakorlati  elvei  mögött  kellett 
maradniok,  ha  lassanként,  biztosan  akartuk  meghódítani  a  főváros  idegen 


Sientpétcry  Zsigmond. 

közönségét  is,  melyet  előbb  be  kellett  édesgetni  és  szoktatni  a  magj-ar 
színházba,  hogy  lássa,  tapasztalja,  hogy  idejét  ott  ép  oly  kellemesen  töltheti 
el,  mintha  az  idegen  múzsának,  a  német  színészet  oltárán  hoz  áldozatot. 
Ha  csak  idegenekről  volt  volna  szó !  Hagyján !  De  magyar  főurainkat 
kellett  becsalogatni,  kiket  Széchenyi  maró  gúnyja  közönyösen  érintett,  s 
csupán  rokon  élvezet  kilátása  téríthetett  meg  idővei. 
n-  E  kedvezőtlen    helyzetet   csak   súlyosabbá    tette,   hogy   a   megnyitás 

évében  az  ideiglenes  színháznak  se  jelene,  se  jövÖje  biztosítva  nem  volt, 
A  jelent  az  igazgatás  módjának  tökéletlensége,  a  jövőt  a  pénzügyi  állapot 
bizonytalansága  veszélyeztette.  Az  egyesűit  részvényes-társaság  kinevezett 


§ 

í 

I 


.  f 


A  NEMZETI  SZÍNHÁZ  TÖRTÉNETE  1867-IG 


417 


választmányra  bízta  a  színház  anyagi  ügyeinek  gondozását  és  e  választ- 
mány élén  Pestmegye  alispánja  állott.  A  drámának  külön  igazgatója  volt 
Bajza  Józsefben,  ki  mellett  mint  » muzsikai  igazgató*  Mátrai  Gábor  műkö- 
dött. Amaz  nyolc  hét  híján  egy  évig  viselte  e  terhes  hivatalt,  s  midőn  meg- 
vált állásától,  a  tarthatatlan  állapotok  orvoslása  céljából  megírta  híressé 
vált  röpiratát:  Szózat  a  pesti  magyar  színház  ügyében  (Buda,  1839). 
Mátrai  néhány  hónapra  rá  szintén  beadta  lemondását  Helyökbe  Szentkirályi 
és  Rosthy  táblabírák  léptek,  kik  közül  az  utóbbi  nemsokára,  Szentkirál}^ 
pedig  1838  október  havában  mondott  le  állásáról,  mire  a  vármegyei  választ- 
mány maga  vévén  át  a  színház  kormányzását,  igazgatói  képviselőül  Ráday 
Gedeon  grófot  küldte  ki,  a  gazdaságh  ügyek  vezetését  Ilkey  Sándor  tábla- 
bíróra bízván,  kit  csakhamar  Nyáry  Pál  vármegyei  főjegyző  váltott  föl 
hivatalában. 

A  vármegyei  igazgatás  tökéletlensége,  a  pénzügyi  bajok  növekedő 
komolysága  mind  sürgősebbé  tették  az  ideiglenesnek  tervelt  színház  orszá- 
gos, nemzeti  jellegűvé  tételének  ügyét,  a  mit  az  1839 — 40-iki  országgyűlés 
Pestmegye  kezdeményezésére  csakugyan  véghez  is  vitt  oly  módoo,  hogy 
a  nemzet  39.882  forint  építési  terhet  átvállalt,  50.000  forintot  a  fölszere- 
lésre és  400.000  forintot  a  nemességre  kivetendő  adóból  olyképen  ajánlott 
föl,  hogy  ez  utóbbi  összeg  kamatjának  kétharmada  az  évi  költségek  fede- 
zésére fordíttassék,  egyharmada  pedig  a  tőkét  oly  módon  gyarapítsa,  hogy 
abból  a  Széchenyi  által  eredetileg  tervelt  állandó  színházat  a  Dunaparton  föl- 
építhessék. Az  országgyűlés  külön  választmányt  nevezett  ki,  mely  aztán 
1843-ig  maga  vitte  az  igazgatást.  Báthory  Mária  opera  premiérején,  1840 
augusztus  8-án  történt,  hogy  a  pesti  magyar  színház  először  használta 
a  Nemzeti  Színház  nevet.  Az  országos  választmány  azonban  már  1843-ban 
magánvállalkozónak  adta  bérbe  a  színházat,  mely  ettől  az  időtől  kezdve 
üj  korszak  küszöbére  lépett. 

Vahot  Imre  röpirata :  Még  egy  szózat  a  pesti  magyar  színház  Bartay  igaz 
Ügyeben  (Pesten,  1840.)  kiegészítette  Bajza  művet,  s  főleg  az  igazgatást 
illetőleg  nem  egy  helyes  elvet  állított  föl,  a  részvényes-társaság  gazdálko- 
dását pedig  erős  bírálat  alá  vette.  Sajnos,  ez  nem  javított  a  helyzeten,  mely 
a  bérbeadás  tényével  ugyan  javulást  igért,  a  nélkül,  hogy  a  nemzeti  színház 
művészi  jövője  iránt  sokat  jelentő  biztosítékokat  nyüjthatott  volna.  Dy  viszo- 
nyok közt  adta  bérbe  az  országos  választmány  Bartay  Edének,  mint  leg- 
kevesebb segélypénz  mellett  vállalkozónak  a  nemzeti  színházat.  A  kezdet 
nagyon  sokat  igért.  Az  első  sikerekből  azt  merték  reményleni,  hogy  az 
opera  napjai  meg  vannak  számlálva  s  a  magyar  drámák  szokatlanul  nagy 
közönsége  egymaga  képes  lesz  a  nemzeti  színház  jövendőjét  biztosítani. 
Siker  sikert  ért,  egyik  diadal  a  másikat  váltotta  föl.  Alig  került  színre  az 
első  politikai  vígjáték:  Nagy  Ignác  TisztújítássL  (1843-ban  húsz,  1844-ben 
tíz  előadást  ért  meg)  nyomban  követte  Szigligeti  első  népszínműve,  a 
Szökött  katona   (1843-ban   tízszer,  1844-ben   harminckétszer).   Vahot   Még 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  U.  köt.  27 


418  A  NEMZETI  SZÍKHAZ  TÖRTÉNBTE  1867-10 

egy  tiszíújitdsa,  Országgyűlési  szállása,  Farsatigi  iskolája,  Szigligeti  K€t 
pisztolya^  {1844-ben  huszonnyolcszor)  és  Zsírfója,  Balogh  István  Mátyás 
diákia,  Oberayik  Öröksége,  báró  Jósika  Két  Barcsayja,  báró  Eötvös  Étjett 
az  egyetilóségje,  Czakó  Zsigmond  érzelmes  Kalmár  és  tengerésze,  eddig 
nem  is  remélt  élénkséget  hoztak  a  drámai  műsorba  és  joggal  követelték  az 
operától  az  eddig  bitorolt  elsőséget.  Sokat  tett  az  is,  hogy  a  magyar  szí- 
nészet régi  gárdája  mellett,  melynek  hét  vezéréről  Szigligeti  EMe  a  Nemzeti 
színházi  képcsarnok  (Pest,  1870.)  című  művében  szeretettel  rajzolt  alakokat 


Lcndvayní. 

állított  elénk,  egy  új  keletkezett  és  azzal  eg3'üttesen  hatalmas  támasza 
volt  a  drámai  műsornak.  Bartay  igazgatásának  e  szerencsés  korszakába 
esik  Erkel  Hitnyady  László  operájának,  a  Szózat  és  Hymnus  dallamainak 
megszületése,  valamint  egy  egész  sereg  külföldi  művész  (hegedűs,  énekesnő, 
ballerina)  szerepeltetése  és  sok  mindenfélének  a  kultusza,  a  mi  végre  is  a 
bukás  örvényébe  sodorta  a  gazdálkodni  nem  tudó  és  egy  komoly  cél 
követésére  képtelen  igazgatót,  kitol  már  1845-ben  Ráday  Gedeon  gróf  veszi 
át  az  igazgatást  olyképen,  hogy  csupán  a  főfelügyelet  központosul  az  ö 
kezében.  A  Pesti  Hírlap  támadásait  megunván,  1847-ben  Bajzára,  majd 
Erdélyi   Jánosra    bízta   az    igazgatást.    Alatta    rendezik   az    írói   tiszteletdíj 


A  NV^ZETI  SZÍNHÁZ  TÖRTÉNETE  1867-10  419 

kérdését,  minek  az  a  következménye,  hogy  az  említettekhez  új  drámaírók 
csatlakoznak:  Degré,  Szigeti  József,  Hugó  Károly.  Az  1847-iki  ország- 
gyűlés végre  szebb  reményeket  ébreszt,  mert  Ráday  külön  emlékiratban 
akarja  az  országgyűlés  előtt  a  nemzeti  színház  rendezése  körüli  eszméit 
kifejteni.  Az  idők  árja  azonban  mindent  elborít.  Az  élet  drámai  küzdelme 
elvonja  a  közönség  érdeklődését  a  színpad   csinált   világától,  s  midőn  a 


<^0^Ljm^  *^^^ 


világosi  fegyverletétel  után  beáll  a  politikai  élet  halálos  nagy  csendje,  a 
nemzeti  színház  is  közel  jut  a  végenyészethez.  De  színészeink,  dráma- 
íróink sokkal  jobban  érzik,  minő  nagy  eszmét  képvisel  a  nemzeti  színház, 
semhogy  elveszni  engednék.  A  műsor  élénkségét  kölcsönösen  emelik  s  a 
régibb  drámaírók  mellett  újak  állanak  elő :  Hegedűs,  Dobsa,  Jókai,  Kövér,  a 
.\  színház  új  igazgatója  a  derék  (bár  az  ügyek  lényegéhez  nem  sokat 
értő)  Simontsits  János  hazafias  lelkesedéssel  lügg  a  nemzeti  színház 
sorsán  s  azt  lefelé  erősen  támogatja,  fölfelé  elég  bátor  meg  is  védeni. 
(1849—1852.)   Később  Festetích   Leó   gróf  osztozik   meg  terheiben  s  reá 


420  A  NEMZETI  SZÍNHÁZ  TÖRTÉNETE  1867-IG 


egyedül  a  pénzügyi  igazgatás  gondjai  nehezednek.  (1856.)  Minden  haza- 
fias igyekezet  mellett  a  színház  pénzügyileg  a  tönk  szélére  jut.  Ekkor 
Andrássy  Manó  gróf  azon  indítványnyal  lép  föl,  hogy  a  színház  alapját 
egy  millióra  kell  emelni !  A  hazafias  érzelmű  főnemesség  dicséretére  legyen^ 
mondva,  hogy  a  tervelt  egy  milliónál  is  nagyobb  összeget  írtak  alá, 
melyből  bár  a  politikai  hatóság  akadékoskodása  miatt  csak  egy  ötödrész 
gyűlhetett  össze,  mégis  elegendő  arra,  hogy  annak  10.000  forintot  tevő- 
kamata a  Nemzeti  Színház  anyagi  ügyein  nagyot  lendítsen.  Ez  az  alap  ma 
is  megvan  és  gyűjtőjéről.  Károlyi  György  grófról.  Károlyi-alapnak  nevezik. 
A  hatvanas  évek  kezdetével  végre  a  legmagasabb  kegy  is  ráirányul? 
a  nemzeti  színházra,  a  mennyiben  a  király  60.000  forintnyi  évi  segélyt 
tett  folyóvá  s  az  ő  áldozatkészségéből  megalakíthatják  1864-ben  a  színészi 
iskolát  is,  épen  harminc  évvel  azután,  hogy  első  terve  fölmerült.  Az  anyagi 
ügyek  tisztázását  csak  nagy  sokára  követi  az  intézet  művészi  ügyeinek 
rendezése.  Az  1875  októberében  megnyílt  népszínházzal  a  népszínmű  s 
az  1884  szeptemberében  megnyílt  operaházzal  pedig  az  opera  és  ballet 
válnak  ki  a  nemzeti  színház  kebeléből.  Ez  a  minket  érdeklő  korszak 
(1837 — 1867),  nemcsak  a  magyar  színészet,  de  a  magyar  drámairodalom 
történetének  is  a  kerete. 

A  színészet  E  harminc  év  emelte  színészetünket  a  művészet  magaslatára.  Az  első- 

művészi  *^ 

fejlődése  gárdában  nem  volt  egy  sem,  ki  fiatal  éveit  ne  töltötte  volna  el  a  vidékea 
nyomorogva  a  gyakorlat  iskolájában.  Elméleti  képzettség  nem  előzte  meg 
egynél  sem  a  gyakorlatit,  s  rendesen  lámpagyűjtogatással,  színlaphordással, 
szerepek  másolásával,  statisztáskodással  kezdték  meg  pályájokat  s  fokról 
fokra  jutottak  el  tehetségesbjeik  a  legmagasabb  polcra,  a  melyen  egyes- 
mintaképek állottak  előttük  üttörő  geniális  pályatársaik  sorában.  Az  auto- 
didaktaság ugyan  rendesen  együtt  jár  a  teljes  képzettség  hiányaival,  de 
viszont  kedvező  az  egyénileg  sajátos  vonások  kifejlődésére,  főkép  ha  a 
kedvvel  akarat  és  hivatás  is  karöltve  járnak.  Innen  van,  hogy  az  első  gárda 
kiváló  naturalistákat  mutathat  föl :  hatalmasan  kifejlett  művészi  egyéni- 
ségekkel, a  természeti  adományok  magas  fokon  álló  tökéletesítéseivel^ 
a  nélkül  hogy  az  előadó  művészet  szükséges  árnyalatait,  fogásbeli  finom- 
ságait, az  elmélet  fontos  apróságait  is  érvényesülni  látnók.  Elmélettel  csak 
később  kezdenek  foglalkozni,  a  főváros  íróvilágának  és  nagyigényű  közön- 
ségének jótékony  behatása  alatt.  Inkább  egyesek  művészete,  mint  az  össz- 
játék finomságai  jellegzik  e  kort.  Művészek  és  virtuózok  mellett  másolókat 
és  ügyetlenkedőket  találunk,  az  előadott  drámák  főbb  vonásainak  előnyére 
ugyan,  de  az  összbenyomás  kárára. 
Legjelesebb  A  magyar   színészet   kitűnőségei   Kantomét   és   Jancsó    Pált   kivéve 

színművészeink  ^ 

mind  megfordulnak  a  nemzeti  színház  színpadján,  sőt  a  legtöbbje  itt  nyeri 
művészi  kiképeztetését,  s  mint  ilyen  példaképül  szolgál  a  későbbi  kor  üj 
nemzedékének.  Kiválóbbjaik:  Udvarhelyi  Miklós,  e  sokoldalú  színész,  ki 
rosszul  fegyelmezett  emlékező  tehetsége  miatt  van  megakadályozva  a  művészi 


A  NEMZETI  színház  TÖRTÉNETE   1867-lG  431 

előmenetelben;  Szilágyi  PAl  {1793—1874)  kiváló  komikus  a  drámában  és 
operában  egyaránt,  kit  csupán  organikus  baja  tesz  alkalmatlanná  arra,  hogy 
mint  bass-bufTo  arasson  kiváló  akereket;  Déryné  (1793 — 1872.),  ki  az  előadó 
és  énekművészei  terén  tüneményszerű  sikereket  tudott  fölmutatni  már 
nemzeti  színházi  szereplése  előtt;  Megyeri  Károly  (1797 — 1842.)  a  leg- 
kiválóbb magyar  komikus,  ki  ihűvészi  és  egyéni  tulajdonaival  nemcsak  a 
nagy  közönség,  de  a  legldválóbb  magyar  írók  és  költők,  köztük  Petőfi  és 
Vörösmarty,  szeretetét  és  elismerését  is  ki  tudta  érdemelni ;  Bartha  János 
(1798 — 1852),  kit  inkább  érces  hangja,  színi  temperamentuma  mint  tanült- 
sága   és  tudatos  alkotó  képessége  tett  híressé  a  hősi  és  tragikus  szerep- 


Idr,sb  LcDdvay  Müriun. 

körben;  Szentpétery  Zsigmond  (1798 — 1858.)  a  kedélyes  apák,  a  magyar 
táblabírák,  a  jókedvű  parlagi  gavallérok,  nótáriusok  fölül  nem  múlt  művészi 
egyénitője,  ki  azonban  a  francia  társalgó  darabokban  is  mesterileg  adja  a 
vén  piperkőcöt  és  az  elegáns  marquist,  a  szalonképes  bankárt  és  az  egy- 
szerű kézmívest,  de  utol  nem  ért  még  Falstaff  Jankója  is ;  Telepy  György 
(1799 — 1885.)  a  színpad  ezermestere  s  az  alsóbbrendű  komikumban  a 
legjobbak  egyike;  Szerdahelyi  József  (1804 — 1851.),  ki  mint  előadó,  zene- 
szerző és  operaénekes  egyaránt  jeleskedett  s  Figaróját  utolérhetetlen  ked- 
vességűnek  tartották;  Lendvay  Mábton  (1807 — 1853.)  a  virtuóz  szalon- 
színész,  ki  a  természet  gazdag  adományait  művészetévei  egyetemben  tudta 
érvényre  juttatni ;  Egressy  Gábor  (1808 — 1866.),  ki  mint  a  tragikai  szerepek 
művészi  előadója,  elméleti  ismereteinek  gazdagságával  támogatta  a  természet 


422  A  NEMZETI  SZÍNHAZ  TÖRTÉNETE  1867-IG 

bőséges  adományait  s  a  gyakorlat  terén  szerzett  ügyességeit,  elméleti  tudá- 
sát pedig  mint  a  magyar  színészet  oktatója  értékesítette;  Fancst  Miklós 
(1809 — 1854)  az  íntrikus  szerepek  első  művésze,  ki  mint  szónok  is  meg- 
érdemelt dicséretben  részesült.  Valamennyien  az  úttörők  közül,  kik  sok- 
oldalúságuk mellett  példátlanul  lelkes  hívei  a  magyar  színészet  sokszor 
ingadozó  ügyének.  Mellettök  az  új  nemzedék  kitűnő  erői :  mint  tragika 
Jókainé;  Lendvayné,  a  szendék  ábrázolásában;  BulyovszJiyHé,  a  modem 
drámában;  Szathrnáryné,  mint  a  vénlányok  és  anyósok  kitünÖ  ábrázolója. 


Munkácsy  Flóra,  Fánc^  Ilka;  Szerdahelyi  Kálmán,  máig  föl  nem  múlva 

mint  szalonszinész ;  Tóth  József,  b.z.  intrikus  szerepekben  kitűnő ;  Szigeti 
József,  Feleki  Miklós  stb.  Az  opera  terén  mint  jeles  erőket  Schodelnét  és  a 
hazai  költők  által  megénekelt  magyar  csalogányt  HoÜósy  Kornéliát,  a  nép- 
színműi genreben  pedig  Hegedűsnél  említjük  meg  mint  elsőrendű  szereplőket. 
lú  Az  első  állandó  színpad  a  magyar  fővárosiján  nem  kevésbbé  kedvező 

»  drámaíróinkra,  kik  végre  alkalmat  nyernek  színpadi  sikereikből  okulni.  A  lör- 
■a  téneti  dráma  mellett  a  történeti  vígjáték  és  bohózat  első  kiváló  termékeit  itt 
látjuk  megjelenni;  a  kor  új  eszméitől  termékenyűlve  a  népszínmű-genret  Szig- 
ligeti, a  politikai  vígjátékot  Nagy  Ignác  hozza  divatba ;  a  magyar  társadalmi 


A  NEMZETI  SZÍNHÁZ  TÖRTÉNETE  1867-IG  423 


dráma  első  szárnypróbálgatásai  a  nemzeti  jelleget  juttatják  érvényre.  Min- 
denekfölött pedig  a  drámák  nyelve  oda  fejlődik,  hogy  a  magyar  színpadi 
társalgás  többé  nincs  ellentétben  az  irodalmi  stíllal.  A  vándorlás  kora 
műkedvelősködő  színész-íróinak  helyét  hivatásos  írók  foglalják  el,  kik  az 
irodalmi  ízlést  helyezik  jogaiba  a  színpadon  is,  ellentétben  az  előbbi  korral, 
midőn  a  színpad  és  irodalom  úgyszólván  ellentétbe  jutottak  egymással. 
A  színpadi  hatás  és  irodalmi  érték  körüli  vita  ugyan  még  egyszer  harcba 
keveri  egymással  színész-drámaíróinkat  a  színpadon  kívül  áUó  dráma- 
írókkal, de  e  vita  az  eszmék  tisztázására  vezet,  hasznára  válik  mindkét 
félnek  s  a  nemzeti  színház  műsora  hű  kifejezője  a  magyar  drámairodalom 
terén  történt  haladásnak. 

A  magyar  drámairodalom  legkiválóbb  képviselői  ott  szerepelnek  a 
műsoron:  Szigligeti  (87  darabbal  842  estén),  Csató  Pál  (1  darabbal  25 
estén),  Czakó  (6  darabbal  82  estén),  Degré  (11  darabbal  40  estén).  Dobsa 
(11  darabbal  63  estén),  Fáy  András  (5  darabbal  34  estén),  Gaál  (9  da- 
rabbal 76  estén),  Hugó  Károly  (4  darabbal  47  estén),  Jókai  (8  darabbal 
103  estén),  Katona  (2  darabbal  49  estén),  Kisfaludy  Károly  (15  darabbal 
83  estén).  Kövér  (17  darabbal  72  estén).  Nagy  Ignác  (3  darabbal 
41  estén),  Obernyik  (8  darabbal  69  estén),  Rákosi  (2  darabbal  10  estén), 
Szász  Károly  (3  darabbal  10  estén).  Szigeti  József  (12  darabbal  237  estén), 
Tóth  Kálmán  (5  darabbal  61  estén),  Vahot  Imre  (15  darabbal  132  estén), 
Vörösmarty  (4  darabbal  26  estén).  A  nemzeti  színház  e  harminc  év  alatt 
egygyé  forrott  nemcsak  a  társadalmi,  de  az  irodalmi  élettel  is  s  mint  ilyen 
betöltötte  hivatását  teljesen  e  korban.  A  fővárosi  színészet  másrészről  nagy 
hatással  volt  a  vidékire  is  s  most  már  nem  ez  hatott  arra,  hanem  amaz 
erre  átalakítólag.  Arad,  Debrecen,  Győr,  Kassa,  Kolozsvár,  Miskolc,  Pécs, 
Szeged  színészete  megiQodott  e  korban  és  bár  nagyobb  pártolást  csak 
akkor  élvezhetett,  ha  az  tüntetés  számba  ment,  mégis  komolyan  lehetett 
fővárosi  és  vidéki  magyar  színészetről  beszélni,  melyek  egymással  szellemi 
kapcsolatban  voltak.  E  kort  élénken  festik  Molnár  György  emlékiratai: 
Világos  előtt  (Szabadka,  1880.),  Világostól  Világosig  (Arad,  1881.), 
Világos  után  (Arad,  1882.). 

Ezen  eredményekben  Széchenyi  eszméje  valósült  meg,  ki  művészi 
magaslaton  nem  álló  fővárosi  színészet  nélkül  nem  tudott  hinni  a  magyar 
színészet  azon  hivatása  sikerében,  mely  előadó-művészeti,  drámairodalmi 
és  magyarosító  céljaiból  folyt. 

A  nemzeti  színház  története  egyik  l^tanülságosabb  fejezete  hazánk 
míveltségtörténetének,  mert  az  elért  siker  egyik  legeredményesebb  diadala 
annak  a  nagy  harcnak,  melyet  a  hatalom  támogatásában  épen  nem  része- 
sülő nemzeti  erő,  a  nemzetitől  felfogásában  eltérő  idegen  és  a  hazafiat- 
lanul,  félszegül  gondolkozó  hazai  elemek  fölött  vívott  ki. 


5>^ 


70.  Vajda  és  Kúthy. 


NEMZETI  IRODALOM  ÉBRESZTŐ  ÉS  ÚJÍTÓ  erejének  hatása  alatt  a 
nemzeti  élet  örvendetesen  meglendült  és  az  1825-iki  emlé- 
kezetes országgyűlésen  hatalmasan  meg  is  nyilatkozott 
A  hazafiság  már  nem  csüngött  egyedül  a  régi  dicsőség 
kegyeletes  hagyományain,  hanem  lelkesedő  bizalommal  for- 
s  diilt  a  jövendő  nagyság  kecsegtető  képeihez :  többé  nem  sóvárgani,  hanem 
cselekedni  kívánt.  Eszméi,  vágyai,  törekvései,  alkotásai  mind  oda  verdestek, 
hogy  Magyarország,  mint  a  mesebeli  Phönbt,  megíródjék,  szebbé  és  erÖ- 
sebbé  legyen,  mint  valaha  volt.  S  a  hazafiságnak  e  magasztos  és  áldásos 
célzata  megtermékenyítette  a  társadalmi  szellemet :  a  bölcs  és  munkás  hala- 
dás kifejtésére  és  követésére  serkentette  és  fegyverezte  ÍÖl  a  nemzet  külön- 
böző osztályait.  A  megújhodás  hitének  leghivatotabb  hirdetője,  Széchenyi 
István  gróf,  a  maga  társadalmi  egyesületeivel,  néhány  rövid  esztendő  alatt 
összpontosítani  tudta  az  ifjú  Pesten  a  nemzeti  életet,  a  mi  az  előremene- 
telnek minden  téren  mozgatója  és  biztosítója  volt;  ügy  hogy  a  főváros  a 
harmincas  évek  elején  már  nemcsak  a  magyar  irodalomnak,  de  az  ország 
iparának  és  kereskedésének  is  középpontja,  a  hol  gazdag  és  mívelt  polgárság 
fejlődik.  Ez  új  osztály,  érlelmességénél  és  vagyonánál  fogva,  szokszor  érint- 
kezik és  sokszor  összeütközik  a  régi  nemességgel,  miből  a  társadalom 
egyre  sokasodó  és  elágazó  viszonyaiban  az  új  kérdések,  szenvedélyek  és 
küzdelmek  egész  sora  támad ;  sőt  a  jobbágyság  is,  a  maga  többszázados 
elnyomásából,  az  emberi  jogok  panaszával  és  követelésével  a  honoráciorok 
személyében  mindinkább  érvényesül  és  érdemesül,  a  mivel  a  rendi  különb- 
ségek, balitéletek,  kiváltságok  egész  láncolata  szakadozik  meg.  S  a  nemzeti 
élet  e  különböző  tényezői,  a  fő  és  köznemesi,  polgári  és  jobbágyi  elemek 
minduntalan  a  születés  és  fölemelkedés,  az  érdek  és  érzés  éles  és  kínos 
ütközőibe,  vagy  félszeg  és  nevetséges  bonyodalmaiba  kerülnek  egymással : 
s  mint  az  új  idő  ősszecsapzó  eszmeáramlatainak  képviselői  megrázó  har- 
caikkal vagy  mulattató  perpatvaraikkal  helyet  követelnek  magoknak  az 
irodalomban  is.  De  ép  a  beszély  és  regény,  mely  visszatUkrÖzésükre,  meg- 
figyelő és  elemző  rajzukra  a  legalkalmasabb,  maradt  el  nálunk  fejlődésében. 
A  magyar    lira    már    remekeket   adott,   a   magyar   dráma   már   maradandó 


VAJDA  ÉS  KÚTHY  425 

műveket  alkotott,  kivált  a  költői  előadás  tekintetében:  de  a  magyar  szép- 
próza még  mindig  csak  kísérletezett,  s  inkább  a  régi  rendi  világ,  mint 
az  új  idő  szellemének  és  ízlésének  kifejezője  volt.  Tehetségesebb  úttörői 
elhallgattak  vagy  keveset  írtak;  s  a  lapok  és  évkönyvek,  szerkesztők  és 
kiadók  a  nöttön  növekedő  közöns^  szükségletének  kielégítése  végett  a 
német  és  francia  irodalom  divatos  termékei,  a  laza  történeti  rajzok  és 
izgató  rémes  regények  fordítására  vagy  utánzására  szorultak:  minél  fogva 
a  magyar  elbeszélő  stíl  még  mindig  ingadozott,  hangja,  színe,  ereje  még 
meg  nem  állapodott. 

A  nemzeti  élet  e  forrongásában,  az  elbeszélő  stíl  ez  ingadozásában  lép  ^"^''ííou''"^ 
az  irodalom  mezejére  Vajda 
Péter  a  maga  forrongó  és  soha 
ki  nem  forrott  nagy  tehetségé- 
vel, a  maga  ingadozó,  de  szem- 
kápráztató sajátos  elbeszélé- 
sével. 1808-ban  születik,  Vesz- 
prém vármegyében,  Vanyolán, 
melyet  fenséges  vidék  körít. 
Megragadó  képei  kitörűlhetle- 
nül  bevésődnek  lelkébe,  mert 
szegény  jobbágy  szülei  mellett 
a  természet  ölén  nevelkedik; 
hiszen  a  mint  maga  vallja  ma- 
gáról :  gyermekségében  dajka 
helyett  a  szellők  enyelegtek 
vele,  zenéje  a  mennydörgés, 
bánata  a  telhősírás,  öröme  az 
ormok  virága  volt.  Ezek  a  ké- 
pek aztán  pazér  csillogással 
ragyognak    vissza   természeti 

himnuszaiban  és   keleti   élbe-  v^jiu  Píier. 

széleseiben.  t819-benasoproni 

főiskolába  kerül,  a  hol  népi  munkabíró  erejével  és  fogékony  elméjével  hamar 
kitűnik,  de  a  szabad  természet  érlelte  szabad  ielleme  és  nyilt  Önérzete  miatt 
egyik  tanárával,  Seybolddal  meghasonlik ;  ennek  következtében  az  intézetet 
elhagyja  s  a  bölcsészeti  tanfolyamot  már  Győrben  végzi.  Törekvése  és 
előmenetele  mind  a  két  helyen  kifogástalan,  pedig  nem  vesz  el  egészen  a 
tanuló-szoba  rekedt  levegőjében;  erős  természet-szeretete  ki-kiragadja  onnan, 
a  szünetet  rendesen  előbb  a  soproni  hegyek  között  s  most  a  Rába  vizén 
tölti.  1828-ban  Pestre  tér,  hogy  az  egyetemen  az  orvosi  pályára  készüljön; 
1831-ben  azonban,  a  nagy  kolera  alkalmával,  a  pesti  fiatalság  zavargásakor 
dr,  Stáhly  Ignác,  az  orvosi  kar  nagynevű  tagja  előtt  abba  a  gyanüba  esik, 
hogy   a  botrányos  tüntetést,  mely  a  járvánj'  megszűntének  kikiáltására 


426  VAJDA  ÉS  KÚTHY 


kényszeríti,  ellene  ő  vezette.  Noha  Vajda  a  tüntetésen  részt  se  vett,  mert 
vasárnap  levén,  rendes  szokásaként  többed  magával  a  budai  bérceken 
bolyongott:  a  kar  mégis  azt  kivánta  tőle,  valahányszor  a  vizsgálatra 
jelentkezik  vala,  hogy  tisztázkodjék  előbb  a  gyanú  alól.  Önbecsülése  és 
büszkesége  visszariad  a  méltatlan  tisztázkodástól,  s  inkább  lemond  a 
pályájáról.  Nem,  nem  a  Vajda  szegénysége,  a  mint  eddig  az  irodalom- 
történet tanította:  hanem  a  Stáhly  gyűlölsége  ennek  az  oka;  hiszen  ép- 
az  egyetemi  tanfolyam  befejezésekor,  hogy  egyebet  ne  említsünk,  hosszabb 
külföldi  útra  kel,  bejárja  Németországot,  Hollandiát  és  Angliát,  1834  őszéig,, 
mint  előbb  az  olasz  és  magyar  földet:  a  mire  bizonynyal  nem  vállalkoz- 
hatik,  ha  még  az  oklevél  díja  is  megakasztja  vala  haladásában, 
nmnwf  Vajda  ettől   az   időtől  fogva  az   irodalomnak  él.  Csak  az  írói  pálya 

az  a  hivatás,  mely  függetlenkedő  önérzetének  és  büszke  jellemének  1^- 
inkább  megfelel.  De  már  korábban  is  írt:  1831-ben  kezdi  a  maga  kísér- 
leteit, a  Tudományos  Gyűjtemény  mellékletében,  a  Koszorúban^  Úzdi  Gyula 
név  alatt  oly  színes  leírásokkal,  mikben  az  ő  festői  képzelete  erősöi  bonta-- 
kőzik.  S  évről-évre  1833-ig  mind  sűrűbben  jelen  meg  itt,  mint  a  lég  urainak^ 
erdő  és  hullám  szépségeinek,  az  idő  szakaszainak  hangulatos  énekese; 
sőt  már  képletes  költészete  is  megszólal.  Fájdalommal  és  sóvárogva  pana- 
szolja, hogy  Szoba,  a  vad  szívű  leány,  a  szerelem  nyilával  általverte,, 
de  haszontalanul  szaladja  be  utána  az  ó-világ  tereit,  sehol  nem  ölelheti. 
Szaba  nem  más,  mint  a  szabadság,  a  melyért  lobog.  Forrongó  lelke  küzd 
az  eszmével  és  alakkal  egyiránt :  de  már  ki-kilövell  egy  sugara  tehetségének 
igazi  fényéből,  meg-megnyilatkozik  egy  vonása  egyéniségének  igazi  eredeti- 
ségéből. 1832-ben  a  Tudományos  Gyűjteményben  ír  a  Nemzetiségről  egy 
magvas  értekezést  a  saját  nevével.  1833-ban  a  Hasznos  Mulatságokat 
szerkeszti,  1834-ben  pedig  Lipcsében  a  Garasos  Tárt,  ez  ismeretterjesztő 
képes  heti  lapot  indítja  meg.  S  a  mióta  haza  ért,  mint  hírlapíró  és  elbeszélő 
ritka  szorgalmat  tanúsít ;  de  a  hasznos  és  szép  váltakozva  vonja,  a  szükség 
és  ihlet  váltakozva  sugallja.  Még  ebben  az  esztendőben  megjelennek  tőle 
A  nap  szakaszai  és  A  legszebb  leány,  kettős  irányának  beszédes  hírde- 
tőjeként,  a  természet  és  kelet  meleg  színezetével;  aztán  következik  1835-ben 
Vajkoontala,  majd  később:  A  Memnon  szobra,  Yoridála,  A  mágus 
leány,  A  két  brahmin,  Akbár  sultán,  Mirmah,  Az  Athénai  sírásó,  s 
még  annyi  elbeszélése,  mikben  sajátos  költészetének  szemkápráztató  pom- 
pája már  egészen  kiárad,  s  rajongó  szeretete  a  természet  és  szabadság 
iránt  a  kelet  álmodozó  képviselőiben  már  a  vallásba  olvad.  Neve  és  érdeme, 
melyet  a  Pesti  Levelek  két  kötete,  (1835—1836.),  e  rövid,  eleven,  ötletes 
elmefuttatások,  hírlapi  cikkek  változatos  gyűjteménye,  Joguz  vagy  a  hon- 
keresők,  (1836.)  első  drámai  kísérlete,  Tárcsái  Bende  (1837.),  e  három 
kötetes  történeti  regénye,  valamint  A  férfiasság  és  A  szépítés  mestersége, 
meg  egy  csomó  tudományos  átdolgozása  és  fordítása  még  inkább  emel, 
—  gyors   elismerést   arat.   1837-ben  az   akadémia,  1841-ben    a  Kisfaludy- 


VAJDA  ÉS  KŰTHY  427 

társaság  választja  tagjául;  1842-ben  pedig  az  új  Természettudományi- 
társulat titkára  lesz.  Vers  és  próza,  Itöltészet  és  tudomány  egyiránt  foglal- 
koztatja, nem  egyszer  egymás  rovására,  de  mindig  egyéniségének  hatá- 
rozottabb kifejtéséra  Még  csak  Dalkotta  szükséges,  mely  1839-tÖl  1843-ig 
négy  kötetben  jelen  meg,  hogy  a  teljes  Vajda  elöttijnk  álljon. 

Versei  közül  csak  szatírái  válnak  ki,  a  Vegyes  házasság  és  Censura,  J^^j,^ 
melyekkel  a  Kisfaludy-társaság  pályázatán  egyszerre  versenyez,  s  mind  a 
két  kitüntetést,  azzal  a  díjat,  ezzel  a  dicséretet  nyerte  et.  A  Vegyes 
házasság  játszva,  csipdesve 
enyeleg,  a  Censura  keserűn 
és  epésen  pattog :  de  mind  a 
kettő  Ötletes  szeUemességt51 
szikrázik.  Színművei  közül 
JogKz  nem  annyira  dráma, 
mint  inkább  bizonyos  politikai 
célzatok,  társadalmi  és  erköl- 
csi igazságok  hirdetése.  Sze- 
mélyei elvek  és  nem  emberek. 
Joguz  vezér  jogüző,  Csapabdi 
pasa  a  csapás,  Raboicz  és 
PártÜz  haramia -nagyok,  a 
rablás  és  pártütés,  Kegyelne 
a  női  kegy,  Csapoda,  a  csa- 
podár csalfaság,  Vigadka  a 
mulatozó  vígság,  s  Nemledér 
a  szende  szemérmesség  meg- 
személyesítője. Cselekménye  a 
lesghák  és  osmánok  harca, 
történeti  színnel,  történeti  mag 
nélkül.  Szerkezete,  jellemzése, 

célzata  teljesen  hibás.   Csak  víjda  p.  uanakotio,.  (Emicny,  is37.) 

eszméinek  ereje  és  ékesszólá- 
sának heve  kap  meg.  Még  gyengébb  kiadatlan  vígjátéka,  az  Ármány  iskolája, 
merő  utánzat,  a  Moliére  szelleme,  elevensége  és  leleménye  nélkül.  A  drámai 
téren  csakis  tragédiája,  a  Buda  halála  érdemei  figyelmet,  mely  a  történet 
és  monda  szálaiból,  a  képzelet  szabadságával  szövi  meg  Attila  és  Buda 
Összeütközését  a  gyönyörű  Alkondala  szerelme  és  bírása  miatt.  Itt  ha  nem 
is  a  hűn  királyok,  de  Elkhán  fShadurid  és  Aikondala,  a  leánya  jellemében 
sok  tragikum  van,  bár  a  költő  ki  nem  zsákmányolja.  így  a  darab  nem 
igaz  tragédia,  csak  érdekes  költemény.  Sok  szép  jelenete,  sok  lendületes 
kardala  akad,  mert  e  műben,  mint  az  antik  tragédiában  minduntalan  meg- 
szólal a  kar,  hogy  kifejezést  adjon  a  köz  hangulatának,  magasztalva  a 
háború  dicsőségeit  és  a  béke  áklásait.  Pompás  opera  lehetne  belőle. 


428  VAJDA  ÉS  KÚTHY 


Prózai  köite-  j^  y^^s   és  dráma,  a  mint   látszik,  nem   a  Vajda   eleme :   az  ő   csa- 

pongó  ereje  a  kötött  beszéd  korlátai  közt  nem  fér  meg.  Csak  a  prózában 
igazi  költő.  Itt  elveti  a  verselés  nyűgeit,  a  rímet,  mértéket,  kiszabott 
lebegést :  de  képzeletének  szabad  számycsattogása,  gondalatainak  hatalmas 
ritmusa  és  párhuzamos  lüktetése,  nyelvének  gazdag  és  merész  zenéje 
egészen  eredeti  hangfutamaiban  bőven  pótolja  mindezt.  Szellem  és  hon- 
dalai  igazán  dalok  a  kedély  melegével  és  játsziságával,  majd  váltakozva 
a  lélek  ihletett  hevével  és  emelkedett  beszédével,  A  nap  szakaszai  és 
Természet  bájai  rapszódiák,  Imadalai  dicsőítő  himnuszok;  s  tartalmuk 
mindig  egyetlen  alapeszmének:  az  ember  viszonyának  a  természethez 
és  teremtőhöz,  különböző  fejtegetései  és  kifejezései.  Még  akkor  is,  ha  a 
honért,  jogért,  szabadságért  és  haladásért  mond  izgató  és  buzdító  éneket, 
,  a  természet,  a  termő  Zat  szellemeihez  és  szülötteihez,  erőihez  és  tüne- 
ményeihez folyamodik,  hogy  általok  hirdesse  Eszdér  igéit.  Annyi  keleties 
színpompával  s  oly  mély  vallásos  érzéssel  ünnepli  a  nagy  természetet, 
különösen  a  ragyogó  napot,  miként  kelet  igaz  természet-imádói:  de  mégis 
nem  esik  természet-imádásba,  a  mint  némelyek  hiszik  vala.  Mert  az  ő 
istene,  miként  Erkölcsi  beszédei  nyilván  és  fenségesen  hirdetik,  az  őserő, 
világ-szellem,  a  mindenség  végoka,  alkotója  és  mozgatója,  mely  a  termé- 
szetben megnyilatkozik.  Vajda  romantikus,  de  annak  a  német  romantikának 
képviselője,  mely  a  pantheizmussal  ölelkezik.  Azért  magasztalja  örökké  a 
természetet,  sőt  egyesül  a  természettel,  a  legjobb  anyával;  azért  nyeri  a 
nevet,  hogy  a  természet  leghívebb  fia. 

Kibeszeiései  Eredeti  tehetsége,  festői   képzelete  s  lendületes  előadása  a  legszeren- 

csésebben érvényesül  mégis  elbeszéléseiben,  melyek  a  legtöbb  dicsőséget 
szereztek  nevének;  mert  prózában  írt  költeményei  olykor  ellankadnak,  a 
természeti  tudás  levegőjében  szárazak  és  ridegek  maradnak.  Elbeszélései 
nemcsak  érdekök  és  értékök,  de  irányok  és  hangjok  következtében  is  meg- 
kapnak :  mert  irányuk  mindig  a  jog  és  szabadság  hirdetése,  hangjok  mindig 
az  igazság  és  méltányosság  meggyőződése.  Vajda  mélyen  érzi  és  mélyen 
szenvedi  a  rendi  alkotmány  visszásságait  s  a  maga  forrongó  korának  és 
forrongó  lelkének  kifejezést  keres.  Mint  jogtalan  jobbágy  fia,  hogy  a  job- 
bágyokért szabadon  szólhasson,  álmodozva  és  küzdve  keletre,  a  messzi 
keletre  bujdosik,  és  szabadságszerető  szíve  egész  szenvedélyével,  ékesen 
szóló  ajka  teljes  tüzével  hevül  és  izgat  az  emberi  jogért  a  nyomorú 
páriák  érdekében.  Hősei,  a  történeti  és  képzeleti  alakok  egyaránt,  számtalan- 
szor az  ő  eszméivel,  az  ő  hevüléseivel  küzdenek  minden  osztályi  elkülö- 
nülés és  társadalmi  üldözés  ellen.  Elbeszéléseinek  java  része  úgy  mennyi- 
ségileg, mint  értékileg  keleten  játszik:  de  Mária,  kibe  a  vagyontalan 
jobbágy  fia,  Jogfi  szerelmes,  ^  Az  éj  fia,  ki  szegény  jobbágy  apja  megölése 
és  kedvese  elhurcolása  miatt  gyújtogat  és  gyilkol,  a  hazai  földön  maradnak 
és  a  nemzeti  élet  reformeszméinek  vívódását,  különböző  társadalmi  de- 
meinek   összeütközését  egyenesen  érintik.   Az  éj  fia  a  leghevesebb  érzéssel 


VAJDA  ÉS  KÜTHT  429 

egészen  a  lírába  vesz.  A  köItŐ  e  beszélye  nem  is  annyira  elbeszélés,  mint 
lírai  monológ.  Hasonlókép  Hábor  és  Gyula  is.  Vajda  valamennyi  elbeszélése 
célzatos  és  irányzatos;  s  a  mint  szövi,  bonyolítja  és  megoldja  őket,  szer- 
kesztésök  és  jellemzésök  módjára  nézve  fölöttébb  hasonlít  egymáshoz.  Még 
a  tárgyak  különbözősége  sem   leplezi  el  ezt  a  hasonlatosságot.  Mert  más 
ugyan   az  esemény,  de  a  legtöbttször  egyféle.   Vajda  mindenütt,  a  hazai 
Mária  és  Ej  fia  kivételével,  a  történeti  vagy  társadalmi  összeütközés  mellett 
vallási    összeütközést  is  sző  meséibe,  melyek    ideje  rendszerint  két  kor 
mesgyéjére  esik;  s  mindenütt  nem  a  természetet  az   emberben,  hanem  az 
embert  a  természetben  vizs- 
gálja   és  taglalja :   sokkal 
inkább  érdekli  az  ember  és 
természet  között  való  vi- 
szony, mint  az  emberi  szen- 
vedélyek és  hatások  között 
levő  kapcsolat.  Elbeszélései 
teli    vannak    a    természet 
csillogó  festéseivel  és  a  sze- 
retet lángoló  dicsőitésével : 
de    hiányzik    belőlük     az 
egyénítés.   Van  egy  szép 
elbeszélése,      Vajkoontala, 
mely  annyira  általánosság- 
ban   mozog,  hogy  szerep- 
lőinek még  neve  sincsen. 
Három     kötetes     történeti 
regénye,    Tárcsái    Bende, 
II.   Endre  korában,  hazai 
történeti  alakokat  is  szere- 
peltet, de  a  mese  tarka  SZÖ-  VojiU  Pétcr  síremléke. 

vevényében  egészen  össze- 
folynak. Vajda  általában  sdcat  vét  a  jellemzés,  egyénítés,  lélektani  megokolás, 
történeti  hűség,  műfaji  szabatosság  és  művészi  árnyalás  ellen ;  a  keletiesség 
és  különösség  örökös  mívelésében  modorosságba  téved ;  de  mind  e  hiányok 
ellenére  az  igazi  költészet  fuvallata,  ereje  és  melege  érint  elbeszéléseiben. 
Hőseinek  imái  és  dalai,  bár  prózában  szólnak,  de  nem  egyszer  annyi 
zengzetességgel,  annyi  szabatossággal,  hogy  mint  Osimandia  kiáradása  a 
Memnon  szobrában,  egyik  legszebb  elbeszélésében,  a  naphoz  és  szoborhoz 
s  a  szobor  válasza  hozzája,  nem  egyéb  rímtelen  versnél,  mely  sorokba 
szedhető. 

Vajda  a  Dalhon  befejezésekor,  1843-ban,  már  Szarvason  tanárkodott.  ^ 
A    közoktatás   iránt   mindig    melegen    érdeklődött    ugyan,   hiszen    a    pesti 
lutheránus  intézetben  helyetteskép  is  működött  s  a  pesti    közös  protestáns 


430  VAJDA  ÉS  KÚTHY 


főiskola  tervezetének  pályázatán  egy  lelkes  tanulmánynyal  versenyzett: 
de  csak  ettől  az  időtől  fogva  élt  egész  hivatással  az  ifjúság  nevelésének. 
A  munkában  társa  és  osztályosa  Ballagi  Mór,  s  kettejök  üdvös  hatása 
a  szarvasi  főiskolát  egyszerre  országos  hírre  emelte.  Itt  tartotta  Vajda  a 
tanuló  iQüságnak  és  mívelt  közönségnek  emlékezetes  Erkölcsi  beszédeit, 
melyeket  kiadásra  is  összegyűjtött:  de  merész  és  szabad  szellemök  miatt 
a  cenzor  följelentésére  a  kormány  vizsgálatot  indított  ellene  s  az  egyház- 
kerülettől elbocsátását  követelte.  A  pör  megindult,  a  kerület  ellenállásán 
azonban  megakadt  s  a  költő  halála  ntíatt  megszűnt  Mert  Vajda  hirtelen 
és  váratlan  1846  elején  elhunyt.  A  nemzet  legnagyobb  lantosa,  Petőfi 
siratta  el.  Tisztelői  1861-ben  sírja  fölé  díszes  emléket  állítottak,  ama 
magasztos* szavakkal,  miket  Vajda  hirdetett,  miket  1848-ban  az  idő  igazolt: 
Az  igazság  szava  áthatóbb  a  mennydörgésnél,  s  az  igazságtalanság 
villámot  hord  keblében.  Tehetségével  a  saját  emberöltőjéből  meghaladott 
sokat,  nagy  jellemével  a  legtöbbet ;  mert  életében  és  működésében,  cseleke- 
deteiben és  írásaiban  oly  befejezett,  oly  egész,  oly  összhangzatos  egészet 
képezett,  mint  csak  igen  kevés  ember. 
Küthjr^Lajos  Vajda  még  teljes  fényében  ragyogott,  a  mikor  Kúthy  Lajos  elbeszé- 

V  léseivel  föltűnt.  Elevenség,  könnyűség,  lelemény,  szerkezet  mutatkozott  nála, 

sőt  eleinte  biztató  jelül  bizonyos  műgond  is,  különösen  szerkezeteinek 
kikerekítésében  és  nyelvének  választékos  színezetében.  De  szapora  termé- 
kenységével és  emelkedő  hírével  nem  haladott  párhuzamosan  művészi 
törekvése  és  tehetségének  fejlődése.  A  lélek  és  a  szív  ismeretében  nem 
mélyült,  megfigyelő  és  elemző  ereje  nem  izmosodott.  Bárhonnan  meríti 
tárgyait:  a  bibliából,  történelemből,  társadalomból,  ritka  kivétellel  mindig 
a  szenvedélyeket,  legtöbbször  a  lélek  és  szív  végzetes  válságait  és  végletes 
viharait  taglalja.  Keresve  keresi  ama  bonyolult  viszonyokat,  a  hol  a  fel- 
fogások, érzések,  érdekek,  osztályi  küzdelmek  szinte  kiegyenlíthetetlenül 
ütköznek  össze,  úgy  hogy  alig  marad  egyéb  kimenetelük,  mint  a  rémes 
rombolás:  így  a  legtöbb  beszélye  testi  vagy  szellemi  m^semmisűléssel 
végződik.  Kúthy  is  romantikus,  de  annak  a  francia  romantikának  mívelője, 
mely  a  borzalmasra  törekszik  és  a  szertelenbe  vesz. 

Született  1813-ban,  Biharmegyében,  Ermihályfalván,  hol  apja  ez  időben 
paposkodott.  Mint  fürge  és  eszes  gyermek  nagy  érdeklődéssel  csüngött  a 
dajkameséken,  népdalokon,  görög  regéken,  s  költői  hajlama  már  hat  éves 
korában  nyiladozott.  1821-ben  Debrecenbe  ment,  hol  középiskoláit  és  a 
bölcseleti  folyamot  végezve,  a  hittudományi  szakra  iratkozott  be;  de  mint 
harmadéves  theologus  1833-ban  egyik  barátja  sérelme  miatt  többed  magával 
elhagyta  az  intézetet  Nagyváradon  vonult  meg  nevelőnek  az  Olasz-család- 
nál és  a  jogra  készült.  1834-ben  Biharmegye  követe  mellett  Pozsonyban 
irnokoskodott :  de  a  Lovassy-pörbe  belekeveredett  és  Erdélybe  bujdosott 
Majd  haza  tért  apjához.  Asszonyvásárra,  a  hol  elfogták.  Pestai  bebörtö- 
nözték,  s   csak    1837-ben   bocsátották   szabadon,   megfosztva   az  ügyvédi 


VAJDA  ÉS  KÚTHY 


431 


^. 


X 

S 


^^4  ^  ^  -' 


4 
< 


vizsgálat  jogától.  Most  előbb  megyei  szolgálatba  állt  s  Bihar  aljegyzője 
lett,  majd  a  fővárosba  költözött  s  az  ügyvédi  vizsgálatért  folyamodott:  de 
a  kormány  elutasította  kérésével. 

így  lép  az  írói  pályára  az  Athenaeumban,  1838-ban,  s  rövid  pár  esz-  Kúthy  művei 
tendő   alatt  kivívja  a  közelismerést  Elbeszélései,  színművei  rohamos  gyor- 
sasággal jelennek 

meg:      1838-ban 

szomorüjátéka, 
^Wo^H^,  1 840-ben 
történeti  drámája, 
/.  Károly  és  ud- 
vara és  szomorú- 
játéka,   Fyér    és 
Fekete,    1841-ben 
Polgári    Szózata 
Kelet  népéhez,   e 
laza  politikai  irata,     1 
és  1842-ban  meg-     \ 
indul  beszélyeinek     ! 

gyűjteménye,  j 
mely  kötetről  kö- 
tetre jobban  hódít. 
1843-ban  az  aka- 
démia és  Kisfalu- 
dy-társaság  tagjai 
sorába  fűzi,  gróf 
Batthyányi  Lajos 
magántitkárának 
hívja  meg ;  s  egy- 
szerre az  irodalom 
arszlánja,  az  iro- 
dalom gróQa  lesz. 
Szép,  férfias  arca, 
fekete  haja,  nagy 
lelkes   szeme,   ro-     1 

konszenves  hang-      „  ^  _ 

ja,  finom  modora 

és  szellemes  társalgása  miatt  az  előkelő  körök  kedvence,  ki  fényes  estélyeket 
ad,  s  pazér  termeiben  Budapest  kiváló  szellemei  gyűlnek  össze.  S  a  mikor  bő 
költekezése  következtében  csődbe  jut,  elárverezett  párizsi  bútorait  a  főváros 
hölgyei  vásárolják  meg  és  ajándékozzák  neki  vissza.  1846-ben  megindul  a 
Hazai  Rejtelmek,  ez  izgalmas  regénye,  1848-ban  előbb  gróf  Batthyányi 
Lajos,  majd  Szemere  Bertalan  oldalán  működik  Pesten  és  Debrecenben :  de 


<9 

"n 

ic 

K 

O 


433  VAJDA  ÉS  KÚTHY 

politikai  hivatása  és  befolyása   még  ekkor  is  vajmi  csekély.   Neve,  híre, 
dicsősége  irodalmi  érdemein,  talán  inkább  elbeszélői  sikerein  alapszik. 

Mert  kétségtelen  dolog,  hogy  Kúthy  fényes  sikereket  aratott  a  közön- 
ség előtt,  beszélyeinek  nem  annyira  belső  értéke,  mint  inkább  zaklató 
hatása  által.  A  művészi  mérsékletet,  a  nemesebb  alkotás  éltető  elemét 
csakhamar  eldobta,  és  hajszolta  az  érdeket;  képzeletének  mindig  szabad 
csapongást,  nem  egyszer  szilaj  kicsapongást  engedett  a  romanticizmus  indí- 
tékaiban, fogásaiban,  eszközeiben.   Szinte  ügy  tetszik    ha  a  Kiithy  költői 


Kúthy  Lajos. 

világába  tévedünk,  mintha  a  borzalmak  és  szertelenségek  földére  jutottunk 
volna,  a  hol  a  gonoszok  és  őrültek  váltakoznak  és  kergetőznek  egymással 
a  féktelen  indulatok  viharában  zihálva,  míg  kimerülten  és  megtörten  össze 
nem  esnek.  Megható  és  megrázó  végok  rendszerint :  az  örülés,  szivrepedis, 
mérgezés,  legyilkolás,  vizbe  ugrás  és  levegőbe  röpílés.  A  bibliai  Herodia 
a  János  /ővételében,  Elea,  a  pogány  magyar  leány,  az  Elea  yfcó'vfben, 
Etele,  a  II.  Endre  korabeli  Szökevényben,  Piroska  a  társadalmi  Divatkép- 
ben,  a  költő  Alfréd  az  Alkalmi  versben,  az  olasz  Leoni  a  Tör  és  Feszü- 
letben, Luise  a  Máíka-dláoratban,  s  a  kacérkodó  Adelaide  a  SzínészttSben 
egyaránt  megőrül ;  Eleának  aztán  még  a  szive  is  megreped,  mint  Natáliának 


VAJDA  ÉS  KÚTHY  433 


a  Sir  vadrózsájában,  A  világszép  királyasszony  Cleopatrában  ép  ügy 
megmérgezi  magát,  mint  a  szerencsétlen  Szenczy  grófnő  a  B.iliiéleiekben, 
a  feleséggyilkos  Lázár  Kálmán  gróf  a  Szerelentféltőben,  míg  Ceylon  gróf 
az  ereit  vágja  föl  az  Eskü  órájában.  Mohamed,  Konstancinápoly  hőse 
Az  ifjú  császárban  ép  ügy  leszürja  szerelmesét,  mint  a  féltékenykedő 
Viktor  Lehelie  halálában  a  nejét,  míg  Sámson  Delilában  a  romok  alá 
temeti  kedvesét.  A  csalódott  Szelima  a  Szökevényben  ép  ügy  a  vízbe 
ugrik,  mint  a  csalódott  vicomte  Deraume  a  Színésznőben;  s  az  iszákos 
Börvey  a  Férj  és  nőszeszélyben  a  pincebeli  lőporral  ép  oly  elszántan  a 
levegőbe  röpíti  a  házasságtörő  asszonyt  és  házi  barátot  magával  együtt, 
mint  Olympia  a  Temerini  hősnőben  a  magyarok  ellen  össszeesküvő  anyósát 
és  rácait.  S  ez  az  örülés,  szívrepedés,  mérgezés,  legyilkolás,  vízbe  ugrás  és 
levegőbe  röpítés,  mint  a  rénjes  rombolás  annyi  lázas  módja,  néha  nem  is 
egyenként,  hanem  halmozva  jelenik  meg :  a  Hazai  Rejtelmekben  dr.  Márk- 
nak egész  emberírtó  gyára  van,  mely  törvénytelen  gyermekeket,  álörökösöket, 
hülyéket,  némákat,  holdkórosokat  készít  és  szállít  nagyban  és  kicsinyben. 
Küthy  e  regényében  nem  annyira  hazai,  mint  idegen  rejtelmeket  rajzol,  mert 
a  negyvenes  évek  magyar  társadalma  még  sokkal  egyszerűbb,  semhogy  e 
regény  riasztó  képe  hü  mása  lehetne.  Az  író  a  francia  Sue  irányának  hódol 
s  a  művészi  célt  az  érdekfeszítésben  keresi.  S  meg  kell  vallani,  hogy,  ha  a 
lélek  és  szív  festésében  felszínen  marad  is,  s  ha  a  megható  és  megrázó 
véget  nem  is  fejleszti  következetesen  a  szenvedély  természetéből,  meg- 
ragadó részleteket,  meglepő  fordulatokat  és  csattanó  helyzeteket  mindig 
ad,  s  a  figyelmet  mindig  nemcsak  leköti,  de  a  legtöbbször  lenyűgözi  és 
megigézi.  S  mindenekelőtt  ebben  található  meg  népszerűségének  és  hatá- 
sának titka;  aztán  abban  a  csodálatos  és  gazdag  nyelvben,  mely  tolla 
alatt  néha  ügy  megárad,  hogy  olykor  az  értelem  is  belefül;  de  ha  mér- 
sékelni bírja,  mindig  meglep  és  megveszteget  bőségével;  végre  azokban 
a  színes  és  eleven  leírásokban,  melyeket  az  Alföld  életéből  fösteget:  a 
szállító  parasztok,  a  délibáb,  a  lápszigetre  szorult  farkas,  a  besztercei 
lápvidék  és  annyi  más  ragyogó  és  el  nem  müló  képek. 

Színművei  teljesen  a  romanticizmus  tülzásába  vesznek.  Ariadnéjaban  színművd 
annyi  ördögi  gonoszság  testesül  meg,  a  mennyi  emberben,  érező  nőben 
nem  egyesülhet.  /.  Károly  és  udvara  a  Zách  Klára  tragédiáját  mutatja 
be,  de  egységes  drámai  fejlesztés  és  történeti  felfogás  nélkül.  A  Fejér  és 
Fekete  a  nemtelen  kalandor,  Floreschi  és  a  nemes  néger  Vatáb  küzdelme 
volna  a  szép  Estiva  szerelméért:  de  Estiva  beszámíthatatlan  s  az  igazi 
összeütközés  elmarad.  Szerkezet,  jellemzés,  kivitel  az  elbeszélőre  vall,  ki 
a  helyzetek  éles  ütközőivel,  a  jelenetek  meglepő  fordulóival  színi  hatásra 
törekszik,  de  kevés  sikerrel.  A  részlettől  nem  látszik  nála  a  dráma,  a 
fától  az  erdő. 

A   függetlenségi  harc  leverése  után  Küthy  eleinte  bujdosott  és  rejtőz-  ^"^^^  ^{*rj»" 
ködött:    de   aztán   nyomorúságában   meghasonlott   önmagával    és    fényes 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  11.  köt  28 


434  VAJDA  ÉS  KÚTHY 


múltjával  Hivalgó  lelke,  mely  a  pompához  és  jóléthez  szokott,  megtört  a 
szenvedésben.  Nemzete  ellenére  az  elnyomó  kormány  szolgálatába  állt,  s 
a  Bach  hivatali  köntösébe  öltözött;  mint  ilyen  1864-ig  Aradon,  Pesten, 
Nagyváradon  működött.  Még  élt,  de  elszigetelten;  még  írt,  de  hatástalan. 
A  társadalom  elfordult  tőle  és  elitélte  mélyen;  ügy  hogy  1864-ben  meg- 
váltás volt  neki  a  halál.  Igaza  van  Degré  Alajosnak,  ki  jóságos  részvéttel 
védelmezi,  hogy  nem  volt  kém,  nem  volt  várfeladó,  nem  muszkavezető ;  de 
téved  abban,  a  mikor  azt  hiszi,  hogy  csak  önmaga,  szép  neve  és  nagy 
népszerűsége  ellen  követett  el  elárulást.  Vétkezett:  a  nemzeti  érzés  ellen. 
Mindennek,  a  mi  szent,  magasztos  és  örök  a  nemzet  lelkében  él,  a  költők 
és  írók  a  letéteményesei,  kik  a  megkísértés  és  elborulás  nagj'  éjjelén  meg- 
őrizni és  ápolni  kötelesek,  hogy  hazafiságok  világító  szövétnekével  majdan 
kivezethessék  a  nemzetet  a  jobb  és  boldogabb  jövőbe !  Ez  az  ő  küldetésök 
és  kiváltságuk.  Kúthy  ez  ellen  vétkezett.  Csaft  sajnálni  lehet,  hogy  a  jellem 
kisebb  volt  benne  mint  a  tehetség,  az  ember  gyöngébb  mint  a  költő. 


71  Jósika  Miklós. 

MAGYAR  BESZÉLY  Vajda  és  Küthy  keze  alatt  kétségtelenöl  ^^ir'ipal*^" 
sokat  fejlett:  de  a  magyar  regény  még  mindig  alkotójára 
várt.  A  mi  eddigelé  termett,  merő  kísérlet  volt  idegen  célok 
szolgálatában :  Bessenyei  állambölcseleti  és  vallási  világ- 
nézletének  kifejtésére,  Dugonics  a  nemzeti  visszahatás 
támogatására  és  fokozására,  Fáy  gazdag  tapasztalatainak  közlésére  s  az 
új  Magyarország  nevelésére  használta  fel,  A  regény,  mint  az  új  kor 
qwpeiája,  a  maga  széptudományi  föltételeivel  és  művészi  szerkezetével 
még  meg  nem  született.  Az  alkotó  végre,  1836-ban,  egyszerre,  váratlanul 
megjelenik  Jósika  Miklós  személyében.  Szinte  csodálkozást,  hitetlenséget 
támaszt,  hogy  báró  létére  a  nemzeti  múzsa  oltárán  áldozott.  Mintha  csak 
Erdélyben,  a  hol  a  magyar  irodalom  ápolása  és  pártolása  a  fejedelmek  és 
nagyok  előkelő  szórakozása,  szellemi  fényűzése  és  büszke  hagyománya 
volt,  ennek  a  nemes  hivatásnak  emléke  és  ereje  már  egészen  kiveszett 
volna!  Mert  két  évvel  előbb,  1834-ben,  a  mikor  Jósika  Miklós  az  Irány 
c&nú  röpiratát  nyomatta,  báró  Bánffy  László,  az  eszes  ember,  fölkereste 
és  komolyan  figyelmeztette,  hogy  hagyjon  békét  az  Írásnak :  az  nem  úri 
embernek  való  dolog.  Am  annyira  módiatlan,  szokatlan  volt  még  a  nagy 
közönség  előtt  is  a  Jósika  Miklós  íróskodása,  hogy  az  Abaft  csattanós 
diadala  után  néhány  erdélyi  azt  beszélte,  hogy  valami  okos  oláh  pópa  írta 
helyette  Szurdokon.  A  legmulatságosabb  ebben  az  volt,  mondja  maga 
Emlékirataiban,  hogy  ez  az  oláh  pópa  nem  is  tudott  magyarul.  S  még 
Gyulai  Pál  is  egy  adomához  folyamodik,  hogy  a  regényírásra  való  lépését 
ro^magyarázza.  Egyik  rokona  és  barátja,  P.  Horváth  Lázár  épen  regényt 
írt,  az  elsőt  és  utolsót  életében,  beszéli  Gyulai,  s  többször  olvasott  fel 
belőle  egyes  részleteket  neki  Jósika  úgy  gondolkozott,  hogy  miért  ne 
kisértené  meg  azt  is,  hisz  bizonyára  ő  is  tud  olyat  írni,  mint  fecsegő 
rokona:  így  keletkezett  Zólyomi  és  Abaji.  S  mit  álL't  maga  Jósika.'  Azt, 
hf^^  a  kik  az  írói  ösztönt,  a  vágyat  tenni,  a  becsületes  jó  szándékot 
floiberül  betölteni  a  helyet,  melyet  a  gondviselés  számunkra  kijelölt,  mel- 
MSixs  okokban  keresik,  nagyon  balul  ítélnek.  »Hát  tisztelt  nagy  jó  uraim, 
kérdi,  mit  vétett  Önöknek  az  az  ,Est  Deus  ín  nobis',  s  mit  vethetnek  önök 


4M  JÓSIKA  MIKLÓS 

szememre,  ha  én  azon  erős  hitemet   fejezem  ki,  hogy,  ha   előttem  soha. 
senki  nem  írt  volna  regényt,  én  irtam  volna  az  elsőt«. 
JóBiiM  atu  Jósika  MníLóst  hivatása  indította,  tapasztalása  készítette  el  a  regényíró 

pályájára.  Már  mögötte  egy  hosszú  és  gazdag  múlt  áll,  dicsöséglien,  sze- 
relemben, kalandokban,  utazásokban  és  szenvedésekben  gazdag,  a  mikor 
föllép.  Születik  1794-ben  Erdélyben,  Tordán,  ama  büszke  és  fényes  család- 
ból, mely  történeti  emlékeit  és  hagyományait  anyai  ágon  a  Báthory-ház 
fejedelmeihez,  apai  ágon  Jósika  Istvánhoz,  a  nagyeszű  kancellárhoz  fűzi. 
Anyja  halála  után  alig  öt  esztendős  korában  nagyanyjához,  báró  Bornem- 
issza Annához  kerül  Ó-Fenesre,  mely  kies  fekvésével,  regényes  romjaival 


később  meg-megéled  képzeletében.  Iskolai  tí^fiűlmányait  Kolozsvárott  végzi, 
míg  1811-ben  beáll  a  Saypyai  Jenő  dragonyos  ezredébe.  A  nagy  idŐk 
fuvallata  már  gyermeki  esztendeiben  megérintette  lélkét,'mert  volt  a  század 
elején  valami  a  levegőben,  a  mi  a  nagy  remények  és  nagy  célok  sejtel- 
meiről susogott ;  most,  mint  katona,  egyenesen  a  világ-események  sodrába 
-jut.- Rövid  ideig  az  erdélyi  Királyföldön  és  Galíciában  "  tartózkodik  i^yan': 
de  I813-ban  Szílézián  és  Tirolon  át  az  olasz  /csaíáíerTe'  vonul,  hói  a 
vallegioi  csatában,  a  Mincio  mellett,  annyira  kiváSk,  riogy"' sörön  tívüt 
főhadnagynak  léptetik  elő.  1814-ben  pedig  már  (capitány  a  Colforedó 
gyalog-ezredében,  mely  Bécsben  van  állomáson.  Bejárva  a  bűvös  Itáliát 
és  a  zord  Karstot,  maga  is  Bécsbe  tér,  épen  áz  emlékezetes  köngreésíius 
idejére,  hol  mint   kamarás  színről  színre  szemléli  a  világ  iirait,' s 'á  fiá'tal 


JÓSIKA  MIKLÓS  437 

világfi  elevenségével  és  mohóságával  élvezi  az  udvar  ünnepeit.  Majd  újra 
Napóleon  ellen  vonul  és  az  egyesűit  sereggel  Párizsnak  nyomul ;  aztán 
visszajő  az  osztrák  fővárosba  s  egészen  beledobja  magát  az  élet  örömeibe 
«s  német,  francia,  angol  olvasmányainak  árjába.  1817-ben  inkább  unalom- 
ból, mint  szerelemből  megházasodik  s  felesége  birtokára  Napkorra  költözik. 
Oe  a  szabolcsmegyei  köznemesi  élet  nem  az  Ö  előkelő  és  kényes  ízlésének 
való,  s  1824-ben,  apja  halálával,  a  mikor  a  szurdoki,  branyicskai  és  számos- 


Jdslki.  iijiíkori  arckepe  és  névalíiráso. 

falvi  jószágokat  örökli,  Szurdokon  telepszik  meg.  Neje  kívánságára  még 
egyszer  visszatér  Napkorra,  hogy  mielőbb  elhagyja  családi  tűzhelyét  és 
feleségét  örökre.  Míveltségök,  izlésök,  szellemök  ellentétessége  a  maga  elvi- 
selhetetlen apró  gyötrelmeivel  tova  üldözi.  S  balházassága,  családi  boldog- 
talansága, szivének  vergődése  eszmélkedésre  és  magába  mélyedésre  tanítja : 
fájdalmában,  lelki  viharzásában  kergeti  a  szórakozást  és  keresi  a  menek- 
vést. .  Majd  arra  gondol,  hogy  Hellász  szabadságharcában  osztozik,  Byron 
oldalán,   majd   pedig  arra,  hogy  a   gazdálkodásra  véli  magát;  most  annyi 


438  JÓSIKA  MIKLÓS 

ií  kínos  évnek  keserves  küzködése  és  méltatlan  kárpótlása  után  megszaba- 
dulva Szurdokra  húzódik.  Vigaszul  és  feledésül  a  nujzsa  várja  ott,  kinek 
kebelére  menekszik.  A  mikor  már  az  egész  ház  lepihen :  ő  munkába  f<^. 
A  néma  csend,  az  éjnek  csendje  oly  jól  esik  háborgó  lelkének.  így  fogan 
meg  szenvedéseinek  sugalmai  közt,  a  saját  telke  megnyilatkozásából, 
Zolyómi}&  és  Abaji}&,  két  első  regénye,  melyekkel  Pestre  siet,  hogy  Toldi- 
nak és  társainak  bemutassa.  Javallásukra  Abofi  jelenik  meg  előbb,  \836-ban, 
s  benne  az  igazi  regény  bevonul  a  magyar  irodalomba.  Nemcsak  elbeszá, 
de  tanít  is,  nem  rideg  fejtegetésekkei,  hanem  él6  pékiában,  hogy  az  erős 
akarat  minden  megszokott  rosszon  győzedelmeskedik.  Majd  követik :  Zófyotm 


Jósika  lika&a  Szurdokon. 

és  A  iönnyelmúek,  az  első  annak  az  erkölcsi  tannak  bizonyításával,  h<^y 
a  szerető  szivek  között  a  kölcsönős  becsülés  megszűntével  a  boldogság  ís 
elenyészik,  mert  a  szeretet  mielőbb  ellobban ;  a  második  annak  az  erköksi 
célnak  szolgálatával,  hogy  a  ledér  léhaság  pusztító  hatása  visszariasszon 
a  csábítás  veszélyeitől,  a  viszonosság  bosszúja  a  mások  üdvének  eltiprásátóL 
Jósika  Miklós  ettől  az  időtől  fogva  váltakozva  erdélyi  birtokán  és  a 
fővárosban  tartózkodik  és  dolgozik ;  s  élénkéi  belemerűi  az  irodakxn 
mozgalmaiba.  Mint  elbeszélő  és  drámaíró  tör  előre.  De  a  míg  regényeivel, 
legalább  eleinte,  mindig  a  maga  tapasztalására  támaszkodik,  s  egyes 
hőseiben  és  hősnőiben  ismerőseit  és  testvéreit  örökíti  meg,  például  Az 
utolsó  Báthory  Serafinja  az  ő  katona  pajtása,  A  csehek  Magyarországom 
Nankelreiternéje  az  ő  Rozália  testvére;  így  alakjai  a  való  színében,  a 
művészet  ihletével  és  élet  erejével  szerepelnek:   addig  a  drámában  a  kép- 


JÓSIKA  MIKLÓS  4S9 

zelet  szabadjára  bizakodik  s  lüktető  cselekvény  helyett  ellenmondó  jelle- 
meket és  izgalmas  helyzeteket  teremt.  Az  Adorjánok  és  Jenők  1838-ban, 
A  két  Barcsay  1844-ben,  s  Kordoknbász  1847-ben  alig  tűnnek  fel,  már 
eltűnnek  megint.  Regényei  ellenben  mélyen  és  nemesen  hatnak.  Az  utolsó 
BálhorybíLn,  1837-bő!,  az  indulatok  félelmes  hatalma  felettünk  igazán  meg- 
döbbent, s  A  csehek  Magyarországon,  1839-b51,  a  királyi  hatalom  erejét 
és  diadalát  hirdetik  a  rakoncátlan  elemek  foIÖtt  hazafiasán.  Írójukat  az 
akadémia  nemcsak   levelező,  majd  liszteteti    tagul  választja  meg,  de  Az 


SMDtigb  Guszláv. 

utolsó  SálhoryéTt  a  nagy  jutalommal  tűnteti  ki;  s  a  Kisfaludy-társaság 
nemcsak  tagjai  sorába  fűzi,  de  az  elnöki  székébe  ülteti,  s  Ő  az  első  elnöke 
1847-ig.  Ha  közben  le-lerándúl  szurdoki  magányába:  a  szellemi  élet  pezs- 
gése, a  nagyvilági  élet  fénye,  s  a  biztató  szerelem  édessége  vissza-vissza- 
csalogatja  azonnal  bűvös  és  megtisztító  igézetével  a  fővárosba.  Mert  már 
183ö-ban  megismerkedik,  noha  csak  tizenegy  év  múlva,  1847-ben,  mikor 
válópöre  eldűl,  egyesülhet  Podmaniczky  Júliával,  életének  védÖ  angyalával, 
ez  eszményi  női  tiszta  jellemmel,  hogy  női  alakjaihoz  ragyogó  glóriát 
sugározzon!  Jósika  Miklós  1836-tól  a  múzsa  sugallatára  s  Júliája  ihleté- 
sére adja  aztán  a  költői  alkotások  egész  sorát ;  és  csodálkozhatunk-e  rajta, 
ha  e  tüneményes  nőnek   egy-egy   fényes   sugara   beleolvad    nŐi   alakjaiba : 


440  JÓSIKA  MIKLÓS 

Albinus  Caelestába   és  Komisnéba,    Giskra  Serenába  és  Amay   Zajdéba? 
S   csodálkozhatunk-e   rajta,    ha    női    jellemei    rend    szerint    tökéletesebbek 
művészileg,  magasz tasobbak   emberileg,  mert  ezek  megalkotásában  a  lelke- 
sedés is  segíti,  nemcsak  a  tapasztalás. 
SítoSduiá^  A  mikor  Jósika  Miklós  föllép : .  aa   író   és   olvasó  közönség  Ujjongva 

üdvözli,  mint  a  magyar  regény  megalkotóját.  A  bírálat  meghajol  előtte,  és 


Dandár  is  Isldora. 
Jelend  Júsika  Abafijábil  (Emlény,  1841.) 

Szontágh  Gusztáv,  a  komoly  bölcselő,  Abafiiát  a  legjobb  műnek  nevezi  a 
maga  nemében,  mióta  a  nyelv  zeng.  Honnan  ez  a  föltétlen  elismerés  ?  Mert 
azt  hozza  meg  az  irodalomnak,  a  mint  Gyulai  helyesen  jegyzi  meg,  a 
minek  leginkább  híjával  volt :  iskolai  tudomány  helyett  a  tapasztalást^  a 
hazai  és  külföldi  társadalom  sokoldalú  ismeretét,  a  vjlágfias  modort  és 
■eleven  szellemet,  mely  a  puszta  fecsegésbe  is  érdeket  önt.  Már  mint  gyer- 
mek a  nemzeti  torténetek  és  családi  hagyományírft  ereWyéi  közt  eszmél- 
lyedik.  Apjának  fegyvertárában  Öiömest  szemlélgeti  a  itöeak  szablyáit,  köves 


JÓSIKA  MIKLÓS  441 


nyergeket,  skófiumos  szerszámokat,  vérteket,  vasingeket,  kopjákat,  buzogá- 
nyokat, tegzeket  és  tatársisakokat.  Minden  darabhoz  a  múltnak  egy-egy 
emléke,  egy-egy  mondája  fűződik,  melynek  magva  később  kihajt  lelkében 
és  a  romantika  bájos  virágait  növeli  meg.  S  mint  katona  és  világfi  aztán 
is  mindig  és  mindenütt  meleg  vonzódást  érez  a  történeti  múlt  maradvá- 
nyai, a  büszke  várromok  és  elátkozott  kastélyok  iránt,  hol  valaha  a  lovagi 
és  szerelmi  merény  ereje  és  zaja  tombolt.  Hajlam  és  tanulmány  önkényte- 
lenül a  romanticizmtts  felé  vonja,  melynek  az  angol  elbeszélő  irodalomban 
ép  az  ő  fellépésének  ideje  előtt  alig  pár  esztendővel  korszakos  képviselője 
s  a  történeti  regény  hímeves  megalapítója  Valter  Scoit,  A  mily  szeren- 
csével fordul  ez  a  skót  hegyek  és  síkok  százados  emlékeihez  vissza:  ép 
oly  szerencsével  merít  Jósika  az  erdélyi  bércek  és  mezei  udvarházak  hagyo- 
mányaiból. Hisz  már  kora  iQúságától  fogva  legkedvesebb  olvasmánya  a 
történelem  és  utazások  voltak,  s  a  történelemből  alig  hagyott  olvasatlanul 
valamit,  a  mennyiben  kora  és  ideje  engedte.  Különösen  a  hazai  krónikák 
érdekelték  s  már  ebben  az  esztendőben  ügy  teli  szedte  fejét  Erdély  regé- 
nyes múltjával,  mintha  valami  titkos  ösztön  előre  sejtette  volna  irodalmi 
pályáját.  S  már  kora  ifjúságától  fogva  maga  is  szenvedélyes  utazó  volt, 
ha  katona  létére  néhány  napi  szabadságot  nyerhetett,  rögtön  utazásra  for- 
dította, pedig  a  nélkül  is  eleget  bolyongott.  A  szép  természet  érdekelte 
mindig.  Ha  itthon  volt,  magánosan  és  társaságban  lázasan  űzte  r  a  kirán- 
dulásokat: a  hunyadi,  létai  és  udvarhelyi  vár,  a  krivádiai  őrtorony,  a 
Csetátye  Bóli  barlangja  és  barlangi  folyója,  az  erdélji  bércek  sziklahasa- 
dékai, zig-zugai,  emlékei,  a  Királyföld  falvai,  városai,  erődítései,  mind-mind 
egyesítve  csalogatták  magukhoz:  mintha  valami  titkos  szózat  előbb  súgta 
volna,  hogy  szükséges  lesz  reájok  irodalmi  pályáján,  romantikus  világának 
fölépítésénél. 

így  készült  el  lassan-lassan,  a  nélkül,  hogy  maga  is  célozta  volna, 
annak  a  hivatásnak  a  betöltésére,  melyet  Angliában  Walter  Scott  teljesített 
Hatása  alatt  áll:  Abqfijának  első  jeligéje  is  belőle  való,  így  az  ő  kezével 
indul  meg  pályafutására;  hatása  alatt  áll:  nem  egy  alakjában  annak  az 
alakja  meg,  így  az  ő  példájára  teremt.  A  mint  már  Ferenczi  Zoltán 
kiemeli,  Abafi  és  Wawerly,  Dandár  és  Callum  Beg,  a  Deli  Marko  és  társai 
élete,  meg  a  skót  felföldi  rablók  rajza  feltűnően  hasonlít  egymáshoz;  még 
észrevehetőbb  a  rokonság  a  Csehek  Magyarországon  és  Ivanhoe  személyei 
közt.  Elemér  és  Ivanhoe  jelleme  alapszíneiben  megegyezik,  még  sorsukban 
is  sok  a  közös  bonás.  Aztán  a  regény  szerkesztése  és  a  mese  szövése  a 
széles  alapvetéssel,  a  részletező  leírásokkal,  a  gondos  korrajzi  tanulmá- 
nyokkal, a  színi  hatásra  számító  megszakításokkal,  szintén  mind  a  Scott 
befolyására  vall:  csodálkozik  mégis,  ha  ismerősei  magyar  Scott  Valternek 
nevezik.  Miért  .^  Mivel  hajlama,  tanulmánya,  szelleme,  lelke,  helyzete  regé- 
nyeinek elemei  közt  hasonló  levén,  magát  e  közös  vonások  éi  találkozások 
mellett   is  nem  utánzónak,  hanem  eredetinek,  legfolebb  rokonhak  tekintheti. 


442  JÓSIKA  MIKLÓS 

Aztán  nemcsak  a  történeti  regény  alapítója,  de  Bulwer,  Cooper,  Hug6 
Viktor  és  Sue  Jenő  is  hatott  reája ;  s  későbbi  regényei  inkább  a  francia 
mint  az  angol  romanticizmus  szellemének  hódolnak,  eszközeivel  és  fogá- 
saival élnek.  Képzeletének  bámulatos  leleménye  és  frissesége  egyre  ihleti, 
s  munkásságával  egész  irodalmat  támaszt.  E  dicsőséget,  a  mint  Gyulai 
elismeri  és  hirdeti,  sem  az  idő,  sem  az  ízlés  változatai  nem  vonhatják 
homályba;  pedig  van  pályájának  egy  más  fényes  oldala  is.  'Történeti 
regényeivel  —  űgymond  —  mintegy  kiegészítette  s  fokozta  epikusaink 
hatását,  kik  a  múlt  dicső  emlékeit  elevenítették  föl,  szemben  a  dicstelen  és 
elfajult  Jelennel.  Ez  lelkesítette  Jósikát  is,  s  a  régi  magyar  köz-  és  családi 
élet  megható  jeleneteit  festve,  egy  újabb,  nemzetibb  társadalom  mellett 
izgatott*. 

Pályája  első  fele  1848-ig  terjed. 
A  forradalom  kitörése  Szurdo- 
kon, //.  Rákóczy  Ferenc  írása  köz- 
ben találja.  Mint  Közép-Szolnokme- 
gye követe  megjelen  a  kolozsvári 
országgyűlésen,  mely  a  két  ország 
egyesülését  kimondja;  majd  Pestre 
megy,  s  mint  a  főrendiház  és  hon- 
védelmi bizottság  tagja  működik. 
Aztán  követi  a  kormányt  Debre- 
cenbe, s  résztvesz  1849-ben  a  füg- 
getlenségi nyilatkozatban  és  a  ke- 
gyeimi főtörvényszék  bírája  lesz.  A 
nemzeti  gyász  napjaiban  külföldre 
bujdosott,  míg  itthonn  az  elnyomás 
urai  halálra  ítélik  és  ki  is  végzik 
jósikáné  podmuninby  Jüiia..  ..  in  efíigie.  Jósíka  előbb  Brüsszelbcn, 

utóbb  Drezdában  él,  s  a  magyar 
júsikakDifoidon  emigráció  törekvésének,  a  nemzeti  eszmének  tevékeny  és  lelkes  védelmezője 
az  európai  sajtóban.  Kossuth  egyik  serény  és  lángoló  híve.  De  elt)eszélő 
tollát  is  fbiveszi  újra,  még  előbb,  s  már  1853-ban  megjelenik  Eszteré  név- 
telenül, nagy  örömére  a  magyar  közönségnek,  mely  a  névtelen  írót  rögtön 
fölismeri.  Ettől  az  időtől  fogva  haláláig,  1865-ig  nyúlik  pályája  második 
fele,  mely  ép  oly  termékeny,  mint  az  első,  ha  nem  is  oly  fényes.  Mert  a 
Scott  bölcs  tanítványa,  a  mint  Toldy  nevezi  vala,  mindinkább  a  roman- 
ticizmus útvesztőiben  bolyong.  Olvasói  még  élvezik,  ha  bírálói  egyre  több 
kifogást  emelnek  is  eUene.  Röpiratában  A  regény  és  regényitészefixn, 
1859-böl,  valamint  utolsó  művében,  Emlékiralaihan  l865-t)en,  a  maga 
védelmére  kel,  de  sikertelenül:  a  magyar  regény  atyja  a  romanticizmus 
túlzásaiban  hanyatlott,  a  magyar  regény  pedig  az  elbeszélő  stíl  és  ízlés 
fejlődése  következtében  már  nagyot  haladt. 


JÓSIKA  MIKLÓS  443 

Hatása  mégis  korszakos.  Legjobb  regényei  az  első  időből  való :  Abafi, 
Zólyomi,  Az  utolsó  Báthory  közvetlenül  a  régi  Erdély  történeti  emlékeiből 
szövődik.  Maga  is  Báthory-vér  levén,  különös  szeretettel  a  Báthoryak  korá- 
hoz fordul :  Báthory  Zsigmond,  István,  Gábor  egymás  után  kelnek  üj  életre 


Jóflka  arcképe  biü&szeli  lukiüa  id^jébűl. 

tolla  alatt  s  velÖk  a  Bethlenek,  Bánffyak,  Bornemiszák,  Kendiek,  Kamuthiak, 
Komisok,  Jósikák,  Imrefiek  régi  hatalmuk  és  szerepök  fényében  támadnak 
íel,  törekvéseikkel,  szenvedélyeikkel,  melyekbe  egész  Erdélynek  törekvése 
és  szenvedélye  egyesül :  hogy  ne  ragadta  volna  meg  a  mi  közönségünket  ? 
Aztán  fölkelnek-  és  új  életre  támadnak  Mátyás  a  maga  nagyjaival  és  had- 
verö   vitézeivel,  a  mikor  A  csehek  Magyarországon  és  a  Hat  Uderszky- 


444  JÓSIKA  MIKLÓS 


leány  megjelennek.  Majd  a  későbbi  időben  Nagy  Lajos  és  az  Anjouk  egész 
százada,  büszke,  erőszakos  oligarcháival  Eszterben  és  A  magyar  kény- 
urakbüin,  II.  Rákóczy  Ferenc  a  legnemesebb  fejedelem,  regényes  korrajzok 
keretében.  S  bár  az  utóbbiak  nem  állanak  is  a  művészi  alkotás  ama  szín- 
vonalán, mint  Jósika  legelső  regényei,  már  nemzeti  hőseiknél  fogva  is 
élénk  érdeklődésre  találnak.  Ezt  az  érdeklődést  Jósika  harminc  esztendőn 
keresztül  több  mint  száz  kötet  regénynyel  mind  végig  meg  bírja  őrizni,  a 
nemzet  hálás  elismeréséig  s  a  közönség  lelkes  jutalmáig.  Költészete  ^y 
egész  gazdag  világ,  teli  férfias  hősökkel,  magasztos  női  jellemekkel,  teli 
képzeletének  leleményeivel  és  meséinek  pazar  bőségével,  eleven,  színes, 
részletező  tájrajzokkal,  a  történeti  mült  minden  külsőségének  megkapóan 
hű  környezetével,  a  világfi  előkelő  társalgásának  könnyű  csevegéseivel,  a 
lélek  beható,  finom  észleléseivel,  különösen  a  szerelemnek  annyi  meg  annyi 
változatos  előállításával,  szinte  valamennyi  saját  tapasztalásból  az  apáca- 
kalandtól egészen  második  felesége  eszményi  szerelméig? 
Apáca-kaland  ? 
Jósika  inúkori  Igen,   Jósika   Miklós,   mint   fiatal   tiszt,  Szebenben   volt   állomáson  s 

szerelme  07  7  > 

szemébe  tűnt  a  kolostor  emeleti  ablakában  virágai  közt  egy  fiatal  apáca. 
Megtetszett  neki,  s  el-eljárt  arra.  Az  apáca  észrevette  és  mosolygott  s  a 
nyalka  legény  rögtön  haza  szaladt,  egy  dühös  szerelmes  levelet  írt,  a  jó 
szerencsére  bízva,  miként  juttatja  szentségtörő  lángjai  istennőjéhez.  Párszor 
ok  nélkül  sétálgatott  föl  s  alá  a  kolostor  előtt,  zsebében  a  levéllel,  míg 
végre  megjelent  a  kis  apáca  egy  kannácskával  virágjainál.  Az  ablak  nyitva 
volt  s  azon  kissé  csintalan  mosolygott  le.  Jósika  kikapta  a  levelét,  s  mutatta 
neki  abban  a  hiszemben,  hogy  az  mindjárt  leereszt  egy  cérna  szálat  érte: 
de  kis  apáca  tagadólag  rázta  a  fejét.  A  fiatal  tiszt  mit  tegyen.^  Azonnal 
határozott  s  egy  kavicsra  göngyölve  a  levelet,  hirtelen  és  ügyesen  bedobta 
az  ablakon.  Szívet  kért  és  dobogó  szívvel  várt  a  válaszra!  Egyszerre 
valami  koppant  lábainál.  Oda  nézett,  levél  volt.  Az  ő  levele  s  benne  három 
kicsi  szív,  három  sütemény,  s.  minőt  különösen  az  apácák  szoktak  készí- 
teni. Csak  épen  a  pusserli  hiányzott.  Szívet  kért  és  szívet  kapott :  de  szinte 
elsűlyedt  és  feléje  sem  ment  többé  a  kolostornak. 

Ettől  az  első  szerelmétől  utolsó  szerelméig :  annak  a  tüneményes  nőnek 
szerelméig,  ki  a  Rachel  kitartó  hűségével  egy  évtizeden  át  várt  reája,  ki 
bujdosásának  sebeit  hegesztette,  haló  porait  két  évdizedig  őrizte,  s  1894-ben 
visszatért  véle,  a  két  néma  utas,  az  ősök  földére  a  kolozsvári-temetőbe: 
mennyi  szeretkezésen  és  viharzáson  ment  által!  A  szerelemnek  mennyi 
faja,  mennyi  alakja  jelenik  meg  regényeiben:  Erzsébettől,  a  bosnya  király 
leányától,  s  Danica  hercegnőtől  le  egészen  Eszterig,  a  zsidóleányig  és 
Izidáig,  a  Déli  Markó  gyermekéig  1  Az  édes  álmok,  ábrándok,  a  panaszos 
lemondások  és  vallomások,  a  tüzes  szenvedélyek  és  vad  indulatok  annyi 
szerencsés  megérzékitése :  együtt  egy  egész  káprázatos  világ  a  romantika 
illatos  levegőjével,  csodálatos  bűbájaival. 


JÓSIKA   MíKLÓS  445 

Ezt  a  káprázatos  és  csodálatos  világot  Jósika  teremtette  és  reánk 
hagyta  Örökül.  Legnagyobb  dicsősége,  hogy  előtte  voltak  regény-kisérletek, 
de  a  magyar  regény,  mint  az  új  kor  epopeiája,  a  maga  eszthetikai  cél- 
jával és  művészi  alakjával,  az  ö  alkotása.  S  benne  nemcsak  a  műfaji, 
de  a  regény-irodalmat  teremti  meg.  Ez  az  ő  érdeme,  elévülhetetlen  érdeme, 
s  ezen  alapszik  az  ő  jogcíme,  örök  jogcíme  a  halhatatlanság  koszoníjára. 
Ezért  ülte  meg  a  Kisfal  udy-társaság  és  Erdélyi  irodalmi  társaság  a  nemzeti 
kegyelet  kifejezéseként  születésének  százados  ünnepét. 


Jósika  elsfi  njugvó-helyc  a  drezdai 


72.  Eötvös  József. 

ON  NEMZEDÉKBŐL,  mely  a  harmincas  évektől  kezdve,  a  nemzet 
átalakulásáért    vívott    harcokban    résztvett :    egynek    sem 
volt  oly  széleskörű  tevékenysége  s  az  európai  nagy  gon- 
dotat-vil^ot  oly  teljesen  átölelő,  sőt  arra  fejlesztőig  kiható 
szellemi  működése,  mint  Eötvös  József  bárónak.  Mint  író, 
mint  politikus,  mint  államfilozóf:  egyaránt  mély  nyomokat  hagyott  szellemi 
fejlődésünkben.    Irodalmi    műveivel,    csaknem   kivétel   nélkül,   a    közélet,    a 
nemzeti  átalakulás    ügyét   szolgálta,   azt    előkészítve,  fejlesztve,  irányozva. 
Azt    lírájával,   regényeivel    és   drámáival,   s   legkésőbb,    midőn   ismét    utat 
kellett  keresni  a  vak  sötétben,  államfilozótiai  műveivel,  ö  maga,  m^  fiatal 
korában,  Hugó  Viktorról  szóló  két  dolgozatában,  mintegy  elvül  hirdeti, 
hogy  a  költészet  nem  lehet  öncél,  mert  akkor  mintegy  játékká  sűlyed ;  de 
kell,   hogy  kora   szenvedéseinek    adjon    hangot,   annak  sebeit  föltárja,  s  ez 
által   segítsen   azok   meggy  ógyításában.    Ez   ugyan,   mint    észt  hetikai    elv, 
teljesen  hamis:    de  Eötvösre   nézve   ennek  vallása  tán  még  szerencse  volt, 
mert  ösztönül,    mintegy  hatalmas    sarkantyúul    szolgált  neki  arra,  hogy 
gazdag  szellemét  ne  csupán  a  gyakorlati  politikai  tevékenység  terén  vigye 
harcba,  de  a  szelídebb,  finomabb,    s   inkább  egyéniségéhez  illő  irodalmin 
is;  s  ennek  irodalmunk  is  sok  fényt  kősztkihet.  Ott  volt  az  első  harcosok 
között,  Széchenyivel,  Kossuthtal  és  Deákkal,  mindig  az  első  sorokban;   s 
ott  a  végleges  diadalnál  is,  már  csak  ez  utolsó  társaságában,  mint  koszo- 
rúzott hős,  de  a  mely  koszorúnak,  fájdalom,  megvoltak  a  maga  tövisei  is. 
r-  Eötvös  József  Budán  született,  1813  szeptember  3-án.  Atyja  Eötvös 

Ignác  volt,  főispán,  tárnok,  majd  alkancellár;  anyja  Lilién  Anna,  német 
születésű  bárónő,  ki  később  sem  tudott  magyarul.  De  a  nagy,  szerető 
szív,  a  gyöngéd,  érzelmes  kedély,  mely  később  a  fiúnak  oly  jellemző  tulaj- 
dona lesz :  mind  az  édesanyai  örökségre  vallanak.  A  család  Mária  Terézia 
idejében  emelkedett  a  főnemesség  soraiba  s  sorsát  erősen  a  dinasztiáéhoz 
kötötte.  Az  Eötvösök  az  u.  n.  aulikusok  közé  tartoztak;  szolgálták  az 
udvart  feltétlenül,  még  ha  annak  bére  nemzetük  gyűlölete  volt  is.  Különösen 
a  nagyapa,  szintén  Eötvös  Ignác  báró,  pohárnok  s  koronaőr,  tette  gyűlöltté 
a  nevét  királyi  biztosi   működésével,  midőn  a   kormány  a  megyék  alkot- 


EÖTVÖS  JÓZSEF  447 

mányvédő  ellenállását  le  akarta  vemi,  de  sikertelenül.  (1823.)  Nyitrában 
kíméletlen  eljárása  oly  felháborodást  keltett,  hogy  egy  pillanatra  élete  is 
veszélyben  forgott.^  A  szülői  háznál,  részint  Ercsiben,  részint  Budán  növe- 
kedő gyermek  erről  természetesen  mit  sem  tudott,  míg  egy  véletlen  körül- 
mény, nagyon  is  korán,  fájdalmasan  fel  nem  világosította.  Pulszky  Ferenc 
beszéli,*  ki  Eötvösnek  iQúságától  haláláig  küzdőtársa  s  barátja  volt,  hogy, 
midőn  az  alig  hét  éves  fiút  a  budai  gimnáziumba  adták,  s  a  nagy  úr  fiát 
a  tanító  az  első  padba  ültette :  társai  mind  kimentek  mellőle,  egy  zsidó  fiú 


Báró  EStvöi  Júzscf.  (1S4I.) 

kivételével.  S  midőn  a  megütődött  gyermek  ennek  okát  kérdezte:  társai 
egyenesen  a  szemébe  mondták,  hogy  egy  »hazaáruló«  unokájával  nem 
ülnek  egy  padban.  Képzelhetni  az  érzékeny  szívű  gyermek  felindulását, 
ki  alig  várta  hogy  haza  érjen  s  megkérdhesse  nevelőjétől:  igaz-e,  hogy 
a  kedves  öreg  nagypapa  hazaáruló?  Ez  a  nevelő,  kinek  Eötvös  lelki 
irányának    fejlődésére    oly    határozó    befolyása    volt,    Pruzsinszky  József, 

'  Horváth:  Huszonöt  év.  I.  köt   110.  1. 

'  Vachotl   Sándomé:   Babérlombok  Báró   EölvÖs  J.  müveiből.   Pest,   1871,   Beveze- 
tésül Eütvos  élete  Pulsíkytól. 


448  EÖTVÖS  JÓZSEF 


abból  Ítélve,  a  mit  róla  tudunk,  nem  közönséges  egyéniség  volt.  Magába 
zárkózott,  komor,  kevés  szavú  ember,  kit  nejének  elvesztése  még  komo- 
rabbá  tett ;  érzelmeiben  republikánus ;  tagja  volt  Martinovics  társaságának 
s  ezért  börtönt  is  szenvedett,  s  a  lefejezettek  emlékét  s  az  elveket,  a 
melyekért  azok  meghaltak,  rajongva  tisztelte  azután  is.  A  kis  Eötvöst 
gyakran  elvezette  a  Vérmezőre,  arra  a  helyre,  a  hol  Martinovicsékat  kivé- 
gezték s  kemény,  szenvedélyes  szavakban  emlékezett  meg  a  szomorú  ese- 
ményről. Hogy  egy  nyiltan  ilyen  meggyőződésű  emberre  hogyan  bízhatta 
az  aulikus  család  gyermekének  nevelését:  az  ember  egy  könnyen  nem 
érti  meg.  Pulszky  azt  az  okát  adja,  hogy  az  apa  a  nevelőben  a  fiúval 
meg  akarta  utáltatni  a  szabadelvűséget,  azért  választotta  Pruzsinszkyt ; 
mindenesetre  nagyon  kockáztatott  vállalat.  Lehet,  hogy  egyéb,  kiváló  peda- 
gógiai tulajdonai  voltak  s  elveivel  a  szülők  nem  sokat  törődtek.  Elég  az, 
hogy  midőn  a  kis  fiú  sírva  intézte  hozzá  a  föntebbi  kérdést,  a  zord  nevelő 
elég  kíméletlenül  válaszolta :  >Igaz  bizony ;  apád  is  az ;  te  is  annak  készülsz ; 
hiszen  magyarul  sem  beszélsz  becsületesen*.  A  kis  fiú  m^döbbenve  hallja 
e  kegyetlen  szavakat ;  neki  fekszik  a  magyar  nyelvtannak,  magyarul  beszél 
mindenkivel,  anyját  kivéve;  majd  pár  hét  múlva  fogadást  tesz  társai  előtt 
az  iskolában,  hogy  egész  életét  hazájának  fogja  szentelni,  a  kik  őt  élje- 
nezve emelik  vállaikra. 

íme  egy  egész  drámai  jelenet  egy  nyolc  éves  gyermek  életében:  ki 
tagadhatná,  hogy  ennek  befolyása  volt  a  későbbi  ember  életére.  Az  élet 
egyik  legnagyobb,  legkomolyabb  ellentétével  állott  szemben,  hogy  szinte 
kénytelen  volt  választani;  és  ő  választott,  s  a  gyermek  választását  a  férfi 
élete  mind  egy  ízig  beváltotta.  Legkényesebb  érzéseiben  érinti  először  s 
kínosan  a  politika ;  szívét  sebezte  meg ;  érzéseivel,  szívével  fordul  egész 
életén  át  a  társadalom,  a  politika  nagy  kérdései  felé,  akármennyire  óvja  is 
ettől  gondolkodó  esze. 
Eötvös  mint  Egyetemi   tanulmányait    1826-tól   31-ig   végezte.   Jogot   és  filozófiát 

hallgatott  s  több  jónevű  tanára  között  (Imre,  Frank,  Weszerle)  volt  egy,  a 
ki  úgy  reá,  mint  az  egész  iQúságra  rendkívüli  hatást  gyakorolt.  A  diplo- 
matika tanárát,  a  legérdekesebb  emberek  egyikét,  a  tudós  Horvát  Istvánt 
értem,  kit  az  utókor  inkább  csak  sajátos,  egy  nagy  erényéből,  a  fajszere- 
tétből  származó  tévedéseiből  ismer,  a  nélkül  hogy  korára  való  nagy  hatását 
megérthetné.  S  e  tévedések  is  csak  a  részletekben  azok,  s  azoknak  magva, 
hogy  t.  i.  a  magyar  fajnak  e  hazába  beköltözte  előtt,  az  ős  történelmi 
időkben,  Ázsia  népei  közt  már  fontos  szerepe  lehetett,  nemcsak  hogy 
kizárva  nincs,  de  nem  lehetetlen,  hogy  valamikor  bizonyítva  is  lesz.  Hor- 
vát hitt  ebben  mint  az  evangéliomban,  s  e  hitét  hirdette  tanítványai  előtt, 
lelkesedésének  egész  erejével.  >Ki  egyszer  hallá  e  tudós  férfiút,  —  írja  róla 
Eötvös,  halálakor  —  midőn  mindent,  a  mi  nagy  és  dicső  volt  e  világon, 
fajunkhoz  tartozónak,  magyarok  által  elkövetettnek  állíta :  az  kételkedhetett 
mestere  állításain,  de  azon  óriási  honszeretet  hatalma,   mely  a  tudóst  elra- 


EÖTVÖS  JÓZSEF  449 

gadta,  elragadta  tanítványait  is.  Nem  volt  tanítóink  közt,  kitől  annyian 
tanulták  volna  a  hazát  szeretni*.  Itt,  az  egyeten\en  szövődik  barátsága 
egyik,  vele  egykorú  tanulótársával,  Szalay  Lászlóval,  mely  mindkettejökre 
emelőleg  és  fejlesztöleg  hatott,  s  a  későbbi  közös  meggyőződés  és  küzdelem 
által  csak  bensőbbé  és  eresebbé  válva,  a  sírig  tartott.  Szalaynak,  bizo- 
nyára, abban  az  irányban  is  volt  hatása  Eötvösre,  hogy  őt  az  irodalom 
férfiaihoz  közelebb  hozta  s  az  írói  munkásságra  serkentette.  A  széphalmi 
Öreg  pátriárka  már  ekkor  küzdelmes  életének  sikereiben  gyönyörködhetett, 
tisztelve  mindenkitől ;  ennek   nevét   hallhatta   Eötvös  már  szülői  házánál, 


az  ott  többször  megfordult  Dessewffy  József  gróf,  Kazinczy  barátja  ajkai- 
ról, s  valószínűleg  nevelőjééről  is.  Szalay  révén  megismerkedik  Virággal, 
a  budai  remelével ;  majd  Szemere  Pállal  s  végre  Kazinczyval  is,  ki,  mint 
minden  tehetséges  ifjút,  Eötvöst  is  buzdítja  az  irodalom  mívelésére. 

Nagy  buzdítás  nem  is  kellett.  Abban  a  sivár,  lenyomott  korban 
jóformán  az  irodalom  volt  az  egyetlen  mező,  a  hol  a  lélek,  melynek  akár 
elégedetlensége,  akár  vágyai  voltak,  megnyilatkozhatott.  Az  182ö-diki 
országgyűlés  megmutatta  ugyan,  hogy  a  nemzetben  még  van  életerő  s 
gyáván  meghalni  nem  akar :  de  ez  erőt  jóformán  csak  a  régi  jogok  bizto- 
sítása vette  igénybe;  a  magyar  társadalomra  alig  hatott;  s  nagy,  lényeges 
átalakításra  nem  is  gondolt.  Az  élet  érzete  volt  az,  de  a  miből  hiányzott 
a  jövő  tiszta  képe  és  a  kit  abban.  Még   nem  szólalt  meg  a  próféta,  ki 

BcClhj,  Migyar  Irodalomlüncnct.  II.  kst.  £0 


450  EÖTVÖS  JÓZSEF 


a  hitet  majd  lehozza  az  égből.    Szalay  érdekes  képét  adja  az  akkori  pesti 

magyar   társadalomnak,*  1827-bol.    »Az  ország   örömben   úszott,    hogy   a 

pesti  német  színházban  magyar  előadásokat  láthatott.   Színház  után  a  Hét 

elektor-nál  virradtig  énekelgettük,  hogy  » Hunnia  nyög  letiporva,  sírnak  a  büs 

magyarok*.  Kétségbeesésemben  meglátogattam  Kulcsárt,  hogy  beszélgessek 

a  jó  öreggel  a  politikáról.   Ott  ebédeltünk  vagy  hárman,  de  politikáról  szó 

sem  volt.   Hogy  is  lehetett   volna,   hiszen   akkor   magyar  politika   nem    is 

létezett.   Ebéd   után,   szakadó   esőben,   ő   kocsira   pakolt  bennünket,   hogy 

temessük   el   Biharit.   Fáraó   népe   a   fuldoklásig  zokogott,   midőn   Kulcsár 

a  sírnál  beszédet  mondott  az  elhunyt  érdemeiről «.*  Ilyen  világban  az  iQü 
ember,  a  kinek  lelke  megszóllak,  nem  tehet  egyebet,  mint  ír.  írt  Eötvös  is 

—  mint  maga  elmondja  Szalay  fölött  tartott  emlékbeszédében ;  lírát  csaknem 

mindennap;  tervezte  az  eposzokat  s  csodálatos  drámákon  dolgozott. 

A  30-as  évek  A   párizsi  jüliusi   forradalom   híre   (1830.)  felvillanyozólag   hatott  az 

eseményei 

ifjúságra  s  Eötvösre  is;  remény  lopódzott  szivökbe,  hogy  talán  nálunk 
sem  fognak  örökké  tartani  azok  a  viszonyok,  mégis  csak  haladni  fog  a 
világ.  Ugyanazon  évben  megjelent  a  Hitel  s  fölhangzott  az  újjászületés 
jelszava:  » Magyarország  nem  volt,  hanem  lesz« ;  bár  hogy  ama  mű 
megjelenésének  olyan  korszakalkotó  fontossága  lesz,  akkor  még  kevesen 
sejtették.  A  lengyel  forradalom  váratlan  kitörése  ugyanazon  év  őszén  s 
kegyetlen  leveretése,  mely  az  egész  magyar  nemzet  részvétét  költötte  fel,  s 
az  ázsiai  kolerának  dúlása  hazánkban  1831-ben,  kapcsolatban  a  felvidéki 
nép  lázadásával :  mind  olyan  események  voltak,  melyek  az  élénk  szellemű, 
mély  érzésű  iQút  erősen  foglalkoztatták.  Az  1832— 36-diki  országgyűlés 
ideje  alatt  Pozsonyba  ment,  hogy  a  haza  sorsának  intézőit  színről  színre 
lássa  s  az  országgyűlési  iQakkal  együtt  reméljen,  lelkesüljön.  Deák  akkor 
jelent  meg  az  alsóházban  először,  egyszerre  tekintélyes  helyet  foglalva  el 
ott;  s  mellette  a  Hymnus  költője,  fenkölt,  nemes  lelkével,  magasan  kiváló 
művészi  előadásával:  lélekben  oly  rokon  a  fiatal  Eötvössel.  A  felsőházban 
a  fiatal  Wesselényi  Miklós  báró  alakja  emelkedik  ki,  mennydörgő  szónok- 
latával. Mindez  jó  iskola  volt  az  államférfiúi  pályára  készülő  ifjúnak. 
1833-ban  leteszi  az  ügyvédi  vizsgát,  s  1834-ben,  atyja  óhajtására,  Fejér- 
megyében aljegyző  lesz,  majd  1835ben  a  magyar  királyi  udvari  kancel- 
láriához kerül  s  1836-ban  Reviczky  kancellár  fogalmazóvá  nevezi  ki:  a 
mit  Eötvös  arra  használ  fel,  hogy  a  bürokrata-pályának  végleg  hátat  for- 
dítson s  menjen  a  maga  útján.  1836 — 37-ben  beutazza  Európa  nevezete- 
sebb országait :  Svájcot,  Németalföldet,  Angliát,  Francia-  és  Németországot, 
s  onnan  eszmékben,  tapasztalatokban  gazdagon,  lélekben  megférfiasodva 
tér  vissza  s  hazatérte  után  az  eperjesi  kerületi  tábla  közbirájává  lesz, 
inkább  apja  óhajára,  a  nélkül,  hogy  a  hivatalnoki  pályára  több  kedve 
volna  most,  mint  előbb  vala, 

'  Csengeri  •  Magyar  szónokok  és  státusfcrfiak.  520.  1. 


EÖTVÖS  JÓZSEF  451 


Eötvös   derekasabb   működése,   mind   az   irodalom,    mind    a   közélet  Eötvös  feltépése 

'  '  ,  az  irodalomban 

terén,  tulajdonképen  ezen  külföldi  nagy  útja  után  kezdődik.  Irt  ugyan  már 
addig  is  és  adott  ki  lírai  verseket  és  drámákat;  még  1831-ben  hozzá  szólt 
Bajza  egyik  polémiájához,  ez  utóbbi  ellen  foglalva  állást  (A  kritiktis 
apotheosisa.  Pest,  1 83 1 .) ;  lefordította  Hugó  .Victor  Angelo}át  s  írt  egy  pár 
értekezést:  de  nevét  addig  inkább  csak  szűkebb  körben,  barátai  s  jó 
emberei  ismerték;  a  nemzet  figyelme  még  nem  fordült  felé.  Még  szintén 
inkább  csak  a  politikai  világot  érdekelte  az  1838-ban  megjelent  Vélemmy 
a  fogházjavitás  ügyében  című  tanulságos  dolgozata  is,  melynek  elveit  még 
részletesebben  kidolgozva,  azt  1842-ben  Fogházjavitás  címen  adja  ki;  de 
barátai  már  ekkor  tudták,  hogy  Eötvös  egy  nagyobb  szépirodalmi  munkán 
dolgozik,  a  melynek  hatásától  sokat  vár. 

Az  1 838-iki  árviz  erősen  megkárosítá  Heckenast  Gusztáv  kiadót,  Karthauzi 
kedvelt  emberét  egy  tehetséges  írói  csoportnak,  s  az  ő  segélyezésére  Eötvös 
egy  Budapesti  Árvizkönyv  című  vállalatot  szerkesztett  (1838 — 1841.)  s 
ebben  közölte  először,  részenként.  Karthauziját  A  murtkát,  kezdetben, 
mint  Pulszky  megjegyzi,  kissé  lanyhán  fogadták;  inkább  csak  néhány, 
az  íróval  rokon  gondolkodású  férfi  szívét  ragadta  meg  erősebben,  mint  egy 
Pap  Endréét,  Csengery  Antalét;  azonban  hova  tovább,  mind  szélesebb 
körökben  hódított ;  megtalálta  az  utat  a  nők  szívéhez  is,  mind  több  kiadást 
ért  s  tényleg  Eötvösnek  legnépszerűbb  munkája  máig,  s  az  is  fog  maradni. 
A  Karthauziról  sokan  írtak  irodalmunkban;  legkitűnőbb  mObírálóink  fog- 
lalkoztak velC;  Erdélyi  Jánostól  Gyulai  Pálig;  egy  félszázadnál  több  telt 
el  megjelenése  óta  s  ma  is  épen  oly  érdekes,  mint  akkor  vala,  sőt  mintha 
most  közelebb  volna  szívünkhöz,  mert  jobban  megértjük.  A  munka,  hang- 
jánál, tartalmánál  fogva  szokatlan,  egészen  üj  volt  irodalmunkban,  s  ugyan- 
azon tulajdonainál  fogva  egyedül  áll  ma  is.  Erős,  hatalmas  kifejezése  volt 
az  az  író  egyéniségének,  de  egyszersmind  kifejezője  azon  kor  legjobbjai 
hangulatának  is.  Nagy  átalakulások  előestéjén  az  embereket  rendesen  nagy 
fokú  elégedetlenség,  a  jelen  türhetetlensége,  valami  homályos  misztikus 
érzés  fogja  el.  S  minél  inkább  érzik  az  átalakulás  szükségét,  s  minél 
inkább  kétségbe  vannak  esve,  hogy  az  lehető  lesz,  —  mint  a  minő  ez 
időtájt  volt  a  hangulat  Magyarországon,  —  annál  nagyobb  ez  az  elége- 
detlenség a  mélyebb  kedélyekben.  Széchenyi  micsoda  rettenetes  konvulziókon 
megy  keresztül,  míg  hinni  mer.  Még  a  csupa-értelem  Pulszkyt  is  elfogja 
a  lemondás  és  búskomorság  ezekben  a  napokban.  Eötvös  a  legmíveltebb, 
legérzékenyebb,  behatásokra  legfogékonyabb  emberei  közé  tartozott  azon 
nemzedéknek.  De  voltak  már  ekkor  saját  szívének  is  nagy  csalódásai; 
megismerte  a  kétely  kínját;  elég  sokat  meglátott  az  életből  arra  nézve, 
hogy  az  abban  oly  nagy  mértékben  szereplő  hitványságoktól  —  a  melyek, 
fájdalom,  mind  az  emberi  természet  elválaszthatatlan  tulajdonai  —  meg- 
undorodjék. Szíve  tele  volt  bánattal,  világfájdalommal,  keserűséggel,  s  szük- 
ségét   érezte,    hogy   azoktól    az   elmondás    által   megszabaduljon.    A   lét, 

29' 


4,(3  EÖTVÖS  JÓZSEF 

az  emberi  lélek  legmagasabb  kérdéseit,  melyeknek  egyikére  oly  váratlanuf 
bukkant  rá  még  gyermekkorában,  a  maguk  feloldhatatlan  ellentétében 
veszi  boncolás  alá :  a  hitet  és  kételkedést,  a  loyalltást  és  republikanizmust, 
az  arisztokráciát  és  demokráciát,  a  gazdagságot  és  szegénységet,  hogy 
a  mindezek  megoldásában  kifáradt  hőst  oda  vigye  az  utolsó,  a  legnagyobb- 
rejtély  mint  egyetlen  megoldás :  az  öngyilkosság  elé.  S  ekkor  az  emberi 
szív  két  legmélyebb  érzése :  a  vallás  és  az  édesanya  emléke  kiveszik 
kezéből  a  tőrt,  s  visszaadják  az  életnek  és  a  megváltatásnak.  Hogy  a 
regény  meséje  gyarló ;   hogy   a  jellemek   ellen  száz  kifogást  lehet  tenni  r 


EStvJ)>  Jíizsef  sváhhtgyi  nyaralóin. 

mit  tesz  az  ?  Hiszen  nem  ezekért  volt  írva  a  mű,  hanem  a  hozzájok  csatolt 
reflexiókért;  s  azok  ma  is  ép  oly  igazak  és  meghatók,  mint  mikor  az  író. 
tollából  kikerültek.  Mint  Erdélyi  már  rég  találóan  megmondá:  >talán  nem 
is  regény,  nem  is  beszély:  de...  annál  inkább  teljes  költészet*  Valóban 
sokkal  inkább  nevezhelnők  egy  nagy  lírai  költeménynek,  az  emberi  szív 
kétségbeesett  folkiáltásának  az  élet  ezer  nyomora  és  hitványsága  fölött, 
de  a  melyektől  mind  megszabadít  Krisztus  igaz  követése.  Egy  nemes^ 
érzékeny  szív  kibeszélhetetlen  búja  van  abban  a  könyvben.  Elsiratása  az 
minden  illúziónak,  de  a  melyekhez  mégis  ragaszkodunk;  kegyetlen  meg- 
ölése, a  boncoló  ész  segélyével,  minden  önszeretetnek,  de  a  mitől  mégis 
oly    nehéz    megválnunk.    S   mert    az    illúziók   és  az    önszeretet   mindea 


EÖTVÖS  JÓZSEF  453 


koréi:  ebben  van  hatásának  nagy  titka.  Stílusában,  dialektikájában  van 
valami  metsző,  éles,  mint  mikor  valaki  sokáig  a  szívében  tartogatott  vala- 
mely keserű  gondolatot  s  most  örül,  hogy  azt  végre  kimondhatja.  Hogy 
sok  benne  a  szentimentalizmus  ?  Mi  baj  van  abban  ?  A  szentimentalizmus  is 
sokkal  többet  ér,  koroknál  és  egyéneknél  egyaránt,  mint  az  érzés  hiánya. 
A  kétely  és  szentimentalizmus,  míg  ember  él,  kiveszni  nem  fognak;  s  a 
ki  azoknak  költői  hangot  tud  adni,  az  mindenha  az  emberiség  költője  lesz. 
Az  Ember  tragédiájának  jeleneteiből  ugyanaz  a  pesszimizmus  és  kétség- 
beesés hangzik  felénk  s  közönségünk  nem  tud  betelni  vele ;  de  egyszersmind 
mindakettő  az  Úrnak  győzedelmével  végződik,  s  a  Karthauzinak  néhány 
lapja  a  legszebben  írott  dicsőítése  a  keresztyénség  lényegének. 

A  most  már  országosan  ismert  nevű  költő  gyorsan  emelkedik  a  köz-  i^ll^^^i 
becsülésben  s  terjeszti  ki  mind  szélesebb  körre  tevékenységének  szárnyait,  országgyűlésen 
Az  akadémia,  mely  még  1835-ben  levelező  tagul  választá,  tisztetetbeli 
tagjai  közé  emelte  s  1839-ben  őt  bizta  meg,  hogy  az  előző  évben  elhunyt 
Kölcsey  felett  emlékbeszédet  tartson.  Az  1839 — 40-iki  országgyűlésen  ott 
látjuk  őt  a  felsőházi  ellenzék  soraiban,  Széchenyi  oldalán  küzdve ;  egyebek 
közt  a  szólásszabadságról  szóló  fölirat  tárgyában,  a  zsidók  érdekében  és 
•a  protestánsok  vallásos  jogait  biztosítani  akaró  törvény  tárgyalásában 
szólalva  fel.  Ez  utolsó  kérdésben,  épen  a  római  katholikus  vallás  nevében 
és  érdekében  óhajtja,  hogy  protestánsoknak  szolgáltassanak  igazságot,  s  ez 
által  mutassák  m^,  hogy  minő  jó  és  szép  saját  vallásuk,  mely  többségben 
lévén,  azért  igazságos  a  kisebbség  iránt  1840-ben  Szalay  Lászlóval  meg- 
indítják a  Budapesti  Szemlét,  a  most  is  fönnálló  tudományos  folyóiratunk 
ősét  s  abban  Eötvös  két  tanulmányt  közöl:  A  szegénység  Irlandban  s 
A  zsidók  emancipációja  címmel,  mindkettő  emberszerető  szívének  tolmá- 
csolója. S  midőn  az  országgyűlés,  bezárása  előtt,  a  magyar  büntető  törvény- 
könyv kidolgozására  az  ország  legkiválóbb  jogászaiból  egy  bizottságot 
választ,  Eötvöst  is  beválasztja  a  bizottság  tagjai  közé. 

De  ugyanez  időtájt  egy  megpróbáltatáson  kellett  keresztúlesnie.  Bécs-  Anyagi  váiság 
ben  pénzválság  ütött  ki,  mely  eredményében  erősen  érdekelte  Eötvösék 
anyagi  viszonyait  is.  Egy  megkérdezett  tekintélyes  bankár  azt  ajánlotta  a 
családnak,  hogy  az  ügyvédi  furfang  minden  fogását  vegyék  igénybe,  hogy 
időt  nyerjenek  s  ezzel  talán  megmenthetik  birtokaik  egy  részét.  A  családi 
tanácsban  ott  volt  a  fiatal  Eötvös  is;  az  ajánlat  hallatára  mélyen  elpirult; 
lemondott  minden  várható  öröksééről,  s  könyveit  és  egy  támlás  székét 
magával  vive,  ott  hagyta  az  apai  házat  s  barátjához,  Trefort  Ágostonhoz 
költözött  át  s  ennél  élt  szerényen,  másfél  évig.*  Másodszor  kellett  válasz- 
tania s  ő  választott,  magához  méltólag. 

Szintén  ez  időből  való,  bár  csak  később  (1844.)  jelent  meg   Eötvös- ^^J^y^^^^^g 
nek    legtöbbet  érő  színdarabja,  az  Éljen  az   egyenlőség   című    vigjáték. 

•  Pulszkv  :  Eletem  és  korom.  Második  kiadás.  I.  k.   144.  1. 


454  EÖTVÖS  JÓZSEF 


Mint  címe  mutatja,  ez  is  az  akkori  politikai  hangulatból  menté  anyagát. 
Alapeszméje  ügyes,  de  kidolgozása  nem  ér  föl  vele,  bár  dég  kellemes 
olvasmány  ma  is.  A  darabban  mindenki  erős  demokratának  vallja  magát 
s  szájával  egyre  hirdeti,  hogy  mindnyájan  egyenlők  vagyunk,  de  tényleg 
a  gróf  nem  akarja  leányát  oda  adni  az  alispán  fiának,  mert  azok  csak 
egyszerű  nemes  emberek;  az  alispán  nem  az  övét  a  gazdag  ügyvéd 
fiának,  —  bár  az  is  nemes,  —  mert  nagyapja  még  csizmákat  csinált;  a 
gazdag  ügyvéd  sértve  érzi  magát,  mert  egy  szegényebb  társa  kollégának 
nevezi ;  s  az  alispán  huszárja  haragra  gerjed,  mert  a  gróf  libériás  inasa 
vele  egy  rangba  merte  magát  helyezni,  holott  ő  »a  vármegye  katonája*  — 
és  így  tovább.  Azonban  a  fiatalok  túljárnak  az  öregek  eszén  s  egy  nem 
épen  elmés  csellel  ők  győzedelmeskednek.  A  főalakok  meglehetős  színtelenek^ 
de  egy  pár  mellékalak  rajzában,  minő  János  huszár  s  a  titkok  után  hall- 
gatódzó zug-prókátor,  sok  találó  vonás  és  jó  ízű  humor  van. 
Eötvös  mint  Midőn  Széchenyi   Kossuth   taktikáját  és   modorát   a  Kelet  népében 

publiciszta  ^  .»  A 

megtámadta  (1841.),  az  e  kérdés  körül  kifejlett  harcban  ott  látjuk  Eötvöst 
is,  Kelet  népe  és  a  Pesti  Hirlap  című  röpiratával,  annyival  inkább,  mert 
a  Széchenyi  által  Kossuth  ellen  felhozott  vádak  egyikét,  hogy  t.  i.  külföldet 
utánzó  javaslatokkal  csak  ront  még  a  meglevőkön  is,  egyenesen  magára 
veszi,  a  mennyiben  a  Széchenyi  által  felhozott  és  megrótt  indítványok 
közül  három  (a  börtönjavítás,  a  kisdedóvó-intézetek,  a  hasznos  ismereteket 
terjesztő  társaságok)  mellett  ő  buzgólkodott  különösen.  E  röpiratban  ügyes 
dialektikával  boncolja  Széchenyi  vádjait  s  végeredményileg  ő  sem  tartja 
bebizonyítottaknak  Széchenyi  aggodalmait  Kossuth  lapjával  szemben,  mint 
nem  tartották  a  többi  hozzászólók  sem,  az  egy  Dessevdfy  Aurél  kivé- 
telével. Hogy  a  lényegben  mégis  Széchenyinek  volt  igaza,  az  csak  azt 
bizonyítja,  hogy  Széchenyi  nagyobb  politikus  volt  s  tisztábban  látott  a 
jövőbe  valamennyinél. 

1842  őszén  Eötvös  megházasodott,  s  a  házas  élet  boldogságának 
élvezésében  egy  időre  teljesen  visszavonult  De  már  az  1843 — 44-diki 
országgyűlésen  ott  találjuk  mint  a  főrendi  ellenzéknek,  Batthyány  Lajos  grót 
mellett,  egyik  vezérét,  küzdve  a  szabadelvű  javaslatok  mellett,  bár  mindig 
föntartva  saját  egyéni  meggyőződését,  a  mely  több  kérdésben  eltért  az 
alsóház  ellenzékének  fölfogásától.  Különösen  a  városok  képviseltetése  körüli 
vitában  fejtett  ki  nagy  tevékenységet,  ügy  tekintvén  azokat,  mint  a  me- 
lyek neki,  jövendőben,  nagy  reform-tervei  keresztülvitelében  biztos  támaszai 
lesznek.  Mert  már  akkor  Eötvös  lelkében  mind  tisztább  és  határozottabb 
alakot  nyer  Magyarország  újjászervezésének  eszméje  a  központi  felelős 
kormány  által,  a  mint  az  az  ezen  országgyűlésen  tartott  beszédein  már 
világosan  meglátszik.  Ismeretesek  az  ezen  országgyűléshez  fűzött  nagy 
várakozások  s  az  ezeknek  meghiúsulta  folytán  bekövetkezett  nagy  csaló- 
dások. Azonban  Eötvösnek  a  véletlen  épen  akkor  ád  kezébe  egy  hatalmas 
eszközt,   eszméi   terjesztésére.    1844-ben   Kossuth,   kiadójának    ravaszsága 


EÖTVÖS  JÓZSEF  455 


folytán,  megválik  a  Pesti  Hírlap  szerkesztésétől,  s  a  lapot,  1844  derekán,  a  ccntrausták 
Eötvösék  veszik  át.  E  kis  csoport,  a  kiket  centralistáknak  neveznek  el,  az 
ország  legjobb,  legtanúltabb  főiből  állott.  Heten  voltak:  Szalay  László, 
Lukács  Móric,  Trefort  Ágoston,  Csengery  Antal,  Madách  Imre,  Szontágh 
Pál  és  Eötvös  József,  s  tréfásan  Magyarország  hél  bölcsének  nevezték 
őket.  Tehetségre  nézve  kétségkívül  Eötvös  állt  közöttük  legelői  s  komoly 
tanulmány  dolgában  méltó  társa  volt  neki  Szalay  László.  Őket  a  nyugoti 
alkotmányok  tanulmányozása  vitte  arra  a  meggyőződésre,  hogy  Magyar- 
ország baján,  gyökeresen,  csak  a  központi  felelős  kormány  által  lehet 
segíteni.  S  Eötvös  azonnal  meg  is  indít  egy  hatalmas  cikksorozatot  a 
reform  érdekében;  kimutatja,  hogy  a  régi  vármegyei  rendszer  mellett  hala- 
dás nem  lehető ;  hogy  az,  bár  védője  volt  az  alkotmánynak,  de  meglehetős 
gyarló  védője,  fejlődésünknek  pedig  végzetes  akadálya.  Hogy  a  közigaz- 
gatás központosítása  s  az  azzal  együtt  járó  kormányi  felelősség  sem  a 
szabadságot  nem  veszélyezteti,  sem  viszonyunkat  a  monarchiával.  Az 
alkotmány  e  megváltoztatását  csak  a  törvényhozás  eszközölheti,  mely  a 
képviselet  kiterjesztésével  folyvást  erősbűi,  az  utasításokat  elveti,  s  lesz 
lassankint  az  egész  nemzet  akaratának  kifejezője.  A  cikkek,  később,  Reform 
címmel,  1846  ban,  Lipcsében  jelenlek  meg.  » Rendszeresebben,  magasabb 
szempontból  soha  senki  sem  tárgyalá  még  átalakulási  legfőbb  kérdésein- 
ket«  —  mondja  róla  Csengery  Antal. 

Azonban  a  régi  vármegyei  rendszer  megtámadása  nagy  visszatetszést 
támasztott  a  szabadelvű  ellenzék  soraiban  is.  Abban  növekedve  föl,  meg- 
szokták a  vármegyét  úgy  tekinteni,  mint  a  szabadság  egyetlen  és  legfőbb 
biztosítékát;  s  évszázados  régi  előítéletektől  és  tradícióktól  egyszerre  meg- 
szabadulni nem  igen  képesek  még  a  legvilágosabb  fők  sem.  Nemcsak 
Kossuth,  de  az  ellenzék  legnagyobb  ré.sze  a  vármegyei  rendszer  mellett 
foglalt  állást  s  Eötvösnek  rossz  néven  vették  támadását,  sőt  azzal  is 
gyanúsították,  hogy  titkon  a  kormány  kezére  dolgozik.  Maga  Batthyány 
Lajos  kérte  fel,  hogy  hagyjon  fel  cikkeinek  folytatásával ;  s  miután  Eötvös 
látta,  hogy  azzal  könnyen  az  ellenzék  kettészakítását  idézheti  elő,  egye- 
lőre hallgatott  a  kérésre,  s  Csengery,  a  szerkesztő,  1846  elején  kijelenté  a 
lapban,  hogy  a  központosítás  elméleti  tárgyalását  egy  időre  mellőzni  fogják, 
miután  látják,  hogy  az  gyanúsításra  ad  alkalmat;  s  még  inkább,  mert  az 
ellenzék  másik  részének  ez  idő  szerint  nincs  hírlapja  s  kívánatos,  hogy  a 
kormány  ellen  az  egész  ellenzék  egy  lap  körűi  csoportosuljon.  ímé  az 
átalakulás  módja,  először  formulázva  határozottan  és  nyíltan  hirdetve 
Eötvös  által,  mint  egy  parányi  kisebbség  programmja,  a  mely,  hogy  oly 
rövid  idő  alatt  meg  fog  valósulni,  s  épen  a  vármegyei  párt  legkiválóbb 
szónokának  vezérlete  alatt,  még  ők  maguk  sem   merték   ekkor  reményleni. 

Eötvös  tehát  egy  időre  békét  hagy  a  vármegyének  a  PesH  Hírlap-  ^  ^^^•^^' 
ban,  de  annál  hatalmasabb  csapást  mér  rá,  eg^^szerre,  váratlanul,  az  öldöklő 
gúny   fegyverével,   az  1845  ben   megjelent  Falu  jegyzőjében.   Az   az    érző 


456  EÖTVÖS  JÚZSKF 


SZÍV  és  kegyetlen  boncoló  elme,  mely  a  Karihanziban  az  emberi  szív  és 
élet  nagy  kérdéseit  veszi  vizsgálat  alá:  itt  a  vármegyei  közigazgatás 
fölött  tart  ítéletet,  bemutatva  annak  minden  bűnét  s  végzetes  hatását  az 
emberekre.  Az  író  alanyisága  a  maga  teljes  erejében  van  benne  ebben  is, 
de  itt  a  Karthauzi  kínos  szentimentalizmusa  metsző  günyn5'á,  néhol  derűit 
humorrá  szelídül.  A  varázsló  megszabadult  a  rémektől :  kacag  és  kacagtat. 
S  valóban,  a  hol  finom,  hol  kegyetlen  irónia  tekintetében  a  Falu  jegyzője 
most  is  egyedül  áll  regényeink  közt.  Meséje  sokkal  jobb  a  KarthanziénéX, 
alakjai  elevenebbek,  jobban  kidomborodnak,  közülünk  való  ismerősök;  cse- 
lekvénye egészen  drámailag  bonyolódik  s  mindvégig  lekötve  tart.  Egy 
vármegyét  mutat  be,  alispánjával,  szolgabírójával,  egész  tiszti  karával,  s  a 
föld  szegény  népével  együtt,  a  hogy  ott  kormányoznak  s  űzik  a  megyei 
politikát :  hogy  bennünk  mély  felindulásokat  támaszszon,  s  elitélését  annak  a 
kormányzati  rendszemek,  a  mely  mellett  olyan  dolgok  történhetnek.  Látjuk, 
hogy  egy  nagyravágyó,  eszes,  de  szívtelen  asszony  hogyan  uralkodik 
férje  állásánál  fogva  az  egész  vármegyén;  hogy  a  megyei  függetlenség 
hogyan  teremt  durva  zsarnokokat  és  gazembereket,  Nyúzókat  és  Macska- 
háziakat a  felsőbb  osztályokban,  s  hogy  a  gazság  és  kegyetlenség  hogyan 
kergeti  bele  a  becsületes  embereket  a  kétségbeesésbe  és  a  bűnbe.  Az  olva- 
sók vegyesen  kacagtak,  megbotránkoztak  és  boszankodtak.  Egy  részök 
vádolta  Eötvöst,  hogy  mind  azt  a  bűnt  és  visszaélést,  a  mit  sok  vár- 
megyében tapasztalt,  az  egy  Taksonymegyére  halmozta  s  így  igaztalan 
túlzásba  esett.  Nekünk  nincs  okunk  rá,  hogy  Eötvöst  védjük  s  őneki 
nincs  rá  szüksége.  A  Falu  jegyzőjében  van  annyi  túlzás,  vagy  mondjuk, 
erős  színezés,  a  mennyit  az  irányregény  megkövetel:  több  nincs.  Hiszen 
annyi  sok  esztendő,  oly  rettenetes  rázkódások  után,  mi  közben  világok 
omlottak  össze  s  köztük  a  mienk  is:  íme  még  a  mai  vármegyében  is  fel- 
ismerjük a  régi  nyomait ;  pedig  ma  minden  tisztviselő  felelősségre  vonható 
bármely  pillanatban.  Bizonyítéka  ez  annak,  hogy  a  visszaélések  borzasztó 
hosszú  életűek,  s  az  emberekhez  tapadva,  túlélik  az  intézményeket,  melyek 
azokat  létrehozták.  Minők  lehettek  az  állapotok  akkor,  a  mikor  minden 
megye  tényleg  egy-egy  szuverén  volt  s  a  felelősségre  vonásról  a  gyakor- 
latban alig  lehetett  szó,  s  a  szegény  elnyomatott  igazán  nem  talált  a  földön 
orvoslást  sehol.  A  kik  valaha  egy  ilyen  kisebb  uralkodó  csoport  kegyetlen- 
sége alatt  szenvedtek:  azok  tudják,  hogy  micsoda  erős  szörnyeteget  táma- 
dott meg  Eötvös  e  regényében;  s  valóban  érezzük  ma  is,  hogy  a  Falu 
jegyzője  nemcsak  egy  jeles  irodalmi  mű,  hanem  egy  kiválóan  nemes  tett 
is  vala,  a  melyért  az  író  hálánkat  érdemli  meg. 

A  mű,  mint  említők,  irány-regény;  egyetlen  számbavehető  irány- 
regénye irodalmunknak.  Eötvös  most  is  következetes  volt  magához:  egy 
nagy  politikai  és  társadalmi  cél  érdekében  felhasználta  költői  géniuszát. 
Kritikusainak  egy  része  hibáztatta  ezért:  régi  dal,  de  a  mely  nem  is  üj 
többé  s  nem  is  igaz.  Való,  hogy  a  költészet  önmagának  célja,  de  ez  nem 


zárja  ki,  hogy  az  író,  magas  célok  érdekében,  őszinte  meggyőződésset,  azt 
fegyverül  ne  használhassa,  s  annak  méltóságán,  ez  állal,  bizonyára  csak 
egy  hajszálnyi  csorba  sem  esik.  Ha  eltévesztette  a  célt,  Ö  bánja.  Az  is 
igaz,  hogy  a  világirodalom  legjobb  regényei  nem  irány-regények:  de  ezek 
között  is  vannak  becses  költői  alkotások  s  a  Falu  jegyzője  is  azok  közé 
tartozik.  Fordítását  az  angol  közönség  is  nagy  kedvezéssel  feladta,  y  nem 
érdekes-e,  hogy  ugyanakkor  a  még  névtelen  szalontai  jegyző  ugyanerről 
a  tárgyról  írja  szatirikus  eposzát :  A:  elveszett  alkotmányt,  első  nagy  mun- 


Báró  Eötvös  JÚ!;:,ef. 

kaját,  melylyel  az  irodalom  bajnokai  közé  lép.   Nem,  Taksonymegye  nem 
állott  egyedül. 

Alig  két  évvel  a  Fattt  jegyzőjének  megjelente  után,  1847-ben,  Eötvös  MuKvar 
ismét  egy  nagy  regénynyel  lép  a  közönség  elé,  s  ez  a  Magyarország 
1514-ben.  Félig  történeti,  félig  irány-regény.  A  nagy  paraszt-lázadás  tör- 
ténetét beszéli  el,  midőn  a  nemesség  oly  kegyetlen  boszUt  állott  azokon, 
kik  kezöket  ellene  fölemelni  merték ;  de  a  sorok  közül  kiérzík  a  tanulság, 
hogy  vigyázzanak  az  ország  sorsának  intézői,  nehogy  meg  egyszer  meg- 
érjük Dózsa  György  korát.  Tulajdonképen  a  történeti  r^ény  terén  is  ez  az 
első  m^állható  mű  irodalmunkban.  Jósikának  kevés  érzéke  volt  a  törté- 
nelem szelleme,  a  kor   mozgató   eszméi   iránt.  Keménynek   első   történeti 


458  EÖTVÖS  JÓZSEF 


regénye,  Gyulai  Pál,  előbb  jelent  ugyan  meg  egy  évvel,  melyben  a  nagy 
írónak  minden  jeles  tulajdona  már  ott  van:  de  rendkívül  nehézkes  elő- 
adása s  szörnyű  formátlansága  miatt  a  nagy  közönség  alig  vette  észre. 
Eötvös  nagy  komolysággal  s  a  történeti  kutatás  akkor  elérhető  eredmé- 
nyeivel fog  hozzá,  hogy  Magyarország  történetének  legszomorúbb  időszakát 
megfesse.  Egy  felbomló,  pusztuló  ország  képét  látjuk  művében,  erőteljes, 
megkapó  vonásokkal  rajzolva.  Egyfelől  a  jószívű, 'de  tehetetlen  király,  a  ki 
eszköze  annak,  a  ki  legerősebben  tud  rá  hatni,  s  egyetlen  bizalmasa  az  o 
komornyika ;  másfelől  az  önző,  hatalmaskodó  főurak,  a  Zápolyák,  Bebekek, 
Báthoryak,  harcban  egymással,  gyűlölködésben  a  főpapsággal,  mindenre 
gondolva,  csak  a  hazára  nem;  s  a  kép  kiegészítéséül  az  elnyomott,  sze- 
gény nép,  mely  még  emlékezik  Mátyás  királyra,  s  a  jelent  amaz  időkkel 
összehasonlítván,  szíve  keserűséggel  és  panaszszal  telik  meg.  Alig  egy-két 
alak  van  még  életben  a  nagy  Hunyadi  iskolájából,  de  ezek  sem  képesek 
föltartóztatni  az  elpusztulást.  Előre  látjuk  a  katasztrófát,  a  melynek  egy 
vagy  más  alakban  e  nemzedékre  be  kell  következnie.  Eleven,  mozgalmas 
képekben  gazdag  a  mű,  minők  Dózsa  György  lovaggá  üttetése,  mindjárt 
a  könyv  elején,  a  hol  egyszersmind  a  hetyke  fiatal  főurak  sértése  folj^n 
jelleme  mintegy  elhatározódik;  ilyen  a  keresztes  hadak  szétoszlatására  tett 
kísérlet,  az  egyházi  átok  kihirdetésével;  a  Telegdi-ház  kiraboltatása  s  az 
utolsó  döntő  ütközet  leírása.  A  főbb  alakok  jellemében  több  vagy  kevesebb 
egyéniség  mutatkozik:  a  szegény  Ulászlót,  tehetetlensége  dacára,  nagy 
jóságáért  szinte  megszeretjük;  a  k§vély  Báthory,  az  eszes,  nagyravágyó 
bíboros  érsek.  Bakács  (Bakócz)  Tamás,  Ártándi  fiastul;  a  két  Dózsa  test- 
vér, a  kiknek  egymáshoz  való  viszonya  különösen  megható ;  Orbán  deáknak 
rokonszenves  s  a  »nagybotü«  Lőrinc  papnak  sötéten  komoly  alakjai  mind 
többé-kevésbbé  kiemelkednek  a  vásznon.  S  hogy  a  humor  fénye  se  hiányoz- 
zék a  képről,  ott  vannak :  Bebek  Katalin,  a  könnyű  vérű,  egykor  híres  szép, 
fiatal  kora  emlékeiből  táplálkozó,  de  hiúságában  még  most  is  boldog  vén 
kisasszony,  s  a  bibornok  udvari  szabója,  Ollósi  uram,  kinek  alakja  s 
kalandjai  sokban  emlékeztetnek  Cooper  Utolsó  Mohikán}ának  énekmeste- 
rére. S  a  komor,  néhol  iszonyúan  sötét  történetet  két  szép  fiatal  leány 
szerelmi  tragédiája  szövi  át,  kik  magok  is  a  nagy  események  játékszerei. 
Valóban,  a  Magyarország  lőM-ben  az  előzőkhez  képest  a  legérettebb 
szépirodalmi  munkája  Eötvösnek ;  s  érdekes  megfigyelni,  hogj'  hogyan  lesz 
mindinkább  tárgyilagosabbá  regényeiben.  Míg  a  Karthauzi  csupa  lírának 
vehető,  annyira  szubjektív :  már  a  Falu  jegyzőjében  az  események  és  jel- 
lemek jelentékenyen  fontos  helyet  foglalnak  el,  de  azért  az  író  ott  elmél- 
kedik, élcel,  gúnyolódik  csaknem  mindenik  lapon,  néha  személyeinek,  mint 
Vándorinak  és  Tengelyinek,  szájával  okoskodva,  s  ez  kissé  fárasztóvá  is 
teszi  az  olvasást.  E  harmadik  regénye  se  ment  a  reflexióktól,  s  azok  leg- 
nagyobb részükbea  hozzá  is  illenek  a  tárgyhoz  s  mélyek  és  tanulságosak ; 
de  ennek  dacára   feltűnő   az   író   alanyiságának   háttérbe  vonulása,  a  ma- 


EÖTVÖS  JÓZSEF  459 


guktól  is  beszélő  események  mögé,  a  melyeknek  csak  mintegy  magyarázó- 
jaként szerepel.  Tudjuk,  a  második  Dózsa-lázadás  nem  következett  be; 
egy  évre  rá  a  magyar  jobbágyság  szabad  polgára  Ion  a  hazának. 

De  ugyanekkor  Eötvös  a  hirlapírás  terén  is  tovább  küzd  eszméiért.  1847-4& 
Az  új  országgyűlés  a  küszöbön:  tisztázni  kellett  azokat.  A  Pesti  Hirlap 
1847-iki  folyamában  egy  cikksorozatot  kezd.  Teendőink  címmel,  melyben 
a  már  előbb  fölállított  elvet  részletezi  s  annak  miként  alkalmazását  fejti 
ki.  Beviszi  a  kérdést  Pestmegye  gyűléstermébe  s  ott  Kossuthtal  szemben 
győzelmet  arat,  a  mennyiben  a  megye  utasításul  adja  követeinek  a  kor- 
mányfelelősség sürgetését.  Egy  pillanatra  arra  gondol,  hogy  ő  is,  mint 
Széchenyi  lévé,  beválasztatja  magát  az  alsó  házba:  de  Békésmegyében, 
a  hol  birtokos  vala,  a  helyi  érdekek  nem  igen  látszottak  kedvezni  meg- 
választatásának. »Tülzó  szabadelvűnek  tartották  —  mondja  Csengery  — 
a  hol  egy  évvel  később  Tancsicsot  választották  meg«. 

A  váratlan  események  most  rohamosan  következtek  egymásra.  A  párizsi 
februári  forradalom  egész  Európát  izgalomba  hozta;  a  nehéz  kérdések 
megoldásával  kínosan  vesződő  pozsonyi  országgyűlésen  Kossuth  felismeri 
az  idők  jelét ;  egy  az  országgyűlés  elé  került  másodrendű  ügy  alkalmából 
szót  kér  s  március  harmadikán  megtartja  híres  nagy  beszédét,  melyben  a 
magyar  felelős  minisztérium  azonnali  megalkotását  sürgeti,  mint  minden 
reformok  alapföltételét  s  lényeges  biztosítékát.  Eötvös  az  események  ezen 
fordulatára  azonnal  Pozsonyba  sietett.  >  Megyek  tüstént  Pozsonyba  —  monda 
tréfásan  barátainak  —  hogy  mint  miniszter  térjek  vissza  c.  (Csengery.)  A  tréfa 
komolyra  vált,  s  a  néhány  héttel  később  kinevezett  első  felelős  magyar 
minisztériumban  a  vallás-  és  közoktatásügyi  tárca  Eötvösre  bízatott. 

Nagy  buzgalommal  látott  tárcája  feladataihoz;  kitűnő  emberekből  J^^-g^fer^ge 
szervezte  minisztériumát,  azok  élén  id.  Szász  Károlylyal,  a  híres  nagy- 
enyedi  tanár  és  jogtudóssal;  s  a  rövid  néhány  hó  alatt,  a  mennyi  műkö- 
désére jutott,  megmozgatá  a  közoktatás  összes  kérdéseit.  Törvényt  hozatott 
az  egyetemi  tanszabadság  érdekében  s  az  egész  egyetemi  oktatás  reformját 
munkába  vette;  a  középiskolák  legfeltűnőbb  bajait  rendeletileg  kezdé  meg- 
szűntetni ;  a  porosz  tanító-képező  intézetekbe  magyar  iQakat  akart  kikül- 
deni mindenik  felekezetből,  hogy  a  népiskolák  minél  előbb  jó  tanítókat 
nyerjenek,  s  mindenekelőtt  néhány  fő  elvnek  törvényhozás  utjáni  kimon- 
dását akarta  keresztülvinni,  melyek  a  közoktatás  egészét  s  azon  belől, 
az  oly  fontos  népoktatás  ügyét  is  szabályoznák. 

De  mindezen  törekvéseket,  mielőtt  valósításukra  komolyabb  lépéseket 
tenni  lehetett  volna,  egy  pár  hónap  mülva  elsöpörték  a  politikai  események. 
Ügyeink  Ausztriával  és  az  udvarral  mind  kínosabb  válságba  jutottak;  a 
minisztérium  szeptember  10-e  körül  ^   lemondott ;  az  újban,  melynek  meg- 

*  A  dátumra  s  a  dolog  részleteire  nézve  máig  sem  tudott  pontosan  tisztába  jönni  a 
történelem.  Lásd  :  Szeremlei  Krónikáját,  I.  k.   195.  1. 


460  EÖTVÖS  JÓZSEF 


alkotásával  szintén  Batthyány  bízatott  meg,  benn  lett  volna  Eötvös  is,  de 
az,  mint  tudjuk,  sohasem  erősíttetett  meg.  A  helyzet  urává  Kossuth  Ion,  az 
országgyűlésen,  s  majd  nemsokára  a  kard  a  csatatéren.  Eötvös  kétely  és 
aggodalom  között  járt  a  küldöttségekkel  Pestről  Bécsbe,  Insbruckba  és 
vissza  s  mindjobban  elveszíté  reményét  a  békés  megoldás  lehetőségében. 
Ö,  a  ki  mindig  csak  az  eszmék  fegyverével  küzdött  s  a  politikáról  azt 
tartotta,  hogy  ahhoz  a  legmagasabb  Ítélőképesség  s  a  legnyugodtabb  meg- 
fontolás kívántatik:  rémülve  látta,  hogy  az  az  utcára  lekerült  s  a  tömeg 
kormányozhatatlan  szenvedélyének  játéka  lőn;  s  midőn  Lamberg  grófot  a 
nép  a  hajóhídon  meggyilkolta,  mindent  veszve  hívén,  szeptember  29-én 
elhagyta  Pestet;  még  egy  pár  napig  Bécsben  tartózkodott,  de  midőn 
október  6-án  ott  is  kitört  másodszor  a  forradalom:  családjával  együtt 
külföldre  ment,  a  honnat  csak  1850  november  havában  tért  vissza.  Nem 
volt  forradalmi  ember;  finom  idegzete  nem  birta  el  a  nagy  katasztrófával 
együtt  járó  izgalmakat;  s  alapjában  ugyanaz  az  ok  és  lélekállapot,  a  mi 
Széchenyit  ugyanezen  napokban  a  döblingi  tébolydába  juttatta,  Ex)tvöst 
idegen  országba  űzte,  s  dicsőségünk  és  gyászunk  további  történetét  csak 
a  hírlapokból  ismerte  meg. 
^  ^^utfn^^^  Eötvös   az   önkénytes  száműzetés   éveit    leginkább   Bajorországban, 

Münchenben  és  környékén  tölte,  tanulva,  gondolkodva.  1850  nyarán  dláto- 
gatott  Svájcba  s  a  zürichi  tó  partján  ismét  találkozott  régi  barátjával, 
Szalay  Lászlóval.  Minő  szomorú  találkozás!  Szomorú,  és  mégsem  az. 
Mert  ezek  az  emberek,  mint  a  regék  hősei,  legyőzhetlenek,  halhatatlanok 
voltak.  Kemény,  e  hősök  egyike,  még  a  füstölgő  romok  közt  emeli  fel 
szavát  az  újra  építés  érdekében  (Forradalom  után.  Még  egy  szó  a  forra- 
dalom után.)  Szalay,  zürichi  magányában,  a  nemzet  múltját  tanulmányozza, 
hogy  abból  feleletet  nyerjen  arra,  vájjon  megélhetünk-e  még,  vagy  a  magyar- 
nak nincs  mit  keresnie  többé  a  világon,  s  megírja  Magyarország  történetét, 
az  eddigiekénél  szigorúbb  kritikával.  S  Eötvös,  az  ő  tevékeny,  nyughatatlan 
lelkével  szintén  utat  keres  a  kibontakozásra  s  megírja  Ueber  die  Gleich- 
berechtigung  der  Nationalitdlen  in  Oesterrcich  című  munkáját  s  kiadja 
névtelenül.  (Pest,  1850.)  A  munka  a  birodalom  akkori  helyzetéből  indul 
ki,  s  alapgondolata  az,  hogy  Ausztria  megmaradása  a  nemzetiségi  kérdés 
helyes  megoldásától  függ ;  ennek  pedig  legcélravezetőbb  útja,  ha  a  pditikai 
hatalom,  csak  a  legszükségesebbekre  terjedve  ki,  központosíttatik,  a  köz- 
igazgatás pedig  decentralizáltatík  minden  egyes  országra  nézve,  az  ^yes 
nemzetiségek  számbeli  túlsúlya  alapján,  lehető  nagy  tért  engedve  az  egyéni 
szabadságnak.  Az  e  munkában  érintett  elvek,  tovább  fejlesztve,  némü^ 
módosítva  s  nagy  tudomán)myal  és  részletességgel  kidolgozva  jelentek  meg 
A  XIX,  század  uralkodó  eszméinek  befolyása  az  álladálomra  dmmel, 
1851  és  1854-ben,  két  terjedelmes  kötetben.  E  mű  Eötvös  eddigi  politikai 
tanulmányainak,  gondolatainak,  tapasztalataínak  mintegy  összegezése,  nem 
csupán  hazánkra  s  Ausztriára,   de  az  egész   európai   társadalomra  vonat- 


EÖTVÖS  JÓZSEF  4(i{ 


kozva,  annak  legégetőbb  sebeit  vizsgálva  s  keresve  rajok  gyógyító  írt, 
olyan  magas  államfilozófiai  szempontból  nézve  a  dolgokat,  a  minőből  csak 
a  legkiválóbbak,  egy  Gneist,  Humboldt  Vilmos,  Tocqueville,  Guizot,  Mill- 
Stuart  tekintették,  a  kiknek  e  művel  Eötvös  egyenrangú  társukká  lett. 

Eötvös  e  műve  tulajdonkép  folytatása  eddigi  politikai  műveinek  s  ^ura/k^eszmíii'* 
eszméi  fejlődésének,  meggazdagodva  az  1848 — 50  évek  tanulságaival.  Rész- 
letes boncolás  alá  veszi  a  kor  három  uralkodó  eszméjét:  a  szabadságot, 
egyenlőséget  és  nemzetiséget,  s  kimutatja,  hogy  ezek,  a  hogy  őket  a 
politikusok  közönségesen  értelmezik,  s  megvalósításukra  törekesznek:  ügy 
egymással,  mint  a  mai  államok  fönállásával  összeférhetetlenek.  Hogy  a 
szabadság  eszméje  ellenkezik  az  egyenlőség  eszméjével  s  a  nemzetiségé 
mind  a  kettőjével  Hogy  a  két  elsőnek  valósulása  a  megkezdett  irányban 
a  létező  összes  államok  felbomlására  vezetne,  a  nemzetiség  eszméje  pedig 
követeli  az  eddigi  államok  széttördelését.  Sőt  ha  ez  eszmék  valahogy 
megvalósulhatnának  is,  nem  elégítenék  ki  a  népeket,  mert  civilizációnk 
alapelveit  rontanák  le.  A  keresztyén  polgárisodás  az  egyéni  szabadságnak 
mindenkire  nézve  elérhető  érvényesülésén  nyugszik  s  azt  a  megvalósulás 
az  állam  erejének  föláldozná.  Az  ellentét  az  állam  és  társadalom  között 
oly  éles,  hogy  a  gondolkodó  előtt  nincs  más  választás,  mint  vagy  a  társa- 
dalmat kell  új  alapokon  rendezni,  vagy  az  államot  mássá  tenni,  mint  a 
mi  most.  Ezzel  a  tétellel  végződik  a  munka  első  része,  mely  kiválóan 
boncoló,  kritikai ;  s  az  így  feltett  kérdésre  felel  a  második  rész,  kimondván 
alaptételül,  hogy  nem  a  társadalom  eddigi  létalapjait  kell  megváltoztatni, 
hanem  az  államot  kell  átalakítani  úgy,  hogy  abban  az  egyéni  szabadság 
minél  tágabb  működési  kört  találhasson.  Kimutatja,  hogy  ama  három  eszmét 
az  emberek  sokasága  egészen  másként  értelmezi,  mint  a  gyakorlati  politi- 
kusok, s  hogy  a  mire  az  a  legnagyobb  súlyt  helyezi:  az  az  egyéni 
szabadság  lehető  széleskörű  megvalósítása.  S  hogy  ez  lehető  legyen,  de 
egyszersmind  az  állam  is  erős  maradjon:  erős  központi  kormányt  sürget, 
de  csak  a  legszükségesebb  dolgokra  korlátolva,  s  ezzel  szemben  az  egyén 
szabadságának  minél  tökéletesebb  biztosítását,  melynek  egyik  leghathatósabb 
eszköze:  az  önkormányzás  elvének  alkalmazása  az  államélet  kiilönbözo 
köreiben.  E  megoldás  egyszersmind  a  haladás  törvényének  is  útja  s  az 
biztosítja  diadalát.  E  cél  felé  fogunk  haladni,  ha  vészek  között,  áldoza- 
tok árán:  de  folyvást  előre.  » Meglehet,  súlyos  szenvedések  állanak  még 
előttünk  —  végzi  szép  munkáját  —  ama  nagy  harcban,  melyben  a  tör- 
vényes királyság  és  caesarismus;  az  alkotmányos  egyeduralom  és  a  szám 
szerinti  többségek  kényúri  hatalma;  melyben  az,  a  minek  jog  az  alapja, 
és  az,  a  mi  csak  anyagi  erőre  támaszkodik,  mind  szemben  áll  egymással, 
és  lehet,  hogy  még  soká  tart  a  harc;  de  bizonyára  azon  ügyé  lesz  a 
diadal,  a  mely  mellett  az  emberek  minden  nemes  érzelme  síkra  szálland : 
mert  egy  tartós  jövőnek  épületét  csak  erkölcsi  alapokon  és  tiszta  kezekkel 
emelhetni  föl«. 


462  EÖTVÖS  JÓZSEF 

A  könyv,  mint  vázlatából  is  látható,  korunk  legégetőbb  kérdéseit 
tárgyalja,  a  melyeket  nekünk  és  az  utánunk  jövőknek  kell  megoldanunk ; 
tárgyalja  az  európai  tudomány  legmagasabb  álláspontjáról.  Észrevettöt 
külföldön  is  s  oda  sorolták  az  e  nemű  legkitűnőbb  művek  közé. 


EötvOB  alremlékí  Ercsiben. 

n  A  hazába   visszatérte  után   Eötvös  egyideig  csendes  elvonúltságban 

élt;  a  telet  a  fehérmegyei  Velencén,  hol  szülői  laktak,  a  nj'arat  svábhegj-i 
villájában  tölte.  Ez  utóbbi  helyen  írá  meg  imént  emiitett  nagy  munkájának 
második  kötetét.  A  politikai  élet  szünetelt  s  ráért  ismét  a  szépirodalommal 
foglalkozni.  Ezen  olinmnak  gyümölcse  utolsó  regénye,  A  nővérek,  (1857.)  Az 
egyetlen  tisztán  társadalmi  regény  Eötvös  tollából,  ha  ugyan  Ö,  a  ki  Örökké 


EÖTVÖS  JÓZSEF  463 


politikai  vagy  lélektani  problémák  megoldásával  vesződött,  tudott  volna 
teljesen  objektív  regényt  írni,  a  melybe  valami  alap-eszmét  ne  rejtett  volna. 
A  gondolat,  a  melyet  A  nővérek  ügy  meséjével,  mint  az  egyes  szereplők 
nyilatkozataival  elég  világosan  hirdet,  az,  hogy  a  magasabb  társadalmi 
\iszonyok  közt  az  egyén  sokkal  kevésbbé  és  sokkal  nehezebben  találja 
meg  a  boldogságot,  mint  az  alantibb,  egyszerűbb,  kevesebbel  megelégedő 
emberek  körében.  E  gondolatot  nem  Eötvös  mondta  ki  először  s  lehet  is 
elég  tetszetősen  bizonyítani,  a  nélkül,  hogy  abszolút  igazságnak  elfogadnók. 
A  31-iki  parasztlázadás  alkalmával  egy  grófi  család  sietve  menekülni  kény- 
telen. A  grófnénak  két  leány-gyermeke  van,  de  csak  a  nagyobbikat  viheti 
magával;  a  kisebbiket,  ki  még  csecsemő,  kénytelen  a  dajkára  bízni,  hogy 
vigye  más  ütőn  a  megállapított  helyre.  A  dajka  ütközben  meghal;  a  kis 
gyermeknek  holt  híre  támad,  nyoma  vész.  Pedig  a  leányka  nem  halt  meg. 
A  véletlen  játéka  folytán,  néhány  év  mülva,  anyja  kastélyához  kerül,  mint 
a  kulcsárné  unokája  (bár  ez  tudja,  hogy  neki  csak  fogadott  gyermeke)  s 
ott  növekedik  viruló  hajadonná,  anyja  és  nőtestvére  körében,  a  nélkül,  hogy 
egymáshozi  viszonyukat  ismernék.  A  két  leány  egy  napon  megy  férjhez, 
mindenik  szerelemből;  s  míg  a  kulcsárné  neveltje  igen  boldog  lesz,  addig 
nővére  épen  oly  boldogtalan  s  csak  akkor  ismeri  fel  boldogságát,  mikor 
már  késő.  A  regény  tül  van  terhelve  reflexiókkal ;  s  miután  a  két  gyermek 
eltérő  természetének  és  sorsának  a  különböző  nevelés  is  egyik  oka :  Eötvös- 
nek módjában  van  a  nevelésről  szóló  elveit  bőven  kifejteni. 

S  itt  még  egy  pár  szót  Eötvösről,  mint  regényíróról  általában,  g^^j^fjj^^,^^^^^ 
Regényeinek,  formai  szempontból,  kétségtelenül  legnagyobb  hibájok,  hogy 
túlságos  sok  bennök  a  reflexió.  Akárminő  szépek  és  tanulságosak  legyenek 
ezek,  ilyen  mennyiségben  rendkívül  vontatottá  teszik  a  cselekvényt  s 
nagyon  fárasztják  az  olvasót.  Ő  maga  is  jól  tudta  ezt.  » Regényeimnek  egy 
nagy  hibája  az,  —  mondja  jóízű  humorral  a  Falu  jegyzőjében,  —  hogy 
felette  sokat  okoskodom ;  néha  szinte  megsajnálom  olvasóimat*.  Agya,  szíve 
folytonosan  munkált;  nagyon  sok  gondolata  volt  állandóan  s  nem  tudott 
ellentállani  a  közlési  vágynak.  Ebből  folyik  nagy  alanyisága  is,  mely 
személyeiben  is  folyton  előttünk  van.  Személyei  rendkívül  érzékenyek, 
nemcsak  a  nők,  hanem  a  férfiak  is  (gondoljunk  csak  Tengelyire  a  Falu 
jegyzőjében),  mint  az  író  maga,  ki  egész  szívével  van  ott  azon  alakokban, 
a  kiket  szeret.  De  e  mellett  mély  pszicholog  és  szokatlanul  finom  boncoló, 
a  kivel  élvezet  együtt  haladni,  míg  ki  nem  fáraszt  bennünket;  az  életnek 
s  az  emberi  szívnek  oly  finom  szálait,  mozzanatait  meglátja,  a  melyeket 
csak  ezredik  szem  ha  észre  vesz.  Kisebb  elbeszélései  is  ugyanazon  tulaj- 
donokkal bírnak  mint  regényei,  a  mi  természetes. 

Ez  a  gondolatokban  való  pazar  gazdagság  adott  léteit  egy  másik 
munkájának,  mely  1864-ben  jelent  meg,  Gondolatok  címmel.  Szokása  volt, 
fiatal  kora  óta,  a  lelkében  megszülemlő  gondolatokat,  melyek  egy-egy  lélek- 
tani vagy  tapasztalati  igazságot  fejeztek  ki,  azonnal  papírra  vetni ;  s  ezeknek 


464  EÖTVÖS  JÓZSEF 


gyűjteménye  a  föntebbi  munka.  A  vallás,  tudomány,  irodalom,  politika, 
művészetek,  emberi  szív,  szóval  az  ember  egész  szellemi  világára  kiterjedő 
igazságok  ezek,  néha  epigrammai  rövidséggel,  máskor  valamivel  hossza- 
sabban elmondva;  sohasem  üresek  vagy  felületesek,  mindig  tanulságosak, 
sokszor  mélyen  megkapok.  Arany  morzsák,  egy  gazdag  aranybánya  kincs- 
anyagából letördelődzve.  íróink  közt  nincs  senki,  ki  ilyen  mű  adására  annyira 
képesítve  lett  volna  az  áldó  természettől,  mint  Eötvös, 
cmíékbeszédei  -^^  akadémia  a  nagyérdemű   tudóst  és  írót  1855- ben  másodelnökévé, 

majd  1866-ban,  Dessewffy  Emil  gróf  halála  után,  elnökévé  választotta. 
A  Kisfaludy-társaságnak  már  1847  óta  elnöke  volt,  s  a  forradalom  után 
néhány  évig  a  társaság  működése  szünetelni  levén  kénytelen,  ennek  fel- 
támasztásában Eötvös  tevékeny  munkásságot  fejtett  ki.  Az  akadémia  nagy- 
gyűlésein tartá  nagyhatásü  emlékbeszédeit  irodalmunk  és  közéletünk  néhány 
jelese :  Kölcsey,  Körösi  Csoma,  Dessewfify  József  gróf,  Vörösmarty,  Kazinczy, 
Széchenyi  István  gróf,  Reguly,  Szalay  László  és  Dessewffy  Emil  gróf  fölött. 
Az  akadémiai  emlékbeszédnek,  úgy  forma  mint  hang  tekintetében,  meg- 
teremtője nálunk  Kölcsey  volt,  két  ismeretes  emlékbeszédével.  Eötvös,  kinek 
lelki  rokonságára  Kölcseyvel  már  föntebb  utaltunk,  e  hagyomány  egyenes 
örököse  és  továbbfejlesztője  Ion.  Ugyanaz  az  eszmei  felfogás,  mélyen  érző 
nemes  szív,  emelkedett  páthosz  és  művészi  forma,  a  mi  Kölcseynél,  csak- 
hogy Eötvösnél  még  szélesebb  körű  míveltséggel  párosulva.  A  felindulás 
szárnyaló  ereje  s  az  érzés  nagy  melege  nyilatkozik  különösen  két  első 
emlékbeszédében,  s  a  másodikba  nagy  művészeltel  szövi  bele  az  akkor 
még  (1843.)  kényes  kérdés  bizonyítását,  hogy  Erdély  Magyarországhoz  tar- 
tozik. Szárnyaló  körmondatai,  a  kőszáli  sas  repülésére  emlékeztetve,  emelik 
föl  s  viszik  magukkal  a  magasba  a  hallgató  vagy  olvasó  lelkét.  Későbbi 
beszédeiben  a  gondolkodó  és  boncoló  tudós  inkább  előtérbe  lép,  a  nélkül 
hogy  megszűnnék  szónok  lenni.  Egy-egy  szép  essay  is  mindenik,  tele  gon- 
dolatokkal,  igazsággal.  Es  mégis,  itt  kell  érintenünk  egy  dolgot:  Eötvös 
stíljét.  Az  sem  regényeiben,  sem  egyéb  műveiben,  nem  elég  mag5raros. 
Szófűzésében,  szavak  és  szólásmódok  használatában  sokszor  találkozunk 
idegenszerűséggel.  Azt  a  hiányt,  hogy  gyermekkorában  nem  a  magyar 
volt  az  első  nyelv,  a  melyet  jól  megtanult:  semmi  későbbi  tanulmány  és 
gyakorlat  nem  tudta  kipótolni.  Bécsi  élete,  külföldi  utazása,  olvasmányai, 
a  német  nyelvnek  a  negyvenes  években  még  divatos  használata  a  főrangú 
körökben:  mind  gátolták  azt.  A  mi  a  belső  stílt  illeti,  az  kevesebb  kifogás 
alá  eshetik  s  a  legtöbbször  hozzáillik  tárgyaihoz,  csak  gondolatainak  gaz- 
dagsága teszi  olykor  túlterheltté  és  hosszadalmassá  mondatait  S  nagj' 
filozófiai  művének  stíljében,  az  érthetőség  és  világosság  tekintetében,  a 
tárgy  nehézségén  nagy  szerencsével  győzedelmeskedett. 
Köiieményci  Költeményt   Eötvös   keveset   írt,    leginkább   pályája   elején,    1847-ig. 

Azon  túl  csak   egy  költeménye   van:    A  zászlótartó.   Ezek  közül  a  nagy 
közönség  kettőt  ismer  különösen,  gyűjteményében  az  elsőt:  A  megfagyott 


B.  EHtrü*  iitsel  írcstobrt  Bndaputea. 


Btilky,  Magyar  hodalomíOttinetBin.  Am  jUhrnaeam  kiadat*. 


EÖTVÖS  JÓZSEF  465 

gyermeket  s  a  Búcsút,  melyet  külföldi  útja  előtt  írt.  Amaz  egészen  a  fiatal 
Eötvös :  csupa  szentimentalizmus ;  mindamellett  kora  nagyon  kedvelte  s  két 
ivadékon  keresztül  szavalták  a  gyermekek  a  családokban.  Emez  Eötvösnek 
egyik  legjobb  verse,  nemes  páthoszszal,  egy  pár  szép  strófával  s  nem 
veszté  el  értéket  ma  sem.  A  kor  eszméiért  küzdő  író  megvan  ezekben  is. 
A  vár  és  a  kunyhó  már  címében  kifejezi  irányzatát  s  az  Én  is  szeretném 
címűben  egyenesen  kimondja: 

Kit  nem  hevít  korának  érzeménye, 
Szakítsa  ketté  lantja  húrjait. 

Az  Elvirához  címűben  szintén  van  néhány  szép  strófa,  de  mi  azért  leg- 
szebb versének  tartjuk  a  Végrendeletet^  a  melyben  kifejezett  óhajtás  a  költőn 
és  emberen  áldólag  betölt. 

Az  ötvenes  évek  végén,  mint  tudjuk,  a  monarkhiában  nagy  váltó-  ^*^"]?5!ui^" 
zások  történtek.  A  magyar  nemzet  elégedetlenebb  volt  mint  valaha,  s 
a  birodalmat  kívülről  is  veszély  fenyegeté.  A  hazafiak  remélni  kezdték, 
hogy  a  bécsi  kormány,  belátva  eddigi  irányának  végzetes  voltát,  más  ütra 
tér.  Eötvös  ismét  a  politika  felé  fordült,  s  egyaránt  féltvén  a  birodalom 
nagy  hatalmát  és  hazáját,  megírta  Die  Garantien  der  Macht  und  Einheit 
Oesterreichs  című  röpiratát  (Lipcse,  1859.),  melyben  ismét  az  elégedetlen 
nemzetiségek  kibékítésére  utal,  a  történelmi  jog  alapján.  A  munka  nagy 
hatást  tett  a  közönségre,  de  tanácsára  épen  azok  nem  hallgattak,  a  kiknek 
szólt  Ugyanazon  évben  Ausztria  az  olasz  csatatéren  nagy  vereséget  szen- 
vedett; elvesztette  egyik  legszebb  tartományát  s  pénzügyei  is  megren- 
dültek. Itthon,  nálunk,  a  három  milliónyi  protestánssal  szemben  szenvedett 
nagy  erkölcsi  vereséget  a  bécsi  kormány,  s  bátorítva  az  elvesztett  olasz 
hadjárat  által  is,  a  nemzet  ellenáUási  kedve  nőtt.  Bécsben  pedig  épen  ekkor 
kebelezték  be  Magyarországot  az  1860  március  5-iki  pátens  által  a  biro- 
dalmi tanácsba,  melynek  Magyarországból  meghitt  tagjai  közt  ott  volt 
Eötvös  is.  Helyét  azonban  nem  foglalta  el,  hanem  a  helyett  megírta  Die 
Sonderstellung  Ungarns  vom  Standpunkie  der  Einheit  Deutschlands  dmü 
röpiratát  (Lipcse,  1860.  Magyarul  Toldy  Istvántól),  a  melyben  azt  fejtegeti, 
hogy  a  monarkhiának  zavart  belügyi  kérdéseit  a  német  egység  szempont- 
jából kell  és  lehet  megoldani.  Ha  Ausztria  abban  a  viszonyban  marad 
Németországgal,  a  melyben  ahhoz  eddig  állott:  nincs  más  megoldás,  mint 
hogy  a  német  szövetséghez  tartozó  tartományok  maradjanak  ott  e2aitán  is 
s  kormányoztassanak  annak  megfelelőleg,  a  többiek  pedig  kapjanak  külön 
kormányzást  és  közigazgatást  s  végeredményül  sürgeti  Magyarország  külön 
törvényhozói  jogának  visszaállítását.  Az  események,  öt  év  múlva,  Eötvösnek 
adtak  igazat,  annyiban,  hogy  csakugyan  Németország  egységének  kérdése 
döntötte  el  a  monarkhia  belső  ügyeinek  állapotát  s  azok  közt  a  mi  sor- 
sunkat is,  de  úgy,  hogy  Ausztria  a  német  szövetségből  végleg  kilépett,  a 
mit  akkor  még  mindenki  lehetetlennek  vélt. 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet  IL  köt  30 


466  EÖTVÖS  JÓZSEF 


De  ez  év  őszén  egy  nagy  jelentőségű  dolog  történt ;  az  uralkodó^ 
saját  nemes  érzéseinek  sugallatát  követve,  szakított  eddigi  politikájának 
irányzatával,  melynek  sikertelenségét  látta  s  új  útra  tért.  Október  20-án 
jelent  meg  a  hires  októberi  diploma,  egy  pár  hónap  múlva  kiegészítve  a 
'februári  pátenssel  (1861  február  26.),  mely  szakított  az  eddigi  abszolu- 
tizmussal s  a  birodalom  mindkét  felének  alkotmányt  adott.  A  megyék 
visszaállíttattak  s  az  1861-iki  országgyűlés  összehivaték.  Ez  által  meg 
volt  adva  a  lehetőség,  hogy  Magyarország  törvényes  formák  közt  nyilat- 
kozzék. Eötvöst  Budának  első  kerülete  választotta  képviselőjévé  s  ő,  iger^ 
természetesen,  Deák  lobogója  mellé  csatlakozott.  Az  országgyűlés  azonban, 
tudjuk,  eredmény  nélkül  oszlattatott  szét  s  megkezdődött  a  Schmerling-féle- 
provizorium.  Eötvös  visszatért  íróasztalához ;  rendezte  és  kiadta  Gondolaiait 
s  megírta  röpiratát  A  nemzetiségi  kérdésről  (1865.),  melyben  a  nagy 
munkájában  kifejtett  elveket  a  magyar  viszonyokra  alkalmazza.  Részletesen 
szól  arról,  hogyan  gondolja  ő  a  nemzetiségi  kérdést  megoldhatónak  Magyar- 
országon, a  magyar  állam  egységének  megóvásával.  A  mű  a  nemzetisé- 
gekre, különösen  a  szerbekre  kedvező  benyomást  tett,  a  kiknek  nyelvére  le 
is  fordították. 
^infs^zter^oJÜ^  ^  ^^^'   kormány   és   a   magyar   nemzet  ez  alatt  várakozó  állásban 

voltak  egymással  szemben,  hogy  melyik  dől  ki  hamarabb.  Deák  még  egy 
lépést  tett  s  1865  húsvétján  közölte  a  Pesti  Naplóban  hires  húsvéti  cikkét, 
melynek  végső  eredménye  Schmerling  bukása  s  a  magyar  országgyűlés 
összehívása  lőn  1865  december  10-ére.  Ezen  országgyűlés  azután,  nag>^ 
nehézségek  és  válságok  között,  csakugyan  létre  hozta  a  kiegyezést;  Andrássy 
megalkotja  a  második  felelős  minisztériumot  s  a  nemzet  ismét  koronázott 
királyt  kap,  a  ki  jogainak  és  alkotmányának  védelmére  isten  színe  előtt 
megesküszik.  Eötvös  ez  országgyűlésen  szintén  Buda  első  kerületét  képvi- 
selte; tagja  volt  úgy  a  hatvanhetes  választmánynak  mint  a  tizenötös  albi- 
zottságnak, mely  a  kieg^^ezés  módozatait  elkészíté,  s  az  új  minisztériumban 
ugyanazon  tárcának  gondjait  bízták  rá,  melyet  az  elsőben  viselt;  ő  volt 
az  egyetlen  a  régi  minisztériumból,  miután  Deák  nem  akart  tárcát  vállalni. 
Az  új  miniszterekre,  mint  tudjuk,  nagy  és  nehéz  munka  várt,  s  talán 
egyikre  se  nehezebb,  fontosabb  semmiesetre,  mint  Eötvösre.  A  mag>'ar 
közoktatásügy  el  volt  maradva  s  tetejétől  aljáig  lényeges  javításra  szonílt 
Volt  az  intéző  közökben  egy  igen  nyomatékos  áramlat,  mely  a  mellett 
harcolt,  hogy  a  reformot  felül,  az  egyetemeken  kell  kezdeni ;  nevelni  mívelt 
közönséget  és  jó  tanárokat  s  a  javulás  így  lefelé  sokkal  könnyebb  lesz. 
Azonban  Eötvös  érezte,  hogy  a  legnagyobb  szükség  a  javításra  a  nép- 
oktatás terén  van,  tehát  ott  kell  kezdeni  a  munkát;  eszméjét  védte  és- 
keresztül  is  vitte.  Megalkottatá  az  1868:  XXXVIII.  törvénycikket  a  nép- 
nevelés reformja  érdekében,  melynek  intézkedése  a  polgári  iskolákra  és^ 
tanító-képző  intézetekre  is  kiterjedt.  Megkezdé  a  felekezet  nélküli,  vagj^  u.  n. 
közös   iskolák  fölállítását,  a  hol  azok   szükségesek   voltak;   hogy  a  nagy 


EÖTVÖS  JÓZSEF  46' 


közönségben  az  érdeklődést  a  népoktatás  —  mint  saját  legfontosabb  ügye  — 
iránt  fölébreszsze,  agitációt  indított  az  u.  n.  » népnevelési  egyletek «  felállí- 
tására; a  néptanítók  önmívelése  érdekében  kezökbe  adá  a  Néptanítók 
lapját  s  tekintettel  a  nemzetiségekre,  hét  nyelven  írva;  az  országot  tan- 
kerületekre osztotta,  élükön  a  tanfelügyelőkkel  s  ezeknek  hatáskörét  össze- 
köté  a  közigazgatással.  Azonban  most  is  tapasztalni  volt  kénytelen,  hogy 
az  embereket  nem  olyan  könnyű  boldogítani.  Az  állami  vagy  közös  iskolák 
erős  megtámadásban  részesültek  mindenik  felekezet  részéről,  a  melyek 
abban  az  egyház  jogainak  és  érdekeinek  veszélyeztetését  látták.  Eötvös 
haladt  tovább  a  maga  útján,  mint  a  tiszta  látás  és  igaz  meggyőződés 
embere  s  lassanként  a  felekezetek  támadása  is  gyengült,  látva,  hogy  arra 
nincsen  semmi  ok.  De  azon  mértékben  nőtt  a  politikai  pártharcok  szen- 
vedélye; s  a  kiegyezés  ellenségei,  a  kik  akkor  a  magyar  parlament  igen 
tekintélyes  részét  tették,  a  kormány  támadásában  nem  tettek  kivételt  Eötvös 
kedvéért  sem;  sőt  mivel  az  ő  intézkedései  külön  felekezeti  és  nemzetiségi 
érdekeket  is  érintettek,  a  támadás  néha  kiváló  hevességgel  történt.  Eötvös 
védte,  s  eszméi  igazságának  és  gazdagságának  erejével  a  lényegesekben 
meg  is  védte  álláspontját :  de  e  támadások  fájtak  neki  s  erősebben  hatottak 
rá,  mint  rendesen  a  politikai  küzdelmek  szoktak  hatni  az  emberekre.  Igen, 
mert  mindenik  javaslata  az  ő  lelkének  legsajátabb  terméke  volt;  eszével 
és  szívével  s  legigazabb  meggyőződésével  volt  azokban  jelen ;  s  azok  meg- 
támadása az  ö  legbensőbb  énjét  érte.  De  annyit  elért,  hogy  a  magyar  nép- 
oktatásnak megveté  alapjait,  melyen  utódai  tovább  építhettek. 

Azonban  az  élet  harca,  rá  nézve,  észrevétlenül  a  vég  felé  közeledett,  az  utolsó  év 
Eszméinkért  küzdünk  s  életünket  adjuk  értük  váltságul.  Költségvetésének 
tárgyalása  1870-ben,  mely  tizennégy  napig  tartott,  különösen  kimerítette. 
A  nyárra  pihenni  ment,  de  a  beállott  munka  idején  ismét  gyengülni  érzé 
erejét.  Az  Esterházy-képtárt  még  megszerzi  nemzetének;  1871  januárjában 
még  benyújtja  jelentését  az  országgyűlésnek,  mely  a  legelső  hivatalos 
kimutatás  volt  Magyarországon  a  népoktatás  állapotáról:  de  csakhamar 
ágyba  esik.  A  nagyfokú  láz  mellé  most  már  a  tüdőbaj  jelenségei  is  járultak. 
Azért  értesítteti  magát  mindenről,  a  mi  a  politikában  történik;  jövendő 
terveiről  beszél;  a  harc,  mely  akkor  Európának  két  hatalmas  nemzete 
között  folyt,  s  mely  a  maga  rémes  jeleneteivel  alkalmas  volt  arra,  hogy 
a  gondolkodót  kétségbeejtse  a  haladás  és  mívelődés  eszméinek  értéke 
felett,  rá  is  elkomorítólag  hat,  de  nem  gyengíti  meg  hitét  most  sem  az 
emberiség  s  a  keresztyén  polgárosodás  jövőjében.  Föntartja  a  lobogót,  a 
melynek  ügyéért  senki  nálunk  annyit  nem  küzdött,  mint  ő.  Február  máso- 
dikán, éjjeli  tizenegy  óra  körül  utolsót  lehelt. 

Holttestét  a  család  egykori  birtokán.  Ercsiben  helyezték  nyugalomra. 
Ott  domborul  a  sír,  a  magas  parton,  kegyeletre  hivóul  á  mellette  éven- 
ként elhajózó  ezerekre  nézve;  alatta  mélyen  hömpölyög  Dunánk,  a  Buda- 
MohácS'Nándornál  elfutó,  mely  haladtában  mintha  költője  dalát  suttogná. 

30* 


468  EÖTVÖS  JÓZSEF 


Eötvös  emléke  Eötvös  igen  nagy  és  igen  tiszteletreméltó   helyet  foglal  el  a  magyar 

mívelődés  történetében.  Nagy  átalakulásunk  egyik  kiváló  bajnoka,  eszméivel 
folytonosan  előtte  járván  nemzetének,  mutatva  az  irányt,  hogy  merre  halad- 
jon. Közoktatásügyi  miniszter  két  válságos  korban;  két  legkiválóbb  iro- 
dalmi társaságunk  elnöke.  A  magyar  regényirodalomnak  egyik  dísze;  a 
nemes,  szép  gondolatok  kincses  tárházának  ura;  édes  szavú  dalnok  és 
egyike  a  szónoki  szék  mestereinek,  ki  szavával  tanított  és  gyönyörködte- 
tett; legszélesebb  látkörű,  az  európai  míveltségből  legtöbbet  merített  s 
legkiválóbb  állambölcsészünk.  Sokat  tett  nemzetéért,  de  nagy  jutalmat 
is  kapott  érte,  talán  a  legnagyobbat  és  legédesebbet,  a  mit  ember  itt  e 
földön  nyerhet  Végrendelet  című  versében  azt  kéri: 

Márványszobor  helyébe, 
Ha  fenmarad  nevem : 
Eszméim  győzedelme 
Legyen  emlékjelem. 

Az  ég  kegyelme  rá  mondta:  legyen  ügy!  Előtte  járva  korának,  egy 
egész  sereg  új  eszmének  volt  kezdeményezője  s  ntíndnek  megérte  diadalát. 
A  börtönök  javítása,  a  zsidók  emancipációja,  a  büntető  rends2:er  reformja, 
a  szegény  jobbágy  emberré  tétele,  központi  kormányzat  miniszteri  felelős- 
séggel, Magyarország  kiegyezése  a  birodalom  másik  felével,  egy  olyan 
modus  vivendiben,  a  mit  háromszáz  év  alatt  híjában  kerestek:  mindezek 
Eötvöst  vallják  első  gazdájuknak. 

De  a  miért  az  emberek  ezrei  által  mindenha  szeretve  leend:  az 
mégis  szíve.  Egy  emberszerető,  nagy,  nemes  szív;  a  légritkábbak  közül 
való.  Mennyit  kellett  csalódnia,  hogy  úgy  megismerje  az  emberi  szívet, 
tévedéseivel  együtt,  mint  a  hogy  az  munkáiból  felénk  sugárzik,  és  meny- 
nyire kellett  szeretnie  az  embert,  hogy  tőle  el  ne  forduljon  és  sorsán  két- 
ségbe ne  essék! 


73.  Kemény  Zsigmond.' 


Zsigmond  1814-ben  született  Alvincen  s  1823  óta  tízen-  ^emíny 
évet  töltött  a  nagy-enyedi  főiskolában.  A  költői  és  poli- 
i  hajlamok  egyaránt  korán  ébredtek  benne.  Nagy-Enyed 
ar  némi  politikai  és  tudományos  központ  volt.  Nem  messze 
itt  ide  rokona,  báró  Kemény  Dénes,  az  erdélyi  ellenzék 
egyik  vezére,  az  alsó-fehénnegyei  közgyűlések  hőse,  itt  volt  jogtanár  Szász 
Károly,  az  épen  oly  kiváló  tudós,  mint  politikus.  Az  akkortájt  alakuló 
ellenzék  erÖs  benyomást  tett  reá  s  úgy  szólva  vezérférfiai  között  növekedett 
föl.  De  Szász  Károly  nemcsak  a  jogi  és  politikai  tudományok,  hanem  az 
irodalom  iránt  is  fölgerjesztette  érdeklődését.  Mint  gyermeket  megkülön- 
böztette, mint  tizenhét  éves  iQat  barátjául  fogadta.  Kemény  maga  meg- 
valtja Szász  Károly  felett  tartott  emlékbeszédében,  hogy  tőle  nyert  buzdítást 
az  irodalomra  s  az  egész  világon  neki  köszönhet  legtöbbet  A  vidék  is, 
hol  gyermekségét  és  első  ifjúságát  töltötte,  fejlesztőn  hatott  költői  kedélyére. 
A  Maros-mente  bájos  völgyei,  a  Hunyadiak  emléke  vették  körűi  s  egy  pár 
órányira  Gyula-Fehérvár  emelkedett,  az  erdélyi  fejedelmek  székvárosa 
elhanyatlott  dicsőségével ;  mindmegannyi  színhelyei  később  regényeinek. 
Jc^i  és  történelmi  tanulmányai  felköltötték  lelkében  kettészakadt  hazája 
tragikai  emlékeit.  A  mivel  mint  huszonnégy  éves  ifjú  az  irodalmi  pályára 
lépett,  egy  értekezés  volt  a  Mohdcsi  veszedelem  okairól;  Marlintizzi  dmű, 
els5  regénye,  a  melyből  mutatványok  is  jelentek  meg  az  Athenaeumban, 
szintén  e  kort  rajzolja  s  utolsó  regényében,  a  Zord  időben  még  egyszer  ide 
tér  vissza,  mintha  nemzeti  gyászunkban  több  tanúiságot,  meghatóbb  költé- 
szetet találna,  mint  dicsőségünk  napjaiban.  MarÜHUzzit  sohasem  végezte 
be  s  a  már  kész  kötetek  kézirata  is  elveszelt.  Második,  Élei  és  Ábránd 
című  regénye,  melynek  hőse  Camoens,  a  szerencsétlen  portugall  költő, 
s  melyben  iQú  szíve  egész  alanyiságát  kiöntötte,  szintén  sohasem  látott 
napvilágot.  A  teljesen  befejezett  regény  kézirata  elégett  Buda  ostromakor. 
Általában  Kemény  keveset  gondolt  kézirataival,  sőt  kinyomott  munkái  is 
nagyrészt  hiányzottak  könyvtárában.  Gyulai  Pál  című  öt  kötetes  regényével 

'  L.  bővebben:  Emiékbeirfdek.  Irta  Gyulai  Pál,  Budapest,   1879. 


470  KEMÉNV  ZSIGMOND 


lépett  először  a  közönség  elé  1847-ben,  a  melyet  az  ötvenes  években  a  Férj 
és  nő  és  egy   három   kötetes  beszély-gyűjtemény,   továbbá  az  özvegy  és 
leánya,  a  Rajongók  és  végre  1862-ben  a  Zord  idő  követtek. 
'^  dódci^*^  Kemény  felléptekor  Jósika  és  Eötvös  voltak  a  magyar  regényirodalom 

kiválóbb  képviselői.  Csakhamar  a  Kemény  nevét  is  az  övékkel  együtt 
kezdette  emlegetni  a  közönség,  azonban  kevés  szellemi  rokonság  volt  köztök. 
Jósika  történelmi  regényeket  írt,  de  inkább  csak  külsőségekben  fogta  föl 
a  történelmet  s  majd  minden  regényében  egy-egy  erkölcsi  eszmét  igyekezett 
megtestesíteni.  Eötvös  azt  tartotta,  hogy  a  költészet  kedves  játékká  sűlyed, 
ha  elválik  a  kor  nagy  érdekeitől.  Kemény  nem  vegyít  regényeibe  se  tisztán 
erkölcsi,  se  tisztán  politikai  irányt ;  ő  csak  az  embert  rajzolja  egyéni  válto- 
zataiban, a  szenvedélyeket  megolvadt  vegyületökben,  mindenütt  élesen  fel- 
tárva az  eszmék  és  tettek  nemezisét.  Nemcsak  legalaposabban  értekezett 
irodalmunkban  a  tragikumról,  hanem  regényei  egyszersmind  a  legtragikaibb 
magyar  regények,  tragikaiabbak  mint  tragédiáink.  Azonban  Kemény  nem 
annyira  a  bűnök  tragikumát  rajzolja,  mint  inkább  a  nemes  szenvedélyek, 
mondhatni,  az  erény  tévedéseit.  Mintegy  hirdetni  látszik,  hogy  a  bűntől 
könnyebb  megóvni  magunkat,  mint  nemes  érzéseink  eszélytelen  elragad- 
tatásaitól; nem  elég  az  erkölcs  törvényeit  meg  nem  szegni,  még  sok  más 
jogos  érdek  van,  melyek  megsértve,  megboszúlják  magokat  s  az  emberi 
viszonj'okon,  a  hatás  és  ellenhatás  természeténél  fogva,  vas  kényszerűség 
uralkodik.  Ez  Kemény  költészetének  legjellemzőbb  sajátsága,  innen  árad 
lelkesülése,  búskomolysága,  megnyugvása.  Múzsája  a  Nemezis:  felelemmel 
eltelve  hallgatja,  hirdeti  sugalmait  s  döbbenve  tárja  fel  a  tragikum  miszti- 
cizmusát, a  mely  szerint  bünhődésünk  soha  sincs  arányban  tévedéseinkkel 
s  nemcsak  magunkat  sodornak  örvénybe,  hanem  mindazokat,  a  kiket 
szerettünk,  a  kik  ragaszkodtak  hozzánk,  sőt  néha  magát  a  hazát  is,  a  melyet 
épen  meg  akartunk  menteni,  mert  hogy  saját  szavait  idézzem:  >a  bűnt 
az  Isten  megbocsáthatja  a  gyónónak  és  bánkodónak,  de  a  félreismert  poli- 
tikai érdekek  kegyetlenek  s  természetökben  fekszik  a  kérlelhetlen  bosszú- 
állás*. Hősei  majd  mind  az  erény  útján  indulnak  s  jó  szándékuk,  nemes 
érzésök  veszti  el  őket.  A  töprenkedő  és  lelkiismeretes  Gyulait  a  Báthory- 
ház  iránti  hála  s  a  hazája  miatti  aggodalom  ösztönzik  oly  tettre,  mely 
teljesen  megsemmisíti  őt  a  nélkül,  hogy  akkár  fejedelmének,  akár  hazájának 
használhatna.  Jenő  gróf  boldogokká  akarja  tenni  jobbágyait  és  családját, 
és  mindnyájukat  boldogtalanokká  teszi ;  a  Mikes-fiúk  mindent  Sára  boldog- 
ságáért áldoznak,  s  őt  kétségbeejtve,  mind  magokat,  mint  családjokat  meg- 
rontják; Péchynek  vallásos  buzgalma,  későn  és  rosszul  alkalmazott  mér- 
séklete egyaránt  veszélybe  döntik  családját  és  felekezetét ;  Verbőczy,  a  nagy 
hazafi  és  szónok,  a  ki  oly  hőn  lelkesül  Magyarország  szabadsága-  és 
függetlenségéért,  mindkettőt  koczkáztatja,  elveszti  s  magával  ragadja  ^ész 
környezetét.  Sőt  kevésbbé  erényes  hősei  is,  mint  Kolostory  és  Sarolta, 
inkább   csak  a  hiúság   áldozatai,   engednek   egy   szeszélyes   felindulásnak, 


KEMÉNr  ZSIGMOND  471 

s  a  viszonyok  hatalma,  a  szenvedélyek  fejleményei  ellenállhatlanul  taszítják 
■őket  a  mélység  felé. 

Kemény  a  regény  formájában  tragédiákat  írt  s  olykor  drámaiságban  J^f^S,^'^ 
is  vetekedett  a  tragédiaírókkal.  Azonban  nem  minden  tragikai  alapeszmének 
kedvez  a  regény.  A  mi  a  dráma  rövidebb  és  szorosabb  formájában  élénk 
hatású,  a   regényben    szélesen  és   részletesen    elbeszélve    fárasztó    lehet 
Kemény  nem  szőtte  át  regényeit   idilli  képekkel,  derűit  jelenetekkel;  nem 


Vtminy  ZsismonJ,  {ltM7,) 

annyira  kellemes  változatosságra,  mint  zord  fenségre  törekedett,  sőt  mintha 
teljes  ellentéte  akart  volna  lenni  az  oly  regényíróknak,  a  kik  léhán  fogják 
fel  az  életet,  egész  előszeretettel  fordult  az  éiet  sötétebb  oldalai  felé,  meg- 
megáradt pesszimizmusa,  bár  ritkán,  érinté  az  iszonyatos  határait  is, 
s  majdnem  a  groteszkbe  tévedt.  Ez  volt  egyik  oka  annak,  hogy  regényei 
nem  váltak  oly  kedves  és  népszerű  olvasmányokká,  mint  sokkal  csekélyebb 
becsű  müvek.  Ide  járult  még,  hogy  első  regényeiben  kedvelte  a  hosszas 
kitéréseket  s  örömest  bocsátkozott  lélektani  fejtegetésekbe.  Gyulai  Páíb&n 
szelleme  és  ismereteinek  egész  gazdagságát  elénk  tárta,  E  regényben  oly 
kitűnő  részletek  vannak,  melyeknél  jobbakat  később  is  alig  írt,  de  mint 


472  KEMÉNY  ZSIGMOND 


^^^ 


egész,  legkevésbbé  sikerűit  regénye.  Még  nem  volt  eléggé  ura  a  regény 
formájának,  hol  aránytalanságba,  hol  túlterheltségbe  esett,  nemcsak  költő, 
hanem  filozóf  is  akart  lenni,  nemcsák  rajzolta,  hanem  egyszersmind  bon- 
colta is  a  szenvedélyeket.  Később  mindinkább  eltért  e  módtól,  művei 
arányosan  emelkedve  alakultak  egy  kerek  egészszé,  elbeszélő  módja  is 
nyert  könnyedségben  és  folyamatosságban,  bár  fogyatkozása  e  tekintetben 
folyvást  szembetűnő  maradt.  De  mily  kárpótlást  nyújtott  mindezért  kor-  és 
jellemrajza!  Valóban  ebben  Kemény  minden  magyar  regényírót  fölülmúl 
s  vetekedik  a  külföld  legjobb  regényíróival, 
korrajzai  Szalay  a  harmincas  években  Jósika  egyik  történeti  regényét  bírálván, 

megjegyezte,  hogy  szeretett  volna  Erdély  akkori  gazdag  vallásos  életéből 
és  zivataraiból  néhány  vonást  látni  benne,  a  mű  csak  nyert  volna  általok. 
A  minek  Jósikában  kevés  nyoma  van,  mindazt  Keményben  gazdagon  fel- 
találhatni. A  XVI.  és  XVII.  századbeli  köz-  és  magánélet  előttünk  áll. 
Izabella  királyné,  Báthori  Zsigmond,  I.  Rákóczy  György  udvara  és  áUam- 
férfiai,  a  bomladozó  Magyarország  kettészakadása,  katholicizmus  és  protes- 
tantizmus  küzdelme,  a  bécsi   és   stambuli    cselszövények,    az    elnyomott 

szekták   rajongása,   a    hit 
I     és   tudás   rontó    és    építő 

-^  ^  /t^       •  ^^      !     vegyületben,     az    ariszto- 

7^tKe^     yC</ym.<KrL</.  ^^^^j^  ^s  papság,  a  pol- 

gárság  és  nép,   az  idegen 

Kemény  Zsigmond  névaláírása;  kalandorok    és    renegátok 

mily  élénken  és  hű  voná- 
sokkal emelkednek  ki !  Kemény  keveset  ad  a  külsőségre,  melyre  a  történeti 
regényírók  rendesen  oly  nagy  súlyt  fektetnek,  de  annál  többet  a  belsőre,  a 
lényegre.  Nem  írja  le  körülményesen  az  épületet,  bútort  és  ruházatot,  de 
annál  nagyobb  gonddal  eleveníti  meg  a  kort  mozgató  eszméket  és  szenve- 
délyeket. Beleéli  magát  a  múltba  s  együtt  érez  személyeivel,  összeolvasztja 
a  művészeti  célt  és  a  történeti  igazságot,  az  egyénekben  rajzolva  a  kor 
eszméit,  szenvedéseit.  E  módban  rejlik  a  valódi  történeti  regény  titka,  mert 
az  egyének  iránt  fejlődő  költői  érdek  közelebb  hozza  a  kort  is  szívünk-  és 
értelmünkhöz  egyaránt.  Ebben  Kemény  mester  s  gyakran  a  legélesb  világot 
veti  egy  egész  korszak  szellemére,  vallásos  és  politikai  irányára. 
Jellemrajzai  A  jellemrajzban  nem  kevésbbé  kitűnő.  Látszik,  hogy  mélyen  vizsgálta 

saját  és  mások  szívét.  Ismeri  az  embert,  feltárja  a  szív  és  agy  legtitkosabb 
redőit,  nyomról  nyomra  követi  a  szenvedélyt  egész  a  monomaniáig,  mond- 
hatni az  őrültségig.  Hősei  szenvedélyökben  hordozzák  végzetöket  s  kata- 
sztróQok  oly  természetes,  mint  valamely  szillogizmus  zártétele.  Nem  téved 
abstrakcióba,  kerüli  a  típust,  talán  inkább  mintsem  kellene  és  egyénekre 
törekszik.  Nagyrészt  összetett  szenvedélyeket  fest  Több  szenvedöyt,  több 
indokot  olvaszt  össze,  melyek  egymásra  hatva,  egymást  élesztve  vagy 
mérsékelve   idézik   elő  a  bonyodalmat   és   katasztrófot.   Kolostory  a  bigott 


KEMÉNY  ZSIGMOND  473 


vallásosság  s  hiú  könnyelműség,  az  arisztokráciái  idealizmus  és  heves 
érzékiség  vegyülete,  Tamóczyné  a  puritanizmus  és  képmutatásé,  kinek 
^y  képzelt  sérelemből  folyó  gyűlölsége  kapzsi  irigységgé  válik  és  szent 
célja  magánbosszúvá ;  Verbőczyben  a  tudomány  és  optimizmus,  a  hazafiság 
és  öncsalás,  a  jóság  és  hiúság ;  Péchyben  a  vallásos  álmodozás  és  nagyúri 
gőg,  kockáztató  gondatlanság  és  szelíd  mérséklet  olvadnak  össze.  S  a  női 
hiúságot  és  kacérságot  hány  vegyületben  és  változatban  rajzolja,  a  leg- 
bűnösebbtől  a  legártatlanabbikig :  Idunától  egész  Péchy  Deboráhig.  Az  össze- 
tett szenvedélyek  e  tömkelegében  néha  eltévedni  látszik,  finom  részletezése 
nem  mindig  emeli  a  költői  hatást,  meg-megviUan  pesszimizmusa  is,  mintha 
az  emberen  minden  csak  máz  volna,  mely  gyöngeségeit  takarja,  mintha 
bűneink  nagy  része  túlhajtott  erény  volna  s  erényeink  nagy  része  ki  nem 
nőtt  bűn,  mintha  játékszerei  volnánk  rokon-  és  ellenszenveinknek,  melyek 
megvakítanak  és  közönyünknek,  mely  kioltja  érzésünk  lángját,  hogy  a 
sötétben  szellemünk  elaludjék  és  szívtelenségünk  elbutítson.  De  ha  gyöngül 
is  olykor  lelkében  az  erkölcsi  eszmény,  soha  ki  nem  alszik.  A  nemes  nő- 
és  férfialakoknak  egész  sora  vonul  el  regényein.  Eliz,  Sára,  Klára,  Dóra, 
a  három  Mikes~fiü,  a  két  Elemér,  Róbert:  mind  mély  érzésű,  önmérséklő, 
lemondó  jellemek,  a  kiknek  minden  bűnök  csak  az,  hog>  teljes  sz'vvel 
ragaszkodtak  valakihez,  a  ki  őket  akarva  vagy  akaratlanul  boldogtalanokká 
tette.  Kemény  ifjú  álmait,  szeretteit,  szép  emlékeit  rajzolta  bennök  oly  igazán, 
oly  őszinte  meghatóan.  De  szíve  és  képzeime  démoni  elemeit  ép  oly  erővel 
tudta  kifejezni.  Gergely  és  Barnabás  diákok  ez  elemek  legélesb  képviselői, 
amaz  az  erkölcsiségtől  teljesen  megvált  rendkívüli  észé,  emez  a  szeren- 
csétlenségből folyó  embergyűlöleté.  Azonban  Kemény  jobb  kigondoló,  mint 
kidolgozó,  jellemrajzainak  körvonalai  biztosak,  de  árnyalata*  nem  mindig 
elég  élénkek  s  nincsenek  teljes  hatalmában  a  nyelv  művészetének  oly  titkai, 
a  melyek  az  elbeszélést  vonzóvá,  a  párbeszédet  elevenné  t'^^zik.  A  magán- 
beszédben, a  benső  lelki  küzdelem  fölleplezésében  már  sokkal  szerencsésebb. 
Néha  itt  oly  eleven,  oly  találó,  hogy  a  legkitűnőbb  költőkkel  versenyez. 
A  természet,  hely  és  környezet  hatásának  rajza  a  kedélyre  kiválóan  sikerűi 
neki.  Az  a  lélekállapot,  midőn  az  ész  dialektikája  elaltatja  a  szívet,  vagy 
a  szívé  az  észt,  a  midőn  a  képzelődés  nagyítja  vagy  kicsinyíti  a  tárgyakat, 
a  szenvedélyt  tüzeli  vagy  hűti,  a  mámor-  és  kiábrándulásnak,  a  tettre 
ragadtatás  és  a  tett  visszahatásának  hangulata,  a  kósza  álmadozás,  a  sej- 
telmes borongás  a  legköltőibb  tolmácsra  találnak  Keményben.  Regényeinek 
e  helyei  a  magyar  költészet  legszebb  lapjai  közé  fognak  tartozni  mindenha. 

Kemény  mintegy  húsz  kötet  regényt  és  beszélyt  írt,  leginkább  a  ^^jJJiltíciS*"^ 
politikai  szünetek  napjaiban,  mert  1841  óta  egész  1867-ig  folyvást  foglal- 
kozott a  politikával  s  néha  kizáróan  csak  annak  élt.  Bár  regényei  nem 
politikai  és  társadalmi  irányúak,  a  költőt  és  politikust  mégis  összeköti  az 
eszme  és  hangulat  bizonyos  rokonsága.  Valamint  regényeiben  a  nemes 
szenvedélyek,  az  erény  tévedéseit  rajzolta,   úgy  politikai   műveiben  legörö- 


474  KEMÉNY  ZSIGMOND 


mestebb  fejtegette  a  hazafiság  túlzásait,  a  nemes  törekvések  tévtanait,  a 
népszerű  eszmék  árnyoldalait,  sőt  veszélyeit.  Nem  egyszer  emlegette  Hieró 
királyt,  a  kinek  egy  híres  mechanikus  oly  hajót  készített,  mely  legszebb 
és  legkényelmesebb  volt  az  egész  világon,  de  történetből,  csak  a  syrakusai 

• 

kikötőbe  nem  fért  be,  a  melynek  számára  készült  s  e  csekély  hiba  miatt 
hasznát  sem  lehetett  venni.  Fölhozta  azt  a  keleti  mondát,  a  melyben  a 
beteg  perzsa  király  számára  rendelt  orvosságot  tanácsosainak  kell  bevenni, 
s  így  az  egészségesek  megbetegedtek,  a  beteg  pedig  nem  gyógyult  meg. 
Azt  hitte,  hogy  a  magyar  politikai  életnek  sok  ily  mechanikusa  van  s 
orvosai  gyakran  nem  a  beteget  gyógyítják,  hanem  az  egészségest  betegítik 
meg.  Tapasztalta,  hogy  az  ellenzék  rendesen  többet  szokott  igémi,  mint  a 
mennyit  megtartani  képes,  de  az  1848  előtti  magyar  ellenzék,  nagy  több- 
sége mellett  sem  juthatván  kormányra,  még  kevesebb  felelősséget  érez  s  e 
tekintetben  fölülmúlja  a  világ  minden  ellenzékét.  Születésénél  fogva  arisz- 
tokrata volt,  helyzete  és  foglalkozása  demokratává  tették,  de  sohasem  volt 
a  merev  rendszerek  és  elvek  emiere.  Azok  soraiban  küzdött,  a  kik  védték 
az  alkotmányt  az  abszolutizmus  ellen,  a  magánjogban  a  feudalizmust,  a 
közjogban  a  rendiséget  akarták  megdönteni,  de  érezte,  hogy  viszonyaink 
közt  a  demokráciái  eszmék  bizonyos  ponton  túl  nem  szolgálnak  a  sza- 
•  badság  biztosítására,'nemzetiségünkre  nézve  pedig  épen  veszélyesek.  Családi 
hagyományai,  történelmi  tanulmányai,  Magyarország  önállásáért  lelkesítették ; 
de  tudta,  hogy  minden  törekvés  e  cél  felé  mily  szoros  kapcsolatban  van  a 
külügyek  állásával,  s  az  örökös  tartományok  helyzetével.  Nem  a  szolgai- 
ságtól, nem  a  politikai  tétlenség-  és  lelketlenségtől  féltette  nwnzetét,  hanem 
az  igenis  merész  tevékenységtől,  az  igenis  lázas  lelkesültségtől  s  azt 
tartotta,  hogy  hazánk  szabadsága-  és  önállóságának  ellenségei  kevésbbé 
veszélyesek,  mint  nagyon  is  hő  barátai.  Semmit  sem  kedvelt  arinyira,  mint 
az  eszmék  természetének,  a  tények  okainak  s  az  események  értelmének 
nyomozását  —  mint  politikai  író  ebben  legerősb  —  épen  azért  elégületlen 
volt  az  ellenzék  nem  egy  tanával  s  nem  igen  hitt  a  rázkódás  nélkül  való 
átalakulás  lehetőségében. 
ts^eiienszeref  Erdélyben   kezdte   politikai   pályáját,   résztvett   a   kolozsmegyei  köz- 

gyűlésekben s  vezércikkeket  írt  az  Erdélyi  Hiradóba,.  Az  erdélyi  ellenzék 
csaknem  kizáróan  a  sérelmi  politikát  űzte.  Kemény  politikája  termékenyebb 
mezőn  szeretett  járni,  sorozati  kérdések  miatt  nem  akart  a  megnyerhető 
előnyökről  lemondani,  s  a  mit  kiszakasztva  életbe  léptetni  remélt,  nem 
temette  az  úgynevezett  rendszeres  munkálatok  közé.  Ez  irány  Kolozs- 
megyében  többséget  vívott  ki,  s  hatással  volt  az  erdélyi  országgyűlésre  is. 
Azonban  Kemény  nem  annyira  ezzel,  mint  1843  és  44-ben  két  füzetben 
kiadott  A  korteskedés  és  ellenszerei  című  röpiratával  vonta  magára  a 
közfigyelmet.  Ekkor  választotta  az  akadémia  levelező  tagjának,  hogy 
később  tiszteleti  és  igazgató  taggá  emelje,  ekkor  jött  közelebbi  ismeretségbe 
egy  pár   magyarországi   kitűnő   államférfiúval   és  publicistával   E  röpirat. 


KEMÉNY  ZSIGMOND  475 


forma  tekintetében,  messze  áll  Kemény  későbbi  politikai  munkáitól,  de 
rendkívül  éles  észt  és  míveltséget  árult  el.  Kemény  egész  tárgyilagossággal 
vizsgálta  a  korteskedés  kórjelenségeit,  melyek  akkortájt  nemcsak  a  meg- 
vesztegetés, hanem  az  erőszak  alakjában  is  mutatkoztak  s  épen  úgy  veszé- 
lyeztették a  szólás  és  választás  szabadságát,  mint  bomlasztóan  hatottak  a 
megyei  közigazgatásra  és  igazságszolgáltatásra.  Bírálat  alá  vette  az  ajánlott 
gyógyszereket,  különösen  a  Wesselényi  indítványát,  a  ki  országos  törvény 
helyett  megyei  rendőri  és  büntető  szabályokkal  akarta  fékezni  a  visszaélé- 
seket. Kemény  országos  törvényt  sürgetett  s  a  rendőri  szabályok  helyett  a 
cenzusban  kereste  a  gyógyszert,  a  mely  szerint  a  megyei  választó  jog 
csak  a  birtokos  nemeseket,  némely  vagyonosabb  nem-nemest  s  a  honora- 
ciorokat  illette  volna  meg.  De  nem  e  javaslat  keltett  figyelmet,  hanem 
beható  fejtegetései  reformjaink  vezéreszméiről,  megyei  rendszerünkről,  a 
cenzusról  és  az  általános  szavazatról.  Elesén  kiemelte,  hogy  a  magyarnak 
kötelessége  előmozdítani  a  liberalizmus  érdekeit,  de  el  nem  hanyagolni 
nemzetiségét,  noha  e  kettős  kötelesség  érdekei  olykor  meghasonlanak, 
útjai  keresztülvágják  egymást,  irányai  külön  szakadnak.  Fejtegette,  hogy 
reformjainknak  összhangzásban  kell  lenni  a  főcéllal,  a  mely  a  képviseleti 
rendszerre  való  átmenetel.  Megtámadta  azt  a  törekvést,  a  mely  a  megye- 
rendszert a  föderalizmus  felé  vonja,  az  országgyűlést  a  megyék  szolgájává 
törpíti,  s  nemcsak  a  visszaélések,  hanem  a  jó  közigazgatás  elé  is  aka- 
dályt gördít.  A  cenzus  és  az  általános  szavazat  kérdésével  legtöbbet  fog- 
lalkozott könyvében,  különösen  az  általános  szavazat  veszélyeit  fejtegette, 
a  mely  szerinte  épen  oly  ellensége  a  szabadságnak,  mint  a  jó  rendnek. 

Széchenyinek  annyira  megtetszett  e  röpirat,  hogy  egy  általa  alapi-  ^  Pesti  iiíriap 
tandó  új  lap  szerkesztésével  kínálta  meg  Keményt.  Eötvös  szintén  üdvö- 
zölte őt  és  Csengery  a  Pesti  Hirlap  dolgozótársának  hívta  meg,  mely 
már  kitűzte  a  parlamenti  központosítás  és  felelős  kormány  zászlóját  Kemény 
nem  érezvén  magában  elég  erőt,  hogy  Széchenyi  vezérlete  alatt  új  pártot 
alakíthasson,  nem  lépett  ki  pártjából  s  az  Eötvös-töredékhez  csatlakozott, 
melyhez  legtöbb  rokonszenvvel  viseltetett.  1846  végén  Pestre  költözött  és 
a  Pesti  Hirlap  rendes  dolgozótársa  lett,  később  pedig  Csengery  szer- 
kesztőtársa. Itt  eleinte  leginkább  oly  kérdésekről  írt,  melyek  a  képviseleti 
rendszerre  való  átmenetelt  illették,  minők  a  választó  törvények,  ország- 
gyűlési utasítások,  évenkénti  országgyűlés,  gyűlési  nyilvánosság  s  egyszer- 
smind Erdély  iránt  igyekezett  érdeket  gerjeszteni,  melynek  jövőjét  egyedül 
a  Magyarországgal  való  egyesülésben  látta.  Azonban  kiütött  a  párizsi 
forradalom,  Bécs  és  Pest  mozogni  kezdett  s  Pozsonyban  egy  pár  hét  alatt 
átalakult  a  magyar  alkotmány.  Keményre  mély  benyomást  tett  e  nagy 
változás.  Nem  hitte,  hogy  az  általános  szavazatból  Franciaország  szabad- 
sága keljen  ki,  aggodalommal  tekintette  az  új  magyar  alkotmányt,  nem 
mintha  szívéből  ne  üdvözölte  volna  Magyarország  önállását,  a  jobbágyság 
eltörlését,   a   népképviselet   és   felelős    kormány   valósulását,    hiszen   egész 


476  KEUENY  ZSIGMOND 

életén  át  ezekért  küzdött  ;*  hanem  mert  a  törvénybe  iktatott  közös  ügyek 
homályban  maradtak  s  az  örökös  tartományokkal  való  kapcsolatot  nem 
szabályozták  intézmények.  Meg  volt  győződve,  hogy  az  1848-diki  törvé- 
nyek, ügy  a  mint  hozattak,  meg  nem  állhatnak,  mert  vagy  Magyarország 
teljes  függetlenségére,  az  elszakadásra  vezetnek,  vagy  pedig  a  kapcsolatra 
nézve  módosulást  kell  szenvedniök  s  a  helyzet  csak  egy  közbenső  állomás. 
tte  megnyugtatni  igyekezett  magát,  remélte,  hogy  az  összeütközés  nem 
következik  be    oly  hamar  s  a   kiegyenlitésre   lesz   idÖ.   Épen  azért,   mint 


Báró  KemíDj  Zsigmond. 

képviselő  és  hírlapíró  egész  lélekkel  támogatta  az  új  kormányt  s  épen  crfy 
hévvel  küzdött  a  bécsi,  mint  a  pesti  szélső  irányok  ellen.  Azonban  többé 
nem  szó,  hanem  fegyver  döntött  Magyarország  sorsa  fölött.  Kemény  követte 
a  kormányt  Debrecenbe,  résztvett  némi  kodifikáló  munkálatokban,  követte 
Aradra  is,  egész  föloszlásáig  és  sokáig  bujdosott  Ugocsa-  és  Szatmár- 
megyékben. 
'  Visszatérve  Pestre  és  kegyelmet  nyerve,  újra  fbivette  eldobott  költői 

tollát,  s  regényeket  akart  írni,  de  képtelen  volt  reá.  A  múlt  emlékei,  a 
jelen  keserűsége,  a  jövő  aggodalmai  egészen  kedélyére  nehezültek.  A  haza 
és  barátai  sorsa,  Széchenyi  őrültsége,  Wesselényi  és  Bethlen  János  halála 


r 


i 


*y      1 


I 

[ 


a 


*Sí 


•í 


i^^s 


1 


•t 


4 


> 


^ 


^ 


§ 


<s 


^ 


^vi 


s; 


« 


s 


^ 

«. 

^ 


t 


X 


^ 


^ 


I 

^ 


1 


; 


Ti 


< 


? 


vr 


A: 


r    ^ 


..X 


4 


(^ 

^ 
5 


i 


1 


1^ 


a. 


I 


^ 

? 


1 


l 


1^ 


KEMÉNY  ZSIGMOND  477 


bánattal  töltötték  el.  E  három  férfiúról  jellemrajzi  tanulmányokat  írt,  melynek 
hátterét  a  magyar  és  erdélyi  közélet  körvonalai  alkotják,  1791 — 1848. 
Kitűnő  művek  ezek,  melyekből  nem  egy  vonás,  nem  egy  eszme  fog  átmenni 
újabb  történelmünk  lapjaira.  Mintha  a  múlt  emlékeivel  való  foglalkozás 
megenyhítette  volna,  újra  a  jelenhez  és  jövőhez  fordult.  1850,  51  végén 
két  röpiratot  bocsátott  közre:  A  forradalom  uián  és  Még  egy  szó  a 
forradalom  után  címűeket,  melyek  politikai  munkái  között  a  legjobbak, 
mind  tartalom,  mind  forma  tekintetében.  Alig  van  reá  példa,  hogy  valaki 
egy  lezajlott  véres  forradalom  után,  az  elvakult  reakció  dühöngései  köze- 
pett, annyi  nyugalommal  és  tárgyilagossággal  írjon.  Pártszenvedély  nélkül 
ítéli  meg  a  múltat,  keserűségét  elnyomva  a  jelent,  s  a  mély  belátás  biz- 
tosságával jelöli  ki  a  dinasztiának  és  nemzetnek  a  jövő  irányát.  A  lefolyt 
huszonöt  év  történetének  bírálatából  indul  ki,  kimutatja  a  kormány  és 
pártok  tévedéseit,  saját  párttöredékét  sem  kiméivé,  boncolja  az  eszmék 
fejleményeit,  a  tények  értelmét,  szoros  kapcsolatban  az  európai  helyzettel. 
Figyelmezteti  a  dinasztiát,  hogy,  ha  nem-német  tartományaival  is  belép  a 
német  szövetségbe,  történeti  küldetését  kockáztatja,  közelebb  hozza,  fölidézi 
a  germanizmus  és  szlávizmus  közötti  harcot,  a  melynek  eddig  késleltetője 
és  e  két  elemnek  közvetítője  volt.  Kifejti,  hogy  a  magyar  nemzetiség 
eltiprását  nem  kívánja  se  dinasztiái,  se  német  érdek.  A  német  tartományok 
útján  nyugotra  támaszkodni,  a  tisztúltabb  magyar  államiság  által  keletre 
hatni,  az  imponáló  egység  szükséges  tulajdonaival  kültekintélyét  föntartva, 
benn  az  alkatrészek  szabad  és  összhangzó  fejlődését  hűn  megőrizni:  íme 
a  hivatás,  a  melyet  Ausztriának  be  kell  tölteni.  Epén  azért  Magyarország 
politikai  nemzetiségét,  mely  századok  szorgalma  által  gyűjtött  kincs,  nem 
elpazarolnia,  de  eszélyesen  gyarapítnia  kell,  és  ez  csak  a  birodalom  érde- 
keivel összhangzásba  hozott  önálló  nemzeti  belkormányzás  útján  történ- 
hetik. Egyesülésre  szólítja  föl  a  pártokat  egy  nagy  nemzeti  hazai  párttá. 
Hirdeti,  hogy  a  mint  a  nemzet  közvéleménye  eldpbta  az  ápril  14-diki 
végzést,  a  dinasztiának  is  félre  kell  tenni  a  március  4-diki  alkotmányt,  s 
mindkettőnek  visszatérni  a  »pragmatica  sanctio*  alapjaira.  »Csak  nem  kell 
—  így  végzi  munkáját  —  hiú  elmeletekhez,  a  melyeket  a  könyvein  túl 
nem  látó,  korlátolt  tudomány  önteltségében  férceit  össze,  s  az  élet  argu- 
mentumai ellen  makacsán  véd ;  csak  nem  kell  a  szabadság  ábrándhőseinek 
ragyogó,  de  testetlen  ígéreteihez  kötni  a  haza  szent  érdekeit,  mert  ily 
kapcsolatban  veszélyeztetnek ;  de  ha  e  két  faját  az  ál  státus-férfiaknak,  kik 
mint  a  garaboncás  diák,  mindig  zivatart  hoznak,  nem  fogjátok  követni: 
ha  magára  hagyjátok  a  pedant  elméletgyártót,  és  a  gerjedelmek  kalandorát, 
akkor  nem  lesz  nehéz  meglelni  kulcsát  a  monarchiával  való  viszonyaink 
rendezésének*. 

íme  a  két  röpirat  lényege.  Mi  ez  egyéb,  mint  az  irány,  melyet  tizenhat  a  ^k^gyezés^ 
év  múlva  a  nemzet  és  dinasztia  egyaránt  elfogadott?  De  akkor  senki  sem 
hallgatott   Keményre.   A   forradalmak   után   rendesen   csak  két  szenvedély 


478  KEMÉNY  ZSIGMOND 


uralkodik,  egyfelől  a  teljes  reakció,  másfelől  az  üj  forradalom  szenvedélye; 
amaz  a  beteg  visszaemlékezésért  nem  ismeri  el  a  tényeket,  emez  a  lázas 
reményekért,  s  mindkettő  bosszút  áhítva,  inkább  keresi,  mint  kerüli  a 
bonyodalmat.  Keményt  lenézték  fönn,  alant  pedig  gyanús  szemmel  tekin- 
tettek reá,  de  volt  jutalma  is.  E  röpiratok  szorosabbra  fűzték  Deákkal  való 
barátságát,  a  ki  azelőtt  is  nagyra  becsülte  jellemét  és  tehetségét.  Kemény 
az  Angol  királynőbe  költözött,  a  hol  Deák  is  lakott,  újra  regényeket  írt, 
majd  1855-ben  átvette  a  Pesii  Napló  szerkesztését,  a  melyre  azelőtt  is 
többé-kevésbbé  befolyással  volt.  A  szenvedőleges  ellenállás  és  várás  politi- 
kájának senki  sem  volt  oly  kifejező  képviselője,  mint  Deák,  az  államférfiú 
és  Kemény,  a  hirlapíró.  Deák  távol  tartotta  magát  mindentől,  s  épen  oly 
kevéssé  igyekezett  befolyást  szerezni  fönn  az  udvari  körökre,  a  kormányra, 
mint  lenn  pártot  alakítani ;  tudta,  hogy  mindez  haszontalan,  s  még  semmi- 
nek sem  jött  el  az  ideje.  Kemény  sikertelen  kisérletei  után  szintén  nem 
foglalkozott  többé  a  belügyi  politikával,  s  csak  külügyi,  társadalmi  és 
irodalmi  kérdésekről  írt.  Nem  nyilatkozott  se  jól,  se  rosszul  a  kormány 
intézkedéseiről,  csak  tudomásul  vette  és  följegyezte ;  de  ügyelt,  hogy  semmi 
se  jöjjön  lapjába,  a  mi  a  régi  pártokat  vagy  vallásfelekezeteket  sértené,  a 
nemzetiségeket  ingerelné.  Erősíteni  törekedett  a  nemzeti  összetartás  szelle- 
mét, hőn  ápolta  az  irodalom,  tudomány  és  közintézetek  érdekeit  és  buzdí- 
totta a  nemzetiséghez  való  hűséget.  Közönyös  türelme,  nyugodt  méltósága 
nem  egyszer  ingerelte  föl  a  rendőrséget  Magyarországra  nézve  a  legfon- 
tosabb rendeletek  adattak  ki:  Kemény  Franciaoi*szág  belügyeit  fejtegette; 
a  kormány  a  birodalom  népei  áldozatkészségére  hivatkozott :  Kemény  vala- 
mely irodalmi  kérdésről  kezdett  értekezni;  a  bürokrácia  ünnepélyeket 
rendezett,  hogy  megmutassa  az  uralkodónak  a  nép  elégültségét :  Deák 
elutazott  Pestről,  Kemény  Pesti  Naplója,  pedig  hallgatott.  Az  ő  hallgatása 
gyakran  ékesszólás  volt,  a  nemzet  megértette,  a  kormány  pedig  érezte,, 
hogy  engedelmességet  ugyan  követelhet  tőle,  de  szólásra  nem  kényszerít- 
heti, legföljebb  boszanthatja,  üldözheti,  a  mit  meg  is  tett.  Egy  ízben  három 
hónapra  függesztette  föl  lapját,  de  Kemény  türelmén  semmi  ki  nem  fogott. 
Az  októberi  Azonban  végre  szólnia,   nyilatkoznia   kellett;    1860-ban   kiadatott   az 

diploma  ^  . 

októberi  diploma.  Kemény  küzdött  magával;  tudta,  hogy  az  októberi 
diploma  el  nem  fogadható,  mert  tagadása  a  jogfolytonosságnak,  s  a  magyar 
alkotmánynak  csak  töredékeit  nyújtja;  de  azt  is  tudta,  hogy  az  1848-diki 
törvényeknek  módosíttatniok  kell  s  azokat  a  módosítás  kezessége  nélkül 
még  a  legjobb  esetben  sem  fogja  elismerni  a  dinasztia,  s  egy  új,  talán 
véres  küzdelem  küszöbén  állunk.  Lapja  néhány  napig  hallgatott,  v^e 
megszólalt,  s  kitűzte  az  1848-diki  törvények  zászlóját,  de  óvatosan,  ki  nem 
zárva  a  kiegyenlítés  lehetőségét.  Ő  mondotta  ki  legelőször  a  nagy  szót^ 
a  melytől  visszhangzott  az  ország.  A  küzdelem  megindult,  először  is  hír- 
lapokban, s  Kemény  vívta  első  csatáit.  Az  országgyűlés  megnyíltával  még 
szorosabban   csatlakozott   Deákhoz,   s   a  régi  hévvel  küzdött  a  bécsi  jobb 


KEMÉNY  ZSIGMOND  479 


és  a  pesti  baloldal  ellen,   mert,   bár  más   alakban,   ismét  megújultak  1848 
eszméi  és  szenvedélyei. 

Keményt  mint  szerkesztőt  és  hirlapírót  gyakran  gáncsolták  némely  ^^^rJ^^u"' 
pártfelei  is,  a  kik  különben  tisztelői  voltak.  Nem  tartották  elég  gondosnak 
és  élénknek  szerkesztését,  s  örömest  gúnyolták  apró  botlásait.  Bizonyára  . 
Kemény  egy  harmadrendű  szerkesztőtől  is  sokat  taniílhatott  volna,  hogyan 
kell  újabb  meg  újabb  hírekkel  s  érdekesnél  érdekesebb  kombinációkkai 
szolgálni  a  közönségnek,  habár  azok  félig  sem  alapszanak  valóságon; 
hogyan  kell  mindennap  oly  vezércikkeket  írni,  melyek  nagyon  hatásosak 
ugyan,  de  nincsenek  összhangban  azzal  az  iránynyal,  melynek  a  lap  kép- 
viselője akar  lenni;  hogyan  keli  változni,  átalakulni  a  képzelt  vagy  balul 
fölfogott  közvélemény  áramlatai  között,  folyvást  hangoztatva  a  következe- 
tességet. Mindez  hiányzott  Keményben,  de  voltak  oly  tulajdonai,  melyek 
a  légritkábbak  közé  tartoznak.  Lapjának  határozott  színezete  volt,  nem 
szeszélyből,  hiúságból,  bosszúból  vagy  érdekből,  hanem  meggyőződésből, 
s  mindig  tudta,  hogy  mit,  hogyan  és  mikor  kell  írni.  Nem  magának  akart 
képviselője  lenni,  hanem  egy  pártnak,  s  a  közönség  érezte,  hogy  szava 
több  mint  egy  hírlapíró  nyilatkozata.  Nem  volt  magyar  lap,  a  mely  oly 
hű  tükre  lett  volna  egy  nagy  párt  törekvéseinek  s  oly  nemes  kifejezése 
érzületének  és  méltóságának,  mint  Kemény  Pesti  Naplója,  Kemény  egyet- 
mást  elhanyagolt,  de  a  válságos  pillanatokban  mindig  résen  állott,  s  a  leg- 
fontosabb kérdéseket  behatóan  tárgyalta.  Taktikája  és  fejtegetései  a  köze- 
ledés, a  kiegyezés  fejleményeit  folyvást  érlelték  egész  a  siker  végstádiumáig, 
midőn  még  egyszer  Kossuth  híres  levele  ellen  szállott  síkra,  hogy  aztán 
nemsókára  örökre  elnémuljon. 

.  Az  ország  visszanyerte  alkotmányát,  s  a  győzelem  örömében,  dicső-  ^'toisó  évei 
ségében  csak  az  nem  részesült,  a  ki  mindig  az  elsők  sorában  küzdött  Kemény 
lélekben  és  testben  megtörve  bolyongott  Pest  utcáin ;  szánták,  s  csakhamar 
elfeledték.  De  ez  őt  még  akkor  sem  bántja  vala,  ha  nem  veszti  el  öntudatát, 
mert  nem  hiúság  ragadta  az  írói  és  politikai  pályára,  szenvedélyből  lett 
költő,  hazafiságból  politikus,  s  magas  eszményei  lévén,  sohasem  volt  elégűlt 
magával.  Azonban  mégis  érezte,  hogy  nem  hiába  élt.  Munkái  egyikében 
mélázva  gondol  az  utókorra.  «Ha  az  —  úgymond  —  a  ki  Afrika  homok- 
rónáin, vagy  alig  ismert  tartományok  jéghavasain  bolyongva,  épen  az 
elhagyatás  közt  érzi  a  hiúság  ama  kényszerét,  hogy  nevét  kőbe,  fába 
vagy  bármi  szilárdnak  látszó  tárgyba  vésse,  s  emlegettetni  vágyjék,  noha 
hihetőleg  ebben  csalódni  fog ;  ha  a  tenger  közepén  sűlyedő  hajónak  matrózai 
nevöket,  kedveseiket  s  a  megsemmisülendő  hajóét  palaczkba  zárva  engedik 
át  a  haboknak,  azon  reménytől  ámítva,  hogy  találkozni  fog,  bár  kevés, 
ki  a  tenger  titkai  közül  legalább  ez  egyet  fölfedezi :  vájjon  miért  ne  higyem 
én  is,  hogy,  miután  szemem  bezárul,  tetemem  szétmállik,  fejfámat  ledönti  az 
idő,  még  találkozni  fog,  bár  kevés,  vagy  talán  egyetlen  egy,  a  ki  irodalmi 
fáradozásaim  iránt  érdekkel  viseltetvén,  érdeket  kivan   irántok  gerjeszteni*. 


480  KEMÉNY  ZSIGMOND 

Oh  találkozni  fognak  s  nem  kevesen !  A  hű  magyar  nem  fogja  feledni 
a  puszta-kamarási  sírt,  hol  agg  diófák  árnyában  egyik  legkitűnőbb  költője 
és  publicistája  aluszsza  örök  álmát.  Költői  műveinek  igazságot  szolgáltat 
az  idő :  azok  inkább  fognak  olvastatni  később,  mint  jelenleg  s  Magyar- 
ország újabb  történelmének  irója  kegyelettel  fog  megemlékezni  a  bajnokról, 
a  kinek  a  kor  dicsőségéből  kevés  jutott,  de  a  ki  egészen  átérezte  reményeit, 
aggodalmait,  viselte  gyászát,  megharcolta  küzdelmeit,  s  elesett  a  győzelem 
zászlója  alatt. 


SemíiiT  Zsigniond  sirji. 


74.  A  magyar  népköltészet  ós  gyűjtői. 


I. 

A  magyar  népköltészet. 

MODERN    NÉPEK    IRODALOMTÖRTÉNETE  mindig  annál  a  válOSZÚtnál  LegrégibhhMBi 

kezdődik,  a  hol  a  műköltészet  a  naiv  költészettől  elágazik. 
Ott  kezdődik  a  magyar  irodalom  története  is.  A  múló 
szájhagyomány  segítségére  sietÖ  írásművészet  olyan  kései, 
hogy  mindenütt  fejlelt  mijköltészetre  talált.  A  mi  közép- 
kori okleveleink  már  az  énekesek,  regösök,  igricek  kobzosok  és  hegedősök 
rendjét  emlegetik,  a  két  utóbbi  névben  megőrizvén  a  velünk  hozott  pengető 
és  vonós  keleti  hangszerek  nevét  is.  A  mült  hivatásszerű  torzitóit  Szöit 
István  félretolja,  kétszáz  év  múlva  a  névtelen  krónikás  kel  ki  ellenük 
s  ámbár  a  XV.  századi  Budai  és  Diibnici-krónika  már  a  literátus  diák 
fogalmával  jeleli  meg  őket,  Tinódi  m^is  megbízhatóbbnak  hirdeti  magát 
és  kortársa,  Liszti  veszprémi  püspök  szintén  megjegyzi,  hogy  a  kenyér- 
mezei diadalt  a  csapszéki  hegedősök  egészen  másként  éneklik,  mint  a  hogy 
azt  BoNFiN  megírta.  A  nép  lenézett  énekmondóira  a  szigorú  prédikátorok 
és  iskolamesterek  tanítása,  az  olvasás  művészetének  általánosítása  és  a 
nyomdászat  rohamos  terjedése  mért  soha  ki  nem  heverhető  csapást  A  mes- 
terségé után  élő  vándorénekes  ezután  csak  a  lakodalmaknak,  céhmulat- 
ságoknak és  egyéb  víg  összejöveteleknek  lett  szívesen  látott  vendége. 
A  nótázó  torok  a  fináléban  ételt,  italt  és  ajándékot  kért,  a  ponyvára  került 
históriás  ének  árusa  viszont  szerényebb  lett,  a  végstrófákat  ilyen  formán 
módosítván : 

l^rte  a  polturát,  tudom,  meg  is  adják.  (Erdélyi,  1.  335.) 

Szívesen  megadták  éS  a  sok  használatban  aztán  végleg  el  is  nyűtték. 
Ez  az  oka  annak,  hogy  a  régi  ponyvatermékeknek  könyvészetünkben  alig 
maradt  valami  kis  nyoma. 

A  hivatásszerű  énekmondók  végső  utódai  azoknál  a  foűri  házaknál 
találtak  menedéket,  a  hol  a  lantolás  és  dalszerzés  nem  volt  ismeretlen.  Már 
Galeotti  említi,  hogy  Mátyás  asztalánál  hadi  dolgokat  énekeltek,  s  ugyan- 
ilyen szerepe  lehetett  Szondi  oklevéllel  igazolható  két  énekes  apródjának  is. 

BeCIhy,  Magj*r  irodalomlCrláiet.  II.  kSt  81 


482  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


Esterházy  Pál  nádor  mulató  gajdja  a  XVII.  század  közepén  már  külön 
lantost  és  kobzost  szerepeltet,  az  énekmondóval  pedig  így  rendelkezik: 

Énekes  jer  elől,  ne  menj  székem  mellől 

S  mondj  nótát : 

Hozd  ejő  Nympbák  mivoltát. 

Szép  Díanna  vadászatját.  ( írodalomtőrt  Közi  TL) 

Az  ilyen  méretű  irodalmi  míveltség  már  végpusztulásukat  jelentette 
s  szinte  természetes,  hogy  a  régi  jó  időket  búcsúztató  báró  Apor  Péter 
1736  körül  már  ezt  jegyzi  föl:  » Mikor  megittasodtanak  az  emberek,  sok- 
nak énekes  inasai  (apródjai)  voltának,  akkor  énekelni  kezdettek,  valami 
szép  régi  magyar  dolgokról  énekeltettek,  néha  szerelem  énekét  is  mondot- 
tanak,  kivált  az  nagy  embereknek,  régi  időben  mikor  mulattanak.«  (Mcta- 
niorphosis.)  Egyéb  nyomuk  nem  található,  mert  a  könyvprés  csak  azoknak 
kegyelmezett  meg,  a  kik  TiNóDival,  BALASSival  és  a  kurucvilág  mívelt  lant- 
pengetőivel egészen  a  tudatos  költés  ösvényére  léptek. 
A  monda  A  magára  maradt  mondaköltést  a  nép  ápolta   tovább.   Ez  továbbra 

is  megmaradt  abban  a  naiv  együgyűségben,  a  mely  ellen  már  Anonymus 
kikelt,  mikor  a  csalfának,  hiúnak  nevezett  parasztmesékben  a  nemzet 
eredetét  és  minden  vitézi  tetteit,  például  az  érckaput  döngető  Botond  viselt 
dolgait  elferdítve  találta.  Ez  tartotta  meg  a  fehér  lóról  szóló  hagyománjrt, 
a  mely  Jordanis  szerint  a  hún  utódoknak  is  tulajdona  volt,  és  ugyanez 
tudott  később  regét  Lengyel  László  jó  király  hadi  népeiről,  Kún  László 
nyikorgó  szekeréről,  András  királyról  és  kecskepásztoráról,  Toldi  Miklós 
szeméten  élő  lováról,  Tar  Lőrinc  pokolban  jártáról,  a  királynéját  védd- 
mező  Forgách  viadaláról  és  a  nagyerejű  Kinizsi  hadi  táncáról.  De  mindez 
egy-egy  kurta  közmondássá  aszott  össze,  vagy  az  elhomályosult  értelmű 
gyerekdalok  törmelékei  közt  vonta  meg  magát  Viszont  arra  is  van  példa, 
hogy  az  életerősnek  épen  nem  mondható  magyar  szájhagyomány  a  monda- 
öltöztetés merész  jogával  élt.  Népszerű  királyára.  Mátyásra  ráfogott  minden 
trufát,  a  mi  a  nyugoti  népek  révén  hozzánk  tévelyedett  és  a  mondai  ködbe 
mindjobban  sűlyedő  hagyománynyal  jóhiszeműleg  vegyíthető  volt  A  haza 
várt  Csaba  hadainak  útjául  is  megjelelte  a  tejutat,  a  mi  azonban  szintén 
gyanús  eredetűvé  lett,  mióta  Houseau  és  Lancaster  belga  csillagászok 
ugyanezt  a  mondát  más  népek  hagyományában  is  megtalálták, 

A  magyar  népmondák  szegénységét  nem  a  gyér  történeti  nyom  és 
gyakori  kölcsönzés,  hanem  a  faji  sajátságok  és  a  természeti  viszonyokhoz 
számítható  egyéb  külső  körülmények  magyarázzák  meg  legérthetőbben. 
Az  Altáji-hegység  lejtőitől  nyugotnak  vándorló  nomád  nép  több  ezredéves 
pusztai  életet  élt.  A  füves  folyamvidékek,  puszták  és  tengerpartok  keveset 
foglalkoztatták  képzelmét  és  érzéseinek  misztériumát  A  létért  való  küzdelem- 
nek itt  kevés  esélye  volt,  az  évszakok  egyenletes  változásaihoz  és  a  hadi 
szerencse  forgandóságához  nagyon  egyszerű  volt  az  alkalmazkodás.  Lelki 
világa  inkább  értelmi  úton  gyarapodott,  észjárását  az  élet  viszontagságainak 


Á  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  483 


egyszerű  számológépén  fölötté  józanná  nevelte.  Mikor  a  nyugoti  míveltség 
határaihoz  ér,  már  csalhatlan  taktikával  hábórűskodik.  Bölcs  Leó  császár 
idé  vonatkoz^ó  tudósításai  azonban  azt  is  említik,  hogy,  a  hol  tieheti,  fortélylyal 
segít  és  ravaszsággal  éri  el  a  megszokott  sikert,  hogy  telhetetlen  pénz- 
Vágyó,  esküvei  és  szerződéssel  nenl  sokat  törődik,  békében  bármáit  legelteti, 
dé  igazi  eleme  mégis  csak  a  harc.  Mi  pedig  tegyük  hozzá,  hogy  ez  a 
fondorlatos  elméjű  faj  később  a  hónfoglalás  történetébe  olvasztott  ősmondáVal 
is  jogfolytonosságot  és  tulajdonjogot  magyaráz,  s  hogy  a  legrégibb  virág- 
ének töredékét  egy  körmöczbányai  számadáskönyv  lapszélén  őrízté  meg. 
A  mostani  haza  éghajlata  és  földje  megállapodott  faji  sajátságainkon 
alig  változtatott  valamit.  Az  állandó  birtokon  való  elhelyezkedés,  a  régi 
alapból  kiinduló  társadalmi  átalakulás,  á  keresztyénség  fölvétele  és  a  későbbi 
országos  események  kifogy hatlanságá  folyton  táplálta  ugyan  a  ináig  is 
csörgedező  epikai  eret,  de  nem  gazdagította  a  képzelő  és  megtartó  erőt. 
Az  idők  folyamát  kisérő  hagyomány  nálunk  ném  a  régiséggél  csábított, 
hanem  gyanútlan  üdeségével  hatott  Ezért  hallgatták  szívesen  az  Ágoétánál 
megcsonídtott  heiu  mogeri,  ezért  talált  a  XII.  század  közepén  jegyezgető 
nemzeti  krónikás  annyi  regét  Salamon  és  Szent  László  harcairól,  ezért 
becsülték  Tinódi  százötven  válás  énekeiben  a  megbízható  szemtanút,  ezért 
hamisították  száz  évvel  fiatalabbra  Túri  György  énekét  s  ezért  találunk 
a  Toldi-mondában  annyi  Mátyáskori  nyomot  Ha  idővel  az  esemény  jelén- 
tősége csappant,  körvonala  és  háttere  elmosódott,  a  jóhiszemű  hagyomány 
pedig  a  képzelem  csillogó  diszítékeit  aggatni  kezdte,  kezdte  egyszersmind 
veszíteni  epikai  hitelét  és  meggyőző  voltát,  valószerűtlen  lett  és  örökre 
elveszett.  A  mondának  minden  népnél  az  ád  létjogot,  hogy  valónak  hiszik. 
Nálunk  is  így  volt;  csakhogy  a  mi  képzelődésre  különben  sem  hajlandó 
népünk  ezt  a  jogot  azzal  az  éber  és  megvesztegethetlen  józansággal  ellen- 
őrizte, a  mivel  lehet  csinálni  ezer  éves  nyilvántartott  történetet,  de  monda- 
költészetet, mely  időnkénti  megszakadást  nem  ismer,  soha. 

'  Valóban  meglepő,  hogy  nálunk  ilyen  sivár  körülmények  közt  a  líra  az  epikai  düK 
tőszomszédságában  sarjadó  s  a  múló  életű  lírai  dalnál  semmivel  sem  szívó- 
sabb naiv  epikában  a  hagyományozás  legősibb  formája  is  fentartottá  magát. 
A  magyar  faj  rónaságon  lakó  zöme  ma  is  nótába  foglalja  a  tragikus  sorsú 
futóbetyár  szomorú  történetét,  jelenetes  és  párbeszédes  dalokbari  érzékíti 
meg  az  időnként  benépesedő  siralomház  kalandos  előzményeit,  állandó 
normák  szerjnt  énekli  a  vizbefúltak,  elégettek  és  meggyilkoltak  emlékéhez 
fűződő  eserfiényeket.  Kétségtelen  azonban,  hogy  Barna  Péter,  Bogár  Imre, 
Sobri,  Zöld  Marci,  Angyal  Bandi,  Buga  Jakab  és  társaik  csakis  azokat  a 
daltermő  szerveket  keltették  időnként  tevékenységre,  a  melyek  az  érzelmi 
költést  ma  is  ép  úgy  foglalkoztatják,  mint  a  hogy  foglalkoztatták  évezre- 
dekkel ezelőtt.  Ezért  a  formájuk  tisztán  lírai,  rímes  és  versszakos,  mint 
akár  a  szerelmi  dal.  Az  ős  közösség  ifjonti  megnyilatkozása  mellett  —  és 
mindenek   felett   dicséretére   a   faji   sajátságokkal    annyira   ostromolt  még- 

31' 


484  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


tartó  erőnek  —  van  példa  a  Urából  teljesen  kivált  és  külön  fejlődött  ő& 
epikai  termelésre  is.  Ennek  a  rónán  semmi  nyoma,  vagy  a  mi  van,  a  török 
dülások  után  azokkal  a  telepesekkel  került  oda,  a  kik  a  szabadabb  és  ter- 
méketlenebb hegyes  vidékről  vándoroltak  át.  Az  ó-székely  balladák  műfaját 
értjük;  ezt  a  borús,  szomorú  világot,  melynek  hátterében  komor  váromla- 
dékokat,  hatalmas  udvarházakat,  párázatos  szürke  levegőt,  felhőkarcoló 
sziklaormokat,  zuhatagos  hegyszakadékokat,  titokzatosan  morajló  erdőségeket 
és  nem  végtelen  homokot,  távlat  nélküli  üres  levegőt,  kútgémes  pusztákat^ 
magános  csárdákat,  szétszórt  tanyákat  és  falvakat  keres  a  szerves  össze- 
függéshez szoktatott  emberi  szem.  Az  ilyen  telített  légkör  pedig  erősen 
szemléletivé  neveli  lakóját,  mint  ahogy  azzá  nevelte  a  h^yek  közé  zárt 
s  idegen  nemzetiségek  által  is  elszigetelt  székelységet  is.  Itt  a  külvilág 
eseményeivel  ébresztett  hangulat  és  a  hangulatnak  megfelelő  esemény 
későbbi  visszaidézése  könnyen  tevékenys^e  sarkalta  a  képzelő  erőt,  a  mi 
aztán  tiszta  epikai  munkásságot  eredményezett.  Ez  az  cka,  hogy  a  lírai 
és  epikai  ősközösségnek  a  székely  balladában  olyan  kevés  nyoma  van. 
A  dallam  kerekdedségével  és  kádenciáival  járó  két  együtt-zengőnek,  a  vers- 
szaknak és  rímnek  benne  már  csak  romjai  ismerhetők  feL  A  jelentősebbé 
vált  epikai  tartatom  elnyomta  az  érzést  tolmácsoló  éneket  s  a  hagyományos 
közösség  puszta  recitativóvá  fajúit  A  képzelem  gyorsaságához  alkalmazkodá 
előadás  a  szöveg  dallamosságát  alaposan  megrongálta  ugyan,  de  ennek 
árán  megtartotta  egy  ősi  formai  sajátságát,  a  gondolatritmust.  Ez  a 
jelenség  pedig  annál  meglepőbb,  mert  természete  szerint  nem  is  az  ének 
reszonátora,  hanem  a  mozgási  formák  feleződésének  kísérője  volt.  Az  éjszaki 
ugorság  még  ma  is  ilyen  szabályozó  mozdulatok  kíséretében  redtálja  gon- 
dolatritmusos  epikai  dalait.  Alig  csalódunk  tehát,  ha  sz^ely  balladák 
immár  biológiailag  igazolhatlan  hagyományos  koloncát  egyik  keletről  hozott 
örökségünknek  és  ha  vele  együtt  magát  az  átszármaztató  műfajt  is  ugyan- 
olyan réginek  tekintjük. 

Az  alkalmas  talajon  tovább  tenyésztett  műfaj  érintett  szívósságát 
nemcsak  alaki  sajátságaival,  hanem  a  sokkal  múlékonyabb  természetű  tar- 
talommal is  módunkban  áll  bizonyítani.  A  Szilágyi  és  Hajmást  ballada 
például  épen  olyan  régi,  mint  a  regényes  tartalommal  viszonyba  hozott 
Mátyáskori  történeti  nyom,  mert  alig  képzelhető,  hogy  a  régi  poéta  isme- 
retlen verse  után,  vagy  a  névtelen  szendrei  énekmondó  eltérő  változata 
révén  Került  volna  naiv  költészetünkbe.  A  vele  rokon  Fogoly  katona  szintén 
a  törökkel  folytatott  viszonyból  származott,  valamint  a  viszony  egyéb 
emlékeit  őrző  Budai  Ilona,  Fogarasi  István,  Boriska,  Kicsi  nemes  legény 
és  Kis  Gergő  Istvánné  című  is.  A  Bethlen  Anna  tárgya  Apafi  idejére  vafl,. 
Kerekes  Izsák  esete  pedig  Szeben  1705-iki  ostromára  vonatkozik.  Az  élet- 
erős műfaj  belterjedelmét  viszont  az  a  gazdagság  jellemzi  legjobban,  hogy 
elég  gyakran  találhatunk  forgalomba  hozva  mondai  közkincsbe  illő  holmikat. 
Vannak  közös  tárgyai  a  holland,  skót,  dán  és  újgörög  naiv  epikával,  a  ml 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI  485 


azonban  ép  úgy  lehet  a  minden  irányban  aknázott  közös  viszonyok  ered- 
ményének esetleges  találkozása,  mint  a  milyen  találkozás  az  oláh,  erdélyi 
szász,  magyarországi  tót  és  szerb  néppel  folytatott  és  közvetített  kölcsön- 
viszonyból  is  elég  származott. 

Az  epika  tágas  területét  ily  szabadon  barangoló  székely  nép  egyben 
mégis  édes  testvére  maradt  a  nála  szegényebb-  képzelmű  alföldi  magyarnak. 
Ez  a  keleti  pusztaságokon  nevelkedett  fajok  elpusztíthatlan  individualizmusa, 
mely  a  székely  epikai  dalban  is  kifejezésre  jut,  midőn  tárgyait  csupán  a 
szűk  családi  élet  eseményeiből  meríti,  a  közérdekű,  országos  rázkódások 
iránt  pedig  fogékonytalan.  A  sok  szereplő  közt  fordul  ugyan  elő  történeti 
név  tulajdonosa  is,  de  minden  történelmi  vonatkozás  nélkül.  Az  elbeszélő 
kedvet  mindig  a  férj  és  feleség,  szülő  és  gyermek  közti  mély  erkölcsi 
viszony  indítja  meg  szörnyű  katasztrófáival.  De  ebből  is  csak  az  érdekli, 
a  mi  a  saját  kis  világából  való,  vagy  ha  kívülről  jött  is,  még  a  tulajdon 
erkölcsi  mértéke  alá  vonható.  Az  a  körülmény,  hogy  az  érintett  világrendet 
többn3rtre  nők  sértik  meg,  szintén  a  magyar  paraszt  önérzetességére  vall. 
Ha  tiltott  szerelemért  férfi  bűnhődik,  akkor  az  úri  rendből  való,  mint  Szilágyi 
és  Gyula  Márton.  A  mi  neki  idegen,  vagyis  a  mi  rá  nézve  egészen  tárgyi 
természetű  volna,  epikai  dalában  eddig  nem  hagyott  nyomot.  Ezért  nincs 
is  benne  semmi  részletező  elbeszélés.  Csupán  drámai  helyzetek  és  jelenetek 
iránt  fogékony,  de  ezt  aztán  a  való  élet  erejével  érzékíti  meg,  mért  itt 
sem  epikus,  hanem  drámai  eszközökkel  él,  a  menns^ben  mindent  a  szenve- 
délyes párbeszédre  bíz.  Az  előzmények,  hátterek  és  fölvilágosító  részletek 
ismeretét  inkább  föltételezi,  mintsem  elbeszéli.  Ez  az  oka  aztán,  hogy 
némely  ballada  idővel  vagy  elmosódik,  vagy  mire  avul,  terjengőbbé  változik. 

Naiv  költészetünk  érintett  területének  tőszomszédságában  kellene  a  míthoja 
keresnünk  a  míthosz  nyomait  is.  A  képzelem  e  nemű  szüleményeinek  fen- 
maradását  a  sok  oldalról  befolyásolt  hagyományozó  kedv  mellett  még  az 
emberi  lélek  legmélyén  gyökerező  valláserkölcsi  erőknek  kellett  volna  bizto- 
sítani. Szívósságukról  azonban  ma  már  csak  a  bejövetel  utáni  évszázadok 
szigorú  törvénykönyvei  és  szűk  szavú  barátkrónikái  tudnak  valamit.  I.  András 
király  1047- ki  ediktumának  IV.  szakasza  a  folyton  ápolt  szkytha  vallásgya- 
korlat eltörlését,  a  hamis  istenek  megtagadását  és  a  bálványok  lerombolását 
rendeli  el.  Szent  László  pedig  megparancsolja,  hogy  a  ki  pogány  szokás 
szerint  kutak,  fák,  források  és  kövek  mellett  áldozik,  bűnét  ökörrel  váltsa 
meg  (I.  decr.  22.  cap.).  A  pogány  vallás  ügye  a  lázadó  Kuppánnal,  Vathával 
és  fiával  Jánussal  végleg  elveszett  s  emlékeiből  csak  a  mondaköltészet  és 
a  köznyelv  mentett  meg  öntudatlanul  valamit  A  törvénynyel  és  hadi  erővel 
ostromolt  maradiságnak  köszönhető  például,  hogy  Csaba  és  Almos  mondá- 
jának, s  hogy  a  csodaszarvas  regéjének  míthikus  elemei  a  későbbi  keresz- 
tyén krónikásokig  eljutottak.  E  nélkül  Anonymus  alig  tudta  volna  meg, 
hogy  Ond  és  Ketel  vezér  lóval  áldozott,  hogy  Álmos  és  Árpád  a  halhatlan 
isteneknek   nagy   áldozatokat  tőnek  s  vele  kapcsolatban   »more  paganismo 


486  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


fecerunt  magnum  áldomás*.  A  pogány  vallás  emlékét  szító  veszedelmesebb 
mondarész  azonban  a  papok  drága  pergamentjén  nem  kaphatott  helyet 
Pedig  hogy  ilyen  is  volt,  bizonyítja  az  élő  nyelv,  mely  ezer  éven  keresztül 
emlegette  a  » magyarok  istenét*,  az  > isten  nyilát*  és  az  »anyaíÖldet«, 
a  >niagyar«  nemzet  őskori  édesanyját.  Ebből  sejtjük  aztán,  hogy  a 
kihalt  szent  költészet  valami  olyanféle  természetimádás  lehetett,  a  mit 
TuEOPHiLAKTOS  az  altáji  lejtők  turkjainak  tulajdonít  E  nép  a  hiteles  bizánci 
kútfő  szerint  bolond  észszel  a  tüzet,  levegőt  és  vizet  tisztelte,  a  fold  tisz- 
teletére énekeket  mondott,  a  világ  teremtőjét  istennek  nevezte  s  neki  lovakat^ 
ökröket  és  juhokat  áldozott,  papjainak  pedig  jósló  tehets^et  tulajdonított. 
De  a  népvándorlás  sodrába  keveredett  magyarság  eg3rszerű  természeti 
vallása  nagyon  sokat  yegyiílhetett  abban  az  idegen  környezetben,  a  melyben 
a  legfőbb  ős  fogalom  idővel  nemzeti  istenné  változott.  A  mi  kevés  nyom 
az  egyvelegből  megmaradt,  azon  rajta  van  a  keleti  fetisizmusnak,  az  éjszaki 
rokonok  természettiszteletének,  a  déli  perzsa  érintkezésnek,  sőt  a  sémiek 
és  mozlimok  kozár  úton  közvetített  egyistenhitének  nyoma  is.  A  józan  és 
könnyű  vérű  síkföldi  nép,  mely  a  másvilágot  a  jelen  egyszerű  folytatásának 
tekintette,  melynél  az  áldozás  és  áldomásivás,  a  temetés  és  víg  halotti  tor 
összefolyt,  a  megváltás  új  tanát  is  bizonyos  egykedvűséggel  fogadta  s  csak 
akkor  lázadt  f51  ellene,  mikor  ez  a  politikai  és  társadalmi  átalakulások 
egész  rendszerét  zúdította  reá.  A  későn  ébredt  lázadók  nem  azért  akarták 
legyilkolni  a  püspököket,  espereseket  és  diakónusokat,  m«t  a  Krisztust 
prédikálták,  hanem  azért,  mert  adót  is  szedettek,  az  imádságra  hív6 
haranggal  a  köteles  rolx)tra  is  jelt  adattak  s  a  földosztó,  vagyonrendezo. 
kancelláriák  és  káptalanok  sokszor  igazságtalan  tollát  is  vezették. 
Babonák  Az  Új  papi   rend   ellen  a  régi   vallás   hivatásszerű   szolgái   szították 

legerélyesebben  a  lázadás  tüzét.  Ezért  olvassuk  a  latin  krónikában,  hogy 
még  a  legutolsó  lázadónak,  Jánusnak  is  módjában  volt  maga  mellé  olyan 
mágusokat,  phiionissákat  és  aruspexeket  gyűjteni,  a  kik  aztán  incantálással^ 
vagyis  varázslással  és  bűvöléssel  segédkeztek  a  lazításban.  A  phitonissáknak 
neyezett  jósnők  közül  I.  Béla  király  egy  Rasdi  (Bonfin  szerint  Varasok)) 
nevűt  el  is  fogatott,  a  kiről  azt  jegyzi  fel  a  krónika,  hogy  a  lábait  m^ette, 
mielőtt  a  fejérvári  börtönben  kinszenvedett.  Neve  után  ítélve  társnői  szintén 
varázslók,  a  mai  javas  (jós)  asszonyok  elődei  lehettek.  A  másik  két  csoda- 
tevő  sziekta  nevét  l^hitelesebben  a  középkori  bibliafordítóval  lehet  értelmez- 
tetnünk,  a  ki  a  bécsi  kódexben  a  mágusokat  magyarul  ialiosocnak,  az  arus- 
pexeket, haruspexeket  pedig  oltáron  nezoecnek  nevezte.  Az  utóbbi  fogalom 
megjelölésére  Szenczi  MolnAr  Albert  már  a  bélnéző  szót  használja,  a  táltos 
neve  pedig  PAzMÁNYnál  és  KRESZNERiTSnél  alakváltó,  jós  és  szemfényvesztő 
értelemben  van  alkalmazva.  A  táltosok  és  varázslók  neve  tehát  még  a  régi 
pogány  értelemben  élt  az  egész  középkoron  át  Ezt  pedig  csakis  azok  a 
nevökhöz  fűződő  titkos  mesterségek  tarthatták  fenn,  melyek  más  dmen  a 
nép  babonás   hitében   mint   tiszta   pogánykori   emlékek   tengődtek    tovább 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  487 


Ez  a  bátran  második  vallásnak  nevezhető  hitvilág  ismer  még  ma  is  boszor- 
kányokat, kísérteteket,  garabonciás  diákokat,  lidérceket,  sorsvetőket,  ráolvas 
sókat,  kuruzslókat,  jövendőmondókat,  szemfényvesztőket :  egyszóval  mindent, 
a  mi  hajdan  a  táltosok,  varázslók,  bűbájosok  és  egyéb  pogány  csodatevők 
fogalmába  hagyományosan  csoportosítva  volt.  A  gyakorlatban  megmaradt 
inkantálás  még  ma  is  őrzi  az  ős  ritmus  nyomait,  de  a  megcsontosodom 
formákból  fölötte  óvatosan  kell  a  sajátunknak  vélt  pogány  elemeket  kihü- 
velyeznünk,  mert  a  babonává  törpült  tulajdon  ép  ügy  ki  volt  téve  az  idegeq 
befolyások  évezredes  özönének,  mint  hajdan  a  népvándorlás  hosszú  ország- 
útján, mikor  még  szent  költészet  volt  és  hitvallás  gyanánt  őriztetett. 

A  babona   biológiájához   igen  fényes   bizonyítékot  szolgáltat  nekünk 
Bornemisza  Péter,  a  ki  1578-ban  az  ördögi  kísértetekről  elmélkedvén,  nyolc 


jU  hjtuc  df  torkáíbé  er/fkei  $ 

Fo!d,éd<s  Aoy«.  te  neked  rnoadom  tlo- 
%tti  cBticcc  corkabao  tt6t  poor&s  toroc  c» 
uMdtu  tOToc  gy{kíá>  bcka  (cueírgi;»  nyac 
foga:of|Ollyoo»roinolIyon,  bcnoc  ocg  ne 
«Bf  radhafloo.  erSs  pSr&s  toroc.  gyíkíj.  b<ka 
leuclcgie.  nyac  foga,  díF^oo  f$aka ía,  kcleucnyc 
ofiollyon,  romollyoQ,  Iftcnoc«  hátaim  ibol 
liodóganya  paranczolatty«ual# 


Bájoló  imádság  Bornemisza  Péter  Ax  ördögi  kísértetekről  című  prédikációjából  (1578.) 

olyan  bájoló  imádságot,  azaz  ráolvasást  közöl,  a  melyeket  prédikátor  társa, 
Tardoskeddi  Szerencse  Beííedek  tanült  volt  a  nagyanyjától.  A  csúzra, 
fejfájásra,  torokgyíkra,  csonttörésre,  igézésre,  sebre,  gelesztára  és  hasfájásra 
^^ló  ige  mind  egy  kaptafára  megy.  Előre  van  bocsátva  az  alkalmazandó 
gyógyítás  isteni  eredete  A  bajt  rendesen  Krisztus  kapja  és  Mária  gyógyítja 
m^,  a  ki  > mindennél  nagyobb  bájos*.  A  szűz  anya  ajkára  adott  igék  a 
megfelelő  nyavalyára  ráolvastatnak,  hogy  az  gyógyuljon  meg  » istennek 
hatalmából,  boldog  asszony  parancsolatjából*.  Ma  már  tudjuk,  hogy  az 
&thetlenné  és  ártatlanná  vált  pogány  szöveg  az  ilyen  esetekben  mindig 
később  lett  keresztyén  szentek  neveivel  fölfrissítve,  érthetővé  és  hatályossá 
téve.  A  hol  ez  megtörtént,  ott  a  specifikus  nemzeti  jelleg  többé  nem  ismer- 
hető fel,  mert  a  ráolvasási  norma  majdnem  minden  népnél  egyforma.  Hogy 
azonban  az  újjáöltöztetésben  a  fejérvári  Varasoló  utódainak  is  része  volt, 
azt  a  Bornemisza  följegyzéseivel  is  be  lehet  bizonyítani.  A  nyolc  ráolvasó 
ige  közül  ugyanis   hétnek  már  keresztyén  a  jellege,   míg  egy  megőrizte  a 


488  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI 


magyar  ősvallás  nyomát.  Ez  nem  biblikus  példázódással  kezdődik,  hanem 
így:  „Föld,  édes  Anya,  te  neked  mondom  előszer:  ennec  a  toricaban  stb. 
(következik  a  »toroc  gyíkia«  elűzésére  szóló  ige.)  Ezt  pedig  csakis  a  nép- 
nyelvben élő  anyaföld  fogalma  menthette  meg,  egy  ritka  példával  szapo- 
litván  az  ugor  érintkezés  mithikus  nyomait. 

De  vegyük  most  már  a  közvetlenül  utána  írt  ráolvasást  »az  menye- 
lesröU  (csonttörésről)  Itt  már  Krisztus  ül  a  szamáron  és  elindul  a  para- 
dicsomba, de  be  nem  mehete,  mert  az  állat  »lába  megbotlec,  lába  meg 
czokec,  czont  mene  ki  helyéről,  velő  mene  ki  helyéről,  vér  mene  ki  helyéről «. 
Erre  az  úr  szíve  elszomorodik  és  búsul,  míg  meg  nem  érkezik  Mária, 
a  ki  esetét  megtudván,  a  törést  e  szavakkal  gyógyítja  meg:  »En  az  en 
szent  kezemmel  megfogom  szent  szaniaradnac  lábat,  szent  szaiandx)l  szgcú, 
igét  rea  mondom,  szent  lehelletemet  rea  lehellem;  czont  megyén  czonthoz, 
velő  megyén  velőhöz,  ér  megyén  Irhőz,  in  megyén  inhoz,  vér  megyén 
vérhö4  —  En  is  e  mai  napon  meg  foktam  az  en  bűnös  kezemmel  ezjokta- 
lannacl  avagy  embernec  lábat  vagy  kezet.  En  is  szent  igét  rea  mondom, 
bűnös  jszaiombol  lehelletemet  rea  fuvom,  hogy  helyekre  mennyenec*. '  Sza- 
kasztott mását  megtaláljuk  a  X.  századi  Merséburgi  ráolvasásban,  ;a  hol 
azonbfijn  Krisztus  szamara  helyett  a  germán  míthosz  Balderének  lova  botlik 
"^6g,  a  gyógyítást  pedig  Szinthgunt,  Szunna,  Volla,  Frija  és  maga  Vfodan 
végzi  Mária  helyett  a  következő  igével:  » Csont  a  csonthoz,  vér  a  vérhez, 
tag  a  ;taghoz,  akár  cisak  enyv  húzná  össze*.  Ugyanez  a  ráolvasás  { m^- 
van  az  észteknél  a  mienkéhez  hasonló  alakulatban,  megvan  az  AthUrva- 
védábán  ős  árja  formában,  megvan  a  finn  Kalevalában  és  megvan  Itthon 
is  egyi  újabban  lejegyzett  kúnfélegy házai  változatban.  j 

A  mese  Ha  ezen  a  nemzetközi  területek  felé  irányúit  csapáson  tovább  megjyrünk, 

a  mesék  csodás  labirintusába  visz  a  naiv  költészet  történetének  ú^a. 
A  fantasztikus  termékek  eredete,  vándorlása  és  alkalmazása  itt  már  teljesen 
összefoly  az  eligazodni  kívánók  szeme  előtt,  mert  a  szabadjára  csapongó 
képzelem  mindjárt  a  műfaj  keletkezésekor  elhányta  a  tér  és  idő  njrügét, 
a  tartalmat  rögzítő  kötött  formák  koloncát  és  mindenek  felett  a  tovább 
^dott  szó  hitelét.  A  mi  ebben  a  káprázatos  világban  történik,  az  mind. 
valótlan,  a  nép  maga  sem  hiszi  és  nem  is  árúljíi  és  veszi  való  gyanánt 
A  termelésben,  kölcsönzésben  és  alakításban  tisztán  a  képzelődés  öröme 
vezeti.  A  röghöz  kötött  emberi  lélek  ebben  a  naiv  boldogságban  szinte 
kikel  hüvelyéből  és  a  való  életből  leszűrt  képzetek  és  igazságok  össze* 
vissza  való  alakításával,  csoportosításával  szertelen,  mondhatni  szédül^eö 
játékot  űz.  Bekalandoz  eget,  íoldet,  előránt  istent,  ördögöt,  m^pzólaltát 
növényt  és  állatot,  föltámasztja  a  míthosz  lomtárába  került  szörnyeket  és 
emberfeletti  bábokat,  szemébe  kacag  a  létért  való  keserves  küzdelemnek, 
ledönt  minden  társadalmi  válaszfalat  s  maga  veszi  k^be  az' osztó  igazság- 
ügyeit. A  mi  a^tán  a  képzelem  boszorkányüstjéből  így  kifől,  -oszlékony 
lesz  mint  ^  pára.   A  mese-kutató   tudós  eZért  kénytelen  ma.  a  nemzetközi 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  489 

^yveleget  egészen  ízekre  szedni,  mielőtt  valamely  nép  mesekincsének  ezer 
felé  ágazó  történetét  csak  a  legcsekélyebb  adalékocskával  is  megvilágítaná. 

Az  idegen  népek  közé  mélyen  beékelt  magyar  faj  nehezen  elemezhető 
mesevegyületében  igen  sok  a  szomszédságtól  kölcsönzött  árja  elem,  de  a 
mostoha  viszonyok  között  megőrzött  elütő  faji  vonások  S2^ma  sem  csekély. 
Amaz  lehet  újabbkori  átvétel,  de  az  sem  lehetetlen,  hogy  az  Indiában  talált 
ugor  érmekért  első  kézből  is  kaptunk  későbbi  kölcsönzésnek  látszó  mese- 
anyagot. Hiszen  nálunk  mindig  messze  idegenben  barangoló  katona  állított 
mesemondó  obsitosokat  és  Királyfia  Kis  Miklósokat.  A  királyfia  régi  nyel- 
vünkben katonát,  beszédje  pedig  Baranyai  Decsi  és  Szirmai  szerint  fabulát 
jelent.  Mikor  Bornemisza  a  trágár,  penészes  csúfságok  és  álnokul  költött  fabu- 
lák ellen  dörög,  nemcsak  a  poéták  óriásait,  hanem  ezt  a  Királyfia  Kis  Miklóst 
is  elitéli  s  bizonyára  a  róla  költött  hitságos  mesékért  Ítélte  eL  De  az  eretnek 
hazugságokra  vágyódó  nép  még  ma  sem  feledte  el.  Szerepel  a  székely 
balladában  és  a  magyarországi  mesöcben  egyaránt.  A  palócoknál  például 
a  természeti  vallás  napját,  holdját  és  hajnalcsillagát  menti  meg  s  kalandjai 
SíOrával  olyan  ősi  mesetörzset  teremt,  hogy  a  többi  palóc  mesét  Pintér 
Sándor  szerint  csak  róla  hajtott  kései  ágaknak  kell  tekintenünk.  A  mese- 
mondást hagyományosán  űző  »királyfiak«  későbbi  tevékenységéről  szintén 
fogalmat  alkothatunk,  ha  meggondoljuk,  hogy  a  Boden-tó  mellett,  Bregénzben 
áltoraásozó  régi  magyar  huszárság  teremtette  meg  itthon  az  Óperenciát 
és  Bergengóciát,  az  ütbaeső  Alpesek  csillogó  havasaiból  pedig  az  üveg- 
hegyeket A  sok  nyügoti  elem  átszármaztatásáért  ugyancsak  ezt  a  világ- 
látott, élénk  képzelmű  népet  kell  legelső  sorban  gyanúsítanunk. 

Az  idegen  befolyás  kimutatásának  szaporaságával  szemt)en  szinte 
meddő  az  a  másik  munka,  a  mely  a  specifikus  nemzeti  tulajdont  nem  a  isok 
mindenből  gyúrt  anyag  életre  keltésében  és  nem  a  most  élő  mesevilág 
esetleges  faji  vonásaiban,  hanem  a  mithológiainak  sejtett  alkotórészek  eredeti- 
ségében keresi.  A  megtartó  erő  szegénységéről  kiállított  bizonyítványban 
ott  van  például  a  magyar  népmese  táltos  lova,  melyről  a  pogány  vallás 
hasonló  képességű  táltosaira  következtetünk.  Eddig  ez  a  legfontosabb  adat 
arra  a. megtartó  erőt  bizonyító  Grimm-féle  tételre,  hogy  a  mese  a  míthó- 
szók  lomtára  lett.  Es  ennél  is  könnyen  kétségbe  vonható,  hogy  a  közbe 
jött  míthosz-pusztulás  szülte  volna  meg.  Sokkal  valószínűbb,  hogy  a  nye- 
regben élő,  lovat  áldozó,  lóval  együtt  temetkező,  tehát  a  túlvilági  életre  is 
lóháton  induló  síkföldi  nomád  nép  a  mai  megtisztelő  mesei  vonást  már  a 
táltosok  virágzása  idején  ráadta  a  szent  fehér  ló  más  szőrű-  fajrokonaira. 
Mert  tévedés  volna  hinni,  hogy  a  degradált  istenekkel  kacérkodó  mese 
csak  az  újjal  felcserélt  régi  vallás  elhagyatott  szentélyeit  merné  fölkeresni. 
Folyton  viszonyban  van  a  vele  egyidejű  vallásokkal  is.  Hogy  ezt  bizo- 
nyítsuk, nem  kell  sem  a  görög  komédiák  népi  elemeihez,  sem  a  jelenlegi 
pogány  népek  meséihez  fordulnunk,  mert  a  most  élő  nyugoti  mesekíncsben 
Í3   találhatunk   elég   keresztyén   elemet    A   Krisztus-mondák  létrejötte   az 


400  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


új-testamentom  példázatai  nélküí  alig  volna  elképzelhető,  habár  bennük  a 
keleti  pogány  parabolák  leszármazottját  látja  is  a  kutató.  A  magyar 
Möndölécskék  és  Megölő  Istefán  utolérhetlen  szépségeit  szintén  keresztyén 
befolyásnak  köszöni  meseköltészetünk,  Ugyanilyen  eg3rtdejű  viszony  szülte 
meg  a  pogány  mesevilág  mithikus  jellemvonását,  a  mi  minden  vallásválto- 
záson kívül  esvén,  a  képzelem  ártatlan  játékaiban  továbbra  is  megőrizte  a 
míthosz  napját,  holdját,  csillagait,  tündéreit,  óriásait,  sárkányait,  és  —  a  mi 
még  csodálatosabb  -^  megőrizte  a  mesetárgyakl>an  örökre  letéteményezett 
s  idők  multán  érthetlenné  lett  pogány  világnézetet  is.  Ha  tehát  a  m» 
szent  turul  madarunk  az  első  keresztyén  királyok  hadi  jelvényein,  csoda- 
szarvasunk  pedig  a  váci  egyház  alapításának  Arpádkori  legaidájában  jele- 
nik meg  utoljára,  az  nem  a  megtartó  erő  szegénységére,  hanem  a  magyar 
faj  rideg  józanságára  vall,  melylyel  a  megtagadott  ősi  vallást  utólagosan 
mesévé  álmodni  tényleg  nem  lehetett. 

A  mi  agyafürt  pusztai  népünk  a  mesealkotó  erőnek  egészen  más 
irányban  nyitott  teret.  Ertjük  a  meseszövésben  nyilvánuló  kifogyhatlan 
leleményt  és  a  hasonló  gazdagságú  humort,  tehát  a  képzelemmel  versenyt 
csapongó  elmeélt,  a  mi  egészen  faji  tulajdonságaiban  gyökerezik  s  a  mi 
meséinek  is  igen  élesen  elkülönödő  faji  vonásokat  kölcsönöz. 

A  velünk  csereviszonyban  álló  indogermán  népek  meséi  rövidek, 
foszladozottak.  A  GpiMMek  gyakran  bevallják,  hogy  a  közölt  szöveget 
több  darabból  rótták  össze.  A  magasabb  éjszakon  még  kurtább  lélekzetű 
és  még  szakgatottabb  az  elbeszélő  mód.  Kiegészítését  a  szófukar  dbe- 
szélő  a  hallgató  képzelmére  és  a  lejegyző  bőséges  magyarázataira  szokta 
bízni.  Ezzel  szemben  a  déli  népek  mesemondói  egészen  elütően  áradozók, 
buján  színezők,  a  mesék  különféle  cselekményét  összefolyatják,  vagy  óriási 
keretbe  gyűjtik,  mint  az  arabok  és  indusok.  A  kutatók  ezt  a  két  éghajlat 
ellentétes  zordonságának  és  lágyságának,  az  éjszaki  és  déli  népek  velejáró 
sanyarú  és  kényelmes  életmódjának,  szótalan  és  korlátlan  álmadozó  termé- 
szetének tulajdom'tják.  Ezt  a  biológiai  törvényt  látták  továbbá  az  qszaki 
balladában  és  a  déli  románcban,  tehát  a  valónak  vett  kötött  nyelvű  ^- 
kában  is  érvényre  jutni.  De  itt  a  természeti  ok  nem  a  tartalomba,  hanem 
külső  kérgébe,  a  hagyományos  énekformába  ütközött,  mely  délen  pongyola, 
asszonáncos  spanyol  románccá  és  rímtelenül  terjengő  délszláv  epikai  reci- 
tativóvá,  a  ködös  éjszakon  pedig  az  őskori  formákkal  összerozsdásodott 
tartalom  torzójává  alakúit;  vagy  ha  kényelmes  volt  a  forma  s  maradi  a 
nép,  a  késleltető  nyűg  még  a  zordonabb  éghajlat  alá  tévedt  népdmél  is 
megmaradt,  a  mint  ez  ma  a  finn  epikai  dalban  és  a  vogul  medve-énekek- 
ben tapasztalható. 

A  viszonyok  két  véglete  közt  tehát  okvetlen  meg  kellett  tartani 
fajunknak  a  meseköltés  szerencsés  középútját,  a  melyen  aztán  tényleg 
kifogástalan  alkotásokkal  gyarapította  a  végletekben  annyira  gazdag  ^ye- 
temes  naiv  költészetet.  A  meleg  nyári  esték  kényelmével,  a  jól  fűtött  fonók. 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  491 


kukoricatörők  és  tollfosztók  unalmával  mesélő  magyar  paraszt  nem  dol-^ 
gozik  buja,  áradozó  képzetemmel,  sohaeem  halmoz,  sohasem  pepecsel  és 
sohasem  mond  színtelen,  darabos,  laza  bélü,  rövid  lélekzetű  mesét.  A  fel- 
csigázott képzelem  mindig  az  értelem  pórázán  csapong,  mert  a  türelmetlen 
hallgató  nem  a  jól  ismert  meseelemek  fölidézésében^  hanem  azoknak  elmés, 
érdekfeszítő  alkalmazásában  leli  örömét.  Talán  ez  is  az  oka,  hogy  nálunk 
a  mesemondó  típusa  nem  a  szomszéd  népek  hites  szavú  apója  és  anyókája 
lett,  hanem  a  hazug  kiszolgált  katona.  A  haza  vetődött  Királyfia  Kis 
Miklós  és  bregenzi  obsitos  tudott  nálunk  legtöbb  új  fordulatot,  ötletet  és 
cselekményt,  egy  szóval  legleleményesebb  volt  abban  a  nehéz  szerepben, 
a  melytől  mindig  leleményt  várt  a  szellemességhez  szoktatott  hallgató. 
A  felcsigázott  igény  szülte  meg  az  ügynevezett  csalimesét,  mely  nagy 
feneket  kerít  a  bevezetésnek  s  aztán  váratlan  fordulattal  abban  hagyja.  Ez 
az  eszthetikai  tréfa  nálunk  igen  el  van  terjedve,  a  mi  a  belső  formák 
iránti  érzék  szokatlan  éberségét  bizonyítja  mesélőben,  hallgatóban  egyaránt. 
Bizonyítja  továbbá  azt  a  benső  lélektani  kapcsot  is,  mely  a  mesélők  lele- 
ménye és  humora  között  vaa  Ez  a  két  kifogyhatatlan  ér  teszi  őket  még 
akkor  is  erősen  fajivá,  ha  idegen  tárgyat  alakítanak.  Leleményükbe  valami 
értelmi  fensőség,  jókedvükbe  pedig  valami  démoni  elem  vegyül.  Nevetsé- 
gessé tesznek  ördögöt,  boszorkányokat,  sárkánykigyókat,  megcsúfolnak 
minden  emberi  gyarlóságot  és  végig  ostoroznák  a  gyarlóságok  furfangos 
kiaknázóit  is.  A  síkföld  megdöbbentően  eszes  és  önérzetes  népét  igen 
találóan  jellemzi  továbbá  az,  hogy  az  együgyűek  Odysseáját  sohasem  a 
tulajdon  környezetéből  költi,  hanem  az  idegen  mesekincs  elkölcsönzött 
kalandjaiból  állítja  össze,  és  az  együgyűek  veszedelmes  ellenfelét  sem  a 
maga  kebelében,  hanem  a  vele  együtt  élő  zsidók  és  cigányok  közt  szokta 
észrevenni. 

Az  érintett  faji  büszkeség  az  oka,  hogy  az  alakoskodással  járó  nép-  Népszokások 
szokások  nálunk  többnyire  idegen  eredetűek.  A  nagyon  elterjedt  karácsonyi 
misztérium  és  vizkereszti  játék  még  a  középkorban  átvándorolt  hozzánk 
és  nálunk  is  a  felnőttek  ünnepi  mulatsága  lett.  Főtámaszuk  a  német 
iparosokkal  sűrűn  érintkező  céhek  testülete  volt  a  sok,  idegen  földről  haza 
vetődött  vándorló  legénynyel.  A  lisztlopónak  csúfolt  kövesdi  Krisztus  régi 
emléke  azonban  elég  világosan  mutatja,  hogy  a  mesteremberek  idegen  ízű 
alakoskodását  nálunk  sohasem  vették  komolyan.  A  protestantizmus  korá- 
ban gyakran  megtámadott  profán  mulatság  lassankint  a  gyermeknépre 
szállt  át  és  ezzel  fejlődésében  végleg  megakadt,  ütött-kopott  játék-jelenetek 
é§  alamizsnaszedő  rigmusok  vegyülékévé  fajúit.  Az  eredetileg  is  jelenték- 
tdenebb  Balázsjárók,  Gergelyjárók,  Lucázók,  pünkösdőlök,  szent-iványi 
játékok  stb.  ma  már  csak  a  maradibb  vidékeken,  vagy  csak  azokon  a 
nyelvhatárokon  vannak  gyakorlatban,  a  hol  fenmaradásukat  a  kölcsönző 
idegenek  közelsége  is  nagyban  elősegélte.  Az  eredetinek  látszó  hagyo- 
mányból  a   lakodalmi  szokások    maradtak   ránk   legteljesebben.    A   nász- 


402  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI 


nagyok  és  vőfélyek  lapos  rigmusain  azonban  ma  már  meglátszik,  hogy  az 
újabbkori  tudatos  verselők  a  régi  áldomások,  torok  és  ünnepi  lakomák 
énekmondóitól  csak  a  rímelés  mesterségét  örököltbe,  a  mely  örökségnek 
aztán  az  énekes  előadás  elhagyásával  okvetlen  el  kellett  fajulnia.  A  régi 
jó  szokással  együtt  szereplő  holmiban  csak  az  maradt  meg  torzítlanul,  a 
mi  már  eredetileg  is  torzítás  volt.  Ez  a  képtelenségek  mulatságos  halmo- 
zása, a  mihez  hasonlót  idegen  népnél  eddig  csak  Priskos  rhetor  hallott, 
mikor  a  Tiszaháton  valahol  Etele  vendége  volt.  A  többi  ősrégi  nyomot  itt 
is  a  gyermekköltészet  őrizte  meg.  Dyen  például  a  székelyföldi  és  göcseji 
regölés,  a  mi  Heltai  szerint  a  XVI.  században  még  igen  el  volt  terjedve. 
A  régi  népszokás  tulajdonképeni  értelmét  csak  azóta  ismerjük,  a  mióta 
tudjuk,  hogy  az  Arpádkori  énekmondókat  nevezték  a  mai  házaló  ének-^ 
mondók  nevén.  A  regösök  rendjét  az  elszegényedett  Arpádházi  királyok 
feloszlatták,  a  félezeréves  hagyomány  tehát  a  népre  utalt  szegény  utódok 
emlékét  őrizte  meg.  Mai  regöléseikben  már  nagyon  sok  az  érthetlen  elem, 
a  mi  viszont  azt  mutatja,  hogy  a  régi  szokás  révén  az  énekelt  egykorú 
szöveg  is  szájról  szájra  szállt.  Ugyanilyen  elmosódott  nyomókat  őriznek 
íi  szent  Erzsébet  és  lengyel  László  jó  királyunk  (t.  i.  a  Lengyelországban 
bujdosó  szent  László,  »a  ki  nekünk  nagy  ellenségünk «)  nevével  kapcso- 
latban élő  révészjáiékok,  hideresztések,  kis  kacsázok,  újhold-jáiékok  és 
várkörjárók,  melyek  a  krónikások  tomamentumijaival  és  egyéb  elfeledett 
pogány  színezetű  alakoskodásainkkal  állanak  genetikus  viszonyban. 
i;ycrmekdaiok  Van  a  gyermekköltészetnek   ezeknél  sokkal  ősibb  és  sokkal  épebben 

átszármaztatott  öröksége  is.  Ez  a  kevés  figyelemre  méltatott  tulajdon  az 
énekszöveg,  dallam  és  testmozgás  együttes  előadásában  van.  A  naiv  köl- 
tészet történetének  az  a  legsötétebb  régmúltja  elevenedik  itt  meg,  a  mely- 
ben a  ritmus  létrejöttének  természetes  okát  keressük.  A  gyermek  örínnre 
izgult  lelke  még  ma  is  azt  a  kezdet  kezdetén  álló  költészetet  élvezi,  a 
melyben  nem  a  tartalom  a  fő,  mert  ez  nála  nagyon  gyakran  zavaros  és 
érthetetlen,  hanem  fő  az  önkénytelenül  előtörő  zenei  hang  és  az  önkén3rt 
meginduló  testmozgás,  a  mi  az  együttes  előadásban  okveüen  ritmust 
teremt.  A  kiolvasóversek,  játékrigmusok  egész  tömege  nem  egyéb,  mint 
maga  az  a  mindent  magába  olvasztó  ősritmus,  a  mi  már  az  emberis^ 
gyermekkorában  is  megvolt  a  nélkül,  hogy  hozzá  az  ébredő  képzel«n  és 
tisztuló  érzés  megfelelő  jelentőségű  tartalmat  szolgáltatott  volna.  Ennek  a 
szellemi  élet  alsó  fokán  képződő  formai  költészetnek  tiszta  mechanikai 
voltát  mi  sem  jellemzi  jobban  a  finom  érzékű  dajkarimnél,  mely  a  gyer- 
mek ritmusérzékének  első  ébresztgetésénél  kizárólag  a  mozgási  képességet 
foglalkoztatja.  A  tartalom  itt  is,  és  gyermekdalban  majdnem  mindenütt, 
csak  melléktermelék.  A  iití  van.  az  elsődleges  embertől  örökölt,  alacsony 
fokú,  de  rendkívül  erős  utánzási  ösztön  hozta  létre  vagy  lopkodta  össze. 
Ezért  játszanak  vámszedést,  leánykérőt,  vásárost,  háborút  s  ezért  veszik 
át   vagy   utánozzák   a   felnőttek   alakoskodását,   sőt   a   pogány   szertartás 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  493 


jeleneteit  is.  Csodás  szívósságuk  aztán  sok  mindent  megőrzött  egész  nap- 
jainkig. Találunk  bennük  számos  mithológiai  nyomot  és  még  több,  szomszéd 
területekről  elkerült  régi  hulladékot  Ezen  a  réven  lehet  esetleg  megállapítani 
a  zagyvalékok  eredeti  voltát  is.  Átlag  véve  azonban  a  nemzetközi  hasonlíí- 
gatásoknak  ez  a  legsüppedékesebb  talaja.  Hogy  példát  is  említsünk :  a  szó- 
kely  gyerek  ezzel  kezdi  egyik  kiolvasóversét :  »ögyötöm,  bögyötöm,  tíjom, 
tájom«,  a  zűrjén  pedig  így:  »ögödym,  ögödym,  tyvján,  konjön«  és  ugyan- 
ebben a  hangnemben  folytatják  tovább.  Barna  Ferdinánd  ebben  az  ősérint- 
kezés  nyomát  látta,  de  minden  pillanatban  kiderülhet,  hogy  épen  akkorát 
tévedett,  mint  mikor  az  »Ekedi,  bekedi,  cukodi  me«  kezdetű  kiolvasó  egyik 
változatában  Ange  Pat'ái  mordvin  istenasszonyt  vélte  felismerni.  Ma.  már 
ismerjük  a  vers  felvidéki  német  és  éjszakamerikai  —  szintén  német  -^ 
rokonát,  a  mi  aztán  végleg  eloszlatja  a  korábbi  találgatás  furcsa  délibábjait. 

A  kezdetleges  állapotban  megmaradt  gyermekköltészet  mellett  a  nép  a  népdal 
legáltalánosabb  műfajában,  a  dalban  őrizte  meg  sértetlenül  a  költészet 
zenei  és  tartalmi  elemeinek  ősi  egységét  A  hangszerek  létrejöttével' csakis 
a  zenei  elem  önállósült,  a  mi  a  tartalomtól  nem  a  zenét,  hanem  a  táncot 
vonta  el.  A  megmaradt  hagyományos  közösség  azonban  mindig  az  énekelt 
szöveg  rovására  ment,  mert  a  közvetlenül  ható  zene  mindig  hatalmasabban 
tolmácsolja  és  ébreszti  az  érzéseket  mint  a  közvetve  ható  szöveg,  melynek 
az  a  természetes  veszedelme  is  megvan,  hogy  minél  erősebben  individuális 
az  értelme,  annál  nehezebben  általánosítható.  Ezért  aztán  a  szöveg  könnyen 
foszlik,  változik,  sőt  meg  is  semmisül;  míg  a  dallam  könnyen  általánosul, 
nehezen  változik,  a  vele  iker  szövegtől  idegenhez  társül,  gazdátlan  töredé- 
keket szed  fel  s  egészen  zavaros  egyvelegeket  teremt.  A  most  élő  dalköl- 
tészet bizonysága  szerint  az  énekmondásra  izgult  nép  legszívesebben  az 
utóbbi  kényelmes  móddal  él.  Kedvenc  dallamaira  ráénekel  mindent,  a  n;i 
hasonló  ritmusú. 

A  zene  elvitathatlan  fensőségéből  folyólag  a  népdalba  letéteményezett 
érzést  a  dallam  mindig  jellemzőbben  tolmácsolja  mint  a  vele  énekelt  szöveg. 
A  búsulónak,  szomorúnak  nevezett  lassü  és  ugyanannak  a  gyorsa,  vagy 
.  víga,  továbbá  a  lassü  ritmusra  lejtett  méltóságos  palotás  és  a  gyorsra 
szilajon  kitörő  csárdás  sokkal  tökéletesebben  magába  olvasztotta  fajunk 
érzelmi  világának  szeszélyes  végletekben  járó  sajátosságait,  mint  a  végletek 
egyikén  vagy  másikán  megszületett  és  esetleg  nem  is  a  maga  eredeti  helyén 
alkalmazott  dalszöveg.  A  nemzeti  táncok  és  kantilénák  ritmusának  pontos 
ismerete  nélkül  a  népdal  pszichológiáját  és  archeológiáját  csak  félig,  vagy 
még  addig  sem  lehet  megközelíteni.  A  másodrendű  tartalom  örökké  változott, 
míg  a  formai  sajátságok  biológiája  azt  tanítja,  hogy  a  forma  mérhetlen 
messzeségekbe  visszanyúlik,  megállapodott  faji  tulajdonságok  mellett  meg- 
szilárdul, kristályozódik,  minden  új  tartalmat  magára  szab,  de  önnön  maga 
csak  a  legnagyobb  rázkódásokra  változik.  A  keresztyén  egyházi  zenétől 
eltanulta  a  kádenciát,   de   érte   megnyomorgatta  a  népszerűvé   lett   idegen 


494  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  ÖYŰJTÓI 


szent  énekek  ritmusát;  elfeledte  a  régi  virág-énekek  fogalmát,  de  meg- 
tartotta a  keleti  gondolatritmust,  melynek  tiszta  példái  már  ritkábbak, 
hajdani  virágzásának  eltorzult  maradványaival  azonban  majd  minden  nép- 
dalunk elején  találkozunk;  elfogadta  a  deákos  nóia  nevet,  de  azért  a  müi 
nóták  zenei  együttzengője,  ritmusa  és  ennek  minden  ütem  eleme  bizo- 
nyára van  olyan  régi,  mint  a  papyrus-korral  összefüggésbe  hozott  falevelekre 
való  Íratás,  még  a  biblia  —  és  nem  a  keleti  őshaza  —  gyakran  emlegetett 
pálmafája,  fügefája  és  cédrusa. 

A  naiv  költészet  műfajai  közt  a  népdalnak  van  viszonylag  legmesz- 
szebbre  visszamenő  múltja  és  legszegényebb  története.  A  rövid  életű  lírai 
termelés  csak  akkor  menekült  volna  meg,  ha  idejében  foljegyzőkre  talál. 
De  a  ránk  maradt  pár  történeti  adat  azt  tanítja,  hogy  a  néppel  érintkező 
régi  írástudók,  kik  a  kantilénákat  kárhoztató  PELBÁRTtal  egyetemben  puritán 
lelkipásztorok  valának,  a  nép  lírai  költészetét  botrányosan  érzékinek  találták 
és  minden  tőlük  telhető  eszközzel  üldözték.  Jó  Telegdy  Miklós  például  azt 
kérdezteti  Agendáriusáhan  (1583)  a  bűneit  gyónó  igaz  katholikustól : 
»Énekeltél-é  avagy  hallgattál-é  virágénekeket,  mellekbe  testi  szerelemrűl  és 
buia  dolgokrul  volt  emlékezet  .!*«  Decsi  Gáspár  pedig  Az  utolsó  időbem 
egynehány  regnáló  bűnökről  prédikálván  (1584),  » gonosz  kívánságra  indító 
éneköknek«  nevezi  őket  és  aztán  így  dörög:  > mikor  azért  te  is  az  szere- 
lemről való  éneket  vagy  beszédet  hallgatod  el,  azt  eszedbe  vészed,  elmédben 
forgatod —  ebből  sok  gonoszt  gondolsz,  kik  mind  arra  ingerelnek,  hogy 
gondolatodat  mégis  teljesítsed*.  Bornemisza  Péter,  mint  a  már  fentd>b 
említett  mesemondást,  a  »virág  és  szerelem  énekekc  hallgatást  is  ördögi 
kísértetnek  tartja.  A  következő  évszázad  első  felében  prédikáló  Pázmány 
már  a  virág-énekek  írását  és  olvastatását  ostorozza.  Csakis  olyan  műdalokat 
érthetett  tehát,  a  milyeneket  Bornemisza  hálátlan  tanítványa,  báró  Balassi 
Bálint  költött  a  népénekek  szellemében  és  nótájára. 

Az  eredménynyel  üldözött  nótázó  kedvnek  a  magyar  népélet  legrégibb 
ecsetelőinél  is  maradt  nyoma.  A  szent-galleni  Eckehard  például  megszóla- 
lásig hű  képét  rajzolja  a  kolostor-fosztogató  pogányoknak,  a  kik  lakmározás 
közben  csonttal  hajigálódnak,  fűre  heverednek,  eszelős  fráterral  tréfálkoznak, . 
lakoma  után  pedig  tornyot  másznak,  pogány  dalokat  énekelnek,  a  csuhás 
bolond  egyházi  himnusát  röhögik  és  végezetül  vitézi  tornát  tartanak.  Sem- 
mivel sem  lehetett  különb  az  a  másik  lakoma  sem,  a  melyet  Anonymus 
szerint  honfoglaló  őseink  Etel  várában  >  kobzok,  sípok  és  mindenféle  énekek 
hangzása  mellett «  ülöttek.  A  jókedvű  hadinép  ilyen  mulatozása  mellett  az 
Arpádkori  paraszt  nótázásnak  is  megmaradt  emléke  a  Gellért-legenda  ama 
jól  ismert  helyén,  a  hol  egy  őrlető  dal  hatása  van  részletesen  megírva. 
A  fogékony  olasz  püspök  figyelmét  a  szerfelett  vidám  és  előtte  teljesen 
idegen  melódia  ragadja  meg,  melynek  különös  voltát  német  famulusa, 
Walther,  a  csanádi  iskola  zenemestere,  a  moduláció,  vagyis  a  zenei  ritmus 
sajátosságával  magyarázta  meg.    Hogy  pedig  ennek  a  malom  alatt  énekelt 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  405 


magyar  népdalnak  több  egykorú  társa  is  lehetett,  a  Bécsi  Képes  Krónikából 
tudjuk  meg,  mert  ez  Szent  István  halálát  a  többi  magyar  szent  legendáival 
egyetértőleg  így  gyászoltatja  meg:  »Az  iQak  és  leányok  szomorúságuk 
miatt  zsákba  öltözének  s  három  esztendeig  nem  táncolának  és  mindenféle 
zene,  enyhítő  és  édesded  hangok  elhallgatának  és  a  leghűségesebb  szív 
siralmával  siraták,  és  vala  hagy  és  vigasztalhatlan  siralom*.  Vagy  ahogy 
Kézai  Simon  magát  kifejezi:  » a  magyarok  citerája  rögtön  siralomra  fordult «. 

Sajnos,  ez  a  fölötte  gyér  és  a  későbbi  századokban  még  jobban 
ritkuló  történeti  nyom  alig  bizonyít  egyebet,  mint  azt  a  bizonyításra  nem 
szoruló  tényt,  hogy  á  naiv  költészet  legbővebb  erű  műfaja  hálunk  sem 
volt  meddő  soha.  Hisz  a  legcsekélyebb  adalék  híján  is  bátran  föltehetjük, 
hogy  a  népdal  nálunk  mindig  virágzott  annyira  mint  ma,  mikor  a  mindent 
nivelláló  modem  mívelődés  a  naiv  daltermelést  sokkal  jobban  veszélyezteti, 
mint  hajdan  a  szószékről  hirdetett  tilalom.  A  mi  üdeséget,  közvetlenséget 
és  egyszerűséget  rajta  észlelünk,  bizonyára  tulajdona  volt  már  a  nyom- 
talanul letűnt  évszázadokban  is.  A  mai  magyar  népdal  eleven  drámaisága, 
szeszélyesen  változó  hangulata,  minden  érzelgés  nélkül  való  komor  és 
gyakran  átkozódó  szerelmi  bánata,  enyelgő,  tréfálkozó,  de  soha  nem  édes- 
kedő  és  áradozó  boldog  szerelme  ép  úgy  a  mi  rég  megállapodott  faji  saját- 
ságainkon alapúi,  mint  a  magyar  népdal  édes  anyja  iránt  nyilvánuló  mély- 
séges tisztelet  és  szeretet,  vagy  a  katonadal  duhajkodása,  humora  és 
keserve,  a  tekintélyt  és  tulajdonjogot  megvető  betyárdalok  szilaj  szabadság- 
szeretete, a  pásztordalok  merengő  természet-imádása  és  a  bordalok  szikrázó 
jókedve  és  mámoros  féktelenkedése.  A  népdal  egyszerű  nyelvének  egyetlen, 
de  gyakran  alkalmazott  diszítéke,  a  képes  kifejezés,  szintén  régi  örökség- 
képen szállott  reánk.  Az  érzések  tolmácsolásában  segédkező  képzelem  eme 
munkája  a  magjar  népdalnak  bizonyos  keleties  vonást  kölcsönöz.  Ennek 
a  specifikus  faji  voltát  pedig  észrevette  már  Erdősi  Sylvester  János  is, 
mikor  az  1541-ben  megjelent  Új  testamentum  gyakori  képes  kifejezéseiről 
nyilatkozott. 

A  »lelésben*  nyilvánuló  poézis  különben  megvan  minden  népnél,  Közmondások 
csakhogy  valódi  eleme  az  egyetemes  naiv  költészetben  nem  a  dal  lett, 
hanem  a  közmondás.  A  népi  filozófiának  ez  a  sokféleképen  magyarázott 
műfaja  csakis  a  képes  beszédmód  révén  került  a  népköltészeti  műfajok 
közé.  Mert  elvitathatlan,  hagy  az  elmélkedéssel  vegyült  költői  képzelemnek 
itt  épen  olyan  jelentékeny  szerepe  van  mint  a  magyar  népdalban.  Mikor 
az  édes  anyja  ellen  vádaskodó  rab  így  énekel:  » Gyönge  fának  ága  voltam, 
mért  nem  hajlítottál*,  ugyanabból  a  költői  műhelyből  kölcsönözte  képét,- 
a  hol  ez  a  közmondás  is  megkészült:  » Addig  hajtsd  a  fát,  mig  fiatal*. 
A  képes  kifejezésnek  jelvi,  szimbolikus  értelme  lévén,  a  közmondások  főjellem- 
vonása a  jelviség  lett,  a  mi  nem  a  bölcselkedő  naiv  értelem  termelése,  hanem 
a  neki  segédkező  képzelő  erő  műve;  Az  így  létrejött  formai  sajátság  ősi 
voltából   következtetik   némelyek,    hogy   a   közmondás   tulajdonképen   régi 


496  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI 


énekek  hulladékából  származott  Hogy  nagy  részük  valamikor  énekben 
szerepelt,  azt  a  bennük  gyakorta  előforduló  ritmus,  rím  és  alliteráció  két- 
ségtelenné teszi.  De  ki  állíthatja  viszont  azt,  hogy  a  népnek  ne  lettek  volna 
közszájon  forgó  bölcs  mondásai  már  azelőtt  is,  mielőtt  olyan  mesters^-cs 
ás  viszonylag  kései  dalok  támadtak,  melyek  életszabályokat,  valláserkölcsi 
tanokat  és  társadalmi  törvényeket  hirdettek  az  éneklés  minden  szervi  izgalma 
vagy  egyéb  élettani  oka  nélkül?  A  bibliai  példabeszédeknek  kevesebb  köze 
van  a  cím  bölcs  Salamonjához,  mint  a  zsidó  oép  ama  közmondás-kincséhez, 
mely  »kinn  szérűlte  kiált  és  az  utczákon  zengeti  az  ő  szavát,  a  nép  közt 
legmagasabb  helyen  prédikál,  a  kapuknak  bémenetelin  minden  városban  az 
igaz  főbölcseség  beszédit  szólja*.  (Péld.  ü:  20,  21.) 

A  közmondás  csíráit  a  múltban  ép  ott  kell  keresni,  a  hol  ma.  A  nép 
bölcsesége  a  tapasztalati  életből  szűrődik  le.  Ha  valami  olyas  történik, 
a  mi  egy  igazságot  híven  és  talpraesetten  példáz,  az  szájról  szájra  száll 
ós  olyan  szálló  ige  lesz,  a  mit  > szokás  mondani*  és  a  fölmerülő  ujabb 
esetre  kényszerűségből  átvitt  értelemben  szokás  alkalmazni.  Az  eredet  ren- 
desen elhomályosul  s  a  nép  szükség  esetén  csak  az  > egyszeri  emberre* 
tud  hivatkozni.  Ha  a  mondás  eredeti  alkalmazásának  emléke  elvész,  csak 
a  jelvi  alkalmazás  maradhat  továbbra  gyakorlatban.  Az  így  kialakuló  bölcs- 
mondások  költői  formája  aztán  könnyen  utat  tört  a  régi  komoly  énekek 
és  újabb  dalok  felé,  a  honnan  velük  sok  rokon  természetű  hulladék  szakad- 
hatott vissza  a  közmondások  közé.  Az  így  támadt  biológiai  zűrzavart  ma 
már  nehéz  tisztázni,  mert  mint  minden  műfajban  itt  is  temérdek  a  kész- 
kölcsönzés, az  idegennel  való  esetleges  találkozás  és  az  ódonnak  látszó 
»ad  analógiám*  készült  újabb  termelés. 
Adomák  Uyen  zavaros  múltja  és  jelene  még  csak  a  nép  adomáinak  van.  Ezek  a 

rugalmas  apróságok  hitel  nélküliek,  mint  a  mesék,  de  a  mese  természetfeletti 
világával  senuni  közük.  A  való  élet  levegőjében  élnek,  valószerű  köntösben 
kacérkodnak,  de  mindig  képtelenebbek  és  alakoskodóbbak,  mintsem  hog>' 
magukat  komolyan  elhitetnék.  Egyedüli  és  ,soha  szem  elől  nem  tévesztett 
céljuk,  hogy  elmések  legyenek  és  kacagtassanak.  A  mi  józan  és  eleven  eszű 
síkföldi  népünknek,  talán  épen  az  értelmi  erő  tűbúlya  miatt,  hatalmas  ado- 
mázó ere  van.  Ehhez  pedig  fáradhatlan  lelemény  és  kifogy hatlan  humor 
szükségeketik.  Az  érzelem  és  képzelem  költői  termékeinek  ismétlése  mindig 
újból  foglalkoztatja  a  felidézett  képzetek  és  érzések  kaleidoskopját,  de  az 
adoma  avul,  élét  veszti  s  elmarad  az  újszerűségéhez  és  váratlan  fordulatához 
fűződő  hatás.  Ez  tette  nyugalmassá,  terjed^eriynyé  és  a  legtöbb  esetben 
rövid  életűvé  is.  Ezért  lépi  oly  könnyen  át  a  nemzetiségi  határokat  és  a  szoros 
értelemben  vett  naiv  költés  hatáskörét  Mint  részben  már  tudatos  műfaj  tele 
szivárgott  a  felette  álló  társadalmi  rétegek  termelésével  és  hazainak,  sőt  helyi 
érdekűnek  (rátótinak,  torockóinak  stb.)  árúit  sok  mindent,  a  mi  idegen. 
Verses  levelek  A  naiv  és  tudatos  költés   határalhoz   érve,   megemlítjük  végül  a  nép 

legtudatosabb  műfaját,  a  verses  levelet.  A  népdal  már  régóta  énekelt  levő- 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI  497 

Íratásról,  levélhordó  madárról,  de  hogy  a  népnek  tényleg  vannak  költői 
levelei,  csak  a  legutóbbi  időben  lett  nyilvánvalóvá.  Ez  a  sajátságos  műfaj 
keletkezését  az  otthonról  elszakadt  katonáknak  köszönheti.  Ezek  rótták 
össze  legelőször  azokat  a  távolból  sóhajtozó  népdalokat,  a  melyek  aztán  a 
toldásnak  és  kikerekítésnek  is  kötött  dalformát  követeltek.  Az  így  kelet- 
kezett daltípusokból  a  nép  kezén  ma  már  egész  levelezőkönyvek  vannak 
forgalomban. 

A  tudatos  verscsinálás  ötletét  a  nép  a  ponyváról  fölszedett  verses 
olvasmányoknak  köszönheti.  Míg  ilyet  nem  látott,  az  énektől  és  recitativótól 
elválasztott  kötött  szöveg  önállóságáról  és  életképességéről  sejtelme  sem 
lehetett.  A  naiv  költészet  üde  természetességét  nagyban  veszélyeztető 
ponyva  pedig  már  a  XVI.  század  óta  kisérti  a  nép  egyszerű  fiait.  Az 
énekmondók  helyébe  tolakodó  vándorkönyvkereskedők  kezdetben  a  lantosok 
és  hegedősök  szellemi  tulajdonával  üzérkedtek.  A  gyorsan  kallódó  árú 
keresettebb  példányait  számtalanszor  lenyomatták,  de  a  nélkül  hogy  a 
gyarló  prés-tulajdonosok  kezén  forgó  holmin  a  későbbi  megváltozott  viszo- 
nyok nyomot  hagytak  volna.  Az  Argirus  és  Toldi  Miklós  még  ma  is  a 
XVI.  századi  verselés  képtelen  spanyol  csizmáiban  légdel  a  nyilvánosság^ 
előtt.  Ez  az  együgyű  maradiság  okozta  aztán,  hogy  a  ponyva  vásári 
termékeinek  a  mestergerenda  alatt  és  a  nép  emlékezetében  csak  ritkán 
akadt  maradandó  helye.  A  mindig  üde,  életeleven  népköltészet  nem  ismer 
archaizmust.  A  hagyományozott  régiséget  mindig  átalakítja,  korszerűvé 
teszi.  Anonymus  honfoglaláskorí  népmondáinak  ezért  van  olyan  kevés  po- 
gány színezete  s  ezért  került  a  Toldi-mondába  is  annyi  Mátyáskori  elem. 
Az  üjabbkori  átgyúrásra  legjellemzőbb  példa  a  székelyek  békés  kimenetelű 
Szilágyi  és  Hajmási  balladája,  mely  a  végbeli  vitézeknek  éneklő  Szendrei 
Névtelen  (1571.)  és  a  ponyváról  jegyezgető  Csoma  (1636.)  idejében  még 
tragikus  végű  volt. 

A  nép  egészséges  ízlése  és  a  ponyvairodalom  veleszületett  gyarló-  a  ponyva 
sága  kényszerítette  a  kiadókat  később,  talán  az  énekmondók  elhallgatása 
után,  hogy  az  üzleti  célból  terjesztett  anyagot  magától  a  néptől  kölcsö- 
nözzék. A  múlt  és  jelen  századi  ponyva  legsikerültebb  termékei  már  olyan 
Énekek,  Igen  szép  ttj  világi  énekek,  Világi  dalok  és  Szomorú  históriák 
voltak,  a  melyeket  a  nyomdafesték  egyszerűen  csak  terjedni  segített.  A  mi 
eredeti  akadt,  az  a  névtelenség  ellenére  is  igen  könnyen  felismerhető,  mert 
mindig  kiáltó  benne  a  hamis  népiesség.  A  népet,  jeléül  az  epikai  ere 
szegénységének,  leginkább  az  alföldi  balladák  schemáira  összeácsolt  és  a 
leggyarlóbb  epikai  közhelyekkel  elárasztott  rémhistóriák  tudják  megtéve- 
lyíteni.  A  népiesség  cégére  alatt  árult  nagyobb  lélekzetű  fércelmények  egy 
részeért  a  fanatikus  csodatörténetek  verselőit  éri  felelősség,  más  részeért 
pedig  a  jó  Tatár  Péterí  (Medve  Imre)  szokás  anathémával  sújtani.  A  világi 
s  többnyire  mondai  hátterű  széphistóriák  szerzőjét  a  nehéz  és  mindig 
nyilt   szerepben   szerintünk   tévesen   itélik   el,   mert  ha  valaki,   akkor  ez  a 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörlénei.  II.  köt.  .T2 


498 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


leleményes,  tiszta  morálu  és  termékeny  népíró  érdemelne  az  irodalomtól 
elismerést  azért,  hogy  a  nyomtatott  betű  legnaivabb  olvasó  közönségét 
nálunk  a  tudatos  költés  eszközeivel  először  hódította  meg. 


II. 
Gyűjtők  és  gyűjtemények. 

A  gyűjtés  ügye  A  népköltészet   gazdátlan   termékeinek   megörökítését  nem  a  ponyva 

kezdeményezte,    bár   a   rendszeres   gyűjtés   eszméje  szintén  ujabb  eredetű. 

Régen,  mikor  a  népköltés  és  mű- 
költés  közti  vérrokoni  kapocs  még 
elég  szoros  volt,  gyűjtésre  nem 
gondolt  senki.  A  mi  a  folytonos 
érintkezés  révén  megmenekült,  azt 
az  őskori  eposzokban  és  szent 
könyvekben  kell  keresnünk.  A  naiv 
eposzok  míthoszszal  összeforrt 
nemzeti  mondákat  és  epikai  dalo- 
kat, a  szent  könyvek  pedig  mon- 
dákkal kevert  míthoszokat,  mesév^el 
szomszédos  parabolákat  és  köz- 
mondásokat olvasztottak  magukba. 
Az  eposz-alakulás  csiráit  a  mesék 
mesterséges  csoportosításában  is 
megtaláljuk.  Itt  hiányzott  a  termé- 
szetes beolvadást  megkönnyítő  szi- 
lárd gerinc,  a  mondakör;  az  egy- 
mással összefüggésbe  nem  hozható 
mesék  elegyedése  tehát  már  annál 
a  mesterséges  keretnél  m^akadt, 
a  mi  jelenleg  a  Pantsatandrát  és 
az  Ezeregy  éjt  összetartja,  Sala- 
mon példabeszédeit  és  a  Gesta 
Rontanorumot  pedig  a  cím  felol- 
dása után  széthullani  engedi. 

A  gyűjtés  rendszeres  műve- 
letét Erasmus  latin  és  görög  pro- 
verbiumainak  gyűjteménye  indította  meg.  Ez  a  könyv  a  középkor  utolsó 
évében  jelent  meg  s  csakhamar  hozzáférhető  lett  mindazokon  a  népnyel- 
veken, a  melyeket  a  protestantizmus  a  renaissance  nyűge  alól  felszabadí- 
tott. Nekünk  Baranyai  Decsi  JAnos  fordította  le  és  bővítette  ki  Június 
Hadrianus,  loannes  Alexander,  Gilbertus  Cognatus  műveiből.   (Adagiorum 


r 


ADAGIO 

RiVM    GRi£CO  LA- 
TI NOVNGARICORVM 
ChilUdcs  quimiut : 

Ex 

pES.  BraSAíO,  HADRh 
dno  lunie ,  loanne  Alexandra ,  Co» 
gtíúto  ^ilberto ,  &  aliif  optimis  qui^ 
busquc  ParcttiKographis  cxcerpUyac 
Vngaricis  prouerbiky  quoa4tiusfic^ 

ri  pátiéit,  transUt€,  fludio  ac 
".::  operdfuccifiua  f^ 

lOANNIÍ  DECII  Ba- 
ronij. 


Ncmo  fc  f rudícum  putcc ,  <\xí  o^ 
pus  Adagiorum  non  arridcac« 


BARTPHAE 
^ixcudebat  U^obwi  YLlop, 


jScácjfefefeácSÍc 


Legrégibb  közmondás-gyűjteménj^nk  címlapja. 


A  MAGVAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYL'JTÓI  499 


4:hiliades  quinqne.  Bártfa,  1583.)  Az  ötezer,  nagyrészt  magyar  eredetivel 
tolmácsolt  közmondás  valóságos  ujjmutatás  volt  a  nép  szellemi  kincseinek 
ama  bőségére,  amelyet  a  magyar  próza  első  mesterei  közt  Pázmány  akná- 
zott ki  legbámulatosabb  eredménynyel.  Ezt  a  gyűjteményt  plagizálta  később 
Kis-ViczAY  Péter  (Selectiora  adagia.  Bártfa,  1 7 1 3.),  aki  bevezetésében  azt 
mondja,  hogy  az  ő  idejében  a  vármegyegyűléseken  már  száz-számra  lehe- 
tett ilyen  közmondásokat  hallani.  Később  a  művészi  próza  savát-borsát 
vélték  benne  gyűjteni  Rájnis,  Faludi,  Molnár  Ferenc,  Kovács  Pál  (Magyar 
példa-  és  közmondásai,  Győr,  1794.),  Baróti  Szabó  Dávid  (Magyarság 
virágai.  Komárom,  1803.)  és  Dugonics,  a  kinek  Magyar  példabeszédek  és 
jeles  mondások  című  két  vaskos  kötetét  negyven  évi  gyűjtés  eredménye 
gyanánt  1820-ban  adták  ki. 

A  népköltészet  egyéb  műfajai  közt  a  mese  talált  aránylag  legko- 
rábbi gyűjtőkre.  Straparola  Le  piacevoli  noiti  gyűjteménye  1550 — 54-ben 
jelent  meg.  Ezt  Vedel  dán  balladái  követték  1591-ben.  Az  első  mese- 
gyűjteményben ügyesen  alkalmazott  Boccaccio-féle  keretet  használta  fel 
•egy  másik  olasz,  G.  A.  Abbatuttis  is,  a  ki  1637-ben  nápolyi  mesékkel 
lepte  meg  honfitársait.  Utána  a  francia  Ch.  Perrault  következett  1697-ben, 
1704-ben  pedig  megjelent  Galland  Ezeregy  ^'-fordítása,  melynek  páratlan 
hatása  aztán  minden  modern  irodalom  figyelmét  a  népmesék  felé  fordí- 
totta. A  két  utóbbi  könyv  hatása  részben  már  a  forradalmi  eszmék  idejére 
esik.  A  természeti  ember  Rousseau-féle  ideálja  és  a  népegyenlőség  mindent 
felforgató  tana  a  nép  szellemi  életének  rendszeres  nyilvántartását  vonta 
Tnaga  után.  Percy  ó-angol  balladákat,  Lönnrot  finn  eposzt,  Herder  nép- 
dalokat és  spanyol  románcokat,  a  GRiMMek  pedig  népmeséket  mutattak  be 
A  megújhodó  irodalomnak. 

Nálunk  a  közmondások  után  régi  dalokat  kezdenek  gyűjtögetni. 
A  kéziratban  maradt  gyűjtemények  sorozatát  a  XVII.  század  második 
felében  összeírt  Máiray-kódex  nyitja  meg.  A  benne  foglalt  tábori  dalok 
•összeírásával  foglalatoskodott  a  XVII.  század  végén  élő  Szencsey  György 
is,  de  gyűjteménye  szintén  csak  magánhasználatra  készült.  Pálóczi  Horváth 
Ádám  és  Jankovich  Miklós  már  tervszerűen  jártak  el,  de  a  mostoha  iro- 
dalmi viszonyok  miatt  az  ő  nagybecsű  tarlózásuk  sem  került  a  nyilvá- 
nosság elé.  A  külföldi  hatás,  különösen  Herder  hatása,  először  CsoKONAin 
jelentkezik,  a  ki  egy  füzet  népdalt  gyűjtött,  de  ez  elveszett.  Gaál  GYöROYöt, 
gróf  MAjLÁTHOt,  báró  Mednyánszky  ALAJost,  Pulszky  FERENcet  és  KőVÁRYt 
viszont  a  Grimm  testvérek  példája  buzdította  arra,  hogy  meséinket  és  nép- 
mondáinkat a  hazai  és  részben  a  külföldi  irodalomnak  is  bemutassák.  Az 
első  népdal-gyűjtemény  nálunk  1799-ben  jelent  meg,  melyet  1803-ban  egy 
váci,  1834-ben  egy  sárospataki  kiadvány,  1843 — 45-ben  pedig  Kecskeméti 
-Csapó  Dániel  Dalfüzérkéje  követett.  A  rendszeres  gyűjtést  Komárom  és 
Esztergom  vármegyék  felszólalásai  s  Kulcsár  István  buzdító  közlései 
iiitán  az  Akadémia  kezdte  meg,   de  a  kivitel  érdeme  a  Kisfaludy-társaságé 

32' 


500  A  MAGYAR  NKPICÖLTÉSZET  ÉS  CVÚJTÖl 

lett,  a  hol  1843-ban  határozták  el  a  gyűjtést  s  rövid  pár  év  alatt  a 
Népdalok  és  mondák  három  kötete  és  a  Magyar  közmondások  könyve 
lett  az  eredmény.  A  kitűnő  könyvek  szerkesztésével  Erdélyi  JÁsost  bízták 
meg,  a  ki  aztán  a  gyűjtemény  főbb  műfajainak  bŐ  fejtegetésével  mara- 
dandó érdemet  szerzett  irodalmunkban. 

Mikor   az   Akadémia    a   gyűjtés   ügyét   átruházta,   arra  kérte  a  Kis- 
fakidy-társaságot,  hogy,  a  mennyire  lehet,  a  dallamokra  is  fordítson  fig>'elmet. 


ERDÉt,Yi  a  kettős  feladathoz  mérten  jáit  el,  de  a  zenei  rész  első  kiadását 
már  nem  neki,  hanem  Fogarasi  János  Népszerű  magyar  dalok  című 
művének  és  Mátiíay  GAbor  Magyar  népdalok  gyűjteménye  című  félben- 
maradt vállalatának  köszönjük.  Ezt  a  munkát  később  Színi  Károly 
{A  magyar  nép  dalai  és  dallamai.  I — IV.  fúz.),  Bartalvs  IstvAs  {Magyar 
népdalok.  I — II.)  és  Liwbay-Nemeso\-its  (Magyar  dal-albnm.  I — VI.)  foly- 
tatták eredménynyel. 

Erdélyi  Janos  szöveg  kiadványai  folyamán  jelent  meg  Ballagi  Mób 
két  kötet  példabeszédje,  utána  pedig  Thalv  Kalmán  régi  vitézi  énekei  és 
egyéb  történeti    kiadványai    következtek,   a  melyek  révén  a  Xlátraj'-kódex. 


A  MAGYAR  NKPKÖLTKSZET  ÉS  GYŰJTŐI  .iO! 

Szencsey-dalkönyv  és  Jankovich-hagyaték  becsesebb  darabjai  kerültek  több 
tevéitári  új  adalékkal  nyilvánosság  elé.  Tisztán  újabbkori  gyűjtést  tett 
közzé  Jókai  Mór  (A  magyar  nép  adomái),  MefiÉmi  és  Araky  LAszló,  a 
kik  csupa  népmesét  adtak  ki,  továbbá  Kriza  JAnos,  a  ki  a  Vadrózsák, 
I863-ki  kötetében  olyan  egyetemes  gyűjteményt  ajándékozott  irodalmunk- 
nak, melyet  a  híven  lejegyzett  székelyR^i  dalok  és  mesék  mellett  különösen 
ó-székely  balladái  tesznek  páratlan  becsüvé.  Az  ő  példája  után  indulva, 
^j'es  népszigeteket  aknázott   ki  még  Pap  Gyula   palóc  gyfljteményével. 


Kriza  i:um>. 

KúxsÁGi  sárréti  dajkönyvecskéjével,  Köváry  Béla  göcseji  népdalaival  és 
KAlmáxy  Lajos  szeged-vidéki  kötetei\-e!.  Mikor  a  Kisfaliidy-társaság  újra 
megkezdte  a  forradalom  utáni  években  szünetelő  munkásságát,  a  gyűjtés 
folytatásával  Erdélyi  JAxost  akarták  megbízni,  a  ki  azonban  ezt  a  meg- 
bízást nem  fogadta  el.  így  szállt  a  szerkesztés  Gyulai  PAura,  a  ki  Arany 
LAszLÓval  megindította  a  Magyar  népköltési  gyűjtemény  új  folyamát.  Ez  a 
kitűnően  szerkesztett  több  kötetes  vállalat,  melyhez  Kriza  hagyatéka,  Török 
Károly  alföldi  gyűjtése,  OhbAx  BalAzs,  Bknkdkk  Elek  és  Sebksi  Jób  székely- 
földi adalékai  szolgáltattak  legtöbb  anyagot,  az  eddig  elért  eredmények 
szerencsés  betetőzése  lelt. 


502  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI 


Kölcsey  A  magyar  népköltészet  jelentőségét   irodalomtörténetíróinknak  és  esz- 

thétikusainknak  Kölcsey  fedezte  fel.  Az  Élet  és  liter afúra  1826-ki  folya- 
mában nemzeti  hagyományainkról  értekezvén,  az  akkor  ismert  kevés  történeti 
adatból  igen  éles  elmével  vonta  le  régi  naiv  költészetünkre  vonatkozó 
következtetéseit  Ott,  ahol  erről  beszél,  tulajdonkép  Szemere  PALnak  felelj 
ki  Hivatal  című  novellájában  (Aurora,  1822.)  azon  az  alapon  akarta 
őseinktől  »a  poetai  szellemet*  megtagadni,  hogy  nekik  se  míthoszuk,  se 
művészetekre  alkalmas  szellemi  tulajdonságuk  nem  volt.  KöLCSEYnek  a 
míthoszra  nincs  bizonyítéka,  de  van  a  magyar  faj  sikerülten  elemzett  szellemi 
gazdagságára,  mely  termő  erejét  csak  a  viszonyok  mostohasága  miatt  neni 
fejtette  ki,  vagy  ha  kifejtette  is,  a  termelést  csak  a  megtartó  erő  szegény- 
sége miatt  nem  tudta  megőrzeni.  Szerinte  »a  való  poézis  eredeti  szikráját 
a  köznépi  dalokban  kell  nyomozni «,  melyekben  a  pillanatnyi  életű  pongyola 
termékek  mellett  néha  tisztes  régiségeket  is  lehet  találunk.  Az  élő  dalok 
közt  legrégebbieknek  azokat  a  kurucvilági  maradványokat  tekinti,  melyek 
Thököly,  Rákóczy,  Bercsényi  és  Boné  nevét  zengetik  felé.  Ennél  régibb 
nyomot  is  talált  ugyan,  de  csak  töredékben.  Ez  a  » Lengyel  László  jó 
királyunk*  kezdetű  gyermekdal,  mely  több  évszázados  nemzeti  hagyomá- 
nyunk emlékét  őrizi. 
Erdélyi  János  Mielőtt  a  kijelölt  nyomon  valaki  tovább  ment  volna,  népköltési  adalé- 

kainkat kellett  rendszeresen  összegyűjteni.  A  ki  ehhez  először  hozzáfogott,, 
első  lett  a  rendszeres  elemzők  között  is.  Erdélyi  JANost  értjük,  a  ki  1842-ben 
a  Kisfaludy-társaságba  Népköltészetünkről  szóló  dolgozatával  köszöntött  be. 
Fejtegetéseiben  Kölcsey  példája  és  a  külföldi  irodalmi  viszonyok  teljes 
ismerete  vezeti.  A  magyar  népköltészet  egyetemét  még  nem  ismeri,  de  a 
mit  a  népköltészet  eredetéről,  jelentőségéről,  általános  tulajdonságairól  és  a 
műirodalommal  való  érintkezéséről  mond,  még  később,  a  gyűjtemények 
megjelenése  után  is  merészen  hangzott  irodalmunkban.  Merész  észjárása, 
talán  épen  eredetisége  miatt,  össze-vissza  csapong,  félig  hüvelyez,  magának 
magyaráz,  sokat  a  tollban  hagy  és  darabos  marad.  Mint  Kölcsey  is,  a 
népek  földi  életét  az  emberi  élet  koraival  hasonlítja  össze  s  ez  a  német 
úton  hozzánk  eljutott  rousseaui  ötlet  rávezette  a  mai  biologikus  módszer 
alkalmazására.  Minden  meglévő  jelenségnek  eredetét  keresi  és  a  legtöbb 
'  esetben  meg  is  találja  a  helyes  élettani  okot  Mikor  a  közzétett  gyűjte- 
mények n.  kötetében  Népdalkőltészetünkről  értekezik,  előbb  történeti  adalé- 
kokkal készíti  meg  a  mült  idők  mélyének  távlatát,  aztán  kutatja  a  jelen 
költészetében  található  s  a  múltba  visszaviendő  faji  sajátságokat  Ugyanezt 
a  műveletet  végzi  aztán  a  Kőzmoudásokrul  szóló  értekezésben  is.  Bőven 
fejtegeti  e  mellett  a  nyelvi  sajátságokat,  a  költői  tartalom  és  formák  abszolút 
szépségeit.  Tudja,  hogy  a  mi  itt  magát  ajánlja,  ép  oly  természetesen  biolo- 
gikus következetességgel  jött  létre,  mint  a  virág  színe,  illata.  Ezért  mondta 
ki  már  az  első  értekezés  végén  jelszó  gyanánt:  » Tehát  tanulni  a  népet, 
az  életet,   beállni  e  tengerbe,   mint  Jézus,   midőn  a  lélek   kegyelmét  venné 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  KS  GYŰJTŐI  503 

a  Jordánban,  ez  a  mai  kÖltŐ  hivatása,  nemes  kötelessége'.  És  a  kimondott 
szónak  egész  életében  embere  maradt.  A  megújhodás  nagy  elvének  szol- 
gálatában irta  minden  tanulmányát,  kritikáját,  sőt  még  verseit  is. 

Érdél?!   gyűjteményeivel  és  értekezéseivel   egy   időben   írt  Szvorényi  " 
József  a  közmondásokról  s  ugyané  tárgyat  fejtegette  később  Ballagi  Mór 


HenHlnuma  Imre. 

is  a  fenti  kiadvány  bevezetésében.  A  népmeséket  Erdélyi  két  első  kötete 
alapján  Henszlmann  Imre  vette  bonckés  alá.  Értekezésében  az  emiitett 
gyűjtemény  tizennégy  meséjét  a  velük  rokon  magyarországi  tót  és  oláh 
mesékkel  együtt  három :  jelvi  (jelképes),  fantasztikus  és  nedélyes  (dévaj, 
tréfás)  csoportba  osztja.  Nála  azonban  csakis  a  jelvi  elem  bir  fontossággal, 
mert  ebben  a  Schott  ALBEHT-féle  meseelméiet  bizonyítékát  vélte  fölismerni. 
.A  merész  elmélet  szerint  a  régi  mesék  többnyire  a  természet  téli  álmát  és 


504  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYŰJTŐI 


tavaszi  ébredését  jelképeznék,  a  szereplő  személyek,  szörnyek  és  állatok 
pedig  a  harcoló  elemeket,  a  változó  évszakokat,  a  tizenkét  hónapot  és  a 
hét  napjait  személyesítenék.  A  míthosz-keresés  e  itiódját  a  Grimm  testvérek 
kezdték  meg  a  Dornröschen  meséjén,  a  mely  tényleg  hasonlít  az  Edda 
Brunhildjának  és  Sigurdjának  míthikus  történetéhez.  E  mese  rokonát 
Henszlmann  a  Szóló  szőlő,  mosolygó  alma,  csengő  barackban  találta  meg, 
a  mi  aztán  teljesen  elszédítette  és  a  legelemibb  tévedésekbe  vitte  bele.  De  ez, 
a  tudós  szerző  mentségére  szólva,  még  1847-ben  történt,  a  mikor  Otro- 
Kocsi,  CoRNiDES  és  HoRvÁT  ide  vágó  dolgozata  volt  mindenünk. 
A  J^^*jj^<*y-  A  krónikák  olvasása  közben  és  a  kezdetleges  összehasonlító  nyelvé- 

jutaiomtacie  gzet  révén  felszínre  került  mithosz-kutatást  először  Pulszky  Ferenc  hozta 
a  nép  ajkán  élő  költészettel  kapcsolatba  (Athenaeum,  1840.  II.  11.). 
A  további  kutatás  helyes  irányba  való  terelése  azonban  egészen  a  Kis- 
faludy-társaság  érdeme,  mely  testület  az  Erdélyi-féle  gyűjtemény  első  köte- 
tének megjelenése  alkalmából,  1846-ban,  egy  tájékozott  pályakérdést  tűzött 
ki  a  magyar  mithologia  megírására.  »Mit  lehet  —  szól  a  kérdés  —  a  r^ 
bel-  s  külföldi  krónikákból,  valamint  a  hagyományokból,  némely  fenmaradt 
babonás  erkölcsökből  s  végre  a  nyelvben  található  nyomokból,  a  pogány 
magyarok  vallási  hitéről  és  szertartásairól  bizonyosat  vagy  hihetőt  kivonni  ?« 
A  kérdés  részletezésében  ott  szerepel  az  isten,  a  magyarok  istene,  az  lír, 
ördög,  ármány,  manó,  óriás,  boszorkány,  fene,  garaboncás,  lidérc,  ég,  nap, 
világ-eredet,  lélek,  túlvilág,  vallás-fők,  táltosok,  jósok,  bűbájosok,  szent 
helyek,  áldozatok,  tor,  áldomás  stb.  fogalma  és  az  idegen  népek  hasonló 
mithikus  fogalmaihoz  való  viszonya.  Az  élő  népköltészetre  vonatkozólag  a 
kérdés  ez  volt:  >> Maradtak-e  fenn,  s  mely  nyomai  a  régi  hitnek  népünk 
babonás  nézetei  és  szokásaiban?*  És  erre  Henszlmann  a  következő  év 
nyári  ülésén  a  népmesék  említett  fejtegetésével  felelt,  nem  is  sejtve,  hogy 
míg  ő  a  tervezett  nagy  épület  építéséhez  hibásan  égetett  téglákat  szol- 
gáltat, addig  valaki  csendben  már  az  egész  terv  megvalósításán  dolgozik. 
Ipolyi  Arnold  A  nagy  iTiű  1854-ben  jelent  meg  e  címen:  Magyar  Mythologia,  írta 

Ipolyi  Arnold.  Egy  rendszeres  mithologia  volt,  mely  nem  a  kész  rend- 
szerrel, hanem  az  összehordott  nyers  anyag  mennyiségével  lepte  meg  iro- 
dalmunkat. Minden  hozzáértő  tudta,  hogy  a  megszámlálhatlan  és  egymással 
alig  összefüggő  adalék  csakis  az  után  a  kép  után  alakúihatott  művészi 
mozaikká,  a  mely  annak  idején  már  a  jutalomtétel  megszerkesztői  előtt  is 
lebegett.  Ebből  különben  maga  a  szerző  sem  csinált  titkot,  mert  a  » kút- 
főkről«  szólva,  RöTH  és  Sepp  mellett  nyíltan  megnevezi  a  nagy  Grimm 
JAKABOt  is,  a  ki  szerinte  a  mithologiai  vizsgálat  egyetlen  bizonyos  és  célhoz 
vezető  útját  és  menetét  kijelelte,  » kinek  nyomdokain  haladni  igyekezett,  s 
ki  nemcsak  mint  megközelítni  vágyott  eszménykép  állott  szerzője  előtt,  de 
ki  őt  lankadtsága  legsúlyosb  napjaiban  buzdító  üzenettel  serkenté,  s  nagy- 
lelkűleg  egy  iránt  kútfői  eszközök  s  utalással  segítni  kész  és  kegyes  volt*. 
A  föltétlen  tisztelet  szomorú  következménye  aztán  az  lett,  hogy  a  míthosz 


A   MACVAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  CVf'JTÓI  505 

kész  vázával  átvette  azt  a  tudományos  módszert  is,  a  mely  a  germán 
mithologiában  helyén  volt  ugyan,  de  annak  mesterséges  rnásábín  már 
számtalan  tévedésre  vezetett.  Hogy  csak  ffibb  tévedéseit  említsük;  az 
ősfogalmak  Küvelyezésében  nála  mindig  a  Grimm-féle  indogermán  szószár- 
maztatás és  míthoszi  párhuzam  kisért,  míg  az  altáji  nyelv-  és  míthosz- 
ágaknak,  a  velünk  rokon  keleti  népek  nyelvének  és  irodalmának  ismerete 
nélkül,  még  akkora  szerep  sem  jut,  mint  az  Otrokocsi-Comides-féle  séminek. 


Ipolji  Arnold.  (IB.>1.) 

A  hamis  etimologizálással  bizonyított  öskölcsönzéseket  pedig  egészen  fél- 
szeggé teszi  az  a  körülmény,  hogy  a  mesés  kölcsönzések  folytatásául 
semmit  sem  hajlandó  elismerni,  a  mi  később  az  európai  szomszéd  népektől 
\-agy  a  fölvett  keresztyénség  alakító  befolyása  révén  hozzánk  került  és  a 
régebbi  hagyományok  közt  sokkal  jobban  rikít,  hogysem  könnyen  fbiismer- 
hető ne  volna.  A  nagy  jelentőségű  könyv  hibás  módszeréből  folyó  téve- 
désekre a  megjelenés  utáni  évben  Cseng ery  Axtal  mutatott  reá,  a  ki 
negatív  kritikáját  számos  pozitív  bizonyítékkal  is  megtoidla  a  hozzá  mellé- 
kelt Altáji  párkttzamokban.  A  szigorú  essay  csak  az  anyaggyűjtés 
elévűlhetlen  érdemét  hagyta  meg,  a  mi   JpoLvit  annyira  elkeserítette,  hogy 


506  A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET  ÉS  GYÚJTÓI 


könyve  hozzáférhető  példányait  ^y  jobb  átdolgozás  reményében  össze- 
gyűjtötte és  elégette. 

A  ritmikusok  A  naiv  költészet  tartalmi  becsének  fölismerése  után  rögtön  következett 

a  hagyományozott  formák  tanulmányozása  is.  A  népdalgyűjtő  Csokon*ai 
már  1798-ban  tanította  a  » sarkalatos «  magyar  verscsinálás  némely  jellemző 
sajátosságait.  Fölismeri  a  vers  és  zene  közös  eredetét  s  hangsúlyozza  a 
gyakori  ütemes  megszakítások  szépségét,  mert  ezekhez  már  nem  kell 
apáink  »ollyan  jó  szuszszok«,  mely ly el  akár  tizenhat  sziUabát  is  kimond- 
hattak egyhuzomban.  Az  utána  következő  magyar  prozódia  VirAg  Benedek 
kezdeményezésére  klasszikus  formákba  merült  és  bennük  is  maradt,  míg 
FoGARASi  János  Müveit  magyar  nyelvtana  1843-ban  meg  nem  jelent. 
Ebben  a  jeles  könyvben  a  nyelvészeti  rész  kiegészítéséül,  mint  Verseghy 
és  Vajda  Péter  korábbi  nyelvtanaiban,  verstani  vázlatot  kapott  az  olvasó. 
Itt  jelent  meg  aztán  az  a  » magyar  népdalok-  és'  zenékben  uralkodó  vers- 
mértékek kifürkészésére*  irányuló  legelső  kísérlet  is,  mely  a  magyar 
ritmusban  a  choriambust  és  antispastust  (lengedit  és  toborzékit)  találta 
uralkodó  lábnak.  A  népdalok  versformáit  utána  Erdélyi  kezdte  tovább 
vizsgálni,  a  ki  először  hangsúlyozta  az  asszonánc  elégséges  voltát  és  a 
magyar  népköltés  egyik  specifikus  formai  sajátságát,  a  gondolat-ritmust 
A  kísérletezők  sorát  Greguss  Agost  szakítja  meg,  a  ki  1854-ben  teljes 
Magyar  verstani  adott  a  közönség  kezébe. 

Arany  János  Ugyanekkor  jelent  meg  Arany  János  első  verstani  dolgozata.  Valami 

az  asszondncrői,  melyet  a  nagy-kőrösi  iskola  értesítőjében  egy  másik, 
A  magyar  nemzeti  vers-idomról,  követett.  Maradandó  becsű  fejtegetéseiben 
a  népi  formák  évszázados  törvényeit  kodifikálja.  A  nyilvánosságra  hozott 
eredménynyel  első  sorban  az  újabb  nemzeti  lírának  akart  szolgálatokat 
tenni.  Ezért  hangsülyozza,  hogy  a  mi  idegen  formára  készül,  az  sohasem 
hathat  a  nemzet  egészére;  »mert  a  nagy  többség  épen  azt,  mi  a  verset 
verssé  teszi,  a  ritmust,  kénytelen  nélkülözni,  mi  által  a  költemény  zenei 
része  rá  nézve  elveszett «.  Korábbi  költőink  idegen  ritmusú  verseit  csak 
idegen  zenére  lehetett  énekelnünk.  Pedig  a  nemzet  lírai  költészetének  mindig 
összhangban  kell  lenni  a  nemzeti  zenével,  mert  csak  így  lesz  formailag  és 
tartalmilag  testestül,  lelkestül  magyar.  Ilyen  eszthetikai  kalauz  akart  lenni 
még  A  magyar  népdal  az  irodalomban  és  a  Népiességünk  a  költészetben 
című  két  töredék.  Befejezett  dolgozatai  közül  tisztán  népköltészeti  tárgygyal 
foglalkozik  a  Naiv  eposzunk,  mely  a  latin  krónikákba  temetett  népmon- 
dákat először  vonta  ki  az  irányt  tévesztett  történelmi  vizsgálódás  szigora 
alól  és  méltányolta  tiszta  irodalomtörténeti  jelentőségük  szerint  A  nép- 
költészet maradványainak  gyűjtése  körül  mint  lapszerkesztő  őrködött  E 
minőségben  ismertette  a  Vedel-féle  dán  ballada-gyűjtemény  angol  fordítását 
és  bírálta  remekül  Merénti  László  két  kötet  népmeséjét 

Egyes  műfajok  fejtegetésében  kitűnőt  n5rújtott  még  Gyulai  Pál,  a  kr 
az  ószékely  balladákról,  a  misztériumokról  és  népdalokról   írt.   Utóbbi  kél 


A  MAGYAR  NÉPKÖLTÉSZET   ÉS  GYŰJTŐI  507 

dolgozata  a  Kisfaludy-társaság  újabb  gyűjteménye  számára  készQlt  E  tár- 
saság számára  készült  továbbá   Gregüss  és  Dömötör  pályaműve  a  balIa-    , 
dáról,  Arany  László  székfoglaló  értekezése  a  népmesékről  és  Szeberénvi 
székfoglalója  a  középkori  misztériumokról. 

A  népköltészet  termékeinek  gyűjtése  és  elemzése,  továbbá  a  modem  a  foikiore 
történetírás  ama  törekvése,  hogy  a  múlt  hű  rekonstruálásában  pontosan 
megjelölje  az  alsóbb  néposztály  szerepét,  egy  egészen  új  tudományágat 
teremtett.  Ez  a  folklóré,  melynek  folyton  szaporodó  fiatal  munkásai  nálunk 
1889-ben  megalapították  a  Magyar  Néprajzi  Társaságot.  Az  új  tudomá- 
nyos testület  célja  az,  hogy  összegyűjtsön  és  érdeme  szerint  értékesítsen 
mindent,  a  mi  a  magyar  állam  területén  élŐ  népfajok  testi  és  szellemi 
életére  vonatkozik.  Az  egyaránt  kutatott  múltban  és  jelenben  a  magyar 
faj  naiv  költészete  fogja  szolgáltatni  a  legtöbb  adatot.  A  mi  pedig  a  tudo- 
mányos feldolgozást  illeti,  e  testületre  vártak  irodalmunk  Összes  népköltési 
gyűjteményei,  a  melyeket  inkább  csak  eszthetikai  szempontból  sikerűit 
eddig  érvényesítenünk.  A  folklóré  körébe  vágó  műveletekkel,  különösen  a 
hazai  termelés  faji  jellegének  és  viszonylagos  értékének  összehasonlító 
irodalomtörténeti  megállapításával,  a  tisztán  faji  tulajdon  kihüvelyezésével, 
az  idegen  elemekkel  teljesen  összekevert  mesekincs  kritikájával  és  a  mítho- 
szí  nyomok  módszeres  megállapításával,  eredeti  rendszerbe  foglalásával  még 
adósak  vagyunk. 


75.  Tompa  Mihály. 

ODAtMUNK  A  MÚLT  SZÁZAD  VÉGÉTŐL  egy  félszázadnál  több  idő  alatt 
végbe  ment  teljes  átalakulásának  egyik  közbeneső  mesgyéjén  áll 
Tompa  Mihály,  költészetével  Nem  tartozik  a  legislegnag>'obbak 
közé  költőink  sorában ;  de  sokkal  jelentékenyebb  maga  s  pályája 
is  érdekesebb,  hogysem  nála  meg  ne  állapodjunk  s  külön  ne 
fc^lalkozzunk  vele. 
^-  Ha  költői  irodalmunk  e  nagy  átalakulásának,  mondhatjuk   újjászüle- 

tésének is,  történetét  fejezetekre  osztjuk  a  különböző  irányok  szerint,  a 
melyek  egymás  után  uralkodtak,  e  fejezeteknek  a  következő  címeket 
adhatjuk  :  klasszicizmus,  romanticizmus,  tisztán  nemzeti  és  népies-nemzeti. 
Egyik  sem  uralkodott  kizárólag  a  maga  idejében.  A  legutóbbi  irányt,  a 
népiest,  már  az  első  korszakban  is  megcsillanni  látjuk  Csokonaiban : 
a  másodikban  már  fejlődésbe  indülni  Kisfaludy  Károlyban  és  Vörösmarty-- 
ban,  ki  csakhamar  a  másodiknak  és  a  harmadiknak  is  vezére  lesz.  A  külön- 
böző irányok  egyes  képviselőikben  már  elÖre  belenyülnak  a  későbbiekbe. 
vagy  vissza  a  már  lefolytakba.  Természetes,  mert  a  fejlődés  és  alakulás 
soha  és  sehol  sem  rögtönös  s  egyszerre  elhatározott,  hanem  mindig  s 
mindenütt  (az  élettelen  természetben  is)  fokozatos  és  átmenetekkel  teljes. 
Jelöljük  Kazinczyt  és  iskoláját  s  Berzsenyit  a  klasszikus  korszak 
hőseiül  —  és  Kölcseyt  átmenőben  a  romantikusra  s  még  a  tisztán  nranze- 
tire,  a  népiesnek  teljes  kizárásával ;  Vörösmartyt,  lerázva  magáról  a  klasszi- 
káit, egyenesen  a  romanticizmus  hőséül  Kisfaludy  Károlylyal  s  mellettök 
Bajzával,  s  hőseü!  egyszersmind  a  tisztán  nemzeti  korszaknak  is,  a  két 
elsőt  egyszersmind  a  népies  előkészitöiül :  ezen  a  ponton  jelenik  meg  Tompa 
Mihály  is,  első  fellépéseiben  hozva  magával  valamit  a  Bajza  szentimentális 
romantikájából,  átnyúlva  a  későbbi  népiesbe  is,  először  csak  a  tái^yban, 
később  a  formában  is,  de  munkássága  derekas  részében  határozottan  a 
tiszta  nemzeti  irány  hiveül  s  egyik  kiváló  hőséül,  utánzás  és  csatlakozás 
nélkül,  saját  egyéniséggel.  Állásának  s  az  irodalomtörténetben  elfoglalt 
helyének  e  rövid  meghatározását  igazolni,  munkássága  áttekintésével  alább 
fogjuk  megkísérteni;  most  életrajza  vázolására  tértink  át. 


TOMPA  MiHALY  oOB 

Tompa  MihAly  1817  szeptember  28-án  született,  Rimaszombatban,  t™ 
hov^  atyja,  szintén  Mihály,  születése  helyéről,  a  borsodi  Igricziböl  köl-  'E 
tözött  s  becsületes  csizmadia-mesterséget  folytatott.  A  család,  hagyományai 
szerint,  a  Székelyföldről  eredt,  hol  a  kisborosnyói  református  Tompa-család 
ma  is  virágzik ;  de  e  nemesi  előnevet  Igricziben,  hol  szegény  foldmívesek 
vagy  iparosok  voltak,  nem  használta.  Költőnk  nagyapjának,  Tompa  György- 
nek két  fia  volt;  közülök  az  idŐsb,  Mihály,  csizmadia-mesterségre  adta 
magát  s  vándorlása  után,  mint  mester,  telepedett  le  Rimaszombatban  s  vette 


Tompa  Mihuly.  <1K4-) 

nőül  Bárdos  Zsuzsanna  polgárleányt,  egy  kedves,  gyöngéd  érzelmű,  mély 
kedélyű  leányt,  a  ki  költőnknek  életet  adott,  de  korán  elhalt  s  az  árván 
maradt  gyermeket  nagyszülői  vették  magukhoz  Igrrczilje.  Itt  nyerte  első 
oktatását  a  betűre  ügy  mint  a  természet  benyomására  egyaránt  fogékony  fiű. 
Elemi  iskoláit  végezve,  tanulékonysága  korán  kitűnvén,  iskolamestere. 
Bihari  György  uram,  az  igriczi  földesúr,  Szentimrey,  figyelmét  hívta  fel  rá, 
kinek  pártfogása  és  segélye  mellett  a  sárospataki  kollégiumba  ment.  Itt  a 
közép-  és  főiskolai  tanfolyamokat  kitűnő  szorgalommal  és  sikerrel  végezte, 
bár  sok  nélkülözés  mellett  is.  Multa  túlit,  fecitque  puer,  sudavit  et  alsit. 
A  híres  jogtanár   KÖvy   auspiciumai   alatt   virágzó    iskolai    önképzőkörben. 


510  TOMPA  MIHÁLY 


melyből  Erdélyi  János,  Kazinczy  Gábor,  Szemere  Miklós  s  a  korán  elhalt 
Ormós  László,  mint  kiváló  tehetségek  váltak  ki,  az  ő  költői  tehetsége  is 
hamar  és  sokat  igérőleg  mutatkozott.  Pataki  reminiszcenciáinak  későbbi 
termékei,  jeles  ódája  Lorántfy  Zsuzsanna  háromszázados  emlékünnepére  s 
még  jelesebb  —  a  himnusz  magaslatára  emelkedő  ünnepi  óda  Kazinczy 
Ferencz  százados  ünnepén  1859-ben,  melyért  az  akkor  már  elismert  és 
ünnepelt  költőt  oly  méltóan  koszorúzta  meg  az  akadémia. 
'^^m  lí  d^^  Még  pataki  diák  volt,  mikor  első  költeménye,  Mohos  váromladékon . . . 

az  Athenaeumban  megjelent  s  némi  figyelmet  ébresztett,  bár  ezen  még 
saját  egyénisége  nem  látszott  meg  s  inkább  a  Bajza  borongó  és  roman- 
tikus szentimentalizmusa  érezhető.  De  ő  —  ügy  látszik  —  súlyt  helyezett 
e  költeményére  s  ettől  kívánta  számláltatni  költői  pályája  éveit,  mert  ezt 
(a  többihez  képest  zsengét)  összes  költeményei  későbbi  kiadásaiba  is  föl- 
vette. De  pataki  diák  volt  még  akkor  is,  mikor  saját  önálló  pályát  törve 
magának,  előfizetést  nyitott  Népregéi-  és  Mondáira  E  kettős  cím  alatt  kép- 
zeleti alkotások  (regék)  s  hagyományosak  (mondák)  vannak  összefoglalva. 
Ezekről  mondtuk  fölebb,  hogy  a  népies  költészetbe  nyúltak  be,  de  csak 
tárgyaikért,  mert  kivitelök  romantikus,  formájuk  lírai  s  a  nemzeti  csak  a 
tárgyakban  van,  bár  itt-ott  már  a  népiesnek  is  nyomaival.  Mert  köztök 
van  az  Arvalányhaj  című  regének  nyitánya,  népdalai  egyik  legszebbike, 
a  fonóbeli  leányok  dala,  a  Virágos  kenderben,..,  mely,  mind  a  mellett 
hogy  emlékeztet  a  Gretchen  fonó-dalára  a  Goethe  Faw5/jában,  egészen 
eredeti,  egészen  magyar  és  egészen  népies.  Atalában,  már  itt  jegyezzük 
meg,  hogy  összes  költőink  között,  Vörösmartyt,  Petőfit  s  Aranyt  sem  véve  ki, 
ő  az,  a  ki  legkevesebbé  állt  más,  hazai  és  külföldi  költők  benyomása  alatt 
és  legsajátabb  egyéniséggel  birt,  kivéve  legelső,  kezdő  költeményeit  —  mint 
a  Mohos  váromladékon  címűnél  már  Bajzára  utaltunk  —  a  mi  nem  azt 
jelenti,  hogy  több  eredetiséggel  birt  volna  mint  ama  nála  is  jelesebbek. 
A  ^^[J^^ll^  ^^  A  Népregék  és  Mondák  1 846-ban,  előfizetés  útján  jelentek  meg,  mikor 

még  a  forradalom  utáni  irodalom-pártolás,  hazafiságból,  tömeges  előfizetés 
minden  kis  verskötetre,  nem  volt  divat  és  nemzeti  demonstráció,  méltó 
meglepetést  szült,  hogy  a  még  nem  hírneves,  csak  méltó  figyelmet  ébresztett 
fiatal  költőnek  munkájára  annyi  előfizető  jött,  hogy  az  1000  példány  még 
ki  sem  került  sajtó  alól  s  az  utolsó  ívekkel  együtt  már  a  második  kiadás 
első  íveit  kellett  nyomatni.  Arany  Jánosról  s  ToWijáról  még  sejtelem  sem 
volt;  de  Petőfi  népies  költészete  már  felcsillant  a  láthatáron  s  Erdélyi 
János  Magyar  Népdalok  és  Mondák  gyűjteménye  már  közkézen  forgott 
A  Kisfaludy  Károly,  Vörösmarty  és  Czuczor  hajlamai  a  népies  felé  már 
előkészítették  a  közönség  ízlését  s  a  népregék  és  mondák  címe  magában 
is  kecsegtető  lehetett.  Nem  mondhatjuk,  hogy  a  NépregéK  és  Mondák,  akár 
címöknek,  akár  —  talán  —  a  hozzájok  kötött  várakozásnak  teljesen  meg- 
feleltek volna.  Több  volt  bennök  a  fiatal  költő  képzeletéből,  érzelmességéből, 
atalában   alanyiságából,   mint  a   nép   meséiből,   a   mondából   s  atalában  a 


TOMPA  MIHÁLY  511 


népies  felfogásból,  sok  a  lírai  áradozásból,  kevés  az  erős  vagy  épen  drámai 
meséből;  ámbár  egy-egy  darab,  pl.  a  már  említett  Árvalányhaj  s  még 
inkább  a  Jávorfa^  kitűnő  volt  épen  ezekben,  a  többiből  hiányzó,  tulajdo- 
nokban s  a  mondák  némelyike,  a  felső-magyarországi  regényes  vidék  részint 
történeti,  részint  nép-mondáit  szerencsésen  alakította  s  öltöztette  fel.  Tompa 
egész  költői  pályája  jellemét  s  kinyomatát  —  az  átalakuló  költészet  határ- 
mesgyéin  állását  —  ez  első  nagyobb  műve  tünteti  föl  legteljesebben;  kép- 
zelet-szőtté mesék.  Urai,  olykor  érzelgős  hangulatokkal,  majd  erős  hazafias 
érzéssel,  majd  legyőzhetetlen  hajlammal  a  képlegesség  (allegória)  felé  s 
közbe-közbe  szerencsésen  eltalált  népies  költői  érrel,  mindez  egyesül,  ha 
nem  bír  is  ^ygyé  olvadni,  a  Népregék  és  Mondák  költészetében.  A  ter- 
mészet rajongó  s  egyszersmind  mély  szeretete,  a  melynek  kebelén  töltötte 
s  ábrándozta  át  gyermek-  s  iQükorát,  a  melytől  a  mint  első  benyomásait 
nyerte,  ügy  mind  végig  képeit  vette  —  e  regékben  is  minden  lapon,  minden 
sorban  érezhető.  A  természet  képlegesítése  is  tülnyomó  s  jellemző  vonás  ben- 
nök,  s  következő  gyűjteményében  a  Vtrágregékben  (1854.)  e  vonás  még  a  virágregék 
határozottabban  s  csaknem  kizárólag  előtérbe  lép.  A  virágok,  a  természet  e  . 
bájos  leányai,  a  német  lírának  kedvencz  képei.  Rückert,  Freiligrath,  maga 
Goethe  s  még  Heine  is,  előszeretettel  vesznek  tőlök  bájos  képeket  s  hason- 
latokat; olykor  románczokban  is  szívesen  fordulnak  hozzájok.  De  Tompa 
nem  utánok,  hanem  saját  ösztöne  után  indült,  midőn  ügyszólván  sorba 
vette  a  virágokat  —  s  az  átalános  virágnyelv  által  nekik  tulajdonított 
jelentőség  fonalán,  szeszélyes,  majd  érzelmes  regéket  költött  róluk  élénk 
képzeletével,  melyekben  emberi  —  különösen  gyöngéd  női  érzelmeket,  a 
legtöbbször  jól  eltalált,  bár  néha  mesterkélt  allegóriákban  —  szőtt  körü- 
löttük. Ezekben  a  finom  megfigyeléssel,  a  virágoknak  ügyszólván  egyéni- 
ségébe beható  szellemességgel  írt  mesékben  a  népiesnek  alig  találunk  valami 
nyomára,  akár  a  felfogásban,  akár  a  kivitelben;  de  annál  több  mívelt 
érzésre,  lírai  érzelmességre  s  a  kifejezés  és  sok  helytt  a  párbeszédek  eleven 
bájára.  Kivált  nő-közönségnek  soká  kedvencz  olvasmánya  maradt  e  csinos 
gyűjtemény,  de  —  mint  helyesen  jegyezték  meg  —  az  allegóriák  e  tömege 
egyhangüvá  válik  s  néhol  homályos  benyomást  tesz  és  fárasztó. 

Sokkal  egészségesebbek  népies  s  igazán  magyar  zamatü  költői  élbe-  ^^^^^^^s^ek^^*^ 
szélesei,  Szuhay  Mátyás,  melylyel  1847-ben,  Arany  Toldijei  mellett  dicséretet 
nyert,  s  a  Vámosújfalusi  jegyző,  melylyel  még  azon  évben  a  Kisfaludy- 
társaságban  széket  foglalt.  Szécsi  Máriájának  érdekes  története  van;  a 
Kisfaludy-társaság  1847 — 48-ra  költői  pályázatra  Szécsi  Máriát  tűzte  ki: 
Arany,  Petőfi,  Tompa,  kiket  már  akkor  a  népies  költők  triászául  emlegettek, 
megegyeztek,  hogy  e  tárgygyal  ők  is  versenyeznek,  de  nem  pályáznak.  Meg 
is  írták  miníl  a  hárman  a  jó  Gyöngyösi  által  kidolgozott  tárgyról  elbeszélő 
költeményeiket;  de  a  Kisfaludy-társaság  pályázatára  egyik  sem  küldte  be, 
azonban  mind  a  három  kiadta;  Petőfi  az  Életképekben,  Tompa  a  Pesti 
Divatlapban,   Arany  a  maga  terjedelmesebb   költeményét   külön   füzetben. 


512  TOMPA  MIHÁLT 

Tompa  elbeszélő  költeményeiben,  milyenek  a  már  említett  regéken  s  mon- 
dákon kívül  b  nagy  számmal  vannak,  a  valódi  epikust  nem  találjuk  ugyan, 
mert  epikai  felfogás,  magasabb  értelemben  s  erős  mese-szerkezet  többnyire 
hiányzik  bennök ;  de  egyes  alakok  jellemrajzában,  az  elbeszélés  tömör- 
ségében, a  hangulatnak  majd  objektív,  majd  szubjektív  elemeiben  s  a  mindig 
jóízű,  olykor  humoros,  olykor  komoly  elbeszélésben  még  is  határozott 
költői  erő  és  szellem  njatatkozik.  Erős  népies  humor  van  például  az  E^y 
házasság,  a  Pali  történeie,  a  Hitszárkaland,  a  Muszka  tréfa,  s  mindenek 


felett  a  Három  a  daru  ciműekben ;  balladai  szerkezet  és  hang  ragad  m^ 
az  Elele  húnkirdlyról.  Kun  Kocsárd  és  A  fogoly  ciműekben ;  míg  mély 
vallásos  s  bibliai  szellem  melegít  a  Jézus  és  a  nép,  AtnnoH  és  Támár, 
A  félkezü  koldus  elbeszélésekben  s  a  Bosnyák  Zsófia  és  Széni  László 
királyról  legendákban. 
'Im^í'  Nemcsak  ezekben,  hanem  Tompa  egész  költészetében  jellemző  vonás 

;i(hen  g  lényeges  alkatrész  a  mély  vallásos  érzés  s  a  bibliai  hang  ereje,  melylyel 
minden  lépten-nyomon  találkozunk,  csak  néhányat  említve :  a  GyUlekezelben, 
a  kálvinista  istenitisztelet  a  mily  hű,  oly  meleg  rajza;  az  Éh,  alapgondo- 
lata :  csak  istennél  a  segítség ;  1863.  az  országos  nagy  ínség  esztendejéből ; 
Tapasztalás,  keserű,  de  a  biblia  Prédikátor-könyvének  a  visszhangja ;  Eslve, 


TOMPA  MIHÁLY  513 


megnyugvás  istenben;  a  Haldokló  mellett  —  a  bűnös  végórájának  gyöt- 
relme s  vigasza ;  s  az  Isten  akaratja  e  felséges  költemény,  mely  kételyből 
és  hitből  és  vívódásból  szinte  aggasztólag  van  összefonva...  s  még  sok 
más!  —  Itt,  ha  kitéréskép  is,  adjuk  ennek  magyarázatát.  Egyszerű,  de 
vallásos  családjában,  kiskorában  édesanyjánál,  majd  ennek  halála  után  nagy- 
anyjánál s  az  elemi  iskolában  korán  belecsepegtették  a  vallásos  érzést  s 
a  biblia  szeretetét.  Akkoriban  még  a  református  középiskolában  is  inkább 
uralkodott  az  az  irány,  mint  ma,  mikor  a  középiskolai  tanárok  még  az 
erősen  felekezeti  színezetű  debreceni,  sárospataki,  pápai  s  nagyenyedi  kollé- 
giumokból s  nem  az  állami  egyetemekből  s  tanárképző- intézetekből  kerültek 
ki  s  majdnem  kizárólag  végzett  theologusok  voltak.  Majd  a  sárospataki 
főiskolában,  hol  még  akkor  orthodox  kálvinista  szellem  uralkodott,  maga 
is  a  papi  pályára  lépve,  egészen  magába  vette  azt  az  irányt,  a  nélkül 
hogy  az  csökkentette  vagy  szárazabbá  s  ridegebbé  tette  volna  költői  szel- 
lemét s  hajlamait,  melyeket  viszont  a  sárospataki  önmívelő-kör  s  abban 
oly  társakkal  való  érintkezés  táplált,  mint  a  kiket  már  említettünk.  Később, 
mint  Gömörben  bejei,  keleméri,  majd  hanvai  pap,  nemcsak  hivatalos  köte- 
lességből, hanem  valódi  hajlamból,  folyvást  a  bibliával  társalkodott  s  attól 
nemcsak  szellemet,  hanem  nyelvet  is  tanult.  A  mint  egyházi  szónoklataiba, 
melyekből  két  válogatott  kötet  s  több  egyes  halotti  beszéd  (gróf  Teleki 
József  felett,  Draskóczy  Sámuelné  felett)  nyomtatásban  is  megjelent,  bele 
vitte  költészetét,  vagy  költészetébe  is  a  bibliát  s  a  kettő  egymást  nemcsak 
nem  rontotta  s  valódi  jellemétől  nem  fosztotta  meg,  sőt  egyik  a  másikat 
emelte,  erősítette  s  ékesítette.  Bölcsészete  is  vallásos,  sőt  humorában  is, 
melyben  alig  van  szatírái  elem  s  keserűség,  szelíd,  szeretetteljes,  mondhatni 
vall4sos  alapszínezet  látszik.  A  biblia  képei,  jelvisége  s  a  parabolák  és 
allegóriák  iránti  keleties  előszeretete.  Tompa  egész  költészetének,  nemcsak 
regéiben  s  rokonfajú  elbeszéléseiben,  hanem  lírájában  is  egyik  fő  jellem- 
vonása s  mély  hatásának  legerősebb  eszköze,  azon  a  legmagasabb  ponton 
is,  melyre  költészete  az  ötvenes  és  hatvanas  években  emelkedett. 

Rokon,  vagy  legalább  ettől  nem  elütő  vonás  a  természetnek  az  a  forró  Tompa  tenné- 
és  mély  szeretete,  annak  nemcsak  szépségei  és  külső  jelenségei  iránt,  mely 
nála  is,  mint  Petőfinél,  minden  nyomon  látható,  hanem  belső  élete  titkaiba 
is  behatolás,  melynek  pl.  Virágregéinek  bájos,  sokszor  rejtélyes  képeit 
köszönhetjük,  de  a  mely  kezdettől  fogja  jellemezte  költészetét  Legelső, 
még  kezdő  fiatalkori  költeményeiben,  a  Patakhoz  című  naiv  érzelmes  dal- 
ban, az  Éji  violák  s  a  Jégvirágok  rejtélyes  érzéseiben  szól  a  természet 
kultusza;  Graefenberghen  betegen  ül  hűs  kútfejek  csurgóinál,  hallgatva, 
egyedül;  a  Falusi  órák  édesen,  nyugodtan  telnek  a  természet  kebdérr; 
Messziről,  —  » Piros  hajnalban  —  úgymond  —  volt  útnak  indulása,  mikor 
»égő  hajnalcsillag  tündöklött  keleten*  s  otthon  még  alvó  kedvesére  gon- 
dolva, a  meleg  érzésű  s  ábrándozó  költemény  összes  képeit  az  előtte  haj- 
nali  kibontakozásban   megnyíló  természetből  veszi.   Kedvencei   a   fecske,  a 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet  II.  köt.  33 


514  TOMPA  MIHÁLY 

gólya,  kiket  oly  gyakran  megénekel;  a  pipis,  kit  útszéli  szegény  egj-szerű- 
ségében  annyira  szeret,  s  fulemilével,  pacsirtával,  fecskével  m^  előnyére 
hasonlít  össze ;  ellesi  a  madarak  fészekrakását  s  Madarak  módjára  akarja 
ő  is  családi  fészkét  megépíteni ;  a  hangyák  életét  s  hozzájok,  kivételesen 
keserűséggel  vegyített  humorral  intézi  énekét,  őszszel,  tavaszszal,  mennyi 
szép  dala  van ;  érkező  s  búcsúzó  madárnak  sincs  több.  \'ersenyben  Petőfivel 
s  Kerényivel  énekli,  de  leghívebben  s  a  természet  teljes  költői  részlelezé- 
f ével  festi  le  az  Erdei  lakói  a  Kárpátokban ;  de  az  Alföldi  képek  —  mint 


Tompa  Mihálj'  (IHfiT-J. 

Petőlinél  —  nála  is  szebbek  a  havasok  vadregényes  képeinél.  Költésze- 
tének népies  része  is  közvetlenül  a  természetből  táplálkozik.  Népregéiben 
a  tájak  és  vidékek  hü  s  meleg  rajza,  minden  nyomon  feltűnik.  Népdalaiban, 
pl.  a  Télen  nyáron  kezdetűben,  a  puszta  s  az  azt  távolból  behangzó 
harangszó  a  falu  karcsú  tornyából,  mily  hangulatkeltő,  mily  megkapó '. 
Családi  érzelmeivel,  melyek  szintoly  mélyek,  összeforr  a  természet  szeretete  : 
a  Kedves  (gyermek)  sirjánál  s  Utolsó  verseiben,  nejéhez,  csak  a  természet 
képeihez  ragaszkodik  képzelete,  köti  emlékeit,  s  azokból  meríti  reményét 
és  vigasztalását  Egy  hosszú  s  fájdalmakban  és  érzésekben  gazdag  életnek 
emlékei,  egy   vallásos  és  szenvedő  szív   története,  madarak    éneként   s 


TOMPA  WlHjtuY  315 

virágok  illatának  és  hervadásának  keretében  foly  le  előttünk.  Mert  a  ter- 
mészet tényei  és  képei,  erdő,  mező,  hegy,  lapály,  csermely,  virág,  harmat, 
fecske,  gólya,  láp  és  terepélyes  nagy  fa,  nála  nem  üres  szó  vagy  költői 
frázis  és  cafrang,  a  mint  tehetetlen  poétáknál,  hanem  életének  alkotó  része, 
költészetének  egyik  lényege. 

Vallásossága  és  természetszeretete :  költészete  uralkodó  vonásának,  a  '^^'í^''^''^^  *'" 
jelviségnek  s  az  allegóriának  táplálói.  S  hogy  ezek,  fejlődésével,  mind  hr-itiszeiéhcn 
mélyebben  beásták  magokat  lelkébe,  kedélyébe:  annak  legerősebb  bizony- 


Tumpáné  Zsoldos  K  mii  In. 

sága,  hogy  élete  utolsó  szakában  költészetét  ezek-  emelték  a  legmaga- 
sabbra s  termettek  legdicsőbb  alkotásait ;  a  forradalom  utáni  korszakban, 
mikor  a  hazafi-bánat  és  kétség,  az  elnyomatás  keserűsége,  majd  a  kétesen 
derülő  hajnal,  az  előbb  félénk,  majd  erősbülő,  de  még  akkor  is  aggódó 
remény  azokat  a  hangokat  és  képeket  adta  lantjára,  melyek  mindenikéről 
elmondhatjuk,  a  mit  Petőfi  a  Vörösmarty  Szózalávó\  mondott  —  hogy 
"Szólt  egy  országnak  szivéhez«. 

Különös,  s  alig  magyarázható,  hogy  Tompa  lantján  a  hazafias  és 
nemzeti  éftés  addig,  sem  a  forradalom  előtt,  sem  alatta,  nem  —  vagy  alig 
zendült  meg.  Nem  a  magyarosság  vagy  a  hazaszeretet  hiányzott :  magya- 
rossága  s  hazafisága,  lírai,   érzelmi  költeményein  ugyan  kevésbbé,  de  élbe- 


516  TOMPA  MIHÁLY 


szelő  költeményein  félreismerhetetlen,  pl.  Szuhay  Mátyásán  s  történeti  és 
balladai  költeményei  nem  egyjén;  de  míg  Kölcsey,  Bajza,  Vörösmarty, 
Erdélyi,  Garay  s  mások  tiszta  hazafi  érzelmeket  s  oly  hatalmasan  zen- 
genek szerelmi  líráik  mellett,  ő  alig  ad  hangot  azoknak.  1848-ban  mint 
tábori  lelkész  vesz  részt  a  schwechati  csatában,  majd  siílyos  szembaja  s 
máskép  is  beteges  állapota,  a  haza  határain  kívül  Graefenbergben  tartóz- 
kodásra kényszeríti,  sem  a  közelben,  sem  a  távolból  hangzó  ágyuk  döreje 
s  nemzete  nehéz  és  véres  küzdelmeinek  csatazaja,  hatni  sem  látszik  rá; 
mintha  nem  fájlalná,  hogy  Prometheusként  sziklához  láncolva,  nem  vehet 
részt  a  küzdelemben,  mintha  a  haza  sorsa  nem  is  érdekelné,  költő  társai  s 
különös  Petőfi  szilaj  énekeire  visszhangot  sem  ad.  De  bár  hallgatása  alig 
magyarázható,  ki  vonhatná  kétségbe  hazaszeretetét,  hűségét,  az  aggodal- 
mak s  remények  belső  harcát?  Hallgatott,  mert  nem  találta  meg  a  kellő 
hangot.  Betegen,  mozdulatlanul,  távol  —  mikép  lelkesíthetett  volna  harcra, 
mikor  maga  nem  harcolhatott,  s  mért  jajgatott  volna  tehetetlenségén,  a 
mi  kislelkűség  lett  volna.  A  mivel  e  dicső,  de  gyászba  fűlt  évnek  adós 
maradt,  azt  a  49-re  következő  sűlyos  éveknek  dús  kamatokkal  lefizette  a 
hazaszeretet  s  a  nemzeti  gyász  oltárain, 
aííe^^i  Költészete  ez  utolsó,  legfényesebb  korszakának  első  termékei:  A  gá- 

lyához, a  Pusztán  *  s  a  Levél  egy  kibujdosott  barátom  után,  A  két  előbbi 
—  bár  A  gólya  a  Magyar  emléklapokhoTí  megjelent,  de  mindjárt  le  is 
foglaltatott  s  a  költő  bűnvádi  vizsgálat  alá  vétetett  s  Kassára  haditörvény- 
szék elé  idéztetett,  —  sokáig  csak  kéziratban  járta  be  az  országot,  talán 
több  példányban  s  nagyobb  és  mélyebb  hatással  mint  bármely  nyomtat- 
vány akkoriban.  Mikor  a  megenyhült  tavaszi  légre  s  a  viruló  határra 
visszatérő  gólyának  azt  kiáltja: 

Csak  vissza,  vissza !  meg  ne  csaljanak 
Csalárd  napsugár  és  síró  patak . . . 

Ne  járj  a  mezőn,  temető  van  ott, 
Ne  menj  a  tóba,  vértől  áradott ; 
Toronytetőkön  nézve  nyughelyet, 
Tüzes  üszőkbe  léphetsz,  úgy  lehet. 

Csak  vissza,  vissza !  dél  szigetje  vár. 
Te  boldogabb  vagy  mint  mi,  jó  madár  I 
Neked  két  hazát  adott  végzeted. 
Nekünk  csak  egy  volt,  az  is  elveszett ! 

Vagy  mikor  » képzete  fenn  repülne,  a  táj  szellőivel*,  de  fájdalma  a  ma- 
gasból földre  vonja  le  >a  sors-alázta  hon«-ba,  hol  >egy  hős  nép  bevégze 
zajos  történetét*,  s  a   puszta   vadon   költészete  maholnap  elvész,  a  fökl- 

>  Pusztán   cím    alatt   már  előbb    is  volt  egy  igen  szép  leíró  költeménye:    >Pogány 
idő  támadt «  kezdetű,  keserű  befejezéssel,  de  nem  hazafias,  csak  általános  emberi  irányban. 


J 


TOMPA  MIHÁLY  517 


kóstolók  s  katasztercsinálók  nyomaiban,   s  a  villámtól  lesújtott  bátor  kese- 
lyűnek még  ki  sem  hűlt  fészkén  — 

S  hol  a  nyilrÖptű  sólyom  is  csak 
Nagy  félve  járt  elébb : 
Csipogva  fürdik  s  üt  tanyát  most 
A  szemtelen  veréb .... 

Vagy  mikor   elbujdosott   barátja   (Kerényi  Frigyes)   után   sóhajtja,  szemre- 
hányó fájdalommal: 

Szó  nélkül  távozál .... 

A  daru  is  búsan  kiáltozik,  pedig 

Egész  nemzetével  útra  kerekedik. 


Szívet  cseréljen  az,  a  ki  hazát  cserél ! 

Mert  hosszú  hervadás  emészti  azt  a  fát, 
Melyet  nagy  korában  tesznek  más  földbe  át !  — • 

a  mély  fájdalom  s  keserűség  ily  igaz  hangjaira  minden  magyar  szíve 
megdobbant  s  ajka  feljajdult.  A  kor  elégiái  hangulatát  senki  sem  fejez- 
hette, nem  is  fejezte  ki  jobban. 

Mily  igaz  volt  a  költő  e  hangulata,  annak  tartóssága  bizonyítja 
legjobban.  Tompa  lantja  tizenöt  évig  szólt  ezen  a  hangon.  Csak  formáit 
változtatta.  Az  elsőkben  csak  lírai  hangon  beszélt ;  csakhamar  költői  termé- 
szete az  allegóriái  románcok  s  képleges  ódák  formáiba  vitte  át,  melyeknek 
csak  képei  alatt  s  sorai  között  lehetett  olvasni  az  igazságot  s  megtalálni 
az  értelmet;  de  mind  a  ki  olvasta,  megtalálta  és  megértette.  Ezek  elseje 
volt  A  madár,  fiaihoz,  melyben  a  költőket  ösztönözte  s  lelkesítette,  a 
madarak  példájával  e  refrainnel: 

Fiaim,  csak  énekeljetek ! 

Hosszú  sora  következett  ezután  a  politikai  allegóriáknak,  nem  okos- 
kodó, nem  elemző,  hanem  a  legtisztább,  a  legnemesebb  költői  felfogással 
s  alakításban. 

Csak  mellékesen  említve  az  e  korból  s  ezzel  összefüggésben  levő, 
bár  nem  szorosan  ez  allegoriás  sorozatba  tartozó  két  bájos  és  meleg  köl- 
teményt, a  kassai  letartóztatása  után  hazatérőben  írt  Távolból  és  Itthon 
vagyok  címűeket,  az  allegóriák  közül  néhány  románc-szerűt  kell  első  sor- 
ban kiemelnünk.  A  jövevény  mintegy  folytatása  s  megtestesítése  a  Pusztán 
eszméjének,  intve  az  idegenből  ide  bevándorló  jövevényt,  hogy  itt,  hol 
minden  rom  és  gyász,  ne  keressen,  mert  nem  találhat  otthont,  hol  magunk 
is  csak  a  múltak  s  elhunyt  dicső  őseink  kisérteteivel  társalkodhatunk. 
Rokon  a  Szent  küszöb,  melynek  alapeszméjéül  maga  a  költő  vallja  —  e 
fajta  költeményeihez  adott  rövid  magyarázó  jegyzeteiben  —  >a  régi,  szent 
iránti  kegyelet   ápolását,   ha   már  rom   is«.   A  Pusztuló  erdő  azt  mondja. 


518  TOMPA  MIHÁLY 


hogy  »a  hol  léha,  nyomorult,  bitang  az  új  sarjadék,  az  iOúság,  ott  nincs 
jövője  a  nemzetnek*.  A  tűz,  a  Hóreb  hegyén,  isten  jelenlététől  égő  csipke- 
bokor »a  nemzet  elfojthatatlan,  megsemmisíthetetlen  önérzete,  a  honszeretet 
titkos  hatalma,  parazsában  is  égő  tüze«.  A  testvérek,  egy  háznak  gyer- 
meki, kik  kincset  keresni  távol  földben,  gyöngyöt  halászni  a  tengerben, 
tudományt  szerezni  a  nagy  világban,  szétmennek  s  koldusokul  térnek 
vissza  az  idegenből;  a  költő  megmondja  nekik  a  mese  tanulságát: 

Ne  légy  a  tengerek  mélyében  gyöngyhalász, 
A  négy  folyam  között  drágább  kincset  találsz  ! 
S  te,  a  kinek  lelke  tudás  miatt  eped  : 
Beszélj  e  földdel,  ez  megtanít  tégedet !  * 

A  sebzett  szarvas,  mely  halálra  sebezve,  a  rengetegbe  rejtőzik  el,  hogy 
senkitől  se  látva,  nem  szánva,  vérezzék  el  s  teste  ne  essék  a  vadász  zsák- 
mányául: »ha  el  kell  veszni  a  nemzetnek*  —  magyarázza  Tompa  — 
»veszszen  el  úgy,  hogy  zsarnoka  se  ne  gyönyörködjék,  se  hasznot  ne  lásson 
elveszéséből!*  Hasonló  a  Hajó  —  mely,  ha  sűlyed,  a  gályarabok  tétlen  nézik, 
inkább  veszszen  velők  zsarnokuk  is,  minek  segítsenek  öt  megmenteni?  S 
hogy  a  hosszú  sort  ne  hosszabbítsuk :  a  legszebb,  Ikarus,  mely  eltérve  az 
ókor  regéjétől,  nem  az  erején  felül  vakmerő  balga  ifjút,  hanem  a  napba 
törő,  nagyot  merő  hős  tragikus  bukását  —  s  jelképében  a  dicsőt  merő 
és  elbukó  nemzetet  —  ábrázolja.  A  magas  ódái  számyalásúak,  bár  szintén 
nem  jelviség  nélkül  valók  közül,  említsük  A  pozsonyi  várban  címűt,  mely- 
nek végstrófáját  a  cenzúra  kitörűlte,  de  később  újra  helyre  lehetett  állítani : 

E  puszta  rom  tán  még  felépül ; 
De  bár  eltűnik  is  kövérül 
A  romiadás  zöldes  moha  : 
A  régi  tűz  fellángolása 
A  régi  szó  felharsogása 
Nem  újul  meg  soha !  — 

a  mit  azonban  a  következő  felépülés,  hála  égnek,  meghazudtolt  —  bár  nem 
is  épen  a  pozsonyi  várban.  A  megújhodás  közeledte,  s  a  még  kétkedő 
remény  felébredte  felé,  a  Télben:  »Majd,  majd,  mikor  még  eljön  az  idő!« 
s  a  Kikeletkor,  mikor  még  bva  inti  nemzetét,  hogy  a  csaló  reménynek  ne 
higyjen  még ;  a  mindeniknél  nagyobb  hatást  tett  s  a  legelsőkkel  (Gólyához, 
Pusztán)  egyenlő  népszerűségre  emelkedett  Uj  Simeon,  az  Uj -Testamentum 
jóslatának  e  felséges  visszhangja.  Említsünk  e  korszakból  még  egy-két,  már 
nem  allegoriás,  de  tiszta  ódát,  'Novemberben,  barátjához  Horváth  Lajoshoz, 
mikor  a  » kiegyezési*  országgyűlésre  képviselőül  választatott,  s  a  még  akkor 
is  kételkedve  aggódó  költő  óva  inti  azt,  kinek  jellemében  pedig  megbízott 
s  nemzetét : 

»  Bibliai  idézel :  Jób  XII.  8.  Ott  a  földdel  van.  Tompánál  e  Hilddel,  a    haza   földjét 
akarva  értetni. 


TOMPA  MIHÁLY 


Oh  nemzetem,  bísom  te  benned, 
Biiom,  de  mép:  is  féltelek .... 


Nem  a  kemény  szorítás  —  a  lágy 
SimoRntástril  féltelek  .... 


Hajód  hol  könnyen  megrenektik, 
A  rév  sekélyin  féltelek. 


A  Gróf  Mikó  Imréhez,  kit  akkor  Erdély  Szécketvy tjének  neveztek  —  az 
Egy  könyv  (Horváth  Mihály  Függellenségi  harc  iörlétteíe)  olvasása  közben 


(i^A^pyi^  -i^íU-^^^^ 


Tompa  Mihály  ulolsú  arcképe  és  névaiürása. 

—  s  mindenek  líilött  a  Kazinczy  százados  ünnepére  irt  ódát  említsük, 
mely  eszmében,  hangban,  hévben  talán  valamennyit  felülmiilja  s  ódái  magas 
szárnyalását  a  dithyrambig  fokozza:  s  Tompa  e  nemben  alkotott  s  magát 
felülmúló  remekei  közül  legalább  a  legjellemzőbbeket  —  s  akkori  hatásának 
magyarázóit  —  ha  egyebet  nem:  elősoroltuk. 

De  mind  ezzel  Tompa  lirája  remekeit,  sokoldaliíságát  s  kedélye  mély-  n 
ségeit  távolról  sem  merítettük  ki  s  nem  méltányoltuk  eléggé,  Népköltészetét 
kellene  még  nem   csak   Népregéiben  s  Mondáiban,  és  a   mi  —  e  szem- 
pontból —  sokkal  többet  ér,  A'^pt/a/aiban  jellemeznünk,  melyek,  ha  eleven- 


520  TOMPA  MIHÁLY 


ségben  s  sajátosságban  a  Petőfiéivel  nem  is  versenyezhetnek,  mélységben 
s  jelentőss^ben  az  Aranyéhoz  hasonlítanak,  s  a  természeti  képek  igaz- 
ságában az  első  forrásból,  a  néptől  magától,  származókra  emlékeztetnek: 
mint  a  már  említett,  mély  kedélyű  fonó-dalon  s  Télen-nyáron  kezdetűn  kívül, 

az  első   (I — XVn.)   ciklusból  a  Békót  tettem  kesely  lovam A  tilinkóm^ 

nem  szól . . , .  Tó  közepén  bokor  sás A  másodikból  (I — XIII.)  Bujdosom^ 

a  kerek  földön Sárga  rigó  páros s   a   Gyilkos  fenék   malom 

volna e  gyönyörű  néprománc. 

A  kép   teljességére  —  mint  a  festő,   mikor   képét   már   befejezettnek 
mondhatná,  még  egyszer  végig  nézi  s  néhány  utolsó   legjellemzőbb  vonással 
egészíti  ki  —  adjunk  hozzá  mi  is  néhányat, 
sírboítban  Álljon  itt  mindenek  előtt  a  Két  levélj  két  intézetbeli  jó  barátné,  Zsu- 

zsána  és  Florentina  levélváltása.  » Egyik  fele,  mondja  róla  Arany  János, 
szatira  az  emancipált  nőkre,  a  másik  fele  egy  magyar  háziasszony  eszmény- 
képét tükröző  igen  kedves  idill*  Azután  az  Árverésen,  Tompa  legrégibb 
költeményei  közül  való;  nem  képzelet  szőtte,  való  eseten  alapüL  Mívelt, 
előkelő,  jóllétben  élő,  sőt  gazdag,  gyermektelen  házaspár  volt.  Anyagi  hely- 
zetök  megingott.  Kastélyuk,  elhanyagolva,  romladozott,  a  park  gondozás 
nélkül,  veszendőben.  A  világtól  elvonultak,  a  világ  elfordult  tőlök.  A  tiszta 
érzésű  nő  hervadt,  fogyott,  meghalt.  Férje  agyon  lőtte  magát  koporsójánál 
Mindenök  dobra  került.  A  költemény  csodálatos  alkotás.  Művészi  ballada 
lehetett  volna  s  úgy  is  indula.  Egy  mélyen  megható,  ha  lehet  ügy  mondani : 
tragikai  genrekép  lett  belőle,  a  költő  szubjektív  reflexiójával  befejezve. 
Ez  is  az  eredetiség  s  a  mély  érzés  bélyegét  viseli  magán.  Következik  a 
Sírboltban,  mely  ismét  új  oldalról  mutatja  Tompát.  A  demokrata  költő, 
a  nép  fia  és  költője,  a  hiú  külső  nagyságra  soha  sem  vágyó,  a  világ 
nagyjainak  sohasem  kedveskedő  ember,  új,  szélesebb  látkörre,  magasabb 
szempontra  emelkedik  előttünk.  Egy  ősi  főrangú,  vagy  épen  oligarcha 
család  utolsó  sarja  előtt  nyílik  meg  az  ős  sírbolt  s  a  költő  lelke  visszaszáll 
a  századokra  terjedő  múltba.  Előtte  a  sír-fülkék  jelvényeikkel  s  föllebbennek 
képzeletében  a  hősök,  a  daliák,  bűneikkel  s  erényeikkel,  zord  és  dicső 
idők  bajnokai  és  áldozatai.  Történetökben  az  egész  nemzet  dicsősége,  küz- 
delmei újulnak  meg  s  tükröződnek  vissza.  Megadja  nekik,  bűneik  ellenére, 
a  becsülést  azért,  a  mit  a  nemzetnek,  a  melynek  élén  állottak,  használtak 
a  nehéz  napokban.  Mert 

Fájhat,  ha  dőlnek  a  bérc  ősi  fái, 

Ha  pusztulnak  s  enyésznek  a  nagyok, 

Lehetne  tán  sokat  szemökre  hán3rni, 

Ha  fényes  tettök  is  nem  volna  sok ! 

Kevéssel  volt  bűnöknél  több  erényök, 

Mely  az  apákról  a  fíakra  szállt ; 

De  annyiszor,  ez  a  kevés  —  ha  vész  jött  — 

Nem  engedé  elveszni  a  hazát ! 


TOMPA  MIHÁLY 


Ugyanebben  a  légkörben  mozog,  de  még  hatalmasabb  —  s  Tompá- 
nak talán  leghatalmasabb  alkotása  —  az  Ör^  szolga.  Itt  az  ősi  családnak 
m^  tragikusabb  vége  van  mint  csak  az,  hogy  a  természet  rendén  kihal. 
A  költemény  oly  tömör  épület,  melynek  minden  egyes  hőse  műremek,  de 
egyenként  mutogatni  bűn  volna,  mert  egészében  felséges.  S  az  egészet 
kellene  elmondanunk,  hogy  hatásából  semmi  se  veszszen  el.  De  ki  ne  ismémé, 
kinek  volna  idézetekre  szüksége? 

Mennyi  érzés,  mennyi  indulat !  Szeretet  és  szenvedély,  a  képzelet  az  uidIsó  éi 
mily  önemésztő  lángja,  a  szív  mennyi  marcangolása !  S  a  költő,  ki  testben, 


Tompa  fekelehegji  emléke. 

lélekben  legyőzhetetlen  erősnek,  valódi  daliának  látszott,  a  ki  soká  diadalmasan 
vívott  a  szívén  rég  rágódó  gyógyíthatatlan  szervi  bajjal,  melyet  gyerme- 
keinek egymás  után,  zsenge  korban  elhalása,  finom,  gyönge  testalkatú 
nejének  betegeskedése  táplált,  a  harcban,  melyet  a  saját,  örökké  forró 
szíve,  agya,  lelke  belsÖ  tusai  vívtak,  emésztettek,  lassanként  összeroskadt. 
A  hatalmas  kéz,  mely  vas  lópatkót  tudott  5  alakúvá  görbíteni,  vissza- 
hajtani, reszketett,  ha  a  tollat  megfogta:  az  egészséges  álmot  elűzte  a 
rohamosan  fejlődő  szívbaj.  A  jóízű  humort,  mely  egykor  Az  én  lakásomsA 
s  annyi  n:iást,  írta,  mely  egész  társaságot  reggelig  elmulattatott  kifogy- 
hatatlan s  művészileg  előadott  adomáival  s  élcetvel,  zord  kétségbeesés  s 
panaszkodó  kishitűség  váltotta  fel.  Minden  órán  várva,  félve  a  halált, 
mohón  rendelkezett,  gj'ötörte  a  kit  legjobban  szeretett,  de  a  kinek  türelme 


sohasem  fogyott  el ;  levelek,  táviratok  özönével  zaklatta  barátit  a  távolban 
olykor  a  halált  is  már  türelmetlen  bevárni  —  a  legsötétebb  gondolattal  is 
foglalkozott;  de  attól  neje  iránti  forró  szerelme,  jó  neve  és  becsülete  s  — 
a  hit  visszatartották.  Felesége  sorsáról,  bár  tudta,  hogy  a  rajta  csüggő 
s  különben  is  gyönge  alkatú  és  már  csak  érte  s  az  ő  ápolhatásáért  élÖ 
nö  nem  soká  fogja  túlélni,  gyöngéden  gondoskodott ;  házat  vett  s  rendezett 
be  száiDÓni  Putnc^on,  hogy  legyen  hova  özvegyen  meghúzhassa  magát: 
rendezte  írásait,  költeményeit  sajtó  alá;  akadémiai  nagy  jutalmát  (a  mely 
kitüntetés  már  halálos  betegen  érte)  takarékpénztárba  helyezte  számára; 
s  a  mi  épen  nejének  volt  készítve,  szánva,  legbecsesb  hagyatékát,  ima- 
könyvet, az  Őrangyalt,  e  legköltóibb  s  egy  vallásos  kedély  legmélyebb 
bensőségével  teljes,  magyar  női  imakönyvet  sürgette  a  nyomtatásban,  hogy 
első  példányát  még  6  adhassa  oda  a  forrón  szereteltnek  s  küldhesse  meg 
néhány  barátnéjának  emlékül.  S  végre  megírta  Utolsó  verseit  —  nejének  — 
e  gyönyörű  termékeit  a  szívnek  és  költői  képzeletnek :  a  halál  révén.  Utolsó 
öröme  Virágregéinek  újabb  díszkiadása,  annak  és  arcképének  barátai 
közt  szétosztogatása  volt.  és  barátainak  a  távolból  látogatása,  de  a  kik 
már  csak  romban  találták  a  régi  Tompát. 

így  készült  a  halálra,  mely,  még  nem  is  ötvenegy  éves  korában, 
1868  július  30-án  ragadta  el  a  már  előre  rommá  összetörtet.  A  hamvai 
temetőbe,  annyiszor  megénekelt  s  megsiratott  kis  gyermekei  virágos  táblául 
ápolt  s  gondozott  sírjába  temették,  hová  neje  is  csakhamar  követte.  Gömör 
vármegye  díszes,  hozzá  méltó  emléket  állított  főiébe.  A  magas  Kárpátokban, 
Feketehegy  íÜrdö-helyen,  azon  a  tájon,  hol  a  hármuk  által  megénekelt 
Erdei  lak  is  állott  egykor  s  hol  ö  utolsó  beteg  éveiben  kél  nyáron  keresett 
üdülést,  a  fürdő-vendégek  állítottak  sziklaszobrot  emlékének.  Egyháza, 
egyházkerülete,  akadémia,  Kisfaludy-társaság  emlékbeszédekkel,  költő-barátai 
ódákkal  ünnepelték  emlékezetét.  De  legméltóbb  s  legmaradandóbb  emléket 
ő  maga  állított  magának  —  műveiben. 


76.  Petőfi  Sándor. 

SZERRE  CSAK  EGY  FIATAL  vÁNDORSzlNiísz  jelenik  meg  a  magyar 
költészet  szent  berkében,  és  mint  valami  varázsszóra  megvál- 
tozik minden;    más  lesz  a  költői  éghajlat,  mely  aztán  válto- 
zott talajon  más  növényeket  fakaszt,  más  virágokat  illatoztat. 
A  magyar  költészet  eme  forradalma,  mely  politikai  for- 
radalmunkkal   egykorú,    Petőfi  Sándor  műve.  Egyénisége   oly    meglepő, 
mint  élete  és  költészete. 

Petőfi  élete  vándor  élet,  izgatott,  bolyongó.  Már  gyermekkorában  egy  Peu 
helyről  a  másikra  viszik  szülői,  ügy  hogy  egy  ideig  születése  helyét  se 
tudtuk  meghatározni.  Mint  tanulót  is  majd  az  egyik,  majd  a  másik  isko- 
lában találjuk ;  folyton  változtatja  lakóhelyét :  hol  Sár-Szent-Lőrincen.  hol 
Pesten,  hol  Aszódon,  hol  Selmecen,  hol  Pápán  időzik.  Majd  ismét  katonás- 
kodik :  Sopronban,  Grécben,  Zágrábiban  és  Károlyvárosban.  Mint  színésznek 
folyton  vándorbot  van  a  kezében  —  vándorbot,  mely  hasonlít  a  koldus- 
bothoz. Egyik  városból  a  másikba  barangol:  Ozora,  Székesfehérvár,  Kecs- 
kemét, Mező-Berény,  Pest,  Debrecen  a  főállomásai.  Költeményeinek  aláírása* 
ból  —  jegyezte  meg  gúnyosan  Greguss  Ágost,  legelső  bírálóinak  egyike,  — 
meg  lehetne  tanulni  Magyarország  földrajzát.  Rövid  élete  utolsó  évét  ismét 
mint  katona  tölti :  háromszor  van  a  hadseregnél,  háromszor  visszasiet 
Magyarországba,  háromszor  tér  vissza  Erdélybe,  dicső  halála  színhelyére. 
E  vándoréletnek  megvan  azonban  a  maga  szünetje,  Incidum  iniervallum\&. 
A  színész  bolyongása  és  a  honvéd  táborozása  közé  négy  év  esik :  a 
békének,  a  szerelemnek,  a  költői  munkálkodásnak  háborítatlan  évei.  E  négy 
év  az  volt  nyugtalan  életében,  a  mit  a  tengerészek,  a  ciklon  rövid  szünetekor, 
a  vihar  szemének  mondanak :  a  ciklon,  a  forgó  vihar  elragadja  a  hajót  és 
mindig  növekedő  erővel  egy  irányba  sodorja.  Végre  a  hajó  a  forgó  \'ihar 
tölcsérének  közepére  jut,  a  hol  szélcsend  van:  a  vihar  elállt,  a  habok 
elsimultak,  az  ég  kék  mint  a  mosolygó  női  szem.  De  rövid  szünet  után 
a  tölcsér  túlsó  széle  ellenkező  irányba  ragadja  a  hajót :  Örült  sebességgel 
rohan  a  szél,  a  tenger,  a  hajó  —  mintha  a  tér  is  futna  velÖk  —  míg  az 
örvény  a  hajó  roncsait  háborgó  mélységébe  nem  szívja. 


Petőfi  az  Alföld  kellő  közepén  —  mint  6  maga  Önéletrajzában  írja  — 
■és  abban  a  népies  környékben  nevekedett,  melyet  költészete  oly  híven 
tükröztet  vissza.  A  puszta,  a  csárda,  a  gólya,  a  délibáb,  a  ménes  voltak 
első  látványai,  midőn  feleszmélt,  a  magyar  népdal  az  első  költészet,  melyet 
tmllott,  E  benyomások  aztán  kihatnak  egész  életére.  Petőfi  édesapja,  mint 
nagyapja  is,  mészáros  volt  Aszódon.  Heves,  kissé  durva,  de  a  mellett  jószívű 
-és  tetötől-talpig  becsületes  ember,  ki  valamicskét  latinul  is  tudott.  Bocskoros 
nemes  volt ;  címereiben  kivont  kardú  páncélos  kar  látható.  Petőfi  édesanyja 
turócmegyei   parasztleány  volt,    ki  magyarul   úgy  látszik  csak  Aszódon 


Pet5fl  kiskSresl  síDlfitiázL 

tanült  meg.  Gyöngéd,  kedves,  dalos  teremtés  volt  Az  a  kevés,  a  mit  róla 
tudiink,  azt  a  hatást  teszi  ránk,  hogy  nem  volt  közönséges  asszony. 
Kieie  Petőfi  Sándor  Kis-Kőrösön,  hol  apja  a  mészárszéket  árendát)a  vette 

volt,  1823-ban  az  üjév  első  perceiben  született.  Tíz  éves  korában  szülei  Buda- 
pestre küldik  iskolába ;  először  az  evangélikusoknál  jár,  később  a  piaristák 
gimnáziumába.  Osztályterméből  a  kilátás  arra  a  térre  esett,  hol  most  érc- 
szobra áll.  Tizenkétéves  korában  Aszódon  találjuk,  hol  három  évig  járja 
az  algimnáziumot.  Ettől  az  időponttól  kezdve  élete  mindinkább  nyugtalanná 
és  zivatarossá  lesz. 

Életünk  története  már  előre  meg  van  írva  lelkünkben :  hajlamainkban, 
indulatainkban,  tehetségünkben.  A  mi  életünk  aztán  csak  e  belsőnknek 
időben  és  térben   való  kifejlése.   Petőfiben  három   ily  főhajlam  volt  ural- 


PETŐFI  SÁNDOR  6£& 

kodó:  függetlenségi  érzete,  szinészí  vágya  és  költői  hajlama.  Egy  fél  évet 
Selmecen  a  líceumban  tölt;  de  apja  megvonja  tőle  a  segélyt,  mert  meg- 
írták neki,  hogy  fia  minden  tilalom  ellenére  a  színészek  után  jár.  Petőfi 
erre  télviz  idején  elhagyja  Selmecet  és  gyalog  Pestre  indul.  Ez  volt  az. 
első  keserves  nagy  gyalogütja.  Az  első  keserves,  de  nem  az  utolsó  és 
nem  a  legkeservesebb!  Pesten  véletlenségből  találkozik  édesapjával,  de- 
megugrik  és  a  nemzeti  színháznál  mint  statiszta  és  szerephordó  szolgál 
(E  részben  hasonlított  pályafutása  a  Shakspereéhez).  Most  egyszerre  élete 
igen  rövid  időre  felderűi:  egy  mérnök  rokona  magához  veszi  s  a  színész- 
szolga most  néhány  hónapig  megint  ügy  él  mint  egy  úri  gyermek  r 
Ostfiasszonyfán  kocsikázik,  csónakázik,  vadászatra  megy.  Itt  költeményeket 


is  ír,  a  melyekben  a  latin  költőket  utánozza  és  egy  szép  leányt  a  szom- 
szédságból megénekel,  kinek  soha  nem  mert  a  szemébe  sem  nézni.  Petőfi 
ekkor  tízenhat  éves  volt;  termete  középmagasságú,  arca  sötét  olajszínű, 
sörteszerű  haja  barnás,  szeme  dacos  és  villogó,  hosszú  nyaka  meztelen. 
Azonban  rokona  is  csakhamar  leveszí  Sándorról  kezét:  »ügy  sem 
lesz  belőle  egyéb  mint  komédiás* ;  mire  Petőfi  kétségbeesett  daccal  Sopronba 
megy  és  katonának  csap  fel.  Tán  sohasem  szolgált  a  hadseregben  katona, 
ki  Jobban  szerette  volna  a  szabadságot  és  erősebben  gyűlölte  a  kényszert, 
mint  Petőfi.  Másfél  évet  töltött  a  katonaságnál.  1840  márciusban  ezrede 
Grécbe  vonult,  hol  Petőfi  tifuszbeteg  letL  A  katonaságnál  rosszul  bántak 
vele;  még  télen  is  a  legnehezebb  munkákat  kellett  az  udvaron  végeznie. 
*Csak  néha  emel  ki  e  pokolból  a  költészet,  a  mennyei,  a  malasztos  — 
írja  egyik  levelében.   Oh,  ha  ezt  keblembe   nem  hordanám,  a  kétségbeesés- 


526  PKTÓFI  SÁNDOR 


-Ölne  meg !«  Végre  egy  jólelkű  orvos  pártfogásával  mint  szolgálatra  alkal- 
matlant elbocsátják.  1841  március  elején  indult  el  Károlyvárosból.  Lesová- 
nyodva, halványan,  bakancsba  fűzött  kék  katona  nadrágban,  katona  frakk- 
l3an  és  fehér  kucsmában  lépte  át  hazája  határát.  E  szegény,  rongyos,  lázas 
obsitos  baka  merengő  szeme  előtt  újból  elterült  a  fold,  melyet  rövid  időn 
ismét  örökre  el  kellett  hagynia.  Itt,  életének  víz-választó  gerincén  állva 
mintegy  ezt  mondta  neki  a  sors:  » Nyolc  súlyos  és  gazdag  évet  adok 
neked,  gyermek-iQú,  nyolc  évet,  hogy  elérd  a  lángelme  legmagasabb  csúcsát 
E  rövid  évek  alatt  te  ki  fogod  fejezni  mindazt,  a  mi  évezredek  óta  néped 
lelke  mélyén  rejtve  aludt.  Erősebben  kell  átérezned  minden  érzést  mint 
bárkinek:  de  fájdalmad  és  gyönyöröd  örökre  meg  fog  maradni.  Szenve- 
déseid, nyughatatlanságod,  bolyongásaid  fejél>en  kettős  jutalmat  adok: 
lángoló  ihletet  és  korai  halált !« 

A  következő  két  éven  át  Petőfit  folyton  két  pálya  közt  látjuk  inga- 
dozni.  Felváltva  hol  tanuló,  hol  pedig  a  színészi  pályát  kísérli  meg,  mely  őt 
gyermekkora  óta  ellentállhatatlanul  vonzotta.  1843  nyarán  már  tolla  után 
keresi  kenyerét,  a  mennyiben  francia  és  angol  regényeket  fordít  (németből) 
a  Kisfaludy-társaság  Külföldi  Régényiára  számára.  De  csakhamar  vissza- 
esik nagy  tévedésébe  és  őszszel  ismét  felcsap  színésznek.  Debrecenben  is 
fellép  mint  színész,  ugyanabban  a  városban,  a  melyben  hét  évvel  azelőtt 
Arany  János,  hasonló  csábítás  áldozata,  kibújva  a  debreceni  deák  hosszú 
fekete  tógájából  először  lépett  a  világjelző  deszkákra.  Petőfi  az  1843 — 44-iki 
telet  a  legnagyobb  ínségben  töltötte  Debrecenben,  miután  a  környéken 
vándorszínészkedve,  súlyosan  megbetegedett.  Betegsége  alatt  összeírta  köl- 
teményeit és  február  második  felében  Pestre  indult.  Ez  útját  —  utolsó 
keserves  vándorútját  —  egy  levelében  leírja.  » Kopott  ruhában,  gyalog, 
egy  pár  húszassal  és  egy  kötet  verssel  utaztam  Pestre.  E  kötet  versben 
volt  minden  reményem;  gondolám,  ha  eladom  jó,  ha  el  nem  adom,  az  is 
jó,  mert  vagy  éhen  halok  vagy  megfagyok  s  vége  lesz  minden  szenve- 
désnek. Egyes-egyedül  mentem  a  Hegyalján ;  egy  lélekkel,  egy  élő  lénynyel 
nem  találkoztam.  Minden  ember  födelet  keresett,  mert  iszonyú  idő  volt 
A  süvöltő  szél  esőt  szórt  reám.  Epén  szemközt  jött.  Arcomon  megfagj'tak 
a  könnyek,  melyeket  a  zivatar  hidege  és  a  nyomorúság  fakasztott  Egy 
heti  kínos  vándorlás  után  Pestre  értem...  Pesten  a  végső  ponton  álltam: 
kétségbeesett  bátorság  szállt  meg  s  elmentem  Magyarország  egyik  leg- 
nagyobb emberéhez  oly  érzéssel,  mint  a  mely  kártyás  utolsó  pénzét  teszi 
fel,  hogy  élet  vagy  haláU.  E  férfiú  Vörösmarty  volt,  ki  Petőfi  költeményeit 
a  Nemzeti  kör  nevű  klubbal  kiadatta 

Ez  év:  1844  nagy  forduló  Petőfi  életében.  Ez  évvel  megszűnt  bolygó 
korszaka,  ez  évben  jelentek  meg  Versei,  ez  évben  szakított  végleg  a  színé- 
szettel. Petőfinek  határozott  tehetsége  volt  a  színészethez;  ha  nem  lett 
volna  tehetsége,  alig  ragaszkodott  volna  oly  soká  e  pályához,  miután  az 
irói  pályához  is  nagy  votizalmat  érzett.  Petőfi  szépen,  tűzzel  szavalt ;  hangja 


PETŐFI  SAn'DOR  527 

érces  volt  s  a  mellett  igen  jellemzően  tudott  alakítani.  A  mi  a  jeles  színészt 
teszi,  az  megvolt  benne,  ha  nem  is  mind,  de  legalább  nagyobbrészt. 
Vörösmarty  Petőfit  1844-iki  sorsfordulata  előtt  többször  buzdította,  hogy 
lépjen  fel  a  fővárosban.  Most  végleg  szakított  a  színészet  múzsájával,  hogy 
ezentúl  kizárólag  a  költészet  múzsájának  éljen.  Emelkedése  mostantól  fogva 
igen  gyors.  Költészetének  meglepő  újdonsága  és  közvetlensége  csakhamar 
meghódította  a  fogékony  elméket.  Rövid  tdőn  Magyarország  leghíresebb 
emberei  közé  számítják, 

1846  szeptember  8-án  látja  Nagy-Károlyban  Szendrey  Júliát  és  épen 
egy  évvel  később  tartja  meg  vele  esküvőjét.  Új  házasságuk  első  idejét  a 
költői  várban  töltötte  költőileg  ihletett    fiatal    nejével.   Innen   aztán  Kolozs- 


Petófl  Kvermckk.iri  lakiiliiiK.i  Fiksyhaznn. 

váron  át  Szalontára  Arany  Jánoshoz  utaztak,  kit  Petőfi  ugyancsak  ez 
évben  a  Toldi  megjelenése  alkalmából  mint  nagy  munkatársat  először  köl- 
teménynyel üdvözölt,  majd  pedig  a  nyáron  már  meglátogatott  volt.  Költé- 
szete aztán  Örökkévaló  glóriát  vont  a  barátság  és  a  szerelem  ezen  néhány 
boldog  hónapja  köré. 

.\  következő  évben,  1848-ban,  mindinkább  politikai  irányú  lesz  köl- 
tésSete.  Ö  előre  érezte  a  forradalmat,  »mint  az  állatok  a  földrengést". 
Március  lö-én,  midőn  a  forradalmi  mozgalom  voltakép  megkezdődik,  ő  áll 
a  fővárosi  ifjúság  élén,  melyet  a  Talpra  magyar  buzdított  e  napon.  Petőfi 
a  hallgatóság  lázas  lelkesedése  közt  négyszer  szavalta  el  e  dalt,  melyet 
mindjárt  ki  is  nyomtak.  Ez  volt  a  felszabadult  sajtó  első  nyomtatványa. 

Ezentúl  az  idők  forrongó  árja  mindinkább  magával  sodorja  őt :  mint 
forradalmi  költő,  népszónok  és  vezércikkíró  szolgálja  a  szabadság  eszméjét. 


528  PETŐFI  SÁNDOR 

Lelke  tele  volt  ifjú  lelkesedéssel,  melynek  tiszta  lángja  mindig  valami 
tárgyat,  táplálékot  keresett,  »Soha  lantomnak  egy  húrját,  toUamnak  egy 
vonását  nem  adtam  bérbe,  énekeltem  és  írtam  azt,  mire  lelkem  istene  ösz- 
tönzött, lelkem  istene  pedig  a  szabadság*  —  írja  joggal  magáról. 

Petőfi  heves  eszméi  azonban  csakhamar  visszahatást  szültek :  a  Kirá- 
lyoJAoz  című  költeménye  (ez  ismétlő  sorral  -.  Nincsen  többé  szeretett  király) 
nagy  visszatetszést  keltett.  »Március  után  néhány  hét  —  írja  Petőfi  egy 
cikkében  —  s  íme  egyike  vagyok  a  leggyűlöltebb  embereknek*.  E  vissza- 
tetszésnek tulajdonítható  —  legalább  részben,  hogy  a  Kis-Kúnságban  a 
képiselóválasztásnál  megbukott.  Az  események  azonban  a  költőnek  adtak 
igazat  Véres,  végletes  harcra  került  a  dolog.  Petőfi  ekkor  már  nem  marad- 
hatott az  Íróasztalnál.  Vannak  nemes  természetek,  kikben  valami  nagylelkű 


A  pdpai  ffiiskoU. 

nyugtalanság  munkálkodik :  valami  szomjúság  epeszti  őket  nagyobb  tet- 
tek után,  semmint  a  köznapi  élet  szűk  korlátai  megengedik.  Ilyen  volt 
Petőfi.  A  forradalmat,  a  harcot,  a  hősi  halált  előre  érezte  és  óhajtotta. 
Már  1845-ben  ott  kíván  meghalni,  a  hol  lelkesítve  zengenek  a  harcok 
csalogányai,  a  trombiták.  >Az  Isten  a  magányt  nem  nekem  teremte;  oda 
való  vagyok  a  csatatérre*,  mondja  egy  más  költeményében. 

Csak  szólna  már,  csak  szólna  már 
A  csaták  harsány  trombitája, 
.\  osatajelt,  a  csatajelt 
Zajongó  lelkem  alig  várja. 

Leikének  ösztöne  és  a  körülmények  egyaránt  arra  birták,  hogy  honvédndc 
álljon  be.  1848  október  közepén  századosnak  nevezik  ki,  de  !849  elején 
Bem  táborához   téteti  magát  át.    Mint  Bem  kedvence  és    szárnysegédje 


PETŐFI  SAnDOR  529 

résztvesz  a  dicső  kétségbeesett  erdélyi  hadjáratban.  Petőfi  közben-közben 
T(ét  ízben  is  elhagyta  Erdélyt,  de  mindig  ismét  visszatért  Bemhez.  Midőn 
harmadszor  visszatért,  Bemmel  Bereckén  találkozott  Petőfi,  négy  nappal 
halála  előtt.  Bem  örömében  sírva  megölelte  e  felkiáltással:  Fiam,  fiam! 

Petőfi  az  Egy  gondolat  bánt  engemet  című  költeményben  leírja  minő 
halált  óhajt:  iQan,  a  csatatéren,  a  szabadságért;  a  paripáktól  összetiprott 
holttestét  aztán  közös  sírba  temessék.  A  sors  meghallgatta:  július  31-én 
Segesvár  mellett  orosz  kozák  fegyvere  ölte  meg  a  költőt,  ki  még  nem 
szerezhetett  magának  újból  sem  egyenruhát, 
sem  fegyvert.  A  közérzelemnek  kifejezőjét 
aztán  közös  sírba  adták. 

Petőfi  szerepe  a  magyar  költészet 
történetében  könnyen  és  kétségtelenül  meg- 
jelölhető: ő  a  legnagyobb  magyar  lírai 
költő.  A  dal  tehetségének  és  vérmérsékle- 
tének természetes  kifejezése.  Valódi  lírai 
természet.  Folyton  érzések  rezegnek  benne, 
és  kifejezést  keresnek  a  dalban;  lelke  tele 
van  elektromos  feszültséggel,  mely  a  költé- 
szet szikráiban  pattan  ki.  Soha  ember  a 
világon  nem  volt  tisztább  és  jellemzőbb 
típusa  a  lírikusnak,  mint  ő.  Telisded  teli 
van  mély  érzésekkel  és  lelkesedéssel.  Min- 
den érzés,  minden  hajlam  csakhamar  a 
szenvedély  színét  ölti  nála:  a  hazaszeretet, 
a  barátság,  a  szerelem,  a  harag,  a  politikai 
rokonszenv,  a  költészet.  Nem  mérsékli  érzel- 
meit, nem  nyom  el  semmit ;  az  első  impul- 
zus embere.  Az  életnek,  az  örömnek  és  a 

búnak  oly  teljességét  élvezte  és  szenvedte,  p^^  („„.^  ^^  ,^^ü.,ir6i.) 

mint  tán  senki  más. 

Érzelmeinek  ezen  intenzitását  jellemzi  PetÖfl,  midőn  ezt  írja : 

Kedvemnek  ha  magja  volna, 
Elvetném  a  hó  Teleír, 
S  ha  kikelne  ;  rózsaerdő 
Koszorúzná  a  telet. 

Érzelmeinek  nagy  erejével  függ  össze  aztán  végletessége,  érzékeny-  ^'^^l^^ 
sége,  ingerlékenysége.  A  higany  az  ő  hőmérőjén  mindjárt  felszökik  a  forr- 
pontra.  Csupa  vérmesség  és  elragadó  tűz,  mely  őt  könnyen  elhamarkodott 
■és  könnyelmű  tettre  csábítja,  de  sohasem  bírja  olyas  valamire,  a  mivel  a 
becsület  ellen  vétene.  Semmiféle  kényszert  nem  tud  tűrni;  a  szabadságot 
is  teljes  telidedségéb^en  akarja  élvezni.  A  közéletben  van  benne  valami 
elidegenítő   nyugtalanság,  néha  elbizakodott  felületesség  is;  szabadságesz- 

BeOth]',  Msgjv  IrodakimiBrtíncl.  II.  kflt.  :I4 


530  PETÓFI  SÁNDOR 


menyének  szolgálatában  azonban  alapos  és  állhatatos.  E  részben  is  elment 
érzelmének  legvégső  határáig:  a  szabadságért  való  hősi  halálig. 
^^tanítviSiyí*'  Petőfi,  Úgy  ntínt  nagy  kor-  és  munkatársa  Arany,  a  magyar  népköl- 

tészetből indült  ki :  a  népköltészet  sajátságait  alkalmazza  a  maga  műveiben 
is,  de  a  múköltő  tudatos  művészetével  Még  megvan  benne  a  népies  zamat 
üdesége,  de  van  kökészetében  valami  más,  magasabb  tökéletesség  is:  a 
nagy  egyéniség  öntudatossága  és  mélysége. 

Petőfi  költészete  e  szerint  a  magyar  népköltészet  megnemesítése  a 
műköltészfet  eszközeivel.  A  népköltészet  vad  rózsatövébe  ojtotta  a  neme- 
sített rózáát.  Ebből  veszi  kellemét,  abból  éltető  nedvét. 

Petőfi  is.  Arany  is  a  magyar  n^  tanítványa.  Arany  a  népköltés  nyd- 
vét,  kifejezésbeli  fordulatait,  mondatfűzését  és  ^ikus  szerkezetét  tanulja  el 
Petőfi  a  népdal  sajátságait  alkalmazza  és  alakítja  át  sajátos  tehetsége  szerint 

Melyek  ezek  a  sajátságok  és  hogyan  mutatkoznak  Petőfinél?  Mi 
mindent  tanúit  el  a  magyar  néptől? 

A  magyar  népdal  tanítványa  Petőfi,  •  mert  költészetében  a  magyar 
élet  és  a  magyar  föld  tükröződik,  magyar  ritmus  lüktet  bennök,  magyar 
érzések  vannak  bennök  kifejezve,  a  magyar  népdal  kompozíciója  szerint 
vannak  taglalva  és  a  népdal  közvetlensége,  élénksége  és  egyszerűsége 
érzik  meg  rajtuk. 

Vegyük  e  sajátságokat  egyenkint  szemügyre.  Petőfi  költészeta)ei> 
magyar  talajon  állunk:  a  magyar  nép  életét  látjuk  benne  és  a  magyar 
föld  terűi  el  szemünk  előtt.  Soha,  sem  előtte,  sem  utána  nem  tükröződtek 
a  magyar  népnek  és  a  magyar  földnek  sajátságai  jellemzőbben  mint  a 
Petőfi  költészetében.  Megtaláljuk  nála  a  magyar  nép  tipikus  alakjait  és  a 
magyar  nép  tipikus  érzelmeit.  Megvan  költészetében  a  magyar  vendég- 
szeretetnek jellemzése,  a  magyar  hazaszeretet  lángol  és  ég  minden  dalában,, 
a  szabadság  érzete  uralkodik  egész  költészetén  úgy  mint  az  egész  magyar 
alkotmányos  életen.  Megvan  a  magyar  nép  józan  öntudata,  büszkes^e,. 
az  érzelmek  őszintesége,  melegsége  és  bizonyos  diszkrét  finomsága,  mely 
e  népet  jellemzi.  Megvan  a  Petőfi  érett  költészetében  a  szerelem  ez^ 
meg  ezer  hangulat-ámyéklataival,  fi-ancia  frivolitás  és  német  érzelgősség 
nélkül:  a  magyar  szerelem  hévvel  és  erővel.  Azt  lehet  mondani:  Petőfií 
műveiben  elénk  tűnik  a  magyar  föld  és  a  magyar  lélek,  de  bizonyos  költői 
exaltáció  tüzétől  megvilágítva, 
jeienetcző  ereje  De  nemcsak  magyar  tárgyak  és  magyar  érzelmek  feltűntetésére  nézve 

gyökerezik  Petőfi  a  magyar  népdalban,  hanem  gyakran  a  költői  szerkezet  és 
a  ritmus  művészetét  is  a  magyar  népdaltól  veszi.  A  népdal  az  érzelmeket 
nem  elvontan  mondja  el,  nemcsak  előadja,  hogy  a  költőndc  ilyen  vagy 
amolyan  érzelmei  vannak  ezen  vagy  azon  oknál  fogva,  hanem  meg  is 
szereti  jeleníteni  az  érzelmeket.  Nemcsak  in  abstracto  fejti  fel  a  lírai  tar- 
talmat, a  lélek  mozdulatait,  hanem  megérzékíti :  kis  jelenetet  állít  elénk, 
melyben  bizonyos  személyt  bizonyos   helyzetben,   bizonyos  elfoglaltsággal 


PETÓFI  SÁNDOR  .      531 


látunk  magunk  előtt.    Nem   általánosan  kifejezett    örömet   vagy   panaszt 
hallunk  a  népdalban,  hanem  határozott  egyént  határozott  háttér  előtt. 

Petőfinek  eme  megjelenítő  ereje  költészetének  egyik  legelevenebb  és 
legfeltűnőbb  vonása.  Az  érzés  ilykor  nála  mintegy  dramatizálva  van: 
nemcsak  az  érzelmek  kifejezését  halljuk,  hanem  tanúi  vagyunk  egy  kis  jele- 
netnek. Szóval  az  érzelem  mintegy  genre-jelenet  van  bemutatva.  » Szeretlek, 
szép  leány,  a  mint  először  láttalak  kigyúlt  a  szívem*  mondja  az  elvont 
lírikus.  Mit  mond  Petőfi? 

Befordultam  a  konyhára 
Rágyújtottam  a  pipára  . . . 

Az  elvont  lírikus,  ha  megénekli  a  Tiszát,  azt  írja:  »Te  vagy  a  leg- 
magyarabb folyó!  Csendes  vagy,  de  egyszerre  eltöröd  a  gátat  9tb.«  Petőfi 
e  helyett  elmondja,  mit  látott  és  hallott,  midőn  egy  szép  nyári  nap  alko- 
nyulatánál  a  Tisza  partján  állott.  Aztán  elbeszéli,  hogyan  beszélgettek  este 
társaival  lobogó  rőzseláng  mellett  a  Tiszáról  és  mikép  hazudtolta  meg  a 
Tisza  a  költő  jó  véleményét  egy  éjjel,  midőn  zúgva-bőgve  kitört  és  eí. 
akarta  nyelni  a  világot 

Hogy  mennyire  függ  Petőfi  dalaiban  a  magyar  népdaltól,  azt  költe-  Nópdioszerű 
menyeinek  bekezdésein  is  láthatjuk.  A  magyar  népdal  szeret  röviden  valami    dalaiban 
helyzetet  vagy  valami  külvilági  tárgyat  elénk  állítani. 

Kútágason  ül  a  sas 
Engem  rózsám  ne  csalogass. 

A  kútágasról  és  sasról  nincs  többé  szó. 

Petőfi  a  magyar  népdalnak  ezt  a  bekezdő  szerkezetét  utánozza,  csak- 
hogy többnyire  jelképies  vonatkozást  ad  a  bekezdésben  említett  jelenségnek. 
Például : 

Száll  a  felhő  magasan,  magasan 

Az  én  rózsám  messze  van,  messze  van. 

A  szóismétlés  (magasan,  messze  van)  a  távolságot  a  ritmus  útján, 
a  felhő  említése  pedig  képzet  útján  érzékíti  meg. 
Van  még  jellemzőbb  példa: 

Reszket  a  bokor,  mert 
Madárka  szállott  rá. 
Reszket  a  lelkem,  mert 
Eszembe  jutottál. 

Hasonlóan  népdalszerű  bekezdés  a  következő: 

Rózsabokor  a  domboldalon. 
Borulj  a  vállamra  angyalom. 

Ez  idézetek  mind  egyszersmind  példák  arra  nézve,  hogy  nemesítette 
meg  Petőfi  a  népdal  egyes  sajátságait. 

34^ 


532  PETŐFI  SANDOR 

Koztttttaaési  PetÖfinck  legjellemzőbb  és  legmélyebb  sajátsága,  melyre  nézve  szintén 

érintkezik  a  magyar  népdallal :  közvetlensége.  E  sajátság  a  légritkábbak 
egyike  a  műköltészetben :  eltanulni  nem  lehet,  mennél  inkább  tanulja  valaki, 
annál  messzibb  esik  tőle.  A  népdal  (néha  még  legpongyolább  terméke  is) 
friss,  üde,  közvetlen.  Ilyen  a  Petőfi  h'rája  is.  Korának  szónoklás  költésze- 
tével ellentétben,  ^yszerű;  a  mit  mond,  az  bizonyos  naivitással,  bizonyos 
ösztönszerű  igazságszeretettel   van  mondva.   Heves,  mély  érzelmek  !ehet5 


Petffl  Sándor.  (BarabÓElól,  ie4S.) 

egyszerűen   kifejezve  —  ilyen  a  Petőfi-féle  költemény.   Petőfi  úgy   szövi 
költeménye   fonalait  mint  a   selyemhernyó  a  maga  selymét  vagy  a  pök 
sokszemű  hálóját :   nem  tehet  egyebet,    munkája    ellentállhatatlan    ösztön 
eredménye, 
í  Petőfi  közvetlenségével  szorosan  összefügg,  mint  gyökér  a  virágjával, 

meglepő  ósztHtesége.  Mindenét  leplezetlenül  kitárja.  A  költészet  neki  nem 
alkalom  magát  ilyennek  vagy  olyannak  mulatni,  hanem  alkalom  mindent 
elmondani :  vallomás,  gyónás.  Érzelmek  rezegnek  lelkében  és  mintegy 
Önkénytelenül  szavakban  megmerevednek.  Nála  nincs  szépítés,  finomítás, 
válogatás.  Egész  lelki  életét  átönti  a  költészetbe,  mint  az  ember  txHl  átönt 


arany  serlegbe  az  utolsó  cseppig.  A  többi  jeles  magyar  költő  inkább  bizo- 
nyos kiszemelt  helyzetben  mutatja  be  magát  a  közönségnek:  válogatott 
alkalommal  érzelmeinek  virágát  adja  elő.  PetÖfi  nem!  ö  mindenestül  bele- 
ugrik a  költészet  ritmikusan  lebegő  sajkájába.  Nem  hagy  semmit  a  parton, 
nem  leplez  semmit,  ö  mer  Részen  Petőfi  lenni.  Elénk  tárja  minden  érzelmét, 
minden  gondolatát,  minden  élményét.  Azt  is,  h<^y  éhezik,  hogy  fázik,  hogy 
vándorszínészkedett,  hogy  apja  megverte,  hogy  rongyos  a  kabátja.  Ki 
merte  volna  előtte  mindezeket  elmondani?  A  költÖ  szégyell  volna  ily  pon- 
gyolában a  világ  előtt  megjelenni.  Bizonyos  ünnepi  hangulat  kellett  ahhoz, 
ünnepi  ruha,  sőt  Berzsenyi  néha  az  ünnepi  hatás  emelésére  még  római 
tógát  is  öltött  magára. 

Ha  más  költőt  olva- 
sunk, bármily  jeles  legyen 
is,  úgy  érezzük,  mintha 
a  költő  közt  és  köztünk, 
az  olvasók  közt,  valami 
finom,  átlátszó,  de  hideg 
üvegfal  volna.  Petőfinél 
nincs  m^  ez  a  fal.  Közve- 
tetlenül  érintkezik  velünk. 

A  mi  mindennapi,  a 
mit  addig  triviálisnak  tar- 
tottak, azt  elmondja,  lelke 
Igenekéig  enged  pillan- 
tanunk. 

Hogy  tehette,  hogy 
merhette  ezt? 

Merhette,    mert     ha 

minden  leplet  ledobott,  ak-  a  Halyiéi  KKlapáoeánnk  clmképe. 

kor  minden  nemes  emberi 

érzéstől  áthatott,  őseredetí  természet  állt  előttünk;  ha  lelke  legfenekéig 
pillantunk,  legfenekéig  költőt  látunk  twnne;  ha  mindennapi  eseményt  mond 
el,  akkor  is  átvilágtik  a  látszólag  triviális  rajzon  rajongó  heve  vagy  szikrázó 
humora.  Egyénisége  megaranyoz  mindent:  a  köznapit,  a  jelentéktelent,  a 
nevetségest,  mindazt,  a  mit  páratlan  őszinteséggel  lírájában  elmondott. 

Petőfi  utánzói  aztán  ezt  az  őszinteségét  is  utánozni  akarták  és 
mintegy  a  Petőfi  közvetlenségével  nézték  a  világot,  ök  is  mindent  el 
akartak  mondani.  Pedig  ha  Apolló  mezítelen  jelent  meg,  —  igaza  volt; 
csakhogy  nem  minden  mezítelen  lantos  IQú  Apolló,  ők  Petőfi  lángszelle- 
métől csak  napszürást  kaptak.  Egyszerre  divatba  jöttek  az  apák.  Minden- 
kinek volt  apja,  heves,  jószívű,  érzelmeit  nem  mutató  apja,  mint  Petőfinek ; 
míg  eddig  nan  szóltak  a  költők  apjukról,  azt  pedig  hogy  kocsmáros,  a 
világért  sem  vaUották  volna  be.  Minden   költőnek   volt  anyja  á  la  Petőfi, 


534  PETŐFI  SÁNDOR 


ki  fiát  néma  szeretettel  csókolta   (csakhogy  Petőfit  a   müzsa  is   homlokon 
csókolta);   minden   költő   érdeklődni   kezdett   a   csárdák,  a   bojtárok  és  a 
vándorszínészek  iránt. 
^  M^Sídfr^  Petőfi  azonban  nemcsak  az  első  irodalmunkban,  ki  mer  önmaga  lenni, 

hanem  az  első,'  ki  mer  látni  mint  lirikus.  őszinte  abban  is,  a  mit  lát 
Látja  mind,  a  mi  környezi,  és  elmondja.  Igen  is,  ő  lát  mindent,  de  a 
költő  szemével  látja.  Ő  látja  először,  hogy  szép  az  Alföld.  Száz  meg  száz 
költő  ment  át  az  Alföldön :  látták  pusztáit,  méla  csárdáit,  csikósait  és  méne- 
seit, csapiárosait  és  betyárait,  a  magyar  parasztot,  a  kisbérest,  de  egyikük 
sem  tudta,  hogy  ezekben  is  van  költészet.  Petőfi  fedezte  fel  az  Alföldet  a 
költészet  számára,  ő  mintegy  ezt  mondta :  »nem  kellenek  Svájc  hótakart 
bércei,  nem  kellenek  Árkádia  zengő  ligetei,  nem  kell  a  bájos  Tibur,  itt  van 
^^5zlke^"^  Hortobágy!  Tanuljatok  látni,  ebben  is  elég  a  költészet!*  De  nemcsak  a 
magyar  alföldet,  hanem  az  egész  természetet  is  más  szemmel  nézte  Petőfi 
mint  elődjei.  Soha  sem  tükröződött  frisebbnek,  üdébbnek,  több  ifjú  bájjal 
a  természet  mint  az  ő  szemében.  A  természet  neki  nem  pusztán  látvány, 
hanem  kitágult  épk  A  felhők  lelki  rokonai,  az  alföld  a  szabadság  jelképe, 
az  alvó  természetet  nem  akarja  fölébreszteni  — 

Ha  megcsókolsz,  ajkaimra 
Ajkadat  szép  lassan  tedd, 
Föl  ne  keltsük  álmából  a 
Szendergő  természetet. 

•  A  természet  átszellemül   dalaiban   és  megtelik   érzelemmel.   A  völgy  és  a 

hegy  beszélnek  nála,  de  nem  hogy  okoskodó  tanúiságot  mondjanak  el 
(mint  az  állatmesében),  hanem  hogy  érzelmüket  kifejezhessék.  Csak  az 
érthette  annyira  a  természetet,  kiben  annyi  természetesség  és  egyszerűs^ 
volt,  mint  Petőfiben. 

Lciró  költészete  Petőfi  gyakran  nemcsak  érzi  a  természetet,  hanem  le  is  írja.  Leírásai 

rendkívül  biztosak  és  határozottak:  a  vidék,  melyet  elénk  tűntet,  oly  sza- 
batos vonásokkal  van  megrajzolva,  hogy  festő  mindjárt  le  is  festhetné, 
mérnök  pedig  elkészíthetné  térképét.  Mindamellett  még  sem  puszta  leírások, 
hanem  lírai  költemények,  mert,  úgj^zólván,  áztatva  vannak  érzelemmel. 
Nézzük  például  leghíresebb  leíró  költeményeinek  egyikét,  A  kufyakaparót 
Egy  elhagyott  csárda  leírása,  de  voltakép  azon  kellemetlen,  unalmas,  sivár 
érzés  feltüntetése,  mely  az  utast  elfogja,  ha  belétér.  Nemcsak  düledező 
épületet  látunk  magunk  előtt,  hanem  bizonyos  hangulatot  érezünk,  melyet 
az  épület  keltett.  Petőfi  különben  nemcsak  úgy  teszi  nagy  művészetté 
lírikusakká  leírásait,  hogy  érzelmeit  szövi  beléjük,  hanem  még  azzal  is, 
hogy  a  térbeli  jelenségeket  időbeli  események  fonalán  írja  le.  Nem  festi: 
minő  az  illető  tárgy  vagy  vidék,  hanem  elmondja,  minőnek  látta  ilyen 
vagy  amolyan  helyzetben.  Legfeltűnőbb  példa  erre  a  Tisza  dmű  költe- 
ménye. Nem  festi  a  Tisza  különböző  sajátságait,  hanem  elbeszéU,  hogy 
egyszer   nyári   napnak  alkonyulatánál   ilyennek  láttam  a  Tiszát,   néhány 


PETŐFI  SÁNDOR  535 

-nappal  később,  midőn  félrevert  harangok  zúgása  álmámból  felvert,  emilyen- 
nek  mutatkozott.  A  leírás  lírai  érzelemmé  olvad  vagy  élénk  genreképpé 
Iterekedik  ki. 

Petőfi  az  emtwri  lét  rejtelmeibe  is  mélyre  ható  pillantást  vetett.   Van  * 


Petófl.  (Egjellen  fenmíradl  ténybépt  után.) 

az  idők  változását  képzeletétien  Összeszorítja  és  gyorsan  áttekinti,  a  mar 
nap  esetlegességét  az  örökkévalóság  színe  alatt  (sub  specie  aetemilalis) 
szemléli.  Az  idő  korlátai  egy  percre  ledőlnek  és  a  jelen  mélán  a  jövő 
szemébe  néz.  Rövid  példája  ennek  a  jövőbe  merengő  iránynak  a  következő 
költeménye : 


536  PETÓFI  SÁNDOR 


Még  alig  volt  reggel,  már  megint  este  van. 
Még  alig  volt  tavasz,  már  m^nt  itt  a  tél. 
Még  alig  Juliskám,  hogy  megismerkedtünk 
S  már  feleségem  vagy,  már  rég  azzá  lettél. 

Még  alig  hogy  játszánk  apáink  térdén  s  mar 
Maholnap  ott  alszunk  nagyapáink  mellett . . . 
Csak  annyi  az  élet  mint  futó  felhőnek 
Arnya  a  folyón,  mint  tükrön  a  lehellet.  ^ 

De  nemcsak  a  saját  jövőjét  pillantja  ilykép  gyakran  át,  hanem  az 
emberiség  sorsát  is: 

Dicsőséged,  neved  maradjon  ?  Hol  ? ! 
A  nép  is  elvesz,  melyhez  tartozol. 
Az  ország,  melyben  most  él  nemzeted. 
Tenger  volt  egykor  s  újra  az  lehet. 
S  e  föld  is  semmisébe  oszlik  el. 
Kevély  ember,  miben  kevélykedel  ? 

Sőt  nemcsak  az  emberiség  sorsán  tűnődik,  hanem  izgatott  képzelettel 
az  egész  világegyetem  végét  látja  maga  előtt:  látja,  hogy  a  mindenség 
fergetegje  meghasítja  az  eget  és  átdobja  a  hasadékon  földgolyónkat,  s  mint 
most  az  eső  és  hó  esik,  esnek  akkor  majd  a  csillagok  és  folynak  csillag- 
patakok !  (Ha  jöne  oly  nagy  fergeteg.  —  Elmém  sokai  gondolkodik.) 

A  jelen  és  vele  szemben  a  holnapnak  sejtése:  szerelmi  mámora,  a 
koltói  várkert  szépsége  és  vele  szemben  korai  halála,  feleségének  hűtlen- 
sége tűnik  elénk  a  Szeptember  végén  dmű  költeményben  is. 

Elhull  a  virág,  eliramlik  az  élet . . . 
Ülj  hitvesem  üy,  az  ölembe  ide, 
Ki  most  fejedet  keblemre  tevéd  le 
Holnap  nem  omolsz  e  sirom  föbl^e? 

A  lírának  általán  három  főtárgya  van:  a  szerelem,  a  természet  és 
a  halál.  E  három  örök  fomotivum  folyik  össze  méla  sejtelemmel  a  Szep- 
tember végénben.  A  .  természetből  kiindulva  a  halálgondolatán  át  a  szere- 
lemhez jut  Petőfi  e  költeményében,  mely  talán  a  magyar  költészet  legelső 
remeke.* 
Petőfi  elbeszélő  Petőfi  elbeszélő  költeményeiben  is  mindenekelőtt  lirikus.  Annyira  szub- 

költészete 

jektív  volt,  annyira  tele  tulajdon  zajongó  érzelmeivel,  hogy  nem  válhatott 
tárgyilagos  epikussá.  Ha  az  ő  elbeszélő  költeményeinek  személyei  beszélnek, 

*  Hasonló  gondolkozás  van  ezekben :  Elvándorol  a  madár.  Szép  kedvesem,  MhIoM' 
dóság.  Fövényszem,  harmatcsepp. 

*  Ugyancsak  Kohóról,  a  hol  Petőfi  a  Szeptember  végént  írta,  szintén  a  mézeshetek 
alatt  hasonló  szellemben  írja  egyik  levelében  az  idők  folyását  áttekintve :  »Az  idő  halad, 
gyorsan  1  gyorsan !  a  virágok  már  elhervadtak,  hidegek  kezdenek  lenni.  Az  idő  halad,  oly 
vén  házas  vagyok  már !  Maholnap  talán  már  bölcső  jön  a  házba  s  utána  nemsokára 
koporsó.  Egyebet  nem  teszünk,  csak  születünk  és  halunk*. 


; 

íjT 

á 

W 

3 

^ 

3 

•Sí 

89  <g 

® 

» 

^ 

líS 

II 


:  i 
fi 


PETŐFI  SÁNDOR  537 


mindig  a  Petőfi  szívéből  tódulnak  a  szavak  az  ő  ajkukra.  A  kutya  és 
farkasokról  szóló  tanító  mesét  átalakítja  és  saját  büszke,  dacos  szabadság- 
szeretetét érzékíti  meg  benne.  Hunyadi  László  című  balladájában  a  költa 
belevegyül  a  XV.  századbeliek  csoportjába  és  izgatni  kezd,  mintha  forradalmi- 
népgyűlésen  volna  j^len  a  Múzeumkertben.  A  Bolond  Istókban  önmagát, 
belső  lelki  világát,  melegítő  és  világító  humorát  jellemzi.  Az  Apostol  című 
nagyobb  elbeszélő  költeménye  is  egészen  szubjektív;  keserű  hangulat  és- 
keserű,  lázító  irányzat  kifejezője.  Alig  van  meg  benne  a  tárgyilagos  igazság 
látszata  is. 

Leghíresebb  elbeszélő  költeménye  a  János  vitéz,  Petőfi  huszonegy^ 
éves  korában  hatvani-utcai  lakásán  szűk,  sötét  udvari  szobában  két  hét 
alatt  írta.  A  János  vitéz  a  legmagyarabb  elbeszélő  költemény,  a  mely^ 
mindaddig  irodalmunkban  megjelent.  A  mit  előtte  legjelesebb  költőink  tehet- 
ségüknek legérettebb  fokán  meg-megkiséreltek :  teljesen  magyar  epikus  költe- 
ményt alkotni,  azt  Petőfi  pályája  kezdetén  játszi  könnyűséggel  végrehajtja. 

A  János  vitéz  valóban  minden  ízében  magyar  s  eredeti.  A  külföldr 
nagy  époszírók  utánzásának  semmi,  de  semmi  nyoma.  A  magyar  nép- 
életből vannak  véve  alakjai  mind;  a  főhőse,  János  vitéz,  a  juhászból  vált 
katona,  valódi  magyar  jellem.  A  költemény  alakja  és  nyelve  népiesek,  mint 
személyei :  alapja  és  háttere  a  magyar  föld  és  magyar  viszonyok.  A  hang,. 
mely  a  művön  átvonul,  a  magyar  népmesék  hangja.  A  csodás  motívumok, 
melyek  benne  előfordulnak,  a  magyar  nép  képzeletéből  valók:  Petőfinek 
nem  kellett  magyar  mithologiát  összekombinálni,  mint  Aranyosrákosi  Székelye 
Sándornak  vagy  Vörösmartynak,  hanem  csak  szerencsés  kézzel  bele  keDett 
nyúlni  a  magyar  mesék  ősi  kincsébe. 

Petőfi  utolsó  nagyobb  elbeszélő  költeménye  Az  Apostol  rikító  színekkel 
végletes  eszméket  és  lázasan  túlzott  eseményeket  ad  elő.  Hőse  egy  nagy 
eszméktől  áradozó,  a  gyakorlati  életben  azonban  boldogulni  nem  tudó- 
rajongó,  ki  mint  királygyilkos  fejezi  be  életét.  Petőfi  e  költeményt  igen 
elkeseredett  hangulatban  írta  1848-ban,  a  budai  Zugligetben,  miután  igen 
nemtelen  eszközökkel  m^hiúsították  képviselővé  való  választását.  E  kudarc 
keltette  végletes  elkeseredés  nagyon  is  megérzik  a  költeménynek  részbcD 
vérvörös,  részben  koromfekete  alakjain.  Az  apostol.  Szilveszter,  szerelmi 
viszonyának  elbeszélésében  van  néhány  elem  a  Petőfi  és  feleségének  tör- 
ténetéből: de  inkább  a  keserű  elemek  vannak  meg  benne  (a  házasság 
akadályai)  semmint  a  költőiek.  Szilveszter  boldogtalan  gyermekkorának: 
leírása  Dickens  r^ényeire  emlékezteti  az  olvasót,  melyeket  Petőfi  *  igen 
szeretett.  Az  a  madárka  pedig,  mely  a  rab  apostolt  dalával  vigasztalja,  a 
Byronféle  Chilloni  fogoly  börtönéből  röpült  a  Szilveszter  ceUájába.  A  hős 
páthoszában  Lamartine  Girondistáinak  is  van  valami  részük,  valamint  hogy 
merész  dacában  Shakspere  Coriolanusának  hangját  véljük  hallani.  Szeren- 
csétlen sorsa  pedig  némikép  a  Táncsics  Mihály  éra  emlékeztet,  ki  1848-ban 
rövid  időre  igen  népszerű  alak  volt. 


538  PBTÖFt  SÁNDOR 

j,  Petőfi  világnézete  sajátságos,  erÖs  m^győződésen  alapult,  mely  össze- 

függ demokratikus  eszméivel.  Az  emberiség  —  így  lehetne  Összefo^alni 
ebbeli  nézetét  —  folyton  fejlődik :  a  világtörténelem  az  emberiségnek  neve- 
lése és  megérlelése,  A  nagy  emberek  és  a  nagy  eszmék,  ezek  az  emberiség 
nevelői.  Az  emberi  míveltség  nagy,  évezredes  munka  eredménye,  melyet 
folytatnunk  kell.  Mindenkinek  közre  kell  működnie  benne  és  mindenkinek 
nyoma  megmarad  tetteiben  és  műveiben,  melyekkel  hozzájárult  e  közös 
nagy  mimkához.  >A  szőlőszem  kicsiny  gyümölcs  —  írja  Petőfi  —  ^y 
nyár  kell  hozzá  mégis,  hogy  megérjék.  A  föld  is  egy  gyümölcs,  egy  nagy 
gyümölcs,  s  ha  a  kis  szőlőszemnek  egy  nyár  keU,  hány  nem  kell  e  jiagy 


gyümölcsnek,  a  míg  megérik.  A  szőlő  a  napsugaraktól  érik :  míg  édes  iett, 
hány  napsugár  lehelte  rája  élte  melegét,  hány  százezer,  hány  miljom  nap- 
sugár? A  földet  is  sugárok  érlelik,  de  ezek  nem  nap  sugarai,  hanem  az 
embereknek  lelkei.  Minden  nagy  lélek  egy  ilyen  sugár . . .  Érzem,  hogy  én 
is  egy  sugár  vagyok,  a  mely  segíti  a  földet  megérni*. 
Irodalmi  Ha  Petőfi  azt  mondja  magáról:  >A  természetnek  vad  virága  vagyok 

én<:-ezt  nem  úgy  kell  érteni,  hogy  költészet  dolgában  nem  tanült  semmit 
másoktól,  ö  nagyon  tennészetes,  mindig  hü  géniuszához,  de  költői  tehet- 
sége nem  nőtt  fel  vadon :  tárgy  választására  és  magyar  alföldi  rajzaira  Gaál 
József  folyt  be,  tréfáin  néha  Csokonai  mintája  érzik,  iróniája  és  külö- 
nösen úti  levelezése  Heinére,  dacos  szabadságszeretete  az  angol  ShellejTC, 
refraines  költeményei  meg  néhány  életképe  Berangerre  vallanak.  Páthoszán 
meglátszik,  hogy  Petőfi  Shaksperet  bálványozta,  fellengös  politikai  < 


PETŐFI  SÁNDOR 


539 


Lamartine  Girondiai  hatottak.  Hazafiúi  költeményeiből  nem  egyszer  a 
Vörösmarty  pathétikus  mélabúja  hallik  ki,  néhány  néprománca  Arany 
hatása  alatt  készült  Sokféle  patak  és  folyó  szakadt  ebbe  a  tengerbe,  mely- 
nek Petőfi  a  neve :  színe  és  íze  azonban  nem  belőlük  valók,  hanem  sajátsá- 
gosak, gyöngyei  pedig  szintén  mind  tulajdon  mélységében  teremtek. 

Petőfire  korának  két  főiránya  —  mint  kettős  villamos  áram  —  ellent- 
állhatatlan  erővel  hatott.  Az  első  irány  a  demokratikus,  a  másik  a  nemzeti. 
A  demokratikus  irány  akkor  egész  Európán  uralkodott ;  a  nép  szabadsága 
és  egyenjogosítása  általános  jelszó. 


A  demokratikus  mozgalom  csak- 
hamar átcsap  a  politikából  az  iro- 
dalomba. A  mint  a  nép  sorsa  az 
államférfiakat  foglalkoztatja,  a  köl- 
tészet is  mindinkább  kezd  vele  fog- 
lalkozni. Petőfi  is  a  nép  költője 
akar  lenni:  a  népnek  és  a  népért 
ír.  »A  nép  az  én  múzsám*  (Le 
peuple  c'est  ma  muse)  írja  Beran- 
ger  és  Petőfi  következőkép  vallja 
ugyanezt : 

Nem  a  palotának  fényes  gyértyaszála 
Vagyok  én,  hanem  a  kunyhók  mécs  világa. 
Alant  születtem  én,  szalmafödél  alatt, 
Sohsem  tagadom  meg  származásomat. 

A  második  irány,  melynek 
villamos  csapásait  Petőfi  érezte  és 
kifejezte,  a  nemzeti  volt.  A  negyve- 
nes évek  voltak  a  nemzeti  lelkesedés 
virágkorszaka.  E  lelkesedés  lángol  a 
Petőfi  verseiben.  A  nemzeti  érzések 
ílivalma  pendíti  meg  egyre  növe- 
kedő erővel  lantjának  húrjait. 


V 


Petőfi  fia  egy  napos  korában.  (A  kOItó  rajza.) 


Petőfi  különben  is  meleg,  költészet  és  művészet  iránt  érdeklődő  kor- 
szakban élt.  A  színháznak  és  a  szépirodalomnak  sokkal  nagyobb  szerepe 
volt  a  negyvenes  években  mint  például  az  utolsó  két  évtizedünkben.  E  szép- 
irodalmi érdek  külső  jele  a  sok  önképzőkör,  mely  a  vándor  Petőfit,  akár 
valami  szabadkőműves-páholy  az  utazó  testvérét  —  bárhová  teszi  is 
lábát  —  örömmel  és  lelkesedéssel  fogadja. 

Petőfi  költészete  az  iQúság  költészete.  Ha  egyszer  kiveszne  az  emberi- 
ségből az  ifjúság  (mint  már  most  is  mondani  szokták,  hogy  kiveszett  a 
gyermekkor,  mert  nincsenek  többé  gyermekek),  akkor  az  ő  műveiből  lehetne 
az  iQúságot  rekonstruálni.  Az  iQúkor  minden  fénye :  nagylelkű  lobbanékony- 


540  PETÓFI  SÁNDOR 

sága,  végletes  lelkesedése,  nemes  fogékonysága  és  lázas  energiája,  szeretetre- 
méltó elfogultsága  épúgy  megvan  Igenné,  mint  minden  árnyéka:  meggon- 
dolatlansága, dacos  könnyelműsége,  túlzása  és  elbizakodottsága.  Minden 
sajátosságában,  erényeiben  épúgy  mint  fogyatkozásaiban,  teljesen  ősante; 
ha  ír,  démonja  diktál  neki:  lángoló  szíve  hevíti  és  páratlan  ihlete  égbe 
emeli.  A  költő,  a  katona  és  a  vértanú  hármas  glóriája  vonja  be  sápadt,' 
id^es  arcát. 

Ha  tehetségének  megbecslésére  mértéket  akarunk,  hasonlítsuk  össze 
műveit  mindazzal,  a  mit  bel-  és  külföld  legnagyobb  lírikusai  huszonhatodik 
életévükig  költöttek  és  ki  fog  tűnni,  hogy  Petőfi  a  világirodalom  legbámu- 
latosabb  tüneményei  közé  tartozik. 

Voltakép  két  Petőfi  van.  Az  egyik  ott  áll  a  budapesti  Duruiparton 
bronzból,  a  mint  Izsó  képzelte :  a  saját  napjainak  tüzétől  áthevűlt  szónokios 
Petőfi,  a  mint  taps  és  éljen-ríadalom  közt  a  Talpra  magyart  szavalja,  a 
lelkesedéstől  és  izgatottságtól  elragadott  néptribun,  a  világszabadság  és  a 
nemzeti  forradalom  zászlóvivője. 

A  másik  Petőfi  a  költői  őskert  merengő  vendége,  a  szerelem  és  a 
természet  költője:  ÍQÚ  hó  a  t>érceken,  hervadozó  Ősz  a  grófi  parkban,  de 
lángsugarú  nyári  szive  átérzi  az  élet  kuszált  jelenségeiben  az  örök  emberit, 
átérzi  mindazt,  a  mi  édes,  a  mi  szép,  a  mi  nemes  halandó  létünklien  és 
múló  érzelmeit  Örökké  való  szavakba  Önti. 


77.  Arany  János. 

T    NAGY    EPIKUSUNK    látott    napVÍlágOt    1817-ben.     Az   egyik    csak  Zrinjr!  és  Aran>- 

újra  szüle(ett:  ebben  az  esztendőben  adta  ki  Kazinczy  a 
Zrinyiászt.  Másfél  századosnál  hosszabb  álhalálából  feltá- 
masztván, mintegy  fölfedezte  a  nemzetnek  egyik  legnagyobb 
költőjét,  az  addig  olvasatiant  és  ismeretlent,  ki  voltakép  csak 
innen  kezdve  foglalja  el  megillető  helyét  költői  szellemünk  képviselőinek 
legelső  sorában.  Ugyanebben  az  évben  született  Zrínyinek  legméltóbb  és 
legnagyobb  utóda :  Arany.  A  véletlen  játéka  így  fogta  Össze  amannak  új 
■életre  ébredését  emennek  pályakezdésével  A  két  epikus,  e  találkozás  után, 
nem  is  vált  el  többé  soha,  s  tudatunkban  valószínűleg  ezután  sem  fognak 
elszakadni.  Arany  szelleme  jóformán  egész  életén  át  foglalkozott  Zríriyivel. 
Az  olyan  tanítványok  ismerik  csak  ezt  az  állandó  vonzódást,  ezt  a  nemes 
-csodálatot  mesterük  iránt ;  azok  lesik,  fontolgatják,  elemzik  ilyen  szeretettel 
és  gonddal  mindegyik  szavát ;  azok  követik  ilyen  kitartással  lépésről  lépésre ; 
-azoknak  fekszik  így  a  szivökön  mesterök  híre ;  a  kiket  a  sors  arra  választott 
ki,  hogy  mesterök  méltó  büszkeségei,  koszorújának  méltó  örökösei  legyenek. 
Mintegy  az  ö  karján  jelent  meg  először,  Zriwyi  és  Tasso  című  értekezé- 
sével az  akadémia  színe  előtt  1859'ben;  fölidézte  a  Zrinyiász  költőjének 
mestereit,  különösen  Tassót  és  Vergilt,  fáradatlan  gonddal  és  éles  szem- 
mel vetette  egybe  eposzaik  menetét,  részleteit,  képeit,  kifejezéseit.  Hogy  a 
befejezetlenül  maradt  értekezés  hova  törekedett  és  hova  jutott  volna,  hátra- 
hagyott jegyzetei  felvilágosítanak  bennünket:  bármenyit  kölcsönzött  Zrínyi 
Tassótói,  mester  marad  mellette  is,  még  pedig  tárgyának  felfogásában  és 
a  jellemrajzban  nagyobb  mester  nála.  De  nemcsak  a  tudomány  szövétne- 
kével forgott  Arany  Zrínyi  körűi,  hanem  igyekezett  népe  értelméhez  és 
szivéhez  is  közelebb  hozni :  nyelvének  avúitságait,  verselésének  darabosságát 
nagy  tiszteletével,  szerénységével  és  tudásával  egyengetni,  javítgatni  kezdte 
még  1848  elején  s  a  második  ének  közepéig  haladt.  A  mint  így  ő  Zrínyi 
mellett  kitartott,  öt  sem  hagyta  el  a  nagy  nemzeti  epikus  szelleme  soha- 
sem :  Arany  legutolsó  törekvéseinek  egyike  hún  eposzának  befejezése  volt ; 
Csaba  királyjit  még  a  halála  előtti  esztendőben  is  tervezgette  és  írta. 
Valóban,  a  mí  Zrínyihez  kötötte,  nemcsak  eszthetikai  vonzalom  volt,  hanem 


a  szellemi  rokonságnak  bizonyos  kapcsolata.  Különböző  korok  szellemén^ 
napja,  különböző  viszonyok  hatása  érlelte  lángelméjöket ;  de  egyazon  alapon 
ébredt,  egyazon  talajból  erősödött  mindakettő  s  közös  múvészetök  vezér- 
gondolatára és  alapfeltételeire  nézve  is  egyek  voltak.  A  született  zászlósúr 
s  a  íöldmívesfiü,  a  jezsuiták  s  a  debreceni  kollégium  növendéke,  a  török- 
verő hadvezér  s  a  szalontai  jegyző,  a  nemzete  sorsát  irányzó  politikus  s  a 
fővárosnak  benne  mindv%ig  idegenül  maradt  költő-remetéje :  egyaránt^^ész 
nemzetök  költői  tartalmát  hordják  leikökben,  mindazt,  a  mi  tudásából  és 


Artaf  JiDos.  (Na«;kM)Ei  ívdben.  Horowlci  képe  után.) 

érzéséből,  képzeletéből  és  törekvéseiből  költői  indítékul  kínálkozik.  A  küí&ib- 
ség  csak  az,  hogy  ezt  a  szeUemet  Zrínyi  tettekben  is  kifejezte  s  ügy  szálváa 
saját  dicső  közpályáját  kisérte  énekével.  De  Aranyt  nem  kevésbbé  hab3tta 
át  az  a  gondolat,  hogy  igazi  eposz  csak  a  nemzet  lelkéből  fakadhat 
E  lélek  büszkeségének  és  hitének  lángja  tör  elő  a  köz-bünbánat  hamuja 
alól  Zrínyinél ;  e  lélek  si^allja,  közös  emlékeivel  és  reményeivel,  bizalmával 
és  képzelgéseivet,  a  maga  sajátos  módján  és  nyelvén  Arany  költészetét 
Zrinyi  nemzete:  a  magyar  nemesség,  kinek  >dedikálta  munkáját  és  vérét-, 
az  őseikre  büszke  unokák;  Aranyé:  a  haza  egygyé  olvadt  lakossága,  a 
nagyjairól  regélő  nép.   De  mindegyikökben  a  nemzetnek  legigazibb  világa 


ARANY  JÁNOS  543 


s  egyik  legszentebb  hite  emelkedik  költészetté :  hite  önmagában.  Ez  a  leg- 
régibb, legmélyebb,  az  örök  eposzi  motivum. 

Ennek  a  hitnek,  Arany  születése  idejébm,  nem  sok  nyoma  volt  széles  Korkép 
e  hazában.  Közéletünk,  nemzeti  törekvéseinkkel,  évtizedek  óta  elhallgattatva 
hallgatott  A  szellemi,  politikai  és  anyagi  elnyomás,  az  elrettentés  és  meg- 
rontás bécsi  rendszere  az  általános  nemzeti  elernyedésben  már-már  célhoz 
jutott.  >A  tehetetlen  kor  jött  el«,  melynek  >szivét  álom  öldöste*.  A  leg- 
tüzesebb  nemzeti  költő.  Berzsenyi  is  mintegy  a  kikerülhetetlen  fátum  bete- 
lését látta  fölöttünk;  >romlásnak  indült  hajdan  erős  magyar !«  kiáltotta, 
de  csak  a  pusztába.  Azonban,  ha  történetünk  egész  folyamában  alig  volt 
kor,  mely  kevésbbé  biztatott  volna  a  jövővel,  bizonyára  nem  volt  egyetlen 
egy  sem,  mely  méhében  dúsabb  ajándékot  rejtegetett  volna.  Századynk 
három  vezérszelleme  már  készült  jövő  pályájára.  A  huszártiszt,  kinek  láng- 
szellemében az  üj  Magyarország  képe  először  születik  meg,  már  a  lipcsei 
csatában  hadakozik  s  el-elmereng  nemzete  sínlődésén;  egy  zempléni  fiü, 
kiből  hazája  legnagyobb  szónoka  lesz,  már  gyakorolja  magát  a  rhetori- 
kában  a  Sátorhegy  alatt;  egy  zalai  deák,  kinek  tudománya,  bölcsesége 
és  jelleme  meg  fogja  menteni  a  magyar  alkotmányt,  már  forgatja  a  magyar 
közjogot  Győrött.  Mellettök,  utánok  fejlődnek,  tűnnek  föl  irodalmunk,  köl- 
tészetünk legnagyobbjai.  Egy  ismeretien  ügyvédsegéd  és  szinész  képzeleté- 
ben az  előbb-utóbb  viharral  fenyegető  nemzeti  szélcsend  fölidézi  Bánkbán 
képeit ;  senki  sem  tud  róla,  de  már  kész  a  legjobb  magyar  tragédia.  A  víg- 
játék jövendő  mestere  is  megérkezett  már  világ-kóborlásából  Pestre,  még 
csak  pusztulásnak  indült  gavallér,  kiről  talán  családja  is  jobb  szeretne  mit- 
sem  tudni;  de  a  komédia  múzsája  már  kiszemelte,  hogy  nemsokára  nem- 
zetének büszkesége  legyen.  Egy  fehérvármegyei  ifjú  a  pesti  egyetemen 
kipirult  arccal  hallgatja  Horvát  István  tüzes  ábrándjait  az  ősmagyarokról ; 
a  csodaképek  elragadják,  mintha  valami  fenséges  és  édes  zene  bűvölné  el 
lelkét :  a  mesés  hajdankor  e  jelenetei  az  ő  lelkének  ezzel  a  titkos  zenéjével 
nem  egészen  egy  évtized  múlva  el  fogják  bűvölni  nemzetét  s  megteremtik 
az  új  magyar  költészet  nyelvét.  Egy  kis  báró-fiút  a  budai  iskola  padjain 
már  támadják  a  magyar  életnek  amaz  ellentétei,  melyeknek  mély  biSpselő- 
jévé  és  költőjévé  jelölte  ki  sorsa;  egy  másik  Erdélyben  már  nézegeti  a 
krónikákat,  a  fegyvertárakat,  a  romokat,  melyeket  az  ő  szelleme  mindörökre 
meg  fog  eleveníteni.  A  rimaszombati  csizmadia-fiú  már  hallgatja  a  sajó- 
vidéki meséket,  melyekkel  egyike  lesz  azoknak,  a  kik  új  lelket  öntenek  köl- 
tészetünkbe. És  mielőtt  a  reform-kor  1825-ben  beköszöntött  volna,  m^- 
született  Petőfi  is.  E  szomorú  évtizedeknek  századokra  született  dicső- 
ségei mind. 

E  kor  méhe  szülte,  az   elsők  elsejévé,  ARANYt  is.  Egy  kis  nádas  ^'^^"^Jnlf ^^®* 
parasztházban  köszöntött  a  világba,  Nagy-Szalontán,  1817  március  2-án. 
öreg  szülőinek,  Arany  Györgjmek   és  Megyeri   Sárának,    utolsó,  tizedik 
gyermeke  volt.   De  rajta  kívül  csak  az   első   leány  maradt  életben,  már 


akkor  maga  is  asszony,  a  ki  kis  öcscsét  anyai  tejével  táplálta.  A  család 
szegény  volt,  mindössze  is  egy  házuk  és  fSldecskéjök ;  de  már  közel 
kétszáz  éves  nemeslevelet  Őrzött  I.  Rákóczi  Györgytől  s  elei  Kraszna  vár- 
megyei Nagyfaluból  szakadtak  Biharba.  Az  öreg  szülőknek  öröme,  reménye 
lett  a  kései  kis  jövevény,  kit  a  maguk  öreges,  jámbor,  tisztes  gyöngéd- 
ségével dédelgettek.  Ennek  a  háznak  az  élete  a  költőnek  az  a  legrégibb 
emléke,  melyből  a  Családi  kör  szövődött,  ez  a  legkitűnőbb  magyar  paraszt- 
idiU,  a  munka,  megelégedés,  jó  szív  és  vallásosság  egyszerű  világából.  A  ház, 
-a  kép  teljessége  kedveért,  talán  népesebb  és  elevenebb  mint  Aranyéké  volt : 


A  nagyszalontai  csonka-toron;.  {Pelűfl  rAJxa.) 

■de  azért  az  ö  házuk  ez.  A  játszi  emlékezet  tükrében  feltűnik  a  költő  előtt 
a  maga  egykori  csöndes,  komoly  alakja  is,  a  mint  könyvébe  bújik,  nótákat 
■és  verseket  kedvel,  maga  is,  próbálgat  s  az  apja  papot  jövendöl  belőle. 
Fergusson  és  Burns  híres  költeményeire  mutattak,  mint  ez  idOI  mintáira. 
A  ki  ismeri  őket,  az  érzi  a  különbséget  is;  a  miben  egyeztek:  az  a  két 
szellem  egyezése,  a  magyar  és  skót  kálvinista  földmivelöé:  a  földhöz  \'aló 
ragaszkodás,  a  munka  edző  öröme  és  a  vallásosság.  Ebben  az  isteni  féle- 
lemben nevelték  Aranyt :  a  munkás  szegénységnek  tiszta,  vallásos  és  erkötesi 
levegőjében,  melynek  tisztasága,  kényessége  és  ^yeness^e  eRdsérte  egész 
pályáján.  A  szülei  házból  kisérte  a  hit,  vagy  legalább  szükségérzete  és 
kegyelete :  ő  is  maga  tanította  imádkozni  fiái,  mint  egykor  atyja  öt,  s 
utolsó  költeményeinek  és  egyszersmind  a  legmélyebb  magyar  költői  rdle- 


ARANY  JÁNOS  545 


xióknak   egyikében,   a   Honnan  és  hová   címűben,   az  agg  költő  ajkain  a 
gyermek  imádságának  töredékei  reszketnek.  Hogy  az  életnek, 

Mint  reméli  a  keresztyén, 
Lesz  dicsőebb  folytatása : 
£n  azt  meg  nem  tagadom. 
Mit  hisz  a  tudós?  ő  lássa. 

Az  öreg  Arany  György  nem  volt  tanulatlan  ember,  részese  a  vala- 
melyik kollégium  vagy  partikula  padjain  megfordult  kálvinista  földmivelő 
tudásának,  melynek  legnagyobb  részét  a  biblia  teszi  ki,  azután  még  egy 
kis  deák  szó.  Fiát  maga  tam'totta  meg  a  betűkre  s  valami  latinra  is  a 
Paier  nosterbol  és  a  Credóból  Olvasni  ügy  szólván  a  bibliából  tanült, 
a  melynek  számos  részletét,  mielőtt  a  betűket  ismerte  volna,  a  zsoltá- 
rokkal együtt  könyv  nélkül  tudta.  Fejledező  lelkének  első,  hatalmas  táplá- 
léka a  legtiszteletesebb  hagyomány  volt ;  így  gyökerezhetett  meg  észrevétle- 
nül a  hagyomány  iránt  való  rendkívüli  tisztelete,  mely  költői  egyéniségének 
egyik  legjellemzőbb  vonása.  A  mint  ő  első  lelki  táplálékát,  gyermeklelkének 
legelső,  tehát  legmélyebb  benyomásait  a  hit  mondáiból  merítette:  mindig  a 
hitben  kereste  az  epikai  költő  hatásának  alapját  s  mindvégig  szigorúan 
ragaszkodott  az  epikai  hitelnek,  a  hívő  köztudat  támogatásának  általa  for- 
mulázott törvényéhez.  A  költő  gyakorlatának  s  az  eszthetikus  tanításának, 
hogy  az  epikus,  a  mikor  és  a  meddig  csak  teheti,  ragaszkodjék  a  köz- 
tudathoz, ennek  mondai  tartalmához,  egészökben  és  részeikben:  lélektani 
gyökérszálai  visszanyúlnak  a  szalontai  kunyhóba,  hol  a  kis  Arany  üjra 
meg  üjra  megújuló  gyönyörűséggel  olvasta  Mózes  és  a  királyok  könyveit. 
Könyvére  tisztelettel,  magára  szeretettel,  koraértségének  csodálatával  nézett 
mindenki.  Csöndes,  komoly  és  félénk  gyermek  volt,  a  két  öreg  között  egy 
harmadik  kis  öreg,  keveset  pajtáskodó,  testi  dologra  » vézna  és  ügyeüen«, 
de  annál  mohóbb  könyvmoly,  ki  nyomtatott  betűt,  melyhez  hozzájuthatott, 
nem  hagyott  olvasatlanul.  Míg  a  napsütötte  szép  rónaságon  némán  szem- 
lélkezett  s  az  iskola-udvar  lármás  csínyeitől  és  mulatságaitól  félrehúzódott, 
a  gyermeki  természet  mozgalmasságának  ösztöneit  egészen  belső  világában 
elégítette  ki:  tanúit  és  olvasott  mindent,  különösen  sok  verset  és  históriát, 
s  a  képzelet  és  hangok  játéka,  a  versfaragás,  az  ő  gyermekjátéka  lett. 
Egy  meg  is  maradt  ezekből  a  gyerekverseiből,  egy  köszöntő  volt  tanítójá- 
hoz, mely  a  közszájon  forgó  mithológiai  képeket  a  kacskaringós  szólásoknak 
és  pattogó  rímeknek  épen  olyan  sujtásos  magyarjába  öltözteti,  mint  népie- 
seink általában  szokták.  Ezek  a  népies  verselők,  le  a  ponyváig,  voltak  a 
bibliai  történetek  után  legrégibb  tápláléka;  elsőnek  közülök  maga,  önélet- 
rajzi vázlatában,  Gvadányit  nevezi  meg :  az  elkorcsosodott  város  szatíráját 
a  falu  tisztes  eredetiségével  szemközt.  Egy  kissé  nem  azokkal  a  gyermek- 
szemekkel nézte-e  az  agg  Arany  is  Pestet,  a  melyekkel  Zajtayt  ide  kísérte 
egykor?  A  mint  a  nótárius  tüzes  magyarsága  és  egyenessége  nem  tudott 
megbarátkozni   a   nagyváros   zagyva   idegenségével    és   cifrálkodásával :  a 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt.  35 


költő   mélázó   lelke   sem   tudta  magát  igazán  feltalálni  benne  soha  s  meg- 
ható, vágyó  sóhajokat  küldött  haza  falujába,  az  aratókhoz,  a  fecske-fészkes 
hajlékokhoz.    »Hogy  a  mezőt,   az  anya-természet   kebelét    elhagyta,   holtig 
sajog  egy  érzet  benne*. 
ir^síHH  oiras-  Utóbb,  a  mint  a  szalontai    partikula  legszorgalmasabb  és  legtehefr 

minjai  ségesebb  deákja,  már  verselő  hírre  emelkedett  s  az  ottani  viszonyok  közt 
keservesen  kielégíthető  szomja  bizonyos  vezetés  alá  került:  egészen  a 
debreceni,  kissé  ósdi  irodalmi  felfogásnak  és  ízlésnek  levegőjében  fejlődötL 


Arany  színészi  szereplése. 

Csokonait  méltán  magasztalták  előtte,  de  követendő  példákul  állították 
mellé  a  rímkovács  Kovács  Józsefet,  Vályit,  Gáthit  és  a  többieket.  Kazinczy 
felvidéki  és  az  Aurora-kör  pesti  törekvéseiről,  munkáiról,  az  egész  üj  magj'ar 
irodalom  fejlődéséről  jóformán  seramit  sem  tudott ;  Debrecennek  s  szellemi 
területének  ezekhez  kevés  köze  volt  De  Arany  irodalmi  pályájának  ez  a 
sajátságos  alapvetése  is  fontos  és  tanulságos  egész  munkássága  szellemén^: 
megértésére.  Akkor,  a  mikor  fiatal  lelke  mohó  tömegességgel  szítta  leghatá- 
rozóbb  irodalmi  benyomásait :  ezek  között  az  irodalmunkban  akkor  ural- 
kodott átmeneti  irányok,  többé-kevésbbé  kölcsönző  iskolák,  egy-egy  külön 
raíveltségű    osztályt    tekintő   törekvések   s  ezek   művei   nem    szerepelnek. 


ARANV  JÁNOS  547 


tényezőkül  a  jövőre  nem  gyökereznek  meg.  A  mint  teste  szerint  is  a  nép 
véréből  való,  lelki  szervezetének  is  leghatalmasabb  táplálója,  tartalmának 
magva  a  nép  költői  világa,  vagy  legalább  olyan,  melyet  magáénak  fogadott 
vagy  fogadhatott.  Míg  irodalmunk,  legalább  uralkodó  köreiben,  a  népi  nyers 
eredetiségeknek  s  a  Gyöngyösi-féle  hagyománynak  és  stílnek  mellőzésével, 
a  deákosokból  és  németesekből  fejlett  tovább  s  a  nemzeti  elemeket  csöp- 
penkint  véve  föl,  egy  sereg  lépcsőn  keresztül  jutott  el,  körülbelül  félszázad 
alatt,  az  igazán  és  teljesen  nemzetihez:  Arany  belső  világa  más  fejlődést, 
sokkal  köz  vetetlenebb,  egyszerűbb  és  természetesebb  átmenetet  mutat.  Az 
egy  Csokonai  kivételével,  a  művészietlen  és  mesterkedő  népies  volt  az,  a  mit 
ő  a  maga  szűk  körében  magyar  költészetnek  talált,  tanúit,  tudott  és  talán 
szeretett.  Tanúit  ezen  kívül  igen  sokat,  az  összes  deák  klasszikusokat  s  a 
nyugotiakat  is,  de  az  utóbbiakat,  először  és  egy  ideig,  szintén  az  ósdi  magyar 
ízlés  és  stíl  tolmácsolásában.  Ámde  sem  amazokat,  sem  ezeket,  sem  a  régi, 
sem  az  új  id^eneket  nem  próbálta  utánozni  a  régi  magyar  költészet  félre- 
tételével, mint  tette  többé-kevésbbé  a  divatos  irodalom,  hanem  egyszerűen 
tudását  gyarapította  és  ízlését  nemesítette  rajtok.  Első  és  határozó  benyo- 
másainak erejénél  fogva  alig  juthatott  eszébe  e  benyomásoK  lenézése  és 
eltörlése;  mikor  költői  kedve  ébredt,  csak  forrásuknak,  a  régi  népies  költé- 
szetnek tisztelő  fol)rtatására  gondolhatott.  De  többet  is  tanúit,  különösen  a 
nyugoti  nyelvek  korai  elsajátít4sa  után,  többet  mint  talán  irodalmunkban 
bárki,  általánosabban,  többféle  irányban,  mint  hogy  ezek  egyikéhez  egyoldalú 
utánzónak  vagy  csak  követőnek  is  szegődhetett  volna  Ez  a  két  mozzanat : 
a  régies,  magyaros  költészetnek  iQú  korabeli  kizárólagos  benyomása,  azután 
olvasottságának,  tanulmányainak  rendkívül  széles  köre  határozták  meg 
fejlődését.  A  maga  nemesített  ízlésével  és  rendkívüli  költői  erejével  egysze- 
rűen folytatta,  de  fényes  művészetté  emelve  folytatta,  azt  a  költést,  melyet 
gyermekkorában  a  ponjrván,  a  mestergerendán,  rektorának  asztalán,  az 
aratók  és  kukoricafosztók  ajakán  talált  és  megszeretett.  Es  a  lélektani  fej- 
lődés kényszerű  törvényénél  fogva  bizonyára  folytatta  volna  Petőfi  példája 
nélkül.  Erdélyinek  népköltésünkről  szóló  fejtegetései  nélkül  s  a  Kisfaludy- 
társaság  népies  tárgyakra  utaló  1846-diki  pályázathirdetése  nélkül  is. 

Iskolai  pályáján  nagy  kitartással  és  olthatatlan  tudásszomjjal  ment  Tanulói  pályája 
előre.  Hogy  milyen  nehézségek  között,  arról  Ercsey  Sándor  könyve  jegyzett 
föl  néhány  megható  adatot :  egy  német  grammatika  vásárlása  szinte  legyőz- 
hetetleneknek  látszó  akadályokba  ütközött ;  míg  végre  egy  úri  temetés  kán- 
tusában való  részvételéért  két  húszast  kap,  atyja  eladja  lx)rát  s  a  könyvet 
végre  megvehetik.  A  partikula,  hova  járt,  a  mostani  falusi  iskolák  módjára 
berendezett  deák  iskola  volt,  határozottabb  tanterv,  idő-  és  tárgybeosztás 
nélkül,  egy  rektorral  és  négy-öt  altanítóval,  kik  fölvitték  a  fiúkat  a  poézisig 
s  az  elemi  tanítást  jobb  növendékeikkel  végeztették.  Arany  is  praeceptor- 
kodott  így  már  tizenöt  éves  korában,  a  miért  néhány  forintot  és  coquiát 
kapott,  a2»z  mindennap  más  háztól  járó  ebédet.  Ily  viszonyok  között  bizo- 

35" 


548  ARANY  JÁNOS 


nyara  sokkal  többet  tanúit,  mint  a  mennyire  tanították.  Az  egész  rendszer 
ma  szinte  képtelenségnek  tűnik  föl  előttünk,  de  egy  jó  tulajdonsága  volt^ 
a  mire  nézve  ragyogó  paedagógiánkban  mind  inkább  és  inkább  hátrafelé 
megyünk:  .hogy  jóravaló  növendékeit  rászorította,  rászoktatta  az  öntevé- 
kenységre s  jókor  megkóstoltatta  velük  az  élet  munkáját.  A  korán  magunk- 
szerezte kenyér  nemcsak  testi,  hanem  erősítő  lelki  táplálék  is.  A  kis  Arany 
egész  nap  az  ábécét  tanította,  egy-két  órát  közben  maga  is  iskolásfiú  volt,, 
hajnalban  a  leckéjét  tanulta,  éjjel  a  többi  könyvét  olvasgatta.  Mindig  von- 
zotta az,  »mit  nem  tanítnak  a  tudós  tanárok*.  Ebben  az  életben  aztán 
úgy  megszokta  a  folytonos  szellemi  munkát,  a  maga  erejéből  való  ismeret- 
szerzést, hogy  egész  életére  természetévé  lett,  nem  is  csak  hivatásának, 
hanem  meg-megújuló  örömeit  életszükségének  érezte.  Gazdag,  sokoldalú 
míveltségét,  mindenben  pontosságra  és  alaposságra  törekvő  tudását  bizo- 
nyára nem  az  iskolában,  legkevésbbé  a  szalontaiban  nyerte;  de  mégis 
aligha  ennek  a  régi  módi  iskolának,  a  sanyarú  munka,  a  maga  lábára 
állítás,  a  kora  önállóság  iskolájának  nem  köszönte.  Itt  tanulta  és  szerette 
meg  a  tanulást,  melyet,  mint  a  jó  pap,  holtig  folytatott.  Tanulta  különösen, 
késő  koráig,  a  nyelveket  és  irodalmakat  s  nemcsak  a  klasszikái,  hanem  a 
modern  idegen  nyelvekben  is  kitűnő  jártasságot  szerzett ;  a  hatvanas  években 
Bánkbánt  kezdte  angolra  fordítani  s  a  saját  -Dan/^-költeményét  le  is  fordította. 
Öregsége  gyöngülő  napjaiban  az  angol  kiejtés  szabályaival  gyötrötte  magát 
s  a  latin  grammatikusok  módjára  hexameterekbe  szedte;  ugyanakkor  újra 
áttanúlta  az  angol  irodalom  javát  s  az  összes  görög  és  római  klassziku- 
sokat, Horatiusból  megtanult  vagy  száz  ódát,  Vergilből  is  egy  éneket  Nem 
látunk-e  egy  szálat  az  élete  estéjére  jutott  öreg  tanulónak  e  komoly  és 
jellemző  szeszélye  meg  a  szalontai  tudós  iskolásfiúnak  igyekezete  és  viszo- 
nyai között ;  ki  a  nap  munkájától  fáradtan,  az  esti  mécsnél  először  áll  neki 
a  Maecenas  aiavtsnák  és  gyönyörűséggel  töri  végig  ?  Magára-utaltságának 
nem  ekkori  viszonyaiban  kell-e  keresnünk  magyarázatát  annak  a  könnyű- 
ségnek  és  ügyességnek,  melylyel  tulajdonképi  tanulmányainak  körén  kívül 
érő  művészeti  és  tudás-ágakban  is,  minden  segítség  nélkül,  kedw^el  és 
sikerrel  haladt.  Magától  tanulta  a  zenét  s  ügyesen  pengetett  gitárja  kedves 
mulatsága  volt  a  tamburás  öreg  úrnak.  Rajzolgatni  is  próbált  s  Szilágyi 
Sándor  jóízű  humoros  rajzokat  őriz  tőle.  Jegyző  korában  a  jogtanuláshoz 
látott  s  alaposan  útbaigazította  az  ügyes-bajosokat.  A  geometriával  is  meg- 
birkózott ugyanakkor,  az  osztályos  földeket  pompásan  kimérte  s  térképöket 
is  elkészítette. 
Arany  Dchre-  Dc  az  autodidaxjs  iskolája  után  idáig  még  sok  mindenen  ment  keresz- 

tül. 1833-ban  a  debreceni  kollégiumba  került;  de  minthogy  szüleinek  fen- 
tartó  segítsége  nehéz,  sőt  romlással  fenyegető  lett  volna  rajok  nézve,  kegyes 
ámítással  tartogatta  őket  anyagi  helyzete  tekintetében.  Kegyetlenül  sanyar- 
gott.  a  míg  birta,  s  mikor  nem  birta  tovább,  1834-ben  elment  egy  évre 
Kisújszállásra    tanítónak,    hogy   ott   valamit    összegyűjtve   folytassa   majd 


tanulópályáját.    Az  itt  töltött  esztendő    két    tekintetben   lett  fontossá    rá 
nézve.  Török  Pál  iskolarektornak,  a  későbbi  pesti  református   püspöknek 


j  HÍRES  NEVEZETES 

I   TOLDI  MIKLÓSnak 

i  JELES 

,         CSELEKEDETIRŐL 

I  ^' 

BAJNOKSÁGÁRÓL 
:  rsló 

HISTÓRIA. 


Nyomattott  Itl,!,.  taunáibea. 


Arinj  ponyvnlrodalml  Toldl-péJdánfának  cimlapjn.  (KésAbb  Pelíll  birlohában.) 

könyvtára  volt  az  első,  melyet  kedvére  használhatott  s  az  új  magyar 
irodalom  termékeihez  ezen  az  úton  jutott  először ;  azután  VergiJnek  nehánj' 
énekét  lefordítva,  itt  tette  első  komolyabb  irodalmi  kísérletét.  Visszatér\-e 
a  debreceni  kollégiumba,  magával  hozott    pénzecskéje   s  képességeit    és 


550  ARANY  JANOS 


buzgalmát  méltányló  új  ismerősei  révén  helyzete  némileg  javult;  de  az 
iskola  padján  már  nem  volt  maradása.  Kötelességét  megtette  s  eminens 
maradt ;  de  belső  és  külső  élete,  homályos  vágyódásai  s  iskolai  pályájának 
célja  között  szinte  észrevétlen  szakadás  támadt  és  nőttön  nőtt  Az  élettől 
való  visszavonúltsága,  magában  épített  fellegvárai,  olvasmányaiban  sorsa 
és  környezete  fölé  emelkedése  megboszülta  magát.  Magában  szőtt  álom- 
világa elhatalmasodott  rajta  és  életét  is  irányzani  kezdte.  Kissé  naivan, 
sőt  gyámoltalanul  nézett  körül :  merre  juthatna  leghamarabb  ebbe  a  tündér- 
világba. Faragott  is,  festett  is,  de  Ferenczi  és  Markó,  a  szobrász  és  képíró 
pályája  az  ismeretlenben  ködlött  előtte,  annak  nem  indulhatott.  Legközelebb 
esett  a  színészet,  melyet  legalább  szemtől  szembe  láthatott  s  a  mely  hány- 
kódó képzeletét  talán  legerősebben  meg  is  hatotta  és  maga  felé  irányozta. 
^^^kedése"^^"  ^^^^V  mindörökre  odahagyta  a  kollégiumot  s  Fáncsy  és  László  társaságába 
színésznek  állott.  Jellemző  rá  nézve  a  mód  is,  a  hogyan  tette.  Egyenes, 
becsületes  lelkével  bejelentette  lépését  tanárainak,  kik  biztatással  bocsátották 
el  legjobb  tanulóik  egyikét.  Csak  tapasztalatlansága,  és  képzelt  világába 
való  teljes  belemerülése  magyarázhatja  meg  egy  pályának  és  önmagának 
azt  a  félreismerését,  mely  ebben  az  elhatározásában  nyilatkozott.  Semmi 
fogalma  a  színészélettel  járó  s  az  ő  testi-lelki  szervezetének  elviselhetetien 
izgalmakról;  semmi  arról,  hogy  nincs  pálya,  mely  egy  költött  élet  szépsé- 
geinek és  elragadó  fölemelkedéseinek  meg  a  valódi  kicsinyességeinek  és 
kijózanító  visszásságainak  olyan  zagyva  keveredését  mutatná  s  emberétől 
vagy  az  ellenálló  erőnek  vagy  a  könnyűvérüségnek  olyan  mértékét  köve- 
telné. A  szerény,  álmodozó,  kivetkezett  tógátusban  egyik  sem  volt  meg. 
Alig  sejtette  azt  is,  hogy  ha  az  ő  testi  és  lelki  valójából  hiányzik,  még 
pedig  jellemzőleg  hiányzik  valami,  ügy  az  épen  a  színészi  siker  alapja: 
az  arravalóság,  hogy  magát  másnak  és  másnak  mutassa,  az  alakosság 
képessége.  Biz  ő  a  színpadon  inkább  csak  statisztáskodott,  inas-szerepeket 
adott,  díszleteket  festett.  Még  Debrecenben  csak  megvolt  két  hónapig;  de 
a  társaság  szétzüUése  után  egy  Mármarossziget  felé  tartó  töredékéhez 
csatlakozott  s  a  nyomorúságos  kószálás,  koplaló  korhelykedés  és  léha  eről- 
ködés között  elkövetkezett  a  kiábrándulás  órája,  hogy  lidércet  kerget  Talán 
nem  mese  az  sem,  a  mit  a  Bolond  Istók  csavargó  hőséről  elmond,  kinek 
tiszta,  első  szerelmét  Klárcsi  színésznő  durva  kézzel  foszlatta  szét  Ismerve 
Aranynak  erkölcsi  kényességét,  majdnem  leányos  szemérmét,  mely  m^is 
oly  nemesen  férfias  volt:  e  kis  eset  mindennél  jobban  megértetné  velünk 
az  undort,  melybe  egész  csalódásának  érzése  átment  E  napjairól,  színész- 
kedéséről  nem  szól  soha  s  kivéve  az  Istók  második  énekét,  melynek  égő 
iróniájával  ép  olyan  formán  akart  könnyíteni  nyomasztó  emlékezésén,  mint 
a  Cigányokban:  hiába  keresünk  egész  költészetében  bármit,  a  mi  akár 
egyenesen,  akár  közvetve  színészéletére,  emlékeire,  benyomásaira,  megfigye- 
léseire emlékeztetne.  Tiszta  lelke  még  attól  is  visszariadt,  hogy  költőileg 
értékesítsen  belőlök  valamit.  Talán  csak  egy  nyoma  maradt :  erkölcsi  érzé- 


ARANY  JÁNOS  551 


kenységét,  ártatlanságának  kényességét  fokozta.  Nagy-Károlyban,  Szatmárt 
ír  ég  tűrt  és  áltatta  magát;  de  Szigeten  végkép  kijózanodott,  hogy  »a  látott 
művészet  nem  isteni «.  »Az  öntudat  kígyói «  is,  szülei  miatt,  mami  kezdték. 
Egyszer  álmában  anyját  halálos  ágyon  látta.  Mi  sem  tarthatta  többé  viss2sa ; 
éhezve,  erdőkben  éjtszakázva,  hét  napig  gyalogolva  hazatért,  a  mint  sok-sok 
év  múlva  A  vándor-cipóban  oly  szívszorítóan  gyónja  el.  A  nyomorúság- 
nak egészen  az  a  képe  ez,  mint  Petőfi  1844-diki  vándorútja  Debrecentől 
Pestig,  s  mégis  mennyire  más!  Arany  nyári  napok  lombos  erdei  alatt  buj- 
dosik ugyan,  míg  ifjú  pályatársa  februári  fagygyal  és  hózivatarokkal  küz- 
ködve;  de  Petőfit  jövő  dicsősége  vonja  s  ennek  hite  élteti,  míg  Arany,  a 
csalódás  sebével  szivén,  a  lemondás  útján,  a  kötelesség  névtelen  révébe  siet. 

Jós-álma  nem  csalta  meg :  szomorú  viszontlátás  és  szigorú  kötelesség  ^*"^4^n^*' 
várta.  Ősz  atyját  megvakulva,  anyját  elbetegesedve  találta,  ki  néhány  rövid 
hét  múlva  meg  is  halt  s  a  világtalan  öreg  ápolásának  egész  gondja  fiára 
maradt.  Hű  feláldozásával  akarta  kiengesztelni  tévedését  s  iskolai  pályáját 
bevégzetlenül  hagyva,  nem  mozdult  Szalontáról.  Még  1836  őszén  meg- 
tették korrektornak,  első  altanítónak,  1838-ban  városi  segédjegyzőnek, 
1840-ben  rendes  aljegyzőnek.  Bár  egyideig  sokat  olvasgatott,  ekkoriban 
ismerkedett  meg  Shakspererel  és  Moliérerel  s  tán  ez  ismerkedés  eredménye 
volt  Endre  király  című  drámája,  melyet  (mint  a  későbbi  Perényiek  ciműt  is) 
csak  nevéről  ismerünk;  de  mindezt  csak  időtöltésnek  nézte  s  életterveiből 
korábbi  ábrándjai  egyre  jobban  tünedeztek.  Korán  meg  is  házasodott  s  az 
új  család  gondjai  is  elfoglalták.  Egy  szegény  árvaleányt  vett  el,  Ercsey 
Juliannát,  egy  jó  és  hű  lelket,  ki  mindvégig  nemes  élettársa  és  önfeláldozó 
gondviselője  maradt.  Jegyességök  egy  pár  évig  tartott ;  de  a  legkisebb  egye- 
nes költői  emléke  sem  maradt.  Csak  a  kis  önéletrajznak  néhány  egyszerű 
szava,  az  Óh  ne  nézz  rám  férfias  melegsége  s  forgácsai  között  a  Nőmnek 
írt  kis  töredék  vet  egy  pár  sugárt  Arany  szívéletének  e  legbensőbb  és  talán 
leggyöngédebb  redőibe.  Ki  tudja,  nem  inspirálta-e  ez  a  nyugodt,  zavartalan 
boldogság  is  a  költőt  (ámbár  épen  az  ilyen  hangulat  kifejezésére  nem  igen 
találunk  húrt  lantján)  s  nem  a  természetében  fekvő,  de  vándor-élményei  és 
bántó  emlékei  által  még  tartózkodóbbá  lett,  még  jobban  elfinomodott  sze- 
mérme volt-e  az  oka,  hogy  szerelmét  még  a  költészet  tükrében  is  vonakodott 
a  világ  elé  hozni,  s  megnyilatkozásait  örökre  elrejtette.  A  családi  és  társas 
élet  örömei  lelkét  nemcsak  megnyugtatták,  hanem  vidámságának  forrását 
is  ijftegnyitották.  Ábrándjairól  lemondott:  a  közelmúlt  kiábrándító  emlékei- 
hez csatlakozott  új  életének  derűje.  Elégedettnek  érezte  magát  s  becsülni 
kezdte  az  életnek  ezt  a  külső  és  belső  nyugalmát.  Félretéve  könjrveit  és 
terveit,  élni  akart  a  közönséges  emberek  sorában  családjának,  gazdasá- 
gának, hivatalának.  Szellemi  felsősége  a  tréfában,  humorban  keres  utat  s 
a  falusi  társaságoknak  kedves  tagjává  lesz. 

Ily  hangulatban,   ilyen   viszonyok  között  találta  őt  egykori  debreceni  ^^^^^^4If  ^^'^ 
iskolatársa.   Szilágyi   István,   ki    1842-ben   néhány   évre    Szalontára   került 


f  ■ 


I 


552 


ARANY  JÁNOS 


rektornak  s  a  régi  barátság  révén  mindennapos  vendége  lett  Aranyék 
házának.  Szilágyinak  már  akkor  írói  neve  volt  1840-ben  Árpád  című 
költői  képével,  Nagy  Imre  balladája  mellett,  pályadíjat  nyert  a  Kisfeiludy- 
társaságnál,  a  következő  évben  ugyanott  Csák  és  a  királyleány  című 
költői  beszélyével  s  alig  valamivel  Szalontára  költözése  előtt  egy  nyelv- 
tudományi munkájával  akadémiai  jutalmat  s  megint  a  Kisfaludy-társaságnál 


^\■.^ 


m  '^, 


f^4'^^c/z.^&yf%^     7/tm^^C^A^       i/Z       .cL4f '^'€1  4L,€/*t  aA^  ^^^^^ 


^-^-á^ 


€Hyt^ 


Ci* 


Z.<.*^ 


^A7V/?t^^^s^^ 


íkx%.ikj  János  arcképe  (Petöíl  rajza)  és  kézirata. 


dicséretet  Emlékbeszéd  című  szatírájával.  Ez  az  » emlékbeszéd «,  mely  ki- 
tűnő leleményű  szatirikus  formájában,  elmés  és  éles  elevenséggel  günj'^olja 
a  maradiakat,  az  akkori  napok  eseményeire  vonatkozott  s  épen  a  nap 
egyik  eseménye  volt.  Új  találkozásuk  után  a  régi  barátoknak  kétségkívül 
legelső  beszédtárgyaik  egyike.  Bizonyára  sokszor  szóba  került  közöttük  az 
1840  március  6-iki  ünnep  is,  melyen  Péczely  József  a  debreceni  kollégium 
oratóriumában  Nagy  Imrének  és  Szilágyinak  átadta  a  Kisfaludy-társaság 
ezüst  billikomait.    íme  Arany  Rák  Bendéjének  első   megvillantása,   Szilágyi 


ARANY  JÁNOS  553 


szatírájának  hőse,  Vitézlett  Hátrafalvy  Bendegúz  által ;  későbbi  viszonyának 
a  Kisfaludy-társasághoz,  legelső,  még  alig  észrevehető  gyökérszálai.  író 
barátja  nemcsak  öntudatlanul  nyugtalam'tani  kezdte;  de  ismervén  tehet- 
ségét, ritka  készületét  és  régi  kisérleteit,  egyenesen  serkentette  elszunnyadt, 
elaltatott  géniuszát.  Dolgozatait  felolvasta  neki,  könyveket  tukmált  rá  s 
unszolta  költői  munkára.  Méltó  hálával  gondolnunk  rá:  ő  volt  az  első,  ki 
Arany  hivatását  megsejtette  s  őt  ennek  ütjára  visszavezette.  Pályakoszorúit 
talán  elfeledték;  de  Arany  János  babérjának  az  a  levele,  mely  őt  Illeti, 
mindig  hervadatlan  marad.  » Eszköz  volt  ő  a  gondviselés  kezében,  írja 
Petőfi,  mely  ha  elrejtí  is  gyöngyeit,  rendel  halászokat,  kik  felhozzák*.  Két 
évig  tartott  együttlétök;  de  leveleiben  Szilágyi  még  évtizedekig  nem  szűnt 
meg  lelkesíteni,  biztatni,  támogatni  sokszor  csüggedező  barátját.  E  két  év 
benyomásai  vezették  vissza  Aranyt  költői  terveihez  s  birták  rá  a  nyilvános 
fellépésre.  Nyomtatva  először  1840  márciusában  jelent  meg  neve  az  Élet- ^^^?IJ>^^*f^^j^P^^^,^ 
képekben  Egy  egyszerű  beszélyke  című  novellája  alatt,  mely  egy  lelkészlak 
életének  idilli  keretében  egy  falusi  rémdrámát  beszél  el,  s  a  melyet  még 
ugyanott  s  ugyanaz  évben  a  Hermina  című  elbeszélése  követett  Már  akkor 
asztalfiókja  számára  lefordította  Sophocles  Philocteteséi  és  Shakspere  János 
királyai  s  egy  szatirikus  époszszal  is  elkészült.  A  megyei  élet  visszaélései, 
a  pártok  túlzóinak  éretlen  lármája  gúnyos  hangulattal  töltötték  el.  Hazafi- 
sága megdöbbenéssel,  természetes  józansága  visszatetszéssel  nézték  az  önzés 
és  handabanda  képeit,  melyek  szelleme  csöndes  fensőségében  humoros  alakot 
öltöttek.  Ennek  mélyebb  forrásából  fakadt  a  Rák  Bende  eposza,  mely  később 
Az  elveszett  alkotmány  nevét  nyerte ;  de  komikai  hangján,  mintegy  a  talaj 
által  magával  hozva,  felismerszik  annak  az  elméskedő,  torzító,  törpékkel 
nagyzó  csúfondáros  előadásnak  nyoma,  melylyel  jókedvű  névtelen  verselők 
a  vidék  apró  nagyságairól,  vadász-  és  egyéb  kalandjairól,  báljairól  és  gyűlé- 
seiről sokszor  az  egész  vármegyét  hahotára  fakasztották.  E  hangban  sok 
van,  a  mi  a  debreceni  kollégiumra  emlékeztet;  de  egy  mélyebb  érzés  és 
nemesebb  felfogás  tolmácsaként.  Az  eposz  tárgya  a  maradi  Rák  Bendének 
s  a  meggondolatlanul  haladó  Hamarfinak  meg  zajgó  táboraiknak  szereplése 
a  tisztújításon,  a  védegyletben,  az  utasításokat  tárgyaló  megyegyűlésen; 
machinája  a  boszorkány  Armidának  s  a  garaboncás  Hábornak  versengése 
földi  pártfogoltjaikkal,  míg  megsemmisítik  egymást  s  hamvaikból  a  Lelke- 
sedés és  Erély  születnek,  kik  az  addig  ismeretlen  » együgyűek  és  kicsinyek « 
által  készítík  elő  a  haza  szebb  jövőjét.  Tervtelen,  nehezen  vezetett  meséjénél 
többet  érnek  komikus  képei;  isteneinél  emberei,  különösen  néhány  mellék- 
alakja, mint  Ingady ;  alakjainál  ezeknek  egy-egy  torzvonása,  a  költőnek  egy- 
egy  jó  ötlete  s  messzecsapó  fordulatai.  Élményei  és  olvasmányai  visszhang- 
zanak  benne:  hősében  Szilágyi  parentatiója ;  Armidában,  a  tespedés  szelle- 
mében, Tasso  boszorkánya ;  hexameteres  formájában  inkább  Fazekas  Ludas 
Matyija,^  mint  Vörösmarty.  A  maga  mulatságára,  saját  vallomása  szerint 
tervtelenül,  kezdett  költeményt  felküldte  a  Kisfaludy-társaság  pályázatára  s 


r 


554  ARANY  JÁNOS 


1846  elején,  Erdélyi,  Zádor  és  Vörösmarty  bírálata  alapján,  megnyerte  a 
kitűzött  jutalmat.  Meg  ugyan  csak  három  év  múlva  az  Évlapokban  jelen- 
hetik; külön  kiadására  a  cenzúra  nem  adott  engedélyt  lo  Paean!  üdvözli 
a  hű  Szilágyi ;  de  Arany  elégedetlen  munkájával  s  fülébe  csak  Vörösmarty 
Ítélete  cseng  (melyet  nem  is  egyenesen  rá,  hanem  a  pályaművekről  általános- 
ságban mondott) :  » nyelv,  verselés  olyan,  mintha  irodalmunk  vaskorát  élnők«. 
Arany  Toldija  Mindegy ;  Arany  megnyerte  az  ösztönzést  s  nemsokára  megkapta  az 

útmutatást  is,  hogy  tehetségét  a  maga  természetének  és  fejlődésének  eredeti- 
ségében, legjellemzőbb  oldaláról  mutathassa  be:  benső  kapcsolatát  a  nép 
szellemével,  képzetvilágának  múltjával  és  jelenével,  az  ő  saját  gazdag 
tanúltságának  és  művészi  elvének  uralkodása  alatt.  A  Kisfaludy-társaság 
1846-ban,  talán  Petőfi  János  vitézének  hatása  alatt,  melynek  akkor,  rövid 
idő  alatt  már  második  kiadása  jelent  meg,  népies  formájú  és  szellemű  verses 
beszélyre  hirdetett  pályázatot,  melynek  hőse  valamely,  a  nép  ajkán  élő  tör- 
téneti személy  legyen :  Mátyás  király,  Toldi  Miklós,  Kádár  vitéz  stb.  A  nag>'- 
falusi  Arany  megírta  a  nagyfalusi  Toldi  regéjét  s  oly  kitűnő  müvek  mellett, 
mint  Tompa  Szuhay  Mátyásai  és  Garay  Bosnyák  Zsófiájei,  elnyerte  a 
koszorút,  sőt  a  társaság  azzal  fejezte  ki  iránta  elismerését,  hogy  a  tizenöt 
arany  jutalmat  utólagosan  húszra  emelte  föl.  Mind  az  öt  pályabíró  egy- 
hangúlag ítélt  s  már  az  egyik  »a  magyar  irodalom  legszebb  díszének « 
tartja  Toldit  E  költeménynyel  a  szalontai  másodjegyző  egyszerre  korának 
élére,  Petőfi  mellé  emelkedett :  az  első  eposzt  alkotta  meg,  mely  tárgyában^ 
felfogásában,  hangjában  és  formájában  tisztán  és  mélyen  nemzeti.  Belőle 
tanítják  ma  valamennyi  iskolánkban  a  legtisztább  magyar  nyelvet:  de  a 
legtisztább  magyar  szellem  is  belőle  árad.  Mondai  tárgyát:  Toldi  Miklós 
emelkedésének  történetét,  Ilosvai  XVI.  századi  durva  és  laza  krónikájából 
vette  Arany ;  de  a  Toldi  meséjét  szőtt  magyar  nép  lelkéhez  közelebb  állott 
mint  a  krónikás,  s  a  régi  regét  a  századok  távolából  is  tisztábban  hallotta 
és  mélyebben  megértette  ennél.  Nemcsak  a  művészi  erő  és  tudatosság  a 
fontos  itt,  melylyel  a  nyers,  fogyatékos  és  homályos  anyagból  Arany  jelle- 
meinek és  szerkezetének  mesteri  egységét  megalkotta,  nemcsak  az  ő  tudása, 
hanem,  egész  lelki,  költői  világa,  mely  a  Toldiban  megnyilatkozik.  Egészen 
és  hamisítatlanul  a  magyar  népé  ez  a  világ:  de  legkiválóbb  költői  szelle- 
mében megnemesedve,  megerősödve,  öntudatosságában  elmélyülve  s  mégis 
megőrizve  tiszta  naivitását.  A  lovagkor  képében  is  megőrzött  és  fel  tudott 
mutatni  örökre  jellemző  vonásokat  belőle.  Dyen  már  uralkodó  indítéka:  a 
történeti  magyar  ambíció,  a  katonává  létei,  a  hadi  dicsőség  mezején  való 
kitűnés  vágya,  mely  fajunk  lelki  világának  majdnem  ezer  évig  alapja  volt 
s  innen  társadalmi  és  politikai  rendünknek  is  nehezen  megrendíthető  alapjává 
lett;  azután  népmeséinknek  olyan  kedvelt,  annyiszor  ismételt  motívumai: 
a  testvérek  viszálya  s  a  kisebbiknek,  derekabbnak  győzelme  a  nagyobbik 
ármányán,  az  édes  szüle  aggódó  szeretete  az  elnyomott,  az  íQabb  iránt; 
azután  a  népi  képzelet   alkotta   történeti  hagyomány  a  magyar  vitéz  első- 


ARANY  JÁNOS 


555 


ségéről  minden  más  nemzetbeli   fölött.   A  pontos  és  gazdag  kortanúlmány 
mellett  is  Arany  egész  lelkének  gyökeres  magyarsága  tisztán  és  termesze- 


"^ 


f 


"ií 


N 
«> 

(S 

o 


> 

V 


S) 


tesen  érezteti  vele  nemcsak  a  magyar  természet,  hanem  a  magyar  élet, 
különösen  a  magyar  nép  élete  múltjának  és  jelenének  egyező,  változatlan 
vonásait,  képeit.  Ezek  körében  élt  mind  idáig,  elevenségöket  és  hűségöket 
a  szeretet  és  kedvtelés  őrizte  lelkében;   az  ilyenekkel,   mint  a  gazdálkodó 


556  ARANY  JÁNOS 


falusi  háznak  és  életének,  az  üldözött  legény  bujdosásának  rajza,  a  realitás 
olyan  benyomását  adja  meg  a  távol  múlt  rajzának,  milyennel  eladdig 
magyar  történeti  költemény,  a  regényeket  is  ide  számítva,  sohasem  birt 
De  tudatosan  vagy  észrevétlenül,  munkál  benne  a  maga  kora  magyar- 
ságának sajátos  szelleme  is :  a  feltörekvő  s  magát  fel  is  küzdő  pórfiú  képe, 
az  elnyomott  testi-lelki  derékség  küzdelmei  és  végső  diadala  a  mostoha 
sors  fölött  és  fejedelmi  fényben  sütkérező  bátyjának  ármányai  fölött:  nem 
a  kor  demokráciái  törekvéseinek  költői  viszhangja-e  egyfelől,  melyek  a 
rendi  kiváltságokat  ostromolják,  másfelől  nem  a  föllendülő  nemzeti  önérzeté-e, 
mely  a  másikért  való  hosszú  hátratétel,  mellőztetés,  elnyomatás  békóit 
lerázni  készül?  Mindez  a  költői  eszmének  természetes  egybefoglaltságában, 
a  történeti  felfogásnak  nem  meghamisításával,  hanem  inkább  mélyebb  hűsé- 
gével. Költői  módját  az  alkotásban  és  kifejezésben  már  ezidétt  jellemzi 
maga:  ^a  népköltő  feladata  nem  az,  hogy  elvegyűljön  a  durva  nép  között, 
hanem  hogy  tanulja  meg  a  legfensőbb  költői  szépségeket  is  a  népnek 
élvezhető  alakban  adni  elő«.  Mily  tisztán  valósul  meg  e  műelv  jellemiajzai- 
nak  és  mesefejlesztésének  egyszerű,  szinte  parancsoló  igazságában,  népi 
zamatú  nyelvének  teljesen  új  színében,  változatosságában  és  gazdagságában 
s  az  egészen  elömlő  naiv  derűben,  az  életkedv  fiatalos  vidámságában.  íme 
a  mit  a  gyermek  Arany  mesélni  hallott,  a  mi  a  mezőn  szemeinek  első 
gyönyörűsége  volt,  a  mit  a  verses  históriákból  s  Debrecen  költőiből  álmél- 
kodva olvasott,  mindaz,  a  miben  képzelete  és  érzése  egy  volt  népeével: 
a  tanulmány  által  gyűjtve,  válogatva  és  módosítva,  egy  hatalmas  géniusz 
szárnyán  a  művészet  magasába  emelkedik. 
Toldi  Estéje  Salamon  Ferenc  már  egy  1856-diki  polemikus  értekezésében  birodal- 

munk legtökéletesebb  művének  s  csaknem  egyetlen  valódi  remekének* 
mondja  Toldiig  melylyel  csak  a  Toldi  estéje  versenyezhet.  Amannak  rend- 
kívüli hatása  után  jóformán  azonnal  felmerült  Arany  lelkében  a  gondolat, 
hogy  az  egész  mondát  egy  trilógiái  szerkezetben  feldolgozza.  Ilosvai  króni- 
kájában a  vége  készebben  kínálkozott:  ebbe  fogott  először  s  már  1848-ban 
készen  volt  vele,  de  csak  1854-ben  bocsátotta  közre.  A  királyával  meg- 
hasonlott vén  Toldi  zord  magányában  már  sírját  ássa ;  még  egyszer  meg- 
menti a  kérkedő  olasz  leverésével  a  magyar  címer  becsületét ;  de  már  alig 
ismernek  rá  Budán,  félig  nevetik,  félig  csodálják;  az  udvar  ingerkedő  iQai 
közül  dühében  leüt  egypárt,  a  király  üldözőbe  véteti  s  kegyelmével  már 
halálos  ágyán  találja.  Ugyanaz  a  szerkesztő  és  jellemző  erő  mint  az  első 
részben,  melynek  egypár  motívuma  ismétlődik  is  benne ;  a  képeknek  ugyanaz 
a  plaszticitása,  a  nyelvnek  ugyanaz  a  mély  eredetisége ;  de  felfogás,  színezés, 
hang  teljesen  más.  Az  első  párbaj  egy  váratlan  hőstett,  mely  csodákat  ígér 
a  jövőre ;  a  mostani  egy  utolsó  erőfeszítés,  melyben  a  hős  kimerül.  Az  ősz- 
nek pírba  játszó  hervadása,  a  hanyatlásnak  humora  hatja  át  az  egészet 
Melankolikus  bájnak  (van-e  egész  költészetünkben  szívünket  mélyebben 
megillető   párbaj-kép,   mint  a  Gyulafiak   harca;   aztán   a   király  búcsúja  a 


ARANY  JÁNOS  557 


haldokló  öregtől),  a  zordon  erőnek  s  a  tréfának  vegyülékébőJ  áll  elő  ez  a 
hang.  Arany  itt  is  a  népi  és  irodalmi  hagyományt  követi,  mely  a  vén 
Toldit  mind  humorosan  fogta  föl.  De,  mint  mindig,  mélyíti  is :  nemcsak  Toldi 
pusztul  előttünk,  hanem  egész  világa,  a  lovagkor,  melynek  hőse  volt ;  halálos 
ágyán  hallja  a  királytól,  hogy  egy  port  találtak  föl,  melyben  már  ezután, 
Toldi  vagy  nem  Toldi,  az  ész  ereje  fog  győzni.  De  az  elbúcsúztatott  lovag- 
világ leggazdagabb  s  legmélyebben  jellemző  képét  a  trilógia  középső  részében 
sokkal  később  alkotta  meg.  Petőfinek  s  egy  írói  társaságnak  buzdítására,  towí  szerelme 
melyben  Szemere  Pál  is  jelen  volt,  még  a  forradalom  idején  kezdett  hozzá 
Daliás  idők  címmel  s  eljutott  a  hetedik  ének  közepéig.  A  hatvanas  évek 
elején  üjra  elővette  s  a  második  éneknél  újra  kezdvén,  megírt  másfél  éneket. 
Végre  1874-ben,  aggkorának  újra  ébredt  munkakedvében  és  munkaerejében, 
megváltoztatott  tervvel  a  második  éneknél  újból  hozzáfogott  s  1879-ben 
Gyulai  Pál  a  Kisfaludy-társaságban  készen  bemutatta  Toldi  szerelme 
címmel.  így  fejezte  be  élete  őszén  a  költő,  a  mit  még  kezdett  »bama  hajjal*, 
s  többször  félbehagyott,  » küzdve  kórral,  bajjal*,  de  tartóztatva  a  monda  e 
részének  soványsága  által  is,  melyből  csak  a  sírrablást  s  a  prágai  kalandot 
vehette:  a  többit,  tehát  jóformán  az  egészet,  képzeletéből  kellett  alkotnia. 
Toldi  legénykedő  álharcban  másnak  kezére  juttatja  Rozgonyi  Piroskát,  kit 
maga  szeret  s  nem  tud  feledni;  durva  és  méltatlan  férjét  szabálytalan 
viadalban  megöli  s  az  álhalott  asszonyt  sírjában  fölkeresvén  és  életre 
hozván,  a  sírrablás  gyanújába  keveredik;  üldözötté  lesz  és  egyházi  átok 
alá  kerül,  melyből  megaláztatások  s  a  nápolyi  hadjáratban  hős  részvéte 
után  megszabadul,  de  élete  boldogságát  mindörökre  elveszti.  Nem  naiv, 
nem  is  humoros  rege  többé,  mint  az  első  és  utolsó  rész,  hanem  >bús 
ének«.  A  lovagvilágnak  nemcsak  a  költői  színek  pompájában  ragyogó, 
de  legteljesebb  képe  költészetünkben.  Minden  jellemző  vonása  feltűnik  előt- 
tünk, a  cselekvénynek  egy-egy  szálául  beszőve  vagy  egy  bogjává  kötve: 
a  hős  király  és  címeres  lovagjai,  egy  vértettet  boszúló  kalandos  hadjáraton 
és  a  harcjátékon;  a  vadászó  császár  és  a  leskelődő  rablók;  az  egyház 
hatalma,  a  rajongók  csődületei,  a  kolostorok  sűlyedése ;  dalaikkal  bolyongó 
kobzosok  s  urok  szavát  értő  paripák.  Monda,  történet  és  lelemény  nem 
olvadnak  ugyan  olyan  benső  egységbe  mint  a  másik  két  részben;  de  a 
Toldi  szerelme  Aranynak  nemcsak  legterjedelmesebb  (maga  1145  versszak, 
míg  az  első  rész  211,  az  utolsó  pedig  235),  hanem  részleteiben  legvonzóbb, 
cselekvényben,  színben  és  hangban  leggazdagabb  és  legváltozatosabb  költe- 
ménye. Különösen  bájos  nőalakjaiban  először  mutatkozik  a  női  szív  mozgal- 
masabb, finomabb  és  rejtekezőbb  világát  festő  művészete,  melyet  ezeken 
kívül  néhány  hátrahagyott  töredéke  (Csaba,  Édua,  Öldöklő  angyalj  oly 
fényesen  világít  meg.  Nem  leányának  és  unokájának  fejlődése  nyitotta  meg 
szemei  előtt  ezt  a  világot?  De  nemcsak  képe  a  lovagvilágnak  a  Toldi 
szerelme,  hanem  igazi  tragédiája,  melynek  legsajátosabb  szelleméből  foly 
motívuma:    a  lovagi  eszménynek,  a  vitézi  egyenességnek  és   nőtiszteletnek 


558  ARANY  JÁNOS 


megsértéséből.  Toldi  álarcos  viadalának  indítékát  Arany  talán  Ariostóból 
de  hihetőbben  Szigligeti  Rózsa  című  történeti  vígjátékából  vette  s  tragikai 
fejleményeibe  érzésvilágának,  gyermekemlékeinek,  férfikora  legnagyobb  fájdal- 
mának (a  hatodik  ének  gyönyörű  Piroska  strófái),  agg-kora  örömeinek  és 
bajainak  számos,  lírai  közvetetlenségű,  mélyen  megható  megnyilatkozásait 
szőtte.  Elete  folytában  élményeivel,  benyomásaival,  emlékeivel  érzésvilága 
gazdagszik,  változatosabbá  és  mozgalmasabbá  lesz;  de  fokozódó  testi  és 
lelki  szenvedéseivel  fogy  belőle  áz  a,  fizikai  erővel  is  kapcsolatos,  képesség, 
hogy  érzelmeinek  toluló  hullámzását  egy  mederbe  szorítsa.  Korábbi  alkotá- 
saiban egységesebb  hangulat  uralkodik,  ezzel  teljesebben  áthatja,  vagy  telje- 
sebben beleolvasztja  tárgyát;  agg  korában  gazdagabb  anyagot  keres,  ha 
/  kevésbbé  egyöntetű  cselekvény  lesz  is  belőle,  de  egyik  részén  elgyönyör- 
ködhetik, a  másikán  elmerenghet,  a  harmadiknak  felindulásaival  m^eny- 
hűlhet,  a  negyediken  kedvére  kisírhatja  magát  A  képeknek  és  hangulataik- 
nak e  lazább  változatosságán  művészi  érzése  és  érzéke  mégis  uralkodik  a 
tisztán  kifejlő  tragikai  gondolattal. 
^^b7rátl4a^^  E   költemény   írására  Aranyt  még   Petőfi   buzdította,   ki  már  ismerte 

az  Estéi  \    >ha   fejét-lábát   megcsinálta,   csinálja   meg  a  derekát   is«.    Mert, 
hogy   élete  sorára  visszatérjünk,  mindazon   kitüntetések  között,   melydcet 
az  első  Toldi  és  koszorúja  szerzett  a  költőnek,  egy  sem  hatotta  meg  oly 
mélyen,   mint   Petőfinek    1847   február   7-én   ismeretlenül   küldött   üdvözlő 
levele  és  költeménye   az   azóta   szinte   szálló   igévé  lett  egész   borostyán- 
koszorúval. E  híres  költeménynek  van  egy  vonása,  mely  mindennél  jobban 
jellemző.   A  mit  Petőfi   minden   mástól  és  minden  mással  szemben  foHndu- 
lással,  sőt  haraggal  utasított  vissza :  új  pályatársa  irányában  önmaga  teszi 
meg :  Arany  nagyságát  egyenesen  a  magáéhoz  méri  s  a  saját  dicsőségén^ 
is  magasabbra  utalja.  Ez  a  szó  csak  ez  egyetlen  egyszer  lebbent  el  Petőfi 
ajakáról  s  Aranyt  mindennél  jobban,   szíve  mélyén,   mindörökre  m^illette. 
Míg  a  pályadíjjal  Aranyaimhoz  cimű  versében  tréfálkozva  enyelg,  Petőfihez 
írt  válaszában,  öröme  lelkének  legkomolyabb  húrjait  rezzenti  meg.  E  levél- 
váltással kezdődik  kettejök  szoros  és  örök  barátsága,  mely  irodalomtörténeti 
jelentőség  tekintetében  talán  mögötte  marad  Goethe  és  Schiller  viszonyának, 
de   költői   bensőségre   és  ennek   megnyilatkozásaira  nézve  fölülmúlja  ezt. 
Petőfi  személyesen  is  siet  fölkeresni  új  barátját  s  még  1847  június  legelején 
tiz  napot  tölt  nála.   Kerényihez  írt  levelében  festi  elragadtatását,   hogy  azt 
találta,  a  kit  keresett;  boldognak  érzi  magát  »a  komoly  vidámságú  család- 
apa s  a  vidám   komoly ságú  családanya «  oldalán,   a  ház  két  kedves  gyer- 
meke, Juliska  és  Laci  körében.  Ugyanazon  év  októberében,  nászútján,  fiatal 
feleségével  keresi  fol  Aranyékat,  s  őket  kéri  meg  utóbb  Zoltán  fia  kereszt- 
szüleinek is.   Katonáskodása  alatt,    1849  tavaszán  hónapokig  nálok  hagyja 
családját   Sűrűn   leveleznek  s  e  levelezés   mutatja  legjobban  Arany  hálás 
szivének  gyöngéd  ragaszkodásán  kívül,   Petőfi   hódító,   uralkodó  egyénisé- 
gének hatását  reá:  a  csöndes  és  egyszerű  falusi  ember,  a  szerény  és  két- 


^< 


e^ 


A 


y1 


^ 


Beöthy,  Magyar 


i^ 


'•1       .^^^     .bil  ÍeWÍíHh- 


■   !• 


ARANY  JÁNOS  559 


kedő  lélek,  barátjához  intézett  leveleiben,  majdnem  utánozza  ennek  hirtelen, 
túlzásra  hajló,  csapongó,  souverain  módon  elméskedő  hangját,  a  melyet 
máskor  soha  meg  nem  üt.  Különben  irodalmilag  keveset  hatottak  egymásra. 
Arany  hatása  csak  Petőfinek  néhány  genre-képében  tünedezik  szemünkbe; 
de  a  Rózsa  és  ibolya  népmeséje  már  kétségtelen  nyomát  mutatja  a  János 
vitéznek,  melynél  egyébiránt  a  népéleti  vonásoknak  a  tündérvilág  képeibe 
való  mesteri  beleszövése  tekintetében,  semmivel  sem  áll  hátrább.  Toldi 
estéjét  Arany  Petőfinek  akarja  ajánlani  s  még  1847-ben  egy  nagyobb  tör- 
téneti költeményt  is  ír,  melyet  leveleikben  sűrűn  megbeszélnek,  s  a  melylyel 
mintegy  versenyre  kelt  Petőfinek  és  Tompának  az  övével  egy  tárgyú,  de 
egészen  más  stílű  és  sokkal  rövidebb  költői  elbeszéléseivel.  Ez  a  Murány 
ostroma,  melylyel  a  Kisfaludy-társaságnál  pályázni  akart,  de  elkésett  vele 
s  még  1848-ban  kiadta.  Gyöngyösit  nem  olvasta;  csak  Mednyánszkyból 
és  a  históriából  merített.  Nyelvében  valami  közepet  akart  megkísérlem  a 
népi  és  irodalmi  nyelv  között;  cselekvényében  a  női  lélek  nőiségének  dia- 
dalát festeni,  a  mely  gondolatot  különben  maga  a  monda  adta.  Festéseiben, 
előadásának  gyökeres  és  színes  folyásában  félreismerhetetlenül  nyilatkozik 
Arany  géniusza;  de  cselekvése  egyenetlenebb,  fordulatai  nehézkesebbek  s 
indokolása,  széles  lélektani  elemzéseinek  ellenére  is,  gyöngébb  mint  bár- 
mely más  művében.  Arany  nem  tudott  sietni  s  Murányny^X  sietett.  Mélyebb 
hatást  csak  a  vén  Solymosi  alakja  és  szerepe  tesz,  s  eredeti  ötletül  emel- 
kedik ki:  Szécsi  Mária  és  Wesselényi  egyesülése  alkalmával  egy,  az  ő 
jövő,  nemzeti  szerepökre  (a  Wesselényi-liga)  való  jóslatszerű  utalás,  mely 
a  tárgygyal  és  megoldással  az  akkori  nemzeti  hangulatot  kívánta  költőileg 
kiengesztelni.  Mikor  ez  az  ötlet  Arany  lelkében  megvillant,  akkor  is  közel 
volt  hozzá  Petőfi  szelleme.  Azonban  viszonyukat  az  irodalmi  érintkezé- 
seknél érdekesebbé  és  tanulságosabbá  teszi  emberi  jelleme:  egy  elvonult 
lélek  egyszerre  egész  bensőségében,  teljes  odaadással  megnyilatkozik,  s 
egy  elbízott  lélek  dicsőségében  osztályos  társat  fogad.  Barátságukat  még 
a  félreértésnek  egy  felhője  sem  árnyékolta  be  soha  s  mindkettejök  haláláig 
tartott.  Aranynak  is  haláláig,  ki  négy  költeményt  szentelt  Petőfi  emléké- 
nek, az  utolsót  élete  végső  éveiben;  ezeken  kívül  is  sok  versében  tör  elő 
egy-egy  sóhaj  a  feledhetetlen  után,  ki  álmaiban  gyakran  fölkeresi  s  a 
kinek  kora  elvesztése,  mint  Arany  László  írja,  egyik  forrásává  lesz  lírai 
melancholiájának. 

E  barátságnak  alapja  nemcsak  közös  költői  eszményök :  a  népi  alapból 
fejlő  nemzeti  költészet,  hanem  egyéniségök  is.  Petőfinek  folyton  lobogó  tüze 
és  lelkes  nyersesége,  meg  Aranynak  komoly  nyugalma  s  gyöngéd  szerény- 
sége mintegy  kiegészítették  egymást  s  találkoztak  is,  és  épen  ezért  nem 
ütköztek  össze,  a  magyar  egyenességben  és  őszinteségben.  Találkoztak  a 
nép  iránt  való  vonzalomban  is,  mely  nálok  nemcsak  műelv  volt,  hanem 
egész  lelkületöknek  egyik  jellemző  vonása.  A  mi  Petőfiből  simulékonyság 
tekintetében   hiányzott,  azt  Arany  bőven  pótolta   türelemmel,   melyet  még 


*  • 


Ő60  ARANY  JÁNOS 


szeretete  és  bámulata  is  öregbített  Viszonyukat,  személyöket  és  költői 
egyéniségöket  egymással  szemközt  legszebben  és  legtalálóbban  jellemzi 
Gyulai  Pál  emlékbeszéde.  Petőfi  költészete  egy  hasonlíthatatlanul  gazdag, 
magyar  érzésvilágnak,  az  igazság  és  egyszerűség  költői  erejében,  mintegy 
ösztönszerű  és  lángoló  áradata;  Aranyé  űgy  szólván  mindannak,  a  mi 
magyar,  egy  nagy  szív  melegén  s  egy  nagy  elme  mélyén  művészetté  érle- 
lése. Petőfinél,  egy  elragadó  egyéniség  sajátos  vonásaival,  nyelvben,  formá- 
ban, gondolatban  a  maga  korának  magyarsága  áll  előtérben,  mely  örömét 
és  bánatát,  lelkesedését  és  szenvedélyeit  mind  a  jelen  és  jövő  képeiből  meríti ; 
Aranynál  az  örök  magyarság,  a  múlt  kapcsolata  a  jelennel  s  útmutatása 
a  jövőre,  az  emlékeké  a  reményekkel,  a  meséké  a  tényekkel,  a  hagyományé 
a  törekvésekkel,  a  népnek  nemzetté  olvadása.  Ebben  a  népben,  az  alföld 
magyar  népében,  van  gyökere  mindkettőnek.  Arany  Petőfihez  írt  első  költői 
levelében,  ezeket  mondja  magáról: 

Mi  vagyok  én,  kérded.  Egy  népi  sarjadék, 
Ki  törzsömnek  élek,  érette,  általa ; 
Sorsa  az  én  sorsom,  s  ha  dalra  olvadék, 
Otthon  leli  magát  ajakimon  dala. 

Arany  jelleme  Utolsó   nagy   alkotását,   a  Toldi  szerelmét,  is   » egyszerű   éneknek* 

mondja,  » egyszerű  kebléből  a  nép  emberének «.  E  sorokból  kiindulva  ért- 
hetjük meg  Aranynak  egész  költői  valóját.  Valóban  a  magyar  népnek, 
az  alföld  földmíves,  népének  szelleme  jelenik  meg  a  költői  lángelme  magas- 
latán Arany  géniuszában.  Jellemző  e  népre  földszeretete  és  fajszeretete, 
mely  talán  örök  elszigeteltségéből  és  folyton  fenyegetett  létéből  hatalma- 
sodott el  benne  ily  uralkodólag:  e  fajszeretet  szívós  és  éber,  a  maga 
erejében  bízó,  sőt  kiválóságában  elbízott,  de  nem  kalandos  és  képzelgő. 
Arany  sem  szakad  el  lelkében  soha  a  mezőtől  és  falutól,  épen  az  ő  meze- 
jétől, az  ő  falujától;  mikor  el  kell  költöznie,  távozását  »elzüllésnek«  érzi 
és  mondja;  csak  oda  vágyik  vissza  s  holtig  sajog  egy  érzet  benne  utána; 
legkitűnőbb  nagy  alkotásainak  színtere  az  alföld.  Fajszeretete  is  nemcsak 
népe  szívével  együttérzésében  nyilatkozik,  hanem  egész  külső  és  belső  vilá- 
gához való  vonzalmában,  ennek  teljes  és  mély  átértésében,  fölvételébea 
A  magyar  természet,  élet,  jellem  külső  képeire  nézve  is  ez  a  vonzalom  a 
forrása  megfigyelései  élességének,  hűségének,  kifogyhatatlan  bőszének,  a 
készségnek,  melylyel  feltűnnek.  Arany  szemei  már  serdülő  korában  meg- 
romlottak s  képei  világosság,  pontosság  és  jellemző  erő  tekintetében  majd- 
nem hasonlíthatatlanok.  Ez  a  tiszta  látás,  ez  a  világos  szemlélet  is,  s  a 
benne  és  általa  való  megnyugvás,  talán  természeti  okokból,  a  sík  és  égalj 
hatásából  fejlett  tulajdonságává  lett  a  magyar  népnek,  az  Alföld  népének. 
A  puszta  erősíti  a  szemet  s  egyszerre  feltár  mindent,  a  mit  egy  tekintetre 
láthatunk;  mindent  láttatva,  nem  izgatja  képzeletünket,  megnyiigtat  De 
midőn   egyhangúságával  és  nyíltságával   nyugalomra   szoktat,   annál  érzé- 


ARANV  jAKOS  561 

kenyebbé  nevel  a  nem  várt,  nem  szokott  változások  iránt,  melyek  a  neki- 
biisiilás,  sirva  vigadás,  lelkesedés  végletes  hangulataiba  ragadnak.  Aranyt 
természetes  életeleméböl,  a  nyugodt  szemlélődés  légköréből  életpályája,  sorsa, 
bár  igazán  csak  férfi  korában,  de  akkor  mindenkorra  kiszólította.  Új  élet- 
viszonyok ismeretlensége,  nagy  csapások  súlya;  a  forradalom  bukása,  leá- 
nyának kora  halála,  hosszú  betegsége  folyton  táplálják  érzékenységét. 
Természetének  és  életének  ez  az  ellenmondása  s  ebből  fejlett  rendkivüli 
érzékenysége  lett  alapjává,  nem  költői  nagyságának,  hanem  költői  világa 
rendkívüli  meggazdagodásának  a  forradalom  után.    Érzékenységét   fokozta 


Araay  János  laká^  Kagy-KűrnsOn. 

egyéniségének  egy  más  népi  vonása:  férfias  szemérme,  mely,  a  míg  lehet, 
rejtegeté  felindulásait  s  legnemesebb  fájdalmainak  költői  kitöréseit  is  >beval- 
lásnak*  érzi.  E  szemérme  és  érzékenysége  minden  benyomásának  medret 
ás  szívében  is  s  érzelmeinek  mélységét,  ha  mint  költő  nem  tudná  éreztetni, 
éreznők  viszonyainak  tartósságában.  Minden  szeretele  sírig  tartó,  nem  is 
csak  szerettei  sírjáig,  hanem  ezsn  túl  a  magáéig.  Benyomásainak,  érzel- 
meinek ez  a  magába  gyűjtött  gazdagsága  közvetetlen  lirai  kifejezést  élete 
delén  aránylag  keveset  talált,  inkább  epikáját  táplálta;  de  élete  őszén, 
magányában  és  a  maga  könnyítésére,  annál  bővebben  áradt.  Tartózko- 
dásával egyenes  kapcsolatban  van  költői  hatásának  egy  nevezetes  esz- 
köze: egy  rövidke  szóval,  egyetlen  képpel  az  érzéseknek,  gondolatoknak, 
képeknek  egész  sorát  kelteni  föl,  a  ki  nem   mondottal   hatni,  képzeltetni. 

B«eUi7,  Magyv  irodalomterténil.  II.  IlüI.  36 


562  ARANY  JÁNOS 


A  magyar  paraszt  rövides  és  jellemző  elmésségei,   célozgatásai,   embereket 
és    helyzeteket    egy-egy    képpel    megvilágító    hajlama:    a    művészi    erő 
fokán,   Arany  szellemének   az   a   képessége,  mely  a  ballada  műformájának 
mesterévé  avatta. 
ira^cOT^S'gyöí  Lelki  valójának  azonban  van  két  olyan  vonása,  melyeknek  faji  gyökere 

^^^^^       nem  látszik  első  pillanatra  ily  kétségtelennek.  Az  egyik  képzelődése,  mely- 
nek folyamatai  népünk    lelki   életében   kevésbbé   mutatkoznak   eleveneknek 
és  gazdagoknak.  Arany  képzelődésének  hatalma  pedig,  ha  nem  is  a  szöve- 
vényes invenciókban,  de  képeinek  kiszínezésében  és  kidomborításában.  bámu- 
latos erejű  összefűzésében  és  fejlesztésében,  azután  hangulatainak  és  gondo- 
latainak  művészi   megérzékítésében :   erőre   és   finomságra,   elevenségre  és 
készségre,  a  legritkább  tünemények  egyike.    A  nagy   egyénis^;et  épen  az 
teszi,   hogy   sok   van^benne,   a  mit  nem  örökölt,   és  sok  másként,   mint  a 
hogy   örökölte.   De  ha  meggondoljuk   belső   és   külső   életének   alakulását, 
lelki  szervezetének  most  vázolt  viszontagságait,  emelkedő,  viharos  és  lázas 
korának  hatását  épen  képzeletére:  ebben  inkább  csak  rendkívüli  viszonyok 
érlelte  rendkívüli  fejlődést  láthatunk.  Nem  így  uralkodó  hajlamában  a  régi- 
ség,  fogékonyságában   és   vonzalmában   ennek  minden   maradványa  iránt, 
egy  szóval  uralkodó  történeti   érzékében,   melynek  a  mi,   különösen  alföldi 
népünknél  igen  kevés  a  nyoma.  Azonban  már  erre  nézve  teljes  és  egyszerű 
felvilágosítást  nyújt  a  fajnak  épen  az  az  ága,  melyből  Arany  eredt  Szalonta 
hajdú-telep:   Bocskai   adta   háromszáz   hajdújának,   kik   felépítették   a  régi 
Toldi- várat,  melynek  maradványa  a  csonka-torony ;  hadakoztak  a  török  és 
német   ellen  s  harcaik   emlékeit   őrzik   a   város   határában   az  örhalom,  a 
Szigettó  és  a  Testhalom.  Itt  » kardosán  követte  az  ekét  a  szántó*.  A  Toldi- 
mondát, e  helyek  történeti  hagyományait,   Győri   Jakab   kapitányuk  tetteit 
a  nép  mint  a  maga  dicsőségének  külön   emlékeit   őrzi.   Azután  az  erdélyi 
fejedelmektől  nyert  nemesi  jussaikat   Mária   Terézia  nem  ismerte  el;  ebből 
százados  perek  keletkeztek,  melyek  a  nép  életérdekét  illették  s  emlékezetében 
a  múltat,   még   pedig  az  országos,   nagy,  történeti   múltat,   melyre  folyton 
folyvást  hivatkozniok  kellett,  folyton  ébren  is  tartották.  íme  Arany  történeti 
érzékének   faji   gyökerei.   A  magyar   népben   általán  csekély  ez  az  érzék: 
de  ő  ennek  a  népnek  épen  egy  olyan  ágából  származott,  melyben  a  kivé- 
teles  viszonyok    kivételes    mértékben   meggyökereztették.   Arany    bölcsejét 
»a  beszédes   mondával   ringatta   Szalonta «  s  az  ő  »iQú  lelke  szomjan  itta 
az  édes  regét «.   így   öröklődött   át  lelkébe  a  magyar   népieteknek   minden 
eleme,  de  a  legerősebb  hatványozásban,   s  összetételökben   és  felődésökben 
azokat  a  természetes  módosulásokat  tűntetve  föl,  melyeket  mértékök  nagyobb 
volta  s  fejlődésöknek  változott  föltételei,   mintegy  más  hőmérsek,   szükség- 
kép előidéztek.   A   nyugodt   szemlélődés:   csodás   erejű   és   változatosságú 
szemléletté  élesedik  s  költői  reflexióvá  mélyül ;  a  látás  tisztasága,  a  felfogás 
könnyűsége  s  a  gondolkodás  és  beszéd  világos  értelmessége :   a  hűségnek, 
a  jellemzés  egyszerű  igazságának  s  a  szerkesztő  erőnek  legnagyobb  művészi 


ARANY  JÁNOS  563 


magaslatán  jelentkezik;  a  már  Sylvestertől  észrevett  képes-beszéd  kedve, 
a  célozgató  és  tréfálkozó  hajlam :  rövides  sajátosságában  a  leghatalmasabb 
kifejező  képességgé  izmosul,  humorrá  érik  s  egy  üj  műformának  lesz  alap- 
tényezőjévé; az  érzékenység:  a  melancholikus  és  tragikus  hangulatok  teremtő 
gyötrelmeivé  fejlődik.  A  nép  nyelve  pedig  a  teljes  való  s  a  mély  igazság 
e  költészetének  oly  kész  tolmácsául  jelentkezik,  melynek  ily  gyökeressége 
mellett  hasonló  változatosságáról,  zengzetességéről  és  finom  simulékony- 
ságáról  eladdig  sejtelmünk  sem  volt. 

A  nemzet  e  » lelkétől  lelkezett*  költőjére  mélyen  határzónák  kellett  lennie  a  fon-^aiom 
a  nagy  nemzeti  válságnak.  Külső  és  belső  világában,  életében  és  költészeté- 
ben fordulót  képez  a  íorradalom,  mely  egész  pályáját  két,  majdnem  külön- 
böző jellemű  félre  osztja.  Eladdig  a  tavasz  derűje  ragyogja  be  költészetét ; 
ez  csillog  lovagjainak  páncélán  s  szerelemben  és  dicsvágyban  dobogó  szivén, 
a  kortesvilág  lármás  csoportjain,  a  falu  idilljein.  Maga  nyugodtan  ül  jegyzői 
asztalánál  s  boldogan  merül  el  az  édes  regékbe,  az  enyelgő  tréfákba,  az 
enyhe  megindulásokba.  Múzsáját  nem  hiába  kéri,  hogy  » örökzöld  tavaszról 
derítsen  reá  szép  álmokat*.  De  egyszerre  minden  megváltozik  körülötte  és 
benne  is.  A  nemzet  forrongva  lüktető  szíve  fölveri  és  földülja  nyugalmát. 
Ismeretlen  felindulások  támadják  meg,  bizonytalanság  és  aggodalom  gyötrik, 
mámornak  és  gyásznak  kábító  váltakozá.sai  forgatják  ki  magából  ily  izgal- 
makhoz nem  szokott  lelki  szervezetét.  A  kétségbeesés  karmait  érzi:  nem 
jobb  volna-e  e  vésznél  újra  börtönünkben?  S  a  legtisztábban  látó  szemek 
»egy  világító  sugárért*  epednek,  mikor  lángözön  lobog  körülöttök.  Költé- 
szetében megjelennek  a  legelső  árnyak  A  rodostói  iemeiöből  Lelkének 
fenekéig  felzajdulásáról,  emésztő  lázban  vergődéséről  inkább  kétségének 
megrázó  jajongásai  és  víziói  tanúskodnak,  mint  úgynevezett  forradalmi 
költeményei  és  cikkei  a  kormány  által  kiadott  Népbarát] ában,  melynek  Vas 
Gereben  mellett  szerkesztő-társa  volt.  A  tömegekre  ható  szónoki,  riadó, 
szenvedélyes  húr  nem  volt  meg  lantján,  s  ha  meglett  volna  is,  Petőfi  forra- 
dalmi énekei  mellett  ki  másé  nem  hangzanék  el !  De  Arany  nemcsak  dalolt ; 
a  szalontai  nemzetőrséggel  1848  novemberében  ott  volt  Arad  alatt,  a  vár- 
ostrom körüli  szolgálatban,  hol  » tenni  kevés,  de  halni  volt  esély*.  Haza 
kerülvén,  arra,  a  maga  által  szerencsétlennek  mondott  elhatározásra  jutott, 
hogy  a  fő\'árosba  telepszik.  Lemondott  jegyzőségéről  s  1849  májusában 
fogalmazónak  nevezték  ki  a  belügyminisztériumhoz,  melyet  Debrecenből 
Pestre  követett,  hogy  néhány  hónap  múlva  végkép  hajótörötten  vonuljon 
vissza  szülőföldére.  Mindennek  vége  volt;  » önnön  lelkétől  kergetve  futott, 
láthatárán  nem  volt  remény,  s  a  kétségbeesés  örvényéből  kezét  az  égre 
emelni  sem  merte*.  A  vigasztalan  házban  a  magyar  költészet  bujdosói: 
Vörösmarty,  Bajza,  Vachott  Sándor  néhány  napi  menedéket  találtak  az 
oroszok  elől.  Arany  a  szolgabírónál  irnokoskodva  keresi  kenyerét,  majd  a 
szomszédos  Gesztre  költözik,  hogy  a  Tisza-család  legkisebb  fiát,  Domokost, 
a  költészetben  oktassa ;  szép  tehetségű,  költői  hivatású  tanítványát  nagyon 

36' 


564  ARANY  JANOS 

szerette  s  kora  halála  után,  1856-ban,  előszót  is  írt  hátrahagyott  verseihez. 
1851  második  felében  két  alföldi  református  iskolához  kapott  tanári  állásra 
meghívást:  Nagykőrösre  és  Kecskemétre.  Az  előbbit  fogadta  s  foglalta 
el  m^  ez  év  őszén,  ezúttal  végkép  megválván  szülőföldétől.  A  körösi 
kollégiumban,  hol  latint  s  különösen  magyar  irodalmat  tanított,  egész  irói 
kört  talált,  milyen  sem  azelőtt,  sem  azóta  egyetlen  iskolánk  tanári  karában 
nem  került  össze.  Ott  voltak  Mentovics  Ferenc,  az  unió-dalok  költője, 
Jánosi  Ferenc,  a  nagy  képzettségű  pditikai  iró,  Szász  Károly,  müfOTditá- 


Aru;  János  aicbípc.  (Binbástól,  1856.) 

sunk  mestere.  Ács  Zsigmond,  a  Shakspere-fordító,  utóbb  Szabó  Károly  és 
Szilágyi  Sándor,  a  történetírók,  s  a  magyar  költészet  lelkes  barátja  és 
támogatója:  Tomorí  Anasztáz.  Az  ő  baráti  körükben  s  a  lélekkel  végzett 
kötelesség  örömei  között  Aranyra  kedves  napok  is  köszöntöttek,  humora 
sokszor  ragadta  magával  barátai  körét ;  de  levelei  sohasem  vidámak  többé, 
munkaerejét  betegség  bénította,  ki-kitörö  kedve  melancholiába  és  tépelődésbe 
borült  s  egészben  számyaszegettnek  érezte  magát. 

Lelki  világát  a  forradalom  utáni  időkben,  maga  Jellemzi  legjobban 
elegyes  köUŐi  darabjaihoz  írt  előszavában.  Lelkének  ifjúsága  örökre  oda 
volt :  a  régi  idilÜ  képek  nem  érdekelték  többé.  Hazáját  és  halhataüan  barátját 


gyászolva,  a  szomorú  napok  visszásságai  között,  képzelete  és  érzése  föl- 
zaklatva  hánykódott,  a  csüggedés  közt  elvesztette  irányát.  Dologba  szeretne 
merülni,  de  hangot  csak  lírai  költeményekre  talál;  sóhajokban  tördeli  szét 
fájó  lelkét.  Az  idill  mosolygó,  tréfálkodó  múzsája  elhagyta:  szenvedélyben 
égni,  szenvedésben  pusztulni  Iát  mindent  maga  körűi  Szilágyi  egykor, 
hangköre  gazdagításának  okából,  Byronra  figyelmeztette  s  most  ennek 
hatása  alatt  próbál  új,  szubjektívebb  epikai  hangot.  Egy  éneket  ír  még 
18ö0-ben  a  Bolond  Istók  verses  regényéből,  hogy  húsz   év  múlva  még 


Aranjné  Ereiey  JuliiniM. 

egygyel  megtoldva,  végre  is  töredékben  hagyja;  amott  keserű  gúnynyal 
és  játszi  kedvvel  dobja  ki  hősét  az  életbe,  emitt  az  emlékező  Öregség  enyhe 
és  humoros  bölcseségével  meséli  ballépéseit ;  itt  és  ott  erős  közvetetlenségű 
hangján  egy  nyugtalan  szívnek,  mely  nem  találja  fel  magát  a  világban. 
Ugyanebben  az  évben  megírja  a  Kaíalitit,  a  Szunyog-leány  szerencsétlen 
szereimének  történetét,  az  izzó  és  sötét  szenvedélyeknek  oly  váratlanul 
hatalmas  rajzával,  hogy  bennök  a  természet  képei  is  mintegy  reszketni 
látszanak.  De  aztán  mennyi  minden  maradt  töredékben  ez  évekből !  Költői 
beszélyek,  mint  a  Csanád,  Édua,  Öldöklő  angyal  s  az  Utolsó  magyar, 
az  urali   maradékok  végpusztulásának   regéje,  melyet   a  költő,   mint   tán 


humorosan  írja  Tompának,  »közös  vigasztalásukra  szánt«.  Képzelete  heve- 
sebbé lett,  de  e  tüzesebb  képzelet  alakjai  és  jelenetei  is  színöket  \'esztették 
s  szétfoszlottak  a  közelmúltnak  elriaszthatatlan,  vérben,  tűzben  és  gyászban 
feltűnő  emlékei  előtt 
^-  Meghasonlott  leikét  sokáig  ezek  az  emlékek  vonták  ellenállhatatlanul, 

s  közvetetten  hatásuk  alatt  keletkezett  még  1851-bei,  a  Nagyidat  cigát^ok, 
az  egyetlen  terjedelmesebb  költemény,  melyet  Arany  ebben  az  egész  évtized- 
ben befejezett  Tragikus  hangulatából  legnagyobb  komikus  alkotása.  Csórí 
vajda  szedett-vedett  cigányainak  kellene  megvédeni  Puk  Mihály  eiien  Nagy- 
idát ;  de  Ők  a  dolgot  igazi  cigányosan  veszik :  a  mijök  van,  sietnek  ellakmá- 
rozni, a  hirtelen  uraságon  összeverekesznek,  puskaporukat  mulatságra  és  hős- 
ködésre  elpuffogtatják,  meilyesztik  a  meg  nem  lőtt  madarat,  álmukban  meg 
is  verik  az  ellenséget  s  megalapítják  Cigányországot ;  míg  azután  ki  nem 
dobálják  valamennyit  a  fészekből.   A  mi  a  genialitás   szikrázó  erejét  illeti: 

Arany  Összes  müvei    között 

remekebb  nincs  ennél  az  egj' 
időben  sokat  ócsárolt  Cigá- 
Hyoknál  Komikai  eposzra  már 
tárgyat  sem  lehetne  alkalma- 
sabbat képzelni :  hősköltemény 
egy  népről,  melynek  mondái 
adomák.egyetlen  hadi  vállalaU 
hahotára  keltő  tréfa,  s  a  köz- 
felfogás felőle,  melyre  a  kültó 
támaszkodhatik,  mindig  és 
A  Macjidai  cigányok  címkép«.  mindenfelé  komikus.  Ez  a  szá- 

jas, eleven,  kapzsi,  de  nem  ko- 
moly dologra  született  gyülevész  nép  áll  szemben  a  tunya  és  buta  tudákosság 
elbizakodásával  s  tulajdonkép  osztozik  vele  a  nevetségesség  kudarcában :  Puk 
Mihály  hadi  tanácsa,  ágyú-katasztrófája  és  pöffedt  bevonulása  Nagyidára  nem 
kevésbbé  nevetséges,  mint  Csőri  vajda  álmodott  hősködése,  dicsősége  s  végül 
ebrúdon  kivettetése.  Valóban,  a  komikai  koncepció  és  felfogás  mélységét  és 
szilaj  erejét  tekintve,  leleményének  gazdag  egyszerűségét  és  kerek  eredetisé- 
gét, komikai  erének  a  mulatságos  ligurák  egész  tömegében  s  a  tarka  jelenetek 
változatos  sorában  mindig  bő,  szabad  és  ieiiemzö  áradását:  .Arany  remeke 
a  világirodalom  víg  eposzai  közül  ü  legkiválóbbakkal  is  kiállja  a  versen>i. 
Vájjon  hol  találjuk  párját  a  cigánycsata  féktelen  kedvének  és  ötletgazdag- 
ságának, a  jellemző  erő  és  felfogás  ily  fensöségével  ?  Híres  nyerseségel  is 
olyan  becsületes,  csak  a  neki-vadúit  kedvet  jellemző  nyerseségek,  melyeken 
csupán  finnyáskodás  akadhat  fenn.  De  a  költőnek  ez  a  komikai  ere,  ennek 
ilyetén  föirakadása,  föltarthatatlan,  tréfában  nem  válogatós,  sőt  magáról  szí- 
vesen el-elfeledkezö  áradása :  megint  a  magyar  nép  szivének  egy  jellemző 
hangja :    a  sírva  vigadásé.    Mert  ilyennek  jellemzi  a  Bolond  Istók  második 


ARANY  JÁNOS  567 


énekében  maga  Arany  azt  a  hangulatot,  melyből  a  Cigányok  születtek. 
Lelkének  tört  tükre  torz  vonásokban  mutatott  mindent:  miíltat  és  jelent, 
tévedést  és  dicsőséget,  hibát  és  erényt,  nagyságot  és  szenvedést.  Ugy  tetszik 
neki,  mintha  az  aligmúlt  napok  dicsőségét  mi  is  csak  úgy  álmodtuk  volna, 
mint  Csóri,  s  csupán  hiúságunk  és  viszályaink  eredménye :  bukásunk,  meg- 
aláztatásunk lenne  a  valóság.  Egyenes  vonatkozást  a  forradalomra  csak  a 
költemény  hangulatában  találhatunk;  de  részleteiben,  alakjaiban  keresnünk 
már  egyáltalán  nem  szabad  és  nem  lehet.  A  keserűség  és  fájdalom  belső 
vívódásai  között,  melyeknek  kínjait  Arany  érzékeny  szervezete  nem  bírta 
el  s  csak  valami  rendkívüli,  erőszakos  kitöréssel  könnyíthetett  magán: 

Oly  küzdelemre,  mely  világcsoda, 
Kétségbesett  kacaj  lőn  Nagyida. 

Érdekes,  hogy  e  szomorú  napok  leghevesebb  hazafiúi  felindulásának  kifeje- 
zésére Vörösmarty  is  a  cigány  képéhez  fordul,  mint  Arany;  de  egészen 
más  módon.  Arany  torz  eposza  az  elbírhatatlan  fájdalom  mámorából  fakadt : 
kínjai  közt  a  kedv  féktelenségében  keres  enyhülést  s  kacagva  sír;  vádol, 
de  csak  azért,  hogy  vádjával  is  önmagát  sebezve,  szabadabban  folyjon 
szíve  vére.  A  Nagyidat  cigányok  költője  hasonlít  a  haldokló  Moliérehez, 
mikor  a  Képzelt  beieget  írja  és  játszsza. 

Zaklatott,  borús  hangulatában  vert  erősebb  gyökereket  az  a  műforma  ^  baUadák 
is,  melynek  a  világköltészetben  egyik  legnagyobb  mesterévé  lett :  a  ballada. 
A  romlás  és  pusztulás  emlékei,  melyek  körülvették,  tragikai  összeütközések 
képeivel  népesítették  meg  képzeletét,  melynek  izgalmaiban  a  ballada  csodása : 
az  árnyak,  a  kisértetek  sem  voltak  többé  idegenek.  A  ballada  borús,  ködös, 
nehéz  légköre,  melyben  villámok  járnak  napsugarak  helyett,  megegyezett 
hangulatával.  A  szenvedélyeknek  szűkszavú,  inkább  csak  kitörő  és  kifakadó, 
mint  kiáradó  megnyilatkozása  illett  természetéhez,  melynek  szemérme  és 
érzékenysége  érzelmeinek  inkább  kevés  szavú  célzásokban,  egy-egy  futó 
képben  engedett  utat.  De  megfelelt  e  mód,  mely*  a  ki  nem  mondottal,  a 
csak  érintettel  akar  hatni,  a  kor  viszonyainak  is,  midőn  az  idők  igája  hall- 
gatni és  kevésből  sokat  érteni  tanított.  Ki  ne  értette  volna  meg  V.  Lászlóból 
az  idegen  zsarnokság  összeütközését  a  nemzet  érzületével  és  pusztulását; 
Szondiból  az  elhullott  nagyok  örök  életét  kegyeletben,  hírben,  dicsőségben ; 
Boih  bajnok  özvegyéből,  hogy  a  megaláztatás  az  igazi  nagyság  bölcseje; 
A  walesi  bárdokból  slz  erőszak  tehetetlenségét  az  eszmével  szemben; 
Törők  Bálintból,  a  héttorony  rabjából,  a  nemzet  akkori  rabjainak  sorsát 
és  panaszát.  De  nemcsak  e  néhány  balladának  ilyen  félreismerhetetlen  kor- 
szerű vonatkozása  a  fontos,  hanem  az  egész  formának  Arany  korához  és 
lelkéhez  illése.  Az  indulatok  háborgásai,  melyeknek  minél  hatásosabb  fes- 
tésére alakúinak  ki  a  műfaj  sajátosságai:  jellemző  vonása  egész  belső  és 
külső  világának.  Még  rövidsége  is  vonzotta  őt,  ki  magát  epikusnak  érezte, 
de  erejét  a  nagyobb  műfajokhoz  meglankadtnak. 


így  fordulva  a  balladához,  nem  ott  folytatta,  a  hol  Garaynál  találta, 
hanem,  a  mint  a  népies  époszszal  is  tett,  mintegy  újra  teremtette  azt 
a  nép  szelleméből  és  a  maga  szelleméből.  Nem  a  még  akkor  ismeret- 
len, művészibb  székely  balladák,  hanem  egyenesen  a  magyar  alföldiek 
hatottak  rá,  melyeknek  két  fő  hőse :  a  betyár  és  a  bukott  szép  leány. 
Legelső  mintája,  mint  Petőfinek  írja:  Fejér  László.  Még  1847-ben  megírta 
a    Szőke    Pannit,   a   forradalom    alatt    az    Én   vagyok   az   anyám    átkát. 


e  kitűnő  balladai  monológot,  mely  a  betyár-énekeknek  Aranyhoz  méltó, 
nemes  hajtása.  Maga  sohasem  korlátolta  a  balladát,  sem  tárgy,  sem  hang 
tekintetében,  a  Greguss-féle  szűk  határok  közé  s  világosan  odasorozza 
önéletrajzában  Szőke  Pannii,  sőt  a  Varró  leáwyokat  is.  Egészen  maga. 
tisztán  művészi  ösztönből  kezdte  tovább  fejleszteni  a  formát,  szélesíteni 
tárgykörét ;  megírta  RákócztitéX,  melyet  első  kísérletei  között  legsikerül- 
tebbnek tartott.  A  forradalom  utáni  viszonyai,  lélekátlapota,  mint  említve 
volt,  e  kísérletek  folytatására  vezették.  A  képek  és  érzések,  melyekből 
A  honvéd  özvegye  született,  mintegy  követeilék  a  balladai  formát.  Nem 
sokkai   azután    már   olvasta   a    Percy-féle   skót   balladákat,   de    ügy   ezek. 


iHi! 


^4^'^^ 


^i-l 


Ifö 


1 


^^ 


1* 


5^^ 


Í-J-^ 


ií-  • 


ii^ 


^^^ 


ARANY  JÁNOS  569 


mint  népköltésünknek  utóbb  ismeretessé  lett  büszkeségei,  a  székely  epikai 
dalok,  nem  annyira  új  útra  vezették,  mint  inkább  csak  támogatták  a  népből 
és  önmagából  fejlődésében.  Összesen  harmincnégy  balladát  írt,  melyek 
közül  többet  epizódokul,  énekekül  szőtt  be  nagyobb  epikai  műveibe.  Leg- 
nagyobb számmal  vannak  a  történeti  tárgyúak  (magából  a  Hunyadiak 
korából  négy  ballada,  egy  előhang  és  egy  töredék),  azután  a  népéletből 
vettek,  majd  a  hősmondákon  alapulók  s  a  történeti  színben  költöttek;  kül- 
földi tárgyú  csak  egyetlenegy:  A  walesi  bárdok.  Néhány  vidámabb,  sőt 
egy  víg  is  van  közöttük :  Pázmány  lovag ;  de  túlnyomó  számuk  tragikus. 
Legtöbbet  írt  1853-ban  és  1855-ben:  ezek  az  ő  balladás  évei;  azután 
élete  végén  s  költői  ihlete  új  tavaszán:  1877-ben.  A  magyar  költészet  leg- 
nagyobb remekei  vannak  e  balladák  közt,  egyszersmind  a  műfaj  örökéletű 
mintái,  melyeknek  sora  tanulságosan  mutatja  azt  is,  mint  emelkedett  Arany 
tárgy,  forma  és  hang  tekintetében  a  népitől,  a  nélkül  hogy  ezt  elhagyta 
volna,  az  egységes  nemzeti  művészet  magasába.  A  nemzet  érzése  és  kép- 
zelete meghatva  őrzi  e  remekeket,  az  Ágnes  asszonyt,  és  a  Tetemre  hívást, 
a  Hamis  tanúi  és  Szondi  két  apródját,  Pázmányt  és  az  Éjféli  párbajt 
meg  a  többieket;  ismeri,  érzi,  képzeli  kicsinye-nagyja  s  költészetünknek 
aligha  van  kötete,  melyből  annyi  idézet  forogna  közszájon,  mint  e  balladák. 
A  legigazibb  gazdagság  nyilatkozik  tartalmi  és  formai  változatosságukban: 
a  népdal  egyszerű  rövidségétől  a  krónikás  epikai  dal  lassúbb  hullámzásáig, 
a  lélek  nemes  felindulásaitól  a  szenvedélyek  tombolásaig  s  az  őrület  éjtsza- 
kájaig.  De  valamennyiben  a  küzdő,  hánykódó  emberi  lélek  igaz  és  megrázó 
jellemrajzai ;  a  hangnak  az  a  mélysége  és  hevessége,  melyben  a  költő  lírai 
veleérzése  hevül,  sír  és  iszonyodik;  a  világításnak  az  a  szeszélyes  és 
varázsos  félhomálya,  melyből  csak  a  szívek  izzása  s  a  fegyverek  szikrázása 
villog  ki  és  magyaráz  meg  mindent.  Mindez  a  szerkezet  és  nyelv  tömör 
erejében;  hol  a  legegyszerűbb  elbeszélés  és  beszéltetés,  hol  a  legszövevé- 
nyesebb  és  legmesteribb  belső  és  külső  formák  hatásában.  Azt  a  hagyomá- 
nyos nézetet,  hogy  a  gyökeres,  eredeti,  népi  és  régies  ízű  magyar  nyelv 
terjengős  és  laza,  senki  sem  cáfolta  meg  alaposabban,  mint  Arany  e  balla- 
dákban, melyeknél  tömörebben,  rövidebben,  kevesebb  szóval  többet  nem 
értetett  meg  és  mélyebben  nem  hatott  senki. 

A  balladák  és  a  líra  mellett  még  körösi  tartózkodásának  első  felében  ^^|||;^/J^Í^"- 
több  kisebb  elbeszélő  költeményt  írt  Arany,  közöttük  legkitűnőbb  népies 
históriánkat,  az  Első  lopást  s  néhány  víg  történetet,  vidámabb  óráinak 
kedvesen  tréfás  emlékeit,  A  bajuszt,  A  fülemülét,  melyekkel  megint  a  régi 
népiesek,  Szentjóbi,  Verseghy  verses  adomáihoz  kapcsolódik :  érdekesek,  mivel 
szelleme  legjátszibb,  legkönnyebb  röpkeségében  talán  ép  ezekben  mutatkozik. 
De  zúgó,  beteg  fejében  s  meg-megsajdúló  szivében  nagyobb  tervek  is  fogan- 
tak. Még  első  sikerei  után  buzdította  Toldy  Ferenc  egy  nagy,  nemzeti 
eposz  írására.  Körülbelül  ez  időben  figyelmezteti  »az  Izaparti  hű  barát* 
Szilágyi   István  is  Etele   királyra.   A  magot  az  idők  láza  akkor  elnyomta, 


570  ARANY  JÁNOS 


sanyarúsága  utóbb  kicsiráztatta  és  napfényre  hozta.  A  költő  a  Cigányokban 
kisírta  és  kikacagta  magát  a  nemzeti  katasztrófán:  kétségbeesése  bánattá, 
sajgó  szeretetté,  aggódó  féltéssé  enyhült.  A  romok  között,  a  sivár  jövő 
előtt  egy  biztató,  egy  prófétai  szó  törekedett  fel  szivéből  ajakára :  egy  szó, 
mely  a  hitet  éltesse  csüggedő  nemzetében.  A  múlton,  emlékein,  tervein 
merengve,  újból  feltűnt  előtte  Etele  alakja.  Ez  a  világhős  és  világbirodalma  is 
tönkre  mentek ;  népe  elszéledt,  rabbá  és  földönfutóvá  lett ;  csak  egy  maroknyi 
magyar  faj,  a  székelység,  húzódott  meg  belőle  a  régi  hazának  egy  sarkában: 
Csaba  népe  ott  várta,  idegentől  rontva,  szorongatva,  pusztítva,  királyának 
megígért  visszatérését;  csak  nagy  emlékeihez  és  magához  való  hűsége  s 
hite  jövőjében  tartották  benne  az  életet ;  megtartották  mindaddig,  míg  eljött 
a  várt  szadadító,  Csaba  unokája :  Árpád.  Arany,  a  kinek  lelkében  múlt  és 
jelen  oly  benső  kapcsolatban,  szinte  egységben  élt,  érezte  a  biztató  erőt, 
melyet  ez  a  monda,  ha  igazi  költői  tolmácsra  talál,  az  ő  lesújtott  nemze- 
dékébe sugároztathat,  s  a  melyre  e  nemzedéknek  oly  égető  szüks^e  volt 
Még  1853-ban  elkezdi  eposzát,  a  nemzeti  szabadulás,  megváltatás  epikai 
eszméjével,  a  Toldi  népies  hangján  és  formájában,  Csaba  királyfiról:  de 
testi  ereje  fogyatékos,  tán  hite  is  meg-megrendűl,  néhány  énekig  viszi, 
azután  abba  kell  hagynia.  1855-ben  újra  hozzáfog,  már  nibelungi  strófákban, 
trilógiát  tervezve,  melynek  harmadik  részéből  gyönyörű  töredékek  maradtak, 
de  megint  csak  töredékek.  Míg  csak  egy  nagyobb  részletével  is  elkészül- 
hetett s  közrebocsáthatta  volna,  életútja  fordulókhoz  vezette. 
'^  "'^^x^k  ^^^  Kőrösön   testi-lelki   bajait,   képzelt  munkaképességének   roskadozását. 

Szalontára  való  honvágyának  bánatát  barátai  enyhítgették.  Tompával  állott 
legsűrűbb  levelezésben  s  1855.  nyarán  együtt  beutazták  Gömör,  Borsod 
és  Zemplén  szebb  vidékeit.  Pestre  is  többször  felrándúlt.  Itt  egy  üj  baráti 
kör  képződött  körülötte:  Kemény  Zsigmond,  Csengery  Antal,  Gyulai  Pál, 
Salamon  Ferenc,  mely  mintegy  irodalmi  fejének  tekintette  s  a  vitában, 
melyet  Toldy  Ferenc  régibb  álláspontja  ellen  a  nép-nemzeti  irány  érdeké- 
ben folytatott,  Petőfi  és  az  ő  nevét  írta  zászlajára.  Az  akadémia  élénkülő 
munkásságába  szerették  volna  bevonni  Aranyt,  ki  már  tudományos  kérdé- 
sekkel is  kezdett  foglalkozni.  Alapvető  értekezéseket  írt  A  magyar  nemzeti 
versidomról  s  Az  asszonáncról,  emebben  a  magyar  rím  szabadságának 
határait  jelölve  ki,  amabban  a  magyar  verselés  belső  ritmusának  törvényét 
fejtve  meg  és  mutatva  ki.  1858  végén  újból  megengedtetvén  az  akadémiá- 
nak a  tagválasztás.  Aranyt  egyazon  napon  igtatta  levelező,  majd  rendes 
tagjai  sorába  és  tűntette  ki  Kisebb  költeményeinek  1 856-ban  megjelent  két 
kötetét  a  Marczibányi-jutalommal.  Előbb  Bánkbán  megkezdett  elemzésével 
akarta  elfoglalni  székét ;  de  utóbb  Zrinyi  és  Tassóra,  tért.  Mind  e  nagyobb 
tanulmányok,  mint  későbbi,  szerkesztő  korában  írt  irodalmi  arcképei  (Gyön- 
gyösi, Orczy,  Gvadányi),  iránycikkei,  nagyszámú  bírálatai,  nyelvészeti  köz- 
leményei e  nemű  legbecsesebb  dolgozataink  közé  tartoznak.  Évközeinek 
fogyatékosságát,  iQúkori  képzésének  szakadozottságát  tekintve,  bámulatosan 


széles  körű  és  alapos  tanulmány  mellett  éles  és  gondos  fejthető  elme, 
helyes  és  biztos  módszer  s  eleven  rekonstruáló  képzelet  tűnteti  ki  őket, 
világos,  kerek  és  példatisztaságű  prózábaa  Egyszerű,  nyugodt  hangjokat 
mély  vonzalom  melegíti  minden  hagyomány,  minden  nemftti,  minden  népi 
iránt;  A  népdalról  írt  értekezése  szintén  töredék  niaradt,  de  a  nép-  és 


müköltészet  viszonyáról,  amannak  ebbe  átfejlődéséröl  irodalmunkban  nincs 
tartalmasabb  és  nyomósabb  fejtegetés.  Tervei,  töredékei  és  forgácsai  kÖzűl 
barátai  folyton  unszolják,  hogy  költözzék  az  irodalmi  élet  központjába. 
Pestre.  Arany  szíve  csak  a  szalontai  mezők  felé  ver.  De  az  önkényuralom 
ármádiája  Olaszországban  tönkre  verve  s  erőszakossága  megtörve ;  haza- 
szerte  szabadabb  fuvalom  leng  s  a  nemzet  kebeléből  rég  elnyomott  vágyak 
és  remények  törnek  elő ;  e  kábító  tavaszi  levegőből  talán  5  is  új  erűt  merít 


572  ARANY  JÁNOS 


s  a  nenmzettel  együtt  magának  is  új  virágzást  remél:  megírja  a  nemzet 
szíve  ez  új  és  szabad  feldobbanásának  legfenségesebb  költői  kifejezését,  a 
Széchenyi-ódát  —  és  enged.  Az  új  életre  kelt  Kisfaludy-társaság  igazgató- 
Arany  Pesten  jává  választja  s  ő  1860  őszén  a  fővárosba  költözik.  Az  irodalmi  és  nem- 
zeti élet  frissebb  levegője  csakugyan  mintha  megedzették  volna,  elevenebbnek 
és  munkabíróbbnak  érzi  magát.  Végzi  hivatalos  dolgait  s  még  1860  végén 
megindítja  a  Szépirodalmi  Figyelőig  melyet  1863-ban  a  szintén  két  évet 
élt  Koszorúvá  alakít  át.  Kitűnő  folyóiratok  voltak  ezek,  az  előbbi  inkább 
eszthetikai,  az  utóbbi  szépirodalmi  tartalmú,  melyek  az  ízlés,  tanulmány  és 
nemzetiség  elveit  a  becses  elméleti,  kritikai  és  költői  közleményeknek  oly 
kiváló  sorával  képviselték,  mint  az  Athenaeum  óta  máig  egyetlen  lapunk 
sem.  Maga  Arany  nagyon  sokat  írt  beléjök,  mindent  a  legnagyobb  gonddal 
átjavított,  aggodalmas  lelkiismerettel  vitte  hivatalát,  előbb  a  Kisíaludy-társa- 
ságnál,  majd  az  akadémiánál  mely  1865  januárjában^  Szalay  László  helyére, 
titkárává  választotta.  E  megfeszített  munka  közben  gondolata  megint  csak 
vissza-visszaszállt  szülőföldére:  oda  vágyott,  oda  készült,  s  mind  jobban 
érezte,  hogy  munka-erejét  csak  ez  a  vágy  táplálja.  Míg  az  akadémia  pom- 
pás palotája  épül,  az  ő  képzelete  »egyszerú  kunyhót  rak  ott  keleten*. 

Tavaszi  fecskék,  dal  kedvesi, 
Jertek  el,  isten  kőmivesi. 
Rakjatok  ott  egy  fecskefalat : 
Megpihen  a  költő  az  alatt. 

Buda  Halála  Még  nem  adatott  pihennie;  —  ott  sohasem.   A  » mindennapi  kenyér- 

kereső munka «  fáradalmai  közt  új  munkában  pihen :  egy  nagy  költői  mun- 
kában. 1862  tavaszán  harmadszor  veszi  elő  Csabát  s  a  trilógiának  Buda 
halála  című,  hún  regének  nevezett,  tizenkét  énekes  első  részét  egy  húzóm- 
ban megírja.  Pályázatra  küldvén  az  akadémia  Nádasdy-jutalmáért,  a  bírálók 
elragadtatással  ítélik  a  » korszakos  munkának «  a  koszorút.  A  hún  mondák 
egy  részét  dolgozta  fel  benne:  Etele  és  Buda  viszályát:  a  mint  Detre 
ármányos  áskálódására  a  nép  bálványa,  a  duzzadó  erejű,  isten  választotta 
hős  s  elvénűlt  és  ingatag  bátyja  között  gyökeret  ver  s  a  királynék  ver- 
sengése által  elmérgesedik ;  a  mint  Etele  egy  ideig  győzi  magát  s  válságos 
pillanatokban  is  ellene  áll  Ármány  kísértéseinek,  a  miért  Hadúr  kardjával 
övezi  föl  s  világuraknat  ígér  neki ;  de  a  mint  végre  sem  állja  meg  a  próbát, 
hanem  kihítt  szenvedélyének  elragadtatásában  egy  párharc  után  ledöfi  a 
menekülő  Budát  s  ezzel  a  maga  és  népe  fejére  idézi  a  v^zet  bosszúját 
A  krónikákba  olvadt  nemzeti  mondából  így  a  költő,  megrendítő  felfogással 
és  erővel,  a  tragikumnak  benne  rejlő  magvát  kifejtette :  Etele,  ki  bátyjának 
köszöni  királyságát  s  maga  lebírásának  a  Hadisten  kegyelmét,  fölgerjedt 
dühében  Buda  gyilkosává  lesz  s  ezzel  megsérti  saját  fenségét,  de  m^  az 
istent  is.  A  tragikai  fejlemény  azonban  csak  megindul  s  a  mű  végén  az 
emberi  nagyságot  a  már  kihítt  s  kiengesztelhetetlen  végzettel  szemben 
hagyjuk:    egy   megrázó,   zord   képben   s   egy   vigasztalan,   sötét  jóslattal 


HiCIhy,  Magyar  iroditomlOi 


ARANY  JÁNOS  573 


A  csak  megbomlott  harmónia,  a  bevégzetlenség  benyomása  ez,  melyet  fel- 
oldani a  trilógia  későbbi  részeinek  lett  volna  feladata.  E  részek,  melyek 
Etele  megöletését  Krimhilda  által,  birodalmának  bukását  s  kedves  fiának, 
Csabának  menekülését  és  » hagyását «  tartalmazták  volna,  a  hadak  útjának 
regéjével  s  kilátással  a  magyarok  bejövetelére:  még  a  halála  előtti  évben, 
1881-en  is  foglalkoztatták  Arany  szellemét,  meg  is  írt  belőlök  két  éneket; 
de  el  nem  készülhettek  többé.  Azonban  a  Buda  halála  magában  is  mes- 
termű.  Felfogása,  jellemző  módja,  motivumai  és  cselekvénye,  nyelve  az  igazi 
naiv  eposz  hatására  törekszenek;  nem  a  nép-éposz  rekonstruálására,  a  mi 
képtelenség,  hanem  szellemének  művészi  feltámasztására.  Míg  a  Toldi  menete, 
előadása  szélesebb,  részletezőbb,  népiesebb,  bizaknasabb,  a  hiín  rege  komo- 
lyabb, kevesebb  beszédű,  ódonabb  és  ünnepélyesebb.  Alakjai  egyszerű  és 
mély  jellemrajzukkal,  ama  hatalmas  kőszobrokra  emlékeztetnek,  melyeknek 
külső  és  belső  valóját  csak  legmélyebb,  legerősebb  vonásaik  tárják  fel  előt- 
tünk, a  többit  leőrölte  az  idő  és  belepte  a  moha  De  ezek  a  szobrok  élnek 
és  hatnak  Arany  képzeletében  s  életök  egyáltalában  nem  egyhangú.  Az 
őskor  elemi  szenvedélyei,  szokásai,  erkölcse  feledhetetlen  rajzokban  jelennek 
meg  előttünk.  Megrendítő  események  s  a  szenvedélyek  viharai  közé  művészi 
kézzel  van  odavetve  az  ős  családi  életnek  egy-egy  idilli  képe.  Egy  hiánya 
mindenesetre  van:  az  öldöklő  hadak  jellemzetté  világ  képéből,  melynek  fő 
motivuma  a  harci  nagyság,  hiányzik  a  csatakép.  A  tervvázlatok  szerint 
Arany  Etele  nagy  hadjáratait  is  csak  körvonalozni,  mintegy  a  háttérben 
tartani  kívánta,  talán  azért,  hogy  a  maga  minden  erejét  s  az  olvasó  minden 
érdeklődését  Krimhilda  csatájának  tartsa  fenn.  De  a  mint  van  is,  Buda 
halála  kétségtelenül  kitűnő  mű,  mely  a  népmese  egyszerű  báját  a  tragédia 
fenségével  egyesíti.  Csodálatos  nyelve  pedig  mindenkor  tanulmány  tárgya 
marad  nyelvészeinknek  és  költőinknek.  Nem  oly  csillogó,  sok  színbe  játszó, 
merész,  mint  Vörösmartyé,  ki  szintén  sokat  tanúit  a  régiektől ;  de  naivabb, 
epikusabb,  ódon  zamatában  jellemzőbb. 

A  Buda  halála  után  Arany  eredeti  költészetében  ismét  hosszú,  Arany  szenvc- 
mintegy  tizenkét  éves  szünet  következik.  Akadémiai  hivatalának,  melyet 
1870  óta  főtitkári  címmel  viselt,  gondja  és  n)rüge  mind  jobban  nyomta, 
»a  kötelesség  vámpír- vádja  hált  vele  folyton « ;  betegeskedése  is  egyre  komo- 
lyabbá lett  s  évenkint  el  kellett  jániia  Karlsbadba,  hogy  könnyítsen  magán ; 
de  szubjektív  szenvedései  talán  legelső  sorban  hatottak  elnémulására. 
1865  decemberében  meghalt  egyetlen  kedves  Juliska  leánya  Szalontán, 
hol  Szél  Kálmán  lelkész  felesége  volt.  E  váratlan  csapás  fájdalmát  a  költő 
sohasem  heverte  ki  többé;  gyásza  ott  borong  életegén  a  végső  alkonyig. 
Élesebb,  hogysem  költői  motívummá  enyhülhetne:  csak  egy  évtizednél 
később  szakadhat  rímekbe,  a  Toldi  szerelmének  hatodik  énekében,  atyai 
szívének  ez  a  legégőbb  bánata.  Csak  idáig  készült  Szalontára,  leánya  köze- 
lébe, hol  egy  kis  birtokot  is  vásárolt.  De  Szalonta  immár  emlékezetében 
nem  annyira  az  ő  szülőföldje,  mint  Juliska  halóföldje.  Szerzeményét  eladta 


s  szemébe  kellett  néznie  a  bizonyosságnak,  hogy :  száműzetése  örökös  lesz. 
Megadóan  viselte  sorsát,  dolgozott  és  vérzett  zúgolódás  nélkül.  Kedves 
költőinek,  különösen  Shaksperenek  s  a  görög  és  római  klasszikusoknak 
olvasgatásával,  SÖt  könyv  nélkül  tanulásával  szórakozott ;  gitárján  is  elpen- 
getett egy-egy  régi  vagy  maga-szerzette  dalt ;  de  vidámsága  mind  ritkábban 
lobbant  fel.  Az  új  alkotmányos  élet  zaja  és  reményei,  a  király  kitüntetése 
már  nem  oszlathatták  el  lelke  borúját.  Ha  fel-felderűlt  is  egy-egy  benyomás 
örömében  \agy  humorában :  emlékei,  szenvedései,  nyűge  nem  engedtek. 
Borongva  üldögélt  szobájának  félhomályában  az  akadémiai  palota  utca 
felőli  első  emeletének  utolsó  ablaka  mellett,  s  ha  mást  nem  tehetett,  legalább 


li  legkedvesebb  olvasmányait  akarta  tolmácsolni  nemzetének.  Ez  évekből  valók 
kitűnő  műfordításai :  Shakspere  János  ktrályz,  Hamlet]^  és  Szeniivánéji 
álma  s  a  magyar  Ariszlofaítes.  De  eredeti  költői  ere  szinte  kiszíkkadtnak 
látszott.  Csak  még  egyszer  buzgott  elő  teljes  mélységéből  és  erejével. 
1877-ben  lemondott  főtitkári  hivataláról  s  két  évi  szabadságolás  után  végleg 
nyugalomba  lépett.  És  mintha  a  rég  áhított  függellenség  egyszerre  vissza- 
adta volna  képzelete  szabadságát,  mintha  diadalmaskodott  volna  roskadozó 
teste  gyöngeségén  is:  a  méla,  bánatos,  beteg  költő  megérte  harmadvirág- 
zását. Megírta  a  Toldi  szerelmét  s  el-elbolyongolt  a  Margit-szigeten  kapcsos 
könyvével,  mely  csodamődon  telt,  egyre  lelt.  Hövid  néhány  hónap  alatt 
annyit  írt,  a  mennyit  korábban  évtizedek  alatt  sem. 

'-  Költeményeinek  ez  új,  gazdag  sorozatát  ószikélmek  nevezte  s  irodalmi 

hagyatékának  szánta,  hogj'  »ne  haljon  meg  mint  a  koldus,  ki  semmit  sem 


ARANY  JÁNOS  575 


hagyhatott*.   Vannak  közöttük  balladák,  mint  a  Tetemre  hivás,  az  Éjféli 
párbaj y   az    Ünneprontók  s   a   mesteri   Népdal,  de  legnagyobb  részt  lírai 
versek.   Arany   régebben  aránylag  kevés  lírát  írt.  Petőfi  biztatta  rá;   de   ő 
inkább  epikusnak  érezte  magát,  úgy  tehetségénél,  mint  természeténél  fogva, 
s  »ügy  érezte,  mintha  elveszne  markában  a  finom  újjakhoz  szokott  lyra«. 
Tartózkodva  nyúlt  hozzá  s  kisebb  költeményei  régibb  gyűjteményeinek  felét 
sem  teszik  az  alanyi  versek.   Pedig   mily  tömören,  a  képeknek   mily  találó 
és  érzéki  erejével,   a  változatos  formáknak  mily  tökéletes  bevégzettségében 
tudja  feltárni  belső  világát,  szívének  egyszerű  és  nemes  tartalmát.  Közöttük 
nehánj^  az  érzéstől  átrezgett  reflexióival,  az  emberi  szellem  legmélyéit  járja 
(Dante,   Gondolatok),   mások   hatalmas   sssámycsapásokkal   emelkednek  az 
ódái   fenség  legmagasába  (Rákhel,  a  Széchenyi-óda,  Rendületlenül).   Leg- 
nagyobb  s  talán  legjellemzőbb   részök   egy  komoly  lélek   nehéz   vívódását 
tükrözi  a  nemzet  élethalálharcának  s  gyászának  napjaiban,  ö  is  küzdelmet 
énekel;   de   mig  Petőfi  szava  a  csaták   forgatagában   harsog,   minden  dala 
egy-egy  mozzanata  a  nemzeti  küzdelemnek,  mintegy  dalaival  támad,  tüzel, 
sújt,  harcol  és  bennök  vérzik :  Arany  csak  a  maga  belső  küzdelmeit  énekli, 
melyeket  a  válság  vert  föl  benne :  elbírhatatlan  lázát,  kétségeit,  szenvedéseit. 
Ez  a  belső  küzdelem  tovább  folyik,  mikor  a  külső  rég  elnémult.  A  veszteség 
és  megaláztatás  keserve,  borongó  fájdalma,  küzködő  reménye  sugallja  líráját, 
kitörve  hol  áltató  kacajban,  hol  méla  humorban,  hol  bánatos  elégiában,  ha 
csak  eg\'-egy  képp)el,   csak   meg-megrebbenve  is,   azért  megértetőn  és  érez- 
tetőn  egy  nagy  szív  dobogását.   Ez  a  nagy  szív  dobban   egyet-egyet  sze- 
rencsétlen  hazájáért,   mikor   bibliáját   forgatja  és  Rákhel  történetét  olvassa 
benne ;  mikor  Ossián  ködös  borongós  énekén  mereng ;  mikor  Jiát  imádkozni 
tanítja;   mikor  Szilveszter-éjen  poharat  emel.   E   szomorú   napok  hangula- 
tának mélyebb   és  jellemzőbb   kifejezést   nem   adott  senki  Aranynál,  kinek 
ez   a   költészete   egy   tűrni   teremtett,   de  a  tűrhetetlent  elviselni  riem  tudó 
lélek  megnyilatkozása.   Az  idők  azonban  változnak.  Arany  belső  disharmó- 
niája  enyhül  s  igazi  lírai  egyéniségét  utolsó  költeményei,  az  Őszikék  fejezik 
ki  teljességében.  Mintha  a  beszédesebb  agg  váratlanul  újra  látogató  múzsája 
iránt  bizalmasabb   lenne   mint  a  tartózkodó   férfi   volt:   érzékenységét  nem 
röstelli,  szívtitkait  nem  takargatja,  bevall  neki  mindent,  mit  előbb  rejtegetett 
s  egy  öreg  szív  költészetének  oly  megható  világát  nyitja  meg,  mely  a  maga 
nemében  egyetlen.   Búcsúzva,   már-már   elhomályosuló  szemekkel  nézelődik 
ki  a  természetbe   és   életbe,   s   vissza  emlékei   közé.   Nem   annyira  érzései 
alakúinak  képekké,  mint  inkább  szemléletei  érzésekké.  Melancholia  és  humor 
szövődnek  össze  hangulatában,   melynek   forrásai:    gyermekkorának  csodá- 
latos tisztaságban  megőrzött  benyomásai,  férfikora  bús  emlékei,  a  természet 
vigasztalásai,  mély  ember-szeretete,  ereje  hanyatlásának  érzete,  a  lemondás 
nemes  készsége,   élő   hite  és  szerény  ábrándjai,  melyek  jövőjébe  játszanak. 
A  közelgő  halál   gondolata   meg-megdöbbenti ;   de   véges   voltának  szerény 
érzése,   meg-megújúló   szenvedései   kibékítik,   sőt   szinte  megbarátkoztatják 


576  ARANY  JÁNOS 


vele.   Csak   még,   mintegy   végrendeletül,    a   kétséget   legyőző    hitnek  ^y 
fbiemelő  AUeluját  zeng;  a  megbocsátó  emberszeretetnek  költői  igéket  talál; 
a  hálának  egy  fohászát  hallatja  s  költő  utódainak  egy  intést  hagy,  hogy: 
maradjanak  magyarok,  —  és  lantjának  húrja  elpattan. 
Az  utolsó  évek  A  mi  a  kapcsos   könyvből,   barátai   unszolására,   előkerült,   irodalom 

és  közönség  ünneplő  elragadtatással  fogadta.  A  Kisfaludy-társaság  1878-diki 
közűlése,  melyen  a  Tetemre  hívási  Szász  Károly  felolvasta,  azután  a  követ- 
kező esztendőben  a  november  26-diki  ülés,  mikor  Gyulai  Pál  a  titokban 
elkészült  Toldi  szerelméi  mutatta  be,  szinte  nemzeti  ünnepekké  lettek.  De 
mindez  életerejének  és  költői  géniuszának  már  utolsó  fellobbanása  volt 
Mind  jobban  gyengült,  roskadozott  s  hallása  és  látása  is  megromlottak. 
Még  egy  öröm  várta:  Petőfi  szobrának  leleplezése,  melyen  szeretett  volna 
résztvenni,  de  már  nem  tehette.  A  leleplezés  után  épen  egy  héttel,  1882  októ- 
ber 22-dikén  délelőtti  tizenegy  órakor  örökre  lezárta  szemeit 
Arany  köité-  Qly  pályát  futott  meg  s  oly  költői  emléket  hagyott  hátra,  mely  úgy 

szetc 

történeti  jelentőségénél,  mint  művészi  értékénél  fogva  a  legnagyobbak  közül 
való  s  a  mely  a  legtisztább  és  legmélyebb  művészi  gyönyörködésünknek, 
legnemesebb  erkölcsi  fölemelkedéseinknek  és  legvilágítóbb  tanulságainknak 
örök  forrása  lesz.  Ha  pályájának  és  költészetének  minden  egyes  fényes 
mozzanatára  és  eredményére  rámutatunk,  a  leggondosabb  figyelem,  a  leg- 
behatóbb elemzés  s  a  leghőbb  elragadtatás  sem  fogja  kifejezni  igaz  és 
teljes  értékét,  melyet  csak  egész  munkásságának  szelleme  éreztet  Művei 
és  kiválóságai  összegének  becsét  felülhaladja  egységüknek  becse.  Riedl 
Frigyes,  kritikai  irodalmunk  egyik  legjelesebb  művében,  szerető  gonddal, 
mindenre  kiterjedő  figyelemmel  és  éles  elmével  elemzi  emberi  és  költői 
valóját.  De  alig  van  költőnk,  kinek  hű  és  méltó  arcképét  egyes  vonásokból 
oly  nehéz  volna  összeállítani,  mint  Arany :  a  fődolog  összefoglalásuk  s  a 
helyes  megvilágítás  marad.  Nem  az,  hogy  a  magyar  költői  nyelvet  a  kora- 
beli és  minden  régibb  nemzedékek  ajakáról  bámulatosan  meggc^zdagította 
s  a  költői  előadás  százféle  változatában  mutatta  ki,  gyökeres  eredetiségének 
megóvása  mellett,  sohasem  sejtett  alkalmazkodó  és  fejlő  képességét  Nem 
az,  hogy  a  szerkezet  és  jellemrajz  legfőbb  diadalául  a  balladának  tgjf 
művészi,  talán  legművészibb  formáját  a  halhatatlan  remekek  egész  sorával 
műköltészetünkben  megteremtette.  Nem  az  eposz  reformja,  melynek  a  tiszta 
naivitással,  az  ódon  hanggal,  a  hagyomány  tiszteletével  és  művészi  fel- 
használásával, a  valószerűség  vonzó  erejével  új  varássst  kölcsönzött  Nem 
is  lelkiismeretességének  az  a  példája,  hogy  lángelméjének  ihletét  fáradatlan 
tanúlmánynyal  táplálta,  ízlését  folyton  nemesítve,  hangkörét  tágítva,  gondolat- 
világát gazdagítva.  Mindez,  de  mégsem  csak  ezek  tűntetik  föl  igazi  jelentő- 
ségét. Csak  pályájának  és  költészetének  egészében  és  egységében  való  fel- 
fogása teheti  ezt.  E  költészet  a  magyar  nemzeti  lélek  legmélyéből  fakadt 
s  legfensőbb  törekvéséig  szárnyal.  Magába  vette  teljes  erejét  és  minden 
sugalmait:  a  népinek  nemzeti  művészetté   nemesítése  által  s  ebben  a  nem- 


zetiben  múltnak  és  jelennek,  képzeletnek,  gondolatnak  és  érzésnek  össze- 
foglalása által.  Arany  nemcsak  századunkbeli  geniális  feltámasztója  a  magyar 
múltak  világának,  hanem  magyarságukban  és  magyarságában  együttérző 
részese:  a  sátraik  alól  harcba  induló  ősök  regese;  Nagy  Lajos  és  Mátyás 
fényes  udvarának  kobzosa;  a  tőrökvilág  búsuló  és  biztató  hegedőse;  a 
szegény  földnépének  mesemondója,  bizalmasa,  szószólója;  a  megújhodott 
és  feltörekvő  nemzet  eszményeinek  ihletett  költője.  Költészete  méltó  bete- 
tőzése egy  dicső  szeUemi  fejlődésnek,  melyben  a  nemzet  a  mívelődés  leg- 
felső javaiért  küzd,  de  azért,  hogy  általok  a  maga  eredetiségét  és  erejét 
fejtse  ki  és  érvényesítse.  E  kettős  törekvést,  művészi,  sőt  egész  szellemi 
életünk  mezején,  Arany  költészete  mutatja  a  legbensőbb  összeolvadásban 
s  a  legfényesebb  győzelemmel.  Költészetünk  fejlődhetik,  sőt  fejlődik  is  tovább, 
de  ha  hű  akar  maradni  nemzeti  életünk  vezéreszméihez,  úgy  további  fejlő- 
désének alapja  csak  Arany  lehet. 


Beíthy,  .M»gj»r  irodalomt 


78.  Szigligeti  és  társai. 

A  negyvenes  évek  drámai  irodalma. 

EMBERISÉG  TÖRTÉNETE  KEZDŐDIK  a  Homád  koFszakon.  Az  em- 
berek vándorolnak,  baromtenyésztésből,  halászatból  és 
vadászatból  élnek.  Tartózkodásuk  helyét  ez  érdekek  szerint 
cserélik.  Ha  valamely  vidéket  lelegeltettek,  vagy  a  kihasz- 
nált vadterület  helyett  jobbat  remélnek :  odébb  költöznek. 
Nemzeti  A  magyar  színészet  története  is  a  nomád  korszakon  kezdődik.  E  cikk 

fővárosunk  lep  be  az  első  érdemes  település  korszakaim  vagy  a  fejlődés  második  ide- 
jébe, a  mely  1837-ben  kezdődik,  a  budapesti  nemzeti  színház  megnyitásával. 
Addig  csak  nomád  színészete  volt  a  magyarnak. 
A  nemzeti  színház  is  inkább  mesterséges,  semmint  fejlődés  szerint 
való  alkotás  vala.  A  természetes  alakulásnak  híjával  voltunk  első  és  leg- 
fontosabb föltételének :  a  nemzeti  fővárosnak,  a  központi  városi,  nemzeti 
társadalomnak. 

Ehhez  képest  színészetünk,  bárha  állandósítva  volt  egy  nemzeti 
műintézetben,  egészben  mind  a  legújabb  időkig  megtartotta  a  nomád  termé- 
szetét. Ebből  most  kezd  kibontakozni,  hogy  a  nemzeti  főváros  megalakulása 
küszöbéhez  jutott. 

A  fővárosi  társadalomnak  azonban  ma  is  csak  a  felszíne  mag>'ar 
még.  A  hova  az  élet  szükségeinek  gyökerei  lejárnak  táplálékért:  ott  még 
nagy  rétegekben  fekszik  egymáson  az  idegen  anyag.  A  művészet  dur- 
vább kezdő  alakzatai,  a  melyek  mindennap  igen  nagy  tömegek  lelkével 
játszadoznak,  őket  impregnálják,  szellemöket,  elméjöket  gyönyörködtetik. 
kedvvel,  tréfával,  elmésséggel  ellátják;  ez  alakzatok  mind  idegen  nyeUen 
szóknak  hozzánk,  holott  ezek  úgyszólván  durvább,  anyagibb  foltételei  a 
művészetnek  úgy  magára  a  művészvilágra,  valamint  közönségére  nézve. 
Ezek  azok  a  formációk,  a  hol  a  művészi  képesség  egyfelül  élvezeté- 
nek vágya,  másfelül  elsőbben  válik  ki  az  élet  anyagából.  Minek  takar- 
gassam: a  vásári  komédiásbódékrói,  a  mulató  kocsmákról,  kávéházakról 
és  az  orfeumokról  beszélek,  a  melyek  nélkül  ép  olyan  csonka  és  hiányos 
egy  nemzeti  művészet,  mint  az  emberi  szervezet  valamelyik  aljasabb  része 
nélkül.  Hasonlatos  az  üvegházi  tenyészethez,   szemben  a  természet  mun- 


SZICI.IGETI  ÉS  TÁRSAI  579 

kajával.  Amott  mesterséges  ápolással  ülletéssel-átültetéssel,  fűtéssel  él 
minden,  a  míg  a  kertész  keze  rajta  van ;  a  mint  magára  marad  vagy  rossz 
kertész  keze  alá  kerül,  elpusztul.  Emez  az  anyaföldből  nő  fel,  annak  a 
karakterét  veszi  fel,  szélnek-télnek  ellentáll,  virágzik  és  magot  hint,  a  mely- 
nek ismét  van  miben  megfogannia. 

De  elég  ebből. 

A  nemzeti  színházba  bevonult  az  első  állandó  színésztársaság  és 
tagjai  között  magával  hozott  egy  szerény  fiatal  embert,  a  ki  akkor  tán 
huszonhárom  éves  volt. 


Nagyváradon  született  1814-ben.  Szülei  őt  a  reális  földmérői  pályára  sü^i^wí 
szánták,  de  a  fiatal  emberben  volt  valamely  istentelen  erŐ,  a  mely  másfelé 
vonzotta,  egy  világba,  a  hol  akkor  a  tisztességes  átlag  emberek  tisztele- 
téről és  szüleinek  áldásáról  kellett  lemondania.  Természetesen  lemondott 
mindenről,  régi  jó  családi  nevéről  is,  még  a  keresztnevéről  is,  így  lett  abból 
a  ki  Szaihmáry  Józsefnek  született,  isten  kegyelméből  Szigligeti  Ede. 

A  művészi  adományok  rendszerint  csak  sejtelmes  vágyak  ködös  alak- 
jában szállják  meg  a  fiatalság  lelkét.  S  minthogy  a  színészet  legközvetet- 
lenebbül,  napról  napra  megújuló  kísérletben  hozza  az  ember  személyét  a 
művészettel  kapcsolatba,  egész  tömegén  a  művészeknek  megesik,  hogy 
első  lépésök  oda  viszi  őket.  Moliére,  Shakspere,  Katona,  Szigligeti,  Arany, 


580  SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 


Petőfi,  mind  a  színpadon  át,  a  hova  valók  nem  voltak,  mentek  be  a  hal- 
hatatlanságba. Mennyi  még  azok  száma,  a  kikben  nem  volt  meg  az  elszánt- 
ság ereje  erre  a  lépésre  s  kik  ádáz  küzdelemben  birkóztak  ifjú  lelkükkel, 
melyet  megszállt  a  színpad  vágya:  mennyi  van  ilyen  írók,  festők  s  más 
művészek  közt! 

Szigligeti  Ede  a  budai  társasággal  átköltözött  az  új  nemzeti  szín- 
házba 1837-ben  és  a  színészkedést  abbahagyva  rendezője,  dramaturgja, 
majd  igazgatója  is  lett  ennek  a  műintézetnek,  a  melyből  többé  sehova 
el  nem  távozott,  csak  a  temetőbe  1878-ban.  De  nem  rendezői,  dramaturgi 
és  igazgatói  állása  kötötte  oda,  hanem  írói  talentuma.  írója  volt  ő  min- 
denekfelett ennek  a  színháznak,  a  legtermékenyebbek  közül  való  a  magyar 
írók  köztársaságában,  a  leghasznosabbak  közül  való  is,  mert  kora  szük- 
ségeinek bő  kézzel,  széles  tehetséggel  és  áldott  munkaerejével  iparkodott 
és  tudott  is  eleget  tenni. 
Szigligeti  ő  1840  óta  több  mint  harminc  esztendőig  a  magyar  drámairodalom 

termékenysége  ^  ^^^^ 

törzsöke.  Mellette,  körülötte  jöttek-mentek  mások.  Ki  egyben,  ki  másbark 
neki  valamely  tulajdonságához  hasonlatos ;  némelyik  erkölcsökkel,  a  minők- 
nek ő  nélküle  volt,  de  életerő,  tartósság,  termékenység,  gyakorlati  használ- 
hatóság és  sokoldalúság  dolgában  mindenkinek  messze  előtte  járt  ő,  a 
mester,  ő  a  történet,  a  többiek  az  epizódok. 

Sokszor  mondták,  hogy,  ha  ő  nincs,  a  többiek  közül  egyik-másik  tán 
többre  vitte  volna.  Az  ő  tehetsége  elfoglalta  a  tért  s  más  nem  terjeszkedhe- 
tett, nem  fejlődhetett  ki.  Meglehet.  De  mit  jelent  ez  ?  Ha  nem  fért  el  színmű- 
vészetünk  keretében  egy  ily  hatalmasnál  több,  a  helyzet  a  baj  oka,  nem  ő. 
Ránk  nézve  csak  úgy  áll  a  dolog,  hogy  vagy  ő  vagy  egy  másik,  a  ki  eUen 
ez  a  panasz  szintén  felhangzott  volna,  ö  rá  nézve  pedig  úgy  áll  a  dolog,  hogy, 
ha  el  is  foglalta  a  tért  —  akár  mások  elül  is  —  de  be  is  töltötte  derekasan. 

Ha  képét  akarjuk  festeni  az  ő  irodalmi  termékenységének,  íme  a 
legjobb  ez :  egy  álló  esztendeig  mindennap  lehet  Szigligeti-darabot  játszani 
és  egy-egy  darabjára  nem  kerül  háromszor  a  sor  egy  évben.  Ez  spanyol 
termékenység.  Mutatja  egyszersmind  tehetsége  fő  tulajdonságát,  a  mely 
képzeletének  kombináló  erejében  rejlett.  Minden  történet  jó  volt  neki  s 
elméjében  rögtön   színpadi   értéke  és  használhatósága  szerint   igazodott  el. 

Manapság  a  színpad  mind  szorosabb  viszonyba  látszik  lépni  az  élet- 
tel. Társadalmi  problémák  feladása,  politikai  kérdések  m^n^ozgatása  vonzzák 
a  drámaírókat.  Ez  régebben  ritkán  fordult  elő.  Az  egyén  és  a  jellem  sorsa 
érdekelte  a  régibb  nagy  írókat  és  az  élet  bonyodalmasságai  izgatták  őket. 

Szigligeti  Ede  pályájának  és  munkáinak  tanulsága  az,  hogy  lelkén 
mint  szenvedély  uralkodott,  hogy  minden  történetet,  a  mely  megkapta 
figyelmét,  a  színpadra  vigyen,  ott  megvalósítson.  Nem  moralista,  nem  szo- 
ciológus, nem  politikus  és  egy  bizonyos  értelemben  nem  is  költő,  a  mennyi- 
ben nem  nyelvművész  és  nem  jellemalkotó,  ő  csak  színműíró,  a  ki  fáradha- 
tatlanul, kiapadhatatlanul  viszi  történeteit  a  deszkákra. 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  581 


De  mielőtt  lehullana  fejéről  a  babér,  melyet  itt  megmozgattam,  tűzzük 
meg  újra,  mert  kevesen  viselik  a  magyar  nemzet  kezéből  nálánál  méltób- 
ban a  halhatatlanság  koszorúját. 

A  költészetet,  költői  voltát  valamely  műnek,  szeretik  nálunk  fantasz-  köitfslete 
tikus  tárgyára  és  választékos,  vagy  virágos,  úgynevezett  költői  nyelvére 
redukálni.  Már  most  ha  Szigligeti  nyelvét  és  múzsája  tárgyát  nézzük,  igen 
hamar  megtagadjuk  műveitől  és  működésétől  a  költői  jelszót.  A  fantasz- 
tikus világot  kerülte,  a  csapongó,  szertelenségekben,  végletekben,  termé- 
^zetfelettiségekben  gyönyörködő  képzelet  birtokában  nem  volt.  Fiatalságá- 
ban, mikor  még  minták  után  indult,  eltévedt  Hugó  Viktor  élére  állított 
világába;  mikor  megtalálta  tehetsége  egyensúlyát,  nem  nyúlt  többé  se 
tárgyban,  se  kifejezésben  ily  káprázatosságokhoz.  Nyelve  pongyola,  szinte 
lapos,  színtelen,  erő  nélkül  való,  próza.  Alakjai,  ha  nem  a  történetből  valók, 
^  családi  kör  hősei  vagy  kicsinyes  viszonyok  köznapi  lényei,  mélyebb 
tartalom,  filozófiai  elem  nélkül.  S  mentül  lejebb  száll,  annál  nagyobb  az 
írói  ereje,  annál  becsületesebb  a  hatása. 

De  a  költészet  nem  rejlik  sem  a  tárgy,  sem  a  hős  szertelenségében, 
sem  a  nyelv  költői  kezelésében  csupán.  Sőt  ez  nem  is  a  lényeges  része. 
Költészet  van  az  emberek  érzésében,  egymáshoz  való  viszonyában,  a  hely- 
zetekben, melyekbe  sodródnak,  cselekedeteikben,  melyekkel  küzdenek  és 
céljaikban,  melyeket  követnek^  És  ha  minden  ágára  a  költészetnek  áll  az, 
hogy  a  formától  él  a  lényeg,  épen  a  drámánál  igen  alárendelt  jelentőségre 
sűlyed  úgy  a  nyelv,  mint  a  tárgy,  mert  a  színpad  törvényei  a  hatásnak 
sokkal  erősebb  és  ellenállhatatlanabb  eszközeivel  kínálkoznak,  mint  minő 
különösen  a  költői  nyelv.  Költői  adomány  nélkül  lehetetlen  kigondolni  egy 
megható  vagy  megindító,  érdeket  keltő,  érdeket  fokozó  és  kibonyolításában 
megelégedést  keltő  történetet.  Ily  értelemben  ritka  költői  adománya  volt 
Szigligetinek.  Ha  a  poéták  fegyverzetéből  egynek-másnak  mégis  híján 
maradt,  ez  nem  csökkentette  jobb  műveinek  a  hatását:  legfolebb  nem 
takarta  a  gyengébb  alkotások  hibáit  és  mindenek  felett  megfosztja  műveit 
könyvbeli  becsüktől,  mert  a  színpad  illuzói  nélkül  mint  irodalmi  olvasmány 
nem  állják  meg  a  sarat. 

Elképzelni,  megszóUaltatni  és  valószínű,  érdekfeszítő  bonyodalmon 
végig  vezetni  valamely  alakot,  ez  kiváló  költői  munka,  ha  nem  történik 
is  művészien  kezelt  nyelven.  Ezt  pedig  Szigligeti  igen  sokszor  megcsele- 
kedte, és  ebbeli  nagy  képességének  minden  művében  megadta  jeles 
próbáját. 

A  lelki  tulajdonságok :  érzés,  szenvedély,  minden  foka  az  indulatnak, 
^  jókedv,  a  szomorúság,  a  remény  és  a  kétségbeesés,  vágyakozás  és 
lemondás:  ha  magában  igaz  és  őszinte,  a  mi  a  költői  munkában  azt 
jelenti,  hogy  meg  van  okolva;  más  szóval  hogy  helyes  összefüggésben 
van  egy  alak  lelki  mineműségével  és  helyzetével:  ez  primitív  és  pongj'ola 
nyelven  is  a  színész  ajkáról  egyenes  utat  talál  az  emberi  szívhez.  A  kiben 


582  SZIGLIGETI  ÉS  TARSAI 

megvan  a  lényegnek  ez  adománya,  de  híjával  van  a  forma  művészetének 
nyelv  dolgában:  az  azért  a  költő  nevet  nem  hiába  viseli.  Ilyen  volt  pedig 
Szigligeti  Ede. 

Kortársainak  nagyobb  része  a  nyelv  művészetében,  a  gondolat  szár- 
nyalásában, a  világ  filozófiai  szemlélésében  felette  állt ;  de  ő  viszont  józan 
gyakorlati  szemmel  nézett  embert  és  életet  s  korlátoltabb  látókörében 
biztosan  mozgatta  és  igazgatta  a  maga  szerényebb  világát,  melyet  szín- 
padra vitt,  mint  amazok  a  magokét.  Hatása  nagyobb  is,  dicsősége  mara- 
dandóbb, pályája  fényesebb,  érdeme  több,  mint  amazoké. 


SziKlígeti  Kit  pisitoljrának  dmképe.  (1844.) 

Ezért  kisebb  volna  költőnek? 

Merész  dolog  volna  ezt  kimondani.  A  valóság  mindenesetre  csak 
az,  hogy  költői  alürök  nélkül  dolgozott ;  költő,  lélek  volt  maga,  lelket 
tudott  adni  alkotásainak  is,  a  mitől  éltek ;  de  ruházatukban  elhanyagolta. 
Ebben  önnönmagára  is  kevés  gondja  volt.  Szegény,  egyszerű,  majdnem 
igénytelen  volt  külső  megjelenésében,  modorában,  magaviseletében ;  csen- 
des, kevés  szavú,  keresetlen  a  t)eszédéb»i.  Szürke,  cicoma  nélkül,  képek 
nélkül,  ellentétek,  föllengés,  szárnyalás  nélkül,  szoros  forma  és  élénkebb 
szellem  nélkül  való  a  stílusa  drámáiban.  Hű  képe  ÖnnÖnmagájuik.  De 
őszinteség,  az  élet  szeretete,  okosság,  józanság,  ragaszkodás  az  emberek- 
hez, csendes  szelíd,  humor  és  jóság  lakoztak  a  lelkében  és  adtak  leiket  a 
darabjainak. 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  583 


Szigligeti  Ede  tizenhétszer  vitte  el  az  akadémiai  koszorút.  Igaz,  ^^.^i^'^^^k'^' 
ennek  nagy  része  az  a  relatív  értékű  díj,  a  melyet  az  akadémia  kiad  a 
gyenge  munkának  jobb  mű  hiányában.  De  nyert  föltétlen  dicsérettel  is,  és 
egészben  konstatálnunk  kell,  hogy  ebben  az  időben  maga  az  akadémia 
is  inkább  kedvelte  azt  a  józanabb,  kis  mértéket  kereső  irányt,  mely  mintegy 
testet  öltött  a  kor  első  drámaírójában,  semmint  a  nagyobbat  botló,  meré- 
szebb tehetséget,  a  melyhez  legalább  szilajabb  reményt  lehetett  volna 
fűzni.  így,  hogy  példát  említsünk,  Szigligetivel  nem  egyszer  versenyt 
futott  Madách  az  akadémián,  de  a  bírálók  nem  látták  meg  és  nem  fedez- 
ték fel  benne  az  Ember  Tragédiája  íróját.  Ha  azonban  az  e  korbeli  aka- 
démiai drámabírálók  és  bírálói  eljárás  nem  kerülheti  el  az  irodalmi  historikus 
érzékenyebb  bírálatát:  maga  a  dolog,  a  mi  történt,  mint  a  gondviselés 
munkája,  a  lehető  legjobban  vala  intézve.  Művészeti,  irodalmi  és  nemzeti- 
míveltségi  állapotunk  nem  engedte,  hogy  egy  ily  termékeny  és  szerencsés 
kezű  író,  minő  Szigligeti  volt,  a  kihez  hasgnló  tehetségű  férfiak  más,  sze- 
rencsésebb nemzetek  ölében  fogantatván,  működésükkel  magoknak  anyagi 
fényt  és  jólétet  szereztek,  —  csak  gondtalan  életet  is  biztosítson  magának 
és  családjának  nagy  és  korszakos  munkásságával.  A  mitől  tehát  életünk 
fejletlenségéből  elesett,  azt  némileg  pótolták  az  elnyert  akadémiai  aranyak. 
Egyéb  jót  ez  évenként  megújuló  pályázatokra  alig  lehet  mondani.  Szub- 
venciói azok  a  felvergődött  írónak,  más  jelentőségök  alig  van.  Sem  ser- 
kentőleg, sem  termékenyítőleg  nem  hatnak  az  irodalomra;  Csiky  Gergely 
az  egyetlen  drámaíró,  a  kinek  neve  az  akadémiai  pályázatok  révén  jutott 
először  forgalomba,  de  az  is  inkább  megszégyenítve,  semmint  megkoszo- 
rúzva és  egyetlen  oly  bátorító  vagy  jellemző  szó  nélkül,  a  mely  elárulná, 
hogy  a  bírálók  megsejtették  volna,  hogy  oroszlánkölyök  ment  keresztül  a 
kezükön.  Ha  a  magában  álló  nemzeti  színházat  üvegházi  rendszemek 
mondottam,  az  akadémiai  pályázatokra  ráillik  az  a  szó,  hogy  virágcserép- 
ben való  tenyésztés.  Mily  messze  esik  mindenik,  és  még  a  kettő  együttvéve 
is,  egy  eleven  kerti  gazdaságtól,  a  melyet  nem  pótol,  csak  épen  hogy 
mesterségesen  eltenget  a  virágból  egyet  és  mást. 

Szigligeti   Ede   az   igazi    drámaírói    talentumok    széles    tehetségével  Szigligeti 

,  ^    drámaírói 

volt  megáldva,  a  mely  átölelte  e  művészet  egesz  nagy  skáláját  a  bohó-  tehetsége 
zattól  fel  a  tragédiáig.  A  mit  pedig  itt  mondok  mint  az  igazi  drámaírói 
talentum  jellemzőbb  tulajdonságáról,  azt  sem  a  görög,  sem  a  francia 
klasszikusok  példája  meg  nem  cáfolja.  Amazokat  is,  emezeket  is  bizonyos 
egyoldalúság  jellemzi,  a  mely  azonban  nem  az  egyénben  rejlett,  hanem 
felfogásukban,  koruk  művészetének  irányában,  fejlődésében,  a  mely  őket 
ez  egyoldalúságra  vitte.  Görög  felfogás  szerint  más  volt  a  tragédia-író, 
más  a  komédia- író.  Kétféle  volt  a  feladatuk,  nem  abban,  hogy  egyik  víg 
volt,  a  másik  meg  szomorú  a  maga  művészetében ;  hanem  hogy  egyik  az 
emberi  indulatokat  és  cselekedeteket  idealizálta,  a  másik  pedig  kigúnyolta. 
A  zárt  formák  ama  tökéletes  világában  a  határok   összezavarása  botrány- 


584  SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 


koztató  lett  volna  és  a  szerepcsere  képzelhetetlen,  noha  feltehetjük  Szofok- 
leszről,  hogy  nem  volt  humor  és  szatíra  nélkül,  s  viszont  tudjuk  Arisztofanes- 
ről,  hogy  a  páthosz  nem  esett  kívüle  költői  erejének. 

A  francia  klasszikusok  önkén5rt  mennek  bele  Arisztoteles  kultusza 
nyomán  az  antik  világ  poétikájának  e  bilincseibe,  de  ki  kell  emelnünk  a 
leghatalmasabb  francia  drámaírói  szellemnek:  Moliérenek  tragikus  akcen- 
tusait Tartuffe,  A  fösvény  és  a  Mizantróp  cimű  darabjaiban.  Nem  tehet- 
ségükön múlt  tehát  egyoldalúságuk,  hanem  korukon. 

A  termékenység  egyáltalán  az  igazi  írói  kvalifikációhoz  tartozik.  Az 
író  fogékonyabb  lény  mint  más  halandó.  Attól  a  mit  lát  és  hall,  és  attól 
a  mit  olvas,  megtermékenyül  és  világra  hozza  elméje  szülötteit,  melyeket 
ennek  szoktunk  nevezni,  de  szíve  gyermekeinek  ép  oly  joggal  mondhat- 
nánk, mert  hiszen  nem  az  elmének,  hanem  az  ember  egész  intellektuális 
erkölcsi  és  érzelmi  lényének  része  van  munkáiban. 

Szigligeti  Ede  az  igazi  író  termékenységével  volt  megáldva  és  eg>'- 
szersmind  a  l^szélesebb  talentumok  közé  tartozott  mint  drámaíró.  Múzsája 
proteuszi  tündérséggel  csereberélte  a  világ  összes  ruháját:  a  tógától  a  mi 
utcai  viseletünkön  keresztül  a  bohócok  tarka  mezéig  mindjét  Műveit  el 
lehet  osztani  három  nagy  csoportra:  a  komoly  drámák  csoportjára,  a  víg- 
játékokéra és  a  népszínművek  bokrétájára.  A  komoly  dráma  ismét  kiter- 
jeszkedik a  felsőbb  nyomokon  járó  tragédiától  az  érzékeny-játékokig: 
vígjátéki  múzsája  félfelül  érinti  a  klasszikus  vígjáték  légkörét,  mely  verses 
formában  tudása  javával  kéri  a  babért,  félkezével  biztosan  vezérli  szín- 
padra a  durvább  anyaggal  és  külsőbb  eszközökkel  dolgotó  bohózatot  is. 
Népszínművei  ismét  egy  egész  széles  mezőt  járnak  be :  a  típus  megalkotá- 
sától Részen  odáig,  a  hol  puszta  helyzetek  és  a  személyek  tarkasága 
van  hivatva  kelendővé  tenni  a  munkát,  melynek  létrehozásában  költői 
alkotó  vágya  és  színpada  szüksége  megosztott,  egyenlő  szerepet  játszanak. 
Trónkereső  Tragédiáinak    élén    a    Trónkereső  áll,   a   melynek    abszolút    becset 

tulajdonított  az  akadémia,  midőn  a  Karácsonyi-díjat  odaítélte  neki.  Borics 
a  magyar  királynak  törvénytelen  fia.  ElégüleÜen  magyarok  trónra  hívják 
őt,  a  ki  születése  e  titkáról  nem  tudván,  tehát  hivén  hogy  a  trónhoz  joga 
van,  föllép  trónkövetelőnek.  Anyja  klastromban  vezeklik  bűneért,  de  fiát 
nem  világosítja  fel.  Az  ellenpárt  a  darab  egy  fordulóján  kilép  e  váddal 
a  miért  Boricstól  lengyel  hívei  el  is  pártolnak.  Boricsnak  eddigi  jóhiszemű- 
ségéhez azonban  ezzel  egy  újabb  serkentő  momentum  járul:  anyja  idő- 
közben mohait  s  fia  születése  títkát  egy  levélben  hagyta  hátra,  mely 
levél  Borics  felesége  kezében  van.  Ez  azonban  inkább  meghagyja  férjét 
tévedésében,  és  Borics  most  már  nemcsak  a  trónt  követeli,  han«n  anjja 
rágalmazóin  is  boszút  kíván  állani  Vállalatában  azonban  nem  szerencsés, 
úgy  hogy  kénytelen  szövetséget  kötni  egy  kún  fejedelemmel,  a  kinek 
romantikus  hajlandóságú  leánya,  Rózsa,  Boricsba  szerelmes,  őt  már  a 
csatában  meg  is  mentette.   Ez  a  dolog  fölkelti   Borics  nejében,   Juditban  a 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  585 


féltékenységet.  Judit  fölfedi  Boricsnak  születése  titkát,  mire  a  csalódott 
trónkövetelő  lelkében  megtörik  és  vonakodván  jog  nélkül  eddigi  szerepét 
tovább  játszani,  a  felbiztatott  kunokat  magára  ingerli,  a  kiknek  azután 
áldozata  is  lesz,  mint  Coriolán  a  volszkusoké. 

E  vázlatból  kitetszik  az,  hogy  Szigligeti  Ede  ott  is,  a  hol  a  tragédia 
terén  legmagasabbra  emelkedett,  nem  tudott  igazán  tragikus  lenni.  Nem 
lehet  azt  mondani,  hogy  a  Trónkereső  tragikuma  formailag  nem  volna 
egészen  korrektül  megkoncipiálva.  A  hős  szubjektív  igazsága  egyik  alap- 
tartalma  a  tragikumnak.  És  ha  ez  elégséges  volna  is  a  tragikus  hatás 
elérésére,  Borics  drámája  valóban  jó  és  igazi  tragédia  is  volna.  A  mi  ettől 


Szigligeti  kézirata.  (A  Fenn  as  ernyőből.) 

a  szerencséjétől  megfosztja,  az  az,  hogy  Szigligeti  nagy  tehetségében  nem 
foglaltatott  benne  az  a  képesség,  hogy  igazi  nagy  embereket,  tragikus 
hősöket  tudjon  megfesteni.  Ez,  mondhatnám,  az  ő  tragikuma:  nagy  talen- 
tumából épen  csak  azok  a  momentumok  hiányoztak,  a  melyek  a  legfelsőbb 
lépcsőre  vihették  volna.  Valahányszor  megindul,  hogy  felhágjon  e  glóriás 
magasságra,  az  utolsó  fokokról  erővesztetten  lehanyatlik. 

Egy  nagy  lélek,  a  ki  kicsinyes  világi  okokon  megtörik:  tragikus 
lélek.  A  kis  lélek,  a  ki  nagyokra  tör,  szánandó  vagy  nevetséges. 

Mily  aggodalmas  mesterséggel  kell  e  jámbor  Boricsot  jóhiszeműsé- 
gében megtartani,  hogy  tragédiáját  végig  játszhassa.  Az  anyja  kínos 
keserve  a  klastromban,  titkának  levélre  bizása,  a  mi  bántó  és  kicsinyes 
színpadi  fogás.   Ott,  a  hol  a  költő  a  lélek   rejtelmeit   van   hivatva   mozgó- 


586  SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 


sítani,  íme  egy  lepecsételt  levéllel  dolgozik.  Judit,  e  levéllel  kezében,  melynek 
titkával  visszaél,  erősebb  alak  mint  a  tragédia  hőse.  És  a  megoldásra,  a 
konfliktusból  való  kikeveredésre  ismét  nem  az  érdeklettek  lelki  tartalma 
segíti  a  költőt,  hanem  egy  harmadik  asszony  kalandos  természete  és  fél- 
tékenység a  hitves  részéről. 

Hogy  Borics  igazán  nagy  és  tragikus  legyen,  ahhoz  egyéniségében 
kellene  az  anyagot  megtalálnunk.  Az  uralkodás  ellenállhatatlan  vágyát 
szívében,  e  vágy  jogosultságát  képességeiben,  testi-lelki  tulajdonságaiban 
kellene  viselnie,  hogy  szimpatikus  és  félelmes  legyen  a  törekvése.  Szüle- 
tése legendája  mint  serkentő  és  zaklató  momentum  misztikusan  játszhatnék 
bele  végzetes  pályája  fordulataiba,  de  nem  mint  egy  prózain  kezelt,  utóbb 
levélbe  bujtatott  titok,  melyet  megmondok  vagy  meg  nem  mondok  —  nem 
a  költői  igazság,  hanem  a  szerző  szüksége  szerint. 

Rózsa  kalandos  szereplése  megrontja  a  mű  stílusát  is.  Mint  egy 
kisegítő  eszköz  fonódik  bele  a  mű  kibonyolításába,  egy  regényes  exisztencia, 
az  iskolai  fantázia  és  színpadi  romantika  festett  alakja. 

Azt  lehet  e  műre  mondani,  hogy  ügyes  tragikai  sablon,  de  nem 
tragédia.  A  formája  megvan,  a  tartalma  nincsen  meg.  Megvan  a  helyes 
kompozíciója,  nincsen  meg  a  tragikus   koncepciója. 

Nem  tartozik  a  tragikum  lényegéhez  a  nyelv,  de  a  műalkotások 
ama  külsőségei  közül  való,  melyek  nélkül  magának  a  műnek  a  l>ecse 
hiányos.  Szigligeti  komoly  drámáinak  a  nyelve  sem  az  a  mit  közöns^esen 
költői  nyelvnek  szoktunk  mondani.  Mennyire  van  még  attól,  hogy  erőben, 
fényben,  jellemzetességben,  tömörségben,  szárnyalásban,  kifejezéseiben  és 
struktúrájában  a  tragikus  eszme,  a  szenvedelem,  az  emberi  érzések  és 
indulatok  egész  skálájának  érzéki  képe  legyen!  Emlékezetes,  hogy  a 
Trónkereső  egyik  akadémiai  bírálója  —  igaz,  hogy  lírai  költő,  Tóth 
Kálmán  volt  —  e  tragédiának  első  sorát  olvasván,  félretette  a  könyvet, 
mint  elolvasásra  nem  érdemest.  A  ki,  ügy  monda,  ily  vers-sort  ír,  az  nem 
arra  való,  hogy  tragédiát  írjon.  Csak  bíráló  társai  figyelmeztetésére  foglal- 
kozott behatóan  a  munkával  s  természetesen  azután  ő  is  ennek  adta  a  díjat 
^^atifkai  ^  ^^^^>  ^  melyet  víg  müzsája  járt  be  kifogyhatatlan  táncos  kedvében, 

mint  két  szélső  határkő  a  Fenn  az  ernyő,  nincsen  kas  és  a  Lüiomfi 
jelölik.  Amaz  mint  legszorosabb  formába  rótt,  versben  megírt  akadémiai 
munka,  a  mely  a  vígjátékban  legmagasabb  törek\'ését  és  legelőbbkelő 
sikerét  jelenti.  Egy  ügyvédcsaládról,  a  mely  tehetségét  meghaladó  fény- 
űzéssel iparkodik  két  lányát  fővárosi  farsangolással  férjhez  adni.  Termé- 
szetesen a  vígjátéki  eszme  az,  hogy  az  igazság,  a  természetessé,  az 
őszinteség  a  hivatott  és  reális  tényező  az  élet  intézésében,  nem  a  hazug- 
ság, tettetés  és  játék.  Egyszerű  eszközökkel,  természetes  bonyodalommal^ 
az  alakok  sikerűit  jellemzésével  kellemesen  ioXyik  e  mű  kellemes  végre. 
A  kardos  mama,  a  ki  férjén  és  gyermekein  erőszakoskodik  és  fáradhatatlan 
a  maga   kiszámításaival   és  töltésbe  nem   szorítható   asszonyi   svádájával. 


V 


1 

j 


el 

6 

bű 
.2 
o 

7) 

E 

a 

ea 


•a 

i 


(90 


ti 


I 

í 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  587 


jelesen  és  szeretetreméltóan  van  megrajzolva.  Nem  jellem,  csak  alak,  a  ki 
magát  és  környezetét  is  elámítja  és  terrorizálja  foltevéseivel  és  hibás  szá- 
mításaival, s  ki  aztán  elmésen  megy  bele  az  ellenkező  irányba,  mikor 
kudarcot  vall  számításával,  de  mégis  férjhez  adja  a  leányait.  A  különböző 
természetek  szépen  ki  vannak  osztva  a  darabban :  a  hiú  lány,  ki  anyjával 
tart,  a  szerény,  a  ki  atyjával  tartana,  ha  a  papa  olyan  kitűnően  nem 
viselné  a  papucskormányt.  A  szerelem  is  szerencsésen  avatkozik  a  bonyo- 
dalomba, hogy  végül  az  elnyomottak  számára  biztosítsa  a  diadalt,  a 
furfangosakkal  szemben  az  okosok  számára.  Ez  a  szellem  vonul  végig 
Szigligeti  összes  vígjátékain.  Anyagát  a  szűkebb  polgári  viszonyokból,  a 
családi  élet  köréből  szedi.  Nem  lép  se  a  politikai,  se  a  társadalmi  esz- 
mékkel közösségbe.  A  Mamában  az  anyóskérdés  van  feldolgozva,  a 
Nőuralomban  a  női  hatalmaskodás  a  házasság  kötelékében.  Ha  történeti 
anyaghoz  n5rúl  is,  minő  a  Bajusz,  bonyodalmát  ugyan  e  tényezőkre 
fekteti,  a  história  nem  jön  bensőbb  érintkezésbe  vígjátéki  szándékával, 
csak  a  keretet  adja  hozzá. 

A  közélet  szelleme  azonban  mégis  elcsapott  ő  hozzá  is,  megrez-  Korszerűség 
getvén  néha  dolgozó  szobájának  különben  polgári  levegőjét.  Mikor  a  haza- 
fiság ügyszólván  kilépett  a  szívekből  s  nem  csendesen  működő  állandó 
erkölcse  volt  ez  otthonának,  hanem  az  utcán  járt,  lármásnak,  cifrálkodónak 
kellé  lennie  a  kor  szükségei  szerint,  vagy  az  ellenkező  végleten  a  meg- 
kötözött szólásszabadság  helyett  a  história  képeit  lehetett  csak  megszólal- 
tatni :  akkor  az  ő  lágy,  költői  lelke  is  megihletődött  a  közdolgoktól  s  mély 
hatással  volt  a  szívekre.  Ily  mozzanatok  adtak  életet  nem  egy  históriai 
darabnak  az  elnyomatás  idején;  ilyen  helyzet  szülte  a  hatvanas  évek 
elején  //.  Rákóczy  Ferenc  fogságát]  hasonló  körülményektől  született 
—  talán  1868-ban  —  Az  üldözött  honvéd,  E  művek  jelentősége  nem  több, 
mint  hogy  a  nemzeti  közérzés  valamely  élénkebb  rezgése  letükröződik 
bennök.  Hatásuk  titka  elillant  az  idő  elmúlt  hangulatával.  A  drámaírói 
művészet  bennök  nem  elég  arra,  hogy  e  tényezőt  más  idők  számára 
pótolni  tudja. 

Legvígabb,  legkicsapongóbb  Szigligeti  írói  kedve  a  Liliomfi  című  Liiiomii 
bohóságban,  a  mely  már  mintegy  átmenet  a  vígjátékról  a  népszínműre. 
A  művészibb  koncepció  becsvágya  alul  magát  felszabadítva,  csak  a  színpad 
anyagi  törvényeire  figyelve  kéjeleg  kedvében  és  tudásában  és  sehol  sem 
elfogulatlanabb,  szabadabb  és  találékonyabb  mint  e  naiv  kalandjaiban 
figurás  hőseinek.  Itt  helylyel-közzel  megszólal  az  az  epizodikus  erő,  a 
melylyel  alantabb  fajú  színműveit  felpántlikázta,  felbokrétázta  és  kelendővé 
tette.  Az  alantabb  fajú  művek  alatt  népszínművei  egész  csoportját  értem, 
ámbár  ebben  is  van  nagy  értékű  költői  alkotása  Szigligeti  zsenijének. 

Népszínműveit  kétfelé   lehet  osztani :   egyfelül    állanak   azok,  a   hol  nérszmmú J  cí 
szerencsés  inspirációval  alkotta  meg  és  tette  történetének  hősévé  és  közép- 
pontjává a  magyar  népélet  valamely  típusát.  E  csoport  élén  áll  a  Csikós, 


SZIGLIGETI   ÉS  TARSAI 


a  szentimentális  magyar  legény  alapvonásával,  a  ki  fölhevülésében  garázda 
a  bűn  határáig,  bánatában  duhaj  és  melanchoükus  egyszerre.  Ebben  meríti 
ki  erejét,  a  miből  természetesen  cselekvésre  aztán  már  nem  jut.  A  falu 
rosszában  ugyan  ezt  ismételte  meg  szinte  szorul  szóra  Tóth  Ede,  csak- 


Sil(ll(etl  síremléke  »  kerepesiúti  temelűben. 

liogy  nem  a  specifikus  csikós  embert,  hanem  egyszerűen  a  parasztlegénjt 
léptette  színre.  Csikós  Bandi  plasztikus  típusa  a  fiatal,  betyáros,  de  ártal- 
matlan csikóslegénynek  s  a  csikóslegény  ideáljának  általában.  Mellette  \-an 
az  Öreg  csikós  alakja,  a  kit  immár  hiúság,  kényesség,  szerelem  és  búbánat 
nem  foglal  el,  a  ki  tehát  már  furfangból,  cselekvésből  kiveszi  eszéhez  mért 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  589- 


alapos  részét.  Mert  a  csikósgazda  nem  holmi  pipogya  legényből  lesz, 
ahhoz  a  fajtájának  a  java  kell.  E  darabokban  Magyarország  szociális 
kérdése  is  szóhoz  jut:  a  jobbágjrvilág,  a  nemes  ember  és  a  honorácior 
kérdése,  s  természetesen  a  költő  kedves  okossága  és  nemes  szíve  szerinti 
felfogásban.  Másik,  szinte  halhatatlan  alkotása  ezen  a  téren  a  Czigány, 
az  öreg  cigány  klasszikus  alakjával  a  mű  középpontjában.  Ez  is  egy  kis 
szociális  kérdés:  az  öreg  Zsiga  cigány  lánya  ügye  az  arisztokratikus 
paraszttal  szemben,  és  előkelő  muzsikusnak  nevelt  fia  ügye  az  arisztokra- 
tikus úri  lánynyal.  Természetesen  az  osztálygőgöt  itt  is,  ott  is  nem  a 
szerelmes  ifjú  nép,  hanem  a  szülők  hordják  a  szívökben,  míg  a  jó  Szigligeti 
az  öreg  Zsiga  segítségével  valahogyan  ki  nem  kúrálja  belőlük. 

A  Csikóst  és  a  Cigányt  teszem  Szigligeti  alkotásainak  az  élére 
beesőket,  maradandóságukat  nézve.  Tisztábbban  sem  megkoncipiált,  sem 
megírt  alakja  nincsen. 

Többi  színművei  drámai  egyvelegek,  képsorozatok,  nagyobbrészt 
regényes  történetek  a  negyvenes  évek  ízlése  szerint,  dekorálva  a  falusi 
életnek  és  a  főváros  alsóbb,  kétes  foglalkozású  rétegeinek  alakjaival. 
Legszerencsésebb  ezek  közül  a  Szökött  katona,  mely  a  szabadságharc 
előtti  idők  katonafogdosásával  és  a  régi  főváros  lebújainak  groteszk  népsé- 
gével tarkítja  történetét;  és  a  Két  pisztoly,  mely  Sobrit  lépteti  fel,  a 
balatonparti  révész-  és  2»iványéletet  rajzolja  s  a  vármegyei  börtön  belső 
életéről  halhatatlan  képet  fest,  de  mindez  ebben  is  csak  epizodikusan  van 
kezelve  a  lengyel  emigráns  nevelő  és  az  előkelő  kisasszony  szíve  törté- 
netének szomorú  fordulói  és  a  kártyás  só-tiszt  katasztrófája  körül. 

E  műveknek  a  magok   idejében  leírhatatlan   hatásuk  volt  a  fővárosi  a  népszínmű- 
vek értéke  és 

közönségre,  de  életrevalóságuk  még  ma  is  korántsem  merült  ki.  Főtémájuk  hatása 
ugyan  már  csak  a  legnaivabb  közönségnél  nem  veszti  el  komolyságát,  mert 
a  színműírásnak  tárgya,  eszközei,  szerkezete,  szelleme  azóta  teljesen  átvál- 
tozott ;  de  a  történetek  gazdagsága,  az  epizódok  kedvessége,  jókedve,  életbéli 
hűsége,  az  alakok  szerencsés  beállítása,  típusuk  hűsége,  az  egésznek  nagy 
változatossága  mind  oly  talentum  munkája,  a  melyen  csak  nehezen  és  csak 
későn  fog  az  idő.  A  legtökéletesebb  modemség  és  mesterség  mulandóbb  mint 
az  igazi  tehetség,  mert  az  vonzó  és  hódító,  ha  külsőségeiben  a  divat  rég 
túl  is  ment  rajta.  Szigligeti  szerény  lélek  volt  és  tehetsége  annál  erősebben 
érvényesült,  mentől  szerényebb  tárgyra  tette  alkotó  kezét.  E  szerencsés  kéz 
hozta  létre  kezdetlegesen  mutatkozó  nyomokból,  melyek  már  Kisfaludyban 
találhatók  s  azóta  másokban  kifejezettebben  is,  a  népszínművet  mint  műfajt. 
Létre  is  hozta  s  egyszersmind  klasszikus  magasságra  emelte,  mert  —  a  mire 
nem  volt  képes  tragédiáiban  —  embert  teremtett  hőseiben,  valódit,  élőt,  töké- 
letes típusát  az  osztálynak,  a  melyből  kiválasztotta.  E  művek  szerkezete,  tech- 
nikája elavulhat,  részben  már  el  is  aviílt,  túlszámyaltatott ;  de  hősei  élnek  és 
élni  fognak.  Tragédiái  színszerűségökből  éltek  meg,  attól  fognak  meg  is  halni 
időnap  előtt,  mert  hőseik  is  nem  magokból,  csak  az  író  ügyességéből  éltek. 


^90  SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 


Hiányos  volna  Szigligeti  Edéről  írt  e  kísérletem,  ha  fel  nem  emlí- 
teném, hogy  fordított  Shakspereből  Is  és  hogy  —  igazgató-tanára  levén 
a  színésziskolának  —  előadásait  a  Dráma  és  válfajai  cím  alatt  egy  vaskos 
kötetben  közrebocsátotta,  A  dráma  elméletére  nézve  nincsendc  ugyan 
eredeti  nézetei,  eltérők  az  akadémikus  felfogástól:  de  gyakorlati  szeme 
mégis  mindenfélét  meglátott,  a  mi  létezik  az  iskola  és  az  akadémia  közt, 
a  miről  profflsszoroknak  és  akadémikusoknak  sejtelme  nincsen.  EIz  elméleti 
könyvét  is  minden  ember  haszonnal  és  élvezettel  olvashatja. 


Midőn  e  ponton  át  kell  térnem  Szigligeti  kor-  és  versenytársaira, 
átmenetül  meg  kell  említenem  ezt :  a  magyar  drámaírás  szellemén  és  irány- 
zatán, első  keletkezésében,  a  német  befolyás  ült.  Nemcsak  hogy  Pest  is 
teljesen  német  város  volt  abban  az  időben  és  jelentékeny  hírű  és  előkelő 
állású  német  színházat  tartott  fenn,  hanem  a  bécsi  udvar  németesítő  befo- 
lyása az  arisztokráciára  és  a  nemesi  testőrség  révén  a  középső  nemes 
osztál5rra  is  múlhatatlanul  átragadt  az  irodalom  első  nemzedékére  is.  E 
nemzedék  nagyobb  részt  idealista  dilettánsokból  állt,  kikhez  nagyon  közel 
volt  Bécs  fényes  művészi  és  irodalmi  világa,  úgy  szintén  a  hazai  német- 
ség valamint  a  német  könyv,  míg  csak  egyesek  jutottak  el  a  francia 
nyelvig  s  a  francia  könyvig,  noha  a  francia  politikai  változások  itt  is  m^- 
mozgatták  az  elméket.  Maga  a  francia  irodalom  csak  német  átdolgozásból 
került  a  magyar  vásárra.  így  a  Tündérlak  Magyarhonban,  átmagyaro- 
sított népszínmű,  Seribe  munkája,  németből  lett  magyarrá;  hasonlókép>en 
Shakspere  darabjai  németből  fordíttattak  magyarra;  Kisfaludy  Károly  Clauren 
regényéből  készíti  a  Pártütőket 

A  francia  szellem  a  francia  romantikusok  győzedelmével  tör  be 
Magyarországba  Hugó  Viktor  diadalai  nyomán  s  1835-től  fogva  érezteti 
magát.  Szigligeti  első  kísérletei  ez  iskola  szertelenségeivel  keresik  a  hatást 
és  Szigligeti  kortársai  teljesen  e  szellemben  merülnek  el,  nem  is  védve 
magokat  ellene.  Szigligeti,  mint  nagyobb,  eredetibb  tehetség,  végül  meg- 
találta önönmagát  s  kivirágzott  saját  egyéniségében,  úgyszólván  iskolához 
nem  tartozva,  hanem  közvetetlenül  élvén  a  deszkák  világában. 
czakó  Zsigmond  CzAKó   ZsiGMOND,  egy   dézsi   vagyonos    család    gyermeke    (született 

1 820 1 1847.)  a  Hugóéval  ha  nem  is  kongeniális,  de  kongruens  talentumot 
hozott  magával.  Homályos  vágya  őt  is,  színészi  tehetség  nélkül,  a  színpad 
világába  vonzotta.  Elsőbben  szenvedelme  csalta,  utóbb,  családja  vagyonát 
vesztvén,  a  kénytelenség  tartóztatta  e  pályán.  1844-ben  diadalt  arat 
Kalmár  és  tengerész  című  darabjával,  melyben  merészsége,  fantáziája, 
gondolatainak  gazdagsága  és  filozofikus  mélységei,  a  mi  utóbb  szertelen - 
ségbe  csapott  át,  nyelvének  fénye  és  dikciójának  zabolátlansága  meg- 
ragadják a  közönséget.  Mint  minden  eddiginél  fényesebb  csillag  ragyog  az 
irodalom  egén.  Fényét  még  megszerzi  a  Végrendelet  című  műve  a  követ- 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  591 

kező  évben;  de  a  csillag  —  hogy  hasonlatom  mellett  maradjak  —  több 
fényt  szórt  el,  mint  mennyihez  égő  anyaga  volt.  1846-ban  LeoHáhan,  a 
melyben  Czakó  romantiko-filozoíikus  rendszerét  mint  a  természet  kultuszát 
viszi  a  színpadra,  kiégett  maga  a  csillag,  elhamvadt  a  tehetség  maga  s  a 
következő  évben  a  meghasonlott  lelkű  kÖltÖ  sorsa  betelt:  öngyilkos  kézzel 
véget  vetett  rövid  életének. 

Megkapó  költői  adományokban  minden  kortársát  fölülmúlta,  fölülmúlta 
a  romantikus   iskola  eszközeinek  merész  kombinációjában  is,  de  teljesen 


Cukd  Zsigmond. 

hiányzott  lényéből  az  az  objektív  momentum,  a  mely  megóvja  a  költőt 
attól,  hogy  imaginált  alakjaínak  lelki  világát  ne  azonosítsa  a  magáéval;  a 
mely  képessé  teszi  a  költőt  Othello  féltékenységének  megdöbbentő  rajzára, 
a  nélkül  hogy  öt  magát  a  legkisebb  okon  hasonló  szenvedelem  láncaiba 
vemé.  Czakó  szelleme  elerjedt  hőseinek  szertelenségein  s  mikor  egyensúlyát 
kereste  Leiwa  megírásában,  nem  találta  meg,  ott  is  meghasonlás  és 
reménytelenség  rezultált  még  a  lemondásból  is,  hőse  és  a  költő  számára 
egyaránt. 

Feltehetjük  róla,  hogy  ha  fejlődésébe  más  hatások  avatkoznak  más 
korban,  nem  a  Hugó  Viktor  antithesisei,  vérszaga  és  erkölcsi  szertelenségei, 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 

maradandóbb  is,  gyümölcsösebb  is  lett  volna  pályafutása  és  sorsa  vigaszta- 
lóbb, így  egyéni  szimpátiával  és  részvéttel  méltán  nézzük  benne  a  tragikus 
embert,  művei  immár  csak  az  irodalomtörténet  számára  léteznek. 
ii  Lasiii  Széki  Teleki  LASzló  gróf,  született  181  l-ben,  egy  tragédiával  szerepel 

e  kor  drámairodalmában,  dme  a  Kegyenc.  A  tragédiát  azonban  ezúttal  is 


Grdf  Talekl  Lásllú.  (IMti.) 

a  költő  játszsza,  az  igazit,  és  nem  a  hőse.  Teleki  László  is  egy  tragikus 
konfliktus  áldozata  lett.  Mint  emigráns  kerül  haza,  királyi  k^yelemmel. 
Ígéretet  tesz  a  királynak,  de  szavát  nem  tarthatja  meg :  a  király  s  a 
nemzet  közt  kellvén  választania,  az  öngyilkos  halált  választja  1861-t)en. 
A  Kegyenc  egy  eredeti,  erős,  kritikus  lélek  koncepciója,  a  kit  a 
történelem  félrevezet.  Liviusból  idéz,  a  ki  azt  mondja  hogy,  abban  a  korban 
(111.  Valentinian  császár  idejében)  az  erkölcs  Rómátnn  oly  züllött  volt, 
hogy  a  jók  is  kénytelenek  voltak  a  gonoszok  eszközeivel  élni.  Ez  a  mondat 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  59? 

csábítja  Telekit  arra,  hogy  a  következő  esetet  kombinálja  tragédiának : 
Petronius  Maximus  bosszút  forral  a  császár  ellen,  a  kiről  azt  hiszi,  hogj' 
nején,  Julián,  becstelenséget  követ  el.  Bosszúja  ez :  a  császár  karjaiba  dobja 
ártatlan  nejét,  ez  által  kegyence  lesz  a  császárnak,  kinek  aztán  hasonlóval 
fizet  a  —  nején,  az  ártatlan  császárnén ;  végül  a  trónról  letaszítja  a 
császárt  s  a  nép  őt  kiáltja  ki  császárnak  s  ekkor  vissza  akarja  venni 
feleségét,  de  ez  már  mérget  ivott  Ez  a  besztiális  terv,  besztiálisan  véghez 


Hujfo  Károly. 

vive.  Akármelyik  részét  el  lehet  követnie  egy  embernek  erkölcsi  részeg- 
ségében, de  egy  darab  életen  líeresztül  csak  a  legelvetemedettebb,  emberi 
Tíépéböl  kivetkőzött  csodának  lehet  ezt  mint  játékot  folytatnia.  \'ilágos, 
hogy  egy  fogékony  elme  koncepciója,  a  kit  a  római  történelem  e  része 
megrázott,  a  kit  a  kor  romantikus  színművei  megtévesztettek,  s  a  ki  maga 
is  oly  szubjektív  természet  volt,  hogy  fejében  a  történetíró  komolyságával 
bár,  imaginált  históriája  számára  nem  volt  objektív  ítélete.  E  dráma 
■oKasmánynak  sem  nem  vonzó,  sem  nem  tanulságos,  sem  nem  megindító ; 
páthosza  hatalmas,  gondolatai  merészek,  dikciója  ritkán  veszíti  el  közve- 
tetlenségét  és  erejét ;  de  nyelve  darabos  és  nehézkes,  már  a  maga  korában 

Befilhy,  M«íjar  irodalomtCrténet.  II.  ItCt.  .13 


594  SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI 


elmaradott  vala.  Az  egész  mű,  noha  egy  fényes  elme  szülötte,  nem  több 
mint  egy  nevezetes  irodalmi  kuriózum.  Az  irodalom  rendesen  más  véle- 
ményt terjeszt  róla,  de  az  irodalomnak  nincsen  ebben  igaza.  E  tanítás 
folj^n  minden  egy-két  évben  megkísérlik  színre  hozatalát,  de  a  színpad 
sem  igazolja  a  róla  való  jobb  véleményt. 
Hugó  Károly  Különös  alakja  e  kornak  Huoo  KAroly,  egy  budapesti  születésű  ember, 

kinek  családi  neve  Bemstein  volt.  Született  1817-ben.  Magyar  írónak  csak 
annyiban  mondhatjuk,  hogy  itt  született,  ő  maga  tartotta  magyarságát  s 
három  nemzet  közül,  melynek  nyelvén  a  halhatatlanságért  versenyzett, 
épenséggel  a  magyar  méltányolta  őt  s  iparkodik  irodalmi  emlékét  őrizni, 
a  mennyiben  Báró  és  bankár  című  műve  ma  is  a  játékrenden  van  nem- 
zeti színházunkban.  Pedig  szegény  jó  Hugó  Károly,  az  egyetlen  a  ki 
teljesen  emancipálta  magát  francia  névrokona  iskolája  alul,  épenséggel 
csak  magyarul  nem  tudott.  Darabjait:  Egy  magyar  király  és  Világszint 
pada  jobbára  mások,  rendszerint  színészek  fordították  magyarra.  A  Báró 
és  bankár  egy  három  személy  által  három  felvonásban  lejátszott  történet, 
francia  elbeszélés  után  írva,  melynek  tárgya,  hogy  a  fiatal  báró,  az  éltes 
bankárnak  hálával  lekötelezettje,  feldúlja  jótevője  családi  boldogságát  De 
a  bárónak  korábbi  joga  volt  a  nőhöz,  ki  szintén  hálából  —  s  különben 
reményvesztetten  —  lett  a  bankár  felesége.  Három  tiszta  és  nemes  lélek 
halálos  vergődése  ez  egy  kibonyolíthatlan,  végzetes  helyzetben.  Kitűnő  példa 
annak  fejtegetésére,  hogy  nemcsak  az  egyén  tragikuma  jogosult,  mert 
van  az  életben  egy  másik  tragikum:  a  helyzet  tragikuma,  a  mely  épen 
olyan  félelmes,  ép  oly  megindító  és  lélektisztító  erejű,  mint  a  nagy  lelkek 
tragikuma.  Hugó  Károlynak  is  megvolt  a  magáé.  Három  nemzettől  kért 
babért  s  egytől  sem  kapott,  még  mindennapi  kenyeret  sem.  Elzüllve,  m^- 
zavarodva,  félig  bolondan,  félig  játszva  a  bolondot,  idegen  országban 
halt  meg  1877-ben. 
obernyik  és  Obernyik   Károly,   (1816 — 1855.)   vált   még   ki   egy-két    derekasabb 

munkával  a  drámaírás  terén  Szigligeti  mellett.  Matild^  Az  örökség.  Főúr 
és  pór  és  Brankovics  György  voltak  ama  darabjai,  melyek  hímevét  a 
színpadról  gyarapították.  Brankovics  György  élt  művei  közül  legtovább, 
két  okból.  A  többi  jobbára  amaz  idők  politikai  és  társadalmi  jelszavaiból 
inspirálta  magát  s  e  jelszavakkal  együtt  elmúlt.  Brankovics  a  történelemből 
van  szakasztva.  Hozzá  a  hősapák  parádés  szerepe  benne  a  címszerep. 
Egressy  Gábor  tudvalevőleg  e  szerepben  roskadt  össze  1866  nyarán  a 
színpadon,  hogy  soha  többé  föl  ne  keljen.  E  darabból  írta  Erkel  Ferenc 
is  eg5ák  nagy  operáját. 

Jósika  Miklós  is  szerepel  e  kor  drámaírói  közt,  de  méltatlanság  volna 
őt  drámai  szerint  megítélni.  Kuthy  LAJost  is  megkísértette  a  színpad,  ő  is 
a  színpadot;  Nagy  Ignác  mint  vígjátékíró  szerepelt  s  a  Tisztújítás  című 
szatirikus  művével  derekasan  m^gyarapította  hímevét;  Eötvös  József 
Éljen  az  Egyenlőség  című  vígjátékával  ment  a  színműírók  közé.  Bő  vénával 


SZIGLIGETI  ÉS  TÁRSAI  595 

dolgozott  Vahot  Imre,  de  a  legközönségesebb  kézügyességen  az  Ö  talentuma 
túl  nem  emelkedett. 

Ez  vázlatos  képe  a  negyvenes  évek  drámai  irodalmának.  Szigligeti 
dicsősége  tölti  be  ezt  egész  harminc  éven  keresztül.  Mellette  föl-föltűnt  egy 
égitest  világa,  de  hamar  elfosztott  s  a  legfényesebbnek  káprázatai  is  mintha 
csak  arra  intették  volna  múlandóságukkal  a  kortársakat,  hogy  annál  jobban 
becsüljék  meg  hű  bolygójuk  szelíd  fényét  állandó,  nem  szűnő  világlásával. 

A  nemzeti  színház  történetének  ez  első  korszakát  méltán  bizonyító 
erejűnek  kelt  arra  nézve  vennünk,  hogy  maga  az  intézmény  mint  mágnes 
vonzza  ki  és  magához  a  tömegből  a  tehetségeket,  és  magához  vonván 
erejök  mértékéig  megtermékenyíti  Őket.  Ámde  e  korszak  mutatja  azt  is, 
hc^y  egy  intézet  egymagában  képes  egy-két  erÖsebb  tehetségű  írót  táplálni, 
az  irodalomnak  föllendítésére,  a  mi  a  tehetségeknek  parallel  kifejlődését 
követeli,  igen  nagyon  elégtelen.  Irodalmunk  minden  emberöltőjében  dicse- 
kedett eddig  egy-egy  szélesebb  tehetséggel.  Hogy  egymás  mellett  érvénye- 
sülhessen több  nagyobb  talentum  s  egyik  a  másik  lev^őjét  el  ne  vegye: 
arra  szükséges  a  nemzeti  nagyváros,  nagy  nemzeti  polgársággal  és  az 
intézmények  sokaságával. 

Szigligeti  múzsáját  kiszolgálta  egy  színház.  Az  ő  virágzása  után 
következő  időnek  már  két  színháza  volt,  s  mindeniknek  megvolt  a  maga 
nagy  tehetsége.  E  könyv  megjelenésének  idejében  a  nemzeti  társadalom 
kezd  nagyobb  télekzetet  venni,  vére  befutja  a  főváros  szétszórt  tagozatát 
és  a  színházépítés  szüksége  immár  sűrű  tervezgetésben  nyilatkozik  meg. 

Utánunk  következik  a  korszak,  a  melyben  író,  főváros  és  egy  meg- 
sokasodott fővárosi  színészet  egymásra  való  kölcsönhatásban  gazdagon  építse 
meg,  a  minek  alapját  lerakták  Kisfaludy,  Katona,  Szigligeti  és  társaik. 


79.  Kossuth  Lajos  mint  szónok  ós  író. 

MAGYAR  FAJ,  mint  már  Toldy  Ferenc  megjegyezte,  a  szellemi 
élet  magasabb  ágai  közül  kiválóan  a  politika  iránt  érdek- 
lődött mind  kezdettől   fogva.   Azzal  tartá  fönn  uralmát  e 
hazában  a  többi   népfajok  közt;  azzal  menté  meg  alkot- 
mányát a  veszély  napjaiban.   SÖt  mind  e  mai  napig  ez  az 
egyetlen  eszmei  dolog,    mely  kicsit  és  nagyot  e  haza  földén  egjaránt 
érdekel.  Alkotmányunk  egyike  a  legrégiebbeknek  Európában ;  politikai  sza- 
badságunk is  volt  annyi  mint  más  népeknek ;   néha  több.  Minden  feltétele 
megvolt   tehát  a  magyar  politikai  szónoklat  gazdag  felvirágzásának  már 
évszázadokkal  ezelőtt;  s  mindennek  dacára  az  csak  e  század  első  felében 
következett  be.  E  tünemény  oka   légióként  két   körülményben  keresendő. 
Az  egyik,   hogy   épen   akkor   veszítettük  el  állami    önállóságunkat,   midőn 
Európa  többi  nemzetei  az  újkor  nagy  átalakító  szellem-áramlatába  belépve, 
megkezdték    szabadságuk  és  alkotmányuk   fejlesztését ;   s   mi  a  külpolitika 
vezetéséből   kizárva,    keletről  és  nyugotról   egyaránt  támadva,  a  létezőnek 
megvédésére  voltunk  kénytelenek  szorítkozni,  s  inkább  karddal,  mint  ékes- 
szólással.  S  a  másik,   hogy   csakhamar   ránehezedik  egész  közéletünkre  a 
latin  nyelv  használata,  melytől  csak  a  harmincas  években  tudtunk  meg- 
szabadulni, 
i-  A  nemzeti  önállóság  korában  a  kőztanácskozás  nyelve,  természetesen. 

csak  magyar  lehetett.  Az  egyetlen  emlék,  mely  e  korból  ránk  maradt. 
Szilágyi  Mihálynak  a  pesti  gyűlésen  tartott  beszéde  (1458)  öcscsének. 
Mátyásnak  megválasztása  érdekében,  s  az  is  idegen  nyelven  följegyezve. 
Az  első  és  utolsó  igazi  nagy  szónok  ebből  a  korból,  a  kiről  tudunk,  a  ki 
szónoklatával  hatalommá  tette  magát  s  döntőig  folyt  be  hazája  sorsának 
intézésébe  a  legválságosabb  időkben  (s  a  kinek  szereplése  oly  csodálatosan 
hasonlít  háromszáz  évvel  későbbi  utódjáéhoz,  Kossuthéhoz) :  Verböczy 
István  va!a.  Valódi  izgató  politikai  szónok;  a  köznemesség  bálványa; 
ennek  vezére  az  oligarchák  elleni  harcban;  a  nemzeti  önállóság  hatalmas 
védője,  ki  az  lö0ö-iki  rákosi  gyűlésen  pártjával  elhatároztatja,  hog>'  ha 
Ulászló  íiutód  nélkül  hal  meg,  csak  a  nemzet  véréből  való  királyt  fognak 
választani;  az  lö25-iki  hatvani  országgyűlésen  pártját  ismét  diadalra  jut- 
tatja; s  a  székesfehérvári  gyűlésen  (1526.  nov)  annak  politikai  hitvallását. 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  597 


Zápolya  megválasztatásával,  keresztül  is  viszi.  Beszédei,  melyeknek  csak 
hatását  látjuk  az  eseményekben,  fájdalom,  mind  elvesztek;  egyedül  az 
általa  fogalmazott  »rákosi  végzés*  vagy  szerződés-levélből  következtethe- 
tünk gondolat-menetére  s  okoskodás-módjára.  A  XVII.  század  vezérlő  poli- 
tikusainak, Pázmánynak  s  a  két  Esterházynak  (Miklós  és  Pál)  politikai 
beszédei  szintén  mind  elvesztek,  csak  Wesselényi  Ferencz  nádornak  őrizte 
meg  egy-két  beszédét  számunkra  az  idő,  a  melyek  azonban,  összehasonlítva 
például  Zrínyi  Miklós  prózájával  (•Ne  bántsd  a  magyart*)  határozott 
hanyatlást  mutatnak.  Egyszerű  szépségével,  komoly,  néhol  fenséges  pátho- 
szával  ma  is  hat  ránk  //.  Rákóczy  Ferencnek  a  gyömrői  táborban,  csüg- 
gedő katonáihoz  tartott  beszéde  (1075.  jül.  3.),  melyet  a  Kazinczyak  levél- 
tára őrzött  n^eg.  » Töröltessék  el,  —  kiált  föl  egy  helyt,  —  nem  bánom, 
inkább  eleinknek  dicsőséges  Rákóczy  neve,  mintsem  több  ily  gyalázatokkal 
terheltetett  napjaimat  sirathassam «.  Mintha  csak  Széchenyi  István  szenvedé- 
lyes kitöréseit  hallanók.  Azután  jött  a  latin  kor,  mesterkélt,  karakter  nélküli 
prózájával;  s  őseink  még  a  »pragmatica  sanctió*  elfogadásáról  is  latinul 
tanácskoztak.  Az  1790 — 91-iki  országgyűlésen  szabadabba  szellem,  nagyobb 
a  bátorság,  de  a  nyelv  még  mindig  latin ;  s  az  marad  a  főrendeknél  szinte 
1830-ig,  az  alsó  táblán  pedig  1807-ig  majdnem  kizárólag.  Ezen  1807-iki 
országgyűlésen  tűnik  föl  és  emelkedik  egyszerre  rendkívüli  népszerűségre 
egy  másik  kiváló  szónoki  tehetség,  a  sopronmegyei  követ.  Felsőbüki  Nagy  ^eisóbüki 
Pál  személyében,  kinek  hosszú  és  nagy  hatású  politikai  pályája  benyúlik 
egész  a  negyvenes  évek  elejéig.  Úgy  politikájában  mint  szónoklatában  rend- 
kívül érdekes  képviselője  a  magyar  autodidakta  táblabíró  osztálynak,  annak 
legkiválóbb  tulajdonaival.  Előzőleg  két  nemesi  fölkelésben  vett  részt  s  az 
onnan  magával  hozott  katonás  modor,  kortársai  előtt,  még  emelte  népszerű- 
ségét. Megnyerő,  lovagias  külsejű  ember  volt,  kiváló  szónoki  képességgel 
megáldva.  Szíve  nemességét  mutatja,  hogy  minden  elnyomott  védőjét  találta 
benne,  s  minden  jogtalanság  és  túlkapás  ítélő-bíráját.  Védte  a  jobbágyot 
földesura  ellen,  az  adózó  népet  a  rossz  adórendszer  visszaélései  ellen ;  a  köz- 
nemesség  tekintélyét  a  főnemesek  ellen.  Érvényesíteni  igyekezett  a  megyei 
rendek  jogait  a  tisztviselők  és  ezek  pártfogóinak  visszaélésével  szemben  s 
a  kormány  hibáit  és  mulasztásait  hevesen  és  merészen  tápiadta  meg.  Nem 
csoda,  ha  itthon  rendkívül  népszerűvé,  Bécsben  pedig  gyanússá  vált,  hova 

ad  audiendum«  meg  is  idézték.  De  semmi  sem  mutatja  lelkének  kiválóságát 
annyira,  mint  az,  hogy  két  nagy  eszmének  ő  volt  első  rettenthetetlen,  hatal- 
mas hirdetője  nálunk :  a  nemzeti  nyelv  fontosságának  és  a  jobbágyok  sorsa 
javításának.  Azt  az  egyszerű  igazságot,  melyet  ma  úgy  fejezünk  ki,  hogy 

nyelvében  él  a  nemzet*,  ő  hirdette  először  kiváló  nyomatékkal,  s  kimondá, 
hogy  a  nyelv  fontosabb  az  alkotmánynál  is,  mert  az  elveszett  alkotmányt 
vissza  lehet  szerezni,  de  nyelvével  együtt  a  nemzet  is  elveszett.  Egy  ilyen 
hangú  és  tárgyú  hatalmas  beszédének,  1825-ben  a  kerületi  táblán,  ered- 
ménye, mint  tudjuk,  a  magyar  akadémia  felállítása  lőn.  Midőn  az  18C7-iki 


598  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 

országgyűlésen  először  emlílé,  hc^  a  nép  milliói  sorsának  javításáról  is 
kellene  gondoskodni:  a  rendek  »ne  stultiset*  —  >ne  bolondoskodjék" I 
kiáltással  hallgattatták  el  az  -eszelős  indítványt*.  De  az  eszme  egyre  érett  és 
hódított  és  az  1825— 27-iki  országgyűlésen,  s  még  inkább  az  1832 — 36-ikin, 
már  olyan  komoly  alakban  tépett  fel,  hogy  nem  lehetett  többé  levenni  a 
napirendről  mindaddig,  míg  az  1848-ban,  egész  teljességében,  a  jobbágyok 
fölszabadításában  meg  nem  valósult.  Azonban  épen  ezen  eszme  fokozatos 
fejlődése  tűntette  fel  legvilágosabban  Nagy  Pál  politikai  pályájában  a  tragi- 
kumot, ö  sajátságos  vegyüléke  volt  a  konzervatív  magyar  nemesnek  és  a 


Koiitith  BzDI6hiza  Monokon. 

nemes  szívű  újítónak.  Óhajtotta  a  bajok  megszüntetését,  az  igazságtalanság 
orvoslását,  de  csak  azon  föltétel  alatt,  hogy  az  5s  magyar  alkotmány 
minden  ízében  sértetleníll  fönmaradjon.  Legyen  »jobbágy«  és  ■földesúr'  az 
idők  végezetéig,  de  a  jobbágy  állapotát  kell  olyanná  tenni,  hogy  meg  leg>'Mi 
elégedve  a  földesura  mellett,  Nem  gondolt  arra,  hogy  az  egyszer  kimondott 
eszmét  fejlődésében  megállítani  nem  lehet,  s  vele  is  az  történt,  a  mi  más 
újítókkal  is  megesett  már,  hogy  az  általuk  hirdetett  eszmék  fejlődésükben 
túlszárnyalták  őket.  Pedig  a  szabadelvű  eszmék  nálunk,  a  harmincas  évektől 
kezdve,  rohamosan  fejlődnek.  Nagy  Pál  ettől  megdöbben;  félteni  kezdi  az 
ösi  magyar  alkotmányt  s  eddigi  lelkes  újítási  buzgalma  csökkenni  kezd. 
Az  1832 — 36-iki  országgyűlés  hangulatában  már  kényelmetlenül  érzi  magát: 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  599 


a  közvélemény  pedig,  mely,  kivált  nálunk,  igen  hamar  kész  ítéletével,  gyanú- 
sítani kezdé,  hogy  azért  hátrált  meg,  mert  Bécsből  megfizették,  e  gyanúnak 
látszólag  alapot  szolgáltatván  az,  hogy  kevéssel  az  országgyűlés  előtt  grót 
Pálfy  Ferenc  zárgondnokának  nevezték  ki.  »Nem  jutott  eszükbe*  —  mondja 
egy  kitűnő  jellemfestője  *  —  »hogy,  ha  politikai  működését  Nagy  Pál 
árúba  akarta  volna  bocsátani,  nem  egy  zárgondnoksággal  kezdte  és  végezte 
volna  hivatalát «.  A  megváltozott  helyzet,  a  gyanúsítás,  mind  elkedvetlenítőleg 
hatottak  Nagy  Pálra;  elhatározta,  hogy  visszavonul  a  politikai  élettől. 
Az  1839 — 40-iki  országgyűlésen  még  ott  van  s  az  udvarral  elmérgesedett 
viszonyok  javításán  s  a  politikai  elítéltek  megkegyelmezésén  Bécsben  egész 
befolyásával  munkál,  mint  tudjuk,  nem  sikertelenül,  s  azután  visszavonul 
a  magánéletbe.  Az  eszmét,  melynek  ő  volt  először  nálunk  bátor  hirdetője, 
majd  diadalra  fogja  juttatni  egy  másik  lángeszű  szónok  és  politikus,  oly 
dőben,  midőn  az  ősi  magyar  alkotmányt  nem  fogják  többé  sérthetetlen 
szentségnek  tartani;  de  az  eszme  első  bajnokának  érdeme  azért,  mert  az 
eszme  nem  abban  az  alakban  valósult  meg,  a  melyben  ő  azt  elgondolá, 
nem  lesz  kisebbé.  S  emlékét  mindenkor  meg  fogja  őrzeni  Berzsenyi  hozzá 
írt  szép  ódája  ama  gyönyörű  négy  sorral,  mely  ítélet  és  igazságszolgál- 
tatás együtt: 

A  derék  nem  fél  az  idők  mohától, 
A  koporsóból  kitör  és  eget  kér, 
S  érdemét  a  jók,  nemesek  s  jövendő 
Századok  áldják. 

Az  1825— 27-iki  országgyűlés  nemcsak  a  nemzeti  életerő  i^egnyilat- ^^j^J^|^;i^]^ 
kozását  mutatta  meg,  de  egyszersmind  utat  tört  a  nemzeti  nyelv  bevonu-  sz^^n^^kai 
lásának  a  törvényhozás  mindkét  házába  s  előmozdítá  a  magyar  politikai 
szónoklat  gyors  felvirágzását.  S  valóban  az  1832 — 36-iki  hosszú  és  neve- 
zetes országgyűlésen  már  a  kiemelkedő  szónokok  egész  sorozatával  talál- 
kozunk. A  tanácskozások  nagy-fontosságú  tárgyai :  a  vallás-ügy,  a  magyar 
nyelv  ügye,  a  szólásszabadság,  a  jobbágyság  sorsa:  alkalmat  adnak  a 
tehetségeknek,  hogy  erejöket  megmutassák.  Nagy  Pál  mellett,  ki  ekkor  még 
erősen  tartja  magát,  ott  van  még  1807-ből  követtársa  s  a  népszerűségben 
osztozó  fele:  Ragályi  Tamás,  kinek  a  követek  házába  való  jutását  társai 
mintegy  becsület-kérdésnek  tekintették  (s  egyszerre  két  mandátummal  jelent 
meg)  s  kinek  nagy  kedveltségéről  ezekben  az  időkben,  hangosan  szól  az 
ismeretes  politikai  költemény,  mely  a  Duna  hullámainak  keserűvé  válásáról 
panaszkodik  a  sok  könnytől: 

Melyet  a  hon  nagyjai  pergetnek, 
Mert  Ragályi  nem  ment  fel  követnek, 

a  mennyiben  a  választások  alatt  egymásután  két  helyen  is  megbuktatván  őt 
a  kormány,  az  országgyűlés  elején  csakugyan  nem  volt  ott.  A  »hon  nagyjai « 

*  Csengery,  Magyar  szónokok  és  státusférfiak :  Nagy  Pál. 


600  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 


azonban  csakhamar  megbánták  a  könny-pergetést.  Ugyanezen  országgyűlé- 
sen jelenik  meg  s  vívja  ki  rövid  idő  alatt  mindenkinek  tiszteletét  az  ideális 
gondolkodású,  nemes  lelkű  Kölcsey  Ferenc,  első  igazán  művészi  szónokunk^ 
a  tudósok  gyűléstermében  úgy,  mint  a  haza  atyjai  közt,  a  ki  eszmevilágának 
gazdag  volta  s  előadásának  klasszikus  szépsége  által  magasan  kiválik  kor- 
társai  fölött.  Követtársai  költőnek  tartották  —  s  bizonyos  fokig  az  is  volt  — 
a  politikában  is;  de  midőn  a  nemzeti  nyelv  kérdésében,  melynek  jogaiba 
helyezését  a  felső  tábla  ismételve  visszautasította,  a  két  tábla  jogalapjának 
súlyát  mérlegeli:  olyan  merész  ítéletet  hangoztat,  a  melynek  kimondása 
sokakat  megdöbbentene  ma  is.  » Egyetlen  testnél  csak  egy  többség  gondol- 
ható. A  hétszázezer  (az  alsó  tábla)  kétszer  jelentette  ki  magát;  s  kérdem, 
mi  joga  van  az  ötszáznak  (a  felső  tábla)  oly  kemény  ellenmondást  csinálni  ? 
Én  a  mi  polgári  alkotmányunkban  csak  egy  veiót  ismerek,  s  ez  a  koronához 
van  kötve*.  A  puritán,  cinizmusra  hajló,  s  roppant  emlékező  tehetségénél 
fogva  minden  alkalomra  oda  illő  idézettel  mindig  kész  Palóczy  László  is 
kedvelt  szónoka  s  még  kedveltebb  jegyzője  a  követek  házának,  a  kik  ^y 
ízben  érdemeit  törvénycikkben  akarják  megörökíteni,  de  a  melyet  ő  határo- 
zottan visszautasít.  Még  az  1861-iki  országgyűlésnek  is  ő  a  korelnöke  s  ezen 
országgyűlés  egyik  halottja.  Érdekes  ellentéte  neki  a  sima,  hajlékony,  széles 
látkörű  Lonovics  József,  egri  kanonok,  ki  a  következő  években  egy  fontos 
megbízással  küldetik  Rómába.  Ott  tüzel,  mindjárt  fellobbanó  szenvedélylyel, 
a  vallás-  és  lelkiismeretszabadság  híres  védője,  a  kis  termetű,  katonás 
modorú  Beöthy  Ödön,  Bihar  követe,  egyike  a  legkitűnőbb  rögtönző  szóno- 
koknak. » Midőn  szónokolt,  többnyire  hátra  veté  a  kis  oroszlánfőt  izmos 
nyakán.  Keresztbe  fonta  karjait,  mint  Napóleon,  s  csak  a  szónoklat  1^- 
szenvedélyesebb  helyeit  kísérték  keze  ámyazó  mozdulatai.  Éles  tekintete 
egy  szemlét  tartó  vezér  önérzetével  futott  végig  olykor  a  gyülekezeten.  Érzé, 
hogy  ő  rendesen  ura  a  gyülekezetnek,  melyben  szót  emel,  mint  Neptun  a 
haboknak.  Két  oly  diadaláról  emlékszik  Biharmegye  története,  melyekre 
egy  O'Connel  büszke  lehetne*.  (Csengery.)  Ekkor  áll  népszerűségének  tető- 
pontján Balogh  János  is,  —  a  feltűnően  szép,  férfias  alak  és  szép  hangú 
szónok,  a  karzatok  és  nők  kedveltje:  —  nemcsak  szokatlanul  bátor,  szó- 
kimondó modoráért,  de  ismeretes  republikánus  nézeteiért  is,  a  melyek  később 
szappanbuborékoknak  bizonyultak.  A  fiatal  Deák  Ferenc  is  elmondá  már 
szép  beszédét  »a  lengyelek  ügyében^,  sőt  a  címkérdés  fölötti  vitába  döntöleg 
szólván  bele,  mint  hatalmas  jogász  mutatta  be  magát.  ^  S  végre,  hogy  a 
követek  táblájának  sok  kitűnősége  közül  még  csak  egyet  említsünk:  ott 
volt,  mint  Tolnamegye  követe,  a  nemes  szívű  Bezerédy  István  is,  az  első 
magyar  filantróp- humanista,  az  »örök  igazság «  eszméjének  hirdetője  a  rendi 
alkotmány   sáncai   közt.   Egy   szelíd,  gyermekded  lélek,  de  a  mely  tűzben 


»  L.  Zichy  Antal :  Visszapillantás  az  1832— 36-iki  országgyűlésre.  Budapesti  Szemle. 

205—206.  sz. 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  601 


égett,  ha  a  szegény  nép  állapotának  anyagi  vagy  erkölcsi  javításáról  volt 
SZÓ.  Ilyenkor  szónoklata  rohanó  áradattá  változott,  arcát  a  benső  tűz  pirosra 
festé  s  szemeiben  a  lelkesedés  lángja  lobogott.  A  mi  volt  a  szóban,  ez  volt 
a  tettben  is.  Jobbágyaival  6  kötötte  meg  először  az  örökváltsági  szerződést ; 
kisdedóvó  intézetet  állított  birtokán  és  selyemtenyésztő  telepet,  hogy  a  nép- 
nek könnyű,  jövedelmező  munkát  adjon.  Még  az  1849-iki  katasztrófa  után 
is  abban  talált  elbúsult  lelke  vigasztalást,  hogy  a  nagy  romlásból  legalább 
a  jobbágyság  felszabadítása  megmaradt. 

A  főrendek  tábláján  Wesselényi  és  Széchenyi  —  kiknek  útaik  még 
ekkor  nem  nagyon  tértek  el  egymástól  —  ragyogtatják  ékesszólásukat. 
Mindketten  nagy  név  örökösei:  amaz  mély,  dörgő  hangjával,  ünnepélyes, 
pathetikus  előadásával,  szenvedélyes  kitöréseivel,  a  tűzzel,  erővel,  csillo- 
gással, melylyel  a  liberális  eszmék  mellett  harcolt,  jóformán  egy  csapásra 
meghódítá  a  közönséget  már  1830 — 31-ben;  most  pedig  a  felsőházi  ellenzék 
ünnepelt  vezére,  s  a  viszonyok  sajátságos  voltánál  fogva  az  alsóházi  ellen- 
zéknek is,  a  baráti  konferenciák  által,  félig-meddig  vezetője  volt.  Mellette 
csak  az  egy  Széchenyi  alakja  emelkedik  ki,  a  ki,  mióta  a  felső  táblánál  helyét 
elfoglalta,  tüntetőleg  mindig  magyarul  beszélt,  s  ki  épen  ezekben  az 
években  válik  a  nemzet  halványává.  Szónoklatai,  melyek  csaknem  mind 
rögtönzöttek,  olyanok  mint  egyéb  művei:  tele  gondolatokkal,  eszmékkel, 
ötletekkel,  sokszor  a  lángész  fényében  ragyogva:  de  mondatai  túlterheltek, 
beszédei  néha  fárasztók,  a  melyeket  azonban  mégis  mindig  a  legnagyobb 
figyelemmel  hallgattak.  És  ezen  az  országgyűlésen  vonja  először  magára 
nemzete  figyelmét  —  bár  még  nem  beszédei  által  —  egy  fiatal  ügyvéd, 
rövid  időn  a  legnagyobb  magyar  politikai  szónok,  sőt  egyik  legcsodálatra- 
méltóbb  szónoki  lángesze  a  világnak:  Kossuth  Lajos. 

A  zemplénmegyei  Monokon  született,  1802  szeptemberében.  Születési  Kossuth  Lajo^ 
napját  nem  tudjuk,  mivel  a  tállyai  evang.  egyháznak,  a  hol  Kossuthot 
keresztelték,  anyakönyvéből  épen  az  a  rész  az  1810-iki  tűzvészben  meg- 
semmisült, ő  maga  sem  tudta.  »Úgy  rémlik  előttem,  —  írja  a  tállyai 
evang.  lelkésznek  1874-ben,  —  hogy  szeptember  16-ika  és  19-ike  közt; 
alkalmasint  19-én«.  Atyja,  Kossuth  László,  első  gyermekének  Lajosnak 
születésekor  a  gróf  Andrássy  család  uradalmi  ügyvédje  volt.  Fia  egy 
Tinnyén  elkezdett,  de  be  nem  végzett  önéletrajzban  így  jellemzi  őt :  » Atyám 
heves,  indulatos  kedélyű,  de  törhetlen  becsületességű  ember  vala,  a  függet- 
lenség meleg  érzetével  keblében,  mely  csak  isten  előtt  hajol  meg,  ember 
előtt  porba  nem  borúi  soha;  tömi  kész,  de  hajolni  nem«.  Nem  is  tudott 
megvagyonosodni  soha.  Anyja  Tyrlingi  Weber  Sarolta,  az  epeijesi  Caraffa- 
korszak  egyik  áldozatának,  Weber  Andrásnak  ivadéka  s  a  liszkai  posta- 
mester leánya  volt.  Vallásos  kedélyű,  de  a  mellett  kiválóan  értelmes  s 
nemességére  büszke  nő,  ki  Lajos  fiát  imádta  s  annak  legfényesebb  diadalait 
'megérte.  Egy  végtelenül  kedves,  okos,  mosolygó  női  arc,  a  hogy  egyik 
arcképe  mutatja. 


602  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 


A  Kossuth-család  a  közép-nemesi  osztályhoz  tartozott  s  nemess^ét 
vissza  tudta  vezetni  IV.  Béla  koráig.  Főfészkük  a  turócm^yei  Kossuth- 
falva volt,  honnan  aztán  elszármaztak  a  különböző  felső  megyékbe,  sőt 
még  Pestmegyébe  is.  A  reformáció  után  a  család  egyik  ága  megmaradt  a 
régi  hit  mellett,  a  másik  pedig  az  ágost  evang.  egyház  kebelébe  tért  át. 
Ezen  ágból  született  Lajos.  Iskoláit  Ujhely t,  Patakon  és  Eperjesen  végezte ; 
könnyen  és  kedvvel  tanúit  s  rendesen  az  osztály  elsői  közé  tartozott; 
azonban  magaviselete  miatt  már  ekkor  sok  baja  volt  az  iskolai  hatósá- 
gokkal. Büszke  önérzet,  nagy  érzéken3rség  az  egyéni  becsület  és  jog  dolgá- 
ban s  mindennemű  —  \'alódi  vagy  képzelt  —  igazságtalanság  fölötti  erős 
fölháborodás  jellemezték.  A  hagyomány  szerint  Patakon,  jogtanára,  a  híres 
Kövy  megjósolta  róla,  hogy:  «a  dominus  Kossuthból,  ha  meg  nem  javul, 
még  nagy  országháborító  lesz«.  Pesten  jurátuskodik,  megszerzi  az  ügyvédi 
oklevelet  s  otthon,  apja  mellett  ügyvédeskedik  s  el-eljár  Zemplén  megye 
közgyűléseire,  a  hol  kezdi  kibontogatni  szónoklatának  szárnyait. 
Kossuth  az  Szélcsebb  körben  nevét  akkor  kezdték   először   emlegetni,  midőn  az 

1832    36  iki 

országgyűlésen  1831-iki  kolera  alkalmával,  a  felvidéki  tótság  lázadásakor,  bátor  föllépésével 
s  Újhely  piacán  a  néphez  tartott  hatásos  beszédével,  a  várost  mint^y  a 
pusztulástól  mentette  meg  s  ott  a  rendet  helyreállította.  S  nem  sokkal 
ezután  cselekvő  egyénisége  olyan  térre  jutott,  a  hol  őt  az  egész  nemzet 
szeme  egyszerre  meglátta.  Az  1832 — 36- iki  országgyűlésen  mint  egy  pár 
távol  levő  mágnás  képviselője  jelent  meg,  az  »absentium  ablega tusok « 
sorában.  Az  országgyűlési  tanácskozások  lefolyásának  közzététele  már 
előbb  is,  de  most  különösen  erősen  foglalkoztatta  a  rendeket.  Végre  abban 
állapodtak  meg,  hogy  a  Napló  szerkesztését  Orosz  József,  németből  lett 
magyar  íróra  bízták;  azonban  a  szerkesztés  nagyon  színtelen  volt  s  nem 
elégítette  ki  az  embereket.  Ezalatt  Lónyay  Gábor,  zemplénmegyei  nagy- 
birtokos, megkérte  Kossuthot,  mint  jó  ismerősét,  hogy  küldjön  neki  tudó- 
sításokat az  országgyűlésen  történtekről,  levelek  alakjában,  s  ő  fáradságát 
megfizeti.  Kossuth  az  ajánlatot  szívesen  fogadta  s  megkezdé  tudósításait, 
melyek  oly  jól  voltak  írva,  hogy  mind  többen  kérték  annak  küldését,  sőt 
maguk  a  követek  is  nagy  gyönyörűséggel  olvasták  azokat  s  m^lepet\'e 
vették  észre,  hogy  milyen  kiváló  tehetség  él  köztük,  a  kit  eddig  alig  vettek 
számításba.  Ez  az  eredete  az  Országgyűlési  tudósUdsoknak,  mely  nem 
csak  a  beszédeket  közölte  kivonatban,  s  rendesen  az  elmondotténál  szebb 
formában,  hanem  azokat  kommentálta  is  s  ítéletet  mondott  a  szereplők  és 
pártok  fölött  A  kormány,  megijedve  az  írott  hírlap  nagy  hatásától,  meg- 
vonta a  Tudósításoktól  a  postai  szállítás  jogát.  A  megyék  akkor  lovas 
hajdúik  által  hozatják  azt  el  Pozsonyból  s  küldözik  egymásnak.  A  sok- 
szorosító kőnyomdának  lefoglalása  sem  használt  semmit :  s  az  országgyűlést, 
bezártakor,  Kossuth  mint  országosan  ismert  nevű  ember  hagyta  el;  a 
közönség  pedig  annyira  megkedvelte  írott  tudósításait,  hogy  több  felől  fel- 
szóllították,  készítene   hasonló   tudósításokat  a  megyék  tanácdcozásairól  is. 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  iRÓ 


Kossuth    1836  júliusában  csakugyan  megindítja  a  Törvényhatósági  ttidó- 
silásokai,  a  mely  vállalatának   hatása  m^  nagyobb  volt  mint  az  előbbié. 


Kossuth  LajoB  arcképe.  (IS4I.} 

A  közvélemény  különben  is  ingerült  volt  a  Wesselényi  pörbe  fogatása  s  az 
országgyűlési  ifjak  elítéltetése  miatt ;  Kossuth  lapja  mintegy  összekötő  kap- 
csul  szolgált  a  vármegyék  közt ;  egyik  megyének  szellemét  és  határozatait 


604  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 


közvetíté  a  másikkal  s  egységes  közvéleményt  teremtett.  A  Tudósítások 
által  rendkívül  kellemetlenül  érintett  kormány  előbb  meginté  Kossuthot,  hogy 
hagyjon  fel  a  szerkesztéssel ;  majd  a  midőn  ez  nem  használt,  lapját  a  nádor 
által  betiltatta.  Kossuth  ekkor  ügyét  Pestmegye  pártfogásába  ajánlotta  s  ez 
kimondá,  hogy  a  letiltó  rendelet  ellen  felír  az  országgyűléshez.  Pestmegye 
ezen  föllépéséhez  a  megyék  többsége  is  csatlakozván :  a  kormány  elhatározó 
lépésre  szánta  el  magát  s  Kossuthot  1837  május  4-ike  éjjelén,  zugligeti 
lakásán  katonasággal  elfogatta  s  a  budai  vár  egyik  kaszámya-tömlöcébe 
záratta.  Ügye  egy  hónap  múlva  került  tárgyalás  alá  s  a  bíróság  egyhan- 
gúlag három  évi  börtönre  ítélte.  Kossuth,  midőn  megengedték  neki,  hogy 
könyveket  és  írószert  vehessen  magához:  egyebek  közt  egy  angol  nyelv- 
tant és  egy  angol  Shaksperet  kért  s  fogsága  alatt  megtanult  angolul. 
Valami  csodálatos  ösztön  súghatta  meg  neki,  hogy  ennek  a  nyelvnek  a 
tudása,  számára  legmélyebb  leveretettsége  idején  erkölcsi  tovább-élést,  sőt 
soha  nem  álmodott  diadalokat  fog  szerezni.  Fogságából  1840  április  29-ikén 
szabadult  ki,  midőn  az  1839— 40-iki  országgyűlés  nyomása  alatt  a  kor- 
mány kénytelen  volt  megadni  a  politikai  elítélteknek  az  általános  amnestiát 
Fogsága  azt  eredményezte,  hogy  a  nemzet  szabadelvű  része  most  már  mint 
vértanúját  tekintette,  ki  az  ő  ügyéért  szenvedett. 

Ez  időre  esik  Kossuth  házassága  Meszlényi  Terézzel,  a  mely,  mint- 
hogy a  menyasszony  római  katholikus  volt,  s  a  pesti  plébános  —  revcr- 
sulist  nem  kapván  —  tőlök  az  áldást  megtagadta :  országos  felháborodásra, 
vármegyék  feliratára  stb.  adott  okot.  S  ugyanekkor  kínálta  meg  Landerer 
Lajos  pesti  könyvkiadó  egy  ellenzéki  hírlap  szerkesztésével,  a  melyet  Kossuth 
egy  pillanatnyi  habozás  után,  a  mely  inkább  a  meglepetésé  mint  ac  vona- 
kodásé volt,  elfogadott,  s  ezáltal  egy  olyan  fegyvert  kapott  a  kezébe,  a 
mely  őt  rövid  időn  hatalommá  tette  az  országban. 
A  Pesti  Hírlap  A  PcsH  Hivlav  mutatványszáma,  Kossuth  programmjával,  1840  decem- 

meginditása  »        rr» 

ber  29-ikén  jelent  meg  s  a  rendes  első  szám  1841  január  2-ikan.  Tulajdon- 
kép ez  volt  az  első,  igazi  politikai  lapunk,  a  modem  értelemben.  Az  eddigiek : 
Helmeczy  Jelenkoréi  (Széchenyi  orgánuma).  Orosz  Hírnöke^  Méhész  Erdélyi 
Hiradó}a,  részint  gyarlón  voltak  szerkesztve,  részint  nem  mertek  vagy  nem 
akartak  a  belpolitikával  foglalkozni.  Dessewflfy  Aurél  Világja  csak  1841-ben 
alapíttatott,  Kossuth  lapjának  ellensúlyozására  s  eleinte  nagyon  rosszul  is 
volt  szerkesztve.  Kossuth  egész  lelkét,  egyéniségét  belevitte  lapjába,  s  csak 
most  tűnt  ki,  hogy  mily  rendkívül  kitűnő  hirlapíró.  A  francia,  angol,  német 
költőkből  és  szakírókból  vett  idézetei  s  folytonos  hivatkozásai  a  külföldi 
viszonyokra,  mutatták,  hogy  tudása  mennyivel  több,  látóköre  mennyivel 
szélesebb  eddigi  hírlapíróinkéinál;  stílje  pedig,  erejével,  hangulatával,  művé 
sziességével,  messze  kimagaslik  kortársai  stílje  fölött  Annyira  érezte  ez 
utóbbinak  fontosságát,  hogy  még  a  megyékből  érkezett  tudósítások  stíljét 
is  maga  átdolgozta,  kijavította.  Lapja  hetenként  kétszer  jelent  meg  (szerdán 
és  szombaton),   rendesen   nyolc,   néha  tíz-tizenkét  lapnyi  terjedelemben.  Bo 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  605 


tudósításokat  hozott  a  külföldi  eseményekről,  de  egyszersmind  a  hazaiak- 
ról is;  figyelmet  kiterjesztette  mindenre,  a  mi  hazánkban  figyelemreméltó 
volt:  egyletekre,  közintézetekre,  társulatokra,  s  mint  szerkesztő  mindjárt 
kezdetben  kijelenté,  »a  nemzet  életének  hű  tükre*  kivánt  lenni.  De  a  leg- 
nagyobb hatást  mégis  vezércikkeivel  tette,  a  melyeket  legnagyobb  részük- 
ben Kossuth  maga  írt,  a  legtöbbször  névtelenül.  E  cikkek,  egy-egy  felmerült 
eset  kapcsán,  felölelték  a  magyar  politika,  közmívelődés,  társadalom  majd- 
nem összes  kérdéseit  (Pénz  szűke.  Nyelvünk  ügye.  A  nemzeti  színház 
lövője.  Betyárkodás  Nyilvánosság.  Halottas  házak,  ősiség.  Kisdedóvás. 
Protestáns  unió.  Bot,  vessző,  korbács,  örök  váltság.  A  szegény  vakok  stb.), 
s  rövid,  szónoki,  kissé  szentimentális,  de  mindig  emelkedett  s  a  figyelmet 
teljesen  lekötő  hangon  igyekeztek  a  közönség  érdeklődését  azok  iránt  fel- 
ébreszteni, s  azt  a  szerkesztő  meggyőződése  szerint  azok  felől  tájékozni. 
És  a  mi  fő,  a  szerkesztő  kezét  folytonosan  mintegy  nemzedékének  a  szív- 
verésén tartotta  s  megérezte  annak  minden  dobbanását.  Nem  csoda,  ha  a 
lap  előfizetőinek  száma,  mely  megindulásakor  alig  volt  több  hatvannál, 
néhány  hónap  alatt  ötezerre  szökkent. 

Széchenyij   a   ki   ez   időben   a   legkimagaslóbb,    mondhatni   egyetlen  Széchenyi 

,  támadása ; 

vezér-ferfia  a  nemzetnek,  előbb  örömmel  és  érdeklődéssel,  majd  mind  jobban  Keiet  Népe 
növekvő  aggodalommal  olvassa  a  Pesti  Hirlap  vezércikkeit;  veszélyeseknek 
találja  azokat  a  nemzet  nyugodt  fejlődésére  nézve,  annál  veszélyesebbeknek, 
minél  hatásosabbak,  és  » felriadva «  a  jövő  képétől,  melyet  a  Pesti  Hirlap, 
szerinte,  hazánkra  okvetlenül  hozni  fog :  nem  tud  ellentállni  lelke  parancsoló 
ösztönének,  és  alig  hat  hónappal  megindulása  után,  egy  hatalmas  könyv\'el 
támadja  meg  a  Pesti  Híriapot  és  annak  szerkesztőjét.  A  Kelet  Népe 
(1841.),  szubjektív  szempontból,  talán  a  legérdekesebb  e  csodálatos  nagy 
szellem  valamennyi  műve  közt.  Vallomásokon  kezdi ;  elmondja,  mily  gyakran 
látta  nagynevű  atyját  mély  buba  merülve,  melynek  okát  akkor  nem  érté, 
s  csak  később  tudta  meg,  hogy  az,  mint  » magyar «,  reménytelenül  szállott 
sírjába.  Elmondja,  hogy  ő  maga  is  mily  soká  tartozott  azok  közé,  kik  a 
magyar  nemzetre,  mint  »volt«-ra,  csak  a  bűs  elégia  könnyei  közt  tekin- 
tettek; majd  hogyan  támadt  szívében  remény,  mely  hitté  erősödött,  hogy 
e  nemzetre  még  nagy  és  fényes  jövendő  várakozik,  oly  biztosan,  mint 
a  hogy  a  kis  makkból  idővel  termő  tölgyfa  lesz;  hogyan,  minő  lelki  küz- 
delmek után  szánta  el  magát  arra,  hogy  ő  kiáltsa  nemzete  fülébe  az  ébresztő 
szót,  s  mekkora  volt  lelkének  boldogsága,  midőn  a  halottnak  hitt  test  meg- 
mozdult s  abban  az  élet  lüktetése  megkezdődött.  Érinti  a  hibákat  és  téve- 
déseket, melyeket  mindkét  részen  azóta  elkövettek,  de  hála  a  gondviselés- 
nek, » láthatatlan  hatalmak  pártolták  és  segítek  a  magyart*,  a  félreértések 
a  nemzet  és  kormány  közt  megszűntek;  a  haladás  útja  nyitva,  az  agitá- 
ciónak  szüksége  egyelőre  megszűnt  s  mindennapi  rendes  hangya-munkára 
van  szükség.  Elmondja,  mennyire  örült,  midőn  meghallotta,  hogy  a  haladni 
kíx'ánó    hazafiaknak    közlönyük    lesz,    melyben   a   nemzeti     élet  erőművét 


606  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 


szabályozzák  és  irányozzák,  s  minő  várakozásokkal  vette  kezébe  az  év 
elején  megindult  Pesti  Hírlapot.  De  most  kínos  érzéssel,  kifejezhetetlen 
belküzdések  közt  kénytelen  kimondani,  hogy  a  Pesti  Hirlap,  ha  vezércik- 
keiben az  eddigivel  homlokegyenest  ellenkező  taktikát  nem  követ,  meg- 
semmisülésre vezeti  a  magyart.  Szól  a  szerkesztőről,  kit  » tán  az  istenek, 
a  szokottnál  magasabb  fény  körbe  állítottak «  s  kinek  népszerűsége  határtalan. 
Felszólítja,  hogy  legyen  nagylelkű ;  szeresse  inkább  a  hont  mint  önmagát ; 
ne  szálljon  le  az  államférfi  magas  álláspontjáról,  s  tűrje  el,  nemzetünk 
egykori  felemelkedése  kedvéért,  netalán  érzékenyebb  vágásait.  Es  azután 
az  ő  gondolatgazdag,  rhapsodistikus,  helylyel-helylyel  mélyen  megindító 
modorában,  24  sűrűn  nyomtatott  íven  keresztül  foglalkozik  Kossuthtal, 
az  ő  lapjával  és  annak  modorával.  Kimondja,  hogy  elvben  nincs  köztük 
eltérés;  haladnunk  kell,  ebben  egyetért  velők,  de  hogy  mely  utakon  s 
miként:  ebben  van  már  a  különbség.  Kossuth  fő  hibája  az,  hogy  szív- 
politikus  (ez  a  *  modor*  kérdése);  mindig  az  érzelmekre  igyekszik  hatni 
s  ezáltal  örökös  izgatottságban  tartja  a  kedélyeket;  pedig  a  szívnek  a 
politikában  csak  tanácsadó  szerepe  lehet,  s  a  legfőbb,  az  intéző  hatalom 
az  értelem  kell  hogy  legyen.  Kegyetlen  szatírával  gúnyolja  ki  Kossuth 
filantropikus  szentimentalizmusát,  »szívandalgását«  s  misericordianus  f<dfo- 
gását,  —  mint  ő  nevezi.  De  hibás  Kossuth  taktikája  is ;  követel  ott,  a  hol 
legíolebb  csak  kérni  volna  szabad,  vagy  szerényen  óhajtani;  így  például 
midőn  a  főurak  áldozatkészségét,  vagy  az  előkelő  családok  nyelvének 
megmagyarosodását  sürgeti;  nem  ismeri  a  dolgok  egymásutánját;  apró, 
másodrendű  kérdésekre  fordítja  a  figyelmet,  midőn  sokkal  fontosabbak 
elintézéséhez  még  hozzá  se  fogtunk.  Tiltakozik  azon  felfogás  ellen,  hogy 
ő  ezelőtt  10 — 12  évvel  ugyanazt  tette,  a  mit  most  Kossuth;  ezt  csak  az 
állíthatja,  a  ki  úgy  okoskodik,  hogy  mivel  1,  10,  100,  mindannyian  számok, 
tehát  egyenlők.  De  még  ha  azt  tette  volna  is,  az  egészen  más  volt  akkor. 
Akkor  a  nemzet  egy  tetszhalott  volt ;  életet  kellett  bele  önteni  minden  áron ; 
de  ma  élet  lüktet  minden  porcikájában,  s  azt  mesterséges  úton  tovább 
galvanizálni  halálos  veszély.  Még  nem  vagyunk  ugyan  ott,  de  oda  jut- 
hatunk. Mert  a  Pesti  Hirlap  izgató  modora  a  nagybirtokosok  gyűlöltté 
tételére  és  végeredményileg  vagyon-elkobzásra  vezet;  a  kiváltságos  rend 
és  minden  felsőség  meggyűlöltetésén  dolgozik;  s  francia  minták  után,  a 
Desmoulins  Camille,  Danton,  Robespierre  stb.  nyomdokain  halad,  kik 
mind  becsületes  emberek  voltak,  a  jót  akaró  filántropiával  kezdték,  de  a  szív 
és  érzelmek  tévütaiba  keveredvén,  az  őket  logikai  szükségességgel  a  forra- 
dalomba vezette,  így  járunk  mi  is,  ha  Kossuth  meg  nem  változtatja 
modorát  s  abba  nem  hagyja  a  szenvedélyek  izgatását. 

A  munka,  mint  mondók,  rendkívül  érdekes  ma  is,  tele  lélektani 
tapasztalatokkal  és  igazságokkal.  Széchenyi  minden  ragyogó  tulajdona 
benne  van:  szenvedély,  búskomorság,*  humor,  gúny,  éle,  páthosz.  Tudá- 
sának,   gazdag    tapasztalatainak    egész    tárházát    kitárja;    az    illusztráló 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  607 

tények,  élcek,  adomák  egész  sortüzet  szórja  ellenfelére,  nem  riadva  vissza 
a  fenyegetéstől  sem;  s  önvallomásainak  komoly  páthosza  néhol  a  fen- 
ségesig emelkedik. 

A  munka  megjelenése,  természetesen,  rendkívüli  föltűnést  keltett,  p^,"^ 
Kossuth,  lapja  51.  számában  (június  26.),  csak  röviden  reflektál  rá,  de  meg- 
igéri,  hogy  könyv  ellen  könyvet  fog  írni,  s  pár  hónap  múlva  megjelent  a 
Felelet  gróf  Szécheftyi  Istvánnak,  Kossuth  Lajostól,  E  mű,  az  öreg  korban, 
külföldön  készült  EmlékiratoksX  nem  számítva,  az  egyetlen  könyv  Kossuth 
tollából,  s  írói  szempontból  már  ezért  is  figyelmet  érdemel.  Nem  összefüggő, 
szoros  logikai  rendben,  de  töredékesen,  darabokban  van  írva  ez  is,  mint 
Széchenyié;  mintegy  visszhangja  annak. 

Kossuth,  mint  egy,  a  maga  igazságáról  föltétlenül  meggyőződve  levő 
ember,  a  fiatal  harcos  ügyességével,  könnyedén,  játszva  veri  vissza  Széchenyi 
támadásait  s  szedi  szét  okoskodásait  Bizonyos  büszke  önérzet  vonul  végig 
könyvén,  párosulva  a  Széchenyi  személye  iránti  nagy  tisztelettel,  de  a  mely 
azért  nem  gátolja  sem  a  gyakori  irónia,  sem  a  kíméletlen  őszinteség  alkal- 
mazásában Széchenyivel  szemben.  Sajnálja,  hogy  annyi  önvallomást  tett 
könyvében,  a  melyeknek  —  mondja  —  későbbi  életrajzírója  nem  igen  fog 
örülni:  de  egyszersmind  azokat  ügyesen  felhasználja  ellene.  így  különösen 
a  két  szék  közötti  helyzetet,  a  melyről  Széchenyi  többször  panaszkodik, 
hogy  t.  L  sem  fönt,  sem  lent  nem  bíznak  benne,  s  a  mit  Kossuth  egye- 
nesen Széchenyi  szerencsétlen  taktikájának  tulajdonít.  Rámutat  az  ellen- 
mondásra, hogy  a  míg  Széchenyi  a  Hitelben  és  Világhsin  a  magyart  erő- 
teljes, fiatal  népnek  mondja:  a  Kelet  népében  már  úgy  szól  róla,  mint  a 
mely  a  sír  szélén  áll.  Rossz  historikusnak  mondja  azt,  a  ki  1760  táját 
dicsőítni  tudja ;  s  az,  a  ki  az  utóbbi  országgyűlések  hangulatában  a  forra- 
dalom előjeleit  s  a  karzatok  magaviseletében  a  convent  jeleneteit  látta: 
ugyanazzal  a  képzelettel  alig  nevezhető  másnak,  mint  egy  újabb  Fouquier- 
Tinville-nek.  Elfogadja,  hogy  szív-politikát  űz  s  Széchenyinek  erős  szét- 
választását, hogy  a  politikában  csak  az  értelemre  szabad  hatni,  tévesnek 
tartja.  Lehet  és  kell  is  hatni  mind  a  szívre,  mind  az  értelemre,  a  cél  és 
körülmények  szerint.  De  hiszen  hol  van  magyar  politikus,  a  ki  annyira 
igyekeznék  a  szívekre  hatni,  mint  épen  Széchenyi,  s  épen  ezen  l^utolsó 
munkájában,  a  Kelet  népében  ?  örvend  azon,  hogy  Széchenyi  a  Pesti  Hirlap 
elveit  helyesli,  sőt  magasztalja,  csak  a  modor  és  taktika  ellen  tesz  kifogást. 
De  kivel  lesz  képes  elhitetni,  hogy  ez  a  modor,  akármilyen  legyen  is,  veszé- 
lyeztesse az  elveket  s  megölje  a  nemzetet?  Ha  Széchenyinek  megvolt  rég 
kidolgozott,  megfontolt  terve  a  dolgok  logikai  egymástitánjára  nézve: 
miért  nem  tette  közzé,  hogy  mások  is  megismerhessék,  s  miért  nem  épen 
az  ő  lapjában,  holott  arra,  mindjárt  kezdetben,  egész  tisztelettel  fölszólította  ? 
Felel  arra  is,  hogy  ő  minden  áron  vezér  akarna  lenni.  Egy  nemzet  vezére 
csak  az  lehet,  kit  a  közvélemény  olyanul  elfogadott.  S  az  is  igaz,  hogy 
a  nemzet  nehezen  válik  meg  egyszer  elfogadott  vezérétől,  csak  az  marad- 


KOSSUTH  LAJOS  MIMT  SZÓNOK   ÉS  ÍRÓ 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  KS  ÍRÓ  609 

jon  hű  önmagához;  csak  ne  álljon*  elő  különbözés  irányban  és  célban, 
közte  és  a  nemzet  között.  De  ha  imperátori  teljhatalmat  követel  valaki 
magának :  azt  ug^'an  a  magyar  nemzet  el  nem  tűri.  Ne  akarjon  Széchenyi 
minden  áron  Prométheusz  lenni.  Ne  képzelje,  hogy,  ha  netalán  a  nemzet 
beteg,  azt  egyedül  ő  gyógyíthatja  meg. 

Széchenyi  azt  mondja:  az  előjogokat  nem  szabad  bántani;  s  ugyan- 
csak ő  hirdeti  azt  is  a  Kelet  népében,  hogy:  terjesztessék  ki  Hunniában  a 
magyar  alkotmány  áldása  mindenkire.  Hogyan  képzeli  ez  utóbbit  az  előjogok 
megsemmisítése  nélkül.^  Széchenyi  azt  mondja:  ha  jókedvében  van,  adhat 
önként,  magától ;  de  ha  követelnek  tőle :  azért  se,  egy  fillért  se.  Ö,  Kossuth, 
azt  mondja,  hogy  ha  igazságos  azon  áldozat  megtétele,  akkor  követeljük. 
Mutogatja,  hogy  Széchenyi  programmját  mennyire  igyekezett  a  Pesti  Hirlap 
eddig  is  valósítani :  de  oly  taktikát,  a  minőt  Széchenyi  ajánl,  mely  a  szeren- 
csés születésűeket  áldozatokra  csábítgatná,  az  alacsonyabb  születésűeket 
pedig  béketűrésre  édesgetné,  s  a  mely  taktika  Széchenyit  a  gyönyörűkét  szék 
közötti  helyzetbe  juttatta :  a  Pesti  Hirlap  elfogadni  nem  fog  soha.  Védi  magát 
a  népszerűség-hajhászat  ellen.  Igen,  ő  becsüli  a  népszerűséget  s  nem  tet- 
szeleg magának  abban,  hogy  azt  mintegy  akarattal  eljátszsza :  de  nem  mint 
célt,  hanem  csak  mint  eszközt,  de  egy  igen  hatalmas  eszközt.  Az  agitációra 
azt  jegyzi  meg,  hogy  tulajdonképen  minden  szó,  minden  beszéd  agitáció,  mert 
ez  által  egyik  ember  hatni  kíván  a  másikra ;  s  nemzeteknél  úgy,  mint  egyé- 
neknél, az  az  élet  föltétele.  Védi  filántropikus  felfogását  a  közügyekben  s  végül 
a  három  legsúlyosabb  vádat:  a  birtok- megtámadásra  való  izgatást,  a  kivált- 
ságos rend  és  a  felsőség  gyűlöletessé  tételét  s  a  Robespierre-Marai-íéle 
forradalmi  úton  járást  cáfolja,  ez  utolsót  egy  » rémlet es  rodomantadának« 
nevezvén.  Sajnálja,  hogy  Széchenyi  a  teljes  sajtószabadságot  veszélyesnek  s 
még  a  mostanit  is  túlságosnak  tartja ;  de  hiszen  erre  nézve  már  a  nyugot- 
európai  közvélemény  tisztába  jött,  nincs  róla  mit  vitázni.  Végül  meleg 
hangon  aposztrofálja  Széchenyit;  jobbját  nyújtja  neki  a  békülésre;  kéri, 
hogy  tanácsával  gyámolítsa  őt  további  működésében.  De  ha  ezt  nem 
akarná  is  tenni:  legyen  meggyőződve,  hogy  Széchenyinek  további  »alkotó'< 
munkájában,  a  százezrek  közt,  kik  a  grófot  tekintik  vezérökűl,  erősebb 
napszámost  tán  találhat,  de  hívebbet,  mint  ő,  Kossuth,  egyet  sem. 

A  munka,  mint  említők,  bár  széttördelt,  de  élénken,  meggyőződéssel 
van  írva;  kiterjeszkedik  Széchenyi  minden  számbavehető  vádjára  s  egyik 
igen  szerencsés  vitatkozási  fegyvere,  hogy  Széchenyinek  különböző  időkben 
tett  nyilatkozatait  idézi  ellene.  A  gúny,  s  néhol  igen  sikerűit  gúny,  és  páthosz 
ebből  sem  hiányoznak  s  a  nemes,  szónoki  fellobbanások  itt-ott  mint  láng  csap- 
nak föl  a  bizonyítás  érvei  közül  De  páthoszuk  közt  különbség  van.  Kossuthé 
a  retorikai,  szónoki  páthosz ;  Széchenyi  egyes  kitörései,  felkiáltásai  a  tragi- 
kai  hőst  juttatják  eszünkbe,  a  ki  érzi  és  érezteti,  hogy  saját  életéről  van 
szó.  Általában  mind  a  két  író  a  maga  teljes  egyéniségével  van  benne 
e  két  könyvben,  melyekben  először  mérték  össze  fegyvereiket.  Látjuk  a  két 

Ueöthy,  .\iag3'ar  irodalomlőrtcnel.  II.  köt.  C9 


610  KOSSUTH  LAJOS  MIÍÍT  SZÓKOK  ÉS  IRÓ 


egyéniség  közt  levő  roppant  különbséget,  fölfogásban  és  cselekvésben; 
és  látjuk  azt  is,  hogy  ezek  soha  egy  ütőn  nem  haladhatnak.  Széchenyi  a 
gazdag  magyar  arisztokráciának  egyik,  bizonyára  legbüszkébb  tagja,  a  ki 
nem  akar  egyszerre  és  gyökeresen  szakítani  a  múlttal,  de  azt  lassanként 
átalakítani,  jobbá  tenni,  5  ezeft  munkájában  fölfelé,  a  főrendékre  és  a 
kormányra  támaszkodik.  Kossuth,  a  középnemesi  osztály  gyermeke,  a 
vagyontalan  ügyvéd  és  hirlapíró,  természetszerűleg  a  demokrácia  kép- 
viselője; politikai  működésében  nem  tradíciók,  hanem  kizárólag  eszmék  és 
elvek  vezérlik  s  munkájában  kizárólag  lefelé,  a  nemzet  zömére  támasz- 
kodik, ügy  hogy  még  a  főrendűeknek  is  szemökbe  kiáltja  híres  mondását: 
»\'e]etek  s  általatok,  ha  tetszik;  nélkületek,  sőt  ellenetek,  ha  kell.«  Széchenyi 
aggódik  nemzetéért  s  félti  azt  a  forradalomtól ;  Kossuth  teljesen  bízik  annak 
jövőjében  s  a  forradalmat  üres  rémképnek  mondja,  de  ha  —  a  mint  látand- 
juk  —  majd  elérkezik,  akkor  se  rémül  meg  tőle.  A  két  ember  a  kormányzó 
nemzet  két  osztályát  képviselte,  a  melyek  nem  először  ütköznek  így  össze 
hazánkban  a  vezetés  jogáért,  döntőleg  és  válságos  viszonyok  között. 
A  mohácsi  vész  előtti  években  ugyanez  a  harc  vivatik  Báthory  és  Verboczy 
s  pártjaik  között.  Kossuthban  a  Verboczy  lánglelke  lobogott,  de  még 
hevesebben  mint  azé;  Széchenyiben  a  büszke  Báthoryaké,  ha  ugyan  az 
övénél  nagyobb  büszkeség  s  a  Széchenyi  névnél  méltóságosabban  hangró 
név  az  ő  fülében  lehetett  volna.  Ettől  fogva  a  két  férfi  szakadatlan  harcot 
vív  egymással,  mely  csak  az  egyik  tragikai  összetöretésével  szűnik  meg. 
Széchenyi  ösztönszerűleg  érzi,  hogy  a  vezérség  kisiklik  kezéből ;  s  Kossuth, 
a  ki  eleinte  nem  mert  ilyen  nagyra  gondolni,  lassanként  akaratlanul  is 
befogadja  keblébe  a  gondolatot,  hogy  a  vezetésre  van  hivatva,  s  ez  önér- 
zetét és  bátorságát  növeli.  Ő  benne  testesült  meg  először,  mint  kiváló  kép- 
viselőjében, a  demokratikus  modern  Magyarország,  mely  nem  őseire,  hanem 
csupán  tehetségeire  támaszkodik  s  ismeri  és  vallja  I.  Napóleon  híres  mon- 
dását: *La  carriére  est  ouverte  aux  talents*. 

A  két  küzdő  férfi  közül  melyiknek  volt  igaza  .^  A  maga  szempont- 
jából  mindakettőnek.  Es  a  nemzet  történeti  fejlődése  szempontjából?  .  .  . 
Igaz,  hogy  a  forradalom,  a  melyet  Széchenyi  megjósolt,  bekövetkezett: 
de  az  nem  azzá  lön,  a  mitől  Széchenyi  rettegett,  a  nemzet  halálává ;  de  Ion 
annak  ujjászületésivé,  a  melyből,  a  külső  leveretés  után  is,  győztesen,  hitben, 
erőben  megifjodva  támadtunk  fel. 

Kossuth  tehát  ment  a  maga  utján  tovább,  egyre  nőve  a  nemzet 
szeretetében.  Lapja  lassankint  az  egész  ellenzék  orgánumává  lesz ;  szószólója 
a  megújhodásért  küzdő  ifjü  Magyarországnak  s  egyszersmind  állandó  fókusa 
az  izgatásnak.  A  kormány  százszor  megbánta  már,  hogy  az  engedélyt  a 
lapra  megadta,  de  azt  egyszerűen  betiltani  most  már  nem  merte,  nehogy 
még  nagyobb  izgalmat  támaszszon,  azért  a  kiadót  vette  le  lábáról,  hogy,  ha 
csak  lehet,  vegye  el  a  lapot  Kossuthtól.  S  ez  a  kiadónak  csakhamar  sike- 
rült is.   Haszontalan  pénzkérdésben  megsérté  Kossuth  büszkeségét,  s  ez  a 


KOSSUTH  LAJOS  MINT   SZÖNOK   ÉS  ÍRÓ  61 1 

szerkesztésről  lemondott,  ha  csak  kívánságát  nem  teljesítik,  nem  is  álmodva,  S'^""',i; 
hogy  a  számára  Bécsből  megásott  verembe  hull,  A  kiadó  kapva  kapott  a 
lemondáson  s  a  lapot  azonnal  a  centralistáknak  ajánlotta  fel,  kik  azt  el  is 
fogadták.  Kossuth  még  bízott  abban,  hc^y  Bécsben  engedélyt  nyerhet  egy 
új  lap  szerkesztésére  s  személyesen  ment  fel,  hogy  azt  Mettemichtől  kérje, 
A  mindenható  államminiszter,  ki  Kossuth  tehetségeit  ismerte  és  becsülte, 
ezt  nagy  udvariassággal  fogadta,  s  a  köztük  lefolyt  beszélgetésben,  melyet 
Kossuth  följegyzett,  finoman  azt  az  ajánlatot  tette  neki,  hogy  tollát  hasz- 


Kounlb  Ujus  arcképe  is  névaláírása.  (ilMa) 

nálja  a  kormány  támogatására  s  ez  gondoskodni  fog  gond  nélküli  meg- 
élhetéséről. Kossuth  Wirkner  által  küldötte  meg  válaszát,  melyben  Metternich 
ajánlatát  igen  ügyesen  utasítja  vissza  s  kéri  ismét  az  engedélyt  egy  füg- 
getlen hírlap  megindítására,  a  mit  azonban,  természetesen  nem  kapott  meg. 
Ez  ügy  látszik  elkedvetleníté,  s  arra  gondolt,  hogy  visszavonul  a  köz- 
ügyektől. Pestmegyében,  Tinnyén,  egy  kis  birtokot  vásárolt,  hogy  majd  ott 
gazdálkodik  és  családjának  él.  Azonban  másként  volt  megLr\'a,  Sem  ő  nem 
nélkülözhette  többé  a  közélet  küzdő  terét,  sem  a  közélet  őt.  Politikai  barátai 
sem  engedték,  hogy  visszavonuljon  s  rö\'id  időn  ismét  ott  találjuk  őt  a 
közélet  munkásai  közt.  A  nemzet,  tapasztalván  hogy  Bécsből  mit  sem  vár- 


()I2  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓ.VOK  ÉS  ÍRÓ 

hat,  ez  időtájt  kettőzött  erővel  vetette  magát  az  anyagi  állapotok  javítására- 
diímiműködése  Kossuth  is  erre  a  térre  viszi  egész  erejét,  lelkesedését.  Igazgatója,  lelke  lesz 
a  Védegyletnek;  a  Gyáralapító-társaság,  az  Iparegyesület,  a  Kereskedelmi 
társaság  részint  egyik  létrehozójukat,  részint  legerősebb  támaszukat  tisztelik 
benne;  s  kivitelünk  érdekében  hatalmas  izgatást  fejt  ki  a  vukovár-Jjumei 
vasút  mellett.  Közben  a  sajtó  terén  is  dolgozik  s  Pestmegye  gyűléstermében 
ragyogtatja  ékesszólását, 
vetté^vaífsztfa  Ezalatt  a  politikai  harc  a  hazában  mind  szenvedélyesebbé  válik ;  mind 

a  két  párt  szervezkedik  és  programmot  ad  ki ;  a  kormány  az  országgyűlést 
1847  november  7-ikére  összehívja;  Széchenyi  megírja  utolsó  munkáját 
Kossuth  ellen,  a  Politikai  programm-töredékeket,  Kossuthot  pedig  pártja 
Pestmegyében  fényes  diadallal  választja  meg  egyik  követül.  Szentkirályi 
mellé.  Kossuth  vezérsége  az  országgyűlésen  eleinte  kétes  volt ;  kétszer  pró- 
bálták leszorítani:  először  a  válaszfeliratnál  s  másodszor  az  adminisztrátori 
ügy  tárgyalásánál ;  mind  a  kétszer  ő  győzött  s  a  támadások  csak  helyzetét 
erősítették.  S  azalatt,  míg  az  országgyűlés  vesződik  a  haladás  kérdéseivel, 
kezén  lábán  a  régi  rendszer  békóival :  egyszerre  híre  érkezik  a  párizsi 
februári  forradalomnak  (22.),  mely  Francziaországból  köztársaságot  csinált, 
s  a  mely  hír  ép  oly  készületlenül  találta  a  bécsi  kormányt,  mint  a  mily 
bátorítólag  hatott  az  ellenzék  szellemére.  Kossuth  sas  szeme  egyszerre  fel- 
ismerte az  eseményben  az  idők  jeleit  s  elérkezettnek  látta  a  pillanatot,  hogy 
a  miért  a  nemzet  legnemesebb  szivű  fiai  1790  óta,  sőt  mondhatni  300  év 
óta  folyvást  küzdöttek,  mindig  leveretve  és  újra  fölkelve,  mint  Antaeus, 
most  mind  egyszerre  megvalósíttassék.  Ki  tudja,  ad-e  másik  ilyen  jó  alkalmat 
a  gondviselés? 
'^ors^gg}^és  *  A  forradalom  hírére  az  állampapírok  értéke  esni  kezdett ;  a  megrémült 

közönség,  mely  már  megért  egy  bankó-devalvációt,  tömegesen  vitte  bank- 
jegyeit a  bécsi  bankhoz  beváltás  végett;  s  bár  ez  a  beváltásokat  folyto- 
nosan teljesíté,  mégis  rémhírek  keletkeztek,  hogy  a  bankjegynek  ismét 
kényszer-árfolyama  lesz^  sőt  hogy  az  értékét  fogja  veszíteni.  A  győriek, 
kik  a  Bécscsel  való  kereskedés  folytán  közelről  voltak  érdekelve  a  kérdésben, 
a  megyegyűlés  útján  felszólították  Balogh  Kornél  követüket,  hogy  kérjen 
felvilágosítást  az  országgyűlésen  a  bécsi  bank  dolgában.  Balogh  március 
1-én  bejelenté,  hogy  legközelebb  indítványt  fog  tenni  ebben  a  kérdésben, 
s  március  3  án,  a  kerületi  ülésen  be  is  nyújtá  azt.  A  terem  e  napon,  a 
karzatokkal  eg3áitt,  a  zsúfolásig  tömve  volt,  mert  hallották,  hogy  Kossuth 
is  fog  beszélni.  Balogh  indítványa  után  valóban  felállt,  s  egy  hatalmas 
beszédben,  melynek  alaphangja  azon  tételben  nyert  kifejezést,  hogy  » emeljük 
föl  politikánkat  az  események  színvonalára*,  indítványozta,  hogy  a  fels^ 
kéressék  meg,  hogy  a  közigazgatás  minden  egyes  ágának  élére  nevezzen 
ki  férfiakat,  kik  úgy  az  ő,  mint  az  országgyűlés  bizalmát  bírják,  az  ország- 
gyűlés tanácskozásaiban  közvetlen  részt  vegyenek,  s  a  törvények  végre- 
hajtásáért személyesen  legyenek  felelősek.  Rövid  indokolás  után  a  királyhoz 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRO  613 

intézendő  kész  feliratot  felolvasta,  melyet  mind  a  kerületi,  mind  másnap 
(március  4ikén)  az  országos  űlés  egyhangúlag  elfogadott,  s  azonnal  fel- 
küldött a  főrendi  házhoz  tárgyalás  végett. 

Ettől  fogva,  ama  kietlen  sötétségű  napig  Aradon,  midőn  augusztus 
11-én  Görgei  Arthur  kezébe,  mint  diktátoréba,  teszi  le  a  főhatalmat:  ő  a 
nemzetnek  föltétlen  vezére,  sorsának  intézője.  A  dicsőségben,  gyászban, 
első  helyen  részes ;  a  mi  történt,  azért  első  helyen  felelős. 

A  felső  tábla  március  1 4-ikén,  az  előző  napi  bécsi  események  hatása  ^liaiakiSsa^ 
alatt,  szintén  egyhangúlag  fogadta  el  a  javaslatot,  mely  a  magyar  alkot- 
mány gyökeres  átalakítását  jelentette,  s  másnap  15-ikén,  egy  hetvenkét 
tagból  álló  küldöttség,  magának  a  nádornak  vezetése  alatt,  viszi  azt  fel  a 
királyhoz,  elfogadás  végett.  A  bécsiek  a  küldöttséget  rajongó  lelkesedéssel 
fogadják ;  Kossuth  kocsiját  a  bécsi  nők  virágokkal  szórják  tele.  Az  emberek 
ölelkeznek,  sírnak  örömükben.  A  következő  napon  Bécsben  Kossuth  az  úr. 
Többször  beszél  a  néphez  (először  szónokol  idegen  nyelven)  s  ez  őt  vállaira 
emeli.  Boldog  ki  szavát  hallja,  vagy  közelébe  férkőzhetik.  A  késő  éji  órákban 
tudatja  a  nádor  a  küldöttséggel,  hogy  az  uralkodó  beleegyezett  az  átala- 
kulásba s  Batthyányi  lesz  a  miniszterelnök,  mely  örvendetes  hírrel  ez 
17-én  visszatér  Pozsonyba. 

S  most  az  országgyűlés  lázas  sietséggel  dolgozik  az  új  törvény- 
javaslatokon, melyeket  az  európaivá  átalakított  alkotmány  szükségessé  s 
a  viszonyok  kedvező  volta  lehetővé  tett.  A  jobbágyság  felszabadítása; 
Erdély  egyesítése  Magyarországgal;  népképviseleti  országgyűlés,  évenként 
Pestre  összehíva;  közös  teherviselés;  vallás-egyenlőség;  sajtószabadság;  a 
papi  tized  megszüntetése;  tanszabadság  az  egyetemen  stb. :  mindazon 
nagy  átalakítások,  melyek  az  1847— 48-iki  országgyűlés  harmincegy  tör- 
vénycikkében foglaltatnak,  néhány  nap  alatt,  nagyobb  vita  nélkül  keresztül- 
mennek. S  e  munkában  mindenütt  Kossuth  végzi  az  oroszlán-részt.  Az 
aratás  ideje  volt  ez.  Sok,  sok  nemzedéknek,  sok  millió  szívnek  óhaja,  imája 
vált  ekkor  valósággá  néhány  rövid  nap  alatt.  Az  ember  ilyen  időkben 
órák,  napok  alatt:  évek,  századok  munkáját  végzi.  Az  emberi  akarat 
széttöri  rendes  korlátait  s  a  lelkesedés  tüzében  égve,  alkot,  teremt,  isteni 
mindenhatósággal.  Az  új  törvények  április  7-én  Bécsben,  a  minisztérium 
névsorával  együtt,  sok  nehézség  után,  megerősíttettek,  s  április  11-én  maga 
a  király  zárta  be,  a  királyné,  Ferenc-Károly  és  fia  Ferenc- József  főhercegek 
jelenlétében,  ezen  oly  nevezetes  országgyűlést.  Az  új  minisztérium,  melyben 
Kossuthnak  a  pénzügyminiszteri  tárca  jutott,  április  16-án  kezdé  meg  műkö- 
dését, s  az  első  népképviseleti  országgyűlést  Istyán  főherceg  július  5-én 
nyitotta  meg  Pesten,  a  mai  Vigadó  régi  épületében. 

Kossuth,   mint  pénzügyminiszter,   bámulatos   tevékenységet  fejtett  ki.  ^^^,^^„*]j.Pf"r^; 
Figyelme  kiterjedt  mindenre,   még  a  védelmi  ügyekre  is.   Talán  senki  sem        ^^^ge 
érzé  oly  erősen   mint   ő,   hogy  a  hazát   nagy  veszély  fenyegeti  s  lázasan 
készült  annak  kellő  fogadására.   De   egyszersmind  a  parliamentnek  is  ő  a 


914  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓSOK  ÉS  ÍRÓ 

vezetője.  A  minisztertanácsban  rendesen  az  ő  nézete  megy  keresztül :  a 
kormány  törvényjavaslatait  ő  indokolja  s  védi  a  vitákban;  s  válságos 
körülmények  közt,  a  melyek  most  mind  gyakoriabbakká  lesznek,  mindig 
ö  találja  meg  a  kellő  hangot  s  mondja  meg,  hogy  mit  kell  cselekedni. 
Intuitív  ösztönével,  saját  egyéniségének  a  nemzet  ügyével  való  azonosí- 
tásával, forradalmi  szellemével,  ragyogó  szónoklatával  foltétlen  ura  a  ház 
akaratának,  ö  szól  és  úgy  lesz.    Első  ilyen  fényes  diadalát  a  július   1 1-iki 


AUt^gorikus  kcp  Kossuth  fogadlalásaiól  Angliábui  is  Amerikában. 

Ülésen  aratta,  mindjárt  az  országgyűlés  elején,  midőn  kimondá  a  jelszót: 
.a  haza  veszélyben  van!« ;  s  ezt  a  kül-  és  belállapotok  hatalmas  festésével 
bebizonyítva,  felszólitá  a  házat,  hogy  szavazzon  meg  a  minisztérium  részére 
kétszázezer  katonát  és  negyvenkét  milliónyi  hitelt.  Ki  ne  ismerné  azt  a 
fönséges  jelenetet,  midőn  a  beszéd  hatása  alatt,  annak  végét  be  sem  \árva. 
maga  az  eUenzék  vezére,  Nyári  Pál  fölemelkedett,  ^yszerre  vele  az  egész  ház. 
s  jobb  kezüket  égnek  emelve  kiálták,  egy  hangon,  egy  lélekkel:  > megadjuk !< 
És  midőn  a  szeptemberi  napok  elérkeztek,  s  a  harc  a  magyar  nemzet 
és  az  uralkodó  közt,  főként  a  katonai  párt  gyűlölete  következtében,  kike- 
rűlhetetlenné  vált ;  s  Jellasich  bán  hada  hetyke  gőggel  közeledett  az  ország 


KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  616 


szíve  felé,  hogy  megsemmisítsen  mindent,  a  mi  a  nemzet  előtt  drága  és 
szent:  ismét  Kossuth  volt  az,  a  ki  kellő  hangot  tudott  adni  a  jogaiban, 
büszkeségében  megsértett  nemzet  haragjának.  A  cikkek,  melyeket  ezen 
napokban  lapjában  *  közölt,  a  felindulás,  páthosz,  keserűség  olyan  erejével 
vannak  írva,  a  minővel  csak  ő  tudott  szólani,  s  melyeknek  olvasása  ma 
is  megremegteti  a  magyar  ember  szívét.  Velőkig  ható  hangon  szól  a  nem- 
zethez a  dicsőséges  megmaradásról  vagy  az  örök  halálról,  s  így  folytatja : 
»Az  asszonyok  pedig,  Veszprém  és  Fehérvár  között  ássanak  egy  irtózatos 
sírt,  melybe  vagy  a  magyar  nevet,  magyar  becsületet,  a  magyar  nemzetet, 
vagy  ellenségeinket  eltemessük;  s  melyen  vagy  a  magyar  nép  szégyen- 
oszlopa álland  ily  felírással :  így  bünteti  isten  a  gyávaságot  ;  vagy  álland 
a  szabadság  örökzöld  fája,  melynek  lombjai  közül  isten  szava  szóland, 
mint  szólott  Mózeshez  az  égő  csipke-bokorból:  A  hely,  melyen  állasz, 
szent ;  így  jutalmazom  a  bátorságot  I  Szabadság,  dicsőség,  jólét  és  bol- 
dogság a  magyarnak!*  S  a  képviselőház  szeptember  24riki  ülésén,  a  ^  "épföikeies 
gyűlés  formális  megnyitása  előtt  mély  felindulással  kér  szót:  » Lelkemben 
fel  vagyok  indulva  azon  gondolattól,  hogy  az  ármánynak,  árulásnak  egy 
nemzet  fölötti  győzelme  csaknem  sikerűi ;  hogy  negyven-ötven  ezer  hitvány 
ember  bejő  az  országba  s  úgy  szólván  kardvágás  nélkül  foglalja  el  a 
hazát.  En  nem  érzek  magamban  annyi  erőt,  hpgy  ezt  tűrjem.  Fél  óra 
műlva,  azon  megbízásnál  fogva,  melyet  saját  érzetem  s  a  haza  veszélye 
nyűjt,  megyek,  kezdve  Ceglédnél,  felhívni  a  népet,  hogy  tömegestül  fegy- 
verre keljen.  így  megyek  tovább,  faluról  falura,  és  vagy  nem  látnak  önök 
többé,  vagy  látnak  mint  utócsapatát  azon  serinek,  mely  maga  is  képes 
lesz  semmivé  tenni  azon  gyalázatos  rabló  csordát«.  S  az  ülést  elhagyva 
ment  egyenesen  Ceglédre,  s  onnét  tovább  az  erőteljes  magyar  nép  lakta 
városokba,  hogy  szervezze  a  népfölkelést.  Lelkesítő  szavára  a  nép  fiai 
százával,  ezrével  tolultak  a  háromszínű  lobogó  alá,  s  újra  felzendült  a 
kuruc  korból  visszamaradt  dal,  ^y  kis  szöveg  módosítással: 

Kossuth  Lajos  azt  izente, 
Elfogyott  a  regementje. 

S  midőn  már  nyilt  harcban  vagyunk  a  körülöttünk  levő  egész  a  honvédelmi 
világgal  s  törvényes  kormányunk  nincs,  mint  a  honvédelmi  bizottmány 
elnöke  6  vezeti  és  szervezi  az  egész  ellenállást,  s  a  vesztett  csaták  közt 
ő  önt  lelket  a  csüggedőkbe:  »legalább  haljunk  meg  dicsőségesen*.  A  ret- 
tenetes zűrzavarból  csak  Petőfi  lantjának  szilaj  csengése  s  az  ő  biztató 
szava  hallatszanak  ki,  mint  a  kik  nem  félnek,  nem  hátrálnak,  nem  alkusz- 
nak. A  Debrecenbe  menekült  töredék  országgyűlést,  melynek  egy  jó  darabig 
még  felsőháza  sincs,  ő  tartja  össze  s  buzdítja  a  kitartásra.  S  végre  szava 
teljesülni  kezd;  a  szerencse  istenasszonya  felénk  fordul.  Honvédeink,  keresztül- 

'  Kossuth  Hírlapja.  Szerkeszti  Bajza  József.  (1848.  július  1.   —  1848.  dec.  31.) 


610  KOSSUTH  LAJOci  MINT  SZÓNOK   KS  ÍRÓ 

esve  a  tűz-  és  vér-keresztségen,  feltámasztják  sírjából  a  rég  aluvó  magyar  harci 
dicsőséget,  hogy  azt  még  egyszer  bámulja  a  világ.  A  tokaji,  branyiszkói, 
szolnoki,  hatvani,  tápióbicskei,  isaszegi,  váczi  véres  csaták  megmutatták 
az  ellenfélnek,  hogy  a  magyar  nemzetet  nem  lehet  úgy  egyszerűen  kitörölni 
az  élők  sorából,  s  a  hazafiak  szívét  örvendezéssel  és  büszkeséggel  töltöt- 
ték el.  S  Kossuth  a  diadal  mámorában,  a  szenvedély  logikája  által  vitetve, 
április  14- én  az  országgyűlés  által  kimondatja  a  dinasztia  letételét  s  az 
ország  politikai  függetlenségét.  S  a  szerencse  még  mindég  mosolyog  ránk. 
A  nagy-sallói  és  komáromi  győzedelmeket  követi  Buda  bevétele  honvédeink 
által  május  21-ikén.  A  főváros  ismét  kezünkben,  a  hova  az  országgyűlés 
és  a  kormányzó,  (ez  utóbbi  június  5-ikén)  diadalmasan  vonulnak  be.  Kossuth 
díszfogata  előtt  fényes  bandérium  halad;  körülötte  az  éljenző,  örömében 
tomboló  nép,  mely  kocsiját  virágokkal  szórja  tele.  Napja  ekkor  álloU  a 
zeniten,  oly  közel  a  lemenéshez. 
A  szabadság-  Mert  az  oroszok  már  ekkor  útban  voltak  hazánk  felé,  s  június  utolsó 

napjai  felében  két  oldalon  törnek  be,  keletről  és  éjszakról,  mértföldeket  beborító 
hadaikkal.  Eljött  tehát  »az  utolsó  ítélet«.  Petőfi  megírja  szép  harci  dalát: 
Föl  a  szent  háborúra,  —  maga  pedig  még  egyszer  felköti  a  megénekelt 
kardot  s  megy,  hogy  egy  emberrel  több  legyen,  a  ki  az  ellenségnek 
útjába  áll.  Kossuth  pedig  szónokol,  » keresztes  háborút <  hirdettet;  kiáltványt 
szerkeszt  » Európa  népeihez «,  intézkedik,  hadvezérekkel  ül  tanácsot.  Hijában! 
Minden  ellenünk  fordult,  még  a  szerencse  is.  Az  országgyűlés  július  elején 
újra  menekül  a  fővárosból  Szegedre,  hova  Kossuth  július  12ikén  érkezik. 
A  tiszteletére  rendezett  fáklyás-zenénél  még  azt  a  hitét  fejezi  ki,  hog>* 
"Európa  szabadsága  Szegedről  sugárzandik  ki«,  de  a  mely  hitt>en  akkor 
már  vajmi  kevesen  osztoznak.  Augusztus  1-én  már  Nagyvárad  felé  menekül 
az  országgyűlés  s  onnan  Aradra,  hova  Kossuth  augusztus  4-ikén  érkezik 
meg.  Augusztus  9-ikén  megtörténik  a  temesvári  csata,  a  hol  legnagyobb 
seregünk  (majdnem  60,000  ember)  mintegy  magától  szétmállik  s  Kossuth 
augusztus  11-ikén  Görgei  kezébe  teszi  le  a  főhatalmat;  ő  maga  pár  órával 
később  Lúgos  felé  távozik  s  augusztus  17-ikén  Orsovánál  elhagyja  a 
haza  földét. 

Tehát   mindennek   vége!   Igen,   azt   hívék  a  győzők    és  legyőzöttek 
egyaránt.   Egy  pillanatra   még  Kossuth  óriás  hite  és  optimizmusa  is  meg- 
rendül. De  csak  egy  pillanatra! 
A  menekülés  Kossuth  és  menekült   társai   Viddinben   léptek   török   területre  s  egy 

ideig  ott  maradtak,  várva  sorsuk  eldöltét.  A  portánál  kerestek  oltalmat  s  a 
szultán  azt  megadta  nekik.  S  midőn  Ausztria,  majd  Oroszország  is  együtte- 
sen követelték  kiadatásukat,  háborúval  fenyegetődzve,  s  a  szultán  tanácsosai 
sem  láttak  más  menekvést,  mint  ha  a  menekültek  az  izlamra  térnek,  a  derék 
Abdtil  Medsid,  a  padisa,  a  Divánban  felállt  s  kezeit  égnek  emelve  monda : 
>' Allah  hatalmas!  Bízom  oltalmában.  Azt  a  gyalázatot  nem  hozom  nevemre, 
hogy  kiszolgáltassam  ellenségeik  boszújának  a  szerencsétleneket,  kik  nálam 


KOSSUTH   LAJOS  MINT  SZOXOK   KS  IRO  61 


^  4    mm 


oltalmat  kerestek.  Akarom,  hogy  meg  is  találják.  Jöjjön,  a  minek  jonie  kell.  ^ő^szag*]5lnl^ 
En  őket  nem  adom  ki.  így  akarom.  így  legyen.  Gondoskodjatok  a  véde-  ^^"K'i^^'an 
lemről-.^  S  a  két  fenyegető  hatalom  elhallgatott.  Mind  a  mellett  Kossuthék- 
nak  mégis  beljebb  kellett  menniök  a  határszélről,  előbb  Snmlába,  majd  a 
k\s-ázsm\  Kiuiahiába  (1850.  febr.),  ahol,  bár  velők  s  különösen  Kossuthtal 
nagy  tisztelettel  bántak,  ez  mégis  tényleg  fogolynak  érezte  magát  s  tett- 
vágyó lelke  szabadulást  keresett.  Angol  barátai  már  épen  meg  akarták 
szöktetni  s  a  szökés  útja  is  elő  volt  készítve :  *  midőn  a  gondviselés  önként 
nyüjtá  a  szabadulást.  Az  amerikai  szenáins,  1851  nyarán,  Kossuthot  és 
társait  egyhangúlag  meghívta,  hogy  legyenek  Amerika  vendégei,  s  ha 
tetszik  polgárai,  s  értök  egy  hajót  küldött  Kis-Ázsiába.  A  Mississippi  fregatt 
1851  szeptember  1-én  vette  fel  a  menekülteket,  a  kik  örültek,  hogy  szaba- 
dulhatnak, s  a  porta  is  örült,  hogy  a  gyűlölt  börtönőri  szereptől  meg- 
szabadult. Kossuthot  már  útjában  ünneplik,  azonban  sem  Olasz-  sem  Fran- 
ciaországban nem  engedték  meg,  hogy  kikössön.  Gibraltárban  britt  hajóra 
szállt,  hogy  előbb  Angliában  levő  barátait  látogassa  meg  s  szeptember 
21-ikén  vagy  22-ikén  Southamptonhan  angol  földre  lépett.  A  parton  óriás 
tömeg  várta  a  magyar  szabadságharc  vezérét;  Londonból  is  igen  sokan 
mentek  le,  köztök  hírlapírók  és  képviselők,  s  ezek  egyike  lord  Palmerston 
levelével,  ki  őt  falusi  kastélyába  meghívta  vendégül.  A  kiszállót  a  parton 
levő  ezerek  lelkesedett  »hurrah«  kiáltásai  üdvözölték  s  a  városházán  a 
polgármester  és  a  tanács  ünnepélyesen  fogadták.  Es  most  másodszor 
mutatta  meg  Kossuth  szónoklatának  csodatevő  erejét,  bámulatosabban  az 
eddigieknél,  mert  egy  rá  nézve  teljesen  idegen  nyelven  kellett  szólania, 
s  e  diadalában  egyedül  áll  a  világ  összes  ismert  szónokai  között.  Lakására 
érve  az  erkélyre  lépett  és  beszélni  kezdett  a  néphez  és  beszélt  majdnem 
egy  óra  hosszat,  fenakadás  nélkül,  mindenki  által  megértve.  A  hallgatóság 
tombolt  elragadtatásában  s  az  angol  szónoklat  sikere  Kossuth  barátait  is 
rendkívül  meglepte.  Valóban,  e  beszéd  sikerétől  igen  sok  függött.  Londonból 
azonnal  táviratok  érkeztek,  hogy  maradjon  pár  napig  Southamptonhan, 
hogy  a  britt  főváros  is  kellőleg  elkészüljön  fogadására.  Bevonulása  Londonba 
egy  fényes  diadalmenet;  a  lord  mayorrál  élén  a  városi  tanács  fogadja 
mint  a  főváros  vendégét  s  a  városházán,  a  híres  Guild  Hallban,  szónok- 
lataival a  londoni  polgárságot  is  egyszerre  elbűvöli.  Egy  angol  gárdatiszt 
rendelkezésére  bocsátja  lakását  Londonban  léte  alatt,  s  Kossuth  ott  mint 
egy  fejedelem  fogadja  a  különböző  küldöttségeket,  tisztelgő  látogatókat 
s  a  hozzá  intézett  levelek  ezrét.  London  után  Manchestert  és  Birminghamot 
látogatja  meg,  a  hova  tisztelői  meghívták,  hasonló  eredménynyel.  Kossuth 
folyvást  szónokol,  fogadtatásokon,  banketteken,  népgyűléseken  s  a  britt  nép 
nem  győz   betelni   hallásával.   Elragadják   Kossuth    eszméi,    előadási  heve, 

»  Kossuth  ;  Irataim.  I.  k.  W\.  1. 

"  Pulszky  :  Életem  és  korom.  2.  kiad.  II.  k.  60.  I. 


618  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 


nyelve;  bámulva  látja,  hogy  ez  az  » idegen «  úgy  szól  az  ő  nyelvükön, 
mint  legkiválóbb  szónokaik;  sőt  az  ítélni  tudók  is  oda  helyezik  őt  úgy  a 
beszéd  megalkotása  mint  annak  előadása  tekintetében  Anglia  legnagyobb 
szónokai  mellé.  Mindig  ugyanazon  thémáról  beszél  és  mindig  új  alakban. 
S  miként  Demosthenesnek  megvolt  az  ő  Fülöpje,  a  kire  minden  beszédében 
újra  és  újra  visszatért,  úgy  megvolt  Kossuthnak  is:  Ausztria.  Es  ez  nagy 
szerencse  egy  szónokra  nézve.  Az  egész  britt  sziget  elragadtatással  ünne- 
pelte :  a  nép,  a  közép  osztály,  a  parliament,  a  sajtó ;  csak  az  arisztokrácia 
viselte  magát  tartózkodólag  és  a  miniszterek.  Végre  az  Amerikába  való 
menetelre  is  kellett  gondolni  s  november  elején  Kossuth  csakugyan  elindul 
Kossuth  Aroe-  oda,   néhány  barátja  kíséretében.   Amerikában    ismétlődnek  az  Angliában 

rikabiin  ^ 

lefolyt  jelenetek,  szelesebb  körben  és  még  nagyobb  fokozatokban.  Ott  benne 
egyúttal  a  köztársasági  eszmék  harcosát  is  ünneplik.  New-Yorkban  kezdődött 
ez  ünnepeltetés,  a  hol  amerikai  földre  lépett;  s  Washingtonban,  a  szenátus 
székhelyén  volt  a  legfelemelőbb.  A  kongresszus  ülésén  fogadták  ünnepélyesen 
s  az  elnök  a  maga  jobbjára  ülteté.  Ékesszólása  itt  is  elragadtatásba  hozza 
az  embereket  s  ezer  és  ezer  barátot  szerez  magának  és  a  magyar  ügynek. 
Nevéről  utcák,  terek,  községek  neveztetnek  el  a  különböző  államokban^ 
melyek  ma  is  ezt  a  nevet  viselik.  Azután  körutat  tesz  Amerika  többi  álla- 
maiban, vk^^zvt  Massachusettsszel  s  annak  fővárosával  Bostonnal,  hol  a 
személye  iránti  tisztelet  és  rokonszenv  példátlan  magas  fokot  ér  el.  A  kon- 
zervatív Winthrop,  Massachusetts  volt-kormányzója,  egyik  nyilvános  beszédé- 
ben gyönyörűen  emlékezik  meg  Kossuth  beszédeinek  hatásáról  Amerikában, 
melynek  csak  végét  iktathatjuk  ide.  »Még  sokáig  fogjuk  őt  emlegetni  mind- 
nyájan, miként  fogadtatott  barátsággal,  tisztelettel,  sőt  azon  csodálattal, 
melyet  a  valódi  lángész,  a  kitűnő  ékesszólás,  a  törhetlen  bátorság  örökké 
gerjeszt  az  emberekben;  az  a  bátorság,  mely  a  remény  ellen  remél  s  egy 
szent  ügyért  harcra  kél  a  sorssal  is.  Látogatásának  morálja  azonban  az  a 
nagy  tanúiság,  melyet  ő  elfeledhetetlenül  maga  után  hagyott,  bizonyság- 
tétel arról  a  nagy  hatalomról,  melynél  fogva  egy  komoly,  tiszteletreméltó, 
bátor  ember,  kizárólag  szavával  és  tollával,  képes  egy  egész  nemizet  nyugodt 
szellemét  felizgatni,  egy  nagy  világrésznek  óriási  szivét  erősebb  lüktetésbe 
hozni,  a  közvéleménynek  irányt  adni  s  a  világ  közügyeinek  dintézésére 
befolyást  gyakorolni. « * 
Londoni  élete  Kossuth  1852  júlíusában   tért  vissza  Európába  s  Lx)ndonban  telepe- 

dett le,  családjával  együtt.  A  megélhetés  gondjai  nehezednek  rá,  a  mit 
midőn  angol  barátai  meghallottak,  gyűjtést  akartak  rendezni  számára,  a 
mi  bizonyosan  fényesen  sikerűit  volna.  De  Kossuth  határozottan  vissza- 
utasította a  segélyezés  gondolatát,  a  míg  dolgozni  tud.  Ekkor  azt  taná- 
csolják neki,  hogy  tartson  felolvasásokat  t-  a  mint  az  Angliában  szcricásban 
van  —  az  ország  különböző  városaiban.  Kossuth  az  ajánlatot  elfogadja  s 

'  Pulszky :  Életem  cs  korom.  2.  kiad.  II.  k.   110.  1. 


KOSSUTH  LAJOS  MIST  SZÓNOK  ÉS  fRÓ  il9 

az  nála  is  fényesen  jövedelmez.  Edinburghot  ekkor  látogatja  meg  először, 
S  alakjának,  beszédének  varázsa  a  skótok  szívében  ma  is  oly  elevenen  él, 
mint  az  első  napon.  Hírlapokba  is  dolgozik,  de  kevesebb  anyagi  haszonnal. 
S  a  mellett  szövi  az  ö  politikai  terveit  és  készül  a  cselekvésre.  Az  emigrá- 
ciónak ő  a  feje.  Összetartó  kapcsa.  Az  1854-iki  krimi  háború  elején  egy 
pillanatra  felcsillant  a  remény,  hogy  Ausztria  is  bele  fog  abba  keveredni, 
s  akkor  itt  lesz  a  cselekvés  ideje;  de  tudjuk,  a  remény  csalóka  volt.  Sokkal 
nagyobb  bizalommal,  mondhatni  a  siker  teljes  reményével  lépett  a  cselekvés 


terére  Kossuth  1858 — 59-ben,  midőn  az  olasz  egység  érdekében  Piemont  a 
és  Franciaország  szövetségben  megmozdultak.  Előbb  Cavourral  lépett  össze- 
köttetésbe, ki  örömmel  fogadta  Kossuth  támogatását.  Ez  utóbbinak  terve 
volt,  hogy  az  olasz  hadsereg  keretében  magyar  csapatok  szervezkedjenek, 
s  ezek,  a  győzelem  bekövetkeztekor,  egy  frattcia  hadtest  által  támogatva, 
Magyarország  földjére  lépjenek  s  a  fölkelt  nemzettel  egyesülve  tegyék 
tőnkre  Ausztriát.  Itthon  az  elégedetlen  nemzet  egy  része  kész  lett  volna  a 
fölkelésre.  Kossuth  nevének  varázsa  megnőtt  száműzetése  alatt  s  az  abszolút 
kormány  ón&a  hibái  még  a  szelíd  lelkűeket  is  elkeserítették.  Kossuthnak 
megvoltak   itthon   az    emberei    s  ezekhez   1859  februárjában   egy    tájékoz- 


620  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZO.NO:<  ÉS  ÍRO 


tatást  intézett  a  teendők  felől,  azzal  a  végszóval,  hogy  legyen  mindenki 
készen.  Victor  Emánuel  is  elfogadta  Kossuth  támogatását,  s  midőn  a  had- 
izenet  megtörtént,  1859  május  5- én,  Napóleon  is,  ki  vele  e  napon  Párizsban 
találkozott.  A  franciák  császárjának  az  az  aggodalma  voltj  hogy  az  angol 
Üerby-kabinet,  mely  ismeretes  Volt  Ausztria  iránti  barátságos  érzelmeiről, 
ki  talál  lépni  a  semlegességből  s  Ausztria  részére  áll.  S  ezért  a  magyar 
ügy  egyenes  támogatása  feltételéül  azt  tűzte  ki,  hogy  Kossuth  igyekezzék 
a  Derby- kabinetet  valahogy  megbuktatni.  Kossuth,  miután  a  >  Magyar  Nem- 
zeti Igazgatóságot*  szervezte,  visszament  Londonba  s  Napóleon  kivánsá- 
gának  kiviteléhez  látott.  Es  most  egy  szinte  hihetetlen,  párját  ritkító  sikert 
vívott  ki  szónoklatával.  A  választások  épen  akkor  folytak  javában,  s 
Kossuth  Londonban,  Manchesterben,  Bradfordban  és  Glasgowban  rendkívül 
népes  meetingeken  fejtette  ki,  hogy  Anglia  érdeke  követeli  a  teljesen  sem- 
leges politikát.  S  az  angol  közvéleményt  annyira  a  maga  részére  terelte, 
hogy  a  Derby-kormány,  nem  sokkal  az  új  parliament  megnyitása  után, 
kénytelen  volt  lemondani ;  Palmerston  lett  a  kormányelnök,  a  ki  megígérte, 
hogy  Anglia  minden  viszonyok  közt  semleges  marad. 

S  így  feladatát  Angliában  férfiasan  elvégezvén,  Olaszországba  sietett, 
hogy  az  ügyek  élére  álljon.  A  magyar  legio  kész,  vezére  is  van  s  Kossuth 
őket  fölesketi.  Fegyverekről  s  azok  elszállításáról  is  gondoskodik ;  megnyeri 
szövetségesül  Moldva-Oláhországot  és  Szerbiát  Es  jönnek  a  csatatéri 
diadalok  is:  Montebello,  Magenta,  Solferino;  erre  rövid  fegyverszünet  —  s 
július  1 1-én,  az  egész  világ  bámulatára,  a  villafrancai  béke.  Kossuth 
mélyen  lesújtva,  elkeseredve  hagyja  ott  Olaszországot,  hogy  Svájcban  kissé 
kipihenje  magát.  De  tettvágya  újra  föltámad:  hiszen  még  semmi  sincs 
elveszve.  Az  olasz  kérdés  csak  félig  van  megoldva  s  ott  nem  állhat  m^. 
S  valóban,  a  következő  év  tavaszán  (1860  május  5)  Garibaldi  mintegy 
ezer  társával  hajóra  száll  s  Marsalánál  kiköt,  hogy  az  Itália  uftitdi  meg- 
teremtse. A  magyar  legio  újra  szervezkedik  s  Kossuth  ismét  akcióid  lép, 
Cavourral  és  Garibaldival  kezet  fogva,  s  most  olasz  segéd-csapatok  támo- 
gatását kötvén  ki  a  franciák  helyett.  Híjába!  Az  olasz  egység  lassanként 
meglesz,  de  európai  háború  nélkül.  S  Kossuthot  egymásután  sűrűn  érik  a 
csapások.  Első  volt  a  határszélre  küldött  fegyverek  lefoglalása,  részint 
Couza  herceg,  részint  a  porta  által.  Ezt  követte  egyik  legbuzgóbb  sütő- 
jének. Teleki  Lászlónak  elvesztése,  ennek  drezdai  elfogatása  által  (1860 
december  22.),  kit  sorsa  öntudatlanul  visz  a  tragikai  vég  felé.  Nyomban 
rá  a  bankópör  elvesztése  a  londoni  bíróság  előtt,  I.  Ferenc- József,  Ausztria 
császárával,  mint  Pölperessel  szemben  (1861.  jún.);  s  ugyanezzel  eg>'idejűleg 
legmegbízhatóbb  szövetségesének,  Cavoumak  halála  (1861  jún.  6.). 
Az  1861 -iki  Es   ezalatt   itthon   is   átalakultak   a   viszonyok.   Az  1861-iki  ország- 

orszaggyules  •^  ^ 

gyűlésen  Deák,  kinek  alakja  most  emelkedik  fel  egész  nagyságában,  nemzete 
nevében  őszintén  békejobbot  nyújt  az  uralkodónak,  a  törvényes  jog  vissza- 
állításának  feltétele   mellett.    Hogy  ez   az   álláspont  a  nemzet  többségének 


KOSSUTÍÍ  LAJOS  MÍNT   SZÓNOK   KS  ÍRÓ  02  í 

Óhajtását  és  érzelmeit  fejezte  ki,  semmi  sem  bizonyítja  annyira,  mint  az  a 
tény,  hogy,  bár  a  határozati  pártiak  tudvalevőleg  többségben  voltak  a 
házban,  mégis  keresztüleresztették  Deák  feliratait.  Kossuth  sokszor  panasz- 
kodik ez  időtájt  leveleiben,  hogy  nem  érti  az  itthon  történteket.  Valóban 
nem  értette,  a  mi  —  annyi  év  óta  külföldön  élvén  —  nem  is  csoda. 
A  nemzet  többsége  valóban  óhajtotta  a  kiegyezést.  Bécsben  ugyan  még 
nem  értek  meg  rá,  de  a  kiegyezés  szükségének  gondolata  mind  erősebbé 
válik  mind  a  két  részen,  míg  végre  megvalósul.  Az  1866-iki  osztrák-porosz 
háború,  melyben  a  magyar  ügy  még  fegyverrel  kezében  szerepelt,  az  olasz 
egységet  nagy  részében  megvalósítá,  nálunk  pedig  létrehozta  a  kiegyezést. 
Ezzel  Kossuth  forradalmi  terveinek  utolsó  alapja  is  elenyészett. 

1861  óta  állandóan  Olaszországban  lakott;  előbb  Genuában,  hol  ^JJ.^^JJ^'J, 
eltemeté  leányát  és  nejét  (1862,  1865.),  majd  Turinban.  Midőn  itthon  a 
kiegyezés  ügye  már  annyira  haladt,  hogy  a  minisztérium  is  ki  volt  nevezve 
s  csak  a  koronázás  hiányzott:  Kossuth  még  egyszer  fölemelte  szavát 
Magyarország  dolgában,  Deákhoz  intézett  levelében  (1867  május  22.), 
melyet  egyúttal  egy  politikai  napilapnak  is  megküldött.  E  levél  egy  nagy 
művészettel  szerkesztett  vádlevél  Deák  ellen.  A  régi  barátság  hangján 
szólítja  meg  Deákot  s  a  közös  küzdelmek  fölemlítésével  folytatja,  hogy 
kemény  vádakat,  főként  a  jogfeladás  vádját  emelje  ellene.  A  levél  nagy 
hatást  tett,  főként  a  kiegyezést  ellenzők  táborában,  de  a  komoly  férfiak 
munkáját  egy  percre  sem  tartóztatta  föl  ama  cél  felé.  A  végzet  útja  volt, 
hogy  Kossuthnak  is  éreznie  kellett  azt  a  fájdalmat,  a  mit  ő  szerzett  egykor 
Széchenyinek,  midőn  a  nemzet  sorsának  vezetését  kivevé  kezéből.  A  levélre 
Deák  maga  nem  válaszolt,  azonban  helyette  Kemény  Zsigmond  felelt  rá 
a  Pesti  Naplóban.  Erre  több  választókerület  részint  mandátummal  kinálta 
meg,  részint  egyenesen  megválasztotta  képviselőnek,  s  Kossuth  mindezeknek 
levélben  felelt,  a  melyekben  részletesen  és  szabatosan  kifejti,  hogy  miért 
tartja  rossznak  a  kiegyezést  s  miért  marad  továbbra  is  külföldön.  Ezentúl 
mind  jobban  a  tudományos  —  főként  növénytani  és  csillagászati  —  vizsgáló- 
dásokba merül  s  múltjának  emlékeit  rendezi.  1874-ben  Turintól  nem  messze, 
C'ollegno  al  Baracconeban  egy  villát  vesz  s  oda  költözik.  Itt  fogadja  a 
ceglédiek  száztagú  küldöttségét  (1877  januárban),  kik  városuknak  képvi- 
selői mandátumát  vitték  meg  neki,  a  mi  ismét  alkalmat  adott  Kossuth- 
nak, hogy  egy  szép  beszédben  könnyeket  csaljon  a  férfi  szemekbe. 

Ekkor  kezd  dolgozni  emlékiratain  is,  a  mire  az  anyagi  szükség  is  emigrációból 
kényszeríté,  miután  annyira  féltékeny  volt  függetlenségére,  hogy  még  fiaitól 
sem  fogadott  el  segélyt.  Az  Irataim  első  kötete  1880-ban  jelent  meg,  s  az 
ötödik  csak  ez  idén,  hogy  azt  még  egy  befejező  hatodik  kövesse.  E  kötetekben 
Kossuth  azon  küzdelmeit,  fáradozásait  beszéli  el,  melyeket  nemzete  ügyé- 
ben, 1849  után,  a  külföldön  kifejtett,  az  akkori  politikai  viszonyok  rajzával, 
főként  Angol-,  Francia-  és  Olaszországban,  az  olasz  egység  s  a  lengyel 
forradalom  történetével  és  érdekes  visszaemlékezésekkel  itthoni  szereplésére. 


633  KOSSUTH  LAJOS  MINT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ 

Lehetetlen  mély  megindulás  nélkül  forgatni  e  lapokat,  látva  a  küzdő  férfit, 
hogy  mint  hiúsulnak  meg  egymásután  reményei,  épen  a  teljesülés  pillana- 
tában —  mert  a  gondviselés  nem  akarta  még  egy  benső  forradalomnak 
kitenni  a  magyart,  a  miben  az  okvetlen  elvérzett  volna.  De  lehetetlen 
egyszersmind,  hogy  minden  igaz  fia  e  hazának  nagy  és  mély  hálát  ne 
érezzen  azon  férfiú  iránt,  ki  a  legsötétebb  napokban  fennen  lobogtatá  a 
nemzet  jogainak,  igazságának  lobogóját  s  nem  engedé,   hogy  arról  az  ég 


KotlBth  Lajns  nregkori  arcképe. 

s  a  fold  lakói  megfeledkezzenek,  mígnem  az  nagy  részében  kivfva  lön. 
A  forradalom  utáni  idők  történetének  megírója  e  kötetekben  igen  sok  l>ecses 
anyagot  talál,  a  magyar  olvasó  pedig  mindvégig  nagy  élvezetet  és  igen  sok 
tanúiságot.  A  szónok  itt  sem  tagadja  meg  magát  Kossuthban,  a  pártember 
még  kevésbbé :  de  magas,  néhol  a  legmagasabb  regiókban  mozog\'án,  stílje 
bizonyos  férfias  eröt,  méltóságot  kap,  a  melyhez,  főként  egyes  helyeken,  a 
stil  mesterének  művészete  járul. 
^^  Születésének  nyolcvanadik  évfordulóján  a  nemzet  szeretete,  tisztelete 

kiváló  melegséggel  fordul  a  turini  aggastyán  felé.  Az  üdvözletek  sokasága 
keresi  fel,  egyesek  és  testületek  részéről.  Törvényhatóságok  üdvözlik,  neve- 


KOSSUTH  LAJOS  MIIÍT  SZÓNOK  ÉS  ÍRÓ  623 


zetesebb  városaink  választják  egymásután  díszpolgárukká.  Kossuth  mind- 
ezekre levelekben  válaszol,  melyekben  a  szónoki  mellett  olykor  az  igazi 
költői  hang  is  megkap  bennünket,  s  melyekben,  —  épen  mint  Mikesnél  — 
hovatovább  mind  erősebbé  válik  az  elégiái  hang.  1889-ben  még  egy 
nagy  öröm  éri.  A  párizsi  világkiállítás  alkalmából  nyolcszáznegyvenöt 
magyar  utazó,  férfiak  és  nők,  minden  politikai  pártot  képviselve,  Turin 
felé  veszik  útjokat,  hogy  őt  még  egyszer  lássák  és  hallják.  A  tiszteletére 
rendezett  ebéden  Kossuth  egy  másfél  óráig  tartó  beszédet  mondott,  a  régi 
tűzzel,  a  régit  is  felülmúló  hatással.  Ez  volt  utolsó  szónoklata,  honfitár- 
saihoz és  bárkihez  e  földön.  Kilencvenedik  születésenapján  a  tíz  év  előtti 
lelkesedés  üjul  meg,  nagyobb  és  fokozottabb  mértékben.  És  Kossuth  dol- 
gozik tovább,  reszkető  kézzel,  hogy  iratainak  utolsó  köteteit  elkészítse. 

Azonban  a  kilencven  év  az  ő  csodálatos  testi  erejét  is  kimeríté.  '^^^^^napjal^**'^^ 
1894  elején  megbetegedett  s  betegségéről  aggasztó  hírek  érkeztek  haza; 
a  nemzet  feszült  figyelme  aggódva  leste  állapotát.  Márciusban  a  betegség 
mind  súlyosabbá  válik ;  a  sorsa  iránti  érdeklődés  itthon  minden  más  érdeket 
háttérbe  szorít ;  a  beteg  ágyát  legjobb  barátai  állják  körül.  Napokon  át  az 
egész  magyar  nemzet  s  az  egész  mívelt  világ  figyelme  Turinra  van  füg- 
geszve.  Végre  jött  a  hír,  hogy  március  20  án,  éjjel,  1 1  óra  körül,  Kossuth 
megszűnt  élni.  A  főváros  elkérte  a  holttestet,  hogy  ő  temettethesse  el,  a 
haza  földjében.  Tehát  mégis  haza  jött!  Temetése  a  nemzeti  gyásznak, 
kegyeletnek,  kibeszélhetetlen  szeretetnek  olyan  megnyilatkozása  volt,  a 
minőhöz  foghatót  évezredekben  egyszer  lát  a  világ:  a  maga  egyszerű- 
ségében csodás,  fönséges,  könnyfacsaró,  a  minőre  ma  csak  a  mi  keleti 
fajunk  képes,  és  ez  neki  becsületére  válik.  Most  ott  nyugoszik,  jobbjaink 
pihenő  helyén,  a  kerepesi  temetőben,  két  küzdőtársa,  Batthyányi  és  Deák 
között,  nekünk  mindeneknél  drágábbá  tevén  azt  a  helyet. 

Kossuth  mint  hírlapíró  vonta  magára  először  nemzete  figyelmét,  siónokílía 
előbb  írott  lapjaival,  majd  a  Pesti  Hírlappal.  Mint  ilyen,  egyike  volt  a  leg- 
kiválóbbaknak,  nemcsak  a  korabeliekhez,  de  a  maiakhoz  viszonyítva  is. 
A  sajtót  ő  tette  először  nálunk  hatalommá,  a  melynek  súlyát  a  közéletben 
egyedül  a  Kemény  Pesti  Naplója  közelítette  meg  később.  Mint  politikus  két 
ponton  tett  kiváló  szolgálatot  nemzetének:  a  márciusi  és  a  szeptemberi 
napokban,  s  ez  utóbbinak  következményeinél.  A  gondviselés  arra  rendelte, 
hogy  az  újjászületés  nagy  válságán  keresztülvezesse  nemzetét  s  ő  azt 
férfiasan  megtette.  Sok  vér  és  sok  könny  árán  vettük  meg  azt,  —  mert 
az  ilyen  ajándékokat  nem  adják  ingyen,  —  de  most  már  a  mienk  és  tovább 
élünk  általa.  És  hogy  e  feladat  végzése  neki  jutott  s  azt  keresztül  tudta 
vinni:  azt  főként  szónoki  lángeszének  köszönheti,  a  mely  őt  a  világ  leg- 
nagyobb szónokai  közé  emelte.  Megnyerő  alakja,  szavának  édes,  behízelgő 
volta,  a  pillanat  inspirációjából  vett  erő,  a  sokasággal  való  együttérzés,  az 
eszmék  szárnyalása  s  a  nyelv  festői  gazdagsága:  mind  rendelkezésére 
állottak.  Beszédei  mindez  ideig  sem  összegyűjtve,   sem   gondos   átnézésben 


524  KOSSUTH  LA-IOS  Mfl^T  SZÓNOK   ÉS  ÍBÓ 

kiadva  nincsenek.  Szónoki  stílje  egyikéhez  sem  hasonlít  kortársaié  közül. 
A  yzéchenyi  rhapsodistikus,  gondolatokkal  túlterhelt  s  a  forma  törvényeire 
mit  sem  adó  stíljével  szemben;  világos,  könnyen  megérthető,  szabályosan 
szép,  A  világosság  megvan  Deáknál  is,  páiosütva  nagy  egyszerűséggel, 
szoros  logikai  renddel  s  a  stílnek  kiváló  plaszticitásával :  a  kitől  viszont 
Kossuth,  még  nyugodtabb  hangú  beszédeiben  is,  minő  a  József  nádorról 
tartott  szép  beszédje  (1847  június  25-Íkén)  a  képzelet  elevenebb  játéka 
s  a  stíl  festői  elemeinek  gazdagabb  felhasználása  által  különbözik ;  mikor 
pedig  a  szenvedély  hatása  alatt  szól,  mondatainak  mindent  elsöprő  rohanó 
árjával :  egyenes  ellentéte  Deák  állandó  nyugodtságának.  Szemere  Hozzá 
képest  nagyon  is  száraz  és  doktriner.  Ügy  látszik,  a  Kölcsey  stílusából 
tanult  legtöbbet,  de  a  mit  aztán  átalakított  a  saját  hatalmas  szónoki  egyé- 
nisége, mely  mindig  a  tárgyhoz  s  a  pillanathoz  tudott  alkalmazkodni.  S  ez 
utóbbinak  szerencsés  felhasználásából  meríté  legfőbb  erejét.  Mint  minden 
lángész,  saját  magából  merité  a  törvényeket,  a  melyeknek  Öntudatlanul 
engedelmeskedett.  Eszmei  fölfogás,  a  képekben  és  hasonlatokban  való  gaz- 
dagság s  meglepő  és  ügyes  szónoki  fordulatok  tekintetében  a  Kazinczy 
Gábor  1861 -iki  beszéde  emlékeztet  rá  legjobban.  'Orgánuma  —  mint 
Kemény  Zsigmond  írja  —  csodálatosan  szép  volt,  melynek  a  suttogástól 
kezdve  a  legélesebb  hangokig  saját  varázsa  volt,  ellenállhatatlan  s  majd- 
nem hódító, «  S  épen  ezért,  ha  valakinél,  úgy  Kossuthnál  érezzük  igazán, 
hogy  a  szónoki  beszéd  puszta  szövege,  a  beszélőtől  elszakítva,  mennyire 
csak  váza  magának  a  szónoklatnak,  melynek  éltető  lelke,  színe,  ragyogása, 
tüze  a  szónokkal  Örökie  elveszett.  Ö,  az  élŐ  szónok,  újólag  megmutatta  a 
világnak,  hogy  mily  csodás,  nagy  hatalom  az  élő  szó  varázsa  az  emberek 
fölött,  ha  az  eszmék  szolgálatában  áll,  s  ezen  eszmék  és  törekvések  egyszer- 
smind azon  koréi  is. 


80.  A  forradalom  költészetéről. 

1848— 49-ben. 

FORRADALOMNAK  TULAJDONKÉP  NINCS  SZÜKSÉGE  alkalmilag  SZÜlcm-  *  iToI',''"'''' 

lett  és  megírt  kölieményekre,  mivel  saját  maga  is  —  mihelyt 
egyszer  erőre,  hatalomra  kap,  —  mindig  az  elragadtatás, 
sokszor  a  rajongás  köUészetélöl  van  áthatva,  hevítve. 

Az  emberek  akkor  nem  írják,  hanem  csinálják  küzdé- 
sükkel, diadalmaíkkal  a  hősiölteményeJieí,  a  vitézség,  önfeláldozás,  elszántság 
romantikáját ;  vagy  szerencsétlenségükkel,  bukásukkal,  katasztrófáikkal  a 
megrendítő  tragédiákat.  Erélyes  tettek  mezején  halmozzák  föl  azt  az  új, 
nagy  és  gazdag  történelmi  anyagot,  melyet  későbbi  nyugodt,  békés  idők 
történetírói  és  költői  dolgoznak  föl  hatásos  és  becses  müvekké.  Forradal- 
makban gyakran  válik  általánossá  olyan  szent  láz,  minő  máskor  ihletképen 
száll  meg  egyes  költőket,  kik  nagyot,  maradandót  bírnak  alkotni.  Lázas 
idők  azonban  egyeseknek  sem  engednek  soha  elegendő  nyugalmat  költői 
eszméik  megéredésére,  nagyobb  kompoziciók  létrehozására  s  általában  arra 
a  műgondra,  mely  a  bel-  és  külforma  teljes  összhangjában  s  művészi 
szabatosságában  biztosítja  a  hévtől  izzó  lelkek  gondolatainak  és  érzéseinek 
tartós  hatását,  irodalmi  hosszú  életét. 

A  mi  másfél  évig  tartott  forradalmunk,  dicsőséges  szabadságharcunk 
sem  hagyott  ránk  nevezetesb  költői  műveket,  kivéve  a  Petőfi  szenvedélytől 
lol>ogó  dithirambjait,  Sárosy  Gyula  harsogó  Arany  Trombitásai,  Szigligeti 
egy  történelmi  drámáját  s  egy  pár  hatalmasb  szónokunk  néhány  ékesszóló 
beszédét. 

A  dithiramb<ric  sem  tartoznak  legnagyobb  lírikusunk  széptanilag  leg- 
becsesb  termékei  közé,  de  tüzes  leikének  olyan  erélyes  és  indulatos  kitörései, 
melyek  őt  a  szabadság  legmerészb  költőinek  első  sorába  emelik.  Az  Arany 
Trombita  pedig  híjával  van  a  művészi  alkotások  egyik  alapkellékének:  a 
kompozíciónak  s  voltakép  csupán  a  forradalmi  eseményekről  és  vezérembe- 
rekről írt  verses  krónika,  melynek  énekei  időnként  a  történt  dolgok  feltűnése 
szerint  sorakoztak  egymás  mellé  s  költőjük  az  első  részek  megírásakor 

BeOlhf  Msgrar  IrodalonilSnéaet.  II.  kat.  40 


620  A  PORftAÜALOM  KÖLTÉSZKTÉRÓL 

még  nem  tudta  és  nem  is  tudhatta,  hogy  miből  gyűl  össze  az  utolsó 
részek  tartalma;  de  ez  a  mű  mégis,  részleteiben,  mint  a  forradalmi  lázas 
hév,  a  hazafiúi  harag,  a  tősgyökeres  népnyelv,  a  találó  képek  és  bravúr- 
rímek  terméke,  s  mint  az  idő  indulatának  éles  tüköré,  jelentékeny  értékkel 
bír.  A  //.  Rákóczi  Ferenc  fogságai  sem  tűnteti  ki  mélyebb  jellemrajz  és 
nagy  költői  páthosz;  de  a  magyar  színpadnak  akkori  legelevenebb  és 
leghatásosabb  színműve.  S  az  ékesszólás  is,  az  olympusi  idők  óta,  mindig 
a  múzsák  birodalmához  tartozván,  bátran  számíthatjuk  a  forradalom  költé- 
szetéhez akkori  legkitűnőbb  pár  szónokunk  néhány  hatalmasabb  beszédét  is, 
köztük  mindenek  előtt  Kossuth  Lo/osnak  ellenállásra  izgató  s  a  kedélyeket 
felgyújtó  szónoklatait,  vagy  a  debreceni  időből  a  legmerészebbet,  a  függet- 
lenségi nyilatkozat  szükségének  okadását,  melyben  inkább  a  haragvó  hazafiúi 
lélek  szenvedélyes  és  erős  páthoszát  halljuk,  mint  az  államférfiúi  bölcseség 
szellemét;  azután  Szemere  Bertalan  kormányelnöknek  nagy  műgonddal 
kidolgozott  és  a  stíl  szépségétől  fénylő  nagy  beszédét,  melyet  Szegeden  a 
nemzetiségeknek  adandó  jogokról  és  a  zsidók  egyenjogosítáról  mondott 
Emelhet  ezek  ellen  is  a  műkritika  nem  egy  kifogást,  de  mégis  szirtekként 
megmaradt  emlékek  azok,  a  túlzásoknak  pattogó  és  egymást  túlversenyző 
dikciói  s  a  heves,  de  pongyola  szószaporítások  hamar  elfolyt  hullámzásai 
közepett.  S  a  mellett  a  forradalmi  költészetnek  több  alkateleme  is  van 
bennök,  mint  a  politikai  mély  belátásnak. 

íme  ennyi  és  nem  több,  mire  az  utókor  is  büszkélkedve  mutathat, 
mint  a  forradalmi  költészet  és  ékesszólás  maradandóbb  műtermöceire.  Pedig 
mennyi  volt  akkor  a  megírott  és  elszónokolt  eleven  szó  versenye!  A  sok 
új  lapot  mind  hévvel,  kedvvel  írták.  Majd  minden  létező  költő  —  kicsije, 
nagyja  —  járult  valamivel  az  események  dicsőítéséhez,  a  hangulatok  és 
érzületek  kifejezéséhez  s  a  harcokra  serkentő  buzdításhoz.  A  zöld  asztalok, 
klubok,  népgyűlések  seregestül  termettek  meghatásra  törekvő  szónokaikat; 
de  ez  a  lázas  mozgalom,  legtöbb  írója  és  szónoka  csak  ideig-óráig  tartó 
hullámgyűrüzést  idézett  elő  a  közvélemény  föl-föltomyosúló  és  sokszor 
ideges,  szeszélyes  áradásában.  A  mit  sokan  olvastak,  hallgattak  és  tapsoltak 
a  hét  elején,  feledték  már  a  végén.    Sebesen   forgott   akkor  az  idő  kereke. 

Egy,   a   mire   igazán   szükség   lett   volna,   s   a   mi  nélkül  fegyverrel 
küzdő  forradalom   bajosan  lehet   el,   nem   szülemlett.   í^em  voU  igazi  köz- 
énekünk,  közdalunk, 
P«'^*^^Nemzcü  Tyrtaeusunk  támadt  Petőfiben  hatalmas,  ő  írta  meg  acél  kézzel,  láng 

lélekkel  a  szabadságra  virradt  magyarnak  az  első  Nemzeti  dalt,  melyet 
országszerte  szavaltak  lelkesen,  de  nem  énekelhettek  lelkesen.  Nem  temnett 
nekünk  Rouget  de  Lis/oink,  kinek  égő  ihletéből  egyszerre  került  volna  ki 
a  szöveg  és  dallam  gyújtó  összhangja,  hogy  lelkesítse  az  utcák  hullámzó 
népét  és  a  táborok  viaskodó  katonáit,  mint  a  Marseillaise,  mely  a  francia 
ajkakról  átszállt  minden  népek  és  idők  szabadságért  égő  tömegeinek  ének- 
karába, így  a  mi  forradalmunkba  is.  Öt-hat  magyar  szöveget  is  szerzettek 


Nemzeti  dal. 


Talpra ,  magyar,  fai  a*  faazal 
itt  9Z  idö,  most  ngY  soha! 
R(dK>k  legyünk  vagy  szabadok? 
Ex  a  kérdés,  váIa$zszatokI  — 
A^  magyarok  istenére 
EskOszftnkt 

EskOszQok,  hogy  rabok  tovább 
Nem  teszünk. 

Rabok  voltmik  mostanáig. 

Kárhozottak  ősapáink. 

Kik  szabadon  éltek  haltak. 

Szolgaföldben  nem  nynghatnak. 

A*  magyarok  istenére 

Esküszünk, 

Esküszünk,  hogy  rabok  tovább 

Nem  leszünk. 

Sehonnai  bitang  ember, 

KI  most,  ha  kell,  halni  nem  mer, 

Kinek  drágább  rongy  élete, 

Hint  a  haza  becsülete 

A  magyarok  istenére 

Esküszünk, 

Esküszünk,  hogy  rabok  tovább 

Nem  leszünk. 


Pétiyesébb  á*  fánczntfl  a*  kard, 

Jobban  ékesíti  a^  kkrt, 

és  mi  még  is  lánczol  hordtnnkl 

Ide  veled,  rég^i  kardunk! 

A  magyarok  istenére 

Esküszünk, 

Esküszünk,  hogy  rabok  tovább 

Nem  leszünlc 

> 
I 

A'  magyar  név  megint  szép  lesz: 

Méltó  régi  nagy  híréhez. 

Mit  rá  kentek  a'  századok. 

Lemossuk  a'  gyalázatot. 

A  magyarok  istenére 

Esküszünk, 

Esküszünk,  hogy  rabok  tovább 

Nem  leszünk. 

Hol  sirjalnik  domborulnak. 
Unokáink  leborulnak. 
És  áldé  imádság  mellett 
Mondják  el  szent  neveinket 
A  magyarok  istenére 
Esküszünk. 

Esküszünk,  hogy  rabok  tovább 
leszttiüí. 


Petőfi  Sánű 


A  sMbad  sajtó  tM  terméke.  (1848  márc.  15.) 


Beöthy,  Mcgyar  iroétílvmíti  icneléhez.  xs  Atíi^naenm 


A  fóííRAÖALOM  KÓLTÉSZETÉRÓL  Ö27 

rá  (meglehetősen  rögecseseket),  hogy  legalább  az  édes  anyanyelven  énekel- 
hesse azt  a  világkincscsé  vált,  megragadó  francia  dallamot  Mint  hatott  a 
Marseillaise  a  francia  hadsereg  harcosaira,  bizonyítja  maga  az  az  egy 
példa,  melyre  Petőfi  is  hivatkozott,  midőn  a  forradalmi  kormánytól  harcias 
hevű  Csatadalának  kinyomatását  és  a  honvédtáborokban  való  szétosztását 
kérte,  írván,  hogy  a  nagy  forradalomban  egy  francia  tábornok  vagy  egy 
hadosztálynyi  segítséget,  vagy  a  Marseillaise  üj  nyomatú  tömeges  példá- 
nyait kérte,  hogy  legyőzhesse  a  vele  szemben  álló  ellenséget. 

A  Nemzeti  dalnok  buzdító  Talpra  fnagyarja.  szerencsésen  nyitotta 
meg  a  forradalom  költészetét,  bár  akkor  még  korántsem  volt  forradalom  s 
csak  Széchenyi  István  nevezte  el  gúnyosan  a  március  15-diki  ifjúsági 
mozgalmat,  —  mivel  esős  időben  kerekedett,  —  »parapli-revolúció«-nak; 
Kossuth  pedig  a  pozsonyi  országgyűlésen  a  »Tíz  pont«-ot  megvivő  pesti 
ifjak  küldöttségét  komolyan  leckéztette  meg,  hogy  nem  az  utcán  csinálják 
a  törvényeket.  Akkoriban  és  hetek  múlva  is  még  egy  tiszai  nótára  készült 
új  alkalmi  szöveg: 

A  legelső  szabad  tavasz  virágzik, 
A  szabad  föld  legelőször  most  ázik ; 
Szabad  ország,  szabad  ember,  óh  mi  szép, 
Mint  a  magyar,  félvUágon  nincs  oly  nép  — 

nem  eljövendő  véres  harcról,  hanem  a  szabadság  levegőjétől  szebben  nyiló 
gyöngyvirágról,  a  szebben  éneklő  pacsirtáról  és  a  szebben  kacsintó  lányról 
énekel  lírai  boldog  ömlengéssel;  egy,  az  első  felelős  kormány  üdvözlésére 
készített  szintén  Nemzeti  dal  pedig  együtt  kivan  hosszú  öröméveket 
Batthyánynak,  Deáknak,  Kossuthnak  és  V-dik  Ferdinándnak,  a  ki  pedig 
—  személyét  tekintve  —  csak  a  Vörösmarty  Fóti  dalának  híressé  vált 
rhetorikus  szóvirága  szerint  volt,  mint  király,  a  legelső  magyar  ember, 
mert  különben  magyarul  egy  árva  szót  sem  tudott. 

Hogy  a  Petőfi  Nemzeti  dala.,  tömör,  velős  tartalma,  rövid  és  erélyes 
ritmusa  s  karénekre  termett  eskü-refrainje  dacára  sem  birt  közénekké 
válni,  annak  oka  nem  a  költemény,  hanem  a  dallam,  melyet  rá  hirtelenében, 
hév  és  ihlet  nélkül,  Egressy  Béni  rögtönzött.  Sehogy  sem  hangzott  ez 
(*)ssze  a  vers  gyújtó  mondataival,  mert  lassú  menetű,  siránkozó  és  épen 
nem  tüzelő  dallam.  Énekelték  itt-ott  alkalmilag,  mert  nem  volt  hozzá  más 
zene;  de  abba  hagyták  s  a  Talpra  magyar  csakhamar  csupán  szavalati 
mű  maradt. 

A  szabadságnak  örvendező  világ,  midőn  ünnep  vagy  népgyűlés  volt,  S^^"  ^^ 
például  midőn  a  nemzetőrség   először   vonúk  ki  őrállásra,  a  tavaszi  öröm-  Lászlóból 
mámorban   mindjárt  talált  a    lelkesedésre   alkalmasabb   karéneket,  melyhez 
Egressy  Béni  csak  a  szöveget  szolgáltatta  s  nem  a  zenét. 

Erkel  Ferencnek  akkor  még  nem  igen  régi  Hunyadi  László]áh6\, 
mely  drámai  erő  és  hősies  lendület  tekintetében  e  zeneköltőríek  mindvégig 
legszárnyalóbb  dalműve  marad,  merítette   ujjongó  örömének  dal-kifejezését, 

40» 


628  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


s  a  hírre,  hogy  az  addig  hatalmas  Metternich  herceg  a  bécsi  forradalom 
kitörésétől  külföldre  menekült,  fölkapta  azt  a  karéneket,  melyet  a  magyart 
gyűlölő  német  Cilley  ledöfése  után  a  magyar  főurak  tüzes  indulattal  han- 
goztatnak : 

Meghalt  a  cselszövő, 
Legyőzve  a  viszály. 
Éljen  sokáig  a  hon. 
Éljen  a  király ! 

Nagy  kedvvel  énekelték  e  dallamot,  mert  erélyes  ütemeit  pattogtatni  lehetett 
mint  az  ostort,  és  csattogtatni  mint  a  kardot.  Illett  tehát  az  akkor  kigyúlt 
kedvhez,  melyet  izgalmas  öröm  szült  és  illett  a  fölhevült  vérmérséklethez, 
melyet  semmiféle  nyújtott  ének  nem  elégíthetett  ki.  A  márciusi  magyar, 
kivált  az  ifjúság,  nagyon  különbözött  a  Cromwell  Olivér  nyirt  fejű,  komoly 
erélyű  puritánjaitól,  kik  zsoltárok  énekével  mentek  harcolni  és  gj'őzni. 
A  mieinknek  tüzesebb  ének  kellett. 
Budai  induló  Olyan  dalterméket,  melynek  szövege  és  dallama  egy  forrásból  fakadt 

volna,  egyet  tudunk  csak :  a  Budai  indulóty  melyet  egy  helytartótanácsbeli 
előkelő  hivatalnok  és  tudós  akadémikus  szerzett:  Jakab  István,  a  Falusi 
lakodalom  című  akadémiai  jutaknat  nyert  színműnek  és  a  Csel  nevű  r^bb 
magyar  dalműnek  szerzője  és  sok  külföldi  híres  színdarab  s  opera-szöv^ 
fordítója.  Az  ő  Budai  indulójában  kétségkívül  van  buzdító  hatás: 

Ős  Buda  gyermeke,  íbl,  szaporán! 
Látod,  a  vész  zászlója  lobog! 

Katona-dalok  Gyorsan  is  elterjedt,  de  inkább  a  városok  mívelt  ifjai,  lelkes  polgárai 

s  a  nagyobb  iskolák  kántusai  énekelték,  mint  a  táborok  katonái  s  a  faluk 
népe,  melyeknek  nagyon  operai  stílű  volt  A  honvédek,  huszárok  jobban 
is  szerették  a  tábornokaik  nevére  írt  indulókat  hirtelenében  költött  szöve- 
gekre énekelni,  például  a  Klapkáét:  Föl,/bl  vitézek,  a  csatára!  A  Kossuth-, 
Batthyány-  és  Perczel-indulók  szintén  hamar  kaptak  rögtönzött  szövget, 
hogy  énekben  is  rá-rá  gyújthassanak,  menetközben  vagy  a  tábori  tÜJ^knéL 
Hallottam  egyszer  Erdélyben,  a  sssabadságharc  vége  felé,  Petőfi  Csata- 
dalának  egyik  versszakát  is:  Véres  a  fold  lábam  alatt,  énekelni,  a 
későbbi  Kossuth-nóta  dallamára,  mely  tehát  akkor  már  megvolt,  de  köz- 
dallá vált  szövege,  —  legalább  a  Kossuth  nevére  való  alkalmazásban:  — 

Kossuth  Lajos  azt  üzente, 
Hogy  nincs  neki  regimentje. 
Ha  még  egyszer  azt  üzeni. 
Mindnyájunknak  el  kell  menni, 
Éljen  a  magyar! 

jóval  későbbi  termék,  vagy  variáns,  a  szomorú  időből,  mert  hisz  a  szabad- 
ságharcban volt  neki  regimentje  sok,  ha  nem  is  elég  már  arra,  hogy  a 
sereg  vezérei  velők  a  második  s  még  erősebb  nagyhatalom  hadait  is  l^yőz- 
hették  volna. 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


ISIS  laácclus  15.  allegori 


630  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


Meg  kell  jegyeznem,  hogy  a  Csatadal  refrainje  ez  egy  szó:  *  Előre-, 
mely  két  szótaggal  rövidebb,  mint  az  » Éljen  a  magyar.*  E  különbségen 
daliás  közben  úgy  segítettek,  hogy  a  kurtább  szó  első  két  sziUabáját 
megkettőztették :  »  Elő-előre ! « 

Különben  a  falu  népe  és  a  táborok  katonái  akkor  sem  éltek  csupa 
merő  hazafiúi  vagy  katonadallal.  Maguk  a  honvédek  is  szerettek  fújni  régi 
szeretkező  és  nagyon  dévaj  nótákat.  A  falu  nótás  népe  sem  csinált  sok 
hazafias  dalt,  s  a  mit  itt-ott,  főleg  a  Duna  és  Tisza  közti  síkon,  kivált 
Abony,  Cegléd  és  Kecskemét  táján  csinált,  nem  terjedhetett  el  gyorsan 
országszerte  s  ennélfogva  a  szöveg  sok  sora  rögecses,  darabos  maradU 
mert  nem  volt  rá  idő,  hogy  távolibb  tájakon  is  ajkról  ajkra  szállva,  a  nép 
egészséges  nyelv-  és  ritmus-érzéke  énekközben  sorait  úgy  kisimítsa  s  az 
egészet  úgy  meggömbölyítse,  mint  Erdélyi  János  egykori  találó  hasonlata 
szerint:  a  patak  folyton  folyó  habjai  szokták  a  medrükbe  szögletesen 
került  kavicsokat. 

A  falu  a  későbbi,  hosszú  szomorú  években  mindenesetre  jóval  több 
búsongó  vagy  reménykedő,  hazafias  nótát  költött,  előbb  a  bujdosó  Kossuth- 
ról, erről  az  » íródeák  «-ról,  ki  a  ragyogó  csillag  mellett  is  meg  tudja  írni 
a  levelet,  vagy  utóbb,  a  külső  s^élybe  vetett  vérmes  remények  kelet- 
kezésekor, Klapkáról,  Türről,  Garibaldiról,  a  kik  majd  hoznak  puskát 
A  l^^.^^^^^^^  A   mai   idő   távolából   a   szabadságharc   kora,  közérzés  tekintetében, 

jobban  fénylik  szemünkbe,  mint  akkor  a  valóságban  fénylett.  Habár  a 
jobbágyság  egyszerre  fölszabadult  s  a  harcok  idejében  alig  szedtek  adót : 
a  köznép  jókora  részét  e  hirtelen  jobbra  változás  inkább  csodálkozásba, 
mint  lelkesedésbe  ejté.  Néhol  pedig  a  fejét  is  elveszte  miatta,  hogy  m^ 
többet  kívánjon  mint  a  mennyit  kapott,  noha  a  jobbágyság  ingyen  kapta 
meg  fölszabadulását  és  földjét.  Számos  helyen  zúdult  föl  a  földosztás  mohó 
vágya.  A  falu  anyái  és  lányai  sem  igen  tettek  különbséget  a  most  hon- 
védeknek menő  és  a  nem  régen  még  a  > császár «-nak  kötéllel  verbuvált 
legények  közt.  Csak  úgy  sírtak  a  besorozott  honvédek  után  is  dalaikban, 
s  nem  nagyon  lelkesítették  őket. 

A  tizenkét  első  önkénytes  honvéd-zászlóalj  vitéz,  lelkesült  harcosai 
sem  a  falukból,  hanem  városokból  kerültek  ki.  Nagy-diákok,  egyetemi 
ifjak,  jurátusok,  patvaristák,  fiatal  ügyvédek,  kispapok,  mesterlegények 
gyűltek  önkénytesen,  kedvvel  a  kitűzött  zászlók  alá,  s  a  föld  népéből 
keveset  lehetett  volna  kapni  foglaló  nélkül.  Utóbb  is,  midőn  tömeges  soro- 
zásra került  a  dolog,  még  alföldi  gazdag,  tősgyökeres  mezővárosokban 
is,  a  jómódú,  több  telkű  gazdák  erős  iQai  szerettek  félre  állni  s  maguk 
helyett  pénzért  szegény  ördögöket,  tenyeres  talpas  suhancokat  állítani. 
A  sok  városú,  német  polgárságú  Szepes  vármegye  jóval  több  tisztet  és 
önkénytest  adott  a  nagy  harcra,  mint  a  tiszta  magyarságú  Nagy-Künság 
vagy  Csongrádmegye.  Úri  családok  keblében  igen  gyakori  volt  az  érzületdc 
nagy   meghasonlása.   Az   egyik   legmagyarabb   grófi    nemzetségben   ^yik 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZE I  ÉRŐL  631 


testvér  nagy  áldozatkészséggel  egész  huszár-ezredet  állított  a  szabadság 
szolgálatára,  a  másik  testvért  pedig,  mint  rossz  hazafit,  Nyitrában  elfogták 
a  honvédek  s  Komárom  börtönébe  szállították.  Losoncnál  Inkey  honvéd- 
őrnagy saját  testvérét  ejté  foglyul,  mint  osztrák  őrnagyot.  Klapka  tábornok 
is  szemben  állt  egy  fivérével,  mint  osztrák  zászlóaj  parancsnokával.  Sáros 
vármegye  előkelő  nemesei  közt  csak  annyi  volt  a  némettel  tartó  schwarz- 
gelb,  mint  a  lelkes  Ujházy  Lászlóval  tartó  hazafi.  Szóval,  ama  sok  tekin- 
tetben dicső  időben  a  nemzeti  öntudat  és  fajta-büszkeség  nem  volt  annyira 
általánosan  kifejlődve,  mint  ma,  midőn  hasonló  körülmények  közt,  a  nem- 
zeti törekvéssel  szemben,  saját  vérünkből  korántsem  akadna  annyi  titkos 
vagy  nyilt  ellenség,  elitélni  való  szolga-lélek,  kém  vagy  épen  muszka-vezető. 

összetartóbb   közérzület  a  leigázás   hosszü  idejében  fejlett  ki,  midőn  Forradalmi 
együtt  búsult,   csüggedt  vagy  remélt  a  városi   polgár  és  falusi  földesúr,  a 
kastély  ura  és  a  vityilló   szegénye.   S  ily  időben   válik   szélesebbé  és  mé- 
lyebbé a  népköltés  erének  hazafiúi   ága,  hogy  olyan  általános  hatású  dalt 
teremjen,  minő  egy  már  régibb  szövegből  átalakított  eme  szép  dal : 

Ksik  eső  karikára, 
Kossuth  Lajos  kalapjára ; 
V^alahány  csöpp  esik  rája : 
Annyi  áldás  szálljon  rája! 

Vagy  ez  az  erős  bizodalmú  versszak: 

Még  azt  mondja  az  osztrák  : 
Nem  lesz  több  Magyarország. 
Hej  hazudik  az  osztrák  : 
Mindig  lesz  Magyarország. 

Avvagy  c  dalsohajtás: 

Könnyű  a  németnek 
Adót  exequálni ; 
Nehéz  a  magyarnak, 
A  szegény  magyarnak 
Kossuth  Lajost  várni. 

Vagy  ez  a  naiv,  mert  a  menekültek  szegénységét  is  a  maga  alacsony 
sorsa  szerint  képzelő  székely  termék: 

Kossuth  Lajos  meg  a  Bem 
Vályogot  hány,  mert  szegény, 
Türr  Pista  meg  ködmenbe, 
Rakosgatja  ötvenbe. 

Ily  teljesen  népi  eredetre  mutató  hazafiúi  nótát  a  forradalom  idejéből 
ne  keressünk  A  forradalom  költészete  című,  1867-diki,  Heckenast-féle 
kiadású  anthologiában,  mely  ismert  nevű  költők,  versírók  költeményeiből 
és  szépprózai  ábrándozásaiból  áll.  Sőt  a  nem  rég  megjelent  Szabadságharc 
dalai  című  füzetben  is,  melynek  darabjai  —  kevés  kivétellel  —  tanúit,  de 
nem   hivatott,  lelkesedő,   de   lelkesítni   versben,   dalban   nem  nagyon  tudó 


632  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


emberek  alkalmi  munkái,  s  ha  egyik-másik  termék  megközelíti  is  az  igazi 
népdal  formáját  és  hangját,  de  vagy  nehézkes  hang,  vagy  hibás  ritmus, 
össze  nem  csendülő  rím,  sormetszeti  hiány  árulja  el,  hogy  a  nép  ajakán 
nem  simulhatott  ki.  A  mi  népies  terméket  a  forradalom  idejéből  össze 
lehetett  szedni,  leginkább  megtaláljuk  a  Magyar  Népköltési  Gyüjtemét^ 
üj  folyamában,  melyet  a  Kisfaludy- Társaság  megbízásából  Arany  László 
és  Gyulai  Pál  1872-ben  adtak  ki.  Ebben  már  találunk  néhány  dalt  a 
forradalom  idejéből,  olyanokat  is,  melyek  a  tábori  tüzeknél  kaphattak 
szárnyra.  Ilyen  a  * 


Fölteszem  a  csákómat  a  fejemre, 
Ugy  ugratok  Windisgrátznek  elejbe ; 
Windisgrátznek  paripája  sántikál, 
Plezurt  kapott  ütközetben,  Szolnoknál. 


Ilyen  valószínűleg  ez  is: 

Első,  els5,  legelső, 
Kossuth  Lajos  az  első ; 
Második  a  Windísgrátz, 
Kinek  ncpe  mindig  vész. 

Harmadik  a  Jcllacsics, 
Kinek  népe  soha  sincs ; 
Negyedik  a  Görgei, 
Ki  a  népet  töreti. 

(T.  i.  az  osztrák  katona-népet.) 

Népies  alkatrészekből  állította  össze,  valószínűleg  valamelyik  diákos 
honvéd,  azt  a  dalt,  mely  Erdélyben  a  Puchnerrel  vívott  harcról  szól  s  így 
kezdődik:  »Estve  jött  a  parancsolat  számunkra*. 

Szép,  jellemző,  jókedvű  dal  ez: 

Zúg  az  erdő,  zúg  a  mező, 
Ugyan  mi  zúgatja? 
Talán  bizony  Perczel  Móric 
A  lovát  ugratja. 

Szép  ő  maga,  szép  mindene. 
Szép  a  paripája, 
Vigan  vágtat  a  honvédek 
Nyalka  táborába. 

Akkori  eredetű  dalok  továbbá:  Kisütött  a  nap  sugara  Perczd 
Móric  ablakára^  Kossuth  Lajos  híres  kommandáns,  Kossuth  Lajos  édes 
apám,  vagy  Szól  az  ágyú,  jön  a  halál.  Megy  honvédnek,  megy  huszár- 
nak, Mindig  hordják  a  rekrutát,  Mindenfelöl  harci  nótát  fúj  a  szél. 
Nem  szánt-vet  az  égi  madár.  S  van  olyan  is,  mely  kedvetlenül  énekli, 
hogy  szegényből  lesz  a  katona,  mert  a  Szegénynek  nincs  pártfogója. 
De  még  nagy  gonddal  összeállított  gyűjtemény  sem  bír  sokat  felmutatni 
a  forradalmi   népköltés  mezejéről.   Különben  az  akkori   muköltés  sem  állt 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  633 


arányban  a  létezett  költői   tehetségek   képességével  és  előbbeni  termékeny- 
ségökkel. 

És  ezt  az  idő  természete,  lelke  okozta.  Petőfi,  kit  ez  az  idő  a  sza-  '^hatá^^ií'" 
badság-szeretet  ki-kirobbanó  vulkánjává  tett,  akkoriban  megtoldhatta  volna  ^^^^^ 
egyik  régibb,  híres  dalmondatát,  hogy  nem  csak  minden  Demosthenesnél, 
hanem  minden  Tyrtaeusnál  is  >  szebben  beszél  a  tett.«  Ekkép  a  költők  is 
a  tettek  mezejére  vonultak,  harcolni  karddal,  élőszóval  vagy  hírlapi  izga- 
tással. Nagy  terjedelmű  szépírói  munkára  senki  sem  vállalkozhatott.  Regényt 
ebben  az  időszakban  egyetlenegyet  sem  írtak.  Báró  Eötvös  József,  mint 
közoktatásügyi  miniszter,  reform-munkákkal  volt  elfoglalva  mindaddig,  míg 
az  igazi  forradalom,  —  az  első  felelős  kormány  lemondásával  s  az  ország- 
gyűlés feloszlatására  küldött  királyi  biztos;  gróf  Lamberg  tábornok  utcai 
meggyilkolásával  —  ki  nem  tört,  midőn  ő  —  nem  lévén  forradalmi  termé- 
szet —  Trefort  Ágostonnal  együtt  külföldre  menekült,  aggódni  a  veszély- 
ben forgó  haza  s  könnyezni  a  majdan  letiport  nemzet  sorsán.  Báró  Jósika 
Miklós  a  szabadság  ügyének  e  szilárd  híve  s  későbbi  számüzöttje,  mint 
főrendiházi  tag  s  utóbb  —  Vörösmartyval  együtt  —  mint  a  felség- 
jogot gyakorló  kegyelmi  szék  tagja,  teljesen  pihentette  romantikus  tollát. 
Kemény  Zsigmond  is  egészen  a  politika  szolgálatában  állt,  több  belátással 
mint  vérmes  reménységgel.  Jókai  Mór,  elbeszélő  irodalmunknak  már  akkor 
sok  fényt  igérő  új  csillaga,  egészen  hírlapíró  lett,  mint  Pálffy  Albert  is, 
ki  eleven  stílű  beszélyek  helyett  buzdító,  serkentő,  olykor  bántó  cikkeket 
írt  hamar  híressé  vált  napilapjában.  Bajza  József  is  politikai  szerkesztőnek 
állt  be,  csakúgy  mint  Erdélyi  János,  ez  az  addig  versekkel  és  magvas 
bírálatokkal  kitűnt,  komoly  szellemű  szépíró.  A  fiatal  írók  közül  néhány 
képviselő,  jóval  több  pedig  honvéd  lett.  A  szépirodalom  általában  elveszí- 
tette munkaterét  is.  Az  évek  óta  jelentőségre  kapott  három  heti  divat- 
lap  megszűnt,  átalakult.  Frankenburg  Adolftól  az  Életképeket  Jókai  és 
Petőfi  vették  át,  de  csak  a  keményebb  harcok  beálltáig  szerkesztették, 
addig  is  tele  írva  nagy  páthoszú  vagy  elmés,  gúnyos  politikai  versekkel, 
szépprózai  elragadtatásokkal  s  a  vajúdó  idő  képét  tükröző  elmésségek- 
kel.  A  Vahot  Imre  Pesti  Divatlapjából  Nemzetőr  lett,  a  Petrichevich 
Horváth  Lázár  arisztokratikus  hangot  követő  vagy  nyavalygó  Honderűbe 
pedig  Reformmá  vált,  de  csak  rövid  idei  életre.  A  kormány  hivatalos 
lapja  azonban,  a  nagy  közönséggel  biró  Közlöny,  melyet  Gyurmán  Adolf, 
az  utolsó  hónapokban  pedig  Emődy  Dániel  szerkesztett,  Debrecenben 
már  helyet  adott  a  Petőfi  lelkes  erdélyi  költeményeinek  és  elragadtatással 
írt  harci  leveleinek  is,  s  szerkesztőségének  belső  tagjai  sorában  fiatal 
költők  is  voltak,  köztük  Lévay  József.  E  hivatalos  lapban  és  Vas  Gerebennek 
a  kormánytól  pártfogolt  néplapjában:  A  Nép  Barátjában  jelentek  meg  az 
akkori  idő  legjobb  költői  termékei,  köztük  a  néplapban  számos  költemény 
Arany  Jánostól,  ki  a  ^  Nép  Barátjának  úgynevezett  főmunkatársa  volt, 
Sárosy  Gyulától   (ki  e   közlönyben   nyomtatta  ki  az  Arany  trombita  első 


634  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


részleteit),  Tompától,  Lévaytól,  Garaytól  és  Vajda  Jánostól  hazafias   szel- 
lemű, részben  izgató  versek. 
Szász  Károly  A  költők  mintegy  rösteltek  is  e  harci  zajban  és  szónoklati  versenyben 

lágyabb  érzéseket  hangoztatni.  Szász  Károly^  ki  akkoriban  kezdé  meg 
jelentékenynyé  vált  költői  pályáját,  egyik  énekét  így  kezdi: 

Hallgass  el  most,  gyáva  ének, 
Szakadj  meg  zengő  ideg ! 
Ugy  is  elfojtaná  gyönge 
Hangodat  &  fergeteg. 

Szemere  Miklós  Szemcrc  Miklós  is,  ki  ez  időben   már  jól  ismert   kedélyes  költő  volt 

s  férfikora  teljében  állt  s  el  is  ment  néhány  hétre  Erdélybe  a  z«npléni 
önkénytesekkel,  a  horvát  gúnydalok  ellen  felháborodva  énekli,  hogy  gúny- 
dallal felelne  ő  is  rájuk,  ha  méltó  volna; 

De  hallgatok !  most  nem  tollat  forgat  keze 
Népemnek,  olajág  s  kard  mostan  fegyvere : 
Olajág,  hogy  békés  frigyesének  nyújtsa. 
Torló  acél,  hogy  a  pártütőre  sújtsa. 

Vörösmarty  Vőrösnuiriy   Mihály,  a   később   nemzeti   énekimádsággá  lett  Szózat 

költője,  ki  1848  előtt  annyi  hatalmas  hazafiúi  ódával  rázta  meg  a  velőket, 
a  forradalom  után  pedig  A  vén  cigányban  önté  ki  elborult  lelkének  egész 
keserű  gyászát,  a  nagy  harcok  idején  letette  költői  lantját,  érezve,  hogy  nem 
elég  fiatal  már  arra,  hogy  harci  tárogatót  ismételve  és  teljes  tüdővel  fújjon. 
Csak  a  mozgalom  legelején  üdvözlé  a  Szabad  sajtót  e  pár  szelid  örömű 
versszakkal : 

Kelj  föl  rab- ágyad  kőpárnáiról, 

Beteg,  megzsibbadt  gondolat ; 
Kiálts  fel,  érzés !  mely  nyögél 

Elfojtott,  vérző  szív  alatt. 

Oh  jöjjetek  ki,  láncra  vett  rabok, 

Lássátok  a  boldog,  dicső  napot, 
S  a  honra,  mely  soká  tűrt  veletek, 

Derűt,  vigaszt  és  áldást  hozzatok. 

Csak  egyszer,  az  alvidéki  lázadás  kitörésekor,  lobbant  hazafiúi  lantja 
ékesszóló  haragra,  írva  szintén  egy  Harci  dali,  mely  tulajdonkép  nem 
dal,  hanem  rhetorikus  vers-  és  vészkiáltás,  a  hosszú  versszakok  végén 
ismétlődő  e  sorokkal: 

A  síkra  magyarok ! 

Fegyvert  ragadjatok. 

Hazánkat  újra  meg  kell  váltani. 

E  drága  föld  szinét 

Bontsák  szerteszét 

A  pártütőknek  véres  csontjai. 

Ennyi  s  nem  több,  mi  tőle  a  forradalomban  eredt,  s  ez  is  akkor, 
midőn  még  csak  önvédelem  volt  s  nem  forradalom.   Lehet,  kedvetleníté   az 


A   FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  635 


is,  hogy  Petőfi,  ki  őt  atyjaként  szerette,  » vérző  szívvel*  bár,  de  elvei  iránti 
következetességtől  kemény  költeménynyel  támadta  meg  azért,  mert  mint 
képviselő  ő  is  megszavazta  a  Kossuthtól  kért  újoncokat  az  Olaszország 
ellen  harcoló  sereg  számára.  A  lázas  fiatal  költő  ilyen  refrainben  önté  ki 
ellene  haragját: 

Nem  én  téptem  le  homlokodról, 
Magad  tépted  le  a  babért! 

Bajza  József,  a  Vörösmarty  benső  barátja  és  sógora  sem  sokat  írt  Bajz* 
versben.  De  többi  közt  Szolnok  niellett  címmel  megéneklé  Damjanics  és 
a  vörössipkások  diadalát.  Fél  esztendeig  a  Kossuth  Hirlapjába,,  melyet 
szerkesztett,  annál  több  prózát  írt  s  még  1849  nyarán  próbált  megindítani 
lapot  köztársasági  eszmék  terjesztésére,  de  ezzel  már  nem  boldogult  s 
néhány  hónap  múlva  ez  a  költőnek,  hazafinak  és  kritikusnak  egyaránt 
kiváló  férfi  még  egy  pár  vigasztalan,  borongó  hangú  verset  írt  közéletünk 
romjain  s  aztán  a  búskomorság  lelki  kórjába  merült,  mint  később  Vachott 
Sándor.  Az  idő  gyújtó,  zaklató  láza  ragadta  a  komoly  szellemű  Bajzát 
is  köztársasági  túlzásra. 

A  közizgalom  a  nagy  harc  elején  még  jobban  kiforgatta  sarkaiból  czuczor 
egyszer  Czuczor  Gergelyi,  a  szelidlelkű  szerzetest,  a  Nagy  Szótár  tudós 
szerkesztőjét.  A  régi  magyar  dicsőséget  régi  stílű  eposzokban  éneklő  és  a 
népdal  közvetlen  hangját  gyakran  eltaláló  szelid  költő,  a  zivatar  közepett, 
olyan  Riadói  írt :  Sikolt  a  harci  síp,  riadj  magyar,  riadj!  melynek  lázas 
heve  megközelíti  a  Petőfi  legszenvedélyesb  dithirambjait  és  az  Arany 
trombita  legharagosabb  sorait  is.  Dühhel  kiált  föl  benne: 

Nem  kell  zsarnok  nekünk,  csatára  magyarok ! 
Fejére  vész-halál,  ki  reánk  agyarog. 
Ki  rabbilincseket  s  igát  kohol  nekünk, 
Mi  sárga-lekete  lelkébe  tőrt  verünk. 

E  boszút  Üvöltő  költeményért  herceg  Windisch-Graetz  a  szerzetes- 
költőt elfogatta  s  Buda  várába  vitette  bilincsen.  Ott  is  volt  elzárva  mind- 
addig, míg  Görgei  Arthur  be  nem  vette  a  várat.  Midőn  bilincseit  leszedték 
s  börtönéből  kiléphetett,  az  volt  az  első  tette,  hogy  —  fölemelve  keresztjét  — 
megmentett  egy  pár  osztrák  tisztet,  kiket  a  diadaltól  és  ostromtól  meg- 
mámorosuk  honvédek  keresztüldöfiii  készültek.  Es  ez  a  tette  inkább  tükrözi 
az  ő  egyéniségét,  mint  a  Riadó  féktelen  heve.  De  hiába  menté  meg  a 
tiszteket,  maga  ismét  hosszú  időre  Kufsteinba  és  bilincsre  került. 

Nem  lobogott  a  szenvedély  ily  szilajon  az  Arany  János  lantján,  bár  Arany  János 
számos  költeményt  írt  ez  időben,  melyek  azonban  nem  tartoznak  remekei 
közé.  Meleg  haza-  és  népszeretet  szól  e  műveiből  tiszta,  erős  nyelven, 
művészi  formában,  de  buzdító  verseiben  is  csak  ritkán  fakadt  ki  oly  hara- 
gosan, mint  az  Egy  életünk,  egy  halálunk  címűben,  az  ellenünk  támadt 
népekre  förmedve: 


636  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


Itt  élődött,  hízott  rajtunk, 
Mellénk  ült,  ha  kitálaltunk; 
Zsírunk  ette,  vérünk  szopta. 
Hogy  testvérünk:  azt  hazudta. 

Egy  életünk,  egy  halálunk, 

A  cudarral  szembe  szállunk ! 

Sokkal  szelídebben  szól  a  forradalom  alatt  legismertebbé  vált,  énekre 
termett  műve:  a  Magyar  nemzetőr  dala: 

Süvegemen  nemzeti  szín  rózsa, 
Ajakamon  édes  babám  csókja. 
Ne  félj  babám!  nem  megyek  világra, 
Nemzetemnek  vagyok  katonája  stb. 

Sajátszerű  azonban  Arany  ez  időbeli  költői  munkásságában,  hogy 
ponyván  árult  verseket  írt  Rózsa  Sándorról  is,  ki  haramia-vétkeiért  bocsá- 
natot kapva,  lovas  szegény  legények  élén  a  föllázadt  rácok  kemény  ostora 
lett.  A  vers-sorozat  így  kezdődik: 

Rózsa  Sándor,  Rózsa  Sándor 

Hova  lettél  ? 

Megvagy-e  még,  harcolsz -e  még, 

Vagy  elestél? 

Megvan-e  még  az  a  híres 

Karikásod, 

A  melylyel  úgy  meg-megverted 

A  vad-rácot? 

Jellemző,  hogy  ebben  az  időben  még  olyan  fenkölt,  erkölcsi  szigorú 
lelkek  is,  a  minő  Arany  János  mindig  volt,  a  közönséges  bűnt  is  m^ 
tudták  bocsátani,  ha  elkövetője  a  hazáért  elszánt  vitézséggel  harcolt* 
A  költő  azonban  későbbi  gyűjteményeiből  mindig  kirekeszté  ezt  a  forra- 
dalmi termékét,  tán  mert  Rózsa  Sándor  a  forradalom  után  ismét  gonosz- 
ságokat követett  el  és  életfogytig  fegyházba  jutott.  Vagy  mert  általában 
a  poézis  fenköltségével  nem  tartotta  összeférőnek  ily  fajtájú  >  hősök*  meg- 
éneklését. 

Erdélyi  Jáítos  1848-ban  a  hazaszökő  huszárokat  énekelte  m^ 
hangzatos  terzinákban: 

Amott  jőnek  a  huszárok, 
Gyönyörűs^  nézni  rájuk, 
A  világon  nincsen  párjuk  I 

Erdélyi  János  lS49-ben  pedig    a    falánk,  pusztító,  hosszú    kabátú  muszkától  bor- 

cs  mások 

zongott : 

'  Ebben  az  időben  Görgei  Arthur  fővezérnek  is  volt  egy  izmos  termetű  őrhuszárja, 
ki  mint  híres  szegény  legény  került  börtönbe,  honnan  hadakozni  kibocsátották.  Ez  a  sza- 
bolcsi Geszten  Jóska  volt,  olyan  hűséges  őrzője  tábornokának,  hogy  halál  fiává  tette  volna 
azt,  ki  csak  egy  ujját  is  meri  emelni  a  vezér  ellen.  Ez  a  Geszten  is  valaha  nqmóták 
hőse  volt. 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  637 


Oh  be  gálád  ember, 
Szent  kereszt,  veszítsd  el ! 

Más  költők  is,  régiebbek,  mint  Garay  János,  Jámbor  Pál,  Lisznyai, 
Tompa,  Mentovich,  Berecz,  vagy  iQak,  mint  Lévay  József,  Vajda  János, 
Gyulai  Pál,  Zalár,  Bozzay  Pál  jellemző  és  hatásos  versekkel  (ha  nem  is 
sokkal),  szaporították  a  forradalom  alkalmi  költészetét;  de  valamint  Arany 
Jánostól,  úgy  Tompa  Mihálytól,  Lévay  Józseftől,  Gyulai  Páltól  (a  Hadnagy 
uram  e  tizenkét  sorban  oly  sokat  kifejező  költemény  írójától),  és  Vajda 
Jánostól  is  már  a  szabadságharc  letiprása  után  jelentek  meg  a  sokkal 
nagyobb  becsű  hazafias  ódák,  jellemző  allegóriák  és  életképek  a  forradalom 
tárgyköréből. 

Sok,  a  ki  addig  énekelt,  az  idők  zajlása  közben  csupán  honvéd-  Sükey  Károly 
dolgát  végezte  lelkesen,  különös  átalakulásokon  esve  át.  Példa  rá  a  fiatal 
Sükey  Károly,  egy  a  világirodalomban  korán  jártasságot  szerzett  versíró 
és  kritikus,  vékony  pénzű,  hebegő  ajkü  iQú,  ki  eredetileg  tanárnak  készült, 
de  kin  nagyot  fordított  a  márciusi  forradalmaknak  Európán  átzúgó  szele. 
Egyszer  a  főváros  békéjére  erélyesen  ügyelő  Nyáry  Pál  megrótta  a  már- 
ciusi iQak  túlzó  követeléseit,  melyek  vidéken  is  olyan  nagy  megütközést 
keltettek,  hogy  Vasváry  Pál,  a  lelkesebbek  egyike,  egész  cikksorozattal 
volt  kénytelen  a  maguk  mentségére  kelni.  Kazinczy  Gábor  is  ráförmedt 
Sükeyre:  >Okos  emberek  ilyet  nem  tesznek  é?.  nem  is  kivannak !«  Sükey 
pedig  dadogva  felelt  vissza:  »Fo-fo-forradalomban  nem  is  okos  emberekre 
van  szükség,  hanem  elszántakra,  va-va-va-vakmerőkre!«  Megpróbált  aztán 
maga  is  elszánt  ember  lenni  s  elment  önkénytes  tüzérnek  Jellacsics  nagy 
hűhóval  berontott  ser^e  ellen.  De  Pákozdnál,  a  hol  azt  a  nagy  hűhót 
hamar  csúffá  tették,  az  ágyúdörej  és  puskaropogás  nagyon  bántották 
Sükey  gyönge  idegeit,  úgy  hogy  a  lőszeres  kocsik  közé  ment  ácsorogni, 
szepegni.  Rákiáltott  egy  tiszt:  >Nem  röstell  félni.?*  >Te-te-teringettét, 
—  felelte  őszintén,  —  hiszen  úgy  akarom  én,  hogy  ne  féljek,  de  mikor 
nem  tudom  megállni!*  És  ebből  a  szepegő  ifjúból  néhány  hónap  múlva 
már  vitéz  segédtiszt  lett,  ki  ezredesével:  Földváry  Sándorral,  az  elsők 
közt  hágott  föl  lóháton  a  bevett  Szent-Tamás  füstölgő  sáncára.  Tele  volt 
lelke  akkor  már  bátorsággal,  mint  a  fegyverierakás  után  néhány  hó  múlva 
különös  poétái  puha  álmodozással,  írva  ilyen  verseket: 

Az  akácfának  illatos  virága 
Mámoros  a  holdsugártól. 

Aztán  nemsokára  okos  ember:  tanár  lett,  majd  igen  csöndes 
ember:  halott. 

A   légkör   izzó   heve   alig   hatott    valakire    erősebben    mint   Sárosy  sárosy  Gyuia 
Gyuldreí,  ki  nem  rég  az  aradi  váltótörvényszék  komoly  munkásságú  bírája, 
baráti  körök  kedélyes   cimborája  és  dallamos  simaságú   költemények  írója 
volt.   Ki   hitte   volna   egy  évvel   előbb,  hogy  épen   ez   a   vidám  természet 


é9A  A  FORRADALOM  k6ltésziítér6l 

fiíjja  meg  az  Arany  trombitát  az  időszak  leghosszabb,  legtázasabb  verses 
krónikáját,  melyből  lángnyelvek  és  acélhangok  áradtak.  Egészében  ez  a 
mű  csak  ápril  végén  jelent  meg,  a  függetlenségi  nyilatkozat  után,  melynek 
országgyűlési  nagy  jelenete  az  utósó  ének  tárgyát  képezi  benne.  Ponyvára 
készült,  de  országszerte  nem  terjedhetett  el,  mert  hisz  az  egész  országnt 
akkor  sem  bírta  a  magyar.  Debrecenben  és  táján  azonban  mindenki  ismerte. 


Sirofj  Cj'ulB  arcképe. 

Később  a  fővárosban  és  Kolozsvárit  is.  Maga  a  költő  olvasta  fol  először 
Debrecenben  és  egy  pár  közeli  helyen,  jótékony  célra  szánt  beléptidij 
mellett.  Egyes  részei  azonban  már  előbb  is  megjelentek  és  hatottak.  így 
A  huszárt  dicsőítő  ének,  melyben  pár  gondolat  ama  szépprózai  munkából 
van  átvéve,  melyet  a  huszárok  buzdítására  Szemere  Bertalan  akkor  írt  meg 
és  nyomatott  ki,  midőn  felső  Magyarország  teljhatalmú  és  nagy  tevékeny- 
ségű kormánybiztosa  volt.  Ez  is  egy  valóságos  »költemény  prózában*  a 
forradalom  idejéből ;  de  nem  lehetett  olyan  könnyen  betanulni,  mint  a 
Sárosy  Gyula  pompás  rímű  alexandrinusait.  Magam  is  hallottam,  midőn 


A  fOftl^AÍ)ALOM  KÓLTKSZETkfiÓC  rtí^Ö 

egy   büszke,  kényes,  nagy  bajuszú   huszár  az  utcán  menő   csinos  fiatal 
parasztasszonyt  Sárosy  e  pár  sorával  szólította  meg  negédesen: 

Menyecske !  ha  feléd  huszár  nyújtja  száját, 
Csókold  meg  a  világ  első  katonáját ! 

A  forradalom  legyőzése  után  a  házak  motozása  és  a  gyanús  iratok 
elkobzása  közben  semmire  sem  vadásztak  bőszebben,  mint  a  Kossuth  arc- 
képeire és  az  Arany  Trombiiárei.  A  kinél  e  verses  krónikából  egy  példányt 
megtaláltak:  több  évi  börtönre  Ítélték.  Költőjének  pedig  éveken  át  kellett 
bujdosva  lappangania,  s  mikor  elfogták,  a  már  akkor  enyhébbé  vált  szigor 
dacára,  azonnal  száműzték  a  csehek  földjére,  honnan  meglehetősen  feldúlt 
állapotban  került  vissza  egy  pár  rövid  esztendőre. 

A  kin  a  forradalom  heve  nem  változtatott,  hanem  csak  fejlesztett  Petőn 
tüzes  természetében:  az  Petőfi  volt,  ki  épen  ez  idő  lázára  és  szenvedé- 
lyeire termett.  Ezért  is  vált  a  szabadságharc  költői  megtestesülésévé.  Senki 
sem  fejezi  ki  e  rövid,  de  nagy  időszak  lelkét,  sovárgásait,  erélyes,  elszánt, 
túlzó,  tomboló  vágyait  és  merész  törekvéseit  oly  teljesen,  mint  a  politikában 
Kossuth,  a  költészetben  Petőfi.  Saját  nemzetét  szeretni  és  ellenségeit  gyű- 
lölni nem  birta  senki  úgy,  mint  e  két  tüzes  lélek.  A  szellem  lángolásában 
s  a  szabadság  kultuszában  is  mondhatni  testvér-lelkek  voltak.  Csakhogy 
egymást  szeretni  nem  tudták  testvérileg.  Kossuth  nem  becsülte  elég  nagyra 
ezt  a  gazdag  érzésű  és  lobogó  képzelmű  lírikust,  kit  a  gondviselés  jó 
kedvében  adott  nekünk.  Midőn  egyszer  Frankenburg  Adolf,  mint  az  Élet- 
képek szerkesztője,  megkérte  Kossuthot,  hogy  engedje  nevét  dolgozótár- 
sainak sorában  kinyomatni,  ez  elkérte  tőle  a  névsort  s  aztán  átolvasva, 
"i^SJ^gyzé:  »Jól  van,  nyomassa  hát  ki  az  én  nevemet  is,  bár  őszintén 
szólva  az  ember  nem  szerethet  Petőfi-féle  nevek  szomszédságába  jutni !« 
Petőfi  meghallotta  ezt  s  önérzetét  méltán  sérthette  e  kicsinylő  nyilatkozat; 
talán  erre  is  gondolt,  midőn  1847  vége  felé  A  magyar  politikusokhoz 
írt  költeményét  így  kezdi: 

Lenézik  a  szegény  költőket 
Az  elbízott,  kevély  urak, 

kik  —  a  mint  énekli  —  »az  apró  napi  események  mulandó  pásztor  tüzei 'i. 

Hozzátok  képest,  mikor  égtek, 
A  költők  kicsiny  csillagok. 
E  messze  csillámló  szikráknál 
Százszor  nagyobbak  lángitok. 
De  hamvatokat  is  midőn  már 
A  szellők  régen  elvivék, 
A  távolságban  a  kis  csillag 
Még  akkoron  is  egyre  ég. 

Hozzájárult,  hogy  midőn  a  költő  először  ment  harcba,  fölajánlotta 
a  kormánynak,  melynek  akkori  lelke  Kossuth  volt,  hogy  családja  javára 
(mert  akkor  már   nemcsak   neje,   hanem   kis  fia  is  volt),   vegye  meg  az  ő 


640 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


Összes  költeményeit  Ezt  a  kivánatát  mellőzték   s  ez   nem  kissé  fokozta 
Petőfiben  az   elhidegedést.   Tény,  hogy  nincs  verse,  sem  próza-dolgozata. 


NHTf  áiá  EBiraT 


AZ  orOk  igazság  parancsolatjára 

MONOVACSINALTA; 

SáltSEtTnA. 

LSÖ  I^  E II  K  Ij  ■:  T. 

TAJEKOZAS. 


V 


éretm,  Magyarok!  nagy  id^ct  élünk, 
Tronibilahangokon,  s  Agyúkkal  beszélünk; 
Magyarország  felett  meggyűlt  a  zimankó 
Majd  annyi  a  bajunk  mini  a  bécsi  bénkö. 
Éjszakon,  keleten,  nyugaton  és  délen 
Mindenütt  ellenség  van  a  határszélen. 
Ellenség  kívfilről,  ellenség  idebent 
A  magyar  nemzetnek  irtóhadat  izent 
Saját  hazájának  szentséges  földére 
Hdl  és  égbe  kiált  a  magyarnak  vére. 
Falvainkat  a  tflz  sárkány  módra  falja, 
Lángnyelvével  a  vért  a  földról  felnyalja  -> 
S  vér  és  láng  az  eget  annyira  meghatja 
Hogy  már  pirul  bele  a  menny  boltozatja. 
A  jámbor  nép  pedig  a  földre  leborul, 
Kebeléból  a  kóny  mind  szemébe  szorul 
£  csapásnak  okát,  mivelhogy  nem  érti. 
Ártatlanságában  sóhajtozva  kérdi. 
S  azt  hiszi :  hogy  onnan  van  az  ország  harcza 
Mert  elforduh  lólOnk  a  jó  isten  arcza. 
Héj  atyámfiai  1  nem  igy  áll  a  dolog 
Kendlek  az  ég  ellen  vélkezik ,  ha  dohog. 
Mert  á  népszabadság  felséges  egy  plúnla 
Csak  olly  földön  terem,  mellyet  ágyú  szánta. 
Vér  az  6  trágyája ,  s  ágy  virul  kedvére 
Ha  golyóbiszápor  húl  a.  gyökérére. 
Velünk  van  az  isten,  segíti  dolgunkat 
Míg  gyávák  nem  leszünk,  elhagyni  magunkat. 


De  magunkkal  csak  dgy  jöhetOak  tisstábn 
Ha  bele  pillantunk  a  király  tilkábt. 
Ha  jól  megvizsgáfjuk  t  királyi  székel 
Ki  tartja  kezében  oú  a  kötőféket? 
Ha  ördögöt,  poklot,  s  mindent  kikutatiiak: 
Kik  fonták  az  ostort,  a  mellyel  sujtalnnlu 
S  kik  adlak  lelkökei  az  ámányaak  bérbe 
Hogy  Magyarországot  boríthassák  vérbe. 
Ha  mingyári  nem  hajtunk  minden  szere  tzóre 
Melyet  a  gonoszság  közöttünk  elsiófe^ 
Héj,  mert  mézes  mázos  az  toílók  ayefre! 
De  a  szívok  vagyon  álnoksággal  telve. 
Járnak  5k  jobbára  nagy  urak  képébee 
Minőket  majd  IáUok  •  korok  lakróbee. 
Járnak  szürke  frakkban,  vagy  véres  jieUstbae 
S  kedvöket  lelik  a  bazMnilásbui. 
Szóval  oly  sokféle  s  fnnyi  e  bon  gaza 
Hogy  ezer  szekerén  sem  vibeteéd  bazaú 
Atyafi,  az  ily  gazt  mesue  kerfifjélek 
Métely  az,  a  mellyel  érintkezni  vélek. 
Iligyetek,  de  kinek?  jól  megválassszátok. 
Mert  a  könnyen  hivés  rajtnnk  merő  átok. 
Ussálok  az  élet  olyan  mint  egy  ponyva 
Mely  istóríákkal  van  végig  bevonva: 
Tanulságos  verset  vesi  az  ember  nOa 
A  míg  ki  nem  rinljük  a  ponyvái  alóla. 
Ti  búsát  szöklalok  lerftni  ponyvárt 
S  tisslán  viszitek  %  világ  piáctsra. 


Sárosy  Gyula  Arany  Trombitájának  elsó  lapja. 


melyben  a   Kossuth   neve  csak  elő  is  fordulna.   Táblabírónak  tartotta  és 
nevezgette   barátai   előtt,   olyannak,   kinek   6   előtte  járt  a  forradalmi  szd- 


A  fÖRfiADAtOM  KÖLTésZBTÉRÓL  Ui 

lemmel.  Petőfi  különben  nem  lelkesült  a  magyar  tábornokokért  sem,  sőt  a  Pbwa  u  B«m 
katona-rend  ellen   elkövetett   hibáiért  össze  is  tűzött  Mészáros  Lázár  had- 
ügyminiszterrel, s  még  keményebben  Klapka  tábornokkal,  kik  ellen  sértő, 
gúnyolódó  verset  is  írt.  Az  ö  lelke  az  egy  Bem  tábornok   szeretetével  és 
csodálatával  telt  meg.  Vonzódott  hozzá  már  azért  is,  mert  egy  leigázott 
nemzet  szabad  és  hŐs  fia.  Alatta  akart  csak  szolgálni  s  bámulta  diadalait 
Osztrolenka  hősét  a  magyar  haza  megmentőjének  s  a   századok  múltán 
feltámadt  Hunyadi  Jánosnak  ne- 
vezte   dicsöitő    költeményeiben. 
A  hős  >apó«  is  úgy  szerette  a 
fiatal  költőt,  mint  tulajdon  édes 
fiát.  Midőn  a  bevett  Nagy-Szeben 
piacán  az   érdemjelek  ünneplés 
kiosztása  volt,  Bem  maga  tűzte 
föl  PetŐ6  mellére  a  piros  szalagra 
varrt  kis  ezüst  koszorút.  Jobbját 
nem  használhatta,  mert  egy  ujjá- 
nak megsebesülése  és  lemetszése 
miatt  fel  volt  kötve,  s  ezért  így 
szólt  hozzá:    > Balkezemmel  tű- 
zöm fel,  szivem  felőli  kezemmel*, 
mire  a  költŐ  meghatottan  felelte : 
•Tábornok  úr,  jobban  szeretem 
önt  az  apámnál,  mert  az  nekem 
csak  életet  adott,  de  ön  becsü- 
letet.! És  ezt  valóban  érezte  is, 
mert  ez  az  Őszinte,  férfias  termé- 
szet minden  legkisebb  szót  érzett, 
a  mit  leírt  vagy  kimondott.   Az 
sem  szóvirág  volt  ö  nála,  hogy 
olyan  harcmezőn  óhajtott  elesni, 
hol  a  szent  világ -szabadságért 

halnak  meg.  A  mint  őt  a  hazai  p^^  .„,,„b™  Bu<i<,pes«„. 

rónaság  levegője  minden  ízében 

erős  magyarrá,  úgy  a  francia  nagy  forradalom  története,  melybe  mint 
•a  népek,  az  emberiség  evangéliumába*  egész  lelke  rajongásával  bele 
merült,  az  emberi  jogok  világszerte  való  kivívásának  heves  sovárgójává 
tette.  E  vágyban  volt  csak  kozmopolita.  Már  1846  végén,  a  halhatatlan 
lélek  földi  vándorlásáról  álmodozván,  ^y  rövid  versében  azt  irja :  emlékezik, 
hogy  Rómában  Cassius  volt,  Helvéciában  Telt  Vilmos,  Párizsban  Desmoulins 
Kamill...  s  azzal  végzi,  hogy  »itt  is  leszek  tán  valamid  Lett.  Nemcsak 
a  szerelem  és  szabadság  lelkesítő  dalnoka,  hanem  a  forradalmi  szellem 
látnoka  is.  Valamint  már  1847-ben  élénken  megérezte  az  1848-iki  szabad- 
Btatbj,  Ktsjtt  iTDdalMiiiSrtéaei.  ti.  itsi.  41 


Ö42  A  FÓRRADALOM  KÓLTÉSZKTÉRŐL 

sági  mozgalmak  izgató  nyugtalanságát,  mondván:  »űgy  érzem  Mre  a 
közelgő  forradalmat,  mint  a  kutya  a  földrengést* :  1848-ban  meg  az  egy 
év  múlva  beálló  trónvesztési  nyilatkozványt  sejtette  meg  és  készítgette 
elő.  Ő  volt  az  első  detronizáló,  a  királyok  elleni  ádáz  versekkel,  mdyek 
—  a  korai  exaltáltakat  és  demagógokat  kivéve  —  országszerte  a  köz- 
hangulatba ütköztek.  De  ő  nem  törődött  azzal.  Költői  kötelességének  tar- 
totta sötétben  világítani,  mert  a  költő  —  szerinte  —  »a  szabadság  örök 
lámpája «.  Buzdította  a  század  költőit: 

Előre  hát  mind,  a  ki  költő, 
A  néppel,  tűzön  vízen  át. 

foíSuümi  ^^^    1847-diki   első   költeményében,  a   nagy   szépségű   Dalaimbany 

költeményei  fjaragSZik,   hOgy 

De  mit  tűr  a  szolgaságnak  népe, 
Mért  nem  kél  föl,  hogy  láncát  letépje? 

A  magyar  ifjakhoz  haragosan  szól,  hogy  nincs  bennök  több  lángoló 
hazaszeretet,  pedig  egy  év  múltán  karddal  kezökben  mutatták  meg,  hogy 
van  elég. 

Énekli,  hogy  > háború  volt  mindig  élte  legszebb  gondolatja*  —  a 
szabadságért  Majd  fenyegetve  kér  a  népért,  hogy  adjanak  neki  noost, 
mert  új  Dózsa  György  támadhat,  kinek  szellemét  a  tűz  nem  ^eté  meg 
az  izzó  vastrónon.  Erősen  hisz  a  háború  új  vérfolyamában,  melyből  a 
népek  örök  üdve  támad  s  akkor  »a  menny  fog  a  földre  leszállni «.  Ara$ty 
Jánosnál  című  költeményében  írja,  hogy  nem  neki  való  a  magány ;  csatatér 
kell  neki,  hol  sárosan,  véresen  essék  el.  Valóságos  vizió !  Már  nős  és  boldog 
ember,  midőn  1848-ban  kéri  az  ő  ruháit  foltozgató  nejét,  hogy  zászkk 
varrjon  neki  a  csatatérre,  mert 

Ha  ilyen  szép  kéz  varrja  m^, 
A  győzelem  belé  szeret. 

S  mindig  erősebbek  lesznek  a  lázas  látományok.  Megénekli  Beaure- 
pairet,  ki  meglőtte  magát,  midőn  Verdun  gyáva  népe  fel  akarta  adni  ostromolt 
városát  a  németnek.  Már  e  költemény  is  így  kezdődik: 

Hogy  kitelt  a  franciáknál 
A  király  becsülete. 

Következik,  mindjárt  a  Talpra  magyar  s  a  15 -ik  március  dicsőítése 
s  még  két  hazafias  költemény  után,  A  királyokhoz  írt  lázas  dithiramb, 
a  versszakok  e  visszatérő  zársoraival: 

Bármit  mond  a  szemtelen  hizdgés, 
Nincsen  többé  szeretett  királyi 

Ez  a  költemény  akkor  korántsem  lelkesítőleg,  hanem  megdöbbentőig 
hatott.  Elitékék,  mint   túlcsapongó   féktelenséget   mindazok,  kik   a  szabad- 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  643 

ságot  renddel  párosítva  óhajták.  Egy  hajdú-böszörményi  nemzetőr  (ha  jól 
emlékezem,  Mező  Dániel  névvel)  verset  is  írt  ellene,  olyanforma  refrainnel, 
hogy  bármit  mond  a  féktelen  düh,  van  szeretett  király.  Mint  ellen-költe- 
mény nem  bírt  ez  póétai  értékkel,  de  tartalmának  igazat  adott  a  közvéle- 
mény s  még  inkább  igazat  adna  ma,  midőn  olyan  királyunk  van,  kinek 
nem  csupán  köteles  hódolattal  tartozunk,  hanem  a  kit  lelkünk  mélyéből 
szeretve  tisztelhetünk.  De  akkor,  az  idő  kemény  forgatagában,  a  szente- 
sített törvényeknek  lábbal  tiprását  s  a  magyar  alkotmány  önkényes  eltör- 
lését tapasztalva,  hová  lett  az  a  hódoló  közvélemény  néhány  hónap  multán, 
midőn  a  honvédek  csákó-rózsájáról  is  lemetszették  a  koronát,  s  Bajza 
József  és  Erdélyi  János  is  —  e  komoly  szellemű  költők  —  elkeserűlten 
vállalkoztak  a  köztársasági  eszmék  hírlapi  terjesztésére.  Petőfi  majdnem 
egy  évvel  előzte  meg  őket  és  a  nagy  változást  előidéző  eseményeket, 
költeményeibea  Úgyszólván  előre  látta,  hogy  hová  jutunk. 

Ujjongott,  hogy  Olaszországban  >a  sóhajokból  égiháboni  lett  s 
lánc  helyett  most  kardok  csörgenek*.  Odaszólt  Az  országgyűléshez,  hogy 
sokat  beszélnek,  szépet  és  jót  is,  de  ebből  nem  él  meg  a  hon,  csele- 
kedni kell,  hogy  ne  maradjunk  szolgák.  Magyarország  ne  kofa  legyen, 
hanem  hős.  Bízott  a  jövőben  és  »a  magyarok  istenében*.  Szenvedélyesen 
érezte  talpa  alatt  a  földindulást :  néplázadást,  melytől  a  trón  inog  s  a  király- 
nak rövid  idő  alatt  csak  egy  híve  marad:  a  hóhér.  Dicsőítette  Rákóczi 
emlékét,  s  költeményeket  írt  BánkbánxőXy  ki  egy  kerítő  királynét  szűrt  le; 
Dobzse  Lászlóróly  ez  üres  fejű,  üres  zsebű  királyról,  ki  nem  hiába  hogy 
cseh  volt,  de  hejh  csehül  is  állott;  meg  Kun  Lászlóról,  mint  tobzódó 
»fene  gyerek  «-ről,  kit  tivomyái  közben  három  ember  ügy  oldalba  szűrt, 
»hogy  még  meg  se  nyekkent «.  E  gűnyos  versekben  a  gyűlölet  élcei  úgy 
cikáznak  mint  a  sújtó  villámok.  Még  erősebben  szórta  azokat  >  Ausztria « 
ellen  s  várta  a  vész  kitörését,  melyben  vérbe  mártott  lantját  véres  kezekkel 
fogja  pengetni.  Hangja  néha  úgy  sivít  mint  a  vészmadáré  a  keletkező 
s  mindjárt  kitörő  zivatarban,  mely  valóságos  éltető  eleme.  Köszönti  a 
forradalmat  s  előre  hódol  a  Respublicának.  Szilajon  húzza  a  vészharangot, 
kiáltva:  » Ébredj  hazám !«  A  Vérmezőn  fölidézi  a  » szabadságért  elhullt 
dicső  áldozatok:  Martinovics  és  társainak  árnyékait «.  Büszke  A  vén  zászló- 
tartóra,  édes  atyjára,  ki  a  Bécs  felé  gyáván  megfutott  Jellacsics  seregét 
üldöző  magyar  sereg  soraiban  van.  Hangoztatja  az  Élet  vagy  halál  jel- 
szavát s  belekiált  a  zajba,  midőn 

A  Kárpátoktól  le  az  al-Dunáig 
Egy  bősz  üvöltés,  egy  vad  zivatar. 

Közben  leteszi  a  harci  tárogatót,  s  írja  ama  bevégzett  szépségű  lírai 
költeményeit,  köztük  az  ///  benn  vagyok  a  férfikor  nyarában  címűt, 
melyek  lantjának  legdrágább  gyöngyei.  De  a  zajló  idő  nem  hagyja  nyugton 
s  újra  harsányan  hangoztatja  a  láz  dithirambjait : 

41* 


A  Í^ORftADALOM  KÓLTÉSaírrSfiÓL 


[tt  a  nyilam  I  Mib«  lÖjjem ! 
Királyi  szék  áll  elStlem. 
Bete  lövöm  bársonyába, 
Hogy  csak  úgy  porzik  kíitjába'. 

Éljen  a  közlársoság  t 

Majd  megírja  lelkesítő  Csatadalát,  melynek  rövid  soraiban  és  eleven, 
gyors,  erős  ritmusaiban  csakugyan  >trombita  harsog,  dob  pereg*.  Ez  a 
harci  dal  megérdemelt  volna  egy  láng- 
észtől eredt  dallamot,  hogy  a  honvédek 
közéneke  legyea  De  ilyen  nran  volt  és 
azóta  sincs. 

Nemsokára  megszülemltk  a  l^ke- 
gyetlenebb  forradalmi  verse :  AJtaszszáiok 
föl  a  királyokat,  mely  vérszomjas  kár- 
örömmel kezdi:  tLamberg  szivében  kés, 
Latour  nyakán  kötél*.  Ez  már  rüyan 
tombolás,  mely  a  mai  rendezett,  békés 
világ  embereinek  hátát,  lelkét  ugyancsak 
borzongatja.  Akkor  a  láz  legmagasb 
hőfoka  volt,  melyben  a  vér  vágtat,  az 
agy  elveszti  gondolkozását  s  a  szomjba 
égő  ajk  félrebeszél.  Fetőh  maga  sem  ú- 
többet  ilyet  Sőt  lehangolják  a  Kese/Wí 
csaták,  csúfos  futások,  de  nem  esik  kis- 
hitűségbe  s  kitartó  harcra  buzdítja  neni- 
f^^  zetét,  melynek  diadalmaskodnia  kell,  hogy 

^^kP  ^  -^gy  a  szabadság  Kánaánjába,  mint  hajdan 

Mózes   népe,   vörös  tengeren   menjen  át, 
az  ellenség  kiomló  vérén.  S  az  184&dik 
lum  .rckép,  « -,ív.iíir«..  (P.16Ü  r^ia.)      esztendő    végén    búcsú-éneket    ír,  meg- 
állítva még  a  pályavégzett  évet,  h(^  ne 
menjen  maga,  mert 

Söiél  Icsz  a  más  világba. 
Jó  lese  egy  kis  égő  lámpa. 
Vidd  magaddal  dalomat 

Búcsút  vesz  a  költészettől  is,  írván: 

A  hadistenhez  szegődtem. 
Annak  népéhez  megyek ; 
Esztendőre  hallgat  a  dal. 
Vagy  ha  irok,  véres  karddal 
Írok  költeniénydcet  I 

Nem  hallgatott  azonban  végkép  a  dal  1 849-ben  sem,  bár  nem  vaUim 
sok  termett ;   de  a  mi  termett,  jelentékenyen   szaporította  a  költő  babéoai'^ 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  645 


Szidja  —  inkább  borongó,  mint  lázadozó  hangon  —  Európát,  hogy  lecsön- 
desült, mielőtt  szabadságát  kivívta  volna  s  magára  hagyta,  egymagára  a 
magyart.  Megénekli  a  négy  napos  ágyúdörgést  Vizakna  s  Déva  közt,  s 
dicső  vezérüket,  Bem  tábornokot,  ki  mellett  lovagolt  a  harc  veszélyiben. 
A  Csatában  szilaj  lelkesedés  foly  ereiben,  mint  »tűzár«.  Erős  a  reménye: 
Bizony  mondom,  hogy  győz  most  a  magyar.  Majd  pacsirta-szót  hallván 
megint,  kedves  dalban  üdvözli  a  » tavasznak  hírmondóját*.  Nagy  hittel  festi 
Az  erdélyi  hadseregei  és  vezérét:  »Osztrolenka  véres  csillagát*,  a  kivel 
csak  győzni  lehet.  Külön  énekli  meg  a  vitéz  » Székelyek  «-et.  Vaj da-Huny adón, 
mely  egyik  legszebb  költeménye,  ismét  Bemet  isteníti,  új  Hunyadit  látva 
lt)enne.  ír  egy  büszke,  jellemző  költeményt  A  honvédről,  s  ebben  magáról  is : 

Honvéd  vagyok ;  mikor  nevemet  kimondom 

—  Mi  tagadás  benne?  — 
Egy  kis  büszkeségnek  ragyogó  szikrája 

Szökken  a  szemembe : 
Egy  vagyok  a  végre  föltámadt  magyar  nép 

Győző  seregébűi. 
Én  is  segítettem  koronát  leütni 

A  király  fejérül. 

Az  a  bősz  hang,  mely  a  költőt  1848-ban  nem  egyszer  kérlelhetetlen 
fanatikussá  tette,  nincs  már  e  költeményében,  önérzet,  diadalvágy,  hősi 
szellem  töltötték  el  a  tettek  mezején.  Részesévé  válván  véres  harcoknak, 
vitézi  cselekedeteknek:  nem  kívánt  már  demagóg  költő  lenni.  A  királyokat 
sem  átkozta,  midőn  köztük  egynek  régi  szép  seregét  s  a  maga  régi  fényét 
úgy  tönkre  tették  »a  szegény  honvédek,  e  rongyos  legények*.  A  legyő- 
zöttel, az  idegen  segélyre  szorulóval  szemben,  nincs  ádáz,  kegyetlen  szava. 
Nem  is  kell  már  a  nemzetet  a  trónvesztés  kimondására  izgatni,  mert  meg- 
történt. Közben  családi  csapás  is  éri:  apja,  anyja  egymás  után  meghalnak 
s  bánatát  mély  szomorúsággal  fejezi  ki  Szüleim  halálára  című  elégiái 
művében.  Eltávozva  a  csatatérről  e  gyászeset  miatt,  még  egyszer  tüzeli 
az  egész  magyar  nemzetet  a  berontott  oroszok  ellen:  »Föl  a  szent  hálx)- 
rúra!«  Maga  is  indul  ellenök,  de  már  fogyó  reménynyel.  Mező-Berényben 
írja  meg  —  levert  hangulattal  —  utolsó  költeményét: 

Szörnyű  idő,  szörnyű  idő ! 
S  a  szörnyűség  mindegyre  nő. 
Talán  az  ég 
Megesküvék, 
Hogy  a  magyart  kiirtja. 
Minden  tagunkból  vérezünk, 
Hogyis  ne?  Villog  ellenünk 
A  félvilágnak  kardja. 

Ez  is  vízió,  csakhogy  már  sötét.  Sok  nagy  ok  volt  rá.  A  valóság 
rideg  szele  kezdte  kioltani  a  lázas  költő  túlcsapongó  reményeit,  erős  bizal- 
mát s  égnek  törő  vágyait.  A  parázs-vörös  szenvedély  feketébe  l)orúlt. 


646  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


A  Talpra  magyaron  kezdődik  s  a  Szörnyű  időn  ér  véget  a  Petőfi 
forradalmi  költészete  s  egyszersmind  az  akkori  egész  magyar  irodalomé. 
Sem  ő,  sem  mások  nem  írtak  többet  már  a  katasztrófa  előre  vetett 
árnyékában. 

A  Szörnyű  idő  a  nyomasztó  záradék.  Mint  ha  már  ennek  soraiból 
a  fegyverlerakás  gyászos  sejtebne  is  szólna.  Magát  a  kényszerű  tényt  a 
költő  nem  érte  meg.  Az  utolsó  küzdelemre  sietve,  a  segesvári  csatatéren 
elveszett,  eltűnt,  ifjan,  dicsőn,  látatlanul.  Szerették  az  istenek,  hogy  —  saját 
óhajtása  szerint  —  harcmezőn  oltották  ki  fiatal  életét  Különben  sokkal 
kegyetlenebb  véget  érhetett  volna.  De  még  ha  élve  marad  is :  nehéz  elgon- 
dolni, hogy  a  szabadság,  a  forradalom  e  fékezhetetlen  tüzű  dalnoka  milyen 
életet  folytathatott  volna  a  szolgaság  idején,  akár  itthon  kell  lappangania 
tétlenül,  akár  számüzöttként  idegen  földön  bolyongania  hazátlanul.  Annyira 
szabad  madár  volt  és  annyira  ifjú,  hogy  akár  béketűrő  szolgának,  akár 
elnyűtt  öreg  embernek  bajos  őt  elképzelni.  Saját  hő  vágya  teljesült  vég- 
órájában. Hiszen  csak  nem  rég  írta: 

Társaim  arcáról,  a  kik  elhullanak. 

Én  arról  azt  látom, 
A  hazáért  halni  l^nagyobb  boldogság 

Ezen  a  világon. 

Úgy  halt  meg  ő  is,  drága  örökséget  hagyva  nemzetére  Urai  költé- 
szetének tündöklő  gazdagságában  és  hazafiúi  énekeinek  nagy  gyűjtemé- 
nyében, mely  utóbbiban  a  forradalmi  korszak  láza,  tüze  és  szelleme  a 
legerősebben  tükröződik.  De  van  e  gj^jteménynek  hiánya  is.  Bár  szerfölött 
büszke  volt  a  magyar  vitézségre  és  dicsőségre,  egy  éneke  sincs  a  tavaszi 
hadjárat  diadalmairól,  melyek  Szolnoktól  Nagy-Sarlóig,  Komáromig  s  a 
bevett  Budavárig  annyi  fényt  árasztottak  a  honvédek  fegyvereire.  De 
ezeket  a  diadalmakat  Görgei  Arthur  és  tábornokai  vívták  ki  s  nem  az  ő 
dicsőített  vezére,  a  kiért  élt,  halt  A  Görgei  seregének  győzelmeiről  má- 
soktól sem  szólnak  maradandó  költemények,  de  tényeiket,  adataikat  lelke- 
sülten jegyezték  föl  az  akkori  hírlapokban,  melyeknek  prózájába  szintói 
nem  egyszer  vegyült  a  forradalmi  költészet  heve  és  izgalma. 
A  forrad^mi  A  Hiárcius  füss  tavaszi  eseje  és  verőfénye  nagy  termékenységet  idé- 

zett elő  az  időszaki  sajtó  mezején.  S  nagy  változásokat  is.  A  szépirodalmi 
hetilapok,  a  mint  már  említettem,  átalakultak  rövid  életű  politikai  vagy 
politizáló  közlönyökké.  A  régi  hírlapok  közül  a  konzervatív  iránjrüak  részvét 
hiányában  egyezerre  kiszáradtak.  A  hajdan  híres  és  országos  hatású  Pesii 
Hirlap,  mely  a  Kossuth  szerkesztése  alatt  éveken  át  valóságos  irodalmi 
nagyhatalommá  vált,  az  európai  míveltségű  centralisták:  Szalay  László, 
Csengery  Antal,  báró  Eötvös,  Trefort  és  Kemény  Zsigmond  kezéből  fiatal 
írókéba,  Jókaiéba  stb.  került  s  ismert  költőktől  közölt  néha  harci  dalokat  is, 
A  győri  Vaterlandból  Kovács  Pál  beszélyírónk  hazafisága  útján  Hazd$tkká 
lett  vidéki  közlöny  szintén  jeles  szépirodalmi  dolgozatoknak  nyitott  tért,  a 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  647 


kereskedelmi  érdekek  ápolása  és  a  szabadság  eszméinek  hirdetése  mellett. 
Sőt  a  Protestáns  Egyházi  és  Iskolai  Lap  is  Székács  József  Ima  című 
énekével  üdvözölte  a  márciusi  mozgalmakat. 

Új  lap  sohasem  keletkezett  annyi  mint  1848  tavaszán.  A  demo- 
krácia sarkában  járó  és  gyakran  annak  sarkára  hágó  demagógia  is  meg- 
szülte a  maga  kérész  életű  lapjait,  melyek  sok  mindenféle  túlzással  voltak 
tele.  A  három  Madarász,  kik  közt  László  igen  eszes  ember  és  jeles  szónok 
volt  s  számos  csípős  ötlete  közül  az,  melyet  egyszer  a  fejénnegyei  zöld- 
asztalnál gróf  Cziráky  főispánnak  mondott,  hogy  t.  i.  »az  aulikusok 
olyanok,  mint  a  kéménysöprők,  mennél  magasabbra  jutnak  föl,  annál  jobban 
bf piszkolják  magukat «,  mindenfelé  elterjedt,  a  Népelemei  indíták  meg. 
Nemcsak  a  politikában  voltak  vörös-tollas  túlzók  (hajdani  gúnyos  elneve- 
zésök  szerint  » flamingók*),  hanem  a  nyelvtisztításban  is,  nem  tűrve  semmi 
idegen  szót  s  e  türelmetlenséggel  oda  lyukadtak  ki,  hogy  nyelvérzék  hiányá- 
ban a  »ministérium  administratió«-ját  »országlászati  észlészet«-nek  kívánták 
mondani.  De  ez  új  lap  épen  oly  kevéssé  boldogult,  mint  a  szintén  túlzó 
Radical'lap  és  a  Honderűből  támadt  Reform,  mely  három  lap  aztán 
egyesűit  is,  de  úgy  sem  sokáig  élt  Különös  jellegű  néplap  volt  egy  ideig 
a  március  15-én  kiszabadított  Táncsics  Mihály  Munkások  újsága,  mely 
a  nép  szenvedélyeit  bízgatta  s  a  » Hallják  kentek «  stílussal  póriassá  vált, 
midőn  népiességet  hajhászott.  Ezt  a  stílust  Táncsics,  mint  képviselő,  a 
parlamentben  is  szerette  volna  meghonosítani,  de  ott  a  nevetés  azonnal 
megölte.  Lapja  sem  juthatott  ama  jelentőségre,  mint  a  Vas  Gereben  Nép 
Barátja,  mely  kormányi  pártfogásban  s  nevezetes  költők,  írók  támogatá- 
sában részesült. 

Három  új  közlöny  tudott  ez  időszakban  tartósabb  életre  és  nagy 
olvasókörre  szert  tenni. 

A  hivatalos  lap:  a  Közlöny,  mely  a  kinevezések,  rendeletek  mellett 
országgyűlési  bő  rovatot  is  nyitott,  közölt  harctéri  jelentéseket,  politikai 
rövid  fejtegetéseket  (Debrecenben  egy  ideig  a  Jókai  Mór  tollából  is),  s  a 
végén  néha  lelkesítő  költeményeket.  Vándorolt  a  kormánynyal  s  utolsó 
számát  Aradon,  a  fegyverlerakás  küszöbén,  nyomtatták  ki 

Legolvasottabb  volt  1848  július  elejétől  az  év  végéig  a  Kossuth 
Hirlapja,  alakra  is  a  legnagyobb  s  külső  díszre  is  l^csinosabb  közlöny. 
Bajza  József  szerkesztette  sok  gonddal,  de  maga  Kossuth  volt  a  lelke. 
Sokat  írt  bele  miniszter  korában  is,  a  maga  erőteljes,  képes,  gyakran 
dagályos  páthoszú,  de  mindig  hatásos  nyelvén,  s  mikor  megszűnt  miniszter 
lenni,  valóságos  gyújtó  erejű  cikkekben  buzdítá  a  nemzetet  a  fegyveres 
ellenállásra  épen  olyan  hévvel,  mint  élő  szavakban  Cegléden.  Előbb  is 
keményen  ostorozta  ama  nemzetiségek  pártütését,  kik  föllázadtak  a  magyar 
nemzet  ellen  épen  akkor,  midőn  ez  minden  kivívott  jogban  testvériesen 
részesíté  őket.  Jó  darabig  sürgette  az  udvarnak  Budavárába  való  áthelye- 
zését, a  történt  trónváltozás  után   azonban,   mely   alkotmányunk  elkobzá- 


648  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 


sának   s   egy  ránk   tukmálandó   új   fércelménynek    kinyilvánításával  járt, 

elszánt  erélylyel   fordult  az  uralkodóház  eDen.  De  ezentúl  nem  ért  már  rá 

hírlapba   írni,  mert  a  minisztériumot   pótló   honvédelmi  bizottság   elnöke  s 

később  az  ország   kormányrója  lett.  Lapja,  mint  a  fővároá  sajtó  számos 

új  közlönye  is,   a  Debrecenbe  való  sietős  átköltözés  küszöbén  szűnt  meg, 

mire  elég  okadás  volt  az,  hogy   » veszélyben  a  haza«  s  benne  a  főváros. 

A  Március  Nem   szűnt   azonban   meg,  hanem  Debrecenbe  is  követte  a  törvény- 

Tizenötödike  °'  -^ 

hozást,  s  egész  betiltatásáig,  a  Szegedre  való  költözködést  megelőző  napig 
folytatta  eleven  pályáját  Pálfy  Albert  hamar  híressé  vált,  kis  alakú,  de 
nagy  hatású  lapja:  a  Március  Tizenötödike,  e  jeligével:  Nem  kell  tábla- 
bíró politika.  Ez  is  harsány  hangú  trombita  volt,  de  korántsem  a  feneketlen 
demagógia  szócsöve.  Túlzása  abból  állt,  hogy  kíméletlenül  ostorozta  a 
maradiságot,  a  vérmes  reménykedést,  az  összetett  kézzel  való  bizakodást. 
Szemben  a  bécsi  kormány  kétszínű  eljárásával,  e  lap  írói  korán  érezték 
azt  az  igazat,  hogy  a  mi  szabadságügyünk  kivívása  korántsem  lesz,  mint 
a  jámbor  jóhiszeműség  eleintén  gondolta:  »vér  nélküli  forradalom* ;  hanem 
ellenkezőleg,  nagyon  is  sok  vér  fog  folyni  a  szabadságért,  a  szentesített 
törvény  értelmében;  arra  izgattak  tehát,  hogy  készülni  kell  a  harcra, 
mentül  gyorsabban,  mentül  erőteljesebben.  Nem  kímélték  a  nagytekintélyű 
minisztereket  sem,  az  egy  Kossuth  kivételével,  kinek  nimbusát  csorbítlan 
hagyni  szükségesnek  tartották,  A  jó  öreg  Mészáros  Lázár  copfja  és  a 
Szemere  Bertalan  nagyon  is  gondos  frizurája  gyakran  feltűnt  a  t)etűkkd 
rajzolt  torzképekben.  Kérlelhetlen  gúnynyal,  elmésséggel  csipkedték,  osto- 
rozták a  vén  konzervativeket,  aulikusokat,  pecsovicsokat.  Csemátony  Lajos 
akkor  tűnt  föl  Mákvirágok  című  apró,  éles,  néha  könyörtelen  szatíráival 
Általában  tudtak  röpkén,  röviden,  sokszor  szellemmel  írni.  Egyformán 
kerülték  a  dagályt  és  a  szárazságot.  Pálfy  Albert,  mint  l)eszöyíró,  kez- 
dettől fogva  a  jó  francia  elbeszélők  világos,  könnyűd,  elmés  stíljében  fejlesz- 
tette ízlését  s  ennek  mint  forradalmi  hírlapíró  is  nagy  hasznát  vette.  Társai 
közt  még  ő  volt  a  legkevésbbé  túlzó  és  személyeskedő;  sőt  néha  némely 
túlcsapongás  ellensúlyozására  maga  írt  cikket  Nagy  Gedeon  álnévvel  De 
arra  ő  is  egész  lelkével  buzdított,  hogy  erélyesen  kell  cselekedni,  sereget 
szervezni,  mert  az  idővesztés,  mulasztás  torkunkra  forrhat  írt  a  lapba 
néha  Vas  Gereben,  tősgyökeresen,  Nyíri  Józsa  sokszor,  franciásan.  Petőfi 
is,  ha  mondanivalója  akadt  prózában,  e  lap  hasábjain  tárta  ki.  Szász  Károly 
Debrecenben  lett  dolgozótársa  s  a  mit  a  Windisgraetz  kiverésekor  Vissza 
címmel  és  elő-előkerülő  refrainnel  írt,  oly  eleven  hatású  volt,  mint  egy 
hazafias  költemény  prózában.  Szerzett  a  lap  vonzó  ereje  névtelen,  ismeretlen, 
de  igen  jelentékeny  dolgozó-társakat  is.  Görgei  Arthur  nem  rég  vaDotta 
be  e  lap  egykori,  elöregűlt  szerkesztőjének,  hogy  tőle  is  adott  ki  egy 
cikket,  nem  tudva  hogy  kitől  ered,  a  honvéd-szervezkedés  ügyében. 
A  Március  Tizenötödike  hamar  kapós  újság  is  lett,  s  midőn  a  kihordó 
fiúk  élénken  kiabálták  a  főváros  utcáin:  »friss  Március !«  gyorsan  szétkap- 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  649 

kodták  a  példányaikat.  De  más  körökben  meg,  hol  a  táblabíró  politika 
ellen  intézett  hadüzeneteket  zokon  vették,  erős  kárhoztatást  idézett  elő. 
Cinizmusnak  tekintették  a  tekintélyek  csipkedéseit  s  voltak  haragvók,  kik 
gyanúsították  is,  hogy  a  kitűnőségek  csúfolását  és  érdemeik  sülyesztgetéseit 
talán  bérért  teszik.  De  nemsokára  ezek  is  meggyőződhettek,  hogy  a  szer- 
kesztőt és  dolgozótársait  a  veszélyben  forgott  hazának  féltett  érdeke  vezérlé 
akkor  is,  midőn  iQúi  túksapongással  bántak  el  nem  egy  érdemes  emberrel. 
Hisz  a  szabadság  zászlóinak  letiportatása  után  ezek  a  forradalmi  fiatal 
írók  is  épen  ügy  a  bujdosás,  lappangás  és  számüzöttség  sótalan  kenyerét 
ették,  mint  számos,  általuk  nem  egyszer  megharagított  politikai  tekintély. 
A  fővárosban,  Budavár  bevétele  után,  annyian  óhajtották  olvasni  e  fürge 
lapot,  hogy  tulajdonosa :  Lukács  pesti  nyomdász,  addig  is,  míg  Pálfy  meg- 
érkezhetik  Debreczenből,  elhatározta  megindítását,  ideiglenes  szerkesztését 
Gaal  Józsefre,  a  Peleskei  nótárius  ismert  színműírójára  bízva.  Néhány 
napig  hát  két  Március  Tizenötödike  volt,  egyik  Debrecenben,  másik  Pesten. 
De  mikor  Pálfy  megérkezett  a  fővárosba,  ismét  csak  az  övé  jelent  meg. 

Debrecenben  az  ügynevezett  » békepárt*,  meljmek  élén  Kovács  Lajos, 
Kazinczy  Gábor  és  Nyáry  Pál  állottak,  lapot  indított  meg  ellenében,  Jókai 
Mór  szerkesztésében,  az  Esti  Lapokat.  Ez  a  lap  a  békülékenység  hürjait 
is  pengette,  s  egyszersmind  a  tülzókat  keményen  vádolta  és  elmésen  csip- 
kedte, s  nemcsak  a  szájas  képviselőket:  Madarászékat,  hanem  a  Március 
Tizenötödike  íróit  és  modorát  is.  Nem  bánta  ez  utóbbit  az  üj  kormány 
legtöbb  tagja  sem,  főleg  Szemere  Bertalan  kormányelnök,  ki  üjra  nagyon 
megharagudott  e  lapra,  mely  szószátyársággal  vádolta,  mondván :  hogy  nem 
kell  a  köztársaságról  annyit  beszélni,  hanem  meg  kell  azt  csinálni.  Kossuth 
sokáig  ellenállt  a  nógatásnak,  hogy  e  kiméletlen  lapot  törvényes  megtor- 
lással kell  sújtani  s  csak  midőn  már  visszatértek  Pestre,  és  a  Március 
Tizenötödike,  a  kormányzó  gyöngeségére  is  rá  mert  mutatni,  családi  kör- 
nyezetét »női  kamarillá«-nak  nevezve,  ^yezett  bele,  hogy  a  lapot  tiltsák 
be  s  szerkesztője  ellen  indítsanak  port.  De  ez  már  a  Szegedre  költözés 
küszöbén  történt,  mikor  szét  volt  rebbenve  a  békepárt  is,  mely  a  békét 
csak  áhította,  de  érette  valami  derekasat  tenni  nem  tudott  s  —  mivel 
béke  helyett  az  orosz  berontás  következett  be,  —  az  Esti  Lapok  is  lemon- 
dott higgadt  hangjáról  s  Pesten  már  köztársasági  iránynak  hódolt. 

A  helyzet  keserűsége  általában  sok  változást  idézett  elő  a  cselekvő 
férfiak  nézeteiben.  Szemere  Bertalan,  ki  a  Kossuth  túlzásainak  1847-ben 
Pozsonyban  sem  volt  helyeslője,  most  a  köztársaságra  törekvést  nyilvá- 
nította ki,  s  az  Erdélyi  János  Respublikáját  indította  meg,  azzal  okolva  meg 
elwáltoztatását,  hogy  a  királyok  esztelensége  elidegeníté  magoktól  legjobb 
híveiket  is.  Több  apró,  köztársaságias  lap  keletkezett  akkor  rövid  időre, 
köztük  a  Bajza  Futáráéi  egy  napra.  Egyébiránt  akkoriban  a  Kecskeméthy 
Aurél  higgadt  irányt,  törvény  iránti  hűséget  igérő  hírlapi  vállalatából  még 
csak  épen  az  előfizetési  fölhívás  birt  megjelenni. 


SM  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 

A  harcok  folyamában  vidéken  is  megszaporodtak  a  lapok.  Nemcsak 
Kolozsvártt,  hol  már  1848  előtt  is  volt  tekintélyes  sajtó,  jelentek  m^  üj 
hírlapok :  a  Kolozsvári  Híradó,  a  Honv&i  s  a  néhány  napig  élt  Szabadság. 
hanem  volt  Kortiáromnak  is  két  közlönye:  veszekedve  a  várban  történtdc 
és  történendfik  fölött;  s  Aradon,  Debrecenben,  Szegeden,  Brassóban  s  a 
Székely-földön  iB  indultak  meg  több-kevesebb  időre  vállalatok.  Pozs(Hiyt>an 
a  Vida  Károly '  Figyelmeeöjt  látott  napvilágot  forradak>m-ellenes  irányban. 
A  fegyverlerakás  után  ez  az  ó-konzervativek  közlönye  lett ;  nem  elég  sza- 
vadelvű arra,  hogy  a  nemzet  felkarolhatta  volna  s  nem  elég  szolgai  ahhoz, 
hogy  az  önkényuralom  nemsokára  be 
ne  tiltsa. 

Volt  közben  egy  rövid,  nagyon 
gyászos  időszak,  midőn  nagy  Magyar- 
országon nem  jelent  meg  más  közlöny, 
a  hivatalos  lapon  kívül,  mint  a  Balla-féle 
Debrecen-Nagyváradi  Értesítő,  e  főleg 
hirdetési,  Üzleti  lapocska.  Csak  pár  hó 
multán  indult  m^  az  üj  irodalmi  ébre- 
dezés:  1849  dec.  1-én  a  Nagy  Ignác 
Hölgyfutár  című  szépirodalmi  napi 
lapjával  s  1850  március  elején  a  Csá- 
szár Ferenc  és  Szenvey  József  politikai 
közl(»iyével :  a  sokáig  sok  viszontag- 
ságot szenvedt  Pesii  Naplóval 

Föladatom  kikerekítéséhez  nincs 
már  egyéb  hátra,  mint  keresni  m^ 
a  forradalom  költészetének  nyomait  a 
színpadon,  vagyis  a  ncmaeti  szin- 
hasban,  mert  a  vidéki  színtársulatcric 
akkoriban  számot  alig  tettek,  mivel 
A  honvíd-szobor  Budán.  szcmélyzetök  fegyverfogható  része  na- 

gyobbrészt táborba  szállott 
2"onS'r  ^  március  15-dikének  fölpezsdűli  az  napi  mozgalma  tudvalevőleg  a 

m  4]ait  nemzeti  színházban  ért  véget  Egy  szép  és  deli  színésznő  (a  későbbi  idők 
páratlan  >mamá«-ja)  haladt  nemzeti  zászlóval  a  flatalság  csopcntja  élén. 
Egy  másik  szép  és  deli  színésznő  a  színpadról  osztott  nemzeti-szín  kokár- 
dákat, egy  ilyennel  jegyezve  el  majdani  férjét :  Jókait.  Egy  kitűnő  drámai 
színész,  ki  később  népet  buzdító  kormánybiztos  s  majd  török  földön  az 
elveszített  szabadságügy  hontalanja  lett:  Egressy  Gábor  szavalta  öröm- 
ujjongások közt  a  Talpra  magyart  Petőfi,  Jókai  a  színpadon  voltak  tün- 
tetések tárgyai.  Oda  vitte  a  tömeg  a  börtönéből  kiszabadított,  de  azonnal 
családi  körébe  vágyó  Táncsics  Mihályt  is.  Szóval  e  színház  falai  mint^y 
áthevűltek  mindjárt  az  első  nap  lelkesedésétől.  De  ez  a  lelkesedés  ugyanott 


A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL  651 

nem  termetté  meg  később  érett  gyümölcseit,  ügy  hogy  a  nemzeü  színház 
akkori  másfél  évi  története  csak  igen  kevéssé  tükrözi  vissza  a  forradalom 
költészetét  és  hatabnát. 

Műsorában  mindössze  négy  olyan  eredeti  üj  színdarabot  találunk, 
mely  forradalmi  anyagból  vette  tárgyát. 

Idősör  szerint  első  volt  köztük  a  SzigeH  József:  ^gy  táblabíró  a  irJaltSíínk 
márciusi  napokban  című  három  felvonásos  vígjátéka,  melyet  Szentpéterí, 
e  kitűnő  vígjátéki  apa-színész  javára  1848  október  14-dikén  adtak  elő, 
kielégítő  alkalmi  sikerrel,  de  nem  valami  mélyebb  hatással,  összesen  hétszer 
került  színre,  utoljára  1849  ápril  29-dikén.  Hogy  szerzője  maga  is  csak 
fiatalkori  alkalmi  műnek  tekintette:  abból  gyaníthatjuk,  hogy  nem  kívánta 
az  üjra  szabaddá  lett  időben  hosszú,  immár  örök-álmából  föltámasztani. 

Második  vígjáték  Dobsa  Lajostól  a  Március  Tizenötödike,  öt  felvonás- 
ban. Színlapja  sokat  igért,  mert  személyei  közt  volt  a  kamarillának  egy 
ügynöke  s  Latour  levelezője,  rác  bujtogató,  a  Március  Tizenötödikének 
egy  vidéki  munkatársa,  kommunista  népszónok,  táblabíró  (a  kit  akkor 
divat  volt  gúnyolni)  s  önkénytes  toborzó  káplár.  Sok  reménynyel  is  mentek 
megnézésére,  mert  a  pénztár  az  napi  bevétele  625  forint  33  krajcárra 
ment  —  nagy  jövedelem  az  akkori  olcsó  világban.  De,  vagy  mert  nem 
tetszettek  az  alakjai  eléggé,  vagy  mert  a  pár  hét  múlva  már  Budán 
parancsoló  herceg  Windisch-Graetz  miatt  tanácsosabbnak  vélték  félretenni: 
első  előadása  egyszersmind  az  utolsó  is  lett. 

Epen  így  járt  a  harmadik  vígjáték  is :  Obernyik  Károlynak  Magyar 
kivándorlóit  a  bécsi  forradalomban  című  két  felvonásos  színműve.  Ezt  is 
csak  ^yszer,  1849  június  15-én,  adhatták  elő,  365  forint  11  krajcár  napi 
bevétellel.  Akkor  már  a  muszkák  közeledésének  híreivel  riasztgatták  egy- 
mást az  emberek. 

Eredeti  politikai  vígjátékok  termésében  mindenesetre  szerencsésebb 
volt  a  megelőző  reform-korszak,  mert  például  a  Nagy  Ignác  Tisztujitását 
és  a  báró  Eötvös  József  Éljen  az  egyen/őségét  sokkal  később  is  hatás  és 
elismerés  mellett  lehetett  föleleveníteni. 

De  történeti  nézőjáték,  drámai  és  komikai  elemekkel,  mégis  támadt  Szigligeti 
egy,  mely  nagyon  túlélte  megszülemlése  idejét.  Ez  a  Szigligeti  Ede 
IL  Rákóczi  Ferenc  fogsága  című  drámája.  Igaz,  hogy  ennek  tárgya  és 
személyzete  régibb  szabadságharc  idejéből  való;  de  a  közönség  eleven 
érzéke  a  Kolonics  bibornok  és  társai  képében  az  1848-diki  kamarilla  fon- 
dorkodásait  látta;  Zrínyi  Boldizsár  zúgolódó  átkaiban  az  újabban  meg- 
nyomorgatott magyar  hazafiak  panaszát  hallotta ;  a  fogságából  kiszabadult 
Rákóczi  és  kuruc  társai  megtorló  diadalmában  a  honvéd-tábornokok  győ- 
zelmét tapsolta,  s  a  páter  Knittelius  bohózatias  mohóságában  és  szolga 
lelkében  pedig  a  kor  hazafiatlan  papjainak  gúnyképét  nevette  ki.  Mentek 
nézni  e  hatásos  drámát  sokan  s  első  előadásakor:  1848  november  4-én 
475  forint  volt  a  napi  bevétel.  Zajosan  tapsolták  Szigligetit,  ki  még  akkor, 


652  A  FORRADALOM  KÖLTÉSZETÉRŐL 

mint  színész,  játszott  is  a  maga  színdarabjában.  Először  Vay  kuruc  főurat 
ábrázolta,  később  a  nemes  érzésű  Longueval  franda  kapitányt.  Egy  hó 
alatt  hétszer  adták  elő  e  drámát,  utószor  december  17-dikén.  Ekkor  a 
császári  sereg  bevonulása  miatt  sietősen  félre  kellett  tftini.  Hisz  akkoriban 
a  parancsszó  német  színtársulatot  játszatott  jó  ideig  a  nemzeti  színházban. 
De  Budavár  hősies  bevétele  után  m^int  elő  lehetett  venni  a  lelkesítő 
drámát  három  estén.  Azután  egész  1861-ig  nem  volt  szabad  előadni.  De 
az  1861  szabadabbá  vált  ideje  üjolag  föltámasztá,  hogy  attól  fogva  1894 
október  végéig  ismét  színre  hozták  ötvennégyszer.  Tehát  n^yvennégy  év 
alatt  hatvanháromszor  került  színre,  és  az  előadások  e  számának  lesz  még 
szaporodása  is  jó  darabig. 

íme  az  egyetlenegy  színirodalmi  igazi  nyeremény  a  forradalom  köl- 
tészetéből. De  azt  hiszem,  lehet  még  ehhez  számítani  egy  másik  jó  tCT- 
méket  is :  a  Szigligeti  és  az  egész  színirodalmunk  legsikerűltd>b  bohózatát : 
Liliomjit  Igaz,  hogy  ez  már  a  forradalom  utáni  zord  időben:  1849  dec.  21-én 
jutott  a  színpadra;  de  minden  valószínűség  szerint  a  tavaszi  hadjárat  ide- 
jében keletkezett  a  papíron,  akkor,  midőn  az  egymást  gyorsan  követő 
győzelmektől  nagyon  jó  kedve  kerekedett  minden  magyarnak.  Hát  még  az 
olyan  lelkes  magyar  írónak,  a  minő  Szigligeti  volt. 

Eredeti  nagyobb  dráma  más  tárgykörből  sem  igen  jutott  a  szabad- 
ságharc alatt  a  mi  első  színpadunkra,  kivéve  a  Hugó  Károly  Világsün- 
játékai  és  a  magát  1847  december  14-én  kivégzett  Czakó  Zsigmondnak 
versben  írott  János  lovagját  De  ezek  forradalom  előtti  termékek,  s  nem 
hosszabb  életre  termettek.  Előadták  azonban  többször  és  mindig  nagy 
hatással  Bánkbánt,  s  a  kültermékek  közül  keresve  keresték  az  olyan  szín- 
darabokat, melyek  valami  forradalmi  tárgygyal  álltak  kapcsolatban.  így 
1848  augusztus  21-én,  László  József,  a  finom  komikumű  szalonszínész 
javára  Scribenek  Forradalom  előtt,  alatt,  után  című  vígjátékát  játszották, 
Samarjay  Károly  fordításában;  de  többször  nem  ismételték.  Még  előbb, 
ugyanazon  év  május  29-én  megkísérlek  Hugó  Viktornak  A  király  mulat 
című  antirojálista  című  *  drámáját  is  meghonosítani,  Egressy  Gábor  fordí- 
tásában; de  ismétlése  ennek  sem  volt. 
drámája  Tudva  van,   hogy   a  Kossuth   Lajos  neve  is   előfordult  a  nemzeti 

színház  régi  műsorában,  mint  drámafordítóé.  A  larmoyante  német  dráma- 
gyártó asszony :  Weissenthurm  Fanni  Janka  János  Jinnlandi  herceg  című 
öt  felvonásos  drámája  jutott  színpadra  az  ő  fordításában  1839  május  21-én. 
Nem  bukott  meg,  mert  1839-ben  kétszer,  1841-ben  ^yszer  s  1842-ben 
ismét  kétszer,  tehát  összesen  ötször  mutatták  be  a  közönségnek.  Bemutat- 
hatták volna  a  forradalom  ideje  alatt  is  nem  egyszer  kedvező  pénztári 
sikerrel,  mert  a  közönség  seregestül  ment  volna  a  színházba,  ha  mulatja 
a  színlapon  az  akkor  oly  rendkívüli  népszerűségű  és  hatalmú  politikai 
vezér  nevét.  Ki  is  ne  lett  volna  kíváncsi  megnézni,  hogy  milyen  darabol 
tartott  ő  méltónak  lefordításra.  A   nemzeti  színház   azonban   ^ckor   sem 


A  FODrADALOM  KÓLTfeSZfiTltR^L  6.íá 

kereste  a  hűhót.  De  tán  maga  Kossuth  sem  szerette  volna  az  ilynemű 
hódolatot,  mert  e  dráma  kiválasztása  nem  mutatott  széptanilag  erős  ízlésre. 
Azután,  hogy  ezt  lefordította,  börtönének  magányában  ismerkedett  csak 
meg  tüzetesen  s  barátkozott  meg  bensőleg  Shakspererel,  s  ez  a  megba- 
rátkozás hatalmasan  hatott  ízlésére,  nyelvének  erejére  és  stíljének  pom- 
pájára. Észrevehető  ez  forradalmi  szónoklatain  és  buzdító  cikkein  is, 
melyeknek  egy  részében  szintén  forradalmi  költészet,  szárnyalás  és  hév 
kapott  kifejezést. 

Ezekben  adhattam  számot  —  mennyire  szűk  téren  lehetett  —  a 
forradalom  költői  terméséről,  sőt  némileg,  vázlatosan,  időszaki  sajtójáról  is. 
Költői  termésében  van  maradandólag  becses  is,  bár  nem  sok  és  nem  soktól. 
E>e  lelkesítő  zene  híján  hiányzik  belőle  egy  az  ajkakon  folyvást  égő  köz- 
dal. Pedig  ismételhetem,  hogy  voltakép  erre  van  szüksége  a  forradalomnak, 
hogy  a  tömegek  és  seregek  lelkesedjenek  tőle.  írott  költeményekre  nran 
szorul  akkor,  midőn  a  nép  elszántságában,  a  férfiak  vitézségében,  a  nők 
áldozatkészségében  és  a  lobogók  győzelmi  röpködésében,  szóval  az  egész 
íoizajló  életben,  az  elragadtatás  költészete  ragyog. 


A  MAGYAR  IRODALOM 


A  SZABADSÁGHARC  UTÁN 


81.  A  forradalom  után. 

ÉNEKLI  EGYIK  SZÉP  VERSÉBEN :  il'aquUon  tetTÍble  a  détruit 
noissons  de  nos  lauríers< ;  s  ugyanakkor  hirdette  a 
tt  Franciaországnak,  hogy  a  költészet  erős  támasza 
ladságnak.  Mindazt,  a  mit  a  magyar  egy  század- 
— oj-J  alatt  vetett,  az  »agyaglábon  álló  északi  kolosszus* 
—  Kossuth  nevezte  így  —  összetiporta,  s  mikor  a  világosi   fegyverletétel 
után  a  régi  Magyarország  s  a  Kossuth   Magyarországja  >  darabokra  kez- 
dett szakadozni*  :  a  magyar  nemzet  is  a  költészetben  s  irodalomban  keresett 
és  talált  vigasztalást. 

Még  mindig  Pest  volt  a  központ,  az  összebombázott,  leigázott  s  ma.  *  ni«j^Mii» 
gyarságából  kiforgatott  Pest,  melyre  már  rá  sem  tehetett  ismerni.  A  romba- 
döntött  házak  lassan  bár,  mégis  épültek;  de  a  régi,  pezsgő  életből  semmi 
sem  maradt  fenn.  Tizenkét  év  alatt  ez  a  második  nagy  pusztulás  volt,  s 
míg  az  első,  az  árviz,  egy  napra  sem  akasztá  meg  a  pezsgő  életet,  az 
invázió  kihalttá  tette  a  várost.  Mert  valóban  invázió  volt:  úgy  viselkedett, 
mintha  ellenséges  földön  kellene  rendet  csinálnia.  Az  »összbirodaIom«  egysége 
proklaméltatott ;  de  ebben  az  egységben  dualisztikus  forma  uralkodott. 
A  német  tartományokban  érvényben  maradt  a  márciusi  alkotmány,  a 
magyar  helytartóságokban  s  az  elszakasztott  provinciákban  (Erdély,  temesi 
bánság,  Horvátország)  ostromállapot  proklamáltatott.  Haynau,  a  13kor- 
mányzó,  diktátori  hatalommal  birt.  Lövette,  akasztatta  a  hadi-törvényszék 
elé  álb'tott  kompromittáltakat,  s  mikor  elég  volt  a  példaadás,  várfogságra 
Ítéltette  a  többieket,  a  honvédeket  pedig  besoroztatta  s  Olaszországba  vagy 
az  örökös  tartományokba  küldte. 

Úgy  látszott,  minden  elveszett,  —  csak  a  becsület  nem,  s  a  remény. 
Az  ó-konzervativek  hitték,  hogy  az  ostromállapot  nem  tart  soká,  s  ők  a 
helyzet  uraivá  lesznek.  A  nemzet  pedig  csodától  várta  a  szabadulást.  De 
addig,  míg  vagy  a  csoda  vagy  az  ostromállapot  vége  bekövetkeznék,  mégis 
ki  kellett  valamivel  elütni  a  szellemi  táplálék  után  sóvárgók  igényeit ;  mert 
a  reform-korszak  megnyilatkozása  óta   sz^n  képződött  olvasó-közönség. 

De  hát  alkalmas-e  erre  Pest,  ez  a  szomorú,  gyászoló  Pest,  mely  talán  p^'s^  f°^^»- 
már  nem   is  volt  az  ország  központja,  legfelebb  a  nemzet  öntudatában, 

BcBihj,  Magyar  IrodilomlCnínct.  II.  kCt.  42 


ftSfi    '  ■      '  "  A  PORRADALOM  UtAN 

hanem  a  főparancsnok  székhelye,  s  melyben  a  hódítók  gógje  és  a  leigá- 
zottak  szomorü  arca  különös  ellentétet  képezett  A  nappal  is  néptelea 
utcák  már  estve  egészen  ki  voltak  halva,  s  az  első  farsang  bál  n£fkQI 
mült  el.  A  színház  volt  az  egyetlen  szórakozó  hely,  melyben  felváltva 
tartattak  magyar  és  német  előadások,  s  ezenkívül  a  társas  összejövetelek. 
Két  különböző  Pest  volt  akkor  összeforrasztva :  egy  német,  mely  a  hatalmat 
kezében  tartá  és  parancsolt,  meg  egy  magyar,  mely  tűrt  és  remSt 

Ezen  utóbbié  volt  a  jövŐ;  de  a  jelen  sok  lemondással  és  szen\'e- 
déssei  járt.  »NÍncs  oly  hatalmas  elme  —  monda  Kemény  épen  e  napc^- 
ban  —  mely  a  magyar  faj  közt  a  titkos  szövetségek  organizmusát  kifej- 
teni és  fentartaní  tudná* ;  s  ez  a  jellemvonása  népünknek  teszi  érthetővé 
azt  a  türdmes  rezignációt,  metylyel  a  megpróbáltatás  napjait   lógadta  az 


Ai  ÚJ>ÍpUM  1850.  kBrOL 

ország  és  fSvárosa.  A  hatalomnak  senimi  sem  állt  útjában  —  hanem 
aztán  semmi  sem  támogatta.  Legkevésbbé  az  irodalom. 

Mikor  a  kormány  Szegedre  költözött :  az  irodalom  is  kivonult  vde, 
s  a  világosi  fegyverletétel  után  sokan  vidéken  vtmták  meg  magukat  Petőfi 
ott  feküdt  a  segesvári  csatatéren,  Vörösmarty,  Erdélyi,  Araiiy,  Tompa,  Jókai 
ki  egy,  ki  más  felé  lappangtak,  Jósika,  Eötvös,  Szalay,  Kerenyi,  Pulszky, 
Csemátoni,  Horváth  menekültek;  csak  az  Öregek  és  betegek  maradtak 
Pesten :  Nagy  Ignác,  Garay  János,  s  olyanok  :niint  Csengery,  Kemény,  kik 
internálva  voltak. 
uj  bitupok  A  halotti  dermedést   egy  kis  életjel  váltotta  fel.  A  kormány   elhatá- 

rozta, hogy  a  német  hivatalos  lap  mellett  egy  magyart  is  ád  ki  s  ennek 
szerkesztőjévé  Szilágyi  Ferencet  nevezte  ki.  A  Magyar  Hírlap  két  részből 
áHt,  a  felső  hivatalosból,  mely  közlései  nagy  részét  a  Itormánytól  kapta 
s  ezenfelül  kiváló  figyelmet  á  külföldre  fordított,  azután  a  tárcából,  mely  a 


A  PORRADALOM  ÜTÁíí  Ö59 


társadalmi,  művészeti  s  irodalmi  érdekeket  képviselte;  énnek  főbb  dolgozó^ 
társai  néhány  Pesten  levő  kiválóbb  erő  mellett  az  emigránsok  (Jósika, 
Csemátoni  stb.)  voltak.  Ugyanakkor  Nagy  Ignác  kapott  engedélyt  a  Hölgy- 
futár megindítására,  mely  az  ifjabb  írói  nemzedéket  gyűjtötte  maga  körül. 
Majd  —  a  Magyar  Hírlappal  nem  levén  megelégedve,  a  bécsi  kormány  — 
megindított  egy  félhivatalos  orgánumot,  a  Pesti  Naplói  (Bach  miniszter)  — 
de  rövid  idő  alatt  ez  is  kisiklott  kezéből. 

Néhány  fiatal  író,  ki  kevésbbé  volt  kompromittálva,  vagy  a  ki  vala- 
mely szarencsés  véletlen  következtében  kisiklott  a  megtorló  hatalom  kezéből, 
lassanként  összeverődött  Pesten,  s  némi  megnyugvással  látta,  hogy  a 
hatalom  nem  üldözi  őket;  sőt  kiszivárgott  a  hír,  hogy,  midőn  Bajza,  a 
Kossuth  Hirlap  szerkesztője,  Haynaunál  jelentkezett,  ez  bizonyos  kicsiny- 
léssel utasította  el.  Híre  volt,  hogy  ez  enyhe  bánásmódban  Kossalkónak 
is  volt  része,  ki  maga  is  mívelt,  olvasni  szerető  ember  lévén,  az  írókat, 
hogy  megmentse,  úgy  tűntette  fel,  mint  a  kik  semmi  befolyással  sem 
bírnak.  Tény,  hogy  csak  íróságáért  senkit  sem  büntettek  siilyosabban. 

A  politikai  internáltak  közt  három  nagynevű  író  várta  elitéltetését  f^|5f *ij^ 
vagy  folmentetését :  Kemény,  Csengery,  Kazinczy  Gábor,  s  ezek  a  fiatalabb 
írói  nemzedékkel  koronként  érintkeztek.  Fölmerült  az  eszme,  hogy  mégis 
kellene  valamiféle  irodalmi  vállalatot  megindítani.  Hogy  a  bizonytalanság 
és  kétségbeesés  e  szomorú  napjaiban  lesz-e  közönsége }  ez  volt  a  fokérdés, 
mert  hogy  valami  jó  dolgot  lehet  összehozni,  azt  mindenki  lehetőnek  tar- 
totta. Mi  legyen  az }  e  felett  folyt  a  tanácskozás,  —  s  hogy  mi  legyen,  azt 
egy  véletlen  döntötte  el.  Egy  kis  munka :  A  forradalom  utolsó  napjai 
1849  végén  jelent  meg. 

A  sajtó  a  térparancsnokság  alá  volt  rendelve,  s  a  térparancsnok, 
Machio,  humánus,  mívelt  katona,  ellenszenv  és  gyűlölet  helyett  részvétet 
hozott  magával  az  állomásra,  melyet  elfoglalt.  Ennek  a  munkának  ő  adta 
meg  a  megjelenhetési  engedélyt.  Az,  hogy  megjelenhetett,  bizonyította,  hogy 
a  katonai  hatóság  nem  ellenzi  azt,  ha  az  író  forradalmi  élményekből  merít 
tárgyat,  s  az,  hogy  a  kis  könyv  rövid  idő  alatt  három  kiadást  ért,  mutatta, 
hogy  a  közönség  érdeklődését  ezzel  fel  lehet  költeni.  így  született  meg  a 
Magyar  Emléklapok  1848 — 49-061,  mely  nemcsak  a  Pesten  élő,  hanem  a 
vidéken  szétszórt  írókat  is  —  Aranyt,  Tompát,  Szász  Károlyt  —  a  vál- 
lalat köré  tudta  gyűjteni.  A  vállalat  állandó  munkatársa  volt  Jókai,  Sajó 
név  alatt,  kitől  minden  füzet  hozott  egy-egy  dolgozatot  s  Gyulai,  ki  csak 
neve  első  betűjét  (G.)  írta  közleményei  alá.  A  hivatalos  lapnak  az  a  nyilat- 
kozata, mely  ly  el  az  első  füzetet  fogadta:  »az  írónak  múlt  és  jövő  egyaránt 
szabad  tere:  szellemgyilkolás  volna  tőle  egyiket  vagy  másikat  elvonni*, 
megnyugtatólag  hatott  az  írókra.  S  csakugyan  a  következő  öt  füzet  hű 
maradt  első  programmjához. 

A  sajtónak  ez  a  nagy  szabadsága,  mely  valóban  nem  sok  kívánni 
valót   hagyott   fenn,    de   a   mely   nagy   térfoglalásával   az   irodalmat   már 

42* 


66d  A  PöttkAbAlOM  utXn 


egyoldalúvá  tette,  nem  tartott  soká.  Machk)  máshová  helyeztetett  át  s 
egy  szigorú,  durva,  erőszakos  katona  foglalta  el  hdyét:  HeyntzL  De  a 
közönség  részvétlenségének  jege  már  meg  volt  törve  s  az  érdeklődés  az 
irodalom  iránt  megkezdődött.  Különben  is  ez  még  csak  átmenet  volt  a 
polgári  kormányzathoz,  s  ha  nem  merhetett  is  az  író  annyit  mint  Machio 
idejében,  de  mégis  messze  volt  attól,  a  mi  nemsdcára  a  katonai  urakxn 
megszűnése  után  bekövetkezett.  Az  a  különös  jelenség,  hogy  a  hatalom 
üldözte  azokat,  kik  a  forradalomban  résztvettek,  az  irodak>m  pedig  eszmé- 
nyítette magát  a  forradalmat,  s  bár  többnyire  burkoltan,  annak  hőseit  is, 
nem  tarthatott  soká. 
^^unkáíí***  Mint  az  irodalmi  ébredés  kezdetén,  mint  a  reform-korszak   hajnalán 

s  a  pesti  árvíz  idejében,  a  nagy  katasztrófa  végén,  az  üj,  ismeretlen  kor 
kezdetén,  most  is  zsebkönyvek,  gyűjteményes  munkák  körül  csoportosultak 
az  írók.  Ilyen  volt  az  első  nagyobb  szabású  könyv,  mely  az  időben  világot 
látott  a  Státiisférjiák  és  Szónokok  könyve  Csengerjrtől,  a  szerkesztő  és 
Kemény  remek  tanulmányaival,  továbbá  a  Losonczi  Phönix  három  kötete,  a 
Nagyenyedi  Album,  melynek  második  kötetét  a  rendőrség  lefoglalta.  íg>' 
keletkezett  az  Újábbkori  Ismeretek  Tára,  szerkesztve  Pákh  által,  raely  az 
elsőrangú  publicistákat,  szaktudósokat  vonta  be  a  maga  körébe  s  európai 
színvonalon  álló  cikkeivel  és  az  I.  kötetben  szabad  hangjával  m^lepte  a 
világot.  így  indult  meg  az  Új  Magyar  Múzeum,  Toldy  és  az  akadémia 
közlönye  »peragit  tranquilla  potestas  quae  violenta  nequit«  jellemző  jelmon- 
dattal hirdetve,  hogy  az  irodalomnak  kell  megvédeni  a  magyar  nemzet 
jövőjét  a  nyers  erőszak  ellen,  s  mindjárt  első  füzetében  Huníalvy  Pál 
»az  igazi  arany  bullá«-nak  nevezett  cikkel  kitűzte  a  nemzet  jövendő 
programmját. 
^öVSdek'  S  az  írók,  az  >  istenadta «  írók  kis  serege,  lelkesedéssel,  becsületesen 

látott  a  munkához.  Úgy  volt  meggyőződve,  hogy  kötelességet  teljesít  s 
mi^  az  idők  szigorúbbra  fordulása  sem  lankasztotta :  sem  türelmét,  sem 
jó  kedvét  nem  vesztette  el.  Ha  nemrég  látta :  quid  ultimum  in  libertate  — 
így  tapasztalta  most :  quid  ultimum  in  servitute.  Egy  darabig  délutánonként 
a  » Veres  ökörhöz «  címzett  kávéház,  vacsoránál  a  Sas,  Parragh  (a  Vád- 
utcában), a  Prés  volt  a  találkozó  hely.  Sok  tré&  közt  komoly  dolgokról 
is  volt  szó :  megállapították  a  munkaprogrammot  s  megbeszélték  a  teendőket 
Még  egy  kis  tréfát  meg  lehetett  engedni  a  katona  urakkal  szemben.  Pákh 
írt  egy  humoreszket  Hunyadi  János  cím  alatt,  melynek  deje  és  vége 
Hunyadiról  szól,  de  a  közepe  maró  szatíra  a  Polizei-System  ellen,  s  a 
katona  urak,  kik  ennek  a  cikknek  —  mint  Pákh  megjósolta,  —  csak  elejét 
s  végét  olvasták  el,  de  a  közepét  nem,  s  így  sejtelmök  sem  volt  annak 
valódi  tartalmáról,  a  Rőpiveknek  azt  a  füzetét,  melyben  ez  a  dolgozat  meg- 
jelent, csakugyan  nem  kobozták  el.  Volt  egy  pár  estére  való  mulatsága  a 
körnek.  Néha  Vörösmarty  is,  ha  bejött  Baracskáról,  ellátogatott  oda  s  utóbb 
Erdélyi  is  résztvett  a  barátságos  összejöveteleken.  Kazinczy  Gábor  kedélyes 


(  A  FORRADALOM  UTAN  661 

estélyei  már  komolyabb  természetűek  voltak,  ezekben  Kemény,  Eötvös, 
Veér  Farkas  is  résztvettek.  Itt  tervezték  az  Újabb  Nemzői  Köt^vtár 
megindítását,  mely  régi  magyar  írók  és  emlékírók  munkáinak  gyűjteménye 
volt,  s  a  rendkívüli  lelkesedés,  melylyel  a  közönség  felkarolta,  lehetővé  tette, 
hogy  a  régi  latin  és  görög  klasszikusok  magyar  fordításainak  kiadását 
m^kezdhessék.  Ez  a  siker  —  mert  az  Újabb  Nemzeti  Könjrvtár  nagy 
része  magyar  történeti  munkáknak  volt  szentelve  —  az  akadémiát,  mely 
három    évig    életjelt    is    alig  adhatott  magáról,    hazai  történelmi    forrás- 


V*gj  Ignác,  ■  HSJfáfnláT  szcrkcazlűje. 

munkák  kiadására  Ösztönözte.  Itt  is  igaznak  bizonyíJlt,  hogy  leigázott 
nemzetek  előszeretettel  fordulnak  történetükhöz:  a  kiadványok  sorsa  igen 
rövid  idő  alatt  biztosítva  volt 

Mindez  benyúlt  a  legnagyobb  szolgaságba.  A  mint  a  katonaság  a 
után  a  polgári  hatóság  vette  kezébe  a  cenzúrát,  Prottmann  lett  a  minden- 
ható parancsnok  s  azután  hogy  hivatalosan  kimondatott  az  abszolutizmus, 
a  forradalomnak  nevét  sem  lehetett  leírni.  Elkölt  a  tréfa,  az  idÖ  a  leg- 
roszabbra  fordült.  Teleki  Józsefnek  megtiltották,  hogy  mint  a  magyar 
tudományos  akadémia  elnöke  az  uralkodó  látogatása  s  az  akadémia  tag- 
jainak  bemutatása  alkalmával  a  >magyar  királyt>  jobbágyi  hódolattal  üdvö- 


662  A  FORRADALOM  UTÁN 


zölje,  mert  Magyarországon  nincs  »jobbágy«,  s  egy  naptárt  azért  koboztak 
el,  mert  »É1  magyar,  áll  Buda  még<  mottót  tette  a  címlapra,  —  s  ezzd 
eljutottunk  a  legszélső  határig  a  szolgaságban. 

Igaz,  rettenetes  keserves  iskola  volt  ez,  de  számolni  kellett  vele ;  meg 
kellett  találni  a  formát,  hogy  hogyan  mondhassa  el  az  író  a  mi  szívét 
nyomja  úgy,  hogy  Prottmann  meg  ne  értse?  Akkor  jött  be  az  országba 
Heine  RomanurójSi.  Az  6  Liszt  Ferenci  roppant  hatást  tett: 

Anstandige  Bestíen  sind  es  doch, 
Die  Euch  im  Felde  überwunden . . . 

Hátha  magyar  könyveket  is  lehetne  becsempészni,  úgy  hogy  a  mi  bestiáink 
ne  ütközzenek  meg  rajta?  Ráth  György  összegjoíjtötte  a  forradalmi  versdcet 
s  testvére  Ráth  Mór  segélyével  kiküldte  Lipcsébe  Keil  ottani  könyvárus- 
hoz, honnan  azonban  Kertbeny  által  irtóztatón  megcsonkítva  került  vissza. 
Ez  hát  nem  ment,  itthon  kellett  megtalálni  a  módját  Azt  a  sötét  hangot, 
melylyel  a  »haza  elvesztését «  gyászolák,  már  nem  lehetett  használni,  s 
hiába  mondta  Szász  Károly,  hogy 

A  költőknél  még  él  a  szabadság,  és 
Fog  élni,  bármit  mond  a  hatalom  . . . 

azt  már  nem  lehetett  hirdetni.  Nem  maradt' szem  szárazon,  ki  Aranynak 
Koldusénekéi  olvasta ;  a  puszta  vadon  költészetének  gyönyörű  sorait : 

S  hol  a  nyilt  röptű  sólyom  is 
Nagy  félve  járt  elébb, 
Csipogva  fürdik  s  üt  tanyát  ott 
A  szemtelen  veréb . . . 

átérezte  minden  szív.  Ezek  nem  allúziók,  —  a  való  igaz  rajzai  voltak.  Ha 
akkori  költészetünk  szemelvényei  nem  maradnak  mögötte  az  ír  melódiák 
és  Béranger  legszebb  darabjainak,  az,  mit  abból  az  időből,  midőn  csak 
képben  és  hasonlatokban  lehetett  beszélni,  felmutathatunk,  páratlan  a 
maga  nemében.  Bizonynyal  örökre  gyöngyei  maradnak  költészetünkndc, 
de  úgy  mint  akkor  átérezték  és  megértették,  a  későbbi  boldogabb  nemzedék, 
mely  nem  szenvedte  át  ezt  a  kort,  erre  nem  képes.  G)nilai  egy  remek 
elbeszélésben  a  megszólalásig  híven  előállitá  a  régi  udvarház  utolsó  gaz- 
dáját, vagy  leírt  egy  akkori  szüretet,  hol  a  táblabírón 

Rajta  még  a  régi  mente 
De  pipája  nincs  sehol  — 

ennek  a  bánatát  mindenki  érezte.  S  mikor  Arany  egy  Sylvester-estéjén 
poharat  ragad  kezébe  s  felköszönti,  hogy 

Csörgése  szóljon,  hogy  kikért, 

És  szóljon  az,  hogy  hallgatok,  .... 


A  FdBRADALOM  UTAN  083 

minden  magyar  ember  tudta,  hogy  a  pohár  cseng  s  csak  a  lánc  csörög  —  -^ 
s  hogy  ez  a  felköszönte  az  aradi  raboknak  szól.  És  a  Mikes  búját  Lévaytól 
csak  Prottmann  nem  értette  meg,  mert  »mit  neki  Mikes  buja  ?*  Ingeborgról 
mindenki  tudta,  hogy.  az  maga  a  költŐ,  Sárossy.  Gyula,  s  a  vers  nem 
fordított  Ezek,  és  még  néhány  szép  vers  ebből  az  időből,  hangot  adtak 
annak,  miket  az  emberek  éreztek  s  ebben  rejlik  nagy  hatásuk  títka;.  mert 


A  Hkogok  >  múltbdl  cimü  ■Dlhologi&  cimképe. 

nemcsak  szép  versek,  —  a  magyar  ember  t>ánatának  megnyilatkozásai 
voltak.  A  szépirodalom  többi  ágaiban  is  beállott  ez  a  fordulat.  A  színpad 
nem  teremtett  meg  sok  forradalmi  alakot,  de  most  már  a  célzásokat 
is  kellett  kerQlnie,  annyira,  hogy  Prottmann  a  színpad  huszárjainak  is 
megtiltotta,  hogy  a  királyért  haljanak  meg :  mert  császár  van,  mondá^  s 
nem  akarta  megérteni,  hogy  a  huszár  még  a  múlt  századokban  sem  lelke- 
sedeU  a  császárért.  Ezt  a  sel>et  könnyen  kiheverte,  s  a  regényírás  is  kár- 
pótolta magát  a  közel  múltból  vett  rajzaival,  mely  mégis  mindig  a  múltra, 
a  már  letűnt  magyar  életre  emlékeztette  az  olvasót. 


664  A  PORRADALOM  UTÁN 


^fejíSés© "  Magának  az  irodalomnak  fejlődésére,  emelkedésére  nézve  ez  a  fordulat 

nem  volt  káros  hatású.  A  forradalom  sem  volt  kimeríthetetlen  bánya  s 
még  sokáig  folytatva  selejtessé,  egyhangúvá  s  a  közönségre  nézve  ún{>ttá 
válhatott  volna.  Az  íróknak  már  nem  az  izgatót,  hanem  az  igazi,  az  eszthe- 
tikai  szépet  kellett  keresni,  s  hogy  ezt  megtalálják,  a  külformára,  a  kompo* 
zicióra  is  kellett  adniok.  De  a  nagy  közönség  ízlése  bizonyos  fokig  d  veit 
rontva.  A  nemzeten  utolsó  időben  meghasonlás  vett  erőt:  sok  vidéki  úr 
taníttatni  sem  akarta  a  íiát,  nem  akarván  a  » németnek «  kész  eszközt 
nevelni.  Más  elfoglaltatás  hiányában  egy  csomó  ember  írásra  adta  magát,  — 
az  irodalom  pedig  úgy  állíttatott  fel,  mint  a  nemzetiség  palládiuma:  a 
magyar  emberjiek  kötelessége  minden  magyar  könyvet  megvenni,  minden 
verset  áhítattal  olvasni,  még  ha  rossz  is.  De  ez  csak  a  jó  ízlés  rovására 
történhetett,  s  a  Vojtinák  levelezése  (Arany  és  Tompa  közt)  már  18ő0-ben 
kezdődött.  Ez  a  recept,  beadva  maró  szatírákban,  nem  sokat  használt 
Gyulai  és  Pákh  úgy  akartak  a  bajon  segíteni,  hogy  (1852)  m^alapították 
a  Szépirodalmi  Figyelőt  eúízal  a  programmal,  hogy  semmit  sem  közöl- 
nek, mi  alatta  áll  az  irodakni  színvonalnak,  s  a  lapban  szigorú  kritikai 
rovatot  fognak  vezetni.  Egy  csomó  ellenséget  szereztek  maguknak  s  a  lap 
egy  év  múlva  megszűnt  Néhány  év  múlva  Arany  Figyelője  s  Koszorúja, 
vette  át  programmját.  Addig  a  kritikai  rovat  a  politikai  napi  lapokban  — 
különösen  a  Pesii  Naplóban  —  talált  otthont  s  gyakorolt  üdvös  hatást 
irodalmunk  fejlődésére. 

S  ez  az  irodalom  valóban  bámulatosan  fejlődött.  A  magyar  nemzet 
géniusza  a  nemzeti  irányban  megtalálta  a  helyes  utat,  melyen  fejlődnie 
kell  és  lehet.  A  történelmi  és  társadalmi  regények  elegendő  olvasmánynyal 
látták  el  a  közönséget  s  nem  maradtak  mögötte  a  világirodalom  termékei- 
nek. Újabb  és  újabb  szépirodalmi  s  élclapok  keletkeztek,  megszaporodtak 
a  politikai  lapok,  melyek  már  politikai  elvek  szerint  csoportosultak.  Egyik 
lap  a  konzervatív  elveket  hirdette,  míg  a  Napló  hű  maradt  a  régi  zászló- 
hoz. Elvei  mellett  ő  propagandát  nem  csinálhatott  nyilvánságosan ;  m^ette 
tehát  az  egyetíen  lehetőt :  ignorálta  az  össztnrodalmi  napi  kérdéseket  A  kül- 
föld, az  európai  poütíka  tüzetes  megvitatásban  részesült,  de  a  belföld  nem 
létezett  számára.  A  kormány  tetteihez,  az  általa  felvetett  kérdésekhez  hozzá 
sem  szólt ;  s  ez  a  hallgatás  többet  nyomott  minden  oppoziciónáL  A  magyar 
ember  megértette,  hogy  mit  jelent  ez  a  hallgatás,  melylyel  szemben  az 
abszolutizmus  tehetetlen  volt  s  a  törvényes  állapotok  visszaállítására  a 
tért  tisztán  hagyta, 
küátások  ^^^  szenvedés,  türelem  és  nélkülözés  árán  szerezte  azt  meg.  A  »Ká- 

rolyka  szárnya*  —  mint  a  Károly-kaszámyát,  az  írók  börtönét  nevezték  — 
sok  írót  látott  falai  közt,  de  egy  se  hagyta  el  azt  úgy,  hogy  ne  lett  volna 
kész  újabb  megpróbáltatás  kiállására.  Híjában  tettek  koronként  egyes  haza- 
fiak petíciókkal  kísérletet  meggyőzni  a  hatalmat,  hogy  rossz  úton  hakd: 
figyelembe  se  vették.   Híjában  volt  a  lapok  hallgatása,  nem  értették  mtg. 


A  FORRADALOM  UTÁN 


«65 


S  midőn  a  hivatalos  lap  egyik  hasábján  Albrecht  fSheréegnek,  az  üj  kor- 
mányzónak, magyarországi,  s  másik  hasábján  Kossuth  londoni  körútjáról 
közölte  a  tudósításokat,  ennek  horderejét,  —  hogy  még  a  magyar  hivatalos 
lapban  sem  bízhatnak  meg  —  nem  értették  meg.  A  passzivitás  e  kora  két 
magyar  és  két  német  munka  közé  esik:  Dos  legüirke  Rechi  üngams 
Somsichtól  1850-ben  komoly  tiltakozás  volt  Magyarország  jogainak  elkob- 
zása ellen,  —  s  egy  tized  múlva  a  Blick  már  szétmarcangolta  a 
hazugság  politikáját.  Kemény  Szava  a  forradalom  tUán  (1850.)  állam- 
férfiúi bölcseséggel  ajánlja  a  pacifikálás  politikáját  s  másfél  tized  múlva 
Deák  Adálékjai  a  »restitutio  in  integrum«-ot  kötik  ki  a  kiegyezés  árául. 
Már  közeledett  a  nap,  melyről  a  költő  álmodott,  ,hogy  ahhoz  hasonlót, 
»nem  szülnek  évek,  századok  ♦.  Jelezte  ezt  a  Kazinczy-ünnep  1859-ben, 
a  sárospataki-ünnepély  1860  ban,  a  Széchenyi-ünnepek  hosszú  sorozata 
1861-ben.  Már  a  következő  év  hajnalán  látta  a  költő  álmában: 

Hogy  e  feltűnt  év  rejti,  hozza 
Ama  napot,  az  én  napom ! 

Csalóka  álom  volt.  Még  korán  zengette  el  a  győzedelmi  ének  hal- 
lelujáh-ját,  de  azért  Tompával,  az  új  Simeonnal,  az  egész  nemzet  hitte, 
hogy  nincs  messze.  Nem  is  volt.  A  húsvéti  cikk  után  meghozta  a  béke- 
ágat Magyarország  felséges  nagyasszonya,  —  a  király  megkoronáztatott. 


82.'?Deák  Ferenc,  mint  író. 

(1803—1876.) 

,A  AZ  >ÖREG  tiH«  MéG  ÉLKE,  s  ha  nevét  e  sorozatban  megiMUan- 
tana,  tudom  némi  nehezteléssel  tiltakoznék  ellene,  hogy  6  róla 
mint  íróról,  mint -íróink  egyikéről  beszéljünk.  Mit  keres  Saul 
a  próféták  között?...  Valóban:  ő  nem  íróink  ^yike,  hanem 
egyik  legnagyobbika  volt  Hozzá  tehetnők:  <^etlen  a  maga 
nemében.  Hasonlíthatatlan. 
Deák  inkaiii  Egyszer,  monflják,  ,valami  iijü  tisztelői,  valahonnét  kikapartak  egy 

tőle  származó  vagy  neki  tulajdonított  verselményt,  s  dévajkodva  ndd, ira- 
modtak, hogy  mint  érdekes  leletet  a  közönség  elibe  hurco^ák.  Na  hiszen 
volt  érte!  Kiragadta  kezükből  a  prédát,  s  úgy  megsemmisítette,  hog>' 
nyoma  sem  maradt  AfTéle  hexameter  lehetett,  minő  a  nagy  Cicerótól  maradt 
ferm,  ha  a  filolc^usok  hisznek  e  mesében,  mely  zengzetesen  így  szólt; 
O  fortunatam  natam,  me  consule,  RomanL'  Széchenyitől  faunaradtak,  m^ 
pedig  úgy  magyar  mint  német  nyelven,  tán.  francia  nydven  is,  faragcsált 
rímek ;  a  Deák  hiúsága,  lám,  nagyobb  volt ;  ő  n«n  tűrte,  hogy  ilyesmit  a 
fejére  olvassanak.  Jó,  hogy  öklével  nem  fizetett  érte;  mert  erős  Ökle  vdt 
Falusi  rossz  ereszkedőkön  a  szekérből  ülve  szokta  kinyújtani  kaiját  kerék- 
kötőnek, s  a  küllők  mindig  engedelmeskedtek.  Máskor  e  kéz,  mely  keztyűt 
nem  látott  soha,  a  házi  iparművészet  egy  igen  kellemes  ágával  foglal- 
kozott Láttam  Őt  a  szentlászlói  udvarház  árnyékos  gesztenye-  és  háidai 
alatt,  ílnom  ízléssel  és  aprólékos  szorgalommal  faragcsálni  puszpáng-  és 
olajfából  kiállításba  illő  tárgyakat.  A  kik  bí.mak  tőle  ily  emléktárgyakat, 
tudom  nem  adnák  sokért.  Magam  egy  lakatkát  lánccal,  de  kulcs  nélkül, 
vittem  tőle  közös  barátunknak,  báró  Kemény  Zsigmondnak,  cserébe  az 
olasz  Perseveranza  ama  cikkeért,  melyben  Kossuth  a  dunai  konfederáciá 
merész  tervéve!  döbbentette  meg  akkor  a  világot  Ez  ama  válságos,  hosz- 
szadalmas  várás  napjaiban  volt,  mikor  az  akkor  irányadó  Pesii  Naplónak, 

■  Magyar   műfordításban    tán    így    volna    visssaadhitú :    Róma  szerencsena,  consul- 
Ságomnak  alatta.  <?) 


DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ  6167 


sőt  a2  egész  magyar  zsurnalisztikának  »hallgatás«  volt  a  jelszava.  Kemény 
Zsigmond  nyomban  el  is  értette  a  meg  nem  nyiló  lakat  jelképében  kapott 
napiparancsot  s  folytatta  a  makacs  hallgatást  addig,  a  míg  az  volt  Magyar-: . 
ország  áldott  téréin  a  legkiáltóbb  ékesszólás.  Azon  időből,  mikor  még  a 
háborúk  évekig  szoktak  húzódni,  fenmaradt  egy  államféríiünak  az  a  mon- 
dása, hogy  a  győztes  az  lesz,  a  ki  legtovább  kibírja  pénzzel.  Ritkább  eset, 
mely  a  politikai  harcok  sikerét  anqak  a  pártnak  juttatja,  a  mely  tovább 
tud  hallgatni.  Ez  az  eset  volt,  bizonynyal,  a  legkivételesebbek  egyike,  a  mi 
haddal  és  békében  folytatott  önvédelmi  harcunk  sikerének  kulcsa  és  meg- 
magyarázója.  De  egyes  nagy  emberekre  alkalmazva  a  hasonlatot,  a  leg- 
ritkább, szinte  hihetetlennek  látszó  példák  közé  tartozik,  hogy  az  arassa 
a  legteljesebb  sikert,  a  ki  legkevesebbet  mutatja  magát  a  nagy  közönség 
szeme  előtt,  hanem  minden  kedvező  alkalommal  elrejtőzik  magányába,  s 
félreállva  az  útból,  átengedi  a  tért  akár  ugyanazt,  akár  mást  mívelő  pálya- 
társaknak, barátnak,  ellenségnek  egyaránt  A  hadfiak  közmondássá  tették, 
—  a  mi  Széchenyink  négy-öt  hadjárata  után  saját  tapasztalásából  beszél- 
hetett volna  erről,  —  hogy  csatatéren  azt  kerüli  a  halál  leginkább,  a  ki 
legjobban  keresi,  azt  pedig  utoléri,  a  ki  leginkább  fut  előle.  Deák  sohasem 
kereste  a  dicsőséget,  a  ragyogást,  a  hatalmat;  eltűrte  azt,  ha  kellett,  s 
vállalta  mint  reá  mért  felelősséget,  kötelesség  teljesítését  addig,  s  egy  pilla- 
nattal sem  tovább,  mint  épen  kellett 

Nem  szándékunk  e  helyen,  —  idő  és  tér  sem   engedné  —  Deákunk  pják  einiéke«6 

•^      '  .  "  tehetsege,   *do- 

életrajzát  csak  vázlatban  is  adni;  egyes  jellemző  vonásokat  azonban  alig  mái 
hallgathatunk  el.  Mellőzzük  az  elég  nagy  számban  fenmaradó  adomákat 
tanuló  éveiből.  Tudva  van,  hogy  a  legjobb  »deák<  volt,  és  sem  professzorai 
elleni  lázongásokban  vagy  apró  csínyekben,  sem  pajtásaival  való  dulakodá- 
sokban, az  akkori  divat  szerint,  nem  keresett  kitűnést;  ha  mérkőzésre 
került  a  sor,  ezeket  eldöngette,  amazoknál  játszva  kiérdemelte  minden  tan- 
tárgyból az  első  eminenciát.  Emlékező  tehetsége  késői  élemedett  koráig 
bámulatos  volt.  Úgyszólván  mindent  tudott.  Híres  adomáit,  miket  el^szer 
kellé  ismételnie,  helyhez  és  körülményekhez  alkalmazottan,  mindenkor  híven 
mondotta  el.  Pontosan  megnevezte  az  időt,  a  személyeket,  szereplőket  és 
jelenvoltakat,  s  mikor  elvégezte,  nem  tudtuk:  emberismeretét,  vagy  vonat- 
kozásainak találó  voltát  bámuljuk-e  inkább }  Igazi  szokratesi  bölcseség  nyilatr 
kozott  azokban.  Ha  gyorsíró  nyomban  megörökíti,  egy  olyan  kötet  kerülne 
ki  abból,  mely  mint  kor-  és  jellemrajz  a  legtanulságosabb,  mint  az  elbeszélő, 
művészet,  egy  remeke  a  legvonzóbb  olvasmányaink  egyike  volna.  Másod- 
harmad kézből  már  nagyon  színtelenül,  sőt  olykor  meghamisítva  kaptuk  át 
azokat.  Tréfálódzva  panaszlá  fel  egyszer,  hogy  sem  a  nevét  viselő  utcát 
sem  a  keserű  vizet,  sem  az  adomás  könyvet  nem  vallhatja  magáénak. 
Volt  egy  idő,  mikor  a  hazánk  vagy  a  monarchia  sorsa  felett  aggódó  poli- 
tikusok oly  alig  leplezhető  szándékkal  járogattak  hozzá,  hogy  őtet  >m^- 
interviewo\ják«;    mily   pompás   kitérő   volt  akkor   neki   egy  jó  anekdotái 


668  DeAK   FERENC,  MINT  ÍRÓ 

Kezénél  volt  az  mindig,  akár  ismeretes  cabanos-szívar  szekrénykéje.  Füstöt 
kaptak  s  jó  képet  vágva  hozzá  csak  annyit  tudtak  meg  Deák  politikai 
nézeteiről  és  terveirSl,  a  mennyit  előbb  tudtak  vagy  tudni  véltek.  Be  tudta 
ö  vámi  az  idejét.  Befolyása  a  mily  nagy  és  a  mily  döntő  vt^t  a 
nyilvános  vitatkozás  terén,  oly  megmérhetetlen  volt  társadalmi  téren  s 
ama  szorosabb  baráti  körökben,  melyekhez  bejutni  legjobbjaink  becsvágya 
volt.  Jó  darab  Íd5n  át  az  Angol  kiráfynő  ama  két  szobája  volt  a  mi 
világunk  közepe,  melyben    az  öreg    ur    lakott    Ki-bejárt    ottan    boldt^, 


Deák  Ferenc  sfljiarl  siOldháu. 

boldogtalan.  Rossz  időkt>en  enyhet,  vigasztalást  kerestünk,  találtunk  ott; 
a  jobb  idők  hajnalán  nem  egyszer  bezárultak  amaz  ajtók,  melyek  megett 
az  a  toll  működött,  mely  a  béke  helyreállítását,  a  szabadság  diadalát,  az 
ezeréves  magyar  haza  új  életre  keltését  volt  megalkotandó. 

Az  a  nyitott  könyv,  az  irótollat  tartó  kéz,  mely,  mint  a  Tuntl  olvasói 
is  tudhatják,  ott  diszíti,  valóban  babonás  jelentőséggel,  a  Deák  nemes-család 
ősi  címerét,  s  mely  kifejezést  nyert,  —  aztán  ne  legyek  elditéletes !  —  tnég 
magában  a  család  nevében  is,  melynek  méltóbb  viselője  a  karddal,  buzo- 
gánynyal is  egyaránt  kitűnt  elődök  hosszú  során  át  nem  volt,  mint  a  mi  leg- 
nagyobb publicistánk,  ez  a  Deák  Ferenc !  Bizonynyal  s«ikit  sem  lep  meg,  ha 
azt  olvasssa,  hogy  már  a  nagy  Verböczy  édesanyja  is  egy  Deák-leány  volt. 


deXk  pbi^enC,  mint  író  dőO 


Míg  testvérbátyja  Antal,  azelőtt  az  1809-iki  nemes  felkelő  seregnél  ^IJIJp^t* 
kapitány,  utóbb  Zalamegye  alispánja  s  országgyűlési  követe,  az  ország 
jogainak  a  korszakos  1825-iki  diétán  lelkes  védője,  —  ugyanaz  ki  az 
ifjú  Széchenyire  a  legtisztább  lelkületű  honpolgár  benyomását  tette,  s 
önzetlen  és  férflas  magatartásával  űgy  ennek,  mint  a  haza  többi  jelesei- 
nek nagyrabecsülését  bírta,  most  is  az  emlékezetes  1832-iki  országgyűlé- 
sen honatyai  tisztében  járt  el:  azalatt  az  iQabb  testvér,  Ferenc,  otthon 
Zalamegyében  teljesíté  szerényen  mindazokat  a  teendőket,  miket  a  megyei 
rendek,  országszerte,  őket  megillető  hazafiúi  és  polgári  kötelességnek 
néztek.  Végig  járta  azt  az  iskolát,  mint  tiszti  ügyész  (a  szegényeknek 
hivatalos  védője),  mint  szolgabíró,  minden  közigazatási  és  peres  ügynek 
első  fokú  intézője,  végre  csakhamar  mint  helyettes  alispán  (a  mi  akkor  a 
megyének  nevezett  kis  országban  minden  államhatalom  teljességét  jelenté). 
Hogy  ily  fontos  állást  Deák  már  30  éves  korában  foglalhatott  el,  az 
értelmi  felsőbbségének  s  a  közbecsülésnek,  melyben  állott,  legkiválóbb 
bizonyítványa.  Ha  valaki  azt  a  fáradságot  venné  magának,  hogy  a  megye 
e  kitűnőségének  hivatalos  működését  nyomról  nyomra  kövesse,  napfényre 
hozza  a  levéltárakban  porladó  aktákat,  rendeleteket,  ítéleteket,  jelentése- 
ket, követutasításokat,  melyek  vagy  közvetlen  az  ő  tollából  folytak,  vagy 
diktálása  után  írattak:  bizonynyal  a  legérdekesebb  adatokat  g)nLÍjthetné 
össze  mind  magán-,  mind  közjogi  és  közigazgatási,  akkor  elég  kezdetleges 
írástudásunk,  általában  úgynevezett  magyar  »kuriális  stílusunk*  fejlődéséhez. 
A  latinul  gondolkozók  terjengősségét,  bőbeszédű,  de  magasan  járó  ékesszó- 
lását, a  Corpus  Juris  alapos  és  kritikával  párosult  ismeretét,  a  nyelvújítók 
sokszor  túlzásokba  csapó  különcködéseit,  az  előre  törekvő  szabadelvűek 
külföldieskedését,  mind  kisujjában  birta,  de  a  maga  útján  járva  mindenki- 
vel megértette  magát,  mindenkinek  megadta  a  maga  igazát,  eltalálta  gon- 
dolatjait,  mindenkivel  beláttatta,  egyéni  hiúságának  sértése  nélkül,  tévedé- 
seit. Híre  ment  ennek  a  zala-egerszegi  ülésterem  falain  túl  is.  Antal  bátyja 
jól  tudta  mit  tesz  és  mit  beszél,  mikor  be  nem  várva  a  hosszú  diéta 
végét,  átadta  időközben  is  helyét  az  ifjabb  testvérnek,  s  tőle  aggódva 
búcsúzó  barátait  azzal  vigasztalta  meg,  hogy  állít  ő  maga  helyett  egy 
sokkal  derekabb  embert,  a  kinek  kisujjában  is  több  ész  van,  mint  neki  egész 
testében.  A  csere  bevált.  Az  ifjú  Deákot,  ki  csak  1833  május  1-én  érke-  ^^^^^^^ésA 
zett  fel,  hamar  megszerették  a  pozsonyi  rendek,  majd  megcsodálták,  végre 
mesteröknek,  vezérüknek  vallották.  A  nádor  kissé  bárdolatlannak,  a  köz- 
jogban különösen,  persze  az  ő  felfogása  szerint,  járatlannak  tartá ;  a  mara- 
diak (akkor  még  nem  volt  a  » pecsovics «  név)  hirtelen  népszerűségének 
szintoly  gyors  kimúlását  reméllették;  Széchenyi  rögtön  felismerte  benne  a 
jövő  emberét:  kereste,  de  fájdalom,  nem  birta  egészen  megnyerni  barátsá- 
gát.  Föltünése  a  haza  ez  új  csillagának  szinte  végzetszerű  volt  Epén 
a  kellő  időben  érkezett,  mikor  az  ellenzék  két  nagy  oszlopa  dőlt  ki : 
Kölcsey  és  Wesselényi.  Azt  elveivel   ellenkező   utasításokkal   visszalépésre 


6>^  DEÁK  PBBKHC,  MIHT  ÍRÖ 

-      kényszerítették  szatmármegyei  háládatlan  választói ;  ezt  ErdSybe   hivta   & 
>szent  ügy,<  melynek   kezdettől  f<:^va   végig  szolgálatában  áUott,   s    hd 
jelenléte,  Deák  véleménye  szerint  is,  szükségesebb  volt 
"TSilBS*''  Azt,  hogy    Deáknak  ezen    első    országgyűlésen    mondott    beszédei, 

nemcsak  lényegökben,  de  tiszta  szövegezésben  ís  az  utókorra  átszáUhattak, 
akkor  buzgó  tisztelőjének,  később  politikai  ellenfelének,  Kossuth  Lajosnak 
köszönhetjük.  Az  ő  Országgyűlési  Tudósításai,  melyeknek  kézírat  gyanánt 


Dcik  Ferenc  ISl^-ki  arcképe. 

az  országban  elterjesztését  a  szűkkeblű  kormány  nem  akadályozhatta, 
megörökítették  az  akkori  táblabírói  szónoklat  remekeit,  s  2^Iamegye  i^ú 
követének  köztük  drága  gyöngyként  kiváló,  hol  átgondolt,  de  le  nem  írt, 
hol  a  vita  hevében  hevenyészett  beszédeit.  Kossuth  maga  szerény  tudósítüi 
minőségében  is  nem  annyira  tárgyilagosságra  mint  pártállása  szilárdítására 
törekedett,  de  ama  napoknak  elég  hű  és  részrehajlatlan  krónikása  maradt. 
Följegyzéseit  a  hivatalos  okiratokkal,  az  illető  itélőmesterek  jól  sttüzált 
naplóival  B  végül  Deák  Ferenc  követjelentésével  összehasonlítva  az  egész 
országgyűlésnek  oly  hű  képét  nyerjük,  minöt  a  későbbi  történetíró  mint 
kész  adalékot  csak  örömmel  és  köszönettel   iktathat   be  tartósságra  szá- 


ÖHiAk' FERENC,"  MIOT  ÍRÓ  671 


mított  kötiteibe.  Kossuth  á  Wesselényi  iskolájához  tartozott,  iriely  eget 
hasogató  nagy  szólamokban  szeretett  pompázni  s  nem  annyira  meggyőzni 
mint  magával  ragadni  törekedett;  Széchenyi  ennek  ellenében  üj  és  szor 
katlan  jelenség;  s  későbbi  nagy  antipódja  nem  késett  neki  nyújtani,  mint 
az  angolos,  fesztelen  és  konverzáló  parlamenti  modor  meghonosítójának,  az 
elismerés  ujabb,  legfrissebb  babérjait.  Nagy  örömmel,  elragadtatásisal  tette 
ézty  mint  a  ki  nem  várt  leletként  najgy  kincsek,  drágaságok  halmazára 
akadt.  A  kettő  között  mintegy  középen  foglalt  helyet  Deák,  ttem  keresve 
semmi  alkalmát  a  kitüntetésre,  szerénységét,  mely  hallgatásra  készté,  még 
huzamosb  gyengélkedésével  is  leplezgetve.  Fokonként  emelkedett  iránta  áz 
érdeklődés,  a  tisztelet  és  bámulat.  Főleg  erős  logikáját,  azután  köz-  és 
magánjogi  ismereteit,  s  végre  nem  sz^ivedélyekre  számító,  de  érvekre 
támaszkodó,  higgadt  előadását  magasztalták,  ügy  Kossuth  mint  többi  kor* 
társai.  Oly  erősnek  mutatkozott  e  téren,  hogy  mindenki  előre  megjósoUmtá 
vala  neki  a  reá  váró  igazságügyminiszterí  tárcát,  ha  széles'  Magyarhonban 
akkor  valaki  ily  eshetőségről  csak  álmodhatott  volna  is!  Mikor  az  ellen^ 
zéki  szónokok  egymással  vetélkedve  nagy  fogadást  tőndc,  hogy  soha  és 
semmi  körülmények  közt  kormányhivatalt  nem  vállalnak.  S  utóbb  a  hosszú 
évtizedek  után  bekövetkezett  váratián,  ne  mondjam  véletlen  fordulattal  némi 
elmeéUel  kellé  a  finom  megkülönböztetést  kormányzó  és  kormányzott,  a 
gyeplőt  tartó  kocsis  és  hámba  fogott  ló  között  magyarázgatni.  A  megyék- 
ben  pedig  követválaöztásokkor  részletesen  kidolgozott  utasításokon  fölül 
még  arra  is  megeskették  a  jelölteket,  hogy  bizonyos  időig,  jó  sokáig,  még 
az  országgyűlés  után  sem  fogadnak  el  a  kormánytól  semmifele  hivatalt 
Vagy  kitüntetést  Reálicitáltak  azt  évek  számára,  sőt  életfogytiglan;  mit 
némely  megye  arra  az  elmés  ellenvetésre  engedett  csak  el,  hogy:  hátha 
ő  felségének  eszébe  jut  Deákot  tenni  meg  főminiszterének !  ?  ^ 

•  •         •  • 

A  Kónyi  ismeretes,  igen  becses  gyűjteményében  *  van  egy  érdekes  ^^naísu 
darab.  Deáknak  mint  tiszti  ügyésznek  egy  elvetemült  rablógyilkos  bűn- 
perébeii  írott,  tán  élőszóval  is  elmondott  védelmi  replikája.  Ez  a  26  éves 
ifjú  ember  már  vagy  három  embernek  oltotta  ki  életét  és'  iliint  egy  rabló- 
banda vezére  szánakozást  embertársai  iránt  nem  ismert.  A  védbeszéd 
méltó  párja  a  Kölcsey  híres  gyermekgyilkos  asszonya  védelmének.^  Csakhogy 
ennek  hasonlíthatlanul  hálásabb  feladata  volt!  Deák  beszéde,' mely  a  halálos 
büntetésnek  enyhítését,  illetőleg  fogsággá  változtatását  kívánta,  egy  ékes 
plaidoyer  volt  tulajdonkép  a  halálos  büntetés  elmélete  ellen,  s  őt,  mint  a 
régi  büntető  rendszerünkkel  merő  ellentétben,  a  legelőrehaladottabb  felvilágo- 
sodás és  humanizmus  színvonalán  álló  kriminalistát  ismerteti  meg  vélünk. 
Mindnyájan  könyv  nélkül  tudtuk. akkor,  —  de  csak  az  i^abb,  nemzedék, — 
Becc'aria  híreS  könyvét,  Dei  delüH  e  delle  p^íi^,' melynek  vezérélvé: volt: 
inkább  tíz  gonosztevőt  ereszteni  szabadon   mint   sújtani   egyet   árfatlanuU, 

*  Deák  Fei-éiic  beszédei  I.  II.  III.  :     .     .     » 


672  DeXk  FERENC,  MlttT  titÓ 


míg  régi  táblabíráink  ellenkezőleg,  kérielbetetlen  üldözték  a  vádk>ttat  puszta 
gyanúra  is,  csakhogy  egy  bűnös  valahogy  ki  ne  csusszanjon  ártatlan 
gyanánt  S  ezt  az  elméletet,  mint  néhány  év  múlva  szomorúan  tapasztalta 
az  úgynevezett  IQak,  valamint  Wesselényi  és  Kossuth  pereiben  az  ország, 
nagy  készséggel  átvitték  a  közönséges  bűnösökről  a  politikai  vétkesekre 
is,  azzal  a  silány  mentséggel  takaródzva,  hogy  hisz  utóvégre  fenmarad  a 
király  megkegyelmezési  joga,  melyhez,  mint  biztosan  föltevék,  nem  hiába 
fognak  az  illetők  folyamodni. 

Deáknak  ama  védbeszéde  óta,  mely  leirtani  szempontokból  indulva 
a  népnevelés  hiányát  s  a  társadalom  igaztalanságát,  ennek  különben  ^ye- 
nes megtámadása  nélkül,  szellőzteté,  még  egynél  több  és  fényesnél  fénye- 
sebb alkalma  nyilt  a  velünk  született  emberi  jogok,  az  egyéni  és  véle- 
ményszabadság mdlett,  a  hatalom  túlkapásai,  visszaélései  ellen  erőteljes 
szózatát  hallatnia.  Viszhangja  máig  sem  enyészett  el:  örök  igazságdcat 
hirdető  tiszta  elvei  keresztülsugároznak  az  egymást  felváltó  napi  elméle- 
tek ködhomályán.  Deák  az  ő  szaktudományának  színvonalán  áDott,  isme- 
reteit folyvást  gyarapítá  s  vidéki  ismerősei  bámulva  nézték  szaporodó 
könyvtárát,  melyre  követi  napidíjainak  legnagyobb  részét  fcx'dítaní  sz(Ata; 
a  többit  aztán  elvitték  a  hazafias  adakozások  és  sok  mindenféle  kérhe- 
tők. Idegen  nyelvekben,  a  latint  és  németet  kivéve,  kevésbbé  volt  jártas, 
de  azért  jól  tudta,  mit  mívelnek  odakünn  s  üres  szünidőiben  utazgatott  is 
külföldön.  Széchenyi,  ki  maga  folyvást  úton  volt,  már  aggódni  kezdett  felette, 
hogy  a  németek  tudós  elméleteibe  merülve,  a  gyakorlati  talajt  el  fogná 
veszteni  lába  alól.  Felesleges  volt  ez  aggálya,  mert  külfökli  pékiák  után- 
zásában, őt  magát  se  véve  ki,  egy  honfitársa  sem  volt  óvatosabb  s  az 
egymástól  eltérő  viszonyokat  annyira  m^legelő. 
^zéft?  ^^^  felületes  szánutás  szmnt  is  Deák  a  hosszú  országgyűlés  alatt, 

(1833  május  7-től  kezdve  1836  ápril  30-ig)  104-szer  szólalt  fd.  Közjogi 
kérdésekben,  bár  ezek  majd  minden  egyéb  kérdésbe  is  belejátszottak,  vagy 
23-6zor,  az  országgyűlés  belviszonyait  illetőkben,  melyek  aztán  ^y-egy 
>praecedenst«  képeztek,  vagy  ilyenre  támaszkodtak,  15-ször,  törvén)4cezési 
6  ezzel  rokon  ügyekben  18-szor,  magyar  nyelv  és  vallás  ügyében  4 — 4-szer, 
—  az  előbbit  szinte  kielégítő  siker  kiséri,  míg  az  utóbbi  csak  mintegy 
jelzője  volt  a  később  bekövetkezendő  küzdelemnek,  —  v^re  az  úrbér  s 
ily  természetű  kérdésekben,  melyek  e  törvényhozás  első  fdadata  s  l^;{5bb 
eredménye  valának,  legapróbb  részletekbe  beható  pontossággal,  I^alább 
24-szer.  Ha  e  számadatokhoz  még  hozzávetjük  a  nyilvánosságra  nem 
kerülő  félhivatalos  vagy  bizalmas  értekezéseket,  meg  a  bizottsági  (akkor 
» választmányit)  munkálatokat,  úgy  fogabnunk  lehet  általában  a  régi 
» táblabíró*  követ  urak,  de  különösen  Zakivármegye  ifjú  követének  mun- 
kásságáról, szorgalmáról.  Ki  kell  ezt  «nelnünk,  szemben  anut  hves, 
1836.  június  20-án  kelt,  Deák  Ferenc  és  Hertelendy  Károly  aláírásával 
ellátott  s  kivételesen  nyomtatásban  is  m^elent  » követjelentéssel «,  mdy  az 


DkXk  FERENC,  MINT  ÍRÓ 


Deik  Ferenc  u  utcin.  <18eiO 


674  DEÁK  FERENC,  MOIT  ÍRÓ 


oly  íontos  országgyűlés  történetét  dióhéjba  szorítva,  de  oly  klasszikus  tár- 
gyilagossággal adja  elő,  hogy  e  beszámolóból  magából  arról,  hogy  a  nag>' 
munka  oroszlánrésze  kit  iDetett,  a  tettes  vmegye  rendéinek  még  fogalmuk 
sem  lehetett  volna.  Főbb  pontjait  e  rövid  ismertetés  keretében  sem  md- 
lőzhetjük. 
bes^ámoíőja  >Első,  miről  szólanunk  kötelesség^*  ügymond  Deák  Ferenc,    »önkd)- 

lünk  legforróbb  érzete  ösztönöz,  a  nyelv  és  nemzetiség!*  Előadván  az 
e  téren  vívott  harcokat  és  leküzdött  nehézségeket,  mikről  a  mai  kor 
gyermekének  fogalma  is  alig  lehet,  így  végzi:  » Teljesedett  l^orróbb 
óhajtásunk:  legalább  magyar  törvénye  van  már  a  magyarnak.*  » Azonban 
sok,  igen  sok  teendő  van  még  hátra,  hogy  törvénykezésünknek  és  köz- 
igazgatásunknak minden  ágaiban,  nevelésünknél  s  a  magyar  katonaság- 
nál, egyszóval  a  nyilvános  közélet  minden  viszonyaiban  honi  nyelvünké 
legyen  az  elsőség,  mely  eddig  a  latin  nyelvnek  tulajdom'ttatott;  de  csüg- 
gedést nem  ismerő  állhatatosság  és  munkás  iparkodás  biztosan  célra 
vezetnek*  stb.  Ezután-  a  vallás  és  lekiismeret  szabadságára  jő  a  sor,  mely 
fontos  ügyet,  a  főrendek  táblájával  sikertelen  váltott  hét  izenet  után  is, 
elintézetlen  kellé  hagyni.  Ma  is  idézetre  méltók  e  sorok:  >Nincs  a  polgári 
szabadságnak  is  veszélyesb  ellensége,  mint  az  elnyomás  és  üldözés 
szülte  vallásos  felekezetesség,  mert  ennek  indulatos  küzdésében  gyakran 
felejtve  vannak,  gyakran  fel  is  áldoztatnak  a  hazának  legszentebb  érdekei: 
a  közegyetértés  ellenben  a  polgári  szabadságnak  legbiztosabb  oltalma; 
ehhez  pedig  nem  szükséges  a  vallásnak  egysége,  mint  ezt  a  szabad 
Amerika  példája  bizonyítja,  de  szükséges  az,  hogy  a  törvény  és  közáDo 
mány  a  vallás  és  lelkiismeret  szabadsága  fölött  zsarnoki  hatalommal  ural- 
kodni ne  akarjon*  stb.  Bővebben  tárgyalja  a  íöldesűr  és  jobbágy  közötti 
viszonyokat.  E  téren  igen  sok  történt  ugyan,  a  parasztosztály  személy-  & 
vagyonbiztossága  erdekében:  durva  önkény  helyébe  a  törvény  oltahna 
állíttatott,  zsarolások  helyébe  jogok  és  kötelességek  határozott  körülírása  s 
mindennek,  a  mi  a  népnek  magasb  fokra  emelése,  emberi  s  polgári  jogai- 
nak élvezetére,  az  » alkotmány  sáncaiba*  bevétetésére  való  kép^tése  érde- 
kében utóbb  történt,  legalább  előkészítése  s  elvben  elismertetése;  az  dért 
eredmény  mindazonáltal  nem  elégíté  ki  Deáknak  és  szabadelvű  barátainak 
vágyait.  > Vérző  szívvel  szólunk,*  mondja,  >azon  úrbéri  törvényjavaslatok 
sorsáról,  melyek  a  népnek  jövendő  morális  emelkedését  valának  esz- 
közlendők.  Ez  volt  legszebb,  legnemesebb  feladata  a  törvényhozásnak,  s 
fájdalom!  épen  ebben  történt  majdnem  legkevesebb,  mert  épen  ebben 
találánk  mind  a  kormánynál,  mind  a  főrendeknél  legtöbb  ellenszegülésre.* 
Megbukott  t.  i.  a  nem-nemeseknek  nemesi  birtok  szerzésére  való  képea- 
tése,  a  mi  bizonynyal  nem  a  dédelgetett  osztálynak  jól  felfogott  érddcften 
történt.  Megbukott  az  örökváltság,  mely  a  jobbágyságnak  utóbb  rögtön 
bekövetkezett  megszűntetését  válság  nélkül  eszközölte  volna.  Az  úriszacek 
megszűntetését  is  óhajtották,  de  csak  némi  korlátozását  vihették  ki  stb.  stb. 


DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ  676 


Vigasztalásul  felsorolja  a  törvényhozásnak  számos  igen  üdvös  és  korszerű 
alkotásait,  melyek  az  előrehaladó  korszellem  megannyi  vívmányai  valának, 
p.  o.  a  szóbeli  perekről,  a  vásári  bíróságról,  a  pénzbeli  Ítéletek  végrehaj- 
tásáról, az  Ítéleteknek  okokkal  támogatásáról,  világos  örökösödésről,  a 
pereknek  az  országgyűlés  alatt  is  folytatásáról,  stb.  törvényeket,  szándé- 
kosan feledve  mindig  a  záradék  hozzátételét:  Et  quorum  pars  magna  fui! 
A  haladás  barátai  vele  együtt  mindezeket  mintegy  kiszaggatva  (úgyneve- 
zett per  excerpta)  vitték  keresztül,  míg  az  ósdiak  mindent  a  rendszeres 
iTiunkálatokra  (systematica  operata)  utalgattak,  a  mi  a  legszükségesebb 
reformoknak  sohanapjára  halasztását  jelentette.  »A  ki  a  hibák  és  előítéletek 
egész  tömegét  egy  csomóba  fogva  egyszerre  akarja  kiirtani,*  mondja  Deák, 
>az  sok  egyes  érdekeket,  a  melyek  különválva  nem  sok  gátat  vethetnének, 

összesít  maga  ellen,  s  rendszerének  a  sikert  áldozza  fel Ki  kell  igenis 

tűzve  lenni  a  főcélnak  s  kerülni  kell  mindent,  a  mi  attól  félrevezethetne, 
de  a  cél  felé  minden  előlépés,  mely  a  jövendőnek  útját  nem  zárja,  valósá- 
gos haladás. «  » Addig,  míg  a  nemzet  értelmes  többsége  valamely  javításnak 
hasznos,  sőt  szükséges  voltáról  meggyőződve  nincsen,  azt  a  törvényhozás 
rendes  útján  megállapítani  úgy  sem  lehet,  valamint  ellenben,  ha  ezen  meg- 
győződés általános,  az  óhajtott  javításnak  sikerét  csak  halasztani  képes  az 
átalkodott  ellenszegülés,  de  azt  végképen  eltávoztatni  hatalmában  nincsen, 
mert  a  jobb  létre  vágyás  oly  természeti  ösztön,  melyet  elnyomni  soha  sem 
lehet. «  —  Nem  márványba  vésni  való  igazságok  ezek?! 

A  nagy  fontosságú  közjogi  tárgyalások  sorából  ki  kell  emelnünk 
a  nemzeti  pártnak  s  vele  Deáknak  egy  nagy  sikerét  és  egy  elveszett 
fáradságát.  Amaz  a  címkérdést  illeti.  Ferenc  király  halála  után  utódát 
Ferdinándot,  mint  Magyarországnak  e  néven  ötödik  királyát,  kellé  úgy 
törvénykönyvünkbe,  mint  a  történelembe  beiktatnunk,  a  mely  egyszerű 
tény,  ki  hinné,  nem  a  bécsi  kormánynál,  hanem  itthon  a  főrendek  táblájá- 
nál talált,  még  pedig  elég  makacs  ellenzésre.  Királyiabbak  voltak  a  király- 
nál. Ingerűit  izenetváltások  után,  midőn  már  majdnem  szakadásra  vezetett 
a  dolog,  az  udvar  köréből  érkezett  a  kegyelmes  leirat,  mely  a  vitának 
véget  vetett.  » Miután  hazánk, «  így  írja  Deák,  »az  ausztriai  örökös  tarto- 
mányoktól teljesen  független  s  az  ausztriai  császárságnak  nem  alkotó 
része,  a  magyar  király  cimzetét  egészen  az  ausztriai  császárnak  címzetébe 
foglalni  annyi  volt,  mint  nemzeti  függetlenségünknek  legalább  egy  külső 
jelét  megsérteni.* 

Elveszett  fáradságnak  csak  az  anyagi,  de  nem^  szellemi  eredményre 
nézve  mondhatjuk  a  barsi  Balogh  és  b.  Wesselényi  Miklós  személyében 
megsértett  >szólás-szabadságc  ügyében  történt  lelkes  felszólalásokat  és 
felirattá  a  főrendiház  ellenkezése  miatt  nem  válhatott  izeneteket.  Parlamenti 
életünk  akkori  stádiumának  egyik  sajátságos  anomáliája  volt,  hogy  a  kép- 
viselőház egy  tekintetben  kevesebb  joggal  bírt  mint  bármely  vármegye 
vagy  akár  városi  törvényhatóság;   mert  ezek   panaszai  s   kérelmei   a   trón 

43* 


676  DEÁK  FEREirc,  MINT  Ütő 

elé  juthattak  s  válaszra  is  érdemesíttettek,  itúg  ellenben  a  képviselőház 
feliratot  a  királyhoz  nem  intézhetett,  ha  csak  a  főrendiház  is  hozzá 
nem  járult. 

Nem  csoda,  hogy  Deáktól  és  Széchenyitől  kezdve  a  magyar  közétet- 
nek minden  számot  tevő  szereplője  az  országgyűlés  rendezését  a  teendők 
első  sorába  helyezték;  reá  mutatva  különösen  a  negyedik  rend,  a  szabad 
királyi  városok  ama  lealázó  helyzetére,  mely  ellen  különben  minden  alka- 
lommal erélyesen  tiltakoztak  is,  miszerint  valamennyiöknek  egybe  fogaivá 
csak  egy  szavazatjok  volt.  Deák  azonban   e  kiáltó  igazságtalanság  meg- 


PuszU-Szent-LisiM. 

szüntetését  két  feltételhez  kötötte.   Egyik,  hogy  a  kamara  gyámsága   alól 
felszabadíttassanak ;    másik  hogy  követeik  az  igazi  lakosságnak  választott 
képviselői  legyenek. 
'■  Mintha  előre  megfeleltünk  volna  a  fölvetett  vagy  fölvethető  kérdésre : 

"  vájjon  az  államférfíakat,  kik  nem  írnak,  de  csinálnak  történelmet,  s  vájjon 
különösen  a  szónokokat,  —  kiknél  egy-egy  kimondott  szó  n«n  ritkán  m^- 
annyi  tetté  válik,  —  joggal  befoglalhatjuk-e  a  kultúrtörténet,  s  ennek  e^^yik 
kiegészítő  része:  az  irodalomtörténet  keretébe?  Félszegség  nélkül  így  kdl 
csoportosítanunk  a  kérdést  s  ha  elfogulatlanok  vagyunk,  föltétlen  igenneJ 
fogunk  felelni.  A  szónoknak,  minő  első  sorban  Deák  is  volt,  szájnU  szájra 
mennek  mondásai,  a  hatigatők  szívébe  és  elméjébe  vésődne  képezik  ■ 
közvéleményt,  bátorítői,  irányadói  maradnak  az  utódoknak.  Ha  ez  míndenOtt 


DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ  677 


így  van,  mennél  inkább  minálunk  magyaroknál,  kiknek,  a  régi  latin  helyett, 
nyelvünket  kellé  természetes  jogaiba  visszahelyezni,  kellé,  hogy  e  polcnak 
megfelelhessen,  minden  irányban  kibővíteni,  kicsinosítani,  a  benne  rejlő  erőt 
és  bájt  érvényre  emelni.  Vessük  ki  Demosthenest  az  ó-görög.  Cicerót  a 
római  irodalomból,  bizonynyal  oly  hézagot  támasztunk,  mely  semmivel  sem 
volna  kipótolható  s  kétségbe  ejtené  a  régi  klasszikái  irodalom  búvárait. 
Forgassuk  szorgalommal  Deáknak,  Széchenyinek,  Kossuthnak,  előbb  csak 
figyelmes  hallgatók  által  mintegy  kedvtelésből,  utóbb  szakavatott  gyorsírók 
által  megbízható  pontossággal  feljegyzett  s  az  utókorra  bocsátott  beszé- 
deit: hasonlíthatatlan  forrásait  nyitottuk  meg  hazánk  újjászületése,  parla- 
menti életünk,  de  különösen  magyar  nyelvünk  fejlődése  történelmének. 
E  nagyjaink  teljesen  birták  a  Kölcsey,  a  Vörösmarty,  a  Kisfaludyak 
nyelvét,  de  együttal  a  politika  terén  meghonosították,  fejlesztették,  előbbre 
vitték.  Deákról  mellesleg  ne  feledjük  hozzá  tenni,  hogy  valamint  külföldi 
szóval  sohasem  tarkázta  beszédjét,  úgy  kétes  értékű  új  magyar  szót  sem 
használt.  Többi  tulajdonai  mellett  ennek  is  közönhetjük  beszédeinek  amaz 
átlátszó  tisztaságát,  egyszerűségét,  mely  valóban  klasszikusnak  nevezhető, 
s  maiglan  a  magyar  szónoklat  mintaszerű  tökélye  gyanánt  áll  előttünk. 
A  nép  nyelvét  is  tökéletesen  értette,  a  falusi  életben,  a  gazdaság  körül 
használatban  levő  eszközök  szerszámok  elnevezésével  nem  egyszer  meg- 
fogta a  hivatásszerű  írókat,  kik  az  ilyfélét  nem  elég  jól  tudták.  Azon 
időben,  mikor  politikát  már  nem  olvasott,  hanem  csak  regényeket,  szinte 
könyv  nélkül  tudta  a  Jókai  és  Tóth  Kálmán  vasárnapi  élclapjait  s  nem 
kicsinylé  Vas  Gerebent;  szeretett  kötekedni  Gyulaival;  de  azt  a  neLgyra- 
becsülő  barátságot,  melylyel  Vörösmarty  iránt  mindvégig  viseltetett,  legin- 
kább méltó  utódára,  Arany  Jánosra  vitte  át,  kinek  balladái  közt  olykor  a 
legélénkebb  szaloni  társalgás  közben   is  lapozgatott. 

Az  1839 — 40-diki  országgyűlés  csak  folytatása  volt  a  nagy  munka-  ^^^Z^^ 
nak,  melyet  az  előző  országgyűlésen  Deák  és  barátai  megkezdettek.  Most 
már  el  kellé  fogadnia  a  vezérszerepet,  de  csak  az  alsóházban,  s  tűrnie 
nemcsak  a  felsőház  állandó  ellenszegülését,  de  amott  is  fontos  kérdések- 
ben leszavaztatását.  Követjelentése,  mely  az  előbb  ismertetettnek  méltó 
párja,  egynél  több  ügynek  bukását  jelzi.  Túlnyomó  volt  azonban  a  siker, 
melyet  makacs  ellenzékeskedéssel  iiem  kockáztatni  igen  bölcs  taktika  volt. 
Ezen  törvényhozás  nevezetes  alkotásai  közé  tartoznak  a  hiteltörvények, 
csőd-  és  váltótörvény,  s  megkezdése  a  telekkönyvi  intézménynek;  az  oly 
szükségesnek  elismert  földhitelintézet  s  az  ősiség  módosítása  vagy  eltör- 
lése, fájdalom,  még  legyőzhetetlen  akadályokba  ütközvén.  Úgyszintén  elma- 
radt s  később  sok  keserűséget  szült  a  vallásügy;  s  végre  ismét  a  leg- 
közelebbi országgyűlésre  halasztatott  a  városok  rendezése.  Legtöbb  időt 
a  sérelmek  tárgyalása  vett  el,  s  Deáknak,  ki  a  junctimot,  azután  az  újon- 
cok és  az  adó  megajánlásának  föltételekhez  kötését  sürgeté,  engednie 
kellé.  A  kormány  is  engedett,  a  mennyiben  az  ekkor  már  elitélve  volt  poli- 


678  DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ 


tikai  » vétkeseket*,  helyesebben  szólva:  üldözötteket,  szabadon  bocsátá, 
» Örömmel  vettük  mi  ezen  jelentést «,  írja  Deák  (t.  i.  a  nádornak  május  1-én 
elegyes  ülésben  az  amnesztiáról  szóval  tett  jelentését),  örültünk,  mint  egyes 
polgárok,  hogy  szenvedő  polgártársaink  ismét  szabadok  s  a  hazának  ism^ 
visszaadatnak  a  nélkül,  hogy  ezt  elveinknek  megtagadásával,  nemzeti 
javaink  sérelmével  vagy  képviselői  állásunk  méltóságára  homályt  vető 
bármely  lépéssel  vásárlottuk  volna  meg.  De  mint  a  nemzet  képviselői  teljes 
mértékű  orvoslásnak  még  ezt  nem  tekinthetjük  s  kifejtett  elveinktől 
(23  üzenet  után!)  semmiben  el  nem  állhatunk. «  A  szabadságnak,  a  nemzeti 
és  alkotmányos  jogoknak  éber  őre  mindig  résen  volt.  Felszólalásainak 
száma,  melyeket  a  nagy  szorgalmú  Kónyi  gondosan  egybegjrűjtött,  m^- 
haladja  a  hatvanat,  s  ezek  közül  felénél  több  közjogi  kérdésekre  (Sérel- 
mek. Szólás-  és  Sajtószabadság.  Adó-  és  újoncok  megajánlása  stb.)  esik, 
míg  a  hiteltörvények  és  közgazdasági  ügyek  vagy  13-szor,  úrbéri  termé- 
szetűek (köztük  az  örök  váltság)  5-ször,  vallás  és  közoktatás  4 — 5-ször 
vették  igénybe  nyomatékos  közreműködését  iKét  hatalmas  ösztön*,  mondja 
az  örökváltságról,  >ád  a  polgárnak  erőt  és  lekesedést  a  hon  védelmében: 
szabadság  és  tulajdon,  c  A  most  alkotott  törvény  a  szabadság  és  tulajdon 
közáldásainak  első  alapját  tette  le,  s  ezen  alapról  biztosan  fog  emelkedni 
honunk  szebb  jövője.  —  Államférfiúi  előrelátással  jelzi  a  békés  haladás 
érdekében  még  ezentúl  teendőket.  » Hajdan*,  úgymond,  icsak  egy  szent 
kötelességet  ismertek  őseink  hazájok  iránt:  vérrel  is  védeni  annak  jussait, 
függetlenségét.  Korunkban  ezen  szent  kötelességgel  még  egy  másik  páro- 
sult: kifejteni  a  nemzet  szunnyadó  erejét,  új  életet  adni  a  szorgalomnak  s 
az  annyi  véren  vásárolt  béke  áldásai  között  virágzásra  emelni  a  hazát* 
stb.  A  béke  áldásait  hangoztatta  a  kivánt  (38,000)  újoncokat  különben 
megajánló  felirat  is,  fiúi  bizalommal  kérve  ő  felségét:  méltóztassék  hatha- 
tós közbevetésével  az  európai  hatalmasságoknál  kieszközölni,  hogy  azok, 
az  emberiséget,  népeik  boldogságát  s  önérdeküket  tekintve,  egy  általános 
lefegyverzési  rendszert  fogadjanak  el  s  roppant  hadi  seregök  számát  keves- 
bítvén, ez  által  a  népeket  oly  békességgel  boldogítsák,  melynek  ákiásait 
fentartásának  költségei  fel  nem  emésztik.  Szomorú  dolog  valóban,  hog>' 
midőn  a  nemzeteknek  egymást  pusztító  véres  harcai  megszűntek  (?!),  egy 
újabb  csapás  dúlja  fel  azon  reményeket,  miket  a  drága  véren  vásártott 
békesség  igérni  látszott,  s  ez  a  csapás  Európának  azon  veszélyteljes 
védelmi  rendszere,  mely  minden  nemzetet  kényszerít  békess^  idejében  is 
roppant  seregeket  tartani,  sőt  azokat  gyakran  nevelni.  A  nemzeti  gazda- 
ságnak egyik  legfőbb  kincse  a  munka,  pedig  mennyi  erő,  mennyi  munkás 
kéz  vonatik  el  ezen  védelmi  rendszer  által  a  nemzet  köziparkodásátóll* 
stb.  »Es  ha  ezen  rendszer  még  sokáig  fenmarad,  a  védelemnek  eszközei 
alatt  roskadnak  le  a  népek,  mint  azon  gyáva  harcos,  kit  nehéz  páncéljá- 
nak súlya  nyomott  agyon*  stb.  stb.  —  Hányszor  fognak  még  ismétlődni 
és  siket  fülek  mellett  elhangzani  e  szavak!... 


deAk  feremc,  mint  író 


A  munkás  és  eredményekben  gazdag  országgyűlés  május  1-én  1840  "i^u„X°''' 
elég  jó  hangulatban  oszlott  szét    Fenmaradt    Széchenyi    mondása :    >Meg 
vagyok  nyugtatva :  Deák  lesz  a  mi  centrumunk !  Félre  minden  irigységgel, 
hazánktiai:  adjuk  neki  az  elsőbtséget.  < 

Közállapotaink  rendezetten  voltának  egy  kiáltó  hézaga  régóta  foglal- 
koztatá  hazánk  jobbjait : 
egy,  a  kor  kívánalmá- 
nak megfetelő  büntető 
törvénykönyv  s  ezzel 
kapcsolatban  büntető  el- 
járásunk s  börtönrend- 
szerünk átalakitása.  Két 
jeles  elménk,  b.  Eötvös 
József  és  Szemere  Ber- 
talan, az  irodalom  terén 
új  irányban  indítottak 
mozgalmat,  melyet  gya- 
korlati céka  vezérelni 
ismét  csak  Deáknak  ju- 
tott feladatul  Az  orszá- 
gos bizottság,  melynek 
legbefolyásosabb  tagja 
volt,  oly  javaslatot  ké- 
szített, mely  nagy  mér- 
tékben magára  vonta 
külföldi,  főleg  német  tu- 
dósoknak is  (Mitter- 
mayer,  Zacharíá  stb.) 
figyelmét.  A  felségsér- 
tési és  politikai  bűnök 
szabadelvű  körvonalo- 
zása,  s  a  nyilvánosság- 
nak és  az  esküdtszéki 
intézménynek  meghono- 
sítása   képeztek    többi 

közt  a  közvélemény  ál-  ' 

tal  bár  folyton  érlelt,  de 

a  főrendek  makacs  ellenzését)e  ütköző  nehéz  kérdéseket,  melyek  megol- 
dása csak  a  késő  jövőnek  tartatott  fenn.  Deák,  mint  később  is  szokott, 
örömest  engedte  át  másoknak  a  jegyzői  tollat,  de  attól  nem  idegenkedett, 
hogy  nehezebb  formulázásokat  maga  vegyen  át,  illetőleg  tollba  mondjon 
az  ily  munkával  megbízottaknak.  Tekintélye  mindinkább  növekedett;  az 
ellenvéleményüek  is  szívesen  meghajoltak  előtte. 


«-^. 


680  DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ 


Váratlanul  állott  be  e  közben,  s  a  közügynek  nem  kis  ártalniáray 
Deák  njólvános  pályájának  első,  nem  ugyan  teljes  megszakítása,  de  m^is 
az  ügyek  intézésétől  szinte  hét  évig  tartó  távolléte  s  visszahúzódása. 

^^^s'^KoMuth  A  fogságából  kiszabadult  Kossuth  m^ndította  a  PesH  Hírlapot,   a 

vitójárói  Széchenyi  tanítványának,  csak  az  ő  műve  folytatójának  vallva  ugyan 
magát,  de  vele  egyenes  ellentétben  a  híres  »Nélkületdc,  sőt  ellenetek,  ha 
kell<  jeligével  szállva  ki  a  csatatérre,  új  és  szokatlan  mozgalmat  id^ett 
elő  a  közvéleményben.  Széchenyi  megdöbbent,  veszélyt,  forradalmat  látott 
ez  irányban,  minden  erejével  tiltakozott  ellene,  rémlátásaival,  vészjóslatok- 
kal izgatva  fel  magát  s  néhány  vele  tartó  hívét,  szinte  kétségbeesetten 
folytatá  éveken  át  a  harcot,  míg  az,  a  jósolt  felforgatásnak  csakugyan 
bekövetkeztekor,  az  ő  látszólagos  legyőzetésével  fejeződött  be.  Hogy,  mint  ^y 
hamvaiból  feltámadó  Phönix,  később  újra  megújuljon,  s  egyaránt  ősi  tradí- 
ciókra támaszkodó,  egyaránt  egy  nagy  jövőbe  bízó  két  állandó  táborra 
(egy  nyilvánosra  és  egy  lappangóra)  oszsza  az  országot!  Deák  aggódva 
nézte  e  meghasonlást.  >Nem  adnám  sokértc,  monda,  »ha  Széchenyi  a 
Kelet  Népéi  nem  adta  volna  ki.«  Attól  félt,  hogy  Széchenyi  s  föllépte  m^- 
osztja  s  elerőtlem'ti  az  ellenzéket,  a  nagy  feladatra  pedig,  hogy  egy  döntő 
középpártnak  ő  legyen  a  vezére,  annál  kevésbbé  érzé  magát  (akkor  még !) 
hivatottnak,  mentől  inkább  sarkalá,  erőlteté  erre  Széchenyi.  Ha  rövidlátó 
volt  az  egész  nemzet  Széchenyi  jóslatai  irányában:  Deák  is  a  rövidlátó 
közé  tartozott  Bár,  higgadt  természeténél  fogva  is,  az  izgalmakat,  a 
szenvedélyek  felköltését  nem  szerette,  s  különösen  az  időpontot  nem  tar- 
totta arra  alkalmatosnak,  hanem  inkább  csendes  munkára,  szorgalomra, 
egymás  megbecsülésére  integette  az  iflúságot  is  (Pesten,  nov.  18.  1841.) 
előforduló  esetekben,  többnyire  mégis  inkább  Kossuthnak  mint  Széchenyi- 
nek látszott  igazat  adni.  így  p.   o.   az  adó  és   a  véd-egylet  kérdésd)en. 

^\iam***ébfn*  Deák  előre  kijelentette,  hogy  az  adóhoz,  azaz:   egyelőre,  az  úgyne- 

vezett házi-adónak  a  nemesek  által  is  birtokaránylag  viseléséhez  köti 
képviselői  mandátumát.  A  nemesség  előjogaira,  mit  >  vérrel  szerzett  sza- 
badságuknak«  neveztek,  féltékeny  és  büszke  ósdiak  nyers  tömgek  felbuj- 
togatásával  Zalamegye  közgyűlésén  (ápril  4-én  1843.)  megbuktatták  ezt  az 
elvet;  mire  Deák  párthívei  összeszedték  magukat  s  hasonló  kortesfi^yve- 
reket  használva  leverték  ellenfeleiket,  s  halottak  és  sebesültek  árán  kikiál- 
tották jelöltjöket  követnek,  minden  elveinek  föltétlen  elfogadása  meDett 
Deáknak  ezek  voltak  (eddigi)  életében  legkeservesebb  napjai :  mert  bará- 
tainak, közel-  és  távollevőknek  kérését,  unszolását  kellé  visszautasítnia, 
utóbb  szemrehányásaikkal,  sőt  méltatlan  gyanúsításaikkal  is  dacolnia. 
•Megbukott  tehát«,  így  ír  Kossuthnak  az  első  gyűlés  után,  »megbukott 
nálunk  is  a  szent  ügy,  s  én  a  jövő  országgyűlésre  nem  megyek.  Csak 
egyre  kérlek :  ha  Pesten  valaki  szóba  hozná  megválasztatásomat  (értve : 
más  vármegyében,  a  mire  elég  alkalom  lett  volna !),  Istenre  és  barátságunk 
szentségére  kérlek,  hátráltasd  és  hárítsd  el  a  dolgot ;  mertjén  megválasztva 


DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ  681 


sem  vállalhatnám  el  m4s  megyéből  a  követséget:  sok  okaim  (!?)  vannak  és 
elhatározásom  e  részben  is  ingatlaa «  A  zalai  második  gyűlés  után  (ápríl  24.), 
mely  személyének  és  elveinek  győzelmével  végződött,  ^y  hosszú  levelet 
intézett  Klauzál  Gáborhoz,  oly  célból,  hogy  azt  többi  elvbarátaival  is 
közölje.  Névszerint  ezekkel :  Bezerédj,  Beöthy,  Palóczy,  Bónis,  Szentkirályi, 
Wenckheim,  Ráday,  Török,  Horváth  Jenő,  Kubinyi,  Géczy,  Batthyányi, 
Eötvös,  Teleky,  Záborszky,  Szalay,  Kossuth.  » Tudom,  —  így  is  —  hogy 
érteni  kevesen  fognak  engemet,  sokan  érteni  nem  akarnak,  sokan  félre  is 
értenek:  de  hogy  ily  epés  indulattal,  ennyi  haraggal,  s  mondhatom  gyű- 
lölséggel (?)  találkozzam  Zalamegye  gyűléstermében,  hogy  jó  barátaim 
közül  is  sokan,  elfelejtve  minden  édes  köteléket,  ily  módon  viseljék  magokat 
irántam:  ez,  megvallom,  váratlan  volt  előttem.  De  a  tiszta  öntudat  fen- 
tartja  talán  lelkemnek  erejét*  —  >A  ti  kárhoztatástok  volna  a  legkeserűbb 
pohár,  mi  ezen  esetben  még  reám  várhat «  stb.  >  Zúzott  kebellel «  írá  e 
sorokat  s  kiönté  azokban  régi  jó  barátja  s  pályatársa  előtt  » szíve  keserű 
fájdalmát  €,  s  mindvégig  megmaradt  elhatározása  mellett  Az  országgyűlés 
első,  alakuló  üléseiben  egymást  érték,  baráttól,  ellenségtől  egyaránt,  az 
» országos  veszteség «  feletti  fájdalomnak  megható  nyilvánulásai.  Sokan,  de 
legtöbben,  ezen  országgyűlés  csekély  eredményét  s  az  általános  elégület- 
lenséget, melylyel  szétoszlott,  egyenest  a  kipótolhatatlan  vezér,  a  haza  bölcse 
e  távollétének  tulajdonították.  A  kettős  vezérlet,  Szentkirályi  és  Klauzál 
közt  megosztva,  annyi  jeles  régi  és  új  emberek,  Palóczy,  Beöthy,  Szemere, 
Pázmándy  elvhű  támogatásával  sem  birta  összpontosítni  az  erőket,  sem 
konzervatív  részről  oly  kitűnő  hazafiak,  minők  Zsedényi,  Somssich,  Mailáth, 
stb.  nem  tudtak  új  s  gyakorlati  irányt  adni  a  közvéleménynek.  Általában 
szabatosabb  pártalakulások,  határozottan  köríUírt  elvek  szerinti  csoportosu- 
lások szüksége  vált  mindig  érezhetőbbé. 

Deák,  visszavonúltságában  is  el  nem  kerűlheté,  hogy  nagyobb-kisebb  ^^^J^^' 
kérdésekben  hozzá  forduljanak,  jóváhagyását,  tanácsát  majd  minden  oldal- 
ról kikérjék  az  emberek.  Egészsége,  az  erőltetett  munkásság  s  utóbbi 
izgalmai  folytán,  úgy  megrendült,  hogy  valóban  pihenésre  lett  volna  szük- 
sége. Egyidőre,  úgy  látszott,  egészen  le  akar  mondani  minden  politizálásról 
s  távol  tartani  magát  a  közélettől  Álszerénység  nélkül  hitette  el  magával, 
mit  azonban  honfitársaival  elhitetnie  nem  sikerűit,  hogy  nála  nélkül  is  elég 
jól  s  tán  jobban  is,  mint  vele,  el  fognak  mindent  végezni  mások. 

A  korszakalkotó  1847— 8-iki  országgyűlés  is  nála  nélkül  nyittattott 
meg;  nála  nélkül  vette,  Kossuth  vezérlete  alatt,  külesemények  behatása 
alatt  azt  a  válságos  fordulatot,  mely  a  haza  újjászületését  vagy  bukását 
volt  maga  után  vonandó.  Szerencsés  szerencsétlen  fordulat!  Szerencsés 
abban,  hogy  Magyarország  önállósága,  állami  léte,  mióta  az  osztrák  ural- 
kodó ház  alá  került,  soha  oly  világosan  és  oly  határozottan  körülírva  nem 
volt,  úgy  hogy  azt  az  országban  létező  minden  pártszínezet  elfogadhatta, 
sőt  r^  ápolt  óhajtásainak  teljesülése  gyanánt  üdvözölhette ;  de  szerencsétlen 


682  dkAk  femenc,  mint  író 

annyiban,  hogy  a  rögtönzés  hevenyészetében,  fontos  államérdekek  függőben 
hagyása  miatt  egy  véres   katasztrófát,  egy  belháborüt   idézett   fel  reánk, 
mely  ha  tovább  tart,  még  sokkal  végzetesebbé  válhatott  volna. 
.  A*  «)■*  Deákot   már    csak  akkor  hívták,   mikor  az  alakuló  első  független 

magyar  minisztériumba  egy  igazságügyi  miniszterre  volt  szükség,  a  ki 
senki  más  mint  Deák  nem  lehetett.  Egybe  foglalták  a  haza  kitűnőségeit, 
nem  tekintve  korábbi  eltérő,  sőt  ellentétes  nézeteiket.  Oly  névjegyzék  volt 
az,  mely  dicsfényével  bevilágította  az  országot,  s  minő  sohasem  lesz 
többé;  a  dolog  természeténél  fogva,  a  párturalmat  és  felelősséget  föltételező 

parlamenti  kormányzat- 
tat össze  sem  férne. 

A  szerep,  mely  Deákra 
várt,  s  mely  érdemekben 
gazdag  politikai  pályáját 
látszólag  befejezendő 
vala,  a  leghálátlanabbak 
egyike  volL 

E  cikk  keretéhez  mér- 
ten röviden  soroljuk  fel 
főbb  mozzanatait  A 
győzelemittas  forradalmi 
pártnak  minden  árcm  ál- 
dozat kellett  volna.  Nagy 
hajsza  volt  Zsedényire, 
kit  az  iOüság  és  az  utcai 
csőcselék  intő  péWául 
kézre  akartak  keríteni. 
Széchenyi  védelmére 
kelt,  Deákkal  együtt,  ki 

D.*k  K.rerc  ör=KkorL  arckép..  ^Z       OrSZággyŰlés     által 

épen  akkor  kiki-'-ltatott 
általános  amnesztiára  hivatkozott,  melynek  védelme  alatt  egyelőre  a  bukott 
kormány  fejeinek,  Metternichnek  és  Apponyinak  kívánt  perbe  fogatása  és 
megbüntetése  is  elejtetett.  »Isten  látja  lelkemet*,  monda  ez  alkalommal 
Deák,  >gyermekkoromtőI  fogva  epedtem  a  dolgok  átalakulása  után ;  de  ha 
ez  anarchiával  jár,  elfordulnék  töle.<  A  leiratra  pedig,  mely  a  magj'ar 
minisztériumot  szentesíté  (március  31.)  azt  jegyzé  meg,  hogy  >ezzel  m^ 
van  adva  minden,  a  mit  papíron  adni  lehet;  a  többi  a  nemzet  gondja.* 
"íwe^*'  Július  6-án   a  Pesten    egybegyűlt  első    nemzetgyűlés    alakulásakor 

Nyáry  Pál  egy  interpellációjára  felelve  már  ezeket  monda;  »A  ház  tudja, 
hogy  háború  fenyeget,  még  pedig  a  legszomorítóbb,  a  legveszélyesebb, 
mert  belháború.  Az  eseményeknek  bekövetkező  fejlődését  senki  előre  nem 


I 

I 

o 


-     y 


(2 

5* 

& 

8 


b 
b 


s* 


y  ív 


iX 


?■^ 


K-i 


?•«.  .■'.?  .kit '-  j  ^^ 


o:jv 


\  V 


n  M 


ik^ 


w 


DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ  '  683 


láthatja. «  —  A  válaszfelirati  vitának  egyik  legkényesebb  pontja  az  úgy- 
nevezett » olasz  kérdés*  volt.  Az  ide  s  oda  hullámozó  közvélemény  az 
olaszok  felé  hajolt,  kik  pedig  háborúban  voltak  Ausztriával;  a  magyar 
csapatokat  rögtön  visszahívni  annyi  volt,  mint  cserben  hagyni  az  összbi- 
rodalmat,  »már  pedig«,  úgy  okoskodék  Deák  Qúl  22.),  »akárhogy  vélik 
értelmezni  a  Pragmatica  Sanctiót,  úgy  csak  senki  sem  fogja  értelmezhetni, 
hogy  Magyarországnak  az  ausztriai  császár  ellen  szövetkezni  lehessen. « 
Viszont  a  forradalmi  párt,  s  maga  Kossuth,  ki  Somssich  találó  mondása 
szerint  kezdetben  nem  volt  forradalmár,  hanem  a  körülmények  folytán  lett 
azzá,  méltán  hivatkoztak  arra,  hogy  első  kötelességünk  saját  létünk  fen- 
tartása,  országunk  megtámadva  volt  egységének  megvédése,  s  így  az  oly 
nagy  lelkesedéssel  megajánlva  volt  pénz-  és  haderőt,  mely  Kossuthot  a 
nemzet  nagysága  előtti  lebomlás  híres  frázisára  indítá,  ama  tág  magya- 
rázatú  föltételhez  kötötték:  »ha  hazánkban  a  rend  és  béke  biztosan  helyre- 
állítva s  országunk  erkölcsi  és  anyagi  éps^e  biztosítva  lesz«,  stb.  Ok  és 
okozatként  kétfelől  csaptak  össze  fejünk  felett  a  hullámok,  a  reakció  és 
forradalom  hullámai;  mind  szűkebbre  szorult  az  a  kis  tér,  melyen  a  mér- 
séklet  emberei  lábukat  megvethették.  A  legélénkebb  esti  lap  ismeretes 
jeligéje:  »Nem  kell  táblabíró  politikát  leginkább  Deák  ellen  volt  intézve. 
Hívei  bíztak  még  benne,  s  a  legvégsőig  ragaszkodtak  az  általa  mindig 
hangoztatott  » törvényesség*  elvéhez,  de  az  események  fejlődése  alatt  mind- 
inkább elkedvetlenedtek,  elcsüggedtek,  utóbb  vagy  elmenekültek  az  ár  elől, 
vagy  úsztak  vele. 

Sikertelen  kísérletek  után,  minő  egy  küldöttségnek  Innsbruckba  menesz- 
tése, majd  Batthyányinak  és  Deáknak  bécsi  útja  volt,  a  minisztérium 
beadta  lemondását,  szeptember  11-én. 

Másnap  az  országgyűlésnek  permanenssé  nyilvám'tása  indítványoz- 
tatván.  Deák  a  törvény  ama  §-ára  hivatkozva,  mely  szerint  az  ország- 
gyűlés eloszlatása  az  évi  budget  tárgyalása  előtt  (t.  i.  törvényesen)  el  nem 
rendelhető,  nyugtatá  meg  a  kedélyeket.  Ment  ezután  egy  külön  küldött- 
ség az  osztrák  birodalmi  tanácshoz,  melynek  eljárásáról  Deáknak  kellé 
jelentést  tenni.  Jött  a  bécsi  minisztériumtól  egy  államirat  (Staatsschrift) 
a  közös  ügyek  miként  leendő  elintézése  tárgyában,  de  a  mely,  a  Jellasich 
bán  fegyveres  betörése,  vagyis  a  nyílt  háború  megkezdése  folytán,  sem  az 
országgyűlésen,  sem  a  minisztertanácsban  tárgyalás  alá  nem  kerülhetett, 
s  így  egyelőre  cáfolat  nélkül  maradt.  Sokan  Deákra  akarták  bízni  a  felelet 
megírását,  valamint  egy,  Európa  népeihez  intézendő  manifesztum  fogalma- 
zását is;  mindakettőt  elhárítá  magától.  Ekkor  már  a  » honvédelmi  bizottmány « 
s  annak  élén  Kossuth  uralkodott ;  a  nádor,  kitől  hivatalánál  fogva  azt  várták, 
hogy  a  nemzeti  hadseregnek  álljon  élére,  nem  bírva  kötelességeinek  végzetes 
összeütközéséből  kibonyolódni,  s  irtózva  egy  orleansi  hercegnek  reá  váró 
szerepétől,  eltávozott  az  országból,  magára  vonva  mindakét  félnek  kárhoz- 
tatását.  Közben-közben  az  országgyűlés  úgy  tett,  mintha  minden  rendben 


684  DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ 


volna,  hozzá  fogott  holmi  folyó  ügyek  tárgyalásához.  Az  évi  költs^^etésen 
kívül,  egyszer  a  népnevelést,  má^or  az  ürbért,  majd  a  büntető  kódexet 
•  tűzte  ki  napirendre,  ez  utóbbinak  szerkesztését  egyszerűen  Deákra  bízván. 
Ez  az  1840-diki  bizottsági  munkálathoz  csatolt  szabadelvű  közvélemé- 
nyének előre  is  jóváhagyását  jelentette. 

De  ennél  fontosabb  és  utolsó  megbízatása  az  volt,  melyet  Windisdi- 
grátz  bevonulásakor,  a  Debrecenbe  menekülő  hongyűléstől  kapott,  hpgy  részt 
v^yen  az  ügynevezett  békeküldöttségben,  melynek  tagjaivá  kívüle  Mailáth 
György  országbíró,  gr.  Mailáth  Antal,  Lonovics  érsek  és  gr.  Batthyány  Lajos 
választattak.  Jelentésüket,  mely  eléggé  ismeretes,  csak  írásban  tehette  tneg. 
A  forradalom  S  ezzel  értünk  el  Deák  életpályájának  második  nagy  félbeszakításá- 

hoz, mely  tíz  évnél  tovább  tartott. 

Senki  sem  hitte  volna,  hogy  minő  nagy  hivatás  vár  még  reá.  Hogy 
ő  lesz  még  a  tetszhalott  nemzetnek  üj  életre  ébresztője! 

A  tíz  évi  veszteglés,  melyet  említettünk,  nem  épen  betű  szerint  veendő. 
Deák  1854-ben  Pestre  tette  át  lakását,  s  éveken  át  az  Angol  királynő 
fogadóban  lakott.  Nem  szűnt  meg  központja  lenni  mindennek,  a  mi  a 
romok  közti  új  építésre  nézve  terveztetett :  nagy  és  kicsiny  tőle  kért  taná- 
csot, tőle  akart  venni  irányt  magatartásához,  ö  a  passzivitás  politikáját 
követte;  példája  és  hallgatása  kitartásra  inté  híveit,  behatóbban  a  1^- 
gyújtóbb  szónoklatoknál. 

Nem  hallgathatjuk  el  a  m.  tud.  akadémia  igazgató  tanácsának 
1858.  május  29-én  kelt  emlékíratszerű  folyamodványát,  mel)mek  szerkesztése 
Deákra  bízatott.  De  mellőznünk  kell  mindazon  érdekes  adatokat,  melyek 
a  nagy  államférfiünak  inkább  politikai  életrajzához  tartoznak  s  tárgyunktól 
messzire  elvezetnének. 

Az  annyi  hányattatások  után  létrejött  kiegyezés  volt  Deák  nagy 
életfeladatának  betetőzése,  államférfiúi  nagyságának  maradandó  emléke. 

A  harmincas,  a  negyvenes  évek  Deákját,  kinek  immár  fdedésbe  moiő 
érdemeit  bővebben  ismertettük,  csakis  a  hatvanas  évek  Deákja  múlhatta 
fölül  s  homályosíthatja  el  a  hálátlan  utódok  előtt 

Ha  kérdezzük  ma:  Deák  nevét  mi  teszi  halhatatlanná.^  Csak  ezt  a 
feleletet  adhatjuk  reá :  A  két  felirat,  A  húsvéti  cikk.  A  Lustkandl  ellem 
röpirat.  Végre  az  1867:  Xll-ik  törvénycikk. 

íme,  a  toll  hatalma !  Ez  egyszer  ismét  erősebbnek  bizonyult  a  kardnál 
Ki  1801-iw  » Magyarország  jogai*,   mondja  Csengery  az  1861-diki  első  feliratról 

feuraua  szólva,  »sohasem  voltak  még  államiratban  oly  világosan,  oly  kéts^bevon- 
hatlanul  felderítve.*  Mély  jogérzet,  a  szabadság  örök  elvei,  a  népek  elévül- 
hetetlen joga,  s  a  politika  kétségtelen  alapigazságai  nyilatkoznak  minden 
sorában,  a  melyeket  minden  szabad  nép  minden  időben  haszonnal  és  élve- 
zettel, s  minden  elnyomott  nép  tanulsággal  és  vigasztalással  olvashat  c 

A  határozati  párt,  mely  Teleki  László  vezérlete  alatt  saját  m^- 
döbbenésére  többségben  látá   magát,  csak  ugyanazt  mondotta  és  mond- 


DRAK  FERENC,  MTNT  IrA 


hattá,  mi  a  feliratban  foglaltatott,  melytől  csakis  formára  nézve,  de  mely 
akkor  lényegessé  vált,  különbözött;  szemben  az  ország-világ  dőtt  reá 
háramló  felelősségei,  le  is  tette  a  fegyvert. 


Deák  Ferenc  mauzoleutna  >  kerepesl-útl  leniMdben. 

A  haza  sorsát,  ügy  tartá  Deák,  a  szeretet  óvatosságával  kell  őrizni : 
■Kockáztathatunk  mindent  a  hazáért,  de  a  hazát  kockáztatnunk  nem 
szabad.  Én  is  éreztem  mindazt,  a  mit  minden  magyar  érzett  azok  ellen, 
a  kik  annyi  életet,  életörömet,  annyi  boldogságot  földúltak  e  hazában;  de 
érzem  keblemben  azt  az  erőt  is,  hogy  jobban  tudom  szerelni  e  hazát, 
mint  gyűlölni  ellenségeinket* 


'686  DEÁK  FERENC,  MINT  ÍRÓ 


A  második  felirat,  mely,  hogy  ismét  Csengery  szavaival  é^ek,  a  leg- 
erősebb polémiát  oly  ritka  inertekben  egyesíti  az  államirat  méltóságával, 
azzal  az  egyhangúsággal  fogadtatott,  el,  a  mely  oly  rendkívül  emeli  egy 
nemzetgyűlés  nyilatkozatainak  tekintélyét  E  tényt  az  országgyűlés  rögtöni 
feloszlatása  követte,  melyet  azonban  Deák  » Óvása «  előzött  m^,  mint  r^ 
biztos  fegyvere  a  jogfentartásoknak. 
Lu8tkandLak  Az  alkotmányos  életnek  most  újra  beálló  szünetelése  alatt,  Lustkandl 

bécsi  tanár  vállalkozott  egy  könyvnek  összetákolására,  mely  bátran  félre- 
vetve a  jogeljátszás  és  a  fegyveres  hódítás  tanát,  de  a  magyar  álláspont 
történelmi  jogosultságát  alapjában  támadva  meg,  az  osztrák  felfogást  elmé- 
letileg is  igazolandó  volt.  Köszönettel  tartozunk  néki,  mert  alkalmat  adott 
Deáknak  hogy  egy  Adalék  a  magyar  közjoghoz  szerény  című  cáfolatával 
jó  ügyünk  igazságát  a  napnál  is  világosabban,  minden  ellenvetést  örökre 
elnémító  módon,  bebizonyíthassa. 

Elő^áróban  ízre-porrá  töri  azokat  az  ellenvetéseket,  melyekkd  a 
német  tudós,  a  magyar  Majláthra  támaszkodva,  a  48-iki  törvényekndc 
formai  szempontból  érvényességét  megtámadta:  1.  Hogy  az  országgyűlés 
ily  törvények  hozatalára  ne  lett  volna  illetékes;  2.  hogy  Ferdinánd  király 
csak  tévedésből  és  akarata  ellen  szentesítette;  3.  hogy  azokra  nem  köte- 
lezhette utódait;  4.  hogy  ezeket  meg  sem  kérdezte;  5.  hogy  sértik  a 
Magyarországgal  egyesűit  országok  jogait;  6.  hogy  a  császár,  most  már 
Ausztriában  is  alkotmányos  uralkodó,  az  ottani  minisztérium  me^érdezése 
nélkül  nem  intézkedhetett;  s  végre  7.  hogy  maga  a  magyar  országgyűlés 
később  megszűntette  azokat.  Mindezekkel  az  egyszerű,  száraz  tényeket  s 
az  egyik  fél  által  sem  kétségbe  vonható  alapigazságokat  állítja  szembe. 

Azután  átmegy  a  történelmi  fejlődésre  s  végig  vezet  a  királyválasz- 
tások, egyezkedések,  békekötések,  törvénycikkek  hosszú  során,  ^ész  a 
Pragmatica  Sanctióig  és  a  sarkalatos  1791 -ki  alaptörvényekig. 

Mi  a  Pragmatica  Sanctiót  illeti,  melylyel  Lustkandl  úr  a  reáluniót 
végleg  megállapítottnak  mondja,  Deák  kimutatta,  hogy  az  osztrák  és  a 
magyar  Sanctio  Pragmatica  vagyis  az  1723-iki  1.,  2.  t.-c.  nemcsak  nem 
azonos,  hanem  az  utóbbinak  jóval  későbbi  keltét  nem  tekintve,  két  lénye- 
ges pontban  még  intézkedéseire  nézve  is  különbözik  egymástól.  Ug>'anis 
az  örökös  tartományokban  a  Habsburgház  minden  nőági  vonalai  is  ural- 
kodásra jutnak,  holott  Magyarországon  a  három  ág,  u.  m.  Károly,  József 
és  Lipót  maradékainak  kihaltával,  a  nemzetre  visszaszáll  a  királyválasztás 
joga.  Ily  jogról  Ausztriában  mitsem  tudnak. 

így  nyomról  nyomra  követi,  néha  páratlan  finom  iróniával  leplezi  le 
az  osztrák  publicista  hamis  alaptételeit  s  azokból  erőltetve  levont  követ- 
keztetéseit. Rámutat  hol  a  tudás,  hol  az  őszinteség  rikítóbb  hiányaira. 
Nyomós  idézeteinek  (törvényekből  s  jogtörténelemből)  szinte  kimerítheteüen 
hosszú  során  át,  lehető  rövidségre  szorítkozik,  mert,  úgymond,  »ha  mind^ 
e   tárgyakra  vonatkozó   törvényt  felhozna   s   csak   kivonatban  is  közölne; 


DEAK   FERENC,  MINT  ÍRÖ 


a  kis  értekezés  szükség   nélkül  felette  nagy  terjedelemre  növekednék*.  — 
Könyvnek  ez  volt  az  ^yetlen  kötet,  melylyel  Deák  Ferenc,  mint  író,  magyar 


(közjogi)    irodalmunkat   gazdagította,    az   is  első  [kiadásban  csak  a  Buda- 
pesti Szemle  egy  füzeteként  (1865.)  jelent  meg. 


DEÁK  FERENC  HINT  ÍBÓ 


A  két  feliratot,  ha  nem  is  betű  szerint,  de  tartalmára  nézve,  minden 
magyar  ember  könyv  nélkül  tudja. 
A  hasvUi  cikk  Általában  irodalmiuik  s  közéletünk  összes  munkásai  közt,   az  egy 

Széchenyi  kivételével,  nincs  senki,  a  kinek  >arany  mondásai*  annyira  a 
köztudatba  átmentek,  annyiak  által  ismételtettek,  mint  igazán  aranybrtÖkre 
érdemes  örök  igazságok  egy  egész  nemzedék  hálás  emlékezetébe  bevésődtek 
volna.  Eljött  végre  az  ideje  a  híres  húsvéti  cikkatít  (Pesti  Napló  1865. 
ápril  16.),  mely  valóságos  feltámadás  örömünnepét  jelzé  a  magyar  nem- 
zetnek. Az  országgyűlés  egybehivása,  egy  közös  alapon  álló  trónbeszéd 
volt  a  felelet  rá,  s  miixlaz,  a  mi  egymásután  következett,  dicsűm  uralkodó 
fejedelmünk  megkoronáztatásáig. 
^•^^■^  Mielőtt  Deáktól,  mint  legnagyobb  kodifikátorunktól,  mint  legelső  köz- 

jogi Írónktól  bücsüt  vennénk,  meg  kell  említenünk  az  ö  hatfyúdalál! 
Fontosak  valának  ugyan  mindig  s  többnyire  döntók  sc^  nevezetes  kérdé- 
sekben az  ó  felszólalásai,  akár  nyflt  Ülésben,  akár  bizottságokban  vagy 
értekezésekben ;  el^  legyen  csak  a  vallásügyi  és  a  nemzetiségi  kérdésécre 
utalnunk;  de  mint  szónok  és  mint  államférfiú  örmőnmagát  múlta  lolü] 
1873  június  28-iki  orsz.  ülésben  tartott  egyházpolitikai  nagy  beszédével, 
melyet  akár  politikai  végrendeletének  is  nevezhetnénk.  Habár  akkor  minc^jáit, 
mikor  e  nyilatkozatot  szorult  lélekzettel,  csodálva  hallgattuk,  egy  külön 
bizottság  választatott,  mely  annak  szellemében  az  állam  és  egyház  közötti 
viszonyok  végleges  rendezése  iránt  javaslatot  készítsen,  s  habár  ez  a 
bizottság  a  következő  országgyűléseken  részint  megújíttatott,  részint  újon- 
nan választatott:  a  kérdés  máig  sincs  megoldva.  Kitértünk  elfile;  vagy 
megkerültük.  De  az  irány  meg  van  adva,  késÖ  nemzedékek  számára  is. 
Ebben  úgy  mint  sok  egyébben! 


EO-es  években 


83.  Á  magyar  líra  a  forradalom  után. 


k£TÖFi  HATALMAS  LÁNGSZELLEME  a  Segesvári  síkon  ellobbant:  de P"**"''*'*" " 

■  "  ED-es  években 

'  költői  egyénis^e  aztán  még  teljesebb  fénynyel  ragyogott. 
Tüneményes  pályája  és  csodálatos  \'ége  egész  mondakörbe 
szövődött,  mely  működésének  és  irányának  általános  elisme- 
résére, népszerűségének  és  dicsőségének  rohamos  emelésére 
hatott.  Mert  az  érdeklődés,  szeretet,  részvét  és  bámulat  egyszerre  feléje  for- 
dult, s  költészetének  igazsága,  korszakos  hatása  a  maga  nagy  jelentőségében 
érvényesült.  Gyulai  Pál  magasztalva  hirdette  róla,  hogy  a  magyar  líra 
legkitűnőbb  képviselője,  kiben  a  magyar  nép  géniusza  jelent  meg,  mert 
dalaiban  visszazeng  minden,  a  mi  csak  &  magyar  nép  életében  és  kedélyében 
költői ;  SaiamoH  Ferenc  lelkesedve  meghajolt  előtte,  hogy  az  élő  nyelv  leg- 
nagyobb ismerete  mellett  sohasem  cifrátkodott ;  minden  díszelgése  az  egy- 
szerűség, s  egész  művészete  az  őszinteség;  s  bár  verseinek  szerkezetében  és 
alkatában  valódi  mester,  keresettség  minél  ritkábban  látszik  rajta.  Magyaros- 
sága  és  könnyűsége,  a  nemzet  lelkének  és  a  dalnok  tehetségének  e  termé- 
szetes megnyilatkozása  ép  oly  hódító,  mint  csábító  volt,  s  már  évekkel  az 
«lmélet  méltatása  előtt  egész  költői  csoportot  bűvös  körébe  vont  és  után- 
zására késztett.  De  a  régi  tapasztalás  újol^  bebizonyult,  hogy  a  lángésznek 
nem  jelességeit  követik,  hanem  fogyatkozásait  Öröklik,  nem  eredetiségéből 
okulnak,  hanem  különösségeire  esküsznek.  Az  6  egyszerűsége  utánzóinál 
pongyolaságba,  őszintesége  nyerseségbe  csapott,  magyarossága  magyarko- 
dássá és  könnyűsége  könnyelműséggé  változott,  S  mert  rajta  is  megesett, 
hogy  köznapi  és  pillanati  benyomásokat  lelkébe  fogadott  és  megénekelt, 
utánzói  mittdett  köznapi  gondolatot  és  minden  pillanati  érzést  dalba  fűztek ; 
s  mert  rajta  is  megesett,  hogy  eszméinek  összefüggésében  és  kifejező  erejé^ 
ben  lazaság  fordul  elő,  utánzói  feloldották  magukat  minden  követélés'  alól, 
a  mi  a  belszerkezetet  és  külalakot  illette.  így  a  népiesáég,  az  Erdélyi  János 
mesei  táltos  csikója,  melyből  a  Petőfi  keze  alatt  Pegaziis  lett,  elszabadult 
és  féktelenül  csapongott,  s  líránkat  a  forradalom  után  fertőbe,  a  vidékies- 
ség és  kelmeiség  fertőjébe  vitte.  A  vidéki   természet   és  vidéki  élet  képei 

BceUiy  MagT«r  IrodalomlOrlénet.  ti.  kflt.  4* 


690  A  MAGYAR  LÍRA   A  FORRADALOM  UTÁN 


\^v3ése^  Reijíltek  mind  kizárólagosabb  forgalomba,  még  pedig  nem  a  művészi  alkotás 
eszközeiként,  hanem  egyenesen  céljául;  nem  a  gondolat  és  érzelem  kifeje- 
zésére és  megérzékítésére,  hanem  uralkodó  elemekül.  Ennek  a  jelenségnek 
ihdftékaiba  kétségtelenül  belejátszott  az  a  politikai  szándok  is,  hogy  a  nemzeti- 
ségünket és  jogainkat  tipró  idegenség  uralma  ellenére  fajunk  tulajdonságai- 
hoz és  hazánk  élő  emlékeihez  édesebben  és  szivósabban  ragaszkodjunk, 
hogy  a  hazaiság  mívelésével  a  hazafiságot  ápoljuk  és  istápoljuk ;  de  a 
nemes  célzat  szerencsétlen  megtévesztésre  vezetett,  mert  a  széptani  elvek 
közé  politikai  elvet  illesztett,  s  a  vidékiességet  a  népiesség  örve  alatt 
még  inkább  igazolni  és  terjeszteni  törekedett.  Az  elnyomatás  szomoni 
idejében  aztán  költészetünk  az  egyetemes  emberiről  lemondott,  mindenek 
előtt  hazaiságra  verdesett:  ám  Lisznyai,  Szelestey  és  társaik  a  hazaiságot 
csak  a  szülőföld  dombjához  és  rögéhez  kötötték ;  s  a  népiességet,  ezt  a 
nagy  kincset,  szülőföldök  nyelvjárásának  és  érdekességeinek  apró  pénzére 
váltogatták.  Egyik  a  kemenesaljai  vidéket,  másik  a  palócságot,  harmadik 
a  Hegyhátat,  negyedik  a  Mátravölgyet  zengte  meg,  a  helyi  szólásmódok, 
népszokások,  különös  kifejezések  és  eredeti  esetlegességek  felrímelésévd  és 
jegyzetes  magyarázásával,  mellveregető  mutogatásával  és  nagyzoló  fejt^eté- 
sével,  mert  ez  irány  összes  törekvése  abban  egyesűit,  a  mint  a  Szelestey 
elmélete  összefoglalta,  hogy  a  tájszavakat  általánosítsa,  a  n^  jellemző 
kifejezéseinek  életet,  örömeinek  hangot,  gondolatainak  nyomatékot  adjon, 
hogy  a  népies  költészetet  ily  niódon  teremtse  meg;  mert  a  nép  eredeti 
jelleme,  kedélye,  lelkülete,  nyelvének  sajátságos  szépis^e,  kifejezéseinek  táj- 
szerűsége leginkább  dalaiban  mutatkozik ;  s  a  népies  költészet  is  csak  a 
tájszavak  és  tájszokások  hű  és  közvetlen  leírásában  nyilatkozik.  Ezzel  az 
elmélettel  természetesen  nem  a  magyarság  egyeteme,  hanem  mindig  csak 
bizonyos  töredéke  lebegett  szemök  előtt,  nem  is  belső  valója,  hanem  csak 
kUlsa  járuléka  szerint :  eszme  helyett  a  kelme. 
'dhwfy'S^íáll^  -^^  eszményiség   ez   elhanyagolása   következtéből   aztán  a  költészet, 

mint  művészet,  teljesen  megromlott,  elsilányült.  A  najpi  és  népi  kerültek 
szembe  az  örökkel  és  istenivel,  sőt  felülkerekedtek  rajtok.  Nemcsak  a  mű- 
vészet és  józan  érzület  szabályai,  a  szépnek  és  szentnek  tiszteletével,  hanem, 
a  mint  Erdélyi  János  ismételve  kifejtette,  a  józan  ész  törvényei  az  igaznak 
és  valónak  felfogásával  is  meglazulták  vagy  teljesen  megbuktak;  úgy  a 
szépészeti,  mint  bölcsészeti  eszmekör  megzavarodott.  S  támadt  költészet, 
melyben  a  vidékiesség  lőn  a  vezérelv,  a  kelme  minden;  fecsegő,  gőgics^, 
gondatlan  és  gondolatlan,  melyben  lapokon  keresztül  folyik  a  léha  vers, 
merő  külsőségek  leírása,  egyetlen  eszme,  fölemelő  eszme  nöküL  Az  örök 
és  isteni,  az  emberi  és  nemzeti  kiveszett,  vagy  fölismerhetetlenül  elhomályo- 
sult", s  a  müló  és  érzéki,  az  egyéni  és  helyi,  szinte  a  meztelenségig  uraBcodott 
és  érvényesült.  A  költői  lélek  ama  függetlensége,  ama  szabad  csapongása, 
melyet  semmi  egyéb  nem  korlátoz,  nem  akadályoz,  mint  a  szép  tózméjc  és 
törvénye,  mely  szerint  a  költészet    szép   gondolatot   ád   szép  formában,  a 


A  MAGYAR  LÍnA  A  FORRADALOM  UTÁN  691 

töredékes  tényeket  fölemeli  az  eszmeiség  körébe,  s  a  végest  Összeköti  a 
végtelenséggel,  a  vidékiesség  és  kelmeiség  művelésében  végkép  megszűnt 
vagy  gyéren  mutatkozott. 

Ez  irány  képviselői  közül  a  legtehetségesebb    bizonynyal   Lisznyai  \ 
Damó  KAlmAn,  kitől  a  gyöngéd  érzést,  gyermeteg  felfogást,  a  költői  han- 


Lliioyal  Kii  mán 

gúlátokban  és  képekben  való  gazdagságot  elvitatni  nem  iehet ;  de  képzelme 
igen  gyakran  szeszélyes  játékot  űz,  színes  buborékokban  gyönyörködik, 
vagy  a  titokzatos  jelviesség  és  nyers  való  között  csapong.  Születelt  1823-ban 
a  nógrádmegyei  Herecsenyben,  tanúit  a  losonci,  pozsonyi  és  eperjesi  főiskolá- 
ban, s  tanulmányai  végeztével  1843-ban  Pozsonyba  ment  az  országgyűlésre, 
mint   Kubinyi  Ferenc  kiskövete.  Aztán  szütőmegyéjében  aljegyző,  táblabíró 


692  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


és  törvényszéki  biró  volt;  de  az  irodalom  szeretete,  mely  Kerényi  Frigyes 
és  Sárosy  Gyula  buzdító  barátsága  következtében  még  Eperjesen  megéledt 
benne,  a  fővárosba  vonta,  hol  csakhamar  a  fiatal  Magyaországnak,  a  Tizek 
szövetségének  tagja  lett,  mert  már  1846-ban  megjelent  első  gyűjteménye, 
a  Tavaszi  Dalok,  teli  hévvel  és  elevenséggel,  de  hangjában  és  műgondjában 
még  az  idegen  hatások  feltüntetésével.  A  függetlenségi  harc  napjaiban 
szívvel,  tollal,  karddal  híven  szolgálta  a  nemzeti  ügyet,  minek  fejében  az 
osztrák  kormány  a  világosi  fegyverletétel  után  besorozta  közlegénynek 
a  gróf  Nugent  gyalogezredbe.  Mint  ilyen  bejárta  Tirolt,  Schleswiget,  Olasz- 
országot; csak  1851  nyarán  került  haza.  S  még  ebben  az  esztendőben 
kiadta  lij  kötetét,  a  Palóc  Dalokeá.^  melyeket  gyermek4<orí  emlékeiből  és 
hagyományaiból,  szülőfölde  szertartásos  ünnepeinek  és  mulatságainak  meg- 
figyelésével írt.  Eredetiség  és  frisseség,  fordulatosság  és  kedélyesség  válta- 
kozik bennük;  a  költő  határozott  egyénisége  és  a  versek  sajátos  tar- 
talma pedig  egyaránt  meglepte  a  közönséget.  Úgy  tetszett,  mintha  Lisznyai 
ismeretlen  új  világot  fedezett  volna  fol,  melynek  hírei  ép  oly  csodásan 
szóltak,  mint  a  Viktória  és  Kalifornia  aranymeséi;  úgy  tetszett,  mintha 
a  jó  palócok  sajátos  szavai  és  népi  szertartásai  az  ősi  vallásos  szemlélet 
becses  töredékei  és  jelvies  maradványai  volnának,  melyeket  meg  keU  men- 
teni az  elborulás  idejében  a  jobb  jövőnek.  A  költő  egyszerre  váratlan 
elismerésre  emelkedett^  kötete  mindenfelé  feltűnést  keltett:  itthon  olvasták, 
dicsérték,  utánozták,  künn  egyes  darabjait  franciára  és  németre  fordították, 
s  a  német  mythologok  hüvelyezni  és  értelmezni  kezdték.  Pedig  a  Lisznyai 
szertartásos  népszokásai  nem  a  nemzeti  szeUem  ősi  vallásos  szemlél^éndc 
emlékei,  hanem  egyszerű  babonák,  melyeket  a  palócság  a  környező  szláv 
elemmel  való  érintkezéseiből  fejlesztett,  s  tájszavai  nem  a  régi  regék 
töredékes  kincsei,  hanem  a  nyelvjárás  olykor  érdekes,  olykor  csak  különös 
adalékai,  melyeket  a  költő  nem  ritkán  az  ízlés  ellenére  versel  össze. 
Általában  az  ízlés  ellen  gyakorta  vét,  s  következő  gyűjteményei:  az 
Újabb  palóc  dalok  1857-ből,  a  Dalzongora  1858-ból  és  a  Madarak  paj- 
tása 1859ből  nem  haladásáról,  hanem  hanyatlásáról  beszélnek.  A  szerke- 
zetre és  szabatosságra  törekvése,  a  hű  és  közvetlen  megfigyelése  eg\Te 
csökken :  önkénye  és  szeszélye  vezeti,  képzelete  játékos  leleménye  szerint 
alkot.  Az  első  palóc  dalok  sikeréig  többé  el  nem  jut:  pedig  szilaj  palóc- 
kodásával  bennök  is  sokszor  elveti  a  súlykot.  Mert  Lisznyai  oly  világban 
mozog,  a  hol  a  szerelem  virágtermő  szó,  az  ajk  csókpergettyű,  a  házas- 
pár szerelem-bokréta,  a  csók  szívkalács,  a  szív  környéke  szivmátra:  a 
hol  a  hold  liliomtejből  s  gyémántkönyből,  epedező  titkos  szerelemből  vaa 
a  leány  szímnéz  angyal,  selyemlélek,  olyan  kedves,  mint  egy  kötés  mirha, 
a  hol  a  szentivánbogár  szivárvány-szikrácska,  a  búfa,  cicfű,  pirfu,  a  rekető 
meg  az  érzike  virul;  a  hol  a  szeretők  talácára  mennek,  eljegyzés  dőtt 
kendőlakást  ülnek;  a  leány,  ha  szelíd,  szemere,  ha  tetszelgős,  pipellős, 
néha   illenkedik,   néha   érdeskedik ;   a  hol   a  csirizrágó  csizmadia  oly  neve- 


j 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  693 


zetes  Úr,  hogy  ének  zengi  érdemét.  Különben  az  emberek  ferentőt  esznek 
lágyával,  s  ha  jójjip  indulatba  jönnek,  csakúgy  szotyog  nálok  a  koty,  moty, 
loty,  toty,  rotty.  CMy  világban  mozog,  a  hol  embernek  és  kappannak  egy  a 
sorsa,  valamennyi  gatyás  tik  belebotlik,  tőle  mind  megkotlik :  s  addig-addig 
kakaskodik,  míg  az  álla  felkoppan  s  lesz  belőle  —  vén  kappan.  S  oly  világ- 
ban mozog,  hol  ellenkező  végletül  minden  szent:  a  hit,  szívütés,  öntudat, 
áldomás,  búbánat,  harmat,  hölgy,  álom,  csók,  mosolygás,  napfény,  —  a 
kiömlő  vér  ömlő  szentség,  a  pacsirta-dal  hangos  szentség;  hol  minden  az 
istenre  vonatkozik :  a  magyar  róna  az  isten  tükre,  a  vihar  az  isten  beszéde, 
a  lant  isten  ajka,  a  vendég  isten  madara,  s  a  ki  iszik,  a  borban  istent 
iszik,  mert  az  isten  mindenütt  jelen  van.  Sajnos,  Lisznyai  világnézletében, 
ízlésében,  eszméiben,  kifejezéseiben  soha  meg  nem  tisztult;  pedig  ha  meg- 
tisztulhat vala,  tehetségénél,  naivságánál,  a  természet  és  élet  szépségei  iránt 
való  eleven  érzékénél  fogva  a  népies  irány  igazi  derék  mívelője  lehet. 
1863-ban  el^  ifjan  halt  el,  s  utána  hírnevének  ragyogása  is  mihamar 
árnyékba  borúit. 

Lisznyai  mellett  Szelestey  László  érdemel  legtöbb  figyelmet.  Örökkön  ^  ^Itx^^ 
változó  és  örökké  hangolódó  költői  kedély,  a  ki  három  évtizedet  meghaladó 
pályája  alatt  a  legellentétesebb  végletek  között  imbolyog,  a  leghigabb  esz- 
ményiség  hívéből  a  legvastagabb  kelmeiség  követője  lesz,  gyakorlatban  és 
elméletben  egyiránt.  1821-ben  a  vasmegyei  Urai-Ujfaluban  született  s  iskolai 
tanulmányait  Kőszegen,  Sopronban,  Szonibathelyen  és  Győrött  végezte,  majd 
Vidos  József  alispán  oldalán  képezte  magát  s  1842-ben  ügyvédi  oklevelet 
szerzett,  de  független  anyagi  helyzetében  az  irodalom  és  közélet  mezejére 
lépett.  Már  1837-től  fogva  verselt,  s  1841-ben  megjelent  első  kötete,  az 
Érzelem-virágok,  melyek  azonban  nem  annyira  az  érzés,  mint  az  érzelgés 
hajtásaiból  fakadnak.  Merő  olvadozás  és  ömlengés  a  hazáról,  szerelemről, 
tavaszról,  reményről,  képzeletről,  gondolatról,  a  csalódásnak  és  fájdalomnak, 
szenvelgésével  amaz  édeskés  nyelven,  melyen  Császár  és  Kunoss  énekelt. 
De  a  mint  ebben  az  időben  személyesen  megismerkedik  Vörösmartyval,  az 
ő  hazafias  költészetének  szónokias  irányához  csatlakozik,  s  a  mint  1847-ben 
a  pesti  Ellenzéki  körben,  Petőfivel  találkozik,  egész  rajongással  az  ő  hatal- 
mas lángeszét,  költészetének  nemzeti  bélyegét  s  megváltó  erejét  hirdeti. 
A  megyei  mozgalmakban  a  szabad  eszmének  szónoka,  a  függetlenségi 
harcban  nemzetőr-tiszt,  s  a  leveretés  után  ivánfai  birtokára  húzódik  s  hazafi- 
fájdalmában borong,  összes  költeményeinek  első  kötetét  1852-ből  e  vegyes 
hatások  visszatükrözése  jellemzi;  míg  egyszerre  a  Petőfi  lobogója  alatt  a 
Lisznyai-törte  csapásra  tér.  A  palóc  költő  szerencséje  és  diadala  megkapja  : 
magához  hívogatja,  azzal  a  cifra  biztatással,  hogy  jöttére  árkádiai  liget  lesz 
háza  tája,  szép  tündérgondolat  kertje  minden  fája,  aztán  maga  lesz  a  levegő 
benne,  a  társa  szíve  meg  a  zengő  madár  lenne !  S  csodálja  és  követi  ver- 
senyezve s  a  Kemenesi  czimbalom  1853-ból,  a  Falu  pacsirtája  1854-ből 
már  nem  egyéb,  mint  a  legközönségesebb  kelmeiség  megnyilatkozása.  Mert 


Ö04  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


Szelestey  olyan  világban  él,  a  hol  magyar  mente  az  alkonyég;  az  úristen 
varrta,  táméntalan    aranygombok    a    csillagok   rajta ;  a   fehér  hold  pedig 
bokréta,  s  így   keríté  nyakába   egy  kedves   betyárjának;   a  hol  a  harmat 
csillagsírás,  a  bolygótűz  fakókerék ;  a  faluderék  levélszinyes,  az  utca  kanya- 
rékos, a  kis  leány  csalafintos  kis  pöttöm,  virággyöngy,  hócsillag,  turbolya, 
aranymag,    szája    pittypalattyos,    mint   a   mákszem   oly   mudirka,   sel3mie 
pillés-láris  lepetár,  a  hol  a  legény  baklós  csizmában  vagy  karazsiában  cse- 
vetűl,   cseperke   kalapot   visel,   vagy   telenkes   bocskort;   ha   zólás,  étendő 
étnap  kelekólál,  a  kis  baca  leánynak,  a  ki  száját  csuporgatja,  a  karimáját 
ölelgeti;  ha  neki  ándorodik,  mindent  összeheder,  s  ha  neki  durálja  magát, 
az   üvegből  a  bort   kinyalintja;   szíve   mint   a   lova   lába,  szikrákat   hány 
ebenjába,  mert  szerelem  gondja  zizereg,  keresgél,  levén  a  szürgyeszála  egy, 
de  a  szeretője  kettő-három,  mindez  azt  sem  tudja  hányi-báji  s  meglassüdnak 
a  bokái ;  oly  világban  mozog,  a  hol  hideg  idején  göbörödik,  az  utat  hópámák 
födik,  szanaszerte  aranymáringók  és  budabudabácsik   röpdösnek,  a  hol  az 
örömanya  kákonpillés  ruhában  jár,  s  a  násznép  kálinkóval  hajigál,  s  ha  jó 
kedve   csucsorodik,  egyre  abajog:  Hejedárom,   hejeha,   diri-dom,   heje-hüm, 
hej-sánáj-sánálom,  cim-com-cinege,  dim-dom-denede,  hejerintom,  kanyarítom, 
gyuha-gjniha-gyuhárom !  Szelestey  olyan  világban  él,  a  hol  olykor  nem  is 
szavak,  csak  egyes  indulat-hangok  fejezik  ki  az  érzést,  vagy  gondolatot;  m^is 
vannak  egyes  dalai,  melyek  nemcsak  a  Kemenesalján,  de  a  Balaton  mellékén, 
sőt  szinte  az  egész  országban  elterjedtek,  mint   a  Balatonon  jár  a  hajó, 
A  lyány  szeretőnek  való ;  Ez  az  én  szeretöm.  Ez  a  csínos  barna ;  Ez  az 
utca  végig  sáros.,.  1855-ben  felköltözik  Budapestre,  sa  következő  évben 
megindítja  a  Szépirodalmi  Közlönyt,  mely  mint  szerkesztője,  különböző  költői 
áramlatok  képviselője;   s  ép  ügy  helyet  talál  benne  Gyulai,  Szász  Károly, 
Lévay,  mint  Csermelyi,  Lisznyai,  Székely  József.  S  a  különböző  áramlatok 
befolyása   alatt   Szelestey  ismét  változik;  már  a  Pásztor-órák  1859-ből  a 
magok  huszár-dalával,  elbeszélő  és  leíró  darabjaival  egyetemesebb  felfogást 
árulnak  el,  s  a  költő  ezentül  nem  egyszer  a  hazafias  allegóriában  vagy^  böl- 
cselő eszmélkedésben  beszél;  1861-ben  szülőmegyéje  főjegyzőjének  választja, 
a  sárvári  kerület  a  képviselőházba  küldi,  de  a  rövid  alkotmányos  élet  után, 
1864-ben,  az  Almássy- mozgalomban  való  részesség  gyanüja  alatt,  a  kormány 
elfogatja  és  Olmützbe,  majd  Josephstadtba  és  Theresienstadtba   hurcolja,  s 
csak  a  kiegyezés  után  ereszti  szabadon.  Rabsága  tapasztalásaiból  és  emlé- 
keiből keletkezett  utolsó  gyűjteménye:  A  rab  álmai,  mely  még  1867-ben 
megjelent  és  országos  tetszést  *  aratott,  noha  inkább  politikai  érdekénél,  mint 
költői   becsénél   fogva;   mert  a  harag  és  keserűség  sötét  villogásai  élőben 
és  günyban,  részletezésben  és  kifejezésben  sokszor  a  nemesebb  ízlés  ellenére 
törnek  elő  az  egész  köteten  keresztül.  Verses  napló,  nem  egjrszer  nyers  és 
száraz.  A  költő  alig  szabadul  meg,  a  körmendi  kerület   megbízásából  üjra 
a  parliament  tagja  lesz,  mint  képviselő  és  tanfelügyelő  váltakozva  a  közép- 
ponton és  megyéjében   tartózkodik,   lelkesedő   buzgósággal  és  szókimondó 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  695 


bátorsággal  működik ;  míg  1872-ben  visszavonul  és  1875-ben,  épen  elbeszélő 
költeményeinek  rendezésekor,  elhunyt. 

Politikai  m^atartásában  az  erős  meggyőződés  embere  volt,  költői 
munkásságában  a  változó  hatások  visszhangja;  néha  eszméit,  érzéseit  a 
bujálkodó  képek  egész  az  érthetetlenségig  elöntik,  néha  pedig  annyira  nyersen 
és  szárazon  fejezi  ki  őket,  hogy  minden  költőiségüket  elvesztik.  Majd  fenn 
a  levegőben  jár,  csupa  fény,  sugár,  harmat  között,  majd  lenn  a  porban, 
baklós  csizmában,  cseperke-kalappal,  lepetár-kendővel ;  de  el  kell  ismernünk, 
hogy  mindig  és  mindenütt  a  nemzet  és  költészet  iránt  való  őszinte  rajongás 
vezette.  Ez  az,  a  mi  szeretetreméltó  és  szelid  jellemével  összhangzásban 
fogyatkozásai  mellett  is  elismerő  tiszteletet  ébresztett  iránta. 

A  kelmeiség  divata  Lisznyai  és  Szelestey  zajos,  bár  múló  sikerei  után  ^^ 
gyorsan  terjedt,  s  más  vidékek  dalosai  is  megszóUaltak.  Spetykó  Gáspár, 
ki  Gyöngyösön  1816-ban  született  és  1865-ben  halt  meg,  ki  egész  életét 
szülővárosában,  a  Mátra  tövében  töltötte  el,  fogékony  kedélylyel  figyelte 
meg  népe  helyi  szokásait,  eredetiségének  színesebb  vonásait  és  1854-ben 
egy  önálló  kötetet  bocsátott  közre,  a  Gyöngyvirágokéit,  melyek  teljesen  a 
mátrai  völgy  ölében  fakadtak.  Már  előbb  is  írt,  mert  igen  fiatal  korától, 
még  tanuló  iflüságától  fogva  hevült  a  költészetért,  de  régi  versei  a  régi 
iskola  csiszoló  modorában  készültek;  most  egyszerre  a  merő  népiesbe,  a 
kelmeiség  csiszolatlan  ízlésébe  csapott.  Már  nem  érte  be  a  jellemzőbb  nép- 
szokásokkal és  különösebb  tájszavakkal :  egészen  a  tájbeszéd  szerint  énekelt. 
Tréfás  és  enyelgő,  nem  egyszer  a  gúnyban  villog ;  de  a  külsőségek  tiszte- 
letében elvész.  Később  i4t;ar  névvel  egyetemesebb  irányban  indult;  mihelyt 
azonban  a  szülőföldet  elhagyta,  frissesége  és  ötletessége  megcsappant. 
CsERMELYi  Sándor,  ki  Érden,  1834-ben  született,  iskolái  végeztével  a  gazda- 
sági pályára  lépett,  a  természet  közvetlen  szemléletében  érlelődött.  1857-ben 
került  ki  a  sajtó  alól  első  gyűjteménye,  a  Hegyháti  dalok,  melyek  tagad- 
hatatlanul eleven  érzéket  árulnak  el  a  külső  világ  benyomásai  és  képei 
iránt ;  de  e  benyomásokat  és  képeket  a  gondolat  és  érzés,  a  lelki  és  kedélyi 
élet  hű  kifejezésének  visszatükrözésére  fölemelni  nem  birja.  A  külsőség  nála 
is  eszköz  helyett  cél  maradt.  Később,  1859-ben  Lirai  kőlieményeivél  és 
1863  ban  Legújabb  verseivel  egészségesebb  irányba  tért,  s  a  keserű  humor 
nemében  több  sikerűit  darabot  adott,  nem  egyszer  valódi  heinei  csattanós 
fordulattal,  úgy  hogy  Arany  János  elismerését  is  kivívta;  mind  a  mellett 
két  évtizedes  költői  működés  után  letette  a  lantot.  Ma  mint  a  magyar 
Jelzálog-Hitelbank  gazdasági  tanácsosa  működik  Budapesten. 

Voltak  viszont  a  Petőfi  utánzói  közt,  mint  Székely  és  Zalár,  kik  nem  ^^^se^ 
a  népiességére  esküdtek,  hanem  hazafias  szenvedélyének  a  kifakadásai  és 
szilaj  képzeletének  a  féktelenségei  előtt  hajoltak  meg,  különösen  a  Felhők 
merész  és  hangzatos  mondásain  lelkesültek.  De  rajtok  is  bebizonyult,  hogy 
az  erőlködés  még  nem  erő,  a  nagy  szó  még  nem  nagy  gondolat,  s  a  képze- 
lődés  merénylete  még  nem  a  lángész  csapongása.  Kökészetök  nem  egyszer 


696  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


a  szertelen  furcsába  és  az  üres  cifrába  esett.  Székely  József,  ki  1825-ben, 
Debrecenben  született,  iskolai  pályája  és  jogi  gyakorlata  után  ügyvédi 
oklevelet  szerzett;  de  már  1847-ben  a  napi  sajtó  szolgálatába  állt.  A  füg- 
getlenségi harcban  honvéd,  később  hírlapíró,  majd  szerkesztő,  s  mint  ilyen 
tehetséggel  szorgalmat  és  tanulmányt  egyesített  A  német,  francia  és  angol 
irodalomból  egész  csomó  széptani  és  műtörténeti  értekezést  dolgozott  át, 
miután  már  előbb  Liliputi  Tóbiással,  e  könnyed,  tréfás  regénynyel  1851-ben, 
a  SzeszélydalokksLÍ  és  Kalárisokkal,  ez  ötletes,  apró  költeményekkel  1853-ban 
nevet  alapított.  Inkább  költői  kedélylyel,  mint  alkotó  erővel  birva,  az  eszmék 
és  érzések  mélyébe  nem  ereszkedik,  csak  a  felszínen  röpdös ;  de  a  váratlan 
fordulatokkal,  az  átmenetek  eleven  játékával  elégszer  meglep.  Az  ^yszaii- 
ben  nem  ritkán  csillog,  a  nagyszerűben  rendszerint  képtelenségbe  esik.  Csak 
szeszély  és  nem  szenvedély,  csak  ötletek  és  nem  gondolatok  vezetik.  A  Petőfi 
fensége  elbűvöli,  de  ahhoz  fölemelkedni  nem  bir,  míg  küzködésében  kedve 
és  szárnya  szegik.  Később,  a  hetvenes  években  Pestmegye  fSlevéltárosa  lett, 

zaiár  József  s  e  tísztben  szolgált  1 895.  szeptember  1 4-én  bekövetkezett  haláláig.  Zalája 
József,  ki  1827-ben,  Gyöngyösön,  Hevesmegyében  született,  papi  és  jogi 
tanulmányokat  végzett  s  a  függetlenségi  harc  alatt  Damjanich  tábori  tör- 
ténetírója volt,  a  leveretés  éveiben  pedig  a  fővárosban  nevelősködött  Már 
1849-ben  megjelent  első  gyűjteménye,  a  Szabadság-dalok,  mikben  több  a 
tüzes  politika,  mint  az  enyhítő  kökészet.  Majd  1 855-ben  Költeményei  követ- 
keztek, teli  képpel,  hasonlattal,  jelzővel  mint  valami  buja  mező  virággal 
Képzelete  kétségtelenül  gazdag,  érzése  mély,  kivált  ama  verseiben,  melyek 
a  szülőföld,  gyermeki,  családi  és  baráti  vonzalom  érzelmeiből  fakadnak:  de 
többször  eszméiben  ép  oly  zavaros,  mint  a  mily  töredékes.  Merészs^e  inkább 
merénylet,  éghasgató  verdesés.  Néhány  balladás  verse,  mint  Zizimjt,  Bánk- 
bánja,  országszerte  ismerős.  Szerkezete  általában  laza,  de  a  rejtelmessé  és 
titokzatosság  szövésében,  a  refrainek  alkalmazásában  szerencsés.  1860-ban 
szülőmegyéjében  aljegyző  lett,  majd  az  alkotmányos  kísérlet  m^hiüsultával 
leköszönt;  de  1865-ben  mint  főjegyző  újra  visszatért  a  közigazgatás  szolgá- 
latába, s  ez  idő  szerint  a  megye  alispánja.  A  három  utolsó  évtized  alatt 
keveset  írt;  csak  1867-ben  került  ki  a  sajtó  alól  hosszabb  költői  elbeszélése. 
Szilágyi  haragja,  mely  szép  részletei  mellett  sem  gyakorolt  mélyebb  hatást 

Tóth  Endre  Dallamosabb   és   egységesebb   húrokat  pengetett  Tóih  Endre,  ki  ei 

irány  nagyzolásaitól  és  a  képzelem  túlkapásaitól  nem  mindig  menekszik 
ugyan :  de  egész  költészete  mégis  a  népiesnek  nemesebb  kifejezése,  a  Petőfi- 
kultusz tisztább  megnyüatkozása.  1824-ben  Szabolcson  született,  1848-ban  a 
függetlenségi  harcban  katonáskodott ;  majd  birtokára  vonulva  a  költészetnek 
élt.  A  mint  egyszer  a  nyilvánosság  elé  lépett,  gsoíjteményei  gyorsan  követ- 
kéznek  egymás  után:  a  Zengő  bokor  két  kötete  1853-ban,  Ujabb  költe- 
ményei 1855-ben,  Angyal  Bandi,  költői  beszély  1856-ban  és  a  Harang- 
virágok 1862-ben.  Eleven  keltői  ér,  meleg  szív,  gyöngéd  fogékony'ság 
jellemzik  a  természet  szépségei,  tüneményei  és  változásai  iránt ;  a  kedélyi  élet 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTAN  697 

és  természet  jelenségeit  sokszor  a  legbelsőbb  összhangba  olvasztja.  A  mellett 
nyelve  szép  és  választékos,  bár  több  a  lágysága,  mint  a  csengése.  Számos 
dala  az  új  magyar  lírának  valóban  ihletett  alkotása ;  még  betyárhőse,  Angyal 
Bandi  sem  merül  el  ^észen  a  pusztai  szilajkodásban,  mindig  marad  felette, 
a  mint  Erdélyi  János  helyesen  jegyzi  meg,  egy  darab  kék  ég,  mely  leragyog 
reája,  De  az  irodalom  erősebb  áramain  kívül  élvén,  pályáján  nem  igen 
emelkedett:  úgy  h(^y,  a  mikor  1885-ben  elhalt,  szinte  észrevétlenül  tűnt  el. 


Ebben  az  egész  költői  csoportban  kétségtelenül  a  leghivatottabb  és  Túih 
legigazabb  tehetség  Tóth  KáumAn,  kinek  versein  eleinte  nyilván  megismerszik 
a  Petőfi  vezető  hatása,  sőt  az  utánzók  rontó  befolyása  is,  —  bár  népiesség 
helyett  vidékiességbe,  csapongás  helyett  féktelenségbe  nem  téved  velők. 
Csak  kizáró  alanjáságában,  könnyű  termelésében  és  pongyola  alakjában 
mutatkozik  rokonsága,  közös  fogyatkozása.  De  ereje  hamar  fejük,  ízlése 
korán  tisztul,  egyszerű  és  őszinte  egyénisége  diadalmasan  hódít.  Egyszerű- 
sége és  őszintesége  a  legjellemzőbb  vonása,  mint  Petőfinek ;  az  dalainak 
legvonzóbb  bája,  ez  eredetiségének  legéltetőbb  forrása.  Mert  a  ki  őszinte, 
az  csak  magát  tudja  dalolni,  s  a  ki  magát  dalolja,  nem  változhatik  másnak 


608  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


Utánzójává:  jegyzi   meg   róla  Vadnai.  Természetesen  csak  akkor,  lia  már 
eszméje,  érzése  szabályozza  az  alakot,  ha  az  előadásnak  idegen  modorától 

f  is  megszabadult.  Tóth  Kálmán  alig  pár  esztendő  alatt,  még  teljesen  fiatakwi, 

magasan  kiemelkedett  társai  közül:  eredetisége  kiforrt,  hímeve  megalapúit, 

I  s  mint  szerelmi  költő  az  ország   legnépszerűbb  dalnoka  volt  a  forradalom 

után.  Született  1831-ben,  Baján,  s  még  egészen  gyermekül  Pannonhalmára, 
a  bencések  rendjébe  került ;  de  a  rideg  fegyelmet  egészsége  nem  birta  meg : 
ennélfogva  kilépett  és  haza  vonult,  majd   Pécsett  a  bölcsészeti  tanfolyamot 
végezte,  míg  1848ban  Pesten  a  katonai  akadémiába  iratkozott  be.  Azcmban 
a  cselekvés   kora   forrt:  a  tárogatók   csatára   hívogattak.    Tóth  Kálmán  is 
katonának  állt,  s  előbb  a  bácskai  hadosztályban,  majd  a  Perczel-Dembinszky 
hadtesténél  szolgált ;  s  magasztos  lelkesedéssel  nemcsak  csodáló  énekese,  de 
küzdő  osztályosa  is  volt  a  vitéz  honvédek  dicsőséges  diadalmainak.  1851-ben, 
a  reménység  és  csalódás  hazafi-fájdalmának  csillapultával  a  fővárosba  vissza- 
tért, s  nagyratörő  lelke  a  költészetben  keresett  vigaszt  és  menedéket  Vagy 
nem  is  a  lelke,  hanem  a  szíve,  mert  Tóth  Kálmán  a  szívnek  a  költője.  Már 
előbb,    1847-től   fogva  verselt,  de  csak    1848  után,  a  mikor   szülővárosába 
verődve  reménytelenül  és  mégis  boldogan  szeretett,  s  a  Sugovicza  partján 
elveszett   szerelméről   ábrándozott,   szegődött   hajlama   és   hivatása  szerint 
egészen  a  müzsához.    A  szerelem   avatta   fel,  a  szerelemnek  hódolt  végig. 
Szerekni   dalai,  a  szerelmi  vadrózsák  ép   oly   üdén   és  bokrosán   fakadtak 
mint  az  igazi  vadrózsák;  s  alig  húsz  esztendős  korában  már  számos  dala 
visszhangzott  az  országban.   An\a  szomorú   időben,  mikor  borongó  bánat, 
emésztő  emlékezés,  fojtott  fájdalom  uralkodott  költészetünkön,  jól  esnek  az 
ő  friss,  csengő  hangjai,  melyek  mint  a  pacsirta  éneke  természetesen  zengtdc : 
a  szívből   eredtek,  a  szívhez   szóltak.   Népies  hőskökeménye.  Kinizsi  Pál, 
mely  tizenkét  énekben,  1852-ben  látott  világot,  hatástalan  maradt;  szerelmi 
költeményei  ellenben  általános  hatást  keltettek.  Kötetei  gyorsan  következtek 
'^'^'n^^j*®*"^- egymás  után:   a  Szerelmi  vadrózsák  két  részben   1852-ben  és  1853-ban, 
Költeményei  1854-ben,  Száz  új  költeménye  1856-ban,  összes  köUemémyet 
1859-ben.  Mind  e  gyűjteményei  az  epedő,  a  kesergő,  a  panaszos  vergődfe- 
nek  álmairól  és  gyötrelmeiről   beszélnek,  s  a  költő  úgy  tűnik  elénk,  igaza 
van  Vadnainak,   mint    a   líra   Hamletje,   kinek    szerelmi   történetében   egy 
szerelmi  sóvárgásnak  tragédiája  nyilvánul;   mert  bár  esengett  a  boldogság 
után,  félt  is  tőle,  kételkedvén  abban,  hogy  maga  boldogítani  bima.  Elhatá- 
rozása azért  mindig  megtört   habozásain,  melyek  egyre  zajlottak  és  egyre 
kínozták.  Sokkal  érzékenyebb  levén,  semhogy  tűmi,  sokkal  izgatottabb,  sem- 
hogy megnyugodni  tudna,  szerelme  hevével  nem  párosult  a  természet  erélye ; 
ennélfogva   nála  a   szerelem   nem  vezet  a  célhoz,  a  boldogsághoz,  hanem 
az  ő  költői   érvényesülésének   egyetlen   módja;   külső    sikerének   és   beiső 
boldogtalanságának  élő  kútfeje.  A  boldogtalanságra  született,  a  boldogtalan- 
ságról énekelt,  a  szív  békéjének  és  üdvének  kifejezésére  alig  voltak  hangjai 
A  mikor  repeső  reménynyel  a  házasság  révében  kikötött,  csak  rövid  ideig 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  609 

pihent  ott  és  csattogó  dala  szinte  elállt.  A  szakadás  megrázta,  a  búbánat 
megviselte^  mint  nehéz  idŐ  vihara  az  énekes  madarat ;  de  lantja  még  termé- 
kenyebb és  munkássága  még  elevenebb  lön.  1860-ban  a  Kisfaludy-társaság 
és  akadémia,  szinte  egy  időben,  tíipjául  vála.'^.toita,  s  ezzel  a  nemzet  elisme- 


KINIZSI  PÁL 

TÓTH  kálmáhítói. 


trld  knltrjti  IsTtatk, 


.\  mű  cimlnpjs. 

réséhez  a  maga  koszorújával  is  csatlakozott.  Tóth  Kálmán  feljutott  dicső- 
sége delelöjére.  Számos  dala :  Fütyül  a  szél,  Sirjon-rijjon  a  hegedű.  Búza 
közé  száll  a  dalos  pacsirta.  Naptól  hervad,  ttaptól  virií  a  rózsa,  Hegedül- 
Hek,  szépen  muzsikálnak,  Benyújtottam  a  kalapom  s  annyi  más  a  haza 
minden  zugába,  a  legalacsonyabb  kunyhóba  is  elvitte  a  nevét ;  míg  merengő 
és   epedő   szerelmi    panaszai:    Minek    is    van  a  szív,  a  szívben  szerelem. 


00  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


lUy  itt  sírjak-e  lábaidnál.  Flórának,  Lemondani,  lemondani  —  a  magyar 
hölgyvilágban  szereztek  neki  páratlan  népszerűséget  A  közélet  előkdő,  vezető 
fétiiaí,  Deák,  Eötvös,  Kemény  magasztalták ;  s  a  mikor  a  Bolond  Miskát,  ez 
úttörő  humoros  lapot  megindította,  a  közönség  ritka  rokonszenvvel  támogatta. 
Jeligéjéhez,  a  Zrínyi  mondásához  híven  Ne  bántsd  a  magyart!  az  idegen- 
ség, a  német  hivatali  világ  furcsa  vitézkedései  ellen  küzdött,  sziporkázó 
szellemességgel  és  országos  hatással ;  a  mint  azonban  az  alkotmány  helyre 
állt,  ötletessége  m^apadt,  gúnyja  szdidűlt  és  éle  tompult :  a  magyart  nem 
akarta  bántani  csak  azért,  mert  más  politikai  hitet  vallott.  Még  a  politikai 
költészetben  is  a  boldogtalan  helyzet  sugallta.  A  lap  szókimondó  bátorsága, 
villogó,  vidor  viaskodása  a  gyászos  rendszer  ellen,  költőnket  ismételve  sajtó- 
srépirodaimi  fogságba  juttatta ;   de  mindez  csak  hatásának   kedvezett  és  keletét  emelte. 

vállalatai         ^     ^        ^ 

Tóth  Kálmán  szépirodalmi  vállalatai :  a  Hölgyfutár,  melyet  1 856  óta  szer- 
kesztett, a -F(5t;űro5<  Lapok,  melyet  1864-ben  e  helyett  alapított,  mindig  jobban 
virágoztak;  megjelenő  gyűjteményei:  Kipfelhauser  költeményei  1861-ben. 
Bolond  Miska  versei  1863-ban,  Újabb  költeményei  1868-ban.  Huszonöt  év 
után,  verseinek  két  kötete,  1873-ban,  Irka-firkái  1877-ben,  s  v^e  Költe- 
menyeinek  teljes,  végleges  kiadása  1879-ben,  szokatlan  pártolásban  részesül- 
tek. Nemcsak  megmaradt  ama  magaslaton,  a  hol  dicsősége  delelőjén  állt, 
de  hangja  színesedett  is.  A  szerelmet  énekelte  mindv^ig,  s  inkább  az 
érzelemnek  magának,  mint  az  imádott  kedvesnek  szolgálatában  olvasztotta 
fel  lénye  összeségét  dalba,  s  a  magyar  hölgj'ek  hála  fejében  nem  hiába 
ünnepelték,  ezüst  koszorúval  nem  hiába  jutalmazták ;  de  a  szerelmen  kívül 
édes  anyjának,  szülőföldének,  honának  és  nemzetének  szeretete  is  mélyen 
és  nemesen  ihlette.  Egyes  darabjai,  mint  az  Előre,  Kik  voltak  a  hon- 
védek ?  Ki  volt  nagyobb  ?  Mikor  az  akasztófákat  faragták,  faji  büszke- 
ségének fenszámyaló  énekei:  míg  a  Borúban  és  Halálban  a  legédesebb 
költé3zet  a  legigazabb  bölcsészettel  párosul. 
Drámái  Tóth  Kálmán  lantos  létére  a  dráma  nemében  is  sikereket  aratott  Még 

1 849-ben  készült  első  kísérlete,  a  Puszták  rózsája,  a  társadalmi  osztály- 
különbség indítékaiból  szőve,  aztán  1857-ben  Az  utolsó  Zách,  nem  minden 
erő  nélkül.  De  voltakép  akadémiai  pályanyertes  drámája,  az  Egy  királyné, 
nyitja  meg  1858-ban  ama  színművei  sorát,  melyeket  a  közönség  a  színpadon 
is  zajos  tetszéssel  fogadott.  A  harmadik  magyar  király,  1860-ban,  a  hós 
tragikai  jellemével  és  a  száműzöttek  visszatérésének  jelenetével.  Dobó  Katica, 
1862-ben  kardcsörtető  hazaíiságával  és  eleven  csoportjaival,  A  király  háza- 
sodik, 1863-ban,  fordulatos  helyzeteivel  és  költői  részleteivel,  A  nők  a: 
alkotmányban,  1871-ben,  találó  életképével  és  közvetlen  célzatával,  a  költő- 
nek meg  annyi  csattanós  diadala  volt;  míg  az  Ördög  vánkosa,  1875-bea 
laza  szerkezete  és  pongyola  nyelve  miatt  s  A  kis  hóbortos,  utolsó  alkotása, 
hősnőjének  képtelen  jelleme  és  túlzó  eszményisége  következtében  már  roha- 
mos hanyatlásról  tanúskodott.  Tóth  Kálmán  maga  is  szomorúan  ismerte  be 
a  »Fuimust.^ 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  70 1 


Költői  bíbora,  a  mint  Vadnai  meleg  emlékbeszédében  oly  igazán 
mondja,  Ncssus-öltöny  volt,  mely  megdicsőítette,  de  elégette.  S  mikor  Baja 
is,  melyet  négy  orsí:ággyűlésen  keresztül  képviselt,  mi  közben  az  irodalom- 
nak kivívta  izgatásaival  a  hirlapbélyeg  eltörlését,  szülővárosának  több  emelő 
közintézet  létesítését,  elpártolt  tőle:  —  egészen  megtört.  Mélázó,  tépelődő 
lett,  magában  vívódott;  míg  1879-ben  agyszélhüdés  érte  s  fényes  elméje 
elborult.  Beteljesült  rajta,  a  mit  a  Halálban,  e  fenséges  elégiában  jósolt, 
hogy  maga  siratta  önmagát,  hogy  a  mi  még  hátra  volt,  már  csak  elköl- 
tözés volt.  1881  februárjában  menekült  meg  szenvedéseitől:  de  emléke 
ma  is  él  dalaiban,  melyeket  a  nép  szívébe  fogadott  és  szívében  őriz. 


II. 

Ha  az  irodalomtörténet  csak  ama  költői  alkotásokat  venné  számba, 
melyek  az  ihlet  sugalmában  az  élet  erejével  fogannak  és  minden  időnek 
szólnak :  a  Petőfi-utánzás  elmúló  termékeivel,  melyek  nagyobb  részint  pilla- 
nati  benyomásból  fakadtak  és  napi  divatot  szolgáltak,  édes-keveset  foglal- 
koztunk volna.  De  az  irodalomtörténet  nemcsak  irodalom,  mely  a  szép- 
tudomány ellenőrzése,  elvető  vagy  szentesítő  ítélete  alá  tartozik ;  de  történet 
is,  mely  a  fejlődés  menetének  megfigyelésére  és  eredményeinek  tisztázására 
van  hivatva  és  kötelezve.  A  Petőfi-utánzás  egy  egész  évtizedig  hangzott  és 
visszhangzott  országszerte,  követelve  a  jogot  az  elismerésre,  s  az  elismerést 
a  maga  üdvözítő  voltára,  hogy  ő  az  igazi  nemzeti  költészet ;  s  irodalmunk 
legjelesebb  tehetségei  egy  egész  évtizedig  e  követelés  ellen  küzdöttek  az 
elmélet  tanításaival,  a  gyakorló  költészet  példáival,  a  világbirodalom  reme- 
keivel s  önálló  egyéniségök  sikerével.  A  mit  hirdettek  és  példáztak,  az 
utánzók  sorsa  igazolta  és  minden  időnek  tanulságul  hagyta,  hogy  az  a 
költészet,  mely  az  eszmék  örökkön  üdítő  forrásától  távozik,  az  anyagiság 
fojtó  elemeivel  táplálkozik;  az  a  költészet,  mely  az  egyetemes  helyett  az 
esetlegest  míveli,  az  eredetiséget  modorral  pótolja,  a  szép  örök  törvényei 
helyett  a  divat  napi  szeszélyeinek  hódol ;  az  a  költészet,  mely  nem  a  nemzet 
lelkének  megnyilatkozása  és  jellemének  kifejezése,  hanem  egyesek  önkényé- 
nek erőszakolása  vagy  idegen  hatások  hami&  visszaverődése,  még  zajos 
diadalok  esetében  is  oly  gyorsan  pusztul,  mint  a  Tisza  virága.  A  Petőfies- 
kedők  neve  és  emléke  feledésbe  merült:  ma  már  csak  az  irodalomtörténet 
beszél  róla. 

Azok  között,  kik  ebben  az  időben  líránk  megtévedése  ellen  tam'tással  ^^"l^íc**** 
és  példával  ép  oly  üdvösen,  mint  erélyesen  hatottak,  kiváló  helyet  foglal  el 
Gyulai  Pál,  a  magyar  kritika  mestere.  Született  1826-ban,  január  elején, 
Kolozsvárott,  hol  iskolai  tanulmányait  is  végezte.  Már  gyermekül,  a  szülei 
ház  behatásai  alatt,  megismerkedett  a  római  és  magyar  költészettel ;  s  már 
az  iskolában   megnyilatkozott   írói   hajlama   és  tehetsége,   úgy   hogy   már 


~03  A  MXGYAH  Líra  a  F(H{ltADALOM   UTAK 

1842ben  az  AŰtmaeum,  1843-ben  a  Regélő  hasábjain  is  megjelenhetett, 
az  Erdélyi  Híradónak  pedig  már  ez  időtől  fogva  szoi^almas  dolgozótársa 
lett.  Nem  annyira  jó  tanuló,  mint  jó  magamívelö  volt,  ki  a  német  és  francia 
nyelvet  egészen  öperejéböl  elsajátította,  hogy  a  német  és  francia  irodalmat 
eredetiben  olvashassa.  ízlése,  értelme,  ítélete  korán  fejlett,  s  nemcsak  ama 
kis  körben,    melyet  Szilágyi  Sándor,  Torma  Károly,   Úrházy  György,   Bar- 


talus  István  barátaival  képezett,  jutott  elismerésre,  de  az  iskola  pál^-ázatain 
miken  ismételve  ő  nyerte  meg  a  díjat,  sőt  az  irodakwnban  is.  KezdettSI* 
fogva  elbeszélői  és  költői  működése  mellett  ISIeg  mint  kritikus  kelt  f^gyebnet. 
csakhamar  félelmet.  I848.ban,  mint  az  Erdélyi  Hiradó  szerkesztőségének 
tagja,  s  a  kolozsvári  fiatals^  egyik  vezére,  az  Unió  kikiáltásában  és  a 
pesti  küldöttség  fogadásában,  mikor  Lisznyai  szavaként  a  puszták  sassai 
eljöttek  a  bérezek  sassaihoz.  tevékeny  szCT«pet  játszott,  majd  a  gróf  Teleki 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTAK  703 


Domokos  képviselő  titkára  lett,  kivel  még  abban  az  esztendőben  az  ország 
fővárosába  költözött.  A  függetlenségi  harc  nagy  esélyeit  és  a  leveretés 
mély  szenvedéseit  kevés  megszakítással  az  ő  oldalán  élte  át,  leginkább 
Pesten,  Kolozsvárt  és  Gemyesz^en,  melyet  kékes  ködével  oly  melegen 
áld  később  Ronthányijáhan,  1853-ban  a  fővárosban  telepedett  meg,  s  mint 
a  Szépirodalmi  Lapok  társszerkesztője,  mint  a  legjelesebb  irodalmi  válla- 
latok dolgozótársa  hatásos  munkásságot  fejtett  ki.  Magvas  tanulmányai: 
Petőfi  Sándor  és  Urai  költészetünk  1854-ben,  Az  újabb  epikusok  és  liriku- 
sók  1855-ben,  A  nemzeti  színház  és  drámai  irodalmunk  1857-ben,  vala- 
mint kisebb  bírálatai  és  irodalmi  fejtegetései  a  felfogás  igazságáról,  a  meg- 
győződés hevéről,  a  vitatkozás  erejéről  és  a  hang  élességéről  tanúskodnak. 
Gyulai  ép  annyi  ízléssel,  mint  tydással  küzdött  -^yfelől  Toldy,  Erdélyi, 
Greguss  ellen,  kik  a  nemzeti  költészet  színvonalára  emelkedett  népies  költé- 
szetet teljesen  elismerni  vonakodtak,  mint  másfelől  Lisznyay,  Zalár,  Tóth 
Endre  ellenében,  kik  azt  égig  magasztalva  a  magok  ferde  iránya  szerint 
mívelték.  Irodalomtörténeti  ismerete  nem  mérkőzhetett  ugyan  a  Toldyéval, 
bölcseleti  jártassága  az  Erdélyiével,  széptudományi  rendszeressége  a  Gre- 
gusséval:  de  míveltsége  összhangzatosságával  mindegyiket  fölülmúlta,  s  a 
magyar  ész  minden  jelessége :  józansága,  világossága  és  élessége  egyesűit 
benne.  Igaza  van  Dömötör  Jánosnak,  a  mit  látott,  tisztán  látta,  s  a  mit 
elmondott,  erélyesen  fejezte  ki,  minden  összeütközéséből  győzelmesen  hala- 
dott  tovább.  Közben,  1855  őszén,  gróf  Nádasdy  Tamás  kísérőjeként  kül- 
földre indult,  s  másfél  esztendeig  Német-  és  Franciaországban  tartózkodott, 
majd  a  fiatal  gróf  halála  után  hazajött  s  egész  erejével  az  irodalomnak  élt. 
1858-ban  a  kolozsvári  ev.  ref.  főiskola  tanárául  választotta  és  szülővárosába 
költözött;  de  már  1862-ben,  mint  az  Arany  Szépirodalmi  Figyelőjének 
segédszerkesztője  újra  visszatért  Budapestre,  hol  az  irodalmi  életben  a  maga 
meg-megújuló  támadásaival  és  csatározásaival  az  ízlés  tisztázására  s  egész 
költészetünk  fejlődésére  sokat  hatott.  A  mit  írt,  elbeszélést  vagy  verset,  a 
kor  legjobb  termékeihez  tartozott;  de  mégis  bírálatai  és  tanulmányai  azok, 
a  mikkel  rohamos  és  általános  elismerésre  jutott ;  bár  szava  bátorságával  és 
kíméletlenségével  nem  egyszer  szelet  vetett  és  vihart  aratott.  Az  akadémia 
még  1858-ban,  a  Kisfaludy- társaság  1860-ban  tagjai  közé  választotta;  csak- 
hamar mind  a  két  testület  munkásságában  előkelő,  sőt  vezető  szerepet 
játszott  1864-ben  a  színiiskola  tanára,  majd  a  nemzeti  színház  drámabírálója, 
1867-ben  az  akadémia  rendes  tagja,  majd  1870-ben  osztálytitkára  lett  Már 
ekkor  tehetsége  a  maga  egész  teljességében  és  minden  irányában  ragyogott.   . 

Mint  elbeszélő  nem  tündököl  a  képzelem  csillogásával  és  a  lelemény  Eibcszéiés« 
gazdagságával,  nem  is  igen  sokat  ad  reá ;  s  maga  Romhányi]ihan  azt  az 
olvasót,  a  kinek  nagy,  csodás  és  szörnyű  szép  kell,  ép  annyi  őszinteséggel, 
mint  gúnynyal  a  Jókai  regényéhez  utasítja;  de  némely  beszélye  mégis, 
mint  a  Vén  szinész  1851-ben,  Az  első  magyar  komikus  1854-ben,  ^gy 
régi  udvarház  utolsó  gazdája  1857-ben,  s  a  Nők  a  tükör  előtt  1863-ban 


704  A  MAOYAK  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


általános  és  zajos  tetszéssel  találkozott.  Beszélyeiből  1867-ben  Vázlatok  és 

képek  címen  két  kötetet    gyűjtött 

össze  és  bocsátott  közre :  de  e  gyúj- 

)5^     K     N         í^  ?    6^  ^  temény  korántsem  foglalja  magában 

^  ^  f  .  x^^  í     *•     ^  ^z  író  valamennyi  dbeszélését,  mert 

j    ^  ^   /*  -  ^      •  <J^    5  önmaga  irányában  isfölötte  vák>ga- 

Í\f.^^     ^^t^í  tósés  szigorú.  A  képzdet  csillogása 


c 


•1 

SS 


c. 

V. 

o 


^  í^   ^      V  S  ^      letemeny  gazaagsaga  neiyen  a 

r    f    ^'    ?     í^  ^       V^  szerkezet  biztosságára  és  a  jeDemzés 

í  ^    ^.        '       r>  ^  művészetére   törekszik;    s    Gyulai 


^  V^  f .   ^  r     ^  és  a  lelemény  gazdagsága  helyett  a 

\   ^     V    ^    •       l>  ^'  művészeiére   loreicsziK;    s    oyuiai 

\,        s/^  ^    ^   ^     í     ^  '^^  valódi  mesta-.  Szeme  éles,  m^- 

j^  >  K    J^^   ^'fs  ^      ^  figyelése    igaz,    s  a    lelkiállapotok 

^    j '  J   ^  VK  N."^  is^  rajzában,  a  helyzetek  színezésében, 

>  A     "^         ^          íc  ^^  ^"^y  ^  ^^y  szerencsés  össze- 

^t^^h^tíj^  olvasztásában,   nem  egyszer  a  tár- 

\     J    ^  í*     í     i^'    *     És  sadalmi  és  kork^>ek  találó  beillesz- 

.   r     ^  ^  V    't?^    í^    JN  tésében  ép  <Ay  flnom,  mint  hatásos. 

^^    is     ^ ,   f     ^  Bonyolítása  nem  erős,  de  annál  erű- 


sebb    megokolása    és    megoldása; 
^       5      ^  í'   ^    í     ^  *    ^    ?  ^^^  ^  természetes  fejlesztés,  akár 

^..K^         T^K^;  a   kMtői    igazságszolgáltatás    ellen 

I       h^t^L^     '^^K  sohasem  vét  Bár  általában  az  m\'- 

"^        ^     *^   '      ^      -  *^  szerű    mesét  az    ^yszerű   v^gd 

I       ^.'vís"     ^55,^     vl,  szereti,  a  tragikai  összeütközés  kér- 

désétől sem  döbben  vissza,  s  a  Vén 
^       ?     iV    k    ^      V^         ^  '    '  szinészhexí  mély  lélekismerettel   és 

í       ^    S.  .     \  ^'    t"  ^  m^rázó  hatással  fejű  ki.  Besz^yd 

e  belső  érdemek  erejével  a  német, 
angol,  francia,  olasz  és  román  iro- 
dalomba is  bdiatoltak. 

KőUeményei  1870-ben  jelentek 
meg  először  önállóan,  egy  kötetben, 
megválogatva;  s  azóta  már  a  ne- 
gyedik pazarfényes  és  művészi  raj- 
zoklod  ékes  kiadás  forog  a  közönség 
kezén,  egyre  szaporodva.  Költői 
egyénis^e  azonban  nem  változott: 
csak  hangja  lőn  teljesebb  és  terje- 
delmesebb, csak  kifejezése  jellem- 
zőbb és  határozottabb.  A  Petőfi 
hatása,  kinek  költészete  lebegte 
körül  a  saját  vallomásaként  első 
ifjúsága  álmait,  megérzik   rajta,   sőt   olykor  mintha  a  visszaemlékezés   is 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTAN  705 

elevenebben  fel-felvillogna  gondolataiban   és  alakjaiban ;   de  a   hatás  csak  Koiieményei 
irányának  általános,  népies-nemzeti   színére,  a    visszaemlékezés  csak   pár 
esetleges  találkozásra  szorítkozik.  Költészetére  valami  vonzó  édes  mélabú 
borúi,   mint  enyhe  nap  fénye  az  őszi  tájra;    mert   a   költő,   a   mint   maga 
találóan   mondja,  a  méla  érzések  rabja.  El-eltialtgatja  erdő  szélin  a  hulló 
lombok  halk  zaját,  mint  hervadó  boldog  reményi  lágyan  visszhangzó  sóhaját, 
s  el-elméláz  az  őszi  fényen,  enyhülve  egy-egy  szép  emléken.  Eletének  csa- 
pásai mélyen  belevésődnek  szívébe,  de  nem  a  szenvedés  viharában,  csak 
csillapodtában,  a  ragaszkodó  szeretet  és  virrasztó  emlékezet  himes  ecsetével 
írva,   tisztulva    és   nemesedve   jelennek   meg   dalaiban.   Az  iQüság  legszebb 
éveit  mély  hazafibúban  élte  át,  összetört  vágygyal,  tépett  reménnyel,  titkos 
fájdalomban;   s   férfi   korának   biztató 
delén,  mikor  a  hazára  újra  felderült, 
reá  új  gyász  nehezedett,  szép  fiatal  fele- 
sége költözött  el ;  s  alig  enyhült  sajgó 
sebe    évek    után,    alig   vigasztalódott 
lánya   mosolyán,  hisz  neki  az  anyjáé 
volt   az,    mikor   elhervadt   ö   is,   szép 
fiatal  virága,  és  szive  ismét  emésztő 
kintul,    epesztő   bánattól    vérezett.    A 
haza,  szerelem,   családi  élet  reményei, 
örömei,  veszteségei  és  borongásai  ihle- 
tik   és    zendítik    meg   lantja    húrjait : 
édesen  emlékszik  vissza  a  zúgó  erdők 
és  magas  bércek  földére.Erdélyre,  benne 
a   kék  Szamos  kies'  völgyére,   a   hol 
született  és  először  szeretett ;   s  büsz- 
kén hivatkozik  Attila  szabad  és  dicső  Gy"!  pöi  arcképe,  (ibtt.) 
népére,  a  székelyre,  melynek  a  hosszú 

elnyomás  után  villámterhes  lesz  az  ébredése,  s  a  naphoz  törő  merész 
röpülése.  S  e  visszaemlékezéseiből  és  érzelmeiből  számos  hazafias  költe- 
ménye fakad,  majd  felcsattogó  ének,  mint  az  Erdély  és  Hazám,  majd 
eleven,  megkapó  drámai  kép,  mint  A  bujdosó  és  Hadnagy  uram,  melynél 
szebben  és  tömöttebben  a  fiatal  honvéd  lángoló  hazaszeretetét  és  hősi  halálát 
senki  sem  festette.  Gyulai  általában  a  l^öszintébb  rajongással  beszél,  mint 
Romhányi']á.ha.n  is,  a  honvédről,  kit  a  honfi-szellem  szült  világra,  a  hon 
veszélye  fölnevelt,  kinek  hü  emléke  szent  örökünk  és  élő,  büszke  fájdal- 
munk ;  de  van  eiég  erkölcsi  ereje  és  férfi  bátorsága  metsző  günynyal  fordülni 
mindazok  ellen,  kik  a  honvéd  nevével  vagy  a  hon  érdekével  vásári  zsivajt 
csapnak,  S  ama  villogó  kitörései,  melyekkel  szatíráiban,  a  Széchenytes- 
kedőkhen  és  Népszerűségben,  meg  Romkányija  egyes  helyein  reájok  támad, 
a  hazafi  mély  érzéséről  és  erős  fájdalmáról  tanúskodnak.  Mert  a  gúny,  a 
mint  vallja  és  példázza,  gyakran  csak  a  könyek  árja,  a  szívbe  fojtva  s  ott 

BeCihf,  Mtgju  Irodalomianéneu  II.  kCL  4S 


706  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


méregre  válva.  Maga  nem  népszerűsködik,  sőt  a  népszerűtlens^g:el  kacér- 
kodik, mikor  a  nemzet  oly  kedvenceinek  megítélésében  is,  mint  Kossuth, 
Jókai  és  Tóth  Kálmán,  szembeszáll  a  közvéleménynyel:  mégis,  szinte 
akarata  ellenére,  országos  népszerűségre  emelkedik,  mert  magasztos  esz- 
mék, önzetlen  meggyőződések  és  igaz  érzések  vezetik.  Fájó  keserve  olykor 
hevesebben  szólal  meg,  mint  az  ÓA,  nemzetem,  és  Horatius  olvasásakor 
ódáiban,  de  szemrehányásának  élét  akkor  is  mérsékli  honszeretetének  gj-ön- 
gédsége.  Szerelmi  lírájában  is  mindig  őszinte,  közvetlen,  igaz,  de  mindig  a 
méla  érzések  és  nem  a  lobogó  szenvedélyek  költője:  a  reménykedő  hit 
és  hitegető  remény  édes  sóvárgása,  az  emésztő  emlékezet  és  borongó 
bánat  megható  panasza  csendül  meg  húrjain,  mint  a  Virágnak  monda- 
nálak, Emlék  és  Szeretnélek  még  egyszer  látni  dalaiban;  csak  ott  lesz 
élénkebb,  derűsebb,  napsugarasabb,  hol  vőlegényi  és  férji  boldogsága  meg- 
árad, mint  a  Szeress,  édes  Marim,  Óh,  mosolyogj  rám  és  ószi  délután 
című  énekeiben;  de  talán  a  legmelegebb,  legihlettebb  és  legmélyebb  ama 
darabjaiban,  melyeket  fiatal  felesége  emlékezetének  szentel,  mint  a  Budai 
rózsahegyen,  Az  akácfák  alatt  és  különösen  az  Éji  látogatás,  vagy  ama 
siralmaiban,  melyekkel  elvesztett  leánya  fölött  kesereg.  Az  alak  és  tartalom 
mindig  a  legbensőbb  összhangba  olvad  nála:  a  nemes  érzés  nemes  kifeje- 
zéssel párosul. 

Gyulai  a  népköltészettel  is  tüzetesen  foglalkozott.  Jelentékeny  érdeme 
van  a  Kriza  Vadrózsáinak  kiadásában,  a  Kisfaludy-társaság  új  Népköltési 
gyűjteményének  szerkesztésében,  melyhez  a  népdalokról,  balladákról,  mis- 
teriumokról  fölötte  becses  tanulmányokat  írt;  s  azonkívül  költeményei  közt 
egész  csomó  népmesét  dolgozott  fel  ép  oly  naiv  kedélylyel,  mint  művészi 
érzékkel.  Ez  apró  elbeszélései  a  magyar  gyermek-irodalom  legbájosabb  alko- 
tásai maradnak. 
Költői  eibeszé-  KöItői  és  elbeszélői  ereje  talán  a  legmagasabb  tökélyében  nyilatkozik 

vala  meg  Romhányijábein,  ha  befejezheti.  A  Romhányi  és  Telegdi,  MatílJ 
grófnő  és  Csáth  Ilonka  bárónő  jellemzése,  a  kor  hangulatának  színezése, 
a  Kossuth  és  Görgey  szerepének  vitája  mind  megannji  mesteri  rajz.  Bár 
töredék,  egész  művel  fölér.  Annál  örvendetesebb,  hogy  Szilágyi  és  Hajmást'^ 
elkészülhetett.  Mert  Gyulai  a  Szendrei  névtelen  énekét  ritka  szerencsével 
költi  újra.  Már  a  börtön  első  jelenetében,  mint  Vörösmarty,  szembe  helyezi 
és  ellentétezi  a  két  magyar  levente  jellemét.  Hajmási  fellobbanásában  türel- 
metlenül panaszol  feleségére,  hogy  elfeledkezett  róla,  mert  nem  váltotta  ki; 
Szilágyi  ellenben  áldva  és  imádkozva  gondol  öreg  szüleire  és  hajadon 
húgára,  hisz  bizom'osan  ők  is  imádkoznak  érte;  annak  panaszában  már 
megvillan  a  hűtlenség  szenvedélye,  mert  csak  az  gyanakszik  és  vádaskodik, 
a  ki  maga  is  hajlandó  az  elfeledkezésre ;  ennek  az  imádságában  már  meg- 
csendül a  boldogság  Ígérete,  mert  erős  hite  és  nemes  szeretete  megnNTJg- 
tathat  a  jövőre  is.  Gyulai  ily  módon  előre  biztosítja,  sőt  meg  is  okolja  a 
természetes  fejlődést,    melyet  a  költői    lelemény  népies  fogásaival  és  indíté- 


A  MAGYAR  Ura  a  forradalom  UTAK  707 

kaival  mozdít  el6  és  bonyolít  le :  a  börtön  ablakára  fecske  száll,  a  magyar 
dalok  fecskéje,  mely  az  üzenetet  hordja ;  ettől  küldi  haza  Szilágyi  is,  kobzát 
megpendítve,  szíves  üdvözletét ;  a  császár  leánya,  Leila,  keresztyén  magyar 
anyának  gyermeke,  ki  tőle  titkon  megtanult  keresztet  vetni  és  magyarul 
beszélni ;  most  épen  maga  is  emésztő  bánatban  borong,  mert  apja  feleségül 
kényszergeti  az  öreg  Ibrahim  basához.  Gyermeki  emléke,  vérbeli  hajlama, 
kedélye  hangulata  mind  összeolvad  és  Összejátszik,  hogy  érdeklődése,  rész- 
véte, szerelme  a  magyar  ifjú.  Szilágyi  iránt  megft^anjon.  Rimánkodása  és 
mesterkedése,  melyet  a  két  levente  kiszabadításában  elkövet,  a  nászajándékok 
bevásárlása  és  áiomital  keverése,  melyet  apja  elhitetése  és  asszony  cselédjei 


elaltatása  végett  mivel,  mind  a  titkos  érzésnek  megannyi  csele:  a  boldog- 
ságért való  küzdelemben  a  gyöngének  védekezése  a  hatalmas  kijátszására. 
Leila  vét  a  gyermeki  kötelesség  ellen,  de  a  szív  jogának  hódol,  a  mivel 
rokonszenvünket  megőrzi ;  sőt  elszánt  lovaglása,  mint  fiatal  spahinak,  kinek 
még  a  bajsza  se  serked ;  lányos  rebegése,  a  mint  a  szél  zúgására  és  kis 
őz  zörejére  is  meg-megijed ;  maga-vádló  siránkozása,  a  míg  védői  az  üldö- 
zőkkel vívnak  és  veszedelemben  forognak ;  kibékítő  áldozatul  halálra  ajánl- 
kozása,  a  mikor  érte  egymással  kardra  kelnek ;  gyöngéd  szánalma  az  elesett 
Hajmási  és  nemes  rajongása  a  győztes  Szilágj-i  iránt,  meleg,  őszinte  szere- 
tetünket is  kiérdemli,  mert  e  kedves  és  bájos  teremtés  minden  ízében  tiszta 
és  nőies.  A  költő  igazi  művészettel  rajzolja  meg  alakját,  igazi  művészettel 
beszéli  el  történetét ;  minden  vonás  a  képbe,  minden  részlet  az  elbeszélésbe 
összhangzatosan  és  következetesen  szövődik.  Mily  kevés  sorral,  mégis  mily 


708  A  MAGVAR  Líra  a  FORRADALOM  UTAK 

erős  hatással  ébreszt  bennünk  részvétet  a  szegény  Hajmásiné  iránt,  ki  a 
váltság  díját  hiában  küldte,  urát  hiában  várta ;  de  hűségéből  csak  gyászolt, 
sokáig  gyászolt,  mert  szíve  csalatását,  férje  változását  sohasem  tudta  meg. 
S  a  mig  a  Szilágyi  és  Leila  boldogságán,  hogy  szerelmük  minden  akadályon 
diadalmaskodik,  örvendünk;  addig  a  Hajmási  bűnhődése  megnyugtatja,  a 
Hajmásiné  virrasztó  gyásza  édesen  meghatja  lelkünket.  A  szerkezet  és  jel- 
lonzés,  a  színek  és  hangulatok  találkozásának  művészete  mellett  a  költő 
ép  oly  mester  az  előadásban.  Nyelve  a  mai  irodalmi  nyelv,  mégis  ^észen 


Gyulai  Pál  arcképe.  (1804.) 

régiesnek  tetszik,  ügy  hogy  az  esemény  századába  illik,  mert  Gyulai  a  népi 
.  hagyományból  egész  sorokat  vesz  át,  s  más  népballadákból  és  népdalokból 
egész  sorokat  értékesit,  a  Szilágyi  és  Hajmási  esküjét  a  Hunyady  János 
korabeli  ismeretes  eskü  mintájára  alkotja  meg,  s  a  Szilágyi  mélabús  dalán 
kívül  az  egész  költemény  rímtelen  Sándor-versben,  chorijambus  lejtéssel 
folyik,  a  székely  balladák  alakjában ;  de  a  rímtelen  versek  elevenen  lüktet- 
nek és  zengzetesen  szólnak.  Az  elbeszélés  költészetünk  egyik  maradandó 
alkotása. 
('  Gyulai  a  legnagyobb  mégis  irodalmi  és  kritikai  munkáiban,  hol  rend 

szerint  az  ízlés  és  hagyományok  tisztelete,  a  míveltség  és  tanulmány  köve- 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  709 


telese  vezetik.  Uralkodó  elve,  hogy  ép  oly  kevéssé  szabad  elszakadni  nemzeti 
hagyományainktól  és  céljainktól,  mint  a  művészi  haladás  eszményeitől,  bár- 
honnan ragyogjanak  felénk;  mert  nemzetiségünket  csak  haladásunk  bizto- 
síthatja, s  haladásunkat  csak  magyarságunk  teheti  értékessé.  Még  heves  és 
éles  támadásai,  kemény,  sőt  kíméletlen  csatározásai  is  visszavihetők  ez  elvre, 
tárgyiasabb  és  mélyebb  munkálatai  pedig  teljesen  neki  hódolnak.  A  kutatás 
iránt  kevesebb  az  érzéke,  mint  a  feldolgozásban  való  művészete ;  de  általá- 
ban mint  történetíró  és  műbíráló  a  legelismerőbb  méltatást  vívta  ki  Katona 
József  és  Bánk  bánja,  mely  1860-ban  akadémiai  székfoglalója  volt,  s  később 
1883-ban,  a  költő  bővebb  életrajzával  önálló  kötetben  is  megjelent,  meg- 
dönthetetlen igazságot  szolgáltatott  e  hatalmas  tehetségnek  és  hatalmas 
művének.  A  vizsgálatok  lelkiismeretessége  és  teljessége  elemzéseinek  éles- 
ségével és  ítéleteinek  biztosságával  párosul  benne.  Még  magasabb  szín- 
vonalon áU  a  Vörösmarty  életrajza,  mely  1865-ben  került  ki  a  sajtó  alól 
először,  s  azóta  már  harmadik  kiadásban  forog  közkézen.  Ez  életrajz,  a 
mint  Dömötör  János  helyesen  kiemeli,  nemcsak  a  Vörösmarty  életét  és 
működését  ismerteti  a  kegyelet  és  bírálat  tapintatos  vegyítésével,  de  egy- 
szersmind kimerítő  korrajza  irodalmi  életünknek  1825-től  1850-ig.  A  líra, 
eposz,  beszély  és  dráma,  a  kritika  és  folyóiratok  irodalma,  az  akadémiai 
pártok  élete  és  harcai  a  nemzeti  színház  megnyitása  és  első  évei,  a  Kisfaludy- 
társaság  alakulása,  az  írók  fővárosi  társas  élete  mind  hű  képekben  állnak 
előttünk  és  oly  sok  más  politikai,  társadalmi  és  irodalmi  mozzanat  van,  kellő 
helyeken,  beleillesztve,  hogy  az  olvasó  zavarban  van :  a  változatos  gazdag- 
ságot, a  kitűnő  berendezést  vagy  a  művészi  előadást  bámulja- e  inkább, 
vagy  az  egyes  művek  elemzését,  az  irodalmi  és  közélet  rajzának  oly  sze- 
rencsés összeolvasztását,  vagy  a  hangulat  költői  erejét,  mely  a  könyv 
változatain  keresztül  viszi  magával.  Az  akadémia  méltán,  1867-ben  a  Marczi- 
bányi  díjjal  tűntette  ki. 

Gyulai  még  számos  mesteri  dolgozatot  írt  költészetünk  egyes  Jcérdé-  Emlékbeszédei 
seiről,  s  irodalmunk  egyes  alakjairól :  de  különösen  kiválnak  közülök  Emlék- 
beszédei, melyeket  1879-ben  összegyűjtve  is  közrebocsátott  E  beszédek 
Kazinczy  Ferenc,  Pákh  Albert,  Eötvös  József,  Toldy  Ferenc,  Kriza  János, 
Szigligeti  Ede,  Kemény  Zsigmond,  valamint  később,  1881-ben  Csengery 
Antal  és  1883-ban  Arany  János  felett,  —  nem  merő  magasztalások,  nem 
is  alkalmi  általánosságok :  hanem  igazi  jellemképek,  az  illető  író  alkotásainak 
és  kora  törekvéseinek  megvilágításában.  Gyulai  összes  elbeszélői  és  elemzői, 
költői  és  szónoki  jelességei  egyesülnek  és  érvényesülnek  bennök  s  mara- 
dandó életet  lehelnek  beléjök.  Hangjok  hevüléseibe  olykor  a  személyi  vonat- 
kozások és  visszaemlékezések  mélabüjának  rezgése,  vagy  büszke  szerete- 
tének és  szerető  büszkeségének  íolcsendülése  e.  legszebben  és  legösszhang- 
zatosabban  olvad  bele;  épen  mint  az  Enyhülésébeny  e  gyönyörű  kedélyi 
ódában.  A  kegyeletet  bírálattal,  a  bírálatot  kegyelettel  mérsékli,  mint  kiad- 
ványaiban is:  a  Petőfi  vegyes  műveinek,  Vörösmarty  minden  munkáinak, 


710  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


Pdkh  Albert  humoros  életképeinek,  Kemény  Zsigmond  tanulmányainak^ 
Madách  Imre  összes  műveinek  és  Lukács  Móric  iratainak  közrebocsá- 
tásában. 

Gyulai  1873  óta  szerkesztője  az  akadémia  nyelv-  és  széptudományi 
Értekezéseinkéi,  a  Budapesti  Szemlének  és  1875  óta  az  Olcsó  könyviárnsk; 
1876  óta  a  budapesti  egyetemen  tanára  a  magyar  irodalomnak  és  1879  óta 
elnöke  a  Kisfaludy-társaságnak,  hol  minden  ra^n)átó  beszéde  egy-egy 
hatásos  szózat  az  irodalom  eszményi  érdekei  mellett  A  társaság  1 895  feb- 
ruár 10-én  ép  oly  megtisztelő,  mint  fölemelő  módon  ülte  meg  írósága  fél- 
százados ünnepét. 

m. 

z  Károly  Az  ízlés  nemesítésében  és   a  költészet  fölemelésében  Gyulainak  méltó 

elete 

társa  volt  SzAsz  Károly,  ki  1829-ben,  június  15-én  Nagy-Enyeden  született. 
Édes  apjának,  a  hímeves  tanárnak,  majd  vallás-  és  közoktatásügyi  állam- 
titkárnak oldalán  korán  fejlett,  s  már  1846-ban  a  Szabad  székely  daláwel^ 
e  népies  izű  jellemfestő  versével  győztesen,  pályadíjat  nyerve  vonul  be  az 
irodalomba;  s  ettől  az  időtől  fogva  félszázadon  keresztül  ép  oly  bámu- 
latos sokoldalúsággal,  mint  a  mily  bámulatos  sikerrel  működik.  Vers  és 
próza,  eredeti  és  fordítás  annyiféle  hangban,  nemben  és  ágban,  annyi 
koszorúval  hirdeti  alkotó  erejét  és  jelöli  számos  diadalát,  hogy  senki  sem 
hasonlítható  hozzája.  S  bár  apja  jósolja  féltő  szeretettel,  s  maga  vaDja 
túlzó  szerénykedéssel,  hogy  hasonlít  az  olyan  törtek  végetlen  sorához, 
melyek  összege  soha  sincs  egy  egész:  mégis  ellenkezőleg,  el  kell  ismerni 
róla,  hogy  akár  lantos  vagy  elbeszélő  költőnek,  akár  műfordítónak  vagy 
egyházi  irónak  a  legjobbak  javából  való  s  egy  egész  hivatás  közvetlensé- 
gével és  hatalmával  hódít.  De  már  fiatalságától  fogva  kedélye  oly  fogé- 
kony, ihlete  oly  lobbanékony,  érdeklődése  minden  iránt  oly  készséges,  a 
nyelvnek  és  verselésnek  oly  könnyűségével,  a  tervelésnek  és  kivitelnek  oly 
gyorsaságával  rendelkezik,  hogy  egyetlen  műfaj  medrébe  nem  szorítkoz- 
hatott. Már  fiatalságától,  első  fellépésétől  fogva  homlokán  ezzel  a  jegygyei 
indul  meg  pályafutására;  1848-ban  a  fővárosba  kerül,  hol  megismer- 
kedik az  irodalom  jeleseivel,  Vörösmarty  és  Petőfi  biztatására  m^tanül 
angolul;  majd  Debrecenbe  megy,  hol  mint  fogalmazó  a  vallás-  és  közok- 
tatásügyi minisztériumban,  mint  politikai  iró  a  Március  Tizenötödike  mel- 
lett talál  foglalkozást;  aztán  honvédnek  áll  és  mint  utász-hadnagy  vesz 
részt  Budapesten  a  lánchíd  fölszedésében,  Török-Becsénél  a  Tisza,  Lúgos- 
nál a  Temes  áthidalásában,  a  szegedi  sáncok  erősítésében,  a  temesvári 
csatában,  lugos-facséti  futásban  és  a  borosjenei  fegyver-lerakásbaa  A  füg- 
getlenségi harc  után,  az  elborulás  viharában.  Hevesben  bujdosik  és  Gömör- 
ben  nevelősködik ;  s  magánosan.  Tompa  buzdítására,  a  lelkészi  pályára 
készül,  de  1851-ben  tanári  tisztet  vállal  Nagy-Kőrösön.   Itt  az   Iduna   bol- 


A  MAGVAK  LÍRA  A  FORRADALOM  UTAN  711 

dogító  szerelmében,  Arany  érielÖ  barátságában  költői  munkássága  egy- 
szerre magasabb  csapásra  tör,  hogy  erejében  izmosodva  és  tanulmányaiban- 
edződve  1854-től  Kézdivásárhelyen,  1857-161  Kün-Szent-Miklóson  és  1863-tól 
Szabad-Szálláson  a  nyugalmasabb  papi  állásban  még  fblebb  emelkedjék. 
Nagy-Kőrösön  kezdi  meg,  a  vidékiesség  és  kelmeiség  megtévedése 
ellenében,  ama  nevezetes  és  jelentőséges  vállalkozást,  hogy  a  nyugot-európaí 
nagy  nemzetek  nagy  szellemeinek  örök  alkotásait  megismertesse  és  átültesse, 


Siáu  KiroI;.  (1855.) 

hogy  a  hazaiság  alacsony  falu-dombjáról  és  az  eszmeietlenség  tikkasztó 
porából  az  emberiség  nagy  eszméinek  megüjhító  levegőjébe  és  termékenyítő 
áradatába  vezesse  vissza  a  magyar  költészetet.  Szász  Károly  életének  és 
pályájának  épen  e  vállalkozás  betöltésében  rejlik  egyik  legelévülhetetlenebb 
érdeme,  költészettörténeti  eredménye.  Moore  Tamásnak,  kit  még  Petőfi 
adott  kezébe,  epedő  lágy  dalaitól  Dante  fenséges  Isletti  színjátékáig  újra 
meg  újra  bejárja  az  angol,  francia,  német  és  olasz  irodalmak  buja  berkeit 
és  meghonosítja  nálunk  ezek  legékesebb  virágait  1853-ban  jelen  meg  első 
gyűjteménye,  Moore  Tamás  kölieményeiból,  s  egymásután  következnek : 
18ö6-ban   Angol    és  francia   köUökből,    1861-ben    Lirai   Áloék,   nyugoti 


712  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


költőkből,  1862-ben  Gyöngyvirágok  és  a  Századok  legendájából ;  majd 
•1872-ben  Kisebb  műfordításai,  három  vaskos  kötetben.  Moore,  Heine, 
Bums,  Byron,  Hugó,  Béranger,  Lamartine,  Lemoyne,  Scott,  Dorgan,  Long- 
fellow,  Tennyson,  Wordsworth,  Horác  és  mások  ritka  szerencsével  szó- 
laltak meg  közvetítésében.  Mert  Szász  Károly  épen  könnyen  hangolódó 
természeténél  és  finom  ízlésénél  fogva  művészien  alkalmazkodik  e  kifejező 
egyéniségek  hangulatához  és  sajátosságához,  kezelése  módjához  és  versbeli 
alakjához.  Épen  azért  ép  oly  jellemzetes,  mint  változatos.  A  Heine  komor 
humora  és  Bums  játszi  pajkossága,  a  Byron  sötét  borúja  és  Hugó  égver- 
deső  szertelensége,  a  Lamartine  méla  merengése  és  a  Béranger  bájos 
dallamossága  egyiránt  híven  zeng  vissza  nála;  bár  kétségtelen,  hogy  nem 
minden  hang  ugyanazzal  a  tökélylyel.  A  magyar  Shakspere  és  magjar 
Moliére  létesítésében  is  kiváló  érdeme  van:  abba  nyolc  drámát,  ebbe  hét 
vígjátékot  fordított.  S  mind  e  munkától  még  meg  sem  pihent,  a  mikor 
megjelentek:  Göthe  Urai  költeményei,  két  köteihen,  1875-ben,  Hugó  Victor 
Hernanija  1875-ben  és  Borgia  Lucréciája  1881-ben,  Tennyson  Alfréd 
király-idylljei  1889-ben  és  Schiller  költeményei  1890-ben;  közben  pedig 
a  Nibelung'Ének,  a  német  nép  naiv  eposza,  1868-ban  s  a  Divina  Comediá- 
ból,  a  Dante  csodás  elbeszéléséből  a  Pokol  1885-ben  és  a  Purgatórium 
1891-ben;  két  nagy  munka,  teljesen  elütő  egymástól:  de  annak  krónikás 
^yszerűsége,  csattogó  hangja  és  szilaj'  haragja,  ennek  merész  fensége,  mély 
borongása  és  mesés  változatossága  egyenlőkép  sikerűi  neki.  Az  zengzete- 
sebb és  folyamatosabb,  mint  igazi  hegedős-ének ;  ez  tömöttebb  és  nehezebb, 
mint  az  egész  középkor  költői  foglalata,  s  ép  annyi  ihletet  mint  tudást 
követel:  Síász  Károly  bennök  remekelt,  nem  hiában  a  magyar  műfordítás 
mestere, 
költeménye/  Eredeti  költészete  is  ép  oly  gazdag,  mint  értékes.  Szive  az  örömnek, 

fájdalomnak,  lelkesedésnek  és  elborúlásnak  minden  érintésére  megrezdül  és 
dalba  foly.  Olyan  mint  az  aeolhárfa,  mely  a  szél  rezgésére  mindig  játszik. 
A  szerelem  igézetétől  és  természet  szeretetétől  a  családi  üdv,  nemzeti  dicső- 
ség és  nemzeti  gyász,  irodalmi  és  művészi  élet,  kegyeletes  emlékezés  és 
vallásos  eszmélkedés  köréig,  minden  megkapja  és  meghatja.  Sugallata  gyor- 
san támad,  sokszor  gyorsan  is  oszlik,  legalább  alanyi  költeményeiben,  mielőtt 
még  megerősödött  volna ;  azért  megesik  rajta,  hogy  csak  fodrozva,  a  felszínen 
mozog,  pongyola  és  laza ;  de  még  ilyenkor  is  az  érzések  és  eszmék  finom- 
sága, a  színek  és  képek  fordulatossága,  a  kifejezés  hatásossága  és  a  verselés 
ritka  bája  jellemzi.  Múzsája  szelíd  és  merengő,  szeret  járdalni  hűs  berekben, 
szaggatni  vad  virágokat,  nézni,  a  mint  ezüst  erekben  a  bércről  vízesés  fakad ; 
szereti  a  temetők  csendjét,  zöld  sírokat  zöld  fák  alatt,  szereti  a  felejtés 
enyhét,  hol  nem  ver  szív  és  nem  fáj  gondolat.  Eleinte,  a  mikor  fellép,  az 
édes  és  ábrándos  szerelem  hevíti;  de  a  mint  a  nemzet  dicső  küzdelme 
viharzik,  s  a  vihar  üjonc  legényül  őt  is  magával  sodorja,  húrjain  komo- 
lyabb és  mélyebb  hangok  fakadnak ;  s  ebből  az  időből  némely  éneke,  mint 


A  MAG  VAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  713 


Az  elesettek  álmait  virasztom,  a  Fényes  tiszt  urak  és  Csaták  emléke  mai 
nap  is  megragad  igaz  erejével.  Majd  a  mikor  rövid  boldogsága  Idunával, 
tartós  bánata  utána,  második  házasságának  verőfényes  áldása  és  első  leány- 
kájának kora  hervadása  végig  zajlik  szerető  szívén:  a  derűs  dalok  és 
panaszos  sirámok  egész  virágfakadása  árad  meg  lírájában.  A  repeső 
ujjongás  és  verdeső  búsongás  erősebben  és  hevesebben  ihleti,  minél  fogva 
közvetlenebbé  és  tömöttebbé,  kifejezőbbé  és  hatásosabbá  válik.  Ép  oly 
termékeny,  mint  leleményes,  ép  oly  őszinte,  mint  szabatos,  mert  az  érzés 
belső  kényszere  és  a  benyomás  gyors  értékesítése  váltakozva  vezeti;  s 
mihelyest  hevülése  a  szív  melegéből  vagy  hangolódása  a  behatás  vissza- 
vetődéseként  hangot  vagy  alakot  keres,  —  a  költő  képzetének  könnyű 
játéka  és  kezelésének  készséges  művészete  érvényesül.  Színbeli  pompája  és 
alaki  tökélye  annyira  csillog,  hogy  érzelmeinek  bensősége  és  gondolatainak 
ereje  veszteni  látszik  mellette.  Ez  az  oka,  hogy  a  mikor  Költeményei 
1861-ben,  két  kötetben,  s  A  kis  Ilonka  emlékezete  1862-ben,  egy  füzetben 
megjelentek,  nem  részesültek  oly  osztatlan  tetszésben,  a  mint  érdemlik 
vala;  s  még  Arany  is  ama  virágokhoz  hasonlította  őket,  melyeket  félig  a 
természet,  félig  a  mesterség  nevel.  Pedig  akár  a  házas  boldogság  és  családi 
tűzhely  énekeiből,  akár  az  Iduna  és  kis  Ilonka  emlékéből  egész  bokort 
idézhetnénk,  mely  mai  liránk  legszebb  és  legnemesebb  termékeihez  tar- 
tozik. Sőt  néhány  tárgyias  darabja  is,  mint  az  Angyal  és  ördög,  A  havasi 
rózsa  és  A  herceg  sólyma  ép  oly  szerencsés  eszméjében,  mint  a  mily 
összhangzatos  szerkezetében  és  kivitelében.  Kisebb  költeményei  1883-ban 
új  kiadásban  kerültek  ki  a  sajtó  alól,  szigorúbban  megválogatva,  mégis 
megszaporodva,  két  testes  kötetben,  melyek  dalnoki  pályája  magasán 
mutatják  be.  A  mi  új  van  bennök,  szinte  valamennyi  alkotásainak  legjava. 
Magasan  szárnyaló  énekek,  a  férfiasság  komoly  tüzével  és  eszmebőségével, 
ragyogó  rajzok  az  eszményiség  és  valóság  elegyítésével;  s  ez  énekek 
és  rajzok  virágos  foglalatából  mosolyog  a  költőre  második  felesége  a 
maga  nemes  és  sugalló  szépségével  s  édes  anyja,  a  maga  szelíd  és 
áldó  jóságával.  Két  fényes  női  kép,  melyet  a  szeretet  és  kegyelet  ihlete 
magasztal  és  magasztosán  megörökít.  Ha  nem  is  oly  közvetlen  hatásúak, 
ép  oly  művészi  kivitelűek  amaz  emlékek,  mélyeket  Szász  Károly  a  szellem 
nagyjainak:  Kazinczynak,  Katonának,  Vörösmartynak,  Petőfinek,  Csoko- 
naynak,  Dessevvfifynek,  Toldynak,  Eötvösnek,  Bessenyeinek,  Dugonicsnak, 
Tompának,  Szigligetinek,  Bemnek,  Deáknak  és  Trefortnak,  Shaksperenek 
és  Calderonnak  állít.  Alkalmiságra  készültek  ugyan;  de  nagy  időre  szólnak. 
A  műbíró  szinte  zavarba  jut,  hogy  mit  méltányoljon  bennök  inkább :  alko- 
tójuk jellemző  kezét,  egyénítő  erejét,  előadásának  lendületét  vagy  hangbeli 
változatosságát  az  érzelmes  és  ünnepi  futamaiban.  Valamennyi  óda,  az 
érdem  dicsőítése,  mégis  annyira  különböző;  de  abban  valamennyi  meg- 
egyez, hogy  a  költőnek  is  érdeméről,  a  legtöbb  diadaláról  beszél.  Semmi 
sem  bizonyítja  inkább,   mint  ez  ódák  sikere,   hogy  Szász  Káról}''   ere  nem 


714  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTAN 

csappant,  röpte  nem  lankadt,  évtizedek  kimerítő  munkájában  sem;  vagy 
épen  az  UH  tárca,  legutolsó  lírai  gyűjteménye,  1890-ből,  mely  német, 
francia,  svájci  és  olasz  földön  való  bolyongásainak  leírása  A  mit  lát,  a 
pillanat  hatása  alatt  átérzi  és  dalba  önti,  annyi  fogékonysággal  és  eleven- 
séggel, a  mennyire  csak  a  lélek  ifjúsága  képes.  S  ha  müló  fellobbanás, 
futó  benyomás  lepi  is  meg  olykor,  pár  költeménye,  mint  a  Müói  Venus, 
Velencében,  a  Lidó-parton  és  az  Itthonn  igazi  mély  megindulásra  vall  és 
igazi  mély  megindulást  ébreszt. 
Drámái  A  drámaírásban  hasonlókép   ép   annyi   szorgalmat,   mint   becsvágyat 

tanúsitott.    Zsigmond  királytól,    ez   öt   felvonásos    történeti    tragédiájától 
Bölcs  Salamonig,  e  négy  felvonásos  bibliai  drámáig,  1847-től  1889-ig  egész 


'ö-f4-*' 


CÁ^ 


^CC^^L^d^Sf^ 


Sxász  Károly  kézirata. 

sorát  adta  a  különböző  fajú  színműnek.  Irodalmi  elismerést,  akadémiai 
dicséretet  és  jutalmat  többször  aratott:  de  valódi  színpadi  sikerek  nélkül 
Mind  e  kísérlete:  Lotharió  és  Speráta,  a  Perényiek,  Királyok  iskolája, 
Kálmán  király,  Jog  és  bitorlás.  Telivér  és  lángész,  József  császár, 
Heródes,  Az  apám  felesége,  Fattyú  Borics,  Erős  szer  hat,  Zrinyi  Miklós, 
a  szigetvári,  Fráter  György,  A  politikus  asszonyok,  Attila  és  István 
vezér  —  csak  azt  bizonyítja,  hogy  sokkal  inkább  lantos  és  elbeszélő,  sem- 
hogy egészen  drámai  bírna  lenni.  A  tárgy  választásában  elég  szerencsés^  az 
előterjesztésben  elég  biztos,  a  kidolgozásban  elég  hangzatos:  de  a  jellem" 
zésben,  bonyolításban,  az  összeütközések  csattanósságában  nem  el^  erős. 
Másnál  ennyi  érdem  is  számba  jönne,  sőt  egy  pálya  sikerének  beválnék: 
ő  azonban  maga  annyira  nem  veszi  figyelembe,  hogy  drámáinak  nagyobb 
része  mai  napig  kiadatlan. 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  715 


Szász  Károly  az  eredeti  költés  terén  a  legnagyobb  kedvvel  és  hiva-  ^*^^^*,^^^^^^- 
tással  az  elbeszélést  mívelte.  Már  1848-ban  pályadíjat  nyert  Murány  hölgye, 
négy  énekes  költői  beszélye  a  Kisfaludy-társaságnál ;  de  az  író  szerény- 
ségéből, az  Arany,  Petőfi  és  Tompa  művei  miatt,  máig  sem  jelent  meg. 
Majd  évek  múlva,  1856-ban  újra  megszóllal  és  két  évtizeden  át  e  műfajnak 
legszorgalmasabb  munkása  lesz.  A  monda,  történet  és  élet  a  maga  tüne- 
ményes asszonyaival  és  korszakos  férfiaival  egyiránt  vonzza  és  sugal^a. 
Hedvig  1856-ból,  Lorántji  Zsuzsanna  szőnyege  1862-ből,  Losárdi  Zsu- 
zsanna 1865-ből,  Jolán  1875-ből  és  A  visszatért  1890-ből  költői  beszély ek, 
mikben  a  nőiségnek  megannyi  vonzó  képe  tűnik  elénk,  teli  lírai  szépséggel. 
Nándor  ostroma,  öt  énekben,  az  ötvenes  évek  végéről  máig  ismeretlen :  annál 
ismeretesebbek  későbbi  regényes  és  történeti  elbeszélései,  melyek  közül 
hárommal  nyerte  el  az  akadémia  koszorúját ;  1861-ben  Trencsényi  Csákkáü 
és  1868-ban  ÁlmossoX  száz-száz  aranyat,  1874-ben  pedig  Salamonná}  a 
kettős  Nádasdy-díjat,  kétszáz  aranyat. 

Trencsényi  Csákja,  tíz  énekben,  egészen  ama  viharos  időszak  izzó 
levegőjével  terhes.  Nagy  alakok  szertelen  szenvedélylyel  küzdenek  és  sze- 
retkeznek benne,  de  az  emberek  tömeges  csoportja,  az  események  zajduló 
árja  a  szerkezetet  elnyomja  és  elborítja,  úgy  hogy  egysége  is  meglazul. 
A  bájos  és  fenséges  képek  nem  hiányoznak  belőle,  de  az  epikai  egysze- 
rűs^  bája  és  epikai  nyugalom  fensége  hiányzik.  Kerekebb  és  folyamato- 
sabb történeti  beszélye,  Zrinyi,  a  költő,  hasonlókép  tíz  énekben,  1862-ből. 
Szász  Károly  a  költő  idilliumaiból,  új  vára  építéséből,  törökellenes  küzdel- 
meiből. Viola  iránt  való  szerelméből,  szerencsétlen  vadászatából  és  a  nép 
gyanújából  alkotja  meg,  a  képzelet  szabadsága  szerint.  De  Zrinyi  magasztos 
jellemével  megfelel  a  történetnek  és  hagyománynak,  hős  és  dalnok,  harcos 
és  szerelmes.  Viola,  Kis  Farkas,  Véli  Kurd  és  Ferhád,  meg  a  többi  mellékes 
személyek  is  néhány  vonással  jól  megrajzolt  alakok.  A  mi  fogyatkozása :  az 
érzelmi  hang  gyakori  megeredésében  és  a  hős  vesztének  gyönge  megoko- 
lásában  van.  A  vers,  a  Zrinyi  verse,  pompásan  cseng,  csupa  lendület,  ele- 
venség és  erő. 

Más  húrokat  érint  a  költő  regényes  eposza.  Álmos,  1868-ból. 
A  mondák  világa  éled  meg  előttünk,  mikor  Hadúr  és  Ármány,  angyal  és 
lidérc  avatkozik  isteni  kézzel  vagy  rontó  igézettel  a  magyarság  sorsába; 
mikor  Hadúr  sugallatából  az  Előd  intésére  Almos,  az  Ügek  fia,  alatt  egyesül, 
s  új  hazába  készül;  de  Ármány  mesterkedéséből,  Árpád  erőszakolására, 
előbb  a  görög  császár  segítségére  a  bolgár  Simon  ellen  indul,  hogy 
a  míg  oda  jár,  a  besenyő  feldúlja  Etelközt.  Árpád  ugyan  győzve,  de  daliás 
fiát  és  serge  virágát  elvesztve,  bűne-bánva  tér  meg.  S  megtisztulva.  Almos 
vezetése  alatt,  kél  az  új  hazába,  melynek  határán  hálálkodva  lobog  Hadúr- 
nak az  áldozat  tüze.  S  míg  a  nemzet  ünnepel,  Almos  barlangba  vonul, 
máglyára  száll,  a  Csaba  kardjába  dől,  s  a  felcsapó  lángok  között  hamvad 
el;  a  mint  Hadúr  kívánja  vala,  hogy  népét  az  ígéret  földére  elvezesse,  de 


716  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


maga  be  ne  menjen.  Aldor  pedig,  a  Csaba  aranyhajú  papja,  veszi  a  hamvat 
s  elszórja  a  szélbe,  áldásul  a  völgyekre  és  halmokra;  s  veszi  a  kardot  s 
átadja  Árpádnak,  kit  az  ősök,  fejedelmül  választva,  paizsaikra  emelnek. 
Az  Álmos-mondakör  vajmi  szegény,  mindössze  öt  tagot  számlál,  s  a  közül 
is  az  első,  Entes  álma,  itt  csak  egy  gyönyörű  regében  fordul  elő;  mind 
a  mellett  a  költő  egész  eposzt  tudott  belőle  teremteni,  bár  nem  mindig 
szerencsés  leleménynyel.  Legalább  nem  tartjuk  annak  a  Székely  és  Vörös- 
marty mithologiai  örökségét,  az  Álmos  öngyilkosságát;  noha  szívesen 
ismerjük  el.  hogy  a  Hadúr  és  Ármány  harca  Álmos  sátoránál  s  az  Álmos 
jelenete  a  máglyán  valóban  pompás.  Szerkezete  laza,  főként  a  tíz  énekndc 
felaprózása  miatt,  mi  az  események  szélesebb  folyamát  megszaggatja:  de 
az  eposz  bővelkedik  fényes  részletekben,  nemes  kivitelű  alakokban,  minő 
Álmos,  Előd,  Árpád,  meg  a  szöghajú  Zolna  és  tündéri  lUa.  Az  egész,  mint 
valami  mozgalmas,  színgazdag  körkép,  egyaránt  kápráztat  és  gyönyörködtet. 
Salamon  Szász   Károly  legterjedelmesebb   és   legbecsesebb   elbeszélő   alkotása 

Salamonfi,.  Történeti  költemény,  melynek  szövésében  ugyan  nem  egyszer 
a  csodásnak  bűvös  szálai  csillannak  meg;  de  a  maga  egészében  m^is 
híven  a  régi  regősök  hagyományaihoz  alkalmazkodik.  A  költőnek  egyenest 
az  a  célja,  hogy  elveszett  nemzeti  époszvmk  helyett  visszaáUítsa,  újra  m^- 
alkossa  amaz  ős  énekeket,  melyek  a  Márk  és  Turóczi  színtelen  latinságában 
is  számtalanszor  megelevenednek  és  megnyilatkoznak.  Mert  régi  regőseink 
a  régi  krónikásokban  nem  hallgattak  el  egészen.  A  Salamon  háborúinak, 
viszontagságainak  és  vezekléseinek  történetében  fol-folismerszik  komoly 
szavok,  nemes  erkölcsi  felfogásuk.  Mert  az  események  láncolatos  össze- 
függése és  következése,  a  jellemek  egyénítése,  még  kezdeties,  de  hatásos 
színezése,  az  igazságszolgáltatás  végzetes  ereje,  a  mint  az  Endre,  Béla  és 
Salamon  tragikus  sorsában  érvényesül,  elárulja  a  költői  szellem  sugaknait 
Szász  Károly  épen  azért,  a  mint  maga  vallja,  tömérdek  részletet  vesz  át, 
néhol  egész  énekeket,  a  minő  a  bolgárfejérvári  ostrom,  az  ingoványi  és 
mogyoródi  csata,  a  Vid  számos  beszéde,  fordulatról  fordulatra  követ;  még 
elbeszélésében  is  a  krónikái  folyamatosságához,  annak  természetességéhez 
és  naivságához  ragaszkodik,  a  Nibelung-ének  példájára,  de  az  ősi  nemzeti 
verselés  egyszerűsége  és  magyarossága  szerint.  S  e  munkája  nem  hiában 
aratott  a  kettős  díj  mellett  osztatlan  elismerést,  mert  minden  ízében  kiváló 
elbeszélés.  Három  részre  oszlik ;  az  elsőben  négy  éneken  át,  Endre  és  Béla 
végzetes  viszálya  és  végzetes  bűnhődése  tajzolódik  elénk;  önmagában  is 
kész  egész,  kikerekedő  véggel;  az  eposznak  mégis  szerves  tagja,  történeti 
bevezetése.  Bár  hősei  Endre  és  Béla,  az  ingadozó  és  gyanakvó  király,  ki 
gyönge  és  gyöngéd  egyszerre  köteles  ígérete  felbontásában  és  gyermeke 
érdekének  oltalmazásában,  meg  az  egyenes  és  lobbanékony  herceg,  ki  vitéz 
és  kemény  az  ellennel,  feláldozó  és  engesztelékeny  a  testvérrel;  de  benne 
már  gyülemlik  a  támadó  nagy  idő  viharának  magva,  már  fölismerszik  a 
jövendő  küzdelmek  és  összeütközések  néhány  indítéka   és   alakja.  Az  ese- 


A  MAGVAK  Ura  a  forradalom  utAn  717 

menyek  közepette  már  meg-megjelen  a  kis  Salamon,  még  mosolygó  sugár 
a  borongó  árnyban,  rózsás  ábrázattal,  rózsával   kezében,  a  korona  mellett 
játszva  vagy   az  aranyos  császárlány  körűi  forgolódva;  s  már  e  gyermek 
tehetetlenségében  is  az  ellenkező  érdekek  és  versengő  viadalmák  akaratlan 
élesztője,   biszen   az    ő   királyi    széke   a    küzdelem    célja.    Endre    és   Béla 
vetekszenek  ugyan  a  várkonyi  palotában,  a  koronázó  egyházban  és  ménfői 
mezőn :  de  nyilván  látszik,   hogy  Jiaiakért    harcokiak ;  fiaikért,  kikben  az 
ősi  vér,  ősi  viszály  újra  fellángol 
és  majdan   az  epopeia  hőseivé 
lesznek:  már  Endre  oldalán  fel- 
feltűnik a  jóságos  Neszte  király- 
asszony, a  maga  rebegő  és  békítő 
lelkével,  kiben  az  anyai  szeretet 
és   hazaszeretet  olvad    össze,   a 
mint   később    nem    egyszer    áll 
engesztelő  angyalti!  az  összetűző 
vérrokonok  közé,   míg  a  vallás 
és  vezeklés  erejével  egész  a  fen- 
ségig emelkedik ;  s  fel-feltűnik  a 
sima  Vid  tanácsiir,  a  maga  csel- 
szövő   és   csalvetö  susárlásaival 
és  ármányaival,  ki  mind  újólag 
megejti    az    ingatag  királyt    és 
később  ingatag  fiát  is ;  míg  urá- 
nak és  nemzetének  átkaként  köz- 
megvetéssel bűnhődik;  s  már  a 
Béla  táborában  szerepelnek  Bikás, 
Pertnid,  Szolnok,  a  magok  mar- 
cona hadával,  hogy  utóbb  hűsé-  j^"*  / 
gök  helyében  hitetlen    árulással                  CAt-al/x-'^Ci-'Ci^ 
törjenek  Géza  ellen,  s  árulásuk,                                   ,        '^'-^^^^ 
mint  valami  véletlen   végzet  vil-                                     (  ^ 
láma,    züzza  le  a  herceget  és 

veszesse  el  Önmagukat.  S  mind  siíbi  Kdroij  wcképe  és  névaláírása.  <ib8S) 

ezek    mellett    nem    kell    egyéb, 

csakhogy  Endre  testén  keresztül  szágüldjanak  a  rohanó  paripák  és  Béla 
tetemét  elborítsák  a  dömösi  trón  romjai :  mikép  fiaik  elŐtt  az  epopeia 
nagy  színterének  sorompói  megnyíljanak,  s  a  küzdelem  az  üj  hősökkel  a 
régi  célért,  az  új  események  közt  a  régi  indítékokkal  és  alakokkal  meg- 
induljon. A  költemény  második  része,  Salamon  király,  ezt  a  küzdelmet 
beszéli  el,  a  fiatal  fejedelem  dicsőséges  diadalaival,  a  míg  bátyjaival  egyet 
ért,  s  véres  vereségeivel,  mikor  velők  összetűz.  Salamon  székfoglalása,  a 
pécsi  palota  égése,  a  csehek  ellen  való   harc,    s   Bátor   Opos   párviadala  a 


718  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


nagyfejű  Zdenkóval,  a  kunok  és  bessenyők  betörése,  Bolgár-Fejérvár  meg- 
vétele, az  ingoványi  és  mogyoródi  csata  hatalmas  képsorozatban  táníl 
elénk,  a  keresztyén  lovagkor  változatos  századából.  A  boldog  béke  és 
vétkes  viszongások,  küzdelmes  kalandok  és  magasztos  merények,  vitézi 
viadalok  és  gyáva  gyalázkodások,  tépő  töredelmek  és  áhítatos  álmok,  botor 
bűnök  és  mélységes  megalázkodások,  aljas  árulások  és  fenséges  hűségek 
megkapó  és  megható,  fölemelő  és  leverő  jelenetei  következnek  egymásra, 
ép  oly  gazdag  leleménynyel,  mint  eleven  színekkel  szőve  össze.  S  az  esemé- 
nyek közepette,  elől  mindenütt  Salamon,  ki  ragyogó  hős,  szeretetreméltó 
lovag,  fenhéjázó  fejedelem,  lelketlen  léha,  gyötrődő  gyáva  és  vérsivó 
vezeklő  egy  személyben,  a  mint  a  szerencse  kereke  forog,  egészen  addig, 
a  míg  serege  elhull,  országa  elvész,  koronája  elömlik,  felesége,  anyja,  sógora 
elűzi,  ki  különben  szakasztott  mássá: 

Salamonnal  ketten, 
Akár  összetörjék  tükreiket  menten ; 
Ha  szemébe  nézne  egyiknek  a  másik : 
Be  megismerhetné  maga  torzvonásit  I 

S  az  események  folyamában,  jelenetek  ssserint  váltakozva,  mindig 
mellette  Vid,  gonosz  szelleme,  a  nagyralátó  és  kapzsi  udvaronc,  kinek  szíve 
önzéstől  és  gyűlölettől  izzik,  míg  a  mogyoródi  mezőben,  temetetlen  hagyva, 
ki  nem  hűl;  aztán  az  ősz  Emyei,  a  derék  és  becsületes  hazafi  és  Bátor 
Opos,  az  állhatatos  és  győzelmes  levente,  mind  a  kettő  a  hűség  és  köte- 
lesség legnemesebb  képviselője.  S  az  események  közepette,  mindig  Sala- 
monnal vagy  szemközt,  Géza  a  bölcs  és  türelmes,  erős  és  békülékeny,  ki 
többet  tusakszik  a  saját  lelkiismeretével,  mint  a  hitszegő  királylyal ;  és  László, 
a  diadalmas  és  kegyelmes,  lovag  és  szent,  kinek  kardja  csodáiról,  bárdja 
hatalmáról,  sziVe  gyöngédségéről  és  lelke  nagyságáról  magasztalva  zeng 
az  ének.  A  keresztyén  magyar  lovagkor  lelke  bennök  nyilatkozik  meg  a 
legteljesebben,  kettős  irányában :  a  Géza  sóvár  üdvesengése  megzsibbasztja 
erejét,  megfogyasztja  életét,  a  László  vallásos  rajongása  szárnyakat  ád 
lelkének,  csodás  lendületet  tetteinek. 

Mindezek  teljes  és  következetes  jellemek,  mert  Salamormál  épen  a 
következetlenségben  van  a  következetesség;  s  alapszínök  szerint  már  úgy 
maradnak  reánk  a  századok  alkotó  lehéből,  a  régi  regősök  és  régi  króni- 
kások örökítő  kezéből;  de  életre  és  tudatosságra  az  egyénítés  és  meg- 
okolás  erejével  a  költő  emeli  őket.  Bár  nem  tagadható,  hogy  szerkezete 
hosszadalmas,  elbeszélése  halmozott :  a  tarka  és  mellékes  részleteken  mégis 
mesteri  szabadsággal  uralkodik,  s  igazi  tapintattal  illeszti  bele  őket  a  foese- 
mény  fejlesztésébe  vagy  a  lélek  indítékaiba,  mint  a  Lászlóról  szóló  éneket 
Bolgár-Fejérvár   alatt  a  Salamon   irigységének  és  gyűlöletének   felszítására. 

Salamon  sorsa  a  mogyoródi  vereséggel  eldűl,  bukása  betelik:  ennél 
fogva  a  költemény  hatásosan  bevégződhetnék.  Az  a  néhány  szép  monda 
azonban,  mely   a   király   vezekléséről,    örökös   njoigtalanságáról,   visegrádi 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  719 


raboskodásáról,  csodás  megszabadulásáról,  haragos  kibújdosásáról  és  jámbor 
remetéskedéséről  regél,  kínálva  kínálkozott  a  feldolgozásra.  így  készült  ezek 
hímes  szálaiból  szőve  a  történeti  költemény  harmadik  tagja,  A  trónvesztett, 
hat  énekben,  mely  akár  jellemzés,  akár  elbeszélés  tekintetében  az  epopeia 
méltó  befejezése.  Teli  fényes  lappal,  különösen  Bátor  Oposnak,  az  állhatatos 
és  g>'őzelmes  leventének  ritka  hűségéről,  a  minőről  csak  a  lovagkor  legendái 
mesélnek.  Fényben,  nyomorban,  nyugalomban,  büjdosásban  egyaránt  meg- 
osztozik véle;  Salamon  imbolygó  sötét  árnya  meUett  ő  az  enyhítő  és 
vigasztaló  sugár,  míg  nagy  elvadúlásában  ki  nem  oltja.  Egyenetlen  pár- 
viadaluk a  vadságnak  és  gyöngédségnek,  a  gyűlöletnek  és  ragaszkodásnak, 
a  hálátlanságnak  és  önfeláldozásnak  merész  és  hatalmas  rajza,  melynek 
művészi  hatása  alatt  szelídül  a  küzdők  megdöbbentő  vége,  s  a  műbíró 
szinte  elfeledi  fölvetni  a  kérdést:  a  Bátor  Opos  hűségének,  a  nyomorú 
király  sülyedésének  ide  kellett-e  jutnia,  hogy  Salamon,  mint  a  lebukó  nap 
az  ég  pereméről,  egyxdül  nézhessen  vissza  országa  széléről? 

A  Szász  Károly  Salamonja  kitűnő  trilógia.  Történeti  mivolta  mellett 
is  népies  felfogással,  epikai  alapeszmével,  hogy  a  nemzetek  és  királyok 
sorsának  vezetésében  isteni  akarat  vagy  isteni  végezet  intézkedik,  a  bűn 
bizonyos  büntetésével,  a  mint  az  Endre,  Béla  és  Salamon  esete  példázza. 
Régi  igazság,  régies  hangon  és  régies  nyelven  elbeszélve,  tiszta  tárgyias- 
sággal,  sokszor  annyi  sikerrel,  annyi  naiv  bájjal,  hogy  csak  verselésének 
mesteri  tökélye  mülja  felül. 

S  mindezzel  a  költő  munkássága  még  koránt  sincs  kimerítve.  Mert  Prózai  művei 
ha  nem  veszszük  is  számításba  itt,  hogy  egész  csomó  jó  tankönyvet  írt  a 
mennyiségtudományi,  földrajzi,  történelmi  és  vallási  szakban;  hogy  több 
kötetnyi  papi  dolgozata,  templomi  és  halotti  beszédje,  imádsága  és  díszes 
Arany  bibliájsi  gazdagította  az  egyházi  irodalmat,  a  felszárnyaló  hit  őszinte 
bensüségével  és  keresetlen  nyelv  ékes  egyszerűségével;  hogy  a  reformá- 
tusok  Énekes  könyvének  megújításában  nemesen  osztozott,  a  Károlyi 
Gáspár  bibliájának  átsimítását  erélyesen  vezeti,  hogy  mint  püspök  egyház- 
megyéjében apostoli  hévvel  jár-kel  és  apostoli  buzgósággal  hirdeti  az  erköl- 
csösség és  magyarság  nagy  érdekeit ;  ha  nem  veszszük  is  számításba,  hogy 
sok  külföldi  mulattató  és  komoly  művet  ültetett  át,  annyi  könnyűséggel 
és  ízléssel,  hogy  az  eredeti  benj^omásával  hatnak,  mint  a  Verne  regényei, 
Laveleye  Deák  Ferencé,  Lewes  Göthe  élete  és  a  Nisard  Francia  irodalom- 
története ;  h()g\'  jelentései  a  közoktatás  állapotáról  és  törvényjavaslatai  a 
közoktatíis  egyes  kérdéseiről,  mint  a  magyar  nyelv  kötelező  tanításáról  a 
népiskolában,  az  állami  felügyelet  gyakorlásáról  a  felekezeti  intézetekben,  a 
műegyetem  építéséről,  a  közoktatási  tanácsról  ritka  munkabírásának  és 
hazafiúi  tr)rekvésének  maradandó  emlékei:  mindenesetre  ki  kell  emelnünk, 
hogy  ünnepi  \'agy  akadémiai  beszédei  Kriza  János,  Toldy  Ferenc,  Jakab 
István,  P,  Horvát  Endre,  Lukács  Móric,  Katona  József,  Arany  János 
és  Szemere  Pál  felett  a  beható  tanulmány  és  szónoki  művészet  szerencsés 


720  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 

Eszthetikai  és  összehatására  vallanak ;  míg  irodalmi  visszaemlékezései  Arany  Jánosra 
dolgozatai  1883-bóI,  SalamoH  Ferencre  1893-ból  és  Gyulai  Pálra  1895-ből  az  érdekes 
apróságok  meleg  színezésével  jellemeznek ;  s  mindenesetre  ki  kell  emelnünk, 
hogy  eszthetikai  és  kritikai  fejtegetései  s  irodalomtörténeti  munkái  is  kiváló 
értékkel  bírnak.  Szellemének  széles  látóköre  és  nagy  míveltsége,  eleven  fel- 
fogása és  biztos  ítélete  teljes  elismerésre  készt.  Mint  költői  működésében,  eme 
tanulmányaiban  is  a  nemzeti  és  egyetemes  irodalom  egész  birodalma  eleibe 
tárul :  majd  egyes  kitűnő  alakokat,  majd  egyes  maradandó  alkotásokat,  majd 
egyes  felmerülő  jelenségeket  és  kérdéseket  vesz  kutatása  és  taglalása  alá. 
A  Kisfaludy-társaságnak  1860-ban  belső,  az  akadémiának  már  1858-ban 
levelező  és  1869-ben  rendes  tagjává  levén,  a  gyakorló  költészet  mellett  a  köl- 
tészet elméletével  is  foglalkozik.  így  készül  akadémiai  székfoglalója  1859-ben 
A  műfordítás  elveiről  és  1870-ben  A  tragikai  felfogásról,  ép  annyi  isme- 
rettel, mint  önállósággal;  így  készül  a  Göthe,  Schiller  és  Horác  élet-  és 
jellemrajza,  valamennyi  a  hatvanas  évek  elején;  majd  1865-ben  a  Shakspere 
kisebb  költeményeiről  és  1868-ban  a  Nibelung-ének  keletkezéséről  és  gyanít- 
ható szerzőjéről  értekezik,  a  források  megválasztásában  ép  annyi  szemességgel 
mint  a  feldolgozásban  alakító  képeséggel.  De  még  értékesebb,  mert  közvet- 
lenebb érdeket  ébreszt  kritikai  kísérlete  a  Madách  Ember  Tragédiájáról 
1862-ből,  mely  mind  e  mai  napig  a  legteljesebb,  az  Arany  és  row/7a  költe- 
ményeiről 1867-  és  1870-ből,  valamint  A  legújabb  magyar  Uráról  1874-bol 
Arany  Toldi  Szerelméről  1880-ból  és  Kiss  József  költeményeiről  1882-ből 
meg  a  Dóczi  Harangöntéséről  1886-ból;  mind  annyi  a  magyar  kökészettör- 
ténetnek  becses  adaléka.  S  mindezt,  egyenként  és  együtt,  felülmúlják  önálló 
művei:  A  történelmi  húségről  a  költészetben  1875-ben,  Gróf  Szécheftyi 
István  és  az  akadémia  megalapítása  1880-ban,  Trefort  életrajza  1886-ban, 
különösen  pedig  A  világirodalom  nagy  eposzai,  két  kötetben,  1882-ben, 
mely  irodalmunkban  páratlanul  áll.  A  költő  és  tudós  teljes  ereje  lüktet 
benne  dicsőségesen ;  gyönyörű  szemelvényei  mesteri  fordításában,  terjedelmes 
olvasottsága  könnyű  elbeszélésében  meglepnek  és  meghódítanak. 

Szász  Károly  irodalmi  érdemei  és  sikerei  révén  gyorsan  emelkedett 
1865-ben  képviselő,  két  év  múlva  osztálytanácsos  a  vallás-  és  közoktatás- 
ügyi minisztériumban,  majd  pestmegyei,  aztán  kiskunsági  tanfelügyelő  lett, 
míg  1874-ben  visszatért  előbbi  állására,  a  fővárosba,  s  1875-ben  miniszteri 
tanácsossá  nevezték  ki.  Mint  a  közép-  és  felsőbb  tanintézetek  vezetője  a 
közoktatás  érdekét  az  irodalom  szeretetével  egyesítette,  s  az  ő  fejlesztő 
hatásának  és  emelő  pártfogásának  eredménye,  hogy  a  mai  író-nemzedék 
annyi  jeles  tagja  a  tanári  pályán  működik :  írói  hímevök  fényt  vet  e  pályára, 
s  pályájok  nyugalmat  ád  az  irodalom  hatásosabb  mívelésére.  1883-ban  újra 
egyháza  szolgálatába  lépett,  mint  budapesti  pap  és  dunamelléki  püspök; 
szinte  egyidejűleg  a  Kisfaludy-társaság  és  az  akadémia  másodelnöke  lett 
Félszázados  működése  az  irodalomban,  közoktatásban  és  egyházban  ép  oly 
termékenyítő,  mint  éltető;  nemcsak  ragyogása,  de  áldása  volt 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  721 


IV. 

Költészetének  általános  irányára  Gyulai  Pállal  és  Szász  Károlylyal  Lévay  József 
azonos  csapáson  halad  Lévay  József,  de  munkássága  szerényebb,  hatása 
csöndesebb.  Kizárólag  lantos,  a  Longfellovv  ama  dalnokainak  fajából,  kiknek 
szivéből  kel  a  dal,  mint  szemből  a  köny,  föUegből  a  zápor,  kiknek  lelkében 
egyre  zsong  a  dallam,  vonzó  bájjal  és  édes  összhanggal.  Szeretetreméltó 
és  megnyerő  egyénisége  valóban  nem  a  szilaj  szenvedélyek  és  fellengős 
eszmék  hirdetője :  de  az  enyelgő  tréfának,  égő  szerelemnek,  hazafi  érzésnek, 
nyájas  merengésnek,  társas  örömnek  és  habzó  pohárnak  énekese,  kinek 
szavából  az  élet  enyhületesebb  felfogása,  derűsebb  bölcselete  tükröződik 
vissza.  Született  1825.  november  18-án,  Sajó-Szerit-Péteren,  Borsodvár- 
megyében, egyszerű  földmívelő,  de  nemes  családból;  s  tanulmányait  Mis- 
kolcon, majd  Késmárkon  végezte,  a  magamívelésben  is  kiváló  előmenetellel. 
1847-ben  Szemere  Bertalannal,  mint  borsodi  kiskövet,  a  pozsonyi  ország- 
gyűlésre ment,  1848-ban,  mint  belügyminiszteri  fogalmazó,  a  Közlöny  mellett 
talált  alkalmazást;  s  már  1843  óta  a  múzsának  is  szorgalmasan  áldozott. 
A  függetlenségi  harc  nemzeti  lázában  fiatalos  hévvel  osztozik,  minél  fogva 
verseiben  ebből  az  időből  föl-fölvet  a  lobogó  láng ;  de  az  elnyomatás  nehéz 
levegőjében  lecsillapszik,  s  eredeti  természete  a  maga  szelíd  vonásaival  tűnik 
elénk.  Előbb  szüleinél,  a  szalmafödeles  ház  védő  rejtekében  húzódik  meg, 
aztán  a  Pesti  Naplónál  a  fővárosban  nyer  foglalkozást;  míg  1852-ben  a 
miskolci  gimnáziumban  a  magyar  nyelv  és  irodalom  tanára  lesz  és  marad 
egy  évtizeden  át.  1861-ben,  a  rövid  alkotmányos  kísérlet  alatt,  megyei 
aljegyző,  majd  visszatér  tanszékébe,  melyet  csak  1865-ben  hagy  el  végleg, 
a  mikor  Borsodmegye  főjegyzői  székébe  lép,  1894  óta  alispán.  Megyei 
szolgálatba  álltakor,  már  régen,  ismert  és  elismert  lantos,  kinek  Költemé-  Költeményei 
nyei  1852-ben,  Ujabb  költeményei  1856-ban  megjelenve,  nemcsak  a  kritika 
méltánylatát,  de  az  irodalom  legelső  jeleseinek:  Aranynak,  Gyulainak, 
Kazinczy  Gábornak,  Szász  Károlynak,  Tompának  szeretetét  is  megsze- 
rezték. Majd  következett  1860-ban  Kazinczy- Emlénye  és  Széchenyi-gyászo,^ 
mire  a  Kisfaludy-társaság  1862-ben,  az  akadémia  1863-ban  tagjai  sorába 
fűzte.  Itt,  Miskolcon,  gyermeki  és  iQúi  emlékei  színhelyén,  szülőfalva  köze- 
lében, melyet  mindig  áldva  emleget,  megtermékenyül  költői  és  írói  tolla  s 
1863-ban  a  Kisfaludy-társaságban  székfoglalóként  A  szép  nyilvánulásáról 
értekezik,  majd  1865-ben  Kazinczy  Gábor  felett  és  1870-ben  Tompa  Mihály 
felett  mond  emlékbeszédet,  miknek  tárgyias  rajzára  a  baráti  szeretet  mele- 
gítő fénye  sugárzik.  Közben  a  műfordítás  terére  lép,  s  1865-től  1871-ig 
egymás  után  jönnek  tőle  a  magyar  Shakspereben  Titus  Andronicus, 
A  makrancos  hölgy,  IV.  Henrik  és  V.  Henrik  király^  s  A  vízkereszt,  több 
szerencsével  a  lírai,  mint  a  drámai  részekben;  1874-ben  pedig  Seneca 
Vigasztalása  Marciához,   melylyel   nőtestvére  halála  miatt  szülei  fájdalmát, 

Bedthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  köt.  46 


722  A   MAGYAR  LÍRA   A  FORRADALOM  UTÁX 


s  a  maga  bánatát  törekszik  enyhíteni.  Majd  1883-ban  Összes,  költemény eix, 
két  vaskos  kötetben,  bocsátja  közre,  négy  évtizedes  pályájának  fényes  ered- 
ményeként. Lévay  e  gyűjteménye  egyéniségének  és  életének  igaz  kifejezése, 
egyszersmind  a  magyar  lírának  nemes  termése.  Nem  hiába  ragaszkodik 
szülőföldéhez,  erdős  bérceihez,  virágos  völgyeihez ;  innen  örökölte,  népi  erede- 
tével, azt  a  szép  és  erőteljes  magyarságot,  melynek  minden  hangja,  minden 
szava,  minden  fordulata  tiszta  és  zamatos.  Szinte  megcsap  benne  a  mező 
illata,  a  hegység  levegője,  annyira  üde  és  egészséges.  Pedig  nem  keresi  a 
virágot,  a  különösséget;  de  a  német,  angol  és  francia  irodalmak  gazdag 
tanulmányai  közepette  is  megőrzi  az  ép  érzéket  a  magyar  ember  beszéde 
és  eszejárása  iránt;   s   míveltsége   és   ízlése  csak  arra  jó,  hogj'   megneme- 


<iif/^^ydiit  h.(xJt(jj  (u-&^  ^"^^9  e^yJTtornm  o/oid^^ 


^yyiXlAyf^  V\.CLrMíLCf^ 


ayh^ 


Lévay  József  kézirata. 

sedjék  általa.  Mert  ez  a  mily  népies,  ép  oly  művészi,  a  mily  egyszerű,  ép 
oly  hatásos,  a  mily  hajlékony,  ép  oly  lendületes,  mindig  a  költő  célja 
szerint  változik.  Lévay  e  gyűjteménye  már  nyelvénél  fogva  kellemesen  érint : 
eszméinek,  érzéseinek,  képeinek  és  színeinek  tisztaságával  pedig  egészen 
elbájol.  A  mit  Vallomása  mond,  hog}^  nem  született  üstökösnek,  mely 
pusztulással  fenj-eget,  nem  viharnak,  mely  lázasan  tombol,  nem  óriásnak, 
a  kit  csak  bámulni  kell :  hanem  szellő,  mely  nagy  zajjal  zenebonát  nem 
csinál,  s  egy  víg  dallal,  egy  sóhajjal  észrevétlen  tova  száll,  meg  pásztortűz, 
melynél  az  ember  megmelegszik  úgy  a  hogy,  akkor  is,  ha  már  a  tűznek 
hamva  sűrű,  lángja  fogy,  —  költészete  igazolja.  Nem  a  fenség  és  ero 
jellemzi;  hanem  a  tisztaság  és  összhang,  melylyel- a  gondolat  és  érzés,  az 
alak  és  kifejezés  összeforr.  Az  édes  ábrándok,  szerelmi  sovárgások,  hazafia> 
emlékezések,  könn}^!  borongások,  csöndes  eszmélkedések    és  játékos  vagy 


A  MACYífi  LÍRA  A  PORRADALOM  ITÁN  72:1 

gúnyos  enyelgések  e  könyvében  nem  ferdül  elő  egy  nemtelen  szó,  egy  S' 
kirívó  hang.  Fájdalmai,  csalódásai  a  Lévay  szívének  is  vannak ;  de  dalaiba 
és  panaszaiba  csak  akkor  önti  őket,  ha  már  fölötte  a  kiengesztelödés  szivár- 
x'ánya  iveit,  vagy  legalább  szenvedésének  izzása  enyhül.  Ilyenkor  a  szerelem 
sóvárgásba  és  panaszba  tör,  a  mélabűnak  ritka  édességével,  mint  a  Szára: 
ágon  bús  gerlice  turbékol  és  Ha  meghalok,  szellő  legyen  belőlem  ország- 
szerte ismert  népdalaiban;  s  búja  csak  akkor  keserűbb,  panasza  csak  akkor 


^  C/i/íi^y/<^*X^e/ 


Lívay  iii'ocf  orckípc  és  ncvalairasa.    • 

r^zúzatasabb,  ha  hazafias  elégiáiban  szólal  meg;  mint  a  Babiloni  vizeinél, ^^ 
Az  év  végén  é.s  talán  a  legí^zebben  Mikes  mulatja.  De  a  mily  szívesen 
míJláz  el  szerelme  és  hazatisága  emlékein :  ép  annyira  éles  megfigyelése 
az  Olc't  jelenségei  és  tanulságai  iránt.  A  képzelet  el-elragadja,  de  a  való  is 
érdekli,  s  költészete,  mely  eszmét  rajzol  képben,  egyetemest  az  egyénben. 
A  tapasztalat  közvetlen  forrásából  sokszor  merít,  különösen  genreiben  és 
al!ei;oriáiban,  de  az  ellesett  mozzanatban  vagy  alakban,  elvont  igazságban 
i'agy  tanítíísban  eleven  életet  lehel).  Milyen  mozgalmas  és  jellemzetes  darab 


724  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


a  Szüretünk  vagy  a  Fecske  cigány,  milyen  költői  és  mély  alkotás  A  ló  és 
lovagja  vagy  A  szenvedély!  Kedélye  pedig  egész  csillogással,  szeretetre- 
méltó bájjal  leginkább  ott  nyilatkozik  meg,  hol  derűs  életbölcselete  enyelgő 
tréfában  és  játszi  gúnyban  maga  ellen  villog,  de  magából  kikicsap  az  álta- 
lánosba; például  Engeszielése,  Könnyű  búcsúja,  s  a  Múzsák  bosszúja 
valóban  mesteri  ének.  Lévay  1892-ben  új  kötettel,  a  Burns  Róbert  költe- 
ményeinek fordításával  ajándékozta  meg  az  irodalmat.  Több  mint  egy 
évtizeden  keresztül  foglalkozott  véle,  szeretettel  és  gyöngédséggel,  szelle- 
mének és  kedélyének  rokonságánál  fogva.  Beletenúlt  hangjába,  mely  válta- 
kozva érzelmes  és  gyöngéd,  pajkos  és  dévaj,  beletanult  játékába,  mely  a 
hangok  és  rímek,  visszazengő  szavak  és  visszatérő  sorok  keresetlen  művé- 
szetében áll,  annyira,  hogy  az  eredeti  Burns  kobza  zeng  mindenütt.  Népies- 
sége  és  elméssége  a  fordulatokban  és  kötődésekben  mindig  sajátos  meg- 
felelő visszhangra  talál,  s  Lévay  e  kötettel  legelső  műfordítóink  sorában 
foglal  helyet. 
Mentovich  Ebbe  a  csoportba  tartozik  még  Mentovich  Ferenc,  a  haza,  természet 

és  családi  szeretet  meleg  magasztalója*  Született  1819  áprilisában  Nag>^- 
Debreken,  Belső-Szolnokmegyében,  s  tanúit  Naszódon,  Deésen  és  Enyeden, 
hol  négy  éven  át,  1837-től  1841-ig  Szász  Károly  nevelője  volt  Már  dckora 
Virágkosárbein  és  Reményben,  sőt  az  Athenaeumban  és  Regélőben  is 
több  verse  megjelent :  de  csak  bécsi  és  berlini  egyetemi  tanulmányai,  német- 
országi és  svájci  úti  bolyongásai  után  zendűl  meg  lantja  sűrűbben. 
1847-ben  bocsátja  közre  az  Unió-dalokdX,  e  csinos  és  hangulatos  verseket, 
melyek  a  kor  fuvalmától  ihletve  a  két  ország  egyesüléséről  szólanak,  hiszen 
hőseik :  Lajos  és  Mátyás,  a  Hunyadiak  és  Zrínyiek  úgyis  közösek  voltak,  a 
két  országot  egy  kard  és  egy  vér  szerezte  meg;  ha  idővel  elszakadt  eg^- 
mástól,  közte  a  válaszfalnak  le  kell  omlania  s  a  nemzetnek  örökre  kell 
összeforrnia,  hogy  egyesülten,  munkával  és  míveltséggel  megint  a  hir  és 
dicsőség  templomába  juthassoa  Az  eszme  már  az  emberek  lelkében  élt, 
azért  e  dalok  buzgó  és  buzdító  hangja  élénken  hatott  1848-ban  Gyulai 
Pállal  és  Szász  Károlylyal  a  Nemzeti  Színeket  írja  és  adja  ki,  hazalías 
lírájok  fríss  és  lüktető  lobogásávaL  A  függetlenségi  harc  vihara  nevelői 
állásából,  melyet  a  b.  Kemény-családnál  Gáldon  elfoglalt,  és  szülőföldéről, 
mely  koszorús  bérqglvel  és  regényes  völgyeivel  elbűvölte,  tova  sodorta 
családjával.  Pesten,  majd  Nyitra-Ujlakon  húzódott  meg,  míg  1850-ben  a 
nagy-kőrösi  gimnázium  természettudományi  tanára  lett  Csöndes  nyugakná- 
ban  és  családi  boldogságában  dalos  kedve  is  meglendült  s  1854-ben  m^- 
jelent  a  Száraz  lombok,  legjobb  gyűjteménye,  mely  a  költő  fejlődéséről 
tanúskodik.  Alakja  rend  szerínt  könnyedebb,  hangja  változatosabb,  külö- 
nösen a  természet  szépsége  iránt  fogékony.  Hasonlatai,  képei,  példái,  még 
hazafias  és  szerelmi  költeményeiben  is,  mind  a  természet  köréből  kelnek  és 
még  inkább,  a  hol  a  természetet  ünnepli.  Költői  érzéke  és  leleménye  nem 
egyszer,  mint  a  Télen,    Csillagsugarakban  és  Éji  merengésben,   Emléke- 


A  MAGVAR  LÍICA  A  FORRADALOM  UTAN  723 

zésben,  s  annyi  másban  igazán  meglepő.  De  több  a  gondolata  mint  ez 
érzése,  több  a  színe  mint  a  zengése,  nagyobb  az  alaki  gondja  mint  a 
szenvedélye  sodra.  1856-ban  visszajut  Erdélybe,  a  marosvásárhelyi  főiskolá- 
hoz, s  a  természet  költészete  helyett  a  természet  kutatása  foglalja  el.  Meg- 
indítja a  Marosvásárhelyi  Füzeteket,  ez  ismeretterjesztő  folyóiratot  s  kiadja 
1871-ben  az  Uj  világnézlettt,  a  materializmus  tanát,  melyért  ismételve  sok 
ismerettel  és  erős  meggyőződéssel  harcolt;  1879-ben  hal  el. 


A  forradalom  után  \-aió  líránk  e  hivatottabb  és  nemesebb  képviselői  \' 
közt  egészen  magában  áll  Vajda  JAnos,  határozott  és  merész  eredetisé- 
gével, szenvedélyének  szaggató  viharával  és  eszméinek  sötét  villogásával ; 
a  világfájdalomnak  és  embergyűlöletnek,  a  végtelenséggel  való  vívódásnak 
és  hazafias  borongásnak,  a  szerelmi  kárhozatnak  és  szilaj  érzékiségnek 
kifejező,  Olykor  megdöbbentő  dalnoka.  Még  a  Petőfi  hódításának  idejében 
lép  fel,  s  a  petöfieskedés  divatának  korában  fejlődik,  némely  olyan  vonással, 
hr.gy  Zilahy  Károly  egyenesen  azt  mondta  róla,  mikép  Petőfi  a  Felhőkből 
elvesztett  valamit  és  Vajda  János  találta  meg:  annak  kápráztató  hatásától, 
ennek  uralkodó  áramlatától  mégis  megőrizkedik,   s   kezdettől  fogva   önma- 


"26  A  MAGYAR  LÍRA   A   FORRADALOM   UTÁN 


gából  merít  és  önmagát  adja ;  egyénisége  már  első  gj^jteményeiben  sajátos 
és  jellemzetes  önállóságával  jelentkezik.  Azóta  nőtt  és  izmosodott,  de  termé- 
szete alaptulajdonságaiban  nem  változott.  Már  első  gyűjteményeinek  benyo- 
mása alatt  Erdélyi  János  ügy  jellemzi  költészetét,  mint  a  mely  olyan 
embertől  ered,  kinek  szívébe  nyílvessző  tört  vagy  szívében  fulánk  maradt, 
azért  lelkére  nehéz  borongás  árnya  íródott;  innen  verseinek  keserűsége, 
öntépelődésre  mutató  színe,  kínkacajos  gúnyja  és  maró  fájdalmassága; 
nála  az  érzelmek  siralomvölgyében  járunk,  hol  a  szenvedély  süvölt,  egészen 
az  idegek  tülfeszűltségéig,  a  mi  majd  kimerülésben,  majd  merevségben 
váltakozik ;  a  hol  a  képzelődés  a  gyehenna  tűzeivel  kacérkodik,  merő  átok, 
láng,  izzó  velő,  vér,  gyilok,  fagy,  gúnykacaj,  örülés,  ördög  a  tépelődés 
merényei  közepett.  Költészetében  a  követelés  és  lemondás,  áldás  és  átok, 
élv  és  fájdalom  szélsőségei  tűnnek  elénk,  s  e  távol  eső  képezetek  egymásra, 
egymás  ellen  mozgásba  téve,  küzdelemben  hatva,  és  utoljára  kibékítve  olyan 
eleven  játékot  űznek,  hogy  a  hol  a  művészet  meg  nem  fogan  is,  az  érdek 
mindig  valósul  S  ezt  a  jellemzést  a  költő  félszázados  munkássága  is 
igazolja,  legfolebb  csak  egyéniségének  egyes  vonásai  lesznek  élesebbek  és 
jelentősebbek:  kezdettől  fogva  annyira  eredeti  az. 

Született  1827  május  7-én,  Pesten,  de  már  gyermekkorában  Fehér- 
megyébe, a  váli  erdőbe  kerül,  hol  apja  az  erdész.  Itt  szívja  be  a  termé- 
szetnek, őszinteségnek,  igazságnak  azt  a  mély  szeretetét,  mely  később 
költeményeiből  kiárad.  Tanulmányait  Székesfehérvárit  kezdi  s  a  fővárosban 
végzi,  két  évig  a  Vajda  Péter  oldalán,  ki  nemcsak  lelke  rokonságával  hat- 
hatott gyermeki  benyomásainak  érlelésére,  de  példájával  költői  erének  míve- 
lésére  is,  legalább  első  beszélyeinek  sajátos  nevei,  Árviola  és  Ártor  reá 
emlékeztetnek.  A  szenvedély  ábrándja  és  nyugtalansága  korán  viszontag- 
ságokba sodorja :  előbb  szinészszé  lesz,  s  hányódva,  nyomorkodva  járja  be 
a  két  Magyarországot,  majd  az  alcsúthi  uradalomban  és  a  pesti  gazdasági 
egyletnél  talál  alkalmazást;  belemerűi  a  forradalmi  fiacalság  mozgalmaiba, 
aztán  a  függetlenségi  harc  küzdelmeibe,  hogy  a  leveretés  után  az  elnyomás 
kormányának  büntető  keze  reá  nehezedjék.  Besorozza  közlegén>Tiek  a 
Konstantin- ezredbe  és  Olaszországba  rendeli,  de  egy  esztendő  múlva  haza 
bocsátja.  Vajda  ekkor  a  földbecslésnél  előbb  Halason,  utóbb  Budán  hiva- 
taloskodik,  végre  Pestre  költözik,  s  mint  a  Magyar  Sajtó  dolgozótársa  és 
1857-től  a  Nő  világ  szerkesztője  teljesen  az  irodalomnak  szenteli  magát. 
Költeményei  Eddigelé  keveset  írt,  noha  már   1844-ben  megszólalt;  csakis  1 855-ben 

jelent  meg  első  lírai  gyűjteménye,  a  hevülő  érzések  e  kis  könyve  és  1856-ban 
Béla  királyfija^  e  hosszabb  költői  beszélye :  de  neve  már  jó  hangzással  bírt, 
s  még  Ildikóiéig  ez  öt  felvonásos  gyönge  tragédiája  1857-ben  sem  ronthatta 
meg;  pedig  történeti  felfogásában  és  drámai  jellemzésében  egyaránt  hibás. 
Ékesebben  beszélnek  hivatásáról:  az  Uj  dalok  1858-ból  és  a  Vészhangok 
1860-ból,  mikben  a  Sirámok,  Szerelem  átka  és  Gina  emléke,  a  m^indító 
és  megrázó  dalok   e   három  gazdag   sorozata,   hogy  az  Erdélyi   szavainál 


A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN  727 


maradjunk,  a  magok  sötét  egével,  fekete  levegőjével,  hangulatuk  alanyi 
bensőségével  és  emberi  természetünk  megannyi  ellenmondásával  Vajda  Jánost 
már  lelke  és  vére  valójában  ismertetik  meg.  Majd  következik  1862-ben  két 
röpirata:  az  Önbírálat  és  Polgárosodás  Aristides  álnévvel,  mind  a  kettő 
magvas  fejtegetés,  ébresztő  és  intő  szózat;  az  az  önismeretet  állítja  oda 
szükségszerű  tényezőként,  hogy  a  nemzet  hibáinak,  önhittségének,  munkát- 
lanságának,  egyszersmind  az  irodalmi  üzérkedésnek  tudatára  jusson;  ez  a 
mívelődés  eszközeit  tárja  fel  és  a  társadalom  félszegségeit  ostorozza  előtte, 
hogy  a  magyart  a  nyugoti  haladás  útjára  és  magaslatára  terelje.  1869-ben 
Egy  honvéd  naplójából  címen  forradalmi  élményeit  bocsátja  ki ;  e  beszédes 
és  színes  lapokat,  melyek  nemcsak  a  nagy  időnek  sok  érdekes  eseményébe,, 
de  magasztos  szellemébe  is  beavatnak  annyi  közvetlenséggel,  mintha  C3ak 
szárnya  suhogása  felettünk  csapna  el.  Vajda  1870-ben  a  Kisfaludy-társaság 
tagja  lesz,  s  két  év  mülva  ennek  kiadásában  rendezi  sajtó  alá  Kisebb  költe- 
ményeit, elbeszélő  és  lantos  darabjainak  javát.  A  vékony  kötet  meggyőzően 
bizonyítja,  hogy  nem  a  sokra  dolgozik,  csak  a  lelki  viharok  dúló  vészei 
és  gyötrelmes  merengései  ihletik.  Azért  később  is  csak  ritkán  lobban  meg, 
gyűjteményei  rendszerint  csak  évek  múlva  jőnek  meg-megszaporodva :  így 
1876-ban  az  Ujabb  költemények,  1882-ben  az  összes  költemények,  két 
kötetben;  1884-ben  a  Dalok  és  Beszélyek,  Jankó  János  rajzaival;  1887-ben 
Ujabb  munkái,  két  kötetben;  az  első  próza  hírlapi  cikkeiből,  a  második  a 
dalok  és  beszélyek  újra  nyomása;  végre  1892-ben  Költeményei,  az  utolsó 
öt  esztendő  termése. 

Vajda  János  lelke  röpténél,  vére  lobogásánál,  ifjonti  emlékeinél  fogva  Lírai  köitésze- 
a  romanticizmus  követője,  mint  lantos  és  elbeszélő  egyiránt.  Mintha  csak 
gyermeki  éveinek  tündérvilága,  az  erdő,  hol  a  mélyedő  árny  a  villanó 
fénynyel  váltakozik,  a  maga  nagy  arányait  és  éles  ellentéteit  beleoltotta 
volna,  kizárólag  azt  szereti :  a  mi  szokatlan,  szertelen,  rendkívüli,  sőt  egyetlen, 
a  mi  ellenmondásos,  bonyolult,  rejtelmes  és  fenséges.  A  forradalmi  idő,  a 
nagyság  és  dicsőség  e  tüneményes  kora,  megigézi  áramlatával,  mert  akkor 
a  rendes,  köznapi,  óvatos  és  számító  nevetség,  sőt  megvetés  tárgya  volt; 
őszinteségtől,  nagylelkűségtől,  bátorságtól  és  lelkesedéstől  hevültek  a  szívek ; 
a  schönbrunni  kert,  a  természet  és  művészet  e  csodás  alkotása,  elbűvöli 
vonatkozásával,  s  egy  egész  nyáron  mindennap  ellátogat  oda  azért,  hogy 
lássa  azokat  a  fákat,  a  falakat,  a  szobrokat,  melyek  előtt  Napóleon  épen 
félszázaddal  előbb  elhaladt,  hogy  lelke  ennek  a  gondolatnak,  ő  itt  járt, 
csillogó  tengerében  fiirödhessék.  Az  ily  felfogással,  a  romanticizmus  ez 
eleven  erejével  hazajias  költészete  nem  lehet  egyéb,  mint  a  nagyság  és 
dicsőség  sóvár  tisztelete  s  a  megalkuvó  élet  és  szükséglet  türelmetlen 
elítélése;  valóban  az  a  néhány  hazafias  éneke,  a  mi  van,  a  nagyzó  álmok 
és  csüggesztő  csalódások  heves  kifejezése.  Vérmes  reménykedésében  azzal 
a  jövővel  kecsegteti  nemzetét,  melyet  isten  a  franciának  szánt,  a  diadalnak 
azzal  a  dicsőségével,  hogy  Franciaországot  is  ő  szabadítja  meg;   magasz- 


728  A  MAGYAR  LÍRA  A  FORRADALOM  UTÁN 


talva   énekel  a  vörös  sipkásról,  a  régi  vitézségről:   míg   az   elbukás   után 
félve,  vívódva  és  merengve   szövi    sejtelmeit  a  feltámadásról  és   megírja 
A  virrasztókeity  meljmek  nyomott,  fojtó  hangja  olyan  mesterien  talál  ahhoz 
a  nyomott,  fojtó  időhöz.  S  a  mikor  megtörténik  a  feltámadás,  de  a  kiegyezés 
be  nem  váltja  azokat  a  merész  ígéreteket,  miket  a  nemzet  fényes  küzdel- 
mével és  magasztos  szenvedésével  szerinte  kiérdemelt,  a  háborgó  harag  és 
kavargó  keserűség  kitörésével  támad  a  kerítők  ellen,  s  csalódása,  kétségbe- 
esése annyira  ragadja,  hogy  még  azon  is  töpreng :  szeretheti-e  hónát  tovább, 
megengedi-e  a  becsület  ?  Ebből  a  hangulatból  fakad  Luzitán  dala,  a  hazafias 
líra  egyik   erős  alkotása.  Töprengése  enyhül,  hazaszeretetének  tüze  el  nem 
lobban,  hisz  a  Jubilatébsin  bizakodva  mutat  legalább  a  népre,  mely  még  ép, 
és  vigasztalásul  a  második  ezredévről  álmodik,  mely  szebb  lesz,  mert  nem 
halhat  meg  e  hite  nélkül.   Az   ily   felfogással,  a  romanticizmus  ez  eleven 
erejével  szerelmi  költészete  nem  állhat  másból,  mint  az  elkárhozódó  boldog- 
talanság dalaiból.  Hiszen,  a  mint  maga  vallja,  ő  nem  tud  szeretni  lanyhán : 
csak  szertelen,  szörnyen,  nagyon;  ügy  ég  a  szíve,  mint   a  kátrány  a  ten- 
geren kigyúlt  hajón;  a  mint  maga  vallja,  az  ő  szerelme  nem  való  sem  égbe, 
sem  földre,  nincs  az  teremve  csöndes,  olvadó  szelíd  gyönyörre  r  épen  azért 
a  mi  másnak  áldás,  az  öröklét  és  istenség    foglalata,  neki  merő   kárhozat, 
istennek  ostora.  Mert  az   ő   szörnyű  lángja    hiába  lobog,  nincs   a  ki  úgy 
viszonozza,  sőt  nincs   a   ki   viszonozza.  Az  ő  szívének  földi  átka  a  vissz- 
hangtalanság  és  vigasztalanság,  mert  a  végtelen  világ  —  végtelen  üresség 
számára ;  a  kikért  eseng,  mint  a  Szerelem  átkának  méltatlan  eszménye,  mint 
a  Gina  emlékének  bódító  hide^  szépsége  nem  üdvözítik,  nem  üdvözíthetik  : 
s  ő  vergődő    büszkeségével  és  izzó  érzékiségével  sziláján  küzködik.   Az  el 
nem  nyert  és  mégis  elvesztett  boldogság  kárhozata  zeng  örökké   dalaiban, 
a  féktelen  szenvedély  hangjain  és  féktelen  képzelődés  színeiben;  s  a  hol  a 
bántó  nyers   érzékiségtől  megtisztul,   fölemelő  nemességgel   és   megragadó 
erővel.  A  viszonzatlan  szerelem  ez  elkülönítő  szigetén  valami  nagy,  rejtett 
bánat  fogja  el  az  egész  tájat,  s  a  költő  is  elborul  benne:  világfájdalma  és 
embergyűlölete   megfogan,   hangot   keres   és   fel-felsüvölt,    sötétlő    képeket 
sugallva:   a  hideg  szellő  a  hóhér  kezére,   a   zöld  levél  a  sziszegő  kígyóra 
emlékezteti ;  s  ügy  tetszik,  mintha  fenyves  erdőn  járna,  hol  az  árnyék  szem- 
fedőként leng  s  egy  bujdosó  nesz  susog :  koporsó  lesz  minden  fából.  S  meg- 
hasonolva  szerelmében  ama  csodálatos  és  imádatos  női  alakok  iránt,  kiknek 
kegyetlen   tökéletessége   csábítja,   hideg   visszatartása   lázítja,    meghasonlik 
önmagával,  mert  jobb  meggyőződése  ellenére  rejtelmes  hatalmokért,  bűbájos 
igézetükért  mégis   őrületesen   szereti   őket;   noha  méltatlanokkal  kijátszva 
vagy  fagyos  gúnynyal  kikacagva,  hasztalanul  és  céltalanul  esenkedik  utánok. 
De  jellemök  bonyolultsága  és  helyzetük   szokatlansága  ingerli  is,  gyötri  is, 
kínos   ellenmondások  között,   a  szenvedély   szélsőségeiben,   viharos  csatto- 
gásában  és   töredelmes  ellágyulásában  vívódik;   s  vívódása,   a   mély  meg- 
indulások és  erős  rázkódások  e  lelki  küzdelme  oly  drámai,  hogy  Endrődi 


A  MAGYAR  LÍRA   A  FORRADALOM  UTÁN  729 


Sándor  méltán  nevezte  szerelmi  dalsorozatait :  lírai  drámáknak.  Van-e  még 
egy  oltár.  Látlak  én  még,  látni  foglak,  Eltakartam  képed.  Óh,  hogy 
panaszkodnak  és  annyi  más,  erejök  hevével  vagy  szenvedésök  gyászával 
a  szívbe  kapnak.  A  viszonzatlan  szerelem  ez  elkülönítő  szigetén  magába 
vonul,  elzárkózik ;  az  embereket  kerüli  és  megveti,  hiszen  hitványak,  irigyek, 
hazugok  és  csalók;  mert  hazudni  és  csalni  csak  az  ember  szabadalma; 
szeretne  elvonulni,  hogy  elfeledje,  mikép  ember  is  van  a  világon,  és  meg- 
sirassa, hogy  a  világra  született.  Előlük  az  erdő  magányába  menekszik, 
nem  gyógyulást,  csak  enyhűletet  keres,  hisz  neki  már  kárhozat  az  élet  és 
nem  vígasz  a  halál.  Csak  akkor  lágyul  meg,  olvad  gyűlölete  és  keserűsége 
fájó  mélabúba,  ha  régi  tündér  világának  emléke  csillan  lelkébe,  mint  a 
Tavasz  felé  és  a  Gyermekkorom  tájéka  mutatja,  vagy  régi  szerelmének 
halványával  akad  össze  —  a  sír  előtt,  mint  a  Harminc  év  után  meg- 
ható hangja  vallja.  Csak  akkor  tölti  el  büszke,  bár  szomorú  vígasz,  ha 
az  Üstökösre  tekint,  mely  sugárecsettel  írja  végzetét:  egyenes  pályáján 
bárhova  megy,  az  is  mindenütt  egyetlen,  idegen.  A  költő  újabb  énekei 
közt  kétségtelenül  ez  a  kettő  áll  a  legmagasabb  színvonalon. 

Vajda  János  ez  egyedüliségében,  ez  elzárkózásában,  költői  egyéni-  ^}^^^\ 
ségének  e  büszke,  de  szomorú  kiváltságában  a  lét  nagy  kérdésein  gya- 
korta tépelődik:  homlokán  a  vampir,  a  vérivó  gondolat.  A  végtelenség  és 
végesség,  az  elmúlás  és  feltámadás,  az  élet  célja  és  a  sír  titka,  a  lenni 
vagy  nem  lenni  bölcselő  költészetében  minduntalan  foglalkoztatja,  sőt  ismét- 
lésekbe bonyolítja.  Majd  a  tudás  ragadja  és  merész  határozottsággal  vonja 
le  következéseit,  majd  a  hit  köti  meg  és  szívesen  ráfeledkezik  vígasztala* 
sara:  de  a  tudást  a  hittel  kibékíteni,  összhangba  olvasztani  nem  bírja. 
Gondolkozása  ennélfogva  bölcselő  költészetében  következetlen,  az  ellen- 
mondásoktól meg  nem  szabadul.  A  Végtelenségben  isten  a  természet  tör- 
vényével szemben  maga  is  tehetetlen,  a  Megnyugvásban  és  Nyári  éjjelben 
maga  a  törvény,  mely  a  mindenségben  uralkodik,  s  a  csillagok  tábora  közt 
mozdulatlan  nyugalma  fenségében  áll,  a  mint  menetöket  igazgatja ;  a  Vég- 
telenségben gúnyolja  azt  a  kötelet,  melyen  a  hivő  a  maga  szűk  völgyé- 
ből, honnan  csak  az  égre  van  kilátás,  a  föld  mélyébe  a  feltámadás  remé- 
nyével ereszkedik ;  a  Jelenetekben  és  Sirboltbwn  jól  esik  mégis  tudnia,  hogy 
a  keresztfáról  suttogó  szél  azt  tanítja:  kinyílik  a  rózsa,  kihajt  a  levél,  — 
ébredés  van  a  mennyben.  Mindamellett,  ellenmondásai  dacára,  bölcselő  köl- 
tészetében sok  az  erő,  s  a  lét  nagy  kérdéseinek  szédítő  örvényei  fölött  a 
romanticizmus  szertelen  képzelődésével  szállong  végletes  határokon.  Meg- 
esik rajta,  hogy  gondolata  száraz,  kifejezése  próza,  mert  általában  a  ver- 
selés csínja  ellen  nem  egyszer  vétkezik,  mintha  csak  az  alaki  tökély  művé- 
szetét megvetné  vagy  nem  bírná :  rendszerint  azonban  a  költőiség  fényében 
és  melegében  jelenik  meg;  s  világfájdalmának  jajjá  és  sötét  borújának 
panasza  megdöbbentő  közvetlenséggel  tör  elő.  Vajda,  mint  lantos  költő  önálló, 
mindenek  fölött  igaz.  S  ha  nem  is  él  addig,  mint  magába  vetett  büszke  hite 


'30  A   MAGYAR  LÍRA   A  FORRADALOM  UTÁN 


hirdeti,  míg  ez  a  világ  világ  lesz,  megújul  benne  a  tavasz,   emberkebelben 
egy  iszív  érez  és  dobban  arra,  mi  igaz ;  míg  erdő  a  visszhangos  hegyekben, 
mezőkön  liliom  terem,  lesz  illat  a  virágkelyhekben  és  a  szívekben  szerelem: 
költészete  mai  líránk  legmaradandóbb  terméséhez  tartozik. 
.^Költői  Mint  elbeszélő  jelentéktelenebb.   Alanyisága  sokkal  hatalmasabb,  sem- 

elbeszelesei  "^  ^        o 

hogy  egészen  nyugodt  és  tárgyias  bírna  lenni.  Sőt  úgy  tetszik,  hogy  elbe- 
széléseiben a  maga  eszményei  és  viszonyai  nyernek  újabb  meg  újabb 
alakot.  A  Szerelem  átkának  és  Gina  emlékének  hódító  hideg  szépsége 
villan  elő  Arviolábafi,  a  kiállhatatlan  szépben.  Dalimában,  a  kőszívűben, 
Idában,  a  szűz  hó-derekúban,  Isidorában,  kinek  válla  a  kordillerák  hava 
és  haja  lobogó  láng,  bájai  íttasító  rohamra  lelkesítenek;  Leondban,  kinek 
minden  parányi  ize  lázít  és  öldöklő  tekintete  megfagyaszt,  hogy  a  kire 
esik,  örökre  ott  marad,  mint  ijesztő  botránykő-darab  dermedten,  de  ölelése 
mámorával  kibékít  a  mulandósággal.  Aranka  ép  úgy  kiállhatatlan,  mint 
Arvíola,  a  héttomyú  vár  királykisasszonya  ép  úgy  jéggé  változik  az  előtt, 
a  kit  nem  szeret,  mint  Gina.  S  az  az  alapeszme,  melyet  Gyulai  az  Alfréd 
regényében  kiemel,  hogy  egy  mélyen  érző  szívre  mily  varázshatást  gya- 
korolhat egy  kacér  nő  bája,  meglelhető  a  Szerelem  átkáhan  és  Gina  emlé- 
kében, a  Találkozásokban,  Ábel  és  Arankában,  a  féktelen  szenvedély  fel- 
felszakadó érzéki  lihegésével,  mert  a  költő  hősei  teljesen  az  ő  izzó  vérével 
bírnak.  Jellemzése  ennélfogva  nem  rendelkezik  sok  színnel,  változatos 
alakítással ;  meseszövése  pedig  laza,  a  véletlen  sokszor  játszik  bele.  De  teli 
vannak  lírai  szépségekkel ;  a  kisebbek.  Bojtár  Bandi,  A  kiállhatatlan  szép, 
A  jávorfa  regéje  ép  úgy,  mint  a  nagyobbak,  Béla  királyfi,  Alfréd  regétbe 
és  a  Találkozások.  Még  a  legsikerültebb  két  meséje:  Ábel  és  Aranka  és 
Törzsök  Jankó  vagy  a  három  erős  ember,  melyek  a  népies  alkotások 
naiv  hangján  s  a  hamis  kártya  kivételével  azok  egyszerű,  naiv  indítékaiból 
szövődnek.  Az  első  az  igaz  embernek  megjutalmazása,  mert  Aranka,  a 
hortobágyországi  hercegkisasszony  a  fényes,  cifra  kérők,  üres,  nyalka  királyfiak 
helyett  Ábelé,  a  szép  juhászbojtáré  lesz,  kinek  szíve  jóra  bátor  és  nem 
hamis,  tenni  rosszat  nem  tud,  még  ha  akarna  is;  a  második  az  igazság 
diadalának  példázása,  mert  azt  hirdeti,  hogy  a  bűnös  kapzsiságnak  gya- 
lázat a  vége  és  a  földi  üdvözülésnek  becsület  a  titka.  A  Vajda  sötét  világ- 
nézletébe  épen  beleillik,  hogy  e  felemelő  és  magasztos  erkölcsi  eszmék  hősei 
Ábel  és  Törzsök  Jankó  csak  a  mes^  országában  élnek.  De  ám  legyen, 
leikök  nemességéből  és  szívok  jóságából  azzal  nem  veszítenek.  E^  a  két 
mese,  mind  a  kettő  három-három  énekben,  ép  úgy  kitűnik  az  elbeszélés  folya- 
matosságában, mint  a  népies  képzelet  és  nyelv  színeivel. 

Vajda  1894-ben  töltötte  be  költői  működésének  félszázadát,  a  mikor 
a  nemzet  legjobbjai,  a  Wekerle-kormány  tagjai,  az  irodalmi,  művészeti, 
társadalmi  és  politikai  élet  legnevesebb  képviselői  ép  oly  elismerő,  mint  m^- 
tisztelő  irattal  üdvözölték. 


fftiríí 


"WT"^ 


84.  Jókai  Mór  ós  a  regény. 

I. 

[  Mór  legfényesebb  tehetsége  újabb  regényirodalmunknak ;  j, 
lyája  azt  az    összes  irodalmak   történetében    ritka    jelen- 
get mutatja,   hogy  egy  félszázados  munkásság  bámulatos 
■mékenységében    költői    ereje,    gazdagsága    és   elevensége 
oly  kevéssé  lankad  és  fogy,  mint  a  közönség  érdeklődése 
és  szeretete  iránta.  A  félszázados  uralkodás,  a  hatalomnak  egyenlő  magas- 
latán, a  trónokon  is  ritka :  a  költészet  birodalmában   majdnem    páratlan. 
Még  hozzá  az   övé  nemcsak   benn,  a  magyar  szó   kis  világában,  tartja 
ragyogó  és  szeretetr^néltó  szellemének  erejével  kétségbevonatlan  elsőségét : 
hanem   ennek    határain   túl    is   dicsőségesen    hódító    uralkodás.    Költőink 
között,  Petőfin  kívül,   nincsen  senki,  kinek  nevét  a  művelt  világ  minden 
nyelvén  annyi   ember  ismerné,  munkáit   annyi   olvasná   és  szeretné,  mint 
Jókai.  A  magyar  költői  szellemnek  nemcsak  csodálatos  gazdagsága  nyilat- 
kozott meg  benne,  hanem  hódító  ereje  is  érvényesült. 

Egész  nagy  könyvtárt  megtöltő  művei  épen  nem  egyenlS  értékűek. 
Működése  sokoldaliíságánál,  képzelete  nyugtalanságánál  és  túlzó  hajlamánál, 
de  különösen  az  alkotásban  való  könnyűségénél  fogva  nem  is  lehetnek  azok ; 
a  mily  könnyű  megmagyaráznunk  ezt  az  ingadozást,  ép  oly  nehéz  azt, 
hogy  ennek  ellenére,  ellenére  életkorának,  hanyatlásról  nála  szó  sem  lehet : 
hisz  legremekebb  műveinek  egyike  épen  utolsó  népies  regénye,  melyet  már 
hetvenedik  évéhez  közel  írt.  Ingadozása  mellett  is,  pályája  a  költői  és 
méltó  sikerdmek  szakadatlan  láncolata,  legelső  népies  novelláitól  kezdve  a 
Magyar  nábobon  és  Kárpátky  Zoltánon.,  az  Uj  földesúron  és  Araity 
emberen  át  a  Tengerszemű  hölgyig  és  a  Sárga  rózsáig.  E  pályának 
mindkét  oldalában,  Jókai  életének  és  költészetének  képében  van  egy-egy 
olyan  vonás,  mely  bennünket  a  mi  lö  szempontunkból,  a  magyar  költői 
szellem  valójának  és  fejlődésének  szempontjából,  különösen  érdekelhet. 

Irodalmunk  történetének  egyik  jellemző,  talán  legjellemzőbb  vonása, 
hogy  a  magyar  költő  majdnem  kivétel  nélkül  magyar  politikus  is.  A  nemzet 
érzését  serkentő,  kifejező,  vezérlő  költészetével  mindig;  de  igen  sokszor  a 
politikai  életben,  történetben  való  egyenes  részvételével  is.  Nemcsak  a  leg- 


732  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 

nagyobbakra :  Zrínyire,  Gyöngyösire,  Petőfire,  Keményre,  Eötvösre  gondol- 
hatunk, hanem  a  kisebbeknek  is  egész  seregére.  Olyanféle  tartózkodó 
viszony,  a  milyenben  például  Goethe  áll  a  politikához,  nálunk  példátlan  és 
alig  lenne  elképzelhető.  Még  olyan  költőinket  ís,  a  kik,  mint  Kazinczy, 
egész  valójukkal,  tehetségökkel  és  törekvéseikkel  az  elvont  szép  kultuszába, 
látszanak  olvadni,  vagy  a  kik,  mint  Arany,  természetöknél  fogva  félre- 
húzódni és  elvonulni  igyekszenek  az  életnek  minden  zajától :  még  az  ilye- 
neket is,  pályájuknak  egy-egy  pontján,  elragadja  cselekvő  szereplésre  annak 
a  géniusznak  politikai  törekvése,  melynek  fölkentjei.  Mind  a  ketten  meg- 
fordultak azon  a  veszedelmes  mezőn,  hol  *halni  volt  esély  E  tekintetben 

is  érdekes  Jókai  pályája, 
mely  nemcsak  félszázados 
költői,  hanem  körülbelül 
ugyanolyan  régi  politikai 
pálya  és  ez  irányban  talán 
a  leghosszabb  és  legkitar- 
tóbb  mindazok  között,  me- 
lyeket politizáló  költőink 
életrajzaiból  ismerünk.  Po- 
litikai ellenfelei,  sŐt  irodalmi 
kritikusai  is,  kükHiösen  ré- 
gebben, el-elmondogatták, 
hogy  minek  osztja  meg 
erejét,  miért  nem  szenteli 
egészen  a  költészetnek ;  de 
mi  azt  híszszük,  hogy  ma- 
gának   ez    a    látszólagos 

Jík^  Múr  EytrmekkorL  lakóháza  Komicombün.  megOSZtása,     a    poUtikáhOZ 

emiéktiLWóittL  való  hű  és  kitartó  ragasz- 

kodása   is   magyar   tulaj- 
donság, melynek  gyökerei  mélyebben  rejlenek  az  egyéni  kedvtelésnél 
te  1825-ben   február    19-én  született    Komáromban,    hol  atyja,    Asvai 

Jókay  József  ügyvéd  és  árvagyám  volt.  Eleven  képzeletét,  mesemondó 
kedvét  és  tehetsegét,  vidám  humorát,  úgy  látszik,  anyjától,  Pulay  Máriától 
örökölte.  Ügyessége,  csinossága  és  gyors  felfogása  ellenére  komtdy  és 
visszahúzódó  fiú  volt,  iskolatársai  Jámbornak,  szólogatták:  mintaképe  az 
első  eminensnek,  ki  a  komáromi  kis  kollégiumból,  majd  Pozsonyból,  Pápáról 
és  Kecskemétről  a  legkitűnőbb  bizonyítványokat  vitte  haza  s  a  rajzban  is 
annyira  haladt,  hogy  egy  ideig  festőnek  készült  Pápán  barátkozott  meg 
1842-ben  Kerkápoly  Károlylyal,  kivel  együtt  lakott,  és  Petőfivel,  ki  tanuló- 
társa  volt  s  a  »képzö  társulatnál*  ^yütt  nyalek  jutalmakat  Petőfi  a 
Szili  és  való  cimű  románccal  nyerte  meg  a  Kovács  Páltól  kitűzött  két 
aranyat,  Jókainak  pedig  a  Tüz  és  víz  cimű  novellája  lett  nyertes.  Ez  idétt 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  FEGÉNV  733 

már  a  festészettől  mindinkább  az  irodalom  felé  fordült  hajlamával  s  a 
tizenhét  éves  deák  egy  akadémiai  pályázaton  is  megjelent  a  Zsidó  fiú 
című  drámájával,  melyet  a  bírálók  figyelemben  részesítettek.  Iskoláinak 
bevégzése  után  patvaristáskodott  Komáromban,  majd  jurátu^odott  Pesten  s 
1846-ban  letette  az  ügyvédi  cenzúrát,  de  ügyvédi  gyakorlatot  sohasem 
folytatott.  Petőn  megismertette  a  fiatal  írókkal;  a  Pesti  Divatlapban  s  az 
Életképekben  megjelent  novellái,  valamint  elsŐ  r^énye,  a  Hétköznapok,  az 
író  világban  feltűnést  keltettek  s  a  közönségnél  tetszést  arattak;  egészen 
az  írói  pályára  szánta  magát  s  politikai  és  szépirodalmi  lapoknak,  külö- 
nösen az  Életképeknek  munkatársául  sz^ődötl.  E  népszerű  hetilap  szer- 
kesztését 1847-ben  átvette  Frankenburgtól  s  saját  novelláival,  de  a  fiatal 
irodalom  legkiválóbb  tagjainak  dolgo- 
zataival is  emelte  értékben  és  érdekes- 


Itt  kezdődik  politikai  szerepe  is. 
Petőfivel  együtt  vezértagjává  lett  az  Ifjú 
Magyarországnak,  fiatal  írók  nemzeti  és 
szabadelvű  politikai  egyesülésének;  s  az 
1848-diki  márciusi  napok  mozgalmainak ; 
a  népgyűléseknek,  a  >  nemzet  kivánatai< 
szerkesztésének,  hazafias  tUntetésdcnek  s 
a  sajtó  felszabadításának,  mint  szónok  és 
újságíró,  egyik  főtényezője  volt.  Szépiro- 
dalmi lapjában  is,  melyet  már  Petőfivel 
szerkesztett  ^yütt,  a  radikális  politika, 
szelleme  mind  nagyobb  tért  foglalt,  míg- 
nem a  közélet  tornyosuló  viharai  között 

a  vállalat  megszűnt  Jókai  akkoriban  vette  ■        ~-^^ 

nőül  a  nemzeti  színház  kitűnő  drámai  mű-        j^kai  íijiikort  arcképe.  (Saját  rajza,  iswj 
vésznőjét,  Laborfalvi  Rózát  s  a  menekülő 

kormányt  1849  elején  Debrecenbe  követvén,  békéltető  szellemben  m^ndí- 
totta  az  Esü  Lapokat.  A  forradalom  legyőzetése  után  az  ö  neve  is  annak  a  *  '°"^ 
harmindcét  írónak  lajstromába  került,  kiknek  a  vértörvényszék  kivégeztetését 
kívánta.  Soká  rejtőzködött  a  borsodi  Bükk  rengetegeiben ;  de  utóbb  az  iro- 
dalom amnesztiáttatván,  az  ő  üldöztetése  is  megszűnt  s  visszatérhetett  Pestre. 
Forradalmi  és  csataképei  s  a  Bujdosó  ttaplóia.  (1850,  1851)  voltak  első 
kiadott  kötetei :  a  költészet  politikája.  A  közrémület,  a  halálos  szorongás 
napjaiban  e  könyvekkel  ügy  szólván  Jókai  az  első,  ki  a  közelmúlt  dicső- 
ségének ragyogó,  izgató  festéseivel  a  zsibbadó  nemzetbe  lelket  önteni 
törekszik.  Ugyanannak  az  igyekezetnek  képezik  mintegy  folytatását  a 
Véres  kö»yvbsn  (1855)  a  keleti  háború  képei,  melynek  fejlődésétói  a  nemzet 
szabadulását  várta.  Ez  egyenesebb  politikai  célzatok  mellett,  az  önkény- 
uralom szomorú  napjaiban,  a  magyar  szellemi  élet  elevenségét  alig  táplálta 


734  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 


valami  sikeresebben,  az  irodalom  és  a  közönség  körében  egyaránt,  mint 
Jókai  lankadatlan,  kifogyhatatlan,  mindig  érdeklő  írói  munkássága.  Nincs  is 
e  korszak  magyar  életének  művészibb  és  jellemzőbb  képe,  mint  az  Új 
földesúr  (1863).  Hogy  ebben  a  politikától  teljesen  elzárt  s  mégis  a  poli- 
tikát teljesen  uraló  magán-  és  társaséletben  nem2:eti  eszményeink  az  elfojt- 
hatatlan  tűz  erejével  élnek  és  harapóznak  tovább:  ennek  szításában  Jókai 
hirlapírói  (Remény,  Délibáb,  Vasárnapi  Újság)  és  költői  munkásságának 
oroszlánrésze  van.  Novelláinak  és  regényeinek  hosszú  sorával  ő  tudja 
legjobban  éreztetni  a  közönséggel,  hogy  a  külföld  regényirodalma  sem  nem 
elégséges,  sem  nem  az  igazi  szellemi  tápláléka.  Még  színművei  közt  is, 
melyek  írói  árnyoldalait  élesebb  világításban  mutatták,  van  egy,  mely  nemes 
és  költői  hazafias  páthoszával  évtizedekig  lelkesítő  hatással  volt :  a  S^gd- 
vári  vértanúk,  A  nemzeti  élet  hajnalhasadását  is  az  ő  1858-ban  meg- 
indult élclapja,  az  Üstökös  jelzi  először:  a  világ  folyásából  űj  remén>1 
merítő,  líj  erőhöz  jutott  magyar  szellem  itt  kezd  elsőben  a  gúny  szárnyain 
föléje  emelkedni  hátráló  ellenségeinek.  Humora  pompás  fajképeket  teremt 
benne,  mint  Tallérossy  Zebulont  és  a  Politikus  Csizmadiát,  s  itt  teszi  közzé 
nagy  hatású  politikai  költeményeit,  melyekben,  a  szerkesztés  és  verselés 
lazasága  mellett  is,  annyi  jóízű  tréfa,  annyi  lelkes  páthosz,  a  nemzeti  emlé- 
keknek oly  varázsos  felidézése  van  (Pro  és  contra,  Tallérossy  episztolája. 
Magyar  divat,  Utca  szegletén  ül  a  csonka  hős)  s  az  önkényuralmat 
követő,  úgy  nevezett  >kis  forradalom*  hangulatának  oly  jellemző  kifejezést 
adnak,  hogy  az  irodalomtörténetnek  méltó  róluk  is  megemlékezni. 
i.rsz'^kép'í'i^eif)  ^  1861-ben  összehívott  országgyűlésnek  már  tagja  lett  Jókai,  mint 

a  siklósi  kerület  képviselője  s  a  határozati  párthoz  csatlakozott.  Mint  ennek 
tagja  szerkesztette  a  Magyar  Sajtót,  majd  1863-ban  megalapította  a  Hont; 
1865-ben  ismét  belépett  a  parlamentbe,  melynek  1875  ig  balközép  pártjához 
tartozott,  azóta  pedig,  mint  Tisza  Kálmánnak  egyik  legbensőbb  barátja,  a 
szabadelvű  kormánypárt  tagja  s  1886  óta  a  Nemzet  főszerkesztője.  Pártjának 
s  az  egész  országgyűlésnek  máig  egyik  legnépszerűbb  és  l^elókelőbb  szó- 
noka. Egyike  az  utolsóknak  parlamentünkben,  kik  nem  hagj^ják  elfelednünk, 
hogy  a  szónoklat :  művészet.  Hatásának  forrása :  nem  a  hév,  mely  alig  tör  elő 
beszédeiből,  inkább  fordulatokban,  leleményben  kifogyhatatlan  humora  és 
melancholiája ;  ügy  szólván  csak  társalog,  de  az  éle  sűrű  villanásainak  s  a 
meghatottság  el-elborűlásainak  megkapó,  lebilincselő  váltakozásaival.  íg>^ 
személyiségét  és  működését  a  politikai  élet  köreiben  ép  oly  tiszteletes 
szeretet  környezi,  mint  az  irodalmiban.  Ezt  fejezte  ki  az  egész  nemzet, 
minden  rétege  és  osztálya,  kicsinye,  nagyja,  midőn  írói  arany-ünnepét 
páratlan  fénynyel  ülte  meg,  biztosítván  ez  alkalommal  összes  műveinek 
száz  kötetben  megjelenendő  nemzeti  díszkiadását  is.  A  költő  méltó  köszö- 
netét a  politikus  mondta  el,  midőn  az  1895-diki  brüsszeli  interparlamentáris 
kongresszuson  nemzetének  igazait  a  rágalmazó  támadások  ellen  a  művelt 
világ  előtt  fényes  sikerrel  és  dicsőséggel  védelmezte  meg. 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉXY  735 


De  ideje,  hogy  pályájának  másik  oldalát,  a  költőit  is  közelebbről 
szemügyre  vegyük.  Igyekezzünk  különösen  megállapítani  azt,  milyen  helyet 
tölt  be  Jókai  irodalmi  munkássága  szellemi  életünkben,  milyen  fokát  képezi 
fejlődésének,  mennyiben  és  mi  módon  hatott  reá.  A  forradalom  előtt  Jókaitól 
ugyan  csak  egy  regény  (Héköznapok)  és  egy  novella-gyűjtemény  (Vadon 
virágai)  jelentek  meg ;  de  ha  a  föltett  kérdésekre  kielégítő  feleletet  akarunk 
adni,  költészetünknek  ama  nagy  jelentőségű  forrongására  kell  visszamen- 
nünk, mely  az  egész  nemzeti  élet  forrongását  megelőzte  és  bevezette. 

1844,  1845  és  1846:  ez  a  három  esztendő  az,  mely  újabb  Soltésze- J^^^i^^'^^'í^^rra 
tünkben  a  nemzeti  elvet  teljes  győzelemre  juttatta.  Ezek  Tompa,  Petőfi,  Aranv  koitésze- 
Arany  és  Jókai  első  diadalainak  évei.  Vörösmarty  orgona-szava  még  egész 
hatalmával  zeng ;  de  a  mellette  hangzott  gitárokon  és  zongorákon  erőt  vesz 
a  furulya,  a  hegedű,  a  tárogató.  Költészetünknek  elejétől  fogva  f5  jellem- 
vonása a  mindenen  átlüktető  nemzeti  érzés,  a  mindent  átható  nemzeti  gon- 
dolat. De  ennek  az  érzésnek  igazán  összhangos  költői  kifejezését:  a  nem- 
zeti tartalom  és  alak  tiszta  harmóniáját  azok  a  fényes  szellemek  teremtik 
meg  vagy  támasztják  fel  költészetünkben,  kiknek  dalait,  verseit,  meséit  ez 
időtájt  fogadja  szívébe  nemzetök  és  kapja  szárnyára  a  hír.  Petőfi  kiadja 
Verseinek  első  és  második  gyűjteményét.  Tompa  a  Népregéket  és  nép- 
mondáksii,  Arany  írja  Toldijáig  Jókai  pedig  első  novelláit  s  a  Hétközna- 
pok&X  teszi  közzé.  Felfogásban,  érzületben  és  kifejezésben  egyazon  szellem 
nyilatkozik,  él  és  hat  általok:  a  népies,  tehát  a  leggyökeresebb  és  legtisz- 
tább magyarság  szelleme.  Ennek  a  mélyéből  hoz  fel  mindegyikök  valamit ; 
ereje  és  fénye  így  tűnik  föl  egyszerre  szinte  egész  teljességében  és  ragyo- 
gásában. Méla  borongását  Tompa,  szilaj  tüzét  Petőfi,  hősi  eszményeinek 
tiszteletét  Arany,  mesemondó  kedvét  és  humorát  Jókai.  Az  egyszerű  és 
kifejező,  természetes  és  zengő  népnyelv  gazdag  kincseit  és  szépségeit  egyik 
a  Sajó  mellől,  másik  a  Kunságból,  harmadik  Biharból,  a  negyedik  meg 
Dunántúlról  hozta. 

Jókai  tehetségének  és  hatásának  teljes  kifejlődése  későbbi  időkre  esik  új  stíit  teremt 
ugyan;  de  helyét  és  jelentőségét  irodalmunk  történetében  az  a  belső  kap- 
csolat jelöli  ki,  mely  őt,  vele  körülbelül  egy  időben  feltűnt  három  költő- 
társához  fűzi.  Petőfivel  való  barátkozásának,  annak  a  körülménynek,  hogy 
első  költői  kísérleteik  úgy  szólván  egy  időben,  egymás  biztatásával  kerültek 
ki  a  pápai  közös  fészekből :  egyik  alapja  hajlamuknak,  ízlésöknek  rokonsága. 
A  mit  Tompa,  Petőfi  és  Arany  a  kötött  beszédre  nézve  tettek,  ugyanazt 
tette  Jókai  a  prózában,  az  eredeti  tehetségek  naiv  elfogulatlanságával  és 
bátorságával  i'tj  sült  teremtett,  mely  az  érzés  és  képzelet  játékait  a  nép- 
szellem frisseségével  és  természetességével  fejezi  ki.  Pályájának  kezdetén  s 
még  jó  ideig  a  francia  romantikának  is  mutatkozik  hatása  rajta,  mintegy 
párhuzamosán  a  magyar  élet  közvetetten  benyomásaival;  első  beszélyei  a 
Nepean  sziget  és  Sonkolyi  Gergely. -Dq  az  idegen  tárgy,  a  szertelen  kép- 
zelgések is  egyszerűbb,  kifejezőbb,  magyarabb  nyelven  vannak    elbeszélve, 


736  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 

mint  korábbi  regényeink  közönséges  nyelve.  Míképen  említett  nagy  kor- 
társai a  költészetbe,  úgy  6  az  elbeszélő  prózába  vitte  be  oly  mértéktjen  a 
népiest,  mint  előtte  senki.  Magyaros,  találó,  jellemzetes  kifejezéseket,  köz- 
mondásokat, a  nép  szemenszedett  szólásformáit,  tájszavakat  az  ország 
különböző  vidékeiről  egész  tömeggel  használ,  mindig  könnyedén,  a  maga 
helyén,  erőszakolás  nélkül.  Arany  e  tekintetben  nagyobb  művész  s  a  régi- 
séget is  mélyebben,  tudatosabb^  használja  föl ;   de  se  nem   fogékonyabb. 


Jókai  Már.  (1866.) 

se  nem  gazdagabb,  mint  Jókai,  kinél  nagyobb  nyelvkincse  aligha  van 
egyetlen  írónknak  is.  Nyelvének  e  gyökeres,  szeplőtlen  magyarsága  tekiiv 
tétében  csak  hamarosabban  írt  munkáiban  lesz  figyelmetlenebbé.  Már  e 
nyelv,  melyet  mindenki  egyformán  érthet  és  élvezhet,  előadását  valószerűvé 
és  játszivá,  természetessé  és  festőivé  teszi  s  egészen  eltérővé  a  rendes 
irodalmi  halaványabb  és  mesterkéltebb  stíltől.  Ehhez  jáníl  kitűnő  elbeszélő 
módja,  mely  keveset,  majdnem  semmit  sem  okoskodik,  hanem  oly  világosan 
és  könnyen  beszél,  mint  a  népmesék.  Mondatai  nem  fonódnak  a  meander 
vagy  csigavonal    klasszikus  kombinációiba,  hanem  mint  -  a  magyar  leány 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNV  737 

kláris-gyöngye  könnyedén,  kereken  sorakoznak  egymáshoz.  Sajátságos, 
olykor  nyugtalan  frisseséggel  halad;  a  mesétésben  kedvét  találva,  nem 
lankad  soha;  megjegyzéseivel,  ellentéteivel,  tréfás  ötleteivel,  vagy  érzelmes 
kitöréseivel  színez,  jellemez  s  észrevétlen  varázszsal  vonja  be  olvasóját 
gazdag  képzeletvilágába.  Tulajdonképen  nyug\-ó  pontokat  képezd  termé- 
szeli  képei  és  jelenetei  is  oly  elevenek  s  színeikben  oly  káprázatosak,  hogy 
alig  érezzük  őket  pihenőknek  meséi  haladásában.  Egyik  jellemző  vonása, 
még  pedig  ritka  vonása,  hogy  meleg  fogékonysága  a  természet  iránt  és 


festő  ereje,  színeinek  intenzitása  és  újsága,  semmit  sem  fogy  haladó,  sőt 
hajló  korával.  A  Hortobágy  rajza  a  Sárga  Rózsáhan,  a  Bükké  a  Tenger- 
szemű hölgyben  a  természetérzés  frisseségére,  rajzuk  erejére  és  színeik 
gazdagságára  versenyeznek  régi  híres  balatoni  és  erdélyi  tájképeivel. 

Legtöbb  regényének  ,  tárgyát  a  jelenből  vagy  a  közelmúltból^  válasz-  "'flnSÍ*'' 
totta.  Meséit  szereti  valamely  népszerű  eszme  vagy  emlékezetes  esemény 
körül  szőni.  így  a  Magyar  ndbobb&n  (1854)  a  régi  magyai"  tivornyázó, 
zsarnokoskodó  és  absentista,  léha  nemesség  eltűnését  rajzolja  az  új  idők 
nemesei,  Széchenyi  és  társai  előtt,  folytatva  tárgyát  a  Kdrpáihy  Zoltánban 
(1854).  Az  Új  földesúrban  (1863)  a  magyar  földnek  és  életnek  az  idege- 
nekre gyakorolt  átalakító,  meghonosító   hatását  példázza,'  ía  Bach-korszak 

BeSlhf,  Magjur  IrodalomlSrtcnel.  II.  kCI.  47 


738  JÓXAl  MÓR  tS  A  REGÉNY 


onákságainak  képei  közt,  melyeket  a  Fekete  .  '^en  (1892)  is  kipellengérez. 
A  Politikai  divatokban  (1864),  a  Kőszivü  emberfiáiban  (1869),  a  Tegnap- 
ban (1881)  és  a  Tengerszemű  hölgyben  (1889)  a  szabadságharc  zajába 
vezet.  A  Szerelem  bolondjainak  (1868)  hátterét  az  1863-diki  nagy  alföldi 
Ínség  képezi.  Az  Eppur  si  muove  (1872)  a  magyar  irodalom  és  művészet 
régi  apostolainak  küzdelmét  festi  századunk  elején  a  részvétlenséggel  és  elő- 
ítéletekkel. Az  Egy  az  isten  (1877)  a  forradalomtól  az  olasz  háborúig  terjedő 
korszakot  öleli  föl;  a  Névtelen  várban  (1878)  pedig  az  1809-iki  magyar 
nemesi  fölkelő  seregnek  sokszor  gúnyolt  vitézségét  veszi  védelmébe.  A  Rab 
Rábyban  (1879)  József  császár  újító  rendszerének  a  nemzeti  konzervatiz- 
mussal  való  küzdelmét  találjuk.  Mindezt  nem  filozófiai,  a  viszonyok  legmélyére 
ható  vagy  új  felfogással,  de  rendkívül  éles,  ragyogó  világításban  s  a  népszerű 
elemek,  kedves  hagyományok  és  adomás  vonások  felhasználásával.  Mint  kor- 
képek, egy-egy  időszak  mozgató  eszméinek,  törekvéseinek  jellemző  alakokban 
és  cselekvényben  való  feltüntetésére  legjelesebbek  s  valóban  kitűnőek  a  Nábob 
és  Új  földesúr,  melyeknek  keletkezését  érdekesen  beszéli  el  emlékezéseibea 
Emlékezetes  elemi  csapások :  a  pesti  nagy  árvíz,  a  felvidéki  halálos  járvány, 
a  komáromi  nagy  földrengés,  az  országos  éhség  és  több  más,  előfordul 
regényeiben  s  kétségkívül  fokozza  ezek  hatását.  Ily  eszmék  és  események 
körűi  gazdag  feltaláló  képessége  érdekes,  bár  szertefolyó  meséket  sző. 
Kalandozó  fantáziájának  toluló,  áradó  képeit  nem  mindig  foglalja  kerekebb, 
erősebb  szerkezetekbe  tudatos  műgond,  s  nem  egy  regényének  egyes  jele- 
netei, epizódjai  sokkal  formásabbak,  mint  az  egész  regény.  Jelenetei,  alakjai, 
képei,  leírásai  mind  erről  a  kiapadhatatlan,  örökös  tevékenységben  levő,  néha 
nagyon  is  merész  képzelő  tehetségről  tesznek  bizonyságot.  Arról  stílje  is,  mely 
rövid  mondataiban  tele  van  képpel,  ellentéttel,  ötlettel,  tréfás  közbevetéssel 
vaió^ésjcöi-  A  mit  csak   valaha   látott  maga   körül,   azt   erős,   eleven  színezéssel 

tudja  visszaadni.  így  nagy  érdeme,  hogy  a  magyar  életet,  ennek  számos 
képét,  jelenetét,  alakját,  különösségét  nagy  mértékben  használta  fel.  Ez  élet- 
nek egyetlen  regényírónk  sem  mutathatja  fel  oly  gazdag,  jellemző,  szere- 
tetreméltó képtárát,  mint  ő.  Naivitásával,  jókedvével,  friss  hangjával  egészen 
bele  látszik  olykor  olvadni  a  népéletbe.  így  a  Sárga  rózsa  dmű  reme- 
kében, melynek  hőse  a  magyar  népjellemnek  páratlanul  igaz  és  mély  meg- 
testesítése,  a  pusztai  életnek  és  természetnek  elragadóan  kedves,  valószerű 
és  eleven  képei  közt.  Jókainak  különösen  komikai  tehetsége  ragyog  népies 
s  a  falu  és  kisváros  embereit  festő  dolgozataiban.  Ezek  közé  tartozik  kisebb 
terjedelme  ellenére  is  egyik  legjobb,  legigazabb  és  legharmonikusabb  mun- 
kája: a  Kedves  atyafiak  cimű  elbeszélése;  közéjük  a  Sonkolyi  Gergely^ 
az  Örmény  és  családja  s  a  Debreceni  lunátikus,  a  komikai  előadásnak 
e  feledhetetlen  mesterművei  Nagyobb  regényei  közül  jellemző  és  szerkesztő 
gond  tekintetében  az  Új  földesúr,  a  feltalálás  erejére,  gazdagságára  s  a 
színezés  melegségére  nézve  pedig  a  Magyar  nábob  foglal  el  kiváló  helyet 
Az  újabbak  közül  eleven  humorú  részletekben  s  költői  hangulatú  rajzokban 


teszet 


Bimy,  Magyar  iroáaloml6rléxit, 


d(jLd/^>^^     Mr%>^  0 


0>A€-'i'v-w 


MT. 


C/l.      -A-yuA/v^        ^*»A,       *vlOXV^      iM^A^    rWVíM 


-wviW 


<*/ 


OaXí*^     (X   Vc^ 


••í 


'-*   t 


O'^v 


Jókai  Mór  levele  Beöthy  Zsolthoz.  47' 


740  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 


leggazdagabb  a  Tengerszemű  hölgy,  melyet,   mint   utóbb  a  Sárga  rózsát 
is,  az  akadémia  a  Péczely-díjjal  tűntetett  ki  s  ezzel  Jókai  fényes  és  nagy- 
hatású munkásságát  megkoszorúzta. 
Jókai  fantáziája  Képzelő   tehetsége   azonban  —  különösen   ha  elhagyja   az  ismertebb 

közelmúltat,  jelent  és  hazáját  —  korlátlanságában  olykor  kevésbe  veszi 
meséinek  valószínűségét,  alakjainak  határozott  körvonalait,  indítékainak  biz- 
tosságát s  a  cselekvények  fejlődésének  természetes  következetességét.  így 
már  történeti  regényei  is  (Erdély  aranykora.  Török  világ,  Bálváfryos 
vár,  Lőcsei  fehér  asszony,  Szeretve  mind  a  vérpadig,  Rákóczy  fia)  Vé:^ 
ráztató  részleteik  ellenére  nem  állanak  a  korhűség  szilárd  alapján;  sőt 
színekben  gazdag  festéseik :  nem  ritkán  képzelgések,  meséik :  lehetetlens^ek. 
Ez  a  csapongó  képzelet  keleti  és  fantasztikus  elbeszéléseiben  (Óceánia,  Jövő 
század  regénye.  Északi  pólusig)  ragadja  legszélsőbb  túlzásokra.  Jellem- 
rajzaiban érdekesen  és  sajátságosan  érvényesül.  Bizonyos  tekintetben  líjra 
a  népszellemre  emlékeztet  vonzalmának  naiv  módja  a  jó,  nagy  és  hős  iránt, 
hajlama  folttalan  eszményekké  emelni  mind,  a  kiket  szeret  és  tisztel  s  meg- 
szerettetni és  tiszteltetni  kíván.  Míg  megfigyelései  alakításokká  lesznek, 
mintha  ugyanaz  a  folyamat  menne  végbe  lelkében,  melyet  a  népszellemnek 
monda-alkotó  tevékenysége  tűntet  föl.  Hőseit  gyakran  ruházza  íol  szinte 
természetfölötti  erőkkel,  melyek  aztán  a  cselekvényt  a  levegőbe  ragadják. 
Fő  alakjai  mindig  titokban  látszanak  érlelni  valamit  és  arra  tördcszenek, 
hogy  cselekedeteikkel  minél  jobban  meglepjenek,  bámulatra  ragadjanak  ben- 
nünket. Legsikerültebb,  legtalálóbb  jellemrajzait  nem  is  ezek  közt,  hanem 
mellékszemélyei  sorában  kell  keresnünk,  melyek  közül  aztán  megszámlál- 
hatatlan sokat  különösen  humora  lehelletével  elevem'tett  meg  s  tett  feled- 
hetetlen barátainkká,  gyermekkorunk  pajtásaivá,  öregségünk  folderítőivé, 
örök  kísérőinkké. 

Jókai  hatása  nemcsak  az  olvasó  közönségre,  melyen  ötven  esztendeje 
uralkodik,  hanem  az  irodalomra  is  nagy  volt.  Az  ötvenes  években  fellépett 
íróink  nagyobbára  az  ő  modorának  utánzásán  kezdték:  de  annak  csak 
gyöngébb  oldalait  sikerűit  elsajátítaniok.  Szerették  a  mesés  keletet,  msrésL 
túlzásokat,  némi  szónoklás  páthoszt  és  minél  nagyobb  mondásokat.  Utóbb 
azonban  mind  más  útra  tértek,  meggyőződvén  róla,  hogy  az  ő  fényes  szel- 
lemének egyéni  sajátságai,  melyek  legfőbb  varázsát  alkotják,  utánozhatat- 
lanok. Utánzói  ekként  elmaradoztak;  de  követői  elszaporodtak.  A  prózai 
elbeszélő  stíl  reformjában  ma  jóformán  egész   irodalmunk   az  ő  útján  jár. 


II. 

Elbeszélő  irodalmunkban  nemcsak  a  kiegyezésig,  a  meddig  történe- 
tünk fonalát  vezetjük,  hanem  jóformán  máig,  terméken3rségben  és  népszoí- 
ségben  egyaránt,  Jókai  uralkodik.   Mellette  azonban   a   regény-  és  novella- 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY  741 

íróknak  egyre  növekvő  száma  dolgozik,  a  mi  hagyományainknak  s  a  külföld 
áramlatainak  különböző  jelenségeiből  indulva  ki  s  vagy  elfogódva  maradván 
bennök,  vagy  többé-kevésbbé  eredetiségre  emelkedve. 

Még  a  forradalom  elÖtt  föllépett,  de  java    műveiket    később  adott  Víb  ceroDcn 
novellistáink  között  legtermékenyebbek  Vas  Gereben,  Pálfíy  Albert  és  Degré 
Alajos.    A  Vas  Gereben  nevet  Radákovics  József  (1823-1867)  tette  ismertté 
és  egyideig  jóhangzásúvá  irodalmiuikban.  Egy  tolnavármegyei  gazdatiszt 
fia  volt,  ki  iskoláinak  végezte  után  néhány  évig  maga  is,  mint  gazdasági 


Vu  Gereben  (Radákoiics  Júzsel]- 

írnok,  a  dunántúli  nép  között  élt.  Azután  íigyvédi  oklevelet  szerzett  s 
Győrött  ügyvédkedett  is.  A  Darázsfészek  című  humoríszlikus  gyűjtemé- 
nyében bizonyságát  adván,  hogy  kiváló  módon  érti  a  népnek  esze-  és 
szavajárását,  az  új  magyar  kormány  rábízta  néplapjának,  a  Népbarátnak 
szerkesztését,  melyben  Arany  János  is  részt  vett.  A  forradatom  után  is, 
mint  író  és  szerkesztő,  különösen  népies  lapok,  folyóiratok  és  naptárak 
szerkesztője,  részint  a  fővárosban,  részint  Győrött  lakott,  az  alkotmányos 
idő  beköszöntéséig,  a  mikor  Bécsben  meghalt.  Sokat  és  sokfélét  Irt;  regé- 
nyeket,l  korrajzokat,  adomagyűjteményeket,  különös  vonzalmat  tanúsítva 
a  népélet  iránt,  melyet  kitűnően  ismert,  s  a  néppel  szorosabb  kapcsolatban 


742  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 


levő  régi  táblabiró-világ  patriarkális  viszonyai  iránt.  Kedvvel  gyűjtötte  és 
használta  fel  a  nép  élceit,  tréfáit,  szokásait.  A  múlt  évtizedek  köz-  és 
magánéletéből  (Nagy  idők  nagy  emberek,  A  nemzet  napszámosai,  Egy 
alispán,  Jurátus  élet),  a  kisvárosi  polgárvilág  kicsinyes  viszonyaiból 
(Garasos  arisztokrácia)  eleven  és  mulatságos  képeket  rajzolt  s  népies 
tárgyakat  (Parlagi  képek)  sikerülten  és  jellemzőleg  dolgozott  fel.  Meséit 
nem  igen  kerekíti  ki  művésziebben,  de  elég  leleményes.  Bizonyos  józan 
életbölcseséget  hirdet,  melynek  tételeivel,  olykor  körmönfont  formulákban, 
bőven  árasztja  el  minden  munkáját;  konzervatizmusában  bizony  néha 
nagyon  is  alkudozó.  Jellemei  és  előadásmódja  azonban  a  fitogtatásig  mag>'a- 
rosak;  csupa  éle,  sallang,  példabeszéd,  alantibb  hasonlat,  annyira,  hogy 
épen  e  tarkasága  esik  az  igazi  változatosság  és  jellemzetesség  rovására. 
Ha  Jókait  bizonyos  vonatkozásban  látjuk  Petőfivel  vagy  Aran5myal,  lehe- 
tetlen a  kapcsolatot,  legalább  stíl  tekintetében,  fel  nem  ismernünk  Vas 
Gereben  és  a  sallangos  Petőfi-utánzók  között. 
Páiffy  Albert  PAlffy  Albebt  (1823 — )  Nagj^áradon  született,   a  jogi  folyam  vi- 

zese után  1844-ben  telepedett  Pestre.  Legkedvesebb  tanulmánya  a  francia 
irodalom  és  újabb  politikai  történet  volt.  Különösen  az  utóbbi  vonzalma 
találkozott  Petőfiével,  kivel  megbarátkozott  s  politikai  tekintetben  bizonyos 
befolyást  is  gyakorolt  rá.  Magyar  millionér  és  a  Fekete  könyv  dmú  regé- 
nyeit még  a  forradalom  előtt  kedvezően  fogadták ;  de  neve  mint  hirlapíróé 
jutott  országos  hírre.  A  forradalomnak  kétségkívül  ő  volt  legkitűnőbb  újság- 
írója, mint  e  mozgalmas  idők  legelevenebb  és  hatásosabb  radikális  hírlap- 
jának, a  Március  tizenötödikének  elmés  és  éles  tollú,  rettegett  és  tapsolt 
szerkesztője.  Az  önkényuralom  alatt  évekig  Budweisban  volt  internálva, 
honnan  haza  bocsáttatván,  folytatta  írói  és  hírlapírói  működését,  e  téren 
kiváló  erejét  különösen  a  kiegyezés  védelmében  érvényesítvén.  Néhány 
újabb  regényt  és  novellát  is  írt;  az  utóbbiak  közt  egyik  legérdekesebb  és 
legmelegebb  dolgozatát,  a  Nyolcvanéves  férj  hátrahagyott  leveleit  De  elsó 
szerelméhez,  a  szépirodalomhoz,  csak  ör^edő  korában,  hetvenedik  éve 
felé,  családjavesztett  magányában  tért  vissza  teljes  kedvvel  és  nagy  temié- 
kenységgel.  Néhány  év  alatt  hat  nagyobb  regényt  fejezett  be,  többet  mint 
egész  korábbi  írói  pályáján.  Tárgyait  a  történelemből  (Fejedelem  kereszt- 
leánya, Szebeni  ház,  Nyolcvanéves  férj,  Radvánszky  György),  a  jelen 
társadalmából  (Esztike  kisasszony  professzora.  Egy  mérnök  regénye),  de 
utóbbi  időkben  különös  kedvvel  a  forradalom  előtti  magyar  világból  veszi, 
melynek  sok  jellemző  részletét,  találó  vonását  szövi  be,  még  pedig  nála 
szokatlanabb  melegséggel,  meséibe  (Atyai  ház.  Leány  mint  özvegyasszony, 
A  régi  Magyarország  utolsó  napjaiból).  Erre  a  világra  emlékeztet  az  az 
írói  hajlama  is,  hogy  alakjaiban,  ezek  összeütközéseiben  általán  szívesen 
festi  az  osztályérdekek,  osztályszellemek  összetűzését,  melyet  aztán  a  munka 
becsének  vagy  a  belső  nemesség  jogának  nevében  old  meg.  A  nélkül 
azonban,   hogy   valami  lelkes  reformernek  mutatná  magát,  sőt  a   lelkese- 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGBNV  743 

déstől,  érzelmességtől,  még  a  foImelegUléstőI  is  mintegy  óvakodva.  Lelemé- 
nyes, de  nem  képzelgő  meséit  jó  helyzetiekkel  s  érdekesen  szövi;  az  élet 
apró,  jellemző  jelenségeinek  megfigyelésére  kitűnő  szeme  van,  mely  azonban 
már  a  lélek  mélyébe  nem  igen  hat ;  olykor,  igen  tartózkodó  módon,  humora 
is  felcsillanik.  Jellemrajzai  nem  járnak  mélyebben  s  hangjának  sincs  nagyobb 
ereje  vagy  változatossága,  de  a  franciáktól  tanült  könnyű  és  kellemes  folyással 
tud  elbeszélni.  Csak  a  mulattató  szórakoztatásra  törekszik,  nem  a  művész 
felindítóbb  hatására;  némi,  talán  látszatos  közönynyel   fölötte   marad  tár- 


Degrí  Alajos.  (1S65.) 

gyának,  ettől  nem  igen  hevül  át  s  nem  is  akar  hevíteni  sem  érzést,  sem 
képzeletet ;  némi  távolságból  beszél  közönségéhez  is,  a  világ  egy  okos, 
leleményes  és  nyugodt  szemlélőjének  fensöségével. 

A  francia  irodalomnak,  még  pedig  a  francia  társalgó  termek  regé-  Degré  aibjos 
nyének  hatása  érzik  Degfé  Alajos  (1820 — )  munkásságán  is,  Degré  csa- 
ládja is  francia  eredetű.  Lippán  született  s  jogi  tanulmányait  elvégezvén, 
184.3-ban  a  pozsonyi  országgyűlési  iOüság  körében  hangadó  szerepet  vitt. 
Már  ez  időben  fellépett  néhány  színművével  (Zsarnok  és  fia.  Iparlovag). 
A  márciusi  mozgalmakban  is  tevékeny  részt  vett  s  a  forradalmat  mint  a 
Károlyi-huszárezred  tisztje,  hősiesen  küzdötte  végig.  Sebeiből  fölépülve,  egy 


744  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNV 

ideig  Aradon  volt  internálva,  majd  Pestre  költözött  s  teljesen  az  iroda- 
lomnak élt.  Több  vígjátéka  került  a  nemzeti  színpadra  (Retidkiviili  elő- 
adás, Divatos  beteg),  de  a  Két  év  egy  Ügyvéd  életéből  című  regényéndt 
jó  fogadtatása  után  mind  több  kedvvel  mívelte  az  elbeszélés  műformáját 
E  nemű  munkái,  különösen  a  korábbiak  (Két  év,  KalandomS,  Sors  keze, 
ördög  emlékiratai),  &  francia  társalgó  regények  könnyed,  futó  modorában 


Bsöthj  Lás2lA.  (1860.) 

vannak  írva,  vázlatosan  megrajzolják  a  divatos  életnek  egy-egy  képét,  a 
jellemrajznak  csak  halaványabb  körvonalait  adván.  Ez  a  franciás  szalon- 
stíl,  mely  a  divatos  szólamokra,  szokásokra,  viseletre  mindig  gondolt,  nem 
volt  hatástalan  közönségünkre,  meljmek  az  abszolút  korszakban  D^ré 
egyik  kedvelt  és  divatos  írója  volt.  Stílje  ugyan  utóbb  sem  vájt  művészibb 
és  mélyebb  nyomot,  de  regényei  hovatovább  mind  lelkesebb  tolmácsai 
lesznek  a  társadalmi  és  erkölcsi  haladás  eszméinek  (Kék  vér,  Nap  kősé) 
s  több  hajlamot  mutatnak  az  erősebb  fajta  komikumhoz  is  (Iltkon,  Elzárt 
gyámleány,  így  van  jól). 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY  743 

Kötettel  nem  léptek  ugyan  fel  a  forradalom   előtt,  de  a  negyvenes  Bérciy  kíu 
évek  szépirodalmi  lapjaiba,  a  Honderűbe,  Életképekbe,  Pesti  Divatlapba  már 
dolgoztak  Bérczy  Károly  és   Beöthy  László   is,   kiknek  igazi   írói  pályája 
az  önkényuralom  idejére   esik.   Béüczy  Károly  (1823 — 1867)  egy  nógrád- 
megyei orvos  fia  volt  s  a  helytartó  tanácsnál  Széchenyi  oldalán  hivatalos- 
kodott.  Talán  a  nagy  gróffal  való  viszonya  gyökereztette  meg  hajlamát  az 
angol  szellem,  élet  és  modor  iránt.  Ez  a  hajlam  jellemzi  költÖi  irányát,  de 
mutatkozik  pályájának  abban  áfe  oldalában  is,  hogy  a  Vadász  és  Versenylap 
megindításával,  vadászrajzaival,  műszótárával  és  méneskönyvével  ő  lett  a 
magyar  sport-irodalom  megalapítója.   Általában  az  Ötvenes   éveknek  egyik 
legmíveltebb    és    tanultabb    írója,   ki   az   akkori    lapokban    nagy    készült- 
séggel  és  tapintattal   ismertette  a  külíold  politikai    mo^almait.  Regényt 
egyet  sem  írt ;  de  novellái  öt 
kötetet  töltenek  meg.  Mesterei 
az  angolok,  a  nélkül  azonban, 
hogy  külsőségekben  is  után- 
zójuk lenne.  Kerek  szerkezetű 
és  szép  stilü  elbeszéléseit  ne- 
mes tűnődés  jellemzi  az  élet 
nagy  kérdésein,  erős  erkölcsi 
érzés,  érdeklődés    a  lelki  \'i- 
lág  bonyolódottabb  problémái 
iránt  s   fogékonyság  az  élet 
apró  érdekességei  iránt  is.  Az 
Éleluíak    című,     megragadó 
erővel  írt  novellájában  a  tra- 
gikum mélyére   száll,   míg   a 

Gyógyult    seb,    mely    utolsó  a  L«ikon,iu  cimkíp..  (i855.) 

költői  dolgozata,  s  a  magyar 

főrangú  élet  kitűnően  megrajzolt  keretében  egy  nemes  női  lélek  megin- 
gását és  megtisztulását  festi,  a  legelső  helyek  egyikét  foglalja  el  elbeszélő 
irodalmunkban.  Becses  s  e  tárgyban  irodalmunk  legjobb  értekezése  az 
Irodalmi  humorról  tartott  akadémiai  székfoglalója  s  különösen  Puskin 
AwféginyknBk  művészi  fordítása. 

Beöthy  László  (1825—1857),  ki  Komáromban  született,  jogi  tanúi- Beoihy  Lr,>i 
mányokat  végzett,  majd  honvédnek  állott  s  a  forradalom  után  egy  ideig 
színészkedett  is :  a  kényuralom  éveiben  egyik  legkedveltebb  írója  volt 
közönségünknek.  Egy  írói  csoport  tagja  volt,  melyet  a  sírva  vigadás  ősi 
kedve  s  országos  alkalma  hozott  együvé  a  fővárosba,  hol  e  gyásznapokban 
pohárcsengés,  cigányzene  és  tréfaszó  között  éltek,  most  reménytelenül  neki- 
búsulva, majd  meg  légvárakat  építve.  E  tehetséges  és  szeretetreméltó  fiúk 
egyike  volt  Beöthy  László,  talán  a  legvígabb  valamennyi  közt.  Ugy  szólván 
jó  pajtásának  nézte  mindenki  az   országban,  kinek   tréfáinál  alig   keltett 


746  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 

valaki  több  vidám  mosolyt  balvégzetünk  borújában.  Könnyű  és  gondatlan, 
de  kétségkívül  egészen  eredeti  tehetség  volt ;  senkit  nem  utánzó,  nem  sokat 
tanult,  de  friss  és  eredeti.  Nagyobb  munkái  mind  tanúskodnak  róla,  h(^y 
az  élet  sötét  oldalai  is  meghatották ;  de  sajátságos  szellemi  alkatánál  fog^'a 
nem  születhetett  lelkében  bármely  tjorús  kép,  melyet  élcének  szikrái,  tréfái- 
nak röppentyűi  önkénj^elenűl  el  ne  árasztottak  volna.  E  folyamatokból 
művészibb    hangulatokat    fejleszteni :    még   erre    alig    volt    érett   és    képes. 


P.  Siatbmárr  Károly. 

Legkedveltebbek  voltak  tréfás,  adomázó  füzetei,  közöttük  a  Ladioityka  és  a 
Phmcs.  Regényeibe,  melyek  között  legterjedelmesebb  a  hátrahagyott  Goldback 
ei  comp  s  a  töredékben  maradt  Menyasszony,  víg  beszélyeiben,  rajzaiban, 
adomagyűjteményeiben  élcekkel  és  ötletekkel  szikrázó  dús  komikai  ér,  szinte 
zabolátlan  jókedv,  de  az  érzésnek  is  nem  egyszer  mélyebb  hulláma  jelent- 
kezik, így  az  Örápg  Róbertben  s  legjelesebb  munkájában,  a  Komédia 
és  iragédidban,  mely  leleményre  is  leggazdagabb  s  a  melynek  némely 
részletében  már  erkölcsi  komolyság  és  tréfálkozó  jókedv  megilletően  olvad- 
nak a  humor  harmóniájába.  Igazi  írói  pályája  csak  hat  évre  terjed  s  ez 
alatt  nagyon  sokat  írt,  a  leleménynek  ritka  könnyedségével,  el5adá5át)an  a 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY  747 


víg  fordulatoknak,  élcnek  szokatlan  bőségével  és  önkénytelenségével ;  de  — 
bár  az  illetlenség  területére  sohasem  tévedt  —  kevesebb  ízlés  és  tanulmány 
kíséretében.  Ezek  megszerzésében  meggátolta  a  halál,  mely  ifjan  ragadta  el. 

A  forradalom  után  fellépett  regényíróink  között  legtermékenyebb  Pap  ^^^^^oiy'^^  ^  ' 
SzATHMÁRY  Károly  (1830—1891)..  Szilágysomlyón  született;  Kolozsvárit 
folytatott  jogi  tanulmányait  megszakította  a  szabadságharc,  melyet  végig 
küzdött ;  utóbb  Máramarosszigeten  és  Nagyenyeden  tanárkodott ;  majd  poli- 
tikai hírlapírónak  és  képviselőnek  a  fővárosba  költözött,  hol  utóbb  az 
országgyűlési  napló  szerkesztője  lett  s  emberbaráti  irányban  is,  különösen  a 
kisdedóvás  érdekében,  nagy  és  tiszteletreméltó  munkásságot  fejtett  ki.  írt 
néhány  történelmi  munkát  és  színdarabot  is;  de  mint  regényíró,  egyike  a 
legtermékenyebbeknek:  nem  kevesebb  mint  kétszáz  novellát  s  körülbelül 
harminc  regényt  adott  ki.  íróink  között  jóformán  ő  az  egyetlen,  ki  szoro- 
sabban csatlakozott  Jósika  irányához.  Első  regényeit  bizonyos  hazafias 
célzatosság  is  jellemzi.  így  a  S/ra/yban,  melynek  meséje  a  mohácsi  csata 
körül  fonódik,  elítéli  a  pártoskodást  s  összetartásra  buzdít;  a  Samylban 
azt  példázza,  hogy  bármely  kis  nép,  szabadságért  küzdve,  mily  csoda  erőt 
fejthet  ki  Regényeinek  legnagyobb  része  történelmi,  közelebbről  erdélyi 
tárgyú ;  ismertebbek  a  Magyarhon  fénykora,  Erdély  vészcsillaga,  Vetély- 
társak,  Bethlen  Gábor  ifjúsága.  Bujdosók,  Ábrándozok,  Tudósok  harca. 
Mindezek  s  a  többiek  is  a  história  buzgó  tanulásáról  s  nem  terméketlen 
képzeletről  tanúskodnak ;  hazafias  és  erkölcsi  érzése  is,  mely  áthatja  őket  s 
néha  nagyon  is  tanító  irányban  nyilatkozik,  becsülésre  méltó.  De  sem  törté- 
nelmi, sem  lélektani  felfogása  nem  hat  mélyebbre ;  szeme  mindenütt  inkább 
csak  a  külsőhöz  tapad ;  stílje  is,  melylyel  olykor  a  krónikákat  szereti  utánozni, 
híjával  van  a  költői  színnek  és  egyenetlen.  Főérdeme,  hogy  a  történetünk  iránt 
való  érdeklődést  és  kegyeletet  a  nagy  olvasó  közönségben  buzgón  táplálta 
oly  viszonyok  között,  mikor  az  irodalomnak  ez  irányú  hatására  ép  olyan 
szükség  volt,  mint  negyed  századdal  korábban  az  eposzi  tárogató  hangjára. 

Szintén  az  ötvenes  évek  elején  lépett  fol  Vadnai  Károly  (1832 — ),  vadnai  Károly 
ki  Miskolcon,  előkelő  birtokos  családtKil  született  s  úgy  szólván  gyermek- 
korában, az  iskola  padjáról  sietett  a  honvédzászló  alá,  melyet  bátran  és 
becsülettel  szolgált.  Büntetésül  Olaszországba  vitték  közkatonának  s  itteni 
borús  emlékeiből  van  szőve  A  besorozott  című  kis  regénye  s  több  elbe- 
szélése, melyek  a  jó  megfigyelés  hűségével,  a  nemes  érzés  melegével  s 
jellemző  hangulattal  festik  a  forradalom  utáni  szenvedéseinknek  némely 
borús  és  mégis  emelő  epizódját.  Egy  év  múlva  megszabadulván.  Pestre 
jött  s  Nagy  Ignác  Hölgyfutárjában  Jókai  hatása  alatt  írt  novellákkal  és 
költeményekkel  lépett  föl  1852.ben.  E  lap  mellett  híven  kitartott  s  utód- 
jának, a  Fővárosi  Lapoknak  hosszú  időn  át  szerkesztője  volt,  nem  kis 
érdemet  szerezvén  e  munkásságával  úgy  az  irodalmi  míveltség  és  ízlés 
terjesztése,  mint  a  tisztes  hang  és  erkölcsi  kényessé  ápolása  és  óvása  által. 
Korai  mintaképétől  hamar  önállóságra  emelkedett   s   a   társaséleti  és  lélek- 


748  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  BEGÉW 

rajzokban   sok   becseset  alkotott.  Első  regénye,  a   tetszéssel  fogadott  Kis 
tündér,  egy  pajzán,   szívét  rejtegető    s   végre   is   szív-sebébe  halt   leányka 
története:   már    legjellemzőbb    és   legkiválóbb    oldaláról   mutatja   be    tehet- 
ségét. Mint  itt,  úgy  későbbi  regényeiben  is  (Eszter,  Eladó  leányok.  Rossz 
szomszéd)   egy-egy  kisebb  körnek   belső  és  külső   életét  rajzolja   gyöngéd 
és   finom  vonásokkal   s  íökép    fiatal   szívek    érzelemvilágát    festi  szeren- 
csésen (Éva   leányai).   Különösen   némely  újabb  dolgozata  társadalmunk 
mélyebb,  néha  egészségesen   humoros  jellemzése  által   is  kiváló  (Hymen, 
Itnntaculaia  grófné).  Bár  jellemrajzai  nem  gazdagabbak  s  nem  is  mindig 
hibátlanok :   stíljének    gondja,    eleven, 
fordulatos  és   elegáns   folyamatossága 
elismerést    érdemel.     M^figydésén^ 
gazdagsága  s  előadása  módjának  vá- 
lasztékossága  és  kedvessége  legkivá- 
lóbb mértékben   tűnik  föl  ^y  kötetes 
emlékezéseiben  (Elmúlt  idők),  melyek- 
ben  a  honvédvilágról  s    az    ötvenes 
évek    művészeti  és  irodalmi  életéből 
az  érdekes  és  sikerült  rajzoknak  egész 
sorát  adja. 

Említsük  meg  még  e  korszak 
novellistái  közül  az  érdemesebb^et 
Ilyen  BalAzs  Sandor  (1830—1887), 
ki  hét  kötet  beszélyt  s  A  visssaiért 
fecske  címen  egy  regényt  is  írt ; 
mintájául  Thackerayt  választotta,  ki- 
nek két  kötetnyi  víg  elbeszélését  le 
is  fordította,  de  az  angol  humorista 
keserű  nevetése  az  ő  könnyedebb, 
komi  kai  felfogásra  hajló  kedélyében 
vadomi  Kuroi)-.  megenyhül ;  l^sikerűltebb  dolgozatai- 

ban a  városi  sz^ény  ember  sorfát 
festi  (Henrik  angyala.  Az  asztal  végén,  Rózsi  dada  esete),  nem  hatva  és 
nem  is  igyekezve  mélyre,  de  valószerű  vonásokkal  és  kedves  képekben ; 
meleg  színeit  szinte  pajtásos  vonzalmából  s  derűs  képzeletéből  meríti.  — 
Vértesi  Arnold  {1836 — ),  mint  Vadnai  és  Győry  Vilmos  is,  Jókai  hatásán 
indult;  többnyire  sötéten  színezett,  de  egyszerűen  szőtt  meséket  és  vázlatos 
jellemrajzokat  ad,  bizonyos,  kissé  könnyedén  vett  fatali^nus  árnyékával; 
ezernél  több  novellája  bizonyítja  termékenységét,  melyre  nézve  minden  eddigi 
magyar  beszélyírót  m^halad.  —  Tolnai  Lajos  (1837 — )  is,  ki  ez  időben 
még  inkább  mint  lírai  és  ballada-költŐ  tűnt  ki,  már  megírta  első  novelláit, 
melyekben  mindenekfölött  a  jellemzőre  törekszik  s  különösen  népi,  folusi 
nlíikok  és  viszonyok  hű  rajzában,  a  testi-lelki   nyomornak  néha  szívszorító 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY  749 


festéseivel,  s  nyelvének  eredetiséével  és  kifejező  erejével  mélyen  hat  (Az 
öt  forintos,  A  nagy  kalapácshoz,  Régi  levelek);  az  angol  pesszimisták 
tanítványa,  ki  már  iQan  az  élet  és  lélek  sötét  oldalait,  indulataink  vakságát 
és  reményeink  kábaságát  keresi  és  mutogatja,  bár  még  több  részvéttel  és 
szeretettel,  mint  utóbb;  még  nem  hatalmasodott  el  nála  az  a  nyomasztó 
bizalmatlanság,  sivár  sarkazmus,  nyers  igazságkeresés  és  követelő  igazkodás, 
mely  későbbi  műveit  jellemzi.  —  Valóságos  ellentéte  Győry  Vilmos  (1838 
— 1 885),  irodalmunk  egyik  legkitűnőbb  műfordítója,  a  (Frithjof monda,  Don 
Quijote,  spanyol  drámák,  spanyol  és  svéd  költemények)  s  nemes  érzésű 
lírai  költő,  ki  szintén  számos  novellát  írt,  többnyire  a  polgári  életből,  melyek- 
ben legtöbbször  ^y-egy  erkölcsi  tételt  példáz  (Külvárosi  történetek,  Csak 
az  első  szerelem  boldogít).  Stílje  úgy,  mint  egész  iránya,  tiszta  és  derűit, 
a  kényesebb  realizmushoz  szító,  szereti  a  valót,  de  csak  a  nemes  valót 
Népszínműveiben  már,  ezek  költői  részletei  ellenére,  moralizáló  kedve  az 
igazi  jellemzetesség  és  drámai  élet  rovására  jelentkezik.  —  Szintén  a  neme- 
sebb élethűség  irányában  lépett  föl,  már  ez  években  Kazár  Emil  (1843 — ), 
igen  jó  elbeszélő  stíllel  s  a  társadalmi  erkölcsrajzra  is  fogékonysággal  és 
tehetséggel;  mig  a  korán  elhunyt  Wohl  Stefanie  (1848 — 1889)  egy  kötetes 
Regekönyvében  a  dán  Andersen  mese-formáját  bonyolultabb  életviszonyok 
festésére  naiv  érzéssel  alkalmazta. 

Befejezésül  még  két  írónkról  kell  szólanunk,  kik  a  népies  novellának;  Abonyi  Lajos 
legkiválóbb  mívelői  s  mind  a  ketten,  tartalomban  és  formában,  egészen 
eredetiek.  Az  egyik  Abonyi  Lajos  (1833 — ).  Családi  nevén  Márton  Ferenc, 
abból  a  Márton  családból,  melyből  régi  tudósaink,  Márton  József  és  Márton 
István  is  származtak.  Kis-Terennyén,  Nógrád  vármegyében  született,  a 
forradalomban  nemzetőr  volt  s  rövid  megyei  hívataloskodása  óta  a  pest- 
megyei Abonyban  gazdálkodik.  Az  alföldi  magyar  nép  között  él  s  ennek  a 
népnek  az  élete :  tárgya  költészetének,  melyet  a  tárgy-szeretet  melege,  éles- 
látása, érdeklődése  és  kedvessége  jellemez.  Falusi  kisebb  novellái,  melyekből 
négy  gyűjteményt  adott  ki,  legsikerültebb  dolgozatai :  a  magyar  természet 
igaz  arcával,  tiszta  mosolyával  köszönt  bennök  (A  Bogár  és  a  Bársony). 
Költészete  a  néplélek  és  népélet  százféle  jellemző  vonásából  szövődik,  s 
egészének  hatásában  az  idill  derűje  és  tisztasága  érvényesül.  Nagyobb  regé- 
nyeinek (A  mi  nótáink.  Kenyér  és  becsület.  Az  utolsó  kurucvilág)  csak 
részleteiben  adott  sikerültet.  Művészi  gyakorlata  általán  fejletlenebb ;  szer- 
kezetei rendesen  szétfolyók  és  egyenetlenek,  mint  írásmódja  is,  melyben  a 
friss  és  könnyen  folyó  elbeszélést  nehézkes  és  bonyolódott  részletek  válto- 
gatják. A  másik  népies  novellista  Baksay  Sándor  (1832 — ),  az  újabb  kor 
egyik  legjelesebb  és  legmagyarosabb  elbeszélője.  Nagy-Peterden  született, 
Baranyavármegyében;  Csurgón  és  Kecskeméten  tanúit.  Halason  tanár- 
kodott  s  körülbelül  harminc  év  óta  kúnszentmiklósi  református  pap.  Tár- 
gyait legszívesebben  a  protestáns  egyházi  élet  szűkebb  és  tágabb  köreiből 
meríti   (Gyalogösvény,  Szederindák).  Elbeszélései   között   az   elsők  és  leg- 


750  JÓKAI  MÓR  ÉS  A  REGÉNY 


jobbak  egyike  a  Patak  banya,  egy  megrázó  erővel  koncipiált  s  megható 
bensőséggel  előadott  tragikus  történet,  a  protestantizmus  sanyargattatásának 
korából;  az  egyetlen  történelmi  novella  irodalmunkban,  mely  tárgyát  nem 
a  nagyok,  hanem  a  nép  történetéből  meríti.  Baksay  általában  kitűnő  meg- 
figyelő erővel  s  mulattató  és  változatos  valószerűséggel  tárja  fel  az  általa 
ép  annyira  ismert,  mint  szeretett  papi,  kollégiumi  és  paraszt  kálvinista 
világnak  jellemző  vonásait.  Felfogása  egészséges  és  nemes;  de  alakító 
művészete  már  fogyatékosabb.  Eredeti,  gyökeres  magyarsága,  erős  szub- 
jektív színnel,  nyilvánul  előadásában  is,  melyet,  jókedvű  terjengése  meUett 
is,  erő  és  fordulatosság  tűntetnek  ki.  Baksay  a  klasszikus  költészetnek  is 
alapos  ismerője  és  jeles  tolmácsa.  PAarsa/ía-fordítása  akadémiai  jutalmat 
nyert  s  az  Iliász  átültetéséből  is  (magyar  alexandrinusokban)  sikerűit 
mutatványokat  közölt. 
niunlf"i&7urán  ^^    1867-diki   kiegyczés,   mint   irodalmunk   más   ágában    is,   ügy    a 

regényre  nézve  szintén  határpontot  képez,  melyen  túl  egész  jellemében 
változást  vehetünk  észre.  E  változás  mindenekelőtt  abban  áll,  hogy  a 
magyar  irodalmi  hagyományok  hatása  gyöngül,  a  történeti  fejlődés  kap- 
csolatai szakadoznak.  Nem  lép  föl  többé  egyetlen  novellistánk  sem,  kin 
valamely  régibb  irónk  hatásának  szemmel  láthatóbb  nyomait  találnók. 
Kemény  hatalmas  jellemrajzainak  és  megrázó  koncepcióinak  kísérletekben 
sincs  követője;  Eötvös  finom  szentimentalizmusa,  nemes  didaxisa  és  böl- 
cselmi  mélysége  az  irodalomban  viszhangtalan  marad;  Jókai  csillogó  és 
tarka  képzeletvilága  bárki  más  számára  meghódíthatatlannak  bizonyüL 
Elbeszélő  irodalmunk  a  jelen  élet  kisebbszerű,  mindennapi  viszonyaihoz 
fordul  az  egész  vonalon.  Jósikával  s  egyetlen  követőjével  befejezettnek 
látszik  a  történelmi  regényköltészetnek  az  a  korszaka,  mely  az  eposz  örö- 
kébe lépve,  népszerűbb  művészetének  eszközeivel  a  nemzeti  hagyományok 
lelkesítő  ápolására  törekedett.  A  jelen  állapotának  biztosságában,  a  politikai, 
mívelődési  és  gazdasági  életnek  szinte  kábító  felpezsdülésében,  a  kezünkbe 
tett  jövő  nagy  feladatainak  lázas  munkájában:  a  történelmi  regénynek  ez 
az  időszerűsége  enyészvén,  sajátos  művészi  feladatai  és  varázsa  s^n  lát- 
szanak folytatására  vonzani  íróinkat  A  történelmi  regény  a  kiegyezés  után 
fellépett  íróink  között  alig  talál  többé  művelőket.  E  jelenség  hatása  az  üj 
társadalmi  alakulás  keveredésében  és  forrongásában,  midőn  a  nemzet  műit 
életének,  örök  eszményeinek,  jellemző  hagyományainak,  ezek  megismerteté- 
sének és  megszerettetésének  az  egységes  magyar  társadalom  alakító  elve 
gyanánt  kellene  érvényesűlniök :  rendkívül  sajnálatos.  Úgy  szólván  ^ész 
elbeszélő  irodalmunk  a  nemzeti  tekintetben  jellegtelenebb,  halaványabb  jelen- 
nél s  ennek  is  azoknál  az  osztályainál  időz  legszívesebben,  melyek  az  idegen 
mívelődési  és  erkölcsi  áramlatok  sodrába  legerősebben  belekerültek. 

Az  üj  alkotmányos  korszak  novellistái,  a  mi  művészetök  szeU^nét 
illeti,  elsőben  inkább  az  angol  és  orosz  realisták  befolyását  mutatják:  a 
mindennapi   élet   viszonyainak,  alakjainak,  örömeinek,    de   inkább   bajainak 


JÓKAI  MÓR  ÉS  A  HEGÉNV  751 

valószerű,  bizonyos  részvéttől  áthatott,  humorosan  színezett  rajzaiban. 
Csapongó,  regényes  mesék  szövése  helyett  inkább  a  világ  közönséges 
folyását  figyelik  meg  s  ismertebb  alakok  között  időznek.  így  kisebb  felada- 
tokat tűznek  maguk  elé  s  apró  vonások  halmozásával  kívánják  megoldani. 
Egyszerűbbek  felfogásban  és  előadásban ;  különös  törekvésök  a  jellemzetes ; 
hatásukat  a  hűségben,  a  kis  dolgoknak  felismert  és  feknutatott  költői  elemei- 
ben, a  tréfa  és  megindulás  hangjának  vegyítésében  keresik.  A  regény 
nagyobb  stíljére  csak  kivételesen  nyújtanak  példát ;  inkább  a  vázlatos  elbe- 
szélésnél s  ■  az  úgy  nevezett  rajznál  maradnak.  Ujabban  mind  szélesebb 
körben  mutatkozik  a  francia  naturalizmus  hatása;  a  tárgyakban  való  cse- 
kélyebb válogatósság,  eszményekben  való  megfogyatkozás,  a  lelki  élet 
fizikai  kapcsolatainak  előtérbe  állítása  s  kedvetelő  elemezgetése,  a  hangnak 
néha  a  mesterkedésig  menő  közönye.  Különösen  ennek  az  iránynak  a  hívei 
mutatnak  egy  olyan  fogyatkozást,  mely  költészetünk  és  nemzeti  életünk 
viszonyának  szempontjából  komoly  figyelemre  méltó.  Közöttük  a  magyar 
nemzeti  élet,  Jellem,  erkölcs,  törekvések,  beszéd,  melyeknek  költői  megjelen- 
tetése föltételezi  a  magyar  múlttal  és  a  magyar  néppel  való  benső  kapcso- 
latot, ennek  eleven  érzését  és  megbecsülését:  nem  igen  találnak  szerető 
tolmácsot.  Francia  mintáik  szinte  fogva  tartják  őket.  Ezeknek  tőlünk  idegen 
szellemét  a  forrongásában  még  nemzeti  jellegtelen  vagy  részben  idegen 
jellegű  fővárosi  élet  képei  által  közvetítve  terjesztik  szét,  holott  megfordítva 
lenne  kívánatos:  Budapest  jellemében  magyarrá  csak  a  vidék  hatása  által 
lehet  s  e  hatás  költői  közvetítése  ma  az  irodalomnak  föfontosságü  nemzett 
feladata  lenne.  Egy  percre  úgy  látszik,  mintha  a  magyar  költészetnek  az 
az  Örök  hajlama  és  képessége,  hogy  magj^arrá  tesz  s  a  magyarság  szol- 
gálatába hajt  mindent,  a  mit  idegenből  kap,  a  mely  oly  mérhetetlen  jelen- 
tőségű volt  egész  nemzeti  fejlődésünkre  s  költészetünknek  legfőbb  ereje  és 
dicsősége :  mintha  ez  a  hajlam  és  képesség  veszni  indulna.  Csak  az  nyug- 
tathat meg,  hogy  legújabb  elbeszélő  írodaímunknak  épen  legkitűnőbb  és 
legnépszerűbb  tehetségeit  ez  az  áramlat  nem  vesztegette  meg.  Az  irodal- 
mak továbbfejlődése  pedig  nem  egy-egy  napi  divat  képviselőinek  báimily 
nagy  számához,  hanem  a  legkiválóbb  talentomokhoz  szokott  fűződni. 


85.  Az  Ember  Tragódiíya. 


íNYOLCszAz  HATVANEGYBEN  MadAch  Imre,  akkof  a  b.-g>'armati 
választó-kerület  országos  képviselője,  ki  első  beszédjével 
magára  vonta  a  közfigyelmet,  elvitt  Arany  Jánoshoz  ^y 
kéziratcsomót  s  fölkérte,  olvasná  el  s  mondana  róla  véle- 
ményt. Madáchot  nem  mint  írót  ismerték  Pást  irodalmi  körei 
*>  *s  s  a  kézirat  egy  ideig  hevert  Arany  János  íróasztalán.  E  kézirat  Az  Ember 
Tragédiája  volt,  épen  nem  első  műve  Madách  Imrének.  De  Madách  eddig 
vonakodott  volt  a  nagy  közönség  elé  lépni.  Nem  akart  középszerűt  adni  a 
világ  elé;  »ha  írtam  valamit,  mondja  egy  Aranyhoz  irt  levelében,  rendesen 
esztendeig  rá  sem  néztem.  Akkor  elővehetém  és  megbirálhatám  mint  idegen 
művet,  láttam  hibáit  s  vetettem  tűzre.  Az  Ember  Tragédiája  volt  első, 
mely  a  próbaévet  kiállván,  azon  meggyőződésre  hozott,  hogy  a  nekem 
jutott  fejlődést  elértem;  most  másnak  kell  ítélni,  —  így  hoztam  azt  hozzád.< 
Arany  János  ítéletétől  tette  függővé  nemcsak  e  műnek,  hanem  talán  egész 
irodalmi'  működésének  sorsát.  »Ha  ez  az  ítélet  nem  lesz  kedvező,  mondta 
Szontagh  Pálnak,  kinek  sürgetésére  Arany  Jánoshoz  fordult,  utolsó  kísér- 
letem volt  e  mű,«  Aranynak  pedig  később  azt  írja;  »Ha  az  öreg  isten 
szabó-mesteres  kitörése  művem  tovább  olvasásától  végkép  elriaszt,  s  te  azt 
rosszaló  ítélettel  visszaküldőd,  —  már  azóta  melegedtem  volna  mellette,  s 
Ádám  utolsó  álmát  a  purgatórium  lángjai  közt  álmodta  volna  végig.* 
Madách  és  irodalmunk  sorsa  akarta,  hogy  a  mű  Arany  Jánosnak  jutott 
kezébe,  ki  mihelyt  elolvasta,  azonnal  azt  írta  szerzőjének,  hogy  a  mű 
irodalmunk  legjelesb  terméket  közt  foglalhat  helyet,  melynek  kiadását  a 
Kisfaludy-lársaság  utján  óhajtaná  eszközölni.  Jól  esik,  hogy  irodalmunk 
legnagyobb  alakjának  ezért  is  hálával  tartozunk.  Arany  János  olvasta  föl 
a  tragédia  négy  első  jelenetét  a  Kisfaludy-társaságtjan  ugyanez  év  október 
utolsó  napján.  >Ha  láttad  volna,  referál  a  szerzőnek,  egy  Eötvös,  Csenger>' 
stb.  hogyan  kiáltott  fel  —  csupán  a  lokális  szépségeknél  is  —  ez  gyö- 
nyörű !  igen  szép !  stb.  Győztünk,  barátom,  eddig  győztünk  és  fogunk 
ezután  is.<  Két  hónappal  később  a  Kísfaludy-társaság  tagjának  válasz- 
totta Az  Ember  Tragédiája  szerzőjét.  Azóta  e  súlyos,  mél>'s^es  g(Mido- 
latokkal  teli  mű  a  nemzeti  szellem  közkincsévé  lett ;  ámt>ár  formája  nehézkes. 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  753 


göröngyös,  és  tartalma  az  emberi  sors  és  rendeltetés  sötét  és  fenséges 
kérdéseit  bolygatja :  alig  van  művünk,  melynek  gondolatai  annyira  elterjedtek 
volna,  mint  az  Az  Ember  TragédiájáhBn  foglaltak.  Erről  nemcsak  dísz-  és 
olcsó  kiadásai  tanúskodnak,  hanem  az  is,  hogy  1883  óta  színre  hozva,  tö6b 
mint  száz  előadást  ért  s  a  legjövedelmezőbb  magyar  darabnak  bizonyult. 
Ezzel  Az  Ember  Tragédiája  nemcsak  » irodalmunk  legjelesb  termékei  közt* 
foglalt  helyet,  hanem  nagy  kultúrai  jelentőségre  is  tett  szert  hazánkban. 
Érdemes  e  művet  irodalomtörténeti  és  kritikai  szempontból  vizsgálni  és 
szerzője  egyéniségébe  elmélyedni;  de  mindezeknél  fontosabb  a  mű  eszmei 
tartalmát  megérteni  és  méltányolni. 

Az  Ember  Tragédiája  nagy  thémát  választ,  az  ember  sorsát,  az  Trag.^hémája 
emberi  élet  értelmét  kérdi,  e  célra  az  emberiség  történetét  dramatizálja,  az  ^  elrendezése 
kiragadván  folyásából  egyes  nagy  szimbolikus  jeleneteket.  A  jeleneteket  az 
kapcsolja  egységbe,  hogy  az  emberiség  ugyanazon  tipikus  képviselői  szere- 
pelnek valamennyiben,  továbbá,  hogy  minden  jelenet  eszmei  szükséges- 
séggel a  megelőzőből  fejlődik,  végre  hogy  valamennyi  jelenet  azon  egy 
főeszmét  adja  tanulságul.  De  külső  drámai  kerete  is  van  a  műnek,  bibliai 
elemekből  szabadon  alkotva,  melynek  kezdete  hasonlít  a  Goethe  Faust- 
jáéhoz.  Isten  befejezte  a  teremtést,  pihen  s  hallgatja  az  angyalok  dicsőítő 
karát;  csak  Lucifer  nem  szól,  majd  meg  az  Úr  felszólítására  keserű, 
kicsinylő  kritikát  mond  Isten  művéről,  kivel  egyenlő  rangúnak  mondja 
magát.  Az  Ur  ezért  száműzi  az  égből.  De  Lucifer  osztályrészét  kéri  a 
teremtésből  s  meg  is  kapja:  a  bibliai  két  fát  az  Éden  kertjében.  Ez  neki 
elég.  Indul,  hogy  elfoglalja  birtokát. 

Hol  a  tagadás  lábát  megveti, 
Világodat  meg  fogja  dönteni. 

Emberalakban  jelen  meg  Ádám  és  Éva  előtt,  kiket  elcsábít,  hogy  a 
tudás  fájának  tiltott  gyümölcséből  egyenek.  De  mielőtt  még  az  örök  élet 
fájának  gyümölcseiből  is  szakíthattak  volna,  az  Úr  Cherubja  útjokat  állja 
s  ők  nem  kiűzve,  de  szabad  akaratjukból  hagyják  el  a  nekik  kietlenné  vált 
paradicsomot,  s  letelepednek  kívül.  Ott  azután  új  érzésekkel  eltelve  kérdé- 
sekkel ostromolja  Ádám  Lucifert.  Látni  akarja  a  természet  erőinek  látha- 
tatlan működését;  de  mikor  Lucifer  a  föld  szellemét  idézi,  megelégedést 
nem  érez;  nem  érti  mivoltát,  mint  Faust  sem  értette  az  előtte  megjelent 
föld  szellemét;  jövőjébe  akarna  pillantani.  Ezt  a  kérését  is  teljesíti  Lucifer. 
Megigéri  Ádámnak  és  Évának,  hogy  » tünékeny  álom  képei  alatt  a  jövőnek 
végéig  belátnak  majd*,  s  ezzel  megindul  az  álomképek  sorozata.  Az  álom- 
képek befejezése  után  Ádám  és  Éva  fölébrednek  s  következik  a  megoldás, 
így  az  egész  mű  két  főrészre  oszlik,  a  mithologiai  szimbolikus  keretre  s  a 
történeti  álomképekre.  A  keretben  is  van  drámai  élet  és  a  keret  össze- 
függése az  álomképekkel  is  drámai.  A  keret  cselekvényében  föl  van  vetve 
a  kérdés :  Mi  az  emberi  élet  végcélja,  értelme  ?  —  és  meg  van  adva  a  kér- 

Beöthy,  Magyar  irodalomtCrténet.  II.  köt.  48 


754  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


désre  a  felelet.  Az  álomképek  pedig  előkészítik  a  feleletet  Félreismerhetetlen, 
hogy  ez  elrendelésnek  elméleti,  filozófiai  a  jellege.  Logikus  fő  gondolta  ki. 
A  kérdésre  feleletet  keres  a  történet  lapjain  és  szinte  induktiv  alapossággal 
vizsgálja  a  felelet  föltételeit.  Mit  tanulunk  az  emberiség  múltjából,  mit  jele- 
néből, mit  jövőjéből  ?  így  jut  el  a  befejezéshez.  De  ha  filozófiai  is  a  probléma 
és  megoldásának  módja,  azon  a  magaslaton  áll  a  szerző,  hol  csak  a  sejtés, 
az  érzés  tudják  az  utat,  hol  legbensőbb  valónk,  az  egész  ember  mivolta 
megrezdül,  hol  a  különbség  filozófia  és  költészet  között  voltakép  megszűnik, 
mert  a  kettő  egymáshoz  közeledik,  összeér.  Az  emberiség  legnemesebb  és 
legnagyobb  szellemei  jártak  e  magaslaton  s  a  mit  ott  láttak  és  találtak, 
az  emberi  gondolkodás  és  érzés  legdrágább  kincse  lett.  A  magyar  költő- 
filozofus  az  ő  nyomdokukba  lépett;  de  hogy  külön  utat  vágott  magának, 
a  mű  elemzése  és  másokkal  való  összehasonlítása  utján  könnyen  kimutatható. 
A  tönéneti  Külsőleg  B,  mű  tizenöt  színre  van  osztva.  Az  első  a  mennyországban 

képek  ./  o 

játszik,  a  második  a  paradicsomban,  a  harmadik  a  paradicsomon  kívül  az 
álomképek  megindulásáig.  Ezek  tartalmát  vázoltuk,  ezekben  folytattatik  a 
théma,  a  kérdés,  ezt  nevezhetnők  a  mü  expoziciójának.  A  tizenötödik  adja 
a  megoldást.  A  negyediktől  a  tizennegyedikig,  tizenegy  színen  át,  terjed  a 
történeti  képek  sorozata.  Ez  a  mű  dereka. 

A  történeti  képek  közül  az  első  három  (IV.,  V.,  VI.  szín)  az  ókort 
öleli  föl,  melynek  történetéből  a  költő  kiszakít  egy-egy  jelenetet  Egsdptom, 
Görögország  és  Róma  történetéből.  Az  egyiptomi  színben  (IV.)  Ádám  a 
fiatal,  hatalmas  Fáraó,  a  kit  azonban  már  a  szín  elején  nyugtalannak 
találunk.  A  dicsőséget,  mint  a  mi  egyedül  kívánatos  előtte,  keresi,  óriási 
hatalommal  rendelkezik,  rabszolgái  egekig  érő  gúlán  dolgoznak  s  6  mégis 
űrt  érez  szívében.  Ekkor  megpillantja  Évát,  rabszolganő  képében,  ki  a 
felügyelők  verésétől  Fáraó  trónjához  menekülő  és  ott  haldokló  férjét  siratja. 
Ádám-Fáraó  szívében  új,  ismeretlen  érzés  kél,  megszereti  Évát,  trónja  naellé 
ülteti  s  a  szerelmes  Ádám  észreveszi,  a  mit  eddig  nem  vett  észre,  hogy  a 
nép  szenved!  Azt  mondja  Évának: 

Szíveden  keresztül 
A  jajszó,  mint  villám,  fejembe  csap 
S  úgy  érzem,  a  \'ilág  kiált  segélyt. 

Elszébe  jut,  hogy  annak  az  agyonvert  rabszolgának  utolsó  kiáltása 
volt :  Milljók  egy  miatt.  Egész  világnézlete  felforgatását  érzi.  Nem  akarja, 
hogy  milliók  egy  miatt  szenvedjenek  és  szabaddá  teszi  népét.  S  mikor 
Lucifer,  kívánságára,  megmutatja  neki,  hogy  mi  lesz  dicsőségéből,  hog}* 
gúláit  homoktorlasz  eltemeti,  teste  mint  múmia  marad  fenn:  lemond  a 
dicsőségről,  melyből  kiábrándult,  és  új  célt  tűz  ki  magának: 

E  millióknak  kell  érvényt  szereznem 
Szabad  államban  —  másutt  nem  lehet. 
Enyészszen  az  egyén,  ha  él  a  köz. 
Mely  egyesekből  nagj'  egészt  csinál. 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  755 

Az  első  mozzanat  a  történeti  életből  csalódással,  kiábrándulással  és 
új  cél  kitűzésével  vég2:ődött.  A  jelenet  értelme  az,  hogy  a  dicsőség  nem 
elégíti  ki  az  embert ;  mély  forrásból  fakad  az  utána  való  törekvés,  a  nagy 
ember  érvényesülni  akaró  önérzetéből,  de  ellenkezik  az  emberi  lélek  más, 
ép  oly  hatalmas  ösztönével,  nagylelkűségével,  szánalomérzetével,  boldogság 
utáni  vágyával.  Ezzel  meg  van  adva  a  történeti  jelenetek  tipusa.  Minden 
jelenet  azzal  kezdődik,  hogy  Ádám  egy  eszméért  rajong  és  azzal  végződik, 
hogy  belőle  kiábrándul  s  ujat  keres,  melyért  lelkesedhessék.  A  vezérfonal 
pedig,  mely  eszmétől  eszméhez  vezeti,  kettős;  egy  részt  maga  a  történeti 
élet,  melynek  folyását  követi  a  költő,  másrészt  a  dialektikai  fejlődés  tör- 
vénye, mely  valamely  eszme  bukása  után  a  vele  ellentétest  juttatja  folszínre. 
Miképen  sodorja  a  költő  e  két  fonalat  egybe,  a  következő  jelenetek  elem- 
zése mutatja  majd. 

De  az  egész  művön  végig  húzódó  más  világtörténeti  théma  is  meg- 
csendül az  első  történeti  jelenetben.  Az  ellentét  a  nagy  ember  és  a  tömeg 
között.  A  tömeg,  így  tanítja  Lucifer  Ádámot,  arra  van  kárhoztatva,  hogy 
mindig  rabszolgaságban  sinlődjék.  A  szabadságot  is  azért  keresi,  mert 
mindenki  úr  akar  lenni.  Nem  lehet  fölvilágosítani,  nevelni,  öntudatra  ébresz- 
teni. Csak  egyes  nagy  emberekben  eszmél  öntudatra,  ő  maga  a  sötétségben 
marad.  A  költő  m^győződését  fejezi  ki  Lucifer  mondván: 

Pedig  mély  tenger  a  nép ;  bármi  napfény 
Sem  hatja  át  tömét ;  sötét  leend  az, 
Csak  a  hullám  ragyog,  mit  színe  fölvet, 
Es  mely  hullám  esetleg  ép  te  vagy. 

íme  előre  megsejthetjük  Az  Ember  Tragédiája  tragikumát.  Ádám 
mint  az  emberi  nagyság,  az  ember  tisztult  öntudatának  képviselője,  bukás 
után  bukást,  kiábrándulás  után  kiábrándulást  ér,  mert  mindig  a  közért, 
a  népért  küzd,  mely  soha  meg  nem  érti,  eszméjét  s  öt  magát  mindig 
megbuktatja. 

Mint  Fáraó  még  az  önző  dicsőségnek  élt  Ádám,  mint  Miltiades  rálépett 
passió-ütjára.  Mialatt  ő  távolban  küzd  hazájáért,  demagógok  föllazítják  a 
népet  ellene,  mely  halált  mond  fejére.  De  a  nép  aljassága  még  ennél  is 
nagyobb.  Lucifer,  harcos  képében,  azt  az  álhírt  hozza,  hogy  Miltiades 
megtudta,  mit  forralnak  ellene  s  bosszúálló  haddal  közeledik.  Miltiades  jő. 
Mind  könyörögnek  előtte.  De  Miltiades  Lucifer  hazugságáról  semmit  se 
tudva,  elbocsátja  fegyvereseit  s  hatalmát  a  nép  kezébe  bocsátja.  Neje,  a 
tiszta  lelkű  Lucia-Eva,  ki  jobb  szeretné  férjét  halva,  mint  honárúlónak 
látni,  eliszonyodik  e  csőcselék  hitványságától,  mely  most  újra  halálra  ítéli 
férjét.  Most  átlátja  Miltiades: 

Mi  dőre  a  szabadság, 
Melyért  egy  élten  küzködém  keresztül. 

48- 


756  AZ  EMBER  TkAGÉDlÁJA 

Nem  átkozza  &  népet.  » Annak  természete,  hogy  a  nyomor  szolgává 
bélyegezze  . . . .« 

Csak  egyedül  én  voltam  a  bolond, 
Hivém,  tiogy  ilyen  népnek  kell  szabadság. 

Kiábrándtilt  eszméjéből.  Lemond  a  magasra  vágyásról,  magának  akar 
élni,  a  kéjnek.  A  történeti  élet  nagy  válság  elé  jutott.  Az  ókort  két  eszme 
lelkesítette,  a  zsarnokság,  melynek  eszmei  tartalma    a  dicsőség,  s    ennek 


ellentéte  a  szabadság,  melynek  eszmei  tartalma  a  közjólét.  Az  első  meg- 
bukott Egyiptomban,  a  második  Görögországban.  Mindkét  eszme  ellentéte, 
az  eszmei  küzdelemről  való  lemondás,  a  római  dőzsölő  élet  Az  emlwr 
tragédiája  pihenőhöz  ér,  a  mély  hanyatlásban  való  pihenéshez  Rómában. 
Mi  fogja  újra  fölemelni? 

A  római  jelenet  így  külön  természetű.  Ádám  mint  Sergiolus  dőzsöl 
barátaival ;  Éva  mint  Júlia,  a  kéjhölgy,  szeretője,  de  azért  Ádám  fogadásra 
teszi  Catullus  lova  ellenében,  hogy  melyiknek  gladiátora  győz  a  küzdelem- 
ben A  romlott  társaság  gúnydalokat  énekel  Lucretiára,  Brutusra,  mindenre. 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  757 


mit  valamikor  szentnek  tartottak.  De  Éva  lelkében  nem  halt  meg  a  jobb 
érzés ;  a  kéjt  egy  percnek  érzi,  mely  eltűnik ;  közben  sejtések  kelnek  szívé- 
ben, emlékek,  mikor  »nagy  és  nemes  volt  lelke  hivatása ;«  Ádám  is  émelygést 
érez,  a  folytonos  édesség  közt  keserűt  kíván.  Ekkor  megjelen  Péter  apostol 
s  dörgő  szavával  lesújtja  a  dögvész  pusztításaitól  máris  megrémült  társa-, 
ságot.  Ádám  imádkozik.  Új  népet  s  üj  eszmét  kér  Istentől,  mert  a  régi 
emberiség  elkopott  s  a  magaerejéből  újat  nem  bír  létrehozni  Péter  apostol 
hirdeti  az  új  üdvösséget;  jön  új  nép,  a  germánok,  s  új  eszme,  a  test- 
vériség, az  egyén  fölszabadulása,  a  keresztyén  evangélium.  Az  ókor  véget 
ért.   A  keresztyén  világ  veszi  kezdetét. 

A  keresztyén  világ  képeinek  rendje  és  összefüggése  bonyolultabb.  -'\^J|'*^'jf í^'*^" 
Egy  szakaszba  tartozónak  nézhetjük  a  jelen  korig  terjedő  négy  jelenetet. 
Ezek  elseje  a  lovagkorszakot  ábrázolja,  a  hit  világát,  melynek  gyümölcse 
a  lovagrend  kasztszerű  elzárkózása,  a  betűkön  veszekedő  s  egymást  üldöző 
fanatikusok  harca,  a  papok  dölyfös  fényűzése,  az  eretnekeket  égető  máglyák, 
a  zárda,  mely  az  egymást  szeretőket  természetellenesen  örökre  elzárja  egy- 
mástól. Tankred-Ádám  újra  csalódott. 

Csatára  szálltam  szent  eszmék  után 
S  találtam  átkot  hitvány  felfogásban : 
Isten  dicsére  embert  áldozának 
S  az  ember  korcs  volt  eszmémet  betöltni. 

Nem  akar  többé  semmiért  lelkesedni.  »Mozogjon  a  világ,  a  mint  akar, 
kerekeit  többé  nem  igazítom  ....  Elfáradtam,  pihenni  akarok.* 

A  következő  három  jelenet  (VUL,  IX.,  X.)  összefüggése  egészen  különös. 
A  Tankred-jelenettel,  mint  a  középkori  hit  világával  ellentétben  áll  a  Vin., 
a  Keppler-jelenet,  mint  a  tudás  világa.  De  ez  nem  a  kifejlett  tudás  kora. 
A  babona  uralkodik  még;  Keppler,  hogy  pénzt  szerezzen,  jobb  meggyő- 
ződése ellenére,  árúba  bocsátja  tudását  és  elárulja;  időjóslást,  horoszkópot 
kénytelen  csinálni.  Törpe  lett  a  kor,  senki  sem  siratja  »a  társas  rend  meg- 
szokott nyomát,  e  megszentelt  előítéletet «  ;  ezt  kívánta  Ádám,  mint  Tankred, 
de  mint  Keppler  nem  tud  belenyugodni;  új  kort  akar,  »mely  új  tetterővel 
szemébe  néz  az  elavult  lomoknak,  biróul  lép  fel,  büntet  és  emel.«  Ezt  az 
új  kort  megálmodja  Keppler;  álom  az  álomban!  A  IX.  szín  álomban 
láttatja  Kepplerrel  a  francia  forradalom  egy  mozgalmas  és  véres  jelenetét, 
Dante-Adámot,  a  forradalmi  néptömeg  közt,  mely  ujjong  érte,  de  csak- 
hamar Robespierre  vádjára  a  nyaktilóval  fejét  véteti  Keppler-Adám  a  X. 
színben  fölébred  s  a  látottakért  való  lelkesedése  még  törpébbnek  mutatja 
neki  a  saját  nyomorúságos  korát.  Fejlődni  látom,  úgymond,  szent  eszméimet, 
tisztulva  mindig,  méltóságosan,  mig  líissan  bár,  betöltik  a  világot.  De  nem 
ez  a  visszapillantás  az  álomra,  vagyis  ez  az  előrepillantás  a  jövőbe  a 
szín  jelentése.  A  fő  a  tudás  világának  befejezése.  Keppler-Adám  kifejti  egy 
tanítványának,  hogy  a  tudás  a  dolgok  lényegét   nem  fogja  föl;   legjobb  a 


758  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


sárgult  pergamenteket,  foliánsokat  tűzbe  dobni ;  ne  tanuljunk  sírig  theoriát ; 
jő  idő,  midőn  a  gondolat  szabad  lesz,  szabadon  nyüatkozhatík  s  a  múlt 
romjai  ledőlnek.  A  Tankred-jelenet  és  a  következő  három  szín  értelme  tehát 
ez :  Az  evangélium  új  világot  teremtett,  de  az  emberi  dőreség  elfordította  a 
.  szent  tanítást,  üj  előítéleteket  teremtett,  melyek  elsatnyították  az  emberiséget. 
Közben  ébredt  ugyan  a  tudás,  de  az  is  békóba  volt  verve.  A  francia  forra- 
dalom eltörte  a  békókat  és  üj  nagy  kilátást  nyit  az  emberis^  fejlődésére. 
De  közben  más  tragédia  is  lejátszódott,  a  nő  tragédiája.  Keppler  neje 
Borbála,  előkelő  dáma,  a  kinek  fénjmzése  kényszeríti  Kepplert,  hogy  hitvány, 
hazug  dolgokkal  foglalkozzék.  Egyike  a  legmegrázóbb  jeleneteknek,  mikor 
Borbála  pénzt  kér  férjétől  és  szemére  hányja,  hogy  ő,  a  nemes  ház  leánya, 
Keppler  kétséges  rangjához  csatolta  jövőjét.  Mélyen  megindító  Keppler 
felelete :  Kétséges  rang-e  hát  szellem,  tudás  ? .  . . 

Oh  nő,  ha  te  meg  bímál  érteni, 

Ha  volna  lelked  oly  rokon  velem, 

Minőnek  első  csókodnál  hívem, 

Te  büszke  lennél  bennem  s  nem  keresnéd 

Kívül  a  boldogságot  körömön; 

Nem  hordanád,  mi  benned  édes, 

Világ  elé  s  mindent,  mi  keserű. 

Nem  tartanád  fel  házi  tűzhelyednek. 

Oh  nő,  mi  végtelen  szerettelek ! 

Szeretlek  most  is,  ah  de  keserűen, 

Fulánkos  a  méz,  mely  szívembe  szállt 

Éva-Borbála  megindul  e  szavakon,  de  a  lejtőn  már  nem  bír  megállni. 
Egy  udvaronc  megejti  s  Éva  csak  akkor  eszmél  magára  s  löki  el  magától 
a  csábítót,  mikor  ez  férje  meggyilkolására  szólítja  foL  Mikép  kerültek  e 
realisztikus,  egyénített,  a  mű  jelképes  természetétől  annyira  elütő  részletek 
a  Keppler-jelenetbe :  Madách  saját  életének  bús  története  magyarázza. 
A  maga  tragédiáját  eszményítette  bennök. 
övőTüÍk  ké^i  ^  ^^  ^^^  áthaladt  útja  legmagasabb  pontján  és  gyorsan  halad  lefelé. 

Ádám  ezentúl  nem  vállal  cselekvő  szerepet  az  álomképekben,  mint  élemedett 
férfi,  majd  meg  mint  öreg  nézi  a  világ  folyását.  A  XI.  színben  a  jden 
tárul  föl  előttünk.  Ez  a  jelen  a  szabad,  maga  magát  szabályozó  áet  a 
modem  világ  legfejlettebb  színpadján,  Londonban.  De  a  szabad  verseny 
világa  is  silány,  az  ember  állattá  aljasult;  m^  a  koldusok  is  ^ymást 
marják,  a  művészet  vásári  mulatsággá  lett,  leányát  saját  édes  anyja  adja 
el,  a  munkások  a  gyárosok,  a  gyárosok  a  munkások  s  egymás  ellen 
harcolnak.  Ádám  ismét  csalódott.  Más  világot  keres,  mely  nem  magára  van 
hagyatva,  melyet  a  tudomány  kigondol  »és  melynek  rendén  értelem  viraszt* 
így  a  szabad  verseny  vUága  szüli  a  szabályozott,  a  kommunisztikus,  a 
falanszteri  jövő  világot  a  XII.  színben.  De  ez,  mely  az  embereket  eg}'- 
formává  akarja  tenni,  ellenkezik  az  emberi  természet  egyéni  természetével, 
mely  nem  tűri  az  egyformásítást,  a  gépies  rendet 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  759 

Csalódtam  hál  a  tudományban  is: 

Unalmas  gyermekiskolát  lelek 

A  boldogság  helyén,  mit  tőte  vártam. 

Igen  sajátos  a  XIII,  szín,  melyben  Ádám  mint  öreg  a  világűrben 
repül,  hogy  a  föld  hitvány  porát  elhagyja.  De  a  föld  szelleme  nem  bocsátja 
ki  köréből.  Visszakívánkozik  a  földre,  hogy  lijra  csatázzon ;  elég  boldogság, 
ha  küzdeni  tud.  Az  élet  küzdelem  s  az  ember  célja  a  küzdés  maga.  De  a 
XIV.  színben  ebből  az  utolsó  illúziójából  is  kiábrándul.  A  föld  mindenütt 
hóval  és  jéggel  van  borítva ;  az  ember  fizikailag  is  elsatnyult,  csak  eszkimók 
vannak  a  világon,  kiknek  egyedüli  gondolatjuk,  hogy  >kevesb  ember  legyen 
s  több  fóka.*  Megszűnt  minden,  maga  a  nemes  küzdés  is.  Midőn  az  eszkimó 
nejét  fölajánlja  Ádámnak,  ez  iszonyodva  menekül,  eleget  látott,  az  álom 
véget  ért,  Ádám  fölébred. 

Fölébredvén,  az  a  gondolat  villanik  meg  fejében,  hogy  dacolhat  még  a  beiejeiía 
istennel,  hazuggá  teheti,  a  mit  látott,  megölvén  magát.  Ekkor  Éva  föl- 
ébredvén, hozzálép.  Éva  mii 
sem  ind  az  egész  álomról. 
Megsúgja  férjének,  hogy  anyá- 
nak érzi  magát.  Ádám  térdre 
esik  az  Úr  előtt  s  legyőzöttnek 
vallja  magát.  Esdekel  az  Úr- 
hoz, ki  glóriában  megjelen 
előtte,  világosítsa  föl  a  hallot- 
takról De  az  Úr  nem  fejti 
meg  neki  a  nagy  titkot.  Csak 

ráutal  Évára,  a  nőre,  kinek  Maiiich  imre  doigoi6siobíj«. 

tisztább  lelkén  át  égi  szózatot 

fog  hallani  dallá,  költészetté  szűrődve,  mely  meg  fogja  óvni  az  élet  útján- 
>Csak  az  a  vég,  csak  azt  tudnám  feledni*,  mondja  Ádám.  Mondottam, 
ember,  küzdj  és  bízva  bízzál,  feleli  az  Úr  s  ezzel  a  sorral  \'égződik  a 
költemény. 

A  költemény  az  ember  sorsát  kérdi,  a  történettől  várja  a  feleletet,  a  ""  «l"r- 
de  ez  a  felelet,  úgy  látszik,  vigasztalan.  Az  ember  a  történeti  életben  két 
fajta  eszmében  keres  boldogulást.  Az  egyiknek  mintegy  ö  a  középpontja; 
az  ember  maga  m^ának  él,  dicsőségének,  élvezetének,  a  szemlélődő  tudo- 
mánynak, a  fásult  megadásnak.  De  mindez  értéktelennek  bizonyul.  A  dicsőség 
üres,  a  kéj  egy  pillanat,  a  szemlélődés,  megadás  visszahatásként  az  embert 
egy  időre  hatalmába  kerítheti,  de  ki  nem  elégíti.  Ezek  az  eszmék  magukban 
hézagosak.  A  másik  fajta  az  embert  arra  hajtja,  hogy  az  egészért,  a  népért 
éljen,  de  a  nép  nem  érdemli  meg,  hogy  érte  föláldozzuk  magunkat  vagy 
csak  küzdjünk  is.  A  szabadsággal  nem  tud  élni,  a  tudományt  prostituálja, 
az  evangéliumot  elferdíti ;  semmiféle  államformában  nem  boldogul ;  a  kényúr 
alatt  elaljasul,  de  ha  maga  úr,   még  aljasabb;    a   szabad  versenyben  egy- 


760  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


mást  Öli,  a  szabad  verseny  ellen  pedig  őrült  elméletet  gondol  ki.  Ezt  a 
csillagot  el  nem  hagyhatjuk  s  ezen  a  csillagon  nem  boldogulunk.  Van-e 
valami,  a  mi  értékes  az  emberi  életben,  a  miért  érdemes  élni  ?  Ugy  látszik, 
nincs.  Talán  az,  hogy  mindig  csalódásokat  kergetünk,  valamiért  lelkesedünk, 
küzdünk,  egy  szóval :  maga  a  küzdés  ?  De  hogyan  elégíthetne  ki  maga  a 
küzdelem,  a  mikor  tudjuk,  hogy  a  miért  ma  vívunk,  a2l  holnap  gúnyolni 
fogjuk?  Azután  ne  felejtsük,  hogy  a  fizika  megjósolja  a  föld  kihűlését, 
elsatnyúlását,  a  minek  következménye,  hogy  az  emberiség  is  elsatnyul  s  a 
küzdéshez  sem  lesz  majd  ereje.  A  történet  tanítása  tehát:  Vanitas,  vani- 
tatum  vanitas,  minden  hiú,  semmi.  * 
^  fog^a*^'  A  történeti  jelenetek  határozottan  pesszimisztikus  színt  adnak  a  költe- 

ménynek, de  ezzel  nem  egyezik  meg  az  utolsó  szín  hangulata.  Midőn  Ádám 
atyának  tudja  magát,  megnyugvás  száll  szívébe.  Miért?  Talán  mert  m^- 
jelenvén  a  második  nemzetség,  hiába  akarná  a  jövő  fejlődést  megakasztani  ? 
De  ez  a  látottak  után  inkább  kétségbeeséssel  tölthetné  el.  Vagy  talán 
hazugnak  hiszi-e  az  álomképeket  ?  Tényleg  mondja  istennek :  Uram,  rettentő 
látások  gyötörtek,  és  nem  tudom,  mi  bennök  a  való.  így  vélekedett  Arany 
János  is,  ki  azon  az  alapon,  hogy  az  álomképek  ferdítik  a  történetet,  tagadja 
a  költemény  pesszimista  jellegét.  » Téved  tehát,  úgymond  Arany,  ki  ügy 
fogja  fel,  hogy  a  szerző  a  világtörténet  egyes  szakainak  s  általuk  az  egésznek 
hű  képét  akarta  adni,  azt  mutogatván,  hogy  nincs  haladás  az  emberiségbea 
csak  szüntelen  körben  forgás,  vagy  alább  szállás,  míg  minden  a  nihilizmusba 
sülyed.  Ki  egyszerű,  egész  voltában  tekinti  e  kompozíciót,  az  tisztában  lehet 
a  költő  céljával.  Lucifer  az  embert  teljesen  meg  akarja  rontani;  az  első 
embert  a  kétségbeesésig  űzve,  benne  megsemmisíteni  összes  nemét ;  ez  neki 
a  sötét  képek  által  már-már  sikerűi  is,  midőn  a  szeretet  szava  és  Isten 
keze  visszarántja  az  örvény  széléről.  Ez  a  mese  alapvázlata :  innen  indiíha 
kell  méltánylani  az  egyes  részeket  és  a  kivitel  sikerét*  (A.  J.  Hátrahagy, 
ír.  és  Lev.  II.  491.  1.)  Ebben  némi  ellenmondást  is  találhatnánk,  de  ez  nem 
Arany  Jánosnak  róható  föl.  Hogyan  vetemedhetett  az  okos  Lucifer  ily  dőre 
tervre?  Tudhatja,  hogy  Ádámot  nem  ronthatja  meg,  mert  tudja,  hogy  az 
emberiség  élni  fog ;  hogyan  mutathatta  volna  különben  álomképekben  törté- 
netét? Ha  lesz  emberiség,  akkor  Lucifer  nem  ronthatja  meg  Ádámot;  ha 
nem  lesz,  nem  mutathatja  az  álomképeket.  De  mutatja.  Ennélfogva  Ludfo" 
terve  képtelen.  De  ezt  az  ellenmondást  nem  Arany  követte  d,  hanem 
Madách.  S  Madáchnak  sem  szabad  nagyon  felróni.  A  mese  alapvázlata 
csak  szimbólum.  Az  emberiség  töiténetében  folyton  küzd  Lucifer  Ádám 
ellen,  mindig,  minden  jelenetben,  minden  időpontban  meg  akarja  rontani 
Hogy  Ádámot  akarja  öngyilkosságra  bírni,  nem  lehet  a  darab  igazi  cöja, 
csak  igazi  céljának  szimbóluma.  A  kérdés  tehát  újra  az:  igazak-e  a  tör- 
téneti képek? 

Arany  Jánossal  ellentétben  azt  kell  mondanunk,  hogy  igazak.  Ádám 
kérdi  ugyan  az   Úrtól,  hogy  látásaiban  mi   a   való,   de   az   igazi   törteneu 


*!.     -. 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  761 


képek  igazságában  nem  kételkedik  s  nem  kételkedhetik.  Csak  azt  nem  tudja, 
van-e  földöntúli  élet  s  erre  a  kérdésre  az  Úr  nem  felel.  Azt  sem  tudja, 
hogy  az  utolsó  álomkép  igaz-e.  >Csak  az  a  vég!  csak  azt  tudnám  feledni!* 
erre  sem  felel  az  Úr.  Ádám  tudja  a  történetből,  a  mit  Madách  tud,  a  mit 
eddig  átéltünk  belőle,  beleszámítva  a  falanszter-világot,  mint  a  kommunisták 
álmodják.  Sehol  nyoma  annak,  hogy  Lucifer  Ádámot  meg  akarja  csalni. 
Lucifer  nem  is  a  csalás  képviselője;  birodalma  a  » hideg  tudás,  dőre  tagadás «, 
nem  a  csalás.  Ha  csalt  volna,  akkor  ezt  a  költőnek  valahol  meg  kellett 
volna  mondania,  akkor  valamikép  föl  kellett  volna  bennünket  erről  világo- 
sítania, vagy  Lucifer  egy  monológjában,  vagy  az  Úr  egy  kijelentésében,  vagy 
Ádám  észretérésében.  Igaz,  hogy  Lucifer  az  álomképek  megindulása  előtt 
azt  mondja,  hogy  az  ember  egére  egy  kicsiny  sugárt  ád,  mely  biztatand, 
hogy  csalfa  tünemény  az  egész  látás,  —  se  sugár  a  remény,  de  nem 
mondja,  hogy  a  látás  tényleg  csalfa  tünemény.  Ha  a  drámában  az  egyik 
személy  csalja  a  másikat,  a  közönségnek  eleve  tudnia  kell  a  dologról. 
De  mindennek  nyoma  sincs  a  költeményben.  Lucifer  nem  mutatja  ördögi 
világításban  a  történetet;  ilyennek  gondolta  Madách  a  történeti  életet. 
Realisztikus  hűségről  természetesen  nem  lehet  szó.  Az  egyes  jelenetek 
stilizálva  vannak;  ilyen  Fáraó,  Tankred,  Keppler  sohasem  létezett;  de  a 
stilizáció  nem  hazug;  a  stilizációban  kifejezett  eszméket  Madách  igazak- 
nak tartotta. 

De  akkor  még  sürgősebb  a  kérdés,  hogyan  fér  meg  a  végjelenet  az 
előbbiekkel?  Jelentéktelen  pótlás-e  annak  a  Lucifer-féle  balga  reménynek  a 
kifejezése,  mely  az  emberiséget  a  csüggedéstől  megóvja,  hogy  beteljesül- 
hessen végzete?  Ez  esetben  a  költemény  tényleg  a  legsötétebb  pesszi- 
mizmus hirdetője  volna.  Vagy  a  költemény  igazi  értelmének  hirdetője  az 
Úr  győzelme  Lucifer  fölött,  de  akkor  ennek  meg  kell  hogy  az  előbbiekben 
alapja  legyen.  A  költeménynek  nem  lehet  értelme  és  tanítása:  »Az  embe- 
riség története  csupa  gyász  és  bukás  és  hiába  való  küzdelem;  de  azért 
ember  küzdj  és  bízva  bízzáU ;  akár  frázisként  van  mondva  e  biztatás, 
akár  igazszívű  buzdításként.  Frázissal  nem  fejezheti  be  Madách  nagyszerű 
költeményét,  de  ép  oly  kevéssé  az  egész  költeménjmyel  ellenkező  üres 
biztatással. 

Az  optimizmus  és  pesszimizmus-féle  jelszókkal  nem  meríthetjük  ki  a 
költemény  jelentését,  Lucifer  jelleme  adja  meg  hozzá  a  kulcsot.  Az  egész 
költeményen  végig  vonul,  hogy  Lucifer  nem  a  gonoszság,  hanem  a  számító 
ész  képviselője.  Mindent  tud,  mindent  ért,  mindent  kiszámít,  csak  egy  meg- 
foghatatlan rá  nézve:  az  érzelem.  Már  a  paradicsomban,  első  fölléptekor 
kérdi  magától,  nem  küzd-e  hiába  ellenök  a  tudás  fegyverével,  kiket  az 
érzelem,  a  szerelem,  megóv  a  lankadástól?  A  Miltiades-féle  jelenetben  üj 
árnyalatát  ismerjük  meg  az  érzelemnek:  művészi  szépet  alkotó  erejét, 
melytől  Lucifer  irtózik.  A  görög  templomot  nézi  Lucifer: 


762  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


Csak  e  mindig  megifjuló,  örökké 
Szépnek  látása  ne  zavarna  folyvást. 
Ugy  fázom  idegenszerű  körében  .... 
Mért  késik  oly  soká  az  én  világom, 
A  torzalak,  a  kétes  rémület, 
Hogy  elríaszsza  e  káprázatot. 
Mely  küzdelmemben  a  már-már  bukó 
Embert  mindannyiszor  fölkelti  újra. 

A  nó  az  Ember  Az  érzelemnek  örök  képviselője   pedig   a  nő.   Eva   tanítja   Fáraót  a 

Tragédiájában  ^  ,     ,    ,  ,     ,  r 

nép  szenvedéseinek  megértésére,  Lucia  imádságára  száll  megnyugvás  a 
halálba  menő  Miltiades  szívébe,  Júlia  kelti  Sergiolus  szívében  a  nemesebb 
érzést,  Isaura  sorsa  világosítja  föl  Tankrédet  a  lovagvilág  ferdeségeiről,  mint 
Müller  Borbála  sem  aljasodik  el  végkép  Éva,  a  Danton-jelenetben  kettős 
alakban  lép  elénk  Éva,  mint  brutális  pórnő,  de  mint  nemes,  a  múlt  hagyo- 
mányait őrző  marquise  is,  s  Londonban,  mikor  valamennyi  szereplő  a 
fantazmagorikus  végjelenetben  a  sírgödörbe  ugrik,  csak  Éva  lépi  át  s  fölkiált : 

Szerelem,  költészet  s  íQúság 

Nemtője  tár  utat  örök  honomban ; 

E  földre  csak  mosolyom  hoz  gyönyört, 

Ha  napsugár  gyanánt  száll  egy-egy  arcra. 

A  falanszter-világban  is  a  szerelem  édes  őrülete  ébred  Ádám  szívé- 
ben, ki  az  elképedt  falanszterbelieknek  azt  mondja: 

Ne  szánjatok.  Miénk 
Ez  örülés ;  mi  józanságtokat 
Nem  irigyeljük.  Hisz  mi  a  világon 
Nagy  és  nemes  volt,  mind  ily  örülés. 

Most  feltárul  előttünk  Lucifer  küzdelmének,  az  ember  sorsának,  az 
egész  költeménynek  igaz  értelme,  a  hogy  Madách  értette.  A  történeti  jele- 
netek igazak,  de  más  az  értelmük  mint  Lucifer  gondolja.  Lucifer  csak  az 
ember  bukását  látja  bennük,  nem  látja,  mert  nem  érti,  csak  sejti  azt  az 
isteni  erőt  az  emberi  lélekben,  mely  mindig  újra  fölemeli  Eszmékért  lelke- 
sedni az  ember  isteni  része.  E  lelkesedés  abból  a  forrásból  fakad,  melyből 
minden,  a  mi  szép  és  nemes  és  nagy  ered,  az  érzelemből ;  ez  az  a  szózat, 
melyről  az  Úr  szól,  melyet  a  nő  tisztább  lelkülete,  ha  a  férfiú  előtt  az  élet 
zajában  elnémul,  meghall.  A  nő,  a  szép,  a  lelkesedés  rokon  kincsek,  melyek 
az  ember  életét  értékessé  teszik.  Az  utolsó  jelenet  szimbolizmusa  is  meg- 
világosodik. Mikor  Éva  azt  súgja  Ádámnak,  hogy  anyának  érzi  magát, 
egyszerre  föltárúi  Ádám  előtt  az  élet  igaz  értelme  közvetetten  érzés  formá- 
jában. Érzi,  mi  az  élet:  szeretet  és  küzdés.  Ha  a  történeti  élet  harcaiban 
sebeket  kap  is,  ott  van  mellette  a  vigasztaló  erő :  a  nő,  a  család  s  benne  s 
általa  az  élet  becsesebb  része:  a  szép,  a  lelkesedés,  az  isteni. 

Madách  nem  pesszimista;  nem  tekinti  az  életet  értéktelennek;  nag>' 
dolognak  tartja  az  emberi  kebel  hevülését,  a  széps^et,  a  szerelmet.  Sőt  a 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  763 

történeti  életet  sem  nézi  nihilisztikus  szempontból.  Az  eszme,  melyért  ember 
lelkesedik,  nagy  és  szent. 

Mindegy,  kereszt  vagy  tudomány,  szabadság 
Vagy  nagyravágy  formájában  hatott-e, 
Blöre  vttte  az  embememeU 

A  Danton-jelenetben  tiszta,  erős  páthosz  hatalmas  hangja  csendül  meg. 
A  keresztyénség  eszméje  előtt  mély  hódolattal  hajlik  meg.  A  falanszter- 
világból is  van  menekülés.  Ez  a  Lucifer  világa,  melyet  a  hideg  ész  ren- 
dezett, de  az  emberi  természet  föllázad  ellene  és  mesterkélt  bilincseit  szét- 
töri. Csak  ^y  jelenet  mond  —  ügy  látszik  —  e  magyarázatnak  ellen: 
az  eszkimó-világ.  De  ezt  nem  érthette  a  költő  pozitív  módon,  ez  nem  a 
mi  világunk,  hanem  a  távol  jövőé,  ha  ugyan  a  tudomány  nem  csalódik. 
Ez  a  jelenet  csak  negativ  erősbítése  az  előbbieknek.  Annyit  mond,  hogy 
a  míg  az  ember  ember  marad,  nem  veszhet  el;  csak  ha  testileg  is  elkor- 
csosodik,  akkor  vége  mindennek,  mert  szellem  és  test  válhatatlan  kapcso- 
latban vannak  egymással.  Fog-e  elkorcsosodni  ?  A  fizika  áUítja,  de  a  fizika 
csalódhatik.  A  költőt  mintegy  tudományos  lelkiismerete  készti,  hogy  ezt  a 
végső  eshetőséget  is  számításba  vegye.  Az  eszkimó-jelenet  kínzó  kérdőjel, 
melyet  a  történeti  jelenetek  végéhez  biggyeszt  a  költő,  a  kételkedésnek,  nem 
a  kétségbeesésnek  följajdulása.  Legjobb  bizonyság  e  mellett,  hogy  Ádám 
az  Úr  biztató  szavára  csak  ezt  az  egy  jelenetet  említi.  Abból,  a  mit  látott, 
semmi  sem  csüggeszti; 

Csak  az  a  vég !  csak  azt  tudnám  feledni. 

Az  egész  költemény  így  sajátos  méla  akkorddal  végződik,  melyben 
a  megadás,  kételkedés  és  lelkesedés  hangjai  megkapó  módon  egyesülnek. 
Küzdeni  s  a  küzdelemben  elbukni  az  ember  osztályrésze,  tragédiája;  az 
emberiségért  kell  küzdenie,  mely  a  küzdelem  gyümölcseit  élvezi,  de  útjában 
az  érte  küzdőt  eltiporja.  Vigasztalásul  marad  a  küzdőnek  a  mindig  újra 
fellobogó  isteni  lelkesedés  tüze,  melyet  a  nő  lelke  ápol  és  éleszt,  a  nagy 
hivatás  öntudata,  a  művészet,  a  szerelem.  De  ez  a  tűz  is  a  testhez  van 
kötve  s  a  test  satnyulásával  elvész.  Nem  satn3rúl-e  majd  el  az  emberiség  .^ 
Ki  tudja?  De  mindegy:  A  míg  van  erőnk,  küzdjünk! 

Vannak,  a  kik  -4^;  Ember  Tragédiá\éX  Goethe  FausÜQ.  másolatának  Goethe  Faustja 

'  c»  .»  ^  es   az  Ember 

tartják,  de  ezek  teljesen  félreértik  mind  a  két  költeményt.  Igaz,  hogy  Az  rrag. 
Ember  Tragédiájának  néhány  része  némileg  emlékeztet  Faustra.  Faustnak 
is  van  mithikus  kereke,  melynek  kezdete  párbajféle  Isten  s  a  tagadás 
szelleme  közt,  mig  a  végén  Isten  győz.  De  ennek  a  motívumnak  is  csak 
a  külsőségei  utalnak  Faustra,  az  isten  s  ördög  közötti  harc  célja,  tartalma 
egészen  más.  Egyes  részletekben  is  meg-megcsendűl  Faust  hangja,  pl.  a 
föld  szellemének  idézésében,  Kepplemek  a  tanítványnyal  való  beszélgeté- 
sében, a  Lucifer-Heléna  jelenetben,  a  londoni  színben;  Luciferben  fbl-föl- 
tűnik    néha    mefisztofelesi    vonás    (boszorkányok    láttára:    Véletlenül   mi 


764  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


kedves  társaságba  juték  stb.  VII.  sz.),  de  mindez  csekély  jelentőségpi,  inkább 
külső  hasonlatosság,   más  célok   szolgálatában.  Döntő   az,  hogy    Faustnak 
nemcsak  alapeszméje,  hanem  hangja,  világfelfogása  egészen  más.  Faust  a 
kételkedéstől  meg  nem  illetett,  bizalommal  eltelt  optimizmusnak  evangéliuma. 
Faust  bízik  magában,  bízik  a  világrendben,   bízik  a  fejlődésben.    Az  ^ész 
költemény  alaphangja:  »Jó  embernek  jó   utat    sugalmas    ösztöne    mutat. < 
Minden  jóra  fordul.  Engedd   át   az  embert   természetes  ösztönének,    hajla- 
mainak,   meglátod,  magától   nemesedik,   emelkedik.    Ez   a   XVIIL    század 
világfelfogása,   a   mint     Leibnitz    színes,    ragyogó    világnézetében   geniális 
kifejezésre   talált.   Ezzel   szemben   Az  Ember    Tragédiája  a  XIX.  század 
skepticizmusának  terméke ;  a  természettudományi  és  materialis2:tikus  folfc^ás 
oszlató  hatása  sok  helyütt  mutatkozik  rajta.  »0h,  e  zűr  között  hová  lesz 
énem  zárt  egyénisége «  —  kiált  föl  Ádám,  mikor  a  természeti  erők  működését 
Lucifer  láthatóvá  teszi  előtte.  Danton  azt  mondja:  »En  azt  a  túlvilágot  nem 
hiszem.*  Az  eszkimó-világban    Ádám  kétségbeesetten  kérdi:    »Hát  minden 
nagy  eszme,  nemes  cselekvény  konyhánk  gőze  csak  ?«  s  Lucifer  feleli :  » Van-é 
különben ?«  A  XVIII.  század  jelszava:  Terjeszszük  a  tudást,  világosítsuk  föl 
a  népet.  Madách  m^győződése:«  Mély  tenger  a  nép,  bármi  napfény  nem 
hatja  át  tömét,  sötét  leend  az« . . .  A  XVIII.  század  a  francia  forradalom  előtt, 
alatt  s  után   a   közboldogságot   várja   a  zsarnokság   ledöntésétől.    Madách 
nem  hisz   a   forradalomban.  Faust  ideálja   szabad  népért  élni   és    küzdeni, 
Madáchnál  ez  illúziónak  bizonyul,  melyből  a  londoni  szín  züllöttsége  dur- 
ván felriasztja  Ádámot.  De  még  gyökeresebb  a  különbség.  Faust  annak  a 
kornak  terméke,  melynek  ideálja  az  egyéniség  teljes   és   harmonikus  kifej- 
lődése. Ez   is   benne  van  Leibnitz  filozófiájában,   melynek   monászai  mind 
egyedek,    függetlenek    egymástól,     hozzáférhetetlenek    egymás    számára. 
A  monász  saját   belső  törvénye  szerint  fejlődik   alacsonyabb  fokról   maga- 
sabb felé,  folytonosan  és   szükségkép.  E  világfelfogás  szellemében   mondja 
az  Ur  Mefisztónak :  »Ein  guter  Mensch  in  seinem  dunklen  Drange  ist  sich  des 
rechten  Weges  wohl  bewusst*  Faust  az  egyéniség  kifejlődésének,  nemes- 
bedésének  költeménye.   Goethe  életének  is  ez  volt  ideálja.    » Magát  kiélni* 
(sich  ausleben);  mindent,   a   mi   a   belsőben  mint  csira   él,   kifejleszteni;  a 
negatív  erőket  legyőzni,  a  pozitivokat  ^ymássaJ  összhangzásba  hozni  s  a 
legmagasabb  fokra  vinni ;   ez   Goethe   legfőbb  gondolata.   IQú   életerejéndc 
tobzódásában,  mikor  rohanvást  tesz  mindönt,  tanúi,  élvez,  alkot :  kezdi  m^ 
a  Faustot,   ki   minden  korlátot  ledöntő   szenvedélylyel  lép  az   élet   útjára. 
Sok  viszontagságon  megy  keresztül.  A  bűn  ösvényébe  sülyed,  lelki  gyöt- 
relemmel bűnhődik,  megfordul  a  nagy  világban,  császár  udvarán,  a  görög 
világban  s  v^re  átlátja,  hogy  a  legfőbb  boldogság,  mely  embernek  adatott, 
meg  nem  pihenni   soha,  de  nem   a   végtelenbe   kalandozni,    hanem  koriá- 
tokat vetni   magának   s   végre  is  nem   önmagának,  hanem  a  köznek  öni. 
Faust  is  kiábrándul,   de  nem   ideáljából,  hanem  egoizmusából.   Úgy  indüL 
hogy  mindent   föláldoz  magának,   mintha  isten  volna,   kinek  számára  van 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  765^ 


minden.  Mindent  akar  tudni,  hogy  ő  legyen  a  mindentudó;  mindent  akar 
élvezni,  mert  minden  ő  érette  van.  » Énemet  az  emberiség  énjévé  akarom 
tágítani, «  kiált  fol,  mikor  Mefisztó val  szerződik.  Az  egyéniség  a  moloch, 
mely  mindent  el  akar  nyelni.  S  végre  ahhoz  a  mélyen  megnyugtató,  az 
emberiség  haladását  biztosító  belátáshoz  jut,  hogy  az  egyéniség  legfőbb 
kifejlődése  az,  ha  alá  tudja  magát  rendelni  az  egésznek  s  ezt  szolgálni. 
Tehát  az  egyéniség  körül  forog  minden ;  hogyan  sülyed  és  emelkedik,  fejlődik 
és  eszmél  magára,  mely  fokozatokon  halad  át,  mi  életének  értelme.  Az  Ember 
Tragédiája  ellenben  nem  az  egyéniség,  hanem  az  emberiség  drámája. 
Az  egyéniség  fejlődéséről  szó  nincsen.  Az  önző  hajlamok  szerepet  visznek 
ugyan,  de  nem  mint  az  egyén  fejlődésében  föltűnő  és  legyőzendő  erők,  hanem 
mint  nagy  történeti  jelenségek,  s  mint  ilyenek  is  csak  átmeneti  természe- 
tűek. Fáraó  a  dicsőséget  keresi,  de  hamar  kiábrándul  belőle;  Sergiolus  s 
vele  az  egész  római  társadalom  a  kéjben  él,  mert  belefáradt  hasztalan 
küzdelmeibe ;  Keppler  törpe  emberek  között,  kik  meg  nem  értik,  a  csillagos 
égboltot  vizsgálja,  de  lelkének  égő  vágya  idézi  föl  a  francia  forradalom 
képét.  A  mi  Faust  életének  vége,  a  közért  való  élet,  Ádáménak  jóformán 
kezdete.  »Enyészszen  az  egyén,  ha  él  a  köz«  mondja  mindjárt  a  mű  kez- 
detén, mikor  a  dicsőség  hiúságát  fölismeri.  S  az  egész  költeményen  végig 
vissza-visszatér  az  eszme  szolgálatába,  a  mely  nem  egyéb  mint  az  egyé- 
niségnek a  köz  alá  való  rendelése.  Már  ntínt  Fáraónak  szívébe  csap  a 
milliók  jajjá;  mint  Miltiadesz  a  hazáért  harcol;  mint  Sergiolust  gyötrik 
jobb  törekvések  sejtései;  mint  Tankred  küzd  az  evangélium  tisztaságáért; 
mint  Keppler  látja  a  francia  forradalmat  és  lelkesedik  érte;  Londonban  is 
minden  gondolata  a  közjóé;  a  falanszter-világban  is  az  emberiség  javát 
reméli.  Még  hanyatlásaiban  is  nagy  és  nemes.  Sőt  itt  leljük  föl  a  költe- 
mény igaz  értelmét.  Az  ember  tragédiája  a  nemes,  nagy  lélek  tragédiája. 
Faust  előre  rohan  az  élet  útjain,  az  ördöggel  szövetkezik,  hogy  mindent 
megkeríthessen  magának,  a  mi  útjába  akad,  eltiporja,  bűnbe  sülyed  és 
bűnhődik.  Ilyen  az  egyéni  élet!  Ádám  nem  ismeri  a  vétket.  Néha  alább- 
hagy nemes  küzdelmében,  elfáradva,  csalódva,  de  nem  ismeri  a  bűnt,  csak  a 
sebeket.  Madách  előtt  nem  az  egyéni  élet  áll,  a  mint  jó  és  rossz  közt 
haboz,  választ,  küzködik,  hanem  az  egész  emberiség,  a  mint  vezérekre  és 
tömegre  oszlik;  a  vezér,  mindig  küzd  a  népért,  a  nép  mindig  félreérti  és 
megöli  vezéreit.  Van-e  jutalma  a  nemes  kebelnek,  melyet  kigúnyol  vér- 
hullásáért  a  kislelkü  tömeg,  kérdi  Ádám  a  fölébredés  jelenetében  az  Úrtól. 
Ebben  is  mily  híven  tükröződik  a  kor  szelleme!  Goethe  százada  nem 
törődik  a  történettel,  nincs  érzéke  iránta,  nem  érti.  Ideálja  a  tiszta  ész, 
mely  magából  teremt  mindent,  belátást  az  elméletben  s  útmutatást  a  gya- 
korlatban. A  francia  forradalom  óriási  kísérlet  a  történeti  hagyományokat 
egy  csapással  eltörölni  s  kigondolt  paragrafusokkal  új  államot  és  társa- 
dalmat teremteni.  Faustban  igazi  történeti  vonatkozás  nincsen.  Faust  a  nagy 
világban,  császári  udvaron  fordul  meg,  hadjáratban  vesz  részt,  de  minden. 


766  AZ  EMBER  TRAGÉDlAJA 


históriai  illúziót  kerül  a  költő,  a  jelenetek  mind  szimbolikusok.  Még  inkább 
az  a  Heléna-jelenet,  az  ókori  élet  fölelevenítése  a  középkor  után,  melynek 
végén  Euphorionban  a  költő  Byron  szimbolizáltatik.  Csak  a  művészi  jel- 
lemzés kedvéért  van  Faust  első  jeleneteinek  történeti  színük,  csak  költői 
színt  van  Faustnak  hivatva  adni  szines  renaissance-kosztümje.  Madách 
elméjét  a  históriai  felfogás  nagy  kérdései  foglalkoztatják:  Van-e  haladás  a 
történetben,  vagy  mint  » malomnak  barma*  körben  járunk-e  mindig?  Milyen 
a  viszony  kor  és  egyén,  nagy  ember  és  tömeg  között?  Mily  főbb  állam- 
formákon ment  keresztül  az  emberiség  ?  Melyek  fognak  következni  ?  A  költő 
legfényesebb  reflexiói  ezekre  a  kérdésekre  vonatkoznak.  Lucifer  a  Tancred- 
jelenetben  szinte  ércbe  önti  ezt  a  fontos  igazságot,  hogy  történeti  intézmé- 
nyek olykép  élik  túl  magukat,  hogy  a  szellem  kiköltözik  belőlük,  testük 
pedig  a  tovább  haladást  gátolja. 

Minden,  mi  él  és  áldást  hintve  hat, 
Idővel  meghal,  szelleme  kiszáll, 
A  test  túléli  ronda  dög  gyanánt. 

Hasonló  szépségű  és  fontosságú  Lucifer  további  tam'tása  ugyanebben 
a  színben. 

A  kor  folyam,  mely  visz  vagy  elmerít, 
Úszója,  nem  vezére  az  egyén stb. 

^'"feíf?  á^l^^^  Mindezekben  a  történeti  problémákon  mélyen  elgondolkodó  költő  szel- 

leme nyilvánul.  Faust  az  egyéniség.  Az  Ember  Tragédiája  az  emberis^ 
sorsának  drámája;  azért  amabban  az  egyéni  élet  foproblémája :  az  ^yéni 
fejlődés,  a  jó  és  rossz  harca  a  középpont,  emebben  az  emberiség  sorsának 
foproblémája  az:  történeti  haladás,  vezér  és  tömeg,  közszabadság  és  köz- 
jólét. Goethe  a  XVIII.  század  egyéni  míveltség  ideálját  juttatja  kifejezésre, 
Madách  a  pesszimisztikus,  kételkedő  és  par  excellence  históriai  XIX.  század 
fia,  kit  csak  melegen  érző  szíve  s  a  magyar  szellem  fiatalos  friss  ereje  óv 
meg  a  hideg,  boncoló  észnek  a  nihilisztikus  pesszimizmusra  való  csábítá- 
saitól. Nincsen  erre  vonatkozólag  jellemzőbb,  mint  az,  mikép  fogja  í^ 
Goethe,  mikép  Madách  a  művészetet.  Goethénél  a  művészi  szempont  az 
egész  életet  dominálja.  Mérték  az  élet,  mérték  a  művészet  fotörvényc. 
Madáchnál  a  művészet  csak  az  élet  szépítésére,  szenvedéseink  enyhíté- 
sére való.  A  történeti  életre  nézve  Madách  végső  tanítása  ez :  A  történd 
életet  két  erő  hozza  létre,  egy  racionális  és  egy  irracionális,  a  számító  ész 
és  a  kiszámíthatatlan  érzelem,  melyből  a  lelkesedés,  a  szerelem,  a  művészet 
fakad.  Az  ész  fontos  tényező,  de  a  negacióhoz  s  lemondáshoz  visz.  Az  érze- 
lem a  fentartó,  teremtő,  fejlesztő  erő.  Az  okoskodás  hínárba  visz;  a  köz- 
vetetten érzés,  mely  nem  okoskodik  s  nem  is  hallgat  okokra,  visz  az  ég 
felé.  Hiába  kutatjuk  sorsunkat  észszel.  Van  egy  belső  szózat  lelkünkben, 
melyben  bízni  életünk  sorsa,  boldogsága  és  menedéke. 

így   fogva   föl   a   költeményt,  értjük  az  egyes   személyek  jellemét  és 
rendeltetését.  Madách  jellemeiben  vannak  mesterkélt,   doktrinarius  vcxiások, 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  767 

milyeneknek  gondolja  Madách  az  emberi  nem  képviselőjét  s  a  többi  szemé- 
lyeket, úgy  mint  a  régi  festőknél  személyeik  szájából  cédulák  lógnak  magya- 
rázó vagy  jellemző  felirattal.  Ilyenek  például,  mikor  Ádám  a  paradicsomban 
azt  mondja,  hogy  úrnak  lenni  mindenek  fölött  mi  szép;  Eva  meg  abban 
gyönyörködik,  hogy  gondoskodnak  felőlük,  a  mit  Ádám  nyomban  tudá- 
kosan  formuláz:  A  függés,  látom,  életelv  neked.  Nem  ilyenekben  szabad 
keresnünk  Madách  költői  felfogását.  Ádám  igaz  jelleme:  A  kiváló  ember 
nemes  idealizmusa ;  magából  merítette  a  költő  e  jellemet.  Hérosz  ő,  vezérlő 
erő,  maga  az  emberek  tömegéből  kimagasló;  kevéssé  van  egyénítve,  egy 
nagy  gondolat  elvont  képviselője  elejétől  végig.  Annál  érdekesebb  Éva. 
A  költő  egész  természetrajzát  adja  a  nőnek.  Mély  jelentőségű  az  a  for- 
dulata a  költeménynek,  hogy  Éva,  a  ki  szintén  kéri  ez  álomképeket  Luci- 
fertől, szintén  álmodik:  felébredvén  nem  emlékezik  álmaira.  Nem  tud 
semmiről.  Ez  azt  jelenti,  hogy  kívüle  áll  a  történeti  folyamatnak,  nincsen 
cselekvő  része  benne.  A  történeti  munka  egészen  a  férfiúé.  De  épen  mert 
a  férfiú  sorsa  e  küzdelemben  sebeket  kapni,  bukni:  a  nő  szerepe  sebeit 
gyógyítani,  felemelni  a  bukót.  A  két  nagy  történeti  erő  közül  ő  az  irracio- 
nális, teremtő,  mozgató  erőnek  a  képviselője,  illetőleg  a  férfiú  ez  erejének 
őrzője,  élesztője.  A  nő  hivatásának,  mivoltának  egyik  legnemesebb,  legmé- 
lyebb felfogása.  Az  Ember  Tragédiája  voltakép  egyszersmind  a  nő  fölma- 
gasztosítása,  apotheozise.  A  nő  ott  van  az  elnyomottak  mellett  (Egyiptom),  a 
tiszta  hazaszeretet  oltáránál  (Göröghon),  a  római  dőzsölök  közt  a  jobb  érzés 
élesztője,  a  lovagvilágban  nemes  megadásssal  lemond  a  boldogságról;  ha 
romlik,  »a  jó  sajátja,  mig  bűne  a  koré,  mely  szülte  őt«.  A  nő  konzervatív, 
az  elhagyott  oltár  mártírja,  a  romok  kegyeletes  megóvója  (francia  forra- 
dalom). A  nő  nem  romolhatik  meg  végkép.  Maga  mondja: 

E  földre  csak  mosolyom  hoz  gyönyört. 
Ha  napsugár  gyanánt  száll  egy-egy  arcra. 

Ha  a  nő  az  irracionális  erő  képviselője,  Lucifer  a  racionálisnak  meg- 
testesítése.  Lucifer  nem  a  gonosz,  hanem  a  hideg  számító  ész,  melynek 
legfőbb  remekműve,  egyszersmind  kudarca  a  falanszter-világ.  Egyetlen 
ördögi  vonása,  mely  Mefisztó  szerepére  emlékeztet  Faust  második  részében, 
hogy  idegenkedik  a  szépségtől,  szereti  a  torzvilágot.  Némileg  hasonlít  Byron 
Káinjának  Luciferjéhez  (ford.  Győry  Ilona,  kiadta  a  Kisfaludy-Társaság  1895), 
a  mint  általában  Byron  költeménye  valószínűleg  hatással  volt  Madáchra. 
Káinban  fordul  elő,  hogy  Lucifer  a  légürbe  viszi  Káint:  » Repülj  velem  az 
űr  végetlenén  át  s  feltűntetem  neked,  mit  megtagadni  nem  mersz;  letűnt, 
jelen  és  jövő  világok  történeiéU.  Madách  Luciferjét  a  tagadás  szellemének 
nevezi  ugyan,  de  nem  az  erkölcsi  tagadásénak.  Együtt  teremtett  istennel, 
egyenlő  rangúnak  gondolja  magát  vele,  mint  Kain  Luciferje,  a  ki  az  idők 
végéig  küzd  az  Úrral.  Lucifer  az  örökös  kiábrándulás  s  így  azért  az  örökké 
legyőzött,  mert  minden  kiábrándulásra  következik  föllendülés.  Az  Úr  azt 
mondja  neki: 


768  AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA 


Hideg  tudásod,  dőre  tagadásod 
Lesz  az  élesztő,  mely  forrásba  hoz  . . . 
De  bűnhödésed  végtelen  leend, 
Szünetlen  látva,  hogy  mit  rontni  vágyói. 
Szép  és  nemesnek  új  csirája  lesz. 

A  mű  eszthetutai  Itt  abba  hagyjuk  a  költemény  gondolattartalmának  elemzését,  mel3rre, 

minthogy  a  költeményt  oly  gyakran  félreértették,  különös  súlyt  helyeztünk. 
A  mű  eszthetikai  értékére  nézve  a  vélemények  kevésbbé  eltérők.  Az  Etttbcr 
Tragédiája  nagy  koncepciójával,  eszméi  bőségével,  egész  mivoltával  mélyen 
meghatja  az  embert  s  ennyiben  a  mű  művészeti  értéke  is  jelentékeny.  Oe  a 
művész  éi-zéki  és  érzékítő  ereje  nem  adatott  meg  Madáchnak.  Már  nyelve 
is  mutatja,  melynek  csak  egyes  szerencsés,  ritka  pillanatokban  van  zenéje, 
bája,  de  néha  igen  is  megrázó  ereje,  nagy  gondolatbeli  páthosza,  mint  Péter 
apostol  vagy  Keppler  beszédjeiben.  Még  inkább  megérzik  e  hiány  az  ^ész 
mű  művészi  oldalán;  már  említettük,  hogy  az  egész  koncepció  inkább  a 
gondolkodóra  vall,  mint  a  művészre;  nem  az  érzékítés  előtte  a  fő,  han^n 
a  tétel  bizonyítása ;  a  história  rossz  költői  matéria  ebben  az  esetben.  Goethe 
egy  alakba  sűríti  össze  az  egész  emberiséget;  Madách  sok  emberre  osztja 
szét  az  emberiség  képviselőjét.  Goethe  egy  emberben,  mely  bizonyos  meg- 
határozott korban  él,  tükrözteti  az  ember  mivoltát;  Madách  a  tükörképek 
sorozatát  csak  elvont  gondolat  fonalával  fűzi  össze.  Goethe  Faustja,  MefisZ' 
tója,  Margitja  eleven  alakok,  tipikus  egyének ;  Madách  Ádámja  absztrakció, 
Luciferje  allegória,  és  Évája  nem  is  egy  személy.  Az  egyes  jelenete  is 
művészi  tekintetben  különböző  értékűek;  legmagasabban  áll  a  római  s  a 
Keppler-jelenet ;  a  többiekben  is  meg-megragad  egy-egy  költői  vonás,  láng- 
eszű ötlet;  de  majdnem  mindegyikben  sok  a  didaktikai  elem,  az  elmés 
tanítás,  néha  ezek  helyett  a  hideg  allegória;  leggyöngébb  e  tekintetben  a 
második  és  harmadik  szín,  szétesik  a  londoni  kép,  visszataszító  az  eszkimó 
jelenet.  A  mithologiai  keret  is  gyönge.  Ádám  álmában  is  gyakran  úgy  beszél, 
raüntha  ébren  volna;  az  álomképek  lefolyása  pedig  képtelen  dologgá  teszi 
Lucifer  abbeli  fáradozását,  hogy  az  embert  megrontsa.  Ha  Ádám  ezdcet 
álmodja,  akkor  mindez  szükségkép  jövőbeli  valóság.  A  filozófiai  gondolat 
nem  hangzik  össze  a  jelképpel.  Annak  az  értelmét  se  tudjuk,  mikép  aján- 
dékozhatta az  Úr  Lucifernek  a  tudás  fája  mellett  az  örök  életét ;  ha  pedig 
odaajándékozta  neki,  mikép  állíthatta  oda  a  cherubot  lángoló  pallossal,  a 
ki  elűzi  tőle  Ádámot.  Madáchban  nagy  költői  lélek  lakott,  de  költői  érzése 
harcban  áll  a  formával;  nem  segíti  megfelelő  művészi  alakító  erő.  Csak 
ritkán  éri  el  a  harmóniát  egy-egy  részletben.  Ep  azért  választotta  ezt  a 
filozófiai  thémát;  sajátos  tehetsége  ebben  érhette  el  erejének  legfényesebb 
ragyogását;  ez  avatta  művét  a  gondolat  nagy  költwnényévé. 

Többi  művei  nem  mérkőzhetnek  ezzel  jelentőségben.  Eszekben  is  küz- 
deni látjuk  mély  költői  érzését  a  művészi  formával,  drámáiban  kevesebb 
szerencsével  mint  lírai   költeményeiben,  melyek  közt  a  pathetikusok,  elméi- 


AZ  EMBER  TRAGÉDIÁJA  769 


kedők,  néha  mély  elkeseredést  lehelők  a  legsikerültebbek.  Magába  mélyedő, 
borongós  lélek  volt,  kiben  a  szenvedélyes  érzés  inkább  gondolatban  mint 
alakban  vagy  képben  keres  kifejezést.  Élete  folyásában  is  tükröződik  termé- 
szete. Alsó-Sztregován,  Nógrádmegyében,  született,  1823  január  21-én, 
ősrégi  családból,  mely  magányos  kastélyban  magányos  életet  élt,  még 
magányosabbat,  mikor  a  család  feje  meghalt  s  az  özvegy  egészen  két 
leánya  és  három  fia  nevelésének  élt.  Bérczy  és  Riedl  e  magányos  életből 
magyarázzák  magába-zárkózottságát,  külsőleg  hideg,  tartózkodó  magavise- 
letét, belső  nagy  érzékenységét,  holott  a  külső  életkörülmények  az  eredeti 
hajlandóságot  csak  fejlesztik,  nem  teremtik.  Már  1838-ban  Pesten  találjuk 
az  egyetemen,  hol  többekkel  Lónyay  Menyhértnél  irodalmi  kört  alakítottak, 
melyben  ^ymás  műveit  bírálták.  Bérczy  elmondja,  hogy  őhozzá  is  elhozta 
néhány  költeményét  megbirálás  végett,  s  ő  a  versek  nyelve  és  tech- 
nikája ellen  tett  kifogásokat,  mire  Madách  tűzhalálra  ítélte  őket.  1840-ben 
huszonhat  lírai  költeményt  adott  ki  Lantvirágok  cím  alatt,  melyet  csak 
rokonai  és  barátai  közt  osztott  szét.  1843-ban  Nógrádmegye  tiszteletbeli 
aljegyzője,  s  már  akkor  feltűnt  Szontágh  Pállal,  benső  barátjával  együtt 
mint  »a  kelő  nemzedék  két  legkitűnőbb  kapacitása*.  1845-ben  megnősült 
Ámbár  sokat  betegeskedett  és  élénk  részt  vett  a  megyei  életben,  1843-1848 
nem  kevesebb  mint  hat  ötfelvonásos  drámát  írt,  melyek  közül  Mária 
királyné,  Csák  végnapjai,  Férfi  és  nő  összes  művei  kiadásában  megjelent, 
a  két  első  átdolgozva.  Mint  drámák  ezek  is  gyöngék,  főleg  Mária  királyné, 
de  mindegyikben  vannak  érdekes  jelenetek  s  mint  egész  is  nagyon  érdekes  a 
Férfi  és  no,  mely  Herakles  halálát  tárgyalja;  a  mithológiai  tárgy,  a  kidol- 
gozás freszkó  stílje,  egyes  mélységes  gondolatok,  az  egésznek  szimbolikus 
jellege  emlékeztet  Az  Ember  Tragédiája  nagy  lendületű  költő-filozófusára. 
Megnősülvén  csesztvei  birtokára  költözött,  ekkor  élte  rövid  életének  leg- 
boldogabb napjait.  A  forradalom  ideje  alatt  régi  betegsége  ágyba  döntötte, 
a  forradalom  után  családi  boldogsága  tartotta  fön  hazafiúi  szenvedéseiben. 
1852-ben  kezdődött  élete  tragédiája.  Elfogták,  mert  egy  politikai  üldözött- 
nek menedéket  adott  s  egy  évig  fogva  tartották,  előbb  Pozsonyban,  később 
Pesten  az  Újépületben.  Mikor  1853-ban  augusztus  20-ikán  kiszabadult  és 
haza  sietett  családjához,  a  legnagyobb  csapás  érte,  nejét  nem  találta  többé 
házában.  Ugyanakkor,  mikor  hazáját  végveszélyben  látta  és  nem  tehetett 
érte  semmit,  a  közpálya  bezáródott  előtte :  házi  tűzhelyét  is  összerombolva 
találta.  Egy  1857-ben  Szontágh  Pálhoz  írt  levelében  sötét  hangulata 
kétségbeesett  gúnynyal  nyilatkozik;  egy  később  a  vers  alá  irt  jegyzetben 
pedig  Az  Ember  Tragédiájának  eszméje  még  eltorzítva  jelen  meg.  Azt 
írja:  E  méreg  (a  mit  ama  versben  az  ember  gyarlóságáról  írt)  igazság, 
ha  tragédia  is,  s  az  emberi  természet  sohasem  tagadta  meg  magát  és 
Ádám  a  teremtés  óta  folyvást  csak  más  és  más  alakban  jelen  meg, 
de  alapjában  mindig  ugyanazon  gyarló  féreg  marad,  a  még  gyarlóbb  Évá- 
val  oldalán.   (L.   Bérczy   emlékbeszéde.    Madách   összes   művei   I.  XXXI.) 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet  H.  köt  49 


770  AZ  EMBER  TRACtDiXJA 

íme  az  eszme  talán  első  fogantatása  pillanatában,  a  mdy  azután  tisziúl, 
nemesbedik,  s  midőn  szerzőjének  lelke  visszaszerzi  egyensúlyát,  komoty, 
de  harmonikus  akkorddal  végződik.  1860-ban  készen  volt  Az  Ember  Tre^é- 
diája,  ugyanakkor  a  költÖ,  föllendült  lelkével,  hazája  sorsának  jobbra  for- 
dultát is  remélhette.  A  balassa-gyarmati  kerület  1861-ben  egyhangiilag  meg- 
választotta képviselőnek  s  ő  mindjárt  elsŐ  szónoklatával  nagy  föltűnést 
keltett  A  mi  ezután  következik,  hogy  Arany  János  nagy  eszének  köszön- 
hetjük Az  Ember  Tragédiája  értékének  azonnal  való  fölismerését,  már  elmon- 
dottuk. 1862-ben  és  186^ban,  a  nagy  siker  Ösztönzésére,  beteg  testtel  is 
szorgalmasan  dolgozott.  Megirt  néhány  becses  eszthetikai  értekezést  (Az 
eszthetika  és  társadalom  viszonyos  befolyása,  A  nőről,  különösen  eszUie- 
tikai  szempontból)  Mózes  című  drámáját,  egy  Civilizátor  dmü  arísztofánesi 
vígjátékot,  a  Kolosiak  cimű  elbeszélést  s  TUndérálom  című  költeménji, 
mely  töredék  maradt.  1864-ben  október  5-én  meghalt.  1880-ban  Gyulii 
Pál  adta  ki  a  kÖItÖ  összes  műveit  három  kötetben,  melyből  1895-ben  lij 
kiadás  vált  szükségessé. 

igy  biztosítva  látjuk  a  nagy  elme  hatását  a  magyar  szellemi  életre, 
melyet  nem  kell  féltenünk  e  hatástól.  Mert  ha  az  elmélet  emberei  néha 
félreismerték  b  Az  Ember  Tragédiája  szellemét ;  ha  a  költő  az  igazság 
keserűségétől  nem  kímélheti  is  meg  olvasóit:  a  mű  szelleme  egészs^ 
edző  hatással  van  az  emberi  lélekre  s  ámbár  az  elvont  gondolat  legfelsőbb 
régióiba  kél,  az  egészséges  magyar  érzést  nem  tagadja  meg,  a  nemzeti 
szellemet  gazdagítja,  tágítja  és  jó  útra  tereli.  De  világirodalmi  szerepre 
is  hivatva  van.  Már  több  fordítása  forog  közkézen  Németországban,  Dietzé, 
Sponeré,  Dóczié,  mely  utóbbinak  formája  is  művészi,  Lechneré,  a  Reclam-fáe 
népszerű  vállalatban,  mely  óriásilag  terjeszti. 


86.  A  dráma  a  forradalom  után. 

SZÍNHAZAT  KÉT  NAGY  TÉNVEZÓ  FEJLESZTI,  82  írodalmí  és  társa- 
dalmi élet.  Emez  szabja  meg  a  kielégítendő  szükségleteket, 
szolgáltatja  az  eszmei  tartalmat,  juttatja  kifejezésre  a  kor 
lelkét ;  amaz  adja  hozzá  a  művészi  kivitel  különböző 
formáit.  Ha  mindkét  tényező  erős,  ha  mindkettő  egységes 
nemzeti  szellemben  gyökerezik :  akkor  a  dráma  összehangzóan  fejlődik, 
minden  fajtája  virágzik,  minden  szükséglete  a  közönségnek  kielégítést  talál. 
Ilyen  volt  Sophokles,  ilyen  Shakspere  kora.  A  renaissance  míveltsége 
nemesítette  Shakspere  korának  szellemi  életét;  a  íÖllendUlő  világforgalom 
gazdaggá,  hatalmassá,  széles  látókörűvé  tette  a  népet;  lÖ33-ban  London- 
nak 19  színháza  voltl  A  társadalom  óriási  érdeklődése,  az  irodakni  élet 
fejlettsége  szolgáltatta  a  talajt,  melyből  Shakspere  lángelméjének  nemes 
termékei  kihajthattak.  Ellenben  a  német  irodalom  fénykorátian  az  irodalmi 
és  nemzeti  élet  külön  utakon  járnak.  Schiller  s  Goethe  művészete  idegen 
forrásokból  táplálkozik ;  a  nemzet  társadalmi  élete  pedig  kicsinyes,  szúkkörű, 
erő  nélkül  való.  Kevesen  lelkesednek  a  nemzet  nagy  íróinak  drámáiért; 
a  töbtiség  Kotzebuenak  tapsol ;  a  nagy  dráma  nem  népszerű ;  a  népszerű 
nem  művészi.  A  magyar  dráma  még  kedvezőtlenebb  viszonyok  közt  fejlődik. 
Se  az  irodalomnak,  se  a  társadalomnak  nincs  középpontja ;  a  mi  van,  széi- 
szórtan,  elszigetelve  él,  inkább  tengődik  a  politikai  és  egyházi  élet  árnyé- 
kában. A  múlt  század  végéig  nincs  színészetünk ;  az  első  számot  tevő 
színház  1837-ben  keletkezik.  Voltakép  itt  kezdődik  a  magyar  dráma  törté- 
nete, de  az  irodalmi  fejlődéstől  becses  örökséget  vesz  át.  Az  első  a  lelkesedés 
a  nemzet  múltjáért.  A  múlt  szeretete  teremti  a  magyar  eposzt,  a  múlton  való 
elmélkedés  ád  nagy  vonást  a  hazafias  magyar  lírának  s  a  műit  nagy  alakjainak . 
megelevenítése  szinte  kezdettől  fogva  törekvése  a  magyar  drámának.  A  múlt 
szemlélete  nemcsak  kiapadhatatlan  forrása  a  honfiúi  érzésnek  az  irodalom- 
ban, hanem  mintegy  pótolja  az  irodalmi  tradíciók  fogyatékos  erejét,  némileg 
pótolja  azt  a  támaszt  is,  melyet  eleven  nemzeti  és  társadalmi  élettel  való 
-összefüggés  tudata  ád  a  költőnek.  Költőink  id^en  mintákat  utánoznak 
Alakításaikban,  de  tartalomt>an  magyarok :  egy  jövendőbeli  nagy  nemzetnek 


772  A  DRÁMA  A  FORRADALOM  UTÁN 


dalolnak  a  nemzet  múlt  nagyságáról.  Ez  egészséges  vonása  a  magyar 
irodalomnak,  megóvja  a  felülről  származó  irodalmak  mesterkélts^étSl  és 
idegenszerűségétől.  Petőfi  líráját  nem  tekintve,  a  magyar  géniusz  legna- 
gyobb alkotásai  az  irodalomban  majdnem  mind  a  nemzet  múltjára  vonat- 
koznak: Vörösmarty  és  Arany  eposza,  Kemény  regénye  s  a  dráma  terén 
Katona  Bánkbán]ei.  De  gyöngébb  erőket  is  ez  a  forrás  erősbít  és  emel 
magasra.  —  Második  öröksége  a  magyar  színháznak  a  magyar  társa- 
dalmi élet  rajzának  kezdetei.  Már  Bessenyeinél  is  ennek  némi  nyoma  mutat- 
kozott; Kisfaludy  Károly  pedig  oly  erővel  indítja  a  vígjátékot  ebbe  az 
irányba,  hogy  egészen  sohasem  zökken  ki  többé  belőle.  Bármily  szegény 
volt  tehát  társadalmi  életünk,  kezdődő  drámánkban  megvolt  az  az  egészsé- 
ges ösztön,  hogy  ezt  keresse  föl  és  válaszsza  mintául.  Ez  az  ösztön  alkotta 
" '  ".  'lT[^"*Íí  népszínművet  is;  a  dráma,  nem  találván  a  felsőbb  társadalomban 
'  ^ '"  e^ig^jrtlip^  magyaros  életet,  a  nép  életviszonyainak  színrehozatalával  pótolta; 
egyszerűbb,  szegényesebb  anyaggal  érte  be,  de  ez  az  anyag  erős,  ez  az 
anyag  magyar  volt,  mindenki  értette  és  vonzódott  hozzá.  így,  noha  irodai* 
műnk  és  társadalmunk  fejletlen  volt,  mégis  kezdettől  fogva  készséges  ösztön 
nyilatkozik  drámairodalmunkban;  korán  kél  életre  benne  a  magyar  tragédia  és 
a  magyar  vígjáték  termékeny  csirája,  hozzá  egy  új,  sajátságos  viszonyaink- 
ból alakuló  műfaj,  a  magyar  népszínmű,  mint  az  egyetlen  tisztán  magyar 
életnek  drámai  képe.  Hogy  a  magyar  dráma  formájának  fejlődésére  mikép- 
hat  azután  közre  a  magyar  irodalmi  élet  és  a  nemzetközi  irodalom :  Shak- 
spere,  a  német  klasszikusok,  a  francia  romantikusok,  később  Seribe  min- 
tája; mily  nehezen  lehetett  a  fővárosnak  csak  félig  vagy  m^  annyira 
sem  magyar  közönségét  a  magyar  színház  számára  megnyerni;  mennyi 
eltévelyedésnek  tette  ki  a  magyar  drámát  az  a  körülmény,  hogy  a  színház- 
nak nem  volt  törzsökös  közönsége,  melynek  ízlése  iránj^  szabott  volna  az 
íróknak;  mekkora  nehézségekbe  ütközött  az  állandó  színház  repertcnreját 
szegényes  irodalmi  viszonyaink  közt  darabokkal  ellátni;  mily  áldás  volt 
reánk  nézve  Szigligeti  termékenysége,  ki  közepes  erejével,  de  irodalmunk 
előbb  vázolt  egészséges  ösztöne  sugallatait  követve,  minden  drámai  fajtából 
adhatott  gyöngébb  darabok  mellett  a  közepesnél  is  magasabban  állókat, 
társadalmi  vígjátékot,  történeti  tragédiát  és  népszínművet,  melynek  ő  adott 
formát:  azt  részben  mások  mondhatták  el  e  mű  lapjain,  részint  a  magyar 
dráma  és  színház  történetébe  tartozik,  mely  fiatal  ugyan,  de  máris  néhány 
fényes  lappal  dicsekedhetik.  A  magyar  dráma  történetének  jóformán  küszöbén 
áll  Bánkban  alakja.  A  magyar  színészet  és  műbirálat  is  fölmutat  alakokat, 
melyek  ehhez  az  alkotáshoz  méltóak. 
Dráma-  Már   a    forradalom    előtt    Szigligeti    uralkodott    a    nemzeti    színház 

irodalmunk 

áttekintése  műsorán ;  minden  évben  néhány  új  darabját  adták  elő;  a  forradalom  után 
is  ő  a  műsor  legbiztosabb  támasza.  Mennjnség  tekintetében  a  drámai  pro- 
dukció a  forradalomtól  a  kiegyezésig  egyáltalán  nem  meddő.  1850-tői 
1867-ig  nem  kevesebb   mint  kétszáz  űj  darabot  adnak  elő  a  nemzeti 


A  drAma  a  forradalom  utAn  773 

házban,  átlag  1 1  darabot  minden  esztendőben.  Új  nevekben  sincs  hiány. 
1850-ben  tűnik  föl  Dobsa  Lajos  3  darabbal;  VaAot  Imre,  Szigeii  József, 
Obemyik  folytatják  drámaírói  munkásságát ;  Szilágyi  Sándor,  Komlósi, 
Csalóközi  gyorsan  eltünÖ  kísérleteket  tesznek  a  színpadon ;  Hegedűs 
Lajos  1 85 1  -ben  lép  fol  két  drámájával ;  1 852-ben  találkozunk  először 
Kövér  Lajos  nevével ;  ekkor  aratott  nagy  síkért  Jókai  Mór  Dalmd^val ; 
1854-ben  Éjszaki  Károly  lép  föl  először;    1855-ben  Jókai  Könyves  Kál- 


Stigell  Júzsef.  (1855.) 

«»<í«jával  és  Hegedűs  Lajos  Bíbor  és  gyászával  nyerik  meg  Tomori 
Anasztáz  száz  aranyát,  mely  történeti  műre  volt  kitűzve ;  ugyanezt  a  két 
tárgyat  dolgozta  fol  ugyanakkor  Serényi  Pál,  ki  fiatalon  halt  meg,  Szigeii 
Vén  bakancsosa,  is  ez  év  terméke;  1856-ban  29  új  darab  kerül  előadásra ; 
egy  kétfelvonásos  vígjátékra  hirdetett  pályázatot  a  nemzeti  színház  igaz- 
gatósága, a  beérkezett  művek  közül  kiválasztotta  a  jobbakat,  előadatta  s 
előadás  után  állapította  meg,  melyik  érdemli  meg  a  jutalmat.  Ezt  Szigeti 
József  Becsüleiszó  című  ^yfelvonásos  vígjátéka  nyerte.  E  pályázat  ered- 
ménye volt  a  többi  közt  Dobsa  kedves  aprósága ;  Egy  nó,  kinek  elvei 
vannak.  Szigligeti  Mamála.,   Dobsa  IV.  Lászlója,   Obemyik  Brankovicsa 


774  A  DRÁMA  A  PORRADALOM  UTÁN 


is  ez  év  termékei;  új  nevek  Gajzágó  Salamon,  Beöthy  László,  később 
Vajda  János  (Ildikó),  Tóth  Kálmán,  1862-ben  Bérezik  Árpád  és  Balázs 
Sándor ;  a  régibb  írók  közül  a  60-as  évek  elején  Fáy  András  szólal 
meg,  1866-ban,  az  új  idők  küszöbén,  megjelenik  Szász  Károly  két  darab- 
bal, Jámbor  Pál,  Kvassay  Ede,  Rákosi  Jenő  AesopuskvdXy  Zichy  Anial 
s  mások.*  Nemsokára  föl  fognak  tűnni  Toldy  István,  Dóczi  Lajos,  Tóth 
Ede,  Csiky  Gergely,  Váradi  Antal,  Bartók  Lajos,  Bercsényi  stb;  tehet- 
ségük javával  fogják  gazdagítani  színpadunkat  Rákosi  Jenő,  Bérezik 
Árpád,  a  legüjabb  időket  új  embereivel  nem  számítva.  De  mi  csak  1867-ig 
kísérjük  a  fejlődést.  1867  némileg  fordulópont  Új  tehets^ek,  új  irányok 
keletkezése  új  fejlődést  indít. 

Ennek  az  eléggé  bő  produkciónak  a  forradalomtól  a  kiegyezésig  igen 
egyenetlen  a  belső  értéke.  Nem  oly  értéktelen,  mint  rendesen  fóltűntetik. 
Az  írók  közt  vannak  izmosabb  tehetségek,  kik  szerencsésebb  viszonyok 
közt  talán  magasabbra  lendűlnek,  de  minden  bizonnyal  nagy  technikai 
készséget  érnek  el;  a  korszak  végén  megjelenőkről  nem  szólva.  Dobsa 
Lajos,  Kövér  Lajos,  Szigeti  József,  számottevő  tehetségek,  kiknek  ereje 
nyomot  hagyott  a  magyar  színpadon.  Mily  nehézségekkel  kellett  küzöe- 
niök  abban  a  szomorú  időszakban,  melyben  az  emberek  csüggedten,  fárad- 
tan, sok  keserűséggel  és  kevés  reménynyel  a  szívükben  élték  napjaikat! 
Az  emberek  búfelejteni  mentek  színházba ;  a  régi  dicsős^  említése  a  k^el- 
kedés  kínját  ébresztette  a  szívekben.  A  tradíciók  megszakadtak,  a  képzelet 
alaktalan  játéka  vagy  a  mindennapi  élet  jelentéktelen  mozzanatainak 
rajza  lépett  az  energikus  nemzeti  föllendülés  tartalmasabb  képeinek  helyébe. 
Annyira  nerti  satnyült  el  a  magyar  élet,  hogy  a  színház  mulatsága  kár- 
pótolta volna  az  elvesztett  szabadságért.  A  hazafias  érzés  utat-nK>dot 
talált  a  színpadon  is  megnyilatkozni,  de  gazdagabb  drámai  élet  még  sem 
fejlődhetett.  Még  a  népszínmű  mutatja  a  legszerencsésebb  fejlődést  A  nép 
életét  kevésbbé  érintette  a  forradalom  katasztrófája;  a  nép  romlatlan  erejé- 
nek rajza  kedves  képül  szolgált  a  csüggedt  elméknek.  A  mit  Szigligetí  oly 
kiváló  sikerrel  kezdett  és  az  ötvenes  években  lankadatlan  erővel  folytatott^ 
szigeü  József  abban  Szigeti  méltó  munkatársának  bizonyult  A  vén  bakancsos,  A  csiz- 
madia mint  kisértet,  Viola  gyönyörűségére  szolgáltak  a  közöns^nek. 
A  kritika  kifogást  tehet  bennük  a  mese  szövése,  a  lélektani  megokoiás 
helyessége  ellen;  de  nem  tagadhatja,  hogy  magyar  élet  lüktet  a  darabok- 
ban, magyar  alakok  lépnek  valószerű  elevenséggel  elénk.  Szigeti  József  a 
magasabb  genre-ban  is  nyilvánítja  eredeti  erejét.  A  becsületszó  kedves  kis 
vígjáték,  melynek  derűit  humora,  jó  alakjai,  kedves  jelenetei  még  ma  is 
fölvidíthatnák  közönségünket  A  falusiak  című  nagyobbszabású  vígjátéká- 
nak is  vannak  érdemei.  A  fő  itt  is  a  magyar  élet  eleven,  rokonszenvet 
keltő,  kitűnő  hatású  rajza.   Nem  finom  stíIü  vígjáték;  Szigeti  a  vaskosabb 

*  L.  Paulay  Ede:  Drámairodalmunk  a  nemzeti  színház  megnyitása  óta. 


A  DR;(MA  A  FOBRADALOM  UTAN  773 

komikumot  szereti,  de  van  érzéke  a  színpadiasság  iránt,  melynek  hatását 
tgaz  eszközökkel  keresi.  Szigeti  még  később  is  egy-egy  szerencsésebb 
drámai  alkotással  megállotta  helyét  a  színpadon,  melynek  mint  előadó 
művész  egyik  legkiválóbb  alakja.  —  Dobsa  Lajos  a  francia  romantikusok  Dobsa  Lajos 
hatásának  tradícióit  folytatja.  Szereti  a  szónoki  páthoszt,  a  hatásos  tableau- 
^erú  jelenetet,  a  kompozíció  lazaságára  talán  Shakspere  históriáiból  vesz 
példát,  de  a  történeti  dráma  erős  lélekzetét,  energikus  jellemrajzát  Jhiába 


DobM  Lajos.  (leeo.) 

keresnők  drámáiban ;  /.  /s/fanja,  mely  a  maga  idejében  nagy  hatást  tett, 
most  letűnt  a  drámai  színpadról,  de  érdekes  operai  szöveggé  átalakítva 
tovább  élt  a  dalműben ;  megmaradt  IV.  László,  Dobsának  talán  legjobb 
darabja,  egy  igazi,  nagy  érzéstől  lüktető  jelenetével  (Aida  a  tűzpróba  előtt), 
mely  ma  is  nagy  hatással  van  a  közönségre.  Történeti  élet  nincs  ebben  a  drá- 
mában sem,  de  van  benne  szenvedély,  érdekes  szövése  a  mesének,  költői 
nyelv,  a  szó  jobb  értelmében  vett  romantika.  A  vígjáték  terén  is  érdemes 
munkákat  adott.  Egy  nő,  kinek  elvei  vannak  című  darabja  még  ma  is  meg- 
óvta egykori  nagyobb  hatásának  egyes  tényezőit,  igazán  elmés  dialógját, 
itt-ott   felcsillámló   színi    leleményességét,    finom  gondosságát   a  formában. 


776  A  DRÁMA  A  FORRADALOM  UTAN 

A  nemzeti  színház  érdekes  kísérletet  tett  1891-ben  (dec  12.)  s  előadatta 
Vígjátéktárgy  című  vígjátékát,  mely  1862-ben  Karácsonyi-jutakimbon  része- 
sült, de  akkor  el5  nem  adatott.  A  darab  színrehozataia  nagy  sikerrd  járt, 
azóta  mégis  letűnt  a  színpadról.  A  cselekvény  bonyodalmas,  de  a  bonyodatocn 
finom,  aprólékos  gonddal  van  megcsinálva ;  kár,  hogy  a  színpad  nem  hálá- 
datos tér  ily  filigrán-munka  számára.  Egész  sereg  kedves  genre-jelenet  van 
a  darabban,  sok  szellemes  ötlet  mulattatja  a  hallgatót,  az  egészben  azon- 


RákoBl  Jena  arckípc. 

ban  hiába  keressük  a  friss,  közvetetlen,  erős  drámai  író  kezét  Dobsa  Lajos 
rokonszenves  alakja  irodalmunknak,  szellemes,  ötletes,    választékos;    sok 
ideig  egyik  támasza  volt  a  műsornak,  a  jobb  ízlésnek,  r^ényee  fantáaának 
képviselője  színpadunkon. 
'  'h^'^űs  ^'8   Szigeti  a  magyar  dráma  jobb  tradícióit  folytatja,  jó 


Hegsdűs 

műveket  és  magyar  életképeket  alkot.  Dobsa  pedig  majd  a  francia  roman- 
tikusokra, majd  a  finomabb  francia  társalgási  darabra  emlékeztet,  addig 
Kövér,  a  legkevésbbé  jelentékeny  a  három  között,  egészen  Seribe  nyom- 
dokait követi,  kinek  darabjait  sűrűn  adták  az  Ötvenes  években  a  neniEeti 
színházban.  Kövér  gyorsan  s  könnyen  írt,  csak  úgy  szórta  francia  mintára 


A  DRÁMA  A  PORRADALOM  UTÁN  777 

készült  darabjait;  a  legnagyobb  hatást  azonban  A  szép  marquisnő  című 
<iarabjával  érte  el,  melynek  színlapján  rajta  van,  hogy  Balzac  eszméje 
után  írta  Kövér  Lajos.  A  nagy  francia  író  eszméjének  dramatizálásában 
Kövér  meglepő  ügyességet  tanúsít;  eldurvásítja  az  eszmét,  de  igen  hatá- 
sosan alkalmazza  színpadra.  Soká  kedvelt  darabja  volt  a  magyar  szín- 
háznak. Egyéb  darabjaiban  inkább  kellemetlen  és  néha  durva  frivolság, 
mint  szellemesség  és  finomság  emlékeztet  a  francia  mintákra.  —  Hegedűs 
Lajos  e  rövid  vázlatban  nem  részesülhet  bővebb  méltatásban.  Históriai  darab- 
jai, mint  Bíbor  és  gyász,  Nagy  Lajos  és  kora  stb.  inkább  a  színpadi 
technika  ismeretét  mint  költői  vagy  drámaírói  tehetséget  árulnak  el;  válo- 
gatatlan  eszközökkel  vadászszák,  de  el  nem  érik,  vagy  meg  nem  tartják 
a  hatást,  most  egészen  letűntek  a  színpadról.  Jókai  Mór,  ha  nem  is  volta- 
képi drámai  tehetség,  nemesebb  írói  sajátságaival  tudja  kárpótolni  a  nézőt. 
Dalma,  Manlius  Sinister,  Dózsa  György  annak  idején  nagyon  tetszettek. 
A  Szigetvári  vértanúk  1860-ban  adatott  először,  s  hazafias  lendületével 
máig  megmaradt  kedvelt  ünnepi  alkalmi  darabnak. 

Nem  vitathatni  el  ez  irodalomtól  azt  az  érdemet,  hogy  a  gyöngébb 
erők  is  hozzájárultak  a  műsor  fentartásához,  érdeklődést  keltettek  a  színház 
iránt  és  megóvták  a  nemzeti  tradíciót  a  drámában.  Szigligetinek  pedig  leg- 
jobb darabjai,  melyek  igazságtalanul  szorultak  le  most  a  nemzeti  színház 
színpadjáról,  ebben  a  korban  teremnek.  Ez  a  kor  igen  szomorú  volt,  de 
nem  meddő.  Remekműveket  nem  teremtett,  de  a  magyar  színpadnak  egy- 
általán kevés  a  remekműve.  Vájjon  ha  most  1895  végén  az  utolsó  évek 
drámatermelésére  gondolunk,  akadunk-e  sok  —  nem  mondom  remekműre, 
csak  oly  —  drámára,  mely  a  napot  túléli?  Ne  leg3rünk  igazságtalanok  a 
múlt  iránt;  a  forradalom  utáni  dráma  igen  kedvezőtlen  körülmények  ellen 
küzdve  fentartotta  az  irodalomban  s  a  közönségben  az  érdeklődést  a 
dráma   iránt  s  ezzel   erejéhez  képest  irodalmi  és  kultúrai  missziót  végzett 

A  hatvanas  években  új  tehetségek  lépnek  a  küzdőtérre  s  a  politikai  ^  ^^^j^^]^«j^  "J 
élet  föllendülésével  frisebb  élet  lüktet  a  színpadon  is.  Már  1862-ben  jelent- 
kezik  Bérezik  Árpádnak  kedves,  a  mindennapi  életet  kedvelő,  néha  tenyeres- 
talpas, jóízű  hangulatot  keltő  múzsája.  Bérezik  mellett  a  humoros  erejű 
Balázs  Sándor  is  fekünik  (Az  égben,  1863.),  Tóth  Kálmánmk  még  ma  is 
becses  Király  házasodik  című  darabja  is  ez  évből  való.  Mindnyájoknál 
izmosabb,  eredeti  erő  Rákosi  Jenő,  kinek  Aesopusa,  1866ban  adatik  elő- 
ször, de  még  pia  is,  majdnem  harminc  év  után,  megtartotta  frisseségét, 
kacagtató  erejét,  nagy  színpadi  hatását  Aesopus  slzzsA  hatott,  a  minek  az 
akkori  színpad  híjjával  volt,  színes  ragyogó  fantáziájával,  a  taposott  utaktól 
való  eltéréssel,  drámai  költőiségével,  merész,  de  színi  érzékből  fakadt  ötle- 
teivel, mindent  egybe :  geniális  újságával.  Nyolc  évvel  később  hasonló  nagy 
hatást  tett  Dóczi  Csókja,  ragyogó  nyelvével,  finom  elmésségével,  költői 
érzésével,  magával  ragadó  szeretetreméltóságával.  Majdnem  egyidőben 
jelent  meg  Csiky  Gergely,  eleinte  bizonytalanul  keresve  az  erős   egyénisé- 


778  A  DRÁMA  A  PORRADALOM  UTÁN 

gének  megfelelő  utat,  többször  változtatva  stílt  és  irányt,  míg  v^e  me- 
rész és  találó  módon  színre  hozván  a  modern  magyar  életet,  erős  lendüle- 
tet adott  a  magyar  színpadnak.  De  Rákosi,  Dóczi  és  Csiky  még  nem 
lehetnek  tárgyai  a  históriai  visszapillantásnak.  Amazoktól  még  vár- 
hatunk ujabb  alkotásokat,  Csiky  kezéből  kihullt  a  toll,  de  szelleme  még  él 
és  hat  a  színpadon.  Mily  friss  és  erős  áramlatot  keltett  Rákosi,  Dóczi 
romantikus  drámája,  hogyan  éledt  föl  a  magyar  élet  drámai  rajza  a  szín- 
padon, mit  tett  Paulay  Ede  jeles  művészeinek  gárdájával  a  nemzeti  szín- 
házért, ezt  és  egyebet  még  csak  az  imént  éltük  át  mi  magunk,  majd  a 
kortárs  türelmetlenségével  aggódva,  a  hibákat  korholva,  majd  egy  üj 
tehetség  fölmerülésével,  reménytől  eltelve.  Itt  az  eseményeknek  mi  is  ténye- 
zői vagyunk;  másokra,  későbbre   marad,   megírni  ez  események  történetét 


87.  A  műfordítás  1830—1867. 

szabAly  alól,  hogy  majdnem  minden  nemzet  irodalma  *  "5?"^'}^? 
brdításokkal  kezdődik,  a  mi  irodalmunk  sem  tesz  kivételt, 
2  könyv  eddigi  fejezeteiben  lépten-nyomon  fordítások  ismer- 
etesével találkozott  az  olvasó;  fordítás  már  a  legrégibb 
nagyar  nyelvemlék  is,  a  Halotti  Beszéd;  középkori  költé- 
szetünk java  része,  a  legendák  és  egyházi  énekek  latinból  vannak  több- 
kevesebb hűséggel  átültetve;  nyelvünk  történetének  alig  vannak  fontosabb 
monumentumai,  mint  a  különböző  régi  bibliafordítások ;  a  nagy  Pázmány  is 
a  fordítók  közé  sorakozott  Kempis  TamásávsA ;  fordítással  kezdte  irodalmi 
pályáját  a  XVI.  század  Balassi  BÁLiNTJa,  s  végül  e  kor  regényes  vagy  szép- 
históriái is  mind  idegen  munkák  kisebb-nagyobb  szabadsággal  való  átülte- 
tései. Ha  előbbre  megyünk  egy  századdal,  megint  egy  nagy  fordító  nevével 
találkozunk :  Szenczi  Molnár  ALBERxéval,  s  megint  egész  seregét  látjuk  az 
idegen  származású  mulattató  olvasmányoknak :  a  kor  legnépszerűbb  köny- 
vétjen, a  Haller-féle  Hármas  Históriában  is  újra  fordításra  akadunk. 
XVIII.  századbeli  szépprózánk  is  jobbára  csak  fordításokból  áll;  csakhogy 
fordítóink  már  ekkor  nem  szorítkoznak  pusztán  a  latin  és  német  irodalomra, 
hanem  franciából,  spanyolból,  angolból,  olaszból  is  merítenek  egyet-mást. 
Itt  is  nagy  nevekkel  találkozunk:  MmESével,  a  ki  egész  sereg  vallásos  és 
erkölcsi  tárgyú  munkát  ültetett  át,  aztán  pALuniéval,  a  ki  számos  olasz, 
spanyol  és  angol  könyvet  tett  a  magyar  közönségnek  hozzáférhetővé. 
A  testőrök  felléptétől  egész  a  Kazinczy  haláláig  terjedő  korban  pedig  a 
műfordítás  valósággal  domináló  szerepet  játszott  irodalmunkban.  Maga  a 
IVanciás  i^ola  működése  majdnem  kizárólag  fordításoktól  állott,  vagy  az 
olyan  munkákból,  melyeket  Bessenyei  György  kifejezésével  »íordítás  is, 
nem  ís«-nek  lehet  mondani.  A  klasszikái  iskola  költői  a  római  és  görög 
irodalom  remekeinek  átültetésében  buzgólkodtak,  sŐt  még  a  népies  iskolában 
is  akadt  számos  fordító  és  átdolgozó.  Végre  jött  Kazinczy,  a  ki  reformátori 
munkájával  tudvalevőleg  leginkább  úgy  vélt  célt  érhetni,  ha  a  külföldi 
írók  magyarítása  közben  gyarapítja  nyelvünket  új  szókkai  és  szólásokkal. 
Irodalmunk  ez  időszakában  már  a  műfordítás  elméletével  is  kezdtek 
foglalkozni,  a  régebbi  fordítások  pongyolaságával  szemben  szabályokat  ipar- 


780  A  MŰFORDÍTÁS  1830— 1867-IG 


'ítaéíctelf ^  kodva    megállapítani,    melyeket    a    műfordítónak    figyelembe    kell    vennie. 
Szóba  hozták   többen,   hogy   *a  fordításban  ne  szegje  az  ember  született 
nyelvének  nyakát*,  Bacsányí  pedig  a  Magyar  Múzeumban  egész  értekezést 
tett  közzé   A   Fordításról,   Német   esztétikusok    nézete  után   indulva,   a 
lehető  legszigorúbb  hűség  álláspontjára   helyezkedik,   megkivánva,  hogy  a 
fordítónak  » mindent  lehetőleg  vissza  kell  adnia « ;  az  alaki  hűséget  illetőig 
is  kimondja,  hogy  »ha  csak  lehet,  fordítsunk  ugyanazon  renddeN.  Ez  érte- 
kezés egész  irodalmi  vitát  indított,  melyben  pl.  Kreskay  Imre  kikelt  a  latin 
méreteknek  a  magyarban  való  alkalmazása  ellen,  Rájnis  védte  a  >  szabad « 
fordításokat,  s  Péczeli   József  is  azt   vitatta,   hogy  lehet  az  eredetit  •rövi- 
díteni, bővíteni,  tetszés  szerint  módosítani «.  Péczeli  követői  e  szabadsággal 
annyira   visszaéltek,   hogy  e  miatt  a  » szoros   fordítás*    pártja  mindinkább 
növekedett,  s  ehhez  csatlakozott  a  jeles  Földi  is.  Kazinczy  még  szigorübban 
megkívánta  az  anyagi  és  alaki  hűséget  mint  Bacsányi:  *Nem  elég  —  szólt  — 
hogy  az  originálból   semmi  el  ne  veszszen ...  az  a  mesterség,  hogy   úgy\ 
nem   hogy    azt!^   Kazinczy    fordítói    munkásságát    és  módszerét    élesen 
elitélte    Döbrentei,    a    ki   helytelennek   hirdette,    »a   görögöt   görögösen,  a 
deákot   deákosan,  a  németet  németesen   beszéltetni*,   és  igen  bötesen  fer- 
mulázta   a   maga   módszerét:   hogy   t.   i.   Shaksperet   fordítva  mindig  azt 
kérdezte  magától,   vájjon  Shakspere,  ha  magyarul  írt  volna,  hogy  mondta 
volna  ezt  vagy  amazt  ?  A  műfordítás  elmélete  sokat  foglalkoztatta  irodalmi 
köreinket  a  negyvenes  években  is.  1843-ban  ugyanis  Toldy  Ferenc  írt  róla 
hosszabb  értekezést,  mely  némi  téves   osztályozás  mellett  igen  sok  hdyes 
szempontot   is   hangoztatott.   Rámutatott   pl.   arra,   hogy  a  műfordításokat 
nem   filológusoknak   csináljuk,   hanem   azoknak,   kik  az  eredetihez  hozzá 
nem  férhetnek,  s  ezért  nem  tartotta  szükségesnek,  hogy  e  » szabad  művészi 
munkásságnál*  okvetlenül  megtartsuk  az  eredeti  versalakját  Helyesen  óvott 
a  német  példa  föltétlen   utánzásától,  azt  hangoztatva,    hogy  mi  e  részben 
»a  nemzeties  franciákhoz*  állunk  közelebb.  A  műfordító,  szólt,  ne  annyira 
a  tudós   bírálók   tetszését   keresse,   mint   inkább   arra  törekedjék,   hogy  a 
nemzet  olvassa  és  így  hathasson  is  a  nemzetre.  Toldy  ez  értekezés  kapcsán 
felszóUtotta   a   Kisfaludy-társaság   tagjait,   szóljanak   hozzá   a  tárgyhoz,    a 
mit  többen  meg  is  tettek,   még  pedig  jobbára   Toldy  szellemében  n3ilat- 
kozva.    1859-ben   Szász   Károly    akadémiai   székfoglalójában   fejtegette    a 
műfordítás  elveit,  azt  kívánva,  hogy  »a  fordítás  adja  az  eredetinek  anyagát, 
eszméit,  egészen  azon  értelemben,   azon   rendben,  ugyanannjn  s  ugyanoly 
lejtésű  szótagokban,  azon   és   annyi  rímmel,  a  megfelelő   nyelvi,   nemzeti 
és  írói  sajátságokkal  s  ugyanazon  alaphangulattal*.   Maga  is  m^^engedi 
azonban,  hogy  ezzel  tán  » eszményi  magasságú  követeléseket  szab  és  hogj" 
a  kivitelben  lehet  egy  és  más  követelménjrt  kevesbbé   szigorúan  vennL* 
A  hosszú   harcot   végre   Arany   János   döntötte  el,  a  ki  nem  kivánta  fel- 
tétlenül az  alaki   hűséget,  mely  —  így  szólt  —  » irodalmunkban  mintegy 
az  örök   igazság  tekintélyéig  emelkedett   Mi  azt   hiszszük,  hogy  bizonyos 


A  MŰFORDÍTÁS  1530--1867-IG  781 


körülmények  közt  a  fordító  eldobhatja  az  eredeti  mértékét,  ha  a  költő 
szellemét  inkább  kifejezheti  oly  idomban,  mely  nemzeti  nyelvén  amazzal 
analóg  s  mint  megszokott  nemzeti  idom  jobban  behizelgi  magát «. 

De  térjünk  immár  az  elméletről  a  gyakorlatra,  s  vizsgáljuk  a  magyar  vö^smarty  é& 
műfordítók  tevékenységét  a  Kazinczy  utáni  korszakban.  A  harmincas  és  műfordításai 
negyvenes  években  kevés  jó  művel  gazdagodott  fordított  irodalmunk. 
1831-ben  Vörösmarty  megkezdte  az  arab  Ezeregy  Ej  regéinek  németből 
való  fordítását,  melyet  aztán  mások  —  közttik  Szalay  László  és  Szenvey 
József  —  fejeztek  be.  Vörösmarty  e  prózafordítása  távolról  sem  volt  annyira 
sikerűit,  mint  Július  Caesarjsi,  melylyel  1839-ben  készült  el  s  melyet  később, 
1 856-ban,  Lear  király  is  követett.  E  művekről  már  más  hel3rütt,  a  Vörös- 
martyról  szóló  fejezetben  is  szó  volt.  Itt  üjból  hangsúlyozhatjuk,  hogy 
Vörösmarty,  a  magyar  tragikus  nyelv  legnagyobb  művésze,  általában  sze- 
rencsésen birkózott  meg  Shakspererel,  noha  figyelmes  összehasonlításnál  itt- 
ott  indokolatlan  kihagyásokat  és  rosszul  megértett  passzusokat  is  találhatni 
fordításában.  Mindkét  fordítás  később  a  Kisfaludy-társaság  teljes  magyar 
Shaksperejében  talált  helyet,  a  mint  hogy  általában  e  társaság  működésével 
íügg  össze  majdnem  minden,  a  mit  1837-t61  fogva  a  magyar  műfordítói 
irodalom  terén  érdemeset  alkottak.  A  társaság  ez  irányú  törekvéseiben 
osztozott  különben  az  akadémia  is,  mely  már  1833-ban  m^indította  a  KüU 
földi  Játékszínt,  19  kötetben  számos  német,  és  egynehány  angol,  francia 
és  olasz  darab  fordítását  is  közzébocsátva.  Itt  jelent  meg  a  már  fentebb 
említett  Szenvey  József  legjobb  fordítása,  a  Schiller-féle  Messzinai  hölgy 
is,  melynek  jambusai  olyan  csengők  és  dallamosak,  rímes  részletei  is 
oly  jól  vannak  verselve,  hogy  Szenveyt  ez  egy  fordítás  révén  is  e  kor 
legügyesebb  műfordítói  közé  sorozhatjuk. 

1841-ben  Hunfalvy  Pál  neve  tűnik  fel  a  régi  klasszikusok  magyarítása  Régi  kusszucu- 

sok  fordítása 

terén;  lefordítja  Arisztoteles  könyvét  a  költészetről  és  Cicero  leveleit  a 
Fisokhoz,  pár  évvel  utóbb  pedig  Plató  kilenc  munkájának  első  magyar 
fordítása  jelenik  meg  tőle.  Kis  János  Longinust  fordítja,  majd  Pythagoras 
arany  mondatait  és  egyet-mást  Arisztotelesből.  Czuczor  Gergely  is  beáll  az 
antik  irodalom  tolmácsai  közé,  Cornelius  Neposáb^n  egyikét  adva  e  kor 
jobb  fordításainak.  Guzmics  Izidor  lefordítja  Sophocles  Oedipus  királyai  és 
Euripides  Iphigenia  Aulisbanját  Szenczy  Imre  Július  Caesar  Gallus 
háború]éX  adja,  majd  Tacitus  Agricola]éX  és  Évkönyveit,  valamint  Quin- 
tilianus  Utasításait  az  ékesszólásra  —  valamennyit  folyékony,  még  ma 
is  élvezhető  nyelven.  Nagy  szorgalommal  fordította  a  latin  költőket,  kivált 
Ovidiust,  Egyed  Antal,  a  kinek  kegyetlen  hexametereit  sokat  dicsérték  e 
korban,  a  midőn  a  puszta  jó  szándék  is  érdem  számba  ment.  1842-ben  a 
nagy  műveltségű  Lukács  Móric  azzal  köszöni  meg  a  Kisfaludy-társaság 
tagjául  való  megválasztatását,  hogy  lefordítja  Popénak  a  műbírálatról  írt 
költeményét  Ugyanez  idő  tájt  indítja  meg  a  társaság  a  Külföldi  Regény- 
tán,  hol  azonban   megengedték  a  másodkézből  való   fordítást  is.   E  gyűj- 


788  A  MÖFORDÍTÁS  1830— 1867-iG 

temáiy  számára  fordította  Petőfi  Bemard  Koros  Hölgyét  és  James  Robin 
Hoodját. 
"lí'íícs^  A  Kisfaludy-társaság   körében    működtek  FAbiAm  Gábor    és   Székács 

JózSBF  is.  Amaz  már  jóval  a  társaság  alakulása  elŐtt  feltűnt,  Hafizból,  a 
Fríthiúf-mondából  és  Ossziánból  fordítgatva.  Munkássága  java  része  azonban 
az  ókor  klasszikusainak  volt  szentelve.  Lefordította  Cicero  számos  müvét, 
Lucretius  Carus  De  naiura  reriimját,  Valerius  Flaccus  ArgotuitiíicoHJát, 


Horatius  levelét  a  Fisokhoz  és  sok  egyebet  is,  sima  és  gondos  verselésben. 
Székács  József  szerb  népdalok  és  regék  fordításával  kezdte  pályáját,  de  aztán 
ö  is  a  régi  klasszikusokhoz  pártolt,  kik  közül  főkép  Plutarchost  fordította 
n  sikeresen.  Ugyané  téren  mozgott  Szabó  IstvAn,  a  ki  a  Kisfaludy-társa- 
ságnak  1843-ban  megindult  hellén  könyvtárát  Aesopussal  és  Isokratesse] 
gazdagította.  Nem  ezek  voltak  különben  első  műfordításai,  mert  már 
1834-ben  kiadta  az  Anthologia  graeca  epigrammjait  Később  ugyanő 
Homer  Ilidsát  és  Odyssedját  is  lefordította,  élete  alkonyán  pedig  az  Argo- 
nauticon  fordítását  bocsátotta  könyvpiacra.  Mind  e  fordítások  —  épüg>' 
mint  Fábián  és  Székácséi  —  tartalmilag  hívek   ugyan,  de  fájdalom  költői 


A  Műfordítás  1830— i 867-ig  78) 


érzék  nélkül  valók;  inkább  filológus,  mint  poéta  kezére  vallanak.  Ez  áll 
különben  latin  és  görög  nyelvből  való  műfordításaink  legnagyobb  részére; 
szerzőik,  nem  fogadva  meg  Toldy  bölcs  tanácsát,  inkább  a  tudós  bírálók,, 
mint  a  nagy  közönség  számára  dolgoztak,  s  innen  van,  hogy  még  abban 
az  időben  is,  melyt)en  Magyarországon  oly  nagy  volt  a  latin  és  görög 
írók  kultusza,  egyetlenegy  sem  hatolt  be  az  olvasók  szélesebb  köreibe, 
miként  pl  az  angoloknál  a  Pope-féle  Homer,  az  olaszoi^nál  az  Annibal 
Caro-féle  Vergilius. 

Az  újabb  irodalmak  tolmácsai  között  a  negyvenes  évek  elején  Császár  csá«zár 
Ferenc  tűnt  fel,  a  ki  a  nálunk  addig  majdnem  teljesen  elhanyagolt  olasz 
irodalom  egyik-másik  termékét  ültette  át  magyarra,  ö  volt  első  magyar 
fordítója  Danténak,  átültetve  az  egész  Vila  Novdt  és  négy  éneket  a 
Divina  Commediaból  Alfierit  is  ő  mutatta  be  nálunk  legelőször,  Orestest 
és  Sophonisbái  adva  tőle ;  Silvio  Pellico,  Ugo  Foscolo,  Ippolito  Prudemonte 
is  benne  leltek  tolmácsot.  Dilettáns  kézzel  fordította  mindnyájukat,  de  méltán 
nagy  érdeméül  tudták  be,  hogy  az  olasz  irodalom  ismertetése  terén  úttörői 
szolgálatott  tett. 

Ugyancsak  a  mondott  évben  Erdélyi  János  is  gazdagította  irodai-  Erdélyt.  Pet6i 
munkát  Boileaunak  a  költészetről  szóló  versével,  egyikét  adva  ez  időszak 
legjobb  magyar  fordításainak.  Lemouton  Emília  a  Shakspere-fordítás  terén 
próbálkozott,  gyarló  erőkkel  ültetve  át  a  Szélvészt,  a  Két  Veronai  Nemesi, 
a  Windsori  víg  Nőket,  Violát  és  a  Szeget  Szeggelt.  E  primitív  kísérletek 
után  Petőfi  Sándor  lépett  Shakspere-fordítóink  sorába.  A  vérmérsékletének 
és  költészete  alaphangjának  annyira  megfelelő  Coriolanust  tolmácsolta,  külö- 
nösen a  szenvedély  hangjait  nagy  erővel  tudva  visszaadni.  Igaz,  hogy 
másrészt  nem  végezte  fordítását  azzal  a  minden  árnyalatra  kiterjedő  gon- 
dossággal, melyet  ily  munka  megkíván,  s  hogy  nem  egy  helyütt  angol 
nyelv-tudása  is  fogyatékosnak  mutatkozik.  CoriolanuséX  is  fölvették  később 
a  Kisfaludy-társaság  magyar  Shaksperejébe,  melyet  Tomori  Anasztáz  költ- 
ségén 1864-ben  kezdtek  nyomtatni. 

Műfordítói  irodalmunknak  e  terjedelemre  és  fontosságra  nézve  leg-  Artnj 
nagyobbszerü  alkotásához  Vörösmartyn  és  Petőfin  kívül  hozzájárult  Arany 
János  is,  még  pedig  három  darabbal :  Hamletiéi,  a  Szentivánéji  -4/owmal 
és  János  királylyal.  Arany,  a  kiben  oly  rendkívüli  mértékben  egyesűit  az 
ily  műhöz  megkívántató  minden  tulajdonság,  e  három  színdarabban  a 
műfordítás  valódi  remekeit  nyújtotta,  melyekhez  fogható  idegen  irodalmak- 
ban is  csak  elvétve  akad.  Mély  szelleme  be  tudott  hatolni  az  angol  költő 
minden  sorába  és  szavába,  nyelv-  és  verselésbeli  művészete  legtöbbször 
csodálatra  méltó  tökéletességgel  bírta  az  eredetit  visszaadni.  Mint  mindenben, 
a  mihez  keze  nyúlt,  a  műfordításban  is  hosszú  időkre  ő  alkotta  nyel- 
vünkön a  legjobbat  és  legszebbet.  Kivált  a  Szentivánéji  -4/owban  ragyog 
művészete  szinte  káprázatos  fénynyel,  úgy  hogy  egész  műfordítás-irodal- 
munkban  nincs  munka,   melyet   ezzel   egy  polcra   helyezhetnénk.    Arany 


784  A  MŰFORDÍTÁS  1830--I867-IG 


később  Aristophanes  összes  vígjátékait  is  lefordította,  szintén  mesteri  módon, 
de  mégsem  oly  teljes  sikerrel,  mint  Shaksperet.  A  görög  költő  sokí3e 
tréfás  célzása,  szójátéka  és  szócsavarása  oly  óriási  nehézségeket  gördí- 
denek  a  fordító  útjába,  hogy  még  az  ő  genialitása  sem  tudott  velők 
mindig  egyforma  eredménynyel  megküzdeni.  Fordított  Arany  néhány  apróbb 
verset  is,  valamint  »kisérletül<  adott  néhány  versszakaszt  Tasso  Megsza- 
baditoH  Jeruzsáleméből  és  Ariosto  őrjöngő  Lórántjáhól  is,  mind  e  mun- 
káival egy  vagy  más  tekintetben  irányt  szabva  a  magyar  műfordításnak. 
Szász  Károly  Azok  sorában,  a  kik  Aranyon  kívül  résztvettek  a  magyar  Shak^>ere 

létesítésében,  legelső  helyen  áll  SzAsz  Károly,  a  kinek  bár  eredeti  költői 
munkássága  is  nagyon  számottevő,  de  a  ki  mégis  a  műfordítás  terén  aratta 
legtöbb  koszorúját.  Végtelen  fontosságú  a  munka,  melyet  e  részben  az 
utóbbi  négy  évtized  alatt  végezett;  talán  háromnegyede  az  ez  időszakban 
megjelent  műfordításainknak  az  ő  tollából  való,  vagy  legalább  az  ő  ösztön- 
zésére, az  ő  támogatásával  készült.  A  magyar  Shaksperehez  nyolc  darabbal 
járult:  Othello,  a  Téli  Rege,  Macbeth,  Antonius  és  Cleopaira^  Romea 
és  Júlia,  A  Vihar,  II.  Rikhárd  és  VIII.  Henrikkel  Ez  időszak  másik 
l^elentősebb  műfordítói  alkotásában,  a  Kisfaludy-társaság  magyar  Mc^ére- 
jében  szintén  neki  jutott  az  oroszlánrész,  ö  fordította  a  MizanirapoL,  a 
Férjek  iskoláját,  a  Nők  iskoláját,  a  Nők  iskolájának  birálatát,  a  Pórul 
járt  negédeseket,  a  Kénytelen  házasságot  és  Pourceaugnacot  Victor  HugQ 
leghatalmasabb  művét,  a  Századok  Legendáját  is  ő  ismertette  meg  a 
magyar  közönséggel;  a  német  költészet  gyönyörű  naiv  eposzát,  a  Nibe- 
lung-éneket is  az  ő  magyarításában  birjuk;  az  újabb  angol  költészetből 
Tennyson  Király-idylljeiveX  ajándékozta  meg  nemzetét ;  egy  vaskos  lcötetb»> 
közzébocsátotta  Goethe  lírai  verseit;  igen  sokat  fordított  Byronból  (Pari- 
sina, Chilloni  fogoly  és  számos  apróbb  költemény),  Schillerből,  Heintíjől, 
Bérangerből,  valamint  sok  más  francia,  angol  és  német  költőből;  végre 
belefogott  oly  föladatba,  melynél  nehezebbet  műfordító  alig  tűzhet  maga  elé : 
Dante  Isteni  Színjátékát  kezdte  fordítani,  s  ma  már  e  nagy  munkának  is 
vége  felé  jár.  S  még  ezzel  csak  versfordításai  legfontosabbjait  soroltuk  d: 
pedig  rendkívül  sok  prózafordítása  is  van:  George  Eliotból,  ThackeraybőU 
Lewesből,  Emersonból  stb. 

Szász  Károly  műfordításainak  egyik  legnagyobb  erénye,  hogy  majd- 
nem csalhatatlan  biztossággal  eltalálják  az  eredeti  munka  színét  és  han- 
gulatát. E  mellett  formatehetsége  is  rendkívüli;  gyakran  a  l^nehezebb 
versalakokban,  pl.  a  dantei  terzinák  oly  tömött  és  magvas  soraiban  is 
teljes  könnyedséggel  bir  mozogni.  A  fordítások  alaki  hűsége  dolgában, 
mint  már  jeleztük,  igen  szigorú  szabályokat  követ,  s  ha  átültetései  egyen- 
lőtlen értékűek,  nem  onnan  van,  mintha  simulékony  költői  lelke  nem 
tudná  magát  egyformán  beleélni  majd  minden  költőbe,  hanem  onnan,  hogy 
az  alakhűség  követelményét  néha  nagyon  is  szorosan  törekszik  szemmel 
tartani.   Ha  fordításait   osztályozni   akarjuk,   első   hel5a-e  kétségkívül  Nibe^ 


A  mOfORDÍTAS  1880—1867-10  785 

lung-énekéX   kell  tennünk ;  ez  után  néhány   kisebb  elbeszélő    költeménye 
következik,  köztük  kivált  Poe    //o/tójának    átültetése,    egyike    műfordítói 
irodalmunk   méltán   csodált   remekeinek ;   kiválóan    sikerült    mindaz,    a  mit 
a    Századok  Legetidájáhól   tolmácsolt.    Lírai    fordításai    közül    is    tán    a 
Hugo-félék  a  legjobbak,   bár   természetesen  a  többiek   közt  is  bőven  akad 
kifogástalan  munka.   Drámai  fordításai  sorában  a  Shakspere-darabok  álta- 
lában fölötte  állanak  a  Moliére-féléknek.  Szász  Károly  e  roppant  tetjedelmü 
fordítói  munkássága  igen  nagy  hatással  volt  századunk   másodjk  felének 
m^yar  költészetére.  A  népies  irány  elleni  visszahatás  korában  költőink,  a 
kik  közül  csak  kevesen  élvezhették  az   idegen  remekműveket  eredetiben, 
sok  űj  benyomást  szereztek  könyvei- 
bői. Hatással  volt  e  mellett  verselé- 
sünk technikájára    is,    melynek  fej- 
lesztésében Arany  után  jelentékeny 
rész  jutott  neki  is. 

A  magyar  Shakspere-  és  Moliére- 
fordítások  szerzői  közt  még  számos 
kiváló  írónkkal  találkozunk,  a  kik,  bár 
működésük  súlypontja  inkább  más 
térre  esik,  de  a  műfordítás  terén  is 
sokkal  értékesebb  munkálkodást  fej- 
tettek ki,  semhogy  itt  nevöket  említés 
nélkül  hagyhatnók.  így  Lévay  József 
is  tevékeny  részt  vett  mindkét  vállalat- 
ban, a  legszabatosabb  és  gondosabb 
munkát  nyújtva.  Ugyanő  sok  apróbb 
költeményt  is  fordított,  kivált  angol 
költőkből,  kik  közül  Burnst  annyira 
megszerette,  hogy  lassan-lassan  összes 

versei  magyarításával  megajándékozta  Gyiry  \  iimos. 

irodalmunkat.  Magyar  Shakspereünk 

és  Moliéreünk  egy  másik  kiváló   munkatársa    Arany  László  volt,   a  kinek  Lévajésmiso 
finom  költői  érzéke  és  nyelvbéli  művészete  e  téren  is  érvényesültek.   Leg- 
jobb társaihoz   méltón  vett   részt  a  magyar^  Shakspereben   Rákosi  Jenő  is, 
valamint  Lórinczi  Lehr  Zsigmond,  a  ki   különben   Moore  Lalla  Ronkkját 
is  kitűnően  fordította  le  nyelvünkre. 

A  Kisfaludy-társaság  két  nagy  fordítói  vállalatában  találkozunk  Gyórv  Cyíry  vumoa 
Vilmos  nevével  is,  a  ki  azonban  egy  más  munkájával,  a  Tegnér-féle  Fríthtof- 
mondával  emelkedett  az  elsőrangú  magyar  műfordítók  sorába.  Nemcsak, 
hanem  egy  Svéd  köllökböl  című  antológiával  is  megnyitotta  előttünk  e 
távol  eső  nép  irodalmát,  melyet  sima,  gondos,  korrekt  versekben  tolmácsolt. 
Nagy  nyelvbéli  erő  nyilvánult  ama  színdarabjaiban  is,  melyeket  a  spanyol 
klasszikusokból,  Calderonból,  Moretoból  fordított.  De  munkásságának  koro- 

BeOthy,  Magyar  iroda  lomlOrténelr  IL  köI.  50 


786  A  MŰFORDÍTÁS  18S0— 1867-lG 

nája  egy  prózafordítás  vott;  Cervantes  Doh  Quixoteja  —  talán  a  legjobb 
szépprózaforditás  az  egész  magyar  irodalomban.  A  spanyol  regénynek 
kivált  ama  helyei  vannak  páratlan  virtuozitással  átültetve,  melyekben  Sancbo 
Pansa  parasztos  beszédjét  kellett  visszaadni;  de  kár,  hogy  az  itt  feltétlenül 
megkívánt  népies  szólásokat  oly  helyütt  is  túlságosan  használta,  a  hol  az 
eredetinek  más  a  szine. 
r,  Síiiidj  Ugyanebben  az  időtájban,  melyben  GyŐry  a  Frithiof-moKdávaX  nyerte 

el  a  Kisfaludy-társaság  egyik  jutalmát,  Bérczy  KAroly,  a  novella-író  is 
■vendégszerepelt*  a  műfordítás  terén.  Csak  egyetlen  munkát  fordított  le, 
Puskin  AHyégi»]éi,  de  ennek  hangulatát,  színét,  zamatját  oly  tökéletességgel 
sikerült  visszaadnia,  hogy  az  orosz  költő  verses  regénye  méltán  egyike 
lett  a  legolvasottabb  magyar  könyveknek,  A  hatvanas  években  Sziládt 
Áron  is  belefogott  egy  nagy  eposz  forditásába.  Miután  már  előbb  néhány 
-keleti  lírai  költeményt  átültetett  nyelvünkre,  most  elkezdte  Firdüszi  SaknánU- 
ját  tolmácsolni,  az  eredeti  mutakarib  versalakjában  és  oly  sikerrel,  mely 
Arany  János  dicséretét  is  kiérdemelte.  A  világirodalom  nagy  eposzai  közül 
Jánosi  Gusztáv  Milton  Elveszett  paradicsomit  fordította,  később  —  na- 
gyobb sikerrel  —  Tasso  Megszabaditoti  Jemzsfileméí;  Gbecuss  Gwla 
Camoens  Luziádáját  magyarította,  igen  jól;  TAhkXsyi  Béla  pedig  Klopstock 
Messiását  bocsátotta  közzé.  Végre  Baksay  Sándor  lefordította  Lttcanus 
Pharsaliá]&t,  aztán  pedig  Homer  Iliásán&W  alexandrinusos  fordításából  tett 
közzé  mutatványokat,  melyeket  irodalmi  köreink  méltán  fogadtak  a  leg- 
.    nagyobb  elragadtatással. 

Mindezzel  természetesen  nem  merítettük  ki  azok  sorát,  kit  az  1830-tól 
1867-ig  terjedő  nagy  időközben  idegen  költők  fordításával  szereztek  nálunk 
érdemeket.  Hisz  nevesebb  költőink  között  alig  van  olyan,  a  ki  —  ha  csak 
kevés  számú  verssel  is  —  ne  szerepelne  e  téren.  Mindazonáltal  nagycMi' 
sok  hézag  maradt  műfordítási  irodalmunkban,  melyeknek  betöltése  égésien 
szükséges,  ha  csak  nem  akarjuk  magunkat  ^szigetelni  a  külföldi  nagy 
irodalmak  áldásos  hatása  elől. 


88.  A  magyar  történetírás  f^lődóse  a  XIX,  században. 

MÜLT  SZAZAD  TUDÓS,  latin  historikusai  összegyűjtötték  a  hazai  vis!iBiei:in 
történet  anyagát  és  vaskos  köteteikben,  iatin  nyelven  elvé- 
gezték annak  külső,  kritikai  csoportosítását,  kortani  és  nem- 
zedékrendi tisztítását.  Bár  a  magyar  nemzetben  mindig  szer- 
fölött élénk  volt  a  történeti  érzék,  és  bár  egy  múlt  századi 
szellemes  utazó  szerint  a  bécsi  udvari  könyvtár  olvasói  közt  mindjárt  meg 
lehet  ismerni  a  magyart,  mert  az  hazai  történetének  komoly  műveit  tanul- 
mányozza :  Pray,  Katona  és  Kovachich  munkái,  minden  tudományos  érdemök 
mellett  sem  válhattak  igazán  nemzetiekké,  sem   nem  tűzhették  ki  a  múlt 
megvilágítása  által  a  jelenen  át  a  jövőhöz  vezető  utat 

És  ebben  nem  csupán  a  nyelv,  a  régi  jezsuita  latinság  szolgált  akadályul, 
mely,  bármennyire  felpiperézte  magát  klasszikus  reminiszcenciákkal,  mégis 
mindig  irdatlan  maradt ;  nem  is  a  nehézkes,  a  moriern  iiteraturától  és  annak 
formáitól  annyira  elütő  stílus,  sem  a  tisztán  chronologiai,  tárgyi  csoportosí- 
tással nem  törődő  előadás;  Verbőczy  országában,  hol  a  magyar  anya- 
nyelv mellett  a  deákot  mintegy  atyai  nyelv  gyanánt  tisztelték,  >mely  a 
férfit  megkülönbözteti  a  nőtől,  a  nemzetet  a  plebstől,«  legalább  a  tanült 
olvasó  közönség  nem  riadt  vissza  a  még  az  iskolában  is  a  tanítás  nyelvéül 
szolgáló  latintól.  Hanem  Praynak  és  Katonának  szigorúan  felekezeti  iránya 
nem  elégítette  ki  a  felvilágosodás  századát,  és  a  múltban  már  más  problé- 
mákra nézve  kerestek  okulást,  mint  tisztán  egyházi  vagy  chronologiai  kér- 
désekre nézve.  Azonkívül,  József  császár  ideje  óta  egyre  nőtt  a  németül 
tudók  és  olvasók  száma,  kik  az  akkor  elterjedt  német  történeti  műveket 
is  forgatták,  és  honi  művekben  keresték  az  ott  előadott  tények  megerősí- 
tését, bővítését  vagy  cáfolását. 

E  kettős  szükségletnek  feleltek  meg  Engel  és  Fessler  művei.  Engel,  Engei 
az  udvari  kancelláriának  tudós  tisztviselője,  egész  lényében  racionalista,  a 
Schlözer-féle  szkeptikus  iskola  híve,  ki  nagy  készültséggel  és  különösen  a 
kútfők  alapos  ismeretével  fogott  a  Gesckichte  Ungarns  ittid  seiner  Neben- 
láttder  megírásához.  Nem  szenved  kétséget,  hogy  ő  történetíróink  közül  az 
első,  ki  régibb  forrásainkat  kritikailag  méltatta,  és  e  tekintetben  sok  homályt 
eloszlatott.  De  az  is  bizonyos,  hogy   már  állásánál  fogva  is  gyakran  ferde 


788  A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZAZADBAN 


és  igazságtalan  volt  azon  hagyományok  iránt,  melyeket  Bécsben  mint  nemzeti 
balitéleteket  és  közjogi  tévedéseket  megvetettek.  így  nem  csuda,  ha  tagad- 
hatatlan  tudományos   érdemei  dacára  sem  birt  e  munka  népszerűvé  lenni, 
sem  bárminő  hatást  előidézni. 
Fessier  Egészen  más  szellemmel  és  felfogással  írt  Fessler,  a  volt  kapucinus, 

aztán  »aufklárista«,  szabadkőmives,  ki  végre  mint  protestáns  szuperintendens 
végezte  be  kalandos  pályafutását  Oroszországban.  Ő  távol  a  hazától  sza- 
badabban írhatott,  és  mivel  hosszú  időn  át  irodalmi  műveiből  kellett  élnie. 
reá  volt  utalva,  hogy  érdekesen  írjon.  Ő  a  történetet  gyakran  dramatizálja ; 
stílusán  minduntalan  kiérzik  a  »Schöngeist«  és,  a  mi  fo,  épen  a  kultúrai 
viszonyok  rajzánál  időz  legszívesebben  és  hosszasan.  Uj  anyagot  nem  igen 
hoz  forgalomba,  de  az  elődjeinél  meglevőt  tetszetős,  időszerű  formába  biija 
öltöztetni,  ügy  hogy  munkájának  tíz  vaskos  kötetét  nemcsak  a  külföldön, 
hanem  itthon  is  szívesen  olvasták.  Nevezetes,  hogy  ő  már  igen  erősen 
foglal  állást  a  Schlözer  óta  divatba  jött  finnizmus  ellen,  egyenesen  a  •fin- 
nizmus iránt  való  utálatot*  (Ekei  vor  dem  Finnismus)  emh'ti  és  határo- 
zottan a  magyarok  török  származását  vitatja. 
Buday  É.  Magyar  nyelven  is  megjelennek  már  az  első  feldolgozott,  összefoglaló 

munkák.  Buday  Ézsaiás  három  kötetes  kézikönyvben  adja  elő  Magyar- 
ország históriáját  a  hunoktól  egész  Ferenc  császár  uralkodásáig.  Buday 
tudós,  olvasott  férfiú,  a  rövid  textust  számos  jegyzet  és  citátum  világosítja 
fel  és  erősíti,  de  kritikája  igen  hiányos,  előadása  minden  emelkedés  nélkül 
való,  nyelve  egyrészt  tele  latinossággal,  másrészt  pedig  a  debreceni  gram- 
matikának áll  befolyása  alatt.  A  cenzúrai  viszonyok  magyarázzák,  hc^' 
Ítéleteiben,  különösen  a  habsburgi  időszakot  illetőleg,  több  mint  óvatos. 
így  P-  o-  ^  szent  szövetségről  így  ír:  »A  Birodalma  tsendességének  és  a 
Népek  Boldogságának  ezentúl,  állandó  lábra  lehető  helyheztetése  végen 
kötötte  továbbá  Felséges  Urunk  az  orosz  Császárral  I.  Sándorral  és  a 
Pruszsus  királlyal  III.  Fridrik  Uilhelniel  amaz  esmeretes  Szent  Szövetséget, 
Parisban,  September  26-ik  napján  1815c.  Az  alkotmány  felfüggesztését 
1812 — 1825,  a  törvénytelen  rendeleteket  szóval  sem  említi,  hanem  azt  a 
szomorú  korszakot  így  jellemzi :  » Azon  közben,  míg  a  külföld,  ily  zűr- 
zavarok, háborúk  és  mozgások  által  hányattatott:  édes  Magyar  Hazánk, 
Ö  Felségének  atyai  bölts  kormánya  alatt,  tsendes  nyugalomban  élt  a 
békesség  áldott  gyümöltseivel*.  Mindazáltal  a  könyv  nagy  elterjedésnek 
örvendett,  s  1833-ig  három  kiadást  ért.  A  húszas  és  harmincas  évek  kál- 
vinista  ifjúsága  leginkább  e  könyvből  s  Buday  Ezsaiásnak  és  testvérének 
Ferencnek  Polgári  Lexikonából  merítette  történeti  ismereteit. 
Virág  Mindeddig  történeti   irodalmunkban   hiába  keresnők  a  magas  erkölcsi 

szempontok  keresését,  a  művészi  alkotás  ihletét.  A  tartalom  m^  teljesen 
elnyomta  az  alakot,  és  a  politikai  vagy  az  egyházi  irányzatok  oly  élesen 
és  meztelenül  nyilatkoztak,  hogy  ezek  a  pártiratok  már  a  miatt  sem  győz- 
li  ették  meg  az  elfogulatlan  olvasót.  Virág  Benedek  volt  az  első,  ki  a  meg 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.   SZÁZADBAN  789 


levő  anyagot  mint  egységet  mutatta  be,  élvezhető,  gyakran  lendületes 
nyelven,  ki  nem  a  tudós,  hanem  az  író  babérjára  áhítozott,  de  még  annál 
is  inkább  arra,  hogy  a  történeti  igazság  hű  feltűntetése,  és  nem  pártos, 
hanem  valóban  erkölcsi  alapon  nyugovó  Ítélete  által  a  jóra  nevelje  hőn 
szeretett  nemzetét.  Csak  oly  stoikus,  római  erényű  jellem,  minő  az  övé 
volt,  tarthatta  lehetőnek  —  Ferenc  császár  uralkodása  alatt  —  a  magyar 
viszonyok  felfogásába  átültetni  Tacitusnak  elveit  és  egész  világnézetét. 
Mert  a  Magyar  Századoknak  a  nagy  római  történetíró  Annalesei  szolgáltak 
bevallott  mintaképéül.  Tacitust  követik  nemcsak  a  chronológiai  sorrend  szoros 
megtartásában,  hanem  abban  is,  hogy  a  történet  lényegét  a  szereplő  férfiak 
megítélésében  keresik.  A  stílus  is  rövid,  szentenciás  mondatokra  törekszik  és 
a  magyar  író  komoly,  velős  előadása  gyakran  vetélkedik  az  annyira  bámult 
de  oly  nehezen  utánozható  Cornelianus  stílussal. 

Egyben  azonban  a  magyar  szerzetes  fölötte  áll  mintaképének.  Valóban 
'  >sine  ira  et  studio«  ír,  teljes  pártatlansággal,  és  bármennyire  szereti  nem- 
zetét, nem  hallgatja  el  a  keserű  igazságot.  Ritka  mértékben  ment  a  fele- 
kezeti részrehajlástól,  és  ez  az  eljárása  mutatja,  minő  magasra  haladt  e 
tekintetben  a  josefinus  aerának  és  az  1790 — 91.  országgyűlésnek  befolyása 
alatt  a  magyar  gondolkodás.  Egyre  vitatkozik  a  pápai  párti  írókkal.  » Raj- 
náidra, burgi  kurialistára,  ki  mást  írt,  nem  kell  hallgatni «.  (XIII.  sz.  IIL  András, 
1295.)  E  filozofikus  felfogás  még  igazságtalanná  is  tette,  ügy  mint  azt  a 
hires  német  írót,  kit  sokban  hasonlítani  lehet  hozzá,  Johannes  von  MüUert. 
Így  Nagy  Lajos  megítélésénél:  » Vajha  a  jövendőbe  jobban  betekintett  volnál 
a  mire  minden  uralkodó  kötelessége  szerint  tartozik.  A  török  naponkint 
közelgetett  országaihoz:  ő  noha  gyakran,  a  mint  olvastad,  ösztönöztetett, 
nem  fogott  fegyvert  e  vesszedelmes  ellenségre.  De  Bernabóra,  mihelyt  meg- 
kéretett, ^  kész  volt  fordítani  a  nemzeti  erőt,  a  térítésre  is  örömest  fordította 
azt,  követvén  más  fejedelmeket,  kik  régi,  megregzett  előítéletből  üldözték 
a  haeretikusokat,  schismatikusokat,  zsidókat «. 

Virág  történeti  irányából  folyik,  hogy  a  részletekkel  nem  sokat  törődik. 
Ez  az  oka,  hogy  a  sok  tekintetben  annyira  kiváló  munka  inkább  csak  az 
írókra  volt  hatással.  Ők  a  tanulságon  kívül  megtalálták  benne  a  kútfőket 
is,  melyeket  Virág  szívesen  beszéltet.  Ki  lehetne  tán  mutatni,  hogy  Virág 
rideg  erkölcse  viszhangzik  Katona  Bánkbán^ában.  De  az  a  közönség,  mely 
részletet,  anekdotát  keres,  nem  karolta  fel  a  Magyar  Századokat  Ep  azt 
nem  találta  meg  benne,  mi  a  históriában  legjobban  érdekelte. 

Szerencsés  viszonyok  közt  történetükben  gyönyörűséget,  a  jelen  törek-  f^^ff^^l^ 
veséinek  buzdítását  és  erősítését  keresik  a  nemzetek.  Oly  viszonyok  közt, 
minőben  a  magyar  volt  a  század   elején,   midőn   aléltságában  még  léte  is 
meg   volt   támadva,   messze,   nagyon    messze   kellett   visszamennie,   hogy 
igazán   érezze   szabadságát,  uralmát.    Nagy   Lajos,   Mátyás  kora   egy-egy 

*  VI.  Innocentius  pápától. 


790  A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN 


fényes,  de  rövid  pillanat,  mely  csak  annál  sötétebbé  teszi  a  meghasonlásnak 
és  elnyomatásnak  reája  következő  századait  Igazi  világbirodalom  Árpád  és 
Szent  István  Magyarországa  alig  volt  valaha,  de  igenis  volt  Attila  hún 
birodalma,  az,  melynek  a  magyar,  százados  hagyomány  és  tanítás  alapján, 
egyenes  örököséül  képzelte  magát.  Mi  volt  akkor  a  német  a  hún-magyarhoz 
képest?!  Midőn  II.  József  rendeleteinek  visszavonása  után  egy  pillanatig 
feltűnhetett  az  az  ábránd,  mintha  a  magyar  nemzet  függetlenül,  saját  belső 
ösztönei  szerint  rendezhetné  jövőjét,  egy  ünnepi  mottó  Nagy- Váradon  azt 
tűzte  ki  jelszó  gyanánt:  Nagy,  hatalmas  Attila  kell  nekünk.  Ez  a  moz- 
galom nem  volt,  nem  lehetett  tartós:  nem  lehetett  eltörülni  a  kultúrának 
e  földön  folyó  sok  százados  munkáját,  de  azért  az  akkori  viszonyok  közt 
nemcsak  igazolt,  hanem  némileg  hasznos  is.  Megfelel  egészen  a  század 
elején  Németországban  uralkodó  teutomániának,  melyet  szintén  a  neoizeti 
lealázás,  a  napóleoni  uralom  idézett  elő  és  növelt  nagyra. 

De  az  eredetek  kutatását  nemcsak  a  politikai  helyzet  szüksége  moz-  • 
dította  elő,  hanem  nagy  része  volt  abban  a  származására  büszke  nemesi 
nemzet  hiúságának  is.  A  hún-avar  ererdetet  mint  valami  adottat,  bizonyosat 
fogadták  el,  s  Béla  király  névtelen  jegyzőjének  műve,  mely  csak  1790  körül 
lép  be  a  köztudatba,  még  jelentékenyen  megerősítette  ezt  a  hitet  Az  id^en 
nyelvek  tanulása  új  eszközt  nyújtott  az  összehasonlításra,  rokonság-kere- 
sésre.  Érthetőnek  fogjuk  találni  a  XVII.  század  jámbor  papjainak  igye- 
kezetét, minden  áron  bebizonyítani  a  magyar  nyelv  rokonságát  a  zsidóvaL 
Ezt  követi  Sajnovicsnak  finn-lapp  összehasonlítása,  mely  eleinte  szintén 
nem  lehetett  népszerűtlen,  különben  Dugonics  nem  helyezhette  volna  hős- 
nőjét, Etelkát,  Karjelbe,  Karjalába.  Gyarmathinak,  Beregszászinak  művei 
egyre  új  és  becses  anyagot  szolgáltattak  ez  iránynak.  Hiába,  a  nemzet  napról 
napra  jobban  érezte  testvértelen,  elszigetelt  voltát  Mennyire  hatott  a  tudós 
vágyának  és  a  nemzeti  érzésnek  ez  az  összeforrása  az  ifjú  képzeletre, 
bizonyítja  Körösi  Csoma  Sándor,  ki  roppant  előző  tanúlmánynyal,  de  ügy 
szólva  minden  segédeszköz  nélkül  egymaga  indul  útnak  az  ázsiai  testvérek 
megkeresésére.  Abban  a  korban,  midőn  a  többi  európai  nemzet  új  világot 
szerez  magának  iparban,  forgalomban,  midőn  kitárja  magának  Ázsia,  Afrika, 
Amerika  kincseit,  a  magyar  megelégszik  azzal,  hogy  őseit  fedezze  foL 
Horvát  István  Ennek  a  gondolkodásmódnak,  vagy  jobban  mondva  érzelemnek  nyújtott 

táplálékot  a  sokat  olvasott,  vasszorgalmú  Horvát  István.  Mint  a  Széchenyi- 
könyvtár igazgató-őre  nem  ismert  más  örömöt,  más  ambidót,  mint  az 
összes  világirodalomban  fölkeresni  azt,  mi  a  magyarok  eredetére,  régi 
dicsőségére  vonatkozhatik.  Es  a  ki  keres,  talál.  Kutatásának  fő  eredmé- 
nyeit egy  rövidke,  alig  150  lapos  értekezésben  adta  elő,  melynek  dme 
Rajzolatok  a  magyar  nemzet  legrégibb  történeteiből  Es  a  mit  talál,  a 
bibliában,  Homerosban,  Herodotosban  —  mert  Horvát,  mire  többször  nagy 
büszkén  ráutal  is,  még  görögül  is  tudott  —  megdobogtathatta  szívét 
minden  magyar  embernek,   ha  csak  elméjéhez  nem  férkőzött  a  szerző  előtt 


A  MAGYAR  TÖSTÉÜBTIRAS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.   SZÁZADBAN  791 

ismeretlen  daimón,  a  kritika,  vagy  ha  véletlenül  nem  volt  valami  más,  eltérő, 
név-  és  népszármaztatástól  elfoglalva.  Mert  Horvát  nemcsak  egynek  vesz 
minden  szkitha,  parthus,  hűn,  török  népet  a  magyarral,  ügy  hogy  az  egyes 
nyelvekben  legfölebb  dialektusi  különbségeket  ismer  el,  hanem  egyes  nevek 
vagy  szavak  hasonlóságára  alapítva  tanát  megdöbbentő  bizonyossággal 
s^ttyának  mondja  ki  a  rómait  és  a  karthagóit,  a  pelasgust  és  a  spanyolt 
(lusitanus  ■*=  usitánus,  liz  =  kiJn).  Magyar  nemcsak  Herakles,  hanem 
Hannibál  is.  Afrikában  még  most  is  megutalhatja  a  hét   szittya  törzset. 


Néhány  szóegyezésen  kívül  nem  fejt  ki  semmit,  hanem  oda  állítja  a  kész 
eredményt,  mely  aztán  őt  magát  is  csudálatba  ejti.  Természetes,  hogy  leg- 
szívesebben a  bibliával  foglalkozik,  hisz  az  etimologikus  iránynak  abban  van 
meg  az  igazi  gyökere.  -A  Szent  írás  tele  vagyon  a  XI — XIV.  századi 
Magyar  Oklevelek  neveivel.  —  Pözsög  a  Szent  írás  mindenfelé  a  régi 
Magyar  nevekiöl  s  régi  Magyar  írásmódtól.  Ti  éjjel  nappal  Szent  írást 
olvasó  Rokonim!  hogyan  nem  vevétek  ezeket  észre  a'  sok  század  alatt!" 
(19.  lap  41.  pont).  Pedig  ugyan  lett  volna  mit.  »Találunk  t.  i.  mindenütt 
mindenkor  Palótz  (Hethaeus),  Magyar  (Gergesaeus),  JAsz  (Amorrhaeus),  K&s 
(Chananaeus),   VAl  (Pheresaeus),  LófejO   (Hevaeus)   és   Úz  (Jeb.  Usaeus) 


702  A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN 


nemzetséget*.  (123.  lap  142.  pont.)  ő.  nem  elégszik  meg  a  hadi  dicső- 
séggel, azt  is  kimutatja,  »hogy  az  ősök  nemtsak  vitézségekről,  hanem 
tsinosodásokról  (ma  civilizációnak  mondanák)  is  magasztaltatnak  c. 

Ebben  az  elmében  máskép  rajzolódott  a  világ  mint  más  emberében. 
De  igazságtalanok  volnánk,  ha  Horvát  Istvánt  csak  nyomtatásban  meg- 
jelent művei  után  ítélnők  meg.  Azoknak  nem  volt  s  nem  is  lehetett  mara- 
dandó hatása.  A  nemzeti  múzeumban  megmaradt  nagy  kézirati  hagyatéka 
mutatja  minő  fáradhatatlan  volt  mint  gyűjtő.  De  igazi  hatása  mint  tanárnak 
volt,  ki  nem  annyira  tudományos,  mint  hassaíias  szelleml)en  nevelte  az 
ifjúságot.  Abban  a  petyhüdt,  félénk,  kémektől  környezett  világban,  ő  lán- 
goló honszeretetével,  tüzes  meggyőződésével,  a  részleteknek  és  annak,  mit 
meg  nem  írt  történetnek  nevezhetünk  és  a  minek  hazánkban  mindig  nagy 
volt  a  dísze,  beható  ismeretével  roppant  hatást  gyakorolt  hallgatóira.  Nem 
kicsinyelhetjük  azt  a  férfiút,  kire  hálás  kegyelettel  tekintettek  Eötvös, 
Szalay  és  a  törekvő,  hazafias  ifjak  százai. 
Fejér  Az   egyetemnek   Budapestre    való    áttétele,   majd   Széchenyi   Ferenc 

adománya  és  a  nemzeti  múzeum  alapítása  itt  némileg  tudományos  köz- 
pontot teremtett.  Már  volt  két  könyvtárunk,  mely,  bár  gazdagságban  a 
külföldi  nagy  gyűjteményekkel  nem  vetekedhetett,  •elég  anyagot  n)rujtott  a 
hazai  történetekkel  foglalkozónak.  Ehhez  járult,  hogy  itt  volt  a  levéltár  is, 
különösen  a  királyi  kamarának  régi  oklevelekben  oly  gazdag  levéltára. 
Ezeknek  kincseiből  merítettek  már  az  előbbi  században  Hevenesi  és  Kova- 
chich.  Most  Fejér  György  elhatározta,  hog>'  ^z  összes  magyar  oklevéltaní 
anyagot  közrebocsátja.  Ez  a  nagyszerű  vállalat  nem  állott  állami  auspicium 
alatt,  mint  Franciaországban,  vagy  Angliában,  nem  is  volt  egy  az  ural- 
kodók által  támogatott  tudós  társaságnak  műve,  mint  a  Monumenta  Ger- 
maniae;  egy  ember,  ki  egyszerű  pap  volt  és  az  egyetem  könyvtámoka, 
hozta  azt  létre  ernyedetlen  buzgalmával  és  áldozatkészségével.  Igaz,'  hogy  a 
Codex  diplomaticus  Hungáriáénak  nem  erős  oldala  a  kritika,  igaz,  bog>' 
vegyest  és  minden  megkülönböztetés  nélkül  találunk  benne  már  kiadott 
és  kiadatlan,  igaz,  koholt  és  interpolált  okleveleket,  igaz,  hogy  alig  van 
hozzá  magyarázó  jegyzet,  hogy  olvasása  nem  mindig  kifogástalan,  és 
használatát  az  Index  hiánya  is  nehezítette  —  de  mind  a  mellett  roppant 
szolgálatot  tett  a  kutatóknak.  Valahára  együtt  volt  a  sokfelé-  elosztott, 
gyakran  a  köz-  és  magánlevéltárakban  kicsinyes  féltékenységgel  őrzött  anyag- 
nak legnagyobb  része,  és  kezdetét  vehette  a  régi  magyar  történetnek  tudo- 
mányos feldolgozása. 
Az  akadémia  Ezen  a  téren  az  egyetem  alig  tehetett  szolgálatot.   Hiányzott  ott  az 

a  tudományos,  jogi  és  filológiai  képzés,  az  a  nemzeti  szellem,  mely  azon 
időben  a  német  egyetemeket  a  történet  tudományának  igazi  laboratóriumaivá 
tette.  A  nemzeti  irodalom  ilynemű  központot  az  Akadémiában  teremtett  meg 
magának.  Ez  intézet  elejétől  fogva  egyik  főfeladatának  vallotta  a  honi  tör- 
ténetek   mívelését.    Alapítóinak   és   első   tagjainak   szelleme   és  míveltsége 


A  MAGVAR  Történetírás  fejlődése  a  xix.  században  793 

elejét^  fogva  megóvták  attól,  hogy  a  Horvát  István-féle  irány  ott  gyökeret 
verhessen.  Oly  férfiak,  mint  gróf  Teleki  József  és  gróf  Széchenyi  István 
készek  voltak  méltatni  és  támogatni  azt  a  tudományt,  mely  meg  birja 
eleveníteni  a  múltakat.  Csak  az  volt  a  baj,  hogy  széles  Magyarországon 
alig  találtak  embert,  ki  szakszerűen  és  mégis  az  európai  irodalmi  míveltség 
alapján  állva,  lett  volna  képes  azt  míveini. 


Fejír  Gi'5rey. 

Történeti  tudományunknak  egyáltalában  az  volt  a  gyengéje,  hogy 
szobatudósok  mívelték,  kik  kivül  állottak  az  élet  pezsgésén  és  az  állami 
és  társadalmi  viszonyokat  csak  az  írott  betűből  ismerték.  Tudós  osztályaink 
távol  állottak  a  közélettől,  viszont  államférfiaink  is  a  XVIIl.  század  ideje 
óta  egészen  elidegenedtek  a  nemzeti  irodalomtól.  Ez  állapot  csak  akkor 
javulhatott,  midőn  a  közélet  a  fölpezsdülő  nemzeti  élet  befolyása  alá  jutott, 
mint  ez   1825  óta  megtörtént. 

E  korszak  növelte  nagyra  történeti  irodalmunk  két  kiváló  munkását : 
Horváth    Mihályt  és  Szalay  Lászlót.    Fejlődésük   menete   egyúttal  mintegy 


794  A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN 


visszatükrözteti  a  hazai  történetírás  feladatait,  és  az  azok  megoldása  által 
elért  haladását. 
Horváth  Mihály  HoRVÁTH  MiHÁLY  fiatal  pap  volt,  ki  főüri   házakban  nevelősködött  és 

aztán  Hatvanban  lélkészkedett,  midőn  1836-ban  első  művével,  Nádasdy 
Tamás  életévei  magára  vonta  a  figyelmet.  Sem  ebben,  sem  az  Ipar  és 
kereskedés  tőriéHeiében,  melyet  néhány  évvel  később  adott  ki,  nem  mutat- 
kozik valami  mélyre  ható  tudomány,  sem  valami  magasan  szárnyaló  böl- 
cseleti, szellem,  vagy  különös  érzék  a  művészi  forma  iránt.  Hanem  meg- 
találjuk benne  azt  a  józan  világnézetet,  azt  a  szabadelvű  felfogást,  azt  a 
hazafias  hangot,  azt  az  egyszerű,  komoly  és  folyékony  nyelvet,  mely  azóta 
az  oly  hímevessé  vált  szerző  minden  munkáját  jellemzi.  Mint  a  hogy  oly 
férfiúnál,  ki  komolyan  készült  historikusnak,  nem  is  lehetett  másként,  nem 
lépett  fel  egyszerre  nagy,  egész  körszakot  felölelő  munkával,  hanem  előbb 
egyes  icérdések  megvilágításával  szerzett  anyagot  és  technikai  ügyess^et 
arra,  hogy  később  szélesebb  körű  munkásságot  fejthessen  ki.  Az  ipar  és 
kereskedés  története  pedig  azon  időben,  midőn  mindig  a  városokkal  fog- 
lalkoztak, midőn  századok  mulasztásait  szerették  volna  rövid  évek  alatt 
jóvá  tenni,  egyenesen  népszerű  volt,  és  mutatta,  minő  szoros  kapcsolatba 
készül  lépni  a  történetíró  az  oly  hatalmasan  hullámzó  közélettel. 

Az  1836-iki  és  1840-iki  törvények  véget  vetettek  a  deák  nyelv  hege- 
móniájának ;  az  1 844-ikiek  a  magyart  tették  az  oktatás  nyelvévé.  A  Pálmák, 
Bollák  és  Spányik  Glycérek  kora  lejárt.  A  magyar  iskolának  magyar  szd- 
lemű,  felekezetileg  el  nem  fogúit  történeti  tankönyvekre  volt  szüks^e. 
Horváth  igen  nagy  szolgálatot  tett  a  hazai  tanügynek,  midőn  hat  kötetes 
munkában  feldolgozta  az  egész  hazai  történetet,  és  a  középiskolát  is  ellátta 
nagyon  használható  kézikönyvvel. 

Mindeddig  az  író  dominál  benne  a  tudós,  a  kutató  fölött  Mert  addigi  , 
műveiben  —  a  monográfiákat  kivéve  —  nem  igen  találunk  önálló  tanúi- 
mányt,  sem  a  hagyományos  történeti  anyag  kritikai  megrostálását  Es 
midőn  az  1848-iki  mozgalom  őt  is  magával  ragadja,  midőn  csanádi  püspök, 
majd  a  forradalom  vallás-  és  közoktatásügyi  minisztere  lesz,  ügy  látszott, 
mintha  ez  országos  tevékenység  a  még  alig  negyvenéves  férfiút  egészen 
elszakítaná  a  történelem  múzsájától. 

Másként  történt.  A  forradalom  a  maga  válságaival  és  katasztrófáival 
kétségtelenül  jótékony  hatást  gyakorolt  Horváth  Mihály  kifejlődésére.  Valahára 
volt  ismét  oly  tudósunk,  ki  mint  beavatott  szereplő  ott  állhat  a  nagy  esemé- 
nyek műhelyében  és  ki  egy  igazán  világtörténeti  epochában  szemlélheti,  mint 
cselekszik  a  nemzet,  s  mint  intézik  saját  fiai  és  külső  hátaknak  annak  sorsát 

A  száműzetés  kényszerű  nyugalmában,  midőn  vigasztalást  nsoíjtott 
a  haza  ügyeivel  való  foglalkozás  és  a  tudományos  munkásság,  tért  vissza 
Horváth  Mihály  hivatásához,  a  történetíráshoz.  A  európai  mívdtség  köz- 
pontjaiban való  tartózkodás  szélesítette  látkörét,  fejlesztette  művészi  érzékét 
és  a  külföldi  könyvtárakban  és  levéltárakban  található  dús  anyag  nemcsak 


A  MAGYAR  TÖRTÉKETTRAS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN  7S5 

ismereteit  bővítette,  hanem  —  mi  még  fontosabb  —  nyilvánvalóvá  tette 
előtte  a  hazai  történeti  élet  belső  összeköttetését  az  általános  európai  moz- 
galmakkal. Első  műve,  melyen  az  emigráció  idejében  dolgozott,  tisztán 
az  anyaggyűjtés:  a  brüsszeli  könyvtárban  talált,  magyar  érdekű  iratokat 
átlitotta  össze  Regestákban.  Azután,  a  mint  némileg  derülni  kezdett  Magyar- 
ország fölött  az  ég,  s  midőn  némileg  tárgyilagosabban  lehetett  már  néznie 
a  közelmúlt  eseményeit,  megírta  a  forradalomhoz  vezető  korszak  törté- 
netét, azon  huszonöt  évét,  melyek  alatt  addig  páratlan  erővet  és  lendülettel 


nyilatkozott  a  nemzet  szelleme.  Majd  magának  a  függetlenségi  harcnak 
adta  elő  részletes,  oknyomozó  történetét.  E  két  műnek  köszönheti  leginkább 
historikus  hírnevét  és  népszerűségét.  És  nem  érdemtelenül.  Bár  —  a  mint 
nem  is  lehetett  másként  —  gyakran  egyoldalú,  részrehajló,  bár  igazi  tudo- 
mása csak  az  egyik  tálrorban  történtekről  lehetett,  és  arra  nézve,  mi  az 
ellentáborban  történt,  minthogy  levéltárakban  nem  kutathatott,  csak  kom- 
pendiumokra, vagy  megbízhatatlan  hírekre  volt  utalva  —  mégis  nagyjában 
átgondolt  és  igaz  képét  rajzolta  a  magyar  történet  egyik  legfontosabb 
epochájának.  Nyelve  sohasem  tűnt  ki  különös  ereje  és  magyarossága  által 


796  A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN 


és  nem  csuda,  ha  azon  időben,  midőn  oly  soká  távol  volt  hazájától,  még 
jobban  megromlott.  De  stílusa  emelkedett,  és  a  mellett  világos,  s  magának 
a  tárgynak  nagyszerűsége  elfeledteti  a  kisebb  botlásokat  A  forradalomról, 
annak  okairól  és  szereplő  egyéniségeiről  való  felfogása  mai  napig  uralkodik 
a  közvéleményben. 

Hazatérve  vezetője  lett  a  történettudományi  törekvéseknek,  miben 
kétségtelen  tudományos  érdemei  mellett,  méltóságos  és  mégis  kedves  egyé- 
niségének is  volt  része.  Ezen  időből  való  monográfiáiban  már  nemcsak 
felhasználja  az  anyagot,  hanem  fel  is  dolgozza,  művészi  formába  önti. 
Ilyenek :  Fráter  György  —  tán  valamennyi  közt  a  legkülömb  —  és  Zrínyi 
Ilona.  De  élete  munkájának  mégis  Magyarország  történetének  bővítését  és 
kiegészítését  tekintette.  Az  anyag  legnagyobb  része  úgy  öröklődött  át,  már 
egy  század  óta,  Pray  és  Katona  munkáiból.  Ő  nem  elégedett  meg  azzal, 
hogy  ezt  az  anyagot  csoportosítsa,  hímem  ki  is  egészítette  az  azóta  nyom- 
tatásban megjelent  adatokkal,  sőt,  különösen  a  XVUI.  század  történetére 
nézve,  levéltári  kutatást  is  végzett.  E  roppant  terjedelmes  és  eredményes 
munkásság  nemcsak  a  hazai  történetírók  közt  állította  őt  az  első  sorba, 
hanem  méltóvá  teszi  arra,  hogy  az  európai  historiográfia  mívelői  közt  is 
tisztelettel  említsék  nevét.  Az  egyszerű  falua  papból  komoly,  lelkiismeretes 
kutató  fejlődött,  kinek  előadását  élvezettel  lehetett  követni.  Csak  egyben 
maradt  mindig  gyenge:  a  kútfők  kritikájában.  Különösen  szembetűnő  ez 
utolsó  művében,  melynek  A  keresztyénség  első  százada  Magyarországban 
a  tárgya. 

Horváth  Mihály  egész  iránya  s  készültsége  szerint  nem  lehetett  más 
mint  elbeszélő  történetíró.  A  történeti  élet  egyik  ágával  sem  foglalkozott  dy 
behatóan,  hogy  azt  saját  kutatásai  alapján  megmagyarázhassa :  meg  keDeíí 
elégednie  a  hagyományok  összegyűjtésével,  az  anyag  elbeszélésével.  Igazi 
tanulságot  sem  politikai,  sem  társadalmi  tekintetben  nem  lehetett  műveiből 
meríteni,  és  ez  az  írónak  nem  is  volt  ambíciója.  De  a  nemzeti  élet  szaba- 
dabb fejlődése  igen  kívánatossá  tette,  hogy  a  jelen  küzdelmei  és  válságai 
közt  a  műit  eseményeit  is  fel  lehessen  használni  mintául,  okulásul.  A  nemzet 
haladásért,  szabadságért  küzdött,  de  a  jobb  jövő  kivívása  szervesen  össze- 
függött az  ország  közjogi  helyzetének  és  alkotmányának  biztosításával 
Mi  sem  természetesebb,  mint  az,  hogy  a  hazafiak  aggódó  elméje  a  múltban 
találva  a  jelen  bonyodalmak  okát,  kútfejét,  nem  elégedett  meg  azzal,  h(^  a 
viadalban  segítségül  hívja  az  ősök  árnyait,  hanem  egyúttal  a  nKxiem 
törekvéseket  és  tényezőket  átvitte  a  múltba  is.  A  királyi  hatalom  és  az 
ország  önállósága  közti  viszony  dominált  mindenben :  így  a  történetnek  is, 
ha  hatni  akart,  első  sorban  az  intézményekkel,  az  alkotmányos  mozga^ 
makkal  kellett  foglalkoznia.  Ez  az  irány  Szalay  Lászlóban  találta  legmá- 
tóbb  képviselőjét. 
Szalay  László  SzALAY  egy  tanúit   tisztvisclőcsaládból  származott,  jogot   végzett,  és 

már  az  egyetemen,  Horvát  István  tanításán  buzdulva,  nagy  szorgakMnmal 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN  797 


olvasta  a  történeti  emlékeket.  De  a  közéletbe  kilépve  nem  akart  más 
lenni,  mint  jogász,  és  valóban  azok  a  nagy  jogi  és  törvénykezési  refor- 
mok, melyekre  hazánk  akkor  készült,  elég  munkát  adhattak  egy  egész 
jogász-nemzedéknek,  és  elég  táplálékot  akár  a  legnagyobb  ambiciónak. 
Jelentékeny  része  volt  a  büntető  törvénykönyv  szerkesztésében  és  a 
börtönügyi  reformban.  De  az  igazságszolgáltatás  javítása  csak  egy  része 
a  nyugot-európai  intézmények  organikus  átvételének,  és  nem  is  léphet 
életbe  a  rendi  alkotmány  gyökeres  megváltoztatása,  az  állami  hatalom 
szervezése  nélkül.  így  vált  Szalay  Lászlóból  a  centralizációnak,  a  jogegyen- 
lőségnek, a  felelős  kormánynak  előharcosa,  ki  a  Pesti  Hirlapbesí  és  az 
országgyűlésen  nagy  tehetséggel  és  buzgalommal  küzdött  az  új  eszmék 
mellett.  1848-ban  ő  volt  megbízva  a  magyar  kormány  képviseletével  az 
akkor  Frankfurtban  gyűlésező  német  parlamentnél,  melyhez  a  német  nemzet 
oly  óriási  —  vajmi  gyorsan  elfoszló  —  reményeket  fűzött.  Deák  Ferenc 
június  3-án  így  írt  barátjának:  » Mennyi  lesz  a  haszon,  mit  hazánkra 
Frankfurtban  eszközölni  tudtok,  az  Isten  kezében  van;  de  sok  legyen  az, 
hogy  csak  némileg  is  pótolhassa  a  hátramaradást,  mit  távolléted  okoz*. 

A  forradalom  véget  vetett  e  sokat  igérő  pályának,  mint  annyi  más- 
nak. Szalay,  barátjával  Eötvössel,  Svájc  szabad  földjén  húzódott  meg  a 
vihar  előtt.  Itt,  Rorschachban,  a  Bódén  tava  partján,  fogott  élete  művének, 
Magyarország  történetének  megírásához.  Alapos  jog-  és  törvénytudás,  a 
hazai  alkotmány  és  közélet  teljes  ismerete,  az  európai  nagy  szellemi  moz- 
galmakban való  lelkes  részvét  tüntették  őt  ki;  írt  is  már  kitűnő  essayket 
híres  kortársairól,  de  szigorúan  szakszerű  történeti  tanulmányba  addig 
nem  mélyedt. 

Nem  volt  célja  tudományosan,  kútfők  alapján,  írni  meg  hazánk  tör- 
ténetét. Sokkal  inkább  tisztában  volt  az  ilynemű  vállalkozás  nehézségeivel, 
sokkal  nagyobb  volt  míveltsége  és  lelkiismeretessége,  semhogy  ezt  csak 
megkísértse.  Távol  minden  segédforrástól  és  nagy  könyvtártól,  csak  néhány 
gyűjteményes  munkára  és  forráskiadásra  szorulva,  meg  kellett  elégednie  a 
kész  anyag  feldolgozásával,  politikai,  alkotmányos  szempontok  szerint  való 
megrostálásával.  Művét  a  felnövekvő  iQúságnak  szenteli.  » Könyvet  akartam 
adni  azon  iQú  nemzedék'  kezébe,  melly  most  készül  az  atyai  ház'  küszöbén 
át,  a  nyilvános  élet'  pályájára  lépni,  's  melly  lelkesedést  óvatossággal, 
erőt  önmérséklettel,  hazaszeretetet  hazaismerettel,  bizalmat  a'  nemzet  jöven- 
dőjéhez e  nemzet'  múltjának  bölcs  számbavételével  párosítson,  ha  a'  benne 
vetett  reményeknek,  ha  az  ország'  szükségeinek  meg  akar  felelni*.  íme 
nyíltan  ki  van  tűzve  a  politikai  cél,  és  az  előszónak  rezignáló  hangjából 
kihallik,  mennyit  tanúihatna  a  nemzet  a  múltból,  az  épen  lezajlott  forra- 
dalomból is.  Szalay  sokkal  magasabbnak  ismerte  a  történetírói  hivatást, 
semhogy  be  ne  látta  volna  vállalkozásának  nehéz  voltát.  )» Előadásomban 
egyszerű  kívántam  lenni.  —  Magára  vessen,  ha  csalódik,  ki  a'  történeti 
kutatások'  pólyáiból  kibontakozott,  's  az  események'  művészeti  simasággal 


TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A   XIX.  SZAZADBAK 

lefolyó  eleven  tükörét  várta  tőlem.  Nem  hiszem,  hogy  már  megérkezett 
volna  az  idő,  melly  ez'  eszménynek  megTelelő  művel  gazdagíthassa  irodal- 
munkat; az  anyag,  melyből  készül,  részben  még  az  aknákban  van,  hová 
minduntalan  le  kell  szállanunk,  hogy  szükségeinket  fedezhessük,  's  itt  is, 
mint  egyébben,  mig  a  munkafelosztás'  elve  nem  vétethetik  teljes  alkal- 
mazásba, a'  dolgozó  felváltva  kézműves  és  művész  tartozik  lenni*. 

Mindjárt   történeti   talajon   érezzük   magunkat   Szalay  nem  sok  szút 
veszteget  a  nyelvészkedésre,  sem  a  hún-sztttya  rokonságra,   mint  mind  az. 


előzője,  ö  azon  kezdi,  hogy  a  »magyar-turk  nemzet-társa  s  rokona  volt^ 
ügy  látszik,  a  khazár  népcsaládnak*.  Kivetkezik  nyomban,  eltérés  nélkül,  a 
bolgár  háború  és  a  honfoglalás.  Már  az  előszóban  érezzük  a  szerző  poli- 
tikai tendenciáját :  ő  Palacky  szavaiból  indul  ki,  hogy  a  magyar  letelepedés 
a  legnagyobb  szerencsétlenség  volt,  mely  valaha  érte  a  szláv  világot  és 
kiemeli,  hogy  e  földön  csak  a  magyarnak  sikerült  egységes  álladalniat 
alapítani.  Magában  az  elbeszélésben  az  Anonymust  követi  ugyan,  de  a  hcd 
az  alkotmányos  viszonyoknak,  a  vallásnak  és  erkölcsnek  fejtegetéséhez  ér,. 
mindig  tudja  valami  tartalmát  találni  a  holt  betűnek. 


"  \ 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  vSZÁZADBAN  799 


Szent  István  korához  érve  szilárd  alapot  érez  lábai  alatt  és  a  törvé- 
nyek útmutatása  szerint  megkezdi  Magyarország  belső  viszonyainak  és 
ősi  alkotmányának  leirását.  Ez  a  rajz,  mely  minden  sorában  mutatja  a 
szerző  nagy  tárgyi  ismeretét  és  jártasságát  a  külföldi  jogfejlődés  terén, 
mai  napig  sem  avult  el  minden  részében.  Ezután  is  mindig  legszívesebben 
a  törvényhozásnál  időzik:  Szent  Lászlónál,  Kálmánnál,  az  arany  bullánál. 
E  mellett  nem  hanyagolja  el  a  külső  viszonyok  tárgyalását  sem,  és  nem 
mulasztja  el  a  kútfők  fedezetéhez  fordulni,  ha  nemzetét  bármiben  meg  kell 
oltalmazni  a  külföldi,  különösen  a  német  történetírók  vádjai  ellen. 

A  későbbi  kötetekben  is  mindenütt  az  alkotmányos  és  jogi  viszonyok 
előadása  a  legrészletesebb  és  legtartalmasabb.  Igen  beható  méltatásra  talál  az 
ősiség  és  a  jobbágyság  szervezése,  az  egész  banderiális  alkotmány  Nagy 
Lajos  korában,  a  városok  befogadása  Zsigmond  alatt.  Mátyás  törvény- 
kezése, a  köznemeség  és  a  főurak  nagy  küzdelme  a  mohácsi  vész  előtt. 
Még  érdekesebbé,  úgyszólva  minden  pontjában  kihegyezetté  válik  az  előadás, 
midőn  a  Habsburgok  trónralépésére,  az  ország  jogainak  biztosítására  és  a 
sérelmekre  kerül  a  sor.  Szalay  az  első  történetírónk,  ki  a  megfelelő  magas 
polcra  helyezi  Bocskay  alakját.  A  vallás-  és  szabadságharcok  történetében 
nagy  ügyességgel  és  tapintattal  osztja  el  a  pártok  és  felekezetek  közt  az 
árnyékot  és  a  napsugarat.  A  hol  ellenben  a  bécsi  udvar  beolvasztó  szán- 
dékáról, Ampringenről,  KoUonícsról  szól,  egészen  hazafi,  ki  tudja  a  tör- 
vén3^,  és  mást  myit  a  hazait  nem  ismer  el.  így  jut  el  Rákóczy  felkeléséig, 
az  ónodi  gyűlésig,  az  1707-ikí  függetlenségi  nyilatkozathoz,  mely  után  a 
munka  —  a  VI.  kötet  480.  lapján  —  megszakad. 

Ha  így  végig  tekintünk  az  egész  munkán  és  nem  feledkezünk  meg  szaiay  munkája 
arról  sem,  hogy  elejétől  végig  az  abszolutizmus  korában  jelent  az  meg 
—  1852—1859.  —  szembetűnő,  hogy  az  több,  mint  történeti  mű:  az  egy 
kifejtett,  szilárd  alapokon  nyugovó,  politikai,  közjogi  hitvallás.  Az  a  politikai 
hitvallás,  mely  az  elnyomás  évei  alatt  a  nemzetnek  minden  még  élő  szerve 
által  tiltakozott  azon  felfogás  ellen,  mintha  százados,  gyökeres  jogokat 
egy  csatával,  vagy  egy  tollvonással,  el  lehetne  veszteni,  el  lehetne  kon- 
fiskálni.  Az  a  hitvallás,  a  jogfolytonosság  hitvallása,  melylyel  ajkán  jelent 
meg  1861-ben  a  nemzet  Európa  színe  előtt,  és  ragadta  bámulatra  /i  leg- 
míveltebb  népeket,  hitének,  jogérzetének  rendíthetetlen  volta  által.  Szalayban 
Deák  Ferenc  egyik  leghatalmasabb,  leghasznosabb  úttörőjét,  szövetségesét 
kell  tisztelnünk.  A  hazafias  jogok  és  kötelességek  felfogásának  ez  azonos- 
ságán alapúit  az  a  barátság,  mely  e  két  férfiút  összekötötte,  s  mely  szinte 
szimbolikus  kifejezést  nyert  az  által,  hogy  az  1861.  országgyűlésen  Szalay 
olvasta  föl  a  jogfolytonosság  kátéját :  Deák  második  felirati  javaslatát.  Deák 
Ferenc  íróasztala  fölött  Szalay  László  arcképe  függött. 

Ez  a  politikai,  alkotmányos  tartalom  és  a  hazafias  tendencia  adja 
meg  Szalay  munkájának  igazi  értékét,  egyéniségét.  De  azért  historikus 
maradt,  ki  midőn  haza  tért  és  hozzáférhetett  a  gyűjteményekhez,  lényegesen 


800  A  MAGVAR  TÖRTÉNKTIRAS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZAZADBAN 

bővítette  az  addig  ismeretes  anyagot  A  XVII,  századnak  és  R^óczy  Ferenc 
felkelésének  történetére  nézve  már  felhasználta  a  nemzeti  múzeumnak  kin- 
cseit és  a  Károlyiak  levéltárát.  Az  állami  levéltárak  felhasználására  természe- 
tesen, az  akkori  viszonyok  közt,  magyar  kutatónak  még  álmodnia  sem  lehetett 
Minthogy  Szalay  László  műve  első  sorban  feldolgozás,  és  csak  okle- 
velek, törvények  és  más  kisebb  terjedelmű  emlékek  voltak  abtian  szószerint 
vagy  kivonatban  közölhetők,  a  történeti  érzék  ébrentartása  és  fejlesztése 
céljából  igen  kívánatos  volt  a  XVIL  és  XVIII.  századi  magyar  nyelvű 
mémoireok  kiadása.  A  Magyar  Történeti  Emlékek  közrebocsátása  által 
Szalay  nagy  szolgálatot  tett  a  hazai  történetírásnak.  Bethlen  Miklósnak  és 
Károlyi  Sándornak  önéletírását  ő  rendezte  sajtó  íüá. 

De  Szalaynak  mint  historikus- 
nak képe  csak  úgy  válik  életteljessé. 
ha  működéséhez  és  annak  egyes  vo- 
násaihoz hozzá  veszszűk  magának  az 
írónak  egyéniségét.  Hazafisága,  kcxnoly 
egyszerűsége,  törhetetlen  jogézete  reá 
ütötték  bélyegöket  könyvének  minden 
sorára.  Egyike  azon  kevés  történet- 
írónknak, ki  igazán  nevelője  volt  nem- 
zetének. 

Mindezen  tulajdonságok  magasan 
elődjei  és  kortársai  fölé  emelték  Szala\t 
mint  historikust.  Méltán  írhatta  röia 
gróf  Teleki  József,  a  Hunyadiak  törté- 
netírója, hogy  a  kútfők  ismeretében  és 
azok  felhasználásában  nemcsak  utolsó, 
saumoa  Ferenc.  hanem    legkiválóbb    tudósunk     Csak 

egyben  nem  birt  szakítani  korával 
Az  ő  kritikája  sem  hat  a  dolog  mélyéig,  Ő  sem  bír  pártatlan  lenni,  hol  a 
nemzet  valódi  vagy  képzelt  dicsősége  forog  kérdésben.  Tudománya,  lelki- 
ismeretessége nem  birták  eltörölni  i^úságának  benyomásait.  »Sok,  igen  sofc 
részletre  nézve-  véleményem  eltér  Horvát  Istvánétól;  de  az  egészet,  az 
irányt,  a  szellemet  illetőleg  övé  a  magyar  történetírás  pálmája*  írja  eg>" 
alkalommal,  midőn  mestere  véleményét  cáfolja.  (I.  91.  1.  29,  jegyzet). 
!'•  Midőn  a  nemzetet  jelenétől,  jövőjétől  akarták  megfosztani,  annál  gör- 

csösebben ragaszkodott  múltjához.  A  külföldi  írók  által  megtámadott  honi 
szerzőknek,  különösen  az  Anonymusnak  megvédelmezése  hazafias  köteles- 
ségnek tűnt  fel.  És  minthogy  a  német  tudósok,  mint  Büdinger  és  Dümmler, 
a  Monumenta  Germaniae  elvei  szerint,  most  már  nagy  készültséggel 
kezdték  boncolni  régi  történetünk  emlékeit,  felmerült  annak  szüksége,  hc^' 
hasonló  eszközökkel  bizonyítsák  be  azok  hitelességét.  E  szellem  uralkodik 
Sz.\Bó  KÁROLYnak  értekezéseiben,  melyekben  a  görög  kútfőket  ígj'ekezeü 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS  FEJLŐDÉSE  A  XIX.  SZÁZADBAN  801 


A 


hozzáférhetőkké  tenni,  és  Kerékgyártó  Árpád  mívelődéstörténetében,  ki 
nemcsak  az  anyagot  állítja  össze,  nagy  szorgalommal,  hanem  az  írók 
véleményeit  is  az  egyes  kérdések  felől  szembe  állítja  egymással,  hogy  az 
olvasó  tájékozást  nyerhessen  és  maga  Ítéljen.  Bár  a  polémia  megakadályozta 
szerzőinket  abban,  hogy  egészen  tisztán,  elfogulatlanul  lássanak,  az  a  nagy 
haszon  mégis  megvolt,  hogy  szorosan  tudományos,  kútfői  közlésekre  térí- 
tette a  figyelmet  Más  irányban  nyújtott  táplálékot  a  nemzeti  érzésnek  a 
tudós,  konzervatív  Teleki  József  gróf.  Ő  a  magyar  politikai  és  kultúrai 
felsőség  dicső  epocháját,  a  Hunyadiak  korát  keltette  művében  új  életre. 
Nagy  terjedelmű  kutatáson  alapuló,  komoly,  lelkiismeretes  munka.  Kár, 
hogy  kuriális  színezetű  nyelve  miatt  szinte  élvezhetetlen,  és  hogy  a  szer- 
zőnek kora  halála  miatt  befejezetlen  maradt. 

Az  adatok  pontos  kritikája,  és  a  nyert  anyag  művészi  előadása  SaUmon 
tekinthetők  a  két  legfőbb  történetírói  tulajdonságnak.  Magokban  is  ritkán 
fordulnak  elé,  annál  ritkább,  hogy  együtt  ékesítsenek  egy  elmét  Salamon 
FERENcben,  a  nagy  autodidaktában,  meg  volt  mind  a  kettő.  Nem  volt  más 
előkészülete,  mint  éles  szeme  és  nagy  igazságszeretete,  midőn  az  irodalmi 
kritikából  átcsapott  a  história  terére.  De  biztos  ösztöne  a  források  tanul- 
mányára vezette,  világos  feje  a  betű  mögött  az  igazi  történeti  élet  lükte- 
tését észlelte,  és  a  nagy  írók  tanulmányán  nevelt  ízlése  magyaros,  tetszetős 
formába  bírta  önteni  az  anyagot.  Pártatlansága  meg  oly  nagy,  hogy  nem 
is  látszik  érdemnek,  hanem  természetnek.  E  pártatlansággal  függ  össze, 
hogy  a  hazai  történetet  sohasem  nézi  magában,  hanem  mindig  össze- 
köttetésben Európa  általános  mozgalmaival.  Alaposság  és  előadás  által 
kiváló  művei  közt  első  helyen  állanak:  A  török  hódoltság  története  és 
A  magyar  haditörténethez  a  vezérek  korában. 

Látjuk,  hogy  némi  látszólagos  ingadozás  dacára  valóban  folytonos 
emelkedés,  haladás  volt  történelmi  irodalmunkban,  napjainkig.  Mert  Sala- 
mont csak  néhány  év  előtt  ragadta  el  közülünk  a  halál.  A  legközelebbi 
szükséges  lépés,  mely  még  hátra  van,  a  fontos  események  és  különösen  a 
kultúrai  mozgalmak  és  változáS'">k  kritikai  megállapítása  és  elbeszélése. 
E  cél  felé  közeledünk  az  akadémia  által  megindított  nagy  anyaggyűjte- 
mények és  az  egyre  sokasodó  feldolgozott  monográfiák  által.  Aztán  követ- 
kezhetik  csak,  betetőzés  gyanánt,  a  nemzeti  szellemű,  de  lelkiismeretes  és 
igazságos  előadás  beillesztése  az  általános  történelem  tudományának  keretébe. 


Beí^lhy,  Magyar  irodalomtörténet.  IT.  köt.  öl 


89.  A  magyar  nyelv  ós  müszellem  búvárai.' 

I. 

ORSZAK  TUDOMÁNYOS  ÉLETÉBEN  nyelvészetünk  Ugye  nagy  lendü- 
letet vett,  törekvéseit  kiváló   eredmények  jelzik.  Saját  kOrén 
belíll  maradandó  és  becses  munkásságot  végezett  s  általános 
érdeket   tudott  felkölteni,    mely  a  magyar  nyelv  ügyét  négj- 
évtizeden    keresztül  lankadatlan  figyelemmel  kísérte.    M^- 
alapította  az  új  iskolát,  mely  a   hazai   nyelvtudománynak  szúkebb  terüle- 
téről az  egyetemes  nyelvészetére  lépett  s  megszerezte  a  külföld  elismerését 
Az  ugorság  vizsgálatában  vezetővé   lett  s  az  alatt  itthon,  épen  a  l^alkal- 
masabb  időben   gátat  vetett  a  nyelv   fenyegetőző  megromlásának.    Mindez 
nem  ment  simán.  Úgy  az  ugor  elméletnek,  mint  az  orthologiának  meg^'ottak 
a  maga  polémiái  és  küzdelmei :  amazt  a  közönség  előítélete  ellen  a  tudomány 
nevében,  emezt  az  irodalmi   gyakorlat  ellen,  a  nyelv  szellemének  megmen- 
tésére ki  kellett  vívni  s  meg  kellett  erősíteni.  Mind  e  törekvések  folytonos  és 
élénk  mozgalmakat  keltettek,  s  a  nyelvújítás  történetének  második  és  nem 
kevésbbé  jelentékeny  fejezetét  vezették  be  s  küzdöttek  végig.  E  kor  növdtt 
nagyra  nyelvtudományunkat,  ez  teremtette  meg   kitűnő  tanitványait)an  azi 
az  erős  nyelvészeti .  gárdát,  melyre  bizalommal  hagyhatta  örökségül  a  még 
megoldandó  föladatokat  s  a  már  m^szerzett  pozíciók  megvédését 
'~  Nyelvészetünk   emelkedése  amaz  alapokon   történt,  melyeket  Révai 

'"  rakott  le  s  az  akadémia  tekintélyének  súlyával  támogatott  Mikor  Verseghy 
elméletét  visszautcksitotta  s  Révai  etímologikus  rendszerét  fogadta  el,  nem 
csak  emlékének  és  érdemeinek  állított  maradandó  oszlopot,  hanem  egyben 
megjelölte  az  új  törekvések  és  föladatok  célját  és  irányát.  Verseghy  tanií- 
ványai  még  egy  ideig  védelmezték  mesterök  tanításait,  de  az  akadémia 
tekintélye  s  az  etimológiai  nyelvészet  hívei  és  munkássága  ellen  nem  tart- 
hatták soká  magukat.  Az  új  irányban  dolgozók  ama  források  kimerítésére 
munkálkodtak,  melyeket  még  Révai  kijelölt :  a  nyelv  történetének,  dialektikus 
használatának  s  a  rokon  nyelvek  tanulmányának  szentelték  munkásságukat 
E  föladatok  megközelítése  alkalmával  intenzivebbé  tették  nyelvészetünket 
Pragmatikus  bírálat    alá   vették  a  nyelv   anyagát,   különösen   szókincsén^: 


A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MŰSZELLEM  BÚVÁRAI  803 


beható  kritikája  által;  azután  fejlődését,  a  történeti  emlékek  fölkutatása  és 
ismertetése  segítségével;  továbbá  rendszerét,  a  rokon  nyelvek  tanulmányo- 
zásának eredményekép.  Ez  irányú  tevékenységük  végső  célját :  nyelvünknek 
rendszeres  és  kritikai  földolgozását  ugyan  még  nem  érhették  el,  de  annál 
többet  végeztek  e  munka  előkészítésére  és  megkönnyebbítésére,  A  míg  e 
célra  dolgozva  új  meg  új  területeket  járt  be :  új  meg  új  kérdéseket  vetett 
föl  és  oldott  meg,  új  meg  új  törvényeket  födözött  föl  és  világított  meg, 
melyeket  gyakorlatira  váltva  a  nyelv  romlásának  meggátolására  használt  föl. 
Észre  kellett  vennie,  hogy  műve  nem  teljes,  ha  megmarad  az  elméletnek 
fönséges  magaslatán,  hogy  könnyelműséggel  méltán  vác|olják,  ha  le  nem 
száll  a  gyakorlat  síkjára.  Mert  nyelvünk  ügye  ez  időben  új  stádiumba 
jutott,  újra  a  neologia  ingoványára  lépett.  Kihívta  maga  és  alkotásai  ellen 
az  elméletet  s  megindította  a  második  újítási  harcot,  hz  elmélet  már  ekkor 
föl  volt  szerelve,  készülten  foghatott  a  támadáshoz,  mely  inkább  védelem, 
a  nyelv  tisztaságának  védelme.  Innentől  fogva  nyelvészeti  mozgalmaink 
kettős  útra  jutottak :  egyiken  a  nyelvtudomány  rendszeres  művelése,  másikon 
a  nyelv  használatának  öntudatos  bírálata  járt,  de  együttműködőleg,  kezet 
kézbe  téve.  E  kettős  munkának  szerencsés  párhuzama  tette  lehetővé,  hogy 
nyelvészetünket  úgy  a  tudományos,  mint  a  közéleti  fórumok  folytonos 
figyelme  s  éber  érdeklődése  kisérhette;  ez  magyarázza  hatását  és  tekin- 
télyét s  teszi  érthetővé  minden  irányban  gyümölcsöt  hozó  munkáját. 

Mindez  az  akadémia  égise  alatt  történt.  Az  akadémia  a  magyar 
nyelv  művelésére  alapíttatott ;  felállásának  igéjét,  Széchenyi  gróf  szavát  e  kor 
munkája  váltotta  be  s  ennek  vezére  épen  az  akadémia  volt.  Színe  előtt 
és  általa,  tagjainak  szorgalma  és  munkássága,  anyagi  segélye  és  áldozat- 
készsége tette  lehetővé,  hogy  a  nyelvtudománynak  új  programmjában 
kitűzött  föladatai  megvalósulhassanak,  az  új  munkálatoknak  nagy  sora 
elkezdessék  és  befejeztessék.  Akadémiánk  a  történeti,  dialektikus,  össze- 
hasonlító nyelvészet  s  a  nyelv  használata,  helyessége  érdekében  nagy 
bőkezűséggel  gondoskodott  a  rendszeres  munkálatok  végzéséről  és  a  fel- 
dolgozott anyag  kiadásáról. 

Hozzáférhetőkké  tette  a  nyelvnek  régi  emlékeit,  folytatván  a  Döbrentei  Nyeivtudomá- 

nvi  cvúitcnní- 

által  kezdett  Nyelvemléktár  kiadását,  melynek  eddig  tizennégy  kötetes  njrek,  szótárak 
sorozata  jelent  meg  s  magában  foglalja  kódex-irodalmunk  legnagyobb  részét.  ^  >  '^  ^ 
Megindította  a  Nyelvtörténeti  Szótár  munkálatait,  mely  első  ízben  ered- 
ménytelen maradt  ugyan,  de  másodízben  teljes  gyűjteménybe  foglalta  össze 
nyelvünk  legrégibb  anyagát  Mátyás  Flórián  félben  hagyott  művét  Szarvas 
Gábor  és  Simonyi  Zsigmond  vették  át  és  fejezték  be;  Döbrentei  Gábor 
hagyatékát  Volf  György  folytatja.  Az  akadémia  bízta  meg  Czuczor 
Gergelyt  és  Fogarasi  Jánost  Nagy  Szótáréi  szerkesztésével,  mely  1862 — 75 
között  harminc  évi  munka  eredményét  dolgozta  fel.  A  művet  Czuczor 
halála  után  maga  Fogarasi  folytatta  s  m^tágította  eredeti  tervezetét,  mely 
szerint    értelemmagyarázó    szótárul    lett    volna    szerkesztendő.    így    tehát 


804  A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MÚSZELLEM  BÚVÁRAI 


etimológiával  is  foglalkozott  és  szófejtéseit  s  hasonlításait  a  rokon  és  hatást 
gyakorolt    nyelvek   bevonásával  végezte.   Bármilyen   nagy  s   használható 
anyagot  adott  is,  az  új  iskola  tanításaitól  nem  tanulva  s  módszerét  elvetve, 
hasonlításai  nem  hoztak  hasznot  tudományunknak.  Erdeme  azonban  mara- 
dandó, mert  összefoglalta  s  földolgozta  nyelvünknek  saját  korabeli  anyagát 
Merész  és  gyakran  téves  etimologizálását  követő  gúny  abba  az  elismerésbe 
fog   beleveszni,   melyet  majdan   az   új,   a   magyar   nyelv    Teljes    szótára 
készítői  biztosítanak   neki.   Akadémiánk  a  régi  s  részben  hiányos,   részben 
elavult  Tájszótár  helyébe  is  gondoskodott  egy  újabbról,  mely  dr.  Sztnnyei 
József  által  írva  és  gyűjtve  most  van   folyamatban.   Ezzel  a   dialektusok 
fontosságát  és  művelését  ismeri  el,  melyet  szintén  gondja  alá  vett.  ő  alapí- 
totta meg  s  adta  ki  tudományos  folyóiratait,  a  Magyar  Nyelvészetet^  melj* 
utóbb   Nyelvtudományi    Közlemények    címen    folytattatott  s    a    Magyar 
Nyelvőrt,  melynek   negyedszázados  folyama  alatt  a  nyelv  használata  és 
tisztasága  s  a  népies  nyelv  ismertetése  körül   nagy  érdemei  vannak.  Elzdc 
a  momentuózus  munkálatok,  mint  az  akadémia  tevékenységéndc  álló  pontjai 
s  nyelvészetünk  kerete,  hosszú  és  nagy  munkálkodást  foglalnak  magukban, 
melyek  a  nyelv  egész   körére   kiterjedve,  ügy  a  sajátképi  magyar   nyelv- 
tudományt,  mint   kivált   az   általánosabb    altáji    nyelvészetet,   fejlődéséndc 
magas  fokán  mutatják. 

A  nyelvészetnek  e  folyamatos  fejlődése  gyakorlatí  jelentőséggel  is  bfrt 
s  fölötte  gyümölcsözővé  vált  nyelvünk  és  irodalmunk  történetében,  szélesebb 
körről  szólva:  nemzeti  mívelődésünk  kibontakozásában.  E  megjelölés  a 
maga  tágasabb  értelmével  jobban  talál,  mert  nyelvünk  új  alakulása  nem- 
csak  az  irodalomban,  hanem  közkeletében  is  veszedelmes  tünetet  mutatott 
A  nemzeti  nyelv  törvényeinek  és  szellemének  pontos  ismeretére  volt  szük- 
ségünk, hogy  komolyan  és  súlylyal  lehessen  beleszólani  ama  könnyelműen 
és  könnyen  alkotó  nyelvcsinálásba,  melyet  e  kor  neologiája  mutatott, 

A  nemzeti  életnek  gyorsabban  haladó,  utóbb  rohamosan  fejlődő 
átváltozása  nem  hagyta  érintetlenül  nyelvünket  sem,  a  mint  megtámadta 
irodalmunk  hagyományait  és  erkölcsi  életünk  patriarkhális  fogalma't.  Az  új 
viszonyok  és  alakulások  szükségessé  tették  a  nyelv  terjesztését,  ni^  pedig 
úgy  szókincse,  mint  frazeológiája  tekintetében.  A  mívelődés  s  a  haladó 
technikai  és  humánus  tudományok  új  fogalmainak  megjelölésére  ép  úgy 
gondoskodni  kellett  új  szavakról  és  kifejezésekről,  mint  a  hogyan  alkalmaz- 
kodni kellett  az  új  érintkezések,  társalgás,  életmód  követelményeihez.  Tár- 
sadalmi érintkezésünkben,  akár  élőszóval,  akár  írásban  történt,  rövidebb, 
gondosabb  és  finomabb  beszédre  kellett  törekednünk,  tehát  nyelvünket 
hajlékonyabbá,  árnyaltabbá  és  választékosabbá  keDett  tennünk  s  meg  kellett 
jelölnünk  az  új  fogalmak  özönét,  melyet  az  anyagi  és  szellemi  téren  nyert 
hathatósabb  kultúra  vetett  fölszínre.  E  kettős  szükség  mind  sürgetőbben 
követelte  a  nyelv  gyakorlati  művelését  s  addig  is  maga  tágított,  újított, 
fejlesztett,  alkotott,  különösen  a  köznapi  életben  s  a  rohamosan  gyarapodó 


A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MÚSZELLEM  BUVARAI  805 


Újságírásban.  E  kényszerűség  elől  ki  nem  térve,  ki  nem  térhetve,  részint 
idegen  szavakkal,  részint  gyártott  szólamokkal  sokasodott  meg  nyelvünk. 
A  barbarizmusok  tömege  lepte  meg  beszédünket  és  írásunkat  s  elősegítette 
a  német,  latin  s  más  nyelvek  izmusainak  hódítását.  A  siető  élet  sem 
hagyománynyal,  sem  törvénynyel  nem  gondolt,  frázisokat  és  szavakat 
gyárilag  képzett  s  vetett  közhasználatba.  Helytelen  képzések  mellett  lehe- 
tetlen elvonásokat,  nehézkes  összetételek  mellett  idegen  vonzatokat,  félre- 
értett tájszavak  mellett  idegen  szavakat,  rosszul  használt  szólások  mellett 
hamis  szólamokat  honosítottak  meg  nyelvünkben.  Valóságosan  bábeli  zavar 
ütötte  föl  fejét,  úgy  hogy  az  ötvenes  és  hatvanas  évek  irodalmi  nyelvét 
szinte  távolabb  állónak  látjuk,  mint  a  reformok  korabelit. 

A  nyelv  romlásának  fenyegető  veszedelmét  nem  volt  elég  fölismerni,  f^|£tekns|'*ei 
védekezni  kellett  ellene.  A  neologia  valósággal  féktelenkedett  és  komolyabb 
jelenség  volt  a  mi  életünkben,  mint  a  hogyan  némelyek  értelmezték.  Két 
okon  kell  gondolkodni:  egyik,  hogy  az  idegen  szellemek,  tudományos 
műszavak,  életmód,  szokások  stb.  hatását  nem  ellensúlyozhatta  a  nyugalmas 
fejlődésnek  természetes  kiválása ;  a  másik,  hogy  az  új  alakulást  nem  tiszta 
és  megbízható  nyelvérzék  vezette.  Az  idegen  világnak,  a  megbízhatatlan 
nyelvérzéknek  e  kettős  behatolása  sokkal  komolyabban  fenyegette  a  magyar 
beszéd  érintetlen  organizmusát  s  már  nem  tiszta  szókincsét,  mint  azt  akkor- 
tájt gondolták.  Az  idegen  hatásoknak  ily  tömege  s  ily  könnyű  szerrel  még 
addig  soha  sem  lepte  meg  beszédünket,  sem  a  XVIII.  században,  sem  a 
reformkor  elején.  Akkor  inkább  magát  a  nyelvet,  mint  annak  épségét  fél- 
tették a  latin  és  német  ellen  s  a  reformkorban  meggondolás,  elmélkedés  és 
grammatikai  képzettség  alapján  újítottak.  Az  írók  törzsökös  nemzetségek 
tagjai,  vidéken  éltek  vagy  szülőföldjükről  érintetlen  beszédet  vittek  magukkal 
a  nagy  városokba  s  a  nyelv  ügyét  a  nemzetével  kapcsolván  össze:  a 
neologiát  fontos  érdeknek  tekintették.  De  a  szabadságharcot  követő  korszak 
legvégén  egészen  megfordultak  a  viszonyok.  Az  írók  nagy  része  nyelvi  és 
grammatikai  készültség  nélkül,  gyakran  idegen  anyanyelvet  szíva  be,  sietős 
munka  közben  s  a  szóalkotás  és  nyelvújítás  lelkiismerete  hián  dolgoztak. 
E  kor  oly  rohamosan  vesztette  el  a  magyar  nyelv  iránt  tiszteletét,  érzését 
és  tapintatát,  hogy  csodálkoznunk  kell  azon,  hogy  nyelvünk  mai  állapo- 
tában megőrizhető  maradt. 

Ennek  érdeme  az  akadémia  megbízásából  alapított  folyóiratot,  a  a  Magyar 
Magyar  Nyelvőrt  illeti.  Mikor  Szarvas  Gábor,  mint  annak  szerkesztője, 
címe  védelmére  első  vitáját  megkezdette,  e  vitában  mintegy  szimbolizálva 
látták  a  folyóirat  jövendőjét.  Tényleg  úgy  volt.  A  Nyelvőr  negyedszázados 
élete  állandó  tiltakozás  volt  a  neologia  merészsége  ellen,  állandó  polémia 
és  küzdelem  a  nyelv  szelleme  és  tisztasága  érdekében.  Programmját  ép 
oly  biztosan  koncipiálta,  mint  a  milyen  következetesen  hajtotta  végre. 
Megkorrigálta  a  rögtönözve  létesített  nyelvújítás  szabályellenességeit, 
tisztára   váltotta  az   idegen   nyelvekkel   való   érintkezés   korcs   kifejezéseit. 


8U6  A   MAGYAR  NYELV   ÉS  MÜSZELLBM   BÚVÁRAI 

tisztázta  a  függőben  volt  vitás  kérdéseket,  megkönnyítette  s  előkészítette 
a  tudományos  magyar  nyelvtan  összeállítását.  Mindebben  a  történeti,  népi. 
irodalmi  nyelvet,  a  nyelv  életét  s  az  általános  nyelvészet  elveit  s  az  össze- 
hasonlító eljárás  tanúságait  használta  fŐI.  Ilyen  módon  pontról  pontra  fo^alta 
vissza  nyelvünknek  veszélyeztetett  helyeit,  jóformán  szorul  szóra  magyarázta 
s  védelmezte  annak  tisztaságát.   Hogy  mindez   megtörténhetett,  ama   nagy 


előmunkálatnak  köszönhető,  melyet  HtiHfalvy  Pál  mindjárt  a  szabadság- 
harc után   megkezdett  s  ama   nagy  tevékenységnek,  melyet  programmja 
szerint  maga  és  társai  megvalósítani  éietök  céljának  tartottak, 
ii  HuNFALVY  Pal  (1810 — 1891)   hosszii   és  nagy    sikerekben    gazdag 

életének  egész  folyása  alatt  a  nemzeti  művelődés  munkása  volt.  Egyetemes 
szellemét  tanulmányainak  megoszlása,  tárgyainak  sokasága  jellemezte, 
megadván  neki  azt  a  képességet,  hogy  a  részletek  búvárlásában  fáred- 
hatlan,  az  egész  mű  egybefoglalásában  uralkodó  legyen.  Irodalmunkban  a 
görög    klasszikusok  fordítása    által  tűnt   ki,    tőle   bírjuk    Thukydídest   és 


A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MÚSZELLEM  BUVARAI  807 


Arisztoteles  Költészeitanát ;  irodalmunktól  a  görög  nyelv  védelme  között  vált 
meg,  mikor  azt  a  középiskolából  kiszorították.  Útját  a  klasszikus  szellem 
sugarai  -özönlötték  be,  mikor  indult,  s  ugyanazon  szellem  fénye  világította 
meg,  mikor  elvált  tőlünk.  E  két  verőfényes  emlék  között  elmúlt  élete  a 
magyar  nyelvészeté  volt.  Az  akadémiában  ő  fejtette  ki  az  új  nyelvtudomány 
követeléseit ;  hangsúlyozta  a  rokonság  vizsgálatának  kérdését,  melyet  előtte 
már  Ballagi  Mór  is  kiemelt.  De  Hunfalvy  pontosabban  dolgozott:  meg- 
határozta az  ugor  nyelvnek  területét,  melynek  művelésére  törekednünk  kell. 
E  követelményeket  maga  iparkodott  legjobban  betölteni.  Egymásután  mutatta 
be  a  rokon  népek  nyelvét,  a  mordvint,  cseremiszt,  zürjént,  lappot ;  az  észteket 
és  finneket  maga  is  fölkereste  és  személyes  tapasztalatai  által  erősítve, 
ösztönt  nyert  fokozottabb  munkásságra;  a  vogulok  nyelvét  Reguly  Anial 
hagyományaiból  ismerte  és  ismertette  meg,  midőn  Reguly  vogul-gyüjte- 
ményét  kiadta.  Munkássága  mind  tágabb  körre  terjedett  s  később  már  az 
ethnografia  és  történetírás  felé  hajlott.  Az  összehasonlító  nyelvészet  tanú- 
ságait értékesíteni  s  általuk  nemzetünk  őstörténelmére  némi  fényt  deríteni, 
új  kérdés  volt,  melyet  elkerülni  alig  lehetett.  Hunfalvy  tehát  e  gondolat 
hatása  alatt,  de  a  vogul  hagyományok  ethnografiai  jelentőségétől  vezetve, 
a  magyar  föld  és  nép  múltját  kutatta  s  belemerült  történeti  kutatásaiba. 
Természetes  átmenet  volt  ez  a  román  törekvések  megvilágításához,  tör- 
téneti eljárásunk  kritikájára  s  történetünk  megírására.  Valóban  úgy  történt, 
Hunfalvy  egész  szenvedélylyel  feküdt  e  tanulmányoknak  s  ezt  annál  köny- 
nyebben  tehette,  mert  már  akkor  mellé  nőtt  a  flddai  Budenz  József,  kinek 
előbb  mestere,  utóbb  társa  volt,  a  kinek  erős  tudományára,  mesés  szor- 
galmára és  eszményi  lelkesülésére  nyugodtan  bízhatta  úgy  az  ugor  össze- 
hasonlító nyelvészet  vezetését,  mint  a  Közlemények  gondját. 

Budenz  József  (1836—1892)  e  képességei  által  mintegy  ki  volt  Budenz  József 
arra  jelölve,  hogy  mesterét  követve,  annak  nyomába  lépjen.  Nemzetisé- 
gére német,  érzésére  és  tudományos  érdemeire  testestől  lelkestől  magyar 
volt.  Egyetemi  pályáján  ismerkedett  meg  Nagy  Lajossal  s  általa  a  ma- 
gyar nyelvvel,  s  a  baráti  viszony  eldöntötte  jövendőjét  Hazánkba  jött 
s  előbb  nyelvünket  teljesen  elsajátítva,  kultúránk  szolgálatába  ajánlotta 
magát.  Tanár,  majd  könyvtárnok  s  utóbb  egyetemünkön  az  arat-altáji 
nyelvtudomány  professzora,  folytonos  és  nagyszabású  munkát  végezett. 
Neki  köszönjük  a  rokon  nyelveknek  pontosabb  ismertetését,  rokonsá- 
gunk  mérve  megállapítását,  szókincsünk  és  alaktanunknak  a  rokon  nyelvek- 
kel való  gondos  egybevetését.  Ugor  összehasonlító  szótára  és  Alaktana 
kidolgozásában  szorgalmának  és  tudásának  minden  eredményét  össze- 
foglalva, e  disciplinának  alapvető  munkáját  végezte  el.  Budenz  volt 
vezetője  és  győztese  ama  polémiának,  melyet  Vámbéry  Ármin  vetett  föl- 
szinre  a  magyarság  török  rokonságát  állítva. 

VAmbéry  ÁR\nN   (1832 — )  dervisnek   öltözve    bejárta   Közép-Ázsiának  vámbéry 
ama    területeit,    melyeket    hajdani    őseink    bölcsejének    tartottak.    Utjának 


808  A  MAGVAS  NYELV  ÉS  MÚSZELLEM  BÚVÁRAI 

leírása  a  müveit  nyelvek  legtöbbjére  lefordítva  nagy  föltűnést  keltett 
Személyes  tapasztalatai  megerősítésére  összehasonlító  nyelvészeti  és  ethno- 
gráfiai  tanulmányokba  mélyedt  s  ezeknek  eredményeképen  kiadott  művében, 
A  magyar  faj  eredete,  hevesen  támadta  meg  az  ugor  elméletet  s  hevesen 
vitatta  a  török   rokonságot.  Budenz    és  tanítványai   s  mesterök    Hunfalvy 


SlkTVK*  CibOT, 

nem  osztoztak  nézetében  s  nagy  arányú  polémiába  bocsátkoztak  tanítása 
megcáfolására,  mely  a  nyelv  és  eredet  kérdését  éveken  keresztül  f&Iszínen 
tartotta.  E  polémiának  meg  volt  az  a  jó  eredménye,  hogy  az  eredet  és  faj 
kérdését  lehető  tiszta  világításban  mutatta  be.  Budenz  maga  is  foglalkozott 
a  törökség  nyelvével  s  eleintén  a  török  rokonság  mellett  foglalt  állást,  utóbb 
azonban  az  ugor  elméletet  ismerte  el  s  megállapította  az  ugorság  elvá- 
lását nyelvük  tanúsága  alapján.  Vámbéry  támadására  készen  volt  s  t>ár 
az  ethnikai  sajátosságokat  nem  tagadta :  az  ugor  rokonságot  kétségtelenné 


A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MÚSZELLEM  BÚVÁRAI  809 


tette.  E  polémiának  szenvedélyét  magas  színvonala  multa  csak  fölül,  s  mint 
minden  elvi  mérkőzésnek,  ennek  is  tisztító  hatása  volt  az  egész  tudomány 
fejlődésére.  Ma  már  kétségtelen  az  ugor  ősrokonság  és  a  török  fajnak  ránk 
gyakorolt  hatása,  s  az  újabb  nyelvészek,  mind  Budenz  tanítványai,  egymás 
mellett  s  egymás  köreit  nem  zavarva  működnek ;  Szinnyei  József,  katedrá- 
ján is  követője,  a  finn,  Halász  Ignácz  a  lapp,  Munkácsy  Bernát  a  vogul 
nyelv  tüzetesebb  művelésével  foglalkoznak. 

Összehasonlító  nyelvészetünkkel  párhuzamosan  haladt  a  sajátképi  Szarvas  Gábor 
magyar  nyelvtudomány,  mely  természetes  föladatai  szerint,  a  történeti 
fejlődés,  a  dialektikus  használat  s  az  irodalmi  és  közéleti  nyelv  gyakor- 
lati kérdéseit  fejtegeti.  Ez  utóbbi  irányban  dolgozva  becses  munkásságot 
fejtett  ki  a  nyelv  védelmében  s  tisztasága  megőrzésében.  Ez  irány 
munkásai  a  Magyar  Nyelvőr  köré  csoportosultak,  melynek  megterem- 
tője, vezére  és  legbuzgóbb  katonája  Szarvas  Gábor  (1832  —  1895)  volt. 
Előbb  bajai,  majd  budapesti  tanár,  a  Magyar  igeidők  pályakoszorús 
szerzője,  csodálatos  energiával  intézte  a  nyelv  védelmét.  E  küzdelemnek 
eredménye,  hogy  irodalmunk  és  közéletünk  beszédje  és  stílje  nyert 
magyarságában  s  gazdagodott  szókincsében.  Nyelvünk  ma  már  alkal- 
massá lett  arra,  hogy  az  európai  élet  színvonalán  megállva,  saját  szel- 
lemének megfelelően,  saját  rendszere  és  anyaga  keretében  tolmácsa 
lehessen  minden  szellemi  mozgalomnak.  A  neologia,  melynek  Ballagi 
Mórban  erős  támasza  támadt,  visszavonult  s  mérsékelte  újítási  merész- 
ségét. Ballagi  műve,  A  magyar  nyelv  szótára  (1867),  inkább  tanúja  és 
emléke  eme  törekvésnek,  mint  forrása  magyar  nyelvészetünknek.  A  nyelv 
fejlődése,  azt  lehetne  mondani,  biztosítva  van,  tudományos  megismerése, 
rendszere  és  törvényei  összefoglaló  munkában  mihamarább  lehetővé  lesz, 
a  miben  nagy  érdeme  van  Simonyi  Zsigmondnak  a  rendszeres  magyar 
nyelvtan  szerzőjének. 


n. 

Eszthetikai  gondolkozásunk  fejlődése  művészeti  életünk  gyarapodá-  ?fl^®,í*ÍV^ 
sával  vett  erősebb  lendületet.  A  költészet  emelkedésével  mélyebbé  vált 
műbirálatunk,  régi  művészetünk  emlékeinek  fölfödözése  műtörténet!  tanul- 
mányokat kivánt,  szobrászaink,  festőink  tevékenysége  maga  után  vonja 
a  képzőművészeti  kritika  szükségét.  E  tudománynak  öntudatos  műve- 
lése  tehát  oly  mértékben  szélesült,  oly  arányban  emelkedett,  a  hogyan 
izmosodott  művészetünk,  e  kifejezést  tágabb  értelmében  fogva  föl.  Mindez 
a  gyakorlati  eszthetikát  illette  ugyan,  de  máris  föltételezett  bizonyos 
elméleti  készültséget,  általános  t)ölcseleti  szellemet.  S  ez  irányban  vizs- 
gálódva, könnyen  ráakadunk  ama  nyomokra,  melyek  e  kor  eszthetikai 
törekvéseit    jelzik,    melyeken    haladását   megfigyelhetjük.    Irodalmi   és  mű- 


810  A  MAGYAR  NYELV  ÉS  MŰSZELLEM  BÚVÁRAI 


veszeti  tanulmányokban  és  bírálatokban,  műtörténeti  és  régészeti  közle- 
ményekben találunk  rajok,  s  azok  szerzőiben  ismerjük  meg  eszthetikánk 
e  korbeli  művelőit.  Az  elméleti,  a  tudományos  műbölcseletnek  egj^ete- 
münkön  1872  óta  újra  külön  katedrája  van,  de  előzményei  régebbről,  szinte 
egy  század  óta  ismeretesek.  Inkább  a  külföldi  eszméknek  itthon  meg- 
csendülő  viszhangjaiként,  mint  eredeti  s  önálló  munkálkodás  gyanánt 
tekintendők.  Azonban  elősegítik  a  művészeti  fölfogás  emelkedését,  neme- 
sitik  az  Ízlést  s  előkészítik  a  rendszeres  műbölcsészetet,  mely  gyakor- 
lati alkalmazásában  már  ez  időtájt  nevezetes  eredményeket,  s  elméiéi 
kialakulásában  egy  kiváló  eszthetikust  bír  fölmutatni,  Gr^uss  Ágoston- 

Ez  irányban  legjobban  eszméltet  irodalmi  kritikánk  ÍOTierete.  S  ha 
igaz,  hogy  minden  nagy  művészetnek  megvan  a  maga  eszthetikája,  mű- 
birálatunk  e  korabeli  állapotát  tekintve,  ismételten  íróink  dicsőségét  kell 
hangoztatnunk.  E  kor  műbirálata  magasra  emelkedik,  midőn  hangsúlyozza 
az  alkotás  gondosságának  szükségét,  követeli  a  formák  tisztaságát,  kutatja 
a  kökői  nyelvnek  és  verselésnek  törvényeit.  Magyarázza  a  világirodalom 
nagy  szellemeit,  figyeli  saját  irodalmunk  menetét  s  elmélkedik  művésa 
törvényeiről ;  megismerteti  a  külföld  eszthetikusait  és  tanul  tőlük ;  sürgeti  & 
kifejti  egy-egy  elvnek  tisztaságát  —  szóval  minden  lépten-nyomon  a  gya- 
korlati eszthetikát  műveli.  Hasonlóképen  jár  el  művészettörténeti  emlSceink 
fölkutatása  és  méltatása  körűi.  Iparkodik  megállapítani  általános  és  különös 
becsüket,  keresi  a  külfölddel  összekötő  kapcsokat  s  vizsgálja  multunk  mű- 
vészeti érzékét.  Amott,  az  irodalom  terén  Erdélyi  János  mellett,  a  kritiká- 
nak kiváló  mívelői,  Arany  János,  Gyulai  Pál,  Szász  Károly,  SaJanum 
Ferenc  és  Greguss  Ágost;  emitt  Henszlmann  Imre  körében,  Ipolyi 
Arnold,  Rómer  Flóris  és  Pulszky  Ferenc  tűnnek  leginkább  ki 
Erdélyi  János  Irodalmunkban  Erdélyi,  művészettörténetünkben  Henszlmann  kezdik  a 

műbölcseletnek  valódi  útját  megjárni.  Amaz  (1814—1868)  költemény dcet, 
elbeszéléseket  és  színdarabot  ir,  kifejti  a  népköltészet  fontosságát  s  meg- 
kezdi rendszeres  gyűjtését,  bírálja  a  műköltészet  termékeit;  szerkesztő, 
színházigazgató,  majd  akadémiai  tanár.  Egyik  vizsgálója  szerint  küzdelmes 
életében  megjárja  a  szellemi  életnek  minden  tartományát,  ifjú  korát  költé- 
szetben, férfi  erejét  műélvezetben  tölti  s  élete  tapasztalásait  filozófiai  elmél- 
kedésekbe foglalja.  Tanulmányai  tiszta  ízlést,  eredeti  fölfogást  s  mélyen 
járó  bölcsészeti  szellemet  mutatnak.  Költészetünk  vizsgálatában  ő  kezdi  a 
történeti  módszer  alkalmazását  s  a  szellem  szabadságát  követeli;  bírálatai- 
ban az  új  irány  eszthetikusa,  a  népies  elem  törvényesítője ;  bölcseleti  dolgo- 
zataiban a  magyar  szellem  filozófiai  munkásságának  történetét  kutatja. 
Hegel  követője  és  magyarázója,  keresi  az  eszme  és  az  alak  harmóniáját, 
a  szépet  úgy,  a  mint  a  magyar  szellem  a  maga  módja  szerint  ki  tudja 
fejezni.  Rendszert  nem  alkotott,  de  egész  működése  elárulja,  hogy  művészi 
fölfogása  erős  bölcseleti  alapokon  épült.  Nála  nélkül  e  kornak  sem  irodalmi, 
sem  eszthetikai  történetét  nem  lehet  megírni. 


NYELV  ÉS  MCSZELLEM  BÚVÁRAI 


Henszlmann   Imre   (1813 — 1888)  orvosdoktor,  író,  képviselő  és  egj-e- "' 
temi  tanár,  széles  körben  dolgozott  Irodalmi  tanulmányokon  és  műbirála- 
tokon  kezdte  meg  tevékenységét.  A  klasszikus  szellemnek  is  legavatottabb 
búvárai  közé  tartozik  s  e  nembe   tartozó  iratai   máig  megállanak.  Tevé- 
kenysége azonban  főként  az  általános  és  hazai  műtörténetre  vonatkozik, 
Tőle  származik  a  gótikus  rendszer  arányainak  tana,  az  egys^  arányának 
elmélete,  melylyel  nevét  a  művelt  világ  előtt  tiszteltté  tette ;  tőle  származnak 
művészi  emlékeink  leírása,  bírálata  és  egybefoglalása,  a  kassai,  székesfehér- 
vári stb.  templomok  monográfiái  és  számtalan  más  emlékünk  föltárása  és 
megismertetése.    Kitűnő    képzettségű,  széles    látókörű    és  lelkesült  tudós, 
kinek  e  kor  művészeti  mozgal- 
maiban   jelentékeny  része   volt. 
Külföldi  útjaiban  s  tanulmányai- 
nak hatása  alatt    ízlése    tiszta, 
ítélete  biztos ;  lelkessége  által  fá- 
radhatatlan és  szorgalmas,  érde- 
mei által  feledhetetlen.  Egyete- 
münknek dísze  s  műtörténetünk- 
ben   ma     is    érzett     veszteség. 
Körötte  volt  Ipolyi  Arnold  (1823 
— 1886)  besztercebányai,  majd 
váradi  püspök,  irodalmunk  bú- 
vára, a  Magyar  mythologiánák. 
koszorús  szerzője,  művészi  haj- 
lamú    történetíró.     Értekezései, 
melyeklMn  a  középkori  építkezés, 
szobrászat  stb.  méltatását   adja, 
a  maguk  idejében  országos  tet- 
széssel találkoztak ;  művei  (Besz- 
tercebánya templomáról  s  a  ma-  cregusa  áhom. 
gyár  koronáról,  stb.)  maradandó- 
ságot biztosítanak  emlékének.  Rónter  Flórts  (1815— 1889),  műrégészetünk 
első  munkásainak  egyike,  nagy  arányú  munkásságot  fejtett  ki.  Nemcsak  dol- 
gozatainak nagy  számával  és  értékével  szolgálta  művészetünk  ügyét,  hanem 
ritka  buzgalmával  és  népszerűségével  nagy  körben  terjesztette  és  ápolta  azt. 
Művei  között  a  Corvina  maradványainak  bibüc^rafiája  s  a  régi  falképek  ismer- 
tetésén kívül  kalauza  és  feliratai  őrzik  munkásságát,  Pnlszty Ferenc {\^\i^—), 
múzeumi  igazgató,  hányatott  pályáján  egész  tevékenységét  a  nemzeti  műve- 
lődésnek és  tudománynak  szentelte,  sok  irányú  működései  között  talált  alkal- 
mat műtörténet!  dolgozatok  írására  (Corvina,  olasz  művészek  magyar  viszo- 
nyai stb.),  melyekben  régi  hajlamának  erejéből  tesz  tanúságot.  Fiatal  korában 
őt  is  a  mükritika  avatta  az  eszthetika  szolgálatába,  melyet  később  elhagj'ott, 
hogy  más  téren  váljék  szellemi  életünk  kitűnőségévé. 


812  A  MAGYAR  NVELV  ÉS  MŰSZELLEM  BÚVÁRAI 

Greguss  Ágost  Greguss  Ágost  (1825—1882),  egyetemi  tanár,  első  az  eszthetikai  új 

katedrán  volt  e  korban  az  elméleti  széptannak  legkiválóbb  képviselője. 
Tanulmányait  külföldön,  Halléban  végezte  s  itthon,  mint  tanár,  író,  szer- 
kesztő működött.  Változatos  eseményekben  gazdag  élete  mívelődésOnk 
szolgálatában  telt.  Korán  föllépett  az  irodalomtian  és  pedig  kész  tudósnak 
mutatkozva  be  1849-ben  kiadott  művével,  A  szépészet  alapvonalaivaí 
Fiatal  korának  e  műve  szinte  kötelezte  6t,  hogy  irodalmunkat  az  elsó 
rendszeres  és  önálló  széptannal  Ő  ajándékozza  meg.  Egész  életét  kritikai 
és  műelméleti  tanulmányokban  töltötte  s  kivált  katedrája  elfc^lalása  ulán, 
a  magyar  eszthetika  megírására  készült.  Művének  egyes  részleteit  maga 
dolgozta  ki,  de  az  egészet  tanítványai  adták  ki  egyetemi  előadásai  utáa 
A  Rendszeres  Szépián  (1888)  Greguss  művészi  elvét,  az  idealrealizraust 
hirdeti,  ama  kettősséget,  melyet  ö  a  sarkalatosság  elvének  nevezett.  A  külső 
és  belső  világban  mindenütt  fÖltUnŐ  kettősség  teszi  műve  alapját,  melyen 
szigorúan  szerkesztett,  minden  ízében  sajátját  tevő  épületet,  széptanát 
emelte.  Tanítása  a  filozófiai  dualizmuson  alapúi  s  a  szépben  nem  csupán 
eszthetikai,  hanem  ethikai  jelentőséget  talált :  a  szép  gondolatát  az  erkÖlcsineiE 
igaz  módon  való  kifejezésében  állapítva  meg.  E  fölfogásban  benne  van 
egész  erkölcsi  gondolkodása,  melyet  életével  bizonyított.  Kgész  lényét  a 
harmónia  töltötte  be  s  minden  művén  finom  érzései,  tiszta  gondolkodása 
és  gondos  munkája  látszik.  £  kiváló  tulajdonságaínak  köszönheti  akereii 
és  emelkedését.  A  balladáról  írt  pályakoszorús  műve  legkiválóbb  eszthetikai 
monográfiánk  közül  való,  Shakspere  pályája  széleskörű  tudományát  és 
művészi  fölfogását  mutatják,  Tanulmányai'o&k  két  kötetében  finom  szdfc- 
mének  ékesen  szóló  tanúságait  találjuk.  Műfordításokkal  (Cid,  Sbak^iere). 
epigramm  és  mese  írásával  is  foglalkozott,  oly  műfajokkal,  melyeiben  az 
élezett  beszéd  s  a  tanító  szellem  uralkodik.  Greguss  pályája  valóban  nem 
egyéb,  mint  rendszeres  széptanának  gyakorlati  bizonyságlevele.  Greguss 
emléke  nem  volna  teljes,  ha  csak  tudományos  érdemeiről  szólana,  emberi 
erényeiről  sem  szabad  megfeledkeznünk. 


Q.  másoHil?  l^Öíef  tartalmo. 


AZ  IRODALMI  MEGÚJHODÁS  KORA 

3fi.  A  megújhcKláa.  (1772-1820.)  Széchy  Károlytól    ..." .. 

40.  Bessenyei  éa  társai.  Széchy  Károlytól     _.  Z. _  ...  ...  ..  .-  ._  

41.  Franciások  itthon.  Szécky  Károlytól    _ „ „ 

42.  A  deákosak  Virág  Benedekig.  Négyesy  Lászlóiéi _  .„ 

43.  Dugonics  Andráa.  Btárödi  Sándortól  ._  ._  _ _  ...  „  „  ._  ._  ... ,„  ._  ... 

44.  Horvátli  Ádám  és  Gvadányi  Jdzsef.  Badics  Ferenctől     „  ...  _  ,_  ... 

45.  Debrecen  lr6i  és  Irodalmi  élete.  Kardos  Albertlöl 

48.  Ai  egyeztetC  irány.   Vaczy  Jánosiul     ...  ...  ...  _ _  _  ...  ...  ...  „  ._  ...  ... 

47.  Csokonai  Vitéz  Mihály.  Haraszti  Gyulától    _ „  „  „  

48.  Kármán  József.  Beölliy  Zsolttól    _  .„  ^ „ _ „ 

49.  Révai  Hlklós  és  a  korabeli  nyelvtudomány.  Simányi  Zsigmondtól ...  _.  .-  _  ... 

50.  Kazinczy  Ferenc   Vaczy  Jánostól...  _ _  ...  ,_  ...  ...  ...  ._ _  ...  „.  „.  _.  .. 

51.  A  nyelvújítás  terténete.  I— IH.  Imre  Sándortól „  ..  .„ 

52.  Kazinczy  kSlt&i  Iskolája.   Váczy  Jánostól ... 

53.  KSlcsey  Ferenci.  Keleméit  Bélától ..  

54.  Kisfaludy  Sándor.  Angyal  Dávidtól „ _  ... ._  _  ..  ..  ...  ., 

55.  Berzsenyi  Dániel.  Keszthelyi  Helikon.  KSltSník.  Négyesy  Lászlótól 

56.  A  felvilágosodás  Irodalma.  Ballagi  Gézától  ..  „ ._  _.  ...  _.  ...  ... 

57.  Tadomáoyos    irodalmunk.   A    magyar  történelírás  és  irodalomtörténet.  Badics 

Ferenctől    _  .„  „ „ ..  ...  _  ... _   

58.  A  nemzet)  Játékszín  tSrténete  I83T-Ig.  Bayer  Józseftől.-  ... _ 

A  NEMZETI  IRODALOM  KIFEJLŐDÉSE,  REFORM-KOR 

58.  Széchenyi  kora.  Bmky  Zsolttál   „ „  ..  ...  

60.  A  Magyar  Tudós  Társaság.  Az  akadémia  keletkezése,  megalapítása  s  elsó  szer- 

vezete. Szász  Károlytól  ._  ...  ._  ...  ...  ...  ...  _.  _  ...  ._  ...  „ ...  ...  ...  „  ... 

61.  Gróf  Széchenyi  István,  mint  íni.  Zichy  Antaltól ...  „.  _  „  ...  .- 

62.  Kisfaludy  Károly.  Kardos  Alberttól    ...  „ 

63.  Katona  József.  Rákosi  Jenőtől  „  .„  ... , 

64.  Kisfaludy  Károly  iskolAia.    Gombos,    Balyai,    Vilkovics,    Fáy,  Caal  és  mások. 

Badics  Ferencitől     ,_ _  .,  - ...  ...  .-  ...  ...  ... 

65.  Vörösmarty  Mihály.  Szász  Károlytól  .., 

66.  A  klasszlkai  eposz  mívelSi.  Horvát  Endre,  Czuczor  Gergely,  Debrecieiü  Már- 

ton, Garay  Janns.  Váezy  Jánostól    

67.  Btüza  József  és  az  Attaenaeum  köre.  Kelemen  Bélától 


A  MÁSODIK  KÜTET  TARTALMA 


•13.  Kazjnciy  utóda :  Toldy  Ferenc.   Vday  Jdnoslól  .. ... ..  ... -W.'i 

til).  A  nemied  szioház  IBrtónete  1867-ig.  Bayer  Józsefiül     -  -  4l'i 

71).  V^jda  és  Kúlhy.  Szécky  Kdrolylól   _.  _  ._  _  421 

71.  Jósika  Miklós.  Ü^échy  Kdrolylól  .. „  ,.  , ..  iV, 

T-i.  EötvBs  Jóisef.  Baratk  Fttenctól _  -.  _ _.  44ii 

7:t.  Kemény  Zsigmond.  Gyulai  Fáitól    ..  .___.._  ..  , „.„_.„  ...  .... «w 

74.  A  magyar  népköltészet  és  gyi^tSi.  1.  .A  magyar  n^küUészet.    ti.  Gyűjtök     és 

gyüj  lemé  nyeli,  tíebeslyén  Kdrolylól    _  „ „ ..,  _  ...  _  4Sl 

75.  Tompa  Mihály.  -S'idsi  Kdrolylól  - „ _  ._ _  ...  J^t. 

7t(.  Petőfi  Sándor.  RUdl  Frigyestől „  ..  .„  ... Ö23 

77.  Arany  János.  Btöíky  Zsolttól    ,.,_„.„... 541 

78.  Síigligcti  és  társai.  A  negyvenes  évek  drámairodalma.  Rdkosi  Jtnölöl 57n 

711.  Kossuth  Lqjos  mint  szánok  és  Író.  Bardlh  Ferenctől  ... _  öt:Hi 

.Sii.  A  forradalom  költésietéról  18t8-49-ben.   Vadnai  Károlytól <i2J 

.A  M.\GYAH  IROD.ALOM  A  SZ.\B.ADSÁGHARC  UT.ÁN 

81.  A  forradalom  után.  Szilágyi  Síindorlól  ...  ._ _  _  ,_ (i,')7 

82.  Deák  Ferenc  mint  író.  Zichy  Antaltól     ..  ... ÖWI 

S:í.  a  magyar  líra  a  forradalom  után.  1— IV.  Síécky  Kdrolylól ...  „  .. ..  rtSf 

S4,  Jókai  Mór  és  a  regény.  Beölky  Zsolttól...  ...  _  ...  _  ...  ..  .. _  ._  7.11 

.Sü,  As  Ember  Tragédiája.  Alexamter  tíernáltúl .. 752 

■S6.  A  dráma  a  forradalom  után.  Mexamler  Bernáttól  _  ... ...  ._ 77; 

S7.  A  műfordítás  tSrténete  1830—1867.  Radó  Antaliul 77!. 

.88.  Az  újabbkori  magyar  történetírás.  Marczali  HeHriltföl ...  ,,  ..... ... 7^7 

«D.  A  magyar  nyelv  és  műsiellem  búvárai.  Erdélyi  Pallói    ...  _  _  ,„  ...  ..  ...  _.  ..  802 

Tartalom    „ Si:l 

SzÓvegképek  a  11.  kőiéihez    ._  _ _ „.„..._. sIj 

Múmellékletek  a  U.  kötethez    _.,._-..-_. ... K2'> 

Név-  és  tárgymutató  az  I.  és  11.  kötethez.  Hellébranl  Árpádlót    „...___  S22 


Szol?  egl?épelí 

a  II.  kötetben. 


Mirta  Teréiia  arcképe  (1743  )     ...  ..  ... 

n.  JÓEScT  arcképe    ...  ...  ^.  ...  _  ... 

Bessenyei  György  szülőháza  Bérceién  s 
az  u.  o.  rer.  templom  (Széli  Farkas 
gyűjteményéből)    ...  ._  _ 

Bessenyei  Agle  Trag£d libának  címlapja 

Bessenyei  György  arcképe.  (Az  eredeti 
festmény  a  M,  T.  Akadémiában)    _. 

Bessenyei  György  névaláírása  ...  ._  ...  .„ 

Herceg  Esterházy  kastélya    Esterházán 

Bessenyei  Holmijának  címlapja    

Bessenyei  Természet  világinak  elő- 
szavából. (Eredeiije  a  M.  N.  .Mú- 
zeumban)    _.  ...  _ _ 

Bessenyei  György  síremléke  Puszta- 
Kovácsiban    ...  _. 

Báróczy  Sándor  arcképe 

Báró  Orczy  Lőrinc  arcképe  

Gróf  Teleki  Józsel   aláírása  _  ... 

Ányos  Pál  aláírása    ..  ...  _ 

Péczelí  József  arcképe  és  aláírása   

A  Mindenes  gy^feminy  címlapja. 
(Félnagyságban.)  .. 

Baróli  Szabó  Dávid  arcképe 

Rajnis  Józser  állítólagos  arcképe  _.  ...  „. 

Barüli  Szabó  Dávid  névaláirása    

Rajnis  József  névaláírása _  

Virág  Benedek  arcképe  - 

Virág  Benedek  buda-tabání  lakóháza  ... 

Virág  Benedek  üdvözli  verse  Vitkovics- 
hoz  (1821,  március  4) 

Dugonics  András  arcképe 

Dugonics  Etelkájának  címképe  (I.  k ) 
(n.-k.) 

Dugonics  szobra  Szegeden  (Izsólót)     ... 

Dugonics  síremléke  Szegeden    ...  ...  

Baíatonfiired  a  jelen  század  elején  


P.  Horváth  Ádám  kézirata :  az  ötöd- 
félszáz Énekekből.  (Eredetije  a  M. 
Tud.  Akadémiában) ,.. 

Gvadányi  József  arcképe  ...  ._ 

Gvadinyi  első  nyomtatolt  munkájának 
címlapja  (PBstényi  FBrSdés,  1787.) 

A  Tükrök  tiiborúra  célző  gondolatok 
címképe  (1790.) „  

Magyar  viselet  1790-ben  

Buda  a  múlt  század  végén  ...  ... 

Gvadányi  kézirata  (Péczeli  Józsefliei  írt 
leveléből) ..  „ _  .. 

Gvadányi    szakolcaí    lakóháza.   (1801.) 

A  debreceni  kollégium  1802-ben  

Diószeghi  és  Fazekas  emlékoszlopa  a 
budapesti  növénykertben.  (1865.)  .., 

Ráday  Gedeon  arcképe  ...  ...  „.--.„  ._ 

Ráday  Gedeon  aláírása ....__  ... 

Verseghy  Ferenc  arcképe  ,„  ,_  _  _.  ...  -. 

Bacsányi  János  arcképe     ...  ..  _  ...    I 

Bacsányiné  Baumberg  Gabriella  arc- 
képe     1 

Bacsányi  és  nejének  közös  síremléke 
Linzben  .-  ..  ._  ...  ._  ...  .„  ...  ...  „  _  -.    I 

Csokonai  arcképe  és   névaláírása -    1 

Csokonai  lakóháza   flebrecenben  1 

Csokonai  kézirata .  A  Tihanyi  Ekhóhoz. 
(Eredeiije  a   M.    T.    Akadémiában.)    1 

Csokonai  síremléke  Debrecenben 1 

Csokonai  szobra  Debrecenben   (Izsótól)    1 

Kármán  költött  arcképe.  (Toldy  kiadása 
a  Nemz.  Könyvtárban)    -.    I 

Az  Uránia  címlapja  ""  „  ...  ...    ! 

Fanni  arcképe  az   Urániában    „.  ...    1 

Fanni  költöli  arcképe.  (Toldy  kiadása 
a  Nemz.  Könyvtárban)    1 

Pápai  Páriz  Ferenc  arcképe  ~.  „  ...    1 


816 


SZÖVEGKÉPEK  A  MÁSODIK  KÖTETBEN 


•••      m—      »•• 


»••      •••      •■■     ••• 


155 

157 

158 


Lap 
Pápai  Páriz  L szótárának  címképe.  (1782.)    131 

Görög  Demeter  arcképe ^  ...  .«  .«  ...    134 

A    Debreceni    Grammatika    címlapja 

(Fél-nagyságban) ^ 136 

Nunkovíts-erolék.    (Kíninger  metszete  a 

Debr.  Gramm,  első  lapján).^ 137 

Révai  Miklós  arcképe  és  névaláírása  .„  139 
Révai     magyar     nyelvtanának     (Elab. 

Gramm.  Hung.)    címlapja.   (Kiseb- 

EJlCVw^  •••    •••    •••    •••    •••    •«•    •••    ••«    •••    p»0    •••    •••    •••       A^w 

Révai  szobra  az  Akadémia  homlokzatán    143 
Kazinczy  gyermekkori  arcképe.  (Az  ere- 
deti festmény  a  M.  T.  Akadémiában)    147 

Kazinczy  ifjúkori  arcképe.  (1791.)   149 

i^uisiwin  vara  m«  ...  ..•  ...  •••  ...  ...  ...  *—  .^  .«•    iOm 

Kazinczy  rajza  a  kufsteini  várbörtönről  153 
Kazinczyné  gr.  Török  Sophie    arcképe. 

(Az    eredeti   festmény   a  Kisfaludy- 

társ.  birtokában.) ...... 

Kazinczy  széphalmi  lakóháza 
Kazinczy   összes    munkái  I.  kötetének 

címlapja.  (Kisebbítve.)...  ^  ^.  ^  

Kazinczy    kézirata :   A    kötés    napja. 

(Eredetije  a  M.  T.  Akadémiában.)  160 
Kazinczy  Ferenc  arcképe  és  névaláírása  161 
Hódolat    Kazinczy    szellemének,    1859. 

(Egykorú  rajz,  kisebbítve.) 163 

Kazinczy  síremléke  Széphalmon 
Kazinczy  széphalmi  mauzóleuma 
A  Tövisek  és  virágok  címlapja 
A  Mondolat  címképe 
A  Mondolat  címlapja 
A  Felelet  címlapja    . 
Kis  János  arcképe  és  névaláírása 
Kis  János  szülőháza 

Döbrentei  Gábor  arcképe  195 

Szemere  Pál  arcképe ^  ...  .„    198 

Kölcsey    arcképe.    (Eredetije    Szatmár- 

megye  nagykárolyi  székházában.)  .„  203 
Emlékoszlopa  Szatmár  főterén...  „. — 

*^"' ^*V/*l€*^€*  «»«      %^0      ■••      aa«      ^1,^      •««      «•«      »»•      «««      •«•      m—      *«•  ^"^^ 

Kölcsey  Alkonyi  dal  c.  költeménye. 
(Eredeti  kézirata  a  M.  T.  Akadé- 
miában) ...  ...  ... 

Kölcsey  síremléke  Csekén 

Kisfaludy  Sándor  ifjúkori  arcképe.  (Kis- 
faludy K.  festményéről.  Eredetije  a 
Kisfaludy-társ.  birtokában).,.  ........ 

Kisfaludy  Sándor  szülő-  és  lakóháza 
Sümegen    


•*•  •••  a»«  ••• 


••«  ■•«  »««  •••  •««  «»• 


»••  •••  ••• 


•••  •«• 


•••  •••  •••  •••  ••«  •«•  •••  ••• 


165 
168 
175 
180 
181 
186 
192 
193 


•••    •••    •••    •••    ••• 


•••    ••• 


20Ö 
208 


213 


•*«     ••«     ••«    •••    •••    ••• 


Kisfaludy  Sándor  arcképe... 


•••     «•• 


Kisfaludy   Sándor  kézirata :    A  Himfy 
25.  és  19.   dala;  Takáts  Józsefhez 
írt  1797.  júl.  7-iki    leveléből.    (Ere 
detije  a  M.  T.  Akadémiában)... 

Kisfaludy  Sándor  s.'rja.  (1858.)    ...  .-  .- 

Kisfaludy    Sándor    mostani    síremléke 
Sümegen    „. ...„..«.-....-.- 

Kisfaludy  Sándor   régi  szobra  Balaton- 
füreden. (Züllichtől) ... 

Kisfaludy  Sándor  mostani  szobra  Bala- 
tonfüreden. (B.  Vay  Miklóstól)   .-  - 

Berzsenyi   Dániel    arcképe.    (Az  eredeti 
festmény  a  Kisfaludy-társ.    birioká- 

wAiiy     •••   •••   •«•   ««•   «,«    •««   •«•   »,*    •«•    «*«   %^   9^  •«• 

Berzsenyi  Dániel  szülőháza   Egyházas- 

^A^%VwlA       ««•    •••     •••    •««     ••«     ■««     ••«     •«•     •««    v««    *«•    •«• 

Berzsenyi  A  magyarokhoz  című  ódá- 
jának el>ő  két  versszaka.    (Eredetije 

a  M.  T.  Akadémiában)    ...... 

Berzsenyi  síremléke  Niklán 

Gróf  Festetics  Gyöi^  arcképe 

A  Magyar  Kurír  címképe 

Laczkovics  János  arcképe ^ 

Martinovics  Ignác  arcképe 

Az  összeesküvők  fája    ...  - 

Budai  Ézsaiás  arcképe  ...... ...  - 

Horányi  Elek  arcképe 

Wallaszky  Pál  arcképe 

Pápay  Sámuel  arcképe  és  névaláírása.. 

A  pesti  Duna-parti  Rondella     . 

A  kolozsvári  nemzeti  színház  ^  ^ 

Kantomé  Engelhart  Anna  arcképe 

Déryné  Széppataki  Róza  arcképe 

A  pe-ti  nemzeti  színház.  (1837.) 

A  Hajnal  allegóriája.  (Az  Aurora  első 

címképe  1823.) ........... .-  - 

József  nádor.  (Az  Aurora  második  dm- 
Kepe^  1  ö^ót)  ...  M.  M.  .M  M.  M.  .«  .^  .V  ~. 

Felsőbüki  Nagy  Pál  arcképe     ^ 

Báró  Wesselényi  Miklós  arcképe ^ 

Gróf  Széchenyi  István  arcképe 

Gróf  Teleki  József  arckq>e 

A  M.  T.  Akadémia   palotája,   gr.  Szé- 
chenyi István  szobrával 

A  M.  T.  Akadémia  jelvénye   (zárókép) 

Gróf  Széchenyi  Ferenc  arcképe    ... 

Gróf  Széchenyi  I>tván  iQúkorí    arcképe 
Széchenyi  Istvünné,   Seilem   Crescenlia 

grófnő    ,^ ^  ^ ...... 

Gróf  S/.échenyi  I>tván  arcképe.  (1860) 
Gróf  Széchenyi  István  s'remléke  Cenken 


tip 


218 

991 

WM  4 

224 
22ti 
227 


23Ȓ 
240 
244 
247 
249 
252 
255 
260 
261 
263 
265 
269 
270 
272 
273 
275 


2S3 
2^ 
292 
2d5 
298 

300 
302 
304 
307 


309 
311 
313 


SZÓVEGKÉPBK  A  MÁSODIK  KÖTETBEN 


817 


Lap 
Széchenyi-emlék    a     budai     Széchenyi- 

llpf^jr  wll      ■••     •••     ••*    ••■     •••    •••    •••    *••    •■•     •••    •••     •••  ^X  V 

Kisfaludy  Károly   arcképe 320 

Kisfaludy  Károly  halálos  ágyán  (Bajza, 

Toldy,  Vörösmarty  arcképeivel) 321 

Kisfaludy  Károly  emléke.  (Ferenczy  Ist- 
ván tervezete,  Aurora,  1832.)    324 

Kisfaludy  Károly   síremléke  a  kerepesi- 

uti  temetőben    m.  ...  326 

Kisfaludy  Károly  első  szobra  a  N,  Mú- 
zeum kertjében.  (Ferenczytől.)  Záró- 

aWwL^  •»•       •••       •»•       •••      •••      #••       ••»       •••       •»•       ••*       •••       ■••      •••  wvw 

Katona    József  szülőháza  Kecskeméten  330 

'Katona   József  arcképe  és  névaláírása  332 
Katona   József  szobra  a  régi    nemzeti 

színház  előtt.  (Züllichtől)    335 

Gertrúd  és  Bánkbán,  IV.  felv.  (Vahot  J. 

Magyar  Tháliájából.) — 

Katona  Józset  mellszobra  Kecskeméten  338 

Vitkovics  Mihály   arcképe 341 

Fáy  András  arcképe  és  névaláírása     ...  343 

Fáy  András  kalap-utcai  háza  .«  345 

Fáy  András  mellszobra.  (Izsótól)     ...  ...  347 

Gaal  József  arcképe  ^  ... ^  349 

Kovács  Pál  arcképe   ... 351 

Csató  Pál  arcképe ...  »  ...  352 

Vörösmarty  háza  Nyéken «  .-  355 

Vörösmarty  Mihály  arcképe  (1837.)     ...  358 

Vörösmarty  né  Csajághy  Laura  arcképe  362 
Vörösmarty  kézirata:  Egy  kis  gyermek 

halálára  első  fogalmazásban...  ...  ...  364 

Vörösmarty  Fáy  szőUejében    elszavalja 

a  Fóti  dalt.  (Szemlér  Mihály  rajza 

vtán) - 367 

Vörösmarty  1855-ben    369 

Vörösmarty  ércszobra  Székesfehérvárott  375 

P.  Horvát  Endre  arcképe  ^  381 

P,  Horvát  Endre  emlékérme  ...  ...  .«  382 

Czuczor  Gergely  arcképe  ...  .« 384 

Czuczor  Botondjához.  (Aurora,   1833.)  386 

Czuczor  Gergely  kézirata.  (Emléksorok)  387 

Debreczeni  Márton  arcképe  389 

Garay  János  arcképe     «.  ...  -  ...  391 

Garay  János  kézirata.  (Emléksorok)   ...  392 

Bajza  József  arcképe     ...  397 

Vachott  Sándor  arcképe    .«  ...  401 

Vachott  Sándor  kézirata.    (Emléksorok)  402 

Szemere  Miklós  arcképe    ...  ^ 403 

Körösi  Csoma  Sándor  arcképe .«  406 

Reguly  Antal  arcképe    407 

Schedel  (Toldy)  Ferenc  arcképe   409 

Beöthy  Magyar  Irodalomtörténet.  II.  köt 


Lap 

Szentpétery  Zsigmond  arcképe «.  416 

Lendvayné  arcképe     ...  ...  «.  ... 418 

Jókainé  arcképe  és  névaláírása     ...  ...  ...  419 

Idősb  Lendvay  Márton  - 421 

Egressy  Gábor  arcképe 422 

Vajda  Péter  arcképe  ...  425 

Vajda  Péter  Manahorja.  (Emlény,  1837.)  427 

Vajda  Péter  síremléke    -.  ...  ...  ...  429 

Kúthy  Lajos  kézirata.  (Emléksorok)    ...  431 

Kúthy  Lajos  arcképe ^  .- 432 

Jósika  szülőháza  Tordán  ...  ... 436 

Jósika  ifjúkori  arcképe  és  névaláírása...  437 

Jósika  lakása  Szurdokon  „. 438 

Szontágh  Gusztáv  arcképe 439 

Dandár  és  Isidora.  Jelenet  Jósika  Abaíl- 

jából.  (Emlény,  1841.) „.  ...  440 

Jósikáné  Podmaniczky  Júlia  arcképe   ...  442 

Jósika  arcképe  brüsszeli  lakása  idejéből  443 
Jósika  első  nyugvó-helye  a  drezdai  te- 

IKI^Uv  Dwll        •■•    •••    •«•    •••    •«•    •••    ••■    •••    *••    »«■    •*•  rí*Ti/ 

Báró  Eötvös  József  arcképe  (1841.)    ^  447 

A  Karthauzi-lak   a   budai  Svábhegyen  449 

Eötvös  József  svábhegjri  nyaralója ...  ...  452 

Báró  Eötvös  József  arcképe...  ...  .„  ...  ...  457 

Eötvös  síremléke  Ercsiben     ...  .«  .- 462 

Kemény  Zsigmond  arcképe  (1847.) 471 

Kemény  Zsigmond  névaláírása     „ 472 

Kemény  Zsigmond  arcképe   .„ 476 

Kemény  Zsigmond  sírja     .«  .«  ...  ...  ...  ...  480 

Bájoló  imádság  Bornemisza  Péter  Az 
ördögi  kísértetekről  című  prédi- 
kációjából. (1578.)    ^  ...  .-  ...  .«  487 

(Adagiorum  Graeco-Latinorum  chilia- 

des  quinque  stb.)  címlapja    ...  ...  ...  498 

Erdélyi  János  arcképe   ...  .« -. 500 

Kriza  János  arcképe  «  ...  » 501 

Henszlmann  Imre  arcképe 503 

Ipolyi  Arnold  arcképe  (1854)    ^  505 

Tompa  Mihály  arcképe  (1847) 509 

Az  *  erdei  lak<    • ~*  •- 512 

Tompa  Mihály  arcképe  (1857) .«  514 

Tompáné  Zsoldos  Emília  arcképe    515 

Tompa   Mihály  utolsó  arcképe  és  név- 

alsirasa  ...  ...  .—  —  • •••  •»• ••  •••  oiu 

Tompa  feketehegyi  emléke    521 

Petőfi  kiskőrösi  szülőháza    524 

Petőfi  szülei    « oúo 

Petőfi  gyermekkori  lakóháza  Félegyházán  527 

A  pápai  főiskola    ...  .« »528 

Petőfi  arcképe  (Orlay  Soma  festményéről)  529 

Petőfi  Sándor  arcképe  (Barabástól,  1845.)  532 

52 


818 


SZÖVEGKÉPEK  A  MÁSODIK  KÖTETBEN 


A  Helység  kalapácsának  címképe 

Petófi  ardképe  (Egyetlen  fenmaradt  fény- 

JLwt'v     UVclll/         •«•    •••    •••    ••«    •••     «■•    •»•    ■••    •••    ■•• 

Xlca  Wl^/U     VCviCv  •««    •••    ■••    •••    •••    •••    •■•    •«•    ••*    •••    •••    •■• 

Petőfi  fia  egy  napos  korában.  (A  költő 

1  ttjs^tt  /  ••«      •••      ••»      •••      •••      •»•      •••      •••      •••      •«•      •••      ••« 

Arany  János.  (Nagykőrösi  éveiben.  Ho- 

rovicz  képe  után)     ...  ...  .-  ... 

A  nagyszalontai  csonka-torony.   (Petőfi 


rajza) 


•»•    •••    •••    •«»    •••    ••• 


•••    •••    ••• 


Arany  szinészi  szereplése.  (A  hívatlan 
képíró  című  darab  színlapja)    ...  .„ 

Arany  pon3rvairodalmi  Toldi-példányá- 
nak címlapja.   (Később  Petőfi  birto- 


Lap 
533 

535 
538 

539 

542 

544 

546 


kában)   ...  . 


••  •••  ■••  •••  •••  >••  ••• 


•••  ••«  ••• 


•••  ■••  ••• 


•«•  ••■  ••■  •«•  •••  «•« 


••■  •••  •*•  •••  ••• 


•••  •••  •••  •••  •••  ■•• 


Arany  János  arcképe  (Petőfi  rajza)  és 
Kcziraia ...  ...  ...  ...  m.  ...  ...  ...  ...  .••  ...  ... 

Arany  angol  levele  Petőfihez    .„ ... 

Arany  János  lakása  Nagy-Kőrösön...  ... 

Arany  János  arcképe  (Barabástól,  1856.) 

Aran3rné  Ercsey  Juliánná 

A  Nagyidai  cigányok  címképe 

Arany  János  mellszobra 

Arany  János  ércszobra  Budapesten 
(Stróbl  Alajostól)  ... 

A  nagyszalontai  Arany-szoba  ...  ... 

Arany  János  síremléke .«  ... 

Szigligeti  Ede  arcképe 

Szigligeti   Két  pisztolyának    címképe. 

\  •  ^  *  *•/  •••  •••  ■••  •••  •••  •••  •••  •••  •••  •••  •••  ••• 

Szigligeti  kézirata.  (A  Fenn  az  ernyő- 

*^^^/       —    •••    •••    •»>    ••«    ««•    •«•    •*•    •••    •«>    ■•«    ■••    •«• 

Szigligeti  síremléke  a  kerepesi-úti  teme- 

wwUwll         ■••     •••     •••      •••      •••      m—      «••      ••■      »••      •••      m%*      •••      »•• 

Czakó  Zsigmond  arcképe  ......... ... 

Gróf  Teleki  László  arcképe  (1843.)     .. 
Hugó  Károly  arcképe    ...  ... 

Kossuth  szülőháza  MÓnokon 
Kossuth  Lajos  arcképe  (1841.) 
Az    1848-iki   országgyűlés   megnyitása 
Kossuth   Lajos    arcképe  és  névaláírása 

(1848.)  ^ 

Allegorikus  kép  Kossuth  fogadtatásáról 

Angliában  és  Amerikában 
Kossuth  turini  lakása 
Kossuth  Lajos  öregkori  arcképe  ...  «.  «. 
1848.  március  15.  allegóriája.  (Egykorú 

rajz,  id,  Szinnyei  J.  gyűjteményéből 

Sárosy  Gyula  arcképe   ...  ... «.  ...  ... 

Sárosy    Gyula  Arany    Trombitájának 

9i9\/    lapja    mm   •••    •••   •••   •••    •••    ••«   ■••   ••• 


•••   •■• 


549 

552 
555 
561 
564 
565 
566 
568 

571 
574 
577 
579 

582 

585 

588 
591 
592 
593 
598 
603 
608 


»  ...   611 


•••    •■•    ••• 


•••    •••    •••    ••• 


••>    ■••    •••    •••    •••    ••«    •■« 


614 
619 
622 

629 
638 

640 


Petőfi  ércszobra  Budapesten... 

Bem  arcképe  és  névaláírása.  (Petőfi  rajza) 

A  honvéd-szobor  Budán 

Az  Új- épület  1850.  körül 

Nagy  Ignác,  a  Hölgyfutár  szerkesztője 
A  Hangok  a  múltból  című  anthologia 

WlaAUW^L/W   •••     •••    •••    •••    •••    •«•    ■«•    •••    «•■    •*«    •«•    ■■• 

Deák  Ferenc  söjtörí  szülőháza 

Deák  Ferenc  1842-iki  arcképe ..  . 

Deák  Ferenc  az  utcán  (1861.) 

Puszta-Szent-László   ...  .« ...  — 

Töredék  Deák  Ferencnek    Zichy  .Vntal- 

hoz  írt  leveléből  (1868.) 

Deák  Ferenc  öregkori  arcképe  ^. 

Deák  Ferenc  mauzóleuma  a  kerepesi-úti 

temetőben  ...  ...  ...  ...  ...  ... 

Deák  Ferenc  ércszobra  Budapesten ...  ~ 

Usznyai  Károly  arcképe   ... 

Tóth  Kálmán  arcképe 

Tóth   Kálmán   Kinizsi   Páljának  cím- 

••Wb/v        •••      ••«       *•      •••      ••«      •••      •>•      ••«       •••      «•■      •••     -•"     ■** 

Gyulai  Pál  arcképe  (1855.)  és  névaláirása 
Gyulai  Pál  kéziraU.  (Vörösmarty  élet- 

n^xának  kezdő  sorai) 

Gyulai  Pál  arck^.  (1877.) 

Gyulai  Pál  emléktárgyai.  (írói  munkás- 
sága 50-ik  évfordulóján) 

Gyulai  Pál  arcképe  (Ffirsch  Nelü  rajza, 

M  Ov^K«y  •••      •#■      ■•«      •••      ■••      m^      m—      •«•      •«•     •*•      •■•     ••• 

Szász  Károly  arcképe.  (1855.) 

Szász  Károly  kézirata  .»  ... 

Szász  Károly  arcképe    és   névaláírást. 

\X  OOv*y        •••      «■•      •••      •*•       •*•       »•■       •*•       *««       M*       a^      •■•      **" 

Lévay  József  kézirata.  (Mikes  c.  kott 

első  versszaka.) . 

Vajda  János  arck^.  (1855.) 

Jókai   Mór   gyermekkori  lakóháza  Ko- 
máromban, emléktáblávaL 

Jókai  ifjúkon  arcképe.  (Saját  rajza,  1 849.) 

Jókai  Mór  arckq>e.  (1855.) 

Jókai  svábhegyi  nyaralója 

Jókai    levele   Beöthy   Zsolthoz.  (1895. 

szepi.  íut)    .M  ...  .M  ».  M. 
Vas   Gereben    (Radákovics  József  arc- 

k^) _... .. 

Degré  Alajos  arcképe ..... 

Beöthy  László  arcképe.  (1855.) 

Beöth}"      Lacikonyhájának      címképe 

\XO<i/0./  ...        .(.        ...        .M        M.        ...        M.        .-.        M*        ...       .M      ... 

P.  Szathmáry  Károly  arcképe  ... 

Vadnai  Károly  arcképe  ... 


Up 
641 
644 
650 
658 
661 

663 
668 
670 
673 
676 

679 
682 


^  68Ő 
_  687 


/ 


702 

704 

705 

707 


711 
714 


722 


725 

732 
733 
736 
/9i 


739 


741 
743 
744 

745 
746 
74ÍÍ 


SZÖVEGKÉPEK  A  MÁSODIK  KÖTETBEN 


819 


•••     ••«    •••     ••• 


Madách  Imre  arcképe    .. 
Madách  dolgozó-szobája 
Szigeti  József  arcképe  (1855.).^ 
Dobsa  Lajos  arcképe  (1860.),  ...  « 
Rákosi  Jenő  arcképe 
Szabó  István  arcképe 
Győry  \^mos  arcképe 
Horvát  István  arcképe 


*••  ••■  ••• 


•••  ••«  ••«  •••  ■••  •••  •••  ••• 


•••  •••  •••  ■•• 


•••    •••    »••    •••    •••    •■•    ••« 


•••    •••    •••    ••■    •••    «•• 


Lap 
756 
759 
773 
775 
776 
782 
785 
791 


Fejér  György  arcképe    «. 
Horváth  Mihály  arcképe 
Szalay  László  arcképe  » 
Salamon  Ferenc  arcképe 
Hunfalvy  Pál  arcképe    «. 
Szarvas  Gábor  arcképe 
Greguss  Ágost  arcképe. 


•••  •••  ••«  •••  ••• 


•••    •••    •••    •¥» 


—         •••    ••« 


•  ••   •••  0tm      •«•   •••   ••• 


•■   •••   ••■   •••   ••• 


Lap 
793 
...  795 
..  798 
800 
.-  806 
808 
811 


^:^ 

^^^p^^ 


Ő2- 


CÖümellélíletel? 

a  II.  kötethez. 


Dugonics  Etelkájának  címlapja.  <1788.)     _ - .. ...  _ W 

Dugonics  F6U  egy  lés  élnek  első  lapja.  Kézirati  hasonmás.  (Eredetije  a  M.  N.  Múzeumban.)  H4 
Dugonics  oszlopa.  Csokonai  rajza  Dugonics  Szerecsenek  című  munkája  eldtt.    (Ere- 
detije a  M,  N.  Múieumbati.)   ,  ...  ._  „. _  ...  _  ._  ._  ._  ^.  ..  68 

Gvadányi  Peleskei  Nótáriusának  címlapja.  (1790.)  Színes  címképpel., »> 

Gvadányi  munkáinak  színes  címképei;  I.IdfftBltéa.  2.  Az  1190.  országgyfilis.  2.  RootA 

Pál.  4.  A  peleskei  nótárius  h&lála    „ „  ... Sl 

Fazekas  Ludas  Malyljának  illuslrációi.  (Négy  kép  az   1817-iki  (H-ik)  kiadásból)  ...  _  tH 

Kazinczy  Ferenc  arcképe,  1808    (Kreutzinger  festménye  után)  ._ „  ._  _. lóS 

Kazinczy  Ferenc  levele  Kis  Jánoshoz   1800.  jiin.    10.   (ICredetije  a  M.  T.  Akadémiában)  18S 
Kazinczy-Unnep  Pesten  a  Múzeum  dísztermében,   1859.  okt.  27.    (^ykorú   kőnyomat 

Berzsenyi  Dániel   levele  Festetics  GyOTgyhöz   1816.  nov.  15.   (Eredetije  a  M.  T.   Aka- 
démiában)   _  ...  ...  ._ ...  .„  ...  ._  „  ...  _ _.  _.  ...  ...  ... 244 

Wesselényi    Miklós    levele    Földváry    Gáborhoz  az  Akadémia   megalapításáról,   I82Ő. 

nov.  4.  (Eredetije  a  M.  T,  Akadémiában) _  _  ...  _ !93 

Az  Akadémia  alapításának  emléktáblája,  Holló  Barnabástól.    (Bronzszínnyomat,  a  M. 

T.  Akadémia  palotájának  oldalfaláról) ...  _.  „ _  _..__._  ...  ._ 2Í4 

Széchenyi  István  iljúkori   költeménye.  (Eredetije  a  M.  Tud.  Akadémiában)  _.  ._  _  ..  ^     304 

Kisfaludy  Káraly  Koldustársaság  címú   rajza  -.  .-  -.  .-  -  .„  .-  ...  .- SÍJ 

Kisfaludy  Károly   Vihart   ábrázoló   festménye,  színes  hasonmásban.  (Eredetije  a   Kis- 

faludy-társasHg   birtokában) ..  ...  .-  ...  _ -  ...  ._  _.  _ „  ...  „  ._  .„  ._  ,_  _.  _     .■)2l 

Kazinczy    találkozása  Kisfaludy  Károlylyal.    (Oriay  P.  Soma  festménye  után  készült 

kőnyomatról)  —  ._  .- ...  ...  ...  ._  ...  _.  ...  ...  ...  .-  _  ...  ,_  „  _.  .„ 32! 

Kisfaludy  Károly  költeményei.  (Hat  epigramma,  kézirali  hasonmásban)    ...  ,„  ^  ._  ...  ,_     323 

Kisfaludy  Károly  ércszobra  GyÖrÖtt,  Mátray  Lajostól _  ._  ..  ...  _  ._ 326 

Vörösmarty  A  hazafiak  című  költeményének  kézirati  hasonmása...  .,  .. .....  ... .,     372 

Vörösmarty  müveinek  egykorú  üluszlrácíói :  1,  Szilágyi  és  Hojmási.  (Aurora,  1829.) 
2.  A  két  szomszédvár.  (Aurora,   1832.)    3   Zrinyl,  a  k01t6.  (Aurora,   1829.) 

4.  Toldi  Miklós.  (Aurora,   1830.)  ,.■, 373 

Bajza   A    királyra   című    költeményének    kézirati    hasonmása.    (Eredetije   a  M.  Tud. 

Akadémiában)     ... _  ._  ...  -....,_..„ ,.     398 

A  Nemzeti  Színház  elsó  előadásának  (1837,  aug.  22.)  színtapja.   (Színnyomat,  erede- 
tije id.  Szinnyei  József  gyűjteményében)   ,.  -. .-.-„..„.„._     416 

Eötvös  József  ércszobra  Budapesten,  {Húszét  .Adolftól)  .._..._ ~.  .- 464 


^.: 


MÚMELLÉKLETEK  A  MÁSODIK  KÖTETHEZ 


321 


r 


i 


Lap 
Kemény  Zsigmond  kézirata:  A  Visszaemlékezések  című  novella  1—2  lapja.  (Erede- 
tije Beöthy  Zsolt  gyűjteményében) ...  » .„  ...  «.  ...  » »  ...  .^  476 

PetSfí  János  vitézének  első  kiadásából  (1845.):  1.  A  mű  címlapja.  2.  János  vitéz  és 

cl  A     vflA9     (^3v29^      •*•    •••     •*«    •••     ••«     •••    ••«     •*•    ••*    •••     •••    •••    •••    •••     •••    •••     •••     •••     •••    «•*    *■*    •■•     ***     •*•     *•*     •••    *■*  tJtJKJ 

Petőfiné  Szendrey  Júlia  arcképe.  (1848.)    « 538 

1    wlwll      OcLIldOr      cllwlkCp^a       V  ^  ^^^*/         ***     ■**     *•'     •**     ■■*     ■**     •••     ■**     ••*     ***      ***      •*«     ***      ***     ***     ***     ***      ***     ***     ***      ***     ***     ***  %/00 

Petőfi  első  levele  Aranyhoz  (1847.  febr.  4.).«  .« .^  .« - 558 

Arany  János  verses  levele  Petőfihez.  (1847.  aug.  11.)   « 559 

A  Tetemre  hívás  első  fogalmazású  kézirata « ...  569 

Arany  J.  utolsó  arcképe  (1880.)  és  ennek  verses  jellemzése  ...  .«  « 572 

Szigligeti  Liliomíljának  első  lapja.  (Első  fogalmazású  kézirat.)   ...  - 586 

Petőfi  Nemzeti  dala,  a  szabadsajtó  első  terméke.  (1848.  márc.  15.)  ^  626 

Petőfi  a  Nemzeti  Múzeum  előtt  elszavalja  a  Nemzeti  dalt.  (1848.  márc.  15.)  627 

Deák  Ferencz  levele  Zichy  Antalhoz  (1868.  febr.  21.) «  „ « 682 

joKai  aVioi   arcKopc    ...  .».  ...  .»  m*  «»  ...  .m  .m  ...  ...  *—  •»»  ...  ...  •••  ...  ...  ...  •.•  •••  •**  ■•*  ***  ***       *"  ***  i  ttv 

Részlet  Madách  Ember  Tragédl^ából  (Arany  János  javításaival)    760 


^>\^ 


yiéV'   és  iárg-^muiaíó 

az  I.  és  n.  kötethez. 


Abádi  Benedek  155.  ' 

Abaf)  Ujos  n.   124.   106. 

Abbalutlis,  G.  A.  ír.  499.  • 

a.  Abdul  Hamid  t07.  i 

Abdul  Medsid  szultán  II.  616.  ! 

Ab«1  Jenő  93.  99.   100.  ! 

Abonyi  Lajos  {Márton  Ferenc)  II.  749. 

Absolon  Dániel  424. 

m.  Achmed  szultán  469.  * 

Achtom  65.  ; 

Acs  Zsigmond  II.  564. 

.Walbero  reimsi  érselí  41. 

Adami  tüzértiszt  425. 

Adámi  Mihály  II.   131. 

Adelung  II.  179, 

Aeneas  SUvius  95.  226. 

Aesopus  n.  782. 

Aghy  Orsik  334. 

Aimeríc  király  52, 

Ajándék  férti  és  nőnév   74. 

Aladár    35. 

Albric  54.  56. 

Álmos  herceg  70. 

Alphorabius  1 18. 

Alsted  János  Henrik  290. 

Alvinczi    PéUr     176.    258,    260.    268.    S03. 

II.  262. 
Amadé  AnUl,  gr.  483. 

Amadé  László  462.  465.  482.  s  kv,  FI,  172,      i 
Amadé  Táddé  gr.  483, 
Ambrus  szent  111, 
Amesius   315, 
Ammanati  asztalos  81, 
Ampríngen  Gáspár  416, 
András  zágrábi  püspök  82, 
Andrássy  György,  gr,  II,  291.  294,  | 

Andrássy  Miklós  385. 


Andrássy  Péter  388, 

Andrea  dt  Castagno  81, 

Andreas  a  S.  Theresa  333. 

Angelo  Michel   105, 

Anonymus  áO.  70.  71,  74.  138.  1 

Ányos  Pál  D,   7.  8.   11.  40.  4-t.  s 

Apacsai  Csere  János  94.  290.  313 

Apafi  Mihály  290, 

ApáÜ  Ferenc   124.  134.  249. 

Apoílonius  királyfi  225. 

Apor  István  257,  388.  450. 

Apor  Péter  426,  445.  452.   4.í7.  1 

Após,  bátor  70. 

Aquinói  Tamás  111. 

Aranka  Györgj-  II.   15.   176.  2.i8 

Arany    János    2.    3.     1 20.    141. 

n.   189.  327.  357.  506.  541. 

635.641.719.  741.752.  780. 
Arany  László  H.  501.  632.  78.i. 
Arany  Tamás   170 
Arator  Katalin  194. 
Arctinus  Bosilíus  152. 
Arginis  királyfi  227. 
Argyropulos  92. 
Aríosto  370.  784. 
Amoldus  de  Bavaría  120. 
AspeUn  18.  21. 
Aszalay  József  D.   154. 
AtUvantes   105.   108. 
Attila  33.  s  kV. 
Babocsay  Izsák  446. 
Baccio  Celliiü  S8. 
Bach  n 


Bacsányí  János  n.  14.  45,  54.  Ö9.  9(i 

s  kv.   151.   175.   184.  214,  780. 
Badics  Ferenc  II.  342.  348. 


NKV-   KS  TÁRGYMUTATÓ 


823 


Bagossy  Pál  423. 

Bajza    József   II.    1G4.    184.  200.  227.  285. 

345.    395     s  kV.  410     451.    Olő.    633. 

635.  643.  647. 
Baksay  Sándor  II.  749.  786. 
Bakschav  Ábrahám  184. 
Bálás  Ágoston  342. 
Balásfi  Tamás  257.  259.  276. 
Balassa    Bálint,    gr.    159.     197.    s    kv.  333. 

335.  337.  345.  II.  779. 
Balassi  Judit  gr.  346. 
Balassi  Menyhért  197.  238. 
Balázs  Sándor  U.  748.  774.  777. 
Balduinus  Frigv'es  270. 
Bálint  ferencrendi  szerzetes   129. 
Ballagi  Mór  163.    311*.    II.    430.    500.    503. 

806.  809. 
Balogh  Ádám  423.  443. 
Balog  (Sélyei>  István  260. 
Balog  István  II.  275.  418. 
Balogh  János  II.  293.  600. 
Balogh  Kornél  II.  612. 
Balogh  (Almási)  Pál  U.  35. 
Balog  Sándor  II.   135. 
Balsaratí  Vitus  János  285. 
Balzac  10. 

Bánfi  Dénes  404.  448. 
Báníi  Hedvig  397. 
Bánflfy  László,  br.  n.  435. 
Bánii  Zsigmond  324. 
Bánkbán  71. 
Bankó  leánya  229. 
Bánóczi  József  II.  138. 
Bárány  György  466. 
Bárány  János  466. 
Bárány  Péter  II.  257. 

Baranyay  Decsi  János  141.  185.  II.  489.  498. 
Baranyay  Tamás  346. 
Bárányi  László  II.  46. 
Baráth  Ferenc  II.   125. 
Barbaro  Francesco  97. 
Barcsay  Ábrahám  II.    11.  38.  .39,   42. 
Barcsay  Ákos  386. 
Baikóczy  Ferenc,  gr.  egri  püspök  460.  486. 

II.  41. 
Báróczy  Sándor    II.  11.  38.  s  kv.  165.   182. 
Bartal  György  62.  IL  291.  296. 
Bartalus  István  205.  213.  II.  500.  702. 
Bartay  Ede  IL  417. 
Bartha  Boldizsár  331. 
Bartha  János  lí.  421. 
Bartholottus  II.  248. 


Bartók  István  344. 

Bartók  Lajos  H.  774. 

Bartsch  Károly  52. 

Basüius  István  172. 

Basire  Izsák  290.  447. 

Báste  247. 

Báthori  Gábor  329. 

Báthori  István  177.  185.  190.  246.  257.  264. 

285.  334. 
Báthori  Zsigmond    175.  176.  217.  321.  334 
Báthori  Zsófia  256.  257.  261.  292. 
Batízi  András   147.  165.  194.  208. 
Bátor  Após  70. 

Batthyány  Alajos,  gr.  H.  252.  254. 
Batthyányi  Boldizsár  128. 
Batthyányi  Ferenc  302. 
Batthyányi  Fülöp,  hg.  H.  229.  295.  297. 
Batthyány  Kázmér  IL  378. 
Batthyány    Lajos,    gr.    IL    285.    431.    454. 

613.  684. 
Batthyányi  Orbán  194. 
Batthyányi  Pál,  gr.  288. 
Baumberg  Gabriella  II.  102. 
Bay  Mihály  426. 
Bayle  Péter  501. 
Beatrix  83. 
Beccadelli  95. 
Beckensloer  érsek  103. 
Begliojoso  247. 
Bekenga  királyné  53.  62. 
Békényi  Zsófia  382. 
Bél  Mátyás  5.  461.  501.  s  kv.  II.  262. 
in.  Béla  király  91.  282. 
Béla   király    névtelen  jegyzője    30.    70.    71. 

188.   141. 
Béldi  Pál  320.  404.  451. 
Beleznaí  Miklós  gr.  IL  28. 
Beleznai  Miklósné,  gr.  11.  122. 
Bellarmin  Róbert  265. 
Bélteki  Pál,  füleki  kapitány  385. 
Bem  n.  528.  641. 
Bembo,  Pietro  95. 
Benczúr  József  501.  11.  248. 
Benedek,  kászonyi  plébános  101. 
Benedek  Elek  II.  501. 
Benedetto  di  Majano  83. 
Beniczky  Gáspár  426. 
Beniczky  Péter  337.  343. 
Benigni  de  Salvíatis,  Georgius  9Ö. 
Benke  József  IL  275. 
Benkő  Józseí  460. 
Benvák  Bernát  491.  495.  H.   172. 


824 


NKV-   ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


Beöthy  László  II.  745.  774. 

Beöthy  Ödön  11.  285.  600. 

Beöthy  Zsigmond  II.  403. 

Beöthy  Zsolt  401.  11.  739. 

Béranger  11.  712.  784. 

Bercsényi  Béla  II.  774. 

Bercsényi    Miklós,    gr.    418.    423.  426.  438. 

440.  454. 
Bérezik  Árpád  U.  774.  777. 
Bérczy  Károly  H.  745.  769.  786. 
Berecz  Károly  II.  637. 
Beregszászi    Nagy    Pál    n.    129.    Hl.    143. 

183.  790. 
Berényi  Pál  II.  773. 
Bergamói  Fülöp  83. 
Beriszló  Péter  püspök  123.  182.  193. 
Bemard  II.  782. 
Bemard  de  Trevies  403. 
Sz.  Bernát  (clairvauxi)  10.   114. 
Bernáth  József  H.   149. 
Beroaldus  Fülöp  225. 
Bertalanfi  Pál  465. 
Berto  Línajuolo  88. 
Berzeviczy  Vince,  br.  II.  276. 
Berzsenyi  Dániel  n.  162.  181.  204.  230.  s  kv. 

283.  296. 
Berzsenyi  Lajos  II.  230.  232. 
Bessenyei  Anna  II.  36. 
Bessenyei  György  10.  457.  II.  6.  8.  16.  s  kv. 

262.  272.  288.  294.  772.  779. 
Bessenyei  Jakab  194. 
Bessenyei  László  II.  36. 
Bessenyei  Mihály  II.  17. 
Bessenyei  Sándor  II.  18.  46. 
Bethlen  Farkas  175.  320.  326. 
Bethlen  Gábor   106.  177.  272.  286.  290.  311. 

321.  410.  413. 
Bethlen  János  II.  476. 
Bethlen  Kata  503. 

Bethlen  Miklós  318.  380.  426.  447.  s  kv. 
Beythe  István  165.   168.  173. 
Beza  Tivadar  299. 
Bezerédi  Imre  423.  427.  441. 
Bezerédy  István  II.  600.  681. 
Biblia  fordítók  158. 
Bibor  nőnév.  74. 
Bihari  zenész  II.  450. 

Bihari  György,  Tompa  iskolamestere  11.  507. 
BilUsics  Alajos  ü.  250. 
Billisics  Márton,  pálos  tanár.  493. 
Bisterfeld  János  Henrik  290. 
Bitnicz  Lajos  H.  297. 


Blandrata  175.  238. 

Blomstedt  Oszkár  76. 

Blumauer  II.  104. 

Bocatius  János  177.  331. 

Boccaccio  90.  224.  225. 

Bock  Mihály  198. 

Bocskai  István  247. 

Bod    Péter    4.    297.    332.    457.    503.  s  kv. 

n.  262.  288.  412. 
Bódog  Ferenc  116. 
Bogáti  Fazekas  Miklós  217.  340. 
Bogdán  G.  Jakab  425. 
Boileau  II.   118.  783. 
Böjtí  Antal  H.  136. 
Böjti  Gáspár  326. 
Boldogréti  Vig  László  II.   141. 
Bölöny  Ágnes  H.  201. 
Bolyai  Farkas  II.  326.  340. 
Bomel,  brassai  biró  184. 
Bonfinius  83.   177.   179.   184.  185.  327. 
Bónis  Sámuel  II.  681. 
Bopp  Ferenc  II.  134. 
Bornemisza    Péter    156.   165.  166.  168.  173. 

235.  II.  487. 
Borosnyai  Lukács  János  460. 
Borsos  Sebestyén  331. 
Borsos  Tamás  331. 
Bossányi  Ferenc  II.  146. 
Bóth  János  123. 
Bottyán  János  423.  425.   426. 
Bozzay  Pál  II.  637. 
Brandenburgi  Katalin  330. 
Brandolini,  Lippi  83.  91. 
Brassai  András  153. 
Brenner  Domokos,  szegedi  prépost  424. 
Brenner  Márton  180. 
Brewer  Lőrinc  248. 
Brewer  Sámuel  412. 
Brodarics  István  184. 
Bruni  Lionardi  90. 
Brutus  Mihály   185. 
Buczi  Emil  IL  224. 
Budai  Ézsaiás  ü.  87.  260.  788. 
Budai  Ferenc  II.  260.  788. 
Budai  induló  1848-ból  II.  628. 
Budenz  József  25.  II.  807. 
Büdinger  Miksa  53.  62. 
Bufif  Charlotte  IL  125. 
Bugát  Pál  n.  187.  189. 
Bulyovszky  Lilla  II.  422. 
Bürger  IL  111.   148.  324. 
Burnet  500. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


825 


Burns  II.  712.  785. 

Busch  Jenő  II.  271. 

Búzás  János  II.  248. 

Buzinkay  Mihály  261. 

Byron  U.  712.  767.  784 

Caesar  (Július)  II.  781. 

Calpreneve  II.  37. 

Camoens  II.  786. 

Canisius  Péter  165. 

Carbo  Lajos  93.   109. 

Carianus  238. 

Castilione  96. 

Cavour  II.  619. 

Celtes  Conrad  100.  n.  287. 

Cervantes  11.  786. 

Charitas  apáca  69. 

ChaKeu  II.  216. 

Chieríco,  (Francesco  del)   105. 

Chimenti  Camiccía  88. 

Chrysostom  Imre  11.  68. 

Clarendon  500. 

Coloredo  salzburgi  érsek  II.  248. 

Comenius  Amos  János  291.  293. 

Con.stantinus  Porphyrogenita  22. 

Copernicus  315. 

Corneille  Péter  11.  12. 

Cornides  Dániel  U.  44.   140.  262    504. 

Cortesius  Sándor  94. 

Corvin  János  106. 

Corvina  103. 

Costus,  Alexandria  királya  116. 

Couza  herceg  II.  620. 

Crebillon  II.  12. 

Crudy  Dániel  II.  253. 

Csaba  35. 

Csajághy  János  441. 

Csajághy  Laura  II.  372. 

Csáktornyai  Mátyás  224. 

Csáky  Krisztina  440. 

Csáky  László,  gr.  385. 

Csáky  Mihály  180.  424. 

Csáky  Tivadar,  gr.  11.  276. 

Csalóközi  n.  773. 

Csanád-monda  65. 

Csanád  vezér  65. 

Csanádi  Albert  235. 

Csanády  János  IL  378. 

Csanádi  Pál  309. 

Csapó  Dániel  (Kecskeméti)  11.  499. 

Császár  Ferenc  II.  403.  650.  782. 

Császmai  István  172. 

Csáthi  Demeter  120. 


Csató  Pál  II.  348.  352.  399.  423. 
Csengery  Antal  IL  301.  451.  455.  505.  570. 

599.  646.  709. 
Csere  János  1.  Apáczai  alatt. 
Cserei  Farkas  U.  179.  185.  258. 
Cserei  Mihály  426.  445.  450.  s  kv.  n.  290 
Cserhalmi  ütközet  69. 
Csermelyi  Sándor  H.  694. 
Csernátony  Lajos  11.  648. 
Csezmiczei  János  1.  Janus  Pannonius 
Csiky  Gergely  n.  774.  777. 
Csipkés  (Komáromi)  György  259.  II.   130. 
Csizi  István  464.  U.  84. 
Csókás  (Laskai)  Péter  177. 
Csokonai  Vitéz  Mihály  II.  88.  108.  s  kv.  202. 

371. 
Csorna  (Körösi)  Sándor  II.  405.  790. 
Czakó  Zsigmond  II.  418.  423.  590.  652. 
Czeczei  Lénárd  várkapitány  213. 
Czeglédi  György  172.  235.  238. 
Czeglédi  István  259.  262.  430. 
Czirjék  Mihály  H.  46. 
Cziráky  Antal,  gr.  H.  123.  297.  647. 
Czuczor    Gergely    216.    ü.    285.    371.    383. 

s  kv.  410.  635.   781.  803. 
Czvittinger  Dávid  4.  461.  II.  412. 
Dajka  (Keserűi)  János  307.  340. 
Dallos  Miklós  győri  püspök  256. 
Dalnoki  Veres  Gerzson  428.  445. 
Dam  Jehan  246. 
Danielik  József  5. 
Dankó  József  232. 
Dante  79.  11.  783. 
Darholtz  Ferenc  302. 
Darholtz  Kristóf  177. 
Daru  96. 

Darvas  Ferenc  II.  274. 
Dávid  Ferenc  148.  163.  166.   170.  171.  238. 

II.  262. 
Dayka  Gábor  H.  14.  96.  107.   162.  182. 
Deák  Antal  II.  669. 
Deák  Balázs  67. 
Deák    Ferenc    U.    285.    379.   449.  600.  621. 

666.  s  kv. 
Debreczeni  Balázs  176. 
Dcbreczeni  Márton  II.  389.  s  kv. 
Decsi  Gáspár  II.  494. 
Decsy  István  341. 

Decsi  (Baronyai)  János  141.   176.   185. 
Decsy  Sámuel  II.   173.  258. 
Degré  Alajos  II.  419.  423.  741.  743. 
Deidrich  György  177. 


826 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


De  Lauríer  ü.  248. 

Deményi  László  489. 

Déryné  Széppataki  Róza  U.  273.  275.  276.  42 1 . 

Descartes  292.  315. 

Dési  József  n.  248. 

D'Esclapon  Karolina  ü.  216. 

Desőfly  Péter  445. 

Dessewflfy  Aurél,  gr.  II.  316.  454.  604 

Dessewfíy  Emil,  gr.  II.  170.  301.  464. 

Dessewffy    József  II.    159.    170.    179.    182. 

291.  297.  396.  449.  464. 
Destouches  II.  12.  24. 
Detrik  34. 
Dévai  András  456. 
Dévai    Bíró    Mátyás  3.  146.  154.  169.  285. 

341.  n.  140. 
Dézsi  András  194.  208. 
Dezericzky  József  461. 
Diez  52. 

Diószegi  Mihály  II.  93. 
Diószegi  Sámuel  n.   186.  258. 
Dobó  Krisztina  197. 
Döbrentei   Gábor   H.    181.    191.  194..  s  kv. 

285.  290.  294.  297.  298.  396.  780.  803. 
Dobsa  Lajos  II.  419.  423.  651.  773.  775. 
Dóczi  Lajos  U.  774.  777. 
Döme  Károly  ü.  213. 
Domitrovics  Péter  zágrábi  püspök  354. 
Sz.  Domokos  115. 
Domokos  Lajos  II.  87. 
Dömötör  János  II.  507.  703. 
Dorell  478. 
Dorgan  II.  712. 
Draskovicb  Borbála,  gr.  359. 
Draskovics  Eusebia,  gr.  359. 
Draskovics  György,  pécsi  püspök   165.  257. 
Draskovics  János,  gr.  375. 
Drugeth  György,  gr.  256. 
Drugeth  Krisztina  440. 
Dudith  András  II.  262. 
Dugonics  Ádám  61. 
Dugonics   András    221.    381.    II.    7.  12.  61. 

s  kV.  173.  258.  270.  272.  499. 
Dukai  Takáts  Judit  U.  244.  245.  283. 
Dukai  Takáts  Zsuzsanna  H.  233. 
Dusch  n.   38. 
Eberus  Balázs  245. 
Édes  Gergely  II.  359. 
Egerváry  496.  U.  270. 
Egressy  Béni  II.  627. 

Egressy  Gábor  II.  400.  421.  594.  650.  052. 
Egri  Lukács  171. 


Egyed  Antal  U.  361.  781. 

Ehrenfeld  Adolf  128. 

Ehrenfeld-Codex  129. 

Éjszaki  Károly  H.  773. 

EUot  György  U.  784. 

Eitelberger  63. 

Ember  tragédiája  11.  752.  s  kv. 

Emerson  R.  W.  II.  784. 

Emich  Gusztáv  108. 

Emődy  Dániel  II.  633. 

Endlicher  István  László  56. 

Endre  király  66. 

Endrődy  János  496.  II.  270. 

Énekmondók  71.  119. 

Engel  J.  K.  U.  787. 

Enyedi  György  225.  309. 

Eösi  András  340. 

Eötvös  Ignác,  br.  IL  446. 

Eötvös  József,  br.  3.  II.  285.  377.  4o4.  41>> 

446.  s  kv.  594.  633.  646.  651.  7í>9. 
Eötvös  Mihály  U.  210. 
Ercsey  Sándor  II.  547. 
Erdélyi  Bernát  153. 
Erdélyi    János   H.  242.  356.  404.  418.  5<w 

502.    630.   633.    636.    643.    G49.    H^y. 

783.  810. 
Erdődy  Farkas,  gr.  359. 
Erdődy  Zsuzsanna  256. 
Erdősi  Sylvester  János  II.  495. 
Erkel  Elek  U.  418. 
Erkel  Ferenc  IL  594.  627. 
Emei  ispán  70. 
Emestus,  pécsi  püspök  93. 
Erős  nonév  74. 
Estei  Borsó,  herceg  94. 
Esterházy  Antal,  herceg  H.  214. 
Eszterházy  József,  országbíró  508. 
Eszterházy  Károly,  püspök  460.  506. 
Eszterházy  Mihály,  gr.  II,  291.  293.  293 
Eszterházy    Miklós    nádor    312.    356.    -vit 

II.  412.  597. 
Eszterházy  Pál  262.  349.  388.  416.  H.  '1*^1 

482.  597. 
Etele  33.  34. 
Euripides  U.  781. 
Fábchich  József  U.  135. 
Fábián  Gábor  H.  782. 
Fábián  Julianna  ü.  84. 
Fabridus  (Szikszai)  Balázs  285. 
Faludi  Ferenc   75.  476.  s  kv.  494.    D.    i:i 

262.  499.  779. 
Fáncsy  Ilka  n.  422. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


82: 


Fáncsy  Miklós  H.  422. 

Farkas  Andrós  207.  H.  411. 

Farkas  AnUl  U.  46. 

Farkas  János  341. 

Fáy  András  H.  284.  342.  s  kv.  377.  423.  774. 

Fazekas  Mihály  H.  13.  87.  92.  186.  258.  371. 

Feger  Tibold  153. 

Fegyvemeki  Vida  László  II.  274. 

Fejér  György  60.  H.  15.  213.  290.  791.  793. 

Fejér  János  ü.  273. 

Fekete  István  443. 

Fekete  János,  gr.  II.  41. 

Feketehalmi  Márton  153. 

Félegyházi  Tamás  162.  165. 

Feleky  Miklós  H.  422. 

Felvinczy  György  410.  II.  268. 

Fenyéri  Gyula,  lásd  Zádor  György. 

Fényfalvi  Kardos  Adorján  II.   141. 

I.  Ferdinánd  285. 

II.  Ferdinánd  272. 

V.  Ferdinánd   107.  II.  627. 

Ferenc,  francia  király  182. 

Ferenc  király  II.  285. 

I.  Ferenc  József  107.  II.  620. 

Ferenczfi  secretarius  330. 

Ferenciek  bibliája  129. 

Ferenczy  Jakab  5. 

Ferenczy  Zoltán  II.  441. 

Ferenczy  Zsigmond  II.  412. 

Ferinari  Kunigunda  302. 

Fessler  1.  A.  II.  299.  787. 

Festetích  György,  gr.  U.  109.   237.  244. 

Festetich  Ignác,  gr.  II.   191. 

Fesletich  Leo,  gr.  11.  419. 

Festetich  Pál  II.  262. 

Ficinus,  Marsilius  94. 

Filelfo  100. 

Filiczki  János   176. 

Firdúszi  lí.  786. 

Fischer,  J.  E.   131. 

Flarainio  96.  100. 

Flegler  Sándor  328 

Fodor  László  443. 

Fogarasi  János  II.   188.  500.   506.  803. 

Fogel  Márton  24.  II.  130. 

Foktő vi  János  341. 

Földi  János  II.  13.  88.  s  kv.  135.  186.  258.  780. 

FÖldváry  Ferenc  II.  396. 

Föidváry  Gábor  U.  291. 

FÖldváry  Sándor,  ezredes  II.  637. 

Fonté  Bartolomeo  106. 

Fontius  83. 


Forgách  Ferenc  184.   185.  251.  268.  302. 

Forgách  Julianna,  gr.  445. 

Forgách  Miklós,  gr.  II.  103. 

Forgács  Simon  423.  424.  426.  437.  466. 

Forgács  Zsigmond   177. 

Fortis  apát  182. 

Fortiinatus  227.  402. 

Foscarini  Lajos  95. 

Fracastoro  95.  100. 

Fraknói  Vilmos  93.  188. 

Francisco  228. 

Frangepán  414. 

Frankenbui^  Adolf  II.  633.  639. 

Fráter  György,  lásd  Martinuzzi. 

n.  Frigyes  II.  33. 

m.  Frigyes  96. 

V.  Frigyes,  őrgróf  302. 

Frisius  3. 

Froelich  Dávid  329. 

Froelich  Erasmus  505. 

Füssi  Pius  465. 

Fuxhoffer  62. 

Fyellator,  Stephanus  72. 

Gaál  György  U.  499. 

Gaal  József  H.  348.  423.  649. 

* 

Gábor  énekes  120. 

Gajzágó  Salamon  II.  774. 

Galambos  Mihály  U.  248. 

Gálszécsi  István  154.  207. 

Garay  János  lí.  297.  392.  s  kv.    554.  637 

Garai  Pál,  dömés  133. 

Garai  Simon  153. 

Garázda  Péter  95. 

Garibaldi  H.  620. 

Gáti  István  II.  85. 

Gatterer  II.  106. 

Gebhardt  Ferenc  II.  187. 

Gelcich  L.  G.  63. 

Gellért,  sz.  65.  115. 

Gellert  H.  85.  147. 

Genius  Izsák  301. 

Georch  Illés  II.  258. 

Georgius  Polycarpus,    (Kalocsai  György)  95. 

Georgius  de  regno  Sclavoniae  126. 

Gerber-Sylvester  41. 

Geréb  László  152. 

Gergei  vagy  Gyergyai  Albert  227. 

Gergely  deák  123. 

IX.  Gergely  pápa  280. 

XI.  Gergely  pápa  282. 

Sz.  Gergely  pápa  111.  116. 

Gersei  család  címere  142. 


:828 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


Gessner  Konrád  3.  H.  85.  148.  174. 

Gesta  Romanorum  225. 

(ieszten    Jóska,    Görgei    Arthur    őrhuszárja 

II.  636. 
Geszthi  László  124.   193. 
II.  Géza  66.  70. 
Gherardo  105. 
Giczey  Gábor  386. 
Giotto  79. 

Giovanni  dai  Libri  105. 
Gismunda  225. 
Gisquardus   225. 
•Gleim  n.  148. 

Glossáriumok  (XV.  száz.)  128. 
•Gőcze  István  388. 
Goethe  10.  II.   125.  712.  771.  784. 
■Gombos  Imre  II.  339. 
Gomezné,  Poisson  Magdolna  Angelica  476. 
<;önczi  339. 
Görcsöni  Ambrus  217. 
Görgei  Arthur  II.  613.  635.  646. 
-Görög  Demeter  II.  135.  214. 
•Gosárvári  Mátvás  216. 
Götz,  tábornok  330. 

Goudimel  Kolozs  299.  , 

X^racian  Boldizsár  478.  480. 
■Granelli,  Giovanni  494. 
•Grasse  Terézia,  br.  II.  28. 
Greguss  Ágost  222.  II.  356.  410.  506.  523. 

703.  810.  812. 
<ireguss  Gyula  II.  786. 
Greksa  Kázmér  371. 
<;rimm  Jakab  II.   144.  499.  504. 
Grinaeus  Simon  146. 
•Gruber  Károly  II.  412. 
■Guadagni  Ascanius  II.  74. 
•Guadagnis,  Marchio  Alexander  de  II.  74. 
Guarino,  Baptista  91. 
-Gutgesell  Dávid  156. 
Ouzmics  Izidor  II.  781. 
-Gvadám'i  János,  gr.  II.  74. 
•Gvadányi  József,    gr.   381.  II.  7.  8.  69.    74. 

s  kv. 
flvadányi  Sándor  II.  74. 
Gyarmathi  Miklós  174.  268. 
•Gyarmathi  Sámuel  24.  II.   129.   141.   790. 
Gyergyai  Albert,  lásd  Gergei 
Gyöngy  74. 
Gyöngyössi    István  343.  381.    s    kv.  II.   13. 

178.  184.  262. 
-Győri  Ilona  II.  767. 
<jy6n  Sándor  II.    183. 


Győri  Vilmos  U.  748.  749.  785. 

Gyula  65. 

n.  Gyula  pápa  82. 

Gyulafi  László  183.  242. 

Gyulafi  Lestár  183. 

Gyulafi  Zsuzsánra  397. 

Gyulai  Pál  XVI.  sz.  költő  176. 

Gyulai  Pál  224.  H.  125.  242.  260.  359.  37^ 

414.    501.    507.    570.    632.    637.    659 

689.  701.  s  kv.  720.  810. 
Gyurmán  Adolf  11.  633. 
Hádor  János  483. 
Hadik  András  H.  75. 
Hafiz  II.  782. 
Hagedom  II.  148. 
Hager  II.  133. 
Hajmási  László  222. 
Hajnal  257. 

Hajnóczy  József  II.  254. 
Halabori  Bertalan  113. 
Halász  Ignác  II.  809. 
Haller  János  404.  s  kv. 
Haller  László,  gr.  486. 
Haller  (HaUerkői)  Pál  405. 
Halotti  beszéd  75.  s  kv. 
Halvepapius  Pál  157. 
Hammer-Purgstall  József  II.   299. 
Harrach  Anna  197. 
Hartvik  püspök  115. 
Hatvani  István  H.  87. 
Ha  vádi  nő-  és  virágnév  74. 
Haykul  Antal,  bécsi  nyomdász  11.  164. 
Heckenast  Gusztáv  II.  451. 
Hegedűs  Lajos  H.  419.  773.  776. 
Hegedűs  Márton  196. 
Hegedűsné  n.  422. 
Heine  II.  712.  784. 

Heinrich  Gusztáv  30.  222.  241.  IL   125. 
Heister  tábornok  437. 
Heliodor  393. 
HeU  Miksa  461.  IL  132. 
Hellepront  főtiszt  443. 
Helmeczy    Mihály    n.    181.    235.    298.  312 

400.  604. 
Heltai  Gáspár  128.  148.  155.   162.  165.  l*»- 

194.  195.  203.  242.  2S5. 
Henkel  János  147. 
Henrik  angol  király  182. 
Hcnszlmann  Imre  H.  503.  810.  811. 
Heraklides  Jakab  175. 
Herder  U.  155.  174.  499. 
Hermann  Ottó  II.  132. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


82^ 


Hermolous  (More  György)  II.  250. 

Hertelendy  Károly  II.  672. 

Hervey  ü.  48. 

Hess  András  152. 

Hevenesi  Gábor  505. 

Heyden  Sebald  153.  154. 

Hoffhaiter  Rafael  156. 

Hofl&nann  Lipót  II.  256. 

Hofgreff  155.  203. 

Hogarth  U.  127. 

Hohenlohe  tábornok  379. 

Hollmann  II.  156. 

Hollósy  Kornélia  II.  422. 

Hölty  n.  160. 

Homer  II.  782, 

Honter  János  154.  157.  285. 

Horányi  Elek  4.  322.  H.  247.  260. 

Horeczki  Franciska,  br.  H.  75. 

Horváth  (Palóci)  Ádám  486.  H.   12.  69.  s  kv. 

175.  204.   244.  257.  258.  342.  371.  499. 
Horváth  Cyríll  H.  368. 
Horvát    Endre    H.   179.  184.  186.  244.  283. 

285.  297.  354.  380.  s  kv.    719. 
Horvát  István  240.  II.  159.  187.   197.   202. 

235.  267.  284.  296.  341.  407  790. 
Horvát  János  II.  213. 
Horváth  Jenő  II.  681. 
R.  Horváth  Jenő  376. 
Horváth  Lajos,  Tompa  barátja  II.  518. 
P.  Horváth  Lázár  H.  435.  633. 
Horváth  Mihály  II.  411.   793.  794.  s  kv. 
Houdetot  Zsófia  II.  125. 
Hriágjel  Márton  465. 
Huber  Alfonz  61. 
Hubiar  aga  213. 

Hugó  Károly  II.  419.  423.  593.  652. 
Hugó  Victor  n.  451.  590.  652.   712. 
Hunfalvi  Pál  25.  3Ó.  IL  405.  660.  781.  806. 
Hunyadi  Ferenc  224. 
Hunyadi  János  94. 
Hunyadi  László  opera  II.  627. 
Huszár  Gál  148.  156.  173.  203.  339. 
Huszti  András  II.  132. 
Huszti  Péter  224. 
Ibrahim,  bácsmegyei  bég  176. 
Iduna  n.  710. 
Igricek  72. 
Ilkey  Sándor  II.  417. 
Illei  János  465.  494.  s  kv.  II.   173. 
Illésházy  István  183. 
Illyefalvi  István  209. 
Illyés  István  342. 


Ilosvai  Mária  II.   17. 

Ilosvai  Selymes  Péter  218. 

Imre  király  62.  65.  115. 

Imre  János  II.    187. 

Imre  Sándor  242.  358.  II.   189.   414. 

m.  Ince  pápa  56. 

Ipolyi    Arnold    29.    222.    250.    278.  335.  IL 

504.  s  kv.  810.  811. 
Ippolito  Prudemonte  II.  783. 
Isidorus  141. 
Isokrates  II.  782. 
Szt.  István  40.  65.  101.   115. 
II.  István  70. 
V.  István  király  1 16. 
Istvánflfy  Miklós  185. 
Istvánffy  Pál  224.  225. 
Izabella  királyné  285. 
Jacobi  U.   148. 
Jacobinus  János  185. 
Jackson  63. 
Jakab  Elek  237. 
Jakab  István  U.  348.  628.  719. 
Jámbor  Pál  II.  403.  637.    774. 
James  II.  782. 
Jancsó  Pál  H.  276.  420. 
Jankovics  Miklós  II.  290.  499. 
Janóczi  András  428.  434. 
János,  főherceg.  II.  229. 
II.  János,  király  186. 

János  Zsigmond  fejedelem  166.  172.  238.  285.. 
Jánosi  Ferenc  II.  564. 
Jánosi  Gusztáv  II.  786. 
Janus  Pannonius  3.  82.    90.  s  kv.    174.   11.. 

262.  287. 
Játék  nőnév  74. 
Jelenik  András  389. 
Jenisch  U.   179. 
Jerney  János  57. 
Szt.  Jeromos  115.  11.  262. 
Joannes  despota  175. 
Joannes  secundus  Hagiensis  359. 
Jókai  Mór  U.  419.  423.  501.  633.  647.  659. 

731.  s  kv.  773. 
Jókainé  U.  422. 
Jordanes  138. 
Jósika   Miklós,    br.  U.  297.  418.  435.  s  kv. 

594.  633. 
Josquinus  Betuleius  302. 
Jovenianus  226. 
Jovius  Pál  182. 
I.  József  457. 
n.  József  U.  10.  63.  246.  II.  269. 


S30 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


József  nádor  II.  170. 

Juhász  Máté  235. 

II.  Július  pápa  32. 

Juranics  László  11.  213. 

Kabothy  István  428. 

Kádár  Kata  227. 

Kájoni  János  342.  ^ 

Kákonyi  Péter  208. 

Káldy  György  259.  278.  295.  308.  310.  s  kv. 

Káldy  Gyula  431.  442. 

Kálmán  király  53.  57.  101. 

Kálmány  Lajos  235.  H.  501. 

Kalmár  György  H.  51.  135. 

Kalocsai    Györg>'    (Georgius  Polycarpus)  95. 

Kálvin   147. 

Kántorné  Engelhart  Anna  II.  272.  275.  420. 

Kanyaró  Ferenc  371. 

Kapi  György  404. 

Kapitány  György  213. 

Kaprínai  István  461. 

Karádl  Pál  238. 

Kardos  Adorján  H.  141. 

Karaffa  AnUl  388. 

Kármán  András  II.  44. 

Kármán  Demeter  205. 

Kármán  József  II.   120.  s  kv.  258. 

Károli  Péter  166.  172. 

ffl.  Károly  455.  457. 

IV.  Károly  császár  282. 

XII.  Károly  svéd  király  467. 

Károlyi  Antal,  gr.  II.  7. 

Károlyi  Radics  Gáspár  157. 163.  164.  247.  362. 

Károlyi  György,   gr.  U.  209.  291.  293.  294. 

420. 
Károlyi  István,  gr.  U.  295. 
Károljri  Lajos,  gr.  II.  295. 
Károlyi  Sándor,  gr.  422.  423.  426.  453. 
Kassai  József  II.  135. 
Sz.  Katalin  (alexandriai)  118. 
Katalin-legenda  118.  131. 
Katona  István  494.  500.  506.  II.  262.  • 
Katona  István  (Geleji)  235.  260.  295.  s  kv. 

306.  s  kv.  340.  U.    130. 
Katona  József  II.  275.  329.  s  kv.  423.  719. 
Kátsor  Keresztély  496. 
Kazár  Emil  U.  749. 
Kazay  János  349. 
Kazinczy  András  11.  148. 
Kazinczy  Dénes  11.   146. 
Kazinczy  Ferenc   6.  10.  353.    II.  7.  69.   88. 

89.    103.    145.    s    kv.    258.    265.    267. 

296.  407.    709.  779. 


Kazinczy    Gábor    451.    452.    n.     234.    «24 

637.  649.  659.  721. 
Kazinczy  József  II.  146.  147. 
Kazinczy  Klára  II.  245. 
Kazinczy  Péter  11.  145. 
Kázmér,  lengyel  herceg  99. 
Kazy  Ferenc  505. 
Kecskeméthy  Aurél  It.  649. 
Kecskés  Éva  397. 
Keczer  Menyhért  432. 
Keglevich  János,  gr.  II.  295. 
rV.  Kelemen  pápa  59. 
Kelemen  László  II.  15.  271. 
Kemény  Dénes,  br.  n.  469. 
Kemény  János  320.  329.  389.  392.  396. 
Kemény  Zsigmond  3.  10.  222.  U.  457.  469. 

s  kV.  570.  621.  633.  646.  666.  709. 
Kempis  Tamás  165.  267.  U.  779. 
Kende  Gábor  432. 
Kerékgyártó  Árpád  H.  801. 
Kerekes  n.  95. 
Kerekes  Menyhért  397. 
Kcrényi  Frigyes  H.  126.  402.  517.   692. 
Keresztély  Ignác  II.  135. 
Keresztesi  József  II.  9. 
Keresztúry  József  11.  256. 
Keresztúri  Pál  289.  447. 
Kertbeny  Károly  H.  662. 
Kéry  János  326. 

Kézai  Simon   29.  30.  31.  34.  71.    137.  I4u 
Kinizsiné,  Magyar  Benigna  132. 
Király  (Péczeli)  Imre  341. 
Királymondák  66. 
Kis  (Szegedi)  István  147.  157. 
Kis  János   n.    8.    84.    157.    181.    185.   191. 

?5  kv.  204.  234.265.297.410.412  781 
Kis  Károly  120. 

Kis  (Tótfalusi)  Miklós  164.  259.   4CH. 
Kisdi  Benedek  257.  288. 
Kisfaludy  Károly  99.  221.  475.  H.    162.  207 

209.    276.    285.    296.    298.    319.  s  kv 

396.  407.  423.  772. 
Kisfaludy  Mihály  n.  212. 
Kisfaludy  Sándor  6.  IL   112.  124.   160.   184 

186.    187.    212.    s    kv.    244.  265.  2$4 

297.  354. 
Kiss  József  U.  720. 
Kis-Viczay  Péter  H.  499, 
Klapka  György  H.  641. 
Klauzál  Gábor  IL  681. 
Kldn  János  H.  262. 
Kleist  n.  213. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


831 


Klinger  II.  213. 

Klivényi  H.  361. 

Klopstock  II.  150.  786. 

Kobzosok  72. 

Kocsi  Csergő  Bálint  332. 

Kocsi  Patkó  János  H.  273. 

Koháry    István,    gr.    343.    345.    s  kv.    382. 

427.  434. 
Kölcsev  Ádám  ü.  209. 
Kölcsey  Ferenc  II.  170.  182.  201.  s  kv.  235. 

285.  296.  464.  502.  600. 
Kölcsey  Péter  U.  201. 
Köles  éri  Sámuel  260. 
Kolinovics  Gábor  508. 

Kollár  Ádám  Ferenc  461.  507.  U.  248.  262. 
Kollár  András  D.  29. 
Koller  Ferenc  76. 
Kolozsváry  Miklós  II.  292. 
Kolumbán  János  463. 
Komáromv  András  398. 
Komjáthy  Benedek  154.   158. 
Komlós  András  nyomdász   156. 
Komlósi  Ferenc  II.  773. 
Königsbergi  töredék  78. 
Kont  120. 
Kónyi  János  II.  85. 
Kónyi  Manó  II.  671. 
Könyvmásolók  (középkori-)  101. 
Könyvtárak  (középkori-)  101. 
Kopácsy  József  II,  295. 
Korenus,  ferencrendí  szerzetes  404. 
Kossuth   Lajos  II.  228.  285.  312.  454.  596. 

s  kv.  652. 
Kossuth  László  II,  601. 
Kőszeghy  Pál  428.  440. 
Kószeghy  Zsuzsanna  474. 
Köteles  Sámuel  U.  258. 
Kotzebue  II.  771. 

Kovachich  Márton  György   126.  508.11.  787. 
Kovács  József  11.   14.  379. 
Kovács  Lajos  II.  649. 
Kovács  Mihálv  II.  186. 
Kovács  Pál    U.    344.    348.    351.    499.    646. 

732. 
Kovacsóczi  Farkas  176. 
Ko vásznai  Sándor  381, 
Köváry  Béla  II.  501. 
Kőváry  László  II,   499. 
Kövér  Ujos  II.  419.  423.  773.  776. 
Kövy  Sándor  H.   187.  296. 
Krajner  Imre  55.  63. 
Kreskay  Imre  II.  780. 


Kresznerics  Ferenc  II.  135.  297.  486. 

Szt.  Krisztina  116, 

Kriza  János  133.  II.  356.  501.  706.  719. 

Krónikák  (középkori)  137, 

Kubinyi  Ferenc  követ.  II.  691. 

KüküUói  János  141. 

Kulcsár  György  166. 

Kulcsár    István    471,    483.  U.  85.  159.   181 

275,  284.  295.  499. 
Kunits  Ferenc  494. 
Kunoss  Endre  II.  403. 
Kunsági  II.  501. 
Kupeczky  János  425. 
Kúthy  Lajos  11.  430.  s  kv.  594. 
Kvassay  Ede  H.  774. 
Laborfalvi  Róza  II.  733. 
Laczka  II.  24. 

Laczkovics  János  II.  249.  252. 
I.  Lajos  91.  222. 
n.  Lajos  106. 
Lamartine  II.  712. 
Lamberg,  gr.  tábornok  II.  633. 
Landerer  Lajos  ü.  604. 
Láng  Ádám  II.  275. 
Láng  János  II.  271. 
Laskai  Gáspár  341. 
Laskai  János  241. 
Laskai  Csókás  Péter  177. 
Laskovics  István  386. 
Sz.  László  52.  53.  67.  101.   115. 
I\^  László  91. 

László  József,  szinész  II.  652. 
Lázár  István  404. 
Lázár  János,  gr.  465. 
LeisewiU  11.  213. 
Lemouton  Emilia  II.  783. 
Lemoyne  II.  712. 
Lendvay  Márton,  id.  11.  421. 
Lendvayné  II.  422. 
Lengyel  II.  95. 
Leo  bölcs  22. 
X.  Leo  82. 
Leövey  Klára  II.  17. 
Lépes  Bálint  257.  259. 
Lesczin.szky  Szaniszló  467. 
Lessing  II.  155.   164. 
Lethenyey  István  270. 
Lévay  József  H.  633.  637.  694.  721.  785. 
Lewes  II.  719.  784. 
Leys  Lénárd  278. 
Ligne,  herceg  II.  5. 
Limbay-Nemesovits  II.  500. 


832 


NEV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


í.  Lipót  107.  261.  288.  326. 

II.  Lipót  II.   11.  57. 

Lippai  Gyöi^y  254. 

Lippi  Filippino  83.  91. 

Listius  László  381.  397.  s  kv. 

Lisznyay  Kálmán  II.  637.  691. 

Lisznyai  Kovács  Pál  328. 

Lobkowitz-codex  104. 

Lobwasser  Ambrus  299. 

Lombardi  Péter  283. 

Longfellow  IL  712. 

Longinus  II.  781. 

Lömirot  II.  499. 

Lonovics  József  II.  600  684. 

Lónyay  Amia  389.  392. 

Lónyay  Gábor  II.  602. 

Lónyay  Menyhért  II.  301.  769. 

Lorántflfy    Zsuzsanna    190.    286.    291.   313. 

319.  II.  288. 
Lőrinczi  Lehr  Zsigmond  II.  785. 
Losonczy  István  II.   147. 
Lósy  Imre  egri  püspök  256. 
Lovassy  László  11.  402. 
Lovász  Imre  II.   184. 
Lucanus  II.  786. 
Lucretíus  Carus  IL  782. 
Lukács  Móric  IL  455.  710.  719.  781. 
Lukács,  nyomdász  II.  649. 
Lustkandl  II.  684.   686. 
Luther  146. 
Mabillon  501. 
Macrinus  34. 
Madách  Imre  3.  332.  II.  331.  455.  710.  719. 

752.  s  kv. 
Madách  Krisztina  334. 
Madarász  László  11.  647. 
Maet  (Aletta  van  der)  314. 
Mágócsy  Sándor  166.  194. 
Magóczi  Ferenc  főkapitány  268. 
Magyar  Péter  153. 

Magyarí  István  165.  174.  258.  265.  362. 
Magyelona  402. 
Mahn  52. 

Majláth  Antal  gr.  II.  684. 
Majláth  György,  gr.  II.  297. 
Majláth  György  országbíró  II.  684. 
Majláth  János,  gr.  211.  IL  238.  499. 
Majláth  Miklós  262. 
Malvina  IL  245. 
Mánkóczi  István  245. 
Manlius  János,  nyomdász  157. 
Mansfeld  330. 


Manskovit  Bálint  157. 

Mányoki  Ádám  425. 

Marcellus,  Jacobus  .Antonius  97. 

Marczibáni  István  IL  15.   181.  284.  290. 

Szt.  Margit  116. 

Margit  legenda  116. 

Mária  siralmak  114. 

Mária  Terézia  455.  11.  3. 

Máriássy  István  IL  291. 

Mariotto,  Albertinelli  88. 

Márk  mester  29.  30.  31.  94.  141. 

Markovich  Miklósné,  gr.  124. 

Marmontel  II.  38.  148.   165. 

Marót  Kelemen  299. 

Maróthy  György  458. 

Martell  Károly  79. 

Martini  U.  246. 

Martinovics  Ignác  IL  252.  254.  s  kv. 

Martinuzzi  155.  214.  502. 

Martius,  Galeotti  83.  96.  106. 

Márton  Ferenc,  irói  neve  =  Abonyi    Lvo^. 

Márton  István  II.   173.  258.  749. 

Márton  József  II.  135.  749. 

Szt.  Márton  115. 

Martonfalvy  Imre  182. 

Masolino  81.  ^ 

Massa  Simon  184. 

Mathisson  111.  IL  232. 

Matkó  Ist\'án  259. 

Mátray  Gábor  213.  U,  417.  500. 

Mátyás  király  3.  83.  284. 

II.  Mátyás  324. 

Mátyás  Flórián  H.  803. 

Matyasovszky  László,  nyitrai  püspök  257. 

Maurikiosz  22. 

Ma.xentius  császár  118. 

Medgyesi  Pál  260. 

Medici  Cosmus  82. 

Medici  Lőrinc  83.  95. 

Medici  Péter  105. 

Mediczky  László  425. 

Medina  Mária  n.  215. 

Mednyánszky  Alajos,  br.  IL  499. 

Megyeri  Károly  II.  421. 

Méhes  Sámuel  II  604. 

Melanchton  285. 

Melissus  299. 

Melius  (Ihász  Péter)  3.  156.  162.    165.    167. 

170.  172.  238.  285. 
Melotai  Nyilas  István  259. 
Menander  Pistolocius  258. 
Mentovich  Ferenc  II.  564.  637.  724. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


833 


Merényi  László  II.  501. 

Mészáros  Lázár,  hadügyminiszter  II.  641.  648. 

Mesziényi  Teréz,  Kossuth  Lajos  neje  11.  604. 

Metastasio  II.  150.  156. 

Metternich  herceg  107.  H.  282.  611. 

Mező  Dániel,  nemzetőr  II.  643. 

Michel  Angelo  105. 

Migazzy,  bécsi  érsek  460. 

Mikes  István,  gr.  11.  37. 

Mikes    Kelemen    242.    426.    427.    445.  468. 

s  kV.  II.  359.  779. 
V.  Miklós  pápa  98. 
Miklósfi  János  U.   141. 
Mikó  (hídvégi)  Ferenc  329. 
Mikou  (kaáli)  72. 
Miksa  király  166. 
Milton  IL  53.   106.    786. 
Mindszenti  páter  326. 
Mindszenti  Gábor  182. 
Mindszenti  Mihály  425. 
Miszlai  András  428.  437. 
Moliére  IL  12.  156.  164. 
Molnár  (Szenei)    Albert    164.  198.  259.  261. 

295.  s  kv.  n.  51.   129.  486.  779. 
Molnár  Borbála  465.  H.  84.  245. 
Molnár  Ferenc  IL  499. 
Molnár  György  II.  423. 
Molnár  István  IL  51. 
Molnár  János  IL   133.  256. 
Monoszlói  András  174. 
Monoszlói  Gábor  157. 
Montagnanes  284. 
Montecuccoli  378. 
Montesquieu  11.  20. 
Moor  Anna  II.  271.  272. 
Moore  Tamás  11.  711.  785. 
More  György  11.  250. 
Móric  őrgróf  301. 
Muglen  Henrik  137. 
Müller  de  Königsberg,  János  91. 
Munkácsy  Bernát  IL  130.  809. 
Munkácsy  Flóra  11.  422. 
Munkácsy  János  IL  399. 
Muraközi  Márton  388. 
Murányi  Zsigmond  IL  275. 
Musnai  György  21. 
Nadányi  János  326. 
Nádasdi  Ferenc  326. 

Nádasdi  Tamás  148.   154.   157.  211.  418. 
Nádaskai  András  IL  250. 
Nagy  András  382. 
Nagy  Szabó  Ferenc  330. 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  II.  kőt* 


Nagy  (Vali)  Ferenc  11.  86. 

Nagy  Géza  21. 

Nagy  Ignác  IL    400.    422.    423.    594.    650 

651.  659.  661. 
Nagy  Imre  IL  403.   552. 
Nagy  (Szerencsi)  István  IL  248. 
Nagy  Iván  332. 
Nagy    (felsübükki)    Lajos  465.  II.  289.  292. 

597.  s  kv. 
Nagy  (Perecsényi)  László  H.  86. 
Nagy  Pál  H.   11. 
Nagy  Sámuel  U.  28.  253. 
Nagy  Sándor  389. 
Nagy  bánkai  Mátyás  217. 
Nagyszebeni  Tamás  153. 
Nagyváti  János  11.  254. 
Naláczy  József  II.  11.  38. 
Naldius,  Naldus  94.  106.  109. 
m.  Napóleon  IL  620. 
Náray  György  342. 
Néb  Mária  IL  276. 
Németi  György  119. 
Niccolo  de  Niccoli  90. 
Nicolaus  de  Ausmo  108. 
Nicolaus  Kobzos  72. 
Nicolaus  de  Mirabilibus  95. 
Nisard  U.  719. 
Nogarola  Isota  92.  95. 
Nogarolli  gróf,  kassai  várkapitány  197. 
Nováky  Ferenc,  kapitány  II.  76. 
Nunkovics  György  II.  135. 
Nyáry  Pál  H.  417.  614.  649.  682. 
Nyilas  névtelenje  194. 
Nyíri  Józsa  H.  648. 
Nyirkállai  Tamás  126.  128. 
Nyulas  Ferenc  IL  173.  186. 
Obernyik  Károly  II.  418.  423.  594.651.773. 
Obsopoeus  Vince  393. 
Ocskai  László  423.  441. 
Öffher  (grünthali)  Marianna  IL  124. 
Oláh  Miklós  3.  149.  157.  173.  184.  285.  507. 
Opitz  Márton  290. 

IV.  Orbán  pápa  59. 

V.  Orbán  pápa  91.  282. 
Orbán  Balázs  II.  501. 
Orczy  József  38. 

Orczy  Lőrinc,  br.  462.  ü.  7.  41.  s  kv.    102. 

149. 
Orczy  Zsuzsanna  483. 
Orosius  140. 

Orosz  József  IL  309.  602. 
Ossian  106.  11.  782. 

53 


834 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


Ostermayer,  Hieron3'mus   184. 

Otrokocsi  Fóris  Ferenc  II.   131.  504. 

ni.  Ottó,  római  császár  41. 

Ovidius  374.  394. 

Ozorai  Imre  147.   169. 

Ozorai  Pipo  81. 

Pajor  Gáspár  II.  124. 

Pákh  Albert  II.  709. 

n.  Pál  pápa  99. 

Palástos  István  331. 

Pálffy  Albert  II.  633.  648.  741.  742. 

Pálfy  Ferenc,  gr.  II.  599. 

Pálffy  István  324. 

Pálffy  Kata  256. 

Pallisot  n.   12. 

Pállya  István  496.  497. 

Pálma  461. 

Palocsay  György  427.  444.  445. 

Pálóczi  Antal  208.  230. 

Palóczy  László  II.  600.  681. 

Palóczi  Zsigmond  95. 

Pály  Elek  II.  276. 

Pánczél  Pál  II.   181. 

Paniti  János  196. 

Pannóniai   András  94. 

Panormita,  Beccadelli  99. 

Pantophelius  (Horányi  Elek)  II.  247. 

Pap  Endre  II.  403. 

Pap  Gyula  II.  501. 

Pápay  Gáspár  426. 

Pápay  János  424. 

Pápay  Sámuel  6.  11.  264.  s  kv.  341.  412. 

Páriz    Pápai    Ferenc  260.  290.  457.  II.  130. 

Parlagi  Krisztina  125. 

Pamy  II.  216. 

Pászthory  Sándor  II.  38.  151. 

Patai  István  194. 

Patatics  György  194. 

Patkó  (Kocsi)  János  II.  273. 

Paulay  Ede  II.  774.  778. 

Paziazzi  II.  311. 

Pázmány  Miklós  263. 

Pázmány  Péter  75.  106.  165.  174.  250.  252. 

253.  s  kv.  263.  s  kv.,   302.    341     503. 

II.  262.  288.  488.  597.  779. 
Péchy  Domokos  497. 
Pécsi  Lukács  165. 

Pécsi  Simon  340.  • 

Pécsváradi  Péter  258.  273. 
Péczeli    József  IL    5.  7.  11.  47.  s  kv.   175. 

258.  269.  552.  780. 
Peire  de  la  Caravana  51. 


Peire  Vidal  52. 

Pekry  Lőrinc  423. 

Pekry  Lőrincné,   gr.  lásd    Petróczy  Kata  br. 

alatt. 
Pelei  János,  gönci  tanitó  164.  295. 
Pellegrino  di  Terma  mester  81. 
PelliceroUi  Vitus  355. 
Percy  II.  499. 
Perczel  Béla  II.  360. 
Perczel  Etelka  II.  362. 
Perczel  Móric  II.  360. 
Perczel  Sándor  II.  360. 
Perényi  Gábomé  154. 
Perényi  Péter  208.  211. 
Perényi  Zsigmond,  br.  II.   291. 
Pereszlénvi  Pál  H.  130. 
Perlaki  Judit  H.  232. 
Perrault,  Ch.  H.  499. 
Pesti  Gábor  126.  154.   158.  241.  242. 
Pesti  György  194. 
Péter  cár  467. 
Pethe  Ferenc  II.   186. 
Petki  Dávid  473. 
Petkó  Zsigmond  428.  429. 
Petőfi    Sándor   3.    10.    H.    372.   523.  s  kx 

626.  639.  782. 
Petrarca  90.  224. 

Petróczy  Kata  Szidónia,  br.  343.  347.  427. 
Petrus  Pictaviensis  63. 
Petthő  Gergely  327.  H.  407. 
Petz  Gedeon  30.  n.  24. 
Pico  della  Mirandola  95. 
Pintér  Sándor  U.  489. 
Piscator  290. 
Planudes  241. 
Platthy  Mihály  II.  291. 
Plautus  497. 

Podmaniczky  Júlia  11.  439. 
Podokatheros  Fülöp  92. 
Poe  Edgár  II.  785. 
Pogány  (Csebi)  Ádám  II.  253 
Poggio  90.  92. 
PóU  István  226. 
Poliziano  95  100. 
Pomponius  Laetus  83. 
Poncianus  245. 
Pongrácz  Eszter,  br.  II.  74. 
Poocs  (Csenkeszfai)  András  11.  86. 
Popé  II.  26.  118.  781. 
Pósaházi  János  235.  259.  261. 
Posgay  György  214. 
Pray  György  75.  461.  505.  ü.  132    787. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


835 


Pray-codex  75. 

Prénvi  Miklós  95.  i 

Priorato  G.  354.  I 

Prónay  László,  br.  II.  8.  j 

Prudentius  194.  I 

Pruzsinszky  József  11.  447.  , 

Puchaim  330.  *  | 

Pulszky     Ferenc     II.     447.    499.    504.  617.   i 

810.  811. 
Puskin  II.  745.  786. 
Pyber  Benedek  53. 
Pyrker  Ferenc  ü.  164. 
Pyrker  László  II.  398. 
Pythagoras  II.   781. 
Quintilian  II.  781. 
Rabanus  Maurus  111. 
Rabutin  450. 
Racine  II.  12. 
Rácz  Sámuel  IL  173. 
Radákovics  József,  lásd  Vas  Gereben. 
Ráday  Eszter  II.  44. 
Ráday  Gedeon    404.    462.    II.  51.  96.  s  kv. 

149.   175.  262.  288.  417. 
Ráday    Pál    424.    426.    466.    s  kv.  H.  7.  8. 

44.   122.   154. 
Radics  (Károli)  Gáspár  164. 
Radloff  21. 

Radvánszky  János  349.  II.  40. 
Rafael  105. 

Ragályi  Tamás  II.  599. 
Raguzai  Félix  105.  106. 
Rájnis  József  H.   7.   8.  12.   50.  52.  55.  240. 

499.  780. 
n.  Rákóczi  Ferenc  290.  408.   413.  418.  s  kv. 

452.  II.  597. 
L  Rákóczi  György  106.  291.  321.  325.  327. 

330.  386.  413. 
II.  Rákóczi  György  319.  327.  392. 
Rákóczi  József  470. 
Rákóczi  Lajos   176. 
Rákóczi-nóta  443. 

Rákosi  Jenőn.  423.  774.  776.  777.  785. 
Ramus  Péter  285. 
Ráskai  Gáspár  228. 
Ráskai  Lea  133. 
Rát  Mátyás  U.  54.   135.   173. 
Ratdolt  Erhard   153. 
Ráth  György  II.  662. 
Ráth  Mór  IL  662. 
Ráth  Pál  IL  271. 
Rautenstrauch  II.  248. 
Raymundus  bibornok  133. 


Raynouard  51.  52. 

Regiomontanus  83.  91.  106. 

Regius  141.  315. 

Reguly  Antal  H.  405.  465.  807. 

Regus  72. 

Rehákné,  Moor  Anna  II.  271. 

Reinmann  Jakab  Frigyes  3. 

Reinmar  61. 

Remus  302. 

Retzer  cenzor  IL  177.  184. 

Reuchlin  236. 

Révai  Miklós  76.  H.  12.  42.  50.  54.  129.  s  kv. 

175.    184. '267.  288.    802. 
Révai  Péter  324. 
Révész  Imre  162. 
Rhédei  Mihályné,  gr.  II.  273. 
Richardson  II.   126. 
Richvaldszky  kanonok  507. 
Riedl  Frigyes  30. 
Riedl  Szende  H.  769. 
Riesbeck  H  4. 
Rimái  György  deák  334. 
Rimái  János  203.  333.  s  kv. 
Riskó  Ignác  II.  403. 

Ritschan  tábornok  437.  « 

Rittershusius  302. 
Róbert  Károly  79.  222. 
Rochefoucauld  II.   164. 
Rolewinck  Vemer   179. 
Rómer  Flóris  440.  II.  810.  811. 
Rosthy  táblabíró  IL  417. 
Rotarides  Mihály  5. 
Rousseau  H.  20.  125. 
Rozgonyi  Erzsi  148. 
Rozgonyi  János  99. 

Rozsnyai    Dávid   242.   329.  401.  408.  s  kv. 
Rudbeck  Olaf  IL  130. 
Rudolf  király  285. 
Ruszék  József  H.  184.  244. 
Rusztán  császár  226. 
Sagundineus,  Joannes  99. 
Sajnovics  János  24.  75.  461.  H.  129. 

132.  s  kv.   790. 
Sajó  —  Jókai  Mór  álneve. 
Salamon  69. 
Salamon    Ferenc    II.    556.    570.    689.     720. 

801.  810. 
Salamon  és  Markalf  243. 
Salánki  György  217. 
Salvatore  Vigano  IL  215. 
Samarjay  Károly  IL  652. 
Sámbár  Mátyás  257.  259.  292. 


53' 


836 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


Sámboki  János  56.  98.  157.  184.  185. 

VI.  Sándor  pápa  82. 

Sándor   István    483.  U.  135.  175.  214.  258. 

262. 
Sándorfi  Anna  II.  212. 
Sanocensis,  Georgius  92. 
Sárosy    Gyula   II.  401.  403.  625.  633.  637. 

692. 
Sártori  Bemát  11.  172. 
Sartorius  János  466. 
Sárvári  Pál  II.  258. 
Schaeseus  Keresztély  177. 
Schedius  Lajos  II.  123. 
Schiller  II.  712.  771.  784. 
Schnellius  315. 
Schodelné  II.  422. 

Scholl  Miklós,  katonai  karmester  444. 
Schott  Albert  II.  503. 
Schuchardt  Hugó  355. 
Scolarí  Fülöp,  temesi  gróf  81. 
Scott  n.  712. 
Seribe  n.  652. 
Scribonius  315. 
Scultetus  Ábrahám  302. 
Sebestyén  Gyula  52. 
Sebesi  Jób  II.  501. 
Sedulius  111. 
Sehy  Ferenc  II.  271. 
Seivert  János  II.  262. 
Selnecker  241. 
Semsey  Andor  H.  302. 
Senkviczy  kanonok  357. 
Seraphin  érsek  54. 
Sevillai  Izidor  50. 
Shakspeare  II.  771.  783. 
Siderius  János  341. 
Siegler  Mihály  184. 
Sienai  Péter  81. 
Siklósi  Mihály  194. 
Simái  Kristóf  496.  n.  135.  270. 
Simigianus  Ambrus  185. 
Simler  3. 

Simon  hegedes  73. 
Simontsits  János  II.  419. 
Simonyi  Zsigmond  11.  803.  809. 
Sina  Simon,  br.  II.  301. 
Sindibád  246. 
Singrenius  János  154.  157. 
Skublics  Imre  II.  214. 
Skzetuski  Rafael  nyomdász  156. 
Sommer  János  175. 
Somogyi  Ambrus  176.  185. 


Somogyi  Gedeon  II.  182. 

Somssich  Pál  II.  665. 

Sonnenfels  II.  246. 

Soós  (Etédi)  Márton  66.  85. 

Sophokles  II.  781. 

Sövényházi  Márta  133. 

Spaletini  Györg}'  402. 

Spangár  András  327.  II.  412. 

Spetykó  Gáspár  II.  695. 

Stáhly  Ignác  D.  425. 

Stahremberg  Miksa  442. 

Stancar  171. 

Stankovics  257. 

Stein  Simon   176. 

SteinhÖwer  242. 

Stephanus  Fyellator  72. 

Stettner  (Zádor)  György  H.  365. 

Stiemhielm  Györgj-  II.  130. 

Stöckel  Lénárt  147.  252.  285. 

Stollberg  IT.  150. 

Strahlenberg  F.  J.  H.  131. 

Straparola  11.  499. 

Strozzi  tábornok  379. 

Sturm  285. 

Sükey  Károly  II.  637. 

Swieten  (van),  Gellért  460.  II.  33.    152. 

n.  Svlvester  41.  43. 

Sylvester  János  8.  155.  159.  162.   1&2.  285. 

II.  50.  129.  140.  495. 
Szabács  viadala  121.  131. 
Szabadkai  Mihály  123.  193. 
Szabó  (Barczaíaln)  Dáx-id  11.  173.  1  7ö.  182. 
Szabó  (Baróti)  Dávid  II.  8.  12.  50.   5ő.  1C»3. 

135.  151.  173.  359.  407.  499. 
Szabó  István  lí.  782. 
Szabó  Károly  21.  II.  263.  564.  800. 
Szabó  (szentjóbi)  László  11.  14.  96.  106.  272. 
Szacsvay  Sándor  H.  7.   173.  249. 
Szalárdi  János  326. 
Szalay   László    56.    60.    483.    U.  449.   453. 

455.  464.  646.  781.  793.  796.  s  kv. 
Szálka  János  235. 
Szalontai  György  418.  434.  436. 
Szamosközi  István  176.  183. 
Szanoki  György  92. 
Szántó  István  250.  263. 
Szapolyai  János  190. 
Szár  László  66. 

Szarvas  Gábor  II.  189.  803.  805.  809. 
Szász  Károly,  id.  II.  459.  469. 
Szász   Károly   II.    291.  423.  564.  634.  648. 

659.  694.  710.  s  kv.  774.  780.  784.  810. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


837 


Szathmári  Király  Ádám  426. 

Szathmáry  Károly  450. 

P.  Szathmáry  Károly  II.  147. 

Szathmáryné  II.  422. 

Széchenyi  Ferenc,  gr.  II.  15.  135.  262.  284. 

290.  293.    791. 

•Széchenyi  István,   gr.  II.  15.    162.   185.  277. 

291.  293.  303.  s  kv.  454.  464.  605.  607. 
791. 

Széchenyi   Istvánné,    Seilern    Crescentia,  gr. 

n.  309. 
Széchenyi  Pál,  gr.  IL  295. 
Széchy  Dénes,  esztergomi  érsek  92. 
Széchy  Erzsébet  353. 
Széchy  Károly  H.    104. 
Széchy  Mária  382. 
Szegedy  Ferenc  II.  291. 
Szegedi  Veres  Gáspár  25. 
Szegedi  Gergely  156.  169.  194. 
Szegedi  István  194. 
Szegedi  Kis  István  1.  Kis  alatt. 
Szegedi  Lőrinc  194.  241.  341. 
Szegedi  Róza  II.  215. 
Szegedi  Székely  József  11.   124. 
Szegedi  Székely  Mózes  185. 
Szeitz  Leó  II.  250. 
Székács  József  n.  404.  647.    782. 
Székely  (Bencédi)  István   162. 
Székely  István  154.  165.  179. 
Székely  József  U.  694.  696. 
Székely  (Aranyosrákosi)  Sándor  11.  361. 
Szekér  Joachim  II.  259. 
Székudvari  János  428.  441. 
Szél  Farkas  229. 

Szelepcsényi  György  253.  261.   385. 
Szelestey  László  II.  693. 
Szemere  Bertalan  IL  431.  626.  638.  648. 
Szemere  Ferenc  11.  253. 
Szemere  Klára  II.  10. 
Szemere  Miklós  II.  398.  403.  634. 
Szemere  Pál    IL    181.    182.   191.  197.  s  kv. 

235.  299.  341.  366.  411.502.557.719. 
Szencsey  György  428.  II.  499. 
Szenczy  Imre  IL  781. 
Szendrei  névtelen  223. 
Szendrei  Júlia  II.   527. 

Szentgyörgyi  József   II.    87.    182.   185.  204. 
Szentimrey  Sámuel  382. 
Szentiványí  Márton  250. 
Szentkirályi  Móric  II.  417.  612. 
Szentmarjay  11.  156. 
Szentpétery  Zsigmond  H.  276.  416.  421. 


Szenvey  József  H.  650.  781. 

Szeöke  Ambrus  428. 

Szép  János  II.  258. 

Szepessy  Pál  431.  432. 

Szepetneki  János  194. 

Szerdahelyi  József  II.  276.  421. 

Szerdahelyi  Kálmán  II.  422. 

Szerémi  György  184. 

Szerencse  (Tardoskeddi)  Benedek  II.  487. 

Szeremlei  II.  459. 

Szigeti  József  II.  419.  422.  423.    651.    773. 

774. 
SzigUgeti    Ede   221.  IL  400.  417.  422.  578. 

s  kv.  595.  651.   709.  772. 
Szikszai  Fabrícius  Vazul   126. 
Szilády  Áron  119.  121.  128.  203.  222.  IL  414. 

786. 
Szilágyi  Erzsébet  94. 
Szilágyi  Ferenc  IL  658. 
Szilágyi  István  II.  51.  551. 
Szilágyi  Mihály  (1458.)  n.  596. 
Szilágyi  Pál  IL  276.  421. 
Szüágyi  Sámuel  U.  87,   147.    175. 
SzUágyi  Sándor  175.  321.  408.  IL  564.702. 

773. 
Szilágyi  és  Hajmási  222.  II.  484. 
Szinán  basa  176.  185. 
Szinnyei  József,  dr.  5.  II.  804.  809. 
Sziráki  Balázs  194. 
Szirmay  András  424. 
Szirmay  Antal  11.  252.  256.  489. 
Szkárosi.  194.  243. 
Szlemenics  Pál  11.  187. 
Szluha  Ferenc  itélóme-tir  455. 
Szoboszlai  Pap  István  II.   291. 
Szomor  Máté  II.  271. 
Szondi  György  214. 
Szontágb  Gusztáv  H.  440. 
Szontágh  Pál  IL  455.    752.  769. 
Szőnyi  Benjámin  466. 
Sztárai  Mihály  147.  169.  194.  207.  236. 
Szuppán  Zsigmond  ü.  412. 
Szvorényi  József  II.  503. 
Szyl  Miklós  270. 
Tacitus  IL  781. 
Takács  Gáspár  II.   292. 
Takács  József  IL   184.  214.  265. 
Takáts  Sándor  U.  49. 
Takács  Teréz  II.  245. 
Tamás  ferencrendi  szerzetes   129. 
Táncsics  Mihály  II.  647.  650. 
Táncz  Menyhért  493. 


838 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


Tar  Benedek  195. 

Tar  Lőrinc  mondája   121. 

Tardoskeddi  Szerencse  Benedek  U.  487. 

Tarkányi  Béla  II.  404.    786. 

Tasso  10.  369.  371.    784.  786. 

Tassoni  ü.  118. 

Tegnér  Ézsaiás  II.  785. 

Telegdi   Miklós    157.    165.    166.    168.    171. 

173.  250.  n.  494. 
Teleki  Ádám,  gr.  457. 
Teleki  Ferenc,  gr.  353. 
Teleki    József,    gr.   II.    7.    11.  44.   181.  296. 

297.  298.  661.   791.  801. 
Teleki  László,  gr.  467.  II.  15.  44.   181.  288. 

290.  355.  592.  620.  684. 
Teleki  Mihály  322. 324. 404. 41 1 .  448. 450.  463. 
Teleki  Sámuel,  gr.  96.  II.  262.  290. 
Telepy  György  II.  421. 
Temesvári  István  217. 
Temesvári  János  217. 
Temesvári  Pelbárt  115.   131. 
Tennyson  II.  712.  784. 
Teslér  László  II.  361. 
Tesseni  Vencel  403. 
Terstyánszky  Dániel  460. 
Thackcray  II.  784. 

Thaly  Kálmán  332.  427.  471.  II.  500. 
Theiner  60. 
Thénai  Lukács  341. 
Theophanes,  császárné  43. 
Them  Károly  II.  350. 
ThewTewk  (P.)  Emil  U.  189. 
Thewrewk  (P.)  József  II.  293.  309. 
Thierry  Amadé  29. 
Thietmar  41. 

Thököly  Imre  290.  332.  386.  391.  416.  s  kv. 
Tholnai  Mihály  prédikátor  416.  417. 
Thoroczkai  Zsigmondné,  gr.  II.  44. 
Thuanus  183. 
Thugut  II.  282. 
Thúri  György  176. 
Thuróczi  31.  89.  137.   151. 
Thurzó  Mária  343. 
Timon  Sámuel  461.  504. 
Timót,  zalai  fóesperes  59. 
Tinódi  Sebestyén  119.  155.  209.  s  kv.   230. 
Tisza  Domokos  II.  563.  ^ 

Tokaji  Ferenc  418.  434.  436. 
Tokodi  János  II.  196. 
Toldi    Ferenc  6.  29.  222.  240.  246.  472.  ü. 

60.    124.    163.    204.    399.    405.    s   kv. 

570.  596.    703.  709.  719.  780. 


Toldi  György  219. 

Toldi  István  11.  465.  774. 

Toldi  Miklós  217.  s  kv. 

Toldi  monda  217. 

Tolnai  Lajos  U.  748. 

Tolnai  János  309. 

Tomka-Szászky  503. 

Tomori  Anasztáz  11.  564.  783. 

Tompa  György  II.  508. 

Tompa  Mihály  216.  IL  356.  508.  skv.ÖSa 

721. 
Tompa  Mihályné,  Zsoldos  Emilia  II.  515. 
Torma  Károly  II.  702. 
Török  (Enyingi)  Bálint  125.   166. 
Török  (Enyingi)  Imre  125.  166. 
Török  János  214. 
Török  Károly  IL  501. 
Török  Lajos,  gr.  II.  151.  155. 
Török  Mihály,  n3'omdász  156. 
Török  Zsófia,  gr.  H.   157. 
Tóth  Ede  ü.  774. 
Tóth  Endre  II.  696. 

Tóth  Ferenc,  br.  francia    tűzérhadnag}*  471. 
Tóth  Ferenc  249.  U.  262. 
Tóth  József  n.  422. 

Tóth  Kálmán  II.  411.  423.  697.  774.  777, 
Tóth  (ungvámémeti)  László  178. 
Tótfalusi  Kiss  Miklós  I.  Kiss  alatt 
Trapezuntios   92. 

Trcfort  Ágoston  IL  453.  455.  633.  646. 
Tremellius  164. 
Trenk  Frigyes,  br.  H.  252. 
Tribrachus  92. 
Tröster  322. 
Trotzendorf  285. 
Tuba  Mihály  194. 
Tubero  324. 
Turóczi  László  504. 
Udvarhelyi  Miklós  IL  276.  420. 
Ugo  Foscolo  IL  782. 
ügoletti  Tadeo  83.  91.  105.   106. 
Ugolin,  esztergomi  érsek  U.  212. 
Újfalvi  Imre  337. 
Újfalvi  Krisztina  IL  245. 
Ujházy  Uszló  II.  631. 
Ujváry  Tamás  428.  437. 
L  Ulászló  103. 
n.  Ulászló  106.  142. 
Uncius  Lénárt  177. 
Ungnád-Losonczy  Anna  Mária  197. 
Unwerth,  gr.  II.  271. 
Urházy  György  11.  702. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


839 


Ürményi  József  460. 

Uza  Sándor  387. 

Uzdi  Gyula  —  Vajda  Péter  álneve. 

Vachott  György  ü.  402. 

Vachot  Imre  II.  400.  4l7.  423.  595.  773. 

Vachott  Sándor  ü.  401.  563.  635. 

Vachott  Sándomé  II.  402.  447. 

Váczy  Menyhért  340. 

Vadnai  Károly  II.  747. 

Vajda  Amália  H.  228. 

Vajda  János  II.  634.  637.  725.  774. 

Vajda  Julianna  ü.   109. 

Vajda  Péter  H.  187.  424.  s  kv.  506.  726. 

Valeriano  Piero  99. 

Valerius  Flaccus  II.  782. 

Valkai  András  196.  216. 

Vályi  András  II.  258. 

Vámbéry  Ármin  28.  371.  n.  807. 

Vanier  U.   53. 

Váradi  Antal  II.  774. 

Várady  Mihály  II.  271. 

Várdai  Pál  82. 

Varjas  H.  87. 

Varsányi  Ferenc  II.  271. 

Vásárhelyi  András  114.   134.   193. 

Vásárhelyi  Gergely  165. 

Vasari  83. 

Vas  Gereben  U.  633.  647.  741. 

Vasvári  Pál  U.  637. 

Vay  Ábrahám  II    291.  294.  297. 

Vay  József  alispán  U.  151. 

Vay  Miklós  ü.  38. 

Vay  Miklós,  br.  U.  379. 

Vecsei  János  466. 

Vécsey  Miklós,  br.  H.  209. 

Vedel,  dán  író  U.  499. 

Veér  Farkas  II.  661. 

Végkecskeméthi  Mihály  194. 

Veinstein  Teréz  11.  215. 

Velius  Ursinus   507. 

Velly  500. 

Veltzl  Mária  Paulina  483. 

Venantius  Fortunatus  111. 

Veneri  H.  24. 

Verancsics  Antal.  181  s  kv.  252. 

Verbőczi  Imre  211. 

Verbőczi  István  63.  187.  s  kv.  458.  H.  596. 

Veres  (Dálroki)  Gerzson  428.  445. 

Veresmarty  Mihály  250.  278. 

Verestói  György  465. 

Vergerio,  Paolo  92. 

Verinus^  Ugolinus  94. 


Verocchio  83. 

Vers^hy   Ferenc    246.    U.    14.    54.    96.  98. 

s  kv.  129.  141.  142.  175.  270.  272.  506. 

802. 
Vértesi  Arnold  U.  748. 
Vespasiano  95. 
Vetésy  László  424. 
Victor  Emánuel  H.  620. 
Vid  mester  70.   101. 
Vida  100. 
Vida  Györg>'  463. 
Vida  Károly  II.  650. 
Vida  László  n.  198.  274.  284. 
Vidor  Emil,  lásd  Kerényi  Frigyes. 
Vidos  József  alispán  H.  693. 
Vidovich  Ágoston  H.  184. 
Vieri,  (Ugolino  de)  94. 
Vietor  Jeromos  153. 
Vikár  Béla  17. 
Villars  de  Honnecourt  63. 
Vinci,  Leonardo  da  83.   105. 
Vincze  Gábor  235. 
Vinczy  Gyöi^y  428. 
Vingárti  László  95. 
Virág   Benedek    H.   12.  56.  s  kv.  162.    240. 

261.  265.  283.  407.  506.  788. 
Virágénekek  125. 
Visconti,  Philippo  Mária  97. 
Visino  88. 
Vitéz  Borbara  96. 
Vitéz  Imre  II.  154. 
Vitéz  János  82.  91.  93.  95.   102.   106.  283. 

IL  287. 
Vitkovics  Mihály  U.  56.  181.  197.  235.  296. 

341.  407. 
Vitnyédy  István  380. 
Vitola  n.  248. 
Vittorino  da  Féltre  91. 
Voigt  92.  100. 
Volf  György  II.  803. 
Volkra  tábornok  261. 
Voltaire  10.  n.  12.  20.  26. 
Voragine  Jakab   115. 
Vörösmarty  Mihály  2.  221.  224.227.  IL  189. 

285.  296.  297.  354.  s  kv.  423.  464.  634. 

781.  783. 
Wallaszky  Pál  5.  461.  H.  263. 
Walter  von  der  Vogelweide  61. 
Walther  mester  50. 
Warbeck  Vitus  403. 
Weber    Sarolta    (Tyrlingi),     Kossuth    Lajos 

anyja  II.  601. 


NÉV-  ÉS  TAIWYMUTATÓ 


Weber  Veit  II.   lÖö.  222. 

Weissenthurm  Fanni  Janka  II.  652. 

Wenzel  Gusztáv  29. 

Werbőczi  István,  1.  Verböczi 

Weres  Balázs   191. 

Wesselényi  Ferenc  382.  387.  n.  597. 

Wesselényi  Miklós,  id.  II.   163. 

Wesselényi  Miklós,    iQ.    II.    194.  209,    273. 

284.  292.  293.  297.  450. 
Weszprémi  István  461.  463.  II.  87.  262. 
Wieland  n.  148. 
Wigand  Oltó  II.  396. 
Windischgrátz,  bg.  U.  385.  635. 
Winshemius  Vitus  146. 
Wirkner  H.  611. 

Woienszky,  krakkói  kanonok  383. 
Wohl  Stefanie  II.  749. 
Wordsworth  II.  712. 
Young  II.  39.  48. 
Zách  Kiára  120. 
Zádor  György  II.  365.  408. 
Zalár  József  II.  637.  695. 


Zápolya  n.  597. 
Zay  Károly,  br.  II.  295. 
Zay  Zsigmond  474. 
Zechenter  Antal  II.  268. 
Zennegh  János  184. 
Zichy  Antal  lí.  600.  774. 
Zichy  István  418. 
Zichy  Péter,  gr.  343,  348. 
Ziegler  György  302.  402. 
Zilaby  Károly  II.  725. 
Zimmenwmn  Jakab  II,  412. 
Zoltán  József  487. 
Zrínyi  Ádám,  gr.  354. 
Zrinyi  György  350.  353. 
Zrínyi  Ilona  391.  418.  422. 
Zrinyi  Miklós  2.  10.  217.  332. 

II.  262.  541.  597. 
Zrinyi  Péter  414. 
Zsigmond  király  91. 
Zsoldos  János  n.  184. 
Zsolnai  Dávid  n.  45. 
ZwingU   147.