Skip to main content

Full text of "A magyar irodalom története. Képes díszmunka két kötetben"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



I 



I 



^^aRA^VV'' 




• t • 
I 



• f 









1 • 



« • 

t • 



• 



• • 



• • 



I • 



i 



* * 






I 



• í 



• 



I 



KÉPES MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET 



* 



» » M 



A 



Magyar Irodalom Története 



y^ 



KÉPES DÍSZMUNKA KÉT KÖTETBEN 



SZERKESZTETTE 



BEÖTHY ZSOLT 



KIADJA 



AZ ATHENAEUM IRODALMI ES NYOMDAI R. TÁRSULAT 




MÁSODIK KÖTET. 



* 



BUDAPEST 

I89Ü 



A 



Magyar Irodalom 
Története 



* 



BESSENYEY FELLÉPTÉTŐL A KIEGYEZÉSIG 



BUDAPEST 

AZ ATHENAliUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R. TÁHSÜl.AT KIADÁSA 
189C 






V. </^ 



c ", -i U 3-^.- P X 






AZ IRODALMI MEGÜJHODÁS KORA 



Beöthy, Magyar irodalomtörténet IL köt. 



39. A megiíjhodás. 

(1772-1820.1 



sának és harci diadalmainak köszönhette királyi örökének 
megmentését, birodalmának biztosítását és koronájának fejle- 
dező fényét. Maga nemes őszinteséggel nem egyszer hálásan 
ismerte ezt él; s a mily büszke örömmel irta Fiume és a 
Temesi Bánság visszacsatolásakor, hogy jó magyar asszony, szíve teli 
hálával e nemzet iránt : ép oly komoly hittel vallotta mindig ; mert haldo- 
kolva, halálos ágyáról is üzenetül hagyta, hogy utolsó percéig hálával 
emlékezett meg a magyarról. S nem feledjük el, hogy az ország terüle- 
tének helyreállítása, a tengeri révek rendezése, lápok lecsapolása, folyamok 
fegyelmezése, jobbágyaink sorsának jobbítása, a közigazgatás és jogszol- 
gáltatás szabályozása, a tanulmányi bizottság és tanulmányi alap szerve- 
zése, a nagyszombati egyetemnek Budára helyezése és bőkezű javadalma- 
zása, akadémiák állítása, népoktatás emelése és új püspökségek állítása, 
mind csattanósan és meggyőzően beszél az ő hálás szeretetéről, fejedelmi 
nagy érdeméről : de az ö hálája csak személyi és nem politikai hála volt. 
Mert mindez uralkodói tények között hol van csak egyetlen egy is, mely 
akár az ország alkotmányának, akár a magyar nemzetiségének erősítésére 
és öregbítésére szolgálna ? A Habsburgok egész uralmi célzata : a szent 
római birodalmi hatalom és tekintély fentartása, az erős és egységes állam 
teremtése Összeütközött volna politikai elismerésével ; s ő nem lehetett 
hűtelen házi hagyományaihoz. Célzata maradt a régi, csak módszere volt új. 
A szíves szeretetreméltóság, mely női bájjal egyesűit, a kényeztető káp- 
ráztatás, mely ejgyesek kitüntetésévei osztályokat kötelezett le, a sima bánás, 
mely a nyilt kíméletlenség helyébe lépett, — mindez céljatudatos számí- 
tással, asszonyi aprólékossággal vezette a nemzet magához való édesgeté- 
sében és önmagától való elidegenítésében a németesítés végett. Hisz akkor, 
a mikor már európaszerte megébredett az érdeklődés a nemzeti nyelv és 
irodalom emelésére, a mikor már megalakult az olasz, a francia, a német 
és orosz akadémia a nemzeti szellem és kozmívelődés kifejtésére, bár a 



4 A MEGÚJHODÁS 

^ törekv?J^^ nemzetiségi eszme politikailag még nem is hatott ; hisz akkor, a mikor 
Ausztriában már III. Károly, a nagy királyasszony atyja és még inkább 
Mária Terézia idejében a kormánynak egyenes és következetes törekvése 
a német nyelvnek pártolása volt, minél fogva a maga rendeleteit németül 
adta ki, s meghagyásából a jezsuita-rend 1735 óta csak oly tanítókat 
alkalmazhatott, kik németül jól beszéltek és szabatosan írtak, felsőbb osztá- 
lyokba csak oly növendékeket ereszthetett, kik a latin nyelvbeli jártasságuk 
mellett a német beszédben és írásban is teljesen biztosak voltak, — 
Magyarországon a nemzeti önérzet és öntudat elaltatására irányúit minderr 
intézkedése. A budai királyi lak, Mária Terézia és az országos rendek 
fellobanó bizalmának és megnyilatkozó szeretetének erőssége, a pozsonyi 
ragyogó, nagy napok emléke hiában épült: a királyasszony állandó bécsi 
lakos maradt. S míg előbb csak egyes családok, az Esterházyak, Pálflfj^ak,. 
Batthyányiak és Czoborok, meg a hivatali személyek éltek a birodalom szék- 
városában: addig alatta, az uralkodó pár kegyének reményében, a mint 
Marczali, a királyasszony buzgó és szellemes védője is elismeri, szinte 
az egész főnemesség felköltözött, hogy a míveltségnek, befolyásnak, kitün- 
tetésnek, emelkedésnek osztályosa legyen ; másokat a pörösködés a kancel- 
lárián vagy a szolgálat a katonáságnál vitt oda; míg a köznemességet a 
Teréziánum-intézet és a magyar testőrség hozta az udvarral oly szoros 
összeköttetésbe, minőben Mátyás óta nem állt Mert a főnemesség Bécsbe 
vonása, magarontó fényűzése, az osztrák és cseh főrenddel keverése, 
nemzeti nyelvéből és erkölcséből való kivetközése még nem látszott elég 
hathatós eszköznek az egész nemzet átalakítására: a köznemességet is 
meg kellett ernyeszteni az idegen nevelés idegen szellemével és az udvari 
katonáskodás udvari érzelmének beleoltásával. Hisz a testőrködés rend 
szerint csak átmenetül szolgált az ezredekhez, Bécs csak állomásul az 
örökös tartományokba. Mert a hadi tanács a királyasszony politikai célzata 
szerint elegyíteni akarta a sereget, hogy a néppel a katonaságban, a katona- 
sággal a népben gyöngítse a nemzeti érzést: ennélfogva a magyar gyalog 
és huszár-ezredeket nagy részint az osztrák örökös tartományokban 
helyezte el. Huszárok állomásai voltak: Gabel Csehországon, Troppau 
Siléziában, Olatko, Horodeck, Tamow és Tamopol Galíciában ; míg ellenben 
a német vasasokat és dragonyosokat magyar földre szállásolta: vasasok 
feküdtek Szombathelyen, Balassa-Gyarmaton, Kanizsán, Székesfehérvárott, 
Szentgyörgyön, Patakon, Gyöngyösön, Tapolcsányban és Szabadkán, drago- 
nyosok Sopronyban, Nagy- Váradon és Szász-Régenben ; s természetesen az 
egész vidéken, niert az illető városokban csak maga a törzskar székelt, s az^ 
ezred körülötte több kerületet vagy megyét behálózott ; ügy hogy Magyar- 
ország, a mint egy korabeli éles megfigyelő, Riesbeck vallja, a Habsburgok 
minden birtoka közt leginkább meg vala rakva katonasággal. A hadi 
tanács a mellett a magyar ezredeket, előbb a gyalogokat, aztán a lova- 
sokát, egészen elárasztotta német elemmel, s a hetvenes évek végén és a 



A MEGÚJHODÁS 



nyolcvanasok elején már nem találkozott egyetlen huszár-ezred, mely csupa 
született magyarból állott volna ; színleg azért, hogy a magyar a némettől 
fegyelmet, engedelmességet, fegyverbeli jártasságot és katonai erényeket 
tanuljon. Pedig volt idő, nem is olyan régen, mikor egy Ligne herceg, 
különben császári tábornagy, magasztalva emlegette a magyar huszárság 
katonai hivatását, vitézségét, becsületérzését és testületi szellemét, mely a 
nemzeti szellemmel a legösszhangzatosabban egyesűit ; pedig volt idő, nem 
is olyan régen, a mikor a bécsi udvar tudta, hogy a magyar huszár és 
baka a németet egyaránt lenézi; épen azért nem is nevezett ki köréje 
idegen tisztet. S íme, most a németesítés minden vonalon, a polgári és 
katonai igazgatásban diadalmasan tört elő. 

A Mária Terézia szeretetmutatása és jó bánása megejtette a nem- kiíáiy^íi^a 
zetet, a II. József önkényes hatalma és erőszakos eljárása pedig megtörte. 
S mintha a nemzetietlen korszak maga-megfeledkező társadalma már 
egyebet sem tudna, mint az alázkodó hódolatot, a kalapos király a szent 
koronát, melyen a magyar nemzet ezeréves történetének kegyeletes hagyo- 
mányaival csüng, a bécsi császári kincstár régiségei közé helyeztette, a 
mivel még a mindig engedelmesen hajlongó helytartótanácsot is megdöb- 
bentette s érzékeny fölterjesztésre ragadta, de aztán rideg válasza : »Risum 
teneatis, amici« elhaUgattatta megint ; majd a német nyelv egyetemes hiva- 
tali használatát rendelte el, s vitte keresztül a megyék minden pemaszkodó 
feliratainak ellenére, hogy később házi használata is bekövetkezhető legyen. 
S a németesítést oly merészen és nyíltan űzette, hogy sok helyen, magyar 
iskolában, a magyar helyesírást sem tanították, mert nem tartotta szüksé- 
gesnek, hogy a gyermekek magyarul tudjanak írni; még a magyar A-i 
is németül kellett megtanülniok, s a falusi paraszt gyermekeknek egész 
lapokat németül elmondaniok, pedig azután sem hordták búzájokat sem 
Lincbe, sem Ágostába, hanem csak a szomszédos piacra. >S\t az emberben 
a lélek, mondja a nemes Péczeli, mikor látja, miképen lesznek az istennek 
okos teremtései szajkókká s merő bolondokká*. Mert, mint rendesen, a 
nemzetietlen uralom eszközei is túlzóbbak és türelmetlenebbek voltak, mint 
maga az uralkodó. Ha a szegény magyar kérelmet akart beadni a magyar 
tanácshoz, előbb valami lézengő némettel drágán németre kellett fordíttatnia, 
különben visszavetették ; ha beszélni akart a magyar hivatalnokokkal, előbb 
valami német tolmácsot kellett keresnie, hogy a maga hazájában német 
nyelven érintkezzék olyanokkal, a kik a magyar nyelvet verőkkel örökölték. 
S a derék Péczeli hazafias szomorúsággal fejtegette, hogy mindennek 
következése egy pár emberöltő múlva nem lehet egyéb, mint nemzetünknek, 
szokásunknak, természetünknek, szabadságunknak lassanként való eltörlése. 

De a nemzet lelke, mely még íróiban épen él, öntudatára és hivatására yi^gz'Jhatas 
ébred újra : s fölkelti a visszahatást. Mint a ragyogó nap a hajnal szürküle- 
téből, ügy tűnik fel előtte egyszerre tiszta fényével egyetlen és örök célja : 
a magyarság emelése, diadala és dicsősége. Az irodalom már előbb is, 



A MEGÚJHODÁS 



Máría Terézia utolsó évtizedében, a megújhodás magvető apostolainak 
szózatos ajakával nemesen hirdette azt: de a társadalom csak müló rész- 



Miria Teriila arckcpe. 

véttel vagy megadó közönynyel hallgatta. Bessenyei György Bécs német 
törekvéseinek és érzéki ingereinek közepette hazaliságára eszmélt, mint szent 



A MEGÚJHODÁS 7 

kötelességére, s a magyar nyelv érdekében lelkesedve szólt, mert minden ^ ™^o^id """^ 
nemzet csak anyanyelvének kimívelésével emelkedhetik magasra. S társai 
álmadozva, reménykedve, tervezve és vitatkozva össze-összegyűlnek az ő 
szállásén vagy a Török- és Cserey-házban és szívüktje edzik azt a nagy 
igét: hogy nincs nemzeti haladás, nemzeti tudomány és nemzeti hatalom 
— nemzeti nyelv nélkül; hisz ez a nemzeti életnek nemcsak természetes 
kifejezése, de egyetlen feltétele is. Gyüladozó tűzök, mint a pásztortűz-égés, 
be-bevilágít a nemzetietlenség nagy elborulásának éjtszakájába ; s a kalapos 
király korában a sokasodó sugár már a jövendő hajnalt mutatja. S a kik 
eddig csak a magok örömére és lelki szükségére áldoztak a honszerető 
múzsa oltárán, mint Ráday és Orczy, ny\\\j8S\ a nemzet elé lépnek; a kik 
eddig csak álmadozva hallgattak, a nemzeti küldetés érzetével tűntetve 
megszólalnak; mint Rajnis, ez a kőszegi hienc, ki születésére, nevére, 
nyelvére német, mi kiejtésén mindvégig megérzik ; de szent meggyőződése, 
hogy nem a születés teszi az igaz magyart, hanem a szív, mely becsüli 
és szereti azt a nemzetet, melyhez születésénél fogva az örök Gondviselés 
l^pcsolta; mint Dugonics, ki a maga romlott nevével és romlatlan arany 
szívével a rajongó, elfogult fajszeretetet hirdeti; mert regényeiben minden, 
a mi fényes és nemes, magyar, minden, a mi bélyeges és nemtelen, idegen ; 
hadd lássa a korcs ivadék, hogy világ végéig nincs párja a magyarnak, 
kinek valamennyi elnevezése ragyogó dicsőséget jelent ; s mint Gvadányi, 
messzi ágazott olasz családjának és a magyar földnek közös büszkesége, . 
ki szilaj szenvedélylyel csattog az abajdoncok ellen. Mint Beöthy jellemzően 
írja : a hódító magyarság emelő képe, midőn szívével, szellemével meghódol 
bűvös erejének s meghódítani segít a közönybe merült, idegenbe tévedt 
magyar nemzetet. S egyszerre még azok is, kik megőrizték ugyan kebe- 
lökben a nemzeti érzést, de a míveltség fejében elfeledkeztek a nemzeti 
féltékenységről, riadva tértek magukhoz és magukba, mint Teleki József 
gróf, ki mellveregető töredelemmel ismeri be, hogy a haza romlásának 
magok voltak eszközei, mint Kazinczy Ferenc, ki örvendezve ujjong, 
hogy az »aqua tofana* egészen el nem olthatta a nemzeti tüzet, hogy 
gyönyörködve beszélnek ismét azon a nyelven, a melyen Etele és Etelka 
beszélt. S a társadalom most megérti, lelkesedve követi az irodalom eszméit, 
érzéseit, célzatait: köztük az összhang helyreáll; egymástól nyernek 
sugallatot, hitet és erőt. Am előbb csak egyes biztató hangok hallszanak az 
elborulás szomorú éjtszakájában, szinte olyaténkép, mint a ki a sötétben 
azért beszél, hogy inkább magát bátorítsa, mint mást lelkesítsen. A nemzeti 
törekvés naiv szerénysége mélyen megindít és csodálkozó mosolyra fakaszt. 
Ányos magasztaló dalt zeng, hogy gróf Károlyi Antal Szent-István ünnepén 
fiastul énekelve kiséri a szent jobbot ; Szacsvay Sándor honleányi érdemül 
méltatja, s lapjában az országnak dicsekedve hirdeti, hogy gróf Károlsóné 
magyarul oly szorgalmasan, oly előmeheteUel tanúi, hogy minden órán 
fölülmúlja azokat, kik hazánk küszöbein születtek. Péczeli József ismételten 



8 A MEGÚJHODÁS 



dicsérve emlegeti a pozsonyi, pesti és pécsi növendék-papokat, kik tanáraik 
kérdéseire magyar nyelven felelnek, köztük különösen a tótokat, kik 
nemzeti nyelvünk legserényebb tanulói és pallérozol, sőt nem is szívesen 
veszik, ha tótoknak és nem magyaroknak nevezik őket; s örvendezve 
nézi a soproni iQakat, Kis Jánost és társait, kik anyanyelvünk gyarapí- 
tására önképző-társaságot alapítottak. Egyelőre csak a nyelv mívelése, a 
miért az írók buzognak és felszólalnak, mert kinek-kinek szíve mélyén él 
titkosan vagy nyíltan a vigasztaló hit, mint báró Prónay Lászlónak, hogy 
a magyar nyelv elmúlásának ideje még nem jött el, hogy még mi is ama 
derültebb időket várhatjuk, melyekre a németek csak az imént virradtak; 
kinek-kinek szíve mélyén él az emelő tudat, mint Bessenyei Györgynek, 
hogy a nemzeti [nyelvvel a nemzeti lét a legbensőbben összefügg. Aztán 
mind elfogulatlanabb és önérzetesebb szózatok kelnek a magyarság érde- 
^ vSm^ kében, már a nemzeti viseletet is hatalmasan követelve. A követelők között 
alig van tüzesebb és türelmetlenebb, mint Gvadányi a maga Falusi nótá- 
riusával. Célzata: hogy az egyszerűség és magyarosság dicséretével a 
nemzeti visszahatást, az erkölcsi és társadalmi tüntetést a külföld majmolása 
és idegenesség terjedése ellen képviselje és emelje. Kifakadó keserve és 
gáncsoskodó gúnyja érzésében a legigazabb és törekvésében a legjogosabb, 
s eszméje a maga idejében nagy és üdvös eszme volt Azonban csalódik 
Arany, a mikor a nemzeti visszahatást a magyar öltözet tekintetében egé- 
szen Gvadányinak tulajdonította ; ő csak fokozza, de nem okozza a magyar 
divatot. Ányos már 1782-ben lelkesen köszönti a nagyszombati íQúságot, 
mely az ősi magyar öltözetet fölvette, fején csákóval, haja perecben; a 
vadirtó Herkules és világbíró Sándor pályájára mutat intő példaként, hogy 
eredeti természetük és viseletük elhagyásával megtört erejök. A szerencsés 
Spárta nem hordta a szomszédos nemzetek ruháját. Aztán figyelmeztetve 
csendül szava a magyar hajadonokhoz. 

Valóban alig lehet valami szánalmasabb, mint az a kép, melyet 
közvetienül a nemzeti visszahatás előtt költőink a magyar leányról festenek. 
Ányos úgy állítja elénk, a mint csipkefokötőben, korzikán kalapban, párizsi 
cipőben pípeskedik és csak a tükörben gyönyörködik. Baráti Szabó úgy 
rajzolja, a mint . nagy-későn kel a pehelyből s kendőzni kezdi magát : előtte 
a sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke, kenet; délig a tükör előtt szemlél- 
geti, csinosítja magát, aztán megindul udvarlói közt, kik bénaként vezetik; 
különben jó táncos, bőven költő, jó francia, német; de főzni, varrni — 
ahhoz nem ért. Ráday úgy mutatja be, a mint órákig bajmol kenőcseivel, 
olykor ugyan fölkel, sétál föl s alá: de kézi kicsiny tükre akkor is ujjai 
közt. Angyali szépsége még nem teljes, még igazítani kell: még nem elég 
kéksége az érnek, rózsája és liljoma az arcnak, feketéje a szemöldnek; s 
addig igazítja, míg csupa lárva lesz. S Rajnis ujjongó énekkel fogadja egy 
igaz magyar leánynak képét, melyet a festőtől ajándékba kap: a francia 
módra nevelt és piperézett leányok ellenében nemzeti eszményül tűnteti fel. 



S a lapok és folyóiratok is, melyek a jobb jövő reményében meg- hllíSok 
indulnak, a Magyar Hirmottdó, Magyar Kurir, Hadi Töríéftetek, Magyar 
Múzeum, Orphens, Mindenes Gyűjtemény, s a későbbiek, közvetve 
vagy közvetlenül, de hathatósan emelik a nemzeti áramlatot. Péczeli már 



II, J6ucf arcképe. 

1 789-ben buzdító célzattal beszéli el. hogy két angol ismerőse Komáromban 
mennyire megbámulta a nyestes és nyusztos mentéjü urakat, huszár tisz- 
tekül nézve őket. Mert a nemzeti öltözet már a Falusi nótárius megjelenése 
előtt feltünedezett : Keresztesi József naplójában már 1 789-ről feljegyzi, hogy 
a hazafi tűz a magok szabadságához ragaszkodó orezágok példájára nálunk 



10 A MEGÚJHODÁS 



is feUobogott s mind a férfiak, mind az asszonyok az idegen viseletet elha- 
gyogatták, és magyar ruhába öltöztenek. Szabolcsban az alispán felesége^ 
Szemere Klára ment elől a jó példával, Biharban, Nógrádban hazafias ver- 
senyre kelt az egész nemesség, s Komáromban is már ezen a télen a 
nemesi bálokon oly magyarosan jelentek meg, hogy Péczeli szerint még 
Hunyadi János és Mátyás király is örvendett volna látásuknak: de a 
teljes visszahatás a maga sodró erejével mégis csak 1790. elején nyilatko- 
zott mind az egész országon, 
unűom^btfk' Szegény II. József! Igazi tragikai hős. A történelmi és alkotmányi 

rend ellenére akar uralkodni s minden lángeszével és nemes szívével elbu- 
kik : egy évtized összes jó szándékait és összes alkotásait kénytelen meg- 
semmisíteni, a mikor már maga is a megsemmisülés előtt. Minden rendet, 
minden felekezetet, minden érdeket megtámad: s minden érzés, indulat, 
szenvedély kavarog ellene. Hiában hagyja vala meg, hogy a püspökök és 
szerzetek Rómától függetlenek legyenek; nem kell nekik az önállóság; 
hiában enged vala a protestánsoknak a türelmi rendelettel lelkiismereti sza- 
badsádságot, nem kell nekik a türelmi szó miatt ; hiában adja vala vissza 
a barátokat és apácákat a társadalomnak, a magok akaratának, nem kell 
nekik a szabadság az erőszakért ; s egymás után szítja fel a tisztviselőket 
komoly intelmével, a megyéket az ország területi beosztásával, a neme- 
seket a föld-felmérésssel, a jobbágyokat a népszámlálással : mikor a korona 
Bécsbe vitele és a német nyelv hivatali használata miatt már ügy is az 
egész nemzetben forrt a keserűség! S egyszerre viharosan kitör József 
rendeleteinek visszavonására, a szent koronának haza küldésére, a francia 
és belga mozgalmak hatása alatt. A merre a szent ereklye érkezik: 
áhítatos menetek, élükön a paf)pal, egyházi díszben, templomi lobogókkal 
és énekekkel vonulnak elejbe, daliás bandériumok kacagányos mentében, 

■ 

kócsagtollas süveggel, tomboló paripákon sietnek üdvözletére; a tarackok 
durrogása, a magyar szabadság éltetése és a » Te Deum laudamus« zúgása 
tölti be országszerte a levegő-eget! S a nemzeti visszahatás elhatalma- 
sodik, tüzes és türelmetlen tüntetésekbe csap át az idegen viselet ellen: 
mindenütt a legigazabb magyar köntösök támadnak fel. A gombkötők alig 
győzik verni az aran3^üjtást, rojtot, paszomántot: a Zrínyi-kucsmák és 
kalpagok feltűnnek újra s kócsagtolluk széltére lobog. 

»Az asszonyi rend is, írja Keresztesi, fartoldó abroncsait, bufTánjait, 
filagóriás főkötőit, pókháló réceficéit és ezer módi csúfos, majmos öltöze- 
teit elhányta és magyarba öltözött; a kik pedig ezt nem akarták csele- 
kedni, közönséges helyen is fejeikről letépték és összetapodták, s minden 
csúfságot rajtuk elkövettek. Az ifjak és urak * az eddig oldalukon billegett 
penicilus helyett széles magyar kardokat kötöttek, paripákat vásároltak 
s azokon nyargaltak. A német lakosok csak lappangottak, vagy azok 
is mind magyar ruhába öltöztek, mert másként nem sok bátorságuk 
lehetett. « 



A MEGÚJHODÁS U 

Annyira forrt a visszahatás, hogy még a tót vérmegyék is : Árva, -^ visszahatás 
Trencsén, Liptó magyar nyelven leveleznek; hogy Kazinczy egyenesen a 
Mária Terézia házasításai szellemében azt ajánlja, hogy a magyar ifjak 
költözzenek a tót hegyek közé és ott rakjanak tűzhelyet: annyira for- 
rongott a nemzeti tüntetés, hogy Révai a volt hivatalnokra ingerülten 
izgatja a nemzetet, hogy rúgja őket — félre; s a nemzeti szenvedély az 
ország éjszak-nyugoti határaitól délkeleti határaiig élesen, kiméletlenül, 
szilajon háborgott, mint a viharos tenger ; s a kin német ruhát találtak, azt 
róla leszaggatták, társaságokban, bálokban magyaron kívül más öltözetet 
meg nem tűrtek. 

Ily benyomások között ült össze József halála után az országgyűlés 
II. Leopold alatt. A leghevesebb nemzeti követelésekkel állott elő: a 
nemzeti nyelv, nemzeti hadsereg és nemzeti öltözet törvénybe-iktatásával. 
^ karok és rendek minden egyes tagja, mint Gvadányi, ki szintén köztök 
szerepelt, egyet értett a költővel abban, hogy: 

Ezen három pontok az igaz Gravámen, 
Kitűl nem nyújtatik ezekben Lévámén, 
Verje m^ ily magyart a menyei Fiámén, 
Szivemből kívánom. Mindörökké. Ámen. 

S még a katonaság is megmozdult: a Gráven-ezred és más hét 
magyar ezred az országgyűléshez folyamodott, hogy az idegen táborno- 
koktól, törzsbeli és főtisztektől, kiknek nagy száma miatt a hazabeliek 
száma úgy is láthatatlan, a közkatonának sorsa pedig az örökös büntetés, 
szidalmazás és üldözés miatt tűrhetetlen, szabadítsa meg őket; hogy a 
magyar ezredek békeség idején a magyar haza kebelében maradhas- 
sanak, a német ezredek pedig, melyek a magyar levegő egészségtelen 
voltáról úgy is elég kényesen panaszkodnak, térjenek hónukba. S habár 
kérelmök nem is teljesült: a nemzeti nyelv ügye diadalmasan haladt előre. 
Minden újabb országgyűlés erélyesen hangoztatta annak természetes jogait : 
1805-ben kimondotta, hogy a nyelv oly szoros kapcsolatban áll a nemzet 
jellemével, mikép az tartja fenn a nemzetet; 1807-ben pedig, az egyik ülésen, 
Nagy Pál azt a mély igazságot véste a nemzet lelkébe, hogy a nemze- 
tiség magánál az alkotmánynál is drágább kincs, mert az alkotmányt 
visszaszerezhetni: de a nyelvvel együtt a nemzet is sirba dől. 

íme, a megújhodás folyamata, a mint megeredt és lezajlott. A nem- ^jr^fX 
zeti eszme épen a testőrségből, melyet Mária Terézia célzata a nemzetiet- 
lenség terjesztésére szánt, kapott éltető erőre, hogy ihletve és teremtve 
hassa át az irodalmat, közmívelődést és velük az egész nemzetet, melyet 
Bessenyei éles belátása szerint mozgásba, tűzbe kell hozni újsággal, még 
pedig a maga nyelvével. S Bessenyei és társai: Barcsay, Báróczy, Teleki 
József y Naláczy József, Ányos és Péczéli s a többi mind, vagy a francia 
irodalom új eszméit hirdetik a magyar közönség fejlettebb részének, az 



12 A MEGÚJHODÁS 



üj-kiasMik^ édes anyanyelven, vagy a francia műfajok és alakok keretében, a Comeille, 
iskola Racine, Moliére, még inkább Crebillon, Pallisot, Destouches és Voltaire, — 
az üj klasszicizmus e mestereinek szellemében alkotják műveiket: azért 
körük az új -klasszikái vagy franciás iskola. Törvényeik a drámában a 
hármas egység, epikában a természetes hősiesség és csillogó sisónokiasság, 
Urában az érzelmek széles ecsetű festése és a bölcselkedő merengések 
mi'velése. A szabatosságot a folyamatossággal, a finomságot áradozással 
egyesítik; s az alexandrint biztosan kezelik. Kedves műfajaik: a dráma, 
episztola, heroid, tanköltemény, leginkább a vallás és bölcselet kérdéseiről. 
Mindezekkel költészetünk határait messzebb vetik s a nerpzeti szellemet a 
mívelt emberi szellemmel eleven és termékenyítő érintkezésbe hozzák. Mert 
mihelyt a nemzeti haladás az egyetemes haladástól elszakad: az értelmi 
fejlődés, a mint Bessenyei Bécsben riadva vette észre, kikerűlhetlenül megáll 
és rohamosan hanyatiik. 

vi^Skos Rajnis és társai ugyanazon célra, de más csapáson indultak. Az ő 

iskola eszméjök is a nemzeti nyelv fölemelése volt. Mert a mint Rajnis hirdeti, nem 
azért koptatja írótollát, hogy egy bizonyos törvényt követvén, a poéták 
azzal füleinket gyönyörködtessék, hanem a nemzeti nyelv szeretetéből, 
mert a nemzeteknek nyelvökkel együtt virágzott szerencséjök s nyelvökkel 
együtt fogyatkozott el S Baróti Szabó, Révai, Virág híven osztoznak 
ebben a felfogásban. Mindannyian papok és tanárok, nevelésök és mívelt- 
ségök gyökerei, igdságuk szórakozásai és örömei az antik irodalmak 
költőihez fűződnek : hozzájuk fordulnak vissza. Talán ismerik, talán csak 
sejtik, hogy az európai renaissance is az antik eszmék, érzések, alakok 
megelevenítéséből bontogatta ki a maga gazdag virágait: követik a 
történeti tanulságot, s az ó kasszicizmus jeleseitől veszik példányaikat: 
azért körük az ó-klasszikai vagy deákos iskola. Igazi verselésnek csak az 
időmértékest tekintik, melynek nyűge nem egyszer elnyomja költészetüket; 
mind a mellett latinos középrendünk elismeréssel fogadja ügyekezetöket. 
Kedvenc műfajaik: az óda, elégia, epigramma, gnóma, melyeket meghono- 
sítanak. Küzdenek a nehéz alakokkal, törik a nyelvet, olykor a szórendet 
is, mint Baróti Szabó ; de általok a csín, rövidség, választékosság, műgond 
érzete megébred s a magyar irodalomnak később nagy ékessége és nag}' 
érdeme lesz. 

Népies vagy Gvadáfívi viszont, valamint Dugonics András és Pálóczi Horváth 

magyaros , -^ ' ^ 

iskola Ádám a nemzeti szellemnek erejét a népiességben keresik, lüktető lendületét 
a hazai föld ihletésétől remélik. Közönségök — a köznemesség, mely még 
mindig a maga történeti dicsőségében élt s a világ haladásától és az 
irodalmi fejlődéstől egyiránt elmaradt; érzésben, gondolkozásban, szinte 
míveltségben is, a néppel osztozott. Azok a köszöntők, énekek, szép 
elbeszélések, és verses emlékek, melyeket fölös számmal megőrzött, jellemző 
megvilágítást vetnek az ő hajlamára és ízlésére. Csak az a költészet, mely 
érzés, gondolkozás, eszejárás és beszéd tekintetében a népiesség szinvo- 



A MEGÚJHODÁS 13 



nalán állt, felel meg az ő szellemi szükségletének, mert benne ismer leg- 
inkább önmagára. Gvadányi és társai a múlt irodalmi hagyományait öröklik 
Gyöngyösi Istvánon keresztül és fejlesztik tovább. Semmi közük a költői 
ízléssel és művészi kezeléssel; egyetlen uralkodó törvényök a magyaros- 
ság: azért körük a népies vagy magyaros iskola. Szerencsés ösztönnel 
a népihez fordulnak, mert minden költészet, mikor elványad, a nép szelle- 
métől újhodik meg: de inkább társadalmi, mint irodalmi sikert aratnak. 
Mert nem az eszthetikai szép sugallja őket Kedves műfajaik : a történeti 
eposz, verses regény, az alkalmi ének és a népdal, melyekkel a nemzeties- 
séget és fejlődésbeli folytonosságot képviselik. 

így az irodalmi megújhodás különböző elvek szerint, de egy célra 
dolgozik: s a nemzeti szellem a nemzeti nyelvben diadalmat ül. Az a 
megújhodásnak épen örvendetes és áldásos jelensége, hogy míg előbb 
csak szórványosan akadnak írók, addig most csapatosan támadnak s 
a műfajok bokrosán ágaznak. Az idő önzetlen és magasztos, minden új 
tehetség, a mint Kazinczy Pályája Emiékezeiében lelkesedve beszéli, 
fölkeresi a régiebbeket, kik kiterjesztett karokkal sietnek elejbe. Leveleznek 
egymással, leveleikben tegezik egymást, mint a régi rómaiak, hogy a 
külvilág nyűgétől szabaduljanak. S aztán nemcsak az irodalom szeretetében 
egyesülnek, nemcsak a célban találkoznak, de széptudományi elveikre is 
közelednek. A különböző iskolák vívmányait és eredményeit összeolvasztani 
és értékesíteni törekszenek, mint a közvetítő debreceniek, a nemzeties inga- ^ 

dozók és a német-görög klasszicizmus követői. 

Mert vannak íróink ebben az időben, kik költészetünk e AarwiW ^ggeztct^ 
hajtásától teljesen megnyugtató és végleges virágzást nem várnak, sőt az 
egészséges és természetes fejlődés foltételének az egyeztetést tekintik. 
Elismerik ugyan ők is, hogy költőink ugyanazon célra, bár külön-külön 
eszközzel fáradoznak : de a megoszlást aggodalommal nézik, mert szerintök 
alig lehet megítélni, hogy » melyik alkalmatos mívelés, melyik akadályozás*. 
Ez állásfoglalásuk annál emlékezetesebb, mert ösztönül és okul szolgál 
felfogásuk megokolására, s ezzel a megújhodó irodalomban az eszthetikai 
fejtegetések és értekezések megindítására. 

Földi János, ki inkább költői természet, mint költői tehetség, a 
szépnek eleven érzetével, az ízlésnek fejledező ismeretével már megkísérti^ 
hogy az elágazó irányokat elméletileg is taglalja. A mértékelést melegen 
magasztalja, mert nyelvünk természetével egyezik s az újság ingerével 
hat ; épen az újság érdeménél fogva méltatja pamasszusi koszorúra azokat 
is, kik B, végezetes versben, melyet az eredeti magyar verselésnek ismer, 
a két sorúakat elkezdették. Am változatosságul ajánlja a rímek kereszte- 
zését és szótagok számának különféleségét, mert ebből a versnek ezer 
meg ezer alakja foly, annyi sorral és annyi hangzattal, a mennjá tetszik, 
vagy valamely muzsika dallama kívánja. Leginkább mégis a rímelő 
mértékes versekért lelkesedik, s lelkesedésében még a rímes leoninusokat 



14 A MEGÚJHODÁS 

s rímes görög-deák lírai schemákat is megengedi ; annál melegebben foglal 
állást a nyugot-európai alakok, különösen a rímes jambusok és trodieusok 
mellett. Elmélete az eklekticizmus, a nemesebb ízlésre és zengzetesebb 
verselésre való törekvéssel: a franciás iskolától elfogadja a rímet, a 
deákostól a mértéket, a népiestől az énekelhetőséget. S a miket hirdet, 
dalaiban, eredeti és fordított kísérleteiben gyakorlatilag nem egyszer meg- 
lepő csínnal alkalmazza. Földi és társai, Fazekas Mihály, Kovács József, 
az íQabb, s még néhány író, ezeket a közvetítő elveket követik. Közép- 
pontjuk Debrecen, ez idő szerint a vidékiesség és felekezetiség kifejezője, 
s egy külön Magyar Grammatika készítője, de az igazi magyarosság és 
népiesség képviselője. Földin és társain e jellemző vonások megismerszenek : 
körüket azért debreceni törnek nevezzük. Költészetük tisztúltabb ízléssel, 
mértékes alakban dolgozza fel a népies tárgyakat és alakokat, mint 
Fazekas a maga Ludas Afa/yijában; s teli körmön-font magyaros mon- 
dással Dicséretök és dicsőségük, hogy nyomukon indült és haladt a 
magasba Csokonai. 
Sgadozók Verseghy Ferenc és társai hasonlókép az egyeztetést készítik elő. 

A különböző iskolák vívmányait és eredményeit egyesítik, s majd elvsze- 
rűleg, majd elvök ellenére tovább fejlesztik. Verseghy ép annyi költői 
hivatással, mint tudományos készültséggel vizsgálja a zene és költészet 
törvényeit s egymáshoz való viszonyát. Bár alapos tévedésbe esik, mikor 
a ritmussal a mértéket összefoglalja, mikor népdalainkban és énekeinkben 
a lüktető ütemet nem érzi: az ő érdeme marad mégis a ritmus termé- 
szetének és erejének, a beszéd dallamos hullámzásának dső helyesebb 
megfigyelése és ismertetése. A metszetet és rímet a ritmus legalsó foká- 
nak veszi, a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodást az új irány 
érdekében elitéli: a haladást hirdeti, mely az időmérték elfogadásában 
és tiszteletében áll. Mindamellett erős nyelvérzéke és irodalmi tanúltsága 
arra ösztönzi, hogy a hangsúlyt is számba vegye s a rímet is sikerrel 
használja. Elméleti tanításaiban és költői alkotásaiban gyakor ellenmondásba 
jut. Teljes alapossággal fejti ki a klasszikái verselés szépségét, a külön- 
böző sorok összetételét: mégis a nyugot-európai alakokat, különösen a 
a mértéktelen jambusokat és trochaeusokat kedveli és ritka szerencsével 
miveli. A ritmus szépségei gazdagon bontakoznak ki nála s dalai épen 
könnyű énekelhetőségük miatt gyorsan terjednek el. Elveiben és példáiban 
ennél fogva egyre ingadozik: a tiszta mértéket vallja, a rímet és dalla- 
mosságot gyakorolja. Tanulmányaiban a nemzeti irodalomhoz fordul s a 
nemzetnek szxAgÁX és áldozik. Verseghy és társai: Bacsányi, Szenijóbi 
Szabó, Dayka, osztályosai az egyeztetésben és ingadozásban, fölülemel- 
kedve a népiességen már nemzetiességre törekszenek: azért nevök nem- 
zeties ingadozók. Valamennyi eredeti tehetség, férfias erővel és lobogó 
szenvedélylyel, mint Bacsányi és Dayka, vagy meleg érzéssel és naiv 
közvetlenséggel, mint Verseghy és Szentjóbi Szabó. Sors üldözöttéi egytől- 



A MEGÚJHODÁS 15 

egyig: de a müzsának avatottjai. Eszthettkaí tanaikat nónet forrásúi 
merítik ugyan : de költői alkotásaikban hazai földön nyaradnak s különösen 
a lírában sok szépet és becsest adnak. 

KaiiMcey és hívei ellenlwn a rímet és mértéket egyetemes eszményi- ^^c^, 
seggel kötik össze. Nem a népi, sem a nemzeti : hanem a tiszta-emberi lebeg 
szemeik előtt, a mint a görög-német klasszicizmus elveiből kisugárzik. 
A vezér jeligéje a szép, nyelvben és ízlésben. Félszázados pályájának s 
lelkes csapatának hatása csakugyan a költői nyelvnek és költői ízlésnek 
megújítása lesz ! Am a korszakos siker kivívásában az irodalmi elevenséggel 
egyfelől az országos intézkedések, másfelől a társadalmi mozgalmak is 
közrehatottak. A nemzeti nyelv nemcsak az egyetemen, de a középiskolákon 
is tanszéket kapott ; a nemzeti színészet kérdése megpendült, sőt meg- 
valósult, Magyarországon Kelemen László, Erdélyben Aranka Gy&rgy 
kezdeményezésére; s itt szerencsésen fejlődött. Nyelvmívelő egyesületek, 
önképző-körök létesültek, s a magyar tudományos akadémia ügye, melyért 
Bessenyei annak tervével, Révai pedig kivitelével hiában fáradozott, ismét 
és ismét megbeszélésre került, a Teleki László és Fejér György buzgó 
felszóllalásaiban ; s a derék Marczibdnyi István addig is, míg az intézet 
létrejöhetne, magyar művek jutalmazására díjat alapított, melyet I817-b«i 
adtak ki először. Az eszme már megért, s nem kellett egyéb, mint Széchenyi 
István fejedelmi ajándéka, hogy az akadémia életre keljen, mint a hogy 
a század elején a nemzeti múzeum, atyja Széchenyi Ferenc hazafias ado- 
mányából életre kelt. S az irodalmi élet és nemzeti élet összhangzatosan, 
egymástól ihletve, egymástól erősödve lendűlve lüktetett: az irodalom 
megújhodása a közmivelődés megújhodása lett. Eme korszak magvető és 
alkotó férfiai építik fel a Propylaeumokat, melyek az egyetemes virágzás 
nagy szellemeinek ragyogó Pantheionába vezetnek. 



40. Bessenyei ós társai. 

NEMZETI IRODALOM A NEMZETI SZELLEMNEK kifejtésében a nemzetí 
közmivetődésből táplálja és gyarapítja erejét, mert csak ez 
az igazi kezdete és igazi célja : de a nemzeti közmívelődésnek 
az egyetemes irodalom élő és éltető forrásaiból kell merítenie 
és fejlődnie, hogy a nemzeti szellem az egyetemes emberi 
™'^™^''^ szellem haladásától el ne maradjon, mert az elmaradásra elernyedés és 
hanyatlás következik, a ml nemcsak a közértetmesség sűlyedésére, de a 
közerkölcsiség satnyulására is vezet. A mi múlt századi elmaradásunk, mely 
a szabadságharcaiban kifáradt, szabadságálmaiban csalódott magyarság 
bús maga-megalázásából eredt, hisz mintha egy viharosan vívódó száz 
esztendő vetélt volna el, minden politikai altatás és elnyomás mellett korán- 
sem lesz vala oly veszedelmes, szinte végzetes, ha a nemzeti szellemnek 
a mivelt emberi szellemmel való természetes és egészséges összeköttetése 
föl nem bomlik. De a harci küzdelemben elbukott és lelki válságban elked- 
vetlenedett emberöltő megvonült falusi zugolyában s nem törődött a világgal, 
az egyetemes haladás áramlataival: a maga sivár szenvedélyeinek és 
szilaj vigadozásainak élt, vagy sajgó hazafi- fájdalommal a múlt dicsőségének 
emlék^etébe vissza-visszaverödö sugarain merengett, mialatt az idő roha- 
mosan vonult el fölötte ; s az 6 lelke észrevétlenül elpariagosodott, érzéke 
a valódi nagyság iránt elveszett. Minden alispán és szolgabíró Nimród, 
Romulus, Árpád volt szemeiben. Látóköre lassan elfogyatkozott, nem terjedt 
tovább a faluja dombjánál, legfölebb a megyéje határainál : féltékeny 
figyelme az ország sérelmeire és ügyeire elalélt, mert az elszigeteltség 
mindig eltompulással és közönyösséggel jár együtt, Bessenyeinek és isko- 
lájának, mely a megújhodás irodalmi irányai közül a legelőször sorakozott, 
ép az az egyik legnagyobb érdeme, hogy ezt az elszigeteltséget meg- 
szünteti. Idegen földön, idegen míveltség tükörében megdöbbenve eszmél 
és ismer a magyarság elmaradására : a nemzeti szellemet az egyetemes 
emberi szellemmel köti újra össze, hogy szárnya rebbenése ennek erejétől 
emelkedhessek. A fájdalmas Riadó, mely Bessenyeinek és társainak szivéből 
kitör, új erőket és új irányokat éleszt, s majdan az egész nemzet ébredé- 
sének szózatja lesz! A mozgalomnak megindítója és vezetője: Bessenyei 



BDSSENYSI ÉS TÁRSAI 17 



György, az eredeti magyarság ivadéka, ki az áldozó hazaszeretet ősi 
hagyományaival az új polgárosodás vágyait egyesíti s a hazai közmíve- 
désbe az egyetemes haladás eszméit, törekvéseit és vívmányait oltja újonnan 
bele ; s míg működésével és hatásával a maga korának életet és lendületet 
adott, úgy hogy a megújhodás egész dicsősége nevéhez és emlékéhez 
fűződik: addig példája minden időnek világol, mert ismét kijelölte az utat 
és módot, melyet a nemzeti fejlődésnek követnie kell. 

Bessenyei György a szabolcsmegyei Bérceién, 1 747-ben született. ^ ^4115^^' 
Családfája még a messzi Keleten fakadt, de már az új hazában lombosodott 
el, mint a gyökeres Szalók nemzetség sudaras hajtása. A ház története, 
mint annyi előkelő nemesi családnak pályája, minden különösebb jelentőség 
nélkül elvegyűlt a nemzet történetében; csakis egyes mozzanatain vőn 
fölismerhető folyamatot: ám e mozzanatok teljesen elegendők arra, mikép 
belőlük levonhassuk az örökletes vonást^ mely a ház tagjaiban századokon 
át vérbeli hagyományul nyilatkozik: hogy Bessenyei Mihálytól, a Mátyás 
király alnádorától kezdve, ki a pallos-jogot megszerezte, le egészen köl- 
tőnkig, ki az önkényes ítélkezést minden nemesi kiváltságaival egyetemben 
élesen megbélyegezte, a haza, vallás és szabadság nagy eszméiért és 
nagy érdekeiért mindig melegen hevültek és szeretettel áldoztak: egyaránt 
megtaláljuk őket Báthory István seregében, Thököly Imre bujdosói közt 
és Rákóczi Ferenc lobogója alatt, melyen ugyancsak ama hármas jelige 
ragyogott. Az idők viharaiban a család majd emelkedett, majd hanyatlott, 
s birtokai a szerint változtak, mert a mit háborúskodás és elszaporodás 
révén vesztett, új adományok és házasságok által pótolni törekedett; s 
az ország oly családaival jutott vérségi és vagyoni osztályba, mint a 
Tholdiak, épen a Miklós bátyja, György úr leánya kezével, mint a Bocs- 
kayak, Wesselényiek, Bayak, rozsályi Kunok, Weérek és Telekiek; míg a 
költő nagyanyja, s minden mai Bessenyeinek ősanyja, Leövey Klára volt. 
De az ő ura: Zsigmond, a vitéz kuruc-ezredes, a szabadságharc áldo- 
zatai fejében már adósságokba merült, s az ősi jószágok, még a névadó 
Nagy-Bessenyő is, idegen kézre szálltak ; úgy hogy egyetlen fia, az ifjabb 
Zsigmond, csak romokat örökölt, s még felesége, Ilosvay Mária, beregi 
tekintélyes javaival sem állíthatta vissza a régi virágzó állapotot. A berceli 
udvarház mindamellett gyakori vigasságtól hangzott ; vendégek és vadászok 
zaja verte föl. Mert ebben az időben vendég-látva s vendégségbe járva 
feledett a magyar : míg aztán magáról is megfeledkezett. Bessenyei György 
kilenc testvérével ez anyagias élet benyomásai közt nevelkedett, majd 
1 755-ben a pataki főiskolába került, hol különösen az erkölcsi élet, a tanítás 
vallásos szelleme kapta meg; a mi természetes, mert a templomjavító 
Bessenyeiek sarjának a vallásosság nemes magva már szívében szunnyadott 
és az ihlető hatástól hamar megéledett. Isten jósága, a szentháromság és 
menyország csodája foglalkoztatta bontakozó képzeletét. A menyországot 
szörnyű nagy templomnak látta, arany székekkel, arany kathedrákkal, 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. II. köt. 2 



18 BESSBKYEI ÉS TÁRSAI 

*^kora* gyémánt oszlopokkal, fényességgel; benne az atya-isten mint öreg ember 
arany fellegen, a fiú-isten, mint fiatal ember és a szentlélek galamb képében. 
Vallásos eszmélődésének e gyermekes káprázata a pataki benyomásokból 
szövődött, a patriarchák, próféták életének, a bibliai történetek minden 
naiv bubájának érintésétől. Mert mindez a főiskolában kiváló mívelésre 
talált ; ezenkívül a görög és római világ ismerete, a latin nyelv és irodalom 
kényszergetése, a mire gondot fordítottak. Recitálni, űnos-untig csak recitálni 
kellett: előbb a szókönyvet, aztán a grammatikát, végre Comelius Nepost 
és Cicerót; de a magyar történelemről szó sem volt, még Nagy Lajos, 
Hunyady János, Mátyás király alakjaival sem ismerkedtek meg ; Rákócziról 
csak a beszédből hallottak, talán a Rákóczi-vár borongó árnyában, vagy 
a berceli udvarház tűzhelyénél. A hazai földrajzból csak a Tisza-Bodrog 
közén voltak járatosak: az ország többi része s a nagy világ reájok nem 
létezett. A mívelt nyugot táguló tudása, fejledező eszméi és törekvéseivel, 
módszerének elveivel és vívmányaival a pataki elszigeteltségbe be nem 
hatolt. A mellett a fiatalság öltözete szennyes, viselete nyers és bárdo- 
latlan, mulatozása szilaj és vitézkedő, bár legalább edző volt: de a modor 
durvaságával és tanítás avültságával az erkölcsi felfogásnak és érzésnek 
egyszerű tisztasága és kérlelhetetlen szigora párosült fegyelemben és 
szellemben egyaránt, a mi az ifjú szíveket minden csepp verőkig át meg 
áthatotta. A hagyományos elhanyagolt külső, a mint Beöthy kiemeli, a 
léleknek rendkívüli kényességét takarta. Tudományban, modorban nem sokat 
gyarapodtak a deákok: de a testnek és léleknek ritka épségét, egészségét 
vitték magokkal az életbe. Bessenyei György is öt esztendei iskolai pályája 
alatt alig emelkedett fölebb az ártatlan együgyűségnél és boldog tudat- 
lanságnál, a mint maga vallja; de ép testében ép lelke csak a mívelt 
emberi szellem érintésére várt, hogy a nyugoti haladás megismertében a 
nemzeti nyelv és közmívelődés nagy érdekei iránt való kötelességének 
tudatára riadjon ! Tizenhárom éves korában, 1 760ban iskolázása megszakadt, 
mielőtt orátor lehetett volna; de otthon tanült valami embertől még egy 
esztendeig. Soha életében egy jó deák beszédnél többet nem csinált, azt is 
csak a tanítója mondotta jónak ; egyéb írásait örökké javította. Aztán négy 
évig heveit a vidéki nemesség parlagi örömei közt : de két bátyja, Sándor, 
a Milton későbbi fordítója, 1764. tavaszától, és Boldizsár, a Fa5-Bessenyeiek 
oszlopos képviselője, őszétől fogva már a magyar testőrségnél, a királyi 
udvar fényében és emelő levegőjében szolgált s hívogatta föl a legényedő 
Györgyöt is, kit bizonyosan az apa sürgető kérésére Szábolcsvármegye 
1765. tavaszi g3^1éséből hathatósan ajánl mind a helytartótanácsnak, mind 
Esterházy Miklósnak, a testőrség kapitányának azzal a reménynyel, hogy 
mind a herceg kegyének, mind az ő várakozásainak meg fog felelni. Az év 
jüniusában csakugyan felesküdt testőrnek. 

Még csak tizennyolc esztendős volt, de már első megjelenésekor 
mindenlőnek feltűnt Ritka daliás növéssel és testállással bírt, fekete üstökkel, 



BBSS8KYEI ÉS TARSAI \9 

mint valami új Meleáger, kinek szemeiből emberséges és szemérmes szív ^ ,^^^'^0^1 
tíindökölt ki. Fajának és családjának ereje és szépsége egyesűit benne, a 
puszták szabad flában, az egyszerű erkölcs romlatlanságával és csiszolat* 
lanságával. Tometére fátí, lelkére i^ú, ki a nyugoti míveltség egyik 15 
székhelyén a világváros finomabb szokásai, szórakozásai és élvei közt 
nem egyszer megzavarodhatott : de a benyomások bűbájából hamar eszmélve 
magának és nemzetének elmaradására riadt, Tanulni kezdett a nemes lelkek 
sóvár mohóságával, éjjeli őrszobájában is felszökve pihenéséből s Lucanust 



szik, a régi római írókhoz fordult, mert tizenkilenc éves korában 
még nem tudott németül, huszonhárom éves korában nem franciául: de 
helyes érzékkel fölismerte, hogy az üj világ élete, szükséglete, követelése 
egészen más míveltséget kivan, hogy a német, francia, angol szóban már 
ezerszer mélyebb bölcseség fekszik, mint a deákban és meghajolt az 
^yetemes emberi haladás áramlatának. 1768-ban belekap a németbe és 
hegedülésbe, nyelvi és művészeti ismereteit összhangzatosan fejleszti ; 1769 
el^én a pármai hercegnő kíséretében olasz földre rándul s a renaissance 
nagy emlékeinek hatása alatt maga-képzésének e nemesebb iránya még 



20 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 



inkább megerősödik. S teljes tizenegy esztendeig szakadatlan szorgalommal 
míveli magát: de már a nemzeti hivatás tudatával, szünielen visszanézve 
az édes Hazára, mert a hazafiság oly kötelesség előtte, mely alól 
a világon semminemű dolog, ok, idő, alkalmasság fel nem szabadíthat. 
A német és francia nyelv elsajátításával teljesen az üj irodalmak tanul- 
mányába merül, kivált a francia befolyása alá jut, még Popé költői elmél- 
kedéseit, Bolirigbroke » rettenetes könyveit*, Homér örök eposzait is francia 
fordításban olvassa; mert abban az időben, Mária Terézia udvarában 
és Bécs városában a francia szellem uralkodik. A francia nagy bölcselők: 
: Montesquieu, Voltaire, Rousseau, meg az enciklopédisták, kik a független 
' emberi ész szabadságáért támadnak az udvar és egyház régi hagyomá- 
nyainak tekintélye ellen, behatoltak a császári várba, a trónörököshöz és kör- 
nyezetéhez is : a bécsi előkelő társadalom meg épen melegen hevült értök. 
Bár az irodalom Németországon már megébredt és hatalmasan fejlett; bár 
az osztrák katonák a hétéves háborúból a német nyelvnek szeretetét és 
kimívelésének gondolatát hozták magokkal Bécsbe: ez a társadalom egy- 
előre mégis a francia tudósok és költők eszméinek élt és alakjainak tapsolt- 
A várszínházba járt, hol francia társaság játszott, mely a francia irodalom 
csillogó szépségeit az előadás művészetével egyesítette. Egyfelől Comeille,, 
Racine, Moliére, XIV. Lajos nagy századának nagy szellemei találtak bemu- 
tást, másfelől az újabb ízlés mesterei szerepeltek : Voltaire, Crebillon, Palissot 
és Destouches, kit nemcsak Sonnenfels, de Lessing is Moliére fölé helyezett,, 
mert a vígjáték örök mesterét a XVIIL száz avatagnak és unalmasnak találta. 
Ezt az újabb ízlést a bölcsészet vezette és hatotta át, költői célok helyett 
állami, társadalmi s vallási kérdéseket tűzött maga elé: s a színpadot ez 
eszmék hirdetésére csak szószékül használta. A mikor Bessenyei Bécsbe jött^ 
a várszínház Ferenc császár halála miatt csakhamar bezárul, és 1767-ben 
njált meg újra; s mint ha csak a hivatalos hosszú gyászt feledtetni és 
kipótolni kívánta volna, ettől az időtől fogva különösen az újabb ízlés víg 
termékei forogtak a műsoron. így a Bessenyei maga-képzése s ennek az 
iránynak mívelése épen összeesik: úgy hogy mire a megújhodás vezére 
a francia nyelvet bírja és a francia színészetet élvezheti, épen ez áramlat 
sodrába kerül. Az újabb ízlés nagy szellemei közül pedig főleg Voltaire 
ragadja meg és ragadja el, kihez egész életében és halálában is hű marad ; 
írásaival követi műfajról műfajra, kön5^vről könyvre, gondolatról gondolatra. 
dSSüTiié't^ Bessenyei í772-ben lép föl s az irodalmi megújhodást ettől az 

esztendőtől számítjuk. Első műve Ágis tragédiája, színdarab abban az 
időben, mikor nálunk sem színpad, sem drámai nyelv nincsen. A mi 
már maga elárulja, hogy idegen befolyás uralkodik rajta: Voltaire hatása 
a bécsi színi benyomásokkal. Voltaire görög drámával, ödipussal indul 
1718-ban költői pályájára; azzal indul ő is s annak példájára a görög 
világból merít. Hőse Agis, ki Kleombrotessel Spárta nyomorának enyhítése 
végett népfölkelést támaszt a hatalmas uzsorások ellen Lykurg tövényeinek . 



BBSStNTEI tS TÁRSAI 



visszaállítására, miben az eladósodott Agssilaus bujtogatja. Leonidás békésen 
«iged, a főemberek gyülekezetében megígéri, hogy a kérést teljesíteni 
fogja ; de később gyanúval és haraggal telik el Agis és Kleombrotes iránt ; 
mert AgesUaus, ki már megszabadult uzsorásaitól s most meg akar szaba- 
-dúlni jótevőitől is, elhiteti véle, hogy a két hazafi a főhatalomra törekszik, 
mit a nép üj zendülése megerősíteni látszik. A király elhatározza vésztőket, 
ha meg nem követik, s bűnöket be nem ismerik : de Ők nem érezve magokat 
bűnösöknek, a lealázó kegyet megvetik. S hiában minden baráti tanács 
és hitvesi zokogás, meg nem hajolnak: Leonidás ennélfogva Kleombrotest 
száműzeti és Agist megöleti; bár 
kénytelen megvallani róla, hogy noha 
elpártolt, de nagy volt szívével. — 
A tragédiának folytatása is van, Agia- 
ris keserve, színi kép. Agis felesége 
megjelen a sírboltban, a hamvvedrek 
között, hogy ott haljon. S kínosan 
kesereg : veszteségét siratja. De Teló- 
nis, a Kleombrotes neje, élni édesgeti, 
hogy örömet nemzeni tud még a ter- 
mészet ; Agis árnya is erősen sürgeti, 
hogy térjen az életbe vissza ártatlan 
halála megbosszulására. S az asszony 
e követelésben, mint isteni végzésben 
megnyugszik : a világba visszatér. 

Agis története kétségtelen alkal- 
mas a tragikai feldolgozásra : de Besse- 
nyeiben hiányzott a színműíró minden 
tehetsége. Csdekvénye kuszált, szét- 
ágazó szálait bonyolítani, fejleszteni és 
összefoglalni nem bírja. Nem elégszik 
meg az Agis bukásával, kiterjeszkedik 
a felesége keservére: még szerencse, 
hogy legalább a gyermekeiről hallgat. Egységesíteni és alakítani nem tud ; 
a hérmas egység törvényének gúzsában csak nehézkesen mozog, minélfogva 
a jellemzés művészetéről, a lelemény elevenségéről és a hangszínezés indulat 
szerint alkalmazkodó erejéről szó nála alig lehet. Jellemei nem fejlödnek, nem 
cselekszenek, csak beszélnek, mert felfogása szerint a tragédiában minden 
mesterség abban áll : hogy a beszélők illeftdőképpen keszéljenek. 

Még gyöngébb a Hunyady László tragédiája, mely \'oltakép elsietett 
vázlat. Egyes részei csak iaza kapcsolattal függnek Össze, a szenvedélyek 
festése, az indítékok valószínűsége nélkül. A hős elitéléséről és kivégzéséről 
is csak a játékszínen keresztül si€tő s tévelygő magyar keserves kiáltásából 
értesülünk. 



Agis 
TRAGÉDIÁJA, 

* T 

JÁTÉKBAN, 

VERSEKBEN. 



B E T S B E N. 



^b- b* CCLXXll, ifik BSZraNI>ÓflKM 



lenyei Ágls Trigídlijinak 



Buda és Atiila tragédiája, a következő esztendőből, már teljestöb: 
de alig szerencsésebb. A nagy hün király testvére életére tör, ki elégszer 



menekülhetne előle : de sem nem menekfeik, sem Eméziával meg nem . 
• esküszik. Csak tanakodik és panaszkodik, összes tette, hogy az elfogatására 



BESSENYEI ÉS TÁRSAI 23 



érkező Álust elkergeti ; miért Attila, mikor Buda Mikoldhoz menne, leszúrja. 
Lelke nappal, viharban megjelenik Eméziának. A büntetés Attilát hamar 
elé%: vérébe fül, mit Mikold kikelt arccal beszél el; Álust pedig, a csel- 
szövőt, Csaba döfi keresztül 

A költő Attila és Buda alakításában ép úgy vét a történeti tudalom, 
mint Mikold és Csaba jellemzésében a természetes pszichológia ellea A többi 
alakja meg puszta báb. Vannak hangzatos versei merész célzattal a fel- 
világosodás szellemében, éles támadással az egyházi és áUadalmi intézmé- 
nyek ellen : de ezek sem e müvében, sem Ágisban és Hunyady Lászlóban 
nem a tragikai célnak szolgálnak. Bölcsdkedik és szónokol, oktat és int, a 
mint mesterétől tanulta. Példája szerint fordul Tancréd, Du Guesclin Adelaide, 
Foix herceg hatása alatt a nemzeti mondához és nemzeti történelemhez, 
mikor Attilát és Budát, Hunyady Lászlót és László királyt Garával, Bánffyval, 
Rozgonyival dolgozza fel ; példája szerint szúratja le Agist és Alust a nyilt 
színpadon, mert a francia klasszicizmus Voltaire előtt irtózott a vértől és 




V'^-^*-. 



Bessenyei György névaláírása. 

hőseinek önmagok kivételével nem volt szabad megölni senkit ; a megöltek a 
színfalak mögött vesztek el, mint Hunyady László és Buda ; példája szerint 
téved, mikor Buda lelke, mint Ninus a Semiramisban, világos nappal jelenik 
meg, s nemcsak Emézia, de Csaba is látja, mint azt az egész g3mlekezet ; 
holott a szellem-idézés elfogadhatóbb módjához is ért, a mint az Agis 
árnyának megjelenése igazolja; példája szerint jár el, mikor a szerelmet, 
mint főindítékot mellőzi s a tragikai összeütközést egyéb szenvedélyből 
fejti ki. Bessenyei mindenben mesterét másolja, annak fényes tehetségei 
és fényes sikerei nélkül. 

Vígjátékot is írt, egészen az újabb ízlés irányában. Hősei rendesen vígjátékai 
valami félszeg eszme képviselői. Látsz, vagy az erkölcsi makacs, a vén- 
lányságot akarja divatba hozni, de mindjárt szobalányánál megbukik, mert 
Kolumbina kereken kijelenti, hogy ő bizony nem kezdi, az emberiséget 
magán nem veszti, s a lány-okoskodás az egész világon bölcsőre megyén 
ki; úgy, hogy Láisznak is egyszerre, a mint a népdal mondja: szerelem 
az evezője, főkötő a kikötője. Komikai magva volna az eszmének: de 
Bessenyei sem a mesében, sem a jellemekben ki nem fejti ; a darab elnagyolt 
kísérlet, s ma is kiadatlan. A kedvetlen okos, címéről ítélve, helyzeti víg- 



24 BSSSENYEI ÉS TÁRSAI 



játék lehetett. Emléke csak a könyvvizsgáló hivatal irományaiban maradt 
meg, s onnan is csak annyit tudunk, hogy a darab a jobbágyok érdekében 
sokat beszél, s egyik személye, Argenis, a flskus jogait csipdesi. Hogy meg- 
tiltották, gyanítani engedi, mikép volt valami érdeme. Lehet, hogy valamdy 
francia komédia célzatos átdolgozása, s lehet^ hogy azonos az elveszett 
Dudásból lett doktorral A költő egyetlen vígjátéka, mely nyomtatásban 
1777-ben megjelent, mely 1792-ben színre is került: A philosophus. Hőse 
Parmenió, ki a bölcselet szeretetében vonakodik a szerelem gyöngeségétől, 
mint Sidális is a méltó férfi hiányábaa Aztán megismerkesznek és egymáséi 
lesznek; s a megkötetlen csomó szerencsésen megoldódik. Női jellemraj- 
zaiban sok a finomság, párbeszédeiben az elevenség, Pontyi vastagabb 
komikumában az egészséges ér. Laczka állításaként, ki ebben az időben 
az író pártfogoltja és lakótársa volt, neki is jelentékeny része van benne. 
Gyulai azt hiszi, hogy Pontyi falusias beszédéhez, különösen a tiszttartója 
parlagi s ügyvéde diákos leveléhez szolgáltatott kifejezéseket. Bessenyei 
minden írása bizonyság, hogy efféle segítségre nem szorult. Laczka ekkor 
tanült tőle franciául ; hogy nem siker nélkül, mutatja Zaire verses fordítása, 
melyet hálából Bessenyeinek ajánl, mint a ki elhagyatott voltában magához 
vette, tanítja és tartja. Együtt olvastak, fordítottak ; így kerülhetett a kezükbe 
Destouches Lhomme stngulierje, mely Pecz Gedeon igazolása szefint a 
Philosophus eredetije. A vígjáték megtetszett, az átdolgozás eszméje fölmerült 
és Laczka osztozott a terv megbeszélésében és megállapításában. S Besse- 
nyei elkészítette a darabot: véges- végig Destouchesból, nem pedig önma- 
gából merített, mert még a Pontyi falusi mintája is megvan nála. A többi 
személy sem a Bessenyei barátja és barátnéja, hanem a francia alakok 
mása: de az átdolgozásnak becsületére válik, hogy a Philosophus teljesen 
az eredetinek .erejével hat, különösen Pontyi a tősgyökeres falusi nemesség 
képviselője. Nyers és elmaradt, az újítástól fázik, de józan eszével és termé- 
szetes elevenségével sokszor csattanósan gúnyolja ki a míveltség kinövéseit 
és a divat ferdeségeit; a mellett nagy magyar; innen eredt népszerűsége, 
úgy hogy a darabot is csak nevéről emlegették, innen egyszersmind 
hatása, melyet a magyar vígjáték fejlődésére a parlagi nemesek ősképe- 
ként gyakorolt, 
munkái'^^^termé. Bessenyei erős alanyisága és szabad csapongása színműveiben mind- 

szeti leírásai untalan előtör a tárgyias alakítás hátrányára. Bölcseimi merengéseiben, 
természeti leírásaiban ellenben nem egyszer fényesen nyilatkozik. Kisebb 
költői alkotásaiban, minő Delfén, a híres bécsi ballerináról, kinek tánca 
látásába a gondolat megtéved és belehal, az Eszterhdzi Vigasságok, a 
magyar vendégszeretetről, melyet nemzeti büszkeséggel magasztal; minők 
különösen bölcselkedő levelei és leíró versei, valóban lendületes részletek 
fordulnak elő. A Tiszának képe a fölkelő nappal ép oly meleg, mint a kies 
Venerinek Holmi-be]! rajza, mely az örök emlékezet édességéről beszél. 
Általában a természet szépségei iránt fölötte fogékony, széles ecsetű leírá- 



BESSENYEI KS TARSAI 



26 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 

saiba szerencsésen foglalja bele mindazt, mi az évszakok változatos pom« 
pájából színezni való. Ám a természetfölöttihez semmi érzéke, a csodásban 
semmi hite, s Popé Ember próbájából, melyet 1772-ben közrebocsát,, 
kiirtogat mindent, a mi ezek körébe tartozik. Nem csoda ennélfogva, ha 
sokkal több a maga gondolata benne, mint a Popéból való. Geniusa a 
világosságot szereti. Felfogása szerint az ördög táborozása, s istennel,, 
angyallal hadakozása üres, cifra hang, melylyel az író csak bolondozik. 
Józankodása azonban árt a költeménynek, mint árt a maga eposzának is. 
Mert Bessenyei nemzeti eposzt ír Mátyás királyról, a legnépszerűbb magyar 
fejedelemről, mint Voltaire IV, Henrikről, a legnépszerűbb francia ural- 
kodóról S mestere példájára az isteni beavatkozást mellőzi, egészen a 
történeti események rendéhez ragaszkodik, összes múfogása a természet 
megszemélyesítése, a mint ez az első énekben segítséget kér istentől az^ 
öldöklő emberiség ellen s Mátyás álomlátása, a mint a negyedik ének 
folyamán Szilágyi lelke elvezeti elődeinek árnyékai közé. Ez álomlátás 
a Henrik álmának mása, ki előtt Szent Lajos, a keresztes hadak vezére 
jelenik meg ; Mátyás II. Andráshoz, hasonlókép a keresztes királyhoz fordüf 
jó tanácsokért. Az eposz töredék, a hatodik énekkelés Kázméf-féle viszálylyal 
megszakad. Egyszerű történeti vers, az erő és fenség minden vonása nélkül. 
Izgatása a A mi teljes elismerésre és hálára méltó : az a Bessenyei lelkes izgatása 

nemzeti nyelv ../.i.'ít-i-' ^ , 

ögyébcn a nemzett nyelv erdekeben. Erős alanyisága es szabad csapongása itt a 
legösszhangzatosabb kifejezésre jut : a nemes hazafiság lobogó tüzében s e 
szent kötelesség gazdag bizonyításában egyesül Költeményeiben, ajánlóleve- 
leiben, tudósításaiban, kezdettől fogva meg-megszólal ez az eszme : így a. 
Magyar Néző tudósítása 1 777-ből meggyőzően emeli ki, hogy a nemzetnek 
anyanyelvén is lehet beszélni, írni, a haza javát a tudományok fejlesztésével 
előmozdítani; minek ideje annyival inkább elérkezett, mert ha a leírt 
magyar szókat a leírt deák szókkal összeveszszük, országunkban ^gy 
magyar szóra mindenkor százezer deák szó jut. De nem elégszik meg 
az efféle futó megemlékezéssel, apró észrevétellel: a nemzeti nyelv és 
tudomány emelése végett rendszeres és részletes szózatokat bocsát közre. 
A Magyarság, ez a velős és hangulatos irat, 1778-ból, nyelvünk buzg6 
védelmezése és vonzó dicsérete. Bessenyei elitéli és megveti azokat, kiknek 
állításaként magyarul jól írni és gondolkodni nem lehet, mivel sem ereje,, 
sem elégsége a nyelvnek a tudományok szépségének és mélységének elő- 
adására. Mit tehet arról a drága hegy, ha nincs bánya benne és kincseit 
nem szedik: mit tehet arról a magyar nyelv, ha fiai sem ékesíteni, sem 
nagyítani, sem emelni nem akarják? A földnek egyetlen nyelve sem szár-^ 
mázott tökéletes erőben: de az angol, a francia, a német már magasra 
emelkedett. » Jegyezd meg magadnak e nagy igazságot, mondja, hogy soha 
a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcseséget,. 
mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem hüzta. 
Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha.« S minden 



A 

HOLMI 



BESSENYEI tS TARSAI 27 

nemzet a maga nyelvével fénylett: idegennel homályban nyögött. Ennél ^"jjjj^' 
fogva anyanyelvének mívelése szent köteless^e, hisz arról ismeri és nevezi 
a világ: a nyelv a nemzeti lét kifejezése. Mozgásba, tűzbe kell hozni a 
nemzet elméjét üjsággal, sürgeti nyomósán, még pedig a maga nyelvével, 
mert ha ötét a m^a dicsőségével nem indítjuk: idegen dolgokra egészen 
meg nem indul. S az a kívánsága, hogy a budai egyetem kapcsoljon 
magához oly magyarokat, csak becsülettel, fizetés nélkül, a kik hazájok 
nyelvét tudják s a külföldi 
jeles műveket lefordítják; mi- 
nők a sárospataki professzo- 
rt^ mert azok a >frizérozatlan 
fejű filozófusok* tudnak ma- 
gyarul s ^yébképen is. Ezt 
a gondolatot a tudományok 
anyanyelven való fejlesztésé- 
nek módjára világosabban és 
határozottabban fogalmazza a 
Holmibán, mely 1 779-béri'ifé- 
rűlt ki a sajtó alól Az érde- 
kes és szellemes cikkek e 
gyűjteményében már okodé- 
miáról, vagy oly tudós tár- 
saságról beszél, melynek más 
kötelessége nem volna, hanem 
hogy magyarul írjon ; mert 
soha nemzetünket, a mi cso- 
dás tüze és természet szerint 
való nagy elméje van, semmi ____^__^^.^^^____ 

egyéb nemzet a világon az ■"" 

emberi okoskodásnak, észnek, 

tudománynak, mesterségnek BeCS I / T 9' 

mívébe felül nem haladná; 



eny«l HolmljtÜMk dm lapja. 



katona, filozófus tanácsos, ke- 
reskedő, törvénybíró, minden, 
— csaknem egyebek felett lenne. Majd megírja 1781-ben a Jámbor 
SzándékoX, az akadémia részletes tervezetét is. Javasolja, hogy az intézet 
élén változó elnökök és állandó titkárok álljanak, hogy legyenek fizetéses 
és tiszteleti tagjai, kik csupán a becsületből mozdítsák elő a társaság 
ügyét; hogy legyen tulajdon nyomtató műhelye, könyvtára s tűzzön kr 
minden esztendőben jutalmakat. Tagjait a tájszólások miatt az ország 
minden részéből, felekezeti különbség nélkül, minden tudományságra való 
tekintettel válaszsza; még pedig nem ajánlás, hanem pályázat útján, mi 
fölött a főrendek döntsenek. Munkássága kiterjedjen a szótár és nyelvtan 



28 BBSSENYKI É$ TÁRSAI 



készítésére, sőt ez egyedül a társaságot illesse ; a magyar művek bírálatára, 
miért pár köteles példányban részesüljön a saját könyvtára és a birákS 
részére ; végre oly dolgozatok kiadására, melyek nála pályadíjat nyertek. 

íme, a Bessenyei terve főbb vonásaiban. Eszméje a nemzeti nyelv 
fölemelése: ezért lelkesedik és izgat Föllépése és működése sem egyéb, 
mint ennek az eszmének példázása és igazolása cselekedettel. Semmiről 
mélyebben meggyőződve nincs, mint arról, hogy a ki hazája nyelvét emeli, 
nemzetének érdemét teszi ragyogó fénybe. Azért Beszédben az ország 
tárgyáról, később ismét melegen felszólal az akadémia mellett, mert az 
akadémia tizenkét taggal többet tenne az ország haladására, mint ezer 
iskola, mely csak az utat mutatja meg, merre menj, és azzal ott hagy 
magadra. Fohászkodása, vágyódása, reménys^e biztatja, hogy álma teíje- 
sűlni fog: a nemzeti nyelv felvirág^ik. »Én legalább a maradékokra kiáltok 
ezer esztendő múlva is ki síromból, mondja hazafias hévvel, hogy életemnek 
minden idejét e tárgyamnak áldoztam fel; a mire mehett^n, megvan és 
lesz, a mi nem telik, abban megigazít szándékom: mivel a szép és nagy 
dolgokra való törekedés erőtlenségedben is megnemesít. « S nem hiában 
hevült, izgatott, tervezett : álma csakugyan teljesült. Jámbor Szándékéi 
1 790-ben a Révai gondozásából megjelent és 1 830-ban a Széchenyi akadé- 
miájában megvalósult ; mert voltakép az ő tervezete szolgált a mai magyar 
tudományos társaságnak alapúi. 

Bessenyei egyszersmind az első, ki a nyelv eszthetikai hatásának, 
kifejezésbeli szépségének kifejtésére törekszik. Előbb a Magyar Nizőber\y 
majd a Holmiban kritikailag vizsgálja a régi irodalmat, s egyaránt tdkei 
lapossága és tespedtsége, durvasága és sallangossága ellen. M^ akarja őrizni 
a magyarságot és természetességet, mert valami csak szép, ékes, mély és 
nagy, természet szerint való: de a mellett a francia írók példája szerint 
a jellemzetességet és könnyűséget, választékosságot és finomságot tanítja. 
Nem idegenkedik sem az új kifejezésektől, sem a tájszóktól; csakhogy a 
nyelv szellemében és mérséklettel él velők ízlése meg-megbotlik, de nem 
lehet elvitatni tőle, mikép öntudatos célja, hogy szépen írjon. 
^a 1es?orl'égb9* Termékenysége, izgatása, tanítása, személyi vonzó ereje mind közrehat, 

hogy a mint elsőnek lép vala föl, első is maradjon társai közt: a níeguj- 
hodás vezére. A testőrségtől a hetvenes évek közepe felé megválik ugyan, 
a párducbőrt az aranyrojtos karddal és ragyogó tarsolylyal leteszi, mert élte 
legszebb idejében elnehezedett: de Bécset el nem hagyja. Mint a magyar- 
országi négy református egyházkerület ügyvivője, évi 2000 forint fizetéssel, 
tovább is fiatalsága örömeinek s irodalmi tervezgetéseinek színhelyén tar- 
tózkodik. S eleinte barátnéja, Mária Terézia komomája, b. Grasse Teréz 
segítségével kedvező sikerrel működik; míg később gróf Beleznay Miklós 
elhidegülése s Nagy Sámuel, a rendes udvari ügyvivő, áskálódásai miatt 
mind kevesebb eredményt érhet el ; minélfogva az egyházkerületek egymás- 
után vonják el javadalmazásukat. S Bessenyei 1779-ben egyszerre anyagi 



BESSENYEI ÉS TÁRSAI 2» 



és lelki válságba jut. Kedélyére kedvetlenség bőrül: kinos küzdelemmel 
viharzik. Nincs mód Bécsben maradására egyéb, mint vallásának változ- 
tatása, mire már ezelőtt is sokszor biztatták. Jelentkezik tehát Mária 
Teréziánál, a ki kiterjesztett karokkal fogadja, s a salzburgi érseket, ki a 
bécsi Szent Boromeus templomban a térítő szertartást végzi, Schönbrunnban 
izgatottan várja. Bessenyei áttérése fejében 1780. februárjában a bécsi 
császári könyvtár címzetes tiszte Ion, évi 2000 forint kegydíJjaL Kettő, a 
mi e lépését mentheti, az egyik felfogása, hogy egy a keresztyén vallás 
lényéében, szertartásai csak külsőségek ; a másik S2sándéka, hogy a nemzeti 
irodalomnak tovább szolgálhasson, mert Bécs akkor a magyar irodalom 
középpontja volt : de maga soha bele nem nyugodott. Bizonyítja a Kazin- 
czyhoz szóló levele vége: » Elhagyom, megfojt a mel^... purgatoriumban 
vagyok, minden ember pápista «. S bizonyítja a Tarimenes vallás- változtatá- 
sának rajza, melylyel nemcsak az erőszakos, de az érdekre támaszkodó 
térítést is keserű gúnynyal, a szívében maró fájdalom éles kitörésével 
áBítja pellengére. Áttérése tragikus fordulója pályájának: belső gyötrelmeit 
növeli s anyagi zavaraitól meg nem menti ; mert II. József 1 782-ben kegy- 
díját eltörii. Épen arról álmadozik, hogy a Bessenyei-házat fölemeli és 
adósságait kifizeti, mert Kollár András elhiteti véle, hogy családjának ősei 
a II. András korabeli arragoniai Simon gróftól eredő Nagymartoni grófok 
voltak : mikor másodszor is zátonyra verődik, s nemcsak övéin, de magán 
sem segíthet. Megkísérli ugyan, hogy tokaji borral kereskedjék, de bele- 
veszt; s 1782. őszén kénytelen leköltözni Bérceire, honnan 1785-ben a 
biharmegyei P.-Kovácsiba telepszik .át. S ezzel a Bessenyei pályájának 
fényesebb első fele bezárul. Az irodalmi álmok, remények, tervek eloszlanak, 
a finomabb örömek, szórakozások, élvek megszűnnek : az előkelő világfiból 
pusztai gazda lesz. 

Kétségtelenül ebben az időben sem egyedül a föld érdekli, melyet ^*;JÍ^hor' 
mivel; de az ország is, melyért hazafi szíve lelkesedett. József uralkodá- 
sának izgalmai, a nagy forradalom diadalmai nem érinthetik közönyösen, 
noha eleinte megadó elborulással hallgat. Hisz minden okos emberi társa- 
ságtól megfosztva, senkivel nem levelezve, a pusztán lakozik, a holott 
könyveivel, gondolataival és a néma természettel tölti idejét, élvén a maga 
mondása szerint csak azért, hogy még meg nem halhatott, magán szánakozva, 
a világon nevetve. Eletének magánossága és kietlensége bécsi emlékeinek 
tükörében még sivárabbnak tetszik, s a tompa fájdalom egészen elfoglalja. 
Csak egy évtized mülva, 1792-ben, még inkább 1794-ben fog az írásba 
bele, s az első hang, melylyel megszólal, magános élte mélabús panaszától 
rezeg. A szenvedések éle már elveszett; csak emiékök érzete sajog még. 
Visszagondol iQúságára, melynek vígságait eltűnt esztendei ügy elragadták 
magokkal, mint az ország utján futó sebes szelek a port. Az idő, mint a plánta 
növése vagy óramutató menése halad észrevétlenül. » Körülnézed magad: 
virágágyaidat összetapodta ; kedvedet gyönyörűségednek oltárán előbb meg- 



30 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 

hervasztván, végre széllyelszórta ; tapasztod a sdved, hideg, m^ogod fejedet, 
tele van száraz okokkal és elmélkedésekkel...* Sóhajt bánatosan. 
^Síitkár* ^ ^^^®' ^ hangulattal fordul újra az íráshoz és mesteréhez. Mert 

ama könyvek között, melyeket elhagyott hajiokába magával , vitt, első 
helyen bizonyosan az ő művei voltak. A francia nemzet rég kiábrándul- 
hatott a Voltaire drámáiból, melyekben több a csillogó beszéd, mint a 
lüktető cselekvény; rég kijÓ2sanodhatott hősköltemenyéből, melyben több 
az üres cifra, mint az igazi fenség: de Bessenyeire még mindig az első 
benyomások ingerével és erejével hat Az idő villongásánál és öregedő 
koránál fogva azonban már inkább történelmi és alkotmányi, vallási és 
bölcseleti tanulmányai, mint költői alkotásai vonzzák. A történelmi elbeszélést 
már előbb is megkísértette: XII. Károly modorában készült 1773-ban a 
Hunyady János élete és viselt dolgai, hol rideg számok és számos adatok 
helyett a csaták kiszínezésébe és erkölcsi tételek fejtegetésébe ereszkedik; 
a nemzetek erkölcseiről és szelleméről szóló essay mintájára készült a het- 
venes évek közepén Egész Európa formája a XI, században, mely alig egyéb 
mint Voltaire egyes fejezeteinek átdolgozása, valamint a Magyar nemzet 
szokásairul, erkölcseirUl, uralkodásának módjárul, törvényeiriU és neve- 
zetesebb viselt dolgairul értekező csonka kísérlete, mely csak az első keresz- 
tyén századot tárgyalja, Szent Istvántól Kálmán királyig. Forrásai a magyar 
krónikások: Bonfini, Heltai, Pethő, Kovács, kivált pedig a Corpus Juris; 
ép azért felfogásában és jellemzésében elfogult és sötét, mert hiszen az 
első század törvényei elrettentésül intézkedtek olyan szigorúan; s nem 
. annyira a nemzet vadságáról, mint inkább a keresztyén buzgóság izzásáról 
tesznek bizonyságot. Ám ez iflonti vázlataiban Bessenyei csak az előadás 
módjára követi mesterét, irányának bölcseleteti szellemébe alaposan és 
következetesen be nem hatol. Mert Voltaire, a mint már Beöthy kiemeli, 
az egész múltban csak az ember örök természeti valójának nyilatkozását, 
s vadsága, szenvedélyei, oktalansága küzdelmeinek sorozatát látja, melyet 
csak a felvilágosodás terjedése vezethet némi nyugalomra; míg Bessenyei 
többször emlegeti az *örök isteni végzést*, mely fölöttünk uralkodik. 
Most pusztai magányában belemerűi a nemzetek történetének olvasásába, 
megalakulásuk és haladásuk folyamának vizsgálásába. Legterjedelmesebb 
munkája: Rómának viselt dolgai: két vaskos kötet, ebből az időből, 
századunk első három évéből való. S teljesen mesterére vall. Választása is 
egyenesen azért esik Rómára, hogy annak példa-mutatása szerint a nép 
belső életére fordulhasson figyelő szeme, mert Rómában az uralkodásnak, 
polgárnak, embernek minden esete, törvénye és kötelessége, tartozása, érdeme, 
bűne, gyalázatja, szerencséje, boldogtalansága okaikkal egyetemben előfordul- 
nak. Rómának esete, a mint maga vallja, világnak tűköre, melyben az egész 
emberi nemzet magát nézheti. S el kell róla ismernünk, hogy különös 
érdeklődéssel viselkedik az állami, társadalmi, vallási, erkölcsi intézmények 
iránt; hogy a békés alkotások megalapítói, nem a háborúk hősei lelkesítik. 



BESSENYEI ÉS TÁRSAI 



31 








S 



3 



55 



V 



u 

1 



tí 



>4> 

g 



M 

(A 



32 "" BESSENYEI ÉS TÁRSAI 

Titus vagy Marc Aurél előtte nagyobb, mint Augustus és Traján ; ennélfogva 
a hadi eseményeket kevésbe veszi: annak a feltüntetésére törekszik, hogy 
a nép fejlődése és felvilágosodása értelmi és erkölcsi forrongásain keresztül 
miképen halad előre, s miképen finomodik és polgárosodik. S ha nem bírja is, 
mint Voltaire, fejtegetéseit egy l)ölcseleti alapeszme sugaraiként vonni meg : 
a történeti elbeszélés nemesebb stíljére való törekvése elismerésre méltó. 
Alkotmányi és Történeti tanulmányaival függnek össze alkotmányi és közjogi fejtege- 

tései, minők Magyarország törvényes állása, s ennek a Toldaléka, a Tör- 
vénynek útja; sőt helylyel-közzel alkalmi kitéréseiben, a Természet világa, 
a Bihari Remete és az Értelemnek keresése is, melyekből az író politikai 
gondolkozása nyilván kiismerszik. Bessenyei szerint a társadalmat és államot 
az ember önnön java kívánása hozta létre, szabad egyesülésből, miért a 
közakaratnak magát mindenki alávetni tartozik. Az alku a király és nemzet 
közt tette az ő kifejezéseként a törvényt és igazságot korlátok közé. A tör- 
vényhozás a nemzetet, a végrehajtás a királyt illeti meg; a nemzetnek e 
joga és igazsága oly régi, mint a természet. Maga határoz sorsáról, sor- 
sának biztosítéka pedig alkotmánya, mert a Titus erkölcsében élő boldogság 
csak addig tart, míg annak élete. Ennélfogva minden államforma közt 
az alkotmányos monarchiát fogadja el, hol a korona dicsősége és hatalma 
a nemzet javával olvad össze. A király iránt való hűséget a nemzet önmaga 
iránt való kötelességének hirdeti: mert király nélkül a nemzet boldog nem 
lehet. Ez a felfogása bár fölöttébb egyezik a Voltairévai, ki a Bourbonokat 
hasonlókép hódoló hűséggel magasztalja: politikai egész gondolkozása 
mégis lényegesen különbözik. Mert Voltaire a népre keveset ád ugyan, 
hisz a jobb világot a fejedelmeknek a bölcsészekkel és míveltekkel való 
egyesülésétől és közreműködésétől várja, de a születésbeli egyenlőséget 
tanítja: míg Bessenyei nemcsak elismeri, de védi is a rendi társadalomban 
a nemesség és jobbágyság fennállását. Hálálkodik az istennek, hogy mi 
még földesúri nemzet vagyunk ; félti a jobbágyságot a felszabadítás vesze- 
delmétől. A vallásos türelmet, gondolat-szabadságot és emberszeretetet kívánja 
foként terjeszteni; s emberszereteténél fogva a jobbágyság sorsának eny- 
hítéseért buzog, különösen az üriszék és pallos-jog eltörlésével, mert az 
az igazság-szolgáltatás, melylyel az ember a maga ügyében panaszos fél 
és ítélő bíró is lehet, az ő szavával »orcapirulást« okoz; az a szabadság, 
melynél fogva polgár a polgárt halállal sújthassa, minden országban rémítő 
csodát mutat. Igazságos lelke elfordul az ily kiváltságtól és megbélyegzi 
szóval, elitéli cselekedettel. Húsz esztendő alatt háromszor hívják úri- 
székre s mind a háromszor a jobbágynak adott a gazda ellenében igazat ; 
olyan gorombasággal hálálta meg az etetést és itatást. 
Tarimencs Bessenyci politikai gondolkozásának költői kifejtéséül szolgál regénye 

a Tarimenes utazása is. Hőse, mint a Voltaire Kandidja, tapasztalás gyűj- 
tése végett az apai kastélyból útra kél. Nem járja ugyan be a két világ- 
részt, mint ez ; de tanítója, Kukumedóniás társaságában betér Puczufalvára 



utnzasa 



BESSENYEI ÉS TÁRSAI 33 



Kantakuczihoz, a remetéskedő bölcshöz, kivel hosszas beszélgetést folytat; 
majd eljut Totoposzba, Artemis országába, a bűvös Teneribe, a hol a 
királyasszonynyal, Artemissel találkozik. Aztán megismerkedik Trezénivel, 
az emberszerető és világismerő államférfival, mert Totoposzban, a mint 
Voltaire kivánja, a fejedelem a bölcsészekkel munkál a jobb jövőn ; meg- 
ismerkedik Kirakadessel, ki a Voltaire kanadai Ingenujeként természetes 
észrevételeivel nem egyszer találóan jellemzi a mívelt állapotok ferdeségeit. 
Majd megjelenik a totoposzi országyűlésen, hol a lámaposzik, dervisposzik 
és fakirposzik izgatnak; résztvesz az örökösödési háborúban, melyet Buzorkán, 
Jajgodia ura indított valamely 600 esztendeje élt ősanyja jogán Artemis ellen. 
A királyasszony népe fölkel, serege győz, elfoglalja a zsarnok fővárosát s 
diadallal jő meg. Most Tarimenes Toiiiirist, kinek előbb vallására tér, fele- 
stül veszi s véle a jólét és boldogság földéről haza utazik. 

A regény Mária Terézia magyar királynak örök dicsőségére céloz, a 
mint Bessenyei vallja. Meséje az ő kora történetének indítékaiból és szálaiból 
van szőve. Artemis : a királyasszony, Buzorkán : II. Frigyes, Trezéni : Van 
Swieten, Kantakuczi: maga Bessenyei. Teneri pedig Schönbrunn. A maga 
egészében hosszadalmas és fárasztó, teli politikai, bölcseleti és vallási fej- 
tegetéssel, mi ép úgy árt a szerkezet egységének, mint a mese haladá- 
sának és az előadás élénkségének. Jellemei is halaványak, inkább megsze- 
mélyesített fogalmak, mint élő személyek ; de mind e fogyatkozások ellenére 
néhány oly része van, mely a régibb magyar elbeszélés legjelesebb lapjai 
közé tartozik. Azok a lapok, melyeken a puczufalvi bölcsnek magános- 
ságában és elhagyott lakhelyében a maga agglegényi életét és szállását 
festi, ép oly igazak, mint a mily meghatók. A mélabúnak árnyéka lebeg 
fölöttük, melybe itt-ott belevillan a humor egy-egy sugara, hogy a kép 
ridegsége szelídüljön. Azok a lapok pedig, melyeken a Tarimenes áttérésében 
a maga áttérését rajzolja, ép oly közvetlenek, mint a mily hatásosak. Színei 
durvák és rikítók, mondja Beöthy, de mélyek és erősek. Haragja fellobog; 
a gyűlölet és megvetés lángjai cikáznak. Kegyetlen elmésséggel ítéli el a 
képmutatást és gyávaságot. Hangja harsogó hahota. S minél jobban ügye- 
lünk rá, annál inkább átmegy a jajszóba. 

Valószínűleg efféle elbeszélés lehetett a Podrokocz krónikája vagy 
Gorgonai Szarándok is, mert a régi irodalon;ban a zarándok egyszerűen 
csak utazó helyett szerepel. Bessenyei 1792-ben ki akarta nyomatni: de a 
könyvvizsgáló vallásos felfogása s a sasra csinált szójátéka miatt nem 
eresztette sajtó alá. Kézirata elveszett. 

Bessenyei minél inkább öregszik : annál nyugtalanabbul foglalkozik ^^Ufif^f 
a vallás kérdéseivel. Vére, nevelése, áttérése, lelki emésztődése mind össze- 
hatnak vala, hogy értök egész életén át meleg érdeklődést érezzen: hisz 
első emlékei, gyermeki benyomásainak visszaverődő képei is a vallás örök 
titkairól rajzolódnak; utolsó küzködései, bánatos szíve gyötrelmeinek fájó 
kifiakadásai is rajtok töprengenek. Pusztai magánosságánál és öregedő 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. II. köt 3 



34 BESSENYEI ÉS TARSAI 

koránál fogva természetesen csak fokozódik fogékonysága, hajlama, lelki 
szüksége a vallásos elmélkedések iránt. Már nem az egyszerű buzgóság, 
a mi még 1 773-ban A süni apostol Tamás ellenállhatatlan bizonyságárét 



Bessenyei GjGrgy siremicki; Puszui-Kovácsibiui. 

vagy 1777-ben a Jézus Krisztus haláláról szóló tanítás lefordítására bírja: 
hanem valami zaklató lázasság, mibe az igazság és megnyugvás kutatása 
a remény és vigasz sóvárgásával olvad össze. Az isten léte, a Szent- 
háromság titka, isten és a világ viszonya, a gonosz eredete és feladata. 



BESSENYEI ÉS TABSAI 35 



a lélek és halhatatlansága, a szabad akarat és beszámítás kérdése a 
Természet vildgáhan^ a kilencvenes évek folyamából, a Bihari Remetében 
és az Értelemnek keresésében 1804-ből, ismét és ismét tolla alá kerül, 
beszédes bizonyságaként, hogy mennyire izzik egész belseje e nagy problémák 
kielégítő megoldásának vágyától. Szenvedély és szenvedés, a mi hangjában 
meg-megrezdűl. Mindannyiszor mestere után indul, de a legtöbbször eltér 
tőle. Voltaire a francia szellem világosságával és elemző erejével halad követ- 
keztetéseiben : Bessenyei visszariad a félúton, s eszétől szívéhez menekszik. 

Az isten léte nála nem az okoskodás eredménye, hanem lelki szükség, dméikeSesei 
mely a kinyilatkoztatás hitéből fakad. A legragaszkodóbb gyermeki szeretettel 
csüng rajta : de a Szentháromság egységét kínosan taglalja, azonban mégis 
csak hiszi. Isten és a világ viszonyának magyarázatában reá jut a gonosz 
eredetének és feladatának vizsgálatára; s mint Voltaire a Lissaboni szeren- 
csétlenséggel, ő is egy hosszabb leíró költeménynyel, Debrecen siralmával 
példázza 1802-ben. S nincs más megfejtése az összeütköző ellentétek és 
kétségek kiengesztelésére, mint hogy az isten közönséges atya. A világ folyá- 
sában jelentkező gonosz is, mint a debreceni tűzvész, csak az ő valóságának 
és nagyságának megismerésére vezet. A lélek mivoltára és halhatatlanságára 
nézve tétova imbolyog : megvallja, hogy azt természeti okokkal senki meg- 
bizonyítani nem fogja oly módon, hogy a tudóst megnyugtathassa; ennél- 
fogva a vallás igéjében keres és talál megállapodást. S hivatkozik a lélek 
maga-sugallására, mely véghetetlenségéről beszél és az isteni kinyilatkoz- 
tatásra, mely mellette tanúskodik. Az akarat szabadságáról és bes2:ámítás 
érvényéről már nagyobb bizonyossággal érvel; meggyőződése a Bihari 
Remetében erős és heves, mert a szabad akarat tagadása annyi, mint 
énségemnek tagadása: a Természet világában maga mégis szinte egészen 
megtagadja, mert a természetet vallja úrnak az ember fölött s határozottan 
hirdeti : 

Szokás az csak, a min változtatni lehet, 
De természet ellen az ember nem mehet. 

Bessenyei vallási és bölcseleti fejtegetéseiben általán sok az ellenmondás. 
A czeglédi plébánoshoz 1777-ben írt maró levelével hevesen küzd a katho- 
licizmus ellen : a legújabban megjelent Bihari Remetében pedig a kálvinizmus 
dogmái, a hit által való megigazulás és az eleve elhatározás tana ellen 
harcol élesen. Az amerikaiak című elbeszélése 1773-ban a keresztyén vallás 
elsőségének, érdemének, emberszeretetének feltűntetésére céloz ; a Természet 
Világa szerint pedig töröknek, tatárnak, zsidónak egyaránt áldás van életén, 
mert az isten külön egyik hitéhéiz sem áll, mindenikkel közös áldás, élet, 
halál. A rendszeres bölcselők énnnélfogva, mint Almási Balogh Pál, nem 
veszik sokba s nem ismerik el filozófusnak. Bessenyei maga sem számította 
magát hozzájok. »Az írók közt, mondja szerényen, ember nevezetnél 
egyebet kívánni sem kívánok, sem akarok, sem reám nem illik egy is.« 
Pedig mennyivel több volt: a megújhodásnak lelke! 



36 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 



uí^^Tvci Pályájának második fele pusztai magányában folyik el. Ez a fele 

sikerben szegény : pedig ebből az időből valók legmagvasabb művei. ír, tanít, 
buzog, noha valamennyi munkája kiadatlan marad, mert a cenzúra nem 
bocsátja őket sajtó alá. Nem csügged el miatta. Mert — meggyőződése 
szerint — nem az a kérdés, hogy a cenzornak értelme mi, hanem hogy 
az isten és a természet igazsága merre vezeti. Hadd legyen inkább írásban 
igazság, mint nyomtatásban hazugság. A jövőre számít, melyben eszméinek 
célzata csakugyan betölt így ék munka közt, egyedül, két évtizeden 
keresztül, bús megadással nézve a vég elébe, mikor mindenestül fogva 
vezeti a halál sírja szélihez, mert nincs senki, ki nevében, vérében tovább 
éljen. A vénségbe belefúlt élet édes vigasztalásáról, hogy magát gyer- 
meiben megifjodni látja, ő csak merenghetett. Hisz két évtizeden át még 
az okos emberi társaságot is nélkülözte. 1804 után végre László bátyjának 
leánya, Bessenyei Anna, már maga is öreg, enyhítette elhagyatottságának 
fájdalmait Legalább utolsó esztendei elégedetten folytak. 1811-ben halt el. 
A közadakozás 1883-ban emléket állított pusztai lakóhelyén. Ez az emlék 
az ő dicsőségéről és a nemzet hálájáról beszél. Mikor halálát közelegni 
érezte, mivel a pusztán pap nem lakott, meghagyta húgának és cselé- 
deinek, hogy minden szertartás nélkül temessék el kertjében, egy általa 
kiválasztott fa árnyékába, mint mestere Voltaire, és barátja, Barcsay 
Ábrahám nyugodott; mi kivánatához képest történt. 

A nép még nem feledte el. Beszélik róla, hogy az »öreg úr« sohasem 
járt templomba, s hogy lelkét » megmentse « s lelkiismereti furdalásait 
elcsitítsa, melyek vallása változtatása miatt utolsó éveiben zaklatták, kis 
gyermekeket tartott házánál, hogy apró örömeikkel és játékukkal békét 
áraszszanak körülötte. Gyermekek nélkül sínylett, gyermekekkel csalta áhító 
szívét. Hozának vala pedig oda kis gyermekeket és monda: » Engedjétek, 
hogy a kis g>'ermekek jöjjenek én hozzám és őket meg ne tiltsátok, mert 
ilyeneké az istennek országa*. 

Bessenyei György pályája úgy kezdődik, mint tárogató-dal, mely 
küzdelemre hív, s úgy végződik mint elégia, mely bánatosan borong. 
Csak az a szerencse, hogy mire a tárogató-dal elégiába törik: a nemzet 
már küzdelemre kelt és bizton haladt a diadalnak. 
Báróczy Sándor Társai közt az clső, ki a nyilvánosság előtt nyomába lépett, Báróczy 

Sándor. Nem eredeti író, csak átdolgozó, de csodás nyelvérzékével, szép 
magyarságával, elbeszélésének nemes és választékos hangjával nagy nevet, 
sőt a széppróza fejlesztésében nagy érdemet is szerzett magának. Ispánlakán, 
Alsó-Fehérmegyében, 1735-ben született, s az enyedi Bethlen-főiskolában 
tanúit, majd a kormányszék mellett Nagy-Szebenben gyakorolta magát. 
Feltörő lelke már ez idő szerint meg-megrebbentette szárnyait s a hivatalos 
irományok porából már nem egyszer a római és francia írók kiesebb körébe 
menekült; a mikor pedig Mária Terézia 1760-ban a testőrséget felállította, 
Bécsbe vágyakozott és megyéjéhez fordult ajánlatért. Alsó-Fehérmegye 



rendéi féltek, hogy pírülnj lesznek kénytelenek miatta, mert termete alacsony, 
arca visszatoló volt: de Mikes István gróf pártjára állt és jósolva hir- 
dette, ht^y »benne egykor az egész nemzet meg fog dicsőíttetni*; s nagy 
befolyása győzött. Báróczy Bécsbe került, 1760-ban felesküdt testőrnek, s 
csakugyan azok egyike lőn, a kikben a nemzeti géniusz a magyarság 
dicsőségére megnyilatítozotL A világváros neki nem volt sem Capua, sem 
Sybaris; ha ép erkölcse meg nem óvja az ernyesztő élvek sodrától, meg- 
óvja vala mostoha külseje. Képe, tekintete, hangja rideg és szomorúan 
különböztette meg társaitól, kikre a daliásság, szépség, fiatalság az élet 
minden örömével mosoly- 
gott. Sokszor kötődtek véle 
e miatt és csak beszédé- 
nek báját ismerték el. Ma- 
gába vonult, könyvei közé, 
a hol bájoló beszéde szaba- 
don folyhatott: a Calpre- 
néde KassatuirájÁva.1 mu- 
latott, melynek fordításába 
még otthon bele fogott. 
Tetszett hazafias szívének 
a regény hőse, Orondátes, 
ki mint scythiai királyfi 
a közfelfogás szerint régi 
eleink véréből származott, s 
nemes erkölcsének a regény 
hősnője, Kassandra, kinek 
szerelme tisztaságával és 
hűségével minden akadá- 
lyon diadalmaskodott. For- 
dítása 1774-ben megjelent, 

és egyszerre megnyerte a Bárí«j sé„dor «ckíf«. 

leghivatottabbak magasz- 
taló dicséretét. Egyfelől jóízlése, másfelől csodás nyelvérzéke megőrizte 
attól, hogy a magyarosságot a póriassággal összetéveszsze, s az üdvösséget 
az idegenszerűségben keresse. Szerencséjére Erdély szülötte volt, hol a 
fejedelmi udvar előkelő hagyománya a nemzeti nyelven még a XVIU. 
században is megérzett, hol a nemesi nagy házak az irodalom szere- 
tetében és mívelésében szellemi fényűzést és hazafi-érdemet kerestek: s ö 
ezt az örökséget tehetségeinek erejével tovább fejlesztette és gyarapította. 
Jelességei és fogyatkozásai, kifejezései és fordulatai nagyobb részint erdé- 
lyiességek, melyeket ritka leleménynyel és belátással válogatott meg és 
alkalmazott a megfelelő helyeken. Újított is, de újításaiban óvatos és tar- 
tózkodó volt. S mind azon, a mi tollából lolyt, a Kazinczy találó méltatása 



38 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 



szerint annyi báj, annyi kellem, annyi csín és kecs ömlött el, mely az ő 
vétkeseknek látszó szólásait még azok előtt is megkedveltette, a kik a 
nyelvnek tisztasága mellett buzogtak, s minden újítást nyelvrontásnak 
kiáltoztak. Kazinczy mesterének vallja s az ő koszorújára törekszik ; Beöthy 
egyenesen az új magyar szép-prózai stíl megalapítójának hirdeti. Annyi 
bizonyos, hogy nyelve a maga idejében a legnemesebb, hangzatos és 
változatos, eredetisége mellett is az újdonság színével csillog. Elbeszélése 
eleven és hatásos; s mondatai meglepő szabatossággal és arányossággal 
gördülnek. Az érzelmes és szónokias hang ritka szépséggel csendül meg 
nála. Mégis mennyire szerény és bátortalan, nem bízik sem tehetségében, 
sem tudásában és folyvást mentegetőzik. 1775-ben még közrebocsátja 
Marmontel Erkölcsi Meséit és Dusch Erkölcsi Leveleit, aztán hosszú 
időre elhallgat. Magába vonulása miatt lassan-lassan zárkózott, különcködő 
lesz, ki előtt a halált még említeni sem szabad ; s az irodalom szenvedélye 
helyett egy titkos szenvedély: az aranycsinálás foglalja el minden idejét. 
Kazinczynak diadallal mutatott is egy almányi nagyságú rezet, melyről 
azt állította, hogy ólom volt. 1790-ben újra megszólal s kiadja a Védel- 
meztetett magyar nyelvet, hogy mint az öreg Tholdi, még egyszer megvillog- 
tassa fegyvereit faja becsületéért és jóhiréért. Az ő meggyőződése szerint 
valamely nemzetet halhatatlanságra csak a tudományokban való virágzása 
és nyelvének fölemelése vihet; de kívánatos történetének megírása, keres- 
kedelmének fejlesztése, országának szerencsés fekvése, s az idegen nemze- 
tekkel való maga-megkedveltetése is. A mellett az erkölcsök nemesítésére 
és színészet felkarolására int. Fejtegetése párbeszédes, érvelése nyugodt, 
türelmes ; nem ellenzi a deák nyelvet, csak a magyarnak kívánja természetes 
jogait. Mert bár távol él hazájától s atyjával való összeütközése és fogadása 
következtében nem is látogatja meg többet : de kegyeletes szeretettel csüng 
mégis rajta. Aztán ismét belemerült csodakereső vegyészkedésébe s nagyra- 
törő lelke a titkok útvesztőjében tévetegen vergődik. Utolsó két regény- 
fordítása: A mostani Adeptus vagy a szabadkőmivesség valóságos titka 
és az Amália története sem egyéb, mint tévedés. 

Mint katona gondos és pontos. 1790-ben őrnagy, 1802-ben alezredes, 
s a mikor nyugalomba lép, megkapja az ezredesi rangot. Hosszú, rideg 
testőri pályájának ez a vége és büszkesége. De Báróczy csak külsőleg 
volt hideg. Szíve melegen vert, s a kiket szeretett, mélyen szerette. Mint 
Kazinczy maga vallja, soha Pászthory Sándort, Vay Miklóst, Orczy Józsefet 
és Barcsay Ábrahámot nem említhette előtte, hogy erdélyiesen zengő szava 
hangosabbá ne vált volna. 1809. karácsony szombatján halt el, s 1814-ben 
Kazinczy, koszorújának örököse, művei teljes kiadásával s élete színgazdag 
rajzával állított nevének ragyogó emléket. 
Naiáczy József Naláczy JÓZSEF báró tehetsége szerényebb, sikere kisebb : de jóra 

igyekvő szándéka és lelkes hazafisága tiszteletreméltó. Huszonegy éves 
korában, 1766-ban jut a testőrséghez, hol Báróczy barátsága buzdítja 



BESSENYEI ÉS TÁRSAI 39 



AZ irodalom mívelésére. Nem hiában Erdély szülötte s Nagy-Enyed növen- 
déke ő is: sok a fogékonyság benne a magyar Marmontel nyelvi szépsé- 
gének megértésére. Eleinte verseket irogat, s aztán fordításba fog : a Young 
Éjszakáinak átültetésébe. De közben kezébe akadnak UArnaud páros 
iörténetá, e siránkozó elbeszélések és tragédiák, melyek a kolostori élet 
rideg magányosságát és biís menedékét eszményítik, — s kettőt lefordít 
l>előlük még a Young befejezése előtt. Inkább a maga gyönyörűsége, mint 
a közönség mulattatása lebeg előtte ; s e munkái csak jóval később jelennek 
meg: Euphémia vagy a vallás győzedelme 1783-ban, A szerencsétlen 
szerelmesek vagy Gróf Gomens 1793-ban és végre Young Éjjelei avagy 
sir almi 1801-ben. Nyelve egyenetlen, de a hol a Báróczy tanulmánya 
vezeti, nem egyszer csinos és kifejező, kivált az érzelmes helyeken lendületes 
A katonáskodástól megválva, a polgári pályán gyorsan emelkedik: 1788ban 
a kolozsvári kerületi tábla alelnöke s a főkormányszék tagja, 1792-ben 
zarándi főispán és a Bethlen-főiskola főfelügyelője. Nagy magyar és erős 
protestáns, ki három dologért hálálkodik naponként az istennek: hogy 
magyarnak teremtette és nem németnek, kálvinistának és nem pápistának, 
férfiúnak és nem asszonynak. Négy esztendő múlva, 1 796-ban nyugalomba 
vonul, de a haza ügye ekkor is szívén fekszik: az Erdélyi Múzeum 
tanácsába, melyet Döbrentei 1814-ben alapított, élénk érdeklődéssel eljáro- 
gatott. Már öreg, közel a hetvenhez, bajusza vad, viselete hanyag, külsejében 
isemmi sincs már abból a szép ifjúból, ki még Mária Terézia udvarában 
is feltűnt: de lelke és tüze a régi. Még kiveri a tőrt a daliás Wesselényi 
Icezéből, s kitartja végig a gyakorló órát. Elő és kegyeletes emléke a 
fejlődő nemzedék előtt a megújhodás korának, mikor álmodozástól és 
reménykedéstől megkapva, barátja buzdítására ő is lángra gyúlt; s még 
öregen is fiatalos rajongással buzog a nemzeti nyelvért és irodalomért; 
megírja Teleki József gróf kormányszéki tanácsos életét, Kabós János emlé- 
kezetét s lefordítja Saptál könyvét a szőlőmívelésről és az egész angol 
Spectatort. 1818-ban hunyt el. 

A franciás iskolának hivatottabb és termékenyebb tagja Barcsay ^^*^^^^^?^ 
Ábrahám, a fejedelmi Barcsay-ház derék ivadéka, kora kényeztetett kedvence, 
ki az elegáns poéta név alatt ismeretes. 1742-ben született a hunyad- 
megyei Piskiben, 1762-ben iskoláinak végzése után a testőrségbe lépett, 
megemlékezve ragyogó születéséről és kecsegtető jövőjéről. Mint Kazinczy 
írja, gyönyörű kék szemével és szöghajával egy Antinoushoz hasonlított, 
s már módja mutatta benne a nagy ház gyermekét. Előkelő és szeretetre- 
méltó, nyájas és elevendi, ki az élet örömeit lobbanó szívvel fogadja, de beléjük 
egészen el nem merül. Azok közé tartozik, kik Bécsben el nem vesztik 
öntudatukat. Néha ugyan a világ árja elkapja, gyönyörűségre ragadja, 
hogy lelke habozik, a mint maga vallja: de Sybaris rabja soha sem lesz, 
mert habozó lelkének célja dicsőséges. Ez a cél a nemzeti nyelv biztosítása, 
melyért barátai, Bessenyei és Báróczy fáradoznak. S a hívságos örömöket 



40 BESSENYEI ÉS TÁRSAI 



az edző vadászattal vagy maga-képző olvasgatással váltja fel, míg aztán 
ő is a francia felvilágosodás eszméinek hirdetőjévé válik. Nem egyszer 
merészebb valamennyi társánál, mint a zsarnok király és a bolond pásztor 
összehasonlításában, vagy katona létére a sereg elitélésében, mely felfogása 
szerint csak az uralkodó fogadott gyilkosa; másszor ellenben a magyar 
nemes rendi féltékenysége villan meg benne, mint a mikor a folyam-szabá- 
lyozás és betelepítés ellen támad, vagy a biztosokat és mérőket gúnyolja. 
Működése 1771-ben kezdődik, eleinte a Bessenyei, később az Orczy hatása 
alatt; s ettől az időtől fogva részint hozzájok, részint Ányos Pálhoz és 
Radvánszky Jánoshoz bőven ontja verses leveleit, úgy hogy a magyar 
költői episztola egyik megalapítója. Könnyű kedélylyel, játékos elmével, 
minden hosszas tervezgetés, készülődés, csinosítás nélkül, a pillanat hangu- 
latában ír; szeszélyes és szabados, a versből prózába, a prózából megint 
versbe csap át, s gyakorta oly magán-viszonyokat érint, melyek vonatkozása 
ma már érthetetlen. De az írónak mentségére lehet, hogy a nyilvánosságra 
nem számított. Nyelve mégis tiszta, szinte mindig szabatos, olykor élénk 
és fordulatos, a legtöbbször sima, abban az időben elegáns. Valami vonzó 
természetesség és vidorság ömlik el levelein s egyéb költeményein, melyekben 
a világot és életei a bölcs megnyugvásával vagy gúnyos mosolyával szem- 
léli. Csak ritkán, akkor is pajkosságból vét az ízlés ellen, mint a tokaji 
bor eredetének elbeszélésében, vagy a Radváns^yné-Prónay Eva névn^i 
köszöntőjében ; bár e két verse különben a sikerültebbek közé tartozik. Nem 
koszorúra, hanem a magyarság erősítésére törekszik, s minden apróságot eme 
nagy érdek tekintetéből ítél meg. Hosszú ideig, három évtizeden keresztül 
szolgál a vitézi pályán, előbb a testőrségnél, aztán a dragonyosoknál, majd 
ismét régi társaihoz kerül vissza, míg 1794-ben ezredesi ranggal nyuga- 
lomba tér. S e hosszú idő alatt meglakja Bécset, bejárja Felső-Magyar- 
országot, huzamosan szállásol Nyitra- és Pozsonymegyében, résztvesz a 
sziléziai táborozásban, a bajor és török háborúban, a szabácsi, dubicai és 
nándorfejérvári ütközetekben: de mindig és mindenütt hazája irodalma,, 
haladása, békéje, boldogsága lelkesíti 1794-ben elhagyja a királyi udvart, 
hol József és Leopold kitüntető kegye annyiszor fordult feléje, s az igazi 
bölcs fölényével megveti azt a ragyogást, melyet a törpe lelkek oly nevet- 
séges törekedéssel keresnek; s Erdélybe költözik, hol váltakozva csórai és 
solymo3Í jószágán tartózkodik, könyvei és barátai közt mulatozva, vagy oláh 
jobbágyaival el-elbeszélgetve magyar költő létére oláhul, mint Montesquieu 
a maga foldmíveseivel patois nyelven. 1806-ban végzi életét s kedves 
almafája alá helyezik tetemét. Művei mai napig sincsenek összegyűjtve. 




41. Franciások itthon. 

FRANaAsoK MOZGALMA Bécsbcíi ksletkezilí : de itthon foly tovább, o^^y Lflr'f 
Hívei közül mindenek előtt b. Orczy LöRiNcet, a tama-örsi 
bölcset kell megemlítenünk. Már előbb irogatott ugyan, mert 
első kísérleteit még 1756-ban tette, s azokat gróf Barkóczy 
Ferenc egri püspök, majd esztergomi érsek bátorítására tovább 
űzte és 1765-ben sajtó alá rendezte, hogy ne henyélne ö is, írásra ébresztené 
nemzetét is; legalább ebben az esztendőben iija Fekete János grÓ&iak, a 
magyar Epicumak, hogy az őszszel egy tarisznya-verset visz föl Bécsbe, 
válogathat benne, mint tót a körtében ; de Barkóczy közbejött halála miatt 
a gyűjtemény kinyomatása elmaradt, s a költő teljesen elhallgatott. Csak 
1772-beH veszi le újra »pókhák3S lantját* szögéről, a mikor a megújhodás 
vezérének verses üdvözletére költői levéllel felel, tréfás szerénykedéssel véde- 
kezik a nyilvánosság ellen, nehc^y régi céhhiesterből inassá tegyék. Ám az 
6 régi céhmestersége csupán szoros baráti körben volt ismeretes; a meny- 
nyire mégis hathatott, bécsi látogatásain, társadalmi érintkezéseiben hatott. 
Első í^otHiaíoll verse a Bessenyeihez intézett levele. Bessenyei aztán maga 
is, Barcsay révén is, hathatósan ösztönzi, mert megbocsáthatatlan bűn volna 
Minerva ellen egy olyan magyar Músának ismeretlenül meghalni, ki az 
emberi társaság közt olyan jó, mint a kenyér az eledelek közt, mit örökké 
eszel, mégis örökké kívánsz és soha meg nem unsz. S az ösztönzés nem 
hiába szól: Orczy reménykedve csatlakozik, hátha az idő honnan-onnan 
elővet egy Gyöngyösit Új munkásságra kél, buzog és buzdít egyaránt. 
Gondolkozása, míveltsége, irodalmi tanulmánya úgyis franciás, bár nem 
kizárólag, mert a római költők olvasása, a magyar istenes és világi énekek 
hatása is megérzik alkotásain. Egyénisége azonban elég erős, hogy a külön- 
böző benyomásokat magába olvaszsza s verseire általában az eredetiség 
bélyegét nyomja. Még 1718-ban született, s ifjúsága épen a Mária Terézia 
megtámadására esett, mikor az egész nemzet fölkelt s régi vitézsége diadal- 
masan villogott. 1741-ben a költő is táborba szállt, s a fiatal ragyogó szép 
királyasszony iránt való lelkesedéssel és hódolattal végig küzdötte mind 
az örökösödési, mind a hét éves háborút; s nemcsak mint jeles dandár- 
vezér a szász és porosz földön, különösen gróf Hadik oldala mellett Berlin 



42 FRANCIÁSOK ITTHON 

megrohanásakor aratott hírnevet, de mint áldozatra kész hazafi is, a ki 
1756-ban a maga költségén egész ezredet szervezett: a Nádor-huszárokat, a 
fejedeimi figyelmet maga felé fordította. A hubertsburgi béke megkötése után 



Báró Orsi; Lúrlnc arcképe. 

a katonai szolgálatot tábornoki ranggal elhagj'ja s Abaujvármegye helyettes, 
majd valóságos főispánja lesz, egyszersmind a Tisza és Bodrog szabályo- 
zásának királyi biztosa. Művei Révai Miklós gondozásából jelennek meg : a 
Költeményes Holmi 1787-ben, Költeményes Szüleményei pedig, hosszas el- 
mélkedése a szabadságról és verses levelezése Barcsay Ábrahámmal, 1789-ben. 



FRANCIÁSOK ITTHON 43 



Lelkesedése és hódolata Mária Terézia iránt, ki kegyeivel halmozza nöitimSyei 
el, pályája végéig híven és fényesen lobog. Énekeiben az emberi nem gyö- 
nyörűségének, országok dicsőségének nevezi, kinek halálakor ég és föld 
beborul szomorú felhőkkel, Tátra, Fátra, Mátra zokog az erdőkkel, mert 
kegyesebb a kegyeseknél, nagyobb a nagyoknál ; még Titus és Traján, Nagy 
Károly és Nagy Lajos sem hasonlítható hozzá. Uralkodása az arawy század 
kezdete. Természetes ennélfogva, ha a költő fel-felrándül Bécsbe, el-elmulat 
az udvar és testőrség körében, hisz még a Szerencse istenasszonyt sem 
tudja másutt képzelni, mint a székvárosban. Jobbágyi hűségénél csak 
magyarsága és hazafisága erősebb; fajára és hazájára igazán büszke a 
rajongásig. Már első költeményeiben : A szegény paraszt néphez és A hadi 
pályára készülő ifjúhoz ez az érzése megkapó hévvel nyilatkozik. A nem- 
zetietlenkedő főurak helyett a parasztságot magasztalja a maga egyszerű- 
ségében és természetességében; mert benne látja mindazt, a mi ezen a 
földön magyar, ezen a földön, melynek határait az isten őrzi, bőséggel és 
szabadsággal betölti. Orczynak ez az iránya nem népieskedés, még kevésbbé 
demokratáskodás, a mint már Arany észrevette és kiemelte, mert a paraszt- 
ságot sem felszabadítani,'sem helyzetéből kiemelni nem akarja ; sőt ellenke- 
zőleg királyi biztos létére fél, hogy a folyók szabályozása s a meglendülhető 
kereskedés következtében a jobbágy megveti a sarlót, nem fogja megjárni 
a tarlót, — hajóssá lehet. Az ő politikai gondolkodása nem emelkedik a 
rendi alkotmányon felül, mely meggyőződése szerint a legjobb, mert benne 
úr és pap, nemes és paraszt mindenik a maga megillető helyén van. 
A parasztságot magasztalja, mert munkája a legbecsesebb, élete a legártat- 
lanabb; ő az ország ereje, a nemzeti jellem és nemzeti nyelv kifejezője. 
A költő szíve mindig felmelegszik és hangja ódái emelkedésbe kap, ha 
magyar fajára és hazájára gondol; s mindig keserűséggel és gúnynyal 
telik el, ha az idegenkedő grófokat s mindenféle srófon járó bárókat veszi 
tollára. Erkölcsi romlottságukat, nemzetietlenségüket, külső hivalgásukat és 
belső nyomorúságukat elitéli. Egész kedélyessége és ötletessége kiárad, ha 
a divatozó és cifrái kodó élet íiircsaságain mosolyoghat, enyeleghet, hangosan 
kacaghat vagy zúgolódva dohoghat. Mert Orczy maga minden előkelősége, 
magas állása és kiváló olvasottsága mellett mindig egyszerű és természetes 
marad. A puszta tudást szánja, a bölcseséget hirdeti, azt a bölcseséget, 
mely a boldog középszer követésében áll. Az ő tanítása szerint elég nagy 
tudomány, ha jól tudunk élni: az erkölcsben előhaladunk, vétkeinket meg- 
ismerjük, s a mások hibáit feddjük. S korképeiben, melyeket a városi 
estélyről, a magyar szépekről, az asszonyok természetéről, a bugaci csár- 
dáról rajzol, e javuló és javító, enyelgő és feddő törekvése oly szeretetre- 
méltóan jelenik meg, hogy egészen elbájol. Vidor és mégis gúnyos, játszi 
és mégis komoly, teli eredetiséggel. Arany szerint épen genialitással. Sokszor 
hosszadalmas, sokszor pongyola, de mindig van mondanivalója. A régi 
verselés nyűgét és bőbeszédűséget maga is érzi; s hogy könnyebb és 



44 



FRANCIÁSOK ITTHON 



szabaítosabb legyen, a négyes rímet párossal cseréli föl. Ez az újítás az 
ö érdeme. 1789-ben halt el. Emberi és költői fővonásai: a hűség a király 
iránt, a büszkeség fajára és hazájára, az egyszerűség és józanság életében 
és bölcseletében az egész magyarsággal közösek. Azért emlékezete, a mint 
Kazinczy találóan mondja, mindaddig áldott lesz, valamig a maradék nem- 
zetünknek ősi jellemét s az igazi bölcseséget becsülni fogja tudni. 
Teleki József Teleki JÓZSEF gróf, másik itthoni franciásunk, vérével örökli az író- 

ságot, hisz anyja Ráday Eszter, a Ráday Pál leánya és Gedeon testvére, 
ki maga is meleg érdeklődést tanúsít a tudomány iránt. Fia 1738-ban 
született, s előbb Kármán András, majd Bod Péter oldalán nevelkedett. 
Hihetőleg ennek hatása alatt ébredt meg lelkében az utazás vágya. Tanul- 
mányai végeztével apja. Teleki László társaságában Bécsbe rándul, majd 
1 759-ben hosszabb külföldi útra indul s bejárja Helvéciát, Belgiumot, Német- 
es Franciaországot ; s a nyugoti haladás és felvilágosodás eszméivel eltelve 
jő vissza hazájába. 1767-ben, mint királyi táblai bíró Erdélybe költözik s 
megismerkedik Comidessel, mert igaz becsülést érez az irodalom és minden 



/^Hf<x!0' 




c^ 




-/ • 



Gróf Teleki József aláírása. 



érdemes munkása iránt ; s a külföld számos jelesével levelezésben áll. Maga 
is költő és tudós, bár a békési és ugocsai foispánságot, a pécsi tankerületi 
főigazgatóságot férfias erélylyel vezeti: szívesebben merül magán tanulmá- 
nyaiba, mint a közhivatal gondjaiba. Francia értekezése Az erős lelkek 
gyöngeségéröl (Essai sur la faiblesse des esprits forts, 1760.) a vallás- 
talanság ellen oly magvas bölcseleti fejtegetés, hogy egy Rousseau akart 
új kiadására vállalkozni; emlékverse pedig, az Atyafiúi barátság oszlopa, 
1778-ban testvérének, gróf Thoroczkay Zsigmondnénak halálára annyi mély 
érzést és mély gondolatot lehel, hogy egy Bajza elismeréssel eml^eti. 
Beszédei tanúit és gondolkozó főre vallanak. Egész haláláig, 1796-ig, a 
magyar írók buzgó pártfogója és serkentője volt. 
Ányos Pál összeköttetésci által ehhez az irányhoz tartozik a borongó szer- 

zetes, Anyos Pál is, a meghasonlás költészetével. Igazi költő, ki a fájda- 
lomnak, elborulásnak, pesszimizmusnak mélységei és magasságai közt 
hányódik, míg utoljára saját vallomásaként olyanná lesz, mint a hegyek 
közt fekvő magános erdők és sivatag pusztaságok, a hol semmi öröm- 
kiáltás soha nem hallszik. 1756-ban, a veszprémmegyei Esztergáron szü- 



FRANCIÁSOK ITTHON 



45 




letett, mint gyermek a Bakony rengetegében és szakadékai közt áknodo- 
zott; s tizenhat esztendős korában szeretett, tetszeni vágyott s mivel nem 
hivalkodhatott, kolostorba, a Szent Pál rendjébe vonult. De fiatalsága termé- 
szetes követeléseinek és rideg szerzetesi fogadalmainak végzetes összeütkö- 
zésében mielőbb meghasonlott magával, állásával, az élettel és a világgal: 
csak az olvasás volt egyetlen menedéke. Mint egyetemi hallgató a kolostor 
kertjében el- elmerült Bessenyei és Báróczy műveibe, Ovidius, Vergilius, 
Horatius és Lucanus tanulmányába, és küzködő szívének búja dalokba tört, 
1776-ban Barcsay épen Nagy-Szombatban állomásozott, s Ányos levélileg 
bemutatta első kísérleteit: vájjon érdemes-e tovább haladnia? A délceg 
kapitány baráti ölelése és költői felavatása volt a felelet. Ányos lantja eztán 
meg-megszólal, egyes alkalmi versei meg is jelennek: de leginkább csak 
nyughatatlan vergődéséről zenghet Mert hiában menekült könyveihez, 
hiában jutott felső-elefánti remeteségébe, remeteségének hideg kősziklái és 
hűvös völgyei közé: az édes emlékezet a régi boldogságokról s idők 
homályába temetett napokról véle járt mindenütt. S a szegény, szerencsétlen 

költőnek nem volt nyugalma 

sehol, hisz a szerzetesek kö- 
zött is csupán akkor lehetne 
nyugodalom, ha csak lelkek 
volnának test nélkül ; ő pedig 
test is volt, büszke, dacos, 
szilaj vérrel, mely kicsinyes 
sérelme miatt eldobta magától 
egy boldog élet minden édes- 
ségeit, hogy többé sem az 
övéivel kiengesztelődni, sem a fegyelem fékeibe beletörődni ne bírjon. Ilyen ijöu"^2ete 
jellemnek nem lehetett egyéb fejlődése, mint a teljes reménytelenség, nem 
lehetett egyéb nyugodalma, mint a kora elmúlás. 1 782-ben Székes-Fehérvárra 
került tanítani, de már betegeskedve, megtörve, s két esztendő mülva, 
1784-ben Veszprémben elhalálozott. írásait Zsolnai Dávid mentette meg 
és Bacsányi János bocsátotta közre a Magyar Minerva első köteteként, 
1798-ban. A címök Ányos Pál Munkájú Hazafias darabjaiban, mint a 
gróf Károlyi Antahó], A régi magyar viseletről, vagy a később nyil- 
vánosságra került Kalapos Királyról szóló versében, szilaj erő és csap- 
kodó tűz lobog. De legszebb termékei mégis azok a panaszos énekek és 
önemésztő merengések, melyekben összetört szíve megnyilatkozik. Életének 
tragikumában a hathatós tényező szerelme volt, annál hathatósabb, minél 
iQabban hódolt neki, mert a vesztett éden ideáljának egész ragyogásával 
temetkezett a kolostor falai közé, s képzeleti vagy igazi boldogságának 
■emléke annál sugarasabban tündökölt a ködlő időn keresztül lelke előtt, 
minél inkább folytak az évek. Ez az az élő seb, mely miatt lassan-lassan ügy 
elborul, mint a » mélységben zörgő sötétség «, mert az ő boldogságra és 






Ányos Pál aláírása. 



46 FRANCIÁSOK ITTHON 



szabadságra hivatott lelke a rideg fegyelem gyötrő fékei közt majd bú- 
songva, majd lázongva vergődik. Szívbeli kielégítetlensége általános elégü- 
letlenséggé fejlik, minélfogva az élet mint szerencsétlenség nehezedik reája. 
Ezt az égő érzetet meg-megkisérti a hideg bölcseséggel oltogatni, de a 
bölcselkedés csak arra jó neki, hogy a rendi korlátok között fogékonyabb 
legyen az erkölcsi, társadalmi, állami és nemzeti korlátok iránt, hogy a maga 
fájdalmában, nyomorúságában, vergődésében és szerencsétlenségében az örök 
ember végzetét ismerje fel és sirassa meg : hogy gondolkozásának világa fölött 
a pesszimizmus egészen elboníljon ! A mi a költészetben örök : az eszme és 
érzés igazsága, a kép és hang közvetlensége, ma is egész erejével érint 
bennök, ha nyilatkozásuk módja ma már avatagnak tetszik is. Hivatkozunk 
Tűnődésére^ mely nemcsak a terhes álmatlan éjjel setétségébe, de a háborgó 
lélek ijesztő viharába is be-bevillant ; hivatkozunk megrázó Panaszára a 
halovány holdnál, mely a temető keresztjei közt mutatja be, a mint a 
költő ott orvoslást keres, de bolygó bús alakjától még a síri árnyak is 
megfutnak ; hivatkozunk az Ifjúságról szóló énekére, mely hangjának recé- 
sével, színezetének melegségével, érzéki képeinek buja gazdagságával elárulja, 
hogy a költő szívében mennyi visszafojtott láng lobog; s hivatkozunk 
lantjának annyi töredezett sóhajára és kitörő sikojára, melyben az egyéni 
és emberi sors nyomorúságának keserve jajdú) meg. Valamennyi szenve- 
délyének, erejének közvetlenségére, fájdalmának, pesszimizmusának őszinte- 
ségére mutat; s ebben a közvetlenségében és őszinteségében, mely költőt 
tehetségének és hivatásának legkétségtelenebb bélyege, rejlik a titka, hogy 
kortársai előtt csodajelenségnek tűnt fel, kinek egy-egy verse, mint például 
Keserve kedvese sírjánál messzi körben visszhangot keltett. Ez éneke talán 
a legszebb, hangja ép oly szép^ mint a mily megható, a sóvárgó, panaszló, 
vérző szív kesergése. Valami egyszerű és mégis művészi, a mint hosszú 
sorai meg-megerednek, aztán apró, egyenetlen sorokká tördelőznek, mint 
a hogy a meg-megáradó panasz és sirám fáradtan rövid és egyenetlen 
iajba és sóhajba szakadozik. Nem a kiszámítás, hanem az alkalmi hangulat 
szüli az alakot, mely a tartalommal belső egységbe forr, mint Ányos legtöbb 
költői alkotásában. 
Műkedvelő írók A hazafiság és hivatás, a franciás iskola e két indítéka az írásra,, 

csak összhangban hathatott sikeresen. Mihelyest a hazafiság hivatás nélkül 
nyilatkozik csupán : munkássága meddő marad, s legfölebb a nagyra-törekvés 
jó szándéka érdemel elismerést. Bárányi László, a Heverés párnájának szer- 
zője, Bessenyei Sándor, az Elveszeti paradicsom fordítója, Czirjék Mihály^ 
az Érzékeny Levelek átültetője és Farkas Antal az Erkölcsi iskola kiadója 
egyaránt műkedvelő. Nyelvök közönséges, ízlésök alantas, prózájok és 
versök pongyola ; valamennyi mindössze arra jó, hogy gyöngeségök és küz- 
ködésök tükörében a választottak ereje annál inkább kitessék, mint unalmas- 
szürkeségben a villanó sugár. S mégis minden egyes könyvök érdekes és 
becses emlék, nem önmagában, hanem bizonyságánál fogva; emléke a 



FRANaÁSOK ITTHON 47 

megújhodás megható lelkesedésének. Mily igaz, erős, őszinte volt a 
láng, ha m^ az erőtlenekben is ellenállhatatlanul lobbot vetett. Eltávoznak 
Bécsből, messze szakadnak egymástól: de szívok közös örömét, a hazafi- 
ságot híven megőrzik és cselekedettel hirdetik. írnak, fordítnak, azzal 
nyugtatva meg magokat, a mivel a szerénykedő Naláczy, hogy fogyatko- 
zásuk mellett a mostani és jövendőbeli magyar írók érdeme annál jobban 
fog tündökölni, mint valamely kitűnő kép a nem oly szépek között 

A kiben a hazafiság és hivatás ismét egyesülten jelen meg, a nemzeti p«i 
küldetés emelő eszméjével, Péczeli József, a komáromi pap. Épen abban 
az időben lép az irodalmi pályára, mikor már Bessenyei magányában él, 
Ányos meghal: s egyszerre a 
franciás irány vezére lesz. S 
Bessenyei örökében nem gon- 
dol nevével, nem erszényével, 
nem életével ; mindenét áldozatul 
hozza a nemzeti nyelv és iro- 
dalom szent ügyének, csakhogy 
előmozdíthassa. Mint a Cyrus 
néma fia az apja élete ellen 
villanó kard láttára megszólalt: 
ügy szólal meg ő is a saját ki- 
fejezése szerint nemzeti nyelvünk 
csaknem végső pusztulásának 
szemlélésére, hogy érte munkál- 
jon ; talán ha nyelvünk el nem 
vesz, meglíöszöni majd neki a I . 

késő, hálásabb maradék ; s hogy Án/if^U^im^ 0' , 






el ne veszszen, egyfelől szapora 
szorgalommal szórja műveit, mert 

valamit lefordítania csak annyiba pícmií jtósef arcképe és niürása. 

került, Kazinczy állításaként, 

mint másnak papirosról papirosra leírni; másfelől a sima udvaronc hódoló 
bókjaival keresi föl a nemzet előkelőit, hogy a nemzeti eszme híveinek 
hódítsa meg Őket. »Képzelje úgy nagyságtok, mondja egyik szép ajánlá- 
sában, mintha a mi kedves magyar nyelvünk egy mindenétől megfosztott, 
mély gyászba merült, keserves szívű Özvegynek formájában nagyságtok 
lábai elé borulna, s az ő rebegő ajkairól aláfolyó, s hervadó orcáján egymást 
űző könnyeivel megfürösztött szavaival zokogva panaszolna azok ellen az ő 
nagyra ment saját gyermekei, ama különben nagyhírű, fényes ranggal s 
érdemmel ékeskedő hazafiak ellen, a kik őtet méltatlanul megutálták s az 
ő születésének földéről számkivetésbe űzni engedik.* S hódoló bókjai, 
lekötelező elismerései annál nemesebbek, mert nem kér tőlük segítséget; 
az 6 célja csak annak megmutatása, hogy mennyire szép és hathatós a 



48 



FRANCIÁSOK ITTHON 



MINDENES 

GYŰLYTEMÉNY 

I. NEGYED. 

ffuUusnak tlf6 Napjától fogva Sep* 
Umbtmik vtolfó Napjáig' 



Njndenrtck letfzeni lebctetka — — — — 
— — — akarai cgy^SV^'^ 



mi nyelvünk, s mennyire méltó minden hazafi szeretetére, önérzete, büsz- 
kesége megőrzi az alázkodéstól ; nem feledi d, hogy ama nemesi család 
sarja, mely egykor Pécel ura volt, habár atyja is, maga is már csak az 
egyszerű papi hajlékban talált menedéket 
péczeii munkái Putnokon, 1 750-ben született. Szikszón, majd Debrecenben tanúit, 

aztán öt esztendeig a németországi, svájci és hollandi egyetemeket járta; 
s 1783-ban mint a kcnnáromi református egyház megválasztott lelkésze 
tér haza. S ettől az időtől fogva a nyugoti irodalmak ismertetésében^ a 
felvilágosodás és haladás eszméinek terjesztésében senki nála serényebbül 

és hathatósabban nem működik. Mert 

alig telepszik meg állomásán, alig rendezi 
száz esztendő óta elhanyagolt egyháza 
ügyeit ; 1 784-ben megjelenik tőle VoUaire 
2Uiirqának verses fordítása. S aztán 
gyorsan következik : a Henriás, Merope, 
Tancredy Alzire; majd Young Éjszakáit 
és Hervey Siralmait ülteti át. Mindezek 
a fordítások, akár versben, akár prózában 
szóljanak, a D'Alembert utasítása szerint 
azzal a törekvéssel készülnek, hogy az 
eredetiekkel vetélkedő szép művek legye- 
nek. Péczeii a maga bevallásaként azzal 
a nemes szabadsággal bánik velők, mint 
a franciák Popéval és Homérral. Siető 
keze ugyan a Merope, Tancred, Alzire 
költői szépségeiből sokat letarol, minek 
föoka a prózában keresendő : de ZatVqa 
és Henriása, kétségtelenül könnyű, folya- 
matos és mindig magyaros ; még sikerül- 
tebb pedig Young}Si. A borongó gondola- 
A Mindenes Gyűjtemény dmUpja. tok, érzések, merengések és elmélkedések 

(Fel-nagyságban.) ^^^^ hangfutamai, melyek a welwini pap 

éjtszakáiban vissza-visszatérnek, mélyen megihletik vallásos szívét; s a 
művet a legszebb elégiának nevezi, mely valaha az emberiség nyomorú- 
ságait keserves zokogással siratta. S ez a megihletés melegséget és köz- 
vetlenséget, színt és erőt ád nyelvének ; sokszor sötét és tömör. Haszonnal 
mulattató meséi 1788-ból az eredetiség színével bírnak. Ezópi indítékokat 
a lafontainei részletező elbeszélések modorában, de mindig erkölcsi tanúi- 
sággal mond el. A francia szellem játszi pajkossága és csintalan szabados- 
sága, valamint stilbeli csillogása és színgazdagsága hiányzik nála: Péczeii 
komolyabb és erkölcsösebb, épen mint nemzete. Hatni és oktatni akar, azért 
ki-kiterjeszkedik kora szokásaira és jelességeire : a nemesek idegen majmo- 
lására, József ember-szeretetére, a református papok viszonyaira s tanítása 




tnmtoa 's Nypmcittaioct 

ttkV' komJrombjn, 



AWébcr Simon Péter* bctfiiiTeL 
* I r t «. Bte 



FRANCIÁSOK ITTHON 49 

mindig nyilt, bátor és felvilágosodott. Am a jóizú, enyelgő és kedélyes 
hangot is ösmeri és használja: bizonysága lehet a Bagoly és héjjá, a 
Király és kapás meséje, mely egy-egy eleven kis elbeszélés csattanó éllel. 
Nyelve mindig magyaros és fordulatos, verselése szabatos, sŐt meglepő 
~ szép ; életírója, Takáts Sándor, nem minden alap nélkül áilitja, hogy nála 
az alexandrin valóságos diadalt arat. Költői fordításai és meséi, hazafias 
énekei és alkalmi írásai, templomi beszédei és egyháztörténeti művei nevének 
országszerte tiszteletet szereznek : a nemzeti eszme elismert apostola. Mint 
szónok kitűnő, mint ember szeretetreméltó s mint izgató fáradhatatlan. 
Mindenes Gyűjteménye, első tudományos folyóiratunk, a magyarság érde- 
keinek ép oly böks és buzgó, mint a mily büszke és bátor képvisdője; s 
négy esztendő alatt, 1789-t6l 1792-ig egész kis írói kart nevel magának és 
célzatának: a komáromi társaságot. Péczeli Riadója ismét és ismét meg- 
zendül: »Nosza nemes hazaÜak, valakinek ereiben még magyar vér 
csergedez, ne engedjük, hogy a mi restségünk és hidegségünk miatt a mi 
szép nyelvünk s azzal együtt híres nemzetünk emlékezete is eltörCütessékN 
S mikor koronánk visszatérésével jobb jövőnk hajnala virrad ; szava való- 
sággal diadalittasan csattog ! 

Sajnos, nem sokáig. A szakadatlan munkában korán megtörik. 1792-ben 
elhal. Működése a franciás iskola utolsó fényes fellobbanása volt! 



42. Á deákosak Virág Benedekig. 

OCOR AZ ÉBREDte LELKE mindenfelé megmozdult, nem maradhatott 

el a nemzet kultúrájának évszázadok óta fontos tényezőije, a 

humanizmus sem, s mindjárt elején nálunk is, mint valamivel 

előbb a német irodalomban, megalakult egy klasszikái iskola, 

melynek paptanáraink voltak írót s a latin i^olát kijártak a 

<^^dt^ közönsége, alapja pedig a deákos miveltségnek amaz ősr^ hagyományai, 

melyek nálunk egyházban és iskolában, közéletben és irodalomban, sőt a 

magánéletben is uralkodtak. A renaissance míveltsége, mely addig latin 

nyelven élt köztünk, most magyarosodni kivánt, s a klasszikái eszmevilágot 

magyar nyelven akarta hirdetni 

Az iskola voltakép egy nagyszerű végjelenete volt a renaissance-nak, 
mely nálunk Mátyás korában szépen megindult, de a közbejött zavarok 
miatt nem mehetett át nyugodtan fejlődése fokain. A sokáig visszafojtott 
erő most annál hevesebben tört ki, s a mi klasszikái iskolánk jobban külön- 
vált a többi irányoktól s aránylag Jellemzőbb vonásokat nyert, mint a 
német irodalom hasonló mozgalma. Ébredő irodalmunk különféle irányai 
, közt ez lépett föl legtöbb erélylyet, leghatározottabb formában és legnagyobb 
hatással. Csakhamar uralkodó állásra jutott, s minthogy legkeményebb 
igába fogta a nyelvet, a nyelvpallérozás e korszakában legtöbb alkalmat 
nyújtott a nyelv erejének, szépségeinek kifejtésére; a nyelvújítás műve 
hozzáfuződik, s belőle ágazott ki csakhamar a modem nyugoteurópai 
formákkal együtt a németes irány is, mely néhány évtized múlva felválta. 
Három szerzetes: Baróti Szabó Dávid, Rájnis József és Révai 
Miklós, egy fölfedezéssel vetette meg ez iskola alapját Rájöttek, hogy a 
görög és római költészet világszerte irigyelt mértékeit, a büszke hexametert, 
a harsány alkaiosi és a zengzetes sapphói strófát nyelvünkön is oly tökéletes 
modulációval meg lehet szólaltatni mint a görögben és latinban s mint 
ezeken kívül aztán semmi más nyelven. Ez a tudat és a nyelvünk erejébe 
vetett hit szinte fanatikus terjesztőivé tette őket az antik mértékek beho- 
zatalának és a klasszikái iránynak általán. 
kf4?í!íek Kezdemények nem volt egészen új dolog. Sylvester János már 1541-ben 

igen Jó distichonokkal vezette be Üjtestamentumát ; utána is a XVIQ. század 



A obAkosak vntAa bbhedekig 51 

elejéig minduntalan akadt egy-egy író — csak az ismertek száma majd 
negyven, — a ki magyar distichont tett a könyve elé, latin helyett vagy 
iMllett ; de ezek mind tudósok voltak, és Molnár Albertet kivéve egy sem 
volt kö1U5. A mútt század derekán azonban már rendszeres irodalmi hasz- 
nálatát pengette n^ány jró, így a Idkes, de nem kitartó Ráday Gedeon, 
ki a Zrinyiászt kezdte hexameterekbe átönteni és Stilágyi István, debreceni 
tanár, késfibb szuperintendens, Horatius és Klopstock fordítója; de kísérle- 
teiket csak magánkörök ismerték. Molnár János jezsuita, később szepesi 
kanonok, a nagy tekintélyű író, már nyomtatásban sürgette az antik 
mértékek behozatalát (Rigi jeles épületek 1760.); de maga nem lévén 
igazi költs, nem járhatott elül vonzó példával. A nyelvész Kalmár György 
(Prodromus 1770.) már több mint 5000 hexameterben közzé is tett két 
zavaros költeményt. De igazi irodalmi 
«szmévé és mozgalommá csak ama 
három szerzetes egyidejű és hatha- 
tós föllépése tette az addig elszórt és 
kuriózumnak tekintett kísérletezést. 

Föllépésük néhány évvel a Bes- 
senyeié után történt, de m^ a 70-es 
évdtben. Már 1773-ban mind a hár- 
man dolgoztak; de egymásról még 
Akkor nem tudtak semmit. 

Szabó DAvid, a háromszéki, ba- 
róti székely származású jezsuita (1739 
— 1819), miután már előbb latin al- 
kalmi versek«i eléggé begyakorolta 
magát az antik formák technikájába, 
1773-ban, kevéssel rendje feloszlatása 

«16tt, jött rá Besztercebányán, hol a B«rtii SMbS dívw wcképe. 

[ezsuitáknál szokásos harmadik próba- 
évet tölte, hogy nyelvünkön is lehet ilyen formákban írni, s a következő sz«bó^Dávi 
években, mint komáromi tanár, számos ily verset írt Meghallván, hogy 
«gy győri társa, RAjkis József (1741 — 1811.) hasonló munkában fáradozik, 
pár — elég gyönge verssel — felhívta őt a közös fellépésre. De a kevély 
Rájnís elutasítá e kínált szövetséget ; sem verseit, sem prozódiáját nem akarta 
Szabóéval összeelegyíteni, Szóval is értekeztek, de sem az elsőség, sem 
A prozódia ügyében nem engedtek egymásnak. Végre Szabó, ki 1776-ban 
kassai kir. akadémiai tanár lett, 1 777-ben kiadta verseit egy vaskos kötetben 
Új mértSire vett külömb verseknek három könyvei cím alatt Hexáme- 
tO'ek — dístichonok — ódaformák: ez volt a három »könyv« tartalma, 
mely egészen technikü szempontból volt rendezve. A költői érték valóban 
«sekély is ; a prózai tartalom — egy-egy adoma, adatszerűen leírt élmény, 
Üzenet, megbízás, vagy a komáromi földrengésnek antik istenekkel föl- 



52 A DEAKOSAK VIRAG BENEDEKIG 

ciirázott elbeszélése — messze jár az igazi klasszicitástól. Verseléséből is 
meglehetősen hiányzik a numerus. De nyelvében van bizonyos klasszikái 
szín, némi zamatos újság, melyet a forma hozott felszínre, s melyet egy-egy 
jelzővel, egy-egy " tömött szólással, szép kifejezéssel, sőt merész inverzióval 
éi^ el. Sokszor ügy összeforgatja a szavakat, akár csak a latin költői 
stílus, egészen a magyartalanságig. Nem ritka nála az ily szórend : 

Bún minden kárát mondani tudja ki meg ? 

Sok erőszak van ebben, a miért 
meg is támadták Rájnis és Révai,, 
de sok olyan elem is, a mi a ma- 
gyar költői stílt gyarapította. Ka- 
zinczynak ez az újdonszerú nyelv 
kapta meg figyelmét s Vörösmartyra 
is volt hatással. Később óvatosabb- 
lett Szabó, versei utóbbi kiadásai- 
ban eltűntette a régi inverziókat. 
Van egyébként pár, tartalmilag is- 
jobb költeménye, mint A ledőli diófá- 
hoz című óda, mely a magyar haza. 
allegorizálásával tett nagy hatást. 
Egy év múlva (1778) Révae 
Miklós, a későbbi nagy nyelvész 
tépett föl egy tüzet distichonnal : 
Magyar alagydknak első könyvök 
címmel. Révait Molnár János buz- 
dítása lelkesíté fel s 1773 óta buz- 
gón foglalkozott elégiák készítésével 
és fordításával (Propertius, Ovídius- 

cVX^ -TT; ci£<o / CT) y ^^■^- ~ ^^^® 1781-ben megjelent 
Onlaj^^-l/^y^tyita^tir kantéJm » Riwis könyve is, mely pázmá- 
nyías címet viselt : Magyar Heli- 
Aui(úi-gR4jiiiiJ6i«r.rcképe. j(,„y^ vezérlö Kalauz avagy a 

magyar versszerzésnek példái « 
.tasíf regulái. Rájnis voltakép legkorábban indult meg társai közt. Még 1760-ban, 
mikor a leobeni szemináriumban német növendéktársaí Eisenbeck német 
hexametereivel dicsekedtek előtte, magyar példát addig nem látva, ma- 
gyarra forditá Sannazaro olasz-latin költő velencei epigrammját, és saját 
magyar distichonának a németnél könnyebb perdülését teljes diadalérzettel 
élvezte. Pedig német származású volt ő is. Kőszegen született, de magya- 
rabb érzésű írónk ^y sem volt nála. Az ország sok helyén tanárkodván^ 
a néptől, s még inkább a régi könyvekből, Pázmány, Faludi írásaiból 
oly gyökeres magyarságot szítt magába, hogy a jó székely nyelvérzöcű. 



A DEÁKOSAK VIRÁG BENEDEKIG 



53 



Barótíval bízvást versenyez. Könyvét már 1773-ban, szatmári tanár korában 
megírta; mint mondja: korábban megfőzte a vacsorát mint mások az 
ebédet, noha aztán mások előbb tálaltak. Mint igaz klasszicista, meg akarta 
várni a horatiusi kilenc esztendőt, s azalatt munkáját javítgatta. Vers a 
Kalauzban csak huszonhét van, annál több a szabály. A versek értékre 
;gyöngék, bántó ízléstelenség kevesebb van bennök, mint Szabó darabjaiban, 
•de a nyelv annyi új elemét sem hozzák felszínre. Egy sapphói ódája a 
szent jobbról elég lendületes és numerusos, de legjobb egy pásztori verse 
1775-ből, trochaeusokban, az igazi költői nyelv annyi elemével, hogy a 
Csongor és Tünde dikciójára emlékeztet. Rájnis olykor a kellem hangját 
találja el, míg Szabó a fenségét érinti néha. 

Ezzel be volt befejezve a klasszikái iskola felvonulása. De a » triász « ^ésöbw 
tagjai gyorsan folytatták működésöket. Baróti már 1779-ben és 80-ban új "^""kássága 
munkával lépett föl, a Vaniére után hexaíneterekben fordított nagy tanköl- 
teménynyel, Paraszti majorság cím alatt (2 kötetben). 1784-ben jött ki 
a ritkább szavak abc-rendben hexameterbe szedett g3aíjteménye, a Kisded 
Szótár; 1786-ban versei- 
nek új, javított és bővített 
kiadása, a három kötetes 
Verskoszorú, és 1789-ben 
^ harmadik kiadás : Költe- 
ményes Munkáji címmel, 
mely a Milton Elveszett 
paradicsomának latinból ké- 
szült fordítását is magában 

foglalja. Az ő versei elég kapósak voltak, a Kisded Szótár 1792-ben, a 
Paraszti majorság 1794-ben újabb kiadást ért, s Megjobbított s bővített 
költeményes Munkái 1802-ben is nyilvánosságra kerültek, de a régi versek 
egészen átdolgozva és a merész inverzióktól megtisztogatva. Agg napjaiban, 
miután 1 799-ben egykori tanítványa és fiúi barátja Pyber Benedek házához 
a komárommegyei Virtre vonult, Vergilius Aeneisét és Eklogáit ültette át 
(1810 és 1813), mely sokáig egyetlen élvezhető teljes Vergilius-fordításunk 
volt. — Révai is 1787-ben Elegyes versek címen újabb gyűjteményt adott 
ki, azaz distichonokon (alagyákon) kívül egyéb mértékeket is. Világos 
szellem művei ezek, társainál biztosabb ízléssel, különösebb költői erények 
nélkül. Révai azután el is hagyta a költészet mezejét s a nyelvtudomány 
terén szerzett babérokat. A bíráló, de nem alkotó szellemű Rájnis csakhamar 
fordításokra adta magát, ő is Vergiliushoz nyúlt, s a Georgikát lefordítva, 
Magyar Virgilius cím alatt 1789-ben kibocsátotta. Úgy hogy a triász 
tizenkét év alatt (1777—1789) kilenc-tiz kötetnyi verses munkát adott ki s 
megtette kötelességét a keltett érdeklődés ébrentartására. 

De ide vonta a közfigyelmet az a híres tollharc is, mely a triász 
tagjai közt folyt E vita hősei az elejétől fogva versengő Szabó és Rájnis 






Baróti Szabö Dávid névaláírása. 



54 



A DEÁKOSAK VIRÁG BENEDEKIG 



Prozódiai 
tollharc 



voltak, de beleszólt Révai, és belesodródott Rát Mátyás, később Bacsányí 
is. Nem mintha nagy elvi vagy gyakorlati különbség lett volna köztük, a 
vitát inkább az elsőbbség kérdése és a féltékenység szította. Rájnis verselése 
messzebb áll a vele tartó Révaiétól, mint az ellenkező BarótiétóL 

A triász mindeg)ik tagja prozódiát is csatolt első könyvéhez, azaz 
útmutatást, hogyan kelljen a magyar szót az antik formába illesztenL 
Révai elégnek tartotta, a minthogy elég is, a természetes kiejtésre utalni,, 
mert hiszen hosszú és rövid szótagjaink különbsége egészen világos; 
hosszú hangzóinkon ék van, s ha a hangzó után egynél több mássalhangz6 
következik, a szótag hosszú lesz; a többi szótag aztán rövid. Csakugyan 
nálunk soha semmi bajt nem okozott a hosszú és rövid szótagok felis- 
merése mint a németeknél, kiknek igazán nagy akadályokat kellett legyőz- 
niök, míg rájöttek, hogy nálok nem az a hosszú tag, a melyet több 
mássalhangzó végez, hanem a melyikre az ő erős és nyújtó hangsúlyjok 
esik. Baróti már részletesebb, de mindez nem elégíti ki Rájnist, a ki egész 
kazuisztikával egyenkint sorolja fel, mely szóban hosszú vagy rövid ez^ 

^^ vagy az a hang. És rettentő vitát 

támasztottak olyan kérdésda^, hogy 

/^. • y Mym^j^ hosszíi-e vagy hosszü, nyíl vagy 

^^^*''^4/^*^ ^^^B /éwTl i^y^l> ^ P^'^ vagy a(p)part stb., szóval 

V^/StK/ a melyekben mindegyik félnek igaza 
volt, mert az illető szótagok tájejtések 

Rájnte^r^ névaláírása. ^zerint tényleg többfélekép hangzanak 

s azért verselésünkben ma is közösek, 
nagy kényelmére költőinknek, a kik n^n köszönnék meg, ha az ilyen 
szókat Rájnis kívánsága szerint csak egyféle alakban lenne szabad hasz- 
nálniok. E vitának nagyobb is volt a nyelvészeti, mint a verstani fontos- 
sága, s az egységes irodalmi nyelv megalakulásával függött össze. Baróti 
csak az élő nyelvszokást vette flgyelembe s kissé hajlott a székely ejtés 
felé, míg Rájnis a szóeredetre és a nyelvtörténetre is ügyelt Afféle ellentét 
volt ez, mint később Verseghy és Révai közt, s valóban a prozódiai pör 
készítette elő a nyelvészeti vizsgálódást 

Volt a mi prozódiánknak kezdetben egy nagyobb baja, a latin prozódia 
némely szabályának majmolása, s az egész nagy vita épen ezt nem szűn- 
tette meg. A h betűt egyikök sem vette mássalhangzónak, hanem puszta 
hehezetnek ; a néma és folyékony mássalhangzóból álló csoportot Baróti és 
Rájnis nem vették torlatnak, Révai már igen ; végül Baróti teret enged az 
elíziónak, azaz a szóvégi hangzó kivetésének szókezdő hangzó előtt, 
továbbá az inverziónak, azaz a szórend latinos elforgatásának is. Leg- 
latinosabb tehát Szabó, legkevésbbé az Révai, a ki csakhamar a /t-t is 
igazi mássalhangzónak vette és előbbi verseit ehhez képest dolgozta át 
nem csekély fáradsággal; már az Elegyes versekben egészen tiszta, 
magyaros a prozódiája. Rájnis e pontban s a néma és folyékony mással- 



A DEÁKOSAK VIRAG BENEDEKIG 55 

hangzók használatában csak ügy nem követte a józan példát mint Szabó. 
A latinosságok közül a pörben csak az elízió és inverzió került dé, 
de az is annyira ddöntetlenüí maradt, hogy még Kazinczy, sőt Kölcsey 
is él vele. 

A njilvános vitát Rájnis indította meg, midőn a Kalauz némdy jegy- ^^^^ 
zeteiben, bár név említése nélkül, günyos célzásokat tett Szabó szórendi ^^*^^ 
merészségeire. Baróti erre Ki nyertes az hangmérséüésheH (1787) dmü 
röpiratában pontosabban kifejté elveit és a Kalauz tételeit zavarosakul 
tüntette ÍÖL Rájnist fdháborítá az ellenmondás s a Magyar Virgüiushoz 
csatolt Sisakos, paizsos, kardos Meniőiráshon kíméletlen személyeskedéssd 
cáfolgatja pontonkint Szabó tételeit, s meghurcolja Szabót mint költőt és 
embert is. Képzelhető, minő lett volna a ,Sértőírás*, melylyel Barótit meg- 
fenyegette, ha fdelni merne. Rájnis készültsége és dialektikája annyira 
imponált, hogy a közönség inkább őt tekinté győztesnek, de modorát, 
mely még a Pázmányék korába illett volna, sokan elitélték. Szabó, hajolva 
barátai tanácsára, nem felelt többé, csak jóval később, 1800-ban mondta 
még el tárgyilagos Orthograjia' és grammaükabéli észrevételeU. Egydőre 
Bacsányi fogta védelmébe a Magyar Museumban, védve a saját műfordítási 
elveit is, melyeket szintén megtámadott Rájnis. Ez volt nálunk a műfor- 
dítás dvemek első fejtegetése. A kőszegi poéta erre egy, mindéi eddiginél 
szenvedélyesebb irattal, az Apuléjus tOkrévú készült egyenesen Bacsánjónak 
rontani, de Bacsányit időközben elfogták s a máskor kíméletet nem ismerő 
Rájnist elhallgattatá a részvét — Révai e polémiában Rájnis mellé állt, 
miután Szabó nem hallgatott ama tanácsára, hogy a magyar nyelvet ne 
forgassa össze-vissza, sőt némi éllel felelt, hogy a költői nyelvnek kiváltságai 
vannak. Még Rát Mátyással is volt Rájnisnak egy heves vitája 1781-ben, 
mikor az első magyar hirlap a Kalauzt elég melegen, de n^n tülságos 
magasztalásokkal mutatta be s némdy észrevételeket is tett. 

Az iskola tehát elég nagy zajjal indult meg s magára vonta a figyel- erámSyt 
met Egészben azt a benyomást keltette, hogy a hol a részleteken vitáznak, 
ott maga az irány nem is kérdéses. Pedig ez emberek nagy dolgot mertek ; 
szerencsére nem ismerték erejök csekélységét. Hadat üzentek a rímnek, mely 
ndkül pedig a közönség n«n is tudott képzelni verset; idegen mértéket 
hoztak be, mely idegenszerű prozódiát is kivánt, más lüktetésű a ritmusa, 
benne a szók természetes hangsülyát el kell fojtani és más szótagokra 
vetni nyomatékot Képtdenség lett volna azt hinni, hogy e formákat valaha 
az egész nép megszereti. Érezték is ezt klasszicistáink s a humanista 
tudós elfogultságával csak kevés számú választottakra számítottak, a latifi 
iskolát végzettekre. > Gyömbért viszek, nem nektek való!« — kiálta Rájnis 
a Kalauz előszavában a »tudatlanok«-nak és csak a »tudós magyarok«-hoz 
fordul. A költészetet »poétai tudomány ^-neik nevezik. E felfogásban benne 
volt a klasszikái iskola egész jelleme és végzete, mert sohasem tudott a 
nemzet egész tömegére hatni, s még a középosztálynak is csak férfi 



56 A DEAKOSAK virág BBNEDEiaG 



részére, a nőkre nem« Az ^y Révai volt ebben is a l^ózanabb^ ki a 
női közönség számára rímes dalféléket is irogatott 

De a deákos míveltségűek élénk örömmel fogadták Horatius mértékeit 
magyar nyelven. A triász hívei napról-napra szaporodtak ; megszólaltak az 
idősebb mozgatók : Ráday, Molnár és Szilágyi ; támadtak ifjabb kővetők : 
Kazinczy, Földi, Verseghy, Virág, Dayka, — úgy hogy egy évtized múlva, 
a Museum és az Orpheus lapjain már tekintélyes karban zengett a klasz- 
szikai mérték, s e folyóiratokban, hol egyébként is találkozott a magyar 
íróvilág színe-java, végbe ment a klasszikái iskolára nézve is az első 
őrváltás fontos mozzanata, melylyel az irány létfoljrtatása tényleg megindult. 
Az új nemzedéknek két alakja vált ki: Kazinczy, az irodalmi szervező, 
ki ez iránjrt azért is pártolta, mert a németeknél is látta a hasonló mozgalom 
g3rümölcseit, és Virág Benedek, a ki költő volt, s a nemzeti hagyománjm 
klasszicizmus képviselője. Ezzel a klasszikái irány átlépett első kísérletező 
és technikai jellegű korszakából egy tartalmilag is jelentős korszakba, mely 
a klasszicizmusnak nemcsak formáját, hanem lelkét is meg akarta hódítani. 
Virág Benedek ViRÁG Benedek ez iránynak kizárólagos híve lett, s első kiválóbb 

költője az egész megújult magyar irodalomnak. 1 754-ben született, nyilván 
Dióskálon Zalamegyében, de aztán a somogymegyei Nagy-Bajomban nevel- 
kedett. Kanizsán és Pécsett tanúit és 1775-ben a pálos-rendbe öltözött. 
Mint pécsi theologus, levelezésbe bocsátkozott a szintén paulinus Ányossal, 
s vele együtt a franciások hatása alatt kezdett verselni. 1781-ben pappá 
szentelték s a székesfehérvári gimnáziumba tették tanárnak, hol Ányossal 
együtt működött. Mikor JÓ25sef császár a rendet 1785-ben feloszlatta. Virág a 
székesfehérvári egyházmegye világi papságába vétetett föl, s megmaradhatott 
tanári állásában. De minthogy az egészségtelen vidék már-már életét veszé- 
lyeztette, 1794-ben megvált állásától s Pestre, majd az olcsóbb Budára 
költözött. Itt élt irodalmi foglalkozásainak, nemes szegénységben; egyedüli 
biztos jövedelme a vallásalapból húzott háromszáz váltóforint nyugdíj volt, 
melyet később a devalváció még jobban leapasztott, és csak a húszas 
években javította meg a nádor száz forinttal. Segítséget csak igen jó 
barátjaitól fogadott el, azt is többnyire csak úgy lopták hozzája. Pyber 
Benedek és Kondé Benedek azzal előzték meg, hogy munkáit saját költsé- 
gökön kinyomatva a példányok eladását és a befolyó jövedelmet Virágnak 
engedték át Soha segedelmet nem kért, nem hízelgett és tollát nem adta 
bérl)e a hatalmasoknak. Az 1810-iki budai tűzvész attól a csekélységtől 
is megfosztá, a mije volt ; elégtek a Magyar Századok példányai is. De Budát 
rtem tudta elhagyni; ott élt szerény szobájában, mint a Pesten egyre 
szaporodó fiatal írósereg tiszteletének tárgya; olykor ellátogatott Vitkovics 
vendégszeretető házához s mindennap megtette alkonyati sétáját a Duna 
hídján, hol az ifjú írók felkeresték. 1830. január 30-án halt meg magányos 
szobájában, végperceiben csak kedves háziállatjai voltak vele; de az örök 
nyageXom helyére, a budai temetőbe rengeteg nép kísérte a remete költőt. 



A DEAKOSAK VIRAG BENEDEKIG 57 

Virág a franciás iskolától már 1 789-ben a klasszikáihoz pártolt át, ^ 
l^nkább Szat>ó hatása alatt Párrímes alexandrínjett ettől fogva alkaikusok 
és hexameterek válták fel s szelleme a klasszikái mértékekben oly alkalmas 
eszközre talált, hogy többé nem is vált meg tőlük. Nem magokért mívelte 
őket, neki már az alexandrinokban is mondani valói voltak nemzetéhez; 
& tárgyakat, az érzést s a fenség iránti érzéket már magával hozta e 
formákba. Igaz ember, jó pap és még Jobb hazafi volt, ki nemzete sorsán 



Vlíig Benedek arckípc. 

egész rajongással csüngött. Egyéniségének mély erkölcsi tartalma, forró 
magyar érzése arra a hivatásra ihlették őt, hogy az egyéni érték kultuszát 
hirdesse és a nemzeti lelket ébreszsze. A török háborúban győzedelmeskedő 
magyar sereget lelkes ódával köszönti, mint a régi magyar dicsőség fen- 
tartóit ; a francia háborúk alatt üj harcra lelkesíti a nemzetet a közszabadság. 
hit, haza és király mellett; örvend II. Lipót idejének, a magyar érzés, 
nyelv és viselet felújulásának, egyes jeles hazafiak példájának; s mikor az 
1790 — 91-ik nemzeti bu^óság lohadni kezd, Magyar óiíííjával (későbbi 



58 A DEAKOSAK VntAC BENEDEKIG 

<^én Változás) kegyetlen szemrehányásokat tesz a puhuló nemzedéknek, 
mely annyi kár után sem lett okosabb, s mely a vívmányokat nem tudja 
m^becsClni. így kíséri lantja a nemzet szívének dobbanásait. A Martinovics- 
ügy áldozatai közül Kazinczyt, Bacsányit rejtett vonatkozású költeményekkel 
vigasztalja. Versei nem is mind a lapokban jöttek ki, némelyik csak röp- 
iveken járta be az országot, de hatása annát bensőbb volt. A 90es évek 
lelkét ö fejezte ki leghívebben és legerősebben. A nemzetre nézve ily 
válságig időkben nem tartott jobb biztosítékot, mint járni az ösök nyom- 
dokán, s vitézs^ben, szi- 
gorú erkölcsben példájokat 
követni ; az egyénre pedig : 
megtenni a hazáért kitől mi 
: telik, vér vagy pénzáldozat, 
avagy szellemi munka, s 
^yébként meghúzódni ^y- 
szerűségben, jámborság- 
ban, t>ékességben. Ezek az 
ő eszméi és tárgyai, me- 
lyekkel egyrészt a hősi, 
másrészt a bölcselő óda 
alapját veti meg nálunk. 
Lendülete valóban ódái ; de 
nem a képzelet varázsa 
vagy a költői szemlélet gaz- 
dagsága, hanem az erköl- 
csi felfutás rendíthetetlen' 
szilárdsága, s a föltétlen 
hazafi érzés kitörése adja 
meg fenségi elemét Hangja 
éles és kemény inkább, 
semmint hatalmas és gaz- 
dag változatú. Szava olyan 
viríg Benőlek bud«-«bini i.kóhiz.. ""int & kard, erŐs, súlyos, 

de a fénye rid^. Dal- 
szerű ódáiban m^szólal olykor egy kis enyelgés, de az is nehézkes, 
^rií" >A római lelkű Virág*, »a magyar Horác — mint nevezni szerették — 
csakugyan sokat vett át a római szellemből, bár nemcsak HoratiustóL 
Erkölcsi ridegsége a római stoicizmusra emlékeztet, s költészetének sok más 
eleme Horatiusra. De nem ^yszerű átvétet ez, mert csak azt veszi át, 
a mi lelkével rokon, a római lírikus egyéniségének másnemű fénysugarait 
nem bocsátja át az Ö egyénisége, csak az erények dicsőítésére, a hazafiság 
és a szigorúbb életbölcses^ gondolatkörében követi. Itt Horatius gondola- 
taival, képeivel, fordulataival sokszor talWkozunk, de kevésbbé a magyar 



A DEÁKOSAK VIRÁG BENEDEKIG 59 



tüzű Ódákban mint a bölcselőkben. Használta ő is a horatiusi óda közkincscsé 
yált helyeit, de a maga tüzes érzéseit fejezte ki velők, mint a hogy akkor a 
hasonló mivelts^űek mind az antik fogalomkörben éltek. Nyelve is tömött, 
hathatós ódái nyelv volt, mely minden fölös cicoma nélkül a kifejezés egyszerű 
erejével ékeskedett. Verselésében semmi nyoma a triász latinosságainak, 
csak a horatiusi enjambement mutatkozik elég szaporán, kivált r^bb 
ódáiban, de később mind kerekebben illeszté a strófába a gondolatot. 

Költészetének minden jellemvonása kidomborodott már a 90-es évek ^öHeményS^ 
alatt elszórtan megjelent ódáiban, s nevét országosan ünnepelték, mikor ver- 








eA c 



Virág Benedek fldvOzló verse Vitkovicshoi. <182t március 4.) 

seinek első gyűjteménye a Bacsányitól kiadott Magyar Minerva harmadik 
kötetéül 1799-ben megjelent. E kötetben áll hatása tetőpontján s az ódaköltő 
koszorúja még egy évtizeden át osztatlanul az övé maradt, Berzsenyi feltűntéig. 
De később kevés ódát írt, inkább költői leveleket, gnómákat és állatmeséket 
(százat) Phaedrus módja szerint az előadásban, de új leleményekkel, s a hatos 
jambus mindazon felbontásaival, melyek a latinban szokásosak, míg a magyar- 
ban prózaivá teszik a verset Szóval erőt vett rajta a didaxis, és ódái ihlete 
megapadt. Eredeti ösztönök híján fordításokban mívelte hát az ódát, s élte 
e hanyatló szakában mintaképének, Horatiusnak teljes fordítását végezte ét 
s ánítá a magyar Vergilius mellé, melyet szintén a klasszikái iskola adott 
volt a nemzet kezébe. Horatius átültetésére sem akkor, sem később sokáig 
nem volt nálunk hivatottabb erő Virágnál, s fordítása, mely részenként 
jelent meg 1811 — 1824, bár sokat avult, minden tekintetben felülmúlva 
máig sincs. 



60 A DEAkOSAK virág BENEDEKIG 



Száza^k^ Egyéb fordításain (Cicero, Fleury után) nyelvészeti, irodalmi közle- 

ményein, költői kiadványain kívül, melyek közül az 1822-ben két köns^vben 
megjelent Poétái Munkák a legnevezetesebbek, e század első tizedétől 
kezdve egy nagyobb nemzeti mű megírása kötötte le ereje javarészét. 
Hazánk történelmét írta meg. Magyar Századok cím alatt s a IX — XIII. 
századra terjedő első részt 1808-ban, a Zsigmond haláláig terjedő másik 
részt pedig 1816-ban adta ki; az utolsó résznek (a mohácsi vészig) kéziratát 
csak újabb időben találta meg s 1863-ban tette közzé Toldy Ferenc. 
A mült század nagy latin nyelvű magyar történetei után ő magyar nyelven 
akarta megírni nemzetünk részletes történetét. Volt már efféle magyar munka, 
így a Budai Ézsaiás három kötetes műve, mely némi kritikai tárgyalásra 
törekszik ; Virág azonban behatóbban és más szempontból akarta ábrázolni 
multunkat. Kritikai történetet írt, de kritikája nem a források és adatok 
hitelessége, hanem a történelem tényei- és személyeinek erkölcsi meg- 
ítélése körül forgott. Forráskészlete korlátolt; államférfiúi szemköre neki, 
a magányt búvó szerzetesnek, nem volt ; a modem külföldi történetírókat 
nem ismerte, csak a klasszikus történeti stíl modorában dolgozott, gyakran 
beszéltetve személyeit; nem is tudott eléggé történeti álláspontra helyez- 
kedni; de a historikus egy elsőrangú tulajdona, az igazságszeretet meg- 
volt benne. Szembeszállt, ha kellett, a nemzeti előitéletekkel, hibáztatta 
akárhányszor az egyház magatartását is, tiszteletreméltó bátorságában 
nem törődve azzal, hogy eljárásával haragot zúdít fejére. De még erősebb 
volt nemzeti érzése, magyar szelleme, melylyel iskolát alapított történet- 
irodalmunkben. Az ő hatása alatt lett történetíróvá Horvát István; hatott 
költőinkre, s hazaszeretetre tanította olvasóit általán. Előadása egyszerű, 
olykor alanyi kitörések tarkázzák; az oklevelek gyakori idézése miatt 
egyenetlen, de minden sorából érzik a tárgyszeretet. Sokáig ez volt a 
legjobb magyar nyelvű magyar történet. 

íme a klasszikái irány eddigi eredményei: előkészítette az antik 
szellem megközelítését, meghonosította költészetünkben a fenség hangját, 
•előmozdítá a műfajok kialakulását, egy új technikai móddal, az időmértékes 
prozódiával gazdagítá költészetünket, ezzel lehetővé tette két versrendszer 
átültetését, úgymint egyrészt a görög és római, másrészt a modem nyugot- 
európai (nevezetesen a német) versformákét, a minthogy 1787-től kezdve 
•ez iskolából válik ki Ráday, Kazinczy, Földi, Verseghy által a modem 
nyugoteurópai irány is; a költői stílt emelkedettebbé, választékosabbá 
képezte ; a nyelvészetnek, a történettudománynak lendületet adott ; a nyelv^- 
újítást bevezette és a nemzeti szellemet hatalmasain táplálta. S ez az üdvös 
hatás Virág után m^ egyre fokozódott. 




43. Dugonics András. 

KORNAK EGTiK LEGNÉPSZECŰBB fRöJA s regényes történeteivel a 
régen parlagon heverő elbeszélő prózának follendítöje, egy 
igénytelen szerzetes volt : Dugonics AndrAs. Nem annyira nagy 
író, mint inkább jó hazafi. LátkÖre szűk, de annál több a lel- 
kesedése; leleménye kevés, de közönségét meg tudja hatni; 
művészi célok nem lebegnek előtte, de buzgón szolgálja a magyarság 
ügyét és a jó erkölcsöket, s kegyeletesen ápolja a nemzeti hagyományokat. 

Született 1740-ben, októljer 17-én Szegeden, hol atyja tekintélyes nugomc; 
polgár s a városi tanácsnak harminckét éven át egyik l^munkásabb tagja 
volt. Anyja, Imre Katalin, szintén polgári családból származott. Mind András, 
mind öcscse, Ádám, a leggondosabb házi nevelésben részesültek s szülő- 
városuk kitűnő iskolájában, a piaristák gimnáziumában nyerték első kiké- 
peztetésüket. A tudományos pályára készülő András annyira megkedvelte 
e szerzetet, hogy 1756-ban tagjai sorába lépett. A próbaévek után, szép 
sikerrel végezvén el a bölcseleti és hittudományi tanfolyamokat ■ — amazt 
Nagy-Károlyban, ezt Nyitrán, — misés pappá szentelték s Erdélybe, 
Medgyesre küldték tanítani. Itt a költészetet és szónoklattant adta elő a 
két felső osztályban. 

Az űj életpálya s Erdélyben való tartózkodása elhatározó befolyással 
voltak szelleme fejlődésére. A körülötte élő mondavilág, a római és dák, 
hűn és magyar emlékek fölébresztették a fiatal tanár érdeklődését a régiség 
s általában a történelem iránt s itt írta meg klasszikái tárgyű, de egészen 
a régi magyar költészet modorában feldolgozott első nagyobb munkáját 
is: Trója Veszedelmét 1768-ban, Később, 1770-ben, Nyitrára tették át, 
hol a püspöki papnöveldében a bölcseletet tanította; majd 1774-ben a 
•nagyszombati tanulmányoknak királyi Mindenségében (egyetem) a tudákos- 
ságnak (mathézis) királyi tanítója* lön. Midőn az egyetemet 1777-ben 
Nagyszombatból áttették Budára, Dugonics is oda költözött s dékánja, 
rektora, majd seniora lévén az egyetemnek, 1808-ig tartózkodott Budán, — 
végre aggkora és gyengélkedése miatt, 34 évi tanárkodása után, nyuga- 
lomba vonult övéihez Szegedre, s élete alkonyát csendes munkálkodásban 
és vidám ft-egségben töltvén el, 1818. július 25-én meghalt. 



62 DUGONICS ANDRAS 

"^ Dugonics már pt^mövendék korában kezdett irogatni s ez időbSl (1 760.) 

több verse maradt ránk, egyházi, hazafias, gunyoros és szerelmi költemények, 
köztük egy hosszabb leíró költemény ; Tétéity ékessége, melyen a Gyöngyösi 
ékesgetö ecsetének nyomai nyilván észrevehetők, s mely kocogó négyes 
rímeivel mintegy előfutárja Trója Vesudelmének és Ulisszes kalandjairvak. 
Ez utóbbi verses művek nem egyebek, mint Vergil és Homér épo- 



Db^dIcs Andris arckípe. 

szainak műfordítási igények nélkül vató átdolgozásai. Amaz három könyvre 
oszlik, de csak középső része — Aeneas elbeszélése Didó királynő előtt — 
van versekben írva; a másik két rész prózai kommentár a trójai háború 
főbb szereplőihez és mellékeseményeihez. Sokkal gondosabb munka Ulisseese, 
mely 1780-ban jelent meg, Tárgyilag egészen Hornért követi s előadása 
el%gé nyugodtan folyó, tömör, egyszerű; verselése is Ügyes, bár erősen 
m^látszik rajta a Gyöngyösi hatása, kit Dugonics, ép úgy mint kortársai, 



DUGONICS ANDRÁS 63 



tüneményes, egyedül való poétának tartott s kit annyira szeretett, hogy' 
később, 1 706-ban, Költeményes Maradványait is kiadta két szép kötetben. 

ITSé-ben, mintegy válaszul n. József germanizáló rendeletére s bebi- 
zonyításául annak, hogy a magyar nyelv még exakt tudományok tolmá- 
csolására is alkalmas : kiadta a Tudákosság két könyveiig melyek a második 
kiadás alkalmával ( 1 798.) négy kön)^vre szaporodtak. Ezekben a betűvetés 
(algebra), a földmérés (geometria), a háromszögeilések (trigonometria) és 
csúcsos szelesek (sectiones conici) törvényeit fejtegette magyar nyelven! 
Derék dolog volt ez akkor, mert Dugonics előtt nem igen törte más a jeget 
s bár üj kifejezései és szavai nem mindig voltak szerencsések (tudtom «» 
axiomata; kéremény = postulata; vétel = theoremata; tétel ■■ proble- 
mata) — vannak jobbak is (miség == quidditas ; minemúség =« qualitas ; 
jegy «= exponens stb.) és tárgyát oly szeretettel, oly kimerítő lelkiismere- 
tességgel, oly bő részletezéssel s annyira szigorú láncolatban dolgozta fel, 
hogy az akkori viszonyokhoz mérve a tudákosság könyveit a legjobb kézi- 
könyvnek tarthatjuk. 

Dugonics nevét országos hírűvé különben nem eddig elősorolt munkái ^Etfufij? 
tették, hanem az 1788-ban megjelent két kötetes regénye: Etelka, egy 
igen ritka magyar kisasszony Világos váratt, Árpád és Zoltán Fejedelmink 
ideikben. Ez a regény valóságos irodalmi esemény volt abban az időben. 
Megelőzőleg az elbeszélő próza terén alig találni egyebet, mint néhány 
szentimentális német román átdolgozását ; Dugonics művét úgy üdvözölték, 
mint az első magyar regényt Sikere jóval több volt mint a mennyit 
tényleg megérdemelt. Nagy közönség kapkodta és olvasta s rövid idő alatt 
egymásután három kiadást ért. E nagyhírű s akkor minden másnál ked- 
vesebb könyvet Dugonics II. József 1784. május ll-iki rendeletének 
hatása alatt írta s tulajdonképen irány-reg&iyt akart belőle csinálni. At 
meg átszőtte politikai célzatokkal s a maga idejében főkép ez az irány- 
zatosság adta meg a munka érdekét. Mindazáltal Etelka épen nem 
irányregény. Ha valaki ma veszi kezébe: nem fog abban semmi célza- 
tosságot találni, annyira gyengék, színtelenek, homályosak, ártatlanok a 
vonatkozások. Dugonics Feljegyzéseinek kommentálása nélkül jóformán 
titokzat maradna előttünk mindörökre. 

Bár ez a politikai irányzatosság volt sava-borsa a regénynek: nem 
kevésbbé hatott maga az érzékeny történet, mely egy sok viszontagságon 
keresztülment szerelmes pár boldog összekelésével végződik. íme, a mű 
meséje: A világosvári nagy ünnepélyen, melyen Árpád fejedelem is jelen 
van, Gyula kapitány leányába, Etelkába egyszerre lesz szerelmes a 
bolgár fejedelem fia, Zalánfi s egy messze karjeU vidékről érkezett magyar 
tovag, Etele. A magyar kisasszony azonban az első szerelem egész hevével 
az utóbbihoz, az ismeretlen, titokzatos, daliás lovaghoz vonzódik s Kádár 
pap jóakaratából gyakran találkozik is vele. Csakhogy ezt a hódító 
leventét ekközben Huba vezér leánya, Világos is megszereti s Árpád 



M DUGONICS ANDRÁS 

•fejedelemmel kinevezteti hadnagynak Midőn Etele Budára megy a fejedelmi 
kegyet megköszönni: Világos kisasszony már az udvarban várja, hogy 
hálójába keríthesse. A szíve választottja iránt hűséges Etelével azonban 
semmiféleképeti nem boldogul. Bosszút esküszik hát és ármányhoz folya- 
modik. Ennek keresztülvitelével Árpád titkosát, a tót származású Rókát 
bízza meg. Míg ezek történnek, Árpád meghal és helyét Z<dtán fejedelem 
foglalja el. Róka ennél is behizelgi magát ; nagy oka van rá, hogy közelébe 
férkőzhessek. Marót leányának, 
a szép Hanzámak kezét ő sze- 
rette volna elnyerni, de Zoltár> 
kapta meg. A cselszövő viszályt 
akart előidézni a fejedelmi pár 
kőzött, hogy a fiatal asszonyt 
annál könnyebben hatalmába ke- 
ríthesse. Ráveszi Zoltánt, hogy 
Hubát foszsza meg a vezérségtől 
s helyébe Gyula kapitányt ne- 
vezze ki. Ez esetben Gyula 
leánya, Etelka az udvarba ke- 
rülne s szépségévei esetleg meg- 
zavarná Zoltán fejét. A többi 
aztán megjönne magától. Róka 
fondorkodása azonban kudarcot 
vall, mert Etelkát nem lehet az 
udvarba csalni. Újra kell kez- 
deni hát az akna-munkát s Róka 
meg is teszi ezt. A fejedebni pár- 
ral elhiteti, hogy Etelka rossz 
erkölcsű leány, az erdélyi feje- 
delem nevében pedig levelet ír 
Zoltánnak, azt híresztelvén, hogy 
Etele a bolgár fejedelem veje, a 
■7>. c^ofya^ «,ii-Aj A_««„™,'«ZfB*.v ^j a magyarok eUen tör s hogy 
Dugonics Euikájiiiak cimkípc. (1. k.) Kádár, a tisztes főpap is szövet- 

ségese a veszélyes embernek. 
Zoltán mindezt elhiszi s rögtön parancsot ad Rókának, hogy Etelét és 
Kádárt fogassa el, a mi meg is történik. De Hanzár kételkedik a vádak 
alaposságában s rábírja férjét, hogy álruhába öltözve menjen el Világosvárra 
s győződjék meg személyesen a tiszta valóságról. A fejedelem elutazik, 
meggyőződik Etelka teljes ártatlanságáról s hazamenet Szegeden elfogatja 
a vén gonosztevőt, Rókát, Kádárt pedig szabadon t>ocsáttatja. Most már 
Etelka is feljön Budára s az udvar körében boldog napokat él; Eteléje 
visszanyeri szabadságát, Rókát f^nyársa|ják, a karjeli fejedelemnő egy 



I ' 



«5rx '/iipí IP Tf ^(J7' ii 

JEi -üL-ti JOfcn ^"Agí 




s_K ívAk 



s* 



£G!Í 




itíBN RltKA 

MAGYAR 

IS-ASZSZONY 

VILAG0S*VÁRATT, 

ÁRPÁD líS ZOLTÁN 

P£JEDELMI]^E' ÍDEkEBBN* 



IRTA 



DUGONICS ANDEAS 



5 



Kegyes Oskola •béli Szctzetes Pap; tf Jázin , ^s^gy* 
fzer-'s-mind a' Termé&eti Túdominyoknak Okta« 
tója: a* Pefti TanúlmánvökDak Királyt Minden* 
ségében a* Tudákorsignak Királji Taníttója ; a' 
Tanúltcaknak e gygjik Tagja } a Jeles Terméfóeti 
Karnak Örebbike.* 

ELSŐ KÖNYV. 

A* SZERENCSÉS tOLGOK. 



POSO^fBAN ér. KASSÁID , 

EurSKlÍTI LANDE RÉR MlttALr 

lc$Its<g<vel és betŐiTd, 
« 7 8 8* 



Dugonics F.lell' tiiiinnk címlapja. 



BeSíhv Magvai irodalomtörl én étihez. 



Az Aiheuaenm kiadása. 



*■: 



DUGONICS ASDfiAS 65 

leveléből kiderül, hogy Etele fejedelmi származás s Árpád neje m^figérte £{5™*." 
Etele anyjának, hogy fiát magyar fejedelmi lánynyal fogja összeházasítani. 
Zoltán nagyon sajnálja, hogy Árpádnak nincs leánygyermeke, — de most 
előáll Rima (Etelka dajkája) és felfedezi Zoltán előtt a nagy titkot, hogy 
t. i. Etelka az ő ikertestvére, Árpád leánya ! Etele tehát fejedelmi lányt 
kapna feleségül, — de még nincs vége minden bonyodalomnak. Gjoila 
vezér felboszankodván azon, hogy Etele megjelenése óta végkép fel van 
zavarva háza nyugalma, elha- 
tározza, hí^y vélt leányát, Etel- 
kát, csakugyan Zalánfinak adja 
nőül. A titokról nem tudván 
semmit, hozzá kényszeríti öt. A 
végső jelenet egy véres csete- 
paté, Zalánti, Etele és Etelka 
közt. Etele a nászest óráiban 
betopódzik Etelka sátorába s 
Zalánfl meglepvén őket: kardot 
ránt A viadal Etele győzelmé- 
vel végződik. Zalánfi elesik, de 
midőn Etelka részvevöleg lehajol 
hozzá: a megsebzett vitéz föl- 
emeli kardját s a >viJágcsodálta« 
szép nő oldalába döfi. Erre aztán 
Etele végkép agyonvagdalja Za- 
lánfit. Szerencsére Etelka sebe 
nem halálos, hamarosan felgyó- 
gyul belőle s a hosszú történet 
sok küzdelem, ármány, keserű- 
ség után új nászlakomával vég- 
ződik. 

Ebből a vázlatos meséből 
is látható, hogy ez a regény, 
mint regény, nagyon kezdetle- 
ges alkotás. Egy összevissza- Dugonics Etelkájának dmképí. (11. k.) 

történet, melynek minden alakját 

dróton rángatja a szerző. Sem a fő-, sem a mellékcselekmények nem 
gyökweznek a jellemekben, mert ^yéni jellemek tulajdonképen nincsenek 
is a regényben. Mozgó báb itt minden alak, sem az Árpád és Zoltán 
»ideikbe« nem illik bele, sem II. József korába. Egy ködfátyolképes történet, 
minden eszthetikai tartalom nélkül. Az ártatlanság diadala az ármányok 
és cselszövények felett. Alakjai egy-egy elvont érzelem megszemélyesítői 
s mint a görög tragédiákban a karok és főszereplök : úgy oszolnak jók- és 
rosszakra. Az erkölcs és az ármány küzdenek egymással s a küzdők hason- 

Befitbf, atagjar Irodai omlfiiiénel. 11. kOl. 5 



66 DUGONICS ANDRÁS 

lítanak a kezdő festők azon tanúImányfSihez, melyeknek arca csak egy 
indulatot, egy szenvedélyt fejez ki. De az akkori közönség ízlése is kez- 
detleges ; megelégszik azzal, a mit kap, nem boncol, nem okoskodik, elfogad 
mindent, csak az ártatlanság bukását nem. Soha sem volt a magyar regénynek 
igénytelenebb és hálásabb közönsége. 
'káűbb? És ezt a közönséget Dugonics nemcsak jól ismerte, de jól is szolgálta. 

regényíi Későbbi regényei, az Arany pereczek (1790.), Joláhka (1803—1804.), 
Cserei (1808.) mind Etelka mintájára 
vannak készítve. Az alapeszme nem 
változik sehol, sem az alakok nem 
lesznek tökéletesebbek, csak a hely- 
zetek módosulnak, hogy új érdeke 
legyen a cselekménynek. A lehető 
legegyszerűbb eszközökkel dolgozva, 
Dugonics rendkívül hatásokat ér el. 
A szó teljes értelmében rajonganak 
munkáiért s Etelka megjelenése után 
akadtak olyanok is, a kik nyíltan hir- 
dették, hogy a -szentirás után ennél 
szebb könyv nem létezik « s köz- 
vetlen hatása alatt az országban majd 
minden újszülött leányt az Etelka 
névre kereszteltek. 

Soós Márton és mások felhasz- 
nálták Dugonics nevének népszerűsé- 
gét s regényeit kezdték a színpad 
számára feldolgozni. így kerültek színre 
az Arany perecek és Etelka is 1792 
— 93-ban. Dugonics, ki maga is nagj' 
barátja és rendes látogatója volt a szín- 
háznak, látva ez átdolgozott művek 
hatását, sűrű egymásutánban írta meg 
darabjait a színpad számára s Jeles 
Dugonics szobra Szegeden, izsóiM- iöríéneíek címmel 1794— 95-ben két 

vaskos kötetben ki is adta. Az első 
Színművei kötetben két színmű van : Toldi Miklós és Etelka Karjelben : a máso- 
dikban: Bátori Mária és Kun László. Ezek a színmüvek sem egyebek, 
mint dialogizált regények s ugyanazokból a motívumokból vtmnak összerakva 
mint előző munkái. A virtus, az ártatlanság, a meg nem érdemelt, méltatlan 
szenvedés, az ármány, a cselszövés, a félreértés s végül az — erkölcs 
diadala. Többnyire idegen termékek átdolgozásai s innen van, hogy sem 
Toldija, sem Kun Lászlója, sem Bátori Máriája nem hasonlítanak a törté- 
nelmünkből és mondáinkból ismert alakokra. Szinte csodálatos, hogy 



3 .-■§ ? 



fr 



^ 

•í*^ ^ 





















^^^ 














^ 




B 

3 
B 

•8 

.1 

•s 

s 

ü 

••• 

I 

é5 



a 
o 



Í5 

V. 

•ke 

H 



^ 



I 






í- 



^üMWi 



J 



DUGONICS ANDSAS 87 

Dugonics, a ki annyira rajong a magyarságért s jól ismer mindent, a mi ez 
^kok köré mondatlag és történelmileg csoportosítható, Toldi Miklós&b&n 
megelégszik azzal, hogy »egy korfui történetet szab magyar rámára* s 
KuH Ldszlóját is »külső országból' kölcsönzi. Egységes drámai cselek- 
mény, célratörd, eleven mozgalom, határozottan kidomborodó jellemek és 
megrelelÖ dikció természetesen nincs e darabokban, de van hosszan nyúló, 
sokszor megállapodó vagy szétfolyó mese, egy-egy érzékeny, hatásos 
jelenet s — végre is ugyanaz a közönség hallgatja, mely regényeihez tapsol. 



Duganlei síremléke Szegeden. 

A jeles történetek közül legtovább tartotta fenn magát az /m« de Casiro 
után másolt Bálori Mária, melyet még a harmincas években is hatássa! 
adtak s mely kétségkívül legjobb valamennyi színműve között. 

Dugonics vegyes művei közül megemlítjük még a Gyapjas vitézek 
című regényt {1794.), melyet először (1778-ban) latin nyelven irt meg s 
adott ki: a Sxerfcseneksi, mely Gyöngyösi Chariclia című verses elbe- 
szélésének prózai feldolgozása s 1798-ban jelent meg; történelmi jellegű 
munkái közül pedig, melyek egyébként teljesen megbízhatatlanok, a követ- 
kezőket: Római történetek (1800.), A magyaroknak urodaltnaik mind 
ű régi, niind a mostani időkben (1801.), SzUtya történelek két kötetben 



CS DUGONICS ANDRÁS 

(1806— 180S,), Radnai íöríéHetek (1810.), Nevezetes hadivezérek (1817.), 
Magyarországi várak leírása (kézirat, 1817.). 
xc Külön kell megemlékeznünk egy valóban becses, kitűnő munkájáról, 

a Magyar példabeszédek és jeles mondások címú két kötetes gyűjtemé- 
nyéről, melyet e nagy tevékenységű író halála után ügyesen írt életrajzi 
vázlattal rendtársa, Chrysostom Ince adott ki Szegeden 1820-ban. E két 
vaskos kötetben összehalmozott nyelvkincset hazánknak különböző vidé- 
keiről rendkívüli szorgalommal körülbelül negyven éven át gyűjtötte a 
fáradhatatlan író. E gyűjtemény nyelvünknek nemcsak a példákra és 
hasonlításokra épült ékes szólásait foglalja magában, de axiómákban, csatta- 
nósan kimondott alapigazságokban is bővelkedik. Felöleli népünk mindazon 
közmondását, szólásmódját, példabeszédét, melyek a magyar ember gondol- 
kodásának, érzelmi világának mintegy tükrét teszik. Az első kötet húsz 
a második huszonkilenc szakra van osztva s a példabeszédek tárgyaik 
természete szerint vannak csoportosítva. Egy-egy szó körül a hasonlatok 
egész raja röpköd (szomorú : mint a kotlós tyúk, mint a foncsali feszület, 
mint a tökbe esett cinege, mint a gilice a száraz ágon, mint a megszedett 
szőlő, mint a havazó ősz stb.) ; tekintettel van a szólamok eredeti ritmusára 
(Vén szolgának, vén kutyának egy a fizetése — Kutyaábrázatból sohasem 
lesz orca — Későn nyílt rózsa későn fonnyad el — Pattog mint a száraz 
fényű stb.) s a hol egy-egy közmondásnak tudja a történetét, azt a meg- 
felelő helyen el is beszéli. Röviden: e gyűjtemény a népies szókincs oly 
gazdagságát rejti magában, a régi frazeolt^iának oly bőséges kútfeje 
nyilik itt meg, hogy Toldy teljes joggal mondhatta róla : e könyv a magyar 
népszellem ismertetésére állandó adalék. 

A hazafias kegyelet híven megőrizte e régi jó író emlékét ; rendtársai 
1847-ben márvány sírkővel jelölték meg hamvainak nyugvó helyét; szülő- 
városa a harmincas években arcképével díszítette a városháza nagytermét, 
1876. aug. 19-én ércszobrot emelt emlékezetére; legújabban pedig 1892. 
novemberében ugyanott megalakult a Dugonics-társaság, melynek műkö- 
désében és hatásaiban tovább él e lelkes magyar író szelleme. 



Ciokon&l rajza Dugonics Szericsenil i-Imű munkáji etAlt. 
(bedcUJe * Hemz. Múzeumban.) 



ntSIhy Magyar &odaIoaitSHciteffíief. 



y 



44. Horváth Ádám ós Gvadányi József. 

JGOMCSCSAL HAZAFIAS ÉRZÉSBEN, a régi magyar erkölcsök és 
költészet tiszteletében, valamint termékenységben is vetekedtek : 
Horváth Ádám és Gvadányi József, sőt amaz, sokoldalúság 
tekintetében, még felül is múlta; ízlésök fejletlensége s bizo- 
nyos nemzeti elfogultság azonban valamennyiöket egy szín- 
vonalra állítja, mint a hogy munkásságuk iránya : a régi költői hagyomá- 
nyok ápolása — is közös. 

PALóa HobvAth ÁdAm 1760. május 11-én született KömlŐdÖn, Koma- """jJeie'^''^'' 
rommegyében, hol atyja, György református prédikátor volt, s néhány 
imádságos könyv szerzésével tette nevét kortársai előtt ismeretessé. Fiát 
is vallásos szellemben nevelte s ez később költői munkásságának is egyik 
forrása lett Horváth Ádám élete különben gyermekkorától fogva vénségeíg 
csupa bajoskodással telt el. Gyermekkorában sokat betegeskedett s tizenkét 
éves koráig falusi iskolákba járt. 1773-ban Debrecenbe ment tanulmányai 
folytatására s két év múlva beöltözött togátusnak. Szilaj természete 
azonban sehogy sem tűrte a kollégium kolostori életmódját s e miatt 
többször Összeütközött elöljáróival. A papi pályára nem érezvén magában 
hivatást, 1780. elején Miskolcra ment törvénygyakorlatra, s az eperjesi 
kerületi táblánál még azon év végén fölesküdött ügyvédnek, s ugyanaz 
nap és órában földmérőnek, mely »tudományban — mint maga mondja — 
még a debreceni kollégiumban vett hasznos előmenetelt". 1782-ben meg- 
házasodott s Balaton-Füredre költözött, hol később Péczeli és Kazinczy is 
meglátogatták. Házasélete azonban szerencsétlen volt s utóbb el is vált 
nejétől. A másodikkal sem járt szerencsésebben. 1818-ban harmadszor is 
megnősült, egy barátjának örökben tartott leányát vévén el, kivel aztán 
1820. január 28-án bekövetkezett haláláig végre nyugodt boldogságban élt. 
Horváth Ádám ilyen zilált családi élete közepett a munkában kere- 
sett vigasztalást. A költészeten kívül mívelte a tudományok több ágát; 
azonfelül szorgalmasan gazdálkodott, közéleti szereplésével pedig tekintél>'t 
szerzett. 1790-től kezdve egyet kivéve jelen volt valamennyi országgyűlésen, 
szorgalmasan járta a megyegyűléseket: 1793-ban már táblabírája volt 
Zala és Veszprém, utóbb Somogy és Baranya \'ármegyéknek. Mint a 



70 HORvAtH ÁDÁiit ÉS GVADANVI JÓZSEF 

külső-somogyi és felső-baranyai egyházmegyék világi kurátora, tevékeny 
buzgóságot fejtett ki egyháza ügyeiben is. 
s A nemzeti nyelvnek szokatlan hévvel megindult ápolása s egyesek 

buzdítása korán vonták az irodalmi pályára. Első versei még 1782-ben 
keltek; a következő években szorgalmasan irogatott a Magyar Musdb&, 
nemcsak költeményeket, hanem értekezéseket (a versekről és a fordítá- 
sokról) is. Hírét-nevét azonban első önálló művével: a Hunniás vagy 
Magyar HuAyadi című elbeszélő költeményével szerezte, melyet 1 787-ben 
Győrött adott ki, hosszú előbeszéd és üdvözlő versek kíséretében. A hat 
•könyv'-re terjedő költemény ott veszi föl az események fonalát, midőn 
Hunyadi János a rígómezeí ütközet után a rablók kezeiből kimenekülve 
egy pásztorral találkozik: a Hunyadi által hűtlensége miatt megöletett 



BalBloníDrei] a jelen század Elején. 

Drakula legkisebb Hával. Mint Vergilius Aeneással Trója feldulását, ügy 
beszélteti el most Horváth két éneken át Hunyadival a várnai és rigó- 
mezei ütközetek lefolyását. Ezután az Irigység megszállja ürakulát, s ez 
Hunyadit rabul viszi Brankovicshoz, de a Nagy Lajos szellemétől megintett 
Mátyás s a főurak csakhamar kiszabadítják. Az ötödik könyvben az 
Irigység, Félelem, Pártütés és Visszavonás összeesküsznek Hunyadi ellen, 
mikor Giskrával harcol, de nem veszthetik el; végül a hatodik könyv 
Belgrád ostromát s Hunyadi utolsó diadalát beszéli el. A beteg hősnek 
álmában megjelenik Nagy Lajos, elvezeti Budára s Mátyást mint királyt 
mutatja be neki. Kapisztrán magyarázza meg a jelenést, hogy Hunyadi a 
nagy királynak tulajdonkép unokája ; erre aztán a hős vezér tanácsokat ád 
fiának s meghal. — A könyv előszavában azt mondja Horváth, hogy Ver- 
giliust akarta utánozni, s Péczelí magyar Henriása. volt rá buzdító hatással. 
Az utánzásnak valóban sok nyoma van (a jegyzetekben sűrűen utal is 



HORVÁTH ADÁM és GVADANYI JÓZSEF 7l 

rajok a szerző), de csak a külsőségekben. Az egészben kevés a lelemény, . 
s hiába keressük az események egymásra ható bonyolítását és a szereplők 
jellemzését. Inkább verses krónikát ír, mint eposzt. Mily kevés érzéke van 
Horváthnak a szerkesztés követelményei iránt, azt eléggé bizonyítja — akkori 
irodalmi viszonyainkra is jellemző -— > élőbeszéde*, mely szerint »ügy 
intézte a könyvnek utolsó részét, hogy, ha akárkinek is kedve volna kitol- 
dani, iktathat még belé a hatodik könyv előtt is két könyvet és utána is 
kettőt*. De áradozó előadásának könnyen érthető népiessége, a Gyöngyösinél 
bámult »igaz magyar* négyes rímek s mindenekfölött a hazafias tárgy 
nem tévesztették hatásukat a nemzetisége tudatára ébredt s már akkor 
erősen forrongó közönségre. ^ 

Élete végén, bizonynyal első munkájának nagy sikerétől is buzdítva, a Rudoipinás 
még egy nagyobb elbeszélő költeményt írt, melynek teljes címe : Rudolphiás 
azaz a Habsburgi L Rudolf császár viselt dolgainak egy része. Hang-- 
mértékes és egyszersmind egyezö^végezetes versekben. (Bécs, 1817.) Rudolfnak 
1250 — 1278-ig viselt dolgait beszéli el benne. Ott harcol atyjával a szent- 
földön, Akkaronnál ; atyja meghal sebeiben, Rudolfot pedig egy ősz s tudós 
scytha pap veszi pártfogásába. Ez mindenféle titkos földalatti folyosókon 
át kivezeti a tengerpartra, itt aztán hajóra szállva, elvezeti a Kaukázusba. 
Itt megint földalatti termekbe vezeti Rudolfot, temérdek kincset s mindenféle 
csodaszert mutogat s magyarázgat neki ; majd Abaris, a nagy scytha bölcs 
szelleme jelenik meg előtte s megmutatja késő unokáit egész Ferenc császárig. 
A két utolsó könyv Rudolfhak Ottokárral viselt dolgait s a császári trónra 
jutását beszéli el. — A századvégi népies irán3ní epikai költészetnek ez a 
kései terméke nemcsak az irány hanyatlását, hanem a költői feladatok teljes 
félreértését is mutatja. Bizonyos leleményt nem lehet tőle megtagadni, de egy- 
séges szerkezet még annyira sincs benne mint a Hunniásbein, Horváth itt 
többet akart adni a krónikánál s valót és regényes kalandokat, sőt lehetetlen 
dolgokat vegyít össze; a sokféle titkos tudákosság belekeverésével pedig 
azt akarja bizonyítani, hogy a magyar nyelv íme »a magasabb tudományok* 
előadására is alkalmas. Előtte különben — mint az előszóban mondja — 
» mindegy akár epopeiának, akár históriának vagy románnak* tartják köl- 
teményét; előtte ezúttal a verses forma volt a fő. A Rudolphiást ugyanis 
15 szótagú trocheusokban írta, páros rímekkel, — és ezzel külsőleg is 
szakított a régi magyaros iránynyaL 

A Rudolphiáshan a forma nehézsége miatt fordulnak elő erőszakos, költemények 
értelmetlen mondatfüzések, de különben épen a vers zeneisége az, a mi 
iránt Horváthnak legtöbb érzéke volt. Meglátszik ez főkép lírai költemé- 
nyeiben, melyek határozottan több költői tehetségről tanúskodnak mint az 
előbbiek. Első gyűjteménye: a Hol-mi külömb-külőmb-féle dolgokról irt 
külömb-külömb'féle Versek, melyet 1 788-ban Pesten adott ki. Kazinczy úgy 
ítélt felőle mint később Kisfaludy Himfyjévől, hogy a fele tűzbe való, és 
sietett a költőnek utasításokat is adni jövendő irányára ; de Horváthot a kötet 



72 



HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



kedvező fogadtatása, a közönség magasztalása s a saját elvei a megkezdett 
úton tartották. így jelent meg aztán a Holmi második és harmadik kötete 
1792 — 93-ban; a negyedik darab kéziratban maradt Valamennyi kisebb 
költeményét, másokéival s a nép száján élő régi és újabb énekekkel együtt 
^EnSf^ 1813-ban maga összeírta: Ó és Új mintegy ötödfél száz Énekek, ki magam' 
tsindlmdnyja, ki másé című kötetében, mely az Akadémia kézirattárában 
őriztetik. (M. írod. 46. sz^) A saját szerzeményei magukban is igen válto- 







^jU^ 




^íí4er 



rUvJv< aULKt: aiíAOt 






cíy 







P. Horváth Ádám kézirata. (Az ötödfüsxáz Énekékh6\) 

zatos tartalmúak; vannak köztük nagy számmal az akkori közállapotokra, 
különösen a napóleoni háborúkra vonatkozók, hazafias költemények, gúny- 
versek, » ekhós tárogatók « és mindenféle indulók: Mars a törökre, Huszár 
Mars, Oskolai gyermek Mars, Kisérő Mars stb. (Népszerűvé vált közülök 
a »Mars! siess hazádba vissza kis seregem* kezdetű Vissza Mars,) Vannak 
továbbá a saját életének egyes eseményeit, élményeit tárgyaló alkalmi, 
elmélkedő és szerelmi költemények. Mindkét csoportban sok a verses próza, 
a száraz elmélkedés, melyeknek költőiséget még csökkenti Horváth képze- 
letének alant szárnyalása, kifejezéseinek nyers őszintesége. Költői értékre 



HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 73 



•csak azok emelkednek, melyekben hazafias tüze vagy fájdalma némileg 
elragadja. Hangzatos verselése s jellemző ereje miatt sokáig kedveltek voltak 
a De mit töröm fejemet / s a Sári rózsám hová mégy ? kezdetűdc. Külön 
Icell megemlékeznünk Horváthnak vallásos költeményeiről, melyeknek szer- 
zésével, egy 1805-iki leveléből kitünőleg, a református egyház bízta meg. Ezek 
az újabbkori protestáns egyházi énekköltészetnek legjobbjai közé tartoznak 
s a református énekes-könyvben máig megv'annak. Nem mind egyenlő 
értékűek (különösen szépek a Húsvéti, Pünkösdi ünnepekre s a Virág- 
vasárnapra valók); a hol az elmélkedő elem nagyobb, könnyen válik 
prózaivá (pl. a hét egyes napjaira szólókban), de valamennyit mély vallásos 
buzgóság hatja át. 

Horváth Ádám ezekben is, mint általában minden énekében és dalában 
nagyon ügyel arra, hogy — saját szavaiként — »a numerust a musikális 
•caesurák, a taktust pedig a hosszú hangok vagy ezeket amaz regulázza «. 
Horváth nem értett semmiféle hangszerhez, de jó dallos volt, ki sok régi 
nótát ismert; dalait is rendesen valami ismert melódiára írta vagy épen 
ilyent is maga költött verséhez. Kézirati kötetében » templombéli, misemondó- 
forma kótákkal« le is kótázza e melódiákat. 

Horváth irodalmi érdemeit nem kevéssé növelik azok a régi, különösen ^4í ^jSsé 
a Rákóczi-fölkelés idejéből maradt énekek és népdalok, melyeket kézirati 
kötetében összegyűjtött, s azoknak az » Értelmes magyaroknak* ajánlott, — 
> a kik az itthonit szeretik és becsülni tudják. « ö az első irodalmunkban, 
•ki ezekben nemcsak gyönyörködik, ezektől nemcsak hatást vesz, hanem 
gyűjti is őket; mert azt tartja, hogy »egy olyan régi kurta darabnak, mint 
Patyolat a kuruc vagy Fut az oláh hegyoldalon vagy Árva szállásánál 
volt a veszedelem, károsabb az örök elveszése, mint a hódoltató táborbul egy 
hatvan fontos ágyúnak. € (Kézirati előszó.) Nem kevésbbé becses az Aka- 
démiában levő másik kézirati kötete, a Magyar Példabeszédek, rövid nyomós 
'és Közmondások, minőty a keltezés évs2:ámával egyezően, 1819-et gyűjtött 
össze. Mindkét kötetet jó haszonnal forgatták később azok, kik mint Erdélyi, 
Thaly, Ballagi Mór stb. e néphagyományok összeszedésével foglalkoztak. 

Horváthnak összes egyéb munkáit sok volna elszámlálni. Maga írja ^"munkaT^ 
1818-ban, hogy addig 16 önálló megjelent művén kívül 22 volt készen s 
13 készülőben. Van ezek közt bölcseleti (A lélek halhatatlansága) és 
csillagászati (Legrövidebb nyári éjtszaka) tanköltemény, egy-egy szomorú- 
és vígjáték, s több filozófiai, történet-statisztikai, természettudományi és 
mathematikai munka. Univerzális tanúltságára jellemző, hogy élete végén 
egy magyar enciklopédia s egy bibliai mutató-tábla Írásába fogott. Tudo- 
mánya azonban kora színvonalától is elmaradt, főleg azért, hogy a modem 
nyelvekben való járatlansága miatt tisztán a régi latin s magj^ar nyelvű 
munkákra volt utalva. Ez a zárkózottság elveiből, a magj^arság kultuszából 
is folyt. Hazafiasságból lépett az írói pályára s az tartotta meg később 
is azon. Előtte csak egy cél lebegett: a hazai nyelv mívelése; a költői 



74 HORVATH ÁDÁM ÉS GVADANYI JÓZSEF 



és tudományos érdek mellékes volt, a munkásság különböző iránya pedig 
csak eszköz a főcél elérésére. Ez a törhetetlen hazaszeretet nagyban növelte 
népszerűségét s azok becsülését is kivívta számára, kik más költői elveket 
vallottak, mint Kazinczy, ki sokáig levelezésben állt vele, s csak orthológ 
maradisága miatt hidegült el iránta. 
Gvadányiösei GvADÁNYi JÓZSEF grófot szintén a hazafiság, a régi hagyományok 

kultusza vonta az irodalom mívelésére. Ez annál nagyobb érdeme, mert 
családja alig egy század óta lakta hazánkat, mely szinte példátlan gyorsan 
elmagyarosítá őket. Ősei olasz ég alatt születtek s Arezzo és Firenze 
életében játsztak nevezetes szerepet Költőnk dédapja : Marchio Alexander 
de Guadagnis a XVII. század közepén belép a birodalmi seregbe s mint 
tábornok Szent-Gotthárdnál a császár szolgálatában, de a magyar haza 
védelmében esik el. Ennek fia Sándor, mint a fontos szendrői végvár 
kapitánya, nőül veszi a borsodi főispán, Forgách Ádám gróf leányát, a mi 
elhatározó befolyással volt a család későbbi sorsára és szellemére. Nejével 
szép birtokot, a lengyel királytól grófságot, a magyar országgyűléstől 
pedig honosságot kapott. Legidősb fia, szintén Sándor, már a Rákóczi 
kurucai között harcol s alezrejlességig emelkedik; János SiéX6\ származott 
unokája, József pedig, ki már nevét is magyarosan írja, a múlt századi 
elkorcsosodott világban ügy tűnik fel mint a régi, igaz magyarság típusa. 
jteef\"iete Költőnk atyja szintén katona volt, de mint kapitány kilépvén a had- 

seregből, nőül vette báró Pongrácz Esztert s azontúl családjának élt. 
Tizenegy gyermekök közül azonban nagykort csak a legidősb József ért, 
ki 1725. október 16-án született Rudabányán, Borsodmegyében. Közép- 
iskoláit a jezsuiták egri kollégiumában végezte. Már itt nyilatkoztak benne 
későbbi jellemvonásai; nemcsak élénk kedélyű, hanem nagyon is csintalan 
gyerek volt, de másrészt itt ébredt fel szeretete a tudományok és költészet 
iránt: minden osztályban első volt társai közt, a verskészítésben pedig oly 
ügyességet szerzett, hogy — mint később Mindszenthynek írja — három 
óra alatt száz distichont tudott megírni, latin nyelven. A bölcseleti tanul- 
mányokat Nagy-Szombatban végezte s itt is annyira kitűntette magát^ 
hogy ő lett az első baccalaureus. Később is, »a tudományokat — írja 
föntebbi levelében — mindig úgy szerette, hogy már mint katona is a 
könyveket egész ládákkal hordotta magával és dolgaitól üres óráiban 
olvasgatta*. 

Tanulmányai végeztével, 1 743. végén beállt a Szirmay-gyalogezredbe. 
ősei példája s személyes hajlamai egyaránt a katonai pályára vonzották,, 
melyen a háborús időkben előmenetelt is könnyen remélhetett. Még folyt 
a harc, melyet Mária Terézia trónjáért vívtak hű népei; Gvadányi 1744-ben 
már köztük harcol, előbb Csehországban, majd az olasz-francia határon^ 
oly vitézül, hogy a háború befejeztével kapitányi ranggal léphetett be 
rokona, Guadagni Ascanius, Eszéken állomásozó lovas-ezredébe. 1752-ben 
a Baranyay-féle huszárezrednél találjuk Nyitramegyében s ugyanez évben 



HORVÁTH ADAM és GVADANYI JÓZSEF 



Gvadányi ezután végig harcolja a hét éves háborút, résztvesz több nagy 
ütközetben, abban a merész vállalatban pedig, midön Hadik András rajtüt 
Berlinen és megsarcolja, ő vezeti be a potsdami kapun a százüzenegy 



Gv&dányi J6z«f arc k epe 

főnyi elővédet. Vitézségének mindenesetre több jelét adhatta, mert Kleist, 
a porosz szabadcsapatok vezére, száz aranyat tűzött ki fejére, — ezre- 
dénél pedig őrnagyi rangot nyert. 

Véget érvén a háború, a nádorhuszárok az északkeleti felvidékre, 
köztük Gvadányi a Tisza-menti Badaló* falucskába kerül, a következő 
években pedig Szatmárra és Mármaros-Szigetre. A háborús élet izgalmat 



76 HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



Után itt annál nagyobb nyugalom és unalom várakozott rá; de Gvadányi 
foglalkozni szerető lelke, derült kedélye nem ismerte a tétlen nyugalmat. 
Hivatalos elfoglaltsága mellett sokat olvas, s azonfelül mulat és mulattat. 
Sok víg napot élvez a környék urainak, főkép a peleskei és géci Becsky- 
családnak vendégszerető házánál. Tapasztalatai s a mulatozás közben 
esett vagy hallott kalandok aztán bő anyagot nyújtottak később költői 
munkáihoz. 

A hadsereg újjászervezésekor feloszlatták a nádor-ezredet s Gvadányi 
ezredesi ranggal Galiciába került. Itt 1783-ig szolgált, a midőn tábornoki 
ranggal nyűgalomba vonult és Szakolcára költözött, meljoiek környékén 
mintegy százötven holdnyi anyai jószága feküdt. Családi tűzhelyről is 
gondoskodott, egy ezredesnek hozzá méltó magyar érzelmű özvegyét vévén 
nőül. Idejét ezentúl gazdálkodás, irodalmi munka és vidám mulatozás közt 
osztotta meg. Gyakran ellátogatott a vidék földesuraihoz vagy a szom- 
széd morva grófokhoz, télen vadászgatott, nyaranta meg a pöstyéni hév- 
vizekre járt ; mindenütt szívesen látták, mert vidám kedvével, dévaj tréfáival 
még öregségében is ő volt a társas örömök fo-fő élesztője. 
^köitSíi^nyef Ezek a tréfák, kalandok, meg az ő örökké kifogyhatatlan humora 

szolgáltatnak sokáig egyedüli tárgyat költeményeihez. »Üres órái«-ban 
ugyanis és » időtöltésül « a maga és mások mulattatására már a Tisza- 
vidéken laktában számos névnapi s egyéb tréfás verset ír, melyeket meg- 
küldött azoknak, kiket illetett, de nem lévén nyilvánosságra szánva, kéz- 
iratban terjedeztek s nagyobbrészt el is hányódtak. Ezek közé tartozik 
az Igaz szeretetnek hármas kőtele című névnapi köszöntő, mely a szerint, 
a mint széltében vagy hosszában olvassuk, áldást vagy átkot kivan. Midőn 
ezt később az Időtöltések-ben (1795.) kiadja, maga megvallja, hogy '►leg- 
alább harminc esztendők előtt munkálta* s azóta maga is többször hasz- 
nálta, mások is elégszer árulták sajátjok gyanánt, de Gvadányi ezzel nem 
törődött. Még sikerültebb az Aprekaszion, mellik megsinalik fersben című 
hosszú köszöntő versezet, melyet egy német főhadnagy nevében a tüzes - 
. magyar Nováky Ferenc kapitányhoz intéz tört németes magyarsággal. Arra 
ébred a főhadnagy, hogy az olympusi istenek külön-külön szekéren, nagj^ 
robajjal mennek Hocsimirba » Szent Franz Xavér nat Patron strenge Herr 
Kapitán* üdvözletére ; maga is sietne, de lova megsántulván, így kivan 
neki, mint jó ^atyjafiának* — »jó ekessék, igen jó felesek* stb. A vers át van 
szőve helyi és személyi vonatkozásokkal, melyeknek jóízű előadása hóna- 
pokig mulattatta a Galiciában unatkozó huszár tiszteket. Versekbe foglalva s 
utóbb Unalmas órákban vagyis A téli hosszú estvéken való Időtöltés 
cím alatt (Pozsony, 1795.) kiadta a badalai kalandokat is, melyek főkép 
akkor estek, midőn az úgyis félreeső falut a Tisza áradása végkép elzárta 
a világtól. Hosszan elmondja, mikép rendez táncmulatságot a falu fiatal- 
ságának, másszor meg vadászatot a fákra menekülő vadakra; elbeszéli, 
mikép halásztak, hogy mulattatta egykori iskolatársát, a szatmári jezsuita 



HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADANYI JÓZSEF 



77 



PÖSTEN YI 



F O R O DE S 

•' nellyci 
Egy Magyar Lovai BseredbŰl vaitf 

SZÁZADOS 

sz oitaa (Orcéoc 

MULATSÁGOS DOLGOKKAL, 

é\6 Magyar nyelven, Versekbe fogUlc, 
i?Í7. Hhttaáobt, Alk Havioak la. aapjáa. 



priort, a mi persze mind sok bohó tréfával történt. Ha vendégei nem 
voltak, olvasgatott, hegedűlt, esténkint pedig legényei közé ült s órákig 
elhallgatta gyerek- és huszárcsínyjeik elbeszélését. — Már Szakolcán készül 
az 1788. telén esett Szánkázásnak leírása (megjel. az Időtöltés mellett)^ 
s egy korábban történt nagy vadászatnak leírása, (megjel. az 1790-iki 
Országgyül. leírása epizódjaként a X — XII. cikkelyben), végül önállóan a 
Pöstényi förödés. Valamennyi tele van pajkos jókedvvel s néha nagyon is 
vaskos tréfával, melyeket a finom ízlésű Kazinczy ^káromkodva olvas«, de 
a minőkön a századvégi közízlés sem 
Gvadányinál, sem utóbb Csokonai- 
nál nem ütközött meg. 

A Pöstényí förödés volt Gva- 
dányinak első nyomtatásban meg- 
jelent munkája, 1787-ben. A tréfák 
ezentúl sem szűntek meg, de Gva- 
dányit mindjobban kezdik érdekelni 
a nyilvános élet mozgalmai. Mint 
katona, első sorban természetesen 
a háborús dolgokra, az utolsó 
török-magyar háborúra figyel. De 
mivel — saját szavaiként — »már 
a kengyelt nem nyomhatta, a kard 
helyett pennát vett kezébe*, s 1789- 
ben megírta A mostan folyó török 
háborúra célozó gondolataít(me^e\. 
1790.) »a vitézkedni ki vánó magyar 
IQaknak kedvekért, egyszersmind a 
nemes bandériumokból a Mars me- 
zején kiszállani vágyódókért*. Ezt 
követte a Nándorf ej érvárnak meg- 
vétele dmű munkája (megjel. 1 790.), 
melyet » Belgrád és annak kommen- 
dánsa között eshető képzelt beszél- 
getésben* foglalt versekbe. 

De nem kevésbbé érdekli a politikai élet. Mint birtokos nemes résztvesz ^p^omííca! 
a megyei s mint honosított főúr a budai és pozsonyi országgyűléseken, szereplese 
és így közvetlen tanúja, tudója-látója annak a mozgalomnak, melyet a 
nyelve s alkotmánya elkobzásától megriadt s öntudatra ébresztett nemzet 
keltett. A nagytüzű lelkesedésben mindenfelé tüntetőleg szedték elő s 
viselték a régi magyar ruhákat, az elhanyagolt magyar nyelv pedig 
kezdte visszafoglalni jogait nemcsak a köztársalgásban, hanem a gyűlés- 
termekben és tudományban is. E mozgalmakat senki sem nézte igazabb 
gyönyörűséggel, mint Gvadányi József, a nyugalmazott császári tábornok. 




Nyomtattatttt TsVkUrtsmm, 
t' Cafpium Tepgcr panyin tzoa Efiitendöbe. 

Gvadányi első nyomtatott munkájának címlapja. 

(1787.) 



78 hosvAth AdAm és gvadAnyi József 

kinek csak nagyapja kapta a honosítást, de a ki testestül-lelkestül magyar 

volt, együtt érzett üj rokonaival, régtől f<^a fájdalommal nézvén a r^ 

jó idők s egyszerű erkölcsök pusztulását, s a ki az idegen nyelv, viselet 

^ magyar és szokások mételyező befolyása ellen oly hevesen kel ki, mint a leg- 

n"eii\-ileiei törzsökösebb magyar. A mosian folyó ország gyűlésének satyrico-criiice 

való leírásában, melyet 
•egy Isten mezején lakó 
palócnak színlése alatt' 
1790-ben írt (megjel. 
Lipsiában, 1791.), elun- 
ván a sok beszédet, 
sérelmi vitákat, és a 
hosszadalmas bizottsági 
tárgyalásokat, haza tér, 
de lelkére köti a nem- 
zetnek, hogy törvénjt 
alkosson : a magyar 
nemzeti ruha kötelező 
viselésére, a magyar 
nyelv használatára köz- 
dolgokban és tudomány- 
ban egyaránt, végül arra, 
hogy a magyarság a 
hazai ezredekben szol- 
gáljon, magyar vezérek 
alatt. Ezt a három pontot 
tartja a legfontosabb sé- 
relemnek: -az igaz gra- 
vamen*-nek, mely ellen 
orvoslatot kell nyújta- 
nunk. (A verset 1, e kö- 
tet 11. lapján.) 

Gvadányi különben 
minden tüzes magyar- 

A 7ar« *aí«™« rt/oítf ío-.do(„(ot dniképe. (I7W>.) Sága S felvilágOSOdott- 

sága mellett korántsem 
újító. Azt mondja ugyan egy helyt, hogy -szabadságainknak légyen újí- 
tása-, de ezt úgy érti, hogy -Minden régi szokás helyre állíttasson. Nyolc 
esztendőbéli (t i. a Józsefkori újítás) mind kiirtasson*, az uralkodó vallás 
és a nemesi alkotmány pedig biztosíttassék. Konzervatív és dinasztikus 
érzelmű, ki áldja Mária Terézia emlékét, a nemzet atyjának tartja Lipótot, 
barátjának Ferencet, s uralkodásuktól minden jót remél. Szívesen barátkozik 
közrendű emberekkel, főkép írókkal, de azért érzelmeire nézve, mint a 



HORVÁTH ADAM ÉS GVADANYI JÓZSEF 7& 

nemesség általában, arisztokrata marad, ki az »adófizetök bajwnak eliga- 
zításában* s >a kereskedésndc előmozdítása' által csak morzsákat Juttat a 
nem-nemesek asztalára. Vallásos meggyőződése sem a divatos fi'ancia 
bölcseleti elvekből táplálkozik. Mindszenthynek azt írja, hogy •semminemű 
könyvekben nem gyönyörködik, melyek a religiőt illetik, s mint jó keresz- 
tény (t. i. buzgó katholikus) beéri a bibliával és Kempis Tamással*. — 



Magj-ar viselet 1790-ben, 

Az ekkori » változásokra* írta még A nemes magyar dumákhoz és kisasszo- 
nyokhoz szóló versetl is, melyek Pozsonyban 1790-ben kerültek ki sajtó alól. 
De jóllehet e munkái elég kedvező fogadtatásban részesültek, 
Gvadányi nem ezekkel szerezte irói hímevét és népszerűségét, hanem a 
peleskei nótárius és Rontó Pá! kalandjainak leírásával. Amazt Egy Falttsi 
Nótáriusnak Budai Utazása cím alatt még 1787. Őszén írta (80 nap alatt), 
de csak 1790-ben bocsátotta közre. Általánosan ismert tartalma rövidre 



80 HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



fogva ez: Nagy-Zajtai István peleskei nótárius, mivel még sohasem látta 
ős Buda-vÁrát s hogy az ítélőtáblák »systémáját« kitanulva majd a falu 
dolgait is e szerint rendezhesse: »more patriot azaz lóháton útnak indul. 
De útközben sok baj éri. A Hortobágyon bikák kergetik meg, Tisza-Füreden 
a részeg vasasok ijesztenek rá, majd kántornak nézvén őt, énekeltetik 
s megtáncoltatják, tovább haladva éjtszaka lovastul beledül a Csörsz- 
árkába. Ennyi baj után Jászberényen, Czinkotán keresztül végre beér 
Pestre, s a hídon egy régi tanítványával találkozván, hozzá száll. Másnap 
sétára indul s nem győz csodálkozni a két város gyönyörű fekvésén, de 
nagyon elbúsul azon, hogy régi díszes magyar öltözet helyett férfin, nőn 
idegen mezt lát, ajkaikról idegen szót hall. Tanítványa elvezeti a főrendek 
házába, a komédiába, a barátok templomába, mindenütt ugyanazt tapasz- 
talja. Fölteszi hát magában, hogy kigúnyolja őket, s a Duna hídján, hol 
legtöbben sétálnak, rendre szólítgatja az idegen ruhás népet, férfiakat, 
nőket egyképen; jelen van a tabáni rác bíró temetésén, elmegy a »Hét 
Elektor «-ban adott bálba, s mindenütt gúnyolódik nemcsak a ruházat, 
hanem a furcsa szokások, az idegen életmód és beszéd ellen is. Hazafias 
bosszúját így kielégítvén, a török háború hírére sietve haza megy, hol a 
falu népe ünnepélyesen fogadja, 
^nítárius * A munka előszavában úgy tűnteti fel Gvadányi, mintha a nótárius 

maga írta volna le kalandját s ő csak kiadója volna annak. A költő azonban 
e fogással csak hőse valódiságát, tárgya hitelét akarta emelni, a mit el is 
ért, nem csupán e fogással, hanem — mint már Arany megjegyezte — még 
inkább azzal az apró részletekre kiterjedő hűséggel, a hogy hőse házi 
körülményeit, minden dolgát, az útjába eső helyeket stb. leírja, a mit csak 
az ismerhet ennyire, a ki valóban járt ott Az újabb kutatások aztán kiderí- 
tették, hogy a nótárius alakja nem is merőben »a képzelet világából van 
alkotva «, a mint még Arany hitte, hanem Gvadányi ebben is a valóságra 
támaszkodott. Nagy-Peleskén ugyan nem volt még akkor jegyzőség, de ez 
mellékes is; az ő személyében Nagy-Peleske földesurát, egykori barátját: 
Becsky Györgyöt akarta tréfásan megjátszani, kinek egyszer szintén volt 
egy — bizonyára »more patrio* tett — kalandos budai utazása, hogy a táblai 
assessorságot megszerezze, de szintoly eredménytelenül kereste ezt mint a 
nótárius a táblai janitorságot. Gvadányi legújabb életirója, Széchy Károly, 
e föltevést sok valószínűséggel bizonyítja, meglepő egyezést mutatván ki 
a családi hagyományokban és házi körülmények rajzában, sőt a szemé- 
lyek neveiben is. Gvadányi tehát mindenesetre a valóság szilárd alapján 
állva költött, azért oly biztos rajzának — bátran korrajznak is mond- 
hatjuk — minden vonása. A nótárius jellemzése is csak addig sikerűit, a 
míg az elhitetés ösztönszerűleg hűségre inti a költőt. Az a deákos mívelt- 
ségére büszke, különben szörnyen tapasztalatlan nótárius, konzervatív 
életnézeteivel, tüzes magyarságával egy egész osztály, a Józsefkori közép- 
nemesség képviselője. Ez a nemesség nem tartotta ugyan magát olyan 



r^-Tf 



T^ '- •■.*:wfli54* 



■ .1 



HORVÁTH ADÁM és GVADANYI JÓZSEF 81 

naivul korlátoltnak minÖ a nótárius, de vele erezett, gondolkodott, s jól 
esett tudnia, hogy végre valóban akadt egy ember, ki a korcsosuló 
nemzet előkelőinek is szemébe merte mondani az igazat Hogy az a. 
nevetségesen félénk nótárius kiesik addigi szerepéből s hazafías tüzében 
sem bátorodhatott ennyire; hogy beszédéből tulajdonkép a költő felhábo- 
rodása hallatszik, azon ép oly kevéssé ütközött meg, ezt ép oly kevéssé 
vette észre, mint a mű szerkezeti hibáit, azt a kezdetl^es módszert, 
mely a különálló kalandokat csak a főszemély azonosságával köti Össze. 
Gvadányi a nótárius Budai utazását a címlap szerint 'az elaludt 
vérű magyar szivek felserkentésére és mulatságára < írta; Péczelihez intézett 
levelében pedig egyenesen »satirá*-nak mondja, melyet »az abajdonc szívű 
magyar gavallérok és dámák ellen írt«. A serkentésben és gúnyban ugyan 



nem volt első, a mennyiben .Ányos, Baróti Szabó és mások már évekkel 
előbb szintén hevesen kikeltek a nemzeti viselet és nyelv elhanyagolása 
ellen; de tagadhatatlan, hogy Gvadányi munkája, ép«i a fölpezsdülés 
legháborgóbb idején kerülvén forgalomba, azt még fokozta s így a 'fel- 
serkentésre* irányzott célzatát elérte. 

A könyv népszerűségét bizonyítja, hogy — talán valamelyik külföldön * ^"íJus"*'" 
tanuló ÍQÚ — kiadta a Peleskei Nótárius pokolba menetelét (Basilea, =i"íine<ié6ei 
1 792.) ; de azonfelül, hogy prózában van írva, szerzőjének sem gondolko- 
zásmódja sem iránya nem egyez a Gvadányiéival. A Budai Utazás sikere 
azonban utóbb őt is arra indítja, hogy folytassa művét ; így készül : A falusi 
nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és tesíamentoma című munkája 
(Pozsony, 1796,), melyben az -egészségében meggyengült* nótárius össze- 
hivatván a környéken lakó barátait : a kisnaményi orgonistát, az angyalosi 
jegyzőt, a tyukodi mestert, a lázári molnárt, a gyarmathi kovácsot s több ily 

Beflthy, Magjar irodslomiOnénel. II, köl. 6 



82 HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



nagytekintetű s tudós féríiüt, velök aztán hosszan elokoskodik, elmélkedik 
»az emberi sorsnak változásáról «. A mint ezt kiki a maga foglalkozása köréből 
vett hasonlatokkal fejtegeti, abban van több komikus vonás, de egyébkint 
mindenütt a szerző gondolatait halljuk. Mint költői mű semmi tekintetben 
sem ér föl a Budai utazása sem; de Gvadányi alkalmat vesz, hogy 
munkái szerzőségét visszavívja (a nótárius váltig szabadkozik, hogy ő 
sohasem írta le utazását), másrészt még jobban megerősíti, hogy a nótárius 
valósággal élő személy volt. Pontosan leírja halála körülményeit, közli vég- 
rendeletét, melyről még az aláírások és pecsétek sem hiányzanak; az elő- 
szóban pedig szánakodó komolj^ggal említi, hogy » nincsen már az élők 
között a szegény nótárius, az a jeles hazafi, a kinek neve a késő jövendő- 
ségnél is emlékezetbe lészen «. Gvadányi nem csalódott e hitében. A nótá- 
riusnak utazása új meg új kiadásokban terjedezve sokáig kedves könyve 
lett a magyar közönségnek, személye a magyar hagyománynak egyik leg- 
népszerűbb alakja, kinek kalandjai, jámbor ijedezései — mióta Gaal Józset 
a színpadra vitte — még ma is mulattatnak. 
Rontó Pál Nem kevésbbé emlékezetes és népszerű másik fő művének alakja : 

irodalmunk első szökött katonája, kinek kalandjait: Rontó Pálnak, egy 
magyar lovas közkatonának és gr, Benyovszky Móricznak életek, földön, 
tengeréken álmélkodásra méltó történetjeiknek s véghez vitt dolgaiknak 
leirása címen (Pozsony, 1793.) adta ki. » Hazánk dámáinak kedvekért « 
írta, a kik, midőn az 1792-iki országgyűlés alatt Budán tartózkodott, 
addig kérték-únszolták, hogy a nótáriushoz hasonló » játékos munkát* 
írjon, míg végre megígérte nekik. A könyv első fele tisztán Kontóval 
foglalkozik, ki — miként a nótárius — szintén maga beszéli el viselt * 
dolgait, születésétől kezdve egész a katonaságtól váló megszökéseig. Rontó 
e szerint a borsodmegyei Sajó-Keresztúron született, a minek örömére 
apja, mint jómódú parasztgazda, tizenhat komás keresztelőt tartott. A kard- 
alakú anyajegyből már ekkor megjósolják, hogy vitéz katona lesz belőle. 
A szülői szeretet azonban úgy elkényezteti, hogy már gyerekkorában 
alig bírnak vele. Betör a szomszéd zsidó szobájába, megszökik a falu- 
végi koldussal, s mikor Miskolcon, Egerben jár iskolába, ott is folytatja 
csínyjeit. A büntetés elől megszökvén, beáll csikósbojtámak s számadójával 
együtt jár lovat lopni, míg rajt nem veszt. Most aztán beáll a nádor- 
huszárok közé, s mivel csinos és értelmes l^ény, hamar megszeretik. 
De rossz hajlamai itt is kiütnek rajta, s megbüntetik ; ekkor meg átszökik 
az ellenséghez, de elfogják s csak a bitófa alatt kap kegyelmet. Ezentúl 
két évig becsülettel szolgál, mígnem Mármarosban egyszer néhány sótiszt 
ügy felbosszantja, hogy fegyverrel rohan rájuk s a vérengzés után úgy 
a hogy van, átszökik Lengyelországba. Beáll a szövetséges hadakhoz s 
itt találkozik Benyovszkyval, ki magához fogadja s osztozik vele szibériai, 
kamcsatkai és madagaskari kalandjaiban, és csak a grófnak halála után 
kerül haza s Egerben élte le öregsége napjait. 



HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



83 




2 

> 



N 



A munka előszavában őt is úgy tűnteti föl Gvadányi, mint valóságos 
élő személyt, ki ő alatta szolgált, ő kisérte ki a bitó alá is, s a kivel 
hazatérte után is beszélt. A sótisztekkel viaskodó {cözhuszárról csakugyan 
vannak hiteles adataink ; a 
Benyovszky életéhez pedig 
ennek naplóit használja 
forrásul, hibás adatait a 
gróf és Rontó elbeszélései 
után »megigazítván« ; de 
maga Rontó Pál egészében 
ép oly költött alak mint 
a nótárius. Alakja megfes- 
téséhez bő anyagot talált 
Gvadányi a katonaságnál : 
legényei elbeszéléseiben meg 
a környéken esett falusi 
eseményekben. Ez magya- 
rázza meg, hogy Rontó 
gyermekkora, iskoláztatása 
(melyhez a saját tanulókora 
emlékeit is felhasználta), 
kalandjai mind oly eleven 
szemléletességgel vannak 
előadva, a főhős könny üvérű 
állhatatlansága, kalandsze- 
rető természete pedig oly 
következetesen van bemu- 
tatva, hogy e tekintetben a 
nótáriust is felülmúlja. A 
n. részben Rontó háttérbe 
szorul s csak a versbe sze- 
dett napló beszél. Különben 
ennek szerkezete ép oly 
laza mint a Nótáriusé, itt 
is csak a főszemély tartja 
össze a kalandok részleteit. 
Ez mutatja leginkább, hogy 
Gvadányi csak dilettáns 
költő, kiben a régi verselő 

kedvet a mások mulattatása tartja ébren s utóbb a hazafias tűz meg a 
kivívott tetszés éleszti. Maga is szerénykedve hárítja el magáról a dicsére- 
teket, mint a ki » selejtes munkáit csak időtöltés végett Írogatja, mert nem 
akar here lenni, de azért az author nevet meg nem érdemli «. 



8 

m 

s 



6' 



84 HORVÁTH AD^M ÉS GVADÁNYI JÓZSEF 



Dilettantizmusára mutat az is, hogy műveiben hiába keresünk oly- 
nemű fejlődést mint a nagy költőkéiben; haladást vagy inkább fejlődést 
legfeljebb külsőségekben látunk. Rajta ép oly kevés nyoma van a franciás 
mint a klasszikái vagy németes iskolának. Neki Gyöngyösi az egyedüli 
mestere, a kinél szerinte — » nagyobb poétát magyar anya még nem szült 
e világra €. Az ő leírásainak fényét, költői dikciójának, verseinek behízelgő 
báját ugyan meg sem közelíti ; de nem lehet tagadni, hogy Gvadányinak is 
élénk megfigyelő tehetsége van: jól ismeri a népnek szokásait, életmódját, 
nyelvét, s amazok leírásában, ennek fordulatos használatában ha öntudatos 
erőt, művészetet nem, bizonyára sok ügyességet tanúsít. E mellett aztán a 
jól választott tárgyak, rajtok elöntött derűit humora s mindenek fölött a régi 
magyar hagyományokért buzgó hazafias tüze nem tévesztették el hatásukat 
Kazinczyt rendkívül boszantotta ez a hatás, s erősen készült a »hivatian 
poéta megrostálására* ; de Gvadányi »csak nevette a gáncsoskodókat*. 
Egyben mégis engednie kell meggyőződéséből, ezt is csak »a dámák 
kedvekért* teszi, hogy t. i. a Gyöngyösinél bámult s »régi igaz magyar 
poézisnak módján* írt négyes rímü alexandrínjeit a Rontó Pálban és 
a Nótárius elmélkedéseiben már a divatosabb kettős rímekben írja, — de 
azért ép oly áradozó bőbeszédűséggel. Kettős rímekben írja Csizi Istvánnal 
és Molnár Borbálával folytatott verses leveleit is, melyeket a feleletekkel 
együtt az Időtöltés második darabjául adott ki. Külön jelent meg: a 
» nemes Fábián Juliannával, ns. Bédi János élete párjával* folytatott Verses 
levelezése (Pozsony, 1798.), melyben a »Komáromban történt siralmas 
földindulást « is leírja. 

Élete végén nagy kedvvel foglalkozott történekni tanulmányokkal. 
Ezeknek eredménye: a XIL Károly Svétzia ország királlyánák élete 
(1792.) és A világnak közönséges históriája hat kötetben (Pozsony,. 
1796 — 1803.), melyet » néhány jeles és hiteles authorokból szedegetett ki* 
s utóbb Kis János fejezett be. 

Ilyen munkásság közepett élte a vidám kedélyű » magyar lovas 
generális* öregsége napjait s vallásos megnjnagvással várta halálát, mely 
1801. december 21-én alig pár napi betegség után lepte meg. Hamvait a 
ferenciek szakolcai templomában helyezték el, honnét utóbb a Horeczky- 
család Rohóra vitette. Szakolcai lakóházát a kegyelet 1887-ben emléktáb- 
lával jelölte meg. 
^mi^aroF Dugonics, Horváth Ádám, Gvadányi munkásságát az irodalomtörténet 

iskoid egybefoglalja s népies vagy magyaros iskolának nevezi; mert idegen 
hatást legfeljebb némi klasszikái reminiszcenciákban mutatva, tárgyat leg- 
szívesebben a nemzeti történelemből vagy a népéletből, lelkesedést a régi 
hagyományos költészetből merítenek, s a műszabályokkal keveset törődve 
egyedül a magyarosságot ismerik vezérlő elvüknek. Erdemük, hogy e 
buzgó hazafiassággal híven ápolták s ébren tartották a fölpezsdülő nemzeti 
érzelmeket, és hogy munkáikkal hálás olvasóközönséget szereztek az iroda- 



HORVÁTH ÁDÁM ÉS GVADANYI JÓZSEF 83 

Innnak. De másfelől ez a nagy és tartós hatás egyszersmind az irodalmi 
ízlés fejletlenségéről tanú^odik, melynek helyesebb irányba terelése, képzése 
annál nehezebb volt, mert a népszerű vezérek köré egész csoportja szegő- 
-dött a hasonló irányban dolgozóknak, kik még kevesebb költői tehetséggel, 
de nem kisebb lelkesedéssel igyekeznek >mívelni< a hazai nyelvet. 

Ezek közé tartozik a tennékeny Kónyi János, a »nemes magyar Kónji jím 
hazának együgyű hadiszolgája «, ki 1774. óta több átdolgozott és fordított 
munkával (Gellert meséi, Gessner Ms6 kajósa, Várta-mttlatság stb.) lépett 
föl; 1779-ben pedig Szigetvárt tartózkodva, kiadta Magyar hadi román 
avagy Zrínyi Miklósnak Szigetben viselt dolgait Nem tagadja ugyan, 
hogy valami »régi eredetbeli írást használt* t. i. a Zrinyi fenséges költő 
alkotását; de mivel — úgymond — ^-a mostani mód szerint mind a 



avtuUajl szakolcal lakóházi. (IliUl.) 

versek, mind pedig a történet is ízetlen volna*, sokat kihagyott belőle, 
sokat pedig •historicus könyvekből megjobbított*. Ezzel a jobbítással 
aztán kiforgatta Zrinyi remekét minden művészi szépségéből s kora ízlé- 
séhez képest józan krónikává gyúrta, melynek csak a meghagyott epizódok 
adnak némi költői színt — Ez a krónikás prózaiság s aprólékosan Kulcsár, Gán 
részletező, mondhatni statisztikai leírás jellemzi a többi népies epikus 
munkáját is. Nem hiányzik belőlük a csodás diszítmény sem ; a mitholo- 
giai személyek kelletlen belevonása s a Voltairetöl, Horváth Ádámtól 
eltanult álomlátás, de egyik sem művészi célzattal. Ilyenek : KulcsAü IstvAn 
(1760 — 1828.) ekkor tanár, később nevezetes újságíró, B. Londonnak 
Nándorfejérvári gyózödelme (1790.), GAti Istvás ref prédikátornak 
(1749—1843.) József császár magasztalására szánt Második József a 
marmarosi éhségben (1795.) című elbeszélése, mely rövid idő alatt két 
kiadást ért; Etédi Sós MAbton pestmegyei jegyző Aía^'a*' Gj-asüa (1792.), 



S6 HORVÁTH AdAM ÉS GVADANYI JÓZSBF 

mely kUenc énekben a Szabács és Belgrád elvesztétől a mohácsi vesze- 
delemig terjedő történeteket foglalja versekbe. Kevés becsű krónika, de 
Gvadányi a Rontó Pál előszavában -remek munká<-nak mondja, a 
közönség pedig annyira kedvelte, hogy szintén több kiadása vált szüksé- 
gessé. Históriai és regényes elemek vegyülnek Scytka király vagyis Záton 
herczegnek külötOb különbhféle váUozdsokoH forgott törtéttete (1796.) 
dmű verses elt>eszélésS>en, mely azonban költői érték tekintetében még 
az előbbi mögött is elmarad. 
''Hs^^]/' ^^'^ N*''^ Ferenc (1765—1820.), előbb a miskolci ref. gimnázium 

aligazgatója, utóbb a sárospataki főiskola tanára, szintén e körben lépett 
föl, 1793-ban kiadván (Apologusok és más Elegyes versekV.e\ megtoldva) 
Hunyadi László töriáteieii tizennégy szakaszban. Költői elveire jellemző, 
a mit előszavában mond, hogy e nemes vitézről Bessenyei György is írt 
ugyan egy »eléggé szép munkát', de ez >azonkivÜI, hogy többnyire csak 
ebnés'költemény, a történet valóságához képest hiányos is< ; neki is az a 
fötörekvése tehát, hogy részrehajlatlan hitelességű lÖrtéMetet adjon, mire 
nézve váltig idézi is forrásait. Kettős rímeit pedig azzal védi, hogy »ő a 
poézisnak természetit a dolognak velős és eleven leírásában s a szivet 
érzékenyítő szóknak kikeresésében állítja, nem szükségtelen Összehordásá- 
ban*. 1799-ben kiadott Pártos Jeruzsálemének, kilenc énekében Flavius 
Josephus nyomán a római-zsidó háború krónikáját adja. Becsesebbek ezeknél 
mint kitűnő klasszicistának műfordításai: Horatius, Bion és Moschus s 
mások műveiből, melyek életében egyenkint s halála után Kazinczy által 
két könyvben összegyűjtve Polyhymnio (1820.) cím alatt jelentek meg. 
Ö adta irodalmunknak az első Homeros-fordítást is : Homér Iliászát, mely 
két kötetben 1821. jelent meg. 

Ha még megemlítjük Csenkeszfai Poocs ANORAsnak Aeneas Sylvius 
után dolgozott Senai Lucretiájét, mely elegyes verseivel együtt 1791-ben, 
s Pebecsenyi Nagy LAszló miskolci tanárnak Léla Magyar vitéz és Zamira 
pannóniai kisasszonyai (1800.) és a Sajnovics kutatásai után és Dugonics 
példájára írt Szakadár, estkoniai magyar f fedelem bujdosásit (1801.) 
— ezzel körülbelül minden munkát felsoroltunk, mely a múlt század végén 
e körben feltűnt. 



45. Debrecen írói ós irodalmi élete. 

z ÚJJÁSZÜLETÉS IDEJÉN a nagyobb arányú fejlődést mi sem gátolta 
inkább, mint egy irodalmi középpont, egységes szellemi vezető- 
ség hiánya, mint a különböző irodalmi irányoknak, sőt majdnem 
minden egyes írónak elszigeteltsége. E hiányt, e bajt maguk az 
irodalmi harcosok érzik legerősebben s azért a legcsekélyebb 
alkalmat is megragadják, hogy társaságba álljanak, valamilyen írói szövet- 
kezetet alkossanak. 

Ilyen irodalmi társaság létrejöttére és fölvirágzására sehol sem lett Debrecen íi 
volna alkalmasabb a talaj, mint épen Debrecenben, mely százados főiskolá- 
jában, a lelkészi és szuperintendensi kathedrákban, a városi magisztrátusban, 
mindenkor tudott legalább egy-két kiváló írót íolmutatni, ez idő szerint 
vagyis a múlt század utolsó negyedében pedig a tudósoknak, az Íróknak, a 
verselőknek egész csapatával dicsekedhetett. Mert az újjászületés korát)an 
tanítottak a debreceni kollégiumban Hatvani, a híres fizikus, Var/os, a Kazin- 
czytól is megbámult mesterkedő poéta. Budai Ézsaiás, a polihisztor és kiváló 
tankönyvíró ; ekkor viselte a tiszántúli egyházkerület püspöki tisztét Szilágyi 
Sámuel, a Henriade egyik fordítója, majd Hunyadi Ferenc, a debreceni 
grammatika egyik fő dolgozó-társa; ekkor ült Debrecen bírói székében 
Domokos Lajos, a tudományok kedvelője, az irodalomnak pártolója és 
mívelője, ekkor működtek ott Weszprémi és Szentgyörgyi doktorok, az 
első a magyar orvosok biografusa, a másik Kazinczy előtt is tekintély 
számba menő nyelvész ; ekkor kerüli haza Fazekas Mihály, a Ludas 
Mafyi szerzője, és e korra esik, hogy a legkitűnőbbet legutolsónak említ- 
sük, Csokonai irodalmi munkásságának jórésze. A debreceni írókhoz bátran 
hozzászámíthatjuk a közel vidék irodalmi férfiait, a tiszántúli egyház- 
kerület vezető embereit, a kiket minden nagyvásár és minden szuperinten- 
denciális gyűlés Debrecenbe hozott, és a kik közül itt csak Földit és Budai 
Ferenc szováti lelkészt, a magyar polgárt történet lexikonának híres szer- 
zőjét említjük föl. 

Ennyi magyar írót és tudóst egyetlen magyar város sem tud fölmu- 
tatni, még Bécs sem, holott irodalmi újjászületésünk ez idegen helyről 



88 DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 



indült ki. S mégis mit látunk? A tudósoknak és költőknek e csapata 
nem tud egy irodalmi vezérségre hivatott társaságot alkotni; a magyar 
szellemi életet ébresztő, a magyar szellemi munkásokat összetartó folyó- 
iratok 'közül egy sem jelenik meg Debrecenben, hanem Pozsony, Komárom, 
Kassa és főkép Bécs a magyar irodalomnak világító tornyai; a magyar 
nyelv fejlődését nem Debrecen és tudósai irányítják, a magyar költészet 
és irodalom ütját nem Debrecen és poétái szabják ki, hanem hol R^gmec, 
hol Semjén, hol Széphalom nevű falucska, a szerint, hogy melyiknek zugába 
húzódott vissza a nagy Kazinczynak országra ható, a magyar írói világ 
minden sugarát magába gyűjtő szelleme. 
2á?Wteága E különös jelenség okai nehezen fejthetők meg és mi sem merjük 

magunkat biztatni, hogy megadhatnók helyes magyarázatát. Bizonyára 
figyelembe kell vennünk azt a sajátos véletlent is, hogy annyi író és tudós 
között nem akadt egy sem, a kiben a vezetésre szükséges tulajdonok 
egyesültek volna, a ki tudományával, magasabb rendű képzettségével, 
állásának tekintélyével legalább Debrecen irodalmi férfiait tudta volna egye- 
síteni és vezérelni; de ennél mélyebb ok után is kell kutatnunk. Debre- 
cennek egész társadalmát és így irodalmi embereit is, valamint ma, úgy 
már akkor is jellemezte az a különös felfogás, hogy nem óhajt mások 
előtt elöljámi, de a mások vezető uralmát sem fogadja el, országos sze- 
repre nem vágyik, de senkinek országos tekintélye előtt meg nem hajlik; 
valami zárkózott büszkeség ez, némi szerénységbe burkolt elbizakodottság, 
mely mindenütt inkább helyén való, csak a tudománynak és költészetnek 
folytonos érintkezést parancsoló köztársaságában nem. E jellemvonással 
együtt jár az a bizalmatlanság, az az arisztokrata csekélylés, melylyel a 
debreceni szellem ma is, de főkép akkor a hírlapok, a folyóiratok iránt 
viseltetett, a melyeket a debreceni ember elolvas ugyan, de szerkesztésökre 
nem vállalkozik, sőt nevét sem szívesen látja bennök megfordulni. Mind- 
ehhez járult némi felekezeti féltékenység és elfogultság is, a melylyel 
aggódva nézett a katholikus írók nyelvének előnyomulására és a mely miatt 
nem tudta kellőkép méltányolni a nem református költők irodalmi munkás- 
ságát. E szándékos elzárkózást, e közéleti, kivált hírlapi szerepléstől való 
idegenkedést, a felekezeti gondolkodásmódnak is az irodalomba vegyülését 
mi sem bizonyítja inkább, mint hogy Debrecen tudósai és költői inkább 
kéziratban terjesztik el műveiket mint nyomtatásban; Csokonai Lí//ája és 
Dorottyája, Fazekas Ludas Matyija, Szentgyörgyi Mondolaija, már rég 
bejárják az ismerősöket kéziratban, mielőtt nyomtatásban a napvilág elé 
jönnének; a debreceni írók és költők, az egy Földit és Csokonait kivéve, 
nem állanak be a Magyar Museum, az Orpheas, a Mindenes Gyűjtemény, 
a Magyar Musa dolgozótársai közé, Szentgyörgsá, a tudós orvos és világ- 
látott ember sohasem tudja megbocsátani Kazinczynak, hogy a Magyar 
Kurírban megemlékezett róla, mint a Csokonai orvosáról; a felekezeti 
szempontot még Földi, a legátalánosabb míveltségű Földi is elárulja, midőn 



DEBRECEN iRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 89 

Kazinczynak megvallja, hogy nem szeretné, ka a pápista magyarság 
fels&ségre emelné magát, mert nem a pápistáké a legHsztább magyarság.^ 
Ily körülmények között tehát ne keressük E)ebrecenben a magyar 
irodalom középpontját, ne várjuk, hogy a magyar hírlapok Debrecenből 
induljanak világgá, ne csodáljuk, ha a magyar nyelv megújhodása és a 
költészet újjászületése nem Debrecen nevéhez fűződik, elégedjünk meg 
azzal, hogy Debrecen adta az első nagyobb szabású rendszeres magyar 
grammatikái, hogy Debrecen alkotta meg a magyar természetrajz 
tudomát^át, hogy Debrecen írói és költői is közreműködtek a magyar 
nyelv és irodalom nagy reformációjában, hogy Debrecenből került ki eg>' 
országos visszhangra talált népies tái^yú költemény, a Ludas Matyi, és 



A debreceni koUÍKlum lSOS-b«n. 

kivált, hogy Debrecen szellemi világában nevelkedett a renaissance korának 
legkiválóbb költői tehetsége, Csokonai Vitéz Mihály. 

Földi JAsost tartja az irodalomtörténet a debreceni kör vezérének, fowí ji 
ámbár »debreceni kör'-ön még annyira sem szabad irodalmi társaságot 
értenünk, mint a milyen volt a Bessenyei írói szövetkezete 1 770 és 1 780 
között Bécsben, avagy a Kazinczyé 1790 körül Kassán. A- vezéri cúnet 
mégis méltán viseli Földi, nemcsak azért, mert Debrecen összes irodalmi 
férflainak fölibe emeli Öt széleskörű képzettsége, a tudomány és költészet 
iránt egyaránt tanúsított buzgó érdeklődése, főkép pedig jó ízlése és maga- 
sabb szempontokból kiinduló itélö tehets^e, hanem mert némely nyelvészeti, 
költészeti és tudományos kérdésekben az ország minden írójának előtte járt. 

' Földi levele Szalmárról 1791. legvégéről. Kazinczy levél. K. köt. 



90 DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 



Földi János mai napig sem találta meg azt a büvárt, a ki rövdd, 
de szomorú életének érdekes adatait összeállította volna, sem azt az iroda- 
lomtörténetírót, a ki több irányú munkásságát teljes jelentőségében méltá- 
nyolta volna. Nagy-Szalonta szülötte, mint Arany János, a kivel majdnem 
egyforma gyermek- és ifjúkort él. Születése után (1755 dec. 21.) néhány 
nappal elveszte édes anyját és midőn atyja halála után teljesen idegen kézre 
kerül, nagy szegénységben és keserűségben tölti el gyermekkorát A sza- 
lontai elemi és algimnáziumi osztályokat, épen úgy mint Arany, ő is csak 
»szolgagyerek«-kép végezheti el, és már meglett iQú, midőn bejuthat a 
debreceni kollégiumba. Itteni pályáját kétszer is megszakítja a szegénység 
és ő is, mint Arany, egyik évben faluhelyen rektorkodni kénytelen, hogy 
a másik esztendőt tanulmányainak szentelhesse. Közel jár a harminchoz, 
midőn sikerűi szíve vágyát elérni és a pesti egyetemen az orvosi szakra 
beiratkozni Alig nyeri meg diplomáját, Szatmár választja meg orvosának, 
majd 1791-ben a Hajdú-kerületnek lesz fizikusa, a mely tisztségében tíz 
évet töltött, midőn buzgó orvosi és tudományos munkásságának közepette 
elhal (1801. ápr. 6.). 
m^kásiíga E sok hányatáson átment, holta után is több tekintetben mellőzött 

és félreértett férfiú, kinek utolsó éveit még szerencsétlen házassága is 
megkeserítette, csodálatos lelkesedéssel volt eltelve a magyar nyelv, tudo- 
mány és költészet iránt, ámbár jól tudta, hogy e korban az irodalmat 
szolgálni valóságos áldozat, majdnem mártiromság. Költői kísérletei össze- 
gyűjtve sohasem jelentek meg, hanem a Magyar Musáhan, a kassai 
Magyar Museumhdsi és kivált Kazinczy Orpheusában láttak napvilágot. 
E költemények között kevés az eredeti és azok sem bizonyítják Földit 
önállóbb költői tehetségnek, de Horatiusnak több ódáját, Catullusnak néhány 
szerelmi énekét és főkép Anakreon könnyed dalait szigorú hűséggel, meglepő 
csínnal és majdnem kifogástalan versformában ülteti át, úgy hogy fordításait 
nemcsak ő maga, de mi is joggal többre becsülhetjük Kazinczy és társainak 
hasonló kísérleteinél, melyek néha nagyon is távol kalandoztak az eredeti 
tartalmától, s az idegen versalakot csak nagy erőltetéssel tudták követni. 

Eredeti költeményeiben és fordításaiban egyaránt a jambikus és 
trochaikus, esetleg daktilusi és anapesztusi verseket használja, még pedig 
nem a német, hanem a klasszikus prozódiát követve. Ebben tér el Rádajrtól, 
kinek a németek szolgai utánzását veti szemére. Verselő eljárását elméletben 
is kifejti, először ismervén íöl minden versformának zenei alapját; * s 
valóban az ő elvei és gyakorlata csakhamar diadalmaskodnak; Kazinczy, 
Csokonai és utánok az összes magyar költők, kik u. n. nyugoti versformát 
használnak, tulajdonképen őt követik, mégis a rímes-mértékes vers nem a 
Földi, hanem a Ráday nevét viseli. Ez elégtétellel tartozunk Földi emlékének, 
valamint azt is helyre kell igazítanunk, mintha ő népies irányban haladt 

' A magyar versekről. M. Músa, 1787. 



DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALBa ÉLETE 91 



volna ; Csokonai, a ki őt Kazinczyval egyenrangú mesterének dicsőíti, tőle 
nem aépiességet tanúit, hanem a nyugoti, főkép a klasszikus irodalmak 
kultuszét, a mértékes és rímes-mértékes versformák használatát. 

Földi azonban a költészetben csak műkedvelő, ezt csak eszköznek '^''^^^^^^ 
tekinti saját ízlése fejlesztésére és a magyar nyelv mívelésére, otthon a 
természet- és nyelvtudományban érzi magát, ő a magyar természetrajz 
atyja, A debreceni kollégiumban — úgy látszik — már Mélius óta hagyo- 
mányos érzék mutatkozik a növénytan iránt, mely Földire is átöröklődött, 
sőt benne orvosi hivatásánál fogva még erősebben kifejlett. Egyrészt tehát 
a természetrajz iránti lelkesedés, másrészt a magyar nyelv tudományos 
mívelésének szüksége arra birják, hogy a természetrajznak magyarul való 
tanítása mellett izgasson, sőt hogy a természetrajzot, mint rendszeres 
tudománj^, ő szólaltassa meg először magyar nyelven. Fölkutat minden 
régi magyar könyvet, a mely csak növényről, állatról és ásványról szól; 
összeszed a nép nyelvéből minden kifejezést, a mi csak a természet három 
országára vonatkozik; a maga gyűjtésében nem bízva, közreműködésre 
hívja fel mindazokat, a kik csak a magyar nyelvű természetrajz megalko- 
tását kívánatosnak tartják; szükség esetén új szók alkotásától, az idegen 
műnyelv utánképzésétől vagy megmagyarításától sem riadva vissza. Élete 
feladatául tűzi ki a természet mind három országának magyar nyelvű 
leírását ; követendő eljárását és munkája tervezetét egy értekezésben mutatja 
be, mely Rövid kritika és Rajzolat a Magyar Füvésztudomátiyról címen 
jelent meg Bécsben 1 793-ban. Nagy művéből azonban csak az első részszel 
készülhetett el, mely az állatok országát írja le Linné rendszerében,* és 
a melynek műnyelve irányadóvá lett a magyar állattanban. De szelleme 
és úttörő példája e téren is termékenyítőleg hatott, munkája folytatókra 
talált és kevéssel halála után debreceni írótársai, mondhatni tanítványai, 
megalkották az első rendszeres magyar növénytant is. 

Még mélyebb nyomokat hagyott és szélesebb körre hatott az o'^l^^j^H^^ 
nyelvészeti munkásság^ a melynek eddigelé igen egyoldalú ítélet, kedve - 
zetlen, sőt igazságtalan bírálat volt a sorsa. Földi nevét a magyar iroda- 
lomtörténet teljesen azonosította a Debreceni Grammatikáéval, és így nem 
csoda, ha azon gúnyból, nevetségből és ódiumból, melylyel a Kazinczy 
hívei közül kikerült irodalomtörténetírók nem egészen elfogulatlanul árasz- 
tották el a Debreceni Grammatikát, nem csekély rész jutott Földinek is. 
Pedig a Debreceni Grammatika tévedéseiért és többrendbeli félszegségeért 
távolról sem őt illeti a felelősség. E grammatika létrejöttéről bővebben 
a nyelvtudományról szóló szakaszban (49. sz.) lesz szó. A hirdetett 
pályázaton legjobbnak ítélt és a pályadíj nagyobb felével jutalmazott 

* Természeti História a Linné Systemája szerént. Elsó Tsomó. Az állatok országa. 
Pozsony. 1801. A »rendszer€-t ő használja először systema értelmében; műve különben 
tele van új, néha merész alkotású műszavakkal ; pl. sceleton = csontállat, polypus = habar- 
nica, orgánum = műszer ; továbbá : áthasonlft, hasonfaj. 



-92 DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 



mű Földié volt, a belőle készült nyelvtan pedig a híres Debreceni gram- 
matika, mely nemcsak azért érdemli meg teljes figyelmünket, mert az 
első nagyobb szabású, tudományos rendszert követő nyelvtanunk, hanem 
mert sok ideig, az akadémia létrejöttéig, sokak előtt még azután is, első 
rendű, irányadó tekintély volt a helyesírás, a ragozás, a szóképzés, sőt a 
nyelv egész fejlődésének legfőbb kérdéseiben. E tekintélyre nem is volt 
méltatlan, ámbár a szenvedő igék elleni hadjáratával, az ikes ragozás 
elhanyagolásával, egyrészt állhatatos purizmusával, másrészt és főkép az 
új szók elleni makacs ellenszegülésével joggal kihívta a kritikát, de hogy 
gúnyba és nevetségbe furöszszék, mint a hogy Kazinczyék bántak el vele, 
mint az orthologia föerősségével, azt valóban nem érdemelte. 

Földi pedig, ha megérte volna az orthologia és neologia harcát, 
sehogy sem tudta volna elképzelni, mint éri őt az a megtiszteltetés, hogy 
neve az orthologusok zászlajára kerüljön. Földi, mint az Kazinczyhoz 
intézett leveleiből kitűnik, átalában a reformok híve, nemcsak jó szemmel 
nézi a helyesírás, a ragozás, a szóképzés terén tervezett újításokat, hanem, 
mint a prozódiában, itt is maga lép fol a reformoknak egész sorozatával. 
Bízvást elmondhatjuk, hogy 1790 körül Kazinczynak ő a tanítómestere 
a helyesírási és grammatikai kérdésekben; az etimologikus helyesírást 
Géléire hivatkozva, ő eleveníti fol, az ikes és iktelen igék különbségét jól 
látja; idegen szókat szívesen vált íöl újakkal, a hónapnevek megmagya- 
rosítását lelkesen sürgeti, átalában úgy az ortograflában, mint a grammatika 
egészében magasabb szempontok, rendszerint helyes szempontok vezérlik, 
úgy hogy hozzá fogható képzett és mély belátású nyelvészt a kor csak 
Révaiban tud felmutatni. Méltatlanabbul tehát nem vádolható Földi, mint ha 
a Debreceni grammaüka csökönös maradiságáért reá hárítják a felelősséget. 
Az irodalomtörténetnek elvégre ki kell mondani, hogy a mi jó, a mi 
maradandó van a Debreceni grammatikában, az Földi dicsősége, a mű 
tévedéseiért pedig a debreceni szerzők a felelősek, kikkel csak az ódik-ődik 
féle szenvedő igék kedveléseért mondható közösen hibásnak, 
^háiy ^^^^^ mellett Fazekas Mihály válik ki leginkább a debreczeni írók 

közül. Hű tanítványa Földinek a poétikában, a leíró természettudományban 
és a nyelv használatában egyaránt Fazekas (1766 — 1828.) ifjúkorát kato- 
náskodásban és jórészt külföldön töltvén, 1796-ban, mint meglett férfiú 
fohadnag5d ranggal haza tér és itthon verselgetésre, a növények ápolására 
és tudományos megfigyelésére, egyszersmind városának és egyházának 
önzetlen szolgálatára szenteli zajtalan, csöndes életét. Mint világlátott, 
költői hajlamú, míveltebb ember szorosabb barátságot kötött Földivel és 
Csokonaival, a kiknek halála után ő lett Debrecennek egyik legtekintélye- 
sebb tudósa és poétája, a ki a többi írókkal, így Kazinczyval is, még egy 
ideig fontartotta a debreceniek irodalmi érintkezését. 

Midőn Földinek természettudományi munkásságát az állatország 
ismertetése után félbeszakította a halál, ő kötelességének tartotta a magyar 



DEffiiECEN Írói és irodalmi élete 93 

természetrajz nagy müvét folytatni, és így jött létre már 1807-ben az ^^*.^^* 
első magyar rendszeres növénytan, melyet sógorával, Diószegi MihAly 
debreceni lelkészszel szövetkezve írt meg. Teljesen Földi nyomdokain 
haladnak, legfólebb, hogy a nyelv használatában inkább tartózkodnak az 
üj szók alkotásától. Érdemök, hogy a magyar botanikának és botanikai 
műnyelvnek ők az alapvetői. E munkának folytatásául tekinthető az Orvosi 
füvészkönyv, mely 1813-ban jelent meg egyedül a Diószegi neve alatta 



DMiieghl és Fuckai emlékosilopi ■ budapesti nSvénykenbcn. (1865.) 

azonban kétségkívül részt kellett benne venni Fazekasnak is, ha egyébbeí 
nem, gondos megfigyelésen alapuló gazdag tapasztalataival és ép nyelv- 
érzékéből fakadó műkífejezéseivel. 

Verselgető kedvét Fazekas még a katonáskodásból hozta magával, 
a mely itthon Földi s Csokonai hatása alatt csak növekedett benne. A deb- 
receniek csakhamar Csokonai mellé kezdték álh'tgatni, holott ily magas- 
polcxa távolról sem tarthat számot. Versei csak egy szűk körnek voltak 
szánva, hiszen jórészt kéziratban és főkép Debrecenben forogtak, legföljebb 
az általa 1819 ben megindított Debreceni Kalendáriotnban nyomatta ki 



94 DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 



egynéhányát; innen a debrecenieknek erős lokális patriotizmusok az ő 
saját költőjük iránt. Kisebb költeményei különben tárgy szerint is szűk 
körben mozognak; megénekli a tavaszt, a nyári estét, a hosszú telet, a 
csermelyt, a violát, az ő kis kertjét a német költészetből eléggé ismeretes 
szentimentális hangon, szerelmes dalokat intéz egy ismeretlen széphez 
minden egyéni érzés nélkül, ír néhány alkalmi verset Csokonai éis mások 
halálára ódái formában, de ódái tűz nélkül, sőt egy pár könnyed ancücreoni 
dalt is megpróbál, Földit és Csokonait utánozva. Mindezt pedig teszi a 
Kazinczy-Dayka édeskés, választékos nyelvén, melybe csak itt-ott vegyül 
egy-egy nem annyira népies, mint ízléstelen kifejezés. Atalában ép oly 
kevéssé népies, mint akár Földi, tekintsük verseinek akár tárgyát, akár 
nyelvét és külalakját. Kisebb költeményeinek legalább fele klasszikus vers- 
formát követ, melyet elvben ő maga is többre becsül, mint a rímes 
versalakot. A magyar ritmus iránt csekély az érzéke, s verssorai, kivált 
a fordított költeményekben, csupán szótagszámláláson alapulnak. 
Lu^MaMia Népies tárgyat csak egyszer választott és mégis csak ez az egy 

költeménye tett országos hírre szert és juttatott helyet Fazekasnak az 
irodalomtörténetben. Ludas Matyii értjük, ezt az adomaszerű, jóízű tréfás 
elbeszélést, mely még 1804-ben készült, de Kazinczynak tetszésével nem 
találkozván, csak 1815-ben jelent meg nyomtatásban a szerző megnevezése 
és tudta nélkül. Az első kiadást csakhamar egy második követte, melyet 
maga Fazekas rendezett sajtó alá ; később ponyvára került a kis munka, sőt 
színi feldolgozás tárgyául is szolgált, úgy hogy Ludas Matyi a legnép- 
szerűbb olvasmányok közé tartozott, melynek egyes sorai röpke szókká, 
közmondásokká váltak. Ludas Matyi alakja pedig csak oly örök életet nyert 
a magyar nép képzeletében, akár a Peleskei Nótáriusé vagy Rontó Pálé. 

E bámulatos sikert távolról se tulajdom'tsuk Fazekas nagy költői 
tehetségének, sokkal inkább valamely szerencsés véletlennek, a mely a 
szerzőt kedvező tárgyra vezette. Ludas Matyi ugyanis egy mihaszna 
falusi suhanc, a ki egyszer egy falka ludat hajt a döbrögi vásárra. 
Döbröginek, a falu zsarnok földesurának szemet szúr Matyi hetyke 
magatartása, egyszersmind szemet vet a ludjaira, a melyeket erőszakkal 
elvétet tőle, sőt meg is csapatja a legényt. Matyi bosszú-fogadást tesz ez 
ismeretes szavakkal: » Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!* 
Fogadását meg is állja; először ács képében csalja ki Döbrögit épületfát 
válogatni az erdőre és ott félholtra veri; Döbrögi még az ágyat nyomja 
ez ütlegek miatt, midőn Matyi mint felcser jelentkezik nála és lerójja tartozása 
második részét; Döbrögi ettől fogva hajdúkkal őrizteti magát, de Matyi 
egy ál Ludas Matyi után flitamítja a hajdúkat és a magára maradt földes- 
urat harmadszor is irgalmatlanul elpáholja. 

Ezen adomaszerű, egészen a nép szája íze szerint való tárgynak 
csak emeli a komikumát a klasszikus versforma, a hexameter, a mely 
azonban nem akadályozza a szerzőt, hogy a legnépiesebb kifejezésekkel. 



„Ludas Matyi." (A második, 18l7-iki, k. 



BcOlfy, Matyat irodalonilSrlinttihti. 



DEBRECEN ÍRÓI ÉS IRODALMI ÉLETE 95 



tősgyökeres magyar szólásokkal ne fűszerezze egyszerű előadását. De az 
elbeszélést oly páratlanul népszerűvé, Ludas Matyit tipikus alakká főkép 
az a kettős célzatosság tette, mely végig vonul a kis munkán; egyrészt 
a természet fiának, az egyszerű paraszt suhancnak furfangos esze győze- 
delmeskedik a tanült úri emberen, másrészt az elyomott jobbágy torolja meg 
sérelmét a kegyetlenkedő földesúron. E tendenciával lesz Ludas Matyi az 
első irodalmi támadás a nemesi kiváltságok ellen a jobbágyság érdekében. 

Ludas Maiyi utolsó fellobbanása a debreceni irodalmi, kivált szép- ax Arkádia-pör 
irodalmi életnek. Maga Fazekas is csak az Arkádia-pörben vesz részt, 
mely nem sok dicsőséget hozott reá és a debreceniekre. A debreceniek, 
kik Csokonai haláláig a legnagyobb tisztelettel viseltettek Kazinczy iránt, 
és a kik közül öten-hatan tartottak fenn véle állandó levelezést egymás 
után fordulnak el a magyar nyelv és költészet nagy reformátorától, az 
Arkádia-pör következtében pedig minden érintkezést megszakítanak Deb- 
recen és Kazinczy között, ezzel egyszersmind majdnem teljesen elzárják 
magukat a magyar nyelv és irodalom fejlődésének újabb útjaitól, összes 
költői tevékenységük egy szűkebb körű, felekezeti tárgyú irodalmi moz- 
galomra szorítkozik, a ref. énekeskönyv kijavítására, melyben Fazekason 
kívül résztvesznek Diószegi, Szentgyörgyi, egykor Csokonai és Kazinczy 
orvosa. Lengyel kollégiumi tanár. Kerekes, a Ludas Matyi első kiadója stb. 

De az újabb költői irányok, a klasszicizmus és romanticizmus küz- 
dekneiről alig vesznek tudomást, az Auróra-kört nem támogatják, Vörösmarty 
felléptét nem veszik észre, míg végre körülbelül húsz évi szomorú elszige- 
teltség után az iQabbik Péczely megnyitja a debreceni kollégium kapuit 
az új nemzeti költészet szellemének és ismét kapcsolatot teremt Debrecen 
és az egész ország irodalmi élete között. 




46. Az egyeztető irány. 



^ÁNY JELES FIATAL íHó az eddig ismcTt költői irányok egyikéhez 
sem csatlakozott szigorúan, bár mind a háromhoz vonzódott 
többé-kevésbbé. Nem idegenkedtek a franciások bölcseleti esz- 
méitől, sem a klasszikus formáktól, sőt a hagyományos vagy 
népies irány tárgyaitól s külalakjától sem : de első sorban 
a német költészet hatása alatt állottak. Elméletben és gyakorlatban a 
művészi szép eszménye lebegett előttük s a nyugot-európai versformák 
meghonosításán fáradoztak a nélkül, hogy kizárólag csak ezeket mivelték 
volna. A költői nyelv csinosítása, az ízlés nemesítése, a versformák t>ővítése 
volt tőcéljuk, mint Kazinczynak, a kivel jobbadán egy időben kezdték műkö- 
désüket; de míg Kazinczy a föllépése előtt kifejlett irányok közül csak 
a klasszikainak hódolt s a német szentimentalizmus hatását éreztette : 
Verseghy Ferenc, Bacsányi János, Szentjóbi Szabó László, Dayka Gábor 
és mások a hagyományos magyar verset sem mellőzték s a franciások 
eszméit is tárgyait is tovább fejlesztendőknek tartották. Életsorsuk és költői 
irányuk egyaránt sok hasonlóságot mutat Verset és prózát írtak a Magyar 
Musába, Magyar Musettmba és Orpheusba; a József császár uralko- 
dásának végén felbuzdult nemzet küzdelmeibe vegyültek, ünnepelvén az 
abszolút uralom súlyától szabadult magyar alkotmány visszaállításának 
napjait. Útmutatójuk és sok tekintetben mesterük Ráday Gedeon volt, a 
kitől nemcsak Kazinczy tanulta a nyugot-európai versformákat, hanem ez 
utóbbiak is, osztozván Rádaynak egész felfogásában, mely a klasszikái és 
hagyományos magyar vers mívelését sem zárta ki a nemzeti költészetből. 
Riday Cídeoo RXday Gedeon (1713 — 1792.) előbb báró, majd gróf, már 1735-ben 

írta Tavaszi estve című versét, a melyben nálunk először tett pipbát a 
mértéknek rímmel való összekapcsolásában. Később az ötvenes években 
egy höskölteménybe kezdett Árpádról s a fenmaradt néhány verszakban 
már némi biztosságot mutatott az új forma írásában s a strófa-szerkezetben. 
E kísérletekhez járultak A török ifjú éneke s Gellértből való fordításai, 
a melyekben a tisztább jambusi lábak lüktetése még inkább kiérezhető. 
E verseket tekinthetjük a magyar mértékes- rímes verselés első csiráinak. 
E mellett Ráday a Zrínyi eposzának hexameterekben való átdolgozásába is 



AZ EGYEZTETŐ IRXnY 97 

belefogott s a régi nemzeti versidomot klasszikái formával kivánta helyette- ""áJojís^' 
síteni valószínűleg sokkal el5bb, mint a klasszikái irány kizárólagos mivelői. 
S midőn ez utóbbiak a görög és római versmértékek meghonosítása mellett 
szálltak síkra : ő, mintha ifjúkori lelkesülésének emlékei, a melyek Gyön- 
gyösi alexandrínjeinek zengzetes ritmusához oly szorosan kapcsolódtak. 



Ráday Gedeon arcképe. 

Újra feltámadtak volna, meg akarta mutatni, hogy a hagyományos magyar 
versidomot sem szabad végkép eldobnia költészetünknek, s a Vergilius 
Aeneisét magyar alexandrinokban kezdte fordítani. Tehát míg egyfelül a 
nyugoti versformák átültetése lebegett főcélul előtte : a többi, már meg- 
honosült alakokat is fenn kivánta tartani s a régi magyar Sándor-verset, 
mely színtelenné s erőtlenné lett a XVIIl. század kontár verselőinél, rímben 

Beölhj, Mngyar irodai nminnénel. II. kOt. 7 



98 



AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 



és Ütemben művészibbé ügyekezett alakítani. Jóllehet e kisérletek csak 
a nyolcvanas évek vége felé lőnek ismeretesekké :• a köréje csoportosult 
feltörekvő iQií írókra kiválóan jótékony hatással volt a régi magyar és 
külföldi irodalomban egyaránt jártas Ráday, a kinek szelíd, gyermeteg 
kedélye, fejlett ízlése, nagy olvasottsága, széleskörű levelezése, irodalmi 
kísérletei s kivált gazdag könyvtára mintegy önkénytelenül is vonzották 
az ébredő irodalom munkásait. 

Ráday Gedeon működése a magyar vers technikájában kiváló fon- 
tosságú; épen ezért követői iránta való tiszteletből a mértékes-rímes verset 
Rdday-nemnek kezdték nevezni. Különben ő inkább csak a formalizmus 
híve volt. Eredetit alig írt, de fordítani több klasszikái és újkori, olasz 
és német költő műveit megkisérlé. Költői eszméi nem igen voltak, sőt a 
külalaknak is inkább elméletét értette a nélkül, hogy a gyakorlatban dere- 
kasabban tudta volna azt megvalósítani. De már követői sikerrel ügyekeznek 
a magyar vers reformját tovább fejleszteni, a Rádaytól csak formában után- 
zott német költők eszményi irányát átültetni, a hideg formákba költészetet 







Verseghy 
Ferenc 



Ráday Gedeon aláírása. 

Önteni s résztvenni abban az irodalmi mozgalomban, a melynek célja a 
magyar költői nyelv újjáalakítása és evvel együtt a magyar nemzetiség 
kifejtése volt. Kazinczyn kívül, a kinek korszakalkotó működéséről külön 
kell szólanunk, ide sorozzuk Verseghy Ferencet, Bacsányi Jánost, Szentjóbi 
Szabó Lászlót és Dayka Gábort. 

Verseghy Ferenc a szolnoki Verseghy János Ferenc só-tiszt fia, 
1757. ápril 3-án született. Középiskoláit Pesten kezdte s Egerben folytatta, 
a hol belépett a papi szemináriumba. Mint papnövendék bölcseletet és 
theologiát tanúit s 1777-ben kilépvén a szemináriumból, egy évig a budai 
egyetemet látogatta, majd a pálos-rendbe vétette föl magát a mária-nosztrai 
kolostorba s itt 1781-ben áldozó-pappá szenteltetett. Miután pár évig az 
iQabb növendékeket a bölcseletben oktatta, Pestre költözött, hol mint egy- 
házi szónok nagy hírre jutott. Pár év múlva tábori lelkész lőn s majd 
Kis-Cellben, majd Budán tartózkodott. Súlyos betegsége miatt állásától 
megválván, néhány évig egészen az irodalomnak élt. A Martinovics-féle 
összeesküvés őt is magával sodorta s majdnem kilenc évi fogság után 
nyerte vissza szabadságát, 1804-ben. Innentől kezdve részint csekély 



AZ EGYEZTETŐ IRANV 99 

nyugdijából, részint azon jöveddméből élt, a melyet József nádornál mint 
>magyar nyelvgyakorló mester* szerzett. Meghalt 1822. december 15-én. 

Verseghy munkássága igen sokoldalú. Nemcsak a költészetnek mind ijMi^^íei 
a három Í5 fajában tett próbákat, de azon kívül foglalkozott a magyar vers 
technikájának reformjával, a fogságból kiszabadulta után pedig nagyrészt 
a nyelvészet terén működött. Mint költő, írt dalokat és ódákat, kisebb és 
nagyobb elbeszélésdcet versben és prózában, söt drámákat is. Költeményei 
között igen kevés az eredeti. Nemcsak drámai művei és regényes rajzai 



Veriegby Ferenc kTcUp«. 

nem eredetiek, de kisebb költeményeinek eszméiben és tárgyaiban is jórészt 
utánozza Horatiust és Anakreont s a korabeli német költőket, Gellértet és 
Kleistot, stb. Lírai művei közt, a melyek jobbára névtelenül jelentek meg, igen 
kevés van, melyben a saját egyéniségét mutatja be : inkább egy-egy idegen 
költői gondolat ragadja meg képzelmét, egy-egy bölcseimi eszme szélesül 
ki verseiben némi gúnyos éllel vagy játszi kellemmel. A szerelemnek csak 
vágyait és sóvárgásait érezteti, de lelkének felindulását épen nem. Legsi- 
kerültebb dalszerű költeményeiben is csak általános vonatkozásokat találunk 
a szerelemről s nem egyéni érzelmeket, mint a Lilla, A nefelejtsvirág. 



100 AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 



A barátság, A szerető boldogsága, Egy álom stb. Egy páron csín és 
gyöngéd érzelmesség ömlik el, s e részben Verseghy közel áll Szentjóbi 
Szabóhoz. Hazafias ódái és szatírái épen nem sikerűitek. Még legkisebb 
bajuk a terjengősség, de amazok kevésbbé tudják éreztetni a hazafias 
felbuzdulást, emezek pedig mintegy elburkoltan mutatják a gúnyos célzatot 
Elbeszélő művei egy-egy anekdotát szélesítenek ki hosszabb mesévé, a 
melynek valószínűsége s jellem-fejlesztése jobbadán hiányzik. A Szentesinében 
a női hűtlenséget példázza, a Györgyinében pedig a szó-fia beszéd, rágal- 
mazás káros hatását, míg az Örömji Tamásban a próbára tett szerelem 
kitörését. Verseghy mindegyik elbeszélő művét tanító célzattal írta. Leghí- 
resebb elbeszélése a Rikóti Mátyás, a melylyel, ügy látszik, a rossz^ 
költőket akarta kigúnyolni. Az elbeszélés főhőse egy ezermester, a ki 
foglalkozására nézve orgonista-kántor, de ért a képíráshoz, képfaragáshoz 
s a verscsináláshoz is, azonban mindenben kontár, még az orgonistaságban 
is, mert megesik rajta sokszor, hogy a templomban táncdalokat orgonál, a 
min egyszer a falu bolondja valósággal elkezd táncolni. Az orgonista 
falujába új pap kerül, ki Rikótit nem szívelheti s azért ráveszi az egy- 
házi pártfogót vagy kegyurat, hogy mozdítsa el Rikótit állásától. A kántort 
megkoszorúzzák s aztán nyugalomba vonúl. E műről jegyzetté íol Horvát 
István, hogy ez »a szerencsétlen magyart tréfáival élesztgette, vidámí- 
totta, sőt talán . . . életben is megtartotta* a jelen század első tízedében. 
Ezen kívül számos eredetí és fordított elbeszélése van még Verseghynek. 
Elbeszéléseit rímes alexandrinokban, ódáit hexameterekben, dalszerű mű- 
veit mértékes rímes sorokban írta. ö írt nálunk először rímes daktilus 
sorokat 
émkSések ^^^ ^ gyakorlatban ügyekezett a mértéknek rímmel való kapcsola- 

tára, úgy az elméletí téren is a mellett küzdött, hogy a vers szótagjainak 
simúlniok kell az ének hangjegyeihez. Értett a zenéhez, sőt verseihez 
. dallamokat is csatolt, ezért nevezték korában » magyar hárfás «-nak. Több 
jeles, korában páratlan készültségre valló értekezést írt ez irányban Rövid 
értekezések a muzsikáról (Sulzer után). Mi a poézis és ki az igazi poéta 
címmel. Legfontosabb a Magyar Aglája című kiadványa, a melyben versek 
és dallamok vannak, de egyszersmind elméleti fejtegetés is: A magyar 
versnek különféle nemeiről, A magyar költészetben meghonosúlt versformák 
mindegyikét igyekszik ritmikai alapra helyezni s mindegyiket önálló ver- 
selési módnak tekintvén, egyformán mívelendőknek tartja. Azonban nem 
a magyar, hanem a német zene ritmusa lebeg előtte, mert azt hiszi, hogy 
sem a magyar zenében, sem a magyar versben és táncban nincs szabályos 
taktus. Ezért kívánja, hogy a » taktus ízei« szabály oztassanak s maga is 
zenei ritmusra törekszik verseiben, a melyek elméletéhez mérten elég zenei 
zengésűek is. Bizonyos, hogy versei és elméletí fejtegetései igen sokat 
hatottak a magyar ritmus fejlődésére. Ebben határozódik legfőbb érdeme,, 
mint verselőnek és ritmikusnak. 



AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 101 

BacsAmyi János egyike azon kevés számú íróinknak a múlt század b 
végén, a kik nagy tehetségüket folyton tanulással, önmíveléssel képzettek, 
a kik izgató erélyt kitartással párosítottak, s a kik épen ezért az ébredező 
irodalmi mozgalom vezetésére voltak hivatva. De Bacsányi életsorsa s írói 



Bacsinyi Jinos arcképe. 

pályája egyaránt szerencsétlen volt. Mint ember ügy szólva háromszor is 
líjra kezdi az élettel való harcot, a melynek csapásai alatt többször közel 
van a végbukáshoz, de szívós kitartása, makacs jelleme, szenvedésektől 
megedzett lelki ereje mindannyiszor kiemelik az Örvényből. Mint író nálunk 



102 AZ EGYEZTETŐ IRXíJY 

majdnem páratlan eszthetikai ízléssel lépett a szellem fegyverével küzdők 
táborába s a gyakorlati költészet és kritikai vizsgálódás terén egyaránt az. 
elsők közé jutott ; de később a már-már diadalra jutott reform-iránynak 
egyik leghevesebb ellensége lőn. Szellemi tehetsége nyitott pályát előtte, a 
mely fényesen kezdődött, s nagy sikert igért, de szánalmasan végződött. 

A tapolcai származású jobbágy-fiúnak 1763. május 9-én kezdődő élete^ 
1845. május II -% tartó folyama alatt, a szenvedések szakadatlan láncola- 
tából áll, de még sem úgy, hogy közben-közben ne érezhette volna az élet 



Bacsinjiné Baumberg Gabriella arcképe. 

kellemes derűjét, a nyugodtabb működés lelket emelő sikerét. Veszprémi, 
soproni, majd pesti iskolázása után a budai egyetem jogi tanfolyamát végzi, 
valószínűen önerejére támaszkodva s innen báró Orczy Lőrinc házához 
jut nevelőnek, a hol először mosolyg felé a múzsa, s először ébrednek 
vágyai és eszméi. Ezeknek valósítását tanítványának halála mintegy csi- 
rájukban elfojtotta volna, ha ekkor már szellemi ereje s ifjú tüze valami 
nagyobb hivatás jeleit nem mutatják. De így a nagytekintélyű főispáni 
ház rokonsága útján sikerül hivatalt szereznie Kassán, a kamarai osztálynál 
s egyelőre biztosítania megélhetését. 1787-tÖl 1793-ig tart kassai nyugodtabb 



AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 103 



s munkás élete, jórészt a Magyar Museum szerkesztésében s kiadásában, 
költemények, eszthetikai és irodalomtörténeti értekezések írásában. E hetedfél 
esztendő alatt jutott hímévre íróknál, mecénásoknál s a közönségnél. 
Izgató erélye ép oly türelmetlenül nyilatkozott, mint a Kazinczyé. Emezé 
volt a folyóirat megalapításának eszméje s első sikere, de Bacsányié volt 
a több mint három évig fennálló, rendkívül fontos vállalat szerkesztésének, 
kiadásának minden fáradságos munkája, az újabb eszthetikai s irodalom- 
történeti nézetek magyarázatának és terjesztésének, az ósdi vélemények 
elleni harc megküzdésének egyik foérdeme, vesződsége s izgalma. 

A Magyar Museumot ő, Kazinczy és Baróti Szabó (a » kassai Magyar* 
magyar társaság*), indították meg 1788. július l-jén. Mindjárt az első *^saság 
füzet bevezetésének és szerkesztésének munkája közben meg kellett győ- 
ződnie a két feltörekvő iQú^ írónak, Kazinczynak és Bacsányinak, hogy 
— mint két hegyes tőr — sehogy sem fémek össze. Az eszme Kazinczyé 
volt, ki természetesen legönállóbb jogot is követelt; Bacsányin pedig, a ki 
alacsonyabb sorsból küzdé föl magát azok közé, a kik a születés előjo- 
gainak alapján mindjárt ott kezdhették az életet, a hová neki följutnia is 
keserves munkába került, önérzetének heve sokkal inkább uralkodott, 
semhogy önállóságán csorbát ütni egy vele hasonló korú egyéntől elszen- 
vedhette volna. Először a Kazinczy tói készült » Bevezetés «-t elfogadta, de 
behatóbban elmélkedvén annak tartalmán, helyette egészen újat készített 
s azt nyomatta ki Kazinczy tudta nélkül. Kazinczy sértődve vált ki a 
szerkesztőségből s útjaik innentől kezdve ellenkesső irányba tértek, nem 
annyira a gyakorlatban, mint az elméletben. írói s költészeti elveik nagyjából 
megegyeztek, de a helyesírásra nézve Bacsányi ypszilonista (p. o. attya), 
Kazinczy jottista (atyja) volt. Mind a ketten bővíteni s csinosítani kívánták 
nyelvünket, s mind a ketten jártasok voltak a régi és külföldi irodalmakban ; 
de Bacsányi a francia írók közül nemcsak a filozófokat, hanem a politi- 
kusokat is tanulmányozta, a kiknek eszméi az ő lantján szólaltak meg 
nálunk először. A francziaországi változásokra című merész hangú köl- 
teménye, a melyben igen jellemzően ő követel először jogokat a jobbágyok 
részére, alapja lett sok évig tartó zaklatásainak. 

Nemzetek, országok ! kik rút kelepcében 
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében ; 
S gyászos koporsóba döntő vas igátok 
Nyakatokról eddig le nem rázhattátok; 

Ti is, kiknek vérét a természet kéri, 
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, 
Jertek s hogy sorsotok előre nézzétek : 
Vigyázó szemetek Parisra vessétek. 

E miatt bocsáttatott el hivatalából, a mely rá nézve különben is 
elviselhetetlenné kezdett válni, mivel főnökével sem tudott megegyezni. 
Ekkor valami kevés ideig gróf Forgách Miklósnál, a hazafias és felvilá- 



104 AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 



gosúlt szellemű' nyitrai főispánnál húzta meg magát titkári minőségben, de 
a Martinovics-féle összeesküvésben való ré^vétel gyanúja miatt elfogják, 
vizsgáló biróság elé állítják, hol 6 védelmében tanúsított » veszélyes elveiért « 
egy évi börtönre Ítéltetik s előbb Budán, majd Kufeteinban raboskodik. 
^^X* Kiszabadulása után megint elülről kellett kezdenie megszakított életét. 

Törhetetlen lelki erővel s dacos jellemével neki indult a világnak, hogy a 
mindennapit megszerezze. Bécsben állapodott meg, hol a bankóhivatalnál 
saját följegyzése szerint » finánctiszt* lőn, később a pénzügyi igazgatóságnál 
udvari fogalmazó. • A mint anyagilag biztosítva érezte magát, újra az 
irodalom felé fordult tekintete, folytatni akarván azt a munkát, a melyet 
Kassán oly derekasan megkezdett. Nem a saját műveit, hanem az előtte 
tekintélyben álló más írók költeményeit óhajtá megismertetni a nemzettel 
s így indítá meg Dunántúli íróbarátainak költségén a Magyar Minerva 
című nagy fontosságú vállalatot Ányos Pál munkáival. A bécsi írói és 
művészi körökben, kivált Blumauer társaságában, újra éledt munkakedve, 
főleg miután Baumberg Gabriellával, a bécsi közönség kedvenc költőnőjével 
megismerkedett, kit aztán 1805-ben nőül is vett. Családi boldogsága azonban 
nem lehetett zavartalan. Egy végzetes körülmény 1809-ben, midőn Napóleon 
Bécset megszállotta, újra feldúlta nyugalmát. Mi volt e végzetes körülmény : 
mai napig sem tudható egészen biztosan. Kazinczy szerint ő fordította le 
Napóleonnak a magyarokhoz intézett kiáltványát. Jóllehet Bacsányi irodalmi 
hagyatéka e pontra nézve semmi felvilágosítást nem nyújt ; de abból, hogy 
Bacsányi folyvást csak a Kazinczytól említett gyanú igazsága ellen véde- 
kezik, hogy a béke megkötése után ő is eltűnik a francia sereggel és 
Párizsba érve a francia pénztárból kétezer frank kegydíjat kap, a melyet 
élte végéig húz, midőn pedig Metternich Párizsba nyomul a szövetségesekkel, 
Bacsányi szükségesnek látja azonnal jelentkezni, de mielőtt ezt tehette 
volna, kora hajnalban fogságba hurcolják s később is újra és újra vizsgálat 
alá veszik: hajlandók vagyunk Kazinczynak hitelt adni, bár ellenérvek is 
vannak, a melyek föltevésünket nem igazolják. Annyi azonban bizonyos, 
hogy Bacsányinak 1809-ben bármikép a franciák kezére kellett járnia, 
vagy a hogy Kazinczy írva hagyta, vagy más úton.* Felesége minden 
követ megmozdított, hogy Bacsányi visszanyerje szabadságát, mit csak 
1816-ban érhetett el, mikor Brünnből kiszabadították ugyan, de folyvást 
rendőri felügyelet alatt tartották Linzben. Itt, elszakítva hónától, elszige- 
telve azoktól, a kikkel az irodalmi élet terén fáradozott, nem erezhetve 
munkásságának hatását, a mi neki új ösztönt adhatott volna, megrontva, 
egészségében s életkedvében, élte le hosszú életét. Föl-folvette írótoUát, 
hogy a nyelvújítás harci zajában ő is hallassa véleményét, de szava 
megszűnt irányadó lenni, a mi csak jobban elkeserítette. Bizonyos fanyar 

1 L. bővebben Széchy Károly értekezését : » Magyar költő idegen földön.* Az erd. 
Múzeum-egylet bölcseleti stb. kiadványainak VI. kötetében. 



AZ EGYEZTETŐ IHÁNV 105 

büszkeséggel, hideg közönynye) olvasta azokat a kritikákat is, a melyek 
1827-ben s 1835-ben Összegyűjtött és általa kiadott költeményeire vonat- 
koztak. Mind ebben sértő mellöztetést látott s okául első sorban Kazinczyt 
tekintette, a kinek tanítványai alkották akkor az irodalmi közvéleményt. 

Bacsányinak költői és eszthetikai munkái múlt századi irodalmunknak b 
java termékei közé tartoznak, sőt emezek határozottan a legszélesebb 
tudásról, legmélyebb elmélkedésről s oly finom s éles érzékről tanúskodnak, 
a milyent Kazinczynál is alig találunk fogsága előtt. Mint költő, kizárólag 
lírikus. A hazafiság mély érzelme uralkodik lelkén s majdnem kizárólag 
ebből a körből veszi tárgyait. 
A szerelemért epedő sóvárgása 
alig egy pár költeményében érez- 
hető. Nemzetünk szenvedései, a 
jobb napok reménye, az európai 
politikai változások, íróink küz- 
delmei 5 kiválóbb államférfiaink 
dicsősége adntűc eszméket s érzé- 
seket költészetének. Majd bú- 
songva tekint a nemzet viszon- 
tagságos múltjára, a > vissza vo- 
nás* és »irígység« pusztításaira, 
majd óvja a nemzetet, hogy tüze 
el ne ragadja, bár örömmel telik 
«1 szíve, midőn nyelvünk s iro- 
dalmunk föllendülését látja. S 
noha a francia mozgalmak esz- 
méit szeretné átültetni a magyar 
szellemekbe s óhajtja, hogy a 
természeti jogok politikai tekin- 
tetben is érvényesüljenek a 

jobbágyokra nézve: József ural- ^„^„^ ^ „^..„^^ ,„^^^ ^,^^^,,^^ ^^^^^^ 
kodásának végén a nemzeti 

kiváltságok visszaállítását sürgeti. De egyszersmind kétség és remény 
hullámzanak lelkén, midőn látja, hogy a szabadság kigyúlt fényét milyen 
sűrű homályba vonja a patakként ömlő embervér. Hangjában, akár episz- 
tolát, akár ódát vagy elégiát ír, sok igazság és közvetetlenség van, s 
nem hiányzik belőle valami komor páthosz sem. De az elmélkedő elemet 
nem mindig tudja áthatni az érzés melege. Legkevésbbé sikerültek heroid- 
jei, a melyek egy képzelt helyzetből eredő bánatos érzéseket zengenek. 
Legjobban sikerültek a fogságban átélt kinos napok végtelen egyhangú- 
ságát, a léleknek önmagával folytatott tépelődését, rabtársának (Szentjóbl 
Szabónak) a lassankint pusztító kórral való végső küzködését panaszló, 
több helyen az ódái fenségig vagy a himnusz áhítatáig szárnyaló elégiái. 



/^ 



106 AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 



a melyek épen olyan meghatók, mint a mily értékes költői termékei az. 
ujabb lírai iránynak. 

Bacsányi prózai műveiben először találunk tisztább eszthetikai ízlést 
és mélyebb történeti felfogást. A mit ő a fordításról ír Gatterer után, a 
hogy Bessenyei pályáját, Ányos költészetét, Milton remek eposzát s Ossián 
műveit fejtegeti, mely utóbbiakat sikerűit részletekben ő ismerteti meg 
először a magyar közönséggel, mindaz ma is értékes és becses. Ő is,, 
mint Kazinczy, nagy hasznot remélt irodalmunkra az elismert jeles művek 
fordításából. S míg Kazinczy a gyakorlatban adta számtalan példáját a 
különféle nemű és stílű munkák szabados vagy szigorú fordításának: 
Bacsányi elméletileg kívánta először tisztázni e nagy fontosságú kérdést. 
A tartalmi és alaki hűség követelményeit egyformán sürgeti s kimondja, 
hogy »a fordításnak áz eredeti írás hív és igaz másának kell lennie. « 
Később még részletesebben magyarázza, hogy »az írót, kinek munkáját for- 
dítjuk, nyelvünkön úgy beszéltessük, mint ő, tulajdonságaihoz és írása 
módjához képest beszél vala, ha maga ezen a nyelven írt volna*. A Rájnissal 
e kérdésben folytatott polémiája, a melyben Milton művészetét is védelmezi, 
határozottan az ő részére biztosítja a győzelmet. Nagy olvasottsága, tág lát- 
köre, eszthetikai finom míveltsége, alapos felfogása, szinte hasonlíthatatlan 
történeti érzéke valamenyi prózai dolgozatában láthatók. 
Szabó"i!ásÍió Bacsányival egy időben kezdte költői pályáját két más ifjú költő: 

SzENTJóBi Szabó László és Dayka Gábor. Amaz 1 767-ben született a bihar- 
megyei Ottományban, emez a következő évben Miskolcon. Mindkettő a 
tanári pálfán működött: amaz előbb Nagyváradon mint a közös iskolák 
tanítója s később mint a nagybányai gimnázium tanára, végre riiint bihar- 
megyei aljegyző; emez kilépvén az egri szemináriumból mint negyedéves 
theológus, előbb Lőcsén, majd Ungvárott tanárkodott. Mindkettő kora iQú- 
ságában hanyatlott sírba; amazt a kufsteini börtön szenvedései törték 
össze, mint a Martinovics-féle összeesküvés részesét ; emennek tüdősorvadás 
oltotta ki életét. Még csak huszonnyolc évesek voltak. Mindkettő lírikus, bár 
amaz írt egy drámát is, és mindkettő a német és klasszikus költészet hatása 
alatt áll. De nu'g amaz áthajlik a népi irány felé s rímes verseiben leg- 
többször eldob minden mértéket, csupán a szótagok számához köti magát : 
emez az olasz és francia költészet hatását is érezteti és legsikerültebb 
műveiben Kazinczy költői eszméinek mintegy gyakorlati megvalósítója. 

Szentjóbi Szabó László eredeti költeményeinek tárgyait ugyanabból 
• a körből meríti, mint Bacsányi, bár inkább az eszményi szerelem édességét 
s bizonyos szelíd melancholiáját érezteti (A Czenczi rózsája, A sírhalom. 
Egy megvetettnek keserve), A természet váltoj^ásait is érzelmes hangjába 
olvasztja, de e nemű pár költeménye (A tavasz, A reggel) nem versenyezhet 
az előbbiekkel. Bölcseimi alapú verseiben kevés a mélység, bár némi 
epigrammai hatásra mindig törekszik. Tiszta lírai műveiben a dallamosság 
csínnal, naiv érzése gyöngéd kellemmel vegyül. Egyben azonban eltér társaitól. 



AZ EGYEZTETŐ IRÁNY 107 



T. i. kisebb költői elbeszéléseket is ír s ezekben komikai ere és szeszélye 
legélénkebben nyilatkozik az idétt. Az együgyű paraszt, A nagy szüret 
Telegden, A bús puttonos című költeményei tárgyukra, előadási formájukra 
s hangjukra páratlanok akkori irodalmunkban. Kivált az első máig is 
legsikerültebb rövid költői elbeszéléseink közé tartozik a víg nemben: a 
paraszt és postamester néhány találó komikai vonású rajza s a befejezés 
csattanóssága miatt mostani olvasókönyveinkben is rendesen előfordul 
Drámája : a Mátyás király vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma, 
mint színmű, bár többször előadatott, kevés becsű, de szónokiasan emel- 
kedett hangja méltánylatot érdemel. Prózai művei közt az Első Mária 
magyar királynő élete című a legnevezetesebb, a melyben az író a komoly 
történeti előadás hangját némi regényes színezettel törekszik vegyíteni. 
Sajnos, hogy e műve csak töredék maradt, de stílje így is bátran hason- 
lítható a Kármánéhoz és Kazinczyéhoz. 

Dayka Gábor valódi forrongó lírai természet, a kinek rövid élete, Dayka Gábor 
szenvedései, egyéni fájdalma, elégedetlensége s egy eszményibb világért 
való sóvárgása, epedése megható igazsággal szólalnak meg költeményeiben. 
Hiába kereste a boldogságot, nem találta föl a szerelemben sem. Valami 
megmagyarázhatatlan kór pusztít kedélyén s e miatt nevéről is alig ismeri 
az örömet, de annál jobban a mély bánatot, mely legszebb költeményeit 
sugalja. Mélabús hangjának változatos színe és fokozata van : az elégiái szem- 
lélődéstől a kétségbeesés határáig emelkedik; a szerelem és barátság, az 
élet nagy kérdései s a hazafiság érzései többször ódái hévvel vagy szelíd 
iróniával nyilatkoznak, de mindig őszintén, lelkéből fakadnak. Nem hiába 
tartotta őt Kazinczy oly kiváló lírikusnak, bár egészen más szempontból, 
mint mi : ő egyénibb abban a korban mindenkinél s csak Ányos hasonlítható 
hozzá. Legsikerültebb költeményei a szerelmi epedést, a szenvedély tépe- 
lődését, a keserű fájdalom lassan emésztő pusztítását zokogják. A lélek 
felindulásának erős kitörését kevésbbé érezhetjük nála, de annál inkább azt 
a soha nem szűnő, soha nem enyhülő bánatot, mely rövid életének állandó 
kisérője, lelkének romboló örvénye, a melytől sem nem tud, sem nem 
akar menekülni s még az emlékezés gyötrődéseivel is nagyítja azt. A Titkos 
bú. Esdeklés, Esztendő első napján. Rettenetes éj, Bárdosy Jánosné 
halálára, stb. című költeményei a német költészet hatásától föllendült 
tisztább lírának legvalódibb gyöngyei közé tartoznak irodalmunkban. 




47. Csokonai Vitéz Mihály. 

soKONAi SZÜLETETT !773. novcmber 17-én Debrecenben, polgári 

családból. Atyját hamar elvesztette s anyja oldalán nevelkedett 

fel. Korán érö lelke nem érte be azzal, mit az iskola nyújtott : 

gyönge egészségét aláásó mohósággal tanulmányozta a külföldi 

irodalmakat s e célból az olasz és francia nyelvet is elsajá- 

,s tította. Kéziratban keringő versei lassankint a kollégium, sőt a város falain 

kívül is ismertté tették nevét. Kazinczy dicséretekkel halmozta d a tizenkilenc 

éves ifjiít s a német költészet behatóbb ismeretére utalta. Husz-huszon^y 

éves korában, a kollégiumnak immár elismert hivatalos poétája, egyházi s 

világi hatóságok ünneplésekor ; ott szerepel a Kármánék által indított Uránia 

munkatársai közt, s a tekintélyes bécsi üjság, a Magyar Hirmottdó mint 

nagy remények zálogosára híván fel reá az ország figyelmét, négy kötet 

művére hirdet előfizetést. Ez előfizetési felhívás ép ügy tanúskodik Csokonai 

korán nyilvánuló termékenységéről mint arról, mily hamar fejlődött ki 

tehetsége a maga sokoldalúságában. Azon végletek, melyek közt kedélye 

egész élete végéig hányattatni fog, az ábrándos hevületek, érzelgősség 

meg pajzán jókedv, sŐt sivárabb léhaság már mind visszhangzanak itt 

az ellentétesen változatos hangnemekben. A költészet minden nemében 

próbálkozik már; Herder hatása alatt buzgón kultiválja a népdalokat is; 

s az eszthetikai, elméleti értekezések nagy száma bizonyítja, mennyire 

tudós, tanúit költő Csokonai kezdettől fogva. 

Ez időtájt a poétái osztály köztanítóságával tűntette ki tanárainak 
bizalma, kik tudták méltányolni szorgalmát és tehetségét, dacára kevéssé 
épületes, a fegyelem pedanteriáit s elemi szabályait egyformán lábbal tipró 
különcködéseinek. Azonban most még többet engedett meg magának mint 
azelőtt, mígnem hivatalából letették s megfeddték, Csokonai, ki már ekkor 
■ — mint egész életén át — erős tudatával bírt tehetségének és szilaj 
fel-fellobbanások s túlságos alázkodások közt sohse tudott középutat 
tartani, először ugyan alávetette magát a törvény szigorának, de másod- 
ízben már tüntetéssel hagyta oda az iskolát. 

Kedélye csillapultával Sárospatakon próbált jogot tanülni, majd 
elvándorolt Dunántúlra, hol évek során át marad. Egy bicskei tanítónál. 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 10^ 



volt iskolatársénál telepszik meg, kinek verselgető körében visszatér kedve 
a költészethez, hogy aztán egy országos esemény hatása alatt e kedv 
egészen lobbot vessen s lelke végleg kiragadtassék lethargiájából. 1796-ban 
összeül a pozsonyi országgyűlés, megszavazni Napóleon ellen a pénz- és 
véradót: Csokonai dobogó szívvel siet oda. Diétái Magyar Múzsa címmel 
lapot indít meg, melyben alkalmi s egyéb verseivel a főrendek figyelmét 
magára vonhassa s mecénást szerezhessen. Reményében ugyan csalódik, 
az országgyűléssel váDalata is abban marad, sőt az utóbbi miatt anyagi 
zavarokba is bonyolódott: de legalább fel van éledve tettvágya. Újult 
illúziókkal megy Rév-Komáromba, hol a vármegye a felkelés ügyében 
hirdetett gyűlést: célját ezúttal sem éri el, költészete most sem ébreszt 
óhajtott figyelmet, de egy új szerelem aranyozza meg hányatott életét. 
Megismerkedik egy Vajda nevű kereskedő lányával, Juliannával, kit aztán 
Lilla néven örökít meg. Kilenc hónapig tart e szerelem, de míg ő Dunán- 
túlnak irodalombarát grófjánál, Festetics Györgynél tanári állásért könyörög, 
hogy mint » érdemes hivatalú s elegendő fizetésű ifjú ember « kérőként lép- 
hessen fel : azalatt a szülők rábírják imádottját, hogy másnak nyújtsa kezét. 

Csokonai, ki mindig tetszelegve merült az abban a korban úgyis divatos c^^"55f 
melfimcholiába, most is átadja magát a hol komor, hol érzelgős mélabúnak. 
Természete azonban nem tagadhatja meg magát: nemsokára beáll kedé- 
lyében a visszahatás, fokozott vígságban keres s talál vigasztalást a derűit 
Dunántúl » vidám házainál*, múzsája pajkosabban hangolódik mint valaha. 
Ekkor írja Dorottyáját és több más, még erősebben fűszerezett víg versét. 
Lilla emléke lelki fájdalomból rövid idő alatt tisztán költői motívummá 
változik át, melyben — mint látni fogjuk — nem minden mesterkéltség 
nélkül keres ihletődést múzsája. Ez idő alatt Csurgón másfélévig tanított 
mint helyettes-professzor oly tudományos készültséggel, mely főiskolai elő- 
adásokra is elegendő lett volna. Bár ez állásában is az otthoni emlékektől 
üldözöttnek » méltatlan szívszoríttatásokat« kellett szenvednie, mégis ekkor 
élte legderűltebb napjait szerető s tisztelő jó barátok, előkelő pártfogók és 
rokon szellemű költőtársak körében, kik közt a lelkes kuruc lantost, Horváth 
Ádámot névleg is meg kell említenünk. Vegyük ehhez, hogy az egész 
Festetics-családnak, sőt még az ezzel női ágon rokon más arisztokrata 
családoknak is gyakran részesült kézzel fogható jótéteményeiben, egészen 
udvari költőjükké vált. Debrecenbe visszatérte után is fentartották vele az 
összeköttetést s művei megjelenését részben ők tették lehetővé. 

öt évi vándorlása után Csokonai elvégre visszatért Debrecenbe,^ 
1800-ban. Művei ekkor már rendkívül felszaporodtak. Nagyobb tervet 
már csak egyet forgatott fejében, egy Árpádról szóló nagy hőskölte- 
ményt, melylyel munkásságát be óhajtotta tetőzni; máskülönben, a mire 
művészi természete azelőtt is többször ösztönzé, mind előbbi művei csiszol- 
gatásával foglalatoskodott, hogy minél hamarább elkészülhessen végre 
velük a sajtó alá. Olykor most is ki-kirándül, mint régente, vidéki barát- 



110 CSOKONAI VITÉZ MIHALV 

(j^'^^jaihoz s ezek körében fel-feltámad benne a régi dévaj kedv, de bent a 
lugttbris tónusú városban egészen elzárkózva él az anyai hajlékban, mely 
a gyűlölt kollégium szomszédságában áll; csak az irodalom történetében 
debreceni kqr néven ismert írók közül érintkezik ^lygyel-kettövel. Földivel, 
Fazekassal, kikhez öt szorosabb kötelékdt csatolják. Egészen a munkának 
él ott a hátsó udvar kis kertjében. -Itt a magánosságban eltemetve élek 



Caokosal arcképe és névaláírása. 

magamnak, hazámnak és az én szokott studiumimnak ; az irigy fel nem 
talál ősi nádfedelem között s a bigottnak sziszergési könyveim közé bé 
nem hallanak. Érzem, hogy az esméretlen csendességben lelkem is, mely 
a szerencse hányása között törpévé lett, óriásodni kezd.,.* Majd meg- 
indítja az akciót a kiadás ügyében, oly lázasan, mintha érezné, mily kevés 
ideje van még hátra. Levelezés útján pártfogót hajszol, előfizetést hirdet; 
a cenzúrával, aztán a nyomdászokkal van baja, kik miatt !?mételten fel 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 1 1 1 



kell Utaznia Pestre, Komáromba, Váradra stb. Napjai kimerítő zaklatás közt 
telnek el, míg az örökölt aszkór mind jobban fejlődik testében s egyre 
erősebb rheuma kínozza. Bécsbe készül szerkesztőnek a Hírmondóhoz, 
majd Pesten nevelősködik s lapot tervez; mérnöki pályára akar átcsapni; 
időközben a nagyváradi fürdőkbe kénytelen elvánszorogni; majd leég s 
most már irodalmi adósságai mellett a megélhetés gondjai is bántják. 
Kétszerezett mohósággal kapkod mindenfelé: az országos múzeumnál 
remél otiumot találhatni, majd szatócsnak, marhakereskedőnek akar beállni, 
s más ily prózai vállalatokon töri fejét, mi közben egyre javítgatja műveit 
ama ruhaszekrényben, melyben dolgozó-szobát improvizált magának, mióta 
anyjával egy szobába szorult. Leégett házacskájuk felépítésének tervei is 
foglalkoztatják. így éri meg harmincegyedik évét, mikor Rhédei kamarás 
Nagy- Váradra hívja, hogy neje temetésén, mint ismeretes alkalmi verselő s 
ebben a kálvinista genreben is gyakorlott poéta, búcsúztatót tartson. 
Csokonai elutazik; banális búcsúztatóirás helyett megalkotja s elszavalja 
a magyar filozófiai költészetnek legnagyobb szabású remekét, a Lélek 
halhatatlanságáról írt költeményét; immár rendkívül ingerlékeny lelkét 
roppant felizgatják holmi figyelmetlenségek s féteértések ; meghűl, tüdő- 
gyuladásba esik. Úgy a hogy fellábbadva haza utazik; halálát már csak 
lelki ereje késlelteti. Nem sokára ez is megtörik s keserű tréfával ajkán 
elhuny 1805 január 28-ikán, a férfikor küszöbén, mielőtt megérte volna, 
hogy néhány alkalmi versén, egy fordításán s az említett búcsúztatón 
kívül egyéb műve is napvilágot lásson mint Dorottya,... 

Csokonai ama rövid és zaklatott harmincegy év alatt, a mennyire i^öltlszete 
élete terjed oly széleskörű munkásságot fejtett ki, hogy műfajok szerint 
kell végig tekinteni költészetén. 

Lírai verseinek túlnyomó része szerelemről szól s ezek legszembe- 
tűnőbb két föbokrétája az Anakreont dalok s a Lilla-dalok. Az anakreon- 
tikák, melyek közkeletét széles irodalmi ismeretekkel mutatja ki az előszóban, 
a század mesterkélt szellemének egyik korcshajtását képezik. Tartalmuk 
az érzékiségnek s érzelgősségnek édeskés vegyülete, mi antik mezt negé- 
lyez. E raffinált szellemeskedésekből álló versecskék hangját ha nem is 
mindig találja el kellően költőnk, de a forma olvatag, lágy zenei bájával 
ő teremti meg nálunk ez affektált szobaköltészetnek legkiválóbb képviselőit. 
Az affektációnak nincs híjával a Lilla neve alá foglalt » érzékeny dalok* 
csoportja sem, melyet Himfy példája után, részben Vajda Juliánnához, 
részlten másokhoz írt költeményeiből »poetai románná*, összefüggő szerelmi 
történetté igyekszik Csokonai kikerekítni. Itt is hemzsegnek az anakreonti- 
kákhoz illő elmejátékok közhelyei, melyekkel rikító ellentétet képeznek aztán 
az itt-ott jelentkező filozófiai és hazafias horáci ódák. Gyakori továbbá 
bennük az irodalmi reminiszcencia, utánzás, esetleg fordítás, főleg német 
költőkből (Bürger, Mathisson stb.). Mindazonáltal némely darabok igazi 
* intim költészetnek, valóban szubjektív lírának sejtelmét nyiíjtják, elvont 



112 CSOKONAI VITÉZ MIHALY 

költői konvencionálizmus helyett egy élő embernek erős egyéniségét sejtetik. 
Legszebb e nemű művei ez úgynevezett (/a/-ciklusban, kétségkívül nem 
modem értelemben vett dalok, hanem elégiák : a mi e műfajnak lényéét 
képezi, a terjengő merengés, melynek erösödtével az elfojtottan emésztődő 
szenvedély fel-fellobban, aztán resignálva csendesedik ei, fájó harmóniában 
hangozva ki, — ez egyezett meg leginkább kedélyével. A Tikárai ekhóhoz 
s a MagdHyosságkoz intézett fohászok — utóbbi az Ódák csoportjában — 
a világirodalom legigazibb érzéssel s legszebben írt elégiái közé tartoznak. 



Különben, ha Csokonai lírájának Jelentőségét helyesen akarjuk meg- 
ítélni, ne az érzelmek mélységét, erejét vagy a gondolatok újságát tekintsük 
nála : a tartalom az ö költészetében is nagyrészt nem egyéb mint a század 
egyetemes közhelyeinek visszhangja. A fődolog, mit a legtöbb e korbeli 
költőnél s kivélt a mi hazai, új irányba terelődött költészetünknél, követ- 
kezőleg Csokonainál is első sorban kell figyelembe vennünk, a forma. 
Kazinczy, Kisfaludy Sándor és Csokonai ez időtájt mind a forma művé- 
szei, kik nyelvet, stílt és verset valósággal újra teremtenek. 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 113 



Csokonai a nyelvújításban a leghelyesebb elveknek hódol. >Egy fél- köU6?%"eVv( 
faragású nyelvben, úgymond, tömünk, rontanunk, építnünk, újítnunk keD.« 
^hz új ideák kimagyarázhatásáért új szók és szófoglalások szükségesek.* 
E végből feleleveníti számos elavult szép szavunkat ; s bár gyűlöli »a 
pajkos szóferagóknak törvénytelen ágyból született csonka, béna idétlenjeit*, 
nem retten vissza a helyes analógiák szerinti származékok képzésétől; 
viszont a » hosszú, hármóniátlan* sssavaknak meg gyökét juttatja érvényre. 
Végül a nép nyelvének parlagon heverő kincsét, a tájszavakat is gondosan 
gyűjti, alkalmazza. Igaz, hogy mind e helyes elvek nem akadályozzák meg, 
hogy versei telve ne legyenek ma paródiaszerűen hangzó dísztelen kifeje- 
zésekkel s idegen szavakkal; de e gyarlóságok dacára is méltányolnunk 
kell azt, menn)áre törekszik költőnk nyelvünk árnyalatainak gazdagítására, 
s ha Ítéletet akarunk mondani, úgy ne fogyatkozásait vegyük mértékül, 
hanem azon helyeket, hol nyelve az ihlettől fenkölt szárnyalást nyer, majd 
enyelgő, játszi, gyöngéd tud lenni, az érzelmek nemességét a kifejezések 
választékosságával s előkelőségével társítja, úgy hogy gondolat és forma 
benső harmóniában olvadnak össze. 

Az így összeszerzett szókincsből »az eszthetikai magyar stílusnak* oly 
példányát alkotja meg nálunk Csokonai, mely az ő korában nem ismert erejű 
képzelőtehetségre vall. Fantáziájának ez élénksége rendkívüli természetér- 
zékben nyilvánul. A XVIII. század betegesen rajongott a természetért s 
nagyban kultiválta a leíró költészetet : ennek egyik német képviselőjét, Kleistot, 
Csokonai le is fordította ; de ez egészségtelen rajongás nem akadályozhatta 
meg, hogy hamisítatlanabb természetszeretet is ne fejlődjék a magyar alföld 
gyermekében. A Béli aggodalom^ bár érzik rajta bizonyos üres művész- 
kedés, az alföldi táj déli képével erősen emlékeztet a Toldi első énekére. 
Majd midőn Dunán-túlra kerül, úgyszólva felfedezi Csokonai költészetünk 
számára a Balatont, mely kicsiben aztán oly szerepet játszik nála kedély- 
világával összeolvadva, mint nagyban a nyugoteurópai költőknél a genfi 
to. Ude színérzéke folytán némileg jelentkezik már nála a romantikus köl- 
tészet egyik főeleme, a couleur locale, akár Konstancinápoly keleti szín- 
pompáját kísértse meg leírni, akár a tihanyi partot rajzolja szívtörténetének 
hátteréül, >zeng6 bércű, zordon éráéba. szent hegyével, hol sem ember, sem 
madár nem jár . . .*, vagy azt írja le, mint vándorolt hazafelé, átkelve a 
♦Dunának szőkén zajgó habjain*, »az alföld gazdag lapályán, e kenyér sík 
óceánján, hol semmi echó nem szól*. Minden lapról a harmat frissesége s 
átható virágillat száll felénk. Senki addig oly fogékony érzékelhetőséggel 
le nem írta nyelvünkön >a magányos völgyek és cserjék megfrisselő 
árnyékát*, hol »a csonka gyertyánok woAos tövében tiszta forrás csergedez*, 
nem főleg az este enyhe báját, a clair-obscur egész festőiségével : 

A lenge hold halkkal világosítja Estvéli hús álommal elborítja 

A szőke bikkfak oldalát, ^ A csendes éjnek angyalát . . . 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. 11. köt. 8 



114 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 











^f^r*^ ^./^ ^czA^^ftZ^ 




"^ 




^Zytruntc 














/ 







^9'^t''^ 







^ 'PfT't^ 



<r^ ^L^.^ 




/S.:^ Á: ^^^ ^^^^^ . / 










<^ 



^^tz^^ 




Csokonai kézh-ata. (Eredetije a M. T. Akadémiában.) 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 115 

Az ily sorokkal még csak az versenyez, midőn azt varázsolja elénk f^Ye^öj 
a költő addig nem sejtett, azóta felül nem múlt művészettel, mint •ringalja 
magát a hold rezgő fényénél a csendes berek barna rajzolatja*... A ter- 
mészet képeinek kedveilése a metaforák egész kincstárát bocsátja Csokonai 
múzsájának rendelkezésére: csak a Remhtyhez szóló versre, a Lilla-dalok 
utolsójára s legismertebbjére emlékeztjük az olvasót, melyben a költő mind 
a természetből vett képeknek hosszú sorozatával fejezi ki kedélyállapotát; 
elvont gondolatok helyett a legszélsőbb határokig elmenve a költői stíl 



érzelkelhetőségében. — ■ Nem részletezhetjük itt e stíl technikai virtuozitásait 
behatóbban, de már az imént idézett példáknál feltűnhetett a jelzők s hatá- 
rozók festői és plasztikai volta, Csokonai a jelzőkben mindig rendkívül 
szerencsés, új s merész tud lenni. »0h Tihanynak riadó leánya !• így 
aposztrofálja a visszhangot. A maga idejében szokatlan szóösszetételekkel 
lep meg: 'Sírhalmok, ti köd-lepte kertek !■■ A ciprust »bágyadtan ringatja 
a sir-fuvalUa széN, E horáci ódából vett versek méltók Berzsenyihez: 
»0h idő, futos idő, esztendeink sasszárnyadon repülnek. Elfut a nyájas 
tavasz, a bársonyos hajnalra gyászköd árad...* íme végül egy megragadó 
hiperbola, mely Petőfire emlékeztet merész szárnyalásával : a halál 



CSOKONAI VITÉZ MIHALY 



Mikor már lelketlen porrá viltOEUitott, 
Szóljál sírom felett csak egy félszózatot: 
Akkor is szikrái a hév szeretetnek 
Fagyos telemim köat egybe lángot vetnek. 



í^dése ^ ™' P^'^'S Csokonai verselését illeti, e téren is elméleti értekezései 

tanúsítják, mennyire öntudatosan járt el, A magyar verselés történetéljen 
a rímnek, a debreceni verselök vesszőparipájának theoriájában érdekes elődje 
Aranynak, ki maga is a kol- 
légium hagyományai közt 
növekedett. A túlzásoktól nem 
mindig bírt ugyan itt se sza- 
badulni, de annál szerencsé- 
sebb magukban a versformák- 
ban. Himfy esetén okulva, 
minél nagyobb változatosságra 
törekedett. Mi több: az ő 
lírája még nem pusztán szó- 
költészet, hanem szoros kap- 
csolatban van az énekkel, 
zenével. E pontban különösen 
az olasz dal-költészet volt be- 
folyással Csokonaira, melynek 
hatása alatt duetteket iro- 
gatott, a szavaknak első sor- 
ban zengő dallamosságára 
volt főgonddal, s valóban oly 
zeneiséget tudott bevinni a 
magyar versbe, hol szilaj 
szenvedélyességre, hol bána- 
tos andalgásra, majd enyelgő, 
pajzán szökdelésre képesítvén 
azt, mi őt a technika egyik 
első rangú virtuózává emeli 

Csokontí szobra Debrecenhen, lisótúl. , , . ,, 

irodalmunkban 

Az anakreontikákban s a Lilla-dalokban mindegyre az akkortájt divatos 
Geszner-féle édeskés, balletszerű mithologiának kecsességeivel találkozunk. 
Luna »pamuthintőcskában« halkan nyomja »a harmattól nyirkos eget«, 
míg ide lent a költő ChloekrŐl, Daphnisokrói, Phyllisekről énekel. De ez 
obligát írói cicomák kultusza dacára is kitör belőle a debreceni cívis család 
demokratikus szelleme s a népköltészethez is áthajlik. És pedig nemcsak oly 
stilizált népdalnak nevezhető darabokat ír, mint a Siralom című Lilla-dal 
{•Gerliceként nyögdécselek . . .«), hanem valóságos népdalokat, melyek 
formáit, dallamait Horváth Ádám példáján buzdulva nagyban gyűjti. Szegéig 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 117 



Zsuzsi a táborozáskor egy parasztlány bánatát tolmácsolja érzelmesen, 
kinek szeretőjétől meg kell válnia, mert háborúba viszik; még ma is él a 
nép ajkán s valóban olyan is a maga keresetlen egyszerűségével, igaz benső- 
ségével, mintha csakugyan a nép ajkáról lenne ellesve; stílje, verselése 
mind hamisítatlanul népies. Viszont a Kazinczytól is » csudált, irigyelt, lelkes 
ParaszidaU egy szeretőjétől, érmek vén anyja által kizárt parasztlegény 
keserveit visszhangozza oly egészséges humorral, mi e pompás realisztikus 
genreképet páratlanná teszi költészetünkben egész Petőfiig. S említsük-e a 
még mindig jól ismert » szerelemdalt « a Csikóbőrös kulacsról? Az ana-. 
kreoni mámorról zöngedező versecskék aflfektációjával szemben mily fesz- 
télenül csapong itt a költő természetes, széles jókedve ! Dévaj, kissé paprikás 
tréfáit Kazinczy maga már ízetleneknek találta ugyan, de nem jellemez- 
hetni helyesebben ez elévűlhetlen költeményt, mint a hogyan épen az ő 
tanítványainak egsóke tette. »Mely eredetiség, mely nemzeti karakter van 
ebben . . . ! Vidám kedv, szeszély, búsongás, szinte a szilajkodásig csapongó 
dévajsággal kellemes természeti összeolvadásban!* 

Legalább pár szót kell szólnunk Csokonai elvontan elmélkedő lírájáról ^f {í^mé^ek 
is, melynek termékéi ugyan gyakran sülyednek az alkalmi verselés posvá- 
nyaiba, de többször oly szárnyalást vesznek, mely szintén méltó tehet- 
ségéhez. A századot foglalkoztató legfontosabb eszméknek visszhangot ad 
költőnk, tanúságot téve arról, mennyire nem volt a mívelt nyugot eszme- 
áramlataitól elszigetelve hazánk, legchauvinisztikusabb pontjain sem.- A 
Marosvásárhelyi gondolatokban mily hévvel tör ki a lángoló honszeretet, 
az erős fájérzék: mi több, lélekemelő összhangban olvad egybe a felvi- 
lágosültságnak, az egyetemes míveltségnek rajongó magasztalásával. A 
Konsiáncinápoly címűben pedig voltairei lélekkel dicsőíti a liberalizmust, a 
vallási türelmességet s elkeseredve támad a » babona, vakbuzgóság c ellen. 
A társadalmi eszmék teréről már a metafizika légkörébe ragad föl a Lélek 
halhatatlansága, melyben Csokonai ez akkor oly egyetemes költői thémát 
tárgyalva, az összes nagy vallásoknak a túlvilágra vonatkozó nézetei felett 
időrendben egymásután szemlét tart, és saját lelke hánykolódásaiban tárja 
elénk a kor megrendítő küzdelmeit skepticizmus, deizmus és szorosabb 
értelemben vett hitvallás közt, — hogy aztán a legsötétebb kétségbeesés 
pillanatában Yáhulljon felülről a keresztyén hit fénysugara s ő túláradó 
szívvél boruljon le a Mindenható előtt. Ne boncoljuk hideg észszel e 
nagyszerű vallástétel érveit; maga költőnk mondja imádott Rousseaujától 
vett jeUgéjében, hogy ő nem vitatkozni, nem meggyőzni akar, hanem csak 
azt akarja előadni, mit szive egyszerűségében érez. De igenis bámuljuk a 
hívő lélek hányattatásainak e megrázó ékesszólással nyilatkozását, mely 
helyenkint a kinyilatkoztatástól mintegy apokaliptikusán ihletődik s itta- 
sült dithirambokban tör ki. Erezni e felizgúltságból, hogy a költő mintegy 
saját lelki szemei számára kívánta tisztázni azt az örök utat, melyre nem 
sokára rálépendő volt. 



118 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 



^ ^^hSr'c^^^' Csokonai epikai költészete ismét derültebb hangnemhez, a Csikóbőrös 

és Dorottya j^iacs tónusához vezet vissza, sőt még erősebbhez. Egy új Csokonaival 
ismerkedünk itt meg, ki sajátságos világot vet akkori társadalmi életünk 
míveltségi viszonyaira. Béka-egérharcéX, melynek thémáját Homértól köl- 
csönzi, de az azon időben nálunk is igen kedvelt Blumauer burleszk 
modorában alakítja át, még a kollégiumban írja, a hazai viszonyok merész 
günyolásával és vastag, néhol obszcén tréfákkal fűszerezve meg. Ez elég 
élénken s helyenkint nem épen szellemtelenül elbeszélt léhaság a kollégium 
falain kívül is, érettebb olvasóknak is tetszett, mert ilyen volt a társa- 
dalom ízlése. Ugyanily ízlésnek szülötte Dorottya is, Csokonai férfikori 
főműve, mely egyébiránt már magasabb rangú alkotás, noha nincs annyi 
komoly magja se még mint a Béka-egérharcnak; mert a külföldieskedés 
csipkedését ép oly kevéssé vehetjük politikai irányzatosság számba, mint a 
mily kevéssé vehetjük a nők esetleges csipkedését társadalmi szatírának, 
habár Csokonai utólag előszavában határozottan igénjrt formált rá. Itt-ott 
meg-megenged magának a pártfogótkereső poéta egy-egy bókolást, meg- 
emlékezik a somogyi főispán fényes installációjáról, elragadtatott' honfi 
tűzzel énekli meg a magyar táncot, de e hors d'oeuvre-ektől eltekintve, 
pusztán tréfás anekdota az, mit elbeszél » Dorottya a maga leánj^társaival 
a rövid farsang és a kevés menyekző mia^t Karnevál és az ifjak ellen 
hadat indít, és mikor már őket szinte meggyőzte, Venus a dámáknak 
minden kívánságukat megígérvén, emezek iránt megbékélteti.* A tárgy 
ép oly semmis, látjuk, mint a XVII. s XVIII. század divatos komikai 
eposzköltőinek Tassoninak, Boileaunak, Popénak tárgyai; de Csokonai 
aztán egész komikai erét, tehetségének egész költőiséget kifejtve versenyez 
mestereivel. Mindenekelőtt vén lánynyá teszi Dorottyát s ez olcsó, de bő 
thémát annyira kiaknázza, a mennyire csak korának ízlése és saját tempe- 
ramentuma képesítik. Rendkívül eleven, mulatságos karrikaturát rajzol, s 
bár olykor már nem annyira naivságukban nevetségesek, mintsem vissza- 
taszítók a düh fiziológiai vonásai ez élvsovár aggszűznél, általában véve 
kitűnő plasztikaisággal domborítja ki jellemét s az egyes lelki állapotok 
rajzában van bizonyos finom megfigyelés. E főalak ugyan aztán minden tért 
saját magának foglal le, a költőnek azonban elég helyes érzéke van nemcsak 
aggszűzeket, de kellemes ellentétül bájos íQú, itt-ott kissé frivol modorban 
rajzolt nőket csoportosítni körülötte s rájuk pazarolni palettájának változatos 
színeit. (V. ö. pl. Amália leírását az I. énekben.) Vegyük ehhez a találé- 
konyságot komikus helyzetek kigondolásában, az élethűséget, drámai moz- 
galmasságot a leírásokban, az események folyásának érdekfeszítő előadását, 
az egész elbeszélés ötletességét, kifogyhatlan verveét, bolondos dévajságait, 
melyek különben gyakran nyersek, durvák. 

A leírásokban, kivált a hasonlatokban, a fantáziának ugyanazon 
üdesége nyilvánul itt több helyt, miként Csokonai lírájában. Továbbá akár- 
hányszor nemcsak genreképekkel remekel, de oly komoly akkordokat üt 



CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 119 



meg Csokonai, hogy némely sorai mintegy komoly hősköltészet előhang- 
jainak illenek be. Idővel csakugyan mind erősebben dolgozott benne a 
vágy, hogy tehetségét hozzá méltóbban is foglalkoztassa, s egész odaadással 
fogott egy Árpádról szóló nagy eposz megírásához. Ritka erudicióval tett 
hozzá előkészületeket, minél több kor és irodalom feljegyzéseit össze- 
gyűjtve a magyarok őskoráról. A mennyire a fentmaradt vázlattervből 
megítélhetjük, tulajdonkép történeti eposzt akart alkotni, ép ügy a kor 
chablonának, Voltaire Henriadejának nyomdokain haladva mint a Hunniás 
szerzője, — s ép ügy érzelgős szerelmeseknek rajzolta volna hőseit mint 
az Etelka írója, kinek más naivságait is át volt veendő. Ezt nem tekintve, 
csak sajnálhatjuk, hogy tervnek maradt az első honfoglalási eposz, mely 
szintén hexameterekben lett volna írva, s mely mindenesetre nem egy 
részletében rá vallott volna költőjének geniálitására, a magyar költői stílt 
pedig hatalmas lökéssel vitte volna előbbre. 

Leggyöngébb alkotásai Csokonainak a színművek. A fordításokat s az g^f^Svei 
ez időben szokásos adaptációkat mellőzve, melyek Terentiustól Moliéreen át 
Goldoniig elkalandoznak, hogy Metastasióról, főkedvencéről ne is szóljunk: 
tulajdonkép csak kollégiumi darabokat ír, minden kiválóbb eszthetikai érték 
és színi érzék híján, de melyek mégis figyelemre méltó jelenségei a szín- 
költészet fejlődésének hazánkban. A méla Tempefői, vagy: az is bolond, 
a ki poétává lesz Magyarországon, epés, durván mázolt karrikaturája az 
irodalom állapotának, telve dagályos kifakadásokkal. Alakjaiban semmi élet, 
merő torzítások; azonban már a társadalmi osztályok típusait akarják 
feltűntetni, s Kisfaludy Károlynak üttörői. Gerson du Malkeureux hősében, 
egy mizantróp iQüban saját kedélye meghasonlottságát rajzolta Csokonai, 
Kotzebuetól kölcsönzött motívumokkal; de tulajdonkép a humoros genre- 
alakok teszik e darabot érdekessé : a szájaskodó invalidus, a deákos iskola- 
mester, az intrikus zsidó, s főleg a kályhafűtő cigány, — megannyi elődje a 
Pártütők világának. Karnyóné, a LumpáciussaX s a Garabonciás diákkal 
majdan átültetendő német tündéries bohózatokat előlegezi, egészen magyar 
alakokkal, melyek közül egy hülye gyermek, két hozományleső divatmajom, 
egy politizáló tót boltoslegény, s mindenekfelett egy szobalány válik ki, — 
némi nagyzással szólva : az első magyar soubrette, kinek elhangzik ajkáról 
a színpadon a magyar népdal 

így gyökerezik Csokonai, ki a költészet minden faját műveli, a műit 
században egyfelől, s így képez másfelől átmenetet egy új, romantikus, sőt 
népies-nemzeti költészethez. 




48. Kármán József. 

József egyike régibb irodalmuhk legérdekesebb alak- 
it. Rövid pályáját csak nagyjából ismerjük ma is s egész 
élyiségét bizonyos titokzatos varázs környezi, egy szen- 
yes szív-élet varázsa, mely nem úgy hamvadt e!, hanem 

..en, lobogva roskadt össze. Alig egy-két évre jelent meg 

nemzetének szemei előtt és tova sietett. Emléke az ifjúságnak, szépségnek, 
szerelemnek, szellemnek és korai halálnak glóriájában él közöttünk, mely, 
bár szerényebb és kisebb körre világító fényével, emlékeztet a Rafaelére. 
A titokzatos mindig vonzó s az ö szívélete ennek félhomályában maradt. 
Még kevésbbé ismerjük pontosan pályájának azokat a mozzanatait, melyek 
titkos társaságok gyülekezeteiben folytak le. Szellemének fejlődésével, 
míveltségének útjával és eszközeivel is alig vagyunk tisztában. Készen 
jelenik meg: a magyar nyelvnek és a prózai művészet stíljének oly töké- 
letes birtokában s az emberi szív életének, leggyöngébb megrezdüléseig, 
oly finom ismeretével és kifejező képességével, mint korát)an senki. Sokat 
okoskodtak akkor a nemzeti élet és mívelődés átalakításáról és fejlesz- 
téséről ; de magát ezt az életet, hiányait és szükségeit, feladatait és célját, 
akadályait és segítő eszközeit senki akkoriban magasabb szempontból, tel- 
jesebben és tisztábban nem látta, mint Kármán. 
n aiyja E nagytehetségű világfi — akkor az ügynevezett anfkldristánák s 

a szépléleknek vegyülete volt a divatos világfi — elég csodálatosan egy 
régi kálvinista papi családból, egy szerény parochiábói került. Atyja, szintén 
Kármán József, a losonci ^yház papja, majd a traktus esperese, utóbb 
a kerület főjegyzője s életének utolsó esztendejében, 1794-ben szuperinten- 
dense. Eraiek az atyának, ki IQan Hollandiában járt egyetemeken, azután 
a régi szokás szentelte nyelven és szellemben imádságokat, agendát, kate- 
kizmust írt és fordított, az 1791-diki mozgalmas napokban lelkesen képviselte 
a protestantizmusnak a magyar nemzetiséggel kapcsolatos ügyét, — mint 
atyái háromszáz év óta folytonosan, — ennek az atyának meg fiának 
pályájával élesen különül el egymástól a magyar mívelödésnek, szellemi 
életnek régibb és újabb kora. Amaz Németországból és a reformációból 
indul ki, emez pedig, Bessenyeivel, Franciaországból és a felvilágosodás 



kArmAk József 121 

irodalmából A nemzeti érzés mindegyikbe uralkodik : de amabban inkább 
a lelkiismereti, emebben pedig a gondolatszabadság szövets^ében és törek- 
véseiben. A nyugottal való közösségünket amaz inkább a vallásos élet 
terén ápolja és fejezi ki, a kattiolikus félen úgy mint a protestánsokén; 
emez az ifodaknnban, tudományban, egész mivelődésünkben, társadal- 
munkban, politikánkban. 

Ez új felfogásnak, a nemzeti élet lij útra térítésének egyik legnagyobb •'■" 
tehetségű és leglelkesebb képviselője a fiatal KAkmAn. Születésének éve 1769; 
napjául maga, a hét csillagról nevezett szabadkőmives páholyba való fölvé- 
telekor március 14-ikét vallotta, de Markovicsnéval folytatott levelezésének 
van egy helye, mely inkább március 1 9-ikére látszik mutatni. Alsóbb iskoláit 
szülővárosában, Lx)soncon végezte 
Eleven, sőt izgatott képzelődésű 
gyermek volt, kinek lelkébe, a nagy 
világnak ezen a félreeső pontján, 
korán utat talált kora forrongó szel- 
lemének az a vonása, mely a képze- 
letre legizgatóbb : a titkos hatalmak- 
ban, szellemekben való hit, melyet 
világszerte a nyegléknek és fantasz- 
táknak egész serege ápolt és ter- 
jesztett. A gyermek is szellMneket 
idézett s mint Seflelmeiben mondja : 
jobban ismerte nevöket, mint szülő- 
városának embereit és utcáit. 1785- 
l)en jött Pestre az egyetemre, hol 
jogot hallgatott. Izgékony képzelete 
ép oly mohón fogadta az új világ 
benyomásait, mint korábban a szel- 
lemekét. Ezek szétrobbantak s he- 
lyöket az iQú világában mások foglalták el : kitűnő költök, kiknek müveivel 
megismerkedett; a József császár rendszerével beköszöntő fetvilt^osodás ; 
vagy ennek eszméivel, vagy a nyomott nemzetiség érzésével tele fiatal 
barátok; vidám társaságok és szép leányok. Mindezekhez ép oly szenve- 
délyesen ragaszkodott, mint korábbi képzelt társaságához. Szép ÍOü volt s 
képzeletének elevensége egész szellemét elevenítvén, jó társalgó is. Sze- 
mélyisége, úgy látszik, mindenütt és mindenkire azt a varázst gyakorolta, 
melylyé a szépség és míveltség természetes hatását a nagy fogékonyság 
és izgékonyság fokozni szokta. Nyelveket is tudott s pesti tartózkodásának 
már első idejében egészen jól irt németül. Szerette Wielandot és Schillert, 
Horatiust és Senecát, saját vallomása szerint jobban, mint a .kenyérkereső 
tudományokat*, noha ezekben is igen tisztességes, sőt a római és magyar 
jí^ban jeles előmenetelt tett. 1788-ban Bécsbe ment, mert az ottani egye- 



122 KÁRMÁN JÓZSEF 



temen végzetteknek a császár több kilátást nyújtott hivatalra. Bécsben 
Kármán, úgy látszik, magán ágensi tevékenységgel tartotta fenn magát, s 
hiába keresvén állást a kancelláriánál és vizsgálatait Pozsonyban letévén, a 
következő esztendő végén visszajött Pestre. 
mo^g?"raés Abban a lázas nemzeti mozgalomban, mely József császár halálát 

reformtervek niegelőzte és követte, az ország szíve itt Budán és Pesten lüktetett 
legerősebben. Itt fogadták, a fölvilágosódás, egységesítés és németesítés 
rendszerének bukása után, legrajongóbb lelkesedéssel és legfényesebb ünne- 
pélyekkel a magyar fenség száműzött jelvényének, a szent koronának 
visszatértét. Itt jött össze az országgyűlés, a forrongó nemzeti szenve- 
délynek egész viharát hozván magával s a francia nemzetgyűlés példájára 
megesküdvén, hogy a rendek tudta nélkül egyetlen tagja sem fog elfogadni 
sem adományt, sem kitüntetést. A nemzeti önállás biztosítása volt első és 
fő törekvésök. A közelmúlt szomorú taniilságai a legtöbbek szemében a 
nemzeti érdeket a régi rendi alkotmánynyal elválaszthatatlan kapcsolatban 
tűntették föl. A levegő tele volt reform-tervvel, de általában a konzervatív 
felfogás kerekedvén felül, a protestáns vallás szabadságának biztosításán 
kívül, elhallgattattak vagy egyelőre elodáztattak. Azonban az i^úság s 
épen az írók a mily melegen éreztek a nemzetiség ügyeért, ép oly kevéssé 
tudták megtagadni a haladás eszméit, melyekben növekedtek. Nagyobb 
olvasottságuk, hevesebb képzeletök, többnyire szegény sorsból származásuk 
más utakra vezették őket, mint a főrendi és vármegyei politikusok seregét. 
A fölvilágosódás és nemzetiség érdekeit nemcsak ki tudták egyeztetni, 
hanem egyiket a másik föltételének fogták föl és hirdették. A mit maguk 
körül láttak : a nemzeti érzés fellángolásának száz és százféle képét, mindez 
csak hevítette hazafiságukat; de tevékenységök ösztönét is a haladás, a 
politikai és társadalmi élet átalakítása irányában. . Kármán is közöttük volt 
s idegen míveltsége ellenére a leglelkesebb magyar. Buzgó, sőt vezető 
részt vett a fiatalságnak olyan iránsoí törekvéseiben, a magyar nyelv 
mívelése és terjesztése kedveért, melyek az országg)mlésen nem ébresz- 
tettek élénkebb viszhangot: a nyelvmívelő és színjátszó társaságok ügyé- 
ben. De ugyanakkor belépett a szabadkőmívesek közé s szivében gondo- 
latok értek, melyek utóbb Martinovicsék társaságába vezették. 

Kármán, úgy látszik atyja révén, összeköttetésbe került néhány 
protestáns arisztokrata családdal: a Rádayakkal, Beleznayakkal, Podma- 
niczkyakkal. Gróf Beleznay Miklósné szalonjának, a nem rég lebontott 
kerepesi-úti Beleznay-kastélyban, szívesen látott vendége, sőt pártfogoltja 
, volt ; gróf Ráday Pállal pedig szorosabb viszonyban is állott. Ráday egy 
ideig, 1792-ben igazgatója volt a Kelemen László-féle első budai magyar 
színjátszó társaságnak. Dolgaiban, mint ügyvédje vagy titkára. Kármán 
helyettesítette s ő dolgozta ki a társaság rendszabásait is. E szabályok 
azonban nem tudtak rendet teremteni a zilált állapotok közt s a társaság, 
melyet nyomás, részvétlenség és belső viszálkodás bomlasztottak, feloszlása 



kArmAk József 



feié közeledett. Kannán is otthagyta, hogy egész erejével és tehetségével 
arra a térre lépjen, mely a nemzeti mívelődésnek még hatalmasabb esz- 
köze a színpadnál, az irodalom terére. 

Irodalmi életünknek, Bessenyei föllépésétől, egyik jellemző vonása a ^ 
társulásra való törekvés, az egyesülésben rejlÖ hatás keresése. Bessenyei 
megírja az akadémia tervét, melyet Révai kiad, de egyelőre hiába kopogat 
Jámbor szándék&v&l az országgyűlés ajtaján. A létre nem jöhetett nagy 
intézetet az eddigi módon, 



XJránia 

Ctsó CfztenSő 
I Köttot. 



kisebb szövetkezetekkel pó- 
tolták íróink. Már nemcsak 
Bécsben, Kassán, Kolozs- 
várit, Komáromban, hanem 
Pesten is alakúinak ilyen 
egyesületek. Az első volt 
itt gróf Cziráky Antal pesii 
magyar társasága, mely 
1792-ben egy kis szépiro- 
dalmi évkönyvet adott ki, 
azután nyom nélkül ele- 
nyészett. Jelentékenyebb 
emlékű Kármán kísérlete. 
1793-ban Schedius Lajos- 
nak, a németországi egye- 
temekről nem rég vissza- 
tért fiatal eszthetikusnak, 
egy estélyen állott elő a 
tervvel, hogy Pestet kell 
irodalmunk központjává 
tenni, mert csak itt ala- 
kulhatna meg egy egysé- 
ges irodalmi nyelv ; iro- 
dalmunk hangja Itt ne- 
mesedhetnék egy előkelő 
magyar társaság befolyása 
alatt; látóköre itt szélesedhetnék a közmivelődés intézeteinek, egyetemnek, 
könyvtáraknak, könyvkereskedéseknek segítségével s a külföldi közlekedés 
könnyűségével : itt jön össze a királyi törvénj'gyakorlatra az egész magyar 
nemes iQüság, melyből irodalmunk híveit és munkásait nyerhetné. Az eszme 
egészen Kármán lelkére utal, melyben a társas élet örömeihez való vonzódás 
az emberi és nemzeti eszményekért való lelkesedéssel egyesül, melyeket 
azonban nem lett volna képes, mint Kazinczy tette, egy isten háta megett 
fekvő falu magányos szobájában szolgálni. Iratai bizonyítják, hogy eleven 
mozgásií, képzelődő lelke néha oly bámulatosan tiszta és helyes világításban 



z Utánla címlap 



124 KARMÁN JÓZSEF 



látta az élet viszonyait, követelményeit, visszásságait és orvosszereit, mint, 
legalább a mívelődés terére vonatkozólag, korában senki. Egy ilyen világító 
sugár volt az, mely Schedius körében villant ki szelleméből. Még Széchenyi 
is ennél a sugárnál látta a dolgokat s megalkotta azt, a magyar irodalom 
városát, a mit Kármán csak elképzelt. De akkor Kármánról senki sem 
tudott; nevét is elfelejtették, 
meginditása Hogy az cszme utat törjön, mindenekelőtt egy folyóiratot kellett 

volna alapítani Pesten. Hárman vállalkoztak rá. Kármánon és Schediuson 
kívül még egy Pajor Gáspár nevű fiatal orvos. Mecénásra is találtak 
Beleznay grófnéban s egy ismeretlenben. így indult meg 1794 elején az 
Uránia című évnegyedes irat, melylyel a következő év elején történt 
megszűnéséig összesen három kis nyolcadrétű kötet látott napvilágot. Elő- 
fizető kevés jelentkezett ugyan, alig több száznál, de jegyzékök főren- 
dünknek a magyar irodalom iránt mutatkozó érdeklődését mutatja, melyet 
azután Ferenc császár áldatlan kora ismét kioltott. A folyóirat több neve- 
zetes tekintetben űjító. így mindenekelőtt azzal a törekvésével, hogj' 
Pesten gyökereztessen meg és fejleszszen irodalmi életet Kiváltképen a 
magyar nőkhöz fordulván, az első öntudatos és határozott kísérletet képezi 
abban az irányban, hogy a magyar* mívelődési életbe a haza asszonyai 
is bevonassanak. Hangjában a magyar eredetiséget igyekszik a haladottabb 
ízlés változatosabb és könnyebb formáiban fejleszteni Gondot fordít művé- 
szeti ismeretek terjesztésére is. A vállalat lelke, mint Kazinczy leveleiből is 
tudjuk. Kármán volt. Munkatársai közül csak Pajor Gáspárt és Schediust 
ismerjük; azután a fiatal Csokonait. A cikkek, egynek kivételével, név 
nélkül vagy csak betűkkel jelölve jelentek m^. Közülök Toldy Ferenc 
válogatta ki. Kármán műveinek 1843-diki kiadásába, a miket az övéinek 
tartott. Minthogy e válogatást kétségkívül Schedius segítségével végezte, 
mindaddig, míg egyik vagy másik tévedéséről határozott adatok nem állanak 
előttünk, nincs okunk kételkedni benne, hogy a mit ő Schedius emlékezése 
alapján Kármán énak adott, az csakugyan Kármáné. 
hagyományai Legterjedelmesebb, legismertebb és legkitűnőbb e dolgozatok között az 

a kis regény, mely a Fanni hagyományai címet visdl Toldy, bár lehető 
tartózkodással, azt sejteti, hogy a mű valóban egy i^an elhalt nő leveleiből 
és naplóiból van összeállítva. Székely József a hatvanas évek elején talált 
Kármán hagyatékában egy 78 levélből álló német szerelmi levelezést, 
melynek egy részét lefordítván, az egész viszonyt mint a Fanni hagyo- 
mányainak alapját állította a közönség elé. Az összes levelek, melyeket 
azóta Abafi Lajos adott ki, könnyen meggyőzhetnek Székely tévedéséről. 
Kármán kedvese Grünthalli öffher Marianna volt, felesége a dalmata gróf 
Markovics Miklósnak, ki vizén és szárazon a századában tipikus katonai 
kalandor életét élte, míg a Bánságban egy adományt kapott. Felesége hol 
itt, hol ott nyomorgott s Bécsben és Bécsújhelytt 1789-ben félévig foly- 
tatott viszonyt Kármánnal. Kacér, szenvedélyes és érzéki asszony volt. 



KARMÁN JÓZSEF 125 

kiben nem hiányoztak nemesebb felindulások, de alakja egészben a köny- 
nyelmö kalandornő színében áll előttünk, kinek hányatott életében Kármán 
csak epizód volt. A ki figyelmesen olvassa leveleit, okvetlen arra a meg- 
győződésre jut, hogy ez az asszony nemcsak mintája nem lehetett Fanninak, 
hanem Kármánnak egyenesen el kellett feledkeznie róla, mikor Fannit s benne 
a szerénységnek, lemondásnak, szeretetnek, örök hűségnek bájos képét m^- 
alkotta : a hiú és könnyelmű szép asszony már akkoriban saját fogatáról nézte 
le a költőt. Már a kik Mar- 
kovicsnéban keresték Fanni 
eredetijét, leveleiben a hagyo- 
mányok alapját, eltértek Toldy 
sejtelmétől Fanni íróságára 
nézve. Baráth Ferenc, de kü- 
lönösen Gyulai Pál, meggyö- 
zőleg és szépen mutatták ki, 
hogy a novella Kármán eredeti 
munkája, s e felfogást csak 
megerősíteni látszik az a ne- 
gatív eredmény, mely Heinrich 
Gusztávnak a német Wer- 
ther-írodalomban a hagyomá- 
nyok forrását illető szorgos 
kutatásait kisérte. Mindez 
azonban nem zárja ki, hogy 
elfogadjuk Toldynak azt a 
•hiteles forrásból* merített s 
>egy korlanú által bizonyí- 
tott* állítását, hogy a hagyo- 
mány való történeten alapul, 
•Fanni, egy nemes ház gyer- 
meke. Kármán kedvese volt, s 
mert szüléi gátolták szerelmét, 
ennek kora áldozata*. 

A szenvedélyes és érzé- 

, , , , . , , Ftnni arcképe ix Urániában. 

kény sziveiét kepe, az alak és 

stíl, melybe Öltöztetve van, mind Rousseau Noitvelle Hélo'iseére és Goethe 
Werlherére emlékeztet. A mint e halhatatlan könyveket Houdetot Zsófia és 
Buff Charlotte sugallották, ügy jelenik meg az elhalt kedvesnek testi, lelki 
képe Kármán emlékezetében. Nevét valószínűleg Klopstock Fannija után 
kapta, kiben a szerelem ereje s a halhatatlanság hite olvadt össze. A szív 
érzésének jogát és szentségét hirdetik ez áramlat költői mind, közöttük 
Kármán, mídön lángoló szavakkal vívják ki a világ részvétét a jogukhoz 
nem juthatott s megtört szivek iránt, E gondolat Kármánnál igazságban 



126 KÁRMÁN JÓZSEF 



is, megillető hatásban is nyer az által, hogy egy fiatal leány pályájában 
fejezi ki. Ennek az. egész iránynak kedvelt elbeszélő alakját, a naplót és 
levelet, melyet először Richardson Pameld]éibBn találunk, használja Kármán 
is, s bevezetésében, mint Rousseau és Goethe, ő is él az elhitetésnek 
azzal a módjával, hogy magát csak gyűjtőnek, kiadónak tűnteti fol. 
»Az igaz szerelem: emésztő tűzc — ezt tanítja Rousseau, ezt példázza 
Kármán is egy »szép léleknek és érzékeny szívnek « történetével. Hőse 
Fanni, egy vidéki nemes ház gyermeke, tele természetes finomsággal és a 
ragaszkodás ösztönével, búsan érzi elhagyatottságát, megaláztatását, rideg 
atyja, szívtelen mostohája és kényeztetett testvérei oldalán. Magányában 
szeretet után sóvárog, egy vidéki bálon találkozik egy i^úval, a kit 
megszeret s a ki viszontszereti. Nemes szerelmét nem tudja titkolni s 
irigylik és feddik miatta. Atyja elszakítja kedvesétől, a világ méltatlanul 
elrágalmazza. Fanni szomorú sorsában elhervad s halálos ágyánál atyja 
átlátja igaztalanságát, de már hasztalan. Haldokló szemeit kedvese fogja 
be. Fő érdeme a munkának a gazdag és olykor lehellet-finomságú lélek- 
rajz, mely máig páratlanul áll irodalmunkban. A múlt században divatos 
pastellek áttetsző, olvadó gyöngédsége ez. Csak Kármán eleven képzelete, 
éles szeme és nagy érzékenysége festhette ennyi művészettel a fiatal 
leányszív sejtelmeinek, hangulatainak, vágyainak és emlékezéseinek e 
mozgalmas fodrozatát, s szerelme pusztító árjának mélyeit és csillogó szín- 
játékát. Rousseau után először fest természeti képeket az emberi érzésvilág 
tükréből, mely utóbb, szintén Rousseau nyomán, Kisfaludy Sándor lírá- 
jának fő indítékává lesz. A külföldi hatások mellett, a történet épen alap- 
jellemében, a régi magyar felfogást is elénk idézi. Fanni gyászos sorsának 
kulcsa; szerelmének rohamossága, kizáró uralma egész valója fölött, bele- 
ütközése a korabeli magyar társadalom formáiba és nézeteibe, melyek 
szerint »a leányban a legelső virtus a szemérmetesség«. Fanni szerelme, 
bármily tiszta volt, már megsértette ennek hagyományos bilincseit s áldo- 
zatául kellett esnie. Emlékének s egyszersmind Kármán művészetének, fél- 
század múlva, Kerényi Frigyes gyújtotta a legköltőibb áldozatot: 

Mióta alszol, annjri év lejárt Mely új tavaszkor nyájasan lesüt, 

Érezlek mégis, mint a napsugárt, Verő szívet találva mindenütt 

^IJ^^^ Mint FanHÍbex\ a szerencsétlen szenvedélyt, ép annyi művészettel festi 

Kármán az Új házas leveleiben a boldog szerelmet Az érzéseknek az az 
áradozása, mely a három levélnek különösen elsejében ömlik korláttalanul, 
ma kissé idegenszerűnek tűnhetik fel előttünk, de akkor ez igazság és ter- 
mészet volt. Az egész egyike régibb irodalmunk legkedvesebb olvasmá- 
nyainak: ann3d benne a melegség, tisztaság, derű, mint egy verőfényes 
májusi tájképea A módi című szatírában egy előkelő ház életét festi, 
a melyet divatbáb úrnője megrontott és szerencsétlenné tett. Csak kiváló 
szellem képes ily tárgyiasságra. lm mily éles szemmel látja Kármáíi a 



kXkmáh József iz~ 

komák és míveltségének, melj^ek eszméiért és szépségeért lángolt, visszáját ^a!Íi 
is : a kecses, aranyos rokokónak belsŐ romlottságát. Egy-két jelenete élénkéi 
idézi emlékünktK Hogarth Divatos házasság című kép-ciklusának némely 
rajzát; talán előtte is lebegtek, mikor szatíráját írta. Még pedig írta a 
hangnak oly mesteri változatosságával, a könnyed enyelgés, keserű merengés, 
szónoklás feddés különböző hangjain, hogy a stílnek ezt a jellemző változa- 
tosságát ezidétt másnál hiába keressük. Hiába a prózának azt a numerusát, 
az archaikus utánzatú beszédben nyilatkozó erőt, melyet egy Fejveszteség 
dmű történeti regénytöredéke mutat: egy erőszakos várúr, a Hunyadiak 
korában, magáévá tenni készül egy szegény fiatal leányt, ki mást szeret. 

Mind ezekben, mind m^éi'ben, melyek különösen a női életre vonatkozó 
tanúiságokat példáznak. Kármán első rangú stilisztaként áll előttünk. Ellen- 
sége a szőfaragásnak. > Elborította 
a sok korcs szók, idétlen faragású, 
hangú, a nyelv természetével ellen- 
kező és fületsértő korcs szók sáska- 
serege egész literaturánkat, és ezt 
nyelvmivelésnek neveztük!* A nyelv 
első törvénye szerinte az értelmes- 
sé és n«n a purizmus. Helyes mí- 
velése csak a beszéd természetén, 
nemzeti karakterén alapúihat. Ezen 
alapúi az övé. íróink között, kik 
idegen irodalmak tanulmányán nőt- 
tek, az ő korában és soká utána 
nincsen, ki ily magyaros prózát irt 
voIna.NémeIy elvétett germanizmusa 
nem jöhet számba. De prózája nem- 
csak magyaros, hanem épen e tu- 
lajdonságával mutay'a ki nyelvünk- 
nek simuló, fejlődő, alkalmazkodó képességét. Kármánnál könnyű és fordu- 
latos, árnyékoló és színező, hangzatos és numerusos. Faludiénál több 
hangú és változatosabb, KazinCzyénál magyarosabb és természetesebb. 
Stíljében nemcsak ritka nyelvadománya, hanem úgy szólván egész jelleme 
és gondolkodása m^nyilatkozik : haladjunk a külföld után, de csak hogy 
minél biztosabban magyarok maradhassunk. 

Nemzeti mívelödésünkröl írt gondolatait, ezeknek kerek és rendszeres cíiwsSS^n 
foglalatát A nemzet csinosodása című kitűnő értekezésében írta meg, az 
Urániának harmadik, utolsó kötetében. Mindenekelőtt önismeretet sürget s 
óv a •kényeztetőktőN, kik a nemzet gyöngeségeinek hízelegnek s ezzel 
haladását akadályozzák. Úgy e helytt, mint később a sallangos és ízetlen, 
példabeszédes előadás ellen való kifakadásában, legvilágosabban Dugonicsra 
céloz Kiemeli, hogy fizikai és értelmi erőben nincs hiány nálunk ; de aztán 



128 KARHAN JÖZSEF 

a magyar gazdasági, társadalmi és magánéletnek igazán hatalmas rajzában 
sorra kimutatja mívelődési fejlődésünk gátoló körülményeit. Nevelésünk 
fogyatékos, életmódunk ernyesztő, szellemünk alantas, országos nyelvünk a 
latin s népéletünké is részben idegen; ezeken kívül irodalmi törekvéseink 
útjai is gyakorta tévesek. A féltudósság elterjedettsége, az ízléstelen verselők 
dédelgetése, a grammatizálás szenvedélye mind csupa baj. Élvezetes és 
nem tudákos könyvek kellenek, inkább eredetiek mint fordítottak, inkább 
kevés jó mint sok rossz s a nyelvmívelés dolgában is többre megyünk, 
mint a szófaragással. Kazinczyval szemközt három tekintetben is ellenzéket 
képez: az irodalomban inkább a lényegre kell fektetnünk a súlyt mint a 
formára; az igazi emelkedést csak eredeti munkák segíthetik, nem fordí- 
tottak; a nemzett karakter fentartása a fő dolog. E híres értekezésnél mi 
,sem tűnteti elevenebben szemünkbe Kármánnak, éleslátása és eszmékben 
való gazdagsága mellett, rendkívüli fogékonyságát. Gyöngébb v^y erősebb, 
itt-ott még kiegyenlítetlen és ellenmondásos viszhangja hangzik füleinkbe 
kora mindazon áramlatainak, melyek a mült század végén felmerültek. 
Az irodalomnak Bessenyeitől vezérlő gondolata: a magyarságnak és a 
folvilágosodásnak kapcsolatos kultusza ; a politikai élet nyilvános kördb^i : 
ragaszkodás a »nemzeti characterhez* s ennek kedveért még »a régi szer- 
tartásokhoz* is; a titkos társaságokban: az emberjogok kivívására való 
törekvés. A mi ezekben s Kármán megfelelő nyilatkozataiban ellenmondás 
is: oda tartozik a kor képéhez, melyet az 5 fogékony lelke egész teljes- 
ségében tükröz vissza. 

Atyjának betegsége és halála 1795 tavaszán Losoncra hítta. Már 
akkor maga is egy emésztő és gyógyíthatatlan betegség martaléka volt. 
Elerőtlenedve, érezte közel végét. 1795 május 20-dikán, egy szép tavaszi 
napon kivitette magát kertjökbe s egy bús sóhajjal emlékezett meg bará- 
■ tairól, Martinovics társairól, kiket ez órában végeztek ki a budai Vér- 
mezőn. Az ö részességét, úgy látszik, nem fedezték föl. Rendelkezett, hc^y 
a nála levő titkos iratokkal mi történjék, s — mint egy nőrokona Baráth 
Ferenccel közölte — két hét múlva, valószínűig június 3-dikán, huszonhat 
éves korában meghalt. 



49. Révai Miklós ós' a korabeli nyelvtudomány. 

xviii. SZÁZAD VÉGE s 8 XlX-nek eleje valóságos virágkora volt 
a magyar nyelvészetnek. Sajnovics, Gyarmathi, Révai, Ver- 
seghy, Beregszászi Nagy Pál olyan nevek, melyeket mindenha 
büszkén fog emlegetni tudományunk története, Sajnovicsot, 
Gyarmathit és Beregszászit külföldi filológiai tanulmányaik, 
Révait és Verseghyt a hazai irodalmi és nyelvújítási mozgalmak vezették 
a nyelvtudományi kutatáshoz, s a nyelvújítás harcai ösztönözték Bereg- 
szászit is legbecsesebb munkája megírására. 

Volt ugyan régebben is nyelvtani irodalmunk, de az Jobbára a 
hagyományos latin grammatika jármát ny<%te, ámbár nincs híjával az 
elmés és érdekes részleteknek. 

Első nyelvtanunknak a XVI, századbeli Sylvesler-íé\énék, nem is "^^Lí^'^t"' 
annyira a magyar nyelv fejtegetése volt a célja, mint inkább a latinnak 
megvilágítása a magyar segítségével ; ezt már a címe is mutatja : Gram- 
maiica üngaro-latina. De azért vannak ígen értékes magyarázatai, melyekre 
többnyire héber-nyelvi ismeretei vezették. Ezek közül csak egyet emelek 
ki, a miben az elsőséget Révainak szokták tulajdonítani: az igeragoknak 
a névmásokból való magyarázatát. A héber tárgyas ragozás olyan átlátszó, 
hogy Sylvester, midőn összevetette vele a magyar tárgyas ragozást, könnyen ' 
juthatott arra a gondolatra, hogy a tárgyi személyragok voltaképen ragokul 
használt névmások ("pronomina affixa', Corpus Grammaticorum 43 — 45). 
Ugyanígy magyarázta névszóinknak szintén a héberhez hasonló birtokos 
személyragozását (39). 

Szenei Molnár Albert gyakorlati irányú nyelvtana (1610.) már bőven Siwd Moinár 
tárgyalta a magyar szóképzést, ragozást és mondattant, számos jó megfigye- 
léssel, de egészen a latin nyelvtani keretben {ismertetését 1. itt I. 301. lapon). 
De még fontosabb Molnárnak már előbb megjelent szótára (1Ö04., 1. itt 
I. 297. lapon). Itt különösen egy hasznát akarom kiemelni. Minthogy Nürn- 
bergben jelent meg, Németországban, sőt az északibb országokban is csak- 
hamar ismeretessé lett. Azon tudósok közt pedig, a kik ott érdeklődéssel 
forgatták, akadtak a finn nyelvnek ismerői, s természetesen azonnal föltűnt 
nekik, a két nyelv mennyire megegyezik sok fogalom elnevezésében. Fogel 

BeOlhy, MttgJ"f irodalomtonénel. 11. kíit. 9 



130 RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 

Márton, a nagytudományü hamburgi orvos (1669.), Stiemhielm György, 
az UlfHas-fordító (1671.) és másc* is Molnárból vették a szóegyeztetések 
anyagát. Sót Fogel már Molnárnak nyelvtanát is átkutatta s tanulmányai 
alapján a két nyelvnek szerkezetbeli hasonlóságát is megállapította : hogy 
egyik sem kedveli az olyan mássalhangzó-csoportokat, minők a szláv és 
germán nyelvekben vannak ; hogy egyik sem különbözteti meg a névszókat 
nemek szerint, s ez az idegen nyelveket tanuló finneknek s magyaroknak 
sok nehézséget okoz, ellenben az idegeneknek megkönnyíti a finn s magyar 
nyelv tanulását; hogy prepozíciók 
helyett mind a két nyelv ragokat 
és névutókat alkalmaz ; hogy a 
héberhez hasonlóan személyragok- 
kal jelölik a birtokviszonyt stb. — 
Fogel tanulmánya kéziratban ma- 
radt, de már a XVill. század elején 
a nagy Leibniz mondja rokonnak a 
magyar, finn és lapp nyelvet; ugyan- 
akkor Rudbeck Olaf mintegy száz 
szóegyeztetés alapján kimondja, 
hogy e nyelvek "Oly közeli rokon- 
sággal kapcsolódnak egymáshoz, 
hogy méltán mondhatók testvé- 
reknek*. 

Hazai nyelvészeink közül a 

XVII. században Geleji Katona 

István, Komáromi Csipkés György 

és Pereszlényi Pál válnak ki. Geleji 

Katona egészen eredeti elme. A 

Magyar Grammatikáiska (1645.) 

korántsem rendszeres nyelvtan, ha- 

pipii pirix Fer™ arckípt. "^f" egyrészt .az igaz magyar 

írásnak', másrészt ^az igaz ma- 

CciejiKaions gyárán szóllásnak módja felől való néhány legmegjegyeztetendőbb obser- 

CsipkésGjOrgy vatiotskák* gyűjteménye. Az igaz írásban vagyis helyesírásban ő vitatta 

először az etimológiai elv uralmát (lásd itt I. k. 310. lapon). Érdekes az 

az észlelete, hogy »a zsidóból, görögttÖI, németből, tóiból etc. sok szók 

ögyeledtek* a magyar szók közé, s hogy -valamellyek két consonansokon 

kezdetnek, inkább mind idegen szók, mint; spék, spitz; préda, próba 

etc«. — Komáromi Csipkés Hungária Illusiraiaja. (1655.). meglehetősen 

gyönge nyelvtan; legérdekesebb még a IV. fejezete: De stupenda verbi 

Hnngarici fecnnditate, melyben a ver igének nyolcvan származékával 

mutatja meg a magyar szóképzés gazdagságát. — Legértékesebb a jezsuita 

Pereszlényi Pál nyelvtana (Gramm. Linguae Ung. 1682), mely számos 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 131 

Új megfigyelést tartalmaz, p. az ikes ragozás mintáját, és valóban filológiai 
módszerrel van dolgozva, amennyiben az egyes szóalakok és szerkezetek 
példáit pontosan idézi Pázmányból és Káldi bibliájából. — Hadd említsük ^"í^i'^h? 
még Révaira való tekintettel Otrókocsi Fóris Ferettc hírhedett könyvét: 
Origitus Hungaricae (1693,). Már Leibniz helytelenítette azt a hiedelmet, 
mely szerint a héber az emberiség ösnyelve s belőle származik valamennyi 
többi nyelv. Minálunk azért tartotta magát legtovább ez a hit, mert hisz 
a honfoglalók napkeletről jöttek, tehát a magyarok nyelve is napkeleti 
nyelv, mint a zsidóké. S így Otró- 
kocsi a legnagyobb könnyedséggel 
magyarázhatta a magyar történeti 
neveket és egyéb szavainkat a 
héber nyelv szavaiból ! 

A XVIU. század elejéről Pápai 
Páriz Ferenc kitünÖ szótárát kell 
említenünk (1708.), mely másfél 
századon át a legelterjedtebb köny- 
vek közé tartozott (1. itt 1. 297. 1.). A 
századnak közepén pedig Adámt 
Mihály németül írt nyelvtana érde- 
mel figyelmet (üngarische Sprach- 
kunsl 1760. és 1763.). Érdekesek 
egyes helyesírási újításai, kivált a 
zs hangra a középen áthúzott z 
használata. A második kiadást gya- 
korlati célból megtoldotta a tör- 
zsökszók jegyzékével, de ebbe föl- 
vett a használta mellett olyan ki- 
következtetett alapszókat is, minők 
p.foíd: Fleck (v. ö. foldoz), abaj: 

Haufen, Menge (v. ö. ábajdoc és ^^ „,j. p „,^^,, ^i^^-p. (,^, 

abajgat) — ezzel a nyelvújításnak 

példát adott a gyökelvtmásra ; egyes ilyen elvonásait az irodalom csakugyan 
elfogadta : alkony, fohász, telep, ür stb. 

E közben a külföldön két tudós folytatta nyelvünknek rokonítását ; Nreivrokuniiía 
egy utazó, Strahlenberg F. J. (1730.), ki már a magyar-finn rokonsághoz 
csatolja a szamojéd, török, mongol, tunguz nyelveket is, — s egy tör- 
ténettudós, Fischer J, E. (1768 — 70), kinek munkáiból különösen két fontos 
észleletet emelhetünk ki : hogy t. i. az ugor nyelvek közül a vogul hasonlít 
leginkább a magyarhoz, s hogy a magyar sok szót a török nyelvből vett át.' 



' Ai ugor nyelvhasonlítás torténeiét legtüzelesebben Munkácsi B. tárgyalta a M. 
NyelvSr 11. kötetében. 



132 RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 

— Hazánkban a magyar-finn rokonság kérdésével tudtunkra először Huszti 
András foglalkozott 1760. tájban, de szóegyeztető jegyzetei kéziratban 
maradtak, s csak Pray György által van róluk tudomásunk, de e hírneves 
történetbúvárunk még 1761-ben nagyon kétkedőleg nyilatkozott a rokonító 
kisérletekről {Annales Hungarorum című munkájában). 
Sajnovics János Ilyen előzmények után lépett íol Sajnovics János a maga Démon- 

siratíO'jáva] s erre az ösztönzést egy érdekes csillagászati esemény alkal- 
mával kapta. Az 1 779. év nyarán várták a Venus elvonulását a nap előtt. 
Erre az alkalomra a többi közt Dánia és Norvégia akkori királya, 
Vn. Keresztély is berendezett egy észlelő állomást, s az észleletek meg- 
tételére a magyarországi születésű Hell Miksát hítta meg, a bécsi csillag- 
vizsgáló intézet nagymíveltségű igazgatóját. Ez pedig segédül magával 
vitte a fehérmegyei Sajnovics János jezsuitát, ki akkor Nagyszombatban 
működött, s útközben sokat beszélgetett vele a magyar, finn és lapp nyelv 
állítólagos rokonságáról* Sajnovics Vardöhusban tanulmányozta a lappok 
kiejtését s a lapp szótárt és csakugyan meglepő egyezéseket talált. Ezekről 
visszatértében értekezést olvasott a kopenhágai akadémiában, mely, elismerése 
jeléül, tagjai sorába is beválasztotta. Még ott Kopenhágában kiadta Sajnovics 
1770-ben az ő híressé vált munkáját, s haza térve ugyanazon évben Nagy- 
szombatban bővítve még egyszer kinyomatta: Demonstratio idioma 
Ungarorum ei Lapponum idem esse. 

A címben azonosnak mondja a magyarok és lappok nyelvét, de 
könyvének egész tartalmából kitűnik, hogy ő ez alatt csak hajdani azonos- 
ságot, vagyis azonos eredetet ért, hisz mindjárt az első fejezet fölirata 
megmondja, hogy »a magyarok és lappok nyelve azonos lehet, a nélkül 
hogy egymás beszédét miértének*. Korához képest valóban meglepő 
világos gondolatmenettel fejtegeti a nyelveknek rokonságát s elágazását, 
és meggyőzőleg bizonyítja, hogy idő folytán minden nyelv elváltozik, ha 
valamely nép két ágra szakad, mindeniknek a nyelvében más-más hang- 
változások történnek, s így idővel nagy különbségek keletkezhetnek. Hogy 
a magyar nyelv valóban változott, a Halotti beszéddel bizonyítja, s ezúttal 
teszi közzé Sajnovics (a nagyszombati kiadásban) legelőször a Halotti 
Beszéd teljes szövegét s mellékli a szövegnek olvasását is, melyet rendtársa 
Faludi közölt vele. Azután egybeveti a két nyelvnek hangjait és szavait, 
de az utóbbiak közül tudatosan kirekeszti az idegen eredetű szókat, jelesen 
az államéletre, a fejlettebb gazdálkodásra vonatkozókat s egyéb mívelt- 
ségi szókat. Szóegyeztetései közül harmincnál több van olyan, mely a 
mai tudomány kritikája előtt is helyt áll. 

De Sajnovics nem szorítkozott csupán a szókra, hanem nyelvtani 
szempontból is összehasonlította a két nyelvet. Megemlíti, hogy a lappban 

» Hell és Sajnovics vállalatát tüzetesen ismertette Hermán Ottó Az északi madár- 
hegyek tájáról Írott könyvében 1893. 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 133 

is ife a többes képzője, b a középfok jele, kiemeli továbbá a míveltető 
képző, a kicsinyítők, a személyragok megegyezését. 

A lapp szókincs gazdagságát fejtegetve, elmondja, mennyire lehetne 
gazdagítani nyelvünket, ha egyes szavakat elfogadnánk a lappoktól, s a 
legérdekesebb a dologban az, hogy ajánlottjainak egyike csakugyan meg- 
honosúlt nálunk. A 80. lapon a forma fogalmát említve azt mondja : »Ungari 
id vocant a Latinis mutuato vocabulo Forma, sed Lappones dicunt Minta, 
magis certe ungarice quam nos; modulus enim ab Ungaris rectissime 
diceretur minta seu: sicut illud* (mint a). 

Érinti a lappnak a finnel való közeli rokonságát is. Megemlíti külö- 
nösen a kaijalai (karéliai) finnséget, melyet a lappok Karjel-nek neveznek, 
s közölve e tartománynak címerét, melyben két fegyveres kar látható, előadja 
Hell véleményét, mely szerint Kar-jel tulajdonkép magyar név és karral 
jeleskedöt jelent, sőt a magyarok vitéz elei onnan jöttek mai hazájukba. 
Ezt az elméletet elfogadta Dugonics, mint egyik regényének címe is mutatja : 
Etelka Karjelben. Voltak még néhányan kik lelkesen üdvözölték s költemé- 
nyekben magasztalták Sajnovics fölfedezését, a többi közt Molnár János 
az 1783-i Magyar Könyvesházban: 

Tordasi Sajnovicsom I Vardhúszai, Karjeli Félem I . . . 
Kincs az az addaldds, noha szinte boándamus ország 
Tsákkeszszel vinné, s szint oUy bévséggel elődbe 
A gyöngyöt vagy aranyt : . . nincs olly kintse, minél még 
Sok százszorta boánddbhcU nem érdemlene könyved.* 

De többen voltak azok, a kik nemzeti hiúságtól indítva, tiltakoztak 
Sajnovics elmélete ellen s Barcsai Ábrahámmal riadoztak: 

Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, 
Ki Lappóniából hurcolja nyelvünket I 

Azonban a tudós Pray György meghódolt a tudományos bizonyítékok 
erejének s midőn megírta az említett Annales című könyvéhez pótló mun- 
káját,* ebben — saját kijelentése szerint — » inkább maga akarja megoldani, 
a mit előbbi művében kötött, mintsem mások kaszája vágja szét csomóját «. — 
Hager is húsz évvel utóbb e tárgyról kiadott könyvében « igen józanul 
ítél a dologról. » Nekünk magyaroknak — azt mondja — nincs mit szé- 
gyelnünk, hogy rdconaink között olyféle népek is vannak, mint a lapp; 
sőt dicsőségünkre szolgálhat, mert kiemelkedésünket, nagy míveltségi képes- 
ségünket bizonyítja. Azután meg a lapp nem is olyan vad, alávaló nép, 
mint híresztelik; vannak jelességeik, miket más népek is méltán követhet- 
nének. Lám a németek sem restelik az izlandiak atyafiságát, a gangesi 
népek sem a cigányokét, miért tegyük tehát épen mi ezt lapp testvéreinkkel?* 

> Félem : vö. HB. feleim. — Addaldds, lapp szó, ajándék ; tsdkesz zsák ; hoanda 
gazdag, boandáb gazdagabb, boándamus leggazdagabb. 

• Dlssertationes historico-criticae in Annales . . . Hungarorum. Bécs, 1 774. 

• Neue Beweise der Verwandtschaft der Hungam mit den Lapplándern. Bécs, 1794. 



134 DÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 

Azzal mindenesetre dicsekedhetik a magyar tudomány, hogy Sajnovics 
a tüzetes nyelvhasonlításban majdnem félszázaddal megelőzte Bopp Ferencet, 
az összehasonlító indogermán nyelvészet megalapítóját. Utána majdnem 
harminc évvel akadt csak ismét magyar ember, a ki szintoly behatóan, 
vagy még behatóbban foglalkozott a magyar nyelvrokonság kérdésévet. 
Ez Gyabmathi Sámuel hunyadmegyei orvos volt. 
^'SSÍfd' Gyarmathi már 1794-ben kiadott egy igen tartalmas, két kötetes 

nyelvtant ilyen címmel: > Okoskodva ianüó Magyar Nyelvmester. A Nagy 
Erdély országi t n. rendek költségével* (Kolozsvárt). A szerző elégteleneknek 
látja régibb nyelvtanainkat, -gyülevész jegyzések rendetlen rakásának* 
nevezi 5ket s helyettük olyant akar adni, mely rendszeresen földolgozza 
nyelvünk egész szerkezetét A 
latin grammatikától iparkodik 
függetleníteni magát s >a ma- 
gyar nyelv minéműségeit akarja 
a józan okosság vezérlése sze- 
rint, a magok természeti rendiben 
előadni'. Mindenesetre teljesebt>en 
összegyűjtötte ő nydvtamink 
részleteit, mint akármelyik elődje. 
Említést érdemel az is, hogy 
művének egész második kötete 
a mondattannak van szentelve, s 
hogy a grammatikai műszókat 
^ytöl-egyig magyarul fejezte ki. 
Azonban elnevezései, folosztásai, 
okoskodásai sokszor nem sze- 
rencsések, ó is tudja, hogy >em- 
beri nyelv esztendőről észten- 
.Görög Dcmeiíf srchípe. '^Őre, századról századra szün- 

telen változott-, ö is közli az 
egész Halotti Beszédet, midőn azt akarja Inzonyítani, hogy artikulus nincs 
a magyarban, de egyéb következtetést nem von le e nyelvemlékből A rokon 
nyelvekről pedig e munkájában; még semmit sem tud, csak annyit mond, 
hogy nyelvünk mint napkeleti nyelv sokban hasonlít a héber, kaldeai, 
szír és arab nyelvekhez. 

Gyarmathi Nyelvmestere tulajdonkép pályamunkául készült az els6 
hazai tudományos pályázatra. Akkoriban, az • újjászületett* irodalom s a 
kezdődő nyelvújítás mozgalmas korszakában, sokan hangoztatták azt a 
nézetet, hogy az irodalmi nyelv fejlesztésére és szabályozására egy nagy 
magyar szolár s egy kimerítő, irányadó nyelvtan volna szükséges. Buzgón 
óhajtották a magyar akadémia fölállítását, mert azt is ilyen nyelvi törvény- 
.-.zéknek képzelték, attól is első sorban ezen sürgős szükségletek kielégítését 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 135 

várták. A szótárirodalom csakugyan nagy lendületet vett. Baróti Szabó -^^^^ 
Dávid Kisded szótára (1784., 1792.), Sándor István Toldaléka a magyar- 
diák szókönyvhöz (1808.), Márton József többnyelvű LexikoH]eÁ (1799-1818), 
Simái Kristóf Végtagokra szedett szótára (vagyis rímszótára), Gyarmathi 
Szótára (melyben idegen szavainkat állította össze, toldalékában pedig 
székely szókat 1806.), mind nagyon gyarapították a nyelvkincs ismeretét, 
valamint az ekkor keletkezett különféle szólás- és közmondásgyűjtemények 
is. De keletkezőben volt néhány nagy tudományos, kritikai szótár is e 
korbaa A nagytudományú Kalmár György, — ki sok munkáját külföldön 
adta ki, s Prodromusáhan a héberrel s törökkel rokonította nyelvünket, — 
1781-ben előfizetést hirdet egy nagy szófejtő szótárra. Ennek terjedelméről 
fogalmat adhat az a körülmény, hogy terve szerint maga az A betű egy 
negyven ívnyi kötetet betöltött volna. A terv azonban nem valósult meg, 
valamint Simái Kristófé sem, kinek nagy szótára jó részben el is készült, 
de kéziratban maradt. [Ugyanakkor mások is többen hozzáfogtak ilyen 
nagyobb szabású szótárakhoz.^ Kresznerics Ferenc is ebben az időben 
készítette már a tervet s gyűjtögette az anyagot kitűnő kritikai szótárához ; 
magát a kidolgozást 1808-ban kezdette meg, de csak 183 l-ben adhatta ki. 

A tudományos nyelvtan megírására a Hadi Történetek lelkes kiadói, és Kerekes 
Görög és Kerekes, már 1789-ben fölajánlottak húsz aranyat; a pályadíjat °]^^2StÍ 
Nuhkovits György pécsi nagyprépost harminc aranynyal gyarapította s . 
így hirdették ki újra 1790-ben. A pályázatnak örvendetes eredménye volt. 
öt munka érkezett be; köztük volt Gyarmathi Nyelvmestert^ továbbá az 
éleseszű Földi János nyelvtana és Kerestély Ignác munkája, melyben 
Kassai József is résztvett, ki később maga adott ki egy Nyelvtanító 
könyvei s egy több kötetre terjedő szótárt. — A bírálóknak az az eredeti 
ötletük volt, hogy e különböző nyelvtanokat földolgozzák maguk s így 
egybeolvasztva adják ki. így keletkezett és Széchenyi Ferenc gróf támo- 
gatásával jelent meg 1795-ben az úgynevezett Debreceni Grammatika, 
melynek egyes tételeit Révai és Verseghy is cáfolgatták, melynek azonban 
rossz hírét csak Kazinczy s utóbb Toldy Ferenc költötték. Elfogultságukon 
nincs mit csodálnunk, hiszen a Debreceni Grammatika szigorúan bírálta 
a nyelvújítók szóalkotásait egy külön toldalékban; »A Magyar Nyelv 
Regulái (v. Analógia) ellen tsináltt Új Szók«. Kazinczy nevetségesnek 
mondotta, hogy a debreceniek »mások sok esztendei stúdiumokból magok 
Írtak eggy új Grammatikát*, még pedig »a Nemesis bosszuló igazgatásából* 
nagyon rosszat. >Én, azt mondja, szüntelen azon vagyok, hogy azt a 
nyomorult munkát abba a becsbe hozhassam, a melyet érdemel, mert nincs 
bizonyosabb, mint az, hogy ezeknek tanításaik szerint literatúránk soha 
előbbre lépni nem fog«. (Levelez. IV. 386.) 

' Balog Sándor és Fábchich József győri professzorok, továbbá Rát Mátyás, a 
Hírmondó szerkesztője, cs Verseghy Ferenc. 



136 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 



GrSSmítikS A Debreceni Grammatika jobb volt a hírénél. Voltak hibái s külö- 

nösen következetlenségei, melyeket megmagyaráz keletkezése módja. A benne 
fölállított > csonka igeragozás « (szeretlek, szeretel) egészen alaptalaa Voltak 
érezhető hiányai is, pl. hogy a mondattannal igen mostohán bánt. Mind- 
azáltal igen tartalmas, jó megfigyelésekben gazdag, elrendezésében és 
magyarázataiban igen logikus, világos és sokszor valóban mélyre ható. 
Kiemeljük pl. hangtani észleletei közül azt, hogy nyelvünkben kétféle é 
van, az egyik a nyelvjárásokban í-vel vagy tó-vel váltakozik (szíp, sziépj, 

de nem válogatás nélkül, hanem csak 



MAGYAR 



GRAMMATIKA. 



■ • t |» S I t 



XSSXlTgTT OIBRIC2l98kll9 



• 01 



MAGTÁR TÁRSASA a 



bizonyos szókban, s » ebből megtet- 
szik, hogy ez a kimondás a Nyelvnek 
természetinn fundált ösi hagyomány* 
(145). Az alaktanban pl. azzal a jó 
megjegyzéssel találkozunk, hogy az 
-at és -/a/-féle szenvedő igék nagyon 
is megegyeznek a cselekedtetőkkel 
vagyis míveltetőkkel >és így zavaro- 
dást és kettős értelmet okoznak, me- 
lyenn, kivált az Idegeneknek nehéz 
elmenni. Sőt bizonyos, hogy a köz 
Nép is, ezt a Szenvedő Formát, mind 
hallgatva, mind olvasva, hibássann érti, 
és Tselekedtető gyanánt vészi « (110). 
Ezért ajánlja a régi irodalmi forma 
mellett a népies -ódik ődik^féle szen- 
vedőt: megmutaiódoU, lekaszállódott, 
mint már megjegyzödött stb., de ezt 
mind Révai, mind Verseghy hibáztatták. 
Furcsán emlékszik meg a Debreceni 
Grammatika a Halotti BeszédrőL Azt 
mondja, hogy írójának > következő sza- 
vai : zumtuchel e helyett : zumutuchal 
vagy zemetechel, paradisumben e he- 
lyett: paradisumbatty hálalnec e he- 
lyett: halalnac... sat. nyüván mutat- 
ják, hogy az magyar nem lehetett : mert az igaz Magyar a Kemény és Gyenge 
Magábannhangzókat ezekbenn a szókban így öszve nem rakta volna* (147). 
^ySv^í^ A pályázattól függetlenül készült s Gyarmathiéval egy időben jelent 

meg Böjthi Antal >királlyi Zsoldon lévő Áldozó Pap« könyve: A* nemes 
magyar nyelv Írásának^ és szólásának tudománnyá.. . mely írattatott 1790. 
(Marosvásárhely 1794). Az a nevezetes, mit nem igen méltattak még 
figyelemre, pedig Révai maga is hivatkozott rá (Gramm. 2. kiad. 929. 
1047—1050.): hogy Böjthi Antal követelte először határozottan az ikes 



k MAOrAS HŰIMOIIOÖ ÍRÓINAK KOfcTStúávfU 

Aiitarl ■CTöivtu 
17 9 S- 



A Debreceni Grammatika címlapja. 
(Fél-nagyságban.) 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 137 

igék külön ragozását, mely akkor el volt hanyagolva az irodaloiii leg- 
nagyobb részében. Gyarmathi csak védi 'az íi-be végződő időszókat«, 
hogy »nem törvénytelenek, a mint azt más nyelvtanítók hiszik* (209.), s 
csak szeliden helyteleníti az aggódjon, hiresedjen alakot, különösen azért, 
mert a szenvedő verettetik igéből a veretiessen formának mivettető értelme 
is lehet (214. I. tábla); a szóljál, lopjál alakokról azt mondja: >Ez tsak 
Magyar Országi mód, a' köznép szájából hallottam, és nem-is helyes* (223). 
Ellenben Böjthi már hévvel, mondhatni fanatizmussal kel ki azon eb usus 
ellen, mely nem tartja tiszteletben >>az igaz, tiszta, Nemes ajkú Magyarok* 
vagyis az -Erdéllyiek* fií-en végződő igéit (eszem, merevedem). 



V Bm u; •' ki Uiíi mm («l*jtl. 

Nunkovita-emlík. (Klninger metszete a Debr. Gramm, elsfi lapján.) 

Hadd idézzem kifakadásainak egy részét, mert ebből ki fog tűnni **vídSme*'' 
hogy az ő tüze ragadt át a fogékony Révaira, midőn csatára kelt az ikes 
igék ősi jogai mellett. Böjthi így beszél: 

• Merevedek, merevedsz, mereved, vagy pedig; Merevedem, merevedéi, mere- 
vedik, már mellyik tetszik néked jobbnak ? Nékem jobbnak tetszik Merevedem, 
merevedéi, merevedik. Nékedis így fog tetszeni, ha csak Bitang Magyar Tejet nem 
szoptál És imé ez az a' botránkoztató kő, melybe sokan belé botlanak, meg nem 
tudván különböztetni jól, mely Közép Igék mennek ki k, mellyek ffl betűn ; 's 
innen a' Kívánó és Egybe kötö Módokban szoktak illyen szókkal élni : kUlöTti- 
bözzön, szomorkodgyon, gyönyörködgyiht, 's a' t. ezek hellyett : külömbüeiék, szomor- 
kodgyik, gyönyörködgyék. Sótt még a Tiszta Szenvedő Igéket is, egybe zavarják 
a' Parancsoló (míveltető) Igékkel, midőn így szoktak beszélleni: Ha ez a' k6iiya 
361 rMgüvaslaina, olvastaiiUk helyett*. (165 — 6.) 



138 RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMANT 



»Jái Erdéilyiek a' Tiszta Szenvedőnek Első Személlyét m betűn, Harmadik 
Személlyét ik Tagon Formáilyuk, úgy mint: Üttetem^ iútetelf üttetik Pétert^y 
vagy Valakitől, hogy megkülömböztessük a' Parancsoló Szenvedőtol: Üttetek^ 
üttetsz, üttet vkit Határozottan, és üttetem, ütteted, ütteti Pétert Határozva«. (217.) 

»Még inkább haboznak sokan az m vagy kkn kimenő Közép Igékben, igen 
ritkát akarván fnen kimenőnek ismerni, holott számtalanok, és sokkal többen vágynak, 
mint sem a' A:án ki menők. Innen történnek azok a szarvas hibák a* Magyar 
Nyelvben, hogy némellyek így beszéllenek : most esz, most isz, most alusz, 's a' t. 
azt tartván, hogy eszek, iszok, áluszok mondatik, bizonyára, ha valakitől kérdeznék, 
mondatike iszok, vagy iszom, 's azt mondaná iszok, kiki tudja, mit érdemelne... 
De ezeket soha egygy Magyar sem tudgya jól megválasztani, ha csak Annya 
tejével nem szopta.* (218.) 

» Nevetséges, ha azt mondod : egy te kenyeret, igy te vizet, ellenben a' Tiszta 
Cselekedő ige így adgya a' maga Parancsoló Módgyát : adgy te kenyeret, adgyon 
ő vizet, és eb usus, mikor a* Tiszta Cselekedő Igének Parancsolóját így fordítod : 
adgydl te kenyeret, adgy ék ő vizet.< (219.) 

»A' mennyit Erdélynek és Magyar Országnak minden szegleteiben laktam, 
nem is tapasztaltam, hogy ezeket ügy meg tudná valaki egygy mástói választani, 
mint a' Székely.* (221.) 

^^^gékíöi^"* Fölötte valószínű, hogy Böjthi hatása alatt írta Révai a könyv meg- 

jelenése utáni évben * első kifakadását az ikes ragozás megrontói ellen. 
{A Magyar Hírmondó 1795. III. 20.): 

» Haragszom, hogy a szenvedő időszavakban, in verbis passivis, a harmadik 
személyt oly szörnyű solecismussal írják. Mi az? iratasson, olvastasson, s több 
e féle. Az Erzsébet gyüszüje eladatasson és elosztassék a szegények között. Már 
mért eladatasson? ha jól következik reá az elosztassék. Ez jól vagyon, de az 
eladatasson nem. Ugy megrémülök, hogy magamon kivül vagyok, ha azt az 
eladatassont, parancsoltassont, mondatassont hallom*. 

»Terengette ! eladatasson, elosztasson, hivatásson, s több ilyen csoda úgy-e ? 
Haragszom. De majd azt mondják sokan, haragudjon ő kegyelme, nem gondolunk 
vele. Mégis ha azt mondanák, haragudjék ő kegyelme, örülnék neki, mert Pázmán, 
Károlyi, Káldi, Sylvester János, Pesti Gábor után mondanák.* 

A régiséget mint irányadó tekintélyt ez alkalommal idézi Révai 
először. Példákat emUt még a Halotti Beszédből, a Margit-legendából és 
Heltaiból, és így kiált fol: » Bizony csak jó volna az igen igen régi köny- 
veket elővenni, szorgalmatosan általolvasni.* — De ebben is volt része 
Böjthinek, mert már ő is hivatkozott — egyéb okok mellett — a régi 
írók tekintélyére: 

» Nézze meg akárki a' Gothus betűkkel, és a* Deák betűkkel nyomtattatott 
legrégibb Könyveket, mindenütt feltalállya mind az m betűt sok Igéknek Első 
Személlyében, mind az ik Tagot a' Harmadik Személlyben, és ezt mind a* kettőt 
igen sokakban megtalállya; jele tehát, hogy elejétől fogva a* régi jó Magyarok 
éltek mind ezekkel ; de minek utánna meg abajdoczosodott a' Magyar Nemzet más 
Nemzetekkel, azoknak nyelvek pórászára kezdette maga Nyelvétis mérni, és igy a* 

' Azelőtt Révai maga sem ügyelt a két ragozás közti különbségre. Elegyes Verseiben 
pl. 1779—1783. ilyen alakokat találunk: gerjedd, hozol, viszel, nézzél, bátorkodj; egy 
1790-i levelében: munkálkodj slb. (idézi Bánóczi: Révai M. élete és munkái 349.). 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 139 

méltó okokon fundált jó Élést, jó Szókot, jó Szokást ki akarják irtani. Ne nyúlon 

az^rt éhez abajdócz Magj-ar, ha nem akar nagy Magyar Elei ellen véteni.* (220.) 

Révai azonban már előbb is foglalkozott a nyelvemlékekkel. Sajnovics 

könyvét s a benne közölt Halotti Beszédet alkalmasint már huszonöt éves 



^^eu -fA^ 



Révai Mlklű* ■rcképe és névaláírása. 

ifjú korában olvasta a bécsi könyvtárban, mert nemsokára azt írja egy 
Barótihoz intézett költői levelében: 

Még nálunk nagy könyvtarak s a r%i magyarság 
Kincsei és nyelvünk titkai ritka nevek. 



140 RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 

Második bécsi tartózkodása alatt a Pannóniai éneket közölte vele a tudós 
Comides Dániel (1780.). Midőn harmadszor ment Bécsbe (1782 végén), 
útjában betért Pozsonyba s lemásolta a Halotti Beszédet az eredeti kéziratból, 
nycívmdoroányi ^ 783-ban írta első nyelvtudományi munkáját, mely azonban kéziratban 

munkássága maradt : A régi magyar írásmódról. Ebben a magyar helyesírás fejlődését 
akarta megállapítani, s erre a Halotti Beszédet is fölhasználta, ámbár ekkor 
még oly véleménynyel volt róla, hogy idegen ajkü pap írta, a ki nem 
tudott teljesen magyarul. Mégis levon egyes szótani tanulságokat is a 
Halotti Beszéd vizsgálatából. Megállapítja itt a külön ikes ragozást, de 
még nem követeli meg szigorúan a megtartását. Az iscmuc alkalmával 
azt fejtegeti, hogy a magyarok is mint »a zsidók az igéket személyekre 
úgy változtatják, hogy a gyökérhez oda akasztanak valamit a személy 
név másaiból*. Kz üdét főnévhez megjegyzi, hogy most is lehetne még 
több ilyen -at et képzős szót alkotni, p. >kötés egyenesen a kötésnek 
mívelését jelentve: kötet már az a valami, a mi egybe köttetett «. — Ezt a 
művecskét Révai sohasem tette közzé: átlátta, hogy (mint egy későbbi 
bejegyzése mondja) » méltó ezt a különös ritkaságot nagyobb gonddal is 
megforgatni s megvizsgálni, mert sokat foglal magában*, hogy tehát a 
Halotti Beszédet szükséges lesz bővebben fejtegetnie. — Érdekes, hogy 
Sajnovicsról ebben az első értekezésben kicsinylőleg nyilatkozik Révai; 
nézete szerint »oly temérdek nagyon*, a hogy Sajnovics képzeli, a magyar 
nemzetnek »az ő nyelve soha meg nem változhatott*. 

Később Révai — részint a nyelvmívelés céljait óhajtva szolgálni, 
részint az említett nyelvészeti mozgalmaktól serkentve — mindig többet 
foglalkozott a régi nyelvemlékekkel. Bosszankodott, hogy »ma épen ügy 
írnak tudósok és tudatlanok nyelvtanokat, mint verseket*, s meggyőződésévé 
lett, hogy a nyelv megértésének és mívelésének egyedüli biztos alapja a 
nyelvtörténet ismereté lesz. 1796-ban már a Bécsi kódexet tanulmányozta 
s nemsokára le is másolta az egészet. Egyúttal az a terv fogamzott meg 
benne, hogy több kötetre terjedő munkában fogja közzétenni és magyarázni 
legrégibb emlékeinket Az első kötetbe a Halotti beszédet, a másodikba a 
Bécsi kódexet szánta, a harmadikban a Bécsi kódexhez fűződő nyelvtani 
magyarázatok lettek volna: observationes grammaticae. Az első rész kéz- 
irata már 1799-ben készen volt (megjelent 1803.), a második félbemaradt. » 
De ugyanakkor már serényen dolgozott nagy grammatikája egyes részein is. 

1800-ig Révai a régi nyelvemlékeken kívül a grammatikai szerkezet 
magyarázatára csakis a héber és arab nyelvvel való összehasonlítást hasz- 
nálta eszközül. Megerősítette ebben az addigi általános hiedelmen kívül 
Verseghy példája, ki első kis nyelvtani munkájában* fejtegeti a magyar- 

" Hasonló gyűjteményt tervezett akkortájban Kazinczy is. De ebből is csak egy 
kötet jelent meg, mely Sylvester Grammatikáját és Dévai m. ortografiáját foglalta magában. 
A II. kötetbe a Debreceni kódex volt szánva. 

' Proludium in institutiones linguae Hungaricae. Pest 1793. 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 141 



héb3r nyelvtani egyezéseket, másrészt Beregszászi, ki egész nagy könyvet 
adott ki akkoriban a magyar nyelvnek a napkeletiekkel való rokonságáról. ^ 
ISOO-ban Révai így nyilatkozik a magyar-héber rokonságról: »01y nagy 
a megegyezésük, hogy a kettőnek közös eredetét senki sem tagadhatja, 
hacsak nem esztelen... Sőt még tovább megyek s megmutatom, hogy 
nyelvünknek természete egészen héberes*. (Id. Bán. 267.) E mellett elfo- 
gadta Beregszászitól a törökkel való rokom'tást is. 

Ekkor került kezébe Gyarmathi Sámuel üj munkája a magyarnak 
a finn eredetű nyelvekkel való rokonságáról.* Gyarmathi a szókincs egye- 
zésein kívül már annyi alaktani, sőt mondattani egyezést mutat ki a 
magyar s a finn, észt, lapp, vogul stb. nyelvek közt, hogy Révai sem 
tagadhatta többé e nyelveknek a magyarral való rokonságát. Ezentúl 
tehát fölhasználta ő is a Sajnovics és Gyarmathi eredményeit, a héber 
nyelvet azonban továbbra is » elsőrendű rokonságnak « tartotta. 

1802-ben tartotta Révai mint a magyar nyelv és irodalom egyetemi 
tanára beköszöntő előadását, » arról az elterjedt ártalmas balvéleményről, 
mintha a született magyarnak a hazai nyelvet nem kellene tanulmányoznia «, 
s ilyen merész szókkal kezdi, melyekben ki van fejezve a köz nyelvszo- 
kásról való kicsinylő nézete: »Nem tudunk magyarul. Mert úgy beszélni 
magyarul, mint közönségesen beszélünk legtöbben, nem érdemli meg a 
tudás nevezetét «. 

Most fogott hozzá nagyobb művei kiadásához. 1803-ban már kiadhatta ^^attiof 
»a magyar irodalom régiségei «, az Antiquitates I. kötetét.^ Még ugyanazon crammauca 
évben megjelent két részben nagy nyelvtanának L kötete,* mely magában 
foglalja a hangtant és helyesírástant (ebben legérdekesebb a kettős betűk 
egyszerűsítését célzó javaslata), továbbá a névragozást s a névmásokat. 
1805-ben jelent meg a II. kötet, s ez egészen az igeragozással foglalkozik. 
1806-ban mind a két kötetet új címlappal adta ki, s minthogy időközben 
Verseghy keményen megtámadta az ikes igékről szóló tanát, a II. kötethez 
egy egész vitairatot csatolt : Vindiciae jusiissimae de secunda verborum 
forma indeterminata. Ugyanakkor magyarul is kiadott két vitairatot álnevek 
alatt, mintha lelkes tanítványai szállnának síkra mesterük tanai mellett.** 

* Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenlándischen. Bécs 1 796. 

* Affínitas linguae Hungaricae cum linguis Fennicae oríginis grammatice demonstrata. 
Göttinga 1799. 

* Antiquitates Literaturae Hungaricae volumen I. quod complectitur duas allocutfones 
funebres, genuinae veteri pronunciationi restitutas et commentario grammatico illustratas. 
Monumentum inter manuscrípta Hungaríca . . vetustissimum. 

* Elaboratior Grammatica Hungarica. Ad genuinam patrii sermonis índolem fídeliter 
exacta, affíniumque linguarum adminículis locupletius illustrata. 

» Verseghy Ferencznek tisztasággal kérkedő tisztátalan magyarsága . . . Világosvári 
Miklósfi Jánostól. 1805. — Verseghy Ferencnek megcsalatkozott illetlen mocskolódásai a 
Tiszta magyarságban... Fényfalvi Kardos Adorjántól. 1806. — Hozzájuk járult Horvát 
Istvánnak szintén álnevű könyve : Verseghy Ferencnek megfogyatkozott okoskodása a Tiszta 
magyarságban . . . Boldogréti Víg Lászlótól. 



142 



RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 



Verseghy 
Ferenc 



£LABORATTOR 

GRAMMATICA 

HVNGARICA. 



AD OEN VI NAM 

PATRII SERMONIS INDOLEM 

r rDitiT t R bxacta, 

AFFINlVMgVE LINOVARVM. 
ADMINICVLIS 
lecwti'Tívt itira-iukrk. 

TRJBVS VOLVMINIBVS 

COMra^BIMSA. 

8TVDI0. ÍT OPERA 

1ÚANNIS NIC OL A I R É V AI. 
rvturriRi tic. dioec. iatu rtgm. 

llVeVAl, AC IITIKATVKAE RVBOAKICAS 

i>>or&sto*it rviL. ord. 

•» RldlA •C1IRTIARV3S WIVtRtlTATI 
CI*TIREItll> 



Verseghy Ferenc írói és nyelvészeti működését a Martinovics-féle 
mozgalom szakította volt meg. Akkor őt is elitélték s csak 1804-ben jött 
haza az osztrák börtönökből S már 1805-ben két munkája jelent meg: 
a németül írt magyar nyelvtan s a Révai ellen és egyszersmind a nyelv- 
újítók ellen intézett Tiszta Magyarság.^ Míg Révai szerint az íróknak 
lehetőleg változatlanul meg kell őrizni a nyelvnek régi szabályait és formáit : 
addig Verseghy, mint Herder tanítványa, a nyelvbeli fejlődés jogait vitatja, 
ő azt kívánja, hogy » legyünk figyelmetesebbek a természetnek szokott 

járására, mely parányi magból, kicsiny 

kezdetből csak lassankint visz tökéle- 
tességre mindent*. Szerinte » nevetséges 
volna azt kívánni, hogy most magyarul 
ügy beszéljünk és írjunk, a mint a 
régiek beszéltek és írtak*. »A nyelv 
eránt való vélekedésekben a most élő 
nemzetnek közakaratját ösmerem én 
legfőbb, legbátorságosabb és egyetlen- 
egy bírónak ; feltalálni ezt ama közön- 
séges szokásban, mely a hasonló szók- 
kal hasonló esetekben egyenlőképen 
bánik és a filológiában analógiának 
neveztetik.* Verseghy azt vitatta, hogy 
a teszek, hozok analógiája megköveteli 
az eszek, iszok alakokat, mert eszem, 
iszom épen olyan tárgyas formák, mint 
teszem, hozom. Az eszem, iszom tár- 
gyatlan használata az ő nézete sze- 
rint tót hatás eredménye. Viszont Révai 
az ikes ragozásnak megromlását tu- 
lajdonította idegen hatásnak. 

Ma már tudjuk, hogy mind 
Révainak, mind Verseghynek volt az 
igazságban része. Abban Révainak 
volt igaza, hogy az ikes ragozás meg- 
különböztetése régi és eredeti magyar sajátság, mely régibb irodalmunkban 
még a legszebb szabályossággal föllelhető. Viszont Verseghynek volt igaza 
abban, hogy a régibb nyelv nem szabályozhatja a mait, s hogy a nyelvnek 
változása nem csupa romlás, hanem egyszersmind fejlődés, mely a régi 
szabályosságot új szabályossággal helyettesíti. 



volvmen fbimvm. 




PESTI N.I, 

TtII» MaTBIAI T»ATTRt|U 



Ji. D cc c. V L 



Révai magyar nyelvtanának cfmlapja.(Kisebb{tve.) 



" Neuverfasste Ungarische Sprachlehre. — A tiszta magyarság, avagy a csínos 
magyar beszédre és helyes írásra vezérlő értekezések. — Emezt utóbb ő is kiegészítette 
egy toldalékkal, melyben Révai támadásaira felelt. 



RÉVAI MIKLÓS és A KORABELI NYELVTUDOMANV 143 

De ámbár Verseghy iskolai nyelvtanokban is érvényesítette fölfogását, 
az ikes ragozás kérdésében Révai lett a győztes. Ezt pedig Kazinczynak 
köszönhette, ki az ikes ragozáson mint újságon kapott, mely hozzájárulhat 
az irodalmi nyelvnek finomításához s egy új válaszfalat állít az irodalom 
s a nép nyelve közé. 

Minthogy Kazinczy abban is egyezett Révaival, hogy joüista volt ^^^j^ 
az ypszilonista Verseghyvel szemben {botfa: &oí/y<í^.- a nyelvújítók hosszú 
ideig a maguk táborához számították Révait s visszaéltek nimbuszával. 
Pedig ha kinyomathatta volna Révai a 
magyar széptollról (stílusról) szóló kéz- 
iratát, akkor látták volna, hogy az önké- 
nyes nyelvújítást ép oly keményen elitéli, 
mint ellenfele Verseghy. 

•Ártalmas következéssel rettent', úgy- 
mond, •■í.z írónak maga eLvéltében gőgöskÖdŐ 
hiúsága : hogy az 5 kezében vagyon a nyelv, 
ő ^nnak az alkotója. Mert veszett ízlésű s a 
nyelvben is nem eléggé járatos lehet, s azért 
könnyen eltávozhatík a szépségestől, a közön- 
ségestől. Az ilyen elhitt író, mikor maga akar 
teremteni, megveti a nyelvnek tiszta hibátlan- 
s^át, keveri a szólás módjait, s ő gondolta 
hasonlóságok után új nyelvet kohol magának. • 

Különben már az AHliquitatesben 
elitéli a purizmust, az idegen szók üldö- 
zését ; Grammaliká}ában is nem egyszer 
nyelvörösködik, s egy helyt így kiált föl : 
»A szerencsétlen újságok is terjesztettek 
s ma is terjesztenek némely szörnyű alko- 
tású szókat. így hálálják meg a hazának 
az előfizetők bőkezűségét !< 

Révaival és Verseghyvel együtt 
tiltakozott a nyelvújítók önkénye ellen 

Beregszászi Nagy Pál is, ki különösen Rivmi szobra az Akadémia homioki«tin. 
a szóképzésről írt fölötte értékes fejtege- 
téseket, előbb röviden, németül szerkesztett nyelvtanában, később tüzete- 
sebben egy külön e tárgyról kiadott latin könyvében.' 

Révai még nagy nyelvtana III. kötetét is nagyrészben megírta, továbbá 
a Magyar Dedkságot vagyis irodalmat (I. k. a deákságnak története, 
n. a széptoll, III. chrestomathia), és tervezett egy magyar összehasonlító 

■ Versuch einer magyarjschen Sprachtehre mit einiger Hinsicht auf die lürkische 
und andere morgenlandischen Sprachen... von Paulus Beregszászi Eriangen 17t<7. — 
DissertatEo phitologiea de vocabulonun derívatione et formatione. Pest 18IS. 



144 RÉVAI MIKLÓS ÉS A KORABELI NYELVTUDOMÁNY 

szótárt (Vocabula Hungarica) — de mindezen terveit meghiúsította 1807-ben, 
55 éves korában bekövetkezett halála. 

Verseghy azonban még soká működhetett s több becses munkát 
kiadhatott. Köztük fontosabbak : négy kötetes latin munkája, mely a nyelv- 
tanon kívül stilisztikát, retorikát, poétikát foglal magában,* továbbá Magyar 
Grantmaiíkája (Budán, 1817.), A filosqfiának talpigazságaira épített felelet 
a Nemzeti Múzeum nevében a magyar nyelv iránt tett... kérdésekre 
(Budán, 1818.), végre Tudományos Mesterszókönyve 1826. 

Révai hímeve túlszárnyalta Verseghyét, mert azzal dicsekedhetünk, 
hogy a mi Révaink volt az első tudós, ki fényes eredménynyel alkalmazta 
a nyelvtörténeti módszert s ezzel megelőzte Grimm Jakabot, a német nyelv 
történetíróját. Azonban, mint helyesen mondja Révai életírója,* »a magyar 
tudomány története jogos büszkeséggel említheti mindkét fiát. Egyetlen 
európai nemzet sem dicsekedhetett ez időben két ily kiváló nyelvészszel, 
mint a milyen a nagy Révai és az ő méltó ellenfele: Verseghy*. 



* Analytica institutionum linguae Hungaricae Buda 1816— 7. — Verseghy munkásságát 
alaposan méltatta Riedl F. M. Nyelvőr IX. 

» Bánóczi : Révai Miklós élete és munkái 334. 1. 




50. Kazinczy Ferenc. 

György és gAfdista-tArsainak hatása alatt fejlődésnek ^i^Etm 
i magyar közszellem és kezdett kiemelkedni sűlyedt- ""^'""^y '■'■" 
. A magyar nyelv mívelésében lassankint fölismerték 
erőt, a mely a nemzet elmaradottságának, veszélyez- 
_ Igainak s az idegen szellem hódító beáradásának egyedüli 
ellensúlyozója lehet. Az irodalom öntudatos mívelése a nemzetiség meg- 
mentését, a magyar közszellem és társadalmi élet felelevenítését s a polgá- 
rosültság eszméinek terjesztését célozta. Hogy azonban íróink nemes 
buzgalma s lelkes törekvése nemzetünk elalélt idegeit mozgásba hozhassa 
és eszméik a társadalmi élet fejlesztő elemeivé válhassanak, semmire sem 
volt nagyobb szükség, mint hogy az ország különféle helyein lakó, nagy- 
részt elvonulva működő írók egy célra egyesüljenek, egymást ösztönözve 
s egymásra hatva, irodalmi életet alkossanak, a mely közelebb érintkezzék 
az egész neinzettel, a társadalom mi véltebb osztályaival. Bessenyei és 
társai Bécsben éltek és működtek, s eszméik mintha nem találtak volna 
természetes levezető csatomára a magyar közszellemhez. Révai Miklós, a 
Bessenyei törekvéseinek ügyszólván egyenes örököse, sem irányánál s 
ízlésénél, sem helyzeténél s egyéniségénél fogva nem lehetett alkalmas a 
szétforgácsolt írói erók egyesítésére s azoknak vezérletére. S különben is, 
midőn Révai a Bessenyei eszméinek harcosává szegődött : az újkori magyar 
míveltség első zászlóvivője, Bessenyei, már magányba vonult s hatása 
bezárult. Ekkor lépett fÖl Kazinczy Ferenc, a ki mind általános míveltsé- 
gével s korán fejlett ízlésével, mind az előkelő körökben való ismeret- 
ségével s rendkívüli fogékonyságával, mind szUIetett írói tehetségeivel, erős 
fajszeretetével, szélesebb látkörével és sokoldalú képzettségével mintegy 
hivatva látszott a Bessenyei és Révai agitátai működésének egyesítésére 
s a szellemi erők vezérletére. Veleszületett nagy tehetsége a családi lég- 
körben bő táplálékot lelt, s az írói dicsőség utáni vágya szüleinek benne 
helyezett büszke reményétől fogant meg keblében. 

A Kazinczy-család a felvidék előbbkelő, vagyonosabb családjainak ^ ^^^' 
egyike, vaiószinűleg a borsodmegyei Kazincból származott. Legelső tagja, a 
kit ismerünk, Péter, borsodmegyei szolgabíró volt a XVII. század harmincas 

BeOthy, Magjir irodalonUGnéDet. II. kCl. 10 



146 KAZINCZY FERENC 



éveiben. Ennek egyik dédunokája volt József, három testvére közt a leg- 
idősb, a ki Bossányi és Nagyugróci Bossánjá Ferenc leányával, Zsuzsan- 
nával összekelvén, házassága kilenc gyermeknek ada életet. Ezek közt első 
^ vala Ferenc, a ki 1759. október 27-kén született Ér-Semlyénben, Bihar- 
megyének egyik falujában, anyai nagyapja házánál, a hol hét esztendős 
koráig a magyar nyelven kívül más nyelvet nem hallott, s a hol a régi 
patriarkhális szokások és erkölcsök tiszta légkörében erős nemzeti érzés 
fejledezett lelkében, a mely korán fogékonyságot mutatott a szépnek bármily 
kezdetleges nyilvánulása iránt, 
gycraíek^^és Különöscn nagy hatással volt reá nagyapja, Bossányi Ferenc, Bihar- 

iíjúkora megyének egykori főjegyzője s a Mária Terézia alatti két utolsó ország- 
gyűlésen Biharmegye követe, a kinek nemcsak szelíd engedékenysége, 
humanitása, vallásos jámborsága s felvilágosültsága vertek erős gyökeret 
a fogékony fiúban, hanem kivált levélíró, vagy helyesebben levéldiktáló 
hajlama, mely — mint maga Kazinczy mondja — » örökös passziójává* lőn. 
Hét éves korában elhagyta a nagyapai házat s atyjához Alsó-Regmecre 
költözött, a hol öcscsével, Dénessel együtt egy késmárki lutheránus deák 
kezdte oktatni őket az elemi ismeretekre s a német és latin nyelv gram- 
matikájára. Ferenc csakhamar a bibliát kezdte olvasni magyar s német 
nyelven és áhítattal hallgatta kora míveltségének színvonalán álló atyjának a 
közéletből és történelemből vett anekdotáit. Az atya hamar észrevette fiának 
fogékonyságát s -ezért maga is kedvvel tanítgatta, nevelőjének pedig helyes 
utasításokat adott. 1768. őszén Késmárkra ment öcscsével és tanítójával 
együtt s itt játszva és örömmel sajátította el a német nyelvet. Késmárkon 
mint »donatista« egy évig maradt s a következő évben Patakra ment 
grammatikára. Itt végezte Kazinczy nemcsak a grammatikai, hanem a 
syntaxisi, poétikai, rhetorikai és logikai osztályokat is, a honnan 1775-ben 
a »publicusok« közé lépett s mint ilyen theologiát és jogot hallgatott. 

A Sáros-Patakon töltött tíz év, jóllehet ismeretei egyben-másban 
fogyatékosak maradtak, jótékony hatással volt Kazinczyra. Nemcsak az 
erkölcsi felfogás puritán szigorúsága nyomott kitörülhetetlen jegyet lelkére, 
hanem az olvasás és írás szenvedélye is itt nyert hatalmas ösztönt benne. 
Itt szerette meg a klasszikusokat, Ovidius Keserveit és Metamorphosisát, 
Vergil Eclogáit s Horatiusnak könnyebben érthető ódáit és epistoláit; 
itt jutottak kezébe az akkori magyar irodalom újdonságai, a Kartigám 
és Bessenyei művei; és ábrándozva, álmadozva sétálgatván a Bodrog 
partjain, egyfelül a görög és latin idill-költők eszményi világa vonzá, másfelül 
a Rákócziak dicsősége s a pataki vár hajdani emlékei lebegtek körüle. így 
mintegy a régi és új szellem együttes táplálékán fejledezett, forrt s erősbűit. 
Atyja katonai pályára szánta őt, de látván, hogy Ferenc semmi 
hajlamot nem mutat a vitézi élet iránt, s észrevevén írói szenvedélyének 
fejlődő csiráit, arra ösztönözte, hogy Gellert vallási értekezését fordítsa le, 
a melyet még más darabokkal pótolva, ki fog nyomatni az iskolai év 



KAZINCZY FERENC 147 

végén. Mielőtt azonban Ferenc atyjának ez utolsó kívánságát teljesíthette 
volna, Kazinczy József 1 774. március 20-dikán tüdőgyulladásban váratlanul 
elhunyt. De az özvegy Kazinczyné nem hagyta abban a tervet; 6 is 
ösztönözte fiát, hogy akár Gellert vallásos értekezését, akár meséit fordítsa 
ie, vagy bármi mást, a mi tanárainak tetszését megnyerheti. Ekkor Kazinczy 
először Pray Annaleseiböl akart egy részletet fordítani, de belátván, hogj' 
a történelnni események kellő megértésére előbb az ország geográfiájával 
kell tisztában lennie, Losonczy Istvánnak a Kis Tükör című ismert mun- 



Ksilaoiy gjtrmelüual arcképe. (At eredstl reslmén; ix Akadémia blnokábu.) 

kajához hasonló s jórészt annak adatain épülő miinkácska írásához fogott, 
mely épen a vizsgálat utolsó órájában jelent meg nyomtatásban, s a tanárok 
és vendégek között kiosztogatták. A munkát, mely a következő címet viseli, 
* Magyarország geographika, azaz földi állapotjának lerajzolása, melyet 
egynehány fS geographusok munkájából kiszedegetett és azoknak, a kik 
hazájokhoz illendő szívességgel viseltetnek, szemeik eleibe terjesztett Kazinczy 
Ferencz«, csak Szilágyi Sámuel szuperintendens méltatá némi figyelmére s 
jóllehet észrevette annak gyöngeségeit, néhány szóval bátorítá a fiatal kezdőt ; 
tanárai elllenben minden becs nélkülinek tekintették. A kelletlen fogadtatás 
elvette Kazinczy kedvét az írástól s nem kívánta nevét többé nyomtatva látni. 



148 KAZINCZY FERENC 



munk^ Anyja azonban nem tudott belenyugodni az első próba sikertelen- 

ségébe s folyton buzdítgatá fiát valami újabb kísérletre. így Bessenyeinek 
Die Amerikaner dmű elbeszélését kezdte fordítani és csakhamar be is 
végzé azt, mely Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való 
megtérése címmel (Kassa, 1 776.) jelent meg, némi önérzetet keltve a kezdő 
íróban, a ki e munkáját magának Bessenyeinek is megküldé. Bessenyei 
válasza: »ne szűnjön meg az ür szívének hajlandóságai után menni és az 
emberi viselt dolgoknak ahhoz a dicsőségéhez közelíteni, melyre szemeit 
csaknem bölcsőiből láttatik vetni,* erősítette ugyan önbizalmát, de egy- 
szersmind arra is ösztönzé, hogy mielőtt újabb kísérleteket tenne, mélyebben 
kell tanulmányoznia a klasszikusokat s az újabb népek fejlettebb irodalmát, 
hogy lelke elegendő táplálékot gyűjtsön a munkához. Most tehát Morhof 
Polyhistorát, a » csókok kedves énekese «, Janus Secundus, Catullus, Tibullus 
és Anakreon verseit olvasgatá s a rajzban gyakorolta magát. 

᣻i^t ^^^ ^2 időre esik első bécsi útja, melyet nagybátyjával, Kazinczy 

Andrással tett 1777-ben. Ekkor ismerkedett meg Gessnemek egy pár 
idilljével, Wieland Musarionával s egyéb műveivel, a melyek egészen 
magukkal ragadták az eszményi törekvésű ifjút A Belvederben mohó 
vágygyal nézegette a festészet remekeit, kivált a németalföldi iskola meste- 
reinek képeit s a szép iránt természetes fogékonysággal bámulta különösen 
Van Dyck művészetét, a melylyel nem tudott betelni. Szomorúan hagyá el 
Bécset s avval az erős elhatározással, hogy a mint viszonyai megen- 
gedik, hosszabb időre megy Bécsbe a képzőművészet bővebb tanulmányo- 
zására. A mint Sárospatakra visszatért: két új könyvvel ismerkedett meg, 
a melyek kiváló hatással voltak reá. Baróti Szabó distichonaiból először 
ismerte meg a magyar mértékes verseket s csakhamar ő is próbálgatni 
kezde hasonlókat, a melyeket nem késett Barótival láttatni. De a másik 
új munka még nagyobb hatást tett Kazinczyra. Báróczytól a Marmontel 
regéinek fordítása először kelte érzéket benne a művészibb magyar próza 
szépségei iránt, a melyeket vizsgálni, tanulmányozni és utánozni legfőbb 
célja lőn. »Még ma is bírom a könyvet — írja Kazinczy pályája vége 
felé — mert rajta van ifjú esztendeim örömeinek emlékezete ; még ismerem 
a helyeket, hol a Báróczy olvasásában fel-felsikoltozám. Már akkor fel- 
tevém magamban, hogy az ő koszorúja után fogok törekedni minden erőm- 
mel, a mi lesz.« 

Az ifjú költői álmadozásainak közepette így értek véget a sárospataki 
iskolai évek s Kazinczy 1779. őszén Kassára ment patvariára, hol az 
ügyvédi segédkezés mellett idejét nagyrészt Hagedom, Bürger, Gessner, 
Gleim, Jacobi és a már említett klasszikusok műveinek olvasása és e művek 
prózai s verses fordítgatása foglalta el. Itt gyulladt először szerelemre 
Rozgonyi Erzsi iránt, a kinek kedveért a Siegfuart klastromi történetét 
kezdé olvasni s fordítani. Kassáról 1781. elején Eperjesre ment a törvény- 
gyakorlat folytatására s itt szíve és elméje újabb táplálékot leltek. Másfél 



KAZINCZy FERENC 149 

év múlva aztán Pestre jutott Bemáth József patvarístáí közé s felesküdött 
a királyi táblánál. Pesti tartózkodása igen fontos lön reá nézve, mert 
önmivelése nemcsak tanulmányaitól vett határozottabb irányt, hanem az 
Orczy Lőrinc báróval s a Ráday Gedeonnal való ismeretségétől is. 

A magyar írók közül Báróczy és Ráday voltak Kazinczyra legmara- i^SS^uj* 
dandóbb hatással. Amaz mint stilista, emez mint nagy míveltségű ember. 
Amannak írói sikerei keltették íbl benne az írói dicsőség utáni vágyat : az 
emezzel való személyes érintkezés nem kis mértékben tágította általános 



KulDci; IQükorl arcképe. (1701.) 

látkörét, fejlesztette eszthetikai érzékét s itélö képességét. Míg Ráday élt, 
majd minden munkáját közié vele Kazinczy, akár eredetit írt, akár fordított 
TÖle vett ösztönt a régi magyar írók. Zrínyi és Gyöngyösi műveinek olvasá- 
sára, sőt a magyar nyelvújítás lehetőségének és szükségének bizonyítékait 
is Ráday fejtette ki először Kazinczy előtt. 

Kazinczy első nagyobb művét, melylyel az irodalom mezejére lépendő „i^f^^^ 
volt, a Gessner idilljeinek fordítását, épen ezen időben, 1783-ban készítgeté. **i«Sz8 
Pestet ez évben elhagyta s anyjához költözött Alsó-Regmecre. Terve volt 
egy nagyobb külföldi utat tenni Német-, Francia- és Olaszországba; anyja 



150 KAZINCZY FERENC 



és nagybátyjai azonban hallani sem akartak e tervről s folyvást ösztönözték, 
hogy megyei szolgálatba lépjen. Kazinczy kénytelen-kelletlen hajlandónak 
mutatkozott e kívánságot teljesíteni, s még azon évben szerencsét próbált 
Orczy Lőrinc abaujmegyei főispánnál, ki meg is ígérte, hogy a következő 
évben kinevezi »kis barátját « tiszteletbeli aljegyzőnek, a mi 1784. október 
13-kán meg is történt Mivel azonban ez év augusztusának vége óta a 
zemplénmegyei székben ült s alapos reménye volt, hogy a főispán őt fogja 
oda végleg kinevezni, nem foglalta el abaujmegyei hivatalát. De Szirmay 
Antal főjegyző cselszövénye miatt Zemplénben is csak tiszteletbeli aljegj'ző 
lehetett s félvén a főjegyző fondorlataitól, néhány hónap múlva — mint 
írja — »magát Zemplénből egészen elvonta*. Ettől fogva mintegy másfél 
évig mint abaüji tiszteletbeli aljegyző működött, nagy hasznát vévén a 
német nyelvbeli jártasságának, mivel József császár rendelete értelmében 
a hivatalos fölterjesztéseket németül kellett fogalmazni, Abaüjban pedig sem 
az alispán, sem a főjegyző nem tudtak németül, s így a munka jórészt 
az ő vállaira nehezedek. 
éí^Sm^cy Ekközben Kazinczy írói munkássága mind nagyobb arányokat öltött. 

Gessner idilljei t kéziratban már elküldé Báróczynak is, Rádaynak is bírálatra, 
a mely mind Bécsből, mind Pécelről kedvezően s biztatólag hangzott 
Alsó-Regmec és Kassa felé. A gárdisták » megsejdítvén az abban lappangó 
lélek árnyékát*, kiadásra ösztönözték. Báróczy nemcsak az írót üdvözölte 
Kazinczyban, hanem a merész kezdőt is, a kinek »isteni tűz melegíti ereit «. 
»Légy ébresztő példája — így buzdítja őt Báróczy — az elzsibbadt magyar 
iQúságnak. Légy második Prometheus: lelkesítsd meg az elevenség nélkül 
heverő testeket!* Ráday szintén örömmel értesíti, hogy a fordítás egészen 
megnyerte tetszését s néhány nyelvbeli igazítást tesz a kéziraton, a melyeket 
Kazinczy nagyrészt föl is használt a kiadásban. 

Báróczy és Ráday buzdításai mély nyomokat hagytak Kazinczy 
pályájáa Ébredező becsvágya azoktól szilárdult meg s, iránya helyes 
választását két mestere javalá. E fordítás már kéziratban bizonyos tekintélyt 
kölcsönöz nevének, s az ifjú írók új jelenségnek tekintik őt és fordítását nem 
győzik eléggé magasztalni. A munka nyomtatásban csak 1788-ban jelent 
meg Kassán, ily címmel: Gessner Salamon idylliumi s mindjárt követte 
szintén Kassán egy, már évekkel az előtt m^kezdett műve : Bácsmegyeynek 
öszveszedett levelei, köUötí történet. Mindkét műve félreismerheteüenül 
magán viseli ama kor bély^ét, azt az ideális lelkesülést, a melynek a német 
irodalomban legfőbb képviselője a Goethe Werthere. Ez irány Kazinczy 
összes működésén végig vonul, de kivált a Bácsmegyey levelein, a mely 
egy rég feledett német regénynek (Adolf s gesammelte Briefe) átdolgozása. 
Kazinczy az eredetinek tartalmát nagyjából meghagyja, csak személyeit 
cseréli föl magyar nevekkel s a történet színhelyét teszi magyar földre. 

E nagyobb műveken kívül kisebb költeményeket is írt Kazinczy s 
fordítani kezdte Klopstock Messiáséi, Stolbergnek és Metastasiónak néhány 



KAZINCZY FERENC 151 



dalát, Anakreont és Horatiust, sőt Shakspere német átdolgozásait is. 
A Báróczy tanácsa, hogy »a méhek sokféle virágról szedik az édes mézet «, 
vele született fogékony lelkére nem tévesztheté hatását. Sok különféle 
tárgyú és stílű művet tanulmányoz és fordít, hogy az előadás legkülön- 
félébb formáiban gyakorlottságot szerezzen, hogy változatos színt nyerjen 
stílje, a mely a lelki élet bármely nyilatkozatának hű tolmácsa lehessen. 

Il5memű törekvései között a megyei szolgálat szigorú korlátainak „£"^1^ 
ólomsúlyát mindinkább elviselhetetlennek tartja. Egyfelül József császár f«iö8Yei<5 
alkotmánysértő rendeletei, a melyek a megyét mintegy a törvénytelenség 
eszközévé sűlyesztették s a megyei szolgálatot népszerűtlenné tették ; más- 
felül a világpolgárias míveltség fénye, a mely íróink közt senkit sem vonzott 
oly melegen, mint épen Kazinczyt, természetes változást okoztak lelkében. 
Hazafias felfogása a megyei szolgálatra nézve kegyetlen anakronizmussá 
lőn, míg emberbaráti szeretete, az egész nemzet mívelődéseért égő lelke 
épen József császár alatt találhattak légbővebb táplálékot, ha a tanügyi 
pályára lép. Hiába nevezte ki a főispán Abaújban főjegyzőnek, hiába 
hívogatta a szabolcsi alispán, Vay József, maga mellé szintén főjegyzőnek : 
Kazinczy határozott, s gróf Török Lajos tanácsára Pászthory Sándor, 
udvari előadó, részint írói érdemeiért, részint a felvilágosúltság eszméinek 
terjesztéseért, mint a ki ezidétt lépett a szabadkőmívesek társaságába, 
őt 1786. november l-jén iskolafelügyelővé nevezteti ki. 

Kazinczy új hivatalához a kötelesség teljesítésének avval a komoly- 
ságával látott, melyet a nemzet egyetemére teendő hatásának tudata érlelt 
meg benne. Hitte, hogy » eszköz lehet egy szebb kornak felhozásában, 
hogy itt a hon fiaínak nevelésökre fog hathatni s vallásbeli különbség 
nélkül « s így » valóban hasznos hazafivá formálhatja magát «. Hatásköre 
mintegy az ország éjszak-keleti negyedére terjedt ki. Kerülete tíz várme- 
gyéből (Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, 
Heves) állott s magában foglalta a Jászságot és Kunságot is. Fizetése 
1789-ig hatszáz forint volt, ekkor ezerötszáz forintra emeltetett. 

Azonban a közös iskolák eszméje mind a katholikusok, mind a 
protestánsok előtt kedvetlen vala, s így képzelhető, mennjd fáradságába 
került Kazinczynak az új rendszert, a német nyelv tanulását megkedvel- 
tetni, a községi elöljárókat, földesurakat, papokat a császár akaratának 
»helyességéről« meggyőzni, velük új szerződéseket kötni, a felekezeti 
iskolákat közösekké változtatni. S ámbár erélyesen sürgette a német 
nyelvnek, mint az akkori hivatalos élet közegének tanulását, volt bátor- 
sága kimondani, hogy nagyon félreértik a fejedelem szándékát azok, a 
kik azt hiszik, hogy »a német nyelv terjesztésével, a hazaiak, különösen 
a magyar nyelv elnyomása vétetik célba*. » Fordítsanak a magyar nyelvre 
— így szólt vizitátoraihoz, midőn őket hivatalaikba beiktatá — a meny- 
nyiben azt más tárgyak engedik, különös figyelmet s tudják meg, hogy 
ennek mívelése által azon nemes nemzet ízlését mívelik, mely arra, 



152 KAZINCZY FERENC 

hogy nála a tudományok virágozzanak, csak buzditás hiával van.' Műkö- 
désének legfőbb eredménye, hogy mintegy kétszáz iskolát állított fol, a 
melyekljen mind a nevelés, mind a tanítás módszerét az idők követelmé- 
nyeihez alkalmaztatta. Egész életében büszlíe volt e működésére, a melylyel 
Swietennek és Pászthorynak jóakaratát s pártfogását sikerült megnyernie. 
Különösen Önérzettel emlegette, hogy 'egy pápista papnak arany medaillt, 



egy^másiknak vörös övet adatott Swietennel*, s hogy »tenyerükön hordoztálí 
a papok, mert érzették, hogy feje, szíve tiszta*, 
^ma™ Bármennyire elfoglalta is hivatala, bármennyit utazott, levelezett, 

(ársasíg tanácskozott az iskolafentarlókka! és a kormánynyal : mind ez nem hogy 
ernyesztette volna írói tevékenységét, sőt inkább fokozta azt. Hivatala 
székhelyén, Kassán, alkalma levén Bacsányival, Baróti Szabóval és utazá- 
saiban Daykával s másokkal ismeretségbe lépnie, a német folyóiratok 
mintájára csakhamar egy magyar folyóirat terve fogan meg elméjében, s 



KAZINCZY FERENC 



153 



megalkotja a Magyar Museumot, a melynek szerkesztésétől ugyan már 
a második füzetnél visszalép, de agitátori egyéniségét evvel mutatja be 
először nemzetünknek. A Magyar Museum alapításában és első sikerében 
neki volt legíobb része, ö érintkezett először az írókkal, kiadóval, cenzorral, 
mecénásokkal, sőt az előfizetőkkel is. 

Az élénk eszű, gyors elhatározású, a főúri körökben is otthonos, jr^j^/eiJ^tó 
míveltségre páratlan, finom modorú, felvilágosult, anyagilag is eléggé tehetős kapcsa 
Kazinczy épen alkalmas volt arra, hogy némi középpontot teremtsen maga 
körül. Mozgékony természetére jó hatással volt gyakori hivatalos utazgatása 
s levelezése. A vele érintkező ifjú tanítókat s papokaU, szívesen bevezette az 
irodalomba, s mintegy írókká avatta őket, thémákat adva, olvasmányokat 
küldözve nekik s kiosztva megfelelő szerepeiket. A régi írók között is 




Q Q B Q ű B 




Kazinczy rajza a kufsteini várbörtönről. 



megpróbál szorosabb kapcsot létesíteni, fölkeresi leveleivel az ismeretlen 
írókat és tudósokat, barátságukat kéri vagy a magáét ajánlja íol nekik; 
aztán ha ő megismerkedik egy-egy új íróval, siet azt minden író barátjával 
megismertetni rang-, állás- és valláskülönbség nélkül, valamennját buzdítva 
a közös írói működésre s valamennyit értesítve saját terveiről. S jóllehet 
legtöbbször az irodalom és nyelv legújabb termékeiről, fontos vagy mellékes 
kérdéseiről szerette véleményét hallatni, vagy barátjainak véleményét kikérni : 
örömest szólt a politikai és társadalmi életről is, a m^yei szerepvivőkről, 
a felvilágosúltság ábrándozó apostolainak újabb eszméiről, figyelemmel 
kisérve minden ébredező mozgalmat, a melynek erősödését vagy elnyomását 
kívánatosnak tartotta. Az ország nádorától s az esztergomi prímástól kezdve 
a főurakat, megyei tisztviselőket, katholikus és protestáns papokat, egye- 
temi, gimnáziumi tanárokat, sőt még érettebb tanulókat is fölkeresett leveleivel, 



154 KAZINCZY FERENC 



kérve, könyörögve és tanácsokat osztogatva nekik egy-egy ujabb mű 
megszerzésére, szegényebb írók munkáinak kiadására vagy segélyezésére. 
Maga is szívesen nyújtott segédkezet íróbarátainak (Aszaiaynak, Vitéz 
Imrének) munkáik kiadásával vagy tehetős pártfogók megnyerésével Dicsért 
és magasztalt, bírált és hibáztatott finom ízlése s a klasszikusok és ujabb 
jeles külföldi írók véleménye, l^kivált pedig saját költői iránya alapján, 
mindig az általános mívelődés kifejtésére s fokozására, a tisztúltabb eszmék 
terjesztésére, egy szóval a nemzet haladására célozván. E szempont szabja 
meg agitátori, nyelv- és ízlésmívelő irányát s körét. 
az*SoSSü ^^^ ^Sy újkori Bryareus, száz kézzel keresi a közmívelődés szálait, 

TiwcSyf^ hogy egymásba fonja s központba irányítsa azokat. Eleven érzéke levén 
az emberek hiúsága iránt, mindig azon a hangon szól hozzájuk, a mely 
leginkább szívükhöz talál, hogy céljainak megnyerhesse őket. Tudván, hogy 
a magyarság fenmaradásának és pallérozottságának alapja nyelvünk kifej- 
tése : arra törekszik, hogy a meginduló mozgalom a nemzet minden rétegét 
magával ragadja. József császár utolsó évében már előre látja a nemzeti 
felbuzdulást, a melynek szellemi iránymutatója kíván lenni, s fogsága után 
fokozott erővel gyűjti össze régi híveit s keres új tehetségeket erőszakkal 
félbeszakított, de annál nagyobb hévvel felkarolt céljainak kivitelére. Senki 
sem érti a módját jobban, mikép lehet egy pangó társadalom szunnyadó 
erőit pusztán a toll fegyverével fölkelteni, egymásra s az egyetemes nemzetre 
utalni, mint Kazinczy, a ki bámulatos tevékenységgel és soha ki nem fáradó 
buzgalommal élesztgeti a magyar írók különféle munkásságát, magyarázza 
a tisztúltabb ízlés kívánalmait, terjeszti a nyugoti nemzetek irodalmának 
ismeretét és sürgeti a magyar nyelv jogainak védelmét. József császár 
halálakor, a nemzeti folbuzdulás napjaiban szinte türelmetlen erélylyel siet 
a mozgalom élére állani. Orpheuséi már előbb megindítja, s evvel mindenkit 
fölkeres, a ki csak némi érdeklődést mutat a nemzeti míveltség iránt Hír- 
lapban és leveleiben egyaránt hévvel küzd a magyar nyelvnek hivatalossá 
tétele mellett, ennek kivívását reméli az országgyűléstől » Vétkezik a haza 
ellen — kiált föl — a ki ezt a szent szándékot teljes erővel elő nem mozdítja, 
a ki kész nem lesz ezért minden hasznát, előmenetelét föl nem áldozni .... 
Ha a magyar nyelvet hozzuk be, állani fogunk: ha a deák nyelv hozatik 
vissza, később vagy előbb elöl az idegenek özöne s nemzetünk korcs zűrzavar 
lesz!< A felvilágosúltság, a gondolkozás szabadsága nevében követdi a 
magyar nyelv hivatalos használatát megyei és állami hivatalokban egyaránt 
s tanítását iskoláinkban. Szilárd hite levén a nemzet jövőjében : a mívelődés 
minden szálát e főpontra igyekszik összevonni. Nemcsak az írók és főúri 
mecénások szorosabb egyesítésén fáradozik, hanem az ébredező magyar szí- 
nészet kifejtését is céljául tűzi ki s megnyeri Ráday Pál grófot, hogy ámon 
élére az első magyar színjátszó társaságnak. Lázas sietséggel dolgozik a 
Hamlet, Miss Sara Sampson és Stella fordításán, s maga is kész a szín- 
padra lépni, hogy fordított darabjainak, kivált a Hamletnek sikerét biztosítsa. 



KAZINCZY FERENC 155 

Sajnos azonban, a nemzetiség kigyült lángja csakhamar hamii alá Fordíiiwn 
rejtőzködött. A francia forradalom vihara megrémítette nemcsak a bécsi 
kormányt, hanem még azokat is, kik a haladás eszméit pártolni kezdették. 
A merész agitátor önmaga is kétkedni kezdett a sikerben s a ki nem 
elégített becsvágy érzetével vonult vissza Pestről hivatala székhelyére, 
Kassára, s itt kapta főigazgatójától, gróf Török Lajostól 1791. ápril elején 
a helytartótanácsnak iskolafelügyelői állásától való fölmentését avval az 
Ígérettel, hogy egy évig megkapja teljes fizetését, s az alatt más alkalmas 



Kazincijné gr. TOrSk Sopble orckíp*. (Ai er«deU fsatmen; t, Klsbludj-társ. blrtokibu.) 

állájra fog kineveztetni, de a mi többé soha nem történt Kazinczy 
szomorúan vált meg hivatalától s anyjához, Alsó-Regmecre vonult, el levén 
határozva, hogy minden Idejét irodalmi működésére fordítja. Csak imént, 
1790-ben adta ki a Hamletst, Kassán, 1791-ben a Hctikoni Virágokat, 
PozscHiyban, 1793-ban Sokrates mainomenos, az az a Sztttopci Diogcttes 
dialógusai dmű fordítását Wieland után, Pesten, továbbá Lessing meséit 
és Heráer ParaniythioHjait, Bécsben ; a következő évben pedig megjelent 
a Sziella, dráma St felvonásban, azoknak, a kik szeretnek, Goethe után, 
s ehhez járult A Vak Lantos, rege a hajdankorból. Veit Weber után, 
Pozsonyban. Ezeken kívül készen várta a sajtót a Messiás fordítása is, 



156 KAZINCZY FERENC 



a melyre már előfizetést is hirdetett: de a »két magyar hazából* mind- 
össze tizenhárom előfizető jelentkezett, s így Kazinczy a fordítást termé- 
szetesen nem adhatta ki. Ez azonban nem csüggeszté. Kisebb műveinek 
s a Helikoni Virágok IL kötetének kiadása, sőt a nyolcadik füzettel elakadt 
Orpheus folytatása volt legfőbb igyekezete. E mellett a megyei gyűléseket 
látogatta s egy alkalommal a cenzúra eUen és a vallási egyenlőség mellett 
hatásos beszédet tartott Széphalmi házát építtetni kezdé, falait megrakatta 
és zsindelytető alá véteté; kertjét szorgalmasan gondozgatá s épen a 
maga kezére akart gazdaságot állítani, midőn 1794. december 14-kén éjjel 
Alsó-Regmecen elfogták s Budára kisérték, mivel a Martinovics-féle kátét 
Szentmarjay tanácsára ő is leírta magának. A királyi és hétszemélyes 
tábla fej- és jószágvesztésre ítélte, a király azonban főleg Kazinczy András 
és mások közbenjárására bizonytalan ideig tartó fogságra változtatta az 
ítéletet. Fogságát Budán kezdte, majd Brünnben, Kufsteinban folytatta s 
Munkácsról szabadült meg hetedfél évig tartó rabsága után. Kiszabadulását 
jórészt öcscsének, Lászlónak köszönheté, a ki ugyan eleinte hidegnek és 
érzéketlennek mutatta magát bátyja iránt, de végre mégis meghatották anyja 
könnyei és bátyja szenvedései, s 1801. ápriljában beadta kérvényét a 
királyhoz, mint majdnem húsz éves katona, s ekkor már őrnagy, és folya- 
modványának eredménye Kazinczy kiszabadulása lőn 1801. június 28-án. 
^J|^^/ Kazinczjrt írói szenvedélye a fogságban sem hagyta nyugodni. Míg 

meg volt engedve neki a toll s tinta használata: kora reggeltől késő estig 
asztalánál ült, részint régebbi fordításait javítgatva, részint újabb műveket 
fordítva. ítt végezte be a Tüus kegyelmessége című fordítását Metastasio 
után, itt dolgozta újra Szielldi, A vak lantost, Yorick leveleit Elizához, 
Clavigót, Entilia Galottity Moliérenek két vígjátékát, A kénytelen házasságot 
s A bot csinálta doktort és HoUmann után A természet ékonomiája című 
valláserkölcsi tárgyú művet Mikor a tinta használatától eltiltották : a börtön 
vasajtainak rozsdájából készített valami színes folyadékot s rejtve tartott 
tollát abba mártogatta. Sőt némely levelét épen vérével írta. A börtön bűzhödt 
levegője többször megrontá egészségét, de édesanyjának gyöngéd gondos- 
sága ügyekezett azt helyrehozni finom aszúborokkal s másnemű táplálékkal, 
miket Kazinczy készséggel osztott meg fogolytársaival 

Kiszabadulásakor fíHtette magában, hogy életét » boldog homályban* 
fogja foljrtatni annál is inkább, mert néhány évig a nyilvános szerepléstől 
tiltva is volt Szenvedésének emlékei azt a hitet gerjesztették lelkében, hogy 
azon irtóztató utakat, a melyeket hetedfél évig járt, az isteni Gondviselés 
szabta ki déje, a mely » pártjára kél a jó embernek és szenvedéseiért 
neki mindig megadja a bért, még pedig néha előre*. Remélte, hogy hábo- 
rítatlan nyugalmat élvezhet s nagy tervein munkálkodhatik. Szenvedései és 
anyagi romlása azonban még korántsem értek véget. Kiszabadulása után 
is még két ízben kellett nagyobb összeget fizetnie tartási költség fejében, 
holott ő, a mikor meg volt engedve, mindig a saját pénzén élt Két-három 



KAZINCZY FERENC 157 

testvére meg arra törekedett, hogy fogságának költségeit, a melyek a család 
vagyonából sokat fölemésztettek, tekintetbe vegyék az apai örökség megosz- 
tásánál, így a remélt nyugalom helyett örökös zaklatásban töltötte napjait 
»Édes barátom — irta ez idétt Kis Jánosnak — Ulysses hazajutván hosszas 
vándorságából, sokaknak kedvek ellen esett hazajötte. Ez az én sorsom is. 
Irtózom papirosra tenni, a mik értek és érzek. Én sem telhetetlen, san hálá- 
datlan nem vagyok. De az a juh sem vagyok, melyet kényekre nyírjenek.* 

A testvérek közötti egyenetlenséget nem simította el végképen a Háiass 
Kazinczy házassága sem, mely szintén nem volt ínyére testvéreinek. Pedig 



Kuiaeif siéphalmi lakűháza. 

gróf Török Zsófia, Török Lajos volt kassát főigazgató leánya, kivel Kazinczy 
1804. november ll-kén kelt össze, mindenképen méltó volt úgy férje 
szeretetére, mint a Kazinczy-család becsülésére. Kazinczy a legédesb jutal- 
mat is találta házasságában életének soknemű keserűségeiért. S midőn 
1806. júniusában a zempléni Sátorhegyek bérceivel szemközti Bányács- 
kára költözik zsindelyes házába: csak áldani tudja sorsát, hogy kemény 
megprót>ál tatásának napjai véget értek, s családi boldogságának szelíd fénye 
mosolygott reá nejének önfeláldozó szeretetében s növekedő gyermekeiben. 
Kazinczy 1806, közepétől kezdve állandóan Bányácskán, vagy a mint 
Ö nevezte. Széphalmon, lakott Földbirtoka mellett két szöüeje is volt a 
Hegyalján; de adósságai, a melyekből házát építteté, nem hogy fogytak 



KAZINCZY FERENC 



KAZINCZY EERENCZ 

M U N K Á J I. 

SZÉr LITERATÚBA. 



volna, hanem évröt-évre szaporodtak. írói kiadásai, a saját és felesége 
testvéreinek, a kikkel kés5bb szintén pörbe keveredett, épen nem testvéries 
bánásmódja miatt mind szorongatottabb helyzetbe jutott Folyvást nélkü- 
lözésekkel kellett kQzdenie, s hogy gyermekeit neveltethesse, magától sokszor 
a legszükségesebbeket is meg kellé vonnia. 
^^ Mind e mellett írói szenvedélye, agitátori heve épen nem csüggedt, 

unuja Kiszabadulása után pár évre üjra kezébe vette az irodalmi vezetés zászlaját 

s az önként köréje csoportosuló 
régi és újabb írói nemzedék 
méltánylata s elismerése folyton 
táplálták becsvágyát s tetterejét. 
Az írói dicsőség fénye csábítót)- 
ban mosolygott felé, mint valaha. 
Leveleivel újra fölkeres minden- 
kit, a kit csak a nemzet élete, 
az irodalom mívelése, az ízlés 
fejlesztése érdekelnek. Lelki ere- 
jét, lankadatlan buzgalmát s 
rendkívüli fogékonyságát tisztán 
kialakult céljai, a klasszikái és 
nyugoti nemzetek irodalmának 
behatóbb tanulmányozása és sa- 
ját irányának helyességéről való 
mély meggyőződése egyre fokoz- 
ták. A fogsága előtti Kazinczy 
agitátori munkássága most még 
erélyesebben s öntudatosabban 
nyilatkozik. Széphalmot pár év- 
tizedre irodalmunknak mintegy 
középpontjává teszi, s innen 
árad szét a magyar míveltség 
ébredező fénye, a melyet minél 
gondosabb fordításokkal, folyó- 
iratokkal, egy-két ■lármás, de 
nemes toUcsatával- hisz mind 
jobban erősíteni s terjeszteni. 
FÖtörekvése, hogy fogékonyságot keltsen a nemzetben a nyelv mívelé- 
sének, az irodalmi stíl fejlesztésének, az ízlés finonu'tásának, szóval a 
míveltség eszméinek haladása iránt; hogy az írókat egymáa-a és a 
közönségre utalja, az írói működést a nemzetiség erősbülésének hatékony 
tényezőjévé avassa s a nyugoti nemzetek irodalmának haladási irányát 
ügy állítsa nemzetünk elé, mint a mely a mi irodalmunk fejlesztésének is 
egyedüli helyes iránya lehet A készületlenség, a melyet a magyar gram- 



TESTEN, 
thattnkh jános rAMÁsNÁi., i 



Katinety K 



KaiJneiy Ferenc aicképe, 1808. (Kreulzingenül.) 



KAZINCZY FERENC 159 



matikában, stilisztikában tapasztal, az ízléstelenség, a melyet könyvnyom- 
tatóink működésében lát, a részvétlenség, a melyről a magyar könyvek 
iránt általánosan panaszkodnak, a magyar társadalom érzéketlensége, a 
mely minden eszmemozgalomnak szárnyát szegi: mind olyan akadályok, 
a melyeket el kell hárítania a haladás útjából. Kazinczy azt hiszi, hogy a 
merész neki-kezdés minden akadályokat legyőzhet; más nemzeteknél is a 
merész kezdők arattak sikert. »Ne hallgassuk — úgymond — a mások 
javalását, ne a vádakat, hogy rontjuk, a mit segélnünk kellene ; a bennünket 
hívó, a bennünket toló, a parancsoló istent hallgassuk keblünkben.* Azzal 
nem törődik, hogy véleményét a debreceni, erdélyi és dunántúli írók nem 
helyeslik; nem kívánja, hogy » mindnyájan egyarczúakká« váljunk: csak 
meginduljon a haladás munkája, az egységet, az egyszínűséget majd 
meghozza az idő. 

De hogy az irodalom a nemzeti fejlődésnek szilárd eszköze lehessen, irodalmi eivei 
szükség, hogy íróink tanulmányozzák a míveltebb népek irodalmát, elmél- 
kedjenek a magyar nyelv csinosításának módjairól s ne hagyják magukat 
elrettenteni a nagy közönség ítéletétől Kazinczy bátran vallja Goethe 
arisztokratikus elvét, hogy »Werke des Geistes sind für den Pöbel nicht 
da«, s megelégszik vele, ha eleinte Kis János, Révai és Virág, később 
pedig Szemere, Vitkovics, Horvát István s DessewflFy József javalják műkö- 
dését. A magyar nyelv mívelésének, a költői és prózai stíl fejlesztésének 
kizárólagos joga szerinte csak a tanúit s az arra született írókat illeti, 
ilyenek pedig az ő legbensőbb barátai. Ellenségeinek véleménye épen 
azért nem nyom előtte semmit a latbari, mert hite szerint annak nincs 
tudományos alapja, ő az irodalom minden kérdésében sürgeti a tanulmányt 
s nem győzi magyarázgatni * leveleiben s hírlapi cikkeiben saját irányának 
helyességét, a melyet a legjobb írók magukénak vallanak. N3áltan kijelenti, 
hogy nem bánja, ha » feszítsd meg«-et kiált is rá az ósdiak serege, a kik 
majdnem úgy idegenkedtek a nyelvújítástól, mint attól a törekvéstől, hogy 
^ magyar költői és prózai stíl művészivé legyen, a mi Kazinczynak egyik 
főcélja volt. Ezért sürgette pályája kezdetétől fogva a kritikát, hogy a 
saját nézete s az ellenvélemények közt súrlódást idézzen elő, mi által 
»azok az ideák, melyek annak előtte csak kevés főben voltának meg s 
talán csak ott is homályosan, elhatnak a publikumra s közönségesekké 
lesznek*. A kritika jogát és hasznát senki sem látta élesebb pillantással, 
mint ő. Azért kérte Kis Jánost és Kulcsár Istvánt, később pedig Szemerét 
■és Kölcseyt, hogy kritikai folyóiratot alapítsanak. 

Egyelőre csak leveleiben hirdette irodalmi elveit, majd később Dayka és 
Báróczy életrajzában s műveik kiadásában, továbbá a Tövisek és Virágok- 
ban, episztoláiban, német és magyar nyelvű bírálataiban, polemikus cikkeiben. 
A költészetben a klasszikái eszményiség híve ; ez az ideál lebeg ő előtte, s 
•ezt állítja követendő például minden kezdő vagy régibb költőnek. Goethe és 
Schiller művei közül is azok nyerik meg leginkább tetszését, a melyekben a 



160 KAZINCZY FERENC 



klasszikái költészetnek némi reminiszcenciáit láthatja. Ezzel az ideállal társítja 
a német szentimentális költőknek, Matthissonnak, Salisnak és Höltynek lágy 
érzelmességét s kecses hangját. Az egyéni szenvedély lüktetése helyett az 



^^fíócr/s ' yíTAű^jjí . 



3 *un a. jo<Kteik.rLoJL leyiae^^^eic -t^/remn/neÁ. , 




i/iÍ€MA\A^€Á,o(3 fLo/TLí^tei^űrk- la/i^t- ^ La^o^ érveli 



CH iAAJÍ^i-e. a^ eJÁ^ ^^^^ ' J*^ '■ -I**^ • 



Kazinoiy kézirata. (Eredetije az Akadémiában.) 

általános emberi érzést, a merev alakú, hideg méltóságü, de mesterkélt s 
tülfinomított stílt kedveli, a mi összeütközésbe hozza őt a nemzeti és egyéni 
érzelmeket zengő lírikusokkal, Csokonaival és Kisfaludy Sándorral, sőt még 



KAZINCZY FERENC 



^^t^Ut'A^ iAÍ^^Bt^cie^ 



Kaziaciy F. arcképe és név 



BvMhj, Ui(7ar irodilomtSnínet. II. kSI. 



162 KAZINCZY FERENC 



Berzsenyivel is, annál inkább pedig Kisfaludy Károlylyal és körével, a kiknek 
költészetével a nemzeti elem hatalmas erővel kezd hódítani irodalmunkban. 
Kis János hideg bölcselkedéseit, Dayka lágy érzelmességét, Virág Benedek 
klasszikái reminiszcenciáit, Szemere és Kölcsey érzelgős hangját, finom kecses- 
ségét s egyszersmind formatökélyét tartja utánzandóknak. Berzsenyi költé- 
szetében is Matthisson és Horatius , utánzása ragadja dicséretre leginkább. 
Szóval az eredetiség és természetesség, akár mint egyéni szenvedély, akár 
mint nemzeti érzés nyilatkozzanak, távol állanak az ő költői felfogásától. 
De a nyugoti versformák mívelése, a mértéknek a rímmel való összekapcsolása,, 
a ritmus könnyed gördülékenysége, a kifejezések választékossága, a stö 
finomsága s a művészire való törekvés minden mű eszthetikai becsének 
legfőbb ismertető jele az ő ítélete szerint 
vczérií^íepc Elméleti fejtegetéseinek valósítása a gyakorlatban írói tekintélyét 

körülbelül Kisfeludy Károly Aur6rá}di megalapításáig határozottan a leg- 
magasabbra emelte, a melyre eladdig magyar író tekintélye jutott. Nemcsak 
a kezdő, de a régibb írók is az ő bírálatától vártak buzdítást további 
működésükhöz. Föltétlenül uralkodott a magyar nruveltség birodalmában, 
s hatása és sikerei mindig nagyobb és túlzóbb merészségre ösztönözték. 
Levelei pótolták az időszaki iratok hiányát, s a míveltség eszméi azok 
révén kezdtek az írók és tudósok közé szivárogni. így ha múlt századbeli 
törekvése nem érhette el kitűzött célját: a jelen század első két tizedében 
sikerűit az irodalmi átalakulást előkészítenie, egy ideig vezetnie és utat 
egyengetnie Széchen3á István politikai reformjainak számára. Kazinczy 
agitátori működése előfutárja volt Széchenyinek, az irodalmi újítás a politikai 
újításnak. Ez a Kazinczy pályájának legfontosabb eredménye s legmara- 
dandóbb emléke. Nemzetünk újjáalakításának történetében Kazinczy neve 
mint egy álló csillag fénylik, és sugarai a magyar mívelődésnek töretlen 
és nehéz útjaira világítanak, önérzettel vallhatta meg pályája vége felé 
a fölzsendűlt irodalom láttára, hogy ő is hatott a nemzetre társai közt. 
»Mi csak — úgy mond — kezdénk a menést és életünk az irtás lelket 
ölő munkájában folyt el. De az igazságos maradék mindenkinek megszabja 
érdemlett bérét, s a mit hagyok, úgy hiszem, az hevíteni fog szíveket, 
mikor már nem leszek is. Közel az idő, hogy istenfiak lépnek a pályára 
s ragyogtatni fogják a magyar nevet, a mi nekünk nem jutott és nem 
juthatott. De mienk a dicsőség, hogy el van készítve útjok. Nem futnának 
ők, ha mi nem irtánk vala, s javokra lesznek tévedéseink is, mert ezeken 
fogják láthatni, mit kell kerűlniök.« 
Költeményei Kazinczy pályájának e fontosságához mérve költői működését, az 

tisztán eszthetikai tekintetben meglehetős csekély becsű, de irodalomtörténeti 
szempontból méltánylatot érdemel. Kazinczy fogékony költői lélek, de az 
alkotó tehetség jóformán hiányzik benne. Múzsája a német szentimentális 
költők reminiszcenciáiból táplálkozik s a görög és latin költők eszméin 
hevül. Altalános emberi érzéseket zeng az egyéniség jellemző ereje nélkül, 



KAZIHCzy FESENC 163 

szelíden és kecsesen. A lélek felzaklatott indulatainak és szenvedélyeinek 
hangja épen oly idegen lantjától, mint a méla borongásé s megható 
ellágyulásé. A külhatást könnyen megérzi ugyan lelke, de azt addig érleli, 
míg utoljára a hatás ingere teljesen megszűnik, s csupán emléke marad 
meg, a mely aztán nem képes egyénibb kifejezésre jutni (pl. A szabad 
Erdély). Épen ezért L'rája hidegen hagy bennünket. Sem bor-, sem szerelmi 
dalaiban (Bor mellett, Mitmyihez, Új lánc, A iavaszkoz) nincs igazi hév, 
igazi természetesség. Egy-egy költői eszme meg-megragadja, de az alakí- 
táshoz nincs elég költdi 
ereje. A benső műalkatnak 
nincsenek oly törvényei, a 
melyeket tanulással, ráter- 
mettség nélkül is el lehetne 
sajátítani. Legfőbb gondja 
a nyelv csiszoltsága, a ki- 
fejezések választékossága, 
a hibátlan verselés, a vers- 
lábak könnyed gördülé- 
kenysége s folyamatossága. 
Legszokottabb tár- 
gyai a bor és szerelem, az 
isteni Gondviselésben való 
hit s ritkán a hazafiság. 
Eleinte a német anakreon- 
tikusok gondolatai visz- 
hangzanak líráján, később 
a latin költők mithologikus 
képeiből szövi müveit, a 
melyekről azt hiszi, hogy 
a »régi ízlet« legjobban 
meglátszik rajtok. Szonett- 
jei, ritomelljei és ódái hi- H6dol«l Kaiincij szeUemének, I8B9. (Egykorú rsji, kisebbítve.) 

bátlan külalakúak, de mint 

művészi termékek alig jöhetnek szóba. Mindössze egy kötet verset írt s 
annak is nagy része episztola és epigramm, Toldynak 1827-ben azt írja, 
hogy verseit, míg azok Önmagának nem tetszettek, ki nem ereszté kezei 
közül, keveset eresztett ki, sokat elégetett. Episztoláit korában sokra becsülték, 
noha azok, mint költdi művek, ámbár itt-ott megvillan bennük a Horatius 
günyja és emelkedett bölcselmi nézete, a Berzsenyiéi ■ mellett is hátrama- 
radnak, ö maga szonettjeiről és epigrammjairól tartott legtöbbet, s ez 
utóbbiak közt kétség kívül van néhány eléggé sikerűit (Iphigettia halálára, 
Id. Wesselényi Miklósra, Férfi lélek, Vigasztalás, Vajda-Hunyad, stb.), 
a melyeknek költői eszméjük az alakításban sem vész el; de a legtöbb 



164 KAZINCZY FERENC 



epigrammjában mégis inkább a hideg feszességet, csinált elmésséget 
látjuk, mint a költői leleményt. Szatírái ere a nyelv és stíl kérdéseiről írt 
epigrammjaiban csörgedez legbővebben s finnyás ízlését, sima csiszoltságát 
ezek mutatják leginkább. 

* Kazinczy költészetének irodalomtörténeti értéke abban határozódik, 
hogy ő nyitotta meg t)ővebben a német költészet forrását a magyar költők 
előtt és kezdte meghonosítani azt a lágy érzelmességét, a melynek költé- 
szetünk addig jobbára híjával volt Aztán a klasszikái költészet mintáira 
utalt, a melyből ő is, mások is termékenyítő eszméket merítettek. Továbbá 
példákat adott a külforma csinosságára, a verselés hibátlanságára. A nyu- 
goti verselés meghonosítását elméletben és gyakorlatban sürgette; a népies 
versformákat művészietleneknek tartva, mintegy közvetve kihívta az utána 
jövendő igazi költőket, hogy megmutassák, mikép az eredeti magyar ritmus 
is művészivé tud válni, ha hozzá értő tehetség veszi lantjára. 
fy^^ Azonban Kazinczy működésének súlypontja fordításaira és leveleire 

esik. Rendkívül sokat és sokfélét fordított összes fordításainak kiadását 
kiszabadulása után mindjárt pár év múlva tervezte s 1805-ben Wesselénjá 
Miklós küldött is neki ötszáz forintot, hogy az első kötetet Marmontel regéivel 
megkezdhesse. Ez a munka azonban csak 1808-ban jelenhetett meg a 
bécsi nyomdász, Haykul Antal, halogatása miatt s így 1814-ben újra 
megindította összes fordításait, a melyek Kazinczy Ferencz Munkáji, Szép 
Ltíteraiura címmel kilenc kötetben meg is jelentek. Ezeken kívül Roche- 
foucauld Maximái és morális reflexiói 1810-ben, Lessing Galottí Emiliá}8i, 
Bamhelmi Minná}8i és Miss Sara SampsonjRy Moliérenek A bot csináüa 
doktorsi és A kénytelen házasságéi részint Bajza, részint az Akadémia 
Külföldi Játékszínében láttak napvilágot, míg Pyrkemek A szent hajdan 
gyöngyei 1830-ban külön, C C. Sallustius épen maradt minden munkái 
1836-ban és M. T. Cicero beszédei, levelei és Scipio álma 1837-ben 
jelentek meg. E mellett számos töredék fordítása maradt kéziratban s 
megjelent műveinek többféle átdolgozása szintén kézirataiból ismeretes. 

Az írás művészetének általa vallott egyik föelve, hogy folyvást tisz- 
togassuk, csinosítsuk munkánkat, mert e nélkül hasztalanul törekszünk 
halhatatlanságra, épen fordításaiban érvényesül első sorban. Soha egyetlen 
művet nem fordított, a melyet részint önmagától a legszigorúbb önbírálattal, 
részint mások ítéletének alapján át meg át nem javított volna. » Ismertem 
— úgy mond — magamat és a kort, a melyben éltem; s ámbár tudám, 
mennyivel áll fentebb, a ki teremt, mint a ki másol: inkább vágyék nem 
rossz másolónak találtatni, mint nem jó alkotónak. « Ezért bámulatos 
gyakorlatot szerzett az eredeti értelmének többféle visszaadásában. Mindent 
fordítani kezdett, a mi eredetiben megtetszett neki, s a mit » versben vagy 
prózában dolgozott, azon nép nyelvére önté által, melynek ízléséhez dol- 
gozása neme tartozni látszott*. így kutatta a homályos helyeket, foltokat és 
hibákat s így érzé meg, min kell még simítania, csiszolnia. 



KAZINCZY FERENC 165 

Fogsága előtt fordított müveit, jóllehet mind a Gessner Idilljei, mind^^jl^)' 
a Bácsmegyey levelei nagy hatást tettek a korabeli írókra a mívelt társalgás 
hangjának helyenkint szerencsés utánzatával,' mind újra dolgozta; össze- 
hasonlításokat tett a maga és Báróczy fordítása közt a Marmontel regéire 
vonatkozólag, folyvást gyalulva a kifejezéseket s egyes szavakat is. Nem 
nézte elégnek, mint monda, hogy csak a munkát ültesse által nyelvünkre ; 
azon volt, hogy az "-író 
is általjöjjön minden 
szeretett sajátságai- 
val', s hogy ne ö lát- 
tassák szólani az író 
helyett, hanem az író ő 
általa. Gyakorolta ma- 
gát a legkülönfélébb- 
nemű művek, elmél- 
kedések, elbeszélések, 
rajzok, idillek, levél-re- 
gények, komoly és víg 
színművek fordításá- 
ban, hogy stílje sok- 
színű legyen s az ere- 
detinek hangulatához, 
kifejezéseinek sajátos- 
ságaihoztaláljon; hogy 
nyelvét alkalmassá te- 
gye mindenféle stílnem 
speciális tulajdonságai- 
nak visszaadására, szó- 
val, hogy nyelvünket 
hajlékonynyá, művé- 
szivé emelje, öntuda- 
tosan válogatta össze a 
fordítandókat. A kora- 
beli irodalomban sem K«ilac»j afrcmléke Siíphalmon. 

az elmélkedés, sem az 

elbeszélés hangjára nem talált utánzandó példát; a magától >fentebb nemi- 
nek nevezett komoly és fenséges, könnyed és kellemes, változatos és 
kifejező, klasszikus tisztaságú s mégis erőben gazdag stílnek sehol sem látta 
nyomait A népies hangot szándékosan kerülte, bár tudta, hogy némely 



■ Kúxiaczy mega megjegyzi, hogy >nem kevesen és nemcsak scerelemben epedezfik 
phraseologiákat csinállak belfile; az ország elsőbb tisztviselői öszvcgyűlének Rádftynénál 
Budán s retolvostatták a könyvet, hogy abból lássák, hová Tog emelkedhetni nyelvünk'. 



166 KAZIlfCZY FERENC 



művek épen megkövetelik azt; csakhogy a népies sem tiporhatja lábbal a 
művészinek bizonyos sérthetetlen szabályait, abban is ízlésnek kell az írót 
vezérelnie. Ezért akart a művészivé emelt népiesre példát adni a Moliére 
emb'tett két vígjátékának fordításával. A népies hang különben hova-tovább 
terjedni kezdett íróinknál s Dugonics óta nem veszett ki többé költésze- 
tünkből. De a stílnek annyi más faja, az érzelmek árnyalatainak különféle 
kifejezései annál gyérebben mutatkoztak a maguk művészi egyénítésökben. 
Gessnernek a természeti képekbe olvasztott hajlékony lágysága, Marmontelnek 
finom érzelmessége, Lessingnek drámai bölcselkedése, Ossiánnak fenséges bús 
komolysága, Goethe klasszikái eleganciája, Cicerónak szónoki ereje s tömör- 
sége, Sallustiusnak arkhaizmusokkal teljes és mégis eleven festőisége Kazin- 
czynál jutnak először mesteribb kifejezésre mind a hangban, mind a mondat- 
szerkesztésben, mind az egyes szavakban és szóámyalatokban. 

Kazinczy fordításai valódi műfordítások, s prózája a szó valódi értel- 
mében klasszikus próza, a melynek megvan a maga sajátos üde zamata, friss 
színezete s könnyed bája. Túlfinom ízlése megérzi a különféle műfajoknak 
nemcsak lényeges, de mellékes sajátságait is. Legtöbbet küzd a Marmontel 
regéinek. Lessing drámáinak, Rochefoucauld maximáinak és Sallustius 
történeti műveinek fordításával, a melyekkel a francia atticizmust és válasz- 
tékosságot, a német nyelv erejét s a latin nyelv klasszikái báját kivánja 
irodalmunkban meghonosítani. Rochefoucauld maximáit eredetiben, Schulz 
német s a maga magyar fordításában adja ki, versenyezni akar a német 
fordítóval, megmutatván, hogy » ámbár nyelvünk a metafizikai oldalról 
tekintve felette messze maradt az európaiak mellől, mégis alkalmatos Roche- 
foucauld szépségeit, könnyűséget, eleganciáját felfogni*, ő érezte meg nálunk 
legelőször a stílnak azt a művésziségét, mely »mint a virágok illatja, meg- 
magyarázhatatlan módra érezteti magát és nem szenvedi az analizálást és 
hideg vérrel való feszegetést«. E miatt lőn stílje sok helyen idegenszerű 
színben és hangban, mondatszerkesztésben és a kifejezések fordulataiban, 
a melyek ellen még az ő életében megkezdődött a visszahatás. De minderr 
során bizonyos művészi melegség, a csínnak és választékosságnak bizonyos 
kellemes bája ömlik el, jóllehet igen sokszor nagyon is érezzük mesterkélt- 
ségeit s a nyelven tett erőszakoskodásait, a melyeket a széphalmi reformátor 
legbuzgóbb hívei sem helyeselhetnek. 
Eredetí A művészi Stílnek emUtett sajátságai még szembetűnőbbek eredeti 

munkák ^ o o 

dolgozatain. Kazinczy aránylag kevés eredetit írt A Pályám emlékezete 
és a történeti életrajzok, a melyek összegyűjtve Magyar Pantheon címmel 
jelentek meg (mindkettő az Abafi Nemzeti Kön3^vtárában a III. és XXXVI. 
kötetben), aztán az Utazások (először az Akadémia által 1836-b^n meg- 
indított eredeti munkáinak H. kötetében, később az Erdélyi Levelek Abafi 
említett vállalatának XII. kötetében) s végre a Fogságom Naplója című 
munkája, a mely egészben véve még kiadatlan: többé-kevésbbé mind 
önéletrajzi dolgozatok, kivéve a Magyar Pantheon néhány darabját, mint 



(2^^, ^>^-^ /"^^^^^ 




c^ 



y 









/ 




/> 







s3 




oji y 



'vsppvfif utn9VU9iffV «K 



('UBqBiuidpB; 




^ T^uP^zA^ 



X^ 



--P^ 






^y^t^ -^t-^UA. »/>C-'V^ ^^ C^-^i 




A- • • 






:^-v-í 









yx "'X^jz^i/v^ 



"i/viír 



/ 






ínczy 
levélíró 



..._.» ^^^^^^^^^m^^^^m^^im.^f^^i^^^'^^^m'^m^^^-^ - 




^ • ,</^BlíI22í^ -J^*-*-^ ■e^A-^y 'Z^'í^c. ^^ >züg<fc/«v'/í 








'^^í^f^ ^'Oy^'y^^ -^/V^"^' ''^Í^^V'^^*^^*^ 








^L>JL€yU< ^JhBf^ 







Ere 
mu 








KAZINCZY FERENC 167 



Mária Terézia, Martinuzzi cardinális, Ürményi József, stb. címűeket. 
Kazinczy valamennyiben ragyogtatja művészi tehetségét, a mely legkivált 
sz eleven festőiségben s abban a mesteri vegyítésben érvényesül, a melylyel 
AZ élet aprólékos, de jellemzetes vonásait finom ízléssel tudja beolvasztani 
az író vagy államférfiú fejlődésének s jellemének körrajzába. Éles szeme 
mindenütt meglátja az egyéniség különös sajátságait s észreveszi a 
fejlődés tényezőit, a melyeket festői csoportba sorakoztat. A merre megfordul, 
A felső vidéken, a Dunán-tül, Erdélyben, mindenütt áttekinti a táj egész 
Icörvonalát épen úgy, mint az egyes kimagaslóbb pontokat Érdeklik a 
természeti alkotások minden szépségei, az egyes helyekhez fűződő törté- 
tielmi emlékek, legkivált pedig a művészi szép nyilvánulásai a kertek 
mívelésében, a kastélyok építésében s berendezésében, az esetleg látható 
Icépek mesteri kivitelében vagy az ecset hibáiban, a melyeket sohasem 
feled megjegyezni. Jellemezni a színek élénkségével s a kifejezés erélyével 
akár természeti tárgyat, akár élő személyt s a körvonalakat egy pár mon- 
•datban hűen és összefüggően megrajzolni: ehhez senki sem értett úgy 
korában mint Kazinczy, sőt e tekintetben máig is kevesen versenyezhetnek 
vele a leíró nemben. Elbeszéléseibe s leírásába mindenütt beleszövi gyöngéd 
■érzelmességét vagy erősebb fölhevülését, a mely nem egyszer a szónoki 
páthoszba csap, mi mostani ízlésünk szerint sokszor indokolatlannak tetszik 
ugyan : de azért eredeti dolgozatainak véghatása mindig egy született nagy 
írói tehetség mesteri nyilatkozata a fogékony lélekre. 

Bírálataiban, fejtegetéseiben, polemikus cikkeiben az erős meggyőződés 
sugalma vezérli tollát ; azért hangja legtöbbször éles és szatirikus. Tanul- 
mányainak s műérzékének hatása mindenütt látható. Különösen méltatlan 
ellenfeleivel szemben az irodalmi diktátor hangján szól büszke lenézéssel 
s keserű megvetéssel. A hol az újítás szükségéről s lehetőségéről, az ízlés 
Icivánalmairól, a nyugoti íróknál elfogadott eszthetikai nézetekről, vagy az 
ő költői irányáról, a görög-német klasszicizmus elveivel ellenkező elméleti 
•és gyakorlati művekről szól: mindenütt dús adatkészlete s bizonyítéka 
van, a melynek használatában erős polemikus tehetséget mutat. A mit 
•epigrammai morálként felállít, azt jobbára valósítja is, kivált a Mondolat 
megjelenése után írt cikkeiben: 

»Bántani mást vadság« . . . s mds a lélektelen író ? 

Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél. 
Csípd, döfd, rúgd valahol kapod a gaz latrot! az illyet 

Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad. 

írói művészete azonban mégis leveleiben a legragyogóbb. Mint levélíró K^z»nczT 
bátran összehasonh'tható a világirodalom legnagyobb levélíróival. Roppant 
fogékonysága, eleven és mozgalmas képzelete segítségével minden tárgyról 
kellemesen tud beszélni. A lélek minden hangulatába beletalálja magát s 
-a pillanat hatásai szerint gyorsan tud változni s egyik tárgyról a másikra 
művészileg tud átsiklani. Ide járul természetes hiúsága, melynek egész 



KAZINCZY FERENC 



KAXlnn; szcphilmi miuiólcuma. 



KAZINCZY FERENC 169 



elméletét fejti ki leveleiben, s mely a tetszés legcsekélyebb eszközeit sem 
veti meg. Kazinczyban megvan Cicero könnyűsége s az a tulajdonsága, 
a mely szerint a külhatások változatosságának mintegy önkén3^elenül 
átengedi magát; megvan a XVII. századbeli híres francia levélíró nők 
feltűnő hiúsága s az a művészi érzékök, a melylyel a köznapi dolgokat 
mesterileg tudják az irodalmi és társadalmi fontos kérdésekkel veg3ateni. 
E mellett őszintesége s természetessége leveleiben nyilatkozik legjobban, 
és pedig majd a csöndes szemlélődés, majd a lírai hevülés vagy szónoki 
páthosz hangján. Néha egy született tárcaíró könnyűségével beszéli el 
magán és családi életének napi eseményeit, gyermekeinek fejledező értelmi 
világán érzett ártatlan örömeit, testvéreivel meg-megűjuló viszályait, s 
eleven színekkel rajzolja szorongató anyagi helyzetét és áldott optimiz- 
musát, melyet folyton táplál a remény; majd egy komoly elmélkedő rend- 
szeres logikájával értekezik a költészet, kivált a lírai költészet tárgyairól, 
a különféle versformákról, a nyelvmívelés irányairól, az általános míveltség 
követelményeiről; majd ismét egy lelkes hazafi örömével vagy bánatával 
kiséri a megyei és országgyűlési események folyamát, s mind a régi kivált- 
ságaira büszke nemesnek, mind a szegény nép helyzetén javítni akaró 
humánus gondolkozású bölcsnek, mind a lojális alattvalónak felfogása 
visszatükröződik sorain. 

írói és magán életének, a vele együtt élő s küzdő férfiaknak, törté- 
nelmünk félszázadának — nemcsak irodalmi, hanem politikai és társadalmi 
fejlődés tekintetében is — hű képe az a levelezés, a melyet Kazinczy 
1776-tól haláláig folytatott, s a melynek kiadását az Akadémia 1890-ben 
indította meg, mint összes munkáinak harmadik osztályát. Bármily gazdag 
tartalmú is azonban e levelezés, első sorban mégis egy feltörekvő iQú 
képe domborodik ki belőle, a ki érzi nemzete sűlyedtségét s elhatározza, 
hogy lelkének összes erejét a nemzeti nyelv kimívelésének szenteli, 
de a kinek korán szenvednie kell s már-már az életről is lemondania; 
niajd egy küzdő férfiúé, a kit a csapások folyton látogatnak, de a 
ki az isteni Gondviselésben remélve, nagy céljainak megvalósításában 
bízva s elért sikereitől ösztönöztetve, egészen a jövőnek él s egy pillanatra 
sem tántorodik el választott ösvényéről; végre egy testileg agguló, de 
lelkileg mindvégig ifjú, könnyen lelkesülő s folyvást lelkesítő emberé, a 
ki megérte, hogy ideális életküzdelmét győzelem koszorúzza és a ki a 
fejlődés újabb folyamában is fölismeri a saját pályája eredményeit, de a 
ki — keserű ellentétül — kivált m^hitt barátainak és jó testvéreinek 
megható lemondásával emlegeti a »domi angustae res« sanyarúságait s 
családja reménytelen helyzetét, ha ő szemeit lehunyja örökre. 

Kazinczy nemcsak szelleme legdrágább kincseit áldozta nemzetének, vaK^orírSfása 
hanem anyagi erejét is jórészt a saját és kiválóbb íróink munkáinak kiadása 
emészté föl. Kiadásai nemcsak tartalmilag, de pusztán nyomdai kiállítás 
tekintetében is méltók voltak hozzá. De azért — mint Kölcsey monda — 



170 KAZINCZY FERENC 

»tizeneg>- millió népesség közt vevőt nem leltének, legnagyobb becsű kéz- 
iratainak nyomtatót nem talált az országban*. így folyvást adósságokkal 
kellett küszködnie, a melyeket 1825-ig felesége vagyonából vélt törleszthetnl 
Jóllehet azonban neje testvérei ellen indított pörét a kir, táblán megnyerte, 
annak érvényt nem volt képes szerezni. A Magyar Tudós Társaság meg- 
alakulásakor a főtitkári tisztségre némelyek őt szemelték ki, de e terv 
meghiúsult. Azonban a 11. osztálynak első vidéki rendes és fizetéses tagja 
lőn s résztvett az alapszabályok kidolgozásában is, midőn a nyomában 
támadt új írók örömmel üdvözölték körükben. A fejlődő irodalmi élet 
kiengesztelte némileg sorsával, bár észre kellett vennie, hogy iránya immár 
a múlté, közte és az új nemzedék közt a nemzetiség erősbülő érzése, 
a romanticizmus szelleme széles válaszfalat vont De azért is írói szenve- 
délye nem hagyta el őt utolsó percéig. Az 1831-ki kolera s a felsővidéki 
zendülés azonban megrémítették ; azt hívé, ndci is menekülnie kell hazulról. 
Augusztus 21-én öt is meglepte az öldöklő vész, s 23-án meghalt. Gyászba 
borült özvegye s gyermekei ott temették el saját birtokán s egyszerű 
emlékkövét özvegye emeltette. 
dmílk^e ^2 Akadémiában Kölcsey mondott róla emlékbeszédet, a mely mintegy 

szemrehányó szózat s egyszersmind intés volt, hogy ha már a több mint 
félszázadig küzdő író részvétlenség között roskadt sírjába, legalább özvegyét 
s hét árváját ne hagyja éhezni a nemzet. Dessewffy József gróf fölkérte 
az Akadémia védnökét, József főherceg nádort, s felszólítá az Akadémiát, 
hogy az adja ki Kazinczynak hátrahagyott iratait, fizesse ki adósságait 
és segítsen az özvegy és árvák helyzetén. Az Akadémia el is határozta 
Kazinczy munkáinak kiadását, a melyből összesen öt kötet meg is jelent, 
s minden ívtől négy arany tiszteletdíjat kapott özvegye. De a tetemes 
anyagi áldozattal járó vállalat elakadt. Később, Kazinczy születésének 
századik évfordulóján, 1859-ben Dessevrffy Emil gróf a nemzet közlelke- 
sedése között rendezett ünnepélyen kezdett gyűjtést, hogy újabbkori 
míveltségünk halhatatlan bajnokának maradandó emléket állítsanak s 
egyszersmind munkáinak kiadását is folytassák. így közel ötvenezer forint 
gyűlt össze, a melyből egyrészt Kazinczynak szegény sorsú maradékait 
segélyezték; másfelül pedig megvásárolták a széphalmi birtokot, a hol a 
mester emlékére díszes dór stílű mauzóleumot építettek. Összes műveinek 
kiadását 1884-ben határozta el az Akadémia, a melyből eddig négy kölet 
jelent meg. 



51 k nyelvújítás története. 



Un nétdoKisiiig mai condull, ill^ro, 
blen condult, dáveloppe la Ungue. 

ZjllTi. 

AZiNCZY Ferenc koráha esett s az 5 vezérlete alatt folyt le a 
nagyja annak az irodalmi és nyelvügyi mozgalomnak, melyet 
nyelvújításnak nevezünk. Ez a sajátságos mozgalom fontosabb, 
tartósabb és zajosabb volt itt, mint akármely más nemzetnél. 
És mivel ilyen volt s máig sem szűnt meg egészen, méltó 
vele tüzetesen megismerkednünk. 

A nyelv szókincsére, alakjaira, kifejezésben való gazdagságára s erejére ^,^'*'",. 
nézve olyan, mint a nemzet szelleme, a mely beszéli és írásban használja. 
Ismeretekkel gazdag, ismereteit minden irányban jól előadni tudó, nagy 
eszméket kigondolni, eltanulni, jól kifejezni, nemes érzéseket magasztosán 
énekelni, komolyan és humorral nemesen beszélni tudó nemzetnek a nyelve 
is gazdag szókban, kapcsolatokban, a beszéd fordulataiban. 

A magyar nyelvet ily értelemben a XVni. század elején eléggé fejlettnek 
találjuk. Az akkori tudomány eszméit, fejtegetéseit, a nemzeti költés érzelmeit, 
a mívelt társalkodásnak fejedelmi és előkelő udvarokban járó szólásait, a 
míveltek és nép tréfáit, humorát elég jól tudták magyarul adni. Az írók 
és míveltek, ha egyfelől idegen szókkal és szerkesztésekkel éltek is, de 
másfelől látták az utat, melyen nemzeti nyelvünket, újabb eszmékhez ido- 
mítva, tulajdon és magunknak való szólásokkal gyarapíthatták volna. 

Azonban a szellemi és irodalmi, tehát a nyelv-gyarapodást is meg- 
gátolta, sőt félt>e5zaka5ztotta a XVm. század első felében a szabadság- 
harcok és lelki szabadság megszűntével beállott nemzeti eltompulás. A 
költés, a lelket adó irodalmi nem, megszűnt a nemzeti életből, a nép szelle- 
méből táplálkozni, az előkelők elkorcsosodása miatt idegen, kivált francia 
művek és formák utánzására adta magát; nem azt ét^ekelte, a mi ezt a 
nemzetet érdekelte, nem ügy a mint ez a nemzet értette és szerette volna, 
hanem a mit a külföldtől eltanult vagy átvett. A tudományok latinul vagy 
annak utánzott modorában írattak magyarul, elevenség, élet és erő nélkül, 



172 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



meglévén a szabad gondolkozás fojtva. Élő nyelven, az életnek beszélni, 
nem érezték szükségesnek. Csak az egyháznak és iskoláknak írtak ; mívelt 
közönség alig volt; a közönség részben idegen lelkű és ízlésű, részben 
szellemi élet nélkül való. 

A latin klasszikusok tanulása élet és szellemi elevenség nélkül folyt, 
ezért nem eszközölte a beszéd és nyelv nemesedését. Nem igyekeztek, nem 
tudták, lehetségesnek sem tartották azok szépségeit a magyar nyelv szólá- 
saihoz mérni, ezek által azokat követni, utolérni s így lehetőleg elsajátítni. 
A szép és röviden tartalmas szólások díszét, éles hatását, finom alkotását 
meg sem kisértették hasonló rövidséggel, csínnal adni vissza ; csak terjengő, 
magyarázó beszéddel adták. Tompa elmével, mintegy szenvedőleg tanulták 
azokat; innen származott a szellem zsibbadtsága, a nyelv erejének kifejlet- 
lensége, a jellemző szók hiánya, a beszéd és stíl terjengése, nehéz mozgása, 
mely kellemetlenül tűnt fel azoknak, kik az új külföldi irodalmakkal foglal- 
koztak, kivált az újabb német költés nemzeties és klasszikus irányú meg- 
újulását ismerték. 

Csak egy-két esetben találjuk a finomabb beszédre, a tartalmas, 
jellemző s rövides szép stílra törekvést, mint Mikesnél és a nép szellemétől 
mozgatott Amadénál A magyar szellem eltespedve. 

Es ez a tespedés mind addig tartott, míg az irodalom a külföldiek 
példájára a társalkodás, az élet szükségévé nem lett, másfelől míg a nyelvet 
a mívelt osztály ősi erővel gazdagnak, mívelhetőnek, a nemzeti szellem 
nemesedése méltó eszközének, tehát életre, szeretetre, pártolásra méltó 
kincsének el nem ismerte s így igyekezetének tárgyává nem tette, komolyan 
nem tanulta, az elenyészéstől, vagy elkorcsosodástól félteni nem kezdette s 
megmenteni nem törekedett. 
tudcJlSKyos Elsőben is a tudomány és iskola emberei közül találkoztak, kik részint 

műszók elemi és középoktatásban, részint a tudományos olvasók és felsőbb tanulók 
számára igyekeztek magyarul adni elő és írni meg legalább a tudományok 
elméletét, népszerű filozófiát stb., magyaros írásmódra, magyar műszók 
formálására törekedvén. Ezek közül első Faludi Ferenc volt, ki erkölcs- 
bölcseimi fordításaiban, önálló, csinos nyelvvel, megújított magyarsággal 
igyekezett szólni. Szavai közt nagy számmal találjuk a felélesztett régidcet^ 
a jól használt vidékieket, a maga alkotta új szókat (már 1 748-tól) ; így : 
bányászna, szemlegélö képek, csenddel csendetlen erkölcs, baromostoba, 
gyapottlágy pávahosszú, csudahamar, vagyonság: lényeg, egyedüliség, 
ragyogvány, csalakozás, jámbortalan, engedelmeskedik, ldtszatos,feljebbező, 
elfenül, távolít stb. Verseiben megfelelő szabad mozgást, könnyedséget, 
élénk, csinos nyelvet, s általában jó ízlést találni. Utána SArtori Bernát 
említhető, ki már 1772. megkísérti magyarul adni ki a filozófiát (Magyar 
nyelven Filozófia). Benyák Bernát egy pesti középiskolában tam'tja magyarul 
ugyanazt és nyilvánosan tárgyalja s védi nagy közönség előtt a magyar 
nyelv ebbeli képességét és jogát. Majd még nagyobb ügyességgel írja már 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 173 



1776-tól kezdve RAcz Sámuel egyetemi tanár az orvosi tudományokat, még 
pedig kiválón csinos és velős magyar nyelven. Dugonics a pesti egyetemen 
magyarul adja elő a mathematikát s így megírva teszi közzé (1784.). 
Tudományos műszavain (mékkoraság: quantitas, hosz: linea stb.) kívül 
övéi : nedv (régi, M. A. szótárában), kurtács (sagum), hosszács (tóga), sérv 
(sérülés), csip (csipő), fin (finom), ielheilen, temetlen, választan, viszont, 
inger stb. Mind Ulisszesben. Alakok: kezded volt, vivék volt. Márton 
István pedig kis mértékben a Kantféle filozófiát kisérti meg magyarul 
adni (1796). 

De a magyar nyelv kimívelésére, újítására az elsőbb években senki szabó^Dávid 
sem tett annyit, mint a két Szabó Dávid. Baróti Szabó Dávid először Kisded 
Szótárában, mely előbb daktilikus sorokban (1789), majd szótár alakban 
jelent meg (1792), elsorolva a legérdekesebb s általa összeszedett régi és 
üj szókat, valamint a vidékieket is. De ezekhez adta némely saját alkotásait 
is (erény, szörnyeteg). Utóbb pedig a Magyarság Virágaiban (1803) a szép- 
nek tartott (de kevéssé üj vagy újított) szólások nagy mennyiségét gyűj- 
tötte össze és tette közzé s ez által máig becses munkát végzett Merészebb 
volt, kevesebbet használt Barcafalvi Szabó Dávid a bécsi magyar hírlapírók 
egyik tevékeny társa, Szigvárt klastromi történetének (1787.) fordítója, ki 
első volt azok közül, kik új szókat rendszeresen, öntudatosan formáltak. 
E fordítása függelékében az általa formált szók két sorozatát adja, melyeket 
leginkább a használatban alig érthető, csak általa erőltetve kiokoskodott 
jelentésű képzőkkel csinált, a nyelv bővítése és kimívelése végett. Meg- 
jegyzi azonban, hogy ezeket csak próbául mutatja fel, nem követelve nekik 
végleges elfogadtatást s az olvasó közönségre bízva életöket vagy vésztőket. 
Szavait a közönség, kettő-három kivételével, nem fogadta el; csak egy-két 
írónál találunk irántuk némi figyelmet ; péld. Illei Elmefuttatásábon ( 1 790), 
hol némely szavait előtaláljuk. Nyúlás chemiai munkáiban, hol szintén egy 
pár található. Csak Dugonics kedvelte különösebben Barcafalvi Szabó 
Dávid törekvését s követi is, miután ő maga már előbb kezdett, bár szeré- 
nyebb ily munkálkodást. 

Essek után a bécsi magyar testőrök, a hazai és bécsi első hírlapírók ^^^l^^^^^ 
s ezekkel egy irányt követő hazafias és nemzet-szerető bécsi egyetemi 
tanulók, mind az új idők szellemének hódolók és szabad gondolkozásúak, 
tettek sokat a nyelv érdekében s igyekeztek azt bővíteni és szépíteni. Ezek 
közé az ismeretes Bessenyei-körön kívül szánuthatjuk Rát MÁTYÁst, az első 
hírlapkiadót, Decsy SÁMUELt a Magyar Phoenix szerzőjét, Szacsvay SÁNDORt 
az elmés és tevékeny szerkesztőt. Maga Barcafalvi is közéjök tartozott. 
Mindezeket újítókul tekintette, dicsérte vagy kárhoztatta a magyar közönség, 
melynek a hirlapírás neologizmusa kezdettől fogva szemébe tűnt. 

Mindezeknél már az első években (1800 előtt) többet tett egy oly 
ember, ki mívelt ízlésű szépirodalmi művei által tudta meghatni s a nyelvhez 
vonzani azt az osztályt, mely a netnzet ügyeiben leginkább tényezhetett, a 



174 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



magyarsághoz leginkább csatlakozó, e mellett a külföldi német, francia 
irodalommal valamennyire ismerős volt : a vidéki nemességet. Ezeket kívánta 
szép magyar olvasmányok által a külföldi irodalmaktól és nyelvektől elvonni, 
a jó ízlésre és szép stílre figyelmeztetni, a hazai művek élvezésére ösztö- 
nözni s ehhez előkészíteni, velők a hazai nyelv és stíl szépségeit, az eszthe- 
tikai színű, művészi csinosságü, klasszikái becsű kifejezéseket megszerettetni, 
miután már efféléket más nyelvekben megismertek, megszerettek s elta- 
nultak. Arra is törekedett iratai által, hogy a nyelvet megszerettesse, hogy 
annak mívelésében, tehát a nyelvújításban, a nemzet érdekét lássák, a 
mint hogy oly idők jártak, hogy így gondolkozni természetes volt. Azt 
akarta, hogy meggyőződjenek, hogy a nemzet nyelvében él, és ha a 
nyelvet a felsőbbek s értelmesebbek mellőzik, fokról-fokra mívelés által 
nem emelik, annyival inkább ha nem is beszélik, ez a nyelv előbb meg- 
szűnik, mert nem tud állami vagy nemzeti lenni; s csak népnyelvvé lesz, 
így csak alantas életet él, míg idők folytában el nem enyészik, — mint a 
kelta Nagy-Britanniában és sok más. Már látható is volt a magyar nyelv 
ilyen jövője. Az idegen kormányzat kimondta, hogy tudományhoz, köz- 
igazgatáshoz nem alkalmas; és ennek a magyar előkelők nem mondtak 
ellene. A felsőbb képződés eszköze a német és francia lett, már régecskén 
vagy az iskolákban a latin; a magyar az alsóbb körök érintkezéseinek 
volt közlönye. A legmagyarosabb űri családokban, Bécstől távol is, két nyelv 
divatozott : a német az úri nép s a magyar a cselédség számára. A költés 
elnémult, vagy csak ízetlenül zengett, nem hatott erősen, nem csatolta a 
szíveket az ősökhöz, azok szelleméhez és nyelvéhez. 
^FereSc^ Ez irány ellen, a nyelv érdekében, magával az idegen mívelődés 

fegyverével lépett fel s leghevesebben munkált Kazinczy Ferenc. Leginkább 
fordítások által akarta az idegenek remekeit, magas szellemét megismer- 
tetni, magyarrá hódítani s ez által a magyar nyelvet megkedveltetni. Azt 
akarta — így mondja ő maga — hogy a nemzet irodalma más nemze- 
tekkel közös úton haladva a nemzetiből magasabbra emelkedjék, a világ- 
polgárság színvonalára, a hazait az idegennel egyenlővé tegye, a color 
patriusnak a külföldi és ideális által magasabb bájt adjon. 

Már első fordításaival, Gessnervéí, Herder ParamythionaiveX és 
BácsmegyeiveX (1788—89), mint érzékeny, vonzó olvasmányokkal széles 
körben nagy hatást tett, kivált női olvasókra. Különös szavait, némi erőlte- 
tettségét, érzelgősséget elengedték nemes érzéseiért, vonzó társalkodás? 
nyelvéért, emelkedett hangulatáért, mikkel azelőtt a hazai íróknál nem talál- 
koztak s mikért a külföldieket szerették. Voltak, kik szólásait kijegyezgették 
és tanulgatták, sőt vitatkoztak felölök. így kezdett a nyelv ügye a családok 
ügyévé lenni, a szépirodalom élvezésével kapcsotatban, a szív ügyévé, a 
legbensőbb érdekké. Voltak, a kik komolyabb munkára, nemzeti eposz,, 
vagy dráma írására ösztönözték; de a legjelesb íróknál elismerést nyert 
és az irodalompártolók megértették. 



l NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



TÖVISEK. 




Valóban egy ideig a nyelvújítás nem is talált a közönségben erős, * 
határozott ellenállásra, legfeljebb javítókra, mérséklőkre. Pártolták legalább 
elvét, irányát a l^'elesebbek. így Ráday Gedeon az idősebb, ki csak 
mérsékletet ajánlt, Szilágyi Sámuel, Voltaire Henriásának fordítója, a 
klasszikái formák kedvelője, ki Horác ódáit a legmerészebb szórend-forga- 
tásokkal kísérti magyarrá tenni, s ki, mint Péczeli József is, hiánynak érzi 
a magyar nyelvben a nemek nemlétét is min utóbb Kazinczy angyalné stb. 
szókkal igyekezett segíteni. Hor- 
váth Ádám népies költő létére 
nem ellenezte a nyelvújítást, el- 
ismerte a nyelv szegénységét, 
mely újító javítást tett szüksé- 
gessé s a nyelv baját így fejezte 
ki: »A magyar nyelv régóta 
gutaütésben szenved s abból 
csak most lábbadozik*. Révai 
Miklós a nyelv régi emlékei s 
írói tanulmányozásából látta át, 
hogy sok szónk elavult s fel- 
élesztést érdemel ; és sokan úgy 
vették, hogy midőn a szók ele- 
meiről kimutatta, hogy azok ere- 
detiig ^even szók, az által ön- 
álló törzsekül használhatóknak 
mutatta ki. Továbbá Sándor 
Istvánnak, a magyar nyelv és 
mívelődés története szorgalmas 
tanulójának, Pótlékszóiárában 
(1807) találni elég olyan szót, 
melyet a közszükség érzetében 
maga formált, bár sajnos, hogy 
ezek többnyire nem elég műszói 
szabatossággal bírók (leveles : 
nótárius, igazlátó : judex, titkos : 
secretarius, levelész : archivarius, 

székülő : assessor, zdrfő : guardian, várfő : commendans ; 
országnagy stb. is). Még utóbbi ellenei is egyelőre barátai 



írlolii** 



SZÉPUALOM 



MDCCCXI. 



r\ TSvUek i» virágok címlapja. 



i : ügyész, 
mérsékelt 

lijításnak, köztök Bacsányi és Verseghy; amaz a költőnek megadja az 
lijítás jogát, midőn még korán így szól: »Több szokatlanságok találhatók 
az munkámban, sed ex insvetis fient consveta, ex ignotis cognita ... Ha 
energiával akar a poéta költeni . . . gyakran még a grammatikai regulát is 
félre kell vetnie*. Verseghy így szól Tiszta Magyarságában : »A nyelvet 
csak a szendergő gj'öknek felköltögetése által tisztíthatjuk és csinosítgat- 



176 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



hatjuk* Másfelől többen neki tulajdonítanak némely efféle szót: egyetem, 
mosoly, magány s más csonkításokat. 
A "gj^^í*^ Az első évtizedekben a nyelvújítás ellen nyilatkozott a debreceni 

Magyar Grammatika (1. feljebb). Ez általában minden újítást rosszal, 
néhány oly szót is elítél, mely az utódok méltányolását megnyerve köz- 
használatban maradt máig. Ennek szerzői, mint erősen konzervatív s nagy 
részt szépirodalmi újabb míveltség nélkül való emberek, minden újítástól, a 
megszokott beszédmódnak legkisebb változtatásáról is úgy irtóztak, mint 
veszélyes felforgatástól. Nem ismervén a magyar és más nyelvek történetét, 
mívelődésök folyamát s ebben az egyéni akarat hatását, de még a kezökön 
forgó régi magyar művek és szótárak nyelvét sem, ferdén ítéltek minden 
ilyesről. Az újítás ellen nyilatkozott még Aranka György erdélyi tekintélyes 
tudós is, ki főkép Barcafalvi Szabó Dávid újításaira célozva mondhatá, hogy 
»a nyelv naponként rontatik vagy erőltetésből vagy cifrázásból, vagy tudat- 
lanságból, vagy a különösségeknek s nem közönséges szájízű szólás for- 
máinak, új és többnyire hamis kohóban vert szóknak formálásával a tiszta 
szép nyelv mintegy megszeplősíttetik...« 
n'ei ^ftók ^ megrovásra csakugyan volt is ok. Már az első időszakban sokan 
eljárása csapongtak túl a nyelvújítás dolgában. Kivált a Barcafalvi Szabó s olyanok 
szavai voltak törvény és szokás ellen képezve, érthetlenek, ízetlenek. Maga 
Kazinczy, a maga tévedéseiről még most nem szólva, már Orpheus&besi 
(1799) megrótta a mohó újítást, mérsékelni igyekezett az ebbeli buzgó- 
ságot s négy elvet ajánlott, melyekhez kellene magokat az újítóknak szabni. 
Ezek: 1. hogy az új szó, a mit kell, eléggé kifejezze; 2. hogy bizonyos 
gyökértől jöjjön; 3. hogy magyar hangzású legyen, és hogy a nyelvnek 
analógiájához alkalmaztassék, végre 4. hogy félénken és ritkán hozassanak 
elő; azaz hogy valóban szükségesek legyenek. 

Mit tettek eddig az újítók? Mikép alkották az új szókat? 

1. A meglevő szók értelmét változtatták sokszor az által, hogy a köz- 
beszédbeli szókat tudományos műszókká tették. Péld. nyaláb: térfogat, 
kertelet: peripheria, szopó köpű: antlia pneumatica, íz: ízlés. 

2. Vidéki vagy táj- és népszólásokat vettek használatba : hossz: hosszú- 
ság, vagyonosság: massa, mekkoraság: quantitas, szög: angulus. 

3. Régi szókat, jórészt méltatlanul elfeledteket, felelevenítettek: nedv, 
agy, kér: kéreg, kegy, terem, csel, honnő, dagály, hős. 

4. Új összetételeket alkottak: könyvház, szókönyv, mérmúszer, had- 
szakasz. 

5. Ismert és használt törzsekből oly képzőkkel alkottak szókat, melyekkel 
eddig nem : folyadék, érzemény, érzelem, következmény, erény. 

6. Képzőket mellőztek s ekképen alkottak szókat rövidítéssel: szor- 
galom, hűtlen, hála. 

7. Ez által néha a puszta és nem élő, legalább szokásban nem levő 
törzset tették élővé: kecs, kéj, inger, idom. 



r' 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 177 



8. Sőt ismeretlen s alig érthető gyökérformájú egyszerű elemeket is 
saját értékű szókká tettek: ed, táv. 

Az idegen szók átvételét, melyeket főkép egy időben Kazinczy kedvelt 
és bizonyos írásnemben sűrűn alkalmazott, nem számlálhatjuk a szóképzés 
módjai közé. 

Könnyű átlátni, hogy ezek nagyobb részéhez joga volt oly írónak, 
ki eszméit, gondolatai módosulásait nem tudta magyar nyelvünk akkori 
szókincséből vett, alakokkal kifejezni, és sok oly gondolattal bírt, melyet 
kifejezni méltó volt s ügy tudta a nyeK'et és oly műérzékkel bírt, mely 
alkotólag tudott bánni a nyelv elemeivel. Így a vidéki és régibb szók 
behozásához, ha a szó és jelentménye az üjkori szükségekhez illett. így a 
képzők és összetétel által való alkotáshoz, a mit maga a köz- és népi 
nyelv folyvást cselekedett. A nem élő törzseknek (idom, inger, nő) hasz- 
nálatba vételéhez, a képzők kevesítésével rövidítéshez, sőt az eléggé érthető 
gyökerek törzsekké tevéséhez is, mert a régi és népnyelv szándékos egy- 
rangüsításai igazolták. Némely dolgokban pedig fontos és mellőzhetlen 
kötelességet teljesítenek: a régi szók felélesztésében, a régi rövidség 
visszaállításában. 

Természetes volt, hogy a helyes ütőn a mohó üjítók tovább mentek 
mint szabad volt. Mert a nyelv törvényei annak történelméből nem voltak 
kellőn ismerve. Ez a költői lelkesedés és hazafias tűz épen ügy tül ragadta 
az üjítókat mint a konzerválókat. 



11. 



A kilencvenes évekbeli országgyűlések s az utóbbiak mindinkább 
megerősítették s mind szélesebben kiterjesztették közoktatásban, közügy- 
vitelben a magyar nyelv használatát. Egyik ez a körülmény indította az 
írókat arra, hogy a magyar nyelv > pallérozását « fodolguknak nézzék 

Maga Kazinczy, mint a tudós cenzor Retzerhez írja, fogságában sokat „y^íSivdfsröi 
foglalkozott ezzel. Sok tépelődés után meggyőződött, hogy jó ütőn jár, hogy 
az újítás szükséges és lehetséges. Régen belátta, s most is vallotta, hogy 
»nem lehet ott az ideákat tisztogatni, hol a nyelv az ideákat összezavarja*. 
Meggyőződött arról is, hogy a ki a magyar nyelv hiányait át nem látja, 
mit már előbb Bod Péter és többen átláttak és vallottak, ez azt csak 
koldüs-gőgből nem teszi. Továbbá, hogy az a nyelv oly nemes alkotmány 
és a tovább-képződésnek oly sok eszközével, oly gazdag forrásaival bír, 
hogy magasabbra kell emelkednie. Utóbb kimondá, hogy a mi nyelvünk, 
•véghetetlenül szebb a németnél.* Szépségre nézve csak' az olaszhoz hason- 
h'tható. És forró szeretettel nyilatkozik róla mondván: >Mi ezt a nyelvet 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. II. köt. 12 



178 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



szeretni tartoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna 
is; mert a miénk*. 

A nyelvmívelés jogát a szépíróknak vette mások felett. Erre nézve 
főtényező az aesthesis, miről így szól : » A szépíró nem ismer más törvényt 
mint azt, hogy írása szép legyen. Valami ezen igyekezetét segíti, az neki 
mind szabad; akar engedi a grammatika és szokás, akar nem« ; »az író 
parancsol, hogy úgy legyen és úgy lesz<; ^az író s ezek közt leginkább 
a poéta, semmi törvényt nem tartozik esmérni* stb. E fontos és alapjában 
igazolhatott nézete sok jót és rosszat okozott ; a hivatott költők szép szavai 
és szólásai megalkotását, és így a nyelv gazdagodását, másfelől annak 
szeszélyes szóalkotások által lett korcsosítását. E jogot Kazinczy sok helyen 
sokképen követeli és élvezi is : de már korán igyekszik társait ennek gya- 
korlatában korlátozni. Többek közt így szól: » Újítani a nyelven csak annak 
szabad, ki a maga nyelvét nemcsak tudja, hanem tanulta is; a ki a régi 
és újabb klasszikusok munkáival ismeretes; a ki úgy ir, hogy még sza- 
badságait is, mint a táncoló szép a törvénynyel nem egyező lépést, akár 
szorultságból tegye, akár pajkosságból, szépségek gyanánt vétetheti . . .« 
Ezt máskép így is mondja: »Az író ura a nyelvnek, szabad kéjű, de nem 
vak kéjű, nem tudatlan kéjű . . . barátja, nem ellensége, mívelője, nem 
pusztítója, nem rontója, de építője.* 
Kazinczy tívei Mennyire terjedhet az újítás, arra nézve úgy vélekedett, hogy a 

nyelv csak akkor elég mívelt, ha különböző színű szép stílhoz alkalmas; 
tehát sok-színűségre törekedett s ezt főkép fordítások által kivánta elérni, 
az által, hogy szintúgy a legújabb mint a régi költők és próza-írók legkü- 
lönbözőbb műveit, benső s külső erejökben, tehát szellemöket, nyelvöket 
híven visszaadja. Tehát úgy Hómért mint Klopstockot, Ossiánt mint 
Göthét vagy a Sz. hajdan gyöngyeit, a szonett-író olaszokat mint Horáczot, 
Lessing drámáit mint a filozófok vagy humoristák írását, sőt Moliere 
népiesített komédiáit is. E célra idomítni kell a nyelvet ; szavait, szófuzését 
módosítni, alakítni ; elébb rontani, azután építni. A nyelvrendszeren épülő régi 
keleties méltóságából és merevségéből, s komoly járásából nem keveset 
kell elengedni, lejtésre, szökellésekre élénkülni s durva testi szépség helyett 
lágyságra s bájos modorra törekedni. Meg kell tűrni az idegen szépségeket 
s ezekkel együtt az idegen hajlékonyságot, kecses mozdulatokat, kényes- 
kedést, selypséget; a tisza-vidéki vaskos nimfák ellenében a régi Hellász 
és új népek Gráciáihoz kell vonzódni, ezeket magyarul énekeltetni, beszél- 
tetni, ezek enyelgésének megfelelő beszédhez kell szokni, szavainkat is 
ezekhez szabni, »az idiotismust az energiának feláldozni*. 

A dolognak sok magános és kevesebb nyilvános vitatkozás folytán 
szélesebb tudományos alapot igyekezett adni, hogy kivált az ó-klasszikusok 
tanulóit megg>'őzhesse. Hivatkozott a régibb magyar költőkre, kivált 
Gyöngyösi Istvánvei, ki valóban szép nyelvű s gyakran bátor újító volt, a 
szótárakra, több jeles íróra. Ez által akarta elvét igazolni, hogy a nyelv- 



1 • ' 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 179 



mívelés a jeles írók dolga. Ezt bizonyította Horác és QuintiliáH sza- 
vaiból, Sallustius példájából, — többek közt Horvát Endre ellenében, ki 
leveleiben nem ügyetlenül hivatkozott Senecárei (Glottomach) s úgy ostro- 
molta az újítás hibáit. De főképen tanulta és tekintélyül ismerte a németek ^ JáSSÍ**^ 
példáját. Ebből ismerte meg és fejtegette az új nyelvek gyarapodása módját 
s a nyelvújítás természetét. Vallotta, hogy a nyelvnek^ ama hajlékony, 
sokszínű, tökéletes nyelvnek van valamely ideálja, melyre már Baco figyel- 
meztette a tudósokat, melynek kifejtését már ő óhajtotta, s melyet utána 
sok idővel a berlini akadémia fejtegetés tárgyául kitűzött (1796), melyet 
ennek következtében egy pályaművében Jenisch ismertetett, majd utóbb 
Herder is tárgyalt, mely ideált itt nem ismertethetünk. Erről mondja 
Kazinczy Báróczy életében: » Nyelv dolgában nem a szokás a fő törvény, 
hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, a minek lennie illik: hív, 
kész, tetsző magyarázója annak, a mit a lélek gondol*. És Csereihez így ír 
(1805): »Az eszthetikus írónak nem azt kell kérdeni, szólanak-e így és 
szólott-e így már egy más? Ez a kérdés csak a kiholt nyelvekhez való; 
hanem ezt: lehet-e nekem így szólnom, hogy szólásom elegáns^ energikus 
és jó zengésű legyen. Én tehát neológus vagyok s azt tartom, úgy kellc. 
Támaszkodott Wieland újítást pártoló nézeteire Adelung ellen, ki egy kor 
és írói csapat nyelvét tartotta tekintélynek vagy ideálnak, — úgy mint 
némelyek tették Debrecenben; kivált pedig arra, ki neki mindenben leg- 
nagyobb volt: Gőthérey ki többek közt egy helyen így szól: »Der geist- 
reiche Mensch knetet seinen Wortstofif ohne sich zu bekümmem aus was 
für Elementen es besteht; der geistlose hat gut rein zu sprechen, da er 
nichts zu sagen hat«. S ezt csaknem lefordítja Dessewffy József gróf, 
midőn így szól: » Bizonyosan kevés új szóra van szíiksége a tudatlannak, 
a gondolatlannak, mivel kevesek az ideái «. Göthe csakugyan sok jelét 
adta újítás-szeretetének, rövidített és némely képzőkkel új szókat csinált 
s kivált szóíűzésben eredeti tudott és akart lenni. Vischer mondja, hogy 
Göthe ifjúkori nyelve telve van aposziopézisekkel stb., alkalmazta benne a 
végszótagok kurtítását, provincializmusokat is. És Lehmann kimutatja, 
hogy formált az -er, -inn, -heit, -ling, -ei képzőkkel stb. 

Ily elveket és tényeket hirdetett műveiben, kivált leveleiben, melyek 
által magával kapcsolatban s ügye iránt érdekeltségben tudta tartani a 
kor legjobb íróit, irodalom-pártolóit, a neologizmus s általában az új szellem 
kedvelőit. így lelkesítette társait, állítván biztatásul, hogy a magyar nyelv 
nagy írók által nincsen megállapítva s itt a neologizmus épen úgy helyén 
van, mint égy megállapodott nyelvben tűrhetetlen. (Dayka költem. előtt és 
Glottom.) S ezt Kölcsey utóbb (Élet és Literatura 1825.) kiválón a szó- 
fűzésre nézve állította. 

íg>' a munka haladt. Új szók szaporodtak el az írók, kivált szépírók 
műveiben, a köz tanácskozások termeiben, törvényszékeken és az egyházak 
szószékein. Es nem ritkán túlzás, ügyetlenség, ízetlenség. Maga Kazinczy is 

12* 



A NVELvtijÍTÁS TÖRTENETE 



sokszor túlzott. Érzelmesebb nyelvet akarván meghonosítani, sokszor lett 
érzelgőssé, kényeskedővé s mint maga monda: selypítővé. Sok affektált 
szólással sértette a művészietlen közönséget s a régihez bensőkép csatla- 
kozó komoly olvasókat. Mindenféle stilnak megfelelővé akarván a magyar 
nyelvet tenni, sokképen tett eröszakot a nyelvszokáson, a nyelv világos tör- 
vényein. Idegen nyelvérzéssel 
alkotott szókat, mondatokat, 
idegen szórendet, hangzato- 
sabb, de korcs alakokat hasz- 
nálgatott erőlködve, ábrándo- 
san és sokszor csak képzelt 
szépség kedveért. Ez által 
némely becses és szép dol- 
gozatát a közönség nagy ré- 
szének kelletlenné tette s olya- 
nokat is maga ellen ingerelt, 
kik a réginek mérsékelt javí- 
tását elnézték s tatán kíván- 
ták volna. Szerencse, hogy ez 
a gyarlóság csak fordításaiban 
található ; eredeti költeményei- 
ben s legnagyobb értékű le- 
veleiben alig, csak néha és 
kisérletképen, — ügy hogy 
ezek értéke teljes maradt. 

Ez időtájon kezdett tisz- 
tülni, magyarosodni a közügy- 
vitel nyelve is. Az 1805-dik 
országgyűlés a mag>'ar nyelv 
használatát minden kÖrt>en 
megkezdte. Az iskolákban 
előbb csak tanítás tárgyául, 
most eszközéül kezdte fel- 
venni, kivált ott, hol a latin 
nyelvhez való szoros^b ra- 
gaszkodást valamely különö- 
sebb érdek nem kívánta. A 
törvényhatóságok kezdtek gondoskodni a hivatalos nyelv magyarrá tételéről, 
törvénykezési szólások gyűjteményeiről. Már 1805-től fogva tették ezt Pest, 
Veszprém, Zala, Borsodmegyék, felhasználváp régibb idők ilyitemű szavait 
is, melyek még itt-ott éltek vagy a szakbeli könyvekben voltak, de újab- 
bakat is, bár nagy tartózkodással adván amazokhoz. Bíharmegye ez ügyben 
több m^ye összejövetelét s közös gondoskodását javaskitta ; mit azonban 



/.aiiífara Ártlíil e^fV -^t^flL éSidó 



A MoodoUt c 



nkípe. 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉMETE 



MONDOLAT. 



SOK BÖP-ITMÉN YEKHEL, 

És EGGY 

kiegészített ÚJJ-SZÓTARBAL 

E G G Y Ü T T. 



a kormány megakadályozott. (Mert sok ideig ellenségnek tekintették a 
magyar nyelvet a monarchia irányában,) így a nyelv ez úton is gyara- 
podott, másfelől közérdekké vált s a polgári és nyilvános életben is nagy 
tért foglalt eL . 

A köz figyelem és buzgólkodás indította egy jóakaratú irodalmi 
emberünket Kulcsár Istvánt, a Hazai Tudósítások szerkesztőjét, hogy egy 
pályakérdést tegyen fel a nyelvmívelés Ügyéről, mely kérdés a nyelvújítást 

is érdekelte. Erre Kis János _ _ _ 

kökő s Pánczél Pál feleltek, 
kiknek művei 1806-ban jelen- 
tek m^. De felelt gróf Teleki 
László is Buzgó esdeklések 
című munkájában (1808). 
Mindezek a nyelv ügyéről me- 
legen, a nyelvújításról tartóz- 
kodó mérséklettel írtak. Majd 
Marcttibányi István hazafias 
főúr alapítványából tűzvén ki 
kérdést, pályázat tárgyává 
tették a nyelvújítás dolgát is 
( 181 7), midőn a kérdésre nagy 
alapossággal és bőséggel felelt 
meg gróf Teleki József, utóbb 
az akadémia elnöke. Az újí- 
tást elvben pártolja és követi, 
az újabb európai nyelvek és 
irodalmak történetéből, a nyel- 
vek bölcselő fejtegetéséből s 
gyarapodások módjainak egy- 
bevetéséből ad a dologra 
nézve útmutatást. (A többi 
nyelvügyi kérdésekre e tájon 
adott feleleteket 1. Jutalomfe- 
leletek a magyar nyelvről I., 
II. k Pest, 1821.) 

Az újítást határozottan védik s Kazinczy mellett állanak első sorban Kaiinsíy v> 
a költők. Már korán Dayka, Kis János, majd Berzsenyi, Vtlkovics és egy 
ideig Bacsányi, Döbrenlei, kik utóbb ellene fordultak. Elméleti^dolgozatokkal 
is segítették az ügyet többen, mint Szemere Pál, ki Kazinczynak e 
részben legmunkásabb társa és sok szép új szó szerzője volt; Kölcsey, ki 
az Élet és Literaturában ide vágó értekezést közlött ; Helmeczy Mihály, ki 
Berzsenyi költeményei második kiadásához egy bevezetést csatolt : Az úgy- 
nevezett újításokról (1816) s itt a régi és új nyeU'ek, sőt régibb és újabb 



jln^-albőrht kístve, aggy TSntl -for: 



)> I C S H A L M. 



A MondolM ci 



182 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



magyar írók példáiból igyekszik az újítók törekvését igazolni, melynek 
maga is kitűnő merészs^ű gyakorlója volt Jelenkor című hírlapjában. 
Mérsékelten, de határzottan szól a nagy míveltségű gr. Dessewffy József 
is az Avuló és nagyon újító írásmódról, (Minerva 1829,) Az újítás híve, 
de nem minden új szót fogad el; maga pedig, mikor erre gondolja magát, 
ügyetlenül alkot. 

De az ügy legfőbb harcosa maga Kazinczy volt. Az ő védő-iratai 
nemcsak akkor voltak nagy értékűek, hanem állandó példái maradtak a 
jó prózának, a nyelv lelkes szeretetének, szép és ügyes nyelvfejtegetésnek, 
nyen található a Dayka versei (1813), Báróczy munkái (1813, 14.) előtt 
álló életiratokban. Dyen a munkáit megtámadások ellen védő antikrítikája, 
kivált a minden más ily művénél teljesebb, tartalmasabb Orthologus és 
Neológus című irata. De .folytatta védő harcát . haláláig leveleiben s más 
dolgozataiban. Mert sok ideig erős küzdés folyt ellene már a század első 
éveitől kezdve, s ez a harc sok irodalmi műnek volt okozója. 
Gúnyiratok Már 1806-ban megjelent: A búsongó Ámor: Egy hajnali édes andal- 

cuen mány című gúnyirat, mely az újítók érzelgős, m^terkélten pathétikus s 
finomítottan fintorított nyelvezetéből rak össze egyet-mást, mondatokat, 
szakaszokat, torzítva, kevés értelemmel. 
A Mondout éa Majd Kainczynak s egy-két társának sértő szavaitól, kivált pedig a 

Tövisek és Virágok (1811) című szúrós epigrammáitól, Vitkovicshoz írt 
nagy értékű episztolájától stb. felizgatva írták Somogyi Gedeon és mások a 
Mondolat, Dícshalom (1813) című gúnjóratot, melyhez adatokat Debrecenből 
Szenigyörgyi, a DunántiUról mások szolgáltattak. Ez az újítók, kivált Barca- 
falvi Szabó Dávid képzéseiből összeállított giínyos cikkeken kívül, 52 lapra 
terjedő szótárban gyűjti össze szavaikat, nem tévén különbséget Kazinczynak 
és általa is megrótt ügyfeleinek szavaik, tehát a tőle helyeselt (például jó régi 
szók) és a megrótt újítások közt. A gúnyirat elejére pedig egy torzképet tettek, 
mely Kazinczyt megkoszorúzva, szamáron ülve s így haladva a Pamassus 
felé ábrázolja, — és ízetlensége s még akkor páratlan durvasága miatt mélyen 
sértette a botlásaiban is nemeslelkű férfiút és társait, de általában elundo- 
rította a jobb érzésű közönséget is. Társai közül Szemere Pál és Kölcsey 
adtak Feleletet a Mondolatra, (1815.) De sem ennek kevéssé sikerűit gúnyos 
versei s visszatorló elméskedései, sem más igyekezet nem bírta megszűntetni 
az ellenkező nézeteket, melyeket a megszokás, a régi erőtlen értelmességre 
törekvés, kivált pedig a magyartalanságtól, korcs németességtől való nem 
alaptalan félelem fentartott. Ezenkívül nálunk is, mint másutt, az irodalmi 
és nyelvbeli újítás a bölcseimi és vallásbeli szabadabb nézetekkel, szabad- 
elvűséggel volt kapcsolatban és Kazinczytól naturalizmusáért, melynek eleinte 
hódolni látszott, sokszor kifejezett felvilágosúltságaért (melyet nem régiben 
is oly erősen üldöztek) vagy közönyösségeért is idegenek voltak sokan, a 
mellett hogy az iskolák közössé tételében való közreműködését sem igen 
felejthették s ezt fogságabeli szenvedéseiért sem tudták egészen elengedni. 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 183 



N3rilatkozott is ellene folyvást és többfelől a nem-tetszés. Folyóiratok 
cikkeiben és önálló munkákban. Amazok közé tartozik egy paródia a 
nyelvújítás ellen (MKurir 1814). Gúnydal ugyanaz ellen, utóbb kiadva 
(ÚMMúzeum 1863.). Halottak beszélgetése, mely a németeskedést csúfolja 
(Kedveskedő 1824.). Kazinczy munkáinak birálata (Tud. Gy. 1818.). A ma- 
gyar írás mostani állapotjár 61 (Tud. Gy. 1824.) stb. 

Az önáDó művek közt emUtendők a nyAwináös Beregszászi Nagy Páltól ^g^pg* 
De derivatione etformatione vocabulorum (Pest, 1815.), mely a szóképzés 
módjait oly korlátozottaknak véli s az analógiát oly szűk körre szorítja, hogy a 
legtöbb új szónak ellene kell mondania. Ezt a nézetet hirdeti Kis értekezés 
című füzetében is, mely amannak védelme és kiegészítése. Álláspontját, 
valamint sok másét, könnyen megérthetni. Ha a nyelv-gyakorlat minden szo- 
kásalkotta szabályát a szók alkotására nézve szoros törvényeknek, minden 
alkatot rideg, változhatatlan alaknak tekintünk, mint a természet törvényeit 
és alakjait: nem könnyen ismerhetjük el az új alkotások jogosultságát, a 
meglevő alkatoktól elvont analógia tovább terjesztésének jogát. E szerint 
kötelesek volnánk mindent természetes önfejlődésnek tulajdonítni (a nép szel- 
lemének s egyéni akaratnak csak szenvedőleges szerepet engedvén) s 
jövendőre is minden alkotást ennek engedni át. Vagy csak a legkonkrétebb 
esetekre szabadítni fel az öntudatos egyéni elmének alkotási jogát; úgy 
hogy lehet képezni -ás-ssA minden törzstől, -a/-tal kevesebbtől, -ár, -ály, 
-ag stb.-vel már egytől sem újonnan. Bizonyos is, hogy a nyelv körében 
egyéni akarat csak az összesre való tekintettel, annak szellemében, annak 
helyeslése biztos reményében alkothat újat; vagyis az új alkotás csak 
az összes nemzet szellemének méltó képviselőitől megérzett szükség esetén 
jogosult, csak igen ritka esetekben, mint Kazinczy idézett állításaiból is 
kitetszik (szabad legyen ily eset példáit: erény, jog, állam — előbb 
álladalom, — elnök, elv, stb. új szavainkban keresni). De az is kétségtelen 
s a mondottakból következik, hogy a nyelvek történetében sokszor volt 
tényező az egyén akaratja és szükség-érzete, mint többek közt Helmeczy is 
kimutatá. Alig tagadható az is, mit Kazinczy és a német nagy írók állítottak, 
hogy az irodalmi vagy magasabb hivatású nyelv, melyet ők a mindennapi 
életétől mindig megkülönböztetnek, jeles írók hatása, talán hatalma alatt is 
állott, s hogy a szépirodalom nyelvében csak az a szép és jó, a mit azok . 
megállapítottak. Hogy a kora felett, de azzal szoros kapcsolatban álló, 
korát sejtelmesen megelőző, mélyen megértő írónak géniusza ad jogot a 
nyelvvel egyben-másban, bár nem önkényesen, rendelkezni mint genialis 
hadvezérnek az ellenséget sine imperio (hadvezéri hivatal nélkül) is meg- 
verni, — tehát a grammatika ellenére is szépet és jót alkotni. Ezt igazolta 
némely tudományos tekintély véleménye is. Győri Sándor, a mathematikus 
író, így szól : » Nyelvészeti szabályok szerént alkotott, de az eszmét ki nem 
merítő szó rossz, ellenben egy nyelvészetileg hibás, de a tárgyat értelmező, 
elfogadandó.* 



184 A NVELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



"^ylivújHás* További vitairat: Az új szellem, (Szeged, 1824.) Vigjáték alakban 

«"«° szól s így állítja elő az idő lelkesebb íróit: Kazinczyt Kolomposi, Bajzát 
Bojszi stb., nevek alatt. Felléptek Gyöngyösi István, Révai, Csokonai 
árnyékait s mindezen és más ízetlenségei által figyelemre méltót alig teszen 
és figyelmet alig is érdemelt. — Bővebb és komolyabb Vidovich Ágoston 
lelkésznek Zsoldos János bevezetésével kiadott műve : A magyar neologia 
rostálgattatása (Pest, 1826.) Kazinczy törekvései iránt tisztelettel van, de 
botlásaikat részletesen, leginkább csekélységekkel bíbelődve rovogatja. — Ez 
időből való Bacsányi Jánosnak A magyar tudósokhoz című (1821) heves 
vitairata, mely Kazinczy ellen a kevésbbé űjító írók és költők ügyét védi; 
későbbi Lovász Imre becsesebb műve: A nyelújitás hibáiról. (Pest 1834.) 
Sok figyelemre méltót és helyest mond; semmi günyt vagy becstelenséget 
eszközül nem használ. — A debreceni kalendáriom 1830-diki folyamának 
gúnyversét : Verspritty pir leplét stb. figyelemre méltatták, bár silánysága 
épen nem érdemli. 
^^^' kveieT****^ Elleneinek Kazinczy már említett értekezésein kívül legbővebben leve- 

leiben felel. Mert köztök állandón folyik az érintkezés, melynek mint az ő 
egész életének, legfőbb tárgya a nyelv ügye. Az újításról, kivált annak jogos 
voltáról általában bőven, lelkesen, máig páratlan csinossággal, csapongó 
nemes, kedvvel, máig fontos okoskodásokkal beszél. Kitűzött célja a magyar 
nyelvnek lehető tökéletességre emelése, tehát a külföldi remekek jelessé- 
geinek, a nyelvezet rövidségében, szép színében, hangzatában, más tulaj- 
donaiban utolérése. Bőven és lelkesen beszél : okoskodásai néha áradozók, 
talán túl is csapongók; néha inkább költői hevű szépíró, mint higgadt 
bölcselő műve. Erősen gyűlöl és erősen szeret. A konzervatizmus félté- 
kenységét nem tudja felfogni; a népies nyelvet nem méltányolja. Sokszor 
a pillanat hevének engedve, gondolatait inkább elmésen és szeszélyesen 
mint szabatosan fejezi ki és fűzi össze. Olykor homályos, néha ellenmondó 
és fogyatékos. Legalább azt, hol legyen az író kénye és a nyelv termé- 
szetes szabályai közt a határvonal, megállapítni nem tudá. Ezért hárult 
reá sok vád. De igaz is, hogy a nyelvbeli alkotásokban nem mathematikai 
pontossággal megállapítható törvények, nem az ész kategóriái határoztfiik 
kezdetben és soha sem; hanem naiv felfogások és ösztönök, hangérzés és 
sok olyas, a mit ma csak sejteni birunk, kimagyarázni nem. S az ő bálvá- 
nyáról, a szépről elmondhatni Shelleyvel: Kedves a kelleméért, de inkább 
a rejtélyes voltáért. 

Vitázó és apologetikus levelei közt talán legbecsesbek azok, melyeket 
Takács Józsefhez, Horvát Endréhez, Kisfaludy Sándorhoz, Ruszékhez és 
b. i?^/2;^rhez írt és ezektől vett. Ezeket ő maga gyűjtötte össze Glotto- 
machusok cím alatt; nagyobb részök máig kiadatlan. Vitázó társai közt 
legerősebb Horvát Endre volt, ki sok figyelemre méltó megjegyzései között 
úgy fejezte ki rosszalását Kazinczy túlzásai ellen, hogy ez merész próbára 
tette és megerőltette a nyelvet, a szokást megveté, s a maga kénye szerint 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 185 



járt el. E mellett aztán Horvát némely újítást elfogadott, sőt költeményében 
ót és újat bátran egyesít, ó és új színt ragyogtat eposzain. Kisfaludy 
Sándori verseinek némileg kedvezőtlen bírálata bántotta ; különben Horvátta\ 
tartott, a nyelvet féltette, a -nyelvújítást egyben-másban elfogadta, utóbb 
Kazinczyval megbékélt és érdemeit elismerte. Takács és Ruszék őszinte 
barátai s elfogulatlan bírálói nem voltak, s tőle szabadelvű nézetei miatt 
idegenkedtek. Sok becses van a Kis Jánossal, Szentgyörgyi Józseffel és 
Cserei Farkassal váltott levelekben is. 

ő maga sokszor számadásra vonja és mérsékli magát, bár ügyétől ^^^^l^^^' 
elállani, kezdeményével felhagyni okot nem talál. Kis János és Szentgyörgyi 
intéseikre sokat javít A grammatika lelketlen törvényeit gyűlöli, valamint 
a javításról, újításról hallani nem akaró szokást is. Főkép pedig a szépírók 
jogait kevélyen visszautasító, önmagokkal megelégedő tespedt embereket és 
köröket. Ezek ellen írta többek közt Vitkovicshoz címzett episztoláját, 
melyben az Adelung példájára egy kor és kör íróihoz ragaszkodást és 
mások mellőzését ostorozza. A rideg grammatika ellen oltalmába veszi az 
idegen szépségeket és soloecismust is. így az iQú gr. Széchenyi Istvánhoz 
írt episztolájában, melyben öngyarlóságát is érzi s bevallja, de gúnyolódv^a 
menti s mondván: 

». . . a nyelvpecér (orthologus nyelvész) 

régóta zaklat engem is, kit a 

külföld szerelnie vétkes útra szédít. 

En a magyart németté tenni igyekszem, 

és franciává, rómaivá, göröggé, 

és rontom a szép nyelvet, szabdalom 

szavainknak farkokat, teremtem a szót, 

a régit új formába fűzöm ösíize.« 

De határozottan be is vallja tévedéseit, és több helyen. Igazolni 
igyekszik néhol, midőn korlátok közé szorítja és szabályozza. így ebben: 
»Az újításokat nem kell halmozni, hanem félénken behozni, hogy az írás 
egészen tarka ne legyen s az újítás kedvetlenségeit két úton pótolni; 
1. hogy az olvasó érezze, hogy arra szükség volt; 2. hogy az újítás 
édes legyen, legalább ne kedvetlen*. Ismét: »Az én tudományom nem lehet 
sokaké, valamint nyelvem nem az élet és írás alantabb nemének nyelve, 
hanem a poesisé*. Soloecismusait azzal menti, hogy » szabad kézzel « nem 
fordíthat, köti az eredeti. * Lessing, Göthe fordítójának nem szabad auktora 
szavaihoz semmit adni a magáéból.* Határzottan szól pedig ekkép (Kisfaludy 
S.-hoz 1822. febr. 13.), »hogy én sok vétket követtem el a nyelv ellen, 
senki sem kiálthatja inkább, mint a hogy én vallom. A kezdő ritkán áll 
meg a középpont mellett. De ez a nagy dísz, melyet lelkes öcséd Auróráján 
elöntve látunk, az én munkám*. Es tévedéseit nemcsak vallotta, hanem 
helyrehozni is igyekezett. Összes munkáit ily szándékkal akarta újra 
dolgozni már 1817-ben, tehát mindjárt kiadások után, de ez a szándéka, 



186 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



A nyelvüjitás 

hatása a 
tudományban 



FELELET 



MONDOLATRA 



• in Ai 



BÓHÓOYI GEDEON ÚRNAH. 



rf^^i^f 



miért-miért nem? nem teljesedhetett. A mint egyfelől joga volt ügy véle- 
kedni, hogy az üjítás jogosült s az ő újítása hasznos volt, úgy másfelől 
lehetetlen volt nem éreznie, hogy tanulmánya közben feltalált, költői és 
művész lelkének tetsző, a szépirodalom régióiba behozhatott, de maga 
szerint is keveseknek való szólások, sokak, a nem művészi érzékűek meg- 
botránkozását csakugyan nem méltatlanul okozták s valóban mentegetést, 
sőt javítást tettek szükségessé. 

Azt azonban ellenfelei (Kis- 
faludy S., Horvát E.) is elismer- 
ték, hogy a szépirodalmi jobb 
ízlést s megfelelőbb szép nyelvet 
ő alapította meg és terjesztette 
el. És egyfelől ő okozta, hogy 
a nyelv tisztítása s újítása más 
körökben is fol)^. Az ő és ré- 
gibb elődök nyomán elindult tu- 
dósok arra törekedtek, hogy a 
tudományok nyelve magyarrá, 
érthetővé, a tudományhoz és íz- 
léshez méltóvá, csinossá legyen, 
így történt, hogy Földi János, 
kinek nyelvtani leveleit Kazin- 
czyéival együtt olvashatni, Al- 
laHanában új szókkal jelöli meg 
az idegen vagy méltatlan népies 
nevekkel elnevezett állatokat, 
vévén az új szókat azok tulaj- 
donságaiból s nézeteit erre nézve 
külön iratban igazolván. Az ő 
nyomain haladtak Diószegi Sá- 
muel és Fazekas Mihály a Ma- 
gyar Füvészkönyv (1807) szerzői, 
kiknek e művében a legmagya- 
rabb s mégis igen merész újítá- 
sokat találjuk (ámö, csipkepikk, 
kőtör, rezge stb.), melyek a szokatlan rövidítések, összetételek stb. példái 
lehetnek. Korán igyekezett Nyúlás Ferenc is (Az Erdélyországi orvos- 
vizek bontásáról, 1800) a vegytan műszavait magyarokká tenni, műve 
előszavában »az előforduló új szókról* értekezvén s cáfolván azt a véle- 
ményt, hogy a magyar nyelv már mindenre elég bő volna s maga is új 
szókat formálván (aránlat: proportio, boncmester: anatómus, gőzörvény: 
atmosphaera, hammadag: cinerus. Kívüle még Kovács Mihály, ki hosszas 
pályáját már ekkor kezdé, Pethe Ferenc a Magyar Gazda szerkesztője stb. 



Oicthalom (atA2 WESZPRÉMj I8l3^' 
•tkftft PaiQuilnsára* 



P E S T E N ^ 

Thattheb JAb* Tam. BetOival 1815* 



A Felelet címlapja. 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 187 



szaporították a mathematika és természeti tudományok műszavait, általában 
azon igyekezvén, hogy érthető, gyakran népies szók által tolmácsolják a 
tudományt. Ugyanezt tették utóbb Gébhardi, Bugát és mások az orvosi 
tudományokkal, Kövy Sándor, SzUmenics Pál, Imre János stb. a jog- 
tudománynyal és bölcselettel Nagyobb részök arra törekedett, hogy a 
műszók a dolgok tulajdonait jeleljék (éleny: éltető, neheny: nehéz, delej: 
dél- és éjszakmutató stb.). 

A nyelvtan műszavai is magyarosodtak. Vajda Péter, talán legön- 
állóbb és elmésebb nyelvtam'rónk, a régiek nyomán újra fel akart venni a 
nyelvbe s pedig megszaporítva egynémely alakot (látandana, látandott, -jon, 
-ani, láttam stb.) s némely rag (-nak) hangzat kedveért való átalakítását 
(-nan) javasolta. Szerencsére csak az igealakokra nézve akadtak követői 
(előde is volt: Verseghy F.); az utóbbira nem. 

Legfontosabb az a megújulás, melyet a költés nyelvén tapasztalunk. haSSa^a^k^ 
Költők közül alig maradt csak egy is az újítás hatásán kívüL A régi t^^etben 
klasszikusokat követők azoktól, az új németek s új. népek költőit kedvelők 
ezektől tanulták el a nemesebb, rövidebb, hangzatosabb formák, előkelőbb 
beszédhez, csinosabb ízléshez való szólások keresését, válogatását A szenve- 
délyesebb, ihlettebb, valódibb költés ahhoz való szebb, igazibb szólásokat sugallt. 
Említők, hogy a Kazinczy ellenei, Kisfaludy S., Horvát E. is újítottak, s 
nem keveset. Amannál könnyebb s régies l)őségű nyelvének dacára több 
csinos rövid szót (csend, láz, tökély stb.); ennél hőskölteményeiben egész 
sorát találjuk az új alkalmazású régieknek [ádáz, ara, cselleng, elve (névutó), 
elv, gyér, hölgy, ernyed] s az elfogadott vagy nem fogadott újaknak [alap, 
korha (-dó), körék, finnya, folyany, háladékony, sudamos, borzalom, 
forralom, vélelem stb.]. E mellett sok új tulajdonnevet alkotott, régiek (hősei) 
számára régiesen, eposzának régi színt adva. Ő és epikus társai úgy érezték, 
hogy az ősidők levegőjében járva, mikor a nevezetek legelsőbb szülemlettek, 
szabad az epikusnak ezeket követni, — tehát a szó-elemekkel, gyökerekkel, 
hangzatokkal rendelkezni, csaknem játékot űzni. Mint Horvát István és 
néhány társa bántak a régi nevekkel, melyeknek hangzatából magyar 
szókat és jelentéseket magyaráztak ki, betűket cserélgetve, változtatva, úgy 
a mint a képzelt nemzeti érdek kivánta. Ha ábrándozott a történetírás, 
tehette azt a történelem tolmácsa: a nyelvészet is. 

Utóbbi jeles költőink Kazinczy útján haladtak, újítva, de higgadtabban, 
az ő túlzásaitól óvakodva; oly hangon, oly magas stíllal szólva, de eről- 
tetéstől mentebb nyelven. A közönség nagyobb, a nemzet szelleme erősebb 
lesz; ítélt az újítás felett, elfogadta, egyszersmind megtisztította a kül- 
földies cifraságoktól s közérzésnek kellemetlen nehézkességétől. 

De az újítással vagy annak nyomain egy gyarlóság kezdett elter- 
jedni. Tudniillik evvel a joggal némely költőink s íróink igen szabadon 
éltek, a gyarlóbbak vissza is éltek; megszokták, hogy a szókkal pompáz- 
zanak, a szók és stíl gondja mellett az eszmékkel, gondolattartalommal 



188 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 



keveset törődjenek. így aztán gondolataik nem természetes formában szü- 
lettek meg, nem ilyenben és szabadon mozogva jelentek meg irataikban, 
hanem hangzatosan, cifra köntösben, kevés belső erővel és értékkel. Némely 
verselőnket csakis ez a hangzatosság és szódísz érdekelte s talán egyedül 
ez is indította a verselésre s ebben is állott költői érdemök. Ez a 
gyarlóság sok ideig szembe tűnik s találni jeleit némely tehetséges költőnk 
munkáin is. És ezt csak a népiesség újból feljutása, a szabadabb, demok- 
ratább időkben megerősödött s önállóvá lett nemzeti szellem és szépérzés 
javította meg. 

• 

m. 

A nyelvújításnak vagy megújított nyelvnek a nemzet köz akarata, a 
társadalom felsőbb és alsóbb osztályainak a nyelv ügyéhez egyetértő csatla- 
kozása és a jobb írók elszaporodása végképen diadalmat szerzett. A mi jó 
volt benne, a mi a nemzeti közérzéssel összefért, kész szívvel és nem 
sokára elfogadta a közönség egyetértése. Egyesek akaratja, néha kénye 
kezdte vagy eszközölte, de a mozgalom, ha néha forradalmivá fajúit is, 
valódi szükséget pótolt és jó munkát végzett ; ezt igazolta a közvélemény. 
Az Akadémia és Ennek a nemzeti akaratnak felelt meg az akadémia, mely 1830-tól 

fogva kezdett főkép a nyelv mívelése végett munkálkodni. Első dolgává 
tette, hogy a bővült nyelvnek szótárát adja. E végre egyelőre közhasz- 
nálatú magyar-német (kisebb) szótárt és a tudományszakok szerint különféle, 
filozófiai, törvénytudományi, mathematikai műszótárakat készíttetett. Es hogy 
a nyelv az irodalomban szerkezete és jelleme épségben tartása mellett folyvást 
gyarapodjék s a múltnak hibái javíttassanak, igyekezett a nyelv rendszerét 
tudományosan kifejteni és megismertetni. Tehát a Helyesírás szabályain 
kívül pályairatokat tett közzé a Szóragozásról, Szóképzésről Tiszta magyar 
gyökerekről a Szófüzés- és Ékes szófüzésről Majd rendszeres magyar 
nyelvtant : Magyar nyelv rendszere cím alatt adott ki. Így a nyelv bővebb 
megismerése mellett a szóképzés is tovább haladt, javítva, újítva folyton 
folyt. Mert újabb tennivalók folyvást akadtak; az ismeretek terjedték, tisz- 
tultak, új ismeretek és tudomány-ágak honosodtak meg, melyeket magyar 
nevezetek által kellett magunkévá tenni. Es újabb nehézségek is támadtak. 
Több oly tudósunk volt akkor is, kik magyar szellemmel, biztos nyelvérzéssel, 
tapintattal, annyival inkább az ide szükséges geniálissággal nem bírtak. 
És akadtak túlzók, kik sokat, lehetetlent akartak. Azt, hogy a nyelv 
köréből minden idegen eredetű szót kiirtsanak, vagy hogy a természeti 
vagy ősi alkotásmódokat a nyelvbölcselet segítségével kifejtve, kikeresve, 
azok szerint újítsanak, formáljanak (Fogarasi, Engel stb.), kivált természeti 
hangokból (éh: étvágy, berz: villany stb.). Vagy rövidítés által alkottak 
elég tetsző, de nem életre való szókat (bar, bód, buk, busz, sav, ev, térj stb.). 
Néha szükségtelenül is formáltak meglex'ő és használható szók helyett, 



A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETE 189 



egyik szépítni, másik értelmesítni akarván lehetetlen módokon. Némely 
képzőkkel igen gyakran és visszaéltek {-nok, -ár). Másokat alkalmaztak 
értéköket és alkalmazásukat nem ismerve (-ály, -ány, -ag stb.). Némelyeknek 
a szükséghez képest adtak szerepet, péld. Bugát a Szóhalmazbein, Az -/ 
képzőt ragos nevek után rakva számtalan torzalakot csináltak. A látandanék 
s ily alakokat már említettük. A szenvedői alakok (láttatik) helyett a körülírt 
német szólásokai (látva lesz) hozták divatba a jobbak érzése ellen. 

A dolgot rosszabbá az tette, hogy az olvasóközönség szaporodván, a túlzók hibái 
nagyobb irodalmi munkásság s hirlapírói gyors működés lett szükségessé. 
Sok fordítás, utánzás, gyarló eredeti dolgozatok, melyekben tűrni kellett a 
sok hibát. Ezek ellen időnként nyilatkozott a rosszalás. Egyes alakokat 
rovogattak már előbb Vörösmarty és Bajza is, kik a -nok képző gyako- 
risága ellen tettek észrevételt. Majd többen is felszólaltak az újra felmerült 
merészségek ellen, melyek némely része az akadémia köréből eredt így 
kivált Bugát Pál, különben nagyérdemű természettudós, nyelvbeli újítása 
okozott megbotránkozást. Ez a társaival közösen formált, részben a régibb 
nyelvből felvett természettani és egyéb szókat Természettudományi Szó- 
halmaz cím alatt már 1844-ben adta ki, a királynak ajánlva és attól kitün- 
tetést nyerve. E mű, bár sok képtelenséget foglalt magában, nem tetszett 
nagyon vissza. De az 50-es években megkísértett szóalkotás-módja, melyet 
rendszerbe is akart foglalni (szócsintan), s melyben legbotrányosabb a ragos 
nevekből csinálandó igék (ákolbólit : -bül kivet, ma is : kézbesít) javaslása 
volt, — mi által ismét a mondatszerkesztés helyes módja ferdült volna el, 
képtelen alkotású és nehéz mozgású igefélékkel fejeztetvén ki, a mit ragos 
névvel és alaki jelentésű igével könnyedebben mondunk — az akadémia 
és a közönség egyértelmű rosszalását vonta magára. Szükségesnek ítélték 
az újítás további ellenőrzését. Többek közt kifejezte az efféléken meg- 
botránkozását Arany János, áz újítás józan kedvelője s a magyar szellem 
legméltóbb képviselője, midőn így szólt: >A szócsintan már nem elég rontani 
a nyelvet : mond-csintan keU, hogy syntaxisunk tönkre jusson. Egyes szók 
csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben 
pótolható ; de a szókötési formák, azon nemesebb ereket, csatornákat képezik, 
melyekben a fa éltető nedve kereng. Dúljuk fel ezeket, és a fa nem lesz többé. « 

A nyelv hibái épen nem kevesedvén, a hatvanas évek végén a magyar visszahatás 
akadémia magáévá tette a nyelv megóvásának ügyét s ide tartozó pálya- 
kérdésdcet tett fel s pályamunkákat adott ki. (P. Thewrewk E. A helyes 
magyarság elvei. Pest, 1872. Imre S. A nyelvújítás óta divatba jött idegen 
és hibás szólások bírálata, U. o. 1873.), s hogy állandóbb hatást tehessen, 
egy folyóiratot (Nyelvőr. Szerk. Szarvas G.) alapított. Ez az újítás rontásai 
ellen nagy erővel harcolt és küzd máig. Küzdésének jelentős sikere van ; 
mert többek egyetértésével sok rosszat (hibás szókat és alakokat) megrovoit 
és megszűntetett ; de a hibás szólásokat általában ki nem irthatta. , Mert 
lehetetlen volt megtennie, hogy a mindinkább-szaporodó művekben minden- 



190 A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉIÍETE 

félé divatba jövő, most már a legalsóbb társadalmi rétegekben is m^ho- 
nosodó vétkes és ferde szólások kiveszszaiek. Találhatók, rovogattatnak ezdc 
más miveltebb nemzeteknél is, — s a dolog kútfejét az írók szaporodásával 
nem aránylag gyarapodó tudományos készület s komolyságban kereshetni 
Másfelől az Újítást elvben és feltétlenül elítélők, a megállapított nyelvtörvények 
ellen alkotott minden szót kiirtani kívánók meggyőződhettek, hogy a már 
általán elfogadott s valóban szükséges ily szók megtarthatók. És hogy a 
nyelvtehetség szóalkotó munkájáról minden egyes esetben végleges ítéletet 
mondani igen nehéz dolog. 
Litámianií ^ nyelv szók- s szótűzésbeli hibáit a mívelt beszélőkben nem 

egyenlőn, nem önállóvá s szabaddá fejlett nemzeties nyelvérzés c^ozza. 
Ezt pedig sok nyelvű hazában, több nyelv használata, kivált az üzleti élet 
soknydvűsége, idegen és tarka-barka beszédének befolyása mellett sem 
irodalom, sem iskola által könnyen nem Ifthet kifejtm. A mivelt és igaz 
magyar nyelvet számosan inkább csak iskolákban, elméletből, szárazon 
és hiányosan sajátítják el, nem házi nevelésből, nem mivelt társalkodás- 
ból és a népéletböl. Ezért az igaz magyar hangoztatás, szórendezés, 
szófűzés, de a szóképzés sajátossága is ismeretlen, eltanúlatlan marad, 
igen sok irodalmi s mai körökben tényező embernél. íróink egy részére 
nézve a magyar nyelv csak tanúit nydv, ügyesen kezelt közlekedő eszköz, 
nem természet adta, egyedül biztos kifejezője az érzések és gondolatoknak. 
Ügyesen írhatnak; »kezelhetik< a néhány száz szót, a megszokott néhány 
szófűzési formában, gépiesen bár, de elevenen mozoghatnak köreikben ; de 
a nyelvet, annak szellemét, zenéjét, mélységeit, szavai árnyékkülönbségeit 
nem közvetlenül, nem érzéseik által is elsajátítva, nem beléjök nőve, gyöke- 
redzve bírják s nem is gyakorolták annyira, hogy szeressék, élvezzék, 
kedvvel, műérzéssel beszéljék, — hibáit úgy kifejtsék s ösztönszerűen úgy 
kikerüljék mint énekben, zenében a művész a hibás hangokat. Csak a 
nyelvnek általánosabb, családi és házi, népies és iskolai, érzelmes és eszes 
használata teheti, hogy irodalmi nyelvünk valaha eredetien magj'ar, és 
nyelvkincsünk minden irodalmi ághoz elég gazdag, megfelelő és tiszta legyen. 
Ide megyén ki, a mit Whttttey mond: *A helyes nyelvészeti konzer- 
vatizmus abban áll, hogy jól rendezett, erényes demokráciát létesítsünk, 
érdekeltté tevén az egész közönséget erővel teljes és átható nevelés által 
az iránt, hogj' sajátságában és épségében fentartsa a beszéd elfogadott 
helyes szokásait; — ezután magára hagyhatjuk a nyelvet, hog>' a \-álto- 
zások, melyeknek elébe kell néznie, rajta végbe mehessenek.- 




52. Kazinczy költői iskol^a. 

KÖLTŐI irAnyAnak s eszthetíkaí elveinek legszorosabb 
>i Kis János, DöbretUei Gábor és Szemere Pál. 
Kis JAmos, a* Kazinczy leghívebb barátja, a sopronmegyei '"'íiíí^"* 
■Andráson született 1770. szeptember 22-kén, hol szülei 
tetics grófok jobbágyai voltak. Gimnáziumi tanulmányait 
Sopronban végezte s itt alapította jelesebb tanulótársaival a külföldi iskolai 
önképző körök mintájára a Magyar Társaságot, a mely először mutatott 
példát az érettebb tanulók önmívelésére. Ennek mintájára aztán máe 
protestáns iskolákban is keletkeztek hasonló egyesületek. E társaság tagjai 
részint eredeti költeménye írásában, részint az akkori divatos ~ jobbára 
német — költők és eszthetikusok műveinek fordításában gyakorolták ma- 
gukat; gyűléseket tartottak, egymás munkáit megbírálták s így egymást 
serkentve és ösztönözve készűlgettek az íróí pályára. 

Kis János 1791-ben a külföldi egyetemek látogatására Göttingába, 
majd Jenába ment s 1 793-ban visszatérvén, előbb a győri evang. iskolánál 
mintegy harmadfél évig tanárkodott, 1796-ben pedig pappá szenteltetvén, 
a nagybarátii község papi hivatalát foglalta el. Három év múlva Kővágó- 
örsre, innen Nemes-Dömölkre hivatott, majd 1808-ban Sopronba, hol írói 
és prédikátori működése tetőpontját érte el. Itt töltötte életének java részét 
1846. február 19-én bekövetkezett haláláig. Tovább harminc évnél volt a 
Dunántúli evang. egyházkerületnek szuperintendense s e kitüntetést épen 
úgy telkes papi s hasznos írói munkásságának köszönhette, mint azt, hogy 
éltes atyját Festetics Ignác gróf lS08-ban felszabadította jobbágyi szolgálatai 
alól, 1821-ben pedig Őt magát Ferenc király nemesi rangrn emelte. 

Kis János mint író s mint ember egyaránt szerény, csöndes, de kiválóan 
hasznos működést fejtett ki. A hírnév s dicsőség soha sem irányozták 
működését, de annál inkább az a törekvés, hogy híveinek lelki szükségletét 
mennél jobban kielégítse s hogy a népet nevelje, oktassa. Jóllehet Kazín- 
czyhoz meghitt barátság csatolta: mint író tartózkodott a széphalmi mester 
merész újításaitól s nem csatlakozott szorosan a nyugoti versformák 
mivelőíhez is. Bizonyos józan középúton maradt mint nyelvművelő, épen 
ezért az orthologok és neológok egyaránt magukénak vallották. Mint ember 



192 KAZINCZY KÖLTŐI ISKOLÁJA 

szintén a békülékenységnek, mint pap a vallási türelemnek volt megteste- 
sítője. •Egyetlen egy halandót sem tudok — írja — ki iránt ellenséges 
indulattal viseltetném, ha szintén némelyek cselekedeteit gáncsolom vag>- 
talán gyűlölöm is. Egész földi életem sem egy, sem más tekintetben regényes 
nem volt ; de oly csendes folyamú, hogy legjobb barátaimnak is alig kíván- 
hatok kellemesebbet." 



Kii JiDoB arckipe t* ncvftláiráEa. 

■* írói pályáját költemények írásával kezdte még soproni tanuló kwábfln 

s bár majdnem élte végéig hű maradt a múzsához : hatása nem mint köl- 
tőnek, hanwn mint fordítónak, átdolgozónak és szerkesztőndc volt jótékony. 
Több mint nyolcvan kötet munkát írt és fordított a gÖrÖg, latin, német, 
francia és angol irodalomból. Szerkesztette a Flóra című zsebkönyvet 
(4 köt.), a melyben kisebb rv3vetlák, mesék és versek jelentek meg ; aztán 
a Nevezetes utazások Tárhásál (8 köt.), a H^ííohí ^KedviőUést (4 köt.) 



KAZINCZY KÖLTŐI ISKOLÁJA 193 

a Soproni Esivéket (5 köt.) stb. Fordításai közül különösen Horatius 
levelei, a melyeket Wieland magyarázó jegyzeteivel Kazinczy fordításában 
az Akadémia adott ki (1833.), Longinus könyve a fenségesről, Pytkagoras 
aranymondalai, Cato verspárjai, Anaximenes rhetortkája és Arisloteles 
rkeiorikája s Blair Hugó Rhetorikai és aestheticai leczkéi érdemelnek 
kiválóbb figyelmet. E mellett számos vallás-erkölcsi tartalmú müve, prédi- 
kációja és neveléstani munkája forgott közkézen. CSebbe való könyv, 
Meiners Kristóf oktatása. Az emberekkel való társalkodásról. Erkölcsi 
oktatás az ifjabb asszonyságok számára, stb.). A magyar nyelvnek 
mostani állapotjárói, kimiveltethetése módjairól, eszközeiről (1805.) című 
pályamunkája pedig húsz társa közt az első díjat nyerte el, s a tnrálők 
azt hitték, hogy azt senki más nem írhatta, mint Kazinczy, önéletírását 



Kla János szDlíhiza. 

s közeli ismerőseinek fontosabb életrajzi adatait Kis János superinfendens 
emlékezései életéből címiá munkában hagyta reánk (először megjelent 
Sopronban 1845—1846. két kötetben; bővített kiadása az Olcsó Könyvtár 
283. számában), a mely sok becses irodalomtörténeti adatot tartalmaz. 

Költeményeit Kazinczy adta ki 1815-ben három, s 1846-ban Toldy '".'j^^J^s''^'' 
Ferenc Poétái munkák címmel egy kötetben. Mint összes munkáival a 
nemzet erkölcsi mívelödésére törekedett, költeményeivel is tanítani, az ízlést 
terjeszteni ügyekezett, úgy lévén meggyőződve, hogy a költészetnek a 
gyönyörködtetés mellett az értelem és szív hasznos foglalkoztatása is főcélja 
Innen dalaiban, elégiáiban, ódáiban, episztoláiban, a melyek idegen költők 
eszméinek reminiszcenciáiból alakultak, alig van hév, költői lelkesedés. 
A >magyar nemzet philosophus poétája* költészeti felfogását hosszas böl- 
cselkedésekben, terjengő leírásokban, erkölcsi tisztaságra serkentő oktatá- 
saiban hirdette. Hajósénekét, A bölcseséghez címűt és Kazinczy F. házas- 
BcOtbT, Magrar irodalomlflnénct. II. IcGi. 13 



194 KAZINCZY KÖLTŐI ISKOLÁJA 



ságára írt költeményét a század elején a legsikerültebb lírai műveknek 
tartotta Kazinczy, főleg az utóbbiról mindig nagy lelkesedéssel szólt és 
németre is lefordította, hogy a fordítással Schillernek kedveskedjék, a ki 
azonban időközben meghalt. Még Kölcsey is különös méltánylattal szólt 
Kis János költeményeiről, a melyeknek legfőbb értéke az, hogy az oktató 
elemet néhol hibátlan versekben, itt-ott könnyedséggel, bizonyos érzelmes- 
seggel párosítva ügyekszik költészetté emelni, noha kevés sikerrel. Ifjúkori 
dalszerű műveiben pedig a Matthissonra és Schillerre emlékeztető érzelmes 
leírások, hangulatos rajzok, csöndes szemlélődések tetszettek leginkább 
Kazinczynak s a közönségnek is. 
Döbrentci Gábor DöBRENTEi GÁBOR Kazinczy hatása alatt kezdte írni első költeményeit 

s az ő pályája serkentette sokoldalú tevékenységre. 1786. december l-jén 
született Nagy-SzőUősön (Veszprémm.) ; iskoláit Pápán kezdte, Sopronban 
fol5rtatta s végezte be, a hol a Magyar Társaságnak mindvégig legmun- 
kásabb tagja s titkára volt. 1806. elején Wittenbergbe ment, a hol törté- 
nelmi, eszthetikai és hittudományi előadásokat hallgatott ; innen Lipcsébe tért 
tanulmányainak folytatására, de már előbb levelezni kezdett Kazinczyval, a 
ki őt 1807-ben Erdélybe a gróf Gyulaj^-házhoz nevelőül ajánlotta. Döbrentei 
mint nevelő nagy sikerrel felelt meg a benne helyezett bizalomnak ; nemcsak 
nevelte és tanította növendékét, de maga is folyvást tanúit, képezte magát, 
jegyezgetett, emlékező tehetségét bámulatos gyakorlottságra edzette s nem- 
csak környezetének szeretetét megnyerte, hanem csakhamar szívesen látott 
vendég volt a legelőbbkelő erdélyi családoknál s az iQú Wesselényi Miklósnak 
is barátja Ion. Evekig maradt Döbrentei a Gyulay- családnál, mígnem 1819 
után Pesten telepedett le, hogy egészen az irodalomnak éljen. Többször 
megfordult Bécsben s Pozsonyban, de mégis legállandóbban Pesten tartóz- 
kodott, folyvást roppant tevékenységet fejtve ki az ébredező irodalmi és 
társadalmi élet több ágában; a színészet ügyeinek rendezésében, a M. T. 
Társaság alapszabályainak kidolgozásában, a nemzeti kaszinó és lóverseny- 
társaság szervezésében Széchenyi mellett. 1824-ben a budai kerületbe 
másod-albiztossá, 1841-ben főbiztossá, majd 1844-ben kir. tanácsossá nevez- 
tetett ki. Meghalt 1851. március 6-kán. 

Döbrenteit kora s viszonyai, a melyek közé Erdélyben s Pesten jutott, 
arra ösztönözték, hogy izgató tehetsége többé-kevésbbé ugyanazon arányokat 
fejtse ki, mint Kazinczy. Nemcsak a költészet több ágában tesz kísérleteket, 
ír lírai és epikai műveket (Klára Visegrádon s A kenyérmezei diadal), 
fordítni kezdi Ossián műveit és Shakspere drámáit, levelez a magyar írók 
és államférfiak legkiválóbbjaival; e mellett ismeretterjesztő irodakni, eszthetikai, 
nyelvészeti értekezéseket közöl az akkori lapokban, ír neveléstani műveket 
(Pali és Minka olvasni tanul és A kis Gyula könyve), megindítja az 
Erdélyi Muzeumot (1814.), a Külföldi színjátékok gyűjteményét (1821.), 
a Közhasznú Esmér etek Tárát (1830.), a M. T. Társaság Évkönyveit 
(1833.), felkutatja a magyarországi nevezetesebb levéltárakat s roppant sok 



KAZINCZY KÖLTÓI ISKOLÁJA 195 

becses anyagot hord össze (így a nevéről nevezett kódexet), szerkeszti 
a Régi Magyar Nyelvemléktár I — IV. kötetét, kiadja Berzsenyi összes 
műveit (1842.) s felolvasásokat tart az Akadémiában, mint annak titkára 
s rendes tagja. 

Eletének s működésének legjótékonyább hatása a magyar mivelődés ^ 
különféle ágai iránti sokoldalú fogékonysága s lelkes izgatása, a melynek 
maradandó emléke az Erdélyi Múzeum. E folyóirattal olyforma szerepre 
vállalkozott Döbrentei Erdélyben, mint a melyet Kazinczy leveleivel vitt a 



DfibrcDtal Gábor arcképe. 

Királyhágón inneni Magyarországon. 1814-töl 1818-ig szerkeszti a folyó- 
iratot s köréje vonja Erdélynek a közmívelődés iránt érdeklődő majd 
minden íróját, tudósát, politikusát részint dolgozótársakul, részint anyagi 
támogatókul. E mellett a magyarországi legkiválóbb írókat is megnyeri 
vállalatának, s 5 maga rendkívüli tevékenységet fejt ki a folyóiratnak úgy 
szellemi tartalma kiállításában, mint a nyomtatás költségeinek összeszerzé- 
sében. Éltető buzgalmával irányadó lelke a vállalat köré csoportosült 
hazafiaknak, a kik egyaránt szívükön viselik annak célját, hogy •mennél 
életrevalóbb, változatosabb s az irodalomra mennél termékenyítőbb legyen*. 



196 KAZINCZY KÖLTŐI ISKOLÁJA 



Ö maga történelmi, eszthetikai s nyelvészeti értekezéseket írt, ismertette a 
klasszikái, a német és francia irodalmat, s néhány ifjú mágnás adományából 
kitűzte azt a híressé lett ' pályadíjat, a melyet a Bánkbán mellett Tokody 
Jánosnak a Pártosság tüze című drámája nyert el. Az Erdélyi Múzeum — 
írja Széchy Károly — »az eredetiség hiányában is nagybecsű és magvető 
vállalat volt, melyből tanúit az író és okúit az olvasó; Erdélyben a 
tudományos működést élesztette és fölserkentette, az írói kedvet és tehet- 
séget ébresztette és nevelte; de nem menekülhetett befolyása alól Magyar- 
ország sem«. 
^ AÍíóía-klr*^ ^ ™^^^ lelkes hívéül vallotta magát pályája első felében Kazinczynak^ 

épen annyira ellene fordult később leveleiben s hírlapi cikkeiben. S nemcsak 
a széphalmi mester nyelvújítása ellen izgatott, hanem az Aurora-kör költői 
és eszthetikai irányát is megtámadta, a mely sok tekintetben Kazinczy hatása 
alatt állt. Döbrentei maga szeretett volna központja lenni az irodalomnak,, 
mint Erdélyben volt, de sem elég ízlése, sem elég tehetsége nem volt arra^ 
hogy az ifjabb írók előtt tekintélyre juthatott volna. Sőt a régi nyelvből 
fölélesztett s gyökereire vagdalt szavaival, nehézkes, sokszor idegenszerű 
mondatfüzéseivel és sokoldalú ismereteit helyén kívül is mindég fitogtató 
modorosságával épen elrettentette a Kazinczy művészi prózájának hatása 
alatt tisztúltabb és könnyedebb művészi stílre törekvő íróinkat Szerencsére 
az ő ízléstelen arkhaizmusait s modorosságát senki sem követte íróink 
közül, s Döbrentei úgy szólván teljesen elszigetelt álláspontra jutott: az 
orthológok nem mondhatták magukénak az újítás elvének elfogadása, a 
neológok szintén nem, annak hibás alkalmazása miatt. A »Conversations- 
lexikoni pön>-ben pedig Bajza élesen torolta vissza az Auróra elleni támadásait 
s egész működését kemény bírálat alá vette. Az Auróra köré csoportosult 
írók folyvást harcban álltak vele s epigrammáikban maró gúnynyal támadták 
meg a régi nyelvből életre támasztott s a tájnyelvből irodalmivá avatott 
szavait, sőt egész egyéniségét. Döbrentei prózai műveinek nyelve hova- 
tovább oly tarkává, modorossá s élvezhetetlenné vált, hogy épen talán e 
miatt irodalomtörténetíróink máig sem foglalkoztak behatóbban egész 
működésével, a melynek pedig izgató iránya s a nyelvtörténet adatainak 
rendkívüli szorgalommal való felkutatása nagy méltánylatot érdemelnek, 
ő nem szorítkozott csupán a nyelvemlékek összegyűjtésére: magyarázni^ 
fejtegetni is ügyekezett azokat, s noha e részben az újabb vizsgálódások 
jóval felülmúlták az ő megállapodása eredményeit, tisztán irodalomtörténeti 
szempontból számos adata kiállta az újabbi tudósok kritikáját is. 

Legcsekélyebb hatást tett költői munkássága. Epikai művei, a me- 
lyekben a történelemből vett anyag alakításában itt-ott némi tehetséget 
találhatni, jóformán semmi figyelmet nem keltettek. Sem jellemezni, sem 
mesét szőni nem tud. Csak hazafias hangjában, mely Ossian borongásának 
hatását mutatja, volt valami újszerű. Lírai művei a német költészet hangját 
s eszméit utánozzák, a nélkül hogy a költői eszmét elevenebb vonásokkal 



Döbrentei köl 
teményei 



KAZINCZY KÖLTŐI ISKOLÁJA 197 



tudták volna megérzékíteni. Hosszas, terjengő leírásaiban sem hűség, sem 
szín; érzései kiforratlanok és sem a hazába visszatérhetésének remé- 
nyét, sem egyes kiválóbb hazafiak iránti csodálatát, sem homályosan 
jelentkező szerelmét nem tudja tisztúltabb költői érzékkel kifejezni. Ó-klasz- 
szikai s nyugoti versformákat egyformán hcisznál, de minden különösebb 
báj és csín nélkül. Magyaros strófáiban, a milyeneket a Huszárdalokban 
(Buda, 1847.) használ, még legtöbb eredetiség s aránylag könnyedség van, 
de nincs bennük melegség, közvetetlenség. Többnyire egy képzelt vagy 
erőszakolt helyzetből fakadnak e dalok. írójuk ügy gondolkozott, hogy jók 
lesznek a » huszár-tarsolyba s bakancsos hornyába «. Némely versszakában 
megcsendül egy-egy népdalias hang, s néhol a költő egy-egy népdalt is 
sző közbe, de modorosságától itt sem tud szabadulni. Legsikerültebbek 
közűlök azok a versek, a melyekben némi drámai haladás észlelhető, mint 
a ToborzÓbsn, Katona hugábes\, Kapitányok kapitányában. 

Döbrentei mint műfordító is figyelemre méltó. Ossiánt már ifjabb korában 
kezdte fordítani, majd Shakspere drámáit tanulmányozta, korán fölismervén 
azoknak világirodalmi fontosságát. A Macbethet le is fordította egészen, 
még pedig ügy, hogy e fordítás korához mérve (1830.) mindenesetre számot 
tevő kísérlet a nagy britt költő műveinek magyar fordítási kísérletei között 

Szemerei Szemere Pál Kazinczynak leghívebb tanítványa, költői szemére Pái 
ízlésének, eszthetikai s nyelvészeti küzdelmeinek osztályosa s Vitkovics 
Mihálylyal és Horvát Istvánnal egjóitt a széphalmi mesternek pesti hely- 
tartója, egész irányának védője, magyarázója s terjesztője. Kazinczy pesti 
triásznak szerette őket nevezni és Szemerét érezte legközelebb önmagá- 
hoz, a ki távoli rokona volt s némi külsőségekben (pL a kézírásban) is 
hasonlított hozzá. De bármennyire hatása alatt állott is Szemere Kazinczynak : 
az ujabb változások és alakulások elől nem zárkózott el oly mereven, mint 
Kazinczy. Tudta, hogy az ujabb irodalmi irányok a fejlődésnek különböző 
fokozatai, s vagy négy írói nemzedékkel azonosította magát félszázadig 
tartó pályáján. Mint mestere, ő is számos tehetséget vonzott az írói pályára, 
lelkesítette, ösztönözte, segítette őket, s ha kellett, a nyilvánosság előtt is 
síkra szállt mellettük, legsikeresebben Kazinczy mellett az » Árkádiái pör«-ben 
és a Mondolatra írt Feleletben, Mint embert az őszinteség és egyenes- 
lelkűség különböztette meg másoktól; mint írót pedig a tisztültabb ízlés 
és az akkor majdnem páratlan filológiai ismeret. Mind az emberben, mind 
az íróban sok különcség mutatkozott. Keresve-kereste a nehezet, a ren- 
destől, szokásostól elütőt, hogy edzze erejét, acélozza szellemét. De épen 
€ miatt aránylag kevés művét adta nyilvánosságra. 

Szemere 1785. febr. 19-én született Pécelen. Iskoláit s a jogi tan- 
folyamot Budán, Pozsonyban és Sáros-Patakon végezte, mi közben korán 
ismerni kezdé a magyar s német irodalmat. Huszonhárom éves korában, 
midőn neve már ismeretes volt a magyar közönség előtt részint a Magyar 
Kurirban megjelent Kisebb költeményeiről, részint az » Árkádiái pör « -ben 



198 KAZINCZV KÖLTŐI ISKOLA JA 

irt cikkéről : önérzettel vallotta be atyjának, hogy író lesz és teljes öntu- 
dattal készült e pályára. Barátsága az említett írókkat, kivált pedig Kölcsey 
Ferenccel, megszabta működésének egész Irányát. A mellett, hogy a múzsa 
látogatásait szívesen fogadta, eszthetikai és nyelvészeti értekezéseken is 
folyvást dolgozott s korának egyik legtanültabb filológusává I5n, 
míívd'*'"" Költői hímevét a Vida Lászlóhoz írott episztolája alapította meg, a 

mely az elégiaí szemlélődésnek s ódái hévnek különös vegyülete ; míg első 
részében hazafias panaszt emel azok ellen, a kik tehetnék s még sem 



segítik a magyar míveltség előharcosait, a szegény színészeket, második 
részében magasztalja Vidát, a ki megfosztatván édes övéitől, a közcélnak 
szenteli életét s -nemzetének erkölcsét szebbíti«. Szemere azonban legkivált 
mint szonettíró ismeretes költészetünkben. Három szonettjét Kazinczynak 
ugyanannyi szonettjével együtt Horvát István adta ki 181 l-ben, s a 
következő évben Dalok azoknak, a kik szerelnek címmel jelentek meg kis 
füzetkékben más lírai költeményei is. 

Szemere kevés költeményt irt. Képzelete nem volt erÖs és eleven 
s érzelmei a vers folytonos javítgatása alatt tülfinomakká, előadása s 



KAZINCZY KÖLTÓI ISKOLÁJA 199 

nyelve sokszor mesterkéltekké lőnek. Az alakításban mindig bevégzettségre, 
epigrammai élre törekszik. Mint mestere, ő is minden művében érezteti, 
hogy tanúlmánynyal és korrekcióval a jót is jobbá lehet tenni. Nagjrrészt 
a szerelem és barátság köréből veszi eszméit, tárgyait, s alig van egy pár 
költeménye, a melyekben valamely jeles hazafit dicsőit. A csendes szem- 
lélődés, lágy elégiái borongás legkedvesebb hangulata. Akár szerelemért 
esd, akár elvesztett kedvesén támadt szelid bánatát zokogja: érzései soha 
sem vetnek nagyobb hullámokat, hanem csöndesen elsimulnak, mint a lágy 
szellőtől susogó csermely habjai. Egj^éniségének jellemzetesebb n}dlatkozatait 
kevésbbé találhatjuk meg lírájában. De egész irányán sokkal jobban érzik 
a korabeli német költészet hatása, mint a klasszikái költészeté. Emennek 
egy-egy reminiszcenciáját csak elvétve találjuk nála, míg Kazinczynál a 
két hatás legtöbbször összeolvad. Szonettjeiben az elmélkedés útján igaznak 
bizonyült gondolat jelenik meg valami kellemes hévvel ; így az Emlékezdbtn : 
hogy nincs keservesebb az elvesztett boldogságra való visszaemlékezés- 
nél ; a Himfyhtn : hogy mily boldog volt, míg kedvesét nem ismerte ; a 
Reményhein: hogy a mily kedves a bánatos szívnek a remény, épen oly 
elhagyatva érzi magát, ha nincs mit remélnie. Van azonban néhány költe- 
ménye, a melyeket a Mondolat ellen írt, aztán a Vitkovicshoz szóló episztola 
s epigrammjai, a melyekben az iróniának s élces ötleteknek fullánkját 
érezzük. Hazafi bánata legmélyebb az Aratáskor című rövid kis költemé- 
nyében, mely a forradalom leveretése után keletkezett s a maga nemében 
valódi remek. A külformának, akár klasszikái vagy nyugot-európai, akár 
magyaros idomban írjon, s a rímelésnek valódi mestere. A szonett Szemere 
verselő tehetségének legkiválóbb próbaköve. Annyi könnyűséggel mozog e 
sok rímű versalakban s az ellentéteket oly természetesen emeli ki, hogy 
olvasásuk alatt megfeledkezünk a mélyebb vizsgálat után felötlő mester- 
kéltségéről. A külső forma tökélye előtte a legfontosabb és sikereit ennek is 
köszönhette. Az olasz nyolcast is ő írja először művészien költészetünkben 
(Zrínyi). Nyelve egészen a megújított költői nyelv, s összetett, szavai 
(esttünemény, lángarc, fennrév, istenálom, csillagfátyol, szellemkar stb.) ^ész 
Vörösmartyig s tovább is divatosak voltak. A Korner Zrínyijének fordítása 
pedig az első igazi drámai fordítás irodalmunkban, ő alkalmazza először 
az ötös jambust, mely azután a magyar drámának rendes külalakjává lőn. 

Szemere nemcsak költészetével segítette a Kazinczy irányát diadalra, ^^^^fJ^^J"^^^'^ 
sőt nem is evvel a legkiválóbb mértékben, hanem folyóiratával, az Élet 
és LiteraturáveX és ennek folytatásával, a MuzarionneX, Alig hogy isme- 
retségbe jutott Kazinczyval 1807-ben: legott tervezgetni kezdett egy folyó- 
iratot a triász tagjaival; az összeszedett kéziratokat azonban egyelőre 
asztalfiókjába rejté, kész lévén azokat bárkinek átadni nemcsak ekkor, 
hanem később is, ha nálánál rátermettebb ember foglalkozik hasonló tervvel. 
Életének sok változása évekre megakadályozta tervének valósulását, végre 
1826-ban Kölcseyvel együtt csakugyan megindította az Élet és Liter atura 



200 KAZtHCZT KÖLTŐI ISKOlAja 

című kritikai folyóiratot, mely a szerkesztésben mutatkozó minden különc- 
sége mellett is az első kritikai vállalat volt, a mely jótékony hatást tett 
az Önálló tehetségek méltánylatára s a kontárok elriasztására. Szemerének, 
Kölcseynek, Kazinczynak, Döbrenteinek itt jelentek meg eszthetíkai s mívelt- 
ségtörténeti értekezései. Félreismerhetetlen hatását mutatja az is, hogy a 
pozsonyi ifjúság 1827-ben üdvözlő irattal tisztelte meg a szerkesztőket, 
s egyszersmind Szemere is meghivatott a M. T. Társaság alapszabály- 
készítő bizottságába. A folyóiratból említett címén két kötet jelent meg, 
harmadik és negyedik kötetét Muzárion címmel folytatta és 1833-ban új 
folyamát adta ki, s a Bajzától szerkesztett Auróra ellen egy másik Aurárái 
is szerkesztett, de már koránsem avval a hatással, mint az Élet és Uteraturát. 
Bajza Kriiikai Lapok dmű folyóirata először kelt ki »elvtelennek< hirdetett 
szerkesztési módja ellen. E támadások következtében lassankint fölhagyott 
kritikai működésével. Csak a Vörösmarty FóH dala. élénkítette meg fásult 
kedélyét s edzette meg újra kritikai s költői tehetségét. A Tattdiíkyramb 
és dalverseny Vörösmarty említett bordalának méltatása ugyan, de egyszer- 
smind Szemere el«nző értelmének oly nyilvánulása, a mely ritkítja párját 
Tizenöt-húsz évig foglalkozott e mű boncolgatásával verses formában: 
eszthetikát és grammatikát, filozófiát és költészetet, komoly elemzést és 
tréfás ötleteket halmozva egymásra. Az eszthetikai és grammatikai szem- 
pontok a vizsgálódás sarkpontjai, de belevegyül a hazafias érzelem is 
és ez tartja mintegy össze a szerfölött különböző irányú fejtegetéseket. 
Tehetsége legpregnansabban ebben mutatkozik; Szemere itt valódi Mltő- 
JilológHS, mint prózai leveleinek is nagy részében. Ez utóbbiak pusztán 
a filológiai ismeretek sz^npontjából versenyeznek a Kazinczy leveleivel. 
E részben nemcsak Kölcsey tanúit tÖle, de maga Kazinczy is. Mert 
Szemere nem az a tudós volt, a ki véka alá rejti, a mit tud. Altalános 
hatásának egyik titka épen az, hogy egész írói csoportoknak feltárta elméje 
és szíve legdrágább kincseit. 

Az ötvenes évek komor hangulata meg-megbénította kedélyét, de a 
köréje csoportosuló fiatal írókat mindig bátorította: »Nem kell félni! — 
monda. — Fiatal nép vagyunk ! Megmutattuk ezt a minapi csatában, 
hol az orosz győzött ugyan s az osztrák nyert, de a diadal a miénk 1* 
Míg azonban másokban reményt élesztett: ö maga mind kevesebbet hitt 
saját erejéből, mígnem 1861. március I4-én bevégezte földi pályáját. 



53. Kölcsey Ferenc. 

HÍVEI KÖZT TEHETSÉGRE, tudományra és hatásra a leg- 
bb Kölcsey Ferenc volt, kinek nemes alakja mint az 
Illó Magyarország törekvéseinek legeszményibb képvise- 
jzolódik le korának mozgalmas hátterén. Munkásságában 
rm-korszak irodalmi és politikai küzdelmei egy harmo- 
nikus képpé olvadnak Össze. Előbb mint költő és mübiráló, később mint 
szónok és államférfiú működött a "nyilvánosság terén, de pályája e külön- 
böző szakaiban ugyanegy eszményért harcolt : a nemzeti haladás és fel- 
világosodás eszményeért. 

Kölcsey Febenc Sző-Demeteren, KÖzép-Szolnokmegyében, 1 790. aug. ''''''^,'^ 
8-án született, ősrégi nemesi családból. Atyja, Péter, Almosdon, Bihar- 
megyében lakott; anyja, Bölöny Ágnes, az akkori közép-szolnokmegyei 
alispánnak volt a leánya. A Kölcsey -nemzetség tagjai élénk részt vettek a 
megye igazgatásában, melynek alispáni tisztségét is többen viselték közülök. 
E szerint származása úgyszólván predesztinálta Kölcseyt arra a pályára, 
melyet később a politikai téren megfutott. Atyját igen korán elvesztvén, 
anyja az öt éves fiút Debrecenbe adta iskolába. Néhány év múlva anyja 
is meghalt s az árva fiú idegenek gondviselése alatt növekedett fel. Csendes, 
mélázó, a magányt kereső gyermek volt, s még zárkózottabbá tette, hogy 
a himlő balszemétől megfosztotta. A gyermek és ifjú tanulóévei a debre- 
ceni kollégiumban folytak le, folytonos tanulmány és önképzés közt. Meg- 
tanult latinul, franciául és németül; Kazinczy buzdítására behatóan olvas- 
gatta a görög írókat is. Vonzalma az irodalom iránt már korán felébredt. 
Tizenhárom éves volt, mikor legelső versét írta; ennek >themája nem 
szerelem, de a haza és király iránti szeretet vala-, A Lilla-dalok népszerű 
énekese 1805-ben halt meg s temetésén Kölcsey is jelen volt. »Halála után 
egyremásra jöttek ki versei; azok valának bálványaink ■ — írja önélet- 
rajzában. 

Hogy ízlése mégis elfordult a népiestől s az ellenkező irányban fej- 
lődött, annak okát Kazinczy befolyásában kell keresnünk. Levelezésük 
1808-ban kezdődött. Kazinczy csakhamar egészen magához fűzte a törekvő 



202 KÖLCSEY FERENC 



iQiít, ki korán felébredt bölcsészi és kritikai hajlamainál fogva ügy is idegen- 
kedett a debreceni vallási meg irodalmi orthodoxiától s egész szívvel- 
lélekkel ama zászló alá esküdött, melyre a nyelv és ízlés megújítása volt 
jelszóul írva. Nagyban erősítette Kazinczy befolyását a Szemere Pálé, kivel 
1810 elején szövődött barátsága Pesten, hova az iskola- végzett Kölcsey 
törvénygyakorlatra ment. De sem az ügyvédséghez, sem hivatalhoz nem 
érzett kedvet. Egyedül az irodalom vonzotta, bár ennek jövőjében nem 
igen bízott. Első példányképei a kritikában, mint maga elmondja, a franciák 
voltak : Boileau az első kritikus, a kit ismer, s Voltaire példája után próbál- 
kozik meg először a drámabírálással; de attól kezdve, hogy Szemerével 
érintkezésbe lép s ez a német irodalom ismeretébe bevezeti, mindinkább 
ennek hatása alá kerül. A német költők és műbölcsészek : Herder, Lessing, 
Goethe, Schiller, Engel, Bouterwek, Krug, Sulzer műveit nagyobbrészt 
Szemerével együtt olvassa s alkalma nyílik eredetiben is megismerkedni a 
német-görög eszményiség tanaival, melyeket Kazinczy révén másodkézből 
már ismert és vallott. Az irodalom és a függetlenség szeretetétől vezetve, 
lemondott az ügyvédi pályáról s Pestről előbb a biharmegyei Álmosdra, 
innét pedig, miután testvéreivel megosztozott, egy szatmármegyei tiszaháti 
faluba, Csekére ment lakni 1815-ben. 

M^^SiombSÍ^ ^^ ^^^^^ ^^^^ ®^^ nyilvános fellépése néhány költeménynyel a Horvát 

István által kiadott Magyar Dámák Kalendáriomábesi s Döbrentei Erdélyi 
Múzeumában. Majd Szemeréveí közösen megírta a Felelet a MondoUUra 
című gúnyíratot (Pest, 1815.), mely a nyelvújítók fegyvereit már egész 
félelmességükben mutatta be s jelentékenyen hozzájárult a nyelvreform 
sikeréhez. A küzdelem, melyet Kazinczy és követői a régi Magyarország 
ellen folytattak, a nyelv teréről ' csakhamar átcsapott más térre is : az 
irodalmi kritika és az eszthetika terére. Itt Kölcsey volt az, ki az eszmék 
forradalmát megindította. 

*^^*zata?^*^*^ Első dolgozata a kritikai nemben Csokonai munkáinak kritikai 

megítélietések címmel 1817-ben jelent meg. Eredetileg az Erdélyi Múzeum 
számára készült még 1815-ben, hanem Döbrentei addig halogatta a szo- 
katlanul kemény hangú bírálat kiadását, míg Kölcsey végtére megsokalván 
a dolgot, bírálatát az időközben megindult Tudományos Gyűjteménynek 
engedte át közlésre. A bíráló abból indul ki, hogy vizsgálja : kihez hasonlít 
leginkább Csokonai költői egyénisége.? Úgy találja, hogy a német Bür- 
geréhez. E párhuzam alapján arra az eredményre jut, hogy » sokat, a mit 
Schiller a maga nevezetes recenziójában Bürgerről mond, szórói-szóra 
lehet a magyar poétáról is mondani «. Csakhogy a Schillertől kölcsönzött 
mérték igazságtalanná, a német eszthetikusoktól elsajátított idealisztikus 
elvek elfogulttá teszik Kölcseyt a megbírált költővel szemben. Csokonait 
legélesebben fejletlen ízlése s népies hajlamai, a köznép nyelvéhez való 
ragaszkodása miatt rója meg. Valóban, ez az erős egyéniségű, izmos, 
bár kiforratlan tehetségű költő, a maga vaskos népiességével s nyers 



KÖLCSEY FERENC 



in.) 2. EmlckoEztopa Szalmdr 



204 KÖLCSEY FERENC 



ízlésével, szükségképen ellentétben állott Kazinczyék eszményi irányával, a 
harmóniára törekvő, választékos klasszikái szellemmel. De Kölcseyből, midőn 
Csokonai felett pálcát tör, nemcsak az idealista eszthetikus, hanem a lelkes 
nyelvújító is beszél. Az ósdiak Csokonaira szerettek hivatkozni, mint a ki 
nem volt nyelvújító s új szavak nélkül is nagy poéta tudott lenni, a mi 
szerintük a nyelvreform szükségtelenségét bizonyítja. Ezt az érvet igyek- 
szik Kölcsey semmivé tenni, mikor kimutatja, hogy Csokonai emelkedé- 
sének egyik akadálya az vok, hogy a köznép nyelvét és ízlését követte. 
E szempontok magyarázzák meg, hogy Kölcsey, bár a megítélt költő 
fényoldalai közül is találóan emel ki néhányat, egészben véve túlszigorú, 
sőt igazságtalan volt iránta. — A hatás, melyet e bírálat keltett, ma 
szinte különösnek tetszhetik. A közönség és az írók egyaránt felzúdultak 
a vakmerő kritikus ellen, ki ily kíméletlen kézzel nyúlt a nemzet egyik 
bálványához. Magában a Tud. Gyűjteményben Palóci Horváth Ádámtól egy 
hosszabb günyvers jelent meg ellene (A meghaU Csokonai Vitéz Mihály 
az élő Kölcsey Ferencnek) s ugyanazon évben, 1818-ban, Némethi Nagy 
János röpiratban igyekezett Kölcsey »olcsárlásait« megcáfolni. Egyedül 
Kazinczy üdvözölte örömmel tanítványát az új téren. Szentgyörgyihez 
és Kishez intézett leveleiben azt írja, hogy literatúránk ily kezdet után 
bizonyosan haladni fog. Igazságot a megbíráltnak utóbb Toldy Ferenc 
szolgáltatott a Csokonai műveihez 1846-ben írt életrajzban. 
Berase^vi^rői Kölcsey második kritikai dolgozata, melyet azonban a nevezett folyó- 

irat előbb közölt mint a Csokonairól szólót. Kis Jánossal foglalkozik, ki, 
mint Kazinczynak s a klasszicizmusnak híve, enyhébb elbánásban részesül. 
Annál szigorúbb a harmadik, mely Berzsenyi Dániel Versei czímmel 
ugyancsak a Tud. Gyűjtemény 1817-iki évfolyamában látott napvilágot. 
A bírálat elismeri Berzsenyiről, hogy valódi lírikus s nagy ódaíró, de 
rámutat arra, hogy Matthisson és Horác hatása alatt áll. Erősen megrója 
nyelvének dagályosságát, valamint tájszavakkal élését. Mértéktelen rímes 
verseinek gyönge technikáját is szóvá teszi, gúnyolódik rímein s általában 
lenézi azért, hogy nem híve a nyugot-európai (rímes-mértékes) verselésnek, 
mely Kazinczy műgondot sürgető iskolájának dogmáihoz tartozott. — 
Berzsenyiben e bírálat engesztelhetlen haragot keltett ; abbanhagyta a költé- 
szetet s eszthetikai tanulmányokba temetkezett, hogy ország-világ előtt meg- 
cáfolja bírálóját. A finom lelkű Kölcseynek magának is fájt később a tudat, 
hogy nemzete nagy énekesének egész életére kiható mély fájdalmat okozott. 
Az életben nem nyílt alkalma kibékíteni, tehát sírjánál mutatta be engesztelő 
áldozatát gyönyörű emlékbeszédében, mely fenkölt jellemére és nagy szívére 
a legszebb fényt veti. Beszédének végszavai ezek: » Árnyéka az elköltö- 
zöttnek, sírod felett zeng az engesztelő szózat ! Nemsokára követlek tégedet 
s a maradék írói harcainkat nem fogja ismerni ; s neveinket békés gondo- 
lattal nevezendi egymás mellett, ha korunk énekeseire visszaemlékezik. 
Emberek valánk ; miért szégyenlenők azt ? az élet útai keresztűljámak egy- 



KÖLCSEY FERENC 20& 



máson; s leggyakrabban elveink szentsége sem oltalmazhat meg akár 
tévedéstől, akár félreértéstől; de a sírdomb békesség laka; s küszöbén 
emberi érdek nem léphet be. Té a földi leplet s vele a halandó gyarló- 
ságait levetkezted. Elköltözött az ember; a költő a miénk, a nemzeté 
maradt végiglen; e nemzeté, mely neved és dicsőséged szent örökség 
gj^anánt birandja.* 

Kölcseyt kritikai munkásságában, melyet kora annyira félremagya- 
rázott, a legmagasabb szempontok vezették. Legnépszerűbb költőinket 
bírálta meg, hogy kiábrándítsa a közönséget abból a vak hódolatból, mely 
e költők hibáit is erényeknek tekintette, önismeretre akarta oktatni nem- 
zetet, hogy belássa, mennyire elmaradt más nemzetek mögött. »Ha recen- 
seáltatni nem akarunk, soha sem fogunk előbbre menni « — volt vezérelve. 
Ebben áll Kölcsey kritikai fölléptének jelentősége. A mesternek, Kazinczynak 
egész munkássága sokkal inkább gyakorlati irányú volt, semhogy az 
eszthetikai fogalmak elméleti tisztázására is kiterjedt volna; különben sem 
tulajdonított nagy értéket a theoriáknak. Alig merült fel jelenség irodal- 
munkban, mely felől ítélő szavát ne hallatta volna, de kritikáját nem 
annyira eszthetikai szempontok irányítják, mint az a szándék, hogy a fiatal 
tehetségeket magának megnyerje. Mások még kevésbbé mertek a kritika 
mezejébe vágni. Azok a könyvismertetések, melyeket folyóirataink közöltek, 
jobbára csak néhány jóakaró megjegyzés odavetésére szorítkoztak. E viszo- 
nyok érthetővé teszik a vihart, melyet Kölcsey bírálatai támasztottak. 
Az íróknak annál több okuk volt a megdöbbenésre, mert abból, hogy a 
vakmerő kritikus Csokonain kívül Kis Jánost és Berzsenyit is tolla hegyére 
vette, azt következtethették, hogy a megítéltetés sora rájuk is fog kerülni. 
Csakugyan szándéka volt Kölcseynek a nevesebb magyar költőket sorra 
vizsgálni, de az általános ingerültség láttára elállt tervétől s visszavonult 
a kritikai pályától. Hasztalan szólította fel a Tud. Gyűjtemény szerkesz- 
tősége több ízben is a bírálatok folytatására, Kölcsey néma maradt. 

Csak mikor egy évtized múlva, 1826-ban Szemere Pállal egy szép- ^„^^{Jj^n^ok^ 
tani folyóirat kiadására szánta el magát, vette fel ismét eszthetikai és 
kritikai munkássága fonalát. Az Elet és Literaturában s folytatásában, a 
Muzárionban jelentek meg formailag és tartalmilag legkiválóbb dolgozatai. 
Több vallásbölcseleti és bölcselettörténeti tanulmánya mellett e folyóirat 
közölte a Korner Zrínyijéről írt bírálatát és A komikumról szóló fejtege- 
tését, melyek megvetették dramaturgiánk alapját. Mindkét dolgozat a német 
dramaturgok tanítványának mutatja Kölcseyt, de oly tanítványnak, ki nem 
méltatlan mestereihez. A mit a komikumról ír, nagyobbrészt Bouterwek 
és Jean Paul fejtegetéseinek viszhangja, de az idegen íróktól tanultakat 
formába tudta önteni s számos, irodalmunkra vonatkozó észrevétellel 
érdekessé tenni a magyar közönség előtt. Eredetibb és becsesebb a 
Korner drámájáról írt bírálata, mely a Szemere által lefordított Zrinyiw^X 
együtt jelent meg s Kölcseynek a » magyar Lessing « nevet vívta ki. Első 



206 



KÖLCSEY FERENC 





















^^-:^zM::t'' 



7 






y^^.É^^^ Kr 



/" 



Kölcsey »Alkonyi dal« cimú kdlteménye. (Eredeti kézirata a M. T. Akadémiában.) 



KÖLCSEY FERENC 207 



bírálataiban, láttuk, oda törekedett, hogy legnépszerűbb íróinkkal szemben 
is elismerést szerezzen a kritikának; a Zrinyiről írt bírálatban ugyanezt 
teszi a színpaddal szemben, melyet még általánosan a hazafiság iskolá- 
jának és a nemzeti nyelv pallérozójának tekintettek. Kölcsey a darab elan- 
zése fonalán kimutatja, hogy az a színpadról nem művészi értékénél fogva 
hatott a magyar közönségre, hanem pusztán tárgyának történeti érdekével. 
Ezzel kimutatta, hogy a hazafiság szempontja nem esik össze a művészi 
szemponttal. S itt van Kölcsey kritikai működésének súlypontja: annak 
hangsúlyozásában, hogy a nemzeti elfogultság akadálya a művészi tökély 
felé haladásunknak. 

De másfelől a Nemzeti hagyományok című értekezésben költészetünk 
nemzetibb fejlődésének jelöli meg igazi forrásait és irányát. Vissza kell tér- 
nünk a nemzeti hagyományokhoz, úgymond, »mert a nemzeti poésis a 
nemzeti történet körében kezdi pályáját s a lírának később feltámadó s 
individuális érzelmeket tárgyazó zengése is csak ott lehet hazaivá, hol a 
nemzeti történet régibb múzsájától kölcsönöz sajátságot és személyes érze- 
ményeit a nemzeti hagyomány és nemzeti megnemesített életkör nimbusán 
keresztül sugároztatjac. Egyszersmind kimondja, hogy a nemzeti költészet 
eredeti szikráit a népdalokban kell keresni. S íme, alig két évtized alatt 
valóra váltak Kölcsey eszméi: Kisfaludy Károly és Vörösmarty megindí- 
tották, Petőfi, Tompa és Arany betetőzték irodalmunk nemzeties irányát. 

Az eszthetika terén kifejtett tevékenysége mellett buzgón áldozott a ^^mlnye?^**^ 
költészet múzsájának is. Költeményeiben, különösen pályája első felében, 
szintén Kazinczy németes és görögös klasszicizmusának híve, de jobbadán 
csak a külsőségekben : versforma, kifejezésmód, mithologiai sallangok tekin- 
tetében; tartalomban egészen modem. Egyéniségének és költészetének 
alapvonása a szentimentalizmus, az a fájó érzelmesség, mely az élettel 
nem tud s nem akar kibékülni. Kölcseynél e szentimentalizmus nem mond- 
ható idegen költőktől eltanult affektációnak, hanem jórészt véralkatának, 
nevelkedésének és sorsának kifolyása, de az is^ bizonyos, hogy a német 
érzelgős költők hatása nagyon megérzik rajta s az érzéseknek, melyeket 
lantja zeng, sokszor kevés közük a valóság világához. Sóhajtozása az 
elérhetetlen vágyak után, siránkozás a szétfoszlott ábrándokért és elsü- 
lyedt boldogságért többnyire csak képzelt fájdalmak s hidegen hagyják az 
olvasót Van azonban néhány dalszerű költeménye, melyekben szentimen- 
tálizmusa igen kedves kifejezést nyer, ilyenek a Bú kél velem, Esti dal, 
Alkonyi dal, Vágy, Hervadsz, hervadsz címűek. Ezekkel Kölcsey jelen- 
tékeny lépést tett a specifikus magyar dal megteremtése felé s érdekes, 
hogy épen a népdal alapján. Mint önéletrajzában elbeszéli, felvett valami 
rímről rímre s tárgyról tárgyra ugráló parasztdalt s annak formájára csinált 
a legmindennapibb, keresetlen, pór kitételekkel dalt, s azután úgy nemesíté 
meg egyik sorát a másik után. Valószínűleg Goethe népies dalai vezették 
Kölcseyt ez eljárásra (később Bajzának is tanácsolja, hogy Goethe dalait 



208 KÖLCSEY FERENC 

és románcait tegye fSstudiumává), mégis nevezetes haladás ez a magyar 
népdal költői jogainak elismerése felé. 

Egy pár költeménye azt mutatja, hogy a fájdalmas borongásból a 
bölcseimi reflexió segélyével fel tudott emelkedni a humor magaslatáig 
(Vaniíaiitm vanitas. Bordal), a mi egészen üj elem líránkban. De költé- 
szetének értékesebb részét hazafias költeményei teszik, melyekben meg- 
kapóan nyilatkozik a költő hazafiüi fájdalma, olykor a kétségbeesésig foko- 
zódva. Romladozni látja hazáját, melyet »lassan őrlő féreg emészt belőU. 
A sülyedés és elkorcsosodás jelenségei mélyen leverik s nem tud hinni 
nemzete jövőjében. Honfi-reménye, mely még 1823-ban a nemzeti imává 
lett Hymnust sugalta n^i, később, mikor maga is a politikai küzdelem 



KSIncj i^Iremléke C^eHén. 

homokjára lépett, mindinkább tünedezett s komor pesszimizmusnak engedett 
helyet. Kétségbeesése megrázó erÖvel szólal meg Zrínyi dala (1830.) és 
Zrínyi második éneke (1838.) című hazafias ódáiban. 
^ A szerelmi és hazafias költészet mellett egy, nálunk üj műfajban is 

megpróbálkozott : Ő az első balladaköllÓHk. A német irodalom, főleg Schiller 
és Bürger baUadáinak hatása alatt honosította m^ nálunk e műfajt. Leg- 
jobb balladái Dobozi és Szép Lenka, de részletező előadásuknál, pompázó, 
szónoklás hangjuknál fogva ezek is inkább csak kisebb költői beszélyeknek 
nevezhetők, mint balladáknak a szó mai érteimében. 

Költői művei meg széptani dolgozatai nagy lassan lecsillapították az 
első bírálatok által felingerelt kedélyeket s tehetségének meghozták a köz- 
elismerést. Jói esett neki az a tisztelet is, melylyel 1826-ban, mikor egy 
pörös Ügye s az Elet és Literatura szerkesztésében való részvétel miatt 



KÖLCSEY FERENC 209 



huzamosabban Pesten tartózkodott, az írói körök részéről találkozott. 
Ekkor ismerkedett meg az újabb irodalom vezéreivel, Kisfaludy Károlylyal 
és Vörösmartyval, s legtevékenyebb harcosaival, Toldyval és Bajzával 
Fájó szívvel hagyta el 1827 elején az irodalmi központtá lett Pestet, hogy 
visszamenjen csekei magányába. Pár hónap mxílva megrendítő csapás érte : 
öcscse Ádám, kivel közösen gazdálkodott, meghalt, özvegyet és árvát 
hagyva hátra, kiknek Kölcsey lett gondviselőjük. Nehezítette helyzetét az 
a körülmény, hogy az elhunyt rossz gazda volt s ezért neki most nem- 
csak a saját gazdaságával kellett bajlódnia, hanem öcscse birtokát is taka- 
rékos és okszerű gazdálkodással rendbe kellett hoznia. A fájdalomtól sújtott 
s gazdái gondokkal terhelt Kölcsey lelkén csakhamar erőt vett régi lethar- 
giája, melyből csak 1829-ben ragadták ki a politikai élet mozgalmai, hogy 
fényes tehetségének új működési kört nyissanak. 

Ez évben ugyanis báró Vécsey Miklós, Szatmármegye főispánja a kSi^mYkSdése 
júliusban tartott tisztújító gyűlésen Kölcseyt aljegyzővé nevezte ki. E hiva- 
talában hathatós támasza lett a megyei szabadelvű törekvéseknek, melyek 
élén két fiíital főúr, ifj. báró Wesselényi Miklós és gróf Károlyi György 
állottak. Buzgólkodásuknak meg is volt eredménye: rövid időn Szatmár- 
megye, az ólmos botok hazája, vezérszerepre emelkedett azokban a küz- 
delmekben, melyeket megyéink a kormány alkotmánysértő célzatai eDen 
folytattak. A megyei tárgyalásoknak nagy részét Kölcsey tette papírra. 
Abban a megyei bizottságban is, melynek feladata volt az 1825 — 27-iki 
országgyűlés által kiküldött regnikoláris bizottság » rendszeres munkála- 
tainak « megvizsgálása s ennek alapján a reformokra vonatkozó követi 
utasítások elkészítése, Kölcsey vállára nehezedett a véleményadás kidolgo- 
zásának, oroszlánrésze. Ismeretes, hogy e dolgozat oly hírre kapott, hogy 
más megyékbe is átkérték. 

1832-ben Kölcsey főjegyző lett, november 6-án pedig a megye rendéi 
országgyűlési követnek választották meg. Pozsonyban, az országgyűlésen, 
mindjárt kezdetben rendkívüli munkásságot fejtett ki. December 22-én a 
tiszántúli követek közül őt érte a kitüntetés, hogy kerületi jegyzővé 
választatott. Mint ilyen számos üzenetet (a főrendekhez) és feliratot (a 
koronához) fogalmazott. Nappal az országos és kerületi ülések vették 
igénybe, éjjel az üzeneteken dolgozott s akárhányszor íróasztala mellett 
virradt meg. Mint szónok a magyar nyelv ügyében mondott beszéddel 
tűnt fel először, melyet abból az alkalomból adott elő, hogy a főrendek 
nem akartak beleegyezni a rendek kívánságába, hogy a feliratok és tör- 
vények magyarul szerkesztessenek. Egymásután következtek most szebbnél 
szebb beszédei, formában s tartalomban egyaránt jeles szónoklatai a vallás- 
szabadság, az örök váltság, a lengyelek stb. ügyében, melyek az ország- 
gjrűlés vezérférfiai közé emelték őt s hírét országossá tették. 

Valóban nem volt ez idétt magyar szónok, ki tehetség és elméleti Szónoki művei 
készültség dolgában Kölcseyt megközelítette volna. Szónok volt, mielőtt 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. 11. kOt. 14 



210 KÖLCSEY FERENC 



még a szónoki pályára lépett. Stílje még leveleiben és költeményeiben is 
szónoki lendületet vesz. Hogy mennyire szónoki tehetség, mi sem mutatja 
jobban, mint a régi rhetorokra emlékeztető szokása, hogy költött esetekre 
is készített beszédeket. Ily rhetorikai stílgyakorlatok a Védelem P. J. 
számára (egy férjgyilkossággal vádolt nő védelme), A gyilkos anya 
(alperesi védbeszéd egy gyermekgyilkos anya mellett), a Beszéd a játék- 
szín ügyében stb. Hasonló előtanulmánynak tekinthetők a Mohács, Vilma 
(Szemere Pálné emlékezete) és CzeleszUna című beszédek is, melyek közül 
a két utóbbi a francia éloge-ok modorában készült 

E dolgozatok fényes bizonyítékai Kölcsey szónoki lángelméjének. 
De legszebb babérait a politikai és akadémiai szónoklat terén aratta. Pap 
Endre nyomán érzelmi politikusnak szokás Kölese)^ nevezni, ahogy később 
Kossuthot is nevezték. Igaz, érzelmes természetét mint politikus sem tudta 
megtagadni s szónoklataiban inkább a szív emberét halljuk, mint a gya- 
korlatias államférfiút. De maga mondja Országgyűlési Naplójában : *Képzel- 
hetitek-e, hogy kinek idegein lángfolyam futkos, az nektek száraz, puszta, 
hideg szavakat találhat fel s épen akkor, mikor szerelme tárgyáról van 
szó?« Az ő szerelmének tárgya pedig nemzete volt. Ennek egységét a 
Részek s majd Erdély visszacsatolásával helyreállítani, nyelvét diplomáciai 
polcra emelni; alkotmányának modem szellemben való reformálását a nép 
felszabadításával előkészíteni : ezek Kölcsey vezérelvei, melyek legszebb beszé- 
deit sugalták. Mily változatosság a hangulatokban, mennyi erő és hang- 
zatosság a nyelvben, mily klasszikus művészet a formában! Elmondhatni, 
hogy a humanizmus és hazafiság magasztos eszméit e korban senki sem 
védte több hévvel és megragadóbb ékesszólással KölcseynéL Az ifjabb 
szónoki nemzedék, élén Kossuthtal és Deákkal, az ő iskolájából került ki.* 
Épen így iskolát alkotott az akadémiai szónoklatban is: Emlékbeszédei 
Kazinczy (1832.) és Berzsenyi (1836.) felett ma is mintaszerűek. 

Szónoki pályája derekán keUett megválnia legnagyobb sikerei szín- 
helyétől. Megyéje a maradiak pártjának felülkerekedtével az örök váltság 
ügyében az eddigivel ellenkező utasítást küldött neki, mire Kölcsey 1834. 
lement megyéjébe, hogy küldőit az új utasítás visszavonására bírja. Nem 
sikerűit s ő a maga és követtársa, Eötvös Mihály, nevében lemondott. Csak 
búcsút venni tért vissza Pozsonyba, hol beszédével annyira meghatotta az 
országgyűlést, hogy ez felfüggesztette ülését s aznap nem tanácskozott. 
Kossuth gyászkeretben küldte szét e napról országgyűlési tudósításait 
Elbeszélések Ezentúl Újra megyéjében élt, idejét főjegyzői hivatalos teendői, gaz- 

dasági és családi ügyei közt osztván meg. Különös gondot fordított unoka- 
öcscsének, Kölcsey Kálmánnak nevelésére, ki utóbb 1849-ben Komárom 
falai alatt fejezte be fiatal életét. Hozzá intézte Kölcsey a Parainesist, e 
fenséges elmélkedést az isten, szülők, haza, emberiség és tudomány iránti 
kötelességeinkről. Megkisérlette erejét egy, most fejlődésnek induló műfajban, 
a beszélyben is: A vadászlak, A kárpáti kincstár és A ferrói szentfa 



KÖLCSEY FERENC; 



211 



című elbeszéléseivel, melyek közül az első azért is érdekes, hogy a 
megyei börtönrendszer és igazságszolgáltatás nyomorúságát tárja fel s 
így mintegy előfutárja Eötvös Falu jegyzőjének. 

Utolsó műve egy óriási per volt, Wesselényi védelme a hűtlenségi 
vádak ellen. Kölcsey e védiraton rendkívüli buzgósággal dolgozott, de a 
megfeszített munka aláásta egészségét s élte 48-ik évében, 1838 aug. 24-én 
sírba vitte. Akkor tűnt el kortársai szeme elől, mikor eszméinek hatása 
a legelevenebb volt s a hírnév a legszebb fényben ragyogta körül nemes 
alakját. Wesselényi, mikor barátja haláláról értesült, megrázkódott, szemei 
könnybe lábadtak s arcát kezébe rejtve így kiáltott fel: »Nem közénk 
való volt.« Emlékének 1864-ben Szatmártt szobrot emeltek s születése 
évszázados fordulóját 1890-ben nagy ünnepélyességekkel ülték meg. 




14- 



54. Kisfaludy Sándor. 



mAs ToLDy az »önállók« közé sorolta s valóban 
1 lett volna a Himfy költőjét akár a klasszikái, akár 
a, akár a népies iskola hívének vagy folytatójának 
Azt sem mondhatjuk róla, hogy szándékos törekvéssel 

_j Szabadon járt a maga útján, tetszése szerint követett 

új utat vagy régi hagyományt, élményeit alakította költeményekké s még 
a külföldről vett benyomásoknak is eredeti és maigyaros színt adott. Mun- 
kásságának nagy s mindenesetre legjelentékenyebb részét bajos volna 
megérteni élete történetének ismerete nélkül. 

'- Kisfaludy SAndoh az ország egyik legősibb családjából származott. 

Nemzetségéről Horvát István azt álUtotta, hogy egyenes vonalban Szabolcs 
vezértől veszi eredetét. A család régi oklevelein a de genere Chák olvas- 
ható az ősök nevei mellett. Költőnk állítása szerint Ugolin esztergomi 
érsektől kezdődik 1198-tól számítva »a királyi Curián bebizonyított, és 
megállapított nemzedéki származás'. Hanem a fénynek árnyéka is volt. 
A hatalmas család dágazott és elszegényedett. Kisfaludy szavai szerint : 
A férjfiak vitézkedtek, az asszonyok rosszul gazdálkodtak, és a sógorok 
foglaltak. 

'■ Költőnk 1772 szeptember 27-én született Sümegen, mint Kísfeludy 

Mihály és Sándorfi Anna nyolc gyermeke közül a legidősebb, öt éves 
lehetett, midőn szülői a györmegyei Csécsénybe, majd meg Téthre költöz- 
ködtek. Az első normális iskolától a filozófiáig Győrött végezte iskoláit. 
Többnyire első eminens volt, az iskolán kívül zenét tanült s már igen 
korán magyarul is verselt. Hanem Pozsonyban, hol Kisfaludy a filozófiát 
s a jogot tanulta, már lankadt szorgalma s mint jogász nem igen látogatta 
Fleischhacker »törvényt tanító Praelectiójit". 

Természetes is volt, hogy az ország akkori fővárosában, a múlt 
század nyolcvanas éveinek végén és a kilencvenesek elején a heves vérű 
és élénk képzeletű iQút mélyen érdekelték az egykori események : II. József 
halála, a zajos megyegyűlések, a korona hazaszáUítása, II. Leopold koro- 
názása s az 1791-ben Pozsonyban folytatott országgyűlés. Különben a 
zene, a színház és az új magyar irodalom is sok idejét foglalták ei. Az 



KISFALUDY SÁNDOR 213 

1776-ban megnyílt pozsonyi német színházban akkor Goethét, Schillert, 
Ifflandot, Kotzebuet és Professzor Wagnert (Die Kindesmörderin) is ját- 
szották. Kisfaludyt leginkább Schiller iijúkorí művei ragadták el, de azért 
tetszett neki sok minden, a mi érzelmes vagy szónoklás volt, és szép • 
vagy nemes lelkeket hangzatosan dicsőített Noha a német színházba járt, 
sok német könyvet olvasott s félig német ruhát viselt, mégis >korcsultnak' 
tartotta Pozsonyt és ha magyar szót vágyott hallani, a várbeli » pap- 
sereghez* kellett mennie. 

A fiatal papok közt jó barátjai voltak s részben maradtak is Fejér 
György, Horváth János, Döme Károly s Juranics László. Ez IQak olvasták 
az idegen s a magyar írókat és 
1790-ben Kazinczynak >látására 
kimondhatatlan örömmel ömlöttek*. 
Színi előadásokat is rendeztek és 
kiadtak három fordított darabot, 
vagy az 5 nyelvökön szólva » meg- 
ölelték a ditső hazát* három drá- 
mával, hogy »a magyar vígjátékokat 
szaporíttanák*. E példa hatott Kis- 
faludyra. Már 1791 -ben befejezte 
Kleíst Ewald Senecáiéx\ak fordítását, 
Ezt még be sem végezve, hozzá- 
fogott az Ulisszes és Pénelopéhoz. 
E tragédiának ránk maradt töre- 
déke fordításnak látszik és pedig 
kezdetlegesebbnek, mint a Seneca. 
Azt gyanítjuk, hogy Kisfaludy 
valami latin munka után dolgozott, 
hisz pozsonyi barátai is » bizonyos 
Deák kéz-írásból magyarosították* 
drámáikat. Egy harmadik tragédián 
is dolgozott akkortájt, de ennek 

csupán a címét ismerjük. A Testvérgyilkosság volt a címe s talán nem 
alaptalan az a fóltevésünk, hogy e tragédia fordítása vagy utánzása akart 
lenni Leisewitz Július von TareHt}émk, vagy Klinger Ztvillinge című 
véres szomorijjátékának. 

Az Öreg Kisfaludy nem szívesen látta, hogy fia nem igen halad h^ífií^kiSét 
előre a prókátori tudományokban. Az öreg úr a födolognak azt tartotta, 
hogy fia valami biztos pályára készüljön és azért hamar megbékült köl- 
tőnkkel, midőn ez kijelentette, hogy katona akar lenni. Kisfaludy a testőr- 
séghez vágyódott s mivel e seregbe többnyire a már katonailag gya- 
korlott nemes iljak vétettek fel, 1 792. tavaszán kadétnak állott az Erdélyben 
állomásozó Sándor Leopold-huszárezredbe. Itt látta a sok idegent a magyar 



214 KI^ALUDY SAHDOR 

földön s a kevés magyarnak elmaradottságát. E tapasztalat hatása alatt 
írta Skublics Imrének azt az ismeretes levelét, mely bizonyára legszebb 
műve i^úsága első idejéből, ha ugyan át nem dolgozta azt, midőn önélet- 
* rajzát írta. Látván a magyarság romlását — úgymond — >eltökéllettem 
magamban, hogy én szegény magyar nemes Ifjú, . . . homályomba rej- 
tezve . , , szívem véréből, hazafiúi érzelmeimből, mint a selyembogár gyom- 
rából, egy fonalat fonok, melynél fogva veszni indult magyar nemzetisé- 
günket magyar nyelv, érzés és írás által, ha csak kevés idővel is, tovább 
életben tartsam'. 



KlBfaludj Sándor szflifi- is Iskóhttza SQmegen. 

A '"^ífnéi 1793. január 5-én neveztetett ki hadnagyi ranggal a magyar test- 

őrséghez Zalamegye részéről, egyszersmind Győr és Veszprém ajánlatára is. 
Bécsben szép napokat élt, kivált míg Esterházy Antal herceg volt a gárda 
főkapitánya. Jeles német írók, színészek és zenészek társaságába is elláto- 
gatott s másrészt Görög Demeter, Sándor István, Takáts József és Bacsányi 
János körében a magyar irodalomról sem felejtkezhetett meg. 

Bécsbe érkezte után rögtön a francia és olasz nyelv tanulásához 
fogott. 1793-ban lefordította Tasso eposzából a Rinaldó és Armtda epizódot. 
Még később is örömmel emlékezett vissza arra, hogy Esterházy herceg 
ép akkor lépett be szobájába két angol lord kíséretében, midőn ö pongyo- 



KISFALUDY SÁNDOR 215 



Iában és pipájából füstölve Tassót fordította. Bécsben neki is volt Armidája, 
kitől olaszul is tanúit s talán többet mint Tassótól. 

A szőke német leányt, Veinstein Terézt, a pozsonyi ideált, ugyancsak 
elhomályosította Salvatore Vigano, a ballet reformátorának neje, kit családi 
néven Medina Máriának neveztek. Kisfaludy ritka asszonynak nevezte az 
»imádottat«, ki » isteni gyönyörűséget varázsolt* neki s >a földön idvezí- 
tette«. Meg is akarta írni szerelme történetét Medina életével együtt, vál- 
toztatott nevekkel, a » szivek gyönyörűségére*. Célzásaiból kivehetjük, hogy 
Medinának a csábító Danaé szerepét szánta s hogy ő majdnem olyan lett 
volna, mint a szűzies Agathon Wieland regényében. 

Különben a ballet kedvelése nem maradt nyom nélkül Kisfaludy írói 
munkásságábaa Talán még bécsi tartózkodása alatt vagy nem sokkal 
későbben fordította a Táncról szóló értekezését Sulzer Allgemeine Theorie 
der schönen Künste című művéből Kisfaludy mindenesetre nagyon szerette 
e művészetet úgy annyira, hogy alig bírta elhagyni >a pompás Bécset*. 
De 1 795. nyarán mégis szabadságot kért s ez évben a badacsonyi szüreten 
ismeretséget kötött szép rokonával, Szegedy Rózával. E szüreten neki 
örökké emlékezetes napokat töltött. 

Szegedy Rozi, ki sok könyvet olvasott s olykor német verseket is 
írt, leveleiben szintén szerette » fejtegetni* a badacsonyi szüretet némely 
román andalgások kíséretében. E levelek nagy része Skublicsnak szólt, ki 
azután mindenről tudósította barátját. 1795. végén Skublics biztosra vette, 
hogy Kisfaludy egy év múlva nőül veszi a » nemes gőggel*, szellemmel, 
szépséggel és más földi javakkal is megáldott rokonát. De nem úgy történt. 
Kisfaludy szeretett volna a kancelláriához jutni, de ebből semmi sem lett 
és a katonai pályán is akadályba ütközött. 

Esterházy herceg halála után Splényi alkapitány keményebbre fogta 
a gyeplőt, semmint a testőr urak megszokták s úgy látszik, hogy sokszor 
fölöslegesen akadékoskodott. A testőrök panaszra mentek és Kisfaludy 
egjnke volt a leghevesebb panaszkodóknak. A testőrök elvesztették a port. 
Kisfaludy és öt társa ellenszegülés és lázítás miatt két, Olaszországban 
állomásozó ezredhez tétettek át. Elutazása előtt mégis haza látogatott s ez 
alkalommal Szegedy Rózával is találkozott. Úgy látszik, hogy szerelmet 
vallott neki, hanem a válaszszal nem volt megelégedve. 

1796. március 6-án eündúlt ezredéhez Milanóba egy ezer főből álló Kjf/^^'^^y 
hadi száUítmánynyal. Április végén olasz földön volt, Európa paradicsomában, 
mint örömében felkiáltott. Április 29-én utazott Goitóból Mantuába. ökrök 
vonták szekerét s így kényére olvashatta Vergil Eclogáit a Bacsányitól 
kapott példányból, azon a vidéken, a hol a költő hajdan éneklé azokat 
»a sasos Mincionak pázsintos partján*. Alig birt eltelni a gyönyörűséggel, 
midőn összemérte a tájékot Vergil soraival, és szinte kiesett kezéből a 
könyv, midőn olvasta a nos pátriám fugimust s amc tamen úrit amort. 
És hozzá még oly gyönyörű volt a nap, a ver purpureum nemcsak a 



216 KISFALUDY SÁNDOR 



könyv lapján ragyogott, s »a szív, epedve szakadva kívánta a szerelmet «. 
Kisfaludy május 6-án érkezett Milanóba, tehát n^y nappal Bonaparténak 
Lodinál kivívott diadala előtt. Milanóban v^g szenvedte a hosszú s min- 
denféle veszélylyel fenyegető ostromot. A citadellának június 29-én történt 
átadása után Kisfaludy hadi fogolylyá lett. 
Hadi fogságban Draguignanba vezette útja. Citoyen Valentin házában pihent meg ; 

szemközt lakó szomszédja D*Esclapon Karolina volt, egy párizsi nő, ki a 
rémuralom alatt Draguignanba menekült nagybátyjához. Karolina »szép 
lélek « volt, Vergilt is olvasta és sok francia könyvet adott Kisfaludjmalt, 
ki »frank nyelvének tudományát* D'Esclaponnak tulajdonítja, ép úgy mint 
olasz tudományát Medinának. Hanem a draguignani viszony távolról sem 
volt oly szenvedélyes mint a bécsi, s úgy látszik, hogy a széplelkű ömlen- 
gések körén belül maradt A Kis Dorilis, Irishez, a Gyónó Grófné s 
még néhány hasonló verse francia költemények utánzatai, vagy épen for- 
dításai lehetnek. Valószínűen Draguignanban fordította le Chaulieu Vqyage 
de VAmour et de VAmitié című költeményét s Pamy Chansons Mádé- 
cassesíBA egy énekét. Montesquieu Temple de Gnide}ét még a milanói 
fellegvárban dolgozta át, de a Magyar Thaliának többi darabjai, melyek 
bizonyára fordítások vagy átdolgozások, a francia fogság alatt készülhettek 
el. Ugyanez időtájt vagy talán még korábban kapcsolta össze a két xeno- 
foni történetet A szép lélek címe alatt. 

Ez első prózai kisérletek keletkezésök korát tekintve valóban meg- 
lepőek, mint Toldy mondotta, midőn kiadta őket Kisfaludy elismerte, hogy 
nyelvén formált valamit Báróczy s hogy Kazinczy prózájának igen sokat 
köszön. De még többet köszön szerencsés adományának; könnyű, eleven 
és fordulatos stíljök miatt fordításait kiváló hely illeti meg a magyar próza 
történetében. Még inkább áll ez a Napló és Franczia Fogságom című 
müvéről. E Skublicshoz intézett úti leirás, mely eleinte valóságos levelekből 
állott, de később a levél formájától mindinkább eltérve naplószerű följ^y- 
zéssé lett, Kisfaludy legértékesebb prózai müve. A század elején nagy 
lelkesedéssel olvasták volna, ha a költő befejezi és kiadja, mint szándé- 
kában volt Akkor leginkább az érzékeny helyek, a baráti és szerelmi 
ábrándozások tetszettek volna. Ezek ma is érdekesek, de mi most inkább 
a leírások friss közvetlenségét s a változatos élmények élénk elbeszélését 
szeretjük a iVoptóban. 

Az említett müveken kívül még másokkal is foglalkozott Kisfaludy a 
francia fogságban. Draguignanba utaztában Paviában megvette Petrarcát 
Már régebben ismerhette a költőt, kit akkor annyian idéztek, dicsőítettek 
és fordítottak. De most a Provenceba jutott, Vauclusetől nem messze lakott 
és D*Esclapon Karolina is arra ösztönözte, hogy írja le Petrarca szerelme 
történetét Tasso strófái nemében. Kisfaludy rögtön hozzáfogott a mun- 
kához és csakhamar pár száz verset írt össze. Hanem e közben saját 
érzései is éneket kértek. Karolina szobájában függött Laura képe s Kis- 



KISFALUDY SÁNDOR 217 

faludyt e kép Sz^edy Rózára emlékeztette. Már' eddig is eml^ette a 
magyar szépség büszkes^ét s neheztelését, s most a messze földön, a 
hadi fogoly kényelmetlen állapotában, Petrarca emlékeinek ostroma alatt 
hamar beleképzelte magát a boldogtalan szerelmes hangulatába. 

Szeptember elején tudta meg, hogy a hadi foglyok haza mehetnek ; 
e hó 16-án búcsúzott el Karolinától, ki sűrű könnyzápor között megvallotta 
neki, hogy szerelmes belé. örök emlékezetül Mad. Deshouliéres költemé- 
nyeit ajándékozta Kisfaludynak. 

Szeptember 28-án indült el költőnk a hajón Génua felé a legcsen- 
desebb időben. Délután iszonyú vihar keletkezett, a hullámok majd hogy 
elborították a hajót, 
s az utasok segítet- 
tek a hajóslegények- 
nek a vizet kilapá- 
tolni. E munka köz- 
ben Kisfaludy író 
•táblácskája* is a 
tengerbe veszett. Pe- 
dig e táblácskában 
volt a Himfy nagy 
része, csak tizenhá- 
rom másutt elrejtett 
dal maradt meg be- 
lőle. Hasonló sors érte 
aPeírarca ésLaurát 
is s így csak néhány 
Himfy-dalt vitt magá- 
val Tirolba, honnan 
Klagenfurtba utasí- 
tották, mivel kivál- 

tatásáig ellenség előtt KUWndy Sándor .rcképc. 

nem szolgálhatott. 

Itt töltötte az 1796— 97-iki telet a lehető legvígabban. Egyébiránt a •''^f^'j^^J^^Ki.v 
klagenfurtí nagy kórház felügyeletéve! volt megbízva, majd Bonaparte 
1797-iki előnyomulásakor biztosságba helyezett sok száz katona-öltözettel 
tömött hordót. Ezért megdicsérték és a garnizon-ezredből, melybe bünte- 
tésből helyezték át, a büntetés idejének letelte előtt áttették a Wallis 
morva gyalogezredbe. Jó kedvben s szép társaságban hagyta el Klagen- 
furtot. Sok szwelmes kalandja volt Karinthia fővárosában, hanem eg>' 
gró&iét (Pepinek hívták) a -dühösségig* megszeretett. Kisfaludy Sopronig 
kisérte a franciák elől menekülő grófnét s innen ezredéhez utazott Stuttgart 
környékére. Még vagy egy évig szenvedélyes leveleket váltott a grófnéval, 
de úgy látszik, hogy 1798 közepe felé már vége szakadt a levelezésnek. 



218 



KISFALUDY SÁNDOR 













Kisfaludy S. kézirata: A /fim^ 25. és 19. dala; Takáts Józsefhez irt 1797. július 7-iki leveléből. 

(Eredetbe a M. T. Akadémiában.) 




KISFALUDY SÁNDOR 219 



E közben előmenetele lassan haladt, csak 1798 őszén nevezték ki Szcgcdy Róza 
főhadnagynak. El szerette volna hagyni a katonaságot, hanem előbb 
Szegedy Rózától levélben igen vagy nem választ kért A leány most már 
nem volt büszke, neheztelése sem volt igen komoly, hanem családja s 
különösen nagybátyja, az eörsi prépost — Szegedy Róza 1796 óta árva 
volt — sokáig ellenezték a viszonyt. Róza válasza biztató lett volna, ha 
nem az osterachi ütközet előestéjén érkezik. De így a költőt komor sej- 
telmek fogták el s állítólag elküldé jegyesének » végrendeletképp Himfyt, 
felbonthatót, csak ha élte veszend a harc vészébe . . . « Mert Hintfy 1 797. 
július 7-ig 60 dalra s 7 énekre szaporodott, 1798. decemberében pedig 
készen volt a Kesergő Szerelem, 

Kisfaludy a következő évben véres harcokban vett részt Ott volt 
Osterachnál, Stockachnál, Winterthumál és Zürichnél. 1799. szeptember 
közepe táján, a második zürichi csata előtt lemondván rangjáról, haza 
sietett. 1800 elején vette nőül Szegedy Rózát Azonban a vérrokonság 
miatt a házasság érvénytelen volt, azért is a házasfelek kérésére Bajzáth 
veszprémi püspök kiállította az utólagos dispenzációt, melynek alapján 
1800. május 17-én a házasság megújíttatott Szegedy János prépost előtt. 
Kisfaludy 1805-ben Sümegen telepedett le s abban a házban lakott, a 
melyben született. 

Régente senki sem gondolt arra a kérdésre, hogy tulajdonkép ki a ^^^^^*^°^ 
volt a Himfy- dalok múzsája? Mindenki megn5aigodott ' abban, hogy a 
Kesergő Szerelemben a költő későbbi nejéért epedett és rajongott. Hanem 
Toldy 1874-ben birtokába jutott Kisfaludy levelének, melyben a klagenfurti . 
grófnérói van szó s ekkor módosította régi nézetét, kijelentvén, hogy 
Szegedy Róza » hasznos partié «-nak volt kiszemelve s Kisfaludy tulaj - 
donkép a klagenfurti grófné iránt érzett szerelmétől vette lümfyhez a 
lángot. E kijelentés nyomán terjedelmes irodalom keletkezett. A »kérdés< 
megoldásához nagyon sok kulcsot készítettek. Némelyek a régi nézet 
mellett maradtak, mások társmúzsának ismerik el a grófnét, némelyek végül 
D'Esclaponnak is részt kivannak juttatni a múzsák e dicsőségében. 

Bizonyos, hogy költőnk Goethe szavai szerint » szeretve dicsérte a 
szerelmet*, de úgy senkiért sem epedett és szenvedett, mint a hogy 
dalaiban leírta. Múzsája volt a szenvedély, a lírai hév, a költői képzelet, 
melyet költők olvasmánya s élményei is tápláltak. De mennyire átalakulnak ez 
élmények Himfyben ! Ép oly lehetetlen volna az összes dalokat felosztani az 
egyes imádottak közt, mint a mily lehetetlen kimutatni azt, hogy azok egész- 
ben okvetetlenül csak egy nőre vonatkozhatnak. Kisfaludy azt írta Majláth 
Jánosnak, ki nejéről kérdezősködött, hogy hagyja ezt, a Himfy tárgya csak 
olyan ideál. Goethe is azt felelte, midőn Lőtte mintaképét keresgélték, hogy 
úgy tett, mint a művész, ki több női szépségből alkotott egy Vénus-szobrot. 

Kisfaludy már Draguignanban megírta a Himfy-dalok egy részét s 
az elveszetteket jó részt emlékezetéből pótolta, de bizonyára ép oly hangon 



220 KISFALUDY SÁNDOR 



folytatta, mint a hogy elkezdette, s abban a dalban, melyről biztosan 
tudjuk, hogy a lágyszívű grófné imádásának évében keletkezett, csak úgy 
panaszkodik az imádott meg nem indítható szivéről, mint Franciaországt)an 
tette. Igaz, hogy a grófnét nagyon szerette, heves, erősen érzéki szenve- 
délylyel. De azért a badacsonyi szüret óta soha sem felejtette el Szegedy 
Rózát. S ez nem volt számítás. Avagy oly nehéz-e megérteni, hogy a 
heves vérű fiatal tiszt kisebb-nagyobb szenvedélyességgel szerelmi kalan- 
dokra vadász hosszas bolyongása közben s mégis állandó vonzalmat érez 
egy nő iránt, kivel a legkülönbözőbb okokból egyesülni kivan? Miért 
kellene a hasznosság szempontját annyira élére állítanunk? Mintha a nem 
gazdag, de mégis előkelő származású iQű más > hasznos partiét « nem is 
remélhetett volna. Különben a Himfy-daloknak volt némi része a házasság 
megkötésének történetében. Szegedy Róza mindjárt keletkezésök után 
olvasta azokat, mert Takáts és Görög, a kiknek a költő elküldé verseit, 
Szegedy Róza kezébe juttatták az érdekes újdonságokat. Es a leány nem 
volt érzéketlen. Kisfaludy ama jóslata iránt, hogy a » könnyű Múzsa « 
még dicsősége lesz a büszke szépnek. Midőn a költő haza tért, átvette 
barátaitól a kéziratot, átnézte s elküldötte Takátsnak, ki a kiadás gond- 
jaira vállalkozott. 1801. július végén jelent meg a Kesergő Szerelem; eleinte 
nem igen kelt, de 1802-ben már kapós volt s a levis Musa dicsősége 
egyre növekedett. *A munka szokatlan figyelemmel fogadtatott « — írja 
Kazinczy. — » Néhány iQaink, kiknek mellyeiket ugyanez az erős indulat 
hevítette, utána kezdek dadogni a csudálva hallott zengést.* 
\f^\lm ^ hatás könnyen érthető. Egy kötet tiszta szerelmi dalnak megje- 

lenése már magában véve is ritkaság volt. S vegyük még hozzá az új 
strófákat, a nyelv meglepő hajlékonyságát és magyaros zamatát s végül 
a kor ízlését. Epén kapóra jött a » magyar andalgó « azoknak az olva- 
sóknak, kik úgy szerették az epedő sóvárgást és érzéki melegséget a kor 
divatos regényeiben. Mindjárt elnevezték magyar Petrarcának. Kisfaludy 
nem akarta tagadni Petrarca hatását, de kijelentette, hogy ő az előtte író 
magyar költőknek többet köszön, mint az olasznak s hogy Petrarca nélkül 
is megírhatta volna Himfyt Ez igaz, de tegyük hozzá, hogy Petrarca nélkül 
nem úgy írta volna meg, mint a hogy megírta. A Himfy-vers, a dalok s 
énekek váltakozása, a költemény két részre osztása, a mire már akkor hatá- 
rozta el magát Kisfaludy, midőn még távol állott a második rész tárgyától, 
a házasságtól: mindezek Petrarcára vezethetők vissza. Ha olvassuk a 
Kesergő Szerelmet^ mindig eszünkbe jut, hogy Kisfaludy előbb egy 
Petrarca és Laura című költeményt írt, melyben az olasz költő szerelmét 
énekelte meg valószínűen a költő munkáiból vett fordulatokkal, melyeket 
azután emlékezetből átvett a Kesergő Szerelembe. De azért Kisfaludynál 
ritka az a dal, s még ritkább az az ének, melyet Petrarca fordításának 
nevezhetnénk. Kisfaludy több helyről válogat, vagy új fordulatra csap át, 
ha Petrarcából veszi is a kezdetet s néha egész dallá bővít néhány sort. 



I 



KISFALUDY SjtNDOK 221 

Mindenesetre vigyáznunk kell, ha a két költőt Összehasonlítjuk, mert 
Kisfaludy nem éri el az olasz költőt a fantázia erejében s a nyelv csudá- 
latos művészetében. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy költőnk mennyire 
olvasta a kisebb francia lírikusokat, Deshoulierest, Pamyt, Bertínt, s hogy 
az elmés szerelmi panaszok, a pásztori érzelmesség s érzéki Örömök e 
költői mennyire hatottak reá. Ha mindezt tekintetbe veszszük s ha az egyes 
fordulatoknál még más forrásokra is mutathatnánk, mégis Kazinczynak kell 
igazat adnunk, ki a Hallottam én szép szavának kezdetű dal szépségét 
emelve ki így folytatja: "Igazságtalan, a ki azt kérdi, ha ez itt mon- 
datik-e legelébb, mert elég, ha úgy mondatik, mintha legelébb volna mondva, 
s ha szépen mondatik.* 

Kazinczynak igen szerencsés szava volt az, hogy Kisfaludy dalai 
•szerelmi epigrammok*. A kÖltö is elfc^adta ez elnevezést. A tartalom 



epigrammatikus kiélezése természetes Összefüggésben van a sorok és szó- 
tagok meghatározott és a szonetthez mérve aránylag csekély számával. 
S hogy mily hasznos volt e korlátozás, azt Himfy egyes énekeinek szétfolyó 
szerkezete s hosszadalmassága eléggé mutatják. De másrészt nem mindig 
sikerűit a pointe, néha hiányzik a kezdethez méltó kihangzás. Hanem ezek 
ritkább esetek, legtöbbször ép az egyöntetűségben van a dalok szépsége. 
A tartalom és ritmus összeforrását értjük. Látszik, hogy a versek nem az 
íróasztalnál keletkeztek, a költő többnyire magános sétáin vagy lovaglás 
közben költötte azokat. Lelkében a gondolat már bizonyos ritmikus for- 
mában született, s a szavak zenei hullámzása közben kerek, hangulatos 
költeménynyé alakült. A leirás után azonban még sokat 'gyalult* versein. 

Házassága után hozzá fogott Himfy második részéhez, de a Boldog -^ 
Szerelem csak 1807-ben jelent meg a Kesergő Szerelem második kiadá- 
sával együtt. Kazinczy a Boldog S!:erelemnéi adta az elsőséget, de ma 



222 KISFALUDY SÁNDOR 



már az első részt többre becsüljük s Kazinczyval ellentétben ügy látjuk, 
hogy Kisfaludyt a vágyakodó és epedő szerelem általában véve hangula- 
tosabb költeményekre inspirálta, mint a nyugalmas boldogság. De azért 
itt is gyakran igen szerencsés vonásokkal rajzolja boldog otthonát, szép, 
magyar nemesi függetlenségét, különböző szórakozásait s megállapodott 
elégűltségével szemben a természet változó képeit. Ki ne ismerné A he- 
réknek gyors kaszást kezdetű dalt, melyet már Kazinczy is dicsért ? 

Természetes az életem, 
Természetes versezetem ; 
A mi nincs, nem tettetem. 
Csak szivemet követem. 

Ez a Boldog Szerelem filozófiájának kivonata. Kár, hogy kivált az Éne- 
kekben néha oly terjengős bőséggé árad e tisztes józanság. 

Saí^df Törté- Kisfaludy még prózában is meg akarta írni szerelme történetét, 

nete 1796-iki utazása alatt olvasta a Nouvelle Héloisei s » szemei keserűvel 
elegy édes könnyekben lobogtak*. Úgy gondolta, hogy valami hasonló 
regénynyé alakíthatja át a maga ifjü kora történetét egészen házasságáig, 
de nem fejezte be művét. Ha kiadja, regénye nevezetes adaléka lett volna 
a magyar érzékeny irodalom történetének. Nem mondhatjuk, hogy kiváló 
művészettel rajzolja benne a lelki állapotokat, sőt Bodorfy Imre és Meződy 
Liza, Rousseau e lelkes olvasói, némikép fárasztó egyhangúsággal bizo- 
nyítgatják szenvedélyük és erényök kiválóságát. Hanem így is jeles a 
regény szép, magyaros stílje miatt s kiválóan érdekes, mint életrajzi forrás. 
Igaz, hogy óvatosan kell használnunk. Mert nem áll az, vagy csak részben 
igaz, hogy a regény hiteles levelek gyűjteménye. Csak annyi bizonyos, 
hogy a költő és neje hasonló stílban leveleztek egymással és pedig több- 
nyire németül, legalább Szegedy Róza még mint Kisfaludyné sem igen 
írt magyar levelet. Es így természetes, hogy fordítás közben Kisfaludy 
átdolgozta nejének leveleit; tudjuk, hogy német írókból vett szép mondá- 
sokat iktatott leveleibe és egészen bizonyos, hogy üj levelekkel is gyarapí- 
totta a gyűjteményt. Bouterwek Gráf Donamar\é\yó\ több »szép mondást« 
fordított, s általában bizonyos hatással volt reá e regény is, melynek hőse 
a táborból irogat leveleket, ép ügy mint Bodorfy Imre. Úgy gondoljuk, 
hogy e regényt még 1800-ban vagy házassága első éveiben írta, eltelve 
1799-iki szenvedéseinek, ifjükori reményeinek s félelmeinek emlékével, de a 
zürichi csata után elszakad a regény fonala, mert hisz a tö.bbit jobban 
elmondhatta a Boldog Szerelemben. 

^^kwése^^^* A Boldog Szerelem és az első Regék egy évben jelentek meg. 

1 795-ben bécsi barátaival együtt több téli estét töltött Kisfaludy A hajdani 
kor regéinek olvasásával, » melyeket Veit Weber oly eredetien és szépen 
ád elő«. Midőn a következő évben megfordult Ausztriában, majd később 
délnémet földön, képzelete áthelyezte Veit Weber »scénáit« a sok várom- 
ladékba; »nagy érzemények támadtak bennet és »lelke emelkedett*. Majd 



KISFALUDY SÁNDOR 223 



később, midőn letelepedett szülőhelyén, s oly sűrűn láthatta Sümeg, 
Tátika, Csobáncz, Szigliget, Somló és Rezi várának omladékait, űjra 
fölelevenedtek benne a külföldön keletkezett nagy érzemények és úgy 
gondolta, hogy a magyar hajdankorból ép oly megható történeteket lehet 
meríteni, mint a minőket Weber merített a német középkorból. Weberben 
bizonyos lapos felvilágosűltság egyesül a romantikai hajlamokkal. Sötét 
lelkű bűnösök, vagy hófehér ártatlanságok szerepelnek részint borzalmas, 
részint érzelgős történeteiben. Leginkább az első Regéken érezhető Weber 
hatása. Különösen Somló, melyet Kisfaludy legkedvesebb »köly kének* 
nevezett, igen élénken emlékeztet Veit Weber Wolffjára, A hasonlóságokat, 
melyek Bakács Elek s Ritter Hartmuth, Kéry Lóra s Elsemuth, Lucza 
asszony s Ida von Anglau, Kanóth s Péter barát viselt dolgai közt kimu- 
tathatók, nem tulajdom'thatjuk a puszta véletlennek. Annyi bizonyos, hogy 
a lovagromantika motívumai Weber utján jutottak a Regékbe, 

S e motívumok nagyon tetszettek a kortársaknak, annál is inkább, Kisfaludy regét 
mert a Regékben egészen magyar színben tűntek föl. Es a szerencsétlen, 
vagy néha szerencsés, de mindig szenvedő szerelmesek történetei Lajos, 
Zsigmond, Mátyás és a török háborúk korából Döbrentei Gábor sza\^ai 
szerint » fájdalmat égettek az enyészete felé andalgott magyar kebelbe «. 
A hazafias érzésnek s a szerelmi szentimentalizmusnak egyenlő része van 
a Regék hatásában. Nem is tisztán epikai költeményeknek kell tekintenünk 
azokat, hanem lírai hangulatokban áradozó beszélyféléknek. Szép leíró s 
lírai részletek a későbbi regékben is előfordulnak, de a leghatásosabb volt 
mégis Csobáncz, az első rege. Ez rövid költemény, meséje egyszerű, noha 
kevés művészettel van kigondolva és rövid, nyolcSorű strófái mindjárt az 
emlékezetbe vésődtek. A Csobdnczból való az Ülj mellém a kandallóhoz, 
a Szigligetben fogunk élni s a 

Késő őszben volt ez a nap, 
Már mindenütt elkele 
Márton lúdja, a Bakon3mak 
Már lehullott levele. 

A Regék két csoportra oszthatók : Dobozy, Balassa, Frangyepán Erzsébet, 
Micz Bán vagy országos eseményeket tárgyalnak, vagy nem tartoznak a 
dunántúli várak és várurak történetének köréhez. A nevezettekhez tartozik 
még a Viola és Pipacs, melyet » molnár Margitnak, a piros, szép, dajna 
lánynak « sikerűit rajza miatt külön említünk. A másik csoportban a 
Ládonyi, Himíy, Eseghvári nemzetségek szerepelnek, melyeket Kisfaludy a 
maga nemzetsége ágainak tartott Antíochus ókori történetet beszél el, 
mint a Tyrann Poéta, 

Már 1808-ban írja Kisfaludy Bacsányinak, hogy »a magyar szín- Drámai művei 
játszó Társaságnak szükségét látván a Teátromi darabokban, kedvem 
duzzant egy eredeti hazai szomorú játékot írni*. Közbe jött az inzurrekció 
s másnemű elfoglaltság. 1814-ben költőnk újra hozzálátott a drámaíráshoz, 



3S4 KISFALUDY SÁNDOR 

de már nem a színpadra gondolt, hanem drámai költeményt írt a hazafiság 
ébresztésére. Hunyadi János 1816-ban jelent meg s Kisfaludy még foly- 
tatni akarta a Hunyadiak történetének dramatizálását, de nagyon bántotta 
Buczi Emil bírálata és Kazinczynak azt a megjegyzését sem felejtette el, 
hogy jobb lett volna, ha mint poéta írja Hunyadyt s nem mint hazafi. 
Kisfaludy érezte az ellenvetés erejét s mégis megmaradt annál a szándé- 
kánál, hogy a színpadról hazafiságot fog hirdetni, a mit mint drámai költő 



KIsMudy S. mosluü slreinMke 

is megtehetett volna, csakhogy ő a színpadon is szónok volt s ezt ügy 
fejezte ki, hogy mindenekelőtt hazafi akar lenni. 
Eredeu Magjar Hutfyadi-}Ának megjelenése után már inkább gondolt a színpad köve- 

telményeivel. Pozsonyi évei óta sokáig szerette a színpadot, sok drámát 
olvasott, több nevezetes színházat látott s a magyar színház fejlődésétől 
sok jót várt a nemzetiségre nézve. Erre vonatkozó nézeteit fejtegeti abban 
az Előszóhun, melyet a cenzúra tilalma miatt ki nem nyomtathatott az 
Eredeti Magyar Jáiékszin előtt. Érdekesek e nagy hévvel írt előszóban 
a fi-ancia vizsgáló szavai. Alighanem Kisfaludy beszél ott a francia vizsgáló 
álarca alatt, vagy legalább lényegesen kibővíti a francia Írását. Kisfaludy 



KISFALUDY SÁNDOR 225 



1816—1820 közt hat drámát írt, ezek közű! az Elmés özvegyei és Bánkoi 
halála után adták ki.^ 

Még több drámát is akart írni, mint töredékes tervrajzaiból s azon 
apróbb verseiből látjuk, melyek a saját szavai szerint néhány »még szü- 
letése előtt megfojtott drámának töredékei, forgácsai «. 

A történeti drámákra nézve az volt elve, hogy buzdítás és elré- ^ ^^^sJ^^ 
mítés kedvéért legtanácsosabb a történet igen fényes, vagy igen sötét 
korszakaiból meríteni a tárgyakat. Azért írta egyrészt Hunyadyt^ másrészt 
Kún Lászlót és Bánkot De társadalmi drámáiban is erős a hazafias célzat, 
sőt ez falán legnagyobb erejök. A Dárday Házban Dárday Lamarinenak, 
kedves barátja fiának, nem akarja oda adni leányát, mivel azt hiszi, hogy 
Lamarine nem magyar, már pedig — így szól — » Nemzetemnek káros 
korcsosodását én az én véremmel soha sem fogom előmozdítani «. A Lelkes 
Magyar Leányban Liza elhagyja a gazdag, de nem igen hazafias Karvayt 
s a szegény, hanem annál lelkesebb Ordayhoz megy nőül. Orday különben 
költő s midőn a táborba megy, egy levélbe zárt versgyűjteményt ad át 
Lizának azzal a kéréssel, hogy csak halála után bontsa fel, épen úgy, 
mint Himfy tévé, ha a Hattyúdalnak hihetünk. Az Elmés Özvegyben 
Nina megveti Kénkövyt, ki Korner Zrínyijét a német színpadon akarja 
látni és férjéül Alkonyit választja, ki átérzi a magyar színjáték fontosságát 
és nagyra becsüli a » kellemes magyar ajkú* Szemere Körner-fordítását. 
Kisfaludy az Emberi Szív örvényeit tartotta legköltőibb s lélektanilag 
legerősebb drámájának. Hőse Maróthy Kálmán több éven át boldog házas- 
ságban élt az olasz Amalfi Millával s nejét még mindig becsüli, hanem 
egyszerre egy magyar lányhoz vonzódik. 

Mert a ki külföldit vészen, 
Egészen otthon nem lehet soha. 

E dráma valamint Kún László és Hunyady szabad jambusokban van 
írva, mig Bánk prózában maradt. Bizonyára ezt is jambusokba szedte 
volna, hanem attól tartott, hogy tárgya miatt ízetlenségei lesznek a cenzú- 
rával s azért nem akart tovább bajlódni vele. Érdemes megjegyeznünk 
azt, hogy már 1808-ban gondolt Bánk drámai feldolgozására. Regényesnek 
találta Bánk történetét, de II. András korának viszonyai tulajdonkép jobban 
érdekelték mint a nádor történetének lélektani problémái. Vájjon hatott-e 
Kisfaludyra Katona Bánk bánnal Költőnk írásaiban nem említi Katonát 
és annyi bizonyos, hogy az ő Bánkba 1820-ban már készen volt s 
azóta hevertette vagy csak keyeset változtatott rajta. Feltűnő e drámában 
Shakspere hatása. Kongó, az udvari bolond, nem korholná Gertrudot, ha 
Lear bolondjától nem tanulta volna; őt is »keserű bolondnak* nevezik, 
mint elődjét. 

' Az utóbbi dráma Kisfaludy összes műveinek negyedik kiadásában jelent meg 
először. Ugyané kiadás jegyzeteiben össze van állítva a Kisfaludy-irodalom bibliográfiája. 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. H. köt. 15 



ZZ6 KISFALUDY SANDOR 

, Utolsó éveiben Kisfaludy még csak egy nagyobb költői munkával 

foglalkozott, a HaííyúdaMX. Ebben életét mondja el és az utolsó száz év 
országos eseményeit Önéletrajzában költészetet és valót akart egyesíteni, 
de nem mindig tudjuk, meddig terjed a való s hol kezdődik a költészet, 
vagyis inkább a költött rész. És a mi történeti rajzát illeti, Kisfaludyt szen- 
vedélyes egyoldalúsága félrevezeti ítéleteiben. Esterházy Pál nádorról ügy 
beszél, mintha CzUleyveí vagy Splényi testőrkapitánynyal volna dolga. De 
bármily egyhangúan ömlenek is a 
Hattyúdal könnj^i versei, néha meg- 
állunk és figyelmesebben olvasunk. 
Csak a VI. Ének 8. versszakát akarjuk 
itt kiemelni, mert ez megérdemelné, 
hogy ismertebb legyen. A bécsi kon- 
greszszus utáni magyar állapotokat 
akarja rajzolni a költő s így kezdi : 

Tíz év múlik, és a Magyar 
A régiben tespedei, 
Mint Fertője, melynek nádja 
Csalc szellőben lengedez. 
S a bujkáló szárcsa tud csak 
Egy-egy szálat lendítiti, 
Mint a magyar író s költő 
Egy-egy magyart indílni. 

ö maga sok szálat lendített. Szél- 
tiben olvasták és dicsőítették Htmfy 
s a Regék költőjét. Nyugodt Önérzettel 
örült dicsőségének, mintegy nonesi 
előjogának tekintette. Hanem a kritika 
kisodorta nyugalmából. Mennyire tisz- 
telte Kazinczyt még pozsonyi évei óta, 
egészen hívének vallotta magát, de az 
1809-ben németül me^elent Himfy- 
bírálatot, melyet Kazinczy I8l4-ben 
magyarul is kiadott, nem bírta elfelej- 
teni. Kazinczy finom érzékkel dicsér 
s hibáztat, de kisebb tehets^ köl- 
tőkről, kik szerinte grammattsch cor- 
rect-ébh nyelven írtak, nagyobb lelkesedéssel szólt s ezért hatottak oly 
sértően megjegyzései, kivált a Tövisek és virágok szúrós epigrammjával 
együtt. Kisfaludy haragja hevesen kitört a Ruszékhez írt levelekben. Nem 
hiába nevezte Kazinczyt és önmagát a magyarok istene két igen külön- 
böző lehelietének ; a két természet gyökeres ellentétében kell keresnünk a 
harag egyik okát s némikép mentségét is. Különben bármily messze megy 



KISFALUDY SANDOR 287 

Kisfaludy, sohasem tagadja Kazinczy érdemeit s még a neologizmus jogo- 
sultságát sem, csak kinövéseit gúnyolja s leginkább az idegen kifejezések 
átvételét kárhozta^a. Haragja sokáig tartott, csakhogy később már csilla- 
podott 182!-b«i így szób'tja meg Kazinczyt: »Te engem elmédnek leg- 
kegyetlenebb élével sértettél meg, épen erántad való tiszteletemnek lobogó 
lángjában.* Ez már a békülő Cassius hangja, mely azután mind jobban 
ellágyul. 

Hanem a recenziókat alaposan meggyűlölte. Nem tartotta magyar k 
en^rhez illőnek a recenzensí mesterséget és kereken kijelentette, hogy 6 
mint magyar poéta nem ismeri 
el az elmélet uralmát s mint 
magyar nemes csak oly törvényt 
ismer el, melyet az országgyűlés 
hoz s a király szentesít. 

A recenziók miatt az Aka- 
démiával is meggyűlt a baja, 
noha tagja volt az >alaprajzot< 
megállapító bizottságnak s öröm- 
mel fogadta vidéki rendes év- 
díjas taggá való kineveztetését. 
(1830 november 17.) Első rí«éit 
már 1820-ban megjutalmazta 
a Marczibányi-intézet 400 forint- 
tal, s e jutalmat az Aurora ki- 
adására kölcsön adta öcscsének. 
Az Akadémia pedig Dohozyt, Ke- 
mendei, Döbröttiét, A megbosz- 
szúU Hitszegéi tűntette ki az 
1833-iki nagyjutalom felével, a 
másik felét Vörösmartynak Ítél- 
vén. A jutalom e ketté osztása 
volt egyik oka annak, hogy köl- 
tőnk 1835-ben lemondott a ren- 
des tagságról, de nemsokára tiszteleti tagnak választották. 

S így megmaradt az akadémiában, de különösen Bajza miatt hara- 
gudott reá. Mert Bajza kíméletlenül megbírálta HimfyiéX s RegéA és 
Kisfaludy •kedves Múzsácskájával* szembeállította Vörösmarty »nagyszerü 
Jupiter istenét". Haraggal emlegette az Öreg költő Bajza •öklelő szarvát* 
s csak azzal vigasztalta magát, hogy bármint >dühödjék az új nyelv és új 
Uteratiira, a nemzetnek nagyobb része mégis még az én publikumom*. 
Különösen a női közönség volt még utolsó regéinek hálás oJvíisója s 
ennek Örült a költő, mert az irodalom egyik legfőbb feladatának tekin- 
tette, hogy a nőkkel megkedveltesse a nemzeti míveltséget. 



228 KISFALUDY SÁNDOR 



Kisfaiudy-ünnep Különben az ifjú irodalom nem tagadta meg tőle a köteles tiszteletet 

1842-ben lett a Kisfaludy-társaság tagjává s 1843 március 17-én, hetve- 
nedik nevenapja tiszteletére, » dalünnepet « rendeztek a megyeház termében, 
hol Eötvös tartotta a megnyitó beszédet. Csakhogy Kisfaludy nem volt 
mindig megelégedve az iránynyal, melyben fiatal barátai az Eötvös beszé- 
dében említett szép jövőt előkészítek. Örült az új alkotmányos életnek s a 
nemzetiség haladásának, hanem féltette a reformszellemtől a birtokos közép- 
nemesség fenmaradását. Az onus inhaeret fundo elvének felállításában a 
nyolc századnál idősb konstitúció lélekharangját hallotta hangzani! Bizo- 
nyos gyanakodással tekintett a protestantizmus térfoglalására, mivel a » pro- 
testantizmus zászlaja egyszersmind a liberalizmusé « is. Erősen gravaminális 
politikus volt, de azért a dinasztiával való egyetértést meglazítani sehogy 
sem akarta. A közösügyek terve is felmerül HattyúdaláheLU, 

Elete végén szívesen emlékezett vissza 1809-iki szereplésére. Zala- 
megye ekkor a lovas inzurgensek őrnagyává választotta, de a nádor maga 
mellé vette szárnysegédnek. Kisfaludy ekkor egy hosszas Sjsása/ban lel- 
kesítette »a szittya ősök unokáit* a jó király s a konstitúció védelmére 
az idegen hódító ellen. Nagy buzgalommal teljesítette a reá bízott munkát : 
a napkönyv vezetését, az inzurrekció históriájának leírását, a magyar 
proklamációk, hadi parancsolatok és levelezések szerkesztését. Később Ferenc 
király meg akarta iratni az inzurrekció történetét s a nádor e feladattal 
Kisfaludyt bízta meg. Költőnk két éven át írta e történetet német nyelven. 
A legfelsőbb helyről nem kapott elismerést, állítólag előadása szabad hangja 
miatt. Munkája a titkos levéltárba jutott s a szerzőt figyelmeztették, hogy 
tartalmát senkivel se közölje. Azóta az inzurrekciót folyvást gyalázták, de 
Kisfaludy nem szólhatott, mert a nádor mindig másra fordította a beszédet, 
ha a védelem szükségét említette neki. Pedig együtt volt Kisfaludynál a 
becses anyag, de minek dolgozta volna fel, ha ki nem adhatta? Inkább 
regéket írt s Hattyúdalát folytatta a somlói szőUő kis kastélyában, gondjai 
e menedékhelyében, »a pompás kilátású ablaknál*. 

Mert voltak gondjai, kivált nejének hosszas betegeskedése alatt. 
Szegedy Róza 1832 május 18-án meghalt és költőnk, ki nagyon gondos 
gazda volt, nem akarta gazdasszony nélkül hagyni házát. Elvette Vajda 
Amáliát, kinek nagyanyja Kisfaludy-leány volt, hanem második nejét is 
túlélte. 
Az inzurrekció Talán már megnyugodott volna abban, hogy az inzurrekció törté- 

netét magyarul meg nem írhatja, ha nem olvassa 1843-bán a Pesti Hirlap 
cikkét. E cikkben Kossuth a győri csatát évkönyveink koromfekete lapjának 
nevezte és az inzurrekciót a lelkesedés hiányával vádolta. Kisfaludyt ez 
annál mélyebben sértette, mivel Kossuthot nagyra becsülte. Hanem a cikkre 
■ küldött válaszában Kossuthot megróvta azért, hogy ő is bon ton históriát 
ír. Kossuth már kiszedette a választ, de a cenzúra tilalma miatt ki 
nem adhatta. 



KISFALUDY SÁNDOR S2Ö 

Kisfaludy megdöbbent. Halála után ki fogja megvédeni az inzurrekció 
jó hírét? S ha rajta tapad a szégyenfolt, mivé lesz a személyes fölkelés 
kötelessége s ennek megszűnésével nem enyésznek-e el a nemesség kivált- 
ságai is? így tépelődött magában. Munkájában be akarta bizonyítani, 
hogy az inzurrekció lelkes csapat volt, hanem a kudarcnak »a kormány 
balfogása, János főherceg és főleg annak rosszul választott tábormestere 
voltak okai*. 1844 elején Batthyányi Fülöp herceghez fordult, ki szintén 
tagja volt a fölkelésnek, hogy anyagi segélyével tegye lehetővé a munka 
megirását. Hanem a herceg »egy fenséges személy iránti tiszteletből* nem 
fogadta el az ajánlatot. Kisfaludy most Kossuth segítségére gondolt, de 
már a sikert>en nem igen bízott s arra kérte Kossuthot, hogy halála 
után védje meg emlékét, nehogy azt mondják róla, hogy »talán leghasz- 
nosabb szolgálata végrevihetését buzgalma akadályozta-. Érezte már, hogy 
az idő szorítja, »az idő, melly egy feneketlen, setét mélységre mutat, 
mellyben ezen szavak letjegnek: volt — nincsen! — « 

1844 május 20-án írta e sorokat. Ugyanez év október 28-án már 
meghalt. 



55. Berzsenyi Dániel. 

Keszthelyi Helikon. Költőnök. 

KisfALUDv SAkdor föllépése után ^y másik nagy kött5 
' !l, szintén a dunántóli nemesség kebeléből, a Síiméhez 

íZó Ság hegye tájáról, szintén váratlanul és kész nagy- 
in. Ugyanazon nemesi hagyományok lelkesítették ; de nem 

„ ^vUág zajában s nem egy élö külföldi költészet hatása 

Beraeenri alatt fejlődött, hanem fa!usi magányában a római klasszikusok olvasása 
vezette ihletét. Nem Js lett az édes dal és a szépnem költője, hanem a 
legmagasztosabb férfi-költészet avatottja, klasszikus ódaköltő. Fejlődését senki 
sem látta ; akkor fedezték fel, mikor Kazinczy, kiszabadulta után, újra hozzá- 
fogott az elszakadt fonalak összekötéséhez, üj célokra új munkatársak 
szerzéséhez, mert a régi írók nagy részét börtönbe vagy sirba temette az. 
előző évtized, mások elnémultak, csak két-három kiválóbb író dolgozott' 
Virág, ki pályája tetőpontján álU, a java fejlődésben levő Csokonai, a szot- 
galmas Kis János és az épen feltűnt Kisfaludy Sándor. Nem csoda, hogy 
a széphalmi mester a Gondviselés különös és ingyen ajándékának tekintette 
az üj jelenséget, kinek iránya is épen egyezett az ö terveivel. 

Berzsenyi DAniel az elszigetelt fejlődésnek igen ú'dekes példája, 
íróklíal való érintkezés nélkül, sőt elegendő iskolázás nélkül, mint egyszerű 
műkedvelő képezi magát s mégsem válik nyers naturalistává, hanem a 
klasszikus művészet híve lesz, szellemben és formában annyira klass^kus, 
hogy a régi hivatásos írók nem győzik bámulni s Kazinczy csak külső- 
ségekben tudja költészetének klasszikái színét fokozni. 

Az ő lelke messziről, minden vezető közeg nélkül fogadta magába 
az irodalom klasszikái szellemének kisugárzását és csendes magányban 
fejlesztette ki sajátos és hatalmas költészetét, mely a líra felsőbb nemeiben 
minden régibb terméket feledésbe borított, Vörösmartyig páratlanul állt, a 
nemzeti lélekre tett hatásával történeti jelentőségű, míg irodalomtörténeti 
szempontból a klasszikái iskolának legfelsőbb kivirágzása és a magyar 
klasszicizmus legtökéletesebb megvalósulása. 
Ber/eenyi 1776 máj. 7-én született Hetyén, Vasmegyében, a Kemenesaljának egy 

iskoiAias* helységében. Az atyja, Lajos, régi nemesi család ivadéka, földesúr és hites 



BERZSENYI DÁNIEL 231 

Ügyvéd, egy stoJkus jellemű férfiű, a megyei és országos közügyektől vissza- 
vonultan élt, de a léha élvezeteket is kerülve, Senecát olvasgatta. Fiát, a ki 
kis korában erőtlen testalkatúnak látszott, a legtermészetesebb szabad élettel 
edzette, tanulásra csak későn fogta, akkor is csak játszva tanfttatá, hogy a 
szellemi erők szabad fejlődését semmi se korlátozza. Maga beszélt neki a 
görög és római történelem nagy alakjairól és a magyar történet és közélet 
jeleseiről. Itt kell keresnünk Berzsenyi klasszikái fogalomkörének alapját, a 
közéleti kiválóság iránti érzékének és erkölcsi komolyságának forrását. Lehe- 
tett a fiú tizennégy éves, mikor felekezetének legközelebbi híres főiskolájába, 
a soproni evang. líceumba került. S nem maradt ott sokáig, már a rhetorika 
első évének (körülbelül a mai V. osztálynak) befejeztével kimaradt. Eleinte 
jól érezte magát az iskolában, ter- 
mészetes, élénk eszével csakhamar 
igen könnyen utóiérte társait a 
tanulmányokban, s testi erő és 
ügyesség tekintetében, lovaglás-, ví; 
vás-, líszás-, birkózásban nem volt 
hozzáfogható. De iskolába küldése 
alkalmasint nagyon is megkésett : ő 
kinőtt osztályából, unta a kiszabott 
tanulást, ellenben ki lett volna min- 
denféle deákcsinyben alkalmasabb 
vezér az ily eleven véralkatú, erős, 
ügyes fiúnál? Egyszóval hírhedt 
deák lett s atyjának is rossz jelenté- 
sek mentek róla. Egy ízben a francia 
háborúk harci riadója s a vitézi 
élet vágya el is csalta az iskolából. 
Atyja ekkor haza vitte, hogy szem 
előtt legyen, majd a rhetorika első 

évére ismét visszaküldte. De az utolsó kísérlet sem volt sikeres. A már tizen- 
nyolc éves i^ú sehogy sem tudott az iskolának tanülni, inkább hallomásból 
ragadt rá a latin nyelv is: többet tanult az iskolán kívül, szerette olva^ 
a római írókat, s egy-két divatos német poétát. A német nyelvet a soproni 
lánykáktól tanulta el, a kik szerették társaságukban a tűzvérű magyar 
deákot. A kihágások sem maradtak el; egyszer tizenkét németet megvert 
és a város tavába hányt. Év végén haza vitte tehát az atyja gazdának, 
hiszen úgy sem tanúi, mindig csak táncol; a tanárok pedig őrömmel 
jegyezték be távozását, hozzátéve, hogy »mores non probavit*, az erkölcsnek 
nem volt nagy barátja. Sopronból a deák és német nyelven és egy sereg 
íQúkorí emléken kívül a magyar nyelv és irodalom ama lelkes kultuszát 
vitte magával, melyet a Kis Jánostól 1790 tavaszán megalapított Magyar 
Társaság terjesztett a líceum ifjúsága közt. 



232 BERZSENYI DÁNIEL 



í j 



legSykoni ^^ ^ kilépés 1795-ben történt; Berzsenyi tizenkilenc éves korában. 

A szülei hajlék szokatlanul ridegen fogadta; az anya az előző szept. 9-én 
elhalván, apa és fiú minden közletés nélkül álltak egymás mellett A hit- 
vesét elvesztett és fiában csalódott apa merevebb volt mint valaha, míg 
Berzsenyi az élet legválságosabb korszakát élte. Eleinte még összefértek. 
Az idősb Berzsenyi látva fiának irodalmi érdeklődését, a latin és német próza- 
írókat maga olvasta vele, de a költőktől óvta, hogy úgyis tüzes képzeletét 
jobban is ne gyúlaszsza. Berzsenyi titkon, éjjel szedte elő és olvasta kedves 
költőit. Azonban az önfejű korlátozás egyébre is kiterjedt. Az ép testű és 
lelkű iflúban lobogott az iQúkor tüze; Berzsenyi Lajos pedig igen jó, igen 
tanúit ember volt, de fiát nem ismerte, a valónál rosszabbnak vélte s tüzét 
nem mérsékelni akarta, hanem elfojtani. Ebből heves összetűzések támadtak, 
s utóbb állandó lett köztök a feszültség. Berzsenyi a nélkül is komoly érzelmi 
válságokon ment át. Szerelmi szenvedélyek lepték meg; erős vonzalmat 
érzett kivált kereszttestvére. Perlaki Judit, a nemes-dömölki evang. lelkész 
lánya iránt, s e viszony nem végződött a szerelmesek óhajtása szerint. 
Egyszersmind mély keserűség és fájdalom fogta el a nemzet egykorú álla- 
potán. A világháború közepette inogtak a monarchia alapjai, nemzeti érzésre, 
erényre, kitartásra, vitézségre lett volna szükség, s a magyar nép, melynek 
múltjáról a hősiség csodáit hallotta, most, az 1790-es évek folyamán sokkal 
ernyedtebbnek látszott, felbuzdulásának szalmatüze sokkal előbb lelohadt, 
hogysem egy nagy népharcban fenmaradását lehetett volna remélni. Berzse- 
nyinek egyéniségében is nagy ellentétek találkoztak, s a korlátaival küzdés, 
kitöréseinek erőszakos el-elfojtása csak fejlesztek lelkének azt a végletességét, 
hogy a legnagyobb indulatrohamok és a melancholia áUapotai szinte átme- 
netek nélkül váltsák fel benne egymást. A mellett sokat tanúit, történelmi, 
mithologiai jártasságra tett szert, s mohón olvasta kedves költőit : a modem 
Matthissont és az antik Horatiust, bizonynyal olvasta a megfelelő magyar köl- 
tőket is : Kis Jánost és Virágot, kinek versei egyes lapokon és kéziratokban 
terjedtek, míg gyűjteményök is megjelent 1799-b^. Mind e viszonyok és 
hatások gyorsan érlelték, s a rakoncátlan és léhának tartott deák a soproni 
iskolából kilépése után alig pár évvel egy kiváló költői szellem és ^y 
nagy lélek arányaiban jelentkezik. 

Eisó versei Költészetének forrásvidéke a legénykor ez éveire, a kilépéstől nősülé- 

séig, 1795—1799 közé esik. Ide tartozik az »első könyv < rímes verseinek 
legnagyobb része és néhány óda, a fenmaradtak közül legalább hét vagy 
tíz. Amazokban a szerelmi epedés, bánat vagy emlék, a mulandóság érzése, 
több elégikus mint dalhanggal, erőtlen kompozícióval és az egyéniség meg- 
kapóbb nyilatkozása nélkül szólal meg, bizonynyal mélyebben érezve mint 
kifejezve. E körben jellemző a Matthisson hatása. Érdekes jelenség, hogy 
egy Berzsenyi izmos szelleme hogyan hódolhatott egy jóval alantabb rangú 
költői tehetség hatásának, s azzal lesz magyarázható, hogy az elszigetelt 
fejlődésű, melancholikus hajlamú Berzsenyi a maga érzéseit is belenézte 



BERZSENYI DANIEL ' 233 

ama költő szavaiba, ki a melancholikus érzelemkörben a modem költők 
közül tán egyetlen mintául állt előtte, s a kit a divat úgyis jelentőségén 
felül emelt. Többet látott Matthissonban, mint a mi volí. De e hatásból 
nemsokára kibontakozott. — Mennyivel mások ez első korszakból maradt 
klasszikái mértékű ódái, a Romlásnak indull és társai, teli tűzzel, erővel, 
egyéni hangokkal ! Bár mennyit változtatta is Berzsenyi később e műveit, 
de alapeszméjök és jellemök érintetlenül maradt s az erkölcsi hevület 
fensége első foganásuktól bennök volL Itt is volt hatás; a Horatiusé vilá- 
gos, de ez is műit később. Az említett óda eredeti szerkezetéből négy 
horatiusi stróíat később elhagyott a költő, s az óda sokat nyert vele. Van 
ez ódában valami olyan is, a mi Horatiuséban nincs: a lélek magasztos 
hevülete s a világvégzet felfogásának ama tragikai nagyszerűsége, mely 



Berzsenyi Dániel siQISIiIzb Egy házas-Helyén. 

a költeményt oly fenséges akkorddal zárja be. S midőn a vitézi erények 
mellett már az első ódákban a nemzet mívelődési munkájának vezetését 
is leikökre köti nagyjainknak : hazafi-költészetének vezéreszméi tisztán, 
teljesen kiemelkednek. 

De az atya minderről nem tudott semmit, mert Berzsenyi múzsája Berzseny' "íaö- 
óva rejtőzött mások szeme elől. S a súrlódások végre nyilt szakadásra a ssmjéni évek 
vezettek. Berzsenyi 1798 őszén kivette atyjától anyjának Vasmegyében 
fekvő birtokrészeit, még mint nőtlen ember külön ment lakni és maga 
kezdett gazdálkodni. A másik évben pedig meg is nősült, feleségül \'éve 
a félig még gyermek Dukai Takács Zsuzsannát. Ennek a részjószágára 
költöztek Sömjénbe, s ott laktak 1808-ig, elégedetten, ott születtek gyer- 
mekeik, voltak a környéken jó barátaik. Berzsenyi csakhamar jobb gazda 
lett mint az atyja, s e nyolc év alatt anyagilag is annyira rendbe jött, 
hogy kiválthatta anyjának somogymegyei nagybirtokát, melyet szülei elzá- 
l(^osítottak volt. Ekkor Berzsenyi elhagyta a Kemenesalját, melj^ől ^y 



234 BERZSENYI DÁNIEL 



megható szép költeményben vett bücsüt (Messze sötétedik már a Ság 
teteje . . .^ és családostul Nikiára költözött ; ott is lakott és gazdálkodott 
ettől fogva egészen haláláig. 
föSwelte&e Sömjéni évei voltak életének legboldogabb és irodalmilag is legter- 

mékenyebb időszaka. Itt fedezte föl verselgetését Kis János, ki akkor a 
szomszédos Nemes-Dömölkön lakott mint a vidék evang. lelkésze, s Berzse- 
nyinek komája és gyakori látogatója volt. Kis János el is küldte Kazinczynak 
Berzsenyi két ódáját és egy rímes versét, s a költő nevében véleményét 
kérte. Kazinczy örömujjongással fogadta a verseket és szerzőjöknek fényes 
jövőt jósolt, elterjeszté hírét barátai közt is. Ez 1803 márciusban történt, 
s Berzsenyi ettől fogva állt irodalmi összeköttetésben. A széphalmi javallás 
serkentőleg hatott rá, most már tudta, hogy nem hiába dolgozik. Kis János 
is buzdította, ellátta könyvekkel; de Berzsenyi ismét nem adott magáról 
életjelt 1808-ig, — bizonyosan szaporítni akarta versei tömegét. Csak Nikláról 
küldte el versei gjmjteményét Kisnek, ki már soproni lelkész volt, azzal 
a felhatalmazással, hogy tegyen vele, a mit akar, nyomassa ki vagy vesse 
tűzbe. Kisnél meglátta a Bécsből hazafelé utazó Kazinczy, és elkérte, hogy 
elolvashassa és kinyomásukról gondoskodjék. Kazinczy a gjnííjtemény több 
darabját hazafiúi büszkeséggel küldözte szét leveleiben az irodalom és a 
KíSma^víi "magyarság barátainak. Berzsenyit pedig 1808 október 31-én kelt leve- 
lében elragadtatással üdvözölte s barátságát kérte. Berzsenyi ünnepi érzéssel 
fogadta a mester közelítését s örömkönnyek közt tett fogadást, hogy minden 
szabad idejét a hazának és az irodalomnak szenteli. Erre sűrű és tar- 
talmas levelezés indult meg köztök, melyben személyes ügyeket, irodalmi 
kérdéseket, országos eseményeket a legnagyobb közvetlenséggel beszéltek 
meg. A különben zárkózott Berzsenyi szíve egyszer az életben megnyílt,, 
ez egy írótársa előtt, kihez szinte az ifjúkori barátság ideálizmusával csat- 
lakozott. Levelei telvék melegséggel, s oly kerek szerkezetűek, oly hangu- 
latosak, hogy Kazinczy ismételten is megannyi daloknak nevezte őket, a 
leglelkesebb leveleknek mindazok között, melyeket venni szokott. E leve- 
lezést a mi levélirodalmunkban előkelő hely illeti meg, s nemcsak a Kazinczy 
nimbusa miatt, mert Berzsenyi teljesen méltó társa; üdítő hatással van a 
mai olvasóra is, és megillető emléke e két nagy író viszonyának, kik egy 
célért küzdöttek, egymáshoz vonzódtak, de soha az életben egjonást nem 
látták. (Kiadta Kazinczy Gábor 1860.) Berzsenyi sokat okúit e levélvál- 
tásból, mely 1815-ig szakadatlanul és sűrűn folyt. 
^^^S^a"*^ Kazinczy sajátkezűleg másolta le sajtó alá a költeményeket, az 

eredeti kéziratot mint becses emléket magának tartotta meg, észrevételeit 
pedig megírta a költőnek. Az ajánlt tartalmi, nyelvi és prozódiai javítások 
voltak az első megvitatott kérdés; Berzsenyi jó részöket elfogadta, de 
némely pontban ragaszkodott a maga meggyőződéséhez. Maga a nyom- 
tatás azonban Kazinczy minden fáradozása mellett is sokáig nem volt 
biztosítva. Kazinczy az ő pesti triászát bízta meg az intézkedéssel s 



BERZSENYI DÁNIEL 235 



Berzsenyi 1810-ben Pesten is járt ez ügyben, a hol megismerkedett Vitko- 
vicscsal, Szemerével, Horvát Istvánnal és Kölcseyvel. Kész lett volna a maga 
költségén kiadni a könyvet, de Kazinczy köre azt nem akarta engedni. 
Végre Helmeczy Mihály vette kezébe az ügyet, s a pesti és a székesfehér- 
vári kath. növendékpapságot föllelkesítvén, az iQú papok áldozatából végre, 
ötödfél évi húzódás után, megjelentek Berzsenyi Dániel versei, 1813-ban, 
Helmeczy gondjaj alatt s a költő Icépével. A gyűjtemény akkor három 
könyvre volt osztva, s magában foglalta még az 1808 óta írt verseket is, 
egészen 1812-ig. Csak egy dolog boszantotta a költőt, az hogy a kiadó is, 
akárcsak egy Kazinczy, jogot formált a rá bízott szöveghez s önkényesen 
holmi változtatásokat csempészett bele, kivált pedig neologizmusokat. 
Berzsenyi nem tett ugyan szemrehányást Helmeczynek, de a Mondolatra 
sem igen haragudott, mikor az nemsokára Kazinczy mellett főleg őt támadta 
meg, nagyrészt a Helmeczytől eredő újítások miatt. 

E kiadással végre egészen a nyilvánosság elé lépett Berzsenyi, miután ^hauSa^* 
1808 óta már félig ott forgott, s verseit kéziratból igen sokan ismerték, sőt 
nyilvános megtisztelésekben is részesült A tisztelet ez önkéntes jelei jól 
estek a visszavonultan élő költőnek. Most, hogy a közönség kezébe jutottak 
a versek, hazaszerte mély hatást tettek. Költészete a nemzeti lét legfőbb 
kérdéseivel foglalkozott, a magyar faj életösztönét fejezte ki, a hazaszeret 
valami szokatlan fenséggel és megrendítő erővel nyilatkozott meg ódáiban. 
S arra e csüggeteg években igen nagy szükség volt. A Romlásnak indult . . . 
viharzó aggodalma időszerűbb volt mint valaha, és a lantján fel-felriadó 
lelkesedés most kétszeresen jól esett. Sokkal mélyebben nyúlt Berzsenyi a 
nemzet lelkébe, semhogy az a tíz — tizenöt év, a mivel versei kiadása 
megkésett, elavulttá tehette volna ; hiszen még néhány évtizeddel ezelőtt is 
fel-felzokogtak e hangok a magyar ember szívéből, hogyne hatottak volna 
akkor! Az akkori politikai magyar nemzet zöme, a nemesség, s általán a 
deákos míveltségű osztályok értették költészetét, lelkesedtek annak áthevítő 
erejétől. Az élet egyéb érzelmei sem találtak olyan magasztos, eszményi 
kifejezésre egy akkori költőnknél sem, mint nála. Az ő szava volt a leg- 
ünnepibb, legtömörebb hang a magyar költészetben, igazi monumentális líra. 
A mit Horatiusnál szerettek: a nemzeti nagyság, a hazafi érzés, a józan 
életbölcseség, a megelégedés, egyszerűség hangjait és eszméit, azt egy 
keresztyén és magyar szívben megfoganva, magyar elmében megérlelve és 
klasszikus művészettel kifejezve lelték fel őnála. Mióta a magyar irodalom 
megújult, csak Virágnál volt a líra kiválóan hazafias jellemű, — Berzsenyi 
tényleg az ő vállain emelkedett; de mennyivel hatalmasabb, elragadóbb, 
változatosabb a Berzsenyi hazafias lírája! Kazinczy, a klasszicizmus másik 
kitűnősége, nem is az életnek írt, hanem az íróknak. Berzsenyi klassziciz- 
musa eme gyakorlati nagy hatásában is különbözik a Kazinczyétól. 

Az első kiadás alig két év alatt elfogyott s 1816-ban megjelent a második. ^^í'^^híSáir^ 
Ezt is Helmeczy gondozta, a szövegre nézve most a Berzsenyi utasításai 



236 



BERZSENYI DÁNIEL 



szerint, de megtoldva egy Kalaúz^tekezéssel a neologizmus érdekében, 
ismét a költő híre nélkül. Fel is tette magában Berzsenyi, hogy többé nem 
bízza másra a kiadást. Újított ő is; tömött, merész ódái dikciót teremtett 
magának, de azt nem szerette, hogy a tülzó újítók vele íodözzék magukat 



CR 

P 



n 

B 

CK 

D. 

a 
» 

VT 
<» 

i; 

< 

*i 
v> 
xn 

N 

P> ' 
PT ' 



9 

a 

a 



<9 

P 



> 

P 

S 

» 

s 








t| 



? 













Ez a kiadás csak néhány darabbal bővebb az elsőnél. Berzsenyi már 
1813 óta kevesebbet írt, az óda röptéhez naponként nehezebbnek érezte 
szárnyát. Múlni kezdett az ifjúság tüze, s a magány kevés új hatással 
serkenthette géniuszát. Mikor tehát dicsősége tetőpontján állt, akkor kez- 
dett új utakat keresni magának. Elmélkedés foglalta el az ihlet helyét, a 



BERZSENYI DÁNIEL 237 



reflexió, a didaxis felé hajlott, s költői leveleket írt, Kazinczy példájára 
ugyan, de teljes hivatással. Sőt 1813-ban filozófiai kísérletbe fogott, egy 
vallás-t)ölcseleti értekezést kezdve meg A religiók eredete és harmóniája 
cím alatt; nem volt elég tanulmánya, félbe is hagyta. 1815-ben pedig, fel- 
ismerve a színügy fontosságát, az erdélyi drámapályázat hírére drámát 
kezdett írni, somogyi tárgygyal. Kupa támadásáról Szent István ellen. 
A második felvonással ez is megakadt, nyilván a költő elbetegesedése miatt. 

Ekkor kezdődött életének egy új, végzetes korszaka. Részint szervi búskomor^ga 
okok, részint érzékeny kedélyének némely csalódásai miatt a magányban 
búkor tünetei kezdtek nála jelentkezni már előbb is, a bajt egy szeren- 
csétlen esés és az ügyetlen orvosi kezelés még súlyosbította, 1816-iki 
huzamos betegsége pedig annyira kifejleszté, hogy életkedve egészen oda 
lett, maga majdnem embergyűlölővé vált, Kazinczynak is jó ideig nem írt; 
levelezésök ettől fogva egészen meg is gyérül. Lelkét némileg fölzsendíté a 
Festetics György gróftól 1817-ben Keszthelyen rendezett első helikoni ünnep, 
melyre a gróf meghívta, s midőn kocsiján megérkezett, a vendégek előtt 
fedetlen fővel az utcára eléje sietve fogadta. De csakhamar ismét vissza- 
sülyedt hipokondriájába, mely egészen 1820-ig tompán nehezült lelkére. 

Ilyen állapotban találta őt Kölcsey bírálata verseiről, a Tudományos ^^^^l 
Gyűjtemény 1817. évi VII. kötetében. A rendszeres kritika meghonosítója a 
legnagyobb magyar költőket kezdte bírálat alá vetni; Berzsenyiről szólva, 
költészetének meleg, bár kissé rövid méltatása és jellemzése után részrehaj- 
latlanul igyekszik kimutatni hiányait is : állítja, hogy fensége néha dagályba 
téved, könnyűsége üres kifejezésekre ragadja, nem járt el versei kiváloga- 
tásánál elég kritikával, gondolata és érzése szűk körben mozog, már is 
kimerültnek látszik; rímes verseiben hiányzik a mérték s a rímelés is 
hiányos. Az egyoldalú bírálatban van tudós rátartiság és némi kritikusi 
gúny, de számos tévedés mellett sok találó észrevétel is és őszinte bátorság. 
Berzsenyit egészen felháborította a bírálat; sem ő, sem a közönség nem 
lévén még kritikához szokva, a nyilt szókimondást rosszakaratú táma- 
dásnak tekinté, sértette büszkeségét a hang, úgy vélte, hogy személyes 
becsülete van megalázva, az irodalom tekintélye, hitele tönkretéve, s felelni 
akart. Kazinczyhoz fordult némely felvilágosításokért s a szokott bizalommal 
tárta fel előtte az ügyet. Kazinczy óvatos válasza, mely a mestert épen 
oly közel mutatta ellenfeléhez mint hozzá, kínosan lepte meg, a korlátlan 
bizalom pótolhatatlanul megsemmisült s egy sötét gyanúnak engedett 
helyet, hogy Kazinczy is részes megtámadásában ; e vélekedését Kazinczynak 
dunántúli ellenségei csak szították. Berzsenyi a kiábrándulás érzelmével 
elfordult barátjától; évek múlva, 1820 végén, komorsága csillapultával 
mégis szükségét érezte, hogy a régi barátnak egy megható levélben elpa- 
naszolja átélt szenvedéseit s engesztelődését mutassa, de Kazinczynak erre 
küldött két levele után ismét megszakadt a levelezés. Csak 1829-ben, 
mikor Kazinczy a versek kiadását kérte tőle, és 1831-ben váltottak még 



238 BEJRZSENYI DÁNIEL 



levelet, a régi szép viszony emlékeit fölelevenítve. Egyébként Berzsenyi 
egészen a Döbrentei karjai közé vetette magát, a ki Kazinczynak és korének 
ellensége volt. 

eleiét?* Kölcsey bírálata és Kazinczy magatartása egészei visszavetették 

tehát betegségébe. E lelkiállapotban egy személyeskedő antirecenziót írt, de 
azt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői Berzsenyi érdekében nem adták 
ki, a minthogy később maga Berzsenyi is visszakérte cikkét. Hogy Kölcse)rt 
mentül alaposabban megcáfolhassa, eszthetikai tanulmányokba mélyedt s a 
német eszthetikusokból és az angol Hóméból táplálkozott. Bükórja csillapod- 
tával 1825-ben második átdolgozásban is beküldte ellenbírálatát, mely ekkor 
megjelent a Tudományos Gyűjteményben (Észrevételek Kölcs^ recensió- 
járaj. A védelem pontonkint foglalkozik Kölcsey kifogásaival s higgadtan 
és többnyire sikeresen cáfolgatja; de kár volt viszonzásul Kölcseynek egy 
dalát nevetségessé tennie. Az ügy ezzel végkq? elmérgesedett. Kölcseyék 
több tudományos mint erkölcsi felsőbbséggel folytatták a vitát, többek közt 
Berzsenyi Feleleiének első kidolgozásából közölgetve egyes személyeskedő 
mutatványokat. Berzsenyi egy líjabb értekezésben (A versformákról Tud. 
Gyűjt. 1826.) hozzászól a Kazinczyék verstani nézeteihez is; minthogy 
az ő rímes verseiben megrótták a ,mérték' hiányát, ő az egész ,mértékes* 
rímes verselés ellen fordul, mint a mely a mérték és a rím összekapcso- 
lásával halmozza a szépségeket, tehát stíltelen, egy rovatba esik jbl leoninu- 
sokkal. E pontban — tudjuk — tévedésben volt Berzsenyi, mert itt nem 
antik formák megrímelése történt, hanem nyugoteurópai rímes jambusok 
és trochaeusok átvétele. A nyugoti versformák nálunk csak az időmértékes 
verselés technikájával fejezhetők ki, azért sürgették akkor Kazinczy és 
Kölcsey annyira a ,mértéket* a rímes versekben. Természetes, a Berzsenyi 
felszólalása, félig öntudatlanul a nyugoteurópai versformák ellen és a 
nemzeti versidom mellett hangzott, s ez utóbbinak néhány sajátságát ő 
érinti először. Különösen kikel a szonett ellen (,szonettháború*), melynek 
merev alkata békóba veri a gondolatot. A pör az Elet és Literaturában 
ért véget 1826-ban. 

^felbb? Betegsége és a bírálat óta ritkán nyült a lanthoz, szinte elnémult. 

munkái 1825-ben és 1826-ban közölt még három verset az Aurórában és egyet a 
Kulcsár lapjában ; utolsó verse pedig, a Majláth János grófhoz intézett óda, 
1830-ban kelt. E költemények arról tanúskodnak, hogy az ihlet, ha rit- 
kábban is, de a régi erővel szállta meg mindig. Legutolsó verse egs^ike 
legegyénibb ódáinak; a maga költői jellemzését s az újabb költői nem- 
zedék hivatását magvasán fejezi ki, igazi méltó hattyúdal. 

Eltűnt világom omladékin 

A hideg ész mutatá ki pályám — 

mondja ez ódában s valóban gazdasága mellett ezután csak tanulmá- 
nyokkal töltötte idejét és prózát dolgozott Munkakedve különben vissza- 



BERZSENYI DÁNIEL 239 

tért, prózai műnkéi ebből az időből valók. Különösen Széchenyi hatása 
ragadta magéval, úgy is mint írót, ügy is mint nemes gazdát, s ez a 
hatás terjed ki , éltének hátralevő részére. Midőn a Széchenyi alapította 
akadémia 1830 november 17-én a filozófiai osztály első vidéki fizetéses 
rendes tagjává választá, szorgalmasan kezd e nemzeti intézet számára dol- 
gozni, ír bírálatokat, kritikai levelezéseket, értekezést a kritikáról, küzdve 
a romanticizmus szertelenségei és a nyugoti versformák ellen; 1833-ban 
^gy nagyobb értekezést mutatott be Poetai harmonistica címmel. Ebben 
akarta, ügy látszik, eszthetikai nézeteit összefoglalni, de kár, hogy az ő 
fényes költői gyakorlata közben szerzett észleleteit nem a maga termé- 
szetes felfogása szerint fejezi ki, hanem a tanulmányaiból szerzett eszthe- 
tikai ismeretekkel homályosítja el, s a tudományosság kedvéért merev rend- 
szert ád, száraz és alig élvezhető műnyelven. 1833-ban A magyarországi 
mezei szorgalom némely akadályairól értekezett, Széchenyinek egyenes 
hatására, a ki Berzsenyit igen nagyra becsülte s 1830 január 15-én kelt 
levelével megküldte neki a Hitel egy példányát, eszméinek terjesztésére pedig 
külön is felkérte. Berzsenyi már Festetics György törekvéseit is méltányolta, 
annál inkább lelkesült Széchenyi reformjaiért. Az említett értekezés a tago- 
sítás és a népnevelés szükségét hangoztatja; a jobbágyság felszabadítását 
még távolról sem érinti. — A 30-as évek folyamán áz addig törsssökös 
falusi ember többször megfordult az élénkülő fővárosban, sőt Pestre költö- 
zését is tervezte, hogy az akadémia munkásságában mentül buzgóbb részt 
vehessen. Verseinek üj kiadását is tervezgette már 1829 óta, de az sem 
vált valósággá. Betegeskedni kezdett, 1835-ben ismét háborgatta régi baja, 
s 1836 február 14-én szélütés következtében meghalt. Az akadémia még az 
évi szeptember 11-iki közülésében megülte emlékezetét, s ez alkalommal 
Kölcsey volt az ünnepi szónok, a ki legszebb beszédei egyikét tartotta, 
mely nemes hangjával, bánatos vallomásával s végső, engesztelő aposz- 
troféjával egy megindító kibékülés hatását teszi. Somogymegy e 1860-ban 
emléket állított a költő sírjára, mely emlék felavatása az akkori politikai 
viszonyok közt országos ünneppé vált; Vasmegye pedig 1876-ban születé- 
sének százados évfordulóját ülte meg. 

Költészetét tekintve, módunkban van megjelölni ama főbb tényezőket, ^íff^^* 
melyek érlelték. Berzsenyi már az iskolában Horatiusért és Gessnerért fejlődése 
lelkesült, ezek élesztették költői adományát ; korán megszerette Matthissont 
is. De magyar versre magyar költők példájára zendített. Kis János volt 
egyik magyar mintája, kinek emelkedését, mint ugyanazon iskola későbbi 
növendéke, szemmel kisérhette. Nála láthatta először, hogyan kell lírai 
eszméket magyarul megverselni. Első rímes versei emlékeztetnek is a Kis 
János modorára. Tárgyat ,zsenge szerelmei* nyüjtottak neki, ösztönt pedig 
lelki állapotainak végletes hangulatok közti hánykódása, a szilaj kitörések 
és a lehangoltság, mélázás váltakozása. De szintén korán másnemű 
motívumokkal is megtermékenyíté költészetét a hazafi-érzelem, és cso- 



BERZSENYI DANIEL 

dálatos, hogy a húsz éves igú minő mély hevülésre képes. Az atyjától 
vett erkölcsi alap, és a 90-es évek nemzeti felbuzdulása magyarázza ezt, 
mely a nemzet jobbjaiban nem lobbant el oly hamar s az írók táplálták is. 
Maga mondja Berzsenyi, hogy korán nagy dolgok ragadták meg elméjét 
s azt kisebbekre függeszteni többé nem tudta. Érzé, hogy ezek a tárgyak 
az óda műformáját kívánják meg s Horatius lantját óhajtá megpendíteni. 
Ebben magyar mintául Virág Benedek állt előtte. A magyar költészet új 

irányai közül a klasz- 
szikaihoz vonzódott leg- 
jobban, hiszen a klasszi- 
kái szellem tiszteletében 
nőtt fel, azt tanulta 
atyjától, azt szerette meg 
Horatiusban, azt látta 
követve a német költők- 
nél is, és a mi irodalmi 
iskoláink közül is ez 
mutatott eddig legtöbb 

eredményt; Virágnál 
afféle érzéseket látott ki- 
fejezve, a milyenek az 
ő lelkét mozgatták. Ez 
irányhoz csatlakozott te- 
hát. S első ódáiban egy- 
egy hang, egy-egy kép, 
az ódái dikció egy-egy 
eleme Virágra emlékez- 
tet, kivált a nyelvre volt 
szüksége, azt átvette 
Virágtól, de át is terem- 
tette, gazdagabbá, hajlé- 
konyabtm, szeblw alakí- 
totta A prozódiában is, 
, , ,., .,.,,. bár forgatta a Rájnis 

Benseo;! síremléke Nikiin. * ■* 

Kalauzát, a Virág gya- 
korlatához csatlakozott, a ki minden latinosságot kiküszöbölt már. Egyébként 
eredetibb tehetség lévén Virágnál, mihelyt a magyar óda tónusát eltanulta 
tőle, egészen saját szárnyaira kelt, maga vette a hatást az élettől is és a 
klasszikái óda mesterétől, Horatiuslól is. A nyelvre nézve Kazinczytól is tanúit, 
a kinek már 1803-iki első bemutatása előtt jóval lelkes tisztelője volt s a kivel 
a horatiusi kultusz is összekötötte. Kazinczy példája őt is merni tanította 
s az ódái dikció merész újítása, tömöttebbé, hangzatosabbá tétele jórészt a 
Kazinczy hatására történt, bár az újításban mindig mérsékelt maradt. 



BERZSENYI DÁNIEL 241 



Berzsenyinek fejlődése kezdetén az az alapnézete alakült meg, hogy 
a lírai költészetnek két főbb neme van; egy felsőbb, monumentálisabb, 
vagyis az ódái nem, és egy alsóbb, egy »Alltagspoesie«, az egyéni indí- 
tékok elegiás, reflexiós vagy dalszerű nyilatkozása. Ez a felfogása később 
is változatlanul megmaradt s költői gyakorlatában is kifejeződik, ügy hogy 
költészete ez alapon oszlik mintegy kétfelé. 

A rímes dalfelékben magyar ritmusokat alkalmaz, s bármennyit ^^\^^^^^^^ 
tanült is később Kazinczytól, soha a nyugoteurópai mértéket el nem 
fogadta; azért nála nincs három technikai mód, mint számos kortársánál, 
t. i. nemzeti, nyugoti és klasszikái, hanem csak az első és az utolsó. 
Azonban a rímes magyar formák nem oly népies ízűek nála mint Csoko- 
nainál, hanem, mint Kisfaludy Sándornál is, választékosabbak, de eleintén 
kevésbbé hangzatosak. Ebben a nemben Berzsenyi két fejlődési fokot tűntet 
föl: az elsőt, Matthisson hatásával, csekélyebb eredetiséggel, ezt már 
ismertettük; és a későbbit, melynek a legragyogóbb ódák korában kelt 
termékei (Búcsúzás Kemenesaljától, Levéltöredék barátnémhoz, Életphi- 
losophia), legfölebb Schiller ismeretét mutatják egy-egy vonásban, de 
Berzsenyi egyénisége már teljesen előtérben áll, s a nyelv még e rímes 
formákban is lendületes és hangzatos. — Az ódái, klasszikus mértékű 
költeményekben Horatius hatása állandóbb, de ez is következetesen fogy, 
a fejlődés Berzsenyi egyéniségének mind teljesebb érvényesülése felé tör. 
Később Niklán kezdte mívelni az alanyi költészet egy harmadik faját, a 
költői levelet, rímtelen jambusokban. Ez a Kazinczy hatására történt. 

Az ódái nem az, a miben Berzsenyi legmagasabbra emelkedett, s ^ d^^J^^^^ 
miben magyar költő felül nem multa, sőt a klasszikái ódának Horatius 
óta sehol nem volt nála nagyobb mívelője. Költészete a magyar ó-klasz- 
szikus iskolának legnemesebb virága, koronája, melyben az antik és a 
nemzeti elem egybeolvadva, mint sajátos magyar klasszicizmus jelentkezik. 
Nem nyelvmívelő iskola, hanem az élet nagy eszméinek kifejező eszköze. 
Berzsenyi a magányban fejlődve, a közélet kicsinyes napi alkalmaitól távol, 
lelkével a nemzeti lét és az emberiség legfőbb érdekein csüngött. E legfőbb 
eszmékért tudott lelkesülni a magány ideálizmusával, mint senki más, és 
tudott velők lelkesíteni, megrendíteni. Költészete fenségi jellemének forrása 
páratlan erkölcsi hevülete, szövetségben képzeletének plasztikus hatalmával. 
Nincs egész költészetében egy léha gondolat, egy könnyelmű hang, de 
annál több magasztos; egész iránya komoly és eszményi. Prófétai lélekkel 
hirdeti a korcsosuló nemzedéknek a pusztulást s magyar büszkesége fen- 
séges örömmel tör ki, mikor a régi vitézség jeleit látja a napóleoni háborük- 
ban. Legtöbb ódáját a hazafi- érzés, aggodalom, lelkesülés, remény sugallja ; 
két eszme uralkodik bennök: egyik a magyar vitézség és a régi erkölcs 
kultusza, másik a nemzeti mívelődés szüksége. Amarra inti az egész nem- 
zetet, ennek előmozdítását köti nagyjaink szívére. Lelkesen magasztalja a 
hazafiúi érdemeket, a közélet nagy alakjait, az igazság, az alkotmány 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. II. köt. iÖ 



242 BERZSENYI DÁNIEL 



védőit, a nemzeti nyelv mívelőit. A hit, az életbölcselet, az idilli élet boldog- 
sága, szerelem, barátság, a költői hivatás becsének érzete ihletik többi 
ódáiban, s a megnjmgvás, megelégedés érzelmeit, a mulandóság hangjait 
sokszor hallatja. A gondolatok merész röpte, az érzés heve és ereje meg- 
felelő ódái nyelven nyilatkozik, mely — az ő kifejezésével élve — a trom- 
bita összeszorított hangjaként hat, s ragyogó képekben és fordulatokban 
gazdag. De az ódái fenség gyakran kellembe is olvad nála, harsogása dallá 
szelidűl s ereje finom gyöngédséggel párosul. Sehol sem elragadóbb, mint 
ilyen költeményeiben. Mintha egy felleglakó sas ereszkednék alá a rét 
virágai közé s szárnya szelével egyetlen szirmukat meg nem rezzentve 
csapongna fölöttük, hogy a másik percben ismét a felhők közt járjon. 
Virágnál is volt már fenség, de nehézkesen nyilatkozott, hangja kissé 
merev, és már kezdettől szinte öreges fanyarság volt benne. Berzsen)rinél 
a szabad fenség szárnyalását érezzük, szavában van i^úi tűz, báj és 
édesség. Legkomorabb A magyarokhoz írt első ódája; a többibe rendesen 
vegyül valami a gráciák mosolyából. A két ódaköltőnek műveiben is 
meglátszik a különbség, a mi egy aszkéta szerzetes és egy délceg nemes 
íQú közt lehetett Kölcsey megjegyezte, hogy Berzsenyi némely gondolatot, 
némely érzelmet »a lehetséges hévvel önt ugyan ki, de ezen gondolatot, 
ezen érzelmek szúk körben forognak*. Ezt a tételt meg kell fordítanunk. 
Berzsenyi szűk körben mozog, mind tárgyak, mind hangulatok tekintetében, 
mert a fenséges tárgyak hamar elfogynak, a megfelelő hevület ritka perc 
áldása, az elvonúltság nem kedvez az indítékok felfrissülésének, s Berzsenyi 
költői termékenysége éveiben kevés időt is szakíthatott gazdasága mellett 
az írásra; de kevés darabja közt sok a maradandó értékű, s abban a 
szűk körben rendkívüli erőt fejt ki. 
wSoSra ^ ™^ azonban kortársai sokra becsültek Berzsenyiben, a horatiusi 

Horatiushoz elemet, azt fordította később az ízlés változtával ellene a kritika. Erdélyi 
János 1847-ben a Szépirodalmi Szemlében azt állította, hogy Berzsenyi 
csak Horatius viszhangja, költészetében hiába keressük a sajátos vonásokat, 
l^elesebb költeményei a római költő motívumaiból keletkeztek, a szellem 
is, a kifejezések is azonosak, egész strófák csekély különbséggel át vannak 
véve. E nézet ellenében Gyulai Pál világította meg a két költő viszonyát, 
részletesen kiemelve a különbséget egyéniségök, életviszonyaik, világnézetök, 
koruk közt. 

Valóban Horatius és Berzsenyi költészete bizonyos tárgykörökre nézve 
összevág, de nagyon különböző egyéniségeket és szellemet tükröz. Csak 
bizonyos tárgykörökre, mert nyilvánvaló, hogy Horatius sokkal gazdagabb 
tárgyú költő és oly műfajokat mívelt, olyan hangokat használt, melyeket 
Berzsenyi meg sem kísértett. De a tárgybeli egyezés nem kölcsönvétel 
Berzsenyinél; az ő életviszonyai, vérmérséklete, jelleme hozták magok- 
kal, hogy épen e tárgyakkal foglalkozzék; indítékai (pl. a mulandóság 
gondolata) eredetiek, bensők, bensőbbek mint Horatiusnál. A hazafiság, 



BBRZSENYI DÁNIEL 243 



vitézség, szerelem, megelégedés, arany középszer . . . mind az ő legsajátabb 
eszméi, ezeket Horatius nélkül is úgy érezte volna, noha máskép fejezte 
volna ki. Berzsenyi gyengébb a reflexióban, de erosebb az érzésben, nem 
éri el Horatiust szellemességben, változatosságban, technikai műgondban, 
de felülmúlja érzelme mélységével és igazságával, erkölcsi fenségével. 
Mennyivel más az ő hazafisága, korlátozott politikai látókörével, de erős 
fajszeretetével, mint Horatiusnak politikai alkalmazkodása; mennyivel más 
az ő keresztyéni megnyugvása, mint a római lantos epikuri bölcselete; 
az ő gyöngéd és tiszta szerelmi érzése, mint annak sekélyes viszonyai; 
az 6 naiv természetszeretete és őszinte egyszerűsége, mint a világfi költő 
idilli hangulatai. Tanítványa Horatiusnak, épen úgy mint Horatius a 
görög lirikusoknak ; az ő olvasásán fejlett ízlése, tehát sok elemet átvett, 
de ezt nem is titkolta, a mint hogy ez akkor, a humanizmus szelle- 
mében érdem-számba is ment; de nem volt utánzó. Stílt hogy kölcsön- 
zött, azt magával hozta a költői iskola, de anyagi kölcsönzésre nem volt 
szüks^e. Átveszi a modort, sok képpel és néhány gondolattal együtt, de 
az ily átvétel konvencionális volt a klasszikus költészetben s nemcsak a 
lírában. Berzsenyinél gyakran akadály is ez a hagyományos elem, mely 
nem hagyja ^yéniségét érvényesülni, bár másfelől az antik ódaforma 
fejtette ki igazán költői erejét és művészetét Ez a ma már szokatlan 
klasszikái ódastíl, a versforma, a mithologiai képek, tévesztik meg a mai 
olvasót annyira, hogy ott is hasonlóságot vél Horatiussal, a hol nincsen. 
De a ki beleéli magát e stílbe, látni fogja az igen nagy különbséget is. 
S minél több adatot nyerünk Berzsenyi életének, viszonyainak ismeretéhez, 
annál meglepőbben kitűnik, mily eredeti érzése vagy élménye volt az neki 
mind, a mit klasszikus jargonba burkolt is. 

A közvélemény ma Berzsenyit minden nagysága mellett is inkább ^^^'^^^^^f 
egy kihalt költői irány befejezőjének tartja, s . nem keresi benne újabb 
fejlődések kezdetét. Csakugyan a klasszikái ódaköltés ő utána csakhamar 
bezárul. Fölveszi még egy-egy költő az ő lantját, Kölcsey, Vörösmarty, 
Czuczor és néhány kisebb alak is, s vernek rajta egy-két dalt, de az 6 
művészetét tovább nem fejlesztik, meg nem haladják, legfölebb nyomába 
lépnek. Azonban Berzsenyi nem volna nagy költő, ha hatása ezzel véget ért 
volna. Műveinek csak formája avult el, a tartalom hatott, s az a fenségi elem, 
melyet felfogásban, érzésben és nyelvben ő hozott a magyar költészetbe, nem 
veszett ki onnan, azt átvették az utódok, első sorban Vörösmarty, és híven 
gyarapították. Hatását egyébként az egész nemzet lelkébe írta, s korának 
első szellemei érezték. Kedves poétája volt Széchenjánek és Wesselényinek ; 
Kossuthnak pedig még legutolsó leveleiben is találunk Berzsenyi-sorokat 
idézve, ismételten is. 

Természetes, hogy a sajátos irodalmi irány, melynek képviselője 
volt, antik gondolatkörével és versformájával nagyban gátolja művei fen- 
maradását, s költészetének élvezete bizonyos fokú míveltséget megkíván. 

16* 



244 BERZSENVI dAnieL 

De a kik megértik, tapasztalják, hogy nem avult el egészen, söt épen a 
míveltség biztosítékainak szaporodásával együtt Berzsenyi meg fogja tar- 
tani azt a helyet, melyet a nemzeti szellem és érzés fejlődésében kivívott 
magának. E tekintetben az irodalmi kritikának meglesz még az a szép 
feladata, hogy Berzsenyiben kimutassa azt, a mi becses, a mi az íztés 
minden változása közt maradandó. Meg lehetünk győződve, hogy költe- 
ményeinek beható vizsgálata az egyéniség oly erős vonásait fogja kideríteni, 
a minők klasszicista költőnél egészen meglepők, s Berzsenyit épen egyé- 
niség szempontjából is legnagyobb tiríkusaink közé fogjuk sorozni. 



r' Kisfaludy Sándor, illetőleg Berzsenyi nevével összefügg a Dunántúl 

kél más irodalmi nevezetességének a keszthelyi Helikonnak és Dukai 
Takács Juditnak, emléke. A buzgó Festetics 
György gróf (1755—1819.), a keszthelyi 
Georgikonnak és egyéb nevezetes intézetek- 
nek alapítója, az okszerű mezőgazdaságnak 
hazánkban úttörője, 1817-től kezdve ura- 
dalmai székhelyén, Keszthelyen, költői ünne- 
peket rendezett, évenkint kettőt : február 
12-én mint Ferenc király születése napján, 
és májusban a Georgikon vizsgálataival kap- 
csolatban. Ez ünnepekre meghítta a szom- 
szédos és távolabb megyék birtokos urait, 
az írókat és tudósokat. Az írók közül kivált 
a dunántúliak jöttek ott egybe : Horváth 
Ádám, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Ruszék 
Grór Festetiea György arcképe. apát, Horvát Endre, Dukai Takács Judit és 

többen. Az istentisztelettel kezdődd, lakomá- 
val, népmulatsággal, színi előadással, hangversenynyel, táncvígalommal egy- 
bekötött ünnepek főmozzanata a díszülés volt, melyen az intézeti tanulók és 
tanárok s a meghívott írók költeményeket szavaltak, beszédeket mondtak és 
értekezéseket olvastak fel. A munkálatok nagy része alkalmi jellegű volt, az 
uralkodó meg a Festetics-család dicsőségét hangoztatták, ezenkívül leginkább 
a fóidmívelés fontosságáról szóltak; egy füzetjük meg is jelent 1818-ban 
HelicoH 1. címmel, Keszthelyen. Fákat is ültettek, német szokást követve, 
jeles magyar írók (Gyöngyösi, Kazinczy, Csokonai) tiszteletére a Georgikon 
kertjében. Mindössze öt ilyen ünnep volt, mert Festetics 1819 április 2-án 
meghalt Fő baja e mesterkélt intézménynek, többnyelvűségén és alkalmias- 
kodásán kívül, az volt, hogy nem volt egy író vezetője s az egészet csak a 
nagyúri passzió, nem határozott elv tartotta Össze. Annyi áldozattal — az 
első ünnep mintegy harmincezer forintba került — bár kevesebb pcmpával 
többet lehetett volna lendíteni az irodalom ügyén. 






■^a;« Dukai Takács 
Judit 



^ ^ "^güi 



^t*.0 4 ^^Jnék 



»en. 

?gy 

va- 



/ "-^ ek; 

' kor 
"^ TT- s a „"ffiyJ 



^LjL**/^'*** j " " Krisztina 



n a 
áth 




lok, 
rát- 

élt 
^len 
ikor 
lalál 
i^é, volt 



eA 



y^ 




é^ C 



cMá^^fH^^^ 



iZi 



/^/< 



lyei 
sok 
Ívre 



'í^^ 



t^c*^ 



Berzsenyi Dániel le 



Beőihy Magyar itodalomtörtenetihtz. 




'VC 



mér ,.^ 







Keszthelyi 
jHelikon 










^ -4 ^ ^,^' 




val, 

bekc 

tana 

értei 

uraü 

a fö 

Heh 

jeles 

kertj 

meg 

kodí 

nagj 

első 

többvele gr. Festetics Györgyhöz. (Eredetije a M. T. Akadémiában.) 




Az. Athenaetim kiadásü. 



BEEtZSENYI DÁNIEL 245 

Ez Ünnepeken érte el dicsősége tetőpontját a kor neves költönője ^"''j'uJif''*'^^ 
«gy előkelő szép leány, Berzsenyinek, nejéről, közel rokona, Dukai Takács 
Judit, írói nevén Malvma. (1795—1836.) Eleinte a népdalok modorában 
írta, sok természetes kedvességgel, búsongó verseit, később Ányos ele- 
giáinak és Kis János verseinek hatása alatt és formáiban dolgozott, végül 
1814 óta Berzsenyit követte rímes verseiben, sőt a klasszikái formákat is 
megkísérelte. Azonban mind jobban erőt vett költészetén a reflexió, hangja 
naívságának ártott a tudatosság, s mfg a felsőbb lírára törekedett, eszmék 
helyett nagyrészt közhelyeket adott lendületes és jól folyó versekben. 
1818-ban férjhez ment s attól fogva keveset írt, de a családi érzések egy 
pár bensőséges költeményre ihlették. Verseit kézJratilag és helikoni felolva- 
sásaiból ismerték, néhányat a Helicon és a húszas évek folyóiratai közöltek ; 
gyűjteményök máig sincs kiadva. — Lelkes és eszes nő volt, mint költő 
azonban alig tesz számot ; verseiben a motívumot vagy nem látni, s ilyenkor 
homályos, vagy rídegen, alakítás nélkül látni, s ilyenkor nem elég költői. 

A »szép szellem* akkoriban meglehetős divatba Jött nálunk is és a i^^ljj, 
verselés már-már nem tartozott a ritkább női foglalkozások közé. Épen a 
[)unántül élt még egy csoport verselő nő, kik közt Kazinay Klára, Horváth 
Ádám harmadik neje és Takács Teréz a nevezetesebbek. Mindezdínél 
azonban, magánál Takács Juditnál is, eredetibb lírai tehetség volt az erdélyi 
Újfalvi Krisztina (1761 — 1818.), ki valamivel előbb virágzott nálok, 
Molnár Borbálának volt kortársa, vele állt verses levelezésben és barát- 
ságban. A hagyomány szerint, midőn első eszményképe hűtlenül elhagyta, 
számos kérője közül dacból a legrütabbnak nyújtotta kezét, de kikötötte, 
hogy férje tőle szerelmet ne kívánjon. Férjétől nagyrészt külön is élt 
Kolozsvárt!, a hol különködéseiről ismerték. Legfőbb örömét egyetlen 
leánya nevelésében lelte. Később jóvátette hitvese iránti ridegségét, mikor 
veszélyes betegségének hírét vette, hozzá sietett és két esztendőn át, a halál 
percéig, önfeláldozólag ápolta. — A szív ama végzetes meghasonlása volt 
költészetének forrása, s több érzéssel, mint alakító képzelettel írt költeményei 
mind a fájdalom, a keserűség, olykor a gúny hangulatát fejezik ki sok 
közvetlenséggel. Igazi lírai hang az Övé, bár kevéssé változatos; nyelvre 
és formára nézve még a múlt század ízléséhez tartozik. 



56. A felvilágosodás irodalma. 

n. JÓZSEF ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT REFORMOK értékét Tltm kUlSŐ 

^kerök, hanem hatásuk után kell megítélni. SikerÖk nem 
lehetett, mert a mellett, hogy tartalmilag ellentétben állottak a 
fennálló jogrenddel, életbe léptetésöknél az alkotmányos formákat 
teljesen mellőzték. A nemesség Verbőczyre és a Corpus Jurisra 
■ támaszkodva méltán kifogásolhatta József uralkodásának formáját s ezen 
az alapon uralkodásának tényeit is, s ezt annál örömestebb tette, mivel a 
reformok által fenyegetett Jogrend legcsekélyebb megrendülésének az ö kivált- 
ságos állása vallotta volna kárát. József, valamint előde,, a nagy királynő 
reformjai ellen kifejlődött oppozíció alapját bizonyára inkább az önzés 
képezte, mint a magyar alkotmány épségben tartásának szükségérzete; ez 
utóbbi legfölebb csak annyiban, a mennyiben az alkotmány lényegéhez 
tartoztak a privilégiumok is. Mária Terézia kormánya nem akkor válik 
népszerűtlenné, a mikor elhatározza, hogy országgyűlés nélkül kormányoz, 
hanem 1764-ben, a mikor a királynő fölkéri hű magyarjait, hogy a fegy- 
verben álló katonaság tartására emeljék fel az adót egy millióval s a 
nemesi fölkelést, mely immár sem a honvédelem, sem a hadviselés követel- 
ményeinek nem felel meg, korszerűleg alakítsák át. Az a röpirat, melynek 
címe: Miért nem szerettetik József császár az ő népétől? csak 1787-ben, 
tehát József uralkodásának nyolcadik évében jelenik meg Bécsben és nálunk, 
németül és magyarul egyidejűleg. 1787-ig, míg a rendi jogokat József újí- 
tásai nem érintik, senkinek sem jut eszébe jelezni, hogy József császár nem 
népszerű uralkodó. 
;■ József reformjai tehát halva születtek ugyan, a közszellemre gyakorolt 

hatásukban mégis gazdagon megtermettek gyümölcseiket A felvilágosodás 
szelleme, mely a XVIII. század folyamán Nyugot-Európa népeit mind inkább 
és inkább áthatotta, s melynek Franciaországban 1789-ben diadalát ülték 
meg, ama reformok útján jut el hozzánk. Az irodalomban, valamint később, 
II. Lipót alatt, az országgyűlésen is élénk visszhangot keltenek az üj eszmék. 
Martini és Sonnenfels felvilágosodott abszolutizmusa 11. Józsefben megtes- 
tesülve, a szellem munkásait bőven ellátja anyaggal a gondolkozásra, a 



A FEL.vn.AGOSODÁS IRODALMA S47 

sajtó szabadabb mozgásával lehetővé teszi egyszersmind rajok nézve, hogy 
a társadalom megújhodását célzó gondolataiknak szárnyat adjanak, beplán- 
tálják azokat a kunyhókba és palotákba egyaránt. 

A mi íróink azonban a közszellem megtermékenyítésében csak a 
közvetítő szerepét játszák, s ha elvétve napvilágot lát is egy-egy eredeti 
munka, az is idegen nyelven van írva. Többnyire osztrák írók műveit 
fordítják le és dolgozzák át. Volt nekik miben válogatniok ; mert — miként 
Pantophelius (Horányi Elek), a kilencvenes évek híres magyar prófétájának, 



A* ROMAI TSASZARI £S i^t. IJRALTÍ FUJÍCNBV 
KEGTBLMfiS BNGEDKLMEVBL. 

LiMUBkTSBóLStombaionil Juniuihan, f^8» 



A Magju Xarlr címképc. 

Eleutheríusnak glosszátora írja — a mint II. József a cenzúra szigorát meg- 
szűntette, a könyvgyártók Bécsben annyira elszaporodtak, hogy nem volt 
tárgy, a miről könyvet ne írtak volna ; mesterinasok, suszterok, szabók, 
stb., mint könyvszerzők léptek a világ elé. 

Az írók legszivesebt)en foglalkoznak nálunk is, mint Ausztriában, 
a vallási kérdésekkel, mivel belátják, hogy a felvilágosodás terjedése első 
sorban eme kérdések helyes megoldásától fiigg. E tekintetben a császár 
reformjai adják meg nekik az impulzust; csakhogy nem mindenik képes 
közűlök behatolni a reformok valódi széliemébe ; sokan félreértik Józsefet, ki 
— saját nyilatkozata szerint — éite legfőbb feladatául tűzte ki a vallást meg- 



248 A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 



tisztítani a hamis fogalmaktól, kiirtani a népből a babonát és álszenteskedést 
s emancipálni az egyházat Rómától, de mindezt úgy, hogy újításaival a 
vallás lényegét ne érintse, a lelkiismereten erőszakot ne tegyen s a hívő 
lelkek nyugalmát meg ne zavarja. 
Benzur József A jozefinizmus leghívebb tolmácsa Benzur József. A mily világosan 

fölismerte Kollár, Mária Terézia udvari könyvtámoka, úrnője szándékait : ép 
úgy beletalálja magát Benzur, József császár gondolatkörébe s oly ügyesen 
alkalmazkodik ahhoz, hogy érdemei elismeréséül uralkodója az elhunyt 
Kollár helyére nevezi ki. Was hat der Regent für ein Recht über pdbst- 
liche Bulién? című tanulmányában, — melyet valószínűleg VI. Pius pápa 
bécsi útja alkalmából írt, — a jus placetí megújításának helyességét vitatja ; 
egy másik, latínból átdolgozott művében pedig — Kann ein apostolischer 
Kőnig die ungarische Klerisey in Ansehung der Kirchengüter reguliren ? — 
Józsefnek a papi javak tárgyában kibocsátott rendeletét részint egyházjogi, 
részint politikai érvekkel igazolja. 
kiémsTfeiwiá- ^^S ^ magyar papság, élén Batthyány prímással, minden követ meg- 

^^^jjjfj**^^' mozdít, hogy a császárt újításaiban feltartóztassa: az osztrák klérus élő- 
szóval és írásban kezére dolgozik. Coloredo, salzburgi érsek, pásztor- leve- 
lében, De Laurier, Rautenstrauch, Bartholottus, Vitola röpirataikban a vallási 
türelem elvét hirdetik, a háborgó kedélyeket csillapítgatják, tanácsokat 
osztogatnak paptársaiknak, hogy ne vagyonszerzésen törjék a fejőket, hanem 
hivatásuknak élve, világosítsák fel a népet; megnyugtatják egyszersmind 
őket, hogy a felvilágosodástól nincs mit tartaniok; az értelmes, tisztán 
gondolkozó nép sokkal vallásosabb, mint az értelmetlen tömeg, amaz mívelt- 
ségénél fogva mindenütt, a természet minden alkotásában az istent ismeri 
fel, ez tudatlanságában a vallás helyett babonával táplálja lelkét. Még a 
melyik közülök a >sola salvifica« elvéből indul is ki — miként Vitola 
plébános — végső következtetéseiben József programmját fogadja el, s 
midőn az egyedül üdvözítő vallás híveinek szívökre köti, hogy az eretne- 
keket, mint felebarátaikat, tűrjék meg, kifejezi egyszersmind abbeli meg- 
győződését, hogy az eretnekek sokkal kevesebb kárt okoznak az anya- 
szentegyháznak, mint a papok, különösen a barátok visszaélései, például 
a szent inkvizició, a fraternitások, a képek babonás tisztelete, mesés 
ereklyék stb. 

A felvilágosodás szolgálatában álló osztrák katholikus papok műveit 
a magyar közönségnek református papok, tanárok és tanítók mutatják 
be: Coloredo pásztor-levelét Galambos Mihály nagyenyedi tanár, De 
Laurier, Rautenstrauch röpiratát Búzás János kecskeméti tanító, Bartho- 
lottusét Dési József somosdi, Vitoláét Szerencsi Nagy István, a Magyar 
Konkordánczia hímeves szerzője. 

Ma is szívesen olvassuk ezeket az elmélkedéseket, melyek a napi 
kérdéseket bizonyos magasabb, filozófiai szempontból tárgyalják, s ha itt-ott 
túloznak is, a tisztesség határát sehol nem lépik át. 



A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 249 

Annál megbotránkoztatóbb SzÁcsvav SANDORoak. a Magyar Kurír %£^' 
szerkesztőjének átdolgozásában megjelent két pamtlet: Zákkariásttak, a 
pápa tiíkos íródeákjának Rómából költ levelei és Az Izé purgaióriumba 
való utazása. Irodalmi tekintetben mind a kettő kiváló figyelmet érdemel. 
A sok gyarló, nehézkes fordítás után valósággal gyönyörködünk Szacsvay 
tőrülmetszett, zamatos nyelvében, folyékony előadásában. De iratainak tartalma 
a legnagyobb mértékben sértő a katholikus felekezetre; modora, melyjyel 
a katholikus hitelveket pellengérre állítja, visszataszító; szikrázó ötleteiben 
bámuljuk elmésségét, de ugyanakkor visszatetszést kelt bennünk cinizmusa ; 
erőteljes, bárdolatlan kifejezéseiben felismerjük a kitűnő írót, de felismerjük 
a zabolátlan embert is. 

A pápa titkos íródeákja 
a madridi főinkvizitorhoz 
intézett leveleiben iszo- 
nyodva tárgyalja azokat az 
újításokat, melyek Ausz- 
triában a nép szemeit egy- 
szerre felnyitották, jóllehet 
•ennek az országnak ha- 
tárait kilenc annyi sűrű- 
ségű setétség őrzötte, mint 
annak az éjtszakának se- 
tétsége vala, mely a Mó- 
zes parancsolatjára egész 
Egyiptomot elborította* ; 
rezignálódva jelenti egy- 
szersmind ki, hogy a sza- 
bad sajtó tehetetlenné teszi 
ókét, a papokat; hogy 
kúrájuk, lelki orvosságuk 
mitsem használ ; hogy a 

megmérgezett nép ha be- L«^oyic. Wno. .rekíp.. 

veszi is orvosságukat, ismét 

kihányja; hogy a szent képek csudatévő erejében immár csak egynehány 
"tiszteletreméltó öreg excellentiás úr» hisz; hogy »ha talán még imitt-amott 
vágynak is, a kik misét olvastatnak, még azok is sokkal csalárdabbul és 
rosszabbul alkusznak rá, mint a zsidók akármely ócska ringy-rongy darab 
matériára vagy njmlbőrre*. 

Sértő gúny jellemzi az Izé purgaióriumba utazását is. A szent 
Péter passzusával utazó Izé, a purgatóríumban, — melynek falai pápai 
bullákból és bűnbocsátó levelekből készültek, — valamint a pokolban is 
egy csomó pappal találkozik s obszcén élcekkel mulat kínszenvedéseiken. 
Azzal a meggyőződéssel tér azonban onnan vissza, hogy, ha József reformjai 



250 A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 



gyökeret vernek, »a tudatlanság sötétsége eloszol, semmi hiábavaló dolgot 
nem hisznek az emberek és ekképen a purgatóriumnak is vége lészen*. 
szeitz Leo Szacsvay két pamfletjének iránya, mosdatlan kifejezései méltán lob- 

bantották haragra Szeitz LEót, az egri szervitát Zakkariás leveleit — 
úgymond — az Izé könyvével együvé köttette és kívül ezt a titulust 
tétette rá *Két Disznósdi«. Az igaz, hogy ha a goromba egri barát. 
Igaz magyar-jából egy-két lapot szintén hozzájuk köttetett volna: akkor 
bátran megváltoztathatja vala az ekként összeállított gyűjtemény címét 
» Három Disznósdi«-ra. 

Szeitz az egyetlen, a ki némi sikerrel képes szembeszállni az uralkodó 
áramlattal. Egy-két egyházi szónok, például a történetíró Katona, Billisics 
Alajos, pálos-szerzetes, Hermolaus (More György) kapucinus, szent István- 
napi, nyomtatásban is megjelent beszedőkben több-kevesebb ékesszólással 
figyelmeztetik a hiveket a felvilágosodás vészes következményeire, de a 
császár egyházpolitikáját nyiltan nem merik aposztrofálni ; Prabner a Magyar 
Merkúr egyik cikkírójával polemizálva Febronius tanaiban nem sok kárt 
tesz; a Nádaskai András által németből fordított Fridrich Elisiumban 
czímű pamfletre, — mely Józsefet a megkezdett munka folytatására 
buzdítja, — egy ismeretlen író A nagy Fridrichnek Elisiumát előadó 
könyvnek tetemesebb mételyei cím alatt oly naivul válaszol, hogy ellen- 
feleiben a diadal érzetét, saját elvtársaiban a boszankodást kelti fel. 

Az egri barát ellenben nagy készültséggel, szókimondó egyenességgel^ 
ritka bátorsággal védelmez és támad egyidejűleg. Polémiája a XVII. század 
vallási vitáira emlékeztet. Izzó szenvedélye gyakran lángokban tör ki. 
A durvaságot fokozott durvasággal viszonozza, s mikor kitombolta magát,, 
mikor ellenfeleit, kik őt Bálám szamarának nevezik, visszaszamarazza: 
önmagát mintegy igazolva, így fakad ki: »hát én csak mindenkor néma 
kutya legyek s midőn ők ugatnak, én egy szót se tegyek?* A mint a 
saját személyére szórt piszkot nem hagyja magán száradni: a katholikus 
dogmákat, egyházi szokásokat sárral dobáló »Aufklárungs-Fantaszták« sem 
kerülik ki visszatorlását. Az elszigeteltség és a magára hagyatottság érzete 
természetszerűleg ingerültté, álláspontjának, vallási felfogásának rideg kizá- 
rólagossága türelmetlenné teszi őt a másvéleményüek iránt. A katholicizmust 
és a magyarságot identikus fogalmaknak tekinti. » Ahhoz — úgymond, — 
hogy valaki igaz magyar legyen, elsőben kívántatik, hogy pápista s római 
katholikus magyar legyen*. A ki, szerinte, a regnum Marianumot meg- 
támadja, a ki az egyedül üdvözítő vallástól elpártol, az hazáját teszi tönkre,, 
hazaáruló, miután — a történelem tanüsága szerint — Magyarország addig 
volt boldog és szabad ország, míg szent István nyomdokain haladva, Máriát 
patrónájának ismerte el. 

Ez az alapeszme vonul végig Igaz magyar-}én s a Kalapátsits 
György álnév alatt írt Más is igaz magyar című munkáján. Az ezze> 
ellenkező nézetek, törekvések hozzák mozgásba a természettől különbeá 



A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 25? 



is szilaj vérét úgy, hogy nem bír rajta uralkodni. Hol komolyan, szigorúan 
tudományos irányban, hol könnyebb fegyverzettel, de mindig a benső meg- 
győződés erejétől áthatva igyekszik saját nézeteit érvényre juttatni. Mint 
tudós, hatalmas készlettel rendelkezik. Kazinczy azt írja róla, hogy »ez az 
ember sokat olvasott, sokat írt, fáradhatlan szorgalommal bír s kivált a 
honi történetekkel igen esmerős«. Mint író szintén kimagaslik kortársai közül. 
Előadása folyékony, ötletes, fordulatokban gazdag; nyelve tiszta, zamatos. 
Főműve, az Igaz magyar, túlnyomólag dogmatikai fejtegetésekből áll, 
azért mégsem unalmas, olvasóit nem fárasztja ki; ha figyelmök lankad: 
egy-egy jóízű adomától vagy elmés ötlettől csakhamar ismét felfrissűL 
A Más is igaz magyarban pedig az újságíró könnyedségével tárgyalja a 
vitás kérdéseket; kellemes, vonzó előadása valósággal lebilincselő. 

A n. József által inaugurált szellem terjedését azonban Szeitznak, még 
ha nem áll is egyedül : akkor sem sikerűit volna meggátolnia. A kor kívá- 
nalmait a felvilágosodás szolgálatában álló írók értették meg. Ennélfogva, jól- 
lehet tehetségre nézve nem mérkőzhettek az egri baráttal, jóllehet kezökben 
ingadozott a toll, melynek Szeitz avatott mestere volt: siker mégis az ő 
művöket koronázta, ha ugyan e korban egyáltalán részt követelhetett magá- 
nak a sajtó a közszellem átalakítására irányzott törekvések sikereiből. 
A József-féle felvilágosodás irodalmi bajnokai, bármily túlzó és egyoldalú 
volt is különben egy némely ikök, a haladás útját egyengették, úgy hogy a 
kilencvenes évek reformerei nekik köszönhetik, hogy a nemzet szellemi 
r^enerálásának nagy munkájában a töretlen út nehézségeivel nem kellett 
többé küzdeniök. 

József uralkodásának második felében a sajtó veszít ugyan élénksé- 
géből, a mi részint az újítások ellen bekövetkezett reakciónak, részint és 
főképen annak tulajdom'tható, hogy a klérus unszolására a császár a cen- 
zúrát nagyobb szigor gyakorlására utasította; de a sajtó által elhintett 
mag már ekkor megfogamzott s néhány év elteltével bámulatos arányokban 
indult fejlődésnek. 

1790— 91-ben körülbelül 500 politikai irat jelent meg, részint magyar, p^**^;^ 
részint német és latin nyelven. Alig van köztük olyan, mely rendszeresebb, i79o-9i-ben 
komolyabb tanulmány eredménye lenne. A legtöbb azt a benyomást teszi 
ránk, a mit ma egy-egy jól-rosszul megírt vezércikk. De valamint a hírlapi 
cikk szóáradatában lappangó egy-két jó gondolat termékenyítő hatással 
van sokszor az olvasóra: úgy ama röpiratok is, együttvéve, sok tanul- 
ságosat rejtenek magukban. Szalay László nem szégyelli bevallani, hogy 
ő és kortársai az 1 790— 92-diki pamflet-irodalomból rtierítgették hazai publi- 
cistái ismereteiket. Ma már természetesen a kérdéses röpiratok megítélésénél 
más mértéket alkalmazunk, mint Szalayék ; de mindenkor el fogjuk ismerni 
azoknak becsét legalább abból a szempontból, hogy hű képét tárják élőnkbe 
egy olyan korszaknak, mely forduló pontot képez hazánk közmívelődésének 
és politikai életének történetében. 



252 .A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 

A politikai irodalom, mely József korában olyannyira egyoldalú volt, 
most már tüzetesen foglalkozik mindazokkal a kérdésekkel, melyek az 
állam és társadalom megújhodásával állnak kapcsolatban. De azért az 
országgyűlést is foglalkoztató vallás ügye képezi még mindig a legélénkebb 
vita tárgyát. 
'"eüéne'"'^ .'\ vallási felvilágosodás, épen mint József korában, többeknél a val- 

lástalanságban s a pozitiv hítcikkek kigúnyolásában nyilvánul. Az iroda- 
lomban a pápa íródeákjának s az Izének szelleme, mint a hazajáró lélek, 
egyre kisért. Laczkovics János A "keresztény vallásban magái oktaüaini 
vágyódó utazó ember című günyiratában a katholikus hitcikkekröl egész 
cinizmussal nyilatkoztatja ki, hogy ^ezek az esztelenségek mind bolond, 
bűbájos emberek találmányai, melyeknek némely gazemberek pártjokat 
fogták, mind a ketten hasznokat találván az 
emberek megcsalásában.' A Jézus társaság- 
beli szerzeteseinek Khinábul való fciüzetle- 
tése szakasztott párja az »utazó ember- 
pamfletjének. Egy ianeretlen író An die 
Prolestanten in Ungaru cím alatt Rous- 
seau nyomdokain haladva, simábban ugyan, 
de nagyobb következetességgel minden pozi- 
tiv vallást kifi^ásolván, arra a végered- 
ményre jut, hogy a theologiai vallások helyét 
foglalja el a tiszta, minden emberi hozzá- 
ragasztástól ment, a természet törvényeivel 
és a józan észszel oly pompásan összhangzó 
morális keresztyénség. 

>Urtino,le. Ignic .rcképe, ^ fdvilágOSOdás Valódi képviselői, a 

kiknek hatalmas tábora mellett Laczkovicsék 
niikierikíiis elenyésző kisebbségben voltak, a dogmákat csakis állami szempontból 
veszik bírálat alá, s minden felekezet részére, melynek hitcikkei nem állam- 
ellenesek, követelik a szabad vallásgyakorlatot. E célból meg kell tömi 
szerintök a klérus hatalmát és befolyását s ezzel együtt az uralkodó 
vallás és az egyedül üdvözítő hitnek a lelkiismeret szabadságával ellenkező 
theoríáját. 

A szabadelvüség és az antiklerikalizmus ily módon identifikáltatván, 
a katholikus papságot még a leghiggadtabb írók sem kímélik. BatthyAny 
Alajos gróf, kit Szeitz »a nagy papramorgónak « keresztelt el, s egész sereg 
ismeretlen író a papságot kiváltságos állásától kívánja megfosztani ; mások, 
mint például Szirmay Antal, Jus reipublicae in bona ecclesiasticorum 
című, nagy gonddal írt tanulmányában, a papság erejének legfőbb kút- 
forrását óriási vagyonában ismervén fel, a szekularizációt sürgetik. Trenk 
Frigyes báró, ez a kalandor, kit nyughatatlan vére egyik országból a 
másikba űz, eljön hozzánk is azért, hogy Ősei birtokát visszaszerezze, de 



A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 253 



fölcsap egyszersmind a felvilágosodás és szabadság apostolának s pamflet- 
jeivel a szó szoros értelmében elárasztja a könyvpiacot. Már annál a ter- 
mészetszerű ellenszenvnél fogva, melylyel az öntudatát visszanyert nemzet 
az idegenek iránt általában viseltetik, nem hallgatnak ugyan rá, de mégis 
szívesen olvassák élénk tollal, nyers modorban írt antiklerikális günyíratait, 
mivel alapeszméjök, hogy tudniillik a felvilágosodás és közboldogság ter- 
jedésének leginkább a papság állja útját, a közvéleményt fejezi ki. Ezt a 
felfogást tolmácsolja Trenk nagy feltűnést keltett Mérő serpenyőjében, 
valamint többi apróbb irataiban. 

A szabadelvű írók közül még a kik általánosabb vagy a protestáns madó^éf Védő 
felekezet speciális érdekei szempontjából tárgyalják is a vallásszabadság **"****^ 
kérdését, végeredményben a klérus jogkörének korlátozását tartják szüksé- 
gesnek, hogy elveik diadalra jussanak. Crudy Dániel evangélikus szu- 
perintendens a Sola salvifica című röpiratában, melylyel egész kis iro- 
dalmat provokált, valamint Csebi Pogány Ádám, Szemére Ferenc protestáns 
ágens. Nagy Sámuel stb., saját felekezetök jogai mellett síkra szállván, 
nemcsak az uralkodó egyházat, de annak képviselőit, a papságot is aposz- 
trofálják. 

A hierarchia védelmében most is, mint József korában, a termékeny 
tollú SzEiTZ tűnik ki. Magyar- és Erdély-országnak rövid ismerete cím 
alatt egy nagyobb s ezen kívül számos apróbb, latin és német nyelvű 
védíratot bocsát közre, egytől-egyig névtelenül. Legkíméletlenebb Trenkkel 
szemben. A gyönge jellemű kalandor iratainak hatását azzal igyekszik 
ellensúlyozni, hogy személyébe köt belé, kimutatván, hogy egész élete a 
gazságok láncolata. A francia forradalom eseményei épen kapóra jöttek 
neki. Azokra, az azok által előidézett felfordulásra hivatkozik, hogy Trenk 
és társai antiklerikális törekvéseinek veszélyes voltáról meggyőzze a világot. 
Voltaire, Rousseau, Diderot tanai, szerinte, szükségkép anarchiára vezetnek ; 
Ewald szerint ellenben, — kinek A köznép megvilágosodásáról írt tanul- 
mánya ebben az időben jelent meg magyar fordításban, — azok a tanok 
a felvilágosodást terjesztvén, épen a forradalom leghathatósabb ellenszerei. 

Ewald felfogásában osztozkodott gr. Batthyány Alajos is. Nem gon- 
dolta azonban meg, hogy azok a radikális reformok, melyeknek életbe lép- 
tetését ő a forradalom megelőzése végett ajánlja, a mennyiben a történelmi 
jogok és hagyományok feláldozását vonják maguk után, egyenesen elő- 
idéznék a forradalmat. 

Az e korban szerepelt magyar demokraták, kik közé tartozott demokSták 
Batthyány is, öntudatosan vagy öntudatlanul, a forradalom útját egyen- 
gették. Az egyik át volt ugyan hatva amaz eszmék igazságától, melyek 
természetszerűleg nemzetének megújhodását vonták volna magok után, de 
azért töprengett a következmények felett ; a másik egyszerűen belé helyez- 
kedett egy eszményi világba a nélkül, hogy a viszonyokat, melyek közt 
élt, figyelmére méltatta v^olna ; a harmadik egyenesen felhívja a népet, hogy 



254 A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 



ragadjon fegyvert, törje össze bilincseit, mert máskép nem vetheti meg 
alapját az üj állami rendnek. Hogy egyhamar célt érnek, azt egyik sem 
remélte^ s épen mert tudták, hogy nem a jelen, hanem a jövő számára 
dolgoznak : a jövőt legalább igyekeztek minél eszményibb, minél rózsásabb 
színben tűntetni fel. Ebben a tekintetben a magyar demokraták közt nincs 
különbség. Valamint abban is megegyeznek, hogy szakítva az egyoldalú 
valláspolitikai iránynyal, általánosabb, egyetemesebb álláspontra helyezkednek, 
programmjukat az egész állami és társadalmi életre, annak összes problé- 
máira kiterjesztik. 

^'^'^^^AUjos^^"^ Az eszményi demokráciának gr. Batthyány Alajos ép oly lelkes, mint 

tanült szószólója. Ad amicam aurem című munkája a demokratikus eszmék 
valóságos tárháza. AUameszménye a jogegyenlőség alapján szervezett 
monarchia, melyben az egyén teljes mértékben érvényesíti magát s melyben 
az egyes hatalmi ágak szétválasztása s az uralkodó jogainak korlátozása 
által mind az egyesek, mind a nép biztosíttatnak az elnyomatás ellen. 
Ebben a keretben mozog fol3^onosan, kiterjeszkedve mindazokra a részletekre, 
melyek okozati összefüggésben vannak egymással. Az állami és társadalmi 
élet tényezői: az uralkodó, a nép, a rendek és az egyház részére kijelöli 
az irányt, melyet követniök kell, hogy amaz állameszmény keretébe beil- 
leszkedhessenek. Az akadályokat, melyek az említett tényezők átalakulását 
gátolják, nem kicsinyli ugyan, de nem is sokat törődik velők. A pozitív 
jogi és politikai intézmények . egész sorát félrelöki, mert tudja, hogy csak 
azoknak romjain emelkedhetik fel a népek jóléte és boldogsága. S mint a 
radikalizmus embere és mint idealista, rombolásai közben semmi egyébre 
nem gondol, csak a pusztulás végcéljára, mely — az ő képzelete szerint — 
nem lehet más, mint az újjászületés. 

Hajnóczy József Kevésbbé radikális, de sokkal gyakorlatiasabb Batthyánynál a szeren- 

csétlen véget ért Hajnóczy József, ki három latifi nyelvű értekezésében 
(Dissertatio de regiae potestatís limitíbus, De comitiis regni Hungáriáé, 
De diversis subsidiis) a tételes közjogból indulva ki, történelmi alapon 
állapítja meg a politikai gyökeres átalakulás föltételeit ; számba véve azonban 
a haladás akadályait, a reformoknak egyszerre, minden átmenet nélkül való 
életbe léptetését nem kivánja. 

Nagyváti János Batthyány nyomdokain halad, sőt idealizmus tekintetében túlszárnyalja 

őt Nagyváti János, az a jeles gazda, kinek a keszthelyi Georgicon alapításában 
oroszlánrésze volt. A tizenkilenczedik százban élt igaz magyar hazafinak 
öröm-órái című röpiratában az egyenlőség alapján újjászervezett magyar 
társadalom képét rajzolja; nyitott szemmel álmodik; vágj'ait mint meg- 
történt dolgokat adja elő. Ugyancsak Nagyváti fordítja le nyelvünkre a 
Nagy Frigyes Veres barát}áty valamint a Lhoroscope de Polognet (Csil- 
lagok'forgásibúl való polgári jövendőlés), hogy egyrészről reményt ébresz- 
szen nemzetében arra nézve, mikép a szabadság és egyenlőség eszméje ép 
úgy föl fog támadni sírjából, mint — a rege szerint — a máglyára vitt 



A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 255 

veres barát (templarius) ; tnásrészrői, hogy Lengyelország sorsából tanúi- 
ságot merítsenek honfitársai, belássák a társadalmi osztályok közt fennálló 
ellentétek vészes következményeit. 

Ezeket az ellentéteket Mahtinovics és Laczkovics forradalmi ütőn vélik "L^ikoík 
megszűntethetni, különbséget tevén a lázadás (rebellió) és a forradalom 



fáj.. 

(revolutio) között; a rebellió célja — Martinovics szerint — a civitas szent 
törvényeinek felforgatása, a revolutióé ellenben a törvények sebeinek, tehát 
első sorban a kiváltságoknak és szabadalmaknak megszűntetése ; a rebellió 
e szerint méreg, a revoiutJó ellenben a leghathatósabb orvosság a társadalom 
bet^ségei ellen. 



256 A FELVILÁGOSODÁS IRODALMA 



Martinovics Oratio ad proceresében, melyet magyar nyelven átdol- 
gozva és jegyzetekkel ellátva Laczkovics adott ki, valamint az ezt kiké- 
szítő másik két művében (Oratio pro Leopoldo és Status regni Hungá- 
riáé), Rousseau szerződési elméletét fogadja el. Az ős-szerződés, melyben 
az emberek állammá egyesülnek s engedelmességre kötelezik magukat az 
államhatalom irányában, szerinte, olyan törvény, a mit szentül és örökre 
meg kell tartani ; az államforma ellenben az emberiség szükségleteihez képest 
megváltoztatható. Az olyan államformát, mely a szabadság és egyenlőséggel 
ellenkezik, már csak azért is el kell törülni, mert az ős-szerződés értelmében 
a polgárok mindannyian szabadoknak születnek, s az egyik ép annyi joggal 
bír, mint a másik. Minthogy pedig Magyarország arisztokratikus államszer- 
vezete ellenkezik az ős-szerződéssel, annak demokratikus szellemben való 
megváltoztatása észjogilag teljesen indokolt. 

Martinovicscsal jóformán mindenben egyetért fordítója, Laczkovics; 
csak modoruk különböző. Amaz kifejezéseiben válogatósabb, ez nyersebb. 
Mind a kettő a királyság pártjára állva, engesztelhetetlen gyűlölettel visel- 
tetik a kiváltságos rendek iránt. Különösen Laczkovics tűntet monarchikus 
érzelmeivel, pedig ugyanő bocsátotta ebben az időben közre Trenk Mace- 
dóniai vitézéi, melynek éle a zsarnokság ellen irányúi ugyan, de a melyndc 
egyes kitételével még a legalkotmányosabb fejedelem ellen is föl lehet 
esetleg izgatni a tömeget, például hogy »az uralkodó alattvalóit méheknek 
tekinti, kik csupán arra valók, hogy neki mézeljenek*, vagy hogy meg 
kell vetni »a titulusokat, pántlikás kereszteket* s általában »a királyok 
aranyos kincseit*, melyeket ők a paraszt véres verejtékkel szerzett vagyo- 
nából osztogatnak. 

A két szélső demokrata, elfogultságával és egyoldalúságával, ép oly 
kevéssé használt az általa képviselt ügynek, mint Hoffmann Lipót, az 
idegenből hozzánk származott pesti egyetemi tanár, a Bábel és Ninive 
hírhedt pamfletek szerzője vagy Molnár János pesti ev. pap, a Politisch- 
kirchliches Manch Hermaeon szerzője, kik a nemzet hátramaradottságát 
kizárólag a nemesség bűneinek tulajdom'tván, ennek az osztálynak meg- 
semmisítését tartják szükségesnek, hogy az ország a bábeli zűrzavarból 
kimeneküljön. 

Martinovicsék túlzásai dacára azonban a demokrácia eszméje hódított 
a közvéleményben, mely a jogegyenlőség követelményének a társadalom 
minden tényezőjével, még a zsidókkal, sőt a nőkkel szemben is eleget 
kívánt tenni. 
A zsidók ügye KERESZTÚRI JÓZSEF s művének (IL Leopold, Eleuterinek, egy magyar 

prófétának látása szerént) magyar fordítója, Szirmay Antal, valamint 
Nagyváti, a zsidóság szebb jövőjét élénk színekkel rajzolja. Céljuk nem 
az, hogy a zsidó egyenrangúvá tétessék a többi polgárokkal. Ez kissé 
merész ugrás lett volna a haladás lépcsőjén. Egyelőre csak arra szorít- 
koznak, hogy a zsidót szolgai, elnyomott helyzetéből kiemeljék s ez által 



A FFXVILÁGOSODÁS IRODALMA 257 



módot nyújtsanak neki ama hibái levetkőzésére, melyek ép a százados 
elnyomatás folytán lassankint természetévé válván, képtelenné tették őt a 
nemzeti aspirációk megértésére s ezen aspirációk megvalósítását célzó 
törekvések istápolására. 

A nők politikai emancipációjának kérdése, melyet a francia forradalom a nőkérdés 
vetett fel, szintén élénk visszhangra talál nálunk. Bárány Péter (A magyar 
anyáknak alázatos kérések), Palóci Horváth Ádám (A magyar asszonyok 
prókátora, A férjfiak felélete az asszonyokhoz) tolmácsolják az asszonyok 
kivánságait 

Az, a mi a nőemancipáció apostolait jellemzi, hogy t. i. nem törődtek 
a gyakorlati élet exigenciáival, jellemzi általában a felvilágosodás íróit. Csaknem 
kivétel nélkül ábrándozok, sőt rajongók voltak. De ezek az ábrándozok 
ébresztették fel a nemzetben a haladás vágyát; ezek tették le nálunk a 
határkövet a stagnáció és a modern átalakulás korszaka közé. 




Beöthy, Magyar irodalomtörténet. XT. köt. 17 



57. Tudományos irodalmunk. 

A magyar történetírás és irodalomtörténet. 

PÉLDÁJA, izgatása nemcsak költÖi irodalmunkat keltette 
in életre, maradandó hatással volt a tudományos iro- 
i is. Azok a szi've egész melegével, lelke erős meg- 
ssével hirdetett szavak : hogy nincs nemzeti haladás, 
emzeti tudomány, nincs nemzeti hatalom nemzeti nyelv 
nélkül, — sok hazahúí keblet megdobbantottak és serkentettek munkára. 
A tudósok nyelve ugyan, valamint az iskoláké, söl a közéleté is, még jó 
ideig a latin marad; s ha szélesebb körben akarnak figyelmet kelteni, 
maguk a nemzeti nyelv legbuzgóbb apostolai is latinul írnak; de az 
országos végzések (1791., 1805.), az egyre nagyobb számmal megjelenő 
magyar munkák s az ezek által teremtett közszellem mind nagyobb rést 
ütnek a latin nyelv tekintélyén, mely a jelen század második tizedében 
mér erősen hanyatlóban van. 
dománvok A magyar nyelvű tudományos könyv a múlt század utolsó negye- 

dében még nagyon félénken jelenik meg; egyszer, hogy nyelvünk alkalmas 
voltát bizonyítsa a tudományok tárgyalására, másszor olyan ürügy alatt, 
hogy a nagy közönségnek vagy a latinul nem értő nőknek szól. De 
egyiknek bátorsága, sikere buzdítólag hat a többiekre is. Szép János 
magyar esztétikát ir, P. Horváth Ádám, Sárvári Pál, Márton István, 
Köteles Sámuel a bölcselet különböző ágaiban dolgoznak. Aranka György, 
Cserei Farkas egy-egy jogi miuikával lépnek föl, míg Georck Ulés a 
Honnyi törvényhtn (1804.) már az egész törvénytudományt magyarul adja. 
Dugonics Tudákossága (1784,) a mennyiségtan. Földi János Termeszei 
históriája. (1801.) az állattan. Diószegi és Fazekas Füvészkönyv^ (1813.) 
a növénytan nyelvét magyarítja meg, Decsy Sámuel Ozmanographiája, 
(1788.) a statisztikában, Vályi András földrajzi szótára a hazai föld ismer- 
tetésében volt alapvető. Kiegészítik e sort az egymás után keletkező 
folyóiratok, mint a Péczeli Mindenes Gyűjteménye, a kassai Muzenm, a 
Kazinczy Orpheusa, a Kannán Uránidia, a Sándor István Sokfélébe, melyek 
a tudományoknak jóformán minden ágát körükbe vonják s közleményeikkel, 
ismertetéseikkel mind nagyobb érdeklődést, figyelmet ébresztenek. 



TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 259 



S ebben van ez időszak tudományos foglalkozásának egyik legfőbb 
eredménye, sőt célja is. Mert e munkák jórésze fordítás vagy átdolgozás, 
s ha eredeti is, nem annyira önálló kutatás és felfogás, mint szorgalmas 
gyűjtés és jószándékü kompiláció eredménye. Az írók célja sem az, hogy 
előbbre vigyék a tudományt, a minek különben is még sok föltétele 
hiányzott, — hanem hogy ismertessék annak állapotát, érdeklődést kelt- 
senek iránta, s mindenek fölött, hogy az elhanyagolt nemzeti nyelvet 
használják s tehetségök szerint míveljék. Ebben a mívelésben ugyan 
sokszor szintén több része van a hazafias jóakaratnak mint a hozzáér- 
tésnek, de így is fontos jelenség. Ez a tapogatózás végzi az úttörés nehéz 
munkáját, s erről az oldalról is nyilvánvalóvá teszi a nyelvújítás szük- 
ségességét Az általuk vert ösvényeken utóbb biztosabban megindulhat 
a tudományok önálló vizsgálata és előadása; az úttörőknek elég érdemök 
az előkészítés s egy érdeklődő, bár kiskörű olvasó-közönség nevelése. 

Egy tudománykör, a történetírás, már most is izmosan bontakozik 
ki pólyáiból, az irodalomtörténet pedig az anyaggjrűjtés s rendszerezés 
megkezdése által végzi el az alapvető munkát. A külföldi s hazsj esemé- 
nyek, irodalmi és politikai állapotok akkor egyaránt a múk és jelen össze- * 
hasonh'tására, a történeti érzék fölébresztésére indítottak ; a nemzeties törek- 
vések pedig ezen a téren is magyar nyelven szólaltatják meg a tudományt 

Elsőnek Szekér Joakim lépett föl, ki 1752 július 5-én, Komáromban 
született; tizenhét éves korában Ferenc-rendi szerzetes lett Felső tanul- 
mányait Nagyszombatban és Pesten elvégezvén, mint hitszónok és tanár 
működött, legtovább Szombathelyen. Itt írta a Magyarok eredete című 
(1791.) két kötetes munkáját, melynek írására, — mint maga mondja, — 
•ösztönt azoktól az érdemes hazafiaktól vett, kik anyanyelvünknek előbb- 
mozdítására serényen iparkodnak «. 1794-ben megvált szerzetétől s a szent- 
kereszti cistercita kolostorba lépett, utóbb pedig tábori pappá lett. Mint 
ilyen jelen volt a marengói ütközetben, melyet később (1806.) le is írt; 
mert bár a tábori élet nem igen engedett pihenést, nem szűnt meg nyel- 
vünk csinosításán fáradozni. Elete vége felé, kolozsvári tartózkodása alatt, 
írta meg Magyar Robinsonját, ekkori szépprózai irodalmunknak a Kármán 
művei mellett is számottevő termékét, s újra kiadta, megbővítve, első nagy 
munkáját. 1810 szeptember 26-án hunyt el. 

Szekér a Magyarok eredetét — az előljáró beszéd szerint — nem Szekér joákim 
a tudósok számára írta, hanem azoknak, a kik a nagy, latin nyelvű 
históriákat sem megvenni, sem olvasni nem tudják; különösen pedig az 
» asszonyi-rend* számára, mert hasznosabbnak véli, »ha más erkölcs-pazarló 
könyvek helyett ilyetén elmetápláló és okosságot élesítő dolgok olvasá- 
sában tölti unalmas óráit*. Munkáját a hún-avar és török-magyar őstör- 
téneten kezdi s egész az 1791. eseményekig viszi, felhasználva hozzá 
Anonymustól kezdve a korabeli latin írókig minden nevezetesebb forrást. 
Tárgyalása nem egyenletes, de egyes eseményeket ügyesen csoportosít, s 

17* 



260 TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 

bár a tiszta magyarságra törekvés miatt többször nehézkes a stüusa, 
előadása mindvégig élínk, melynek sajátos jelleget kölcsönöz az események 
felfogásában nyilatkozó erős hazafias érzése és őszinte tárgyilagossága. 
így megrójja a pápákat, hogy törvényes jogszokásaink sérelmével Rómába 
idézték Venczelt s az öt megkoronázó érseket, s hogy jogaikkal visszaélve, 
minden szére-szóra >nyakokba csapkodták* eleinknek az exkommtinikációt ; 
tárgyilagosan szól a reformációról, József császár türelmi rendeletéről, a 
szerzetes-rendeket eltörlő -kegyes* parancsolatairól, de el nem titkolhatja 
hazafias örömét sem az állapotok törvényes mederbe fordultán. 

Mellőzve a kisebb jelentőségű munkákat, a két Budai működése 
érdemel kiváló figyelmet, 
li Ézuits Budai ÉzsaUs 1766. május 7-én született a közép-szolnokmegyei 

Peren. .A debreceni koU^iumban tanúit ; miután két évig még GÖttingában 
_ időzött, s Hollandiában és Angliá- 

ban is m^ordúlt, előbb mint főis- 
kolai tanár, 1821-tŐl mint debreceni 
lelkész és szuperintendens, klasszi- 
kus míveltségével s roppant tudá- 
sával nagyhatású működést fejtett 
ki. Késő vénségben, 1841-ben halt 
meg. — Főműve: Magyarország 
históriája (1805—12.) három kö- 
tetben, melyek elseje a mohácsi 
veszedelemig, 2-ika Buda visszavé- 
teléig, 3-ika a legújabb korig terjed. 
Már az anyagnak ilyen felosztása 
Bndai Éisfliás. is elüt a régibb históriáktól, melyek 

aránytalanul sokat foglalkoznak az 
őstörténelemmel, míg ö a tosúlyt az újabb korra fekteti, s nála jelenik meg 
először a protestantizmus fejlődése a politikai történet keretében, a forrás- 
munkák megjelölésével s olyan alaposan tárgyalva, mint eddig még sehol. 
Ez látszólag felekezeti színt ad a munkának, de Budai elég tárgyilagos tud 
maradni, különösen az által, hogy nem polemizál, hanem a tényeket beszél- 
teti. Ez a ridegség stílusán is elömlik, de világos előadása, mélyreható 
Ítélete, gazdag anyaga miatt az első tudományos becsű magyar történelem, 
mely egy évtized alatt második, 1833-ban pedig 3-ik kiadást ért. Budai írt 
még egy világtörténelmet (Közönséges história, 1800.) s egy irodalomtör- 
téneti munkát fffe^i íiíáos világ históriája, 1802.) is, mely utóbbiban fŐleg 
a görög és latin írók életével és munkáival foglalkozik ; korában mindkettő 
hézagpótló volt. 
Bi Ferenc BuDAi Ferenc szováthí református prédikátor, Ézsaiás testvérbátyja, 

1760. november 8-án született s java férfi-korában, 1802 október 28-án 
hunyt el. Tudományosan képzett s a külföldi irodalmakban is jártas 



TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 261 

ember vott. Toldy neki tulajdonítja a Kant philosophiája rosíálgafását 
(1801. névtelenül); de Budai szivesebben és többet foglalkozott történeti 
munkák búvárlatával A koráig megjelent összes történeti forrásmunkákat 
átolvasta, jegyzeteket készített belőlük, s ezekből szerkesztette aztán: 
Magyarország polgári hisióriájára való lexiconéi mely azonban — Budai 
Ézsaiás kiadásában — csak halála után jelenhetett meg (1804 — 5. s újra 
1866.). Három vaskos kötet, a magyar történelemben a XVL századig 
szereplő összes személyek t>etűrendes életrajzával. Bár az egyes történelmi 
adatok forrása külön-külön nincs megjelölve, a szerző rendkívüli lelki- 
ismeretességénél fogva mindenben megbízható munka, melynek a későbbi 
historikusok és költők jó hasznát 
vették. (Innét mentette pL Gyulai 
Pál is a Pókainé tárgyát.) 

Befejezi a sort Virág Bene- 
áek már említett Magyar száza- 
dok (1808.) című munkájával, 
mely ha forrástanúlmány tekin- 
tetében szegényebb is az utóbb 
emiitett munkáknál, a klasszikus 
írókhoz mért művészi szerke- 
zete, hazafias szelleme s válasz- 
tékos előadásánál fogva a tör- 
ténelmi műpróza megalapítójául 
tekinthető. 

Az irodalomtörténet-írás 
ez időszakban még nem ért el a 
fejlődés ilyen fokára, de szintén 
derék termékeket mutathat fel. 

Első a széleskörű tudomá- „ , , ^, , 

Horiayl Elek. 

nyáról és fáradhatatlan kutató 

szorgalmáról emlékezetes HorAnvi Elek. 1 736-ban született előkelő s vagyonos Horín 
szülőktől, de tudományszeretettől vonzatva, a kegyesrendiek szerzetébe lépett. 
Felsőbb tanulmányokra Rómába ment, s már itt annyira kitűnt a klasszikus 
nyelvekben s a históriában való jártasságával, hogy tanári székkel kínálták 
meg; de ő haza vágyott. Itthon többfelé tanárkodott (legtovább a váci 
Theresianumban), 1769-től kezdve azonban kevés megszakítással tisztán 
tudományos munkásságnak élt. 1809-ben hunyt el. összesen huszonöt 
munkát írt, melyek közül a két első (1761. egy vallástani, 1773-ban egy 
történeti) magyar nyelvű, de jelentéktelen. Nevezetesebb a harmadik: 
Memória Hungaroram et provincialium scriptis editis noforam 1 — U. 
(1775 — 7.), melyet a külföld is méltánylattal fogadott. Előszava tanúskodik 
a lelkiismeretes buzgóságról, melylyel adatait gyűjtötte, nemcsak a régibb 
rokon munkákból, hanem főkép nagykörű levelezése alapján, melyet kora 



262 TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 



legnevezetesebb tudósaival folytatott, köztük Comidessel, Katona Istvánnal 
és Kollár Ádámmal, a bécsi császári könyvtár őrével stb.; alkalma volt 
továbbá tolnai Festetich Pál és Rádai Gedeon könyvtárait, akkor a leg- 
nevezetesebbeket, átkutatnia. így történhetett, hogy nug a tíz évvel azelőtt 
megjelent Athéndshein Bod Péter csak ötszáz írót említhetett, Horányi 
körülbelül ezerkétszáznak élete s irodalmi működéséről szólhatott. A nagy 
szorgalommal egybehordott anyagot azonban nem egyenletesen dolgozza 
fel, egyikről alig közöl pár sort, másikról íveken át, egész kidolgozott élet- 
rajzot ád, mutatványokat, a kortársak magasztaló verseit is közölve ; míg pl. 
Alvinczy Péternek másfél lapot juttat, Zrínyi Miklóssal, Gyöngyösi Istvánnal, 
Faludival egy-egy lapon foglalkozik, s Bessenyei György csak fél lapot 
kap: addig Bél Mátyásnak (a tömérdek idézettel) több mint száz, Dudith 
Andrásnak 62, Eszterházy Pálnak 22, Dávid Ferencnek 15, Pázmány- 
nak 7, Sz. Jeromosnak 32, Janus Pannoniusnak 21, Czvittingemek 8 lapot 
juttat. Mint e sorból is látható, nem annyira a magyar költőkkel és szép- 
írókkal, mint inkább a magyarországi eredetű tudósokkal foglalkozik, bár- 
milyen nyelven írtak. A magyar munkák címét rendesen le is fordítja 
latinra. A századvégi nemzeti felbuzdulás azonban új írókat teremt, sok 
kimaradt a régiekből is, Horányi tehát 1792-ben megindítja a Nova 
Memória Hungarorumot, melyből azonban csak egy kötet jelent meg az 
A — C kezdőbetűk közé eső nevekkel Ez nem bővített kiadása az előbbi 
munkának, hanem pótlása; ezért az ott említett életrajzokat, munkákat 
itt nem mondja el újra. De annyi a pótlék, annyi az új név, hogy a 
kötet így is 788 lapra dagad. A feldolgozás itt is egyenetlen, a jellem- 
zések általánosak; de az irodalmi kritika még sokára kezd ébredni. Ekkor 
feljebb való célnak látszott: mindenkit felsorolni, ki csak egy íüzetke 
írásával is hozzájárult a magyar szellemi élet, különösen a tudományos 
irodalom fejlesztéséhez. Horányi hangyaszorgalmú gyűjtése e tekintetben 
ma is forrásmunkául szolgál. Kiegészíti e nemű munkáit a Scriptores 
Piarum Scholarum I — II. (1808—9.), melyben élete végén rendje iránti 
kegyeletből a piarista írókat gyűjti össze. 
Bibliográfia Mellőzve Weszprémi Isivánnak a magyar- és erdélyországi orvosokról 

latinul, Seivert Jáiíosnak az erdélyi írókról, Klein Jánosnok az evangélikus 
prédikátorokról németül, s Tóth Ferencnek a dunántúli s tiszántúli szuper- 
intendensekről szóló magyar életrajzgyűjteményeit, még egy pár bibliográfiai 
munkát kell megemlítenünk, minők a Teleki Sámuel s a Széchenyi Ferenc 
könyvtárának lajstromai és Cornides Bibliotheca HungaricájsL Különösen 
hasznos Sándor ISTvÁNnak (a tizenkét kötetes Sokféle, Jelki András tör- 
ténete. Ovid Metam. fordítása stb. szerzőjének) Magyar könyvesház (1803.) 
cím alatt kiadott munkája, melyben időrendi egymásutánban sorolja fel 
(pótlékkal is megtoldva) az 1533-tól 1800-ig megjelent magyar munkákat, 
szám szerint 3644 könyvcímet, melyeknek legnagyobb részét maga is látta. 
Bár e szám azóta tetemesen felszaporodott (a XVI — XVII. századból Sándor- 



TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 263 

nál 1001, Szabó Károlynál 1820 van), a könyv annál becsesebb, mert 
akárhány munka megjelenését csak innét tudjuk. Befejezésül közli az írók 
névsorát is, társadalmi állásukat magyarul jelölve meg, de e nevek közül 
kevés vált közkeletűvé, 

Lyen előmunkálatokon épült az irodalomtörténet rendszeres tárgyalása. w«Uíszky pái 
Az els5 kísérlet Wallaszky PálIóI származik. A hontmegyei Bágyomban 
született 1742. január 29-én, s miután itthon Selmecen, Rimaszombatban, 
Pozsonyban elvégezte iskoláit, 1767-ben Lipcsébe ment hittudományt hall- 



Walluiky Pál. 

gatni. Itt irta a Verböci^ől és a Mályáskorabeli tudományos állapotaink- 
ról szóló értekezéseit, melyekkel jó szolgálatot tett a magyarság ügyének s 
figyelmet keltett. Ezek után érte itt 1 769-ben a békés-komlósi evangélikus 
egyház meghívása, melyet el is fogadott. Egészségi okokból, meg hogy 
Pest tudósaihoz is közelebb legyen, 1780-ban Czinkotára költözött; majd 
midőn József türelmi rendelete után számos üj egyház szervezkedett, egy 
ilyennek, a gömörmegyei Jolsvának meghivását fogadta el (1783.), a hol 
aztán mint al- és főesperes egész 1824 október 29-én bekövetkezett halá- 
láig élt, nagy tevékenységet fejtve ki kerülete egyházi és iskolai ügyei- 
nek rendezése körül. Nagyszámú s részben kéziratban maradt egyházi 



264 TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 



művein kívül különösen nevezetes a Conspectus reipublicae Litterariae 
in Hungária című munkája, mely először 1785-ben (Posonii et Lipsiae, 
326 lap), utóbb bővítve és javítva 1808-ban (Budae, 586 lap) jelent meg. 
Ebben összefüggően igyekszik tárgyalni a magyar irodalom és mívelődés 
történetét. Bevezetésül bíráló észrevételek kíséretében ismerteti az addig meg- 
jelent rokontárg}^! munkákat (32 nyomt és 13 ké2drat, a 2-ik kiadásban 
48 nyomt. és 16 kézirat). Magát a munkát két részre, s ezek mindegyikét 
két fejezetre osztja, az első a hún-scytha írással és mívelődéssel, a második 
XI — XV. századok történetével foglalkozik; a második rész első fejezete 
a XVL századtól 1776-ig, a második innét (illetve utóbb 1770-től) a szerző 
koráig terjed. Sorba veszi az egyes tudományszakokat, s mindegyiknél 
(a hittudománjd irodalomban az írók vallása szerint is) csoportokba gyűjti 
az írók neveit; az életviszonyaikra s munkáikra vonatkozó (nem bíráló, 
csak ismertető) észrevételek a sűrűen használt jegyzetekben vannak. Annál 
több teret szentel azonban a különböző iskolák, könyvnyomdák és könyv- 
tárak ismertetésének. Az utolsó fejezet alig egyéb, mint a Ratio Educationis 
kiadása óta üjra szervezett különféle alsó-, közép- és felsőfokű iskolák 
tanúimányi, szervezeti, sőt személyzeti rendjének ismertetése. Bármily fontos 
mindez mívelődéstörténeti szempontból, tulajdonkép csak becses részlete a 
szorosan vett irodalomtörténetnek, mely Wallaszkynál a fejezetek elején 
áll ugyan, mégis háttérbe szorul. Olvasója sok könyvcímet s rengeteg 
sok nevet lát, de az irodalom történetét, a mívelődési és társadalmi viszo- 
nyokat meg az írók ^ymásra hatását, szóval a magyar szellemi élet szerves 
fejlődését még nem fogja belőle megismerni. De akkor, midőn nyelvemlékeink 
s régi irodalmunknak annyi becses anyaga még ismeretlenek voltak, elég 
nyeresége volt irodalmunknak, hogy a fejlődés stádiumai ki voltak jelölve, 
a nyomtatott irodalom termékei csoportokba gyűjtve s a mívelődés tényezői 
megjelölve. 
Pápay Sámuel Jóval tovább haladt e téren Pápay Sámuel, ki 1770 március 8-án a 

zalamegyei Felső-örsön született, Kassán, Egerben és a pesti egyetemen 
tanult. Jogi pályára készült s már az ügyvédi vizsgálatot is letette, midőn 
az egri liceum meghívta a magyar nyelv és irodalom tanszékére. Pápay 
hazafias lelkesedéssel fogadta a meghívást, s 1796 — 1800-ig nagy buzga- 
lommal látott a tanításhoz, melynek anyagát maga gyűjtötte s állította 
rendszerbe. Tanári székétől egészsége hanyatlása miatt megválván, előbb 
Veszprémmegye tiszteletbeli ügyésze, majd 1802-ben a gróf Esterházy 
Miklós pápai, ugodi és devecseri uradalmainak lett első ügyvéde. De nagy 
elfoglaltsága mellett sem szűnt meg figyelemmel kisérni irodalmunk ujabb 
fejlődését, sőt ebben maga is tevékeny részt vett Midőn az 1805-iki 
országgyűlés megengedte, hogy a közigazgatásban a megyék a magyar 
nyelvet használhassák, Veszprémmegye őt bízta meg a hivatalos nyelv 
megmagyarosítására teendő javaslattal. Pápay e bizalomra egész könyvvel 
felelt, melyet Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és 



TUDOMÁNYOS IROOALMUJiK 26ő 

törvénykezésre való alkalmaztatásáról, az oda tartozó kifejezések gyüj- póp")' " 
tetnéwyével cím alatt (Veszprém, 1807. 255. lap) a megye kiadott és 
valamennyi megyének megküldött. E munka mind a nyelvújításban s 
bővítésben követendő irányelvek fejtegetése, mind az ezek alapján nagy 
tanülmánynyal Összeállított szótár irodalmi értéke tekintetében messze felül- 



^^^ 



Pipay Sámuel arcképe és névaláirósa, 

múlja a többi megye hasonló kiadványát. Ennek sikere után nem utasít- 
hatta el többé barátja, P. Takács József, kérését, hogy rendezze sajtó alá 
egri irodalmi előadásait. így jelent meg A 'magyar literatúra esmérete, két 
részben (Veszprém, 1808.) mint a Magyar Minerva IV. kötete, az első rend- 
szeres magyar nyelvű irodalomtörténet. E munkák megszerezték számára a 
legjobb írók, köztük Virág, Berzsenyi, Kisfaludy S., Kis János és Kazinczy 



266 TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 



barátságát, kikkel állandó levelezésben állott ; megyéje s a szomszéd Győr- 
megye pedig táblabírái közé sorozta. Hivatala gondjai mellett azonban 
utóbb csak arra jutott már ideje, hogy anyagilag támogassa az irodalmat ; 
nemcsak maga fizet elő több hírlapra s minden új magyar könyvre, hanem 
évtizedeken át állandó gyűjtője az íróknak, s e téren akkor senki sem tett 
többet nálánál a magyar irodalom terjesztésére. Lelkes hazafiságának elég 
bizonyítéka, hogy halála előtt pár héttel ezer ezüst forintot ajánlott fel az 
alakulóban levő akadémiára. 1827 május 31-én hunyt el. 
Ifod^mtört?-^ ^ ^^Sy^^ Itíerattira esméretét első sorban a tanuló iQúságnak 

"®* szánta vezérlőkönyvül, miután az erre leginkább hivatott Révai a saját 
könyvének kiadása előtt elhalt. A bevezetésben megemlíti, hogy némelyek 
csak a szépirodalom fejlődését értik a literatúrán, de ő tágabb értelemben 
úgy határozza meg, hogy »az oly tudomány, mely a magyar nyelvnek 
s írástudásnak mind természeti, mind történeti állapotját, az írásbeli előadás 
minden nemeire való alkalmaztatással adja elő.« Ehhez képest három részre 
osztja munkáját. Az elsőben »a magyar nyelv eredetét s természeti tulaj- 
donságait vizsgálva* sok olyanról is szól, miket ma az irodalomtörténet 
és stilisztika körében tárgyalunk, de az a szándéka, hogy összefoglalja 
az egész akkori nyelvtudományt. Vizsgálataiban ekklektikus, de önálló fel- 
fogásra törekszik s ezt nagy készültséggel védelmezi is. így Quintilián és 
Adelung nyomán azt hirdeti, hogy a nyelvet a minden időkori nyelvszokás 
határozza meg, melyet az analógia, etimológia és eufonia segítségével a jó 
írók munkáiból tanúihatunk meg legtisztábban. A helyesírásban tehát, mint 
Verseghy — s Révait és Kazinczyt kivéve az írók legnagyobb része, — 
az élőbeszédet tartva főtörvénynek, ő is ypsilonista; de az ijfc-es igék 
védelmével, valamint a ragozás és szóképzés némely pontjában Révaihoz 
csatlakozik; a nyelvbővítés forrásainak ma is elfogadható megjelölésével 
pedig a mérsékelt Kis János pártjára áll. Tévedéseit és ellenkező véle- 
ményét utóbb Kazinczy (Erdélyi Múzeum, 1817.) elég tárgyilagosan 
igazította hel5Te, a második résztől azonban magasztaló elismerését sem 
vonta meg. Ez a rész, a háromszáz lapra terjedő elsőnek csak felényire 
terjed, s » a magyar literatúrának vagyis írástudásnak régi és mostani álla- 
potjáról« szól. Pápay az egész anyagot három » időkerületre « osztja: az 
első á hitújítás koráig, a második innét ü. Józsefig, a harmadik innét a 
saját koráig terjed. A paragrafusok címeiben kifejezi vizsgálatai eredmé- 
nyét, így az első időszakban: »A magyarok Európában is szűzen megtar- 
tották saját nemzeti nyelveket ; jóllehet az írástudásban járatlanok voltak ; 
ez csak a keresztyénség bevételével kezdődik; de hazánk viszontagságai 
miatt csak mintegy a XII. század végéről mutathatunk magyar írás- 
darabot « stb. Ez a Halotti Beszéd, mely ekkor már a Révai magyarázatával 
járt közkézea A nyelvtörténeti kutatás, s a régi és újabb írók munkáinak 
kiadása a következő fejezetekben is megkönnyíti Pápay vizsgálatát, ki 
ezek alapján Wallaszkytól több tekintetben elütő világításban tűnteti föl 



TUDOMÁNYOS IRODALMUNK 267 



irodalmunk fejlődését. A következő korszakban kiemeli, hogy »a vallásbéli 
buzgóság literátori buzgóságot szül; munkába vétetett akkor a magyar 
filológia; jobban terjesztődtek nyelvünkön az isteni s világi ismeretek is,« 
stb. ; sorra elszámlálja azután a különböző magyar munkákat, a nélkül 
azonban, hogy méltatná őket. Még részletesebb a harmadik időszak, hol a 
magyar nyelv térfoglalását, a folyóiratokat, a tudós társaság alapítására 
vonatkozó törekvéseket, a jutalomtételek eredményeit s a magyar játékszín 
történetét is lelkes örömmel ismerteti, s a magyar irodalomtörténetben először 
emeli ki azok fontosságát. Végül visszatekintőleg kifejti a nyelv gyara- 
podásának eddigi akadályait s jövendő előmozdításának módjait és esz- 
közeit. Kár, hogy a munka harmadik része, melyben »az írásbeli szép 
előadást példákkal világosítva* akarta tárgyalni, Pápay másnemű elfog- 
laltsága miatt már nem készülhetett el. De a megjelent rész sokáig egyetlen 
kézikönyve volt az irodalomtörténetnek, hibái s hézagai mellett is annál 
használhatóbb, mert az egész munka stílusa — Kazinczy szerint is — 
» férfiasan szép, erővel teljes s oly folyó és tiszta, hogy a legfinnyásabb 
olvasó is gyönyörködéssel olvashatta*, s másfelől, mert Révainak ilynemű 
munkája, midőn sok sürgetésre tanítványa utóbb (1833.) kiadta, nem felelt 
meg a várakozásnak, s Horvát István maga elismeri, hogy »e tudomány 
a nagy Révainak gyenge oldalát tette «. 

Toldy felléptéig csak egyetlen számottevő dolgozat jelent még meg Kazinczy irod. 
e körben: KAZiNCZYnak A magyar literatúra történetei című tanulmánya, 
mely mint a tübingai pályázatra írt munkájának bevezetése, az Erdélyi 
Múzeum első füzetében (1814.) került nyilvánosságra. Bár csak tíz lapnyi 
vázlat az egész, irodalom- és mívelődéstörténetünk főbb mozzanatait tarta- 
lomban és előadásban annyi ízléssel és oly önálló felfogással (Zrínyit ő 
helyezi először Gyöngyösi fölé, az újkort is ő kezdi először Bessenyei 
íblléptétől számítani) foglalja egybe, hogy a későbbi rendszerezők számára 
ekként a keretet megalkotván, nemcsak a nyelvújítás vezérének, hanem a 
modem irodalomtörténet-írás irányjelölőjének is méltán nevezhetjük. 




58. Á nemzeti játékszín története 1837-ig-. 

Felvinczy Györgynek 1696-ban adott játékszíni szabadalom- 
levél becses okirata ugyan a magyar színészet történetének, 
de nem képezi kiinduló pontját, még kevésbbé a fejlődés egyik 
határkövét a magyar színészetndc. Nincs egyetlen komolyan 
számbavehető adat, mely előtte létező színészetet sejtetne és 
ezáltal Felvinczy kísérletének míveltségtörténeü magasb jdentöséget adna. 
A mi utána következik, az csak annál érthetőbben magyarázza, hogy 
kész intézményeket nem lehet egyszerre idegenből átültetni. Felvinczy terve 
hihetőleg még életében dugába dőlt : alkalmas színdarabok, ügyes előadók, 
meg az élet komoly gondjaitól ment s az e fajta mulatságok szükségét 
élénken érző közönség híjában. Városaink lakossága megelégedett az iEJcolai 
drámák előadásásával, 

A világi színészetet, rendszeres előadásokkal, berendezett színpadokon 
a XVIIl. század hannadik évtizede körül találjuk meg első ízben Pozsonyban 
s utána Kassán, Budán, Pesten, Brassóban stb. De ezen idegen nyelvű 
előadásokhoz a magyar színészet fejlődésének első szálai nem fűzhetők. 
hiMiTa^fíüu A XVIU. század második felétől mind inkább magyarrá váló iskolái 

száiadbin dj-^ma képezi az átmenetet az irodalmi drámára s a világi színpadra. 
Az irodalmi újjászületés első bajnoka, Bessenyei, Bécsben és Esterházán 
nyert színi benyomásai alapján írja első drámát Követői közül Zechenter 
Anial az első, a ki Bessenyei buzdítására fordított drámái előszavában, a 
magyar színpad és színészet szükségességét fejtegeti, miután egypár évvel 
előtte, egy német nyelvű röpirat (Entwurf zu einem ungarischen National- 
theater. In einer Rede an das Vaterland. Pressburg. 1779.) már lelkes sza- 
vakkal kardoskodott egy nemzeti színház fölállításának szüksége mellett 
Süket füleknek beszéltek mind a ketten. Az udvar támogatására (mit ők 
emlegettek) gondolni sem lehetett. Főuraink nemzeti érzelmeit egészen átala- 
kította Bécs levegője és Mária Terézia ügyes politikája. Az Esterházyak 
százezreket áldoztak az idegen művészetek oltárán. Erdödy gróf Pozsonyban 
tartott állandó színházat : olasz és német operákkal, némajátékokkal és 
balletekkel. A Koháryak és a Pálffyak mint bécsi színházi vállalkozók, vagyo- 



A NEMZETI JATÉKSZIN TÖRTÉNETE 1837-IG 269 

nukat áldozlak föl nagyúri kedvteléseiknek. Vagyonos főuraink szívének 
egyetlen dobbanása sem érdekelte a haza elárvult művészetének ügyét! 

Minden népnél felülről lefelé jövő hatások alatt indült fejlődésnek a |j^í!^55«i 
színészet. Udvarok kegye, főurak bőkezűsége, közhatóságok áldozatra- *"**" 
készsége ragadja ki a vándor komédiásokat az élet köznapi árjából. Azok 
seg^yével hódolhatott komolyabb céljainak, azok pártfogása ü^án vált a 
kőzmíveltség tényezőjévé. Nálunk nemcsak hogy nem számíthatott felsőbb 
pártfogásra, de sőt mindent a legelején kellett kezdeni: megteremteni a 
közhangulatot s aztán létrehozni a hiányzó magyar drámairodalmat meg 
az egész színészetet. Ez a munka csak irodalmi úton volt lehetséges, s 
hogy lassan termetté meg gyümölcseit, okát az elfajültságon kívül abban 
keresheíjük, hogy az irodalmi élet is csirájában volt csupán meg, s így szűk 



körén belül érvényesíthette figyelmeztető komoly szavát. Az eredmény még 
így is sokáig várakoztatott volna magára, ha kívülről jövő hatások föl nem 
rázzák »opium álmábóU a nemzetet, s néhány író lelkes figyelmeztetéséhez 
nem szegődik szándéktalan segítségül a »kalapos király* azon rendelete, 
mely nyelvében az egész nemzetet megsemmisítéssel fenyegette. 

A magyar színészet nem volt lassan fejlődő intézmény nálunk, hanem 
a nemzeti közhangulat rögtönös alkotása. Ez magyarázza hosszas vergő- 
dését, tanácstalan kapkodásait, de csak ez érteti meg tüneményszerű 
tevékenységét, valamint első híveinek igazán apostoli buzgalmát. 

Midőn 1790-ben, a régtől egybe nem hívott országgyűlés megnyitása 
U. József nemzetellenes rendeleteinek visszavonása után, a legközelebbi 
jövő kilátása volt, Péczeli József pályázatot hirdetett egy oly színdarabra, 
melyet ez alkalom örömére elő lehetne adni, Kazinczy Külföldi színjátékok 
című gyűjteményét indítja meg s első darabul Hamletéi akarja előadatni. 



S70 A HEMZEn JAT£rSZÍN TÖRTÉNETE 1837-tG 

Az ország minden részéből fordítók jelentkeznek s akad olyan magyar író 
is, a ki minden hétre egy új s eredeti darab írására vállalkozik ! Lelkese- 
désben nincs hiány — de színdarabokban annál nagyobb, s mikor már ez 
sem okoz komoly gondot, akkor jut eszökbe, vájjon lesz-e, a ki elö is 
fogja adni ezeket a megszületendő drámákat? Van ugyan némi nyoma 
annak, hogy magyar műkedvelők, néhány évvel 1790. előtt is, eljátszottak 
a lövérosban néhány színdarabot, de midszerezett magyar színtársulatra 
nem akadunk. Szerencsére a lelkesedés oly általános, annyira érzi mindenki 
(fSIeg az i^ak sorában), hogy a játékszín »a nyelv terjesztésének és kipal- 
lérozásának egyik leghathatósabb eszköze*, hogy csupán idő kérdése a 



niagyar színtársulat megszületése. Sajnos, hogy csak az utolsó percekben 
gondolnak a játszóhelyre, s nem veszik előleges számításba azok önzését, 
kik előtt nemzeti érdekek helyett csupán a magukéi lebegnek. 
\ Jobbára az egyetem hallgatói sorából állott egybe az »els5 magyar 

"^nemesi színjátszó társaság" 1790-ben. Ha volt egyiknek-másiknak némi 
gyakorlottsága a színjátszásban, azt leginkább az iskolai előadásoknak 
köszönhette. így jött közeli érintkezésbe az iskolai színpad a világival. 
Azok soraiból, kik eddig az iskolák számára írtak, mint a világi színpad 
első drámaírói Dugonics, Endrődt J., Egerváry, Simái, Verseghy stb. 
állanak elő. Nem útszéli összeverődött csapat az első magyar színtársulat, 
hanem lelkes honfiak fiatal társasága, szent célokkal : a nyelvet terjeszteni 



A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE 1837-IG 271 



és » kipallérozni*, az európai többi nemzetek példáján okulva a mulat- 
ságok egyik legnemesebbjét meghonosítani nálunk is. Kezdetben a nemzet 
nyelvi és irodalmi célzatok mellett csupán másodrendűvé vált a színészi. 
Kazinczy úgy tervezte, hogy klasszikus műsorral utazzák be a vidéket. 
Előadandó darabjaik : Hamlet, Tancred, Alzir, Mérope lennének. Ez volna 
a gyakorlat nevelő iskolája s ha megerősödnek, kezdjék meg állandó műkö- 
désüket a fővárosban is, hol a fejlettebb idegen színészet mellett kezdetle- 
gességök úgyis foltünőbb mint a vidéken. A jó terv tervnek maradt. 
Kazinczy távol élt a központtól s így nem gyakorolhatott állandó befolyást 
színészetünkre, mely a maga útjain haladva először a fővárosban akart 
gyökeret verni. 

Az 1790-től 1796-ig terjedő kor képezi a magyar színészet első 
időszakát. A törzsgárda első tagjai közül a kiválóbbak: Kelemen László, 
Ráth Pál, Szomor Máté, kikhez később Sehy Ferenc, Varsányi Ferenc, 
Láng János és Várady Mihály csatlakoztak. Az első női tagok legjele- 
sebbje: Moor Anna (később Rehákné). 

Az első előadást 1790. október 25-én Budán tartották meg s a megnyitó ^^J^^J'-öö^r^' 
darabot (Igazházii) október 27-én Pesten ismételték. Alig hangzottak el a 
lelkesedés első tapsai, már ott volt nyomukban az elkeseredés érzete, mert 
a színház albérlője, Unv^erth gróf, oly foltételek mellett volt hajlandó átadni 
a német színpadot, hogy, ha elfogadják, semmi anyagi előnyökre nincs 
kUátásuk. Ekkor kibérelték magától a lőbérlőtől a budai hídfő melletti 
faszínházat s ott tartották, csaknem két évi pihenő után, előadásaikat, 
azok sorát 1 792. május 5-én a Talált gyermekkel nyitván meg ; majd 
midőn a grófi albérlő visszavonult s ennek jogaiba Busch Jenő lépett 
(1793. május 23.), ezzel egyezkedtek, hogy meghatározott napokon a pesti 
Rondellában és a budai színházban (a Várban) játszhassanak. A magyar 
előadások jövedelme nagyon megcsappant, a mint az országgyűlés Pozsonyba 
költözött A vármegyék segélyeit a díszletek és egyéb kiadások emésztették 
föl. A tagok közt lappangó apró egyenetlenkedések nyilvánosságra jutottak 
s egy ízben nyilt színpadi botrányban is végződtek. A színészek erkölcsi 
tekintélye megingott, anyagi ügyeik ziláltakká váltak. Az elhagyatottság 
érzete hanyagokká tette, a közöny és bizonytalanság elkeserítette őket, 
s miután az új bérlő panaszaiból ki nem fogyott, 1796. húsvétján meg- 
szűnt a három éves kötelezettség — s a lelkes, jól induló színtársulat 
a szélrózsa minden irányában elszélyedt. 

Ily szomorúan végződött, erélyes vezető hiányában, az első vállal- 
kozás, így fúlt öntüzébe a lelkesedés kitörése. Ha nincs a magyar Thaliának 
hazánkban ugyanekkor a pestinél állandóbb tűzhelye, meg sem mondhatjuk, 
mikor vált volna érdemessé a magyar színészet arra, hogy első csarnokát 
a fővárosban megépítsék! 

Pedig a pesti társulattól nem lehet a buzgalmat eltagadni. Oly műsort ^ ^f^élz^k ^ 
teremtettek néhány év alatt, a minőre más színházak évtizedek után tesznek 



272 A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE 1S37-IG 

szert. Nemcsak a divatos ürességeket honosították meg, hanem Shakspere, 
Voltaire, Goldoni, Schiller, Goethe, Lessing kiválóbb darabjait is. Ez alatt 
a hat év alatt annyi új drámát fordítottak magyarra, a mennyit később 
húsz év alatt sem, és ezen időszak műsorából táplálkozott évtizedeken át 
a vándorszínészet. Színre hozták Bessenyei, Szentjóbi Szabó, Verseghy, 
Dugonics eredeti darabjait, s egyetlen drámai mű sem hiányzott műsorukról, 
a mivel a honi irodalom akkor rendelkezett. Előadóik közül KeUmen, Láng, 
Moor Anna később is oszlopos tagjai voltak a magyar színészetnek. 
Az előadó művészet terén ők az első üttörők nálunk, A l^szebb remények 



semmisültek meg az 1796-iki eloszlással. A bukókat egyetlen segítő kéz 
sem támogatta. Szatmármegye nagyszerű terve 1794-ben dugába dőlt. 
A kitől joggal remélhettek volna támogatást: a kormány, a ^artinovics-féle 
összeesküvés rémképétől megijedve, veszni hagyott minden szövetkezést, 
mely forradalmi eszmék központja lehetett volna. Vándorútra keltek az 
első gárda tagjai, egyetlen reménynyel leikökben, hogy a kis Erdély 
tán sem őket, sem ügyüket veszni nem hagyja. Számításaikban szerencsére 
nem csalódtak. 
[' A pesti színészet keletkezésének hatása alatt Kolozsvárott 1792-ben 

szintén egy magyar színjátszó társaság alakült. Kezdetben ugyan azt tervez- 
ték, hogy Kelemen László pesti társulatát viszik le, de a költségektől vissza- 



A NEMZETI jAtÉKSZIN TÖRTÉNETE 1837-IG 273 

rettenvén, e tervtől eláUottak. Fi^ér János és társai köré csakhamar szintén 
nemes i^ak sorakoztak s az előadások sorát 1792. november 11-én a Titkos 
ellenkezés című darabbal kezdették meg. Bár a helyiség nehézségei nem 
okoztak annyi bajt mint Pesten (gr. Rhédei Mihályné egy évre ingyen engedte 
át a saját báli termeit) s 1793-ban már az állandó színház építésének tervével 
is kezdtek foglalkozni, de színház mégsem épült s 1 793-ban,; színészeink 
a Pataki-féle ház emeleti termeit alakították át -bál és comédia* teremmé. 
A társaság itt tölte el első gyermeki éveit Erdély első nagy színészének, Kocsi 
Patkó Jánosnak igazgatása alatt 1795-ig. Van itt is elég veszekedés mint 



Dfryné Siípp>(4kl Róza arckípe. 

Pesten, de a főkormányszék által kirendelt >theatrális biztosok* rendet ^íi^íl'"*' 
csinálnak s midőn az 1794-iki erdélyi országgyűlés erkölcsi és anyagi páttfógísa 
támogatásban részesíti, szebb napok kezdenek virulni az erdélyi színészetre 
s 179ö-ben megkezdődnek a tárgyalások a színészet állandósítása érdekében. 
De mindez itt sem menti meg a társulatot a bukástól, ha nem akad a >thea- 
tráüs directioban* egy férfiú, ki hazafias érzése egész melegével, áldozattól 
vissza nem rettenő buzgóságával magáévá nem teszi a színészet ügyét. 
Wesselényi Miklós báró nevéhez fűződik nemcsak az erdélyi, de az egész 
magyar színészet ügye. Ha ő korán bekövetkezett haláláig (1809.) nem 
buzdít, nem áldoz, s nem vállalja magára egyedül a társaság anyagi és 
szellemi ügyeinek legfőbb vezetését, a magyar színészet talán végleg elha- 

BeaihT, MUKJBT IrodalonitertéDcL II. kOt. 13 



274 A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE 18374G 

nyatlik, mert a pesti társulat szétfoszlása után egyedül a kolozsvári jelentette 
a magyar színészetet A pesti társulat tagjai közül ugyan Kelemen vezetése 
mellett egyesek megfordulnak Nagyváradon, Losoncon, Gyöngyösön, de 
Kelemen anyagi tönkrejutása után megsemmisült végleg a magyarországi 
színészet. Tagjai jobbára a magánéletbe vonultak vissza s mint Kelemen, 
elkeseredett szívvel gondolhattak a lelkesedés első éveinek szép, de hamar 
szétfoszlott reményeire. 

A múlt század utolsó éveitől már Wesselényi társulata látja el színé- 
szekkel a közeli vidéket, s midőn a társaság Kolozsvártt nagyon is elsza- 
porodott, egy egész társulatot alkotó fiatal csoport megy ki onnan (1806.), 
hogy Debrecenen, Szegeden át Pestre jusson, hol 1807-ben az országyűlés 
megnyitása új reményekkel tölti el szíveiket így vált az erdélyi színészet 
a magyarországinak újjateremtőjévé s Wesselényi társaságáé az érdem, 
hogy Pest újból színészettel birt. Ez a társulat kezdi meg a pesti színészet 
második korszakát 1807-tól 1815-ig. 
szín^^ És mennyi küzdelmet jelent e nyolc év! Csak a lelkesedés birja ki, 

1807- 15-ig ^^g^ 3^ hazaszeretet édesítheti meg ; férfias türelem nem elég elviselésére, 
egy magasabb érzelemnek kell belejátszani: a hazafias hivatás tudatának, 
mely az éhséget, szomjúságot elviselni segíti, a leáláztatást lemondással 
tudja végig szenvedni s mindezt azon reményért, hogy egykor magyarrá 
válik az ország fővárosa is s nem lesz a magyar színészet kegyelem- 
kenyéren tengődő intézménye e hazának. Ha magasb célok nem lebegnek 
szemeik előtt — ez a második (és újból sikertelen) kísérlet bizonyára 
végleg kiábrándítja őket 

Miként 1790-ben, úgy most is Pest vármegye az ő legnagyobb párt- 
fogójuk. Wesselényi ajánló levelére az ő kebléből kerülnek ki első mentorai : 
Darvas Ferenc, Mérey. Pestmegye mellett Abauj, Borsod, Szatmár, Szabolcs, 
Zemplén segítik legkitartóbbban anyagilag a pesti színészetet, ők küldik 
a legszebb kérő leveleket a Helytartó Tanácshoz, ők veszik be követeik 
utasításaiba a magyar színészet állandósítása sürgetésének ügyét így 
aztán nagy nehezen eltengődhetnek, Pest városa tanácsa kegyelméből a 
német színészet mellett a Rondellában, majd önállóan és függetlenül a 
Hacker-féle szálában, 1809. március 1-étől, s midőn 1812-ben megnyílik 
a fényesen fölszerelt új német színház, beköltözhetnek a német színészet 
elhagyott ronda fészkébe, a kopott Rondellába, mel3mek roskatag tetőzetén 
át becsöpög az eső a színpadi lovagvárak termeibe! Osztál3n-észök bőven 
kijut a lealáztatásból. Nemcsak, hogy látniok kell, miként emelnek, költséget 
nem kiméivé, új oltárt az idegen művészetnek, de ki is rendelik a magyar 
színészeket, hogy mint — statiszták szerepeljenek a német színház meg- 
nyitó ünnepélyén! Az olvasót Déryné kedves naplójára utaljuk, mely 
megható részleteket tud elmondani e kor történetéből. 

Midőn a vármegyei támogatás elégtelennek bizonyul, magánemberek 
veszik színészeinket pártfogásuk alá. Fegyvemeki Vida László, majd Kulcsár 



A NBMZKTl játékszín TÖRTENETE 1837-IG 275 

István, s midőn mindenki kimerül a támogatásban. Pestmegye arra hatá- 
rozza magát, hogy >dajkaságba« Borsodmegyéhez küldi. A második eltá- 
vozás 1815. húsvétján megtörtént. Szerencse, hogy közéletünk akkoriban 
legéletrevalóbb intézménye, a vármegye veszi pártfogása alá & magyar 
színészeket Nélküle elzüllött volna, mert a jobbelemek a vándorlás (-= kop- 
lalás) keserű napjaiban új, biztató, tisztességesb pályát keresne Pedig 
mily lendületet nyert e korban is drámairodalmunk és színészetünk ? Ekkor 
kezdi drámaírói pályáját, mint >delectans actor< Katona József ; az idegen, 
darabok >nemzetesitése< révén vígjátékirodalmunk úgyszólván megszületik. 
Pesten fejleszti ki nagy és sokoldalú tehetsége c^ráit Déryné, az dőadó- 
és énekművészet első csillaga ; Káníomé, e kor legnagyobb (külföldiek által 



A p«sll Demzell színház. (1837.) 

is megbámult) színésznője ekkor aratja első babérait. Ldng Ádám, Murányi 
Zsigmond, Benke József, itt válnak a magyar színészet elsőraidű alakítóivá. 
És mindezt a bizonytalanság útjára terelték, midőn eltávoztatják az össze- 
tanult társaságot, mely egy kis irodalmi életet teremthetett volna a fővá- 
rosban, hol a magyar írók előadásaik legszorgalmasabb látogatói voltak. 

Borsodmegye rendel azonban komolyan vették feladatukat, s nemcsak 
barátságos otthont biztosítanak vándorainknak, hanem jelenlétök alkalmával 
állandó színház építésére gondolnak. Ezzel új korszaka nyílik meg a magyar 
színészetnek, mi nemcsak megyéink hazafias érzületét, de a magyar szí- 
nészet életképességét is bizonyítja. Ez az a korszak (másfél évtizedig), 
melyről armak jókedvű krónikása. Balog István, oly sok víg-szomorkás 
esetet tudott följegyezni, mindig magasztalván az »édes anyánk vármegyét*, 
mely soha sem hagyta cserbe a hozzáforduló > bujdosókat.* 



276 A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE 1837-IG 

lébéríSi' Borsod Után Abauj, — Abauj után Fehérmegye rendéi veszik őket 

színtársulat pártfogásuk alá, s midőn 1819-ben a székesfehérvári színészet első együttes 
vendégszereplésre Pestre jön, nemcsak hogy haladásával meglepi a főváros 
közönségét, de elhatározó befolyást gyakorol Kisfaludy Károly drámaírói 
pályájára is. Ebben a korban (1815 — 1825.) a székesfehérvári társulat 
jelentette a magyarországi színészetet. Azonban Fehérmegye rendéinek az a 
terve, hogy a pozsonyi országgyűlésre (1825.) egybeállított színtársulat 
kedvezően hangolja a rendeket a magyar színészet állandósítása érdekében, 
nem vezetett sikerre; de ez a felsülés nem jelentette újból a teljes fölbom- 
lást, mert időközben fölépült s meg is nyílt Kolozsvárott a magyar színészet 
első állandó tanyája. Ekként nyert az erdélyitől a magyarországi színészet 
harmadízben új életerőt, de ezúttal már kedvezőbb körülmények között, 
mert a fölébredt nemzeti közszellem kebelén megerősödötten, már biztosí- 
totta a maga egyes helyeit az ország nagyobb városaiban, s bár még 
mindig vándoréletet élt, művészete révén közéletünk alkotó elemévé vált. 
^ nemzeti*'* ^ erdélyi színészet aranykora letűnt ugyan Wesselényi elhalálozá- 

színház sával, de viszont az állandó színház ügye annyira bevégzett dolog volt, 
és Erdély főúri világa annyira lelkén hordta a színészet érdekeit, hogy a 
föloszlás kilátásai nem fenyegették. A háboriís világ Ínséges évei, a pénz 
értékének devalvációja, itt is eléggé késleltették a kivitelt ; a német színészet 
kolozsvári előadásai » napot váltva* még mindig azt bizonyították, hogy a 
germanizáció hatásai nem szűntek meg végkép ott sem; de 1821. március 
11-én mégis megnyithatták hazánk első állandó színházát azon »fobb 
nemzetségű ifjak s honi nyelvünket igazán szerető főszületésű honleányok*, 
kik Korner Zrínyiét P. Horváth D. fordítása szerint adták elő. 

Erdély színészetének három nagy dolgot köszönhetünk: 1. hogy első 
adott állandó lakást a vándoroknak ; 2. hogy Bánk bán létre jöhetett ; 3. hogy 
színészi nemzedéket nevelt. Itt fejlődnek kész művészekké a magyar színé- 
szet e korának legnagyobb komikai tehetségei : Jancsó Pál és Néb Mária, 
s a magyar daljáték legkiválóbbjai : Déryné, Pály Elek, Szerdahelyi József; 
itt nyerik magasbb kiképeztetésöket : Udvarhelyi Miklós, Szenipéiery, Szi- 
l^gyi> itt kezdenek pályát: Egressy Gábor és Megyeri, 

Kolozsvár után Kassáé az érdem, mely főleg 1828. óta többször 
pártfogolja azon társulatokat, melyek az erdélyiből válnak ki. Berzeviczy 
Vince báró, majd Csáky Tivadar gróf az igazgatójuk, kik pénzt és időt 
szívesen áldoznak, hogy a magyar színészet jövőjét biztosítsák. 

MínéSeY Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Székesfehérvár, Kassa és Miskolc 

vándorlása nagygyá tudták nevelni a magyar színészetet, de nem foszthatták meg 
vidékies jellegétől Színészetünk eszménye Pest maradt. Oda törekszik mind- 
egyik, s ha koplalással fejezik is be az idényt, a jövő évben új társulat 
jön, hogy a fővárost a magyarságnak visszahódítani segítse. Majd a 
Hacker-féle szálában ütnek tanyát, majd a Podmaniczkyak engedik át 
ingyen a Beleznay-kert helyiségeit, majd az »Arany-hattyu« fogadóban 



A NEMZETI JÁTÉKSZÍN TÖRTÉNETE 1837-IG 277 



játszanak. Néha a pesti német színház, néha a várszínház csarnokai is 
megnyílnak előttök, a bérlők számító hazafiaskodásából. vagy a fővárosi 
tanács fogyatékos kegyelméből ; de mindez csupa bizonytalanság, lehangoló 
ideiglenesség, melyben a legsértőbb az, hogy érezniök kell az alamizsnaadás 
irgalmát, a szánakozás arcpirító leereszkedését. 

Végre a kedvező fordulat beáll ! Széchenyi István gróf röpirata ^^^szin^^ztt * 
{A játékszínről. 1832.) szőnyegre hozza az állandó színház építése kérdését 
s most a fővárosi tanács is melegebb érdeklődést kezd mutatni. Midőn a 
kassai társulat egy töredéke Vácott arról értesül, hogy a budai német 
színház üresen áll (bérlője megbukott), szívesen átengedik a kérelmezőknek 
az üresen hagyott fészket. Az 1833-tól 1837-ig terjedő, u. n. budai 
korszak a fővárosi színészet harmadik kora, mely csak ideiglenesen ér 
véget 1837. húsvétján, mert az állandó színház falai kiemelkednek már a 
Grassalkovich-féle ingyen-telek földjéből s a csarnok ünnepélyes felavatása 
csupán idő kérdése. 

Széchenyi a magyar színházat nem a mai helyére tervezte, hanem a ^s^faSíe** 
Duna partján, az Akadémia környékére. Az a versengés, mely közte és "**S|J^* 
Pestmegye alispánja közt fennállott, ha kedvező volt is arra, hogy mielőbb 
állandó színháza legyen a fővárosban a magyar színészetnek, nem bizto- 
sította annak jövőjét Midőn 1837. augusztus 21-én Árpád ébredésével, és 
BelizártoX fölavatták a nemzet adakozásából épült fNemzeti Színházat, a 
lelkesedés mámorába a bizonytalanság érzete is belevegyült, melyet teljesen 
csupán az 1839-iki országgyűlés országos segélye oszlatott el. 




'J 



A NEMZETI IRODALOM KIFEJLŐDÉSE 



REFORM-KOR 



59. Széchenyi kora. 

iRTÉNETONKNEK alig van dicsőségesebb korszaka, mint az, mely Reform-kor 
századunk húszas éveivé! kezdődik s a szabadságharccal 
végződik. E korszakot egy ötven éves győzelmes hadjárat 
tölti be, melyet a magyar nemzet nemzetisége, szabadsága és 

haladása érdekében viselt. A nemzet hadseregének kezdetben 

csak tárogatósai és kürtösei voltak meg, a kik ébresztettek és toborzottak: 
az írók, költők. Azután megjelent a vezér: Széchenyi. Szavukra gyüle- 
kezni kezdett a tábor, mely végül az egész nemzetet magában foglalta. 
A nemzet tudatára ébredt annak, hogy a mívelt világ haladásától messze 
elmaradt, nemzeti erejében meggyöngült, szabadságában megfogyatkozott 
s avúK közintézményei elvesztették a kor szellemének megfelelő egyesítő, 
szervező és fentartó erejöket. Magába szállani és munkához látni azonban 
nem volt elég : hosszú hadjáratot kellett viselnie, észszel, lelkesedéssel, 
áldozatkészséggel s végül fegyverrel is. Meg kellett hódítania a közönyt; 
legyőznie megcsontosodott nézeteket, szokásokat és érdekeket ; szembe- 
szállania egyesek és tömegek féltékenységével és gjmiöletével s kicsikarnia 
sorsának intézését ellenségei kezéből. E harc közben kellett alkotnia. De 
vezetve attól a meggyőződéstől, hogy csak a nyugoti szomszédaival egyen- 
rangú mívelŐdés, szabad intézmények és erős nemzeti érzés biztosíthatják 
lételét: csodálatos gyorsasággal kezdte kifejleszteni szellemi, erkölcsi és 
anyagi erejét. Régi politikai és katonai erényeivel s új míveltségével kiküz- 
dötte és megalkotta az új magyar államot. Ezt az egész félszázadot 
reform-kornak szoktuk nevezni. Kétfelé oszthatjuk, mindegyiket vezére 
után nevezve el, az elsöt Széchenyi, a másodikat Kossuth korának. 

E két fél irodalma is a fejlődésnek más fokán mutatja a nemzeti 
szellemet. Amott még inkább a nagy múlt ihleti s ennek emlékeiből merít 
bizalmat; emitt már a nagy jövő képei vonzzák. Amott a magyar érzés 
erejét hangoztatja, emitt már a magyar erő érzését tolmácsolja. Amott csak 
ébreszteni, gyűjteni törekszik ezt az erőt, emitt alkotni és győzni vele. 

A mint a húszas évekkel a reform-kor beköszöntött, ebben is az ""íorsfbM" 
irodalomnak, különösen a költészemek fő érdeme volt. Tudjuk, hogy a 
magyar demokraták Martinovics-féle összeesküvésének vérbe fojtása után 
mint akadt meg az az egész politikai fejlődés, mely az 1790 — l-dikt ország- 



282 SZÉCHENYI KORA 

gyűlésen megindult. Országgyűlések sűrűn tartattak ugyan ; de csak azért, 
* hogy az 1792-töl újra meg újra kitörÖ francia háborúkra nemesi fölkeléseket, 
katonaságot és hadi adókat szavazzanak meg. Királyi beszédek és izenetek 
sohasem mulasztották ugyan el magasztaló szavakkal emlékezni meg a 
magyar nemzet nagylelkűségéről és harci erényeiről, melyek Mária Terézia 
trónját megmentették ; de előbb Thugut, utóbb Metternich vezetése alatt 
minden megtörtént, hogy a nemzet életerejében megbéníttassék, jogaiban 



A HAjntü allegóriája. (Az Aurora dsfi citnUpJa, 1823.) 

elnyomassék és fejlődésében megakasztassék. Egy mindenható rendőrség, 
kémeivel és könyvvizsgálóival nyomta el a szabad társulást, szabad szót, 
szabad gondolatot ; egy értetlen és gyűlölködő idegen kormány inkább 
furfanggal, kitérőkkel, elmagyarázásokkal és megvesztegetésekkel gyökeréből 
támadta meg az alkotmányos életet és jogokat; egy tehetetlen pénzügyi 
politika a pénz-értéktelenftések, devalvációk egész sorával anyagilag tette 
tönkre a nemzetet Ferenc király alatt, kit kezdetben költőink Tiiusnak 
nevezgetnek, az úgynevezett atyáskodásnak ez a politikai erkölcstelensége 
végkép el akarta némítani az országot, midőn 1812-től kezdve tizenhárom 



SZÉCHENYI KORA 283 

esztendeig többé országgyűlést nem tartott. És a jogaiban elnyomott, vagyo- 
nából kiforgatott nemzet, melynek kormányszékei mind át voltak hatva a 
bécsi szellemtől s csak a megyéken támadt fel olykor-olykor egy kis szaba- 
dabb szellő : kezdett elernyedni s alig hasonlított valaha meghódított és végét 
váró nemzethez jobban, mint ez évtizedekben. 

Azonban az 1790-diki nemzeti fÖUelkesülés, melyről Virág Benedek ^^^'^ 
a. Változásokban- elkeseredve írta, hogy »játék volt, valamint füst, elenyé- ' 




Jltuaf nádor. (Az Aurora második cimképe, 1823.) 



szedett* : mégsem múlt nyomtalanul, sőt nem, rendkívüli következések 
nélkül. A szikra fel volt szítva és sohasem aludt ki többé teljesen. Az 
irodalom, különösen a költészet, klasszikus formáiban, megőrizte erős 
magyarságát, hazafias lelkesedését és hol neki buzdulva és reménykedve, 
hol a harag viharaiban törve ki, hol meg keserű melankholiába borulva 
szakadatlanul folytatta izgatásait Ilyen jelentőségök van Virág, Berzsenyi, 
Dukaí Takács Judit és Horvát Endre költeményeinek, melyekkel az 1797., 
1805. és 1809-ki nemesi fölkeléseket köszöntik, bennök a régi magyar 
vitézség felbuzdulásait. Bármily jelentéktelenek voltak a készülődések, a 



284 SZÉCHENYI KORA 



nemzeti erő jeleiként mutatják föl s az ebben való bizalmat erősítik általa. 
Ünneplik a francia háborúk magyar katonáit is, kiknek vitézsége a marengói 
ütközetben az ellenség bámulatát vítta ki, Caldierónál pedig Károly foher- 
cégnek a győzelmet szerezte meg. Mások, mint Kisfaludy Sándor drámái- 
ban, Fáy András pedig első novelláiban, a magyar élet és felfogás erede- 
tiségét, tisztaságát, nemességét állítják újra meg újra szem elé. A magyar 
nyelvhez való ragaszkodásnak, terjesztésének, mívelésének, a politikai és 
mívelődési életben jogaihoz juttatásának, mint a nemzeti lét alapjának 
kérdése, soha többé napirendről le nem vétetik. Az egész nyelvújítási harc- 
ban, mely ez évtizedeknek legnagyobb és legizgatóbb irodalmi kérdése, 
mindkét oldalon hazafias motívumok küzdenek egymással: nyelvének fej- 
lesztésével segítünk-e többet a magyarságon, vagy eredetiségének féltékeny 
megőrzésével? Méltán jutnak eszünkbe a protestáns kor vallásos polémiái- 
nak hazafias indítékai. Az öreg Virág rövidlátó szemekkel nézi, megijed a 
harcon s a békepárt ismert jelszavait hangoztatja A versengő hazafiakhoz, 
holott e harc a nemzeti érzést nem gyöngítette, hanem erősítette. Semmi 
sem volt alkalmasabb e harcnál: éreztetni a nemzettel a nyelvnek, még 
pedig az irodalmi nyelvnek politikai fontosságát, irodalmi és tudományos 
kérdéseknek benső kapcsolatát az országos, nemzeti érdekekkel. E vita 
teremtett igazibb irodalmi életet, melyet a folyóiratok, az Erdélyi Múzeum s 
a Tudományos G5aijtemény tápláltak. A színészet ügye is megtalálta aposto- 
lait: Wesselényi Miklóst, Kulcsár Istvánt és Vida Lászlót. Az izgatásnak 
egy-egy szikrája elhat előkelőink köreibe is s gróf Széchenyi Ferenc 1802-ben 
megalapítja a nemzeti múzeumot, Marczibányi István pedig 1816-ban a 
kiváló magyar irodalmi munkák jutalmazására hivatott Marczibányi-intézetet 
A mi ezen egész mozgalom szellemét illeti, az irodalom és politika kapcso- 
latát tekintve, fő képviselője az egyetem tőrténettanára Horvát István, kit 
fajszeretetének lángja a tudományban hamis ösvényekre vitt, de egyszersmind 
a nemzeti ébredésnek egyik legnagyobb apostolává avatott. 
Az ébredés Mindezek csak kürtösei voltak a mozgalomnak, mely a nemzet mélyebb 

és szélesebb rétegeit csak a húszas évek elején kezdte áthatni. A legelső 
mű, mely a kor méhében s a nemzet lelkében öntudatlanul élő gondo- 
latot: a nemzeti érzés kibékíthetetlenségét az idegen hatalommal, mélyen 
és tisztán fejezte ki: Katona Bánkbán}8i volt, e legnemzetibb költemény 
minden tragédiák között. A már-már korlátlan bécsi kormány ntínd erő- 
sebb és erősebb összeütközéseket idézett föl, mind erőszakosabb alkot- 
mánysértésekre bátorodott és így siettette a nemzet ébredését Metternich 
kiadatta 1821-ben önkényes katonaáUítási, 1822-ben pedig adószedési ren- 
deleteit. A megyék felzúdultak ; de tizenötöt kivéve le is csendesedtek. Ez 
a tizenöt vármegye azonban megtörhetetlenül ellenállt s megindítójává lett 
a nagy alkotmányharcnak. A mozgalmat hathatósan táplálta az irodalom. 
Berzsenyit 1821-ben heve szinte forradalmi hangokra ragadja a Szilágyi 
szájába adott ódában. A többiek is, rég pengetett lantjoknak egyszerre 



SZÉCHENYI KORA 285 



felzúduló viszhangjától neki lelkesülve tüzelik a magyart: 1822-ben írja 
Döbrentei Hazai ügyéi, Kölcsey 1823-ban Himnuszát, Bajza, 1825-ben 
Borénekét De különösen az ősi nagyság lelkesítő képei voltak azok, 
melyek minden magyar szivet, az egész nemzet szivét legkönnyebben és 
legerősebben dobogtatták meg. Ezekkel, az ősök emlékével mozgatták a 
földet költőink, emlékeztetve a nemzetet kötelességére a haza iránt, melyet 
€lei vérrel szereztek és védelmeztek. Horvát Istváné az első gondolat, ki 
már 1818-ban buzdítja Horvát Endrét, hogy epopoeát írjon Árpádról. 
Kazinczy barátja az, a ki új utat mutat. 1819-ben Kisfaludy Károly nemes 
és hős magyarjait tomboló lelkesedéssel fogadja színpadján a pesti közön- 
ség. Ennek az egész költészetnek hangulatát, szinte progranunját legtisz- 
tábban és legmélyebben Vörömarty fejezi ki a legszebb magyar költemé- 
nyek ^yikében, Zalán előhangjában, mely reformkorunknak méltó költői 
praeludiuma. Vörösmarty, Czuczor, Horvát Endre honszerző és honmentő 
hősei, kik a klasszikái hexameter ritmusában robognak harcaikra, g3mlé- 
^eikre és ünnepeikre, vezetik és lelkesítik a nemzet képviselőit föl az 
1825-diki pozsonyi országgyűlésre. 

Ferenc királyt az országos forrongás a. törvény útjára térítette s /^lésunelzék 
összehivatta vele e nevezetes országgyűlést, mely a nemzeti nagy reform- 
korszakot megnyitotta. A hosszú ideje elnyomott nemzeti érzés természetes 
felzajdulása a reform munkájára nem volt még alkalmas; de a közsza- 
badság biztosításával legalább alapot vetett neki s törekedett előkészíteni. 
Ez a lelkesedés a magyar nyelv iránt szólította a közélet terére a nemzet 
leendő vezérét, gróf Széchenyi Istvánt, ki november 3-án nagy adományával 
alapját vetette meg a magyar akadémiának. Attól kezdve, hogy 1830-ban 
Hitel című röpiratában rendületlen hitét fejezte ki a nemzet ifjúságában, 
erejében és jövőjében, de a melyet csak nemzetiségünkhöz való erős ragasz- 
kodás, avult nézeteinkkel és intézményeinkkel való szakítás, mívelődés és 
munka biztosíthatnak: ő lett ennek vezérévé, irataival, beszédeivel, izgatá- 
saival és vállalataival. Az ellenzék az 1832-diki országgyűlés nagy többsé- 
géből reform-, vagy későbbi nevén liberális párttá szervezkedett s 1 838-ban 
a felső táblán is megalakult ; amott Széchenyin kívül Deák Ferenc, Kölcsey 
Ferenc, Beöthy Ödön, majd Kossuth Lajos, emitt gróf Batthyány Lajos és 
báró Eötvös József állottak élén. A kormánynyal és konzervatívekkel vívott 
lelkes és szívós harcaiban egymásután vívta ki régi intézményeinknek a kor 
által követelt átalakítását: emberiesebb szellemben szabályozta az úrbéri 
viszonyokat, a vallásfelekezeteknek egymáshoz való viszonyát, az eddig 
adómentes nemességre is terheket rótt, kimondta a nem-nemesek hivatal- és 
birtokképességét. Lépésről lépésre haladva lankadatlan kitartással küzdötte 
ki a magyar nyelv jogát az 1843 — 44-diki végső diadalig, mely a magyart 
a törvényhozás, közigazgatás, bíráskodás és közoktatás nyelvévé emelte. 
Eddig, a negyvenes évek elejéig Széchenyi, ki korának legmíveltebb, leg- 
munkásabb és legmagyarabb magyarja, megtartja vezéri szerepét. 



286 SZÉCHENYI KORA 



^trodaíombaS ^ irodolom Iclkcs Üdvözletekkel fogadta fellépését és hű támogatással 

kisérte működését. Első és fő törekvése volt : lehetőleg magyarrá tenni, érzé- 
sében és nyelvében, az egész nemzetet. Az ő politikai elméletének útját a 
költészet törte meg és harcát jó részben ez segítette győzelemre. Kisfaludy 
Károlylyal, Vörösmartyval, Katonával, Fáy Andrással, mmtegy ellenhatásul 
a klasszicizmus színtelenebb világa, a képzeletet m^kötő bilincsei s csak 
a választottakat szem előtt tartó kényeskedése ellen, a magyar költészet új 
tárgyakba merül s új iráns^t vesz. Úgy szólván az egész költészet képzelete 
a nagy múlt emlékein s a magyar élet képein pihen : buzdítani és önisme- 
retre emelni törekszik. A klasszicizmust a romanticizmus váltja fol, melynek 
első fecskéi Kisfaludy Sándor regéi voltak. Széchenyi ellens^e volt a múltról 
való költői álmodozásoknak; de a mint a romantikus elv nálunk módosul, 
abban már az ő szellemének hatása érzik. Míg njmgoton megindítója és 
fő táplálója a vallásos elv volt s utóbb a középkor iránt való rajongásba 
merült és bet^es képzelgések között múlt ki: nálunk a nemzeti elv és a 
politikai reform hevítette s végső fejlődésében az új magyar demokrácia 
zászlaját lobogtatta. Kisfaludy Károly halálos ágyán meghagyta barátainak, 
hogy a reform körül csoportosuljanak. A hazafias költészet soha nagyobb 
virágzásban nem volt, mint ez időtájt. A nemzet nagy küzdelmében, bátor 
előretörekvésében költői lelkesedtek és lelkesítettek. De a harcok heves- 
sége, az ellenállás ereje, a megkísértett erőszak áldozatai, a visszatérés 
lehetetlensége és a jövő bizonytalansága sokszor nehéz árnyékot borít lei- 
kökre s lelkesülésökbe fájdalmas borongás vegyül. E hangulatnak ád kife- 
jezést a nemzet híres éneke, Vörösmarty Szózata, is. A politikai kérdések 
megoldásának útját is egyengette a költészet : a mívelődés és vagyonosodás 
intézményeinek fejlesztését, a jobbágyok sorsának enyhítését s a vármegyei 
visszaélések orvoslását hangosan követelte. Nincs könyvünk, mdyben a 
harmincas évek magyar élete és szelleme, a Széchenyi hatása alatt meg- 
mozdult és forrongó magyar lélek oly teljességében és oly egyszerű igaz- 
ságában állana előttünk, mint Fáy András regénye : a Bélteky-ház. A nem- 
zetnek szabadságban, míveltségben és magyarságban való előretörekvését 
visszatükrözi az irodalomnak műformákban és nyelvben való fejlődése is. 
E fejlődést az Aurora és Athenaeum körei vezetik. 

1840-ben jelent meg Eötvös Karthauzija,; 1841-ben alapította Kossuth a 
Pesti Hirlapot; 1842-ben lépett föl Petőfi; 1843-ban határozta el a Ksfaludy- 
társáság népköltésünk termékeinek g3rűjtését. Ezekkel a magyar szellem fejlő- 
désének új stádiumába lép. 




60. A Magyar Tudós Társaság. 

Az akadémia keletkezése, megalapítása s első szervezete. 

AKADÉMIÁNAK — Tudományos Társaság vagy Tudósok ** jJSíiie''*'' 
Társasága érteimében — szülője a renaissance s szülőfölde 
Olaszország. A Platón s követői akadémiájának a főiskolák 
— akadémia s ^yetem — az egyenes utódai, hol így 
vagy több tudós körűt tanulni vágyók sereglenek s elő- 
adásaikat tanítványokként hallgatják. A görögösödött Egyiptom alexandriai 
Muzeionja némileg ama másik értelemben vett intézmény volt, a különböző 
tudományok mívelésére egyesűit tudósok társasága, de szintén közvetlenül 
tanítás céljából is. Csak a XV. század v^én támadtak Olaszországban, 
Firenzében a Medicis Cosimo s Nápolyban az V, Alfonz tudományszeretö 
udvaraiban, az első olyan társaságok, melyeken az akadémiai eszme a mai 
értelemben volt kinyomva s csak egy század múlva, a XVI század végén 
alakúit meg az Academia della Crusca, mely aztán a párizsi Institut de 
France-nak is s Európa valamennyi tudós társaságának mintául szolgált. 

Az akadémiai eszme első csíráját hazánkban is a renaissance vetette ^ ""Jí*"^ 
-■ eszme rejlUése 

el. Már előbb Nagy Lajosnak ís volt főiskolája Pécsett, sőt már ID. Bélának n*"^ 

Veszprémben, majd Zsigmond Budán alapít hasonlót, m^ tekintélyesebbet ; 

de Mátyás gyűjtött először tudósokat maga körül udvarába, nem tanítás, 

hanem a tudomány és művészet mívelése s terjesztése céljából Nemcsak 

a külföldről, jelesen Olaszországból udvarába behívott s itt k^yeivel elhal- 

mázott idegen tudósok, hanem a maga saját magyar humanistái, Vitéz 

János és Janus Pannonius vezetése alatt, kik körül hazaiak s idegenek 

egész ser^e csoportosul : egy igazi tudós társaság képét mutatják. De épen 

a két vezető, Vitéz és Csezmiczei (J. Pannonius) bukásával, majd Mátyás 

halálával a tudós csoport szétrobbant s a Celtes Konrád Sodalilasa (ütteraria 

Ungarorum, majd Danubiana) alig alakulva, megszűnt. Aztán Mohács, 

Buda eleste s az ország kettészakadása, a török hódítás, tovább másfél 

századnál, mint alig megfogamzott s nehéz rögök alá temetett magot nem 

engedték az akadémiai eszme csíráját kikelni. De az még sem veszett el, 

nem halt ki ; fel-feltámadt, lassan érlelődött, időről-időre különböző lel- 



288 A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 



kékben, mint hő vágy, mint jámbor szándék, mint fontolgatott terv, sőt 
kezdemény is fel-felbukkan. 
^jámbT^ Főiskolák e nehéz időkben is keletkeztek, sőt az előbbieknél állandóbb 

Szándéka g maradandó — máig is fennálló alkotások : a gyulafehérvári, később nagy- 
enyedi Bethlen-kollégium, Lorántfy Zsuzsána sárospataki főiskolája, Pázmánj^ 
Péter nagyszombati egyeteme s mások; de az akadémiai eszmét, mint 
tudós társaságét, majdnem két század múlva, 1756-ban vetette fel először 
Bod Péter, a magyar református egyház nagyérdemű történetírója, egy 
— Ráday Gedeonhoz írt — levelében. Ismét egy századnegyed telt el, 
mig Bessenyei György, ki lelkes magyar testőrtársaival tényleg egy kis 
akadémiát alkotott, megírta Egy ma^ar társaság iránt való Jámbor 
Szándékát (1781.), melyet »a tekintetes és nagyságos magyar hazának 
kegyelmes és nagyságos főrendihez egy hazáját híven szerető magyar « 
névtelenül ajánl, Bécsben 1790-ben Révay által kiadva s az országgyűlés 
alatt az eszme barátai körében is terjesztve. De még ekkor az is figyelmen 
kívül hagyatott, mert közjogi kérdések, az alkotmány helyreállítása, majd 
a francia forradalom s az azt követő nagy háborúk háttérbe szorították. 
De azért Bessenyei izgatása a nemzeti nyelv érdekében nem veszett kárba. 
A miket ő már 1778-ban a Magyarság című röpiratában, még határo- 
zottabban a következő évben (1779.) a Holmiban s már részletesei 
kifejtve és szervezetbe foglalva a Jámbor Szándékban^ egy magyar 
nemzeti tudós társaság alapítására nézve elmond, mind nem maradtak 
visszhang nélküL Mert Bessenyei nemcsak buzdításai s tervezetei által 
hatott a magyar Akadémia előkészítésére, hanem az által is, hogy az irodalmi 
újjászületést, sőt magát az irodalom megteremtését előmozdította ; nem csak 
s nem is annyira az által, a mit maga írt, hanem az által, hogy buzdításával 
olyanokat, a kik nála nélkül ^oha sem fogtak volna tollat, írókká tett s 
irodalmi iskolákat teremtett. Maga, társaival, a franciás iráns^t követte; 
azon kívül s részben ez által, léteit adott a klasszikái (deákos) s a népies 
(magyar) iskolának s így a létrejövendő tudós társaságnak írókat s iro- 
dalmi irányokat és iskolákat készített, mert ezek nélkül írók s írók nélkül 
irodalom nem is lett volna képzelhető. 
Révai terve A klasszikai iskolának legjelesebb tagja Révai Miklós, a magyar 

nyelvtudomány megalapítója, később pedig egy lelkes főúr, gróf Teleki 
László, értették meg legteljesebben Bessenyeit s vették át örökségül az ő 
akadémiai eszméjét, hogy a jámbor szándékot a valósulás küszöbéig 
vezessék. Révai a Bessenyei tervét, mely mindent felölelő széles körben, de 
még általánosságokban mozgott, szorosabb s rendszeresebb ssservezetbe 
foglalta. Négy osztályt tervezett a felállítandó akadémiában: nyelvtudo- 
mányit, filozófiait, mathematikait és természettudományit. A jog- és történet- 
tudományi osztályok szervezése, úgy látszik, jobb időre halasztatott volna 

> Lásd a jelen munka IL kötet 26—28. lapjain. 



A MAGYAR TODÓS TARSASAG 289 

s csak gondolatban tartatott fenn. Mert ekkorra már a bekövetkezett nehéz 
idők s háborús világ beálltával az alig föllendült szellemi élet követelmé- 
nyeire gondolni is alig lehetett. Révait azonban mégis ezek foglalták el s 
tervét újra és még részletesebben dolgozta át s már tagokat is hozott 
javaslatba, mintha a valósulás csak napok kérdése volna. A Bessenyei s 
Révai eszméjétől áthatva, Kulcsár István 1804-ben pályakérdést tűzött ki, 
jutalmak mellett, a magyar nyelv előmozdítása eszközeinek s módjainak 
tárgyalására. De bár a kitűzött két jutalom mellett, még egy harmadikra 



FelsűbOki Nacy Pá). 

is érdemesnek vélt munkák érkeztek be s jutalmaztattak, egy nyíltan s 
nem jutalomra pályázó mű nyerte a babért; ama lelkes főúr, gróf Teleki 
László Buzgó esdeUései — a magyar nyelv előmozdításáról (1806.). S hogy 
az általa bár heroikusnak, de egyedül célra vezetőnek vallott eszköz, egy 
nagy tudós társaság felálb'tása érdekében a maga vázlatosan kifejtett ter- 
vezetének nyomatékot adjon, nem többé az eszkőzök keresésére, hanem az 
egyetlen eszköz módozatainak Javaslatára, a Kulcsárénál szorosabban kör- 
vonalozott kérdést tűzött ki ujabb pályázatra, melyben oly tudós társaság 
tervét s felállítása módját kívánta, mely nemcsak a magyar nyelvet s 
irodalmat gyarapítsa, hanem az összes tudományok mívelését is. 

BeCIhj, MKgyír Ir 



290 A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 



A magyar nyelvet s a tudományt magyar nyelven mtvelni: íme a 
Magyar Akadémia először ily határozottan kimondott, egy negyed század 
mülva a Széchenyi István alapításában megerősített — s ma is érvényes 
s örökre érvényben maradandó jelszava! 
^^^íf^ázata**^ Teleki László jutalomtételére tizenhárom pályamű közül a tudós 

Fejér Györgyé érdemesíttetett az első díjra s nyomtatásban is megjelent. 
Az Akadémia teljes szervezetét foglalta magában; ő is, mint Révai, négy 
osztályt ajánlott; de harmadikul a mathematikait és természettudományit 
összefoglalta s negyedikül a történet- és jogtudományit egyesítette. Hogy 
is lehetett volna mást, e két szak mellőzését várni a történetbuvártól s a 
Codex diplomaticus kiadójától ? Meghatározza a rendes, a tiszteleti s levelező 
tagok számát; az elsőt az irodalom és tudomány kész munkásainak, a 
másodikat a tekintélyöknél s állásuknál fogva pártfogókul hivatottoknak, 
az utolsót még kezdő s készülő tudósoknak szánva. Számot vetve az 
eddig legfőbb akadályul szolgáló nehézséggel, a pénz hiányával, szűkebbre 
szabja a költségvetést, a tudomány szeretetére s az írói tehetség önkény- 
telén önzetlenségére számítva. 

A maga által előidézett pályázatot s annak nyertes műveit, gróf 
Teleki László, saját eszméivel kiséri, kibővítve a maga Buzgó Esdeklé- 
seiben vázolt tervét s minden előzőinél részletesebb és oly tervet adva 
mely — kevés módosítással, — a majdan valósulandott szervezetnek 
programmjává lőn. Már hat osztályt tervez: hazai (nemzeti) irodalomra, 
külföldi irodalomra, szemléleti filozófia s mathematikára, természeti tudomá- 
nyokra, politikai, egyházi és irodalomtörténetre, jog- és politikai tudomá- 
nyokra. A tagok számát nem kívánta meghatározni, hanem az érdemes 
munkások számától tenni függővé. 
FerenrS "^^ ^^ 1811-iki országgyűlés, mely elé a tervek terjesztettek, bár 

^**fsfván"^* egyes lelkes tagjai az akadémia országos felállítását sürgették, a fegyver- 
csörgéstől s a hadi adók gondjától elfoglalva, még nem látta eljöttnek az 
időt, bár — hogy az eszme megért, — nem vonta tagadásba. De gróf 
Széchenyi Ferenc megalapította a Nemzeti Muzeumot s egy másik lelkes 
alapító, Marczibányi István, tudományos munkák pályázat útján létre- 
hozására s jutalmazására alapítványt tett s a pályakérdések kitűzését, 
a bírálatot és jutalmazást a Múzeumra bízta. Míg Erdély bércei közt 
m^ zengett a Bod Péter visszhangja, s lelkes hazafiak egy Erdélyi 
Magyar Nyelvmívelő Társaság felállításán buzgólkodtak és arra alapítvá- 
nyokat gyűjtögettek, gróf Teleki Sámuel kancellár — a marosvásárhelyi 
könyvtár alapítója, — Cserey Mihály, a Kazinczy barátja, s Döbrentei 
Gábor, a majdan megalakult Tudós Társaság első » titoknoka*, álltak a 
mozgalom élén. 
"^M?kiós*^ Még ^gy terv készült ez előzmények során. A Jankovich Miklósé, 

mely kettős példányban, magyarul és latinul, a Nemzeti Múzeum kéz- 
irattárában őriztetik s latin szövegén az N. J. (Nicolaus Jankovich) árulják 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 291 



e\ szerzőjét : ^ inkább részletes alapszabály-tervezet, mint új — bár nem 
kevésbbé életrevaló — gyakorlati eszmék összeállítása. 

Valóban, nem kevés előkészület arra, hogy az eszme teljesen meg- 1825. nov. 3-ika 
érjék s egy lángész szikrájára, egy varázs-szóra kipattanjon burkából! 
A lángész e szikrája, a varázsszó, az 1825-iki pozsonyi országgyűlés 
alsó házában, a Tekintetes Karok és Rendek (a nyilvános üléseket az 
akkori rend és szokás szerint előkészítő) kerületi gyűlésében, november 3-án 
pattant ki. Az országgyűléshez leküldött királyi propoziciókra adandó 
válaszfelirat iránt a felsőházhoz intézendő izenet (nuntium) szövegezése 
volt tárgyalás alatt s jelesen annak a huszonöt pont közül a második 
főrovat 2. és 3. pontjai, amaz a nevelésről (közoktatásról), ez a nemzeti 
nyelvről szóló, voltak a november második és harmadik napi kerületi 
gyűlések tárgyai. Oly tárgyak, melyek szoros összefiiggésöknél fogva a 
nemzetiség ügyével, közérdeklődést támasztani voltak alkalmasak, s ennek 
tulajdonítható, hogy a kerületi gyűlés terme — rhely egyébiránt soha sem 
volt hallgatóság nélkül, e napokon, de kivált a másodikon, mikor a köz- 
érdeklődést az előző napi tárgyalás is fölébresztette — különösen tömött 
volt, bár a jelenvoltak közül bizonyára senki sem sejthette a történen- 
■dőket, sőt talán magok azok sem, a kik annak » előkészületlen* s mond- 
hatni önkénytelen előidézői voltak. A zöld asztaloknál csak a gyűlés 
tagjainak, a követeknek levén helyök, a hallgatóság, tartozott légyen bár 
egyik vagy másik a főrendiház tagjai közé, csak az oldalok mentében s 
a terem szélein, a falak mellett, állva foglalhatott helyet.* A középső oldal 
körül az elnökök és jegyzők foglaltak helyet, kerületenként egy-egy fel- 
váltva; ez alkalommal Máriássy István, Gömör (Tiszáninnen) és Szegedy 
Ferenc, Zala (Dunántúl) követei elnököltek, Bartal György, Dessewífy 
József gróf, Perényi Zsigmond báró és Platthy Mihály voltak a jegyzők s 
e napon az -utóbbi vitte a jegyzői tollat A követek közül, kik még az 
asztalnál ültek, Vay Ábrahám, Borsod, Andrássy György, Torna vármegye, 
Nagy Pál, Sopron vármegye követei tűntek föl, — a hallgatóság közt pedig, 
a főrendiház tagjai közül Széchenyi István, Esterházy Mihály és Károlyi 
György grófok, Wesselényi Miklós báró, végre Szoboszlai Pap István, 
debreceni református lelkész — a református rendek diétái papja — figyelték 
a tanácskozás menetét s egészítették ki azt az érdekes csoportot, melyet 
az Akadémia utcai falán művészi kivitelű ércdombormű örökít meg. 

Mert valóban örök emlékezetre méltó jelenet az, mely itt lejátszódni 
készül. 

* Lásd Szász Károly: Gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítása (1880.) 
31 — 39. lapjain. 

* Az örökre emlékezetes jelenet lefolyásáról s annak első s másod kézből való for- 
rásairól részlegesen lásd Szász Károly id. m. 64—67. lapjain a jegyzetet. Az ott említett 
forrásokhoz járul legközelebbről báró Wesselényi Miklósnak, a hely színéről s úgyszólván 
&z első benyomás alatt Földváry Gáborhoz intézett levele. 

19* 



292 A MAGYAR TUDÓS TARSASÁG 

Az előző napon (november 2-án) a nevelés — jobban mondva : a 
tanulmányi rend — tárgyalása meglehetősen széles mederben, a közokta- 
tásnak mind a két nemre, a leányokra is, és pedig nemzeti irányban, mert 
a fiúk tanulási nyelve a latin, a leányoké pedig német — és a tanulási 
szabadságnak a külföldi főiskolák látogatására is kiterjesztése, de elég 
sekélyesen folydogált, mert az akkori eszmekör, e tárgyban, még igen szűk 
volt. Mégis, mivel a nemzeti nyelvvel ez is összefüggésben állt, a vitat- 
kozásban résztvett szónokok némelyike már érintette a magyar nyelv 



Báró Weiieléayl MikLús. 

jogosítását, érvényesítését, sőt mellékesen a magyar akadémiát is,* Novem- 
ber 3-án, már a nemzeti nyelv kérdése levén a kitűzött tárgy — bár maga 
az akadémia kérdése külön megnevezve nem volt, — először ugyan csak 
mellékesen, érintöleg ez is felhozatott már. De már Takács Gáspár, Pozsony 
vármegye követe, a nemzeti nyelvnek a közoktatásban és a kormányzatban 
általános érvényesítéséről szólandó két törvény mellett még egy harma- 
dikat is kívánt hozatni egy Ma^ar NyelvmivelS Társaság felállítása 

' Először Kolozsváry Miklós, Gy3r vármegye követe ; >MÍ5utt — úgymond — a 
nemzeteknek tudós lársaságaik vannak, nálunk ez az igyekezet nem nyerhet el&nenetdl.< 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 293 



iránt. Különös, hogy erre a határozott indítvány alakjában kifejezett kíván- 
ságra Nagy Pál, a közvetlen utána következő szónok, az elnémetesedés f. Nagfy Pái 
elleni hatalmas filippikájában, melyben a főrendektől a városi burgerekig 
minden osztályt megtámad, leszid és kifiguráz, — egy szóval sem reflektál ; 
de mikor mások is említik az akadémiát, ismét felszólal másodszor — e 
két napon már negyedszer — s most ő sürgeti, hatalmas szavával s hatá- 
rozott modorában — hivatkozva a francia akadémia nyelvmívelő s pallérozó 
hatására — egy magyar nemzeti akadémia felállítását, a mire nézve 
első sorban a gazdag főrendektől várja a kezdeményt, vár legtöbbet. 
»Ez a szó gyújtotta fel azt az áldozat-lángot, melynek — rögtönözve, 
mint a mily váratlanul a gyüjtó szikra is kipattant — a Magyar Tudós 
Társaság megalapítását köszönhetjük*.^ Mert lángelmék — különösen 
lángeszű szónokok — a mire hazánk újabb történetében ennél nagyobb 
példa is van, nem mindig saját eszméikkel, hanem másokéinak a kellő 
pillanatban felhasználásával s a magok lelkesedésének és gyújtó erejének 
hozzáadásával visznek végbe nagy dolgokat. 

>A Nagy Pál beszéde nagy és általános hatást tett. Mozgás kelet- 
kezett arra, a mint a nemzet és nagyjai áldozatkészségére appellált. A hall- 
gató sokaság örömzajdulásai miatt több versen félbeszakasztott hatalmas 
beszédet a rendek magok is ismételt örömkiáltásokkal kisérték*. A követ- 
kező szónok (Balogh János) — már annyiszor s annyiak által ismételt 
dörgedelmes frázisait, hogy >a magyar nyelvet azonnal uralkodó nyelvvé 
kell tenni* — már türelmetlenül hallgatták, mert mindenki érezte, hogy a 
tanácskozást nem lehet csak az előbbi szó-ásta mederben tartani — nem 
szavakra van már szükség, itt tetteknek kell következni, a tettnek pedig, 
mint Nagy Pál monda, itt pénz a neve ... 

S a tett egyszerre megjelent Egyszerre — > midőn az óra épen tizen- ^vánl^^Tte* 
egyet ütne, cs. kir. kamarás és lovas kapitány, gróf Széchenyi István, a 
pesti nemzeti múzeum halhatatlan alapítójának, dicsőült gróf Széchenyi 
Ferenc ő Excellenciájának legiQabbik fia, a katonai érdemjelekkel ékes és 
nevezetes utazásairól közönségesen ismert és becsült ifjú férfi, ki gróf 
Károlyi György, gróf Esterházy Mihály és báró Wesselényi Miklós szép 
körében a mondott asztal (t. i. a melyik mellett Nagy Pál ült) felső 
szegletétől hét lépésnyire állt vala, éhez szelíd méltósággal közeh'tvén, 
engedelmet kért s nyert, hogy szólhasson*.' 

Ha Széchenyi fellépése s felszólalása mindenkit villám fényeként lepett 
is meg, s ha maga részéről is, épen abban a percben, a tárgyalás s jelesen 
Nagy Pál lángoló szónoklata által előidézett pillanatnyi inspiráció szüle- 
ménye volt is: még sem volt előkészület nélkül, ő már azzal az elha- 
tározással ment erre az országgyűlésre s foglalta el helyét a főrendek 

» Szász Károly id. m. 93. 1. 

* Ponori Thewrewk József, gróf Vay Ábrahám életrajzában. Pozsony 1830. 9— 31. 1. 



294 A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 

tábláján, hogy a közjóra áldozni fog^ — és hogy a magyarság s a 
magyar nyelv érdekében kivált a nagyrészt idegen szellemű főrendek 
körében jó példát fog adni. 

Nemzetét, ellankadt nemzetét s nemzete nemzetiségét megmenteni: 
ez volt Széchenyi célja s e célnak csak egyik eszköze egy Magyar Tudo- 
mányos Társaság megalapítása. Mert bár még akkor nem volt oly köz- 
keletű az a mondás: nyelvében él a nemzet, de Széchenyi mélyen érezte 
s át volt hatva a Bessenyei mondásának és meggyőződésének igazságától : 
hogy csak az anyanyelven lehet a tudományt mívelni s idegen nyelven 
soha egy nemzet sem emelkedhetett míveltségre, tudományra. Valameddig 
a nemzetek anyanyelveikkel nem kezdettek fényleni, homályban maradtak.^ 
Tehát első sorban a nemzeti nyelv mívelése, pallérozása, fejlesztése — hogy 
legyen nemzeti irodalom; a nemzeti irodalom által a tudomány s annak 
minden ágai mívelése, terjesztése; a nemzeti irodalom és tudomány által 
magának a nemzetnek erősbítése, fényre emelése. 

íme Széchen)d eszmemenete, törekvése, elhatározása. S az a férfiü, 
ki annyit tett az anyagi érdekek emelésére, a nemzetnek ezáltal erőssé 
s függetlenné tételére, közgazdasági s állami viszonyainknak rendezésére: 
első lépésül s mintegy a nemzeti élet és haladás alapjául, a szellemi élet 
és fejlődés eszközét, a nyelvet s a nyelv mívelését tette! Ezért, ebben az 
érdekben tette, a mire el volt szánva — első > áldozatát* a közügynek. 

Ha igaz, hogy néha a szó: tett, Széchenyi 1825 november 3-iki 
fellépése, egy szó, korszakot alkotó tett lőn. »Nekem, (a főrendnek) e 
helyen (a követek kerületi gyűlésében) szavam ugyan nincs — monda — 
de ha oly intézet állíttatik, mely a magyar nyelvet kifejti s azzal segíti nem- 
zetünk magyarrá tételét: birtokaim egy esztendei jövedelmét áldozom reá.« 
ő nem mondotta, mennyi az; de barátai, kik vagyonát ismerték, 60.000 
pengő forintban állapították meg azt s ez az összeg lett tényleg az els6 
alapító alapítványa, 
^^pitók*^*" ^ vöviá szó nagy tetté lőn; a röpke ige lángra gyüjtó szikrává. 

A meglepetés, bámulás, lelkesedés kitörő zaja még el sem csillapúit s 
egy követ (ki tudná, ki?) kezde szólani, de Vay Ábrahám Borsod vár- 
megye követe félbeszakítá s arcán végig folyó örömkönnyekkel s m^- 
indulástól remegő hangon s követve — úgymond — a szép példát, 
ugyanazon intézetre 8000 forintot ajánla fel. Nyomban utána gróf András^ 
György, Torna vármegye követe, 10.000 forintot, s ismét a rendek sorain 
kívül, a hallgatók közül, a fiatal gróf Károlyi György összes jószágai 
félévi jövedelmét, 40.000 forintot. így a négy alapító, négy szóval, négy 
perc alatt 118.000 forinttal vetette meg a Magyar Tudós Társaság alapját 
Kevés napok múlva kiállították kötelező alapító leveleiket s példájokat még 

» Döbrentei : A Magyar Tudós Társaság történetei, a M. T. Évkönyvei I. kötet 46. . 
" Bessenyei: Holmidéi, Bécs, 1779. 



o 

I 
(4 

f 






.■a i 

13 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASAG 295 

többen követték. Gróf Széchenyi Pál (István testvérbátyja), gróf Károlyi 
Lajos és István (György bátyjai) egyenkint 10 — 10, gróf Esterházy Mihály 
és Batthyány Fükip herceg 8—8 (később kipótolva az utóbbi 40 ezerre), 
gróf Keglevich János 6, Kopácsi veszprémi püspök (később prímás) és 
báró Zay Károly 2 — 2 ezer forintot; s még néhányan 1 — Ij, ezerét; 
melyekhez Kulcsár Istvánnak, még 1793-ban tett végrendeletével »egy 
valaha felállítandó Magyar Tudós Társaságra* szánt 10.000 forintos alapít- 
ványa is csatoltatván : mire az országgyűlés véget ért s az alapítás zárkövét 



az 1827. XI. törvénycikk letette : az akadémia alapja 250.000 forintra volt 
kiegészítve. 

Meglévén az alap, a Tudós Társaság szervezetének és megalkotá- fi 
sának nem kisebb feladata várt megoldásra. Az eddigi tervezők mind- 
nyájának alapelve e jelszóban foglalható össze : mívelni a magyar nyelvet 
s magyar nyelven a tudományt ; első a nyelvmívelés, mert, Bessenyei szerint, 
a tudomány sikeresen s a nemzet fényre-derítésére csak a nemzeti nyelven 
mivelhetö. Már pedig nálunk maga a nyelv szorult még mivelésre. A nyelv 
kérdései körül a harcok felköltve, de még lecsillapítva s sarkalatos kérdései 
még megoldva koránt sem voltak. Mint Horácz mondja : 

Nyelvészek vetekednek, ítélet alatt van a pör még. 



296 A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 



A Révai s Verseghy, a Kazinczy és a Debreceni Grammatika harcai, a Mondoiat 
és az Árkádiái pör s a Kazinczy és köre által megindított nyelvújítás fölötti 
harc, az egész vonalon, még javában lángolt s nem volt befedezve (hisz 
ma sincs még s egyes kérdései újra meg újra felélesztetnek !) Világos volt 
azért, hogy, bár az Akadémia rendszerébe s alapszabályaiba az összes 
tudományszakokat felvegye is, jó ideig annak súlya a magyar nyelv- 
mívelésre fog esni: a nyelvtudomány kérdései megoldására s a szorosan 
vett nemzeti irodalom fejlesztésére. Mert bár az akadémia alapításakor 
olyan szépíróink voltak mint a két Kisfaludy, Berzsenyi és Kölcsey s az 
épen fellépett és egyszerre hímévre emelkedett Vörösmarty, kik költői 
irodalmunkat magas fokra emelték, de prózai irodalmunk, akár a szép- 
irodalmi, akár a történelmi s még inkább a bölcsészeti, jogi s egyéb szakok- 
ban felette hátra s ezekben a nyelv is fejletlenebb volt még, mintsem igazi 
nemzeti irodalomról s a tudományoknak magyar nyelven való míve|fséről 
komolyan szólni vagy csak álmodni is lehetett volna. Tudományos íróink 
mily kevesen vannak számba vehetők, mindjárt kitűnt az akadémiai tagok 
kinevezése s megválasztásakor: mikor a bölcsészeti, történeti, sőt még a 
mathematikai szakosztályokba is — nyelvészekből á szépírókból kellett a 
tulajdonképeni szakemberekkel be nem tölthető hézagokat pótolni, bár 
a nyelvtudományi osztályon kívül (melybe három helybeli — azaz pesti — 
és négy vidéki rendes tag vétetett fel), a többi osztályokba az első alaku- 
láskor csak 2 — 2 helybeli s ugyanannyi vidéki felvétele céloztatott. 
^bilottség^ Az országgyűlés bezárta (1827 augusztus 18-ika) után csakhamar 

még azon évi november 30-kán kinevezte a nádor a felállítandó Akadémia 
alapszabályai s szervezete tervét kidolgozandó bizottságot, melynek elnökéül 
gróf Teleki Józsefet (a László hasonló szellemű fiát) jelölve ki s a négy 
első alapítón kívül még huszonkét tagot, kiket már az elnök hitt össze 
1828 március 11 -kére. Köztök találjuk az akkori szellemi élet s tudo- 
mányosság számos kitűnő képviselőjét — bár közülök Kisfaludy Károly, 
Berzsenyi, Kölcsey s Vörösmarty hiányzanak, Kulcsár pedig, már akkor 
súlyos beteg, a bizottság ülései alatt meghalt, míg Kövy és Vitkovich az 
akadémia megalakulását, — melynek tagjaiul voltak kijelölve — meg nem 
érhették. Bartal György akadályoztatása miatt nem vehetett részt a 
bizottság üléseiben. 

A bizottság, március 15-kétől april 17-kéig, összesen huszonegy 
ülésben tárgyalta a szervezet és alapszabályok terveit; jegyzőkönyveit, 
Széchenyi indítványára kizárólag magyar nyelven. Horvát István vezette 
(ki az akadémia megalakulásakor, rendes taggá választását nem fogadta 
el), míg a megerősítés végett felterjesztendő alapszabályok, hasábosán, 
magyarul és latinul szerkesztettek. Elkészíttettek: 1. a szervezeti alapsza- 
bály; 2. a rendszabályok (ügyrend) és 3. annak meghatározása, hogy 
az állandóságra szánt — s így a jövőre is szóló — nagyobb tervezetből, 
a pénzerőhöz képest, mi legyen azonnal életbe léptethető. 



A MAGYAR TUDÓS TitRSASÁG 297 



Ez Utóbbi pontra nézve legelőször készült el az albizottság! javaslat ^^ íakluáiS 
s határoztatott, hogy »ámbár a Társaság jövedelmeihez képest minden 
rendes tagnak fizetést adni nem lehetne, mindazáltal a Társaság felállításakor 
azonnal 27 rendes tag, és pedig 13 helybeli s 18 vidéki választassék ; a 
helybeliek közül 6, a vidékiek közül is 6 azonnal fizetéses legyen (amazok 
500, ezek 300 forint fizetéssel) ^ osztályonként pedig legyen a nyelv- 
tudományiban 3 helybeli, 4 vidéki, tehát a tervezett teljes szám, a többiekben 
egyelőre csak 2—2 helybeli s ugyanannyi vidéki rendes tag. Ez utóbbi 
osztályokat, irodalmunk s kivált tudományos szakirodalmunk akkori állása 
szerint, még így sem lehetett betölteni. Míg a nyelvtudományi osztályba 
feleslegesen is jutott volna: a nagy nyelvújító Kazinczyt s a szép ízlés 
apostolát, valamint a költő Kis Jánost a történettudományi, — Berzsenyit 
és Döbrenteit a bölcsészeti, — s az inkább eszthetikus Bitniczet a mathe- 
matikai osztályba kellé sorozni; a törvény tudományi osztályba pedig 
helybeli rendes tag egy sem, és csak két vidéki jutott. Mily szegénység, 
azóta fejlődött tudományosságunk mai állapotához képest! 

A jutalmazásokra nézve megállapíttatott, hogy évenként a megjelent 
legjobb munka, tekintet nélkül arra, mely osztályhoz tartozik tárgyánál 
fogva, 200 arany nagy-jutalommal, a szaktudományokbeli pályamunkák, 
évenként egyelőre csak kettő, száz-száz aranynyal jutalmaztassanak. Előre- 
látható volt, hogy egy ideig majdnem kizárólag csak az első osztály 
körébe tartozó s túlnyomólag költői munkák fognak a nagy-jutalomra 
méltóknak ítéltethetni, így nyerte az első nagy-jutalmat (1832.) Horvát 
Endre Árpádja., s azontúl 1844-ig, mikor aztán a nagyjutalomnak, minden 
hat évben visszakerülő sorrendben, osztályonként kiadása lépett életbe, 
egy nyelvtudományi (Kresznerics szótára), hét költői munka (Kisfaludy 
Sándor, Vörösmarty, ez háromszor, Kazinczy, Jósika, Garay) s az összes 
többi osztályokból is csak négy munka nyerte meg az egész, három a 
fél nagy-jutalmat. 

Az akadémiai munkásság vezetésére, különösen az anyagi ügyek 
intézésére igazgató tanács szerveztetett, melynek a négy első alapítón 
— gróf Széchenyi István, gróf Károlyi György, gróf Andrássy György és 
gróf Vay Ábrahámon — kívül még 21, összesen 25 taggal, kik között 
Nagy Pált, az akadémia felállításának az 1825-ki országgyűlésen ha nem 
első megpendítőjét, de leglelkesebb vezérszónokát, gróf Teleki Józsefet, az 
előkészítő bizottság elnökét, Wesselényi Miklóst, egy herceg Batthyányt, 
egy gróf Dessewffyt, egy gróf Czirákyt, egy Majláthot, stb. találunk ; 
kik maguk közül az Akadémia legelső — s első időszakában mindig 
egyértelműleg megtartott elnökeiül : gróf Teleki Józsefet és gróf Széchenyi 
Istvánt választották meg. Ez utóbbi, a nagy gróf s az első és legnagyobb 
alapító, szíves készséggel engedte méltó társának az elsőséget. S az igazgató 
tanács, 1830 november 17-kén tartott első alakuló és alakító ülésében, 
az elnök által előterjesztett névsorából a tudósoknak és íróknak, megválasz- 



298 A magVar tudós Társaság 

tolta a hat osztály rendes tagjait, kik közül az első osztály első (helybeli) 
rendes tagja, — s négy nap múlva az akadémia első halottja — Kisfaludy 
Károly lőn. — Az igazgató tanács, szeptember 12-kén tartott második 
ülésében, megválasztotta a titoknokot Döbrentei Gábor, a pénztárndíot 
Helmeczy Mihály személyében, végleg megállapította az alapszabályokat s 
azokat legfőbb megerősítés alá terjesztette. 



Grúf Teleki Józsct. 



így a teljes megalakuláshoz csak a tiszteleti és levelező tagok meg- 
választása volt még hátra, kiket az 1831 február 14-kén megnyílt első 
nagygyűlés választott meg, először tizenkettőt, majd 16-kán még négyet 
tiszteleti, és húszat levelező tagokul; amazokat részint alapítók és foran- 
gúak, részint magasb állású írók — ezeket kizárólag az irodalom érdemes 
munkásai közül ; s Kisfaludy Károly helyére — Vörösmarty és Sebedéi 
előléptetésével, az első osztály helybeli harmadik rendes tagjául Szemeié 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 299 



Pált. A levelező tagok közt kettő volt külföldi, kiknek még akkor külön 
osztályozása nem volt, Feszler a Magyarok Története írója s Hammer bécsi 
államtanácsos. 

S ezzel a Magyar Tudós Társaság első megalakulása be volt fejezve, ^^f^^fi^^^ 
De nemcsak a természet szerves valói, hanem az ember alkotta szervezetek 
sem maradnak eredeti állapotukban, hanem, míg csak élnek, folyvást vál- 
toznak s fejlődnek; akadémiánk első szervezete is változott s fejlődött. A 
mai akadémia az 1830-dikitól lényegesen különbözik s fejlődési fokozatai 
folytonos haladást mutatnak s tagadhatatlan tökélyesbülést. E haladási 
folyamat egyes részleteit, az akadémia fejlődés-történetét, minden válto- 
zataiban feltűntetni nem célunk ez aránylag rövidre fogott irodalom- 
történetben, csak főbb mozzanataiban igyekszünk vázolni, itt, alapítása 
történeténél. 

Ez a fejlődés, mint minden szerves élő lény fejlődése, tulajdonképen 
folytonos s nem időszakonkénti, mely időről-időre szünetelne vagy épen 
visszafejlődnék. De azért, különösen a szemmel látható külszervezetben, 
egyes időpontokban válik láthatóvá, mikor a folytonos belfejlődés szervezeti 
változásokban állapodik meg. így az akadémia fejlődésében is időpontokat 
lehet megkülönböztetni, melyekben a folytonos fejlődés átalakulássá válik 
s fejezetekben és szakaszokban nyer szabályzati kifejezést. 

Kezdetben, az akadémia megalakulása első időszak4ban, a hat osztály, 
bár névszerint elkülönítve, tulajdonképen önálló működéssel s független 
élettel nem birt. Az összes akadémia életébe volt beleolvadva az egyes 
osztályok működése. S ez természetes következménye annak a ténynek, 
hogy szaktudományok tulajdonképen s önállóan mívelése hazánkban s 
irodalmunkban alig volt még az akadémia alakulásakor. Még a nyelvtudomány 
s a szépirodalom foglalta el a tülnyomólag legnagyobb tért s uralkodott a 
helyzeten. Az első lépés az osztályok és szaktudományok elkülönítésére 
akkor történt, mikor 1844-ben a nagy jutalom — mely addig az egész 
irodalom legjobb termékének, tekintet nélkül annak tudomány-szakára, 
ítéltetett oda, ettől kezdve hat éves időkörben a hat osztály különböző 
szakai részére s mindenikbert a megelőző hat év legjelesebb termékének 
adatni határoztatott. A második lépés egy új csoportosítás kísérlete volt, 
mely a hat osztályt négybe akarta összevonni, 1846-ban oly módon, hogy 
a bölcsészeti és jogi, s a mathematikai és természettudományi osztályok 
összevonassanak egy-egybe, a nyelv- és széptudományi, valamint a történeti 
külön önállók maradván. De e kísérlet egyelőre nem vált be s az előbbi 
hat osztály ismét visszaállíttatott, egyidejűleg azonban a heti ülések során 
az összes ülések, az osztályülésektől elkülöníttetvén, az osztályok önálló 
működése biztosíttatott; részben az által is, hogy a levelező, sőt külső 
(külföldi) tagok is az osztályokba soroztattak. 

Az osztályok ez emancipációjával kezdődik az akadémia életének ^jj^rSí'' 
második korszaka; de ez az emancipáció koránt sem volt teljes, mert az 



300 A MAGYAR TUDÓS TARSASAG 

osztályok csak felolvasásokat tarthattak, bírálatokat teljesíthettek, de sem 
a tagvélasztásokra a magok körében határozott befolyást nem nyertek, sem 
magokat illető ügyekben is határozati joggal nem, vagy csak korlátolt 
joggal ruháztattbk fel. 

Mind a mellett kétségtden, hogy ennyi változás is üdvös eredményeket 
szült volna az akadémia továbbfejlődésére, ha 1848, a fegyverek csörgése 
el nem némítja a műzsákat s az azt követő tizenkét esztendő a nemzeti 
élet gyökére nem veti a fejszét s az életnek még halkabb lüktetését is 
elnyomni nem törekszik vala. Igaz ugyan, hogy a nemzet e gyászkorszaka 
— bár úgy tudományos mint szépirodalmunk legjelesbjel közül is számo- 



A M, T. Akadémia palotája, grdf Széchenyi Islvia szobrával. 

sakat megölt vagy örökre elnémított — még is a nemzeti visszahatás 
erejével épen a nemzeti irodalomnak nagy föllendülést adott s a kidőlt 
jelesek helyett új jeleseket teremtett és szólaltatott meg: de nyilvános 
testületek s köztök az akadémia (valamint a Kisfaludy-Társaság) működését 
is megbénította vagy legalább nagy mértékben korlátozta. Az akadémia 

— e szomorú időben — együtt érzett és együtt hallgatott a nemzettel, 
jobb időkre várva. Tespedésnek s csüggedésnek nem adta ugyan át magát, 
de élénkebb és rendszeres munkásságot nem fejthetett ki. Új tagokkal 
megfogyott sorait ki nem egészíthette ; nagy-gyűléseket nem tarthatott ; 
pályakérdéseket ki nem tűzhetett, jutalmakat nem oszthatott. Összes ülései 

— nem intézkedhetvén — jóformán tárgytalanokká váltak ; osztályüléseiben. 



A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG 301 

gyér hallgatóság mellett, csendes felolvasások tartattak; de egyes meg- 
kezdett nagyobb munkálatok, jelesen a nagy szótár, csendesen készültek 
s rólok időnként egy-egy jelentés adott életjelt arról, hogy az akadémiai 
munkásság nem szünetel teljesen. 

1858-ban először engedtetett meg, hogy az akadémia ismét szervez- 
kedjék s magának az elhunyt Teleki József s a Döblingbe elzárkózott 
Széchenyi István helyett elnököket, meggyérült soraiba üj tagokat választ- 
hasson; az elmúlt meddő években esedékessé vált nagy jutalmakat a 
különböző szakok legjelesebb költői s tudományos termékeinek kiadhassa 
s üj jutalmakat tűzhessen ki. Ez utóbbiak egyike volt a következő évben 
megtartandó százados Kazinczy-ünnepre irandó óda, s a Kazinczy élete 
megírására adott megbízás. 

1859-ben Kazinczy születésének százados évfordutója^ mely nemcsak 
irodalmi, hanem országos nemzeti ünneppé vált s 1860-ban a politikai 
Újjászületést és az alkotmány visszaszállítását — bár még tökéletlenül — 
inauguráló októberi diploma : üj életet leheltek a nemzetbe s alvó önbizalmát . 
ismét felköltötték és megszilárdították. ♦ 

Az akadémiának is itt kezdődik harmadik korszaka. Kazinczy örökének, ^ ^^l^^ 
a széphalmi háznak és birtoknak, nemzeti vagyonúi megszerzése, annak 
mauzóleummá alakítása, ennek Kazinczy összes munkái kiadásának forrásává 
alakítása, majd a nemzet felhívása, gróf Dessewffy Emil akadémiai elnök 
által, hogy akadémiáját zsellérségébő) kiszabadítva, házai adjon neki, 
melyet a nemzeti lelkesedés palotává tett — voltak az első kézzel fogható 
életjelek. S mivel a nemzeti élet, a törvényhozásban, az 1861 -ki ország- 
gyűlés elfojtása miatt, még ujabb négy évig nem nyilatkozhatott s az 
alkotmány helyreállítása még több évig késett, a felébredt nemzeti szellem 
már nem hagyta magát ismét elaltatni — s egyéb tér még el levén 
zárva, vagy ismét elzáratván, az akadémia működésében s annak támo- 
gatásában találta legméltóbb terét nyilvánulásának. 

S ez időre és az azt követő — és az alkotmány helyreállítását is 
meghozó — évekre esik az Akadémiának azon véglegesnek mondható 
szervezése, mely ma is fennáll s már csak a megállapított keretben fejlőd- 
hetik s haladhat belterjileg való tökéletesedése felé. 

Uj> nagy alapítványok, köztök a báró Sina Simon 80.000 frtos alapít- 
ványa, a palotának elkészülte s még jövedelmező bérházzal is megtoldása : 
az akadémia anyagi állását s azzal könnyebb és szabadabb mozgását, 
feladatainak nagyobb mértékben teljesítését tették lehetővé. Anyagi ügyei, 
oly vezetők szerencsés kezei által mint Lónyay Menyhért és Csengery 
Antal, rendeztettek s megszilárdíttattak ; beléletét pedig az osztályoknak 
új csoportosítása s teljesb önállósítása tette gyümölcsözőbbé. A hat osztály 
most már háromba vonatott össze: a nyelv- és széptudományiba, mely 
most is s örökre az első maradt; a társadakni tudományokéba, hova 
a bölcsészet, jog- és történettudomány, összes ágazataikkal tartoznak; a 



302 A MAGYAR TUDÓS TARSASAG 

reál (mathematikai és természeti) tudományokéba. Mindeniknek jog adatott 
a szakjabeli pályakérdések és jutalmazások, tudományos megbízások, 
valamint a tagválasztások iránti javaslattételre, ez utóbbiakban az összes 
(nagy) gyűlésnek hagyatván fenn — újabb szavazattal — a végeldöntés, 
egyebekben csak a helybenhagyó vég-elhatározás. Minden osztály külön 
költségvetést nyer, melylyel előirányzata szerint szabadon rendelkezik. 
S mivel a budget-jog feletti döntés, a dolog természeténél fogva, az igaz- 
gatótanács kezében van, az igazgatótanács felerészben az akadémia belső 
tagjaiból s csak felerészben alakíttatik az akadémián kívüli alapítókból, 
pártfogókból s társadalmi állásuknál fogva is kitűnő hazafiakból ; amazokat 
kizárólag az akadémia választja saját tagjai közül, emezeket a teljes 
(akadémikusokból és nem akadémikusokból álló) igazgatótanács, a mi az 
akadémiának túlnyomó befolyást biztosít igazgatótanácsa megalakulására, 
■il^na"' ^°^' ^2 akadémia vagyona, épületeiben, melyek közül a palota nem 

jövedelmez, és biztos papírokba fektetett alapítványaiban, 2.300,000 forintra 
rúg; évi költségvetése 150.000 forint, melyhez az ország 40.000 forinttal 
járíti ; a három osztály költségvetése, tisztán tudományos s irodalmi célokra 
— a jutalmakon kívül — 60.000 forint. Ezenkívül vannak az akadémia 
közös kiadványai : Évkönyvek, Értesítő s Könjn/kiadó vállalat ; valamint a 
tisztviselők fizetései, épületek fentartása, adók stb. De az osztályok munkás- 
sága már oly nagy terjedelmű, hogy ez összeg nem elégítheti ki kívánal- 
maikat Azonban az akadémia vagyona s azzá! jövedelme is évről-évre 
új alapítványokkal gyarapodik. Legújabban a báró Rudics-féle alapítvány 
közel 100.000 forinttal növelte azt. A Semsey Andor adománya szintén 
100.000-rel, a tudományok különböző szakaiból tíz, egyenként 10—10.000 
forintos pályafeladatra. Mert a nemzet, sok éretlen megtámadás és becs- 
mérlés daczára, nem vesztette el bizalmát az akadémia iránt s nem hagyta 
csökkenni érdeklődését a legnagyobb magyar alapítása s annak nemzeti 
jelentősége és eszményi céljai iránt; melyek — mint eredetileg ~ ma is 
s örökre ez egy kifejezésben foglalhatók össze: a magyar nyelv — s a 
íudomáttyoknak magyar nyelven — mívelése! 



61. Gróf Széchenyi István, mint író. 

F Széchenyi IstvAn, három testvér közt a legifiabbik, szü- SMchenyi 

' D j t ifjúsága 

letett Bécsben, 1791 szeptember 21-én. Mikor nagynevű 
atyja, Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, ezt az intézetet, 
a családnak évek hosszú során gj^jtött nagybecsű könyv- 
tárával ajándékozta meg, ennek ma is felette érdekes kata- 
lógusát úgy a külföld mint hazánk tudom ányked velő kitűnőségeinek 
megküldötte. Az igy megtiszteltek közt volt fia, a még csak tizenkét éves 
István is. A köszönő levelek közt, melyek erre a világ minden részeitwl 
özönlöttek, meg van őrizve a kis grófé is, a ki, bár a gyűjtemény becsét 
gyermekészszel megítélni még nem képes, elérti mégis, hogy neki idővel 
kedves -atyja példáját« kell követnie, s az »édes Haza boldogságát, tőle 
telhetőleg előmozdítnia*. — S a gyermek e megható igéretét, melyet 
később a férfi oly fényesen beváltott, soha sem téveszté a törekvő Ifjú is 
szeme elől. Kötve kell hinnünk mindazt, mit akár neveltetése vagyis isko- 
láztatása hiányairól, helyesebben korai féJbeszakasztásáról, akár katonatiszti 
s mágnási ledér kalandjairól s élvezetek közt töltött könnyelmű éveiről, 
akár a világ akár ö maga oly sokszor mesélgetett. Külszín után vagy 
magukról ítélgettek a felületes emberismerők; az önbírálat szigora, s a 
nem kései megtérés ihlettsége szól az ismeretes vallomásokból. Úgynevezett 
•szerelmeinek* már rég minden nyoma veszett volna, ha ideje korán be 
nem áll az akkori divat szerinti napló írók közé, s élete legcsekélyebb 
eseményeit, szíve legtitkosabb rezdüléseit, éber elméje észleletéit, napról 
napra, az első benyomások hevében, bizonynyal nem nyilvánosság elébe 
szánt lapokon, önmaga meg nem örökíti. De e feljegyzések, birtokunkba 
kerülve, végtelen becsessé váltak minden lélekbúvár és bölcselkedő előtt. 
A föld göröngyét megvető, minden aljas vagy köznapi irányzattól távol eső, 
magasan szárnyaló lélek, meleg szív és megkapó eredetiség nyilatkozik 
azokban. Nem járhat a középúton, csak a legboldogabb vagy legboldog- 
talanabb emberek egyike lehet: felváltva volt, rövid percekig, az egyik; 
állandóan s véglegesen bevált a másiknak. Az ábrándozás, melyet külö- 
nösen politikában annyira kárhoztatott, volt megrontója. Mindig oly nőért 
rajongott, kiről tudta, hogy nem lehet az Övé. Egyik alatta, másik felette 



304 GRÓF SZÉCHEKYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 

állt. Egyiket arra kéri, hogy egy meghatározott esti órában egy bizonyos 
csillagra fíiggeszsze telíintetét, a mit ő is ugyanakkor tenni fog, a világfi, 
a kényeztetett huszártiszt! Másikkal külföldi nyelveket tanúi, bevezetve 
közös nyelvmestereket az ő saját literaturája kincstárába, mely nála nélkül 
a jámbor előtt tán örökre zárva maradt volna. Érettebb korában, mikor 
már bejárta az egész világot s az otthon vágya szállja meg lelkét, két 
előkelő hölgytől kosarat adat magának, az egyik a daliás gróf Hunyadinak, 
a másik a nagyramenő Clam-Gallasnak adván elsőbbséget. Volt, a ki e poros, 
sáros földiekéről kora halállal a túlvilágra menekült. Ezek emlékét, mint 
szentekét, Őrzi lelkében s haláluk évfordulóián, melyet pontosan feljegyez, 
maga is halni készül. Olvasmányai közül, melyek magas míveltségről s 
egyetemlegességről tanúskodtak, kiválik a Byron MaMfrédje és a Schiller 
Don CarlosR. Barátságban is szintoly eszményi: az ő Marquis Posá-ja, 
politikai pályája kezdetén, nem lehet más 
mint Wesselényi. Későbbi meghasonlása 
vele, keserűséggel tölti el szivét 

Hogy íróvá kell lennie, azt sokkal 
előbb sejdíté, mintsem honalkotó nagy hiva- 
tását Kezdetben, mint minden ilj^ajta iQú, 
költészetért, művészetért rajongott Nem volt 
nálánál figyelmesebb, sem lelkesUIőbb beuta- 
zója szép Olaszországnak, hol a természet 
i szépségei mellett régi és újabb festők, szobrá- 
szok vonzották, s a naűtermek és gyűjte- 
mények avatott ismerője volt. De a mely 
országban utazott, annak nyelvét s iro- 
Grdtsiícheoyi Ferenc. dalmát tajiülmányozta, mívelte. Ha tudjuk, 

hogy iskolai tanulmányait korán, az »Ínzur- 
rekció* miatt abba kellett hagynia, hogy mint tudatlan hadnagyocska 
lépjen a haza és király szolgálatába, — igasáfl bámulatba ejt az élet 
viharai közt gjoíjtőtt irodalmi ismereteinek tömege is sokoldalúsága. Jó 
szerencse, hogy át nem csapott, örökre elveszendő, a német írók zömétje 
s hamar felhagyott a versírással, melyhez, idegen nyelven legalább, se 
rím-, se ritmusérzéke nem volt. Görögből fordított s archaeologiát tanúit, 
mikor az eltiprott ország szent hamvain járt. A latinban, úgy mint akkor 
mindenki, elég otthonos volt, hc^y Corpus Jurisunkban, valamint ország- 
gyűlési aktáink közt eligazodhassék. Ismerte s jól tudta idézni a klasszi- 
kusokat is. Megelőzte dicső atyja intését, ki hozzá intézett bucsúzójában 
többi közt e tanulmányainak hézagaira s az idegen nyelvek fontosságára 
emlékezteié, egyszersmind jó könyvek olvasására, a rosszaknak pedig 
mellőzésére buzdítá, mely utóbbiakra nézve azonban ízlése nem mindenkor 
egyezett meg az Öreg úréval. Igazolta az öreg Dessewffy Józsefnek is, 
hosszú ódában kifejezett dicséretét, miszerint nem üres élveket hajhászni 



J^CU 







oy 







■y 





V 







^:rzc'^t:^^ ya 






^^ C^t^-£.^;^í,.CZf' 



t 



\ 

r 



f 

i 

t 
I 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 305 

megy, mint többi gazdag mágnásaink, külföldre, hanem ismeret- és tapasz- 
talásgyűjtés végett, hogy mint méh virágporral megterhelve jöjjön vissza s 
rakja le kincseit a haza oltárára. 

Végre megjött az 1 825-iki országgyűlés, mely hazánk politikai és tár- igSSt^ireíág- 
sadalmi újjászületését nyitotta meg. Korszak-alkotóvá Ion az nemcsak az gy^i^en 
ország, hanem egyesek életében is, s ezek közt első sorban Széchenyi 
Istvánéban, ki hatalmas egyéniségének bélyegét nyomva reájok jó két évti- 
zednek mint Széchenyi-korszaknak nevet adott, s a nemzetnek, a Kossuth- 
korszak feltűntéig, vezére volt. írói munkássága, mely az időszakon még tül 
is terjed, annyira össze van nőve államférfiúi tevékenységével, sőt, mond- 
hatjuk, hazánk újabbkori történetével, hogy tőle különválva alig tárgyalható. 
Első föllépte, mikor az akadémia életbeléptetése gondjaival töprenkedő hon- 
atyákat összes birtoka egy évi tiszta jövedelmének felajánlásával lepte meg, 
egyszerre országos emberré tette őt. örömkönnyek, hálálkodások, magasz- 
talások közt hordották szét országszerte e nemes tettét, mely a nemzetnek 
egyik rég ápolt óhajtását valósította meg s nevét örökre a nemzet hálás 
szívébe véste be. Ha valami felülmúlta ez érzést, az csak a hozzá fűződő 
még nagyobb várakozás volt. Gyorsan terjedett el a híre, hogy ez még nem 
minden, a mit tőle várhatunk. Nem pillanatnyi fellobbanások vezérlik, hanem 
mélyen átgondolt tervek. A közérzülethez abban is csatlakozott, hogy az 
ellenzék soraiba állott. Zokon vették ezt Bécsben, s gyanús szemmel nézett 
reá nemcsak az államvezető miniszter, hanem maga a fejedelem is, kik a 
kormány és az uralkodó személye különválasztásának új elméletével soha- 
sem tudtak megbarátkozni. Ellenkezésbe tenni magát a felsőbbséggel, akkor 
» lázadás « volt az ő szemökben, vagj'' legalább is veszedelmes kacérkodás 
forradalmi irányzatokkal. Forrását tisztátalannak hitték, s ha nem önzőbb 
számításnak, bizonynyal a » sértett hiúság* neheztelésének tulajdonították. 
Dacára a francia háborúk alatt véghezvitt s közelismerésben részesült hadi 
tetteinek és kitűnő szolgálatainak, fölebb nem vihette a császári királyi 
hadsereg hosszas szolgálatában a kapitányságnál, s e balsiker az ő kor- 
látolt nézetök szerint elegendő ok volt, hogy belőle egy új életet kezdő 
nemzet vezére, egy hatalmas, bár jelentőségében fel nem ismert ország 
újjáalkotója váljék. Míg, rokonérzésből s honfitársi nemes buzgaknából, 
az ellenzékkel szavazott, legalább többnyire, s katonai rangjáról azért 
mondott le, hogy ez törvényhozói tisztének független gyakorlásában ne 
akadályozza: azalatt egynél több pont merült fel a napi kérdések közt is, 
meg az általános politikában is, mely őt óva inté, hogy függetlenségét 
ne csak fölfelé, de lefelé is, minden irányban meg kell óvnia, s hogy az 
ősi alkotmány visszaállítása még nem minden, a mit elérnünk kell. Sőt ősi alkotmány 
hogy az nagy részben már túl is élte magát, s ha jövőnket az európai 
nemzetek sorában biztosítni akarjuk, úgy a múltnak békóiból bontakoznunk 
kell s új eszmék és új elvek után indulnunk. Miként fogjon hozzá e nagy 
munkához? Közvéleményt kell teremteni; a hol van, szilárdítani s főleg jó 

Beöthy, Magyar irodalomtörténet. 11. köt. 20 



munl 



306 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 

irányba terelni. A hírlapirodalom nálunk akkor még oly zs^ge korát élte, 
hogy csakis könyvvel lehetett föllépnie s a gondolkodók figyelmét magára 
vonnia. Könyvet írni akkor hazafias tett volt, a haza oltárára hozott 
áldozat; nem tömjén az egyéni hiúság számára, nem lépcső a fölemelke-. 
désre. Különösen új dolog volt az ország közügyeit, az országgyűlés vagy 
megyék termeiben tárgyalandó kérdéseket, a kiváltságos osztály szűk körén 
túl, a nagy olvasó közönség elébe vinni s mintegy ítélete alá terjeszteni, 
széchenji^eiső g^t tette Széchenyí, a volt lovaskapitány, az ő első könyvével a 

Lovahrúl (Pest, 1828.); ez megnyitója azon írói munkásságának, melynek 
rövid ismertetése egyedül tartozik e munka körébe s kell, hogy korlá- 
tokat szabjon eknélkedéseínknek. Első irodalmi kísérlete kéziratát megkül- 
dötte az akkor előtte is nagy tekintélyű soproni szuperintendensnek, 
Kiss Jánosnak, a ki lelkiismeretesen hozzáfogott a nyelv- és irálytani 
javítgatásokhoz. Ezeket Széchenyi köszönettel fogadta ugyan, de nem 
használta, mert súlyt fektetett reá, hogy ezen első műve egészen az 
övé, az ő egyéniségének bélyegét magán viselő legyen. Kik akkor még 
kétkedtek, hogy fiatal katonatiszttől, magyar mágnástól egy velős tartalmú 
magyar könyv közreműködők segélye nélkül kiteljék, nem sokára meg- 
győződhettek róla, hogy nemcsak ezen elsőszülött, de utána következő 
szép sora a minden hazai viszonyainkat alaposan tárgyaló, ne mondjam 
felforgató, politikai röpiratoknak utolsó betűig magán hordja a minden 
ízében eredeti, kiváló írói egyéniség legsajátságosabb, legjellemzőbb vo- 
násait. A könyvtámok a köz- (akkor: nemzet-)gazdasági szakkönyvek 
osztályába fogja sorolni e köteteket, melyek ősi közjogunk, nemesi kivált- 
ságaink védőit mozgásba hozzák, sőt felbőszítik, míg a kor szabad szelle- 
métől ihletteket egy szép jövőnek rég áhított sejtelmeivel töltik el; lelke- 
sítve a tanulni vágyó ifjúságot s a közpályára készülő újabb nemzedéket ; 
de nem riasztva vissza a szívemelő, könnyebb olvasmányok kedvelőit sem ; 
főleg bűvös varázszsal kötve le a lovagias és költői nemzet által mindig 
magas polcra emelt honleányok figyelmét. A lovakról írván, egyrészt 
korábbi lovaskapitányi állásának róvja le, mintegy búcsúzóra, régi tarto- 
zását, oly eszméket és tanokat rakva le, melyeket évek tapasztalatai 
érleltek benne, melyek kedveért nemcsak Erdélyt, nemcsak Angliát szakértő 
szemmel utazta be, nemcsak a szárazfold ló- és állattenyésztő helyeif 
kereste fel, de a keletre is, különösen Arabiába volt zarándoklandó, hogy 
mindent eredeti forrásból meríthessen. Tíz év múlva egy francia tábornagy, 
Marmont, a raguzai herceg, nálunk mint diplomata megfordulván, még angol 
ellenszenveitől eltelten, erősen kikelt a sport e neme ellen, melyet csak hasz- 
talan ember- és állatkínzásnak s a vele járó fogadások miatt erkölcstelennek 
is tartott. Széchenyi veszélyeztetve látta első kezdeményezését, a lófuttatást, 
mondjuk helyesebben: lótenyésztést, s egy újabb röpirattal Néhány szó a 
lóverseny körül (Pest, 1838.) vette védelmébe azt. Meg is mentette, úgy 
az előkelők mint a nagy közönség előtt; s legtöbb javaslatai, mik akkor 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVXN, HINT fRÖ 307 

Ujaknak tűntek fel, az életbe mentek át. Megértette a nenizet, hogy nemcsak 
a ló, hanem még inkább az ember, t i. a közszellem, a férfias nemes gondol- 
kodás, az osztályok együvé hozása, idegenek idevonzása s fővárosunknak, 
— melyet először is 6 nevezett el Budapestnek, — nemcsak az ország köz- 
pontjává, hanem világvárossá is emelése volt szóban. Gondja is volt reá, hogy 
első beköszönésekor, címe dacára, ne legyen »nagyon istállószagú<. A kis 



üTót Siiebenjl Istvitn IQúkori ftrcképs, 

könyv teli van arany mondatokkal, melyektől az olvasó szíve tágul; már 
jeligéje is olyan szerencsésen volt választva, hogy számtalanszor idéztetve, 
megragadjon a lóhoz mitsem értő utódok emlékezetében: »A kisded makkbul, 
ha egészséges, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja*. 

Húsz év múlva s élete alkonyán ő maga s elvbarátai elégszer a fűm 
visszatértek e jelmondatra, midőn Magyarország felvirágoztatására célzó 
reformmunkálatait nagy időre vagy örökre- is elgázolva látták. Gyorsan 
egymásután következett három fö munkáját : a Hitelt (Pest, 1 830.), 



308 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 



Világot (Pest, 1831.) és Stádiumot (Lipcse, 1833.) együtt kell szem- 
ügyre vennünk; levén egyik a másiknak kiegészítője, magyarázója vagy 
helyreigazítója is. Eg}rütt képezik a korszakalkotó nagy államférflúnak 
jól átgondolt, szíve melegével ápolt, éveken át gyűjtött tapasztalatokkal 
támogatott, s szinte részletekbe is beható előrelátással bölcsen kiszámított 
politikai és társadalmi programmját. Magasb szempontokat tartva mindig 
szem előtt, az apróbb részletek kidolgozását szívesen másokra hagyta; de 
nem kis aggálylyal nézte az elvi túlcsapongásokat Úgy mint őt, a reform, 
de nem felforgatás emberét, a régi kor embere, Metternich, folyvást gyanu- 
sítá s szándékaival ellenkező baljóslatokkal ijesztgető : azonkép jött ő hazája 
fiai vérmesebb részével, első sorban Kossuthtal, ellenkezésbe. Dy értelemben 
mondható, hogy ama három első munkájával az ő reformmunkája befeje- 
ződött s merészebb utódok kezébe ment át. A Keléi Népe (1841.) képezi 
a választóvonalt. Azon innen Széchenyi, az újító, a régit nem kimélő, sőt 
annak nyiltan hadat izenő izgató áll előttünk; azon tül a mérséklő, az 
egyezkedő s minden túlhajtásnak határozott ellensége. 
A Hitel A Hitel, magas röptével, fenkölt nemes érzületével^ meghódította 

a világot, egész forradalmat idézett elő az eszmék, az érzelmek orszá- 
gában. Ily hangon még soha sem szólottak a magyarhoz. Fenkölt aján- 
lásából, a lelke eszményképe, a dicső Crescence iránti rajongás szól, 
noha ez a könyvet csak német fordításban élvezhette s németül tehette 
meg reá, felette érdekes észrevételeit »Honnunk szebblelkü asszonyai! 
Vegyétek, — úgymond — pártfogástok alá. Ti vagytok a polgári erény, 
a nemzetiség védangyalai. Ti emelitek egekbe a port s halhatatlanságra 
a halandót. Üdvözlet és hála Néktek !« Maga a cégül vett > Hitel* szó is, 
mely német fordításban a prózai Credittel van visszaadva, nála költői 
értelmezést nyer: az adott szó szentségével, a férfias jellemmel, a minden 
irányban való becsületességgel azonosítja azt. Közgazdasági része, bár 
mintegy bevezetésül még csak általánosságokban mozog, alig hagyja érin- 
tetlen orvoslásra váró bajainknak egyikét is, tisztán, megjelölve egyikét, a 
gondolkodó olvasóra bízva másikát. »A termő földnek (Magyarországon) 
csak haszon nélkül heverő része is boldoggá tenne más nemzetet*. »A 
magyar földbirtokos (ki akkor még csak nemes ember lehetett !) szegé- 
iQ^bb, mint birtokához képest lennie kellene*. >De a tőkepénzes is (ha 
volt olyan!) szánandó, mert Hypotheka helyett hypothesis áll előtte pénze 
elhelyezésénél*. Ellentétben a múltak dicsőségén elmerengő s tétlenségbe 
sülyedő bús magyarokkal azt mondja: »Nem fogok én hazám dicsérője 
lenni, mert az arra nem szorult, s mert oly szoros kapcsolatban látom 
magamat vele, mintha rokonomat vagy önszemélyemet dicsérném*. >Nem 
nézek én annyit hátra, hanem inkább előre h Azért is vált emlékezetessé, 
6 ily értelemben, — történetíróink se vehették rossz néven, — méltán köz- 
mondásossá is e zárszava: > Sokan azt gondolják, Magyarország volt; én 
inkább azt szeretem hinni: lesz.* 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 309 

Míg a Hitel harmadik kiadásban folytatta hódításait, részesülve itt-ott * viug 
a nyilvános megégettwtés, vagy legalább hangos kárhoztatás kitünteté- 
sében, szerzője, bár egyúttal a Dunahajózás gondjaival is elfoglalva, szor- 
galmasan irogatolt a Stádiumon, melynek a Hiteiben vázolt pontozatok 
bővebb kifejtését kellé magába foglalnia. Közbejött azonban egy támadás, 
volt legmelegebb tisztelőjétől, az öreg gróf Dessewffy Józseftől, a híressé 
vált Taglalat, mely Széchenyi könyvét és elveit, minden kiválóságuk 
elismerése mellett is, a kritika éles bárdjával tagolta szét. Sürgős felelet 
látszott szükségesnek. Ezt adja meg a Világ, mely a támadóhoz intézett 



Széchenjt Islvánné, Scllero Crescentla grófnű. 

nyilt levél alalyában, különben Já akaróimhoz címezve, a legkíméletlenebb, 
és később megbánt személyességekkel teljes vitairatok egyike. Nyilván egy 
egész osztályt, az előitéleteikhez tapadó ósdiakéf, látja háta megett, kiknek 
szemökbe kell mondani a keserű igazságokát, beláttatni velÖk rögzött 
hibáikat, s a régi rendszemek minden irányban tarthatatlanságát. Többi 
elleneseivel, pl. Orosz Józseffel és Ponori Thewrewkkel sokkal gyengébben 
bánt el; azokat nem vette komolyan. Csak Kossuth irányában lépett fel 
később nagyobb keserűséggel : de ez már tragikumához tartozik. A Világra., 
e nevénél fogva szójátékokra oly igen alkalmas címre, monda egy ízben 
Deák, hogy az mint sötétben gyújtott gyertya, némely szemnek alkalmatlan 
volt ugyan, de utóbb jótékony világosságot terjesztett mindenfelé. Támadó 
részében, a jövőnek tán sejtelmétől ihletve, kikel az olyan politikusok 



310 GRÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 

« 

ellen, kik mások vezérletére vállalkoznak arra való hivatás és képzetts^ 
nélkül. > Kisebb nemzetek — úgymond — fentartották önállásukat, és 
mi ? . . . Kezet fogva, vállat vetve Hunniát a hatalmasb nemzetek sorába 
emelhetjük*. A vastag kötetté nőtt polémiában már előtérbe állítja híres 
elméletét az Ész és Szívről^ t i. e két tényezőnek politikában különválasz- 
tásáról, mely utóbb annyi félreértésekre s megtámadásokra adott alkalmat 
>Az álom, úgymond, egy nagy és dicső nemzethez tartoznom, szívem 
legtitkosabb húrjait édes harmóniába ringatja «. » Eltiporni többé senki sem 
akar, s ha akarna, sem tiporhatna el.« »Most van idő, csodákat mívelni, 
most vagy soha!« stb. 
A stádium A StádiufH lassan készült. Mindig sok javítni valót talált benne, úgy 

mint korábbi, általa soha túl nem becsült műveiben is; az önmagával 
való boldog megelégedés különben sem jutván neki örökségül. Még egy 
külföldi utat, leginkább a Híd érdekében, és egy aldunai tartózkodást, már 
mint királyi biztosnak kellé közbevetnie, míg e várva-várt elmeszülöttjét 
közrebocsáthatta. Ocskay püspök kapta belőle az első példányt (nov. 15. 
1833.). A kerületi ülésben az iQúság kezén forgott, mely mohón kapott 
rajta s könyv nélkül tanulgatta, míg a követek siettek a megkapható pél- 
dányokat választóikhoz haza küldeni, hogy pótutasításaikat hozzá alkal- 
mazhassák. Hogy megfeleljen örökös ócsárlóinak azon szemrehányására, 
miként mindig csak általánosságokban mozog, melyek a régibb ország- 
gyűlési akták közt úgy is megtalálhatók (!?) és hogy pozitív javaslatokkal, 
melyek bajainkat orvosolhatnák, nem lép fel, újra kerekszámú tizenkét 
cikkben formulázta, nem épen egy törvényjavaslat (angolosan bill-nek sze- 
rette nevezni) ma megkívánt szabatosságával, de elég világosan s többé- 
kevésbbé erősen indokolt terveit. Ezek valának: 1. Hitel, Ismétlésével s 
bővebb kifejtésével a már előbb is mondottaknak. 2. Ősiségi jog. Az any- 
nyira féltett aviticitás, mely minden birtokot bizonytalanná tett s céljának, 
mely a középbirtokú nemes családok fentartása lett volna, épen nem 
felelt meg. 3. Fiscalitds. Az előbbinek részint forrása, részint kifolyása. 
4. Birtokképesség. A folyamatban levő országgyűlés legérdekesebb vitáinak 
egyik tárgya. 5. Törvény előtti egyenlőség. Sokak előtt még felette vesze- 
delmes újítás. 6. Nemtelenek pártvéde, A munkálatban levő Urbáriumnak 
is egyik nevezetes pontja. 7. Házi pénztár és országgyűlési költség egyenlő 
aránylagos viselése. 8. Vizek, utak, belvámok, stb. országgyűlés hatás- 
körébe vonása. 9. Monopóliumok, céhek, limitatiók eltörlése S még három, 
melynek tüzetesb kifejtését máskorra ígérte ugyan; de irántok véleményét 
nyilvánítni, már azon országgyűlésen is, egynél több alkalma volt. Úgymint 
10. Törvény csak magyar nyelven szerkesztessék. 11. Csak a Helytartó 
tanács kormányozzon. 12. ítéletek, tanácskozások nyilvánossága. A mi a 
jobbágyok (földműves osztály) helyzetének javítását illeti, mi akkcM* a 
legégetőbb napi kérdés volt, ezt annyira szívén hordja, mint az ellenzék 
bármely legszabadelvűbb árnyalata. »Mi ma még köszönettel fogadtatnék, 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 311 

holnap semmibe vétetni s csak bosszantani fog.< >Miként mi bánunk job- 
bágyainkkal, úgy bánnak (t. i. a kormány) viszont mivelünk. Talio! — 
Nem kellene tovább Istent kisértenünk.* stb. Bőven bizonyítgatja egy 
Földhitelintézet szükséges voltát, a nélkül, hogy e néven nevezné az 
oly nagy fontosságií, csak évtizedek múlva életbelépett intézményt, melyet 
akkori birtokviszonyaink, ősiség, hitel- és telekkönyv hiánya, stb. még 
lehetetlenné tettek. A híres német bölcsész Herder ellenében, ki a kisebb 



Gróf Sitcheojl látván (1860). 

nemzetiségeknek, s így a magyarnak is, elenyésztét, beolvadását jósolgatta, 
röllelkesűl a gondolatért: az emberiségnek egy nemzetet megtartani. >Csak 
ülhessük meg egyszer az ész, az igazi érdem és erény diedaknának ünne- 
pét!* Mert: >csak magunkban a hiba (s ne ís keressük azt mindig 
másban!), de egyszersmind a feltámadási erö«. 

Ezzel szinte egyidejűleg kezdi meg hírlapírói munkásságát a Társai- ^riípitíl 
kodóhan s folytatólag a Jeletikorban. Hírlapi cikkei (1832—1848.) az "'""'"^^b» 
akadémia gondoskodásából egybegyűjtve két jókora kötetet töltenek be, 
s öt mint a magyar zsurnalisztika megalapítóját ismertetik meg velünk. 
E^y hosszú cikksorozat, mely Paziazzi német fordításában is megjelent 



312 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 

(Über die Donauschiffahrt. Ofen, 1836.) élőnkbe tárja élete egyik fő fel- 
adatának, a gőzhajózásnak, Vaskapu szabályozásának egész történelmét, 
zsenge kezdetétől fogva nagyszerű felvirágzásáig; magasb szempontból, 
igazi államférfiúi előrelátással fogva fel ezt is, mint mindent. Az öregeb- 
beknek még emlékezetében él úgy első kalandos kémútjának saját kez- 
detleges szerkezetű hajóján, mint egy év múlva /. Ferenc gőzhajón tett 
júniusi (1834.) útjának leírása, mely utóbbiban kissé még bárdolatlan 
szittya magyarjainkat a hajó fedélzetét elundokító köpködésért leckéztette 
Dunahiyőzés meg. Néhány szó a Dunahajózás körül cikkében védekezik, hogy ő 
nem követelte magának sem a kezdemény, sem akár a gőzerő feltalálása 
dicsőségét (miként élces ellenei ráfogták!), mert ő, Puthon, Benvenuti stb. 
derék emberek után csak konvertitája volt ez ügynek; de aztán annál 
buzgóbb apostola lett. Nemcsak hazai közönségünknek s a kormánynak, 
hanem egyúttal a külföldnek is, uralkodóknak és pénzembereknek, érdek- 
lődését folyvást ébren tudta tartani. Lépésről lépésre kisérhetjük fejlődését 
a vállalatnak, egy-egy új hajó megszületését, első útjait, akadályait, azt 
a nagy örömet, hogy egyszer már » előzni «is kezdünk, még pedig az 
angolokat! (Smyrna — Konstancinápoly közt.) Míg buzgó és döntő részt 
vesz a Társaság közgyűlésein, hazafiságból, de egyúttal gyakorlati szem- 
pontlxM is ajánlja az igazgatóságnak Bécsből Pestre, mint központra 
áthelyezését. Gondoskodik hajógyárról, kikötőről, rakpartról, kőszénről, mun- 
kásokról, bámulatos szakértést fejtve ki a legapróbb részletekig. Nem 
érhette meg, hogy a vállalat jubiláris (50-dik) évében 190 gőzössel, 750 
egyéb járművel három és egynegyed millió utassal s harminc millió 
mázsa szállítmánynyal dicsekedhettünk. 
Hírlapi cikkei Rövidcn említjük többi cikkeit, melyek nagyobb része különben már a 

Kossuthtal való szakadás idejébe esik, s a Kelet Népe és illetőleg a Politikai 
programm folytatásának veendő. Időrend szerint: Néhány szó a magyar 
játékszín körül (1835.). Összehasonlítandó, a három évvel korábban, Pestme- 
gye választmánya felhívására Magyar Játékszinrül írt röpiratával. Némely 
Orosz tárgyakról (1838.), szójáték Orosz József nevére. A nemzeti casino 
tagjaihoz (1839.), A Minimum kérdése (1839.), Selyemrűl és Soproni 
szederegyletrül (1840 — 41.), Marseillaise (1840.), Néhány szó a budapesti 
lánczhíd ügye körül (1841.), mely mellett összes lánchid-részvényeit báró 
Eötvös Józsefnél letéteményezte, hogy a kinek tetszik, a várt nyereség 
fejében átvehesse. Német színházi botrány és ahoz egy kis advány (1842.), 
Wesselényi és Kossuth. Az e cím alatt írt tíz cikk fele Wesselényinek szól, 
ki szükségesnek látta akadémiai beszéde ellen felszólalni ; fele Kossuthnak, 
kitől vagy több szellemi szupremaciát, vagy nagyobb modesztiát követel. 
Egy kis fővárosi pletyka (Clarke-ról, 1843.), Nyilatkozat (1843.), Gyanúsítás 
(1843.), Vieuxtemps, (1843.), Nyilt levelek Helmeczyhez (1842—43), Egy 
álom (1843.) Lengyelország bukásáról. Mély számoló tanítványom (1843.): 
hat cikk. Kossuthhoz, a ki magát csak Széchenyi tanítványának vállá 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 313 

mint a kinek korábban vallott elveit hordja zászlaján. Könyv alakban is 
megjelent az ' Adó és két garas című harmincegy számból álló hosszú ^ 
cikksorozat (1843 — 44.), mely egy országos alapnak nagymérvű kölcsön 
li^án létrehozását s a gyümölcsöző beruházások részletes terveit foglalja 
magában, s bár eredménye nem volt, a messzelátó államférliú alkotó szel- 
lemének egy maradandó emlékét képezi. Két buzdító Felhívással kisérte 
azt az ország >kÍváltságos lakosaihoz*, s minden követ megmozdított, 
hogy őket, saját hasznok érdekében, rábeszélje. Hozzá kell tennünk, hogy 



Gríf Siíeheoyi István síremléke Cxenken. 

Kossuth maga s az országos ellenzék azon része, melylyei már nyilt 
meghasonlásban élt, hazafias készséggel támogatták, s nem rajtok múlt, 
hogy abba maradt. Ha végig jártatjuk szemeinket a többi hírlapi cikkeknek 
csak címein is, látni fogjuk, hogy e téren is nem a szó, hanem a tett 
emberével van dolgunk, kinek munkásságát mi sem szakilja félbe, erejét 
mi sem lankasztja el, még ha nagy cétok elérése végett ellenfeleivel kell 
is kezet fognia, sőt a túlsúlyra vergödötleknek, teljes önmegtagadással, 
magát alárendelnie. Hosszas pauza után, utolsó felszólalását, hattyúdalát 
képezi a Mi lesz betolunk Magyarokból feliratú szép cikk, az 1848. év 
mozgalmas napjaiban. 



314 GRÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 

De vissza kell térnünk Széchenyi államférfiúi és írói pályájának neve- 
zetes forduló pontjához. 
A Kelet Népe A Kelet Népével indítá meg a háborút Kossuth ellen. (Pest, 1841.) 

Szelídebb vérmérsékletű honfiak, pl. Bezerédj, sokat fáradoztak a két vezér 
kibékítésén, vagy legalább a szakadásnak, ha már el nem kerülhető, eny- 
hítésén, melytől különösen Deák is, a nemzeti párt meggyengülését s a 
kormánynak, mely iránt még mindig bizalmatlansággal viseltettek, rég 
elhagyott kényuralmi és beolvasztási politikájára való felbátorítását vélték 
következtethetni; míg Széchenyi az élire állított érdekek összeütközéséből 
eredő mozdulatlanságot (»csökönyösödést«), osztályok, felekezetek, nemzeti- 
ségek eg3rmásra uszítását, birtokosok harcát birtoktalanok ellen, mindent 
felforgató forradalmi szenvedélyek fölülkerekedését, s ebből általános bom- 
lást, bukást jósolt, s e rémlátásaiba, melyeket az udvari körök szutyon- 
gatásai rég támasztottak benne, évről évre mindinkább beleélte magát. Ezt 
meggátlandó, személyét veté oda, éveken át s nagy érdemekkel gyűjtött 
népszerűségét, melyet különben mint hozzá egyedül illő jutalmat nagyra 
becsült, oda áldozta a haza oltárára. Mondhatjuk: nagyobb áldozatot köz- 
élet embere nem hozott soha. Naplói tanúskodnak iszonyú lelki küzdel- 
meiről. > Epedő kebellel és kimondhatatlan belküzdelmek közt írom e sorokat 
De nem azért epedez keblem, nem azért küzd lelkem, mintha magammal 
tisztában nem volnék. Valóban nem ; kínaim oka : látni mint borúi hazánkra 
vész s nem lelni magamban annak elmellőzésére váltig erőt.« — »A Pesti 
Hirlap szerkesztője (Kossuth) azon halandók egyike, kiket a véletlen, a 
körülmények játszi fordulata, tán az istenek, egy különös, a szokottnál 
nagyobb fénykörbe állítanak. Mint áldozat mutatkozik ő a fiatal képzeletben, 
áldozat, mely a nemzet legszentebb jogaiért szenvedett (t i. az oktalan 
. Pálfy-kormány alatt, igazságtalan ítéletet, börtönt) s ekkép hatalma kor- 
látlan, korlátlan mint a képzelet, mint az ömledező szívnek határtalansága*. 
»Ki fog világlani: magát szereti-e inkább vagy a hazát !...« Ismételve 
francia jeligéjét: » lelkesülés kezdi, őrjöngés kiséri, megbánás követi a for- 
radalmakat « — a lehető leghatározottabban tiltakozik azon föltevés ellen, 
mintha ő és Kossuth egy úton járnának, sőt ha még egyszer jőne a 
világra, fajtája megmentése s felemelkedése végett, fÖbb vonásokban csak 
ugyanazt tenné, de ha mégis emberi gyarlóságánál fogva a bekövetkezendő 
szerencsétlenségnek ő lenne okozója: > akkor, úgymond, ám törjék velőmet 
ketté, érje nevemet átok, legyen rajta utálat bélyege, szél hordja el por 
gyanánt halandó részemet, legyen sorsom megsemmisülés. Nem szomjaztam 
felemelkedésem, saját dicsőségem után, e bűntűi ment vagyok; célom 
őszinte s nemes vala. A világegyetemben egy féreg, Qgy észrevétlen parány, 
mégis' sóvárgott lelkem a legnemesb felé és ha porhüvelyem elbomlása 
után soha nem ébredek is fel többé, mert eléggé ki nem képzett s eléggé 
ki nem tisztult lelkem nem bírhatná el az örök égnek világosságát, a meg- 
dicsőültek mennyei kéjeit: nem ragadhatja el tőlem, míg eszmélek, semmi 



CBÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍRÓ 315. 

erő azon kéjérzetet, azon öntudatot, hogy előttem is- megnyílt néha az ég- 
s emberi gyarlóságaim árja között honomért mindig hűn dobogott szívem*.* 
Zordon ékesszólás, mely ellenfeleit is meghatja. S ez, épen űgy mint a 
•forradalmi veres fonáI« Kossuth iratain és nyilatkozatain, vég^huzódik 



Síéchenyi-emlélt b budai Szóchenyl-hsgyen. 

sokszor, egész váratlanul is tűnve fel, Széchenyi ezentiiti bárminő közöm- 
bösnek látszó felszólamlásain s legtárgyilagosb véleményadásain keserű 
feljajdulásokba csapván át amazok, reménytelen pesszimizmust árülVán ef 
emezek. Csodálnunk kell a lelki erőt, mely a siker minden kilátása nélkül, 
rideg kötelesség teljesítésére Ösztökéli öt, majdnem úgy mint egy halottnak 
tartozó végső tisztelet lerovására. Ez a búskomolyság nyilvánul a magyar 



316 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 

Walhalla eszméjében is, melyet bár nem szerencsésen választott Üdvlelde 
szóval jelzett, hogy »l^yen vérünk jobb része, vagy ha buknunk kell, 
legyen a magyar halálban legalább egyesülve, ha nem tudott életben egye- 
sülni és nem bírta értelme által az elsűlyedéstül megmenteni magát* (Külön 
lenyomatban gróf Dessewffy Aurél halálakor. 1843.) Széchenyi ez egyik 
legszebb gondolatát megvalósítni boldogabb utódaink lesznek hivatva, vannak 
kötelezve ; de bízzunk benne : egyúttal meg is cáfolni annak dicstelen sűlye- 
désünket, bukásunkat jósló indokolását ! 
PoiiUkíü A Politikai programm- töredékek (Pest, 1847.) a nagy esemé- 
töredékek nyéknek mintegy előestéjén, nem egyéb mint a Kelet Népének folytatása, 
az abban foglalt jóslatok és intelmek még behatóbb ismétlése. >A magyar 
haza, úgymond, soha sem volt derék, sőt kitűnő férfiak, híjával; egy 
nemében a hazafiaknak azonban mindig szűkölködött: olyanokéban, kik 
tartózkodás nélkül a nemzetnek szemére lobbantják az igaz szót«. Újra 
kifejti és igazolja, mennyivel nem illetheti őt semmi következetlenség 
vagy hűtlenség vádja, azért hogy egykor ellenzéki volt, most pedig, ha 
nem is kormánypárti, de mérséklő és engesztelő szerepre vállalkozik, s 
minden erejével kész a haza javára célzó intézkedéseknél, — miként ez 
különösen a tiszaszabályozási nagy munkálatok tettleges m^kezdésével 
történt, — még segédkezni is. Mert Magyarország pillanatait drágáknak, 
sőt immár megszámláltaknak tartja, s nincsen vesztegetni való időnk. 
»Mit fog ön érezni, — kérdi nagy ellenfelét, — ha ecsetem rajza mégis 
igaznak fog mutatkozni ? Hogy : midőn státusbölcseséggel hitte magát telve 
lenni, csak fantáziával és önhittséggel volt szaturálva; midőn prófétának 
tartotta magát, nemcsak nem látott semmit is előre, de még a fenforgó 
legegyszerűbb eseményeket sem bírta látni tisztán; midőn másokat akart 
vezetni, még saját magát sem bírta kormányozni gyakorlatilag ; midőn 
honunk institúcióit rendezni, szilárdítani vélte, végkép zavarba bonyolítá 
azt; szabadság helyett, mely bálványa volt, szolgaibb állapotba sűlyeszté 
a hazát; nemzetiségünket pedig, mely, bárki mit mond is, egyedüli garan- 
ciája szabadabb institúcióinknak s azon egyedüli regeneracionális szikra, 
mely bennünk létezik, végkép elejtette lábairól stb Szándékának tiszta- 
ságával fog állani elő? Szomorú vigasztalás az, ha abból egy végkép fel- 
dúlt nemzetnek romja merül fel«. E közben beismeri, hogy ő maga sem 
vezérnek való s ismétli, »hogy nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni 
akarni, ahhoz való tulajdonok nélkül* . . . 

A válság, melytől hazáját rpinden áron megóvni akarta, igaz, hogy 
előre nem látható európai események nyomása alatt csakhamar bekövet- 
kezett. Nem dülesztette mellét, államférfiak szokásaként, hogy lám neki 
volt igaza ; de bűnbánólag ütött mellére s magát vállá, mint a reform első 
megindítóját, minden várható szerencsétlenség okozójának. Szíve megtört 
a hosszas küzdelem alatt, elméje akkor homályosodott el, mikor arra 
hazájának legnagyobb szüksége lett volna. 



GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, MINT ÍRÓ 317 



A vezeklő, az ő döblingi önkéntes börtönében, évek múlva, leg- Az utolsó évek 
alább időnként visszanyerte lelke egyensúlyát. Az a német könyv, melyet 
Bach ellen írt, a maga nemében egy remekmű volt (Ein Blick auf den 
anonymen Rückblick stb. London, 1859.); elmeélre, keserűségre, kicsapon- 
gásaira nézve is felülmúlja minden korábbi vita-iratait. Mintha kegyelem- 
döfés lett volna, biztos kézzel adva a már minden ízében roskadozó, tart- 
hatatlannak bizonyult szerencsétlen kormányzatnak, ez utolsó kisérletnek 
Magyarország beolvasztására, állami önállóságának megszűntetésére. Tudja, 
úgymond, hogy goromba és pórias, de olyan álszenteskedő hóhérokkal s 
gyilkosokkal nem is lehet a la fleur d*orange társalogni. Hatása ennek az 
úgynevezett sárga könyvnek végleges és döntő körökben ellenállhatatlan 
volt, bár a düledező hatalom még utoljára állásával visszaélve, mitsem 
kiméit, hogy e nagyunknak végső perceit elkeserítse. Házkutatást tartottak 
nála, elszedték irományait, s a legkimétlenebb módon tudtára adták, hogy 
betegségét tettetésnek tartják és hogy celláját ezentúl nem fogják a poli- 
tikai fondorlatok és összeesküvések biztos menedékének tekinteni. Mint 
villámcsapás hatott az országban a hír, hogy Széchenyi saját kezével 
vetett véget életének, melynek hosszú, áldásos folyama reá nézve egy 
kínszenvedés, egy vértanúság volt. (1860 április 8-án.) 

A boldogúltnak szellemi hagyatékából kiválik a posthumus önismeret az önismeret 
(1875.). Tévesen azonosították a híres Blick egy magyar kiadásával. 
A megtört léleknek ez utolsó fellobbanása teli van ugyan epés kifaka- 
dásokkal s maró gúnynyal a még fennálló kormányzati rendszer ellen; 
de egészben nem annyira a politikai, mint inkább a bölcseimi és pedagógiai 
munkák, mondhatnók : rapszódiák sorába tartozik. Úgy mint első műveiben, 
ez utolsóban is, a nemzet nevelője, okatója áll előttünk. Akkor még merész 
sas-szemmel nézve a napba s bízva a reánk váró nagy jövőben; most 
már meggörnyedten fordulva el tőle s keresve a sírt, melybe a romok 
között temetkezzék. 

Miként közéletünket és társadalmunkat új eszmékkel, új fogalmakkal ^sfiíJjl^y* 
frissíté fel : úgy nyelvünket is folyvást új szavakkal, szokatlan fordulatokkal 
gazdagítá. Olykor idegen nyelven gondolkodott s meglátszott rajta, hogy 
azt, a mit mondani akar, előbb le kell magyarra fordítania. Máskor meglep 
tősgyökeres szólamaival, melyeket csakis a nép ajkáról, főleg az ő kedvelt 
huszárjaitól lehetett ellesnie. Valamint beszédjeiben kiváltsága volt min- 
denről, mi nem a napi rendhez tartozott, kitérőleg, bőven és szeszélyesen 
értekeznie: úgy írásaiban is, főleg hírlapi cikkeiben, csapongó és terjengős 
volt, s nem egyszer bocsánatot kért olvasóitól részint gyakori ismétlé- 
seiért, részint bőbeszédűségeért, mert — úgy monda — bizony nem ér reá 
röviden írni. 

Ellenfelei sokszor szemére vetették, hogy nagyon szeret önmagáról 
beszélni. Ez részint a dolog természetében feküdt, a mennyiben alig volt 
az országban kezdemény, mely nem az ő nevéhez lett volna kötve ; részint 



318 GRÓF SZÉCHENYI ISTVAN, MINT ÍBÓ 

kifolyása volt ama felelősség érzetének s lelki fordulásoknak, melyek a 
reform-mozgalom tűlhajtásai s elferdülései miatt folyvást gyötörték és sírba 
is vitték. 

Tömérdek lij szót csinált, melyek nagyobb része, mint ő maga 
monda, korhadt gerenda volt, s később jobbakkal kellett pótolni; de elég 
■csinos gyűjtemény állítható egybe a közhasználatba átmentekből is, Uyenek 
p. o. Alkotmány. Budapest. Erőmű. Fuvattyú. Hevenyzés. Kezdőmét^. 
Kísérlet. Működés. Mütéi. Osztalék. Részvéwy. Sugárút. Szabatosság. 
Véderő stb. Nem tűrte, hogy rövid bul bül s tul lül ragozásait a nyújtott 
iól bői — s iól tőire javítgassák. A túlzott purízmust nem egy élettől 
pezsgő 5 előrehaladó nemzedékhez, hanem vad kafferekhez illőnek monda. 
Az ismeretes francia mondást: le style c'est Thomme, ha valaki, úgy 6 
igazolta legteljesebben. 

Ktllönben az ö írásai, melyek hosszú sorát dióhéjba szorítva ismer- 
tettük, nem holt betűket, hanem élő tényeket jelentenek. Bármerre nézzünk, 
az ő nyomdokain kell járnunk s megkezdett munkáit folytatnunk. 



62. KisMudy Károly. 



iSFALUDY Károly az elsó magyar költÓ, a kit modem embernek, 
a XIX, század gyermekének mondhatunk. Életének folyása, 
jellemének főbb vonásai, költészetének lényeges sajátságai 
egyaránt ezt bizonyítják. Még a múlt században születik 
ugyan, 1788-ban, és a mi századunkból a sorstól csak 
három évtized adatott élnie, de azért az ő szelleme máig is él a mi szel- 
lemünkben, az ö törekvései máig is irányozzák a mi törekvéseinket. Élete 
folytonos küzdelem, küzdelem a külső viszonyokkal egyéni szabadságáért, 
küzdelem a belső szenvedélyekkel lelki nyugalmáért. 

Születését véletlen szerencsétlenség kiséri, a mennyiben életének Gjermtk- i 
anyja élete volt a váltsága. Az anya halála ellenszenvet költ az ajkában 
a fiú iránt, a mety későbbi ellentétek következtében állandó haraggá, irtha- 
tatlan gyűlöletté fajúL Az ellentét az apának és fiúnak teljesen elütő ter- 
mészetében rejlett; az apa korlátlan uralomra, a fiú korlátlan szabadságra 
vágyik. Korlátlan hatalmát többi gyermekein is gyakorlá az apa, de sze- 
retettel, Károlyon ellenben haraggal. így magyarázhatjuk, hogy Kisfaludy 
Sándort és Károls^t a két köttő-testvért oly különböző viszony fűzi atyjuk- 
hoz. Legidősebb fiát, ki véle meg tud alkudni, szeretettel és dicsekedve 
emlegeti az apa, legi^abb gyermekét, a ki az ö zsarnokságával nyíltan 
szembeszáll és — szerinte — egész életében nem jut tisztességes álláshoz, 
gyűlöli és szégyenli. 

Károly ugyanazon iskolát járja, melyet bátyja, de míg Sándor minden 
osztályban az első helyet vívta ki magának. Károly sohasem tud kitűnő 
bizonyítványt szerezni, sőt évről-évre hanyatlik. Az apa szigora nemcsak 
szorgalmát nem javítja, de erkölcsét is vadítja. Tizenötéves korában arcul 
üti egyik tanára, a kire a büszke fiü is visszaemeli kezét. Ezzel vége szakad 
az iskolázásnak; az apa katonának adja, a minek a fiú is örömest áll, 
mert így akar szabadülni atyja vasvesszeje alól. A harcmezőn ő is küzd 
a franciák ellen, sőt fogságba is jut, épen mint bátyja, de a fogságból 
vakraerőn megszökik és ezért főhadnagygyá mozdítják elő. 

Kisfaludy azonban rosszul választott, midőn a katonasághoz mene- 
kült — szabadságra. A pontos rendet és szigorú fegyelmet csakhamar 
megunja, annál is inkább, mivel könnyelmű életmódja adósságba sodorja, 



320 KISFALUDY kAROLV 

melyből atyja nem akarja kisegíteni. Teljessé válik apa és fiú között a 
szakadás akkor, midőn Károly egy csekély vagyonú és polgári származású 
leányt szándékszik nÖül venni. Az öreg Kisfaludy tudni sem akar a mésal- 
lianceról, a fiú pedig mindezen elkeseredve, 1811-ben lemond tiszti rang- 
járól és neki indul a bizonytalan jövőnek,, 
'- A következő évben Bécsben találjuk írók és művészek társaságában. 

A bécsi műakadémiát látogatja, festő akar lenni, de a színházba is gyakran 
eljár, megismerkedik Kömerrel, a népszerű költővel és drámaíróval, maga 

is próbát tesz apróbb lírai, 
sőt drámai költeményekben. 
Ez idő szerint azonban 
Kisfaludy nem költői, ha- 
nem művészi dicsőségről 
álmodozik, nem Shakspere 
és Schiller legfőbb ideáljai, 
hanem Rafael és Rubens. 
Nem is nyugszik addig, 
míg a művészet igaz hónát 
meg nem látogatja. 1815 
nyarán odahagyja Bécset 
és Olaszországba indúl. 
Körülbelül egy esztendeig 
tart vándorlása ; bejárja a 
klasszikus fold szép helyeit 
és sorra szemléli híres mű- 
remekeit De épen a nagy 
remekek láttára jut azon 
meggyőződéshez, hogy be- 
lőle sohasem lesz alkotó 
művész, legföljebb kenyér- 
kereső mesterember. A ke- 
Kisfaiudy Kíroi}'. sefú kiábrándiMs távozásTa 

készti Italiából és a gyötr5 
honvágy haza téríti. 1817-ben ismét Pesten találkozunk véle, mint csalódott, 
elaggott, elzüUÖ félben levő iljúval, kit vagy a nyomor vagy a könnyel- 
műség fog elpusztítani. Atyja hallani sem akar róla s Kisfaludynak most 
valóban mesteremberré, piktorrá kell sülyednie. Egy jólelkű csizmadia 
osztja meg véle műhelyét, és gyakran közösen osztozkodnak azon, a mit 
közösen keresnek, egyik az ecsettel, másik az árral, 
''■ Ez anyagi és szellemi végveszélyből hirtelen kiragadja . Kisfaludyt 

egy égi lény, a költészet múzsája. 1819 május 3-ikán Kisfaludy Károly 
egyszerre csak ünnepeit emberré, híres költővé válik; e nap estéjén egy 
történelmi dráma ragadja lelkesedésre a pesti közönséget, melynek címe 



KISFALUDY kAROLY 321 

A talárok Magyarországban, szerzője pedig Kisfaludy Károly; ez estétől 
fogva többé nem elhagyott ifjú, hanem dicsőített férfiú, nem a festészetben 
kontárkodó mesterember, hanem valódi hivatásának tudatára jutott költő. 
Lázas héwei adja át magát a költői munkásságnak. Egyik drámája a 
másik után kerűi színpadra és arat diadalt. Drámái és vígjátékai révén 6 
az első magyar költő, ki valódi népszerűséghez jut. Színművei az egész 
nemzetre kihatnak a felső osztályoktól az alsó rétegekig. A fővárosban 
megnézik drámáit a főrendek és főtisztviselők, vidéken a középnemességet 
lelkesítik magyar történeti hősei, érzékeny jelenetei megríkatják a jámbor pol- 
gárságot és bohózatos alakjai megnevettetik az írni-olvasni -tudatlan pórt is, 

Bojis Toldy Vflrí5sm»ny 



Kisfaludy Kiről; hiláloa ágyán. 

A siker, a hírnév, a népszerűség magába a költőbe is új életet ■„ 
öntenek. Nem akar többé kivándorolni hazájából, nem bántja ezentúl , 
Rafael és Rubens dicsősége, hanem itthon marad, megtelepszik a főváros- 
ban, Pesten ; életének magasztos célt tűz ki, költő és író akar lenni, a köl- 
tészetbe új tartalmat, a tartaknat új formába igyekszik önteni, az egész 
irodalmat új irányba kívánja terelni, szóval a Bessenyei, a Kazinczy reform- 
törekvéseit, irodalmi vezérséget vállalja magára. E végre föltétlen szükség- 
rwk tartja az írókat csoportba gyűjteni és az irodalmat egy folyóirat által 
határozott irányban vezetni. Költői híre és egyéni kedvessége körébe ís 
vonzza az irodalomnak legtöbb munkását, kivált az ifjabb nemzedéket és 
hosszas tervelgetés, számtalan akadály után buzgalma és áldozni készsége 

Beöüiy, Masysr Ír 



322 KISFALUDY KÁROLY 



— párosulva a másokéval — végre 1822-ben megindítják az Aurorát Ettől 
fogva jó ideig e folyóirat uralkodik a magyar irodalmon és e századnak 
első felében legjelesebb költőink, íróink és tudósaink mind azon körből 
kerülnek ki, melyet Kisfaludy gyűjtött maga köré és melyet a magyar 
irodalomtörténet Aurora-kör néven ismer és ünnepel. 

Az Aurora a nőknek volt szánva szórakoztató almanachúl, de a 
Kisfaludy kezében mindinkább új irodalmi elveket hirdető, üj költői irányt 
terjesztő, az összes írókra és az egész közönségre kiható céltudatos folyó- 
irattá válik. Kazinczy él ugyan még, minden költő mesterének vallja, az 
egész nemzet tisztelettel tekint reá, de tulajdonkép Kisfaludy Károly a 
vezér. Kazinczynak hideg, élettelen idealizmusától Kisfaludy már a melegebb, 
vérből és húsból álló realizmus felé hajlik, Kazinczynak merev szabályok 
közzé szorított klasszicizmusát Kisfalud}' szabad röptű romantikával váltja 
fel; szóval Kisfaludy tartalomban, alakban egyaránt igazabb és nemzetibb. 
Mindezzel sikerűi neki Kazinczy kezéből kiragadni a vezéri pálcát. 
Halála De fájdalom! Kisfaludyt a halál csakhamar kidönti vezéri helyéből. 

Az élte delén álló férfiú, a dicsősége tetőpontjára jutott költő 1830 november 
21-ikéh kileheli lelkét, épen akkor, midőn barátai azzal a hírrel akarják 
megörvendeztetni, hogy az Akadémia őt választotta meg első költő-tagjának. 
Magyar írónak még nem rendeztek oly temetést, a milyennel Kisfaludyt 
tisztelték meg. Az egész nemzetre kihat a gyász, majdnem minden költőnk 
megsiratja, de a veszteség legerősebben az Aurora-kört sújtja. A kör egyik 
tagja így sóhajt fel : > Árvaságra jutottunk ! pásztor nélkül való nyáj lettünk} 
Oda van tanítónk, vezérünk. És a literatúraPIc 
^emífkel^ A magyar irodalmat azonban nem kellett félteni ; nem szorult többé 

egy embernek a vezetésére. Sőt az Aurora-kör sem oszlott szét; a mgy, 
mester emlékét a hű tanítványok nemcsak összes munkái kiadásával, nem- 
csak a Ferenczy-készítette márványszoborral, hanem a Kisfaludy Károly 
nevéről nevezett irodalmi társulattal örökítették meg, mely mindanyiszor 
külön is fölújítja emlékét, midőn hálás kegyelettel a költő születése napján^ 
(február 6.) tartja évenkénti közgyűléseit. Kisfaludynak e nagy hatását, 
mely annyi íróra és az irodalomnak annyi ágára kiterjedt, mely saját 
korán túl a mi napjainkig is fentartotta magát, csak úgy érthetjük meg, 
ha Kisfaludy val közelebbről megismerkedünk, mint lírai és drámai költővel, 
mint széppróza-íróval és szerkesztővel egyaránt. 
^^ínéií^ei*' Bármennyire elüt is Kisfaludy Károly az előző magyar költőktől, 

bár nevéhez egy új korszak irodalmi vezérsége fűződik, mégis a lírában 
alig érvényesül önálló egyénisége. Verselni bátyjától, Sándortól tanúi, később 
pedig a nálánál fiatalabb Kölcseynek hatása alá kerül. Szerelmes, és mégis 
a szerelem gyötrelmeit, bánatát és örömeit bátyja szavaival énekli, szenve- 
déseken, nagy megrázkódtatásokon megy át, csalódások érik, kiábrándító 
csalódások, és mégis meghasonlott lelke küzdelmeit, hánykódó szíve két- 
ségeit a Kölcsey mesterkélt versformáiban és pompázó kifejezéseivel tárja 



3 
fa 



^/Vadl ' 




^-tl/ 






/W^^ 



^J^^'jé^ 




\ ^2^BU^,éU ^K^Áey'*^ ^tci4*.^ ^*^ 




á:i^ 



^^Í^^H^C/X-d-A^ 












. 1 






l 




\^t0, ^if^<n:/ífi , 




^^t<»?os^ *Jt4jt^,a^ tf ^*^. •^'v/* 



^^U- Y/*JP, '^ 









•'*y<^ ^Í^JjulcM yJi,r^ ! JL 



V* 





Kisfaludy Károly kézirutai. 



Beöthy Magyar irodalomtörténetéhez. 



Az AthenaeuM kiadása. 



KISFALUDY KAROLY. 323 



elénk. S épen mint Kölcsey, legfőbb érzéseit, legtöbb gondolatát átalános- 
ságban adja elő. Költeményeket ír a szerelemhez, a barátsághoz, a remény- 
hez, a fantáziához és az életnek tűnő korairól elmélkedik. S mind e dalaiban, 
ódáiban nemcsak az egyéni vonásokat keressük hiába, hanem a termér 
szetes is kevés bennök; ha talán az érzés nem affektált, megjelenése, a 
versforma és nyelv mindenesetre az. Mintájától, Kölcseytől, legföljebb abban 
különbözik, hogy ment a klasszicizmus egyik fő nyűgétől, a mithologiai 
képektől és vonatkozásoktól. Azonban érdeméül tudhatjuk be, hogy keze 
alatt sokat hajlott, finomult, bővült a nyelv és hogy számos idegen vers- 
forma az ő igyekezetére honosul meg a magyar költészetben. 

De egy érzés, a hazafiság érzése, mint Kölcseyben, benne is teljes 
őszinteséggel és természetességgel nyilatkozik; Berzsenyi kétségbeeső ke- 
servét, Kölcsey sötét pesszimizmusát szelid bánat váltja fel az ő szivében, 
mely bízni, reményleni is tud. Széchenyi korszakalkotó fölléptét a magyar 
költők közül senki sem méltatja messzibbre ható tekintettel, senki sem 
üdvözli hőbb lélekkel, mint Kisfaludy ; ő siet először Széchenyivel közelebbi 
viszonyba jutni, viszont a nagy reformátor őt választja ki hirlapi szövet- 
ségeséül. A lelki rokonságot közösen kellett érezniök, hiszen midőn a Költő 
Mohácsában, e klasszikus tökéletességű elégiában, a múlt gyászos képeit 
elűzve, hirtelen földerűit szemmel és lélekkel kiáltja el a maga jelszavát: 
*Él magyar, áll Buda még€ (1824.), ahhoz a reménynek csak egy 
tüzesebb napsugara kellett, hogy kipattanjon belőle Széchenyi jeligéje: 
T^ Magyarország nem volt, hanem lesz.* ' 

Ugyané biztató, a jövőtől már nem félő hang szól Moh4csi 
dalából is, melyet a népdalok közé sorozott. A csüggedés . azonbajn e 
derűsebb érzések közé is beférkőzik, a mélabü néha a hazafit is meg- 
szállja Kisfaludyban, a ki általában a szelid bánatot, a- Teménytő^-el nem 
zárkózó melankholiát tudja leghívebben tolniácsolhi. Hányatásaínak, csaló- 
dásainak öröksége e mélabú, mely borúsabb óráiban el-elfogja, de tapasz- 
talataiból és kiábrándulásából maradt vissza szivében, mint Csokonaiéban, 
-egy más érzés is, mely derűsebb napjaiban látogat el hozzá és a mely 
megtanítja őt »a halandók gyarlóságit szabad parfról nevetni;* A humora 
nak jótevő érzése ez, * mely néhány kedve? dalt (Pipadg.1),, több jpízű 
költői elbeszélést irat vele és a mely humoros novellistává f, és vígjáték- 
íróvá avatja. 

Nemcsak Kölcseytől tér el, hanem az irodalom egé^Z' tradíciójává} Népdalai 
szakít, midőn a német romantikusok példáját követve, a: kor szellemét 
megérezve, barátai unszolására hallgatva, a aépdal megteremtésére irányozza 
tehetsége javát. Alapjában véve, Kisfaludy nem népies természet, de még 
gyermek- s ifjúkorában, sokféle viszontagságai között, megismerkedik a 
nép életével és nyelvével s már vígjátékaiban léptet föl népies alakokat. 
Népdalai érett korának gyümölcsei, művészeti tudatosságnak szülöttei, az 
1829. és 30. évi Aurorában jelentek meg akkora számmal (30-on felül), 

2r 



324 KISFALUDY KÁROLY 

hogy már tömegükkel is széles ösvényt törtek maguknak lírai költésze- 
tünkben. Kisfaludy egyénisége e műfajban sem mutatkozik másnak mint 
egyéb lírai költeményeiben ; népdalaiból Is ugyanaz a mélabú vagy humoros 
kedv hangzik ki. Az enyelgés, a játszi tréfa itt is természetesebben folyik 
ajkiról, mint az érzelmes avagy épen szentimentális hang. Szerencsés gon- 
dolat volt, hogy népdalaiba belevitte a hazafiúi érzést is, mert ennek 
köszönhetjük két legismertebb népdalát (Rákosi szántó, SzülSföldem szép 
katára). A többi mind szerelmi tárgyú, mint általában az igazi népdalok, 
melyeknek számos moli\'umát, jellemző vonását sikerűit ellesnie, így néha 
a drámai elevenséget, máskor a bevezető természeti képpel való hangulat- 



Kiafahuly Károly* eofléke. 

tFerencij Istvín terveiele, Aurora, 1882.) 

keltést, igen gyakran pedig az eredeti népdalnak találó kifejezéseit, azonban 
hol gondolkozása üt el nagyon a nép eszejárásától, hol pedig nyelvbwi és 
versben mutatkozik igenis műköltönek. 
Biiiidái és Alig taposott ösvényen jár akkor is, midőn szintén a német roraan- 

ei^ziiései' tlkusok, de Bürger és Goethe hatása alatt is, tovább míveli a Kölcseytől 
irodalmunkba ültetett balladát. A balladaiságot inkább a rejtelmes, a rémes 
tárgyakban keresi, mint a cselekmény gyorsaságában, a jellemek drámai- 
ságában. Az Éjjeli menyegző a Bürger LeMoréjához hasonlóan elbeszéli, 
hogy az élő vőlegény mint üli nászát a holt menyasszonjmyaL Teljesen a 
középkori lovagvilág vad romantikájába visz bennünket vissza Zudrd, mely- 
nek menete az Erlkönigre emlékeztet. Zuárd ugyanis elrabolja kedvesét, 
de mire ösi várába ér, lesújtva az atyai átoktól hideg s holt a szép mátka. 
Mélyebb lélektani motívumból indul ki Ae álmatlaft király tímű balladája. 



KISFALUDY KÁROLY 325 



Álmatlanul tölti az éjt egy király, mert koronájaért eladta lelke nyugalmát. 
Sötét emlékei közepett észrevesz kertjében egy szerelmes párt, mely bol- 
dogságról suttog. Míg őt gyötrelem bántja, más halandó se találjon gyö- 
nyört, nyilat ragad, a szerelmesekre céloz s ím kis idő múlva a király elé 
egy őrült iQú holttestet hoz, melyben az saját leányára ismer. 

A hazai történelemből és nemzeti mondából ritkábban választja tár- 
gyait (Budai harcjátéka A sastoll), holott ha e téren marad, megóvja magát 
a rejtelmes és 'kísérteties fúlságaitól. Általában e komor lelkű költőnknek 
*itt is jobban sikerűi eltalálni a naiv jókedv és az enyelgő tréfa hangját; s 
ezért értékesebbek azon költői elbeszélései (A bánkódó férj, Eprészlány), 
melyekben az életet derűs, napsugaras oldaláról fogja fel. 

Kisfaludy Károlyra tulajdonkép a dráma terén várt a legnagyobb ^/^V^/j 
feladat: az eredeti magyar dráma megteremtése. A műsor fordított és hivatása 
átdolgozott színdarabjainak nagy tömegébe már elébb is vegyült egy-egy 
eredeti termék, de fordulat a magyar dráma fejlődésében csak akkor áll 
be, midőn 1819-ben Kisfaludynak egy zsenge munkája, A tatárok Magyar- 
országban eladdig páratlan sikert arat. A sikerén felbuzdult költő csodá- 
latos termékenységgel bocsátja közre komoly színműveit és vígjátékait; 
néhány év alatt, a drámai töredékeket nem számítva, több mint húszat. 

Komoly színművei mind történeti drámák, még pedig, egynek kivé- ^^^ 
telével, megannyi nemzeti tárgyú. Kisfaludyt a nemzeti múlthoz fordulni 
nemcsak általában romantikus iránya birta rá, hanem mert a külföldi, 
kivált a német színpádokon is első sorban középkori lovagdrámák ural- 
kodtak és főkép, mert ő is célul tűzte ki a letűnt nemzeti dicsőség fel- 
újított képeivel hatni az elhoniályosúlt jelenkorra, a törpe utódokra. Első 
színművei alig is egyebek, mint színpadra vitt Regék a magyar elöidŐk- 
bői; a Tatárok, Ilka, Kemény Simon stb. épen olyan hazafias hangú, 
érzékeny történetek, a milyeneket Csobáncz, Tátika, Szigliget stb. beszél- 
nek el. Többnyire nem drámai tárgyak, de nem is céloznak drámai hatást ; 
inkább a régi magyar erényeket, a nemzeti vitézséget, büszkeséget, nagy- 
lelkűséget és önfeláldozást akarják föltűntetni és dicsőíteni hol szónoki, hol 
Urai, de a színpadon addig hangzott nyelvnél mindenesetre tisztúltabb, 
irodalmibb dikcióban. 

Később Shakspere tanulmánya következtében erősödik Kisfaludy érzéke Tragédiái 
a tragikum iránt és mind több drámaiság vegyül előbb érzelmes cselek- 
vényeibe és szónokias dialógjaiba. A Zách-családneky Széchy Máriának, 
Csák Máténak tragikus sorsa ragadja meg képzeletét; Stibor vajdában 
szembeállítja a zsarnok főúrral az elnyoAiott jobbágyot — magyar szín- 
padon demokratikus célzattal először — és abból az örök költői motí- 
vumból fejt ki drápiai érdekű cselekvényt, melyet fő- és alacsony rendhez 
tartozók között támadt szerelem nyújt a nép- és műköltészetnek. E motí- 
vumból indul ki — a mint tudjuk — Schiller Ármány és szerelme, mely 
Kisfaludyra sem tévesztette el hatását. Csak sajnálhatjuk, hogy a katasz- 



326 KISFALUDY KÁROLY 

trófa. mint legtöbb színművében, itt is a véletlenből, nem pedig a szereplők 
Jeileméből és tetteiből támad, 
Iréné Legtragíkaibb alakját Irénében sikerűit megalkotnia, kinek szomorú 

sorsát már Mikes Levelei is elbeszélik, de a kivel Kisfaludy csak Bolyai 
Farkas Mohamed című drámájából ismerkedett meg. Iréné Konstancinápoly 
bevételekor Mohamed fogságába, egyszersmind tragikus helyzetbe jut. Bár 
híven szereti jegyesét, egy görög ifjút, meghódol a nagy szultán szerelmi 
ostromának, azon hitben, hogy mint hatalmas szultánná segíthet letiprott 

nemzetén. Mohamed feledi 
is jó ideig hadi dicsőségét, 
de Iréné mégis csalódik, 
mert midŐn a szultán előtt 
elárulja, hogy szerelme csak 
színlelés, áldozatul esik a 
lázongó harci pártnak. 

E drámák, bár sze- 
mélyeik gyakran alig jut- 
nak tetthez a szók árjától, 
bár nyélvöket néha-néha 
alig hajszál választja el a 
dagálytól és a mesterkélt- 
ségtöl, majdnem mind ha- 
tással adattak a főváros és 
vidék színpadain, de még 
nagyobb és állandóbb si- 
kert aratott Kisfaludy — 
vígjátékaival. Mint egész 
költői munkásságában, a 
színmű terén is elárulja, 
hogy hívebben el tudja ta- 
lálni az enyelgő, mint az 
Ki.r.i„d, Kdroiy sir.miéhe « v,«p.si.u.i .^«íben. érzeimes hangot, hogy több 

ereje van az élet apró fél- 
A niagysr Tíg- szegségeinek rajzára, mint hatalmas szenvedélyek, tragikai összeütközések 
föltüntetésére. De vígjátékaiban nemcsak ezért több a természetesség és 
elevenség, hanem mert kettőnek kivételével (Mátyás deák, Hűség próbája} 
mindannyi a jelen társadalmából meríti tárgyát. Kisfaludy vígjátékírói 
legfőbb érdeme, épen abban áll, hogy korának magyar alakjait viszi a 
színpadra ; ő mutatja be a külföldieskedö léha mágnáat (Kérők) és a 
parlagi magyar kurta nemest (Csalódások), a nyugalmazott magyar kapi- 
tányt, a folyton forgónyelvű, szókimondó fiatal leányt és a férjvadász 
aggszűzet, a latinoskodó ügyvédet (Kérők), a falu kántorát, nótáriusát és 
egész kupaktanácsát (Pártütők) stb. 



Kisfalud; Karolj szobra CjüröU (Máirsi Lajosií,!). 



KISFALUDY KÁROLY 327 



Inkább tipikus, mint egyéni alakok ezek, de magyarok, húsból és 
vérből valók, a kik természetesen éreznek és magyarosan beszélnek. Épen 
a párbeszédek elevensége, jóízű humora, sőt gyakran szellemessége az a 
másik érdeme Kisfaludynak, melynél fogva őt az irodalomtörténet joggal 
nevezhette a magyar vígjáték atyjának, noha leleményeiben nem elég 
önálló, a cselekvény bonyolítását, a komikum eszközeit gyakran Kotzebue- 
tól veszi kölcsön, megoldásul pedig kelleténél többet szerepelteti a deus 
ex machtndt. 

Kisfaludynak irodalmi vezérségre termettségét mi sem bizonyítja Noveuái 
inkább, mint az a kiváló érzék, melylyel a magyar irodalom és költészet 
hézagait észrevette, valamint az a buzgó törekvés, melylyel a hiányokat 
a maga erejéből is, de másokat is segítségül híva, betölteni igyekezett, 
így ragadta meg figyelmét a magyar széppróza, kivált a novella-irodalom 
elhanyagolt volta, ezért buzdította írótársait is e műfaj ápolására, de maga 
is megpróbálkozott mind komoly, mind víg elbeszélésekkel kiszorítani az 
idegen termékeket, jobbára fércmunkákat. Az elsők közül Tihamér című 

■ • 

hosszabb novellája emelkedik ki, melyben elég érdekfeszítő mese keretében 
romantikus jeleneteket mutat be a magyar középkor lovagi és hadi életé- 
ből. Tihamér résztvesz Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, sokszor kockára 
teszi életét szeretett királyáért, de nem kevesebb veszélyt áll ki imádottjáért 
sem, Rózáért, a ki különben magyar lány, a kiirtásra kárhoztatott Zách- 
családnak olasz földre menekült ivadéka. Bár a befejezés ellenkezik minden 
nemű költői igazságszolgáltatással, bár a jellemrajz halvány, mégis e novella 
történeti tárgyáyal és felfogásával, valamint választékos stíljével, gyakran 
eleven előadásával mélyebb nyomokat hagyott hátra, még Arany Jánosra 
is hatott, a ki Tihamérnak nem egy motívumát használta föl Toldi 
szerelmében. 

Egész iskolát teremtett Kisfaludy víg elbeszéléseivel, melyek reálisabb víg elbeszélései 
színükkel, természetesebb hangjukkal, az élethez közelebb álló alakjaikkal 
csak úgy felülmúlják komoly novelláit, mint vígjátékai a történeti drámákat 
és szomorujátékokat. ő kezdi meg a jóízű magyar adomák feldolgozását, 
{Mit csinál a gólya?), hogy majd egy Jókai, egy Mikszáth legyenek e 
téren követői, ő tőle ered a humornak azon gazdag forrása, mely azóta 
novella- és regényirodalmunk legnagyobb részén végig vonul. Mint víg- 
játékaihoz, víg elbeszéléseihez is a tárgyat a jelen életből meríti s bennök 
a magyar társadalomnak nem egy tipikus alakját sikerűi foltüntetnie. 
Humora leggazdagabb, előadása legelevenebb Tollagi Jónás viszontag- 
ságaiban, melynek első része egy tapasztalatlan falusi iQúnak fővárosi 
komikus kalandjait beszéli el, második része a vidéki élet néhány mulat- 
ságos jelenetét, egyszersmind a feleség-féltő hősnek felsülését mutatja be. 
A népszerű elbeszélés egy új formának a levélalaknak az elterjesztéséhez 
is nagyban hozzájárult. Új műfajnak, a rajznak első kísérletét nyújtja a 
költő Sulyosdi Simonban, a közömbös és tétlen vidéki magyar nemesnek 



328 KISFALinjy kArolv 

e tipikus alalyában, a kinek korlátolt lelke az evésen-iváson túl nem jár 
s a ki, mint Petőfi Pató Pálja, addig ér rá mindenre, míg mindentől elkésik, 
és ugyancsak Petőfi magyar nemeseként életét csak elpipálja. 
' Bár Kisfaludy a lírától kezdve a víg elbeszélésig mindenik műfajban 

alkotott maradandót, mégis nem annyira egyes kiváló termékeiben rejlik 
irodalomtörténeti nagy jelentősége, mint inkább irodalmi működése egészé- 
ben, a melyhez szerkesztői munkássága is hozzáértendő. Majdnem eg>' 
évtizedig szerkesztette az első igazán nagy hatású és igazán tekintélyes 
évkönyvet; szerkesztette gonddal, tudatosan, előre kitűzött célt követve. 
Az Aurora nem a beérkezett versek gyűjteménye, nem az épen rendel- 
kezésre álló dolgozatok lenyomata, hanem új irányok kijelölője, a roman- 
ticizmus termékeny és termékenyítő elveinek melegágya, a demokratikus 
szellemnek is önkénytelen terjesztője. Mindezt- pedig nem elméleti fejtege- 
tésekkel, hanem azon ösztönszerű Jó ízlésével és bámulatos tapintatával 
éri el Kisfaludy, hogy ki tudja válogatni az új szellemű, de mégis irodalmi 
értékű műveket ; hogy rá tud mutatni költészetünk legfőbb hiányaira ; hogy 
az íróknak és költőknek nagy csoportját nemcsak maga köré gyűjti, hanem 
a maga példájával és buzdításával mindannyit a leghelyesebb irányba tudja 
terelni ; hogy megérzi, megérti, maga is fejleszti a haladás' szellemét nem- 
csak az irodalomban, hanem a társadalomban és politikában egyaránt. 
Ezért áll előttünk Kisfaludy Károly nemcsak a hosszú ideig tartó és 
messze kiható irodalmi vezérség fényében, hanem jut rá nem kevés sugár 
a magyar nemzet demokratikus újjáalkotásának dicsőségéből is. 



Kisfaludy Károly clsü siobra u S. Múzeum kcrljében. (Fcroncíjlöl,) 



63. Katona József. 

ODALMUNK ójjAszOletése korAban és történeteiben egy tragikus ''^^^^Jfu^^^^'^ 

epizód ragadja meg a búvár figyelmét. Egy költői pályafutás, 

a mely rövid küzdés, rövid vergődés után a méla lemondásba 

vonul vissza, a halhatatlanságot kereste és Önként a feledséget 

választja. Kora részvétlenül nézte küzdelmét és alkotásait, jólelkű 

szomszédokra marad a kötelesség, hogy a hajótöröttet sírjába elkísérje. 

De nem sok időre rá egy nemzet töri fel az elfelejtés sírját, kiidézi halottját, 

hogy átadja nevét, művét és magát a halhatatlanságnak. 

A nemzedékek, a melyek immár Katona József nagyságának csodá- 
latában nSnek fel, bárha egy kis külön Katona-irodalom iparkodik a rej- 
telmet megoldani: tanácstalanul állanak szemben azzal a valósággal, a 
melyet az irodalomtörténet elbeszél. Ma még közönség és kritika hideg a 
hatalmassal szemben, s holnap immár lángba boníl tőle mindenik. Mi tör- 
tént máról holnapra Magyarország értelmi éleiében? 

Hogy ezt megérthessük, mindenek felett e cikkely első mondatának 
egy pár kifejezését kell helyreigazítanunk és megmagyaráznunk. 

Irodalmunk újjászületése, azt vélem, helytelenül van ott mondva. A mi 
újjászületik, annak egyszer már kellett lennie. A mi még nem volt, az meg- 
szUlethetik végre, de nem születik újjá. 

Magyar írók, magyar költök,, magyar tudósok mindig voltak. Magyar ^^ írodaiomríi 
irodalom csak ebben az évszázban lett Irodalomnak nevezzük ugyanis 
egyfelül mindannak könyvekbe gyűjtött összeségét, a mit valaha a: nemzeti 
szellem, a nyelv útján, termelt és alkotott, de van ennek a s2ónak egy 
másik, ennél tartalmasabb jelentése is. Az irodalom nem mint munkák 
gyűjteménye, hanem mint organikus része, épenséggel mint élő orgánuma 
egy nemzet életének, a mely tehát a nemzeti életnek integráns része, benne 
van, közvetetlen befolyást gyakorol reá, igazítja, megfesti, szabályozza, vele 
anyagot és lelket cserél, vele együtt él, együtt lélekzik, és tőle elválaszt- 
hatatlan. Ez az irodalom a nemzetnek produktív szellemi élete. Hogy legyen, 
ahhoz nem elégséges, hogy valamely nemzetben időközönként akármily 
nagy írói tehetségek támadjanak, hanem szükséges, hogy egy nemzet írói 



330 KATONA JÓZSEF 

egymást megtalálva egymásközt az összeköttetést helyreállítsák, és törek- 
véseik feltételeit a társadalomban is megtalálják vagy megteremtsék. Szük- 
séges tehát, hogy az összeköttetést ne csak egymásközt létesítsék, hanem 
magok és a nemzet között is. Ily értelemben vett irodalom, ha leszámítjuk 
a vallásos irodalmat, melyet a felekezeti harcok szültek, Magyarországon 
kimutathatólag alig volt. íróink egész e század első negyedén is túl egy- 
íól^ap^ mástól távol, egymáshoz idegenen éltek, hatástalanul egymásra, egymásétól 
i elején gitérő, esctlegesen nyert vagy szerzett irodalmi míveltséggel vagy irány- 



Kalona József szQIdházalKecskemélen. 

zattal. Mintha megannyi más nemzet írói lettek volna, úgy álltak egymással 
szemben, hallva egymásról, kíváncsian olvasva egymást, néha levelezve 
egymással. Még a nyelvök ís más-más, a fejlettség, a csinosság, a művé- 
szet más-más fokán, nem egyéni különbségekkel, hanem különbséggel, 
melyet a^ esetlegesség, a magára hagyottság hoz csupán létre. Mindeniknek 
magának kellett úgy szólván a magj'ar nyelvet és költészetet feltalálnia 
a maga számára, és ellenőrző és reá visszaható közönsége egyiknek sem 
volt, mert nem volt egy orsz^os nemzeti központ, melyet benne élve 
megtermékenyíthettek volna, hogy azután viszont termékenyítő melegéből 
táplálkozzanak. Mindenfelé, az ország külön-külön vidékén folydogált egy 
csermely, egy-egy ér magában s nem találkozott össze, hogy egy mederben 



KATONA JÓZSEF 331 



folyóvá lehetett volna. Ily viszonyok között voltaképen minden írói pálya 
Magyarországon az volt, a minek a Katonáét mondtuk: epizód. Magában 
folyt le, esetlegességek játékszere, tragikus küzdés, mert sikerének és bol- 
dogulásának feltételeit kora nem nyújtotta neki: a nemzetnek nem volt 
irodalma. 

A magyar irodalom voltaképen az Aurora-körrel született meg. Mikor az Aurora-kör 
néhány író megismerte, hogy főváros nélkül nincs irodalom és befészkelte 
magát a régi Pestbe és itt összeállt körnek, társadalmi osztálynak: ezzel 
megszületett a csecsemő. Es mert nem volt tehetségek nélkül e kör és a 
közönség, bár csekély, de elég hangos, fogékonynyá volt téve törekvései 
iránt, a szervezet lélekzetet vett, élni kezdett, és íme az üj-szülöttek gazdag 
sora pólyáiban ott látható immár: az irodalmi ízlés megmozdulása, az 
irodalmi közvélemény keletkezése, az irodalmi lelkiismeret felébredése, az 
irodalmi iskolázottság elterjedése, az irodalmi nyelv megalakulása. 

Es alig hogy ez megvolt, fel kellett pattannia a sírnak a kecskeméti 
temetőben, és felpattant. ' 

Mindezek nélkül vagyis a mit mind e drága és finom szervek alkotnak : É10 irodalom 
élő irodalom nélkül Gyöngyösi elviszi a pálmát Zrínyi elől, Kisfaludy 
Ilká}8i Bánkbán elől. Mint epizód-alak bolyong keresve, szomjúhozva tehet- 
sége megillető jogait és korai sírba dűlve Csokonai, mint epizód-alak meg- 
hasonlásba merülve Berzsenyi. A halhatatlanságot keresték, de mert hal- 
hatatlanságot csak nemzet adhat, tehát ez ábrándozok a nemzetet keresték 
és nem lelek a hazában és kétségbeesve hulltanak el érte. A nemzet is 
irodalmával született meg teljes, öntudatos, életképes életre. S a kik haza- 
tértek a nélkül, hogy á nemzetet megtalálták volna, íme azokat sírjokból 
most a nemzet ássa ki. Ez Katona József sorsa, sorsának rejtelme. 

Formás, csinos, de súlyosabb tartalom nélkül való alakzatok meg- ^^f^^fj^^^^" 
állanak a puszta földön, még a homokon is A mi márványból van faragva, 
a mi ércbe van öntve, annak alája kell építeni szilárdan, hogy fenállhasson 
és tündökölhessen. Arany és Petőfi tehetsége megszülethetett, de mi lett 
volna mind a kettőből, ha az irodalom meg nem alakúi előbb } Itt keressétek 
titkát annak, hogy irodalmunkban nem ritka jelenség az egyetlen remek : 
Zrínyi eposza, Katona Bánkbánjei és Madách Ember tragédiá]Q, nem azért 
áll-e testvértelenül, mert a költő az irodalom kötelékén kívül élt ? A régiek 
módjára magába vonult, kereste útait, véletlen akadt nyomra s mikor reme- 
kével az irodalom forumára lépett, elnyerte a koszorút, de már ki volt 
merülve és a dicsőség fényéből hamar az enyészet homályába ^vándorolt. 

Katona József végzetét betetézte az, hogy tehetsége a drámai alko- 
tásra utalta, a melynek sikereihez színpad, színészet és közönség is kell. 
Színpad és színészet még volt valamelyes, de csak zsöUér-sorsban, mert 
fővárosunk idegen nyelv és kultúra bilincseiben lévén, ha érdeklődött a 
magyar múzsa iránt, az csak múló érdeklődés volt valami különös és 
szokatlan iránt. A vándor társaságok, melyek akkoriban Pesten tűrt sorsban 



333 KATONA JÓZSEF 

szerepeltek, kevés lelkes ember hazaliságábót tenigSdtek, s igazi közönség 
nélkül nem lehettek alapja írók életérdekének, komoly dicsőségének, pálya- 
futásának, 
"íw^n" Jú2s«f Katona József (1792—1830.), egy szegény-sorsú kecskeméti takács- 

mester fia, középiskolái elvégeztével, mint tizennyolc éves ifjú jön érint- 







Katona Júzsef arcképe és névaláírása. 



kezesbe a pesti társasággal s a keblében lappangott hivatása kitör és 
lázas tevékenységre ragadja. Fellép mint színész, darabokat ■ fordít, átma- 
gyarosít és ír eredetieket gazdag vénával. 1814-ben megírja BdMkbánl, 
pályázik vele a Döbrentei által hirdetett díjra, de sohasem tudja meg a 
pályázat eredményét; időközben átdolgozza a darabot, 1820-ban pedig 
lemondva mindenről, kilép a múzsa szolgálatából és Kecskemétre, szülő- 



KATONA JÓZSEF 333 



városába megy aljegyzőnek. Szolgálja a várost 1830-ig, a mikor hirtelen 
halállal meghal és eltemettetik. 

Bánkbánt a cenzúra színpadra nem eresztette. A költő szülővárosa- Bánkbán 
nak ajánlja és kinyomatásra elkészíti. A könyv megjelenik nyomtatásban 
1821-ben. De se irodalom, se írók, se közönség nem érdemesíti figyelmére, 
a színháztól pedig el volt tiltva. Mégis a költő halála után itt-ott, egy- 
egy városban előadták a színészek. Végre felépül a pesti nemzeti játékszín 
s itt is szinre kérűl s abban a mértékben, a hogy az irodalom megalakul, 
fbidereng a mű becse s rövid időn elnyeri Bánkbán a -díszhelyet dráma- 
irodalmunk élén. Ma már minden gyermek az iskolában tanulja meg, hogy 
a legjobb dráma, melyet magyar nyelven írtak, a néhai kecskeméti takács 
fiának, a halhatatlan Katona Józsefnek a Bánkbán}a., sőt hogy ez a mű 
nem méltatlan sorakozik amaz ab^ólut becsű művekhez, melyeket emberi 
elme alkotott. 

Hogy Bánkbán figyelmet nem tudott kelteni akkor, a mikor a Kis- ^ngyeiSJt?^^* 
faludy Károly tragédiái tapsot arattak, lelkesedéssel jutalmaztattak és nép- 
szerűvé tették a szerző nevét: annak oka igen egyszerű. Kezdetleges 
irodalmi viszonyok közt a hatás mindig biztosabb a nyájasabb, közepesebb, 
gondolkozásában és módszerében az emberekével rokonabb gondolkozású 
író számára. Kisfaludy sima, kellemes, édes volt, és ama kor módja szerint 
hazafias, könnyed, világos, érthető. Katonát a lényeg vonzotta, ő súlyos 
tartalommal járt, nehézkes, darabos volt, majdnem a tehetetlenségig. Tárgyát 
az uralkodó német ízlés szerint választotta ki, de alakjait az ő vulkánikus 
temperamentumának nyelvén szóllaltatta meg, tragikus szertelenséggel 
kezelte jellemeit, zord eredetisége ragadta tollát. 

Idézzük magunk elé a költőt. Egy sajátságos, eredeti, önálló , talentum 
szunnyadva egy tizennyolc éves iQú keblében. Szunnyadva, hirtelen felrázva, 
és előkészület, iskola, kész nyelv nélkül beledobva a forgalomba, utalva 
egyedül az utánzandó mintákra, a melyektől azonban tehetsége egész 
mivolta idegen volt. Eszmélnie nem lehetett, készülnie nem lehetett A lázas 
munka és az idegen irodalmak olvasása és feldolgozása volt egyszersmind 
iskolája. Az ügyvédség gyakorlati pályájára készülvén addig, a latin és 
idegen nyelvek tudásában s jogi és filozófiai tanulmányában — melyet 
jobbára latin nyelven sajátított el, — rejlett a mívdtsége. Művészete számára 
a kecskeméti polgári magyar nyelv állott rendelkezésére. A magyar nyelv 
és magyarsága volt benne a míveletlen rész. Es ez volt a fegyvere a 
tizennyolc éves gyermeknek, és ezt forgatta ifjúsága kimeríthetetlen tüzével 
és huszonhárom éves korában megírja Bánkbánt Addig tartott az ő bir- 
kózása önnönmagával, korával, kortársai irányával és ízlésével. Ekkor találta 
meg önnönmagát, de csak úgy leszünk méltányosak az ő tehetségének erede- 
tisége és nagysága iránt, ha szemünk előtt tartjuk, hogj' Bánkbán is csak 
iQúkori munkája e hatalmas magyarnak. Ki írt huszonhárom éves korában 
mostohább viszonyok közt ily tragédiát? Mindazt, a mit ezenkívül rövid 



334' KATONA JÓZSEF 



pályafutásán egyebet írt, a viszonyok tukmálták reá. Bánk az ő lelkéből 
fogant és véréből született. Foglalkozott-e azzal, hogy többi munkáiból is 
valamit megjelentessen, nem tudom, nyomára nem akadtam. Bánkot kiadta, 
Bánkot szerette, Bánk értékét tudta és Bánk ölte meg benne a drámaírót 
is. Egy kisebb tehetség, melyben több az utánzó képesség, mint az alkotó 
erő, több az önhittség mint becse érzete, nem bánt volna múzsájával így. 
Csak a Hamletekben van meg az az erkölcsi erő, a melylyel Oféliát egy 
vigasztalanul gördülő sors kereke csapásából félre, a kolostorba küldeni 
képesek. Szeretik az ő válságának problémáját úgy felállítani, hogy válasz- 
tania kellett egy küzdelmes pálya közt, melyre vágya és tehetsége von- 
zotta és a fiúi kötelesség ösvénye között, a melyre elaggott, gyermekökre 
szorult szülei szólították. Van-e jogunk, mondják, bűnéül felróni, hogy 
hivatásától eltérve mint szerető, gyöngéd fiú inkább öreg szülői istápja 
kivánt lenni! De e felfogásból hiányzik a felelet arra a kérdésre, hogy mi 
gátolta őt abban, hogy kecskeméti hivatala mellett is ne találjon alkalmat 
arra, hogy mintegy tíz év leforgása alatt egy-két drámát írjon, holott az 
előtt, ügyvédséggel is foglalkozván, alig több mint öt év alatt tudott kétszer 
tíznél több darabot írni. 

Nem! Bizonyosnak kell vennünk, hogy szívében a legszörnyűbb 
rezignáció érlelődött meg és úgy vonult vissza. Hajlandó vagyok azt mon- 
dani, hogy Bdnkbánban marcangoló ihlettel a maga tragédiáját írta meg. 
Szerelme a múzsához, írói becsülete, becsvágya, ideálja, büszkesége, erkölcse 
megölve, s ő maga így rimánkodik Bánk szavaival a sorshoz: Engedd 
meg, hogy becsülettel eltemetkezzem. És megy Kecskemétre és nem ír 
több drámát. 
^^^^"tíheSf^"^ Katona tehetsége egészen egyoldalú és tisztán tragikus volt. Meg- 

kísértette magát a vígjátékkal is, de inkább magánélete ügyeképen. Nem 
a múzsának udvarolt vele, hanem a híres, szép és szeszélyes színésznőnek : 
Dérynének, a ki szerelmét nem hallgatta vagy tán nem értette meg. Egy 
kis szatirikus vígjáték • volt ez : Az drtatlan légy a pókok között, melylyel 
egy kis borsot akart tömi a kacér asszony orra alá. Tényleg Déryné 
akadályozta meg a mű színrehozatalát, a melynek mincjössze annyi az 
értéke, hogy negatív irányban vet egy világító sugárt Katona tehetségére*. 
Bizonyítja, hogy tolla nehézkes, elméje súlyos volt arra, hogy a víg múzsa 
csapongásaiban kedves legyen. Verseket is írt első ifjúságában, de eset- 
lensége a rímek könnyű játékaiban minden képzelmet meghalad. Sem gon- 
dolata, sem érzelme nem fér el a kimért sorokban s tartalom és forma 
benne csonka, béna, homályos, képtelen. 

A gondolat és érzés ereje és nagysága jellemzi őt komoly drámáiban. 
Merész és szertelen, néha káprázatosan keresett, néha megrendítő az egy- 
szerűségében. Nyelve, mikor' igénytelenül beszél vagy beszéltet, természetes 
és jó. Az indulat hőségének emelkedésével keresettebb, feszesebb, erőszakol- 
tább lesz. Mintha csak ezzel tudná megkülönböztetni a közönséges beszédet 



KATONA JÓZSEF 335 

a szenvedelem, a páthosz nyelvétől. A mint alkotása becse nő, nyelve ügy j^l^^jj 
romlik, hogy szokatlan legyen, szokatlan helyzeteket rajzolván és érzéseket 
fejezvén ki. Különös kimondani, de valóság, hogy Katona rendesen jobb 
magyar nyelvvel élt, mint minői Báukbánjáhan hagyott ránk. Mondjam-e, 
hogy ez a műkedvelő jellemvonása, a ki esetleg gyakorol valamely mester- 
séget vagy művészetet, s bár megvan benne a művész hivatása, de híjával 
■ van a mesterség iskolájának. Tudná a lényeget, nem tudja a formát. 
Engedelmeskedik neki a lélek, de nem bír az anyaggal, a melylyel meg 
kell tanülni bánni, azt nem adja 
a természet. Eszembe Ötlik róla 
a magyar paraszt, a ki oly egy- 
szerűen, világosan és természe- 
tesen beszél a nmgához hasonlók 
közt, és oly bolondul s érthetet- 
lenül cifrázza, ha úrifélének szó- 
nokol vagy épen írni kénytelen. 
Mily kicsinylő kifejezések 
Katonával szwnben : ifjúkori stá- 
dium és műkedvelő, dilettáns. De, 
ép e kifejezések adják meg lel- 
kének és talentumának óriás 
méreteit. A ki nem- igen jutott 
túl ifjúsági kísérletein és a mű- 
kedvelő eszközeivel dolgozott 
csak és megalkotta drámairodal- 
munk, számára a remeket. 

Mi a lényeges különbség 
Bánkbán és az ő többi művei 
közt? Az ö tehetsége ugyanaz 
valamennyiben, és ebben testvé- 
rek az ö darabjai. A mi elválasztó 

, , , , .■■i.i.- Katooí Jóisefsiobra u régi nemzeli nxinbáí elfilt. 

árkot von az egy es a tobbi (ZDiiichidi.) 

közé, az a következő : a többibea 

kora uralkodik az irón; a kor ízlése, termékei, kedves tárgyai és dráma- 
írói módszere. Hiányzott azonban lelkéből kora lágysága, energiátlansága, 
érzékenysége és agyából korának gondolkozása : ez meggátolta abban, 
hogy siker kövesse darabjait. BánkbánhAr) azonban egyszerre legyőzi korát, 
szuverénül érvényesedik egyénisége : immár övé a tárgy, övé a kompozíció, 
övé a jellemzés és mindenekfelett a koncepció. Az inasból kilép a mester. 
A rab letördeli láncait és a hol eddig másokat követett, egyéniségét meg- 
fékezve, ott elül indul, vezetni az eddigi vezetőket. Ezt éreznie kellett. 
A mi néhány szónyi nyilatkozata Bánkbánjáml ránk maradt, mind azt 
bizonyítja. Tragikuma és katasztrófája; hogy kora nem értette meg, nem 



336 KATONA JÓZSEF 



bírt fogékonysággal a tragikus költészet igazsága iránt, nem volt irodalmi 
míveltsége se hozzá, csak dillettáns közönség és dilettáns irodalom volt, 
és a ki vezérnek indult, magára maradt, nem követte senki, s ő, semhogy 
egymaga menjen a siket magányosságba mennydörgéseket indítani, melyekre 
nem hallgatnak az emberek, inkább lemondott és letért, martiriumra kész 
hősi pályájáról, a rendes, mindennapi polgár ösvényére. 
kwi^^cf"a Bánkbánon kívül írt darabjai megmutatják nekünk az ő bolyongásait, 

sleméf ei ' n^^ly^kben önnönmagát kereste. Bánkbán az első megnyilatkozása, a midőn 
megtalálta magát. Mindennél, a mi magyar drámaíró elméjében fogantatott, 
magasabban áll e mű tragikus koncepciója. Magyarországnak külsőleg és 
belsőleg leghatalmasabb férfia : a deli, lovagias hős, királyi helytartó, legfőbb 
bíró és személye szerint is országos tekintély, a trón oszlopa, erkölcsénél 
fogva a trón felett álló, a ki nem képes nagy lényének egész erejével 
szeretett felesége tisztaságát megvédeni és nyomorult pusztulását feltartóz- 
tatni, s a ki végül a porban fekve, fejét a földön görgetve, mint egy meg- 
kötözött oroszlán üvölti a levegőbe halálos gyötrelme panaszát. 

Az ő egész erkölcsi lényének, a melylyel Melinda szendesége teljesen 
rokon, épen ellenkezője áz a világ melyben élnie kell, sőt a melynek ő 
épen őréül és védelméül van rendelve. Egyetlen feltétele nincsen meg ebben 
a világban az ő nagysága érvényesülésének. És e világról beszélvén, értem 
mind a két végletét: a királyi palota fertőzött levegőjét és a mit ez pro- 
vokál : az összeesküvést. Mind a kettőben lehetetlen Bánk : családi tűzhelye 
romba dűl, hazája nyomorba, ő maga, noha a legnagyobb, vagy tán mert 
legnagyobb, — tehetetlen mindenikkel szemben. Lénye rokon a Hamletével, 
a mint hogy egyformán pusztul i<^ el mindenik : csak a más kezéből kicsavart 
gyilkos eszközzel lesz gyilkossá. Mindenik kora legnemesebb szíve, leg- 
tisztább lovagja és legelőbbkelő elméje. Látszólagos passzivitásban van 
mindenik, de ez csak a képtelen helyzettel és a lehetetlen feladattal szem- 
ben keletkező látszat. Gertrudisnak roppant szellemmel megalkotott vég- 
letességei, melyek a nézőt, a kritikust, annál inkább Bánkot is, zavarban 
hagyják bűnössége iránt, s a mi nem egyéb mint a magyar költő vég- 
hetetlen gyengédsége egy magyar király felesége, egy királyi asszony 
iránt, a mennyiben öcscsének a konkrét esetben csak erkölcsi bűntársává 
teszi: a királyné részességének e bizonytalansága ingatag árnyékká teszi 
Bánk méltó boszújának tárgyát és célját. Sejti, hogy a királyné borította 
rá a gyászt, tele van homályos vágyával annak, hogy kérdőre vonván 
megbizonyosodjék gyanújáról és boszüját rajta tölthesse ki és kap az alkal- 
mon, a mikor ürügye kínálkozik reá s mintegy kényszerítve, látja magát arra, 
hogy öljön. Oly mesteri szövevénye ez a lélektani momentumoknak, melyhez 
hasonlót még csak Shakspere nagyobb alkotásaiban találunk. Az emberi 
lélek örvényeinek a fenekére kevés halandó nézett ügy mint Katona József. 
Azok a látszólagos véletlenségek, hogy Bánkot hivatják (tehát nem maga 
megy boszüjára), hogy elküldik s aztán mégis ott marasztják, mire ő azt 



KATONA JÓZSEF 



mondja: Vége! de kétkedik abban, hogy itt maradt volna-e, s mindjárt 
kétkedik* abban is, ht^y elment volna-e, ha nem marasztják; és mikor 
elszántan itt maradt, Ottó véletlen bejövetele és kiszökése, mire Getrudtól 
el s Ottóra fordul, éktelen dühe, melylyel az ajtót döngeti; most véletlen 
Átkai Meránra, Gertrudis t^talannak látszó támadása ez átkozódás folytán; 
s csak most, ennyi ügynevezett véletlenség után a boszú, a királygyilkosság ; 
mind e látszólagos véletlenségek a nagy szituációnak oly tragikus kirajzolása 



Cermid és Bánkbir, IV, feli-. (Vahot I. Mngyar Tídííríjából.) 

-és kihasználása, annyim közel vive a lélekben ágaskodó igazság és indulat 
az élet szeszélyes valóságaihoz, minőre csak a legnagyobb költői elmék 
imaginációja képes. 

E jelenetben hág a tragédia izgalmainak tetejére. Aristoteles félelme 
itt valósággá válik. Az ötödik felvonásban a megindító elemek lépnek előbbre 
s Bánk siralma Melinda holttestén a világirodalom fényességeihez tartozik. 
E két részen kívül még egy harmadik adja e tragédiának nagy jelentő- 
ségét: a békételenek felvonása, a melyben a magyar politikus ember két 
pólusa : a királyhüség és a nemzeti elkeseredés örök időkre, halhatatlanul meg 

BcOlhj, MRgjar IrodKloml&rtcnci. II. kU. 23 



338 KATONA JÓZSEF 

van Örökítve, s az is, hogy ez a látszólagos ellentét, forrása, anyaga és motivu- 
mai szerint, ugyanaz és a legkönnyebben csap egyik át a másikba és viszont 
A tragédia gyengeségei a kezdő, az útját még mindig kereső ír6 
gyengéi. A bizonytalanság az indításban, a mely égy kissé naivul és nagyon 
is bőbeszédűen, mértéktelenül feltüzelve és erőszakosan féken tartva hozza 
szemünk elé a hősét. Gyenge eszközök a mű szerkezetében Biberak, 
Izidora és Melinda. Csökkenti a szövevény feszítő erejét, hogy Bánk és a 
királyné csak késön kerülnek szembe. 
* Bánk lelke kisért félelmesen a Jeruzsálem pusztulása és a Lucza 

széke cimű komoly darabokban. Mindkettő 
ama kor rémdarabjai által van inspirálva, 
tele szörnyűségeikkel, szertelenségeikkel, 
embertelenségeikkel, de híjával a jámbor 
szentimentális világnézetnek, a mely ama 
darabokat ellentétével megszelídítette s az 
akkori nemzedék lelkéhez közel vitte. 
Katona következetes lelke sablonok he- 
lyett embereket akart megszólaltatni, s & 
szörnyű helyzeteknek természetesen meg- 
felelő embereket. A rémes tárgy, a bor- 
zasztó szituáció rémalakokat csikart ki 
tőle: csodákat, szörnyeket, a kik besze- 
dőket tartalommal, gondolatokkal, képek- 
kel látják el, melyeket megdöbbenve hal- 
lunk tőiök. Minden, a mit akkor az 6 
idegen mustrái írtak, vizenyős vagy ko- 
mikus a mai olvasó előtt. Az ő dialógja 
szellemes, hatalmas, néha bombasztos. 
Katona Jüzsef meiiszobn Kecskeméten. néha Valósággal kícsapongó. De lépten- 
nyomon velÖthasító emberi érzés süvít el 
jelenetein. Ez felel meg a had, éhség és visszavonás által pusztuló város 
helyzeteinek, ez az elevenen s gyanúból ártatlanul sírba zárt, bálványozott 
nő drámájának. Nincsen se Bánkbátitoan, se másutt megrendítőbb egyszerű- 
séggel és realizmussal megírt jelenet, mint mikor Mária, a fiatal anya, 
gyermeke és az éhhalál kínjai közt vergődik, megtébolyodik és tébolyodott 
elmével levágja kisdedét. Ez túl megy a színpadi lehetőségeken, de a könyv 
elbírja, ha nem is bírja a színpad. Elbírja, ha bírja a költő, és Katona 
embere volt ez iszonyatnak is. Ha csak ez maradt volna is utána, ez az 
egy két jelenet, tudnók, hogy egyik legnagyobb magyar költőnk pihen a 
kecskeméti temetőben. 



64. Kisfeludy Károly Iskol^a. 

Gombos, Bolyai, Vítkovics, Fáy, Gaal és mások, 

lTONa nagy alkotása, ellentétben kora eszméivel s ízlésével, fsíoiy"' 
csak kevesektől ismerve s ezektől sem méltatva, hatástalanul 
merült feledésbe; később ügy kellett fölfedezni. Kisfaludy 
Károly a saját korának embere volt, annak a szellemében, 
annak az izlése szerint írt, és zajos sikert aratott. Müveit 
nemcsak megértették, hanem utánozták is, úgy hogy a dráma és szép- 
próza körében irodalmunk jó két évtizeden át az ö hatása alatt, az általa 
kijelölt irányban halad. Ez az 5 iskolája. Tágabb értelemben ide számít- 
hatjuk azokat is, a kikhez ő járt iskolába, vagy a kik hasonló szellemben, 
de kevesebb sikerrel, már ő elÖtte felléptek. Műkedvelők és kísérletező úttörők 
mindnyájan, kiknek emlékezetét irodalmunk történetében nem maradandó 
becsű alkotások tartják fenn, hanem az a hatás, melyet egyenkint és összesen 
gyakoroltak irodalmunkra és a közönségre. Vidám múzsájokkal közönséget 
teremtenek, mely megkedveli a magyar költői művek olvasását, műveikkel 
pedig, míg egyfelül a nemzeties irányt szolgálják, újabb, különösen népies 
elemek fölvételével tovább fejlesztik azt; előbbre viszik, kiképezik a szép 
próza és vígjáték nyelvét, s így lé'pcsöül szolgálnak a következő időszak 
nagy íróinak. Ebben van legnagyobb érdemök, ebben munkásságuknak 
irodalomtörténeti jelentősége. 

Kisfaludy Ja/ííí-jaival egyszerre tűnik fel Gombos Esküvése, melyet combos im 
1819-ben Rozsnyón, Székesfehérvárott, majd Pesten egymásután nagy 
tetszéssel adnak elő, s a mely aztán egész a nemzeti színház koráig 
műsoron marad. Szerzője: Gombos Imre, egy fiatal tisztviselő, ki 1791-ben 
Szent-Laadon, Borsodmegyében született s jogi tanulmányai végeztével 
előbb az udvari kancelláriánál, majd az udvari kamaránál lett fogalmazó. 
Szorgalmasan Járva a színházakat, maga is megpróbálkozott e téren, s 
1817-ig három víg- és három szomorüjátékot írt, de nyomtatásban és 
színen csak az Esküvés jelent meg. Ennek cselekvénye a regényes Olasz- 
országban játszik. A mirandolai herceg fia feldúlja egy iQú jegyespár bol- 
dogságát s párbajban megöli ellenfelét. A herceg rettentő esküt mond a 
leányrabló gyilkosm s mikor megtudja, hogy ez tulajdon fia, mint apa meg- 



340 KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 



bocsát a bűnbánó fiúnak, de mint fejedelem nem vonhatja vissza esküjét. 
Végre párbajra bízzák az ügyet ; az apa álarc alatt maga vív meg fiával s 
elesik, mire kétségbeesésében fia is kardjába dől. A fejedelmi kötelesség s 
az apai szeretet összeütközése alkalmas volna tragikai bonyodalmakra; 
de Gombos kevés valószínűséggel szövi a cselekvényt s következetlenül 
alkotja meg a jellemeket. E hibákat nem indokolja a nemezis boszúja, melyet 
a prológ előre jelez, s melylyel a személyek is folyton rémítgetik egsrmást ; 
de a nézők annyival kevésbbé ütköztek meg az ilyeneken, mert sokféle 
változatban ugyanazt látták a divatos német lovagdrámákban, érzékeny 
történeti rajzokban és sors-tragédiákban. Egyes jelenetei azonban (minők: 
Caesar szerelmi vallomása és Corunna fellépte, Júlia és Caesar megjelenése 
a törvényszék előtt) fokozódó hatással, drámai erővel vannak megírva; 
áradozó nyelvében helyenkint szintén erő s az indulatokat jól festő hév 
lüktet; a kortársakra bizonynyal nem tévesztették hatásukat azok a haza- 
fias intelmek sem, melyekben a honi törvény, anyai nyelv s a nemzeti 
nyelven író tudósok megbecsülését hirdeti. Gombosnak ez iQükori darabja 
mindenesetre elárul annyi költői tehetséget és színpad-ismeretet, hogy ezekkel 
később becsesebbet is alkothatott volna ; de ő már az első előadások sikerét 
sem láthatta. Majd egy évtizedig az irodalmi központtól távol, a Száva 
vidékén s Fiumében működik a királyi biztosság mellett ; a hivatali pályán 
gyorsan emelkedik, 1826-ban már udvari tanácsos, 1837-ben udvari kan- 
celláriai referendárius, majd Heves és Szolnokmegyék főispáni helytartója, 
ki érdeklődéssel kiséri az irodalom fejlődését, mint' az akadémia tiszteleti 
tagja, megfordul néha ennek gyűlésein is, de az ifjú korában letett szép- 
írói tollat többé nem veszi kezébe. Meghalt 1840-ben. 
Bolyai Farkas Az ifjú kebelnek ugyanez a költői hevülete s a magyar nemzetiség 

és nyelv ápolását célzó ugyanoly hazafiság, mely akkor annyi költőt és 
tudóst indított munkásságra, szólaltatja meg a távol erdélyi széleken 
Bolyai FARKASt, a Jcésőbb nagyhírű mathematikust is. Bolyai Erdélyben, 
Bolyán, született 1775-ben, megfordult a jénai és a göttingai egyetemeken, 
s haza térve előbb gazdálkodott, aztán 1804 — 1851-ig a marosvásárhdyi 
református kollégiumnak volt tanára. Pár évet még nyugalomban élt s 
1856-ban halt meg. Nevét mathematikai munkássága, különösen a Tentamen 
című két kötetes latin munkája (1832 — 33.) örökíté meg, mely akadémiai 
tagságot és európai hírt szerzett neki; de szépirodalmunk történetében is 
meg kell emlékeznünk róla iQúkori drámai kísérletei révén, melyek írására 
a keblében szunnyadó költői erőn kívül alkalmasint az erdélyi színészet 
felvirágzása indította. »A poézis — úgymond — olyan mint a szerelem 
s a halál, a melyet minden megfizet valamiként. « Ő azzal rótta le adóját 
hogy Öt szomorújáték (Szeben, 1817.) című kötetében kiadta: Pausanias 
vagy A nagyravágyás áldozatja, Mohamed vagy A dicsőség győzedelme 
a szerelmen, Kemény Simon vagy A hazaszeretet áldozatja, A virtus győ- 
zedelme a szerelmen és A szerelem győzedelme a virtuson című drámáit ; 



KISFALUDY kABOLY ISKOlAJA 341 

a következő évben külön jelent meg: A párisi per, érzékeny-játék 5 felr 
vonásban. Bolyai jóformán minden dramaturgiai s színpadismeret nélkül 
fogván a munkába, darabjai mindannak híjával vannak, mi színpadi sikert 
biztosithat; de azt nem lehet tagadni, hogy a mesék feltalálásában van 
némi lelemény, a hosszan bölcselkedő párbeszédekben pedig többször fel- 
csillan egy-egy költői gondolat, melyek miatt akkoríbban szívesen olvasták 
e darabokat, de színre sohasem kerültek. Kisfaludy Károly azonban kettő- 
nek tárgyát olyan hálásnak találta, hogy újra feldolgozta : Kemény Simont 
és Mohamedet, ez utóbbi- 
ból legjobb drámáját, Iré- 
nét, alkotván. Bolyai Popé 
s mások munkáiból pár év 
múlva még némi fordítást 
adott, s aztán teljesen a 
mathematika míveiésének 
szentelte életét 

E körben kell megem- 
lékeznünk VlTKOVICS Mi- 
HÁLYról is, kit egyéni érzel- 



Kazinczy hívei közé von- 
zottak ugyan, de a ki — kü- 
lönben csekély számú — 
munkáival s egész szelle- 
mével inkább tartozik Kis- 
faludy, s általában a nemze- 
ties irányú költészet úttörői 
közé. Vilkovics 1778-ban 
Egerben született, hol atyja 
gör. kel. lelkész volt. Isko- 
láit ugyanitt és Pesten vé- 
gezte. Atyja Budára ke- víwovIcí Mihaij. 
rűlvén, eleinte maga is ott 

telepedett le s a budai gör. kel. szentszéknek meg több főúri családnak lett ^jiKS'^ 
keresett ügyvédje. írói hajlama, melyet még az egri líceumban Pápay Sámuel 
élesztgetett Kazinczy munkáival, korán ismeretségbe hozta Hovát Istvánnal, 
Szemere Pállal és másokkal. 1808-ban alkalma volt magával a mesterrel 
is találkoznia, ki azonnal megkedvelte a tüzes lelkű ifjút, s mindhármukat 
(a kedvelt ítriász'-t) úgy nézte mint elveinek leghűbb képviselőit. Vitkovics 
szerb-utcai háza, azóta hogy háziasszonyt is vitt bele (1811.), másfél évtizeden 
át legkevesebb találkozó helye volt a magyar íróknak, hol Virág, Berzsenyi, 
Fáy is többször megfordultak; meghányták-vetették a nyelvújítás egy-egy 
kérdését, vitatkoztak eszthetikai és színi dolgokról s végül kedélyesen mulattak> 



342 KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 



a miben a jó hangú s mindig vidám házi gazda vitte a főszerepet. Ügs^véd- 
kedése mellett nem sok időt szakíthatott irodalmi foglalkozásra, de ez a kevés 
is nyomot jelöl. A fővárosi magyar színészet először őt is drámaírásra 
buzdítja ; így készültek 1 807-től kezdve : //. Rákóczy Ferenc^ szomorújáték 
4 felvonásban és Mars Vénussal Murány alatt, nemzeti vitézi játék 5 felv., 
amaz Mikes levelei, emez Gyöngyösi munkája után, majd három fordítás 
németből, de csak ezek egyike, A megengesztelés című érzékeny-játék 
került színre, s Vitkovics halála után mind elveszett Döbrentei az elsőben 
dicséri »az erkölcsök szerencsés festését* ; de valószínű, hogy ez is kön}^*- 
dráma volt. Nagyobb sikerrel mívelte a költészet egyéb ágait, különösen 
a mesét és epigrammát, melyek V. M. meséji és versei (1817.) cím alatt 
jelentek meg. Egy-egy élettapasztalati iga2Sságot ügyesen példáz s találóan 
fejez ki, bár Kazinczy és Fáy mindkét nemben sokkal felülmúlják. Igazi ereje 
abban van, a mit a kötetből — Kazinczy óhajára — kihagyott, s csak 
később, a folyóiratokban közölgetett A magyar népköltészet termékeit már 
többen fegyelemre méltatták, Horváth Ádám és Csokonai hatást is vettek 
tőle, de e hatás múlékony volt. Vitkovics nemcsak a magyar, hanem a 
szerb népköltészetet is jól ismervén, rímes dalaiban ezeket igyekezett 
utánozni. A kifejezés még nem elég hajlékony nála, de a gondolatmenet 
s az érzés közvetlen nyilatkozata, az egésznek naiv hangja valami kel- 
lemes fuvallatként hat az akkori feszesen kimért költészetben. Még fel- 
tűnőbbek voltak szerb fordításai : a Bácskai szekeresek balladája, A király 
unokája és Hajkún regéi, melyek először irányozták a közfigyelmet e 
dalos nép költészetére. Kisfaludy, Czuczor, Vörösmarty ő utána kezdtek 
népdalokat írni, mások pedig szerb dalokat fordítani. Tartalmas értekezé- 
seket is írt: Az óhitű magyar írókról, A szerbusi nyelvről és Szervia 
állapotjáróL Utolsó öröme volt, hogy a nádor őt is meghívta az akadémia 
szervező bizottságába, de annak felállását már nem* érhette meg, 1829-ben 
elhunyt. 
Fáy András Az eddigieknél mind közéleti szerepére, mind szépirodalmi sikereire 

nézve magasabban áll Fáy András,^ korának, az egy Széchenyit kivéve, 
legtevékenyebb s leghasznosabb tagja. A zemplénmegyei Kohányban szü- 
letett 1786. május 30-án, ősrégi nemes családból, melynek tagjai már a 
tatárjáráskor kitűntették magukat. Iskoláit egy-két évi megszakítással, a 
midőn Pozsonyban német szót tanúit, mind Sáros-Patakon végezte. Szor- 
galmával, tehetségével már itt feltűnt. Különösen kedvelt tanítványa volt 
a híres jogtudós Kövynek s egy ízben alispánja a jogtanulók közt alakúit 
»Pánczél- vármegyének*. Letévén az ügyvédi vizsgálatot, atyja kedveért 
közszolgálatot vállalt s 1810 — 18-ig alszolgabírája volt Pestmegyének. 

» L. bővebben : Fáy András életrajza, A M. T. Akadémiától Lévay-díjjal jutalmazott 
pályamű. Irta Badics Ferenc. Budapest, 1890. A. M. T. Akadémia könyvkiadó-vállalata, 
új folyam IV. k. 



KISFALUDY KAROLY ISKOLÁJA 



Aztán egy ideig gombai birtokán gazdálkodott, majd Pestre költözött s 
egész haláláig az irodalomnak és közéletnek szentelte életét Első mun- 
kája Bokréta (1807.) cím alatt jelent meg, melyet tíz év múlva a Friss 
bokréia s egy neveléstani munka követett, majd egymásután jöttek Eredeti 
meséi és aforizmái és Újabb meséi (1820— 28-ig többször) meg a Kedv- 
csapongások két kötete (1824.), melyek egyszerre népszerűvé tették s 
kiváló helyet jelöltek számára irodalmunkban. írói jellemét leghívebben w 
meséi fejezik ki, a. mely műfajban nálunk senki sem múlta felül, s a világ- 



%M. 



Fij András arcképe és névalilrása. 

irodalomban is kevesen. Abban a hatszáznál többre menő mesében és 
aforizmában van lerakva Fáynak egész életbölcselete, mindaz, a mit fejlődő 
gyermekkorától fogva a családi élet, nevelés, tudomány, hivatalos és magán- 
élet körében, a hazafias és irodalmi küzdelmek körül látott, a miről gon- 
dolkodott, az emberi gyarlóságok, hibák, szenvedélyek egész özöne, melye- 
ket erélyes komolysággal, majd mosolygó gúnynyal ostoroz, elevenünkre 
tapintva az éles vágással, de vérig sohasem sértve. Mennyi korszerű eszme, 
mennyi józan bölcseség, mennyi emberismeret, életkedv és emberszeretet 



344 KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 



van e mesékben! Találékonysága az állatmese, parabola, hasonlat külön- 
böző formáiban nagy változatossággal és eredetiséggel alkotja meg esz- 
méihez a képeket és helyzeteket, s a mi még becsesebbé teszi e meséket^ 
az, hogy minden ízökben magyarok: a szereplők a mi embereinket pél- 
dázzák^ a helyzetek a mi viszonyainkra céloznak, oly jellemzetesen, hogy 
a képletes formában is mindenki egyszerre megértette. A haza és a társa- 
dalom sebeit, a köz- és magánéletnek legégetőbb bajait tárta fel bennölc 
Fáy, s erkölcsi fensőbbsége, szabadelvű őszintesége, - játékos humora ellen- 
állhatlanul hódított; ügy hogy a könyv több kiadást ért s németre is 
lefordították. Termékenyítő hatására elég annyit említenünk, hogy utóbb 
a nagy Széchenyi István Pestmegye egyik gyűlésén (1838.) nyiltan meg- 
vallotta, »hogy a honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot^ 
önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl benne !« 
^ef s^inmil^^ '^Q-gY sikert aratott Fáy egyéb szépirodalmi munkáival is. így mindjárt 

A különös testamentum című (1817.) humoros társadalmi elbeszélésével, 
mely első e nemű kísérlet irodalmunkban, a mennyiben Kisfaludy Károly 
csak később írta víg elbeszéléseit és rajzait. Már az első sora : »Csörgey 
tanácsos nagyot prüsszentett és megholt!* (melyet később Kovács P., 
Tóth L. s mások többfélekép utánoztak) — megüti azt a derűit hangot, 
mely az egész elbeszélésen uralkodik, s az első két lapon mindjárt három 
pompás alak domborodik elénk: a nyugalmazott ezredes, a vén leány és 
a házi orvos. A későbbiekben is élénken rajzolja az akkori magyar házi 
életet, különösen az elhanyagolt nőnevelést. A Kedvcsapongások közt ismét 
jelent meg három elbeszélése, s ezek oly kapóssá tették, hogy félév alatt a 
kiadásnak minden példánya elkelt, a mi irodalmunk akkori viszonyai közt 
a legnagyobb dicséret. Új oldalról mutatta be magát ugyanott közölt: 
A régi pénzek Erdélyben című öt felv. vígjátékában. E téren is megelőzte 
Kisfaludyt A darab főmeséje az, hogy báró Tordayné fia a Hóra-lázadáskor 
elvész, iQüvá fejlődve mint zenetanító kerül házához s beleszeret a báróné 
nevelt lányába, utánuk megy Pestre, meggyőződik, hogy a lány szereti, 
mikor pedig feltalált nevelőanyját a nyakában hordott római aranypénzekkel 
akarja az uzsorástól megmenteni, Tordayné fiára ismer benne s neki adja. 
a lányt. E komoly, sőt helyenkint érzékeny történet hatását nagyban^ 
ellensúlyozzák a víg elemek. Tordayné házában lakik Kardos uzsorás, ki 
épen házasodni készül, s előbb a báró-családra, majd egy ős családból szár- 
mazó ezredesnére veti szemeit s utoljára régi gazdasszonyát veszi el, kindc 
még ő rimánkodik, hogy ne hagyja el. E mellékjelenetekben pezsgő eleven- 
ség uralkodik; az életből vett komikus alakok, az ötletekben gazdag pár- 
beszéd nagy hatást keltettek a színpadon is. Ugyanez időtájt (1827.) írt Két 
Báthory című szomorüjátéka azonban komoly páthoszával s korrajzi érde- 
kével sem tudta feledtetni a mese hosszadalmasságát s a szerkezet gyengéit 
Mind terjedelemre, mind az eszmék bőségére nézve legkiválóbb mun-. 
kaja Fáynak: A Bélteky-ház (két kötet, 1832.), mely társadalmi regényeink. 



KISFALUDY KAROLY ISKOLÁJA 345 

sorát nyitja meg. A Széchenyi fellépése óta forrongó magyar társadalmat a BéUehy-hi 
tűnteti föl benne oly változatosságban, hogy az egyszerű paraszttól a 
mágnásig, a falusi elöljárótól a szeptemvirig minden társadalmi osztály 
képviselve van, legkivált azonban a régi nemesi házak tipikus alakjai. 
Bélteky Mátyás is ilyen, ki vadászattal és dorbézolással tölti idejét, 
oktalan pazarlásban tűnteti ki uraságát, öltözetben és evésben a magyar- 
ságot. Szelid nejét nem tudja megérteni s elhidegül tőle, valamint fiától 
is, kit anyja gondosan, a józan életre s hazafias törekvésekre neveltet. 
Midőn e fiu külföldi útjáról hazatér, mostoha-anyát talál a háznál, a 
házi ügyvéd ügyesen be- 
csempészett nővérét, ki 
szerelmi hálójába akarja 
őt csalni, de az önérzetes 
itjú elhagyja az apai házat 
s nevelő lesz Uzayéknál. 
Növendékeit józan elvek 
szerint a való életre neveli 
s Uzay halála után ennek 
fiatat özvegyét veszi nőül. 
Ez a regény főmeséje, me- 
lyet öt-hat családnak tör- 
ténete sző át. E történetek 
csak lazán függnek össze, 
s a társadalmi képek raj- 
zolása miatt annyira el 
vannak nyújtva, hogy a 
regény elveszti egységes 
szerkezetét ; a politikai. 
társadalmi, irodalmi és mű- 
vészeti dolgokról közbe- 
szőtt tömérdek elmélkedés Wy Anitr»s niiap-uicai hüa. 
szintén tartóztatja a cse- 
lekvény haladását; de másrészt ép ezekben van a regénynek legnagyobb 
becse. Fáy merészen markol a magyar társadalmi életbe, melyet minden 
eddigi írónál hívebben rajzol. »A characterek — úgymond első bírálója, Bajza 
József — a való életből vannak merítve, consequentiával tartva, s rajtok 
nemzeti szín és sajátság ismerkedik meg, a mit annál inkább kell becsül- 
nünk, minél ritkább jelenés komoly íróink műveiben.* A szerkezet hibát- 
lanságánál fontosabbnak tetszett előtte eszméinek kifejtése. Ugyanazt az 
eszmét hirdeti ö is, a melylyel Széchenyi fölrázta a társadalmi közönyt, 
hogy: Magyarországnak reformokra van szüksége, ha élni akar, s hogy: 
Magyarország nem volt, hanem lesz ! Fáy a magyar élet hű rajzával szintén 
azt igyekszik bebizonyítani, hogy magyarság ilyen' állapotban nem képes élni. 



346 KISFALUDY kAROLY ISKOLAJA 



de nem is érdemes az életre ; de bemutatja néhány alakjában már a jövő 
Magyarország embereit is. Azzal végződik a regény, hogy Bélteky Gyula 
és hasonló gondolkozású barátjai családot alapítanak, melyek üj meggyőző- 
désekkel üj életet fognak teremteni, 
^szer'^ífee'* ^^^ ezentúl sűrűen közöl kisebb elbeszéléseket az akkori folyóira- 

tokban ; ezeknek már szerkezete is jobb, s a magyar élet rajza, nyelvének 
zamatos magyarsága miatt valamennyi kedvelt olvasmányul szolgált, bár 
a cselekvényekbe vetett tanító célzat többször kirívó lett, s az aforisztikus 
beszédmód szinte modorossá tette előadását. Erezte ezt maga Fáy is, midőn 
szerényen megvallja, hogy »sok dolgozatában szembeötlő a használni^ 
akarás tendentiája*. De erről nem mondhatott le, mert ez volt életének 
» minden törekvése, jelszava*. Neki az irodalmi működés jóformán csak 
eszköz volt eszméi terjesztésére, egy-egy gyakorlati cél elérésére. Már 
meséi is erre a célra szolgáltak. Mikor még nagyon kevesen gondoltak 
reformokra, ő mint táblabíró Pestmegyéhez ben3aíjtott emlékiratában már 
1825-ben kész tervet ajánl a színészet állandósítására, rámutat a közigaz- 
gatási és igazságszolgáltatási bajokra, szabad ipart, büntető-kódexet sürget, 
s felhívja a figyelmet javítóház és takarékpénztár állítására. Ezen eszmék 
legtöbbjére még nem érett meg a kor, de Fáy nem csüggedett; irodalmi 
munkáit, közszereplését és magánérintkezéseit egykép felhasználja azok 
terjesztésére, népszerűsítésére. Es kitartását siker koronázta. Mint a színé- 
szeknek Pestmegyétől kirendelt igazgatója, nemcsak felvirágoztatta a tár- 
saság ügyét, hanem, a mai nemzeti színház telkének megszerzésével, állandó 
hajlékhoz segíti őket A takarékpénztári intézménynek pedig ő lett nálunk 
a megalapítója. S ez annyival nagyobb érdeme, mert addig semmiféle 
pénzintézetünk nem volt, a hitel rossz lábon állt; maga Széchenyi is oly 
kevéssé bízott Fáy tervében, hogy csupán iránta való tiszteletből írt alá 
néhány részvényt, a többi aláírást szinte házról-házra járva kellett össze- 
gyűjtenie. 1840 első napjaiban Pestmegye pártfogása mellett mégis megnyílt 
a Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület s csakhamar felvirágzott; kiállta 
a forradalom viharait, s azóta a leggazdagabb pénzintézetek egyikévé fejlő- 
dött, ezereknek osztva áldásait. Az intézet nem is feledte el az alapító érde- 
meit: örökös aligazgatójává választotta s még életében húszezer forintos 
alapítványt tett nevére az akadémiánál. 
Politikai pályája »A politikai pálya — mint maga monda — nem volt kenyere soha;« 

de itt sem kerülhette el a szereplést. Pestmegye bizalmából mint követ 
1835 — 36-ban résztvett a pozsonyi országgyűlésen, s szabadelvűségével és 
lelkes szónoklataival ott is köztiszteletet vívott ki; Széchenyi híve volt, 
kit buzgón védett a gyanúsítások ellen, de eltérő nézeteit vele szemben is 
kimondta; Kossuth izgatásaiban pl. nem látott oly sötét következményeket 
(Kelet népe nyugoton, 1841.), mint Széchenyi, és sokat várt annak nagy 
tehetségeitől, őszinte barátság fűzte Deák Ferenchez is, sőt maga a nádor 
annyira méltatta mély belátását, hogy többször magához kérette tanács- 



KISFALUDY KAROLY ISKOLÁJA 347 

kozás végett. A negyvenes évek elején még több politikai cikket Irt s 
elnöke volt az ellenzéki körnek, de lassankint egészen visszavonult a poli- 
tikától. Évtizedeken át amúgy is termérdek más dolog foglalkoztatta. Mert 
azonfelül, hogy, mint a megye táblabírája, résztvett a megyének minden 
közügyi dolgaiban, három éven át igazgatta a Kisfaludy-társaságot, elnöke 
volt több művészi egyesületnek, izgatott a nőnevelő-intézet, kisdedóvás és 
iparegyesület terén; emlékezetes mijködést fejtett ki a protestáns egyház 
körül is: elkészítette a pesti főiskola tervét, rendezte az orsz^os gyűjtést 



Fáy A. mellsiobrs lisfllfil. 

felkarolta a két protestáns egyház egyesülését. De a változott idők meg- 
hiúsították ebbeli fáradozásait, valamint az > életbiztosító-intézet* tervét is, 
melyre pedig hajlott kora minden erejét fordította. 

lm így dolgozott a >haza mindenese*, mint őt Szemere tréfásan, de ">" 
jó okkal nevezte; s e sokoldalú működés mellett ráért gazdálkodni s a 
társas örömeket is élvezni. Ferencvárosi kertje, kalap-utcai háza, fóti szől- 
leje két évtizeden át kedves találkozó helye volt a legjelesebb írók, művé- 
szek és politikusok társaságának; mert Fáynak nem voltak ellenségei, 
csak barátjai, kík a szíves házigazdában szerették a jó embert, tisztelték 
az irodalom és közélet derék munkását s bámulták azt a lelki nagyságot, 



348 KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 



hogy nem keresve, sőt nem is fogadva el semmiféle hivatalt, sokszor az 
elismerésnek reménye nélkül, csupán hazafiságból, ingyen szolgálta a köz- 
ügyet, mint a régi táblabírák valódi mintaképe. A mi jutalmat irodalmi 
munkáiból kapott, azt is jótékony célokra adta. 
máí^íí? mű ™i ^ forradalom után teljesen visszavonult a közélettől, s mint az egész 

nemzet, ő is a múlt emlékei között keresett vigasztalást. Majd visszatért 
első szerelméhez, a szépirodalomhoz; Összes munkáinak 1844-ben kiadott 
nyolc kötetét megtoldotta kettővel (Búzavirágok és kalászok) s egymás- 
után bocsátotta közzé újabb regényeit (Jávor orvos és szolgája Bakatar 
Ambrus s A Szutyogfalviak mindegyik két kötetben), elbeszéléseit (Hulló 
virágok), színműveit (A mátrai vadászat, vígjáték 3 felvonásban, Az időjós 
és Régi szerelem nem, avul el című egy-egy felvonásos vígjáték), neveléstaiii 
(A Halmay -család. Oskolai és házi növendékélet) és társadalmi (Elszegé- 
nyedések és számos hírlapi cikk) munkáit; s míg amazokat a magyar élet 
igaz festése miatt a változott irodalmi ízlés mellett is kedvezően fogadta a 
közönség, emezekben mély gondolkozását, tapasztalatai gazdagságát s 
szelleme frisseségét bámulta minden olvasója. Valóban ritka jelenség egy 
hetvennyolc éves aggastyánnál! Méltán mondották róla, hogy ifjú korában 
az érett férfiú eszével, öregségében az ifjú hevével dolgozott. Úgyszólván 
halálos ágyán esett ki a toll kezéből. 1864 július 24-én jelent meg utolsó 
munkája (A szulióták című elbeszélés) Arany íToszorájában, s két nap 
múlva megszűnt élni. 

Kisfaludy és Fáy szépirodalmi munkássága sokáig példaadó hatással 
volt, s az ifjabb írói nemzedéknek alig lehetett nagyobb becsvágya, mint 
az ő koszorújokat elnyerni. Legtöbb sikert arattak e téren Gaal József 
és Kovács Pál, de e körbe tartoznak még Csató Pál és Jakab István is. 
Gaal József Gaal JÓZSEF * (1811 — 1866.) Nagy-Károlyban született, ugyanitt és 

Pestén tanúit s 1833-tól kezdve a helytartóságnál dolgozott mint számtiszt 
Hivatali pályáján nem is emelkedett feljebb, de annál több sikere lett 
irodalmi működésének. Eötvössel, Szalayval már az egyetemen megismer- 
kedik, majd dolgozataival az Athenaeum írói közé kerül, beválasztják az 
akadémia és Kisfaludy-társaság tagjai közé, s derűit kedélyével egyik leg- 
kedveltebb embere a társas köröknek. Munkáinak is ez a derűit vidámság^ 
egyik fo jellemvonása. Először kisebb elbeszéléseivel és rajzaival tűnt fel, 
melyeknek tárgyát legszívesebben az alföldi népéletből és betyár-kalandok- 
ból meríti, s tárgyának újszerűségével és ügyes elbeszélő tehetségével egy- 
képen hatott. Az alföld szépségeinek magasztalásában megelőzte Petőfit 
is, kire Gaal betyár-rajzai szembetűnő hatással voltak. Másik forrása 
Gaal beszélyeinek a régi és újabb városi élet s a magyar történelemnek 
lovagias kalandokban gazdag része ; sok dicsérettel halmozta el az egykorú 

* Lásd bővebben: Gaal József élete és munkái. Irta dr. Badics Ferenc. Buda- 
pest, 1881. 



KISFALUDY KAROLY ISKOLÁJA 349 

krítikfi a Badacsonyi Lettka címűt, mely Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, '^gJéi^g^' 
és A portugált grófot, mely a Cid korában játszik, s főszemélye az a 
magyar herceg, kinek szereplésével akkor történetírók is sokat foglalkoztak. 
Legnagyobb elbeszélése a tatárok 1716-iki beütésévet kapcsolatos Szirmay 
Ilona című két kötetes regénye, mely 1836-ban, közvetlenül Jósika Abajtja 
előtt jelent meg. Ezzel nem versenyezhetett ugyan, de a régi nemesházi 
élet komoly, s a mellékalakok humoros rajza ezúttal sem maradt hatás- 
talan. Regényt többet nem írt, kisebb elbeszélései azonban a negj'venes 



években is oly kapósak voltak, hogy a Honderű, midőn Gaalt megnyerte 
dolgozótársul, ügy mutatta be olvasóinak, mint » szépirodalmunk trón- 
díszeinek egyikét*. 

Másik tere volt Gaal működésének a színműírás. Már első darab- vigjaK 
jávai: A király Ludason című s Mátyás korában játszó 5 felvonásos 
történeti vígjátékkal, dicséretet nyert az akadémia 1836-iki pályázatán. 
Szerkezete nem hibátlan, de a mulatságos helyzetek, elmés, könnyű folyású 
párbeszédek oly előnyei, melyekkel a színpadon sikert arathatott Még inkább 
kitűntek e jó tulajdonai a Szerelem és ckampagnei című 5 felvonásos 
modem tárgyú vígjátékában, a hol Kisfaludy modorában az akkori társa- 



350 KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 



dalom alakjait mutatja be: a nálunk felgazdagodott, de azért magyar-faló 
nyárspolgárt, a más együgyűségéből élősködő proletárt, a parlagi falusi gaval- 
lért, a léha divatmajmot s ezekkel szemben a finomabb míveltségű magyar 
ifjakat is. 1838-ban került először színre legmaradandóbb hatású darabja, a 
^nótá!^^** P^/es*^í nótárius című bohózat Ez időtájt a német színpad legkedveltebb 
darabjai azok a bohózatok voltak, melyek az alsó néposztály életköréből 
vett tárgygyal, alszerű komikummal és kusza cselekvényekkel készültek; 
véletlen meggazdagodás, tündéri beavatkozás voltak a motivumok, opera- 
hulladék a zenekíséret. Ezeket adták magyarosítva Budán is ; de a magyar 
közönség egészségesebb élvezet után vágyott; ezért már a Munkácsi 
Garábonczás diákját is megtapsolta, bár nem sokkal ért többet, de volt 
egy-két magyar alakja s népdalnak nevezett néhány éneke. írói körökben 
már többször szóba került a bohózat ügye, de egyik alkalmas tárgyat 
nem talált, a másik a színi hatás titkait nem értette. Gaal mindkettőt 
kitűnően eltalálta. Nagy érdeklődést keltett már az is, hogy a főszemély 
nem üj ember, hanem a magyar népnek régi jó ismerőse, kinek kalandos 
utazásán szinte félszázad óta mulatott már. A bohózat tárgyát, szereplőit 
ugyanis Gvadányi könyveiből vette, cselekvőleg léptetve föl azokat is, a 
kik ott csak mellékszemélyek (pL Tóti Dorkó, a nótárius fia stb.). Sokkal 
ismertebb a darab cselekvénye, hogysem részleteznünk kellene ; de azt meg 
kell említenünk, hogy Gaal nem a régit követeli vissza, mint a Gvadányi 
nótáriusa, hanem épen a világtól való elmaradottságot teszi nevetségessé; 
Zajtay uram nem ismervén az üj társadalmi viszonyokat, lépten-nyomon 
összeütközik velük. Baczúr Gazsi is maradi ember, a fokos fénykorából 
való jurátusok típusa, kiben a nemes ifjak céltalan vitézkedését, míveletlen 
darabosságát állítja szembe az akkori míveltebb iQak vidor élénkségével 
A Peleskei nótárius boszorkányhistóriája emlékeztet még a német bohó- 
zatokra, laza szerkezetében a népies jelenetek váltakoznak a cselvígjáték 
bohózatos elemeivel; de másrészt megvan benne mindaz az elem, melyből 
később a népszínmű alakúit. A tetszést fokozta Them Károly magyaros 
zenéje (a Hortobágyi pusztán fúj a szél kezdetű juhászdalt egyszerre 
fölkapta a közönség) és a színészek (Megyeri, Szentpétery, Bartha) 
kitűnő játéka. Ezóta több mint félszázad múlt el, a Peleskei nótárius 
bejárta az ország minden színpadát, s legalább a közrendű közöns^ 
előtt még ma sem vesztette el érdekességét. Gaal még több színművet írt 
(két-két drámát, vígjátékot és bohózatot), de az elsők hatásával egyik sem 
vetekedhetett. 

Verses költeményei közül a líraiak kevés jelentőségűek, de egy pár 
szatírája, mint a Zenekór ság s kivált az Ólmos botok (egy »fontolva- 
haladó« kortesvezér monológja) e körben is tetszést arattak; a Lányai 
Anna, Balassa és Haramia szerelme című költői elbeszélései közül az 
alföld hangulatos rajzával és tárgyával főleg az utóbbi érdemel figyelmet^ 
mert mintegy előhangja a nemsokára feltűnő nép-nemzeties irányú költé- 



KISFALUDY KAROLY ISKOLAJA 351 

szetnek. Gaal egész möködésének abban van irodalomtörténeti jelentősége 
is, hogy a míg egyfelől fentartja és tovább fejti a Kisfaludy és Fáy 
irányát, másfelől új utakat tör : az alföldi népélet rajzával új elemeket visz 
a költészetbe, új alakokkal gazdagítja a vígjátékot s a könyvdrámákkal 
szemben gyakorlati sikerrel hirdeti a színszerúség és a párbeszédek élénk- 
ségének szükséges voltát, a mivel a széppróza s a köztársalgási nyelv 
finomítására is sokat hatott. — írói pályáját a forradalom végkép meg- 
szakította; mint szerkesztő szolgálatokat tévén a kormánynak, nem kerül- 



hette el az üldöztetést s hat évig Aradra internálták. Ezután a Csekonics- 
családhoz került nevelőnek és titkárnak, s 1866-ban hunyt el. 

Ugyan e körbe tartozik KovAcs PAl {1808—1886.) is, ki orvos- Kovács pai 
növendék-korában Kazinczy és Kisfaludy Károly biztatásai között lépett 
fel az irodalomban, majd Győrré került, megalapította a Hazánk című lapot, 
s orvosi és társadalmi működésével köztiszteletet, örökké derűit kedélyével 
általános szeretetet vívott ki. Irodalmunkban Fáy és Kisfaludy modorában, 
több mint félszázadon át kifogyhatatlan termékenységgel adott víg elbeszé- 
lései és vígjátékai teszik emlékezetessé. 1827-tői kezdve alig jelent meg 
folyóirat, a melyben nevével ne találkoznánk (a régebbiek összegyűjtve : 



352 KISFALUDY KAROLY ISKOLÁJA 

Beszelyfiizér cím alatt 1841.). Valamennyin gondtalan életkedv, valami 
elpusztíthatlan fiatalos derültség ömlik el. Tárgya nem nagykörű, csak a 
városi és falusi középosztály életkörében mozog; de itt a részletek kiraj- 
zolásában végtelen változatos, nyelvben és szellemben mindig magyaros 
tud lenni. E téren méltó triászt alkot mestereivel, kikkel siker és kedvelt- 
ség tekintetében is osztozott. Színművet is sokat írt (összegyűjtve : Tkalia, 
1833. és Eredeti színművek, 1846.), de kevesebb sikerrel. Vígjátékaiban 
(pl. Magának akart, másHok kért, Öreg kérők egj--egy felvonás) a beszély- 
író jótulajdonságaival ; a gyorsan perdülő helyzetek mozgalmasságával s 
az élénk párbeszédek jóízű komikumával, még tudott hatást kelteni, de a 
komolyabb bonyodalmak szövéséhez nem volt tehetsége ; korszerű elemeivel 
csak a Nemesek hadHagya című 
(•népszerű dráma* 5 felvonásban) 
aratott némi tetszést. 

CsatiíPAl {1804 — 1841.) írói 
munkássága alig terjed tíz évre s 
ez alatt összesen alig írt egy jó 
kötetre valót (összegyűjtve kiadta a 
a Kisfaludy-társaság 1883.); de 
ebben oly tulajdonokat árúit el, me- 
lyekkel akkor jóformán egyedül 
állott. Először tudományos érteke- 
zéseket írt, egy nyelvtudományi 
dolgozatával akadémiai jutalmat is 
nyert, majd állhatatlan természete 
miatt ide s tova hányódván, végre 
hírlapíró lett s szenvedélyes vitáival 
sok ellenséget szerzett magának. 
P^jj pj, Szépirodakni művei azonban iroda- 

lomtörténeti jelentőségűek : tárgy- 
ifi P*i ban, szellemben, nyelvben egészen mások mint az eddigiek, melyektől 
csak pályája elején vett hatást. De hamar elhagyja a járt utat s hozzá- 
nyúl a szenvedélyek izzó forrásához, melyet Kármán óta senki sem mert 
érinteni. A Phantasia, a Fiatal szív, a Szerelemmel nem jó játszani című 
novelláiban az emberek már nemcsak éreznek, hanem a szenvedélyek 
erejével küzdenek a viszonyok s a társadalmi rangkülönbség által emelt 
korlátok " ellen, ép ügy mint a szerző, s mint a megmozdult magyar társa- 
dalom. Lélektani finom elemzéséhez járul az előadásnak, a nyelvnek az a 
bája, könnyűsége, melynek addig híjával volt a magyar széppróza, s melyet 
ö a franciáktól tanúit, ö volt nálunk Bérangemak első fordítója, s a francia 
vígjátékok szellemében akarta megújítani a magyar vígjátékot is. Tgen 
sikerűit alkotása Megházasodtam című 3 felvonásos vígjátéka, mely Fiatal 
házasok címen sokáig kedvelt darabja volt színházainknak. Ennek tárgyát 



KISFALUDY KÁROLY ISKOLÁJA 353 



— a Kisfaludy-iskola hagyományéval szemben — a fővárosi szalonéletből 
veszi s alakjai oly vidám szeszélylyel mozognak, oly elmés könnyűséggel 
társalognak, mely eladdig szokatlan volt a magyar színpadon. A Tolvaj 
című egyfelvonásos dalos- vígjátékban érdekes kísérletet adott a vaudevillere, 
melynek különben még sok föltétele hiányzott nálunk, s írt egy rendkívül 
kedves vaudeville-dalt : a Kis Babeiet, Széptani fejtegetései széles képzett- 
séget, hírlapi cikkei éles boncoló észt s félelmes vitatkozó tehetséget árúinak 
el. Mielőtt azonban tehetségeinek érvényt s elismerést vívhatott volna ki, 
elhunyt, s emléke sokáig olyan maradt, a minőnek ellenfelei megállapították. 

Befejezhetjük a sort a páratlan szorgalmú Jakab IsTvÁNnal (1798 — Jakab istvá« 
1876.) ki a helytartóságnál viselt hivatala mellett sok mindenre ráért:, 
írt hivatalos használatra szánt munkákat és verseket, hivatott mívelője 
volt a zenének, de legnagyobb buzgalommal a színügyet szolgálta. Körül- 
belül negyven színművet írt (kiválóbbak a Falusi lakodalom, 1833. és a 
Zsarnok apa, 1836.), fordított számos színművet és operaszöveget, s szerzett 
egy eredeti operát is: Csel cím alatt (1838.), ezenfelül dolgozott az aka- 
démia és Athenaeum-kör folyóirataiba. Fordításainak jó hasznát vették szín- 
házaink, eredeti darabjai azonban az irodalmi ízlés változtával hamar leszo- 
rultak. — Egy ideig kedvelt darabok voltak Balog István színművei is, 
különösen a Gaal Peleskei nótáriusának hatása alatt írt Ludas Matyi, 
majd a Mátyás diák, de irodalmi értékre nem érnek föl vele. 




Beöthy, Magjar irodalomtörténet. H. köt. 23 



65. Vörösmarty Mihály. 

KOR Széchenyi IstvAn az akadémia első alapját letette. 
Vörösmarty, férfikora küszöbén, már elismert jelességű köItŐ 
volt, mert első s legnagyobb eposza, a Zalán futása, köz- 
kézen forgott már ; s mikor az akadémia, első szervezetében, 
tényleg életbe lépett, rendes tagjai közé sorozva Vörösmartyt 
A zui&n kfiitfije ís, ő .dic5Őségének már zenitjéhez közelített, sokak áltál már is a nemzet 
első költőjének elismerve, ha Kisfaludy Sándor versenyezhetett is vele ez 
elsőségért s Kisfaludy Károly, de a ki néhány nap múlva már örökre 
behunyta szemeit, s Berzsenyi és Kölcsey, a kik közül az első egy műfajban, 
a klaszíkai ódában, felül is múlhatta, a másik a költészet több faja mellett 
a művészi prózában is jeleskedett ; sőt látszólag Pázmándi Horvát Endre 
is, ki ÁrpádjB.v&\ az akadémia első nagy jutalmát nyerte meg, Vörösmarty 
Zalánja elől véve el a koszorút, bár Zalán, előbb már, a Marczibányi- 
jutalom négyszáz váltóforintjával jutalmaztatott. De épen ily versenytái-sak 
közt is elsőnek lenni, kétszeres dicsőség, S ha abban az időpontban 
elsőséének elismerése még nem volt is általános: annak első éveiben 
csakhamar kétségtelenné vált mindenki s az egész nemzet előtt. 
imKl^yslm ^ ^^'^ ^^ költői pályája végén már Petőfi és Arany versenyeztet 

vele az elsőségért s a nemzet legnagyobb költője koszorújáért, de költői 
nagysága előtt mindketten szívesen meghajoltak; bár Petőfi a dalban. 
Arany az epikában, őt határozottan túlszárnyalták, a nélktil hogy az ő 
dicsőségét elhomályosították volna. 

Élete delén s pályája zenitjén azonban, az alatt a tizenöt év alatt, 
mely az akadémia megalakulásától 1845-ig, a Petőfi fellépte után gyors 
hírnévre jutásáig eltelt, Vörösmarty a magyar költészetnek senki által 
kétségbe nem vont, nem is vonható, elsőrangú csillagaként tündökölt 
A Szózat és a Merengő, a Liszt Ferenc és az Elő szobor, a Szép Ilonka 
és a Kis leány dala költőjét senki sem múlta felül, sőt utol sem érte; 
még a Cserkalom, Tündérvölgy és Két szomszédvár énekesének koszo- 
rúját sem vitathatták el tőle, sőt a Csongor és Tünde, a Maróibán s az 
Áldozat drámai koszorúit sem, bár drámai koszorúi voltak a .legkétesebbek, 
de akkor még a Katona Bánkbán\& nem volt újra fólfeldezve s becse 



VÖRÖSMARTY MIHXlY 355 

elismerve. Teleki Kegyencét is csak Vörösmarty maga méltatta kellőleg, 
Kisfaludy Károly már rég elhallgatott s Szigligeti s kortársai még nem 
szólaltak meg, vagy nem jutottak közelismerésre. S így Vörösmarty a 
lírában, az eposzban s a drámában egyidejűleg és soká megtarthatta 
elsőségét. 

Költőket összehasonlítani s a versenyben elsőseket meghatározni, 
mindig nehéz, sokszor igazságtalan dolog; de a legtöbbször világosító. 
VÖrösmartynál pedig, mivel ö, fénykorában, költészetünk kétségtelen közép- 
pont volt, melyből a dicsőség sugarai szétáradtak minden irányban, az 
ősszehaGonlítást ha akarnók se mellőzhetnők. 



VSrHuiuit; huia Nyéken. 

Közitélet szerint is a lírai költészetben állván legmagasabban a \ 
költészet három főfaja között, az összehasonlításban is ennek a fajnak 
kel! az elsőséget adnunk. A klasszikái ódában — úgy a formában, mint 
a kifejezések költői erejében — Berzsenyit ő nem múlta .felül, sőt talán 
utol sem érte ; a modem ódában azonban Kölcsey csak egy pár darab- 
jával — a ZrtHyi kéi énekével — versenyezhetett vele; Bajza, Garay 
messze maradtak mögötte; ellenben Arany, de csak az ő elhallgatása 
után, s egy-két darabjával Petőfi is, méltó versenytársai lehettek. A bal- 
ladában s átalában az elbeszélő költészetben, mindent összevéve, csak az 
egy Arany áll fölötte, épen úgy mint Kölcsey, Kisfaludy Károly, Czuczor 
és Garay felelt, a kik közül mindeniket felülmúlja Vörösmarty. A nemzeti 
eposzban, a mi a szerkezetet s jellemeket illeti, Zrínyit sem ő el nem éri. 



356 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



sem — még Arany sem múlja felül; de az előadás nyelvi oldalán mind 
a kettő messze túlhaladja a XVII. század e nagy epikusát. A Vörösmarty 
balladája, mint előzőié is, egészen más mint az Aranyé; s miután el van 
ismerve s irodalomtörténetileg megállapítva, hogy a magyar nemzeti-népies 
balladát csak Arany teremtette meg (bár Bürger és Goethe nyomain 
Kisfaludy Károly és Kölcsey is próbálkoztak abban), itéletileg ki lehet 
mondani, hogy Arany ballada-remekeivel Vörösmartynak még Salamonja, 
sem, annál kevésbbé versenyezhetnek a Búvár Kund, az Ösz bajnok^ az 
Özvegy, az Éjféli ház, Kemény Simon s a többi, a magok idejében s 
egészen Aranyig közkeletű balladák. Mert Vörösmartynál s kortársainál, 
a költői fajok és alfajok nincsenek még oly élesen megkülönböztetve s 
inkább egymásba folynak, át-átlépve közös határaikat, mint később, mikor . 
az irodalmi elmélet és gyakorlat biztosabban megállapította ezeket az 
elválasztó határokat. Végre a dalban s anoak mindenik fajában, a hazaí)asy 
a szerelmi, a naiv, és a népdalban, csak egy költőnk van, a ki Vörös- 
martyt felülmúlja, Petőfi; bár többen a kik vele méltán versenyezhetnek, 

— elődei közül, a régiebbeket nem említve, különösen a szerelmiben 
Kisfaludy Sándor, Himfy-dalaival, kortársai s utódai közül {>edig Kisfaludy 
Károly, Czuczor, Erdélyi és Tompa a népdalban, Bajza, Garay s kivált 
Arany a hazafias és érzelmi, dalokban és a románcban, melyet, mint a 
ballada húgát, szintén inkább a lírái mint az epikai költészet alfajm közé 
soroljuk. S itt Petőfi ismét kiemelkedik, oly regedalokkal s képekkel, mint 
a Falu végén kurta kocsina, Egész úton hazafelé stb. nemcsak a Bajza, 
Garay és Arany, de a Vörösmarty legszebb románcai — mint a Matild 
dala, a Haldokló leány, a Hü szerető, a Túri nője, a Hontalan stb. 
felett is. Még egy faját a lírai költészetnek, az epigrammát — melyről 
Bajza érdemesnek tartotta elméletet adni — említsük futólag. E fajt nálunk 
Kazinczy a Tövisek és Virágokban, Vitkovics, Kisfaludy Károly, később 
Tompa, Greguss, Kriza mívelték; de itt Vörösmartyt egyik sem közelíti 
meg, csak a görög anthologia legszebb darabjai versenyezhetnek vele. Nem 
a Martialis csipős, szúrós, gúnyos epigrammái ezek (bár ilyenek is vannak 
köztök); hanem a gyöngéd és méltóságosan komoly érzelmeknek, képek- 
ben s váratlan fordulátokban gazdag kifejezései; kis szobor-remekek tele 
bájjal, eszmével s formai tökélylyel. E fajban — a görög epigrammában 

— Vörösmarty páratlanul, sőt versenytárs nélkül áll irodalmunkban; de 
a csípősben, különösen irodalmi emberekről s hamis irányokról szólva, 
szintén jeles, bár itt már Kazinczy s Kisfaludy Károly méltó társai. 

Ámde Vörösmarty költészetének fénye nem az egyes műfajokban 
tündöklik s legfőbb érdemét mint költő nem a műfajok s azok alkotásai, 
hanem általában a költői nyelv körül szerezte. 
A költői nyelv Ha Vörösmarty előtti költői nyelvünket összehasonlítjuk a Vörös- 

Vörösmarty , •^ -^ T ^. , * 

előtt martyeval, azt fogjuk mondani, hogy az igaz magyar költői nyelvet o 
teremtette, vagy legalább is ő találta meg. A századok óta elhanyagolt s 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 357 



parlagon maradt nyelv, prózában is, de különösen a költészetben alig 
mutat valami haladást Tinódi, Zrínyi s különösen Gyöngyösi óta, sőt ettől 
és Balassitól kezdve inkább határozott hanyatlást. A múlt század végén 
a Bessenyei köre s a klasszikusoké egyszerre ébredtek ifól nyelvbeli 
elmaradásunk tudatára; de nem arra, hogy költői nyelvünket magából a 
nyelvből kell megújítani. Maga Kazinczy is, kinek legtöbb érzéke volt a 
nyelv csínja és szépsége iránt, bár teljes erővel igyekezett csinosan és 
szépen írni : idegen nemzetek költészetében kereste az ízlés, a csín, és 
a nyelv szépségének forrásait s eszközeit. Berzsenyi a klasszikus nyelv 
fordulatait, festőis^ét, még szórendjét s mondat-szerkezetét is követte, 
ne mondjuk utánozta, s így legtöbbször Kölcsey is, bár neki több érzéke 
volt a magyaros iránt. A népiesek többnyire póriasak s durvák voltak ; * 
Kisfaludy Sándor a magyar nemesi középrend nyelvét írta, a kész 

« 

anyaggal költőileg bánva, de annál tovább menni nem tudva, Kisfaludy 
Károly sem igen emelkedett azon felül s ha igen — azt inkább idegen 
minták szerint. Csokonai, a lángészszel határos tehetségű népköltő, sem 
tudta magát — egyfelől a póriastól a népiesben, másfelől a fellengőstől, 
olykor az erőszakoktól az élelmiekben — megóvni. 

Vörösmarty volt az első, a kinek eszébe jutott, a ki megérezte, hogy a\ö1?|i^2^^ 
a nyelvnek szavakért úgy mint kifejezésekért és fordulatokért a régihez újjá alkotója 
kell visszamennie, az elavultakat felélesztenie, s a régihek mintájára alkotni 
újakat, a hol az szükséges. Kazinczy nyelvújítását egészben elfogadta, de 
csak bizonyos határig : erős nyelvérzéke megmondotta, hogy meddig. Révai 
biztos alapot vetett a magyar nyelv rendszeres tudományának s Vörösmarty 
a Kazinczy nyelvújítását a Révai nyelvtudományával kötötte össze. Új 
szavakat alkotni, a régieket új összeköttetésekben, sőt új értelemben is 
használni nem félt, de mindig a nyelv törvényeinek korlátai között. Érezte, 
hogy a költő — ha valaki — ura a nyelvnek minden ízében, s féket 

« 

csak magok a. nyelv természetének törvényei vethetnek reá. Nem kevesebb 
merészséggel, mint harminc évvel később Arany János, élt ő is e hata- 
lommal, de a hamisítatlan nyelvérzék s biztos nyelvtudás adta hasonló 
mérséklettel is. Vájjon Arany mert volna-e annyit, ha Vörösmarty harminc 
évvel előbb példát nem adott volna reá : nem tudjuk ; de. hogy a Vörösmarty 
nyelve egész költői nyelvünknek, s abban a Petőfiének s Aranyénak is, 
újjá alkotója volt, annyi bizonyos. S mily gazdag volt árnyalatokban a köl- 
tészet összes műfajaiban s az érzés és gondolat minden hangulataiban ! Az 
eposz méltóságosan hömpölygő folyamától, a naiv dal elevenen csörgő cser- 
melyéig, a szenvedély rohamos kitöréseitől a páthosz ^get verő fenszámyalá- 
sától a vágy forró epedéseig s a szerelem halk suttogásáig, a komoly elmél- 
kedéstől a legnaivabb érzelmek önkénytelen természetességéig s öntudatlan 
egyszerűségéig, a hazafias fájdalomtól a kecses enyelgésig, a klasszikustól 
a népiesig,, az ízlés minden formáiban — a lélek és szív összes húrjain 
játszott az ő költői nyelve, melynek tiszta magyarságát az a hamisítatlan 



358 VÖHÖ3MAHTY MIHALV 

nyeívérzék óvta meg, mit 5 gyermekkorában a tiszta magyarsággal 
beszélő Dunántúlon szívott magába s melyet egész életében csupa magyar 
társaságban forgása őrzött minden idegen színezettől; erejét s fényét pedig 
a költő géniusza adta rá el nem homályosuló zománcul. 

S ha most összegezzük a számadást, plusai- és minusaival, meg- 
határozhatjuk Vöröanarty helyét költői irodalmunkban; kimondhatjuk, 
hogy bár egyfelől Petőfi a lírában és a nyelv közvetlen természetességében. 
Arany az epikában s a nyelv plasztikai művészetében felülmúlja is, de mint 



VörOsDUrty Wihily. (1837.) 

ezekkel egyenrangú lángész s különösen mint nekik is úttörő, költőt 
irodalmunk s nyelvünk történetében az érdem elsÖ helyét velők szemben 
is, legalább mellettök, megtartotta; költészetünk egének hármas csillag- 
zatában, ha nem is legragyogóbb, a legintenzívebb az ö fénye. 

Vörösmarty prózaírói munkásságáról, az elbeszélő és tanító, jelesen 
műbíráló nemben, a maga helyén szólunk bővebben, itt csak annyit jegyezve 
meg, hogy prózája nyelvi tekintetben egészen méltó költészetéhez s magyar- 
sága ép oly kifogástalan ; ebben is idősb testvére Arany Jánosnak, mind 
a ketten ép úgy tudósok mint költők s e két tulajdont egyesítve, mint 
többi költő s tudós írótársaikat, úgy Petőfit is felülmúlják. 



VÖRÖSMARTY WméíLy 359 



így löreked» tn^állapítani és kimutatni a helyet, mely Vörösmartyt 
irodataHÉk történetében megilleti, ^ Ítéletünket az ő fejlődésének s munkás- 
ságának bár vázlatos történetével kellend — s igyekszünk is — igazolni. 

Vörösmarty Mihály csaknem a századdal, 1800 december 1-én, Z?2f?f *^ 

' ' gyermekKora 

született; betölti — s öt évvel túl is haladja — e század egész első oiv^^^yai 
felét. Dunántúl, a fehérvármegyei Kápolnás-Nyéken született, hol édes- 
atyja, szintén Mihály, a gróf Nádasdy pusztai birtokán gazdatiszt, anyja 
pedig Csáty Anna, mindketten szegény, de nemes családból származtak s 
tiszta jellem és erkölcs mellett nem közönséges értelmiséggel, a magyar 
középosztályt akkor is jellemző magyaros míveltséggel birtak. Apjától egy- 
szerűen nemes jellemét s erkölcsi szigorát, anyjától élénk képzelődését, 
költői kedélyét, dalos kedvét s érzelmességre hajló jó szivét örökölte: 
épen mint Goethe. Szülőinek kilenc közt harmadik gyermeke, de első fia 
volt. Apja is iskolázott ember lévén, fiát is már hét éves korában a falusi 
református iskolába adta, tizenegy éves korában pedig már a gimnáziumba 
küldötte Székesfehérvárra. A szünidőket otthon töltötte s ilyenkor apja a 
gazdaságban is használta; de Mihály a pusztára is könyvet vitt magával 
s inkább olvasgatott a bokrok alatt. Iskolai tanulmányai haladtával, a 
latin és német klasszikusok, különösen a költők, Vergil és Horác, Goethe, 
Schiller s az akkor igen kedvelt Matthisson költeményeit szivesen olvas- 
gatta. Magyar írókhoz is hamar jutott s azok kedvenc olvasmányaivá 
váltak. Édes Gergely, bár irodalmi becse alig volt, könnyű verselésével 
s a klasszikái formák, különösen hexameterei csengő-pengő gördülekény- 
ségével először ragadta meg figyelmét s ösztönözte őt is hexameterek 
Írására. A Klasszikái formák még akkor erősen uralkodtak a magyar köl- 
tészetben s Révai és Virág ódáikkal, Baróti Szabó Aeneisével, őt is erre 
vonzották. A nemzeti érzést is ezek elégítették ki jobban, legalább inkább 
összefértek vele mint a modem, német, francia és olasz versformák. S olyan 
erős az első választás és kedvelet, hogy — a figyelmes olvasó észre- 
veheti, bár később Vörösmarty legszebb művei modem formákban vannak 
írva, ezek sem rímben, sem ritmusban sohasem lettek oly tökéletesek és 
kifogástalanok, mint eposzainak hexameterei, epigrammáinak di^tichonai s 
görög és latin formákban írt ódáinak szabatos szkémái. 

Olvasmányaiban csakhamar eljutott a magyarság legjobb példányainak 
kedveléséhez. Zrínyi nagy eposza s a Mikes Kelemen Törökországi Levelei 
hamarább lettek kedvencei, mint akár Gvadányi népies, de ízléstelen magyar- 
ságával, akár Kazinczy mindig ízléses, de sokszor idegenszerű stíljével. 

Lelkületének s költői tehetségének fejlődésére nagy befolyást gyako- 
roltak életviszonyai is, melyek már első ifjúságában többszörös s épen 
nem kedvező változásokon mentek át Atyja, kit grófja ritka becsületessé- 

^ Vörösmarty helyét költői irodalmunk s nyelvünk újabb történetében, behatólag 
tárgyalva s teljes kritikai igazsággal határozta meg Gyulai Pál Vörösmarty Életrajzának 
Vn. fejezetében. 



360 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



Ifjúkora geért, sikeres gazdálkodásáért és - őszinte, igaz lelkületeért nagyra becsült, 
Mihály fiának még a szülői háznál létekor, lemondott gazdatiszti állásáról, 
függetlenebb állást kivánva s ugyancsak gróQának a közel velencei bir- 
tokát bérelte ki. Eleinte sikerülni is látszott vállalkozása, szőUőt s egy pár 
darab földet, Székesfehérvártt még egy kis házat is vehetett magának. 
De az 1814 s következő évek országszerte rossz termései az ő helyzetét 
is megrontották s adóssággal is megterhelték saját .csekély birtokát Fiát 
1816-ben Pestre vitte a gimnázium VI. osztályába, hogy azt végezve az 
egyetemre léphessen, de már alig birta költségeit fedezni s a fiúnak taní- 
tással kellett magát fentartania. Apja még azon év őszén súlyos betegségbe 
esett, melyből látszólag felépült ugyan, de gyönge maradt. Ez s anyagi 
bajai és a kilenc gyermek gondjai elvették 'életkedvét is, — s mikor a 
következő évben Pestre ment híresebb orvosok tanácsát kérni — ott pár 
nap múlva meghalt, özvegyét s népes családját, Yiem épen nyomorra 
ugyan, de mindenesetre súlyos életgondokra hagyva. Mihály csak tizenhét 
éves volt, s forrón szeretett édesanyjának bánata, kisebb testvéreinek 
gondja súlyosan nehezedett érző szivére. Atyjuk végakarata s utolsó 
tanácsa az volt, adják el a csekély birtokot, fizessék ki az adósságot, 
a megmaradó összeget tegyék be a megyei árvapénztárba. De az özvegy, 
abban a hitben, hogy kitűnő házi gazdasszony, a milyen volt, jó mezei 
gazda is lesz, megtartotta a haszonbért s maga gazdálkodott. Egy pár év 
megmutatta, hogy csalódott. El kellett adnia a fehérvári házat, a velencei 
szőllőt s földeket, áruk legnagyobb része ráment a tartozásokra s a gaz-" 
dálkodással fel kellett hagynia. A két idősb leány, kik id6közt)en férjhez 
mentek, segíthették anyjokat, Mihály csak igen kevéssel járulhatott hozzá 
még akkor s ez mélyen sebzetté szivét. A család e vagyoni hanyatlása 
öt év- alatt ment végbe s érte el utolsó pontját. Vörösmarty ez alatt 
elvégezte bölcseleti s jogi tanulmányait a pesti egyetemen s a korán ért 
férfikor küszöbére lépett. A véletlen őt Perczel Sándor tolnamegyei nagy- 
birtokos házához vezette mint fiai nevelőjét, kik közül három: Móric, 
Miklós és Béla, a szabadságharcban s utóbb is kiváló szerepet játszottak 
s magas polcokra emelkedtek a közéletben, mindig megőrizve hálás tiszte- 
letöket s ragaszkodó szeretetöket a férfiú iránt, ki iQúkoruk barátja, veze- 
tője vala s fogékony leikökben a hazaszeretet s a szép és jó iránti nemes 
lelkesedés lángját gyújtotta fel, s a ki maga is nagygyá, nálok nagyobbá — 
nőtt velők. E hazafias s nemzetiségeért lángoló család körébe, az alkot- 
mányos szabadság s politikai újjászületés iránt az egész országban felébredt 
visszafojthatatlan vágy légkörének már-már kitörésre kész áramlatai köze- 
pette, hasonló érzésektől áthatott iQú lelke bő táplálékot talált A nemzeti 
irodalom iránt vele egyaránt lelkesülő három fiatal katholikus pappal szö- 
vődött benső barátsága, kiket csak tehetségben múlt felül, nem lelkese- 
désben, új ösztönt adott lelke mélyében lassan érlelődő tervei kivitelére s 
buzdításaikkal, olykor bírálataikkal, új meg új szikrákat dobtak lelkese- 



VÖRÖSMAJlTy MIHÁLY 361 



désébe. Egyed Antal, akkor paksi káplán, Ovidiust fordította, elégiákat 
írt s egy nagyobb nemzeti eposz megírásához készült; Hornért, Tassót, 
Zrinyit ő ismertette meg Vörösmartyval s folyvást buzdította arra, a mire 
ő is készült. Teslér László, előbb bonyhádi, később pincehelyi káplán, 
szintén idősb Vörösmartynál, legközelebbi szomszédjában, a Börzsönyben 
lakónak, l^bensőbb Imrátságban is vele, drámaírónak készült s az újabb 
irodalmakkal foglalkozott, melyekkel fiatalabb barátja kevésbbé volt ismerős. 
Általa lett azzá; tőle olvasta Vörösmarty Shaksperet, Goethét, Schillert, 
Kazinczyt s az Erdélyi Muzeumot. A legfiatalabb a három közt, Klivényi, 
szintén írónak készült, de püspöke által elkedvelenítve, a maga részéről 
lemondott arról, hanem annál inkább lelkesítette barátját, kinek halhatat- 
lanságot jósolt. E három lelkes fiatal pap kétségkívül jótékonyan hatottak 
Vörösmarty, fejlődésére s ezzel hálára kötelezték a magyar irodalmat és 
nemzetet. 

Míg Egyedet biztatta a honfoglalás eposzának megírására, magában s^zékS^sindür 
érlelődött meg reá a szándék s a munka terve is. Elnyomottságában, 
mely az országot az utóbbi három század alatt lassanként alkotmányától 
is megfosztotta s a II. Lipót rövid uralkodása alatt nyert pillanatnyi fel- 
lélegzés után, a francia háború s Ferenc császár és király bizantinus 
uralkodása alatt a nemzet oly politikai feszültséget érzett, melynek vagy 
kitörésre kellett vezetnie vagy vég-elfásúltságban törnie meg. A nemzet 
csak múltja dicsőségében élt, annak emlékeiből táplálkozott, s jelene sivár- 
ságában csak azokból meríthetett reményt a jövőre. A hazafiak érezték 
a helyzet nyomasztó súlyát, a vármegyék zajongtak, követeltek; marad- 
hatott-e érintetlen a költői és hazafias szellemű ifjú? A múltban keresni 
vigasztalást a jelenre s reményforrást a jövendőre : mi lehetett ennél termé- 
szetesebb? Egy ismeretlen ifjú, erdélyi unitárius papjelölt. Aranyosrákosi 
Székely Sándor (később tordai lelkész s kolozsvári tanár és erdélyi unitárius 
püspök) — egy négy énekes kis époszszal adja meg a lökést Vörösmarty 
nagy szelleme vajúdásának. A Székelyek Erdélyben, egyenesen a legrégibb 
ősi hagyomány forrásába nyúl vissza, a hún mondakörbe, melyből szár- 
maztatja s szövi magáét a székely nenizet s melylyel van összefüggésben 
a magyar nemzeti ősmonda, maga az Árpád s a honfoglalás mondája is. 
Eleven érzékkel keresi s költői tapintattal találja s választja meg Székely 
az eposz elmaradhatatlan kellékét s alkatrészét, az emberfölöttit, az úgy- 
nevezett csodálatost. Nem a görög és római mithologiákból, sem az emberi 
sorsot intéző jó és gonosz indulatok elvont fogalmi alakjaiból, mint még 
Zrínyi is s utódai, veszi a sorsintéző magasabb hatalmakat; magyar 
mithologiát próbál alkotni.. Keleti rokonságunknak megfelelőleg, a perzsa 
hitregék dualizmusának jó és gonosz istenei, Ormuzd és Ahriman, min- 
tájára a magyarok ügyének védőjéül egy Haddur istent s egy Néniére ártó 
szellemet (kinek neve a székely hagyományban s az ottani ártó viharszél 
nevében ma is él) vesz fol, egymással küzdőket a magyarok őseiért s ellenök. 



362 VÖRÖSMARTY MIHALY - 

A külformát illetőleg Székely egészen szakit a Zrínyi óta fennálló gyakorlattal 
s a liMgypiiinyos Sándorvers helyett a görög-latin hexametert választja. 

Ennek a nSwite, m0otA> hírre sohasem emelkedett s nemsokára 
végkép el is hallgatott fiatal kTMn^MariMHliáBrfy^iik a. UniMwtjf 
első nagy művét, vagy legalább annak akkor, oly gyorsan létrejöttét. 
E kis műből merített Ösztönt, lelkesedést, bátorságot, sőt termékenyítő 
eszméket is nagy művéhez a költő, kinek — a Béla király Névtelen 
Jegyzője krónikájával költői inspirációk közt foglalkozva ^ már régebben 



VHrJJimartjaf Csijaghy Lnun. 

^MertTme' *^°"^ fejében az ősi dicsőség eposza. De lelkesedéséhez s költői hangula- 
tának megtermékenyítéséhez még egy közelebbi, bensőbb és egyénibb 
indító oknak is kellett járulni. S ez első szerelme volt, mélyre a Perczel-' 
család körében Tolna vármegye Völgység-vidékén töltött évei alatt gyúiadt, 
növendékeinek szép, fiatal és lelkes testvére : Perczel Etelka iránt Szerelme 
oly nagy, o1y lángoló, oly mély és igaz volt, hogy bár, ügy látszik, 
rokonszenvök kölcsönös volt; mégis, mikor Vörösmarty végkép feladta remé- 
nyét, hogy bírhassa s a leány másnak neje lón, a költő még sok évig 
egész elevenségében őrzötte szerelmét, a nélkül, hogy szerelme titkát 
felfedezte vagy csak említette volna is. Mily mélyen bevéste magát lelkébe 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 363 



e kép, szívébe e szenvedély, számos lírai költeményén kivűl epikai alkotásai 
is bizonyítják, ö — a mint egy Stettnerhez írt levelében maga mondja, 
bár a hölgy megnevezése nélkül — az a Szép leány, o az a Szánakodó, 
ő a kinek álmait hogy súgja meg, esengve fordul a Szellőhöz, ő az a 
Szép virág, ő a Csaba szerelme, ő az a Helvila, kihez álmaiban fordul 
s kinek halálát is elsiratja gondolataiban; ő, a kiért ismét a Csermelyhez 
fordul, a kiért a Vágy gyötri s a kinek haját, száját, szemét, egy ép 
oly pajkosan enyelgő, mint melegen érzett költeményében énekli meg; 
végre ő, £l kiért évek múlva is sóvárogva, esengve fordul a Szerelemhez, 
De lírai költeményeinél, melyek úgy is mind első időszakából valók s a 
későbbiek magaslatára csak egyes sorokban vagy versszakokban emel- 
kednek; sokkal szebb képet rajzolt s maradandóbb emléket állított sze- 
relme hölgyének epikai alkotásai egyes hölgyalakjaiban, melyeket szen- 
vedélyes előszeretettel rajzolt az imádott mintájára. »A deli Hajná, a 
szöghajú nyájas Etelka, szép Zenedő, szelid Enikő, bús Ida, — mondja 
Gyulai — mind a költő kedvesének eszményített képei. Zalán futásában 
a délszaki tündér panasza tulajdonkép a Vörösmartyé, Cserhalomhan a 
kún ifjak énekeiben kedvesét dicsőíti, Egerben a haldokló Omár búcsúja 
saját szerencsétlen szerelmének hattyú-dala.* S nemcsak a kép, a keret 
is felejthetetlen neki, melyben azt meglátta s bámulta: Bonyhád vidékét, 
a bájos Völgységet is dicsőíti, Zalán futása egy szép helyében és Széplak 
még szebb bevezetésében. 

A nemzet elhanyatlott »régi dicsőségének* visszaidézése volt Vörös- zaun futása 
marty első s legnagyobb eposzának, e szempontból élete főművének célja, 
iránya, indító oka ; hazafi-érzése s költői géniusza vezette tollát, a nemzeti 
s politikai állapotok s a közhangulat adta hozzá a színt és az erőt, remény- 
telen szerelme elevenítette képzeletét. 1822-ben érlelődött meg a nagy költői 
koncepció terve; 1823 és 24 folyamán, nem több mint tizenegy hónap 
alatt, készült el a tíz énekre terjedő nagy mű s az év hátra levő részét 
a költő még a javításokra s a végső átsimításra fordította — s ez idő 
alatt, nevelői állását, a családfő beleegyezésével, félbeszakítva, a megye 
alispánjánál ügyvédi vizsgálatra készület céljából patvaristáskodva, a 
politikai élet erősebb lüktetésével s harcaival is megismerkedett, . melyeknek 
akkor épen a megyékben voltak a gócpontjai s az elkészült Zalán 1825-ben 
már megjelent. Vörösmarty előfizetés útján adta ki niűvét. Csak nyolcvannyolc 
előfizetője volt; de műve nagy hatást tett s szokatlan tetszést, mondhatni 
forrongást idézett elő. Még sohasem hallott hang csendült meg énekében: 

>Régí dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?< 

kezdő sora a nagy költemény célzatát s a kökő eszméjét és. érzelmeit 
egyszerre kifejezi s foltárja nemzete előtt. A harmincegy sorra terjedő 
előhang, mely — eltérve a szokástól — nem a múzsát, hanem az ősi 
dicsőséget szóUtja meg, ma is a legszebb, legmegindítóbb költői részletek 



364 



VÓRÓSMARTV MIHÁLY 



egjike irodalmunkban. A versek zengzetessége, az érzésnek az erősebb 
indulatig fokozódó bensősége, a nyelv hatalma a hazafi bánat s lelkesedés 
kifejezésére, bámulatba ejtette s elragadta olvasóit s ^y egész nemzet 
hangulatát fejezte ki s élesztette öntudatra. E néhány sor elemzésével 
világossá lehetne tenni Vörösmarty költői nyelvének újságát, erejét, báját, 
egész rnivoltát. A klasszikusok nyelvének ereje, s a romantika színgazdag- 
sága egyesül benne. Valóban, Vörösmarty csak a formát vette a görög és 
latin klasszicizmustól, a Homér és Vergil hexameterét, melyet H<M*ác az 
epika egyedül helyes és méltó versalakjául szentesített; de nsrelve, a mint 
tiszta magyar, ügy félreismerheteflenül a romantikus természetű képzelet 
által van áthatva, hajlítva s oly vonzóvá, mint megkapóv^á idomítva. 



^^^ ÍK^-^^nee ^-t>^-^^^ 





m^mt 



éjf^A^^M 














\^^e^Ít r^r ^V' 



Vörösmarty kézirata. (A költemény első ÍQgalmazása.) 

. Nem a mű, melyet alkotott, hanem a nyelv, melybe azt öltöztette, 
jelöl új korszakot a magyar költészetben. Magának a költeménynek, nagy 
jelességei mellett kétségkívül nagy fogyatkozásai is vannak. Tárgyát 
ihlettel s helyes meggondolással választotta, a honfoglalás döntő moz- 
zanatát, mely a hódító hadjárat középpontjába esik, épen mint a színtér 
az elfoglalandó ős-birtok középpontjába. Gondoskodik az eposz elenged- 
hetetlen alkatrészéről: a csodálatosról, a perzsa dualizmus hitregéjének 
magyar alkalmazásával. És segítségül veszi a mondát is, melynek fövonásait 
a Névtelen Jegyző krónikájában találja, így összefoglal történetet, nKMidát 
és hitregét. Csakhogy a történet alig más, alig több mint a monda, s a 
kettő együtt is kevés ; a hitrege is a két főalakban meglehetősen szegényes, 
s a költő a maga képzeletéből csak a délszaki tündért adja hozzá, a ki 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 365 



egy magyar leányba szeret, de annak szerelmét meg nem nyerheti, mert 
az már egy hős iQünak adta szívét. Étének, a ki a kőkeménynek, Árpád 
mellett, második főhőse — s itt sarkalik a szerkezet fő hibája, mely a 
cselekvényt két részre osztja, két középpont körül s a kettőt egymással 
összekapcsolni s egymástól feltételezni nem bírva, sem a cselekvénynek, 
sem az érdeklődésnek egységet s középpontot nem adhat. A főhős, termé- 
szetesen Árpád volna; magasra van állítva, »de alakja belevész a fényes 
ködbe, mely körülveszi «. Az előadás, az elbeszélés mindenütt fényes, 
erőteljes, de a csaták rajza ki látszik merítni a költő képzelő erejét s néhol 
terjengővé válik, méltóságos nyugalom színe alatt élettelenség. A költő, 
természetesen, sohasem látott harcot, háborút, mint Zrínyi, a ki abban élt, 
s rajza azért oly igaz, azért oly eleven és megkapó. Azonban — mondja 
Beöthy — » Zalán mégis nagy tehetség munkája, melynek mély költői 
hangulata, gazdag képzelete, bájos festései és -hasonlíthatatlan nyelve méltán 
ragadnak magokkal. Számos alak, szenvedély, érzés igaz és megható : a 
hős Ete, e pogány lovag, a vérszomjas és feslett Csorna, az elbízott és 
kétségbeeső Zalán s mindenekfölött a bájos Hajna. Míg csataképei, váltó- 
zatosságuk dacára is, végre fárasztókká lesznek (kitűnőek Ármány jelené- 
seinek fantasztikus képei) — legmegragadóbbak azok az epizódok, melyek 
tárgya jobban illett a költő elégiái hangulatához*, — Mert »az epikai hang 
tárgyiassága helyett bizonyos méla bánat ömlik el az egészen, meg-meg- 
szakítva ódái fÖnlengéssel«. 

Zalán megjelenése általános meglepetést okozott, bár nem mindenekben 
egyenlő színezetűt Némelyeknek igen merész s a határokon túllépő, 
másoknak az irodalmi hagyományokat sértő lehetett; de a nemzet — még 
akkor igen szűk — olvasó körei általában örömmel fogadták. Kisfaludy 
Károly, ki maga is akkor kezdett az irodalom vezetőjévé válni s köre 
— különválva, bár ellentétbe nem helyezkedve a Kazinczyéval, mely mind 
az ő, mind a Vörösmarty fell^ését szintén csak tartózkodó örömmel 
fogadta — az új daliát egyszerre a magáénak ismerte s benne a nemzet 
rég várt nagy epikusát üdvözölte. Egy-két lírai költeményét már előbb 
udvariasan visszautasította volt, egy-kettőt pedig már közölt az Aurorában, 
s most egészen magához csatolta. E kör tagjai Toldy, Bajza, Bártfay, 
Stettner (később Zádor, irodalmi néven Fenyéri Gyula) ujjongva örültek 
az új meteornak, a mester mellett mindjárt az első helyet engedték neki. 
Schedel, levélciklus alakjában, egész könyvet írt Zalán futásáról; s a 
műfajok elmélete és a műbírálat még akkor nem bírván elég szilárd alappal 
irodalmunkban, kétségkívül túlment a magasztalásban a józan kritika hatá- 
rain, de az olvasók többsége s a hazai közérzület bizonyára vele tartott. 

Vörösmartynak akkor már két drámája volt készen fiókjában — s 
állandó előszeretetét a drámai költés iránt epikai nagy sikere sem lohasz- 
totta le; míg kész drámáit át meg átdolgozta s javította, újakat tervezett 
és írt, — de a siker egyszersmind új meg új epikai alkotásokra is ösztö- 



366 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



nözte a költőt, ki ekkor már, ügyvédi oklevelét félretéve, egéssAD az iro- 
dalmi — akkor még nagyon szűken fizető s egyáltalában nem b^otított 
életpályára határozta el magát. 
Kisebb eposzok Kisebb eposzai gyorsan követték egymást. Cserhálom (1825.), Tün- 

dérvölgy, Zrinyi^versekben (1826.), A Délsziget, töredék, két énekben (1826.), 
Eger, három énekben (1827.), Szépiák (1828.), Magyarvár, töredék (1830.), 
A Rom (1830.), végre a Két szomszédvár, négy énekben (1831.). Zalán 
nyelvének, képzelete gazdagságának, érzelmei mélysége- és elevenségének, 
leírásai fényének előnyeivel e kisebb eposzok mindenike, némely helyen 
még fokozottabb mértékben is, bír; de az alkotás és szerkezet, valamint a 
jellemzés fogyatkozásaival is majdnem valamennyi. Ez utóbbi tekintetben 
csak a Két szomszédvár, Vörösmarty e legkitűnőbb epikai alkotása válik 
ki valamennyi közül. Erősen tragikai mesét, megkapó lovagkori, hősi és 
családi képet, erős és setét színekben fest ez s mélyen megrázó voná- 
sokban rajzol elénk. Hasonló hozzá szépségben, bájban, de nem erőben. 
Szépiák, egy féltékenységi kaland, tragikus véggel, melyet Vörösmarty 
egy Szemere Pál által, az Élet és Literatura számára versenytárgyul kitűzött 
eszmére dolgozott s felhasznált arra, hogy bekezdésében legszebb soraival 
áldozzon a Völgység s ott szövődött — és szivében még egyre sajgó — 
reménytelen szerelme emlékének. A Magyarvár egy nagy eposz töredéke, 
mely leginkább a magyar őskor tudós és lelkes tanulmányozójának, a 
ma már nem eléggé méltányolt Horvát Istvánnak buzdítására készült, s 
— ha befejezhette volna — Zalánnak mintegy előzménye s a honfoglalás 
nagy eposzának első, kiegészítő része lett volna, melybe a Rom — való- 
színűleg — epizódul szövődött volna, bájos és hangulatos költői részletül. 
A Délsziget egészen fantasztikus kép, fényes részletekkel, de minden valóság 
nélkül. A Tündérvölgy szintén a magyar őskor mondavilágában játszik, 
de a monda nem a hagyományból, vagy a népmesékből, csak a költő 
képzeletéből van véve. Cserhalom és Eger a nemzet való történetének 
ismeretes részletei. Amaz Salamon király s a fejedelmi testvérek (László 
és Géza) futólagos, de találó jellemzése, s a cserhalmi ütközet rövid, de 
eleven rajza mellett, a László vezér által a kún raWó kezéből megmentett 
szép magyar leány mondai történetét veszi központul s gyönyörű képben 
rajzolja a fiatal kün vitézek bámulását és dicséreteit s hízelgéseit, a még 
akkor .rableány bájos alakja körül. Míg Eger, egészen történeti, magyar 
elnevezéssel hősköltemény ugyan, de teljességgel nem epikai alkotás, a szó 
széptani értelmében, bár a nyelv szépségeiben, az előadás bájában s ere- 
jében, az alakok — nem jellemek — érdekességében s a költői leirásokban 
ép oly gazdag, mint Vörösmarty bármely eposzi műve. Sőt némely rész- 
letei Vörösmarty költészetének fényes tulajdonait a többinél még inkább 
feltűntetik, 
cpikai képek Ezekkel befejezte epikája termékeit. Bár ezekhez kell még soroznunk 

azt a néhány, formára is ezekhez hasonló epikai képet, melyeket barátja. 



VÖfiÖSMARTV MIHÁLY 367 

Kisfaludy Károly tollrajzaihoz, áz Aurora különböző évfolyamai számára 
írt, mint Árpád emeltetése, András és Béla Várkonyban (a korona és 
kard mondája), Mikes bAja, melyet azonban az akkori cenzúrai viszo- 
nyok csak >egy öreg rabszolga keserve Pompejus sírja fölött* cím alatt 
engedtek megjelenni s végre, a l^szebbik: Zrínyi a költő, Zerinvárban, 
égve röpködő s lotx^ó bombák közt, a mint Őse hőshaUUát írja. A Vörös- 
marty lelke szól ezekben is, teljes erejében hatalmas nyelvének. s képze- 
letének. Ez utóbbiak, addig írt lírai s kisebb vegyes költeményeivel együtt 
Minden munkáinek Trattner-Károlyi kiadásában mE^elent három kötetes 
gyűjteménye első kötetében jelentek meg, míg a második kötet Zalán futását, 
a harmadik a kisebb eposzokat foglalta magában. Vörösmarty, e három 



VUrBiiBUtr Fár szűllejében elsuvalja a FAIi dalt. (Szcnlér kllhály rajza után.) 

kötetért, akkor még igen szép írói díjt, ezerszáz pengő forintot kapott, mely 
őt — az akadémiától akkor már mint helybeli első rendes tag, húzott 
évi ötszáz pengő forint fizetésével, szigorú anyagi helyzetéből kiragadta s 
egy időre biztosította. 

Míg ezekkel végbúcsut vett az epikától, a lírai költészetben pedig 
egyre kiválóbb, nem egyszer remek, alkotásokkal, folyvást magasabb lett 
s emelkedett a közvéleményben, mely már vita nélkül neki adta a legna- 
gyobb magyar költő koszorúját : lelke legforróbb vágyával ismét csak a 
drámai költészet felé fordult, mintha — a mi nagy íróknál nem ritka eset — 
félreismerte volna valódi tehetségét s abba helyezte volna a legnagyobb 
becset s ereje és igyekezete legjavát, a miben I^gyöngébb, Lángesze 
azonban ebben sem tagadta meg magát egészen ; s költészetének mindenütt ' 
legerősebb oldala, nyelve, annak eredetiségével, ódon-üj magyarságával, 



368 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



erejével és bájával, ezekben a drámai művekben is, — melyekből épen 
csak a dráma, legfőbb kellékei : a jellemzés, a cselekvény és a drámaiság 
hiányzanak, — teljes fényében tündököl, 
^^drámár^ Első drámai kisérleteire, mint még fiatal kezdő, nagy előszeretettel 

e költői műfaj iránt, a legnagyobb gondot fordította. Saíamon királyát 
kétszer dolgozta újra át, mielőtt először (1827.) sajtó alá bocsátotta, mint 
már érettnek ítélt gyümölcsöt; így a Kont, Zsigmond király elleni, láza- 
dását tárgyaló Bujdosókat (1828.), melyen még 1823-ban kezdett, s Pestre 
visszakerülve, első kidolgozásában be is fejezett 1824-ben, Zsigmond király 
címmel ; de később teljesen átalakított s Kontót és lázadó társait- tette a 
cselekvény középpontjába. 

Eposzai után egymást követik drámai munkái, négy tragédia, egy 
mondai alapon nyugvó tündérmű, egy kisebb ossiáni költemény drámai 
alakban, egy felsőbb vígjáték, egy alkalmi játék s egy nagyobb történeti 
dráma, összesen — az előbbi kettővel együtt — nem kevesebb mint 
tizenegy drámai mű. Tragédiái sorát a Kincskeresők nyitják meg (1832.) 
a zsugori Zágony történetével, ki a daliás, de szegény Szilágytól m^- 
tagadja leánya Jolán kezét, bár szeretik egymást s a gazdag Várinak 
Ígéri oda, ki titkon haramiavezér s íöld alatti barlangban tartja rablott 
kincseit Ez a szeretőket, kincscsel hitegetve, az erdőbe csalja s ott haramia 
társaival támadtatja meg. A küzdelemben azonban, áldozataival együtt, ő 
is halva marad s a pénzsovár Zágony megtalálja ugyan a keresett kincset, 
de családja s minden öröme árán; ebben van a darab egész tragikuma. 
Érdekes, hogy a magyar » szegény legény* e szomorújáték népies alakjai 
közt először lép fel műköltészünkben. — Vérnász, az akadémia színmű- 
jutalmai legelsőjét nyerte meg (1833.) a Horváth Cyrill Tyrusávoü. szem- 
ben, melynek azt Döbrentei, Vörösmarty s az Aurorádkor ellensége, fon- 
dorlataival kiadatni kívánta. Hőse Telegdi, ki ártatlan gyermekeit, kiket 
nem ismer magáéinak, kitéteti s hűtlenséggel vádolt nejét halálba kergeti. 
A gyermekek felnőnek, s az apa beleszeret ismeretlen leányába, Lenkét)e 
s nőül is veszi őt, fiát pedig, ki mint martalóc tört apja várára, meg- 
gyilkoltatja. Tanár, remete, kit egykor neje kedvesének tartott, fölfedezi 
előtte, hogy Lenke s megölt fia, Kolta, az ő gyermekei. E fölfedezést 
életével fizeti meg, Lenke fátyolt ölt s Telegdi őrjöngésében öngyilkos 
lesz. A tárgy a görög sorstragédiákra, az Oedipus történetére emlékeztet, 
de az egészen az újkori romanticizmus színe van, melyet Vörösmarty 
előszeretettel tanulmányozott, kivált a jelenetezésben, míg az egésznek 
setét hangulata inkább a német sorsdrámák színét viseli magán. — Marói 
bán, mely az akadémia n^gyjutalmának felét nyerte (1838.), s egy, 
— csak külsőségre támaszkodó, alaptalan — plágiuni-vádat szerzett Vörös- 
martynak, az iránta ellenséges Kunoss-Munkácsy-Hazucha-kör részéről, 
a legdrámaibb a költő drámái s tragédiái közt Marót, macsói bán, gyer- 
mekkorában * a törökök által elrabolt testvér-öcscsét keresi s maga jut a 



VÖRÖSMARTY MtHÁLV 369 

Hasszán bég fogságába. Míg itt szenved, egy Bod nevű, fél-törfUc kalandor 
martalóc, slcsálMtja a bán nejét, Idát, kit ura, Hasszán, szániára kellett 
volna elrabolnia. A bán háza dpusztúl; Ida, hogy férjét megváltsa, bűn- 
bánatában, maga adja magát Hasszán kezébe; a bán testvérére ismer 
Bodban, ki vele együtt fegyvert fog a török ellen. Idát egy gyiiokkal meg- 
menti a gyalázattói s maga elesik. — Az Áldozat (1S40.) is, mint a két 
el^bi, csak befejezése egy régi történetnek, A honfoglalás korában játszik. 
Az Ős hazában visszamaradt magyart közUt Szabolcs >E1^ vezér üa< a 



VttrUimutj' lSá,>-ben. 

honfoglalók után iö, keresni eltűnt kedvesét, Zenőt, Ezt már is elhagyta csá- 
trítója, Zaránd s hogy összekelhessen Szabolcs húgával Csilárral, (Öl akarja 
áldozni Hadúrnak. De 6 lesz az áldozat, mert Szabolcs, a megőrült Zenövei 
találkozva, útjába áll a csábítónak s megöli. íme a Vörösmarty tragikus 
tárgyai 1 »Kétségkivül — mondja Beöthy — mindenikben van tragikai eszme, 
de hősei, személyei nem mindig képvisdík azt*. Jellemeik nem fejlenek drámai 
jellemekké s a cselekvények bensőleg szegények ; drámai erővel csak egyes 
jelenetek hatnak. De a nyelv, minél kevésbbé drámai, lírainak annál szebb, 
«-zelmesebb, tökéletesebb ; s Vörösmarty, drámáival, épen a színpadi nyelv 
emelésére hatott jótékonyan s olvasva sokat nyernek színművei. 

A két első s a két utóbbi tragédia közé esik Vörösmarty egyetlen a 
vígjátéka, a Fátyol titkai (1834.), melyben a költő, a nemesebb szerelmet 

Beeihsr, M*gTftr ii 



370 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



dicsőítve, költői Vígjátékot akart alkotni, szemben az akkori színpadi komi- 
kumnak sokszor lapos prózájával. De műve szerkezet tekintetében gyönge 
s benne a hangulat nemcsak nem egyenletes, de kirívó ellentétek közt 
ingadoz. Míg a szerelmes hős magas álmadozásai s a gyöngéd és pajkosan 
ér2:elnies leány áradozásai költőiek, a három parlagi gavallér nyelve s 
elméskedései póriasak. — Bár alkalmi, de költői becsű kis mű Árpád 
ébredése, melyet Vörösmarty a Nemzeti Színház megnyitására készített s 
lelkes tetszés mellett adatott elő ( 1 838.). Árpád kikél sírjából, hogy ezred év 
találja s csalódva, után megnézze nemzetét s azt elnémetesedve, elaljasodva 
elkeseredve, már-már vissza akar térni sírjába. De a költővel találkozik, 
a ki kísérőjéül ajánlkozik, megmutatja neki a nemzeti haladás, az ébredés 
jeleit, melyek jobb jövőt igémek — s végre az épen felépült Nemzeti 
Színházat, mely a gazdagok és szegények filléreiből épült a nemzetiség 
ápolására s melyhez egy szegény napszámos — fillére nem levén — egy 
heti ingyen munkájával járult — s Árpád megnyugodva tér sírjához. 

Ibríítasok ^^o\ kezdvc tíz s több évig pihent Vörösmarty drámaírói tolla, míg 

utolsó drámai művét, többször félretéve s meg-meg belefog\'a, a Cilley 
és a HunyadiakdX megalkotta. Időközben Shakspere-fordításokkal is fog- 
lalkozott. Belekezdett Romeo és Júlia fordításába, de egy jelenettel 
abba hagyta ; befejezte ellenben Július Caesart és pedig úgy, hogy mai 
teljes Shakspere-ünknek, Arany és Petőfi fordításai mellett, egyik legjelesb 
darabja. Később e két költővel szövetkezett a nagy britt összes drámái 
fordítására, a mi azonban mind a három részéről egy-egy darabbal abban 
maradt. Vörösmarty Lear királyi fordította, de csak később, élete hanyatló 
korában, fejezhette be. E fordítás, bár sok helyen magán viseli még a 
költő erejének — mint az oroszlán-körmöknek — nyomait, de koránt sem 
sikerűit úgy mint az előbbi. Utolsó drámája, a Cill^ és Hunyadiak, a 
többinél is kevesebb drámai élettel biró, csupán történeti rajz s a költőnek 
ismét csak kései hanyatlására vall. Legszebb lapja az a bordal, mely még 
a dráma elkészülte előtt lírai költeményei közé került, azoknak ^jrik 
legszebbike, a Keserű pohár, melyet később Erkel, Bánkbán operájába 
beszőve, a dalhoz méltóan zenésített. 

^^Tünd'e^^ Legelőször kellett volna szólariünk (a Hábador kis drámai, inkább 

ossiáni, költeményt mellőzve) mind keletkezési idejére, mind költői becsére 
nézve, Csongor és Tündétől, e bájos drámai költeményről (1831.), melyet 
Vörösmarty sem a színpad számára írt, mások sem tartottak színrehoz- 
hatónak, bár Paulay, a Szentivánéji álom és az Ember tragédiája váratlan 
sikerei után, szerencsés kézzel, célszerűen rendezve, azokéhoz hasonló 
sikerrel, színpadra hozott. Vörösmarty egészen elemében volt, mikor az 
Argyrus királyfi meséjét, szabad, de szerencsés átdolgozással, csak az 
alapeszme s a főszemélyek (Csongor : Argyrus, Tünde : Tündér Ilona), s a 
boszorkány és a három ördögfi felhasználásával, de a maga — akkor 
teljes fényében ragyogó — képzelete sugaraival övezve körül — egy költői 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 371 



tündérdráma alakjába öntötte. »A mese szövésében — mondja Beöthy — 
itt is ingadozás, zavar és következetlenség mutatkozik; de a magyar 
költői nyelvnek egyik legszebb diadala e költemény.* A szerelem költőibb, 
melegebb ékesszólással sohasem szólott; a költői motívumok gazdagabban 
sohasem áradtak. Helyet talált benne mindaz, a mit csak költőivé tehet 
a ragyogó képzelet: a humorral rajzolt reális élet (Balga és Dma), mély 
reflexiók (a Király, a Kalmár, a Tudós és az Éj), a szív egész világa, 
a bűn és csábítás mérge (Mirigy és Ledér), a bohóskodás (az ördög-fiuk) 
és a légi tündérvilág shakespere-i könnyűsége, pajkossága. Mindez, ezer 
színben tündöklő nyelven, melynek gyöngéd zenéje, finom hullámzása, 
kedves játszisága, a Csongor és Tünde szerelmi találkozásai mellett, a 
nemtők játékában páratlan*. 

Es mégis, Vörösmarty lírai költeményeiben a legnagyobb. Verselése ^^^^^^^ 
gyakran kevésbbé szabatos; rímei nem az Aranyéi s asszonáncai, — mit 
ő használ először a magyar költészetben, — nem mindig felelnek meg a 
később megállapított szabályoknak és korlátoknak, de nyelve, kifejezései, • 
még merészségeikben is (pl. sirhalmow/) ^ biztos, festői és erőteljes. Újító, 
de sohasem a határon túl; ódon, de mindig oly világos, mintha csak a 
ma közkeletű szót használná ; s gondolata minden árnyalatának megtalálja 
az egyedül kellő szót, és plasztikus, mint előtte még senki. 

Lírai költeményei közül az első, mely méltó feltűnést okozott s becsét 
máig megtartotta (Czuczor ezt mondta el Vörösmarty kisebbik fia koporsó- 
jánál, az általa végzett gyászszertartás után; protestáns lelkészek halotti 
imákban használják ma is): a Kis gyermek halálára, 1824-ben a Perczel- 
család egy bimbójában elhunyt kis fiú-sarjának halálára írt költeménye, 
mely mély bensőségével s keresetlen egyszerűségével és igazságával hat. 
Első időszakából — melyet 1832 végéig számítunk — több versét idéztük 
már, különösen az Etelkára vonatkozókat, de nem említettük még Szilágyi 
és Hajmási]&X (1828), melyet az akkoriban felfedezett Csoma-kódexbén 
a Szendrői Névtelen műve alapján írt, balladái egjdk — ha nem épen 
legtökéletesebbikét, s nem még lírája népies irányát. Előtte, a múlt század 
végén s ennek elején, Faludi, Horváth Ádám, Csokonai, Fazekas szép 
példákat adtak. Kisfaludy Károly — már Vörösmartyval együtt s egy- 
mással szinte versenyezve, pl. a Szép asszony, Kisfaludynál Bánkódó 
férj — az » iskolák* lírái ellenében öntudatosan kezdette mívelni a népiest, 
a dalban. Vörösmarty még kiszélesbítette a népies líra körét, dalok mellett 
képekkel, genre-okkal, románcokkal is. Csak egynehányat említünk, a 
dalok közül : A Gyászkendő, Párja nincs, Ilus panasza. Puszta csárda, 
Andor panasza. Pásztorlány dala, az Elhagyott leány, Tükör — bár 
ezek némelyike is románc-jellegű képekké válnak ; a románcos genre-képek 
közül Becskerekit, Gábor diákot s különösen a Láboda kedvéi — melyek 

> Sírhalmomi gyásznak elég jel A sárga levél .,.A haldokló ledny című költeményében. 

24' 



372 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



később Czuczomak s még Petőfinek is, hasonlókhoz ösztönül s példá- 
nyokul szolgálhattak s jóval későbbről a Tőt deák dalát, mely vala- 
mennyit felülmúlja rokontársai között. Később is, legszebb lírai darabjai, 
a naiv dalok közül, pL A szép hajadon s a mindennél szebb Kis leát$y 
baja majdnem a népdal hangján s annak közvetlenségével szólnak. De 
a valódi művészi dalban magasabb hangokra, a szenved^yesig emelkedik, 
fA. az Iddhoz dműben, melynek két első, gyckiyörű strófiyát az utolsóban, 
fájdalom, leejti — épen mint Petőfi a Boldogtalan voltam — című dalá- 
ban, mindkettőnél, a sybilla-kön3rvek példájára, a kettő értékesd>b volna 
mint a hárcrni. Annál szebbek második, boldog szarelme, meleg ol)rtcor 
szenvedélyes dalai, a Laurához írottak, 1842-ből, mikor Csajághy Laurát, 
később nejét, megismerte s iránta a férfi kor mély s mégis lángdó szerd- 
mere gyúladt, A szomjú, Lanrához, Névnapra, Feledés, Haragszom rád, 
az I/jú költő; 1843-ból Névnapi köszöntés, ismét Laurához s v^;re a 
szenvedélyes, majdnem rajongó, formájában is művészi Ábránd, — meg- 
annyi eleven, majd mosolygó, majd égő, szép virága az ősz küszöbén 
visszatérő tavasznak. E két időszak között első tavasza hamvadó szerd- 
mének csak egy-egy fájó, de megható visszhangja kél, az Elhaló szerelem 
s Késő vágy című dalokban. Későbbi, de még korántsem hanyatló korának 
lírai termékeiben, a Rózsabimbóvól szóló mesében, a Madárhangokban, a 
Virág és pillafigóbeLVí, az Éj és csillagba,ny még egyszer megzendül, az 
iQüság eleven s a dal édes bája s a vers zengzetességének ismét a Csongor 
és Tünde szépségeire emlékeztető virtuozitása. 
Epigrammák Vörösmarty epigrammáiról már fentebb szólottunk. Egész serege a 

töviseknek és virágoknak; ez utóbbiakban még Kazinczyt is s minden 
magyar írót felülmúl bájban, gyöngéd s mégis erős színezésben, a gondo- 
latok szépségében, a forma tökélyében, a nyelvben. Közülök csak néhányat 
említünk. Már fiatalkori Verskoszorúja (1828.) jeligéül a Koszorú »szép- 
literaturai ajándék « -hoz, a Tudományos Gyűjtemény mellékletéhez, melynek 
szerkesztője is volt, — valódi görög minta: Méh, Szív, A patakhoz, 
A látogatók, A haldokló, A rózsa. Virág és szerelem, az első (1828—32), 
Egy szép szoborra. Sas, Csalogat^, L.-né (Lendvayné) emlékkönyvbe. 
Emlékezet, W. Gr emlékkönyvébe, megannyi válogatott virág, a görög 
anthologiára emlékeztető, szépségekben annak legszebb darabjaival ver- 
senyző. A hazafias tartalmúak közül elég lesz Magyarország címere. 
Az átok. Egy kibujdosott végóhajtása, A hazafiák, Pázmán, Zrínyi a 
költő. Sziget s a Puszta sír (Árpád sírja), címűeket enüíteni. Kisfaludy 
Károly sírjára mellett, ugyan arra még kettő van, szebbnél szebbek, a 
Gyászkiséret s Csák, Titel (a csillagász) halálakór, kezdő sorai »T^ed, 
egek s csillag koronák éjféli barátját* stb. — Horác ^yik szép ódájának 
kezdő soraira emlékeztetnek: 

Te, maris et terrae, numeroque carentis arenae 
Mensorem stb. 



n 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 373 



Fordulataival ©ly elmés, mint bájos Egyjáfnbor szerzetes sírver se, két két- 
sorú, s a hasonló szépségű Remete sírja. Apró virágok a gazdag koszorú 
büszke rózsái s pálma-levelei között fel se tűnnek ; Vörösmarty epigrammáit- 
is alig emlegetik, mintha elvesznének ódái s más nagyobb alkotásai mellett. 
Balladái s kisebb elbeszélő költeményei szintén ragyognak koszorü- 
íában. Vörösmarty a költői nemek alfajaiban ritkán különbözteti m^ ^ib^széíések 
az esztétikai szabályokban megállapított határokat Vájjon mondhatjuk-e 
balladának Salamoni'^ Arany balladái után bizonyára nem. De akármi^ 
ritka becsű költemény. »Két ellentétes lelki állapot — mondja Gyulai — 
mily szépen olvad össze s békül ki itt egy képben. Átkot hallunk, mely 
áldássá válik, büszke királyt látunk, ki ájtatos remete lesz. Az átalakulás 
fejlődését, igen helyesen, nem részletezi a költő, de annál művésziebben 
rajzolta egy pár vonásban a sors sújtó kezét, az idő enyhítő folyamát, 
a természet nyugalmas csendjét s veti lelkünkbe mintegy olvasztó hangu- 
latkép, mely sejtetve mindent kimagyaráz*. A már említett Szilágyi és 
Hajmdsin s a tragikus fejleményű Özvegyen kívül, a többit is alig fogad- 
hatjuk el tiszta balladának. A Rabló, a Hontalan, az Árvizi hajós, 
nagyobb románcok ; Kemény Simon, Az ősz bajnok kisebb költői beszélyek, 
történeti — epikai — hangulatokkal; a Túlvilági kép egy fantasztikus 
álom, szenvedélyes lírai hangulattal mint az Éjféli-ház; Mák Bandi és 
Petiké, az egészséges s népies magyar humortól csillogó s meleg kedél3rtől . 
áthatott genre-képek; de egyik sem tisztán az, a hová soroztuk, — min- 
denik a ballada s a költői beszély határán, de a maga nemében mindenik 
szép és becses. Utoljára említjük a legszebbet : a Szegét^ asszony könyvét, 
e sajátos életképet, melyben Vörösmarty saját édesanyját írja le, a hálás 
és ragaszkodó fiú szeretetének s a remek képet rajzoló művész lángelme- 
jenek összeolvadt melegével. Édesanyja emlékét, epigrammái közt, még a 
Szegény anya című szép sírverssel is örökíti. Fájlalta, hogy távol volt tőle 
agg napjaiban ; a világban szétszórt gyermekei közül egy sem, ő sem ápol- 
hatta betegségében, még halálakor sem lehetett jelen (távol, épen utazásban 
volt akkor) s a szegény anyát idegen kezek tették le sírjába. 

Elbeszélő költészetének koronája, koronájának legdrágább gyöngye, 
Szép Ilonka, e mély érzelmű s kivitelében oly bájos, oly megható kisebb 
költői beszély. A női bájnak, a játszi gyermekből érzelmes hajadonná 
fejlődő szűz tiszta, szűzies, de csalódásában halálossá váló szerelmének, 
a megtört szív gyötrelmében panasz nélküli hervadásának, megható képe 
ez — s egyszersmind valódi mintája az egyszerű és igaz jellemzés művé- 
szetének ! 

Vörösmarty költészete, ennyi gazdagság s minden műnemben és (')dák 
műfajban változatosság mellett, mégis az ódában, különösen^ a hazafias 
ódában, emelkedik legmagasabbra. írói pályájának első korszakában, 
eszmékben, hangban és formában még a Berzsenyi követője, a nélkül, 
hogy annak erejét s magas szárnyalását utolérhetné. 1832 előtti ódái 



374 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



közül csak a Kisfaludy Károly emlékezete emelkedik ki, melyhez a nagy 
író képe mellett, a legkedvesebb barát elvesztését kesergő hű barát fájdal- 
mából, szíve legbelsejéből veszi a hangot. Általában, míg Berzsenyi önma- 
gából önti lelkesedését tárgyára, Vörösmarty inkább tárgyától veszi azt. 
Mind a két költőben megvan (a mik az óda fokellékei) a tűz, erő és 
méltóság — mondja Gyulai Pál, abban a kitűnő párhuzamban, melyet 
a két ódaköltő közt von — de Berzsenyi köre szűkebb, mint általában 
a klasszicizmusé; míg Vörösmarty romantikus szelleme gazdagabb, többet 
ölel fol. Berzsenyi a maga szűk körében összpontosítani bírja egész erejét, 
s a klasszikái óda egyszerű tiszta formájában emelkedik föl. Vörösmarty 
lelkesedése omlik mint a hegyi patak árja, szikláról sziklára s zúgása 
betölti a levegőt. A Liszt Ferenchez írt ódában Liszt viharos zongora- 
játéka hangzik ; az Élőszoborhan az elfojtott kín lázas kitörése .az elnyo- 
mottságában szoborrá merevült Lengyelország feljajdulása. Az Uri hölgyhöz, 
a nemzetíségökből kivetkőzött magyar hölgyek elleni erős felindulás lesújtó 
és megbélyegző, majd kérlelő, buzdító, lelkesítő hangja váltakozók; ugyan 
ez eszmék és érzelmek, elegiává mélyítik az Elhagyott anya című költe- 
ményt. A honszeretet elmélkedve kezdi s szónokolva végzi. A Fóti dal 
bordalnak s enyelegve indul, de hazafias ódává emelkedik. A Gondolatok 
a könyvtárban, bölcseimi óda, mely a világ s emberiség bajain tépelődik, 
mint az Emberek című, tartalomra és formára egyaránt sajátos, de gondo- 
latokban gazdag s hangulatos költemény is. Elmélkedő, bölcseimi ódának 
mondhatnók a Merengőhöz — Laurához — írt versei legszebbikét is, ha 
annyi meleg költészet s mély érzés, az erős, bár még tartózkodó szerelem 
oly nemes hangja nem szólna benne, a mi a Vörösmarty költeményei közt 
a legszebbek s legnépszerűbbek közé emeli. Még utolsó ódájában a Vén 
cigányban zendűl meg egyszer az elkeseredett fájdalomnak majdnem a 
gúnyba átcsapó erőteljes hangja, mel3aiek viharos zúgásában elvesztve 
összhangját, a túlfeszített húr elpattan. 
A Szózat A Szózat Vörösmarty lírai költészetének legérettebb, mert legmegér- 

leltebb gyümölcse. Nem dolgozott gyorsan, sem könnyen. Soká s mélyen 
elgondolta megírandó munkái tervét; a nagyobbak vázlatát, prózában, 
papírra is tette, a kisebbeket elméjében szőtte s legfolebb az alapeszmét 
vagy fordulatot magában foglaló sort vagy versszakot jegyezte foL Néha 
napokig, hetekig forgatta elméjében s mikor a leírásra került, akkor is 
fol5rvást törült, igazított, változtatott rajtok. Szózatává] majdnem egész évig 
járt viselősen, nem is említve, hogy 1831 óta, mikor Széchenyi munkáinak 
olvasása megváltoztatta a közérzületet s a csüggedést tettre és életre buz- 
dító reménynyel váltotta fel, s a Régi dicsőségünk éji homályban késését 
sirató Vörösmarty lelki világát is újjá szülte, — majd minden hazafias köl- 
temény érezteti vagy legalább sejteti a készülendő Szózat hatását s úgy 
szólván annak színét viseli magán. 1835-ben már lelkében viselte s elméjé- 
ben forgatta azt — és csak 1836 vége felé írta meg s fejezte be, hogy az 



VÖRÖSMARTY MIHALY 373 

1837-ki Aurorában helyet foglalhasson. E költeményébe Vörösmarty mindent 
belefoglalt, a mi nemzetét emelheti, lelkesítheti s bár érezteti vele veszélyes 
helyzetét, még bekövetkezhető pusztulását is, de — majdnem vallásos hittel 
bátran állítja a világ s a sors ítélete elé, nem hihetve, hogy azok elhagyják, 



VerSimart; ércszobra Székesfehérvirotl. 

ha maga nem hagyja el magát. Rövid, egyszerű, de szívhez szóló fölhívás 
után a múlt küzdelmeire s dicsőségére, a kiontott vérre s kivívott diada- 
lokra mutat, — melyek a magyart a haza földéhez kötik — mintha eposzai 
szellemét kivonatban akarná még egyszer a nemzet szívébe csepegtetni; 
majd a nemzetek s a világrend igazságára utal s még a végveszély és 
pusztulás lehetőségében, a nagy gyászban is az Örök igazságra hivatkozik 



376 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



— végezve azzal az intéssel, melylyel kezdette. Mily egyszerű sza'kezet! 
Nerft némely ódáinak rohanó árja, vészes dörgése — a vallásos ének 
nyugalma s a férfias erÖ elszántsága szól benne. S ez egyszerű szerkezet, 
e férfias nyugalmú hang, a mi ez ódát valódi énekké, himnuszszá tette a 
nemzet szívében s milliók ajkain. S bár ritmusa nem éneklésre termett s 
a hozzá készült dallamok, még az Erkelé sem, felelnek meg a zenemű- 
vészet igényeinek, a nemzet ez éneket nem felejti, hanem énekli mindig s 
fogja énekelni mindig, míg nemzeti aspirációi, mind az utolsóig, nem 
teljesülnek. 

Vörösmartyt költői munkássága emelte a nemzet szellemi nagyjai 
közé, mint költő lett nagygyá s neve halhatatlanná. De írói munkássága s 
annak érdeme nem határozódik csak költészetében. Ennek terjedelme, esz- 
mékben és formákban csaknem példátlanul gazdag ugyan. A költészet 
mind a három nemében, a lírai-, epikai- s a drámaiban és mind a háromnak 
csaknem minden műfajában s egyikben sem csak véletlenül, vagy sze- 
szélyből, vagy műkedvelőül, hanem rendszeres tanúlmánynyal, elhatáro- 
zással s állandóan működik. S mind e mellett, mint prózaíró is, nemcsak 
érdemes, de kiváló is: a prózai elbeszélő szépirodalomban, a nyelvtudo- 
mányban, a gyakorlati eszthetikában s műbírálatban, sőt még a társadalmi 
politika terén is ; s végre az időszaki sajtóban mint szerkesztő vagy állandó 
munkatárs. 

^'^%sti^^^^' Prózai elbeszélései közül a humorosak válnak ki: a Holdvilágos ej^ 

a Kecskebőr s még inkább a Csiga Márton viszontagságai; mind a három 
jóízű, vidám és komoly humorral váltakozó s mindenek felett igazán ma- 
gyaros. Legnagyobb elbeszélése, a komoly Orlay, sokkal kevésbbé sikerűit. 

minfszeri^sztő Nyclvtudományi s műbírálói munkásságának, részint az akadémia 

megalakulása, részint az időszaki sajtó föllendülése nyitott munkakört s 
adott folytonos táplálékot. Már előbb a helytartó-tanács magyar és német 
nyelvkönyvek Írásával bízta meg a költőt, a nyelv nagy mesterét Az 
akadémia, mindjárt alakulásakor, a nyelvtudományi osztály rendes tagjául 
választván, egy magyar-német zsebszótár szerkesztésére bizottságot küldvén 
ki, abban Vörösmartynak jutott a főszerep, s a munka nagyobb része. 
Résztvett egyéb szótári és nyelvészeti kiadványok szerkesztésében is. 

Még előbb szerkesztője volt a Tudományos Gyűjtemény szépirodalmi 
mellékletének, a Koszorúnak; később magának a Tud. Gyűjteménynek is 
s abban számos költeménye, ebben számos kisebb s nagyobb tudományos 
és kritikai dolgozata jelent meg. Kisfaludy Károly halála után Bajza vévén 
át az Aurorát, majd — az elhunyt által tervezett Kritikai Lapokat is 
megindítván, végre 1837-től kezdve, szintén Bajza szerkesztése alatt, a 
már akkor döntő súlylyal bíró triumvirátus, melyet Schedellel együtt 
alkottak, megindítván az Atheneumoi^ mely az összes tudományos és 
szépirodalmat felölelte s annak kritikai melléklapját a Figyelmezőt: Vörös- 
martynak nemcsak koszorús neve fénylett a főlapon, hanem a beküldött 



VÖRÖSMARTY MIHÁLY 377 



munkák bírálatában is tevékeny részt vett, a Figyelmezőben pedig a dra- 
maturgiai s színkritikai rovatot ő vette át s legnagyobb részben maga írta. 
Dramaturgiai Lapok című ciklusa, elméleti fejtegetésekben s gyakorlati 
útmutatásokban egyaránt gazdag. A klasszicizmus és a francia üj romantika 
közötti eszme-harcban, az ő biztos és egészséges ítélete, a drámai világ- 
irodalomban jártassága, a józan középúton haladó mérséklete, becsesekké 
teszik e lapokat ; színi kritikái pedig,- míg a közönséget jó ízlésre tanítják, . 
valódi tanácsadói a színészeknek, egyaránt távol a mérges lerántástól, mint 
a könnjm kedvezéstől, sohasem engedve szenvedélyes vagy épen személyes 
indulatok változó szeszélyeinek. 

Mint nyelvész, nemcsak szerkesztésekkel s bírálatokkal, hanem mint AUnt nyeucsz 
nyelvtudós is résztvett az Akadémia munkásságában. A nyelvújításban, 
bár Kazinczy íoelveit helyeselte, mégis mint mérséklő haladt, biztos nyelv- 
érzéke s a régi magyar nyelv és irodalom alapos ismerete által. A gram- 
matikai kérdésekben határozottan Révai követője s rendszerének erős . 
bajnoka, ő vívta ki, határozott fellépésével s érvei súlyával, hogy nemcsak 
a nyelvtudományi osztály, hanem a teljes akadémia is a Révai rendszerét 
fogadta el s e szellemben állapította meg a Helyesírás szabályait is, 
melyeket aztán az egész irodalom elfogadott. A régi nyelvemlékek s a 
tájszavak gyűjtését is ő sürgette legelőbb s legerősebben, ez által a 
neologizmust igyekezve mérsékelni. Mint költő jó példával ment elől; elfo- 
gadva minden helyesen alkotott s szükséges új szót, de apró cikkekben 
rendszeres csatározást folytatva a szükségtelen és rosszul alkotott szók 
ellen — s mindaz ellen, 

• Ki mindig új szót fúr, farag, 
A leghelyesbet százfelé csigázza. 

Politikai s társadalmi kérdésekkel tüzetesen Vörösmarty nem foglal- Mint politikus 
kozott. Széchenyi fellépése nagy hatást tett lángoló s a régi dicsőséget 
nemcsak fájlaló, de vissza is sóvárgó hazafileikére ; s lelkes híve lőn és 
maradt Széchenyi politikájának, bár a főúr arisztokratikus és szatirikus 
egyénisége teljességgel nem vonzotta, határtalan tisztelettel viseltetett szel- 
lemé és nagysága iránt. Mikor Kossuth a Pesti Hírlappal fellépett s a 
szabadelvű hazafiak többségét meghódította s a Széchenyi Kelet Népéi 
sokan elítélték, Vörösmarty, az Atheneumban, névtelenül, terjedelmesebb 
tanulmányt írt Széchenyi könyvéről, belevegyülve ő is a nagy vitába, 
melyben többek közt Fáy András és báró Eötvös is felszólaltak. 1848-ban 
még néhány politikai cikket írt a Pesti Hírlapba s egyet a Pesti Divat- 
lapba, a zsidó-üldözések ellen. Utolsó szavát akkor emelte el, mikor — mint 
képviselő ' — a minisztériummal szavazván a kétszázezer újonc megaján- 
lására, Petőfi őt — egy szép, de alapjában igazságtalan költeményben 
hevesen megtámadta. A válasz sem volt igazságosabb; s reá a Petőfi 



378 VÖRÖSMARTY MIHÁLY 



viszonválasza sem; mind a ketten félreértették és sértődésükben igazság- 
talanok voltak egymás iránt. ^ 
^h?rf ulán^" Az 1848— 1849-iki szabadságharc politikai küzdelmében Vörös- 
marty csak mint képviselő vett részt. Nem is vágyott egyébre: csak a 
nép bizalma által akarván költői érdemeit s munkásságát jutalmaztatni. 
Az egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét ajánlotta fel neki 
báró Eötvös, de ő azt sem fogadta el, Garayt ajánlotta maga helyett. Más 
hivatalt is nyerhetett volna, de ő mindent elutasított magától ; csak a forra- 
dalom végszakában, a Szemere-minisztérium alatt, fogadta el a kegyelmi 
biróságot, melyet szelid lelkével megegyezőnek s igazságságérzetét meg- 
tisztelőnek talált. A kormányt és az országgyűlést — noha ebben egyszer 
sem szólalt fel, — a haza ügyéhez a veszélyben is híven, Debrecenbe s 
Szegedre is elkísérte. A világosi fegyver-letétel után mint mindenki, ő is 
menekült. Egy ideig, míg a vihar első rohama kitombolta magát, buj- 
dosva lappangott barátainál Szatmármegyében. Itt írta Csanády Jánosnál: 
Emlékkönyvbe című költeményét, mely oly híven fejezi ki kétségbeesett 
hangulatát. 1850 elején Pestre tért vissza s jelentkezett a hadi törvény- 
széknél, mely akkor már enyhébbre változtatta előbbi szigorát. A bukó 
Haynau bosszús kegyelme kétszáz s néhány társaival őt is fölmentette. 
Már ekkor beteg volt, testben, lélekben megtörve. Pesten nem volt mit 
keresnie. írni, dolgozni, nem tudott, nem is akart. Elvágyott a fővárosból 
— s költségkímélésből is falura költözött — szülőfalujába, Nyékre. Az 
akadémiától ötszáz forint rendes tagi fizetése, s a nagylelkű gróf Batthyány 
Kázmér által neki ajándékozott telek után is ötszáz, összesen ezer forint évi 
jövedelme volt. Öt évig élt még, lassú haldoklással, j^ Kedélye fel volt dúlva, 
mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség ; rom volt, mint 
Magyarország «. Mégis, nagy megerőltetéssel s kényszerűségből befejezte 
Lear király fordítását, metyet 1847-ben megkezdett s aztán félbehagyott 
volt. Olykor be-benézett Pestre, hogy orvosa. Kovács Sebestyén Endre, 
tanácsát vegye s ilyenkor elnézett az irodalmi körökbe is, hol áhítatos 
tisztelettel fogadták s vették körül 

« 

^^napoiT^ Betegsége 1853 őszén komolyabb s egészen aggasztó fordulatot vett. 

Hű neje sürgette Pestre menetelöket, hogy rendszeres gyógyítás alá vehessék. 
De ismét jobban lett. 1854-ben még néhány költeményt küldött bé Csen- 
gerynek, egy általa megindított folyóiratba. 1855 nyarán még a balaton- 
füredi flirdőt használta. De október vége felé rohamosan mutatkoztak 
rajta a vég legaggasztóbb jelei. Neje Pestre vitte, hol — míg állandó 
lakást vehetnek föl — az Aranysasban, a vidéki magyarság e kedvelt 
vendéglőjében vettek szállást. November 17-kén költöztek át a váci-utcai 
Kappel-házba, a hol Kisfaludy Károly is utoljára lakott s meg is halt. 

* Gyulai Pál, Vörösmarty életrajzában, melyet annyiszor idéztünk, a CCI—VIL 
Tápokon, szépen oszt igazságot a két nagy költő között. 



VÖRÖSMABTV MIhALY 379 

Vörösmarty, míg a lépcsőn feisegítették, összerogyott. Szélhűdés érte s többé 
nem is nyerte vissza eszméletét Neje s egy azóta nagy hírre emelkedett 
fiatal orvos. Kovács József virrasztottak felette. November 19-kén, déli egy 
órakor kilehelte lelkét. 

Temetése, az első nagy temetés, melyet annyi követett még azóta, 
a főváros s a vidék óriási részvéte mellett ment végbe, november 21 -kén, 
délután két órakor, a Kerepesi-üt melletti temetőbe, ugyanazon napon és 
órában, melyben hiKZonöt évvel előbb barátja s mestere Kisfaludy Károly 
hunyta le, ugyanabban a házban, szemeit az örök álomra. 

Árván maradt családja ügyét, ifjú korától haláláig leghűbb barátja, 'it™*^" 
a haza bölcse. Deák Ferenc, vette gyámsága alá. Gyűjtést rendezett a 
hazában s a nemzetet legnagyobb költője hátrahagyott családjának segé- 
lyezésére hívta fel. A nemzeti kegyelet, mely temetésén oly nagyszerűen 
nyilatkozott, itt sem tagadta meg magát: a nemzeti hála-adományokból 
több mint százezer forint gyűlt be. összes munkáit, zárt ajánlati úton, 
Ráth Mór vette meg kilencezer forinton. 

Vörösmarty sírját a kerepesi-úti temetőben művészi emlékkő jelzi. 
Álló szobra, báró Vay Miklóstól mintázva, Székesfehérvár, a magyar 
királyok egykori székes, koronázó s temetkező városa főterén áll s kisebb 
másodlatban az akadémia lépcsőháza előcsarnokában, a Kisfaludy Sán- 
doréval; Barabás által 1837-ben festett, férfi korabeli hű arcképe szintén 
az akadémia képes termében. De alakja, képe, emléke, nemzeti irodalmunk 
történetében, halhatatlan műveiben él örökké. 



66. A klasszikái eposz mívelői. 

Horvát Endre, Czuczor Gergely, Debreczeni Márton, Garay János. 

SZÁZADUNK mAsodk ÉS HARMADIK évtizedében mind jobban 
erösödS történeti elemet, a mely epikai költészetünket tar- 
talomban és formában újjá alkotta, Vörösmarty fejlesztette 
ugyan ki leghatásosabban, de ez üj irány nem nála jelent- 
kezett először. Történetíróink kutatásai a régi múlt emlékeit 
hova-tovább előtérbe állítván, a honalkotás nagy műve is csakhamar 
foglalkoztatni kezdte költőinket, a kik őseinknek a harctéren mutatott vitéz- 
ségével, honszeretetével iparkodtak példát mutatni a nemzetiség erősítésére. 
A hazafias érzés tüze, a felfogás hasonlósága, mely őskorunkban oly 
kiváló s a nemzet életére rendkívüli fontossággal bíró tényeket látott,. 
majdnem egy időben ihlette Horvát Endrét és Vörösmartyt, Czuczort és 
Debreczeni Mártont, hz ország különböző részein egymásról mit sem 
tudva lelkesültek a honszerző magyarok hősiségén, kalandjain és győzelmein. 
re Elsőnek Horvát Endre lépett föl közűlök, mínt a klasszikái éppsz 

hangjának legkorábbi megzendítője. 1778. november 25'kén született 
Pázmándon (Győrmegye) s 1839. március 7-kén halt meg. GyÖrÖtt, Komá- 
romban és Pozsonyban tanúit s tizenkilenc éves korában a cistercita- 
rendbe vétette föl magát a felsőausztriai Heinrichauban, de már egy év 
múlva megváltoztatván szándékát, a győri szemináriumba .lépett és 1801-ben 
áldozópappá szenteltetett. Néhány évi káplánkodása után téthi, majd páz- 
mándi plébánossá lön. Már előbb szoros barátságot kötött a dunántúli 
írókkal és szabad idejét egészen az irodalomnak áldozta. Első kísérlete, 
a Zircz emlékezete (Buda, 1814.) különös figyelmet keltett az írói körökben, 
úgy hogy benne már »egy magyar Vergiliust láttak". Innentől fogva, 
gyorsan követték egymást episztolái, heroidjei, verses elbeszélései (Csesznek 
vára, A sziszeki gyözödelem) és prózai dolgozatai az Aurórában és Tudo- 
mányos Gyűjteményben ; levelezésbe jutott Kazinczyval, a kinelf nyelv- 
újítási elveit magánleveleiben és a Kazinczy műveinek bírálatában egyaránt 
czáfolni törekedett, ö a nyelvújításban csak a régi szók fölelevenítését s- 
a tájszók általánosítását tartotta életrevaló tényezőknek s a túlzások ellen 



A KLASSZIKÁI EPOSZ MfVELÚI 381 

annál élesebben kelt ki, mioél inkább erősödni látta Kazinczynak s 
legközelebbi tanítványainak általános hatását Felfogása, akár elméleti 
fejtegetéseit, akár azoknak gyakorlati megvalóátását tekintsük epikai 
művdben, általán helyesnek mondható : de részint a Kazinczytól messze 
maradt ízlése, részint egyoldaliibb világnézete miatt különösebb hatást nem 
tehetett. Ide járultak türelmetlensége, komorsága s papi pályáján tapasztalt 
mellőztetése, a melyek a pázmándi magányában elvonulva élő költőt 
hova-tovább mintegy elszigetelték a mind élénkebbé lett irodalmi világtól. 
Különösen visszatetsző volt álnéven írt éles és gúnyos támadása Kazinczy 



ellen, a mely a széphalmi mester halála után jelenvén meg, az ifjabb 
írókat egészen elleiie ingerelte annyira, hogy még eratékbeszédet sem 
mondtak fölötte az akadémiában s csak negyven év múlva rótta le e 
tartozást Szász Károly. 

Horvát epikai munkái közül az említett Zircz emlékezete s Árpád z'f" 
(1831.) című eposza a legkiválóbbak. Amaz a zirci kolostor történetét 
mondja el három -szakaszban Imre király korától (1198.) egészen Dréta 
Antal apát hazafiúi törekvéséig, a költő koráig. Nem annyira összefüggő 
története ez a kolostornak, mint inkább egymás mellé állított vázlatos 
képek sorozata az ország politikai és vallási életéből. Azonban új volt 
nyelve, sok helyen költői színezetű leírása, hangzatos ritmusii verselése 



382 - A KLASSZIKÁI EPOSZ MÍVELÖI 

s az egész művön elömlö hazafias felindulásának heve, a meiy a táj és 
régi említek rajzába itt-ott oly költőien vegyült, hogy könnyen érthetőleg 
nagy reményeket keltett Horvát tehetsége iránt. Ktvtít Horvát István 
ösztönözte 5t a honfoglalás nagy művének költői megírására; de míg S 
a történeti és mondai anyag kialakításán fáradozott s csak egyes mutat- 
ványokat közölt az Aurorában 1822-től kezdve, Vörösmarty megfrta 
Zaláit futásai, a mely után az Árpád már sokkal csekélyebb hatást 
kelthetett, jóllehet az akadémia meg is koszorúzta. 
Árpád Az Árpád tizenkét könyvre osztva, külső szerkezetben a Ver- 

gilius nyomán készült; de Horvát az egyöntetű cselekvény műalkotá- 
sában még Vörösmartytól is messze maradt. A mű meséje ott kezdődik, 
a mint a magyar törzsek vezérei megesküsznek, hogy Etele birodalmát 
visszahódítják. Álmos agg korára való tekintetből fiát, Árpádot, ajánlja a 




P. Horvit Endre emlékérme. 

fövezérségre, de Lebed is törekszik erre s boszüjában a magyarok ellen- 
ségeivel szövetkezik. Mégis Árpád választatik meg íSvezémek, s Tatur, a 
főpap, átadja neki Etele kardját, s most Lebeddel megütközik, kinek seregét 
szétszórja. Lebed fia, Szabolcs, már elŐbb Árpádhoz csatlakozott, mert 
apja Bongomak, a kozár fejedelem leányának kezétől megfosztotta Öt 
Árpád az Etel vizéhez ér, a melyen átkelvén, hét napi pihenőt tart Itt 
értesül a susdali oroszok, bolgárok és besenyők készülődéseiről, de leveri. 
őket, és hosszas küzdelmek, folytonos harczok között átlépi a Kárpá- 
tokát, s miután a krobatokat beleolvasztja a nemzetbe, Munkácshoz jut^ 
honnan széttekintve a délfelé nyúló vidékre, így szól : 

Itt új országunk kezdődjék. E; hely az els£, 
Mety vészes hadi munkánknak Rllnyilja jutalmát. 
Munkával keresd : neve iiuiitds légyen ezentúl. 

Innen Árpád meghódítja az egész országot s vadászaton egy avar keresz- 
tyén remetére akad, a ki elmondja neki az angyal jóslatát Magyarország^ 
jövőjéről ; majd Rajmund bencés szerzetessel találkozik Pannonhalmán, a ki 



A KLASSZIKÁI EPOSZ MÍVELÖI 383 



megjósolja, hogy Árpád unokáiból keresztyén királyok lesznek. A mű Zsolt 
fejedelemnek Etelvárba való bevonulásával s a rákosi áldomással végződik. 

A sivár, kietlen harcok fegyverzaja úntatóan egyhangú. A hősöknek 
a vitézségen kívül semmi emberi szenvedélyök nincs, a mi alakjukat 
érdekesebbé teheti vala. Mindössze Szabolcsnak Bongor leányával, Iliivel, 
és Étének Kuldinával, a Tuhutum leányával való szerelmi viszonya volna 
költőibb lelemény, de az események folyamára mind a kettő igen csekély 
mértékben hat. Az eposzból a csodálatos teljesen hiányzik, s már ez is 
megfosztja igazi eposzi jeUegétől. De ódon nyelvében, régies szavaiban, 
fordulatos szókötéseiben s merész mondatfüzéseiben sokszor van költői 
erő, zordonsága néhol bájjal vegyül, festéseiben bizonyos komor színezet, 
s az indulatok rajzában nem egy helytt van melegség. Hangjában, dikció- 
jában a fenségesre törekvés majd mindenütt érezhető, s könnyedén omló 
hexameterei az epikai nyelvnek biztos használatát mutatják mind az 
Árpádban, mind kisebb műveiben. »övé — mint Toldy helyesen mondja — 
klasszikái eposzi nyelvünk s hexameterünk megteremtésének dicsősége. « 
Episztoláiban s heroidjeiben pedig megcsillan humora is. 

Alkalmasb időben lépett föl Czuczor Gergely s több oldalú tehet- cz«czor Gergely 
ségével érezhetőbb hatással ís volt korára. Két írói nemzedék törekvéseit 
egyesítvén, az eposzban eleinte ő is még a történeti adatokból szőtte 
meséit; de már a lírában, epikai dalban és genreképben a mondából, 
népi hagyományokból s a romanticizmus vívmányaiból is merített. Születése, 
neveltetése s a közelgő nemzetibb kor fuvalmának erősebb sejtelme egy- 
formán ragadták a múlt dicsőbb emlékei, majd az ősmondák és népköl- 
tészet felé, s egyik előfutárja Ion a szoros értelemben vett nemzeti költé- 
szetnek, a mely épen a népköltészet forrásaiból táplálkozva született újjá. 

A gróf Károlyi József andódi jobbágyának, Czuczor Jánosnak fia, 
István, 1800 december 17-én született, s derék tanítójának köszönhető, 
hogy szülei nem fogták a gazdálkodáshoz, a hol pedig az apának épen 
nagy szüksége lett volna a serdülő gyermek segítségére, hanem Ersek- 
újvártt, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban iskoláztatták, honnan 
tizenhét éves korában a bencés szerzetbe lépett, keresztnevét Gergely 
szerzetesi névvel cserélvén föl. E pályaválasztás biztosította tehetségeinek 
fokozatos fejlődését, de egyszersmind sok szenvedést is mért reá. Mert 
az ifjú szerzetes a győri kollégiumban s a pesti központi szemináriumban 
nemcsak a theologiai tanulmányokkal foglalkozott, hanem korán megszokta 
a múzsák társaságát is. Élénk kedélye, nyilt őszintesége s büszke nemzeti 
érzése, a melyek költészetében úgy, mint a társaságban, életmódjában, 
felfogásában kissé világiasnak tűntették föl, csakhamar összeütközésbe 
hozták a szigorú papi fegyelmet minden más fölé helyező egyházi fel- 
fogással, a mi épen akkor éreztette vele ellenséges indulatát, midőn győri 
s komáromi tanárkodása után az irodalmi középpontba juthatott s tehet- 
sége tágabb körű fejlődésnek indult. 



:J84 A KLASSZIKÁI EPOSZ MlVBLÖt 

m Ámde ekkorra már megírta az AHgsburgi iUkdzíiel (1824.), a mely 

Kisfaludy Károly barátságát szerzé meg számára ; kiadta az Aradi gyűlést 
(1828.) s a Botondot (1833), sőt a Hunyadidsz terveit is szövögette s e 
célból Kovács Tamás apát segítségével már előbb beutazta az Al-Duna 
vidékét, tanulmányozván a nándorfehérvári győzelem adatait s a vár 
környékét. Az Aurora-körrel, kivált Tddyval való barátsága eddigi műkö- 
désének azt az elismerést szerezte, hc^y t831-ben az akadémia tagjai 
közé, négy év múlva pedig s^édjegyzöjévé s levéltámokává választotta. 



Clucur Gergely, 

Ennek következtében Czuczor Pestre költözött, a hol Toldy 1836-ban 
kiadta összes költői munkáit, a melyek között szép számmal voltak már 
népies dalok is. Épen ezek, meg világias életmódja, erös nemzeti érzése 
lázították föl titkos ellenségeit, mert a népies dalokat, e >lírai btbelödé- 
seket,« úgy fogták föl elöljárói, hogy azok homályt vetnek reá mint 
szerzetesre. Ellenségei nemcsak saját elöljáróinál vádolták be, hanem a 
kir. kancelláriánál is ; s bár a főapát tőle telhetőleg pártját fogta, a hosszas 
izetlenkedések következtében e! kellett hagynia Pestet, jó időre. Csak 
1845-ben kerülhetett ismét a fővárosba Győrből, a hol a